1

2

3

THÚROCZY JÁNOS:

A MAGYAROK KRÓNI-KÁJA

Az 1486-ban Augsburgban nyomtatott, az Orszá-gos Széchényi Könyvtárban őrzött ősnyomtatvány szí-

nezett fametszeteinek hasonmásával illusztrálvaFordította Horváth János:„Magyar Helikon"--1918

4

5

A MÁTYÁS KIRÁLYHOZ SZÓLÓ TÚLOLDALTKÖZÖLT AJÁNLÁST FEGHER THEOBALD

1488-BAN LATIN NYELVEN ARANY BETŰKKELNYOMTATTA THURÓCZY JÁNOS A »MAGYA-

ROK KRÓNIKÁJA« CÍMŰ MŰVÉNEKAUGSBURGI KIADÁSA ELÉ A BUDAVÁRI

KÖNYVKIADÓ KÉSŐI UTÓDA A KRÓNIKÁTKÖZEL ÖTSZÁZ ÉV MÚLTÁN »NÉHAI VALÓ JÓMÁTYÁS KIRÁLYRA« EMLÉKEZVE. UGYANEZ-ZEL AZ AJÁNLÁSSAL, DE EZÚTTAL MAGYARNYELVEN NYÚJTOTTA ÁT AZ OLVASÓNAK

A FELSÉGES ÉS GYŐZHETETLEN URALKO-DÓNAK ÉS ÚRNAK, MAGYARORSZAG ÉS

CSEHORSZÁG KIRÁLYÁNAK, MÁTYÁSNAK,FEGER THEOBALD ÜDVÖZLETÉT KÜLDI ÉS

DICSŐSÉGET KÍVÁNHogy az emberek emlékezetéből, felséges és győzhetetlen ki-

rály, teljességgel kiesett vagy a feledés örökös homályába süly-lyedt uralkodóknak és népeknek oly sok ragyogó tette, amelyetpedig békében és háborúban csodálandónak tartott mindenki: kitudna egykönnyen más indokot felhozni rá, mint azt, hogy vagyaz irigykedés miatt, vagy a kor embereinek tudatlansága miattnem voltak neves íróik, vagy ha az írásművek mégis megszület-tek, nem voltak olyan íródeákjaik, akik mások írásait könyvek so-kaságával szerte elterjesztették. Nem kételkedhetem benne, hogymindnyájuknak ez a közös sors jutott. Mert van-e olyan nép –bármennyire ismeretlen is most a neve –, amely nem virágzottvalamikor, kedvező csillagzat alatt? A magyar királyok esetébenteljességgel méltatlan dolog volna, ha derék tetteik – akár a kény-szerűség vitte rá őket, akár a szomszédos népek vadsága – való-sággal eltemetve, emlékezet és hír nélkül rejtve maradnának. Deleginkább a Te esetedben volna ez méltatlan dolog, hírneves Má-tyás király, akinek híre és dicsősége Európa-szerte fényesen ra-gyog, mivel annyiszor megfutamítottad és leverted a kereszténynép ellenségeit, a rettenetes törököket, és legyőzted a szomszédosnépeket. A mi korunkban, a tudós embereknek ekkora bőségébensenki sem tarthat tetteid elfelejtésétől, mégis, hogy lelkedneknagysága az előbbi királyokkal összehasonlítva még inkább fé-nyeskedjék, s hogy az emberek emlékezetéből még kevésbé tűn-jön el, gondoskodtam róla, hogy Magyarország királyainak tetteitFelséged dicsőségére a legnagyobb gonddal és a leghibátlanabbulkinyomtassák. Igen csinos festett képeket is mellékeltem hozzá,hogy az olvasással járó fáradalmakat a képek változatossága eny-hítse, s a könyv ezzel is kellemesebb legyen mindenki számára.Találkozzék tehát tetszéseddel, felséges király, kísérletem és el-határozásom. Ha érezni fogom, hogy mindez nincs tetszésed elle-nére, más dolgokra is mindig kész és figyelmes leszek, ami neved

7

tisztességére és tekintélyesebbé tételére szolgálhat. Jó egészségetFelségednek! Nagy dicsőségtől övezve éljen Felséged országánakjavára hosszú-hosszú időkig!⊗

⊗ Fegher Theobald ajánlásában részben azokat a gondolatokat ismétli, amelyek-

nek először Thuróczy adott hangot a hun történethez írt előszavában.Thuróczy szerint Attila nagyságát és világtörténeti jelentőségét azért nemértékeli kellőképp az utókor, mert történetét ellenségei írták meg, akikirigykedtek dicsőségére, s ezért eltorzítva és hézagosan adták elő viseltdolgait. Mátyást ez a veszély nem fenyegeti ugyan, mert az ő dicsőségétszerencsés török hadjáratai jóvoltából Európa-szerte ismerik. A krónikaki-adás azonban az ő dicsőségét is növeli, mivel igazi nagysága éppen akkorviláglik ki, ha tetteit a korábbi királyok tetteivel hasonlítja össze az olvasó.

8

THURÓCZY JÁNOS MESTER ELŐSZAVA AMAGYAROK KRÓNIKÁJA ELSŐ KÖNYVÉ-

HEZTekintetes Drági Tamás1 úrnak, a felséges Mátyáskirály, Magyarország, Csehország stb. uralkodója

és Ausztria hercege Személyes Jelenléti TáblájaKancellárjának

Mivel ez utóbbi évek állandó nyugalma következtében ma-gunk is nyugalmasan éltünk, valahányszor különböző rendű-rangú dolog került elénk, beszélgetés közben néha kellemes vi-tákba keveredtünk, többször meg vitatkozás közben kisebbfajtapörlekedések is felmerültek közöttünk, mivelhogy a magyar nem-zet legrégibb történetéről különböző nézeteket vallunk, meg arrólis, mely világrész szülte a magyarokat, és hogy honnan özönlöttekerre a vidékre, amelynek régen Pannónia volt a neve, most pedigéppen a magyarokról Magyarország. Végül is elhatároztuk, hogyvizsgálódásunk érdekében fellapozzuk a régi időkben erről atárgyról szerkesztett történeti műveket. Amikor azután gondosanelolvasva tanulmányoztuk ezeket, láttuk, hogy Szkítiáról, a világ-nak arról a részéről, ahol állítólag a magyarok is felbukkantak,sok mindent kihagytak, mellőztek vagy más szerzők állításaitóleltérően tárgyaltak.

Úgy tetszett ugyanis, hogy még a nagy Attila király viseltdolgainak a dicsőségéről is, mivel gyenge toll foglalta Írásba,szinte hallgatnak, noha az ő viselt dolgai nem kevésbé méltók adicsőítésre. De nem a régi magyarokat kell azzal a vétekkel vá-dolnunk, hogy viselt dolgaik emlékezetét a feledékenység mélytengerébe engedték süllyedni. Az embereknek az a nemzedéke,amely ez események korában élt, inkább a fegyverek zajával,

1 Drági Tamás 1486-ban lett a király személyes jelenléti táblájának, a nádor és

az országbíró mellett működő harmadik nagybíróságnak a vezetője, s ígyThuróczy hivatali főnöke is (Mályusz Elemér: A Thúróczy-krónika és for-rásai. Bp. 1961. 86-90); Thuróczyt a mű megírására buzdította.

9

mint a betűvetés tudományával volt elfoglalva. Mert hiszen a mikorunkban is ugyanennek a nemzetnek egy része, amely Erdélytájain lakik, tud valamiféle betűket a fába vésni, és e rovást hasz-nálva betűvetés módjára él vele.2 Azt hiszem, csak az idegen né-pek gyűlölködése fosztotta meg Attila királyt attól a dicsőítőtolltól, amely az általa aratott győzelmekhez méltó lett volna, ésez sikkasztotta el Attila királytól a császári cím dicsőségét is.Ezért tapasztaljuk, hogy az általa véghezvitt tettek dicséretéresemmit sem írtak, csupán az általa okozott nyomorúságot jegyez-ték fel siralmas énekben. Ezért írja Paulus Orosius3 a hunoknakkitörését említve Történetének utolsó könyvében: "Valens ural-mának – úgymond – tizenharmadik esztendejében egyszerre ha-talmas hajtásokat hajtott nyomorúságunknak ez a tőkéje." Ezértírja továbbá Antoninus4 firenzei érsek Krónika című művénekmásodik részében: "E nép barbársága – mondja – hallgatásrakésztetne, ha nem kényszerítene beszédre Gallia és Itália népeinekhírhedett pusztulása."

Senki sem nyert még földi dicsőséget anélkül, hogy másokatnyomorba ne döntött volna. Nínosz, az asszírok királya azzal te- 2 Fontos művelődéstörténeti adalék arra vonatkozóan, hogy a székelyek még

Thuróczy korában is ismerték és használták az ún. székely rovásírást,amelyről már a XIII. századi Kézai Simon is megemlékezik. Ennek fenn-maradt emlékeit Sebestyén Gyula adta ki: A magyar rovásírás hiteles em-lékei. Bp. 1915. A székely rovásírás betűi – néhány kivételével – a VI. szá-zadi köktürk feliratok betűinek leszármazottjai, s a honfoglaló magyarságtörök rétege hozta őket magával (vö. Németh Gyula: A régi magyar íráseredete. Ny tud Közl. 1917). Újabban az egykori Felső-Magyarországról iskerültek elő rovásírásos emlékek.

3 Paulus Orosius hispániai pap, aki Augustinus buzdítására 417-418-ban egyapologetikus szemléletű világtörténetet írt Historiarum adversus paganoslibri VII címen. Azt akarta bizonyítani benne, hogy Róma hatalma nem akereszténység elterjedése miatt hanyatlott le annyira, hogy 410-ben a gótAlarich elfoglalhatta és kifosztotta. A pogány valláshoz húzók ugyanis apogány kultusz elhagyásának és a kereszténység elterjedésének tulajdoní-tották ezt. Műve rövidre fogott világtörténet. Az idézett hely a hunokra vo-natkozik: Adv. pag. VII. jj. 9.

4 Antoninus firenzei püspök a XV. század második felében írta meg nagy világ-krónikáját Chronicon ab orbe condito bipartitum címen. A mű a XV. szá-zad folyamán többször is megjelent nyomtatásban (Velence 1474, 1479,1480; Nürnberg 1484 stb.). Thuróczy több helyütt forrásul használta Atti-lával és a hunokkal kapcsolatban.

10

remtette meg a világtörténetet, hogy erőszakosan rátette kezétidegen országokra. És ha Agamemnón, a görögök fővezére, nemdöntötte volna romba a trójai fliont; ha Nagy Sándor nem pusztí-totta volna végig a világot gyászos fegyvereivel: nevük is elenyé-szett volna testükkel együtt.5

Hogy tehát Szkítia vidékét és Attila királynak nagy tettei mi-att halhatatlanságra méltó korszakát részletesebben leírjam, s egy-szersmind az őutána következő magyar királyoknak történetét,amelyet hajdan megírtak, átvizsgáljam, s hogyha valami hibát ej-tett bennük íróik hanyagsága, kijavítsam: fellelkesülve a te buz-dításodtól, bátorságot merítettem, hogy hozzákezdjek az erőimetmeghaladó feladathoz. A te kedves és felettébb gyönyörködtetőékesszólásod meggyőzött engem: és bár az ilyen nagy eseményeknagyobb írót érdemelnének, mégis, mivel a te rábeszélésed szá-momra parancs, és mivel akkor is engedelmeskednék neked, hanem rábeszélésről volna szó: – rábeszélésedre annál inkább nekedszentelem minden erőmet.

Ámde a vakmerő embert éppen a vakmerősége – gondolom,az irigység tanácsára – csúfolja meg, és megoldódik az ő becs-mérlésére az emberek nyelve, amely nem szokott senkit sem kí-mélni. Ismerjük e jó embert! – mondják. Igaz, az evangéliumi ta-nítás szerint senkit sem fogad el saját hazája prófétának;6 de énebben a tárgyban semmit sem tettem magam, csupán a régi törté-netírást követtem minden tekintetben, és a szerzők megállapítá-sain semmiképp sem megyek túl. Szkítia vidékét meg fekvését,

5 Az a gondolat, hogy a világtörténet a birodalmak kialakulásával kapcsolatos, és

hogy ez a fogalom más népek leigázásával és egy birodalomban való egye-sítésével születik egyáltalán meg, először Livius kortársának, PompeiusTrogusnak Historiae Philippicae című munkájában nyert kifejezést, aki azelső latin nyelvű világtörténetet írta meg. Műve azonban elveszett, s csak aII. században működő Justinus kivonatában maradt ránk. E kivonat 1.könyve 1. fejezete szerint az első "birodalmat" Nínosz, az asszírok királyaalapította meg hódításaival. – Thuróczy alább még többször hivatkozikPompeius Trogus történeti művére, de ő is csak a Justinus-féle kivonatotismeri. – Agamemnón a görög sereg fővezére a trójai háborúban, amelyrőlHomérosz eposza, az Iliász szól. – Nagy Sándor makedón uralkodó (i. e.336-323) meghódította a perzsa birodalmat és seregeivel Indiáig nyomultelőre.

6 Bibliai idézet: Lk 4,24.

11

továbbá Attila király tetteit is az e cél kedvéért átkutatott többkrónikás mű alapján kissé részletesebben igyekszem megírni,mint a magyar történet régebbi írói, és az ő mindenhonnan felku-tatott állításaikat is közbeszúrtam. Továbbá, amennyire tehetsé-gemtől telt, gyengécske munkám határai között gondosan igye-keztem kijavítani Magyarország többi boldogult királyának törté-netét is, az egykor gyalázatosan meggyilkolt Károly királyrólszóló siralmas énekig. Segítsenek az ég fenséges hatalmai, hogyalaposabb rendbe szedhessem.

Te meg fogadd a hajóst,7 aki a te kívánságodra a tenger mélyörvényeit szántja, anélkül, hogy sajkájának kormányrúdja vagyirányítója volna, vagy evezősök segítségére támaszkodhatna. Fo-gadd azt, aki nem mindenkinek, csupán a te kívánságodnak kívánteleget tenni; fogadj úgy, mint aki nem a magáéból, hanem azeseményeket leíró régi történetírók köteteiből, erről a zöldellőmezőről szedett kedves virágot nyújt át neked, uram. Élj boldo-gul!

7 Az előszó ez utolsó szakaszát – szubjektív hangja ellenére – Jordanes VI. szá-

zadi gót történetíró Getica és De temporum successione című műveihez írtajánlásból kompilálta Thuróczy. – Jordanes Geticá-ját Thuróczy több he-lyütt idézi és felhasználja.

12

MONOLÓGAzt tapasztaljuk, hogy a régi kor történetírói a hunok vagyis

magyarok eredetét egymásnak ellentmondó módon írták meg, smind a mai, mind a régi idők emberei különbözőképpen véleked-vén róluk, nem csekély ellentmondást tartalmaznak ebben a kér-désben. Van ugyanis két krónikakötetünk,8 amely az ő eredetükről

8 Fontos és hitelt érdemlő forrásmegjelölés; eszerint Thuróczy korában volt egy

olyan kódex, amely a hunok és magyarok történetét 1333-34-ig tárgyalta,de Károly király 1342-ben bekövetkezett haláláról és 1. Lajos trónra lépé-séről már nem szólt. Éppen ennek alapján állapíthatta meg Thuróczy, hogyezt a kódexet Károly király uralkodása idején szerezhették. Ez a XIV. szá-zadból származó kódex a jelek szerint nem maradt ránk; a Budai Krónika-család egy olyan változatát képviselte, amely a XV. századi Sambucus-kódexszel tartott szoros rokonságot. Az összes kézirat-változatokkal szem-ben ugyanis egyedül a Sambucus-kódex tartalmazza azt a Kézai Simonravisszavezethető és a hunok emberi, nem démonoktól való származását bi-zonygató prológust (Prohemium-ot), amelyet Thuróczy is felhasznált mun-kájában. Az a másik kódex viszont, amelyet Thuróczy szerint I. Lajos ki-rály korában szereztek, bizonyosan a Képes Krónika-család egyik kódexevolt, amely a Budai Krónika-család kódexeinek rövidebb szövegévelszemben a XI-XII. századi magyar királyok történetére vonatkozóan bő ésszínes toldalékokkal, interpoláció kkal rendelkezik; ezeket Thuróczy szin-tén felhasználta művében. Hogy ennek a kódexcsaládnak – amelybe bele-tartozik a gazdagon díszített Képes Krónika is, hiszen az egész kódexcsa-ládot róla nevezték el – az őse Nagy Lajos király uralkodása alatt jött létre– esetleg Kálti Márk munkájaként –, azt a mű prológusában található 1358-as évszám teszi vitathatatlanná. A két kódexcsalád a hun-magyar nép bibli-ai származtatása tekintetében ellentmond egymásnak, ahogy Thuróczy he-lyesen észreveszi. A Sambucus-kódex ugyanis – és vele együtt az egészBudai Krónika-család (a hun történet eredeti szerzőjét Kézai Simon mes-tert, Kun László udvari klerikusát követve) – a hun-magyar nép ősapjává abibliai Némrót-Ménrótot tette meg, aki a bibliai Teremtés könyvé-nek XI.fejezete szerint a babiloni tornyot kezdte épite ni, és ugyancsak a bibliai el-beszélés szerint a Noétól megátkozott Khámnak volt a fia; eszerint a hun-magyarok hamiták lettek volna. Ezzel szemben a Képes Krónika-családkódexei a Teremtés könyvé-nek X. fejezetére támaszkodva Noé három fiá-ra, Sémre, Khámra és Jáfetra vezetik vissza a különböző ókori népeket, sezek között Jáfet fiára, Gómerra a szkitákat s Jáfet fia Mágog-Magorra amagyarokat és hunokat. Ez a krónikacsalád tehát a magyarok (és hunok)japhetita származtatása mellett tör lándzsát, teljesen mellőzi Némrót-Ménrót ősapát és a nevéhez fűződő bábeli toronyépítés történetét.

13

és történetükről ad felvilágosítást, s amelyet – mint feltehető – azegykor megboldogult Károly és Lajos magyar királyok idejébenszereztek; ámde ezek a többi történetírótól is, de még egymástólis eltérnek, főként e népek eredetének a megvilágításában. A kettőközül az egyik a Genezis tizedik fejezetére, a másik tizenegyedikfejezetére alapítja leszármaztatását. Mivel pedig minden keresz-tény vallású nemzet elismeri azt a nézetet, hogy az özönvíz bün-tetése után az összes halandók Noétól és fiaitól, azaz Sémtől,Khámtól és Jáfettól erednek: a magyarok származásán kívül másnemzetek származtatásának ismertetését – noha ezekben a köte-tekben ezt is ismertették –, nyilván inkább a fölösleges, mint aszükséges dolgok közé kell sorolnunk.

Ezért, nehogy az a megrovás érjen, hogy e munkához valamitis hozzátettem a magaméból, ama kötetek szerzőit követve, a ma-gam előadásában ugyanezt a kiindulópontot választom.

Thuróczy a két kódex előadását egybefoglalja és összeolvasztja, sőt kibő-víti antik történetírók adataival is.

14

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK A MAGYAROK KRÓ-NIKÁJÁNAK ELSŐ RÉSZÉHEZ

Noénak és fiainak, Sémnek, Khámnak és Jáfetnak – mint ál-lítják – az özönvíz pusztítása után hetvenkét nemzetsége támadt,tudniillik Sémtől származott huszonhét nemzetség, Khámtól har-minc, Jáfettól pedig tizenöt. Ezek a nemzetségek szétszóródtak azegész földkerekségen, és egyesek szerint Sém nemzetségeinekÁzsia, Khám nemzetségeinek Afrika, Jáfet nemzetségeinek pedigEurópa jutott osztályrészül. Azonban Jeromosnak9 a Zsidókkalkapcsolatos kérdések című műve szerint, meg Josephus10 szerintis, Jáfet fiai állítólag a föld északi vidékeit vették birtokukba,Szkítiának Taurosz és Imaosz nevű hegyeitől kezdve egészen aTanaisz11 nevű folyóig, ami Szkítiát két részre osztja. E nézet sze-rint Jáfet első fia Gómer volt; az ő nevéről nyerték a nevüket agalaták, majd utóbb Gallia lakói, akiket a mi korunk egy bizonyosFrancóról, Parisz fiáról, Trója utolsó királyának, a hajdaniPriamosz király fiának a fiáról – egykori vezérükről – frankoknaknevez. A hagyomány úgy szól, hogy ez a Franco Trója városánakpusztulása után nagy néptömeggel Pannóniába jött – ezt egyko-ron, Nagy Sándor korában, Felső-Görögországnak hívták – és a 9 Szent Jeromos (Hieronymus) nevezetes egyházatya (340-419), aki latinra for-

dította a Bibliát (Vulgáta), és az egyes bibliai könyvekhez magyarázatokatis írt. Az itt említett műve (Hebraicarum quaestionum libri in Genesim) aTeremtés könyvé-hez irt magyarázat.

10 Josephus Flavius (37-93) görög nyelven író zsidó történetíró, aki megírta azsidó nép történetét. Művét már korán latin nyelvre fordították,Antiquitates Judaicae (Zsidó régiségek) címen, s ezt a latin fordítást hasz-nálta a hun történet szerzője, Kézai Simon, s utána Thuróczy. Az idézetthely: Antiqu. r. 6. 1-2.

11 A Taurosz a Kisázsia déli részén végighúzódó hegylánc, amelyhez kelet felőlcsatlakozik az Imaosz, azaz a Karakorum és a Himálaja, így ezek a hegy-láncok Ázsiát valóban egy északi és egy déli részre osztják. Ezekhez vi-szonyítva a Tanaisz (Don) folyó valóban az "északi vidéket" képviseli. Azantik földrajzi írók szerint a Tanaisz-Don a Rif-hegyekben eredt, s Európátelválasztotta Ázsiától, s ugyanakkor az antik Szkítiát is egy európai és egyázsiai részre osztotta. A II. században Ptolemaiosz Szkitiát már teljes egé-szében Ázsiába helyezi. Ez az oka, hogy a későbbi földrajzi-történeti iro-dalomban bizonytalanság tapasztalható Szkítia földrajzi fekvését és kiter-jedését illetően.

15

Szikán-hegy tövében az Ister folyó mentén – amelynek Duna amásik neve – egy hatalmas várost alapított, és ezt az említettSzikán-hegy nevéről Sicambriának nevezte el. A hagyomány to-vábbá úgy tudja, hogy ez a Franco – a keleti népektől való félel-mében – végül innen is eltávozott nyugat felé, és a Szajna folyóvidékét foglalta el, és ezt a területet nevezték el az említett Francovezérről Franciaországnak. Ezen a vidéken ugyanis Franco – ahagyomány szerint – egy várost alapított, és azt atyja nevéről –annak emlékezetére – Párizsnak nevezte el.12

Jáfet második fia Mágog volt. Szent Jeromos szerint tőleszármaztak a szittyák; továbbá Madai, tőle a médek kapták a ne-vüket. Ettől származott Jáván, neki a görögök a leszármazottai; aző fia volt Tubál, tőle a hispániaiak származnak; tőle születettMésekh, tőle a kappadókiaiak erednek, mert ezeknek még most isvan egy Masechab nevű városuk. Ennek a fia volt továbbáThirász, róla a trákok nyerték nevüket.13

12 Sicambria városának a neve a germán sicamber, sugamber néptörzs nevével

függ össze. A várost már Kézai azonosította az Óbuda melletti római koriromokkal, Aquincummal, de az egész történetet Thuróczy a Képes Króni-ka-család 3. fejezetéből vette át, ahol a Nagy Lajos kori krónikás aSicambria nevet a Szikán-hegy nevével hozza összefüggésbe. A Szikán-hegy azonban – mivel a monda szerint Sicanus volt Szicília szigetének.névadó őse – aligha jelenthetett mást, mint a szicíliai Etnát. Ezt a Szikán-hegyet az Anjou-kori krónikás – a név valamelyes hasonlósága alapján –önkényesen hozta kapcsolatba Sicambriával; ilyenformán akart utalni azAnjouk szicíliai királyságára. Ugyancsak a Szikán névvel hozza kapcsolat-ba a franciaországi Szajna latin Sequana, Sakana nevét, hogy ezzel is azAnjouk francia eredetére utalj on. A francia név eredetileg szintén egygermán néptörzs, a frankok nevéből alakult ki. A francia nép trójai szár-maztatása tudós eredetű monda, melynek keletkezésére Párizs neve adha-tott ösztönzést: a trójai Priamosz király egyik fia volt Parisz. A város nevé-ben azonban egy kelta törzs neve (Lutetia Parisiorum) él tovább. Mind-ezekre vö. Eckhardt Sándor: Sicambria. Minerva 1927.127-201.

13 E kétes értékű etimológiákkal kapcsolatban – melyeknek végső forrásaJosephus Flavius és Szent Jeromos – meg kell jegyeznünk, hogy az egyesnévalakok a szövegromlás súlyos jeleit mutatják; az egész "leszármaztatás"ugyanis a nevek több-kevesebb hasonlóságán alapul. Ahol ez nem érzékel-hető, ott az egész "származtatás" értelmetlenné válik. Ilyen eset a "Tubál,tőle a hispániaiak származnak". A latin Josephusban ehelyett "Iobel" és"Iberes" van, s így a két szó legalább némileg hasonlít egymáshoz. A görö-

16

Gómernak azután Asszenekh volt a fia, tőle a trójaiak szár-maznak.

Jáván pedig Elísaht nemzette, tőle az elizeus ok származnak,utóbb eoloknak nevezték őket. Ugyancsak az ő fia volt Tarsis,tőle állitólag a kilikiaiak származnak, mert fővárosuk ma is ezen anéven, Tarsisnak neveztetik. Ebben a városban született Szent Pálapostol, ahogy az Apostolok cselekedetei 21. könyvében olvas-hatjuk.14

Mindezen leszármaztatások ismertetése után Szent Jeromoshozzáteszi: "Ezek nép-szigetekké különültek el az egyes vidékeken,mindegyik a maga nyelve és az egyes nemzetségekhez való tarto-zása szerint." Ezt a megállapítást Szent Jeromos nyilván csak akésőbbi események visszavetítésével tehette, mert mindezek csakutóbb, a nyelvekösszezavarodása után következtek be.

Khámnak, Noé második fiának a fiai pedig: Khús, tőle az eti-ópok származnak, mivel a héberben az etiópokat khúsnak neve-zik; Micráim is az ő fia, tőle az egyiptomiak származnak, mert ahéberben Egyiptomot Micráimnak nevezik; az ő fia Pút, tőleszármaznak a pútheusok, mert van az ő vidékükön egy folyó,amelyet még ma is Pútnak neveznek. Khámnak a fia Kánaán is,róla a kánaáni népeket nevezték el, a földjüket utóbb Izrael fiaikapták meg. Khúsnak a fia volt Séba, tőle származnak aszabeusok; az ő fia volt Havilah is, tőle a pogányok származnak,és Sabatha is, tőle, mint állítják, a sabathenusok származnak.

E népnevek közül utóbb – a felidézhetetlenül hosszú-hosszúidő folytán – a legtöbb megváltozott, és csak kevés maradt megeredeti formájában, vagy az eredetihez hasonló és vele rokonít-ható formában. Ennél a kérdésnél Szent Jeromos ismét tesz egymegjegyzést: "Továbbá Khús nemzette Nimródot is." Ez volt az aNimród, aki Noé utódait rávette az Úr elleni lázadásában ama hí-res torony és város építésére. Ezért írja Josephus15 a Zsidók régi

gök esetében a latin Josephusban Janus, illetve Ianan áll, s ez a görögökegyik törzsi nevére, ajón, ión szóra hasonlít stb.

14 Kisázsiai tartománya Földközi-tenger partján; a város – ókori neve Tarsus –Pál apostol születési helye.

15 Eddig Thuróczy a Képes Krónika-család kódexét követte. A Josephusra valóhivatkozás ellenére ettől kezdve nem Josephus szövegét idézi, hanem aSambucus-kódex szövegét, amely itt szintén hivatkozik Josephusra a mű

17

története című munkájában: "A Sémtől, Khámtól és Jáfettól szár-mazó előbb felsorolt néptörzsek ugyanazt a héber nyelvet hasz-nálták, amíg Nimród óriás az özönvíz utáni kétszázegyedik esz-tendőben egész rokonságával együtt el nem kezdte a Tornyot épí-teni, az új özönvíztől való féltében, hogy ha történetesen megis-métlődnék az özönvíz, a toronyba menekülve elkerülhesse az Úrbosszuló ítéletét." De az emberi értelem nem szállhat szembe azIsten ítéletének végzésével: Isten megváltoztatta a nyelvüket, ésúgy összekeverte, hogy a legközelebbi rokon sem értette meglegközelebbi rokonának beszédét, és a munkát végül is befejezet-lenül hagyva szétszóródtak a világ különbözőtájaira. A hagyo-mány azt tartja, hogy e nagy és minden időkre emlékezetes toronyépítése – egyesek szerint – Núbia és Egyiptom határán történt, ésromjait mind a mai napig láthatják azok, akik Memphiszből Ale-xandriába utaznak16 mások viszont azt mondják, hogy Káldeábanaz Eufrátesz folyó mellett volt, azon a helyen, ahol sok idő múltána legnevesebb királynő, Szemiramisz Babilont, a világtörténet el-ső birodalmának ama híres városát alapította.17 Állítólag éppen anyelvek összezavarodása miatt kapta a Bábelnak elnevezett to-ronyról a Babilon nevet nemcsak maga a város, hanem egészKáldea, Asszíria és Mezopotámia, a városban uralkodó királyoknagy tetteinek következtében.

E város alapításáról és építéséről sok csodálatos dolgot jegy-zett fel Ethesius, Kleitarkhosz meg Hérodotosz és a szicíliaiDiodorus18 is, és ezt utóbb egyesek a toronyra vonatkoztatták. Az

címének említése nélkül. A Sambucus-kódex viszont itt Kézai hun törté-netét másolja.

16 Ez a meglepő adat már Kézai hun történetében is olvasható, és talán azzal ma-gyarázható, hogy Egyiptomban a Nílus deltájának a kezdeténél is volt egyBabilon nevű város, illetve erődítmény, ezt azonban a bibliai hagyománynem kötötte Ménrót-Nimród nevéhez.

17 A görög hagyomány szerint Babilon városát Nínosz felesége és utóda,Szemiramisz királynő építtette. Bábelt hibás héber népetimológia szerintértelmezték a nyelvek "összezavarásának"; tulajdonképpeni jelentése: Is-ten-kapuja.

18 E görög történetírók közül az elsőnek, Ethesiusnak a nevét hibásan írjaThuróczy; helyesen Ktésziasz, latinul Ctesias, aki az i. e. V-IV. századbanélt, s megírta a perzsák történetét; műve azonban nem maradt ránk;Thuróczy Diodorus Siculus művéből ismerhette éppen úgy, mint

18

említett két krónikakötet egyike szerint ugyanis Josephus arrólszámol be, hogy Nimród ebben a toronyban tiszta aranyból ké-szített templomokat az istenek számára, a palotákat pedig drága-kövekből építette, arany-oszlopokat állított bennük, és az utcákatkülönböző színű kövekkel burkolta. De ez nem lehet igaz! Mertalig hihető, hogy a nemrég pusztító özönvíz után annyi arannyalrendelkeztek már, hogy templomokat építhettek, oszlopokatemelhettek volna belőle. Abban az időben nem lehetett szó az is-tenek tiszteletéről sem; hogyan építhettek volna akkor számukratemplomokat? Hiszen számos írás szól arról, hogy sok-sok évszá-zaddal később Ninusz, az asszírok királya, készíttetett egy arany-szobrot atyjának, Bélosz királynak a halála után – éppen az őemlékezetére és a maga vigasztalására. Ö részesítette előszörtiszteletben ezt a bálványszobrot, s elrendelte, hogy országánakminden népei tiszteljék. Állítólag nem sokkal ezután beleköltözötta szoborba a Tisztátalan Lélek, és a jóslatokat kérőknek jóslatokatadott, úgyhogy a bálványimádás kárhozatos szokása innét ered.

A krónikában ezután ez van: A tornyot négyszög formábanépítették; egyik szögletétől a másikig tizenötezer lépés volt ahossza, és ugyanannyi a szélessége.19 Magasságának mértékétnem határozták meg az építők, de elgondolásuk szerint egészen aHold köréig kellett volna emelkednie. A toronyalapfalának vas-tagsága háromszáz lépés volt, de a magassághoz mérten fokozato-san vékonyodott, hogy az égbe nyúló épület terhét a vastag alap-fal könnyebben hordozhassa.

Ezután ismét hivatkozik a krónika a Genezis fentebbi fejeze-tére, ahol ez van: Nimród hatalmas kezdett lenni a földön.Ugyanis erőszakkal leigázott másokat, és kényszerítette őket a to-

Kleitarkhoszt (i. e. IV. század), aki Nagy Sándor történetét írta meg, s eb-ben Babilont is leírta. – Diodorus Siculus Augustus császár idejében egyterjedelmes világtörténetet írt görög nyelven, s ebben szól (II. 7.) Babilonépítéséről is. – Hérodotosz (i. e. 484-425), a "történetírás atyja", szinténrészletes leírást közöl (1. 178.) Babilon városáról.

19 Hérodotosz (1. 178.) százhúsz sztadionban határozta meg Babilon városának –és nem a toronynak – hosszát és szélességét. Ez az adat azért figyelemreméltó, mert a görög sztadiont (189 m) átszámítva római lépésre (1,48 m),megközelítőleg tizenötezer lépést kapunk eredményül. Kézai valóban eny-nyit mond, míg Thuróczy és forrása, a Sambucus-kódex ezertizenöt lépést(mille X V-öt írva milia XV helyett!).

19

rony építésére. Idézi a Genezis szövegét, hogy tudniillik Nimródhatalmas vadász volt, vagyis az emberek elnyomója az Úr szemé-ben, és hogy innét származik az a szólás, hogy valaki olyan erő-szakos, mint Nimród. Ettől az időtől kezdve ugyanis, ha valaki azemberek elnyomója volt, második Nimródnak nevezték, vagy aztmondták róla: Nimródra ütött.

Szent Jeromos szerint Nimród uralma Babilonban és Sinárföldjén kezdődött.

20

A HUN, VAGYIS A MAGYAR NEMZET EREDETENémelyek úgy tartják, hogy ez a Nimród volt a hunok, vagyis

a magyarok ősapja. Ugyanis az említett könyvek egyikében20 aztaz állítást találjuk, hogy Nimród, az óriás, a nyelvek összezavaro-dása után Havilah földjére költözött, amit most Perzsiának nevez-nek, és itt két fiat nemzett Enéh nevű feleségének, az egyiket Hu-nornak, a másikat pedig Magornak nevezték: végül is az összeshunok, vagyis magyarok ezektől vették eredetüket. Azt is mond-ják, hogy ugyanennek a Nimródnak Enéhen kívül más feleségei isvoltak, és Hunoron és Magoron kívül más fiakat is nemzett, éshogy ezek és az ő utódaik az említett vidéken, Perzsiában laknak,testalkatuk és színük hasonlít a hunokéra, csupán beszédük kü-lönbözik tőlük valamelyest, ahogy a szászoké a türingiaiakétól.21

20 A Sambucus-kódexben.21 A hun történet írója eszerint tudott Perzsia területén élő magyarokról, s ez ad-

hatott ösztönzést arra, hogy a hun-magyarok egyik őshazáját is Perzsiábahelyezze (vö. Györffy György: Krónikáink és a magyarőstörténet. Bp.1948. 86.1.5. jegyzet). Ez a perzsa vonatkozás indíthatta továbbá arra,hogy a hun-magyar nép számára olyan apai őst keressen, akinek a révén ahun-magyar nép bibliai leszármaztatása is valószínűsíthető volt. A huntörténet szerzője, Kézai, ezt az őst Menrót személyében találta meg, akitAnonymus még Menumorout néven emleget – igaz, nem a magyar nép ős-apjaként, hanem mint a bihari részek több nejű vezérét. Az anonymusiMenumorout név a XIII. század végére szabályosan Ménrót alakká fejlő-dött, ahogy például az ugyancsak anonymusi Csurungrad Csongráddá.Kézai számára az ilyenformán kialakult Ménrót alkalmas volt rá, hogy ahun-magyar nép ősapja legyen, mivel a Ménrót név összecsengett a bibliaiNemrót-Nimród névvel, s így neki tulajdoníthatta a bábeli torony építésétis, ezzel megoldva a hun-magyar nép bibliai származtatásának gondját is.Viszont a bibliai Nemrot alakja is módosult a Menumorout-Ménrót azono-sítás következtében: ennek nyomán lesz Nimród több nejűvé – erről a Bib-lia nem tud. Ezzel nemcsak a bibliai eredeztetés és a perzsiai magyar töre-déknép kérdése nyert valamiféle magyarázatot, hanem a magyar nép ere-detmondájának – Anonymus szavai szerint – azt a csúnya és nagyon illet-len sajátságát is sikerült megszüntetnie, amely szerint a magyar nép ős-anyja egy szarvasünő (Enéh) – tehát egy állat – lett volna. Az állatőst em-legető totemisztikus eredet-monda minden pogányságát és primitívségét iselvesztette azáltal, hogy Kézai az Enéh-ünőt személynévként fogta fel, semberi ős-anyaként Ménrót-Némrót feleségének teszi meg az eredetilegtotemisztikus állatősanyát (vö. minderre: Horváth János: A hun-történet és

21

Az említett kötetek közül a másikban pedig az áll, hogy Hu-nor és Magor, a hunok vagyis magyarok ősapái nem Nimród fiaivoltak, aki Khús fia volt, ez meg Khámé, akit apja, Noé megátko-zott. Részint azért nem lehettek Nimród fiai, mivel maga Nimródsohasem lakott a Tanaisz folyó mellett, részint meg azért, mivel,mint fentebb mondottuk, Mágogtól, Jáfet fiától származtak aszkíták stb. Mert ugyanott ez áll: "Tehát, ahogy a Szentírás és aszentatyák mondják, a magyarok Jáfet fiától, Mágogtól eredtek,aki – ahogy Szent Sigilbertus antióchiai püspök mondja a Keletinépek története című művében22 –, a vízözön után az 58. évbenlépett Havilah földjére, és feleségének, Enéhnek a már említettHunort és Magort nemzette, tőlük származnak a hunok és magya-rok, és tőlük kapták a nevüket is."

szerzője. ItK 1963). Ez a több szempontból szellemes megoldás azonban –úgy látszik, az író szándéka ellenére – magával hozta azt, hogy a hun-magyarok a Ménrót-Némrót ősapa révén Khám leszármazottjai, azaz ha-miták lettek. Éppen ezért a Képes Krónikacsalád szerkesztője, Thuróczymásik forrása, az egész Némrót-történetet és származtatást elveti, és he-lyette Mágogtól, a bibliai Jáfet fiától származtatja Hunort és Magort, a hunés magyar nép őseit.

22 Ismeretlen szerző műve; – valószínűleg elírás.

22

MÁS ELŐADÁS UGYANARRÓL A TÁRGYRÓLAntoninus firenzei érsek azonban, akiről fentebb már említést

tettem, Sigilbertust23 és Vincentiust24 követve Krónikájának má-sodik részében azt állítja, hogy a hunok eredetéről a következőketolvasta a régiek történeti műveiben:25 "Silimer – úgymond – agótok, másképpen geták királya, a nagy Gaderich fia, aki aszkitiai Szükantia szigetéről való kivonulás után az ötödik feje-delmük volt, midőn Szkítia földjére vonult nemzetével, talált a népközött bizonyos varázsló asszonyokat, akiket geta nyelvenalirumnáknak hívtak. Ezeket gyanúsaknak tartván, elűzte, és se-regétől messze kergetve kényszerítette, hogy a pusztaságban kó-boroljanak.

Midőn aztán az erdei emberek – akiket egyesek gyilkos fau-noknak neveznek, és azt olvassuk róluk, hogy egykor szent Antalelőtt is megjelentek, amikor a szent a puszta magányában vándo-rolt – látták ezeket az asszonyokat az úttalan pusztaságban kóbo-rolni, ölelkeztek s egyszersmind párosodtak is velük. Ezek az asz-szonyok szülték tehát az embereknek azt a vad, félelmetes és ret-tenetes fajzadékát, amely először a meótiszi mocsarak között élt.Midőn aztán egész néppé gyarapodtak, behatoltak szomszédjaikföldjeire, és nagy pusztításokat vittek végbe. A velük szembeszál-lókat, akiket fegyverrel talán nem is tudtak volna legyőzni, arcukrémületes mivoltával futamították meg, mivel még saját sarjaikkalis kegyetlenkedni szoktak – mindjárt a gyermekek megszületésé-nek napján. Mert a fiúgyermekeknek karddal felhasogatták az ar-cát, hogy mielőtt a tej édes táplálékát megízlelnék, máris a sebekelviselésére szoktassák őket.

Tehát ilyen tőkéről – úgymond – sarjadtak a hunok: termetrenézve kicsinyek ugyan, de ravaszok, életmódjukban szabadok, alovaglásban igen ügyesek, széles vállúak, az íj és nyilak kezelésé-

23 Sigebertus Gemblacensis belga szerzetes (kb. 1030-1111.) Chronographia

című világkrónikájában. Thuróczy Antoninus közvetítésével használja.24 Vincentius Bellovacensis (Vincent de Beauvais) domonkos rendi szerzetes

(†1264) Speculum historiale című művében. Thuróczy Antoninus közvetí-tésével használja.

25 Az alábbi történet végső forrása Jordanes: Getica c. 2.4.

23

re valók, makacs fajtájúak, büszkeségükben nagyon is fenn hord-ják az orrukat; minden szomszédos nemzet számára rettegést ésborzadályt jelentettek."

Ezeket írja Antoninus Jordanesz26 pedig – és néhány más író– azt állítja, hogy a hunok lidércnyomást okozó démonoktól ésbizonyos asszonyoktól vették eredetüket. Jordanes gyűlöletébenvallja ezt a nézetet. Ő ugyanis a gótok nemzetségéből származik,akiket a magyarok elűztek lakóhelyükről: szívében emlékezett azősei ellen elkövetett jogtalanságra, és valószínűleg ezért illette ez-zel a gyalázattal a hunok nemzetét.

Ez a nézet a Szentírással is ellentétben áll. Az evangéliumitanítás azt hirdeti, hogy a mi Üdvözítőnk maga jelentette ki: "ami– úgymond – a testtől van, test az; ami pedig a lélektől van, lélekaz". És ismét: "A léleknek nincsen sem teste, sem csontjai." Azigazsággal ellenkezik, és téves dolog tehát azt hinni, hogy lelkek,amelyeknek nem adattak meg azok a természetes szervek, me-lyeknek céljuk és rendeltetésük a nemzés, nemzeni tudnak.27

Diodorus Siculus történeti művének harmadik könyvében28

azt állítja, hogy a szkíta nép az Araxész folyó mellékéről szárma-zik, kezdetben kicsiny nép volt, és csekélyke földjét művelte;azután, amikor egy hatalmas, harcias és a katonai erényekben ki-tűnő férfiú lett a királyuk, hegyvidéki hazájukat egészen a Kauká-zusig, a síkvidékit pedig egészen a Szkita-tengerig, a Meótiszmocsaráig és a Tanaisz folyóig terjesztették ki. És mind Diodorusugyanitt, mind pedig Hérodotosz29 az ő Krónikájának negyedikkönyvében előhozakodik egy bizonyos mesével, mondván: hogyHéraklész – régebbi amannál a másik Héraklésznál, aki utóbb atrójai államot feldúlta – egykor Gerüón marháit őrizte, és eljutottarra a földre, amelyet most Szkitiának hívnak, akkor pedig egé-

26 Jordanes 550 körül megbízható források alapján megírta a gótok történetét

Getica címen, s ebben bőven szól a hunokról és Attila történetér(51. Kézaiis forrásul használta a hun történetben, de Thuróczy jobbára csakAntoninus krónikájából ismeri.

27 Ez az érvelés Kézai prológusában olvasható; átvette a Thuróczy által használtSambucus-kódex is. Az idézett két bibliai hely: Jn 3,6; Lk 24,39.

28 Diodorus a kérdésről: II. 43.29 A Diodorusra való utalás téves. Az alábbi történetet Hérodotosz beszéli el (IV.

8-9).

24

szen elhagyatott volt. Itt heves zápor és hideg lepte meg, és ezértegy oroszlánbőrt terített maga alá, és elaludt. Közben pedig a ko-csiból kifogott kancái a legelőn elszéledtek és eltűntek. Amikorfelébredt, átkutatta az egész vidéket, de a kancákat nem találtameg. Végre eljutott egy bizonyos földre, amelyet Hülaiénak ne-veznek; talált ott egy szüzet, a Földanya leányát, akinek kettőstermészete volt, emberi és kígyótermészete, mivel combjától fel-felé nő, attól lefelé meg kígyó volt.

Amikor Héraklész meglátta és megcsodálta, megkérdezte tő-le, vajon nem látta-e a kancáit valahol. Az pedig azt felelte, hogylátta, de addig nem hajlandó visszaadni őket, amíg Héraklész nemhál vele. Héraklész tehát a jutalom fejében vele hált. Az asszonymég többször is kívánt Héraklésszal hálni, és addig nem adtavissza neki a kancákat, míg nem érezte, hogy teherbe esett. Mikoraztán visszaadta Héraklésznak a kancákat, így szólt hozzá: "Eze-ket a kancákat, amelyek ide tévedtek, megőriztem számodra: tepedig mivel az értük járó díjat megfizetted, őrizd meg a hozzámvaló jogodat. Három fiút fogantam tőled; mondd meg, mit csi-náljak velük, ha megszületnek és felserdülnek? Itt legyen-e az ott-honuk, ezen a vidéken, ahol én uralkodom, vagy hozzád, az aty-jukhoz küldjem-e őket?"

Erre Héraklész az egyik íját – mert kettőt szokott magávalhordani – meg a vállszíj át, amelynek csatján egy arany csészefüggött, odaadta neki, de mielőtt ez ajándékokat nála hagyta, fel-ajzotta az íjat, felöltötte az övet, és azt mondta: "Annak a fiúnak,aki az íjat így tudja felajzani, és aki az övet így tudja felölteni,mint én, ez a vidék legyen az otthona; azokat a fiúkat pedig, akikezekre az előírt műveletekre nem képesek, küldd el hozzám."

E szavak után Héraklész eltávozott. Az asszony, amikormegszülte gyermekeit, egyik fiának az Agathürszosz, a másiknakGelónosz, az utolsónak pedig a Szküthész nevet adta.

Midőn a fiúk felserdültek, az asszony visszaemlékezett a pa-rancsra, és megtette azt, amit Héraklész meghagyott; és próbáratéve fiait látta, hogy az utolsó, azaz Szküthész tud csak elegettenni az atyai előírásnak. Ezért tehát a másik kettőt, azazAgathürszoszt és Gelónoszt elküldte, és országa örököséülSzküthészt tette meg: tőle sarjadtak a szkíta népek és királyok, ésaz a vidék is az ő nevét kapta.

25

Pompeius Trogus30 továbbá arról beszél, hogy a szkíták és azegyiptomiak, mint afféle pogányok, azt hívén, hogy a világnaknem volt kezdete, nemzetük régisége tekintetében versengtekegymással.

Az egyiptomiak ugyanis azt mondták: "A föld egyes vidékeita nap heve gyötri, más része pedig a hideg fagy miatt annyirameg van merevedve, hogy nemcsak nem teremhetnek meg ott em-berek vagy élőlények, hanem még azok is meghalnak, akik oda-vándorolnak. Egyiptomnak azonban annyira mérsékelt az éghaj-lata, hogy sem a nyári nap heve, sem a téli hideg nem árt a lakos-ságnak. Ezenkívül Egyiptom földje annyira termékeny, hogy azélelmül szolgáló termények bőségét tekintve nincs nála terméke-nyebb föld; ezért joggal tételezhető fel – mondták az egyiptomiak–, hogy az emberek ott születtek meg előbb, ahol aztán könnyenfelnevelődhettek."

A szkiták azt felelték rá, hogy a szóban forgó kérdés dolgá-ban az éghajlatot nem lehet érvnek tekinteni, mivel a természet azegyes vidékek között a hő és hideg nagyságát elosztva, mindjártúgy hozta létre az egyes élőlényeket, hogy a vidék éghajlatát iselviseljék. Ezért él az a hiedelem, hogy a szalamandrát a tűz, éshogy bizonyos eleven életerő vel rendelkező férgeket a régi hóhoz létre és táplál is egyszersmind. Hasonlóképpen: a természet afáknak és gyümölcsöknek különböző nemeit az egyes vidékekfeltételeinek megfelelően hozta létre. Amennyivel a szkíták ég-hajlata keményebb, mint az egyiptomiaké, annyival edzettebb aszkíták teste, és hajthatatlanabb a jelleme. Egyébként pedig, akára víz szétáradás ának köszönhető a világ keletkezése, akár a tűzhozta létre, mint sokan hiszik, mindkét esetben inkább a szkíták-ról képzelhető el, hogy régebbiek. Mert ha a világ létrehozásábana tűz volt a legfontosabb, a lassanként ki alvó tűz jóvoltából a földészaki része élvezte először a mérsékelt éghajlatot, mivel mindenmás földrésznél korábban dermedt meg a tél hidegétől. Egyiptomazonban, és az egész Kelet, amely még most is a nap perzselőmelegében izzik, az ősi tűz hevének kialvása után csak sokára él-vezhette a mérsékelt éghajlatot.

30 Pompeius Trogus műve nem maradt ránk, csak Justinus által az i. sz. II. szá-

zadban készített kivonata. Thuróczy is ezt használta. (Justinus, Epit. II. 1.)

26

Ha pedig a vizek szétáradása minden szárazföldet víz alá me-rített, akkor a szárazföld magasabban fekvő része bukkant legko-rábban a felszínre, mivel a vizek lefelé folynak, és a víz a száraz-föld mélyen fekvő részein maradt meg a legtovább: mennél előbbszabadult meg a szárazföld valamely része akár a tűztől, akár avíztől, annál előbb kezdhetett hozzá, hogy élőlényeket teremjen.

Ámde Szkítia minden szárazföldnél magasabban fekszik, ésminden folyó, amely ott ered, a Meótisz tengerébe, innen meg aFekete-tengerbe, és azután Egyiptomba folyik le. Egyiptom vi-szont, ha nem védenék meg a nagy erővel odazúduló vizek táma-dása ellen a nagy gátak, lakható sem volna; csak akkor lakható, haa Nílus hullámait gátak közé zárják.

Az egyiptomiak az érveket tekintve alulmaradtak: úgy lát-szik, a szkíták a föld legrégibb népei.

A TÖRTÉNET FOLYTATÁSAA világnak bármely sarkán eredtek és bárhonnan jöttek is a

hunok, vagyis a magyarok, dicsőségük híre-neve széles e világonelterjedt, hála viselt dolgaik nagyszerűségének, s e hír mindenfeléfennen hirdeti, hogy felvették a keresztény hitet, hogy derékségükfényeskedik, erkölcseik ékes tisztességben virulnak, és hogy ka-tonai kiválóságban és fegyveres vitézségben a többi nemzeteketmessze-messze felülmúlják. Ebből a nemzetből nemhogy kirá-lyok, de még a közrendűnépből származó emberek nevét is beje-gyezték a szentek lajstromába, s most az égben örvendeznekodajutásuknak. És ama nagy Attila király sem vádolható semmi-képp, hogy megtagadta származását, hiszen címzésében ott talál-juk, hogy a nagy Nimród unokájának vallotta magát. De a Ma-gyarok történetéről Írt krónika második könyvében is – ahol az őmásodik bejövetelükről van szó –, azt olvashatjuk, hogy maguk amagyarok is a nagy Nimródra vezetik vissza eredetüket és szár-mazásukat a származási családfán.31 Azt viszont Isidorus32 tanú-

31 Ezt a zavaros leszármazási családfát, amely mind a Sambucus-kódexben,

mind a Képes Krónika-család kódexeiben megtalálható, alább magaThuróczy is közli (A Magyarok Krónikája második része).

32 Isidorus Hispalensis (Sevillai Isidorus) hispániai püspök (594-636), a közép-kor nagy enciklopédistája. Híres és sokat forgatott könyve az

27

sága, meg az idevonatkozó hiteles írott források alapján nem ta-gadhatjuk, hogy a szkíták – akiket előbb getáknak, utóbb gótok-nak neveztek – Mágogtól, Jáfet fiától származtak. Ezért találjuk aMagyarok krónikája elején a következőket: "Mivel pedig Hunor33

és Magor Nimród elsőszülöttei voltak, atyjuktól különválva, különsátrakban laktak. Történt pedig, hogy egy napon kivonultak va-dászni a síkságra, a pusztaságban egy nőstény szarvas kerülteléjük; futott előlük, ők üldözőbe vették, és a Meótisz mocsaraiközé jutottak. A nőstény szarvas a növényzet sűrű erdejében eltűnta szemük elől, és bár sokáig keresték, semmiképpen sem tudtakráakadni. Bejárván tehát az említett mocsaras vidéket, nyájaik le-geltetésére igen alkalmasnak találták, és atyjukhoz visszatérve,engedélyt kértek és kaptak, hogy minden marháikkal a meótiszimocsaras vidékre költözzenek, és ott maradjanak. "34

Etymologiarum libri XX (Szószármaztatások). Thuróczy itt az Etym. IX.1.-re utal. -A kétféle származtatás természetesen kizárja egymást, Thuróczyazonban úgy tesz, mintha az ellentmondást nem venné észre.

33 A Hunor név mint a hun nép ősapjának a neve csak a magyar krónikák bantalálható, s így történeti mondai hiteléről szó sem lehet. A legvalószínűbbfeltevés, hogy a Magor megszemélyesített népnév, a "magyar" mintájáraképezték, de az sem lehetetlen, hogy valóban népnév rejlik mögötte, ti. azonogur, amelynek ongur, ungur, ungar fejleményével az idegen népek ne-vezték és nevezik a magyarokat. Az onogur népnév a magyar nyelvtörténetfolyamán (h)unor alakká fejlődhetett, és a magyarok onogur-bolgár törté-neti kapcsolatainak (de nem hun kapcsolatainak) nyelvi emléke lehet (vö.Györffy i. m. 30-31.). E jelentésében elhomályosult népnévből alkotta mega hun történet szerzője a hun nép mondai ősapját.

34 Jordanes (Getica c. 1.4.) és több bizánci krónikás beszámol arról, hogy a hu-nok egy szarvas nyomát követve keltek át a Meótisz vidékéről Szkítiába(vö. Moravcsik Gyula: A csodaszarvas mondája a bizánci íróknál. EPhK1914). Éppen ezért a kutatók tekintélyes része a "csodaszarvas"-mondátnem tartja magyar eredetű mondának. Azonban sem Jordanesnél, sem máskülföldi forrásban nincs arról szó, hogy a (szarvas)ünő: Enéh, a nép ős-anyja. Ezt csak a magyar hagyományból vehette a krónikás. A mondánakez az adata kétségtelenné teszi a monda magyar eredetét, s így a csodaszar-vas mondája a magyar nép ősi, totemisztikus eredetmondája. A vezetőszent állat nyomán történő új hazakeresés egyébként széltében elterjedtmondai motívum; ez jut kifejezésre a hun vándorlás mondájában éppenúgy, mint a magyar monda meótiszi átkelésének a mozzanatában. Valószí-nű, hogy a hunok szarvasmondájának és a magyar "csodaszarvas"-mondának azonos motívuma – hogy a szarvas új hazába vezeti a hunokat,illetve a magyarokat – befolyásolta a hun történet íróját abban, hogy a hun

28

"Ez a mocsaras vidék -a Magyarok krónikája szerint -Perzsiával határos, mindenfelől tenger veszi körül, csak egy gáz-lója van, és ez a be- és kijutást nagyon megnehezíti; legelőkben éserdőkben, halakban, vadakban és madarakban bővelkedik."Dionűsziosz35 pedig ezt a mocsarat a Fekete-tenger anyjának ne-vezi. Azt mondja ugyanis, hogy sok híres folyó szállítja ide a vi-zét, és ezeket a Meótisz mocsaras vidéke a Fekete-tengerbe to-vábbítja.

Hunor és Magor a meótiszi mocsarakba költözött tehát, ötévig ott is maradt, ki sem mozdult belőle. A hatodik évben azon-ban kijöttek, és kóborlásuk közben zeneszót hallottak a puszta-ságban. Hogy felkutassák, továbbmentek, és véletlenül rábuk-kantak Bereka36 feleségeire és leányaira, akik sátraikban tanyáz-tak férjük nélkül, és éppen a kürt ünnepét ünnepelték, és kartáncotlejtettek. Gyorsan rajtuk ütöttek, és a meótiszi mocsarak közévitték őket minden vagyonukkal együtt. Úgy esett, hogy ebben azösszecsapásban a többi nő között Dulának, az alánok fejedelmé-nek gyönyörű hajadon leányait is elfogták: az egyiket Hunor, amásikat pedig Magor vette feleségül, és mint mondják, ezektől azasszonyoktól származnak az összes hunok, vagyis magyarok.Egyesek azt mondják, hogy minden zsákmányolás közül ez voltaz első rablásuk.

Történt pedig, hogy amikor már hosszabb ideje a meótiszimocsarakban laktak, igen erős néppé növekedtek, és ez a vidéksem befogadni, sem táplálni nem tudta őket. Ezért igen körmön-font ravaszsággal felderítőket küldtek a velük szomszédosSzkítiába. Ezek visszatérve útjukról, azt mondták, hogy Szkítiaföldje elég téres nyájaik legeltetésére, egész nemzetségükkel, ja-

és a magyar népet azonosnak vegye (vö. Horváth i. m. 446-476.). – A"csodaszarvas"-monda más változatai előfordulnak a voguloknál és osztjá-koknál is.

35 Dionűsziosz Periégétész, a II. században élő görög író (vö. Mályusz i. m.114.).

36 Kézainál, a hun történet szerzőjénél Bereka helyett a Belar név szerepel,amely a bular, bulgar népnév változata, és a nőrablás mondájában, mintszemélynév, Dula alán fejedelem nevével együtt, a magyar-bolgár, illetvemagyar-alán érintkezés történeti emléke lehet (vö. Németh Gyula: A hon-foglaló magyarság kialakulása. Bp. 193°. 173-174.).

29

vaikkal és nyájaikkal együtt bevonultak tehát oda, állítólag valamialproszurokat találtak ott, akiket a Magyarok krónikájának régeb-bi változata szerint ma ruténoknak neveznek. Elpusztítván, kiűz-vén vagy iga alá hajtván őket, mind a mai napig birtokolják ezt azországot, szomszédaik akarata ellenére.

Antoninus firenzei érsek azonban azt állítja, hogy a hunok ameótiszi mocsarak határvidékén laktak. Azt mondja ugyanis,hogy a hun vadászok egy hímszarvas nyomát követve átkeltek ameótiszi mocsarakon, amelyet előbb járhatatlannak gondoltak, ésSzkítia vidékét gondosan átkutatva, hírt vittek a hunoknak mind-arról, amit láttak, és arra ösztökélték őket, hogy keljenek át a mo-csarakon. A hunok ezeknek a vadászoknak a vezetésével átkelteka mocsarakon, szélvészként rátörtek a Szkítiában lakó gótokra,harcban legyőzték, és lakhelyükről kiűzték őket, akik mindeddiguralkodtak és parancsolgattak ebben az országban.37

Paulus Orosius is, történetének utolsó könyvében – melyetmunkánk bevezetésében már említettünk – a gótok elűzésérőlszólván azt mondja, hogy "a hun nép, amely hosszú ideig hozzá-férhetetlen hegyek közé volt bezárva, kiront ott, hirtelen támadtdühtől égve tűzzel-vassal rátört a gótokra, szétszórta, elkergetteés régi lakhelyükről kiűzte őket".

Ezekről a gótokról sok mindent ír a rómaiak története. Nagyés régi nemzet volt ez, és a világ nem egy táját megremegtettefélelmetes hírük. Ezért mondja az előbb idézett Paulus OrosiusTörténetének első könyvében,38 hogy Nagy Sándor szavai szerinta gótokkal való összetűzést el kell kerülni; továbbá, hogyPürrhosz, Epirusz, Theszszália és Makedónia királya rettegett tő-lük, Caesar pedig, aki fegyvereivel az egész világot legyőzte, ki-tért előlük. A hunok tehát leigázták ezeket a gótokat, akik – mintVincentius írja Történetének száztizenkettedik fejezetében – szá-mos népet hajtottak szolgaságba. Azok ugyanis, akik a gótoknakszolgáltak, a gótok elűzése után a hunok uralma alá kerültek, és

37 Antoninus itt a szarvasmonda hun változatát adja Jordanes szerint. A magyar

"csodaszarvas"-monda abban is különbözik a hun változattól, hogy a ma-gyar mondában nőstény szarvasról (cerva=ünő), a hun változatban hímszarvasról (cervus) van szó (vö. Moravcsik i. m. 2.82..).

38 Orosius, Adv. Jag. r. 16. 2.., de a getákra vonatkoztatva.

30

így a hunok csaknem egész Szkítia birtokába jutva Szkítia többinépeit vitézségükkel és hatalmukkal elnyomták.

SZKÍTIA LEIRÁSA A MAGYAROK RÉGEBBI TÖR-TÉNETE SZERINT

A magyarok történetének régi szerzői39 ezt a Szkítiát Európá-ban helyezték el, s azt írják, hogy tőlünk keletre terül el, továbbá,hogy egyik oldalról az Északi-tenger, a másikról pedig a Rif he-

39 Ebben a fejezetben Thuróczy a neki forrásul szolgáló krónikáknak Szkítiára

vonatkozó nemcsak zavaros, hanem egymásnak ellentmondó adatait so-rolja fel, hogy azután a következő két fejezetben az antik földrajzi írókföldrajzi és néprajzi adatainak a felsorolásával mintegy kritikáját adja en-nek a krónikafejezetnek. Kritikája mégis csak részben sikeres, mivel nemveszi észre, hogy krónikáinkban Szkítia fekvésének és népeinek felsorolá-sakor az okozza a zavart, hogy a krónikások az antik földrajzi és néprajziadatokat újabb keletű, XIII. századi utazások (Julianus és társai, PlanoCarpini, Rubruk) révén megismert földrajzi és néprajzi adatokkal (Mongó-lia, kitaj nép, Khorezm, Georgia, illetve juriánok népe) egészítették ki –nagyon pontatlanul. A zavar annál feltűnőbb, mivel a krónikák Szkítiaföldrajzi meghatározását azzal a megállapítással kezdik, hogy "a szkíta vi-dék Európában van"; kelet felől Ázsia határolja. Ez a meghatározás nagyvonásokban egyezik a Justinus-féle meghatározással, amellyel Anonymus-nál is találkozunk. S mivel Kézai, aki először egészítette ki a hun történet-tel a magyar történetet, Szkítia leírásában mindjárt ázsiai tartományokat so-rol fel: Georgiát, Tarsiát és Mongóliát, joggal feltehető, hogy Szkítiának eza kuszált és összedobált leírása csak a XIII. században került bele króni-káinkba, esetleg éppen a hun történet szerzője révén. Mindenesetre az azegyáltalán nem hízelgő jellemzés, amelyet Kézai és a krónikák is adnak azitt lakó népekről, a késő antik történeti irodalomban egyedül AmmianusMarcellinus (33°-397) Történeti Könyvei-nek abban a részében (XXIII. 6.64-76.) található szinte szó szerint, ahol a "két Szkítián túl, attól kelet felé"lakó szer (kínai) és más népek összefoglaló jellemzését adja. Ammianusjellemzésének nem lényegtelen mozzanata, hogy a "két Szkítián" (ti. az eu-rópai és az ázsiai Szkítián) túl lakó eme népek jellemzését Perzsia földraj-zi, történeti és néprajzi leírása után és ahhoz kapcsolódva tárgyalja; talánez a sorrend befolyásolta a krónikaírót is abban, hogy a Justinus-Regino-féle régebbi Szkítia-leírást kiegészítse részint még az antikvitásra visszave-zethető földrajzi-történeti források adataival, részint újabb, a XIII. századmásodik felében ismeretessé váló földrajzi-néprajzi adatokkal. Az ázsiaiszkíták kedvezőtlen jellemzése a krónikákban és ezeket követőenThuróczynál a hun történet szerzőjére vezethető vissza, talán éppenAmmianus Marcellinus nyomán.

31

gyek, kelet felől Ázsia, nyugat felől az Etel folyó zárja közre,amelyet szerintük Donnak is neveznek. Elmondják, hogy az odavaló népek pogány tévelygésben élnek, szeretik a tétlenséget,hajlamosak az érzéki élvezetekre, és szeretik a zsákmányszerzést,továbbá hogy általában inkább sötét színűek, mint fehérek. Ezen-kívül még azt állítják, hogy a Szkítia név összefoglaló kifejezéshárom országra, tudniillik Baskardiára, Denciára és Magyariáraoszlik, és száznyolc tartománya van.40 Hunor és Magor fiai osz-tották fel ezekre a tartományokra hajdanában, amikor a Meótiszingoványai közül ide bevonultak, mert száznyolc nemzetségszármazott az ő ágyékukból. Szkítaországtól keletre van ajuriánok földje,41 ezután Tarsia,42 végül pedig Mongólia: itt vég-ződik Európa. A keleti forró égtáj felé van továbbá Khorezm43 ésEtiópia, amelyet Előindiának is neveznek. A déli irány és a Donfolyó között egy áthatolhatatlan pusztaság terül el, a vidék szélső-séges éghajlata miatt különböző fajta kígyók élnek itt, és akkorabékák, mint a malacok. Itt tenyészik a baziliszkusz és sok-sokmérges állat, sőt az unikornis is.

Ezenkívül Szkítiában ered a Don, ez a nagy folyó, amelyet amagyarok Etelnek hívnak; ez a folyó a Szkítiát körülvevő hóbo-rította hegyeken keresztül törve magának utat, elveszíti az Etelnevet, és Donnak hívják. Ennek a folyónak a táján, de tőle délrelakik a kitai nép és az alánok népe,44 s maga a folyó három ágraszakadva ömlik a Kerek-tengerbe. Egy másik igen nagy folyó, aTogata45 nevű, a szkíták országában ered, és lakatlan erdőségek,mocsarak és hóborította hegyek között kanyarog, ott, ahol a nap

40 Szkítia három országa a krónikákban "tudós" kombináció eredménye: Dentia

és Mogoria az anonymusi Dentumoger felbontása (Dentu, Moger) ésönállósítása – a Dentu egyébként a Don, illetve Donyec törökös változata –Bascardia pedig a Julianus barát utazása után (1236) Baskíriának is neve-zett Nagy-Magyarország (Magna Hungaria) megjelölése. A száznyolc tar-tomány és száznyolc nemzetség emlegetése a hun történet írójának –egyébként ellenőrizhetetlen – adaléka.

41 A juriánok földje a kaukázusi Georgia (Grúzia).42 Az antik Perzsia egyik déli tartománya.43 Az Aral-tótól délre elterülő terület.44 A Kaukázustól északra lakó oszét (jász) nép.45 Togata (alakváltozata: Togora) folyónév, az antik Ottorocorras eltorzult alak-

ja.

32

sohasem világít; végül Hirkánia földjére46 lép, és az Északi-tengerfelé fordul. Szkítaország hosszúsága háromszázhatvan, szélességepedig száznyolcvan stádium. Olyan védett a fekvése, hogyegyetlen helyen, egy igen kicsi gázlón keresztül van csak odave-zető út.

Az is meg van a Krónikában írva, hogy Szkítiának kelet feléa besenyők és a fehér kumánok a szomszédai, továbbá hogy azÉszaki-tenger felé, de attól keletre egészen Szuzdáliáig47 egy la-katlan erdőség terül el, az emberi nem számára áthatolhatatlan, ésóriási kiterjedésű. Itt az év kilenc hónapján keresztül állandóansűrű köd fekszi meg a tájat, és az említett kilenc hónapban a napotmég látni sem lehet, csak júniusban, júliusban és augusztus havá-ban déli tizenkettőtől három óráig. E lakatlan vidék hegyeibengriffek fészkelnek a Krónika szerint, és ott költi fiókáit az a va-dászsólyomfajta, amelyet a nép kerecsetnek nevez.

SZKÍTIA MÁS LEÍRÁSA, AZ ANTIK SZERZŐKALAPJÁN

Szkítia fentebbi leírása ellentétben áll mindazoknak a szer-zőknek az állításaival, akik gondot fordítottak a világ részeinekleírására. Az ő állításaik szerint Szkítia nem egy ország csupán,határai a világ egy tekintélyes részét körülfogják. Tagadhatatlan,hogy van európai Szkítia is, mert Isidorus azt mondja,48 hogySzkítia óriási kiterjedésű vidék, felső része Ázsiában, alsó részepedig Európában terül el. De hogy benne folyik az Etel, vagyisDon folyó, meg hogy kelet felől a juriánok földjével s ez utánTarsiával és végül Mongóliával, Khorezm népével és Etiópiávalhatáros, meg hogy Szkítiának van egy másik folyója is, melynekTogata a neve: minderre vonatkozólag, ha a többi szerzőnek, akikezekről a dolgokról írtak, helyt adunk, megállapíthatjuk, hogy azemlített leírás nagyon elüt az ő állításaikról. Ők ugyanis seholsem említik könyveikben sem a juriánok földjét, sem az Etel, va-gyis Don, meg Togata folyót Szkítia vagy akár az egész földke- 46 Hirkánia a Kaszpi-tó délkeleti vidékén terült el, a krónikás azonban valahol

északon keresi.47 Moszkvától északkeletre fekvő tartomány és város.48 Isidorus, Etym. XIV. 4.

33

rekség leírásában. És ha Szkítia csupán Európában fekszik, ho-gyan lehet vele szomszédos a délre fekvő Etiópia és Tarsia meg akhorezm föld, hiszen ezek ázsiai országok.

Szkítia e szerzők szerint részint Ázsiában, részint Európábanterül el. A Rif hegyekben eredő Tanaisz, a folyók között leghíre-sebb folyó, amely Ázsiát is elválasztja Európától, óriási pusztasá-gokon keresztülfolyva, éppen a közepén szeli ketté Szkítiát, ésvégül a Meótisz ingoványaiba ömölve, annak vizét gyarapítja.Dionüsziosz meg Paulus Orosius Szkítiát csakis Ázsiában helyeziel, az Imaosz, azaz az alsó Kaukázus hegyen innen és túl, és aztmondja, hogy a hunoknak – és más népeknek – itt volt a szülő-földjük. Dionüsziosz még azt is állítja, hogy ezek a hunok akaszpiak és az alánok szomszédai voltak, és hogy vad és háborús-kodásra termett nép. Ptolemaiosz,49 Sztrabón50 és Plinius51 pedigazt mondják, hogy az ázsiai Szkítiát kelet felől a Rha folyó,52

nyugat felől meg a Tanaisz folyó zárja közre. Szerintük ettől a vi-déktől keletre a szer népek laknak, akikről Julius Solinus53 aztmondja, hogy a fák leveleit vízzel megpermetezik, ennek követ-keztében a falevelek között finom szálak keletkeznek, a szerek ki-fésülik ezeket, és belőle készítik azt a híres kínai selymet, amelymár az emberek átkos hiúsága folytán mindenfelé elterjedt. A se-lyemből készült ruha ma nem elfedi az emberi testet, hanem mégjobban felhívja rá a figyelmet.

49 Ptolemaiosz 150 körül görögül író egyiptomi földrajzi író, aki egy táblázatos

műben mintegy nyolcezer helység fekvését határozta meg földrajzi hosszú-ság és szélesség szerint. Thuróczy Aeneas Sylvius közvetítésével használja(vö. Mályusz i. m. 115.).

50 Sztrabón (i. e. 63-i. sz. 19) terjedelmes földrajzi művet írt tizenhét könyvben.Thuróczy őt is Aeneas Sylvius közvetítésével használja (vö. Mályusz i. m.115.).

51 Caius Plinius Secundus, az idősebb (23-79), római polihisztor, aki harminchétkönyvre terjedő Historia Naturalis című művében földrajzi kérdéseket istárgyal; Thuróczy őt is Aeneas Sylvius közvetítésével használja (vö.Mályusz i. m. 115.).

52 Az antik Rha a mai Volga neve.53 Julius Solinus valószínűleg a II. század második felében, esetleg a III. század

elején élt. Műve: Collectanea rerum memorabilium. Thuróczy A VilágCsodái címen idézi. -A kínai selyemnek e fantasztikus előállításárólSolinust követve Aeneas Sylvius is szól (Asia c. 9.).

34

Az ázsiai Szkítiával dél felől Kandézia, Mardia, Hirkánia,Apia, Decerbia és Baktria54 határos a fenti szerzők állításai sze-rint. Azt a területet pedig, amely az Északi-tenger mellett fekvőGermánia és a Tanaisz folyó meg a meótiszi ingoványok közöttterül el, Isidorus általában Szkítia alsó részének mondja, és ezt,mint mondottuk, Európába helyezi, a Fekete-tenger környékéreTrákia szomszédságába, és Szkítiának ugyanerre a részére helyeziAlániát, Gótföldet,

Baciát és Ehétiát, csupa olyan országot, amelyet mindenki jólismer. Pompeius Trogus Szkítiának ezt a részét teszi meg egészSzkítiának, és úgy vélekedik, hogy ezt egyik oldalon a Fekete-tenger, a másikon a Rif hegyek, hátulról pedig Ázsia és a Phasziszfolyó zárja körül.55

A SZKÍTIA BELSEJÉBEN LAKÓ NÉPEKRŐL, SZO-KÁSAIKRÓL ÉS AZ OTT BŐVEN ELŐFORDULÓ

ARANYRÓL ÉS DRÁGAKÖVEKRŐL MEG ASZKÍTlÁT ÖNTÖZŐ FOLYÓKRÓL

Megírták a történetírók, hogy Szkítia alsó részét különbözőnépek lakják; ezekről – többek között – részint a világ csodáirólírva Julius Solinus, részint meg Pomponius Mela56 írnak a legvi-lágosabban.

Azt állítják ugyanis, hogy a neurok Szkítia ázsiai részén él-nek, s hogy ezek a nyár időszakában farkasokká változnak, és azév többi részében ismét régi alakjukat veszik fel. Istenként Marsotés bálványaikként a kardokat tisztelik; isteneiknek áldozati állatokhelyett embereket áldoznak. Ezekkel rokonok a gelónok; ezek el-lenségeik bőréből maguknak ruhát, lovaiknak meg takarót készí-tenek.

54 Perzsia antik tartományai.55 Pompeius Trogus kivonatolója: Justinus (Epit. II. 2.). A Phaszisz a Kauká-

zustól délre ömlik a Fekete-tengerbe.56 Pomponius Melahis pániai születésű latin földrajzi író, aki Tiberius és

Claudius uralkodása idején, 37 és 54 közt írta meg De chorographia címűművét három könyvben. A következő leírás Pomponius Mela műve (II. 1.),illetve Solinus munkája (c. 15.) alapján készült.

35

Ezek mellett laknak az agatirszek; ezek kék színűre festettemberek; és még inkább ilyen a színük azoknak, akik közöttük alegelőkelőbbek.

Végül ott vannak az emberevők, akik közé az esszédonokat isszámítják. Ezeknek kárhozatos eledelük, mint mondják, az emberibelső részek; ezért semmiféle nép nem érintkezik velük, hanemátkos életmódjuk miatt az összes szomszéd nemzetek elmenekül-tek határaik közeléből, ezért a földnek az a része a tengerig,amelyet Thübisznek hívnak, a vidék egész hosszúságában délke-let felé kietlen pusztasággá változott egészen a kínaiak földjéig, éselnéptelenedett. Ezek az esszédonok hozzátartozóik temetését ün-nepélyes énekekkel és áldozatokkal ülik meg, és az összegyűltrokonok az elhunyt testét fogaikkal szétmarcangolják, és juhhús-sal keverve készítik el a maguk számára eledelül; a holtak kopo-nyáját pedig a bőrtől és hústól megtisztítva aranyba foglalják, ésdíszes pohárként magukkal hordják.

A khalübok és dákok borzalmas kegyetlensége alig vagysemmit sem különbözik a többi szkítáétól. A tauroszok éppenúgy, mint a neurok, a jövevényeket áldozati állatként megölik; aszákok és a nomádok is hadakoznak szomszédaikkal, és legelőbarmaik nyomában járnak.

Szkítia európai részén a georgiaiak a földjeiket művelik, azázsiaiak azonban sem a sajátjukkal nem törődnek, sem a másétnem rabolják el, és így sem a sajátjukra nem vigyáznak, sem amáséhoz nem nyúlnak. A szatharcok megvetik az aranyat és azezüstöt, és nem tudják, mi a kapzsiság; mivel azonban a Rif he-gyekhez közel élnek, az örökös tél keménysége miatt barlangok-ban és földbe ásott árkokban laknak, és mint mondják, egész tes-tüket, még az arcukat is ruhákba burkolják, csak a szemüket nem.

A források azt is mondják, hogy számos más nép is vanSzkítiában. Utolsóként a Rif hegyek Rerincén lakó arimaszpokatemlítik, és azt állítják, hogy ennek a népfajnak csak egy szemevan, és hogy rajtuk túl, meg ama hegyek gerincén túl a világ elát-kozott része terül el, s hogy ott állandóan esik a hó, vagyis a vi-lágnak ez a része, mivel örökös köd boritja homályba, az egyedüliolyan terület a földön, amely nem ismeri az évszakok váltakozá-sát, semmi mást nem kap az égtől, csak a tél örökös fagyát. Nincsember, aki meg tudná mondani, vajon e havas hegyek mögött és

36

az örökös homályon túl van-e valamiféle szárazföld vagy termő-föld, mivel a világnak erről a részéről azt tartják, hogy egyetlenhalandó sem ismerheti meg. Nem egy szerző – leginkábbSztrabón, a krétai – azt hitte, hogy az Északi-tenger vagy Szkíta-tenger a nagy hideg miatt be van fagyva, örökös jéggé változott,és éppen ezért nem is hajózható.

Mégis, a veronai Plinius azt állítja,5757 hogy indiai hajókattaláltak a germán partokon, melyeket kereskedelmi útjukon ra-gadtak el és vetettek oda a szelek és a viharok. Szerinte a szvévekkirálya Metellusnak, Gallia kormányzójának ajándékozta – eze-ket, és erre vonatkolólag Cornelius Nepost hozza fel tanúnak. Ezsemmiképpen sem eshetett volna meg, ha az Északi-tenger bevolna fagyva, és hajózhatatlan volna.

Azt is állítják, hogy az ázsiai Szkítiában a föld gazdag arany-ban és ezüstben, de lakhatatlan. Mert, bár dúskál az aranyban,ezüstben és gyöngyökben, a griffmadarak, az állatok kincsreszomjazó és kegyetlen fajzadéka, ezek a legvadabb madarak őrzika kincseket, és senkit nem engednek odamenni. Amikor meglátjákaz oda igyekvőket, minden haragnál haragosabban őrjöngve szét-szaggatják őket. Ezért hát jövevények nehezen és ritkán, vagy so-hasem juthatnak el oda.

Úgy tartják, hogy Szkítiának ezek a részei drágaköveket is te-remnek, kristálykövet és kékes vörös színben csillogó kovakövet,meg a legfinomabb smaragdot, amelynek Theophrastus58 a drága-kövek rangsorában a harmadik helyet juttatja. Mindezekhez koc-kázatos dolog hozzáférni, mivel ezeket is griffek őrzik, s emiattharcolnak velük – mint mondják – a már említett arimaszpok, azegyszemű emberek.

A szkíták, mennél beljebb laknak, annál durvább szokások-nak hódolnak, és annál műveletlenebbek; ezenkívül szeretik a há-borút és az öldöklést, továbbá a harcosoknak az a szokásuk, hogya friss sebből kiisszák annak a vérét, akit elsőnek pusztítottak el;

57 Plinius, Hist. Nat. IV. 88., de Aeneas Sylvius közvetítésével (Asia c. 2.).58 Theophrastus (Theophrasztosz) i. e. 370 körül született; Arisztotelész ifjabb

kortársa és tanítványa. Retorikai művein kívül természettudományokkal,különösen állat- és növénytannal, továbbá ásványtannal is foglalkozott.Thuróczy Aeneas Sylviusból ismeri (Asia c. 13.; vö. Mályusz i. m. 115.).

37

és a legnagyobb dicsőséget az jelenti számukra, ha elmondhatják,hogy már sok embert elpusztítottak. Sokszor lakoma közben is ar-ról emlékeznek meg a legvidámabban, hogy melyikük hány em-bert ölt meg, és azoknak, akik többet öltek meg, előkelőbb helyetadnak az ülésrendben és két poharat; akik pedig gyilkolásban mégnem vettek részt, társaik között is alacsonyabb rendűek, és vesze-kedés közben ezt a legnagyobb gyalázatként vetik a szemükre atöbbiek. Mondják, hogy a békekötést és a szerződéseket is egy-más összevegyített vérének megízlelésével szentesítik.59

Szkítiának észak felé nyúló belső vidékeit mérhetetlen magashegycsúcsok veszik körül, amelyekből különféle folyók törnekelő. Ezek közül, mint említettük, a Tanaisz a Rif hegyek lejtőjénered,60 és a Kaukázus hegység sziklás völgyein keresztülzúdulva,északi szakaszán óriási jégtáblákat hurcol magával, és Szkítiakellős közepén száguld keresztül – elválasztván Ázsiát Európától– majd miután sok-sok folyó vizét magába fogadta, hatalmas ésigen szelíd folyamként ömlik a Meótisz tavába. Ezenkívül azázsiai Szkítiában, a neurok földjén ered egy nagyon nagy folyam,Borüszthenész a neve, és állítólag kitűnő ízű halakat táplál, me-lyeknek nincs is csontjuk, csupán gyenge porcogóik.61 Némelyeka Szkítiát öntöző folyók fejedelmének és az összes szkítiai folyókközött a leghíresebbnek a Hüpanisz folyót nevezik, mivel tisztábba többinél, és ivásra egészségesebb a vize. Az említett szerzőkSzkitia leghíresebb folyóiként emlegetik a Pantikapészt,Gerrhoszt, Phasziszt és Iaxartészt is,62 amelyek szintén Szkítiahatárain belül futnak, és a föld összes vidéke között éppen ezt

59 Pomponius Mela, Chorogr. II. 1.: Solinus, 1 5. 15. A "vérszerződés" a régi

magyaroknál is dívott (vö. Anonymus: Gesta Hungarorum c. 5-6.).60 Pomponius Mela, Chorogr. 1. 2.1.; az azonban Thuróczy téves megállapítása,

hogy a Tanaisz-Don a "Kaukázus hegység sziklás völgyein" zúdul keresz-tül.

61 Thuróczy félreértette forrását (Pomponius Mela, Chorogr. II. 1.), mert aBorüszthenész-Dnyeper az idézett hely szerint az európai Szkítiában fo-lyik.

62 A Hüpanisz a mai Bug. Thuróczy itt is félreértette forrását (Pomponius Mela,Chorogr. II. 1.), mert Pomponius azt mondja, hogy a Hüpanisz-Bug nemmessze a tengertől, egy belé ömlő patak vizétől válik keserűvé. – Az emlí-tett további folyók: a Dnyeper egyik mellékfolyója; az Ingulec; a Rion; aSzir-Darja.

38

tartják a vízben, halban, zöldellő füves mezőkben, lombos fák er-dei ben és ligeteiben leggazdagabb tájnak.

A SZKÍTÁK DICSŐSÉGÉRŐL ÉS AZOKRÓL A NÉ-PEKRŐL, AMELYEK SZKITIÁBÓL EREDNEKSzkítáiról a történetírók nagy dolgokat írtak meg, de számos,

még nagyobb dolgot írhattak volna, ha egy hadsereg bejárhattavolna azt a vidéket, vagy ha a világrészeket kutató utazók bizton-ságosan utazhattak volna arrafelé az ott lakó barbár nép emberte-len vadsága ellenére. Pius pápa63 ugyanis azt mondja Saját korá-nak története című könyvében: "A földkerekség legnagyobb részeismeretlen volna számunkra, ha a római császárok és Nagy Sán-dor hatalma fel nem tárja a világot."

A szkíták hadserege ugyanis mindig serény volt, és nem ol-vashatunk olyasfélét, hogy akár a rómaiak uralma, akár NagySándor vagy valamilyen más birodalom hatalma megtörte volnaőket. És ha találkozunk is olyasfélével, hogy valamilyen ellenségSzkítia határaira vonult, az ország belsejére semmilyen külföldiuralkodó sem tudta kiterjeszteni fegyvereinek hatalmát.

Dareiosz, a perzsák királya, háborút indított a szkíták ellen,de amikor a beljebb eső vidékekre be akart vonulni, ajándék he-lyett egy madarat, egy egeret, egy békát és öt nyílvesszőt kapott,és végül is gyalázatos futással kényszerült távozni az ország bel-sejéből.64

Tomürisz, a szkíták királynője Kűroszt, a perzsák királyátcsaknem egész hadseregével együtt megsemmisítette, és miutánlevágta Kűrosz fejét, egy emberi vérrel teli tömlőbe dobatta,mondván: "Te, aki mindig emberi vérre szomjaztál, végre elegetihatsz belőle.”65

Nagy Sándor vezérét, Szophiriónt összes csapataival együttkegyetlenül lemészárolták a szkíták. Vesoist, az egyiptomiak ki-

63 Aeneas Sylvius Piccolomini (1405-1464), III. Frigyes császár kancellárja,

költő és történetíró, 1458-tól II. Pius néven pápa. Itt idézett műve: AsiaeEuropaeque. ..descriptio.

64 Hérodotosz IV. 131. Aeneas Sylvius közvetítésével (Asia c. 2.8.; vi). Mályuszi. m. 1 19.).

65 Hérodotosz, 1. 2.14. = Justinus, Epit. 1. 8.

39

rályát a szkíták minden hadifelszereléséből kifosztva visszaűztékhatáraikról, és nagy gyalázatára futni kényszerítették. A rómaiakfegyveres erejét is inkább csak hallomásból mint tapasztalatbólismerték a szkíták.66

A szkíta "fegyvert és vitézt" viszont a világnak nagyobbik ré-sze tapasztalta: ahová csak kinyúlt a szkíták kardja, amerre csakelért a szkíták nyila, nem tért meg sebek osztogatása nélkül. Aszkíták voltak az elsők, akik egész Ázsiát megfékezték fegyvere-ikkel, és miután az uralom birtokába jutottak, ezerötszáz éven ke-resztül, egészen Nínusznak, az asszírok királyának idejéig elvittékegész Ázsia adóját; és ha e néptől az irigység nem vonja meg azírótollat, már csak az eddigiek miatt is méltó lett volna rá, hogy"az első világbirodalom" elnevezés neki jusson osztályrészül.

Ez a táj sok, híres-neves nemzetet adott a világnak! A pártu-sok ugyanis és Baktria lakói – az antik történetírók nézete szerint– a szkíták sarjai voltak. Az amazónokat, e bátor karú asszonyo-kat – akiknek a vitézségét utoljára a trójai háborúban tapasztalták– szintén Szkítia szülte.67 Mit mondjunk a gótokról, akiket a hu-nok, mint említettük, kiűztek Szkítiából? Ezek az alánokat is ma-gukkal sodorva az egész Nyugat legveszélyesebb ellenségei let-tek. Ok voltak azok, akik – mint erről a történelem beszámol – át-hágtak Róma erős falain, és ennek az óriási városnak minden kin-csét zsákmányul ejtették – kivéve a szentélyeket, amelyeket bé-kén hagytak.68 A római birodalom számára is ők jelentették a bor-zalmat: egy részük Itália vidékein,69 másik részük nyugat felé ala-pított erős fegyvereivel országot magának. Ezért azokat, akik anyugati területeket elfoglalták, helyesen gót-alánoknak kellenenevezni – minthogy a gótok és alánok együtt harcoltak -, bár mostkatalánoknak nevezik őket.70 Ezek – bár akkoriban harc edzettemberek voltak – a mi korunkban, azt hiszem, összekeveredtekharciatlan szomszédaikkal, elfelejtették egykori hazájuk erkölcse- 66 Justinus, Epit. II. 3.; Justinusnál Vezosis áll, valószínűleg Sesostris fáraó neve

helyett; Aeneas Sylviusnál (Asia c. 2.8.) Vesois, Thuróczy is így írja, tehátközvetlen forrása Aeneas Sylvius.

67 Justinus, Epit. II. 1., illetve II. 3.68 Ez Marich gót király alatt történt 410-ben.69 Theoderich gótjai Ravenna környékén.70 Ez a névmagyarázat: Aeneas Sylvius, Asia c. 2.9.

40

it, nyelvüket is megváltoztatták, elszoktak a fegyverektől, és rólukjelenleg semmiféle nevezetes hír nem szól a világon, a kalózkodóéleten kívül, amely inkább akadálya, mint táplálója a hírnévnek.

Senki sem kételkedik afelől, hogy a hunok, vagyis a magya-rok szülőanyja Szkítia volt: a Szkítiából való kijövetel kezdetén isizzott bennük a híres harci erény, és most, a mi korunkban is vil-log kardjuk az ellenség feje felett.

A vandálok is a szkíták fajából valók. Ezek a hunok, vagyis amagyarok után jöttek ki atyáik lakhelyéről, és egy egész világ-részt, Afrikát, meg az egyházat sanyargatták; végül, a sok ke-gyetlen hadakozás után a világnak azon a részén szereztek hazátmaguknak.

Többen azt a nézetet vallják, leginkább Martinus fráter,71 aRómai történet kivonata című mű írója, hogy ez a három nemzet,azaz a hunok, a gótok és a vandálok egy és ugyanazon fajtáhoztartoznak, és ugyanolyan ajkúak vagyis nyelvűek, csupán a ne-vükben különböznek.

Ezt a nézetet semmiféle érv nem támasztja alá, és azok, akikezt a nézetet vallják, nem tudják állításukat kézenfekvő bizonyí-tékokkal igazolni. Mert a hunok nyilván nem űzték volna ki agótokat saját lakhelyükről, ha a hunok és a gótok egy nemzet.Azonkívül a gótok a hunoknál előbb – amikor a hunoknak még ahírét sem lehetett hallani – megtámadták már a római birodalmat.A vandálok pedig jóval a hunok kijövetele után törtek elő a szkítatájakról, és szereztek maguknak lakóhelyet – mint már mondottuk– Afrika földjén.

Ezeken a népeken kívül Szkítia sok más népet nevelt a kebe-lén és adott a világnak, legutóbb – állítólag – a törököket. Bár so-kan azt hiszik, hogy a törökök a trójai nemzetből erednek, és anevüket Teukrosz királytól kapták – aki a trójai háború forgatagá-ban a romlásra szánt város segítségére ment –, nem is türk, hanemteukri alakban.

71 Martinus Polonus XIII. századi dominikánus szerzetes író (vö. Mályusz i. m.

II 5.).

41

Ámde számos történeti mű szerint a trójaiak az itáliaiaktólszármaztak, és körülbelül a világ harmadik korszaka táján72 men-tek Itáliából Phrügia vidékére, hogy ott országot alapítsanak, ésegyszersmind Trója városát is megalapitsák, számos monda for-ráshelyét; majd Trója pusztulása után a nagy Aeneas – a rómainemzet alapítója és atyja –, továbbá Antenor, Padova városánakés Aquileiának alapítója ismét Itáliába tért vissza – ugyanoda,ahonnan elindult. A törököknek azonban, ahogy Éthikosz filozó-fus73 mondja, az ázsiai Szkítiában, a Perik hegyeken és a Tarakontszigeteken túl, Észak emlőjével éppen átellenben volt a szülőha-zájuk! Ottó freisingi püspök74 és történetíró pedig azt állítja, hogya görög császárok idejében, amikor a frankoknál Pippin volt a ki-rály, a törökök betörtek a Kászpi kapun – vagy amint Pius pápa,sok történeti mű ismerője gondolja: a Kaukázusi kapun – s hogymit vittek véghez, arról a szomszédos vidékek nyomorúsága tehettanúvallomást!

A törökök mind ruházatukban, mind fegyverzetükben meg-tartották szkítiai hazájukból magukkal hozott régi szokásaikat. Er-ről a népről, származásáról és zsákmányszerző útjairól sok min-dent feljegyzett Aeneas sensi püspök számára – bár röviden szól-va – Nicolaus Secundinus.75 Mivel azonban most nem az ő dol-

72 A középkori történetírás a világtörténetnek hat korszakát különbözteti meg

Augustinus (†430) hippói püspök felosztása nyomán: 1. a világ teremtésé-től Noéig; 2. Noétól Abrahámig; 3. Abrahámtól Dávidig; 4. Dávidtól a zsi-dó nép babiloni fogságáig; 5. a babiloni fogságtól Jézus születéséig; 6. jé-zus születésétől a világ végéig: ez a jelenkor, a világ utolsó korszaka. – Aza furcsa híradás, hogy a trójaiak az itáliaiaktól származnak, vagy félreértés,vagy valamilyen középkori spekuláció eredménye. Aeneas Sylvius már tudróla. Trója Phrügiában, Kisázsia északnyugati partjához közel, a mai Tö-rökország területén feküdt.

73 Éthikosznak tulajdonítanak egy Cosmographia című földrajzi művet, melyetThuróczy Aeneas Sylviusból ismer (vö. Mályusz i. m. II 5.). – Az itt meg-adott földrajzi terminusok a szöveg romlottsága miatt nem azonosíthatók.

74 Freisingi Ottó (kb. 1111-1158), 1137-től freisingi püspök Chromcon seurerum ab initio mundi ad sua usque tempora című művére való utalás.Thuróczy őt is Aeneas Sylvius közvetítésével használja (vö. Mályusz i. m.118.).

75 Aeneas Sylvius a törökökkel kapcsolatban (Asia c. 29) Nicolaus Segundinust,illetve (Europa c. 4.) Sagundinust ír, aki a velencei Tízek Tanácsának1438-tól 1462-ig írnoka volt.

42

gaikat tárgyaljuk, s minthogy az ő lándzsájuk világszerte éppenelég ismeretes ebben a mi korunkban, legyen elég, amit mondtamróluk!

ANNAK BIZONYÍTÁSA, HOGY SZKÍTIA, AHONNANA HUNOK, VAGYIS A MAGYAROK KIJÖTTEK,

ÁZSIÁBAN VANNem szégyellem, hogy az említett Paulus Orosiust és az ale-

xandriai Dionüsziosz filozófust76 követem, és azt állítom, hogy ahunok, vagyis a magyarok első otthona, szülőhazája az ázsiaiSzkítiában volt. Nem hihető, hogy csak úgy vaktában mondjaAntoninus – aki részint Sigilbertust, részint Vincentiust követteezekről szólva, és aki a világtörténet egész folyamatát megírta,már amennyire képes volt tollával összefoglalni – , hogy a hunokvadászok vezetésével vándoroltak az ázsiai Szkítiából Európába, shogy a gótokat lakóhelyükről, Szkítia európai részéről, kiűzték, svégül, merészségük és fegyveres vitézségük megnövekedvén,Pannóniába jöttek, s félelmes hadi erejüket – mint alább le fogomírni – más nemzetekre is kiterjesztették.

Ennek a nézetnek a Magyarok régi története sem mond el-lent, mivel azt állítja, hogy a hunok vagyis magyarok először Per-zsiában, majd a meótiszi mocsarakban tartózkodtak, és egy szar-vasünő vezetésével keltek át idegen földre – ahogy fentebbelmondottuk.

A Rómaiak története megemlékszik róla, hogy Zeliobrész, azázsiai Szkítiában lakó hunok egykori királya húszezer hunnal si-etett a perzsák királyának, Khoszroésznak segítségére Justinianusrómai császár ellen. Pius római pápa is megírja a Történelmében,hogy a hunok, átkelvén a meótiszi mocsarakon, Európába jöttek,és elfoglalták a Tanaisz és a Duna között elterülő egész barbárvilágot. Ugyancsak ő mondja, hogy beszélt egy veronai szárma-zású emberrel, aki éppen napjainkban átkutatta Szkítia vidékét, ésazt beszélte, hogy az ázsiai Szkítiában, ott, ahol a Tanaisz folyóered, a Pannóniában lakó magyarokkal egy és ugyanazon nyelvetbeszélő emberekre bukkant. Visszatérve a Szentírás több tudósá-

76 Dionűsziosz Periégétészről van szó (vö. Mályusz i. m. 114.).

43

val – Szent Ferenc rendjéből való szerzetesekkel, akik értették azottaniak nyelvét – újra el akart menni hozzájuk, hogy Krisztusszent evangéliumát hirdesse (mivelhogy azok a bálványimádáshívei voltak). Ámde Moszkva ura, aki a görög hitszakadás híve,nehezményezte, hogy' az ázsiai magyarokat a római egyházhozcsatolják és beavassák a szent hit tanításaiba, és ezért megtiltotta,hogy oda menjenek.77

A HUNOKNAK SZKÍTIÁBÓL TÖRTÉNT KIKÖLTÖ-ZÉSÉRŐL

Az Úr megtestesülésének háromszázhetvenharmadik eszten-dejében,78 tehát Valens császárnak és – mint mondottuk – elsőDamáz római pápának az idejében,79 a világ hatodik korszakában,a hunok vagyis a magyarok Szkítiában élvén nagy néppé növe-kedtek. Amikor azután az említett vadászok tanácsára egybe-gyűltek, elhatározták, hogy megrohanják a nyugati vidékeket, ésezért vezérekül kapitányokat választottak, tudniillik Bélát, Cselefiát a Zemén nemzetségből, meg ugyaninnen Keve és Kadicsatestvéreket, továbbá Attilát, Kevét és Budát, Bendegúz fiait a Ká-dár nemzetségből.80 Aztán összeszámlálták népük egész gyüleke-zetét, minden egyes törzsből tízezer fegyveres férfit írtak összeszáznyolc törzsből egymillió-nyolcvanezer embert, ezek alkottáka hadsereget, hogy az ellenséget, ha szembeszáll velük, leverjék.Az ő feladatuk volt megvédeni idegen támadás ellen az asszonyo-

77 A keleten maradt magyarokról Aeneas Sylvius: Asia c. Z9. (Vö. Mályusz i. m.

123.)78 A hunok Pannóniába jövetelének ezt az évszámát a Képes Krónika-család adja

meg.79 A krónikák Cölesztin pápát említenek, aki 422-től 432-ig volt pápa; ezt

Thuróczy a kronológia kedvéért kijavítja, és I. Damáz pápát iktatja be, akivalóban 373-ban volt pápa.

80 A hun krónika és ezt követve Thuróczy ugyanúgy hét vezérről, kapitányrólbeszél, mint a magyar történet. A krónikás tehát a hun honfoglalást a ma-gyar honfoglalásról ismert elképzelések szerint beszéli el. A hun vezéreknevei közül Béla, Keve, Csele, Kadicsa, Buda, valamint Szemény vagySemjén, továbbá Kádár régi magyar személynév. Ebből a névsorból törté-netileg csak Attila gót eredetű neve hiteles. Attila apját a külföldi forrásokMundzucusnak mondják; Bendegúz valószínűleg szintén a magyarból ma-gyarázható, de történetileg nem hiteles név (vö. Horváth i. m. 468-469.).

44

kat, a házuk népét meg az egész kísérő népséget, akiket magukkalvittek, továbbá a csordákat is. Ezenkívül egy Kádár nevű bírát isválasztottak maguk közül, egy bölcs férfiút, aki alkalmasnak lát-szott, hogy a békétlenkedők viszálykodását lecsendesítse, és meg-fenyítse a tolvajokat és útonállókat.81 Mindamellett határozatbanmondták ki, hogy ha ez a bíró nem a szokásjognak megfelelő íté-letet hoz, az ilyen ítéletet a közösség érvénytelenítheti, a tévedőbírót megfenyítheti, és a kapitányokat is leteheti, amikor akarja.Határozatban mondták ki azt is, hogy ha az egész közösségetérintő dolgok történnek, vagy ha hadba kell vonulni, vérrel bekentkardot hordozzanak körül a hunok lakóhelyein és váraiban, és akikiáltó hirdesse ki: "Isten és az egész közösség hangja, hogymindenki ezen és ezen a helyen – és megjelölte az illető helyet –fegyveresen, vagy ahogy van, köteles megjelenni, hogy meghall-gassa a közösség tanácsát és egyszersmind parancsát.” Ezt a szo-kást a hunok vagyis a magyarok egészen Árpád-fia Taksony vezérfiának, Géza vezérnek az idejéig sértetlenül megtartották, és ez atörvényes szokás a nemzet számos tagját taszította örök szolga-ságra. Mert törvénybe iktatták, hogy e rendelkezés megszegőit –ha nem tud elfogadható okot felhozni a mentségére – karddalkettéhasítsák, vagy számkivetéssel sújtsák, vagy könyörtelenül aközösség szolgáinak sorába taszítsák. A hunok közül egyesek ál-lítólag e miatt a határozat miatt kerültek szolgasorba. Minthogyegy és ugyanaz volt a származásuk, mind a hajdani Hunortól ésMagortól eredtek, nem is eshetett volna meg másképpen, hogyegyikük úr, a másik meg szolga vagy paraszt legyen.82

Ezek elrendezése után a fent említett kapitányok közös aka-rattal, az erre kijelölt néppel felkerekedtek, és hatalmas hadoszlo-paikat útnak indították. Nem hagyták őrizetlenül szülőföldjüketsem, hanem alkalmas őrséggel óvták meg az idegen támadások-tól. A lehető leggyorsabban átkeltek – mint fentebb mondottuk -avadászok vezetésével a meótiszi mocsarak on, elűzték lakóhely-ükről a gótokat, ezt az erőteljes és híres népet, majd erőben gya- 81 A bírói tisztségnek ez a meghatározása már Anonymus gesztájában is megvan

(53.), s Isidorus Szószármaztatások című művéből (Etym. V. 14.) való.82 Az ősi társadalmi egyenlőség megbomlásának ez a magyarázata azoknak a

társadalmi harcoknak a visszatükröződése, amelyek a XIII. század folya-mán Magyarországon és Európa-szerte folytak.

45

rapodva, és bátorságukban bízva azt gondolták, hogy senki semállhat útjukba, és mint a heves szélvihar, mindent felforgattak ésledöntöttek. Kegyetlen uralmuk alá tiporták a besenyőket és a fe-hér kumánokat, aztán a szuzdáliakat és a ruténokat, és elérkezteka fekete kunok földjére,83 amelyet most talán Moldvának hív-nak.84 Vonulásuk közben a Tanaisz folyótól kezdve hatalmuk aláhajtották ezt az egész barbár vidéket, míg Pannóniába nem értek,és a Tisza folyó partján állandó tábort nem vertek.

A HUNOKNAK PANNONIÁBA VALÓ BEVONULÁSAÉS A TÁRNOKVÖLGYI CSATA TÉREN VÍVOTT

ÜTKOZETAz a hagyomány, hogy ezt a vidéket hajdanában a bőséges

kenyéráldás miatt nevezték Pannóniának,85 később pedig meg-változtatták a nevét, és a benne lakó magyarokról Magyarország-nak nevezik. A világ minden tája közt ez a legdicsőbb: híres fo-lyók öntözik, síkságai és hegyei egyaránt gyönyörűek, aranynak,ezüstnek, egyéb fémeknek és a legfinomabb sónak termékenyszülőanyja, szántóföldjei a legtermékenyebbek, bővelkedik a bor-ban, számos erdeje és legelője van, s csaknem mindenfelől óriásihavasok bástyái vagy hatalmas sodrú folyamok zárják körül.Mondják, hogy ezen a tájon igen sok nép lakott, a föld termé-kenysége egyre hatalmasabb népeket csalogat ott ide, hogy az ittélőket legyőzve az országot birtokukba vegyék, és a gyöngébbnépet elűzzék vagy maguk alá igázzák. Állítólag a dákok népe86 is 83 Ezek a népek a hun korban még teljesen ismeretlenek; a IX. századi magyar

honfoglalás elbeszéléséből kerültek ide, de részben még ott is anakroniz-musként szerepelnek, mert a besenyők a IX. században, a fehér kunok aXI. század második felében, a fekete kunok pedig a XII-XIII. század for-dulóján jelennek meg a Fekete-tenger északi partvidékén: itt e vidék föld-rajzi megjelöléseként szerepelnek e népnevek.

84 Ez Thuróczy megjegyzése. Az ő korában e vidék egy részét valóban Moldvá-nak nevezték.

85 A római uralom alatt Magyarország dunántúli részét nevezték Pannóniának; aközépkorban – archaizálva – egész Magyarországot. A Pannónia névnek alatin panis (kenyér) szóból való származtatása Thuróczy önkényes magya-rázata.

86 Erdély lakói a római korban; csak későbbi középkori névmagyarázatok hoztákőket kapcsolatba a dánokkal.

46

itt lakott ennek a vidéknek egy bizonyos részén, de végül kava-rogva kivonultak innét, és itthagyva Pannónia kövér földjét, aNorvégiához közel eső tengerpartokat szállták meg, és ott sze-reztek maguknak örökös lakóhelyet.

Mikor a hunok ezt a tájat megpillantották, az egész közösségelhatározta, hogy nem vonulnak tovább, hanem asszonyaikkal,házuk népével és csordáikkal, szekereikkel meg sátraikkal ezen aföldön telepednek le – mert ezekkel vonultak ki szülőföldjükről.Ebben az időben Pannóniát a longobárdok jövevény népe lakta,87

és velük együtt alemannok és itáliai népek. Mindezt a vidéket,mind pedig Moesiát, Görögországot, mindkét Trákiát, Dalmáciátés Makedóniát a rómaiak kegyéből a longobárd származású,Sabariában született Matrinus, vagy mint mások mondják,Matrinus tetrarcha kormányozta,88 egy fegyverforgatásban és ha-dakozásban járatos férfiú. Amikor meghallotta, hogy egy isme-retlen nép megszámlálhatatlan sokasága behatolt az országánakhatáraira, és a Tisza partján tábort ütött, és kezét a nép javainakelrablására emeli: megremegett, nem is merte őket a vezetése alátartozó hadinéppel megtámadni, hanem a rómaiaktól kért segítsé-get.

87 A longobárdok jóval a hunok után, kb. 500 körül, költöztek Pannóniába, majd

innen 568-ban Alboin királyuk vezetése alatt Észak Itáliába.88 Matrinus, a krónikákban Macrinus, nem történeti személy; alakját a hun törté-

net szerzője alkotta meg, felhasználva a szombathelyi (Sabaria) születésűSzent Márton (Martinus, született 317 körül) életrajzának azt az adatát,hogy a szent a római seregben katonáskodott. Valamelyik Nagy Sándorrólszóló történetből kölcsönözte azt az állítást, hogy Matrinus tetrarcha volt;Nagy Sándor halála után (i. e. 323) ugyanis birodalmát négy részre osztot-ták, s egy negyedrész uralkodóját nevezték tetrarchának. Római uralomalatt már nem voltak tetrarchák (vö. Eckhardt Sándor: A pannoniai huntörténet keletkezése. Századok 1927-28. 603-614)

47

Ebben az időben a római főemberek akaratából egészGermániában az alemann nemzetiségű veronai Detre89 uralkodott.Ezt a Detrét küldték a rómaiak Matrinus megsegítésére. Detrehatalmas sereget gyűjtött germánok ból, itáliai ak ból és más ve-gyes nemzetiségűekből, és Pannóniába vonult. Százhalom90 mel-lett ütött tábort, majd Potentiana városához vonult, ahol Matrinusés a longobárdok összesereglett sokasága tanyázott. Ez a város afranko-galloké volt, és mint némelyek állítják, a Duna folyó mel-lett, Tétény és Százhalom között terült el. Mikor Detre ideért, ta-nácskozott Matrinusszal, hogy vajon átkelvén a Dunán, sátraikbanszálláshelyükön támadják-e meg a hunokat, vagy más alkalmashelyet válasszanak az ütközet megvívására.

Az ismeretlen népekkel vívott ütközetben jól ki kell tervelnia módozatokat! Mivel Detre és Matrinus tanácskozása és vitájanagyon hosszúra nyúlt, a hunok is megtudták, hogy az ő romlá-sukról tárgyalnak. Ezért hadinépük nagyobb részével ütközetrekészülve a Duna partjára vonultak, a többiek pedig régi szállásu-kon maradtak dolgaik őrizetére.

Bár Detre és Matrinus tudta, hogy a hunok közel vannak,mégsem félt tőlük, hiszen közöttük volt a Duna, és azt is tudta, 89 A történeti Nagy Theoderich (459-536) keleti gót király, aki gótjai élén Észak-

Itáliában rendezkedett be, a germán mondában Veronai Detre lett; aNibelung-monda hozta kapcsolatba Attilával, annak ellenére, hogy Attilá-nál kb. egy évszázaddal később élt.

90 Ma Százhalombatta. A római időket megelőző korból való több mint száz ke-rek halomról – egykori kelta temetkező helyekről – kapta nevét. –Potentiana nevű város a római korban ezen a vidéken nem létezett.

48

hogy a hunok nem rendelkeznek hajókkal. Nyugodtan töltöttéktehát az éjszakákat, és egyáltalán nem féltek az ellenségtől, ame-lyet a nagy folyó elválasztott tőlük. A hunok Szkítiából való eltá-vozásuk óta számos folyón úsztattak át tömlők segítségével, azéjszaka sötét csendjében most is felfújták a tömlőiket, és felszáll-tak rájuk, mint a hajókra. Sicambria alatt, azon a részen, aholmost Kelenföld falu fekszik, átkeltek a Dunán – azt mondják,hogy ezt a falut éppen ezért nevezték el Kelenföldnek.91 Aztán rá-rohantak az ellenséges hadseregre, amely a Potentiana városamellett felütött tábor sátraiban pihent, mivel a város nem tudtafalai közé fogadni őket. Hatalmas kiáltozás keletkezett, és a hu-nok óriási öldöklést vittek végbe. Matrinus és Detre serege meg-rémült a váratlan támadástól, és nemcsak hogy fegyvereit nemvolt képes használni a maga védelmére, hanem még azt sem tudta,merre fusson. A hunok tehát pusztították őket, mint az ide-odafutkosó juhokat, és ők futással sem tudták megváltani életüket.Így a longobárdokból, alemannokból és egyéb népekből álló had-seregnek az a része, amelyik a város falain kívül volt, megfutott,és a hunok kegyetlenül kaszabolták és pusztították őket. Mikorfelkelt a nap, a hunok Tárnokvölgy mezejére ereszkedtek alá. Emegrohanás miatt elkeseredve Detre Matrinusszal egyetemben ahadseregnek. azzal a megmaradt részével, amelyik benn tartózko-dott Potentiana városában, részben pedig a Százhalom melletti tá-borban állomásozott, rárohant a hunokra. A legelkeseredettebbviadal támadt: itt is, ott is hulltak a testek, óriási volt az öldöklésmindkét részen. Mivel a hunok előző éjszaka nem aludtak, és afolytonos hadi fáradalmakban kimerültek, napnyugta táján a ró-maiak serege kerekedett felül. De éppen akkora veszteséget szen-vedtek, mint a hunok, és nem vették üldözőbe a megfutamodókat.A hunok pedig megfutamodva átúsztattak a Dunán, és visszatér-tek az övéikhez. A Magyarok régi története szerint ebben az ütkö-zetben a hunok közül elesett Keve kapitány és százhuszonötezerember; Detre és Matrinus seregéből pedig – nem számítva azokat,akiket sátraikban pusztított el az éjszakai csata – kétszáztízezrenestek el.

91 Kelenföld nevének magyarázata az átkelni igéből népies etimológia, talán

Thuróczy találmánya.

49

Másnap Detre és Matrinus összeszámolta hadinépük veszte-ségét, és félve, hogy újra csak ilyen győzelmet arathatnak – va-gyis lehet, hogy saját személyüket megmentve egyedül térnekvissza táborukba –, seregük maradványával Tulln városa felévették útjukat. Ez a város a mi időnkben Ausztria hercegségéheztartozik, és hárommérföldnyi távolságra van Bécstől. Abban azidőben azonban Tulln városa Pannónia városai közé számított, ésfranko-gallok laktak benne.

Mikor a hunok megtudták, hogy ellenségeik elvonultak, visz-szatértek a harcmezőre, összeszedték halottaikat, Keve kapitányholttestét illő tiszteletadással, szkíta szokás 'szerint hozzá méltósírba temették az országút mellett, és e nagy esemény örök emlé-kezetéül egy szobrot, azaz egy kőoszlopot emeltek ott nagy ünne-pélyesen, és azt a helyet Keveaszónak vagy Keveházának nevez-ték el. Nem lehetetlen, hogy ugyanezt a helyet nevezik a mi ko-runkban romlott vagy elváltozott néven – ami a magyaroknálgyakran megesik – Keászónak.92

A ZEISELMAUER NEVŰ HELYSÉG MELLETT VÍ-VOTT ÜTKÖZET

Miután a hunok, vagyis a magyarok kitapasztalták a rómaiakbátorságát és fegyverforgatásuk módját, újra szervezvén seregü-ket Pannónia dunántúli93 vidékeit rohanták meg, birtokukba vet-ték és igájuk alá hajtották, ideköltöztették házuk népét, majd

92 Kézainál a XIII. században Cuwe-Azoa, azaz Küve-aszója; mivel azonban a

régi aszó "kiszáradó patak" jelentése már Thuróczy korában elhomályo-sult, Thuróczy megpróbálta az "értelmetlen" helynevet értelmessé tenni;így lett az aszóból háza. A helynév ma is megvan Fejér megyébenKajászó(szentpéter) alakban. – Éppen ez a helynév adott alkalmat a huntörténet szerzőjének, Kézainak, ez elbeszélés kitalálására. A Keveaszóhelynévből elvonta a Keve nevet, mivel jól tudta, hogy a régi magyarbanigen sok helynév személynévből alakult. A síremlék felállítása szintén egyilyen átértelmezés eredménye. A mai Baracska-Kajászó (Kőaszó) közelé-ben találtak ugyanis egy, a római korból származó nagyoltárkövet, amelyegykor Jupiter oltárköve volt. (Vö. Juhász József: A baracskai Jupiter ol-tár-kő és Köveaszó. Székesfehérvári Szemle 1934. 75.; Eckhardt i. m.) Ezttette meg Kézai a hunok és Keve kapitány síremlékének.

93 Amíg a királyi székhely Fehérvár, Esztergom és Buda volt, addig a "Dunán-túl" a Duna-Tisza kőzét jelentette.

50

megindultak Tulln városa felé, ahol ellenfeleik gyülekeztek.Detre, Matrinus és a római hadsereg minden felhasználható erejeZeiselmauer mezején vonult fel velük szemben.94 Mindkét ellen-fél egyforma hevességgel rontott a szemben álló csapatokra. Ahunok pedig inkább akartak meghalni, mint meghátrálni a csatá-ban, szkíta szokás szerint félelmetes zajt csaptak, verték a dobjai-kat, és az ellenség ellen .minden fegyvert felhasználtak, de legin-kább megszámlálhatatlan mennyiségű nyilaikat.

Ettől aztán a római csapatok megzavarodtak, és a hunok igennagy öldöklést vittek végbe közöttük. A reggel kezdett, és egé-szen kilenc óráig tartó heves csatában a római sereg vereségetszenvedett, és óriási veszteséggel megfutamodott.

A hunok űzőbe vették, és hevesen pusztították őket, hogybosszút álljanak a Tárnokvölgyében megölt bajtársaikért. Ebbenaz ütközetben a hunok kardjától elesett Matrinus, de Detre, akit ahomlokán sebzett meg egy nyíl, kimenekült ez óriási vérözönből.Ennek a nyílnak a csonkját Detre – mint mesélik – a homlokábanvitte el Róma városába, a császári udvarba, a hunokkal vívottcsata bizonyságaképpen, ezért hívta magát halhatatlannak, ésezért érdemelte ki, hogy a magyarok nyelvén haláltalan Detréneknevezzék mind a mai napig.95 Mesélik, hogy ennek a Detrének

94 Zeiselmauer (Cesii muri) egykori római provincia Alsó-Ausztriában, Tullntól

keletre.95 Ez Thuróczy megjegyzése, és arra mutat, hogy az ő korában Detréről már ma-

gyar mondák is szóltak.

51

volt egy sisakja, amely annál fényesebben ragyogott, minél többethordta.

Mondják, hogy ebben az ütközetben a hunok közül negyven-ezer ember esett el, közöttük Béla, Keve és Kadicsa kapitány.Ezeknek a kapitányoknak a holttestét a hunok elszállították, és amár említett kőoszlopnál illő módon eltemették. Hogy a római se-regből hányan estek el, senki sem tudja biztosan. Elég az hozzá,hogy akkora vereséget szenvedtek ebben a csatában, hogy utánasenki sem tudta rávenni őket, hogy a hunok ellen hadba gyűlje-nek.

ATTILA KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA, ERKÖLCSEI ÉSFEGYVERZETE, AMELYET AZ ELLENSÉGGEL

SZEMBEN HASZNÁLTPannónia vidékének békés birtokába jutván, az Úr testet ölté-

sének négyszázegyedik évében, Pannóniába való bevonulásuknakhuszonnyolcadik esztendejében, a kapitányok közül – miután atöbbiek, mint fentebb elmondottuk, az életből elköltöztek –, csu-pán Attila, akit magyar nyelven Etelének hívtak,96 és testvére,Buda voltak életben: a hunok Attilát egybehangzó kívánsággal ésegyöntetű akarattal királlyá emelték maguk fölé. Meg is illette őtez a méltóság, mivel ő volt a hunok közt éles eszével, lelki erejé-vel, a fáradalmak elviselésével, a katonai tudományokban valójártasságával, serénységével és nagyravágyásával a legkülönb;mindenkinél jobban értette a módját, hogy az ellenséget félreve-zesse, és tőrt vetve pusztítsa el őket; ravasz és furfangos volt acselvetés ben, testében serény, lelkében bátor és merész, szándé-kában nagyra törő, a csatában fortélyos, külső megjelenésében ki-váló: széles vállú, sötét, vagyis barna színű, mogorva tekintetű,hosszú szakállú, és állítólag módfelett érzéki természetű.

Attila a legfőbb méltóságot elnyerve, országának mindenügyét a legjobb módon és dicsőségesen intézte, mintha csak ki-rályi vérből született volna. Mind magát, mind seregét fényesfegyverekkel szerelte fel, sok találmányt, vagyis hadi gépet és 96 Thuróczy téves megállapítása. Attila gót nevéből ugyanis a német nyelv fejlő-

dési szabályai szerint alakult ki először az Etele, utóbb pedig – az új-felnémetben – az Etzel forma.

52

egyéb ostromfelszerelést készíttetett és alkalmazott a városok ésvárak erődítményeinek lerontására. Állítólag tízezer kaszás szeke-re is volt,97 ezekkel bástyázta körül hadseregét mindenütt. Hadisátrai, díszsátrai és tábori sátrai a különböző vidékek szokása sze-rint különféleképp voltak megszerkesztve. Egyet személyes hasz-nálatára rendezett be: selyemszövettel volt bevonva, ragyogóarannyal és közbe-közbe drágakövekkel volt díszítve, és állítólagolyan csodálatos módon volt összeállítva és összeszerkesztve,hogy könnyűszerrel ki lehetett feszíteni és szét lehetett bontani. Asátor tartó oszlopai vert aranyból voltak, és összeillesztésük he-lyén, mint mondják, drágakövek díszítették. Istállóinak felszerelé-se, melyet hadjárataira is magával szokott vinni, bíborból és se-lyemszövetekből volt. Ez az istálló különböző vidékek lófajtáivalvolt telve, de a bőkezű fejedelem nem a lovak sokaságában lelteörömét, hanem részint serege főembereinek, részint meg egyszerűkatonáinak is olyan bőkezűen osztogatta, hogy néha alig maradtkét-három lova személyes használatára. A nyergek és a többi lo-vaglószerszámok ragyogtak az aranytól és a drágakövektől. Állí-tólag asztala, sőt a konyhaedényei is aranyból voltak. Hálófülkéjeés tábori ágya, amelyben hadjáratai során pihent, nem szűkölkö-dött aranyban, gyöngyökben és mindenféle nemes fémekben, oly-annyira, hogy amikor külföldi követek jöttek táborába, és meg-pillantották ezeket, elragadta őket a bámulat, és visszatérve nemis tudtak beszámolni róla megbízóiknak.98

Ez a király nemcsak ezekben, hanem minden más evilágipompában bővelkedett, és kiérdemelte a csodálatot. Szigorú voltaz idegenekhez, az idegen nemzetiségűek mégis nagyon kedvel- 97 A kaszás szekereket már Kézai is említi; a hunok azonban ezt a harci eszközt

nem ismerték. Kézai a Nagy Sándor-történetből vette át; itt a perzsák hadi-felszereléseként van feltüntetve.

98 A király pompáján elbámuló és zavarba jövő külföldi "követekről" csakThuróczy szól, és kétségtelenül arra az esetre gondol, amelyről részletesenOláh Miklós számol be Mátyás királlyal kapcsolatban. Oláh Miklós 1536-ban írt Hungaria et Athila című művében Mátyás király visegrádi palotájapompázatos szépségének a jellemzésére mondja el a Mátyásnál járó törökkövetről, hogy az annyira elámult a palota csodálatos szépségén, hogy vé-gül is nem tudta előadni követségének célját. Ez az anekdotaszerű történeteszerint már Thuróczy korában ismeretes volt, és Thuróczy ezt használtafel Attila pompaszeretetének jellemzésére.

53

ték bőkezűségéért. Nála sereglettek össze a világ minden sarkábólazok az idegenek, akiknek a hadakozás volt a fő gondjuk. Vá-gyaikat nagy vagyonok osztogatásával bőkezűen kielégítette.Hadrakeléskor állítólag egymillió hun fölött rendelkezett, nem isemlítve a számtalan idegen nemzetiségűt. És ha csak egy emberhiányzott is az egymillióból a háború viszontagságai vagy halál-eset miatt, a helyébe azonnal másikat állítottak, mert a hatalmasuralkodó nem szerette, ha serege meg fogyatkozik. A hunolt vé-dőfegyvereiket, mint mondják, még Szkítiából hozták magukkal,ezek bőrből és kívülről vaslemezből voltak; támadásra íjat, nyilatés hegyes lándzsát vittek magukkal. Szögletes vagy kerek pajzs-zsal fedezték magukat, szablyát öveztek oldalukra.

54

Arcuk ijesztő volt, szakálluk és hajuk rendezetlen, ruhájukbőrből készült, és minden népben rémületet és félelmet keltettek.Magától Attila királytól saját alattvalói is rettegtek vele születettszigora és komor tekintete miatt, de a neki alávetett népekkelszemben nemeslelkűen viselkedett. Hadijelvényként mind a paj-zsára, mind a zászlójára koronás sólyommadárféle volt festve.99

Ezt a hadijelvényt viselték a hunok, vagyis a magyarok, egészenTaksony vezér fiának, Géza vezérnek az idejéig. Címzése pedigilyenféle volt: "Attila, Bendegúz fia, a nagy Nimród unokája, akiEngadiban nevelkedett, Isten kegyelméből a hunok, médek, gótokés dánok királya, a földkerekség félelme és Isten ostora."

HOGYAN OSZTOTTA MEG KIRÁLYSÁGÁT ATTILAKIRÁLY BUDÁVAL, A TESTVÉRÉVEL?

Mikor Attilát a dicső királyi méltóságra emelték, megszűntaz országban a római császár védnöksége.100 Attila székhelyéül afentebb említett Sicambria városát választotta, és vele születettnagyravágyásánál fogva elhatározta, hogy megtámadja a szom-szédos országokat. Ezért, hogy távollétében semmilyen ellenségeskéz se avatkozhasson bele uralkodásába, országát megosztottatestvérével, Bélával,101 és a Tisza folyótól egészen a Tanaisz fo-lyóig lakozó összes neki alávetett barbár nép uralkodójának éskormányzójának őt tette meg. Ezután, mivel hatalmának híremindenfelé elterjedt, és erős népek is hozzá fordultak segítségért,megrohanta a környező tartományokat, azaz Moesiát, Görögor-szágot, Makedóniát és mindkét Trákiát.102 Ezek a vidékek ugyanisMatrinust segitették a hunok ellen, és emiatt Attilának gondja volt

99 Kézai a sólyomféle madárnak közli az állítólagos magyar nevét is: turul. A

Thuróczynak itt közvetlenül forrásul szolgáló Képes Krónika-család kóde-xe a madár nevét már csak latinul közli: austur.

100 Ez a megállapítás Thuróczy jogászi okoskodásának eredménye: azt hangsú-lyozza, hogy a magyar állam nincs függőségi viszonyban a német-rómaicsászársággal. Ennek hangoztatása fontos lehetett III. Frigyes császár ésMátyás király kapcsolata során, amikor a császár nem akarta visszaadni amagyar királyi koronát.

101 Nyilvánvaló hiba, Buda helyett – de Viterbói Gottfried is Bélát említ Bleda-Buda helyett (Specullum regum).

102 Balkán félszigeti római tartományok.

55

rá, hogy minél előbb megrohanja őket. E vidékeket leverve éshatalmának igájába hajtva győztesen tért vissza Sicambriába. At-tila királynak ez a győzelme, melynek híre világszerte elterjedt, arómaiak és az egész Kelet császárát, Markianoszt is megrémítet-te.103 Mindjárt azután, hogy Attila e nagy kiterjedésű földek birto-kába jutott, a császár, félve, hogy még jobban behatol a birodalombelsejébe, békét kötött a perzsákkal, pedig ezek is nyugtalanítot-ták a birodalom határait. Az Attila király győzelme jóvoltából be-következett sorsfordulat felkavarta a világ legnagyobb részét, deleginkább azokat a népeket, akiknek a lelkében égett a fosztogatásvágya. Ezek önként alávetették magukat Attilának. Közöttük voltWalamer, a keleti gótok híres-neves királya, meg Ardarich, a ge-pidák híres-neves királya, és a markomannok, szvévek, kvádok,herulok és türingiaiak népe: ezek velük született harci erényeiknélfogva buzgón Attila király szolgálatába és egyszersmind önkéntszövetségeseivé szegődtek.

ATTILA KIRÁLY NEVEZETES ÉS NAGY ÜTKÖZE-TE, MELYET A CATALAUNUMI SÍKON VÍVOTTAttila tehát a sok nemzet fölötti hatalmára büszkén és hatal-

mas hadinépe erejében bízva könnyen kivihetőnek tartotta mind-azt, amit eszében forgatott. Ezért, mint mondottuk, visszatérveSicambriába, kihirdette, hogy birodalma főembereivel ünnepélyesbirodalmi gyűlést kíván tartani. Kihirdették tehát a környező vi-dékeken a király rendeletét, és számos külországi nemes eljött ésott tolongott a birodalmi gyűlésen. A király kegyességének és bő-kezűségének híre eljutott a veronai Detréhez is, aki azelőtt a ki-rály ellensége volt. Eljött tehát ő is a nagy király gyűlésébeGermánia számos főemberével egyetemben, ugyanúgy kedveske-dett neki, mint a többiek, és kíséretébe szegődött. Attila királybőkezűen ki is elégítette az ő, valamint a kíséretében levő többi 103 Markianosz 450-től 457-ig volt a keletrómai birodalom császára. Thuróczy itt

Antoninust követi (Chron. II. II. 8.; vö. Mályusz i. m. 120.) a fejezet vé-géig, de nem sok szerencsével, mivel Markianosz nem sokkal Attila halálaelőtt kezdte meg uralkodását, Thuróczy viszont Attilának ezt az állítólagoshadjáratát Attila uralmának elejére teszi. – Walamert, a gótok ésArdarichot, a gepidák királyát Jordanes is említi, de más vonatkozásban,úgyhogy Thuróczy itt is Antoninust követi.

56

főember vágyait. Detre tapasztalván, hogy az uralkodó jóindulat-tal van iránta, azt tanácsolta a királynak, hogy támadja meg a ró-mai birodalom fennhatósága alá tartozó nyugati vidékeket. Aztmondta ugyanis, hogy ezeknek egyáltalán nincs fegyveres védel-mük, és ha a király megtámadja őket, magas tisztség címével tér-hetne vissza közülük.104 Attila király, engedve Detre tanácsának,óriási hadat mozgósított mind saját népéből, mind idegen hadi-népből. Aztán elindult Sicambriából, és állítólag először az illíre-ket támadta meg. Azután keresztülszáguldott csaknem egészGermánián, és miután minden várost és várat feldúlt, ami ellenemert szegülni, bevonult Constanza királyságába. Zsigmond ki-rály,105 e terület uralkodója, Basel táján nagy sereggel vonult elle-ne, de Attila király egész hadinépével együtt felmorzsolta és meg-futamította. Amikor Zsigmond király látta, hogy az ellenség fel-tartóztatásához nincs elég ereje, alávetette magát Attila királynakegész népével együtt.

Attila király ezután átkelt a Rajnán, ostrom alá vette és el-foglalta az igen megerősített Argentina városát,106 melyet a ha-gyomány szerint egyetlen római császár sem tudott bevenni. Fel-prédálta a várost, falait számos helyen lerombolta, hogy minden-kinek, aki arra tart, minden nehézség nélkül szabad legyen az útja.Szigorú parancsot is adott, hogy az ő életében és uralma alatt sen-ki ne merje a város falait helyreállítani, és hogy a várost neArgentinának, hanem Strassburgnak nevezzék a sok út miatt,amelyeket a falában nyittatott.

104 Tény, hogy Attila a római császártól megkapta a patrícius címet, mely ekkor

magas kitüntetésnek számított; ezt a címet azonban még nyugati hadjárataielőtt kapta.

105 Jordanes is (Getica c. 58.) említ egy Zsigmond nevű burgund királyt, de azkésőbb uralkodott (5 16- 52.;). A Regnum a Rhenumból torzult, tehát vol-taképp a Rajna menti Konstanzról van szó – ahol utóbb Zsigmond magyarkirály tartózkodott.

106 Strassburg, mint alább Thuróczy is mondja a krónikás nyomán. A Strassburgvárosnév alábbi magyarázata először Kézainál fordul elő; az "Utak vára"etimológia helyes, mivel a latinban a kövezett út neve strata (via), amely-ből a német Strasse szabályszerű fejlemény (vö. Petz Gedeon: A magyarhunmonda. Bp. 1885. 58.).

57

Azután seregét Argentina alól elvezette, és Luxeuilt,Besançont, Chalon-sur-Saóne-t,107 Micont, Langres-t, Bourg-t ésLyont, ezeket a szilárd erődítményekkel ellátott, kincsekben gaz-dag és népes városokat elfoglalta, kirabolta és földig lerombol-tatta. Végül egész Galliát keresztül-kasul beszáguldozva mindentfelforgatott, sem várost, sem várat nem védhetett meg kezétőlsemmiféle védőmű, mint a dühös vihar, tűzzel-vassal elemésztettmindent.

Attila nem tudta, hogy Aëtius108 római patrícius a nyugati né-pek megszámlálhatatlan sokaságú seregével megérkezett a galliaividékek megsegítésére. Ezért hadseregének harmadrészét elküldtea Mirmammon nevezetű szultán, egy igen-igen hatalmas uralkodóellen, aki akkoriban a spanyol Galiciában uralkodott.109 Amikor aszultán megtudta, hogy a hunok ellene jönnek – minthogy nemvolt felkészülve az ütközet megvívására – elmenekült előlük Se-

107 Chaion már Kézainál is ebben a franciás alakban szerepel. Ez azért érdekes,

mert a francia Chaion szabályszerű francia nyelvi fejleménye az alább em-lített Catalaunumnak, de Kézai ennek ellenére Catalaunumtól különbözőhelynek gondolja; ebben Thuróczy is követi.

108 Aetius Flavius (Thuróczy Ethiusnak írja; Kézainál: Ecius, Etius), a nyugat-római birodalom hadvezére III. Valentinianus (42. 5-4 55) császár alatt. Apatríciusi címet 4;4-ben nyerte el. Valentinianus 454-ben megölte.

109 A Krónikában és Kézainál: Miramammona; nem személynév, hanem az ara-bok szultánjának címe: amír al muminin "a mohamedánok emírje". Sze-mélynévvé Kézai tette meg. Az egész hispániai hadjáratot a hun történetszerzője találta ki, Hispánia nevének alább, a fejezet végén elmondott ma-gyarázata kedvéért, ahol a Hispánia nevet az ispán szóból magyarázza. Eb-ben Thuróczy is követi. Galícia Hispánia északi vidéke.

58

villa városából, áthajózott azon a tengerszoroson, amelyet Sevil-lai-tengerszorosnak neveznek,110 és Marokkóba vonult.

Attila pedig a Rhone folyóig nyomult előre, mindent lerom-bolt, és végül Orléans-t vette ostrom alá. Ostrom közben eljutotthozzá a hír, hogy a már említett patricius hadinépet gyűjt és fegy-verkezik ellene. Tartott tőle, hogy a vizigótok, azaz a Gallia terü-letén lakó nyugati gótok a patriciushoz csatlakoznak, és az ellen-séges sereg még erősebb lesz. Ezért ravaszul azt színlelte, hogy agótok barátja, és követeket küldött királyukhoz, Theoderichhoz,és közölte vele, hogy szeretné, ha barátok maradhatnának, mertneki csak a rómaiakkal van elintéznivalója.

Aëtius patricius azonban Attilánál is ravaszabbul járt el adologban; már előbb megkörnyékezte Theoderich királyt, emlé-kezetébe idézte a hunok hajdani ellenséges magatartását, amikornépét elűzték lakóhelyéről. Így szövetségesévé tette a királyt,visszatartotta őt az Attilával való barátkozástól. Attila pedig fon-tolóra vette, hogy mennél jobban halogatja a háborút, annál job-ban növekszik az ellenség hadserege: ezért csapatait Orléans ost-romától visszarendelte, és sietve arrafelé vette útját, amerre azellenség tanyázott, hogy a készületlen ellenséget megtámadja.

Útjuk során a szakadékos hegyek között egy szentéletű re-metére111 bukkantak, és mert az volt a híre, hogy meg tudja mon-dani a jövendőt, Attila királyhoz vezették. Attila barátságosan fo-gadta, és megkérdezte, hogyan sikerül majd a vállalkozása. A re-mete hosszú hallgatás után ezt mondta a nyugtalankodó király-nak:

"Hatalmas fejedelem! Arra kényszerítesz egy tudatlan em-bert, hogy feltárja Isten akaratát! Gondolod, hogy bennem, aki aföld férge vagyok, égi erő lakozik? De mivel te az én Istenemetnem ismered, üldözöd, és hatalmát semmibe veszed, s mivel úgygondolod, hogy én a jövendőről neked úgysem tudok semmit semmondani, azért nyelvemet jobban megoldom, semmint kellene, ésa következőket mondom neked:

110 A mai Gibraltári-szoros.111 Az orléans-i remete története talán Thuróczy leleménye, mert más forrásban

nem található.

59

A mindenható Isten – folytatta –, aki annyi nép fölött uralko-dik, ez alkalommal a te kezedbe adta szigorának kardját. Teugyanis az Isten ostora vagy, és az Isten a te keménységeddelakarja gyógyítani az ő igaz útjáról letértek gonoszságát; de visz-szaveszi tőled ezt a kardot, mihelyt akarja, és másnak adja át. Dehogy megtudd, hogy a háborúban mindig győzedelmeskedni nememberi, hanem isteni hatalom műve, ez alkalommal te maradszalul az ütközetben, nem a rómaiak; de azért a neked kiszabott időlejárta előtt nem hull ki kezedből az üldözés kardja, és ez alka-lommal sem fog teljesen megsemmisülni hatalmad."

Attila király nagyon csodálkozott a remete szavai hallatán,kivitette a remetét, megparancsolta, hogy őrizzék. Aztán magáhozhívatta az összes béljósokat és jövendőmondókat, akiket a pogá-nyok szokása szerint magával szokott vinni, remélve, hogy megtudják mondani a jövendő nagy eseményeit. Próbát tett velük,hogy ők is arra a véleményre jutnak-e, mint a remete. Megvizs-gálták az áldozati állatok belső részeit, amint ez a barbároknálszokás, gondosan megvizsgáltak más erre alkalmas dolgokat is, ésmegerősítették a remete szavait; de azt is megjósolták, hogy azütközetben elesik az ellenség fővezére.112

Minthogy Attila király volt minden uralkodó leggőgösebbike,inkább azt választotta, hogy mindaz, amit jósoltak, megtörténjen,mint azt, hogy futással mentse meg magát és népét.

Mivel a remete vonakodott elfogadni Attila barátságát ésajándékait, Attila békében elbocsátotta, és egész hadseregévelCatalaunum földjére érkezett, ahol már összegyűlt a római hadse-reg. Kaszás szekereiből szekértábort ütött, és várta az ellenséget.De amikor meghallotta, hogy Aëtius patriciust az idegen népeknagy ereje támogatja, megbánta, hogy seregének egyharmad ré-szét a szultán ellen küldte. Az igen ravasz király felismerve ahelyzetet, fegyverszünetet kért a patríciustól, hogy békéről tár-gyalhassanak, nem azért, hogy megfutamodjon, hanem hogy köz-ben visszaérkezzen seregének elküldött része.

A patricius azonban átlátott Attila király ravaszkodásán, ésazt mondta, hogy nem hajlandó fegyverszünetet kötni. Mind a 112 Erről a jóslatról krónikáink nem szólnak, Jordanes azonban beszámol róla; a

közvetlen forrás azonban itt is Antoninus krónikája.

60

római hadseregnek, mind a külföldi népeknek hatalmas fegyveresereje támogatta. A magyarok régi történeti könyvei azt mondják,hogy tíz nyugati király tartott vele egész haderejével. Antoninusés Sigilbertus pedig azt állítja krónikájában, hogy Aëtius patríci-ust támogatták a már említett Theoderich, a gótok királya, továb-bá a burgundok, az alánok, a frankok Meraneus királyukkalegyütt,113 a szászok, ripariak, lambriók, szarmaták, britek,lutéciaiak és csaknem valamennyi napnyugaton lakó nép; Attilakirály pedig ötszázezer katonával indult ki Pannóniából.

És bár Attilát az említett jóslatok meglehetősen megzavarták,mégis Aetius patricius pusztulására számított, hiszen azt jósolták,hogy az ellenséges hadsereg fővezére elesik az ütközetben, ésAetius volt az egész római hadsereg vezére. Attila nagyon kívántaAetius halálát, minthogy számára legkivált ő volt veszélyes. Hogyezt a célt elérje, Attila nem rettent vissza tőle, hogy akár népénekpusztulása árán is ütközetbe bocsátkozzon.

Mindkét fél a catalaunumi síkon gyülekezett tehát, amely,mint mondják, hosszában kétszáz, szélességében hatvan mér-föld.114 Amíg távolabb voltak egymástól, csak kisebb ütközetekfolytak. De aztán olyan helyre érkeztek, hogy nem halogathattáktovább az összecsapást. Attila király pedig részint a remetének,részint a jósoknak a szavait forgatva elméjében nem tudta, mi lesza csata vége, és ezért úgy intézte a dolgot, hogy az ellenségnekcsak a nap közepe táján legyen alkalma vele megütköznie, hogyha a vitézek és a fegyverek erejét tekintve alulmarad is, a beállóéjszaka megsegít se. Ezért csak akkor mozdult meg a két ellensé-ges sereg) amikor a nap nyugovóra hajlott. Innen is, onnan is ösz-szecsapnak a legvitézebb nemzetek, és olyan kemény csata kez-dődik, amilyenről egyetlen történeti mű sem számolhat be. A lár-mától, a kürtök és dobok zajától meg a kardok csengésétől vissz-hangzik a magas égbolt, és sokezer ember esik el innen is, onnanis. És a mező síkja annyira megtelt holttestekkel, hogy a harco-lóknak a megöltek tetemén tiporva kellett küzdeniük. Mondják,

113 Thuróczy toldaléka, de a Meraneus név nyilván sajtóhiba Meraveus, illetve

Meroveus helyett, aki a frank Meroving királyok mondai őse.114 Jordanes szerint a csatamező hossza száz, szélessége pedig hetven mérföld

volt.

61

hogy az embereknek és lovaknak akkora tömege pusztult el, ésolyan sok vér ömlött ki itt, hogy egy csekélyke patak, amely acsatamező közepén folydogált, a megölt emberek és lovak vérétőlannyira megdagadt, hogy kiáradt, és magával sodorta az elesettekhulláját.115

Ebben a csatában elesett a gótok kiváló királya, Theoderich,az ellenség legvitézebb csapatai közt találtak rá holtan. A törté-netírók, akik erről a háborúról írnak, egybehangzóan állítják,hogy a háborúnak ebben a viharában száznyolcvanezer emberesett el mindkét részről. És bár a magyar krónikákban azt állítják,hogy Attila győzött, és a többi királyok, akik Aëtius patricius se-gítségére jöttek, Theoderich király halálát hallva megfutamodtak:mégis Sigilbertus és Antoninus116 és csaknem valamennyi rómaitörténeti mű arról számol be, hogy az ütközetben Attila maradtalul. Sigilbertus és Antoninus ugyanis azt mondják, hogy nohasokáig egyenlő szerencsével folyt a küzdelem a két fél közt, végülmégis Attila serege hátrált meg, és visszavonult a szekérvárba. Akövetkező nap Thorismund, Theoderichnak, a gótok királyánakfia, aki atyjával együtt sietett a patricius segítségére, hogy a hu-nok ellen harcoljon, elhatározta, hogy atyjának halálát a hunokvérével bosszulja meg, és Attila táborát beveszi gótjaival.

Ez a hír Attila fülébe is eljutott, és mivel a győzelemben márnem reménykedett, elrendelte, hogy a lovasok nyergeiből készít-senek máglyát, és azt mondta: "Ha úgy látjátok, hogy az ellenségerősebb, én a máglyára lépek, ti pedig gyújtsátok meg. Inkábbégessetek el ti, akik az én embereim vagytok, mint hogy az ellen-ség kardja pusztítson el, vagy hogy én, aki ily sok nemzetnek va-gyok a királya, fogolyként jussak a rómaiak vagy gótok kezébe, ésgyalázat tárgya legyek.”117

Aëtius patrícius azonban, ismervén Thorismund szándékát,tartott tőle, hogy Attila seregének megsemmisítése után 115 A megáradt patakról krónikáink is szólnak Jordanest követve (Getica c. 40.).116 Ez az adat megvilágítja, hogy Thuróczynak a magyar krónikákon kívül a fő

forrása Attila történetére vonatkozóan nem Jordanes, hanem Antoninuskrónikája (vö. Mályusz i. m. 118.), sőt, hogy Sigebertus Gemblacensist isAntoninus közvetítésével ismeri.

117 A nyergekből rakott máglya története krónikáinkból hiányzik, de megvoltJordanesnél (Getica c. 40.) és Antoninus krónikájában.

62

Thorismund elbizakodva éppen annak lesz az ellensége, akinekmost a segítségére van, fegyvereit a rómaiak ellen fordítja, éskönnyen leveri őket. Ezért így szólt Thorismundhoz, mintha az őérdekeit tartaná szeme előtt:

"Thorismund! Igen helyes volna mind atyádat megbosszulni,mind ellenségünket megsemmisíteni, hiszen ezért gyűltünk összeitt egybehangzó akarattal. De mind atyádnak, mind magadnakszolgálatai jóindulatra ösztönzik a lelkemet irányodban, szeretnéktehát tanácsot adni neked, hogy hogyan határozz teendőidről. Tu-dod ugyanis, hogy atyád meghalt, és van otthon egy testvéred, akiuralomra termett ember. Tartok tőle, hogy ha megtudja atyádhalálát, maga akarja betölteni a királyi méltóságot. Te pedig, akitegnap győztél, ma legyőzötté válhatsz, ha a hunokat megtáma-dod, mivel a harc kimenetele kétes, és megtört erővel képtelen le-szel megvívni testvéreddel a belső háborút; így aztán keményebbküzdelmet kell majd vívnod a tieiddel, mint ezekkel az idegenek-kel. Rajta tehát, siess, inkább te előzd meg az eseményeket, mintazok téged!"

Thorismund megfogadta Aëtiusnak üdvös és hasznos taná-csát, és azt gondolta, hogy eszerint kell cselekednie. Távozásaután a megmaradt római sereg és a sok segédcsapat elszéledt. At-tila seregének egyharmad része pedig, amely ebben az ütközetbennem vehetett részt, Attila életében nem merészelt visszatérni Pan-nóniába, azt mondják, hogy a katalánok közt maradtak, és annakaz országnak lettek a lakosai. Ezek a hunok, akiket Attila a szul-tán ellen küldött, az idegen népeket nem számítva hatvanötezrenvoltak. Kapitányaikat saját nyelvükön ispánoknak nevezték, ésállítólag ezektől a szavaktól kapta a nevét Hispánia.118

ATTILA KIRÁLY ELRENDELI, HOGY ISTEN OSTO-RÁNAK NEVEZZÉK. REIMS VÁROSÁNAK LE-

ROMBOLÁSAAttila király látva, hogy a római sereg elszéled, még jobban

felfuvalkodott gőgjében, azt gondolta, hogy a rómaiak többé nemmerészelnek vele megütközni, és állítólag ezt mondotta: "Csillag 118 Hispánia nevének a magyar ispán szóból való naiv eredeztetése már Kézainál

és a krónikákban is megvan.

63

esik, föld reng, íme én, íme én, pörölye a világnak", és elrendelte,hogy a remete szavai szerint Isten ostorának nevezzék. A sok ha-difáradalom után néhány napot ott töltött az említett csatatéren.Azután megindítván hadait (mert még mindig végtelenül sok ha-dinépe maradt) ismételten és még nagyobb dühvel támadt Galliavárosaira. Elért Troyes-hoz is, ahol Szent Lupus volt a püspök. Apüspök, hallva, hogy Attila közeledik, főpapi öltözetben, egészpapságának kíséretében kivonult eléje. És amikor színe elé bo-csátották, így szólt a püspök: "Ki vagy te, hogy szétvered és ösz-szetaposod a világot ?" Attila ezt felelte rá: "Én vagyok a hunokkirálya, Attita, az Isten ostora”.119

Erre a szóra Szent Lupus püspök elrendelte, hogy nyissákmeg előtte a város kapuit, és így szólt a királyhoz: „Jó, hogy eljöttaz én Uram ostora." És bevezette őket a városba. Azok pedig,akár a püspök barátságos magatartása miatt, akár amiatt, mertmegszállta őket az Isten – mint némelyek állítják –, átvonultak avároson, és senkit sem bántottak.

Ezután Attila Toulouse városához érkezett, és a város polgá-rai tisztelettel és a legnagyobb ünnepélyességgel fogadták, ésmind személyükre, mind javaikra nézve kiérdemelték a kegyel-mét.

Ezután Reims városát, a gallok fővárosát vette ostrom aláAttila király. Hatalmas haragra gyulladt ez ellen a város ellen,mert a város polgárai hevesen ellenálltak neki, amikor Catala-unum felé vonult. Elpusztította tehát a környező vidéket, hevesostrom alá vette a várost, törette a város falait az ostromgépekminden fajával, amit csak magával hordott a sereg, és a nyilazóksokasága sűrű nyíllövéseivel úgy elárasztotta a falakat, hogy

119 "Flagellum Dei" bibliai eredetű kifejezés; Izajás próféta használja, mikor a

zsidókat sanyargat ó Asszíriáról beszél (Iz 10,2.6); Szent Ágoston Decivitate Dei című művében (1. 8.) a Rómát 410-ben feldúló Alarich gótjai-ra alkalmazza először (vö. Eckhardt Sándor: Attila a mondában. Attila éshunjai. Szerk. Németh Gyula. Bp. 194°. 154.). Attilára legkorábban SzentLupus legendája (VIII-IX. század) alkalmazza (vö. Thierry Amadé: Attila-mondák. Pest, 1864. 16.); Anonymus (Gesta Hungarorum c. 2.0.) és Kézaiis ismeri. -Szent Lupus legendáját Thuróczy Antoninus Cronicá-jából vette(II. II. 8.). Ugyaninnen vette át Szent Nicasiusnak, Reims védőszentjéneklegendáját is.

64

nemcsak ember nem állhatott ki a falak védelmére, hanem még alegkisebb madár sem repülhetett volna ki a városból sebesülésnélkül.

Volt ebben a városban egy szentéletű püspök, név szerintNicasius, aki a legszebb erényekkel ékeskedett; volt neki egy arc-ra és alakra egyaránt gyönyörű hajadon nővére, Eutropiá, aki Is-tennek szentelte szüzességét. Az ostrom alatt a püspök a nővéré-vel együtt állandóan imádkozott. Amikor aztán a hunok még na-gyobb erővel ostromolták a várost, és a szerencsétlen polgároklátták, hogy nincs mód a menekülésre, és hogy a nagy veszélytőlegyedül a halál válthatja meg őket, siránkozva, jajgatva és sóhaj-tozva az Isten szentjéhez futottak. Látták, hogy imádságba merül,és ezekkel a szavakkal ostromolták:

"Segíts, szent atya, segíts, adj tanácsot, adjuk-e magunkat apogányok szolgaságába, vagy pedig harcoljunk mindhalálig hi-tünkért és városunk megmentéséért."

Isten embere azonban már korábban, isteni sugallatból tudta,hogy a városra teljes pusztulás vár. Felemelkedett tehát az imád-kozásból, mintha valamilyen súlyos álomból ébredt volna, ésnagy elszántsággal így felelt a polgároknak: "Jól tudtam, hogy ezta csapást, amelyet a ti vétkeitek okoztak, Isten igazságos ítéletemérte a fejetekre; ezért Isten korbács-csapásait, amelyet mi ma-gunk hívtunk ki, türelmesen és nem ellenkezve, jó reménységbenés alázattal kell fogadnunk, még halálunk árán is, hogy a halálcsak testünk büntetése legyen, örök életünknek pedig váltságdíja.Hallgassatok rám, a ti pásztorotokra: én magam is kész vagyok ahalálra Őérette, aki engem juhainak pásztorává tett meg, és ti iskövessétek pásztorotokat, ha ugyan az én aklomból valók vagytok,akiket megismer a pásztor. Legyetek készen Krisztus szerelméértelviselni mindazt, ami következik. Így jutunk az égbe, drága test-véreim. A legnagyobb buzgalommal imádkozzunk tehát, nem istestünk megszabadításáért, inkább lelkünk üdvéért, amit az életcsábításainak engedve bepiszkoltunk; imádkozzunk ellenségein-kért, nekik is, mint barátainknak, üdvösséget kívánva."

Ezekkel a szavakkal vigasztalta az Isten embere a halálra ré-mült polgárokat. Karjait az ég felé tárva bátorította a polgárokatEutropia, a szent szűz is, hogy ne féljenek a vértanúság közelgőkoronájának vállalásától.

65

Ezenközben a hunok lerombolták a város erődítményeit, vá-rosszerte őrjöngve szétfutottak, és minden élőlényt, aki csak elé-jük került, kardjukkal megöltek.

Nicasius püspök pedig nővérével, Eutropiával együtt – him-nuszokba és szent énekekbe merülve – a dicsőséges Szűz Máriabazilikájának kapujához sietett, amelyet éppen az Isten emberealapított a püspöki székhely fellegvárául. És amikor a szent püs-pök meglátta a vasba öltözött hadsorokat, kezével csendet intveígy szólt hozzájuk: „Ó, vitéz szolgái az isteni akaratnak! Az em-beri természetet megcsúfolva miért változtat játok kegyetlen mé-szárlássá a méltóságtokat megillető győzelmet? Egykor ugyanisez volt a nemes harcosok igaz jelszava: megkímélni az alázatoso-kat, eltiporni a fennhéjázókat.120 Íme, Krisztus népe Isten előttmegalázkodva és ájtatosan, előttetek leborulva, nektek mindhalá-lig engedelmeskedve, kíméletet kér tőletek. De ha juhaimat az is-tentelenségben való makacs megátalkodottságuk miatt üldözitek,először engem áldozzatok fel engesztelésül az isteni felségnek. "

E szavak után a szent férfiú ismét imáiba merült, és miköz-ben ezt a zsoltárverset mondogatta: "Földhöz szögezett az én lel-kem engem”121 – máris lesújtott rá a kard, és Isten emberének le-hullott a feje.

De még a lefejezése után sem halt el ajkán a szent szó, hanem– amit mindig óhajtott – a halhatatlanságért könyörgött, mondván:"Adj életet nekem, Uram, a te igéd szerint."

Szent Eutropia szűz pedig látva, hogy a hunok kegyetlenségeiránta megenyhült, és a pogányok veszekedéséből megtudta, hogyszépsége miatt életben akarják hagyni, inkább meg akart halni,semmint az ő szándékaiknak engedni, és társukként velük élni;így szólt tehát a püspök gyilkosához: "Jaj, te hitetlen zsarnok!Megölted bűnös kézzel Isten nagy emberét, engem meg életbenakarsz tartani, hogy visszaélj velem: ezért Isten máris kimondottaítéletét feletted."

E szavak után nem is asszonyi, hanem az isteni bosszúálláserejével, hirtelen odaugrott hozzá, megragadta szemhéját, és ki-

120 A legendába beépítve Vergilius híres sora: Aeneis VI. 853. "És kíméld, aki

meghódolt, de leverd, aki lázad!" (Lakatos István fordítása.)121 Zsolt 118,25.

66

tépte a szemét. Ez a bosszú felingerelte a kardos üldözőket, és ígytestvérével és a többi hozzá csatlakozóval együtt Eutropia isazonnal elnyerte a vértanúk pálmáját.

Némely történeti műben az is olvasható, hogy a vértanúk le-gyilkolása és a város elpusztítása után a hunokat hirtelen rettegésszállta meg. Mintha harcoló égi seregeket láttak volna, minthamaga a bazilika is rettenetes zúgástól visszhangzott volna. Ezértnem is fosztották ki a várost, hanem elmenekültek. Ezután maga aváros sokáig elhagyatva, az angyalok védelme alatt állt a vértanúktetemeivel együtt, és messziről mintha az éj homályában égőlámpásokat lehetett volna látni, sőt égből jövő énekszót is lehetetthallani. Végül a város elmenekült polgárai, akik megmentettékéletüket, az ellenség távozása után visszatértek a városba, és avértanúk testét illőn eltemették.

A TIZENEGYEZER SZŰZ VÉRTANÚHALÁLÁRÓLÉS BUDÁNAK ATTILA ÁLTAL TÖRTÉNT MEG-

GYILKOLÁSÁRÓLAttila király eközben seregének egy Julius vagy Gyula nevű

hadnagyát a sereg nagy részével Köln városának ostrom áraküldte, amelyet azelőtt Agrippinának neveztek. Mialatt ő a várostostromolta, a Rajna folyó mély vizét hajóival szántva, oda érke-zett tizenegyezer híres-neves szűz – hasonló gyülekezet nem voltmég, mióta világ a világ –, a brit király leányának, Szent Orso-lyának vezetésével. Vele volt jegyese, az angolok királyának fen-séges fia, Ether herceg, Cirjék pápa és még sok más egyházi ésvilági méltóság. Néhány, pogány tévelygéstől megfertőzött rómaivezér tanácsára az említett hadnagy a város ostromán serénykedőhunokkal együtt hatalmas lármával és kegyetlen vadság gal ráro-hant a szüzek szent gyülekezetére, és egytől egyig lekaszabolta ésmegölte mindet. A szent szüzek vértanúhalálát több történeti műleírja, s bár haláluk időpontját illetően nem egyezik a vélemé-nyük, mégis elfogadhatjuk, hogy a szent szüzek vértanúhalálaAttila király idejében történt, hiszen a hagyomány szerint Attilaseregén kívül más hun sereg nem ostromolta Köln városát.122

122 Szent Orsolya fantasztikus legendájának kialakulására vö. Eckhardt: Attila a

mondában i. m. 163-165. A monda alakulásába a honfoglaló magyarok

67

Attila király pedig Reims városának bevétele után végig-pusztította egész Galliát és Flandriát, végül Türingiába vonult, ésott Eisenach városa mellett, hírének-nevének növelésére – minthanem szenvedett volna vereséget a római seregtől – ünnepélyesgyűlést tartott, és erre Attila király sértetlenséget biztosító menle-vele birtokában állítólag sok-sok szomszédos fejedelem sereglettössze. Látni akarták annak az arcát, aki rémületes voltával meg-rázta az egész világot. Attila király nagy bőkezűséggel fogadta éssokféle ajándékkal kitüntetve békében bocsátotta el őket. Végülválogatott kapitányok vezetésével nagyszámú sereget küldött adákok, normannok, frizek, litvánok és poroszok ellen, és ezeket isuralma alá hajtotta.

Meghallotta Attila király, hogy a rómaiak és a gótok ismétegyesítik haderejüket, és fegyveres sereget szerveznek ellene.Félt, hogy bekerítik, és tudta; hogy katonasága a nagy vállalkozá-sokba már belefáradt. Ezért sietve elhagyta a galliai vidéket, ésPannóniába jött. Sicambriába érve bevádolták neki testvérét, Bu-dát, hogy a ráruházott kormányzói tisztség határait túllépte, és tá-vollétében bitorolni akarta a királyi hatalmat. A súlyos vádakatbizonyította Attila szemében az is, hogy Sicambriát Buda a sajátnevéről Budavárának neveztette, pedig Attila távozásakor elren-delte, hogy Attila városának nevezzék. Ezért Attila király csel-szövő testvérét elfogatta, saját kezűleg megölte, és holttestét aDunába dobatta. Megölése után Attila király ismét szorgalmaztaés újból elrendelte, hogy Sicambria városát nem másként, hanemAttila városának kell nevezni, a hunok vagyis a magyarok ezt arendelkezést nem tartották meg, és Budavárának nevezték, ésmind a mai napig Óbudának nevezik ezt a várost. A németekazonban nem merték megszegni a király rendelkezését, és tőlevaló féltükben Etzelburgnak, azaz Attila városának nevezték a vá-rost, és ma is annak nevezik.123

emléke is belejátszott; erre mutat a Iula-Gyula név is. A történetet egyéb-ként Kézai és a krónikák is említik, de nem részletezik.

123 Történeti tény, hogy Attila megölte testvérét, Bledát (vö. Jordanes, Getica c.35.); a gyilkosság fenti motiválása azonban a hun történet szerzőjének,Kézainak a kombinációja. Anonymus – nyilván a Nibelung-monda hatásaalatt – még csak annyit tud, hogy Attila városát a németek Ecilburgnak ne-vezik, a magyarok pedig Budavárnak (Gesta Hungarorum c. 1.), a kettős-

68

Attila király testvérének a megölése után öt évig pihent.Mindamellett tudni akarta, mi történik a világban. Ezért, mintmondják, a világnak minden fontos részére, ahogy éppen érdekeikívánták, őrszemeket rendelt ki. Ezeknek egyik őrállomása Köln-ben, Germániában volt, egy másik Litvániában, a harmadik aTanaisz folyó mellett, a negyedik pedig Zárában, Dalmácia város-ában. Az őrállomásokon a jelentés továbbítására alkalmas embe-rek álltak megszakítatlan sorban az említett helyektől egészenSicambriáig, olyan távolságra egymástól, hogy amikor az egyik akirálynak továbbítandó hírt kiáltott, a hozzá legközelebb álló őr-szem hallotta, és továbbadhatta a hozzá legközelebb állónak, és azúj hírek, ha voltak ilyenek, eljutottak a királyhoz, és a király pa-rancsai, ha valamit elhatározott, eljutottak az említett vidékekre.

A király pihent, de a hunok megszokott vad portyázása nemszünetelt; rávetették magukat a velük határos tartományokra,fegyvereikkel és állandó rajtaütéseikkel sanyargatták Moesia,Makedónia, Görögország, Tesszália és a két Trákia tartományait.E vidékeknek, sőt magának Pannóniának városai is belefáradtak ahunok állandó portyázásába, nem tudták elviselni az állandó sa-nyargatást, meggyűlölték a barbár király uralmának igáját, ésszülőföldjüket elhagyván, Attila királytól engedélyt nyertek azeltávozás ra, és nyájaikat itthagyván, az Adriai-tengeren átkelveApuliába költöztek; csupán a valachok, akik a pásztoraik voltak,maradtak önként Pannóniában.124

AQUILEIA VÁROSÁNAK OSTROMÁRÓLAttila királya Germániában, Galliában és a föntebb említett

egyéb vidékeken, leginkább pedig a Catalaunum síkján vívottsúlyos harcok után öt évet nyugalomban töltött, de nem felejtetteazt a gyalázatot, amelyet a római sereg ármánya hozott rá, ésszívből áhítozott a bosszúra. Először is fegyverekkel és újonnan

ség okát azonban nem tudja megmagyarázni. Kézai azzal, hogy az Attilatestvéreként hagyományozott Bleda nevet a Buda személynévvel azonosí-totta, a város kettős nevének szellemes, de nem helytálló magyarázatát ad-ja, s a testvérgyilkosságot is ügyesen motiválja (vö. Horváth i. m. 466.).

124 Valószínűleg a gótok vagy longobárdok Itáliába költözködésére gondolt ahun történet szerzője; ezek azonban későbbi események.

69

szedett katonákkal pótolta seregének összes veszteségeit, amelye-ket részben az ellenséges fegyverek okoztak, részben az a tény,hogy seregének egy része a fentebb elmondott okból a katalán vi-déken maradt. Azután ünnepélyes gyűlést tartott, majd Pannóniá-ból Stájerországba, Karintiába és Dalmáciába ment, kegyetlendühvel pusztította ezeket a vidékeket, és Salona és Spalato város-ánál elérte az Adriai-tengert. Ezeket a városokat is lerombolta, ki-rabolta és felgyújtotta természetesen. Azután a tengerpart menténvégigvonulva lerombolta Trau, Sardonia, Sebenico, Zára, Nona,Zengg, Parenzo, Pola, Capodistria és Triest városát, ezeket a gaz-dag és népes, nem kevéssé gyönyörű, falakkal és védőművekkelerődített városokat, és sok más, a hegyek közt épült várost pré-dáltatott fel katonáival. Mint a bősz oroszlán, a római seregtől el-szenvedett gyalázat miatt őrjöngve állt bosszút, római vérben gá-zolva. Mindent, ami csak a szeme elé került, seregének óriási,özönvízszerű áradatával elborított, feneketlen mélységbe merített,és végül elérkezett Aquileia alá.

Ez a város Itália bejáratánál fekszik, és – mint mondják –Antenor, Trója egykori vezére alapította, éppen úgy, mintPadovát. Nagy város volt, és az Attilától való félelem miatt mindsáncokkal, mind falakkal, mind fegyveres katonákkal meg voltrakva. Amikor Attila szemügyre vette nagy kiterjedését és nekiellenállni készülő védműveit, nagy haragra lobbant, és arra gon-dolt, hogy megszégyenülés volna, ha ennyi város bevétele utánéppen ezt az egyet megvívatlanul hagyná, mintegy megriadva tő-le. Ostromzárral vette tehát körül, és a gépeknek és a faltörésrealkalmas szerkezeteknek legkülönbözőbb fajtáit alkalmazta a vá-ros erődítményei ellen, és három évig vesződött a város megvé-telével, mert a város polgárai életüket vitézül kockára téve védtéka várost, nagy veszteséget okozva ellenségüknek. És mivel ennyinép ilyen hosszú időn keresztül fosztogatta a környező vidékeket,és mindent, ami a közelben volt, legkivált pedig az élelmezéshezszükséges dolgokat a hosszú ostrom során sáska módjára fel-emésztette, az ostromlók és az ostromlottak egyformán szenved-tek az éhségtől. Ez a körülmény arra intette Attila királyt, hogyhagyjon fel a város ostromával. De a büszke uralkodó vele szüle-tett gőgje nem tűrte, hogy tervétől elálljon. Egy szép napon aztána király seregének főembereivel lóra szállt, körüllovagolta a vá-

70

rost, és szemügyre vette a falakat, hogy honnan kínálkozik leg-jobb alkalom a város megrohamozására, meglátott egy gólyát,amely a város egyik magas tornyának tetején fészkeit, és ott köl-tötte ki fiókáit. Látta, hogy egyik fiókáját a csőrébe veszi, és a vá-ros közelében levő nádasba viszi, azután visszatér a másikért, éssorban valamennyi fiókáját elviszi, mint az elsőt.125

Ennek láttán a király így szólt a kíséretében levőkhöz: "Lát-játok, ez a madár a jövendő eseményeket jelzi! Előre érzi, hogyezt a várost szét fogjuk rombolni; nem késlekedik, magát és fiókáitmenti, megváltoztatja lakóhelyét, hogy ne pusztuljon el a polgá-rokkal együtt. Legyünk tehát elszántak a harcban, nehogy ez a vá-ros elmondhassa magáról azt, amit egyetlen általunk ostromoltváros sem mondhatott el eddig." Ezekkel a szavakkal Attila királymég inkább feltüzelte seregének harci kedvét a város megvételé-re. Másnap óriási sereget vont össze, és teljes erővel megtámadtaa szerencsétlen várost. A város polgárai látták, hogy a város el-foglalása után csak a csúfos halál vár rájuk, inkább városuk ésönmaguk védelmében akartak elesni, és ezért helytálltak a városfalain, elkeseredetten küzdöttek, és megakadályozták, hogy a hu-nok betörjenek a városba. Attila király látta, hogy aznap semmitsem tudtak elérni, és másnapra új tervet eszelt ki a város elpusz-títására. Elrendelte ugyanis, hogy seregének megszámlálhatatlansokasága hordja össze a nyergeket, minden négy lovas után egyet,és dobják a nyergeket az ostromlott város falai mellé. A nyergekóriási halmaza gyűlt össze, és a király tüzet rakatott alájuk.Mondják, hogy a nyergek égésekor a heves tűztől a város falaazon a részen megingott, és egyszerre leomlott.

Ennek láttán a király ismét megszámlálhatatlan népet rendelta harcra, és megrohanta a nyomorult, remegő várost. Mivel acsata elhúzódott, a város ostromában kifáradt csapatok helyébepihenteket rendelt, az ostromlottak pedig valamennyien elfáradtaka védekezésben, és semmiféle lehetőségük sem volt a pihenésre.Végül a hunok vad sokasága felülkerekedett, behatolt a városba,és minden emberi élőlényt, öreget és fiatalt, nemre való tekintet

125 Az aquileiai gólyamondát Jordanes (Getica c. 42.) alapján Kézai és a króni-

kák is elmondják; a városfalnak nyeregmáglyával való felperzselésérőlcsak a magyar források szólnak.

71

nélkül kegyetlenül megölt. Ezenfelül a város minden gazdagságátfelprédálta, és csak azokat a nőket hagyta életben, akiket szépsé-gük megváltott a haláltól.

Élt akkoriban ebben a városban egy Digna nevű nő. Híresvolt a családja, a származása, híres volt a vallásossága, a szemér-me, és szebb volt a város összes asszonyánál. Ennek az asszony-nak a háza a várost keresztülszelő folyó partján állt. Amikor hal-lotta, hogy az ellenség csak a szép nőket kíméli meg a haláltól,feljajdult, és inkább meg akart halni, minthogy ezek a vadak meg-szeplősítsék gonosz vágyuk játékszereként, és hallván közeledé-sük zaját, felrohant házának legmagasabb tornyába, fejét és sze-mét eltakarta, és levetette magát az említett folyóba. Halálra zúztamagát, és kilehelte lelkét.126

A VELENCEIEK EREDETÉRŐLAttila királynak ez a kegyetlensége okozta, hogy Velence vá-

rosának, a mi korunkban számos nép aranyban és földekben dús-káló úrnőjének alapjait megvessék – ahogy a régi történeti művekbeszélik. Mert amikor Attila király Itáliát megtámadva az egésznyugati világot rémületbe ejtette, a velenceiek népe – ahogyAntoninus beszámol róla – a Castellum nevű egyházkerületbenéppen várost épített magának. Hallván, hogy Attila királyostrom-zárral szorongatja Aquileiát, félelmükben régi lakóhelyüket el-hagyva, értékes holmijaikkal és házuk népével egy Aquileiáhozközeli szigetre vonultak; ezt most állítólag régi Velencének neve-zik. Idejött Aquileia sok polgára is – azok, akik a város ostromaelőtt elmenekültek. Azt tartották, hogy itt sincsenek biztonságban,ismét megrakták hajóikat, és arra a szigetre hajóztak, amelynekRialto volt a neve. Úgy ítélték, hogy itt a hunok támadásától nemkell tartaniuk, itt építették fel tehát otthonaikat, és a várost előbbihazájuk nevével Velencének nevezték.127

126 Az aquileiai szemérmes Digna történetét Antoninus Chronicon-jából veszi

Thuróczy (vö. Eckhardt: Attila a mondában i. m. 205-206.).127 Régi velencei hagyományok szerint is Velencét az Attila elől menekülő, az

Adriai-tenger északi partvidékén lakó venét nép alapította – köztükAquileia lakói is. Korábban az Alpokig terjedő egész partvidéki tartománytVenetiának nevezték. Aquileiát viszont az ókori hagyományok szerint a

72

Némelyek úgy vélekedtek, hogy a velenceiek Sabariábólerednek, de a történeti művek szerint Sabariában romanizált lon-gobárdok laktak, és volt ott egy főiskola mind a longobárdok,mind más népek számára, amelyet filozófusok, költők és egyébtudósok tanítása derekasan híressé tett. Ezt a várost Alarich, agótok egykori királya hosszú ostrommal gyötörte, de nem tudtaelfoglalni, és végül is Attila király foglalta el. A város polgáraivárosuk bevétele után Itáliába költöztek, és a Ticino folyó mellettalapított Pavia városában telepedtek le.128 Ennélfogva a velencei-ek, amennyiben Aquileia polgárai is velük mentek a szigetekre,inkább trójai eredetűeknek, mint Sabariából származóknak mond-hatók.

RAVENNA VÁROSÁNAK ELFOGLALÁSA ÉS ÁT-ADÁSA

Attila király elhamvasztotta és földig lerombolta Aquileia vá-rosát, de a bosszúval még mindig nem telt be, és ezért a környezővárosokat is megtámadta, és mint valami villám, mindent felper-zselt, ami az útjába került. .Mindenekelőtt Friaul kerületében129

fekvő Concordiát, azután a Lombard fejedelemségben Pictaviát130

– ezt ami korunkban Padovának hívják –, azután Veronát,Vicenzát, Bresciát, Cremonát, Mantovát, Bergamót és Ferrarát,

Trója pusztulása után menekülő trójaiak alapították (vö. Eckhardt: Attila amondában i. m. 170.).

128 A longobárdok a hun uralom bukása után kb. 500-ban költöztek Pannóniába,s innét s 68-ban Észak-Itáliába (Lombardia). A longobárdok sabariai főis-kolájáról szóló fantasztikus híradás a hun történet szerzőjének, Kézainak akombinációja, aki nem a szombathelyi, hanem a Pannonhalma mellett levőrómai kori romok, az ún. Sicca Sabaria romjainak láttán Pannonhalmának,a középkori magyar kultúra egyik centrumának hun vagy longobárd korielőzményeként egy pogány műveltséggel virágzó főiskola létezését téte-lezte fel (vö. Eckhardt: A pannoniai hun történet i. m. 610-614.). Thuróczya kronológiai zűrzavart azzal akarja némileg helyrehozni, hogy Sabariát –Attila előtt – Alarich gót királlyal ostromoltatja (410 körül) a Kézainál és abővebb krónikaszövegekben szereplő Archelaus király helyett (aki vala-melyik Nagy Sándor-regényből kerülhetett Kézaihoz).

129 Friaul antik neve Forum Julium; eredetileg egy Aquileiától északra fekvő vá-rosnak, később, a középkorban, az egész velencei tartománynak a neve.

130 Pictavia nyilván sajtóhiba Pata vi um, a mai Padova helyett.

73

ezeket a kincsekben bővelkedő városokat foglalta el, és hatalmaalá vetette őket. Utána Emilia tartomány131 földjére vitte gyilkoskardját, ennek a városait is kifosztotta és meghódoltatta, mint atöbbieket. Végül Ravenna városához közeledett, hogy kegyetlen-ségével hódolásra késztesse. Ebben a városban egy bizonyos Já-nos nevű, az ariánus eretnekségtől megfertőzött ember volt az ér-sek. Azt mesélik róla, hogy az Apostoli Szentszékkel és egyszer-smind a keresztény hittel szembeszegült, szektája követőiből ti-zenkét bíborost nevezett ki, és rengeteg kincse volt.

Az érsek és papjai fehér stólát öltve a város felé közeledőAttila király elé vonult, és könyörögve esdekelt hozzá, hogy kí-mélje meg a várost és polgárait. Azt az ígéretet tette neki, hogy hacsatlakozik hitéhez, és üldözi a keresztényeket, ő segíteni fogja,hogy Attila király egész Itáliát, és vele Róma városát és Afrikát isminden nehézség és seregének minden fogyatkozása nélkül ha-talmának igájába hajthassa. Attila király inkább az uralomvágy tólsarkallva, semmint az említett szekta iránt érzett szeretetből ígyszólt az érsekhez:

"Helyes dolog kímélni a megalázkodókat; de hogy polgártár-said ne dicsekedhessenek vele, hogy bölcsességükkel és erejükkelellenállhattak hatalmamnak, elrendelem, hogy a város kapuinakzárait verjék le, nekem a városba szabad bevonulást biztosítsa-nak, és bevonulásomkor a kapuk zárain lovam és a seregembenlevő lovak patkói tiporjanak."

A ravennai polgárok elfogadták a király rendelkezését. Szét-bontották a város kapuit, és bebocsátották a városba a királyt ésegész seregét. Átvonult a városon az egész hun sereg, egyetlenembert sem veszítve, és a király tetszése szerint időzött a város-ban.132

131 A Pótól délre, az Appenninek és az Adriai-tenger által határolt terület;

Augustus császár óta Aemilia a neve; korábban Gallia Cispadana volt. At-tila egyébként a Pótól délre eső vidékekre nem tette be a lábát.

132 János ravennai érsek történetét először a IX. századi Agnellus beszéli elRavennai egyháztörténet-ében. Kézai és a bővebb krónikaszövegek eret-nekellenes beállításban mesélik el a történetet, mert szerintük az ariánus ér-sek titkon bocsátja be Attilát Ravennába, és legyilkoltatja vele a városbanlevő katolikusokat. Attila azonban Leó pápával való találkozása után visz-

74

Innen Liguriába133 vezette seregét, Milánót és Ticinót, ezeketa hires-neves városokat megtámadta, lerombolta és felprédáltatta,még polgárok fogságba hurcolását, vagy akár megölését is meg-engedte. Azután, az emberi vér kiontásával és a javak prédálásá-val eltelve, tábort vert azon a helyen, ahol a Mincio folyó a Póbaömlik. Napokon keresztül azon töprenkedett, hogy megtámadja-eRóma városát.

De mindig Alarichnak, a gótok királyának példája járt eszé-ben és lebegett a szeme előtt, aki Róma elfoglalása és kifosztásaután meghalt.134 Ezért halogatta a Róma felé indulást.

LEO PÁPA ATTILA KIRÁLYHOZ ÉRKEZIKItália minden vidékén, de leginkább Róma városában elter-

jedt Attila király szándékának a híre. Hatalmas félelem szálltameg mindnyájukat. A rómaiak tanácsot tartottak, hogy mit tegye-nek. Mérlegelték a királynak a ravennai érsek iránt tanúsított jó-indulatát, úgy ítélték, hogy Leó pápa is megnyerheti a kegyét,ezért a pápához fordultak, és ezeket a szavakat intézték hozzá:

"Szentséges Atya! Elközelgett vétkeink miatt az isteni haragbosszuló órája, és úgy gondoljuk, nem is kerülhetjük el másképp,csak a te segítségeddel. Jöjj juhaid segítségére, akikért Krisztuskiontotta a vérét, és ne hagyd magára ezt a szomorú és félelemtőlremegő várost, ne engedd, hogy a várost felégessék és polgáraitlegyilkolják. Csak te vagy az, aki kegyelmet könyöröghetsz kiszámunkra, ha hajlandó vagy elmenni érdekünkben Attila király-hoz. Menj el tehát, kegyes atyánk, és ha másként nem, vagyonunkfelajánlásával is engeszteld meg."

Közben Attila király összegyűjtötte seregének nagy részét,élére a Zoárd nemből való Zoárd kapitányt állította, és elküldteApuliába.

szatér Ravennába, és lefejezteti az eretnek érseket. – Thuróczy itt a króni-kák elbeszélését kombinálja Antoninus krónikájának elbeszélésével.

133 Liguria észak-itáliai tartomány a Pótól délre, a Genovai-öböl vidékéig; az ittemlitett két város, Milánó és Ticino azonban a Pótól északra fekszik;Jordanes is (Getica c. 42..) Liguriába helyezi a két várost.

134 Alarich 410-ben foglalta el Rómát, de még ebben az évben meghalt. Az intőpéldát Jordanes is elmondja (Getica c. 42..) Priszkosz rhétorra (kb. 420-472.), az Attilánál követségben járt bizánci történetíróra hivatkozva.

75

Ők aztán beszáguldozták és elpusztították egész Apuliát,Terra di Lavorót és Calabriát egészen Reggio és Catania városáig– amelyet állítólag a bölcs Cato alapított –, és nagy zsákmánnyaltértek vissza.135

Leó pápa papok nagy sokaságával elindult Attilához, fényesegyházi pompával, szent zászlókkal. A pápa Attila király elé já-rult, és amikor összetalálkoztak, a király illő tiszteletet tanúsítottiránta. Lóháton tartották a megbeszélést, és bár Attila királynaknem tetszettek a pápa kérelmei, Leó pápa mégis elérte mindazt,amit akart, és nemcsak Róma városának, hanem egész Itáliánakkieszközölte a sértetlenséget. Attila király engedélyt adott a pápá-nak a távozásra, és elbocsátotta. Mindenki, aki vele volt, csodál-kozott a pápa iránt tanúsított tiszteletén, és azon, hogy oly köny-nyen megadta mindazt, amit kértek tőle; arra a kérdésre, hogy mi-ért tanúsított ilyen váratlan jóindulatot a pápa iránt, Attila ezt vá-laszolta:

"Nem annak a személyét részesítettem én ilyen nagy tiszte-letben, aki hozzám jött; ott állt mellette egy másik férfiú papi ru-hába öltözve; alakja és nézése szigorú, tiszteletet parancsoló fehérszakálla hosszú: meztelen kardot tartott a kezében, és harsányhangon és fogait rám vicsorítva halállal és rettenetes pusztulássalfenyegetett, ha nem adom meg mindazt, amit a pápa kér.136

Attila király felszedte táborát, és visszatért Ravennába, a pá-pa tanácsát követve az említett ariánus érseket – szektájának ösz-szes követőjével egyetemben – elfogatta, kicsikart tőlük hatvan-ezer márka aranyat, az érseket lefejeztette, majd hadseregének

135 Attila és a hunok története az idők folyamán a hagyományban összekevere-

dett a kalandozó magyarok történetével. Anonymus a honfoglalók közöttemlít egy Zoárd nevű vezért (Gesta Hungarorum c. 7.). Ennek a Salardusvezérnek 924-es itáliai kalandozásairól Liudprand cremonai püspök(†972.) is említést tesz Antapodosis című művében.

136 Leó pápa és Attila találkozását a Mincio és a Pó egybefolyásánál Jordanes isemlíti (Getica c. 42..), de a karddal fenyegetőző öregemberről nem beszél.A csodás történetet Kézai is és a bővebb szövegezésű krónikák is elmond-ják, de Thuróczy itt Antoninus krónikáját követi. – Raffaello híres Stanzáiegyikén a monda teljesebb változatát festette meg. A jelenet Róma falaielőtt játszódik. A pápa (X. Leó arcképe) feje felett két kardos férfiú, SzentPéter és Szent Pál lebeg kirántott karddal Attilát fenyegetve. A pápa is, At-tila is lóháton ül.

76

egész tömegével, Itália kincseinek óriási halmazával megrakodva,visszatért Pannóniába. De még el sem érte Pannónia határait,amikor Valentinianus császár húgának, Honoriának egy eunuchjajött hozzá, és Honoriától – akit a császár szigorú őrizet alatt tar-tott, hogy megóvja ártatlanságát – azt az üzenetet hozta, hogy At-tila kérje őt meg feleségül a bátyjától. Attila király Itália határaitmár odahagyta, és csak fáradt sereggel tudott volna oda visszatér-ni, a hírhozó szavaitól ösztönözve mégis követséget küldöttValentinianus császárhoz, megüzente neki, hogy nővérét feleségülkéri, és vele birodalmának fele részét, és ha nem kapja meg, visz-szatér, és elpusztítja a nyugat-római birodalmat. Meg is tette vol-na, ha hosszabb ideig él.137

ATTILA KIRÁLY LAKODALMA ÉS HALÁLAAttila királya sok küzdelembe beleunva visszatért Pannóniá-

ba, és bevonult Sicambriába. Bár a háború viszontagságaitólmegviselt teste pihenésre vágyott, és bár királyi hatalmának hírét-nevét és dicsőségét széltében-hosszában sikerült elterjesztenie, éskegyetlensége a világ minden részét, még a távol eső földrészeketés vidékeket is rettegéssel töltötte el, mégis égett a dicsőség vá-gyától, nagy tetteinél is nagyobbakra vágyott, és attól sem rettentvissza, hogy a legnagyobbakra törjön. Hatalmát a világ nagy ré-szére, Európa csaknem összes vidékére kiterjesztette, és most aztforgatta elméjében, hogy kardját Azsiával és Afrikával is megis-merteti, átkel a tengeren, és megtámadja Egyiptomot, Assziriátmeg a környékükön elterülő vidékeket, és a maga uralma aláhajtja. De Isten másképp határozott.

A királynak igen sok ágyasa volt – nem is lehetett megszá-molni őket –, de nem elégedett meg társaságukkal, hanem magá-hoz hozaott egy minden emberi szépségnél szebb, gyönyörűséges

137 Honoria titkos üzenetéről Jordanes is beszámol (Getica c. 42..), Kézai és a

krónikák azonban nem tudnak róla. A közvetlen forrás ezúttal is Antoninuskrónikája.

77

hajadont, mint mondják, Baktria138 királyának a lányát,Mikoltot,139 és feleségül akarta venni.

Fényes lakodalmat tartottak, a lakomán a király erején felülátadta magát a bor élvezetének, a hálószobában meg a szerelemgyönyörének, és az öregkor e két ellenségétől fáradtan hanyattfekve elaludt. De megindult az orra vére, a szájába és a torkábafolyt, megalvadt és megfojtotta. Az asszony ott feküdt mellette, ésamikor álmából felébredve meg akarta ölelni urát, élettelen, me-rev és kihűlt volt a teste. Többször is megérintette, de a királynem mozdult. A fiatal lány rémülten nagy kiáltozásba, jajveszé-kelésbe kezdett, és hívta a királyajtónállóit. Az ajtónállók felriad-tak az asszony kiáltozására, lámpát gyújtottak, és a királyt halvatalálták.

Fájdalom! Az égiek rendelkezéséből milyen ösvényen halada világ dicsősége! Az a király, aki számos nép vérét ontotta, ön-nön ellenségeként tulajdon vérétől fulladt meg! Egész Pannóniá-ban óriási riadalom támad, Sicambria pedig az egekig visszhang-zott a hangos gyásztól. Végül aztán eltemették a királyi méltósá-gához illő pompával az említett kőoszlopnál Keve, Kadicsa, Bélaés a többi hun kapitány mellé.

Azon az éjszakán, amikor Attila meghalt, Markianosz császárKonstantinápoly városában állítólag álmában azt látta, hogy Attilaíja kettétört, és mindjárt tudta belőle, hogy Attila meghalt.140

A hunoknak a Tisza mellett történt megtelepedésétől azeiselmaueri ütközet ig öt év telt el, a zeiselmaueri ütközettől At-tila királlyá választásáig pedig egy év. Attila királyként negyven-négy évig uralkodott, öt évig viselte a vezéri tisztet, és százhu-szonnégy évig élt. A magyarok Pannóniába költözése után a het-

138 Bactra közép-ázsiai város, az ókori perzsa birodalom egyik. tartományának

székhelye. Nagy Sándor történetéből került a hun történetbe.139 Csak a magyar források nevezik Mikoltnak a leányt; Jordanes (Getica c. 49.)

Priszkoszra hivatkozva Ildico néven ismeri. Attila halálát egyébként a leg-több forrás így adja elő; egyes bizánci források azonban gyilkosságot gya-nítanak (vö. Moravcsik Gyula: Attilas Tod in Geschichte und Sage. KőrösiCsoma Archívum 1926).

140 Marcianus császár álma Attila kettétört íjáról Kézainál nincs meg, a KépesKrónikában azonban megvan; Jordanes (Getica c. 49.) és Antoninus króni-kája is elmondja.

78

venkettedik évben, az Úr testet-öltésének pedig négyszáznegy-venötödik esztendejében hunyt el.141

ATTILA KIRÁLY HALÁLA UTÁN A FIAI KÖZÖTTKITÖRT HARC, ÉS CSABÁNAK, ATTILA FIÁNAK

SZKÍTIÁBA VALÓ VISSZATÉRÉSEMikor Attila király halálának híre ment, mindazok a népek,

amelyeket érintett, nem kevéssé rettegve súgtak-búgtak, nemtudták, vajon örüljenek-e, gyászoljanak-e, hiszen Attilának sok fiavolt, és arra gondoltak, hogy az apa trónját egy apjánál is szigo-rúbb fiú fogja elfoglalni. Germánia számos fejedelme Sicamb-riában élt akkor, kényszerű szolgaság kötötte Attilához őket fé-lelmükben. Ezek között a legkitűnőbb a veronai Detre volt. Attilafiai közül pedig ketten voltak különbek a többinél, alkalmasak rámind lelki alkatuknál, mind érett koruknál fogva, hogy atyjukörökébe lépjenek. Az egyik, Csaba, Honoriosz görög császár leá-nyától született, a másikat, Aladárt, a Germánia híres vezéri nem-zetségéből származó Krimhild fejedelemasszony szülte Attilá-nak.142 A hunok meg az idegen nemzetiségűek – ki-ki tetszéseszerint – őket követte, mindegyikük a maga pártját akarta hata-lomra emelni. Detre és Germánia többi fejedelme azonban nemvolt igaz szívvel a hunok iránt. Kevés számú hunnal Aladárhoz,félig-meddig honfitársukhoz csatlakoztak, és minden igyekeze-tükkel azon fáradoztak, hogy a hunok egyetértését megbontsák, ésőket belső viszálykodásba sodorják. Nem is csalódtak számítá- 141 Attila 453-ban halt meg.142 Attila fiait illetően Thuróczy teljesen a magyar krónikákat követi; ezek vi-

szont tagadhatatlanul a német Nibelung-monda hatását mutatják. ANibelung-monda tud arról, hogy Attila Krimhildet Siegfried halála utánfeleségül vette, de arról nem, hogy közös fiuk neve Aladár lett volna. Ve-ronai Detre alakja is a Nibelung-mondából került ide, de ott nem intrikusszerep jutott neki. Csaba személyét talán a székelyek mondavilágából vettea hun történet szerzője (vö. Grexa Gyula: A Csaba-monda és a székelyhun-hagyomány. Bp. 1922.), de önkényesen származtatja Honorius görögcsászár (393-423) leányától. Anonymus ismer egy Sobamogera(Csobamogyera) kifejezést (Gesta Hungarorum c. 45.), de ennek jelentéséta görög nyelvből fejti meg; eszerint ez a kifejezés "ostoba magyar"-t jelent(vö. Horváth János: P. mester és műve. ItK 1966.). Lehet, hogy valamelyelhomályosult mondai hős rejtőzik a furcsa kifejezés mögött.

79

sukban. Mert a király két fia viszályok közt uralkodott, és Detreösztönzésére óriási háború támadt közöttük. Rettenetes csata ke-rekedett, sok nép hatalmas serege csapott össze Sicambria szűkfalai közt és környékén. Hatalmas volt az öldöklés. A hunokörültek az idegen népek pusztulásának, először a germánokat, az-tán a többi idegen népet pusztították, majd egymásnak estek, és aharcban kölcsönösen megölték egymást, mint azok a fegyveresvitézek, akik egykor az Iaszón elvetette sárkányfogakból keltekéletre, és amikor Iaszón az aranygyapjú megszerzésén fáradozott,mint mondják, testvér a testvért ölve elemésztették egymást. AMagyarok régi krónikájában ugyanis az olvasható, hogy a test-vérháború, a népeknek egymást öldöklése, tizenöt napig is eltar-tott, és kivált az idegen nemzetiségűeknek annyi vére ömlött ki,hogy ha a németek nem titkolnák a magyarok iránti gyűlöletük-ben, be kellene vallaniuk, hogy a Sicambria mentén elfolyó Dunaa germánok és egyéb népek lemészárlásakor beléömlő vértől any-nyira megzavarosodott, hogy Sicambriától Potentianáig sem em-berek, sem oktalan állatok nem ihattak belőle vér nélküli tiszta vi-zet. Azt is írják, hogy ebben a csatában mindig Csaba pártja győ-zött, végül azonban – állítólag Detre mesterkedése miatt – Csabátés övéit leverték. Csaba a nála fiatalabb és hozzá csatlakozó test-véreivel – állítólag hatvanan voltak -– és az öldöklésben megma-radt tizenötezer hunnal, mint mondják, nagybátyjához, Honorioszcsászárhoz menekült Görögországba. A császár nagy pompávalfogadta, meg akarta osztani vele királyságát, rá akarta venni, hogyGörögországban maradjon, de Csaba édes szülőhazája után vá-gyakozott, és tizenhárom év múlva – ennyi évet töltött állítólagGörögországban – visszatért Szkítiába, és ott lakott. Szkítiába anagy távolság és a hosszú út nehézségei miatt egy teljes évig ván-dorolt. Mondják, hogy Szkitiába érkeztekor még életben és egész-ségesen, bár a magas kortól kissé megtörve találta nagyapját,Bendeguzt, és az ő tanácsára nem a szkíta népből, hanem aSzkítiával határos khorezmi népből vett magának feleséget. Ettőla feleségétől született egy Edömén nevű fiú, majd ennek testvére,Ed.143 Csaba, míg csak élt, mindig Pannónia kövér földjére gon-dolt, és népét arra buzdította, hogy térjen vissza Pannóniába. 143 Edömén és Ed Anonymus szerint az Aba nemzetség őse (Gesta Hungarorum

80

ASZÉKELYEKRŐLMondják, hogy azokon a hunokon kívül, akik Csabát elkí-

sérték, még háromezer ember ugyanebből a nemzetből meghát-rálva kivágta magát az említett ütközet ből, visszamaradt Pannó-niában, és először egy Csiglamezeje nevű táborban teremtett ma-gának széket. Féltek a nyugati nemzetektől, amelyeket Attila éle-tében háborgattak, és Erdélybe, azaz a pannón táj határvidékérevonultak, és nem hunoknak vagy magyaroknak, hanem siculu-soknak, saját szavukkal székelyeknek nevezték magukat, hogy netudják meg róluk, hogy a hunoknak vagy magyaroknak a maradé-kai.144 A mi időnkben nem is kételkedik senki benne, hogy a szé-kelyek azoknak a hunoknak a maradékai, akik először jöttek bePannóniába, és mert az ő népük, úgy látszik, nem keveredett azótasem idegen vérrel, erkölcseikben is szigorúbbak, a földek felosz-tásában is különböznek a többi magyartól. Ők még nem felejtet-ték el a szkíta betűket, és ezeket nem is tintával vetik papirosra,hanem botokra vésik be ügyesen, rovás módjára.

Utóbb nem csekély néppé növekedtek, és akkor, amikor amagyarok Szkítiából ismét Pannóniába jöttek, nagy örömmeleléjük mentek Ruténiába, mihelyt jövetelük híre elérkezett hoz-zájuk. Amikor a magyarok újból birtokukba vették Pannóniát, azország felosztásánál ezek a székelyek a magyarok beleegyezésé-vel az országnak azt a vidékét kapták osztályrészül, amelyet márazelőtt is lakóhelyül választottak maguknak.

Ezek a székelyek azt hitték, hogy Csaba elpusztult Görögor-szágban. Ezért a nép náluk még ma is azt szokta mondani tréfá-san, a rokonának útrakelőnek: "Akkor térj vissza, amikor CsabaGörögországból. "

c. 32.), de a magyarokhoz csatlakozó kun vezérek között sorolja fel őket (c.8., 10.).

144 Naiv magyarázat a székely nép- vagy törzsnév indokolására. Tény, hogyAnonymus is (Gesta Hungarorum c. 50.) Attila népének nevezi a széke-lyeket. Thuróczy már csak erdélyi székelyeket ismer, s ezért oda vonultatjavissza őket. Kézai azonban Pannóniában is ismer Csiglét, azaz kör alakútáborhelyet (pl. a dunántúli Csököly, Csögle helységnevek), s tudja, hogy aszékelyek csak a magyar honfoglalás után települtek át Erdélybe. A szé-kelyek legvalószínűbben a honfoglaló magyarokhoz csatlakozó kabarok(kavarok) egyik törzsének neve.

81

Csaba Attilának volt a törvényes fia, mint mondottuk, a gö-rög császárnak, Honoriosznak lányától. Amikor visszatértSzkítiába, és a közösség előtt büszkélkedett előkelő anyjával, ahun nemesek megvetették és lenézték, szemére vetették, hogynem Szkítia igaz sarja, hanem keveredett vérből született, és aszkítáknak gyalázatára vált az is, hogy Csaba más nemzetből vettmagának feleséget.145

Amikor a magyarok ismét visszatértek Pannónia földjére,Csaba fia, Ed, mint mondják, visszamaradt Szkítiában, testvére,Edömén azonban minden háza népével együtt elkísérte a magya-rokat Pannóniába, és állítólag tőle származik az Aba-nemzetség.

Ennek a hagyománynak azonban nem kell igaz hitelt adnunk,legfőképp azért nem, mivel a magyarok, mint mondják Attila ha-lála után oly sok év múlva jöttek ismét Pannóniába, hogy Attilaunokája semmiképp sem élhetett annyi ideig. A kedves olvasóítéletét azonban senki sem akarja béklyóba verni: ha valaki azt hi-szi, hogy ez lehetséges, legyen kedve szerint.

Miután a viszálykodásra kölcsönösen kirántott kard a hatal-mas sokaságot elpusztította és szétszórta, a pannón föld, mintmondják, a sok öldöklés vérzápora miatt gyűlöletessé vált, éshosszú ideig király nélkül maradt. Amikor a magyarok ismétvisszatértek Pannóniába, egy nemzetségére nézve lengyel uralko-dót találtak itt, név szerint Szvatepolugot,146 Marótnak a fiát, aki abolgárok és a messzik147 fölött uralkodott, és Pannóniában, azegykor Attilától, a bátor oroszlántól meghódított vidékeken. Ezt a

145 Thuróczy korában ennek a becsmérlésnek már vajmi kevés értelme lehetett,

de Kézai korában (1285 körül) az Aba nemzetség számára nem valamimegtisztelő lehetett a "keverék, korcs" minősítés. (Kézai szerint missitalius,a latin misceó-ból: kever, kavar, vegyít.) Könnyen lehet, hogy Kézai itt ahonfoglaló magyarokhoz csatlakozott kavaroktól származtatja az Abákat.(Vö. Horváth i. m. 474.) – Konsztantinosz Porphürogennétosz (X. századközepe) De administrando imperio kabaroknak írja őket, de ez kavarnakejtendő. Ilyen népnév egyáltalán nem lehetetlen, mivel a bulgar népnév is"keveréket" jelent (vö. Németh i. m. 95.).

146 Szvatopluk morva fejedelem (876-894). A magyarok honfoglalása idején en-nek fia és utódja, Mojmir, valamint II. Szvatopluk volt hűbéres uralkodójaNagy-Morvaországnak.

147 Talán az antik Moesia lakói.

82

magyarok különböző ajándékok küldözgetésével148 – mint azalább megírt történet ezt rendre kifejti – léprecsalták és egyszer-smind kikémlelték, és mint mondják, hirtelen rátörve Bánhidakörnyékén egy városban, amelynek romjai a mai napig fennma-radtak, körülzárták, és egész katonaságával együtt elpusztították.

Némelyek azonban azt a nézetet vallják, hogy a magyarokmásodik bejövetele alkalmával nem Szvatepolug volt az uralkodóPannóniában, hanem az atyja, Marót. Ezeknek alighanem igazavan. Mivel a fiú hadi erényekben kiválóbb volt idős atyjánál, azéletének utolsó szakaszában levő és gyenge Marót az uralomnakminden terhét a fiára, mint a hadi fáradalmak viselésére alkalma-sabb férfiúra rakta.

Ez a Marót abban az időben a Veszprémnek nevezett várbanlakott,149 és amikor meghallotta, hogy fia egész hadinépévelegyetemben a magyarok seregétől vereséget szenvedett, és egy-szersmind a halált is elszenvedte, maga is meghalt heves fájdal-mában.

VÉGE A MAGYAROK KRÓNIKÁJA EI.SŐ RÉSZÉNEK

148 Nyilvánvaló utalás a "fehér ló" mondájára, amelyet "ajándékba" küldtek a

honfoglalók a morva fejedelemnek.149 Veszprémnek (régebben Beszprémnek) a honfoglalás idején még nem ez volt

a neve. Ezt a nevet első ispánjáról, István király nővérének fiáról kapta (vö.Melich János: A honfoglaláskori Magyarország. Bp. 1925. 398.).

83

ELŐSZÓ A MAGYAROK KRÓNIKÁJA MÁ-SODIK RÉSZÉHEZ

Miután ennek a műnek első részében elbeszéltük a hun va-gyis magyar nép eredetét, szerencsés és balszerencsés háborúikat,és azt is, hogy hányszor változtatták meg lakóhelyüket, és hogyelső országlásuk milyen végre jutott, lássuk most, mely időbentértek vissza másodszor Pannóniába, kik voltak a visszatérő ma-gyarok kapitányai, mekkora volt a fegyveresek száma seregük-ben, s hogy újból a pannón föld birtokába jutva, miképpen ural-kodnak rajta mind a mai napig. 150

150 A hun történetet a magyar történettel összekötő szövegrész (Előszó) attól a

krónikástól származik, aki először tette a magyar történet szerves részévé ahun történetet. Ez a krónikás a XIII. század vége felé, 1285 táján működő

84

Kézai Simon mester volt, IV. (Kun) László király (1272-1290) udvari kle-rikusa. Ettől kezdve a tulajdonképpeni "magyar" történet – a Thuróczynakközvetlen forrásául szolgáló Anjou-kori krónikakompozíciókban is – minta magyarok visszatérése (reditus) szerepel. Thuróczy János művének eb-ben a részében minden önállóságra való törekvés nélkül egyszerűen átvesziaz Anjou-kori krónikakompozíció szövegét, pontosabban Károly Róberthaláláig (1342.) a Sambucus-kódex és a Képes Krónika-család egy kóde-xének szövegezését követi, a Róbert Károly halálát elsirató rész esetébenpedig a Budai Krónika-család szövegezését. Így alábbi jegyzeteink túl-nyomórészt az Anjou-kori krónikakompoziciókra és ezek feltehető előz-ményeire vonatkoznak. –: E két Anjou-kori krónikakompozició meglehető-sen egyenetlen módon felhasználta és magába olvasztotta korábbi, Árpád-kori történetírásunk ma már elveszett, de kikövetkeztethető régebbi emlé-keit. Az Anjou-kori krónikakompozíciók ugyanis több helyen ellentmon-dásokat, töréseket mutatnak, amelyek a régebbi történeti művek, krónikákés geszták ügyetlen összeforrasztására mutatnak. Ezekből az ellentmon-dásokból, törésekből és összeforrasztási helyekből a többszörös átdolgozásellenére is vissza lehet következtetni régebbi Árpád-kori történetírásunkegykor meglevő krónikaegységeire az egyes krónikások pártállása, tenden-ciózus történetábrázolása s nem utolsósorban különböző stílusa alapján(vö. Horváth János: Árpád-kori latin nyelvű irodalmunk stílus problémái.Bp. 1954.; Domanovszky Sándor: A Budai Krónika. Századok 1902. 615-630; 729-752.).

85

A MAGYAROK KRÓNIKÁJA MÁSODIK RÉSZESZÓL A MAGYAROKNAK PANNONIÁBA VALÓ

VISSZATÉRÉSÉRŐL, KAPITÁNYAIKNAK, VEZÉ-REIKNEK ÉS KIRÁLYAIKNAK ÉLETÉRŐL ÉS VI-

SELT DOLGAIRÓLTovábbá Előd fiának, Ügyeknek Szkítiában Enodbili leá-

nyától született egy fia, akit egy esemény miatt Almosnak nevez-tek el. Ugyanis anyja, amikor terhes volt, álmában egy madaratlátott – olyan turulmadárféle formában jött hozzá, és fejét keblérehajtotta –, s azután úgy érezte, hogy méhéből ragyogó forrás fa-kad, és tovafutva, idegen földön naggyá duzzad. Ez be is követ-kezett, mert ágyékából dicsőséges királyok származtak, és későbbidegen földön, itt Pannóniában, a népek hatalmas sokasága fölötturalkodtak a legteljesebb dicsőségben. Mivel pedig az álomképetmagyar nyelven álomnak mondják, s e fiú születését ilyen álomjósolta meg, azért nevezték el őt Álmosnak,151 aki Ügyek fia volt,

151 Az Árpádok totemisztikus eredetmondája, de már erősen átalakított, megsze-

lídített formában. Az Álmos név magyarázata a magyar álom szóból nemnagyon valószínű, illetve késői keletű lehet. Mivel az Árpád-ház tagjai atörzsszövetség, illetve fejedelemség korában többnyire a török nyelvbőlmagyarázható személyneveket viseltek (Árpád, Zoltán-Zsolt-Solt, Tak-sony, Gyeücsa-Géza, sőt István királynak is "pogány" neve – vagy csakméltósága – Vajk; vö. Németh i. m. 280-293.), azért valószínűleg az Álmosnév is eredetileg török név. Ezt alátámasztja, hogy 920 táján a volgai bol-gárok fejedelmének neve Almis, melynek jelentése: "vett, vásárolt, vétel"(vö. Gombocz Zoltán: Árpádkori török személyneveink. MNy XI. 146.). Eza név az ún. védő- vagy óvónevek csoportjába tartozik (vö. Pais Dezső:Régi magyar személyneveink jelentéstana. Bp. 1921), amikor az újszülöttgyermekektől az ártó szellemeket úgy akarták elriasztani, hogy olyan nevetadtak az újszülöttnek, amely azt fejezte ki, hogy az újszülött úgysem érsemmit (pl. Nemél, Nemvaló, Mocsok stb.), s így nem érdemes vele fog-lalkozniuk az ártó szellemeknek. A "vett, vásárolt" név annyit jelent, mint"vásárolt rabszolga, szolga", akivel nem érdemes törődni. – A monda to-vábbi török eleme egyébként a turulmadár neve, amelynek újlatin austur,astur, ostur neve a XII. század legelejéről (1114) már adatolva van, s ígyXI-XII. századi krónikaszövegeinkben sem anakronizmus. A mondátAnonymus is feljegyezte (Gesta Hungarorum c. 3.), de szövegkritikaivizsgálatok bizonyossá teszik, hogy nem ő volt a monda első megfogalma-zója (vö. Horváth: Árpád-kori i. m. 15-17.). E totemisztikus eredetmonda

86

ez meg Ed fia, ez meg Csabáé, ez meg Eteléé vagyis Attiláé, akiBendeguz fia volt, ez meg Tordáé, ez meg Szeményé, ez meg

további fontos mozzanata, hogy Álmos vezér, s rajta keresztül az Árpád-dinasztia anyai ágon közvetlen kapcsolatba kerül a "magyar nép"totemisztikus eredetmondájával, a szarvasünő- vagy csodaszarvasmondá-val a szkítiai Enodbili (Ennodbilia, Eunobilia, Eunedubelianus stb.) leá-nyán keresztül. Ezt a rejtélyes nevet Györffy Györgynek (i. m. 14-15.) si-került megfejtenie, aki szerint az Enodbili, illetve Eunedubeli mestersége-sen alkotott név a magyar nép eredetmondájából ismert Enéh=ünő, Dulaalán fejedelem és beli, azaz abelárok (bulárok, bolgárok) nevének elemei-ből. E magyarázat helyességét alátámaszthatjuk azzal, hogy a törők népek-nél –- s utóbb más népeknél is – a nemes vérű lovak származását az apa- ésanyaállat névelemeiből alkotott névvel jelezték. A fenti név alkotójának te-hát ismernie kellett a magyar nép totemisztikus, a népet a szarvasünőtőlszármaztató eredetmondáját, de e pogány monda elbeszélését éppen ezösszevont név segítségével kerülte meg, mivel ez a monda a kereszténységszempontjából valóban "csúnya és illetlen" elemeket: állatőstől való szár-mazást, és a korai törvények által tilalmazott nőrablást is tartalmazták. Anév összevonásával ezek az ideológiai tilalomfák szépen megkerülhetőkvoltak korai (XI-XII. századi) történetírásunkban. Az Enodbili név eltor-zulásai is azt mutatják, hogy későbbi krónikásaink már nem tudták a titok-zatos név jelentését, s igy Thuróczy sem. – Álmos apjának, Ügyeknek aneve is valószínűleg a régi magyar (de török eredetű) igy, ügy "szent" je-lentésű szavunk kicsinyítő képzővel ellátott alakja. Arra pedig, hogy a kró-nikákban és ezeket követve Thuróczynál is Ügyek – Anonymus állításávalszemben – nem Álmos apja, hanem Elődé, igen szellemesen megadta amagyarázatot Györffy György (i. m. 45.), mely szerint a krónikák eredeti-leg ezen a helyen nem genealógiai, hanem fejedelmi névsort tartalmaztakElőd-Álmos-Árpád formában, Előd pedig azonos a KonsztantinoszPorphürogennétosz által a magyarok első vajdájának, vezérének nevezettLevedivel. Ezt a vezérnévsort Anonymus után és hatása alatt genealógiainévsorrá változtatta valamely krónikás, beiktatva a vezérnévsorba Ügyekszemélyét. – Ami végül az Álmos – turul monda legkorábbi lejegyzésénekidejét illeti – ez történetírásunk kezdeteinek megítélése szempontjábólfontos kérdés –, a monda krónikabeli megfogalmazása, amelyet Thuróczyis követ, fontos kiindulópont, különösen, ha Anonymus megfogalmazásá-val vetjük egybe. A krónika az anya álmának jelentőségét abban látja (aBiblia szavaival élve: Ter 35, I 1), hogy "ágyékából dicső királyok fognakszármazni"; Anonymus ezt már megtoldja azzal, hogy "nemzetségébőlszent királyok és hercegek fognak születni". Eszerint a krónikaszöveg meg-fogalmazója még nem tud István királynak és Imre hercegnek 1083-banvégbement szentté avatásáról (vagyis XI. századi), Anonymus pedig már I.László királynak 1192-ben történt szentté avatását is tekintetbe veszi, mertő már több szent királyt ismer.

87

Etéé, ez meg Oposé, ez meg Kadicsáé, ez meg Berendé, ez megSzultáné, ez meg Bulcsué, ez meg Balogé, ez meg Zomboré, ezmeg Zámoré, ez meg Lélé, ez meg Leventéé, ez meg Kölcséé, ezmeg Ombódé, ez meg Miskéé, ez meg Mikéé, ez meg Beszteré,ez meg Budlié, ez meg Csanádé, ez meg Bökényé, ez megBondofardé, ez meg Farkasé, ez meg Ottmáré, ez meg Kádáré, ezmeg Beléré, ez meg Kéré, ez meg Kevéé, ez meg Keledé, ez megDámáé, ez meg Boré, ez meg Hunoré, ez meg Nimródé, ez megKúsé, ez meg Khámé, ez meg Noéé.152

Aztán Álmos nemzette Árpádot, Árpád nemzette Zoltánt,Zoltán pedig Taksonyt.153

Az Úr Jézus Krisztus testet-öltésétől számítva tehát hétszáz-negyvennégyben, Attila király halálától számítva meg a három-százegyedik évben a nép nyelvén magyaroknak vagy hunoknak,latinul pedig hungarus oknak nevezett nép V. Konsztantinosz csá-szár és Zakariás pápa idejében ismét bevonult Pannónia földjé-re.154

152 Teljesen önkényes genealógiai táblázat, amelyről azonban annyi megállapít-

ható, hogy a Kézai-féle hun történet megírása után, de még a Képes Króni-ka megszerkesztése előtt állította össze valamelyik krónikás. A névsor vé-gét Thuróczy javítja ki a Képes Krónika 4. fejezetének értelmében Noé-Khám-Kús-Nimród-Hunor származásrendre.

153 Árpád utódainak történetileg hiteles sora: Árpád 907, Solt vagy Zoltán 945,Taksony pedig 970 körül halt meg.

154 A magyar honfoglalás időpontjaként megadott évszám teljesen önkényes.Thuróczy a Képes Krónika-család általa használt kódexében egymásnakellentmondó adatokat talált a magyar honfoglalás időpontjának meghatáro-zására: a titokzatos 677. évet, amikor a krónika szerint III. Konstantin csá-szárnak és Zakariás pápának kellett volna uralkodnia. III. Konstantin azon-ban 407-től 411-ig uralkodott, Zakariás pápa pedig 741-től 752-ig ült a pá-pai trónon. Mivel III. Konstantin császárságának ideje nyilvánvalóan nemjöhetett számításba, V. Konstantin uralkodási ideje (751-775) viszontnagyjából összeegyeztethető volt Zakariás pápaságának idejével, végül isThuróczy ennél a korszaknál kötött ki; az évszám megállapításába Attilahalálának helyes évszáma – 453 – is belejátszott (holott a hun történet vé-gén Thuróczy 455-ben jelöli meg Attila halálának időpontját a Képes Kró-nikával egybehangzóan). A másik Anjoukori forrás, a Budai Krónika-családba tartozó Sambucus-kódex adatát, amely a 915-ben meghalt Reginoprümi apát Világkróniká-ja nyomán 888-ra teszi a honfoglalást, tehát meg-közelíti a valóságot, Thuróczy mellőzi, nyilván az ott felsorolt ismeretlenés kronológiailag nehezen elhelyezhető uralkodók miatt.

88

Átvonultak a besenyők és a fehér kunok országán, Szuzdá-lián és egy Kióv nevű városon, majd átkeltek a havas okon egytartományba, és megszámlálhatatlanul sok sast láttak, és a sasokmiatt nem maradhattak meg ott, mivel a fákról úgy szálldostak asasok, mint máshol a legyek, és felfalták meg felemésztettéknyájaikat és lovaikat. Azt akarta ugyanis az Isten, hogy minélelőbb költözzenek be Pannóniába. Azután három hónapig hegye-ken keltek át, és végül az említett népek akarata ellenére elérkez-tek Pannónia határvidékére, arra a földre, amelyet most Erdélynekhívnak.155

155 A honfoglalás útirányának ez a földrajzi meghatározása közvetlenül az An-

jou-kori krónikákra megy vissza, de a honfoglalás valóságos időpontjáhozviszonyítva anakronisztikus földrajzi megjelölés. Az itt említett népekugyanis az etelközi magyarságtól keletre laktak, és éppen a besenyők szo-rították a magyarokat nyugat, azaz Pannónia felé. Ez a földrajzi meghatá-rozás azonban nem származhat a magyar honfoglalás után több századdalkésőbbi időkből, mert addigra a néprajzi-etnikai viszonyok megváltoztak.A magyarok etelközi hazáját először a besenyők foglalták el, elűzve onnana magyarokat. Őket viszont a keletről utánuk nyomuló úzok szorították kierről a vidékről, akiket az orosz források "fekete süvegeseknek" is nevez-tek. Ezek az 1060-as években a Dnyeper és a Kárpátok között elterülő vi-déken laktak, s az orosz fejedelmek őket használták fel a fehér kunok, apolovecek ellen, akik 1055-ben érték el az orosz fejedelemség határait, decsak az 1060-as évektől kezdve intéztek támadásokat az orosz fejedelem-ségek ellen. Ezek a fehér kunok a XI. század végétől a mongolok betöré-séig a Volgától az Al-Dunáig terjedő területen laktak (vö. Kossányi Béla:AZ úzok és kománok történetéhez a XI-XII. században. Századok 1924.519-537; Hóman Bálint: A Szent László kori Gesta Ungarorum és XII-XIII.századi, folytatói. Bp. 1925. 66-67.; Györffy i. m. 90-91.). A Thuróczy ál-tal forrásul használt Anjou-kori krónikák tehát ezt a XI. század másodikfelében még fennálló helyzetet tükrözik. A honfoglalásnak ezzel az útirá-nyával nem egyeztethető össze a Moszkvától északkeletre elhelyezkedőSzuzdali fejedelemség emlegetése, de Kijevéigen, mivel az Orosz Évköny-vek is szólnak a 898. évben Kijev alatt elvonuló ugrokról, azaz magyarok-ról (vö. Hodinka Antal: Az Orosz Évkönyvek magyar vonatkozásai. Bp.1916. 41.). A honfoglaló magyarok egyik része nyilván a besenyő támadáselől vonult északra, s Kijevnél fordult a Kárpátok felé. A honfoglalásnakezt az északkeleti útirányát először Anonymus rajzolja meg (vö. Doma-novszky Sándor: Anonymus és a II. Géza-korabeli Gesta. Századok 1933.54.), tőle került át a Krónikába, s onnan Thuróczyhoz, összezavarva a kétútirányt. A régi krónikás hagyomány tehát a honfoglalásnak ezt a déli út-irányát ismerte Erdélyen keresztül (és az Al-Duna mentén). Viszont az Er-dély felől történt honfoglalás "bizonyítására" alább elmondott elbeszélés

89

A MAGYAROK HÉT KAPITÁNYÁRÓL ÉS HÉT VÁ-RUKRÓL

Amikor erre a földre bevonultak, a környező népek támadá-sától félve, a vezetésük alatt álló fegyveresek egész testületét héthadra osztották, és minden egyes had élére a szokásos módon ka-pitányt, századosokat és tizedes eket állítottak, és minden egyeshad harmincezer-nyolcszázötvenhét fegyveres vitézből állt. MertSzkítiából való második kijövetelük alkalmával a száznyolctörzsből állítólag kétszáztizenhatezer fegyverest hoztak magukkal,azaz minden törzsből kétezret, nem számítva a háznéphez tarto-zókat. E hét had fölé, vezetésükre, egy-egy kapitányt rendeltek, ésasszonyaik és jószágaik védelmére hét földvárat építettek, ésezekben a várakban maradtak egy ideig. Emiatt nevezik a földnekezt a részét a németek Sibenburgnak, vagyis hét várnak mind amai napig.

AZ ELSŐ KAPITÁNYRÓL, A FEHÉR LÓRÓL, AZARANYOS NYEREGRŐL ÉS AZ ARANYOS FÉK-

RŐLA kapitányok között a leggazdagabb és leghatalmasabb Ár-

pád volt, Álmos fia, ez meg Ügyek fia, ez meg Előd fia. Árpád-nak az apját, Álmost pedig megölték Erdély földjén, neki ugyanisnem volt szabad beköltöznie Pannóniába.156

az ott késztett hét földvárról és Erdély német Sibenburg-Siebenbürgen (la-tinul: Septem Castra) nevéről, legkorábban a XIII. századból származhat,amikor – hosszabb fejlődés után – az erdélyi szász városok száma tényleghétre emelkedett.

156 Anonymus még "hét fejedelmi személyről" beszél, mégpedig úgy, hogy ezek-nek "fejedelmi" vagy törzsfői minősége magától értetődik, azaz öröklöttvolt. Ők választottak azután közös vezért, Álmost, és vérszerződést kötöt-tek. A krónikák – Thuróczy forrásai – szerint azonban a magyarok Erdély-be érkezésük után választják meg kapitányaikat. A kapitány (capitaneus)késői, XIII. századi terminus, és a kapitányok választása is csak késői el-gondolás lehet. A "hét had" száznyolc nemzetségéből megszervezett had-sereg összlétszámát (216 000 fő) és ezen belül egy-egy sereg (30 857 fő)létszámát Thuróczy "számította ki" ilyen pontosan, a krónikákban meg-adott, egymásnak ellentmondó számadatok egyeztetése alapján. A száz-nyolc magyar nemzetség emlegetése mindenesetre a hun történet szerzőjé-nek a korára lehet jellemző, aki a száznyolc nemzetséget és az ennek meg-

90

felelő száznyolc tartományt már a hun-magyar „őshazába" is visszavetí-tette. A magyar nemzetségek száma ugyanis Kézai korára növekedhetettkb. száznyolcra. A honfoglalás korában Györffy György számításai szerint(Einwohnerzahlund Bevölkerungsdichte in Ungarn bis zum Anfang des 14.Jahrhunderts. Bp. 1960. 7.) mintegy ötven nemzetséggel lehet számol-nunk, nemzetségenként kb. négyszáz lovas harcossal és átlagosan mintegytízezer fővel. Eszerint a honfoglaló magyarok összlétszáma mintegy fél-millióra tehető. A Képes Krónika, amely – úgy látszik – eredetileg nemnemzetségek, hanem törzsek szerint adta meg a katonáskodók létszámát,törzsenként háromezer főben állapítja meg a fegyverviselők számát "a szá-zadosok nélkül". A hadviselőknek ez a száma – hét néptörzset véve alapul– megközelíti a Györffy által nemzetségek alapján nyert fenti hadi létszá-mot. Ezt a "háznép" (família) átlagos létszámával beszorozva (egy famíliakb. tíz fő) megközelítően 230 000-250 000 főt kapunk a honfoglalók össz-létszámául; ez megfelel a krónikákban és Thuróczynál is megadott 216 000főnek. A régi krónikák ban ezek szerint eredetileg törzsek és nem nemzet-ségek szerint volt megadva a harcosok száma (törzsenként háromezer fő),és meg volt adva a honfoglalók összlétszáma is (216 000 fő). Ezt a két lét-számot zavarták össze a későbbi krónikások, mivel mindkét létszámot ke-vésnek találták, s ebben az összevisszaságban próbált rendet teremteniThuróczy a maga "pontos" számítgatásával. – A honfoglaló magyarokösszlétszámát más számítások alapján Molnár Erik is (A magyar társada-lom története. Bp. 1949) negyedmillió és félmillió között határozta meg. –Krónikairodalmunk szempontjából a Képes Krónikának a fenti – törzsekszerinti – létszám-meghatározása azért fontos, mert látszik belőle, hogy anemzetségek szerinti létszám-megállapítás csak késői (XIII. századi) lehet,és közel sem járhat az igazsághoz. A törzsek szerinti létszám-megállapítássokkal régebbi és hihetőbb; arra az időre mutat vissza, amikor a történetihagyományokat először írásba foglaló magyarországi történeti mű, a XI.századi "régi geszta" a még élő történeti hagyományokat nagyjából hívenrögzítette. A honfoglalók hadi létszámát huszonegyezer főben megállapító"régi geszta" adata bámulatosan egybevág az arab Ibn Ruszta 930 körülfeljegyzett adatával, mely szerint "a magyar a törököknek az egyik fajtája",és "főnökük húszezer emberrel vonul ki; főnöküket kendének nevezik". Ilymódon rejtve krónikáink is megőrizték annak az emlékét, hogy a honfog-laló magyar nép hét törzsből állt, amit a X. század közepe táján íróKonsztantinosz Porphürogennétosz még tudott, sőt a hét törzs nevét is fel-jegyezte. Ezekhez csatlakozott nyolcadikként a kabarok lázadó törzse.Könnyen érthető, hogy a későbbi krónikák a törzsek helyett az egykoritörzsfőkről – XIII. századi fogalmazásban: kapitányokról – számolnak be:a XI. század közepén, az egységes állam megalakulása után nem lehetettcélszerű az egykori törzsi önállóságra irányítani a figyelmet. Az egykoritörzsfők leszármazottjai többnyire megalkudtak az új helyzettel, s így atörzsfők nevének említése különösebb veszélyt nem jelenthetett. A régitörzs nevek viszont tovább éltek és élnek a törzs nevekből (Nyék, Megyer,

91

Erdélyben tehát pihenőt tartottak, hogy barmaik új erőrekapjanak. Amikor pedig meghallották az ott lakóktól, hogy ez aföld gazdag, hogy a Duna a legfelségesebb folyó, és hogy jobbföld ama vidéknél nincs is a világon, tehát határozattal egy köve-tet küldtek, Künd-na Kücsidet,157 hogy menjen és szemlélje megaz egész földet, és ismerje ki a föld lakóit. Amikor tehát KücsidMagyarország kellős közepére érkezett, és leereszkedett a Dunavidékének tájaira, látta ám a kellemes vidéket, körös-körül a jó éstermékeny földet, a jó folyóvizet és füves rétet. Megtetszett neki.Azután elment a tartomány hercegéhez, aki Attila után itt uralko-

Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi) alakult magyar helynevekben (vö.Németh i. m. 233-272.). A hét törzsfő nevére vonatkozó hagyomány idővelbizonytalanná vált; innen magyarázható, hogy Anonymus vezérnévsora(Gesta Hungarorum c. 6.) többször ellentmond a krónikák Thuróczy általis híven követett vezérnévsorának. – Az Álmos megöléséről szóló híradásrégi és hiteles lehet a krónikákban, mert Almos Anonymusnál is (GestaHungarorum c. 13.) csak Ungvárig vezeti a honfoglalókat, s ott "még éle-tében vezérré és parancsolóvá tette meg fiát, Árpádot". Anonymus vagy azÁrpád-ház iránti tiszteletből hallgatta el Almos vezér megöletését, vagy apogány kori "szakrális király-ölés" emlékét akarta elhallgatni. A szakráliskirály-ölés az arab források szerint a X. században a Volga torkolatánál ésattól délnyugatra élő kazároknál volt szokásban, akikkel a magyarok együttlaktak (vö. Roheim Géza: A kazár nagyfejedelem és a turul-monda.Ethnographia 1917. 62.; Czeglédy Károly: A szakrális királyság a steppeinépeknél, a kazároknál és a magyaroknál. MNy 1974. II-17.). Gondolha-tunk a bibliai Mózes történetének hatására is, aki elvezette ugyan a népétaz új haza határáig, de oda már csak utóda, Józsué vezethette be a zsidónépet (MTörv 34.4.). Végül az is elképzelhető, hogy e különös megfogal-mazás csak annyit akar szándékolt homályossággal kifejezni, hogy a ma-gyarok etelközi hazájukat a besenyők támadása következtében kénytelenekvoltak elhagyni, és nyugatabbra, Pannóniába vonulni. Meglehet, hogy abesenyő támadásnak esett áldozatul Álmos vezér, s ezért nem jöhetett bePannóniába. A besenyőtámadást csak Konsztantinosz Porphürogennétosz,a nyugati források közül pedig Regino említi meg. A magyar krónikák ésgeszták hallgatnak róla.

157 Künd-fia: török méltóság, a későbbi magyar kendévei azonos. Az arab forrá-sok szerint a magyarok főnöke, főkirálya, aki azonban tényleges hatalom-mal nem rendelkezett, mert azt egy másik méltóság, a gyula gyakorolta.(Gyula a "harmadik kapitány", Künd pedig a "negyedik kapitány" sze-mélyneveként fordul elő később.) Künd fiának a neve a Krónikában ésThuróczynál is Cusid formában van írva; valószínűleg Kücsidnek kell ol-vasnunk, s ez etimológiailag azonos a "kicsi" szavunkkal, amely szintén tö-rök jövevényszó.

92

dott, és Szvatopluk volt a neve.158 Köszöntötte őt az övéi nevében,és elmondta neki, milyen ügyben jött. Szvatopluk nagy öröm ör-vendezésével hallgatta, mert azt hitte, hogy paraszt népek: csakjöjjenek és műveljék a földjét! A követet ezért szeretettel elbo-csátotta. Kücsid pedig Duna-vízzel megtöltötte kulacsát, perjefü-vet tett a tarsolyába, fekete föveny földet vett magához, és visz-szatért az övéihez.

158 Thuróczy Zwatapolugot ir; Szvatopluk Nagy-Morvaország hűbéres fejedelme

(876-894). A honfoglalás részben már fiai, Mojmir és II. Szvatopluk idejénment végbe.

93

Amikor aztán mindent elbeszélt, amit látott és hallott, mindeznagyon tetszett az övéinek. Megmutatta nekik a vizeskulacsot ismeg a földet és a füvet. Megízlelték az övéi, és maguk is tapasz-talták, hogy a föld nagyon jó, édes a vize, és olyan kaszálható fű-vel dús a mező, amilyennel a követ mondta.

Árpád pedig övéi jelenlétében megtöltötte ivókürtjét Duna-vízzel, és minden magyar szeme előtt kérte a mindenható Istenkegyelmét erre az ivókürtre, kérte, hogy adja nekik az Úr mind-örökre azt a földet.

Szavainak végeztével minden magyar felkiáltott: Isten, Isten,Isten – háromszor egymás után. Ez a szokás innen eredt, és megis maradt mindmáig a magyaroknál.

Aztán közös akarattal visszaküldték ezt a követüket a máremlített vezérhez, s küldtek neki egy 'nagy fehér lovat Arábia ara-nyival aranyozott nyereggel, arany fékkel, földjének fejében. En-nek láttán a vezér még jobban megörült, mert azt hitte, hogy ven-dégnépek küldték egy darabka föld fejében. A követ pedig a ve-zértől földet, füvet és vizet kért. A vezér pedig mosolyogva ígyszólt: "Legyen az övék, amennyit csak akarnak, az ajándék fejé-ben!" így tért vissza övéihez a követ. Árpád pedig közben bevo-nult a hét vezérrel Pannóniába – nem ám mint vendég, hanemmint aki örökség jussán birtokolja ezt a földet.

Ekkor egy másik követet küldtek a vezérhez, és ezt az üze-netet bízták rá: "Árpád és az övéi azt üzenik néked, hogy ezen aföldön, melyet megvettek tőled, semmiképpen ne maradj, mert a te

94

földedet a lovon megvették, a füvet a féken, a vizet a nyergen. Éste örökbér fejében, vagyis ínséged és kapzsiságod miatt a földet,füvet és vizet átengedted nékik."

Mikor a vezér az üzenetet meghallgatta, mosolyogva így fe-lelt: "Azt a lovat fából készült kalapáccsal öljék meg, fékjét pedigvessék a mezőbe, aranyozott nyergét meg dobják a Dunába."

Mondta a követ: "Mi káruk lesz belőle, jó uram? Ha megölöda lovat, az ő kutyáiknak adsz étket; ha fűbe vetteted a féket, embe-reik, akik a szénát kaszálják, megtalálják a fék aranyát; ha pediga nyerget a Dunába dobod, a nyereg aranyát halászaik partrahúzzák, otthonukba hazaviszik. Ha tehát a föld, fű és víz az övék,minden az övék."159

159 A "földet, füvet, vizet "-kérés, illetve ugyanezeknek az átadása az ókortól

kezdve ismeretes eljárás volt a nomád népek szimbolikus diplomáciájában.Hérodotosz szerint (IV. 126. és V. 17.) Dareiosz perzsa király, amikor há-borút indított a szkíták ellen, azt üzente királyuknak, hogy küldjön nekimeghódolása jeléül földet és vizet ajándékba. A makedónoktól is földet ésvizet kért, amikor háborút indított ellenük. Livius római történetíró (i. e. 59-i. sz. 17) szintén említi (XXXV. 17.), hogy a perzsák földet és vizet kérteka spártaiaktól, s a spártaiak ezt hadüzenetnek értelmezték. Plinius (23-79)szerint a régi germánoknál is általánosan elterjedt szokás volt a győzőnekfüvet átadni a győzelem elismerésére. Az avarok 796-ban fű és falomb át-adásával hódoltak meg Pippinnek. Még érdekesebb, hogy a bibliai Juditkönyvé-ben (2,7) Nebukadnezár elrendeli, hogy hadvezére, Holofernes, alázongó népektől földet és vizet követeljen. A meghódolásra való felszólí-tás e szimbolikus kifejezését a honfoglaló magyarok is ismerhették, s így amondának történeti alapja lehet. A párhuzamok sem magyarázzák meg amagyar mondában a fehér ló szerepét. Ez, úgy látszik, a magyar mondasajátja, s egyszersmind bizonyítja, hogy a monda nem idegen kölcsönzés(vö. Heller Bernát: La tradition populaire hongroise dite du cheval biancet Jes parallelles, surtout les orientales. Ethnograprua 1940). A ló jelent-heti a szimbolikus vételárat, ahogyan a krónikás is előadja, vagy a mene-külésre való felszólítást, ahogy Anonymusnak már racionalizált előadásá-ból is kiderül. – A monda XI. századi feljegyzése ellen újabban felhozottmeggondolások (vö. Kristó Gyula: Ősi epikánk és az Árpád-kori írásha-gyomány. Ethnographia 1971. 110-113.) erőltetettek: a mondában használtszimbólumok egyike sem mutat fejlettebb feudális viszonyokra, de ezekmondabeli interpretációja sem. Az agyonütött lovat a vadászkutyák fo-gyasztják el, a féket a fűben a szénakaszálók találják meg (de szénakaszá-lásról már a tihanyi alapítólevél is beszél 1055-ben!), a nyerget a halászokhúzzák ki a Dunából: ez inkább vadász-halász és állattenyésztő életformá-ra, semmint fejlettebb feudális viszonyokra enged következtetni. – A kor-

95

A vezér ennek hallatára hirtelen hadat gyűjtött, mivel félt amagyaroktól. Segítséget kért barátaitól, és valamennyien egyesül-ve a magyarok ellen vonultak. Ezek pedig közben a Dunához ér-keztek, és egy gyönyörű mezőségen, kora hajnaltájban csatábaereszkedtek. Az Úr segedelme a magyarokkal volt, s színük előttmeghátrált és megfutott az említett vezér. A magyarok egészen aDunáig üldözték; és itt a Dunába vetette magát félelmében, a se-bes sodrú vízben pedig megfulladt. Az Úr visszaadta a magya-roknak Pannóniát, amiként Izrael fiainak adta át Mózes idejébenörökségként az amorreusok királyának, Sionnak a földjét és Ká-naán egész országát.

Mivel pedig Árpád kapitány Szkítiában egy bizonyos külön-leges tisztséget viselt, és nemzetségének az volt törvényes és jó-váhagyott szittya szokása, hogy hadjáratra vonulva egynek elölkellett mennie, visszavonulás alkalmával pedig hátramaradnia –ennek következtében Árpád állítólag megelőzte a többi kapitányta Pannóniába való bevonulásban.160 Árpád a többi magyarral le-

jelzőnek tartott Szvatopluk név alakja sem lehet a korai feljegyzés akadá-lya, mivel a morva-szláv Szventeplk alak a csehben már a X. század fo-lyamán denazalizálódott Szvatoplkra, a szlovákban pedig ugyanakkorSzveteplkre (vö. Melich János: Szvatopluk. MNy 191.1.. 113.); a név má-sodik elemének Polug-ra való felbontása valóban késői magyar nyelvi fej-lemény, de a XIII. századi Kézainál még a régiesebb Zvataplug alak szere-pel.

160 A nomád hadseregben valóban a meghódolt vagy leigázott népek csapataiképezték az elő- és utóvédet. Így számol be erről Anonymus és Kézai is ahonfoglaló magyarok előtt meghódoló székelyekkel kapcsolatban. A kró-nikás, akit Thuróczy is követ, Árpádot és nemzetségét a meghódolt éscsatlakozott törzsek rangjára süllyeszti le (vö. Horváth: Árpád-kori i. m.347-348.). Lehet, hogy ez a beállítás régi hagyományra megy vissza, ésannak emlékét őrzi, hogy a honfoglaló magyaroknál is fennállott – kazármódra – a kettős királyság intézménye, amelynek egykori meglétéről azarab Ibn Ruszta (930 körül) megemlékezik. Mindezek alapján Györffy aztállítja, hogy a honfoglalás idején a főfejedelem, a kündü vagy kende, a for-rásokban is említett Kurszán volt (vö. Györffy György: Kurszán és Kur-szán vára. Budapest Régiségei 1955. 9-36.), a másodfejedelem, a gyulapedig Árpád. Ennek az egykori kettős fejedelemségnek lehet a folytatása azállamalapítás után az ifjabb királyság intézménye (vö. Roheim i. m. 58-68.). Ennek az Árpád-ellenes hagyománynak felelevenítése a Krónikában aXIII. századi krónikás, Ákos mester nevéhez fűződik, aki főrangú króni-

96

győzte és megölte Szvatoplukot – mint fentebb mondottuk –,majd tábort ütött a Noéhegyén,161 Fehérvár közelében; ez a helyvolt az első, amelyet Árpád kiválasztott magának Pannóniában, ésezért alapította ennek közelében Fehérvár városát Szent István ki-rály, aki tőle származott.

kásként származás tekintetében egyenlőnek tartja az Árpádokkal az Ákos,a Bor és az Aba nemzetséget.

161 Ma Novaj hegye, Székesfehérvárhoz közel; Székesfehérvár az Árpádok kul-tikus temetkezési székhelye Géza fejedelem óta; a királyság megalapításaután az Árpádok koronázó városa. Az ország székhelye azonban a XII.század végéig Esztergom, azután pedig Buda (vö. Bónis György: Székesfe-hérvár, az Árpádok székhelye. Székesfehérvár Évszázadai 1. 1967. 49-61.;Horváth János: Székesfehérvár korai történetének néhány kérdése. Uo.101-116.).

97

A MÁSODIK KAPITÁNY

A második kapitány pedig, Szabolcs, akitől a Csák nemzet-ség származik, mint mondják, azon a mezőn és helyen szállt meg,ahol most Csákvára hever romokban. Ennek a várnak ugyanisSzabolcs kapitány vetette meg az alapját; utóbb, ennek halálaután, Csák elrendelte, hogy rokonai és háza népe az ő nevérőlCsákvárnak nevezzék; előbb ugyanis Szabolcsinak hívták.162 Ezt

162 Csákvár Székesfehérvártól északra fekvő község; Székesfehérvártól keletre

azonban van egy Pusztaszabolcs nevű helység is. A krónikás, úgy látszik,

98

a várat Andrásnak, Bélának és Leventének, Szár László fiainakidejében lerombolták a magyarok közös elhatározásából.

A HARMADIK KAPITÁNYA harmadik kapitány pedig Gyula volt,163 akitől László-fia

Gyula származik. Ez a Gyula nagy és hatalmas vezér volt, és Er-délyben egy vadászat alkalmával egy nagy evrosra talált, amelyeta rómaiak építettek. Volt neki egy nagyon szép leánya, név sze-rint Sarolta, akinek a szépségéről még sokáig beszéltek a tarto-mányok fejedelmei; Géza fejedelem vette törvényes feleségülBéliud tanácsára és segítségével, aki Kulán földjének volt az ura.Ehhez a Béliudhoz Kulán hozzáadta a leányát, hogy a testvére,Keán ellen harcoljon, és halála utánra Kulán Béliudot tette megörököséül. Végül mikor Gyula a Pannóniában lakozó magyarok-kal szemben ellenségesen viselkedett, és már sok volt a rovásán,Szent István király Pannóniába vitette. Ez azonban nem ez aGyula kapitány volt, hanem ettől számítva a harmadik.

összecseréli ezeket. Alább, a Buzád nemzetségről szóló fejezetben említi aXIII. századi krónikás, hogy III. István király (1162.-1172.) uralkodásaalatt a Csák nemzetség más nemzetségekkel együtt összeesküdött a királyellen – nyilván IV. István ellenkirály oldalán –, s ezért III. István leverteőket. Talán erre az időre tehető Csákvára lerombolása. Az is késői időremutat, hogy 1. Andrást (1047-1060), I. Bélát (1060-1063) és testvérüket,Leventét, Szár László fiainak mondja a krónikás, holott ezek a megvakítottVazulnak, Szár László testvérének a fiai voltak (vö. Váczy Péter: A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Levéltári Közlemények 1940-1941.304-338.).

163 Ebben a fejezetben régi és újabb események és személyek vannak összeke-verve. László-fia Gyula a Keán nemből a XIII. századi krónikás nak, Ákosmesternek volt kortársa. Géza fejedelem idejében szintén élt egy Gyula, azerdélyi részek fejedelme, akinek a leányát, Saroltot Géza fejedelem vettenőül. Ezt a Gyulát, aki egy bolgár fejedelem (Keán, Kán, Kagan) rokonalehetett 1000 táján, Szent István verte le II. (Bolgárölő) Baszileiosz császárszövetségében a bolgárokkal együtt. A honfoglaló kapitány a Krónika ésAnonymus szerint tőle visszafelé számítva a harmadik.

99

A NEGYEDIK KAPITÁNYA negyedik kapitánynak Künd volt a neve: ennek fia Kücsid

és Kaplony,164 akik a Nyír közelében ütötték fel táborukat, ésmegkereszteltetésük után itt monostort alapítottak.

AZ ÖTÖDIK KAPITÁNYAz ötödik kapitányt pedig Lélnek nevezték,165 ő űzte el a

messziarokat, azaz a csehek et Galgóc vidékéről, és állítólag

164 A Kaplony nevet Kézai hagyományozta; a Krónikában és Thuróczynál a szö-

vegromlásra mutató Cupan név szerepel.

100

hosszabb ideig itt táborozott. Ettől származik és ered a Zovárdnemzetség, vagyis az ő törzse.

A HATODIK KAPITÁNYA hatodik kapitánynak Vérbulcsu volt a neve, s bizonyos,

hogy a Balaton körül ütötte fel sátrait.

165 Lél, helytelenül Lehel, nem honfoglaló, hanem kalandozás kori vezér; alább a

Krónika és Thuróczy is így szerepelteti.

101

A HETEDIK KAPITÁNYA hetedik kapitányt Örsnek nevezték. Ennek a nemzetsége

pedig a Sajó környékén tartotta tanyáját.

A többi nemzetség pedig, mely származásra ezekkel egyenlő éshozzájuk hasonló, tetszése szerint kapott lakóhelyet és szállásföl-det, Ha tehát némely könyvekben az áll, hogy csupán ez a hét ka-pitány jött be Pannóniába, s Magyarország csak általuk jött létreés népesedett be: ugyan honnét jött az Ákos, Bor, Aba és másnemes magyarok nemzetsége, hiszen ezek sem jövevények, ha-

102

nem Szkítiából jöttek ki,166 Egyedül azt az indokolást tudják erre,hogy a köznép hét magyarról beszél, De ha csak e hét magyar volta házanépével, és több háznépet nem lehet feltenni, mint felesé-geket, fiakat, lányokat, szolgákat és szolgálóikat, hogyan hódít-

166 A XIII. századi krónikás itt régi magyar krónikákra, talán a XI. századi gesz-

tára hivatkozik, amelyek a népi hagyománnyal egyezően a honfoglalássalkapcsolatban "hét magyarról" beszéltek. A "hét magyar" azonban eredeti-leg nem hét vezért, hanem hét törzset, illetve hét törzsből alakult népet je-lentett (vö. Németh i. m. 40.), amelynek természetesen megvoltak a törzs-fői, vezérei is, de a "hét magyar" kifejezés nem rájuk vonatkozott, hanem ahonfoglaló népet jelentette. A "hét magyar" népnév a török népeknél szo-kásos népnevek mintájára alakult. Ilyen típusú az a török népnév is,amellyel az idegen népek nevezik mindmáig a magyar népet: ti. a török on-ogur "tíz törzs" jelentésű népnév, amelynek származékai az ungar, hungar,venger stb. nevek. – A "hét magyar" népnév a honfoglalás után hamarosanfeledésbe mehetett, mivel már a honfoglaló törzsek száma a csatlakozó ka-var törzzsel nyolcra változott. Egészen használhatatlanná – sőt mint népnévtalán tilalmassá is – vált akkor, amikor Géza fejedelem és István király atörzsi önállóságot az államszervezés érdekében felszámolta. A "hét ma-gyar" kifejezés eredeti népnév jelentésének korai elhomályosulása utánkrónikásaink "hét vezér", "hét fejedelmi személy", "hét kapitány" jelentésttulajdonítottak az elhomályosult jelentésű kifejezésnek, és ennek megfele-lően kísérletet tettek a honfoglaló vezérek névsorának összeállítására. Ezeka vezérnévsorok azonban a legnagyobb mértékben önkényesek. A króni-kákban és Kézainál a "hét kapitány" neve: Árpád, Szabolcs, Gyula, Cund(= Künd), Lél, Vérbulcsu és Örs (= Ürs). Ebben a névsorban Lél és Bulcsunem honfoglalás kori, hanem kalandozó vezérek, akik 955-ben Augsburgmellett pusztultak el; a Gyula és Künd pedig nem személy-, hanem méltó-ságnevek. Anonymus már nagyobb körültekintéssel állítja össze vezérnév-sorát, s tulajdonképpen kettős névsort ad, mert apa-fiú névsort közöl a vér-szerződésről szóló fejezetben: Almos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja;Kend, Korcán apja; Ond, Ete apja; Tas, Lél apja; Huba, akitől a Szemerenemzetség származik; a hetedik Tétény, Horka apja. Az ellentmondást ígysem sikerül kiküszöbölnie, mert a névsorban feltüntetett vezérek közül ahonfoglalás harcaiban egyeseket egyáltalán nem szerepeltet (Kende, Kor-cán, Ond), viszont honfoglaló vezérként ir olyanokról, akiket a vezérnév-sorban, sőt a magyarokhoz csatlakozó kun-kabar vezérek között sem emlí-tett (pl. Botond, Kadocsa, Szovárd). – Éppen ezért fel kell tennünk, hogy afelsorolt nevekhez részben helyi mondák fűződtek, részben krónikások kö-vetkeztettek létezésükre, esetleg helynevekből, illetve egyes nemzetségekhagyományai őrizték meg emléküket (vő. Pauler Gyula: A magyar nemzettörténete Szent Istvánig. 1900. 208-210.; Hóman i. m.; Németh i. m. 240-241.; Györffy i. m. 97.).

103

hatott volna ilyen csekély háznéppel országokat? Szó se lehet ró-la!

Történt azonban, hogy Taksony vezér idejében167 a magyarsereg felkerekedett Gallia felé, hogy zsákmányt szerezzen. Visz-szafelé tértükben a Rajnán átkelve három részre oszlottak; kétrész dicstelenül, egy meg dicsőségesen vonult Magyarország felé.Ezt az egyet Szászország fejedelme Eisenachnál, Türingia egyikvárosánál egytől egyig felkoncolta, kivéve hét magyart. Hetetugyanis életben hagyott, és levágott füllel Pannóniába küldött.

"Menjetek – mondta – a ti magyarjaitokhoz, és mondjátok elilyen képpel, hogy többé ne jöjjenek a gyötrelmeknek erre a he-lyére."

A másik két rész behatolt Svábföldre, de amikor meghallot-ták, mi történt társaikkal s rokonaikkal, felhagytak Svábföldön azsákmányolással, és ami csak útjukba akadt az Iller folyótól a Sárvagy Lajta folyóig, embert, állatot, mindent legyilkoltak.

A hét fületlen magyarra pedig, mivelhogy élve tértek haza, ésnem választották társaikhoz hasonlóan a halált, a közösség állító-lag ilyen ítéletet hozott: mindenüket, amijük csak volt, ingó és in-gatlan vagyonukat elvesztették, feleségüktől és gyermekeiktől el-választották őket, semmiféle javukkal nem rendelkezhettek. Sőtmindörökre saru nélkül, gyalogosan kellett együtt járniuk, koldul-va, sátorról sátorra, amíg csak élnek.

167 Taksony 950 és 970 közt volt fejedelem. A magyarok emlékezetes németor-

szági veresége, amelyhez a magyar monda a "hét gyászmagyar" történetétfűzte, 955-ben történhetett Augsburg mellett a Lech folyó közelében. Afejezetben először említett németországi helynevek: Szászország, Türingiaés Eisenach azonban inkább a merseburgi vereségre utal, amelyet 933-banI. (Madarász) Henrik mért a magyarokra. A fejezetben később említett Illerfolyó viszont a Svábföldön, Augsburgtól nyugatra ömlik a Dunába, ez te-hát a 955-i augsburgi ütközetre utal. A krónikás nyilván a "hét gyászma-gyar"-mondával kapcsolatban zavarta össze a két vereséget, illetve krono-lógiailag nem tudta elhelyezni a "hét gyászmagyar" történetét, ami abból iskiderül, hogy az augsburgi vereséget külön fejezetben is elbeszéli. AzÁkos mester után kb. egy évtizeddel író krónikás, Kézai Simon mellőzi agyászmagyarokkal kapcsolatos történetet, s így a fenti kronológiai buktatókat is elkerüli.

104

Ezt a hetet aztán gyalázatuk miatt magyarkáknak és gyász[vitézeknek] vagy Lázároknak nevezték.168 Az ily módon elitéltemberekről beszél tehát a köznép, nem pedig a hét első kapitány-ról. 168 Arról, hogy Augsburgnál 955-ben a kalandozó magyarok megsemmisítő ve-

reséget szenvedtek, és csak "heten maradtak életben" közülük, márFreisingi Ottó Chronicá-ja is beszámol (VI. 20.), nem eliti azonban azéletben maradottak megcsonkítását és itthoni kitaszítottságukat. Kb. egyévszázaddal később a francia Albericus Chronicon-jában Freisingi Ottófenti híradásához kapcsolódva azt a meglepő történetet fűzi hozzá, hogy"ama hét magyar közül, akik életben maradtak, egyikük itthon király lett ésaz egész népet, amely nem ment velük a háborúba, szolgaságba taszította;akik pedig ettől a héttől születtek, azok most Magyarország földjén a ne-mesemberek. .." Ebből a zavaros elbeszélésből, amely a magyar mende-mondákra vezetendő vissza, látható, hogy a "hét magyar" népnév jelenté-sének elhomályosulása után, a XIII. század közepén már a "hét vezér" ér-telmezés is bizonytalanná vált, nem utolsósorban azért, mert a többi hon-foglaló nemzetség számára hátrányos és sérelmes volt az a megkülönböz-tetés, hogy csak a honfoglaló vezérek leszármazottjai nemesek a honfog-lalás jogán. Az oligarcha krónikás Ákos mester számára kapóra jött azaugsburgi hét megcsúfolt magyar története. Albericus még zavarosan adjaelő a történetet; Ákos mester azonban már határozottan állítja a krónikafenti helyén, hogy a "hét magyar" kifejezés, amiről a nép beszél, nem a hétkapitányra vonatkozik, hanem a hét megcsúfolt magyarra, akiket itthonbüntetésből koldulni kényszerítettek. – Eddig a pontig a krónikák ésThuróczy szövege megegyezik. Itt azonban eltérő szövegvariánsok jelent-keznek: a Budai Krónikában Heth magiar et gyak,. a Sambucus-kódexbena kétségtelenül romlott het Mogor et Gok; a Képes Krónikában LazariéThuróczynál Magyorkák et Gyz. Az eredeti XIII. századi szöveget, úgy lát-szik, a Budai Krónika őrizte meg, s eredetileg azt akarta kifejezésre juttat-ni, hogy a koldulásra kényszerített "hét magyar" házról házra járt és kére-getett, ahogy a középkorban az országutakon csapatosan országról országravándorló diákok (gyak) is kéregetésből tartották fenn magukat. Ezt az or-szágúton vándorló, a közösségből kitaszított, kéregető életformát folytattáka középkorban a leprás betegek is, akiknek a bibliai Lázár volt a védő-szentjük, s így magukat is lázároknak nevezték. Az eredeti szövegtőlThuróczy szövegváltozata került a legmesszebb, talán nyomdai hiba kö-vetkeztében is. Az önmagában értelmetlen Gyoz szónak két késői és vitat-ható értelmezése van, de egyik sem megnyugtató: gyász magyarok és gaz-magyarok (vö. Sebestyén Gyula: Gyászmagyarok. Adalékok a középkoriénekmondók történetéhez. Ethnographia 1900. 1-11.; Horváth: Árpád-kori,i. m. 345-346.; Mészáros István: Középkori kolduló diákjaink. FilKözl1961. 107-116.; Mészáros István: Krónikáink diákjai. FilKözl 1963. 161-170).

105

Ezenkívül, minthogy az evilágnak élő, hencegő embereknekvalami módon az a tulajdonságuk, hogy önmagukról több dicső-séget tesznek fel, mint másokról, azért ez a hét kapitány önmagá-ról énekeket szerzett, s ezeket egymásnak énekeltették a világi di-csőség kedvéért, hírnevük terjesztésére, hogy utódaik ezeknekhallatára mintegy hencegve dicsekedhessenek szomszédaik és ba-rátaik előtt.169

169 Fontos hely régi történeti epikus költészetünk jellegének megítélése szem-

pontjából. Ezek a hősi énekek első személyben beszélték el a vitézi tette-ket, s ezért a késői utódok – akik ezt az előadási formát már nem ismerték– azt hitték, hogy az énekek hősei maguk szerezték az énekeket, és merőhencegésnek tartották. Ezeknek az énekeknek egykori meglétéről Anony-

106

Bizonyos tehát, hogy nem csupán a hét kapitány hódítottameg Pannóniát, hanem más nemesek is, akik Szkítiából jöttek ki.Éppen ezért méltóság és hatalom tekintetében többre lehet be-csülni a kapitányokat másoknál, nemesség tekintetében azonbanegyformák.

Minthogy pedig ez idétt egynémely jövevény is nemesség te-kintetében a magyarokkal egyenlőek voltak, meg kell vizsgál-nunk, hogyan jöhetett ez létre, hiszen számukat tekintve a magya-rok is elegendők lettek volna Pannónia benépesítésére.

Nos, többek között Géza fejedelem isteni szózattól indíttatvakeresztény hitre kezdte téríteni a magyar nemzetet, s mivel a po-gány erkölcsökkel átitatott és azokhoz ragaszkodó népet intésévelnem tudta megtéríteni, egyeseket fegyverrel kellett megfékeznie,s hogy ezt megtehesse – mivel többen voltak a hitnek ellensze-gülők, mint a hozzá csatlakozók –, szükségesnek tartotta térítőszándékát a keresztény királyok és főemberek közt kihirdetni.Ezek, mikor hallották ezt a szándékát, nemcsak segítséget küldtekneki, hanem személyesen is idejöttek, hiszen rájuk nézve vesze-delmes és gyűlöletes volt a magyarok vadsága.170

mus is tanúságot tesz (Gesta Hungarorum c. 2.2..); elmondja, hogy Tétényés Horka, továbbá Szabolcs és Tas vezérek, amikor Erdélyben a meszesirészekhez érkeztek, "nagy lakomát csaptak és mindegyikük dicsérte ön-magát a győzelem miatt".

170 Géza fejedelem nagymértékben előmozdította a keresztény feudális állammegszervezését, elsősorban a törzsi önállóság felszámolásával és a keresz-tény hit elterjesztésével. Ebben a munkájában nemcsak az idegen hittérítőkvoltak a segítségére, hanem részben áz idegenből jött harcos lovagok is.Művét István király fejlesztette tovább. Mindamellett azok a jövevénynemzetségek, amelyeket Ákos mester felsorol, korántsem valamennyienGéza fejedelem és István király korában jöttek be. A jövevény nemzetsé-gek alábbi listájában szinte csakis azok a nemzetségek vannak felsorolva,amelyeknek tagjai a XIII. századi politikai eseményekben fontos szerepettöltöttek be.

107

A MAGYARORSZÁGRA UTÓBB BEKÖLTÖZŐTÖBBI NEMZETSÉGRŐL, ELŐSZÖR A TATA NEM-

ZETSÉGRŐLElőször tehát Deodatus jött be Apuliából, a San Severinó-i

grófok közül. Ő lett a tatai monostor alapítója és felszerelője.Ugyancsak ő keresztelte meg Szent Adalbert prágai püspökkelegyütt Szent István királyt. Monostorának pedig azért Tata a ne-ve, mivel megboldogult István király tiszteletből nem szólította őtnevén, hanem tatának hívta, és ezért a Deodatus név kiment aszokásból, s helyette Tatának nevezték. Ezért monostorát is ígynevezik.171

Tőle származó nemzetiség nincsen Pannóniában, mert bárvolt felesége, mégis örökösök nélkül fejezte be életét.

HEDRIK FIAINAK NEMZETSÉGEEzután Alemanniából a Haimburgi grófoktól származó

Volfger jött be testvérével, Hedrikkel, és háromszáz páncélozottvezeték-lóval. Géza fejedelem neki adta örök szállásbirtokkéntGüssing hegyét és Győr környékén a Dunának egy szigetét. Ittépített egy favárat, a hegyen pedig egy kolostort is, ott temettékel. Ezektől származik a Hédervári nemzetség.172

171 A Komárom megyében fekvő Tata helynév etimológiailag valóban összefügg

a Deodatus névvel. Az is tény, hogy már a XI. században volt itt bencésmonostor. Az azonban, hogy a monostoralapító Deodatus a dél-itáliai SanSeverinó-i grófok közül származott, Ákos mester célzatos – külpolitikaiérdekű -kombinációja. (Vö. Mályusz Elemér: AZ V. István-kori gesta. Bp.1971. 30-32.) – István király nagyobb legendája szintén azt állítja, hogyIstván királyt Adalbert prágai püspök, később vértanú (956-997) keresz-telte meg; erről azonban az egykorú Adalbert-életrajzok mit sem tudnak.Bizonyos azonban, hogy Szent Adalbert járt Magyarországon, s hogy Ist-ván király nagyra becsülte, mert megtette az esztergomi főszékesegyházvédőszentjének. Ez a körülmény rámutat a téves adat eredetére is: az esz-tergomi papság – és nem egy feltételezett cseh legendaíró – vindikálta ma-gának azt a megtiszteltetést, hogy a magyarok első királyát az ő egyházukvédőszentje keresztelte meg.

172 A két lovag nem Géza fejedelem, hanem II. Géza (1 141-1 162) uralkodásaalatt vándorolt be. Ők az ősei a Hédervári és Kőszegi (Németújvári) csalá-doknak (vö. Karácsonyi János: Magyar nemzetségek. Bp. 19°1. II. 144-164.). Güssing nem más, mint a későbbi Németújvár.

108

AZ ALEMANNIÁBÓL BEVÁNDOROLT VENCELLINNEMZETSÉGE

Beköltözött Vencellin is, Bajorországból, tudniillikWasserburgból. Ez ölte meg Szent Istvánnal Somogyban Kop-pány vezért. Azon a napon ugyanis ő volt a hadsereg vezére. Tőleveszi eredetét és kezdetét a Ják nemzetség.173

HONT ÉS PÁZMÁN NEMZETSÉGEEzekben a napokban költözött be Hont és Pázmán is, akik

Szent István királyt a Garam folyónál német szokás szerint kard-dal övezték fel.174 Ezek nemzetségének neve láthatólag nem kü-lönbözik az ő nevüktől. Géza fejedelem és fia, Szent István király,bizakodva ezeknek a grófoknak, de még inkább Istennek a segít-ségében, egyes ellenszegülőket fegyveres megfélemlítéssel, alegtöbbet pedig hajlandóságuknál fogva téri tette a kereszténység-re.

Ezeket a grófokat Géza fejedelem is, fia is, kiterjedt és gaz-dag örökséggel jutalmazta szolgálataik fejében, aminthogy eznyilvánvalóan látható ma is. Idő multával aztán házasságkötéseikjóvoltából beolvadtak a magyarokba. Ezeknek a tanácsára és az ő

173 Alább, a Koppány leveréséről szóló fejezetben a krónikás – akit Thuróczy is

követ – Vencellin – Vecelin leszármazottjairól egészen más adatokat kö-zöl; eszerint Vecelin a Rádi nemzetség őse. Ez utóbbi leszármaztatás lát-szik hitelesnek (vö. Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kiala-kulása Magyarországon a XI-XIV. században. Bp. 1967. 540-546.). A Rádinemzetség Somogy megyében nyert hatalmas birtokokat. Vecelin a Mün-chentől keletre fekvő Wasserburgból vándorolt be, s István királyt segítettea lázadó Koppány vezér leverésében. A család tagjai a XIII. századbannem viseltek országos méltóságokat (vö. Karácsonyi i. m. III. 1-3.), s talánezért hozta kapcsolatba Ákos mester Vecelint a Ják nemzetséggel. A Jáknemzetség tagjai ugyanis fontos, országos tisztségeket töltöttek be a XIII.században (vö. Karácsonyi i. m. II. 244-1.64.). A nemzetség egyik XIII.századi tagja építtette a jáki templomot Vas megyében.

174 Ákos mester a Hont-Pázmán nemzetségről szóló fejezetet lényegében a Kop-pány leveréséről szóló fejezet alapján írta, de az ottani szöveget félrema-gyarázva: a karddal övezés "német módra" a lovaggá avatás aktusa, ez pe-dig István király korában anakronizmus. A szöveg eredeti helyén a harcbaindulásnak, a csata megkezdésének mozzanatát jelenti.

109

segítségükkel állíttatott király a magyarok fölé,175 és igen sok ma-gyar nemes, ki Koppány vezérhez csatlakozott, megvetvén a ke-resztséget és a hitet, rút szolgaságba taszíttatott. E harcok idejénugyanis azt tartották nemesebbnek, aki hamarább csatlakozottKrisztus hitéhez.

POTH NEMZETSÉGEPoth nemzetsége pedig Altenburgi Konrádtól származik, és

Salamon királynak, András király fiának idejében jött Pannóniá-ba. Öt Ernestusnak hívták, és azért nevezték el Pothnak, mivelkövet volt Konrád császár meg András és Salamon királyok kö-zött. A német Poth ugyanis magyarul követet jelent.176

MERSE ÉS GREGOR NEMZETSÉGEA Merse és Gregor nemzetség Franciaországból való, a

Kornisnak nevezett Vilmos rokonságából.177

175 Ez a mondat nyilván már nemcsak Hontra és Pázmánra vonatkozik, hanem

általában a Géza és István kori, idegenekből álló kíséretre. A krónikásmegállapításának bizonyos értelemben Árpád-ház-ellenes éle van, ti. az,hogy az Árpádok sem különbek, mint a Szkítiából kijött többi magyarnagyúri nemzetség tagjai: még a méltóságukat is idegeneknek, jövevé-nyeknek köszönhetik (vö. Horváth: Árpád-kori i. m. 345.).

176 II. Konrád császár 1039-ben meghalt, tehát Poth nem lehetett e császár és az1046-tól 1060-ig uralkodó I. András király követe, még kevésbé az 1063-tól 1074-ig uralkodó Salamoné. E nemzetségnek, amelyet Győr nemzetségnéven tárgyalnak a genealógiák, német származtatására a Poth név adottalkalmat: a régi magyar nevet (Pot, Pat) a krónikás a német Bote, "követ"szóval hozta kapcsolatba. A nemzetség birtokai Mosonmagyaróvár kör-nyékén voltak (Óvár-Altenburg), a nemzetségi monostor pedig Zselicszent-jakabon, Somogy megyében (vö. Karácsonyi i. m. II. 94-100.). A nemzet-ség egyik tagja, 1. Pot (Pat) II. András király alatt 1209 és 1212 közt nádorvolt; egyik leszármazottja, Óvári (de Altenburg) Konrád 1260-ban főpo-hárnok, de IV. Béla király hűtlenség miatt – Ottokár cseh királlyal és anémetekkel összejátszott – elítélte. A krónikás erre a kortárs AltenburgiKonrádra utal; Thuróczy szövege ezen a helyen az érthetetlenségig meg-romlott, s ezért a Sambucus-kódex szövege alapján helyre kellett igazítani.– Mályusz Elemér a nemzetség német eredetét tartja valószínűnek.

177 A nemzetség első tagjának neve a krónikákban Berse, Gerse, Meise; KézainálBetse. Karácsonyi megállapítása szerint (i. m. 1214-1218.) a név helyes ol-vasata Becse-Gergely, s a család nem franciaországi eredetű. A franciaeredetet, s a családnak Guillaume le Cornuvel való rokoni kapcsolatát

110

Kökényes és Radnót pedig spanyolországi eredetű, és SzárLászló fiának, Béla királynak a feleségével, Margit királynévaljöttek ide. Ennek a Bélának első felesége Lengyelországból valóvolt.178

GUTH-KELED NEMZETSÉGEA Guth-Keled nemzetségről sok mindent mesélnek, de bizo-

nyos, hogy Péter király hozta ide őket a maga megsegítésére, ab-ban az időben, amikor Henrik császárhoz menekült. A Svábföld-ről, Staufen várából származnak, ahonnan Frigyes császár isszármazik. Ez a nemzetség a Svábföld első nemzetségei közülvaló; szegények ugyan örökölhető vagyonukat tekintve, említetthazájukban mégis megbecsültek és tehetősek. Ez a Guth-Kelednemzetség Salamon király meg László és Géza hercegek idejébenemelkedett fel. Akkoriban ugyanis ez a nemzetség két pártra osz-lott: egyesek a hercegekhez csatlakoztak, némelyek pedig, külö-nösen Vid, Salamonhoz; Salamon, mint mondják, mindenki más-nál jobban kiemelte az említett nemzetségből.179

Ákos mester konstruálta politikai meggondolásból. Guillaume le Cornuugyanis az Anjou származású I. Károly szicíliai király udvari lovagja és hí-res hajósa volt; az ő segítségével foglalta ell. Károly a Nápolyi Királysá-got. Anjou Károly nápolyi királynak pedig IV. Béla magyar király unokája,Mária volt a felesége, akit maga Ákos mester vitt Nápolyba 1270-ben, dí-szes követség élén. A fenti fiktív rokonsági kapcsolat feltevésévei a ma-gyar-francia (illetve nápolyi) kapcsolatokat akarta erősíteni (vö. Mályusz:Az V. István-kori i. m. 27-29.).

178 A krónikás itt összezavarja I. és III. Béla királyt. Margit II. Fülöp Ágost(1180-1223) francia király nővére, III. Béla király második felesége volt. AKökényes-Radnót nemzetség Karácsonyi szerint (i. m. II. 336-337.) ma-gyar nemzetség. – I. Bélának (1060-1063) volt lengyel származású felesé-ge.

179 A Gutkeled nemzetség eredetére vonatkozó hagyomány nagyon bizonytalanlehetett. Erre utal a krónikás mindjárt e szakasz elején. Karácsonyi (i. m. II.19.) inkább magyar eredetűnek gondolja a nemzetséget, s a Salamon királyidejében szereplő Vid ispánt is hajlandó e nemzetség tagjának tartani. –Péter király 1044-ben jött vissza III. Henrik német császár támogatásával.A Hohenstaufen várára való utalással a krónikás azt a benyomást akarjakelteni, hogy a Gutkeled nemzetség a Hohenstaufen császári család rokona.Ebből az utóbbi családból származott I. Barbarossa Frigyes (1152-1190) ésII. Frigyes (1215-1250) császár. A krónikás valószínűleg II. Frigyesre, sa-ját kortársára gondol. A terebélyes Gutkeled nemzetség több tagja töltött

111

OLIVÉR ÉS RÁTOLD NEMZETSÉGEEzután jött be Oliver és Rátold, Apuliából, Kálmán király

idejében. Casertából veszik eredetüket.180

A Zsámbokiak pedig Franciaországból származnak acampaniai grófoktól.181

AZ ALEMANNIAI HERMANN NEMZETSÉGEHermann nemzetsége is Gizella királynéval jött be. Nürn-

bergből való szabad emberek, de örökölhető vagyonukat tekintveszegények.182

BUZÁD NEMZETSÉGEBuzád nemzetségéről is kell szólnunk: az ő nemzetségét Ist-

ván király, II. Béla fia hozta be Magyarországba, hogy neki, azemlített királynak, segítségére legyen. Az Orlamundi grófoktólszármaznak. Az elsőt, aki bejött, Hadothnak hívták; ennek fia ha-sonlóképp Hadoth és Arnold. Ezektől ered Buzád bán nemzetsé-ge. Ezt a Hadoth nevet nem tudták kiejteni, és ezért hibás ejtésseiHahótnak mondják. A Csák nemzetség más nemzetségekkelegyütt összeesküvést szőtt az említett király ellen, s ezeket ő állí-

be országos tisztségeket a XIII. század folyamán. Györffy (i. m. 175.) aGutkeled nemzetség több olyan tagját felsorolja, akiket Ákos mester is-mert, s akiktől értesüléseket szerezhetett nemzetségük eredetét illetően.

180 A Rátót nemzetség ősei a Nápoly melletti Casertából költöztek be KönyvesKálmán király feleségével, Buzillával. A nemzetség tagja; közül többen vi-seltek országos tisztségeket a XIII. században (vö. Karácsonyi i. m. III. 3-8.).

181 Zsámbok nemzetség nem volt, de a Pilis megyei Zsámbékon volt birtokosSmaragd fehérvári prépost, majd kalocsai érsek, 125 5 és 1258 közt IV.Béla alkancellárja, 1258 és 1265 közt pedig V. István ifjabb király kancel-lárja; ennek testvére, Ajnárd, 1257-ben a királyné lovász mestere. A családösszetartozását szimbolizálta a Zsámbékon a a premontreiek számára épültmonostor (vö. Mályusz: Az V. István-kori i. m. 79-80.).

182 Az, hogy a Hermány nemzetség őse Gizellával, István király feleségével jöttbe, nem bizonyítható. A nemzetség első települési helye a Szombathelymelletti Hermány falu volt. Később, a XIV. században, ebből a nemzetség-ből különült el a Lackfi család (vö. Karácsonyi i. m. II. 164-184.).

112

tólag Hahóttal és azzal a katonasággal törte meg, amelyet Hahóthozott magával.183

KELED NEMZETSÉGEKeled fiainak, Istvánnak, Lászlónak és Gergelynek a nemzet-

sége Meissen tartományból veszi eredetét. István ugyanis, a meis-seni őrgróf nővérének és Hersfeld grófjának a fia volt. Frankfurt-ban, az ünnepélyes birodalmi gyűlésen, ahol neki és másoknakcsászárt kellett volna választani, megölte Türingia tartomány-grófját, és mivel Alemannia fejedelmei azt az ítéletet mondták kirá, hogy őt is öljék meg, II. Béla király fiának, Gézának az idejé-ben Pannóniába költözött hatvan páncélos vezetéklóval. Az em-lített király ünnepélyesen befogadta, és ahogy látjuk, kitűnő ésterjedelmes birtokokba iktatta be, pedig Meissen tartományában avagyonától s életétől való megfosztás várt rá büntetésül.184

Azoknak a nemzetsége pedig, akiket Babocsáról neveznek,Sambergből költözött Pannóniába.185

SIMON ÉS MIHÁLY NEMZETSÉGESimonnak és testvérének, Mihálynak a nemzetségét

Martonfalviaknak hívják. Ez a nemzetség III. Béla fiának, And-rásnak az idejében költözött be Spanyolországból. Sok vára van

183 Hahót, a nemzetség őse, III. István (1162.-1172.) alatt költözött be; az ő fiai

Hahót és Buzád. A nemzetség ősének nevét a Zala megyei Hahót községneve őrzi. A nemzetség nem a Saale folyó melletti Orlamündéből szárma-zik. A nemzetség legnevezetesebb XIII. századi tagja, Buzád, 1226-1228-ban Szlavónia bánja volt, 1233-ban a domonkos rendbe lépett, s a domon-kosok pesti kolostorában élt. A hagyomány szerint a tatárok 1241-ben itt azoltár előtt ölték meg (vö. Mályusz: Az V. István-kori i. m. 80-81.).

184 Keled ispán három fiát IV. Béla király 1258-ban földbirtokkal jutalmaztameg, mert a tatárjáráskor kíséretében voltak a tengerparton. A család II.Géza kori beköltözésének hagyománya azonban nem erre a családra, ha-nem a Nyugat-Magyarországon éli) Fraknói családra vonatkozik. Sem aHersfeldi grófokkal való rokonság, sem a türingiai gyilkosság nem igazol-ható (vö. Mályusz: Az V. István-kori i. m. 64-66.).

185 Kézai Tiboldnak nevezi a nemzetség ősét. A nemzetség települési helye aDráva-parti Babocsa (vö. Karácsonyi i. m. III. 97.). Valószínűleg a felső-ausztriai Schaumburg várából vándoroltak be (vö. Mályusz: Az V. István-kori i. m. 82..), talán Géza fejedelem idejében.

113

ennek a nemzetségnek Spanyolországban. Ezek között a legjobbatBojótnak hívják. Ennek a Simonnak a nagyapját, mivel Aragóniakirályával sok évig háborúskodott, végül is ez a király foglyul ej-tette és börtönbe vetette. Mivel Simon gróf és Bertrand ugyanettőla sorstól tartott, az említett András király második feleségével, akicampaniai születésű volt, Magyarországba költözött. Spanyolor-szágban egyetlen nemzetség sem mert címerében sast hordani,csak Simon és Mihály. Ez azért volt, mert a tuniszi szultán sere-gét, aki hajóival megtámadta Maiorca és Minorca szigetét, és azottani hajóhadat is elfoglalta, állítólag az ő nemzetségük űzte ki,mivel Aragónia királyának többi vitéze nem bírt vele. Ezért a ki-rály és a lovagok közössége határozatban elrendelte, hogy előbbicímerük helyett, amely piros volt, mindenféle címerábra nélkül,sast hordjanak.186

KÜLÖNFÉLE NÉPEK BETELEPEDÉSE MAGYAR-ORSZÁGBA

Ezenkívül beköltöztek Magyarországba mind Géza fejedelemés Szent István király korában, mind pedig más királyok idejébencsehek, lengyelek, görögök, spanyolok, izmaeliták vagyis szara-cénok, besenyők, örmények, szászok, türingiaiak, meisseniek,Rajna mellékiek, kunok és olaszok, olyanok, akiknek nemzetsége

186 A Sopron megyei Nagymartoni (Martinsdorf, ma Mattersburg) családról sok

téves és ellenőrizhetetlen adatot közöl a krónikás; ezeket részben kijavítjaKézai. Konstancia II. Alfonz aragóniai királynak (†1197) volt a leánya, ésnem II. Andrásnak, hanem Imre királynak (1198-1205) volt a felesége.Vele jött udvarhölgye, Tota, aki Konrád (vagy Korlát)-fia Benedek bánnaklett a felesége. Ez a Benedek bán adta – Imre király engedélyével – felesé-gének, Totának, hozományul a Sopron megyei Martonfalvát és az Eszter-gomtól délre fekvő Bajótot. Ezeket a birtokokat Tota asszony testvére, Si-mon, és ennek fiai, Simon és Mihály örökölték. A Baleári-szigetcsoporthoztartozó Mallorca- és Menorca-szigetet a mór uralom alólI. Jakab aragóniaikirály szabadította fel 1229 és 1235 között, tehát a Nagymartoni családnakés esetleges őseinek ehhez semmi köze sem lehetett. A mendemonda va-lamilyen formában V. István király udvarában kaphatott lábra, IX. (Szent)Lajos francia király keresztes hadjáratával (1270) kapcsolatban. A nápolyikirály, Anjou Károly, Szent Lajos francia királynak volt az öccse. Ennek afelesége viszont V. István király Mária nevű leánya volt (vö. Mályusz: AzV. István-kori i. m. 34-36.).

114

nem ismeretes, de hosszú ideig élve az országban, különböző há-zassági kapcsolatok révén a magyarokkal összeolvadva nemessé-get és szállásbirtokot nyertek.

A TÖRTÉNET FOLYTATÁSAMiután pedig a magyarok, mint fentebb elmondottuk,

Szvatoplukot megölték és beköltöztek Pannóniába, hat évig arrafordítottak gondot, hogy fegyvereiket kijavítsák és lovaikat újerőre táplálják. A hetedik évben aztán Morva- és Csehországot,amelyben ez idő tájt állítólag Vratiszláv fejedelem uralkodott,187

kegyetlenül kifosztották. Innét győzelemmel visszatérve az emlí-tett fejedelemmel fegyverszünetet kötöttek, és egy esztendeig bé-kében maradtak.

Ezután ellenséges szándékkal Karintiába mentek. Laibach vá-rán túl, Meránia Gottfried nevű hercege meg Eberhard, Karintiahercege, továbbá Gergely aquileiai pátriárka egyesülve felvonul-tak ellenük és keményen összecsaptak. S jóllehet a magyarok kö-zül sokan elhullottak itt, a magyarok mégis megölték mind a kétherceget, és a pátriárka is csak futva menekülhetett. Ezután ki-fosztották Karintiát, Krajnát meg Stájerországot, és roppantzsákmánnyal hazatértek.188

Amikor Konrád császár meghallotta, hogy a magyarok be-törtek" birodalmának határvidékeire, s hogy az említett hercege-ket megölték, elhatározta, hogy Magyarországra jön. De amikorelhagyta Itáliát, és Augsburgba, Svábföld városába érkezett, hogyazután Pannóniába jöjjön és megrohanja a magyarokat, belháború 187 Vratiszláv morva fejedelem 912-ben halt meg.188 Ez a szakasz tele van anakronizmussal. Meránia az Adriai-tenger partvidékét,

Dalmáciát és Horvátországot jelentette. A Meránia hercege címet 1152 ótaa Dachau grófok, 1180 óta az Andechs grófok viselték, anélkül azonban,hogy ezen a területen felségjogokat gyakoroltak volna. Nemzedékrendjük-ben Gottfried nem fordul elő. A Meránia elnevezés II. András felesége,Gertrud révén válhatott ismeretessé, aki a magát merániai hercegnek neve-ző IV. Bertoldnak (†1204) volt a leánya (vö. Mályusz i. m. 46.). Eberhardsem ismeretes a karintiai hercegek sorában, ugyanúgy, ahogy – ebben azidőben – Gergely aquileiai pátriárka sem. 1251-től 1269-ig azonban csak-ugyan Gergely volt Aquileia pátriárkája. A XIII. századi krónikás tehát ez-úttal is a maga kortársát szerepelteti a X. századi eseményekben (vö.Mályusz: Az V. István-kori i. m. 44-46.).

115

ütött ki a rómaiak között. Ezért vissza kellett fordulnia.189 Eköz-ben a magyarok ki sem mozdultak hazulról, három esztendeigsemerre sem mentek.

A MAGYAROK PUSZTÍTJÁK BULGÁRIÁTA negyedik évben aztán megrohanták Bulgáriát, megszám-

lálhatatlan kincset és jószágot hoztak haza, és elfoglalták a vára-kat, és lerombolták a városokat. Ezeket az Úr kegyelméből mostis birtokukban tartják.190

Miután pedig az említett országokat legyőzték, Friaulon ke-resztül Lombardia őrgrófságába hatoltak be, és Padova városáttűzzel-vassal elpusztították. Innen Lombardiába nyomultak, és ottVercelli városának püspökét, Károly császár leghívebb tanácso-sát, Liutvardot megölvén, egyházából töménytelen kincset rabol-tak el, és csaknem egész Lombardiát kifosztva, óriási zsákmány-nyal, győzelmesen tértek vissza Pannóniába.191

189 Konrád német király (911-918) nem járt Itáliában, s a rómaiak belháborújáról

sincs hír ebből az időből (vö. Mályusz: Az V. István-kari i. m. 37.).190 Ezzel a mondattal Ákos mester a saját korára, V. István (1270-1 272) bulgá-

riai háborújára utal, amelyet még "ifjabb király" korában, 1266-ban viselt(vö. Horváth: Árpád-kori i. m. 343-344.).

191 E lombardiai kalandozás végső forrása Regino híradása a 9°1. évről. Az ese-ményről Anonymus is ugyanúgy számol be (Gesta Hungarorum c. 53.).Linthar (Anonymusnál: Lutuardus, Reginónál: Liudwardus) a Milánó és

116

Ezután tíz évig pihentek, a tizenegyedik évben pedig feldúl-ták Szászországot, Türingiát, a Svábföldet és a keleti frankokatvagy burgundokat, és már hazafelé tartottak megrakodva, amikorBajorország határában, Abach várán túl, de a Dunán innen várat-lanul megrohanta őket az alemannok serege. A magyarok sok ez-ret levágtak közülük, és csúfosan megfutamították őket. Ebben azütközetben a magyarok közül háromezer vitéz veszett el, akik pe-dig megmenekültek, hazájukba visszatérve tizenhat évig ki semmozdultak, megmaradtak Magyarországban.192

LÉL ÉS BULCSU KAPITÁNYOK HALÁLAA tizennyolcadik esztendőben azonban, amikor Németor-

szágban I. Konrád császár uralkodott, a magyarok felkerekedveNémetország egyes részeit pusztították. És amikor Augsburg vá-rosához érkeztek, itt Ulrik püspök a polgárokkal és Svábföld fő-embereivel együtt szembeszállt velük. Végre, mivel a magyarokmakacsul vívták a várost, és nem akartak a város alól elvonulni,követeket menesztettek az augsburgiak az említett Konrádhoz,hogy sietve jöjjön segítségükre. Konrád nem is késlekedett. Ésmert a magyarok elővigyázat nélkül csak a város ostromával fog-lalkoztak, a német és az itáliai sereg váratlanul rohanta meg őket,úgyhogy ha akartak volna, akkor sem futhattak volna el, mivelegyik oldalról a folyócska – amely azokban a napokban a csator-nák jóvoltából csodálatosan megáradt – képezett akadályt, a má-sik oldalról pedig az említett seregek falként vették körül és szo-rították őket. Ebben a szorongatott helyzetben az ellenség egyese-ket foglyul ejtett közülük, némelyeket kegyetlenül leöldösött.

Ezen a helyen Lél és Bulcsu, két híres kapitány is foglyulesett. A császár elé vezették őket. Amikor a császár megkérdezte,miért olyan kegyetlenek a keresztényekkel szemben, azt felelték:

Torino között fekvő Vercelli város püspöke és III. (Kövér) Károly kancel-lárja (876-888).

192 Ebben a szakaszban a Regino folytatójának feljegyzéseiben a 907-912. évek-nél előforduló németországi kalandozásokat vonja össze a krónikás. MivelRegino az itáliai kalandozást a 901. évnél jegyezte fel, azért mondja a kró-nikás, hogy ez az (összevont) németországi hadjárat, az itáliai hadjárat utá-ni tizenegyedik évben, azaz 912-ben történt.

117

"Mi a legfőbb Isten bosszúja vagyunk, ő küldött rátok ostorul, ésha mi nem üldözünk benneteket, ti fogtok el bennünket."

Erre a császár: "Válasszatok magatoknak olyan halált, ami-lyet akartok." Lél erre így szólt: "Hozzátok ide a kürtömet; előbbmegfújom a kürtöt, azután majd válaszolok." Odavitték neki akürtöt, és ő a császárhoz közeledve – amint éppen hozzákezdene akürtöléshez, mondják – olyan erővel sújtotta homlokon kürtjével,hogy a császár ez egy csapástól szörnyethalt. Lél pedig aztmondta: "Te előttem mész, és szolgálni fogsz nekem a másvilá-gon." A szkítáknak ugyanis az a hitük, hogy akiket életükbenmegölnek, azok nekik a másvilágon szolgálni tartoznak.

Haladék nélkül megragadták és Regensburgban felakasztot-ták őket.193

Egy másik magyar hadsereg pedig, amelyben jó negyvenezerfegyveres vitéz lehetett, nem messze Augsburg városától táboro-zott. Amikor észrevették, hogy társaikat rettenetesen szorongat-ják, elfogják és öldösik, a félreeső erdőbe vették be magukat, arra

193 A Lech melletti szerencsétlen ütközetet Anonymus is leírja, sőt azt is tudja –

a német forrásokkal egyezően –, hogy Lél vezért elfogták és felakasztották,de a monda lényegét, a kürt jelenetet még nem ismeri. Kézai már megrója akürt jelenet szerzőjét, elmondja, hogy a raboknak összekötik a kezét, s ígyLél nem üthette le a császárt kürtjével. A mondát tehát Anonymus után, deKézai előtt a XIII. századi krónikás, Ákos mester iktatta be a Krónikába(vö. Horváth: Árpád-kori i. m. 297.). Közös forrásra mutat, hogy a császártAnonymus is, Ákos mester is Konrádnak nevezi, holott az augsburgi ütkö-zet I. Ottó császár uralkodása idején (936-973) történt. Ulrik (Udalrik),Augsburg püspöke (924-973), aki tevékenyen részt vett a város védelmé-ben, szintén történeti személy. Az eseményekkel egykorú német történet-író, Widukind (925-1004) megemlíti, hogy az augsburgi ütközetben résztvett Konrád, Lotaringia hercege, és nyíllövéstől meghalt az ütközetben. Amonda talán ezt a Konrád herceget tette meg császárnak, hogy ezzel is na-gyítsa Lél vezér dicsőségét. – A monda a pogány népek közt elterjedt hie-delemre utal: arra, hogy a megöltek lelkei a túlvilágon annak a szolgáilesznek, aki megölte őket. Erre a hiedelemre vezethető vissza az a külön-böző ókori és népvándorlás kori népeknél elterjedt szokás, hogy az uralko-dó halálakor megölik és vele temetik el szolgáit is, hogy szolgáljanak nekia túlvilágon is (vö. Solymossy Sándor: Lél-vezér kürt-mondája.Ethnographia 1929. 17-30.). Lél vezér állítólagos kürtjét Jászberényben őr-zik. Gazdag díszítése a régészet megállapítása szerint X. századi, tehát hi-teles is lehet (vö. László Gyula: Lehel kürtje. Jászberény 1965). Lél ésBulcsu vezérek regensburgi felakasztását több németországi forrás említi.

118

várva, hogy a császár serege megoszoljon. És amikor a császár se-regének nagyobbik része a Rajna felé tartva elvonult, a magyarokegy mezőn megrohanták őket, először csak lovaikat öldöstéknyilaikkal, és nem engedték őket az egész nap folyamán sem le-szállni, sem sehová menekülni. Végre mikor már mozdulni semtudtak, fogolyként megadták magukat. A magyarok velük kivál-tották Regensburgban visszatartott társaikat. Azután pedig, mivelúgy hozta a szerencse, felégették a fuldai monostort, ahol csakúgy merték a sok aranyat. Ezután átkeltek a Rajnán, tűzzel-vassalpusztították a lotaringiai hercegséget, Strassburg környékén, me-lyet latinul Argentinának neveznek, egy ütközetben foglyul ejtet-ték és lefejezték Erhardot, Lotaringia hercegét, és Berchtoldot,Brabant hercegét, aki Erhard segítségére jött. Ezután pedig rette-netesen megnyomorgatták Galliát, kegyetlenül dühöngtek Istenegyháza ellen, és tűzzel elpusztították Metz, Trier és Aachen vi-dékét, onnan pedig a Senon hegyek meredek szikláin keresztülkarddal nyitottak maguknak utat, elpusztítván az ottani népeket.Itt ugyanis lerombolták Susa és Torino városát, és áthatolva azemlített hegyeken, megpillantva Lombardia síkját, gyors szágul-dással csaknem az egész tartományt elpusztították, és így győ-zelmesen tértek vissza saját országuk ba, és húsz évig ki semmozdulva országukban maradtak.194

194 A bosszuló hadjáratnak feltüntetett események valójában korábban történtek,

s a krónikás több év (Regino folytatója szerint a 915., 917., 932.. és 945.év) kalandozásait vonja össze egyetlen hadjáratba. Ezt azonban márAnonymus is így adja elő (Gesta Hungarorum c. 55-56.), ami közös hazaiforrás használatára mutat (vö. Domanovszky Sándor: Kézai Simon mesterKrónikája. Bp. 1906. 92.-93.). Ugyancsak e közös magyar forrásra vezet-hető vissza az a téves adat, hogy Erchanger (= Erhard) és Berchtold herce-geket a magyarok foglyul ejtették és lefejezték. Valójában 1. Konrád németkirály (911-918) fejeztette le őket hűtlenség miatt. – A krónikás önkénye-sen nevezi Senon-hegyeknek az Alpokat. Senonoknak egy ókori kelta tör-zset neveztek; nevüket a Szajna melletti Sens város őrizte meg. Susa és To-rino már az Alpok itáliai oldalán fekszik.

119

KONSTANTINÁPOLY OSTROMAA huszonegyedik esztendőben pedig felkerekedve Bulgáriába

hatoltak be, onnan Hadrianopoliszhoz érkeztek,195 ostrommal be-vették, majd Konstantinápolyt fogták ostrom alá.

195 Hadrianopolisz (Drinápoly) a mai Edirne az európai Törökországban.

120

Mikor a magyarok az említett város ostromával foglalatos-kodtak, a görögök egy óriási termetű görögöt küldtek ki a város-ból bajviadalra. A görög két magyart hívott ki egyszerre, hogyvele viaskodjanak, és azt mondta, hogyha nem győzi le mindket-tőt, a görögök császára tartozzék adót fizetni a magyaroknak. Mi-velhogy szerfölött harciasan szónokolt a magyarok ellen, kerestekis neki ellenfelet. Ez a magyar kiállt a görög elé, és így szólt: "Én– úgymond – Botond vagyok, igaz magyar, legkisebb a magyarokközt; végy magad mellé még két görögöt, hogy az egyik felfogjaelszálló lelkedet, a másik meg eltemesse holttestedet, mert én agörögök császárát bizonyosan nemzetem adófizetőjévé teszem." Amagyarok kapitánya, név szerint Apor, akit közakarattal állítottaka had élére, megparancsolta Botondnak, hogy menjen bárdjával aváros ércből való kapujához, és mutassa meg bárdjával a kapun azerejét. Ő pedig a kapuhoz ment, és akkora csapást mért a kapura,akkora rést vágott rajta, hogy állítólag egy ötéves gyermek a résenkényelmesen ki- és bejárhatott.

Minthogy a magyarok és görögök közt lovagi tornára kerültsor, elkészítették a viadal helyét a város kapuja előtt, egy rövidóráig keményen küzdöttek egymással, majd a magyar úgy földhözvágta a görögöt, hogy a görög nyomban kilehelte a lelkét. Ezt atettet és esetet a görögök császára, aki feleségével együtt a városbástyáján állt, óriási szégyennek tartotta, és szemét elfordítva be-ment a palotába. Amikor a magyarok követelték az adót, amelyérta viadalt megvívták és megharcolták, a görögök császára csak ne-

121

vetett a követelésükön. A magyarok felhagytak a város ostromá-val, végigpusztították Görögországot, és mérhetetlen mennyiségűaranyat, gyöngyöt és jószágot zsákmányolva visszatértek hazá-jukba.196

A magyarok közössége tehát kapitányai, vagyis vezérei ve-zetésével, mint mondják, ilyen s más ehhez hasonló dolgokat vittvégbe Taksony vezér idejéig.

SZENT ISTVÁNNAK, A MAGYAROK ELSŐ KIRÁ-LYÁNAK SZÜLETÉSE ÉS ORSZÁGLÁSA

Taksony ezután nemzette Gézát és Mihályt, Mihály pedignemzette Kopasz Lászlót és Vazult. Géza pedig az Úr megteste-sülésének kilencszázhatvankilencedik esztendejében, ahogy SzentIstván király legendájában meg van írva – isteni szózattól figyel-meztetve197 – Saroltnak, Gyula leányának nemzette Szent Istvánkirályt. István király is több fiat nemzett,198 de volt a többi közöttegy fia, név szerint Imre, aki Isten előtt kedvelt, az emberek közttisztelt volt, és áldott az emléke. Ezt az isteni bölcsesség kifür-készhetetlen ítélete elragadta az élők közül, „hogy a gonoszság nerontsa meg értelmét, és a képmutatás ne csalja lépre a lelkét”, –ahogy ez írva vagyon a korai halálról a Bölcsesség könyvében.Hogy azonban ne tegyük azt, ami már meg van téve, ne adjuk előazt, ami már elő van adva: vagyis hogy mennyi s mily nagy eré-nyekkel ékeskedett, milyen buzgó volt Isten szolgálatában Krisz-tus szent hitvallója, Imre herceg) mindezek megírásától elállunk.Mert aki meg akarja tudni, a boldogságos hitvalló legendájában 196 Anonymus a "parasztok hamis meséiből" hallotta, hogy Botond bárdjával be-

vágta Konstantinápoly aranykapuját, s ezért nem is írta le a jelenetet rész-letesen. A monda első följegyzője tehát Ákos mester lehet (vö. Horváth:Árpád-kori i. m. 341.). Ákos mester hiteles történetnek tartja. A mondaalakulásának egyes mozzanataira Marczali Henrik mutatott rá (A Botond-monda történeti kapcsolatai. Akadémiai Értesítő 1916. 90- 100.).

197 István királynak 1080 körül megírt nagyobb legendájában van arról szó, hogyGéza fejedelemnek egy csodás látomás adja tudtára, hogy születendő fiafogja befejezni a térítés és egyházszervezés munkáját, amelyet már Gézafejedelem is megkezdett.

198 Azt, hogy István királynak az 1031-ben meghalt Imre hercegen kívül több fiais volt (akik még korábban meghaltak), ugyancsak a nagyobb legenda em-líti.

122

szentséges magaviseletének teljes ismertetését megtalálhatja.199

Ma inkább azokat a dolgokat szándékozunk röviden és főbb vo-násaiban megírni, amiket más írók elhagytak.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY CSATÁJA KOPPÁNY SO-MOGYI VEZÉR ELLEN

Szent István király már előbb, ifjúkorában dicsőséges háborútviselt a vitéz és hatalmas Koppány vezér ellen. Koppány pedigTar Szerindnek volt a fia, aki Szent István király apjának, Gézafejedelemnek az idejében a hercegi méltóságot viselte. Géza feje-delem halála után Koppány Szent István király anyját vérfertőzőházasságban magához akarta kötni, Szent István királyt megakarta ölni, és fejedelemségét a maga hatalma alá akarta hajtani.

Koppány Somogynak volt a vezére. Szent István összehívtaelőkelőit, a boldogságos Szent Márton hitvalló közbenjárásával azisteni irgalom segedelméért esedezett. Azután pedig összegyűj-tötte hadát, ellensége ellen indult, és a Garam folyó mellett övez-ték föl először karddal.200 És itt személye sértetlenségének őrize-tére két főembert állított, Huntot és Pázmánt. Egész seregénekfejévé és vezérévé pedig Vencellint tette meg, egy német szárma- 199 A krónikás tehát ismeri a XII. század elején írt Szent Imre-legendát.

A bibliai Bölcsesség Könyvé-ből vett idézet: Bölcs 4,6.200 Koppány a mai Somogy és Zala megye egy részének volt az ura, s Géza feje-

delemmel is közeli rokonságban állhatott, mert e rokonság révén tartottigényt Géza fejedelem özvegyére a levirátus ősi intézménye címén, ame-lyet a kereszténység nem ismerhetett el. A levirátus intézménye szerint azözvegységre jutott asszonya meghalt férj legidősebb férfirokonának a tu-lajdonába ment át, vagyonával (hozományával) együtt. Koppány felkelése998-ra tehető, amikor Géza fiát, Istvánt még nem koronázták királlyá. Akrónikás ama híradása, hogy Istvánt "a Garam folyó mellett övezték föl elő-ször karddal", többszörös félreértés: Esztergom eredeti neve Gran, Gronvolt. Géza fejedelem tette meg az ország székhelyévé (vö. Bónis: i. m. 49.;Horváth: Székesfehérvári. m. 110.). A Krónika eredeti szövege úgy szól-hatott, hogy István vezér "Esztergomban kötött kardot", azaz indult harcbaa lázadó Koppány vezér ellen, s ez volt sorrendben az első hadjárata. Mi-vel azonban a Garam folyónak is Gran, Gron volt a neve, a város neve pe-dig idők folyamán Strigoniummá (s ebből Esztergommá) változott, a ké-sőbbi krónikás az eredeti Gran megjelölést a Garam folyóra értette. A"kardot kötni" képes kifejezést viszont Ákos mester értelmeztetendenciózusan "német (lovagi) szokásnak".

123

zású jövevényt. Összecsaptak az ütközetben, mindkét fél sokáigés vitézül csatázott, de az isteni irgalom segítségével boldogultIstván fejedelem dicsőséges győzelmet aratott. Ebben az ütközet-ben Vencellin ispán megölte Koppány vezért, és ezért a megbol-dogult Istvántól, aki akkor még fejedelem volt, terjedelmes hűbériföldeket kapott jutalmul. Magát Koppányt pedig megboldogultIstván négy részre vágatta: egy részét az esztergomi, a másikat aveszprémi, a harmadikat a győri kapura függesztette, a negyediketpedig Erdélybe küldte. Boldogult István fejedelem a fogadalmát,amit akkor Istennek tett, híven be is váltotta, mert örök érvénnyelelrendelte, hogy a Koppány vezér tartományában élő minden népgyermekeiből, terményeiből és barmaiból tizedet fizessen SzentMárton monostorának.201

Az említett Vencellin pedig Rádit nemzette, Rádi pedig Mis-kát nemzette, Miska pedig Koppányt és Mártont nemzette.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY HARCA GYULÁVAL,AZ ERDÉLYI VEZÉRREL

Szent István király továbbá, miután isteni rendelés akaratábóla felséges királyi koronát elnyerte,202 híres és hasznot hajtó hábo-rút viselt anyai nagyatyja, név szerint Gyula ellen, aki annak ide-jén az egész Erdőntúli ország kormányzatát a kezében tartotta. AzÚrnak ezerkettedik esztendejében203 aztán megboldogult Istvánkirály elfogta Gyula vezért feleségével és két fiával együtt, ésMagyarországra küldte őket. Ezt pedig azért tette, mert a vezér amegboldogult István király gyakori intése ellenére sem tért aKrisztus hitére, és nem hagyott fel a magyarok elleni erőszakos- 201 Szent Márton monostora a még Géza fejedelem által alapított pannonhalmi

bencés monostor, amelynek István király nevében kiállított, nem egészenkifogástalan hitelű alapító oklevele a levert Koppány vezér egykori terüle-tének, Somogy megye terményeinek a tizedét a pannonhalmi monostorszámára biztosította. Okleveles adatok szólnak arról is, hogy a monostor agyermek tized szedésének a jogával is élt ezen a területen, ami annyit je-lent, hogy minden család tizedik gyermeke a monostor szolgálatára állt.

202 István király megkoronázását Hóman Bálint (Szent István megkoronázásánakidőpontja. MNy 1927. 443-452.) 1000. december 25-re teszi.

203 Ezt az erdélyi hadjáratot az Altaichi Évkönyvek 1003-ra teszik; egyébkénthíradásuk szinte szó szerint egyezik a krónika e helyével.

124

kodásokkal. Terjedelmes és igen gazdag országát pedig a magaegészében a magyar királysághoz csatolta. Ezt az országot ma-gyar nyelven Erdélynek nevezik, számos folyó öntözi, amelyek-nek fövenyében aranyat gyűjtenek, és ennek a földnek az aranya alegfinomabb.

SZENT ISTVAN KIRÁLY HADJÁRATA A BOLGÁ-ROK ÉS A SZLÁVOK ELLEN

Ezek után haddal indult a bolgárok és szlávok fejedelme,Keán ellen.204 Ezek a népek olyan vidéken laknak, amely termé-szeti fekvése miatt felettébb megerősített. Ennek következtébencsak sok fáradsággal és verejtékkel sikerült az említett fejedelmetlegyőzni és megölni. Felmérhetetlen mennyiségű kincset nyert,főképpen aranyban, gyöngyökben és drágakövekben. Oda is tele-pítette egyik szépapját, név szerint Zoltánt, aki azután örökülhagyta ezeket az erdélyi részeket, s ezért közönségesen így szok-ták hívni: erdélyi Zoltán. Ez ugyanis igen öreg volt, hiszen SzentIstván király idejéig eléit, és a király azt akarta, hogy gazdag né-pek fölött uralkodjék.205

Ebből a sok kincsből Szent István király nagyon meggazda-godott, és a fehérvári bazilikát, melyet ő alapított, aranyozott oltá-rokkal, keresztekkel és kelyhekkel és a legtisztább arannyal ésdrágakövekkel díszített főpapi öltözékek kel halmozta el és gaz-

204 Megbízható forrásokból tudjuk, hogy István király II. (Bolgárölő) Baszileiosz

bizánci császárral (976-1025) szövetségben részt vett a Sámuel bolgár cár(kán) elleni hadjáratokban. Sámuel cár halála (1014) után rövidesen egészBulgária bizánci uralom alá került (vö. Moravcsik Gyula: Görög nyelvűmonostorok Szt. István korában. Szent István Emlékkönyv. Bp. 1938. 1.404.).

205 A XIII. századi krónikás itt az érthetetlenségig összekeveri az eseményeket ésszemélyeket. A bolgár kán ellen viselt hadjárat kapcsán – úgy látszik – aXIII. században országos méltóságokat viselő Kán vagy Keán nembeliGyulák kedvéért (1. Gyula 12 19-től 123 7-ig több ízben nádor és bán, en-nek fia, II. Gyula IV. Béla király testvérének, Kálmán hercegnek tárnok-mestere stb.) egyszerre visszaugrik István királynak az erdélyi Gyula ellenviselt hadjáratára, s ebbe még belekeveri Árpád unokájának, a kb. 945-benmeghalt Zoltán fejedelemnek a nevét is, aki – szerinte – még István királykorában is élt, habár nagyon öreg volt. (E zűrzavar magyarázatára vö.Györffy i. m. 169.; Mályusz: Az V. István-kori i. m. 50-51.)

125

dagította. Szent edényeket és más használati eszközöket is aján-dékozott ennek a bazilikának és Isten más egyházainak is királyibőkezűséggel. Többek között ennek a fehérvári egyháznak örökemlékezetre méltó ajándékot adott, tudniillik két miseruhát;mindkettőnek a széle hetvennégy márka színtiszta arannyal ésdrágakövekkel volt díszítve, és boldogult Benedek, a római szent-egyház pápája Szent István kérésére olyan tekintélyes kiváltság-gal ruházta fel, hogy aki misemondás alkalmával használja eze-ket, annak joga van törvényesen felkenni, megkoronázni és kard-dal övezni a királyt.206

Mivel azonban Gyulának a vagyonát erőszakkal szereztemeg,207 azért ez az egyház gyakran szenvedett a tűzvésztől. Ebbenaz egyházban kényszerítette István király anyai nagyatyját, hogyakarata ellenére egész kíséretével együtt keresztelkedjék meg, deazután olyan tiszteletben tartotta, mint tulajdon apját. Gizella ki-rályné pedig, a szent király felesége az említett egyházatmódfölött gazdagította arany keresztekkel, aranyöntvény oltár-táblákkal, kelyhekkel, gyöngyökkel és ékességekkel.

AZ ÓBUDAI EGYHÁZ ÉPÍTÉSEAzután a szent király fiával, Szent Imrével és a királynéval

együtt abba a városba ment, amelyet Óbudának hívnak. És mivel-hogy itt nem talált semmiféle Krisztusban megszentelt alkotást,ahol a mindenség teremtőjét dicsérni lehetett volna, azért a szent-séges királya bolgárok és szlávok már említett fejedelmének, amegölt Keánnak kincseiből a város közepén azonnal egy nagy 206 VIII. Benedek pápa (1012-1024) István király kortársa volt. Valószínűtlen,

hogy az egyházjog ismer ruhadarabhoz fűződő hasonlójogosítványt (vö.Mályusz: Az V. István-kori i. m. 17-18.).

207 Ákos mester a XIII. századi Keán nembeli Gyulákat a honfoglaló Gyula ve-zér leszármazottjainak, az István király korában élő Gyulát pedig István ki-rály anyai nagyapjának tartja. Talán a rokon, a nagyapa ellen viselt hadjáratmiatt mondja itt a krónikás, hogy "Gyulának a vagyonát erőszakkal sze-rezte meg"; lehet azonban az is, hogy Ákos mester rejtett oldalvágással IV.Béla eljárása felett mond ítéletet, mert IV. Béla a Keán vagy Kán nembeliI. Gyulát, aki II. András király alatt több ízben viselt országos tisztségeket,II. András halála után, "nyilvánvaló hűtlenségen kapván", jószágaitól meg-fosztotta, börtönbe vetette, s az ország egykori főembere börtönben végezteéletét 1237 végén (vö. Karácsonyi i. m. II. 282.).

126

kolostort kezdett építeni Péter és Pál apostol tiszteletére;208 szá-mos birtokkal gazdagította, és a római egyházéhoz hasonló kivált-sággal támogatta, a római Kuris iránti tiszteletből, és annak emlé-kére, hogy személyesen ellátogatott oda. Amikor tehát építenikezdték, Görögországból hoztak kőfaragó mestereket, és a szent-séges király és királyné itt szokott tartózkodni ájtatoskodás céljá-ból. A királyné pedig gondoskodott keresztekről, oltártáblákról ésékességekről. Mivel pedig ez a megkezdett nagy építkezés sokévig tartott, nem is lehetett befejezni a kolostort Szent István éle-tében, hanem Isten akaratából sok idő múltán a szentséges Lászlókirály, a megboldogult Istvánnak unokája fejezte be ezt a művet,tudniillik azért, hogy teljesítse ősének fogadalmát, amint ezt bő-vebben ki fogjuk fejteni.

Szent István királynak pedig az volt a legfőbb szokása, hogymindazokat az egyházakat, amelyeket ő alapított, minden évbenlegalább háromszor meglátogatta. És amikor az egyházakhozmegérkezett, először odament minden oltárhoz, és mindegyik ol-tár előtt egy-egy könyörgést mondott. Végül kimenvén az illetőegyházat egészen körüljárta, fürkésző szemmel és gondosan meg-vizsgálta a falak és a tetők töréseit és repedéseit, és tüstént gon-doskodott a kijavításukról, és az illető városból vagy faluból nemtávozott, amíg kijavítva nem láthatta az egyházat.

Ennek tudatában Gizella királyné, amikor Magyarország va-lamely egyházához érkezett, az Úr házában levő minden felsze- 208 Itt az óbudai prépostságról van szó, amelyet azonban nem István király ala-

pított, hanem utóda, Péter király (1038-1041 és 1044-1046), védőszentjé-nek, Péter apostolnak tiszteletére (vö. Karácsonyi János: Péter király és azó-budai prépostság. Századok 1897. 291-297.). Ákos mester, aki 1254-től127 2-ig állt e prépostság élén, az intézmény tekintélyének emelése céljá-ból állítja, hogy István király alapítása. Ugyanez a cél vezethette, amikorazt állítja, hogy 1. Géza király (1074-1077) gazdag jövedelmekkel látta el aprépostságot, holott e jövedelmeket sokkal később (1148-ban) II. Géza ki-rálytól kapta a prépostság. Ugyanez az I 148-ban kelt oklevél szól arról is,hogy I. László király (1077-1095) is jövedelmekkel látta el a prépostságot.Fontos művelődéstörténeti adalék, hogy "görög (bizánci) kőfaragók" épí-tették fel a prépostság épületét. Az építkezés elhúzódása miatt nem állapít-ható meg, hogy ez mikor történt, az egykori híres épületből pedig (melynekhelyét a mai Árpád-híd budai hídfőjétől északra kell keresni) még csak ro-mok sem maradtak ránk (vö. Györffy i. m. 158.). István király egyébkéntvalószínűleg sohasem járt Rómában.

127

relést megmutattatott magának, és a megjavításra szoruló selyemvagy bársony holmit minden évben megjavíttatta. Az ő fiuk,megboldogult Imre pedig saját bíbor ruháit az oltár elé szokta le-rakni, hogy azzal takarják le az oltárokat, ahogy ez ma is látható akirály védnöksége alatt álló egyházakban.

A szentséges apa pedig aranyos erszényt szokott övében hor-dani tiszta ezüst dénárokkal tömve, és ha szegényeket látott, oda-ment hozzájuk, és saját kezűleg gondoskodott róluk. És ezért vankönyörületes jobbja, testétől különválva, a magyarok szeme előttmind a mai napig.209

SZERENCSÉTLENSÉGEKAz Úr ezerhuszonkettedik esztendejében sok helyen sok és

nagy tűzvész ütött ki. Roppant földrengés is volt május 12-én, anap tizedik órájában, az Úr mennybemenetele utáni szombaton.Két nap látszott az égen június 22-én.210

SZENTSÉGES IMRE HERCEG HALÁLA ÉS VAZULMEGVAKÍTTATÁSA

Miután pedig az Úr magasztosan könyörületes volt Szent Ist-ván királyhoz, a királyokat megfutamította kardjának éle előtt,211

és az ő uralmának vetette alá a körös-körül lakó összes idegen né-pek fejedelemségeit és hatalmasságait, Szent István király fonto-lóra vette és szilárdul elhatározta, hogy a világi dicsőség mindenpompáját megvetve, és a mulandó királyság koronáját letéve,egyedül Isten szolgálatának szenteli magát, és a külső gondoktólmegszabadulva csendes békességben, elmélkedéssel tölti életét.Az volt a szándéka, hogy a királyi felség koronáját átadja fiának,az isteni rendelésből szentséges erényekkel ékes Imre hercegnek.

209 István király erszényéről már Szent István nagyobb legendája is szól. Jobb

kezének megtalálásáról és tiszteletéről pedig Hartvik püspök legendaszerkesztményében találunk említést.

210 Szó szerinti átvétel az Altaichi Évkönyvekből, azzal a különbséggel, hogy otta tűzvészek az 1020. évhez vannak feljegyezve, a földrengés pedig az1021. ívhez (vö. Mályusz Elemér: Krónika-problémák. Századok 1966.716-717.).

211 Bibliai kifejezések: Iz 21,15; 45,1.

128

Boldogságos Imre pedig ifjúságának korai virágában – hála azisteni ajándékoknak – a közös emberi természet fölé emelkedett,fel volt fegyverezve az igazság, okosság, bátorság, mértékletes-ség, bölcsesség, tudás, szelídség, könyörület, jóság, bőkezűség,alázatosság és béketűrés erényeivel, és ékeskedett a többi keresz-tényi és világi erényekben is; éppen úgy, ahogy atyja, Szent Ist-ván.

Amikor tehát a szentséges atya szentséges fiára szándékozottbízni a kormányzat gondját és az ország irányításának terhét,Boldog Imre herceg megelőzte őt a halálban.212

Siratta őt Szent István király és az egész Magyarország,nagy-nagy siránkozással, vigasztalhatatlanul.213 A fájdalomnakekkora keserűségétől Szent István király elnehezedvén, nagyonsúlyos betegségbe esett, és sok nap múltán is alig érhette megegészsége valamelyes javulását, régi épsége pedig sohasem állthelyre. Mert lábfájása is sanyargatta,214 meg szomorúság és ke-sergés is kínozta, különösen amiatt, mert vérrokonai közül senkisem látszott alkalmasnak arra, hogy az ő halála után az országotKrisztus hitében megtartsa. Hajlandóbb volt ugyanis a magyarnép a pogány vallásra hajlani, semmint a keresztény hitre.

Eközben pedig testi erejében hanyatlani kezdett, s amikorérezte, hogy a legsúlyosabb kórság nehezedik rá, sietve egy kö-vetet küldött, tudniillik Egruth fiát, Budát, hogy Nyitra börtönébőlkieressze és hozzá vezesse Vazult, nagybátyja fiát, hogy mielőttmeghal, királlyá tehesse. Ezt ifjúkori kicsapongásáért és dőre ma-gatartásáért csukatta be a király, hogy megjavuljon. Meghallottaezt Gizella királyné, tanácskozni kezdett Budával, ezzel az ocs-mány emberrel, és a legnagyobb sietséggel egy követet – név sze-rint Sebest, ugyanennek a Budának a fiát – küldte el a börtönbe,ahol Vazult fogva tartották. Sebes tehát megelőzte a király köve-

212 Imre herceg halálát a Hildesheimi Évkönyvek 1031-re teszik. Eszerint vad-

disznó ölte meg egy vadászaton.213 A halottsiratás – más népekhez hasonlóan – a magyaroknál is szokásban volt;

Imre herceg siratásáról Szent István nagyobb legendája is szól (vö. Hor-váth János: A Halotti Beszéd történetéhez. MNy 1970. 422-424.).

214 István király betegségéről ugyanígy számol be Szent István kisebb legendája.

129

tét, kivájta Vazul szemét, fülének kagylóját ólommal betöm te,majd Csehországba szaladt.

Ő utána érkezett meg a király követe, látta a szemevilágátólmegfosztott Vazult; így sebesülten a királyhoz vezette. 215 S látta 215 Vazul Géza fejedelem testvérének, Mihálynak volt a fia, tehát István király-

nak unokatestvére; Imre herceg halála után – az Altaichi Évkönyvek ésSzent István kisebb legendájának tanúsága szerint – összeesküvést Szőtt akirály ellen, mert István király pogány hajlandóságai miatt nem őt jelölte kitrónörökösül. hanem nővérének a velencei dózséval, Urseolo Ottóval kötöttházasságából született fiát, Pétert. A Krónika előadásával szemben tehátIstván király vakíttatta meg Vazult, és küldte száműzetésbe Vazul fiait,Andrást, Bélát és Leventét, akik közül később András és Béla király lett.Gizella királynénak, István király feleségének a befeketítése a Vazul-ág

130

Szent István, milyen nyomorultul tönkretették, keserves köny-nyekben tört ki, de mivel betegségeinek nyavalyája nehezítette,nem tudta méltó büntetéssel sújtani a gonosztevőket. Magáhozhivatván tehát Kopasz Lászlónak, nagybátyjának fiait, tudniillikAndrást, Bélát és Leventét, azt tanácsolta nekik, hogy amilyengyorsan csak tudnak, meneküljenek, hogy életüket és testi épsé-güket megőrizhessék. Ők tehát a szent király üdvös tanácsávalegyetértve a gonoszságok és cselszövők elől Csehországba futot-tak.

SZENT ISTVÁN KIRÁLY HALÁLA ÉS PÉTER KI-RÁLY MEGVÁLASZTÁSA

Boldogult István király pedig szentséggel és kegyelemmeltelve, némelyek szerint uralkodásának negyvenhatodik évében, azegyház által az ő tiszteletére kiadott elbeszélés szerint pedig ural-

uralmának legalizálása érdekében történt, mert ezen beállítás szerint Istvánkirály is Vazult és utódait akarta a trón várományosaivá tenni, de ebbenGizella királyné álnok módon megakadályozta (vö. Váczy i. m. 304-338.;Horváth: Árpád-kori. m. 311.). II. Béla (1131-1141) és II. Géza (1141-1162) uralma alatt, a "törvénytelen származású" Borics trónkövetelő miattaz uralkodóháznak Vazultól való származtatás a kényelmetlenné vált, mi-vel Vazul fiai e késői beállítás szerint szintén "nem törvényes házasságból"születtek, amivel a krónikás nyilván Vazul pogány módon kötött házassá-gára utal. A törvénytelen származás vádjának elkerülésére és Borics trón-igénye jogtalanságának bizonyítására – Borics Kálmán király (1095-1116)törvénytelen fia volt – az uralkodó család jónak látta ez idő tájt a Vazultólvaló származás hagyományát elejteni, s helyette testvérére, Szár(Kopasz)Lászlóra vezette vissza eredetét. Anonymus már Szár (Kopasz) László fiá-nak mondja I. András királyt, de Szent Gellért püspök nagyobb legendájamég Vazul fiainak nevezi Andrást, Bélát és Leventét, ami a legenda vi-szonylag korai íratási idejére utal. – A fejezetben említett Sebes és Budavagy Budo az Altaichi Évkönyvek tanúsága szerint Péter király uralkodásaalatt szereplő történeti személyek, akik nyilván már István király uralkodá-sának utolsó éveiben is tevékenykedtek; s az sem lehetetlen, hogy Vazulmegvakítását – István király parancsára – csakugyan Sebes ispán hajtottavégre. A magyar krónikás szerint Aba Sámuel király (1041-1044) alattkoncolják fel őket, holott az Altaichi Évkönyvek szerint Sebes ispán már1039-ben meghalt, Budát pedig 1041-ben koncolják fel gyermekeivelegyütt.

131

kodásának harminchetedik,216 az Úr testet-öltésének meg ezer-harmincnyolcadik esztendejében a Boldogságos és mindenkoronSzűz Mária mennybemenetelének ünnepén a "jelen hitvány világ-ból kiragadtatott", s az angyaloknak szent karába soroztatott. El-temették pedig a fehérvári bazilikában, amelyet ő épített Istennekszentséges szülőanyja, a mindenkoron Szűz Mária tiszteletére.Sok jel és csoda történik itt szentséges István király érdemeifolytán a mi urunk, Jézus Krisztus dicséretére és dicsőségére, akiáldott mindörökkön örökké, Amen.

Azon nyomban gyászra fordult egész Magyarország vigassá-ga, és az ország minden népe, nemesek és nemtelenek, gazdagokés szegények egyaránt siránkoztak a szentséges királynak, árvákkegyes atyjának elhalálozása miatt bőséges könnyhullatással éssok-sok jajgatással. Az ifjak és hajadonok a gyász és szomorúságmiatt gyászruhába öltöztek, és három évig táncot nem lejtettek, azeneszerszámok minden faja elhallgatott édes hangú vigaszával.Siratták őt a hű szívnek siralmával, és siralmuk nagy volt és vi-gasztalhatatlan.217

De Gizella királyné Budával, bűntársával együtt a német, va-gyis inkább velencei Pétert, a királyné testvérét akarta királynakmegtenni, arra törekedvén, hogy Gizella királyné akadály nélkül,kénye-kedve szerint betölthesse akaratát és indulatait, s Magyar-ország, elveszítvén szabadságát, a németek hatalma alá vettessék.

Péter király apja pedig, Vilmos, testvére volt Zsigmondnak, aburgundok királyának, de Szent Zsigmond megöletése után a csá-szárhoz ment, s a császár őt Velencébe helyezte, és feleségül adtahozzá nővérét, név szerint Gertrúdot; tőle született Gizella király-né. Gertrúd halála után pedig Vilmos Szent István király nővérétvette feleségül, tőle született Péter király.218

216 A breviáriumi elbeszélésre való utalás Thuróczytól származik. Eszerint Ist-

vánt 1001-ben koronázták királlyá.217 Az István király megsiratásáról és meggyászolásáról szóló szakaszt szinte szó

szerint átvette Szent László legendájának írója, természetesen László ki-rályra alkalmazva az egészet.

218 A két utolsó szakasz ellentmond egymásnak, s így aligha származik ugyan-attól a szerzőtől. Pétert István király jelölte ki utódjának a pogánysághozhúzó Vazullal és fiaival szemben. Péter Urseolo Ottó velencei dózsénak(1009-1016) és István király nővérének volt a fia. Nem világos, miért ne-

132

PÉTER KIRÁLY KEGYETLENKEDÉSEMiután pedig Péter királlyá lett, a királyi felség kegyes voltát

sutba dobta, német dühvel dúlt-fúlt, Magyarország nemeseit meg-vetette, gőgös szemmel és telhetetlen szívvel zabálta fel e föld ja-vait, a fenevadak vadságához ordítozó németjei vel és a fecskékcsivitelésével csicsergő olaszaival együtt. Az erődítményeket, vá-rakat és kastélyokat a németek és olaszok őrizetére bízta. MagaPéter is szerfölött kicsapongó volt, és az ő idejében senki sem le-hetett biztos feleségének tisztasága vagy leányának s nővérénekszüzessége felől a király csatlósainak szemtelenkedése miatt, akikbüntetlenül erőszakoskodtak velük.

Magyarország főemberei tehát, látván a népükön elkövetettgonoszságokat, amelyeket Isten ellen követtek el rajtuk, közös el-határozással kérték a királyt, rendelje el övéinek, hogy hagyjanakfel efféle kárhozatos cselekedeteikkel. A király azonban kevélydölyfében felfuvalkodva, a már előbb benne levő méreg bűzét el-terjesztette, mondván: "Ha még egy ideig megmarad egészségem,

vezi a krónikás Péter apját Vilmosnak; az sem, hogyan kerül kapcsolatbaSzent Zsigmond burgundi király (516-523) a XI. századi velencei Orseolodózséval. – A második bekezdés genealógiai zűrzavarát nyilván az elsőszakasz ama kitétele hozta létre, amely szerint a németbarát politikája miattnémetnek, származása miatt meg velenceinek nevezett Péter Gizella ki-rálynénak, István király feleségének a "testvére" lett volna. Ez a kifejezésazonban félreértés eredménye. Péter királynak ugyanis volt egy nőtestvére,Froizza, aki 1041 előtt Babenberg I. Adalbertnek, Ausztria hercegének letta felesége. Ehhez az ausztriai Adalberthez, nővérének a férjiéhez menekültPéter 1041-ben, amikor a magyarok, Aba Sámuel hívei, először elűzték.Mivel pedig István király felesége, Gizella, II. Henriknek – aki előbb szin-tén Ausztria hercege volt, majd német-római császár lett – volt a nővére, akésőbbi krónikás könnyen összetéveszthette a két nővért, s így lett Péter ki-rályból Gizella királyné "testvére". Ehhez az önkényes azonosításhoz nyil-ván hozzásegítette a krónikást a Vazul-fiak iránti rokonszenve, és az a tö-rekvése, hogy bebizonyítsa, hogy nem István király vakíttatta meg Vazult,és nem ő száműzte a Vazul-fiakat, hanem mindez Gizella királyné és né-hány főember fondorlata volt csupán (vö. Vajay Szabolcs: Géza nagyfeje-delem és családja. Székesfehérvár Évszázadai 1. Székesfehérvár, 1967.97.). A krónikás nem István király kegyetlen tettének mentegetése céljából,hanem a Vazul-ág uralma legitimálásának célkitűzésével "formálta át" atörténelmi valóságot. A Vazul-ág uralmának legitimálása egy késői króni-kásnak – amikor a Vazul-ág uralma már megszilárdult – aligha lehetettcélja és feladata.

133

minden bírát, a legfőbbeket és tekintélyesek et éppenúgy, mint afalusiakat, minden századost és falunagyot, főembert és városi ve-zetőt a németekből állítok Magyarország területén, és Magyaror-szág földjét idegenekkel fogom betelepíteni, és a maga egészébena németek hatalma alá hajtom." Még azt is mondotta: "Ez a név:Magyarország ebből a szóból származik: Nyomorúság, ezért le-gyen sorsuk a nyomorúság."

Ez volt tehát a Péter király és a magyarok közötti viszályko-dás melegágya.

PÉTER KIŰZETÉSE ÉS ABA KIRÁLLYÁ VÁLASZ-TÁSA. ABA KIRÁLY MEGVÁLASZTÁSA

Péter királyságának harmadik esztendejében tehát a magya-rok főemberei és a vitézek a püspökök tanácsára összegyülekez-tek Péter király ellen, és nagy gonddal megvizsgálták, vajon talál-hatnának-e az országban a királyi nemből valakit, aki az országkormányzására alkalmas, és őket Péter király zsarnokságátólmegszabadítaná. S minthogy az országban senki ilyent nem talál-hattak, maguk közül választottak egy ispánt, név szerint Abát,Szent István királyi sógorát, és azt állították maguk fölé király-nak. Aba pedig összegyűjtvén a magyarok seregét, harcra szántankivonult Péter király ellen.

Péter király pedig látta, hogy a magyarok cserbenhagyták,nagyon megrémült, és elszökött Bajorországba, hogy Henrik né-met királytól kérjen segítséget.219

Minthogy Péter megszökvén kicsúszott a magyarok keze kö-zül, a magyarok az elvetemült, szakállas Budát, minden bajnakokozóját – az ő tanácsára gyötörte Péter Magyarországot – ízekrevagdalva megölték, és mindkét fiának szemét kivájták, Sebest pe-dig, aki Vazul szemét kivájta, kezét-lábát összetörve pusztítottákel. Egyeseket megköveztek, másokat meg vascsépekkel összetör-ve öldöstek le.

Abát pedig a királyi hatalomra emelve, királlyá szentelték.220

Mindazokat a határozatokat és intézkedéseket, amelyeket Péter 219 III. Henrik (1039-1056) német királyról és császárról van szó.220 Aba, teljes nevén Aba Sámuel (1041-1044), akinek a felesége István király-

nak jóval fiatalabb húga volt.

134

király a maga szokása szerint elrendelt, Aba király hatályon kívülhelyezte.

Ezen dolgok intézésében az ország főemberei közül hármanváltak ki. Egyiket Viszkának, a másikat Tojszlónak, a harmadikatpedig Pecsilinek hívták.221 Ezek népük szabadságát akarták, és ar-ra törekedtek, hogy az országot a királyi vér sarjainak hűségesenvisszaadják.

Aba királyságának harmadik évében azonban Péter Henriknémet király kíséretében nagy hadsereggel bevonult Aba királyellen. Aba király, mikor meghallotta, hogy a magyaroktól cser-benhagyott Pétert Henrik német király szívesen befogadta, az Úrezernegyvenkettedik esztendejében követet küldött a császárhoz,hogy megtudakolja, vajon ellenségének tartja-e azért, mivel Pétertkiűzte az országából, vagy pedig hajlandó vele tartós békét kötni.A császár a válaszában ellenségnek mutatkozott, hiszen ezt felel-te: "Mivel híveimet jogtalanul bántalmazta, érezni fogja majd, mi-re és mennyire vagyok képes." Aba király ezek hallatára belátta,hogy a császár Péter uralmát vissza akarja állítani. Ezért haragralobbanva nagy sereget gyűjtött, megrohanta Ausztriát és Bajoror-szágot, és kétfelé osztva vitéz harcosainak csapatait, a Duna folyómindkét partján kardélre hányta a németeket. Zsákmányt is sze-dett tőlük, és a Traisen nevű folyótól222 igen sok foglyot magávalhurcolva, egészen Tulln városáig száguldozott foglyokat fogdos-va, ott pedig éjszakai pihenőt tartott. Mindez pedig hétfőn történta hajnali szürkülettől éjszakáig. Hajnalhasadtával pedig a foglyokmegszámlálhatatlan sokaságával örvendezve visszatért. Magyar-országra. Ezután Karintiába küldött vitéz harcosokat, ezek is igensok foglyot szedtek, és visszatértek Magyarországra. Ausztria őr-grófja, Gottfried, Pettau környékén támadást intézett ellenük, ésmint mondják, elvette tőlük zsákmányukat.223 Akkoriban ugyanisAusztriában nem hercegek, hanem őrgróf ok voltak. Ebben azidőben a császár Húsvét ünnepét Kölnben ünnepelte, és főembe-

221 Az Altaichi Évkönyvek csak a két utóbbit említik, mint a "nemzeti párt" fő-

embereit. Pecsili neve később Pécselynek hangzott.222 A Duna jobb parti mellékfolyója Alsó-Ausztriában.223 Gottfried Karintia őrgrófja volt. – Pettau város (ma Ptuj Jugoszláviában) a

Dráva mellett.

135

reivel arról tanácskozott, hogyan kellene országának a magyarokokozta sérelmeit megbosszulni. Ezek egyöntetűleg azt tanácsoltákneki, hogy a magyarokat, akik ok nélkül ellenségesen törtek beországába, fegyveresen támadja meg, és a foglyokat szabadítsa kia szolgaságból. Hatalmas hadsereget mozgósított tehát, ésVratiszlávnak, Csehország hercegénekt224 tanácsára a Duna északipartján vonult Magyarország határvidéke felé. A magyarok kö-vetei pedig megígérték a császárnak, hogy a magyarok mindentekintetben rendelkezésére állnak, de Pétert nem fogadják visszakirályuknak.

224 Csehország hercege (1035-1055).

136

Ezt azonban a császár minden erejével végre akarta hajtani.Péter nek ugyanis el volt kötelezve, mert azt ígérte neki, hogyvisszahelyezi királyságába.

A magyarok azonban semmiképpen sem egyeztek bele ebbe,és amikor ajándékokat küldtek, és hitet tettek, hogy a német fog-lyokat elengedik, a császár sietve visszatért, és a lázadó Gottfriedlotaringiai herceg, Gozzilo herceg fia ellen fordult.225

A CSÁSZÁR BEJÖVETELE MAGYARORSZÁGRAPÉTER KIRÁLY MEGSEGÍTÉSÉRE

A következő évben Aba király követeket küldött a császár-hoz, a béke ügyében kereskedett, azt ígérve, hogy a foglyokat,akik nála vannak, elbocsátja, azokért pedig, akiket már nem adhatvissza, megfelelő kárpótlást ad. A császár azonban nem akart ad-dig egyezkedni, amíg Bajorországba nem megy, hogy ezek is,akiket a magyarok jogtalanul megsértettek, részt vehessenek azegyezségben. A császár tehát Magyarország határára jött, és úgytervezte, hogy másnap megrohanja azokat az akadályokat, ame-lyekkel a magyarok a Rábca folyót körülzárták.

Eközben pedig Aba király követei arra kérték a császárt,hogy tűzzön ki megfelelő határidőt, akkorra majd visszaküldik azösszes foglyokat, és azonfelül még ajándékait is átadják. A csá-szár tehát az ajándékoktól csábíttatva, meg más fontosabbügyektől is akadályoztatva, visszatért Besançonba, ami Burgundiaegyik városa.

Ettől kezdve tehát Aba király, minthogy biztonságban éreztemagát, garázda lett, és kegyetlenül dühöngeni kezdett a magyarokellen. Azon a nézeten volt ugyanis, hogy urak és szolgák közöttminden közös legyen,226 sőt esküjének megszegését semmibe semvette, hiszen az ország nemeseit mellőzve mindig a köznéppel ésa nem nemesekkel fogott össze. A magyar nemesek azonban nemakarták ezt tűrni, s méltatlan viselkedése miatt megnehezteltek rá,összeszövetkeztek és összeesküdtek ellene, hogy megölik. Egyi-kük azonban elárulta a királynak az ellene és élete ellen összees-küvőket, s így Aba elfogatta, akiket tudott, és bírósági vizsgálat 225 Ez a Gottfried Lotaringia hercege volt (1044-1069).226 Aba Sámuel nyilván a korábbi földközösséget akarta visszaállítani.

137

nélkül megölette őket. Ez nagy kárára vált a királynak. Midőn akirály a nagyböjtöt Csanád várában ünnepelte, a nagyböjt alattmintegy ötven nemes urat tanácskozás ürügyével egy házbabezáratott, és fegyveres katonáival legyilkoltatta őket, anélkülhogy bűnbánatot tarthattak, meggyónhattak volna. Ezért boldo-gult Gellért, csanádi püspök az egyházi törvények szerint előírtszigorral megdorgálta a királyt, és megjósolta neki, hogy veszélyfenyegeti.227

Néhányan tehát az összeesküvők közül a történtektőlfelingerülve, sietve a császárhoz mentek, és Aba ellen beszéltek,mondván, hogy semmibe veszi esküjét, a nemeseket, akik magukfölé királlyá emelték, megveti, a köznéppel és nem nemesekkelétkezik, lovagol, állandóan velük beszél. Ezeknek azt mondta acsászár: "Ez bizony nem szokása nemes embernek, hanem épp azellenkezőjének." Magát a császárt erősen ösztökélték, hogybosszúlja meg Abán a rajta esett sérelmet, mivel Aba sem a fog-lyokat nem küldte vissza, pedig esküvel fogadta a császárnak,sem az okozott károkat nem tette jóvá.

A császár tehát felbátorítva a magyarok ösztönzésétől, azausztriai és cseh sereggel meg udvari embereinek csapatávalAusztria őrgrófságába vonult, eltitkolván, hogy Magyarországbaszándékozik betömi, és azt színlelte, hogy csak azt akarja behaj-tani Aba királytól, amiben megállapodtak, s azután vissza fogfordulni. Ekkor érkeztek Aba király követei a császárhoz, vissza-követelték tőle azokat a magyarokat, akik hozzá menekültek; pa-naszt emeltek ellenük, és azt mondták, hogy akik most a császár-nak híven engedelmeskednek, rablók és Magyarország fosztoga-tói; a császár és a magyarok közti háborúk és viszálykodás leg-főbb bujtogatói; ezért a viszálykodás ilyen magvetőit át kell adniAbának, a magyarok királyának kezébe. A császár azt felelte,hogy semmiképpen meg nem teszi. Gyorsított menetben megro-hanta tehát Magyarország határait, és betört Sopronnál. De ami-kor Babótnál át akart kelni a Rábca folyón, a kiöntött vizek, a sű-rű cserjések és az ingoványos mocsarak miatt áthatolhatatlan

227 A velencei származású Gellért a csanádi püspökség első püspöke volt. 1046-

ban a pogánylázadás alkalmával a lázadók megölték. Nagyobb legendájarészletesen beszámol Aba király megfeddéséről.

138

Rábcán nem tudott átkelni. A magyarok azonban, akik a császár-ral és Péter királlyal voltak, a Rába és Rábca folyók mellett föl-felé vezették a sereget, és egész éjszaka lovagolva, hajnalhasa-dáskor könnyedén át is keltek.

Aba király pedig Ménfőnél, Győr mellett szállt vele szembefegyvereseinek nagy sokaságával. Szerfölött bízott a. győzelem-ben, mivel egynémely bajorok közölték vele, hogy a császár csakkevés emberrel vonul ellene. És, mint mondják, Aba királyé lettvolna a győzelem, ha némely magyarok Péter király iránti barát-ságukat megőrizve, a földre nem dobják harci lobogóikat, és megnem futamodnak. A németek pedig azt mondják,228 hogy midőnközeledtek az ütközethez, égi jelként egy kis felhőcske jelentmeg, és az isteni rendelésből támadt heves szélvihar rettenetesport hordott a magyarok szemébe, akiket, mint mondják, a pápaúr már előbb átokkal sújtott és elítélt, mivel Pétert, a királyukattisztségétől megfosztották.229

Amikor tehát ütközetre került a sor, hosszan és hevesen har-coltak, de végre a császár Isten segítségében bizakodva, szeren-csésen győzelmet aratott, Aba király legyőzve a Tisza felé futott,és egy faluban a magyarok, akiknek királysága alatt sokat ártott,egy régi veremben kegyetlenül meggyilkolták, Testét abban azegyházban temették el, mely annak a falunak a közelében volt. Denéhány év múlva, mikor kiásták sírjából, szemfedőjét és ruháitromlatlanul találták, és sebhelyeit begyógyulva. Végül a sajátkolostorában, Sárban temették el a testét.230

228 Ez egyenes hivatkozás a németországi forrásra, az Altaichi Évkönyvekre,

ahol nemcsak ez a csodának feltüntetett jelenség van elbeszélve, hanemAba király összes viselt dolgai, lényegében ugyanúgy, ahogy a magyarKrónikában találjuk. Ez vezette Csóka J. Lajost (i. m. 348., 356.) arra agondolatra, hogy nem a magyar krónikás használta forrásul az Altaichi Év-könyveket, hanem az Altaichi Évkönyvek használták forrásul a magyareseményekre vonatkozóan a szerinte 1060-1070 táján elkészült ChronicaHungarorum-ot. Állításával ellentétbe került az eddigi hatalmas német ésmagyar történeti irodalommal; ráadásul így – többek között – a fenti for-rásidézés módja is megmagyarázhatatlan.

229 Erről a pápai átokról más források mit sem tudnak, de az Altaichi Évkönyvekis szó szerint ezt a szöveget adják.

230 Hogy eredetileg melyik templomban temették el Aba Sámuel királyt, nemtudjuk (Feldebrő?). Későbbi népi hiedelem lehet, hogy Aba sebeit halála

139

A császár pedig visszatérve táborába, az üdvöt hozó keresztszentséges fája előtt alázatosan és áhítattal leborult, sarutlan láb-ba] és testére darócot öltve magasztalta Isten irgalmát egész né-pével együtt, hogy azon a napon a magyarok keze közül megsza-badította, A németek közül ugyanis aznap mérhetetlen sokaságveszett el azon a helyen, úgyhogy az a hely mind a mai napig az őnyelvükön Ferlorum Payernak, a mi nyelvünkön pedig Vesztné-metnek neveztetik,231 A holttetemek bűze miatt ugyanis két hóna-pig ember nem járhatott szépszerével azon a vidéken: az íjászoköldösték le őket.

Eközben a magyarok összegyülekezvén könyörögve menteka császárhoz, bocsánatért és irgalomért esedezve, A császár ke-gyes arccal és jóságosan fogadta őket, és megadta nekik, amitkértek. És innen egész népével Fehérvárra ment, mely németülWeissenburgnak mondatik. Ez Magyarország székhelye. Itt teháta császár, akit a magyarok a császárnak kijáró tisztelettel és fé-nyes előkészülettel tiszteltek meg, Pétert a királyi koronával ki-rályi méltóságába visszahelyezte, és Szent István király szent jel-vényeivel királyi módon felékesítve, saját kezén vezette a királyitrónushoz, Isten dicsőséges anyjának, a mindenkoron Szűz Mári-ának a bazilikájában királyi módon trónra ültette,232 és ugyanitt akirályt a magyarokkal, a magyarokat pedig a királlyal kibékítette.A magyarok kérésére megengedte, hogy megtartsák a magyartörvényeket, és a magyar jogszokás szerint ítélkezzenek. Miután acsászár mindezeket ilyen módon elrendezte, Péter királyt a magaembereinek őrségével Magyarországon hagyta, és a kívántjószerencsével visszatért Regensburgba.

után begyógyulva találták. Végső temetkezési helye a Heves megyeiAbasár, ahol az Abáknak birtokaik voltak.

231 A német kifejezés jelentése "Bajorok veszése, pusztulása", tehát lényegébenazonos a magyar Vessznémet kifejezéssel.

232 A trónszékre való ültetést szó szerint kell érteni. A királyavatás befejező ak-tusa ugyanis az inthronizatio, a trónszékre való ünnepélyes ültetés volt. Akirálykoronázás, és így a trónszékre való ültetés a középkorban rendszerintSzékesfehérváron történt, s az itteni trónszékre való ültetés emlékét őrzi aváros neve: Székesfehérvár, németül Stuhlweissenburg.

140

A CSÁSZÁR VISSZATÉRÉSE MAGYARORSZÁG-RA, ÉS BÉLA HERCEG PÁRVIADALA LENGYEL-

ORSZÁGBANA következő évben is visszatért a császár Magyarországra.

Húsvét szent ünnepén Péter király. Magyarországot egy aranyo-zott lándzsa képében átadta233 a császárnak a magyarok és a né-metek színe előtt. Ezenfelül a király még sok és fényes ajándékkaltisztelte meg a császárt; az pedig dicsőséggel tért vissza hazájába.

Eközben Endre, Béla és Levente, akik Csehországba mene-kültek, szűkös szegénységük miatt átmentek onnan Lengyelor-szágba. Miesko,234 Lengyelország fejedelme szívesen fogadta éstisztességgel tartotta őket.

Ekkor azonban a pomeránok235 vonakodtak megadni az éviadót a lengyelek fejedelmének, akinek tartoztak vele. A fejedelempedig a neki járó adót fegyveres csapattal kezdte behajtani apomeránoktól. A pogány pomeránok és a keresztény lengyelekközösen megegyeztek, hogy vezéreik párviadalt vívjanak, és ha apomerán legyőzve elesik, fizessék meg szokásos adójukat; ha pe-dig a lengyel esik el, csupán a maga kárát sirassa.

Mivel Miesko fejedelem is, a fiai is féltek elfogadni a kitű-zött párviadalt, Béla magát középre vezettette, és tolmács útjánígy szólt: "Ha tetszik nektek, lengyelek, és a fejedelem úrnak is,harcolni fogok országotok javáért és a fejedelem tisztességéért,bár nemesebb vagyok mint ez a pogány.”

Tetszett ez a pomeránoknak és a lengyeleknek egyaránt. Ésamikor fegyveresen összecsaptak lándzsájukkal, mint mondják,Béla oly emberül letaszította lováról a pomeránt, hogy az a helyé-ről mozdulni sem tudott, és Béla kardjával a földhöz szegezte.Maga a pomerán vezér is bevallotta, hogy ő a vesztes. Ennek lát-tán a pomeránok alázatosan meghódoltak Lengyelország fejedel-mének, és a szokásos adót ellentmondás nélkül megfizették. A

233 A XI. században a koronán kívül az uralkodói jelvények közé tartozott az

aranyozott lándzsa is. Ünnepélyes átadása a német császárnak az országhűbéri függésének elismerését jelentette.

234 Miesko Lengyelország királya (1025-1034). Vazul fiai 1031 után mentekszáműzetésbe.

235 Az Odera és Visztula között a tengerpart vidékén lakó nép.

141

fejdelem pedig a Béla által szerzett győzelemmel visszatérve ma-gasztalta Béla merészségét és erejének hatalmas voltát, és nekiadta az egész pomerán adót és vele együtt a leányát feleségül, éselrendelte, hogy mindazt, amire szüksége van, elegendő mérték-ben és bőségben szolgáltassák ki neki, és őt mindenképpen meg-tisztelve fejedelemségében tartotta, s nem mulasztotta el, hogyjókora földet rá ne hagyjon örökül.

BÉLA HERCEGRŐL, AKIT BENINNEK236 HÍVTAK;MEG ANDRÁS ÉS LEVENTE MAGYARORSZÁGRA

VALÓ VISSZATERÉSÉRŐL; TOVÁBBÁ HOGY AMAGYAROK HOGYAN VETKŐZTEK KI HITÜKBŐL

Béla herceg pedig két fiat nemzett Lengyelországban; azegyiket Gézának, a másikat pedig nagyatyja237 neve után László-nak hívták. Endrének és Leventének nem tetszett, hogy Béla jó-voltából mint holmi függvények éljenek Lengyelország fejedel-ménél, és méltatlannak találták, hogy csupán nevük miatt a feje-delem udvarában maradjanak. Ezért engedelmet kértek a fejede-lemtől, és otthagyva testvérüket, Bélát, elmentek Lodoméria238 ki-rályához, de az nem fogadta be őket. S minthogy nem volt hol le-hajtani a fejüket, továbbmentek a kunokhoz. A kunok pedig lát-ták, hogy előkelő személyek, azt gondolták, hogy földjük kikém-lelésére jöttek, és ha egy magyar fogoly rájuk nem ismer, meg is

236 Béla herceg Benin mellékneve másutt Belinnek van írva, s így szláv nyelven

fehért jelent, ahogy testvérét, a későbbi I. András királyt is AlbusAndreasnak, "Fehér Andrásnak" nevezi a Krónika. Ez a különös jelző nembőrük vagy hajuk világos színére vonatkozik, mivel Béláról a Krónika ké-sőbb kifejezetten azt állítja, hogy barna színű volt. A korai külföldi forrá-sokban megmaradt annak az emléke, hogy a honfoglaló, sőt a már letele-pült magyarok két csoportot képeztek, ti. a fehér magyarok és a fekete ma-gyarok csoportját. Ez őrződhetett meg az András és Béla neve melletti "fe-hér" jelzőben, ti. hogy ők fehér magyarok. Ezek ugyanis előkelőbbnekszámítottak, mint a feketék (vö. Horváth: Székesfehérvár i. m. 101-113.).

237 Ez a "nagyatya" kitétel Szár Lászlóra vonatkozik, és arra az időre mutat,amikor az uralkodó családnak Vazultól való származtatása már "kényel-metlenné" vált.

238 I. (Nagy) Vladimir orosz nagyfejedelemről (980-1015) elnevezett tartománya Bug mentén, Volhíniában.

142

ölték volna őket; így azonban egy ideig ott maradhattak. Innenkésőbb Oroszországba mentek.239

Ebben az időben Magyarország egyes főemberei az országromlásán bánkódva Magyarországot Péter király zsarnokságátólmeg akarták szabadítani. Endre, Béla és Levente iránt, akik SzentIstván király nemzetségéből származtak, megőrizték feddhetetlenhűségüket és javaikból, amijük csak volt, küldözgettek nekik kö-veteik útján, és hűségesen szogálták őket. Ezek a fő emberekViszka, Baja és Bonyha Voltak, meg ezeknek más rokonai, ésmindig sóhajtozva és búslakodva várták az alkalmas időt, amikorAndrást, Bélát és Leventét visszahozhatják Magyarországra, ésigyekeztek minden erejükkel visszaállítani Szent István nemzet-ségének a királyságát – aki szerette és felmagasztalta őket.

Péter király azonban a német király hatalmában bizakodvamár nem is uralkodott, hanem inkább kegyetlen zsarnoksággalnyomta el és ostorozta Magyarországot. Péternek pedig némelyálnok emberek, tudniillik Buda és Devecser áruló módon tudomá-sára hozták, hogy Magyarország említett nemesei, tudniillikViszka, Baja és Bonyha meg az ő rokonságuk azon gondolkozik,miképpen állíthatná vissza a királyi nemnek a királyságot, és ho-gyan hozhatná vissza az országba Andrást, Bélát és Leventét Pé-ter király ellenében. Péter király heves haragra lobbanva elfogatta,és kínpadra vonva megölette őket, másoknak pedig kivájatta aszemét, úgy gyötörte. És az egész Magyarországot oly nagy sa-nyargatással kínozta, hogy inkább választották volna a halált,semhogy ilyen nyomorúságban éljenek.

Ekkor Magyarország nemesei látván népüknek romlását,Csanádban egybegyűltek, és országos tanácsot tartva ünnepélyeskövetséget küldtek Oroszországba Andráshoz és Leventéhez,mondván, hogy egész Magyarország hűségesen várja őket, és azegész ország készséggel engedelmeskedik nekik, mint királyinemből valóknak, csak jöjjenek már be Magyarországra, és vé-delmezzék meg őket a németek dühétől. Esküvel is megerősítet-ték, hogy mihelyt ők bejönnek Magyarországra, minden magyaregy szívvel, egy lélekkel azonnal hozzájuk sereglik, és uralmuk-nak aláveti magát. 239 Oroszországon itt és alább is a kijevi nagyfejedelemség értendő.

143

Endre és Levente pedig kendőzött cselvetéstől tartva titkonköveteket küldött Magyarországra. Midőn aztán maguk is Újvár-hoz érkeztek, amelyet Aba király épített,240 íme Magyarországegész népessége csapatokban hozzájuk sereglett, és az ördögösztönzésétől feltüzelve makacsul kérték Endrétől és Leventétől,hogy engedjék az egész népet pogány vallás szerint élni, a püspö-köket és papokat leöldösni, az egyházakat ledönteni, a keresztényhitet elvetni, és a bálványokat tisztelni.

Megengedték tehát nekik, hogy menjenek és vesszenek szí-vük kívánsága szerint, ősapáik babonáiban.241 Másképpen ugyanisnem akartak harcolni Péter király ellen Endréért és Leventéért. Amagyarok közül elsőnek egy Vata nevezetű volt Bélus várából,242

aki magát a démonoknak szentelte, leborotválta fejét, és hajábólhárom ágban varkocsot font a pogányok szokása szerint.243 Enneka fia, név szerint Jánus, sokkal későbbi időben, atyja hitét követ-ve, sok varázslót, javasasszonyt és jóst gyűjtött maga köré, ésezeknek igézései miatt igen kedves volt az urak előtt,244 A sok ja-vasasszony közül egyet, egy Rasdi nevűt, elfogott a legkereszté-nyibb Béla király, és addig tartotta tömlöcbe zárva, míg saját lá-bát felfalva meg nem halt. A magyarok viselt dolgairól irt régikönyvekben245 meg van írva az is, hogy tilos volt a keresztények-nek Vata és Jánus vérrokonaiból választani feleséget, mert miként

240 A mai Abaújvárról van szó.241 Bibliai kifejezések (Zsolt 80,13).242 Az 1046. évi pogánylázadás vezére, Vata Békés megyében volt birtokos (vö.

Györffy György: AZ Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp.1963. 1. 494.), s így a Bélus név a Krónikában szövegromlás a régi magyarBekus (Békés) helyett.

243 A pogány magyarok és később a pogány kunok jellegzetes hajviselete.244 Vata-fia János pogány lázadása I. Béla király uralkodásának elején, 1061-ben

történt. – A jósok a pogány magyarok sámánhitének papjai, a sámánok.245 A későbbi krónikás itt a neki forrásul szolgáló "régi könyvekre" hivatkozik,

amelyek a magyarok tetteiről (= Gesta Hungarorum) szólnak. Mivel itt akrónikás több könyvről szól, több korai, XI-XII. századi gesztát ismerhe-tett, amelyek részletesen leírták e XI. századi pogány lázadások történetét.Hóman Bálint ezzel a XI. századi eseményekre vonatkozó forrásidézésselkapcsolatban csak egy gesztára, az általa "Szent László kori GestaUngarorum"-nak nevezett ősforrás ra gondol (vö. Hóman: i. m. 93.), En-nek az elgondolásnak azonban a fenti hely ellentmond.

144

az Ószövetségben Dathán és Abirán246 lázadást szított az Úr ellen,ezek is a kegyelem időszakában elfordították a magyar népetKrisztus hitétől.

Ekkor tehát ennek a Vatának kárhozatos és átkos buzdítás áraaz egész nép a régi babonákra adta magát, és elkezdtek lóhúst en-ni, és mindenféle gonoszat művelni,247 Mert bizony a papokat is,meg a keresztény hitet megtartó világiakat is leöldösték, és az Is-ten sok egyházát ledöntötték, Azután Péter király ellen fellázadvaminden németet és olaszt, akik szerte az országban különbözőtisztségeket viseltek, rút halállal kivégeztek. Péter táborába pediggyors lovakon, éjnek idején küldtek három kikiáltót, hogy kihir-dessék Isten szavát,248 Endrének és Leventének rendeletét, hogy apüspököket a papsággal .együtt öljék meg, kaszabolják le a dézs-maszedőket, vegyék fel újból a hagyományos pogányságot, tö-röljék el teljesen az adót, vesszen Péternek emléke mindörökre,sőt azon túl is, németjeivel és olaszaival egyetemben.

Amikor reggel lett, Péter király megtudakolta, mi történt, ésmegbizonyosodott róla, hogy visszatértek a testvérek, és azokszíne előtt koncolták fel elöljáró embereit a magyarok. Nem lát-szott rajta a félelem a hírek miatt, sőt vidámnak mutatkozott, tá-borát ama helyről felszedte, és átkelt a Dunán, mivel Fehérvárbakívánt bevonulni. A magyarok azonban megsejtvén szándékát,megelőzték, elfoglalták a város tornyait és bástyáit, s a kapukateltorlaszolva kizárták őt.

Eközben pedig Endre és Levente a nép tömegeivel végigvo-nult Magyarország közepén, és ahhoz a révhez közeledett, melyeta nép Pestnek nevez. Ennek hallatára Gellért, Besztrik, Buldi ésBeneta püspök és Szolnok ispán elindultak Fehérvárról Endre ésLevente herceg elé, hogy tisztességgel fogadhassák őket. S midőnaz említett püspökök sietve abba a helységbe értek, amelyet

246 Lázadók a bibliai történetben: Szám 16, 1.247 A pogány magyarok lóáldozatot mutattak be, és az áldozati állatok húsát me-

gették.248 A mondás eredetileg így hangzott: "A nép szava az Isten szava." Állítólag e

jellegzetes, a népszuverenitást kifejező szólásmondás már a VIII-IX. szá-zad fordulóján is megtalálható (vö. Csóka i. m. 577-578.). A krónikás fo-galmazása, kissé sután, azt akarja kifejezni, hogy I. András rendelete a népakaratával megegyezett.

145

Diósdnak neveznek,249 Szent Szabina templomában misét akartakhallgatni, mielőtt uraik elé járulnak.

GELLÉRT PÜSPÖK VÉRTANÚHALÁLABoldogult Gellért püspök tehát a misemondáshoz papi ruhába

öltözve buzdító szavakat szólt hozzájuk, mondván: "Testvéreim éspüspöktársaim és ti többi hivők, akik itt vagytok, tudjátok meg,hogy mi a mai napon a mi Urunk Jézus Krisztushoz megyünkmártírkoronával, az örök boldogságra. Én ugyanis feltárom nek-tek az Istennek titkát, melyet nékem az éjszaka kinyilatkoztatott.Láttam ugyanis a mi urunkat, Jézus Krisztust, szentséges anyjá-nak, a mindenkoron Szűz Máriának a padkáján ülve, amint ma-gához hív bennünket, és testének és vérének szentségét saját kezé-vel nyújtja nekünk. Amikor pedig Beneta püspök250 járult eléje, el-vonta előle Krisztus a szent ostyát. Ezért ő a mai napon nem leszrészese a mi vértanúságunknak." Ezután pedig boldog Gellért in-tette őket, hogy gyónják meg egymásnak bűneiket. És a misemeghallgatása után imába merülve, a vértanúhalállal elnyerendőörök boldogság biztos reményében örvendezve, mindnyájan meg-áldoztak. Azután együtt indultak a Pestnél levő Duna-rév felé.Boldog Gellért püspök pedig, minthogy termetre kicsi volt, sminden erejét felemésztette Isten szolgálatában, kocsi segítségéreszorult. És midőn az említett révhez érkeztek, íme elvetemült em-berek, tudniillik Vata és cinkosai, ördögöktől megszállva – mertannak adták magukat – rárohantak a püspökökre és társaikra, éskövekkel elborították őket. Boldog Gellért püspök pedig azokat,akik őt kövezték, szüntelenül a kereszt jelével jelölte meg. Deazok ennek láttára még inkább megdühödtek, rárohantak, kocsijáta Duna partján felfordították, őt pedig a kocsijából kivonszolvaegy taligára ültették, és Kelenföld hegyéről251 a mélybe dobták.És mivel még lélegzett, mellét lándzsával átdöfték, és azután egysziklakövön összetörték a koponyáját. Krisztus dicső vértanújaígy tért meg e világ nyomorúságából az örök boldogságra. A Du- 249 Diósd, helység Buda közelében.250 Ez a Beneta püspök az 1055-i tihanyi alapítólevél tanúsága szerint Benedek

(Benedictus) néven esztergomi érsek lett. A Beneta név becéző formája alatin Benedictusnak.

251 Kelenföld hegye a mai Gellérthegy. – A pesti Duna-rév kb. a mai Erzsébet-híd helyén volt.

146

na gyakran kiáradt addig a nagy kőig, amelyen Szent Gellért fejétösszetörték, de hét évig nem tudta a vérét lemosni. Végre a papokfelszedték. Ez a kő most Csanádban van, az ő oltárának lapján.252

Most ugyanazon a helyen, ahol a koponyáját összetörték, ahegy alatt Boldog Gellért vértanú tiszteletére épült templomvan.253

Ez a Gellért Rosaccióban volt szerzetes,254 származására néz-ve velencei, és amikor Pannóniába jött, először Bakonybélbenremeteéletet élt, végül pedig a csanádi székbe került püspöknek.

Buldi püspök is kövektől elborítva bement a dicsőség honá-ba. Besztrik és Beneta pedig hajóval keltek át a Dunán Endréhezés Leventéhez, de a túlsó parton levő eretnekek Besztrik püspökötmegsebesítették; három nap múlva meg is halt. Endre hercegközben odaérkezett, és Beneta püspököt kiszabadította a kezük-ből; és így beteljesedett Szent Gellért jóslata: Benetán kívülmindnyájan vértanúhalált haltak. Szolnok ispán is lovával a Du-nába ugratott, és egy Murtmur nevű ember arra hajózván,beemelte hajójába, hogy a haláltól megszabadítsa. Ezt a Murtmurtugyanis Szolnok ispán keresztelte meg. Mikor aztán meg akartamenteni az említett ispánt, az eretnekek halállal kezdték fenye-getni, ha nem öli meg Szolnok ispánt. A fenyegetéstől félveMurtmur az ispánt kardjával megölte a hajójában.

Krisztus hitéért ezen a napon a papoknak és a világiaknak olynagy sokasága szenvedett vértanúhalált, hogy számukat csak azIsten és angyalai tudják.

252 Szent Gellért nagyobb legendája az 1046. évi pogánylázadásról é Gellért ha-

láláról a Krónika fenti elbeszélésével szöveg szerint is nagyjából egyezőenszámol be.

253 Ez a XIII. századi krónikás megjegyzése: a Gellért-legendák erről még nemtudnak.

254 A XIII. századi krónikás téves adata. Rosazzóban, ebben az Udinétől délke-letre fekvő helységben a XI. század első fele folyamán még nem volt ben-cés monostor. Gellért a velencei Szent György (San Giorgio Maggiore)-szigeten levő monostorból jött Magyarországra (vö. Karácsonyi János:Szent Gellért élete. Bp. 1925. 148-153.).

147

PÉTER KIRÁLY HALÁLAPéter király pedig, amikor látta, hogy a magyarok egy szív-

vel, egy lélekkel Endre és Levente herceghez csatlakoznak, magais futni kezdett németjeivel Mosony felé, hogy innét Ausztriábaátmehessen, de nem sikerült elmenekülnie. Időközben ugyanis amagyarok az ország kapuit és kijáratait már elfoglalták,255 deEndre herceg követe is visszahívta Péter királyt békekötés ürü-gyével, és hogy neki illő tisztséget biztosítsanak. Ez hitelt adottneki, mint mondják, és visszatért, de leginkább kényszerűségből,mivel megtudta, hogy előle titokban elbujdosott a serege. Ezértsietve vissza akart térni Fehérvárra. Amikor betért a Zámoly nevűfaluba, az említett követ csellel el akarta őt fogni, és megkötözveEndre herceg elé akarta vinni. Péter azonban megsejtvén ezt, be-vette magát egy udvarházba, és három napig vitézül harcolva vé-delmezte magát. Végre minden katonáját elpusztították az íjászok,őt magát meg élve foglyul ejtették, és megvakítva Fehérvárravitték; itt a szörnyű fájdalom miatt rövidesen befejezte életét. Pé-csett temették el, abban az egyházban, amelyet ő alapított

Szent Péter apostol tiszteletére, másodszori uralmának har-madik évében.256

AZ ELSŐ ENDRÉNEK NEVEZETT ANDRÁS KIRÁLYMEGKORONÁZÁSA

András herceg aztán, mihelyt ellenségeinek zavargásai előlbiztonságba jutott, a királyi székhelyen, Fehérvárott elnyerte a ki-rályi koronát. Csupán három püspök koronázta meg, azok, akik akeresztények ama nagy pusztulásából megmenekültek, az Úrnakezernegyvenhetedik esztendejében.

Egész nemzetének főbenjáró büntetés terhe alatt elrendelte,hogy a korábban engedélyezett pogány vallást elhagyván, Krisz-tus igaz hitére térjenek vissza, és mindenben a szerint a törvényszerint éljenek, amelyre Szent István király tanította őket. 255 Az országhatár természetes és megerősített védelmi vonala, amelyeket gye-

pűknek hívtak és amelyeken csak egyes helyeken lehetett átjutni: ezeket azátkelőhelyeket nevezték az ország kapuinak.

256 A mai pécsi székesegyházban, amelyet azonban többször átalakítottak ésmegnagyobbítottak azóta.

148

Levente pedig ugyanezekben a napokban halt meg. Ha to-vább élt volna, és elnyeri a hatalmat az ország fölött, kétségtele-nül megrontotta volna egész Magyarországot a pogány bálványo-zással. És mivel maga Levente nem katolikus módon élt, azértpogány módra temették el Taksony falu környékén, túl a Dunán,ahol állítólag Taksony, az ő őse is fekszik.257

Mondják némelyek, hogy ez a három testvér Vazulnak volt afia egy bizonyos Tátony nembeli lánytól, és hogy nem is rendesházasságból születtek, s hogy vérségi kapcsolat miatt kapták anemességet a Tátony nembeliek. Bizonyosan hamis és elvetemültszóbeszéd ez, mert enélkül is nemesek ők, mivel ezek KopaszLászló fiai, aki állítólag Ruténföldről kapott feleséget, s tőle szü-letett ez a három testvér.

Ezt a királyt Fehér Andrásnak és Katolikusnak hívták. Háromév alatt a magyarok adófizetőivé tette a lengyeleket, cseheket ésausztriaiakat.

András király, amikor öccsét elveszítette, követet küldöttLengyelországba másik testvéréhez, Bélához, és nagy szeretettelhívta őt, mondván: "Egykoron mi társak voltunk a szükségben, aszenvedés ben; kérlek most, szerelmetes testvérem, ne késlekedjhozzám jönni, hogy társak legyünk az örömben, és az ország ja-vain örvendezve, személyes jelenlétedben osztozzunk meg. Nincsugyanis örökösöm, sem testvérem rajtad kívül. Légy te az én örö-kösöm, és légy utódom a királyságban."

Béla elérzékenyedett ezektől a szavaktól, és egészházanépével a királyhoz jött. Amikor a király meglátta őt, "nagyörömmel örült",258 mert öccsének erejére is támaszkodhatott. Ez-után pedig a király és testvére, Béla tanácsot tartván, az országothárom részre osztotta. Kétharmad rész a királyi felség tulajdoná-ban, azaz hatalma alatt maradt, a harmadik rész pedig a hercegbirtokába ment át. Az országnak ez az első megosztása sok vi-

257 Taksony falu a Duna bal partján fekszik, tehát a Duna-Tisza közén. Ezt a te-

rületet nevezték – mint láttuk – az Árpád-korban Dunántúlnak. – Taksonykb. 950-től 970-ig volt fejedelem.

258 A Bibliából kölcsönzött kifejezés: Mt 2,10.

149

szálynak és háborúnak lett a magva Magyarország királyai és her-cegei között.259

Ebben az időben András királya Balaton tava mellett egykolostort alapított Szent Ányosnak tiszteletére, azon a helyen,

259 A ducatus (hercegség) intézménye, amely szerint az ország egyharmad része

felett a trónörökös (dux) uralkodik, a kétharmad rész felett meg a király,különösen XI. és XIII. századi történetünkből ismeretes. Pl. IV. Béla ifjabbkirály (rex iunior, dux) volt apjának, II. Andrásnak uralkodása idején; V.István ugyancsak ifjabb király volt IV. Béla királysága idején stb. Lehet,hogy ez intézmény X. századi előzményekre megy vissza.

150

amelyet Tihanynak neveznek.260 Azután feleségül vette a ruténokfejedelmének a leányát, tőle született Salamon és Dávid. Egyágyasától pedig, aki Marót faluból való volt, György született.Béla herceg Lengyelországban Géza és László nevű fiait, Ma-gyarországon pedig Lampértot és leányokat nemzett. És a királymeg a herceg békében és nagy nyugalomban élt.

A NÉMET CSÁSZÁRNAK VAGYIS KIRÁLYNAKMAGYARORSZÁGRA JÖVETELE

Ebben az időben a németek királya261 nagy sereggel ostromalá vette Pozsonyt, mert meg akarta bosszulni a Péter ellen elkö-vetett jogtalanságot, és uralma alá akarta hajtani Magyarországot.Sok hadigépet építtetett a vár ostromára, de nyolcheti ostrommalsem tudott semmit elérni. Az említett király ugyanis hajóhaddaljött Pozsony vára ostromára. Ekkor a magyarok, akik a várbanvoltak, előkerítettek egy az úszásban igen járatos embert, név sze-rint Zotmundot. Az éjszaka csendjében a császár hajóihoz küld-ték, s ő a víz alatt oda érkezvén mind megfúrta a hajókat, és ahajók hirtelen megteltek vízzel. A németek hadereje megtört,meggyengülve és erejüket elveszítve tértek vissza hazájukba. Sokvitéz volt Pozsonyban, de közülük is kivált Vojtek, Endre,Vilungard, Uros és Márton, akik naponta vitézül megharcoltak anémetekkel.262

A következő évben263 pedig a császár a harcosok nagy soka-ságával ugyancsak emiatt jött Magyarországra a Zala és Zselicfolyók forrásvidékén. De élelemmel megrakott hajókat is küldöttMagyarországra a Dunán, és ezeknek élére testvérét, Gebhard

260 Az egykori tihanyi monostorból csak az altemplom maradt meg I. András ko-

rából, Andrásnak és Dávid nevű fiának a sírhelyével. András feleségeJaroszláv kijevi nagyfejedelem (1016-1054) leánya, Anasztázia volt.

261 III. Henrik (1039-1056).262 Pozsony ostromát a külföldi források 1051-re teszik. – A vitézek névsorában

előforduló Vojtek, Endre és Márton ispánok az 1055. évi tihanyi alapítóle-vélben is szerepelnek az oklevél aláíróiként, tehát történeti személyek.

263 Ezt a hadjáratot a külföldi források – a Krónikával ellentétben – 1051-re te-szik.

151

püspököt állította.264 Ennek hallatára András király és Béla hercega gabonakazlakat és a szénaboglyákat tűzzel mind felégették, ésarról a vidékről, ahol a császár feltehetőleg át akar vonulni, a la-kosokat összes állataikkal együtt távolra elvitték. És amikor acsászár Magyarországra bevonult, és a felégetett vidékekre érke-zett, a katonái és lovai számára élelmet nem talált, és azt semtudta, hol vannak a hajói, s így azoktól sem nyerhetett semmifélesegítséget. Átkelvén pedig az erdőkön, a bodajki hegyekhez265

közeledett, szükséget szenvedve minden élelemben.Eközben pedig Gebhard püspök Győrbe érkezett, és Henrik

császárhoz levelet küldve tudakolta, hol várakozzék rá. Azt azon-ban, aki e levelet vitte, mivel Isten is úgy akarta, András királyportyázói elfogták, és a király elé vezették. És miután Miklóspüspök tolmácsolása révén a levél tartalmát megértették, írtakGebhard püspöknek egy válaszlevelet, amelyet egy jövevénnyelelküldtek neki. Az pedig színlelve, hogy a császár küldte, előadtaGebhard püspöknek a levelet, amely ilyesmit tartalmazott: "Tuddmeg, derék Gebhard püspök, hogy birodalmunk nagy és súlyosügyei arra kényszerítenek, hogy Magyarországról visszatérjünkNémetországba. Ellenségeink ugyanis birodalmunkat ellenségesindulattal elfoglalták. Rajta tehát, igyekezz, és a hajókat meg-semmisítve, a lehető leggyorsabban jelenj meg előttünkRegensburgban. Számodra sem biztonságos ugyanis Magyaror-szágon időzni."266

Amikor Gebhard püspök megtudta ezeket, sietve Németor-szágba menekült. A császár tehát a hajóktól várt támogatás remé-nyétől elesve halálos szükségbe jutott, és vele együtt egész hadse- 264 Gebhardt regensburgi püspök (1030-1060), III. Henrik eme hadjáratában a

külföldi források szerint is részt vett, és a hajóhad parancsnoka volt.265 Székesfehérvártól északnyugatra.266 E félrevezető levél megfogalmazását a krónikaíró annak a Miklós püspöknek

tulajdonítja, aki az 1055-i tihanyi alapítólevelet is fogalmazta. Az ellenséghasonló félrevezetését álkövetek útján, mint sikeres hadicselt, már Istvánkirály 1080 előtt írt nagyobb legendája is említi, II. Konrád német császár-nak István király ellen 1030-1031-ben viselt hadjárata kapcsán. Gericsjózsef (Legkorábbi Gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái.Bp. 1961. 19-22.) a legenda erről szóló beszámolóját a Krónika fenti elbe-szélésére vezeti vissza, mint forrásra, és ezzel egy 1080 előtt meglevő kró-nika meglétére következtet – jogosan.

152

regét is a lovakkal és teherhordó barmokkal a nyomorúságos éh-halál veszedelme fenyegette. Ráadásul a magyarok és a besenyőkminden éjjel kegyetlenül nyugtalanították, mérgezett nyilaikkalöldösték őket, és sátraik közt hurkokat kifeszítve igen sok embertelraboltak, akik valamilyen szolgálatban jártak. A németek a nyíl-záportól való félelmükben – a nyilak ugyanis eső módjára zu-hogtak rájuk és pusztították őket – beásták magukat a földbe, ésmaguk fölé vonva pajzsukat, elevenen sírba feküdtek a halottak-kal együtt. Mert a sírgödörben, amelyet a holtnak ástak, éjszakaaz élő feküdt, és amit az élő számára éjszaka ástak, azt nappalmagának követelte a halott. Látta a császár, hogy mennyi és mi-lyen veszélybe bonyolódott, követet küldött tehát András király-hoz és Béla herceghez, és örök és szilárd békét kért. Azt mondtaugyanis, hogy ha András király biztonságos utat enged neki avisszavonuláshoz, és ha éhségtől gyötört seregének segít az élet-ben maradáshoz, akkor ő soha nem támad András király és utódaiellen, és ezentúl a magyarok királyát sem szóval, sem tettel, semszándékkal sérteni nem próbálja. Sőt ha utódai közül valaki fegy-vert fogna Magyarország leigázására, sújtsa a mindenható Istenharagja, és nyomja annak örök átka.267 Az örök béke szilárdabbmegerősítésére Zsófia nevű leányát is hajlandó András király fiá-hoz, Salamonhoz adni feleségül, pedig előbb a francia király fiá-nak ígérte oda a legsúlyosabb eskü alatt. S esküjével, hitének le-kötésével erősítette, hogy mindezeket híven meg fogja tartani.268

András király és Béla herceg tehát, mivel inkább a béke hí-vei, semmint a viszálykodás magvetői akartak lenni, békét kötöt-tek a császárral. A császár pedig személyes esküvel erősítettemeg, hogy mindazt híven teljesíti, amit mondott. Ekkor Andráskirály Magyarország királyainak szokásos bőkezűségével küldött

267 E két utolsó mondat III. Henrik egykorú okleveleinek frazeológiáját, stílus-

fordulatait és formuláit (átokformula) mutatják (vö. Horváth: Árpád-kori i.m. 309-310.). A magyar okleveles gyakorlatban ezek a formulák csak aXII. század közepétől (II. Béla, II. Géza korában) válnak gyakoribbá.

268 Időközben (1056-ban) elhunyt III. Henrik, és az Altaichi Évkönyvek tanúságaszerint kiskorú leányának az eljegyzése az ugyancsak kiskorú Salamonnalcsak 1058-ban, IV. Henrik uralkodása idején történt meg ünnepélyes kül-sőségek között. Salamon feleségének a neve azonban Judit volt. Lehet,hogy ezt a nevet Magyarországra költözése után kapta.

153

a császárnak ötven óriási testű vizát, kétezer tábla szalonnát, ezeróriási bikát, a kenyérből pedig többet, mint amennyit magukkaltudtak vinni, azután juhokat és ökröket, vagyis legelő barmokat,és fölös mennyiségben bort.

Az ételek mértéktelen fogyasztása és az italban való tobzódáskövetkeztében a németek közül sokan lerészegedve és ittasan el-pusztultak. A megmaradottak pedig a magyarok könyörületébőlmegmenekülve a halál torkából, ott hagyták sátraikat, pajzsukat,és minden holmijukat elhányva olyan gyors menetben igyekeztekvisszatérni Németországba, hogy még hátra sem néztek. Emiattazt a helyet, ahonnan a németek oly gyalázatosan, vértjeiket eldo-bálva elfutottak, mind a mai napig Vértes hegyének nevezik, anémetek pedig Schildbergnek hívják azt a helyet.269

SALAMON KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA ÉS EL-JEGYZÉSE

Miután pedig Henrik császár ekkora gyalázattal Ma-gyarországról a saját földjére futott, András király követeketküldött hozzá, és arra kérte, hogy – mint ígérte – Zsófia leányátadja hozzá házastársul Salamonhoz, a fiához. A császár pedig,ahogy esküjével ígérte, híven teljesítette kérését. Miután tehát akirályi lakodalmat megülték a Morva folyó mellett, a békeszerző-dést szilárdan megerősítették, a császár és a király örömmel tértekhaza. De András királyt ezután hamarosan szélütés érte, és mind atéli, mind a nyári évszakban hordszéken kellett hordozni.

Szent István király halála után tehát tizenegy év és négy hó-nap telt el András király uralkodásának első esztendejéig. Ezenidő közben pedig a német, vagyis inkább a velencei Péter uralko-dott első és másodízben öt és fél évig, Aba pedig három éviguralkodott.270

269 Vértes hegyének német Schildberg nevét Thuróczy tette hozzá a Krónika

szövegéhez.270 Ez a kronológiai összegezés ellentmondásos, hiszen ha Péter öt és fél évig,

Aba három évig uralkodott, ez összesen nyolc és fél év, durván számítvakilenc. A hiba úgy jöhetett létre, hogy a szövegben a római IX-et tévesenXI-nek írták.

154

Mivel pedig a vérségi szeretet és a rokoni vonzódás akadályaszokott lenni az igazságosságnak, András királyban is legyőzte afia iránti szeretet az igazságosságot, és kötelező ígéretét meg-szegve – aminek a királyoknál nem volna szabad megesnie –,

még gyermek fiát, a mindössze ötéves Salamont, uralkodásánaktizenkettedik évében, öregségtől elgyengülve, egész Magyaror-szág fölé királlyá emelte és megkoronáztatta. Ú gy tüntette fel adolgokat, hogy mindezt az ország romlásának megakadályozásárateszi, mert a császár nem adja a leányát fiához, Salamonhoz, haSalamont meg nem koronázzák.

155

Amikor pedig Salamon koronázásakor azt énekelték: "Légyura a te testvéreidnek", és Béla herceg tolmács útján a tudomásárajutott, hogy a gyermek Salamont teszik meg az – ő urának, Bélanagyon méltatlankodott.271

Mások azt mondják, hogy Béla hercegnek és fiainak, Gézá-nak tudniillik és Lászlónak, meg az ország összes főembereinekegyetértésével kenték Salamont királlyá, s csak utóbb keletkezettköztük a gyűlölet a viszálykodás magvetőinek bujtogatása követ-keztében. A besúgók ugyanis – amilyenek a mi időnkben nagytetszésnek örvendenek –272 legfőképpen azt sugalmazták a király-nak, hogy Salamon csak úgy uralkodhat, ha Bélának kioltják azéletét. Másfelől meg arról igyekeztek meggyőzni Béla herceget,hogy elérkezett az alkalom a királyság megszerzésére, hiszen Sa-lamon gyermek, atyja pedig az öregségtől megtört és beteges.

A király és a herceg tehát Várkonyban273 adtak egymásnaktalálkozót. A király pedig belátta, hogy halála után fia nemuralkodhatik a herceg beleegyezése nélkül. Tanácskozásra hívtakét hű emberét, tanácsot tartott velük, mondván: "Próbára aka-rom tenni a herceget, és megkérdezem őt, vajon a koronát vagy ahercegséget akarja-e ?"

Maga elé tette tehát a királya koronát egy bíbor szőnyegre, ésmelléje a hercegséget jelentő kardot.274 "Ha a herceg jó békével 271 A gyermek Salamon megkoronázása 1057-ben történt. Salamon ekkor mint-

egy ötéves volt. – Az énekelt szöveg a Bibliából való (Ter 27,29), de a ki-rálykoronázás angolszász szertartásában, az ún. Egbert- vagy Ethelred-féleordóban is szerepel (vö. Tóth Zoltán: A Hartvik-legenda kritikájához Bp.1942. 66-67.).

272 A sok átdolgozó és krónikafolytató miatt nem lehet eldönteni, hogy ez a kü-lönös, szubjektív megjegyzés a besúgók kedvelt voltáról melyik krónikás-tól származik. A legvalószínűbb Domanovszky feltevése, aki ezt Kálmánkirály és Almos herceg viszályára vonatkoztatja (vö. Domanovszky: A Bu-dai Krónika i. m. 827.).

273 Tiszavárkony, Szolnoktól délre.274 A német-római X. századi koronázási ordó szerint a korona mellett a kard is

királyi hatalmi jelvény. Tudta ezt a krónikás is, de mivel az elbeszéltvárkonyi jelenetben éppen a királyi hatalom megosztásáról volt szó agyermek Salamon, illetve Béla herceg között, az adott helyzetben a kard akisebb hatalmat, a hercegséget (ducatus) jelentette a királyi koronávalszemben. Ez a jelenet tehát – amelynek hitelességében nincs okunk kétel-kedni! – éppen annak a bizonyítéka, hogy I. András király főpapi környe-

156

meg akarja tartani a hercegséget, hát tartsa meg, de ha a koronátakarja, akkor ti ketten azonnal rohanjatok rá, és a karddal fejez-zétek le Béla herceget." A főemberek meg is ígérték, hogy megte-szik.

Mikor pedig a tanácsot tartották, a kikiáltók ispánja, Miklósállt őrt a palota ajtaja előtt, és mindent hallott. És midőn a herce-get a király elé vezették, és belépett az ajtón, a kikiáltók ispánjagyorsan odaszólt neki: "Ha élni akarsz, válaszd a kardot." Többetnem mondhatott. Mikor aztán a herceg belépett, és látta a királyelőtt a koronát meg a kardot, nagyon elcsodálkozott. Mihelyt le-ült, felemelkedett a király fektéből, és az ágyon ülve így szólt:"Herceg! Megkoronáztattam a fiamat, de nem kapzsiságból, ha-nem az ország romlásának elhárítására, mert három nappal ez-előtt a császárral erről tanácskoztam. Neked azonban szabad azelhatározásod; ha a királyságot akarod, vedd a koronát, ha ahercegséget, vedd a kardot; egyiket engedd át a fiamnak; de a ko-rona igazság szerint téged illet."

A herceg átlátta a helyzetet, és Miklós ispán szavait megértveezt mondta: "Legyen a korona a fiadé, aki fel van kenve, és addnekem a hercegséget." És rögtön elvette a kardot. A király pedigleborult a lábához, ami ritkán szokott megtörténni. Azt hitteugyanis, hogy Béla bárgyúságból engedi át a koronát fiának,ahogy Levente engedte át neki.275 De a herceg félelemből tette.Végül gonosz emberek baljóslatú sugalmazására viszály tört ki akirály és a herceg közt.

A herceg azonban igen bölcs volt, a király cselvetéseitől márelőre óvakodva, egész házanépével együtt elvonult Lengyelor-szágba, az apósához. Amikor ezt András király meghallotta, Béla

zete, például a tihanyi alapítólevélben szereplő Benedek érsek nagyon jólismerhette a német-római koronázási ordót, s éppen e főpapi környezetbőlkerülhetett ki Béla herceg fenti próbatételének kieszelése, Salamon megko-ronázása alkalmával pedig az Egbert-féle koronázási ordó alkalmazása, an-nak a hangsúlyozása, hogy a megkoronázott királya testvéreknek és a ro-konoknak is ura, ami a német-római ordóban így nincs benne. (Másként, demindenképp helytelenül ítéli meg a kérdést Tóth i. m. 72.)

275 Ugyanezt a kifejezést használja a krónikás Almos herceggel kapcsolatban,aki – szerinte – szintén "bárgyúságból engedte át a koronát" testvérének,Kálmánnak. Ez esetleg e két rész azonos szerzőjére mutat – Kálmán királyidejéből.

157

mesterkedéseitől félve, fiát, Salamont elküldötte a császárhoz, fi-ának az apósához. Magyarország főemberei közül igen sokan kö-vették őt.

Eközben Béla herceg mindazt a jogtalanságot, amit veleszemben testvére, András király elkövetett, tudomására hoztaapósának, Lengyelország fejedelmének.276 Lengyelország feje-delme pedig híven és hathatósan a segítségére sietett, úgyhogyBéla herceg apósának három csapatától támogatva, visszatért Ma-gyarországra. András király pedig, amikor megtudta, hogy Bélahadsereggel vonult Magyarországra, a német császártól két vezértküldetett a maga megsegítésére, tudniillik Vilmost és Pothot, sőt acsehek fejedelmét is, aki rokonságban állt vele, zsoldjába fogadta,és bizakodott zsoldosainak tömegében. Magyarok ugyanis nemnagy számban voltak vele; legnagyobbrészt a fiát, Salamont kí-sérték el, s azok közül, akik az országban maradtak, a legtöbbenBéla herceghez sereglettek.

Béla hercegnek pedig hírül hozták, hogy András királyazsoldosoknak igen nagy sokasága felett rendelkezik. De ő inkábbválasztotta a csatában a halált, semhogy ütközet nélkül kitérjen akirály hadserege elől. Gyors menetben rettenthetetlenül vezetteseregét a Tisza felé, András király ellen. Vilmos és Poth, a né-metek vezérei pedig haragtól tüzelve csapataikkal sietve átkelteka Tiszán, és ütközetbe bocsátkoztak. Mindkét rész derekasan har-colt, de Isten segedelmével Béla herceg nyerte el a győzelmet, éscsaknem az összes németeket leölte itt, és vezéreiket elfogta.Azok a magyarok pedig, akik András király oldalán voltak, látva,hogy Béla herceg nyeri el a győzelmet, cserbenhagyták Andráskirályt, és átpártoltak Béla herceghez. András király Németországfelé futott, de nem tudott elmenekülni, mert a mosonyi kapunálelfogták, és mivel gondozás nélkül tartották fogva a Bakony er-dőben, egy Zircnek nevezett falu közelében, elhalálozott.277 Elte-mették Szent Ányos hitvalló monostorában, amelyet maga a ki-rály alapított Tihanyban, a Balaton tava mellett.

276 Béla apósa Meskó (Miesko) lengyel király volt. Nem ő, hanem unokája, II.

Boleszló (1058-1079) jött Béla segítségére.277 A zirci cisztercita apátság akkor még nem volt meg. III. Béla alapította 1182-

ben.

158

De a csehek fejedelmét is elfogták, és Béla herceg tudta nél-kül megvakították. Vilmost és Poth vezért pedig Béla herceghezvitték, és ő megengedte nekik, hogy szabadon eltávozzanak.

ELSŐ BÉLA KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉLETEÉS KORMÁNYZÁSA

Béla herceg tehát, akit Beninnek neveztek, győztesen és dia-dalmasan bevonult Fehérvár városába, és itt, miután a püspökökfelkenték, a királyi koronával szerencsésen megkoronáztatott. Bé-késen kormányozta az országot, az ellenség háborgatása nélkül, ésnépének javát kereste. Hozzáértésének egyéb bizonyságai mellettezt azzal is megmutatta, hogy pénzt veretett nagy érme alakban alegtisztább ezüstből, és az áruk árát meghatározott mérték szerintállapította meg, bölcs megfontolással és igazságos szabályossággal. Nem engedte meg a kereskedőknek és pénzváltóknak, hogy akapzsiság átkos falánkságával fölös hasznot harácsoljanak ma-guknak az egyszerű emberektől és parasztoktól. Ez ugyanis az azok, amely leginkább szokta a szegénység és szűkölködés veszé-lyébe sodorni a népeket; de így mindenki a megállapított áron vettés adott, visszaélés és fondorlat nélkül. Az adás-vevést szolgálómindennemű vásárt a szombati napra írta elő, és országa területénbizánci aranyakat hozott forgalomba. Ezüst dénárokat is veretett,mint fentebb megírtuk, negyvenért belőlük egy bizánci aranyat.Ezért ma is negyven dénárt egy aranynak nevezünk, nem mint-hogyha aranyból volnának, hanem azért, mert abban az időbenúgy látszik, ennyi dénár ért egy bizánci aranyat. Életének napjaisorán nem változott a pénz egész Magyarországon.278

Sok más dolgot is tett, ami méltó az örök emlékezetre.Mindazoknak ugyanis, akik Salamon királyt követték, felesé-

gét, fiait, mindenüket, amijük csak volt, épségben és sértetlenülmegőriztette, hogy a maguk jószántából térjenek vissza hozzá, ésjavaikban békén éljenek. Ezért ezek közül is igen sokan híveivé

278 I. Bélát 1060-ban koronázták meg. A pénzverésére vonatkozó beszámolót

Hóman Bálint (Magyar Pénztörténet. Bp. 1916. 2. 19.) teljesen hitelesnektalálta. – Kálmán király is törvényben intézkedett a harácsoló kereskedőkellen (Decr. Colam. 1. §. 33.), ez tehát szempontul szolgálhatott a krónikásszámára.

159

váltak és visszatértek. Kegyes érzésből könnyebbé tette a magya-rok terhét, ami a kötelező szolgáltatásokat illeti, enyhítette a szo-kásos és régi hadiadókat. Emiatt Magyarország szerfölött meg-gazdagodva az összes környező országok fölé emelte a fejét, ésfelülmúlta őket gazdagságban és dicsőségben. Itt akkor a szegé-nyek meggazdagodtak, a gazdagokat pedig dicsőség övezte.

A MAGYAROK ISMÉT KÍSÉRLETET TESZNEK HI-TÜK ELHAGYÁSÁRA

A legkegyelmesebb király Magyarországszerte kikiáltókatküldött, hogy minden egyes faluból két-két ékes beszédű öregethívjanak a királyi tanácsba. Ennek hallatára nemcsak a meghí-

160

vottak, hanem az összes parasztok és szolgák Magyarország min-den köznépévei együtt Fehérvárra jöttek a királyhoz. A király és apüspökök meg az összes főemberek, látva a mérhetetlen sokasá-got, megijedtek, hátha rájuk fognak rohanni. Ezért bevonultak avárosba, és bezárkóztak. A köznép pedig elöljárókat állított ma-gának, és számukra fából emelvényt készítettek, hogy az emberekláthassák CS hallják őket. Az elöljárók pedig követeket küldtek a'királyhoz és főemberekhez, mondván: "Adjad nekünk atyáinkvallását, hogy pogány módra élhessünk, a püspököket megkövez-zük, a papokat elűzhessük, az egyháziakat megfojtsuk, a dézsma-szedőket felakasszuk, az egyházakat leromboljuk, a harangokatösszetörjük."279

Ezek hallatára elszomorodott a király, és háromnapi határidőtkért, hogy a dolog felett gondolkozzék. Eközben pedig a köznépelöljárói magas emelvényükre telepedve ocsmány énekeketmondtak a hit ellen. A köznép pedig velük együtt örvendezvehelyeslően kiáltotta: "Úgy legyen! Úgy legyen!"

Amikor pedig a harmadik napon a feleletre várakoztak, a ki-rály parancsából fegyveres katonák rontottak rájuk, és közülükegyeseket megöltek, elöljáróikat a magasból letaszítván összetör-ték, a többieket pedig megkötözve, kemény ütésekkel korbácsol-ták, és így öldökléssel, megkötözéssel és korbácsolással is aligtudták a katonák megfékezni a lázadást. Azután tehát, hogy SzentIstván király Krisztushoz térítette a magyarokat, ezek kétszer isvisszatértek a pogánysághoz: először Endre király idejében, má-sodszor Béla király idejében, amint most megittuk.

A legkegyesebb Béla király pedig, amikor uralkodásánakharmadik évét betöltötte királyi birtokán, Dömösön – trónszékeösszeomolván – testét összetörte, és gyógyíthatatlan betegségbeesett. Félholtan a Kanizsa patak mellé vitték némely fontos, or-szágos ügyek miatt, itt aztán elköltözött e világból. Eltemettékpedig a Szent Megváltó monostorában, amelyet ő maga alapítottazon a helyen, amelyet Szekszárdnak hívnak. Ez a Béla ugyanis

279 Ez az utolsó pogánylázadás 1061-ben történt. Bár pogánylázadásról szoktunk

beszélni, a lázadóknak nem a keresztény vallás ellen volt kifogásuk, hanemaz egyházi intézmények és az egyházi tizedszedés, vagyis a középkori egy-házszervezettel együttjáró feudális berendezkedés ellen.

161

kopasz-szár és barna-szögszínű volt, ezért nevezte el kolostorátsaját testi mivoltáról Szegszárdnak.280

A CSÁSZÁR BEJÖVETELE VEJÉVEL, SALAMONKIRÁLLYAL

Salamon király pedig, amikor Béla király halálát hallotta,apósához, a német császárhoz ment,281 és kérte, hogy állítsa visz-sza neki Magyarország királyságát. Kérésével a császár örömestegyetértett, és híres, római rendszerű seregével és a császári di-csőség fényes kíséretével visszahozta Salamont Magyarországra.Eközben Géza, Béla király fia, mivel bölcs és körültekintő volt,két ifjú testvérét maga mellé véve, Lengyelország tájai felé vetteútját, mert nem tudta Sa.lamon és a németek támadását feltartóz-tatni.

Salamon király tehát a császárral együtt minden nehézségnélkül bejött a király nélkül maradt Magyarországra, és nyugod-tan bevonult a királyi székhelyre, Fehérvár városába, és itt egészMagyarország papsága és népe a legnagyobb tisztelettel fogadta.A császár pedig beszédet tartott a magyarok egész gyülekezeteelőtt vejének, Salamon királynak érdekében, és a köztük megújí-tott békét esküvel és hitének lekötésévei erősítette meg. Salamonkirályt pedig dicsőségesen megkoronázva atyai trónusára ültetteegész Magyarország egyetértése és helyeslése közben. Maga acsászár pedig miután Salamon király bőkezűen megajándékoztaMagyarország gazdag kincseivel, szerencsésen visszatért hazájá-ba.

Mihelyt a császár eltávozott, visszatért Magyarországra Gézaonnan, ahová óvatosan elvonult. Salamon király pedig mint új éstapasztalatlan ember, aki még nem erősödött meg uralmában, at-tól tartott, hogy Géza a lengyel hadsereggel megrohanhatja, övéi-vel egy kissé visszavonult, és Mosonyban, ebben az igen megerő-

280 Dömös, a Duna-kanyarban, Esztergomtól keletre. – A Kanizsa-patak valahol

az ország nyugati határához közel keresendő, mivel Béla király német tá-madástól tartott. – A Szekszárd helynév valóban a magyar nyelvből fejt-hető meg. A régi magyar szeg, szög, barnát, a szár, szárd pedig kopaszt je-lent.

281 IV. Henrik (1056-1106) Salamonnak sógora és nem apósa volt.

162

sített várban telepedett meg, biztos őrhelyen. A püspökök és másegyházi férfiak továbbra is buzgón iparkodtak, hogy közöttük abékét helyreállítsák. Leginkább Dezső püspök csendesítgette Gé-za herceg lelkét szelíd intelmeivel és kedveskedő rábeszéléssel,hogy Salamonnak, bár fiatalabb, adja vissza békében a királysá-got, és ő maga békességben tartsa meg a hercegséget, amelyetapja viselt. Üdvös rábeszélésére Géza, félretéve a gyűlölködést,engedett. Fábián és Sebestyén vértanúk szent ünnepén aztán Sa-lamon király és Géza herceg Győrben, Magyarország színe előttbékét kötött.282 Azután az Úr feltámadásának ünnepét mindkettenegész udvarukkal együtt Pécsett ünnepelték meg. Itt, éppen Hús-vét napján, az ország főembereinek jelenlétében, Salamon királytnagy tisztelettel saját kezűleg koronázta meg Géza herceg, ésnagy pompával bevezette Szent Péternek, az apostolok fejedel-mének királyi bazilikájába a mise meghallgatására.283 A magya-roknak egész gyülekezete, látva a király és a herceg között létre-jött békességet és kölcsönös szeretetet, dicsérte az Istent, aki abékességet szereti, és nagy volt a vigasság a nép között.

Az erre következő éjszaka azonban jelentkezett a jövendő vi-szály és zavargás előhírnöke. Ugyanis az egész templomot, a hoz-zá tartozó palotákat és egyéb épületeket elborította a tűz, és a tűz-vész pusztításában mindezek összeomlottak. A sziszegő lángokborzalmas recsegése és a tornyokból lezuhanó harangok rettenetesrobaja hallatán mindenkit elfogott a félelem, és senki sem tudta,hova meneküljön. A király és a herceg szörnyű ámulatukbanmegdöbbenve, és a gonosz cselvetés gyanúját ól megrémülve, alehető leggyorsabban más-más irányban eltávoztak. Amikor reg-gel lett, és szavahihető tanúk elmondták nekik a dolgok való állá-sát, tudniillik, hogy egyik rész sem tervelt semmi rosszat a másikellen álnok gonoszsággal, és a nem is sejtett tűzvész véletlenülütött ki, ismét összejött a király és a herceg tisztes békében.

282 A győri békét 1064-ben kötötték meg. Dezső püspök, a békéltető Géza és

Salamon között, egy 1076-i alapítólevélben is előfordul, s egy 1093-bólszármazó oklevél kalocsai érsekként említi.

283 Több forrásból tudunk róla, hogy régi királyaink nagy ünnepek alkalmávalún. ünnepi koronázás ban részesültek. A Gellért-legenda is megemlíti Abakirály ünnepi koronázását a csanádi székesegyházban.

163

Akkor Zolomér, Dalmácia királya,284 aki Géza sógora volt,követeket küldött Salamon királyhoz és Géza herceghez, és kérteőket, hogy személyesen segítsék meg ellenségei, a karintiaiak el-len, akik Dalmácia őrgrófságát elfoglalták. A király és a hercegtehát sereget gyűjtve Dalmáciába vonult, és a tőle elvett ország-részt a maga egészében visszaadta neki. Az meg a királynak és ahercegnek királyi ajándékokat, értékes palotákat,285 sok aranyat ésezüstöt adott ajándékba. Visszatérésük alkalmával pedig Atta ná-dor arra kérte a királyt és a herceget, hogy vegyenek részt mo-nostorának felszentelésén, amelyet Zselicben épített Szent Jakabtiszteletére.286 Így is történt.

SALAMON KIRÁLYNAK ÉS DÁVIDNAK NEM VOL-TAK GYERMEKEI

Salamon királynak és öccsének, Dávidnak sohasem voltakgyermekei, és bennük András királynak magva szakadt. Úgyhisszük, hogy ez Isten akaratából történt, mert amikor Andrásvisszatért Magyarországra testvérével, Leventével, akkor megen-gedte az istentelen Vatának és más elvetemülteknek, hogy SzentGellértet és sok keresztényt megöljenek, azért, hogy elnyerhesse akirályságot. Géza hercegnek pedig voltak gyermekei: Kálmán ésAlmos és több leány.

A király és a herceg között pedig tizenhárom éven keresztülnyugalmas béke honolt. Közben a csehek, kevélységből felfuval-kodva betörtek Trencsén városa irányába, és miután emberekbenés állatokban gazdag zsákmányt raboltak össze, elhajtottak min-dent. A király és a herceg nagy sérelemnek tartotta ezt, és sere-geikkel megrohanták Csehországot, és mivel a csehek nem mer-tek ütközetbe bocsátkozni, a magyarok csaknem egész Csehor-szágot tűzzel-vassal elpusztították.

284 Zolomér (Zvojnimir) Dalmácia és Horvátország királya volt (1076-1091).285 A Krónika szövegében pallacia van, ami palotákat jelent. Valószínű azonban,

hogy ez szövegromlás pellicia, azaz szőrmék helyett.286 A zselicszentjakabi bencés monostorról van szó, amely Kaposvártól délre,

Somogy megyében volt. Alapítója a Győr nembeli Ottó (Atho) somogyiispán.

164

Bátor Opos, Márton fia,287 itt terített le párviadalban vitézülegy óriási, nagy testű csehet, és emlékezetes tette miatt a király ésMagyarország összes főemberei később is mindig nagy dicsőség-ben tartották.

Így a király és a herceg az övéin esett sérelmet a csehekenkeményen megbosszulván, a foglyul ejtett csehek nagy zsákmá-nyával örvendezve visszatértek Magyarországra.

A KUNOK MAGYARORSZÁGRA VALÓ BETÖRÉSE,ÉS SALAMON KIRÁLY MEG GÉZA ÉS LÁSZLÓ

HERCEG HARCA A KUNOKKALEzután pedig a pogány kunok, miután a meszesi kapu288 felső

részén áttörték a gyepűket, betörtek Magyarországra, és az egészNyírséget egészen Bihar váráig kegyetlenül végigrabolva, férfiakés asszonyok meg állatok mérhetetlen sokaságát magukkal hur-colva, visszavonulóban voltak, és mit sem sejtve átkeltek a Láposfolyón és a Szamos vizén.289

Salamon király tehát és Géza herceg, a testvérével, Lászlóvalegyütt sereget gyűjtött. Sietve siettek, és átkeltek a meszesi ka-pun, mielőtt a kunok a hegyeken áthágtak, Doboka városában290

majdnem egy hétig várakoztak a pogányok megérkezésére. Akémek közül pedig az egyik, név szerint Fancsiska, aki Újvárból

287 Bátor Oposról a Krónika egy későbbi fejezete azt állítja, hogy a lázadó Kop-

pány vezért leverő Vecelin nemzetségéből származott, és magánakVecelinnek szépunokája. Valóban kronológiai nehézségekbe ütközik, hogyaz 1000 körül szereplő Vecelinnek negyedízigleni leszármazottja Salamonkirály (1063-1074) korában már mint Salamon legkiválóbb vitéze szere-peljen, mivel e genealógia szerint legkorábban 1060 táján születhetett. Arraazonban nincs okunk, hogy e hibás genealógia miatt – amely valószínűlega XIII. századi krónikás betoldása – a Krónikának azon részeit, amelyek-ben Bátor Opos vitézkedéséről esik szó, szintén egy XIII. századi (bencés)krónikás késői betoldásainak tartsuk. Csóka J. Lajosnak csak azt sikerültbebizonyítania, hogy a XIII. századi krónikás által közölt Vecelin- Jáknemzetség genealógiája hibás.

288 A meszesi kapu egy hegyszoros a Szamos és a Körös között elterülő Meszes-hegységben, Erdély szélén.

289 Ez a kun betörés 1068-ra tehető. A régi Krónika kun néven különböző töröknyelvű népeket jelöl.

290 Doboka vára Kolozsvártól északra.

165

való volt, csütörtökön értesítette a királyt és a herceget, hogy kö-zeledik a kunok serege. A király és a hercegek pedig seregükkelsietve odalovagoltak, és még azon az éjszakán a kunok közelébenszálltak meg. Pénteken kora hajnalban felkelvén, a szent ostyavételével mindnyájan megerősítették magukat, és csapataikat el-rendezve elindultak a pogányok ellen, hogy megütközzenek ve-lük.

Amikor meglátta ezt a pogányok seregének vezére, név sze-rint Osul, aki Gyulának, a kunok fejedelmének kíséretébe tartozófőember volt, gőgjében felfuvalkodva, és szerfölött sokat tartvamagáról, így szólt az övéihez: "Menjenek a fiatalok a gyenge ma-gyarokra és vívják meg velük ezt a játékszerű ütközetet." Azt hitteugyanis, hogy senki sem mer velük megütközni.

Amikor pedig a pogányok a magyarok ellen felvonultak, ésmeglátták félelmetes hadaikat, nagy sietve visszaüzentek vezé-reknek, Osulnak. Ez egyesítvén a kunok összevont seregeit, sietveegy magas hegy peremére vette be magát, és azt gondolta, hogyez teljes biztonságot nyújt majd neki. Erre a hegyre ugyanis,amelyet az ott lakók Kerlésnek mondanak, igen nehéz felmen-ni.291

A magyarok pedig egész haderejüket ennek a hegynek a lá-bánál összpontosították. Salamon király összes katonái egyformánselyemből való zászlót viseltek. A pogányok a hegynek csúcsánhelyezkedtek el, a bátrabb és merészebb nyilazók pedig a hegylejtőjének közepéig ereszkedtek le, hogy a magyarokat távolrólmegakadályozzák a hegyre kapaszkodásban. Sűrű nyilazás viha-ros zápora zúdult tehát a király és a herceg csapataira. A magya-rok közül azonban egyes híres vitézek rárontottak a nyilazók ra,és igen sokat meg is öltek a hegy lejtőjén közülük, úgyhogy csaknagyon kevesen és alig tudtak feljutni társaikhoz, pedig íjukkalverdesve ösztökélték lovukat. Salamon király pedig a legelszán-tabb vakmerőség lelkesedésével kiáltozva, csapatával a legnehe-zebben megmászható kapaszkodón mintegy kúszva kapaszkodotta pogányokig, akik sűrű nyílzáport zúdítottak rá. Géza herceg, akimindig elővigyázatos volt, a könnyebben megmászható kapasz-

291 Kerlés hegye Erdélyben, Besztercétől nyugatra. Kézai szerint a kerlési csatá-

ban a magyarok a besenyőket győzték le.

166

kodón kapaszkodott fel, és íjászaival rárontott a kunokra. Testvé-re, László mindjárt az első rohamban négyet terített le a legvité-zebb pogányok közül, és bár az ötödik súlyosan megsebesítettenyilával, utóbb azt is ugyanitt megölte. Az isteni irgalomnak hálahamarosan felgyógyult ebből a sebéből. A magyarok a legke-gyetlenebb öldökléssel szorongatták a pogányokat, azok megnyomorultul megfutottak. A magyarok sebesen üldözőbe vettékőket, s igen éles és szomjúhozó kardjukat részegre itatták a kunokvérével. A kunoknak frissen borotvált fejét úgy aprították kardjukcsapásával, mint az éretlen tököket.

Végre is Boldogságos László herceg meglátott egy pogányt,aki lovának a hátán egy szép magyar leányt vitt. Szent László ab-ban a hitben volt, hogy a váradi püspök leánya az,292 és bár súlyo-san meg volt sebesülve, mégis nagy sebesen üldözőbe vette lován,melyet Szögnek hívtak. Mivel nem tudta utolérni, nem tudta lán-dzsájával ledöfni, mert sem az ő lova nem futott gyorsabban, semannak a lova nem lassult meg valamelyest, és mintegy karhossz-nyi távolság volt a lándzsa és a kun háta között; odakiáltott tehátSzent László herceg a leánynak, és mondta: "Szép húgom, ragaddmeg a kunt az övénél fogva, és rántsa le a földre." Meg is tette aleány. Boldog László herceg lándzsával leterítette a kunt, és ami-kor már a földön feküdt, meg akarta ölni. A leány nagyon kérte,hogy ne ölje meg, sőt, hogy eressze szabadon.

Ebből is kiviláglik, hogy az asszonynak nincs hite,293 mivelalighanem bűnös szerelemből akarta őt megszabadítani. A szentherceg azonban sokáig viaskodott a kunnal, és miután az inát el-vágta, meg is ölte. De a leány nem a püspök lánya volt.

A király és a dicső hercegek tehát csaknem az összes pogá-nyokat levágták, és az összes keresztényeket kiszabadították afogságból, és egész Magyarországnak harcba vezetett seregévelegyütt boldogan, győzelmi diadallal örvendezve tértek vissza. 292 A Pozsonyi Krónika a későbbi Könyves Kálmán királyt nevezi meg váradi

püspökként, aki királysága előtt egyházi pályán működött. A XI. századbana papok még nősülhettek.

293 A latin szövegben fides van, amit hűségnek szoktak fordítani. Itt azonban ar-ról van szó, hogy a pogány magyaroknál a nőrablás elfogadott formája volta feleségszerzésnek; Szent István és Szent László azonban már szigorú tör-vényeket hozott a nőrablás megakadályozására.

167

"Nagy örvendezés lett tehát egész Magyarországon, és énekekkelés imákkal áldották az Istent", aki nekik adta a győzelmet.

A BESENYŐK BETÖRÉSE MAGYARORSZÁGRA. AKIRÁLY ÉS A HERCEGEK OSTROMOLJÁK ÉS EL-

FOGLALJÁK NANDORFEHÉRVÁRTTörtént pedig a kunok bejövetele után a harmadik esztendő-

ben, hogy a besenyők Bolgárfehérvár294 felől jőve átúsztattak aSzáva folyón Buziás mezejére, és nem kevés fogoly népet észsákmányt rabolva, a saját földjükre elhurcolták őket. A király ésa herceg árulás vétkével vádolta a bolgárfehérváriakat, mivel abékét csalárdul megszegve saját jószántukból megengedték, hogya besenyők portyázó csapatai Magyarországot fosztogassák.

Összeszedvén tehát seregeiket Zalánkeménynél295 gyülekez-tek, itt aztán tanácsban megtárgyalták a dolgot, és elhatározták,hogy az áruló Fehérvárt ostromzárral kell körülvenni és megvívni.Ezután felszedvén táborukat, a Száva folyó vidékére vonultak,Nándorfehérvár irányába. Jött is a parancs a királytól és a her-cegtől, hogy a magyarok összes hadai, amilyen gyorsan csak le-het, keljenek át a Száva folyón Bulgáriába. A görögök és bolgá-rok gyors járatú hajóikon hajózva gépeikkel kénes tüzet fúvattak amagyarok hajóira, felgyújtották a hajókat a vízen. A magyarokhajóinak sokasága azonban elborította a folyót, legyőzve a tüzethányó görögöket. Miután a görögök és bolgárok megfutamodtak,a magyarok átkeltek és elfoglalták a bolgárok határait.

A király és a herceg pedig hétfőn átkelt a Száván, és amikorreggel lett, elrendezte hadsorait, és összes csapataikból szaka-szonként egymáshoz illesztett pajzsokkal ostromfedelet alkotvaáltalános ostrom alá vette a várost.

294 Bolgárfehérvár (Nándorfehérvár) a mai Belgrád a Száva és a Duna összefo-

lyásánál. A besenyő támadás 1071-ben történt. Ebben az időbenBolgárfehérvár bizánci (görög) fennhatóság alá tartozott Bulgáriávalegyütt. A Szávától északra fekvő terület viszont már Magyarország részevolt.

295 Zalánkemény (ma Slankamen Jugoszláviában) a Duna jobb partján, szembena Tisza torkolatával.

168

A görögök és a bolgárok attól félve, hogy az ostromzár ve-szélyt hoz rájuk, titkon kibocsátott követek útján arra kérték a be-senyőket, hogy jöjjenek félelem nélkül segítségükre, mivel nem akirály, sőt nem is a herceg ostromolja városukat, hanem csupánVid ispán296 rohanta meg őket a Bács megyei vitézekkel. A bese-nyők tehát e csalárd szavaktól félrevezetve a segítségükre jötteknagy sietve, mivel a zsákmányolás vágya csalogatta őket, és re-mélték, hogy Vid ispán legyőzésével el is nyerik a zsákmányt.Rárontottak a soproni csapatokra, amelyeknek vezére egy Ján ne-vű ispán volt. Ez azonban a besenyők rohamait vitézül és bátranvisszaverte a soproniakkal, és igen sokat nyomban kardélre hánytközülük, a megmaradtakat pedig fogságba vetette. A besenyőkfejedelme, név szerint Kazár, alig tudott futva menekülni a ma-gyarok keze közül, néhány emberével.

A király és a herceg tehát ennek a Ján vitéznek királyi bőke-zűséggel királyi ajándékokat adott, és méltó köszönetet mondottazért, hogy mint valami csiszolt kő az agyagkorsót, összetörte abesenyőnek sok ezreit, mielőtt még a király és a herceg a reggelimellől felkelt volna seregével.

A király pedig, és a hercegek, Géza és László, egy szikláratelepedtek, amely a városhoz igen közel volt, és a magyarokkezdték bemutatni nekik a fogoly besenyőket, a megöltek fejét,lovát meg felszerelését. Szerdán reggeltől a nap lehanyatlásáignem jutottak a végére. Azért rendezték meg ezt, hogy az ostromalá vett görögök és bolgárok láthassák, hogy a magyarok kegyet-lenül leöldösték a besenyőket, akikben ők reménykedtek, és meg-

296 Egy Vid nevű ispán már az 1055-ös tihanyi és az 1067-es százdi alapítólevél-

ben is szerepel. Nem bizonyos, de nem is lehetetlen, hogy ő a Krónika Vidispánja. Salamon király idején fontos funkciókat tölthetett be, s ezért aKrónikában a nevéhez fűzött ármányos cselekményeket aligha lehet költöttnek minősíteni, ahogy Csóka J. Lajos (i. m. 546-547.) gondolja. A XIII.századi krónikás, Ákos mester mindenesetre úgy tudja, hogy ez a Vid ispána Péter királlyal (1044 után) beköltöző német eredetű Gutkeled nemzetség-hez tartozott. Hogy a nemzetség névadói később, a XI-XII. század fordu-lóján éltek, nem mond ellent a fenti genealógiának, mert ilyesmi más nem-zetségek esetében is sokszor megesett. A Krónikában szereplő Vid ispánszármazására vonatkozóan fontos a Pozsonyi Krónika adata, amely szerintVid ispán kúriája Buziáslakon volt, a Száva mellett. Ez a birtok viszontmég a XIII. század végén is a Gutkeled nemzetség kezén volt.

169

rettenve adják meg magukat és városukat a királynak és a herce-geknek.

Azután a király és a hercegek a város ostroma szempontjábólalkalmasabb helyeket kiszemelve, meghagyták az ácsoknak, hogynyolc fatornyot ácsoljanak, a falak magasságánál kétszerte maga-sabbakat, hogy a katonák a város közepéig lődözhessék az embe-rekre a köveket és nyilaikat róla. A tornyok között pedig ugyan-ennyi faltörő kost állítottak fel a falak lerombolására; a tornyokbejáratának védelmére pedig hosszú védőtetőket és egyéb hadiszerszámokat szerkesztettek. Így aztán néhány helyen egészen azalapokig lerombolták a falakat, de a várost mégsem tudták elfog-lalni, mivel igen bátor harcosok védelmezték.

Két hónapig ostromolták a várost, gyakran összecsaptak a vá-rosból kitörő mohamedánokkal,297 némelyeket megöltek, másokatpedig megfutamítottak közülük.

Ezután három igen vitéz és nagyon vakmerő mohamedán ro-hant ki a városból, hajítódárdákkal, lándzsákkal és nyilakkal ke-ményen szorongatták a magyarokat; Salamon azonban, a királyhajítógépének kezelője, egyiküket hajítógépének lövedékéveivillám módjára agyonsújtotta. Holttestét a magyarok igyekeztekelragadni, említett társai azonban keményen harcolva védelmez-ték.

A király és a herceg nézte a küzdelmüket, és így szólt a kö-rülötte álló vitézekhez: "Bárcsak a Makabbeusok szíve és vére bu-zogna a vitézekben! Csak ők tudnák megvédeni a magyarokatezektől a mohamedánoktól, akik a vár erődítménye előtt ilyen bát-ran harcolnak, csak így ragadhatnák el a mohamedán holttestét!"

Ennek hallatára Opos, György és Bors, ezek a harcias vitézekvágtató rohammal villám módra a mohamedánok ra rontottak.Opos szerfölött merészen üldözőbe vette, és egészen a város ka-pujáig szalasztotta őket. A harcosok a város bástyáiról szórták ráa köveket és a nyilakat, Opos mégis sértetlenül tért vissza. Ezalattpedig György és Bors a magyarokat buzdította, el is ragadták amohamedán testét, és gyalázatra vetették.

297 Az eredetiben Saraceni, ami mohamedánt jelent. Itt a bizánciak (görögök)

zsoldos segédcsapatairól van szó.

170

Az ostrom harmadik havában azután egy magyar lány, akitegykor fogolyként hurcoltak oda, egy szerdai napon felgyújtotta avárost. Igen erősen fújt a keleti szél, és az összes épületet elborí-totta a tűzvész. A magyarok serege berontott a városba azon a ré-szen, ahol a falakat a faltörő kosok már lerombolták; kegyetlenülleöldösték a görögöket, mohamedánokat meg a bolgárokat. Azokpedig, akik még életben maradtak, Nikotásszal,298 a vezérükkel afelső várba menekültek.

A magyarok tehát a város elfoglalását követő napon, amikormár a tűz lecsillapodott, felkutatták a görögök besüppedő vermeit,és sok aranyat, ezüstöt, drágakövet és ragyogó gyöngyöt, szintefelbecsülhetetlen kincseket hoztak elő belőlük. Ennek felosztása-kor viszály támadt a király és a herceg között. És nem volt senki amagyarok közül, aki meg ne gazdagodott volna.

A várba bezárkózottak azt kérték a királytól és a hercegektől,hogy hagyják meg életüket és szabadságukat, a várat pedig ésminden egyebet vegyék birtokukba. Mivel a király és a hercegekhitük zálogául kezet adtak rá, hogy nem bántják többé őket, le-jöttek mindazok, akik a várban voltak. Nikotász vezér, kezében azIsten szentséges anyjának, a mindenkoron Szűz Máriának egyezüst ikonját tartva, nagy sokasággal kivonult, és Géza herceghatalmába adta magát. Tudta ugyanis, hogy Géza herceg Istennektisztelője, és hogy a foglyokat és bajba jutottakat könyörületesszívvel pártfogolja.

Salamon király keze alá pedig csak kevesen jöttek, miveltudták, hogy keményszívű, és mindenben Vid ispán elvetemülttanácsai ra hallgat. Ez a Vid kárhozatos volt Isten és az emberekelőtt.

Amikor pedig a király látta, hogy legtöbben a herceghez me-nekülnek, hozzá pedig csak kevesen, nagyon méltatlankodott.Amikor pedig a felbecsülhetetlen kinccsel visszafelé indultak, el-érkeztek Buziás faluba, Vid birtokára. Itt a király el akarta osztania kincset és a foglyokat, azokat is, akik az ő adott szavukra jöttekki a várból. A herceg azonban ebben a dologban a királynak elle-ne mondott, és nem is tudtak megosztozni.

298 Helyesen: Nikétasz.

171

Ez lett a bajoknak oka és a viszálykodás magva közöttük. Ésamikor a kincsen osztozkodtak, a király Vidnek, Frank püspök-nek, Bogár-fia Radványnak és Iliának,299 Vid vejének a tanácsáranégy részre osztotta a kincset, és egy negyedrészt adott a herceg-nek belőle, a három részből pedig egy részt ő kapott az összes vi-tézekkel, egy részt Vid, egy részt pedig Ilia. Ezért a herceg na-gyon megneheztelt.300

SALAMON KIRÁLY MEG GÉZA ÉS LÁSZLÓ HER-CEGEK VISZÁLYA

Eközben a görögök császára, hallván Géza hercegnemeslelkűségét, követeket küldött hozzá, hogy kössenek békét,és szilárdítsák meg barátságukat.301 A herceg pedig visszaküldtehozzá az összes foglyot, és mindazokat, akik a várból lejöttek.

Salamon királyhoz pedig egyáltalán nem küldött követet agörögök királya. Ezért Salamon királyban mind jobban és jobbanfellángolt az irigység tüze Géza herceg ellen. Vid ispán is meg-átalkodottan ösztönözte a királyt, hogy űzze el a herceget, és her-

299 Az itt felsorolt személyek közül az 1067-i százdi alapítólevél említi Vid is-

pánt, Radován palatinust és Ilya ispánt. Frank püspököt pedig az 1075-igaramszentbenedeki oklevél említi, ők tehát az elbeszélt személyekkelegykorú személyek.

300 A zsákmány furcsa és első pillanatra igazságtalan elosztásának az lehet a ma-gyarázata, hogy a zsákmányt az ostromban reszt vevő hadak szerint osz-tották fel. A harcban, úgy látszik, a Bács megyei hadak – melynek Vid voltaz ispánja – és a Sopron megyei hadak – melynek talán Ilya volt az ispánja– vitték a főszerepet; ezért kaphatott a két ispán egy-egy negyedrészt azsákmányból, Salamon király és Géza herceg szintén csak egy-egy negyed-részt kapott. Lehet, hogy Géza ducatusának nagyobb létszámú csapataivalvett részt az ostromban, s ezért találta méltánytalannak a zsákmány elosztá-sát.

301 Történeti tény, hogy Géza hercegnek, a későbbi I. Géza királynak (1074-1077) a bizánci császári családdal rokonságban levő, előkelő görög nő volta felesége. Talán ebből magyarázható Géza görögbarát politikája. Az istény, hogy XII. Dukasz Mihály bizánci császár küldött egy abroncs koronátGézának (vagy a feleségének), amelynek egyik zománcképe – Dukasz Mi-hály császár képe alatt, attól jobbra – Gézát már mint királyt ábrázolja, sezt a képen levő görög felirat: "Géza, Turkia hivő királya" is kifejezésrejuttatja (vö. Moravcsik i. m. 68-71.). Eszerint a koronaküldés 1074-bentörténhetett. Ez az abroncs korona a magyar királyi korona alsó része.

172

cegségét az ő számára követelje. Mondogatta, hogy ezt könnyenmeg lehet tenni, hiszen a király sokkal több vitézzel rendelkezik,mint a herceg. Azt is sugalmazta, hogy a dolgot nem kell halasz-tani, hanem inkább siettetni. Azzal a közmondással vezette félre akirályt, hogy: amint két éles kardot nem lehet egy hüvelyben tar-tani, ti sem uralkodhattok közösen ugyanabban az országban. Akirály tehát Vid ispán mérgezett szavaitól szíven találva, gyűlölet-re és haragra lobbant.302 Ettől kezdve tehát kereste az alkalmat ar-ra, hogy Géza herceget tőrbe ejtse vagy haddal legyőzze. A királyazonban titkolta szándékát, és színlelt barátsággal elbocsátotta aherceget, hogy csak menjen a hercegségébe.

A KIRÁLY CSALÁRDSÁGA, A HERCEGEK KÉTHADJÁRATA ÉS GYŐZELMÜK

Ezután a király követet küldött mindkét herceghez, hogy jöj-jenek mindketten a királyhoz, és induljanak haddal a görögök vá-ra, Nis ellen.303 A király ravasz módon elveszejteni szándékozottőket, hiszen ha mindkettőjüket gyanútlanságukban elfoghatta vol-na, nem lenne többé semmi gondja. A hercegek azonban észrevé-ve a király tőrvetését, óvatosan gondoskodtak biztonságukról.László a sereg felével visszamaradt a Nyír vidékén, Géza pedig akirállyal elindult. Nem is mertek semmi rosszat tenni ellene, mi-vel nem kételkedtek benne, hogy László erős kézzel bosszút állmajd a testvéréért.

Eközben Nis lakói a rájuk kirótt adót aranyban, ezüstben ésdrága palástokban bőségesen megadták a királynak és a herceg-nek.

Ezután a király és a herceg visszatért, és Keve váránál304 el-vált egymástól. László testvérének tanácsára Bihar várábólOroszországba ment segítséget kérni barátaitól, hogy a királymesterkedései ellen megvédjék magukat. Ugyanis mindenki előtt

302 Ez valójában természetesen politikai ellentét volt: Salamon a német császár

segítségével nyerte el az uralmat, Géza pedig Bizánc felé orientálódott.303 Nis a mai Jugoszlávia délkeleti részén; ebben az időben a bizánci fennhatóság

alá tartozó Bulgáriának volt fontos városa.304 Keve vára, ma Kovin, Jugoszláviában a Duna mellett.

173

ismeretes volt már a király és a hercegek közötti rossz viszony ésviszálykodás.

Ezután összegyűjtvén seregeiket, többször követeket küldtekegymáshoz, végül pedig a király és a herceg Esztergomba ment,és itt egyezség alapján mindketten csupán nyolc, a püspökök és afőemberek közül való ember kíséretében a városhoz közel fekvőszigetre hajóztak, hogy tárgyaljanak. Itt sokáig vádolván egymástés mentegetvén önmagukat, megkötötték a békeszerződést, ésGéza visszatért a hercegségbe.

A király pedig Fehérvárra ment. Ezután Géza herceghezküldte Videt, az Isten előtt kárhozatost, és Ernyét, a jámbort;305

Géza óvatosságból őrizetbe vétette őket, mert tartott Vid árulásá-tól. A herceg pedig a váradi püspököt és a hitvány Vatát küldte akirályhoz; őket meg a király vétette őrizetbe. A király Megyerfalvától306 a Rábca folyó felé indult, hogy találkozzon a németekhárom fejedelmével, akiket segítségül hívott Géza herceg ellen.

Mivel pedig a herceg mellett nem volt ott a testvére, és a ba-rátai sem, hogy megsegítsék, elküldte a királyhoz Videt és Ernyét,és fegyverszünetet ajánlott Szent Márton napjától Szent Györgynapjáig. Ennek hallatára a király is elbocsátotta Vatát meg aváradi püspököt.

305 Viddel együtt Ernye ispán neve is megtalálható mind a tihanyi, mint a százdi

alapítólevélben.306 Valószínűleg a Győrtől délre fekvő egykori Megyer faluról van szó.

174

Ebben az időben az Úr születését a király abban a helységbenünnepelte, amelyet Ikervárnak mondanak. Ezután Zalába ment, ésitt a németek vezére, Marchart, és Vid arra ösztönözte a királyt,hogy haddal támadja meg a herceget. Vid ugyanis ezt és ilyesfé-léket sugallt a királynak: "Most könnyen és biztosan legyőzheted aherceget, mivel minden segítője cserbenhagyta; de ha megvárod atámadással a fegyverszünet végét, megmenekülhet."

És amikor Salamon király Szekszárdra érkezett, és tábortütött Kesztölc helység fölött, a vecsernye meghallgatására a Meg-váltóról nevezett monostorba ment.307 A vecsernye után pedig amonostorban Vid és mások ezt a tanácsot adták a királynak:"Uram – mondták –, tudod, hogy László Oroszországba ment,Lampért meg Lengyelországba, hogy zsoldos sereget fogadjanaktestvérük, Géza herceg megsegítésére. Gyakran tanácsoltuk márfelségednek, most is megtesszük: törjön rá felséged a hercegre,aki Igfán erdejében vadászik; az éj csendjében intézzünk támadástellene, fogjuk el, és vájjuk ki a szemét. És mire László és Lampértmegérkeznek a magukkal hozott sereggel, már nem tudnak ellen-állni nekünk. És ha meghallják, mi történt, be sem mernek vonulniaz országba. Felséged mindezt megteheti, mivel az ö tanácsurai isfelséged hívei. A hercegséget felséged nekem adja, és így jólmegtámogatja koronáját."

A király pedig ennek hallatára megígérte, hogy hajnalig gon-dolkozik a tanácson. És tetszetősnek tűnt a tanács az ö szemében.

A monostor apátja, név szerint Olasz Vilmos308 azonban be-zárkózott egy rejtekhelyre, mintha Istenhez imádkozna a monos-torban, és kihallgatta a tanácskozást. Azonnal hírvivőt küldött aherceghez, és vele egy levelet, hogy őrizkedjék a királytól. Mikoraztán a hírvivő a herceghez érkezett, ott voltak a herceg hitványtanácsosai, vagyis inkább árulói, tudniillik Peterd, Szolnok ésBikács, és azt mondogatták: "Uram, herceg, ne félj, mert az apátrészeges, és részegségében küldött hozzád hírvivőt, nem is tudja,mit beszél."

307 A szekszárdi monostorba.308 Az eredetiben Villermus Latinus. Latinus ebben az időben vagy olaszt, vagy

vallont jelent.

175

Ezt pedig azért mondták, mert a herceget Salamon kezéreakarták adni.

A herceg pedig bízott bennük, és ugyanitt, azaz Igfán erdejé-ben vadászni indult. De a testvérét, Lászlót, Csehországba küldte– mert Oroszországból már visszatért, de segítség nélkül –, hogykérje meg Ottót, a csehek fejedelmét,309 hogy szorultságukban se-gítse meg őket.

Reggel, mikor a királya gondolkodási idő végeztével hajnaliájtatosságra ment, az apát megint elrejtőzött a monostorban, hogykihallgassa a tanácskozást. Ö ugyanis a herceg híve volt, mert an-nak a fia volt a herceg, aki az ő egyházát alapította.310 A hajnalizsolozsma eléneklése után mindenki eltávozott, de a király és Vidhátramaradt, és elfogadta azt a tervet, amit Vid tanácsolt a király-nak. Amikor az említett apát mindezt meghallotta, mindjárt leve-tette szerzetesi öltözékét, világi ruhát vett, kardot kötve lóra szállt,és nagy sebesen a herceghez ment; reggel még alva találta.Felébresztette, és azt mondta neki: "Fuss herceg, mert már köze-legnek Salamon vitézei, és azonnal elfognak, ha nem futsz."

A herceg összegyűjtötte seregét, és úgy tervezte, hogy a leg-gyorsabban Csehország határai felé indul testvéréhez, Lászlóhoz,de a király már felvonult ellene. Vid úgy irányította a királyt, minttanítómester a tanulót, a király egyáltalán nem jog szerint, de va-lójában az ő alattvalója volt – óvakodjon ilyesmitől minden em-ber, de leginkább a király! Ő azonban az álnok Vid elvetemült ta-nácsának tejét szívta, és megindította seregét a herceg ellen.

A herceg és serege Kemejnél311 találkozott a királlyal. A her-ceg főemberei, sőt inkább árulói titokban hírvivőket küldtek a ki-rályhoz, mondván: ha a király őket megtartja méltóságukban éskegyébe fogadja, cserbenhagyják az ütközetben a herceget, és át-pártolnak a királyhoz. A király pedig megnyugtatta őket, esküt istett rá, és azután nyugodtan átkelt a Tisza fején a herceg ellen.

És amikor az ütközethez közelegtek, a király Nagyfiaegy házánál312 öltözött fegyverbe, ott egyesítette csapatait az ütkö-zetre, és megtámadta a herceget, és le is győzte, hiszen segítői 309 Ottó cseh hercegnek Eufémia, Géza és László testvére volt a felesége.310 A monostor alapítója I. Béla volt, Géza és László apja.311 Kemejnek hívták a Tisza bal partján Szolnoktól északkeletre elterülő vidéket.312 Nagy-fia egyháza – helynévjelölés: a templomot (= helységet) ezúttal nem a

védőszentje, hanem a kegyura vagy alapítója nevével jelölték.

176

és megtámadta a herceget, és le is győzte, hiszen segítői csalárdulcserbenhagyták. Géza főemberei pedig, Peterd és Bikács, a vár-népek három csapatával313 az ütközet alatt átpártoltak Salamon-hoz, ahogy ígérték. Géza herceg pedig, bár seregének legnagyobbrésze cserbenhagyta, mégsem rettent vissza, és csupán egy csa-pattól kísérve, Salamon harminc csapata ellen a legdühödtebbharcot vívta.

Az árulók futás közben jelt adtak a királynak – ahogy Judás,az áruló is jelt adott –, felemelték a pajzsukat, hogy a király vité-zei ne üldözzék őket. A király katonái azonban nem tudták, hogyez az árulás jele, és látva, hogy a herceg csapatai futásnak ered-nek, üldözőbe vették őket mindhalálig, úgyhogy az árulók közülalig egynéhányan kerülték ki a halált. És bárcsak egy se menekültvolna meg közülük, hiszen jótevő urukat a legelvetemültebb mó-don elárulták.

A herceg pedig, miután minden vitéze elpusztult, abbahagyvaa harcot, Kotajdnál átkelt314 a Tiszán, és káplánját, Fekete Györ-gyöt testvéréhez, Lászlóhoz küldte, hogy amilyen gyorsan csaktud, siessen hozzá; írnokpapját pedig, Ivánkát, Lamperthoz küld-te.

Géza Vácig lovagolva találkozott testvérével, Lászlóval ésOttó herceggel, a sógorukkal, aki az ő megsegítésére jött. És ami-kor Géza herceg meglátta testvérét, Lászlót, nagy fájdalmábansírva fakadt, mivel derék embereit és híveit elvesztette, és pa-naszkodni kezdett az árulókra. László pedig, a bátor lelkű, báto-rítgatta testvérét, hogy ne sírjon, inkább esdekeljen a mindenhatóIsten kegyelméért, hogy Isten a győztest a legyőzötteknek vessealá, ahogyan ez a háborúsora-rendje.

A király és a herceg nagyböjt előtt vívta meg Kemejnél azütközetet, szerdai napon ama vasárnap után, amikor ezt éneklik:Exsurge.315

313 A vármegyék által kiállított katonaság. A pontatlan megjelölés valódi értelme

itt: három vármegye hadi népe, katonasága.314 Kotojd vagy Kotajd talán a Tiszafüredtől keletre a Tiszába ömlő Kota-ér

melletti egykori helység. Lehet azonban, hogy szövegromlás eredményeTokaj helyett.

315 A húsvét előtti nyolcadik vasárnap. – Exsurge – Kelj fel (Zsolt 3,7).

177

Ebben az ütközetben pedig Opos, Márton fia a Vencellinnemzetségéből, a dicső vitéz, párviadalban legyőzte a herceg Pé-ter nevű vakmerő vitézét, aki gesztenyeszín lován ülve a többiekelőtt vonult, ragyogó páncélban, aranyos sisakkal tündökölt, ésviadalra hívta a vitézeket. Salamon seregéből egyedül Opos ug-ratott oda az említett vitézhez fakó lován, csuklyás páncélban, éslándzsájának döfésévei villám módra áttörvén páncélját, Péterszívének kellős közepébe szúrt. Az ütközetben pedig akkorapusztítást vitt véghez Opos sűrű kardcsapásaival, hogy a sűrűcsapások ide-oda osztogatásától jobbja megmerevedett, és kardjá-nak markolatához tapadt. Salamon király pedig, de meg inkább anémetek, bámulták Opos erejét és vakmerőségét az ütközetben.

A király pedig a győzelmet elnyerve, Kotajdnál átkelt a befa-gyott Tiszán, és Péter-fia tanyáján szállt meg, és itt hallotta, hogyGéza találkozott László és Ottó hercegekkel, akik a harcosoknagy sokaságával jöttek megsegítésére. Vid pedig, a kárhozatos, eszavakkal buzdította a királyt: "Seregét a minap összetörtük, azelőkelőbbeket leöldöstük, őt magát rémületbe ejtettük; most aszolgákat szedte össze, az aratókat egyesítette, és magát azokcsapatával körülvette.

Semmit sem kell kételkednünk, felfaljuk őket egy szempillan-tás alatt. A csehek csapatát pedig én magam fogom a korai halálveszedelmébe dönteni a Bács megyei csapatokkal, ha bajtársaimmindnyájan egyetértenek velem."

Ernye pedig, mindig a béke barátja, ezt hallván sírni kezdett.Mikor Salamon látta, hogy sír, így szólt hozzá: "Ernye ispán, úgylátszik, te a herceg híve vagy, és csupán színlelésből maradtálvelem."

Erre Ernye azt felelte: "Semmiképpen sem, Uram, de nemszeretném, hogy testvéreiddel megütközzél, és hogy a vitézekegymást gyilkolják: fiú az apát, apa a fiát." Azután Vid ispánhozszólt Ernye: "Te javasoltad az Úrnak, hogy testvéreivel megütköz-zék, és azt mondod, hogy azok a kaszásokat és a villásokat szedtékössze. De vigyázz, mert amit ezer kaszás levág, azt tízezer villássem tudja összegyűjteni, sem számba venni az Istenen kívül. Illődolog meghalni a királyért, de jobb volna helyesebb tanácsot kö-vetnünk."

178

A király tehát bízva Vid szavaiban seregével sietve felvonult,és szerdán megszállt a Rákosnál. A hercegek, Géza, László ésOttó, meg a velük levő egész magyar had, szintén megszállt Váckörnyékén. Itt pedig egy nagy erdőség volt, és senki sem lakottbenne, csak egy Vác nevű szent életű remete, róla nevezte el az-tán Géza herceg az itt alapított várost.

Midőn tehát az említett sereg itt várta a felvonuló Salamont,a hercegek egy reggel lóháton tanácskoztak azon a helyen, aholmost Szent Péter apostol kőből való kápolnája van. Arról tana-kodtak, hogyan fognak megütközni. És amikor itt álltak, BoldogLászló fényes nappal látomást látott az égen, és így szólt testvér-éhez, Géza herceghez: "Láttál-e valamit?" Felelte az: "Semmit."Ekkor így folytatta Boldog László: "Amíg itt álltunk és tanács-koztunk, íme, az Úr angyala leszállt az égből, arany koronát ho-zott a kezében, és a te fejedre helyezte; ezért bizonyos vagyokbenne, hogy nékünk adatik a győzelem, és Salamon számkivetve,leverve fut ki az országból, az országot és a koronát pedig nekedadja át az Úr."

Géza erre így szólt: "Ha az Úristen velünk lesz, és megoltal-maz bennünket ellenségeinktől, és ez a látomás beteljesedik: ak-kor itt, ezen a helyen a szentséges Szűz Máriának, az ő anyjánaktiszteletére templomot fogok építtetni."

Ezt mondva felszedték a tábort, és megszálltak azon a birto-kon, amelyet Cinkotának neveznek. Egy Mogyoród nevű hegyvolt a két sereg közt, és csütörtökön hajnalvirradatkor akartakmegütközni, de a keletkező köd sűrű homálya megakadályoztaőket benne. Az erre következő éjszaka lovuk gyeplőjét kezükbentartva várták a napkeltét. A pénteki nap hajnalán aztán a király el-rendezvén csapatait átlovagolt a mogyoródi hegy csúcsán, ésmeghagyta a málhásoknak, hogy a hegy oldalában maradjanak,hogy amikor az ellenség meglátja a csoportjukat, ne málhásoknaktartsa őket, hanem oda állított őrségnek.

Vid pedig azt mondogatta: "Mihelyt meglátják a seregünket,megszaladnak. "

De a hercegek is elrendezték kora reggel hadaikat. És mikorLászló fegyverbe öltözött, leborult a földre, a mindenható Istenkegyelmét kérte, és Szent Mártonnak fogadalmat tett, hogy ha azÚr neki győzedelmet ad, azon a helyen Szent Márton tiszteletére

179

templomot rak. És így is történt. És Lászlót a bihari sereg köze-pén a balszárnyra, Ottót pedig a jobbszárnyra állították, Gézátmeg a nyitrai sereggel középen helyezték el. Ezenkívül mindkétszárnyon háromszor három csapatot helyeztek el tartaléknak, né-gyesével felállítva.

És amikor a király leereszkedett a hegyről, egyszerre látszott,hogy Géza serege, ami addig alacsonyabb helyen állt, magasab-ban áll Salamon valamennyi seregénél. Ennek láttán Ernye ígyszólt Vid ispánhoz: "Csoda volna, ha megfutnának színünk előtt,hiszen akkor háttal álltak volna fel a Dunának; azt hiszem, feltet-ték magukban, hogy vagy győznek, vagy meghalnak."

László herceg pedig a saját hada előtt egy magas lovon ülvekörbejárt, hogy embereit buzdítsa és lelkesítse. És amikor meg-érintett egy tüskebokrot lándzsájával, egy gyönyörű fehér menyétcsodálatos módon lándzsájára telepedett, és végigfutva rajta akeblére futott.

Amikor pedig ütközetre került a dolog, Vid ispánt és a Bácsmegyei sereget a csehek mindjárt az első összecsapáskor irgal-matlanul leterítették. László herceg pedig felcserélte jelvényeitGéza herceg zászlójával, azért, hogy Salamon merészebben tá-madjon a Géza jelvényeit viselő csapatra, azt hívén, hogy ez an-nak a Gézának a csapata, akit a minap legyőzött. László hercegugyanis meg akarta oltalmazni testvérét, Géza herceget Salamontámadásától, és ezért ő akarta felfogni a csata első rohamait.

A király tehát, amikor László csapatához érkezett, és felis-merte a herceget, a félelemtől megrémülve meghagyta a zászló-tartóknak, hogy irányítsák a zászlókat Géza herceg csapatai felé.László pedig látván, hogy a király félelmében kitér előle, min-denkit megelőzve maga rontott rá a király csapataira; és mindenvitéze rátámadt Salamon seregére hátulról; szemközt Géza hercegrohanta meg embereivel nagy hevesen őket. László vitézei rette-netesen csengő kardjukkal kegyetlen halálba küldték Salamonsebzett, a katlanban hátra-hátra pislogó seregeit. Szemközt pedigGéza vitézei kínálgatták őket a rettenetes halál poharával.Hullanak a németek, futnak az olaszok, és nem találnak utat amenekülésre, és összerogynak a magyarok szeme előtt, mint azökrök a vágóhídon.

180

Salamon király pedig, miután csaknem minden emberét le-vágták, megfutamodott, és Szigetfőnél316 átkelve a Dunán Már-ton-fia Opossal végre elért Mosonyba, anyjához és feleségéhez. Ahercegek serege reggeltől egészen estig üldözte őt és embereit.Mert az említett ütközetben nemcsak a németek és olaszok hul-lottak el, hanem azt mondják, Magyarország katonaságának na-gyobb része is odaveszett.

Géza és László hercegek pedig, miután az isteni végzés agyőzelem diadalával felmagasztalta őket, a megöltek holtteste fe-lett háromszor zengtek dicséretet az Istennek. László herceg pe-dig, aminthogy mindig különösen kegyes volt, amikor látta amegölteknek annyi ezrét – bár ellenségei voltak –, szíve mélyéigmegindult, keservesen megsiratta őket, nagy jajgatással tépte ar-cát és haját, miként az anya fiainak temetésén. Utóbb aztán ezek-nek a zsákmányából épült a mogyoródi egyház.

Marchart pedig, a németek vezére, és Szvatopluk, a csehekvezére, miután katonáik elestek, és ők maguk súlyosan megsebe-sültek, fogságba estek.317

És amikor László sóhajtozva járkált az elesettek közt, meg-látta Ernye ispán holttestét, rögtön leugrott a lóról, átölelte, és sír-va ig szólt: "Ernye ispán, te békeszerető, bánkódom miattad,mintha testvérem volnál, mivel szíved és tanácsod békével voltteljes." És saját kezével fölemelve megcsókolta, és meghagytavitézeinek, hogy Vácott tisztességgel temessék el.

És amikor László másfelé járkált, megpillantotta Vid holt-testét, és így szólt: "Bánkódom a halálod miatt, bár irántunk min-dig ellenséges voltál; bárcsak élnél és megtérnél, és köztünk békétszereznél. De csodálom, hogy miért akartad a hercegséget, hiszennem a hercegek neméből való voltál, és miért óhajtottad a koro-nát, hiszen nem a királyok véréből való voltál. Látom, hogy a szí-ved, amely hercegségre vágyott, lándzsával van átütve, és a fejed,amely koronára áhítozott, karddal van kettészelve." De azértmeghagyta, hogy temessék el őt is. Géza és László vitézei azon-

316 Szigetfő a Csepel-sziget déli csúcsánál.317 Markward 1073 táján volt Karintia hercege. – I. Szvatopluk, Csehország her-

cege (1107-1109), I. Ottónak volt a fia, tehát az elbeszélt eseményeknélkésőbb élt.

181

ban, akik a Vid tanácsa miatt kitört háborúban elesett testvéreikvagy fiaik halála miatt el voltak telve keserűséggel, leszálltak lo-vukról, Vid mellét késükkel felhasogatták, nekiestek a szemének,földet szórtak bele, és azt mondták: "Sohasem lakott jól a szemedvagyonnal és méltósággal, most hát lakassa jól szemedet és szíve-det a föld."

A csehek hercege, Ottó pedig, aki életét kockára tette érettük,bőségesen megjutalmazva tért vissza hazájába.

És amikor Salamon Mosonyba érkezett, meglátta őt az anyja,és sírni kezdett – ahogy siratni szokás az egyetlen fiút –, hogy azIsten annyi jótól megfosztotta, és korholni kezdte fiát, mondván"Drága fiam, sohasem hallgattál a tanácsomra, sem Emye taná-csára, sem más híved tanácsára, hanem mindig Vid tanácsávalértettél egyet, s íme, most tönkretetted magadat és tieidet. Nemjavasoltam-e mindig, nem mondottam-e, hogy legyen elég nekedMagyarország koronája, és add békességgel testvéreidnek a her-cegséget. Vid most már nem lehet herceg, és te sem viselhetedtöbbé a koronát."

Ennek hallatára a király haragjában arcul akarta csapni azanyját, de a felesége lefogta a kezét.

Mivel most már belátta Salamon király, hogy az Úr nem se-gíti őt a háborúban, még azon az éjszakán sietve bevette magátMosonyba és Pozsonyba; a várakat már előbb megerősíttette.Anyját és feleségét is itt hagyta, amikor az ütközetbe ment; ezért,amikor az ütközetben alulmaradt, itt vonta meg magát a herce-gektől való félelmében.

HOGYAN KORONÁZZÁK KIRÁLLYÁ ELSŐ GÉZÁTSALAMON KIRÁLY LEGYŐZESE ÉS MEGFUTA-

MODÁSA UTÁNEzután Géza és László hercegek seregükkel Fehérvárra

mentek. Majd Kapuvárt, Babótot,318 Fehérvárt és más várakat alegbátrabb vitézek őrségévei biztosítva elbocsátották seregüket, és

318 Babót Kapuvártól keletre, a Rábca jobb partján, Sopron (ma Győr-Sopron)

megyében.

182

Magyarországban laktak.319 Ekkor Géza, a nagy herceg, a magya-rok kényszerítésére elfogadta az ország koronáját.

S koronázás után pedig elment arra a helyre, ahol a látomástörtént, és ott testvérével, Lászlóval tanakodni kezdett a Szűzanyatiszteletére építendő egyház helyéről. És miközben álldogáltakVác mellett, ott, ahol most Szent Péter apostol egyháza van,megjelent nekik egy hím szarvas, agancsai telve égő gyertyákkal,és futni kezdett szemük előtt az erdő felé, és azon a helyen, aholmost a monostor van, megállott. Midőn a vitézek rányilaztak, be-vetette magát a Dunába, és többé nem látták. Ennek láttán BoldogLászló így szólt: "Valójában nem is szarvas, hanem Isten angyalavolt ez." És Géza király így szólt: "Mondd meg nekem, kedvestestvér, mit is akar jelenteni ez a sok égő gyertya, amit a szarvasagancsain láttunk ?" Boldog László azt felelte: "Nem agancsokazok, hanem szárnyak; nem is égő gyertyák azok, hanem ragyogótollak; és azért állt meg ott, mert megjelölte a helyet, hogy a Bol-dogságos Szűznek nem másutt, hanem csakis ott építtessünk egy-házat."

Hogy azonban az első látomás helye se maradjon épület nél-kül, Géza király és testvérei elrendelték, hogy ott Szent Péternek,az apostolok fejedelmének tiszteletére építsenek egy kápolnát.Géza király tehát megalapította a váci egyházat, és ellátta sokgazdagsággal és földbirtokkal; nemcsak ezt az egyházat, hanem abudait is:320 ennek adta a pesti vámot, három falut Somogyban ésértékes kegyszereket.

319 Ez az első pillanatra furcsa kifejezés azt jelenti, hogy a hercegnek eddig a

hercegségükben (ducatus), és nem a király fennhatósága alá tartozó Ma-gyarország területén laktak.

320 A budai prépostságot Péter király alapította, de a pesti vám szedésével és ahárom Somogy megyei faluval egy 1148-ból ránk maradt oklevél bizony-sága szerint II. Géza király adományozta meg a prépostságot. Nagyon isérthető és helyénvaló mind a csodás váci egyházalapításnak, mind Gézaherceg "angyali" megkoronázásának elbeszélése annak a krónikásnak a ré-széről, aki a Béla-ág: I. Béla, I. Géza, I. László, sőt még Kálmán királyuralmának a jogosságát is bizonyítani akarta a királyságra alkalmatlannávált Salamonnal szemben, aki az országot német hűbérré tette. Ez a króni-kás Kálmán király uralkodása alatt írhatta művét: a mű központi hőseLászló király volt. Kálmán király lényegében László politikáját folytatta, sLászló iránti megbecsülése a Hartvik püspök által – éppen Kálmán paran-

183

Ebben az időben a besenyők egyhangúan arra kérték Géza ki-rályt, hogy ha őket megajándékozza a szabadok jogával, őkegymaguk megfékezik Salamon király támadásait, úgy, hogy azmég kijönni se merészeljen Mosonyból és Pozsonyból, hogy Ma-gyarországon szerencsét próbáljon.321 Géza király pedig meg-ígérte, hogy kérésüket teljesíti, ha ők is teljesítik, amit ígértek. Abesenyők tehát Zoltán nevű fejedelmükkel Salamon király ellenlovagoltak.

Salamon király pedig a németek őrgrófját hívta segítségül,pénzt ígérve neki. És amikor az őrgróf felvonult a besenyők ellen,meglátta félelmetes és rettenetes külsejüket, megrémült, különö-sen azért, mivel eszébe jutott, milyen nyomorultul pusztultak el amagyarok miatt Vilmos és Poth meg Marchart vezérek. És álno-kul azt mondta a királynak, hogy ő nagyböjt idején nem bocsát-kozik ütközetbe, de ütközzék meg a király, ha akar, és ha a bese-nyők erősebbek lennének, ő maga is habozás nélkül a király segít-ségére siet. Fel is vonult seregével Bécs hegyére, innen nézte aharcolók összecsapását.

Mikor pedig összecsapásra került a dolog, a besenyők meg-futamodtak Salamon színe előtt, mint ahogy a viasz elolvad a tűzelőtt. Sokat levágtak közülük, mások meg a Fertő mocsarábanelmerültek, és csak kevesen menekültek meg Zoltánnal együttfutva.

Mikor a besenyőket legyőzték, az őrgróf kérte a pénzt Sala-montól; Salamon azonban nem adott neki semmit, sőt megfenye-gette, hogy bevádolja a császár előtt, mivel még mutatkozni semmert a hitvány besenyőktől való félelmében. Az említett őrgróf,név szerint Ernő, haragjában Salamonra akart támadni, de tartott acsászártól, engedett, és szomorúan visszatért a hazájába.322

csára – összeszerkesztett Szent István-életrajzból is félreérthetetlenül kide-rül.

321 Sopron és Moson megye területén valóban voltak besenyő telepek, amelyek-nek a feladata a határok őrzése volt.

322 Hersfeldi Lambert (†1077) Évkönyveinek az 1075. évhez adott híradása sze-rint Ernest (Ernő) a bajorok határőrgrófja volt, "híres férfiú a magyarokfölött gyakran aratott sok győzelme miatt".

184

A CSÁSZÁR BEJÖVETELE SALAMON KIRÁLYMEGSEGÍTÉSÉRE

Utóbb aztán Salamon király Géza királytól és testvéreitőlvaló féltében, vagyonával és háza népével együtt Stájerországbaköltözött, és anyját meg a feleségét Admont kolostorában323 hát-rahagyva, visszatért Mosonyba, azzal a szándékkal, hogy seregetgyűjtve megtámadja testvéreit. Mivel azonban Salamon pártjanapról napra gyöngébb lett, emezek pedig szerencsésen gyara- 323 Az 1074-ben alapított admonti bencés monostor az Enns folyó mellett van

Stájerországban.

185

podtak sikerekben, megszégyenülve a császárhoz folyamodott,segítséget kért tőle, hogy Magyarországra visszatérhessen. És bárSalamon bőven adott pénzt a katonák zsoldjára, a németek és ola-szok mégsem jöttek vele a magyaroktól valófélelmükben.

Salamon király pedig országa elvesztése miatt panaszkodott acsászárnak, mondván, hogy erőszakosan űzték ki országából, ésezzel nemcsak őt, hanem a .császár birodalmát még inkább sére-lem érte. És azt mondogatta: "Hiszen tiéd Magyarország, tiéd akirályság, mivel te tettél engem királlyá; az én uralmam alatt en-nek az országnak legszebb javait felségednek ajándékoztuk éviadóban hálás szívvel, és téged szolgáltunk rendelkezésed szerint.Most pedig mindezeket megtagadják tőled azok, akik birodalmadromlásán mesterkednek. Gyere hát Magyarországra, állj bosszútellenségeiden a rajtad esett sérelem ért, és vedd vissza magadnakaz országot."

Salamon szavai meghatották a császárt, és nagy hadsereg gelbejött Magyarországra. Élelmet pedig nagy bőségben hajóvalszállítottak a Dunán seregének ellátására. És amikor a császár aVág folyóhoz érkezett, Salamon három csapatot maga mellé véve,Sempte felől324 Nyitra ellen lovagolt. Az ifjak kirohanva megüt-köztek vele; majd ezek, majd amazok futottak, és sokáig sebesü-lés nélkül viaskodtak. A vitézek közt is kiváló Opos vitéz pedig,paripáján ülve, a város kapuja felé rontott, és egyet a harcosokközül mint a villám, földre sújtott. A nyitraiak pedig társuk halá-lán megzavarodva nagy jajgatásba kezdtek, és lándzsáikat Oposellen hajigálva, paripáját megölték. Ő maga azonban bátranszembeszállt velük, és sértetlenül megmenekült. Amikor vissza-tértek innen a németek, elmesélték a császárnak Opos vakmerő-ségét és hihetetlen erejét a harcban. A császár pedig magához hí-vatta őt, dicséretekkel halmozta el, és nyájas szavakkal kedveske-dett neki. Aztán megkérdezte Salamon királytól, vajon Gézánakés Lászlónak sok ilyen jó vitéze van-e? Salamon pedig dicsérniakarván a magyarokat, meggondolatlanul felelt, mondván: "Sokanvannak, még sokkal jobbak is." Erre a császár: "Ha így van a do-log, és ilyen vitézek harcolnak ellened, nem fogod országodatvisszaszerezni." 324 Sempte (ma Sintava Szlovákiában) a Vág folyó mellett, Komáromtól északra.

186

Amikor pedig Géza király meghallotta, hogy a császár Vácrabevonult,325 bölcs tanácsot követve elrendelte, hogy tegyenekpróbát, és nyerjék meg az aquileiai pátriárka326 jóindulatát, mertaz ő tanácsára hallgat leginkább a császár, de egyszersmind azösszes német vezéreket is, sok pénzt ígérve nekik, ha a császártrábírják, hogy visszaforduljon. A pátriárka és a vezérek az aján-dékoktól csábíttatva és az arany után sóvárogva, különböző ko-holmányokkal igyekeztek a császárt rávenni, hogy forduljon visz-sza. A pátriárka azt találta ki, hogy álmot látott, és az álomnak alegnyilvánvalóbban az a megfejtése, hogy a császár egész hadse-regét elpusztítja Isten bosszúja, ha nem fordul vissza a lehető leg-gyorsabban.

A vezérek ehhez hasonlóan azt színlelték, hogy isteni intelemrémítette meg őket, és panaszkodtak a császárnak, hogy úgy sej-tik, valamiféle veszedelem fenyegeti mindnyájukat, ha gyorsanvissza nem fordulnak. Az elkövetkező éjszaka pedig a németekvezérei kitanították néhány fondorlatos vitézüket, hogy saját ma-guk kiáltozva és pajzsukat egymáshoz verve keltsék azt a hitet,hogy lázadás ütött ki a seregben. Amikor megtették a vitézek,nagy rémület szállta meg a császárt és az egész hadsereget, mivelsejtelmük sem volt a kieszelt csalásról és álnokságról. így azon azéjszakán nagy zavargás keletkezett a táborban. Amikor pedig reg-gel lett, tanácskozásra hívta össze a császár a pátriárkát és a vezé-reket, hogy fontolóra vegyék, mit tegyenek. A pátriárka és a vezé-rek tehát, mivel meg voltak vesztegetve pénzzel, mindenképpenazt tanácsolták, hogy forduljon vissza. A császár tehát e ravaszemberektől rászedetve azt színlelte, hogy majd később megsegítiSalamont, és hajóit szétrombolva visszatért Németországba.

SALAMON ELMENEKÜLÉSESalamon király reményében csalatkozva sóhajtozott, és szo-

morúan bevette magát Pozsonyba. És Géza király kezében meg-szilárdult a királyság, és ettől az időtől fogva Nagynak,

325 IV. Henrik 1074-ben külföldi források szerint is Vácig nyomult előre.326 Az aquileiai pátriárka ekkor Sigbertus volt.

187

Magnusnak hívták a királyt.327 A hercegséget testvérének, Lász-lónak adta át. László herceg pedig Pozsony várát számos naponkeresztül ostrom alatt tartotta. Salamon vitézei pedig a várból ki-kimentek, és összemérték erejüket László vitézeivel. Salamon ésLászló is kivonult néha-néha, letette jelvényeit, és mint közvitézharcolt. Történt pedig, hogy László a déli csendben a vár aláment. Salamon meglátta a közeledőt, és fegyvereit elcserélve eléjement, de nem ismerte fel; és László sem ismerte fel őt. Salamonkirály vitézei pedig a várfalakra ülve nézték őket. Salamon azthitte, hogy közvitéz, azért ment, hogy összemérje vele erejét. Demihelyt hozzá érkezett és arcába tekintett, két angyalt látottLászló feje fölött, akik tüzes karddal repkedtek és a herceg ellen-ségeit fenyegették. Ennek láttán Salamon a várba futott. Katonáiígy szóltak hozzá: "Mi az, uram, mit láttunk? Sohasem láttuk,hogy megfutamodsz két vagy akár három ellenség elől. Mi történttehát?"

Salamon azt mondta nekik: "Tudjátok, hogy emberek előlnem futok meg; de ez nem ember; angyalok védelmezik tüzeskarddal." Ennek hallatára elámultak a vitézek, és ettől kezdvemég jobban féltek a hercegtől.

Salamonnak a vitézei a szűkölködéstől hajtva Lászlóhozmentek; ő pedig hercegi nagylelkűséggel és jóságos bőkezűséggelkisegítette őket, és megengedte, hogy szabadon visszatérjenekurukhoz.

Magnus király pedig ebben az időben az Úr születését Szek-szárdon ünnepelte. Kérésére Dezső érsek328 ünnepélyes misétmondott, és ékes beszédével a király szívét meglágyította, és abéke javára hajlította. Mikor a misének vége volt, és mindenszertartást elvégeztek, a király meghagyta, hogy mindenki távoz-

327 I. Gézát (1074-lorn már herceg korában is Magnusnak nevezték. Nem dönt-

hető el, hogy a Magnus személynév-e, vagy a latin magnus (nagy) mellék-név-e. Géza ugyanis mint "dux" is "magnus" volt László fiatalabb herceg-hez viszonyítva. Lehet tehát, hogy az eredetileg méltóságot jelentő magnusragadványnévvé vált.

328 Salamon királyt és Géza herceget már 1064-ben is Dezső (akkor még püspök)békítette ki. Az itt elbeszélt események 1074-ben történtek. Dezső ekkormár érsek: az 1067-re datált százdi alapítólevélben is érsekként szerepel, segy 1093-ból származó oklevél kalocsai érseknek mondja.

188

zék, kivéve a püspököket és apátokat. Ekkor a király könnyekközt leborult, és az érseknek és más egyházi személyeknek, va-gyis főpapoknak megvallotta, hogy vétkezett, mivel a törvényesenmegkoronázott királytól elvette a királyságát, és megígérte, hogya királyságot Salamonnak békességgel visszaadja oly módon,hogy ő megtartja jog szerint a koronát, de csak az ország egyhar-mad részét, amely a hercegi méltósággal jár együtt: a megkoroná-zott Salamon pedig kapja meg az ország kétharmad részét, amitazelőtt is birtokolt.

A püspökök tehát boldogan hálát adtak az Istennek, látva,hogy a királya Szentlélek kegyelme és látogatása jóvoltából lel-kiismeret furdalást érez, és lelkében megvilágosodott. EkkorMagnus király hírvivőket küldött Salamon királyhoz, és levélbenkifejtette neki a béke föntebb előadott módozatát. Jártak a hírvi-vők oda-vissza, mivel a különböző felek különböző véleményenvoltak, és a valóságos kibékülés nem mehetett teljesedésbe.

Eközben Magnus király súlyos betegségbe esett, és április25-én, erényektől ékesítve, megtért a minden halandó útjára. Hi-tében katolikus, Isten előtt alázatos és igen keresztény uralkodóvolt. Három évig uralkodott, és Vácott temették el a BoldogságosSzűz egyházában, amelyet ő alapított.

Uralkodásának első évében igen nagy éhség sújtotta Magyar-országot.

ELSŐ SZENT LÁSZLÓNAK, GÉZA TESTVÉRÉNEKÉS ELSŐ BÉLA KIRÁLY FIÁNAK MEGKORONÁ-

ZÁSA ÉS HADJÁRATAIMagnus király halálának hallatára Magyarország nemeseinek

nagy sokasága gyülekezett össze testvérénél, Lászlónál, és közösegyetértéssel, egybehangzó óhajjal, és egyező akarattal megvá-lasztották egy szívvel-lélekkel az ország kormányzására, sőt való-sággal kényszerítették rá buzgó és sürgető kérésükkel. Mindnyá-jan tudták ugyanis, hogy ő az erények teljességével ékes, hogyhitében katolikus, kegyességében kiváló, adakozásban bőkezű,jótékonyságban jeleskedő. Úgy ragyogott, mint felhők közt a haj-nalcsillag, mely elűzi a komor homályt; és mint a telihold ragyogteltségének napjaiban, sőt mint a nap, úgy ragyogott ő az ő népe

189

körében; olyan volt, mint a hústól elválasztott tiszta háj. És azoroszlánokkal meg a medvékkel úgy játszadozott, mint a juhokbárányaival. Vajon nem ölte-e meg a Góliátot, és nem törölte-e lea gyalázatot Izraelről? Megfutamította ellenségeit, és kiirtotta azellenszegülőket.329 Mert nagy volt ő, sőt a neve szerint a legna-gyobb, mert ha nevének jelentését nézzük, Ladislaus annyit jelent,mint "Istentől a népnek adott dicsőség". Laos ugyanis népet je-lent, dosis pedig adó vagy adomány vagy adott. Nevének elsőszótagja pedig kiegészítve: laus, azaz dicsőség.330

És bár a magyarok akarata ellenére választották meg király-nak, sohasem tette fejére a koronát, inkább áhítozott az égi koro-nára, mint a földire; az Élő Király koronáját akarta, hogy "törvé-nyesen megkoronázzák",331 mert lelkének az volt a szándéka,hogy visszaadja a királyságát Salamonnak, maga pedig a herceg-séget viseli, ha közöttük létrejön a biztonságos béke.

329 A Bibliából kölcsönzött kifejezések: Sir 50,6; 47,3-4.330 A Ladislaus (László) név etimológiai magyarázata a görög laosz (nép), az

ugyancsak görög doszisz (adomány) és a latin laus (őség) szavakból téves.A szláv eredetű Vladislav név a szláv "uralkodni" és "dicsőség" szavakbólalakult ki. (A helytelen névfejtést megtalálhatjuk a Szent László-legendában is.)

331 A Krónikában is, Thuróczynál is igen zavaros és romlott szövegrész. A zavartaz okozta, hogy "élő királyon" később Salamont értették, holott ez a kifeje-zés a középkori egyházi szóhasználat szerint az "örökkön élő királyt", azazIstent jelentette, akitől a hivő keresztény megjutalmazását, "megkoronázá-sát" várta és remélte. A "megkoronázás" szintén képes kifejezés a Bibliá-ból az "égi megjutalmazás" helyett. E krónikahely megfogalmazásakor akrónikás szeme előtt Pál apostol szavai lebeghettek: "A versenyző is csakakkor nyeri el a babérkoszorút (= koronát: a latin szövegben coronaturvan), ha szabályszerűen (a latinban legitime = törvényesen, törvény szerint)küzd." Ebből lett a Krónikában: "törvényesen megkoronázzák".

190

Miután tehát isteni rendelkezés szerint átvette az ország kor-mányzását, nem a világi, esendő és mulandó dicsőséget, hanem azégi hazát és az isteni dicsőséget igyekezett kiérdemelni szívénekminden vágyával. Isten félelme lebegett a szeme előtt mindig,minden ítéletében, de legfőként azokban a bűnügyekben, ame-lyekben véres megtorlást vagy büntetést ír elő a törvény. Valamiisteni sugallattól megvilágosítva tudatában volt annak, hogy nemannyira az uralkodó uralkodik, inkább őfölötte uralkodnak. Ezértminden ítéletében enyhítette a törvények szigorát, mindig az ir-galmas szelídséget alkalmazta. Ő volt a szerencsétlenek vigasza,az elnyomottak támasza, az árváknak kegyes atyja. Az ország la-

191

kosai kegyes királynak hívták, megváltoztatva nevét. Győzedel-mes, nagyra becsült, hírneves országgyarapító volt, nem annyira enevek értelme, mint inkább tetteinek valósága szerint, mert gya-rapította Magyarország államhatalmát.

Előbb Dalmáciát és Horvátországot csatolta örök jogon biro-dalmához. Midőn ugyanis Zolomér király gyermekek nélkülmeghalt, felesége, László király húga, akit férjének ellenségeiszámos jogtalansággal háborgattak, segítséget kért Jézus Krisztusnevében testvérétől, László királytól. A király az ő sérelméértsúlyos bosszút is állt, és Horvátországot és Dalmáciát a magaegészében visszaszerezte neki, majd pedig az említett királynétőla maga uralma alá hajtotta. Ezt azonban nem telhetetlenségbőltette, hanem azért, mert a királyi juss szerint is őt illette meg azörökség, hiszen Zolomér király első fokú rokonságban állt vele,és nem volt örököse.332

Továbbá: Salamon Pozsonyban volt. A főtisztelendő püspö-kök pedig azon fáradoztak, hogy kibékítsék őket. László királypedig, noha tudta, hogy Salamon szerfölött makacs és összefér-hetetlen, mégis a szeretettől legyőzetve és még inkább igazságér-zetétől ösztönözve – minthogy Lászlónak nem volt törvényes jogavele szemben, és mindent ténylegesen megtehetett, de nem jogalapján –, uralkodásának negyedik esztendejében kibékült Sala-monnal: a királyi kiadások fedezésére elegendő jövedelmet bizto-sított neki.333

Az ország főemberei pedig a háború csapásának eljövendőveszélyeit óvatosan meg akarván előzni, nem engedték, hogymegossza az országot Salamonnal, nehogy az új helyzet mégrosszabb legyen az előbbinél. Salamonnak azonban a már előbbmegfogamzott harag keserűsége marcangolta megbélyegzett lel-két. Elkezdett tehát dúlva-fúlva, háborgó lélekkel, kelepcéket kie-szelni László ártatlan vérének vesztére. De a verembe, amelyetásott, maga esett bele.

332 Zolomér (Zvojnimir) 1076-tól 1091-ig volt Horvátország királya. Felesége,

Helena, László király húga volt; 1091-ben ő kért segítséget László király-tól.

333 Ez a kibékülés 1081-ben történt.

192

Ugyanebben az esztendőben az Úr keresztjébe, amely Fehér-váron volt, belecsapott a villám.

László király pedig, miután fölfedezte a gazságot, elfogtaSalamont, és börtönbe taszította Visegrádon.334 Salamon mellett abörtönben ott volt Bakony-fia Bodocs. Ezt nem féltében rendelteígy László, hanem királyi vérrokona érdekében, mert Salamonmég mindig azzal fenyegetőzött, hogy az előbbieknél is nagyobbgazságokat fog elkövetni, meg azért is, hogy Salamon dühe egykissé csillapodjék. Ő maga is állandóan imádkozott, hogy Sala-mon térjen az Isten törvényére. Ha Salamon megtért volna, való-ban visszaállítja számára teljes egészében a királyságot, és magá-nak csak a hercegséget tartja meg. És jóllehet Salamon volt bör-tönben, László még sokkal többet bánkódott.

De Salamon király utóbb kiszabadult a börtönből, és SzentIstván király meg Boldogságos Imre hitvalló testének felemelésealkalmával335 néhány napig a király mellett volt, végül aztán meg-szökött, és a kunok fejedelméhez ment, akit Kutesknek hívtak.Esküvel fogadta, hogy az Erdőntúli tartományt örök birtokul nekiadja, és a lányát feleségül veszi, ha hajlandó László ellen az ő se-gítségére jönni.

Kutesk vezér hiú reménytől félrevezetve a kunok nagy soka-ságával megrohanta Magyarországot, és egészen Ung és Borsovavárak vidékéig jutott el.336

Ennek hallatára László király rájuk rontott, és szétszóródtak aszíne előtt, és a kunok sok ezrét hányták a kard élére. Salamon ki-rály és Kutesk pedig futva menekült, mint a karvaly körmétőlmegtépett tollú kacsák. László király tehát zsákmányhoz jutott; éshálaadó énekekkel és imákkal áldották az Istent, aki dicsőségesgyőzelmet adott nekik.337 Aztán a király építtetett itt egy egyházata mindenható Isten tiszteletére, és a segedelmével itt aratott győ-zelem emlékére. 334 Salamon Visegrádon volt elzárva, de nem a "Salamon tornyában", hanem a

Sibrik-dombon akkor még meglevő várban; ezt a tatárok pusztították el1241-ben.

335 Az első Árpád-házi szentté avatások 1083-ban.336 Ebben az időben a kunoknak nevezett besenyők Erdélytől délkeletre tanyáz-

tak. Kutesk nevű vezérük 1085-ben tört be az országba.337 A Bibliából való kölcsönzés: 2Mak 10,38.

193

Salamon király a kunok portyázó csapataival megrohantaBulgáriát és Görögország határvidékeit, de a görög császár seregeirgalmatlanul tönkreverte őket, és csak nagyon kevesen mene-kültek meg közülük.

Amikor ugyanis a kunok meglátták a páncélos vitézek nagysokaságát, nagyon megijedtek, siettek, hogy átkelhessenek a Du-nán, mielőtt az ellenség körülzárja őket.

Akiknek nem volt páncéljuk, könnyebbek lévén gyorsabbantudtak haladni. Salamon és emberei meg a többi páncélosok afegyverek súlya miatt csak lassan tudták követni előresiető társai-kat. Tél volt, és sűrűn havazott, és tele lett a szemük hóval, és asűrű hó elborította őket, nem láthatták előresiető társaikat, és té-velyegve bolyongtak a pusztaságban. De az ellenség a sarkukbanvolt, és üldözte őket. Eljutottak egy üres és elhagyatott várhoz,bementek, és egy nap és egy éjszaka ott maradtak. Az ellenségpedig mindenfelől körülvette a várat. Az ostromlottak pedig lát-ták, hogy éhen fognak veszni, és inkább akartak harcolva meg-halni, mint éhhalállal pusztulni. Kora hajnalban kirontottak tehátaz ellenségre, és elpusztítóikkal együtt pusztultak el, és igen so-kan elestek azok közül, akik őket pusztították.

Salamon király pedig alig tudott elmenekülni néhány embe-rével, és könnyű vágtában átkelt a Dunán, mivel a folyó be voltfagyva. És amikor egy nagy berekhez érkezett, azt mondta embe-reinek, hogy etessék meg a lovakat, pihenjenek egy keveset. Őmaga pedig letévén a pajzsát, úgy tett, mintha rögtön visszatérne,bement az erdő homályába, és ott hagyta a gyanútlanokat, és nemis mutatkozott soha többé.

Annyi csapástól megtörve, meglátogatta őt a Szentlélek; ésmert a csapásoktól nem lett keményebb, és nem küzdött önfejűenIsten jogos igazsága ellen, hanem amikor megérezte a nagy irga-lommal büntető Isten kezét, vétkeit emlékezetébe idézve följaj-dult, és – amennyire emberi ítélettel helyesen meg lehet ítélni –szívének töredelmével és vezekléssel bánta meg vétkeit. Valóbanboldog kényszerűség, mely a javulásra ösztönöz. Mert valójábanszükségszerű dolog, hogy akit a világ gyűlöl, azt Isten szeresse,íme, Salamon király nemes teste, királyi gyönyörök közt nevel-kedve, most porban és hamuban fekszik elcsigázva, és aki azelőttföldi javakért harcolt, csupán az égiekre törekszik már. Mert éle-

194

tének egész hátralevő idejét zarándoklásban és imádkozásban,böjtben és virrasztásokban, munkában és könyörgésekbenemésztette fel. Egyszer látták Magyarországon Kálmán királyidejében, de rögtön elrejtőzködött, és soha többé nem jött elő.338

E világból aztán az Úrhoz költözött, és Pólában, Istria város-ában temették el. Felesége és anyja pedig Admontban nyug-szik.339

A KUNOK MÁSODIK BETÖRÉSE MAGYAROR-SZÁGRA, ÉS SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY VELÜK VÍ-

VOTT HARCAEzután egy Kapolcs nevű kun, Krul fia, erős sereggel bejött

Magyarországra, hogy raboljon.340 Felprédálta Erdélyországot, ésa zsákmányt magával hurcolta. Az Erdőntúli földet elpusztitva át-kelt, és Biharba ment, és néhány napig az Omsó-ér341 környékénidőzött. Azután átkelt a Tiszán Kotajdnál, és seregét három csapatra osztotta. Úgy tervezte, hogy két csapat a homok vidékét fogjapusztítani, egyet pedig a Tisza környékének a kifosztására kül-dött. Fosztogatva és zsákmányt ejtve érkeztek arra a helyre,zsákmányuk tömegével, amelyet Becsének mondanak,342 és elha-tározták, hogy visszatérnek hazájukba. Azt mondogatták: "Jöttünkhadakozva, most térjünk vissza vadászgatva." Annyi zsákmányukvolt Magyarországról, amennyi soha egyetlen hadinépnek semvolt. A nemesek feleségét és fiait is magukkal hurcolták fogságba.

László király pedig embereivel Szlavóniában volt. És amikorvisszatérésekor mindezt hírül vette, olyan gyorsan tért haza, aho-gyan csak tudott, és vitézeivel sebesen utánuk lovagolt. A Temes

338 Salamon 1087-ben, a kunokkal a görögök ellen viselt háborúban esett el. Ké-

sőbbi legenda lehet, hogy elbujdosott és remeteéletet élt.339 Salamon király felesége, Judit, már 1088-ban újból férjhez ment I. Ulászló

(1081-1102) lengyel királyhoz, Szent László unokatestvéréhez. Salamonfeleségét, Zsófia-Juditot a XIII. századi krónikás, Ákos mester tévesztetteössze egy Árpád-házi hercegnővel, Zsófiával, II. Béla király leányával, akivalóban a stájerországi Admont bencés apácakolostorának volt a lakója, sott is temették el.

340 Kapolcs kun vezér betörése 1091-ben.341 A mai Ér-patak Debrecentől délre.342 Óbecse Bács megyében, közel a Tiszához (ma Becej Jugoszláviában).

195

folyó környékén talált rájuk. És a kunok abban a hitben, hogy márteljesen megszabadultak, szívesebben vadászgattak, mint hábo-rúskodtak.

László király pedig így szólt vitézeihez: "Jobb nekem veletekmeghalni, semmint feleségünket és fiainkat fogságban látni." Eztmondván, könnyekre fakadt, és piros zászlójával elsőként támadtameg a kunok táborát. És az Úr szétszórta a kunokat a magyarokszíne előtt. László király így kiáltozott vitézeinek: "Ne öljük megezeket az embereket, fogjuk el őket, és ha megtérnek, maradjanakéletben." Kapolcs és a főbb emberek meghaltak, de a többiek leg-nagyobbrészt fogságba estek, és közülük senki sem menekült el,csak egy Eszembő nevű csatlós vitéz. A király pedig összes em-bereivel hálát adott a nagy győzelem ért a mindenható Istennek,aki kiragadta őket ellenségeik kezéből. És azt a folyót a pogányokmiatt Pogányosnak nevezte el, és az a neve mind a mai napig.343

Amikor a kunok meghallották mindezt az elmenekült csatlósvitéztől, nagyon elszomorodtak, és esküvel fogadták, hogy aKapolcson esett sérelmet megbosszulják. És követeket küldtek akirályhoz, és dölyfös és gyalázkodó szavakkal meghagyták neki,hogy a foglyokat bocsássa szabadon; gúnyolták a királyt, és ki-tűzték a napot is, amikor Magyarországra törnek. A király ezthallván elmosolyodott, és azon a napon, amelyen a kunok beakartak törni Magyarországra, eléjük vágtatott, mivel féltette Ma-gyarországot a pusztítástól. És egy szombaton, kora reggel, a Du-na mellett megtámadta a kunokat. Mindjárt az első rohamban le-döfte a király a kunok vezérét, név szerint Ákost, és Kücsem,344

akiről a király azt hitte, hogy hűtlen hozzá, hűségesen és vitézülszolgált neki ezen a napon. Az Úr szétszórta a kunokat a magya-rok színe előtt, és a király győzelemmel és diadallal tért haza Ma-gyarországra.

343 A Temes bal parti mellékfolyója, a Poganis.344 Thuróczynál Ensem van, a krónikákban viszont Eusem (Eszény) vagy

Cusem, melynek valószínű kiejtése Kücsem.

196

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY HADJÁRATA A RUTÉNOKELLEN

Ezután a dicső király megtámadta Oroszországot, mert a ku-nok az ő tanácsukra jöttek Magyarországra. És amikor a ruténoklátták, hogy szorult helyzetbe kerültek, a király kegyelmét kérték,és mindenben hűséget fogadtak neki. A kegyes király szívesenmeghallgatta őket.

Ezután Lengyelországba tört be. A lengyelek ellene vonultak,és harcba bocsátkoztak vele, de Isten segítségével a magyarokélett a győzelem. Ezután három hónapig Krakkó várát ostromoltáka magyarok.345 Az ostromlottak is, az ostromlók is szükségetkezdtek szenvedni. A király és a főemberek pedig meghagytákminden magyarnak, hogy az éjszaka csendjében mindegyikükhozzon egy-egy csizmaszár földet; meg is tették. Ebből a földbőlegy nagy hegyet raktak a vár előtt, és a tetejét liszttel borítottákbe. Az ostromlottak látták, hogy az ostromlóknak bőven van ele-ségük, és sokáig maradhatnak a vár alatt, feladták tehát a váratmindenükkel együtt a királynak, és a király akarata szerint békétkötöttek, vagyis szereztek.

Innét Csehországba ment a király, és a csehek közül sokfoglyot hozott Magyarországra bántódás nélkül. És így a győze-delmes király örvendezve tért vissza hazájába.

A VÁRADI EGYHÁZ ÉPÍTÉSE. A TENGERENTÚLIHADJÁRAT VEZÉRÉVÉ VÁLASZTATÁS

Ezután Bihar vármegyében a Körös folyó mentén vadászatközben talált egy helyet, és angyali intelemre elhatározta, hogymonostort alapít Szűz Mária tiszteletére. Ezt a helyet Váradnaknevezte el.346

Ámde László király, aki egyre feljebb törekedett, és az eré-nyek útján egyre tovább haladt, nem csupán Magyarországra, ha-nem a keresztény világ minden országára szétárasztotta erényei-nek édességes illatát. Amikor a német-római császár meghalt, a 345 A kijevi nagyfejedelemség elleni hadjárat 1092-ben, Krakkó ostroma 1093-

ban vagy 1094-ben lehetett.346 Nagyváradról van szó, amelyet László király tett meg a bihari püspökség

székhelyévé.

197

németek Összes hercegei és választófejedelmei, meg az összesbárók és főemberek közösen és egy szívvel-lélekkel arra kérték,hogy vállalja el a császárságot.347 Mivel azonban egész életébennem a saját javát, hanem jézus Krisztusét nézte, serényen elméjé-ben forgatta az isteni szózatot: "Ne lépd át atyáid határait",348 ésmegelégedett saját határaival, nem akart a jogos mértéken felülgyarapodni, és így az idegen és számára ismeretlen népek kor-mányzását vonakodott elfogadni. De így is alig maradhatott megMagyarországon, hogy kegyesen és híven szolgálja Istent. meghogy kellő erejű törvényeket alkosson.349 Amikor ugyanis Bod-rogban a Húsvét ünnepét ünnepelte. Franciaországból. Spanyolor-szágból. Angliából és Bretagne-ból. de legfőképpen Willermtől. afrankok királyának testvérétől követek érkeztek hozzá. és el-mondták. hogy a mindenható Istenen esett sérelmet meg akarjákbosszulni. és arra gondolnak, hogy a szent várost és a szent sírt amohamedánok kezéből kiszabadítják. Arra kérték a dicső királyt.hogy legyen vezérük és kormányzójuk Jézus Krisztus seregé-ben.350

A király pedig ezt hallván nagy örvendezéssel örült. és mégugyanezen a napon kérte Magyarország nemeseit, hogy engedjékelmenni; és egész Magyarország szomorkodott miatta. Ő azonbansemmiképpen sem hagyta abba, amibe belekezdett, és követetküldött a csehek fejedelméhez, Konrádhoz, Ottó fiához,351 éskérte tőle. vagyis meghagyta neki, hogy készüljön fel tengerentúli 347 Lászlónak német-római császárrá való jelölése teljesen alaptalan állítás; a

használt terminológia (bárók) XIII. századi fogalmazásra utal.348 Bibliai kifejezés: Péld 22,28.349 László király neve alatt három törvénykönyv maradt ránk.350 A Somogy megyei Bodrogról van szó, Kaposvártól északra. – Willerm talán

Rajmund toulouse-i gróf Vilmos nevű testvére, aki azonban zarándokkéntment 1093-ban a Szentföldre. – A külföldi források nem említik, hogy akeresztesek László királyt vezérükké választották, de az 1204 után írt SzentLászló-legendában már szó van róla. Az első keresztes hadjáratot aclairmont-i zsinat határozta el 1095. november 26-án, László király azon-ban 1095 júliusának végén, tehát a zsinat összehívása előtt négy hónappalmeghalt. Így nem jöhetett szóba, hogy öt tegyék meg a keresztes hadak ve-zérének. Lehetséges, hogy László szentföldi zarándokutat tervezett, s eztértették félre a források.

351 Konrád csehországi herceg (1092-1093) nem Ottó herceg fia, ha nem test-vére.

198

útra Jézus Krisztus sérelmeinek megbosszulására. Konrád készsé-ges szívvel el is ígérkezett.

Eközben Konrád fejedelem egy vérrokona. név szerintSzvatopluk352 az éj csendjében Prágába ment, és elfoglalta a vá-rost. Amikor reggel lett, a prágai püspök a fejedelmi székbe ül-tette őt, többen tisztelegtek előtte, és el is ismerték.

Konrád pedig nagy bátyjához. a dicső királyhoz jött, és el-mondta neki, mi történt vele, és arra kérte a királyt, hogy szemé-lyesen jöjjön a segítségére. A király pedig engedett a kérésnek,azzal a feltétellel, hogy a fejedelem nem vonja ki magát az Isten-nek teendő szolgálat alól. És mivel rokoni kötelék is fűzte őketegymáshoz, meg László visszagondolt a fejedelem apjának tettei-re is, aki megsegítette őt Salamon ellen, megígérte, hogy szemé-lyesen siet segítségére.

A királlyal voltak testvérének. Géza királynak fiai, Kálmánés Álmos. És előre tudta a király Kálmántól, hogy vért fog ontani;őt egri püspöknek akarta megtenni. Amikor Kálmán meghallottaezt, még azon az éjszakán Lengyelországba távozott, mivel tudta.hogy apját is, nagyapját is tisztességgel fogadták Lengyelország-ban.353 Magyarországról Márk, Ugra és mások követték.

A király pedig összegyűjtötte hadseregét, és unokaöccséneksérelme miatt megindult a csehek ellen. De mikor a cseh határvi-dékre ért, súlyos betegségbe esett. Összehívta főembereit, követe-ket küldött Kálmánhoz, Szent Marcell prépostot354 és Péter ispánt,

352 I. Szvatopluk (1107-1109) morva fejedelem I. Ottó fia volt. A kronológiai

pontatlanságok ellenére helytálló – a legenda is említi –, hogy László ki-rály utolsó ténykedése a csehországi ügyek rendezése volt.

353 A szöveg Álmosnak és fiának, a későbbi II. (Vak) Bélának a megvakítására(1109) utal. Kálmánt, a későbbi királyt (1095-1116) – úgy látszik, testi fo-gyatkozásai miatt – eredetileg csakugyan egyházi pályára szánták, s ennekmegfelelő képzésben részesítették. Ezért nevezték Könyves Kálmánnak.Nem lehetetlen, hogy már a László király által alapított nagyváradi püs-pökségben magasabb egyházi tisztet töltött be, amikor azonban 1094-benténylegesen egri püspökké akarták szentelni, Lengyelországba menekült,hogy a trónra való jogát megtarthassa.

354 Két 1111-ben kelt oklevél ugyanezt a Marcelit már mint váci püspököt említi.A szent szó azonban ezúttal csak tiszteleti cím, Marcelit ugyanis az egyházsoha sem avatta szentté. Ilyen tiszteleti címmel illeti a veszprémi püspök-ség 1009-re tehető alapítólevele az élő püspököt (sanctissimus), illetve az

199

hogy térjen vissza Magyarországra. Boldogságos László ugyanisúgy rendelkezett, hogy Almos uralkodjék őutána. Ez pedig egy-ügyűségében annyira tisztelte testvérét, Kálmánt, hogy felaján-lotta neki az ország koronáját, mert úgy érezte, hogy az elsőszü-löttség jogán őt illeti meg.

Ha pedig valaki tudni szeretné, hogy Boldogságos Lászlómilyen sok és milyen nagy jót tett népének: gestájából mindeztteljességgel megtudhatja.355

Szentséggel és kegyelemmel teljesen az angyalok társaságábaköltözött uralkodásának tizenkilencedik esztendejében, és Vára-don temették el, az ő monostorában, az Úr ezerkilencvenötödikévében, július 30-án, vasárnap.356

KÁLMÁNNAK, ELSŐ GÉZA KIRÁLY FIÁNAK, ELSŐBÉLA KIRÁLY UNOKÁJÁNAK KIRÁLLYÁ KORO-

NÁZÁSAKálmán, Géza király fia, tehát sietve visszatért Lengyelor-

szágból; megkoronázták, és ő Almos hercegnek teljhatalommalátengedte a hercegséget. Az ő idejében sok gonoszságot vittekvégbe, mint ez az alábbiakból kitűnik.357

Testalkatára nézve ocsmány volt, de ravasz és tanulékony;borzas, szőrös, kancsal, púpos, sánta és hebegő. Amikor JézusKrisztus említett zarándokai a dicsőséges László király halálát

1055-i tihanyi alapítólevél az oklevél szerkesztőjét, Miklós püspököt(beatissimus).

355 Az itt megnevezett Gesta Ladislai regis nem a László szentté avatása alkal-mából írt Szent László-legenda – ahogy némelyek gondolják –, mivel a le-genda sokkal szűkszavúbb a Krónika fenti – szintén kivonatos – beszámo-lójánál. A szűkszavú legendára való utalás értelmetlen volna. Hóman Bá-lint a fenti forrásidézés alapján feltételezi egy László-kori geszta létezését,vagyis azt, hogy ez a mű László király korában jött létre, s ez az első – ki-vonatosan – ránk maradt mű a magyarok történetéről.

356 II. Paszkál pápa egy 1106-ban irt levelében még úgy tudja, hogy László ki-rályt az általa 1091-ben alapított somogyvári bencés monostorban temettékel, bizonyos azonban, hogy nem sokkal később átkerült az ugyancsak általaalapított nagyváradi székesegyházba.

357 Látható, hogy itt egy Kálmán-ellenes történetíró veszi át a szót, aki a megva-kított Álmos herceg trónra jutott utódainak (II. Béla, II. Géza) uralkodásaalatt működött.

200

meghallották, nagy fájdalmat éreztek; azután követeket küldöttekKálmán királyhoz, hogy tőle is azt kérjék, amit dicsőséges Lászlókirálytól. Azt hitték, hogy ő is ugyanolyan kegyes természetű,mivel ugyanazon vérből való. Kálmán király ezt hallván nemcsakhogy nem ígérte meg, hogy velük tart, hanem még utat sem enge-dett nekik országán keresztül. Sőt sereget küldött ellenük, hogy neengedjék be őket országába, mert azt gondolta, hogy zsarnokok ésnem zarándokok.

Azok pedig Istenbe vetették reményüket, és abban bíztak,akinek jelvényét viselték – Jézus Krisztusban –, merészen bejöt-tek tehát Magyarországra, és sok magyart megöltek. Ennek hal-latára a király összegyűjtötte seregét a Temes vidékén, és békétszínlelve, menni hagyta őket. És amikor Zimonyhoz érkeztek, tá-bort ütöttek, mert azt hitték, hogy most már békében lehetnek.Zimony várát elfoglalták, hogy a király cselt ne vethessen elle-nük, és helyzetük ne legyen rosszabb, mint volt. Azután az egészhatárvidéket kifosztották élelemért, és amit összeraboltak, min-dent a táborukba hurcoltak. A király pedig Temesben a bölcsebbtanácsot követve békét kötött velük, és sok ajándékkal és élelmi-szerrel tisztelte meg őket, és hagyta, hogy békében elvonuljanak.Ezek a zarándokok tovavonultak, elfoglalták Antiochiát, és Istensegítségével eljutottak Jeruzsálembe.358

Amikor a király visszatért országába, és Álmos herceg is el-ment a hercegségébe, némely gonoszok ördögi tanácsra hallgatva,bevádolták őket egymásnak. A hercegnek ugyanis azt mondogat-ták: "Uram, herceg, a király áskálódik ellened, el akar fogatni. "Azután a királynak mondogatták: "A herceg cselt sző ellened, ésha nem vigyázol, tudd meg, bizonnyal meghalsz."

Ennek hallatára mindketten, minthogy ifjak és bohók voltak,összegyűjtötték seregüket. A király Várkonynál vonult fel a her-ceg ellen, és Várkony közelébe vonult ellene a herceg is: a Tiszaazonban elválasztotta őket, közöttük volt. A hű magyarok pedigfegyverszünetet kértek, hogy megbeszélést tartsanak, és aztmondták: "Mire jó, hogy harcolunk? Ök megostromolnak ben-nünket, és meghalunk; és ha elkerüljük a halált, menekülni kell:

358 A krónikás a több hullámban érkező keresztes hadakat egynek veszi, és telje-

sen összezavarja az események rendjét.

201

nemrégiben apáink és testvéreink is harcoltak az ő apáikkal éstestvéreikkel, és meghaltak. Nem látunk okot a harcra. De ha ne-kik tetszik a harc, harcoljanak meg ők ketten, és aki erősebb, azlegyen az urunk."

A határozat meghozatala után a főemberek visszatértek. Ésamikor Grák elmondta a királynak, mit határoztak, és Ilia el-mondta a hercegnek: akaratuk ellenére békében maradtak.

Ezután a király Oroszországot támadta meg, és a ruténok fe-jedelemasszonya, név szerint Lanka, a király özvegye, a király elément, és lábaihoz borulva, könnyek közt kérte a királyt, hogy nedöntse népét romlásba. És amikor a királyt, aki oda sem hallga-tott) sürgető könyörgésével meg akarta indítani, a király belérú-gott, és eltaszította magától, mondván: „Nem illő dolog asszonyi

202

sírással bemocskolni a királyi felséget.” A fejedelemasszony jaj-gatva ment vissza, és a mindenható Isten segitségét kérte.359

Könyörgésére a kunok Mirkód360 vezérlete alatt igen nagyszámban mentek a ruténok segítségére. Még éjszaka felkereked-tek, kora reggel rácsaptak a király táborára, tönkreverték és ke-gyetlenül szétszórták. Magyarország nemesei pedig a királyt min-denfelől közrefogták, és megvíhatatlan kőfalként álltak a királyoldalán. A kunok pedig üldözőbe vették Ösze ispánt az Almásinemzetségből, ezt a vitéz és serény férfiút, megölték őt is megmindazokat, akik vele voltak. Hasonlóképpen Koppány és Lőrincpüspököket meg más vitéz harcosokat megölték nyilaik lövései-vel. Egy kun vitéz,361 név szerint Monok, hevesen üldözőbe vettea magyarokat. Máté, a király derék vitéze el akarta fogni, ráro-hant. Monok azonban megfutamodva hátrafelé nyilazott Mátéra,és átlőtte a lábát; ha bajtársai nem fedezik egymáshoz illesztettpajzsukkal, nem kerüli el a halált.

Ekkor Péter fordult Monok ellen, és noha Monok Péterre isrányilazott, nem találta el, és mikor egy másik nyilat vett elő, Pé-ter átdöfte az oldalát, és fogolyként élve hurcolta a királyhoz.Gyula ispán a lábán sebesült meg, de akkor még megmenekült.Magyarországon azonban belehalt a sebébe.362

A király és valamennyi embere gyors futásban érkezett Ma-gyarországra. A király kincseit pedig, és mindazokat, akik nemtudtak elég gyorsan futni, elragadták a kunok. Akkora volt a mé-szárlás, hogy a magyarok ritkán szenvedtek ekkora veszteséget.

359 Kálmán királyt II. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem (1093-1113) hívta segít-

ségül 1099-ben Volodar herceg ellen. Lanka Volodar hercegnek volt azanyja, aki az Orosz Évkönyvek szerint Przemyslben tartózkodott. A durvajelenetet az Orosz Évkönyvek is szinte szó szerint így beszélik el (vö.Hodinka i. m. 63.).

360 Az Orosz Évkönyvek szerint a kunok (polovecek) vezére Bonjak volt. Mirkun nyelven fejedelmet jelent; a magyar krónikás talán ebből a címből al-kotott személynevet (vö. Hodinka i. m. 59.).

361 E hadjárat alkalmából két magyar püspök kísérte el Kálmánt; Koppány püs-pök haláláról az Orosz Évkönyvek is megemlékeznek (vö. Hodinka i. m.61.). A Pozsonyi Évkönyvek az 1100. évben feljegyezték, hogy Koppánypüspököt megölték a kunok, Lőrinc püspök pedig meghalt.

362 Egy Gyula nevű udvarispánról említést tesz a garamszentbenedeki alapítóle-vél (1075), továbbá egy László király idejéből származó oklevél is.

203

Akik pedig az erdőkbe menekültek közülük, éhségükben sarujuktalpát is megsütötték és megették. Minek részletezzem? Olyannagy volt a veszedelem, hogy le sem irható, el sem mondható.

A királynak pedig első feleségétől363 az Úr ezeregyszázegye-dik esztendejében László és István nevű fia született.

Amikor aztán a király Dalmáciában volt, Zára városában,364

és azon gondolkodott, hogy a várost felgyújtatja népének nyakas-sága miatt, elaludt palotájában, amelyet ott építtetett. És íme aszent zárai püspök365 ijesztő arccal eléje jött, megragadta, hajánálfogva vonszolta, és babérfa virgáccsal alaposan elverte. Amikorelengedte, és a király felébredt, nem látta a püspököt, de érezte afájdalmat, és látta testén a virgács-csapásokat. Ezért beletörődvefelhagyott a város háborgatásával.

Ezután a király Oroszország ellen akart vonulni. Az Úr ezer-egyszázhatodik esztendejében ugyanis visszatért Álmos hercegPassauból, ahová a királytól való félelmében menekült. A királybékével fogadta, de a herceg ezután Lengyelországba futott, éslengyelekből meg magyarokból tanácsot szervezve magának, éssegítségüket megnyerve, visszatért Magyarországra, bevette Új-várt, és bevonult oda.

A király pedig ennek hallatára ostrom alá vette a várat. Ésamikor másnap meg akart ütközni, a herceg hirtelen lovára kapott,kinyargalt a vár kapuján, és a király táborába vágtatott egyes-egyedül. És amikor a király sátrihoz ért, leszállt lováról, a királylába elé borult, és mindenki színe előtt bűnösnek mondta magát.A király pedig a testvéri szeretettől meghatódva megkegyelmezetta hercegnek. Sőt a herceg közbenjárására a várban levő magya-rokra sem neheztelt.

Ezután a herceg Jeruzsálembe utazott, és amikor szerencsé-sen visszatért, a király békével fogadta. A herceg pedig nagyörömét lelte a vadászatban, örökösen csak ezzel foglalatoskodott; 363 Kálmán király első felesége Roger szicíliai herceg leánya, Buzilia volt; 1102-

ben halt meg.364 Kálmán király 1105-ben kiterjesztette uralmát egész Dalmáciára; az ország

birtokáért a magyar királyok az egész középkoron át háborúskodtak a Ve-lencei Köztársasággal.

365 Szent Donátról szóló legendás adat. Donát 804-805-ben volt Zára püspöke, sutóbb a város védőszentje lett.

204

a király pedig megadott neki mindent, ami a vadászathoz szüksé-ges.

A DOMOSI EGYHÁZ ALAPÍTÁSAA herceg pedig monostort építtetett Dömösön,366 és arra kérte

a királyt, hogy jöjjön el a felszentelésre; ez meg is történt. Utóbba palotaőrök azzal vádolták a herceget, hogy kelepcét készített, ésmonostorának felszentelése alkalmából meg akarta ölni a királyt.És talán meg is tette volna, ha a király barátai nem őrködtek volnaa legéberebben.

A király pedig haragjában el akarta fogni, de a főtisztelendőpüspökök és más derék főemberek tudták, hogy nem igaz az,amivel a herceget ellenségei hazugul vádolják, közbenjártak tehátérdekében a királynál, eskü terhe alatt kibékítették őket, és a ki-rály békében elbocsátotta a herceget, hogy menjen a Bakonybavadászni.

És elküldte vele két főemberét tisztességadás ürügyén, de ti-tokban kioktatta őket, hogy ravaszul fürkésszék ki a hercegnekszándékait; ha a herceg a király ellen mesterkedik, jelentsék.

És amikor a herceg Csórba érkezett, vadászsólymát elbocsá-totta, és a sólyom elfogott egy varjút. Almos együgyű lélekkel ígyszólt a főemberekhez: "Nemde ez a varjú megesküdne a sólyom-nak, hogy ha szabadon ereszti, többé nem fog károgni ?" Azokpedig azt felelték, hogy a sólyom eskü fejében sem eresztené sza-badon a varjút, és a varjú nem is tudna esküt tenni, mivel oktalanállat. De még ugyanazon az éjszakán hírül adták a királynak aherceg szavait. A herceg pedig, amikor a Bakonyba ért, hogy ottvadásszon, azonnal elmenekült, és ismét Passauba szaladt, hogy anémetek királyának segítségéért könyörögjön.367

Az Úrnak ezeregyszáztizenkettedik esztendejében Kálmánkirály fia meghalt, és a király második feleséget vett Oroszor-szágból; ezt házasságtörésen kapta, és mint vétkest elbocsátotta,vagyis nem pedig erőszakos vakmerőségből. Tudta ugyanis, hogy

366 Álmos herceg 1107-ben alapította a dömösi bencés monostort (Esztergomtól

keletre a Duna mellett).367 Csór a Bakony tövében, Székesfehérvártól nyugatra van. – A német király

ekkor V. Henrik (1106-1125).

205

írva vagyon: "Akiket az Isten összekötött, azokat ember el ne vá-lassza" – tudniillik a törvény ellenére és ok nélkül. Ezért nem is őmaga vált el tőle, hanem a törvény választotta el őt attól, akit vá-dolt a vétke, elitélt a bűne, és gonosztette sodort keserves hely-zetbe. A törvény küldte tehát őt hazájába vissza. Házasságtörésé-ből egy fiú született, név szerint Borics; Borics pedig Kálmántnemzette.368

HOGYAN VAKÍTOTTÁK MEG ÁLMOS HERCEGETÉS FIÁT, BÉLÁT?

Az Úrnak ezeregyszáztizenharmadik esztendejében a császárÁlmos herceg miatt nagy hadat indított, és Magyarország határvi-dékére jött, hogy a királlyal megbeszélést tartson, és közöttük bé-két szerezzen.

Ez meg is történt. A király pedig igen sok ajándékot küldött acsászárnak, és a császár tisztességgel visszatért hazájába. Ezután akirály békésen visszahozta Álmos herceget. A béke megkötéseután pedig a király végül is elfogatta a herceget és annak kicsinyfiát, Bélát, és megvakította őket. Azt is meghagyta, hogy a kisBélát heréljék ki.

De az, aki megvakította, rettegett Istentől és az ország termé-ketlenségétől, egy kutyakölyköt herélt ki tehát, annak a heréitvitte a királyhoz.369 Az ország nemesei közül megvakítottákUrost, Vatát és Pált. De az ártatlan vér kiontása semmit sem hasz-nált a királynak, az isteni bosszú folytán benyelte őt a korai halálrettentő falánksága, és büntetésül evilági országának romlása ju-tott neki. Mert mindenkire vonatkoznak a zsoltár szavai: "Nem ígya gonoszok" stb.370

368 Kálmán második felesége Vladimir szuzdali fejedelem (1113-1125) leánya,

Eufémia volt; Kálmán 1112-ben vette feleségül. Borics II. Béla és II. Gézauralkodása alatt trónkövetelőként lépett fel.

369 Álmos és Béla megvakítása 1109-ben történt. – Az ország terméketlenségétőlvaló félelem talán még annak a pogány hiedelemnek a késői maradványa,hogy a király, illetve a királyi család épségétől függ az ország termékeny-sége.

370 Az idézett 1. zsoltár teljesebb szövegének ismerete nélkül homályos a hely."Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán. … Olyan, minta víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem... Nem így a

206

Álmos herceget pedig Dömösre vitték a monostorába.Ezután a király súlyos beteg lett; volt egy olasz orvosa, név

szerint Draco, és benne szerfölött megbízott. Ez flastrom-tapaszttett a fejfájós király fülére; és a flastrom ereje a fülkagylón ke-resztül kiszívta agyvelejének nem kis részét. Amikor a király márnem bírta, és levette a flastromot, megmutatta Ottmár ispánnak.371

Ottmár ispán pedig megnézte a flastromot, látta rajta a kiszívottagyvelőt, és azt mondta a királynak: "Uram, jó lesz, ha felkészülszaz útra." Ennek hallatára megrémült és feljajdult a király.

Ezután pedig tanácsot tartott a legelvetemültebbekkel, Sima-fia Márkkal,372 Jákó-fia Achilesszel és azokkal a többi ispánokkal,akiknek tanácsára a herceget és anyjának kebeléről elszakított kis-fiát megvakíttatta. és egyiküket, név szerint Bot-fia Benedeket el-küldte, hogy fogja el a herceget, nehogy a király halála után ő kö-vethesse a trónon. Aztán a király halálos ágyán meghagyta fiánakés a főembereknek, hogy halála után álljanak bosszút Oroszorszá-gon azért a sérelemért, amelyet tőlük kellett elszenvednie. AmikorBenedek eltávozott, a herceg a monostor előtt üldögélt, siránko-zott fájdalmában. Amikor pedig meghallotta, hogy lovasok érkez-nek nagy sietve, lelkében megsejtette, hogy veszedelem fenyegeti,bevezettette magát a monostorba, és kezével körülfogta szűzSzent Margit oltárát, hogy legalább az Isten és szentjei irántitiszteletből ne merészeljék őt elvonszolni.

Benedek pedig, nevét meghazudtolva,373 szentségtörő kezétrávetette, és erőszakkal el akarta vonszolni, bár a herceg az oltártölelte. Miközben ki akarta vonszolni, a herceg kezén felszakadt abőr, és az oltár vérrel szennyeződött be. A papok pedig őrizték azegyház ajtaját, és el akarták fogni ezt a Benedeket. Benedek ész-revette ezt, dühös szívvel kirohant, ahogy tudott, és miközbennagy sietve vágtatott a Pilis erdőn, lebukott a lováról, nyakát tör-te, és meghalt. Kutyái, amelyek nyomon követték, felfalták a hú-sát és a csontjait.

gonoszok, egyáltalán nem. Pelyvához hasonlók, amelyet sodor a szél."(Zsolt 1,1.3-4.) -A krónikás a zsoltár értelmében Kálmán betegségét és ko-rai halálát bűnei következményének tartja.

371 Ottmár Bars megyei ispánt egy 1124-ből származó oklevél is említi.372 Egy Márk nevű ispánt egy másik 1124-ből származó oklevél említi.373 Benedek latinul Benedictus; jelentése: áldott.

207

Ez a Kálmán, mint némelyek mondják, váradi püspök volt,de mivel testvérei előbb haltak meg, a pápa engedélyével ural-kodni kényszerítették.374 A magyarok Könyves Kálmánnak neve-zik, mivelhogy voltak könyvei, amelyekből mint püspök a zso-lozsmát olvasta. Dalmátországot Magyarországhoz csatolta, miu-tán Péter nevű királyukat Pétergazdia375 hegyei közt megölte. Avelenceiek gályáit és hajóit zsoldjába fogadva és nagy pénzenbérbe véve, tekintélyes hadat küldött Apuliába.376 A had kifosz-totta Apuliát, és három hónapig maradt ott. Amikor a katonákMonopoli és Brindisi városokat elfoglalták, ezeket a Kálmán ki-rálynak fizetendő haszonbér fejében a velenceiekre hagyták, hogytartsák meg birtokukban. Innét visszatértek Magyarországra. Eze-ket a városokat aztán a császár küldte pisai zsoldosok visszafog-lalták, elűzvén onnan a velenceieket.

Kálmán pedig huszonöt évig, hat hónapig és öt napig uralko-dott. Az Úrnak ezeregyszáztizennegyedik esztendejében, februárharmadikán, keddi napon költözött el erről a világról.377 TesteFehérvárott nyugszik.

KÁLMÁN KIRÁLY HALÁLA UTÁN FIÁT, MÁSODIKISTVÁNT, KIRÁLLYÁ KORONÁZTÁK

Az ország hatalmasai Istvánt, Kálmán fiát királlyá koronáz-ták. Még serdületlen volt ugyan, de "akarata már az ő kezében"volt.378

Uralkodásának kilencedik évében bevonult Dalmáciába, ésDalmácia lakói tisztességgel fogadták. Innét visszatérve a lengyel

374 A pápai felmentést más forrás nem említi.375 Ma Petrova Gora, Horvátországban, Zágrábtól délre. Péter 1091-től 1097-ig

uralkodott.376 Kálmán király apúliai hadjárata 1108-ra tehető. Ebben a hadjáratban Kálmán

Komnénosz Alexiosz bizánci császár (1081-1118) és a velenceiek szövet-ségeseként vehetett részt, a dél-itáliai normannok ellen. A meghódított dél-itáliai helységeket, Monopolit és Brindisit Velencének engedte át. A Kró-nika e híradását Mályusz Elemér (Az V. István kori i. m. 40-41.) késői be-toldásnak tartja.

377 Kálmán király nem 1114-ben, hanem 1116-ban halt meg.378 Bibliai kifejezés: Zsolt 119, 109.

208

határokat pusztította odaküldött seregeivel.379 Az ország pedigúgy határozott, hogy István tárgyaljon a csehek fejedelmével.380

És amikor István Magyarország határára, az Olsava folyóhoz ér-kezett, és a csehek fejedelme is eléje jött, csak a folyó választottael őket egymástól. Volt pedig egy Solt nevű, hitvány gondolkozá-sú ember, akit hitványsága miatt Magyarországról kiűztek, ez isott volt a csehekkel. Mielőtt a király a fejedelemmel tárgyalt vol-na, Solt titokban hírnököt küldött a királyhoz, mondván: "Hívevagyok az én uramnak, és amit a csehekről tudok, neki is tudomá-sára hozom. Mikor a király a fejedelemmel tárgyalni akar, a feje-delem rögtön el fogja fogatni, mert azt hallotta, hogy a te embe-reid fegyvertelenül jöttek ide."

És ugyanez a követ visszatérve azt mondta a fejedelemnek:"Amikor tárgyalni akarsz a királlyal, a király azonnal el fog fo-gatni. Inkább fegyverezd fel embereidet, így maradjatok a tábor-ban."

A csehek pedig, mint az őrültek és részegek, úgy tettek,ahogy Solt javasolta.

Solt egy másik hírnököt is küldött a királyhoz, mondván:"Küldje el a király az íjászait a fejedelem táborába, nehogy azoksebtében az ő táborába tudjanak vágtatni."

A király pedig indulatos természetű lévén, úgy cselekedett,ahogy Solt mondta – anélkül, hogy az övéinek tanácsát kikértevolna. A csehek pedig látva az íjászok vonulását, kételkedés nél-kül igaznak hitték mindazt, amit hallottak. Megrohanták tehát azíjászokat. A hitvány besenyők és székelyek a király táboráig fu-tottak, pedig még sebet sem kaptak. A király pedig hallván ezt,néhány ember kíséretében nagy sietve Magyarország felé vágta-tott, mivel az emberei fegyver nélkül mentek a határra, és akinekvolt fegyvere, annak nem volt módja felfegyverkezni, hiszen nemismerték a király szándékait. A király azt gondolta, hogy bölcses-sége akkora, mint Salamoné, ereje, mint Sámsoné, merészsége,mint Dávidé, pedig nem ért fel velük.381

379 II. István 1124-ben viselt háborút Dalmáciában a velenceiek ellen. – A len-

gyelekkel való viszálykodás 1123-ban volt.380 A csehek hercege: Vladislav (1109-1117 és 1120-1125).381 Az utolsó mondat szövegszerű adaptációja a Pontificale Romanum-ban a

püspökké szentelést megelőző ún. scrutinium egyik részletének. Ez arra

209

A csehek pedig ádázul pusztították a király táborát. Jánus pe-dig, Urosa fia, a király palotaispánjával a királytól távol szállotttáborba. Amikor értesült a történtekről, csendben és egyetértvefegyverbe öltöztette embereit, és megrohanta a cseheket, akik atábort fosztogatták. "És összemorzsolta az Úr" a cseheket a ma-gyarok "kardjának torkában", és szörnyű halállal pusztította őket.És Jánus a király után küldött egy hírnököt, és tudtára adta a győ-zelmet, amit az Úr adott nekik. A király visszatérve nagy öröm-mel örvendezett. De nagyon fájlalta, hogy Solt, aki hazugságaivalannyi bajt okozott, nem halt meg ebben az ütközetben.

István király nem akart magának törvényes feleséget venni,ágyasokkal és szeretőkkel élt. Ezért a bárók és főemberek, fájlal-ván az ország elárvulását és a király gyermektelen voltát, hoztakneki feleséget, egy igen nemes úrasszonyt, Guiscard Róbertapuliai király leányát.382

mutat, hogy a Krónika e részének írója ismerte a Pontificale Romanum-ot,tehát magas kánonjogi műveltséggel rendelkezett, esetleg maga is püspökvolt. – Ezzel kapcsolatban helyénvaló rámutatni, hogy a középkori magyartörténetírással foglalkozó kutatók közül néhányan – Hóman Bálint feltevé-sét követve – egy II. István-kori krónikafolytatóról szoktak beszélni. Az asok pontatlan adat azonban, amit II. István uralkodásával kapcsolatban aKrónikában találunk, nemigen támasztja alá ezt a feltevést. Ráadásul az ál-lítólagos II. István kori folytató jóformán csak rosszat tud mondani királyá-ról. Előadása szerint II. István indulatos, nem hallgatja meg tanácsadóit, hi-székeny és könnyen félrevezethető, de amellett önhitt és felfuvalkodott is.A krónikás a magyar főemberek lázadását az oroszországi hadjáratban jo-gosnak mondja, a király házaséletéről pedig téves és dehonesztáló adatokatközöl: a király nem akar magának feleséget, hanem ágyasokkal él; ember-telen, a saját népét sem becsüli, a kunok között érzi magát a legjobban.Egyetlen mondata sincs, amit II. István védelmében megkockáztatna. Ilyenkörülmények között aligha beszélhetünk egy II. István kori folytatásról.Ezeket a krónikarészeket a II. Bélával uralomra kerülő Álmos-ág krónikásaírhatta II. Géza vagy III. István uralkodása idején. A helyzetnek megfelelő-en ez az író szabadjára engedhette haragját az Álmos herceget és fiát, Bélátmegvakító Kálmán király, valamint a megvakított Álmost 1125-ben szám-űző II. István ellen.

382 II. Istvánnak a felesége nem Guiscard Róbert leánya volt, hanem II. Henrikregensburgi várnagy leánya, Adelheid.

210

Ezután a királyhoz jött egy herceg a németektől,383 Bezen, éselpanaszolta, hogy testvére kivetette őt a hercegségből; kérte a ki-rályt, hogy kegyesen és személyesen segítse meg. István királypedig meg akarta bosszulni atyjának, Kálmán királynak a sérel-mét, megígérte, hogy megsegíti a herceget, és sereget gyűjtveOroszország ellen vonult. És amikor odaérkezett, először is ost-rom alá vette a várat.

Történt pedig kora hajnalban, hogy az említett Bezen hercega vár körül járkált, hogy szemügyre vegye az erődítmény ost-

383 Elírás ruténektől helyett. Jaroszlávról, Lodoméria hercegéről van szó, akit

testvére elűzött.

211

romlásra alkalmas helyeit; az ostromlottak pedig kijöttek a várból,hogy kikémleljék a magyarokat. És amikor a herceg megláttaőket, rohamot intézett ellenük, és ezek vitézül harcolva a hercegethalálosan megsebesítették. Amikor a király a herceg haláláról ér-tesült, nagyon méltatlankodott, és meghagyta a magyaroknak,hogy ostromolják meg a várat, és válasszanak: vagy birtokukbaveszik még azon a napon, vagy meghalnak. Magyarország főem-berei pedig tanácsot tartottak, és azt mondották: "Miért és mi vég-re haljunk meg? Ha a hercegségre tartunk igényt, kit tesz meg akirály hercegnek közülünk? Állapodjunk meg tehát egymás közt,hogy senki sem ostromolja a várat, és mondjuk meg a királynak,hogy mindezt föembereinek a tanácsa nélkül teszi."

Amikor pedig a főemberek a király tanácsába mentek, kétpártra szakadtak. De Kozma,384 Pázmán nemzetségéből, szólásraemelkedett, és azt mondta a királynak: "Uram, mit teszel? Ha vi-tézeid tömegének halála árán elfoglalod a várat, kit teszel meghercegnek? Ha főembereid közül választod ki, senki sem maraditt. Talán te akarsz itt hercegeskedni odahagyva királyságodat?Mi, bárók385 nem ostromoljuk meg a várat! Ha ostromolni aka-rod, ostromold magad, mi pedig visszatérünk Magyarországra, ésválasztunk magunknak királyt."

Ennek értelmében a kikiáltók a főemberek parancsából kihir-dették a táborban, hogy a magyarok a lehető leggyorsabban térje-nek vissza Magyarországra. A király tehát, látva, hogy embereijogosan cserbenhagyják, visszatért Magyarországra.386

Három évvel ezután a lengyel határokat pusztította odakül-dött seregeivel.387 Azután elküldött egy sereget, udvari emberei-nek egy csapatát, Bulgária és Szerbia vidékeire, és ott pusztított.

Eközben a konstantinápolyi császárné, I. László király leá-nya, név szerint Piroska, üzenetet küldött István királynak, mond-ván, hogy férje, a császár, a király gyalázatára azt a becsmérlő ki-fejezést használta, hogy a király az ő hűbéres alattvalója; és ami-

384 Egy Kozma nevű ispánt említ az 1113-ban kiadott zobori oklevél is.385 A báró kifejezés főemberek értelemben csak a XII. század végétől, a XIII.

század elejétől kezdve fordul elő.386 Az Orosz Évkönyvek szerint ez a hadjárat 1123-ban zajlott le.387 A lengyel krónikák szerint ez 1123-ban történt.

212

kor ő, a császárné ellene merészelt mondani, a császár őt is szi-dalommal illette.388

Mikor a király meghallotta ezt, nagyon megharagudott, éshadseregét összegyűjtvén, lelke felháborodásában megrohantaGörögország vidékeit, és egyik-másik görög várost tűzzel-vassalelpusztította; és félelem szállt a tartomány minden városára. Azösszes királyok féltek István királytól, mint a villámcsapástól, ésmég a sivalkodó gyermekeket is István király nevével fenyegetvekényszerítették, hogy veszteg maradjanak. És a királlyal volt hét-száz frank vitéz is, velük fosztogatta Bulgáriát,389 az ő hadigépe-ikkel rombolta le Görögország várainak falait. És mivel a császárnem ütközött meg vele, a király követet küldött a görögök császá-rához, és ócsárolta őt, mondván, hogy nem méltó rá, hogy csá-szárnak nevezzék, de még királynak sem, vénasszony és banya ő,mert mindig csak henyél, mint egy vénasszony.

Ennek hallatára a császár ezt felelte: "Bizony higgye el a ki-rály, hogy én, ez az ő mostani vénasszonya, lemetszem a férfias-ságát köldökével együtt." Hatalmas sereget küldött tehát a császárMagyarországra Horom vára ellen,390 és a magyarok még csakvalamirevaló támadást sem tudtak indítani ellenük, mivel a görö-gök hadigépekkel kénes tüzet fújtak a magyarok hajóira, és még avízen felgyújtották őket.391

A király tehát országának minden hadierejét a görögök ellenküldte, és élükre Stephelt állította. Felvonultak, és a Karasó pata-kon392 túl, Barancs393 vidéke felé megütköztek a görögökkel. Ésaz Úr segítő keze a görögökkel volt, a magyarok nem tudtak ne-kik ellenállni. Ritkán esik meg akkora öldöklés, mint amekkoraott megesett. A Karasó patak vizében annyi emberi vér elegye- 388 Szent László leányát, Piroskát, görög nevén Eirénét Komnénosz János bizán-

ci császár (1118-1143) vette feleségül 1108-ban. Eirénét (†1134) a görögegyház később szentté avatta.

389 Bulgária ebben az időben bizánci (görög) fennhatóság alá tartozott. A görögháború 1127-től 1130-ig tartott.

390 Horom vára az Al-Duna mellett, a Néra folyó torkolata közelében volt.391 Ez a híres "görögtűz".392 A Karasó (ma Karasica) a Duna baloldali mellékfolyója a jugoszláv-román

határ közelében.393 Ma Branicevo Jugoszláviában; abban az időben magyar fennhatóság alá tar-

tozó híres vár az Al-Duna mellett.

213

dett, hogy egészen vérnek lehetett gondolni. Úgy hevertek a pán-célos katonák a folyóban, mint a fatörzsek, rajtuk keresztül keltekát a folyón a menekülök és az üldözők, mint valami hídon. Vág-ták a magyarokat, mint az ökröket, és nem volt, aki megváltsaőket a görögök kezétől. Csíz ispán és sok más derék vitéz itt esettel.

Ezután a császár és a király követek útján tanácskozást hívottössze; egy szigetre hajóztak, amely Barancs városa közelébenfekszik. Itt azután főembereik kíséretében sokáig vádaskodtak ésmentegetőztek, végre békét kötöttek, és hazájukba tértek.

István király sok gonoszat cselekedett lelkének indulatában,amit nem kellett volna tennie: Krisztina úrasszonyt megégettette,embereken lóganéjból rakott tűzön főzetett, és nagy égő viasz-gyertyákat csepegtetett az emberek fenekébe. István király ke-gyetlensége miatt szenvedte el Álmos herceg a száműzetés bün-tetését, azaz a kisebb vagy középső polgári büntetést: bár megva-kították, de a haláltól félve Görögországba menekült István királyelől, a császár tisztességgel befogadta, a Konstantin nevet adtaneki, mivel már azelőtt építtetett egy Konstantina nevű várostMakedóniában. Sok magyar menekült hozzá István király ke-gyetlensége miatt. Halála után testét a király parancsából Fulbertpüspök visszahozatta, és a fehérvári egyházban temettette el.394

Bélát pedig, a fiát, a főemberek elrejtve tartották Magyaror-szágon, mert féltek a király haragjától. Tanácsot tartottak, és vé-gül feltártak mindent a király előtt. A király azt hitte, hogy Bélamegvakíttatása után meghalt. Amikor Pál ispántól és Ottmár püs-pöktől – ezeknek lelkiismeretessége tartotta Bélát életben – meg-tudta, hogy él, nagy örömmel örvendezett, mivel biztosan tudta,hogy nincs örököse. És rögtön követeket küldött Szerbiába, ésUros nagyzsupán leányát elhozták Béla törvényes feleségének.395

Ez nem sok idő múltán megszülte Gézát. Ennek hallatára a királynagyon megörült. Azt rendelte, hogy Béla Tolnában éljen, és ki-rályhoz illő jövedelmet adatott neki.

394 Álmos 1125-ben ment száműzetésbe Görögországba, és 1127-ben halt meg.

Holttestét fia, II. (Vak) Béla hozatta haza 1137-ben.395 Uros szerb nagyzsupán leánya, Ilona, 1130-ban lett II. (Vak) Béla felesége.

214

Mielőtt pedig a király Béláról tudomást szerzett volna, össze-esküdött az ország, hogy a király halála után nővérének, Zsófiá-nak a fiát, név szerint Sault teszik meg királynak.396 Történt pe-dig, hogy a király Egerben súlyosan megbetegedett, már minden-ki előre látta halálát. Az árulók pedig hiú reménytől vezetve Borsés Iván ispánt királlyá választották. Midőn azonban Isten akaratá-ból a király felépült, Ivánnak levágatta a fejét, Bors ispánt pedig akirályi udvarból gyalázattal kivetette és Görögországba száműzte,és azt a határozatot hozatta, hogy Bors nemzetségéből többé senkine legyen méltó rá, hogy a királyi udvarba beléphessen. Ezért me-részelték aztán a főemberek a királyt Béláról értesíteni, a királyugyanis nagyon búsult azon, hogy nincs, aki kövesse a trónon.

István király pedig abban az időben igen kedvelte a kunokat:jobban, mint kellett volna. Ezeknek a vezére, név szerint Tatár,aki a császár öldökléséből kevesedmagával a királyhoz menekült,a király társaságában töltötte idejét. A király vérhasba esett. Akunok pedig, akik a király engedékenysége miatt hozzászoktak agonoszkodáshoz, akkor is kegyetlenkedtek a magyarokkal. A ma-gyarok, hallván, hogy a király halálán van, legyilkolták a javaikatfosztogató kunokat. Tatár, a kunok vezére, panaszt tett a királynálembereinek legyilkolása miatt. A király úgy gondolta elméjében,hogy betegsége valamelyest könnyebbedett. És amikor látta a síróTatárt és a többi jajgató kunt körülötte, módfölött szeretvén őket,felüvöltött, és azt mondta: "Ha egészséges leszek, minden egyesemberért, akit megöltek közületek, tízet fogok megöletni. Az énéletem miatt pedig ne essetek kétségbe, mert már meggyógyul-tam." És ezekkel a szavakkal kezét a kunok felé nyújtotta. Ezekpedig hanyatt-homlok hozzárohantak, hogy a kezét megcsókolják,és szoros ölelgetéseikkel ellankasztották a királyt. Így aztán visz-szaesett betegségébe, és kimúlt e világból. De amikor halálánvolt, lemondott a királyságról, barátruhát öltött uralkodásának ti-

396 Szent László nővére a Hont-Pázmán nembeli Lampért ispánhoz ment felesé-

gül; Saul nevű fiukról nincs tudomásunk. Saul ispánt említi azonban Kál-mán király egy 1111-ben kiadott oklevele. Ez akkor bihari ispán volt, s mi-vel a Hont-Pázmán nemzetségnek Bihar megyében nagy birtokai voltak,nem lehetetlen, hogy Saul is az említett nemzetségből származott.

215

zennyolcadik esztendejében. És Váradon temették el. Az Úr ezer-százharmincegyedik évében távozott a világból.397

MÁSODIK VAK BÉLA URALKODÁSA. Ő ÁLMOSHERCEG FIA, LAMPÉRT UNOKÁJA, ELSŐ BÉLA

KIRÁLY DÉDUNOKÁJA398

Utána Vak Béla, a vak Álmos herceg fia uralkodott, és min-den gonoszat kerülve, alázatosan a jó cselekedetek gyakorlásáraadta magát. És nem karja izmaiban kereste a segítséget, és bizo-dalma nem az emberben volt, hanem menedékét a felséges Isten-be helyezte,399 és az Úr lett az ő védelmezője,400 az vezette őtmérhetetlen irgalmával, "és az ő ágyékából valót helyezett a ki-rályi székbe.401 Az ő esetében teljesedésbe ment a próféta kije-lentése: „Az Úr feloldja a bilincsekben sínylődőket, az Úr világos-ságot ad a vakoknak”;402 továbbá: „Tervezzetek, és semmivé válik;csak beszéljetek: nem válik valóra.”403 A vak gyermek ugyanisfelnövekedett Kálmán király fiának, Istvánnak az uralkodása alatt.„Megszilárdult tehát az uralom az ő kezében”, és ellenségeit azÚr gyalázatra vetette mind a mai napig.

Négy fia volt, tudniillik Géza, László, István és Álmos. Ural-kodása alatt noha királyné a királlyal és a bárókkal tanácsot tartvaországgyűlést hívott össze az országban Arad mellett.404 Az em-

397 Az utolsó mondat nincs meg a Krónikában; nyilván Thuróczy toldaléka. II.

István halálának évszáma helyes.398 Álmos I. Géza király fia volt, Lampért pedig I. Géza és Szent László testvére.

A Lampérttól való származtatás hibás, de ez az adat már a Képes Krónika-család egyik kódexében is megtalálható.

399 Bibliai kifejezés: Jer 17,5.400 Bibliai kifejezés: Zsolt 18,19.401 Bibliai kifejezés: Zsolt 132,11. A zsoltárban a jövőre vonatkozó ígéret van, a

Krónika-beli idézetben viszont múlt időt találunk. Eszerint a II. Bélárólszóló fejezeteket akkor írták meg, amikor már "az ő ágyékából származott"király, II. Géza ült a trónon.

402 Bibliai kifejezés: Zsolt 146,8.403 Bibliai kifejezés: Iz 8,10.404 Lehet, hogy ez a gyűlés nem a Maros melletti Aradon volt, hanem a Sajó

melletti Ónodon (Aradot régebben Orodnak írták, tehát könnyen össze le-hetett téveszteni Ónoddal). A gyűlés ugyanis a trónkövetelő Borics elleni

216

lített országgyűlés napján, amikor a király az ország trónusán ült,megjelent a királyné a fiaival, és leültette őket a király köré. Azegybegyűlt néphez pedig így szólt:

„Minden híveink, nemesek, öregek és ifjak, gazdagok és sze-gények, hallgassatok meg! Mivel az Isten mindnyájatoknak meg-adta természettől fogva a látóképességet, szeretném hallani, hogya mi urunkat, a királyt, miért fosztották meg szemétől, és kiknek atanácsára? Csak mondjátok meg nekem, ezen a helyen álljatokbosszút rajtuk, végezzetek velük miérettünk. Mert íme az Isten ami királyunknak két szem helyett négy fiút adott.”

E szavak hallatán az egész nép rárohant azokra a bárókra,akiknek a tanácsából megvakították a királyt, egyeseket megkö-töztek, másokat lefejeztek közülük. Hatvannyolc istentelent azonnyomban legyilkoltak, és összes maradékaikat, mind a férfiakat,mind a nőket, még ugyanaznap lajstromba foglalták.405

Ezenfelül minden birtokukat a székesegyházaknak osztottákki; ezért neveznek Magyarországon minden szolgáltatásra kötele-zett falut királyi adománynak.

Mivel pedig a magyarok mindig igazságtalanul háborognak,miként a sós tenger: a Leviatán-ördög fiai követek útján behívtáka fattyú Boricsot, hogy jöjjön, és az ő segítségükre támaszkodvakövetelje magának a királyságot. Azt hitték ugyanis, hogy BoricsKálmán király fia.

Borics tehát a ruténok és a lengyelek támogatását megnyer-vén, bejött Magyarország határvidékeire, egyenesen arra a helyre,amelyet Sajónak neveznek. A király pedig hadsereget gyűjtött, ésellene indult. A nemesek legnagyobb része Borics pártjára állott.Magyarország főembereit a király megbeszélésre hívta össze.Megkérdezte tőlük, tudják-e, hogy Borics fattyú, vagy úgy tudják-

hadjárat során ülhetett össze, s mivel a Borics elleni ütközetet a Sajó mel-lett vívták, itt, a közelben tarthatták "az egyetemes országgyűlést" is.

405 A Krónikában registrati áll, ami megfelelhet az antik latin proscripti kifeje-zésnek, tehát annyit jelenthet, hogy "száműzték őket". Ez többnyire a va-gyon elvesztésével járt. Az azonban nem bizonyítható, hogy az elkobzottbirtokokat a székesegyházak kapták meg, az úrbéres falvakra vonatkozómegállapítás értelme pedig nem világos (vö. Mályusz: Az V. István-kori i.m. 2.4-2.5.).

217

e, hogy Kálmán király fia. Azok pedig, akik az ő királyságánakvoltak hívei, azt felelték, hogy kétségtelenül tudják, hogy Boricsfattyú, és egyáltalán nem méltó a királyi koronára. A hűtlenek ésellentmondók azonban bizonytalankodva sugdolóztak, és ingado-zásukban két pártra oszolva rosszban sántikáltak.

A király és tanácsosai azonban, amennyire tudták, elválasz-tották a gödölyéket a bárányoktól,406 és szilárdan elhatározták,hogy az árulókat azon nyomban megölik, nehogy, ha tovább ha-

406 Bibliai kifejezés: Mt 2. 5,32.

218

logatják a dolgot – átmenjenek Boricshoz és veszedelmet hozza-nak az országra.407

Erre aztán kitört a lázadás, ott helyben elfogták Lampért is-pánt, és amikor kivonszolták a királytól, testvére egy székkel ha-sította ketté a fejét, úgyhogy a repedésen kiloccsant az agyveleje.Ugyanitt lefejezték a fiát, Miklós ispánt is, és meggyilkoltákMajnaltot, Ákos nemességéből, meg másokat is. Az életben ma-radt árulók vidékre vonultak, és összeszedvén erejüket, rá akartakrohanni a királyra; a hűségesek azonban szembeszálltak velük. Azárulók feje Tivadar volt Simáni nemzetségéből, meg Folkus ésTitusz, és különösképpen Sámson. Ez a Sámson, aki Tamás ésTorda apja volt,408 azt javasolta, hogy elmegy a király gyűlésébe,és sokak szeme láttára gyalázni fogja a királyt. Mindenki helye-selte ezt, magát Boricsot is félrevezette a hiú remény, és hogyanhálálkodott neki. Nem csinált titkot belőle, hogy véghezviszi,amit elkezdett, mert azt remélte, hogy a király meggyalázása utánaz ország az ő birtokába jut.

A király pedig a Sajó folyó közelében szállt meg, és amikorfőembereivel és vitézeivel a sátorban üldögélt, íme belép Sámson,és ezt mondja a királynak:

"Mit csinálsz az országgal, te hitvány eb? Hasznosabb lennea te uralmadnál, ha Borics bírná az országot, és te ott élnél a mo-nostorban, ahol az apád."

Az ország főemberei hirtelen felindultak, és Ottó-fia János,409

somogyi prépost, a király jegyzője így szólt Bod Istvánhoz: "Mitvárakozunk, miért nem fogjuk el? De Sámson, amikor el akartákfogni, gyorsan lóra szállt és elvágtatott. A többieknek pedig nemvolt ott lovuk, mivel a király környezetéből gyalogszerrel jöttek atanácsba.

De mégis nagy lárma keletkezett. Amikor Bod ispán csatlósvitéze meghallotta a lármát, felpattant a fel sem nyergelt lóra, és 407 Lampért ispán a Hont-Pázmán nemzetségből, aki 1135-ben a bozóki monos-

tort alapította Hont vármegye északi részén. Testvérének Ipoly volt a neve(vö. Karácsonyi i. m. II. 184.).

408 Sámson-ha Tamás ispánt egy 1173-ból származó oklevél említi.409 János volt az első királyi udvari jegyző II. Béla korában (1135-1137); 1138-

ban már kancellárként pecsételi meg a dömösi prépostság javainak össze-írását.

219

lándzsájával egészen a Sajóig üldözte Sámsont. Tivadar és társaicsónakba akartak szállni, és nagy gyorsan át akarták szállítani amenekülőt, de nem tudták megtenni. Sámson vágtatása közbenbeleesett a Sajóba, és üldözője a folyóban lándzsájával megsebe-sítette. Sámsonnak páncél volt az inge alatt, és a páncél súlya mi-att nem tudott kiúszni.

Borics pedig a ruténok és lengyelek nagy sokaságával a ki-rályhoz közel ütött tábort. Az ország főemberei pedig követeketküldöttek a ruténok és lengyelek hercegéhez, akik Borics érdeké-ben jöttek ide, és azt mondták nekik: "Nem illik hozzátok, hogy azigazság ellenére egy fattyú embernek követeljétek a királyságot;mi ugyanis tudjuk, hogy jog szerint Bélát illeti meg a királyság, éső az egész ország beleegyezésével uralkodik."

Ennek hallatára Oroszország és Lengyelország hercegei nemsegítették tovább Boricsot, és külön-külön visszatértek tartomá-nyukba. Borics azonban a népek nagy sokaságával harcba indult akirály ellen. A király, bízván Isten sugallatában és segítségében,szétmorzsolta az ütközetben Borics minden haderejét, a kard élérehányta, a lengyelek hadseregét pedig halállal zárta körül éppenMária Magdolna ünnepén, elszedte tőlük a zsákmányt, és nagygyőzelemmel tért haza. Magában az ütközetben vitézül és kiváló-an harcolt Miksa, Gáb és Bátor, sokakat elfogtak és megöltek azellenség közül, és vértjük emberi vérrel volt bemocskolva. Ebbenaz ütközetben Miksa elfogta Tivadart, a bajoknak gerjesztőjét;Vasas elfogta Vitálist, Gáb pedig a krakkói ispán testvérét; Bátorelfogta Endrét. Amikor a király elé vitték a foglyokat, nagyonhálálkodott a király, és fényesen megajándékozta őket.410

Béla király pedig, "miután az ország megerősödött kezé-ben"411 borivásnak adta magát. Udvari emberei megszokták, hogybármit kérnek a királytól részegsége idején, megkapják, és a ki-rály nem vonhatja vissza mindezt részegsége elmúltával. Pócs ésSaul szerzetes barátot is kiszolgáltatta ellenségeik kezébe részeg-ségében, s ok nélkül megölték őket. 410 Az ütközetet a Sajó partján vívták meg 1132. július 22.-én. A külföldi forrá-

sok szerint a lengyel csapatokat III. Boleszló lengyel király (1102-1139)vezette.

411 Nyilvánvalóan gúnyból ismétli meg azt a bibliai kifejezést a krónikás,amellyel a II. Béla királyról szóló rövid beszámolót kezdte.

220

Vak Béla kilenc évig, tizenegy hónapig és tizenkét napiguralkodott. Elköltözött pedig az .Úrhoz, az Úrnak ezerszáznegy-venegyedik esztendejében, február tizenharmadikán, csütörtökinapon. Teste Fehérvárott nyugszik.

VAK BÉLA KIRÁLY ELSŐSZÜLÖTT FIÁNAK, MÁ-SODIK GÉZÁNAK KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA ÉS

VISELT DOLGAIAz Úr pedig rátekintett Magyarországra, és adott neki oltal-

mazót, nagy vitézséggel hadakozót. Az országot ugyanis az ÚrGézának, Béla fiának adta; a szűz Szent Cecília napján koronáz-ták meg. Megfogta a kezét az Úr, és bátorította, és sok népet ha-talma alá vetett, és a királyokat megfutamította kardjának színeelőtt!412

Rápolt német vitéz Julián ispán szándékából és jóvoltából el-foglalta Pozsony várát, és ezt a magyarok nem kis veszteségnektartották. De az ifjú király nem nyugodott bele szó nélkül. Seregetvezetett a Magyarország határvidékeit pusztítgató támadó néme-tek dühe ellen. A császár413 nem személyesen vonult a király el-len, de Németországnak csaknem teljes haderejét Magyarországkiirtására mozgósította. Henrik ugyanis, Ausztria egyik hercege, akirály főellensége, Szászországból és Bajorországból minden har-cost magával hozott, mert ő volt a gyámja az árva Oroszlán Hen-rik hercegnek, akit örökségi jogon megilletett Szászország ésBajorország.414

Összegyűltek tehát a németek, bíztak nagy vitézségükben, ésúgy álltak a magyarokkal szemben, mint az óriások. A király pe-dig egész hadseregével együtt az Istenbe vetette reményét, és el-rendezvén a csapatokat megindult ellenségei ellen. De a papok ésleviták, minden egyházi ember, aki csak ott volt, bűnbánó lélek-kel és törődött szívvel könyörgött a mi Urunk jézus Krisztus se-gedelméért és a szent angyalok védelméért, de leginkább Isten

412 Bibliai kifejezések: Iz 45,1; 2.1,15.413 III. Konrád (1138-1152.).414 A Babenberg-házbeli Jasomirgott Henrik 1142. óta Bajorország hercege volt;

erről a méltóságáról mostohafia, Oroszlán Henrik javára lemondott, majdAusztria első hercege lett (1156- 1177).

221

anyjának, Szűz Máriának a kegyelmét hívták segítségül, akinekboldogságos István király Magyarországot különös védelmébeajánlotta.

222

A királyt karddal övezték fel, és az Úr fényessége jelent megfölötte, és az isteni sugallattól szíve azonnal megerősödött, ésmaga is erősebb lett, mint azelőtt volt: felderült az arca, és seré-nyen indult az ütközetbe. És amikor már' közel voltak, egy Gön-cöl nevű hites tolmács, aki mindkettőjük nyelvét jól ismerte, hírüladta a királynak, hogy közeledik a németek hada; és azt mondta,hogy most van itt a legjobb alkalom, hogy a király rájuk rontson,mivel kevesen vannak, és még nem mindenki jött el, akit segítsé-gül hívtak. Ekkor a király egész seregével gyorsított menetbeneléjük sietett, Magyarország határain túlra. A németek pedig óriá-sokként meredeztek magas, jó lovaikon, gőgösen és szemtelenülcsúfolódva megtámadták a magyarokat, hogy gyalázkodásaikkal amagyarokban félelmet keltsenek. A magyarok felvonultak velükszemben a csatába, és megzendültek a kürtök, és harsogtak atrombiták, és az Úrhoz kiáltoztak, és a kiáltozók lármája felhatoltaz égig, és a harcosok összecsaptak. A gaz besenyők és a hitványszékelyek pedig, akik szokás szerint a magyarok csapatai előttjártak,415 valamennyien egyszerre megfutottak, mint juhok a far-kasok előtt. És akkor, mielőtt még a magyarok ütközetbe bocsát-koztak volna, néhány magyar csapat is megrémült a németek dü-hétől. A németek az összecsapás elején erősebbek voltak a ma-

415 A könnyű fegyverzetű besenyők és székelyek a sereg elővédjét képezték, fel-

adatuk az ellenséges sereg hadrendjének a megbontása volt. Ezt az ősi lo-vas-nomád taktika alkalmazásával, az ellenség megrohanásával, majd hir-telen meghátrálással próbálták előidézni.

223

gyaroknál; ezek ugyanis eleintén heveskednek, de a végén lelo-hadnak, mint az eretnekek.

Ekkor a király úr az ezer vitéz közt is dicső nagybátyja, akitBélus bánnak neveztek,416 rárontott a németek csapataira, szemtőlszembe csapott rájuk keményen, és nagy pusztítást vitt véghezköztük. De a király válogatott vitézei is megtámadták az ellensé-get: az ütközet terhe ránehezedett a németekre, vitézségük meg-semmisült; több mint hétezer harcosukat a kard élére hányták, azéletben maradottak pedig megfutamodtak. Megmentette tehát azÚr a magyarokat a kegyetlenül dühöngő sárkányok torkából azona napon. Annyira összetörték ott a németek haderejét, hogy azu-tán még a határszélükön lakó magyar parasztok ellen sem me-részkedtek semmiféle jogtalanságra vagy sérelemre.

A király pedig Isten kegyelméből szerencsés győzelmet arat-va, egész népével együtt áldotta és dicsőítette az Istent. Ebben azütközetben Uros ispán elfogta a német Rápolt grófot; és Gábrielelfogta Ottót.

Ezután éhség sanyargatta Magyarországot azokban a napok-ban, és az emberek nagy részét halálba vitte.

KONRÁD CSÁSZÁR MAGYARORSZÁGON KE-RESZTÜL JERUZSÁLEMBE MEGY

Ugyancsak az idő tájt Konrád császár Magyarországon ke-resztül utazott Jeruzsálem felé.417 Magyarországon azonban nemKrisztus zarándokának mutatkozott, nem békésen viselkedett, ha-nem egy zsarnok rabló dühével. Mert amikor álságos kérésére be-bocsátották az országba, nagy összegű pénzt csikart ki Magyaror-szágtól, és egész Magyarországon egyetlen anyaegyház vagy mo-nostor sem volt, amelyiktől pénzt ne zsarolt volna, és ők félel-mükben adtak is a zarándokló császárnak.

A császár átvonulás a után a franciák kiváló királya követke-zett tiszteletreméltóan,418 ahogy Krisztus zarándokához illik: őtGéza király tisztelettel fogadta. Egy ideig vendégeként itt időzött,

416 Bélus (Belos) bán, Ilona királyné testvére.417 III. Konrád 1147-ben vonult keresztül Magyarországon keresztes vitézeivel.418 VII. Lajos francia király (1137-1180) 1147 nyarán vonult át Magyarországon

kereszteseivel.

224

komaságra is lépett Géza királlyal, és miután a szeretetnek ilyenköteléke szövődött közöttük, Géza király nagy tisztelettel, sokajándékkal elhalmozva Magyarország határáig kísérte őt, és ő azország minden háborgatása nélkül Magyarország határvidékeinkeresztül Görögországba hatolt seregével.

Utóbb aztán Géza királynak egy Györk nevű csatlós vitézmegjelentette, hogy Borics, Kálmán király fattyú fia, Franciaor-szág királyának kíséretében van. Géza követet küldött tehát a ki-rályhoz: mondván: "Derék emberek nem szoktak a jóért rosszal fi-zetni; és nem illik hozzád, hogy védelmedbe vedd azt, aki az énéletemre leselkedik." Ennek hallatára vita támadt a franciák főem-berei közt; a vitézek ugyanis azt kérdezgették, ki az, aki a királyhalálán mesterkedik, mert ha megtalálják, megölik. Borics pedignémely magyarok tanácsára jött ide, mert azt mondták neki,hogyha bejön az országba, sokan uruknak fogadják, s a királytcserbenhagyva, hozzá csatlakoznak. Amikor Borics hallotta, mitörtént, azonnal a franciák királyának a lábához borult, oltalmáértés bocsánatáért esedezve kérte, hogy engedje meg, hogy bántódásnélkül távozzék vele az országból.

És amikor Géza király hallotta, hogy Borics a franciák kirá-lyánál van, megkérte, hogy barátságuk kedvéért adja ki nekiBoricsot megkötözve. A franciák királya ezt hallván, így felelt:"Tudja meg a király, hogy a király háza olyan, mint az egyház;lába, mint az oltár: hogyan adhatnám ki megkötözve azt, aki a ki-rály házába menekült, mint valami egyházba, és a király lábáhozborult, mint valami oltárhoz?"419 Erre a követ azt mondta, hogy ami hittudósaink magyarázata szerint az egyház nem részesíti ál-dozásban fattyú sarját. Borics pedig, látva, hogy halál fenyegeti,még azon éjszaka ellopta Lajos király egy lovát és megszökött.Egy lovász szembeszállt vele, és vissza akarta tartani, de Boricskardjával rácsapott, a feje tetejétől a melle közepéig kettéhasítot-ta, és így elmenekült üldözőjének kezéből.

419 A királyhoz vagy a templomba való menekülés a középkori menedékjog

alapján sértetlenséget biztosított az odamenekülő számára.

225

Ezután pedig Géza király a testvéreinek, Lászlónak és Ist-vánnak420 hercegeket megillető jövedelmet adott, és hadat vezetettOroszországba, Lodoméria fejedelme ellen, hogy bosszút álljonaz apósán, Minoszión esett sérelemért,421 aki miatt már előbb isküldött hadsereget, mert a ruténok és a kunok rosszul bántak ve-le.422

Húsz évig, három hónapig és tizenöt napig uralkodott. El-költözött pedig az Úrhoz az Úrnak ezerszázhatvanegyedik eszten-dejében, május harmincegyedikén, szerdai napon.423 TesteFehérvárott nyugszik.

HARMADIK ISTVÁN MEGKORONÁZÁSA, AKI MÁ-SODIK GÉZA FIA, VAK BÉLA KIRÁLY UNOKÁJA

VOLT. A KORONÁT LÁSZLÓ HERCEG VAK BÁLAKIRÁLY MÁSODIK FIA BITOROLJA424

Az ő helyébe Istvánt, a fiát koronázzák meg, és ez tizenegyévet, kilenc hónapot és három napot uralkodott. Az ő uralkodásaalatt egy fél évig László herceg, Vak Béla király fia bitorolta akoronát. Elköltözött pedig az Úrhoz az Úrnak ezerszázhetvenket-tedik esztendejében, február elsején, vasárnapi napon. TesteFehérvárott nyugszik.

420 Később mind II. László (1162-116;), mind IV. István (1163) ellenkirályként

lépett fel Géza fia, III. István (1162.-1172) ellen.421 II. Géza felesége, Euphrosina, Mstislaw herceg leánya volt. Ez a Mstislaw a

Krónika Minosziója. II. Géza 1152-ben vezetett hadat Rasztiszló halicsiherceg ellen, sógorának, Isjaslawnak, Mstislaw fiának megsegítésére.

422 Ez II. Géza 1151-ben viselt orosz hadjáratára vonatkozik.423 II. Géza 1162. május; 1-én halt meg, tehát egy évvel később.424 A most következő fejezetek III. Istvántól (1162-1172) kezdve II. András

trónra léptéig (1205) nagyon kivonatosak, de – legalábbis III. Béla trónraléptéig (1172) – bővebb szövegezésre mennek vissza. Ez a bővebb szövegMügeln Henrik német nyelvű fordításában maradt ránk Nagy Lajos királykorából, Rudolf ausztriai hercegnek (1;;9-1;65) ajánlva. Az eredeti műszerzője III. István alatt működött (vö. Domanovszky: A Budai Krónika i.m. 824.).

226

A KORONÁT NEGYEDIK ISTVÁN, VAK BÉLA KI-RÁLY FIA BITOROLJA

Őutána pedig István, az ő testvére bitorolta a koronát öt hó-napon keresztül. Február tizenegyedikén, Exsurge vasárnapjánkoronázták meg, és Szent Gyárfás és Szent Protáz ünnepén, egykeddi napon verték le, Magyarország sok nemese pusztult el ek-kor. Ezután kiűzték az országból. Zimony várában halt meg azÚrnak ezerszázhetvenharmadik esztendejében, április tizenegye-dikén, csütörtöki napon. Teste Fehérvárott nyugszik. UgyancsakIstván király, de Géza fia, az Úrhoz költözött az Úrnak ezerszáz-

227

hetvenharmadik esztendejében, március negyedikén, vasárnapinapon. Az ő teste Esztergomban nyugszik.425

425 III. István 1162-től 1172-ig uralkodott, de közben 1163 januárjáig II. László

ellenkirály, majd 1163-ban IV. István ellenkirály fellépett ellene. Ez utób-bit Manuel bizánci császár (1143-1180) támogatta. II. László 1163 január-jában, IV. István 1165 áprilisában, III. István pedig 1172. március 4-én haltmeg. – IV. Istvánt 1163. január 28-án koronázták meg és június 19-énverték le.

228

HARMADIK BÉLA KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA, AKIHARMADIK ISTVÁNNAK TESTVÉRE, MÁSODIK

GÉZÁNAK PEDIG A FIA VOLTEzután Béla uralkodott, az ő testvére, aki üldözte a tolvajokat

és rablókat, és behozta a kérvény formában történő ügyintézést,ahogy ez a római pápai udvarban és a császári udvarban van.426

Január tizenharmadikán, vasárnapi napon koronázták meg. Hu-szonhárom évig, egy hónapig és tizenkilenc napig uralkodott. El-szenderült pedig az Úrban az ezerszázkilencven[hatodik] eszten-dőben, május elsején, keddi napon. Teste Fehérvárott nyugszik,nagy pompával eltemetve.427

426 III. Béla (1172-1196) III. Istvánnak öccse, II. Gézának pedig fia volt. 1163-

tól Manuel bizánci császár udvarában élt, mint Manuel leányának, Máriá-nak a jegyese és a bizánci trón várományosa. Manuelnak azonban 1169-ben fia született, és a Bélával kapcsolatos elgondolások időszerűtlen néváltak. Így aztán III. István halála után ő került a magyar trónra (vö.Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság. Bp. 1953. 87-88.). – Azt, hogy akirály elé írásban kell előterjeszteni a döntésre váró ügyeket, IV. Béla ren-delte el, 1267-ben azonban fiaival együtt – a nemesek egyöntetű kérése éstalán követelése értelmében – lemondott róla. Annak, hogy Ákos mester azügyek kérvény formában való előterjesztésének elrendelését III. Béla idejé-re teszi, és nem IV. Béla számlájára írja, két oka lehet. Lehet ugyanis egy-szerűen pongyola fogalmazás: Ákos mester III. Béla királynak azt a ren-delkezését, hogy a király jelenlétében letárgyalt jogi ügyletekről a végzést,a királyi döntést írásba kell foglalni, pongyolán azonosnak vette azzal a IV.Béla király által kiadott rendelkezéssel, amely szerint a jogi ügyleteket írá-sos formában kell a király elé terjeszteni. De lehet az is, hogy Ákos mesterkirálynéi kancellárként maga is tapasztalta, milyen ellenállásba ütközik anemesek részéről az ügyek írásbeli előterjesztése, s így IV. Béla király ésaz írásbeli ügyintézés védelmében egy régi fogáshoz folyamodik, s "törté-neti síkon bizonyítja", hogy az írásbeli ügyintézést már jó félszázaddal IV.Béla előtt, III. Béla király elrendelte; ez tehát – Ákos mester beállítása sze-rint – nem újítás IV. Béla részéről, hanem réges-régen érvényben levő ki-rályi rendelkezés. Ez a valószínűbb magyarázat, hiszen Ákos mester nem-csak történetíró, hanem politikus is volt (vö. Györffy György: A magyarkrónikák adata a III. Béla-kori petícióról. Középkori kútfőink kritikus kér-dései. Bp. 1974. 333-338.).

427 III. Béla kőkoporsóját a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi; a király és másodikfelesége földi maradványait a budavári Mátyás-templomban helyezték el.

229

IMRE KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA, AKI HARMADIKBÉLA KIRÁLY FIA VOLT

Utána Imre következett, a fia, és nyolc évig, hét hónapig éshat napig uralkodott. Felesége, Konstancia, Aragónia királyánakleánya a pápa tanácsára utóbb Frigyes császárral lépett házasság-ra. Elköltözött pedig az Úrhoz az Úrnak ezerkétszázadik évében,november harmincadikán, keddi napon. Teste az egri egyházbannyugszik.428

HARMADIK LÁSZLÓ KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA,AKI IMRE KIRÁLYNAK FIA VOLT

Utána László, a fia uralkodott, és megkoronázták augusztushuszonhatodikán, csütörtöki napon. Uralkodott pedig hat hónapigés öt napig. Elköltözött az Úrhoz az ezerkétszázegyedik eszten-dőben. május hetedikén. Teste Fehérvárott nyugszik.429

MASODIK ANDRÁSNAK, SZENT ERZSÉBET ATY-JÁNAK KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA: Ő HARMADIKBÉLA KIRÁLY FIA VOLT, ÉS JERUZSÁLEMI AND-

RÁSNAK IS NEVEZTÉKUtána András következett, Harmadik Béla fia. Ezt az Andrást

László király halála után a huszonhetedik napon koronázták meg,május huszonkilencedikén. Pünkösd napján. Felesége a Németor-szágból való Gertrudis úrnő volt,430 akinek Bélát, Kálmánt, And-rást és Boldogságos Erzsébetet nemzette.431 De fájdalom, az em-

428 Imre király 1196 közepétől 1204 szeptemberéig uralkodott. Halálozási idő-

pontját a Krónika tévesen adja meg. – Özvegyét, Konstanciát valóban apápa közbenjárására vette el 1209-ben II. Frigyes (1215-1250), aki azon-ban ekkor még nem volt német-római császár.

429 A Krónika – tévesen – II. Lászlónak nevezi Imre fiát, akit apja 1204. au-gusztus 26-án megkoronáztatott. III. László már 1205. május 7-én meghalt.Az évszám ezúttal is téves a Krónikában.

430 Gertrudis Bertoldnak, Meránia hercegének volt a leánya. II. András 1202-ben, még herceg korában vette feleségül.

431 Erzsébet 1204-ben született. Lajos türingiai őrgrófnak lett a felesége. Lajos1227-ben szentföldi zarándokútja során halt meg. Erzsébet 1231-ig élt, ésmár 1235-ben szentté avatták.

230

lített úrnő kétségtelenül az emberi nem ősellenségének a tanácsá-ra, Bánk bánnak, ennek a nagyságos főembernek a feleségét ki-szolgáltatta egyik idegenből jött testvérének, hogy vele csúfot űz-zön. Emiatt ez a Bánk bán, aki Bor nemzetségéből eredt, kardját akirályné vérével irgalmatlanul bevérezte, és rettenetes sebet ejtvénrajta, az Úrnak ezerkétszáztizenkettedik évében megölte.432 Testea szürke barátok pilisi monostorában van eltemetve. Halála miattsiralmas szó hangzott egész Pannóniában, és Bánk bán egésznemzetségében kárhozatos és rettenetes vérontás következett.

JERUZSÁLEMI ZARÁNDOKLATAEzután András király a pápa úr parancsára meglátogatta a

Szentföldet. Ezt a parancsot akkor kapta, amikor még herceg volt,ahogyan a Decretalesban áll a fogadalomról és a fogadalom telje-sítéséről, a "Jóllehet mindenkinek szabad az elhatározása" kez-detű fejezetben. Ő ugyanis apjának fogadalmát teljesítette és vál-totta be.433 És ott, a Szentföldön, Babilónia szultánjával szembena keresztények hadseregének kapitányává és vezérévé teszik meg,és ezután dicsőséges győztes lesz. Három hónapig időzött ott.

432 Gertrudist 1213. szeptember 28-án ölték meg, amikor II. András Galíciában

hadakozott. A pilisszentkereszti cisztercita monostorban temették el. Agyilkosság oka nem Bánk bán feleségének a meggyalázás a volt. Ez az in-dokolás Zách Feliciánnak Károly Róbert és családja elleni 1330-as me-rénylete kapcsán lábra kapott mendemondából került ide azzal az állítássalegyütt, hogy Bánk bán egész nemzetségét kiirtották. Zách nemzetségétcsakugyan kiirtották a merénylet után, s nyilván e kegyetlen büntetés "tör-téneti" igazolására iktatta be a Krónikába ezt a kitalált történetet Bánk bán-nal kapcsolatban az Anjou-kori krónikás. A valóságban Bánk Gertrudis ki-rályné megölése után is hosszú ideig országos tisztségeket viselt, s csak IV.Béla király fosztotta meg birtokaitól 1240-ben (vö. Erdélyi László: Króni-káink atyja, Kézai. Szeged, 1933. 38.; Horváth: Árpád-kori i. m. 267.).

433 II. András 1217-ben vezetett hadjáratot a Szentföldre; ezt még apja, III. Bélamegfogadta. A Decretalis-ra való hivatkozás a latin eredetiben "sicuthabetur extra" kifejezéssel történik. Ez a szokásos idézési módja azoknakaz egyházi döntvényeknek, amelyek a Gratianus által összeállított egyházitörvénygyűjtemény, az ún. Decretum Gratiani (1156) után jöttek létre, te-hát azon kívül (extra) lettek kötelezővé téve. Ezeket a későbbi döntvénye-ket IX. Gergely pápa gyűjtette össze 12. 30-ban, s ezért nevük DecretalesGregorii IX. papae. Az idézett pápai bulla: Decretales. Lib. III. Tit.XXXIV. cap. 6.

231

Végre a királyi kincstárat kiürítve megszerzi különbözőszentek ereklyéit, tudniillik Szent István első vértanú koponyáját,Boldogságos Margit szűz és vértanú koponyáját. BoldogságosTamás apostolnak és Szent Bertalannak a jobb kezét, valamintAron vesszejéből egy darabot, és egyet azon hat vödör közül,amelyekben Krisztus a vizet borrá változtatta, meg még sok más

232

dolgot, amit össze tudott akkor szedni. És visszatért Magyaror-szágra a szentek drága kincseivel, és országát virágzó állapotbantalálta. Ezt azonban nem saját érdemeinek, hanem azon szentekérdemeinek tulajdonította, akiknek ereklyéit magával hozta.

Ekkor Ega-fia Benedek, a királyné kancellárja az egyház ösz-szes főpapjait összeterelte a király fogadására. Ma pedig ezeket azereklyéket leginkább azok az egyházak tartják birtokukban, ame-lyeknek főpapjai az érkező király elé mentek.

Kilenc év elteltével aztán a király Erzsébetet, nemes lelkű le-ányát egy nemes férfiúhoz, Türingia őrgrófjához, Lajoshoz adtahozzá.434 Ez sok évvel azután, őhozzá hasonlóan, keresztes vitéz-ként áhítatosan Jeruzsálembe ment, és ott Krisztushoz költözött.Ünnepét Jeruzsálemben ájtatosan megünneplik.

András király pedig az Úrnak ezerkétszázharmincötödikesztendejében, uralkodásának harmincadik évében költözött azÚrhoz. Teste az egresi monostorban nyugszik boldogan.435

NEGYEDIK BÉLA KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA; ŐMÁSODIK ANDRÁS KIRÁLY FIA VOLT. TOVÁBBÁA TATÁROK ELSŐ BEJÖVETELE, ÉS MAGYAR-

ORSZÁG SZÖRNYŰ PUSZTULÁSAUtána fiát, Béla királyt koronázták meg, október tizennegye-

dikén, azon a vasárnapon, amikor ezt éneklik: "Adj Uram békét."Fehérvárott tették Szent Péter székesegyházában, amelyet őszenteltetett fel. Kálmán herceg, a testvére, vitte oldala mellett akirályi kardot tiszteletteljesen, és Dániel, a ruténok fejedelme436

vezette a lovát nagy tisztelettel. Harmincöt évig uralkodott. Ennek

434 Itt a Krónika szövegéből valami hiányzik, ti. nem tudni, mihez képest telt el a

kilenc év. Nyilván azt akarja jelenteni a szöveg, hogy Erzsébetet 1211-ben,hétéves korában jegyezték el Türingia őrgrófjával, s a házasságot kilenc évmúlva kötötték meg.

435 Egresen (ma Igriş, Romániában), a Maros partján, Csanád és Arad között acisztercitáknak volt monostoruk. Egy külföldi cisztercita forrás szerint II.Andrást Nagyváradon temették el, de ez ellen a pilisi ciszterciták tiltakoz-tak. Lehet, hogy II. András holttestét később átvitték az egresi monostorba,ahol II. András második felesége, Courtenay Jolantha volt eltemetve.

436 Romanovics Dániel, Galícia elűzött fejedelme, aki segítséget kérni jött a ma-gyar udvarba.

233

a Bélának az uralkodása idején, az Úrnak ezerkétszáznegyven-egyedik esztendejében a mongolok, vagyis a tatárok ötszázezerfegyveressel megrohanták Magyarországot. Béla királya Sajó fo-lyó mellett megütközött velük, és csatát vesztett. Ebben az ütkö-zetben Magyarországnak csaknem egész lakossága elpusztult.Amikor pedig Béla király a tenger felé menekült, a tatárok egé-szen a tengerig üldözték őt kegyetlenül. A tatárok pedig háromévig maradtak Magyarországon. És mivel ezekben az időkben amagyarok nem tudtak vetni, azért a tatárok kivonulása után sok-kal többen pusztultak el éhínség következtében, mint ahányanfogságba hurcoltattak vagy kard által vesztek el.437

Ezután Béla király visszatért a tengerparti vidékről, és a ma-gyarok nemzete Harcias Frigyest, Ausztria hercegét Újvár előttmegölte: az arccsontját döfték keresztül. Jóllehet a herceg elesette háborúban. Béla király mégsem aratott diadalt a magyarokkalegyütt.438

437 A Sajó menti ütközet a tatárokkal Mohi falu mellett történt 1241. április 11-

én. A tatárok a királyt és kíséretét az Adriai-tengerig, Trau (Trogir) váráigüldözték. Magyarországon 1241 tavaszától 1242 őszéig tartózkodtak a tatá-rok. Pusztításukat a kortárs és szemtanú Rogerius írta le Siralmas ének-ében.

438 II. (Harcias) Frigyest a mendemonda szerint saját hadi népe ölte meg WienerNeustadtnál, 1246-ban.

234

BÉLA KIRÁLY HARCA OTTOKÁRRAL, A CSEHEKKIRÁLYÁVAL

Ezután a király az Úrnak ezerkétszázhatvanadik évébennagyszámú hadat gyűjtött, a csehek királya, Ottokár ellen, Mor-vaország táján, Istvánnal439 és a kunok vezérével, Alpárral együt-tesen. De csatát vesztett Hainburg környékén, és megfutamodottjúlius tizenharmadikán. Béla király ugyanis békés ember volt, ahadban és ütközetekben pedig a legkevésbé sem szerencsés.

439 A későbbi V. István király (1270-1272).

235

A NÉP OSTOROZZA MAGÁT A KIRÁLY URALKO-DÁSA IDEJÉN

Ugyancsak az ő idejében, az Úrnak ezerkétszázhatvanharma-dik esztendejében a köznép korbáccsal csapkodva magát, tömege-sen futkosott szerteszéjjel.440

Meghalt pedig a király az Úrnak ezerkétszázhetvenedik esz-tendejében, május harmadikán, pénteki napon, a szent keresztfeltalálásának ünnepén, a budai szigeten, és testét Esztergombantemették el a minorita barátoknak a Boldogságos Szűz tiszteletéreépített egyházában, amelyet maga Béla király úr kezdett el épít-tetni még életében, költséges és szép munkával. Itt nyugszik bol-dogan a királyné úrnővel, sorsának társával, név szerint Máriával,a görög császár lányával, és kedves fiával, Béla herceggel együtt.Erényekkel teljes férfiú volt, akinek emlékezete, mint az édessé-ges méz, olyan édes mind a mai napig minden magyar és igen sokmás nemzetbeli szájában.441

Testét Fülöp esztergomi érsek442 a jog ellenére kiásatva, azemlített egyházból elvitette, és jogtalanul a saját székesegyházá-ban temettette el. Eljárása miatt a pápa előtt igen hosszú ideigfolyt a per, és a minorita barátok érdemesültek rá, hogy a testet alegnagyobb tisztelettel visszanyerjék, és a Szűz oltára előtt még

440 Az önostorozók (flagellánsok) laikus mozgalma 1260-ban indult el az olasz-

országi Perugiából, s lassan az Alpokon túlra is kiterjedt. Magyarországratalán 1263-ban ért el. A flagellánsok csapatokban vonultak városról város-ra, egymást kölcsönösen korbácsolták, és vallásos énekeket énekeltek. Avallásos buzgalomnak ez az eltévelyedése a laikus tömeg tiltakozása volt akor feudális anarchiája és a nyomorúság ellen.

441 A Krónikának ebben a részében az időpontok végig hibásak (vö. Mályusz: AzV. István-kori i. m. III. 100. számú jegyzet). Az 1270. évben a szent keresztfeltalálásának ünnepe május 3-ra esett ugyan, de nem pénteki, hanemszombati napra. – A mai Margitszigetnek a középkorban budai sziget vagyNyulak szigete volt a neve. Csak később nevezték el az itt apácáskodóSzent Margitról, IV. Béla leányáról. – Az Assisi Szent Ferenc által 1210-ben alapított és 1223-ban megerősített kolduló szerzetesrend tagjainak alá-zatosságot kifejező neve: "kisebb testvérek", fratres minores. – IV. Bélafelesége I. Laszkarisz Teodor bizánci császár (1204-1222) leánya volt; akirályné csak néhány hónappal élte túl IV. Bélát.

442 A Türje nemzetségből származó Fülöp 1262-től 1 272-ig volt esztergomi ér-sek.

236

nagyobb dicsőségben eltemették. Ezeket a szép sorokat lehet ottolvasni:

Nézd ezt a kedves dolgot: hárman veszik körül a Szűz oltárát,király, herceg és királynő; legyenek háromszorosan boldogok.Míg lehetett, míg a te hatalmad, Béla király, erős volt, a csalárd-ság elrejtezett, a béke szilárd volt, tisztesség uralkodott.443

ÖTÖDIK ISTVÁNNAK, NEGYEDIK BÉLA KIRÁLYFIÁNAK KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA

Utána, az Úrnak ezerkétszázhetvenedik esztendejében egészMagyarország felett az ő fia, István kezdett uralkodni. Ez Otto-kárt, a csehek királyát, aki a csehekkel, osztrákokkal, brandenbur-giakkal és más vegyes hadinéppel erőszakkal jött be Magyaror-szágra, túl a Rábca folyón vitézül legyőzte és megfutamította.Azután Bodonyt, a bolgárok városát ostrommal bevette, legyőztea bolgárokat, és királyukat arra kényszerítette, hogy szolgáljonneki.444

Két évig uralkodott, és uralkodásának harmadik évében haltmeg a nagy szigeten, és a Boldogságos Szűz egyházában temettékel a budai szigeten, a beginák rendházában.445

443 E verses sírfelirat második része szerepelt I. Edvárd angol király (1272-1307)

sírfeliratán is egy 1325 körül irt angol krónika szerint (vö. R. A. Browne:British Latin Selections A. D. 500-1400. Oxford, 1954. 113.) A vers nyil-ván a minoriták révén került Magyarországból Angliába.

444 Az "egész Magyarország felett" kifejezés arra utal, hogy V. István 1258-tólifjabb királyként uralkodott az ország keleti része felett. Ebből adódik azesemények kronológiai rendjének összezavarása is: az Ottokár elleni ütkö-zet 1271-ben volt, a bolgár Bodony (Vidin) meghódoltatása viszont mégifjabb király korában, 1266-ban történt meg.

445 A nagy sziget a mai Csepel-sziget, ahol Anonymus szerint is volt egy királyiudvarház, talán már Ill. Béla ideje óta. – V. István temetkezési helyérőlrészletesen beszámol a Margit-legenda. Eszerint az a rendház, amelybenMargit királyleány élt – és amelynek templomában V. Istvánt eltemették –,nem beginaház volt, hanem domonkos rendi apácakolostor. Ezt Ákosmesternek tudnia kellett, mivel 1266 óta a király megbizásábór éppen ővolt a szigeti domonkos apácakolostor gondnoka (vö. Györffy i. m. 173.).A beginaházak női egyházi társulatok voltak, tagjai szerzetesi fogadalomnélkül foglalkoztak betegápolással és női kézimunkával. Ezeknek Lambertle Beghe lüttichi belga hitszónok adott szervezeti formát 1180 körül, rólanevezték ezeket a jámbor nőket begináknak. Margit és a Nyulak-szigeti

237

NEGYEDIK LÁSZLÓ KIRÁLYNAK, ÖTÖDIK ISTVÁNKIRÁLY FIÁNAK – AKIT KUN LÁSZLÓNAK NE-

VEZNEK – KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA446

Utána fia, László következett, és ugyanabban az évben koro-názták meg, amelyben apja meghalt, tudniillik az Úrnak ezerkét-százhetvenkettedik évében.447 Ez a László királya császár segítsé-gével Morvaország táján megölte a már említett Ottokárt egy üt-

kolostor lakói azonban a szigorú dominikánus regulák szerint éltek.Abeginaház minősítés nem Ákos mestertől származik tehát, hanem az An-jou-kori ferences krónikástól, aki a "vetélytárs dominikánusok iránti ellen-érzését juttatta kifejezésre" az előkelő apácakolostort beginaházzá degra-dáló minősítésével (vö. Mályusz: Az V. István-kori i. m. 123.).

446 A Krónikában a IV. László trónra léptétől (1272) kezdődően 1332-1333-igterjedő időszak történetét az I. Károly (1308-1342) uralkodása alatt műkö-dő János ferences rendi provinciális irat meg 1332 és 1336 között. Ez a Já-nos minorita – Karácsonyi János megállapítása szerint (Szent Ferencrendjének története Magyarországon 1711-ig. Bp. 1923. 134.) – a magyarferences rendi rendtartomány tartományfőnöke (provinciálija) volt 1323-tól1331-ig. A szerkesztmény egységére vonatkozóan 1. Horváth: Árpád-korii. m. 356.; Mályusz i. m. 57-60. Azokra a korábbi, illetve az utóbbi évek-ben újra felbukkanó nézetekre vonatkozóan, melyek szerint e krónikafeje-zetek több szerzőtől származnak, 1. János Horváth: Die ungarischenChronisten der Angiovinerzeit. Acta Linguistica Acad. Scient. Hung. 21(1971) 322-377.

447 IV. László 1272-től 1290-ig uralkodott. Anyja Erzsébet kun hercegnő volt,László már gyermekkorában erős kun hatás alá került, ezért is kapta a"Kun" melléknevet. – Az ő uralkodása idején működött Kézai Simon, a ki-rály udvari klerikusa, aki Kun Lászlókivánságára 1285 táján megirta a hu-noknak, mint a magyarok állítólagos elődeinek történetét. Ettől kezdve ahun történet középkori történetírásunkban a magyar történet első része. Ahun történetet Domanovszky (Kézai i. m.) még az V. István kori krónikásművének, Györffy (i. m. 152-180.) Ákos mester budai prépost és királynéikancellár 1272 körül irt művének tartotta. Arra nézve, hogy a mű KézaiSimon eredeti műve, 1. Horváth Árpád-kori i. m. 350-391.; Horváth: Ahun-történet i. m. 446-476. Teljesen elfogadhatatlan érveléssel IV. Béla ki-rály idejére teszi a hun történet keletkezését, és szerzőjét egy pannonhalmibencés szerzetesben keresi Csóka J. Lajos (i. m. 540-546.). Kézai egy ki-vonatos magyar történetet is csatolt művéhez, s ennek utolsó fejezeteiben alegnagyobb dicséret hangján szól Kun László hadjáratairól és uralkodásá-ról. Ezt a részt éppen dicsőítő hangja miatt nem vették át a későbbi króni-kások; a budai minorita sem.

238

közetben.448 Utóbb aztán, az Úrnak ezerkétszáznyolcvankettedikévében, amikor Oldamir, Kunország fejedelme, összegyűjtvén akunok hadát, a Hódnak nevezett tó környékén ellenségesen beakart törni Magyarországra,449 László király, mint bátor Józsué,nemzetéért és országáért harcra szántan felvonult ellene. Seregé-ben Tamás-fia Loránd, a serény vitéz450 lándzsát tört a kunok el-leni vitéz rohamában, és sokakat dicséretesen levert és leterített.Majd amikor az ellenfelek között megkezdődött a kemény ütkö-zet, hirtelen és váratlanul isteni kegyelemből a pogányokat szem-beverő nagy zápor kerekedett, és akik íjaikban és a nyílban re-ménykedtek, a sűrű záporeső miatt – a próféta szavaival olyanoklettek, mint a föld sara,451 És így László király Isten segedelmé-ben bízva győzelmet aratott.

A TATÁROK MÁSODIK BEJÖVETELEUtóbb aztán a kunok közül azok a kevesek, akik megmene-

kültek, a tatárokhoz futottak, és ösztönzésükre a tatárok az Úrnakezerkétszáznyolcvanötödik esztendejében másodszor is bejöttekMagyarországra, és egészen Pestig mindent irgalmatlanul fel-égettek.452

Ennek a László királynak az apulai Károly király lánya volt aházastársa,453 de ő megvetvén a házastársi ágyat, kun leányokhozszegődött, Édua, Köpcsecs és Mandula nevezetű leányokat, megigen sok másokat is ágyasokul tartott, a szerelmüktől valóbanmegromlott a szíve, és a bárók meg az ország nemes ei előtt gyű-lölet tárgya lett.

448 IV. László Habsburg Rudolf szövetségeseként aratott a Morvamezőn,

Dürnkrut mellett győzelmet Ottokár cseh király ellen 1278-ban.449 A kunok elleni Hód-tavi űtközetet Hódmezővásárhely közelében vívták, de

az ütközet időpontja bizonytalan, valószínűleg 1280.450 Tamás-fia Loránd, a Barsa nemből a Hód-tavi ütközetben erdélyi vajdaként

vett részt.451 Bibliai kifejezés: Zsolt 83,11.452 A tatárok másodszor 1284 telén-1285 tavaszán törtek be Magyar országra,

de ez a tatárjárás korántsem járt olyan súlyos következményekkel, mint az1241. évi.

453 IV. László felesége 1. Anjou Károly nápolyi király leánya, Izabella volt, akitazonban Magyarországon Erzsébetnek neveztek.

239

A FERMOI PÜSPÖKNEK, A PÁPA KÖVETÉNEKMEGÉRKEZÉSE

Ezenfelül ezután, mivel kun módra és nem katolikusként vi-selkedett, az apostoli szék követeként idejött ellene Fülöp, fermóipüspök, és elrendelte, hogy hagyjanak fel a szakáll leborotválásá-val, a hajnak magyar szokás ellenére való lenyírásával, és hagyjákel a kun süvegeket, amelynek használata szinte szokássá lett márMagyarországon; a királyt átokkal sújtotta, hogy a pogányokatgyűlölje meg, kedvelje meg a keresztény életmódot, és éljen há-

240

zastársával. De a királlyal semmire se menvén visszatért hazájá-ba.454

454 Fülöp fermói püspök 1278-ban jött apostoli követként Magyarországra, és

1281-ben Lengyelországba távozott. Itteni működésének eredménye az1279-ben hozott két ún. "kuntörvény", amelyek nemcsak a kunok keresz-ténységre térítését írják elő, hanem állandó letelepedésüket, a sátrak elha-gyását és a magyar szokásokhoz való alkalmazkodást is. A második "kun-törvény" kijelöli letelepedési területüket, a Duna-Tisza közét és a Körös—Maros—Temes vidékét. Az már a krónikás balszerencséje, hogya Króni-kában éppen azokat a követelményeket rögzítette, amelyekről a pápai kö-vet – László király "alázatos kérésére" – végül lemondott: a kun hajviseletés öltözködés eltiltásáról (vö. Mályusz: Krónika-problémák i. m. 733.)'Mind a Krónika szövege, mind a második "kuntörvény" 2. pontjának fo-galmazása félreértésre adott alkalmat. Sem a Krónika szövege, sem a tör-vény paragrafusa nem azt kívánta, hogy a kunok "nyírják le bozontos haju-kat és szakállukat". Ebben az időben (és már jóval korábban is) a magya-rok, mint általában a nyugati népek, hosszú hajat és hosszú szakállt visel-tek. A keleti, többnyire pogány népek viszont a fejük tetejét kopaszra bo-rotválták, de a fülek körül meg a koponya hátsó részén hosszúra növesz-tették a hajukat, és ezt két vagy három varkocsba fonva viselték; szakállu-kat viszont – a nyugati és magyar viselettel ellentétben – leborotválták.Ezért mondja Anonymus (Gesta Hungarorum c. 8.), hogy Álmos vezérvitézei "úgy aprították a kunok tar fejét, mint a nyers tököt". Ugyanez a ha-sonlat a Krónikában is előfordul a pogány kunokkal kapcsolatban. 1046-ban viszont – ahogy a Krónikában olvastuk -a pogányságra visszatérő Vataelső dolga volt, hogy "leborotválta fejét és hajából három ágban varkocsotfont a pogányok szokása szerint". A Képes Krónika miniátora a "kuntörvé-nyek" meghozatala után csaknem száz évvel készítette el illusztrációit, de anyilván a még Nagy Lajos király idejében is meglevő kun divat ismereté-ben például a Kun László megöletését ábrázoló képen a sátor körül ólálko-dó két kun vitézt hegyes kun süvegben, hosszú hajjal (ami varkocs is le-het), de csupasz arccal ábrázolja. A Képes Krónika első lapján a trónusonülő Nagy Lajos balján a kezében jogart vagy buzogányt tartó, keleti kaf-tánba öltözött kun vitéznek csupasz az arca, hosszú haja láthatóan csigákbavan csavarva, illetve varkocsba fonva; a király jobb oldalán az egyik – lo-vagi páncélba öltözött – vitéznek hosszú szakállat festett a miniátor. A ke-leti hajviselethez és a szakáll borotválásához tehát szívósan ragaszkodott akun nép. Azt egyébként, hogy a szakáll viselete nyugati és keresztény "di-vat" volt – legalábbis a Képes Krónika miniálása idején -, az is bizonyítja,hogy jóformán összes királyunkat szakállasnak ábrázolja a Képes Krónikaminiátora. –- Mivel Kun László a két "kuntörvénybe" foglalt intézkedése-ket a kényszerítő körülmények hatása alatt komolyan vette és végrehajtá-sukra törekedett, a kunok lázongani kezdtek, és rövidesen fegyveres ösz-szetűzésre került a sor – a Hód-tavi ütközetre.

241

LÁSZLÓ KIRÁLYT VÁRATLANUL MEGÖLIK A KU-NOK

Röviddel ezután, az Úrnak ezerkétszázkilencvenedik évében,a Szent Margit szűz és vértanú ünnepét közvetlenül megelőző hét-fői napon, Kőrösszeg455 várának közelében éppen azok a kunok,akikhez ragaszkodott, irgalmatlanul megölték a királyt.

László király idejében Magyarország fényes dicsőségébőlkezdett lehanyatlani, amint a siralmas romlás és a siralmas ese-mények megmutatják. Belső háborúk támadtak benne, városokatromboltak le, falvakat tettek semmivé felperzselve, a békét ésegyetértést lábbal tiporták, a gazdagok elszegényedtek a nemesekparasztokká lettek a szegénység nyomorában. Ebben az időben akordét, azaz a kétkerekű kocsit a nép a királyról László királyszekerének nevezte, mivel az állandó fosztogatás miatt az igavonóállatok kipusztultak az országban, és az emberek barmok módjárakordéba fogva, az állatok tennivalóit végezték.

MÁSODIK ANDRÁS KIRÁLY UNOKÁJÁNAK, HAR-MADIK ANDRÁSNAK KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA;

EZT VELENCEI ANDRÁSNAK IS HÍVTÁKEnnek a királynak a halála után tizennyolc nap múlva, még

ugyanezen évben velencei András herceget megkoronázták, őtmég László király életében behozták Magyarországra. Lássuk en-nek az András királynak születését és származását, mi okból ér-demelte meg, hogy Magyarország koronáját elnyerje.

Második András király, Negyedik Béla királynak és Kálmánhercegnek atyja, miután első felesége meghalt, vagyis inkábbmegölték – amint fentebb elmondottuk – az egyház parancsára át-kelt a tengeren a Szentföldre, hogy az Úr sírjáért harcoljon. Ittgyőzedelmeskedvén, dicsőséggel és szerencsésen visszafelé vetteútját. Végül is Itáliában kötött ki, és egy alkalommal az estei őr-grófnál vendégeskedett fényesen. Az őrgróf pedig megtudván,hogy a király özvegy, kiválóan szép lányát gyönyörűen felékesít-ve odaállította a király szeme elé. A király pedig látván, hogy aleány szép és szemének kedves, mivel úgyis meg akart nősülni, 455 Körösszeg vára Bihar megyében volt, Nagyváradtól nyugatra.

242

még aznap házasságot kötött ezzel a kisasszonnyal, és magávalhozta Magyarországra.

Amikor aztán András király meghalt, ez az úrasszony visszaakart térni szüleihez, összehívta tehát Magyarország főembereit,az érsekeket meg a püspököket, nyilvánvaló jelekkel bizonyította,hogy terhes, így tért vissza Este nevű hazájába, és ott, apjánál,egy fiúgyermeket szült, akit a keresztségben Istvánnak neveztekel. Ezt úgy nevelték és táplálták, hogy Magyarország királyának afia. Végre aztán, amikor életének utolsó szakaszához érkezett,nagyapja őrgrófságát akarta csellel megszerezni, de nagyapja erő-sebb lévén, messzire elűzte. És így István Spanyolországba me-

243

nekült, Jakabhoz, Aragónia királyához, akinek a felesége ennekaz Istvánnak nővére, András királynak, Magyarország királyánaka leánya volt.

És itt időzött egy ideig, majd ismét Itáliába ment, ésRavennában a polgárok podestának választották. Innét kiűzetveVelencébe ment. Itt pedig Velence városának egy igen hatalmasés igen gazdag polgára, amikor meghallotta és megtudta, hogy ővalóban Magyarország királyának a fia, feleségül adta hozzá lá-nyát, és minden vagyonának részesévé tette. Ettől a feleségétőlszületett Istvánnak egy fia, akit Andrásnak nevezett el, saját apjá-nak neve után.456

Ez az András nagybátyjainak – akik végtelenül gazdagokvoltak – segítségével és tanácsára még László király életében be-jött Magyarországra,457 mivelhogy herceg volt, és nagyatyjának,András királynak jogán rész illette az országból. Amikor pedigLászló királyt megölték, az ország bárói őt koronázták meg sze-rencsésen. Uralkodásának második esztendejében igen nagy had-sereggel legyőzte Ausztriát.458 Uralkodása alatt az országnak né-hány nemese, tudniillik János és Henrik bán,459 Henrik fiai, megUgrin, az újlaki Pócs fia,460 és mások is igen sokan András királysérelmére VIII. Bonifác pápától királyt kértek.

456 III. András 1290-től 1 301-ig uralkodott; II. András király unokája volt. – II.

András szárazföldi úton tért haza a Szentföldről; Itáliában sohasem járt. Akitalált történetből csak annyi igaz, hogy II. András, miután második fele-sége, Courtenay Jolantha is meghalt, 1234-ben feleségül vette a fiatal EsteiBeatrixot. Beatrix II. András halála (123 5) után visszatért Itáliába, és otthozta világra fiát, Istvánt, III. András apját. Amikor Beatrix hazatért Itáliá-ba, apja már nem élt; a fiatal özvegy apai nagybátyjának, Azzónak a udva-rában tartózkodott. Azzo fiának a halála után az Estei hercegség örököse –anyai ágon – István lett volna. Azzo azonban fiának egy ágyastól születettfiát, Obizzót nyilvánította örökösének, és Istvánnak menekülnie kellett.Aragóniába indult, hiszen I. Jakab aragóniai királynak II. András Jolanthanevű leánya volt a felesége. Mielőtt azonban Aragóniába ment volna,Ravennában feleségül vette Albertinus Morosini leányát, Tomasinát. Ara-góniából visszatérve élénken részt vett Ravenna politikai életében. Egy fiaszületett, a későbbi III. András. – István felesége tehát nem velencei volt.

457 Először 1278-ban.458 1291 júliusában-augusztusában.459 Hatalmaskodó főurak az ország nyugati részén.460 Ugrin ebben az időben Macsó és Bosznia bánja.

244

NÉMELY BÁRÓK KÉRÉSÉRE A PÁPA ANDRÁSKIRÁLY SÉRELMÉRE MAGYARORSZÁGRA KÜLDI

A GYERMEK KÁROLYTA pápa helyt adva kérésüknek, egy tizenegy éves gyermeket,

név szerint Károlyt, Magyarországra küldött, az Úrnak ezerkét-százkilencvenkilencedik esztendejében, még András király életé-ben.

Ennek a Károlynak a nemzetségével és származásával a kö-vetkezőképpen áll a dolog: Ötödik István királynak, NegyedikBéla magyar király fiának többek között volt egy Mária nevű leá-nya, akit Sánta Károlyhoz, Nagy Károlynak – aki a Szentszékadományából Szicília királya volt – a fiához adott feleségül. En-nek a Sánta Károly királynak leányától született egy Martell Kár-oly nevű fia. Martell Károlynak pedig Rudolf császár Klemencianevű leányától született egy fia, akit előbb – szülőföldjén –Karobertnak, mintegy Károly Róbertnak neveztek el. Magyaror-szágon azonban elhagyván a Róbert nevet, Károlynak hívták őt amagyarok. Hogy ez a Károly uralomra juthasson, és András királyellenében a hatalmat elnyerhesse, a pápa egy és más követet kül-dött oldala mellől András király ellen Károly érdekében. Ezekazonban semmit nem tudtak elérni, és visszatértek hazájukba.

Eközben az Úrnak ezerháromszázegyedik esztendejé-ben, Szent Félix ünnepén András király a budai várban elnyugo-dott az Úrban, és eltemették Szent János evangélista egyházában,a minorita barátoknál.461

VENCESZLÁV HERCEGNEK, A CSEH KIRÁLY FI-ÁNAK BEHOZATALA ÉS MEGKORONÁZÁSA A

GYERMEK KÁROLY MEGCSUFOLÁSÁRAAzután, amikor meghalt András király, az ország bárói még

ugyanebben az évben nagyhamar két pártra oszlottak, úgyhogy

461 III. András 1301-ben halt meg. Vele fiágon kihalt az Arpád-ház. – A ferences

rendiek Szent János-temploma és – kolostora a budai várszínház helyénvolt.

245

Máté,462 Amadé463 és Ugrin, az ország leghatalmasabb főurai, ésmég igen sok nemes a gyermek Károly pártjára állt, és őt szóval,de nem tettel királynak nevezte. Azonban a Porcsnak mondottIstván-fia Domonkos, néhai András király tárnokmestere, megMiklós-fia Demeter, Henrik-fia Henrik, ezek a nagyságos főurakJános kalocsai érsekkel, András egri püspökkel, Imre váradi püs-pökkel, Hab váci püspökkel, Antal csanádi püspökkel, Miklósboszniai püspökkel és Jakab szepesi püspökkel – aki csak címkéntkapta élete fogytáig ezt a püspökséget464 .:.. július havában Cseh-ország felé vették útjukat Venceszláv királyhoz, hogy vegye átMagyarország kormányzását, mert ha a Szentszéktől adott királytfogadják el, a szabad ország elveszíti szabadságát. Csehország ki-rályához pedig azért irányították lépéseiket, mivel Ottokár király-nak – akit, mint fentebb elbeszéltük, László király megölt – fele-sége Negyedik Béla király leányának, Anna úrnőnek volt a leá-nya, tőle született Venceszláv nevű fia, aki atyja halála után sokévig uralkodott Csehországban.465

Ez a Venceszláv nem akart idejönni, de Rudolf császár leá-nyától született és ugyancsak Venceszláv nevezetű fiát odaadta amagyaroknak természetes királyukként egy Göding nevű faluban,a Morva folyónak Csehország felé eső partján, ahova az említett

462 Péter-fia Máté, a Csák nemzetségből, ekkor főlovászmester és pozsonyi is-

pán, később a Felvidék híres kiskirálya. 1321-ben halt meg.463 Az Aba nembeli Amadé, Dávid fia, a király udvarbírája és nádor; 1311-ben

halt meg.464 A Rátót nembeli Domonkosnak a testvére, László, vett részt a követségben; a

követség további tagjai: Demeter pozsonyi és zólyomi ispán; Héder nem-beli Henrik, Szlavónia kánja; Gimesi János kalocsai érsek; András egripüspök (1275-1304); Imre váradi püspök (1297-1305); Hab váci püspök(1297-1312); Antal csanádi püspök, korábban ferences rendi szerzetes(1290-1306); Miklós boszniai püspök (1301-1303); Jakab szepesi prépost,címzetes püspök.

465 IV. Béla leánya, Anna, feleségül ment Rasztiszló csernyigovi herceghez; há-zasságukból egy leány született, Konstancia; őt Ottokár cseh király vettenőül 1261 -ben. Ebből a házasságból született II. Vencel cseh király (1278-1305), őt, tehát IV. Béla dédunokáját, akarták megnyerni a magyar főurakkirálynak. II. Vencel azonban maga helyett Habsburg Rudolf német császárleányától, Judittól született fiát ajánlotta. Ez a Vencel volt Magyarországkirálya 1301-től 1305-ig, majd III. Vencel néven Csehország királya 1306-ig, haláláig.

246

nemesek és püspökök összejöttek. Ezek pedig egy szívvel-lélekkel elfogadták őt, szerződést is készítettek róla, és esküvel ismegerősítették. Ezután harsogva hirdették: „Téged, Isten, dicsé-rünk”466 és Székesfehérvár városába mentek; itt János kalocsai ér-sek a többi fentebb megnevezett püspökkel együtt, nagy pompá-val megkoronázta Venceszlávot, az esztergomi érseki szék akkorugyanis üresedésben lévén.467 Innen Budára jöttek, és itt János ér-sek elszunnyadt az Úrban, és Jakab szepesi püspök is békében el-nyugodott, és Szent János egyházában, a minorita barátoknál te-mették el őket.

LÁSZLÓ, VAGYIS VENCESZLAV KIRÁLY ELTÁVO-ZIK MAGYARORSZÁGRÓL, ÉS VISSZATÉRCSEHORSZÁGBA

Ezután, amikor az említett király, akit a magyarok Lászlónakhívtak, Budán élt már, a bárók egyetlen várat, semmiféle hatalmatvagy tisztséget, semmiféle királyi jogkört nem adtak neki, éppenúgy, mint a gyermek Károlynak sem, hanem az ország egyik ré-sze Károlyt, a másik része Lászlót nevezte királynak, de csupánnévleg, nem a királyi felség vagy hatalom valóságában. EkkorVenceszláv király, az újonnan megkoronázott László apja, látvánés megfontolván a magyarok kendőzött ravaszságát, az Úrnakezerháromszázharmadik esztendejében Pannóniába jött nagy had-sereggel, egy ideig a Duna mellett, Pest környékén táborozott,László fiát az ország koronájával együtt magához vette, és elfo-gatta Werner-fia Lászlót, a budai bírót,468 vagyis rektort, majd bé-késen visszatért országába.

466 Nem lehet eldönteni, nem ironikusan fejezi-e ki magát a kétségtelenül Anjou-

párti krónikás, János ferences provinciális. Ezt az egyházi himnusztugyanis a koronázás szertartásának a végén szokták énekelni.

467 A koronázás joga az esztergomi érseket illette meg.468 Az ún. szabad királyi városokban a választott bíró volt a városi ügyek legfőbb

intézője.

247

A PÁPÁT NÉMELY BUDAI PAPOK KIKÖZÖSÍTIKUgyanebben az időben Miklós, domonkos rendi szerzetes és

egyben ostiai bíboros püspök az apostoli szék meghatalmazott jaként Magyarországra jött Károly érdekében.469 Néhány napig Bu-dán tartózkodott, de belátta, hogy semmit sem érhet el, és vissza-tért a pápai udvarba. Itt, amikor VIII. Bonifác meghalt, megvá- 469 Bocasinus Miklós ostiai bíboros 1301-ben jött Magyarországra pápai nunci-

usként. Később XI. Benedek néven pápa lett (1303-1304).

248

lasztották pápának, és Benedeknek nevezték. Visszautazásakorvalamiért egyházi tilalom470 alatt hagyta Buda várának polgárait.A szerzetesek és a plébánosok az egyházi tilalmat szigorúanmegtartották, de támadták álpapok és hitszegők, akik a népneknyilvánosan istentiszteletet tartottak, és az egyházi szentségeket anyilvánosan tilalom alá vetetteknek kiszolgáltatták. Sőt a rosszatmég elvetemültebben rosszal tetézve, összehívták a népet, az égőgyertyafényben hangos szóval kihirdették, hogy a pápát, Krisztushelytartóját, Magyarország összes érsekeit és püspökeit meg szer-zeteseit együttesen kiközösítik az egyházból.471 Ez akkor történt,amikor Budavárát egy bizonyos Petermannak nevezett bíró igaz-gatta, akit Venceszláv király tett meg bírónak a fogságba vetettLászló bíró helyett.

OTTO BAJORORSZÁGI HERCEG MAGYAROR-SZÁGRA HOZATALA, MEGKORONÁZÁSA, FOG-

SÁGRA VETÉSE ÉS KIŰZETÉSE; MINDEZ NÉMELYBÁRÓK MŰVE A GYERMEK KÁROLY ELLENÉBEN

Eközben pedig Henrik fiai és némely más nemesek Ottót,Bajorország hercegét hozták be Magyarország királyának.472 Ezbejövén, az országnak Venceszláv által elvitt koronáját vissza-kérte, és ezt magával hozva az Úrnak ezerháromszázötödik esz-tendejében Székesfehérvárosába ment, hogy itt törvényesen ki-rállyá koronázzák. Benedek veszprémi püspök és Antal barát,csanádi püspök fel is kente őt királlyá, és a mondott királyi koro-nával megkoronázta.473 Innen Budára indult, és egy ünnepnapon,királyi díszben, a szent koronával a fején nagyszámú nép kísére-

470 Egyházi tilalom, latinul interdictum, az egyházi büntetésnek egy faja, amikor

a papság nem tarthat istentiszteletet a népnek, keresztelőt, egyházi temetéststb. nem végezhet. A tilalom alá vetés oka az volt, hogy a budai polgárokmegtagadták a dunai vám fizetését az óbudai prépostságnak.

471 A kiközösítés, latinul excommunicatio, az interdictumnál szigorúbb egyházibüntetés: az alattvalókat feloldja a hűség és engedelmesség köteléke alól.

472 Ottó Henrik bajor hercegnek IV. Béla király Erzsébet nevű leányától 1261-ben született fia. Felesége, Katalin révén, aki Habsburg Rudolf leánya volt,sógorságban állt II. Vencel cseh királlyal; ezért Vencel 1305-ben,Brünnben átadta neki a magyar koronát.

473 Benedek veszprémi püspök a Rádi nemzetségből és a már említett Antal.

249

tében lóháton végigvonult az összes tereken és utcákon, hogymindenkinek bizonyítsa, hogy ő a törvényes király. Rövid időmúlva jónak látta, hogy Erdély földjét is meglátogassa Tamás-fiaBeke474 kíséretében, de László vajda475 elfogta, és sok napon ke-resztül megkötözve a várában tartotta. Ilyen szerencsétlen sorsrajutott, utána pedig kiűzték Magyarországról.

474 Tamás-fia Beke a Barsa nemzetségből.475 A Kán nemből származó László erdélyi vajda.

250

AZ ÚTKÖZBEN ELVESZETT KIRÁLYI KORONAMEGTALÁLÁSA

Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy amikor az említett Ottóherceg a szent koronát Magyarországra hozta, ellenségeitől valóféltében esztergályos mesterséggel egy csobolyóba záratta. Ami-kor pedig emberei kíséretében az éjszaka csendjében lovagolt azországúton, amerre igen sok utas járt, a csobolyó a nyereg szíjai-ról – mert oda volt kötözve, mint valami boroskulacs – eloldódvaleesett, és senki sem vette észre. Utóbb aztán, hajnal virradtával,észrevették, hogy nincs meg az értékes kincs, és amilyen sebesencsak tudtak, megrémülve visszafelé vágtattak nagy sebesen. A ko-ronát a sok járókelő között, az országút közepén, senkitől fel nemfedezve megtalálták. Talán az éjszakai első őrségváltáskor veszettel, és annyi bizonyos, hogy másnap estefelé találták meg. Való-ban csodálatos és el nem hallgatható rendkívüli eset! Mert mitértsek azon, hogy a korona leesett – ha nem azt, hogy az a hercegnem viselhette élete végéig a koronát; elvesztette a fejéről a koro-nát és a vele járó tisztséget. Hát az mit jelent, hogy senki sem ta-lálta meg, csak azok, akik vitték – ha nem azt, hogy Pannónianem vesztheti el angyal adta koronáját.

Ennek megtörténte után, ugyanezen események idején.Wemer-fia László bíró mintegy három év után kiszabadultVenceszláv király fogságából, és Csák-fia Jánossal, szűz SzentPetronella napja után való csütörtökön.476 az éjszaka csendjébenbelopózott Buda várába, azon a kapun, amely a zsidók zsinagó-gája mellett van, és egynéhány budai polgárt, ellenségeit és áru-lóit hirtelen megrohanta és legyilkolta. Petermann pedig, a város-bíró, meztelenül futva is alig tudott elmenekülni. A polgárok kö-zül kettőt, tudniillik Hermann Márkot és Márton mestert, akik atizenkét esküdt polgár közül valók voltak, ló farkára kötve. ke-gyetlenül végigvonszoltatta, csontjaikat tűzzel megégettette. ja-vaikat lefoglalta és birtokába vette.

476 1307. június 1-én.

251

Ezenfelül az említett hitszegő papokat – kezükre-lábukra bi-lincset rakva – elküldte Tamás esztergomi érsekhez. Ezeket az ér-sek börtönbe vetette, ott adták ki gyászos lelküket.477

GENTILIS BÍBORNOK-TESTVÉR MAGYAROR-SZÁGRA JÖVETELE, ÉS KÁROLY KIRÁLLYÁ KO-

RONÁZÁSAMinthogy tehát a gyermek Károly az ország támogatása nél-

kül időzött itt Magyarországon,478 Gentilis barát, a HegybeliSzent Mártonról címzett bíboros áldozópap, a minorita barátokrendjéből,479 a pápa teljes felhatalmazásával Pannóniába jött, azÚrnak ezerháromszáznyolcadik esztendejében.

Egy évet békében töltött itt el, de az Úrnak ezerháromszáz-kilencedik esztendejében rettenetes határozatot hirdetett ki: az or-szág nemeseit átokkal sújtotta, a szegényeket és gazdagokat pedigegyetemlegesen a legszigorúbb egyházi tilalom alá vetette. Eztazokkal a nemesekkel tette, akik a fentebb említett Károly király-nak a királyi és királynői birtokokat nem akarták megadni, és mégcsak királynak sem nevezték.480

László erdélyi vajdát pedig külön kiközösítéssel sújtotta,mert jogtalanul magánál tartotta az ország koronáját, amelyet Ottóhercegtől elvett, foglyul ejtvén őt; továbbá, mert ez a László vajdaa leányát Szerbia királyához, István szakadár fiához adta nőül.481

Amikor emiatt az említett nemesek a holtak testét a temető-kön kívül látták heverni, keserű lélekkel és megzavarodva, az Úr-nak ezerháromszáztizedik esztendejében összegyűltek Pest kör-

477 Tamás esztergomi érsek (1305-1321) már előbb, 1307. május végén kiközö-

sítette azokat a budai papokat és polgárokat, akik XI. Benedek pápát kikö-zösítették. Ezek között név szerint meg van említve Petermann és Szlav(Sclavus) Márton.

478 Róbert Károly 1288-ban született, s először 1301-ben koronázták meg. Mivelazonban a pártos nagyurak előbb Vencelt, majd Ottót választották királlyá,helyzete csak akkor kezdett javulni, amikor VIII. Bonifác pápa 1303-bantrónigényének jogosságát elismerte.

479 A ferences rendi szerzetesből bíborossá lett Gentilis bíboros 1307-ben jöttMagyarországra V. Kelemen pápa megbízásából.

480 Gentilis bíboros az egyházi átkot 1309-ben mondta ki.481 Milutin Istvánról és fiáról, Uros Istvánról, Szerbia királyáról van szó.

252

nyékén a Rákos mezején, a már többször említett Károlyt egy-hangúlag elfogadták királyuknak, és Fehérvárra sietve, Szent Ist-ván király nyolcadának csütörtökén, örömmel és ünnepélyesenmegkoronázták a László vajdától visszaadott szent koronával.482

Ugyanebben az évben IV. Kelemen pápa483 Szent János ke-resztesei által felbecsülhetetlen kincset gyűjtetett össze bölcsen avilág keresztény népei között a Szentföld megvívásáért indítandóáltalános hadjáratra. 482 1310-ben már harmadszor koronázták királlyá Róbert Károlyt, mert egy év-

vel előbb egy másik koronával Budán is megkoronázták.483 Téves adat V. Kelemen helyett.

253

Az említett kereszteseknek azt a különös kegyet adta, hogyazokat, akik pénzt adnak, minden bűnüktől öt egész esztendőrefelmenthessék. De utóbb ebből a nagy kincsből semmi eredménytnem láttunk.

KÁROLY KIRÁLY HARCA KASSA VÁROSA KÖZE-LÉBEN TRENCSÉNI MÁTÉ ELLEN

Az Úrnak ezerháromszáztizenkettedik esztendejében, amikorKároly királya Sárosnak nevezett királyi várat – amelyet Máté-nak, ez igen hatalmas főembernek megbízásából Miklós-fia De-meter tartott a birtokában – saját haderejével ostrom alá vette, ez aMáté, Trencséni Péter fia, ezerhétszáz lándzsás zsoldoskatonát ésa maga minden erejét is a király ellen küldte Demeter megsegíté-sére, hogy a királyt a vár alól elkergesse túlerejével. Seregénekvezéreivé pedig az említett Demetert és a Szépnek vagy Nagynaknevezett Abát tette meg.484

Amikor a király jövetelükről hallott, azt hitte, hogy nem tudnekik ellenállni, és Szepességbe vonult vissza.485 A szepesiek pe-dig szerencsére adtak neki gyalogos és lovas katonákat, és segít-ségükkel a király nagy merészen megtámadta ellenségeit. Ezekpedig időközben a Kassának nevezett várost kezdték vívni Amadénádor halála miatt, akit Kassán a kassai németek, vagyis inkábbszászok ártatlanul meggyilkoltak.486

Amikor a kémek jelentették a király jövetelét, ezek bátranotthagyva a várost, a király serege elé vonultak. És mind a király,mind ők maguk nagy sietve siettek a csatára alkalmasabb terepfelé, és ezt a terepet ők foglalták el előbb. A király ezalatt a Her-nád környékén egy völgyben seregével együtt előbb a gyónásszentségében részesült, és a feloldozást elnyervén, magához vetteaz Úr testének szentségét a fentebb említett keresztesektől; ésminden tekintetben felkészültek a halálra.

484 Szép vagy Nagy Aba (az Aba nemzetség galgóci ágából) szintén csatlakozott

a felkeléshez.485 Az egykori Szepes vármegye német lakói Róbert Károly pártján álltak.486 A király az Aba nembeli Amadénak adományozta Kassát, később azonban

visszavette Aba fiaitól. A város polgárai fellázadtak Aba Amadé ellen, és akirályhoz csatlakoztak. – A rozgonyi csatát 1312. június 15-én vívták.

254

De amazok – a békének legádázabb ellenségei – harci fegy-vereiket felöltve egy hegynek a csúcsáról az említett völgybe le-szálltak a király ellen harcra készen, és a mondott hegynek az ol-dalán, Szent Vid és Szent Modestus ünnepén, egy pénteki naponigen kemény ütközetet vívtak, a tatárok ideje óta nem volt ilyenMagyarországon. Ebben az ütközetben a király kíséretéből elesetta Pocsnak nevezett István-fia Kakas, Bágyon-fia István, Tamás-fia László, Aladár-fia Jakab, Péter-fia Mihály, Györke fiai,Györke és Mihály, meg Péter beregi várnagy, csupa előkelő ne-mes. Györke a király zászlójával esett el, mint zászlótartó. Ami-kor a zászló lehanyatlott, a király a keresztesek zászlója alatt har-colt.

A másik oldalon pedig Miklós-fia Demeter és Aba, a seregkét vezére, és Amadé két fia, a halál nyilától megsebesítve hama-rosan elesett, és mások is, nagyon sokan halálosan megsebesítveugyanott és más helyütt a halálnak lerótták adójukat. És jóllehet akirály oldalán többen estek el, mégis a király nyerte el dicsősége-sen a győzelmet. Hisszük és valljuk, hogy ez Isten akaratábóltörtént.

MÁRIÁNAK, KÁROLY KIRÉLY ELSŐ FELESÉGÉ-NEK HALÁLA

Az Úrnak ezerháromszáztizenötödik esztendejében, Máriaúrasszony, a király úr első házastársa, aki lengyel származású voltés Kázmér herceg leánya, Szent Lucia szűz és vértanú ünnepeután a harmadik napon, Temesváron élete folyását boldogan be-végezte,487 és Székesfehérvárott, a Boldogságos Szűz egyházábana föld kebelébe tették.

Az Úrnak ezerháromszáztizennyolcadik esztendejében a ki-rály úr feleségül vette Beatrix úrasszonyt, a római király leányát,a cseh király nővérét, Luxemburg földjéről, de ő még ugyanezen

487 Mária, Róbert Károly első felesége, Kázmér lengyel hercegnek volt a leánya,

1317-ben halt meg Temesvárott, ahol 131 5 és 1323 közt Károly Róbertudvara volt.

255

esztendő leforgása alatt elszenderült az Úrban, és Váradon a szé-kesegyházban temették el.488

Ugyanebben az évben a Boldogságos Szűz fehérvári egyhá-zát, amelyet gyakran pusztított a tűzvész, a király elkezdte ólom-lemezekkel befedni, és gyönyörű boltozattal díszíteni, s azonfelülmég szilárd oszlopokkal is megerősíteni.

Ugyanebben az évben meghalt Máté nádorispán.489

KÁROLY KIRÁLY FELESÉGÜL VESZI ERZSÉBETÚRASSZONYT, LENGYELORSZÁG KIRÁLYÁNAK

A LEÁNYÁTAz Úrnak ezerháromszázhuszadik évében Károly király fele-

ségül vette Lászlónak, a lengyelek királyának Erzsébet nevű leá-nyát,490 és tőle az Úrnak ezerháromszázhuszonegyedik évébenegy fia született, név szerint Károly, de ő gyermekként mégugyanabban az évben meghalt, amelyikben született, ésFehérvárott temették el.

Az Úrnak ezerháromszázhuszonnegyedik évében Visegrá-don, Szent Remig ünnepén, ugyanettől a királynétól született a ki-rálynak egy fia, név szerint László.

A LIPPAl KOLOSTOR ALAPÍTÁSAAz Úrnak ezerháromszázhuszonötödik évében kezdte meg a

király úr a minorita barátoknak a lippai egyházat építeni, az újszent, Szent Lajos toulouse-i püspök és hitvalló tiszteletére. Ez akirály atyjának vér szerinti testvére volt, tudniillik Szicília kirá-lyának és Mária királynénak, István magyar király lányának, Ne-gyedik Béla unokájának elsőszülött fia, aki a minorita barátok fo-gadalmát tette le, és az ő öltözetüket viselte.491

488 Károly Róbert második felesége Luxemburgi Beatrix volt, VII. Henrik német

király leánya, János cseh király nővére. Két év múlva, 1319-ben meghalt.489 Csák Máté, aki 1321-ben halt meg.490 Róbert Károly harmadik felesége, Erzsébet, Lokietek Ulászló lengyel király

(1288-1333) leánya volt.491 Lippa (ma Lipova Romániában) a Maros mentén fekszik, Aradtól keletre. –

Toulouse-i Szent Lajos II. Anjou Károly szicíliai királynak volt a fia, Ró-bert Károlynak tehát nagybátyja; ferences rendi szerzetes volt, majd

256

LAJOSNAK, KÁROLY KIRÁLY FIÁNAK SZÜLETÉ-SE

Az Úrnak ezerháromszázhuszonhatodik esztendejében, már-cius negyedikén ugyanezen királynak fia született, akit rokoná-nak, ama szent hitvallónak a nevéről Lajosnak nevezett el örömé-ben.

Az Úrnak ezerháromszázhuszonhetedik évében, a Virágva-sárnap előtti szerdán492 a Boldogságos Szűz székesfehérvári egy-háza, bár a tűzvész ellen ólommal volt fedve – ahogy fentebb em-lítettem –, mégis siralmasan leégett, és a lemezekké kalapált óloma heves tűz miatt folyékonyan lecsurgott a tetőre, mint a viasz, ki-véve egy harangtornyot, amely a sekrestye fölött van. A szentek-nek nagyszámú ereklyéi vannak benne, és ott őrzik őket. Senkisem kételkedhet benne, hogy ez a torony az ő érdemeik miatt ma-radt meg.

Mindamellett utóbb a király ismét ólommal fedette be azegyházat.

ANDRÁS HERCEGNEK, UGYANEZEN KIRÁLY FI-ÁNAK SZÜLETÉSE

Ugyanezen évben Szent András apostol napján született egyfia, Andrásnak nevezték el.493

FELICIÁN GONOSZSÁGA ÉS VAD KEGYETLEN-KEDÉSE

Az Úrnak ezerháromszázhuszonkilencedik esztendejébenmeghalt a fia, László.

Ugyanezen időkben, amikor Magyarország az óhajtott békenyugalmát élvezte, és sehonnan sem háborította az ellenség, a bé-ke megbontója, a gyűlölség magvetője, az ördög, egy öreg és márőszbe vegyült hajú vitéznek, név szerint Feliciánnak, Zách nem-

toulouse-i püspök. 1317-ben avatták szentté, ezért nevezi a Krónika "új "szentnek.

492 1327. április 1-én.493 András, a későbbi nápolyi király 1327. november 30-án született.

257

zetségéből,494 azt a gondolatot ültette a szívébe, hogy urát, Károlykirályt és úrnőjét, Erzsébet királynét, meg két fiukat, Lajost ésAndrást egy napon ölje meg kardjával. Ezt a Feliciánt TrencséniMáté egykori nádorispán emelte fel, azonban ez végül is otthagy-ván Mátét, a király melléállott. A király őt királyi kegyébe fo-gadta, szabad bejárása volt hozzá, és a király ajtaja zár nélkülnyitva állt előtte. Amikor aztán a király a királynéval és említettfiaival az Úrnak ezerháromszázharmincadik esztendejében, áprilistizenhetedikén, a Húsvét nyolcada utáni szerdán Visegrád-Váralján palotájában495 ebédelt, Felicián titokban besurranva oda-állt a király asztala elé, és éles kardját kirántva a hüvelyéből, ve-szett kutya módjára egyetlen heves támadással könyörtelenül leakarta vágni a királyt, a királynét meg a fiaikat. De mivel az ir-galmas Isten irgalma megakadályozta benne, nem tudta végre-hajtani, amit akart. A király jobb kezén könnyű sebet ejtett ugyan,de fájdalom, a szentséges királyné jobb kezének négy ujját, ame-lyet könyörületes szívvel szokott a szegények, nyomorultak és el-esett emberek felé nyújtani alamizsnálkodásakor, azon nyombanlevágta. Ezekkel az ujjakkal varrt számtalan egyház számára ke-lengyéket, és ezekkel küldött fáradhatatlanul az oltárokra és a pa-pokra drága bíborból varrt díszruhákat meg kelyheket.

Amikor Felicián az ott álló királyi gyermekeket is meg akartaölni, a gyermekek nevelői, tudniillik Kenezicsi Gyula fia meg Já-

494 Zách vagy Záh Felicián régebben Csák Máté híve volt, 1318 után azonban

Károly Róberthez csatlakozott, és szabad bejárása volt a királyi udvarba;leánya Erzsébet királyné udvarhölgyei közé tartozott. A királyi család elle-ni merényletet 1330. április 17-én hajtotta végre Felicián. A Krónikánakerről szóló beszámolója a merénylet után egy hónappal utóbb kelt ítéletle-vél ismeretében és annak felhasználásával készült. Az ítéletlevél szerint amerénylet oka az volt, hogy a király Feliciánt meg akarta fosztani méltósá-gaitól. A mende-monda azonban arról vélt tudni, hogy Felicián azért akartbosszút állni, mert leányát a királyné kiszolgáltatta az udvarnál tartózkodótestvérének, Kázmér lengyel hercegnek (vö. Mátyás Flórián: Népmondákés történeti adatok Zách Felicián merényletéről. Századok 1905. 97.). Azesetet nyilván a minorita krónikás is így tudta, mert – mint láttuk – Bánkbán történetét ilyen értelemben alakította át.

495 Anjou Károly Csák Máté halála után a visegrádi hegy tövében a Duna partjánépített palotában tartotta udvarát. Az ő palotáját bővítette ki és építette átMátyás király.

258

nos nádorispán fia, Miklós,496 közbevetették magukat, és bár azemlített gyermekek megmenekültek, az ő fejüket halálos csapásérte. Ekkor a Patak megyei497 Sándor-fia János, egy derék jelleműifjú, aki akkor a királynénak al-étekfogója volt, rárohant Felicián-ra, mint valami vérengzővadállatra, és szíjas tőrével vitézül anyaka és a lapockája közé sújtva keresztüldöfte és földre terítette.Az ajtókon innét is, onnét is berohantak a király bajvívó vitézei,és rettenetes kardjukkal darabokra szabdalták a nyomorultat,olyanná tették kardjukkal, mint valami szörnyszülöttet. A fejétBudára küldték, két kezét és két lábát pedig más városokba indí-tották útnak.

Végezetül egyetlen serdült fiát és egyetlen hű szolgáját, akikfutásnak eredve sem tudtak megmenekülni, ló farkára kötve meg-ölték, holttestüket kutyák rágták szét az utcákon csontjaikkalegyütt.

Bizony, méltó dolog is volt, hogy Feliciánt, aki sok keresz-tényt vadállat módjára megcsonkítva megfosztott tagjaitól, magátis Isten igazságos ítélete folytán megfosszák összes tagjaitól, éshogy az, aki fáradhatatlan kínzója volt a szegényeknek,498 az em-berek közönséges halálából kirekesztve kutyához illő, hirtelenhalállal haljon meg, és mint valami kutya a kutyák sorsában ré-szesüljön.

Klára nevű leányát is, ezt a gyönyörű szüzet kivonszolták akirályi udvarból, orrát meg ajkait csúful megcsonkították, úgy-hogy a fogai kilátszottak, és kezéről nyolc ujjat levágtak, úgyhogycsak a hüvelykujjai maradtak meg, majd sok város utcáin és tereinvégighurcolták lóháton, és kényszerítették a félhalott szerencsét-lent, hogy e szavakat kiáltsa: "Így lakoljon, aki hűtlen a király-hoz!"

Feliciánnak a másik, idősebb leányát, név szerint Szépét, akiegy Kopaj nevű nemesnek volt a hites felesége,499 Léva vára előtt,a vár várnagyának, Becsei Imrének parancsára lefejezték, és magaKopaj is a fogság bilincsében fizette meg a halál adóját. Ennek a 496 Drugeth jános nádor családja provence-i eredetű, és Róbert Károly kíséreté-

ben jött be Itáliából Magyarországra.497 A Zemplén megyei Sárospatakról van szó.498 Felicián 1312. előtt elpusztította Vágszerdahelyet.499 Palásthy Kopajnak volt a felesége.

259

fiait pedig a keresztes lovagok egy tengeri szigetre szállították,hogy sohase lássák viszont szülőföldjüket. Végül magának Felici-ánnak a nemzetségéből sok nemest felkoncoltak.

A boldogtalan Felicián tehát így esett a felségsértés vétkébe,az országot felbolygatta, saját magvát kiirtotta, nemzetségét hír-hedetté tette s elveszejtette, kutyának lett eledele; evilágból sza-badulva, a mélységbe lett taszítva, s eltemették a pokolba; szájáravette a világ, s lett a hűtlenek számára tanulság. Hihetetlen, hogyilyen tett egy nap alatt megeshetett.

Addig, amíg ez meg nem történt, Károly király kedvező sze-lekkel hajózott, és a tengernek tarajos felszínét szerencséjénekhajójával kívánsága szerint szántotta. De a forgandó szerencsemár elfordította tőle az arcát, búcsút mondva hátat fordított neki,mert mindenfelől háborúk támadtak, serege vereséget szenvedett.Lábának, kezének fájdalma is szerfölött gyötörni kezdte.500

KÁROLY KIRÁLYNAK BAZARÁB HAVASALFÖLDIVAJDA ELLEN VISELT SZERENCSÉTLEN HADJÁ-

RATAUgyanabban az évben, amelyben a méltatlan emlékezetű Fe-

licián elpusztult, tudniillik az Úrnak ezerháromszázharmincadikévében a király nagy hadsereget gyűjtött össze, de mégsem azegész haderejét, mivel igen sok harcost küldött országának határ-vidékeire különböző hadi vállalatokra az ország ellenségei ellen;maga pedig szeptember havában Szörényen501 át Bazarábnak,502

az oláhok vajdájának a földjére kelt át – ez a föld olyan nép szá-mára, amely hozzá nem szokott, lakhatatlan – Tamás erdélyi vaj-dának és Miklós-fia Dénesnek,503 Iván unokájának ösztönzésére,hogy Bazarábot erről a földről elkergesse, vagy pedig földjét az 500 A krónikás így adja tudtul, hogy a Zách-merénylet kegyetlen megtorlását, a

nemzetség ártatlan tagjainak kiirtását eltúlzottnak tartja: a kegyetlenségmiatt fordul el a szerencse Károly királytól.

501 A szörényi bánság a Duna alsó folyása és az Olt közt terült el; székhelyeSzörényvár volt (ma Turnu Severin Romániában).

502 Bazaráb 1330-ig hűbérese volt a magyar királynak. Később az ő nevéről ne-veztek el egy egész tartományt: Besszarábiát.

503 Szécsényi Tamás erdélyi vajdáról, illetve Szécsi Dénes szörényi bánról, a ki-rály főétekfogójáról van szó.

260

ösztönzők egyikének adja át birtoklásra, bár ez a fejedelem min-dig hűségesen megfizette az 'adót, amelyre kötelezve volt.

Mikor pedig a király Szörényt és ennek a várát elfoglalta,mindent az említett Dénesnek adott át a báni méltósággal együtt.Mikor ez megtörtént, Bazaráb ezt üzente a királynak tisztes kö-vetek útján:

"Mivel te, uram királyom, fáradoztál a sereg összegyűjtésé-vel, fáradságod kárát hétezer ezüst márkával fogom megtéríteni.Békésen átadom neked tartozékai val együtt magát Szörényt is,amelyet erőszakkal kaparintottál kezedbe. Ezenfelül az adót,amellyel tartozom a koronádnak, híven megfizettetem neked min-den évben. Fiaim közül is egyet udvarodba fogok küldeni sajátpénzemen és költségemen, hogy neked szolgáljon: de fordulj visz-sza békében, és személyedet óvd meg a veszélyektől, mert ha to-vábbjössz, nem kerülheted el a veszélyeket."

Ennek hallatára a király fönnhéjázó elmével e szavakban törtki, mondván a követeknek: "Így mondjátok meg Bazarábnak! Őaz én juhaim pásztora, rejtekéből a szakállánál fogva húzom elő!"

Ekkor egy hűséges báró, név szerint Dancs, Zólyom és Liptóispánja, így szólt a királynak: "Uram, nagy alázattal és a te tisz-tességedre szól hozzád Bazaráb, viszonozd ezt leveledben a kirá-lyi jóság jóindulatával és a kegyelem teljes szeretetével."

De a király csak elismételte fentebb mondott fennhéjázó ésfenyegető szavait. A józan tanácsot félretéve, máris továbbindulta harcra készen. De mivel a neki és embereinek ismeretlen földön,a havas ok és erdős hegyek között nem tudott élelmet szerezni,egyszerre szenvedni kezdtek az éhségtől a király, a katonák, de

261

még a lovak is. Emiatt fegyverszünetet kötött Bazarábbal; és azhitét adta, hogy engedelmeskedik a királynak, továbbá, hogy biz-tonságos visszatérést enged a királynak és embereinek, meg hogymegmutatja a helyes utat; a király gondtalanul visszaindult, bíz-ván a hitszegő szakadár hitében.

Olyan útra érkezett egész seregével, amely körbefutott,mindkét oldalán meredek partok zárták körül, és elöl, ahonnétkezdve a szóban forró út már szélesebb lett, az oláhok több helyenerős torlaszokkal rekesztették el. A király és az övéi pedig nem isgondoltak semmi ilyesmire. A partokon fönt az oláhok meg-számlálhatatlan sokasága futkosott, dárdákat dobáltak a király se-regére, amely a mélyútnak a fenekén volt; nem is lehet ezt útnaknevezni, hanem valami szűk hajónak. A tolongásban mindenfeléhullottak a legderekabb lovak a vitézekkel együtt, hiszen a mere-dek fal miatt egyik oldalon sem tudtak az út partjaira felkapasz-kodni az oláhok ellenében, és továbbhaladni sem tudtak, a mene-külésre sem volt módjuk az elébük rakott torlaszok miatt; teljes-séggel olyanok voltak, mint a varsában vagy hálóban megfogotthalak: hullottak az ifjak és öregek, főemberek és hatalmasok vá-logatás nélkül. Ez a szerencsétlen állapot péntektől hétfőig tartott;ezekben a napokban a válogatott vitézek is úgy ütődtek ide-oda,mint ahogyan a bölcsőben ringatják és rázzák a csecsemőket,vagy mint a nádszálak, amelyeket a szél ingat. Igen nagy volt itt apusztulás, és a vitézeknek, főembereknek és nemeseknek meg-számlálhatatlan sokasága esett el Szent Márton vigiliáján, pénte-ken és az utána következő napon. Elesett itt három prépost, tud-niillik: András mester, a fehérvári egyház prépostja, e nagyontiszteletre méltó férfiú, aki egyben a királyi felség alkancellárja isvolt, és a király pecsétjével együtt pusztult el; továbbá Mihálypozsegai prépost és Miklós gyulafehérvári prépost, meg Andrássárosi plébános és Péter testvér, a prédikátorok rendjéből, ez atisztes férfiú: valamennyien kiürítették a rettenetes halál poharát,agyvelejükbe irgalmatlanul faékeket vertek. Néhány más papot ismegöltek, a király káplánjait. Végül a kunoknak is felbecsülhe-tetlen sokasága hullott el. Valamennyiüknek, mind az egyházi fér-fiaknak, mind a világi nemeseknek holtteste a küzdelem helyénvárja az általános feltámadás idejét. És kedveseik semmi módonnem tudták visszaszerezni szeretteiket az ellenségtől, rohamaik

262

miatt. Az oláhok sok foglyot hajtottak el, sebesülteket is, sértetle-nek et is, és a szétmorzsoltakról leszedték a sok fegyvert és drágaruhákat, elszedték a pénzt, aranyat, ezüstöt, drága edényeket ésöveket meg sok erszényt garas okkal és forintokkal, sok lovatnyereggel és kantárral; mindezt elvitték és átadták Bazaráb vaj-dának.

A király pedig elcserélte címeres fegyverzetét Dénes-fia De-zsővel,504 ezt pedig – mivel azt hitték róla, hogy ő a király – ke-gyetlenül legyilkolták. A király kevesedmagával tudott megme-nekülni néhány hű emberének védelme alatt. Ezek úgy állottakkörülötte, mint valami kőfal: Dancs mester a fiával, Lászlóval ésa király kíséretéből való más vitézekkel, továbbá Márton mester,Berend fia; ezek a zápor zuhogásaként zúduló kardcsapásokat ésnyíllövéseket felfogták, hogy a király életét a halálos támadások-tól megoltalmazzák. A hadsereg körül hullottak az oláh ebek,mint a legyek, elvesztették az utolsó kenet kegyelmét, mivel ke-resztény népet és Krisztus felkent papjait öldökölték irgalmatla-nul. Ezeknek a magyarok által leölt oláhoknak a számát csak apokolnak pontos számadója számlálta össze.

A király pedig – ilyen eredménnyel – Temesvárra ment, on-nan pedig haladéktalanul Visegrádra. Ámbár a magyarok minde-nütt kemény és vitézi ütközeteket vívtak, ez a vereség azért esettmeg velük, hogy a győzelem miatt ne bízzák el magukat, vagyhogy talán előbbi elbizakodottságuk miatt megfenyítve tanuljákmeg az alázatosságot, és azt is, hogy az isteni szeretet kegyelmétcsak az atyai fenyítés korbácsa által lehet bőségesebben kiérde-melni, mert az Atyaisten azokat fenyíti, akiket szeret.505

Az Úr ezerháromszázharminckettedik esztendejében, SzentIstván király ünnepén fia született a királynak; Istvánnak neveztékel. 504 Szécsi Dénes szörényi bán fia, Szécsi Dezső. -A visszafelé vezető úton, a Vö-

rös toronyi-szoros ban érte a támadás a király seregét.505 János ferences provinciális műve, az ún. minorita krónika ezekkel a feljegy-

zésekkel ér véget. Műve – a zágrábi és váradi krónikák bizonysága szerint– 1334 után, de minden bizonnyal 1336 előtt már készen volt (vö. Horváth:Die ungarischen Chronisten i. m. 330-332; 350-351.). Az ezután követke-ző híradások a Budai Krónika-család kódexeiben maradtak ránk: onnan ve-szi át Thuróczy is.

263

Az Úr ezerháromszázharmincharmadik esztendejében elin-dult a király Visegrádról hatéves András fiával együtt július ha-vában, és derék vitézi kísérettel Zágrábon keresztül a tengerentúl-ra indult azzal a céllal, hogy fiát a pápa úrnak, tudniillik XXII.Jánosnak akaratából, és a legdicsőségesebb Róbertnak, Szicíliakirályának sürgetésére és kérésére Szicília királyává koronázza. Akirály kíséretében volt Csanád esztergomi érsek, András váradipüspök, Longobárd Jakab orvos, csanádi püspök, és a fent emlí-tett Dancs mester meg igen sok nemes az országból.506 A királyvisszatért március havában épségben, és azok is mindnyájan jóegészségben, akik elkísérték. Fiát azonban ott hagyta, de nemmegkoronázva – ahogy szerette volna –, hanem nagybátyjának,Róbert királynak gyámsága és védelme alatt.

Ez a Róbert Szicília királya volt, nagy tudományú és szentéletű férfiú, aki elaggott korára való tekintettel le akart mondani avilágról és a királyi méltóságról, hogy ájtatos elmélkedésnek él-hessen; azt akarta, hogy az említett fiú kövesse őt a királyi méltó-ságban. De időközben alaposabban megfontolván a dolgot, nemakart még életében leköszönni a királyi méltóságról: ám halálaután nyerje el az ország koronáját a jog szerint őt követő fiú. Ró-bert király örököse ugyanis igen korán engedett a halál követelé-sének.507

506 Telegdi Csanád esztergomi érsek (1330-1349); Báthori András nagyváradi

püspök (1329-1345); Jacobus de Placentia, Károly Róbert udvari orvosa,csanádi püspök; Dancs magister, Zólyom és Liptó ispánja.

507 Róbert Károly nápolyi és dél-itáliai trónigénye régi keletű. Martell Károly-nak, Róbert Károly apjának a halála után (1295) a hűbéri jog értelmébenneki kellett volna atyját követnie. Ekkor azonban a még élő nagyapa, II.Károly (†1309), azzal az indokolással, hogy kiskorú, nem őt jelölte ki ná-polyi királynak, hanem apjának harmadik testvérét, Róbertet. Az örökösö-dési rendnek ezt a megváltoztatását VIII. Bonifác pápa, Nápoly hűbérura1297-ben jóváhagyta; Róbert Károly ennek ellenére továbbra is fenntar-totta igényét. Mikor Róbert fia, Károly herceg 1328-ban meghalt, az örö-kösödési vita újból aktuálissá vált. Róbert a nápolyi trónt leányunokáinak,Johannának és Máriának akarta biztosítani, és felvetette azt a gondolatot,hogy Róbert Károly két fia, Lajos és András, vegye el az ő két unokáját,Johannát és Máriát. Róbert Károly 1333-1334. évi nápolyi utazása alkal-mával megállapodtak, hogy András nőül veszi Johannát. A szerződéstXXII. János pápa 1333. november 8-án jóváhagyta, de ebben az oklevél-ben nem arról van szó, hogy András lesz a nápolyi király, hanem csak ar-

264

Az Úr ezerháromszázharmincötödik évében, szent Mártonünnepe körül János cseh király és fia, Károly, meg a lengyelek ki-rálya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz,hogy ott örök békeegyezséget kössenek. Ez meg is történt. A csehkirályebédjére Magyarország királyának bőkezűségéből minden-nap kétezerötszáz kenyeret adtak, és a királyi étekből is bősége-sen; a lovaknak pedig egy-egy napra huszonöt mérő abrakot. Alengyel király ebédjére pedig ezerötszáz kenyeret és élelmiszertbőségesen; borból száznyolcvan hordót mértek ki. Magyarországkirálya különböző drága ékszerekkel is megajándékozta a csehekkirályát, úgymint ötven ezüstkorsóval, két tegezzel, két övvel, egycsodálatos sakktáblával, két felbecsülhetetlen értékű nyereggel,egy szíj as tőrrel, amely kétszáz ezüst márkát ért, meg egy csodá-latos munkával kidolgozott gyöngykagylóval. Mivel Lengyelor-szág királya adófizetője volt a csehek királyának, s mivel Károly,Magyarország királya feleségül bírta a lengyel király nővérét:Magyarország királya, Károly, ötszáz márka legfinomabb aranyatadott neki, hogy megváltsa őt a cseh királynak fizetendő adózás-tól. Elhatározták itt azt is, hogy ha e királyok közül bármelyiketvagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötele-sek segítségére sietni. És ezt egymás között nagy eskükötéssel ismegerősítették.508

KÖZBEN TÖRTÉNT ESEMÉNYEKAz Úr ezerháromszázharmincnyolcadik évében, Péter és Pál

apostolok ünnepe táján, Locka úr, a ruténok fejedelme, vitézeinekválogatott népével Visegrádra jött Károlyhoz, Magyarország ki-rályához, és teljes baráti hűséget fogadott neki.

ról, hogy ő lesz a királynő férje. András herceg tragédiáját az okozta, hogytényleges király akart lenni (vö. Mályusz: Krónika-problémák i. m. 729-731.). Ezt ugyanis az öreg Róbert nem akarta.

508 Az 1335-ben megtartott visegrádi kongresszus résztvevői: János cseh király(1310-1346); a fia, a későbbi IV. Károly császár (1346-1378); továbbáKázmér lengyel király (1333-1370) Anjou Károly feleségének, Erzsébet-nek a testvére.

265

KÖZBEN TÖRTÉNT ESEMÉNYEKAz Úr ezerháromszázharminckilencedik évében Kázmér,

Lengyelország királya, július havában Visegrád ra jött Károly ki-rályhoz, országa püspökeinek és báróinak kíséretében, és ezeknekegyetértésével és akaratából Lengyelországot szabad elhatározás-sal Lajos úrra, Károly királynak és nővérének a fiára hagyta, mi-vel neki nem volt fia. Erről kétséget nem hagyó oklevelet is ké-szítettek.509

KÖZBEN TÖRTÉNT ESEMÉNYEKAz Úr ezerháromszáznegyvenedik évében, három egymás

után következő évben, azaz negyvenegyben és negyven kettőbenis mérhetetlen mennyiségű sáska jött be a Szerémségen keresztülMagyarország minden vidékére. Csapatosan vonultak repdesve ésa földön mászva, és hatalmukba kerítettek mindent, ami zöld: fá-kat, vetéseket és legelőket, kivéve a szőlő leveleit. A három évelteltével szétoszlottak, és a környező országokba, Lengyelor-szágba, Csehországba és Ausztriába vonultak, egészen Itáliáig ésFranciaországig, és aztán elpusztultak.510

KÁROLY KIRÁLY HALÁLA511

Jaj, hogy e világ dísze és dicsősége az idők kezdetétől fogvanem marad meg ugyanabban az állapotban, hanem állandóanváltozik, forgandó, mulandó, és a megsemmisülés felé tart, tova-haladva, miként az elfutó patakvíz. Mert széthullik és földdé válikminden, ami csak van e kerek világon a föld mélyétől kezdve azég boltozatáig. És mivel a kegyetlen halál semmit sem kímél, nema béke ösvényén jár, és semminek nem irgalmaz: elhullik az em-

509 Ennek a szerződésnek az értelmében koronázták Nagy Kázmér lengyel király

(1333-1370) halála után Nagy Lajost lengyel királlyá.510 Ez a sáskajárás a környező országokat is sújtotta, különösen Csehországot és

Ausztriát. Ezeknek az országoknak a krónikásai egyöntetűen 1338-ra teszikaz eseményt. Ebből joggal arra lehet következtetni, hogy a magyar Krónikahíradása nem egykorú, hanem későbbi feljegyzés: ezért "csúszott" el azesemény évszáma (vö. Mályusz: Krónika-problémák i. m. 727.).

511 Ez a terjedelmes egykorú beszámoló Károly haláláról a népi halottsiratókraemlékeztet, és egészen elüt a krónikás stílusától.

266

beri élet a tőle való félelemben: még virulni látszik, mint a virág,majd egyszerre elszárad.

Ó Halál! Te, aki a sárból gyúrt ősatyánk bűneinek vétke mi-att, azáltal, hogy ők az ördögi csalárdság megfontolt gonoszságá-nak az ösztönzésére beléharaptak a kárhozatos almába, behoztad abűn mérgét a világba, elárasztván a kígyó mérgével; te rettenthe-tetlen, te félelem nélküli és tiszteletet nem ismerő, te, vétek csa-lárdságával töltekezett, ennek az ősatyának a fiait is elragadtad ésfelfaltad, és így kerestél magadnak utat a világba mindjárt a kez-detek kezdetén: csoda-e, hogy telhetetlen falánkságoddal és rablóútonállásoddal nem telsz el, és tovább nyeldekled a holtak testeit.És miért örülsz, örvendezel a holtak undok tetemének, miért nemaz élőknek? Mert nem a lakodalmas házba és a vigasság ünnepé-re, hanem inkább a gyász helyére sietsz te, amúgy vaktában siet-ve; nem félsz belépni sem a szegények kunyhójába, sem a kirá-lyok udvarába vagy palotájába512 – minden bejelentés nélkül; nemrettensz vissza tőle, hogy az igaz szeretetben házassági kötelékkelkölcsönösen egymáshoz kötött házastársakat az elválás bilincs-büntetésébe verjed, s hogy fiút az apától, apát a fiától elválassz.

Nemde megmutattad, milyen keserű, milyen kemény, ke-gyetlen s könyörtelen vagy, amikor az Úrnak ezerháromszáz-negyvenkettedik évében, az apostolok szétoszlása után következőnapon, július tizenhatodikán, nem riadtál vissza attól, hogy róka-ravaszságú fortélyoddal titokban és láthatatlanul be ne lopózz amérhetetlen magasságú legerősebb várba, megvíhatatlan falai kö-zé, melyeken sem erő, sem a világ hatalma nem tudott semmimódon úrrá lenni; és nem féltél ellenséges fegyverekkel a legha-talmasabb uralkodónak, Károly úrnak, Isten kegyelméből Ma-gyarország királyának életére törni, akinek erejét a Magasságbélirendelkezése folytán rettegve rettegte Dalmácia, Horvátország,Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria, Kunország, Bulgária és azegész Magyarország meg Salerno és a Szent-Antal-hegy,513 megmás országok is, úgymint Lengyel- és Csehország, meg Ausztriaés más környező országok; te azonban negyvenkét évig, és továbbnem hagytad őt az Élet szolgálatában uralkodni, és a te megszo-

512 Horatius-parafrázis: Carm. 1. 4,13-14.513 A magyarországi Anjouk címében szereplő dél-itáliai helység.

267

kott csalárdságoddal, a mi boldog emlékezetű, kegyes, híres-neves és hatalmas királyunkat, országa népeinek szeme láttára ésnyíltan – nem kincseitől és drága ruháitól, vésett köveitől és drá-ga, tündöklő, aranyba és ezüstbe ékesen befoglalt gyöngyeitől,hanem az életadó lélektől fosztottad meg, s vitted el őt közülünkkegyetlenül; fényes érdemeit semmivé, árnyékká tetted, őt magátfölddé, hogy elföldeljük. Országának népei még legutóbb is lát-ták, milyen kegyes és magasztos, mint Libanon cédrusa – és íme,elmenvén és keresvén őt országának népei, már nem is élt!

Ennek okából, a te nagy és elvetemült tetted miatt a katolikushit valóban igaz és szeretett követőinek, s a hit ösvényeihez ra-gaszkodóknak az a kegyes kötelessége, hogy Károly király uratmegsirassák, és – fájdalom – siralmasan meggyászolják. Micsodasiralomban, micsoda siránkozásban vannak itt a főpapok. főneme-sek, bárók és nemesek, hajadonok és úrasszonyok, minden rendűés rangú emberek, de különösen Erzsébet úrasszony, a felségeskirálynő és kedves hitvestárs, meg Lajos, mostani királyunk, ésIstván herceg, a megholt fiai! Micsoda sírás, jajgatás tört ki halá-lának napján!514

Ó, ha valaki látta volna – és gondolatban előre is látni lehetettvolna –, hogy a felséges királyné úrasszony orcája, ami maga volta megtestesült öröm és vidámság, a keserű könnyektől mily ször-nyen elváltozott, hogyan áztatta arcát a király halála óta szemébőlszüntelenül, vízesés módjára földre hulló könnypatak. Hangos or-gonahangja és búgása országa népeinek sírásával együtt az ég-boltozat csúcsáig felhatolt, még az eget is mintegy részvétre bírta,sőt a Nap is – úgy látszott – gyönyörű sugarait igen nagyon ho-mályba vonja.

A következő napon aztán az említett királyné úrasszony ren-delkezésére össze gyülekeztek az érsekek, püspökök, prelátusok,bárók, papok, barátok és az egész papság, és könnyező menetbenelindulván a mondott várhoz érkeztek. Ragyogó sokaságuk – mintmondottuk – könnyek közt kesergett, majd a király drága fejét ki-rályi méltóságához illően arany koronával ékesítették, felségestestét skarlát ruhába öltöztették, lábára drágakövekkel kirakottcsizmát húztak, s rá méltóságát megillető arany sarkantyút illesz- 514 Ez az utolsó mondat Thuróczynak csak a brünni kiadásában található.

268

tettek, majd a mondott bevehetetlen várból nagy siránkozás kísé-retében levitték Visegrád városába, a Boldogságos Szűznek ottépült plébániatemplomába. Elsiratta őt a város egész népe nagy-nagy siratással. Az isteni oktatás és a mise végeztével a testet egybárkán lefelé szállították a Duna vizén a híres-neves Buda város-ába. A főpapok, bárók és nemesek tömege előtt ott haladt hadi lo-bogóval, sírva, a híres-neves, erős karú Tóth Lőrinc vitéz, aki akirály úr életében reá háruló tisztsége miatt a királyi lobogót vinniszokta, ahogy illik. Itt, a híres-neves már említett város mindenpolgára, minden pap és szerzetes férfiú, és a város minden lakosagyászolva, könnyező szemmel, és gyászruhába öltözve körmenet-ben vonult a király holtteste elé, egészen a Dunáig. És amikor márbevitték a mondott városba, a király teste fölött szüntelenül –zsoltárokat énekeltek, és egyéb ájtatosságokat végeztek, ahogy ezszokás a megholtakért, és egész éjszaka könyörgéseket mondtakénekelve a Teremtőnek.

A király halálát követő harmadik napon aztán, még ugyaneb-ben a városban, a nap közepe táján, míg az előírt módon a vallásiájtatosságokat, vagyis a megkezdett szertartásokat és az ünnepé-lyes miséket végezték, az egyház ajtaja előtt állt Károly király úrhárom díszlova bíbor takaróval ékesítve, s rajtuk a király úr fegy-verzetébe öltözött derék vitézek. Az első lovon ülő vitéz a királyiméltósághoz illő lövő fegyverzetbe volt öltözve, a másik megdárdaökleléshez volt felszerelve, a harmadik – legpompásabb –lovon ülő pedig a királyi méltóságot megillető harci fegyverzet-ben, a hadba vonulásra felvértezetten. A három lovon ülő háromvitéz sisakján a hadijelvény egy struccmadárforma volt, arany ko-ronával ékesítve; ilyen jelvényt szokott viselni a király úr, míg élt.Minden lószerszám, kengyel, zabla, kantár meg más idetartozódolog aranyozott ezüstből volt a királyi méltósághoz illően, és abőrhevederek és gyeplők és más efféle dolgok a szügyelőkkel ésfarmatringokkal együtt selyemanyaggal voltak bevonva. A háromlovat és a vitézeket gyönyörű hímzésű bíborral sok gyöngy ésdrágakő borította, s testestül-lelkestül a király úrhoz voltak ha-sonlatosak ezeken a lovakon, úgyhogy amikor a mindenféle rend-beli emberek arra mentükben megpillantották őket, és megláttákaz említett királyi jelvényeket, sírásban törtek ki, és hangos üvöl-tésükkel az eget ostromolták, mert a király úr az említett jelvé-

269

nyek és lovak birtokában mindaddig szerencsésen kormányozta amagyar birodalmat.

A szent oktatás és az ünnepélyes misék befejezése után, nemegynémely más, régen elhalt királyok módjára, akiket más írásosművek tiszteletre méltó tekintélye boldog emlékezetűeknekmond, azaz nem letakart arccal és néhány napig titokban őrzötttesttel – mert egyes esetekben egynémely király halálakor állító-lag ez a helytelen szokás kapott lábra –, hanem nyíltan mindenkijelenlétében, és nyilvánosan, mindenki szeme láttára szállították amondott testet Fehérvárra, hogy ott eltemessék.

Mikor Budáról elszállították a testet, bármelyik faluba értek,a férfiak is, az asszonyok is, minden ember, könnyek közt sírvagyászolta, és keserűségében hangos jajgatással az eget ostromolvakiáltozott. És amikor Fehérvárhoz érkezett a mondott felségestest, a fentebb említett módon, a város prelátusai, papjai, egyháziemberei és a többi nemes és polgár sietve eléje vonult a városonkívül, és megnézvén az éltető lélektől megfosztott testet, ennekláttán mondhatatlan sírásban törtek ki, és bevitték a városba. Ezeka papok és egyháziak egész éjszaka himnuszokat és zsoltárokaténekelve Istennek, virrasztással töltötték a hosszú éjszakát.

És amikor felvirradt a nappal és megkezdődtek az ájtatossá-gok és az ünnepélyes misék, Károly király már említett három lo-va a már említett módon bíbor takaróval, s díszes lószerszámmalékesítve ott állt a monostor ajtaja előtt, mint már mondottuk, shátukon az említett derék vitézek a király úr fegyverzetébe öltö-zötten várakoztak, amíg a megkezdett szent szertartásokat és azünnepélyes miséket azon a napon az előirt módon végezték. Ésamikor az ájtatosságokat méltóképpen elvégezték, s az aznapontartandó miséket befejezték, a főmonostorban, ott, ahol szentségesIstván királynak és fiának, Imre hercegnek különféle erényekkelés csodatételekkel fényeskedő teste boldogan nyugszik az Úrban,s könyörületes szívvel a legnagyobb jótéteményekben részesíti abizalommal hozzá könyörgőket – ott, a nagy oltár mellett temet-ték el a király testét az őt megillető királyi ruhában az említett ésfelsorolt urak és egyházi ruhába öltözött érsekek, püspökök, pre-látusok és apátok közreműködésével.

Egy szívvel-lélekkel siratta őt mindenki, gazdag és szegényegyaránt, úgyhogy a márvány kövek a sűrű könnyhullatástól telje-

270

sen átnedvesedtek. A nagy jajgatással siránkozó körülállók vala-mennyien berekedtek, s szemük a sok-sok könnytől csaknem el-vesztette természetes látóképességét.

Ekkor a Krisztusban tisztelendő atya, Csanád esztergomi ér-sek úr a körülállóknak a király úr halála miatt aggódó lelkét ésjámbor szívét üdvös és kegyes beszédével illendőképp en meg-enyhítette. Akik még nem láttak királyokat temetni, azoknak a si-ránkozás és elmondhatatlan szomorúság keserű fájdalmáról és akönnyek hullatásáról – minthogy részt nem vettek benne –, úgyhiszem, fogalmuk sem lehet.

De hát minden húsba és bőrbe öltözött teremtmény, mintelőbb már érintettük, a sárból alkotott ősszülő bűnbeesése miattbüntetésből halandó lett. Vétkével minden utódára rászabta a ha-lál törvényét, egyetemlegesen és megváltoztathatatlanul, annyira,hogy a Magasságbeli saját fiának sem kegyelmezett, noha istenitermészettel volt felruházva, hanem odaadta őt is mindnyájunkért.Ezért tehát senki sem háboroghat, és senki sem szállhat szembe aTeremtővel a halál elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan tényemiatt, mivel az Úr ellenében sem bölcsesség, sem tudás, sem bá-torság, sem megfontoltság meg nem állhat; inkább béketűrésselkell elviselnünk a halál súlyos csapását, mivel csak azt vette visz-sza az Úr, amit adott, s ami azon a napon úgyis feltámad őben-ne.515

Akkor az említett főmonostor a többi egyházakkal egyetem-ben megszámlálhatatlan értékű királyi ajándékban és óriásimennyiségű fogadalmi adományban részesült. Végezetül a háromdíszparipa a fegyverekkel és takarókkal és minden díszes felsze-reléssel együtt, meg egy francia ringó kocsival, vagyis királyihintóval – amelyen rajta volt az aranyozott és gyöngyökkel díszí-tett címer s fölötte egy struccmadárféle, hasonlóképp aranyozottezüstből készült hét gömb alakú gombbal – meg az említettszámlálhatatlan mennyiségű pénzzel együtt az említett monostor-nak jutott és adatott ajándékul az elsiratás és a mondhatatlan kese-

515 Telegdi Csanád érsek "halotti beszéde" a beszéd felépítését és az érvelés me-

netét tekintve lényegében megegyezik a XII. század végéről a Pray-kódexben ránk maradt Halotti Beszéddel (vő. Horváth: A Halotti Beszédtörténetéhez i. m. 421-429,).

271

rűségű meggyászolás emlékezetére, hogy a mondott király úremlékét felidézzék az utókorban. A temetés napján ott megesettés végbement adományozás és felajánlás mérhetetlen mennyisé-gét jelen írásunk ban nem tüntetjük fel részletesen, hogy hossza-dalmas felsorolásuk ne fárassza az írók tollát és az olvasókat.

A hatalmas király elhalálozásának megülésére a király roko-na, Lengyelország híres-nevezetes királya, meg Morvaország őr-grófja Visegrád ra jött gyászba borult lélekkel. Harminc nap el-teltével, a Szent Szűz mennybemenetelét megelőző szerdai napon,hogy Károly király halálának harmincad-gyásznapját ünnepélyesmisével – mint föntebb mondva volt – megüljék, a főpapok éspüspökök igen sok báróval együtt Fehérvárra mentek, ahol Károlykirály úr teste az Úrban elnyugodva ünnepélyesen el volt temetve;és ott Fehérvárott meg Visegrád városában a királyné úrasszonykedves fiával, az akkor királlyá koronázott Lajossal, meg a többifőpappal, püspökkel, pappal és báróval meg sok-sok keresztényhivővel ájtatosan megtartották a gyászünnepséget. És az ország-nak minden népe országszerte ugyanolyan ünnepélyes áhítattal ésünnepélyes misékkel ülte meg és teljesítette a halotti ájtatosságot.

Kérjük tehát egy szívvel-lélekkel a mindenható Istennek ke-gyelmét Károly király úr számára, hogy lelke fölött kegyelmesenítéljen, és bocsásson meg neki, és lelkét a szentek és hitvallók so-rába, István és László király társaságába kegyeskedjék helyezni)hogy amiként a jelen világban királyi dicsőségben élt) a túlvilá-gon is együtt örvendezhessen az angyalokkal.516

SOROK KÁROLY KIRÁLY HALÁLÁRÓLÉgi Urunk, Krisztus, létünk végcélja, királyunk!Egymagad immár mindnyájunkhoz légy te kegyelmes, szüntesd vétkünket, vedd el bűnünk sokaságát,s Károly Urunk bűnét, aki pár hónapja pihent el.Még augusztus előtt tölté be a lelke, az áldott,Rák Képében Apostolok Elválása utániünnepek első napján élete évei számát,azt, mely adott a királynak, a hercegnek s a parasztnak.

516 Ez a halotti beszéd ún. "könyörgés" része; formulája szintén meg van a Pray-

kódexben.

272

Nem sok időn át tartották tetemét temetetlen,három nap múlt el, majd elföldelve Urunk, egypénteki nap volt, hogy megtért az örök pihenésre.Így – ég áldja! – Lajost kaptuk, s megkezdte uralmát,épp amidőn az ezerháromszáz évnek utánanegyvenkettedik új esztendő végzi futását.Isten, az Égi Király is tudja, hogy ő menedékünk.

ELŐSZÓ LAJOS KIRÁLY TÖRTÉNETÉ-HEZ517

A királyok királya és az egész föld uralkodóinak ura, aki amagasságos égben gyakorolja mindenek felett a hatalmat, aki létetad a dolgoknak, kiosztja a legfőbb méltóságokat, ahogy neki tet-szik, és övé a bölcsesség és az erő, ő méri ki az idők és korszakoktartamát, ő alapít birodalmakat és adja át a hatalmat más népek-nek, ő az erős és hatalmas úr, ő a hatalmas úr a háborúban, őtőleszármazik minden hatalom, miként a naptól a napsugarak, és az őhatalma alatt uralkodnak az uralkodók, s gyakorolják hatalmukata fejedelmek. Ő a seregek ura, a hadsorok elrendezője, a lelkekbátorítója, ő tanítja harcra a karokat, hatalmas erejével igazságottesz, felemeli vagy megalázza azokat, akiket akar, és a fejedelmekhatalma alá veti őket. Ú gy kell tehát lennie, hogy az üdvösenuralkodó és győzelmesen diadalmaskodó fejedelmet az Istenemeli a hatalom csúcsára, ő díszíti a jó hírnév illatával, ő veszikörül vitéz csapatokkal, hogy magasztos nevének híre a földönelterjedve, s dicséretre méltó tettei jóvoltából az égig a magasbaszárnyalva dicséretet nyerjen az Isten előtt, s dicsérettel magasz-talják a különböző népek.518

517 Lajos király történetének nem Thuróczy a szerzője. Ő csak beillesztette mű-

vébe Tótsolymosi Apród János küküllői főesperesnek 1364 körül megkez-dett és 1387 után befejezett Lajos-életrajzát.

518 Ez a több mondatra terjedő ünnepélyes – helyenként rímes prózába átcsapó –bevezetés úgy hat itt, mint a középkori oklevelek arengá-ja, a beléjükfoglalt rendelkezéseket (ítélet, adományozás stb.) elvileg megalapozó for-mulája. (Folytatását gyakorta vezeti be az oklevelekben is az "innét van az"= "hinc est" kifejezés!) Az elvi alap most a translatio imperii (a hatalomátszállása vagy átadása) tanában forrásozik. Ez még az ókorban fogalma-

273

Innét van az, hogy a filozófusok fejedelme, a bölcs Ariszto-telész Nagy Sándor számára írt Titkok titka című könyvében eze-ket mondja: "Az értelem első oktatása: vágyakozz a jó hírnévre!Mert aki valóban vágyódik a jó hírnévre, az híres-neves és dicső-séges is lesz! A kormányzásban a fődolog tehát a hírnév maga,mivel a királyság sem önmagáért kívánatos, hanem éppen a hír-név kedvéért. A bölcsesség és értelem kezdete tehát a jó hírnévrevaló vágyakozás."

És buzdítva hozzáfűzi: "Törekedj tehát, ó, Sándor, a hírnévvágyára, és ápold a vágyat magadban, mivel nincsen olyan érték,nincsen olyan kincs, amivel meg lehetne venni a jó hírnevet!"519

A bölcs és ékesszóló Vegetius520 A hadviselésről című köny-vében a hírnév vágyán kiül a katonáskodást és a háborúban valóserénykedést ajánlja mindenekelőtt. Szerinte ez volt az, ami a ró-maiakat legdicsőbbé tette, mert ők leginkább a hadi dolgokkalfoglalkoztak, és minden erejükkel arra törekedtek, hogy a népekethatalmuk alá hajtsák. Ezért – szerinte – az uralkodó legfőbb tö-rekvése az legyen, hogy állama bővelkedjék haderőben,521 éshogy ennek segítségével a maga hatalma alá hajtsa a népeket.

Ismét másutt egy bölcs azt írja: "Ugyan, mi mást teszünk,amikor az uralkodók és vitézek hősi, dicső és emlékezetre méltóhaditetteit és háborús vállalkozásait, diadalait, véletlen szeren-cséjüket és eredményeiket az utódok emlékezetére feljegyezzük,mint a harci vágyat ösztökéljük, a hallgatók bátor lelkét hősi tet-

zódott meg, és továbbalakításán sokat fáradoztak a középkor elméletírói.Itteni megfogalmazása szerint Istennek, az abszolút hatalmú uralkodónak(bibliai idézetek: Jel 19,16; Péld 8,15-16; Iz 1,2.4 stb.) elvitathatatlan jogavolt az, hogy a Magyarország fölötti uralmat új dinasztiára ruházza át.

519 Arisztotelész(i. e. 384-322.) görög filozófus Nagy Sándor (i.e. 356-323) ma-kedón király nevelője volt. A Titkok Titka (Secreta Secretorum) című, ere-detileg arab nyelven a VIII. században készült művet tévesen tulajdonítot-ták Arisztotelésznek. Egy példánya megvolt Nagy Lajos könyvtárában is.

520 Flavius Vegetius Renatus (383 és 450 között) római hadászati író volt. Nemszó szerint idézett mondatai: Epitoma rei militaris (Hadtudományi kézi-könyv) 1,1.

521 A latinban "civilis potentia". Valószínű értelmezése szerint a zsoldosokkalszemben a honi – azaz magyar nemesi – haderőnek, a banderiális hadse-regnek fontosságát hangsúlyozza. Ez a kifejezés természetesen nem talál-ható meg Vegetiusnál.

274

tekre tüzeljük, hogy a példák nyomán még vitézebben és lelkeseb-ben viseljék el a fáradalmakat és a háborús szenvedéseket. Mert amúltak feltárása az utódok oktatása."522

Ennek okáért a szent királyok nemzetségéből származó fé-nyességes uralkodónknak, Lajos király úrnak,523 Isten kegyelmé-ből Magyarország stb. királyának tetteiről, hadinépének és a vité-zi rendnek hadi vállalatairól – hogy hanyagságból és gondatlan-ságból ne kerüljenek feledésbe –, úgy gondoltam, az utókor tu-domására feljegyzek a sok közül egyet-mást én, János, jelenleg azerdélyi egyházban küküllei főesperes, a lelkiekben általános esz-tergomi helytartó, akkoriban pedig -bár méltatlanul- Lajos királyszemélyi titkára.524 Az események sorrendjében folytatólagosan,de címekkel ellátott fejezetekre és részekre osztva iram meg mű-vemet, hogy az olvasó – szükséglete szerint –nyomban megtalál-hassa, amit keres. Négy részre osztottam és különítettem el azanyagot, és alább minden részről világosan ki fog derülni, mi vanbenne.525 Ha pedig a gondos és jóindulatú olvasó úgy találja, hogyvalamit nem helyesen vagy nem a megfelelő módon adtam elő,sértődés nélkül kérem, pótolja a. pótlandót, és javítsa ki a javítan-dót.

LAJOS KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉLETE ÉSHADJÁRATAI

Lajos királyt – miután boldog emlékezetű atyja, Magyaror-szág dicsőségesen uralkodó királya, Károly, az Úr hívására eltá-vozott az életből – az Úr megtestesülésének ezerháromszáznegy- 522 Ez a "bölcs" alighanem Guillelmus de Nangis saint-denis-i apát (†1300), aki

IX. (Szent) Lajos francia király (1226-1270) életrajzát írta meg. IX. Lajos-nak a testvére volt I. Károly szicíliai király, akitől az Anjou-ház magyaror-szági ága is származott.

523 Nagy Lajos (1342.-1382.) dédanyja, Mária, V. István magyar királynak(1270-1272.) volt a leánya. A "szent királyok nemzetsége" az Árpád-házatjelenti. Az író ezzel Lajos uralmának törvényességét kívánja igazolni.

524 Apród János 1355-ben nyerte el javadalmul a küküllői főesperességet, s eztvalószínűleg megtartotta 1394 körül bekövetkezett haláláig. Esztergomihelytartóságáról 1364-1388 között vannak adataink. – Akkoriban: az elsőrész megírásakor, tehát 1364 körül.

525 Apród János műve nem maradt ránk eredetiben. Thuróczy krónikájába beil-lesztve már nem találjuk meg négyes felosztását.

275

venkettedik esztendejében, életének pedig tizenhetedik évében, azApostolok szétoszlásának ünnepét követő vasárnapi napon,526

Székesfehérvár városában, a főuraknak, főnemeseknek, báróknak,lovagoknak és Magyarország nemesi közösségének egyhangúakaratából és helyeslése mellett ünnepélyesen és szerencsésen ki-rállyá koronázták, és így atyja után ő következett a természetjogfolytán őt megillető királyi trónuson. És bár ifjúsága virágjábankezdett527 el uralkodni, a derék jellemű ifjú az érettséget többretartva az ifjúságnál, növekedvén elsajátította a bölcs gondolko-dást, és egyre gyarapodott az erényekben. Emlékezetébe idézte,hányan hangoztatták derék férfiak, hogy a hazáért a vérüket is ki-ontják, s nem is haboztak kiontani, hogy haláluk után az utókorszemében dicsőséget nyerjenek. Ezen gondolkozni kezdett, és lel-kében azt vizsgálgatta, hogy Isten segítségében bízva, hogyan ésmi módon állíthatná helyre és szerezhetné vissza országa jogait,amelyeket a határ menti szomszédok és fejedelmek kisajátítottakmaguknak, és amelyeket a lázadók és hitszegők a szent korona sé-relmére vakmerő bátorsággal az ország fennhatósága alól kivonvabitoroltak.

LAJOS KIRÁLY ELSŐ HADJÁRATA A SZÁSZOKELLEN

Eközben történt, hogy az országban az erdélyi részeken azegyik szász nemzet lázongani kezdett, és megtagadta a szokásosadó és királyi jövedelmek fizetését. A király tehát nagy seregetmozgósítva, báróival, lovagjaival, nemeseivel és országa népeivelszemélyesen indult oda, hogy megtörje vakmerőségüket, és miu-tán megfékezte és az engedelmesség útjára visszavezette őket, di-csőségesen és diadallal tért vissza.528

526 Az ünnep napja, július 15-e, 1342-ben hétfőre esett; az ezt követő vasárnap

július 21-e volt.527 Lajos 1326-ban született, tehát koronázása kor tizenhat éves volt.528 Az említett hadjárat valószínűleg 1344-ben volt.

276

SÁNDOR HAVASALFÖLDI VAJDA HŰSÉGRE TÉ-RÉSE

Amikor pedig a király az említett vidéken tartózkodott, egyfejedelem, vagyis hatalmas báró a fennhatósága alá tartozó Sán-dor havasalföldi vajda, aki a néhai Károly királynak, atyjánakidejében a hűség útjáról letérve fellázadt, és hosszú ideig kitartottlázadása mellett, Lajos király kegyességének és hatalmának híréthallván, önmagától és személyesen eljött e vidék határára, és a ki-rályi felség lábaihoz földre borulva, megtért, és visszajött az en-gedelmességre és a köteles hűségre. Ünnepélyes ajándékokat,adományokat és ékszereket ajándékozva elismerte a király és aszent korona fennhatóságát, és így örömmel és vidáman visszatértotthonába, és attól az időtől fogva megmaradt hűségében.529

ERZSÉBET KIRÁLYNÉNAK, LAJOS KIRÁLY ANY-JÁNAK ZARÁNDOKÚTJA ÉS A RÓMAI KÚRIÁBAN

ÉS APULIÁBAN VISELT DOLGAI530

András király Apuliában még mindig nem gyakorolta a kirá-lyi hatalmat. Ennélfogva Erzsébet úrasszony, Magyarország ki-rálynéja és az említett királyok anyja, mivelhogy Károly királyhalála után fogadalmat tett a szent apostolok ereklyéinek meglá-togatására és Péter és Pál szentegyháza küszöbének megtisztelé-sére: fogadalmát nem vonta vissza, és nem riasztotta vissza tőlesem női mivolta, sem az utazás hosszú fáradalma, és nem keltettbenne félelmet a tengeri út sokféle veszedelme, hanem férfias lel-külettől sarkallva, isteni oltalomban bizakodva és égi vágytól lo-bogva, a Szentháromság ünnepén,531 az Úrnak ezerháromszáz- 529 A "lázadó" még Sándor apja, Bazarád vajda volt 1330-ban.530 Említettük, hogy Apród János életrajzi műve nem maradt ránk eredetiben.

Thuróczy a maga krónikájába dolgozta bele, de valószínűleg ő is csak töb-bé-kevésbé elrontott, esetleg kivonatolt másolatot használt. Ennek követ-kezménye az is, hogy ez a – időrend szempontjából tulajdonképpen előbb-re teendő – fejezet most itt található. Megfigyelhetjük azt is, hogy mekkoraaránytalanságok vannak az egyes fejezetek terjedelme és adatgazdagságaközött. Lehet, hogy a terjedelmesebb, részletezőbb részek eredeti formá-jukban, a rövidebbek, vázlatosak a későbbi összevonás nyomait viselvemaradtak ránk.

531 1343. június 8-án.

277

negyvenharmadik évében Visegrádról útnak indult Itália felé. Dí-szes háznéppel és az úrasszonyok, nemes leányok, bárók, lovagokés kísérői sokaságával, sok és nagy pompával indult el és vonulttova, királyi felségéhez illően. A kiadásokra huszonhétezer márkatiszta ezüstöt és tizenhétezer márka legfinomabb aranyat vitt ma-gával. Fia, Lajos úr, Magyarország királya pedig még utána-küldött négyezer márka válogatott aranyat. Mintegy fél mérő fo-rint is volt vele meg sok-sok apró dénár az ország határáig.

A királynénak a velenceiek is nagyon tisztes és hasznos szol-gálatot tettek, mert két gályával álltak szolgálatára saját költségü-kön, a mondott úrasszonynak a tengeren való átkeltekor, nagy fi-gyelmesen. Átkelvén a tengeren, nagy békességgel megérkezettApuliába. Itt eléje ment a fia, András király, hitvesével, Johannakirálynő úrasszonnyal, és Erzsébet királyné úrasszonyt nagy ün-nepélyességgel és pompával fogadták, úgy kisérték Nápolybamindenkinek örvendezése mellett. Szent Jakab apostolvigiliáján.532

Amikor tehát Magyarország királynéja már ott volt Nápoly-ban. tanácsot tartván. Miklós nádorispánt, Pál királyi udvarbí-rót,533 Veres Tamást, Vid barátot, a nyitrai püspököt, Péter-naTamást meg a beneventói érseket és igen sok más nemest ünne-pélyes követségben az apostoli székhez küldte azzal a kéréssel,hogy a pápa úr adja áldását, és koronáztassa meg a királyi koro-nával András királyt.534

Eközben Erzsébet királyné úrasszony az Istennek és a szen-teknek tett fogadalmát teljesíteni akarván, a szent kereszt feltalá-lásának ünnepén535 elindult Nápolyból egész házanépe meg a ná-polyi érsek és Apulia sok nemese kíséretében, és Róma felé vo-nult, hogy meglátogassa Szent Péter és Pál apostolok küszöbét. Avárosokon és a várakon teljes nyugalomban és békével vonult át,és senki nem követett el sem erőszakot sem jogtalanságot azövéivel szemben. Amikor pedig ama föld lakói meghallották,hogy Erzsébet királyné, mint a fényességes csillag, ragyog eré- 532 1343. július 24-én.533 Gelet-fia Miklós; Nagymartoni Pál.534 A pápák 1309-től kezdve Avignonban tartották székhelyüket. A királyné oda

küldte el követeit.535 Szeptember 14-én.

278

nyeivel, tisztes erkölcsével és szüntelen jámborságával, s hogyövéi teljes tisztességben vonulnak arra, kifutottak az utcára és te-rekre. hogy láthassák, és alaposabban megnézhessék. És amikorcsodálattal és örvendezve látták, egy szívvel-lélekkel dicsérték azIstent, hogy ilyen nemes úrasszony és ily fényességes királyné,elhagyván országát és otthonát. a világ végéről eljött. akárcsakSába királynője.536 hogy kérje és kiérdemelje a Megváltó kegyel-mét. Mikor pedig néhány nap múlva szerencsésen megérkezettRómába, az egész város megmozdult megérkezésének hírére, és aTiberis egyik partján ama híres Colonnák, a másik parton meg azUrsinik fogadták a királynét a legnagyobb tisztelettel.537 A többinép pedig, a polgárok apraja-nagyja. az asszonyok és a leányokarra futottak, amerre a királynéelvonult, és hangos szóval kiál-tozták: .,Éljen Magyarország királynéja!" És visszhangzott a földa kiáltozásuktól. És úgy látszott, hogy az egyébként szokatlanesemény következtében az egész néptömeget valami lelki ujjon-gás tölti el az ő látása miatt.

Amikor aztán Szent Péter apostol szentegyházának ajtaja eléért a királyné, az egész pápai udvar fogadta. körmenetben vonulvaeléje nagy pompával és tiszteletadással. Végül a királyné SzentPéter apostol oltárán és ereklyéi fölött elhelyezte felajánláskéntünnepélyes ajándékait: kelyheket, papi díszruhákat és forintpénztkirálynői fenségéhez illően. Még számos monostort, templomotés szent helyet meglátogatott, és mindezeket bőséges ajándékok-kal és kegyes adományaival tisztelte meg. Kétszer is megenged-ték, hogy Krisztus képmását, vagyis Veronika kendőjét,538 fel-menvén a lépcsőn, közelebbről is megnézze: áhítatosan odajárul-ván, a legnagyobb tiszteletadással és alázattal imádkozott előtte.

536 Sába királynőjéről az Ószövetségben olvassuk, hogy Salamon király hírét

hallván, meglátogatta őt Jeruzsálemben, s ajándékokkal halmozta el (1Kir10,1-13).

537 A befolyásos Colonna és Ursini (Orsini) család tagjai százados viszálybanállottak egymással.

538 Legenda szerint a keresztjét hordozó jézus egy Veronika nevű szent életűasszony gyolcskendőjével megtörölte arcát, s a kendő azóta is őrzi Jézusvonásait. (Eredetileg a görög Veron eikon = "valódi képmás" név egy Ró-mában őrzött, ősi Krisztus-képre vonatkozott.)

279

Ezeknek elvégzése és befejezése után búcsút véve Szent Fe-renc nyolcada napján,539 nagy ujjongás és öröm közepette vissza-tért Nápolyba, mivel áhitata példaként ragyogott mindenki számá-ra.

Amikor tehát a királyné már Nápolyban volt, és látta, hogy amenye, Johanna, gőgös és nagyravágyó, a világi hatalmat a szo-kásos emberi mértéken felül sóvárogva jár-kel, és férjének, And-rás királynak, nem adja meg a királyt megillető tiszteletet, hanemminden erejével, sőt azon is túl törekszik rá, hogy a koronától és akirályi méltóság tól megfossza – ahogy ezt utóbb az eseményekigazolták is –, szíve összeszorult, és a fájdalom éles tövise jártaát. Mikor aztán a követek és hírnökök Avignonban hosszú ideigkésedelmeskedtek a pápa úr ravaszkodása miatt, aki nem akarthozzájárulni András király megkoronázásához, a királyné úrasz-szony és tanácsa helyesebbnek látta inkább hazatérni, mint hiába,céltalanul és unalomban ott időzni540 Ezért az úrnak ezerhárom-száznegyvennegyedik évében, fiát, András királyt épségben ésegészségben Apuliában hagyván, Szent Mátyás apostol ünnepetáján541 elindult Nápolyból egész kíséretével együtt Magyarországfelé. Bariban pihenőt tartott, Szent Miklóshoz imádkozott, ésmegtisztelte őt ajándékaival és adományaival, majd nagyböjt kö-zepe táján Manfredoniába érkezett, és hajók meg gályák hiányá-ban Húsvét ünnepét itt kényszerült ünnepélyesen megülni. Más-nap aztán megérkezett négy gálya, amelyet András király küldöttanyjának, Magyarország felséges királynéjának a szolgálatára. Őmeg beszállva minden holmijával és kíséretével együtt, több máshajó kíséretében áthajózott az Adriai-tengeren, és az Úr engedel-mével megérkezett Zenggbe. A királyné tehát Apuliából visszatértMagyarországra a fentebb említett időben, és elutazásának évfor-dulóján érkezett haza Visegrádra, és itt fiai, Lajos úr, Magyaror-szág királya és István herceg úr meg az ország főnemesei nagyujjongással és örömmel fogadták.

539 Október 11-én.540 A krónikás tudósítása itt alighanem rosszhiszemű. VI. Kelemen 1344 febru-

árjában elrendelte Endre megkoronázását. Erzsébet fáradozásai tehát nemvesztek kárba.

541 Február 24-e táján.

280

Ezalatt Lajos király úrnak és anyjának, a királyné úrasszony-nak követei VI. Kelemen pápa úr542 elé terjesztették a Consistori-umban András királyságának egyházjogi és világi törvények sze-rinti bizonyítékait, és más választott bírák előtt az összes törvé-nyek alapján bebizonyították, hogy Szicília királysága a királyiörökösödési jog alapján teljességgel András királyt illeti meg. So-kat fáradoztak, mégsem értek el semmi eredményt a dologban; ésmivel az említett követek az igazság útján – ahogy akarták –, nemtudták elvégezni, amit rájuk bíztak, de tudták, hogy az ajándékokés az adományok a bölcsek lelkét is lépre csalják, azért Lajos úrés az anyakirályné asszony tudta nélkül megígérték és esküvelkötelezték magukat, hogy a pápa úr kincstárának negyvennégy-ezer márka aranyat fizetnek, ha András király Szicilia királyságá-nak kormányát elnyeri. Amikor ez a jelentés Magyarországra ér-kezett, és az egyezség a király úr és a királyné asszony elé került,nem kevéssé nyugtalanította őket, hiszen megértették, hogy a ki-rályság fölötti jogot, amely Isten és az igazság szerint is őket ille-ti, pénzen kell megváltaniuk. De hogy gonosz és rosszindulatúembereknek ne adódjék alkalmuk és okuk rá, hogy bármely te-kintetben is helytelenül ítéljék meg és ócsárolják őket, mondván,hogy kapzsi módon és nyereségvágyból tartanak igényt a királyiméltóságra, megengedték az említett pénzösszeg kifizetését, ne-hogy a követekre a hazugság vétkének a bélyegét is rásüssék.Szétfutottak tehát az adószedők minden vármegyébe, a királyi éskirálynői falvakba az egész ország területén, és a mondott pénz-összeget teljes egészében behajtották, és a behajtott összegetmegbízható követek útján VI. Kelemen pápa úr kincstárába hűsé-gesen beküldötték, abban a szilárd reményben, hogy az Andráskirály megkoronázását illető ígéretet haladék nélkül teljesítenifogják.

Miközben a többször említett követek Avignonban a rájukbízott ügy végrehajtásával voltak elfoglalva, azalatt Lajos úr, Ma-gyarország híres-neves királya az Úr ezerháromszáznegyvenötö-

542 VI. Kelemen (1342-1352), eredeti nevén Pierre Roger, nagyra becsülte ugyan

Nagy Lajost, a nápolyi (szicíliai) királyságra való igényét azonban nemtámogatta. Ő rendelte el, hogy 1350-ben – s attól fogva minden ötvenedikesztendőben – ún. szent évet ünnepeljen az egész keresztény világ.

281

dik évében Lengyelországba ment apósához,543 akinek leányát,név szerint Margitot, már megkapta feleségül. Itt már említettapósával, a lengyelek öreg királyával és annak fiával tanácsottartva, vitéz és erős sereget gyűjtöttek, és a Boldogságos SzűzMária ünnepe táján544 egy közönséges nap alatt a befagyott jégenátkeltek a tengeren a pogány litvánok ellen. Tűzzel-vassal akartákföldjüket pusztítani, de déli szél kerekedvén, olvadni kezdett ajég, és a késedelmeskedés veszéllyel fenyegette őket. A lehetőleggyorsabban visszavonultak tehát, és eredménytelenül és üreskézzel tértek vissza.

LAJOS KIRÁLY SEGÍTSÉGE LENGYELORSZÁGKIRÁLYÁNAK

Ugyancsak Lengyelország királyának a védelmére és Kázmérkirály megsegítésére odaküldte nagy sereggel serény vitézét,Szécsi Miklóst Poháros Péterrel és más vitézekkel, a felséges Já-nos fejedelem úr, Csehország királya ellen, aki nagy haderővelmegtámadta az országot és Krakkó városát.545 Ezek aztán a csehkirály támadása, ostroma és pusztítása ellen megvédelmezték azországot, fel szabadították a várost az ostrom alól, a király kezéreadták, majd szerencsével visszatértek.

A TATÁROK ELLENI HADJÁRATUgyancsak, amikor a tatárok hadinépe Magyarország ellen

dühöngve az erdélyi rész határvidékeit és a székelyeket már többízben is megtámadta, a király egy serény és harcias férfiút, Lack-fia András erdélyi vajdát küldte a tatárok ellen a székely nemesekés erős hadinép élén.546

Ezek erőszakosan behatoltak arra a földre, ahol a tatároklaktak, és amikor Athlamos nevű fejedelmük vezetése alatt nagy

543 Helyesen: Csehországba ment Károly morva őrgrófhoz, illetőleg ennek apjá-

hoz, János cseh királyhoz. Az említett hadjárat nyomán ellenségeskedéstámadt Cseh- és Lengyelország között is. – A helyes évszám: 1344.

544 Talán Gyümölcsoltó Boldogasszonykor, március 25-én.545 Ez volt az előbb említett háború a következő év, 1345 nyarán.546 1345-ben.

282

tatársereg vonult ki ellenük a harcmezőre, leverték a szembesze-gülőket, fejedelmüket lefejezték, és sok zászlót és tatár foglyotküldtek a királyi felségnek Visegrádra. Ezután is a székelyekgyakran megrohanták a tatárokat, és nagy zsákmánnyal tértekvissza hazájukba. Akik életben maradtak a tatárok közül, azok atávol fekvő tengerparti részekre menekültek a többi tatárokhoz.

A HORVÁTOK ELLENI HADJÁRATVégül közös tanácsot tartva főuraival, lovagjaival és bárói-

val, elhatározta, hogy hadat indít a hűtlen és lázadó horvátok,Cirjék-fia Gergely és Nelipic ellen,547 akik Horvátországot, Dal-máciát és Szlavónia nagy részét bitorolva, a szent korona sérelmé-re hatalmuk alatt tartották.

Elindult a nagy hadsereggel, hogy Horvátországot vissza-nyerje és elfoglalja. Vele mentek más országrészek fejedelmei is,különösen a nagyságos és hatalmas István fejedelem, bosnyákbán548 – akinek szépséges leányát, Erzsébet úrnőt, a mostani ki-rálynét utóbb házastársául vette. Bihács városáig nyomult előre,és annak közelében, a Klokothfő nevű patak forrásánál tábortütött. E helyen hosszabb ideig pihent seregével, és nem vonult in-nen tovább, úgyhogy a bitorlók és lázadók, Cirjék-fia Gergely ésNelipic-fia Iván, atyjának halála után kénytelenek voltak a szentkorona engedelmességére térni. És midőn megesküdtek, hogy hí- 547 Nelipic ekkor már nem élt; Lajos ennek a fia ellen harcolt.548 Kotromanic István.

283

vek maradnak, a király egynémelyüket visszahelyezte méltóságá-ba, és seregével együtt hazatért. Am Cirjék-fia Gergely újból fel-lázadt. Lajos király másodízben báróit és lovagjait küldte ellenehatalmas sereggel, akik a lázadó vakmerőségét megtörve visszaté-rítették Horvátországot a királyi felség fennhatósága alá, a lázadótpedig, és azokat, akik vele tartottak, kényszerítették, hogy enge-delmeskedj en és hogy kegyelmének alávesse magát, azokkalegyütt, akik vele tartottak. Ezután vidáman visszatértek hazájuk-ba.549

A VELENCEIEK ELLENI HADJÁRAT DALMÁCIÁBANEzt követően, idő multával nagy hadat indított a király Dal-

mát-ország megvívására és visszaszerzésére, amelyet a velenceiekmár hosszú idő óta elfoglalva tartottak. A környező országrészekszámos fejedelmének, a báróknak és lovagoknak meg országa né-peinek kíséretében eljutott Zára városáig, amely már előbb visz-szatért a királyi felség iránti engedelmességre. A velenceiek a vá-rost német, francia és olasz zsoldosokkal ostrom alá fogták, ésvele szemben egy Székács nevű erődítményt építettek, és aztfegyveres hadinéppel és hadigépekkel megrakva a legnagyobberővel ostromolták a várost, mind az erődítményben felállított ha-jítógépekkel, mind a tenger felől, a gályákról.

A király pedig seregével az erődítmény körül, a mezőn tá-borba szállt, és hajítógépeket meg egyéb különféle hadi gépeketállított és szerelt fel, és erős ostrom alá vette velük a velenceiekerődítményét, így akarta megszüntetni Zára városának ostromát.A király vitézei és hadinépe állandó rohamokkal zaklatták az el-lenséget, és kemény csatákat vívtak. De mivel az ellenség bezár-kózott az erődítménybe, és hajítógépeik lövései a király hadiné-péből sokakat megsebesítettek, a király hadinépe egészen a fala-kig nyomult, és visszafizette nekik a kölcsönt. De amikor alkal-muk nyílott, a velenceiek hadinépe is hirtelen és észrevétlen ki-rontott az erődítményből, és összecsapott a király vitézeivel éshadinépével, és mindkét részről sokan estek el. A király részérőlitt, ebben a csatában esett el Tóth Lőrinc fia: Bertalan és a német

549 A király személyesen csak a második hadjáratot vezette!

284

Harsendorfer, két serény vitéz.550 A király serege vitézül iparko-dott megvenni az erődítményt, de az szerfölött meg volt erősítve,és nem boldogultak vele. Ezt látva a király seregével együtt ha-zatért, emberben és hadianyagban nagy veszteséget szenvedve.

A velenceiek hadinépe pedig folytatta az ostromot mind azerődítményből, mind a tenger felől a gályákról, és néhány városiárulása miatt el is foglalták a várost. Sok polgárt és nemest kivé-geztek vagy különféle kínzásoknak, gyötrésnek és büntetésnekvetettek alá; sok férfit, nemes asszonyt és leányt fogságra vetettekés elhurcoltak Velencébe. Nem féltek az Istentől, nem tekintetteksem életkorra, sem a nemre: asszonyokat és leányokat meg másfoglyokat éhséggel és szomjúsággal gyötörtek kegyetlenül, csu-pán nyomorult életüket hagyták meg, de utóbb kínzások közt eze-ket is lassanként elpusztították a börtönökben. A király emiattmélységesen bánkódott, és szilárdan elhatározta, hogy mihelyt al-kalom kínálkozik, bosszút fog állni.551

LAJOS KIRÁLY TESTVÉRÉNEK, ANDRÁS KI-RÁLYNAK A HALÁLA

Ezután rövid idő elteltével – mivelhogy úgyszólván semmisem marad változatlan és állandó, hanem fut az idő, s mindig sokváltozást rejt magában, amit nem lehet egykönnyen előre látni éselőre megjósolni, és nincs semmi, ami a változandóságot ne érez-né: háború is a béke kellős közepén támad – így esett meg ez a si-ralmas és borzalmas szerencsétlenség: a néhai hírneves fejede-lemnek, András úrnak, Jeruzsálem és Szicília királyának, Lajosmagyar király édestestvérének a halála.552 Az András király udva-rában tartózkodó Chensa lovag terve szerint az elvetemültCorrardo de Catanzo és más felségárulók gyilkolták meg és ve-szejtették el Aversa városában – pusztult volna a föld színéről!Nagy gyász és siralom támadt Magyarországon. De a felségárulókis megkapták vétkük büntetését és istentelen felségárulásuk ju-

550 Tóth Lőrinc fia, Bertalan, nem esett itt el; szerepel ugyanis Lajos király má-

sodik apúliai bevonulásakor. ("Tóth Lőrinc fia, Miklós és testvérei, Lőkösés Bertalan" -mondja Apród János.)

551 Erre a hadjáratra a következő fejezetben elbeszélt események után került sor.552 1345. szeptember 19-én.

285

talmát. Novelli hatalmas és nagyságos grófja,553 a király rokona éshűséges embere kocsira kötöztette és végighurcoltatta őket gróf-sága összes falvain, testüket tüzes vasfogókkal tépette, gyötörte,szabdalta, és a legrútabb halállal és különleges halálbüntetésselpusztította el őket.

Testvérének szerencsétlen halála miatt Lajos király kimond-hatatlan heves fájdalommal és vérző szívvel bánkódott, bánatábanbosszúra gondolt, és azt kezdte elméjében forgatni, hogy ily is-tentelen gonoszság ne maradjon büntetlenül. Először Tóth Lőrincfiát, Miklóst – kit utóbb Kontnak neveztek – küldte oda, hogy tár-gyaljon ama vidék főuraival, grófjaival és báróival. Ő pedigAquilába, ebbe a híres városba érkezve, a város kormányzójával,Lallóval, egy bölcs férfiúval, aki András király halála miatt na-gyon búsult, tárgyalásokat folytatott, és megnyerte az ügynek avezetése alatt álló kis államot, majd tovább ott időzvén, Lallóvalegyütt igen sok embert is Magyarország királyának a hűségére té-rített és buzdított, és erről a királyt levélben és követek útján érte-sítette.

LAJOS KIRÁLY HADJÁRATA NÁPOLY ELLENA király erős sereget gyűjtött, és Itália tartományain keresz-

tülhaladva Nápoly városa felé sietett.554 Átvonulása alatt a város-államok urai és a városi tanácsok minden városban nagy tiszte-lettel fogadták és megvendégelték. E városok urai közülMalatesta de Malatestis, Francesco di Forli, Filippo di Mantova555

és még néhányan, tekintélyes fegyveres hadi néppel kísérték egé-szen Nápolyig, a király pedig lovagi címmel és lovagi övvel tün-tette ki őket.

553 Bertrand de Beaux, akinek a felesége Róbert Károly testvére volt.554 1347. november 11-én indult útnak.555 A két utóbbi: Francesco Ordelaffi, Forli ura, illetve Filippo Gonzaga,

Mantova fejedelme.

286

JOHANNA KIRÁLYNŐNEK ÉS FÉRJÉNEK, LA-JOSNAK MENEKÜLÉSE

A király jövetelének hírére Johanna királynő Tarantói Lajos-sal, a férjével,556 aki királynak tartotta magát, titokban elmene-kült, és a királytól való féltében három gályán a tengeren átProvence felé, Avignonba igyekezett. Lajos király pedig bevonultNápoly városába; nagy ünnepélyességgel és örömmel fogadták.Ettől kezdve a "Magyarország, Jeruzsálem és Szicília királya"címet használta. Itt-tartózkodása alatt557 kutatni kezdte, kik voltakbűnrészesek és vétkesek testvérének, az említett András királynaka meggyilkolásában, és elfogatta az alábbi kiskirályokat: Durazzohercegét558 két testvérével, Lajossal és Róberttal együtt, de mégmásokat is, tudniillik Taranto fejedelmét,559 és a Johanna királynőemlített férjének, Lajosnak testvérétől származó gyermek Fülö-pöt.560 A durazzói herceget mint vétkest lefejeztette Aversa város-ában, András király palotájában, amelyben akkoriban lakott, ésahol András királyt megölték és meggyilkolták. A többi kirá-lyocskát András király fiával, a gyermek Károllyal együtt Ma-gyarországra küldte megbízható bárók és vitézek kíséretében.561

Mivel ezek elmulasztották megbüntetni a felségsértés bűnébenvétkeseket, feltehető volt róluk, hogy valamelyest ők is egyetér-tettek a gaztettel, hiszen azt mondják: aki a nyilvánvaló gaztettelnem száll szembe, nem mentesülhet a titkolt bűnrészesség gya-nújától. Visegrádra vitték őket fogságba. Nagy tapintattal és tisz-telettel, jól és bőven tartották őket, ahogy a királyi felség vérro-konaihoz illik.

LAJOS KIRÁLY VISSZATÉRÉSE MAGYAROR-SZÁGRA

Lajos király végül is vissza akart térni Magyarországra, ésezért saját felségének képviseletében ott hagyta a nagyságos és 556 Akivel 1347. november 13-án házasságra lépett.557 Még nápolyi bevonulása előtt, Aversában.558 Durazzói Károlyt.559 Róbertet.560 Szó szerint: Lajos említett fivérének a fiát, Fülöpöt.561 A kis Károly 1348. június 19-én meghalt.

287

tekintetes Lack-fia István erdélyi vajdát országos főkapitány-nak,562 a német Wolfhardot pedig Nápoly városkapitányának,563 őmaga pedig visszatért Magyarországra.564

ISTVÁN VAJDA ÜTKÖZETE ÉS GYŐZELMEA király visszatérése után egynémely nápolyi meg capuai

vitézek lázadást szítottak, az említett Wolfhard kapitányt elűzték,és gőgös elbizakodottságukban felkeltek, hogy magát István vaj-dát is elűzzék. Aversa és Nápoly között ütköztek össze, és elkese-redett csatát vívtak.565 Isten akaratából István vajda a király úr se-regével győzelmet aratott, sok grófot, bárót, lovagot, nemest ésnápolyi polgárt fogott el, és egyeseket megöl vén, hatalmas zsák-mányra tett szert. A zsákmányt a király hadinépe között bőkezűenszétosztotta. A foglyokat nagy pénzösszeg lefizetése ellenébenszabadon bocsátotta, és győzelmében bizakodva, nyugodtan ottmaradt az országban.

VERNER VEZÉR FOGLYUL EJTÉ SENéhány nap elteltével István vajda Vemer vezért, Tarantói

Lajos seregének kapitányát a hozzá szegődött ötszáz főnyi zsoldoscsapattal együtt elfogta.566

ISTVÁN VAJDA ÜTKÖZETE NÁPOLY KÖRNYÉKÉNJOHANNA FÉRJÉNEK, LAJOSNAK HADINÉPÉVEL

Ennek utána Lajos pártja István vajdát ki akarta űzni az or-szágból, nagy sokaságot gyűjtött össze zsoldos hadinépből, ésszövetségbe vonta a hűtleneket Szicília királyságából is, és Ná-poly városa előtt felállította hadsoraikat; harcba bocsátkoztak, ésmegfújván a harci kürtöket, megkezdték a támadást. És bár

562 A vajda azonban ezt nem fogadta el, s hazatért a királlyal együtt.563 Wolfhardi Ulrikot.564 Lajos király hazatérésének valódi oka az Itáliában pusztító pestis volt. 1348.

május végén tért haza.565 Valójában Lackfi Istvánt csak 1348 végén küldte vissza a király Itáliába.

Wolfhard 1349 januárjában titkon távozott el Nápolyból, s a vajda seregé-vel egyesülve Troia mellett ütközött meg Tarantói Lajossal január 23-án.

566 1349. január végén. Vemer korábban egyszer Nagy Lajos szolgálatában állt.

288

Tarantói Lajos sokkal több hadinéppel rendelkezett a maga sere-gében, és bár mindkét részről egyformán ellenséges indulattal bo-csátkoztak harcba, István vajda mégis a hűség lelkesedésétől vér-tezetten – mivel inkább akart halála után is élni a hírnév dicsősé-gében, mint hátat fordítani az ellenségnek –, győzelmet aratott,ahogyan kívánta.567 Ebben az ütközetben

István vajda igen sok grófot, főurat és hatalmas lovagot ejtettfoglyul, és általában igen sokszor leverte Lajos seregeit, igen sokvárost elfoglalt. Lajos hívei között nagy öldöklést, embereibennagy pusztítást vitt véghez. A leghatalmasabb nemeseket Ma-gyarország királya iránti hűségre kényszerítette, és az ő szolgála-tába állította, ahogy ez, más tetteivel és szolgálataival egyetembenírásba van foglalva a királynak abban az oklevelében, amelyetszolgálatainak jutalmazására a Dráva és a Mura között fekvőAsztrag és Csáktornya nevű várak adományozásáról kiállított ne-ki.568 De az említett ország harcosai, sőt a lakosok is élve meg-nyúzták és más kínzásokkal kegyetlenül gyötörtek mindenkit, akitcsak elfogtak a magyarok közül.

567 1349. június 6-án.568 Az író ebből az oklevélből – melyet jól ismert – már korábban is idézett egy-

egy mondatot István vajda vitézségének jellemzésére.

289

JOHANNA KIRÁLYNŐNEK ÉS FÉRJÉNEK VISSZA-TÉRÉSE

Időközben azonban Johanna királynő és férje, Tarantói Lajosvisszatért Nápolyba, és az országot saját hatalma alá akarta hajta-ni. Ekkor István vajda Magyarország királyát fegyverbe hívta,hogy az országot megvédelmezze ellenük.569

LAJOS KIRÁLY MÁSODIK BEVONULÁSAAPULIÁBA

A király úr pedig minden késlekedés nélkül, be sem várva se-regének összegyülekezését, hirtelen áthajózott Apuliába egyné-mely bárójának és lovagjának kíséretében.570 Ezek voltak a főbbek közülük: Gilét-fia Miklós nádorispán és fiai, János és Domon-kos lovagok, és testvére, Gilét-fia János; aztán Tóth Lőrinc fia,Miklós és testvérei, Lőkös és Bertalan; továbbá Bebek fiai, Istvánés György; Szécsi Miklós, Tamás vajda fia, Kónya; András vajdaa testvéreivel; Lack-fia Miklós, Pál és Mihály; a főpapok közül aKrisztusban tisztelendő atya, Miklós zágrábi püspök úr, akit ott,Aversa városában szenteltek püspökké; meg a tisztelendő férfiú,István budai prépost úr a testvérével, a tekintélyes lovaggal, Ka-nizsai Lőrinc fiával.

A király Manfredonia kikötőjében kötött ki, és békésen, a vá-rosi tanács egyetértésével vonult be a városba; Teanót és Barlettátelfoglalta; Bari városát, ahol szent Miklós pápa nyugszik, ostrom-zárral foglalta el, úgy vonult oda be, és miután a város erődítmé-nyekkel megerősített várát újból visszaszerezte, ebben rendezte beszállását, és a német zsoldosoknak, szám szerint négyezer sisa-kosnak571 – kiknek kapitánya Wolfhard Konrád volt, a már emlí-tett Wolfhard testvére bőven és bőkezűen kiosztotta a zsoldot.572

569 VI. Kelemen pápa és avignoni környezete ugyanis Johannát és Tarantói La-

jost támogatta, nem látván kézzelfogható bizonyítékát, hogy közvetlen ré-szesei voltak Endre meggyilkolásának.

570 1350. április végén.571 A német zsoldosok bőrsisakot viseltek.572 Az előző esztendőben ugyanis háromhavi zsoldjukkal adósuk maradt.

290

A ZSOLDOSOK ÁRULÁSAEközben pedig a hadinépek Magyarországról is hajón átkelve

hozzá sereglettek, és így serege nagymértékben megnövekedett.Ennek láttára a német zsoldosok – kapitányuknak, Wolfhard Kon-rádnak és többi tisztjüknek akarata ellenére – árulást követtek el,és támadást intéztek a király és magyarországi hadinépe meg aváros ellen, mivelhogy ki akarták fosztani.573 A magyarok ellenükvonultak, a város lakói pedig elreteszelték az utcákat és a tereketláncokkal, melyek a falak között a föld alá voltak rejtve; a láncokközé beszorították a zsoldosok nagy tömegét, leöldösték őket, éssokat lefejeztek közülük; lovaikat, számszeríjaikat, fegyvereiket,vállszíjaikat és minden holmijukat el szedték tőlük, és ha a zsol-dosok nem tartottak volna egy városkaput elfoglalva és őrizetükalatt, alig menekülhettek volna meg közülük néhányan. Végülazonban kimenekültek a városon kívülre, és táborukban heverve,hírnökök közbenjárására kegyelmet nyertek a király úrtól azzal akikötéssel, hogy az országból mindnyájan eltávoznak, és nemcsatlakoznak a király ellenségeihez. Ezt írásban, okirattal is meg-erősítették. A király úr mindamellett egyeseket közülük, akik alázadás szításában ártatlanoknak bizonyultak, megtartott szolgá-latában.

CANOSA VÁRÁNAK BEVÉTELEEzután a király, aki a sereg vonulásakor napokon keresztül

állandóan fegyverzetében szokott lovagolni a katonák csapataiközött, elindítván seregét, körülzárta Canosa várát, és ostrommalelfoglalta, vagyis inkább visszavette. De itt, amikor fegyveresenigyekezett felmászni egy létrán, kődobásoktól súlyosan találva le-zuhant a várárokba, és testén súlyos sérülést szenvedett. Emiatt abárók és lovagok szerfölött megszidták, hogy olyasmibe avatko-zott, ami nem illik a királyi méltósághoz.

573 Ti. Barlettát.

291

TARANTÓI LAJOS ZSOLDOSAINAK FOGLYUL EJ-TÉSE

Ezután néhány kis várat foglalt el, és bevonult Lucerába,melynek falai le voltak rombolva. Ennek közelében volt egy igenerős vár, mely hű maradt Lajoshoz, Johanna királynő férjéhez.Mialatt a király ebben a városban tartózkodott, Lack-fia Miklós ésPál, alig ötven magyar zsoldossal Tarantói Lajos vegyes hadiné-péből százötven fegyveres zsoldost fogott el a mezőn vívott harc-ban. Hátrakötözött kézzel, de lóháton és fegyverekbe öltözöttenvezették őket a király elé. A király pedig a barátok kolostorában,a refektóriumban megvendégelte és ebéddel felüdítette őket azona napon, de a következő napon elszedte tőlük fegyvereiket –ahogy ez a zsoldosoknál szokás –, és megengedte, hogy elmenje-nek.574

SALERNO ELFOGLALÁSA, ÉS AVERSAVÁROSÁNAK OSTROMA

Ebből a városból tovavonult, és Isten segítségével – aki ked-vező szerencsével vezérelte útjain – elfoglalta Salernót és Scafattivárát. Ezután a Nápoly felé eső Som ma nevű megerősített várostvette be, ahol sok gyalogos volt. Innét elvonulva Aversa városátvette ostrom alá, amelynek falai még nem voltak teljesen befejez-ve, de ostromgépek védelme alatt éjjel-nappal építették, és már-már befejezték.

Itt a király, elmozdítván István vajdát, seregének vezérévéKont Miklóst, ezt a tanácskozásokhoz bölcs férfiút tette meg. Ez adolog sokaknak nem tetszett, és István vajdát is elkeserítette, s eznagyban zavarta a király ügyeinek előmenetelét.

A KIRÁLY MEGSEBESÜLÉSE AVERSA VÁROSAMELLETT, ÉS AVERSA ELFOGLALÁSA

Amikor pedig a király hozzákezdett seregével Aversa város-ának ostromához, s maga is részt vett a harcban, egy számszeríj

574 Más forrás szerint ezek a német zsoldosok azt fogadták meg, hogy Nagy La-

jost élve elfogják.

292

nyilától életveszélyesen megsebesült a lábán,575 és Isten segítsé-gében bízva és az orvosok kezelése jóvoltából is alig menekültmeg a haláltól. Az ostrom jó három hónapig tartott,576 és TarantóiLajos német fegyveres zsoldosai, mintegy háromszáz sisakos,mindennap váratlanul és hirtelen kitörtek a városból, és rohamotintézve, csatát vívtak a király német és magyar hadinépével, ésmikor már mindkét részről sokan megsebesültek, ismét visszafu-tottak a városba. Az ostrom elhúzódása miatt a városban elfogy-tak az élelmiszerek, és az éhség miatt sokakat kiűztek a városból;ezeket a király serege elfogdosta. A zsoldosok sem tudtak amiattkitartani, és így személyük és vagyonuk bántatlanságának kiköté-se után feladták a várost az igen erős várral együtt, amelynekPignataro Jakab volt a kapitánya és várnagya. A király úr a várba,a hadsereg pedig a városba vonult be. Ezen a helyen a királya velelévő báróknak, lovagoknak és nemeseknek sok földbirtokado-mányt adott Magyarországon, egyiket a másik után. A megado-mányozottak serénykedése és szolgálatai a nekik adott adomány-levelekben vannak elbeszélve.

V égre a király a várban töltött idő alatt jól megerősödött, ésegészségének visszanyerése után Lack-fia András vajdát, ezt amerész és harcias férfiút személyének képviseletében az országfőkapitányává tette meg, Drugeth Miklóst, Vilmos nádorispántestvérét Salerno városának kapitányává, és a Jeruzsálemi SzentJános Rend lovagját, Moriale fráter várnai perjelt577 pedig Aversavárosának kapitányává. Ez utóbb hűtlenül járt el, mivel a várost avárral együtt visszaadta Johanna királynőnek.

A király tehát hátrahagyva őket, a jubileumi szentév miattáhítatos buzgalomtól lobogva elindult Róma felé Capua városánkeresztül,578 amelynek kapujára egy díszes művű igen magas to-rony van építve. Elhaladt Monte Cassino alatt, melynek falai föld-rengés következtében leomlottak. Aztán tovavonult Campaniánkeresztül.

575 Ez állítólag azon a részen történt, ahol annak idején a meggyilkolt Endre te-

temét a városfalról lelökték.576 Csak kerek egy hónapig: 1350. július 1-től augusztus 3-ig.577 A Szent János lovagrend (johanniták) vránai házának elöljáróját.578 Aversából 1350. szeptember 17-én indult el.

293

LAJOS KIRÁLY MEGTISZTELTETÉSE RÓMA VÁ-ROSÁBAN

A tribunus579 Róma előkelőivel külön erre az alkalomra ké-szített egyforma bíbor-bársony ruhába öltözve, meg mintegy százszemély trombitákkal és különböző fajtájú zeneszerszámokkalegyforma ruhába szépen felöltözve, ünnepélyesen eléje vonultnégy francia mérföldre, nagy tisztelettel fogadta, bevezette Rómavárosába, melynek utcáit szőnyegekkel gyönyörűen beborítottákés feldíszítették. A rómaiak urának is megválasztották, de a királyvonakodott ezt elfogadni. A pápa úr palotájában szállt meg.

A tribunus pedig a római előkelőkkel együtt mindennapmeglátogatta, és tisztelgett előtte, és nagy örömmel meghívtákpalotájukba lakomára. A király pedig mindennap Szent Péternek,az apostolok fejedelmének bazilikájában hallgatott misét, és min-dennap megmutatták neki az Úr arckendőjét a zarándokok és azott összesereglett népsokaság nagy vigasztalására. Miután a királytöbb napot töltött ájtatoskodással, a pápa úr felhatalmazása foly-tán feloldozást nyerve, és Szent Péter oltárára négyezer aranyfo-rintot ajánlott fel, és adott ajándékba.580

LAJOS KIRÁLY VISSZATÉRÉSE MAGYAROR-SZÁGRA

Ezután seregével visszafelé indult Itália tartományain ke-resztül, és minden városban örvendezve fogadták; ilyen megtisz-teltetések közepette érkezett Veronába. Itt négyezer sisakos németzsoldosból álló hadinépét elbocsátotta, és Wolfhard meg Konrádkapitányok kíséretében – mivel zsoldjuk még nem volt teljesenkifizetve – örvendezve visszatért Magyarországra,581 hogy itt ösz-szeszámolják a király terhére történt kiadásokat. Innét aztán meg-küldte nekik hiánytalanul a zsoldjukat, az említett Wolfhard ésKonrád kapitányok at pedig magához hívatta, és szolgálataik 579 Cola di Rienzo, aki VI. Kelemen (avignoni) pápa jóváhagyásával a római

nemesség hatalmát meg akarta törni, és antik mintakép szerint köztársaságiuralmat létesített Rómában. (Az időrend itt összezavarodott: a "tribunust"egy fölkelés már 1 347-ben elűzte Rómából.)

580 Mert 1347 őszén a Nápoly ellen vonuló királyt a pápai követ kiközösítette.581 1350 október 25-én.

294

megjutalmazására bőséges királyi adományokkal tüntette ki őket.Tetteik és szolgálataik a nekik adott oklevelekben vannak előad-va.

SZICILIA KIRÁLYSÁGARÓL VALÓ LEMONDÁS APÁPA ÚR JAVÁRA

András vajda, az országos főkapitány, és Drugeth Miklós,Vilmos nádorispán testvére, Salerno városának kapitánya máselőkelő lovagokkal és a király úr nagyszámú hadinépével mintegyhárom évig tartózkodott az országban és azokon a vidékeken,számos ütközetet vívtak, Lajos hadinépét sokszor leverték, ésúgyszólván megsemmisítették, úgyhogy azok az erődítményekbeés várakba zárkóztak. András vajda tetteiről és hadakozásairól aneki adott birtokadományozó oklevélből bárki meggyőződhet, akiazt akarja, hogy mindenről hiteles tudomást szerezzen; én a rö-vidség okáért ezúttal nem térek ki rájuk.

Ekkor V. Ince pápa úr582 először a Krisztusban főtisztelendőatyát, a Szent Cecilia egyházáról címzett Guido bíboros áldozó-pap urat, mint különleges megbízatású legátust, majd több alka-lommal ünnepélyes követeket küldött az említett kiskirályok ki-szabadítása érdekében a királyhoz, és utóbb ugyancsak követe,Bertalan egyházjogi doktor úr útján üdvös intelmekkel atyailagsürgette a királyt, hogy hívja vissza hadinépét abból az országból.A pápa kérésére a király, mint az egyház alázatos és engedelmesfia, követei útján, tudniillik János választott veszprémi püspök, akánonjog licenciátusa, meg mások közvetítésével a pápa kezéreadta az említett országot, várakat, városokat, erődítményeket ésazokat a területeket, amelyeket hatalmában tartott, de fenntartottamagának az országra való jogát, amely meg is illette. Az említettkiskirályokat is, akiket Visegrád várában tartott, szabadon bocsá-totta, és megadva nekik a tiszteletet, Velencéig kísértette őketbiztos kísérettel, hogy megtérhessenek hazájukba.583 Nagy öröm-

582 VI. Ince (1352-1362). A Szentszék itt leírt diplomáciai tevékenységének el-

indítója azonban még VI. Kelemen volt.583 1352. október 4-én bocsátotta őket szabadon, de csak a következő év január-

jában érkeztek meg Itáliába. Közben halt meg VI. Kelemen pápa, decem-ber 6-án.

295

mel hajóztak át a tengeren Nápolyba, ott pedig nagy ünnepélyes-séggel és tisztelettel fogadták őket, és visszahelyezték mindetméltóságaikba, fejedelemségeikbe és hercegségeikbe.

Nem hallgatom el azt, hogy a megtörtént események sorátnem tudtam szépen és világosan, évekre és napokra elkülönítveelőadni, mivel az azóta eltelt időköz megakadályozott benne;egyes dolgokat ugyanis magam tapasztaltam, másokról meg hiteltérdemlő emberektől értesültem, akik ismerték az eseményeket.Amikor illendően mentegetem magam, adassék meg nekem a bo-csánat, mivel elég nagy feladat számomra az események sorát el-beszélnem. A többi megírni és elbeszélni valót azokra hagyom,hogy megírják és tárgyalják, akik többet tudnak a király szeren-csés vagy szerencsétlen kimenetelű viselt dolgairól, mint ami ittmeg van irva.584

A VELENCEIEKHEZ KÜLDÖTT KÖVETSÉG DAL-MÁCIA VISSZAADÁSA TÁRGYÁBAN

Ezeknek az eseményeknek elmondása után szükséges visz-szatérnünk a Dalmáciáról és a tengerparti városokról megkezdetttárgykör előadásához.

Mivelhogy a király az országhoz tartozó és a szent koronánakalávetett fejedelemségeket, birtokokat és domíniumokat megakarta őrizni, és az elbitoroltakat régi állapotukba visszaállítani,azért ünnepélyes követek, levelek és külön hírnökök útján, mint abéke buzgó híve, többször is megkereste és intette De AnguloAndrás velencei dogét, a híres fejedelmet, hogy adják vissza nekiés a szent koronának Dalmátországot és a tengerparti városokat,amelyeket teljes egészében elfoglaltak és birtokukban tartottak.Ezt azonban a doge és Velence urai585 megtagadták és ellenezték,és elhatározták, hogy szembeszállnak a felséges királlyal.

A KIRÁLY HADJÁRATA A VELENCEIEK ELLENEnnek okáért a király a doge és Velence városának tanácsa

ellen, a jogtalanság ellen súlyos panaszt emelt a szomszédos or- 584 Ezek a mondatok arra mutatnak, hogy Apród János eredetileg itt akarta befe-

jezni életrajzát. Később mégis folytatta.585 A Százak Tanácsa.

296

szágok tanácsurai, fejedelmei, nemesei, őrgrófjai és hercegeielőtt, hogy ne az legyen a látszat, hogy jogtalanul és igazságtala-nul támad. Az ellene és országa ellen elkövetett jogtalanság meg-bosszulására és elhárítására, s hogy erővel visszaszerezze orszá-gának felségjogait, melyeket amazok hosszú idő óta bitoroltak,megindult személyesen Itália felé, a velencei doge ellen, saját ha-dinépével meg az őt támogató s neki segítséget nyújtó külföldi,német grófokkal és lovagokkal. Ezeket a németeket nagyon sze-rette, a nyelvüket is értette, és bőkezűen gondoskodott zsoldjukrólés ajándékokról, s ezért szívesen sereglettek hozzá, s hű szolgá-latokat tettek neki.

Átvonulva a velenceiek területén és birtokaikon, Serravallevára közelében elfoglalta Coneglianót, majd innen Treviso város-ához ment, megszállta, és a birtokában lévő várakat és földeket,nevezetesen Asolót Roccavernivel – ahol egy apátság van –,Crispiniacumot, Kewerdet, Gorgoniát, Forgoniát586 és még sokmás helyet is elfoglalt, és hadinépeket helyezett el bennük. És ígya tiszteletre méltó Miklós fráter esztergomi érsek úr testvérét, atekintetes Tamás lovagot587 hátrahagyva hadinépe kapitányának, őmaga fegyveresen visszatért Magyarországra.588

CASTELFRANCO VÁRÁNAK OSTROMAUtóbb aztán a már említett Kont Miklóst, a nagyságos és ha-

talmas férfiút, Magyarország akkori nádorispánját küldte arra avidékre. Ez nagy hadsereggel ostrom alá vette a doge és a velen-ceiek Castelfranco nevű várát, és bár több napot töltött el itt, még-sem ért el semmi eredményt, mivel a vár jó erődítményekkel voltellátva, és fegyveres hadi néppel jól megrakva; visszatért tehátMagyarországra, és csak a mondott Tamás lovag maradt ott. Ez aTamás lovag és a király hadinépe először Treviso városának ka-puja előtt, másodízben pedig az ennek közelében elterülő mezőnütközött meg és vívott harcot a velenceiek fegyveres hadinépével;legyőzte őket, és sok foglyot ejtett. Harmadízben a Brenta folyó- 586 Az itt megnevezett városok egy részének neve a másolások során eltorzult,

azonosításuk bizonytalan.587 Vásári Tamást.588 1356. augusztus 23-án.

297

nál, ott, ahol már hajózható – a folyó mély vize miatt nagy ve-szélyek között –, lóháton átkeltek a folyón, és kora reggel várat-lanul rárontottak a velenceiek német zsoldosaira. Legyőzték azsoldosokat, és foglyokat ejtettek. Ezeket, miután zsoldos szokásszerint elszedték tőlük lovaikat és fegyvereiket, szabadon bocsá-tották. Néhány más magyarral együtt a folyóba veszett Csel-fiaJánosnak testvére, Pál lovag.

A király pedig vissza rendelte Tamást, és helyébe Hem-fiaBenedek lovagot küldte oda. Amikor Benedek lovag oda érkezett,sok ütközetet vívott egymás után a velenceiek hadinépével, és leis győzte őket. Majd ismét az említett Tamás ment oda, és a vára-kat és megszerzett területeket mindaddig vitézül és szilárdanmegtartotta a király uralma alatt, amíg Zára városának bevételévelés visszaszerzésével a király hatalma meg nem szilárdult a ten-gerparti részeken és Dalmáciában. Zárát egy Elderbach nevű se-rény német lovag foglalta el és vívta meg a király hadinépével.Egy éjszaka megmászta a város falait, igen kemény csatát vívott avelenceiek német és francia fegyveres hadinépével, maga is ha-lálosan megsebesült, és befejezte földi életét, miután legyőzte ésmegfutamította a velenceiek ispánját, vagyis oda kinevezett kapi-tányát hadinépével együtt.589

Miután a király visszanyerte rendelkezési jogát Dalmátországés a dalmát városok felett, nem akarta a velenceiektől elfoglaltbirtokokat továbbra is megtartani: visszaadta és békésen áten-gedte nekik a várakat és elfoglalt birtokokat, visszarendelvén on-nan hadinépét azzal a kikötéssel, hogy Velence dogéja és tanácsurai esküt tesznek rá, hogy a király által visszaadott területekensenkit sem bántanak vagy büntetnek meg a király iránt tanúsítotthűsége miatt. Utóbb azonban a velenceiek ama területek s külö-nösen Conegliano lovagjait, városi vezetőit és előkelőit esküjükmegszegésével – a király nemtetszése ellenére – lefejezték, kivé-gezték, és vagyonukat elkobozták. Ezenkívül – még amikor tartotta háború köztük és a király között – Marino nevű dogéjukat többtanács úrral együtt Velencében a Doge-palotában felakasztották,

589 1357. szeptember 17-én.

298

azzal vádolván őket, hogy a királyhoz pártoltak.590 Igen soktrevisóit megöltek és száműzetésbe küldtek puszta gyanúsítgatásalapján.

E területek visszaszolgáltatása után Treviso városa végül isszerződés útján Lipótnak, a király rokonának, Ausztria hercegé-nek kezére jutott, és neki vetette alá magát. Lipót herceg a városfeletti uralmat elfogadván, egy ideig megtartotta, végül azonbanhasonlóképpen szerződés útján Padova urának, Francesco deCarrariának adta át tulajdonul, meghatározott kikötések alapjánkivonván hadinépét.

A LITVÁNOK ELLENI HADJÁRATEgyébként személyesen indult el nagy hadsereggel, saját lo-

vagi népével meg más hozzásereglő népekkel a litvánok ellen,akik rátámadtak a keresztényekre, de leginkább a királyságáhoztartozó Oroszországra.591 Területüket és birtokaik nagy részét el-pusztította, és fejedelmüket592 elfogta, de mikor ez nyomban hű-séget és engedelmességet fogadott neki, szabadon bocsátotta, ésszerencsésen visszatért Magyarországra.

HADJÁRAT OROSZORSZÁGBAUtóbb még két ízben indult erős saját és külföldi hadinéppel

a magyar szent koronának alávetett Oroszországba, hogy megvé-delmezze ezt az országot a litvánok ellen.593 És miután megfuta-mította az ellenséget, győzelmében bizakodva az ország kor-mányzására nagy hatalmú férfiakat nevezett ki vajdáknak, illetvekapitányoknak, először Péter bánt594 meg a Krisztusban tisztelen-dő atyát, Imre egri püspök urat és Zudar Györgyöt, akik testvérekvoltak, utána meg Bebek Imrét és őutána Kapoly Jánost; mind-ezek az országot jól és dicséretre méltó módon megvédték, és

590 Marino Falierit 1355. április 7-én csakugyan lefejezték, de ennek oka más

volt.591 Galíciára és Lodomériára. A hadjárat 135 1 derekán volt.592 Lubartot.593 1352.-ben és 1355-ben.594 Czudar Pétert.

299

megtartották a szent korona fennhatósága és a király úr kormány-zása alatt.

A PÁPA ÚR MEGSEGÍTÉSE HÁROM HADJÁRAT-BAN

A boldog emlékezetű Ince, Gergely és V. Orbán római pá-pa595 kérésére elküldötte először Lack-na Mikót, aki sok várost,mezővárost és várat visszahódított a római szentegyház hűségére,meghódoltatta a lázadókat, és az apostoli szék legátusának, Egyedbíboros úrnak a hatalma alá adta őket;596 őutána Móric-na Simontküldötte el, de ez semmi eredményt sem tudott elérni, s ezért a ki-rályi felség haragját vonta magára;597 őt követően pedig, Orbánpápa úr idejében Péter bánt küldötte el, hogy Bologna városátmegvédelmezze Milano urai, Barnabo és Galeazzo ellenében,akik ezt a várost megtámadták. Ez a Péter bán a várost megtar-totta, és megvédelmezte a pápa úr számára, és dicsőséggel tértvissza Magyarországra.598

AUSZTRIA HERCEGÉNEK HADDAL VALÓ MEG-SEGÍTÉSE

Utóbb aztán Ausztria hercegének, az öreg Albertnek a meg-segítésére elküldötte Lack-fia Pált nagy sereggel, hogy ostrommalbevegye Thorgau városát. Ezt hosszú ostrom után el is foglalta, ésa herceg uralma alá hajtotta.599

595 VI. Ince (1352.-1362.), XI. Gergely (1370-1378) és – akit sorrendben

másodikul kellett volna említeni – V. Orbán (1362.-1370).596 1357-1358-ban.597 1360-ban.598 1368-ban.599 II. Albert megsegítésére még 1355-ben küldött hadat. Az "öreg" jelzőnek

megfelelő latin szó – antiquus – jelenthet "egyszerűt", "puritánt" is; másfelfogás szerint a herceg testi hibájára utal.

300

A BOSZNIAI RÉSZEK ELLEN VEZETETT HADJÁ-RAT, ÉS A KIRÁLY ÚR KETTŐS PECSÉTJÉNEK

ELVESZTÉSEBosznia földjére, amely szintén a királyi koronának volt alá-

vetve, némely lázadók vakmerőségének a megtörésére elküldte anagyságos férfiút, Kont Miklóst, az ország nádorispánját, és aKrisztusban tisztelendő atyát, Miklós esztergomi érsek urat, or-szágának néhány más bárója és lovagja kíséretében, nagy hadse-reggel. Ezek benyomulva ostrom alá vették Zbornik várát, de el-foglalni nem tudták, és sok embert és hadianyagot vesztve távoz-tak onnan.600

E hadjárat alkalmával az egyik éjszakán az érsek és kancellárúr sátrából a király úr hiteles kettős pecsétjét Beliál valamely fi-ai601 titokban ellopták, és bizonyos idő elteltével – miként későbbhitelesen kitudódott – Besztercében maguk a tolvajok összetörveeladták egy aranyművesnek. A király azonban e véletlen szeren-csétlenségből megesett dologgal nem sokat törődött: másik hitelespecsétet készíttetett, azt adta oda az érsek és kancellár úrnak. Azelveszett másik pecséttel kiadott kiváltságleveleket és okleveleketezzel a pecséttel erősítette meg.

A KIRÁLY BULGÁRIAI HADJÁRATAEzután a magyar szent koronának alávetett Bolgárországba

nyomult be nagy haderővel, és elfoglalván Bodony városát, az or-szágot saját hatalma alá igázta, Stracimir nevű fejedelmét, akimagát Bulgária császárának neveztette, elfogta és Magyarország-ra küldte. És miután bizonyos ideig a zágrábi püspökség Govniknevű várában hozzá illő és tisztes őrizet alatt tartotta, visszaküldteőt örömmel Bodonyba, hogy kormányozza az országot őfelségenevében és fennhatósága alatt, bizonyos feltételek és szolgáltatá-sok mellett. A fejedelem azután – miként megígérte – meg isőrizte őfelsége iránti hűségét és engedelmességét.602

600 Az 1363-as hadjárat a bogumilok (patarénusok) eretnekségének megtörését

célozta.601 Talán így értelmezhetjük: "valamiféle sátánfajzatok ", mivel a béliál szó a

héberben gonosz szellemet is jelent. Lehet, hogy a bogumilokra céloz.602 Ezek az események 1368-ban és 1369-ben történtek.

301

A KIRÁLY HADJÁRATA KÁROLY CSÁSZÁR EL-LEN

Ugyancsak személyesen indult Morvaország határai felé,Károly császár úr, a híres-neves uralkodó ellen,603 nagy sereggelés haderővel, némi nézeteltérések miatt. Levélben üzent hadat acsászárnak, és bevonult Trencsén városába, serege pedig a kör-nyező mezőn és réteken telepedett meg. De közben, mikor sere-gével megindult, hogy megrohanja Morvaországot, a császár ne-vében megérkezett Trencsénbe a schweidnitzi herceg bizonyosmás bárók és lovagok kíséretében, hogy a békéről tárgyaljanak.Fegyverszünetet kötöttek tehát, és a béke megkötésére KontMiklós nádorispán és Bebek István országbíró ment a császárhoznéhány lovaggal Brodba, ahol a császár nagy serege és számoslovagja összegyűlt. Minthogy közben a király serege szétoszlott,békekötés nélkül tértek vissza.604

A MORVAORSZÁG ELLENI HADJÁRATEzután László urat, Oppeln hercegét és Péter bánt nagyon

erős sereggel Morvaországba küldte. Ezek ott gyújtogattak, ésigen nagy károkat okoztak, majd visszatértek hazájukba.605

HOGYAN VÁLASZTOTTÁK ÉS KORONÁZTÁK MEGLAJOS KIRÁLYT LENGYELORSZÁG KIRÁLYÁVÁ

Idő haladtával, miután nagybátyja, Kázmér,606 Lengyelországkirálya meghalt, hatalmas hadsereggel benyomult Lengyelország-ba, és ott nagybátyja után, az örökösödés jogán szerencsésen ki-rállyá koronázták.607

603 IV. Károly császár (1346-1378), aki korábban, mint láttuk, morva őrgróf volt.604 Fegyverszünetet 1362. augusztusának derekán kötöttek, békét csak 1364 feb-

ruárjában.605 1371-ben.606 Nagy Lajos anyja, Erzsébet és III. Kázmér (1333-1370) testvérek voltak.607 1370. november 17-én.

302

A KIRÁLY HADJÁRATA HAVAS ALFÖLD ELLENA havasalföldi területeket, amelyek a szent koronának voltak

alávetve, szintén személyesen támadta meg Bulgária felől. Más-részt meg a Székelyföld felől erős hadsereggel és Erdély neme-seivel és a székelyekkel oda indította Miklós erdélyi vajdát Mó-ric-na Simonnal és más nemes lovagokkal együtt Havasalföldvajdája, a királyi felség ellen fellázadt Lajk608 ellen, hogy támad-ják meg a mondott vidéket. Lajk ekkor nagy sereggel a Dunamellett tanyázott, Bolgárországgal szemközt, hogy őrködjön ésmegakadályozza a király úr seregének benyomulását. Miklós vaj-da pedig a mondott seregével átkelt a Jalomica folyón, az erődít-ményeket és sáncokat, amelyeket az oláhok emeltek, haderejévelbevette, és harcba bocsátkozott, és kemény csatát vívott Lajk vaj-da nagyszámú seregével, melynek kapitánya a dombrovicai vár-nagy, Oláh Dragomér ispán volt. Győzelmet aratott, sok embertlegyilkolt, és a kapitányt futásra kényszerítette. De azután – mivela szerencsének biztonságot nyújtó segítsége gyakran cserbenhagy,és változékony szeszélye egy és ugyanazon ütközetben súlyos ve-reséget okoz – elővigyázat nélkül haladt, csapdák, sűrű tüskebo-zótok és nagyon szűk szakadékok közé szorult, az erdőkből és ahegyekből az oláhok nagy sokasága rohanta meg; ott lelte halálátalvajdájával, Péterrel, a tekintetes férfiúval együtt, meg Vas De-zsővel és Vörös Péterrel, Küküllővár várnagyával, Székely Péter-rel és Lászlóval, ezekkel a harcias férfiakkal és igen sok vitézzel,nemessel és főemberrel együtt. És amikor a sereg hadi népe hátatfordított és futásnak eredt, a mocsaras, ingoványos, csapdákkaltele és körülzárt vidéken sokat megöltek közülük az oláhok, alignéhányan menekültek meg, sok embert és hadianyagot vesztettek.Miklós vajda holttestét nagy küzdelem árán kimentették az olá-hok keze közül, és Magyarországra hozták, hogy Esztergomban aBoldogságos Szűz klastromában eltemessék.

A kedvezőtlen eset megtörténte után a szerencse ismét ked-vezőre fordult, mert Garai Miklós macsói bán, ez a serény és har-cias férfiú a király had seregét mellvédekkel és tornyokkal felsze-relt hajókon bátor kézzel átszállította a Dunán Lajk vajda harco-

608 Lajk a már ismert Sándor vajda fia volt. A hadjáratra 1369-ben került sor.

303

sainak és íjászainak, a záporként nyilazó oláhoknak támadása el-lenére is. Erre az ellenség megfordulva futásnak eredt, és úgy el-párolgott, miként a füst. A hadsereg többi része Szörény felőlnyomult az országba, és el is foglalta. A király ekkor először fel-építette Szörény várát, néhány év múlva pedig Brassóban, a ha-vasalföldi határnál az igen erős Törcs-várát építette fel, és fegyve-res hadinéppel, angol könnyű fegyverzetűekkel és számszeríj-ászokkal erősítette meg a várőrséget,609 és meg is tartotta birtoká-ban.

LAJOS KIRÁLY KÜLÖNFÉLE HADJÁRATAI, JÁM-BORSÁGA ÉS EGYÉB ERÉNYEI

Csaknem minden évben vagy minden harmadik évben hadatindított ellenségei és a lázadók ellen; leggyakrabban a rácokkal ésmoldvaiakkal szemben kellett elővigyázatosnak lennie, kiváltRácország miatt: asi-fia Domokos macsói bán, Szemerével, a he-lyettes bánnal, később meg Garai Miklós, ez a nagyon tevékeny,serény és a háborúban körültekintő férfiú, aki ifjúkorában lett bán,fáradozott azon állandóan, hogy ezt az országot a királyi fennha-tóság hatalma alatt megtarthassák.

Maga a király bölcs és igen bőkezű volt, sok háborút viseltszerencsésen, és sok mindent visszaszerzett országának. Hadi di-csőségén kívül a tudományokban való jártassága miatt is híresvolt, nagy buzgalommal foglalkozott a csillagászattal,610 és eré-nyeinek tökéletessége még a barbároknál is nagyon kedveltté, ne-vét sok nemzet előtt dicsővé tette. Jámbor volt a katolikus hitben,a szegényeknek szívesen adott, tiszteletben tartotta az egyház jo-gait, és nagyra becsülte az egyház szolgálatait.

609 Ez idő tájt Itáliában is sok angol zsoldos harcolt. (Egyik alvezérük Toldi

Miklós volt.) Valószínűleg ezek egy része szegődött most a magyar királyzsoldjába.

610 Beleértve a csillagjóslást, a horoszkópkészítést is. Ez a további századok so-rán is népszerű volt az európai királyi udvarokban.

304

AZ URALKODÁSA ALATT TÖRTÉNT ESEMÉ-NYEKRŐL

Mivel azonban a bölcs mondása szerint a jó cselekedetnekdicső a gyümölcse és tiszteletre méltó az emléke, azért méltán ésnem érdemtelenül feljegyezzük ide mindazt, ami az ő idejében, aző gondoskodása mellett, jámbor igyekezete jóvoltából végbement.

A ZSIDÓK KIŰZÉSEA hit buzgó terjesztője lévén, katolikus hitre akarta téríteni a

zsidókat, és meg akarta nyerni őket Krisztusnak; amikor tervét azsidók megátalkodott makacssága miatt nem tudta megvalósítani,az összes zsidókat elbocsátotta egész Magyarországon, s elren-delte, hogy űzzék ki őket. Javaikat és kamatszedésből felhalmo-zott vagyonukat megvetette, mint a sarat, s nem akarta sem bir-tokba venni, sem lefoglalni. A zsidók valamennyien kivonultakMagyarországról, és szétszóródtak Ausztriában és Csehország-ban.

A REMETÉK SZERZETESRENDJE ÉS AZ ELSŐREMETE, SZENT PÁL TESTÉNEK ELHOZATALA

Végül Szent Pál első remete szerzetesrendje, a remetebarátokrendje virágozni és gyarapodni kezdett Magyarországon.611 Amondott rend ősatyjának, Szent Pálnak testét Velencéből Ma-gyarországra hozták, és Buda mellett Szentlőrincen, a remetékklastromában, a hegytetőn helyezték el ünnepélyesen. E helyentisztelik a szent atyának érdemeit, nagy néptömeg szokott itt ösz-szegyűlni Isten dicséretére. Először ugyanis a királynak boldogemlékezetű atyja, Károly király hozta be a mondott rend szerzete-seit, de kevés gyülekezetük és rendházuk volt, úgymint aszentlőrinci, a pilisi erdőben pedig a szentkereszti, szentléleki ésszentlászlói rendház. Más helyeken is laktak remete néven ván-dorló laikusok.

611 A Remete Szent Pálról elnevezett társulást Özséb esztergomi kanonok alapí-

totta a tatárjárás után. Szerzetesrend ként 1308-ban erősítette meg V. Ke-lemen pápa.

305

KOLOSTOR ALAPÍTÁSA NOSZTRÁNLajos király az említett rend számára egy díszes művű ko-

lostort építtetett Nosztrán.

KOLOSTOR ALAPÍTÁSA LÖVÖLDÖNEgyébként a karthauzi barátok rendje számára Lövöldön, a

Bakonyban építtetett kolostort, és bőségesen ellátta javakkal.

KÉT KÁPOLNA ALAPÍTÁSAEgy szép és csodálatos mívű kápolnát építtetett

Aachenban,612 egy másikat meg Mariazellben a BoldogságosSzűz tiszteletére; bőségesen és bőkezűen ellátta javakkal, és drágafelszereléssel ékesítette: az istentisztelethez szükséges edények-kel, kelyhekkel, könyvekkel és különböző egyházi ruhákkal, ésegy-egy színarany kehellyel. Bőkezűségével és példaadó cseleke-detével sok bárót, lovagot, nemest és a főpapok közül is egyese-ket rávett hitbeli buzgalmának követésére. Ezek a remeték emlí-tett rendje számára földeket adományoztak, és kolostorokat épí-tettek, és javakkal is ellátták Isten dicsőségére és Szent Pál tisz-teletére.

A KUNOK MEGTÉRÍTÉSEBoldogságos István király példájára, akit az isteni gondvise-

lés választott ki arra, hogy Magyarországon az új hit alapjait le-rakja, s aki az apostolokat követve a hivők szívét mennyei lelkiesővel öntözte: ugyanígy Lajos király is, az Úr nevének dicsősé-gére, hogy terjedjen a keresztény vallás, az Apostoli Széknél jám-boran sürgette és fáradozott rajta, hogy a tatárok vallását követőkun nép megtérjen a katolikus hitre. E népnek, amely már oktatástnyert a keresztény hitben, az Apostoli Széktől nyert felhatalmazásfolytán a minorita rendű barátok látták el lelki gondozását, gyako-rolták a plébánosi jogokat, és egyházi oktatásban részesítettékőket. Így napról napra erősödtek a hitben.

612 Erzsébet, Nagy Lajos anyja ide is elzarándokolt. A kápolna 1367-ben készült

el.

306

A PATARÉNUSOK MEGTÉRÍTÉSE BOSZNIÁBANA boszniai patarénusokat, akik nagyon elszaporodtak, és kü-

lönféle tévtanokba bonyolódtak, a király támogatásával Peregri-nus boszniai püspök úr a nagy jámborságú és tudományú minoritarendű férfiú megtéríti és megkereszteli.

NÉMELY SZLÁVOK MEGKERESZTELÉSEA lippai kerület szlávjai, ez a kemény nyakú nép szintén

megtért és megkeresztelkedett. A katolikus papok Szent Jeromos-nak, az anyaszentegyház tanítójának a fordítása szerint részesí-tették őket az anyaszentegyház egyházi oktatásában,613 de most,mint beszélik, hitüket elhagyták, visszatértek régi tévelygésükbe,és még sokkal rosszabbak lettek.

MOLDVA, AMELY ELŐBB NÉPTELEN VOLT, HO-GYAN KAPOTT ÚJ LAKOSSÁGOT

Az ő idejében a máramarosi oláhok vajdája, Bogdán, magaköré gyűjtvén e vidék oláhjait, visszatért titokban a magyar koro-na alá tartozó Moldva földjére, amely a tatárok szomszédsága mi-att már hosszú idő óta lakatlan volt. És bár a király gyakran tá-madt rá haddal, az e területen lakó oláhok száma nagyra nőtt, or-szággá gyarapodtak.

A vajdák pedig, akiket az ország oláhjai választanak, a ma-gyar király hűbéreseinek vallják magukat, és hogy a szokásosidőben megfizetik az adójukat Magyarországnak.

PESTISJÁRVÁNY, ÉHÍNSÉG ÉS FÖLDRENGÉSUralkodása idején egyes helyeken, sőt egész Magyarországon

és más szomszédos országokban is pestisjárvány volt.614 Nagyméreteket öltött az éhínség is különböző időkben, mivel a sáskák

613 Szent Jeromos (Hieronymus, 340-419) a korai egyház egyik legtudósabb

személyisége; a Szentírást nagy részében újra lefordította latinra. Ez a for-dítás vált kés(Jbb hivatalossá (ún. Vulgáta-fordítás). – Az író itt valószí-nűleg nem csupán a szentségek kiszolgáltatására, hanem az istentiszteletinyelvre is gondol. Fogalmazása mindenesetre elnagyolt.

614 1348-ban volt pestisjárvány Magyarországon.

307

és az egerek a búzakalászokat és a többi vetést is lerágták. Többízben nagy földrengés is volt egyes helyeken.

AZ UDVARNOKOK ÉS MÁS SZOLGÁLTATÁSOKRAKÖTELEZETT NÉPEK MENTESÍTÉSE

.Az ö idejében sok udvarnokot és a királyi udvar szolgálatá-ban álló és különféle szolgáltatásokra kötelezett embert felszaba-dítottak, és felvettek az ország nemeseinek gyülekezetébe; mivelháláját mindenkivel szemben birtokok adományozásával mutattaki, és mert bőkezű és kegyelmes volt mindenkihez, mindenkimódfelett szerette.

LAJOS KIRÁLY FELESÉGEIRŐL ÉS GYERMEKEI-RŐL

Úgy gondolom, azt is érdemes elmondani, hogy az említettLajos királynak két felesége volt. Az első a hírneves Margit, a fé-nyességes Károly úrnak volt a leánya, aki akkor Morvaország őr-grófja volt, és aki utóbb császári méltóságra emelkedett. Ezgyermektelenül halt meg.615 Második felesége, a nemes Erzsébetúrnő az említett István bánnak volt a leánya;616 három leányaszületett tőle: Katalin, Mária és Hedvig. Katalin korai halállal haltmeg, még gyermekkorában. És mivel a királyi nemzetségbőlszármazó sarjadékoknak olyan fényes házasságot kell szerezni,hogy a belőle származó utódok a fényes származás rangjávalékeskedve tündököljenek: fényes nemzetségének emelésére Mári-át a fenséges fejedelemmel, Zsigmond brandenburgi őrgróffal je-gyezte el házassági szerződéssel, amikor még mindketten gyer-mekkorúak voltak. Zsigmond császári nemből, császári fénybenragyogó atyától származott.617 Előzőleg a király megtanácskoztaaz ügyet a felséges királyné asszonyokkal, anyjával és feleségé-vel, továbbá a főpapokkal és … … majd a császárnénak, Zsig-

615 A hároméves Margitot 1338-ban jegyezte el Lajos, de esküvőre csak 1345-

ben került sor. A fiatal királyné 1349-ben pestisben meghalt.616 Kotromanit Erzsébet (1339-1387).617 Zsigmond IV. Károly császár fia volt. I 368-ban született, 1378-ban lett bran-

denburgi őrgróf. 1385-ben vette feleségül Máriát, és 1387. március 31-énMagyarország királyává koronázták.

308

mond jelenlétében, Nagyszombat … ...aggal megülték az eljegy-zést. Zsigmond …ogott magánál tartotta;618 most a király trónraemelve feleségével együtt uralkodik.619

Hedviget pedig atyjának halála után Lengyelország király-nőjévé koronázták.620 Utóbb aztán Lengyelország főurai, bárói ésnemesei jagulához, a litvánok hatalmas fejedelméhez adták őt fe-leségül,621 amikor ez testvéreivel együtt megtért a katolikus hitreés megkeresztelkedett. Ezt a Jagulát azután ünnepélyesen Len-gyelország királyává koronázták, és Lászlónak nevezték el; ha-sonlóképp boldogan együtt uralkodik a feleségével abban az or-szágban.

LAJOS KIRÁLY BÉKÉS ÉS CSENDES NAPJAIMidőn a király az ezután következő időkben hatalmának tel-

jességében uralkodott az ország trónján, minden boldogságát Is-tentől várta – mivel tőle származik minden jó –, és egész uralko-dását és kormányzásának minden gondját neki rendelte alá. Azigazság őreként, nem kénye-kedve és saját akarata szerint kívánturalkodni; semmit sem akart megfontolás nélkül és törvény elle-nére tenni, mivel a rátermett ész körültekintéssel, uralkodói böl-csességgel az erény jóvoltából uralkodik, az ország kormányzásá-ban körültekintő megfontolással és a törvény szerint jár el. Ural-mának – mely őt származása alapján megillette – tetőpontján,nem emberi indulatból, hanem inkább isteni sugallatra, vágyait éstörekvéseit arra irányozta, hogy királyi szent elődeinek és atyjá-nak nyomdokait követve – kikben a legteljesebben és legtökélete-sebben élt a hit lelkesedése és a keresztény vallás – megőrizze or-szágait meg a hatalmának alávetett területeket és népeket szabad-ságjogaikban, szokásaikban és törvényeikben, jó békességben ésnyugalomban. És győzedelmesen megvédelmezze őket, kivált-képp azokat, akiket ő nyert meg az Úr … különösen a pogányok

618 Zsigmond 1377-től kezdve Magyarországon élt Nagy Lajos udvarában.619 Most – azaz az életrajzíró idejében! Mivel Mária 1395-ben halt meg, Apród

Jánosnak ezt megelőzően kellett befejeznie Lajos-életrajzát.620 Krakkóban, 1384. október 15-én.621 1386. február 18-án. E napon vette föl a keresztséget is Jagelló Ulászló.

309

áskálódásaitól és támadásaitól ...egyházait is megtartotta jogaik-ban és kiváltságaikban, és gyarapította világi javakban.

LAJOS KIRÁLY ELMÉLKEDŐ ÉLETERŐLMiután pedig fontolóra vette és meggondolta, hogy országai

és birtokai körös-körül mindenfelé békességben és nyugalmas ál-lapotban virulnak, eltökélte magában – noha gyermekkora ótaszerfölött szerette megszokásból és szórakozásként a vadászatot –, hogy mégis félretéve a földi dolgokkal való foglalatoskodást ésgondokat, melyeket bűn nélkül intézni nehéz dolog, a test vágyaitmegfékezve és maga alá gyűrve, csak az Isten parancsainak enge-delmeskedik, hiszen minden, ami testi, olyan, mint az elszáradófű, és minden földi vágy olyan, mint a mező virága: félrevonult azemberi sokaság nyüzsgésétől, és az ájtatos elmélkedő életet vá-lasztotta magának, hogy szívvel-lélekkel és teljes áhítattal élhes-sen a jámbor cselekedeteknek, és imádkozásba merülhessen. Eb-ben állhatatosan meg is maradt.

LAJOS KIRÁLY HALÁLA ÉS ELTEMETÉSEVégül itthagyta a szenvedésekkel teli életet, és az örök élet

után vágyakozva a zsoltáríró ama mondása szerint: "Jó nekem azÚrhoz szegődnöm, és Uramba, Istenembe helyezni reménysége-met”,622 – az Úr hívására eltávozott ebből a világból szeptemberhavának tizenegyedik napján. Kevéssel ezelőtt egy csodálatosüstökös tűnt fel. Halála miatt akkora gyász támadt az országban,hogy szinte mindenki megsiratta, mint saját halottját. EltemettékSzékesfehérvár városában, abban a kápolnában, amelyet ő építte-tett a Boldogságos Szűz társas káptalani temploma mellé, melyetazonban utóbb, ugyanennek a hónapnak tizenhatodik napján, azÚr ezerháromszáznyolcvankettedik évében – felesége, Erzsébetkirályné látott el javadalmakkal.

Negyven évig, egy hónapig és huszonkét napig uralkodott.Közepes magasságú ember volt, büszke tekintetű, göndör hajú ésszakállú, barátságos arcú, vastag ajkú és kissé görbe vállú.623

622 Bibliai idézet: Zsolt 72.,2.8.623 Lehetséges, hogy ezt a rövid jellemzést már Thuróczy illesztette hozzá a

Nagy Lajos-életrajzhoz.

310

THURÓCZY JÁNOS MAGISZTER ELŐSZA-VA

a "Kis" melléknevű Károly király szerencsétlenesetének elbeszélése és Magyarország királynőinekgyászos története elé, a Királyi Kúria bírájának el-ső jegyzőjéhez, Nagyságos Haserhag magiszter úr-

hoz624

Általában jó volna nem kívánni másnak az osztályrészét; azidők változnak, az események kimenetele – mivel a szerencse vak– némelykor homályba borul, és az emberi színjáték néha nemsejtett véggel zárul. Károly625 a világ két legnagyobb országa fö-lött rendelkezett, és hatalma egész Itáliát rémülettel töltötte el: demivel nem elégedett meg a saját határaival, a szerencsétlen véré-vel együtt a lelkét is kiadta, s végül még a temetés végtisztessé-gétől is megfosztva, hosszú időn keresztül temetetlenül kellett fe-küdnie a puszta gyepen, a rothadás bűzét árasztva, így sújt le –fájdalom! – a végzet villáma a felséges királyokra, a világ uraira,és így igazgatja ama mindenható az ő dolgaik folyását.626

624 Hásságyi (Hassághi) István 1475 és 1493 között viselte a protonotarius tisz-

tét. Thuróczy őalatta szolgált az országbírói törvényszéken, és 1481 és1485 között az ő biztatására írta meg Kis Károly történetét. Ez a művecskea Thuróczy-krónika legelsőül elkészült része.

625 II. (Kis) Károly Durazzói Lajos fia volt. Apja halála után Nagy Lajos nevelteföl, majd megtette Dalmácia és Horvátország hercegévé. 1381 -ben III.Károly néven nápoly-szicíliai király lett. 1385-ben elfogadta az Erzsébetkirálynőnek, Nagy Lajos özvegyének uralmával elégedetlen főurak meghí-vását a magyar trónra. – A két ország: a Nápolyi Királyság és Magyaror-szág. Thuróczy forrásának – az alább ismertetendő Lorenzo de Monacis-féle költeménynek – szavait úgy érti, hogy Kis Károly nem elégedett megkettővel: még a magyar trónra is áhítozott.

626 A Krónika ma használatos, Bél Mátyás-féle kiadásában így olvassuk:"gubernator ille omnipotens". Csakhogy Thuróczy "Bernabos illeomnipotens "-t írt – márpedig azért, mert forrásában, Monacisnál ezt talál-ta: "altissimus ille Bernabos armipotens" (ama magasságos, fegyverrel ha-talmas Bernabos). De mert e név nem mondott neki semmit, földöntúlilénynek értelmezve, omnipotensszé, "mindenhatóvá" tette meg. Valójában

311

Arra kértél, igen kedves Uram. hogy írj am meg ennek aKárolynak szerencsétlen esetét, erőimet meghaladó terhet rakszvele gyenge vállamra; nem arra alkalmas tehetségnél kopogtattál!A királyok nagyszerű tettei ugyanis nem kisszerű írókat kívánnak,és a nagy hírnév nem találja örömét az egyszerű előadásmódban.Mégis, a figyelmesség arra késztet, hogy engedelmeskedjemóhajodnak, és meghajoljak kívánságod előtt, leginkább azért,hogy hálátlannak ne ítélj. Hozzákezdtem tehát nagy bátran, nemazért, hogy mindenki óhajának, hanem csakis a te akaratodnakeleget tegyek. Mégsem hiszem, hogy munkám a rosszindulatúmagyarázatot kikerülje. Honnan vette – mondják majd – ez a ta-nulatlan ember ezt a vakmerőséget, hogy "énekeket" szerezzen, ésparasztos írásmódjával összevissza forgassa a ragyogó eseménye-ket?

A gyűlölködés miatt minden ember életét nyomon követi azócsárlás, még ha dicséretet érdemelne is; és a gonosz nyelv nemkiméi senkinek sem a korát, sem társadalmi állapotát. Mégis aközösen viselt teher – bármily nagy is – kevésbé nyom; és kevés-bé igazságtalan a büntetés, ha vannak az embernek – bűntársai!

Ennek a Károly királynak gyászos halálát egy éppen nem ta-nulatlan velencei ember, név szerint Monaci Lörinc az eseményekidején, rövid mértékes versekben vázlatosan megírta.627 Nagyrésztöt követtem, leginkább azért, hogy azt higgyék, hogy magamtólcsináltam valamit. De mindazt, amit ö összeszerkesztett, megamit ifjúkoromban hallottam a szóban forgó királyról, öreg ésszavahihető emberektől, akik maguk ide-oda hánykolódtak a vé-szes viharokban, igyekeztem bővebben megírni.

Olvasd hát és ítéld meg művemet; magasztald vagy ócsárold:és mivel éppen te róttad ezt a szokatlan terhet egy járatlan ember-

Monacisnál Visconti Bernabosról van szó, Milánó bukott uráról. – A Kró-nikának ebben a részében több hasonló félreértés van.

627 Monaci Lőrinc (Lorenzo de Monacis, †1429) velencei politikus és történetíróvolt. 1386-ban egy hexameteres költeményt írt Kis Károly történetéről.Többször járt Magyarországon, és közelről ismerhette azokat az esemé-nyeket, amelyekről költeményében olvashatunk. (Magyarul 1. Márki Sán-dor: Monacis Lőrinc verse Kis Károlyról. Kisfaludy Társaság Évlapjai1885.)

312

re, légy részese a dicséretnek vagy ócsárlásnak, már amit kapnifogok érte, magad is.

És hogy Károly király életének gyászos kimenetelét és Ma-gyarország királynőinek siralmas történetét jobb rendbe szedhes-sem, és hosszú panaszénekemmel lelked kielégíthessem, könyö-rögve kérem, segítsen rajtam a Magasságbeli az egekből, ki a jajtis üdvre változtatja.

MÁRIA KIRÁYNŐ MEGKORONÁZÁSA ÉS AZ EZTKÖVETÖ GYŰLÖLSÉG

Lajos király uralkodása véget érvén, fiúsarjat nem hagyottmaga után, csak két lányt. Egyiküket, a születés rendjében az idő-

313

sebbet, akit Máriának neveztek, bár még nem volt kiházasíthatókorú, házassági szerződésben kötelezte a serdületlen gyermekZsigmondnak, Brandenburg őrgrófjának ígérte – Károly rómaicsászár és cseh király fiának, még atyja életében –, azzal a kikö-téssel, hogy amikor a hajadon eléri a házasulandó kort, hozzá-megy feleségül, és hitvesét teszi meg királynak.628

Az ország összes nemeseinek tetszett ez a feltétel. Szemükelőtt ragyogtak még az atyának friss érdemei: ugyanis sokakat pa-raszti kunyhóból a legnagyobb tisztségekre emelt; egyeseket egy-házi, másokat világi méltóságokkal tüntetett ki; az udvari neme-seket,629 akiket helyzetük arra kötelezett, hogy a királyi háznakkülönböző szolgálatokat tegyenek, minden kötelezettségük alólfeloldozta és ugyanolyan szabadságjogokkal ruházta fel, mint avalódi nemeseket. Minek részletezzem? Az ország békéjét meg-őrizte, a magyarokat a külföldi nemzetek szemében félelmeteseb-bé tette, mint valaha voltak, és elérte, hogy a magyarok világ-szerte elterjedő híre-neve a csillagokig érjen.

A nép változatlanul szerette még a megholt uralkodót a tőlekapott jótétemények miatt: az egész köznép egy szívvel-lélekkelkirálynőnek nevezi ezt a hajadont, az asszonyi nemet ezzel a fé-nyes névvel kitüntetve, atyjának magas trónusára ülteti, és a szentkoronával övezi a fejét.

Ennek a leánynak élt még az anyja, név szerint Erzsébet, egyéles eszű, tehetséges és nem kis ítélő erővel rendelkező asszony.Ő töltötte be asszonyi érettségével leánya feladatkörét az uralom-ban és kormányzásban.

Mellettük volt Garai Miklós is, az ország legtekintélyesebbembere, származását, gazdagságát és birtokait tekintve egyarántnemes, akit Lajos király országa nádori tisztségének magas mél-tóságára emelt, és csupán a királynak rendelt alá. Ez a kapott jó-téteményekről még nem feledkezett meg, s a kegyeletnek bizo-nyos fitogtatásával, teljesen és minden lehető módon a királynőszolgálatának szentelte magát, és tanácsaival kormányozta. "Teigazgatod – mondta – az ország gyeplőit, te vagy a magyarok ki-

628 Mária 1370-ben született, s kilencévesen jegyezték el a nála két esztendővel

idősebb Zsigmonddal.629 Az udvari nemesek a királyi szolgák (szerviensek) voltak.

314

rálynője: nem látod-e, hogy az előkelők semmit sem gondolnakveled? Vedd el emettől a báni méltóságot, amattól meg az ispániméltóságot, nehogy elbizakodottságában ellened szegüljön. Azo-kat részesítsd jótéteményeidben, akik melletted állnak. Sokan fer-de szemmel néznek rád: az a gyanúm, hogy titokban cselt vetnekellened, és megvetik királynői jogarodat. Rajtam kívül senki sincs,aki megemlékeznék az elhunyt király mérhetetlen érdemeiről. "

Mihelyt a gyöngébb nemet, ezt a hiszékeny asszonyt kíván-sága szerint irányíthatta, kicsikarta tőle az engedélyt, és ő gyako-rolta kényére-kedvére a királynői hatalmat. A királynő a gonoszsugallatoktól megrontva titkos gyűlölettel viseltetett a főemberekellen, és az ország jogrendje megrendült.

Amikor az ország főemberei észrevették ezt, kegyetlen vi-szály tört ki, hiszen az egyenlőség elve megbomlott, a félelemegymással szembenálló rosszindulatú pártokra osztotta a bárókat,és az egész nép megoszlott: teljes erővel marcangolják az orszá-got, lázongó hadak lepik el a földeket, megvetik a hajadon ural-mát, és keresik módját, hogyan foszthatnák meg a leány fejét akoronától.

Nem az ország egész lakossága helyeselte ezt a gazságot: egypártot azonban ez a gazság naggyá dagasztott. [Horváti] Pál zág-rábi püspök, az az olasz,630 akit Lajos király emelt erre a méltó-ságra, mindenkinél készebb volt a legnagyobb gonoszságra; aztándöbröközi Lackfi István és András, [Lackfi] István erdélyi vajdaés egy másik [Lackfi] István, a simontornyai; Horváti János bánés [Horváti] János, a vránai perjel. Pedig ezek közül egy semakadt, aki ne kapott volna birtokokat az említett Lajos királytól!Mert az említett Lackfi Istvánt Csáktornya és Stridó várainaknagy birtokaival ajándékozta meg, és az említett országrészben alegtekintélyesebb méltóságokkal ruházta fel. Az említett HorvátiJánost, ezt az igen alacsony sorsú nemest is ő tüntette ki, ő emelteDalmátországban a báni méltóság magasára, és ő tette meg mind-ezeket udvara legnevesebb embereivé.

630 E mondat eredeti, latin szövegét két különböző formában hozzák a kiadások.

Az egyik szerint "ez az olasz" (iste Italicus) maga Pál püspök. A másikbanPál neve után "és ez az olasz" (et iste Italicus) olvasható, tehát másik sze-mélyre utal. Tagadhatatlan, hogy Horváti Pál nem volt olasz.

315

És a többiek közül mit mondjunk a vránai perjelről? Őt is akirály emelte fel az alacsony kunyhóból és a névtelen köznéphomályából, azt gondolta, hogy méltó lesz ekkora tisztségre, éshatalmas emberré tett valakit, akiről a természet is azt javallta,hogy csak maradjon lent a mélyben.

Mindezek csak úgy okádták a bennük megfogamzott mérget,és ez úgyszólván egész Magyarországot megfertőzte. Mert amikorlátják, hogy ekkora feladat végrehajtására magukban nem elégsé-gesek, társakat keresnek, megkörnyékezik, állandó rábeszélésük-kel zaklatják őket, s mindaddig nem nyugodnak, míg meg nemnyerik őket maguknak, míg azok nem hajlanak akaratukra.

Ilyeneket mondogattak ugyanis: "Mit járjuk a bolondját esz-telenül? Miért gondolkozunk még? Meddig tűrjük ezt a sértődé-keny és szeszélyes asszonyi uralmat? Megveti a mi szolgálatain-kat) mogorva pillantással néz reánk. Elfeledkezik róla, mennyivért ontottunk egykor kegyes királyunk szolgálatában, hogymennyi veszélyt és micsoda fáradalmakat viseltünk el, amikorLajos király ami kardunk segítségével összemorzsolta az idegennépeket: meg akar fosztani bennünket azoktól a tisztségeinktől,amelyekre egykor felemeltettünk. Bezáratja előttünk ajtaját,amely előbb nyitva állott előttünk; és Garai nádoron kiül senkisem tetszik neki. Meg kell találnunk az ellenszerét, hogy ez a hir-telenharagú asszony ne ontsa ki vérünket, ne oltsa ki életünket, ésne prédálja fel véres verejtékünkkel nehezen megszerzett vagyo-nunkat.”

KIS KÁROLY KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA ÉS A HOZ-ZÁ KÜLDÖTT KÖVETSÉG

Amikor úgy látják, hogy népes csapat gyűlt köréjük, még na-gyobb hévvel fognak terveik megvalósításához. Több alkalommalösszegyűlnek, és arról tárgyalnak, hogy Apuliába küldenek Kár-oly királyért, melléknevén "Kis” Károlyért.

Ez a Károly vérrokona volt Lajos király leányának, Máriá-nak. Ezt a Károlyt ugyanis a boldogult András úr, Szicília királya,boldogult Lajos király édestestvére nemzette.631 Ezt a Károlyt, aki 631 Thuróczy tévesen azonosítja Kis Károlyt Endrének csecsemőként elhalálo-

zott, ugyancsak Károly nevű fiával.

316

Magyarország királyainak fényes törzséből sarjadt, méltónakítélték rá mindazok, akiknek a terv tetszett, hogy felettük ural-kodjon. Egyhangúan megkérték tehát a zágrábi püspököt, hogymenjen Szicíliába, Károly királyhoz. Ez nem is kéreti magát so-káig, hajlandó rá, nem riasztja a hosszú utazás terhe, és igentmond, mivel az istentelen ügyet mindenki másnál jobban a szívénviselte, és örömmel ajánlkozott a kimondhatatlanul nagy gonosz-tett megvalósítására. És hogy ki ne tudódjék a még befejezetlenügy, le ne lepleződjenek a gaztett szerzői, meg ne előzze őket akirálynők jogos óvintézkedése, s így szándékaik meg ne hiúsulja-nak: hazug híreket koholnak, megtévesztő lepelbe burkolnakmindent, és azt híresztelik, hogy az említett püspöknek vágya tá-madt meglátogatni az apostolok szent küszöbét és a római udvart.

Az asszonykirály még két éve sem ült atyja trónján, mikor apüspök útra kel szárazon és vízen, jól előkészítve az úthoz szük-séges dolgokat. Jó szerencsétől kísérve meg is érkezik minden bajnélkül Nápoly városába, ahol a király tartózkodik.632 Miután el-foglalta a szállását, késedelem nélkül – még tagjait sem pihentettemeg ekkora úti fáradalmak után, hiszen semmi sem voltelőbbrevaló számára a megkezdett ügy véghezvitelénél –, sebté-ben a királyhoz siet, csupán kíséretének és magának díszruháithozatja rendbe előbb.

Mikor a király elé járul, mély térdhajlással üdvözli, ahogy azolaszok szokták. Aztán így szól: "Mély tisztelet a királyi szent fel-ségnek! Magyarország összes egyházi méltóságai, a bárók és elő-kelők bíztak meg azzal, hogy ezt felséged előtt kifejezésre juttas-sam, miután őket és hív szolgálataikat alázatosan felséged jóin-dulatába ajánlottam."

Egyszersmind átad neki egy sok pecséttel lepecsételt levelet.A váratlan és szokatlan eseményen elcsodálkozik a király, szemétegy darabig a földre szegzi és azon gondolkodik csodálkozva, mi-féle sors hozta eléje ezt a nem várt követet. Majd szemét ismét apüspökre emeli, és látván, hogy az vidám tekintettel áll előtte, úgygondolja, hogy nem hozhatott semmi rosszat; majd viszonozza azüdvözlést, és hogy egyedül, tanúk nélkül ismerhesse meg az eléjehozott ügy sorát, elrendeli, hogy a teremből a követen kívül min- 632 1385 augusztusában.

317

denki távozzék; aztán felnyitja a levelet. És amikor a király meg-tudja belőle, hogy a követséggel egyedül a püspök van megbízva,s hogy a levél arra kéri, adjon hitelt szavainak, megkéri a követet,hogy adja elő az üzenetet, és ezzel helyet is foglalnak.

Az említett főpap a következőket mondta Károly királynak:"Nagylelkű uralkodó! Az őseidre való hálás visszaemlékezés,amelyet nálunk a hálátlan feledékenység még nem semmisítettmeg, arra ösztönzött minket, hogy hozzád folyamodjunk. Tudjuk,hogy te Magyarország királyainak fenséges véréből eredsz, srajtad kívül a mi országunk jogara senkit sem illet meg. A mi bol-dogult királyaink férfisarja vagy; női hatalom nem tud egy fékte-len nemzetet kormányozni; a gyöngébb nem tudja lecsendesíteniazt a háborúskodást, amit felidézett.633 Azt a Magyarországot,amelyet egykor gyönyörű gazdagságában hatalmasnak láthattál,most kegyetlen háborúskodás marcangolja. A gyászos lángoktólösszedőlt épületek gyászfáklyájává válva mutatják ennek siralmasnyomait. Urak legyilkolása öntözi vérrel a terméketlen földeket; anép gonosz pártokra szakadva vadul dühöng az ország szívében,és az ország valamennyi lakosa dühében egymást marja. Mitmondjak? Mint egykor Phaethon634 tüzes lábú lovai, mit sem tö-rődve a gyenge kezű kocsissal, letértek az útról, és üszök kel töl-tötték meg a világot, így van súlyos vésszel tele mindenütt az or-szág. Téged hívunk, hogy lecsendesítsd az erejében megtört or-szágot, egyesítsd a viszálykodó főembereket; és az alacsonyabbrendhez tartozó népet örvendeztesd meg a béke nyugalmas szép-ségével, vállald magadra a mi szenvedéseinket, mivel mi magunknem tudjuk féken tartani őket, és ne vonakodj attól, hogy urunkkáés királyunkká tegyünk. Hívunk téged, jog szerint téged illet mega királyság; neked örök hűség köteléke alatt és teljes bizalommal

633 Thuróczy itt is, később is ismételten, félre nem érthető agitációt folytat – Be-

atrix uralma ellen. A krónika írásának idejében már világos volt, hogyMátyásnak Beatrixtól nem lesz gyermeke. Ezért a király arra törekedett,hogy elfogadtassa utódjául a törvénytelen születésű Korvin Jánost. A nagy-ravágyó Beatrix azonban mindenáron a maga uralmát akarta biztosítani.Thuróczy a királynők uralkodását jogosnak tartja ugyan, de ügyesen elfo-gadtatni igyekszik azt a véleményt, hogy asszony nem alkalmas az uralko-dásra.

634 A Napisten (Héliosz) fia a görög mitológiában.

318

alávetjük magunkat, hogy te is szerethesd azokat, akiket a te szü-leid szerettek. Jöjjön tehát felséged; mi hűségesen meg fogjuktenni mindazt, ami az útra és az ügyek rendezésére szükséges. Ésha felséged lelkiismeretét mardossa az unokanővérén megesettsérelem, hiszen, mint tudod, őt tiszteltük meg atyja trónszékével:hát őt a szokás ellenére emeltük oda, és a női bölcsesség nem tudmegbirkózni az adott terhes feladattal; egy érett korú férfi is iz-zadna ekkora teher alatt. Magyarország népe, régi bűnei miattmindenfelől ellenséggel van körülvéve. Ezenkívül a belső ellensé-geskedések miatt is hatalmas tenger módjára hánykolódik: férfiútkövetel, hogy megvédje az idegen támadásoktól. Ami pedig azt il-leti, hogy ekkora ország gyeplőit egy hajadon irányítja: bizonyilyen körülmények közt néha még egy nagylelkű férfiú keze ismeginoghat.

Minek fejtegessem tovább? Ha mérsékletet tanúsítotok mind-ketten, neked is, neki is elég lesz Magyarország, hiszen téres az."

Károly király e beszéd meghallgatása után csendben maradt,gondolataiba mélyedve halogatta a válaszadást, és elbocsátván apüspököt szállására, ez új esemény lehetőségeit forgatta magában.Miután sokáig gondolkozott rajta, elfogja a legfőbb magyar mél-tóság utáni féktelen vágy, és lelkét heves küzdelem dúlja: az ér-telem alul marad és elbukik: legyőzi a királyság utáni vágy.

Nem is halasztgatja az ügyet: a királynéhoz megy, aki ter-meiben tartózkodik, és e szavakkal tárja fel előtte lelkének nya-valyáját: "Nem remélt új lehetőség merült fel számomra: Magyar-ország kormányzására hívnak! Kedves feleségem, elhatároztam,hogy elmegyek, magammal viszem közös fiunkat is, és a dolgokrendbetétele után neki adom át a koronát, neki engedem át akormányzatot, s magam ismét visszatérek Itáliába. Kemény küz-delmeket vívtunk mostanában, és ahelyett, hogy fellélegezhetnénk,még súlyosabbak fenyegetnek. Ellenségünk a Severini uralkodó-ház;635 a pápa súlyos haragja is minket sújt villámai val; a fran-ciáknak irigységtől eltelt népe is fegyvert szorongat a kezében,hogy életünket és e terület feletti jogainkat elvegye; a szegénysé-get, amely itt benn szorongat bennünket, nem is említem. Ha azégiek kívánságunk szerint irányítják az eseményeket, és elnyerem 635 "Severina domus": nem tudni, kire gondol a krónikás.

319

Magyarország kormányát, a magyar erőforrásokkal kifoltozzuk ahiányokat. Mondd el te is a véleményedet, hogy mennyire tetszikneked ez a dolog."

Férje szavain a királyné elszomorodott, elszürkült, mint atenger, és zavarában nem tudta visszatartani könnyeit, mintha aveszélyt előre megsejtette volna a lelke. Szomorúan és sóhajoktólel-elcsukló hangon így szólt a királyhoz:

"Legkegyesebb király, hagyjad te a fondorlatosan viszályko-dó és istentelen gyűlölködéssel terhes Magyarországot! Tőrvetés-re gyanakszom, meg arra, hogy a téged hívó párt ellenséged ne-ked. Ismerjük ennek a népnek álnokságát! Jaj, kérlek, ne vesd alámagad ennek az ígéreteit megszegő népnek! Ami pedig a mi ked-vezőtlen helyzetünket illeti: a Mindenható a magas égből harcnélkül leterítette Bajor Ottót,636 azt a fejedelmet, aki sok katona-ságában bízott, aki fegyveres vitézekkel tiporta Itália földjét,büszkélkedett népeivel és gazdagságával, és téged országodtól éséletedtől is meg akart fosztani; különböző ellenségeinket számoscsapásával szórta szét: meg fog könyörülni rajtunk, és meg fogjamutatni az utat, hogy a súlyos nehézségeket elviselhessük és le-győzzük."

A királyné könyörgései nem indították meg a királyt, akitlángra gyújtott a velejében izzó nagyravágyás; magában küszköd-ve így szólt: „Asszonyi aggályoskodás miatt csak nem fogommegvetni a szerencsét, amely önmaga ajánlkozik számomra, és afiamat sem fosztom meg a legnagyobb magyar méltóságtól. A ki-rályok híre széles e világon elterjed: hát illenék-e, hogy siránkozófeleségem könnyei miatt odahagyjam a szerencsét, amelyet a vég-zet maga kínál fel nekem?"

Magához hívatván a püspököt, közli vele, hogy hajlandó ele-get tenni az őt hívók óhajának. De szigorúan meghagyta, hogy ki-rályi elhatározását ne jelentsék a királynénak.

636 Ottó bajor herceg, IV. Béla királyunk unokája 1305-ben a magyarországi

eseményekben szerepelt mint trónkövetelő. Thuróczy tévesen említi az őnevét Braunschweigi Ottó helyett, aki Johanna nápolyi királynő negyedikférje volt.

320

KÁROLY KIRÁLY HITVESÉNEK SIRALMA ÉS PA-NASZA, AMIKOR A KIRÁLY MAGYARORSZÁGRA

INDULAz az időszak volt éppen, amikor az illatozó virágok tarka

színeivel hímzett réteket – melyeket a kegyetlen fagy elpusztított– újra kisarjasztotta a föld, amikor a csalogány a kegyetlen télcsendjét megtörvén, álmatlanul tölti az éjszakát, és édes énekévelhirdeti, hogy közeledik az eljövendő nyár, és a többi madárkát ispiros hajnal hasadtakor – mikor az alvók szemét még az édesálom tartja fogva – zengő hangjával ébresztgeti, vagyis amikor atavasz lépteivel végsőhatáraihoz közeledik, és amikor a tenger azészaki szél viharos fúvása múltán békés nyugalomba egyengetiháborgó hullámait, és a hajósok számára biztos és szerencsés utatígér.

Ekkor Károly király elrendelte, hogy gondoskodjanak az út-hoz szükséges dolgokról, és rakjanak be mindent a hajókba; őmaga meg a város felé vette útját. Amikor a királyné látja, hogyférje s vele együtt fia is el akar hajózni, könnyeit – melyeket egy-re ontott – egyszerre haragra váltja át, és felhagyván a könyörgés-sel, a Thymbraei Apollón637 papnője módjára, őrjöngve, hangoskiáltozással rátámad férjére, és könyörgő kezét összekulcsolva,lelkének keserűségében ilyen szavakkal vet férje ellenére:

"Minden atyák legkegyetlenebbike! Miért viszed magaddalfiadat a nyilvánvaló halálba? Ha te magad nem félsz a haláltól,melytől mindenki retteg, ha már magadat nem sajnálod, legalábbengem sajnálj, és a kétségbeesett anyának hagyd meg a vigaszát.Szétbontott hajjal, orcámat kegyetlen körmökkel marcangolva, aváros közepére rohanva, sóhajok közt siránkozva kérem majd anép segítségét, és azt kiáltozom, hogy vegyék el tőled és adjákvissza nekem a fiamat, mintegy a pokol torkából kiragadva!"

A király a nagy kiáltozástól megzavarodva, halkan és kor-holóan rászól a királynőre, hogy hallgasson. De a királynő nemcsendesedik el, és a király izzó haragra lobbanva nem fékezi fér-fitermészetének indulatát, és kezével arcul csapja a királynőt, és

637 Thymbrae kisázsiai városnak Apollón-temploma volt az ókorban a neveze-

tessége.

321

megparancsolja, hogy távolítsák el a városból. Azzal is megfe-nyegeti, hogy ha nem hallgat, a tenger sós vizébe dobatja. Az pe-dig, mintha eszét vesztette volna, még nagyobb dühre lobban dúl-va-fúlva, mint a dühös vadkan, amely mély verembe esett, és kiakar törni belőle a gyümölcsös cserjésbe – és dühöngve, égőszemmel és fogát csikorgatva tart a kijárat felé, és mivel nincs ki-nek kiönteni szívének keserveit, gyötrődik szerfölötti fájdalmá-ban.

Károly király végül az igaz házastársi szeretettől meghatód-va, szívére vette a királynőnek mind sírását, mind szidalmait, slelkében megrendülve, hosszú ideig forgatja titkon lelkében fele-sége szavait, és remény és félelem között hánykolódik ide-oda.Arra gondolt ugyanis, hogy az a szív, amely ekkora dühvel őr-jöng, előre érzi a jövendő szerencsétlenséget. De dacos nagyravá-gyásában semmiféle lebeszélés nem tudta eltéríteni szándékától.Mégis engedett a királynő szeretetének, fontolóra vette, mekkorafájdalmat okoz az anyának fia távolléte, és megígéri, hogy édes-anyjánál hagyja a fiút. A királynő annyit elért, hogy a fiát kiment-se a gyászos helyzetből, de aggódik férjének sorsa és szerepe mi-att, és nagy szomorúságában naphosszat ontja könnyeinek árját.

KÁROLY KIRÁLY MEGÉRKEZIK ZÁGRÁBBAEzenközben Károly király, miután házának és utazásának

összes ügyét higgadt megfontoltsággal elintézte, a termeiben gyá-szoló szomorú királynéhoz ment, és ahelyett, hogy mint akarta,megvigasztalta volna, kedveskedő szavaival "megújította az ő ré-gi fájdalmait", és megint csak megríkatta, újabb zokogásba fúlósírással. Végre megindult a férj szíve, és hitvesének fájdalmátrészben enyhítve. fiát anyja gondjaira bízta, majd végső búcsútvett – eközben a királyné és ő is, bőven hullatta könnyeit –, és el-sietett a hajókhoz. Dagadtak már a szélben feszülő vitorlák.

Károly király és a királyné a tengerpartra érkezett, és mielőttelváltak volna egymástól, a királyné így szólt a királyhoz: „Náladhajlíthatatlanabb embert még nem láttam, süket a füled a kérésre,és önszántadból rohansz a vesztedbe! El fogsz pusztulni! Én ma-gam királynői öltözékemet, melyben a te jelenlétedben büszkél-kedtem, levetem, és fekete ruhákat készíttetek magamnak, hiszen

322

úgyis özvegy leszek. Mindig félve várom, hogy egy ismeretlenember hírül hozza halálodat, ezzel a súlyos újsággal sebzi megfülemet, ezzel a szomorú hírrel tölti be városaidat."

Szavai közben szíve mélyéből feltörő sóhajokat hallatott. Akirály pedig hajóra szállt országának olasz főemberei kíséretében,dagadó vitorlákkal a vizekre bízta magát, és kedvező szelek fúj-dogálása mellett szántotta a mély tengert. A szerencse mindenüttkedvezett neki, és végül Zengg partjain kikötött. Zengg egy ten-gerparti város, Dalmácia vidékén fekszik. Itt Károly királyt illőszállással fogadták. Zengg polgárai ugyanis örültek az olasz ural-kodónak, mert maguk is inkább olaszul csevegnek mind a mainapig, semmint hazájuk régi nyelvén.

Ebben a városban csatlakozott Károly király az őt behívóbűnszerzőkhöz, akik nagy és erős katonai csapattal várták. Egykis pihenőt tartottak, hogy a király tengeri utazástól fáradt tagjaifelüdülhessenek. De az uralkodó mohó vággyal sietett, hogy mi-előbb elnyerje a legfőbb hatalmat. Megindítja tehát csapatait, ahegyeken való átkelés nehézségei sem tartóztatják fel, és megér-kezik Zágráb városába; a város püspöke nagy bőségben és kedvesvendégszeretettel fogadja. Károly király elhatározta, hogy míg aróla szóló hír el nem terjed egész Magyarországon, ebben a vá-rosban várakozik. Mind ő maga, mind emberei jól nyitva tartják afülüket, hogy meghallják, mennyire tetszik a népnek a király eljö-vetele. Az ország minden részében becsmérlő beszédeket terjeszt,szavaival megvetetté akarja tenni a nép szemében az asszonyki-rályt. A főnemeseket, akiket a szavak nem tudnak megveszteget-ni, pénzzel és ajándékokkal bérelte fel, a megvesztegetés szeny-nyével fertőzte meg. Másokat ígérgetésekkel elhalmozva vont amaga oldalára, mint egykor Orpheus, aki állítólag hangjánakédességével az állatokat és a fákat is megindította. Kevesen ma-radtak meg a királyné pártján régi hűségükben, színlelő arccal. Akisebb nemesek pedig, akiknek nyakát a Károly királyhoz csatla-kozó urak nagy erővel szorongatták, nem tehettek egyebet, kény-telenek voltak csatlakozni hozzá.638

638 Kis Károly 1385. szeptember 15-én indult el Nápolyból. Itáliát csak október

vége felé hagyta el, Zágrábban decemberig időzött.

323

ZSIGMOND ŐRGRÓF HÁZASSÁGA, ÉS KÁROLYKIRÁLY BEVONULÁSA BUDA VÁROSÁBA

Miközben Károly király ezeket cselekedte, a császári szülötta forrongásról szóló hírektől sürgetve egyházilag is, meg egyszer-smind a nyoszolyán is érvényesítette a már előbb elhatározott há-zasságot. Őt ugyanis a szülei még Lajos király életében a császáriházból a királynő udvarába hozták, hogy mint jövendő király,megtanulja a magyar nyelvet és elsajátítsa az itteni emberek szo-kásait.

Hogy a közelgő trónbitorló ármánykodása és a hozzá csatla-kozó nép dühe tőrbe ne ejtse őt, otthagyta a feleségét, és hazájá-nak határai felé menekült. Amikor ennek a házasságnak híre el-jutott Károlyhoz, nagyon lehűtötte kedvező esélyekben bízó re-ményeit. Azt gondolta ugyanis, hogy a császár a fiát ért sérelemmiatt maga is megmozdul, és haderejét és fegyvereit ellene indít-ja.

De a királynők előtt sem maradtak rejtve Károly ravasz mes-terkedései. Ezért, mintha a lázadásról mit sem tudnának, követetküldenek hozzá, és tudakozódnak, vajon vendégként vagy ellen-ségként jön-e.

Ő pedig szívének gonoszságát a kedveskedő szeretet hamislátszatával akarta takargatni, és ezt felelte a követnek: "Hálás lé-lekkel emlékezünk vissza arra a büntető hadjáratra, amelyet egy-kor galádul megölt atyánk iránti szeretetében, nagy erővel ésnagy költségekkel vezetett Lajos király, akinek érdemei elevenenélnek szívünkben. Ezenkívül a testvéri szeretet és az a mély von-zalom, amelyet nővérünk iránt kegyelemmel teljes szívünkbenhordozunk, arra ösztönöz, hogy országát lecsendesítsük, hiszen aháborúskodás – mint nekünk jelentették – tönkretette. A mi jöve-telünknek az a célja, hogy az ország viszálykodó nemeseit egyesít-sük, és a népet lecsendesítve visszaadjuk az országot nővérünk-nek."

Ez a királynőktől jött követség ismét megerősítette Károlyreményét, amelyet Zsigmond házasságkötése már-már rombadöntött. Azt gondolta, hogy a királynők elhiszik, amit mondott,örült, hogy ilyen jó magyarázatot agyalt ki, és tőle feltüzelve –Buda felé vette útját nagy sietve.

324

A királynők nem hitték, hogy a királyi üzenet őszinte, mégistanúk jelenlétében azt színlelik hamis arccal, hogy elhiszik. Mivelazonban belátják, hogy az ellenséges indulatú, nagy számú nemeskíséretében érkező ellenséget erővel visszaűzni nem tudják, biz-tonságosabbnak ítélik, ha maguk segítik hozzá óhajtott gonoszcéljához. A királynők ugyanis valamiféle reménységtől vezetve –amely a szerencsétlen helyzetekben gyakran fel-felcsillan: ilyenaz emberi sors! – azt gondolták, hogy talán visszatér a szerencsé-jük, és bosszút állhatnak. Ezért mindkét királynő lenyelte a súlyossérelmeket, és aranyos kocsiban előkelők díszes csoportjától kis-érve, a közeledő Károly elé mennek, fogadják őt, és vele együttbevonulnak a városba. Jóllehet a királynők kérték, Károly még-sem akart a várba belépni, hogy annál jobban leplezhesse gonosz-ságát: a szemrehányó vádak tól óvakodva általában távol tartottamagát a királyi palotát ól mindaddig, amíg nem kínálkozott al-kalmas idő kívánságának beteljesülésére.

Amikor tehát a szállásukra értek, és Károly a királynők közthelyet foglalt, az idősebb királynő így szólt Károly királyhoz:"Édes fiam, kedves a te emberies, a hálás szív kegyeletévei teljesmagatartásod, mivel szívedben hordozod a néhai Lajos király jó-téteményeit, és nem feledkezel el a te véredről: ott hagyod orszá-godat, királynéját meg a szülötteid et, távoli földekről ide jössz,hogy lecsendesíts d a magyarok viszálykodását, és megkönnyítsda mi küzdelmeinket. Mi nem is tudjuk meghálálni ezt a te nagy ér-demedet és dicséretre méltó tettedet: a Mindenható jutalmazzonmeg helyettünk mindezekért!"

Eközben és egyidejűleg halk sóhajokkal kísérte szavait. A ki-rály pedig szerény óvatossággal és lesütött szemmel ezt felelte akirálynő szavaira: "Tiszteletreméltó anyám, amíg csak éltető lélekmozgatja tagjaimat, a nagylelkű Lajos király hatalmas érdemeimindig elevenen élnek a szívemben!"

Ezek után a királynők elbúcsúztak a kellemetlen vendégtől,visszatértek a királyi palotába, ahonnan jöttek, és innen figyelték,hogyan szítja Károly ellenük a lázadást.

325

KÁROLY KIRÁLY BEVONOLÁSA BUDA VÁRÁBA,ÉS A KIRÁLYNŐK GYÁSZA

Amikor Károly király látja, hogy az előkelők csoportjai kö-rülötte rajzanak, és a fecsegő nép az ő pártjára áll, és hogy a ki-rálynőket nyíltan gyalázkodásokkal illetik, ravasz módon valamiország kormányzói címet vesz fel; ezen a címen bevonul a királyivárba.639

Károly király átkos cinkosai pedig a férfi király nevével visz-szaélve, a kisebb nemeseknek és a közemberek sorából való nép-nek ezt mondogatták: "Ez az ország bőségesen meg van öntözve ami vérünkkel; tapasztaltuk, hogy a tűzvész mindenfelé elpusztí-totta az épületeket. Nos, nem is annyira a saját érdekünk, inkábba közérdek keltette bennünk a vágyat, hogy ehhez a Károlyhozforduljunk menedékért, aki a mi királyaink törzséből sarjadt. Ek-kora feladat terhét merészeltük – bízva bennetek – a vállunkravenni, abban a reményben, hogy ami nekünk tetszik, nektek is tet-szeni fog. És ha a nagy teher súlya alatt elhagyna erőnk, a ti se-gítségeteknek kell ezt kipótolni. Tudjátok ugyanis, hogy államunka belső csapások következtében meggyengült; rendbehozataláraés az országot külső támadásoktól való megvédelmezésére pedigez a férfiú alkalmasabb, mint egy asszony."

Ezt mondogatták széltében-hosszában. Így azután a félreve-zetett nép mintegy önmagának szerencsét kívánva mondogatta:"Meddig nyom még bennünket ez az asszonyi iga? Veszélyes do-log egy olyan király, akinek asszony a neve! Ezt a Károlyt a Min-denható az égből küldte hozzánk. Azt akarjuk, hogy ő legyen a ki-rály, mert férfi."

Ilyen ordítozással ostromolta a szemtelen tömeg a város ma-gas palotáit, és ezek a nyugtalanító mendemondák megrontottákmég a királynőket is. Ennek következtében a királynők nem kisriadalomban, rettegve és remegve féltek, hogy megfosztják őketkirályságuktól és egyszersmind életüktől is. Az öregebb királynőtehát szíve mélyéből feltörő sóhajok között a következő szavakatmondta: "Magyarország hálátlansággal emlékszik rólunk, hiszen

639 1385 decemberének dereka táján.

326

elfelejtkezvén a néhai Lajos király hatalmas érdemeiről, leányá-nak ilyen hálátlan jutalommal fizet."

És elősorolván ezeket és sok más panaszait, szeméből előtörőkönnyekkel öntözi sápadt orcáját.

Károly király pedig a nép kegyében elbizakodva sóvár mó-don ráveti magát az ország gyeplőire, és mintha békét akarna te-remteni, megbeszélést hirdet ravaszul, és összehívja az összesnemeseket a várba. A vár kapuit olasz őrséggel erősíti meg. Voltis a nép között ékes szavú rábeszélés! A király párthíveinek ja-vaslatára, néhány hű ember kivételével az egész megvesztegetettnép ígéretet tett rá, hogy neki adják át Magyarország jogarát, ésebbe a hű emberek is beleegyeztek – félelemből. Egy kíméletlenhírvivő aztán a válságos helyzet hevében ilyen szavakkal tört ki akirálynőkre, közölve velük a kíméletlen határozatot: "Legyetekmegelégedve vele, hogy eddig uralkodtatok; ezzel is csak Isten ésa mi jóvoltunkból dicsekedhettek: a továbbiakban mondjatok lebékés szívvel koronáról és a kormányzásról. Nem akarjuk, hogyezután asszony parancsoljon nekünk. Jog szerint nem is illet megbenneteket a királyság: nők vagytok, és Magyarország rajtatokkívül még nem tisztelt meg nőket királyi címmel. A ti okosságotoknem elegendő ilyen nagy ország kormányzására. Férfi dolga ez!Megmutattátok ennyi idő alatt, hogy az ország nehéz ügyeinekintézésében mennyit ér a törékeny nem értelme és karjának ereje.Amit mondtam, az ország akarata! Célszerű tehát a közösség aka-ratának engedni, főként olyan akaratnak, amely meg nem másít-ható."

E szavakra a királynők, mivel erőt vett rajtuk az asszonyigyöngeség, érzékeiktől és erejüktől megfosztva összeomlanak, ahalálos rettegéstől megsebezve alig tudják magukat tartani, hogyössze ne essenek. Mivel az anya hallgatott, a leány könnyekre fa-kadva ezeket a szavakat mondta: "Atyám koronájáról, amely jog-szerűen illet engem, nem mondhatok le; ami a ti akaratotokat il-leti, hát csak menjetek azon az úton, amelyre ráléptetek: egy asz-szonynak nincsen hatalma, hogy ekkora tömeggel szembeszálljon.Csak arra kérlek benneteket, hogy néhai atyám érdemeit tekintve– ha ugyan becsülitek még valamire – legalább életünket hagyjá-

327

tok meg, és engedjétek, hogy Magyarországot száműzöttként el-hagyva férjemhez mehessek.”640

Az anya pedig, mivel egyáltalán nem volt megelégedve leá-nya válaszával, így szólt a követhez: "Kedves fiam, súlyos hírthozol számunkra. Az asszonyi ész fogyatékossága nem engedi,hogy olyan gyorsan válaszoljunk, amint kívánod. Menj, és monddmeg azoknak, akik hozzánk küldtek, hogy a rád bízott dolgot tel-jesítetted. Mivel Károly király, akinek az ügyében jársz, és mimagunk egy és ugyanazon palotában vagyunk: azt, amit válaszo-lunk neki, személyesen mondjuk majd el."

Amikor a követ eltávozott, a királynők jajgatásban törtek ki;ezt a követ jelenlétében is alig tudták már visszatartani. Egymáskarjába omolva kölcsönös könnyhullatások között egyre csak sír-tak. Nem is jutottak hozzá, hogy beszéljenek egymással, vagyhogy a friss fájdalmak miatt újból panaszolkodjanak, mert zoko-gás fojtogatta a keblüket. Sóhajtoztak és könnyeztek a királynőtermében tartózkodó udvarhölgyek is. Végül a sok búsulás utánaz öregebb királyné ezeket a szavakat mondta, miközben a leányahallgatott: "Ó, te Mindenható, özvegyek és árvák védelmezője!Miért felejtkeztél el igazságosságodról? Miért késik a bosszúd ehálátlan útonállóval szemben, aki a saját véréből való szerencsét-len asszonyokat, a szent méltóságuknál fogva is tisztelendő anyátés nővért, magas trónusukról elűzni, s egyszersmind a jog szerintnekik adott jogartól igyekszik megfosztani."

Befejezvén szavait, a szeméről még le sem törölt könnyekárja kétszeresen ömlik. Majd az arcát elárasztó sok könny áradataután, az asszonyi dühkitörés már csillapodván, így szólt leányá-hoz, aki állandóan csak sírt: "Kedves leányom – szólt –, ez a hit-szegő útonálló erővel birtokában tartja már a te királyságodat, ésa kedvezősikerben bizakodva már nyíltan követeli a koronát, s az-zal fenyegetőzik, hogy kiontja a mi ártatlan vérünket. Hogy tehátaz új királynak örvendő tömeg hirtelen haragtól felingerelve nerohanja meg egyszerre a királyi lakot, s hogy mi vérünkben ázvane fosztassunk meg egyszerre a királyságtól és életünktől is:hagyjuk e félelmetes ügyet, és húzódjunk félre az elkövetkező sze-rencsétlenség elől. A magyar nép dühe néha a habzó szájú vadkan 640 Zsigmond Csehországba menekült.

328

dühét és a tenger hatalmas dühöngését is felül szokta múlni: sema tisztségünk, sem a nemünk, sem a méltóságunk és érdemeinkiránti tisztelet nem biztosít számunkra kegyelmet. Ez a nemzetugyanis az alázatosság külszíne alatt büszke főt hordoz a nyakán.Ebben a nagy válságban elég, ha meggyötört lelkünket meg-mentjük valahogyan. Az elvesztett királyságot, ha életünk megma-rad, a szerencse kedvező fordulatával még visszaszerezhetjük:Isten igazságossága megfizet minden rosszért."

A leánya erre fátyolos és zavart hangon így felelt: "Jaj ne-kem, drága anyám! Királyi ölben születtem, atyámtól örökölt ki-rályi méltóságban tiszteltek, és már fel is nőttem: inkább kívánnékaz életemtől megválni, semmint jogaromtól megfosztva s idegenfedél alatt élni! "

Ekkor az öregebb királyné ismételten sóhajtozva így szólt aleányához: "Királyság, hatalom és vagyon nem kívánság szerintjut osztályrészül valakinek: mindezeket a kedvező szerencse adja.Száműzetés, bilincs, szegénység, gyász és a halálnak számtalanválfaja: mindezek az emberi sors velejárói. Amit tehát a minden-ható sors ad nekünk, viseljük el béketűrő lélekkel mindaddig,amíg a kedvező szerencse, mely felől nincs kétségem, vissza nemtér hozzánk."

E szavak után ruhájával felszárította könnyező szemét, Kár-oly királyhoz megy, és kedveskedő csevegéssel így beszél hozzá:"Magyarországot – szólt –, ezt a büszke és féktelen nemzetet asz-szonyi kéz nem kormányozhatja; vedd át őseid királyságát; rádszáll az uralkodói jogar; használd ki tehát helyzetedet azzal a ké-jes örömmel, amely vezérelt!"

A királynénak ez a válasza, amelyet Károly királyhoz inté-zett, nyomban elterjedt városszerte, és minden utcán visszhang-zott az a hamis hír, hogy Lajos király leánya önként lemondott akoronáról.

KÁROLY KIRÁLY MEGKORONÁZÁSAKároly a királyné válaszának nagyon megörül, és most már

nem halasztja a dolgot, hanem az előkelők gyülekezetéből és a

329

köznép csoportjaitól kísérve Székesfehérvárra siet, hogy az ál-noksággal elragadott koronát minél előbb elnyerje.641

Ez a város egy mély fekvésű síkságon van. A természet a fa-lakon kívül, amelyeket nem tudom, ki épített, ingoványos vizek-kel, köröskörül elterülő mocsarakkal meg mocsaras nádasokkalvédi ezt a várost. Nem kevéssé díszíti ezt a várost egy kőből épültmagas templom, a város közepén. Ebben a templomban van a né-hai királyunknak, Istvánnak tiszteletreméltó teste, aki Magyaror-szág első királya volt, s aki a szent hit küszöbére vezette, s megté-rítette a magyar nemzetet, megsemmisítvén a régi istenek bálványképeit. Mindig ebben a templomban szokták megkapni Magyar- 641 1385. december 31-én.

330

ország királyai az ország első méltóságát és a végtisztesség utolsókíséretét.

Ebbe a templomba Károly nem úgy lépett be, mint Magyar-ország régi királyai, aranytól ragyogva és békés ruhákba öltözöt-ten; iszonyú fegyveres őrségtől körülvéve jött ide. Jelen vannak akirálynők is, akiket iderendeltek a kegyetlen látványosságra. Ezekelőbb a szent oltárokat járják körül, majd Lajos király sírkápol-nájába lépnek be. Amikor megpillantják a kegyes király márvány-szobrát, szívük csaknem meghasad, és a hideg követ átölelve so-káig csókolgatják a szomorú képmást, a vörös márványtelárasztják könnyeik záporával.

Végül, miután szívük eltelt a szomorúsággal, haragjukat éssóhajaikat bezárják szívük mélyébe, és felszárítva könnyektőlnedves orcájukat, és egyúttal mély fájdalmukat is elrejtve, kép-mutató arckifejezéssel felmennek a felső szentélybe.

Már a szent palásttal borítva,642 az előkelőségektől közrefog-va ott állt Károly, és miközben a papság a titkos értelmű isteniigéket énekelte, az esztergomi érsek kezében tartva a királyi ko-ronát, hangos szóval, ahogy szokás, háromszor megkérdezi a né-pet, vajon akarja-e Károlyt királyának. Amikor aztán egyesek apárthívek ösztönzésére, mások meg félelemből felkiáltottak, hogyakarják: felkente őt királlyá, és miközben a papok ünneplő torká-ból harsogtak a himnuszok, a fejére teszi a szent koronát. De cso-dálatos dolog! Aki előbb még állítólag mindenkinek tetszett, úgylátszott, hogy senkinek sem tetszik, amikor az óhajtott célt elérte.Ugyanis a tömeg sajnálni kezdi a trónfosztott királynőket, a fő-embereket pedig, e gaztett szerzőit, láthatóan mardossa a belsőlelkifurdalás. Ezért aztán nem volt vidám zajongás, sem dicsőítőujjongás, ami egykor a koronázási ünnep menetét kísérni szokta.A királynők hívei pedig égtek a vágytól, hogy megöljék a hálátlanbitorlót, hogy Isten szent templomát beszennyezzék vérével, sőtbosszúálló lelküket a király vérében megfürdetve, ezer sebet oszt-va csillapíthassák.

A király számára rosszat jelentő csodajelek nem hiányoztak!Mert amikor a szokásnak megfelelően az ünnepélyes szentmiseután királyi büszkeséggel, a főemberek csoportjától kísérve kilép 642 Szent István koronázó palástja.

331

a templomból, hogy az aranytól csillogó lóra szálljon, Szent Ist-ván híres lobogója, amelyre egykor a királyság legelső napja bi-zakodva nézett, s amelyet annyi éven keresztül kegyes tisztelettelmegőriztek a jövendő királyok számára: ez a lobogó, amint előttevitték, beleakadt az ajtósarok borításába, darabokra szakadt, és ajogart csalárdul magához ragadó királyt méltatlannak jelezte.Amikor pedig gondtalanul a budai várban tartózkodva büszkélke-dett új méltóságában, gyászos csodajelekkel rémíti őt az Isten amagasból. Ugyanis az őszi időszak kellős közepén egy napkeletfelől kerekedő, óriási tömegű ijesztő felhő támadt, amilyenre aletűnt nemzedékek között egyetlen öreg ember sem emlékezettMagyarországon, és igen sűrű zápor kerekedett belőle, viharosszelével, zúgásával és hatalmas üvöltés évei megrengette és re-megésbe hozta a magas tornyokat és a kiemelkedő házakat, és atetők magas csúcsait leszakítva, magával sodorta a levegőbe.Borzalmas még elmondani is. Amikor már három napja harago-san dühöngtek a vízzel terhes felhők és a hatalmas erejű szelek, azemberek azt hitték már, hogy örök káoszba tér vissza a világ.

És aztán, királyi díszének leáldozása idején, csaknem köz-vetlenül életének váratlan romba dőlte előtt megszámlálhatatlansokaságú holló jött és telepedett le a királyi palota tetejére. Sememberi erő, sem ügyesség nem tudta őket elűzni, csapatosanszállongva repdestek a vár területén, és ijesztő károgásukkal azeget és az emberek fülét is rémülettel töltötték el. Csőrükkel egy-más ellen fordulva sebeket vágtak egymáson, testükről kölcsönö-sen kitépdesték a tollakat, és a fekete tollakat meg a királyi laktetejét piros vérükkel összevissza vérezték.

Ezek a csodajelek megrendítették Károlyt, és bár érezte, hogya fenyegető végzet súlyos előjelekkel rémítgeti, mégis a jövő re-ményébe ringatta magát, és úgy tett, mintha észre sem vennémindezt.

KIS KÁROLY HALÁLA ÉSPUSZTULÁSAEközben Erzsébet királynét, miután magas méltóságának

csúcsáról letaszíttatott, súlyos keserűség gyötri, és az imént el-vesztett királyság után vágyakozva meg a bosszúállás dühétől ég-ve, burkolt cselszövéssel akarja visszaszerezni a tőle álnok csalás-

332

sal elvett hatalmat. Garai nádor sugalmazása is segítette. Nálajobban senki sem sajnálta a magas méltóságuktól megfosztott ki-rálynőket. Részint a királynők iránti tisztelet indította erre, részintLajos király érdemeit is a szívén viselte. Ekkora merészséget kí-vánó gonosztett elkövetésére képtelen egy nagylelkű asszony; anádor vette rá a királynét Károly meggyilkolására, és azt mondo-gatta, hogy van neki egy embere, aki fegyverrel merészen rátá-mad a királyra.

Volt ugyanis a nádor környezetében egy nemes származású,testben-lélekben bátor ember: Forgách Balázs volt a neve. Korunknem kételkedik abban, hogy az ő nemzetségéből származnakGimes várának ugyanezen a néven nevezett urai. A királyné és anádor egyezséget köt vele Károly megölésére, és ahogy némelyekmondják, állítólag az említett Gimes vára volt a merénylet jutal-ma Forgách Balázs számára.

Miután tehát a királynő és a nádorispán közt titokban egyez-ség jött létre, hogy megtámadják a királyt, keresték az utat-módot,hogyan hajtsák végre ezt a nagy horderejű dolgot a legbiztosab-ban. Ezért a nádor azt híresztelte ravasz fogással, hogy leányánakközelesen tartandó menyegzőjére kell mennie: ezt színlelve újkatonákkal véteti körül magát, és a külső szárnyakon is figyel-mezteti a hű embereket, akiknek fájt a királynékon esett sérelem,hogy a király ellen lázadás fog kitörni, és már elő vannak készítvea fegyverek is. És mikor már úgy látták, hogy felkészültek a nagygonosztettre, a nádorispán kioktatja a királynét, hogy koholtürüggyel hívja meg a királyt termeibe.

Február hó hideg napjai voltak, és közeledett annak a szentszűznek az ünnepe, akinek, mint mondják, Krisztus a saját ró-zsáskertjéből küldött rózsákat és gyümölcsöt.643 Az Úr megteste-sülésének ezerháromszáznyolcvanadik éve után éppen az ötödikév végezte új körforgásával a pályáját, amikor Erzsébet királynéennek a napnak alkonyulat a felé közölte Károly királlyal, hogyfriss levél érkezett hozzá vejétől, Zsigmond őrgróf tól; arra kérte akirályt, hogy jöjjön az ő lakosztályába, vegye szemügyre a levél

643 A szűz, akinek a legenda szerint Krisztus a saját kertjéből küldött rózsát:

Szent Dorottya (†300 körül). Emléknapja február 6. Az említett véres ese-mény pedig 1386. február 7-én történt.

333

felbontását és annak titkait, és hallgassa meg, milyen rejtett célzá-sokat tartalmaz.

A szerencsétlen Károly király – a bűn sötét homálya már ke-rülgette – lejön magas lakosztályából, és olasz udvari emberei kí-séretében a királyné szállására megy. Ugyanebben az órábanGarai nádor – mivel így állapodtak meg – nagy csapatot hozvamagával behatol a királyi várba, és miközben emberei csoportok-ban, ahogy meghagyta nekik, a vár kapujában visszamaradtak, őmaga azzal az ürüggyel lép be a palotába, ahol a király és a ki-rályné tartózkodik, hogy búcsút akar venni urától és úrnőjétől,mert másnap leánya menyegzőjére kell mennie; de vele volt azösszeesküvő is, karddal a ruhája alatt.

Miközben tehát a királyné és a nádor a király oldala mellettültek és különböző tárgyalásokba merültek, az olaszok eltávoznaka tanácsból, és a palotából kilépve, kettesével, ahogy ez az ola-szok szokása, járkálnak a várban. Amikor a nádor úgy látta, hogya tervezett merényletre itt a kívánt alkalom, a szeme sarkából azott álló Forgách Balázsra tekintett, aki magára vállalta ezt a dol-got. Ő pedig megértvén a jeladást, köpenye alól előhúzza fényeskardját, villám módjára lecsap vele a királyra, és vitéz karral sú-lyos csapást mérve rá, rettenetes sebet ejt rajta a fején és szemöl-dökén, a két szeme között. A gaztett elkövetése után eltávozik azudvarból, és miközben az olaszok mindenütt nagy zajt csapnak ésösszecsődülnek, véres kardjával nyit utat magának a nádori csa-patokig.

Károly király pedig, annak ellenére, hogy ilyen nagy sebetkapott, nem esett el, hanem felemelkedvén arról a szerencsétlenhelyről, ahol ült, lassú és ingadozó léptekkel megindult, és apadlózaton hosszú vérnyomokat hagyva, betegen visszament lak-osztályába, ahonnan egészségesen jött le.

Erzsébet királyné pedig, megrendülve a szokatlan látványtól,lakosztálya közepén eszméletlenül összeesett. A nádor pedigörülve annak, hogy véghezvitték a tervezett gaztettet, félelem nél-kül megrohanja a vár erődítményeit, és a kapukat meg a tornyokatismét magyar fegyveresekkel látja el. Az olaszok pedig, amikorlátják, hogy uralkodójuk nélkül és fegyverek nélkül vannak azellenség kellős közepén, és amikor látják, hogy a királynak vérehullik, úgy gondolják, hogy biztonságosabb, ha futásban keresnek

334

menekülést, és a várból távozva szétfutnak az egész városban,hogy fegyvert ragadva és erőben meggyarapodva visszatérjenekkirályuk megbosszulására. Észrevevén azonban, hogy a királymegbosszulására senki sem mozdul, és hogy a várfokokat elfog-lalták, és az ellenséges csatlósok megakadályozzák őket a várbahatolásban, az első éjszaka homályában a király párthíveitől kí-sérve elmenekülnek, és Itália vidékei felé tartanak.

Végül ugyanennek az éjszakának csendjében, kiemelik azajtókat, kivonszolják a megsebesült királyt, fogolyként egy magastoronyba zárják és őrzik.

Jaj! A sors milyen játékai győzedelmeskednek az emberi nemfelett! Íme, fájdalom! Egy hitvány torony zárja börtönébe mostazt a királyt, aki még az imént vigyázó őrséget állított ebbe a to-ronyba! Isten engedelmével ugyanis kire-kire saját vétke sújt leóriási erővel. Bárki vagy is, miért csak a kedvező sors feléd for-duló arcát látod? Miért örülsz neki? Hiszen az események válto-zásai bizonytalanok! És a végzet az eseményeket gyakran kedve-zőtlen véggel zárja le!

Nos, ugyanezen az éjszakán, mélységes sötétségben a király-nőknek erre a célra a szomszédságában tartogatott hadi népét,mely sóvárogva várta ezt a nagy látványosságot, beviszik a vá-rosba; alig várják a kétségtelenül beköszöntő nappal megérkezé-sét. És amikor a Titán kocsija meghozza a pirosló hajnalt, és ami-kor a napnak aranyos fénye elűzi a nedves sötétséget, a csoporto-suló hadi erők bejárják a város összes utcáját, és azt kiáltozzák,hogy Mária a király, és bosszuló kézzel keményen sújtanak leKároly párthíveire. Betörnek az olaszok házaiba, és az általukösszehordott kincseket mohón felprédálják, és a bűnösök vérétmindenütt nagy dühvel ontják. És hogyha Horváti János bán hor-vátjainak erős csapatával véres küzdelemben nem keríti birtokábaa Szombati kaput, ő is itt szenvedi el vétkének súlyos büntetését.

Ezután Károly királyt elviszik, és Visegrád magas várábazárják fogságba. Itt sebére, mint némelyek mondják, mérgezettorvosságot tettek, és gégéjét eltörve belefojtják a lelket: szomorú-an végezte be életét.644

644 Károlyt a maga kérésére szállították át egy hét múlva a visegrádi várba, s feb-

ruár 24-én – más forrás szerint 27-én – itt halt meg.

335

Nos, mit használt a vagyon, a királyság, mit használt, hogy afenséges királynőket megfosztottad a hatalmi jogartól? A min-denható Szerencse megtagadta tőled, hatalmas városaid ellenére isazt az egyet, amely minden halandót megillet: a temetés végsőtisztességét.

Ugyanis Szent Andrásnak a már említett Visegrád vára alattépített kolostorában jó néhány évig rothadó hullaként temetetlenülheverve az emberi nyomorúság szörnyű látványát nyújtottad, ta-nulságul és nagy példaként a jövendő királyoknak. Ugyanis ez akirály előbb a római egyházzal is szembeszállt, és megtagadta tőlea Szicilia királysága fejében járó évi hűbéradót. Ezért szerencsét-len halálának napjánál valamivel előbb a pápa az egyházi átok bi-lincsébe verte őt. Ez volt az oka, hogy a király tagjai szenteltföldbe nem juthattak.645

ELŐSZÓ ZSIGMOND KIRÁLY ÉS CSÁSZÁRTÖRTÉNETÉHEZ ÉS AZ Ő EGYÉB VISELT

DOLGAIHOZAmikor hozzá merészkedem kezdeni, hogy az emberek elfe-

lejtett tetteit újra napvilágra hozzam, nehogy hanyagságból el-vesszenek, úgy gondoltam, nagyobb mértékben engedelmeske-dem a te kívánságodnak, mint kérted, hiszen ésszerű oka is van,sőt a régi és meg nem ingott barátság is kényszerit rá; leginkábbazért, hogy a te ösztönzésedre vakmerően elkezdett művemnek nehiányozzék a befejezése, és hogy a mi hajdani uralkodónknak,Zsigmond királynak és római császárnak646 – akit fentebb bran-denburgi őrgrófnak neveztem – a korszaka, amit az én valahogyelkészült munkám semmilyen megfogalmazásban sem érintettmég, ne tűnjön tova az emberek emlékezetéből. Ahogy ez a bal-gatag emberek szokása, erőimnél nagyobb feladatba fogok, felvá-zolva azokat az eseményeket, amelyek az említett Károly király

645 Kis Károlyt még VI. Orbán pápa közösítette ki, ezért egyelőre megtiltotta el-

temetését. – Itt végződik Thuróczy krónikájának harmadik része – elké-szültének rendjében az első, mint láttuk.

646 Zsigmond 1387-től volt magyar, 1410-től választott német-római király (ko-ronázása: 1414); 1433-ban római császárrá koronázták. Meghalt 1437-ben.

336

szomorú halálától kezdve jelenlegi uralkodónk647 ragyogó kor-mányzásáig Magyarország határain belül végbementek, és legin-kább rászolgáltak a halhatatlanság dicsőségére.

Ezekről az eseményekről nagyságos Országh Mihály nádor-ispán uram tájékoztatott engem – kit az említett császár fényes ér-demeiért a szerény nemesi kunyhóból a bárói méltóság magastisztségére emelt -, továbbá egy regisztrum,648 melyet a császáridejében saját kora emlékezetének megőrzése céljából foglaltakírásba. Mindenekelőtt elnézést kérve stílusomért és szűkszavúelőadásomért, úgy gondolom, neked ajánlom mindezt, ki nemvoltál rest, és írásaiddal rászorítottál engem, a gyenge műveltségűembert, e mű megkezdésére. Jó egészséget!

HORVÁTI JÁNOS BOSSZÚT ÁLL A KIRÁLYNŐKÖN ÉS A NÁDORISPÁNON

Károly király nyomorult megöletése után, amikor az országgyeplőit ismét a királynők vették kezükbe, Károly király segítő-társai ugyancsak remegtek félelmükben, számukra biztonságotnyújtó vidékeket kerestek fel, és égtek a vágytól, hogy a királyhalálát megbosszulják. A királynők és a nádorispán pedig éppenellenkezőleg azt hitte, hogy a király megölésével minden ellenté-tet elsimított és legyőzött, és ezért, az évnek az a része közeled-vén, amikor a perzselő nap az Oroszlán csillagzat jegyébe lépveperzselő forróságával gyötri az aratókat, a boldogtalan királynőkés velük együtt a nádorispán is, az esztelenség ösztönzésére, csu-pán az udvari emberek csapatától kísérve elindultak Budáról,hogy az ország déli részeit látogatják meg. És amikor éppen SzentJakab apostol jeles ünnepnapján649 Diakovár felé tartanak a me-zőn, a cselvetés legkisebb gyanúja nélkül, Horváti János bán, ha-talmas fegyveres csapatot gyűjtve maga köré, őrjöngve és a bosz- 647 Mátyás király.648 Nyilvánvalóan: oklevél regisztrum, azaz birtokadományozó oklevelek máso-

latát, illetőleg rövid tartalmi kivonatát tartalmazó könyv. A XIII-XIV. szá-zadi adománylevelek bő részletességgel mesélik el egy-egy megadomá-nyozott szolgálatait, hőstetteit. Így történeti kútfőül való felhasználásuk,még kivonatban is, kézenfekvő volt. Mint a Nagy Lajosról szóló részbenláttuk, Tótsolymosi Apród János is követte ezt a módszert.

649 Július 25-én.

337

szúállás hevétől égve megrohanja az udvari emberek csapatát.Heves küzdelemben csap össze a két ellenfél. És amikor a király-nő és a nádorispán katonái látják, hogy az ellenség ereje megha-ladja az ő számukat, megfutamodva hanyatt-homlok futásnakerednek mindazok, akik még nem estek el. Forgách Balázst pedig,aki bátran felfogta az összeütközés első csapásait, egy ellenségeslándzsadöfés a harcolók kellős közepén leveti a lováról; foglyulesik, és a királynők szeme láttára fejét veszik.

Garai nádorispán pedig fontolóra véve, hogy ebből a válsá-gos helyzetből nincs más menekvés, csak a halál, leugrik lováról,és a királynők kocsijához támaszkodva kardját villogtatja az el-lenség ellen, minden erejével védelmezi önmagát és a királynőket.De mit használt egyetlen kéz védelme, amikor mindenfelől ellen-séges karok szorongatják, és halálos nyíllövések sebzik? A testé-be fúródó nyilakat, hogy ne akadályozzák sújtó karját, nádkénttördeste el, és mindaddig szembeszállt az egész csapattal, míg egykatona a királynők kocsija alól, ahonnan nem tartott támadástól, alábánál fogva le nem rántotta, és a királynőknek és szolgálóiknakaz elkövetkezendő halál félelmétől egyre erősödő éles sikoltozásaközben le nem vágták a fejét. Az ő pusztulása után – a királynőkudvari kísérete részint elesett, részint megfutamodott – a horvátoktiszteletet nem ismerő vadsággal megrohanják és feldöntik a ki-rálynők kocsijait. A királynőket és udvarhölgyeiket, nemüket nemkímélve és királyi méltóságukat nem tisztelve kivonszolják a ko-csikból, és sok gyalázkodással illetve fogolyként viszik bánjukszíne elé.

Amikor a bán Károly király meggyilkolását számos szidal-mazó szóval szemükre veti, az öregebb királynő a földre borulva,térden állva, könyörögve emeli fel a kezét: "Könyörülj, bánom,könyörülj – szólt –, emlékezz arra a jótéteményre, amelyben néhaiLajos királyunk részesített! Ne légy kegyetlen az ő ártatlan lányá-hoz! Én vagyok a gonosztett szerzője! A gonosztett másik szerzője,aki engem is ide juttatott, már elvette büntetését. Könyörülj agyöngébb nemen legalább a becsületed kedvéért, mert én sem vét-keztem ok nélkül."

A királyné még tovább beszélt volna, de a bán eltávozott.Amikor pedig az éjszaka a nappali világosságot elűzve mindenüttszétöntötte homályát, Erzsébet királynét elvezetik, és nyakára

338

kötelet kötve belefojtják az Ózsva folyó mély vizébe.650 A király-nő nemességükkel és szépségükkel tündöklő palotahölgyeit pedigugyanezen éjszakán, mint mondják – és ezt én hitelesnek tartom –a gyalázat ágyába vonszolták.

Amikor aztán a hajnali szürkület a nappalt fényessé tevő kö-zelgő nap felkeltét hirdette, sebtében felkerekedtek, és lovaikgyeplőjét Horvátország felé irányítva, sietősen átkeltek oda, ésmagukkal vitték fogolyként az ifjabb királynőt.

Mennyire forgandó, fájdalom, a szerencse különféle változá-sai miatt az emberi sors! Ki gondolta volna, hogy a királynőkreelőbb reá mosolygó sors hirtelen megváltozik, s hogy bosszújukvégrehajtása után ilyen hamar és ilyen váratlanul elkövetkezikvétkük megtorlása? A királynők és a nádorispán ugyanis Károlykirály meggyilkolása miatt szenvedték el ezt a büntetést. Mert az,aki a mindenséget teremtette, lát mindent, és nem tűri, hogy bár-milyen vétek elkerülje ítéletét és megtorlás nélkül maradjon.

ZSIGMOND ŐRGRÓF VISSZATÉRÉSE BUDÁRA,ÉS A KIRÁLYNŐ KISZABADÍTÁSA

Akkor, amikor Károly király vérét és vele együtt a lelkét iskiadta, Erzsébet királyné friss örömében megíratta a véghezvittesemények sorát Zsigmond őrgrófnak, és követei útján arra kérte,hogy sietve jöjjön vissza. Ennek következtében Zsigmond – őr-gróf, mielőtt még a királynők rettenetes szerencsétlenségének hí-rét hallotta volna, a csehek nagyszámú fegyveres csapatával ésFelső-Magyarország számos főemberének kíséretében késedelemnélkül bevonul Budára, és a várba is bebocsátják várakozás nél-kül. Ezekben a napokban az ifjabb királynőt a Krupa nevű, Hor-vátország vidékén fekvő várban tartották fogva.651

Mikor Horváti János bán meghallotta, hogy az őrgróf Budánvan, s hogy a főemberek az ő pártjára álltak, szívében-lelkébenelcsüggedt, és súlyos gondok zúdultak rá. Ezért felkereste a ki-

650 Erzsébet királynét 1387 januárjában gyilkolták meg. Tetemét jó egy hónap

múlva temették el Zágrábban.651 Időközben Horváti Pál átkelt Nápolyba fegyveres segítségért. Zsigmond le-

vonult a szlavón határszélre, s csak a nápolyi erősítés közeledtének hírérevonult vissza Budára.

339

rálynőt, és így szólt hozzá: "Bár nagyon is megérdemeltétekmindazt, amit veled és anyáddal szemben elkövettem: most mégisszánom és bánom mindezt. Az volt a szándékom, hogy téged isugyanolyan végre juttatlak, mint anyádat, mert jól tudom. hogynekem az életembe kerül, ha a te életed megmarad. De hogy ke-zemet ne szennyezze jóltevőm vére, úgy döntöttem, hogy szabadonengedlek, de csak azzal a feltétellel, hogy hitedre megesküszöl,hogy sohasem lesz okom megbánni szabadon bocsátásodat. Hanem esküszöl meg, végrehajtom, amit elkezdtem: hadd fizessekmindenért, ha kell, egy és ugyanazon rajtam vett büntetéssel."

Ezekkel a szavakkal eltávozott. A zsarnok gőgös beszéde akirálynő szíve mélyéig hatolt. Szeméből bő áradatban csorognakkönnyei, és végigfolynak sápadt orcáján. Végre hosszú kesergésután megszárítván szemét, kéri, hogy hívják hozzá a bánt. Amikormegjelenik, a királynő félelemtől remegve nemcsak az eskütételtvállalja, hanem azt is, hogy mint atyját fogja tisztelni, mivel azéletét meghagyta. Odahozzák tehát a szent ereklyéket, és a király-nő valóságos esküvel megerősíti mindazt, amit a bán kíván. Utánabefognak a királynő kocsijába, és a királynőt, mintegy villámcsa-pás elől menekítve, az óhajtott Buda városába kísérik.652

ZSIGMOND KIRÁLY MEGKORONÁZÁSAMindezek kegyetlenül gyorsan, három év vagy alig valamivel

több idő leforgása alatt történtek. Lajos király halálát követően,sok vér ontásával és nagy vagyonok elrablásával. Végre az országnemesei – mivel inkább a béke kedves gyönyörűségének akartakörülni, mint súlyos háborúskodásban gyötrődni – az Úrnak ezer-háromszáznyolcvanhatodik esztendejében,653 ennek az évnek isabban a szakaszában, amikor a madárkák édes dalától zengő ked-ves tavasz a maga pályafutásának a vége felé közeledik, és már azelkövetkező forró nyár számára készíti a szállást, piros rózsákkal 652 Mária 1387. június 4-én szabadult ki Frangepán János, valamint a velencei

flotta ostroma következtében.653 Az évszám téves; ettől függetlenül is Thuróczy itt meglehetősen összevonja

az időben egymástól távoli eseményeket, és motivációjukkal is adós ma-rad. – Zsigmond királlyá választásakor és megkoronázásakor (1387. már-cius 31.) Mária királynő még a Horvátiak fogságában volt. A koronázástermészetesen nem esett pünkösd napjára.

340

ékesítve, amikor a Nap szekerét húzó két paripa az ég boltozatánmár magasabbra szokott hágni: azaz Pünkösd nagy napja táján,összegyülekeztek Székesfehérvárra.

Itt Mária királynő egybehívta a nemesek egész testületét, éstőlük körülvéve felállt, és miközben orcáit könnypatakok öntöz-ték, nehéz sóhajok kíséretében ilyen szavakat intézett a néphez:"Urak, testvéreim! Ti megemlékeztetek atyám érdemeiről, jó lé-lekkel voltatok hozzám, és nem ingattátok meg uralmamat, ame-lyet ti adtatok nekem. Ezért Istennek is, nektek is mérhetetlen há-lával tartozom. Tudjátok, hogy a háborúnak milyen szélvészerázta meg kormányzatunkat a most elmúlt napokban. Hogy énmagam milyen veszélyes viharokat szenvedtem el, nem is szüksé-ges színetek előtt elmondanom, sem nektek végighallgatnotok.

341

Úgyis mindent láttatok vagy hallottatok. Azt hiszem, még nem ve-szett ki elmétekből, hogy drága emlékezetű atyám még életében ésa ti hozzájárulásotokkal, milyen feltételek mellett kötött hozzá en-gem házassági szerződéssel ehhez a herceghez (és itt kezével amellette álló Zsigmondra mutatott). Hiszem, hogy ami akkor tet-szett nektek, most is tetszik. Íme tehát jegyesemet megteszem ki-rálynak, és az ország fölötti rendelkezési jogot s egyszersmind akoronát is neki engedem át. Legfőként azért teszem ezt, mivel fi-gyelembe veszem, hogy ti nem szeretitek az asszonyi uralmat, ésnem is elég erős ez -a tények tanúsítják – ilyen szilaj nép gyeplői-nek irányítására."

Egyszersmind az egész nép színe előtt maga mellé állította azőrgrófot, és így szólt: "Ez az én uram és férjem, ez a ti királyotok.Kíméljétek tehát az országot, és ne pusztítsátok saját magatokatkölcsönös gyilkolással. Mert a világon mindenhol a legfőbb jó abéke: és egy nép egyetértése a szomszédos országoknak félelme-tes!"

Tetszett a királynő beszéde az összes jelenlevőknek. Tehát azemlített Pünkösd ünnepének nevezetes napja beköszöntvén,Zsigmond őrgrófot életének huszadik évében Magyarország többikirályának módjára és nagy vigasság közepette ünnepélyesen fel-kenték királlyá és megkoronázták.

342

HORVÁTI JÁNOS BÁN MEGBÜNTETÉSEAmikor Zsigmond király szerencsésen elnyerte Magyaror-

szág jogarát, Mária királynő az elszenvedett szerencsétlenségmegbosszulásának már rég megfogant vágyától égve, egyre gyak-rabban biztatta Zsigmond királyt arra, hogy emelje fel bosszúállókarját a felségsértők ellen. Sűrű ösztökélésével állandóan zaklatja,könnyeit sem kíméli, és az általa elviselt szenvedéseket ezer vál-tozatban hánytorgatja fel előtte.

Ezekben a napokban Horváti János bán a Pozsega váránaknevezett királyi várba vonult be fejének védelmére. Zsigmond ki-rály tehát felesége állandó panaszai miatt felindulva felszerelicsapatait, azt színleli, hogy a Dunán túli részekre küldi, Bulgáriafelé: de aztán visszafordul, és az említett várat ostrom alá veszi.Ostromzárral vette körül az említett várat, hadigépekkel vette he-ves ostrom alá. Mivel az ostromlók joggal reménykedhettek a vá-ros gyors bevételében: egy éjszaka, amikor a földön mindenüttszétterülő sötétség titokban történő cselekedetekhez alkalmas időtbiztosított, Horváti János bán leugrott a várból, és szabad utat ka-pott a várnak azon az oldalán, ahol Lackfi István vajda, meg egymásik [Lackfi] István, a simontornyai, tartott őrséget; ezek hűsé-get színlelve részt vettek a király hadivállalatában.654 A bán mégazon éjszakán átkelt a Száva folyón – nem tudni, hajósegitségével-e vagy úszótudományával – és a Dobor nevezetűvárba futott, amely Boszniának Ozora nevű vidékén fekszik. Itttalálta Pál zágrábi püspököt, és gonosztettének többi cinkostársát.

Ezekben az időkben a bosnyákok, dalmátok és velük együtt ahorvátok ugyanezen János bánnak és kísérete főembereinek rábe-szélésétől megfertőzve a magyar jogar iránti köteles hűségtől el-pártoltak, és az országnak azon a vidékén tűzzel-vassal nagypusztítást vittek végbe.

Ezért Zsigmond király csapatai számát más csapatokkalmegnövelve, mindenfelől nagy fegyveres erőtől kisérve átkelt amár említett Száva folyón, hogy ezeket az országrészeket is sajáturalma alá hajtsa, és hogy azt a várat is bevegye, amely a hűtle- 654 Ez még korábban esett meg, 1386 tavaszán. Zsigmond csak az utóbbit ma-

rasztalta el árulásért; a vádat Thuróczy terjeszti ki Csáktornyai Lackfi Ist-vánra

343

neknek védelmet nyújtott. Hatalmas erővel bevonult Bosnyák-országba.

János bán pedig a király hadjáratának komoly voltától meg-rémülve, jobban bízott a futásban – amely már egyszer sikerültneki –, mint az említett vár védelmében, és ezért több, ugyanazonmételytől megfertőzött cinkosával együtt kiment a várból, mielőttkörülzárták, és szökevényként kóborolt a dombok és szakadékokközött. De ez a szökése egy cseppet sem vált a javára, beleesett akirály által ellene állított csapdába, és fogságba került.

Zsigmond király pedig, miután az említett Dobor várát be-vette, és a bosnyák királyt655 meg Dalmáciát és Horvátországot ahűség igájába fogta, visszatért hazájába. János bánt pedig Pécsvárosában a kivégzés legborzalmasabb válfaj ával, ahogy a ki-rályné dühe követelte, végeztette ki. Először ló farkához kötözvekörülhurcolták a város utcáin, majd tüzes fogókkal megkínozták,azután négyfelé vágták, és az utókor elrettentő okulására a városkapuira függesztették tagjait: ugyanazt a kegyetlenséget szenved-te, amellyel ő sanyargatott másokat.

Sokakat kivégeztek, a zágrábi püspököt azonban nem öltékmeg; de azt egész életében nem tudta már elérni, hogy visszahe-lyezzék püspöki székébe.

ZSIGMOND KIRÁLY MOLDVA ELLENI HADJÁRATAKorábban, amikor Magyarország az asszonyi kormányzás

idején súlyos háborúskodás ok között hánykolódott, Moldva ésvele együtt Havasalföld vidéke nem tért jó belátásra – méltatlan-nak tartván a királynői uralmat –, és nem engedelmeskedett utóbbZsigmond királynak sem. Ő tehát megkoronázásának negyedikévében újból fegyvert fogott, és megtámadta, hogy engedelmes-ségre szorítsa őket. Ebben az időben egy bizonyos István vajdatartotta kezében Moldva irányításának gyeplőit.656 Ez egész nép-ének haderejét mozgósította, hogy a király elől elzárja a behatolásútját, és a havasokat és a szakadékok között vezető meredek uta-

655 Dobisa Istvánt.656 Moldva és Havasalföld fejedelmei a lengyel királlyal léptek szövetségre.

Zsigmond 1394-ben szánta rá magát, hogy visszatérítse őket a maga hűsé-gére.

344

kat, amerről a királynak jönnie kellett, torlaszokkal meg íjászőr-séggel erősítesse meg. És amikor a király a kelepcéről mit semsejtve a havasok közé érkezett, rátámad íjászainak hatalmas sere-gével. Hullanak a dárdák emberekre és lovakra egyaránt, és anyilak sűrű zápora csaknem az egész királyi sereget elborítja. Akirály katonái azonban leszállnak lovukról, vitéz kézitusával kí-sérlik menteni életüket, és nagy harci hévvel megrohanván azoláhokat, visszavonulásra kényszerítik őket, sokakat megölve, afutókat a havas ok meredélyein kíméletlen öldökléssel sújtva kö-zülük. Így, miután karddal vágtak maguknak utat, a király az em-lített István vajdának csaknem a lakhelyéig nyomult előre. A vaj-da pedig, amikor eszébe vette, hogy a kegyelemkérésen kívülsemmi sem segíthet rajta, a királyhoz ment, és az uralma alá tar-tozó oláh főemberekkel együtt a király előtt földre borulva ezek-kel a szavakkal könyörgött a királyhoz, hogy a súlyos vétkéért já-ró büntetést elkerülje:

"Dicsőséges fejedelem! Királyi kegyelmed bocsásson megnekünk, kik bocsánatodért esdeklünk. Annak súlyos következmé-nyeit, amit vakmerőségünk a köteles hűség ellen vétve botorul el-követett, hárítsa el kegyelmes jóságod. A királyi méltóság számá-ra ugyanis nem kisebb dicsőség megkegyelmezni a legyőzöttnek,mint megtörni a kemény makacsság ot. Hiszen úgyis csak por va-gyunk a talpad alatt! Te vagy a mi urunk és királyunk! Azt a ke-gyet tehát, amelyet tetteink alapján nem kérhetünk, királyi jósá-god megadhatja nekünk."

Szavaik végeztével mindnyájan lehajtották fejüket, és vártáka király bocsánatát.

Zsigmond király így felelt:"Noha királyi felségünk sérelme méltó büntetést kívánna,

mégis, hogy hírnevünk dicsőségét kegyetlenség vétke ne mocs-kolja, megkegyelmezünk s egyszersmind megbocsátunk nektek, ésismét kegyelmünkbe fogadunk, ha ezután nem vétetek ellenünk."

István vajda és hívei erre a király lábához borulnak, és csó-kolgatják a királyi köntös szegélyét. Ezután őszinte hűséget fo-gadnak, az évi adó megfizetését ígérik, és mindezt hitbeli esküvelmegerősítik. Zsigmond király visszatérve, katonáit és fegyvereitegy évig nyugtatta.

345

ZSIGMOND KIRÁLY HAVASALFÖLDI HADJÁRATA,ÉS MÁRIA KIRÁLYNÉ HALÁLA

Ezek után Zsigmond király, kormányzásának hatodik évében,a havasokon túli népek ellen háborút indított. Ez a nép, hogymegvédje önmagát, nem elégedett meg a saját haderejével, hanemegy erős török sereget is zsoldjába fogadott. A királyi csapatok ahavasokon átkelvén, leereszkedtek ennek az országnak sík vidé-keire, a két ellenség felállította hadsorait, és összecsapott hadizászlóik alatt, és már-már kézitusába kezdett; de a törökök meg azoláhok megrémültek a király serege ragyogó fegyverzetének fé-nyétől, és a biztos futásra bízták magukat. A királyi hadsereg pe-dig üldözte őket, amíg csak tudta. Jobbra-balra hullottak a törö-kök meg az oláhok, és még sokkal többen estek volna el, ha a ki-rály katonáinak lovai, amelyeket a rajtuk ülők fegyverzetének óri-ási súlya nyomott, utol tudták volna érni futásban a futókat, és abekövetkezett éjszaka nem tette volna lehetővé a menekülőknek,hogy biztonságosan átkeljenek a Dunán.

Zsigmond király tehát megfutamította a vele szembeszállócsapatokat, és Kis-Nikápoly várát657 vette körül erős ostromzárral.A törökök és az oláhok együtt védelmezték, és a falak közülgyakran kitörve nem kis kavarodást keltettek a király seregében.A király azonban hadigépeket hozatott oda, a várat nagyrésztrommá tette, és ostrommal bevette. Védőiket részint megölte, ré-szint foglyul ejtette, és a várat magyar őrségre bízta. Végül a vi-dék népét az engedelmeskedés igájába hajtotta, és diadallal, sze-rencsésen visszatért Magyarországra.

De még nem volt otthon, amikor Mária királynőt súlyos be-tegség lepte meg, és a királynő itthagyta az országot s egyszer-smind az életet is. Halála nem kis gondot okozott Zsigmond ki-rálynak.

Ugyanis a lengyelek királya, László, a házasság kedves élet-közösségében feleségül bírta az elhunyt királyné édes testvérét,akit Hedvignek neveztek. László azt gondolta, hogy az ő feleségeaz elhalt nővér jogarát birtokába veheti, és nagy hadat indítottZsigmond király ellen. És ha a tisztelendő atya, Kanizsai János 657 Erődítmény Nikápolytól (ma Nikopol Bulgáriában) mintegy tizenkét km-re, a

Duna északi (román) partján.

346

esztergomi érsek úr nem erősíti meg az ország végeit a fegyvere-sek nagy csapatával, a nagyravágyó uralkodó Zsigmond király tá-vollétében nem csekély zavart okozhatott volna a kormányzásban.

HARMINCKÉT VITÉZ KIVÉGZÉSEA sikerek nemcsak a királyokat, de még a kisebb vagyonú

egyszerű embereket is – akiknek helyzetük azt javallaná, hogymaradjanak csendben – szokatlan dologra ragadják, erkölcseikbenmegváltoztatják, és különféle csalóka ábrándokba sodorják. Amígaz ember sorsa a szerencse ösvényén halad, megnövekszik a sze-rencsés ember önbizalma; és ez egyszersmind arra készteti, hogyveszélyes ügyekbe bonyolódjék.

Míg Zsigmond királyt kedvező szerencse kísérte, a szokásos-nál is önhittebb lélekkel törekedett rá, hogy az ország lakosai kö-zül azokat a kitűnő nemeseket, akik ellene és a királynő ellen sú-lyosan vétettek – amikor tudniillik a királynők kormányzata amaga balszerencsés útján haladt –, vagy hűségre és hálára köte-lezze, vagy halállal sújtsa. Ezeket azonban a vakmerőség esztelenmakacssága vezette, és inkább akartak meghalni, semmint egynekik nem kedves uralkodó alatt élni. Ezek voltak azok a neme-sek, akiket a mi korunk harminckét vitéz néven emleget.

Ezek közé tartozott egy dicső és minden magyarok közt nagydicsérettel magasztalt híres-neves vitéz, név szerint Kont István, aHédervári urak előkelő véréből, s akiről a mi korunkban kiválóereje és vitézsége miatt nemcsak beszélnek, hanem zengő lantonénekelnek is.

Ezek a vitézek kóborolva bejárták az ország vidékeit, és ezZsigmond király gyalázatára volt. Ezért ő, gyanakodva, hogy fel-kelést szerveznek ellene, elhatározta, hogy elfogatja őket, és egycselvetésben és fegyverforgatásban egyaránt jártas férfiút, a hozzáhűséges Vajdafi Györgyöt bízta meg, hogy erőszakkal vagy csel-lel vezesse őket a színe elé.

Mialatt a vitézeket a Száva mentén az ellenségeskedés min-den gyanúja nélkül a közelgő hajnal édes álma tartotta fogva tábo-ri szállásukon – kivéve Korpádi Jánost, akiről az a hír járja, hogyaz álom sohasem tartotta fogva piros hajnal idején –, VajdafiGyörgy rájuk rontott. Az alvók talpra ugorva fegyvert ragadnak.

347

Amaz ígéret azt ígéri nekik, hogy kiengeszteli irányukban a ki-rályt: de mert fegyveres katonasága is erősebb volt a vitézek ere-jénél, meg is félemlítette őket. A vitézek látták, hogy egyenlőtlenküzdelem volna az ellenséggel fegyveresen szembeszállni, és en-gedtek az ígéreteknek.

Mikor azonban Horom városához érkeztek, súlyos bilincse-ket raktak rájuk, és kocsin Buda városába szállították őket.

A nemesek még az úton összebeszéltek, hogy ha a király szí-ne elé kerülnek, egyetlen üdvözlő szóval sem tisztelik meg. Így istörtént. Mert amikor Zsigmond király nemeseinek karától körül-véve helyet foglalt, és a nemeseket színe elé vezették: egyiküksem nyitotta üdvözlésre a száját, és sem fő-, sem térdhajlássalnem mutatták ki tiszteletüket. Ez a megaláztatás még nagyobb ha-ragra ingerelte Zsigmond királyt. Ezért heves haragjában Budavárosában, Szent György vértanú piacán lefejeztette őket.

Némelyek azt állítják, hogy Kont István, amikor a lefejezésbüntetését el kellett szenvednie, a hóhér csapását szembefordulvaakarta fogadni, szemtől szembe, és azt mondta, hogy ő már sok-szor és szemrebbenés nélkül nézett szembe a fenyegető halállal,és most sem fél tőle, hanem szembe akar vele nézni.

Egyesek azt állítják, hogy ezek a nemesek harmincegyenvoltak. Kivégzésük után azonban Kont István Csóka nevű kard-hordozója feltartóztathatatlan könnyekben tört ki, és állandóanzokogott.

A király látta, és azt mondta: "Fékezd, fiam a könnyeidet,hagyd abba a sírást; íme én, a te urad, többet adhatok neked,mint az, akit lefejeztek." A fiú állítólag ezt felelte neki: "Sohasemszolgálnálak téged, te cseh disznó." A király parancsára ugyanazta büntetést kellett elszenvednie, mint urának, így lett teljes amondott szám.

Miután a vitézek vérüket és ezzel együtt lelküket is kiadták,az említett város külvárosában levő, az Utolsó Útról nevezett ká-polna temetőjének szentelt földjében nyertek örök lakóhelyet, mígnem harsan fel az angyal trombitája.658

Ezeknek a vitézeknek a halála volt az a hamu alatt lappangószikra, amely utóbb hatalmas tűzvészt vetett Zsigmond király és a 658 Ti. a végítélet harsonája. – Ezek az események 1388-ban történtek.

348

magyarok közé; és ez volt az oka, hogy uralkodása életének utol-só napjáig sohasem volt biztonságos.

ZSIGMOND KIRÁLY SZERENCSÉTLEN HADJÁRA-TA NAGY-NIKÁPOLY VÁRA ALATT

Boldogult Lajos király szerencsés uralkodása idején a görö-gök között nagy viszálykodás támadt, és Görögország súlyos bel-viszályok között hánykolódott. Két ura volt ugyanis a görögök-nek; nem azonos szülőktől származtak, mégis mindketten azt ál-lították, hogy a császár rokonságából valók, és megilleti őket azuralom joga. A görögök pedig egyformán szerették és követtékőket: tetszésük szerint ki ezt, ki amazt, s az így bizonytalan csá-szári címért polgárháborúban csatározva küzdöttek. És mikor azegyikük659 úgy látta, hogy pártja alulmarad, a bosszú vágyától ve-zérelve ügyének megsegítésére pénzzel és ígéretekkel ÁzsiábólGörögországba hívta I. Amurát török császárt, a törököknek acsászárság kezdete óta a harmadik uralkodóját. Nem is kerültnagy fáradságába, hogy rávegye a török császárt arra, amire márazelőtt is vágyva vágyott, és amin minden erejével fáradozott. Agörög tehát hajókon átszállította őt és csapatait a Hellészpon-toszon Trákiába, azzal a feltétellel, hogy a háború befejezése utánismét visszaszállítja. Így vonult be a török nép Ázsiából Európá-ba. A görögöknek ez a fonák tette olthatatlan máglyát lobbantottlángra Európa területén, azóta is állandóan lobog, és a mi földün-kön is kisarjasztotta nyomorúságunk bőségesen tenyésző dudváit.

Amurát ugyanis nem azt forgatta elméjében, amit megígért,hanem azt, amiről úgy gondolta, hogy hasznára válik. Napról nap-ra húzta-halasztotta ugyanis – ha alkalom adódott rá – a háborúmegindítását, hogy a görögök ereje a kölcsönös öldöklésbenmegtörjön, és ő még ép haderejével rájuk támadva könnyűszerrelfölébük kerekedhessen és elnyomhassa őket. Számításában nem iscsalódott. Mihelyt észrevette, hogy a görögök a hosszas háborúkövetkeztében meggyengültek, és belső erőforrásaik kimerültévelmár nem tudnak önmagukon segíteni: ürügyet keresve ellenük 659 V. (Palaiologosz) János császár (1341-1391) 1379-ben I. Amurát vagy Murád

szultán (1359-1389) segítségével szerezte vissza trónját pártütő fiától,Andronikosztól.

349

fordította fegyvereit, s miután alkalmas időben elfoglalta aHellészpontosz tengere mellett fekvő Gallipoli városát, a többigörög várost ostromzárral veszi körül, földjeiket pusztítja, smindaddig szakadatlan dúl mindenfelé, míg Trákia nagy részétsaját hatalma alá nem hajtja.

Ettől kezdve a törökök hatalma napról napra gyarapodott, ésamikor Lajos király halálával Magyarország gyeplői Zsigmondkirályra szálltak, Bajazid török császár,660 aki atyjánál, Amurátnálnem kevésbé éles eszű és rátermett volt, sőt a veszélyes vállalko-zások megkísértésében még merészebb is, rövid idő leforgásaalatt egész Trákiát, Tesszáliát, Makedóniát, Phókiszt, Boiótiát ésAttikát részint erőszakkal, részint meghódolás révén elfoglalta éssaját uralma alá vetette. Ellenséges fegyverekkel támadt amoesiaiakra is, akiket mi bolgároknak nevezünk, és akik Zsig-mond király fennhatósága alá tartoztak.

A király elküldte követeit Bajazidhoz, és megüzente neki,hogy a jog szerint hozzá tartozó országot ne dúlja. A császárazonban különböző ürügyekkel halogatta a választ, és közbenBulgária egész földjét hatalmába kerítette. Végül egy háznakminden falát teleaggatta különféle fegyverekkel: lándzsákkal éspajzsokkal meg tegezekkel, amilyeneket a törökök harcaikbanhasználnak; ide vezette a király követeit, és állítólag így szólthozzájuk:

"Térjetek vissza királyotokhoz, és mondjátok meg neki, hogyehhez a földhöz, mint látjátok, nekem is elég jogom van" – és afalakon függő fegyverekre mutatott.

Ez az esemény Zsigmond királyt nem kevésbé félelmetesbosszúra ingerelte. Ezért uralkodásának tizedik, az Úr testet-öltésének pedig ezerháromszázkilencvenhatodik esztendejében bi-rodalmának egész fegyveres erejét mozgósítva óriási sereget ho-zott össze. A nagy királyi hadjáratra egyéb népek közt Burgundiahercege és a frankok vagyis gallok népe is nem kis fegyveres erőtés harcos férfiak vitéz csapatát hozta el. E fegyveres csapatoknemeseinek címere egészen az én időm ig Budán, a domonkos-

660 I. Amurát a szerbiai Rigómezőn ivott ütközetben (1389) – amely eltörölte a

középkori szerb állam önállóságát – meghalt. Utódja I. Bajazet vagyBajazid lett (1389-1403).

350

rendi barátok Szent Miklós hitvallóról elnevezett kolostorában,festményeken megörökítve és a falakra aggatva megmaradtakemlékeztetőnek.

Zsigmond király tehát elindult seregének hatalmas sokaságá-val, átkelt a Dunán, és nemcsak hogy nem félt a törökök császá-rától, hanem némelyek szerint a következőket mondotta: "Kell-efélnünk embertől? Hiszen ha a mérhetetlen égbolt ránk szakadna,lándzsáinkkal még azt is föltartanánk, és nem esne bajunk."

Rácországon kegyetlen dühvel, nagy fosztogatással és bor-zalmas hadizajjal keresztül vonult, és megérkezett Bulgária vidé-kére. Itt Orehovo és Viddin városát meg e vidék számos más erő-dítményét, melyeket a törökök harcias csapatai védelmeztek, be-vette a saját maga meg övéi nem csekély vérhullatása árán. Végreaz év nyarán, mikor a szőlőtők ék már édes gyümölccsel fizetnekgondozóiknak, azaz Szent Mihály arkangyal ünnepe táján661 tá-bort ütött Nagy-Nikápoly várának mezején. A törökök pediggyakran kitörvén a várból, ingerelték a király seregét. Sokakatmegsebesítettek, de még gyakrabban tértek vissza ők maguk se-bektől borítva.

A török császár pedig – akit a mi véneink, mint említettük;Bajazidnak hívtak, Nicolaus Secundinus pedig Aeneas, sensi püs-pök662 számára a törökök népéről és eredetéről írva Chalapinnaknevez – hallván, hogy a király nagy hadikészültséggel betört a bi-rodalmába, hasonlóképpen népe egész haderejét fegyverbe szólí-totta, és övéi vitéz seregének közepette közeledett, hogy szembe-szálljon a király hadával. A gallok, vagyis a frankok pedig fel-buzdulva az ellenség jövetelének hírén, a király elé járultak, éskérték: engedje meg, hogy ők fogják fel az ütközet első csapásait,amelyek a leghevesebbek és legkegyetlenebbek szoktak lenni.Amikor tehát feltűnt maga a császár mindenfelől ordítozó csapa-toktól körülvéve, és a pogányok nagy haderejét a király táboraellen vezetve, a frankokat féktelen harcvágy fogta el, és mielőtt azegész királyi sereg hadirendben felállt, hogy zászlai alatt meg-

661 1396. szeptember 29-e táján.662 Nicolaus Secundinus ismeretlen személy. A másik író Enea Silvio

Piccolornini, jeles XV. századi humanista, később II. Pius néven pápa(1458-1464).

351

kezdje az ütközetet, csatába bonyolódtak, kirohantak a táborból,és előreszáguldva rárohantak a szemben álló csapatokra, szokásukszerint lóról leszállva, gyalogosan harcolva. A két ellenfél köztjavában tombolt még a rettentő ütközet, amikor a magyarok meg-pillantották a frankok rendetlen futásban a király tábora felé szá-guldó felkantározott lovait. Nem ismerték még a harcmodorukat,és azt hitték, hogy az ellenség teljesen elpusztította őket. Egyszer-re felbomlott a rend, és nagy tolongás közepette otthagyták a tá-bort, és benne az ostromgépeket; a mezőn mindenfelé szétszéled-nek, az ellenség kíméletlenül a nyomukban van, és futásra kény-szenti őket. Óriási öldöklés vette kezdetét. A magyarok közül so-kan elestek, sokan fogságba jutottak. És ha a király egy hajónnem lel menedéket, akkor nem az ég – miként állítólag a fejede-lem elbizakodottságában kijelentette –, hanem az ellenség fegyve-res ereje zúzta volna össze.

A ZSIGMOND KIRÁLY ELLENI ÖSSZEESKÜVÉS,ÉS ZSIGMOND ELFOGATÁSA

Fájdalom, micsoda viszályokat támaszt, mekkora gyűlöletetszül az emberi sors, ha mostoha szerencse vezérli, és nemkívána-tos ösvényeken halad! Néha kedves barátokból is ellenséget csi-nál- főként a magyar nemzet sarjainál.

Zsigmond király, aki eddig kedves volt nemzetének szemé-ben, népének súlyos veresége után gyűlölet tárgyává lett. Féltugyanis, mint egykor a perzsák királya, Xerxész, szerencsétlengörögországi hadjárata után,663 hogy azok, akiket olyan szeren-csétlenül vezérelt, előre nem látásáért megbüntetik. Ezért, mintvalami szökevény, evezős hajóján a Dunának és a tengernek mélyhullámain Konstantinápoly városába, innen Rhodosz, majd Dal-mácia és Horvátország partvidékére hajózott. Kíséretében voltakaz ország leghatalmasabb emberei: János esztergomi érsek úr mega testvére, Kanizsai István.

Követek útján kipuhatoltik az ország főembereinél, mi volnaa király számára a legelőnyösebb. Közben a fentebb már említettférfiak, Lackfi István vajda meg a másik István, a simontornyai, 663 I. Xerxész perzsa király (i. e. 485-465) 480-ban Szalamisz szigeténél veresé-

get szenvedett a görögöktől.

352

régi bűnükben elbizakodva több bűntársukkal egyetemben –akiknek szívügyük volt, hogy Zsigmond király ne uralkodjék to-vább – követeket küldtek a felséges ifjú Lászlóhoz, a nem sok év-vel ezelőtt meggyilkolt Károly király fiához,664 aki ekkorApuliában atyja szerepét töltötte be az ország kormányzásában, ésmegígérték neki, hogy Magyarország jogarát a lehető legsimáb-ban átadják neki. Ő azonban szem előtt tartván és emlékezetébevésvén atyjának szerencsétlen sorsát, ami őt magyarországi ural-ma idején utolérte, nem sietett annyira, mint atyja, hogy a magyaruralmat megszerezze magának, noha megígérték, hogy Zsigmondkirályt eltávolítják az útból, és biztosítják nyugodt uralmát.

A két István észbe véve, hogy László nehezen mozdul, nemállt el szándékától, és hogy akaratukat könnyebben véghezvihes-sék, követek útján írásbeli esküt vettek ki László királytól, hogyha elnyeri a jogart, mindazt jóváhagyja, amit az ő nevében meg-cselekedtek az országban. Ez a megegyezés a nemesek nagy ré-szét a hűtlenség tévútjára vitte. E bűn bélyege sokakat lealacso-nyított: ezeknek sarjadékai még a mi korunkban is sírnak innenszármazó paraszti sorsuk miatt.

A dolgok titokban szervezték, de a király előtt mégsem ma-radt rejtve. Ez alatt az idő alatt a napok a maguk szokásos körfor-gásában teltek-múltak, és maga Zsigmond király másfél évig idő-zött a tengerparti vidékeken: de néhány főúrnak, főként az eszter-gomi érseknek és Kanizsa urainak meg Maróti János bánnak a se-gítségével visszakerült a királyi székbe. És noha tudta, hogy azemlített két István áskálódik és terveket sző ellene, mégsem voltméltányos, hogy a körülöttük tömörülő egész csoport miatt rajtukálljon bosszút.

A király visszatérése után ismét három és fél év telt el. Köz-ben egyre növekedett az uralma ellen összeesküvők száma, ésMagyarország egész népe, mintegy megfertőzve a bujtogatástól,sanda szemmel nézett rá. Az ellene való gyűlölködésre leginkábba harminckét vitéz kivégzése ösztönözte a magyarokat, és anikápolyi hadjárat szerencsétlen kimenetele. De nem kevésbé szi-dalmazták a királyt a magyarok azért is, mivel hitvesi kapcsolatamegszűntével a test örömeinek engedte át magát, és hajadonok 664 Nápolyi László, Kis Károly fia. 1387-től 1414-ig volt Nápoly királya.

353

erőszakos megrontására vetemedett. Mindezeken kívül az említettkét István sűrű rábeszélése is egyre erősebben hatott a népre.Azok tehát, akik ilyen lelkülettel viseltettek iránta, kitervelték,hogy a királyt fogságba vetik, mihelyt alkalom kínálkozik rá.665

Az Úr testet-öltésének ezernégyszázegyedik esztendejébentehát, az évnek abban a részében, amikor a termékeny tavasz aBika csillagzatának hatása alatt langyos fuvallat kíséretében hoz-za a nappalokat, és a tél rideg kegyetlensége miatt viruló levelei-től megfosztott fákat zöldülő lombokkal ruházza fel, vagyis azona napon, amikor az Anyaszentegyház Szent Vitális vértanúságá-nak dicsőséges diadalát zengi:666 az ország bárói csalárdul meg-rendezett tanácskozás ürügyével a királyi palotába mentek, és aztkívánták, hogy a király is jelenjen meg körükben. Mikor a királymegjelent, szemére vetették összes gonosztettét, amit csak összetudtak hordani ellene, majd nagy zajongás közepette rávetettékkezüket. És hogyha azok, akik szerették a királyt, nem tiltakoz-nak, Julius Caesarhoz hasonlóan számos sebbel összeszurkálva,vérét és egyszersmind lelkét is kiadta volna a hely színén.

Ezekben a napokban a Garai-házban két kedves jellemű ifjúvolt. Az a néhai Garai Miklós nádorispán volt az apjuk, akit egy-kor a királynők oldala mellett öltek meg. Egyikük apja nevétkapta, a másikat Jánosnak hívták. A királyt fogságba ejtők aztgondolták, hogy a két ifjú apjuk halála miatt neheztel a királyra,apjuk leginkább őmiatta bűnhődött halállal. Így a királyt a két if-júnak adták át, hogy Siklós nevű várukban őrizzék.667

665 Zsigmond ebben az időben már újabb házasság tervével foglalkozott: elje-

gyezte Margit briegi (Szilézia) hercegnőt. – Az elégedetlenségnek egyéb-ként egyik fő oka az volt, hogy Zsigmond környezetében túlzott befolyásrajutottak idegenből jött kalandor elemek.

666 Április 28-án.667 Thuróczy téved. A királynők védelmében elesett Garai Miklós fia, Miklós,

Zsigmond hű embere volt, 1402-től kezdve az ország nádora. Az ő öccse,János, illetőleg ugyancsak Miklós nevű fia kezesekül szolgáltak a foglyulejtett király ellenében. "Az említett két István" ekkor már négy esztendejenem élt!

354

ZSIGMOND KIRÁLY KISZABADÍTÁSAMikor Zsigmond királyt a fogság nyomorúságára vetették,

azok, akik rosszindulattal voltak iránta, nyíltan is kimutatták tit-kolt ármányaikat. Már-már azt gondolták, hogy óhajtásuk aka-dálytalanul teljesül. Nyíltan csapatokba sereglettek tehát, és döly-fösen jártak-keltek. Felemelvén László király zászlaját,668 jártákaz ország vidékeit. És amikor a zászló kíséretében valamely vá-roshoz értek, a felszentelt papi rendet arra kényszerítették, hogykörmenetben szent tisztelettel vonuljanak ki eléjük. Ezenközbenmegüzenték László királynak, hogy mindent elintéztek kívánságaszerint, tehát siessen. Amikor pedig László király hallotta, hogyZsigmondot elfogták, s hogy az ő pártja hatalomra jutott: mintegykész helyzet elé állítva meghajolt az őt hívók kívánsága előtt, sgyorsan megtéve az előkészületeket, Magyarország felé vette út-ját.669

Zsigmond király az említett várban töltötte fogságának. gyá-szos napjait szigorú őrizetben. Királyi szeméből sűrűn megered-tek a könnyek, elárasztották sápadt orcáit. Amikor a király állan-dó szívbéli keserűségét s folytonos könnyhullatását látta a királyőrizetével megbízott említett ifjak anyja, szívében felébredt irántaa részvét, ellágyult a keble, s ahogy ez már az asszonyi természetsajátja, egészen a szívébe fogadta a királyt, a fiaihoz ment, és eztmondta nekik:

– Kedves fiaim! Vajon súlyosabb okotok van-e nektek ez ellenaz ember ellen a gyűlölködésre, mint az ország többi nemesének?Mások elhárították maguktól őrzésének a gondját; egyedül csak ati kötelességetek, hogy biztonságos őrizetére gondoljatok? Na-gyon is emlékszem néhai atyátoknak előttem ejtett szavaira. Aztmondta, hogy a törvényesen megkoronázott királyt még akkor semszabad cserbenhagyni, ha valóságos barom. Csináljanak tehát 668 Kívüle további trónkövetelők is támadtak: a felvidéki nemesség meghívta Ja-

gelló Ulászló lengyel királyt, a dunántúliak egy része pedig Vilmos osztrákherceget.

669 Nápolyi László nem ekkor indult meg Magyarországra, hanem jóval Zsig-mond kiszabadulása után, 1403-ban. Zsigmond ekkor Csehországban ha-dakozott. A nápolyi párt egyik vezéralakja, Kanizsai János esztergomi ér-sek 1403. augusztus 5-én koronázta meg Lászlót Zárában – természetesennem a Szent Koronával.

355

mások akármit, azt szeretném, ha ti nem vennétek részt benne.Mert ha megölitek, ahogy ellenségei remélik: a királyi vér kiontá-sának bélyegét örökre rásütitek utódaitokra. Lehet, hogy a többi-ek az új király behozatalától azt remélik, hogy újabb adományo-kat kapnak; ti azonban gyűlöletesek lesztek a szemében. Mit gon-doltok, micsoda vétek az, királyok vérét kiontani? Ha ezzel a bor-zalmas vétekkel beszennyezitek kezeteket, micsoda méltóságotnyerhettek el ti vagy az utódaitok valaha is ebben az országban?Ez az ember meg van koronázva, számos éven keresztül királykénttisztelték; az, akinek az érdekében mozgolódnak, nemcsak hogynem királyunk, de még csak nem is ismeri az országot. Hagyjatokfel a dologgal, fiaim, ne esküdjetek ennek az embernek az életeellen. Óvakodjatok ilyen gaztettel beszennyezni családotok magasméltóságát. Tudjátok, milyen halált halt atyátok ezért a királyért.Nem kételkedem benne, hogy ismeritek azt, akiről azt mondják,hogy a meggyilkolt király fia. Ha ő nyeri el Magyarország joga-rát, ne higgyétek, hogy nem gondol majd apja halálára, melyetleginkább atyátok készített elő. Ha viszont továbbra is ez foguralkodni, aki most fogoly, ha megteszitek, amit tanácsolok: min-dig jó véget remélhettek dolgaitok folyásának, s mindig el fogjaismerni érdemeit eket az, akiért atyátok életét áldozta."

Az ifjak mindezt döbbenten hallgatták, egy jó óra hosszatmegzavarodva álldogáltak, és anyjuk beszéde hallatán mély gon-dokba merültek.

Míg ők gondolataikkal voltak elfoglalva, az eszes asszonyZsigmond királyhoz ment, és ezt mondta neki:

"Tudd meg, Zsigmond király, hogy ellenségeid új királyról ésa te elpusztításodról gondoskodnak. Engem meghatottak könnye-id, melyek szüntelenül patakzanak orcádról. Folytonos sírásodszívem mélyéig hatolt, s részvétet érzek irántad, hogy fiatal korodilyen nagy keserűségek között hánykolódik. Egyedül én, egy asz-szony, törődöm a te kiszabadításoddal. De amikor gondolkozomróla, egy körülmény mindig rémít és visszariaszt. Attól félek, hogyha téged kiszabadítalak, elvesztem két fiamat, akiket ismersz. Deha hitedre megígéred, hogy megemlékszel jótéteményemről, haújból elnyered a jogart, és nem hagysz cserben engem meg fiai-mat, a legnagyobb buzgalommal rajta leszek a te kiszabadításo-don."

356

Zsigmond király erre földre borult, két karral átölelte a lábát,majd remegő, síró hangon így szólt:

"Tedd meg, úrnőm és anyám! Ha visszanyerem a királyságot,ha életem megmarad, és valaha is megfeledkezem rólad vagy fi-aidról, érjen nagyobb baj, mint a jelenlegi, és Isten se adja többévissza szabadságomat. Íme, a mai napon téged anyámmá fogad-lak, őket meg testvéreimmé, és hitemre fogadom, hogy mindeztmeg is tartom."

Sok rábeszéléssel meggyőzte a' fiait is az asszony: eleresz-tették a királyt, megszabadították ellenségeinek mohó karma kö-zül, és titkos megegyezésük értelmében a morva őrgrófság terü-letére kísértették. 670

ZSIGMOND KIRÁLY MAGYARORSZÁGRA VALÓVISSZATÉRÉSE

A király kiszabadulásának híre nem kis rémületet keltett el-lenségeiben, és ez sokban hozzájárult ügyének helyrehozásához.Azok, akiknek kedvére volt az ő elfogatása, mihelyt az uralkodóvisszanyerte szabadságát, mintegy nehéz álmukból ébredve min-den erejükkel azon voltak, hogy a felségsértőkön bosszút álljanak,és a királyt visszahozzák Magyarország felséges trónjára. Ezértszörnyű dúlással pusztították az ellenkező véleményen levők fal-vait és egyszersmind földjeit. Így tett Maróti János bán is, ez akemény, zord, hajthatatlan és kevély férfiú. Az általa rendeltpusztítást még nem felejtették el korunk öregjei. De a másik pártis latba vetette minden erejét önnön védelmére is, ellenfelének ká-rosítására is.

Mindenütt háborúskodás dúlt, a nagy dühöngésben inkábbelharapódzott a fosztogatás; eközben Zsigmond király hatalmassegítséggel visszatért Magyarországra, részint szülőföldjé-nek fegyverforgató hadinépéből, részint a magyarországi felvi-dék főnemeseiből álló vitéz csapatok kíséretében. Magyarországfel vidéke ugyanis nem tántorodott el hűségétől. Nem is ütközött 670 Valójában hosszas huzavona és tárgyalások előzték meg Zsigmond szabadon

bocsátását. A királynak és híveinek komoly áldozatokat kellett hozniok en-nek érdekében. Zsigmond fölbontotta Margittal kötött eljegyzését, és elje-gyezte a kilencéves Cillei Borbálát.

357

nagy nehézségbe, hogy a király újból hatalmába kerítse a jogart,mivel Budavára és az országnak úgyszólván minden erődítményeaz ő híveinek kezén volt.

Ezekben a napokban Apulia királya671, az őt hívogatóknaksűrű ígérgetéseitől félrevezetve már útban volt, hogy a megígérthatalmat bittokába vegye; és már Dalmátország határára érkezett,amikor meghallotta, hogy Zsigmond király teljes épségben Budántartózkodik, és Magyarország fölött kénye-kedve szerint gyako-rolja a főhatalmat. Ezért tervével tüstént felhagyott, visszafordultaz útról, és visszatért atyja országába. Mondják, hogy az atyjameg ellene elkövetett méltatlanságon felindulva levelet írt Zsig-mond királynak, és kérte, hogy illő módon fizessen meg azoknak,akik mindig új meg új király után vágyakoznak, pedig királyukmég életben van.

ZSIGMOND KIRÁLY MEGBÜNTETI ISTVÁN VAJ-DÁT ÉS A TÖBBI HŰTLENT

Bár a királyt a bajoknak nagy tömege sokszor sújtotta, súlyosbosszúja mégsem csapott le mindjárt visszatérésekor a vétkesek-re. Csak a birtokaikat kobozta el és adta bérbe saját híveinek, denem kegyetlenkedett azokkal, akik oly gyakran ellene szegültek,és nem vonta meg jóságának kegyét azoktól, akik kegyelmet kér-tek. A színlelt jóindulatának mézével megkent horgot oda tartottaa jelentéktelen kisnemesek elé, hogy annál könnyebben megfog-hassa a nagyokat, akik a neki okozott nyomorúság bűnével mocs-kolták be magukat. Az éles eszű király eltitkolta lelke súlyos fáj-dalmát, és híveinek száma napról napra gyorsan gyarapodott.Ezért a király lélekben már felbátorodva hívei számára a Szlavó-nia vidékén levő Kőrévudvarhely nevű városba országgyűlést hí-vott össze. A kitűzött napon a nemesek nagy tömegben tolongtakaz országgyűlésen. Lackfi István is odament – vitte a vétke –,mert bízott a király kegyelmében vagy saját fegyvereseiben, hi-szen nem kevesebb katonát vitt magával, mint a király.

Az egyik napon tehát, amikor a király és az ország főembereimeg a vajda együtt voltak egy házban, István vajdát a helyszínen,

671 Nápolyi László.

358

a tanácskozás kellős közepén elfogták és lefejezték.672 Amikorhalálának híre eljutott embereihez, bosszúvágytól ösztönözvefegyvert ragadnak. Kétségkívül nagy vérontás támadt volnanyomban, ha híveit nem borzasztja el uruk magas házból kidobottholttestének szörnyű látványa, és ha valaki nem kiált rájuk, látva,mekkora veszélynek teszik ki magukat: "Hagyjátok abba, szeren-csétlenek, hagyjátok abba, hiszen a halálba rohantok; látjátok,hogy halott már az is, akiért fegyvert akartok ragadni." Erre vaddühük lelohadt, és mindegyikük menekülve a maga számára biz-tonságos vidéket keresett.

Ezt az István vajdát azzal vádolták, hogy egyéb, a királyiméltóság sérelmére elkövetett gonosztettén kívül – abban az idő-ben, amikor Zsigmond királya Nikápoly mellett elszenvedett ve-reség után a tenger melléki részeken tartózkodott – a következőgazságot is elkövette: tudniillik követeket küldött Bajazid törökcsászárhoz, és ígéretet tett neki, hogy a császár leányát a házasságkötelékével köti László királyhoz, akit be akart hozni az országba;egy feltételt szabott csupán, hogy a török császár segítségére le-gyen Lászlónak Zsigmond király ellenében. Azt is mondogatták,hogy tervének alátámasztására óriási török sereget hozott be aSzáva és Dráva folyók közt fekvő magyar területekre, és szörnyűdúlást vitt végbe. A törökök eddig még nem látogattak el magyarföldre. Ez volt a törökök első bevonulása Magyarországra. Azótaóriási pusztításokat vittek véghez, ma is láthatjuk nyomait aszerémségi városokban. És hogy ezek nem kicsiny városok vol-tak, az épületek puszta helyei még most is tanúskodnak róla.

ZSIGMOND MEGVÁLASZTÁSA RÓMAI KIRÁLLYÁ,ÉS GALAMBÓC VÁRÁNAK SIKERTELEN OSTRO-

MAMiután István vajda elnyerte vétkéért a halálos büntetést,

bűntársai közül pedig egyesek halállal, mások száműzetéssel la-koltak, mindenütt lecsillapult a király ellen szőtt ármánykodás. Ésettől kezdve a királyt élete végéig nem háborgatta országában bel-ső zavargás: nyugodtan viselhette uralkodói jogarát. Mivel pedig

672 A Lackfiakon vett bosszú korábban történt: 1397. február 27-én.

359

ifjúkorában sok baj hányta-vetette az uralkodókat, erkölcseiben éséletmódjában is megjavult, s miután az idegen nemzetek látták,hogy országában szilárdan kezében tartja a hatalmat, huszonhá-rom évi magyarországi uralom után megválasztották római ki-rálynak.673 Ezért a császári nagy méltóságtól fellelkesülve a királynem csekély fegyveres erőt szervezett, és újból próbára akartatenni a törökök hadierejét. Galambóc várát, amely Rácországbana Duna folyása mellett egy magas sziklán fekszik, s ebben az idő-ben a törökök fennhatósága alá tartozott, nagyszámú katonasággalvette körül.674 Harcba bocsátkozott a két ellenség, és mindigZsigmond csapatai kerekedtek felül, mindaddig, amíg a törökökcsászára, Salapin,675 övéinek szorongatott helyzetétől sarkallva,hatalmas hadikészülettel oda nem jött: és a királynál erősebbneklátszott az ellenség. Ezért a király, miután harcosai mindenütt ve-reséget szenvedtek, elhagyta a harcmezőt, átkelt a Dunán, és ki-menekült az ellenség kezéből. Bár ebben az ütközetben sokan el-hullottak, mégis a mi korunkig emlegetik szívbéli szomorúsággal,hogy itt esett el a "fekete Kanizsainak " nevezett nagynevű vitéz-ségben és fegyverforgatásban kiváló férfiú.

A HUSZITÁK EREDETENemcsak a halandók dolgai omlanak össze egy nem várt for-

dulattal, hanem néha még az Isten tiszteletének a rendje is – Istenengedelmével – fogyatkozást szenved. Zsigmond király fentebbjelzett idejének vége felé ugyanis a keresztény vallásban is nagymeghasonlás támadt. Angliában Wycklifi Jánosnak, Csehország-ban Husz Jánosnak a vezetésével egy elvetemült eretnekség dög-vészt hozó kórsága született meg, és lassan-lassan elterjedve be-mocskolta az emberek gondolkodását. Ennek a szektának a kö-vetőit Csehországban és a velük szomszédos vidékeken husziták-nak nevezzük.

673 1410. szeptember 20-án.674 Thuróczy meglehetősen elnagyolja az események leírását. Zsigmond 1410-

ben nyerte el a német királyi és csak 1433-ban a császári címet, agalambóci hadjárat pedig 1428-ban volt.

675 Ezzel a névvel találkoztunk már Bajaziddal kapcsolatban is. Valójában II.Murád (1421-1451) volt a győztes szultán.

360

A katolikus hitnek e borzalmas ellenségén kívül ugyanabbanaz időben az adamitáknak nevezett ocsmány rend is felbukkant,ha ugyan lehet rájuk a rend nevet használni. Nem tudni, ki alapí-totta rendjüket. Mondják, nem kis vonzerőt gyakorolt ez a szekta,ocsmány cselekményeinek mindkét nembeli öreg és fiatal embe-reket egyaránt megnyert, legfőként azért – gondolom –, mertmegengedte a testi gyönyörök szabad élvezetét. A szekta követőiazt mondogatták ugyanis, hogy rendjüket maga a Teremtő alapí-totta a világ keletkezésekor, ő parancsolta meg, hogy mindenükközös legyen, és hogy növekedjenek és sokasodjanak. Meztelenüljártak, és barlangok rejtekén laktak. Szertartásaik végeztével, haugyan szertartásnak lehet mondani, amit végeztek, lámpáikat el-oltván félrevonultak a sötétbe. Vezetőjüket cseh nyelvenotyecnak, azaz atyjuknak nevezték. Ezt az igét mondogatták: "nö-vekedjetek és sokasodjatok ",676 és korkülönbség nélkül nekiestekegymás ölelésének és testi vágyaik kielégítésének. Mondják, hogyhálójának kiszélesítése és növelése céljából az ördög – mert hisző vetette ki ezt a hálót az emberi nem ellen – annyira segítségérevolt ennek a boszorkány szerzetnek, hogy amikor a szekta veze-tője – egyéb általa tett csodákat nem is említve – megparancsoltaa magas levegő eget szántó madaraknak vagy a sötét erdőbenrejtőző vadaknak, hogy jelenjenek meg: azok meg is jelentek, éslehajtott fővel tisztelegtek előtte. Mert azt akarta az ezerfélekép-pen mesterkedő ördög, hogy azokat, akiket az ördög tiszteletévelegyütt járógyönyör nem ejtett rabul, csodajeleivel ejtse hálójába.Ez meg is történt. Mert a szent vallásnak ez a veszedelmes felfor-gatása néhány nap alatt annyira elterjedt, hogy utóbb az említetthusziták is alig tudták legyőzni és megsemmisíteni, noha nemcsekély hadat indítottak ellene fegyveres erővel.

ZSIGMOND KIRÁLYNAK A HUSZITÁK ELLEN VI-SELT HÁBORÚI, ÉS HUSZ JÁNOS MEGÉGETÉSE

Zsigmond király pedig, azért is, mert ráruházott római királyitisztségénél fogva is köteles volt megvédelmezni a katolikus val-lást, de elsősorban azért, mivel a husziták nagy haddá tömörülve 676 Mint a legtöbb szekta, ez is a Bibliára hivatkozott. Itt is bibliai idézettel ér-

velnek: Ter 1,28.

361

pusztították az ő szülőföldjét, és tűzzel-vassal kegyetlenül har-coltak a szektájukhoz nem tartozók ellen, fegyverbe szólította el-lenük nem egy ízben majd a magyar, majd a német nemzet had-erejét, és nem kímélve őseitől örökölt hazája földjét és annak né-pét, nagy pusztításokat vitt véghez Csehországban. De a huszitáknem hajoltak meg akarata előtt, hanem mintegy Krisztus kiontottvérének nevében hadra kelve harci jelvényként zászlaikra, paj-zsaikra és egyéb harci felszerelésükre a kehely képét festették, ésegy hatalmas, félszemű ember, Ziska, vezérlete alatt csapatokbatömörültek, és a velük kegyetlenkedőkkel szemben még nagyobbkegyetlenséggel jártak el. Így a vallás tekintetében is, a világidolgokban is óriási felfordulás volt ebben az országban.

Gyakran csapott össze a két ellenfél embereit súlyosan ve-szélyeztetve; a legnagyobb ütközetet azonban akkor vívták, ami-kor egy napon a két ellenfél egy Katumbánya nevű bányavárostólnem messze fekvő mezőn találkozott össze: egyik fél sem hátráltmeg a másik elől, bár óriási veszteséget szenvedett. A két hadinépközött sokáig dúlt a kétes kimenetelű csata, mindkét oldalon so-kan elestek, végre azonban Ziska maradt felül: a király elhagyta acsatamezőt, meghátrált, és életben maradt híveivel együtt futás-nak eredt; ez még csak növelte az ellenség erejét és elszántsá-gát.677

Mivel Zsigmond király úgy vélte, hogy nem tudja erővelmegfékezni a hitszegők dühét, egyetemes zsinati határozattalóhajtotta elfojtani a vészt, és összehivatta a keresztény vallás híresegyetemes zsinatát, a konstanzit. A zsinaton az említett Husz Já-nost és tanítványát, Jeromost, az eretnekség fejeit, tanaikkalegyütt bűnösnek találták, és tűzhalállal megsemmisítették. Deazért egészen a mi korunkig sem szűnt meg az általuk elhintettmétely melengetése az említett Csehországban.678

677 Zsigmond két alkalommal szenvedett súlyos vereséget a huszitáktól : először

1420 nyarán Prága ostromakor, másodszor 1421 augusztusában KutnáHoránál (Kuttenberg, Katumbánya).

678 A konstanzi zsinatot elsősorban nem a huszitizmus miatt hívták egybe, ha-nem a nyugati egyházszakadás megszüntetése és az egyértelmű pápavá-lasztás megvalósítása érdekében. Összehívásának éve (1414) még jóval acsehországi vereségek előttre esik. Az azonban igaz, hogy Husz Jánost és

362

A MAGYAROK HADJÁRATA BOSZNIA VIDÉKÉNSok és különféle háború zajlott ennek a királynak uralkodása

idején, és ezek nem mindig jártak a kívánt véggel. De ki tudnáegy ekkora, ennyi évig uralkodó fejedelem korát tollával akárcsak felvázolni is?

Egyéb háborúk között, amikor az Úr megtestesülésének ezer-négyszázadik esztendeje után a tizenötödik következett, a magyarnép nagy fegyveres ereje indult meg Spalato hercege, név szerintHervoja ellen. Ez a herceg ugyanis, aki azelőtt hű volt a király-hoz, ezekben a napokban vakmerőségétől ösztönözve hűtlenségrevetemedett, Magyarország ellen hadat akart indítani, országrész-ének megerősítésére hatalmas török csapatokat fogadott zsoldjá-ba, és Bosznia vidékeinek, melyek a király fennhatósága alá tar-toztak, útonállója lett. A király hosszú távolléte adott bátorságotennek az embernek.679

Prágai Jeromost megidézték a zsinat elé, s az előbbit 1415-ben, az utóbbitegy esztendővel később máglyahalálra ítélték.

679 Zsigmond 1411-ben fegyveres konfliktusba keveredett Velencével, amely ráakarta tenni a kezét Dalmáciára. Zsigmond vereséget szenvedett, 1413-banfegyverszünetet kötött Velencével, és hat évig birodalma egyéb ügyeivelfoglalkozott – többek között a zsinattal. Hervoja ezalatt igyekezett függet-lenségét kivívni. Nem sok eredménnyel: török szövetségesének hűbéreselett, Dalmáciát pedig Velence vette birtokba.

363

Maga a király ugyanis éppen ezekben az években a már em-lített konstanzi zsinaton a mondott eretnekséggel volt elfoglalva,és azzal is, hogy a római császárság megszentelt koronáit elnyer-je.

Az ország hatalmas férfiai tehát, akiknek ez a király megbí-zásából kötelességük volt, a lázadás hírétől ösztönözve elég nagymagyar haderőt küldtek ellene Bosnyákországba. Seregeik vezé-reivé Garai Jánost és egy másik Jánost, Marótit, meg MonoszlóiCsupor Pál bánt és több más kiváló férfiút tettek meg.

Hervoja pedig részint saját, részint zsoldos hadinépével egysíkságon szállt szembe velük. A hadilobogók már egymássalszemben lobognak, a kürtök mindkét részen nagy recsegő zúgás-sal rivalognak. A két ellenfél egymás megsemmisítésére szomjú-hozva harcba bocsátkozik, a vitéz karok teljes erővel viaskodnak.Hatalmas lárma terjeng, törnek a lándzsák, lándzsatörés közbensokan lefordulnak a lóról, és a holtak teste hull innen is, onnan is,mindkét részről. De ki szárnyalhatná túl a bosnyákok agyafúrtsá-gát? A magyarok hadereje sokkal erősebbnek mutatkozott ebbenaz ütközetben az ő erejüknél, de ekkor azok, akik a hegycsúcsokravoltak felállítva, elkezdték kiáltozni – mivel ilyen utasítást kaptak–, hogy: "Futnak a magyarok !" Ez a kiáltozás zavarba ejtette amagyarokat. Férfiasan küzdöttek, de amikor meghallották ezt akiáltozást, abban a hitben, hogy egy részük megfutamodott, ott-hagyták a csatateret és meghátráltak. Emiatt aztán nagy vereségetszenvedtek, és az ellenség prédájává lettek.680

Maguk a vezérek sem menekülhettek a nagy veszedelemből:egyesek foglyul estek, mások ottpusztultak. Garai Jánost elfogták,és súlyos vasra verték, és amikor a fogságban töltött hosszú időmúltán visszanyerte szabadságát, hatalmas súlyú bilincseit, azutókor emlékezetére a bátai monostorra hagyta ott tett fogadalmá-nak beváltásaként, a mi Urunk és Megváltónk drága vérének di-csőségére.

Maróti János pedig nagy mennyiségű aranyat adott szabadu-lásáért az ellenségnek.

680 Az 1415 nyarán vívott doboji ütközetről van szó.

364

De mit mondjak Csupor Pál bánról? Bevarrták egy ökör le-nyúzott bőrébe, mivel Hervoja szerint nem szolgált rá, hogy to-vább éljen. Ugyanis amikor Hervoja herceg még hitszegése előtt,Zsigmond királyt engedelmesen szolgálva az udvarba járt, ésmind életmódjával, mind erkölcsi magatartásával otrombánakmutatkozott, Pál bán kigúnyolta, ahányszor csak találkozott vele,hahotára fakadva üdvözlés helyett ökörbőgéssel gyalázta meg aherceg méltóságát. Ezért Hervoja herceg, amikor Pál bánt már amondott ökörbőr ruhával megtisztelte, azt mondogatta neki: "Te,ki ember alakban is ökör módjára használtad hangodat, most márélj az ökör alakjával is, ne csak a hangjával."

LOSONCZI ISTVÁN BÁN HAVASALFÖLDI HADJÁ-RATA

E király uralkodása idején többször folyt hadakozás Havasal-föld területén is, amelyet mindig az ottani nép lázongása idézettelő. Mégis talán az a hadjárat méltó leginkább az élők emlékeze-tére – bár szerencsétlenül végződött –, amelyet Losonczi Istvánbán, e nagyságos férfiú vezérlete alatt vívtak a havasalföldi része-ken. Ez idő tájt két fejedelem uralkodott ezen a területen: Dán azegyik, Mircse a másik. Mindketten ugyanabból a vérből szár-maztak, és mert ez az egyenlőség zavarta őket, mindkettenegyeduralomra vágytak. Amikor Dán észrevette, hogy pártjameggyöngült, sietve a törököktől kért segítséget, és az ő segítsé-gükkel menekülésre kényszerítette a másik pártot. Mircse pedig,

365

mivel érezte, hogy erői a külső ellenség elhárításához gyengék,Zsigmond király segítségét kérte.

Megsegítésére a király Losonczi István bánt küldte sok fegy-veres csapattal. Véres ütközetet vívott az ellenséggel, de alulma-radt, és miután mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, fejé-nek feláldozásával életének s egyszersmind a háborúnak is végetvetett. A mondott vezér eleste után a megfutamodók holmija ésszemélye az ellenség prédája lett.681

A háború befejezését egy nagy csoda követte. E vereség utánmintegy két évvel, amikor némelyek az elesettek csontjainakmegszemlélésére odamentek a harcmezőre, és csodálkozva néze-gették mind a leöldösött emberek, mind az állatok megszámlál-hatatlan csontját, hirtelen halk és gyenge emberi hangot hallottak.Megrettenve néznek erre-amarra, de senkit sem látnak, és ezértarra gondolnak, hogy kísértet játszik velük. Még jobban megré-mülve sokáig egy helyben állnak. És amikor a hang nem szűnik,felfigyelnek rá, hogy a mormolás ban többször is ismétlődik a miUrunk Jézus Krisztus és az ő boldogságos anyja, Mária, égi neve.Ekkor végre felocsúdva továbbmennek, kutatják, miféle csoda ez.Végre emberi csontokra találtak, a sorvadás már lekopasztottaróluk a húst, és mindenfelől körülfonta már a burjánzó növényzet,csupán a feje volt még ép.

Ó, dicsőséges égi királynő! Micsoda dicsérettel magasztaljukszent nevedet? Hogyan adjunk neked hálát? Milyen glóriávaltiszteljünk? Emberi erő nem elégséges a te magasztalásodra. Csakaz maradjon távol a te magasztalásodtól, aki a te szent neved se-gítségül hívásakor még nem tapasztalta jóságodat. Mert te nemhagytál senkit sem magára, aki a segítségedet kérte és szent ol-talmad alá menekült. Nagy bizonyság számunkra, ó, Szent Szűz,az a rendkívüli csoda, melyet ennek az embernek esetében mu-tattál!

681 Thuróczy különböző időben történt eseményeket von össze. Mircse havasal-

földi vajda érdekében 1394 őszén vonult fel Zsigmond. Ebben a hadjárat-ban szerepelt Losonczi István is. A hadjárat végcélja Kis-Nikápoly vissza-vétele volt. – Dán havasalföldi vajda ugyancsak Zsigmond szövetségesevolt, őt is a törökök űzték el. Visszatételére 1425-1426-ban indított hadjá-ratot a király.

366

Mert amikor látták, hogy az egész test élettelen és oszlásnakindult, csupán a feje él, és a nyelve beszél: döbbenten csodálkoz-tak, hogy a nyár perzselő forrósága, a tél zord fagya, az éhség ésszomjúság ellenére a fej annyi időn keresztül épségben maradt,holott testének minden húsa elemésztődött már.

Miközben csodálkoztak, megszólalt a fej: "Mit csodálkoztok,én is Isten teremtménye vagyok, és keresztény. És ha ti is keresz-tények vagytok, annak a nevében, aki meghalt értetek a kereszten,kerítsetek papot, hogy meggyónhassak." És amikor megkérdeztéktőle, miképpen élhetett el addig, így felelt: "A boldogságos SzűzMária pártfogolt és tartott életben a ti jöveteletekig, hogy ne hal-jak meg az egyházi szentségek vétele nélkül. Nem tudok meghal-ni, míg nem gyóntam. "

Ekkor újból megkérdezték: "Miért részesít téged ekkora jó-téteményben a Boldogságos Szűz?" Erre így felelt: "Az ő hét ün-nepének vigíliáján mindig kenyéren és vízen böjtöltem és az ő ün-nepeit a legnagyobb áhítattal ünnepeltem: ő volt minden remény-ségem életemben és halálomban."

Papot hoztak, megtörtént a gyónás meg ami azután szokottkövetkezni, majd a test feloszlott és békésen elpihent.

PÉTERFIA MIKLÓS KÉT ÜTKÖZETEUgyanebben az időben a török nép, nem tűrve a békét, és ál-

landó fosztogatás után áhítozva a Dunán inneni vidékeket és azt aföldet, amelyet saját nyelvünkön Temesköznek nevezünk, erősza-kos betörésekkel nyomorgatta. Ezeket egy serény férfiú, akinekvolt bátorsága nagy dolgokba kezdeni, Makedóniai Péterfia Mik-lós, barátai és toborzott katonasága segítségével két ízben is le-verte, zsákmányukat elszedte, az ellenséget megfutamította ésprédává tette.

Ugyanebben az időben ugyanis első Mohamed,682 a törökökötödik császára nyerte el az uralmat, miután testvérei, akik veleegyütt a fentebb említett néhai Bajazid fiai voltak – s aki egyéb-ként szintén császára volt a törököknek –, meghaltak. Szárazon ésvízen egyaránt gyarapította országát, és Moesiának egy részét isuralma alá vetette, amelyet mi felső Bosnyákországnak, a nép 682 I. Mohamed 1403-tól 1421-ig uralkodott.

367

nyelvén Vrebosznának hívunk. Elhatározta, hogy e terület fölé újkirályt is állit. Tehát egy bizonyos Ikács nevű, csekély vagyonú,alacsony származású és hírnévvel sem rendelkező embert neve-zett ki Bosznia királyává. Ez elragadtatva új címének fényétől, arábízott nép egész haderejét fegyverbe szólította, és zsákmányravágyva megrohanta az említett vidékeket.

Már mindenfelé füstölögtek az udvarházak, és a vidék min-den lakója, akinek csak módja nyílt a menekülésre, félelmébenfutásnak eredt. Csak az említett Péterfia Miklós szállt szembevele; lovagi vakmerősége ösztönözte rá, mert katonaságának szá-ma nem mérkőzhetett az ellenségével.

Amikor összecsaptak, és kavargott a kétes kimenetelű viadal,a harcosok közt szembekerült Ikács királlyal. Mihelyt felismerte,feléje irányította lova gyeplőjét, és olyan erővel támadt rá lán-dzsájával, hogy Ikács királya lándzsadöféstől súlyosan megsebe-sülve hanyatt-homlok lebukott a lováról, és hívei nem tudtákmegvédeni fegyvereikkel. A haragos vitéz nem kegyelmezett aföldre terített embernek, leszállt lováról, vértezett lábával rálépetta mellére, és nem törődve a legyőzött könyörgéseivel, meztelenkardjával levágta a fejét. Ennek láttára az egész csapat, amelyetIkács vezetett, megfordult és megfutamodott. Maga PéterfiaMiklós pedig embereivel együtt, zsákmánnyal gazdagon megra-kodva tért vissza, és győzelme jeléül elküldte Zsigmond királynakaz ellenség hadijelvényeit, vagyis zászlóit, és nem csekély számúfoglyot.

Egy másik alkalommal is harcolt ez a vitéz az említett végek-re betörő törökökkel. És mivel az ellenség szétmorzsolására semvitézei, sem fegyverei számánál fogva nem volt képes, azt gon-dolta, hogy az éjszaka segítségére lesz, és összegyűjtött annyikatonát, amennyit csak tudott. Ezt a hadifortélyban jártas emberkiegészítette kancák és más, a mezőn legelő igásbarmok kóborlócsordáival, és egy-egy csorda élére dobosokat, kürtösöket megolyan embereket állított, akik nagy lármát csapnak. Ilyen erőktőlsegítve rárohant a táborában éjszakai nyugovóra tért ellenségre.Megzavarta, ütötte-vágta, fejetlen futásba kergette. Övé lett agyőzelem és vele együtt a bőséges zsákmány. Az ő rendjéheztartozó nemesek mind a mai napig emlegetik, és mindörökre jónevet szerzett magának.

368

Egyesek azt mondják, hogy ebben az ütközetben az említettvitéz meghagyta katonáinak, hogy az ütközet kegyetlen kavargá-sában ezt a jelszót kiáltozzák: "Isten, Szent Mihál", és erről sajáthadinépe megismerje egymást, nehogy az éjszaka homályábanegymást üssék.

És amikor az éjszaka sötétjében kavargott a csata, és ellenségnem ismert rá ellenségre, a törökök azt hívén, hogy ez a jelszóIsten vagy az ellenség előtt segítségükre lesz, hatalmas lármávalcsupán Mihált kiabálták, elhagyván az Isten szót; erre az ellenséghevesen üldözőbe vette őket.

ZSIGMOND KIRÁLYT CSEH KIRÁLLYÁ KORONÁZ-ZÁK

Zsigmond királyt már harmincnégy év óta övezte Magyaror-szágon a királyi méltóság dicsősége, amikor az Ur testet-öltésének ezernégyszázhuszadik évében Csehország királyává ko-ronázták. Ezt az időt megelőzően testvérének, Venceszlávnak ahalála után Zsigmond király ebben az országban nem király, ha-nem kormányzó címén uralkodott.683

Ez a király nemcsak alacsony származású nemeseket, hanemigen sok közrendű embert is magas méltóságra emelt, és hatal-massá tett országában. Pálócz és Rozgony urainak családja megOrszágh Mihály néhai nádorispán úré – akit fentebb, úgy emlék-szem, már említettem – e király segítségével jutottak hatalmasföldek birtokába. Ezeknek utódai most a magas "Nagyságos"címnek örvendenek az országban. Azután Ozorai Pipo ispán – akivér szerinti örökös hátrahagyása nélkül halt meg -, továbbá Matkóbán és testvérei, Frankó, Petkó és Zován684 – akiknek utódai mostnem valami nagy részt bírnak atyjuk vagyonából – raguzaiakvoltak. Ezek a városi polgárság rendjéhez tartoztak, mégis a ki-rály nagy jóindulatát élvezték, bőven volt aranyuk és földjük, samíg éltek, hatalmasak voltak az országban. Nem volna könnyűdolog előszámlálnom a jelentéktelen nemeseket, akiket ez a királyfaluról vagy fénytelen nemesi kunyhóból emelt fel. Minthogy 683 IV. Vencel (1378-1419) Zsigmond bátyja volt. Zsigmond már az ő életében is

viselte a Csehország kormányzója címet.684 A Thallóczyak.

369

azonban az események szempontjából ennek nincs jelentősége,úgy gondolom, az olvasókat is csak untatnám vele.

KIK LÁTOGATTÁK ZSIGMOND KIRALY UDVARÁT,ÉS HOGYAN ADTA ÁT NEKI A DESPOTA NÁN-

DORFEHÉRVÁR VÁRÁTAz uralkodó udvarát az odalátogató nagy hírű nemesek fé-

nyessé, az odaözönlő idegenek sokasága hírnevessé tette. Német-ország és Itália sok főnemese kereste fel. És nem kevéssé vált akirály udvarának díszére Portugália királyának a fia,685 aki orszá-ga számos nemesének kíséretében eljött a szárazföld nyugati hatá-ráról, hogy tisztelegjen e nagy uralkodó előtt. Róla mondják,hogy amikor a tél kegyetlen hidegének beálltával meglátta a befa-gyott Dunát, elcsodálkozott, és ezt atyjának a legnagyobb csoda-ként jelentette, amit idegen földrészek meglátogatása alkalmávalvalaha is látott.

György, Rácország despotája és híres fejedelme Zsigmondkirály iránt a legnagyobb engedelmességgel viseltetett.686 Nándor-fehérvár várát, amely a hatalmas Duna és Száva folyók összefo-lyásánál van, s amelyet az ókorban Taurinumnak, a mi öregjeinkmeg Bolgárfehérvárnak neveztek, s amelyet a despota meg őseitartottak birtokukban egészen az Úrnak ezernégyszázhuszonötö-dik esztendejéig, ekkortájt igaz hűségének zálogaként átadtaZsigmondnak. Ez a vár utóbb, amikor a törökök hatalmamegnövekedett, nem kis hasznára volt a magyar földnek, amintalább röviden majd szólnak róla.

Zsigmond király ennek fejében hasonló bőkezűségről tett ta-núságot a despota iránt. Neki adományozta ugyanis Magyaror-szág területén Zalánkemén, Kölpény, Becse, Világosvár, Tokaj,Munkács, Tállya és Regéc várát, továbbá Szatmárt, Böszörményt,Debrecent, Turt, Varsányt és még néhány más mező várost; Budavárosában pedig egy fényes, méltóságához illő házat szállásul ésvendégeskedésének céljaira. El is látogatott a király udvarába, ésa király és a magyarok szemében kedvelt ember volt.

685 I. János portugál király (1385-1433) fia, Péter.686 Brankovics György szerb uralkodó (1427-1456).

370

A BLASKO ÁLTAL OKOZOTT PUSZTÍTÁSOKZsigmond király az anyaszentegyházat, amelyet hol a fegyve-

rek döntöttek gyászba, hol meg az egyházszakadás és eretneksé-gek óriási viharai és örvényei rengettek meg, több alkalommal ré-szesítette vigaszban, és omladozó állapotából többször felemelte;sokszor kiürítette a kincstárát, és ontotta érte övéinek vérét éséletét. Végül, amikor magas kora már nem kecsegtethette hosszúélettel – nehogy a halál megelőzze és a császári cím megtisztelte-tésétől elüsse –, el akarta nyerni a római királyságnak az egészföldkerekségen a legnagyobb nevet nyújtó koronáját és a rómaicsászári méltóság süvegét: Róma városa felé irányította tehát lo-vainak gyeplőjét, miután az ország védelmére kijelölte a kiválóbbférfiak közül az őrködőket.

De ezek az őrködők nem valami jól védelmezték az uralko-dója jelenlététől megfosztott Magyarországot. Mert az üdvösségezernégyszázharmincegyedik esztendejében, amikor a király ide-gen országokban intézte ügyeit, egy bizonyos Blaskó, egy csekélyvagyonú és nevű ember, hatalmas sereget szervezett magyar éscseh gyülevész katonaságból; egyetlen vágyuk a zsákmány volt.Először Nagyszombatba, ebbe a magas tornyokkal és az azokatösszekötő téglafallal körülvett mezővárosba vonult be titokbanhaderejével, mikor a polgárok éppen éjszakai álmukat aludták. Ésmiután ezt az erődítményt birtokába vette, megnövelte haderejét,és mint valami heves szélvész, rátámadt az ország északi vidékei-re, amelyet mi Mátyusföldjének hívunk, és nem kegyelmezve sema szent dolgoknak, sem a nemnek, sem a kornak, egészen a Du-náig mindent tűzzel-vassal pusztított, és a ragadozó prédavágynakvetett oda.687 Még tovább is hatolt volna, ha az említett őrködőkMagyarország nemeseinek egész összesereglett sokaságával megnem fékezik falánk étvágyát, és békekötés színe alatt nem kény-szerítik, hogy felhagyjon megkezdett vállalkozásával.

687 Erre az után került sor, hogy 1431. augusztus 14-én a husziták ellen toborzott

keresztes had Domazlice mellett döntő vereséget szenvedett. A hosszúévek óta dúló huszita háborúk során Csehországban lehetetlenné vált atermelőmunka: fölváltotta a rablás.

371

PARASZTKIRÁLYOK AZ ORSZÁG BANEzeket az éveket megelőzően, de nem egy és ugyanazon idő-

ben, Magyarországon két parasztháború zúgott végig bizonyosparasztok vezetésével: az egyiknek Antal, a másiknak Márton volta neve.688 Egyikük, Antal, az ország erdélyi részein, másikukmeg, Márton, a Nyír és Szamosköz vidékén parasztokból állónagy haderőt gyűjtött, és a királyi címet bitorolva kibontott zász-lókkal, hatalmas erővel tört előre, mint az áradat. Az országot amaguk hatalma alá akarták hajtani, ide-oda vonultak, és az eléjükkerülő nemeseket leöldösték. A falvakba és a mezővárosokba kö-veteket küldtek véres karddal, hogy csatlakozzanak hozzájuk; azerre nem hajlandókat fosztogatták és öldökölték. Ez a parasztihaderő olyan nagyra növekedett, hogy még a felfegyverzettek isféltek megtámadni őket. Végül az előkelők több ütközetben fel-morzsolták és legyőzték őket, elnyerték méltó büntetésüket. Mertmagukat a királyokat halállal büntették, a többiek közül pedigazokat, akik nem tudtak elmenekülni, szemük kitolásával, orrukvagy ajkuk levágásával, kezük megcsonkításával büntették meg.

HOGYAN KORONÁZTÁK ZSIGMOND KIRÁLYTELŐBB RÓMAI KIRÁLLYÁ, VÉGÜL RÓMAI CSÁ-

SZÁRRÁEközben Zsigmond királyt, miután bejárta Toszkána és Lom-

bardia vidékeit, Milánó városában a Róma feletti uralom másodikkoronájával is megkoronázták ennek a méltóságnak választófeje-delmei, mivel az első koronát már ezelőtt elnyerte Aachenben.689

Ezután útját folytatván, Róma városába ment, és itt a Krisztusbanszentséges atya, IV. Jenő pápa, nagy ünnepélyességgel és a népáldása kíséretében felékesítette a nagy uralkodó tiszteletre méltóősz hajfürtjeit a császári méltóság szent koronájának kitüntető dí-szével. Ennek következtében Zsigmond királyt alattvalói nem

688 1437 tavaszán. Az erdélyi felkelők vezére Budai Nagy Antal volt; a nyírségi-

ek vezérének csak a keresztnevét ismerjük.689 Aachenban 1414. november 8-án tette a kölni érsek Zsigmond fejére a római

királyi koronát. Milánóban 1431. november 20-án koronázták meg a lon-gobárd királyok vaskoronájával.

372

csupán királynak vagy császárnak nevezték, hanem királynak éscsászárnak.690

Visszafelé jövet Itáliában és Németországban mind a rómaiegyház ügyeit, mind az eléje kerülő birodalmi ügyeket bölcs meg-fontolással a kívánalmaknak megfelelően elintézve Magyaror-szágra érkezett, amelyet távolléte idején sok jogtalanság ért, ésbékés állapotát az előkelők súlyos viszálykodásai megrendítették.

Pozsony városában rendezte be udvartartását, és mivel orszá-gának, Magyarországnak főemberei és főurai, mintegy az egészország képviseletében hozzá sereglettek, hogy urukat új méltósá-gában lássák: finom érzékkel lecsendesítette a viszálykodás min-den szelét és viharát, amelyek az ő királyi jelenlétét nélkülöző or-szágot időközben megrázták. Ezenfelül, hogy az ország nemesei-nek további viszálykodásait gyökerestül megszüntesse, és hogybékéjüket biztosítsa, kiváltságával és jogaival élve, új rendelkezé-seket és új törvényeket hozott és emelt érvényre az országban,hogy azokat mindenki mindörökre megtartsa.691

ZSIGMOND KIRÁLY HALÁLACsehország ugyancsak háborúskodás tüzében égett uralko-

dója távollétében, leginkább azért, mert a keresztény király ellenlázongó husziták ama vágyuk ban, hogy a keresztény hitet meg-döntsék, a velük egyet nem értök vagyonára és vérére szomjaztak.És mivel bennük megvolt az erő is, a képesség is, olyan kegyet-lenségeket követtek el a keresztények ellen, amilyet a kereszté-nyek a pogányok ellen sem gyakoroltak soha.

Szülőföldjének viszálykodása megindította tehát a keresztényuralkodót, és még magas életkora sem tarthatta vissza; Csehor-szág felé vette tehát útját, és bevonult Prága városába,692 hogy bé-két teremtsen, és a nép vallási viszályait megszüntesse. Mivel azöreg fejedelmet magas kora, a sok gond meg a bénaság gyötörte, 690 A császárrá koronázást hosszas tárgyalások előzték meg, mivel IV. Jenő pápa

(1431-1447), velencei származású lévén, nem támogathatta Zsigmond Ve-lence-ellenes politikáját, s hosszú ideig a zsinat kérdésében sem jutottakmegegyezésre. Végre 1433 pünkösdjén (május 3 1.) történt meg a császárikoronázás.

691 Thuróczy az 1435. évi két törvényre utal.692 1436. augusztus 23-án.

373

erőt vett rajta a súlyos betegség, és amikor öreg testének elgyen-güléséből felismerte, hogy az élet végső határához közeledik, tit-kon magához hívatta a magyar főembereket, akik elkísérték, ésígy szólt hozzájuk:

"Kedves fiaim! Úgy gondolom, hogy a világ legfőbb alkotójamegelégelte már az én életem napjait, legalábbis ezt érzem testemelgyöngüléséből. Attól tartok, hogy ha engem itt ér a halál, rátokrohannak majd a csehek, akik engem és titeket mindig gyűlöltek,és benneteket meg vagyontárgyaitokat is kapzsi módon kifosztják.És tudjátok meg, hogy én, aki eddig is kedveltelek benneteket,most is szívem mélyéből kedvellek, miattatok gyötör a legnagyobbgond, és az engem bágyasztó betegséggel és egyéb ügyekkel nemtörődve, éjjel-nappal csupán a ti megszabadításotokra gondolok.Meg is találtam a ti megmeneküléstek bizonyos útját, s ezen azúton, azt hiszem, épségben visszaadhatlak benneteket otthonai-toknak. Holnap szakállamat és hajamat rendbe hozva, ősz fejemetkoszorúval díszítve helyezzetek el egy gyaloghintóban, császáritrónusomon ülve velem együtt vonuljatok végig a város közepén,és vigyetek ki engem magatokkal együtt azok közül, akik véretekreszomjúhoznak."

Ezek után a szavak után a császár szeméből előtörtek a köny-nyek, és végigfolytak az arcán.

A magyaroknak tetszett a császár jóindulatú tanácsa. Amikoraz elkövetkező éjszaka sötétségét – ami a csillagokat fényesebbéteszi – a felkelő nap szétoszlatta a palota csúcsait elöntve ragyogótitáni fényével, a magyarok, miután az útra szükséges dolgokatelőkészítették, mindenben a császár tanácsa szerint jártak el. Ésamikor az öreg uralkodót tiszteletreméltó ősz hajával, zöld koszo-rúval felékesítve végigvitték a városon, mindkét nem ifjai ésvénei összesereglettek mindenfelől, és könnyes szemmel néztekrá, mintha soha többé nem látnák, és térdhajtással meg szíves üd-vözlő szavakkal tisztelték meg. Ő pedig körülhordozván tekinte-tét, csupán császári fejének meghajtásával felelt nekik.

Prága városából tehát kijutott, de óhajtott hazájába már nemérkezhetett meg. Amikor Znaimba, Morvaország egy városábaérkezett, az Úrnak ezernégyszázharminchetedik esztendejében, a

374

Boldogságos Szűz Mária fogantatásának Ünnepén,693 életénekhetvenedik esztendejében, uralkodását illetően pedig: magyar ki-rályságának ötvenegyedik, római királyságának huszonhetedik,cseh királyságának tizenhetedik, császárságának pedig ötödikesztendejében befejezte életét.

Utóbb aztán övéinek bőséges siránkozása közepette Magyar-országra szállították, és a váradi egyházban, elődeihez hasonlótisztelettel eltemették.

Zsigmond császár, ami arca milyenségét és termete nagysá-gát illeti, eléggé derék ember volt; a világ legfőbb alkotója széporcával, göndör, kékes hajjal és nyájas tekintettel áldotta meg.Hosszú szakállt hordott a magyarok iránti vonzalomból, mivelezek is hosszú szakállt viseltek egykor.

ALBERT KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉS A BUDAVÁROSÁBAN TÖRTÉNT FOSZTOGATÁS

A királyság örököseként Zsigmond király csupán egy leánythagyott hátra, akinek Erzsébet volt a neve. Ez a leánya a fenségesBorbála királynétól, tudniillik második feleségétől született, aki anéhai tekintetes Cillei Hermann gróf leánya volt. Ezt a leányt acsászár még életében azzal a feltétellel adta keresztény szokásszerint törvényes feleségül Albertnak, Ausztria hercegének, hogyutána veje és vele együtt a leánya következzék a trónon.694 És mi-vel ez ellen az intézkedés ellen a magyar népnek sem volt ellen-vetése, a császár temetése után behozták Albert herceget, és azakkor elkövetkező új év első napján, azaz az Úrnak ezernégy-százharmincnyolcadik esztendejében az Úr körülmetélésének ne-ves ünnepén megkoronázták ugyanazzal a fényes pompával,amellyel az első magyar királyokat.

A király uralkodásának első évében hatalmas zavargás tá-madt Buda városában.695 Mivel ennek a városnak a lakossága kétnépből áll, tudniillik magyarból és németből, azért a németek az őnyelvüket beszélőuralkodó miatt elbizakodva, a magyarokat saját

693 December 8-án. (A halál valóságos napja 1437. december 9.)694 Albert 1422-ben kelt egybe Erzsébettel. 1438-ban koronázták meg római ki-

rállyá, majd császárrá.695 Ez 1439-ben történt.

375

fennhatóságuk aláakarták rendelni, és el akarták törölni ennek avárosnak azt a régi időktől fogva megőrzött szokását, hogy egyikévben magyar legyen a bíró, a másikban pedig német. Időnként,amikor alkalom kínálkozott rá, a magyarokat gyalázkodásokkalillették, majd erőszakosan zaklatták őket.

A magyarok pedig, akik régtől fogva késedelmesen szoktak amegtorláshoz fogni, de néha a megtorlás késedelmét az elégtétel

376

súlyosságával pótolják ki, hatalmas viharként zúdulva bántalma-zóikra; mindezeket a sérelmeket – mintegy súlyos álomba merül-ten – figyelembe se vették, és csak várakoztak, hogy mit szül anémetek értelmetlen vakmerősége.

Élt ekkor ebben a városban egy bizonyos magyar, Ötvös Já-nos volt a neve, nem kis tekintélyű és nem is utolsó ember a vá-rosban. Ez a többieknél jobban a szívére vette az egész magyarnépet érintő gyalázatot, és amennyire tőle telt, szóval is, erővel isvédelmezni igyekezett a magyar polgárok becsületét. Ezért na-gyon nagy szálkának látszott a németek szemében, és a németekélve az alkalommal, titokban el is fogták őt, és a foglyot a város-háza belsejében különféle kínzásokkal gyötörték. Végre, amikor aszerfölötti kínzások következtében meghalt, egy hatalmas súlyúkövet kötöttek a nyakára, és elsüllyesztették a Dunába. A rettentőgonosztett nyolc napig nem derült ki, addig tudniillik, amíg a víza kő nehezékétől megszabadult holttestet partra nem vetette. Amegtalált élettelen testen jól látszottak a kínzás sebhelyei, hitelestanúbizonyságot téve gyilkosai felől.

Ugyanebben az időben a királyi udvarban csak úgy hem-zsegtek a németek. Ezért a magyarok a rendkívüli gonosztett lát-tán felzúdulva óriási kiáltozás ban törtek ki, és dühük nagy hevé-ben berohantak a városba, hogy bosszút álljanak, és mivel a gyil-kosokat nem tudják megtalálni, rávetik magukat palotáikra, és va-salt borítású ajtóikat betörve, kapzsi prédának vetik oda a néme-tek kincseit.

Ezekben a napokban élt Buda városában egy szerzetes barát,név szerint Jakab, egy ájtatos, tökéletes hitű, olasz származásúember Szent Ferenc rendjéből. A magyarok hallgattak is rá, merttudós módon prédikált. A barát felriadva a hatalmas lármára, ma-gához ragadva az Isten képét hordozó feszületet, mihelyt tudomá-sára jutottak a történtek, meztelen lábbal futkos ott a magyarokközött, és eléjük tartva Krisztus képmását, panaszos és siránkozóhangon kérlelte őket, hogy annak a kedvéért, akit értük megfe-szítettek, hagyják abba a megkezdett munkát. Ok azonban annálerősebben kiáltozva mondogatták: "Az Isten is velünk van"; ésfosztogatásra adva magukat, nem törődtek a barát könyörgésével.És amikor a barát látta, hogy semmi eredményt sem ér el, sőt csakfokozza a zavargást, visszatért a Szent János evangélistáról elne-

377

vezett kolostorba, ahonnan jött. A magyarok pedig, miután a né-meteken elvetemült gaztettük miatt bosszút álltak, felhagytak afosztogatással, mivel már több holmit nem találhattak.

ALBERT KIRÁLY HADJÁRATA A HUSZITÁK EL-LEN

A császárt halála után Albert király nemcsak a magyar trónonkövette, hanem miután Magyarországon fejére tették a koronát,megválasztották a rómaiak királyává és Csehország királyává is.Amikor tehát arról értesült, hogy a husziták a császár halála utánCsehországban még hevesebben dühöngenek a katolikusok ellen,magyar és német népből álló hatalmas sereget indított ellenük.Azok pedig, amikor megtudták, hogy a király táborba szállt hadaiaz ő haderejüket számban és erőben meghaladják, bevették ma-gukat egy Tábor nevű város falai közé, jóllehet lengyel csapatokis segítették őket.696

Ez a város Csehországban a husziták fő helye és dajkálója,maguk a husziták, amikor tévhitük még csak sarjadóban volt, haditáborukból építették ki, új falakkal véve körül a természettől ismegerősített helyet. E mellett ütötte fel a király a harci táborát.

Azok a városból, a királyi hadsereg pedig a táborból gyakrankirontva kölcsönösen osztogatták a kiéletlen halált. Ez a küzde-lem három napig tartott. Közben pedig mindkét oldalon, részint aviadalokban, részint a hadigépek lövedékeitől sokan elestek. Ésamikor Albert király ráeszmélt, hogy az ellenségnek egyedül csaka kiéheztetés árthat, úgy érezte, hogy ilyen óriási néptömegtőlsem az élelmet megvonni, sem az élelmet szállító utakat lezárninem tudja, feloszlatta táborát, és elvonult az ellenség elől. Amikora husziták haderejének és eretnekségének megdöntés ére szerve-zett, híres hercegekből, grófokból és más hatalmas nemesekbőlálló, fegyveres vitézekben hatalmas nemesi hadsereg felbomlottés átengedte a helyet a huszitáknak, még az eddiginél is jobbanmegnőtt a husziták bátorsága és reménye.

696 A huszita érzelmű csehek Zsigmond halála után Kázmér lengyel herceget,

Ulászló öccsét választották meg királyukul. Albert fegyverrel igyekezetttrónigényének érvényt szerezni, s 1438. június 29-én meg is koronázták őtPrágában.

378

ALBERT KIRÁLY TITELRÉVI HADJÁRATA ÉS HA-LÁLA

Ezek után, Albert király uralkodásának második évében el-terjedt az a fontos hír, hogy Amurát, a törökök császára hadinép-ének nagy erejét mozgósítva meg akarja támadni Magyarországot.Ezért Albert király összehívta a főnemesekből álló országgyűlést,és velük együtt azt a határozatot hozta, hogy nem várja meg, mígaz ellenség behatol az ország belsejébe, hanem vitéz karral ellenevonul. Magyarország egész katonai erejét mozgósítva nagy had-sereget gyűjtött össze, és azon a helyen ütött tábort, amelyet a népnyelvén Titelrévnek hívnak. A törökök császára pedig, amikormegtudta, hogy a király az ország védelmére elegendő katonávalés fegyveres erővel rendelkezik, ostrommal bevette Szendrő vá-rát,697 csaknem egész Rácország földjét hatalma alá vetette, úgy-hogy az ország ura, a despota is Magyarországra menekült. Ez-után lándzsáját és egész hadierejét a görögök ellen fordította, ésmegostromolta Thesszalonikét, Görögországnak ezt a nagy és hí-res városát, amelyet régisége, kincsei, népének sokasága, kiválóés nemes polgárai világszerte híressé tettek. Elfoglalta és teljesenkirabolta a várost. Azután Epirusz és Aitólia híres tartományáttámadta meg; megadásra kényszerítette és országához csatoltaőket.

A magyarok pedig megunták a hosszú tábori szállást, legin-kább azért, mivel közülük sokan szenvedtek a vérhastól: régi szo-kásuk szerint "farkast" kiáltva a király akarata ellenére külön-külön és összevissza elszéledtek, otthagyták a király táborát. Al-bert király Budára érve megbetegedett. És mivel Bécsbe szándé-kozott menni, nem tekintve gyöngélkedő állapotát, folytatta útjátBécs felé. Amikor Simon és Judás apostolok Ünnepén698

Neszmély faluban megszállt, betegsége súlyosbodott, és egyévi,kilenc hónapi és huszonnyolc napi magyarországi uralom után azÚrnak ezernégyszázharminckilencedik évében e faluban meghalt.Elődeihez hasonlóan Székesfehérvár egyházában temették el ki-rályi pompával, megadván neki a végtisztességet.

697 Szendrő 1439 nyara végén esett el.698 Október 28-án. (Albert halálának valóságos napja 1439. október 27.)

379

Albert király közepes magasságú ember volt; arca inkábbbarnába játszott, mint fehérbe; szelíd erkölcsű, övéinek kéréseelőtt meghajló.

ULÁSZLO KIRÁLY BEHOZATALA, ÉS A KÖZTEMEG ERZSÉBET KIRÁLYNÉ KÖZÖTT TÖRTÉNT

ESEMÉNYEKAlbert király halálakor Erzsébet királyné terhes volt, és a

maga meg az ország miatti gondjában – amint már ez az özve-gyek sorsa – szomorúan élte napjait. Bővében volt ekkor az or-szág emberséges főuraknak, akik mind megfontoltságukkal, mindragyogó hadierényeikkel ékeskedtek. Amikor ezek a jövendő ki-rály miatt aggodalmaskodtak, a királyné így szólt hozzájuk:

"Urak, testvéreim! Az ország gondja ugyanúgy nehezedik a tivállatokra, mint az enyémre. Én vagyok, mint tudjátok, a király-ság örököse, de úgy vélem, hogy az ország gyeplőinek irányításá-ra nem elégséges az én erőm. Ha a tőlem születendő gyermekrevártok: ha az asszonyi természet ki tudja ismerni az ilyet, úgygondolom, hogy leányt és nem fiút fogok a világra hozni. Keres-setek tehát magatoknak uralkodót, aki alkalmasabb egy nagy or-szág gondjainak viselésére, mint egy asszony: de őrizzétek megszívetekben és tartsátok szemetek előtt atyám jótetteit, és ne fosz-szatok meg engem annak a királyságától, akitől születtem."

Ezen szavai után nagyokat sóhajtva megtörölte könnyezőszemét.

A királynénak ez a beszéde sok éven keresztül gyújtogatófáklyát vetett Magyarországra. Mert a főurak a királyné fenti sza-vaiból kiindulva meglehetősen könnyed elhatározás alapján egy-behangzó akarattal döntöttek az új király behozataláról.

Élt ekkor Lengyelországban egy ifjú fejedelem, név szerintUlászló, Litvánia nagyfejedelme, Kázmér király testvére.699 Ki-váló erényei Magyarország számára is kívánatossá tették, és a fő-urak egész gyülekezetének tetszett személye. Megegyeztek tehát,hogy behozzák őt az uralkodásra. Ezért az ország hatalmas éstisztes hírű férfiait: Zengg püspökét, Matkót, Dalmácia, Horvátor-

699 Ulászló 1424-ben született, ekkor tehát tizenöt éves volt.

380

szág és egész Szlavónia bánját, továbbá Marcali vajda fiát, Imrétmeg Pálóczi Lászlót megválasztják és elküldik, hogy juttassák elhozzá a közönség kívánságát, és hozzák őt be.

Ezek még nem teljesítették a rájuk bízott követség feladatát,amikor a királyné hírvivői utolérték őket azzal a hírrel, hogy a ki-rálynéfiút szült,700 és egyszersmind megtiltották nekik, hogy telje-sítsék feladatukat. Ők azonban, mivel már Krakkó városának falaiközt voltak, és mivel Kázmér király és testvére, Ulászló hercegelőtt nyilvánvaló volt jövetelük célja, nem mertek visszafordulni arájuk bízott dolog végrehajtása nélkül.

Miután pedig a hercegnél teljesítették követségüket, az ifjúfejedelmet hatalmába ejtette az uralkodás vágya. Haladéktalanulelőkészítette az úthoz szükséges dolgokat, lengyel katonaságbólillő kíséretet toborzott magának, és Magyarországra jött. Magyar-ország főemberei, akiknek volt miért örülni az új uralkodóért, azország nemeseinek nagy csapatával eléje vonultak.

Ugyanezekben a napokban a budai várat az ország régi szo-kásai értelmében a nádor, Hédervári Lőrinc őrizte. Ez is a bejövőuralkodó elé vonult, és önként megnyitván előtte a vár kapuit, be-vezette a felséges királyi termekbe, mint Magyarország királyát.

A GYERMEK LÁSZLÓ SZÜLETÉSE, MEGKORO-NÁZÁSA ÉS A KORONA ELVITELE

Az Úr megtestesülésének ezernégyszáznegyvenedik eszten-deje pergett éppen, és Pünkösd jeles ünnepe közeledett, amikorUlászló királyt bevezették a budai várba. De azért Erzsébet ki-rályné, aki ezenközben egy fiút szült, nem mulasztotta el megten-ni az ő érdekeit szolgáló intézkedéseket. A főurak közül sokan akirályné pártján állottak; ezeknek a szívében még nem hűlt kiZsigmond császár jótéteményeinek emléke, és általában nem tet-szett nekik az új király dolga. Erzsébet királyné a pártján álló bá-rókkal Székesfehérvárra ment, és László nevű fiacskáját, aki mégéletének negyedik hónapját sem töltötte be, királlyá kenette ésmegkoronáztatta, miközben a gyermek harsányan sírt-rítt.701 Apapság a szokásos királyavató dicséreteket énekelte, a királyné 700 Utószülött (V.) László 1440. február 22-én látta meg a napvilágot.701 1440. május 15-én.

381

pedig állandóan ontotta könnyeit, de nem kevésbé könnyezett azott álló bárók gyülekezete sem, együttérző szívvel fogadva a ki-rályné sírását.

Jelen volt a csecsemő időszerűtlen megkoronázásán SzécsiDénes bíbornok úr, esztergomi érsek, ez a nagy hírű férfiú, akiméltóságának jogán maga kente fel a fiúcskát, és ő maga tette afejére a szent koronát. Ott volt még Mátyás, a veszprémi és Bene-dek, a győri egyház püspöke, Cillei Ulrik gróf, a királyné rokona

382

szintén ott volt: ő mondotta el ténylegesen az esküt a megkoroná-zott gyermek helyett, Magyarország többi királya példájára, akikesküt szoktak tenni a koronázás alkalmával népük szabadságjo-gainak megtartására. Ott volt Ujlaki Miklós és Garai Lászlómacsói bán meg ugyancsak a Garai nemből Botos András, a néhaiTamási János vajda fiai, László és Henrik, és Szécsi Tamás az or-szág sok nemesével, hogy lássa a dicső látványt, és kimutassa hű-ségét a királyné és a csecsemő király iránt.

Miután a koronázás ünnepsége ilyen módon lezajlott, Erzsé-bet királyné Visegrád vára felé vette útját, hogy visszavigye ahelyére a királyi koronát; a vár kulcsai és őrizete akkoriban azemlített Garai László bánra volt bízva. Ez a vár pedig természetifekvésénél fogva is biztonságos, és a Duna folyása mellett egyhegynek a csúcsán emelkedik, és gyönyörű látványt nyújt falainakméltóságos művészetével; felső falai a ragyogó eget és az égenúszó felhőket, alsó erődítményei pedig az említett folyó hullámaitérintik. Ezért választották Magyarország hajdani királyai ezt a vá-rat a korona biztonságos őrizetére.

Mikor a királyné belépett a várba, a korona visszahelyezésé-nél félrevezette a mellette álló főurakat. Ú gy tett ugyanis, minthavisszahelyezné a koronát a helyére; de valamilyen asszonyi for-téllyal ellopta és elrejtette magánál a koronát, és a nagy kincs ősiőrzőhelyét lepecsételtette a bárókkal, pedig nem volt benne az,amit őrizni szoktak.

El is távozott innen a királyné fiával és a koronával együtt,Frigyes római királyhoz és Stájerország hercegéhez ment – gyer-mekének nagybátyjához –, és mindkettőt átadta neki: a fiát ne-veltetés végett, a koronát pedig megőrzés céljából.702

AZ UJ KIRÁLYHOZ CSATLAKOZOTT URAK, ES AZŐ ÉRDEKEBEN TARTOTT BUDAI ORSZÁGGYŰ-

LÉSEzek végeztével Erzsébet királyné visszatért a rómaiak kirá-

lyától, és párthíveinek védelme alatt bejárta a városokat és vára-kat, amelyek igaz szívvel voltak hozzá. Sok üldöztetést szenve- 702 IV. Frigyes német király (144Z-1493; 1452-től mint császár: III. Frigyes)

nagyapja és Albert király nagyapja testvérek voltak.

383

dett mégis, nem is annyira az új király és annak idegen hadinépemiatt, inkább saját földijei részéről. Számos főúr támogattaUlászló királyt, és azon fáradoztak, hogy ügyét előremozdítsák.Ezek közé tartozott mindenekelőtt Rozgonyi Simon, egri püspök,aki testvéreivel és Felső-Magyarország csaknem valamennyi bá-rójával és nemesével együtt az új király ügyéért buzgólkodott.Ujlaki Miklós bán is, látva, hogy Ulászló király párthíveinek acsapata növekszik, s hogy a királyné pártja nem sokat nyom a lat-ban, meggondolta, hogy a csecsemő király jelenleg sem nemhasználhat, sem nem árthat; elpártolt a királynétól, és az új ki-rályhoz csatlakozva még a többinél is buzgóbban magasztalta akirály pártját.

Élt ekkor az országban egy bátor vitéz; Havasalföld népéneknemes, nevezetes szülöttje. Hunyadi János; harcos férfiú, akifegyverforgatásra és hadak vezetésére termett. Amiként a halak-nak életeleme a víz, a szarvasoknak az árnyas erdő, úgy volt nekiéleteleme a fegyver és a hadi vállalkozás. Ezt az embert – tettei-nek tanúsága alapján ki merem mondani – a gondviselés egyene-sen az égből küldte és hozta idegen tájról Magyarország vidékéreaz ország jövendő védelmére. Mondják ugyanis, hogy Zsigmondkirályt e vitéz apjának híre-neve vette rá. hogy őt Havasalföld vi-dékéről a saját országába hozza, és országának lakosává tegye,továbbá, hogy örök birtokként méltóképpen megajándékozzaHunyad erődítményével, ahol most, nemes és nézni is gyönyörű-séges vár emelkedik.703

Az említett Hunyadi János tehát feljebbvalójának oldalamellett kitartva egyre gyarapodott hírben-névben, és a kisebbtisztségekből, amelyekkel megbízták, fokozatosan emelkedve ak-kora hírnévre tett szert, hogy méltóságban az ország erdélyi ré-szeinek vajdaságáig vitte.

Most már nem csekély hatalommal rendelkezett az ország-ban, és ő is Ulászló királyhoz csatlakozott.

703 Hunyadi János apját Vajknak hívták, a Havasalföldről származott. 1409-ben

kapta királyi adományul Vajdahunyadot, s nevét is erről vette. A "Törökve-rő" ennek a Vajknak volt legidősebb fia.

384

Ulászló király érdekében tehát gyűlésbe hívják az ország ösz-szes főurát.704 Zajlik az élet a sok nemes megérkeztével Buda vá-rosában; vidám szemmel jár-kel a nép a város utcáin: az új ural-kodónak mindig örülni szokott. Menlevél oltalma alatt eljött agyűlésre az említett Dénes bíboros úr is meg Garai László bán ésszámos főnemes. akiket inkább a királyné iránti szeretet vonzottide, semmint az új király iránti.705 Mikor ezek a többi nemesekegyütt bementek a királyi várba, a kapuk, amelyeken bementek.mindaddig nem nyíltak meg előttük a visszatérésre, amíg esküvelhűséget nem fogadtak az új királynak. De Garai Lászlót még ez-után sem engedték ki mindaddig, amíg Visegrád várát – ez, mintmondottuk, az ő hatalmában volt – a kényszer hatása alatt át nemadta Ulászló királynak.

ULÁSZLÓ KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉS AZ EZ-UTÁN KÖVETKEZŐ BELVISZÁLYOK

Mikor Ulászló király Visegrád várát hatalmába kerítette, át-kutatták a szent korona őrzőhelyét. Nem találják a keresett tár-gyat, és nagy kavarodás támad Ulászló király pártjában. Nemakartak ugyanis királyt korona nélkül. Megmozdult tehát a neme-sek egész gyülekezete, akiket jóindulat kötött a királyhoz, és a ki-rállyal együtt Fehérvárra mentek. És miután itt a papi rend agyülekezet előtt fennhangon elvégezte a hódolatot kifejező koro-názási szertartást, a királyt nagy örvendezések közt megkoronáz-ták azzal a koronával, amelyet egykor csodálatos művészettelSzent István király fejereklyéinek díszeként készítettek.706

Eközben Magyarország egész népe pártokra szakadt, mindenszeretet felbomlott, és mindenki a másik vesztére tört. Mikéntegykor ama híres Makedóniai Sándornak a halála után vezéreiszétmarcangolták hatalmas birodalmát, megbontván az egységet,melynek segítségével éppen úgy le tudták igázni Sándor életébenaz egész világot, mint fegyvereikkel: ugyanígy a pannón föld uraiés vezérei azt az országot, amely a szent királyok alatt az édes

704 1440. június 29-re.705 Ti. azzal a szándékkal jöttek, hogy megakadályozzák Ulászló királlyá koro-

názását.706 1440. július 17-én.

385

nyugalom biztonságában élt, és telve volt a gazdagság nagy bősé-gével – mert az egyetértés gyarapít –, most rettentő pártharcokkal

marcangolják.Akik a csillagokat tisztelik, és állását mérik, nem ok nélkül

állítják, hogy Magyarország a Nyilas csillagzat befolyása alatt áll.Mert lakosai – ahogy a régiek híradásai vallják – valóban mindiggyászos fegyverzetben izzadtak, és ha külső háborúkban nemontottak idegen vért, egymás vérét ontották egymásra acsarkodva,és őseik meg saját maguk gyűjtötte kincseiket kapzsi préda mar-talékának vetik oda. Erre mind a régi idők, mind a saját korunk

386

eseményei elég bizonyítékot szolgáltatnak. Az említett Ulászlókirály uralkodásának ideje mindezekről hitelt érdemlő tanúságottesz. Mert egyetlen egyházi vagy világi méltóság sem hagytanyugodni a fegyvereket, és egyetlen életkor sem részesítette kí-méletben más életkorát, mihelyt ártani tudott. A meghasonlott or-szág nemesei valamennyien a viszálykodás szellemétől űzve harc-ra keltek, csupán azért, mert bizonytalan volt, kit illet a királyicím. Egyesek Ulászló királyt követték, mások Erzsébet királynétés annak fiát igyekeztek előtérbe tolni. És akiknek a hazai haderőnem volt elég, hogy leszámoljanak ellenfelükkel, idegen népbőlpénzen fogadtak fel – ellenséget. Ez a körülmény aztán nem kislángot vetett az országban.

A BÁRÓK ÖSSZECSAPÁSA A SZÉKI MONOS-TORNÁL

Mialatt tehát az említett pártok hívei, urak és szolgák egy-aránt, pártjuk érdekeit tekintve kölcsönösen görbe szemmel néz-tek egymásra, és rosszat forraltak egymás ellen, az ország hatal-mas férfiai – Garai László bán, Kórógyi Fülöp János, KóródiBotos András, Tamási (János) vajda fia Henrik – minden hadere-jüket fegyverbe szólították, hogy a királyné és fia ellen elkövetettjogtalanságot megbosszulják. Cikádor monostora mellett ütöttektábort; ezt a helyet a nép Széknek nevezi. Ellenük felvonult azemlített Hunyadi János vajda úr és Ujlaki Miklós, akkor macsóibán, rendezett csapatokkal és kibontott zászlókkal, és nagy harcihévvel rárontottak amazok táborára. Hatalmas harci zaj támadmindkét fél oldalán, mindkét részen harsognak a kürtök és dobok.De mivel Ulászló király pártja nagyobb hévvel harcolt, a másikpárt tábora előbb zavarodott meg, és felbomolva szerteszét futkosott; és a tábor nyújtotta védelemtől megfosztva, szétszórtan me-nekültek valamennyien, és az erdők rejtekében kerestek menedé-ket. A vajda és a bán katonái üldözőbe vették őket, és akkora öl-döklést vittek végbe köztük, mintha tengereken túli idegen ellen-séget találtak volna maguk előtt. Itt pusztult el Botos András is, eza kegyetlen ember, kegyetlen halállal, a vajda fia Henrik, foglyulesett. Garai László bán és Kórógyi Fülöp János pedig, bár nehéztestű emberek voltak, nem bizonyultak nehezebbnek a többieknél,

387

mikor arról volt szó, hogy az ellenséget futásban legyőzzék. Demiután futásukkal megmenekültek, soha többé nem merészeltekaz ellenség előtt nyílt csatában mutatkozni. Hunyadi János vajdaúr és Ujlaki Miklós bán pedig kifosztotta az ellenség táborát, csa-pataival együtt dúskált a javakban, majd a sereget elvezetve on-nan, Simontornya és Siklós várát támadta meg, ostrommal pró-bálván megvívni. Bevenni azonban nem tudta. Elvonultak tehátonnan, az országban szerte jártak, és kényszerítették az országnemeseit, hogy Ulászló királynak engedelmeskedjenek.

AZ ESZTERGOMI VÁRBÓL VÉGREHAJTOTT POR-TYÁZÁSOK, ÉS A VÁR OSTROMA

Ebben az időben egy férfiú, aki valóban rászolgált a férfiúnévre, és termetét, testalkatát tekintve sem volt utolsó Magyaror-szág főemberei között: Szécsi Tamás, Dénes esztergomi érsek úrtestvére, őrizte Komárom várát. Ez az ember a többieknél is job-ban elkötelezte magát a királyné szolgálatára, és ezért Esztergomvárából vitéz csapatával gyakran előtört, és a királynétól és fiátólelpártolt nemesek falvaiban tűzzel-vassal nagy pusztítást vitt vég-hez. Eljött a fürdők városába is, amelyet magyar nyelvenFelhévíznek neveznek, és Buda városához van csatolva. Ezt a ki-rály szeme láttára felgyújtotta, lángokba meg sötét füstbe borítot-ta. Ulászló király pedig látta, hogy pártja minden erejét megfe-szítve harcol érte, hallotta, hogy az ellenséges érzületű bárók alulfognak maradni a küzdelemben, összevonta tehát fegyveres csa-patait, és merészen táborba szállt. Először is Esztergom várátakarta bevenni, és ezért ostromzárral vette körül, és miután SzentTamás hegyén erődítményt épített, az ostromlók és ostromlottakgyakran csaptak össze kemény ütközetben, kölcsönösen sebeketosztogatva öntötték vérüket és adták ki lelküket. Amikor ezt Dé-nes érsek úr látta – minthogy részvéttel teli, természetében, erköl-cseiben és életében nemes férfiú volt –, sóhajtozott és könnyezett,és úgy gondolta, hogy Isten büntetése lesújt rá, ha meg nem féke-zi a pusztulás áradatát. Ezért szószólókat küldött a királyhoz, és abéke és fegyverszünet létrehozásán fáradozott; meg is kapta.Ulászló király tehát elvezette onnan seregét, és Zala megyébe vo-nult. Itt bevett két erődítményt, amelyet akkor a németek szemte-

388

len csapata tartott birtokában.707 Az egyiknek Páka, a másiknakKígyós volt a neve. Ezeknek elfoglalása után szerencsésen visz-szatért Budára.

MIT MŰVELTEK AZ IDEGEN NÉPEK AZ ORSZÁG-BAN?

Erzsébet királyné Albert király halála után Zólyom várát ésmás hozzá tartozó erődítményeket egy bizonyos Brandisról elne-vezett Giskra Jánosnak adományozta, egy cseh embernek, akijártas volt a fegyverforgatásban és telhetetlen a fosztogatásban. Őttette meg a bányavárosok, Kassa és a többi város védnökének,amelyek még nem szakadtak el a királyné és fia hűségétől. Ami-kor ez a Giskra látta, hogy a bárók egymás ellen kölcsönösenacsarkodnak, prédára lesve azonnal megrohanta az egészMátyusföldjét és a Kassa városával szomszédos vidékeket és me-gyéket, Magyarországnak csaknem egész felvidékét. Mindenki-nek ártott, akinek csak tudott, de leginkább azoknak, akikről tud-ta, hogy a királyné és fia iránt rossz szívvel viseltetnek. Zsoldjábafogadott tehát sok idegen katonát,708 és vitéz seregével nyíltansíkra szállt, járta a magyar földet, tábort ütött, és mindent, amiútjába került, kíméletlen fosztogatással és gyújtogatással pusztí-tott. Azután egy Liptó megyei lakos, Pongrác, aki kegyetlenebbvolt, mint a külföldi ellenség – és Komorovszki Péter, Akszamit,Talafusz, Ribald, Kereczky, Wryk és Szlovacskó meg sok máscseh, lengyel és szláv, aki a zsákmányolásban lelte örömét – ka-tonaságot toborzott, minden erejét az ország fosztogatására for-dította, és erődítményeket meg favárakat épített magának, aszomszédságában levő egész vidéknek rémületére volt. Így ez azidegen had óriási mohósággal széjjelhurcolta azokat a javakat,amelyeket a belháború nem emésztett meg. A közrendű népetsúlyos adó nyomorgatta, és a békességet váltságdíj ak gyakori fi-zetésévei sem tudta megváltani. Puszta életüknek biztosítására el-bujdostak, barlangokban meg az erdők rejtekén kényszerültekmeghúzódni. Lángokban álltak az újra meg újra felgyújtott város- 707 Frigyes császár ugyanis fegyveresen beavatkozott a magyar trón körül folyó

harcokba.708 Elsősorban a huszita hadak maradékait.

389

ok és falvak, magasba okádták a füstöt, megfertőzték a környéklevegőjét. Egész Magyarország a vaskor kegyetlen éveit élte. Aparlagon hagyott földeket urak és szolgák vére szennyezte. Hányártatlan ember életét és vérét ontották ki?

Hányat fosztottak ki vagyonukból? Hány asszony jutott fér-jétől megfosztva özvegységre? Hány szűzi szépségben ragyogóleányzót fosztottak meg erőszakkal tisztaságuk liliomától ezekbenaz időkben? Mindenki boldog volt, ha ennyi veszély közt pusztaéletét megmenthette a jövő számára mindenéből kifosztva! Éshogy Cillei Ulrik gróf, a királyné nagybátyja, mit művelt azokbanaz időkben, hogy a királynéért bosszút álljon: azt Szlavónországvénei még most is emlegetik, és mély sóhajok között mesélik fi-aiknak. És nem volt a belháborúkban szenvedő országnak egyet-len szomszédja sem, aki ne lett volna ellensége.

Ezek a zavargások, magas hullámokat verve az ország terü-letén, több mint huszonnyolc éven keresztül marcangolták Pan-nóniát kegyetlen mardosással.709 És a belháborúk viharát senkisem tudta lecsillapítani, bár többen megkísérelték. És ha jelenlegiuralkodónk, a hírneves Mátyás király, az Úr ezernégyszázhatvan-kettedik esztendeje táján vitéz karjával nem kényszeríti rá az or-szágot, hogy dühével felhagyjon, elmondhatnánk, hogy ezek azavargások mind a mai napig óriási dühvel forrnak.

NÁNDORFEHÉRVÁR OSTROMASok különféle esemény történik ugyanazon időben, ezeket

azonban nem lehet egyidejűleg és egyszerre elbeszélni. Mertugyanabban az évben, amikor az említett néhai Albert. király be-fejezte életét, a törökök császára, Amurát, az egész Szerbországot,amelyet közönségesen Rácországnak nevezünk, uralma alá haj-totta, és minden várat és erődítményt hatalmába vett.

Amikor meghallotta, hogy Magyarország nemességénekegész testülete belső háborúskodásban marcangolja egymást, aztgondolta, hogy a meghasonlott nép nem képes saját védelmére. Úgy érezte tehát, hogy megtámadhatja a magyar királyságot, és el-sőnek Nándorfehérvár várát ostrom alá veheti. Fegyverbe szólí- 709 Nem tudni, hogy ez a huszonnyolc év milyen számítással jött ki

Thuróczynak.

390

totta tehát az uralma alá tartozó fegyveres erőket, mozgósítottaminden hadifelszerelését, hadi- és ostromgépét, megindult ésmegtámadta az említett várat, mert be akarta venni.

Ebben a várban egy kitűnő ember volt a várkapitány, Jánosvránai perjel, melléknevén Zovány, raguzai nemzetiségű, Matkó-nak, Dalmácia, Horvátország és egész Szlavónia bánj ának a test-vére, egy serény és rettenthetetlen lelkű férfiú. Amikor a közeledőellenséget látta, eléje vonult, és csatázva vonult vissza a várba,mert az ellenséges csapatoknak óriási tömegével hosszabb küz-delemben nem mérhette össze az erejét. Visszatért tehát a várba,és kötelességszerűen gondoskodott mindarról, ami a vár falainakvédelmére szükséges volt.

A törökök császára pedig körös-körül szétosztotta csapatait,mindenfelől őrségeket állított, és erős ostromzárral vette körül avárat. Felállíttatta a gépeket és más ostromszereket, omladozórommá lövette és a föld színével egyenlővé tette a tornyokat ésfalakat.

De Zovány – és azok, akik vele voltak – egyáltalán nem ré-mült meg a sok ellenség látványától és a kemény ostrom tól. Va-lamennyien serényen végezték a feladatukat, a várfalakat, ame-lyeket a császár nappal fáradságosan lerontatott, éjszaka megerő-sítették, a várból darazsak módjára gyakran kirajzottak nagy za-vart keltve az ellenség sorai közt. Mikor a császár látta, hogyZovány vitézül védi a várat, cselt eszelt ki a vár elfoglalására.

Van ugyanis a vártól az ellenséges föld felé egy fél magyarmérföldnyire vagy még közelebb egy kis dombocska, amely al-kalmas rá, hogy eltakarja a várbeliek szeme elől azokat a műve-leteket, amelyeket mögötte végeznek. A császár tehát ennek adombnak az árnyékában egy föld alatti alagutat ásatott, egészen avár belsejéig, olyan hosszút meg széleset, hogy egész csapatokátvonulhattak rajta. A munka állandóan folyt, és a sok ezer emberrövid idő alatt a vár falaihoz egészen közel jutott az alagúttal, mi-vel a földet az emberek részint maguk, részint tevékkel, lovakkalés szamarakkal kihordták onnan.

De közben a császár cselvetését megjelentették azoknak, akika vár védelméről leginkább gondoskodtak; akár isteni intés bőltörtént ez, akár úgy – mint némelyek mondják –, hogy a várbaegy nem tudni, kitől belőtt nyíl röppent be, egy rátekert írás volt

391

rajta, és elárulta, hogy az említett helyen alagutat ásnak, és márközel vannak a várhoz. Ezért – akár az előbbi, akár az utóbbi mó-don értesült a császár szándékáról – Zovány elrendelte, hogy sie-tős munkával egy a vár belsejéből kiinduló föld alatti alagutat ké-szítsenek a császár alagútjával szemben, töltsék meg salétrommalés puskaporral meg egyéb égő, gyorsan lángra lobbanó és nagyfüstöt okádó anyagokkal. Ennek az alagútnak a belső bejáratátnagy ügyességgel erősen elzáratta, csupán az anyagok és az em-lített puskapor meggyújtására hagyott egy kis rést, és igen sok őrfülelte szakadatlanul és csodálatos körültekintéssel a cselt vetőellenséget. És amikor az ellenség alagútja a vár falain belül elértea várbeliek által ásott alagutat, és az őrök meghallották az alagút-ásók zaját, Zovány meggyújtatta az említett összehordott anyago-kat, és a tűz óriási lángjával és füstjével minden élőlényt, tudniil-lik az embereket és a barmokat, amelyek az alagútban voltak,hirtelen halállal megölt.

A császár látva, hogy a vár elfoglalásához ez a mód sem se-gítette hozzá, hadinépéből – mint mondják – tizenhétezer embertelveszítve és az ostrommal két hónapot eltöltve, megszégyenültenvisszatért hazájába.710

JÁNOS VAJDA ÚR NÁNDORFEHÉRVÁR KÖRÜLVÍVOTT CSATÁJA

Ezekben az időkben Hunyadi János az erdélyi vajda és aszörényi bán tisztében fényeskedett. Megválasztották temesi is-pánnak is, és a helyzet rákényszerítette, hogy a már említett Nán-dorfehérvárban is ő legyen a várkapitány.711 Magyarország délividékeit egészen a Tisza folyóig, egész Szlavóniát és a Száva ésDráva folyók közt elterülő egész földet kegyetlen dühvel pusztí-tották a törökök: a városokat, falvakat és mezővárosokat kímélet- 710 Az ostrom abban az időben kezdődött, amikor Ulászló bevonult Budára711 A szörényi bánság a mai Románia területén feküdt, a Dunának a Kazán-

szorostól csaknem Nikápolyig terjedő szakaszától északra. Ettől északke-letre volt a temesi ispánság, keletre pedig, a Duna északnak forduló szaka-szától határolva, Havasalföld vagy Havaselve. Szlavónia a Dráva-Szávaközének nyugati részét és a Száva felső folyásától délre levő terület egy da-rabját foglalta magába, a Vrbas folyótól nyugatra, a mai jugoszlávia terü-letén.

392

len tűzzel perzselték, a lakosok vagyonát elragadták, az embere-ket nemre és korra való tekintet nélkül megölték vagy örökösszolgaság igájába hajtva elhurcolták.

Ezalatt az ország nemesei belső gyűlölködésükben tobzódtak,az ország említett vidékeit magára hagyták, pedig nyilvánvalóvolt válságos helyzetük. Csupán János vajda úr viselte elkesered-ve szívén a keresztény hit ekkora üldözését. Ezért a törökökkelvívott számos apróbb ütközet után – amelyekben mindaddig ő letta győztes – Szendrő alatt is megütközött velük.

Ezekben a napokban ugyanis a törökök egy vajdája, név sze-rint Izsák, aki Szendrő várát meg Rácország többi várát és csak-nem egész Rácországot, vagyis Szerbiát az említett török császárajándékából hatalma alatt tartotta, alattvalóiból nagy seregetgyűjtött, és a Nándorfehérvár körül fekvő falvakat fosztogatni éségetni kezdte, és az új kapitány bátorságát próbára akarta tenni.János vajda úr megtudván az ellenség szándékát, mindent gondo-san elrendezett, amit az ilyen nagy ellenséggel való harc megkí-ván. Összegyűjtötte fegyvereseinek igen derék csapatát, csata-rendbe állította őket, és kivonult a csatamezőre, ellensége elé.Nagy hévvel csap össze a két ellenfél, és sokan már a csata elejénlebuknak lovaikról. Hatalmas lárma keletkezik, halálos tusa kö-vetkezik, és mindkét részről számosan esnek el áldozatul.

Amikor Izsák vajda látja, hogy a magyarok vagy győzni,vagy halni akarnak, visszafordul, és gyorsan vágtató lovánSzendrő vára felé fut életben maradt embereivel együtt. Jánosvajda úr és katonáinak serege karddal üldözi őket, és sokakat le-

393

kaszabol, míg csak meg nem pillantja Szendrő várának falait.Aztán győzedelmesen megtérnek Nándorfehérvár várába a zsák-mányolt holmik nagy tömegével.712

HUNYADI JÁNOS VAJDA ÚR ERDÉLYI HADJÁRATAÉS ÜTKÖZETE

Nem sok nap telt el a vajda úr isten adta győzelme után. Egymásik török hadsereg Magyarország és más szomszédos népekfölött aratott győzelmei miatt elbizakodva, nagy feladatokat tűzöttmaga elé, bízott a hadinép nagy sokaságában és nem csekélyfegyveres erejében. Vezére egy bizonyos Mezetbég nevű vajdavolt: kíméletlen, a hadidolgok intézésében járatos ember. Ez Ha-vasalföld felől váratlan támadással átkelt a havasokon, és betörtMagyarország erdélyi részeire. Ez a nép elsöpör mindent, amicsak az útjába kerül; most is kímélet nélkül, tűzzel-vassal pusztí-tott mindent, kora, neme senkinek sem nyújtott menedéket.

A törökök gyászos hadának betörése előtt néhány nappal Já-nos vajda úr az erdélyi részekre érkezett, bevonult Fehérvárra,amelyet a nép nyelvén Gyulafejérvárnak neveznek, és gondokbamerülve töprengett, hogy mit tegyen az ellenséggel. Az ellenségváratlan jövetele miatt nem volt módja összevonni csapatait éseléje vonulni. Ezért nagy aggodalom szorongatta, súlyos gondjaimiatt orcái meghervadtak, és ajka megrepedezett. Amikor pedig atörökök Erdély földjének nagy részét beszáguldozták, és embe-rekben, javakban és barmok ban nagy zsákmányt magukkal hur-colva megérkeztek a mondott Fehérvár közelében elterülő síkság-ra, és a füstöt okádó gyújtogatásaik már tanúsították, hogy nemlehetnek messze: János vajda úr – nem törődve önmagával, hogymásokkal törődhessen – bosszúvágyban égve elhatározta, hogyszembeszáll az ellenséggel, és viadalra szántan kivonult a harc-mezőre éppenséggel nem megfelelő katonai kísérettel.

A város püspöke ezekben a napokban egy nagy tiszteletbenálló, de a dolgok intézésében heves természetű ember volt.713 Ő iselkísérte a vajda urat. Megindultak tehát, és amikor vigyázatlanulSzentimre falu mezejére érkeztek, hirtelen előtörtek a környező

712 1441-ben. Ez volt Hunyadi első, bár nem jelentős győzelme.713 Lépes György, akinek a nevét az 1437. évi Budai Nagy Antal-féle felkelésből

ismerjük.

394

völgyekből az ellenség titokban ott rejtőzködő és csak a vajda úrérkezésére várakozó óriási csapatai. Minek a sok szó? A vajda úrarra kényszerült, hogy otthagyja a csatamezőt, és a túlerőben levőellenség elől kitérjen. Mindenki futott, aki tehette. Akinek futásközben elfogyott az ereje, azt az ellenség elfogta vagy megölte.Az említett fehérvári püspök is száguldva menekült lován, deamikor egy patakocskán keresztülugratott, a földre zuhant, és fejétvették. Ez a győzelem elbizakodottá tette Mezetbég vajdát, ésmég nagyobb tettekre ösztökélte. Ezért minden félelem nélküljárt-kelt az erdélyi részeken. Örül a zsákmánynak, különösen an-nak, amit a hadiszerencse jutta tott neki. Arra gondolt, hogy min-dent elküld a császárjának. Erre a célra szállítókat és kocsikísérőőröket tartogatott.

Ezalatt János vajda úr a vidék katonaságát nagy sietséggelösszegyűjtötte, már amennyit ilyen rövid idő alatt sebtében összetudott gyűjteni, és bosszúvágytól égve útnak indult, és követte azellenséget. Hírül vitték ezt Mezetbég vajdának, és ő állítólag ígyszólt: "Csak hadd jöjjön, hadd növelje hasznunkat, jobban, minteddig." Amikor ezt mondta, ott állt az említett Mezetbég vajdakörül álldogáló törökök közt János vajda úr kémje, hallotta mind-azt, amit az ütközet megvívására vonatkozóan megbeszéltek. Si-etve visszatért tehát János vajda úrhoz, és titokban a következőketmondta neki: "Mezetbég vajdának elárulták, milyen vagy te, mi-lyenek önmagad védelmére használt fegyvereid ismertetőjelei,milyen a lovad színe, és kijelölték a legerősebb fegyvereket leg-

395

különbül forgató vitézeket; az lesz a dolguk, hogy elsőnek tégedvegyenek körül, és a lehető leghamarabb végezzenek veled.”

Volt János vajda úrnak egy vitéze, név szerint Simon, a Ke-mények nemesi nemzetségéből, aki testalkatra nézve nem sokbankülönbözött tőle, és vitézi lelkületével bajtársai közül is kivált. Avajda úr ezzel a vitézzel fegyvert és lovat cserélt, és Simon vé-delmére számos erőben, vitézségben és harcvágyban kitűnő kato-nát rendelt. Végre, miután nagy körültekintéssel mindent elrende-zett, ami a harc szempontjából fontos, nagy harci hévvel rátámadta korábbi győzelmétől elbizakodott és az említett vidék egyik fa-lujából éppen hadsorait ütközetre rendező ellenségre. Mint a he-ves szélvihar, rohant rá, és mindjárt az összecsapás elején megza-varta és vitézeinek bátor karjával több részre szakította az ellen-séges csapatokat. Mindkét ellenfél dombokon és völgyeken átszáguldott, és a nagy küzdelemben a magyar kard mindig fölébekerekedett a török lándzsának. De mit használt a vajda úr általKemény Simon mellé rendelt őrcsapat?

Simont mindjárt az ütközet elején ura helyett, urának árulko-dó fegyvereiben, ura helyett megölték. Nem akadályozhatták megezt az őrcsapat hű fegyverei: a törökök még életük pusztulása áránis végrehajtották vajdájuk parancsát. Ezért hasznos, ha a seregekvezérei az ellenfél előtt eltitkolják ismertetőjeleiket. Mert gyakranmegtörténik, hogy a vezér elestével elesnek azok is, akiket veze-tett.

Miközben a kegyetlen csata kavargott, és a törökök inkábbsaját védelmükkel, mint az ellenség megfutamításával bajlódtak,Szentimre falunál védekezni iparkodtak, és kegyetlenül pusztí-tották az ellenséget, és saját védelmükön fáradoztak azok a fog-lyok is, akik az előbbi harcban jutottak a törökök kezére: szaba-dulni akartak, inkább meghaltak, mint hogy török fogságbansínylődjenek. Mikor aztán Mezetbég vajda látta övéinek óriásipusztulását, és hogy minden csapata a futással küszködik, maga isfutásnak eredt. De a futás sem mentette meg, mert miközben fut-va igyekezett menekülni a többi megfutamodóval, akiket a ma-gyarok üldözőbe vettek és szorongattak, őt is, meg fiát is megöl-ték, és saját fejének vesztével és hadinépének mérhetetlen pusz-tulásával együtt a megszerzett zsákmányt is elveszítette.

396

János vajda úr tehát az összes foglyot kiszabadította, a zsák-mányt az ellenségtől visszaszerezte, sőt magát az ellenséget isfelprédálta, szerencsés győztesként egészen a havasok hágójáigüldözte: kevés töröknek mentette meg a futás az életét. A bolyon-gó ellenséget összefogdosta, és hosszabb ideig ott tartózkodott aholttestekkel borított csatamezőn.

Az óriási győzelem dicsőséges híre azzal a haszonnal is jártaz ország számára, hogy Havasalföld és Moldva vajdái, akik azelmúlt években az országtól és Magyarország királyától elszakad-va a szent korona ellen fellázadtak, és mindenüket a török császároltalmába ajánlották, most az uralmuk alá tartozó területekkelegyütt régi hűségükre visszatértek, János vajda úr tanácsára vagyfélelmükben; és esküvel ígérték, hogy szokásos szolgálatukkaladóznak Ulászló királynak.714

JÁNOS VAJDA ÚR ÜTKÖZETE, AMELYET A VAS-KAPUNÁL VÍVOTT

A János vajda úr vezette dicsőséges harcokon kívül is min-denütt balszerencse kísérte a törököket, valahányszor egy-egycsapatuk valamilyen rejtekúton belopakodott az országba, hogy aszokásos módon zsákmányt szerezzen magának. Ugyanis Jánosvajda úr vitézei, akiket az ország védelmére rendelt, mindig meg-futamították őket. Így tehát minden út bezárult előttük Magyaror-szág földjének megtámadására: az ország határain belül nem isvilloghattak lándzsáik a napsugár ragyogásában.

Amurát, a törökök császára, gondolatokba mélyedve gyakranemlékezetébe idézte övéinek sokszor elszenvedett vereségét snépének nagymérvű pusztulását, továbbá azt, hogy Moldva ésHavasalföld területe és uralkodói elszakadtak tőle. Nagyon felhá-borodott rajta, és elhatározta, hogy bosszút áll azokon, akik meg-sértették. Ezért országa válogatott katonaságából összeszedettnyolcvanezer főnyi hadinépet, harci erényekben a legderekabba-kat. Vezérüknek a basát tette meg, aki az ország hadügyeinek in-tézésében őutána a második ember volt. Megparancsolta neki,hogy minél előbb rohanja meg Havasalföldet, és dúlja fel, mivel a

714 Ez és a következő diadal 1442.-ben történt.

397

vajdájuk elszakadt tőle. Innét aztán vezesse át csapatait Magyar-ország erdélyi részeire, és a lehető legkeményebb büntetést rója kitűzzel és karddal, és a legkíméletlenebbül álljon bosszút mind-azért a gyalázatért, amit János vajda úr elkövetett.

A császárnak ez a szándéka nemcsak a vidék közrendű népéttöltötte el rettegéssel, hanem a nemesi rend tagjait is súlyos gon-dokba sodorta. A basa pedig a reá bízott egész hadinéppel Kis-Nikápoly vára mellett hajósok segítségével átkelt a Dunán, éscsapatai óriási zajjal elöntötték a Havasalföld egész területét. Akinem tudott futva menekülni, zsákmánnyá vagy hullává lett. Ez-után nekilátott, hogy átkel a havasokon, és végrehajtja a császárparancsolta feladatot.

János vajda úr pedig inkább kész volt meghalni, mint a vé-delmére bízott nép pusztulását eltűrni. Előbbi győzelmeiből erőtmerítve egyesítette a fegyveres őrcsapatokat és a hadsereget, ésmivel inkább azt választotta, hogy ő támadja meg az ellenséget,minthogy az őt, egészen a vidék széléig üldözte ellenfelét, bár se-regének létszáma és fegyveres ereje nem mérkőzhetett a török-évei. Mikor aztán ahhoz a helyhez érkezett, amelyet Vaskapu nakneveznek,715 veszélyes, nagy és minden időkben emlékezetes üt-közetet vívott; innen is, onnan is harsogva zúgtak a kürtök. Azellenfelek összecsaptak, és mindkét részről férfiasan küzdöttek. Abasa hadinépének sokaságában bízva nem is gondolt hátrálásra,János vajda úr pedig el volt szánva rá, hogy vagy győz, vagymeghal, és számításba sem vette a futás lehetőségét. Mindkét ol-dalon izzik tehát a kemény küzdelem; nagy öldöklés támad, sokanesnek el mind a két oldalon, de a törökök közül többen. Ezért abasa és a törökök arra kényszerültek, hogy elhagyják a csatateret,és gyors futásnak eredjenek. A magyarok űzőbe vették őket, éshalandó hullává változtatták, akit csak utolértek, úgyhogy a nagyküzdelem egész tere a nagy öldökléstől emberek és lovak vérébenázott, a sok hulla elborította, utóbb a nap hevétől felmelegedverohadt bűzt lehelt, megfertőzte messze vidékek levegőjét, és le-hetetlen volt embernek arrafelé járnia.

715 Hágó Erdély és a Temesköz, a Hátszegi-patak és a Bisztra völgye közt,

Hunyad megyében.

398

János úr hát szétvert sokezer ellenséget, sok főembert foglyulejtett, sok kincset és értékes hadi felszerelést zsákmányolt. Emlé-kezetes győzelmet aratott ez a nagyszerű és minden időkben di-csőségre és magasztalásra méltó férfiú, mert bátran fogott hozzá aháborúhoz, bölcsen vezette, szerencsésen vívta meg, és jól fejeztebe. Ettől kezdve nemcsak az ország lakosai, hanem még az idegennemzetek is kedvelték; olyan ember volt, akit az őszinte szeretetérzésével és teljes szívből lehet szeretni.

ERZSÉBET KIRÁLYNÉ HALÁLAEz történt az említett Ulászló király uralma idején, körülbelül

két év leforgása alatt, szerencsésen és kedvezően. De az országészaki vidékein változatlanul dúlt a belső viszály, és e vidékekurainak kevesebb örömöt okozott az ország közös védelme, mintamennyit az egymásnak megnyomorítása. Ezért a római udvar abajok zajától felriasztva egy tiszteletreméltó férfiút, Julianus bí-boros urat716 küldte el a pápa oldala mellől, hogy az említett hábo-rúskodás ok zaját lecsillapítsa. Ö fáradozott is a béke ügyében,Ulászló király és Erzsébet királyné szíve nem kis mértékben haj-lott is az egyetértésre, de a királyné meghalt, 717mielőtt a béke lét-rejött volna. Halála az őt követőfőurak közül többeket Ulászló ki-rály mellé állított.

716 Gillliano Cesarini bíborost.717 1442. december 17-én.

399

JÁNOS VAJDA ÚR MEGTOROLJA A TÖRÖKÖKÖNA SÉRELMEKET. HAT SZERENCSÉS ÜTKÖZETE

Eközben Ulászló király uralma napról napra szilárdabb lett,és erejében gyarapodott. Mikor a király Buda várába a királyipalota magas fedele alatt berendezkedett, János vajda úr buzdí-totta és ösztönözte, hogy indítson háborút a törökök ellen, és to-rolja meg azokat a sérelmeket, amelyekkel a törökök Magyaror-szágnak több Ízben ártottak. Ezért Ulászló király uralkodásánakharmadik évében nagy és költséges sereget gyűjtött kiváló vité-zekből, és János vajda úrral, országának számos főemberévei ésRácország despotájával, vagyis királyával együtt – ezt ugyanisakkoriban kiűzték országából – átkelt a Dunán,718 és Rácországbaérkezett. Itt Ulászló király állandó tábort veretett, és elhatározta,hogy a beljebb fekvő török uralom alá vetett vidékekre HunyadiJános vajda urat, seregének főkapitányát küldi ki. Hadra kelt se-regét két részre osztotta: János vajda kapta a fegyverzetében és ahadierényeiben kiválóbb részt. Ezen kívül a vajda úr a saját kato-náiból álló erős csapatot is vezette. Ezeknek a háborúban tapasz-talt karja többször megfutamította már győztes fegyvereivel azellenséget. A vajda úr tehát az ő kíséretükben átvonult Rácorszá-gon, azaz Szerbián, és egész Rumélia határáig719 bejárta egészBolgárországot, amelyet régi idők óta a török haderő tartott birto-kában. Minden élőlényt, embert, barmot, ami csak útjukba akadt,elfogtak vagy megöltek. A városokat, várakat és a törökök min-den egyes települését bevették, felforgatták, lerombolták és tűzzelmegemésztették. Ezek között a híres fürdők városát, a népes éskincsekben gazdag Szófiát is elfoglalták,720 kirabolták és tüzeshamuvá változtatták. Ennyi városnak és településnek füstöt okádófelperzselése rémülettel töltötte el egész Ruméliát és a török csá-szár minden birtokát, amely nem bízhatott a tenger vizének vé-delmében.721 Sokezer ellenség szállt szembe a vajda úrral, a törö-kök császára küldte őket ellene. A vajda úr öt ízben vívott elkese-redett ütközetet az ellene vonuló, mindig nagyobb létszámú ellen- 718 Nándorfehérvárnál, 1443 őszén.719 A Szófiától délre húzódó határvonalig.720 Ez már novemberben történt.721 Tehát az európai (balkáni) részeket.

400

séggel, de mindig ő lett a győztes. Visszatérve, a győzelem leg-teljesebb dicsőségétől övezetten érte el újból a Rácföldet, és tá-bort ütött; ekkor hírül hozták neki, hogy a törökök megszámlál-hatatlan sokasága jön ellene.

Az említett Amurát császárt ugyanis nagyon elkeserítette bi-rodalmának pusztulása, és kiadta a parancsot, hogy teljes hadifelkészültségben gyülekezzék udvarának legjobbjaiból összeválo-gatott fegyveres népe és országának minden fegyverese, mertbosszút akart állni. Hadjáratának vezetését rokonára, az anatóliaibasára bízta. Ő azon az úton követte János vajda urat, amelyen avajda úr kivonult Bulgária vidékéről. És amikor néhány sebesültvagy betegségtől elgyötört magyarra talált, akik a vajda úr előzőnapi táborhelyén visszamaradtak, megkötözve vitette őket csá-szárja elé, és szemrehányóan üzente: győződjék meg róla a csá-szár, milyen nyomorúságos alakok okoztak rémületet országában.Erre a császár állítólag ezt felelte: "Térj vissza szerencsével, kívá-nom neked; ha visszatérsz, pontosabban el tudod majd beszélni,milyen alakok azok, akik elől megfutamodtam."

Olyan közel jutottak egymáshoz, hogy az éjszakai nyugvóután, hajnal virradtakor hallották egymás dobjainak pergését. Já-nos vajda úr megrémült, hogy az ellenség kitér előle, és a királytáborára ront. Maga vonult tehát az ellenség elé a hadi fáradal-makban kimerült katonáival, azt akarta, hogy őt támadják meg.Amikor látta, hogy a pogányok óriási sokasága ellene fordul, ret-tegés fogta el, és seregének katonái nem kevéssé reszkettek félel-mükben. De azért a vajda úr nem hátrált meg, hanem félelemtőlremegő katonáinak hadsorát az ellenséggel szemben felállította,

401

és e szavakkal buzdította őket: "Legyetek állhatatosak; inkább ve-szítsük el életünket, mint a győzedelmes hírünket-nevünket. Mitféltek a sokaságában bizakodó ellenségtől? Igen gyakran próbáratettétek bátorságukat. És ha már olyan sokszor megfutottak, Istenkegyelmével most is megfutamíthatjuk őket. Ha pedig közületekvalakit meglep a halál, ne törődjék vele: mert ha velem vagy baj-társaival reggelizett, estére Krisztus asztalánál fog lakomázni."

E szavakkal megindította seregének zömét, amelyet magavezetett, és rárohant az ellenségre. Ennek láttán a többi csapatokis követték vezérüket. Mindkét részről nagy győzni akarással üt-közetbe bocsátkoznak, de nem egyforma szerencsével harcolnak.Mert a basa és a rá bízott egész török sokaság mindjárt az össze-csapás kezdetén meghátrált, és eszeveszett futásnak eredt. A ma-gyarok pedig kíméletlenül üldözőbe veszik őket, és akit gyorsfutású lova nem tudott kiragadni a halál üldöző kezéből, véresvitézi próbán mondhatott búcsút életének. A pogányok sok-sokezre pusztult el ott. A magyaroknak nem volt kedvük foglyokatejteni, és mindenkit, akit futtában utolértek, sebekkel borítva, ösz-szekaszabolva megölték. Az üldözés vecsernye órájától éjféligtartott. A basa azért választotta a napnak ezt a szakaszát az ütkö-zet számára, hogy ha alulmarad, az éjszaka sötétségének segítsé-gével szabaduljon az ellenségtől. De ez az ötlet a legkevésbé semvált hasznára, mert a telihold sugaraival bevilágította az éjszakát.A basa fogságba esett, és nagy kürtrivalgás kíséretében éjféltájbana magyar táborba, János úr sátrához vezették.

A vajda úr egy hadjáratban hat szerencsés ütközetet vívott te-hát, és öt hónappal azután, hogy Magyarországból kiindult, ép-ségben vezette vissza seregét a király táborába, emberekben és ja-vakban óriási zsákmánnyal megrakodva. Győzelmének jeléül sokellenséges zászlót, azaz bandériumot adott át a királynak. Ezeketutóbb a Boldogságos Szűz Máriának, Magyarország patrónájánakajánlották fel.722

Egészen a mi időnkig ott függtek a Buda városában épülttemplomban az utókor emlékezetére és e Boldogságos Szűz di-csőségére, és tanúságot tettek azokról a nagy győzelmekről,

722 1443. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén vonult be ünne-

pélyesen Budára.

402

amelyeket az ég adott a vajda úrnak. És ha a por meg a régiségmeg nem emészti finom szövetüket, mind a mai napig ott függné-nek.723

FEGYVERSZÜNET ULÁSZLÓ KIRÁLY ÉS A TÖRÖKCSÁSZÁR KÖZÖTT; RÁCORSZÁG HELYREÁLLÍ-

TÁSAA sok fényes viadal nak és híres győzelemnek az volt a kö-

vetkezménye, hogy a törökök császára, Amurát, megrémülve kö-veteket küldött a királyhoz meg a vajda úrhoz, és a fegyverszünetmegkötés én buzgón és könyörögve fáradozott. Ulászló király te-hát elhatározta, hogy ünnepélyes országgyűlést tart a főurakkalSzeged városában.

Az országnak sok nemese sereglett össze mindenfelől; eljöt-tek a császár követei is: a törökök két vajdája, azzal a felhatalma-zással, hogy a tervbe vett fegyverszünetet megkössék. Meg is ál-lapodtak tízévi fegyvernyugvásban; a király pedig szabadon bo-csátotta az anatóliai basát.724 A török császár Szendrő várát ésRácország többi erődítményét, ahányat csak elvett György des-potától, visszaadta. A fegyvernyugvást esküvel erősítették meg.János vajda úr a király és a maga nevében meg az egész magyarnép nevében, az említett török vajdák pedig császárjuk és azuralma alá tartozó minden nép nevében le is tették az esküt amondott tízévi fegyverszünet és az egyéb kikötések megtartására.Bár sohase tették volna le! Mert utóbb a fegyverszünetet a királyés a vajda úr – az említett Julianus bíboros úr ösztönzésére –megszegte,725 és emiatt Ulászló király és a vajda úr hadiszeren-cséje balszerencsére fordult, mint egykor Pompeiustól is,726 – akiminden ember közül a legnagyobb diadalokat aratta – elvétetett a

723 Thuróczy itt több, Hunyadi részére kiállított adománylevél elbeszélő részét

(narratio) használta föl.724 1444 júliusában.725 Helyesebb így fogalmazni: a vajda (Hunyadi) és Julianus kardinális ösztönzé-

sére.726 Az ókori Róma híres hadvezér politikusa (i. e. 106-48); 64-ben vezetett hadat

Palesztina földjére.

403

győzelem dicsősége, mihelyt lovait a jeruzsálemi templom osz-lopcsarnokába, mint valami istállóba beállította.

A fegyverszünet megkötése mégis haszonnal járt – a despotaszámára. Ezt ugyanis korábban Rácország feletti uralmából telje-sen kivetették, de a fegyverszünet segítségével uralmát visszaál-líthatta.

ULÁSZLÓ KIRÁLY HADJÁRATA ÉS PUSZTULASARUMELIA TERÜLETÉN, VÁRNA VÁROS KÖRNYÉ-

KÉN, KÖZEL A TENGERPARTHOZAz ügyeket ilyen módon rendezték, de Julianus bíboros úr

minden erejével azon volt, hogy a király és a vajda úr a fegyver-szüneti szerződést megszegve támadja meg fegyverrel a törökcsászárt. Azt mondogatta ugyanis, hogy a hitetleneknek tett esküta legkevésbé sem kell megtartani. Isten ellen elkövetett jogtalan-ságnak mondta, hogy a keresztény hit ellenségeivel szemben ara-tott, Istentől nekik juttatott nevezetes győzelmet eltékozolják, ésIsten akaratát, amelyet az ellenséggel szemben be kellett volnatölteniük, az ellenség akaratával cserélték fel.727

Gyakori ösztönzésével rávette őket a tilalmas vétekre, ésazokat a férfiakat, akiket sem a háború, sem a vas nem tudott le-győzni, legyőzte végre a sima nyelv. Azt ígérte ugyanis, hogy akeresztények számos uralkodója siet majd fegyveresen segítsé-gükre; azt mondogatta, hogy Bulgáriából, Albániából, Trákiábólés a híres császári városból, Konstantinápolyból is nagy katonaisegítség érkezik. De ugyanezt ígérgették az uralkodók és az em-lített országok lakosai is.728

A király és a vajda úr engedelmeskedtek neki, maguk is fel-lelkesültek a nagy bizakodástól; és sok zsoldos katonát össze-gyűjtve, a várak hadinépét is egyesítve, Orsova vára környékénátkeltek a Dunán az ország több főúrának kíséretében, és benyo-

727 Ulászló ugyanis még ez év áprilisában esküvel kötelezte magát a hadjárat

megújítására. A törökökkel való békekötés ennek megszegését jelentette.728 Thuróczy itt mondatokat ír ki szó szerint Vitéz János leveleiből. Vitéz ezek-

ben az években Hunyadi leghívebb emberei közé tartozott, éveken át ő bo-nyolította le az ország külügyi levelezését. 1445-ben Várad püspöke lett,1464-ben pedig esztergomi érsek.

404

multak az ellenség földjére729 Egyik helyről a másikra vonul a tá-bor, minden ellenséges földet, ami csak útjába kerül, füstölgő tűz-zel elpusztítja és javaiból kifosztja. A várakat és erődítményeketvagy meghódolás adta a kezükre, vagy hatalmas rohammal ésfegyverrel vették be.

Jónak látták, hogy minél beljebb vonuljanak, átkeltek Bulgá-rián és Rumélián, kiértek a tengerpartra, Rumélia földjének Várnaés Galac nevű városait, melyek önként felajánlották meghódolá-sukat, birtokba vették, és ezek mellett tábort ütve várták a meg-ígért segítség érkezését. De fájdalom, gyakran megesik, ha valakinem gondoskodik még otthon a maga hadseregéről, idegen vidé-ken idegen hadsereg nem fog fegyvert érdekében.

És mivel ez idő tájt sok zsákmányt hordtak össze, sok ellen-felüket leölték, az említett országok nagy részét tűzbe borítottákés felprédálták, és igen nagy károkat okoztak, sértetlenül kitér-hettek volna az ellenséggel való összecsapás elől. De a múlt győ-zelmei, amelyeket éppen ez ellen az ellenség ellen arattak, fellel-kesítették őket. Ezért valamiféle vakmerőségtől eltelve dicstelendolognak tartották, hogy a megígért segítség elmaradása miattmegkezdett vállalkozásukból ellenséget sem látva visszatérjenek.És ezért a nyár utolsó hónapját és szinte az egész őszt ellenségesföldön töltötték. Végre november hó tizedik napján, Szent Mártonvigíliájának napján harcra készen megérkezett a törökök császára,Amurát, a pogányok megszámlálhatatlan tömegével, rendezetthadsorokban, hadijelvényekkel.730

A király és János vajda úr meg a többi magyar urak, akik ottvoltak, kivezették a táborból egész hadseregüket, és a csillogófegyverzetű hadsorokat megfelelő rendben felosztva és elrendez-ve minden egyes harcvonalnak kijelölték a vezérét, és elhatároz-ták, hogy minden egyes harcvonalat a szekerei is követni tartoz-nak az összeütközés idején, el nem maradva. Az ellenség ugyanislétszámát tekintve erősebb volt náluk; féltek tehát, hogy míg 729 Az 1444. szeptember 20-át követő napokban.730 Burgundi, velencei meg pápai költségen fölszerelt hajóhadnak kellett volna a

föllázadt karamánok ellen Kisázsiában harcoló Murádot meggátolnia ab-ban, hogy visszatérhessen a Hellészpontoszon, illetve a Boszporoszon át aBalkánra. E hajóhad azonban nem volt képes teljesíteni a feladatot. Ráadá-sul a szultáni csapatok átszállítását genovai hajók végezték.

405

szemtől szemben harcolnak, az ellenség a hadsorokat hátulról ismegtámadja.

Miután mindezt elrendezték, Isten jelt adott a magasból, fi-gyelmeztette őket az elkövetkezendő szerencsétlenségre. Mertamikor a hadijelvényeket, vagyis az aranytól ragyogó zászlókatfelemelték, az akkor még csak mérsékelten zizegő szél fuvalmaörvénylő viharrá fokozódott és erősödött, és a zászlók részekrehasogatva és széttépve elszálltak a levegőbe.

Végre mindkét részen megszólalt a sok trombita, és döngött adob, felharsant a törökök harci zaja: összecsap a két ellenség.

Itt is, ott is törnek a lándzsák, és lándzsatörés közben sokanlebuknak a lovukról; keményen kavarog a küzdelem. Mindkét ré-szen sokan esnek el, de sokkal többen a törökök oldalán. Egyetlencsapatuk sem tudta feltartóztatni a magyar vitézi bátorság lendü-letét, sőt hirtelen hátat fordítottak és megfutottak. Mivel azonbana törököknek széltében-hosszában kiterjedt csapatai a magyar se-reget több mint hatszorosan múlták felül, a magyaroknak nem so-kat használt, ha üldözőbe vették a megfutamodó sorokat, mertmihelyt visszatértek az üldözésből, új csapatok jöttek velükszembe, és nagy zajjal új csatára ingerelték őket.

Ebben a halálos küzdelemben telt el a nap legnagyobb része,és mindkét ellenfél számára ijesztő volt a holttestekkel zsúfoltcsatamező. Mikor a törökök lovassága is megingott és futásnakeredt, és csupán a császári tábor állt nagy félelmek közepette amaga helyén, megszámlálhatatlan gyalogos csapattal: Ulászló ki-rály, látva, hogy az ellenséges lovasság fut, s hogy Amurát csá-

406

szár és tábora reszket a félelemtől, a személyének védelmére ren-delt csapatot harcba indította, és miközben a vajda úr és a többiekvad küzdelemben csatáztak, megrohanta a császár táborát, telje-sen meg akarta semmisíteni. A gyalogosok sűrű csapatai közé ért,azoknak a nagy sokasága rárohant, elnyomta őt csapatával együtt:elesett. És ez nem remélt győzelemhez juttatta a már legyőzött éslevert ellenséget, amely már egyáltalán nem reménykedett a győ-zelemben.

A magyarok a csatamezőt és táborukat is az ellenségnek át-engedve megfordultak és futásnak eredtek. Akik a korábban meg-futamított ellenséget üldözték, nem is sejtették a többiek kudarcát,és az üldözésből visszatérve, az említett táborban éjszaka nyugo-vóra tértek. Mivel a gyászos napot közvetlenül követő éjszakasötét homályba borította az egész földet, mindkét fél részérőlazok, akik nem futottak meg és nem hagyták el a tábort, a másnapelső világosságáig éjszakai őrséget tartottak. Hallgatták a sem él-ni, sem meghalni nem képes számtalan sebesült nyöszörgését, ki-áltozását, üvöltését – és köröskörül az egész mező tele volt sebe-sültekkel és halottakkal –, és megrendülve várták a nappal vilá-gosságát.

Végül a piros hajnal virradtakor – amely elválasztja az éjsza-ka sötétjét a nappal világosságától –, amikor a fényes nap a he-gyek csúcsára jutva visszahozta a nappali világosságot, a törököknem tudták, megfutamodott-e az ellenségük, csapatokat alkottaktehát, és a császári táborból kivonulva lassú lépésben lassan kö-zeledve fürkészve vizsgálták a magyar tábort, vajon van-e bennekatonaság. Észrevették, hogy alig hallatszik ki belőle emberi lár-ma, senki sem mozdul a fegyveréért, és senki sem rohan ki a csa-tatérre harcolni; ekkor aztán a császári hadsereg egész gyalogságarárohant a táborra, és mert a tábort senki sem védte, feldúlták ésfelforgatták, és megölték vagy foglyul ejtették mindazokat, akikott voltak.

Mondják, hogy itt, ebben a táborban rótta le utolsó tartozásáta már említett Julianus bíboros úr meg sok más szerzetes, legfő-ként a cseri barátok rendjéből,731 és rajtuk kívül János váradi és

731 A ferences rend szigorúbb ágának (saruclanok, obszervánsok) tagjait hívták

cseri barátoknak.

407

Simon egri püspök; továbbá nagyságos Báthori István, a királyifelség seregének ez a hadierényekkel ékeskedő katonája is el-pusztult az ütközet hullámaiban: őrá bízták a válságos pillanatraés saját vitézségére való tekintettel, hogy a királyi zászlót vigye.Ilyen módon ért gyászos véget Ulászló király élete és kormányzá-sa uralkodásának negyedik évében, az Úrnak ezernégyszáznegy-vennegyedik esztendejében.732 Igen derék király volt, alakja meg-felelő magasságú, arca barna, haja fekete, harcban serény, alatt-valóihoz jóindulatú, erkölcseinek tisztességéről híres, gondolko-dásában és lelkében fegyelmezett uralkodó.

JÁNOS VAJDA ÚR FOGSÁGANoha a győzelem dicsősége ebben a veszélyes háborúban

Amurát császáré lett, a diadalt övéinek sok vére hullásával fizettemeg. Hitelt érdemlő jelentés szerint népe több sebet kapott a ma-gyaroktól, mint amennyit adott, és a halottakban is nagyobbveszteséget szenvedett a császár népe.733 Elegendő bizonyíték rá,hogy hadinépéből senki sem vette üldözőbe a menekülő magya-rokat. Éppen elég volt neki saját sebeiket nyalogatni. János vajdaúr közben már visszatérőfélben Havasalföld vidékére érkezett; otttámadt rá az ellenség, ahol nem tartott ellenségtől. Mert a vidékvajdája, Drakul, akiről azt hitte, hogy barátként fogja kísérni őt,rávetette erőszakos kezét, és nemcsak hogy nem vigasztalta az el-szomorodott embert, hanem nyomorult fogságba vetette. De aztánmeggondolta a dolgot Drakul, látta, hogy nincs oka a vajda úrfogva tartására, és néhány nap múlva sok ajándékkal – legalábbisazt remélte – kibékítette, és Magyarország erdélyi részeibe kísér-tette.

JÁNOS VAJDA ÚRNAK KORMANYZOVÁ VÁLASZ-TÁSA, ÉS DRAKUL VAJDÁVAL SZEMBENI BOSZ-

SZÚJAA háború vihara és Ulászló király gyászos pusztulása után az

ország egyházi főméltóságai és bárói törvényesen megtiltották,

732 November 10-én.733 A túlzó kortársi adatok negyven-, sőt hetvenezer török halottról beszélnek.

408

hogy az országban bárki más sérelmére hadat indítson. Nemkü-lönben közös akarattal elhatározták, hogy a közelgő pünkösd ün-nepén az összes nemesek gyűljenek össze Rákos mezején, és tart-sanak országos gyűlést. Az Úrnak ezernégyszáznegyvenötödikéve pergett éppen, és már közeledett Pünkösd említett ünnepe.Számos nemes érkezett a gyűlésre, elárasztották a mondott Rákosmezejének téres síkját. Mindnyájan, akik csak megjelentek, egyakarattal és nagy megfontoltsággal tárgyaltak az ország javáról ésarról, kit válasszanak meg az ország védelmezőjének arra az idő-re, amíg a gyermek László király, Albert király fia, aki akkor éle-tének ötödik évében volt, nem képes eszét a tanácsban, karjaitmeg hadakozás ra használni.734

Az egész közösség szeme előtt lebegett János vajda úr tettei-nek fényes emléke, és ezért – bár sokan reménykedtek benne,hogy a méltóság rájuk száll – ezt a tisztet mégis egyedül a vajdaúr nyerte el. Megválasztották tehát őt az ország és a király hatás-körébe tartozó minden ügy kormányzójának. Magyarország egésznépe, most már ilyen védelmezőre támaszkodva nagy ujjongásbantört ki, és hangos szavakkal dicsérte az Istent, a környéken a ha-rangok zúgása és a kürtök harsogása az egeket ostromolta. A nagyés dicsőséges választás befejezése után minden nemes örömmeltért vissza otthonába, csupán azok jártak-keltek szomorú szívvel,bár színlelés ből vidám orcával, akik magukat tartották méltónakerre a tisztre, de hiába.735

Ezután a kormányzó úr elhatározta, hogy Drakul havasaljivajdán bosszút áll azért, hogy fogságban tartotta. Szívéből mégnem távozott el a kelletlen vendéglátás emléke, amiben részesí-tették. Fegyverbe szólította tehát fegyveres népének nem csekélytömegét, átkelt a havasokon, benyomult a vajda területére, s le-igázta a fejedelemsége alá tartozó egész területet, és a születésrendjében idősebb fiával együtt lefejeztette, ugyanannak a vidék- 734 A valóságban szinte kibékíthetetlen érdekellentéteket kellett áthidalni.735 A februári országtanácson - és nem az országgyűlésen – Hunyadin kívül még

több kapitányt megválasztottak: Újlaki Miklóst (Dunántúl, Duna-Tisza kö-ze), Rozgonyi Györgyöt, Pelsőczi Bebek Imrét, a cseh Giskrát, OrszághMihályt, Szentmiklósi Pongrácot (Felvidék). Hunyadié a Tisza vidéke volt,hozzátartozott azonban korábbi tisztségei révén Erdély, a szörényi bánságstb. A kormányzóválasztásra a következő esztendőben került sor.

409

nek egy másik vajdáját pedig, tudniillik a néhai Dan vajdának afiát fél szemére megvakíttatta. Így büntette meg elfogatása miattDrakul vajdát, majd egy másik vajdát állított a terület élére, és kí-vánsága teljesülvén, visszatért Magyarországra.736

736 1447-ben. Havasalföld hűségére a várnai vereség után még fokozottabban

szüksége volt Hunyadinak, akit természetesen nem személyes bosszú ve-zetett, hanem politikai-stratégiai meggondolások.

410

A KORONA VISSZAKÖVETELÉSE, ÉS A KORONAMIATTI BOSSZÚ

Magyarország urai nagyon bánkódtak, hogy a szent korona,amellyel Magyarország királyait meg szokták koronázni, meg agyermek király, akinek a természetjog alapján uralkodnia kellenefelettük, Frigyes római király hatalmában van. Attól tartottakugyanis, hogy a fiú, ha idegen földön nevelkedik, elidegenedik amagyarok szokásaitól és nyelvétől. Megállapodtak tehát, hogyvisszakövetelik, és ha nem kapják, bosszút állnak. És amikor arómai király nem hajlott kérésükre, óriási károkat okoztak neki. Akormányzó úr ugyanis tisztségének második esztendejében többfegyveres csapatot szervezve Karintia és Krajna egész földjét megStájerország nagy részét kegyetlen kíméletlenséggel keresztül-kasul száguldozta; a jószágokat zsákmányként elhajtotta, az em-bereket fogságra vetette, a városokat és helységeket meg falvakatizzó lángba borította. Látva, hogy a római királyt tartományainakpusztulása egyáltalán nem indítja meg, sok kinccsel megrakodvaés sok foglyot ejtve végül szerencsésen visszatért.

A KORMÁNYZÓ ÚRNAK A RIGÓMEZŐN V’VOTTÜTKÖZETE

Ezek után Hunyadi János kormányzó úr az országnak mindenfelmerülő ügyét – mint az ő vállára rakott terhet – igen nagy kö-rültekintéssel intézte, és az országot az ellenséges becsapódások-tól megvédelmezte: nem is volt a törököknek alkalmuk rá, hogyezekben az években lándzsájukat a magyar földre kinyújtsák.

Végre kormányzásának negyedik évében a kormányzó úr,akiben harci erényei jóvoltából mindig volt merészség nagy fel-adatok megkísérlésére, arra gondolt, hogy a törökök császárát új-ból fegyveres haddal támadja meg. Nagy sereget gyűjtött tehát,egyetlen hadseregbe egyesítette mindazt, ami Magyarországonkatonai erőt jelentett. Táborát hadigépekkel, ágyúkkal és az ellen-séget sújtó más hadiszerszámokkal megerősítette és jól megrakta,és az ősz első hónapja táján, Szörény vára fölött átkelt a Dunán.737

Kemény rohammal betört Rácországba – mivel annak ura nem

737 1448. október elején.

411

csatlakozott a hadjárathoz, bár felszólította rá –, és az ellenségesvidéket tűzzel-vassal megzabolázta. Nem úgy vonult rajta ke-resztül, mint aki zsákmányolni akar, hanem úgy, mint aki elakarja foglalni az országot.

Elkísérték a kormányzó urat az ország főemberei, származás-ra és birtokaikra nézve a legnevezetesebbek: Pelsőczi Imre erdélyivajda és testvére, László, továbbá Marczali vajda fia Imre, a ki-rályi ajtónállók feje, Rozgonyi Rajnáld, Szécsi Tamás, ThallócziFrankó, Dalmácia és Horvátország bánja, Székely János, a kor-mányzó úr vérrokona, Losonczi Benedek, az alsólendvai BánfiIstván és sok más, katonai erényekkel ékeskedő, csatában merészés nagyszámú fegyveres erővel jeleskedő férfiú.

Volt gondja a védekezésre a törökök császárának, Amurát-nak, amikor meghallotta, hogy mekkora ellenséges sereg indulellene. Fegyverbe szólította birodalmának minden fegyvert fogniképes karját; felfegyverezte és begyakorolta hadinépének mindenkatonáját. Aztán útnak indítva népének óriási csapatait, a közele-dő ellenség elé vonult.

Október havának középső napjai táján, a magyarok táboraRácország vidékén keresztülvonulva elérte Bulgária földjét,amely a török császár fennhatósága alá tartozott; itt várták az el-lenséget. Az állandó tábor azon a mezőn volt, amelyet magyarnyelven Rigómezőnek hívnak. Megérték végre a csütörtököt,amely Szent Gál hitvalló és Lukács evangélista ünnepei közé738

esett; ekkor érkezett meg a török császár is, és szállását a kor-mányzó úr táborától nem messze ütötte fel. Mindkét fél könnyűfegyverzetű katonái, akiket a féktelen ifjúság sarkallt, akiben voltharcikedv a tusára, innét is, onnét is a mezőre rohannak, kölcsö-nösen összecsapnak, és halált osztva válnak széjjel.

Mikor Szent Lukács evangélistának minden időkben emléke-zetes ünnepnapja felvirradt, és a nap az égboltozat termein átha-ladva délidő felé érkezett, mindkét ellenfél az említett mező sík-ságára ontotta minden fegyveres erejét és hadseregének mindenkatonáját; és egyetlenegy ember sem akadt a két seregben, akit el

738 Azaz október 16. és 18. közé. A csata szombaton, 1448. október 19-én feje-

ződött be.

412

ne fogott volna a halálfélelem ebben a válságos pillanatban a nagyembertömeg láttán.

A kormányzó úr a vezetése alatt álló hadinépből, harminc-nyolc csapatot állított fel rendekben, és a fényes arannyal hímzettjelvényeket, vagyis zászlókat a csapat közepén vitték. És mindenegyes csapat fegyverzetbe öltözve állt az első harcvonal ban; ve-zéreik körbejárva tanácsokkal látták el a katonákat, és buzdítá-sukkal ösztönözték csatára szívüket.

A másik oldalon a törökök császára hadinépének egész zömétóriási oszlopokba tömörítve és hadosztályait egyesítve, mint va-lami megszakítás nélküli fal, elfoglalta a mezőnek mindazt a ré-szét, amely a magyarok szeme előtt terült el, és lassú lépésbenközeledett feléjük.

Midőn pedig nyíllövésnyi távolba érkeztek, peregni kezdtekmindkét részen a dobok, rémítő zajt csaptak, és az innét is, onnétis felharsanó kürtök hangjára mindkét fél összes csapata, a soklándzsa hullámzása közben, teljes erejük lendületével összecsap-tak, és miközben maga a mező is felnyögött a nagy megmozdu-lásra, egymásnak esnek kölcsönös gyilkolásra. Reccsennek a lán-dzsák, innét is, onnét is sokan megsebesülve lebuknak lovukról aharcolók lába elé, a haldoklók rettenetes kiáltozását ól visszhang-zik a magas égbolt. Összetorlódik mindkét fél hadinépe, egyiksem hátrál a másik előtt, annyira összeszorulnak, hogy sokaknakelfárad a keze, képtelenek a közelükben levő ellenséget egy állóóra hosszat szakadatlan ütni-vágni.

413

Végre a magyarok erőteljesebb rohamot intéztek az ellenségellen, és számos csapatra oszló törököket a, csatamező egy hosszúszakaszán állandó öldöklés közben megkergetik. Majd meg a tö-rökök a császár táborából érkező új csapatoktól segítve gyilkoskézzel visszanyomják a magyarokat egészen a táborukig. A törökgyalogság sűrű nyílzápora az ég ragyogását is árnyékba borította,és kegyetlenül verdeste a magyarokat. És jóllehet a magyarokszámára egyenlőtlen és terhes feladat volt huszonnégyezer vagyannál alig valamivel több harcos karjával feltartóztatni a többmint kétszázezer fegyveressel dicsekvő ellenséget, azon a naponsem az ellenség sokasága, sem a fegyverek zaja, sem a sok sebe-sülés nem késztette futásra őket. Egészen napnyugtáig győzhe-tetlen lélekkel álltak, minél keményebben ostromolták őket, annálkevésbé voltak hajlandók meghátrálni.

Nagy vitézséggel, de még nagyobb makacssággal harcoltak aközelgő éjszaka sötétjéig, és nagyobb pusztítást vittek végbe a tö-rökök közt, mint a törökök őköztük. Eltelt az egész nap a harc he-vében, mindkét részről megszámlálhatatlanul sok embert vágtakle, az egész csatatér megtelt friss hullákkal, de csak a bekövetkezőéjszaka vette el sötétségével mindkét fél harci dühét, és válasz-totta el a fegyvereket egymástól. A csapatok az éjszaka ideje alattfelhagytak a küzdelemmel, de gépekkel és ágyúkkal éjszaka isfolyt a csata.739

Mikor a közvetlenül ezután következő szombat napját a fel-kelő nap bevilágította sugaraival, mindkét ellenfél a tegnapi harcidühtől feszülve, rendezett sorokban kirohant a harcmezőre. Újbólösszecsapnak, és mindkét részről igen kemény csatát vívnak. Anagy kavarodásban a nap hatodik órájáig küzdenek. A törökökcsászára látva, hogy a kevés számú és fáradt magyar katonaságmegzavarja csapatait, harcba indítja hadinépének egész tömegét,tudniillik a lovasságot, nagy dühvel ront rá a magyarok soraira éscsapataira, úgy elborítja őket, mint a vízáradás, és őket is, táboru-kat is szétverve, futásra kényszeríti a futást eddig nem ismerőket.

Mindenki menekült, és a menekülésben minden rend fel-bomlott. A törökök kegyetlenül üldözték őket, amíg csak a nap le

739 Thuróczy itt is Hunyadinak egy Vitéz Jánostól fogalmazott levelét dolgozta

bele krónikájába.

414

nem merült a nyugati tájakon. De ezzel az elkeseredett üldözés-nek nem volt még vége a magyarok számára. Mert a rácok, akiketa magyarok az országba vonulásukkor bántalmaztak, ellenük for-dulnak, és az úttól, az egész nap menekülésétől kifáradtakat, aminden fegyveres védelemtől megfosztottakat, mint a farkasoktólmegrémült bárányokat könyörtelenül kifosztják, lekaszabolják éselpusztítják.

A HÁBORÚBAN ELESETT FŐURAK; TOVÁBBÁ AKORMÁNYZÓ ÚR A DESPOTA HATALMÁBAN, ÉS

A DESPOTA MEGBÜNTETÉSEElesett ebben a háborúban sok fentebb már megnevezett úr:

Pelsőczi Imre és testvére, László, továbbá Marczali vajda fia Im-re, Szécsi Tamás, Frankó bán, Székely János, Losonczi Benedekés az alsólendvai Bánfi István, és úgyszólván Magyarország egészvitézlő rendje.

A kormányzó úr pedig, gyors vágtatással messze távolodva acsata zűrzavarából és a csatamezőtől, minden katonáját elhagyat-va, védelmező fegyvereit letéve, úttalan utakon kóborolt, és állí-tólag két török kezébe jutott. Mivel nem ismerték fel, a földredobták lándzsáikat, puszta kézzel rohantak rá, és leszaggatták ru-háit. A kormányzó úr nyakán egy arany kereszt függött. Amikoraz egyik török el akarta rabolni, veszekedni kezdtek, és birokrakeltek. A kormányzó úr, mialatt ők birkóztak, az egyik dárdátmegragadva rájuk rontott, és erős karjával úgy rásújtott az egyik-re, hogy az holtan rogyott a földre. A másikat is le akarta ütni, deaz megfutott, és kimenekült a keze közül.

A kormányzó úr továbbhaladva egy rácba ütközött. Ez zsák-mány kedvéért kóborolt az erdőben, de amikor látta, hogy egyalakját és külsejét tekintve előkelő ember bukkan fel a közvetlenközelében, nem bántalmazta. Lehet, hogy azért nem merte meg-támadni, mert a kormányzó úr még nem dobta el a felragadottlándzsát.

Mindketten töprengve álltak. Végül a kormányzó úr meg-kérte a rácot, hogy vezesse el Nándorfehér váráig, és méltó jutal-mat ígért neki. Az ajánlkozott is rá, hogy megteszi, de mégsem akívánt helyre vezette, mint ígérte, hanem Szendrő várába. És ami-

415

kor György despota megtudta, hogy a kormányzó úr a vár kapuinbelül van, nem törődött vele, hogy ennek a férfiúnak az erélye éstámogatása segítette vissza őt országába uralkodónak – hiszennéhány évvel azelőtt száműzetésbe kellett mennie –, hálátlanságaa bűnbe vitte, és barátságtalan vendéglátónak mutatkozott. Elren-delte ugyanis, hogy tartsák fogva, és nem adta ki Magyarországurainak, akik buzgón fáradoztak kiszabadításán, míg a kormányzóúr maga helyett túszul a kezére nem adta idősebb fiát, név szerintLászlót.

A kormányzó urat ebben a háborúban balszerencse kísérte, demert kétségtelen volt, hogy nem a bátorsága hiányzott, hanem azereje volt kevés – ezért arathatott győzelmet az ellenség –, Ma-gyarország előkelői hálás szívvel várták megérkezését. Bizonyságrá, hogy amikor a kormányzó úr az Úr születésének ünnepe tájánvisszatért, a nemesek nagy csoportja gyülekezett össze Szegedenés várt az érkezésére; boldog arckifejezéssel mentek a megérkezőelé.

Ezután a kormányzó fontolóra véve a despota hálátlanságátés a fogságban elszenvedett kellemetlenségeket, újból szerveztefegyveres katonaságát, és elindult, hogy méltóképpen megbüntes-se a despotát.

Bevonult az uralma alá tartozó földre, nagy pusztítást vittvégbe, és elvette minden várát és uralmát, amely Magyarországhatárán volt. És nem hagyta volna félbe a rombolást, ha a despotaépségben vissza nem adja a fiát, és ha Magyarország főemberei adespota kérelmére nem fékezik meg a kormányzó úr bosszúraszomjazó lelkét.

A KORMÁNYZÓ ÚR CSATÁI AZ ORSZÁG HATÁ-RAIN BELÜL

Ezután a kormányzó úr az ország határain belül sok és külön-féle ütközetet vívott a csehekkel, minthogy ezek az ország meg-nyomorításán mesterkedtek. A cseheknek számos erődítményét,amelyeket az ország pusztítására különböző helyeken emeltek, el-foglalta: vagy meghódoltak előtte, vagy erővel vette be. És sze-rencsés véggel fejezte volna be minden hadjáratát a csehek ellen,ha az ország főurai nem árulják el, és nem segítik a cseheket.

416

Mert minél nagyobb szerencsével intézte a kormányzó úr azügyeket, annál inkább dagadt ellene a sok főúr gyűlölete titokban.Az Úr testet-öltésének ezernégyszázötvenegyedik esztendejébentörtént, hogy a kormányzó úr sok zsoldosból és a köznépből állókatonasággal fölfegyverkezve ostromzár alá vette azt az erődít-ményt, amelyet Giskra János Losonc városától nem messze SzentIstván király koronájának fala mellett épített.740 A napokig tartóvitéz ostrom idején a védőket a szomjúság és a fegyverek annyiraszorongatták, hogy már-már reménykedni lehetett a vár elfoglalá-sában, az óhajtott cél elérésében. Ekkor az említett Giskra a Fel-vidéken való királyi városok támogatásától elkapatva meg azárulók rábeszélésétől ösztönözve saját hadinépével és fegyveressegédcsapatok nagy erejétől is támogatva odajött, hogy segítségé-re legyen az övéinek, akik az említett erődítményben körül voltakzárva. A kormányzó úr tábora közelében állította föl rendezetthadsorait. De hogy mire képes a hadviselés ben a hitvány árulás,az csak akkor derült ki, amikor a csatázók össze akartak csapni:az árulók csapatai a kormányzó úr táborából hanyatt-homlok fu-tásnak eredtek. Így a kormányzó úr is kénytelen volt otthagyni acsatateret és a tábort. Erről az árulásról saját szavaival tett vallo-mást közvetlenül halála előtt nagyságos Pelsőczi István, aki azemlített vár alatt egy véletlen ágyúgolyótól találva halálosan meg-sebesült. Az ország főemberei közül elesett itt a nánai KompolthiJános is, Hédervári László egri érsek pedig, sánta lévén, nem tu-dott menekülni, és fogságba esett.

Giskra János a csatateret, a magyarok táborát és ezzel együtta győzelmet is megkaparintva, Gedő várát, a Lórándfiak otthonáttette próbára keményostrommal, de mivel a várbeliek hősiesenellenálltak, reményében csalatkozva Eger vára alá vonult. Az em-lített László püspök hajlandó lett volna a várat saját személyénekváltságdíjaként Giskra János kezére adni, de a vár kapitányai, amavidék lakosai lévén, a vár átadásából származó bajt súlyosabbnaktartották egyetlen ember szerencsétlenségénél, és Giskra Jánostarra kényszerítették, hogy – szándéka meghiúsulván – továbbáll-jon onnan.

740 Giskra III. Frigyes főkapitányaként valóságos uralkodói hatalmat gyakorolt a

Felvidéken.

417

Ezek után a kormányzó úr ismét fegyvert ragadott, saját ha-dinépét vitte magával, amellyel a déli részeket szokta védelmezni;ezeknek a katonáknak vitézségét és állhatatos hűségét az előbbiháborúk próbáin már kitapasztalta. Velük támadta meg Giskra Já-nos erődítményeit: a régi kolostor mellettit az Ipoly folyó mentén,továbbá a Gács hegyén lévőt meg Rozsnyó és Szepes városoknakújonnan épült várát; ezeket kíméletlen ostromzárral zaklatta ésmegadásra kényszerítette. Megszállta Giskra János Derencsényerődítményét is, amelyet az ő nevében egy Valgata nevű csehtartott a kezében. Minthogy ez az erődítmény völgyben feküdt, újostromlási módot eszelt ki: a völgyet az erődítmény alatt magastöltéssel zárta el, és a völgyön keresztülsiető folyót visszafordí-totta és felduzzasztotta. Amikor a vízáradat az erődítmény falainát magasabbra emelkedett, a vár védőit a megfulladás fenyegette;az ott levő csehek magukat fogságba és a várat a kormányzó úrkezére adták. Végül Zólyom városához vonult, a veszedelemnekehhez a fészkéhez és táplálójához; ezt tűzbe-lángba borítva fel-perzselte, és a zólyomi várral szemközt egy nagy erődöt emelt, ésfegyveres katonasággal megrakta. Magát Giskra Jánost mindad-dig szorongatta fegyvereivel, amíg rá nem kényszerítette a béke-kötésre.

A MAGUKAT "TESTVÉREKNEK" NEVEZŐ CSE-HEK, AKIK MAGYARORSZÁGOT PUSZTITGATTÁK

Akkoriban Giskra Jánoson kívül igen sok idegen nemzetisé-gű volt az országban, és minden erejüket arra fordították, hogy ezországnak bajt okozzanak. Komorovszki Péter egész Liptó me-gyét hatalma alá hajtotta; Pongrác pedig, ez a – mint fentebbmondottuk – magyarországi születésű ember, egész Turóc megyefelett uralkodott, bitorolta Óvár, Berencs és Sztrecsnó várát, és azország pusztításában a többieknél nem volt kevésbé kiméletlen.Ezek ketten kölcsönös gyűlölséggel üldözték egymást, és az em-lített vármegyéket meg mindazt, ami velük határos volt, felváltvatisztelték meg súlyos fosztogatásaikkal.

Volt az útonállóknak egy másik fajtája; ez is a Felvidéketpusztította. Egykor zsoldos és gyalogos katonák voltak, a fegyve-rek védelme alatt gyarapodva számos tanyát szereztek maguknak

418

árulással vagy fegyvereik segítségével, részben pedig újakat épí-tettek. Kolostori szerzetesek módjára a testvér nevet használták,és az ő nyelvükön bratriknak nevezték magukat. Kapitányokatválasztottak maguk közül, és az országnak közelükbe eső vidékeita többieknél is súlyosabb bajokkal: fosztogatással, öldökléssel ésgyújtogatással sújtották. Vakmerőségük olyan nagyra nőtt az or-szágban, hogy nyíltan házasságokat kötöttek, mintha örökre azországban akarnának maradni. A kormányzó úr is lanyhábban vé-delmezte ezeket a vidékeket, hiszen a Felvidék főurai árulástszerveztek ellene, tőrt vetettek neki, és inkább gyűlölséggel, mintigaz szívvel viseltettek irányában.

A KORMÁNYZÓ ÚR CSATÁJA RÁCFÖLDÖN,KRUSEVÁC VÁRA MELLETT

A törökök császára, Amurát, nagyon nehezen viselte el, hogyszomszédságában, Rácország fölött György despota gyakorolja ahatalmat; nagyon megharagudott rá, mert szabadon bocsátotta akormányzó urat. Ezért hadinépének nagy részét fegyverbe szólí-totta, és a rácországi részek ellen indította egy bizonyos Ferizbégnevű vajdájának, egy harcias férfiúnak a vezérlete alatt. Szigorúanmeghagyta neki, hogy a Morava mellett fekvő és régóta fogvaromokban heverő Krusevác várát állítsa helyre, és innét kezdjemeg a háborút György despota ellen.741 Megrémült a despota,amikor ezt hallotta, és sokáig töprengett gondokba merülve, hogymit tegyen. Jól tudta ugyanis, hogy hadereje nem tud ekkora el-lenségnek ellenállni. Bánta már a kormányzó úr ellen elkövetettjogtalanságot! És amikor rádöbbent, hogy e válságos helyzetbőlnincs más menekvése, csak az, hogy vagy behódol az ellenség-nek, vagy segítség után néz; nem tudta, kihez forduljon segítsé-gért. Azt mondogatta ugyanis az övéinek: "Ha nem játszottamvolna el a kormányzó úr irántam érzett jóindulatát, ő kimenthetneaz óriási bajok viharából engem, a bajba jutottat."

Amikor tehát senkit sem talált, akinek oltalmára bízhatta vol-na magát, mintegy szégyenben égő arccal a kormányzó úr segít-ségéért folyamodott. A kormányzó úr pedig, akinek inkább ked- 741 Krusóc váráról van szó (ma Krusevac jugoszláviában, a Nyugati-Morava meg

a Déli-Morava találkozásánál). Ez azonban jóval később, 1455-ben történt.

419

vére való volt a törökkel harcolni, mint vidám táncba menni,csakhamar összehívatta seregének sok vitézét, és fegyvert ragadvaszemélyesen indult a despota segítségére. A törökök is tudták,hogy a despota a maga védelmében harcra készül, de azt nem,hogy a kormányzó urat megnyerte segítségül. Nyugodt lélekkelvárták tehát a közelgő ellenséget. A kormányzó úr pedig, hogyminél előbb az ellenségre támadhasson, saját fegyvereseivel mega rác nép csapataival együtt menetelésre használta föl az egész éj-szakát. Az éjszaka és az út egyszerre ért véget, és napkelte felé avilágossággal együtt a kormányzó úr is közeledett az ellenség fe-lé. Eközben egy kis köd támadt, mindkét fél szemét elborította,nem láthatták egymást. Amikor a köd a felkelő nap sugarainakmelegétől felszállt, ott álltak a fényes vasba öltözött hadsorok. Atörökök csapatai meglátták a csapatokat, meglátták a kormányzóúr lobogó zászlait, amelyeket már régóta ismertek, rémülten hátatfordítottak, és fegyvereiket össze sem mérve gyors futásnakeredtek. A futókat üldözőbe vette a kormányzó úr egész könnyűfegyverzetű hadereje, és az üldözők nagy harci kedvvel megakarták semmisíteni a menekülőket. A nagy öldöklés egészen aközelgő éjszakáig tartott, és még sokkal nagyobb lett volna, ha aközelgő éjszaka homálya el nem rejti a futókat. Az említettFerizbég vajda a rábízott hadinép sok főemberévei együtt fogság-ba esett; nagy örömmel és ünnepélyességgel vezették őket a kor-mányzó úr elé. A kormányzó úr tehát győzelmet aratott, hazafelévezető útjában pedig felperzselte Viddin városát, egész Bulgáriaszékhelyét. Végül az összes foglyokat a despotának átengedveszerencsésen és diadallal tért meg Magyarországra.

LÁSZLÓ KIRÁLY HAZAHOZATALA, ÉS A KOR-MÁNYZÓ ÚR ÖRÖKÖS GRÓFFÁ VÁLÓ MEGVÁ-

LASZTÁSAMivel a rómaiak királya, Frigyes, nem akarta szabadon bo-

csátani László királyt – noha az ország nemesei megbékélt lélek-kel kérték, hogy tegye meg –, László király országainak számosfőembere és velük együtt Cillei Ulrik gróf is, hajlott rá, hogy erő-szakot alkalmazzon, nagy tömeg katonát és fenyegető fegyvertgyűjtött egybe, és Bécsújhely városát s benne a római királyt sú-

420

lyos ostromzárral vette körül mindenfelől.742 Ezért aztán a római-ak királya félelmében és élelem hiányában szenvedve, kénytelenvolt László királyt az ország főembereinek visszaadni.743

Visszahozták tehát a gyermek uralkodót; Bécs várának palo-tájában tartózkodott. Özönlöttek hozzá a nemesek mind a saját or-szágaiból, mind idegen országokból. Kiváló és hatalmas szülőktőlszármazott, úgy néztek rá tehát, hogy belőle is nagy ember lesz.Megállapodtak, hogy a kormányzó úr, az országnagyok és az ösz-szes főnemesek elmennek a gyermek királyhoz, hogy megadjákneki az illő tiszteletet, és alattvalói hűségükről biztosítsák. Ma-gyarország urainak színe-java késedelem nélkül összesereglettBécs városába.

És a királyi udvar – noha tele volt a tiszteletreméltó urakgyülekezetével – az említett magyar urak számára László királytöbbi országának főemberei között a legelőkelőbb helyet biztosí-totta. Maga a király is nézte őket, gyermeki szemét rajtuk legel-tette, és örült a hatalmas főurak ragaszkodásának. Sok nap telt elezzel a nagy udvari tiszteletadással.

A kormányzó úr is itt tette le – önként – tisztségének terhét,amelyet már nyolc év óta oly nagy szerencsével viselt: az Úrezernégyszázötvenkettedik éve elkövetkezvén, László királynakvisszaszolgáltatta Magyarországot, amelyet a maga és övéi véresküzdelmeivel, teljes buzgalmával és gondoskodásával meg haditudományával megőrzött.744 Ezért László király magasztos szenthelyen, királyi öltözékben, felséges trónján ülve, számos herceg-től, őrgróf tól s országainak főpapjaitól és báróitól körülvéve, akormányzó urat nagy ünnepélyességgel Beszterce örökös grófjáváemelte: az általa aratott győzelmeknek a széles földkerekségenmagasztalt híre-neve és kiváló tetteinek dicsősége ajánlotta őt akirály előtt erre a méltó jutalomra! Ezzel az ideiglenes kormány-

742 Frigyes 1451-ben Itáliába indult, hogy császárrá koronáztassa magát. Az

osztrák rendek fegyveres felkelést szerveztek ellene távollétében. 1452 feb-ruárjában a magyar országgyűlés elhatározta, hogy együttműködik velük.A magyarok fegyveres támogatása mégis elmaradt – Thuróczy téved.

743 Rokonságukra hivatkozva a császár 1452 októberében Cillei Ulriknak adta áta gyermek Lászlót.

744 Hunyadinak le kellett tennie a kormányzóságot, hiszen véget ért a király nél-küli állapot.

421

zói méltóságot, amelyet érdemeinek hála – és mert az ország ér-dekei is úgy kívánták – egészen addig viselt, utódaira is áthárí-totta a király mindörökre. Címerét, egy arany színű pajzsra festetthollót gyűrűvel a szájában – ezt viselte a gróf úr eddig – más fé-nyes címerrel egészítette ki, tudniillik egy fehér pajzsra festett vö-rös oroszlánnal, amely körmeivel koronát ragad meg.745 Nagyobbméltóságának és kiválóságának megtisztelésére ékesítette a királyezzel a címerrel a besztercei gróf urat. Mikor aztán nagy vigasságmellett felmagasztalásának szertartását elvégezték, László királynéhány nap múlva sok ajándékkal, királyi bőkezűséggel megtisz-telve hazabocsátotta Magyarországra a gróf urat, főpapokkal ésbáró urakkal egyetemben.746

CAPISTRANÓI JÁNOS BARÁT MAGYARORSZÁG-RA ÉRKEZÉSE

Mikor a besztercei gróf úr és Magyarország összes főuraiszerencsésen visszatértek hazájukba, az urakkal együtt Magyaror-szágra jött egy szerzetes barát, Capistranói János.747 Szent Ferencrendjének szerzetesi öltözék ében: egy életének szentségévelékeskedő férfiú. A római egyház pápája, Miklós,748 segíteni sze-retett volna a katolikus népeken, amelyek ekkor vész viharai kö-zött hánykolódtak, mivel a törökök egyre nagyobb dühvel üldöz-ték a keresztény hitet. Ezért keresztény hadjáratot akart szerveznia törökök ellen, és apostoli bullával elrendelte, hogy mindazok-nak, akik jelentkeznek, minden tartományban hirdessék ki bűneikbocsánatát, a rájuk váró túlvilági büntetés elengedését, osszanakki számukra fehér gyolcs ra hímzett vörös keresztet, és tűzzékmellük bal oldalára. Elgondolásának munkásává tette meg a pápaúr az említett Capistranói János barátot. Ennek következtében Já- 745 A királyi oklevél ezt a szimbólumot másként magyarázza: Hunyadi kiragadta

a koronát a bitorlók kezéből és visszaadta a királynak.746 Mindez 1452 decemberének végén történt. V. László Hunyadit Magyarország

főkapitányává is kinevezte, Vitéz Jánost pedig kancellárrá. De ugyanekkormeg is kezdődött az a hol nyílt, hol burkolt akna munka Hunyadi és híveiellen, amelyről nem sokkal alább Thuróczytól értesülünk. Az ellenpárt fejeCillei Ulrik volt.

747 Capistranói János csak 1455-ben jött Magyarországra.748 V. Miklós pápa (1447-145 5).

422

nos barát Németország és Lengyelország részein meg Magyaror-szágon sok – leginkább közrendű – népet szólított fegyverbe azemlített ellenséggel szemben, mivel nagy volt a tekintélye a szenthit hirdetésében, és Istennél szerzett érdemeinek nagyságát is-merték az emberek, hiszen vakokat, sántákat és betegeket gyó-gyított, meg a tisztátalan lelket kiűzte az emberekből.

Kevéssel ezelőtt meghalt a törökök említett császára, Amurát,és fia, Mohamed követte a trónon.749 Ez a keresztény vér ontásá-ban, földjeik kirablásában kegyetlenebb volt atyjánál és mindenelődjénél, a katonai tudományokban jártasabb, csapatok állításá-ban és a had szervezésében hatalmasabb, és még saját népéhez isszigorúbb. Amikor átvette az ország kormányzását, gyalázatnaktartotta és haragvó szemmel nézte, hogy a vele szomszédosKonstantinápoly városa idegen kézben van, és azt fontolgatta lel-kében, hogy ostromot indít ellene. De mást színlelt, mint amirekészülődött! A tenger partja mentén, a Boszporusz bejáratánál, avárostól nem messzire, csodálatos és hihetetlen gyorsasággal erő-dítményt épített. Ez a körülmény nagy zavart keltett a keresztényvilágban, mivel úgy látszott, hogy az erődítmény nem más céltszolgál, hanem az említett város jövendő romlását jelenti.

LÁSZLÓ KIRÁLY MAGYARORSZÁGRA JÖVETELELászló király életének tizenharmadik évében, az évnek ama

részében, amikor az urak asztalán a húsételeket a halételek ké-szülnek felváltani,750 Magyarországra jött, Ulrik grófnak és orszá-ga sok más nemesének kíséretében, és Buda városába bevonulva,vígan ott lakozott. Ugyanezekben a napokban a besztercei gróf úraz ország déli részeit járta. Tudta ugyanis, hogy Magyarországonszámos úr, de főként Ulrik gróf nem jó szándékkal van iránta. Félttehát, hogy a királynál alattomosan tőrt vetnek ellene, és ha óvat-lan, könnyen bele is esik. Végül a fent jelzett évnek abban az idő-szakában, amikor a Nap szekerének kocsihajtója a tavasz kezde-tének sürgetésére a Halak szállását odahagyva befogta lovait, és aKos szarvai felé vette útját, azaz éppen a nagyböjt szent napjai-ban, menlevéllel a besztercei gróf úr meg az ország nagyságos és 749 II. Mohamed (1451-1481).750 Nagyböjtben, csakhogy három évvel később, 1456-ban!

423

hatalmas férfiai: Székely Tamás vránai perjel, Vlad, Havasalföldvajdája, Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén meg Magyaror-szág számos nemese ragyogó fegyveresek kíséretében, fényescsapatokba rendezve, és inkább vitéz karjukban, fegyvereiknekbiztos védelmében, semmint az említett menlevél biztosítékábanbízva, egyszerre a királyhoz mentek. Ezek a főurak szerették agróf urat, és életüket is kockára tették volna életéért. A gróf úr te-hát több napig tartózkodott a király mellett, végül engedélyt nyerta távozásra, és Temesvárt szállt meg.

A TÖRÖKÖK CSÁSZÁRA BEVESZI KONSTANTI-NÁPOLY VÁROSÁT

Annak az évnek a folyamán, amikor László király Magyaror-szágra jött, a nyár első hónapja táján a törökök császára, Moha-med, fegyvereit a görögök ellen fordította, és a császárral kötöttszövetsége és esküje ellenére félelmetes háborút indított egészGörögország ellen. Megszámlálhatatlan csapatait mindenünnenösszevonva, országának egész hadikészültségét mozgósítva, döly-fös lelkének indulatában szárazföldi és tengeri ostromzárral meg-támadta azt a híres várost, Konstantinápolyt, amelyet egykorByzantiumnak neveztek, a régi császároknak kedvelt gyermekét,a világ úrnőjét. A szomorú várost, amely a keresztény királyoktólsegítséget koldult, de amelyet mindenki magára hagyott a ve-szélyben és pusztulásban, fegyvereivel és állandó rohamaivalannyira meggyötörte, hogy még a nők is kénytelenek voltak résztvenni a védelemben.

De mit is használhatott a görögöknek a megszámlálhatatlanellenséggel szemben elégtelen védelem után nyújtogatni a kezü-ket – a törökök császára az ostromlás egy új nemét eszelte ki, éskelepcét készített ellenük: alagutakat és föld alatti aknákat ásatott,és a tengerszorost láncokkal meg híddal kapcsolta össze, és olyanhatalmas fatornyokat emelt, amelyek még a város magas falainális magasabbak voltak, és ezeknek a tornyoknak a tetejéről a törö-kök sűrű nyílzáporral árasztották el mindazokat, akik a városbanfegyverhez nyúltak. Ezenfelül az ágyúknak és ostromgépekneksokféle és soha nem látott nagyságú fajtáit alkalmazta, és a városfalait leomló romokká roncsolta.

424

Végül a város falait nagyrészt a földig ledöntve, elindítottaseregének derékhadát a város belsejének megrohanás ára, dobok-nak és kürtöknek roppant zaja kíséretében, és ötvennégy napi ost-rom után, minden erejét megfeszítve, egy végső küzdelemben el-foglalta. A görög császár az ellenség bevonulása alkalmávalszámtalan sebből összeszurkálva kimúlt, és minden, ami szépcsak volt a városban – vallási és világi dolgok egyaránt – a törö-kök undok fosztogató kezére került. A város előkelőit elfogták, ésa császár elé vezették, és ez a kegyetlen uralkodó nyomorultul le-fejeztette őket. A szentek sírját felforgatta, és ereklyéiket a tengervizébe süllyesztette.751

Ki tudná ennek a nagy városnak az elestét, a keresztény val-lásnak nagy siralomra méltó szerencsétlenségét és a dühödt ellen-ségnek szent és világi dolgok, férfiak és asszonyok ellen borzal-mas és bűnös módon mindenfelé elkövetett oly sok és oly nagygonosztettét a dolgok érdeméhez méltóan szavakban kifejezni,könnyeivel megsiratni, elbeszélésben vázolni?

A TÖRÖKÖK CSÁSZÁRA NÁNDORFEHÉRVÁRTOSTROMOLJA

László király a budai várban tartózkodott az Úrnak ezernégy-százötvenötödik esztendejében,752 amikor elterjedt a híre, hogy atörökök császára, Mohamed, Magyarország ellen támadásra ké-szül, és mielőbb be akarja venni Nándorfehérvár várát. Ez a hírnemcsak Magyarország népét, hanem a szomszédos vidékeket ésszinte az egész kereszténységet nagy gondba döntötte és gondol-kodásra késztette. Az egész kereszténység szeme előtt lebegettKonstantinápoly városának vad bevétele, és ez nem csekély fé-lelmet keltett mindenkiben. A törökök császára ugyanis a görögökfelett aratott győzelme után más emberré változott, nagyravágyá-sában és még nagyobb gőgjében pöffeszkedve azt gondolta, hogyszemélyében az egykori makedón Nagy Sándor és diadalmas koratért vissza. Állítólag azt mondta: "Egy Isten uralkodik az égben,méltányos, hogy egy uralkodó uralkodjék a földön is!"

751 Konstantinápoly elestének napja 1453. május 29-e.752 Téves adat 1456 helyett.

425

Mikor ezeket a híreket jelentették László királynak, az ifjúuralkodó mélységesen megrémült. Ulrik gróf, aki harcos vitézsé-gében német lelkületű volt, és aki a királyt tanácsaival irányítaniszokta, nem kevésbé megzavarodott. Nem az ország védelmérőltárgyaltak, nem a fegyvereket készítették, hogy az ellenséggelszembeszálljanak, hanem – mintha mit sem tudnának a hírekről –az éjszaka sötétjének leple alatt kimentek Buda várából, és hala-déktalanul útra kelve, Bécs városába vették be magukat, és Budavára több mint egy fél hónapig nyitva és a szükséges őrség nélkülállott. És noha napról napra terjedt az ellenség jövetelének a híre,senki sem nyúlt fegyverhez ellenük.

Az elkövetkező nyárnak az a szakasza közeledvén, amikor avetések kalászai a zöld szárból előbújva sárgulni kezdenek, ésPhoebus az ő kettős fogatú kocsiját a mezőn kezdi hajtani, a törö-kök említett császára rettenetes és sokféle hadikészülettel és többmint négyszázezer törökkel rémületes ostromzár alá vette ésmegtámadta az említett Nándorfehérvár várát. A vár magas falai-ról a körös-körül elterülő síkságon megszámlálhatatlan kifeszítettsátor csúcsát lehetett látni; az ellenség tömegét pedig szemmelmég áttekinteni sem volt képes senki.753

A császár számos tengeri hajók mintájára épített hajót is idehozott. Ezekkel a Duna és a Száva folyamokat, melyek a vármellett folynak, annyira körülzárta, hogy a várba hajóval sem le-hetett segítséget vinni. Igen nagy fáradsággal ágyúkat, gépeket ésfaltörőket is odavontatott, annyit, olyan tömeget, amennyit hihe-tőleg még sohasem hordtak össze egyetlen vár lerombolásárasem. Ezeket Krusevác vára mellett készíttette csodálatos serény-séggel, mivel nagy méretük miatt távoli vidékekről nem lehetettőket ideszállítani. Ezeket a várnak azon az oldalán állíttatta fel,amely a síkság felé esik. Néhányuk a vár erős falait döngette, má-sok véka nagyságú köveket repítettek fel magasan a levegőbe;ezek a kövek félelmetes erővel zúdultak felülről a vár belsejébe,és minden élőlényt, amit csak értek, villám módjára hirtelen ha-lállal elpusztítottak.

753 1456. július elején vették a törökök ostromzár alá a várat. A vár kapitánya

Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály volt.

426

A hadi gépek lövései tehát éjjel-nappal egyre sűrűbbenmennydörögtek, és félelmetes dörgésüket egészen Szeged város-áig és köröskörül több mint huszonnégy magyar mérföldnyi kör-zetben hallani lehetett. Az ágyúk állandó tüzelése hatalmas füstötokádott, a nap pirosló sugaraitól ragyogó eget a felhők sűrű ho-mályával sötétítették el, és a fújdogáló szellők a kén bűzét hoztákmagukkal. Sem a tüzes nyári nappal, sem az éjszaka sötét homá-lya nem adott nyugalmat sem az ostromlóknak, sem az ostrom-lottaknak: minden időt a gyászos viadalra fordítottak. Omlottak aheves ostromtól a fényes tornyok csúcsai, szétverettek a házfalak,és az embereket és a várat védő magas bástyák már a földön he-vertek.

Mit mondhatunk még, hacsak azt nem, hogy az ostromlottakhalálos félelemmel a szívükben már csak az utolsó napjukat vár-ták rettegésükben.

Az elkeseredett és hatalmas ostrom híre eljutott az országminden részébe, Magyarország urai azonban tétlenül, mintegysúlyos álomkórban szenvedve, a pusztulásra szánt várnak nem si-ettek fegyveresen a segítségére. Végül oda vonult a félelmetesfajtájú ostromhoz egy férfiú, akivel a vitézség és a katonáskodásvele született: a már fentebb említett besztercei gróf úr, de nemvolt elég katonaság vele, hogy ekkora ellenséggel megütközzék.

Igen sok magyar keresztes hadinép gyűlt már össze az emlí-tett Capistranói János barát körül, hogy Krisztus nevéért harcol-jon. Lengyel területekről is jött mintegy háromszáz keresztes.Ezért a gróf úr, jóllehet a kormányzóság gondjától már megsza-badult, mint fentebb elmondottuk, mégis a tevékenység bennemindig meglevő erényétől sarkallva nem állta meg, hogy meg netámadja az ellenséget.

Kereste tehát az utat-módot, hogyan tudná az ellenség hajóita már említett folyók vizéről eltávolítani, és fegyveres segítségetvinni az ostromtól szorongatottaknak. Végre hajókat szedett ösz-sze, fegyveres katonákkal és keresztes hadinéppel rakta meg őket,és végül elindította a Duna folyón az ellenséges hajók ellen. Ígyaztán a két ellenség összeakaszkodik a vízi csatában. A törökökközt óriási lárma hullámzott, és a magyarok fennhangon hívtáksegítségül az Úr Jézust. Mindkét ellenfél elől el volt vágva a meg-futamodás útja, igen kemény küzdelmet vívnak tehát egymással.

427

Ide-oda sodródnak hajóik a Duna mély vizén, és a katonák közülsokan halálos sebből vérezve elestek és a mélybe zuhantak: a Du-na tiszta vize is mutatta a mérhetetlen öldöklés véres nyomait,mert sok vért ontottak ki, és mindkét fél bajvívóiból a fürge halakszámára lett eledel.

Végre hosszú küzdelem után a magyarok győztek, és méghevesebben rárohanva a törökökre, szétszaggatták és lángba bo-rították vasláncokkal összekapcsolt hajóikat.754

Mikor ez a török császár tudomására jutott, állítólag aztmondta: "Nehezebben ugyan, de elnyerjük, amit akarunk!"

A gróf úr pedig a hajócsatában dicsőséges győzelmet aratva,bevonult a várba, és a vár megrémült lelkű kapitányait, akik ahalálon kívül már nem is vártak más sorsot, megvigasztalta:

"Mit vagytok megrémülve? – mondta. – Most látjátok előszöra törököket? Gyakran megszalasztottuk őket, néha meg mi sza-ladtunk előlük. Miért zavar meg benneteket a látásuk, hiszen any-nyiszor láttátok már őket. Nem tapasztaltátok még ki a fegyverei-ket és erejüket? Bízzunk tehát, fiacskáim, Krisztusban, akinek anevéért már gyakran ontottuk vérünket, és bátran harcoljunk az őmeg a mi ellenségünk ellen. Nem halt-e meg érettünk Krisztus?Mi is haljunk meg őérte. Legyen a lelketek állhatatos és bátor aharcban. Félénk ez az ellenség, tudjátok. És ha Isten velünk van,könnyen szét lehet őket morzsolni. Meg is szokta hátrálni, és nemszégyellik, hogy futva menekülnek és futva térnek vissza hazájába.Minek a sok beszéd? Mindezt magatok is tapasztaltátok, és sokháború fáradalmait viseltétek már el vezérletem alatt."

754 1456. július 14-én.

428

Ilyen és ehhez hasonló szavakkal meg a saját jelenlétévelnem csekély bátorságot öntött beléjük a gróf úr. Új katonasággalis megerősítette a várat, és igen sok keresztes hadinépet bevittoda. Mivel azonban ezek a köznép soraiból kerültek ki, és a fegy-verforgatáshoz nem értettek, a gróf Úr, amennyire lehetett, őket iskiképezte a háborúra.

Hallotta a törökök már említett császára, hogy Amurát, azapja, életében hét hónapot töltött ugyanezen Nándorfehérvár vá-rának ostromával, és mégsem tudta hatalmába keriteni, győzelemnélkül és gyalázattal vonult el alóla.755 Ezért a török császár azapját serege vezéreinek jelenlétében nem kis gyalázkodással il-lette, és azt mondta, hogy ő ugyanezt a várat tizenöt nap alatt be-veszi. Amikor Anatólia vajdája – a vajdák között a legfőbb –hallotta hencegését, előbb engedélyt kért a szólásra, és így feleltszavaira: "Hatalmas császár! Úgy illenék, hogy valami kellemesetmondjak felséged jelenlétében; félek azonban, hogy ezt az ostromkimenetele megcáfolná kegyelmességed előtt; tudnunk kell, hogy amagyarok nehezebben hagyják ott a várat, mint a görögök.756

A fényes tornyok csúcsa már ledőlt, és a falak nagyrészt márföldre döntve hevertek, és a vár sáncai és várárkai már fel voltaktöltve, és a föld színével egyenlővé voltak téve, úgyhogy az ellen-ség betörésének már semmi sem állott útjában, és felvirradt azostrom tizenötödik napja. A császár még kora hajnalban a dobo-sok dobjainak döngése közt és a mindenfelől visszhangzó kürtökhangjára megindította hadinépének egész sokaságát, és dühös ro-hamban megtámadta a várat, és véres öldöklés árán be is jutott avár közepére.757

A magyarok pedig – bár nem volt egyenlő a küzdelem ennyiellenséggel – mégis teljes erővel védekeztek, és az Úr Jézus segít-ségéért kiáltozva elszántan törnek az ellenség megrontására.Megújul tehát a halálos küzdelem, és már a vár terein harcolnak.Innen is, onnan is seregestül hullanak a megöltek, és a nagy lármameg a megszámlálhatatlan kard csengése hatalmas hangzavart

755 1440-ben.756 Célzás Konstantinápoly elestére. Alighanem csupán Thuróczy adja ezeket a

szavakat az anatóliai basa szájába.757 A roham 1456. július 21-én estefelé indult meg.

429

kavar a levegőben. Hol az egyik, hol a másik küzdő fél kénysze-rül hátat fordítani.

Jelen volt Capistranói János barát is. Valósággal önkívületiállapotba jutott, és vele együtt a többi barátok is a földre borulva,a Legfőbb Segitség felé emelve szívüket és kezüket, szemüket azégre szegezve, sóhajtozva imádkoztak, és a prófétával együtt el-mondhatták: "Felemeltem szememet a hegyekre, ahonnan szá-momra segítség jön!”758

A besztercei gróf úr pedig hol fenyegetéssel, hol meg intel-mekkel buzdított a harcra. Szilágyi Mihály kapitány és KanizsaiLászló, ezek a harci erényekben kiváló ifjak, és velük együtt azoka fegyveres csapatok, amelyeket a gróf úr hozott ide, továbbá akeresztesek csapatai is a vár szétrombolt falain állva harcoltakdühösen. A törököket már többször kiűzték a várból, de azok ke-gyetlen küzdelem árán ismételten benyomultak, és erősebbekvoltak a magyaroknál. A várban már a legtöbb ház felgyújtvaokádta a lángokat. A császár számos zászlója volt a győzelem je-leként a vár falára tűzve. A magyarok már az ellenállás mindenreményével felhagytak, visszavonulni kényszerültek, ha volt ho-va, mert minden egyes emberre ránehezedett' a fenyegető halálképe. De látták, hogy a futás nem segít rajtuk, és a válságos hely-zetből egyedül a halál mentheti ki őket: ismét fennhangon az ÚrJézus nevét hívták, fegyvert fegyver mellé, pajzsot pajzs melléillesztve még elszántabb rohammal törtek az ellenségre. Megújultehát a gyászos viadal. Itt is, ott is sokan ontják ki vérüket és éle-tüket. De az Isten segítsége nem marad el. Mert ekkor a törökökösszes csapatai a magyarok vitéz és elszánt rohamától megzava-rodva megfutamodnak. A magyarok pedig bátorságukat vissza-nyerve, új erő lelkével megsegítve az égből, kardjukkal mindad-dig üldözték őket, amíg az ágyúkat és a vár romba döntésérehasznált egyéb hadigépeket is ott nem hagyták őrizetlenül.759

Ezért a magyarok mindazokat az erődítéseket, amelyeket a törö-kök felállítottak, tűzzel felgyújtották, az ágyúkat pedig vassze-gekkel beszegezték, elzárták a tűz bevetésére szolgáló lyukakat.

758 Bibliai idézet: Zsolt- 121,1.759 Hajnaltájt beavatkoztak a harcba azok a csapatok is, amelyeket Hunyadi a

Száva partján hagyott, s így ez ideig pihenhettek.

430

Nem is hagyták abba a küzdelmet mindaddig, amíg a nappali vi-lágosság tartott, nagy elszántsággal folytatták a széles mezőn azt,amit a vár szűk terén elkezdtek, míg csak a leszálló éjszaka ho-mályával el nem választotta a két ellenséget egymástól.

Hogy a császár hogyan menekült el a vár alól az éjszaka fe-neketlen sötétségében, azt hitelesen senki sem tudja megmondani:de az Isten dicsőségére és a császár megszégyenítésére elég annyi,hogy minden hadi felkészültségétől megfosztva, minden ágyújátmeg egyéb odavontatott ostromgépét otthagyva, hadinépénekmérhetetlen pusztulásával tért vissza hazájába. De később semvolt kellemes számára, hogy valaki az ő jelenlétében ezt a váratemlegette.

Egyesek úgy beszélték el a császár megfutamodását, hogy acsászár az ütközet legelkeseredettebb kavargásában viadalra ké-szítette az övéit, és egy nyíltól a mellén megsebesült, félholtanösszerogyott, és az övéi karjukra emelve vitték a sátrába. Mikoraztán elérkezett az éjszaka, és a törökök látták, hogy Anatóliavajdája, sőt összes főembereik elpusztultak az ütközetben, hogyigen nagy vereséget szenvedtek, és maga a császár is csaknemélettelen, alig lélegzik: megrémültek, hogy a magyarok napkelté-vel megtámadják őket, futásnak eredtek, a császárt is magukkalvitték, de hogy az út fáradalmai következtében állapota ne sú-lyosbodjék, leszálltak a táborok ellenkező oldalán, amelynekZsamó volt a neve. És amikor a császár magához tért és megkér-dezte, hol van, és megmondták neki, azt kérdezte: "Miért és ho-gyan kerültünk ide ?" "A magyarok legyőztek bennünket – szóltak– és Anatólia vajdája, sőt seregednek csaknem az összes vezetőielestek. Mi is nagy veszteséget szenvedtünk, de ami még nagyobbbaj, azt gyanítottuk, hogy felséged inkább halott, mint eleven.Futottunk tehát egészen idáig."

És amikor a császár megkérdezte, vajon az ágyúkat és a többiostromgépet is otthagyták-e, azt felelték, hogy minden ottmaradt;a császár mélyen elkeseredett szívvel, keserűen azt mondta: "Hoz-zatok mérget, hadd igyam meg, inkább meghalok, mint hogygyalázattal térjek vissza országomba."

Ilyen eredménnyel harcolt a törökök császára a magyarokkalNándorfehérvár vára alatt. És őt, aki hencegő lélekkel és gőgösszemmel uralkodni akart az egész földkerekség felett, az Isten

431

ítéletére egy parasztokból álló sereg, amely inkább a sarlóval tu-dott bánni, mint a fegyverekkel, legyőzte. És ő, aki sok kürt éssok dob hangjának kíséretében nagyon is vidáman jött, szomorú-an, az éj csendjének leple alatt, gyalázatosan futott el.

HUNYADI JÁNOS BESZTERCEI GRÓF ÚR HALÁLAEzek után a besztercei gróf úr, aki ifjúságának korai szaka-

szától kezdve annyi nagy haditettet vitt végbe, nem is az öreg-ségtől ledöntve, hanem az állandó fegyverforgatástól és a gon-doktól kifáradva és erejében kimerülve betegeskedni kezdett. Né-hány napig itt szenvedett betegségében, majd átszállítottákZimony mezővárosába, és itt Isten emberének, a már említettCapistranói János barátnak lelki gondozása mellett visszaadta lel-két Megváltójának.760

Nagy siránkozás támadt egész Magyarországon, és csaknemaz egész keresztény világ megrendült a fájdalomtól, amikor meg-hallotta, hogy bajnoka befejezte életét. Az égboltozat magas csil-lagai is előre jelezték halálát, mert elhunyta előtt egy üstökös je-lent meg a magas égen. Maga Mohamed császár is, bár őt a grófúr közvetlenül a halála előtt Nándorfehérvár vára alatt megsza-lasztotta, mégis, amikor Rácország despotájától, Györgytől vi-gasztalásul megtudta a gróf úr halálát, úgy mondják, egy jó óránkeresztül lehajtott fejjel hallgatott, és azt mondta a követnek,hogy fájdalmat érez Hunyadi halála miatt, bár ellensége volt, éshogy a világ kezdete óta soha uralkodó főhatalma alatt ilyen em-ber még nem élt. Ez az ember korunk összes halandói közöttegyedül nyerte el azt a legfőbb boldogságot, amelyet egykorSzolón Kroiszosztól, a lűdek királyától, minden királyokleggazdagabbikától megtagadott, mikor a boldogság felől tudako-zódott. Hát nem áldotta-e meg őt is a világ legfőbb alkotója olyangyermekekkel, akiktől mindenki a legjobbakat várhatta? Vajonnem emiatt helyezte-e Szolón Kroiszosz elé boldogság tekinteté-ben Telloszt, az athéniak közt a legkiválóbb embert, megtekintveannak kincseit? Nem a hírnév nagy dicsőségétől övezve élte-e leéletét? Nem a legragyogóbb halál jutott-e neki osztályrészül, mint 760 A várban már az ostrom alatt pestis pusztított. Hunyadi halálát is ez okozta

1456. augusztus II-én.

432

annak a Tellosznak? Nagy császár legyőzése és megfutamításaután, a mindig áhított győzelem nagyszerű dicsőségében, a dia-dalnak édes ízével még a szájában, derék nevet nyerve zárta leéletének utolsó napját.761

Testét övéinek bőséges sírás a kíséretében az erdélyi Fehér-várra vitték, és ott nagy tisztelettel eltemették. A gróf úr az Úrmegtestesülésének ezernégyszázötvenhatodik esztendejében haltmeg, akkor, amikor a szűzi Hajnal meglátogatta a napot égi háló-szobájában.

Amikor a már említett Capistranói János barát ránézett azutolsó leheleteivel küszködőre, Isten kegyelmébe ajánlotta lelkét,és azt mondják, ilyen siratóénekbe kezdett:

"Isten veled, égi fénykoszorú! Lehullottál, ország dísze! Ki-aludtál, világ mécsese! Jaj, elromlott a tükör, amelyben nézniakartuk magunkat. Győzelmet aratván az ellenségen, Istenneluralkodsz, az angyalokkal diadalmaskodsz, derék János!"

A gróf úr közepes termetű volt, erős nyakú, hullámos geszte-nyeszín hajú, nagy szemű, barátságos tekintetű, piros arcú, egyébtagjaiban olyan arányos és olyan szép felépítésű, hogy ezer emberközül is meg lehetett ismerni fejedelmi személyét.

Két fia volt, és nem kis várakozással nézett rájuk egész Ma-gyarország. Az atya érdemei mindenkit kényszerítették rá, hogyszeresse a fiukat, és úgy érezték, hogy az atya erényei és termé-szete bennük öröklődik tovább. A születés rendjében idősebbetLászlónak hívták. Ez termetére nézve nem különbözött atyjától,katonai erényekben, erkölcseinek tisztességében, nagylelkű em-berségben összes ifjú kortársai között a legkitűnőbb volt. Az if-jabb, Mátyás, atyja halála idején még gyermeki éveit élte. Atyjaszívének legbensőbb szeretetével szerette életében ezt a fiút, deserénysége érdemessé is tette rá mindenki szemében: mindnyájanfeléje tekintettek, és azt jósolták, hogy nagy ember lesz belőle.762

761 Szolón (i. e. VII-VI. század) athéni államférfi, Kroiszosz Lüdia királya. Be-

szélgetésük ókori anekdota, amelyet Hérodotosz görög történetíró hagyo-mányozott ránk. Ennek során Szolón az athéni Telloszt nevezi legboldo-gabb embernek, aki akkor halt hősi halált, amikor már legyőzték az ellen-séget.

762 Hunyadi László 1433-ban, Mátyás 1440-ben született.

433

CAPISTRANÓI JÁNOS BARÁT HALÁLAAzok, akik életük folyamán Krisztusban kölcsönös szeretetet

tápláltak egymás iránt, a halál kegyetlen próbáján sem tudtakmegválni egymástól. Mert a fent említett férfiú, aki méltó volnará, hogy a szentek sorába iktassák, Capistranói János fráter, akitaz őszinte szeretet érzése kötött az említett besztercei gróf úrhoz,a gróf úr elhalálozása után nem sok napig húzta már a nap alatt.Inkább vágyott a csillagpalotába lakozni, mint a földi téreken;lelke az égbe szállt, a lélektől megvált testet visszaadta a földnek,amelyből vétetett. A szigorú regulát követő kisebb testvéreknek763

– az ő ruhájukban követte maga is Szent Ferenc atyánk életét –Újlak városában alapított kolostorában temették el illendően; fé-nyeskedett és fényeskedik mind a mai napig számtalan csodaté-telével.764

LÁSZLÓ KIRÁLY VISSZATÉRÉSE MAGYAROR-SZÁGRA, ÉS CILLEl GRÓF LEFEJEZÉSE NÁN-

DORFEHÉRVÁR VÁRÁBANAmikor ennek a nagy győzelemnek a híre a világ távoli vidé-

kein is elterjedt, és az egész keresztény hitnek örömére szolgált,az említett László király hallván, hogy a török császár megfutott,a gróf úr pedig az életből eltávozott, elhatározta, hogy visszatérMagyarországba.

Eközben Cillei Ulrik gróf lelkének egész dühével azon gon-dolkodott, hogy a néhai János gróf úr ellen táplált gyűlöletét azatya halála után hogyan fordíthatná fiai ellen. Arra gondolt, hogyazokat még az ifjúi megfontolatlanság vezérli, és ezért azt hitte,hogy kelepcéjében gyorsan elpusztíthatja őket. Ulrik gróf ugyanisminden más embernél nagyravágyóbb volt, az emberi természetetmeghaladó mértékben pőffeszkedett gőgjében, és nehezen viselteel, hogy János gróf úr nyerte el Magyarország kormányzóságát.Úgy vélte, hogy ez a méltóság mindenkinél inkább őt illeti meg, 763 A "kisebb testvérek" a latin "fratres minores" fordítása; innét a magyar mino-

rita elnevezés (amely egyébként a konventuális, tehát a kevésbé szigorúágat jelöli).

764 A halál napja 1456. október 23. Újlak (ma Ilok Jugoszláviában) a Duna déli,szerémségi partján.

434

hiszen a király vérrokona. Ebből eredt azután gyűlölködésénekegy másik oka is.

Mert a néhai János gróf úr abban az időben, amikor kor-mányzói tisztségében működött, és a koronát és a gyermek királythatalmában tartó római király ellen büntető hadjáratot vezetett,megsértette Ulrik grófot is, aki a római király pártját fogta.765

Az említett Ulrik gróf és a néhai János gróf úr fiai köztigyűlölködés harmadik melengetője abból magyarázható, hogy ezaz Ulrik gróf mind a király oldala mellett betöltött tisztséget,mind pedig mindazt, ami Magyarországon zsíros, szép és kelle-mes volt, s amit ez ifjú grófok tartottak kezükben, a maga hatalmaalá igyekezett hajtani, mint nagyravágyó és hihetetlenül büszkeember. Ezek mardosták lelkét heves mardosással. Szeretett volnaa dolgok végére járni. Állítólag azt mondta: "Én vagyok az az em-ber, aki ezt a csahos kutyafajzatot ki fogom irtani a föld színéről."

Az ifjú grófok figyelmét nem kerülte el Ulrik gróf gonoszszándéka. Keserű gondolattal viseltettek iránta, de Magyarországegész népe megvető szemmel nézett rá.

Végre elmúlt János gróf halálának éve;766 az az évszak volt,amikor a nyár végső határai felé siet, és közeleg az ősz. EkkorLászló király és Cillei Ulrik gróf – a német köznépből való nagy-számú keresztes hadinép kíséretében, hajóval szántva a Dunamély vizét – nagy zajjal bejött Magyarországra. Először a budaivár termeiben maradtak néhány napig; végül egy Futaknak neve-zett mezővárosban szálltak meg.767 Ez a mezőváros az említettfolyó mentén fekszik Bács megyében, kövér földön és széltében-hosszában sík területen.

Ebbe a mezővárosba érkezve a király rendelete értelmébenegybehívták az egész ország nemeseinek ünnepélyes országgyű-lését. Mivel ez a gyűlés a sok nemes érkezése miatt napról napranépesebb lett, László gróf, aki félt László király változékony han-gulatától és Ulrik gróf cselvetésétől, atyja szokását követve fegy-veres katonai kísérettel jelent meg a királynál. Ezután László ki-

765 Még 1446-ban.766 Nem múlt el: ez is 1456-ban történt!767 Csak október közepe táján értek ide, holott László király azt hirdette, hogy

folytatni kívánja a háborút.

435

rály úgy határozott, hogy Nándorfehérvár várában megszemléli atörök császár haderejének nyomait. A király meg Ulrik és Lászlógróf mindjárt át is ment oda; és az összes keresztesek, akik Né-metországból jöttek, hajón követték őket.

Azok, akik tisztában voltak a király szándékával, azt mond-ták László grófnak: "A te ügyed rosszul áll; Ulrik gróf elfordítottatőled a király jóindulatát, és rávette, hogy fosszon meg téged és azösszes magyarokat az oldala mellett viselt méltóságaitoktól,amelyeket eddig viseltetek, és a méltóságokat a magyaroknál nekijobban tetsző németeknek adja; téged pedig mielőbb kivetnek eb-ből a várból. Erre elégséges bizonyíték, hogy a német keresztese-ket ide vezényelték."

Ezek hallatára az ifjú ember nagyon megzavarodott, és gon-dolataiba mélyedve járt fel és alá. Az övéi rábeszélték, hogy meg-ragadva az idő és hely által nyújtott alkalmat, Ulrik grófot öljemeg. Titkos tárgyalásokat is folytattak erről a dologról, és az or-szág főemberei közül sokan helyeselték ezt a tervet, éppen azok,akiket hasonló gond mardosott. Szapora rábeszélésükkel rávettékerre a nagy gonosztettre az ifjú embert, akit férfias merészség he-vített, és ifjúságának féktelen indulatát alig tudta féken tartani.

Az évnek azok a napjai közelegtek, amelyekben egykor ahírneves Márton püspök alacsony földi kunyhójából távozva, ma-gas égi otthonába került,768 amikor is az édes must jóízű borráváltozik; és felvirradt a Szent Márton ünnepét követő hétfő. Ezena napon kora reggel, miután a nap sugarai elűzték a reggeli szür-kületet, László gróf elment az említett várban az Ulrik gróf szá-mára szállásul kijelölt házba magához a grófhoz, hogy mintmondják, kölcsönösen megbeszélést tartsanak.

De jaj, végzet ármányos sorozata! Jaj, szív mélyén hosszúidőn keresztül, vakon táplált, istentelen gyűlölködés! Te változ-tattad először kígyóvá a mi ősellenségünket, te taszítottad le kel-lemes lakóhelyéről, a jóság magas csúcsáról, a mi ősszüleinket, éste árasztottad el mindkét gróf szívét akkora gyűlölettel, hogy hatitkolták is vágyaikat, de bensejükben mindegyikük a másik meg-ölésére vágyakozott. Hogy mi rejtőzik a te mélyeden, akkor tárultfel, amikor a két gróf, tudniillik Ulrik és László egy ház fedele 768 November 11-e.

436

alatt, zárt ajtók mögött, kölcsönösen haragossá változott megbe-szélésük végén, előbb csak fenyegető szavakkal, végül pedig fé-nyes karddal kelt küzdelemre, és egyik a másiknak a vérében áz-tatta meg a kardját. Amikor pedig László gróf híveinek, akik azajtó előtt álltak, megütötte a fülét a benti tusa zaja, nyomban be-törték a ház ajtaját, kételyek közt tudakolták a zaj okát. Látták,hogy mindkét gróf izzad a küzdelemben, és kardot rántva ráro-hantak Ulrik grófra, aki vitézül védekezett erejének minden vitéz-ségével – de egy lándzsadöféssel a lábán súlyosan megsebesítet-ték, leterítették, és miután leterítették, lefejezték.

Félelem rázkódtatta meg a királyt és az ország főurait meg akirályhoz tartozó németeket, félelemtől reszkettek szívük mélyén,amikor a vár utcáin meglátták az emberi vértől festett meztelenkardok villogását; mindenki arra gondolt, hogy azt a poharat,amelyet Ulrik gróf kiürített, ők maguk is ki fogják üríteni.

Ulrik gróf tetszetős magasságú, arcában és testében arányosfelépítésű, sovány arcú, korára nézve ötvenéves vagy azon méginnen levő, kellemes és nagyon szerelmes természetű ember volt;a haját bodorította, és hogy a szakálla ne árulja el a korát szere-tőinek, gyökerestül kitépette.

LÁSZLÓ KIRÁLY MEGBOCSÁTJA LÁSZLÓ GRÓF-NAK ULRIK GRÓF MEGÖLETÉSÉT

Végül az említett Nándorfehérvár várában való időzésüknekvégét vetve, a király és László gróf meg a többi báró, azaz GaraiLászló nádorispán, Guthi Ország Mihály és Lendvai Bánfi Pál, akirály fő-ajtónállómesterei meg a királyi felség udvari emberei ésaz ország számos főnemese, akik a királyi udvart fel szokták ke-resni, Temesvár felé vették útjukat. Ez híres vár a magyar földön,az ország déli vidékén, a Temes folyó medrének partján, igenkellemes helyen épült és erőd művei nevezetesek. Amikor a vár-hoz közeledtek, Mátyás gróf és anyja, Erzsébet úrnő769 a néhaiJános gróf úr halála miatti gyászuk jeléül hosszú fekete ruhábaöltözve a király elé mentek. Bevezették a vár magas palotájába,fényes vendéglátásban részesítették, amint királyi méltósághoz

769 Hunyadi Mátyás és anyja, Szilágyi Erzsébet.

437

illett. Itt László király, miközben az említett országnagyok ottálltak az oldalán, a bocsánatáért lába elé boruló László grófot fel-oldozta vakmerősége vétkétől, amit Ulrik grófnak, a király roko-nának – mint mondottuk – megölésével elkövetett, és megke-gyelmezett neki. És hogy László gróf ne gyanakodhassék, hogy akirály valaha is megtorolja rajta atyafia halálát: a király Krisztusszent testére tett esküvel testvérül fogadta mindkét grófot, Lászlótés Mátyást. Ugyancsak eskü alatt ígéretet tett rá, hogy a fentiekérta jövőben sem alkalmaz a grófok ellen semmiféle megtorlást. És adicsőséges testvérré fogadás jeleként megparancsolta, hogymindkét gróf vesse le a gyászruhát, amelyet atyjuk halálának em-lékére viseltek, és a saját személye számára piros bíborból varra-tott ruhába öltöztette őket.

De jaj, nemszeretem ruha! Kívülről rózsapiros színben ra-gyogsz, de belül a nyestprém, mellyel béleltek, rókabőrré válto-zott. Ó, fondorlatos, minden derék ember által elutasítandó test-vérré fogadási szerződés! Jaj, kerülendő és jó emlékezet re nemméltó esküvés, melyet te, király, drága, magasztos, szentséges éstisztelendő ereklyékre tettél! Jaj, kimondhatatlan bűn! HajdanMagyarország szent királyai egyszerű szóbeli ígéretüket is jobbanmegtartották, mint ahogy te megtartottad esküdet. Vajon nemmegszegett esküvésed sodorta-e veszélybe életedet? Mert esküdnapjától számítva egy év sem múlt el még, és te az isteni bosszú-állás parancsára királyságaidból és az életből is távozni kénysze-rültél!

LÁSZLÓ KIRÁLY BOSSZÚT ÁLL LÁSZLÓ ÉS MÁ-TYÁS GRÓFOKON

Miután a király és a grófok között a fenti dolgok megtörtén-tek, a király és László gróf Budára jött, és vidáman ott lakozott.László gróf ugyanis bízott a király esküjében, és igaz szívvel volta király iránt. Azt gondolta, hogy ha a király Ulrik gróf megölésemiatt táplált volna is haragot vele szemben, annak már minden tü-ze kialudt. Ezenkívül nagyon bízott a nádorispánban, az említettGarai László grófban, akinek a leányát még apja életében felesé-gül szándékozott venni. Úgy gondolkozott ugyanis, hogy ha a ki-rály haragra gerjedne ellene, a nádorispán, aki a királyt irányítja,

438

megzabolázza haragját, és neki segítségére lesz. Ebben a remé-nyében László gróf csalatkozott. Úgy látta, hogy a király állhata-tos jóindulattal viseltetik iránta, és gonosz szándékai felől mégcsak sejtelme sem volt.

De nem használt neki az sem, hogy bízott a nádorban. A ná-dor ugyanis Ulrik gróf halála miatt – aki a nagybátyja volt – mégLászló királynál is inkább kívánt kegyetlen bosszút állni rajta.Ezért a nádor és Bánfi Pál gróf meg sokan mások, akik inkább hí-zelgésükkel szolgáltak a királynak, semmint fegyverforgatással,továbbá mindazok, akik László gróf atyja ellen táplált gyűlöletü-ket annak életében nem tudták magukból kiokádni, gyakori rábe-szélésükkel izgatták a királyt, hogy László grófot büntesse meggonosztettéért. Azt mondogatták neki:

"Te vagy a király, de Magyarország mégis őt követi. Ő a fő-urak és a nép pártfogásában bizakodva, ezúttal Ulrik gróffal vég-zett, a vérrokonoddal, és a te oldalad mellett. Félős, hogy ez avakmerő ember a te személyeddel is ezt fogja tenni. Te vagy a ki-rály, de addig Magyarországon nem fogsz uralkodni, míg ő élet-ben van."

A szapora rábeszélésekre László király ifjúi lelke és a szikra,amely az említett Ulrik gróf halálának megbosszulását illetőenfeledésbe merülve parázslott a király szívében, a rábeszélésekgyakori szelétől lángolni kezdett. Amikor ezek az emberek észre-vették, hogy a király lelke már hajlik a kívánságuk felé, kerestékaz alkalmat, hogy minél gyorsabban betölthessék óhajukat. Attólféltek ugyanis, hogy az általuk titokban felállított kelepcét felfe-dezik.

Eközben hírül hozták, hogy a törökök az ország határvidékeitfenyegetik. Ezért László gróf, atyja szokását követve igen nagy-számúzsoldos katonaságot toboroztatott Magyarország felső vi-dékein egészen Pest városáig, és miután a király megengedte,hogy eltávozzon az udvarból, készülődött, hogy a török ellen in-dul. Azok pedig, akik örültek neki, ha kellemetlenséget okozhat-nak László grófnak, szüntelenül azt beszélték a királynak, hogyne engedje eltávozni, csak ha maga helyett a felség udvarába kül-di Mátyás grófot. Másfelől meg László grófnak ezt sugalmazták:

"Ha eltökélt szándékod eltávozni a király oldala mellől, küldda királyhoz a testvéredet, mielőtt búcsút mondsz a királynak.

439

Ugyanis van lehetőség rá, hogy egyiktek mindig a király oldalamellett maradjon. Ha a királyi felség udvarában testvéred dolgátannak rendje és módja szerint elintézted, nyilván elmehetsz. És haa király udvarában megindítanának valamit a te távollétedben, atestvéred, és vele együtt mi is, el fogjuk simítani."

A kelepce készítői remélték, hogy ezzel a ravaszsággalmindkét grófot ügyesen bekeríthetik. Nem is csalatkoztak remé-nyükben. A király kinyilvánította akaratát ebben az ügybenLászló gróf előtt, és ő mit sem tudott a kelepcéről, és nem gondoltazzal, amit egykor atyja mondott, tudniillik, hogy óvakodjék, ne-hogy a királyi palota ajtajai egyidejűleg záruljanak be mögötte éstestvére mögött; és mielőtt eltávozott, úgy rendelkezett, hogyMátyás gróf jöjjön az udvarba.

Amikor ez a rendelkezés Erzsébet úrnőnek, a grófok anyjá-nak tudomására jutott, megrémült, és a jövendőt előre sejtve azoniparkodott, hogy Mátyás mindaddig ne induljon útnak, amíg test-vére a királyi udvarban tartózkodik. De mivel a végzet, akár jó,akár rossz végre, de mindenképpen beteljesíti az eseményeket,Mátyás gróf inkább engedelmeskedett testvére parancsának, mintanyja tilalmának, és miután anyja könnyek közt elbocsátotta, a ki-rály udvarába jött.

Mindkét testvér a királyi udvarban volt, és elérkezett az év-nek az a szakasza, amikor a negyvennapos böjt a közepére érke-zik azok számára, akik megtartják: és az Oculi vasárnap770 utánkövetkező hétfői napon a nap ragyogó sugarai már delet mutattak,amikor László grófot a király magához hívatta megbeszélésre. Ésmiután Garai László nádor, az apósa – akiben, mint mondtuk,teljesen megbízott – előhozakodott azzal a szerencsétlen üggyel,László grófot a királyi palotában elfogták Bánfi Pálnak meg IzkraJánosnak, Thuróczy Benedeknek, továbbá egy Lamberger nevűnémetnek a jelenlétében.

Mátyás grófot pedig, aki mit sem tudott a bátyjával történtek-ről, bezárták a számára szállásul kijelölt budai várbeli házba:gyermeki ártatlansága mit sem segített rajta. Sikerült tehát mind-kettőt egymástól elkülönítve, állandó őrizet alá venniük. Amikor

770 A húsvét előtti negyedik vasárnap. A mise bevezető énekének kezdőszaváról

kapta az Oculi elnevezést. 1457-ben március 20-ra esett.

440

azután az elkövetkező éjszaka a nap világosságát sötétségre for-dította, Ujlaki Miklós erdélyi vajda páncélba öltözve, embereinekkíséretében odajött, mert látni akarta ezt a nagy látványosságot.Be is engedték a budai várba. Ez a Miklós vajda is kívánta Lászlógróf bukását, és részese volt megöletésének kitervelésében. Tiszt-ségekre vágyó ember volt, és nem kis nagyravágyás sarkallta,előkelő családból is született – nehezen viselte el, hogy a néhaiJános gróf és fiai az országban, sőt a király mellett fényes nevetés címeket viselnek. Nem csekély gyűlölettel viseltetett irántukemiatt.

Miután a következő nap felvirradt, fogságba vették Jánosváradi püspök urat,771 továbbá Rozgonyi Sebestyént és KanizsaiLászlót, ezeket a kiváló származásukkal, birtokai kkal és katonaivitézségükkel ékeskedő férfiakat, továbbá Györgyi Bodó Gáspárt,ezt a tanácsban nem utolsó embert, meg a nagyon gazdag ModrárGyörgyöt és mindkét Horváth Pált meg egy Frodnohar nevű né-metet, csupa fegyverforgatásban kitűnő vitézt, meg néhány másembert is, akik László és Mátyás grófok iránt hűséggel és barát-sággal viseltettek, mivel a néhai János gróf úr gyermekkoruktólneveltette vagy tisztségre emelte őket.

Amikor a grófok letartóztatásának harmadik napján elmúlt avecsernye órája is, és a nap szekere Nyugat felé tartott, Lászlógrófot Buda város bírája és esküdtjei kezére bízták, hogy végre-hajtsák rajta a halálos ítéletet. És sok fegyveres őrizete alatt a bu-dai vár elé vezették, és a Friss palotának nevezett csarnokkalszemben lefejezték.

Lefejezése alkalmával egy olyan csodás esemény történt,amelyet el kell beszélnünk. Amikor László grófot lefejezték, ő ahóhérnak három csapása után hátrakötözött kézzel sebeiben elte-rülve feküdt a földön, de aztán önerejéből felemelkedve felkelt, éseléggé érthető hangon azt mondta, hogy az előírt három csapást,amelyet az ő lefejezésénél már elvégeztek, kiállta, és továbbielégtétellel jog szerint már nem tartozik. Az összes körülállókmegdermedtek a szokatlan látványtól. Ő pedig hirtelen megindult,de néhány lépés után a rajta levő ruhában megbotlott és arcra bu-

771 Vitéz Jánost.

441

kott, és némely ott állók parancsára, akiknek nagyon érdekébenállt a dolog, elvégezték a még hátralevő dolgot: lefejezték.

Jaj, fájdalom, és jaj, szomorúság! Jaj, mekkora szorongástidézett elő a gróf lefejezése mindazokban, akik szerették! Mertcsaknem minden magyar, a nemesek és parasztok egyaránt, le-hajtott fővel összekulcsolt kézzel, gondterhelten járt-kelt, minthasúlyos álomkórban szenvedne. Azt is láthatta az ember, hogy so-kaknak az orcáján friss könnypatak csordogál. Elmondhatjuk,hogy ha a magyar nép felzúdulását a kikiáltók gyakori hirdetmé-nyei és a rettentő fenyegetésekkel teli rajtaütések le nem csillapí-tották volna, és ha László grófot a nap megszokott órájában ve-zették volna lefejezni a Szent György térre, ahol egykor a har-minckét vitézt is lefejezték, akkor a köznép kiragadta volna őtéletének ebből a veszélyes helyzetéből. Sokan jöttek ugyanis avárosba a szőlők megművelésére, és ezek annyira szerették, hogyszívesen ontották volna vérüket, lehelték volna ki ezer seben ke-resztül haragos lelküket, csakhogy őt megbosszulhassák. Ez voltaz oka, hogy László grófot nem az egyébként szokásos helyen ésa nap utolsó órája táján fejezték le.

Miután lefejezték, fekete takaróba csavarták, és hordágyrafektetve Mária Magdolna szentegyházába vitték; egész éjszakavirrasztóőrök álltak őrt körülötte. És amikor a hajnal első fénysu-gara előtört, Krisztus szentséges testének templomában – aholZsigmond király által haragjában lefejeztetett harminckét vitézfekszik eltemetve -a végtisztesség és a temetés minden dísze nél-kül eltemették.

László gróf pedig, mint mondtuk, termetre nézve apjáhozvolt hasonló, arca kerek és sötét színű, haja hosszú, és a gesztenyeszínéhez hasonló volt, nézése kegyes, válla széles, a fegyverfor-gatásban serény és eléggé merész volt, és mind az övéihez, mindaz idegenekhez barátságos.

LÁSZLÓ GRÓF KIVÉGZÉSÉNEK MEGBOSSZULÁ-SA, ÉS AZ ORSZÁG BELSŐ HÁBORÚI

Mi hasznuk volt azoknak, akik tanácsaikkal megrontottákLászló király ifjú lelkét, és rábeszélték arra az elvetemült go-nosztettre, hogy megszegje esküjét? Emberi megítélés szerint az

442

lett volna igazságos, ha az isteni ítélet úgy végzi el, hogy őkszenvedj ék el, és ne László király a fenti esküszegésért a bünte-tést. De lehet, hogy a végzet így rendezte el a színteret a jövendőesemények számára.

Akárhogy volt is, azok is, akik ezt a gonosztettet kitervelték,gyalázatot és gyűlöletet arattak vele a nép szemében. Sokan má-sok is, akiknek az események előidézésében semmi részük semvolt, életüket és vagyonukat vesztették emiatt, mert László grófhívei uruk kivégzését szakadatlan háborúskodással bosszultákmeg. Országszerte heves zavargás támadt, és a grófok viszontag-sága miatt válogatás nélkül osztogatták a súlyos büntetéseket. Ho-rogszegi Szilágyi Mihály, a grófok nagybátyja, hazai és külföldinemzetiségű harcos férfiakból őrcsapatokat szervezett, és megtá-madta az erdélyi részeket. Néhány nap alatt hatalmába hajtotta eföld minden városát és települését, és az országrész összes királyijövedelmeit, amelyek a királyi kincstárat illették volna meg, amaga és párthívei számára fordította. Hogy mit vittek végbe tűzés vas segítségével és a javak fosztogatásával mások, akik az or-szág területén erős várakkal rendelkeztek, és még inkább fájlaltáka grófok szerencsétlenségét. Ha valakinek kedve támadna mindezta jövendők emlékezetére leírni, bizony művét sóhajok közt zárná,úgy hozna az utódok tudomására.

A TÖBBI FOGOLY ÉS LÁSZLÓ KIRÁLY HALÁLAVégül László gróf halála után néhány nappal a váradi püspök

urat – mivel érdemes méltósága úgy követelte –, a király határo-zatának meghozataláig Dénes esztergomi érsek őrizetére bízták.Mátyás grófot is állandó őrizet alatt tartották egy szűk kis házban,amely az István-torony mellett épült, és Alhéviz felé nézett. Atöbbi foglyot is bezárva tartották – Mátyás gróftól elkülönítve – akirály kívánságára.

Peregtek a napok, és az Úr ezernégyszázötvennyolcadik éveközelgett, és ennek az évnek a tavasza a virágok szépséges ruhá-zatába öltözve már utolsó lépéseit tette, átadva szállását a termé-keny nyárnak, és éppen akkor, amikor a nap a föld alatt folytattaútját, azon a szerfölött sötétbe borult éjszakán, amely Krisztus

443

szentséges testének ünnepét772 közvetlenül követi, Buda várát fel-hőszakadás rázta meg, és a magas falai közé zárt foglyok azAlhéviz felé eső részen a vár meredek faláról két lepedő segítsé-gével lebocsátkozva, valamennyien kiszabadultak, csupán Mátyásgróf és Modrár Péter maradt vissza a király fogságában.

Amikor László király tudomására jutott a foglyok kiszaba-dulása, nagyon a szívére vette, és nemcsak ö rémült meg miatta,hanem azok is, akiknek a foglyok őrzése volt a feladatuk.

Az említett Rozgonyi Sebestyén és Kanizsai László ugyanissok fegyveressel, és nagy rokonsággal rendelkezett az országban.A király és a hozzá csatlakozott főurak attól rettegtek, hogymindezek felkelnek ellenük, hogy bosszút álljanak. Ezért sebté-ben felfegyvereztek minden pártjukon levő hadinépet, és a királykésedelem nélkül Bécs városába távozott. Mátyás grófot bilincsnélkül, Modrár Pált pedig nagy vasakba verve és egyazon kocsibavetve magával vitte, mivel sok aranya volt, és remélte, hogy óriásikincset csikarhat ki tőle. Végül, miután egy kevés időt Bécsbetöltött, átment Csehországba, és Mátyás grófot erős őrizet alattBécs várában hagyta.773 Amikor azonban Prága városában élveztea királyi pompát, hirtelen súlyos betegség támadta meg, amelyutolsó leheletének pillanatában életétől is, hitszegése alól is felol-dozta.774

Hogy halálos méreg okozta-e a halálát, amelyet PogyebrádGyörgynek, az ország kormányzójának rendeletére adtak neki,vagy csak egyszerűen elszólította az Úr, bizonyosan nem tudnámmegmondani. Sok ember szája nyílik mindenféle kiszínezett elbe-szélésre. És ki tudhat mindenkinek hitelt adni?

László király testileg megfelelő magasságúra nőtt; kékes éshullámos haja volt, az arca fehér, piros színnel elvegyülve; orraegyenes volt a közepéig, a közepén egy kis görbülettel kidagadt.Jellemének derékségét és bölcsességét tekintve is nem kevésséékeskedett a korabeli ifjak közt. Elhalálozott pedig László királyaz Úr fentebb említett ezernégyszázötvennyolcadik évében, életé-

772 Úrnapját; 1457-ben (1458 téves évszám) június 16-ra esett.773 Később maga után vitette Prágába. Mátyás azon a napon érkezett oda, ame-

lyen a király meghalt.774 1457. november 23-án.

444

nek és uralkodásának tizennyolcadik esztendejében, akkor, ami-kor az év ősze az utolsó holdnegyeddel bevégezte pályafutását,egy évvel azután, de ugyanazon a napon, amikor, mint mármondtuk, László és Mátyás grófnak letette az említett esküt. El-temették ugyanott, Prágában az egyházmegye székesegyházában,ott várja a feltámadást.

MÁTYÁS GRÓF ÚR KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSAAmikor azután az idegenek híradásaiból megtudta Magyaror-

szág, hogy László király meghalt, sokan elszomorodtak, legin-kább azonban azok, akik a királyt László gróf megöletésére rábe-szélték. Azt hitték, hogy akik László gróf vérének kiontását megakarják bosszulni, nagy hévvel és bátorsággal fellázadnak, és arrafognak törekedni, hogy a megtorlást, ha már egyszer belefogtak,kívánságuk szerint végre is hajtsák. Ez történt volna, ha Magyar-országon a nemesek összessége számára az ország ügyeinek ren-dezésére és a királyválasztásra hirdetett egyetemes gyűlés megnem zabolázza a bosszúállók megtorlás ért lihegő szenvedélyét.

Végre a kitűzött napokon – amikor a nótáriusok gyors ésügyes tolla még frissen írta az Úr ezernégyszázötvennyolcadikesztendejét, Pest városának összes terén tolongott az egyetemesgyűlésre jövő nemesek nagy sokasága. Eljött a nemeseknek erre agyűlésére a már említett Szilágyi Mihály is, Mátyás grófnak, mintmondtuk, nagybátyja és anyjának édestestvére, magával hozvafelfegyverzett vitézeinek nagy csapatát. Szilágyi Mihályt az or-szág hatalmas férfiai kísérték; szívükben még elevenen élt a néhaiJános gróf úr emléke és jótetteinek érdemei; közéjük tartozottSzékely Tamás várnai perjel. Rozgonyi Sebestyén, KanizsaiLászló és Szentmiklósi Pongrác meg az erdélyi és délvidéki ne-mesek egész gyülekezete.775

Ezek Pest városába érkezve kényelmes szállást foglaltak ma-guknak, és mikor a megérkezésüket követő első éjszaka felhoztaaz égre a csillagokat, amelyeket a nappal világossága elrejt az

775 Az országgyűlést újév napjára hívták egybe. – Szilágyi tizenötezer fegyveres-

sel érkezett meg Pestre – január 20-án. Időközben, 12.-én. Szegedenegyezséget kötött Garaival Mátyás megválasztására. Ennek feltételéülszabták, hogy Mátyás vegye feleségül Garai Annát.

445

emberi szem elől: a mennyei Mindenható ugyanezen a mélységeséjszakán a Duna mély vizét olyan kemény és olyan szilárd jéggelborította be, hogy a következő nap felkeltekor azok, akik a Dunánát akartak kelni, hajó nélkül a jég hátán mint valami sík mezőnátkelhettek, a víz nem gördített semmiféle akadályt útjuk elé.

Garai László nádor meg Ujlaki Miklós vajda és LendvaiBánfi Pál, aki, mint mondtuk, a királyi ajtónállók feje volt, megnéhány más kevésbé jelentős férfi – akik tudniillik az említettLászló és Mátyás gróf szerencsétlenségét előidézték – benn volt abudai várban, és rettegő lélekkel nézte, mi történik Mátyás grófnagybátyja körül. Bárki elgondolhatja, hogy mekkora félelemborzongatta őket aggodalmukban, látva, hogy az általuk elköve-tett vétek megtorlását követelő nagy fegyveres erővel és a harciasférfiak igen nagy csapatával rendelkeznek, és ott vannak közvet-len közelükben. És hogyha abban reménykedtek, hogy a Duna vi-ze valamiféle biztonságot nyújthat számukra, ebben a reményük-ben is csalatkozva láthatták, hogy a folyót vastag jégpáncél bo-rítja. És ha az említett egyetemes gyűlés be vetett bizalmuk meg aSzilágyi Mihály által nekik adott biztosíték nem öntött volna lel-ket beléjük, elmondhatnánk, hogy a budai vár magas falainakerősségében sem bíztak volna, és az első éjszaka beálló sötétség-nek zűrzavarában szétszéledve biztosabb helyeket kerestek volnamaguknak.776

De a biztosítékokban bízva leereszkedtek Pest városába,egyesültek azokkal, akik itt voltak a városban, tárgyaltak a királymegválasztásáról, és több napot töltöttek el megszakítatlan meg-beszéléseikkel. Szilágyi Mihály és a vele tartó nemzet és Ma-gyarország nemeseinek csaknem egész gyülekezete azt szorgal-mazta, hogy Mátyás grófot válasszák meg királynak. Az említettGarai László nádor meg Ujlaki Miklós vajda és Lendvai Bánfi Pálés az ő egész csoportjuk nem szívesen egyezett bele, hogy Mátyásgróf nyerje el a király méltóságot, mivel úgy gondolták, hogy azáltaluk elkövetett gonosztett miatt súlyos megtorlással kell szá-molniuk. De ellene szegülni sem volt ínyükre, mert mindenfelőlkörülvették őket a László gróf halálának megbosszulását követe-

776 Nemcsak Garaiék – akik ekkorra már megegyeztek Szilágyival –, hanem az

összes főrendek a budai várban tartózkodtak és tanácskoztak.

446

lők, az ő csapataik tolongásának kellős közepén sodródtak ide-oda.

Végre a józanabb észre hallgattak, az életüket és vagyonukatmost fenyegető veszélyt elhárították, a jövő eseményeire vonat-kozóan pedig az említett Szilágyi Mihálynak hites esküjét vették,hogy sohasem vetik majd szemükre vétküket, és rájuk, sem örö-köseikre semmiféle büntetést nem szabnak László gróf megöleté-se miatt: beleegyeztek, hogy Mátyás grófot a királyi trónra emel-jék.

Mit is csinálhattak volna egyebet? Hiszen a magyar köznép isfel-alá vonult a város széles utcáin, és az apródok csoportjai ide-oda futkosva azt beszélték, fennhangon azt kiáltozták: "Akarjuk,

447

hogy Mátyás legyen a király; Isten őt választotta a mi oltalmunk-ra; mi is válasszuk meg!"

Ennek a gyűlésnek egész népe – kivéve azokat, akikben dol-gozott a félelem az ellene elkövetett vétkek miatt – vágyakozószeretettel viseltetett iránta, és minden gyönyörűségnél inkább kí-vánta, hogy ő jusson a királyi méltóságra. Megegyezett tehát azország egyházi és világi főméltóságainak és előkelőinek a taná-csa, és az egész magyar nemzetnek is úgy tetszett, hogy Mátyásgróf a királyi méltósággal felruházva uralkodjék Magyarországon.Hites esküvel ígérték azt is, hogy királyi jogarát tiszteletben tart-ják, és félelemmel tekintenek fel rá.

És mivel azt gondolták, hogy Mátyás gróf gyermeki válla egyilyen nagy ország terheinek a hordozására a nagy feladatok miattmég nem képes, említett nagybátyját megtették az ország és amegválasztott király kormányzójának addig az időponting, amígPhaetón szekere ötször végig nem járja évi pályáját.

Csodálatos dolog! A teremben még folyik az ünnepélyes vá-lasztás, még el sem jutott a néphez a híre, és a pesti templombanmáris ünnepi éneklésbe kezdenek, hálaéneket zengenek Istennekaz annyira óhajtott választásért. Mikor pedig a választás a köznéptudomására jutott, az egész magyar nép ujjongott nagy örömében,örvendezett a templomok mindenütt megszólaló harangjai zúgá-sának, a kürtök óriási harsogásának meg a sok síp zenéjének, ésaz Isten dicséretére éneklők kieresztett hangjának dallamától óriá-si hangzavarral telt meg a közelben a levegőég. Ide-oda futkostaka hírvivők, hogy megvigyék a választás örömhírét azoknak is,akik távol voltak. Sok ajándékkal megrakodva tértek vissza. Mi-kor a közeledő éjszaka szürkülete beköszöntött, számos máglya-tüzet gyújtva, az éjszakát is megtréfálják, mert a sok farakás égésecsalóka nappallá változtatta. Merem mondani, hogy a magyartörténet kezdetétől fogva egyeden király megválasztását sem ün-nepelték ekkora örömmel és magasztalással.

448

HOGYAN SZABADULT MEG A FOGSÁGBÓL MÁ-TYÁS KIRÁLY ÚR, ÉS HOGYAN HOZTÁK VISSZA

MAGYARORSZÁGBAMiután az annyira szerencsés királyválasztás elérte célját, a

már említett Szilágyi Mihály a nép kegyében büszkélkedve, aBudán levőkirályi termeket el akarta foglalni, Magyarország szá-mos urának kíséretében vidáman bevonult tehát oda, és birtokbavette az új uralkodó számára. Garai László nádor pedig, aki az or-szág régi szokása szerint a palota élén állott, átengedte neki, lát-szatra a saját akaratából, de mégis keserű szívvel, és titokban el-vonult innen, biztosabb vidékre.

Ennek megtörténte után az említett Szilágyi Mihály felke-reste az említett László gróf sírját, és kiásatta a koporsót, a körü-lötte állókkal együtt megsiratta a grófot, és elrendelte, hogy a ko-porsót az erdélyi Fehérvárra vigyék; és atyjának sírja mellé te-mettette fényes szertartások közepette.

Ezekben a napokban a megválasztott királyt az említettPogyebrád György tartotta a hatalmában.

Ez a Pogyebrád György Csehországnak sok városát bírta, ro-konsága is kiterjedt volt, hatalmasabb volt tehát ennek a földnekminden főúránál. És az említett László király uralkodása alatt, akirály gyermekkorában ő gyakorolta Csehország fölött a kor-mányzói hatalmat. Halála után pedig a mindenható Sors nem aka-dályozta meg abban, hogy ugyanennek az országnak a királyi tró-nusára üljön.

Némelyek azt mondják, hogy a már királlyá választott Má-tyás jutott ennek a Györgynek a kezébe, tudniillik László királyuralkodásának vége felé, az utolsó napokban magához vitetteMátyást a bécsi várból Prága városába – de Mátyás ekkor mégcsak gróf volt. Éppen azon a napon vitték be őt az említett Prágavárosának falai közé, amikor László király meghalt, és László ki-rály halála után a cseh állammal együtt ő is ennek a PogyebrádGyörgynek a hatalmába jutott.

Mások pedig azt beszélték nekem az új király kiszabadulásá-ról, hogy a mondott Pogyebrád György, mikor László királynakutolsó lehelete is megszakadt, gondosan eltitkolta halálának a hí-rét, és a halott király pecsétgyűrűjét ujjáról levéve egy levelet

449

íratott, és ezt a pecsétgyűrűt lepecsételve László király nevébenelküldte azoknak, akikre Mátyás gróf őrizete volt bízva; megpa-rancsolta nekik, hogy a levél elolvasása után adják át Mátyás gró-fot a levél felmutatóinak, és maguk is jöjjenek Prága városába.Állítólag László király Bécs várából eltávozva ezt a pecsétet je-lölte meg az említett őrök számára Mátyás ügyében kétségtelenjelként. Az őrök tehát hitelt adtak a hamis levélnek, és a parancsothaladéktalanul végrehajtották. Mátyás gróf az említett követektársaságában még el sem érkezett Csehország vidékére, amikor aPogyebrád György által nagy számban útnak indított csehek vé-delmet nyújtó fegyvereikkel eléje mentek, közöttük lovagol Má-tyás gróf biztonságosan Prágáig.

Amikor Pogyebrád György meglátta, nagyon megörült, mertarra gondolt, hogy kiváltása fejében nem kevés aranyat fog kapni.És mikor meghallotta, hogy Mátyás grófot megválasztották Ma-gyarország királyának, akkor büszkén, számos beszélgetés soránmegkörnyékezte Magyarország új királyát, sok meséjével meg-győzte, és rávette, hogy házasodjon össze a leányával. És utóbb,mikor Mátyás hazatért, csak őt igen nagy mennyiségű arany lefi-zetése után engedte eltávozni.777

Az új király végül is királlyá választásának első évében,mégpedig akkor, amikor a tél merev jege a langyos szellő fuval-mától a hideg hóval együtt megolvad, és a hegyek magas csúcsai-ról lefolyik a mély völgyekbe, és a várva várt tavasz enyheségekellemes énekre nyitogat ja a madárkák száját, a csehek fegyvereskíséretében nagy ujjongás közepette megérkezett Straznice város-ába; ez Magyarország vidékén, a Morva folyó mentén fekszik!778

Itt azután nemeseinek gyülekezete vette őt közre, mérhetetlenörömben úszva az ő vidám csapatjukban, végre vidáman hazafelélovagolt, óhajtott hazájába. A budai várhoz érkezve a nagy szám-

777 Mátyás szabadon bocsátásának kieszközlésére Vitéz János utazott Prágába.

Állítólag ötvenezer aranyforint váltságdíj fizetésében állapodtak meg.778 Strážnice a Morva folyó bal partján. a Fehér-Kárpátokon túl. Dél-

Morvaországban van. Mátyásék 1458. február 5-én értek ide. – Itt kínostárgyalások kezdődtek Mátyás eljegyzését illetően. Ő ugyanis Prágábanígéretet tett arra, hogy nőül veszi Podjebrád Katalint. A szegedi egyezség-ről hallani sem akart, Podjebrádnak tett ígérete mellett tartott ki.

450

ban összesereglett és az óhajtott király megérkezését váró neme-sek tömege díszítette nagy fénnyel a király udvarát.

RÖVID ÁTTEKINTÉS MÁTYÁS KIRÁLY ÚR NÉ-HÁNY HAD]ÁRATÁRÓL

Ezt az embert minden természeti adottsága méltóvá teszi azuralkodásra: korának keresztény fejedelmei között ő az egyetlen,aki a kormányzás tisztjét nagy és dicső tettekkel végzi. Vajonnem róla mondta-e – mint hírlik – Mohamed, a törökök császára,aki ebben a mi időnkben az egész földkerekséget rémületbe ejtetteés megrázta, és akit nagy tettei miatt méltán nevezhettek volnanagy Mohamednek:

"Én meg ő, mi ketten vagyunk a világ összes uralkodói kö-zött azok, akiket méltán illet ez a név: uralkodó." A tanácsbanmegfontolt, ahogy uralkodóhoz illik. A vétkezőkkel szemben ke-gyelmes és könyörületes, az ország ügyeinek intézésében buzgóés előrelátó, tevékeny lelkületű, van bátorsága nagy és veszélyesdolgokba kezdeni, a fáradalmakat fáradhatatlanul viseli, a jöven-dő lehetőségek elgondolásában és azok megelőzésében éles eszű,a veszélyek elkerülésében óvatos, az ellenség kelepcéinek ésszándékainak leleplezésében és meghiúsításában éles elméjű,hadügyekben és a kormányzás minden tevékenységében csodá-latos módon jártas, a tettetés nek mestere, a végtelenségig dicső-ségre vágyó, valóban arra született, hogy uralkodjék.

Ez a király uralkodásának kezdetén a nemesektől felforgatottországot kapott örökül. Erőben és bölcsességben meggyarapodvaa súlyos vízözönből a felszínre küzdötte magát, és bölcs kor-mányzásával mindent elegyengetett.

Uralkodásának első évei idején hatalmas harcban szétszórta atörökök óriási seregét, amely Szörény megyét pusztította, és erő-szakkal elfoglalta Kölpény és Szentdemeter várát a Száva folyópartján.779 Ugyanezekben az években erővel és okossággal meg-zabolázta és semmivé tette Frigyes római császár nagyratörő vá-gyakozását, aki Magyarország jogara után árutozott, és magát a

779 Ez 1458 őszén történt.

451

királyt is meg akarta fosztani királyi méltóságától, mihelyt néhányfőúr alkalmat akart adni rá.780

Végül azok ellen a csehek és lengyelek ellen fordította kard-ját, akik az országot, mint fentebb elmondottuk, rablásaikkal ésgyújtogatásaikkal szorongatták. Ezeket, sokakat levágva közülük,csodálatos gyorsasággal elnyomta, és megerősített tanyáikat éserődítményeiket – bár csak csekély katonaságra támaszkodhatott– felforgatta, és az öldöklés ből megmaradtakat kényszerítette,hogy lakatlan vidékeken és az erdők rejtekeiben kóboroljanak, ésaz országból elmeneküljenek.781 781

Ugyanígy megzabolázta és lecsendesítette bölcsességével aháborúskodás viharait, amelyek az említett néhai Ulászló királyidejétől kezdve súlyos zavargást okoztak az országban, és azuralma alátartozó vidékeken megteremtette a már sok éve hiányzószép békességet. Ezek után egy erős katonai hadjáratot szervezvebejárta Szerbiának nagyobb részét, ezt a területet tűzzel-vassalvégigpusztította, majd szerencsésen visszatért.

Még meg sem száradt a lovakon az izzadság ez után a hadjá-rat után, máris megtámadta Bosnyákországot, amelyet Rámánakis hívunk, és amely akkoriban török uralomnak volt alávetve.Jajca természeti fekvésénél meg magas falainál fogva igen meg-erősített várát erővel, a terület más várait meghódolással elfog-lalta. A török császárnak a várak őrizetére udvarából odarendeltösszes katonáit – akiket a magyarok kardja el nem pusztított – ke-gyében és fennhatósága alá fogadta, és ragyogó bíbor ruhába öl-

780 Garai László volt nádor és Újlaki Miklós, a korábbi erdélyi vajda körül Má-

tyás-ellenes csoportosulás jött létre. Azzal biztatták Frigyest, hogy sikerülMátyást az ő javára lemondatni. A császár annál inkább bízott ebben, mertmost került a pápai trónra II. Pius néven Enea Silvio Piccolomini, a kiválódiplomata, aki évtizedeken át az ő udvarában tartózkodott, s híven szol-gálta az ő politikáját. Mátyás hada 1459, április 7-én Körmendnél veresé-get szenvedett ugyan, de már néhány nap múlva fényes győzelemmel kö-szörülte ki a csorbát. A pápa maga is Mátyás mellé állt, tudván, hogy a tö-rök elleni összefogás ban a császárra egyre kevésbé számíthat. A császárazonban nem adta vissza a koronát: fönntartotta igényét a magyar trónra.

781 Cseh "rablók" – Giskra és végső soron Podjebrád támogatásával – állandóannyugtalanították a Felvidéket. Mátyásnak évekig nem sikerült véglegesenleszámolnia velük.

452

töztetve, magával hozta őket; ezzel is pompás és újfajta győzel-met aratott.782

MÁTYÁS KIRÁLY ÚR SZERENCSÉS MEGKORO-NÁZÁSA ÉS EGYNÉMELY HADJÁRATA

Eközben, miután Frigyes római császár kezei közül nagy ne-hézségek árán visszaszerezték Magyarország szent koronáját,Mátyás királyt uralkodásának hatodik, az Úr testet-öltésének pe-dig ezemyolcszázhatvannegyedik esztendejében, az Utolsó Va-csora napján, birodalma egyházi és világi méltóságainak és orszá-gos főnemeseinek jelenlétében és örvendezése mellett, szokásosmódon, nagy ünnepélyességgel szerencsésen megkoronázták.783

Ezután Mohamedet, a törökök említett császárát, aki félel-metes erővel fáradozott Jajca várának ostromával, hadikészülődé-sének puszta zajával megrémítette, és kényszerítette rá, hogyminden oda szállított ostromgépét és ágyúját odahagyva, győze-lem nélkül elillanjon a vár alól.784

E híres tette után végezetül egy Svehla nevű csehet vett körülnagy haderővel. Ez a fegyverforgatásban kiváló, nagyszámú tobo-rozott katonaságban merészen bízó férfiú Kosztolány, vagyisSzentvid városa mellett Magyarország fosztogatására erődítménytépített magának, és felkelést szervezett. Mátyás bevette a várat, őtelfogta, és sok cinkostársával együtt akasztófára húzatta, a szelekjátékára bízva.785 Többi foglyul esett társát tulajdon börtöneiknekdögletes bűze fojtotta meg.

Ezután az erdélyi részek minden nemese és egész köznépe azőrülettől vezérelve fellázadt királyi felsége ellen, és miközben új

782 A török őrség 1463 karácsonyán adta föl a várat.783 III. Frigyes 1463. július 24-én Grazban adta át a magyar küldötteknek a ko-

ronát. A koronázás – a török háború miatt – csak 1464. március 29-én tör-tént meg. Frigyes hatalmas váltságdíjat kapott a koronáért, és kikötötte,hogy ha Mátyás örökös nélkül hal meg, ő kapja meg a magyar trónt.

784 Jajcát 1464-ben Székely János vránai perjel védelmezte. Az ő hősies kitartá-sán és Mátyás közeledésén kívül valószínűleg az Anconában gyülekező ke-resztes hadról érkező hírek késztették Mohamedet visszavonulásra. (II.Pius halála miatt a keresztes had utóbb szétoszlott.) Mátyás azonban semebben, sem a következő évben nem ért el komoly sikereket a Balkánon.

785 1466. január 31-én.

453

fejedelmet választottak maguknak, csapatokba tömörülve rende-zett hadsorokban akarták megakadályozni a királyi felség bejö-vetelét: a király úr mint valami heves forgószél rontott rájuk vas-ba öltözött hadaival, noha katonáinak létszámát tekintve nemmérkőzhetett velük. Azok pedig félelmükben megrettenve, ütkö-zetbe sem bocsátkoztak, és mint a riadt vadak az oroszlán láttára,megfutottak előle. A király úr aztán tetszése szerint törhette beőket. Ezért közülük sokan siratják közülük mind a mai napig pa-raszti sorukat, mert emiatt jutottak erre az állapotra.786

Innen aztán, katonáinak pihenőt sem hagyva, lovainak gyep-lőjét Moldva felé irányította; ez a vidék akkoriban fellázadt, bár amagyar szent koronához tartozott. Átkelt tehát a havas okon vitézseregével, annak a földnek nagy részét bejárta, és a vidék egy Bá-nya nevű városában787 egész hadinépével szállást vert: azoknak arészeknek ura, István vajda, népének nagy haderejét összegyűjtve,az éjszaka csendjében rárontott a király seregére, a várost fel-gyújtotta, és az álomba és borozásba merült magyarokat fegyver-be riasztotta. István vajda azért határozta el, hogy az éjszaka sö-tétjében támad a király seregére, hogy ha az ütközetben vereségetszenved, legalább az éjszaka sötétje legyen segítségére. Elgondo-lásában csalódott. A király ugyanis dob- és trombitaszóval nagyhirtelen összegyűjtötte egész seregét, és a holdfény meg a mon-dott város tüzének világa mellett dühös rohammal rárontott a vaj-da csapataira. És mindkét fél részéről keményen viaskodtak, nagyvolt az öldöklés az oláhok sorai közt, és István vajda hátrálnikényszerült. A király híres és emlékezetes győzelmet aratott.788

Híres győzelme jeléül sok zászlót hozott Budára, és nagy ünnep-

786 Mátyásnak ahhoz, hogy a cseh trónra, esetleg a császári koronára irányuló

terveit megvalósíthassa, állandó hadseregre, ehhez pedig a korábbinál na-gyobb állandó jövedelemre volt szüksége. Erre irányuló pénzügyi rendel-kezései váltották ki a fölháborodást, mely különösen Erdélyben volt erős.A Mátyás-ellenes mozgalom élén Szentgyörgyi János erdélyi vajda állt,támogatta őt a cseh meg a lengyel király és a moldvai vajda, BogdanovicsIstván (Štefan cel Mare). Mátyás 1467 őszén verte szét seregüket Kolozs-vár mellett.

787 Moldvabánya (ma Baia Romániában). A csata időpontja: 1467. december 15.788 Valójában Mátyásnak súlyos veszteségei voltak, s maga is megsebesült.

454

ség kíséretében a Boldogságos Szűz Mária plébániatemplomábanhelyezte el; itt láthatók mind a mai napig.

Dicsőséges győzelme után a király úr az Anyaszentegyházsürgetésére és Frigyes római császár kérésére Morva- és Csehor-szágban hét éven keresztül háborút folytatott az eretnek huszitákellen.789 Mindig ő volt a győztes, és az egész Morva őrgrófságot,a teljes Sziléziát és Luzsáziát hatalma alá hajtotta; méltó volt rá,hogy megválasszák Csehország királyává, és e területek felett azuralmat és főhatalmat élvezze. Nevezetes megválasztásának dí-szére és tiszteletére Alamóc városában az alábbi himnuszt sze-rezték és énekelték:

Hálatelt szívvel s az öröm jegyében vártuk ünnepünk, amagyőzedelmes szent kereszt napját, amidőn ötödször pirkada má-jus.

Összegyűlvén szép cseh hazánk lakói, főurak jöttek s mi igazhitünknek papjai s Krisztus szerető megannyi városi polgár.

Nagy hegy ormán áll, oda építették, Olmütz temploma, s avilági hívők ájtatos hangját veri vissza, száll az Úrhoz imájuk.

És a Szentlélek, kit az ájtatos szó hív, a hű lelkű sokaságotinti, hogy kiáltsa ezt: legyen íme, Mátyás büszke királyunk.

Teljesül szavuk hamar, ég parancsa mindez és a föld könyö-rögve kéri. S ő megindultan, Mi urunk, teérted enged a szónak.

Mátyás – méltó ő a magasztalásra –, így kívánják mind, a ki-rályi jelvényt átveszi, s címe: Magyar- és Csehország büszke ki-rálya.

Jézusunk, ének szava téged áldjon, dús ajándékunk ne feled-jük, és a trombiták zengjék, hogy e férfi jöjjön, s félje az ellen.

Hű szívünkön ő a szorongatások közt segítsen, és ama rúteretnek tant és szektáit sebesen szorítva sújtsa a porba.

789 Podjebrád Györgyöt – aki 1458-tól kezdve volt Csehország királya –, mivel

nem teljesítette Rómának tett ígéretét a huszitizmus fölszámolását illetően,a Szentszék trónvesztettnek nyilvánította. Jelöltje Kázmér lengyel királyvolt, ő azonban nem érezte elég erősnek magát arra, hogy trónigényét való-ra váltsa. Így a választás Mátyásra esett. A cseh katolikus rendek is őt tá-mogatták. Mátyás 1468 áprilisában indult meg a csehek ellen, s a rá követ-kező év május 3-án választották meg Csehország és Szilézia királyává. –Alamóc Olomouc (Olmütz) morvaországi város régi magyar neve.

455

Xanthosz hagyja el csak örökre medrét, s hagyja el Göncölszekerét is inkább, mintsem felségünk a mi Istenünket s népei üd-vét.

NÉMELY MAGYAR ÚR HŰTLEN ÁRULÁSA MÁ-TYÁS KIRÁLY ÚR ELLEN, ÉS A KIRÁLY ÚR NÉ-

HÁNY GYŐZELMEA király úr kedvező szerencsével intézte dolgait Csehország-

ban, de közben Magyarország némely urai, leginkább éppen azok,akiket az ő jóindulata emelt magas méltóságokra, főként pedig akét János úr, az egyik az esztergomi érsek, a másik meg a pécsipüspök,790 akik alacsony, köznemesi fedél alatt születtek Szlavó-niában, hálátlan lélekkel megfeledkezve a király jótéteményeiről,nemcsak, hogy megzavarták a királyt csehországi ügyeinek inté-zésében, hanem kísérletet tettek rá, hogy magyar jogarától és ki-rályságától megfosszák. A király gyalázatára ugyanis Szepesföldjén keresztül behívták az országba Kázmér lengyel király fiát,a lengyel fegyveres hadinépével hivalkodó fenséges Kázmért, éskezére adták Nyitra várát. Mátyás király úr számított a csapatokmegbízhatatlan voltában, de azért ostromzárral körülvette őket afenti várban. Sok lengyel elpusztult, és Mátyás fegyvereivel és akiéheztetéssel annyira zaklatta az ostrom alá vett Kázmért, hogyaz övéivel együtt elvesztette minden reményét, és már nem ügyé-nek veresége, hanem saját feje miatt kellett aggódnia. A király úrmég tovább is szorongatta volna, ha nem kételkedik katonáiban,és ha egy sötét éjszaka ki nem menti Kázmért a királyostromzárá-nak közepéből.791

Hát ilyen szerencsével vitézkedett Kázmér az övéivel együttMagyarországon, és nemhogy elnyerte volna a magyar jogart, ha-nem atyjához visszatértében puszta életét is alig tudta megmente-ni.

A király úr pedig e fényes győzelme után a lengyelek Zemp-lén és Sáros megyei erődítményeire rontott; ezeket éppen ők épí-tették a vidék zaklatására. Bevette és alapjáig lerombolta mindet,és a lengyeleket, akik ezeket védelmezték, súlyos fogságra vetet- 790 790. Vitéz János és Csezmicei János, ismertebb nevén Janus Pannonius.791 1471. december 26-án.

456

te, és győzelme dicsőségének hirdetésére Budára küldte. Azutánaz ellene elkövetett jogtalanság megtorlására hadinépéből nagysereget küldött nagy hadizajjal Lengyelországba, és az ellene el-követett gyalázatért bosszút állt, gyújtogatott és rabolt mindenfeléaz országban.

Végül is meghallotta, hogy Lengyelország fent említett kirá-lya, Kázmér, a sziléziai részeket akarja fellázítani. Ekkor részintudvari embereiből, részint zsoldos katonaságból sereget gyűjtött –nem akkora létszámút, mint amekkorát a lengyel király vezetettellene –, és bevonult Sziléziába, és Boroszló városának falaimellett állandó tábort ütött. Ezzel szemben Lengyelország királyaországának minden fegyverfogható emberét, a lengyeleket, ruté-nokat, litvánokat és tatárokat hadba szólította, ezekkel jött ellene.Táborának egész erejét a magyar tábortól egy mérföldre vagymég közelebb helyezte el. És bár a nagy sereg félelemmel töltötteel Mátyás király urat és hadinépét, de azért a király úr nem futa-mod ott meg, hanem gondokba merülve latolgatta, mit merészel-het ellene az ellenség. Eltelt néhány nap, de hiába, Lengyelországkirálya vagy katonái nem merték megtámadni vagy akár csakmegnézni a magyar tábort. A király úr nem ilyesféleképpen láttael a had vezetői tisztet. Mihelyt látta, hogy Lengyelország királyatunya a fegyverre, tüstént síkra szállt, és zavarni kezdte az ellen-ség táborát. Katonái is, mint a darazsak, kitörtek a táborból, öl-dösték meg elfogdosták az élelemszerzéssel foglalatoskodó len-gyeleket. Csapatostul terelték őket a király táborába, olyan tö-megben, hogy a foglyok már terhére voltak a foglyulejtőknek. Akirály úr tehát meghagyta, hogy ne ejtsenek több foglyot, csakolyanokat, akiket magas rangjuk érdemessé tesz az elfogatásra.Ha egyéb fogoly is akad, hasítsák fel az egyik arcát, és engedjékszabadon; ha majd hazatér, a sebhely tanúsítja, hogy látta a ma-gyarokat. A király úr a lengyel királynak két csapatát megfuta-mította és egyben szétszórta, amint éppen élelmet szállítottak.792

Ezenközben Zápolya István nagyságos férfiút, Szepes örökösgrófját, hadának főkapitányát az akkori katonai őrizet nélkül ma-radt Lengyelországba küldte seregének egy részével, hogy otttűzzel-vassal a lehető legnagyobb pusztítást vigye végbe. Ilyen 792 1471 októberében, Boroszló mellett.

457

betörések viharával zaklatta Mátyás király úr Lengyelország ki-rályát, és annyira kimerítette, hogy Lengyelország királyának né-pe és lovai az éhség miatt aszkórságban sínylődtek, és a király in-kább békére vágyott már, mint háborúra. Ezután mindkét királyegyenlő létszámú katonaság kíséretében összejött a mezőn erre acélra vert sátrak egyikében, és találkozásuk létrehozta azt a jósá-gos békét, amelyet a fegyverek nem tudtak létrehozni. Itt Mátyáskirály úr bevezette saját sátrába Lengyelország királyát, és kedvesvendégszeretettel bánt vele, úgyhogy a lengyel király összes kísé-rői, lengyelek, ruténok, litvánok és tatárok, csodálták és bámultákMátyás király úr méltósággal párosult előzékenységét és magavi-seletét.793

Végül innen visszatérve, kegyetlenül kemény télidőben ost-rommal körülzárta és bevette a törökök Sabác nevű várát,794

amelyet a Száva folyó partján fából és földből nagy gonddal éskemény munkával építettek a törökök, tornyokkal, várvédő ár-kokkal és sáncokkal megerősítették, és katonasággal alaposanmegtömték.

Ezután válogatott és kiváló katonákból fényes hadat szerve-zett, és – mivel megvolt rá a jó oka – a Frigyes római császáruralma alá tartozó területeket támadta meg bátor kézzel. Többszöris összecsaptak, mégis mindig a király úr nyerte el a győzelem di-csőségét, és hadával elfoglalta az ausztriai hercegség meg Stájer-ország és Karintia csaknem valamennyi városát, védelmező kato-nasággal, fegyverekkel és kincsekkel gazdagon ellátott, védőfa-lakkal és számos toronnyal ékes és erős városokat. Ostrommalbevette a legerősebb várakat, és e vidékek földjét és vizét sajáturalma alá hajtotta. Ezek között volt Bécs és Bécsújhely híres ésnevezetes városa is; ezek falainak vastagsága és magassága a töb-biekénél is erősebb; polgáraik előkelősége és megfontoltsága hí-res, javakban bővelkednek, fekvésük szépségével, bel- meg kül-városaik gyönyörűségével tűnnek ki. Amióta csak ember él,egyetlen király vagy császár sem vette be ezeket ostrommal, de ő

793 A tárgyalások végére az 1474. december 8-án aláírt, két és fél évre szóló

fegyverszünet tett pontot.794 1476. február 15-én.

458

elfoglalta.795 Bevonult tehát ide, övéinek fényes hadikészültségé-vel, és bár a polgárok szembeszálltak vele – városuk elfoglalásaután – a vele született kegyességével és jóságával megkíméltemind személyüket, mind vagyonukat. Ezért Bécs városában, a vá-ros elfoglalása után, Mátyás király úr dicsőítésére az alábbi mér-tékes verseket szerezték:

Földi halandó, tudd meg, hogy kár bízni falakban.Védőbástya mit ér, Bécs a tanú, elesett.Hogy mire képes a szorgos erény s a királyi kegyesség,Bécs nyújt erre neked példaadó okulást.Mert jóságos Urunk kímélete szinte csodás már:mindig győzni szokott, dúlni viszont sohasem.

Ragyogó hír szállong világszerte erről a királyról, kardja ré-mülettel tölti el a vele szomszédos vidékeket.

Még az a nagy Mohamed, akinek lándzsája senkinek nemkegyelmez – még ő sem merte nyílt csatában próbára tenni enneka királynak az erejét. Jajca vára alól is – amint elmondottuk –,meg Moldvából is ész nélkül elfutott a kardja elől, és reményei-ben csalatkozva tért vissza saját földjére. Maga a végzet vittegyőzelemre ezt a királyt. Tetteinek dicsőítésére az alábbi versetszerezték:

Sors kegye: eljött újra a húnok hajdani fényeskorszaka, melyben Attila király aratott diadalmat.

Ennek a királynak tárháza és asztala ragyog az ékességtől ésdrágaságtól, pompás felszerelési tárgyaktól, arany- és ezüstedé-nyektől és serlegektől, és úgy hisszük, Magyarország egy királyasem volt ennyire dicsőséges. Ennek bizonysága az a híres tanács-kozás, amely Alamóc városában a király úr és a lengyel király fia,a fenséges Ulászló között folyt le.796 A király úr a város palotái-ban és utcáin csodálatos és soha nem látott bőségben tárta az em-berek szeme elé a kincseket gyöngyökben, drágakövekben, 795 1485. június 1-én.796 1479 júliusában.

459

aranyban és ezüstneműben, azaz edényekben és serlegekben megegyéb, a király asztalát és otthonát díszítő tárgyakban; azt gon-doljuk, hogy ennyi pompás dolgot Perzsia és Babilónia egykorikirálya, Asvérus is aligha tárhatott országának fejedelmei eléemlékezetes lakomáján.797 Ki tudná elsorolni az ágyúknak, pus-káknak, hadigépeknek és egyéb hajítógépeknek megmérhetetlentömegét, amelyet a király úr ellenséges erődítmények és várakrontására hadjárataiban magával szokott vinni? Ennyit egyszerre,egyazon helyen még senki sem látott. Elmondhatjuk, hogy ezek-ben a dolgokban is felülmúlja az összes keresztény királyokat.

Sok minden más is volna még, amit el kellene mondani róla,mivel nagyszerűségük és új mivoltuk miatt érdemesek az emléke-zetre. De mivel hatalmas és dicső tettei külön írót és külön művet,nálamnál nagyobb hangú hirdetőt kívánnak: ami e királyról mégmegírható bocsánatot kérve vakmerőségemért, mely a fentiekmegírására késztetett azokra hagyom, akik engem ösztönöztek rá.Ök majd díszesebb és méltóbb stílusban elbeszélnek mindentrészletesen, ahogy megtörtént. Bővebben szólnak majd arról a vi-szályról is, amely a királyt a római császár ellen ingerelte.

Istennek legyen hála!

797 Ahasverus 1. Xerxész perzsa király (i. e. 485-465) neve az Ószövetségben.

Fényes lakomájáról a Bibliában olvashatunk (Eszt 1,1-8).

460

UTÓSZÓ

ÍRTA HORVÁTH JÁNOS

A Thuróczy-krónikához írt tanulmány és jegyzet-anyag Horváth János utolsó, töredékben maradtmunkája. Szinte halála napjáig dolgozott rajta. Akiváló tudós iránti kegyeletből az utószót változat-lanul – részben a hagyatékhól előkerült feljegyzé-

sekkel kiegészítve – közöljük. A jegyzetanyagotBoronkai Iván fejezte be.

461

I/FEGHER THEOBALD BUDAI KÖNYVKIADÓ ÉSTHURÓCZY KRÓNIKÁ]ÁNAK KIADÁSAI

Thuróczy János krónikájának kézirata nem maradt ránk, de amű mindjárt elkészülte után csaknem egyszerre két kiadásban isnapvilágot látott, s mint fametszetekkel illusztrált díszes ős-nyomtatvány, könyvtörténeti szempontból is figyelmet érdemel.

Első kiadása – a kötet zárószavai szerint – a morvaországiBrünnben (Brno) 1488. március 20-án jelent meg, kis ívrét alak-ban (kb. 20 X 29 cm, tehát olyan formátumban, mint a ma hasz-nálatos irodapapír mérete), százhatvannyolc levelet tartalmazókötetként, egy-egy lapon harminchat, szép gót betűkből álló sor-ral.

A kötetben Thuróczy krónikája a 152b lapon végződik "Deogratias" (Istennek hála) szavakkal, a további lapokonRogeriusnak a magyarországi tatárjárásról írt Carmen Miserabile(Siralmas ének) című műve olvasható, afféle függelékkéntThuróczy krónikájához. Ezt a függeléket – Mályusz Elemér na-gyon is indokolt nézete szerint – maga Thuróczy csatolta króni-kájához, mivel az értékes, de terjedelmes történeti forrást nemtudta műve szerkezetének aránytalan megbontása nélkül a magahelyére, a IV. Béla királyról szóló beszámolóba beilleszteni. Másvolt a helyzet a Nagy Lajos királyról szóló életrajz esetében. Mű-vének egységes szerkezetét nem veszélyeztette az, hogy NagyLajos történetét nem saját feldolgozásában adja, hanem ehelyettKüküllei Apród János Nagy Lajos-életrajzát illesztette bele törté-neti művébe. Tagadhatatlan, hogy már ez is bizonyos aránytalan-ságot okozott művében, de ez az aránytalanság még nem veszé-lyeztette a mű egységét. Thuróczy brünni kiadása mindenesetrenagy szolgálatot tett a magyar történeti irodalomnak azzal, hogyRogerius művét is hozta, mivel a Carmen Miserabilé-nak szinténnem maradt ránk kézirata, a Thuróczy kiadása nélkül talán telje-sen – nyoma veszett volna az értékes történeti forrásnak.

A brünni Thuróczy-kiadást Stahel Konrád és Preinlein Má-tyás nyomdászmesterek készítették. Bár a kiadvány zárósorai nememlítik név szerint őket, a nyomdásztörténet megállapítása szerintahhoz semmi kétség sem férhet, hogy az ő kezük alól került ki

462

Thuróczy krónikájának ez első, brünni kiadása. Kettőjük közülStahel Konrád volt a nevezetesebb: 1484-ben Passauban műkö-dött, 1484-ben Velencében az olmützi (Olomouc) egyház számáraegy pompás kiállítású Breviarium-ot nyomtatott; 1486-ban pedigmár Brünnben dolgozott; az olmützi püspök megbízásából ebbenaz évben nyomtatta ki az egyházmegye Agendá-ját, egy liturgikusszerkönyvet. Ez az adat a Thuróczy-krónika kiadása szempontjá-ból is igen jelentős. Kétségtelen ugyanis, hogy a brünni nyomda

463

alapítója az a püspök volt, aki Stahelt már Velencében is foglal-koztatta, s utóbb Stahel számára Brünnben nyomdát alapított, fő-ként egyházi szakkönyvek nyomtatására. Ez a püspök a morvaor-szági születésű Filipec János volt, Mátyás király titkos kancellárjaés diplomatája, akit Mátyás király 1476-ban a váradi püspökségmellett olmützi püspökké is ki akart nevezni; ezt a pápa nemhagyta jóvá, mégis Filipec volt a püspökség tényleges vezetője, éső rendelkezett a püspökség jövedelmeivel 1484 és 1491 között.Morvaország ebben az időben Mátyás király fennhatósága alátartozott, s Bonfini kiemeli, hogy Mátyás király a cseh ügyek in-tézésében s e tartomány kormányzásában elsősorban Filipec szol-gálataira támaszkodott, Petrus Ransanus pedig Filipec nagyváradiépítkezéseit és művészetpártolását dicséri, s elragadtatással szólazokról a díszes szerkönyvekről, amelyekkel Filipec a nagyváradiegyházat felszerelte. E díszes szerkönyvek közül egy, Filipec Já-nos Pontiftcalé-ja, amelyet Mátyás király budai műhelyében ké-szítettek, ránk is maradt; jelenleg az esztergomi érseki kincstárbanőrzik. Ilyen körülmények között szinte bizonyosnak vehető – bárezt közvetlenül bizonyító adattal nem rendelkezünk – Filipecpüspöknek jelentékeny szerepe lehetett abban, hogy Thuróczykrónikája a brünni nyomdában készült, s talán abban is szerepelehetett, hogy Stahel, a nyomdász, díszes fametszetekkel látta el Amagyarok krónikájá-t.

A brünni kiadás ugyanis az I b lapon egy egész oldalt elfog-laló fametszetű képpel kezdődik. Ez a magyarok bejövetelét ábrá-zolja a hét, lóháton ülő, zászlót hordozó vezér alakjával, akiketkeleties típusú hegyes süveggel, hátrahajló csúcsú kucsmával áb-rázol a metszetkészítő. A kiadványt még negyvenegy magyar ve-zér és király szöveg közti arcképe díszíti – többnyire a fejezetekelején –, de a képek közül több kétszer is szerepel, mivel VarjúElemér megállapítása szerint a képekhez használt dúcok számacsak harminchat. Így például az a kép, amely Péter királyt ábrá-zolja (35 b lap), újból elénk kerül mint V. László király képmása(122a lap); Aba király képe (36b lap) pedig I. Ulászló képekéntlátható másodszor (124a lap) stb. Ez a mai szempontból érthetet-len jelenség azzal magyarázható, hogy a nyomdász eleve számí-tott rá, hogy az egyszerű körvonalas és kevés árnyékolással ké-szült fametszete ket utóbb kiszínezik, s az eltérő színezés az ere-

464

detileg azonos fametszetrajzokat szinte a felismerhetetlenségigmegváltoztatja. Hogy az utólagos kifestésre mindenképpen szá-mított a nyomdász, az kétségtelenül megállapítható abból is, hogya Krónika szövegében az egyes fejezetek díszes kezdőbetűjének ahelyét üresen hagyta, hogy utóbb díszes, esetleg színes iniciálékatlehessen a kiadványba rajzolni. A könyvnyomtatás ebben az idő-ben – az ősnyomtatványok korában – még nem függetlenítettemagát teljesen a pompás festményekkel és gazdag díszítésű inici-álékkal készült kódexek előállítási technikájától – legalábbis a dí-szítést illetően.

Az arcképek természetesen képzeletbeliek, helyenként azon-ban észrevehető, hogy a metszet készítő a Krónika szövegénekismeretében alkotta meg metszetét. Ez az eset áll fenn pl. Kálmánkirály képének megrajzolásánál. A Krónika szövege elmondja,hogy Kálmán király előbb váradi püspök volt. Ezért a metszetké-szítő a királyt dísztelen széken ülve, egyik kezében az országal-mát, a másikban pedig a jogart tartva ábrázolja, de koronás fejefölé püspöksüveget is rajzol, az ülő alakot pedig kordával övezettbarátcsuhába öltözteti a bal kezére csavart stólával, a fejét pedigaz egyháziak számára előirt, koszorúba nyírott hajjal ábrázolja(59b lap). De már Attila ábrázolásánál nemigen vehető észre,hogy különösebben figyelembe vette a Krónika szövegében kö-zölt leírást. A Krónika szerint Attila széles vállú és mellkasú, mo-gorva nézésű, hosszúszakállú férfi, akinek a pajzsára és zászlójáraegy koronás turulmadárféle volt rajzolva. A brünni kiadás famet-szetén az elnagyolt rajz hosszú hajjal ábrázolja ugyan Attilát, deviszonylag rövid szakállal; a mogorva nézést talán a pontszerűenmegrajzolt szemek akarják érzékeltetni; bal kezében tart ugyanegy zászlót, erről azonban hiányzik a Krónika szövegében emlí-tett koronás fejű turulmadár (13a lap). A Krónika egyetlen élőuralkodóról, Mátyás királyról emlékezik meg, akiről tehát a fa-metsző nem sablonos, hanem karakterisztikus, egyéni képet ad-hatott volna. Ez a karakterisztikum a fametszeten abból áll, hogyMátyást egészen fiatalon, csaknem gyermekarccal, szakálltalanulés bodrosan csa varított hajjal ábrázolja. Mátyás király azonban aKrónika készültekor, 1488-ban, életének ötvenedik éve körül jár,tehát ez az ábrázolás sem mondható hitelesnek (147a lap).

465

Ami a Krónika szövegét illeti, kétségtelenül gondos munka,de azért akadnak benne sajtóhibák elég nagy számmal.

Nem tudjuk, vajon a Thuróczy-krónika ez első brünni kiadá-sának sikere, vagy éppenséggel vélt vagy valóságos fogyatékos-ságai ösztönözték-e az akkoriban már neves budai könyvkiadót,Fegher Theobaidot arra, hogy a művet sürgősen újból kiadassa.Tény az, hogy a brünni kiadás megjelenése után két és fél hónap-pal, azaz 1488. június 3-án Ratdolt Erhard augsburgi nyomdájá-ban Fegher Theobald budai polgár költségén egy "átnézett és ja-vított" kiadása jelent meg a Thuróczy-féle krónikának -a kötet vé-gén olvasható zárószavak szerint.

A ránk maradt példányok tüzetes vizsgálata során kiderült,hogy az augsburgi kiadás két, egymástól szövegben és díszítésbenis eltérő: egy teljesebb és egy rövidebb formában jelent meg.

A teljesebb példányok negyedrét alakú formában százhet-vennégy számozatlan, de ivjelzéses lapot tartalmazó, lapon kéntharmincnyolc sor szöveget hozó, szép gótikus típusú betűkkelnyomtatott kötetek. A rövidebb példányok alakra, formára azono-sak a teljesebb példányokkal, de csak százhetvenkét számozatlan

466

lapot tartalmaznak. A teljesebb és a rövidebb példányok között akülönbség mindjárt a kötetek elején felfedezheti. Mindkettőben az1 b oldalon egy fametszetű körbe foglalt címertábla található, de ateljes példányban a körben tizenegy címer van, a rövidebb példá-nyokban csak tíz; Ausztria címere itt el van hagyva. Mind a telje-sebb példányban, mind a rövidítettben ezután a za lapon egy teljesoldalt elfoglaló fametszetű kép következik, amely Szent Lászlókirály harcát ábrázolja a leány rabló kunnal. A képnek felirata isvan: Historia sancti Ladislai. A kép érdekes módon a harcnak kétmozzanatát ábrázolja egy kompozícióban. A kép alján a lovagipáncélba öltözött László király lóháton üldözi az ugyancsak ló-háton menekülő és hátrafelé nyilazó kunt; az elrabolt lány a kunmögött ül a lovon. A kép felső részén már mindhárman talponvannak: László király birkózik a kun nal, s mellettük ott áll –László kardját forgatva – az elrabolt leány. A 2b lapon következikmindkét változatban a budai könyvkiadó, Fegher Theobald aján-lása Mátyás királyhoz, amelyben Mátyást csak Magyarország ésCsehország királyának szólítja. Itt meg kell említenünk, hogymind a bővebb kiadásból, mind a rövidebb változatból a papírranyomott példányokon kívül hártyára (pergamen) nyomtatott pél-dányok is ismeretesek. A hártyára nyomott teljes példányok közülkettőben Fegher Theobaldnak, a kiadónak, Mátyás királyhoz inté-zett ajánlólevele aranybetűkkel van nyomtatva, s mindkét pél-dányban a fametszetek és a fejezetkezdő nagybetűk azonos mó-don – de nem azonos finomságú technikával – gyönyörűen van-nak kiszínezve, úgyhogy "a két példány inkább festett kéziratra,semmint nyomtatványra hasonlít" (Varjú Elemér szavai). Mindkétpéldány jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban található.Az arannyal való nyomás – Varjú Elemér szerint – az augsburginyomdászmester, Ratdolt Erhard találmánya, s ebben az időbenmég egyedül az ő titka volt; már velencei nyomdászkodása ide-jén, 1484-ben is alkalmazta egy Eukleidész-kiadvány ajánlásában.Ami ekét aranybetűkkel nyomtatott ajánló leveles példányt illeti,Csapodi Csaba nem tartja lehetetlennek, hogy e két példány fa-metszeteinek festése és kezdőbetűinek díszítése Mátyás királybudai könyvmásoló műhelyében készült.

Fegher Theobald ajánlása után a 3a lapon következik mind-két kiadásváltozatban Thuróczy előszava Mátyás király személy-

467

nökéhez, Drági Tamáshoz. A két változat között csak az a kü-lönbség, hogy a teljesebb változat Mátyás király címei közt felso-rolja azt, hogy ő Ausztria hercege is; a rövidített példányban ez acím elmarad.

Ezután következik a Krónika szövege, amely a teljes pél-dányban a 154b lapon a harmincharmadik sorral végződik. A rö-videbb példány abban különbözik, hogy a 154a lapon a tizenhar-madik sortól kezdve kihagyták azt a szövegrészt, amely a telje-sebb példányban Bécs elfoglalásáról szól.

Ami tehát a két példány szövegeltéréseit illeti, a rövidítettpéldányból kimaradtak az Ausztria elfoglalásáról írt részek, ésennek megfelelően Thuróczy János előszavából is törölte a kiadóMátyás címei közül az "Ausztria hercege" címet, sőt a 2a laponközölt kör alakú címertábla tizenegy címere közül is ezért hagytaki Ausztria címerét. – Egyébként a Thuróczy-krónika végződéseután mindkét változatban következik Rogerius CarmenMiserabilé-ja a tatárjárás ról, de a szöveg előtt ebben a kiadásbanegy egész lapot elfoglaló fametszet van, amely felirata szerint atatárok magyarországi bejövetelét (Ingressus tartarorum inhungariam temporibus regis Bele quarti) ábrázolja. Rogerius szö-vegének közlése az augsburgi kiadásban annak a bizonyítéka –amit Mályusz Elemér helyesen látott meg –, hogy a tatárjárásrólszóló mű, ha függelékként is, de beletartozott Thuróczy krónika-koncepciójába. Különben a mű második – augsburgi – kiadása el-hagyta volna. Ami a mindkét változatban a tatárok bejövetelét áb-rázoló, teljes lapot elfoglaló fametszetet illeti, kétségtelenül igazatkell adnunk Varjú Elemérnek, aki szerint ez a metszet kompozíci-ójában és egész ábrázolás módjában annak a metszetnek nyománkészült, amely a brünni kiadásban az 1 b lapon a magyarok bejö-vetelét ábrázolta a hét vezérrel. Bizonyos, hogy ez az ábrázolásnem valami megnyerő módon ábrázolja a honfoglalókat, de hogyőket akarta ábrázolni, az a kép jobb és bal sarkában alul elhelye-zett két címerből derül ki: egyik, a jobb sarokban, a régi, vágásosmagyar címer; másik, a bal sarokban, az egypólyás osztrák címer.

Abban is elfogadhatjuk Varjú Elemér nézetét, hogy azaugsburgi kiadás vezér- és király képei a brünni kiadás fametsze-tei alapján készültek, s abban is igaza lehet, hogy a "brünni kiadásképírója nagyobb tehetséget árul el, de az augsburgi nyomdász

468

rajzolója ügyesebb, gyakorlottabb illusztrátor". Az augsburgi ki-adás metszetei ugyanis kétségkívül kidolgozottabbak, változato-sabbak, képszerűbbek, s nem olyan vázlatszerűek, mint a brünnikiadás metszetei. Feltétlenül eredeti és a maga primitívségében isművészi hatást kelt Szent László és a leányrabló kun jelenete,valamint a trónuson ülő István király képe, akinek' a fejére kétangyal helyezi a koronát, mellette a gyermeknek ábrázolt Imreherceg ül, tőle jobbra van a kettős keresztes magyar címer. Lászlókirályt az augsburgi kiadás lovon ülő lovagként, míg a brünni pa-don ülve ábrázolja.

Hogy egyébként az augsburgi kiadás a képek tekintetében isa brünnitől függ, azt a fametszetek száma is igazolja. Azaugsburgi kiadásban is negyvenegy király és vezér ábrázolásaszerepel, mint a brünniben, azzal a lényeges különbséggel, hogy –mint Varjú Elemér megállapította – az augsburgi kiadás negyven-egy képéhez mindössze huszonnégy dúcot használt a nyomdász.Hogy ez mégsem feltűnő a kiadványban, az annak a következmé-nye, hogy a már egyszer felhasznált metszetről lefaragta a hátte-ret, és ily módon újszerű képet kapott, habár az ülő király alakjamit sem változott. Megesett, hogy ugyanazt a dúcot kétszer is le-faragta, és egy dúcról három király képét állította elő. Péter ki-rályt a kép (37b lap) magas hátú trónszéken ülve, balján kettőskeresztes, jobbján vágás os magyar címerrel ábrázolja, háttérkéntpedig egy díszes, virágos szőnyeg van kifeszítve. Ugyanez a képII. István képeként is megjelenik a színes szőnyeg nélkül (63alap), harmadszor pedig, a kötet vége felé, I. Ulászló király képe-ként (Iz5a lap), itt azonban a nyomdász már lefaragta a dúcról akét címert és a trónus felső részét is. Ilyenformán az augsburgi ki-adásban nyolc dúc egyszer, tizenöt kétszer és egy dúc háromszorszerepel. Az augsburgi nyomdász kevesebb dúccal is szebbé ésváltozatosabbá tudta tenni a maga kiadványát, mint Stahel a magabrünni kiadását sematikusan ható, bár nagyobb számú metszetei-vel. Ratdolt a változatosságot négyfajta, csataképeket ábrázolókeskeny, apró metszet alkalmazásával is növelni igyekezett, nyil-ván a megrendelő Fegher intenciói szerint. Az apró metszetekegyikét, amely páncélos lovagok ütközetét ábrázolja, nyolcszoralkalmazta a szöveg közé nyomtatva; a másodikat, amely magyarés török lovasok harcát ábrázolja, hatszor; a harmadikat, amely

469

lovasok és gyalogosok küzdelmét mutatja, ötször; s végül a gya-logosok csatáját ábrázoló kis metszetet kétszer nyomtat ja a kró-nikaszöveg megfelelő helyére. Ezek a metszetek mind itt jelennekmeg először, de van egy keskeny képecske, amely "a jobb felénvárost, a bal felén sátortábort ábrázol"; ez Varjú Elemér megálla-pítása szerint már egy velencei Ratdolt-nyomtatványban is elő-fordul.

Ha a két kiadást pusztán a kiállítása alapján tesszük mérlegre,el kell ismernünk, hogy az augsburgi kiadás kétségtelenül mutató-sabb, mint a röviddel előbb megjelent brünni kiadás. A brünni ki-adásban kevesebb metszet (mindössze öt) ismétlődik, de ezekrőlelső pillanatra fel lehet ismerni, hogy azonosak, mivel Stahelváltoztatás nélkül nyomtatta őket. Az augsburgi kiadásban anyomdász a többször használt dúcok lefaragásával még az azonosdúcról készült metszetek esetében is bizonyos változatosságot vittbe illusztrációs anyagába. A brünni kiadványban az illusztráció-kat illetően jóformán semmi magyar karakterisztikum nem talál-ható, az augsburgi kiadvány képanyaga igyekszik a nyomtatványmagyar jellegét érzékeltetni, a magyar címerek és magyar vonat-kozású jelvények alkalmazásával. Minden valószínűség szerint amagyar jelleg hiánya vezette az augsburgi kiadás elrendezőjét ab-ban, hogy a brünni kiadás első lapján a honfoglaló magyarok be-költözését ábrázoló képet nemkívánatos mozzanatai miatt (a hon-foglaló hét vezér maga előtt hajtja az összekötözött kezű foglyo-kat és a gyermekes anyákat) elhagyta a kötet elejéről, és megtettea kötet végén a félelmetes tatárok bevonulásának ábrázolásává.Magyarország hatalmát akarta érzékeltetni az augsburgi kiadáskettős körbe foglalt címertáblája is a tizenegy, illetve űz pajzs fel-sorakoztatásával: ennyi ország, tartomány, hercegség felett ren-delkezik a hollós országcímerrel szimbolizált Mátyás kori Ma-gyarország! Talán annak is van mélyebb, szimbolikus értelme,hogy e címertábla után következő lapon a magyar lovagiasságotlegendásan megtestesítő Szent László király és a leányrabló kunharca van ábrázolva. A kép mintegy rá akarja ébreszteni az olva-sót, hogy a magyar nép ma már nem vad horda, hanem a keresz-tény lovagi erények képviselője. Nyilván így kell értelmezni akötet Szent István-metszetét is. A krónikaszöveg éppen csak utalrá, hogy István király korában milyen gyökeres átalakuláson ment

470

át az ország. A metszet azonban, amely István királyt és mellettea még gyermek Imre herceget ábrázolja, a Hartvik-féle István-legenda tökéletes ismeretéről tesz tanúságot, és szerencsésen feje-zi ki azt a mélyreható változást, amit István király uralma jelentettaz ország életében: István király fejére két szárnyas angyal helye-zi a koronát, s a király és Imre herceg szent mivoltát a fejük körérajzolt glória érzékelteti. Magyar voltukat a kettős kereszttel dí-szített országcímer juttatja félreérthetetlenül kifejezésre. Ameny-nyire kifejező ez az ábrázolás minden szempontból, annyira se-matikus a brünni kiadás István királyt ábrázoló metszete.

Azt hiszem, ezek a megfigyelések hozzásegítenek annak asokat vitatott kérdésnek az eldöntéséhez, miért jelent meg 1488-ban egymás után kétszer is a Thuróczy-krónika, továbbá arra is,hogy a második kiadásból miért készült egyszerre két változat is.A brünni kiadás fogyatékossága, jellegtelensége megütközéstkelthetett a kisebb kancelláriában, ahol Thuróczy – és pártfogója,Drági Tamás személynök, egyben Mátyás király diplomatája is –működött. Az is lehetséges, hogy minderre Fegher Theobald, azélelmes budai könyvkiadó figyelt fel. Kérdéses, honnan vette azaugsburgi kiadás nyomdásza a fentebb elemzett metszeteket,amelyek a magyar történelemnek kétségtelenül alapos ismeretérőltesznek tanúságot. Ratdolt, a nyomdász, ilyen ismeretekkel nemrendelkezhetett, még kevésbé azok a külföldi metszetvésők, akika metszeteket készítették és át- meg átfaragták számára. A kiadásképanyagának javítása csakis magyarországi forrásra vezethetővissza. Nehezen képzelhető el, hogy ez a magyarországi forrásegyedül a budai könyvkiadó, Fegher Theobald volt.

471

Fegher finom politikai-diplomáciai tájékozottságról tesz ta-núságot a Thuróczy-krónika augsburgi kiadásának Mátyás király-hoz szóló ajánlásában. De politikai-diplomáciai érzékenységetvagy legalábbis egészséges üzleti számítást bizonyít az augsburgiThuróczy-kiadás rövidebb változata is, amelyben a Bécs elfogla-lásáról szóló szövegrész – a németekre való tekintettel – szándé-kosan kimaradt. Mindenesetre nem árt, ha Fegher ajánlását Má-tyás királyhoz kissé tüzetesebben megvizsgáljuk.

Amikor Fegher az ajánlás ban arról beszél, hogy vagy azirigység, vagy az emberek tudatlansága, pontosabban írni nem tu-

472

dása az oka annak, hogy a nagy uralkodók és népek történelmitettei nem hagytak nyomot az emberiség emlékezetében: tulaj-donképp Thuróczy Drági Tamáshoz intézett előszavának gondo-latait variálja. Thuróczy is azt fejtegeti, hogy Attila és a hunokvilágraszóló és nagy horderejű tetteiről azért tudunk keveset, mertezekről a tettekről mindig csak a hun nép és Attila ellenségei ír-tak, akik irigységből el hallgatták vagy eltorzították tetteik jelen-tőségét. Így esett el Attila a császári címtől. Ezt tehát az irigységtette, mert elképzelhetetlen – s itt bukkan felszínre Thuróczy má-sik gondolata –, hogy a hunok nem ismerték az írást, az esemé-nyek emlékének megőrzőjét. Thuróczy ugyanis a székely rovás-írást hun írásnak tartja. Eddig tehát a könyvkiadó, Fegher,Thuróczy nyomdokain halad. Őt követi abban is, hogy – szerinte– nincs olyan nép, amelyik történetének valamely kedvező szaka-szában ne hajtott volna végre nagy tetteket. Ezt a gondolatotfolytatva szinte önkéntelenül jut el Fegher a dicsőítő hanghoz.Szerinte nevezetes dolgokat vittek végbe a régi magyar királyokis, és méltatlan dolog volna, ha ezek emléke, akár a kényszerítőkörülmények hatása miatt, akár a környező népek "vadsága" kö-vetkeztében feledésbe menne. Ezeken a szavakon érezhető, hogymár nem is a régebbi magyar királyokra vonatkoznak, hanemsokkal inkább a jelenlegi uralkodóra, Mátyás királyra. Ezutánnyíltan is Mátyásra tér át az ajánlás: Mátyás dicsőségét és hírne-vét egész Európa ismeri; ezt a hírnevet a török elleni hadjárataivalés a szomszédos népek legyőzésével vívta ki magának. A tudósférfiak jelenlegi nagy száma miatt – folytatja Fegher – nem kellattól tartani, hogy ez a hírnév elenyészik. A király nagyságaazonban még jobban szembetűnik, ha a régi királyokkal hasonlít-ják össze. Ennek a nagyságnak a hirdetője akar lenni Fegher amaga jelenlegi és jövőbeli kiadványai val. – A kötetben közöltképekről csupán annyit mond, hogy "nem kevéssé csinosak".

Az ajánlólevélben kifejtett és előadott gondolatok megtalál-hatók tehát Thuróczynak Drági Tamáshoz intézett előszavában is.Mindössze egy fél mondat az, ami Feghernél megvan, Thuróczyelőszavából pedig hiányzik. Ez a "körülmények kényszerítő hatá-sára és a szomszédos népek vadságára" való hivatkozás. Ez márcsak azért is érdekes, mert Mátyás király 1486. évi törvénykönyv-ének előszavában ezekre hivatkozik, ha nem is szó szerint. Való-

473

színű tehát, hogy Fegher a Thuróczy-krónika augsburgi kiadásaelőtt legalábbis tanácskozott a jogász Thuróczyval, s talán éppenThuróczytól, az Ítélő mestertől kerültek bele Fegher ajánlásába aMátyás törvénykönyvére jellemző kifejezések és indokolás. Fel-tehetően a kiadás kivitelezésében is kikérte Fegher hozzáértő em-berek tanácsát, esetleg Thuróczyét is. Ezek – de mindenesetremagyar szakértők – segíthették hozzá, hogy kiadványának kép-anyagát is "kijavítsa", és a magyar történeti tudat kifejezőjévé te-gye. Hogy ebben a törekvésében Magyarországon készült képekés rajzok is segíthették, az nagyon is valószínű. Az azonban nembizonyítható, hogy a Thuróczy-krónika augsburgi kiadásának fa-metszetei Magyarországon készültek.

Ne tévesszük végül azt sem szem elől, hogy az üzleti szem-ponton kívül – amit valószínűleg a könyvkiadó, Fegher Theobaldképviselhetett – politikai és diplomáciai megfontolások is szóltakamellett, hogy A magyarok krónikája, amely a magyarok régebbikirályainak tetteit, hírét-nevét akarta hirdetni és terjeszteni kül-földön, a jelenlegi uralkodót, Mátyás királyt ne nyugaton viselthadjáratai val dicsőítse, hanem a keresztény világ védelmezője-ként ábrázolja a mohamedán törökök Európát fenyegető támadá-saival szemben – ahogy ezt Fegher az ajánlásában is hangsúlyoz-za. Ezt a célt szolgálhatta Thuróczy krónikájának rövidebb válto-zata, amelyből Mátyás legújabb, nyugati hadjáratainak sikerei –Bécs elfoglalása – kimaradt. Valószínű, hogy Feghert ebben akitűnő politikai-diplomáciai érzékről tanúskodó eljárásában ma-gyar politikusok és diplomaták is befolyásolták, elsősorban a kö-rükben élő, velük érintkező történetíró: maga Thuróczy János. El-végre az ő művének kiadásáról volt szó!

474

II/KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÍRÁSUNK THUROCZYJÁNOS ELŐTT

Thuróczy Jánosnak 1488-ban egymás után két kiadásban ismegjelent műve a magyarok történetét a XIII. század végére ki-alakult felfogásban adja elő. E felfogás szerint a magyar nép azo-nos vagy rokon a IV -V. században a Duna-Tisza közén, a rómaikori Pannóniában megtelepedő és az egész nyugati világot meg-hódító hun néppel. Ennek a felfogásnak megfelelően a magyarnép története a hunok történetével kezdődik: a hunok megtelepe-dése Pannóniában eszerint a magyarok első bejövetele (primusintroitus), s az Árpád vezérrel a IX. század végén érkező magya-rok honfoglalása tulajdonképpen csak visszatérés (reditus) vagymásodik bejövetel (secondus introitus) Pannórúába.

Ennek a hun-magyar azonosságot vagy rokonságot hirdetőtörténeti felfogásnak első képviselője a magyar történetírásban a"hajdani dicsőséges Béla király nótáriusa", Anonymus, aki aXIII. század második évtizedében működött. Ő az Árpád vezér-lete alatt Pannóniát elfoglaló magyarokkal kapcsolatban Pannóni-áról, mint "Attila király örökségéről" beszél: a magyarok – sze-rinte – birtokukba veszik Attila király örökségét. Ezt a kijelentést,természetesen, még szimbolikusan is fel lehetett fogni és értel-mezni: a honfoglaló magyarok azt a földet veszik birtokukba,amely egykor Attila király birtokát képviselte. Anonymus még

475

nem beszél arról, hogy Attila népe, a hunok azonosak vagy roko-nok a honfoglaló magyarokkal, csupán azt hangoztatja, hogy ahonfoglalók vezére, Álmos-fia Árpád valamilyen homályos bibli-ai genealógia folytán, a bibliai Magóg király révén, Attila királyleszármazottja.

Ebből a szerény kezdeményből a XIII. század utolsó negye-dében egy nagyszabású, színes hun történet bontakozott ki IV.László (1272-1290) udvari klerikusának, Kézai Simonnak a meg-fogalmazásában. Az ő műve beszél először a hunokról, mint amagyarok elődeiről, sőt mint a magyarokkal azonos népről. Kézaiművének akkora sikere volt, hogy utána a magyar történetírás apannóniai hun történetet a magyar történet szerves részének fogtafel.

A magyar történetírás azonban nem Kézai Simon művévelkezdődik; Kézai előtt már századokra visszatekintő múltja volt. Ekorábbi krónikásaink művei külön-külön nem maradtak ránk; két,egymástól több tekintetben különböző, de egységes egésszé ösz-szeszerkesztett krónikakompozícióban őrződtek meg. Mindkétkompozíció tartalmazza, némileg kibővítve, Kézai hun történetétis – a szerző neve nélkül –, a magyar történetet is, időről időrefolytatva és egységes egészbe összeszerkesztve. Az egyik műThuróczy Kagánbeszélgetés című fejezete szerint Anjou Károlyidejében jött létre, és – a hun történeten kívül – tartalmazta a ma-gyar történetet a kezdetektől Anjou Károly uralkodásáig, az 1330.évig. Ez a kódex eredetiben nem maradt ránk, csak későbbi má-solatokban (Sambucus-kódex, Acephalus-kódex) és egy ős-nyomtatványban, a Hess András által 1473-ban Budán kiadottBudai Krónikában (némi későbbi kiegészítésekkel együtt). A má-sik kódex Thuróczy fenti helye szerint Nagy Lajos korában ké-szült és nyilván azonos azzal a krónika-szerkesztménnyel, amelyprológusa szerint 1358-ban készült és a Képes Krónika-családvalamely másolata lehetett. Ebbe a csoportba tartoznak a KépesKrónika (1360 körül), a Teleki-kódex (1462), a Thuróczy-kódex(XV. század), a csonka Béldi-kódex (XV-XVI. század) és aCsepreghi-kódex (XVIII. század). A két kódexcsaládot összekötia Vatikáni-kódex (XV. század). Viszont a Dubnici Krónika (XV.század vége) a Budai

476

Krónikából készült másolat némely kiegészítéssel és folyta-tással.

Thuróczy mind a két kódexcsaládból ismert egy-egy kódexet,s mindkettőt felhasználta forrásul a maga bőven kidolgozott huntörténetében. A magyar történetet Anjou Károly uralkodásáig, az133°. évig a Képes Krónika-család valamely általa ismert kódexeután közli minden változtatás nélkül. Ez a körülmény bizonyítjaegyébként, hogy Thuróczy ismerte, bár nem eliti, a Hess Andrásáltal kiadott Budai Krónikát; nem ennek a szövegét nyomtatta kiújból, hanem a Képes Krónika bővebb szövegezését választotta.

A Thuróczy által is ismert két krónikacsalád szövegei alapjánlehet kikövetkeztetni az Anjou-kort megelőző történetírásunkegyes emlékeit, sőt az egyes krónikások személyét is.

Ennek a kérdésnek nagy külföldi és hazai irodalma van;Marczali Henrik és Pauler Gyula nagyvonalú kezdeményezéseután különösen nagy érdemeket szerzett ezen a téren Domanov-szky Sándor, aki főként a kódexek szakszerű csoportosításávalvégzett maradandó értékű munkát, és a krónikák kritikai szöveg-kiadásával hálára kötelezte az összes későbbi kutatókat. HómanBálint főként az egyes krónikafolytatások megállapításában jeles-kedett. Fontos állomás a krónikairodalom egyes kérdéseinektisztázása felé vezeti) úton Györffy György munkássága, s talánaz én 1954-ben megjelent könyvem, az Arpád-kori latin nyelvűirodalmunk stilusproblémái is ide sorolható, amelyben előszörtörtént kísérlet az egyes kikövetkeztetett krónikások írói egyéni-ségének, politikai magatartásának s nem utolsósorban történetíróistílusának jellemzésére. Több értékes észrevétele ellenére erősenelrajzolt képet ad középkori történetírásunkról Csóka J. Lajoskönyve, talán nem is azzal, hogy középkori történetírásunk mű-velőit kizárólag a pannonhalmi bencések között keresi, hanem az-zal, hogy az esetleges bencés vonatkozások kidomborításán kívülfigyelemre sem méltatja azokat a sokszor dinasztikus érdekű, po-litikai megnyilatkozásokat, izzó pártharcokat, amelyek a Króni-kának szinte minden lapjáról az olvasó felé sugároznak. Márpedigközépkori történetírásunk leplezetlenül pártos, abban is, amit el-beszél, abban is, amit elhallgat. Fényesen kifejezésre jut ezMályusz Elemérnek abban a művében, amelyben V. István király

477

krónikásának, Ákos mesternek történetírói jellemzését nyújtja,továbbá Thuróczy krónikájáról irt részletes elemzésében.

A középkori magyar történetírás egy-egy részkérdésénekmegvilágításával Gerics József és Kristó Gyula dolgozatai járul-tak hozzá a nézetek tisztázásához.

A jegyzeteket összeállított: HORVÁTH JÁNOS [1-516] ésBORONKAI IV ÁN [517-797]

478

Tartalomjegyzék

THÚROCZY JÁNOS: ..........................................................................3

A MAGYAROK KRÓNIKÁJA ...........................................................3

AZ 1486-BAN AUGSBURGBAN NYOMTATOTT, AZ ORSZÁGOSSZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRBAN ŐRZÖTT ŐSNYOMTATVÁNYSZÍNEZETT FAMETSZETEINEK HASONMÁSÁVAL ILLUSZTRÁLVA ................................................................................................3

A MÁTYÁS KIRÁLYHOZ SZÓLÓ TÚLOLDALT KÖZÖLTAJÁNLÁST FEGHER THEOBALD 1488-BAN LATINNYELVEN ARANY BETŰKKEL NYOMTATTATHURÓCZY JÁNOS A »MAGYAROK KRÓNIKÁJA«CÍMŰ MŰVÉNEK AUGSBURGI KIADÁSA ELÉ ABUDAVÁRI KÖNYVKIADÓ KÉSŐI UTÓDA AKRÓNIKÁT KÖZEL ÖTSZÁZ ÉV MÚLTÁN »NÉHAIVALÓ JÓ MÁTYÁS KIRÁLYRA« EMLÉKEZVE.UGYANEZZEL AZ AJÁNLÁSSAL, DE EZÚTTALMAGYAR NYELVEN NYÚJTOTTA ÁT AZ OLVASÓNAK.....................................................................................................5

THURÓCZY JÁNOS MESTER ELŐSZAVA A MAGYAROKKRÓNIKÁJA ELSŐ KÖNYVÉHEZ.......................................8

MONOLÓG .........................................................................................12

TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEK A MAGYAROKKRÓNIKÁJÁNAK ELSŐ RÉSZÉHEZ...............................14

A HUN, VAGYIS A MAGYAR NEMZET EREDETE .................20MÁS ELŐADÁS UGYANARRÓL A TÁRGYRÓL......................22A TÖRTÉNET FOLYTATÁSA......................................................26SZKÍTIA LEIRÁSA A MAGYAROK RÉGEBBI TÖRTÉNETE

SZERINT .............................................................................30SZKÍTIA MÁS LEÍRÁSA, AZ ANTIK SZERZŐK ALAPJÁN ....32A SZKÍTIA BELSEJÉBEN LAKÓ NÉPEKRŐL,

SZOKÁSAIKRÓL ÉS AZ OTT BŐVEN ELŐFORDULÓARANYRÓL ÉS DRÁGAKÖVEKRŐL MEG A SZKÍTLÁTÖNTÖZŐ FOLYÓKRÓL ....................................................34

479

A SZKÍTÁK DICSŐSÉGÉRŐL ÉS AZOKRÓL A NÉPEKRŐL,AMELYEK SZKITIÁBÓL EREDNEK...............................38

ANNAK BIZONYÍTÁSA, HOGY SZKÍTIA, AHONNAN AHUNOK, VAGYIS A MAGYAROK KIJÖTTEK,ÁZSIÁBAN VAN ................................................................42

A HUNOKNAK SZKÍTIÁBÓL TÖRTÉNT KIKÖLTÖZÉSÉRŐL43A HUNOKNAK PANNONIÁBA VALÓ BEVONULÁSA ÉS A

TÁRNOKVÖLGYI CSATA TÉREN VÍVOTT ÜTKOZET45A ZEISELMAUER NEVŰ HELYSÉG MELLETT VÍVOTT

ÜTKÖZET............................................................................49ATTILA KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA, ERKÖLCSEI ÉS

FEGYVERZETE, AMELYET AZ ELLENSÉGGELSZEMBEN HASZNÁLT .....................................................51

HOGYAN OSZTOTTA MEG KIRÁLYSÁGÁT ATTILA KIRÁLYBUDÁVAL, A TESTVÉRÉVEL? .......................................54

ATTILA KIRÁLY NEVEZETES ÉS NAGY ÜTKÖZETE,MELYET A CATALAUNUMI SÍKON VÍVOTT ..............55

ATTILA KIRÁLY ELRENDELI, HOGY ISTEN OSTORÁNAKNEVEZZÉK. REIMS VÁROSÁNAK LEROMBOLÁSA ..62

A TIZENEGYEZER SZŰZ VÉRTANÚHALÁLÁRÓL ÉSBUDÁNAK ATTILA ÁLTAL TÖRTÉNTMEGGYILKOLÁSÁRÓL....................................................66

AQUILEIA VÁROSÁNAK OSTROMÁRÓL................................68A VELENCEIEK EREDETÉRŐL..................................................71RAVENNA VÁROSÁNAK ELFOGLALÁSA ÉS ÁTADÁSA.....72LEO PÁPA ATTILA KIRÁLYHOZ ÉRKEZIK.............................74ATTILA KIRÁLY LAKODALMA ÉS HALÁLA .........................76ATTILA KIRÁLY HALÁLA UTÁN A FIAI KÖZÖTT KITÖRT

HARC, ÉS CSABÁNAK, ATTILA FIÁNAK SZKÍTIÁBAVALÓ VISSZATÉRÉSE .....................................................78

ASZÉKELYEKRŐL .......................................................................80

ELŐSZÓ A MAGYAROK KRÓNIKÁJA MÁSODIK RÉSZÉHEZ...................................................................................................83

A MAGYAROK KRÓNIKÁJA MÁSODIK RÉSZE SZÓL AMAGYAROKNAK PANNONIÁBA VALÓVISSZATÉRÉSÉRŐL, KAPITÁNYAIKNAK,VEZÉREIKNEK ÉS KIRÁLYAIKNAK ÉLETÉRŐL ÉSVISELT DOLGAIRÓL ........................................................85

A MAGYAROK HÉT KAPITÁNYÁRÓL ÉS HÉT VÁRUKRÓL89

480

AZ ELSŐ KAPITÁNYRÓL, A FEHÉR LÓRÓL, AZ ARANYOSNYEREGRŐL ÉS AZ ARANYOS FÉKRŐL .....................89

A MÁSODIK KAPITÁNY .............................................................97A HARMADIK KAPITÁNY ..........................................................98A NEGYEDIK KAPITÁNY ...........................................................99AZ ÖTÖDIK KAPITÁNY ..............................................................99A HATODIK KAPITÁNY............................................................100A HETEDIK KAPITÁNY.............................................................101A MAGYARORSZÁGRA UTÓBB BEKÖLTÖZŐ TÖBBI

NEMZETSÉGRŐL, ELŐSZÖR A TATANEMZETSÉGRŐL ............................................................107

HEDRIK FIAINAK NEMZETSÉGE............................................107AZ ALEMANNIÁBÓL BEVÁNDOROLT VENCELLIN

NEMZETSÉGE..................................................................108HONT ÉS PÁZMÁN NEMZETSÉGE..........................................108POTH NEMZETSÉGE..................................................................109MERSE ÉS GREGOR NEMZETSÉGE........................................109GUTH-KELED NEMZETSÉGE...................................................110OLIVÉR ÉS RÁTOLD NEMZETSÉGE.......................................111AZ ALEMANNIAI HERMANN NEMZETSÉGE .......................111BUZÁD NEMZETSÉGE ..............................................................111KELED NEMZETSÉGE...............................................................112SIMON ÉS MIHÁLY NEMZETSÉGE.........................................112KÜLÖNFÉLE NÉPEK BETELEPEDÉSE MAGYARORSZÁGBA

............................................................................................113A TÖRTÉNET FOLYTATÁSA....................................................114A MAGYAROK PUSZTÍTJÁK BULGÁRIÁT............................115LÉL ÉS BULCSU KAPITÁNYOK HALÁLA .............................116KONSTANTINÁPOLY OSTROMA............................................119SZENT ISTVÁNNAK, A MAGYAROK ELSŐ KIRÁLYÁNAK

SZÜLETÉSE ÉS ORSZÁGLÁSA .....................................121SZENT ISTVÁN KIRÁLY CSATÁJA KOPPÁNY SOMOGYI

VEZÉR ELLEN .................................................................122SZENT ISTVÁN KIRÁLY HARCA GYULÁVAL, AZ ERDÉLYI

VEZÉRREL .......................................................................123SZENT ISTVAN KIRÁLY HADJÁRATA A BOLGÁROK ÉS A

SZLÁVOK ELLEN............................................................124AZ ÓBUDAI EGYHÁZ ÉPÍTÉSE................................................125SZERENCSÉTLENSÉGEK..........................................................127SZENTSÉGES IMRE HERCEG HALÁLA ÉS VAZUL

MEGVAKÍTTATÁSA.......................................................127

481

SZENT ISTVÁN KIRÁLY HALÁLA ÉS PÉTER KIRÁLYMEGVÁLASZTÁSA .........................................................130

PÉTER KIRÁLY KEGYETLENKEDÉSE ...................................132PÉTER KIŰZETÉSE ÉS ABA KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA. ABA

KIRÁLY MEGVÁLASZTÁSA .........................................133A CSÁSZÁR BEJÖVETELE MAGYARORSZÁGRA PÉTER

KIRÁLY MEGSEGÍTÉSÉRE............................................136A CSÁSZÁR VISSZATÉRÉSE MAGYARORSZÁGRA, ÉS BÉLA

HERCEG PÁRVIADALA LENGYELORSZÁGBAN......140BÉLA HERCEGRŐL, AKIT BENINNEK HÍVTAK; MEG

ANDRÁS ÉS LEVENTE MAGYARORSZÁGRA VALÓVISSZATERÉSÉRŐL; TOVÁBBÁ HOGY A MAGYAROKHOGYAN VETKŐZTEK KI HITÜKBŐL........................141

PÉTER KIRÁLY HALÁLA..........................................................147AZ ELSŐ ENDRÉNEK NEVEZETT ANDRÁS KIRÁLY

MEGKORONÁZÁSA........................................................147A NÉMET CSÁSZÁRNAK VAGYIS KIRÁLYNAK

MAGYARORSZÁGRA JÖVETELE ................................150SALAMON KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA ÉS ELJEGYZÉSE153ELSŐ BÉLA KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉLETE ÉS

KORMÁNYZÁSA.............................................................158A MAGYAROK ISMÉT KÍSÉRLETET TESZNEK HITÜK

ELHAGYÁSÁRA ..............................................................159A CSÁSZÁR BEJÖVETELE VEJÉVEL, SALAMON

KIRÁLLYAL .....................................................................161SALAMON KIRÁLYNAK ÉS DÁVIDNAK NEM VOLTAK

GYERMEKEI ....................................................................163A KUNOK MAGYARORSZÁGRA VALÓ BETÖRÉSE, ÉS

SALAMON KIRÁLY MEG GÉZA ÉS LÁSZLÓ HERCEGHARCA A KUNOKKAL...................................................164

A BESENYŐK BETÖRÉSE MAGYARORSZÁGRA. A KIRÁLYÉS A HERCEGEK OSTROMOLJÁK ÉS ELFOGLALJÁKNANDORFEHÉRVÁRT....................................................167

SALAMON KIRÁLY MEG GÉZA ÉS LÁSZLÓ HERCEGEKVISZÁLYA ........................................................................171

A KIRÁLY CSALÁRDSÁGA, A HERCEGEK KÉT HADJÁRATAÉS GYŐZELMÜK .............................................................172

HOGYAN KORONÁZZÁK KIRÁLLYÁ ELSŐ GÉZÁTSALAMON KIRÁLY LEGYŐZESE ÉSMEGFUTAMODÁSA UTÁN ...........................................181

482

A CSÁSZÁR BEJÖVETELE SALAMON KIRÁLYMEGSEGÍTÉSÉRE............................................................184

SALAMON ELMENEKÜLÉSE ...................................................186ELSŐ SZENT LÁSZLÓNAK, GÉZA TESTVÉRÉNEK ÉS ELSŐ

BÉLA KIRÁLY FIÁNAK MEGKORONÁZÁSA ÉSHADJÁRATAI...................................................................188

A KUNOK MÁSODIK BETÖRÉSE MAGYARORSZÁGRA, ÉSSZENT LÁSZLÓ KIRÁLY VELÜK VÍVOTT HARCA ..194

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY HADJÁRATA A RUTÉNOK ELLEN............................................................................................196

A VÁRADI EGYHÁZ ÉPÍTÉSE. A TENGERENTÚLIHADJÁRAT VEZÉRÉVÉ VÁLASZTATÁS....................196

KÁLMÁNNAK, ELSŐ GÉZA KIRÁLY FIÁNAK, ELSŐ BÉLAKIRÁLY UNOKÁJÁNAK KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA199

A DOMOSI EGYHÁZ ALAPÍTÁSA ...........................................204HOGYAN VAKÍTOTTÁK MEG ÁLMOS HERCEGET ÉS FIÁT,

BÉLÁT? .............................................................................205KÁLMÁN KIRÁLY HALÁLA UTÁN FIÁT, MÁSODIK

ISTVÁNT, KIRÁLLYÁ KORONÁZTÁK........................207MÁSODIK VAK BÉLA URALKODÁSA. Ő ÁLMOS HERCEG

FIA, LAMPÉRT UNOKÁJA, ELSŐ BÉLA KIRÁLYDÉDUNOKÁJA.................................................................215

VAK BÉLA KIRÁLY ELSŐSZÜLÖTT FIÁNAK, MÁSODIKGÉZÁNAK KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA ÉS VISELTDOLGAI.............................................................................220

KONRÁD CSÁSZÁR MAGYARORSZÁGON KERESZTÜLJERUZSÁLEMBE MEGY.................................................223

HARMADIK ISTVÁN MEGKORONÁZÁSA, AKI MÁSODIKGÉZA FIA, VAK BÉLA KIRÁLY UNOKÁJA VOLT. AKORONÁT LÁSZLÓ HERCEG VAK BÁLA KIRÁLYMÁSODIK FIA BITOROLJA ...........................................225

A KORONÁT NEGYEDIK ISTVÁN, VAK BÉLA KIRÁLY FIABITOROLJA ......................................................................226

HARMADIK BÉLA KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA, AKIHARMADIK ISTVÁNNAK TESTVÉRE, MÁSODIKGÉZÁNAK PEDIG A FIA VOLT .....................................228

IMRE KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA, AKI HARMADIK BÉLAKIRÁLY FIA VOLT..........................................................229

HARMADIK LÁSZLÓ KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA, AKI IMREKIRÁLYNAK FIA VOLT .................................................229

483

MASODIK ANDRÁSNAK, SZENT ERZSÉBET ATYJÁNAKKIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA: Ő HARMADIK BÉLAKIRÁLY FIA VOLT, ÉS JERUZSÁLEMI ANDRÁSNAK ISNEVEZTÉK .......................................................................229

JERUZSÁLEMI ZARÁNDOKLATA...........................................230NEGYEDIK BÉLA KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA; Ő MÁSODIK

ANDRÁS KIRÁLY FIA VOLT. TOVÁBBÁ A TATÁROKELSŐ BEJÖVETELE, ÉS MAGYARORSZÁG SZÖRNYŰPUSZTULÁSA ..................................................................232

BÉLA KIRÁLY HARCA OTTOKÁRRAL, A CSEHEKKIRÁLYÁVAL..................................................................234

A NÉP OSTOROZZA MAGÁT A KIRÁLY URALKODÁSAIDEJÉN ..............................................................................235

ÖTÖDIK ISTVÁNNAK, NEGYEDIK BÉLA KIRÁLY FIÁNAKKIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA ...........................................236

NEGYEDIK LÁSZLÓ KIRÁLYNAK, ÖTÖDIK ISTVÁN KIRÁLYFIÁNAK – AKIT KUN LÁSZLÓNAK NEVEZNEK –KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA ...........................................237

A TATÁROK MÁSODIK BEJÖVETELE.....................................238

A FERMOI PÜSPÖKNEK, A PÁPA KÖVETÉNEKMEGÉRKEZÉSE ...............................................................239

LÁSZLÓ KIRÁLYT VÁRATLANUL MEGÖLIK A KUNOK...241MÁSODIK ANDRÁS KIRÁLY UNOKÁJÁNAK, HARMADIK

ANDRÁSNAK KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA; EZTVELENCEI ANDRÁSNAK IS HÍVTÁK..........................241

NÉMELY BÁRÓK KÉRÉSÉRE A PÁPA ANDRÁS KIRÁLYSÉRELMÉRE MAGYARORSZÁGRA KÜLDI AGYERMEK KÁROLYT ....................................................244

VENCESZLÁV HERCEGNEK, A CSEH KIRÁLY FIÁNAKBEHOZATALA ÉS MEGKORONÁZÁSA A GYERMEKKÁROLY MEGCSUFOLÁSÁRA.....................................244

LÁSZLÓ, VAGYIS VENCESZLAV KIRÁLY ELTÁVOZIKMAGYARORSZÁGRÓL, ÉS VISSZATÉRCSEHORSZÁGBA ............................................................246

A PÁPÁT NÉMELY BUDAI PAPOK KIKÖZÖSÍTIK ...............247OTTO BAJORORSZÁGI HERCEG MAGYARORSZÁGRA

HOZATALA, MEGKORONÁZÁSA, FOGSÁGRA VETÉSEÉS KIŰZETÉSE; MINDEZ NÉMELY BÁRÓK MŰVE AGYERMEK KÁROLY ELLENÉBEN...............................248

484

AZ ÚTKÖZBEN ELVESZETT KIRÁLYI KORONAMEGTALÁLÁSA..............................................................250

GENTILIS BÍBORNOK-TESTVÉR MAGYARORSZÁGRAJÖVETELE, ÉS KÁROLY KIRÁLLYÁ KORONÁZÁSA............................................................................................251

KÁROLY KIRÁLY HARCA KASSA VÁROSA KÖZELÉBENTRENCSÉNI MÁTÉ ELLEN ............................................253

MÁRIÁNAK, KÁROLY KIRÉLY ELSŐ FELESÉGÉNEKHALÁLA ...........................................................................254

KÁROLY KIRÁLY FELESÉGÜL VESZI ERZSÉBETÚRASSZONYT, LENGYELORSZÁG KIRÁLYÁNAK ALEÁNYÁT.........................................................................255

A LIPPAL KOLOSTOR ALAPÍTÁSA .........................................255LAJOSNAK, KÁROLY KIRÁLY FIÁNAK SZÜLETÉSE .........256ANDRÁS HERCEGNEK, UGYANEZEN KIRÁLY FIÁNAK

SZÜLETÉSE......................................................................256FELICIÁN GONOSZSÁGA ÉS VAD KEGYETLENKEDÉSE ..256KÁROLY KIRÁLYNAK BAZARÁB HAVASALFÖLDI VAJDA

ELLEN VISELT SZERENCSÉTLEN HADJÁRATA ......259KÖZBEN TÖRTÉNT ESEMÉNYEK...........................................264KÖZBEN TÖRTÉNT ESEMÉNYEK...........................................265KÖZBEN TÖRTÉNT ESEMÉNYEK...........................................265KÁROLY KIRÁLY HALÁLA .....................................................265SOROK KÁROLY KIRÁLY HALÁLÁRÓL...............................271

ELŐSZÓ LAJOS KIRÁLY TÖRTÉNETÉHEZ............................272

LAJOS KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉLETE ÉSHADJÁRATAI...................................................................274

LAJOS KIRÁLY ELSŐ HADJÁRATA A SZÁSZOK ELLEN ...275SÁNDOR HAVASALFÖLDI VAJDA HŰSÉGRE TÉRÉSE ......276ERZSÉBET KIRÁLYNÉNAK, LAJOS KIRÁLY ANYJÁNAK

ZARÁNDOKÚTJA ÉS A RÓMAI KÚRIÁBAN ÉSAPULIÁBAN VISELT DOLGAI......................................276

LAJOS KIRÁLY SEGÍTSÉGE LENGYELORSZÁGKIRÁLYÁNAK .................................................................281

A TATÁROK ELLENI HADJÁRAT ...........................................281A HORVÁTOK ELLENI HADJÁRAT ........................................282LAJOS KIRÁLY TESTVÉRÉNEK, ANDRÁS KIRÁLYNAK A

HALÁLA ...........................................................................284LAJOS KIRÁLY HADJÁRATA NÁPOLY ELLEN....................285

485

JOHANNA KIRÁLYNŐNEK ÉS FÉRJÉNEK, LAJOSNAKMENEKÜLÉSE .................................................................286

LAJOS KIRÁLY VISSZATÉRÉSE MAGYARORSZÁGRA......286ISTVÁN VAJDA ÜTKÖZETE ÉS GYŐZELME ........................287VERNER VEZÉR FOGLYUL EJTÉ SE ......................................287ISTVÁN VAJDA ÜTKÖZETE NÁPOLY KÖRNYÉKÉN

JOHANNA FÉRJÉNEK, LAJOSNAK HADINÉPÉVEL..287JOHANNA KIRÁLYNŐNEK ÉS FÉRJÉNEK VISSZATÉRÉSE289LAJOS KIRÁLY MÁSODIK BEVONULÁSA APULIÁBA.......289A ZSOLDOSOK ÁRULÁSA........................................................290CANOSA VÁRÁNAK BEVÉTELE.............................................290TARANTÓI LAJOS ZSOLDOSAINAK FOGLYUL EJTÉSE ....291SALERNO ELFOGLALÁSA, ÉS AVERSA VÁROSÁNAK

OSTROMA ........................................................................291A KIRÁLY MEGSEBESÜLÉSE AVERSA VÁROSA MELLETT,

ÉS AVERSA ELFOGLALÁSA.........................................291LAJOS KIRÁLY MEGTISZTELTETÉSE RÓMA VÁROSÁBAN

............................................................................................293LAJOS KIRÁLY VISSZATÉRÉSE MAGYARORSZÁGRA......293SZICILIA KIRÁLYSÁGARÓL VALÓ LEMONDÁS A PÁPA ÚR

JAVÁRA ............................................................................294A VELENCEIEKHEZ KÜLDÖTT KÖVETSÉG DALMÁCIA

VISSZAADÁSA TÁRGYÁBAN ......................................295A KIRÁLY HADJÁRATA A VELENCEIEK ELLEN ................295CASTELFRANCO VÁRÁNAK OSTROMA...............................296A LITVÁNOK ELLENI HADJÁRAT..........................................298HADJÁRAT OROSZORSZÁGBA...............................................298A PÁPA ÚR MEGSEGÍTÉSE HÁROM HADJÁRATBAN ........299AUSZTRIA HERCEGÉNEK HADDAL VALÓ MEGSEGÍTÉSE

............................................................................................299A BOSZNIAI RÉSZEK ELLEN VEZETETT HADJÁRAT, ÉS A

KIRÁLY ÚR KETTŐS PECSÉTJÉNEK ELVESZTÉSE .300A KIRÁLY BULGÁRIAI HADJÁRATA.....................................300A KIRÁLY HADJÁRATA KÁROLY CSÁSZÁR ELLEN..........301A MORVAORSZÁG ELLENI HADJÁRAT................................301HOGYAN VÁLASZTOTTÁK ÉS KORONÁZTÁK MEG LAJOS

KIRÁLYT LENGYELORSZÁG KIRÁLYÁVÁ...............301A KIRÁLY HADJÁRATA HAVAS ALFÖLD ELLEN...............302LAJOS KIRÁLY KÜLÖNFÉLE HADJÁRATAI, JÁMBORSÁGA

ÉS EGYÉB ERÉNYEI .......................................................303AZ URALKODÁSA ALATT TÖRTÉNT ESEMÉNYEKRŐL ...304

486

A ZSIDÓK KIŰZÉSE ...................................................................304A REMETÉK SZERZETESRENDJE ÉS AZ ELSŐ REMETE,

SZENT PÁL TESTÉNEK ELHOZATALA ......................304KOLOSTOR ALAPÍTÁSA NOSZTRÁN.....................................305KOLOSTOR ALAPÍTÁSA LÖVÖLDÖN....................................305KÉT KÁPOLNA ALAPÍTÁSA ....................................................305A KUNOK MEGTÉRÍTÉSE.........................................................305A PATARÉNUSOK MEGTÉRÍTÉSE BOSZNIÁBAN ...............306NÉMELY SZLÁVOK MEGKERESZTELÉSE............................306MOLDVA, AMELY ELŐBB NÉPTELEN VOLT, HOGYAN

KAPOTT ÚJ LAKOSSÁGOT ...........................................306PESTISJÁRVÁNY, ÉHÍNSÉG ÉS FÖLDRENGÉS ....................306AZ UDVARNOKOK ÉS MÁS SZOLGÁLTATÁSOKRA

KÖTELEZETT NÉPEK MENTESÍTÉSE .........................307LAJOS KIRÁLY FELESÉGEIRŐL ÉS GYERMEKEIRŐL........307LAJOS KIRÁLY BÉKÉS ÉS CSENDES NAPJAI.......................308LAJOS KIRÁLY ELMÉLKEDŐ ÉLETERŐL.............................309LAJOS KIRÁLY HALÁLA ÉS ELTEMETÉSE ..........................309

THURÓCZY JÁNOS MAGISZTER ELŐSZAVA........................310

A "KIS" MELLÉKNEVŰ KÁROLY KIRÁLY SZERENCSÉTLENESETÉNEK ELBESZÉLÉSE ÉS MAGYARORSZÁGKIRÁLYNŐINEK GYÁSZOS TÖRTÉNETE ELÉ, AKIRÁLYI KÚRIA BÍRÁJÁNAK ELSŐ JEGYZŐJÉHEZ,NAGYSÁGOS HASERHAG MAGISZTER ÚRHOZ........310

MÁRIA KIRÁYNŐ MEGKORONÁZÁSA ÉS AZ EZT KÖVETÖGYŰLÖLSÉG....................................................................312

KIS KÁROLY KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA ÉS A HOZZÁKÜLDÖTT KÖVETSÉG ...................................................315

KÁROLY KIRÁLY HITVESÉNEK SIRALMA ÉS PANASZA,AMIKOR A KIRÁLY MAGYARORSZÁGRA INDUL ..320

KÁROLY KIRÁLY MEGÉRKEZIK ZÁGRÁBBA.....................321ZSIGMOND ŐRGRÓF HÁZASSÁGA, ÉS KÁROLY KIRÁLY

BEVONULÁSA BUDA VÁROSÁBA..............................323KÁROLY KIRÁLY BEVONOLÁSA BUDA VÁRÁBA, ÉS A

KIRÁLYNŐK GYÁSZA ...................................................325KÁROLY KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA .................................328KIS KÁROLY HALÁLA ÉSPUSZTULÁSA...............................331

ELŐSZÓ ZSIGMOND KIRÁLY ÉS CSÁSZÁR TÖRTÉNETÉHEZÉS AZ Ő EGYÉB VISELT DOLGAIHOZ..........................335

487

HORVÁTI JÁNOS BOSSZÚT ÁLL A KI RÁLYNŐKÖN ÉS ANÁDORISPÁNON.............................................................336

ZSIGMOND ŐRGRÓF VISSZATÉRÉSE BUDÁRA, ÉS AKIRÁLYNŐ KISZABADÍTÁSA ......................................338

ZSIGMOND KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA.............................339HORVÁTI JÁNOS BÁN MEGBÜNTETÉSE ..............................342ZSIGMOND KIRÁLY MOLDVA ELLENI HADJÁRATA ........343ZSIGMOND KIRÁLY HAVASALFÖLDI HADJÁRATA, ÉS

MÁRIA KIRÁLYNÉ HALÁLA ........................................345HARMINCKÉT VITÉZ KIVÉGZÉSE .........................................346ZSIGMOND KIRÁLY SZERENCSÉTLEN HADJÁRATA NAGY-

NIKÁPOLY VÁRA ALATT .............................................348A ZSIGMOND KIRÁLY ELLENI ÖSSZEESKÜVÉS, ÉS

ZSIGMOND ELFOGATÁSA............................................351ZSIGMOND KIRÁLY KISZABADÍTÁSA .................................354ZSIGMOND KIRÁLY MAGYARORSZÁGRA VALÓ

VISSZATÉRÉSE ...............................................................356ZSIGMOND KIRÁLY MEGBÜNTETI ISTVÁN VAJDÁT ÉS A

TÖBBI HŰTLENT.............................................................357ZSIGMOND MEGVÁLASZTÁSA RÓMAI KIRÁLLYÁ, ÉS

GALAMBÓC VÁRÁNAK SIKERTELEN OSTROMA...358A HUSZITÁK EREDETE.............................................................359ZSIGMOND KIRÁLYNAK A HUSZITÁK ELLEN VISELT

HÁBORÚI, ÉS HUSZ JÁNOS MEGÉGETÉSE ...............360A MAGYAROK HADJÁRATA BOSZNIA VIDÉKÉN ..............362LOSONCZI ISTVÁN BÁN HAVASALFÖLDI HADJÁRATA ..364PÉTERFIA MIKLÓS KÉT ÜTKÖZETE......................................366ZSIGMOND KIRÁLYT CSEH KIRÁLLYÁ KORONÁZZÁK...368KIK LÁTOGATTÁK ZSIGMOND KIRALY UDVARÁT, ÉS

HOGYAN ADTA ÁT NEKI A DESPOTANÁNDORFEHÉRVÁR VÁRÁT .......................................369

A BLASKO ÁLTAL OKOZOTT PUSZTÍTÁSOK......................370PARASZTKIRÁLYOK AZ ORSZÁG BAN ................................371HOGYAN KORONÁZTÁK ZSIGMOND KIRÁLYT ELŐBB

RÓMAI KIRÁLLYÁ, VÉGÜL RÓMAI CSÁSZÁRRÁ ...371ZSIGMOND KIRÁLY HALÁLA.................................................372ALBERT KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉS A BUDA

VÁROSÁBAN TÖRTÉNT FOSZTOGATÁS...................374ALBERT KIRÁLY HADJÁRATA A HUSZITÁK ELLEN.........377ALBERT KIRÁLY TITELRÉVI HADJÁRATA ÉS HALÁLA...378

488

ULÁSZLO KIRÁLY BEHOZATALA, ÉS A KÖZTE MEGERZSÉBET KIRÁLYNÉ KÖZÖTT TÖRTÉNTESEMÉNYEK....................................................................379

A GYERMEK LÁSZLÓ SZÜLETÉSE, MEGKORONÁZÁSA ÉS AKORONA ELVITELE .......................................................380

AZ UJ KIRÁLYHOZ CSATLAKOZOTT URAK, ES AZ ŐÉRDEKEBEN TARTOTT BUDAI ORSZÁGGYŰLÉS ...382

ULÁSZLÓ KIRÁLY MEGKORONÁZÁSA, ÉS AZ EZUTÁNKÖVETKEZŐ BELVISZÁLYOK.....................................384

A BÁRÓK ÖSSZECSAPÁSA A SZÉKI MONOSTORNÁL.......386AZ ESZTERGOMI VÁRBÓL VÉGREHAJTOTT

PORTYÁZÁSOK, ÉS A VÁR OSTROMA ......................387MIT MŰVELTEK AZ IDEGEN NÉPEK AZ ORSZÁGBAN?....388NÁNDORFEHÉRVÁR OSTROMA.............................................389JÁNOS VAJDA ÚR NÁNDORFEHÉRVÁR KÖRÜL VÍVOTT

CSATÁJA ..........................................................................391JÁNOS VAJDA ÚR ÜTKÖZETE, AMELYET A VASKAPUNÁL

VÍVOTT.............................................................................396ERZSÉBET KIRÁLYNÉ HALÁLA.............................................398JÁNOS VAJDA ÚR MEGTOROLJA A TÖRÖKÖKÖN A

SÉRELMEKET. HAT SZERENCSÉS ÜTKÖZETE.........399FEGYVERSZÜNET ULÁSZLÓ KIRÁLY ÉS A TÖRÖK

CSÁSZÁR KÖZÖTT; RÁCORSZÁG HELYREÁLLÍTÁSA............................................................................................402

ULÁSZLÓ KIRÁLY HADJÁRATA ÉS PUSZTULASA RUMELIATERÜLETÉN, VÁRNA VÁROS KÖRNYÉKÉN, KÖZEL ATENGERPARTHOZ..........................................................403

JÁNOS VAJDA ÚR FOGSÁGA ..................................................407JÁNOS VAJDA ÚRNAK KORMANYZOVÁ VÁLASZTÁSA, ÉS

DRAKUL VAJDÁVAL SZEMBENI BOSSZÚJA............407A KORONA VISSZAKÖVETELÉSE, ÉS A KORONA MIATTI

BOSSZÚ.............................................................................410A KORMÁNYZÓ ÚRNAK A RIGÓMEZŐN V’VOTT

ÜTKÖZETE .......................................................................410A HÁBORÚBAN ELESETT FŐURAK; TOVÁBBÁ A

KORMÁNYZÓ ÚR A DESPOTA HATALMÁBAN, ÉS ADESPOTA MEGBÜNTETÉSE .........................................414

A KORMÁNYZÓ ÚR CSATÁI AZ ORSZÁG HATÁRAIN BELÜL............................................................................................415

A MAGUKAT "TESTVÉREKNEK" NEVEZŐ CSEHEK, AKIKMAGYARORSZÁGOT PUSZTITGATTÁK....................417

489

A KORMÁNYZÓ ÚR CSATÁJA RÁCFÖLDÖN, KRUSEVÁCVÁRA MELLETT..............................................................418

LÁSZLÓ KIRÁLY HAZAHOZATALA, ÉS A KORMÁNYZÓ ÚRÖRÖKÖS GRÓFFÁ VÁLÓ MEGVÁLASZTÁSA ...........419

CAPISTRANÓI JÁNOS BARÁT MAGYARORSZÁGRAÉRKEZÉSE ........................................................................421

LÁSZLÓ KIRÁLY MAGYARORSZÁGRA JÖVETELE ...........422A TÖRÖKÖK CSÁSZÁRA BEVESZI KONSTANTINÁPOLY

VÁROSÁT .........................................................................423A TÖRÖKÖK CSÁSZÁRA NÁNDORFEHÉRVÁRT

OSTROMOLJA..................................................................424HUNYADI JÁNOS BESZTERCEI GRÓF ÚR HALÁLA ...........431CAPISTRANÓI JÁNOS BARÁT HALÁLA................................433LÁSZLÓ KIRÁLY VISSZATÉRÉSE MAGYARORSZÁGRA, ÉS

CILLEL GRÓF LEFEJEZÉSE NÁNDORFEHÉRVÁRVÁRÁBAN ........................................................................433

LÁSZLÓ KIRÁLY MEGBOCSÁTJA LÁSZLÓ GRÓFNAKULRIK GRÓF MEGÖLETÉSÉT.......................................436

LÁSZLÓ KIRÁLY BOSSZÚT ÁLL LÁSZLÓ ÉS MÁTYÁSGRÓFOKON......................................................................437

LÁSZLÓ GRÓF KIVÉGZÉSÉNEK MEGBOSSZULÁSA, ÉS AZORSZÁG BELSŐ HÁBORÚI ...........................................441

A TÖBBI FOGOLY ÉS LÁSZLÓ KIRÁLY HALÁLA ...............442MÁTYÁS GRÓF ÚR KIRÁLLYÁ VÁLASZTÁSA....................444HOGYAN SZABADULT MEG A FOGSÁGBÓL MÁTYÁS

KIRÁLY ÚR, ÉS HOGYAN HOZTÁK VISSZAMAGYARORSZÁGBA.....................................................448

RÖVID ÁTTEKINTÉS MÁTYÁS KIRÁLY ÚR NÉHÁNYHAD]ÁRATÁRÓL ............................................................450

MÁTYÁS KIRÁLY ÚR SZERENCSÉS MEGKORONÁZÁSA ÉSEGYNÉMELY HADJÁRATA ..........................................452

NÉMELY MAGYAR ÚR HŰTLEN ÁRULÁSA MÁTYÁSKIRÁLY ÚR ELLEN, ÉS A KIRÁLY ÚR NÉHÁNYGYŐZELME ......................................................................455

UTÓSZÓ ............................................................................................460

ÍRTA HORVÁTH JÁNOS ...............................................................460

A THURÓCZY-KRÓNIKÁHOZ ÍRT TANULMÁNY ÉSJEGYZETANYAG HORVÁTH JÁNOS UTOLSÓ,TÖREDÉKBEN MARADT MUNKÁJA. SZINTE HALÁLA

490

NAPJÁIG DOLGOZOTT RAJTA. A KIVÁLÓ TUDÓSIRÁNTI KEGYELETBŐL AZ UTÓSZÓTVÁLTOZATLANUL – RÉSZBEN A HAGYATÉKHÓLELŐKERÜLT FELJEGYZÉSEKKEL KIEGÉSZÍTVE –KÖZÖLJÜK. A JEGYZETANYAGOT BORONKAI IVÁNFEJEZTE BE. ........................................................................460

I/FEGHER THEOBALD BUDAI KÖNYVKIADÓ ÉS THURÓCZYKRÓNIKÁ]ÁNAK KIADÁSAI ........................................461

II/KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÍRÁSUNK THUROCZY JÁNOSELŐTT ...............................................................................474

TARTALOMJEGYZÉK ..................................................................478

491

Bibliotheca HistoricaTÖRTÉNELMI ÉS MŰVELÓDÉSTÖRTÉNELMI SOROZAT

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGDERCSÉNYI DEZSÓ/GYÖRFFY GYÖRGY/KLANICZAY TI-BOR/STOLL BÉLA/SZŰCS JENŐ/ZOLNAY LÁSZLÓ

A versbetéteket Szabó Kálmán fordította.A fordítás szöveghűségét B. Révész Mária ellenőrizte.A kötetet Katona Tamás szerkesztette.A tipográfia és a kötésterv Szántó Tibor munkája.Műszaki szerkesztő Ginács László.A színes felvételeket Gottl Egon készítette.Készült a Kossuth Nyomdában (munkaszám 77 0991felelős vezető Monori István vezérigazgató),56,7 A/5 ív terjedelemben, diósgyőri bordázott,vízjeles papíron, Garamond betűvel, 13 000 példányban,ebből 3000 példány nyl-kötésben számozva.Felelős kiadó az Európa Könyvkiadó igazgatója.(HE 24-d-7880) ISBN 965 207 014 3 ISSN 0133-6967