Titkos Társaságok Története -Bajomi Lázár Endre (1969)

8/18/2019 Titkos Társaságok Története -Bajomi Lázár Endre (1969)

1/170


2/170

Bajomi Lázár EndreT. T. T.

Titkos Társaságok Története


3/170

Bajomi Lázár Endre

T. T. T.

Titkos Társaságok Története Minerva Budapest 1969


4/170

Szakmailag ellenőrizte Dr. Ormos Mária© Bajomi Lázár Endre

A kiadásért felel Keresztes Tibor igazgatóSzerkesztő: Györki Mária

Műszaki vezető: Büchler Alfréd – Műszaki szerkesztő: Dikó Mária


5/170

Előszó

A régi-régi festők vásznain még a remeték sincsenek egyedül: az egyik kunyhótól nem ma másik, az egyik barlang közelében ott tátong a másik. Az ember annyira társas lény, hogy

mete állapotában sem tud igazán magányos lenni. S amint egy francia író megjegyezte, „nemSzent egyedül van”. A remete vagy a szent, akármennyire is hisz vagy bízik Istenben, egmmire sem megy vele. A hithez „nyáj” is kell.

A titok éppen olyan kétélű, mint a hit. Az az igazi titok, amit csak én tudok. Ha pedig már

dják, nem igazi titok. Tehát tulajdonképpen a titkos társaság contradictio in adiecto, vagyis ejezés, amelyben a melléknév (titkos) ellentmond a főnévnek (társaság). Ha ugyanis az em

oportba, társaságba tömörülnek, képtelenség a szervezet titkos jellegét következetesen megőpen ezért nagyon nehéz meghatározni, hogy mi a titkos társaság. Legfeljebb azt lehet eldöntez sem nagyon egyszerű —, hogy bizonyos történelmi pillanatban, az adott csoport, sze

gy társaság menynyiben minősíthető titkosnak. Sok olyan ún. titkos társaság létezik, illetve létely nem mindig volt valóban titkos, vagy csak akkor és ott vált azzá, ahol üldözték. Teháyegében, hanem csak, hogy úgy mondjam, taktikájában volt titkos. (Erre a legjobb pé

abadkőművesség.)

Bár a történelem menetét elsősorban nem a kisebb-nagyobb, több-kevesebb befolyássasaságok tevékenysége szabta meg, hanem elsősorban az osztályok harca, mióta emberi társadn, mindig voltak titkos társaságok, és mindig játszottak bizonyos szerepet. Ez a szerep néhallemi jellegű volt, olykor azonban elég jelentős anyagi erőt képviselt a históriában.

prajzzal foglalkoznak, tudják, hogy az etnológia már a legprimitívebb afrikai népeknél is szt bizonyos titkos társaságokat, például a varázslókét, amelyek csak a beavatottak által rendszerrel dolgoznak, külön mitológiájuk van, és sajátos szertartásokat végeznek — néha bres rítusokat. És az etnológia arra is emlékeztet, hogy milyen óriási szerepet tölt be a tötében a felavatás, a felavatási szertartás, amikor a gyermeket felnőtté avatják. Ezek a felava

kszor nyilvános orgiaszerű ceremónia során zajlanak le, nehéz testi-lelki erőpróbával párosuetoválással, megcsonkítással járnak együtt, miután a felavatási ünnepre hosszú böjttel készíaz ifjút.A primitív népek felavatási eljárása a legtöbb vallásban is fennmaradt (bar micvo a zsid

ő áldozás a katolikusoknál stb.). Különben sok felekezet tulajdonképpen titkos társasáűködött: mi más lett volna a katakombákba szorult kereszténység a római birodalomban,dául jóval később a francia protestánsok élete a nantes-i ediktum visszavonása után?

szédesebb példa lenne erre a dél-francia katarok — „tiszták” —, vagy ahogy nálunk nevezikigensek esete, kik már a XII. században titkos jelekkel és jelszavakkal éltek, teljes illegalnultak az inkvizíció és a központi királyi megtorlás elől.)

A felavatás óriási szerepet játszik a titkos társaságok életében. Célja többek közt az, höltet lelkileg „meggyúrja”, pszichológiailag előkészítse a társaság szabályainak betartadatainak végrehajtására. A társaság vezetői a belépőt már a felvétel körülményéivel is örö

vánják kötelezni. Ezért fordulnak a többé-kevésbé ijesztő jelképekhez, csontokhoz, koponyáporsókhoz, kaszákhoz stb. Azt akarják, hogy a jelölt elfeledje régi énjét, meghaljon mint proársaság engedelmes, buzgó, mindenre kész tagjaként támadjon fel. A felavatás tehát nem

yszerű belépés, tagfelvétel, hanem misztikus-szimbolikus szertartás, pszichikai gyakorlat,hatás, átmenet egy „alantas” állapotból egy „felsőbbrendűbe”. Egyszerre megtisztulás (katatelen sugallat (illumináció!) és visszatérés (reintegráció!) az ősi, a bukás, a bűnbeesés előtti „t

apotba, az elfelejtett bölcsesség fellelése. A felavatás egyszerre „alászállás” és „felemelke


6/170

étség és világosság. A felavatás ceremóniája többször is megismétlődhet, ha a jelölt, illetver tag, magasabb rangra hág. Ezeket a társaságokat ugyanis bizonyos „rangkórság” is jell

yes esetekben, illetve változatokban például a szabadkőművesek három alaprangja helyett kilelönböző fokozatot találunk.

A titkos társaságok a XIX. századig javarészt ilyen ún. initiatikus (a latin initium szóból, ezdetet”, illetve „belépést” jelent) jellegűek, s nagy súlyt helyeznek a felavatásra, menyolult és sok változatú szertartását az ősidőkbe vezetik vissza. Például a régi Egyiptomba, halkodó vallás kétségtelenül ilyen initiatikus jellegű volt. Az egyiptomi templom egészen másnt egy mai imaház, ahová bárki beléphet, még ha nem is tartozik az illető felekezethntélybe csak a papok mehettek be, a vallás jelképeit és tanait csak ők ismerték. A feltám

képező ún. füles kereszt (Ankh) jelentése még ma is többé-kevésbé titok. Ozirisznak, a meghtámadó istennek, az örökké megújuló élet megszemélyesítőjének és nővérének, Ízisznekllesleg a felesége is volt!) kultusza óriási befolyással bírt az egész ókorban, elterjedt a Földger medencéjében, s Alexandrian, az antik világ intellektuális központján keresztül nagy halt a görög (hellenisztikus alakja: Szerapisz), majd a római, sőt a keresztény hitregékre, valláDionüszosz kultusza, illetve a Dionüszosz-Démétér istenpár az Ozirisz-Izisz párra emlékezt

ész hellén világban jelen voltak a titkos társaságok, a Dionüszoszt imádó csoportok, amtikus táncokkal, tömegmámorral, véres áldozatokkal, sokféle varázsszertartással dicsőítettéistent, akit a rómaiak később Bacchusnak hívtak, és bacchanáliákkal ünnepeltek.

A többi ókori és középkori vallásos-misztikus társaságot is a felavatási ceremónia jellemzia jelképrendszer, amely többé-kevésbé átvette az egyiptomi vallás elemeit, illetve a hindu

rzsa bölcsek tanait. Még felsorolni is hosszú és fárasztó lenne az orfikus és püthagoraszi ré csoportosuló társaságokat vagy a római légióktól Iránból „importált” Mithrász-kultuszt, akereszténység felülkerekedése előtt ennek legnagyobb vetélytársa volt, s hívei rendsrlangokba rejtőzve tisztelték napistenüket (Pannóniában is!). A kereszténység csak úgy yőzni a perzsa napisten vallását, hogy szertartásainak és legendáinak egy részét átvette (álrral és kenyérrel, a szűztől születés stb.). Még a korai kereszténység is tele van misztikus-o

mekkel, például a minden létező igazi okát kereső gnosztikusoknál, akik a gnósziszgismerésen, a tudáson át akarták megszerezni az üdvösséget. Az időszámítás utáni I—III. ságzó gnoszticizmus hívei valóságos titkos társaságot alkottak, és bonyolult jelképekkel opeldául a kakasfejű, embermellkasú és karú, kígyólábú lénnyel, aki egyik kezében pajzssikban ostort tart). A gnoszticizmus nemcsak az olyan későbbi társaságokban élt tovább, m

abadkőművesség, hanem a romantikusokra, a szimbolistákra, sőt a szürrealistákra is nagy hat az irodalomban és a képzőművészetben. Egyébként a gnosztikus társaságok tanai bizrtékig tovább éltek az iszlám ortodox vagy eretnek köreiben is, például a szúfíkná

maelitáknál (akiket nálunk böszörményeknek hívtak), az asszaszinoknál, akik később

pcsolatba kerültek a templomos lovagrenddel, amely azután a szabadkőműveseknek kölcsök jelképet. (A szúfík a legenda szerint onnan kapták a nevüket, hogy — akár később az am-Klux-Klan vagy a francia Cagoule tagjai — kámzsát viseltek, az ugyanis juhgyapjúból voltbul szúfnak neveznek. — Az asszaszinok neve a hasisra utal, mert ez a gyilkos szekta ez

bítószerrel élve követte el kegyetlenkedéseit a XI. században.)Hogy a felavatási szertartás s az erre épülő titkos társaságok milyen szerepet játszot

zépkorban, arra elég egy-két beszédes adat. A XIII. század legkiválóbb felavatottja Dante Alit, az antipápista Fede Santa nevű templomos rend feje. Sokan az Isteni Színjátékban is initi

násokat látnak: a Pokol a világiak, a be nem avatottak birodalma, a Purgatórium a fela

óbákat jelképezi, a Paradicsom pedig a „tökéletesek”, a „tiszták” tartózkodási helye. A középkyébként csakúgy nyüzsögtek a titkos szekták és a misztikus társaságok: alkimisták, kabbal


7/170

elyeknek elképzelései aztán bekerültek a rózsakeresztesek s később a szabadkőművesek bonmbólumszertárába.

Az ún. felavatásos titkos társaságokon kívül a második nagy csoport a politikai titkos társaegóriája. Ezek titokban tevékenykednek, vagy legalábbis eltitkolják tagjaik nevét. Soksnálló politikai hatalom vagy kormány megdöntését tűzik ki célul, de néha csak valam

sszúálló hadjáratot kívánnak folytatni. Tevékenységük az állam vagy a nemzet bizonyos csolekezete, más fajú tömegei) ellen irányul.

Nyilvánvaló, hogy a két kategória sokszor egybemosódik. Egyes átmeneti esetekben milegzetes tényező fennáll: a titkos társaság részben többé-kevésbé misztikus szertartásokkal él,yt helyez a felavatásra és egyéb jelképes rítusokra, de ugyanakkor vannak gyakorlati pojai is, illetve olyan eszmei elképzelései, melyeknek megvalósítása elengedhetetlenül biz

axishoz vezet.A legjobb példa az ilyen kettősségre a szabadkőművesség. A társaság megtartotta a sok

gyományos spirituális elemet, a bibliai legendákat, a régi céhrendszer szokásait és szertartásyanakkor társadalmi és politikai jelentőségű szerepet tölt be, még ha ez a szerep konkrétyenként eltérő jellegű is. De így fonódik össze a hagyományos szertartásosság, a felavatási a társadalmi, politikai, illetve szakmai szerep a mesterlegényeknél is. A carbonaróknál viszonden szertartásosság és jelképesség ellenére is — határozottan a politikai szerep az uralsonló a helyzet az amerikai Ku-Klux-Klan esetében is: a csuklyás titokzatosság, az égő fakeresárkányrangok szimbolikája ellenére a szervezet elsősorban politikai jellegű. Persze, más kgy ez a politikai szerep milyen természetű. Míg a korai szabadkőművesek mozgalma halanősíthető, s csak később és helyenként vált haladásellenessé; míg a mesterlegény társaságok visszahúzóvá vált céhrendszer és a modern szakszervezeti mozgalom közötti átmenetet jelent

míg a carbonarók szervezete a maga idején teljesen pozitív szerepet töltött be — az olyan jekos társaság, mint a Ku-Klux-Klan egyértelműen maradinak, reakciósnak bélyegezhető.

Az olyan szervezetek, 'mint az amerikai Ku-Klux-Klan vagy a francia Cagnule egyémenetet jelentenek a harmadik kategóriába. Az initiatikus és a politikai titkos társaságokon

yanis meg lehet még különböztetni bűnöző bandákat is. Ilyen bűnszövetkezetnek tekinthcíliai maffia, melyben a misztikus-hagyományos jelleg érdekesen keveredett a politikai szertve a bosszúálló vagy bűnöző tevékenységgel. Egyes szerzők különben három alosztozzák a politikai titkos társaságokat:

a) igazságszolgáltató vagy bosszúálló társaságok, amelyek a rossznak tartott hivazságszolgáltatás helyett tevékenykednek;

b) a határozottan és nyíltan politikai társaságok, amelyek valamilyen egyén vagy csoport,mzetiség érdekeit szolgálják (pl. a szerb Fekete Kéz);

c) végül a bűnszövetkezetek, amelyeket viszont egyesek egyáltalán nem is tekintenek

saságoknak, mert úgymond nem kívánják megváltoztatni a fennálló rendet, hanem ihasználják visszásságait (ez vonatkozik többé-kevésbé az amerikai Gyilkos rt.-re). Mségtelen, hogy bizonyos szempontból éppen a bűnszövetkezetek tekinthetők a legtitksaságoknak, hiszen fennállásukhoz az egyik leglényegesebb követelmény a konspiráció.

Persze, mint minden felosztás, ez is vitatható, s a különböző jellegzetességek, szerepek majndig keverednek egymással. A maffia például tipikusan „igazságszolgáltató”, illetve bosszrvezet, de vannak szer-tartásos és politikai jellegzetességei is. (Megjegyzem, hohatározottabban és „legtisztábban” igazságszolgáltató titkos társaság a német Szent Vehmeely a XIII. században alakult, és a tehetetlen császári igazságszolgáltatás helyett igyekezett so

áskodással, no meg sűrű akasztásokkal fenntartani a rendet a Rajna és a Weser között.) A polegű társaságok sokszor nacionalista tevékenységet folytattak. Ezek közt a leglátványosab


8/170

kete Kéz akciói voltak, amelyek az első világháború kitöréséhez vezettek. Majdnem myomott nemzetiség kebelében születtek ilyen társaságok, így például Írországban az Egyesünited Irishmen) nevű társaság, amely 1781-ben Belfastban alakult, vagy később a Sinn Feinyedül” ír nyelven) a XIX. század végén, amely ki is vívta az ír függetlenséget az 1916-os, 21-es nemzeti felkelés után.

Ami végül az igazi bűnszövetkezeteket illeti, s amelyek közül a legérdekesebb az amngsztervilágban működő Gyilkos rt., ezek éppen olyan régiek, mint az egyéb titkos társasanciaországban már a százéves háború idején (1336—1452) működtek. A késői középkorgyló nevű bandának olyan illusztris tagja volt, mint Villon. Ezeknek a coquillard-oknak is me

maguk felavatási szertartása, ismertető jelei, sőt külön nyelvezete, az a zsargon (jobelin), amelon több verset írt, s amelyet csak napjainkban sikerült úgy-ahogy megfejteni. Hasonló bűnbködtek az erzsébetkori Angliában vagy Spanyolországban és Itáliában is.

Amint látjuk, a titkos társaságok száma és jellege szinte végtelen. Egy kötetben még felsoroztályozni sem lehetne őket. Én itt csak a legérdekesebbekre térek ki, s azokról beszélek, amékenysége a legjellegzetesebb a maga nemében, persze tudom, hogy választásom azért e

ubjektív, s egyáltalán nem törekszik teljességre. Nyilvánvaló, hogy például a rózsakeresztevül meg lehetett volna emlékezni a bajor illuminátusokról, Adam Weishaupt szaabadkőműves rendjéről, amely a XVIII. század végén alakult egy bizonyos fajta panteisterializmus jegyében, és részben haladó szerepet játszott (Weishaupt a Spartacus álnevet vig lehetett volna említeni az amerikai Old Fellows (öregfiúk) mozgalmát, amely az Egamokban, legalábbis számszerűleg, rögtön a szabadkőművesek után következik; érdekes lett

számolni a minket, magyarokat közelről érintő usztasákról, amely társaság Hernádi gényét, a Sirokkót és a belőle készült francia—magyar filmet sugallta; de még sok-sok érkos társaság működött például a cári Oroszországban, Lengyelországban, a Balkánon anyolországban.

Annak ellenére, hogy ilyen sok és sokféle titkos társaság működött, illetve működik ma isne eltúlozni történelmi szerepüket. Viszont az sem helyes, ha megfeledkezünk róluk, mert p

m lehet megérteni a XIX. századi olasz történelmet, ha nem vesszük tekintetbe a carbzgalmat.

A titkos társaságok történetének ismerete egyébként nagyon sok tanulsággal szolociológusoknak és a pszichológusoknak is. Az említett felavatási szertartás például egymagángeteg olyan valóságelemet hordoz, amelyet csak a történész, az etnológus, a szociológuszichológus közös erőfeszítése tisztázhat. De a kérdés még a pedagógust is érdekelheti, hiszenséges, hogy már a gyermekekben is megvan a hajlam a titok, a szülők és nevelők elől elékenység, a naiv szertartások, eskük, szervezkedések stb. iránt. Hogy mást ne említsek, m

olnár Ferenc remek Pál utcai fiúk jában „alapított” bűbájos Gitt-egylet... A „fiatalság rajong

oktartó és jó szövetkező” — írta volt nem más, mint Jókai, aki nagyon buzgón kutatgatta a saságok történetét, sokat ismert, sokat említett közülük műveiben (még a Hegyek Vénjegyetlenkedő arab asszaszinokat is!), s egynek a történetét, amely tizenkét krónikaírót tömörítmégis mozog a föld elején oly érzékletesen ismertetett Csittvári Krónika körül, részletesensélte a maga lenyűgöző varázsos erejével. A diákokat, akik ezt a rengeteg adomát, hisnydalt és ezer más szedett-vedett érdekességet tartalmazó krónikát őrizték, „eskü és becsütelezte... soha, senkinek, semmi esetben el nem árulni a krónika hollétét”.

Tehát a sok titkostársaság-osztályt és alosztályt még eggyel kéne bővíteni: a krónikaőrzőyéb titkos tárgyak oltalmazásával foglalkozó társaságokéval.

Én azonban ezt nem teszem. Elég volt az elméletből, lássuk immár a valóságot. A s


9/170

„Az özvegy fiai”

szabadkőművesség)


10/170

Fekete kamra és vitriol

El lehet képzelni, hogy van valami közös Lotharingiai Ferenc német császár, Mária Terézia.. a Habsburgok egyik legádázabb ellensége, Martinovics Ignác között? Vagy Washington, aerikai államférfi és mondjuk Cagliostro, a Rómában életfogytiglani börtönre ítélt hírhedt kalzött? Mozart, a zseniális zeneköltő és Talleyrand, a minden hájjal megkent kaméleondiplzött? II. Vilmos, német császár és Joffre francia marsall között? Nagy Frigyes és Danton k

még hosszan folytathatnám a sort: La Fayette, Guillotin doktor, a nyaktiló feltalálója, toontesquieu, Voltaire, Marat, Robespierre, Gambetta, Masaryk és Beneš, Peron, a volt argktátor és Queipo de Llano, Franco egyik hatalomra segítő tábornoka. És hazai viszonylatban veket említhetnék, mint Kazinczy vagy gróf Széchényi Ferenc, Türr István vagy Supka Géza...

Nos, a legkevesebb, amit el lehet mondani erről az illusztris társaságról, hogy roppant vesőséges államférfiak és ravasz szélhámosok, naiv emberbarátok és mindent legázoló tör

alkodók és forradalmárok egyaránt találhatók benne. Mi hát az a közös vonás, amire feoztam?

Az, hogy valamennyien keresztülmentek a „fekete kamrán”, amit a francia a Cabinflexion névvel illet. Tehát valamennyien elmesélhették volna a következő, különös tör ténetet:

A háromszög benne a tetragrammával

—... És akkor bevezettek egy feketére festett fallal körülvett zárkába, hol asztal, zsámoszerszámok voltak; az asztalra vizeskancsót, kenyeret meg két serleget tettek — az egyikben sikban só volt; a falon egy sor jelkép: Kasza, Homokóra, Kakas, meg ez a rövidítés: V. I. T. R

Ebben a koporsóban levetettem régi énem, meghaltam, és újra feltámadtam. Elvették ércs, ezüstpénz stb.), mindent, ami a civilizációra emlékeztet, és ami zavarja a delejes árringését. Aztán lemeztelenítettem mellkasom bal oldalát az őszinteség jegyében, majd aamat, az alázatosság jegyében, lehúzták bal cipőmet, a tiszteletadás jegyében, és nyak

asztottak egy hurkot, ami emlékeztetett mindarra, ami még visszahúzott a régi világhoz. — Aztán feltették a kérdést: „Szab.·. Kőm .·. ön?” S én azt feleltem: „Mester- és legénytestv

nak ismernek.” Erre megkérdezték. „Miről ismerjem meg, hogy szab.·. kőm.·.?” Én ezt felzó (hallható), jel (látható) és érintés (érezhető jel), valamint felvételem sajátságos körülmény

mondásából.” „Mondja a szót!” — hangzott erre a felhívás. Mire én: „Mondja ön az első betűtmegmondom a másodikat.” Aztán újra bekötötték a szemem, és egy ajtó elé vezettek, am

romszor kopognom kellett. Belülről kiszóltak:„Ki kopog?” Mire én azt feleltem: „Jó híabad férfiú, aki a szab.·. kőm.·. szövetségbe felvétetni óhajt.”

— A bebocsáttatás után három vándorlást kellett tennem. Azokhézségeket jelképezik, melyekkel meg kell küzdenünk, hogy az erény és a tökéletesedés cél

zető utat megtalálhassuk. Aztán a körző hegyét a mellemhez szegezték, oda, hol a szívem dgy örökre a lelkembe véssem ez óra emlékét. Megtettem a három lépést, úgy hogy lábam m


11/170

rékszöget alkosson, mert a derékszög jelképezi a tökéletesedésre való törekvést. Bal lábbal lél.·. felé, ahonnan az örök világosság sugárzik felénk, utána húztam a jobb lábam, jeléül agy eme törekvésemben nemcsak szívemnek, hanem eszemnek is része van. Aatán a ˇ-ba zemben a nyakjellel, tanonclépésbeh mentem előre, majd megálltam, s előbb a főm .·. felé, azés II. felügyelő felé adtam a jelt. A ˇ-ban a földön szőnyeg volt, körülötte három gyertya (a d és a főm .·. jelképe, de egyúttal a három oszlopot is szimbolizálja, melyen a szab .·. kőm

mploma nyugszik: bölcsesség, erő és szépség). A ˇ hosszúkás négyszög alakú volt, kugatra nyúlt, észak és dél között, a földtől az égig, és a föld felületétől középpontjáig tegyis a szab .·. kőm .·.-ség általános jellegét jelképezte. A felügyelők meggyújtották a gyertajd a főm .·. Így szólt: „Bölcsesség vezesse munkánkat!”; I. felügyelő: „Erő végezze!”; II. felügzépség díszítse!” A főm .·. mellén szögmérő volt, ez az ő felsőbbségének jelvénye, mert my épületnél mindent a szögmérőhöz igazítunk, úgy a tvr.·.-éknek is a főm .·.-hez kell igazodniuelügyelőn vízmérő volt, amely az egyenlőséget, a II. felügyelőn függőón, amely az egyeneképezi. A körülálló testvérek bőrkötényt viseltek, amely a munkát és a hasznos életet jelkamint fehér kesztyűt, amely gondolataink és cselekedeteink tisztaságát hirdeti, továbbá kely azt jelképezi, hogy az egyik tvr.·. mindig védelmére kel a másiknak, s végül páholy jel rt minden páholynak megvan a maga szimbóluma.

A testvérek a szőnyeg körül álltak. A szőnyeg a templom közepén volt, és Salamon tempképezte. Több rajz volt rajta, éspedig: a lángoló csillag, amely az aranymetszés szabályai szoltatott a sugaras körbe; az ötágú csillag közepébe a G betű volt rajzolva, mely többek kometria jelképe; a szőnyegen látható mozaik színes kockái Salamon templomának padképezték; aztán rajta volt még az említett szögmérő; a függőón; a vízmérő; a durva kő, mavatandó tanoncot jelképezi, akinek a szenvedélyek és előítéletek durvaságait kell lefara

vábbá a csiszolt kő vagy kocka, amely a megtisztult inast jelenti, ki így már beilleszthető a kvészet templomába; de volt még a szőnyegre festve rajztábla is, amely alapelveinknek rendvezetét jelenti; továbbá körző, vakolókanál és kalapács, tehát a szerszámok, amelyek a durszolásához szükségesek; végezetül a nap, a hold és a J. meg B. rézoszlopok: Jákin héber

enti „felemelni”, így hívták Salamon templomában azt az előcsarnoki oszlopot, amely a dalon jobbra állott; a Boáz oszlop ugyanott, de balra állt, az egyik piros volt és a Napot jelkémásik fehér, ez a Holdat szimbolizálta, s egyszersmind a két alapprincípium, a Férfi és a

ékeny és a szenvedő, a fényes és homályos erők harcát. — Írásban is felelnem kellett három kérdésre, mégpedig: ,,Mivel ta

ember Istennek? Mivel tartozik az ember önmagának? Mivel tartozik az ember másoknak?” küt tettem, illetve írtam egy papírra, melyet elégettek: a papír a földet, a tinta a vizet, azolvasása a levegőt, égése pedig a tüzet jelképezte. Ezzel be voltam avatva, s valamennyi teém szegezte kardja hegyét, hogy az inas felé irányítsa a szertartás által mozgásba hozott jótéket...

Persze, nem bizonyos, hogy Mozart és Danton ugyanúgy mesélte volna el az inasok felvétenyolult szertartását. Sőt valószínű, hogy másképp és megint másképp mondta volna el Kaz

gy Washington, mert a szabadkőművesség nemcsak nemzetenként, hanem egyes országokb


12/170

bféle rítust alkalmaz. Én Kőhegyi Lajos testvér könyve nyomán, egy átlagszertartást ismertm beszéltem a fekete kamrában — egyes szerzők szerint — elhelyezett koponyákról és

ontokról. Pedig említhetők még félelmetesebb dolgok is, például Léo Taxii „revelációi” alapszabadkőművesség rejtelmei című röpiratában (még lesz róla szó!) frissen le-nyakazott szél, amely állítólag véres rongyokon nyugszik a fekete kamrában a leendő inas előtt, miky öblös hang szólal meg a falban:

— Reszkess beavatatlan! Itt látod egy esküszegő testvér fejét, aki kibeszélte titkainkat! (Melly látszik, Taxii nem reszketett! Pedig ő is be volt avatva, és mégis „kibeszélte”...)

A testvérek egyébként több kérdést tesznek fel a jelöltnek: „Mikor törvényes egy páholy ”; vagy „Mikor tökéletes egy páholy?”; „Hol lett először szabadkőműves?” stb. (Ezekre arint adják meg a feleletet a jelöltek.) Taxii szerint a kérdések sokszor fantasztikusan bakafándául: — Uram, városunk egyik hentesnéje tegnap két fiúikernek adott életet, az egyik szőke, a

rna, s olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz egy bél által, mint a sziámi ikrek; a szőkéneve van, de mája nincs, a barnának két mája van, de szive nincs; melyik az, akiben testvéréke lakozik?

Mondom, nem valószínű, hogy Taxiinak ez a leleplezése igaz lenne, bár... a szabadkőművyan bonyolult, homályos, zavaros, sőt kuszán ködös múltba merül, olyan régi hagyomácsa szokások, rejtelmes szertartások és zavaros elképzelések rakódtak le benne, hogy bnte semmi sem lepi meg az embert, ha róla van szó.

De tulajdonképpen mi is az, hogy „szabadkőműves?” Annak ellenére, hogy dr. Gerő Imgyar szabadkőművesség története című kis brosúrája szerint 1948-ban hazánkban Budapeste

déken pedig 3 páholy működött körülbelül 1000 taggal, a mai magyar átlagpolgárnak, kivtal, sejtelme sincs róla. Ha megnézi az Űj Magyar Lexikon 6. kötetét, talál egy kis abadkőművesség címen, amely elég tömören és helyesen foglalja össze a leglényegesebbeyetemes emberi ösz-szetartozást, az emberek testvériségét hirdető, vallásosetikai színezetű libágpolgár-mozgalom”.


13/170

Szabadkőműves jelvényekkel díszített színpadkép Mozart —Schikaneder Varázsfuvola c. operájából

De a fent említett fiatalember ma már nehezen tudja elképzelni, milyen vad viharok, mves viták, politikai polémiák, társadalmi harcok zajlottak le körülötte. XV. Lajos francia iltotta működésüket; XII. Kelemen pápa In Eminenti kezdetű bullájában kiátkozás terhegtiltotta a katolikusoknak, hogy szabadkőművesek legyenek; XIII. Leó pápa pedig Humnus kezdetű, 1884-es enciklikájában a sátán szövetségének mondotta a szabadkőművessége

gy milyen ellentmondásos a szabadkőművesség története, mi sem jellemzi jobban, mint hogus kitüntette azt a Chautemps miniszterelnököt, aki a harmincas évek egyik nevezetes frabadkőművese volt. Vagy: 1923-ban az olasz Fasiszta Nagytanácsnak tizenkét szabadkőművest, de Mussolini rövidesen mégis betiltotta a mozgalmat. Ugyanezt tette Hitler 1933-ban és P

40-ben. Vagy hogy hazai példát hozzak fel: 1920. május 14-én néhány darutollas horthystgjelent a budapesti páholyházban, és lefoglalta az épületet. Ezt a „spontán” akciót szente

után négy nap múlva Dömötör Mihály belügyminiszter rendelete, mely feloszlatott „minden vezendő szabadkőműves egyesületet”. Egy esztendő sem telt el azonban, s Huszár Kniszterelnök indítványára a kormány már felkérte a papíron nem létező magyar szabadkőműv

zetőit, hogy lépjenek érintkezésbe a külfölddel az Oroszországban rekedt hadifozaszállítása végett. (Az akció sikerült is, de nem annyira a szabadkőművesek révén, hanem agy így a szovjet kormány sok magyar kommunista életét menthette meg, a hadifogldatásuk fejében szállítva haza.)

Mindebből kitűnik, hogy ennek a titkos társaságnak a története felettébb viszontagságentmondásos volt! Szinte minden vele kapcsolatos állítás mellett és ellen is szólnak érvek. Rzal kezdhetem, hogy maguk a szabadkőművesek még azt is tagadják, hogy a társaság erintük nem titkos, hanem zárt, ami nem azonos. Ezt hangoztatja Sajó Aladár író és hírlapírlas Lexikonban: „Titkai nincsenek; csak azokat a jeleket, amelyekről az egész

abadkőművesei megismerik egymást és a felavatás szertartását, meg a szimbólumokat koknak titokban tartaniuk.” (Mellesleg: ez sohasem sikerült, mert barát és ellenség mindig isnd a szertartásokat, mind pedig a jeleket...) Míg egyesek szelíd és ártatlan mániákusintették őket, mások kígyót-békát kiáltottak rájuk. Így például egy olyan kiváló egyéniség,

auriac (egy szabadkőműves király kezéből kapta a Nobel-díjat!) a harmincas években, a nagvert Stavisky-botrány idején, amelybe sok szabadkőműves politikus volt belekeverve, kében undorral, szégyennel és fájdalommal beszélt a magonnerie-ről. (Ebben az írót polikus hite is befolyásolta.) Az is tagadhatatlan tény, hogy — Sajó említett állításával szembenzgalom mindig szerette a titkot, a rejtelmes rítust, és már Kelemen pápa említett bullájának a

egyik érve, hogy „ha nem azért gyülekeznének, hogy a rosszat cselekedjék, nem félnéytől” (persze más kérdés, hogy a katolikus ceremóniák semmivel sem kevésbé misztikus


14/170

szont az is igaz, hogy a szabadkőműves általában sohasem közölte a kívülállókkal, hogy páhovéve az angolszász országokat, ahol a szabadkőművesség valóban nem titkos, hiszen AngliábEgyesült Államokban nyilvános felvonulásokat és díszebédeket is rendeznek.


15/170

Ókori krimi avagy gyilkosság a templomban

Az is bizonyos, hogy minél messzebbre tekintünk vissza a múlt ködébe, annál nagyobb a tiomály a szabadkőművesség körül. A történészek általában a XVII. századra vagy a XVIII. sjére teszik a mozgalom kezdetét, de a többé-kevésbé ismert és világos történelmi múlt melle

mozgalomnak egy őslegendákba burkolt része is. A rengeteg mesés krónika és csodálatos hizül megemlítek néhányat. (Bár semmi közük sincs a modern szabadkőművességhez, s csak

n szó, hogy a kőművesszakmához jelentős fizikai és matematikai tudásra volt szükség, s e nthogy kévéseké volt, titokzatossá tette őket. Ez a sok kőműveslegenda magyarázata.)Van például egy ún. Regius-kézirat, amely a XIV. században keletkezett, de már maga

rábbi dokumentum másolata. Ez a verses krónika a régi Egyiptomot mondja a szabadkőművzájának (ezt a hagyományt újította fel a kalandor Cagliostro!), s szó van benne Bábel tornbukodonozorról, meg az „öt vértanúról”: Diocletianus császár alatt öt kőműves nem volt hajállítani egy pogány szobrot, mire halálra ítélték őket.

Egy másik, ezúttal XV. századi okmány, az ún. Cooke-kézirat (amely a legendát héber és detre vezeti vissza) a mértan dicsérete, mert a kőművesség tulajdonképpen a geometria gyakalmazása. A kézirat összekeveri a biblikus személyeket (Jabal, a mértan „alapítója”) valómélyekkel, mint Püthagorasz vagy a görög istenekkel, mint Hermész. A püthagoreizmus

thagoraszi iskola roppant nagy szerepet játszott az ókori idealista filozófiák közt, és ez a tan, telmes erőt tulajdonított a számoknak, tovább élt a középkori ezoterikus, titokzatos, misgmákban is. A szabadkőművességben igen fontos a hármas szám. A gyerekes titkolózást szovidítés is három pont (szab.·. kőm .·. = szabadkőműves; tvr .·.= testvér stb.); három vztviselője van a páholynak (főmester, I. és II. felügyelő); három fokot különböztetnek meg ény, mester); három oszlopon nyugszik a templom stb.

A szabadkőműves hagyomány legősibb része azonban nem egyiptomi, nem görög, hanem gpedig a salamoni tradíció.

Salamon király az i. e. X. században uralkodott. Alatta érte él Izrael a legnagyobb viráglamon zsarnoki hatalma, súlyos adókivetései és robotszerű közmunka-politikája ellsőséges uralkodóként élt népe emlékezetében, tévesen neki tulajdonították a Biblia legszebb r. az Énekek énekét), ö építette a jeruzsálemi templomot. Ezzel a templomépítéssel kapcsolram-legenda, mely nagy szerepet játszik a szabadkőműves mitológiában.

Az örök Keletre költözött testvér sírjára a szabadkőművesek akácgallyakat szórnak, és sterfelavatási rítusokban is szerepet játszik az akác: a mesterré avatott legénytől uggkérdik: — Miről ismer jem meg, hogy szab .·. kőm .·. mstr .·.?

— Ismerem az akácot és a töviságat — felelik a svéd szer tartás szerint. A francia szer int Vizsgáljon meg, és utasítson el, ha tud: ismerem az akácot.

De hogy kerül ide az akác?Itt visszakanyarodhatunk Salamon templomához.Mikor Salamon király elhatározta, hogy felépítteti atyja (Dávid) dicsőségére a templom

níciai királyhoz fordult, küldjön hozzá egy kiváló építészt (a föníciaiak ügyes építészek voltakníciai uralkodó egy Hiram nevű kőművest küldött, aki ugyan türoszi volt, de a zsidó Namzetségéből származott, ö emelte a már említett két rézoszlopot (Jákin és Boáz). ö osztunkásokat inasokra, legényekre és mesterekre; mindegyiknek megvolt a maga titokban tar

ava, jele és érintése. A legények közül tizenöten összeesküdtek, hogy Hiramot erősznyszerítik: közölje velük a mesterszót, hogy azután idegen országokban mint me


16/170

gozhassanak, és többet kereshessenek. Tizenketten az utolsó pillanatban visszaléptek, háonban kitartottak. A három legény délben, mikor a kőművesek pihenőt tartottak, a templom háratánál, a keletinél, a délinél meg a nyugatinál lesbe állt. Midőn Hiram befejezte imáját a szntjében, és a kapuhoz ért, az első legény útját állta, és durván követelte a mesterszót. — Szerencsétlen! Mit kívánsz? Ily módon sohasem juthatsz a mesterség bir tokába. Vámo

elemmel.A legény bosszúból a mérőléccel nyakon csapta.Ekkor Hiram a déli kapuhoz futott. Itt a második legény követelte a mesterszót. Ugyanazt f

ki, mire a legény a szögmérőjével olyan csapást mért a mellére, hogy megtántorodott.Hiram összeszedte erejét, és a nyugati kapuhoz rohant. Itt rárontott a harmadik összeesküv

elutasító válaszon felbőszülve kalapácsával agyonütötte a mestert.A legények a holttestet egy domboldalon elásták, s akácágat szúrtak a sírra.Másnap reggel Salamon hiába kereste kőművesét. A tizenkét legény felfedte a királyn

zeesküvést, és három csoportban a szökevények keresésére indult. Az egyik üldöző a hajáradva egy kőre ült pihenni. Borzasztó kiáltást hallott a sziklaüregből.

— Ó, hogy inkább vágták volna el a gégémet, mielőtt Hiram halálába beleegyeztem volna! — Ó — szólt jaj vészekéivé egy másik hang —, bár tépték volna ki a szívemet, mielőt

tem mesterem meggyilkolásában! — És én — nyöszörgött a harmadik —, én erősebben ütöttem rá, mint ti: én mértem rá a h

apást. Ó, bár kettétépték volna a testemet, mielőtt mesteremnek halálát okoztam!A keresésükre indult legények kihúzták az üregből, és a király elé hurcolták őket. Büntetés

t, amit maguk kívántak maguknak: az elsőnek elvágták a nyakát, a másodiknak kitépték a szírmadiknak kétfelé szakították a testét, majd észak és dél irányában szórták szét az elégetett mvát.

Aztán felkutatták Hiram sírját (az akácról ismertek rá).Ez a legendás „ókori krimi” rengeteg nyomot hagyott a szertartásokban. A felavatandó

ram, őt sebzi meg a mérőléc, a szögmérő és a kalapács; és e hármas halál után feltámadv

abadkőműves. A legenda az ősi kettősséget, dualizmust jelképezi: az ókori legendák mindinosz hatalom által elveszejtett emberről vagy istenről szólnak, aki aztán dicsőségesen feltrisztus). De van más jelentése is: Hiram tulajdonképpen Ozirisz, azaz a Nap, az akác pedig pimádók vallásában a Nap feltámadása után újjáéledt növényzetet jelképezi. A szabadkőművevegy fiainak is mondják magukat: az Özvegy nem más, mint Izisz, vagyis a Természet, a Nőt a Nap, vagyis a férfi elhagy, mikor leszáll. Amikor felkel, hívei a. Világosság fiai le

gyébként a Királyok könyve szerint Hiram egy özvegyasszony fia volt.)


17/170

Vegyeskereskedés a sírban

A szabadkőművesség közvetlen elődei közt nagy szerepet játszott a titokzatos rózsakersaság, amelyet ma nálunk talán jobban ismernek, mint magát a szabadkőművességet — hála tal szellemes regényének, A Pendragon-legendának. A magyar író szerint „a rózsakeresztetett tudományok utolsó nagy mesterei voltak, aranycsinálók és mágikus orvosok”.

Először 1614-ben jelentkeztek nyilvánosan három kis könyvvel, am

zül különösen a Fáma Fraternitatis Rosae Crucis („A Rózsakereszt Testvériség Híre”) entős, mert ez ismerteti a Rend alapításának történetét, Christian Rosenkreutz német alkködését, aki Szíriában ismerkedett meg a ködös keleti tanokkal. Ebben meséli el az ismerző ennek a Rózsakereszt Keresztélynek vagy latinul Christianus Rosacruxnak a legendáját, asírjában egész szép kis vegyeskereskedést találtak: varázstükröket, csengettyűket, „örö

mpakat stb. Egyébként a titokzatos német sohasem élt, csak allegorikus személy. Nevét a képéről, a rózsakeresztről kapta: piros rózsa, piros kereszten. Ezt a jelvényt viselték a keredjáratok lovagjai. Kettős jelentése van: a kereszt a Megváltó bölcsességét, a rózsa peztaságot jelképezi.

A Rend vagy Testvériség különösen a XVII. századi Németországban volt befolyásos. Halt Jacob Böhmé-re, a csizmadiából lett misztikus filozófusra, ki sokszor írt bölcsek kövétől még Hegel is tanult egyet-mást. De nemcsak Németországban tevékenykedtsakeresztesek. Nagy hatással voltak Robert Fludd, a híres, angol orvos működésére intélyes Fludd Szerb Antal szerint a „varázsló Paracelsus legnagyobb tanítványa” vo

zsakeresztesek, akik eredetileg — már amennyire ki lehet hámozni a sok zavaros írásból yházat az őskereszténységhez akarták visszavezetni^ és meg kívánták alapozni az emberiség jmég Comeniusra is hatottak. Rózsakeresztes jelképet használ a kiváló cseh pedagógus, ambször inti az embereket, hogy építsék fel a „Bölcsesség Templomát”. Tevékenységük kitermetalföldre is, mely akkor a legkedvezőbb körülményeket teremtette meg minde

meáramlatnak, mert a szinte tökéletes gondolatszabadság hazája volt. Később azonban gliában tevékenykedtek, s itt a szabadkőművesség örökölte a Rózsakeresztes rejtelmekképeket, például a pelikánt, a hamvaiból újjászülető főnixmadarat, a kétfejű sast stb.


18/170

A rózsakeresztes testvérek egyébként szigorú konspirációs elvek sgoztak: az egyszerű tagok sohasem ismerték feletteseiket. Zavaros eszméik — mint a renesoly sok hasonló áramlat — egyszerre hordozzák a merész természettudományos kísérletezé

sza középkori rejtelmek jegyeit. A titokzatosság részben annak tulajdonítható, hogy félolikus dogmáktól, amelyek akkor még életveszélyessé tették a természetkutatást (gondoljunkoncolásra!). De ez persze annak is természetes velejárója volt, hogy elveiket a misztikus teoaiból merítették, mely az Isten megismerését a sejtelmes egyéni kinyilatkoztatás révén krni; valamint a hermetizmusból, amelyet Hermész (Merkúr), az utazók, kalmárok, tolvajok

ene „sugallt”, és amely az i. e. III—I. században Egyiptomban virágzott, ahol Hermészt Heszmegisztosz néven tisztelték; továbbá a zsidó kabalából, amely a VI. századtól a XVIII. száágzott, s amely főleg a betű- és számmisztikán nyugodott. De a rózsakeresztes tanok merg az új platonizmusból, meg ennek hanyatló, még misztikusabb változatából, a gnoszticizmelyet a hivatalos egyház üldözött. A rózsakeresztes elvek ennek a sok sejtelmes „hordalékndményeképpen azt hirdették, hogy minden lény az egyetlen Őslény sarja, a hím Tűz és a nőyag leszármazottja. Az ember, aki lázadása révén elvesztette isteni mivoltát, a raj

gítségével újra istenülhet az Ergon (a bölcsek kövének belső, azaz lelki keresése) révén, hayütt a Parergonon is munkálkodik, azaz a fizikai bölcsek kövének előállításán, amegítségével „megszentelheti” az anyagot, vagyis aranyat csinálhat belőle. Ennek a zavarossajdonítható, hogy a rózsakeresztes eszmék egyszerre befolyásolhatták a Fludd-féle alkimistáatolikus világkép ellen lázadó, racionalista Descartes-ot, aki Hollandiában állítólag szintén berendbe. A legjelesebb magyar rózsakeresztes Báróczi Sándor, a kiváló műfordító, Besstőrbajtársa volt.

A rózsakeresztesek — minden valószínűség szerint a kőművesszakma már emtokzatossága” miatt — jelképeik nagy részét az építészet, elsősorban a templomépítés köték, és kapcsolatban álltak a kőművescéhekkel és a kőfaragókkal. Ez a viszony magyarázza, h

nd oly nagy befolyással volt a születő szabadkőművességre is.


19/170

A „felvonulási épület”

A kőművesek és építőmesterek már a legrégibb időkben is különleges előjogokat énkástestületeket alkottak. Ilyenek voltak a római légiókat mindenüvé követő Collegia fabrelyeket Numa király alapított, ez a „római Salamon”, aki felépíttette Janus templomzépkorban a székesegyház-építőket az egyházi és világi hatóságok különféle kedvezményzesítették. Külön bíróságuk volt, és sok kiváltságot élveztek. Mesterségüket szinte

rtartásnak tekintették, s hagyományaikat egészen Noéig, meg Salamonig vezették vissztészetet „királyi művészetnek” minősítették, s titkaikat féltékenyen őrizték, nehogy az avatatszkos kon-kurrenciát” támasszanak a céhbelieknek.

A kőművesek általában a kolostor vagy katedrális mellett állították fel azt az ideiglenes épma „felvonulási épületnek” mondanók —, amelyben a szerszámokat meg az építősátrat helyEz volt az, amit az angolok Lodge-nak, a franciák pedig Loge-nak hívtak (a szó valószí

rmán eredetű, s a Laube = „lombozat”, „lugas” szó származéka; ezeket a „páholyokat” uglyakkal borították). Hogy mennyire titkos volt a középkori építészet, azt mi sem bizonyítja jont hogy egyetlen írásos kézikönyv sem maradt ránk róla. A kőművesmesterség szabályait nemabad leírni, csak szájról szájra járt a hirami mesterszó.

Mint valamennyi európai országban, Angliában is virágzott a kőművescéh, az uralkdelmét élvező gazdag freemason testvériség, amelybe titkos szertartás útján vették fel az inaXVI. század végefelé azonban, ebben a forrongó korban, amikor a feltörekvő polgárság siromolta az abszolút monarchiát, az építészetben pangás állt be, és a kőművescéhek is hanyzdtek. Ekkor vettek fel először a páholyokba nem igazi, nem kétkezi kőműveseket: ezek voltcepted masons, vagyis „felvett kőművesek”, azt is mondhatnám, „dísztagok”. Az első írásos y ilyen felvételről, egy 1600. júniusi jegyzőkönyv, a skóciai Edinburghból való. Ezek a díszarészt tekintélyes polgárok voltak, s felvételüktől a kőművesek a céh fellendülését remélté

yik első ilyen személyiség egy Elias Ashmole nevű rózsakeresztes alkimista volt, akit 164

tek fel. Őt aztán több rózsakeresztes követte. Ashmole fel akarta építtetni „Salamon templomdományok eszményi hajlékát”. A rózsakeresztesek lassan jelentős szerephez jutottak a kőműzt, behozták jelképeiket, megváltoztatták a felavatási szertartást, a fokozatokat kibővíedetileg csak egy fok volt). Az új páholyok egyre jobban elszakadtak magától az építészettr csak jelképes szerepet játszott a szabadkőművesség életében. Ugyanakkor a páholyok bizitikai jelentőséget nyertek, mert Cromwell ellenfelei, a puritánoktól űldözött katolimészetes menedéket találtak a páholyokban. Kezdetben a szabadkőművesek szemben állalommal, és a Stuart-dinasztia visszaállítását kívánták. Miután azonban 1688-ban vőzedelmeskedett a „dicsőséges forradalom”, és befellegzett a hűbéri rendszernek, megszilár

olgári forradalom vívmányai, a szabadkőművesek támogatták Orániai Vilmost. Miután III. Vzabadkőműves király 1702-ben meghalt, Angliában négy páholy működött. E négy páholy

vű fogadókban tanyázott: az összejöveteleket a Lúd és a Rostély, a Koszorú, az Almafaőlőfürt nevű kocsmákban tartották. A négy testület 1717. június 24-én, Keresztelő Szent pján egyesült, és megalapította a Nagypáholyt, s egy Sayer nevű nemesurat válaszgymesterré; később őt követte George Payne. ,.Jól jegyezzük meg ezt a napot — írja Somván, a mozgalom reakciós magyar történésze —, mert ekkor vetették el a magját annak a vogó titkos szövetségnek, mely azóta láthatatlanul uralkodik országokon és népeken, e ették el a forradalmak csíráit, ásták meg a vérpatakok medrét (!)” … .1720-ban a test

gettek minden régi szabadkőműves okmányt, nehogy idegen kezekbe kerüljenek. 1721-ben Phn Montagu herceg követte, s utána hosszú ideig mindig főnemest választottak angol nagymes


20/170

Ádám, Noé és a sussexi herceg

Ugyanakkor, a XVIII. sz. első negyedében két protestáns lelkész jóvoltából végleg megszülr nem „operatív”, hanem „spekulatív” szabadkőművesség. A két lelkész egyike Andersondoni presbiteriánus kápolna papja volt, és évekig tanulmányozta a céhek irattárait, szok

abályzatait. A másikat Désaguliers-nak hívták, s mint a neve is mutatja, francia származásúa a hazai protestánsüldözés elől menekült Angliába.

Anderson buzgón dolgozott alkotmánytervezetén. 1723-ban meg is jelent The constitution emasons címen, s azóta is alapja, vezérfonala a páholyok működésének. Az alkotmány ezete a mozgalom eredetével foglalkozik, és „csak” Ádámig vezeti vissza a szabadkőművestovábbiakban leszögezi, hogy Noé is a szabadkőműves szabályok szerint építette bárkájátrék skót lelkész hivatkozik Mózesre, Salamonra, Püthagoraszra és Eukleidészre is... Megjeggy ez, az enyhén szólva, mesés származtatás nem tudta sokáig tartani magát, és már 181ölték az alkotmányból. Az alkotmány legfontosabb része különben a szabadkőművessételességeit (old charges) tárgyalja. Itt olvasható: „Nem szabad behozni a páholy ajtaján semmmélyes ci-vódást vagy veszekedést, még kevésbé vitatkozásokat a vallásról, a nemzetekről va

am vezetéséről...határozottan ellene vagyunk minden politikának...”. A szertartás aművescéhek nyomán csak három fokot tartott meg (inas, legény és mester). Az alkotpvetően humanitárius, deista és spiritualista felfogású volt.

Alig jelent meg, minden szép fogadkozás ellenére, máris kezdetét vette a száműzött civyesek tiltakoztak a szövetség lealacsonyítása ellen, az ellen, hogy holmi kocsmárrókakészítők, takácsok vezetik a szövetséget. Egyes páholyok odáig mentek, hogy... megtilnden Anderson nevű jelentkező felvételét — pedig bizony ez elég gyakori név Albionban! Mrtütés és perpatvar ellenére mégis a szabadkőművesség aranykora volt ez az időszak, s 173gyes walesi herceg is felvétette magát. Ám már a- következő évben támadásba lendült a katyház, és XII. Kelemen kiadta említett bulláját. A külső veszély sem tudta teljesen összekovács

abadkőműveseket: 1751-ben az angliai mozgalom kettészakadt, de aztán később, 1813-ban myesült, és a sussexi herceget választotta meg nagymesternek.


21/170

A nyaktiló két oldalán

A mozgalom már a XVIII. század elején átterjedt a kontinensre. Franciaországban külöorsan hódított, hála az akkor uralkodó angolmajmolásnak. Sok nemes lépett be, de számos pcsatlakozott, mert a szabadkőműves alkotmány hízelgett egyenlőségre vágyó törekvéseiülönben is, a szabadkőművesség szer int minden testvér — nemes!)

Az első franciaországi páholyok még angol égisz alatt indultak. A legelsőt állítólag 172

pította egy stuar-tista lord, s egy párizsi angol fogadósnál tartotta összejöveteleit. Montesquépett 1730-ban egy angliai útja alkalmával a brit Nagypáholyba. A királyi tilalmak, a pápaienére egyre terjedt a mozgalom, annál is inkább, mert itt nem volt olyan puritán, mint tanniában, sőt! A szabados erkölcsű főnemesek szívesen vettek részt a páholy „munkájában”, összejöveteleket záró díszvacsorákon. 1737-ben Michel de Ramsay, a skót származású lovag,

ázad elején Fénelon, a nagy francia pedagógus író, Cambrai érseke és a felvilágosodás előhíérített a katolikus hitre, egy híres beszédében kikelt a szabadosság ellen. Ramsay a szövberbaráti eszméit hirdette Franciaországban, s azt állította, hogy a szabadkőművesek a kerézek örökösei. Nem elégedett meg a három fokozattal, új rangokat teremtett, s megalakította ót szertartást, amely ma is mindenütt a másik, egyszerűbb rangokkal működő ún. Jánoimbolikus vagy „kék” szabadkőművességnek is nevezik) versenytársa. A skót rítus nemcrom alapfokot ismeri, hanem bevezetett egy sereg közép és magas rangot is, a legfantasztikeményességről tanúskodva. Általában 33 fokkal dolgozott, de olyan is akadt, amelyben több

fok volt: nagymester, főfelügyelő, főszónok, főtitkár, főjegyző, főkincstáros, főalamivizsgáló, főszertartásmester, főgazda, főháznagy, főtemplomőr, főzászlótartó, főkardtartó —egyszerűbb tisztségek, de voltak sokkal titokzatosabb és fellengzősebb fokok is: titkos m

kéletes mester, Királyi Bárkalovag, a Szent Boltozat Nagy Választottja, Kelet Lovagja, az Ércvagja, Naplovag, a Királyi Titok Fennkölt Hercege stb. A nagy francia forradalomig egyre-

ülettek az ilyen sejtelmes megfogalmazású új fokok, amelyek többé-kevésbé a rózsaker

rarchiát követték. A rangok kétfélék: egyrészt ún. „bosszúfokok”, amelyek a Hiram-legenármaznak, másrészt pedig lovagi fokok, amelyek a Ramsay-féle elképzelést, vagyabadkőművesség keresztes eredetét követték. 1773-ban megalakult a híres Grand Orient (iens, Nagy Kelet) páholy, amely hét fokkal dolgozott, és egyre inkább megszabadult az egol befolyástól. Mellette azonban tarka összevisszaságban még sok rítus létezett, elsősorblített skót szertartású szövetség, amely különösen Amerikában és az északi államokban terjedradalom előtt egész sereg pap lépett be, például a később nagy szerepet játszó Siéyés abbé, toégoire abbé, a későbbi forradalmár püspök, Talleyrand abbé, a leendő diplomata. 1785-besőbbi híresség tevékenykedett a páholyokban: Danton, Desmoulins, Mirabeau, Marat, Robespi

ltaire nyolcvannégy éves korában, 1778-ban lépett be, s nagy testi gyengesége miatt felmenteasztó felavatási ceremónia alól.

Hogy milyen ellentmondásos mozgalom volt a szabadkőművesség, s hogy milyen „vsaság” tömörült soraiban, azt a legjobban talán az jellemzi, hogy a nagy forradalom előemcsak a későbbi forradalmárok voltak a páholyokban, hanem ellenfeleik is, akiknek egy án „testvéreik” lenyakazták. A legdicsőbb, legrégibb francia főnemesi famíliák, a Rohalignac-, a Noailles-, a Rochefoucauld-, a Ségur-család egyes tagjai is beléptek a páholylyekben buzgón tevékenykedtek a Cagliostro- és Saint-Germain gróf-féle szélhámos mágusandor „varázslók” is...

Az imént említett dr. Somogyi István ügyvéd, A szabadkőművesség igazi arca (1929) resszájú vitairat szerzője, mégis leszögezi: „a francia páholyok... állottak ezen felforgató es


22/170

re...” Annak ellenére azonban, hogy a Szabadság, Egyenlőség és Testvériség jelszava állabadkőműves eredetű, mégis csak az az igazság, hogy a szabadkőművesek közt egyaránt vradalmárok és ellenforradalmárok. A forradalom elején a harmadik rend majdnem m

pviselője csatlakozott hozzájuk. A szabadkőművesek pénztárában harmincmillió frank ndorcet és Siéyés a szabadkőműves szövetségen belül „propagandaklubot” alapított. Az aberült átvészelnie a forradalmat. Ö tette később azt a szállóigévé vált kijelentést, agkérdezték tőle, hogy mit csinált a forradalom alatt: „Éltem...” Condorcet azonban a Rému

gén megmérgezte magát, nehogy lesújtson rá a Doktor Guillotin tvr.”. által feltalált hóhérbárd


23/170

A francia fénykor

A XIX. században a francia szabadkőművesség hosszú ideig híven szolgálta Napóleonyesek szerint maga is belépett a szövetségbe. A jénai csata után (1806), amelyben legyőroszokat, a titkos társaságok ármánykodni kezdtek ellene. Az intrika élén Németországban Ficozófus állt, Párizsban pedig Talleyrand „testvér”. Amikor a császár visszatért Elba szigetérőpos uralmára, első diadalát a grenoble-i helyőrségnek és az ottani szabadkőműves

szönhette. A francia szabadkőművesség általában az egész század során okosan opportunisonyult. Egyesek szerint Lajos Fülöp maga is belépett a Három Egyesült Testvér nevű páholybA korabeli szabadkőművesség ízig-vérig burzsoá volt, és meglehetősen maradi; a köztárs

elmű páholyokat a rendőrség bezárta. De a monarchia ellen harcoló halad6 politikusok kg sok szabadkőműves akadt, például Louis Blanc, a kispolgári szocialista, aki a 48-as forraddalra jutása után az ideiglenes kormány tagja lett. Ennek a kormánynak a tagjai egyébként rcius 6-án, a Városházán szabadkőműves jelvényeiket felöltve fogadták a Grand Odöttségét. Páholytag volt Lamme-nais, a keresztényszocializmus megalapítója is.

III. Napóleon éppen olyan „jóban volt” a szabadkőművesekkel, mint I. Napóleon. Ha nem istagja volt egy rokon szellemű titkos társaságnak, a carbonarók-nak. 1852-ben a Grand O

yeselte a bonapartista államcsínyt, s egyhangúan Murát herceget, a „kis Napóleon” roasztotta meg nagymesternek. A herceg vette meg a szövetségnek a Cadet utcai palotát, aand Orient temploma van ma is.

A III. Köztársaság vezető politikusai közül szabadkőműves volt a szocialista Jules Vallésőbb nagy szerepet játszott a Kommün alatt (megjegyzem, hogy a szabadkőművesek megkíséözvetítést a kommünárok és a versailles-iak közt), s nagyon sok polgári politikus, mint Gamago és Jules Simon. Amikor a szörnyű sedani vereség után megalakult az ún. honvédelmi korizenegy miniszter közül kilenc szabadkőműves, volt. De Mac-Mahon, az 1873-ban megválakciós-köztársasági elnök üldözte a szabadkőműveseket. Jellemző, hogy a megtorlást De

rceg, belügyminiszter vezette, pedig maga is szabadkőműves volt, csakúgy, mint az apja...Mikor Mac-Mahon kénytelen volt lemondani, 1879-ben Jules Grévy tvr.”. foglalta el az e

ket, s ezzel beköszöntött a francia szabadkőművesség fénykora. A páholyok részt vettiklerikális harcban, támogatták a természettudományok fejlődését, a pozitivizmusnak hódölték a szabadkőműves alkotmányból az Isten létében és a lélek halhatatlanságában vatelező voltát. (Ez a határozat óriási felháborodást váltott ki az angolszász szabadkőműorában, amely eretnekséggel vádolta, és kitagadta a franciákat.) Közben, a XIX. század folyb pápai enciklika ítélte el a szabadkő-*művességet. Különösen heves volt IX. Pius 1869-es bXIII. Leó már említett 1884-es Humánum Genus en-ciklikája, mely felhívta a katolikus író

lapírókat: leplezzék le a szabadkőművesek „sátánfajzatát”. Ezek engedtek a felhívásnak, és esra jelentek meg az acsarkodó röpiratok.


24/170

„Tüzes, vad, kalandos ember”

A legélesebb szabadkőműves-ellenes pennát egy felettébb furcsa figura forgatta, vagy ahogy

a róla a Budapesti Naplóban, „egy tüzes, vad, kalandos ember”: 185arseille-ben született, s Gabriel-Antoine Jogand-Pagés volt az igazi neve. Jezsuita kollégiuvelkedett, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért a leg-bőszebb francia antiklerikális pamf

t belőle Léo Taxii álnéven. Az Anticlerical című lapot szerkesztette, és sok papfalólásgúnyoló könyvet írt (A szórakoztató biblia*, Jézus élete, IX. Pius szerelmei)

több tízezer tagot számláló szabadgondolkodó egyesületet alapítokkeres, bajszos, tokás, élveteg alak belépett a szabadkőműves szövetségbe, de csak inas m81-ben a bíróság elítélte szerzői jogbitorlásért, mert egy régen elhunyt író kfjhy-vét kiadta a

vével! Erre kizárták a páholyból. 1885-ben részt vett a riklerikális kongresszuson, de már ebben az évben megtért, és maga XIII. Leó oldotta fel bűne

újdonsült katolikus tollnok minden polémista talentumát arra használta, hogy kígyót-ltson a szabadkőművesekre. Több pamfletet írt. Legnagyobb sikere a már idézeabadkőművesség titkai című röpiratának volt, amelyet vérfagyasztó metszetekkel illusztráyiken például, amelyen egy szabadkőművesnő felavatása látható, a hölgy jobbjában kardot, tádig frissen levágott vérző fejet tartva lépdel egy szőnyegre fektetett létra fokain...


25/170

Taxii különösen a. vegyes páholcézte ki, ahol hölgyek és urak „szórakoztak”. Felsorolja az „ördögimádó” szabadkőműítólagos gaztetteit: egy Félicie Thome nevű szabadkőműves nővér teherbe esett a páhodezett fekete misék során, gyerekét azonban a testvérek eltüntették; egy William Morganerikai újságírót „testvérei” azért öltek meg, mert közölte a titkos szertartás részleteit. Megesnel tábornok megölését 1815-ben; Lajos Fülöp Rossi gróf nevű követének meggyilkolásá

48-ban egy Constantini nevű szabadkőműves leszúrt a képviselőház előcsarnokában; Goreno, ecuadori elnök megölését 1875-ben. Sőt, Taxii dús fantáziája egészen odáig merészkgy azt állította: Léon Gambettát, a III. Köztársaság egyik vezéralakját 1882-ben, aniszterelnök és külügyminiszter volt, egy Léonie Léon nevű nagymesternő ölte meg, mamférfi szakítani akart a szabadkőművesekkel. De a legborzalmasabb vád, amellyabadkőműveseket illette a következő volt: 1815-ben Saint-Blamont, a királyi rendőrség ügyt megbíztak, hogy szerezzen bizonyítékokat a bonapartista összeesküvésről, felvételre jelentegyik páholyba, de a testvérek leleplezték, és elevenen befalazták (Ady: „ezeket az

taságokat csak Rómában hihették el”)!

Taxii idézett röpiratában mindezek a gyilkosságok láthatók is, ms fantáziájú szerző minden rémséget metszetekkel illusztrált!

Taxii megismerkedett egy Diana Vaughan nevű, angol származású hölggyel, aki állítóagas luciferi szabadkőművesség” tagja volt, a hölgy is megtért, csakúgy mint ő maga, és sz

abadkőműves-ellenes röpiratokat kezdett írni. Taxii és Diana könyvei azonban olyan mértmozták a képtelen zöldségeket és borzalmas kegyetlenségeket, hogy volt mesterei, a jezsuigunták (pedig Ady szerint Taxii nekik „ajándékozta az egyik legveszedelmesebb ördögkát”!), s azt kezdték rebesgetni, hogy Taxii... provokátor: tulajdonképpen a szabadkőműlmára akarja hajtani a vizet. A Vatikán vizsgáló bizottságot nevezett ki. 1897-ben a kövér hír


26/170

tófogadást tartott a Földrajzi Társaság nagytermében. Sok katolikus és szabadkőműves ughan személyiség, meg természetesen számos újságíró gyűlt egybe. Taxii szólásra emelkede — Nem vagyok buzgó katolikus, hanem szabadgondolkodó. A jezsuitáknál nevelkedte

mar elegem lett a vallásból, és elhatároztam, szétnézek az ellenfél táborában. Mikor a gadott, megkérdezte: „Édes fiam, mit óhajt?” Azt feleltem: „Szentatyám, itt, e pillanatban szeghalni a lába előtt... Ez lenne életem legnagyobb boldogsága...” Öszentsége, noha állalhatatlan”, léprement, én meg kitaláltam a luciferi szertartást és lelepleztem. Tizenkét éven áem őszentségét...

A marseille-i születésű, tréfás kedvű Taxii igazi mókamester módján végezte a beugyszerre sikerült neki a szabadkőművesség hitelét rontani és nevetségessé tenni a hivatalos katröket...

A Taxii-ügy hullámai lassan elültek, és a szabadkőművesség újra virágzott, s nem kis szszott a Drey-fus-ügyben, az ártatlan kapitány rehabilitálásáért harcolva. A provokátor 190ghalt, de még megérte, hogy az 1902-es választásokból a szabadkőművesek kerültek ki győzmbes „apó”, az antiklerikális szabadkőműves politikus lett a kormányfő, és a szintén szabadkon Bourgeois kerfiTt a házelnöki székbe. A virágzó szabadkőműves éveket 1914 követte. Hne az egyetemes, világraszóló testvériség, az első világháború nem tört volna ki, hiszen ztársaság szinte teljesen a „testvérek” kezében volt, ugyanakkor II. Vilmos is belépett egy

holyba. A szabadkőműves szolidaritás csak abban nyilvánult meg, hogy a francia „testvéreerült olasz barátaikat meggyőzniük az intervenció szükségességéről

A két háború közt, az 1920-ban megalakult Francia Kommunista Párt harcot indított saját keül a szabadkőművesek ellen, akiket polgári karrierizmussal vádolt. Egyes vezetők azonbandául Frossard, aki 1921—22-ben főtitkárként működött, inkább szakítottak a párttal, semhagyják a páholyt. (Persze a szakításnak több más, nem ide tartozó oka is volt.) Különö

dikálisok közt volt sok szabadkőműves, bár maga Her-riot vagy Daladier sohasem lépeámos szociáldemokrata is csatlakozott a szabadkőművesekhez, akik roppant erkölcsi vernvedtek a Stavisky-botrány során, mert a szélhámos kalandort sok szabadkőműves pol

mogatta (például Chautemps). De a szabadkőművesek véleménye minden nagy kérdgoszlott, így például sokan kiálltak a Népfront mellett, de voltak ellenfelei is. München iha a csehszlovák köztársaságot két szabadkőműves alapította (Masaryk és Benes), a „testvzt akadt pártolója és ellenzője a gyászos emlékű müncheni megegyezésnek.


27/170

1940 augusztusában Pétain tábornagy, a vichy-i bábállam feje, feloszlatta a páholyokgszállt övezetben a nácik örjöngve hadakoztak a sajtóban és a külön evégett megrenllításokon, de minden egyéb eszközzel is, az „elzsidósodott szabadkőművesek” ellen. Hiból különmegbízottat küldött Párizsba. Az utcákon a szabadkőművesek névsorát tartaleteket árultak. A felszabadulás után a páholyok újjáéledtek, de ma a francia szabadkőmű

áma már az 1939 előttinek alig a felét éri el. A fénykor letűnt. Az államvezetésben a társaságn

r nincs jelentős befolyása, bár például a •színes bőrű, radikális Monerville, a Szenátuigaul-leista elnöke, páholytag. Ugyanakkor az ötvenes évek hírhedten haladásellenes p

ndőrfőnöke, Baylot, szintén szabadkőműves volt, méghozzá nem is alacsony rangú, hanem a ient nagymesterhelyettese!

Ma az Egyesült Államok a „legszabadkőművesebb” ország. A páholyok már a függetleború idején nagy szerepet játszottak, bár akkor is két tábor volt: egyes szabadkőművesek ugvek maradtak Angliához. A függetlenségi háború vezérkíara teljesen szabadkőműves ashington már húszéveá korában belépett egy virginiai páholyba. Azóta sok elnök kerültabadkőművesek közül. Eleinte a francia és amerikai páholyokat szoros szálak fűzték

anklin Benjámin egy párizsi páholy tagja volt, La Fayette pedig Amerikában lépett be. Konban, amikor a franciák radikálisabb utakra tértek, a konzervatívabb amerikaiak szakítottak v


28/170

Szent Istvántól Martinovicsig

A hazai szabadkőművesség nem a fővárosban született. Az első páholyok a Felvidékdélyben kezdték el működésüket, még a XVIII. század derekán. Ezek azonban nem igazi mholyok voltak. Az eperjesit állítólag lengyel menekültek alapították, Erdélyben pedig német nász páholyok alakultak. Eleinte az angol szabadkőművesség konzervatív eszméi és szertanosodtak meg, tehát elsősorban a János-rend. A tagok a fő-és köznemesség soraiból toborzó

voltak a „testvérek” közt katonatisztek, továbbá szabadfoglalkozásúak is. Mária Terézia egyám rokonszenvezett a szövetseggel, de kénytelen volt tűrni a szabadkőművesség terjedését, mnt említettem — férje, Lotharingiai Ferenc tagja volt az egyik páholynak, halála után peálynő veje, Albert Kázmér szász herceg szintén pártolta őket. A XVIII. század második felébholy működött a régi Magyarország területén. Az első pesti valószínűleg az 1770-ben agyszívűség nevű, aztán Budán is alakult egy. A két páholy később báró Orczy József főispán . kamarás vezetése alatt egyesült. Amint látható, az első magyar szabadkőművesek egyáltalánltak felforgatók! Sőt: 1781-ben, amikor az orosz trónörökös, a később tragikus véget ézeesküvők saját nyakkendőjével fojtották meg) I. Pál cár hazánkba látogatott, felkereste a pá

81-ben gróf (később a császár hercegi rangra emelte) Pálffy Károly nagymester vezetésegalakult a Magyarországi Tartományi Nagypáholy, amelynek tizenkét páholy volt alávetve.

Az angol hatás után kezdett jelentkezni a francia Nagy Oriens radikálisabb befolyása is, kicsi testőrírók és a magyar jakobinusok körében. Bár II. József világnézetileg rokonszenveabadkőművességgel, mégis erősen korlátozta tevékenységüket, s a rendőrség minden lépéte. A „kalapos király” halála után II. Lipót, a Habsburg-dinasztia egyetlen szabadkőm

alkodója került a trónra. Ezzel felvirradt a magyar szabadkőművesség első fénykora, olyan mjelezték tevékenységét, mint gróf Festetich Györgyé, a Helikon ünnepségek rendezőjéééchényi Ferencé, a Nemzeti Múzeum alapítójáé vagy Kazinczyé, akit 1784-ben vettek fel a miholyba. A szabadkőműves nemesek és írók a nemzeti függetlenség szószólói lettek, a m

velődésért harcoltak, ők kezdeményezték az Akadémia és a keszorgikon megalapítását. A fellendülés azonban nem tartott sokáig: I. Ferenc 1794-ben, megre

rancia forradalom fejleményeitől, az egész birodalom területén betiltotta a mozgalmat, amarti-novicsék szerinte teljesen kompromittál-tak. A jakobinus moz-golódás véres lev


29/170

századra megbénította a szabadkőműves szervezkedést is. Csak a győzedelmes máradalom után alakult ismét egy páholy: Thoma Ágost könyvkereskedő megalapította a Dicsőjnalához nevűt. Ennek működését Kossuth is jóakaratú érdeklődéssel figyelte, bár ő maga csigrációban lépett be, amikor sorstársai is mind szabadkőművesek lettek: Klapka és Purinóban,

Dessewffy Genfben, Andrássy, Türr, Teleki és Almássy Párizthlen Gergely és Kossuth pedig Amerikában.

A szabadságharc elbukása idehaza teljesen megbénította a terjeszkedést. Az újjászervezés csotmányos korszak derengésével kezdődött. Az 1861-es országgyűlés összehívása után még arán megalakul a Szent István, majd a Szent József páholy. Mint elnevezésük is mutatja, ehelyek ismét a maradi irányzatot képviselték. Annak ellenére, hogy az elsőt megint egy főúrint gróf Csáky Tivadar, volt dragonyos főhadnagy vezette, a hatóság az országgyűlés feloszn ismét betiltotta működésüket. A Szent István páholy, amelybe a patinás nevű főurak gyűlrolyi-, a Teleki-, az Esterházy- és a Vay-família tagjai), beszüntette tevékenységét.

A fordulatot a kiegyezés hozta meg. Ferenc József ugyan egyáltalán nem rokonszenve

zgalommal, és Ausztriában nem is engedélyezte, Magyarországon azonban kénytelen volt trvezkedést, annál is inkább, mert a budapesti kormány élére a szabadkőműves Andrássy

rült. Így alakult meg 1868 júniusában az első, ismét szabad páholy, Egység a hazában névgol nagypáholy égisze alatt. Most már gomba módra szaporodtak a páholyok az egész oületén, és 1870-ben Magyarországi Jánosrendű Symbolikus Nagypáholy néven szövetségre lnek élére az 1867-ben hazatért Pulszky Ferenc régész állt, a Nemzeti Múzeum igazgatótthyány-kormány volt minisztere, a forradalmi Magyarország volt londoni követe, Kazinctvös barátja, a XIX. század egyik legsokoldalúbb magyar közéleti férfiúja (tudós, író, esitikus), aki Torinóban született fiának a Garibaldi keresztnevet adta, s aki több tucat hazai

földi tudományos és közművelődési egyesület dísztagja volt (még a török szultán is kitüntetteEzzel párhuzamosan szervezkedni kezdtek, főleg Türr István égisze alatt, a fr

pcsolatokkal bíró „testvérek” is: 1869-ben megalapították a Corvin Mátyás páholyt. Ez a skót abadkőművesség aztán 1871-ben létrehozta a maga szövetségét Nagy Oriens néven. A kétrsze nálunk is, akár Franciországban, versengeni kezdett, s ez a konkurrencia „sokszor nélkülabadkőművességben elengedhetetlen önuralmat, megértést és jó-ízlést”, amint azt dr. Gerő Im46-ban alapított Balassa József páholy fővizsgálója megállapította A magyar szabadkőművténete (1949) című könyvecskéjében. A két irányzat majdnem két évtizeden át dolgozott egllett, illetve bizonyos mértékig egymás ellen, míg végre 1886-ban megegyezett, és kö

galapította a Symbolikus Nagypáholyt. Ebben egyesült az akkor fennálló 26 János-rendű és 1usú páholy. A „testvérek” száma 1831 volt, vagyis aránylag roppant csekély.A versengés befejeztével azonban gyors fellendülés következett, amit részben az ország roh

rosodása és polgárosodása magyaráz. 1896-ban, a Millennium évében, felavatták a Podmanai páholyházat, (ma Rudas László u. 45.). A nagy ünnepségen az egész világ szabadkőmű

pviseltették magukat, nemcsak portugál, egyiptomi, amerikai, hanem még javai küldött is érkszázad végén 37 páholy működött szerte az országban; Budapest 13-mal vezetett, utána Povetkezett 9-cel. Közben sok jótékonysági intézményt alapítottak: rab-segélyző egyléktalanok menhelyét, önkéntes mentőegyesületet, gyógypedagógiai intézetet stb. 188gindult a Kelet című folyóirat, amely — persze több kényszerű megszakítással — 1948-ig g.


30/170

A XX. század elején megkezdődött a mozgalom radikalizálódása, különösen az 190gyváradon megtartott első vándorgyűlés után, amelyet a következő évben a budapesti kö08-ban megalakult a Martinovics páholy, amelynek főmestere Jászi Oszkár lett. A haladóocializmussal rokonszenvező radikális értelmiség tagjai közül sokan beléptek: Kunfi Zsigmck János, Purjesz Lajos, Szende Pál, Bíró Lajos, Ágoston Péter. 1914-ben már 101 pködött, ebből 31 a fővárosban. 1918-ban körülbelül 9000 szabadkőműves volt. Az em

dikalizálódás ellenére, s a mozgalom ellentmondásos jellegének megfelelően, több árigazgató, bankár s egyéb nagytőkés tartozott a mozgalomhoz, melynek 1273 ügyvéd, vos, 1600 köztisztviselő, 1450 tanító és 310 újságíró tagja volt. De hogy még jobban illusztráabadkőművesség vegyes összetételét, megemlítem, hogy Jásziékkal és Kunfiékkalzgalomban tevékenykedett 3 rendőrfőkapitány, 2 rendőrkapitány, 5 rendőrtanácso

polgármester, 2 polgármester, 3 alpolgármester és 387 bíró, köztük a királyi Kúria fejyúttal a Symbolikus páholy nagymestere volt!

A világháború alatt Tisza István kétszer is felkérte a szabadkőműveseket külföldi közvetőször a fenyegető olasz beavatkozás, másodszor egy berlini békekonferencia adott erre alkayik akció sem járt sikerrel. A szabadkőművesek nagy szerepet játszottak az őszirradalomban. Utolsó nagygyűlésüket 1919. január 25-én tartották. A Tanácsköztársaság betiltholyokat. Az ellenforradalom alatt a páholy házat a MOVE nevű horthysta egyesület réglalták le, s mint már említettem, Dömötör belügyminiszter feloszlatta a mozgalmat, amelig teljes illegalitásba, később pedig, a harmincas évek derekától kezdve, félillegal

nyszerült. Horthy alatt a magyar „testvérek” egy része osztrák, illetve csehszlovák páholytott kapcsolatot, de 1936-ban a Szünidei Gyermektelep zebegényi otthonában már Jánosnepélyt rendeztek, amelyen mintegy 600 „testvér” és „növér” jelent meg. Ez lett azonban a mabadkőművesek utolsó nagyszabású megmozdulása, mert az egyre erősödő fasizálódás majes tétlenségre kényszerítette őket.

A felszabadulás után, illetve még az ostrom alatt (1945 februárjában) a szabadkőműkeresték az ideiglenes Nemzeti Bizottságot, hogy visszakérjék a páholyházat. A Nemzeti Biz

ruár 23-án vissza is adta, azzal, hogy egyezzenek meg a Podmaniczky utcai (jelenleg Rudas La) székházba beköltözött Nemzeti Parasztpárttal. Decemberben a belügyminiszter ézságügyminiszter közös rendelettel szentesítette a páholyház visszaadását. 1946 márciugalakult az ideiglenes tisztikar, s a helyettes nagymesterek egyike Supka Géza, a régi radikáhírlapíró, a Károlyi kormány volt prágai követe, a Polgári Demokrata Párt elnöke s az gindult Világ című haladó napilap főszerkesztője lett. A mozgalomnak 1945 elején csak 300t (nagyon sokan elpusztultak a háborúban), 1948-ban körülbelül 1000 szabadkőműves tömör

dapesti és 3 vidéki páholyba...


31/170

„A farkas által halálra üldözött bárány bosszúja”

carbonarók)


32/170

Tűzvész Saumurben

— Au feu! Au feu! — kiabálták 1821. december 24-én Saumur-szer te. Felső-Anjou fővly borairól meg lovastiszti iskolájáról híres, karácsony szent napján jajveszékeléstől és félr

rangoktól volt hangos: tűz ütött ki az egyik gyárban. Az oltási műveletben részt vettek a híresola növendékei is. Az egyik fal rájuk omlott.

Hát ez bizony roppant balszerencse! Ám nem csupán a szegény tiszti iskolásokra, hanem... h

„Szabadság Lovagjaira” is. Ugyanis a halálra zúzott tűzoltó katonák zsebében a hatógtalálták a nevezett titkos társaság összeesküvésére vonatkozó feljegyzéseket. Több mint hasztet letartóztattak, köztük egy Sirejean nevű „felbujtót”. Kiderült, hogy az összeesküvpóleont akarták trónra emelni, s helyreállítani az 1791-es forradalmi alkotmányt. Sirejeant Xjos bírái halálra ítélték, pedig maga a szép Juliette Récamier, a Restauráció legelőkalonjának vonzó és okos ihletője is közbelépett érdekében.

De miféle társaság volt ez a „Szabadság Lovagjai”?Egy Grandménil nevű kirurgus alapította, még 1815-ben. A társaság előbb Párizsban műk

sőbb a sebész Saumurben telepedett le, és a titkos társaság egész Nyugat-Franciaorshálózta. 1821 végén, amikor a saumuri tűzvész kitört, már vagy húszezer „lovag” vett rsaság földalatti tevékenységében.

Sok hasonló titkos társaság működött ekkor Franciaországban. Párizsban, a Diáknegyedbnthéon tőszomszédságában, a Jogiskola (École de Droii-nak hívták, szerényen, a Jogtudomrt) mellett, egy manzárdszobában az „Iskolások Szabad Társasága” gyűlt össze, hogy az „Igrátainak” segítségével megdöntse XVIII. Lajos reakciós kormányát. Egyesek a köztársa

vánták visszahozni, mások II. Napóleont akarták uralkodónak, de hogy megőrizzék egységamennyien azt mondogatták: — Előbb döntsük meg a Bourbonokat, aztán majd meglátjuk...

A diákokhoz egyéb értelmiségiek is csatlakoztak, no meg persze katrt a hadseregben még nagyon sok híve volt Bonaparténak, akik egyre szőtték az összeesküálait. Az 1820. augusztusi összeesküvést például Nantil kapitány irányította. Ezt a tisztet titkos ték a legendás La Fayette-hez, az amerikai szabadságharc és a nagy forradalom ornokához, aki hosszú ideig raboskodott Olmützben, de 1799-ben hazatért, és többé-kevéerális ellenzékkel dolgozott együtt.

Nantil kapitány, jó francia forradalmi hagyomány szerint, a Tuilériákat akarta elfoglalni, mi vin-cennes-i királyi várat. A támadást egy dicső forradalmi napra, augusztus 10-ére tűztrt 1792-ben a párizsi nép ezen a napon már egyszer elfoglalta a Tuilériákat. A besúgók azonb

Fay ette (Dupré portréja) működtek: a hatóságok tudomást szereztek az összeesküvésről. Vak a jelentéktelen „statisztákat” sikerült elcsípniük: Nantil és a többi vezető idejében elmenekül


33/170

A párizsi vereség nem fogta ki a szelet az elégedetlenek vitorlájából. Amint láttuk, a lálleme nemsokára fellobbant Saumurben. De nem csak ott!

A kelet-franciaországi Belfort városában, amely mindig híres volt kalleméről, és már a rómaiak alatt erődített hely volt, az egymáshoz tapadó, gót stílű ház

vább élt a taonapartista szellem, és 1821 utolsó napjaiban szintén rebelliót terveztek. Elcember 29-re tűzték ki, de a habozó és ingatag La Fayette nem jelent meg. Minthogzeesküvés tervezői úgy vélték, nélküle nem megy a dolog, január l-re halasztották a felkeladók egyik vezetője egy Pailhés nevezetű gárdatiszt volt. A nagyszájú, fecsegő ezredes nem

gőrizni a titkot, s már a puskaport osztogatták a rebelliseknek, mikor egy kapitány rájöszül, s értesítette a térparancsnokot. Minden kiderült: az összeesküvők elmenekültek. Sokanék a közeli svájci határt. Pailhés ezredest azonban elfogták, és öt évre ítélték...

Saumurben azonban a „Szabadság Lovagjai” nem nyugodtak vele a vereségbe. Grandmésai tovább szőtték az összeesküvés szálait. Ujabb napot tűztek ki a felkelésre, mégpedig ruár 23-át. A vezetést Jean Berton dandártábornokra bízták. A göndör hajú, nagy bajszú, szé

nerális (ahogy elnézem a daliás katonát ábrázoló szép metszetet: akár magyar huszártiszt is lelna!) ekkor már ötvenhárom esztendős volt. A híres brienne-i katonaiskolába járt, körülbelüben Napóleonnal. Különösen a császár spanyol hadjáratában tűnt ki. Persze a Restauráció

árták a hadseregből. Több kérvényt intézett a parlamenthez a politikai szabadságyreállítása végett, de természetesen sikertelenül. XVIII. Lajos igazi Bourbon volt: „Semmiult, és semmit sem felejtett.” Az országban dühöngött a vallásos fanatizmus. A Kama

kevesztett királypártiak ültek, akiknek nem volt elég, hogy Ney generálist és öt tábornokotek, s száműzték mindazokat, akik 1793-ban a Konventben Lajos király halálára szavaztak. n már maga a király is megsokallotta vakbuzgó hívei túlkapásait, és feloszlatta a Kamarát. 18

mét a szabadelvűek hódítottak tért. Mikor azután 1820-ban a fanatikus Louvel az Operából kzúrta Berry hercegét, a király unokáját, XVIII. Lajos ismét a legszélsőségesebb reakc

övetkezve uralkodott: a személyes szabadság jogát felfüggesztették, bevezették a cen

szahívták a jezsuitákat. Nem csoda, ha a Berton-féle egyszerű származású tisztek, akiket mradalom emelt magasra, majd Napóleon fürdetett meg a dicsőség örökre felejthetetlen, frrásában, nem tudtak nyugton maradni. A felkelést végül is nem magában Saumurben, hanemmérföldre fekvő kis Thouars városkában akarták végrehajtani, február 24-én.Berton már 21-én odaérkezik, s proklamációt bocsát ki.24-én aztán, díszes uniformisát felöltve, hajnali négykor jelt ad a lázadásra: feltű

mzetiszín kokárdákat, az összeesküvők elfoglalják a csendőrkaszárnyát. A királyi hatópviselőit elkergetik, mindenütt felhangzik az „éljen a szabadság!” vagy az „éljen a császár!msokára meghalt Szent Ilona szigetén...)• A lázadó generális boldog, szónokol, kiabál, v

varokat szív... és elmegy ebédelni egy barátjához. Telik-múlik az idő, s csak délben adjarancsot, hogy vonuljanak Sau-murbe. Elöl megy a nagydobos, utána egy takács, aki ugyan va


34/170

ndée-i ellenforradalmárokkal küzdött, de most — magas termete miatt — a kezébe nyomkolort. Utánuk vagy tizenöt lovas meg százhúsz gyalogos vonult. A gőzfejű Berton ezzővel” akarta megdönteni a Bourbonokat!

Estére Saumur magaslataira értek. A Loire másik partján feltűnik a lovastiszti önítménye. — Qui vive? („Ki éljen”?) — kérdezik a lovasok. Berton tábornok Delon nevű hadnagya átk — A nyugati sereg! — Majd hozzáteszi. — Mi vagyunk a húszezres sereg előőrse.A hazugság nem váltja ki a várt hatást. A hidat szekerek torlaszolják el, mögöttük a sa

gármester tárgyalni kezd Delonnal. A hadnagy támadni szeretne, de Berton leinti: — Nem vállalom magamra, hogy francia vért ontsak. Persze ezt előbb is meggondolhatta v

gy azt hitte, vérontás nélkül hódíthatja meg a hatalmat? Éjjel kettőkor Berton visszavonulót a kis csapat szétoszlik...

Kudarc Belfort-ban és Párizsban, dupla vereség és szégyen Saumurben: elvben a „Szabvagjainak” vagy az „Igazság Lovagjainak” el kellett volna keseredniük, le kellett volna mondovábbi szervezkedésekről és felkelési kísérletekről. De nem így történt. Ez a két titkos táryanis csak töredéke volt egy sokkal hatalmasabb, nemzetközi földalatti szervezetnbonaróknak.


35/170

Dél- Olaszország sziklabarlangjaiban

A carbonaro mozgalom külsőségekben nagyon hasonlít a szabadkőművességre. Áltaonban megállapítható, hogy egyértelműbben haladó. A carbonaria a XIX. század elején keletliában, pontosabban Calabriában, a franciák nápolyi uralma alatt, Murát (Napóleon sóálysága idején. Az első társaságok valószínűleg francia mintára alakultak, mégpedig a Jura-vnégetők példáját követve.

A „szénégető” szónál meg kell állnunk egy pillanatra. Miért választotta ez a titkos társaságvet? Lehet, hogy a carbonarók eredetileg nem politikai, hanem mesterlegény társaság vvágók és szénégetők céhe, mint ahogyan a szabadkőművesek eredete is, visszanyúművescéhhez. Egyébként a szabadkőműves mozgalom és a carbonarók tevékenysége sozefonódott, akadtak, akik egyszerre voltak tagjai mindkét társaságnak.

De miért nevezték el magukat szénégetőknek? Egyesek szerint azért, mert a szén tisztít, s ergeti a vadállatokat...

Tény, hogy a köztársaság hívei az Abruzzók rejtett barlangjaiba menekültek, s ezt a jasztották maguknak: „A farkas által halálra üldözött bárány bosszúja.” A társaság, rtartásait a szénégetők céhétől kölcsönözte, nagyon gyorsan toborozta híveit, annál is inkább

urát rendőrminisztere, Maghella, ki alkotmányos királyság révén kívánta egyesíteni Irtfogolta őket. Egyes calabriai és abruzzói városokban az egész férfilakosságot siszervezni. A carbonaria valóságos állam volt az államban. A carbonarók egymást buoni cugib. „jó rokoniknak”) nevezték. Általában két fokozat volt: segédek és mesterek. Eleinte az erülekeztek. A kunyhót, ahol a szertartásaikat végezték, szén-árudának (vendita, franciául venterülbelül megfelel a szabadkőműves páholynak) nevezték. Később, amikor a szénégetés márképes lett, faburkolatú teremben gyűléseztek. A helyiségben volt egy fatönk. A tuskón vászon, só, feszület, falevél, föld, galagonyakoszorú és több más jelkép volt. A falon, a mester

romszög fénylett. A vezetőség (Alta Vendita) Nápolyban székelt, itt őrizték a titkos tár

nykönyvét az egyesület alapszabályaival, s itt volt a fekete lista a fel nem vett jelöltekről.A felavatási ceremónia sok tekintetben hasonló volt a szabad

Documents

Titkos Társaságok Története -Bajomi Lázár Endre (1969)