Tartalomjegyzék

Hírfolyam .......................................................................................................................................................................... 1

Program-összefoglaló képekben ...................................................................................................................................... 3

Tudtad-e? .......................................................................................................................................................................... 5

Tájoló

Egyensúlyban önmagunkkal ........................................................................................................................................ 6

A közös nyelv, az összetartó erő ................................................................................................................................ 10

Rejtvény .......................................................................................................................................................................... 13

Fejtörő............................................................................................................................................................................. 14

Interjú - Vigyázz, Kész, rajt! ............................................................................................................................................ 15

Légy te is kreatív ............................................................................................................................................................. 18

Körkérdés - Miben változtak elsőseink hétköznapjai? ................................................................................................. 19

Górcső alatt 2007. .......................................................................................................................................................... 22

Firkász ............................................................................................................................................................................. 25

Klikk................................................................................................................................................................................. 26

Ajánlók

Könyvajánlók .............................................................................................................................................................. 27

Filmajánló ................................................................................................................................................................... 28

Hírfolyam

1

Táborban ismerkedtek az új lakók

Ügyességi feladatokkal, csapatépítő és önismereti

játékokkal, hatalmas szeretettel és nem utolsó

sorban nem múló lelkesedéssel várták augusztus

végén az újdonsült telekis kollégistákat a

fecsketábort szervező Dökös tanulók. Augusztus

30-31-én sikerült egy kis ízelítőt adni magunkból,

a kollégiumi élet hangulatából, mindezek mellett

picit megismerhettük a kezdő évfolyamosok

érdeklődési körét, személyiségét. A programok

közös főzéssel, majd ebéddel zárultak, ahol kicsik

és nagyok egy csapatot alkottak.

"Egy csapat tagjának lenni jobb, mint egyedül főszereplőként villogni valamiben, ami kevésbé lenyűgöző."

Avatás - 2015

Az első hetek megmérettetései után október elején

eljött az idő, hogy a családi fészket elhagyó

kisfecskék a kollégium teljes jogú tagjaivá

váljanak. Az iskola ebédlőjében megrendezett

avatón minden elsős (esetenként másodéves) tanuló

számot adhatott ügyességéről, helyzetfelismerő

képességéről, kreativitásáról, bátorságáról,

szóforgatási készségéről, énektudásáról stb. Miután

mindenki sikeresen teljesítette a reá mért

feladatokat, közösen skandálták a felsőbb évesek

által megírt avatóbeszédet és fogadalomtételt.

Vidám ének hangja szállt

December elején kollégiumunkba is megérkezett

krampuszaival a nagyszakállú télapó. Felcsendültek a

gyermekkorunkból ismerős mikulást köszöntő énekek. A

lappföldi Öregúr puttonyában mindenki számára akadtak

apró meglepetések. Az ajándékok mellett ez alkalommal is

gazdájára talált jó néhány virgács, melyet intő szavak

kíséretében nyújtott át az Északi-sark mesebeli alakja. Majd

feladatát elvégezve szánjára pattant, hogy egy évre újra

visszatérjen sarkvidéki otthonába.

Hírfolyam

2

Kreatívan együtt

December első heteiben iskolánkban és kollégiumunkban mindenki lázasan

készült a végzős tanulókat búcsúztató bálra, a szalagavatóra. Mi kollégisták

asztali díszeket készítettünk a nagy nap estéjére. Közösen gyűjtöttük a

természetben megtalálható alapanyagokat, majd tanári segítséggel

kompozícióba rendeztük a fenyőágakat, gesztenyéket, makkokat,

fagyöngyöket. Számunkra ez a feladat megkoronázta az adventi időszakot,

kellemes ünnepi hangulatban töltöttük az év utolsó hetét, miközben együtt

voltunk tanárainkkal, diáktársainkkal.

A csoda, mely bennünk él

2015. utolsó tanítási hetében

közösen feldíszítettük a

kollégium karácsonyfáját.

Előkerültek az ünnepi

dekorációk, az előtér és a

folyosók is karácsonyi

díszben pompáztak, sőt

néhány szobában még a

villogók is felkerültek az

ablakokra, vagy épp az

emeletes ágyak köré.

Csütörtök délután mi magunk is felöltöttük ünnepi ruhánkat, átsétáltunk az iskolába és meghallgattuk az ebédlőben

megrendezett karácsonyi ünnepi műsort. Versekkel, dalokkal, szívhez szóló ünnepi beszéddel hangolódtunk a szeretet

ünnepére. Úgy gondolom, ezek mindnyájunkat megérintettek és elgondolkodtattak az élet igaz értékeiről. Ahogy a

költő Ady Endre is megfogalmazta Karácsony című versében - ilyenkor mindenkiben felszínre tör érintetlen,

eredendően jóságos gyermeki énje, ilyenkor figyelünk igazán egymásra, ilyenkor merünk őszintén és tisztán szeretni.

"De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni."

A műsort követően tanáraink körében elfogyasztottuk az ünnepi vacsorát, majd a nap zárásaképp izgatottan bontottuk

ki az ajándékokat, melyeket második otthonunkba hozott nekünk a Jézuska.

Program-összefoglaló képekben

3

Fecsketábor - 2015. augusztus 30-31

Kollégistává avatás 2015.

október

Program-összefoglaló képekben

4

Mikulás 2015. december 6.

Kollégiumi karácsony

2015. december 17.

Tudtad-e?

5

Mickey egér hangját adó férfi feleségül vette Minnie egér hangját adó nőt.

Kosztolányi Dezső írt egy verset Karinthy Frigyesnek, ami a következő rejtett

üzenetet tartalmazta: „Nyald ki a s*eggem Karinthi”.

Kelet-Európában a legnépszerűbb ajándék a vodka.

Napi 4-5 zene meghallgatásával fejlődhet a memóriánk és leküzdhetjük a stresszt.

Körülbelül 7-8 fa szükséges ahhoz, hogy egy évre elegendő oxigént termeljen egy

embernek.

A fátyol régen a menyasszony szüzességét jelképezte, de főleg a nem túl szép

menyasszonyoknál használták, hogy a vőlegény meg ne gondolhassa magát a házasságkötés

előtt.

Az ókori Görögországban, ha valakit megdobtak egy almával, azzal a szerelmüket fejezték

ki.

A lisztománia egy nemzetközi kifejezés, ha valakinek állandóan szüksége van a zenére.

Magyarország mottója: „Cum Dea pro patria et libertate!” Vagyis Istennel a hazáért és

a szabadságért.

A New York-i Szabadság-szobor eredetileg aranyszínű volt.

A világ legnépszerűbb sorozatai közé tartozó The Walking Dead egyik rendezője

Frank Darabont (Darabont Ferenc) magyar származású.

A milliárdosok csupán 60%-a vált azzá a saját munkájának köszönhetően.

A ragtapasz feltalálója felesége számára készítette el találmányát először, mert a nő

sokszor elvágta az ujját főzés közben.

A szőlő a legkedveltebb gyümölcs a világon.

A Coca-Cola az első évben csupán 25 üveggel adott el, mégis folytatta.

Az emberi test legerősebb izma a nyelvben található.

A zsírkréta marhazsírból készül.

Tóth Leila 11.A

Tájoló

6

Egyensúlyban önmagunkkal

Fontos, hogy napi szinten találjunk olyan elfoglaltságot, ami munka után regenerál bennünket, erőt ad az új nap

feladataihoz. Vajon mit teszünk magunkért a hétköznapokban? Hogyan lazítunk, töltődünk, hogy fizikai energiát

és szellemi frissességet nyerjünk?

Mindenki örül, ha a kötelező iskolai órák után jut egy kis idő a pihenésre.”Énidő”, amikor figyelhetünk

magunkra, azt csinálhatjuk, amit szeretünk. Rendkívül változó, hogy kit mi kapcsol ki, illetve mi tölt fel lelkileg.

Vannak, akik megelégszenek azzal, hogy hosszú percekig fekszenek az ágyban, kicsit befelé fordulnak, relaxálnak,

mások az aktív pihenés hívei, mihamarabb hasznos elfoglaltságot keresnek maguknak.

Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az „Énidőre” nem mindig kerül sor a hétköznapokban. Manapság az iskola, a sok

tanulás teljesen felemészti a diákokat. A legtöbben arra törekszünk, hogy megfelelő teljesítményt nyújtsunk, ez bizony

sokszor hatalmas teher. Ahhoz viszont, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból, kellenek a kellemes délutáni,

vagy épp esti elfoglaltságok – kinek hogy pihentetőbb. Mert vannak, akik rögtön iskola után hatalmas lelkesedéssel

neki tudják magukat durálni kötelező feladataiknak, vannak, akiknek szükségük van néhány óra egyéb tevékenységre,

és valljuk be, vannak, akik szeretnek megfeledkezni kötelező délutáni tevékenységükről, mert úgy gondolják, hogy az

iskolaajtón kilépve számukra letelt a tanulás aznapra.

Ha ügyesen sáfárkodunk az időnkkel, minden nap marad 1-2 órahossza magunkra. A szabadidő szó hallatán

mindenkit elfog egy kellemes érzés, csak úgy cikáznak a gondolatok a fejekben, annyi ötlet jön elő. De álljuk meg egy

pillanatra és nézzünk kicsit magunkba! Vajon kinek milyen tevékenységek jutottak eszébe első ízben? Gondoljunk

csak bele, hány olyan elfoglaltság villant át a tudatunkon, amihez nem kell internet, okostelefon, iphone, vagy

számítógép. Nagyon sok kisiskolás - és kamaszgyerek a számítógép és a mobiltelefon előtt tölti az ”énidőt”,

alkalmanként lehet az alvásidőt is. Órákon keresztül bámulni a monitort vagy a telefon kis képernyőjét, hatalmas

károkat okoz testi, lelki egészségünkben. Mégis a legkézenfekvőbb, leggyakoribb választott módja a pihenésnek.

Nyilván aki nap, mint nap ilyen módon lazít, kapcsol ki, az nem így látja, és persze fel lehetne sorolni kismillió

indokot, hogy miért is jó a monitor előtt ülni. Mivel mindennapjaink részévé vált a digitális technika, együtt kell

élnünk ezzel a lehetőséggel, de nem szeparálhatjuk el magunkat a közösségélménytől, és nem spórolhatunk személyes

kapcsolataink ápolásán sem – csak mert a kényelmesebb utat választottuk!

Én szabadidőmben, ha tehetem, a barátaimmal vagyok, vagy pihenek. Nagyon sok energiát és jókedvet adnak

nekem. De szívesen rajzolok, vagy megnézem a kedvenc sorozatom. Hasonlóképpen megkérdeztünk néhány diákot:

Mivel töltöd szívesen szabadidőd? Milyen tevékenységekkel kapcsolódsz ki a hétköznapokban?

Csák Nikolett 9.C : Ha otthon vagyok, általában sorozatot nézek vagy zenét hallgatok. Nagyon el tudok merülni a

számítógép világában. A kollégiumban nem nagyon figyelek a szabadidőre. Visszaesek, készítem is a tanulnivalót,

majd megyek szilenciumra, utána pedig vacsorázni. Ezt követi a szokásos esti rutin zuhanyzás, majd fekvés –

maximum még 1 órát telefonozok, majd alszok. Keddenként focizni szoktam, nagyon örülök ennek a lehetőségnek.

Mosonyi Eszter 10.A: Ha visszaérek a koliba, körülbelül 1 órám van szilóig. Elmegyek boltba, majd eszek és mehetek

is tanulni. Tanulás után nem szoktam átmenni vacsizni, így több időm marad lazítani, pihenni. Ilyenkor már a

barátaimmal töltöm az időm. Velük beszélgetünk, zenét hallgatunk és nagyon sokat szoktunk nevetni, főleg

egymáson. Otthon általában laptopozok, zenét hallgatok, filmet nézek.

Tájoló

7

Varga Sándor 9.C : Suli és sziló közt épp annyi szabadidőm van, hogy elmenjek a boltba. Szilón rendszerint meg

tudok tanulni, így este több időt tudok a barátaimmal tölteni. Velük a legtöbbször elmegyek sétálni, vagy

pingpongozunk, hét elején pedig lemegyünk focizni a tanárok ellen.

Kengyel Rebeka 11.D: Visszajövök a koliba, majd irány a bolt. Minden délután felhívom a barátomat és anyáékat - ez

a napi rutin része. Sziló után vacsizok, majd megkeresem a barátnőimet és sokáig náluk vagyok. Velük jókat szoktam

beszélgetni, mindig van aktuális téma. Otthon, ha időm engedi, meglátogatom a keresztfiam. Náluk általában 4-5 órát

töltök. A vasárnapot pihenésre szánom, hogy lelkileg feltöltődve érkezzek vissza.

Kollégistáink között is vannak olyanok, akik extrémebb, nem mindennapi hobbik szerelmesei. Lakatos Tamara

10.A osztályos tanuló 5 éves kora óta vadászik. Megkérdeztem tőle, hogyan jutott eszébe egy pici lánynak épp a

vadászat, mi motiválta, hogy korán keljen és cudar időben is türelemmel várja a vadak érkezését?

- Mindig is irigykedve néztem apát és azokat a kalandokat, amiket átélhet ezzel a hobbival. Így a képzeletem folyton

csak ezen kattogott - mesélte Tami.

Kérdeztem a sikereiről, illetve kevésbé sikeres utakról is. Állítja minden lövésére büszke, nincs olyan, amire

nem, mert mindig komolyan veszi a vadászatot. - Jó kint lenni vadlesen, engem nagyon meg tud nyugtatni. Ha

ideges vagyok, eltereli a gondolataimat, ilyenkor ugyanis maximálisan a feladatomra kell koncentrálnom. - tette

hozzá. Tamara óriási lelkesedéssel és szeretettel mesélt a vadászat rejtelmeiről, a kezdetekről, s arról, hogy

valójában mit is adott neki ez a szabadidős tevékenység. Rövid elbeszélésében összefoglalta, hogyan élte meg

kislányként az első "zsákmányszerző akciókat" de megtudhatjuk azt is, jelenleg fiatal felnőttként, mit érez egy-

egy vadászat alkalmával. Éljétek át ti is tíz év tapasztalatainak élményeit!

Balog Vivien 10. A

Nyomok a hóban:

A hintaszékben ültem, az ablakon kifelé

bámulva egy rókát figyeltem, aki a szakadó

hóesésben játszott. Ritmikusan és lassan

billegtem előre, majd hátra, úgy figyeltem

tovább a róka ugrásait a hóban. Valahogy,

minden mozdulata, minden szökkenése,

mintha visszaemlékeztetett volna valamire.

Lecsuktam a szemem. Hallottam, ahogy a tűz

ropog mellettem, majd hagytam, hogy az

elmém képeket tárjon elém. A szemeim előtt

megjelent egy kislány, aki az ablakpárkányon

ül és nézi a havas tájat, várja, hogy az

Apukája hazatérjen a zsákmánnyal. Én

voltam az kilenc évvel ezelőtt. Újra

kinyitottam a szemem. A róka még mindig ott

volt. Nyomok a hóban. Nos, lássuk, én

mennyi nyomot hagytam már a hóban?! Volt

idő, mikor csak sóvárogva néztem kifelé az

ablakon Apa után, hiszen én is szerettem

Tájoló

8

volna vele menni.

- Anya, én mért nem mehetek Apával vadászni?

- Jaj Tündérkém de hát még csak 6 éves vagy, eljön majd az ideje, ne türelmetlenkedj.

Csak lemondóan néztem ki az ablakon, majd nem soká feltűnt a ködben a kocsink. Újra kinyitottam a szemem, a róka

felpattant a földről, de csak azért, hogy egy újabb ugrással távolabb juthasson. Tett egy nagy lépést. Visszaengedtem a

szemhéjaimat majd, tovább pörgettem az emlékeket. Ez volt az a nap, mikor elhatároztam, hogy rálépek a vadászok

vadregényes ösvényére, türelem ide vagy oda. Apa lépett be az ajtón, behozva magával a télnek hideg szelét, amitől

még most, a jelenben is megborzongok.

- Apa, holnap lesz a szülinapom - kérlek, hadd menjek ki veled vadászni, kérlek!

- Nem bánom. De reggel csak egyszer megyek be hozzád, ha nem kelsz fel, itthon maradsz - mondta mosolyogva, majd

egy puszit nyomott a homlokomra. Újra láttam a rókát, most már nem szökdécselt, óvatosan lépkedett tovább a

porcukorral szórt talajon, közeledett felém. Itt kezdődött minden. Másnap reggel én már felöltözve vártam a még csak

akkor ébredező Apát. Azt hiszem, az első libavadászatomat soha sem felejtem el. Nagy hó volt, a növények között

kerestünk fedezéket. Előttünk egy tó terebélyesedett el, ott töltötték estéiket a libák. Aztán megtörtént a csoda, az,

amire talán akkor is emlékezni fogok, mikor a szemem utoljára csukódik le végső nyugalomra. A nap felkelőben volt,

gyönyörű színekben pompázott a havas táj, és a víz. Először narancssárga színt öltött magára, majd vérvörösre

változott, a szél halkan fütyült, a libák szárnysuhogása pedig tovább fokozta a pirkadat szépségét. Ahogyan a nap

egyre magasabban járt, úgy szálltak magasba a libák is, és egyenesen felénk tartottak. A torkomban dobogott a

szívem. Résnyire kinyitottam a szemem. A róka szaladni kezdett, majd megbújt egy nagyobb hókupac mögött.

Visszacsuktam a szemhéjaim és láttam magam előtt a kislányt, ahogy fut a zuhanó libákért, ahogy ragyogó szemekkel

nézi az égből leeső pompás madarakat. Mintha szemeimben a csillagokat rejtették volna el aznap. A róka előbújt a

hókupac mögül és újra sétálni kezdett. Emlékszem, ahogy megpakolva a sok zsákmánnyal mi is a kocsihoz indultunk.

Ugyan ilyen elégedett léptekkel haladhattam én is, mint ez a róka itt előttem.

- Még este is kimegyünk vadászni - jelentette ki apa.

Erre már nem is válaszoltam, csak magamban ujjongtam, majd mikor eljött az idő, izgatottan szálltam be a kocsiba. A

róka bement a bozótosba és leült, úgy tűnt most engem néz. Visszazártam a szememet. Besétáltunk a helyünkre és ott

vártuk a beérkező libacsapatokat. Alkonyodott, a nap lemenőben volt, újra beszínezve ezzel az égboltot és a vizet.

Mintha csak szétfolytak volna színei a horizonton - talán a szél fújta ezer féle árnyalatba őket?! Vannak dolgok,

amiket nem lehet elfelejteni. Azt a napot sem feledem soha. Elégedetten billegtem, mikor egy másik róka érkezésére

lettem figyelmes. Együtt indultak el. Egy fácánkakas lapult a bokor alatt, úgy láttam, az idősebb róka tanítja a

fiatalabbat a vadászat mesterségére. Ám a fiatal elkapkodta, a fácánkakasnak sikerült meglógnia. Mosolyogva

eszembe jutott a Vuk című mese, mikor Vuk Karakot kérdezi.

- Buta vagyok én Karak?

- Nem vagy te buta, csak még keveset tudsz.

Apa nyomait követve jutottam el odáig, hogy mára puskát kaphattam a kezembe. Egyre több mindenre voltam képes,

egyre jobban fejlődtem, és nőttem. 15 éves voltam, mikor a legnagyobb nyomokat hagytam a hóban. Ekkor lőttem az

első fácánomat, és libámat is. Az álom valósággá vált, és most már nem csak a képzeletemben voltam vadászhölgy.

Mikor újra az ablakhoz fordultam, láttam, hogy a fiatal róka ismét próbálkozik, és hopp. Elkapta a kakast! De ott is

hagyta és fickándozva ugrált a friss hóban. Lecsukott szemeim előtt újfent megjelent egy kép önmagamról. Az első

libám elejtésekor én is pontosan ugyanilyen örömtáncot jártam. De hisz van ennél nagyobb öröm? Létezik annál

nagyobb boldogság, mint mikor az ember végre megkapja azt, amire már évek óta vágyott?! Az öregebb róka odament

a fiatalabbhoz, felvette a zsákmányt, majd elvonultak be az erdőbe, ahol már nem láthattam őket. Hiába telt már el

Tájoló

9

kilenc év, minden vadászatunk alkalmával újra leköltöznek szemeimbe a csillagok. Hóesésben vadászni számomra a

legnagyobb ajándék az egész világon, talán éppen azért, mert az első vadászatomra emlékeztet. Jól eső érzés

visszaemlékezni a kislányra, aki csak figyeli Apukája mozdulatait, ami végül zsákmányt eredményez, majd látni a

jelent, amikor már a lány mozdulatai is zsákmányt hoznak. Van még hová követnem Apát, épp úgy, ahogyan ez a kis

róka is tette, de egyáltalán nem bánom, ha EGYÜTT haladhatunk a havas tájakon. Többek ezek egyszerű nyomoknál,

ezek emlékképek, amik nem engedik megfakulni a múltat. Lassan tizenhat éves leszek, de még mindig kislányos

izgatottság lesz úrrá rajtam, ha sikerül levarázsolnom egy madarat a levegőből. Tudom, kevés nyomot hagytam még

magam után, de amik ott vannak, azok jól láthatóak. Az út- remélem - egy regényes élet végén fejeződik majd be,

ahol már nem én vagyok Vuk, a fiatal kis tanítvány, hanem Karak a tapasztalt, az élethez igazán értő bölcs róka, az,

aki az utolsó nyomokat hagyja a hóban.

Lakatos Tamara 10.A

Tájoló

10

A közös nyelv, az összetartó erő

Alkalmanként háttértevékenység, máskor a lelkünk megmentőjeként, a nap fénypontjaként tűnik fel életünkben a

zene. Egy bizonyos így, vagy úgy, de szerves részét képezi hétköznapjainknak, és bearanyozza a különleges

alkalmakat.

"Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj,

egy árva hang, egy jel.

A zene az kell, hogy ne vesszünk el,

hogy mégse adjuk fel!"

Manapság mindennapos tevékenységeink közé olvadt a zene. Zenét hallgatunk munkába menet, otthon, főzés

közben, ha szomorkodunk valami miatt, vagy ha boldogságunkat szeretnénk kifejezni. A zenében pont ez a

legcsodálatosabb. Egy zeneszám képes kifejezni bármilyen érzelmet, képes hatni ránk a legtöbb élethelyzetben.

Modern világunkban elég egy kattintás és perceken belül hallgathatjuk kedvenc előadóinkat. Ennek tökéletes

példája az ifjúság körében egyre elterjedtebb utcai zenehallgatás. Számtalanszor vagyunk fül - és szemtanúi, hogy

egyesek divatos hordozható mini hangszórókon keresztül hallgatják és hallgattatják kedvenceiket nyilvános helyeken,

közterületeken. Vajon miért érzi szükségét az ifjú nemzedék, hogy környezetét is "szórakoztatva" kirakatba tegye

zenei ízlését? Figyelemfelkeltésről vagy a tolerancia teljes hiányáról tanúskodik ez a fajta magatartás? Mindkét

feltételezés abszolút helyén való, hiszen mi másért hallgatnánk nyilvánosan kedvenc zeneszámainkat? Esetleg azért,

mert fittyet hányunk mindenkire és úgy élvezzük a muzsikát, ahogyan mi akarjuk. Talán, mert meg akarjuk mutatni a

nagyérdeműnek kifinomult zenei ízlésünket. Azonban embertársainkra nézve eléggé kellemetlen lehet az effajta

viselkedés, illetve ízlések és pofonok,- nem mindenki kedvelheti azt a zenét, amit mi. De, ha jobban megnézzük,

előfordulhat, hogy ez a jelenség csak Magyarországon, a magyar embereknek ilyen visszás, hiszen tőlünk nyugatra

rengeteg embert láthatunk ugyanilyen hangszórókkal, s ott ez látszólag társadalmilag teljesen elfogadott magatartás.

Másik jellemző szokásunk, hogy kötelező feladatainkat letudva előkeressük táskánkból a fülhallgatót, ami -

okos-telefonunkhoz csatlakoztatva - azonnali zenei élményhez juttat bennünket. Ez a közlekedés szempontjából is

rendkívül veszélyes viselkedési mód teljességgel kizárja a külvilág iránti igényt - elidegenedéshez vezet. Hiszen

hogyan hallhatnánk meg egy másik embert fülhallgatóval a fülünkben? Sehogy - és nem is célunk ez ilyenkor. Mert

talán túl sok mindent hallottunk aznap, túl sok szabályt követtünk és túl sok mindenkire figyeltünk, épp csak a

bennünk élő kicsi én maradt árván, szeretetlenül. Némán, csendben, magunkba zárkózva haladunk, elmélyülve saját

gondolatainkban, némileg relaxálva, ledobva magunkról a nap összes terhét, gondját, hogy hazaérve tudjunk

egymásnak adni még egy kicsit a jóból. A rohanó hétköznapokban sokszor "útközben" jut idő a lelkünk számára oly

fontos tevékenységekre. A tömegközlekedési eszközökön, autókban, pályaudvarokon, vagy épp hazafelé sétálva

tudunk egy-egy nehéz munkanap, a sok tanóra után érzelmileg töltődni. Mennyivel egészségesebb társadalomban

élnénk, ha a zene iránti ősi, ösztönös testi, lelki igényünket közösségélményként élhetnénk meg a hétköznapokban

énekkarok, kórusok tagjaiként. Szomorú, de úgy

gondolom, erre utoljára a középiskolás években ad teret

és lehetőséget az élet.

Hangszeres zene iránti igényünket és vágyunkat

teltházas koncerttermek, zsúfolt szabadtéri rendezvények

fémjelzik. Hazánkat „fesztivál-országnak” tartják, hiszen

rengeteg a tavaszi és nyári zenei esemény, ahol fiatalok

és idősebbek egyaránt megtalálják az ízlésüknek

megfelelő együtteseket. Mindegy, hogy ugrálva

táncolunk, sikítva éneklünk az előadóval, vagy épp a

Tájoló

11

háttérben dülöngélünk a zene ritmusára és halkan dúdoljuk az ismert dallamot, lényeg, hogy részesei lehetünk a

hangzásnak és a látványnak, zsigereinkben érezhetjük a hangszerek együttes játékát. Tesszük mindezt úgy, hogy

körülöttünk mindenki eggyé válik a dallal, és ott a színpad előtt bátran adja át magát egy magasabb öngyógyító

erőnek. Így önfeledten és gondtalanul az ismeretlen ismerősökkel sem félünk összekapaszkodni, szeretetteljes

érzelmeket közölni, vagy épp elmerülni a spontán lejtett tánc koreográfiájában. Régmúlt idők regöseinek, sámánjainak

emlékei elevenednek meg a közös táncos-zenés mulatság közben, melyek egykoron még a napi rituálé részét képezték.

Modern világunk helyezi csupán perifériára a művészetek hétköznapi szerepét, mellőzi társas kapcsolatainkra

gyakorolt pozitív hatását. Napjainkban már csak a természeti népek őrzik őseink örökségét, s használják napi szinten a

zenét lélekgyógyításra, tanításra, a közösségben élő emberek "egymásra hangolására". Olyan mélyen rejtett érzéseket

szabadít fel bennünk a zene, melyek még szűk családi körben sem mindig törnek felszínre, esetleg önmagunk előtt is

titkosak voltak a korábbiakban. Ezek a felismerések óriási hatással lehetnek személyiségfejlődésünkre, emberi

kapcsolatainkra, de befolyásolják problémáink, konfliktusaink kezelésének módját és minőségét is. Manapság - mikor

egyre kevesebb figyelem és idő jut egymásra, kimaradnak a hétköznapokból a "nagybeszélgetések", ahol érzéseinket,

félelmeinket, vágyainkat közölhetnénk egymással - felhalmozódik bennünk a szorongás és a bizonytalanság,

mentsvárként szolgálnak az effajta rendezvények.

Pszichológiai kutatások által igazolt tény, hogy a rendszeres éneklés, zenélés csökkenti a szorongást, javítja a

kommunikációs készséget, kreativitást, valamint jótékony hatással van az agyi aktivitásra is. Teljesen mindegy tehát,

hogy ki miért hallgat zenét vagy, hogy milyen stílusban, a lényeg, hogy megtalálja mondanivalóját, és tudjon vele

azonosulni. A zene nem más, mint egy közös nyelv, amit mindenki ért, hiszen ha Magyarországon játszunk „A”

hangot, az Kínában is ugyanúgy fog szólni. A zene nem válogat, idős, fiatal, kicsi vagy nagy között. Használjuk ki hát,

hogy: a zene mindenkié!

Kollégiumunk ifjú zenészével, Botos Ákossal beszélgettem, akit már több iskolai rendezvényen is hallhattunk

gitározni. Zenei élményeiről, hangszertanulás kezdeteiről és jövőbeli terveiről kérdeztem.

1. Mióta gitározol?

- Nyolc éve volt először a kezemben gitár.

2. Mi indíttatott a tanulásra?

- Az egész annyi, hogy megláttam, megkedveltem és megpróbáltam.

3. Zenél még rajtad kívül valaki a családodban?

- Nem, csak én. Senki más rajtam kívül.

4. Hogyan ment a tanulás? Volt, aki segített neked ebben?

- Ez egy olyan műfaj, amit érezni kell, majd utána tanulni. Én egyedül tanultam meg, s hosszú időbe is telt. De az

idők során volt ki ösztönözzön.

5. Ki volt ő?

- Nem szívesen beszélek erről a személyről, de annyit elárulhatok, hogy hozzám közel álló emberről van szó.

6. A hétköznapokban mennyi időt töltesz gyakorlással?

- Mivel van fontosabb elfoglaltságom is, mint például az iskola, a közösségalakítás, ezért mostanában keveset. De

napi szinten a kezembe kerül a hangszer.

7. Milyen jelentéssel bír számodra a zene, mit jelent ez neked?

- Lehet, hogy furcsán hangzik, de egy nagyon jó barátot, akit már régóta ismerek, aki mellettem van, ha rossz

kedvem van és akivel jól érezhetem magam.

8. Az előző iskoládban is játszottál már iskolai rendezvényeken? Ha igen, mik voltak ezek?

- Nem, nem játszottam. Nem volt szokás a zenés előadás odahaza Viszont nagyon örülök, hogy a Telekiben

vannak lehetőségeim a zenélésre, és persze jó érzéssel tölt e, hogy tudásommal segíthetem az osztálytársaimat,

illetve az énekkar tagjait.

Tájoló

12

9.Milyen zenéket hallgatsz a hétköznapokban?

- Kifejezett kedvencem nincs. Mindent szívesen hallgatok és el is játszok, aminek az igaz életről szól a szövege.

Pl.: Metallica

10. Ha felkérnének, hogy játssz egy bandában, igent mondanál, vagy maradnál szólóban?

- Sajnos még a magam szórakoztatására - arra hogy gyakoroljak - sincs túl sok időm, úgyhogy kizárt.

11. A kollégiumban van lehetőséged gyakorlásra?

- Csakis az esti órákban tudok erre összpontosítani.

12. A későbbiekben is csak hobbi szinten szeretnéd tartani ezt az elfoglaltságot, vagy vannak komolyabb terveid

a jövőre nézve?

- A mai zenei életet elnézve, inkább maradnék a hobbinál, hiszen abszolút nem tudok azonosulni korunk zenei

rendszerével. Tudom, hogy nem érezném jól magam, ha például kényszerből kellene zenéket szereznem, ha fel

kéne vennem egy tőlem távol álló zenei stílust, csak azért, hogy közismert bandában játszhassak, vagy, hogy meg

tudjak élni. Ha ez a rendszer változna, talán elgondolkodnék rajta, de egyelőre csak a magam szórakoztatására

szeretnék játszani a jövőben is.

Tóth Leila 11.A

Rejtvény

13

Vízszintes:

1. Ez fogunk leggyakoribb megbetegedése.

5. Széchenyinek 1830-ban megjelent műve.

7. Felszín alatti kőzetolvadék.

9. Itt született Csokonai Vitéz Mihály.

13. Ő írta a Candide c. művet.

14. Mit jelent az existentia?

17. Ennyi bölcsességfogunk van összesen.

21. Mi az asszonánc?

23. Ez volt az államnyelv az 1843-44-es országgyűlésen.

24. Mely ország fővárosa Tripoli?

25. Ezt jelenti a naturaliste szó.

Gyányi Cintia 11.D

Függőleges:

2. Itt robbant ki a dekabrista felkelés.

3. Mi az emésztés és a felszívódás fő helye?

4. Inzulint termeli.

6. Ő írta a Faustot.

8. Kitől származik a következő idézet: "S aki száz meg százezret

rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerít”

10. Ez a vérképzés helye.

11. Hány csontból áll a csontváz?

12. Ennyien voltak az aradi vértanúk.

15. Az Ember Tragédiája c. mű negyedik színének helyszíne.

16. Mit jelent az ateista szó?

18. Melyik szó hiányzik a következő idézetből? „A tett halála az

………”

19. Folyóvíz pusztító munkája.

20. Nagyközség Fejér vármegyében a XIX. században. (régiesen

írva) Vajda János itt töltötte gyermekkorát.

22. Számadó juhász egy szóval.

Fejtörő

14

A kecske, a káposzta, no meg a farkas

Van egy folyó, amin át kellene kelnünk. Adott egy csónak is, amiben egyszerre csak egy dolgot vihetünk magunkkal a

túlpartra. A feladat az, hogy átvigyük a kecskét, a káposztát, no meg a farkast. A probléma ott van, hogy ha magára

hagyom a kecskét a káposztával, akkor a káposztának annyi. Hasonlóan a farkas is megeszi a kecskét, ha nem

vagyunk ott. Hogyan vigyük át őket, hogy mind megmaradjanak (egyben)?

Mi a különbség?

A két kép között 8 apró különbséget fedezhetsz fel. Keresd meg őket!

Sudoku

Gyányi Cintia 11.D

Interjú

15

Vigyázz, kész, rajt!

"A cél szentesíti az eszközt." A közismert mondás, mintha csak a rendkívül céltudatos és magabiztos Tóth Bence

mottója lenne, aki saját magával szemben nem ismer lehetetlent, kitűnően összpontosít, vert élethelyzetekből is

képes büszkén felállni, s a leckét megtanulva tovább indulni. Óriási kincs ez az optimista életszemlélet, amit

részben tapasztalatain keresztül tanult, részben pedig személyiségéből fakad.

A többiek csak „Kicsi”-nek emlegetnek. Honnan jött a név?

- Mikor ide kerültem, akkor már bátyám ide járt és én lettem a kicsi Gyula, mert az én nevemet nem tudták. Aztán ez

lekopott, de mivel nem vagyok egy égi meszelő, az akkori szobatársaim, a negyedikesek, elkezdtek kicsinek szólítni.

Szóval az akkori korom és a magasságom miatt rajtam

maradt az elnevezés.

Miért pont a futás?

- A régi iskolámban volt alkalmam sportolni, ezért éltem a

lehetőséggel. Meg persze ösztönzött az is, hogy a többiek

is jó eredményeket értek el. Általános iskolában a futáson

kívül több sportággal is megismerkedtem, mint például a

tenisz, a foci, a kerékpározás, a kézi - és a kosárlabda.

Ezek közül két ágazat nőtt igazán a szívemhez. A futás és

a kerékpározás.

Futás közben nem zavar az egyedüllét? Zenét hallgatsz

közben?

- Eleinte nem hallgattam, mert figyeltem a többi

versenyzőt. Leginkább a saját gondolataimmal

ösztönöztem magam. De később rájöttem, hogy zenével

jobb, főleg ha olyan zenéket válogatok össze a lejátszási

listámra, amik inspirálnak és felspannolnak.

- Spar Budapest maraton -

Az életed milyen szinten befolyásolta a versenyzés?

- Alapvetően nagy bennem a versenyszellem, ami jól jön, ha azt nézzük, hogy havonta úgy 2-3 versenyen veszek részt.

Egyébként is mindig szerettem volna a legjobbak közé tartozni, csapatban sem tartottam be mindig a posztot, és ha

kellett akár kétszer annyit készültem, mint a többiek. Soha nem elégedtem meg azzal, amit elértem. Maximalista

vagyok. Szeretek magamnak bizonyítani.

Hogyan éled meg a sikereket és a kudarcokat?

- Szerintem a sikereket csak akkor tudjuk értékelni, ha előtte sok munkát fektetünk valamibe, és sok kudarccal teli utat

teszünk meg, hogy elérjünk a kitűzött célig. A sikernek minden ember örül - én is közéjük tartozom - hiszen a következő

versenyeken sikereinkből meríthetünk erőt, vagyis motiválja az embert, ha vannak sikerei. A kudarc számomra

ismeretlen szó. Persze előfordul, hogy nem jön össze valami, vagy nem úgy szerepelek egy versenyen, vagy akár a

magánéletben, ahogy kell, de ezeket soha nem kudarcként élem meg, sőt még több összpontosítást ad a legközelebbi

Interjú

16

alkalomra. Szóval kudarcból is lehet előnyt kovácsolni. Nem az a fajta ember vagyok, aki szeret feladni dolgokat. A

kudarcot a csúcs előtti hibának tartom, és a jövőben mindent megteszek ennek javításért.

Mit érzel a rajtvonal előtt? Lámpalázas típus vagy?

- A verseny előtt talán csak kíváncsi vagyok. Viszont mikor az ember rajthoz áll, felfogja a helyzet valódiságát és

súlyát. Ilyenkor gyorsabban ver a szívem és talán egy kicsit feszült is vagyok. De amint megszólal a síp, ez elszáll és a

feszültségből adrenalin lesz, így még robbanékonyabb lehetek. Nem tartom magam lámpalázasnak, de mint mondtam,

van egy-két feszültebb pillanat a rajtszó előtt.

Barátaid és a családod hogy viszonyul a rendszeres versengéshez?

- Maximálisan támogatnak mindenben. Volt, hogy a barátaim készültek velem egy-egy versenyre.

Mennyire stresszesek a mindennapjaid? Mit gondolsz, segít a sport neked abban, hogy legyőzd a nem várt

akadályokat, konfliktusaidat a helyén kezeld?

- Az, hogy a hétköznapjaim mennyire stresszesek, sok mindentől függ. Legfőképp a környezetem befolyásol. Általában

stresszes vagyok, de erre is jók az edzések, ezektől ott egyszerűen meg lehet szabadulni. Egyértelműen segít a

versenyzés. Megtanít győzni és veszíteni is. Azt is alátámasztja, hogy ha az ember akar valamit és tesz érte, az sikerül.

Milyen versenyeken indultál eleinte?

- Először duatlonokon vettem részt, ahol két műfajban kellett megmutatni képességeinket, futásban és

kerékpározásban. A duatlon az egyik legmeghatározóbb sport volt eddigi életem során. Fiatalabb koromban ez volt az

a verseny, amire leginkább készültem. Rengeteg és inkább csak pozitív élményem van a ezzel kapcsolatban. Csapatban

indultunk, de egyénenként is regisztráltak bennünket, így a társaság mindig jó volt. A legjobb eredményem… hát

nehéz kérdés. Mindegyikre büszke vagyok, mert bizonyítja, hogy elértem valamit. Csapat szempontjából nyilván az

országos 1. helyezés, ami a legkedvesebb számomra. De egyéni versenyszámban egy másik országos megmérettetésen

sikerült második helyen végeznem.

Mesélj az eredményeidről!

- Futás versenyszámban elsőként úgy emlékszem egy tájfutó versenyen szerepeltem, ami egy tájékozódási futóverseny.

Térkép segítségével kell körbefutni a várost. Nálunk mindig az egyik karcagi iskola keretein belül rendezték, és az

edzőm ajánlotta, hogy vegyek rajta részt. Túl sok topográfia nem kell hozzá. Nyilván hasznára válik az embernek, ha

jól tud térképet olvasni. A gondot elsősorban nem az okozza, hogy odatalálunk-e, hanem, hogy azon a területen, hová

rakták az ellenőrzőpont lyukasztóját. Erre nem lehet készülni, mert mindig más az elhelyezés. Itt magára van utalva az

ember. Ha elég szemfülesek és gyorsak vagyunk, nyerhetünk. Nekem szerencsére összejött az első hely, de nem

sorolom a legnagyobb eredményeim közé. Azért büszke vagyok rá.

- Aztán indultam mezei futóversenyeken is, ahol rendszerint továbbjutottam, általában 1., 2., és 3. helyezést sikerült

elérnem. Innen kerültem be a megyei versenyekre. Az első megyei megmérettetésemen sajnos bokasérülést szenvedtem.

Ennek ellenére tovább jutottam, egészen az országos versenyre, ahol körülbelül 130 emberből 8. lettem.

- Ezt követte a Spar Budapest maraton, októberben. Ez egy 10 km-es táv volt. Hivatalosan ez volt a leghosszabb táv,

de egyénileg sokkal többet is futottam már.

Mik a terveid a jövőre nézve? Milyen kihívásokat keresel? Milyen versenyeken szeretnéd még kipróbálni magad?

- A célom lefutni a teljes maratont. Én hiszek benne, hogy sikerülni fog. Kihívást, azt mindig talál az ember, de

szeretnék egyszer valami extrém sportot is kipróbálni.

Interjú

17

Továbbtanulási lehetőségek között szerepel-e a sport valamilyen formában?

- A továbbtanulás már egy közelgő téma. Még nem tudom pontosan, mi szeretnék lenni, de persze megfordult a

fejemben, hogy akár ilyen irányba is mehetnék tovább. Meg is kezdtem a testnevelés fakultációs felkészülést, ha

esetleges emelt szintű érettségire kerülne sor e tantárgyból.

Mit árul el rólad a versenyzés?

- Először is, hogy nagyon céltudatos vagyok. És a legfontosabb célom, hogy magamnak megfeleljek.

A kollégisták nevében gratulálok az eddigi eredményeidhez, és sok sikert kívánok neked a továbbiakban!

Mosonyi Eszter 10.A

Légy te is kreatív

18

Rubint cipő, ez a menő

Ezt a lábbelit viszonylag egyszerű elkészíteni.

Kell hozzá egy fehér cipő, egy tartós ragasztó, valamint jó

sok és még több csillám.

A cipőt alaposan vonjuk be a ragasztóval, majd még

gyorsabban a csillámmal, ami lehet bármilyen színű, az

rátok van bízva. Hagyjuk három napig száradni!

Íme, a végeredmény - aztán indulhatunk bulizni!

OLCSÓ ÉS MENŐ MEGOLDÁS EGYSZERŰEN, HÁZILAG...

Csajbók Roberta 9.C

Halloweeni / farsangi világító díszek.

Hozzávalók:

- olló

- wcpapír guriga, vagy háztartási papírkéztörlő guriga

- party neon rúd/ karkötő vagy elemmel működő műgyertya

- kartonpapír és papírzsebkendő

- toll vagy ceruza

- cellux

Elkészítése:

1. Fogd meg a gurigát és a tollat/ ceruzát, majd rajzolj rá gonoszan néző szemeket!

2. Vágd ki a körvonalon belül a szemeket!

3. A party neont törd meg, és helyezd a gurigába! Ha műgyertyát használsz hozzá,

elsőnek kapcsold be és aztán helyezd bele a guriga belsejébe!

4. Ha gyertyát használsz, tegyél a szemnyílások és a gyertya közé egy papírzsebkendőt!

Ez elrejti a gyertyát és egy kicsit tompít a fényén.

5. A guriga végét rajzold körbe a karton lapon 2x, ezután vágd ki, és celluxszal ragaszd

a végéhez!

Kész is vagyunk! Nem igényel sok időt, ráadásul nagyon egyszerű elkészíteni. Próbáld meg te is!

Vincze Tímea 10.C

Körkérdés

19

Megkérdeztük elsőseinktől: Miben változtak meg hétköznapjaid és te magad kollégiumba kerülésed

óta?

Feit Tímea

Nem voltam még soha kollégista és bevallom kicsit féltem, hogy nem fogok beilleszkedni. De

kellemesen csalódtam, sokkal másabb, mint ahogy azt a korábbiakban elképzeltem. Rengeteg

olyan embert ismertem meg, akik jószívűek, aranyosak, segítőkészek, barátságosak és még

sorolhatnám. Kollégistaként sokkal önállóbb lettem, saját magam hozom meg azokat a

döntéseket, amiket úgy gondolom, magam is meg tudok oldani. Felelősségteljesebb lett az

életem, döntéseim megfontoltabbá váltak. Jobban értékelem a meglévő barátokat és azokat is,

akikre mostanában kevesebb időm jut. A kollégium számomra egy olyan hely, ahová mindig

érdemes belépni.

Csák Nikolett

Eleinte nagyon féltem a kollégiumtól, az új emberektől és hogy miként fogadnak majd a

többiek. Sokat változtam, mióta kollégista vagyok. Nyitottabb lettem az új dolgokra,

döntéseimet pedig alaposan átgondolom. Rájöttem, mennyire fontos számomra a családom, s

hogy kevesebbet tudok velük találkozni, nagyon tudnak hiányozni. A kollégium révén új

barátokra tettem szert, megtanultam, hogy az együttélés sok konfliktussal jár, és ezeket

folyamatosan orvosolni kell. De úgy érzem, itt összetartóak az emberek.

Csajbók Roberta

Szinte semmiben nem változtak a hétköznapok számomra, mióta kollégista vagyok. Igaz,

hogy a családomat kevesebbet látom, de új embereket ismertem meg itt és új barátságok

alakultak ki. Nagyon jó érzés, hogy itt igazán önmagam lehetek, szabadon engedhetem a

stílusom, egyedül hozhatom meg döntéseimet az engem érintő kérdésekben, nincs

folyamatos kontroll a szülők részéről. Ez felszabadít. Nem esett nehezemre új

környezethez és új emberekhez alkalmazkodni, sokkal inkább kihívásnak tekintettem, s ez

motivált. Az otthon hangulatát "Cipri a plüssmackóm idézi fel számomra, aki 15 éven át

ez idáig mindenhová követett, természetes, hogy itt is velem van.

Kupai Dóra

Nehezen szoktam meg, hogy a hétköznapokat távol töltöm a családomtól. És a napirend is

másképpen alakul, mint otthon. Idő kellett, míg alkalmazkodni tudtam az itteni

szabályokhoz. De nagyon jó, hogy itt lehetőségünk van arra, hogy esténként összeüljünk a

kolis osztálytársakkal beszélgetni, egészen olyanok vagyunk már, mint egy kis család.

Együtt sírunk, együtt nevetünk. Örülök neki, hogy olyan emberekkel osztozok a szobán,

akiket már óvodás korom óta ismerek. Így a problémákat is könnyebben meg tudjuk

beszélni. Sokat önállósodtam, mióta kollégista vagyok, hiszen itt nincs anya, aki

megcsinálja helyettünk feladatainkat. Nekünk kell beosztani időnket és pénzünket,

Körkérdés

20

szabadidőnkben megszervezni, hogy eljussunk a boltba és szobánk tisztaságáért is mi vagyunk a felelősek.

Erdei Klaudia

Eleinte nagyon féltem, hogy nem fogok beilleszkedni, nem leszek szimpatikus másoknak.

Az avatótól is nagyon tartottam. Félév alatt teljesen megváltozott a véleményem ezekkel

kapcsolatban. Nem hittem volna, hogy ennyi barátom lesz itt, és hogy az avatót is túl lehet

élni. Azt hiszem összességében nem sokat változtam. Ugyanúgy kiveszem a részem a

munkából, mint otthon és szobatársaimhoz is próbálok alkalmazkodni. Nem volt újdonság,

hogy el kell mosogatni magam után, vagy épp fel kell söpörni, vagy mosni a padlót, ezt

eddig is megcsináltam, mindenben segítettem anyának, amiben tudtam. Vannak viszont

szabályok, amikhez nehezen alkalmazkodtam. Szokatlan például, hogy a nevelők mondják

meg, mikor kell villanyt oltani, szilenciumon tanulás mellett nem lehet zenét hallgatni és

időhöz van kötve, hogy meddig kell lezuhanyozni. De az itteni légkör kárpótol ezekért,

mert olyan barátaim lettek, akikre már szinte családtagként tekintek.

Vitányi Inez

Kollégista létem alatt sokkal önállóbb lettem. Megtanultam beosztani a pénzem, és a sok

kötöttség mellett helyesen alakítani a napirendet, hogy minden számomra fontos dologra

jusson idő. Lett egy jó szobatársam, akivel bármit megbeszélhetek, s úgy gondolom

egymás szokásaihoz is sikerült tökéletesen alkalmazkodni. Nagyon örülök, hogy itt

sportolni is van lehetőségünk, röplabdázni járok a lányokkal, és ha kell a tanulásban

segítenek nekünk a nevelők. Persze sok minden hiányzik otthonról. Én megszoktam, hogy

televíziózás közben alszok el, reggel én döntöm el, mikor kelek - lényeg, hogy időben

beérjek az iskolába - és csend van, nincs cipőkopogás, ajtónyikorgás, általános zajok.

Ezeket itt tolerálni kell egymásnak, illetve elfogadni a kollégium szabályzatát, hogy sok

minden időhöz kötött.

Veres Dóra

Nekem nagyon tetszett a fecsketábor és a kollégiumi légkör. Szórakoztató a társaság, jó

hangulatban telnek a mindennapok, így gyorsabban telik az idő is. Mindannyian más

egyéniségek vagyunk, úgy látom, hogy ez alatt a félév alatt mindenki megtalálta a saját

társaságát. Szerintem nem sok mindenben változtam, az biztos, hogy bizonyos dolgokban

önállóbb, határozottabb lettem. Kicsit frusztrál az időhöz kötöttség, de lassan megszokom,

hogy itt az ébresztésnek, a kimenőnek, a tanulásnak, az elalvásnak is kötelező időpontja

van. Hiányzik a későn kelés, és hogy sokáig kint lehessek az esti időszakban.

Hirkó Tifani

A kollégiumban jó a társaság és a hangulat is. Sokat bohóckodunk, nevetünk. Nem okozott

különösebb nehézséget, hogy rendet tartsak saját környezetemben, önállóan vásároljak a

boltban, vagy kezeljem a heti pénzem. Könnyen alkalmazkodok más emberekhez,

megtanultam, mert otthon heten vagyunk testvérek. Korábbiakban is három testvéremmel

osztoztam egy szobán, muszáj volt kompromisszumokat kötni, hogy mindenkinek jó legyen.

Körkérdés

21

Nagyon hiányzik anyukám főztje, a családom és a délutáni találkozások a barátaimmal. Viszont hálás vagyok, hogy

sok új és jó embert ismerhettem meg.

Botos Ákos

Mióta kollégista vagyok szinte az egész életvitelem megváltozott. Megtanultam beosztani a

heti pénzemet, otthonról hozott ételt és a szabadidőmet is. Elkezdtem újra sportolni,

edzeni. Olyan barátaim lettek, akik mára már szinte a családommá váltak. A délutáni

tevékenységeim száma lecsökkent a kötelező szilenciumok miatt és a házi koszt is

hiányzik. De a kollégista létforma megtanított, hogy minden helyzetben a legfontosabb,

hogy önmagam adjam.

Varga Sándor

Mióta kollégista vagyok lényegesen lecsökkent a szabadidőm és hozzá kellett szoknom a

korán keléshez is. Megváltozott a napi rutinom. Egész héten a hétfő este a

legmozgalmasabb, ugyanis ilyenkor tartjuk a tanár-diák focit. Nekem nagy kedvencem! A

kollégium szerintem jó kihívás, alkalmazkodni kell a közösséghez, tanárainkhoz,

szobatársainkhoz. Ez növeli az ember tűrőképességét és toleranciaküszöbét is. Rengeteg

élménnyel és talán még több önismerettel lettem gazdagabb, mióta a kollégista csapat tagja

vagyok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ide jöhettem! Mindenkinek ajánlom a Telekit!

Lányi Krisztián

A legnagyobb változás az életemben, mióta kollégista vagyok, hogy nem ülök a

számítógép előtt csak hetente fél napot. Azt hiszem, komolyabb lettem és megtanultam

gondoskodni magamról. Több ismerősöm lett, de hiányoznak a régi barátaim. Néha

bezártnak érzem magam, sok mindent szabályoz a kollégiumi házirend. Viszont sokkal

több közösségélményben van részem azáltal, hogy egy nagy csapat tagja vagyok.

Fejes Viktor

Az első változás, hogy korábban fekszek le, mintha otthon lennék. Lényegesen kevesebbet

eszek, hiányzik is a finom házi koszt! A kötelező szilenciumok miatt több időt szánok a

tanulásra, viszont a késő délutáni szabadidő nagyon rövid. Én magam úgy gondolom, nem

változtam semmiben, alkalmazkodó és konfliktuskerülő típus vagyok, szívesen igazodok

másokhoz.

Górcső alatt 2007.

22

Az év legnagyobb sikerű filmje Babel

Az évben Oscar-díjat kapott színész Daniel Day-Lewis (Vérző olaj filmjéért )

Az év legtöbbet hallgatott zenéje Rihanna feat. Jay-Z Umbrella

Az év legkeresettebb divatcégje Dolce & Gabbana

Ebben az évben hunyt el a nemzet színésze Kaszás Attila

Az év legfelkapottabb keresztnevei Lány név: Anna Fiú név : Bence

Az év autója Renault Clio

Magyar űrrepülés Charles Simonyi első űrutazása a Nemzetközi

Űrállomáson.

Az év legtöbbet eladott lemeze Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra (Musical duett)

Építészet 2007. augusztusában átadták a Kőröshegyi

völgyhidat

Időjárás július 20-án megdőlt az országos melegrekord 41.9 °

Sport Szávay Ágnes győzelme a pekingi tenisztornán

Magyarországi filmbemutató Harry Potter és a Főnix rendje

Botrány A budapesti Fiumei temetőből ellopták Kádár János

és felesége maradványait.

Az év legnagyobb botrányai:

Gripen-vásárlás:

A botrány 2007 júniusában robbant ki, amikor egy svéd tévécsatorna a cseh Gripen-beszerzésekről

készített riportot, és kiderítette, hogy egy osztrák gróf közreműködésével, kenőpénzekkel győzték

meg a cseheket.

Kormányzati negyed:

2007. augusztus 2-án hirdették ki az eredményt, hogy ki építheti fel a kormányzati negyedet. A

projekt célja az lett volna, hogy a Budapest területén elszórtan lévő minisztériumok, hivatalok egy

egységes, új kormányzati épület(együttes)be költözzenek. 2008. januárjában jelentették be, hogy a

negyed mégsem épül meg. A meg nem valósult projektre becslések szerint 10 milliárd forint ment el.

Az év gyermekkönyve Berg Judit: Rumini

Az év Nóbel-díjai:

Fizikai Nobel-díj Albert Fert, Peter Grünberg

Kémiai Nobel-díj Gerhard Ertl

Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj Mario Capecchi, Martin Evans, Oliver Smithies

Irodalmi Nobel-díj Doris Lessing

Nobel-békedíj Al Gore, az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi

Testülete

Közgazdasági Nobel-emlékdíj Leonid Hurwicz, Eric Maskin, Roger Myerson

Górcső alatt 2007.

23

A nagyvilág hírei után kicsit leszűkítettem a kört és kérdezősködtem közvetlen környezetemben is, vajon kivel

milyen emlékezetes események történtek 2007-ben.

Emlékeim között kutatva elsőként az jut eszembe, hogy ebben az évben költöztünk el a jelenlegi házunkba. Azelőtt

mamámékkal laktunk, és először rossz érzés volt, hogy nem láttam minden nap a nagyszüleimet, de hamar

megszoktam. Azóta is sokat járok ki hozzájuk látogatóba, már amennyit a kollégium miatt tudok. Szintén ekkor történt,

hogy eltörtem a könyököm, mert meg akartam mutatni,(azoknak a napközis fiúknak, akik folyton szekáltak), hogy egy

lány is ügyes tud lenni a mászókán... hát nem sikerült. Mai fejjel visszagondolva nem érte meg majdnem másfél

hónapig gipszben lenni e miatt. Ma már másképpen szoktam reagálni azoknak, akik a munkámat rosszindulatúan

véleményezik. Azóta már kicsit benőtt a fejem lágya, de csak kicsit, mert nem szeretném, ha valaha is benőne teljesen.

Mindig szeretném magamban megtartani a rosszcsont kisgyermek énem.

Tóth Leila

Ebben az évben nyolc éves voltam. Talán a legmeghatározóbb élményem az volt, hogy ekkor már volt egy 1 éves

kisöcsém. Úgy gondolom mindenkinek nagy változás, ha testvére születik. Egyáltalán nem voltam irigy az öcsémre,

inkább kicsit bántottak az ezzel történő változások. Emlékszem egy kis ékszeres dobozban gyűjtögettem a

hajcsatjaimat, amiket (kislányhoz méltán) nagyon szerettem. Persze Ákos rátalált a kincseimre és azt hiszem, nem kell

mondanom, semmi sem maradt belőlük. Ekkor másodikos voltam, soha nem volt gondom a tanulással, azonban az

akkori osztályfőnököm nem volt a szívem csücske. És fordítva sem... de szerencsére ez sem akadályozta a

tanulmányaimat. Édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatban álltam és ez azóta sem változott, mindent meg tudtunk

beszélni együtt.

Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?

Akkoriban a visszafogottság, szótlanság jellemzett. Kíváncsi voltam milyen lehet felnőttnek "nagynak" lenni. Azóta

magabiztosabb lettem, és kevésbé érdekel olyan emberek véleménye, akiké nem szabad, hogy érdekeljen. A

kollégiumnak és a középiskolának köszönhetően jóval önállóbb lettem.

Mosonyi Eszter

Nos... 2007-ben még mindössze csak 7 éves voltam, és körülbelül 2. osztályos. Ekkor már 1 éve táncoltam, ami

egyébként akkor kezdett el hozzám nőni. Azóta a tánc (attól függetlenül, hogy már nem versenyzek) a szenvedélyemmé

vált. Az akkori énemnek igazából semmi más nem létezett, csak a barátnőim, és az általános iskola iránt érzett utálat.

A tánc pedig csak úgy volt. Kiteljesedni igazából úgy 10-12 évesen kezdtem benne.

Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?

Azóta annyiban változtam, hogy a tánc az életem részévé vált. Valahogy nem tudok meglenni nélküle. És persze, ha

mondhatok ilyet, "felnőttem", ahogy itt egy bizonyos fokig mindenki. Nagyon sokat köszönhetek az akkori

barátaimnak, akikkel egyébként azóta is tartom a kapcsolatot, és velem vannak mindenben, a tanáraimnak, akiket bár

kevésbé szerettem akkor, most visszagondolva ők indítottak el azon az úton, ahol most vagyok. És igen, ez akár 2007-

re is visszavezethető.

Lányi Krisztián

2007-ben 7 éves voltam. Abban az évben indultam el az első futóversenyemen, amit meg is nyertem. Ez nagy löketet

adott és úgy döntöttem, hogy folytatom, de csak pár évig csináltam nem publikus okok miatt. Ami még rémlik erről az

évről, hogy akkor lettem nagyon szerelmes egyik osztálytársamba. Szerencsére ez az érzés kölcsönös volt, de hát még

nagyon gyerek szerelem volt ez és nem sokáig tartott.

Górcső alatt 2007.

24

Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?

Háát … elsősorban szőrösebb vagyok . De hogy komolyabbra vegyem a dolgot, a koli hatására önállóbbá váltam és

jobban megnyíltam az emberek felé.

Botos Ákos

Ez az évem eléggé mozgalmas volt. Emlékszem, egyik nap átszöktem a szomszédba, felbuktam egy kavicsban és

megfejeltem a szomszéd talicskáját, de aránylag jól megúsztam, csak egy fogam tört. Ami még emlékezetes számomra

ebből az évből, hogy elszöktem otthonról és a rendőrök vittek haza. Mikor hazaértünk a rendőr úr megkérdezte

apukámat, hogy nem hiányzik a maga gyereke? Apukám csak nézett. Miért hiányozna, ott van a szobában. Aztán

mikor előbújtam a bácsi háta mögül, apum lefagyott. Hát szerintem nem kell mondanom milyen leszidást kaptam

ezért.

Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?

Azóta teljesen más ember lettem. Minden megváltozott az életemben. Az élethez való hozzáállásom 180° -os fordulatot

vett. Amit, az igazat megvallva, egyáltalán nem bánok.

Varga Enikő

Emlékeim szerint ebben az évben kezdtünk házfelújításba és egyszer a kisebbik öcsém felmászott a padlásra, mikor

nem vettük észre. Arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon sír. A drága, ahogy le akart jönni, megcsúszott és leesett.

Szerencséjére a kis gatyája megfogta, így nem lett nagyobb baja, csak két púp nőtt a fején.

Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta ?

Azóta komolyabb lettem és az öcsémre is jobban figyelek. A koli szerintem mindenkin nevel egy kicsit, így nem csak

növünk, hanem felelősségteljesebbek és önállóbbak is leszünk.

Valah Mónika

Abban az időben még pink lady voltam. Imádtam a rózsaszínt és a Barbie babát. De ezzel ellentétben majdnem minden

szabadidőmet a fiúkkal töltöttem és általában fociztunk vagy kockultunk. Nagyon szerettem tanulni, ami még most is

jellemző rám, és rengeteg történetet írtam különféle dolgokról egy blogban.

Milyen személyiségfejlődésen mentél keresztül azóta?

Kb. ötödikes koromban kezdtem el először „bedurvulni” külsőleg és mostanra az vagyok, aki mindig is szerettem

volna lenni. A tanulmányaim még most se rosszak, de már nem annyira fényesek, mint kisebb koromban.

Márki Szabina 11.A

FirkÁsz

25

Vincze Tímea 10.C Csajbók Roberta 9.C

Vincze Tímea 10.C

Csajbók Roberta 9.C Szabó Fruzsina 11.A

"Minden látható eredmény mögött áll egy láthatatlan személy, aki nélkül nincs életmű."

(Szabó Magda)

Klikk

26

"Fényképezni annyit jelent, mint visszatartani a lélegzetet, amikor az illékony valóság pillanatában minden

képességünk egyesül."

(Henri Cartier-Bresson)

Őszi falevelek Napsütés A gép forog, az alkotó pihen

Gazsi Jusztina 11.C

Tóth Leila 11.A

Tóth Leila 11.A

Útkeresés A holnapot te formálod

Szabó Fruzsina 11.A Gazsi Jusztina 11.C

Ajánlók

27

Könyvajánlók:

Gayle Forman- Ha maradnék

Egy átlagos, boldog életet élő lány életét mutatja be, aki nagyon szoros kapcsolatban áll a zenével. Gyönyörűen

csellózik és bejut az ország egyik legjobb zenei főiskolájára. A szerelem is rátalál és szerető, boldog családban él. Ám

egy napon hatalmas szerencsétlenség történik. A műben azt boncolgatják, hogyan lehet ilyenkor választani. Létezik-e

jó döntés, és ha igen, felismerjük-e időben.

Számomra azért volt érdekes ez a könyv, mert hatalmas kötődést mutat zene és a család iránt. A zene, mint

létszükséglet, mint egy mindennapos tevékenység jelenik meg. Egy összetartó erő és egy hagyomány. A család, mint

egy tökéletes festmény, amin mindenki a lehető legjobb

helyen áll, és a kis részletek hatalmas nagy egységet

alkotnak. A könyv film változatát láttam először, azután

kezdtem olvasni, és véleményem szerint, mindkét forma

tökéletesen átadja a történet mondanivalóját. Például a

szerelmi rész mindkét formában magával ragadja az olvasót,

a nézőt. Átélhetjük a főhős lelki harcát, belső vívódását,

útkeresését miután elveszti a családját, a szerelmét, és

kétségbeesetten keresi a jó utat a továbbtanuláshoz. Két út

áll előtte. Az élet teli nehézségekkel, vagy a halál. Egy élet

család nélkül, teli fájdalommal és az örökös gyász, amivel

minden nap szemben találod magad, vagy a túlvilág. Te mit

választanál? Mennél vagy maradnál?

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a zenét, a

romantikát, és állt már nagy döntések előtt. Gayle Forman

maga is azt írta, hogy nem feltétlen az ifjúságnak szánja

regényét, hanem mindenkinek, aki tud azonosulni nehéz

élethelyzetekkel.

Tóth Leila 11.A

Ajánlók

28

Darren Shan - Árnyak asszonya

Ez a regény nem gyenge idegzetűeknek való. Aki szeretne felkavaró élményekkel

gazdagodni, annak nyugodtan merem ajánlani. A főszereplő már az elején a spontán

emberi öngyulladással foglalkozik. Saját múltja elől menekülve jut idáig, s hiába próbál

elszántan megszabadulni a szörnyű titoktól, az nem hagy nyugtot neki. Társa szintén

érdekes figura, aki titokzatos múltja miatt nem szeret magáról beszélni, meglehetősen

zárkózott, ám fő hősünket mégis kedveli, mint később kiderül nem véletlen. De nem

elég az "égető" alapsztori, ehhez társul egy érzelmekkel teli vonal, ami azt taglalja,

mennyi mindenre vagyunk képesek a szerelem miatt. Ha elolvastad, akkor tudni fogod,

milyen is egy „határtalan” szerelem a férfiak szemével nézve, és az is kiderül, hogy

nem csak a nőket bolondíthatja meg ilyenkor az érzelmektől túlfűtött állapot. Mindezek

mellett betekintést nyerhetsz olyan emberek világába is, akik saját nemükhöz éreznek

vonzalmat. Kalandozások az árnyak birodalmában elmossák a határvonalat a valóság és

a képzelet világa között.

Csajbók Roberta 9.C

Filmajánló:

Ouija

Az Ouija című film egy 2014-es amerikai természetfeletti horrorfilm. A

történet egy társasjátékról szól, melynek segítségével a játékosok

kommunikálhatnak a holtakkal, akik a játék során szellem formájában

jelennek meg hátborzongató körülmények között. A főszerepben: Olivia

Cooke, Ana Coto, Daren Kagasoff, Douglas Smith és Bianca A. Santos-t

láthatjuk.

A történet leginkább félelemérzetet keltett bennem, de nem rettegtem! Ami

szerintem pont ideális egy jó horrorfilmnél. Kicsit sem vérengzős, nem

gusztustalan. Pont jó.

A történet elgondolkodtatott, vajon tényleg létezik-e ilyen társas játék, és ha

igen, hogyan lehet hozzájutni?! Na meg persze, ha nekem lenne ilyen, vajon

ki próbálnám-e?!

Őszinte leszek, fogalmam sincs. Elvontabb napjaimon lehetséges, de

alapvetően biztosan a hideg rázna még a gondolatától is.

A mindössze másfél órás film nem tudni, vajon kire hogy hat majd, ki

akarja esetleg kipróbálni ezt a játékot, illetve ki az aki még csak hallani sem

akar róla többet. A célközönség egyértelműen nem minden korosztály, hiszen gondoljunk csak bele, mi történne

szegény 5 éves kistesónkkal, ha megnézetnénk vele. Ésszerűbb megvárni még ő is eléri legalább a 12-16 éves kort.

Mindent nem árulok el, de akik szeretik a horror filmeket, vagy esetleg ezen ajánló olvasása után kedvet kaptak, hogy

megnézzék, én csak ajánlani tudom.

A lényeg: Kicsit se féljetek, inkább parodizáljátok a szereplőket, így nem fogtok annyira megijedni a történtektől!

Mosonyi Eszter 10.A

29