X X I I . ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICL 1 9 2 5 .

TIT A NIT ÉS DIOPSID SVÉDORSZÁGBÓL. Irta Dr. V E N D L M Á K J A .

(Hét ábrával.)

TITANITE ET DIOPSIDE DK SUEDE. Par la Dre M A B I E V E N D L .

(Avec 7 figures.)

Az alábbi vizsgálatok tárgyául a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában lévő svédországi titanit és diopsid kristályok szolgáltak, melyek részint Nordmarkenről, részint pedig a Nordmarken közelében levő Finnmosen-ről valók. Az anyag legnagyobb részét Dr. Z I M Á N Y I K Á R O L Y múzeumi igazgató úr gyűjtötte a finnmosseni „Thorsbo" bányában; innen származnak a tanulmányozott titanit-kristályok, valamint a diopsid-kristályok egy része is.

A megvizsgált titanit-kristályok zöld diopsidon fehér szinü calci 1 társaságában fordulnak elő. A diopsid néhol igen jól kifejlődött, kb. V2 mm átmérőjű kristályokat alkot, melyeken méréseket is végezhettem. E kristályok egyszerű kifejlődést mutatnak, a e tengely irányában oszloposak és legtöbbnyire a következő formák kombinációjából á l l anak : « { 1 0 0 } , b lOlOj, m { 1 1 0 } , * { 1 3 0 } , o ( 2 2 1 } . E formák közül a b { 0 1 0 } a legfej

lettebb. A titanit-kristályok sárgás színűek; átmérőjük kb. V 2 — 6 mm. Gonio-

metrikus mérés céljaira néhány apró l / s—3 mm átmérőjű, jól kifejlődött kristályt választottam, melyek három typus szerint alakultak. E kristályok kifejlődését az 1., 2 . és 3 . ábra tünteti fel. A kristályok felállításánál D E S C L O I S E A Ü X elvét követtem. Összesen 1 0 alakot figyeltem meg, melyek a következők:

a {100} b {010} c {001} v {101} s {021}

m {110} n {111}

I {112} t { f i l }

w {221}

A közölt ábrák mindegyike egy-egy typust képvisel. Az első typus szerint kifejlődött kristályok a legegyszerűbbek, leginkább csak a ^{001) , a {100}, m {110} és Z{112} kombinációjából állanak, melyekhez néha még a ?' {101} járul. A {101} csak mint egész keskeny sáv jelenik meg az a és c közti élen és többnyire homályos, ugy hogy alig ad reflexet. A többi lap fényes és jól mérhető. A b {010} ezeken a kristályokon nincs kifejlődve.

A második typus kristályaira jel lemző, hogy rajtuk sem a c { 0 0 1 | , sem pedig az a {100} nem fejlődött k i , de fellép a b {010}. Uralkodó forma i t t az n {111}; a w {221} és í {111} keskeny esik alakjában szerepel. A lapok kivétel nélkül kifogástalanok, fényesek és jól tükröznek.

A harmadik typus kristályai mutatják a legtöbb formából álló kombinációt ; ezeken az észlelt alakok mind előfordulnak. Uralkodó alak az a {100}, w { l l l ] és a c{001} . E kristályok között a {100} szerinti ikret is megfigyeltem s a 3. ábrában egy ilyent tüntet tem fel.

A felsorolt formák az egyes kristályokon tehát a következőképen vannak megoszolva:

I . typus I I . typus I I I . typus

a {100} * * b {010} * * *

c {001} *

v {101} * *

s {021} - *

m {110} * * *

n {111} * *

I {112} * *

t {111} * *

w {221}

Az alábbi táblázatban közlöm az alakok meghatározására szolgáló mért értékeket összehasonlítva a számitott hajtásokkal. A számitások alapjául D E S C L O I S E A U X alapértékei szolgáltak.

Mért Számitott

c : a 001 : 100 80°22' 60°17'

: v : 101 65°59 ' 65°56 '41"

: m : 110 65°32 ' 65°30 '18"

: n : 111 88°21 ' SS 0!») 1

i

Mért Számitott

c : 1

: t

001 : 112

: 111

40°40 '

70°23'

40°34'

70°23'

: w : 221 92°52 1 92°50 '30"

: c : 001 59°22 ' 59°26'

a : m 100 : 110 33°12' 33o14'30"

: s : 021 74°10' 73°55' 4"

a' : v 100 : 101 53°40' 53°46 '19"

: 1 : Í12 8c°36 ' 85°44 '30"

m : m ' 110 : 1Í0 66°24' 66°29'

: 1

: n

: 112

: 111

73°43'

27°13 '

73°56'

27°14'

b : 1 010 : Í12 66°53 ' 66°56 '45"

: n : 111 68° 6' 68° 5*30"

A Finnmossenről származó diopsid-kristályok, melyeket tanulmányoztam, a „Thorsbo'" bányából valók és fluorit tá rsaságában csillámon fordulnak elő. Összesen 7 kristály állott rendelkezésemre; valamennyi szép átlátszó, világos zöld szinü, de elég kicsiny; átmérőjük l/a—1 mm.

A kristályokat az alább felsorolt formák alkotják: a {100} p {101} m {110} b (OlOí x (510} s {111} c {001} /• {310} o {221}

Az egyik nagyobb kristályon ezek az alakok, az /' 1310} kivételével, mind együtt fordulnak elő; a többi kristályon nincs meg a x {510}, de fellép helyette az f{B10), gyakran hiányzik a p {101} s néha az s f i l l } . A legegyszerűbb kombinációt az a {100}, & {010}, c (001}, 1310}, m (110] és o {221} alkotják.

A kristályok mind rövid oszlopos kifejlődésüek ; az a (100) és b {010} lapjai mindig terjedelmesebbek mint az m {110} lapjai és b {010} többnyire fejlettebb mint « { 1 0 0 } . A 4. ábra a finnmosseni diopsid egyik kristályát tünteti fel. A mért és számitott értékeket az alábbi kis táblázat mutatja :

Mért Számitott

c : a 001 : 100 74°18' 74°13 '

: m : 110 79°10' 79°11 '37"

: 1' : 101 30°55 ' 31°11 '55"

Mért Számitott

a : x 100 : 610 11°50' 11952'16"

: r : 310 19°20' 19°18 '27"

b : m 010 : 110 43°33 ' 43°34 '30"

m ' : o 110 : 221 35°32» 35°36 '32"

: s : 111 58°48 ' 58°55 '16"

A nordmarkeni diopsidok már többször szolgáltak kristálytani vizsgálatok céljaira. Jelen tanulmány a nordmarkeni vasércbányában Philip-stad mellett előforduló világoszöld, áttetsző diopsidok kristályalakjával foglalkozik, melyeket először L E H M A N N , majd F L I N K , később pedig S C H M I D T ismertettek részletesebben lent idézett munkáikban.* F L I N K a nordmarkeni diopsidok öt typusát állítja fel s e világos szinii kristályokat a negyedik tyttusba sorozza.

A jelen dolgozatban leirt phillipstadi diopsid-kristályok részletes vizsgálatát és goniometrikus mérését Dr. Z I M Á N Y I K A K O L Y múzeumi igazgató ur végezte s a mérési adatokat rendelkezésemre bocsátotta, miért neki e helyen is őszinte köszönelemet fejezem ki .

Z I M Á N Y I igazgató úr a részletesen megmért 10 kristálykán a következő alakokat figyelte meg:

a {100} b {010} c lOOlj

1> {101} z {021{

X {510} /' {310} 9 (210} m (110)

i {130}

u {111} o {221} s {111} h {312}

* G. TSCHBBMAK: Über Pyroxen und Ampbibol. (Min. Mitt. 1871. p. 21—25.j A. STRUNG: Über Augit und Adularkrystalle. (Neues Jahrb. für Min. etc. 1876.

178-179.) HJ . SJÖGREN: Pyroxen von Nordmarken. (Geol. Foren, in Stockholm Förhandl.

4. Xu. 13, p. 364-381,). Ref. Zeitschr. f. Kryst, 1880. IV. 527. J. LEHMANN: Diopsid von Nordmarken bei Philipstad in Schweden. (Zeitschr.

f. Kryst. 1881. V. p. 532—541.) G. F L I N K : Studien über schwedische Pyroxenmineralien (Zeitschr. für Kryst.

1886. XI . 449-487.) E. A. WÜLFING: Beiträge zur Kenntniss der Pyroxenfamilie in chemischer und

optischer Beziehung. Heidelberg, 1891. A. SCHMIDT: Daten zur genaueren Kenntniss einiger Mineralien der Pyroxen-

gruppe. (Zeitschr. f. Kryst. 1893. 21. p. 25—31.) G. F L I N K : Bidrag tili Sveriges Mineralogi 3. (Arkiv für Kemi, Mineralogi och

Geologi 1913-15. Bd. 5. No. 10. p. 191 — 198.)

TITAN IT ÉS DIOPSID SVÉDORSZÁGBÓL. n a

A kristályok b {010} szerint vastag táblásak vagy rövid oszloposak, végül c {001} szerint vastag táblásak; ezek többnyire a ferde átló irányában nyújtottak és a tengely egyik végével nőttek fel. A harmadrendű prizmaöv lapjai közt mindig a b {010) az uralkodó; lapjai simák, de csaknem kivétel nélkül bágyadt fényűek. Az (100) lap mindig kisebb, mint a (010), fényes és a főtengellyel párhuzamos irányban finoman rostos. A harmadrendű prizmák lapjai mind kifogástalan fényűek; legjobban

1—3. ábra: Titanit. — 4—7. ábra: Diopsid.

kifejlett az m {110}, % {510} és / ' (310), ez utóbbi néha csaknem oly nagy lapokkal szerepel, mint az m {110}. Az i {130} keskeny és fényes, a g {210} elég széles és vertikálisan rostos lapokkal lép fel. A £{021} nem gyakori; többnyire, mint keskeny, fényes csík jelenik meg. A kristá-

lyokat tetőző formák közül az uralkodó c{001) kevés kivétellel gyönge Annales Musei Nationalis Hungarici. XXII. 8

fényű, mig a mindig kisebb p [ 1 0 1 } alig reflektál; e két forma lapjain a ' ' L E H M A N N 1 és F L I N K 2 emiitette rostozás nem volt megfigyelhető. A negyedrendű prizmák közül ál landóan fellép az o { 2 2 1 } , nagyság és felületi minőség tekintetében ez a legfejlettebb. Az s { 1 1 1 } szintén gyakran fellépő forma, de néha csak keskeny csík módjára tompítja a ! 0 0 1 J és 1 2 2 1 } megfelelő élét. A h { 3 1 2 } szintén elég gyakori; lapjai közepes nagyságnak, bágyadt fényűek. Az i< [ 1 1 1 1 ritkább, többnyire alárendelt és gyenge fényű.

A tiz megmért kristálykán az alakok eloszlását, valamint a megfigyelt és számitott hajlásokat az alábbi táblázatok mutatják. A számitott értékek L E H M A N N 3 alapméréseiből vannak levezetve. Az alakok kifejlődését az 5., 6 . és 7 . ábrában tüntet tem fel az 1., 2. és 6. kristály ábrázolásával.

1. 2. 3. 4. 1 5. 6. 7. 8. 9. i t) . a {100} * * * * b {010} * * * * * * # * c {001} * * * * * * p {101} * * *

z {021} *

X (510} * * *• *

* * f {310} * *

*• * * * * * •* *

g {210}

* *

m {110} * *• * # i {130} *

• * * u {111} * * * o {221} * * * * * * * s {111} * * * * * k {312} * * * *• * •x- fl

Mért Számitott

c : a 001 : 100 74°12» 74°13'

: b : 010 89°54' 90°

: P : 101 30°50» 31°11'55"

1 LEHMANN loc. cit. p. 5 4 1 . 2 F L I N K loc. cit. p. 482 . 3 LEHMANN loc. cit. p. 539 .

Méri Számitott

c : m 001 : 110 79° 7' 79°11 '87"

a : b 100 : 010 89°55 ' 90°

• X : 510 11°44' 11°52 '16"

: f : 310 J9°18 ' I9î>i8'2?"

: g : 210 27°34r 27°43 '20"

b : m 010 : 110 43°33 ' 43°34 '40"

: i : 130 17 033' 17°35 '47"

: z : 021 440971 41°31 '10"

: o : 221 47°55 ' 47°58 '12"

: k : 312 7o°48' 75°36 '34"

m : u 110 : 111 45°19 ' 45°26 '52"

: z : 021 48° 6'

78°36'

48°11 ' 9"

: s : 111

48° 6'

78°36' 78°37 , 22"

ni' : o Ï10 : 221 35°37' S5 036'82"

: s : 111 58°57' r)8°55'16"

65°17M9" : z : 021 66°18'

r)8°55'16"

65°17M9"

: k' : 312 S2°13' 8 i 0 43 '34"

a' : s 100 : 111 76°45» 76°37 '28"

: o : 221 ( i l°52 r 61°35 ,22*'

: k : 312 62° 5' 61°57»57 n

o : o' 221 : 221

: 130

84°16'

38°21 '

84° 3'36'

3S°33 '10 ' o : i»

221 : 221

: 130

84°16'

38°21 '

84° 3'36'

3S°33 '10 '

f : k 310 : 312 58°55 ' 58°16 '54 '

Le titanite (sphène) et le diopside étudiés dans la présente note se

trouvent dans la collection du Muséum National Hongrois et proviennent de

Nordmarken et de Finnmossen (Suède). La plupart du material fut recueillie

par M. le Dr. C H . Z I M Á N Y I , directeur de la Section minéralogique du

Muséum National Hongrois, dans la mine „Tliorsbo"; les cristaux de

titanite ainsi qu'une partie des cristaux de diopside proviennent de cette

mine.

Les cristaux de titanite examinés se rencontrent sur le diopside

vert, associés à la calcite blanche. Parfois les cristaux de diopside sont

aussi parfaitement développés qu' on peut les mesurer. Les cristaux de

diopside ont un diamètre de Va mm et montrent un développement

simple; ils sont prismatiques suivant l'axe c et offrent le plus souvent

la combinaison des formes suivantes: a { 1 0 0 } , b { 0 1 0 } , m { 1 1 0 } , Î { 1 3 0 !

o 1221 !.

Les cristaux de titanite sont d'une couleur jaunâtre ; leur diamètre

varie entre Vs et 6 mm. Pour les mesures goniométriques j ' a i choisi

des cristaux bien développés avec un diamètre de Va—3 mm. Les figures

1 , 2 et 3 du texte hongrois montrent le développement de ces cristaux

selon trois types. J'ai adopté l'orientation de D E S C L O I S E A U X . Les formes

observés sont les suivantes:

Chaque figure intercalé dans le texte hongrois représente un des

trois types. Les cristaux du premier type offrent la combinaison des

formes c { 0 0 1 } , a { 1 0 0 } , m { 1 1 0 } , l { 1 1 2 } et parfois v {TOI}. La forme

r { 1 0 1 } ne se présente que par une étroite bordure le plus souvent mate.

Les autres faces sont brillantes et bien mesurables. La forme b (0101

n'est pas développée sur ces cristaux.

Sur les cristaux du second type les formes c { 0 0 1 } et a { 1 0 0 |

ne sont jamais développées. La forme w { l l l } est toujours prédominante .

Les formes w { 2 2 1 } et t { 1 1 1 } ne présentent que de faces étroites. Toutes

les faces sont brillantes et donnent de reflets excellents.

Les cristaux du troisième type offrent les plus riches combinaisons.

Les formes prédominantes sont: a { 1 0 0 } , n { 1 1 1 } et c { 0 0 1 } . Parmi ces

cristaux j ' a i observé aussi des macles suivant a. { 1 0 0 } ; la fig. 3 du texte

hongrois représente une de ces macles.

Les combinaisons de ces cristaux et leurs valeurs mesurées et

calculées sont communiquées dans les deux tableaux du texte hongrois

(pag. 1 1 0 ) .

Les cristaux de diopside provenant de Finnmossen se rencontrent

dans la mine „Thorsbo"; ils sont implantés sur le mica associés à la

fluorite. J'ai eu l'occasion d'en mesurer 7 cristaux transparents, d'une

couleur verte et d'un diamètre de V 2 — 1 M M -

Les cristaux offrent la combinaison de formes ci-dessous:

a {100}

b {010]

c {001}

v {101}

s {021}

m {110} M ( i l l )

l {112!

t { ÏH}

w {221}

a {100}

b {010}

c {001}

P {101}

X {510}

/' {310}

m {110}

s {111}

o {221}

TITANIT ET DIOPSIDE DE SVÉDE. 117

On trouve sur un des plus grands cristaux toutes ces formes,

exceptée / ' {310} ; sur les autres i l n'existe pas #{610} , mais /' i310} est

développée. Les formes j? {101'} et s {111} manquent souvent. La plus

simple combinaison est formée par les formes suivantes: a 1100), b {010},

e (001}, /"{310}, m {110} et o )221).

Tous les cristaux ont un développement prismatique. Les faces des

formes a (100) et b iOlO} sont toujours plus larges que celles de m {110! ;

b (010) est plus développée que a {100}. Un cristal de Finnmossen est

représenté par la fig. 4 du texte hongrois. Un tableau du texte hongrois

(pag. 111) fait connaître les angles mesurés et calculés.

Les autres cristaux de diopside décrits dans la présente note sont

aussi transparents et verts clairs et se rencontrent dans la mine de fer

à Nordmarken près de Philipstad. Les cristaux provenant de cette localité

ont été étudiés déjà par L E H M A N N , F L I N K et par S C H M I D T ; dont les

travaux sont cités dans le texte hongrois.

M . le directeur C H . Z I M Á N Y I qui a bien voulu faire la mesure

goniometrique des diopsides de Philipstad étudiés dans la présente note

a trouvé sur les 10 cristaux mesurés les formes suivantes:

Les cristaux forment des prismes courts, ou des tables vastes

suivant & {010} et c [001) . Ces derniers sont allongés parallèlement à

l'axe a. Parmi les formes de la zone verticale, b (010} est toujours

la prédominante , ses faces sont planes, mais mates. La face (100) est

striée parallèlement à l'axe vertical et toujours plus petite que (010).

Les faces de la forme m (110} sont assez larges, /"{310} présente souvent

des faces aussi grandes que m {110}. Les faces de la forme i {130} sont

étroites et brillantes, tandis que celles de g {210} sont plus larges et

striées parallèlement à l'axe vertical. La forme z (021} n'est pas souvent

développée; ses faces se présentent comme de bandes étroites, mais

brillantes. Au bout des cristaux la forme c{001) est prédominante ;

elle est représentée le plus souvent par de faces moins brillantes; la

forme p '101} donne de reflets faibles. Sur les faces de ces deux formes

les stries ment ionnées par L E H M A N N et F L I N K ne furent pas constatées.

a (100)

b (010)

c {001}

p {101}

z {021}

X {510}

/" {310}

g J210}

m {110}

i {130}

u {111}

o {221}

s {111}

k {312}

La forme o {221 j est toujours développée. La forme s { i l l ] présente parfois seulement de faces étroites. Aussi la forme /• 1312} est assez fréquente avec de faces moins brillantes. La forme w { l l l ! est rare.

Les combinaisons des cristaux ainsi que les angles mesurés et calculés sont publiés à la pag. 114 du texte hongrois. Je ferai remarquer que les valeurs calculées sont déduites des mesures fondamentales de L E H M A N N .

Le développement des formes est représenté par les fig. 5, 6 et 7 du texte hongrois.