Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Felnőttképzési Intézet

Könyvtár- és múzeumpedagógiai szakcsoport

SZAKDOLGOZAT

A MESÉK SZIMBÓLUMVILÁGA LÁZÁR ERVIN MŰVEIBEN

Konzulens: dr. Baricz Zsolt

adjunktus Készítette:

Horváthné Tóth Judit informatikus könyvtáros szak

nappali tagozat

SZEGED 2009

Nyilatkozat

Én, Horváthné Tóth Judit nyilatkozom, hogy szakdolgozatom saját szellemi termékem,

elkészítésekor csak engedélyezett módszereket használtam.

Szeged, 2009. november 15.

1

TARTALOM

BEVEZETÉS .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2

I. A MESÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

I.1. NÉPMESE .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6

I.1.1 . A NÉPMESE ALMŰFAJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

I.1.2. SZIMBÓLUMOK SZEREPE A NÉPMESÉKBEN .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

I.2. A MŰMESE .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

I.2.1. MŰMESE-TÍPUSOK.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

I.2.2. A MŰMESÉK SZEREPE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

II. LÁZÁR ERVIN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

II.1. LÁZÁR ERVIN ÉLETE ÉS MŰVEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

II.1.1. ÉLETRAJZ .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26

II.1.2. BIBLIOGRÁFIA .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

II.2. LÁZÁR ERVIN MESÉI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

II.2.1. LÁZÁR ERVIN MESEVILÁGA .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

II.2.2. MESÉK, MESEREGÉNYEK. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

III. NÉPMESEI PÁRHUZAMOK LÁZÁR ERVIN MESÉIBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40

III.1. NÉPMESEI HAGYOMÁNYOK .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

III.2. MESEELEMZÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

III.2.1. A LEGKISEBB BOSZORKÁNY .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

III.2.2. A MOLNÁR FIA ZSÁK BÚZÁJA.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46

III.2.3. A KISLÁNY, AKI MINDENKIT SZERETETT .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49

ÖSSZEGZÉS .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

IRODALOMJEGYZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

2

BEVEZETÉS

Óvodás korom óta olvasom Lázár Ervin meséit. Édesanyám irodalom iránti

szeretete és könyvismerete lehetővé tette számomra, hogy szinte a kiadást

követően megkapjam a mesegyűjteményeket, meseregényeket. A nagyravágyó

feketerigó nagyalakú, sok színes Réber-rajzzal díszített kiadásával1 indult

Lázár Ervin iránti szeretetem, az azóta szinte kivétel nélkül dedikált kötetek

könyvespolcom legbecsesebb helyét foglalják el , néha több kiadásban-

példányban, hogy a gyermekeim is továbbvihessék magukkal, ha felnőnek.

Tarbay Edével együtt azt gondolom, hogy „a gyermek és a felnőtt

olvasmányai elválaszthatatlanok egymástól , különbség csak a megértés

rétegeiben van, s val ljuk be, bármelyiket olvassuk újra és újra, már felnőtt

fejjel , mindig mást fedezünk fel bennük, ami örömöt okoz.”2 Bár egy-egy

„nehezebb” mese cselekményvezetését, szójátékait, esztétikai értékeit

kisgyermekként is élveztem, tíz-húsz-harminc évvel később már meg is

értettem őket – elmagyarázni pedig most sem tudnám -, és újbóli elolvasásuk

során épp ezeknek a meséknek a lélegzetelál l ító katarzisa ragad meg

mélyebben, mint bármely „felnőtt” szépirodalmi mű .

Ez volt az oka annak, hogy – bár messzemenően egyetértek Honti Jánossal

abban, hogy „mesékrő l szóló könyv helyett egyszerűen csak mesék minél

gazdagabb gyűjteményét kel lene az olvasó kezébe adni , és hagyni , hogy maguk

a szövegek mondjanak el mindent”3 - Lázár Ervin meséirő l írok, amelyek pár

oldalon is képesek jóval több értéket átadni gyermeknek, felnőttnek

egyaránt, mint a mai, felkapott, színes-szagos gyermek- és fantasy-irodalom.

1 LÁZÁR ERVIN: A nagyravágyó feketerigó. Bp. : Móra, 1969. 13, [3] p. 2 TARBAY EDE: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. 119. p. 3 HONTI JÁNOS: A mese világa. 45. p.

3

I. A MESÉK

„Mert a mesék olyan elevenek, mint az élet,

olyan régiek, mint az öregek, olyan ifjak, mint a

gyerekek, olyan kegyetlenek, mint saját

esztelenségeink, és olyan bölcsek, mint az igazság,

amit keresünk. Aki valóban meg akarja érteni őket,

mernie kell elhagyni korábbi álláspontját, hagynia

kell magát elragadni a mese által.”4

4 ESTERL, ARNICA: A gyermeknek mese kell! 85. p.

4

Mese : Csodás elemeket tartalmazó, naiv hangú, költött elbeszélés.5

Szóeredet: Ugor származékszó a mes- tőbő l , a szóvégi -e valószínű leg

kicsinyítőképző . Jelentése kezdetben példázat, parabola – jelképes, találós

mese (1372-1448 körül , később: csodás elemekkel teleszőtt költött

elbeszélés (1585). Az irodalomtudomány fejlettségétő l függően sokáig csak

többé-kevésbé változó tartalmat jelölt a mese, s a hasonló költött

elbeszélések egyéb fajtáit jelölő szavakkal szemben sajátos műfajjelölő

szerepe csak a múlt században kristályosodott ki véglegesen.6

„A modern ember mítoszai: kedvenc színjátékai, az általa olvasott

könyvek, […] a mozifi lmek számtalan mitikus motívumot alkalmaznak: a hős és

a szörnyeteg harcát, a beavatás harcait és vizsgáit, példaszerű alakokat és

képeket. Még az olvasmánynak is mitológiai funkciója van: nemcsak az ősi

társadalom mítoszelbeszélését és az Európa falusi közösségeiben még ma is

eleven, áthagyományozott költészetet pótolja, hanem lehetőséget teremt a

modern embernek arra, hogy – hasonlóan ahhoz, ahogy korábban a mítoszok

tették - „ki lépjen az időbő l ” . […] az olvasás kiemeli a modern embert

személyes idejébő l , más ritmusokba ágyazza, és lehetővé teszi , hogy egy

másik „történetben” éljen.”7 – írja a mai ember mese iránti igényérő l Mircea

El iade.

A mesék – Lessing megál lapítását követve – a költészet és az erkölcs

közös határmezsgyéjén találhatóak.8

A mesében a történés és a szereplők más atmoszférában vannak, mint a

valóság. Ezt a dimenziót Marie-Louise von Franz svájci jungiánus pszichiáter

szerint úgy nevezzük: a tudattalan – és érezzük, hogy ez más vi lág, mely éles

el lentétben ál l tudati realitásunkkal .9

A mese vi lága mágikus, nem racionális . Olyan, mint a kisgyermeké és a

tudattalané. Csodák történnek benne, a tárgyak, ál latok beszélnek, tudatuk és

lelkük van, mindenkit legyőző kard, halál utáni csodás feltámadás, sárkányok,

boszorkányok, óriások és törpék szerepelnek a mesékben, bármi, még a halál

5 MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR. 925. p. 6 A MAGYAR NYELV TÖRTÉNETI-ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA II. 904. P. 7 ELIADE, MIRCEA: A szent és a profán. 195. p. 8 LESSING, GOTTHOLD EPHRAIM: Értekezések a meséről. 38. p. 9 FRANZ, MARIE-LOUISE VON: Női mesealakok. 16. p.

5

is visszafordítható, sőt élő és élettelen között eleve sem éles a határ.

Minden vi lágos, egyértelmű , nincsenek árnyalatok, fokozatok,

kétértelműségek.10

10 FISCHER ESZTER: A népmese és a gyermeki tudattalan. 98. p.

6

I.1. NÉPMESE11

A népmese meghatározása meglehetősen nehéz. A Magyar néprajzi lexikon

meg is kerüli a pontos definíciót: „a szóbeli elbeszélő költészet legnagyobb

műfajcsoportjának egyike”. 12 Egy lényeges dolgot azonban kiemel: a népmese

alapvetően szóbeli voltát.

A meséhez kapcsolódó kifejezések, szólások a népmese két alapvető

tulajdonságát emelik ki . Egyrészt a mese költött, a mindennapi valósággal

össze nem egyeztethető voltát: mesebeszéd, „Ez csak mese”, i l letve a híres

Arany János-i „Nem mese ez, gyermek”. Másrészt arra utalnak, hogy a mese

valami nagyon szép dolog: mesés, meseszép, mesébe i l lő . Ezek a szavak a

csodaszép, a hihetetlen, a váratlan szavak szinonimái .

A mesében ugyan sok minden van, ami a valós vi lágban lehetetlen, a

népmesében azonban – szemben a belő le kialakult műmesével – mégsem

lehetséges minden. A mesei csodás dolgok egy nagy rendszer tagjai , amelyek

mint meseelemek és mesemotívumok a népmese sajátos építőköveiül

szolgálnak.

A népmese sajátos báját és sajátos realizmusát az adja, hogy sok

szempontból különleges tükrözője a valóságnak: a népmesét fenntartó nép

múltjának, jelenének, mindennapi életének elemei éppúgy megtalálhatók

benne, mint a becsületesebb, igazabb életbe vetett hitnek a mesei

igazságszolgáltatásban megtestesült kifejezése.

A népmesei csodás elemek amiatt alkotnak zárt rendszert, mert bennük az

ősi néphit, népszokások, a vi lágról alkotott ősrégi kép emlékei őrződnek

tovább. A csodás elemek mellett a népmesékben a mindennapi élet: a

gazdálkodás, földművelés, pásztorkodás, halászat, építkezés, közlekedés,

étkezés, szórakozás, ünnepek emlékei is megőrződnek. A mai élet elemei már

ugyanúgy nyomot hagytak néhány mesében, mint a múltat idéző nyomtatás, a

kézzel vetés vagy a hagyományos nagycsalád életének jel lemző momentumai .

A népmesék és a különböző mesetípusok minden vidéken megteremnek.

Érezhetjük bennük a tájak sajátos mondatalakítását, jel legzetes sorait,

11 MAGYAR NÉPRAJZ V. Magyar népköltészet. Népmese. 19-59. p 12 MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON III. K-Né. 739. p.

7

nyelvének zeneiségét. Ezek a mesék sok örömet adtak évszázadokon át, s

ezek vezették el az emberiséget az irodalom szeretetéhez.

A népmese terjedelme az irodalmi műfajok közt az elbeszélés, i l letve

kisregény terjedelmének felel meg. Így tehát, viszonylagos rövidsége

el lenére is, a népművészet legterjedelmesebb epikai műfajának számít.

Műfaji sajátosságait a néphagyományhoz fűződő szoros kapcsolata,

közösségi jel lege, a továbbhagyományozódás döntően szóbeli volta határozza

meg. A népmese leglényegesebb esztétikai jel lemvonásai a népmese közösségi

és szóbeli voltából – népköltési műfaji sajátosságaiból származnak.

V. J. Proppnak a mese szerkezetére vonatkozó definíciója: „Morfológiai lag

mesének tekinthető minden olyan fejlemény, amely a károkozástól vagy

hiánytól különféle közbeeső funkciókon keresztül házassághoz vagy más

megoldás értékű funkcióhoz vezet”. 13 A fenti definícióval lényegében azonos

az a hármas tagolás, amelyet Nagy Olga ad a mese szerkezetérő l : a kezdeti

nehézség, az ezt követő bonyodalom, majd a szerencsés kifejlet.14 Berze Nagy

János a fenti három egységet egynek veszi („maga a mese”). Ezt vezeti be,

i l letve követi a kezdő- és záróforma.15

A népmesére, mint a népköltészeti műfajokra általában, jel lemző

követelmény az esztétikai kódolás és dekódolás egyidejű voltának

biztosítása. A klasszikus mesemondás-mesehallgatás egyik legfőbb

jel lemzője, hogy a hal lgatóság a mesét a mesemondóval együtt él i , élvezi,

fogja fel . A mesemondás-mesehallgatás egységes közösséggé teszi az előadót

és a hal lgatóságot. Szerepe van a nagyobb társadalmi közösségek

megteremtésében, fenntartásában is .

A kódolás–dekódolás szinkronjának megteremtésében döntő szerepet az

azonossági esztétika eszközei játszanak. A népmesét sajátos epikai

műfajként az azonossági esztétika eszközei tartják fenn, ezek biztosítják

ugyanis azt, hogy minden egyes mesében a várt, az óhajtott, sőt az ismert

jelenjék meg. Legfontosabb eszközei: a szerkezet és a szerkezeti elemek

13 PROPP, VLAGYIMIR JAKOVLEVICS: A mese morfológiája. 40. p. 14 NAGY OLGA: A táltos törvénye. 136. p. 15 BERZE NAGY János: Mese. 235. p.

8

hangsúlyozására is szolgáló ismétlések, formulák, sztereotípiumok,

párbeszédek, az archaikus mondatfűzés, a névmáshalmozás stb.

A meglepetés esztétikájához tartozó elemeknek az egyes népmesék

színessé, érdekessé, egyedivé tétele szempontjából van szerepük. Ezek a

mindennapi élet jelenségeinek a mesei szövegbe való bekapcsolása

(aktualizálás), vagy a mesélő egyéni fantáziájának a termékei mellett olyan

sti l isztikai eszközök, mint egy-egy váratlan hasonlat, gondolati vagy érzelmi

töltésű monológ és a késleltetés.

A két elem sajátos – az azonossági esztétika túlsúlyát biztosító – aránya a

népmesék egyik legfontosabb esztétikai értékmérője.

I.1.1 . A NÉPMESE ALMŰFAJAI

A mese alműfajainak meghatározásában jelentős szempont a csodás elemek

és a mindennapi élet elemeinek a jelenléte, vagy éppen túlsúlya, i l letve hiánya.

A novellamesékben vagy más szóval reál is mesékben, valamint a tréfás

mesékben általában kevés a csodás, mitikus elem; az állatmesékben már

nagyobb, de még mindig korlátozott a szerepe. A csodás elemekben való

bővelkedés jel lemzi viszont a tündérmesét.

A népmese legősibb, legköltő ibb, leggazdagabb tartalmú, legszebb

alműfaja – úgy is mondhatnánk: alapműfaja – a mitikus vagy valódi mese =

tündérmese . A valódi mese fogalma egyben összefoglaló fogalom is, amelybe a

tündérmesék, varázsmesék, hősmesék, hiedelemmesék tartoznak. Alapvető

kel léke a csodás elem. A mesei szerkezet nem jöhet létre csodás elemek

nélkül . A mesekezdő formulák a mesélőt és a mesehallgatókat a mindennapi

életbő l átviszik a költő i igazságszolgáltatást biztosító mesék birodalmába. A

jóság, az igazság – amely fő leg az elnyomottak, a szegények igazsága – mindig

győz.

„A hősmesék a mitikus mese vagy köznyelven, a tündérmese műfajának

legarchaikusabb csoportját képezik. Azok a mesetípusok tartoznak ide,

melyekben a mitikus elemek, motívumok, epizódok a real isztikus elemekhez,

motívumokhoz, alakokhoz, epizódokhoz hasonló természetességgel

9

il leszkednek a mese cselekményébe. A hős (hősnő) emberfeletti ,

táltostulajdonságokkal rendelkezik, előre tudja, hogy mi fog vele történni ,

természetfeletti segítő i vannak, s gyakran valamely nagyszabású,

vi lágrengető hőstettet visz véghez. Küzdelme – még ha útja a halálon

keresztül vezet is – minden esetben győzelemmel végződik. A sárkányok,

óriások vagy más természetfeletti lények által sanyargatott országra,

amelynek végül a hős lesz az uralkodója, kiegyensúlyozott, békés, boldog

korszak köszönt. A hősmesékben nem a l írai momentumokon van a hangsúly,

hanem a küzdelmen, a párviadalon. A hős esetleg feleségül veszi a király

leányát, de nem szükségképpen és nem szerelembő l , hanem hősi cselekedetei

jutalmaképpen: ezáltal vál ik a fele-királyság birtokosává, majd a király

utódjává”16.

A legendamesék a tündérmesei hagyományoknak a keresztény

hagyományokkal való sajátos ötvöződésével jöttek létre

Novellamesék: csodás segítőtársak és eszközök helyett a talpraesettség

és a furfang segíti a mesehőst célja elérésében. Ide tartoznak a sorsmesék,

amelyek a hiedelemmondák, hiedelemtörténetek határán helyezkednek el , a

rablómesék és a Mátyás-mesék, amelyeknek főhőse vagy központi figurája az

igazságos Mátyás király.

Reális vagy realisztikus mesék = tréfás mesék : a csodás elem majdnem

teljes hiánya jellemzi . A komikum jellege, i l letve a benne szereplő személyek

alapján több, pontosan körülhatárolható csoportot különböztethetünk meg a

tréfás mesék alműfaján belül , pl . az ostoba ördögrő l szóló mesecsoportot és

a rátótiádákat, utóbbiak a falu lakóinak ostobaságát, hiszékenységét,

műveletlenségét kigúnyoló történetek.

Az állatmesék egyetlen csodás, azaz a mindennapi reális élettő l eltérő

sajátsága az, hogy benne az ál latok beszélni tudnak, és sok minden másban is

az emberhez hasonl ítanak: egy-egy embertípust, emberi tulajdonságokat

képviselnek, jelenítenek meg. Általában tartalmaznak valami erkölcsi

tanulságot, vagy eredetmagyarázó jel legük van.

16 KOVÁCS ÁGNES: A hősmese. 458 p.

10

A formulamesék mintegy a tündérmesék karikatúrájának, paródiájának

foghatók fel . Ide tartoznak a láncmesék, a végtelen mesék, a csal i mesék és a

hazugság- v. bolondmesék.

I.1.2. SZIMBÓLUMOK SZEREPE A NÉPMESÉKBEN

Szimbólum : gör. jel , jelkép. irod. elvont gondolattartalmat, sajátos

jelentésátvitelt megtestesítő szó(kép). 17

Az ember a maga alkotta szimbólumokban fogalmazza meg a vi lághoz és a

másik emberhez fűződő viszonyát. A szimbólumok saját kultúránk és

valamennyi emberi civi l izáció megismeréséhez elvezetnek, hiszen

gondolkodásmódunk alapvető sajátossága a (jel)képek és analógiák használata.

Minden kultúrát szimbolikus rendszerek összességeként is

meghatározhatunk, mindegyikük szimbólumok révén fogalmazza meg az ember

viszonyát a mindenséghez. Olyan viszonyt, amely jelképeik gazdag

képzettársítási lehetőségei révén érzékelhetővé teszi a racionál isan

megfogalmazhatatlan gondolatokat, eszméket, érzéseket. A művészet

lényegénél fogva használja ezt a nyelvet. 18

A szakralitás az emberi tudat sajátossága, tehát a mesék e

tudatformákhoz természetes módon kapcsolódnak. A mesék a mitologikus-

val lási elemeket nem csak törmelékesen hordozzák, hanem épp a szakrális

tudatformának egy általánosabb érvényű jelenségeiként érthetők meg. A

meseszöveg ezért sohasem tekinthető lezártnak sem térbeli , sem időbeli

szempontból . 19

„A mese ma is egy egységes és egylényegű vi lágképrő l tudósít, csak mi

kiestünk ebbő l a természetes rendbő l . Ez az oka annak, hogy tudunk ugyan a

szimbólumokról , melyek csak „lógnak a levegőben”, de nem tudjuk mindezeket

hétköznapi életünkhöz kapcsolni” – mondja Koszecz Sándor. A mesékbő l o lyan

vi lágkép bontakozik ki , ami egy a mainál jóval természetesebb műveltségnek

17 IDEGEN SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA. 632. P. 18 ÚJVÁRI EDIT: Szimbólumfelfogásunk. 10. p. 19 BÓDIS ZOLTÁN: Mese és szakralitás. 58. p.

11

az eredménye. Csakhogy éppen abból a gondolkodásmódból estünk ki , amely

ezeket a meséket életre hívta. De vajon miért maradtak fönn idáig ezek a

több évszázados, sőt évezredes mesék? Nyilván életbevágóan fontosak,

különben elfelejtődtek volna. Ennek az ősvallási elemeket, sőt teljes

gondolati rendszert magában rejtő természetes műveltségnek az alapja a

természeti változásrend, ezen keresztül modellezi az ember a vi lágot.20

A népmese különleges helyet foglal el az irodalmi művek sorában, mintha

nem is az ember, hanem közvetlenül a természet műve volna. Az évszázadok

során létrejött és fennmaradt, számtalan ember nyomát hordozó

történetekben valami nagyon általános, örök érvényű igazság kristályosodik

ki . Mindaz, ami nem fontos, ami esetleges, ami nem igaz, ami érdektelen, ami

nem időtálló: lekopott, lecsiszolódott róluk. Csak az maradt meg, ami kortól

és egyéni tulajdonságoktól függetlenül mindenki számára érvényes és

létfontosságú.

Bettelheim magyarázata szerint a mese a szimbólumok nyelvén szól a

hal lgatóhoz. Közvetlenül hat a tudattalanra, nyelve a tudattalan nyelve, vi lága

a tudattalan vi lága. Már a mesék jel legzetes nyitómondata - „hol volt, hol nem

volt, hetedhétországon is túl” - azt jelzi , hogy a történet nem itt és most,

nem a reál is vi lágban, hanem egy másik közegben játszódik, ahol más

szabályok, más törvények érvényesek. De a mesék, bár történéseik a

valóságnak el lentmondanak, mégis „igazak”, mert szimbolikusan alapvető

igazságokat fejeznek ki . Ezeket a szimbólumokat nem szükséges tudatosan

megérteni - sőt nem kétséges, hogy a mesemondók és a mesehal lgatók ezt nem

is igényl ik, i lyesmire nem is gondolnak -, de a népmese szimbolikus

igazságtartalma mégis eléri a tudattalant, és ott jótékony hatást fejt ki .21

A ma embere általában naiv, gyerekeknek szóló történetecskéknek

gondolja a meséket. Pedig régen a mesét nem (csak) a gyerekeknek mondták,

20 Koszecz Sándor szerint a népmesék látszólagos erőszakossága sem szól másról. A Hajnal című népmese végén pl. Hajnal fogja buzogányát, és fejbe teremti a sárkányt. Erre az kiadja gonosz lelkét. „A mélyebb üzenetek kibontásához meg kell tanulni ismét képekben gondolkodni, és a szavak mögött megtalálni a lényeget” - mondja Koszecz Sándor. „A buzogány egy gömb, melyből tüskék állnak ki - ez Nap- vagy csillagjelkép. Nem úgy fogalmaz a mese, hogy megöli a sárkányt, hanem fejbe teremti. Tehát a fejen, a szellemiség területén végrehajtott teremtő műveletről van szó. Ha ezt a Nap vagy a fény által tesszük, akkor az eredmény: megvilágosodott gondolkodás. Ha idáig el lehet juttatni a sárkányt, ne csodálkozzunk, hogy megszűnik a sárkánysága. A próbára tevő erőt nem megsemmisíteni kell, hanem átminősíteni. Segíteni kell egy másféle tudatállapotra ébreszteni. Amíg erőszakra csak erőszakkal tudunk válaszolni, mindannyian elveszünk.” VOLLNER JUDIT: Ma is érvényesek a mesék ősi szimbólumai. 5. p. 21 FISCHER ESZTER: A népmese és a gyermeki tudattalan. 98. p.

12

hanem alapvetően felnőtteknek. Természetesen nem elemezték, hanem

mondták őket. De ami régen természetes és érthető volt, ma magyarázatra

szorul . Ma racionál is nyelvezetre fordítjuk át, ha érteni szeretnénk.

Már a múlt században, a mesekutatás kezdetekor figyelmeztetnek rá a

Grimm testvérek: itt nem egyszerű történetecskékrő l van szó. Sokkal

komolyabb üzeneteket rejtenek a népmesék, mint gondolnánk.22

Az eddig feltárt adatok szerint Kr. e. 2000, i l letve 1700 körülre

datálható23 a legrégibb mesenyom, amely azonban már fejlett mesei

hagyományozásra enged következtetni . A történelem hajnalán a felnőtt ember

igényébő l született a mese, amely ma könnyedén talál magának utat a

gyermeki lélekhez. Talán egy val lási hagyományból kiszakadt töredék a mese,

amely pótolhatta a beavatottság hiányát, vagy vágyteljesítő funkciója révén

megajándékozta az embert a csodával , a földi igazságszolgáltatás egyetlen

eszközeként, esetleg csupán szórakoztatásra hivatott (lásd tréfás mesék,

hazugságmesék, csúfolók)?24

Bettelheim szerint a népmesék mindig az élet nagy kérdéseivel

foglalkoznak, szimbolikus formában. És ami különösen fontossá teszi a

gyermekek számára: a népmesék témája általában az az életszakasz, amely a

felnövéssel , az érett személyiség megszerzésével zárul . A legtöbb mese úgy

kezdődik, hogy a mesehősnek egy hosszú, boldog, viszonylag eseménytelen idő

után valamilyen oknál fogva el kel l hagynia otthonát, vándorútra indul . Ez azt

szimbolizálja, hogy a felnőtt személyiség kifejlesztéséhez elengedhetetlen,

hogy az ember szakítson a gyerekkorával, gyermeki függőségével, és saját

kezébe kel l vegye a sorsát, mert csak így találhat önmagára. A felnőtté válás

nehéz folyamatát tükrözik a veszélyek, melyekkel a mesehősnek vándorútján

meg kell küzdenie. De a mese azt is megmutatja, hogy a veszedelemmel való

szembenézéssel, bátorsággal, erőfeszítéssel sikeresen célba lehet jutni .

Számos mese végződik úgy, hogy a mesehős sok viszontagság után megkapja a

királyságot és a legszebb királylányt, ami Bettelheim értelmezésében az

érett felnőttséget jelképezi . Király az, aki képes saját lelke birodalmában

uralkodni, aki életét felelősen tudja irányítani . Az érett személyiség másik

22 VOLLNER JUDIT: Ma is érvényesek a mesék ősi szimbólumai. 5. p. 23 A MAGYAR FOLKLÓR. 227. p. 24 SÁNDOR ILDIKÓ: "A mese maga az igazság álruhában". 39. p.

13

mutatója a felnőtt párkapcsolat. Ezért fejeződik be a mesékben ábrázolt

érési folyamat a királysággal és a házassággal .25

Pszichológiai szempontból nézve mind a mítoszban, mind a mesében

archetipikus alakokról van szó. „A mese hőse vagy hősnője olyan szimbolikus

alak, melyet a tudattalan hoz létre, s amely az énnek új, többnyire

szükséghelyzetben nélkülözhetetlenné vált magatartását kívánja meg.” Sorsa

jelképesen azt mutatja be, hogyan győzhetők le meghatározott magatartással

bizonyos általános emberi , vagyis archetipikus vészhelyzetek. A mesehősöket

„ ideál isan működő , példás énként” értelmezhetjük, akik példaképül szolgálnak,

hogy segítsenek az embereknek megbirkózni belső konfl iktusaikkal ,

történetük pedig segít megoldani vissza-visszatérő életproblémáinkat.26

Régen éppen ez volt a mesélés célja: azért mondták a mesemondók az ősi

történeteket, hogy a felnőtt nőket és férfiakat eligazítsák az élet

nehézségeiben.

XIX-XX. századi mesemondóink szavai el igazítanak abban, hogy mit

jelenthetett a mese kora emberének. Cifra János így val l céljáról ,

hivatásáról: „Én indítottam el a fiatalságot a vi lágba. Nem olyan mesére

születtem, amik viccek, csúfságok vagy tréfák. Én más mesére születtem: a

vi lág történelmére. Arra születtem, hogy a fiatalságot növeljem.”27

Cifra János számára a XX. század közepén mesemondónak lenni

elhivatottságot jelent, amire születni kell . A hagyomány tiszteletét, az

ifjúság megértését, hogy át tudja adni nekik sajátos értékrendjét. A

népmese kérdése, amelyre válaszol is, az, hogy létezik-e olyan értékrend,

melyben a jó elnyeri méltó jutalmát és a gonosz megérdemelt büntetését. Ez

a kérdés ál landó értékválságból születik (amit az éppen aktuális történelem

hoz létre), és megpróbálja helyreáll ítani az eredeti rendet.

A mesélők és az őket hal lgató közösségek kora a civi l izáció beköszöntével

leáldozott, ugyanakkor a tündérmese beköltözött a gyerekszobába. A gyermek

és az archaikus népi vi lág tagjai közötti rokonság a transzcendens elemekben

való feltétel nélküli hitben ragadható meg. „A mesék sajátos logikája,

animisztikus látásmódja, a bennük jelen levő varázstudat, a jó és a rossz

25 FISCHER ESZTER: A népmese és a gyermeki tudattalan. 99. p. 26 FRANZ, MARIE-LOUISE VON: Női mesealakok. 20-24. p. 27 CIFRA JÁNOS meséi. 7. p.

14

határozott elkülönítésének vágya éppúgy jel lemzőek valamikori őseink és

gyermekeink vi láglátására.”28

A gyermek eredendően hisz az igazság létezésében, egyfajta

egyértelműségben és tisztaságban. Mintha egy alapértékrendet hozna magával

a vi lágba, amely rokon a mesék értékrendjével . Alapmegnyilvánulása - és

egyben első konfl iktusainak forrása - a bizalom mindazzal szemben, amivel

találkozik. Ugyanakkor kettős tudattal figyel i a valóságot, ami egyszerre

jelenti számára a konkrét vi lágot és mindazt, ami ez a vi lág lehetne.

Fantáziája „lelket ad” az ismeretlennek. Jellemző eszközeivel a mese a

lehetségesnek és lehetetlenségeknek ebben a vi lágában otthon van. Képeiben

felmérhetetlen mélységekben kommunikál a gyermekkel .29

Rónay György így gondolkodik a mesék szerepérő l : „A gyermeket nem

valamiféle alkalmazott erkölcstannal , gyermekmód selypítő kauzisztikával kel l

traktálni , hanem az egyetemes emberi és társadalmi erkölcsnek azokra az

elemi igazságaira kel l ránevelni , amelyekre a népmese nevelt, és nevel ma

is.”30

A népmesének fontos feladata, hogy bekapcsoljon a szűkebb-tágabb

közösségbe. Sohasem voltak időszerűbbek a másokkal, a többi élő lénnyel való

helyes kapcsolatteremtésre figyelmeztető mesei tanácsok. Ami rémisztő a

mesében, annak épp az a célja, hogy a gyermek jelképes formában és

áttételesen dolgozza fel a traumáit; így vívja meg a maga győztes csatáját,

mert hiszen a mese végén ő győz, és a veszélyek a valóságban is fenyegetik. A

gyermeket, magzatkortól a kamaszkorig ma is traumák érik, ugyanúgy, mint

évezredekkel ezelőtt. A mese dolga, hogy ezeket feloldja. A mese a vágyott

vi lágosság eljövetelét, örök visszatérését hirdeti .31

A népmesék mesemondóinak történeteiben – hasonlóan a gyermek

játékához – keveredik a real izmus a fantasztikummal. „A realizmus úgy vegyül

a fantasztikummal, hogy egyszerre, egy időben sugallja a csodásat éppúgy,

mint a valóságosat. […] A legfantasztikusabb tetteket is olyan aprólékosan,

olyan realista kiszínezéssel írja le, hogy azok szinte valóságosnak tűnnek.

28 LOVÁSZ ANDREA: „Mi egy képes egy képtelenhez képest?”. 53. p. 29 SÁNDOR ILDIKÓ: "A mese maga az igazság álruhában". 40. p. 30 RÓNAY GYÖRGY: Jegyzetlapok a meséről. 3. p. 31 JANKOVICS MARCELL: A mese háza és az ökotradíció. 119. p.

15

Ennek az eljárásnak nyi lvánvalóan az a célja, hogy „elhihetővé” tegye a

hihetetlent.”32

A tündérmeséknek évezredes hagyományuk során kialakult, szi lárd erkölcsi

rendjük van. A mesék kétpólusú vi lágában így aztán determináltan és

szerepekhez kötötten jelenik meg a jó és a rossz. A belső tulajdonságok

ugyanolyan szélsőségesek, mint a külsők. A határozott népmesei etika segíti a

gyermeket az el igazodásban, a mese végén a jó vég feloldja az izgalmakat,

minden jóra fordul . A mese közege ezért olyan otthonos, szinte magától

értetődő a mágikus gondolkodás szintjén ál ló gyerek számára, annak el lenére,

hogy a mai gyerek élete alig emlékeztet a mesehősök körülményeire.

A mesék a gyermek számára a vi lág újragondolását, megértését jelentik, a

mesei gondolkodás révén a gyermek az érthetetlen, félelmetes vi lágot képes

újraformálni és befogadni.

Bettelheim hangsúlyozza, hogy a mesék jótékony hatásukat akkor tudják a

leginkább kifejteni, ha csonkítatlan, változatlan formában jutnak el a

gyerekhez. A népmesék minden elemének jelentősége van. A javítások,

változtatások sokszor a mese meg nem értett mondanivalójának

meghamisításához, felvizezéséhez vezetnek.33

Ezért gyerekeknek mesét értelmezni is helytelen – értik ők azt

közvetlenül maguktól . Régebben al ighanem a legtöbb felnőtt is így volt vele.34

32 CIFRA JÁNOS meséi. 42–43. p. 33 FISCHER ESZTER: A népmese és a gyermeki tudattalan. 101. p. 34 FRANZ, MARIE-LOUISE VON: Női mesealakok. 7. p.

16

I.2. A MŰMESE

A műmese írója már ismeri a népmesei hagyományt, így lehetősége van,

hogy azt átgondolja, saját és az olvasók kívánalmaihoz idomítsa. A műmesék a

folklórszövegek kínálta elemeket transzformálják, i l letve kódolják át,

összekapcsolva azokat az adott írói jel- és stí luskészlettel , a mesei-népmesei

szövegeket nem egyfajta múzeumi tárgyként, etnográfiai érdekességként,

vagy pusztán a gyermekek számára szóló erkölcsi tanítást vagy szórakozást

nyújtó formaként tartva számon, hanem számba véve a mesék adta

létmegértés mindenkori lehetőségeit.35

A műmesék poétikai sajátosságait a népmesékkel való összehasonlítás után

írhatjuk le legpontosabban.36

A népmesékben egy főhős szerepel, közössége tipikus képviselője, ha van

is foglalkozása, ez csak ismertetőjegye, mellette segítők vagy el lenfelek

sorakoznak föl . Tehát jók vagy gonoszak, csak egy-két jel lemvonásuk

érzékelhető , ál landó jelzőkbő l vagy cselekedeteikbő l derülnek ki . A főhős

feladata, hogy a kiinduló helyzetben felborult rendet a történet során

helyreáll ítsa. A műmese főhőse individuum. A műmesék vi lágában

számtalanszor gyermek a főhős, de egy tárgy vagy egy játékszer is lehet. A

műmese jel lemei komplexebbek, árnyaltabbak. Változatosabb a jel lemzés

módja, eszközei sokszínűbbek. A népmese hőse sosem bizonytalan, nem

kételkedik saját sikerében, míg a műmese hősei tépelődnek, válságot élhetnek

át. Reflexióik, érzelmeik az ábrázolás tárgyává válnak, nem tevőnek át a

cselekvés síkjára. A hős azért él i át a kalandokat, hogy megismerje saját

magát, élete értelmét, a lélek rejtelmeit. Jelleme nem feltétlenül statikus:

változhat, fejlődhet a mese során.

A műmesébő l hiányozhat a sztereotip mesekezdő formula, és a távoli

múltba való áthelyezés, térbeli eltávolítás „az Óperenciás tengeren is túlra”,

„az Üveghegyen is túlra” is, gyakran ma játszódik. A népmesével el lentétben

nemcsak a jelen, hanem a múlt vagy jövő is fontos lehet. A főhősnek nem kell

mindig elvándorolnia, hosszú útra indulnia. A népmese hősét 'mindig

35 BÓDIS ZOLTÁN: Mese és szakralitás. 62. p. 36 TÍMÁRNÉ HUNYA TÜNDE: A népmese és a műmese sajátosságairól. 102-115. p.

17

valamilyen külső kényszerítő erő , történés indítja útnak; a hangsúly a

nehézségek, i l letve ezek legyőzésének ábrázolásán van. Az elérendő cél

konkrét, mégpedig az egyéni boldogság és az anyagi jólét. A műmesében -

amennyiben az alaphelyzet eltér a népmesékben megszokottól - valamely belső

kényszerítő erő , pl . vágyakozás, kívánság, lelki válság indítja el a

cselekményt; ez a fajta „hiány” esetleg ki sem tölthető a mese végén. A hős

célja lehet éteri , eszményi. Míg az európai népmesék cselekménye boldog

befejezéssel zárul, a műmesék lezárása lehet elgondolkodtató; nem mindig

happy end.

A műmesék olvasásakor érzékelhető a mű keletkezési idejében ható

stí lusirányzat vagy eszmeáramlat nyoma, több a formai elem, a részletező

leírás, cselekményének fázisai terjedelmesebbek, gyakran keretes

szerkezetű , a népmesében a cselekmény a domináns, nehézségek és

legyőzésük ábrázolásán van a hangsúly, egy szálon vagy két párhuzamos szálon

fut, additív szerkesztésű , egyfázisú, vagy viszonylag rövid fázisokból épül

fel .

A népmese nyelve szemléletes, egyszerű , lényegre törő , a mese előadását

a dinamikus párbeszédek drámaivá, izgalmassá teszik. Nyelvét az egyszerű

szókincs és a vi lágos mondatszerkesztés jel lemzi. Ezzel szemben a műmese

nyelvezete díszített, formai elemekben gazdag (pl . nyelvi játékok, rímes

formák, esetleg egészében verses forma jellemzi), jelképeket, al legóriákat

alkalmaz. Hangnemét a szerző szabadon, céljainak megfelelően választja meg.

A jó műmese stí lusa és tartalma elárulja írója ki létét. Mivel írott műfaj,

mondatszerkesztése bonyolultabb, változatosabb; az olvasótól értő , elmélyült

szövegértést kíván meg.

A népmesékben gyakran fordul elő komikus helyzet, jel lemkomikum, a

műmesékben esztétikai minőség a humor is, pl . a nyelvi humor.

A népmesében külső szemlélő perspektívája érvényesül, a műmesében

gyakori az én-elbeszélő , a belső perspektíva. A műmese nézőpontja –

gyermekeknek szánt mesék esetében – alulról felfelé irányuló, gyermeki

nézőpont is lehet.

18

A népmese elbeszélője természetes személy, aki időben és térben távoli

eseményekrő l mesél, a műmeséé tudatosan megkonstruált alak, aki otthonosan

mozog az idősíkban.

A műmese vi lágszemlélete gyakran szkeptikus, hiányzik belő le a

népmesében szinte mindig jelen lévő sikerközpontúság, a „naiv morál”, az

elnyomottak demokratikus-morális elvárásai . A boldogságot nem feltétlenül a

szociál is felemelkedés jelenti . Az igazságszolgáltatás gyakran csak erkölcsi ,

a pozitív hős fizikailag megsemmisülhet, meghalhat.

A népmese értékrendje mindig egybeesik a mesét éltető közösség

értékrendjével, ha változik a közösség erkölcsi felfogása, az kihat a mese

cselekményének alakulására, magára a befejezésre. A műmesékben elsősorban

az alkotó egyén értékrendje tükröződik.

A műmese vi lága utal a valóságra, nem önmagáért való: Lehet ez a vi lág a

valóság fejére ál l ított, torz képe, vagy éppen közvetíthet számunkra egy

elveszett, hajdanvolt, szebb vi lágot is . A műmese lehetőségeit a fiktív

vi lágban beszűkítik a reális körülmények, a népmesének nagyobb a mozgástere

„fantáziaországban”.

A csoda cselekményformáló erő a népmesében és a műmesében egyaránt. A

hozzá való viszonyulás a legfőbb alapja a nép- és műmesék megkülönböz-

tetésének. A népmesében a csoda a boldogsághoz vezető eszköz, a műmesében

csak poétikus lehetőség a valóság és a vágyott vi lág egyesítésére.

Megjelenése a népmesében természetes, magától értetődő , nem húzódik éles

határ az ember és a természet között; az evi lági és a túlvi lági között, a

műmese csodái hihetetlenek, félelmetesek, titokzatosak lehetnek. A

népmesékben az emberi lehetőségek kiterjesztésének egyik titkos, ám

birtokolható eszköze, a műmesékben „varázslat”, „bűbáj” révén ál l elő , hogy

elkápráztassa a mese hősét.37

A műmese létrehozása során nem hagyományos mese jön létre, hanem

valami új, más minőség; a meseíró amellett, hogy megőriz néhány elemet az

eredetibő l , nagyrészt saját képére formálja a nyersanyagot. A klasszikus

mesevilág átformálása sajátos hangot eredményez, melyben a hagyományos

mesei struktúra, szereplőgárda és a mesei vi lágrend megőrződik, azonban az

37 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Mese-e a műmese? 360. p.

19

írásmód és az értékrend új jel legzetességeket mutat a népmeséhez képest. A

szerző megváltoztathatja az alapvető tündérmesei perspektívát, a mesevilág

határai kiszélesednek, olyan motívumok, szereplők is bejutnak ebbe az új

mesevilágba, akik képesek megbontani az alapvető létviszonyokat, egy új, így

a hagyományostól eltérő mesevilág alakul ki . A történetek elvesztik

l inearitásukat, és nyelvjátékká válnak.38

I.2.1. MŰMESE-TÍPUSOK39

Bár a műmesék sokkal kevésbé alkalmasak tipologizálásra, struktural ista

vagy szemiotikai mesemodellek kidolgozására, mint a népmesék, mivel

kevesebb bennük a klasszifikálás céljából összegyűjthető sztereotípia,40

Boldizsár Ildikó mégis megkísérelt négy főcsoportot alkotni Propp

mesemorfológiájának a segítségével. Az átdolgozott – amelyek lényeges

változást nem hoznak a szüzsében, pl . Benedek Elek, Il lyés Gyula meséi - és

deformált – „meghamisított”, különféle mesékbő l összeollózott, torz,

tartalmát vesztett - tündérmesék mellett „valódi” műmeséket is kategorizál .

Szerinte a tündérmese „zárt rendszerének” a megbontása kétféle

mesetípust hozott létre. Egyfelő l létrejött az a ritka „műmese”, „irodalmi

mese”, amely az ál landósult kapcsolatokat alkalmiakkal helyettesítve

átkódolta, special izálta a mese jelentését (pl . Andersen, Hauff, Wilde,

Hoffmann, Pi l inszky, de ide tartoznak Lázár Ervin javarészt népmesei

elemekbő l építkező meséi is) . Az asszimilált és specializált tündérmese új

rendszereket hoz létre, amelyek elemeit a régiek absztrakt elemeibő l

kombinálja. Ezt a típust a forma eredetisége különbözteti meg a többitő l : a

hagyományos formák nem transzformálódnak, hanem új struktúra alakul ki .

Wilde és Maeterlinck szimbolikus meséket ír, Andersen dekadens és

fi lozofikus, Hauff megmutatja a borzalmast, Hoffmann fantasztikummá

minősíti a mesei csodát. ők értik és megőrzik a tündérmese bölcsességét, de

38 POMPOR ZOLTÁN: „Mindenből mesét csinálok…”. 97. p. 39 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Varázslás és fogyókúra. 196-198. p. 40 TÍMÁRNÉ HUNYA TÜNDE: A népmese és a műmese sajátosságairól. 104. p.

20

nyilvánvalóvá teszik annak rejtett egzisztenciál is problémáit, artisztikummal

átitatva a mesei alapformát.

Ezek a mesék „életproblémákban” gondolkodnak, a tündérmesékhez képest

kevesebb mesei formulát használnak, vagyis nem sztereotipizálják a mű

minden vonatkozását, inkább csak annak részleteit. Ehelyett eredeti egészre

törekednek, új rendezőelveket alkotnak, melyek azután újszerű szövegekben

is jelennek meg a hagyományként élő jelek váratlan kapcsolataiként. A

műmesék írói kizárják a hagyományos kombinációkat, vagy ha követik is

ezeket, akkor is sajátos módon, nem pedig feltétlenül és válogatás nélkül .

A helyettesített és inverz mesék a tündérmesék szerkezeti elemeit

transzformálják, a motívumokat nem összefűzik, hanem önálló történetté

alakítják. Jórészt megőrzik a tündérmese gondolat- és formakincsét, de a

szereplők cselekedeteinek módját új formákkal bővítik, és mellőzik vagy

inverz - saját el lentétévé alakult - formákkal helyettesítik például a mese

természetfölötti , csodás elemeit (Milne, Baum, Travers, Col lodi i l l . Lázár

Ervin egyes, „példázatos” meséi). A varázslások a visszájukra fordulnak, az

eszközök nem várt módon, fordítva működnek.

Ezekben a mesékben hétköznapi emberekkel, még inkább gyerekekkel, vagy

a gyerekek képére és személyiségére formált, kedvenc játéktárggyá, jó

pajtássá vagy háziál lattá szelídített állatokkal a hétköznapi helyszíneken már

nem kalandok, hanem mindennapos és jobbára kellemes események történnek

meg. A mesehős életét ritkán fenyegeti veszély, ritkán kerül olyan kiélezett

helyzetbe, amelyben próbára tehetné fizikai vagy erkölcsi erejét, bátorságát,

pusztán olyan kalandokba keveredik, melyek kel lemesek számára. Nem

találkozik el lenséges erőkkel, nem kell küzdenie, csodálatos segítségeket

igénybe vennie, s nem kap se jutalmat, se büntetést. Ezek a történetek a

gyerek valóságos életébő l indulnak ki , a gyerekszobában vagy a játszótéren

játszódnak. A legkisebb fiú a méreteinél fogva legkisebb, a természetfölötti

segítőtárs (vagy el lenség) szerepét a mesét felolvasó szülő�vagy egy, a

gyermeki képzeletben félelmetesre növesztett alak veszi át, a mese ideje a

felolvasás idejével vagy a gyermek egy tetsző legesen kiválasztott napjával

egyezik meg. Ha pedig ezek a valóságos mozzanatok még fantasztikus

21

elemekkel is kombinálódnak, Bettelheim szerint „könnyen összezavarhatják a

gyermekben azt, ami valóságos, azzal, ami nem az”.

Az életproblémákban való gondolkodás helyére lépő , a vélt életkori

sajátosságokhoz igazodó mesemondás az egyedi módon megszerkesztett

történetek helyett a mesei sztereotipizálás új formáját hozza létre, amely

elsősorban a nyelv használatában nyi lvánul meg: kialakul egy olyan mesenyelv,

amely egy elképzelt vagy még inkább normaként kezeit „gyereknyelven” vagy

„gyermeki észjáráson” alapul . „A gyermeknyelv használata a szakemberek és

elbeszélők fejében kialakult gyermekkép terjesztését célozza. A gyermeknek

már nem kell megtanulnia felnőtt szemmel látni a felnőttek vi lágát”, arra

ösztönzik őket, hogy úgy nézzék a vi lágot, ahogy azt a gyermek, pontosabban

ahogy a másik gyermek látja.

A mese nyelvére lefordítva mindez azt jelenti , hogy a mesék

megkülönböztetésének és elhatárolásának alapja mindenekelőtt a csodához

való viszony. Ez megnyilvánulhat a hét ál landó szereplő egymás közötti

kapcsolatrendszerében (például a hősök és a természetfölötti lények

relációjában); az ál latoknak szánt szerepekben (például az ál lat segít-e vagy

csak tárgyként lehet bánni vele); a mágikus tárgyak és mitikus növények

használati értékében (működik-e, működtethető-e varázsszerként vagy sem);

a testi és szellemi képességek felismerésében és alkalmazásában (korlátozott

avagy sem); valamint az élet és halál határainak meghúzásában (van-e átjárás

közöttük vagy sem).41

I.2.2. A MŰMESÉK SZEREPE

A mese éppolyan műalkotás, mint a novella vagy a regény; története,

jelenségei elválaszthatatlanok a mindenkori kortárs irodalom ál lapotától és a

zajló irodalmi folyamatoktól . A mesét nem úgy kel l elképzelni , mint valami

csenevész kis hajtást a „nagy irodalom” oldalában. Mándy Iván szerint: „Nincs

külön gyermek- és felnőttirodalom. Irodalom van.” Annak ellenére, hogy a

41 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Mese-e a műmese? 359-360. p.

22

gyermekeknek írni valamiképpen mégis sajátos mesterség, a meséket is

pontosan ugyanolyan mércével kel l vizsgálni , mint más irodalmi alkotásokat.42

Tarbay Ede szerint „a gyermekirodalom a gyermekek számára IS alkotott

szépirodalmi művek összessége”. Az irodalom a felnőttnek és ösztönösen a

gyermeknek örömöt, gyönyörűséget jelent, és választ a ki nem mondott

gondokra. Feleletet arra, ami éppen nyugtalanítja, de nem tud beszélni róla.

El igazítást a vi lágban, a vi lág rendjében, rendetlenségében. Röviden: a

gyermekirodalom is párbeszéd az író és az olvasó között, az utóbbi lenézése

nélkül . A párbeszéd lényege az, amirő l – olykor – a felnőtt sem tud beszélni ,

mert maga sem látja vi lágosan, mi nyugtalanítja, milyen választ adhat

önmagának lappangó kérdéseire. Mindez a gyermekre fokozottabban érvényes:

megnyugvást keres és akar, de izgalmat, megrendülést és derűt is.

„Gyermekirodalmat hivatástudattal művelni nagy felelősség, mert

egyszerre kel l gyerekké válni , felnőttként szólni , embernek tekinteni a

majdani olvasót, tehát nemcsak szórakoztatni , hanem gondolatot is

csempészni az alakuló gyerekszel lembe” – vallja Tarbay Ede.43

A felnőtt és a gyermekirodalom határvonalai lehetnek élesek,

bizonytalanok, elmosódottak, az idők folyamán módosulhatnak is (mert

változik a vi lág és változnak a gyerekek); és néha el is tűnnek. Ilyenkor a

történet csak a befogadás során lesz mássá gyerekben és felnőttben. A

szöveg mélyebb rétegei a gyerekek számára rejtettek maradnak, de ettő l

még a befogadás, az értelmező tevékenység egy másféle nyelvi

interakcióban is hozzáférhetővé válik.44

A modern műmeséknek – és ebben ál l a fantasztikustól eltérő kettős

vi láglátásuk – kétféle, a műbe kódolt olvasatuk van: a gyermeknek való csodás

és a felnőttnek szóló különös. A kettősség indokolja azt is, hogy még a

történet al legorikus értelmezése sem zúzza szét a mesés hatást. Csak annyit

jelent, hogy a felnőtt olvasat al legorikus jel legű lesz, ami azonban nem vonja

kétségbe a gyermek számára a csodákat.45

42 ERDEI NÓRA–LAPIS JÓZSEF: A mi kis félelmetes sárkányaink. 41. p. 43 TARBAY EDE: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. 10., 12. p. 44 KOMÁROMI GABRIELLA: Párhuzamos történetek Lázár Ervin életművében. 13. p. 45 PAPP ÁGNES KLÁRA: Varázslat és valóság között. 15. p.

23

A meseíráshoz fontos, hogy megteremtődjön az a hiteles mesevi lág is,

amelynek nemcsak poétikai törvényei vannak, hanem erkölcsi rendje is. Az

emberi létnek nincs olyan aspektusa, amelyre ne vi lágítana rá a mese a maga

bölcsességével és erejével . Csak rajtunk, mesehallgatókon és meseolvasókon

múlik, hogy mit tudunk kezdeni ezzel az évszázadok alatt kikristályosodott

tudással .

A meséken keresztül olykor megpil lanthatjuk saját természetünk azon

vonásait is, amelyekrő l egyébként nem szívesen veszünk tudomást. A

meseirodalom tele van olyan történetekkel, amelyek abban segítenek, hogy

szembenézhessünk saját, kevésbé szeretett, sőt önmagunk előtt is

rejtegetett tulajdonságainkkal , és megértsünk valamit a rosszul végződő

történetekbő l is . Vannak olyan történetek is, amelyek megengedik a hősnek,

hogy rossz döntéseit korrigálhassa, újrakezdhessen valamit, vagy pedig a

történet további menetében szembesülhessen azzal, hogy helytelen

kiindulópontot választott magának. Ezek a sikertelen, álcselekvős mesehősök

meglehetősen pontos képet festenek arról a korról , amelyben élni

kényszerülnek.

„Túlságosan leegyszerűsítjük a történetben rejlő lehetőségeket, ha csupán

erkölcsi igazságokat látunk vagy keresünk bennük. Sokkal többet kaphatunk

ezekbő l a mesékbő l , ha önmagunk meghaladására buzdító felszólításokat is

kihal lunk belő lük” – írja Boldizsár Ildikó.46

Az idő múlásával az emberiség mesék iránti igénye is megváltozott: már

nem a csodás, a fantasztikus vég az elvárás, hanem a minél valóságosabb

jel lemábrázolás, ez persze nem minden esetben vezet a boldog véghez. A

műmesék mesevilága közelebb hozza a történet szereplő it az olvasóhoz, a

műmesei hősök jel lemükben nem tökéletesek, esendőek, ezáltal halandó

emberek lesznek, ami nem mindig megnyugtató, sokszor jobb, ha a mese hőse

pozitív példa, akire fel lehet nézni, azonosulni lehet vele. A maguk

képességeiben elbizonytalanodott hősök az olvasóban is erősítik a

bizonytalanság érzését, a relativizált jel lemek reálisak ugyan, de nem

képesek a mesében boldogságot, önigazolást kereső olvasónak többet adni,

mint az amúgy is tapasztalható hétköznapi rideg valóságot.

46 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Bukott mesehősök. 72-73. p.

24

A nem népmesei sémákban gondolkodó műmesékben végig kérdéses, hogy a

zavarosnak látszó sorsok kimenetele „jó” lesz-e; egyáltalán nem biztos, hogy

a boldogságról való álmok megvalósulnak, s a gonosz, a bűnös megbűnhődik, a

jó pedig elnyeri méltó jutalmát. A katarzist ez esetben kiválthatja a lélek

belső szenvedéseinek megszüntetése, a reménytelenség, a boldogság utáni

megsemmisülés, a meg nem alkuvás sikere. Ezekben a műmesékben tehát

megfordul a sorrend: nem a kínzó és kellemetlen effektusok csapnak át

el lentétes affektusokba, hanem az öröm, a harmónia pi l lanatait követik kínzó

és kel lemetlen, de még a mesétő l sem idegen élmények.47

A műmese akkor jó, ha ugyanazt az érzést tudja nyújtani az olvasónak,

amit a tündérmese: képes időtlen, egyetemes gondolatokat megfogalmazni ,

mindvégig megőrizve aktual itását generációkon keresztül .

Az első nagy meseírók, Andersen és Wilde meséinek48 kulcsszavai: a

részvét, a szeretet, az áldozat szépsége.49 A népmesei értékrend helyét

ezekben a mesékben a keresztény értékrend veszi át. Pi l inszky, Lázár Ervin

„ lezáratlan” meséi50 továbbgondolásra késztetik az olvasót. A mesés formába

bújtatott problémafelvetések - ha jó a mese - ma is az élet nagy kérdéseirő l

szólnak, de a megoldást már a befogadónak kell kitalálnia.

47 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Varázslás és fogyókúra. 204. p. 48 pl. Andersen: A teáskanna, A kis hableány; Wilde: A boldog herceg, Az önző óriás, A csalogány és a rózsa 49 BORBÉLY SÁNDOR: Klasszikus meseirodalom. 93. p. 50 pl. Pilinszky János: Kalandozás a tükörben; Lázár Ervin: Ha három lábon gyábokorsz, A molnár fia zsák búzája, A kislány, aki mindenkit szeretett, A legkisebb boszorkány

25

II. LÁZÁR ERVIN

„Az emberekben él a vágy a mesére. Olyan

alkotásokkal kellene kiszolgálni őket, amelyek lelki

táplálékot nyújtanak, amelyekből merítenek.”51

(Lázár Ervin)

51 LÁZÁR FRUZSINA: A mese varázsgömbjében. 950. p.

26

II.1. LÁZÁR ERVIN ÉLETE ÉS MŰVEI

II.1.1. ÉLETRAJZ52

Író, elbeszélő , meseíró. 1936. május 5-én

született Budapesten. Apja uradalmi intéző volt

Alsó-Rácegrespusztán, így Lázár Ervin

gyermekéveit Il lyés Gyula szülőhelyének

szomszédságában töltötte. A Tolna megyei

település lakosainak többsége nagy

szegénységben élt, az egyetlen szórakozást a

közösségi élet, mesélés és a tánc jelentette

számukra. A kicsi és zárt közösség mesékkel

tel i vi lága nagy hatással volt Lázár Ervin írói

pályafutására. Nyolcéves koráig mint

intézőgyerek viszonylagos jómódban élt, de ’45 után megváltozott a

helyzetük. 1945-ben a földosztásnál nekik nem járt föld, így szinte ők lettek

a legszegényebbek. 1951-ben kidobták családjukat a házukból , mert az ál lami

gazdaságnak szüksége volt az intéző lakásra.

Mivel a pusztán nem volt iskola, általános iskolába a környező falvakba

járt, minden évben máshová, többek között katol ikus és evangélikus iskolákba

is. Ezután a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanult. 1954-tő l az Eötvös

Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán volt újságíró szakos hallgató.

Budapesten az Eötvös-kollégiumban lakott.

1957-ben Pécsre költözött, és beil leszkedett a pécsi irodalmi körök bohém

vi lágába. Első novelláját 1958-ban közölte a Jelenkor. Ugyancsak egyetemi

évei alatt kezdte meg újságírói pályafutását, 1959-ben az Esti Pécsi Napló

munkatársa lett. Elsősorban riportokat szeretett írni , és lelkes

fiatalemberként próbált harcolni az igazságtalanságok ellen. Hamarosan

azonban be kellett látnia, hogy a politikai helyzet nem teszi lehetővé a

visszásságok feltárását. Közben az egyetemen átiratkozott magyar szakra,

1961-ben levelező szakon diplomázott magyar szakos tanárként. 1964-1965

52 Forrás a Digitális Irodalmi Akadémia és a Hunlit honlapjai.

27

között a Dunántúli Napló és a Tüskés Tibor szerkesztette, viszonylag

szabadabb légkörű Jelenkor munkatársa volt. 1968-ban Budapestre költözött,

és az Élet és Irodalomnál helyezkedett el .

Első kötete, A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye 1964-ben látott

napvilágot. A kötetet Réber László i l lusztrálta, aki ettő l kezdve Lázár Ervin

írásainak ál landó i l lusztrátora lett. Jel legzetes hangú, nyelvi játékkal,

humorral és szeretettel tel i meséi hamarosan a gyerekek és a felnőttek

körében egyaránt népszerű lett. A kisfiú meg az oroszlánokból 1979-ben

Feleki Kamil l , Dajka Margit főszereplésével készült mesejáték. Ugyancsak

megfilmesítették az 1981-ben megjelent Szegény Dzsoni és Árnika című

könyvét. 1973-ban jelent meg máig legnépszerűbb könyve, A Hétfejű Tündér,

mely összesen nyolc kiadást élt meg.

Meséi népszerűsége miatt sokan csak meseíróként ismerik, azonban

pályája kezdetétő l írt felnőtteknek szóló elbeszéléseket is . 1966-ban jelent

meg első elbeszéléskötete, a Csonkacsütörtök. 1969-ben az Egy lapát szén

Nell ikének, 1973-ban a Buddha szomorú című elbeszéléskötete látott

napvi lágot. Abszurd, groteszk hangvételű novellái is meseszerűek, sok

írásáról nem is dönthető el egyértelműen, hogy mese vagy novella, leginkább

mesenovellának nevezhetőek. A felnőttirodalomba sorolható írásai nagy

részében az emberi kapcsolatok konfliktusaival , a modern életforma keltette

feszültségekkel foglalkozik. 1971-ben jelent meg egyetlen kisregénye, A

fehér tigris. A regényben egy fehér tigris szegődik a főhős mellé, s ettő l

kezdve sohasem tágít mellő le. Gazdája minden parancsát teljesíti , aki így

korlátlan hatalmúvá vál ik. A regény morális kérdése, hogy mit kezdhet az

ember hatalma korlátlanságával.

Sikerei hatására 1971-ben szabadúszó író lett. Családjával 1971-1980

között Pécelen élt. Felesége Vathy Zsuzsa. Három gyermeke van, lánya

Fruzsina és Zsófia, s fia, Zsigmond. Gyermekei megszületése új ihletet

jelentett számára, ettő l kezdve elementáris erővel törtek elő saját

gyerekkorának emlékei . Figyelve nyelvvel való ismerkedésüket, saját maga is

más kapcsolatba került anyanyelvével . Rengeteg ötletet merített lányától és

fiától , az 1979-ben megjelent Berzsián és Dideki mindkét címszereplőjének

neve Fruzsina lányától származik. Meseregényéért Lázár Ervint a nemzetközi

28

zsűri 1982-ben Andersen-diplomával tüntette ki . A Négyszögletű Kerek Erdő

(1985) és a Bab Berci kalandjai (1989) című köteteit az Év Könyvének

választották. A nyolcvanas években több hangjátékot is írt a Magyar Rádió

számára, melyek 1990-ben Franka Cirkusz címen kötetben is megjelentek.

1992-93-ban az Állami Bábszínház dramaturgja volt. Nagy sikert aratott A

legkisebb boszorkány és az Árgyélus királyfi című bábjátékaival .

A rendszerváltás idején tagja volt az Új Idők szerkesztőbizottságának,

részt vett a Magyar Fórum megalapításában, majd dolgozott a Magyar

Naplónál , a Pesti Hírlapnál és a Magyar Nemzetnél is. 1992-tő l 1996-ig a

Hitel munkatársa volt.

A ’90-es évektő l egyre ritkábban jelenik meg új könyve, 1994-ben Hét

szeretőm, 1997-ben Kisangyal címen jelentetett meg válogatást korábbi

elbeszéléseibő l . 1996-ban új elbeszélésekkel jelentkezett. A Csil lagmajor

című elbeszéléskötetében szülőföldjének, az azóta eltűnt Alsó-

Rácegrespusztának ál l ít emléket. A kötet tizenöt novel lájában mesés, csodás

elemek keverednek a szülőföld (a kötet novelláiban Rácpácegres) pontos,

valósághű megelevenítésével. „A pusztai gyerekkorról próbálok történeteket

mondani […] én is visszatértem a gyermekkori mesemondáshoz, ahhoz, ahogy

itt formálták a történeteket. Tehát olyan személyekrő l , akit ismerünk, ámde

olyan történeteket, amelyek nem eshettek meg, mert ha mégis, akkor az már

a csodák meg a mese vi lágába tartozik. Én is i lyenfajta történetekkel

próbálom leírni az itt megesett dolgokat, s azáltal , hogy néha át-átlendülök a

mesébe, úgy érzem, mintha teljesen a naturális valóságot írtam volna meg”53 –

fogalmazza meg egy interjúban a Csil lagmajor mágikus realista történetei

kapcsán Lázár Ervin a maga mesélő módszerét. A kötet 1996-ban elnyerte az

Év Könyve díjat. Három elbeszélésébő l 2004-ben fi lmfeldolgozás is készült

Porcelánbaba címmel Gárdos Péter rendezésében. A kötet bővített,

függelékkel is kiegészített változata 2005-ben jelent meg az Osiris Kiadó

életműsorozatában (Lázár Ervin munkái) .

Az 1993-ban megjelent Manógyár csak néhány mesét tartalmaz, második,

bővített kiadásához 2002-ben még egyszer annyit tesz hozzá. Utolsó saját

mesegyűjteménye az 1998-ban megjelent Hapci király, szintén csak hét

53 GACSÁLYI JÓZSEF: „Én a gyerekektől tanultam a legtöbbet”. 441. p.

29

mesével, bár a kötet utolsó meséje – A legkisebb boszorkány – kisregény-

terjedelmű . 2001-ben megjelent kötete Az aranyifjítószóló madár. Lázár

Ervin Ámi Lajos analfabéta cigány ember meséibő l készített gyerekek

számára átszerkesztett válogatást, gondosan ügyelve arra, hogy a lehető

legkevesebbet változtasson rajtuk. Ez az utolsó olyan kötet, amelyet –

hozzáadott értékként – a megjelenés évében elhunyt Réber László rajzai

díszítenek. Sajnos az átdolgozott mesékbő l hiányzik a megszokott tanulság,

szeretet, szolidaritás, a rá jellemző nyelv és értékvilág. A 2005-ben

megjelent Magyar mondák, melyet Gyulai Líviusz klasszikus, a Képes Krónika

miniatúráira emlékeztető rajzai i l lusztrálnak, sokkal jobban sikerült

átdolgozás. A meghatározott, kötött történelmi mag nem akadályozta meg

Lázár Ervint abban, hogy sajátos hangot csempésszen ezekbe a jól ismert

történetekbe.54

Utolsó, életében megjelent műve – az Osiris kiadó újrakiadásait és

-válogatásait nem számolva – a Zsófia lányával közösen írt Bogármese,

amelybő l színdarab is készült.

Lázár Ervin pályája során számos díjban, kitüntetésben részesült. József

Attila-díj (1974), Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980), Állami Ifjúsági Díj

(1981), Déry Tibor-jutalom (1990), IBBY díj (1990), a Soros Alapítvány Élet-

műdíja (1992), MSZOSZ-díj (1995). 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 1999-

ben a Pro Literatura-díjat. 2005-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki.

Lázár Ervin 2006 karácsonya előtt bekövetkezett,

hosszú betegséget követő halála olvasóközönsége és

barátai , pályatársai számára egyúttal a mese halála is

volt. Nekrológok sora követte a „szívbél i cimborák”

tol lából az év elején, 70. születésnapjára kiadott

ajándékkötetet.55 A XX. század legnagyobb magyar

meseírójának halála az internetes portálokon

alkotóknak is ihletet adott. A költő i hangvételű nekrológok mellett egy

fórumba felkerült az ismeretlen grafikus szomorú Mamintija is.56

54 POMPOR ZOLTÁN: Mendemonda Lázár-módra. 28. p. 55 JOBBLADÁK. Lázár Ervin hetvenedik születésnapjára. Szerk. Gyutai Zsuzsanna. Bp. : Novella, 2006, 70, [20] p. 56 Maminti.jpg <http://kicsizold.blogspot.com>

30

„S majd mesélik, persze, nagyon sokáig Lázár Ervin történeteit, vetítik a

fi lmek ismétlését, a tévéjátékokat, táncjátékokat, szépen egybeérnek azok a

még meg sem születettek gyerekkorával és öregkorukkal is, de sorra fogynak

majd azok, akiknek minden erdő mindörökké négyszögletű marad.”57 „Mi pedig,

akik itt maradtunk, csak ál lunk szomorúan, és félünk attól , hogy vi lágunkban

ismét egy színnel kevesebb lett.”58

II.1.2. BIBLIOGRÁFIA59

A kisfiú meg az oroszlánok. Meseregény. Réber László rajzaival . Bp. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1964. 91, [5] p. Bp. Osiris Kiadó, 1997. 75, [5] p.

Csonkacsütörtök. Elbeszélések. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966. 229, [3] p.

Egy lapát szén Nell ikének. [Elbeszélések, mesék] Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969. 313, [3] p.

A nagyravágyó feketerigó. [Mese] Réber László rajzaival . Bp. Móra Könyvkiadó, 1969. 13, [3] p.

A fehér tigris. Regény. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971. 214, [2] p. Bp. Széphalom Könyvműhely, 1990. 172. [2] p. Bp. Osiris Kiadó, 1998. 152 p. -- . A Franka cirkusz. Bp. Osiris, 2005. 361, [2] p. (Lázár Ervin munkái)

A Hétfejű Tündér. [Mesék] Réber László rajzaival . Bp. Móra Könyvkiadó, 1973. 146, [6] p. Bp. Osiris Kiadó, 1995. 129, [3] p. (bőv. kiad.)

Buddha szomorú. [Elbeszélések] Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973. 197, [3] p.

Öregapó madarai . [Ismeretterjesztő képeskönyv] Balogh Péter rajzaival . Bp. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1974. 29, [3] p. (Bölcs Bagoly sorozat)

Bikfi-bukfenc-bukferenc. [Mesék] Réber László rajzaival . Bp. Móra Könyvkiadó, 1976. 85, [3] p.

57 Tamási Orosz János: Amikor meghalt a mese [online] <http://mkdsz.hu> 58 Zé: Elment a mese apja! [online] <http://www.virtus.hu> 59 Forrás részben a Digitális Irodalmi Akadémia honlapja. Nincs minden kiadás föltüntetve, csak az új kiadóhoz kerülést ill. a bővített változatokat jeleztem.

31

Berzsián és Dideki . [Meseregény] Réber László rajzaival . Bp. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1979. 138, [6] p. [Bp.] Századvég Kiadó, [1993.] 108, [4] p. (Vida Győző rajzaival) Bp. Osiris Kiadó, 1997. 132, [4] p.

Gyere haza, Mikkamakka! [Meseregény] Il l . Réber László. Bp. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1980. 74, [6] p.

A Masoko Köztársaság. [Elbeszélések] Bp. [Móra Könyvkiadó] 1981. Kozmosz Könyvek. 365, [3] p.

Szegény Dzsoni és Árnika. [Meseregény] Réber László rajzaival . Bp. Móra Könyvkiadó, 1981. 82, [6] p. -- . Lázár Ervin meséje Hegyi Gábor fotóival . [Bp], Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó–Novotrade, 1983. 62, [2] p. Bp. Osiris Kiadó, 1999. 79, [3] p.

Lázár Ervin novellái . A Masoko Köztársaság. Simf, a füst. Öt, hat, hét. Il l . Hegyi Márta. Bp. Magyar Iparművészeti Fő iskola Typo-grafikai tanszékén. 1982. 21, [3] p.

A Négyszögletű Kerek Erdő . [Mesék] Réber László rajzaival . Bp. Móra Könyvkiadó, 1985. 168 p. Bp. Osiris–Századvég, 1994. 166, [6] p. Bp. Osiris, 1995. 166, [6] p.

Tuvudsz ivígy? [Elbeszélések] (Il l . Kecskeméti Kálmán.) Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987. 233, [7] p.

Bab Berci kalandjai . [Meseregény] Réber László rajzaival . Bp. Móra Könyvkiadó, 1989. 101, [3] p. Bp. Osiris Kiadó, 1997. 120, [4] p.

December tábornok. [Mesék] Il l . Tettamanti Béla. [Bp.] Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vál lalat. [1989.] [1–36 számozatlan] p.

A Franka Cirkusz. Hangjátékok. Il l . Kecskeméti Kálmán. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990. 334, [6] p. A fehér tigris. -- . Bp. Osiris, 2005. 361, [2] p. (Lázár Ervin munkái)

Lovak, kutyák, madarak. Történetek ál latokról . Il l . Dolnik Miklós. Bp. Vario Kiadó, 1990. 36 p.

A manógyár. [Mesék] Faltis Alexandra rajzaival . Bp. Századvég Kiadó, 1993. 58, [2] p. Bp. Osiris, 2002. 83, [5] p. (bőv. kiad.)

Hét szeretőm. Válogatott novel lák. Vál . és szerk. Domokos Mátyás. Bp. Osiris–Századvég. 1994. 273, [5] p. (Osiris–Századvég Könyvtár. Irodalom)

32

Csil lagmajor. [Elbeszélésciklus] Bp. Osiris Kiadó, 1996. 103, [5] p. (Osiris könyvtár. Irodalom. ISSN 1218–9863) Bp. Osiris, 2005. 184, [2] p. (bőv. kiad.) (Lázár Ervin munkái)

Kisangyal . [Vál . és új elbeszélések] Bp. Osiris Kiadó, 1997. 222, [6] p. (Osiris könyvtár. Irodalom)

Hapci király. [Mesék] Réber László rajzaival . Bp. Osiris, 1998. 76, [4] p.

Az aranyifjítószóló madár. Ámi Lajos meséi . Réber László rajzaival . Bp. Osiris, 2001. 154, [6] p.

Tüskés varabin. Állatörténetek. Szunyoghy András rajzaival . Bp. Osiris, 2003. 84, [4] p. (Az Öregapó madarai és a Lovak, kutyák, madarak egy kötetben)

Magyar mondák. Gyulai Líviusz metszeteivel . Bp. Osiris, 2005. 95, [4] p.

Bogármese (Társszerző : Lázár Zsófia). Faltisz Alexandra rajzaival . Bp. Nők Lapja Műhely, 2006. 79, [1] p.

A kalapba zárt lány. [Mese] Pittman Zsófi rajzaival . Bp. Osiris Kiadó, 2008. 35, [1] p.

33

II.2. LÁZÁR ERVIN MESÉI

II.2.1. LÁZÁR ERVIN MESEVILÁGA

„Az abszurd, megismerhetetlen és elfogadhatatlan vi lágot csakis abszurd

eszközökkel lehet ábrázolni . Il letve, van még egy lehetőség, az örök értékek

vi lága: a mítosz, a mese” – írja Kemsei István.60

Lázár Ervin mesevi lágában minden a realitásban gyökeredzik, és minden

mitikus. Műveiben gyakran elmosódnak a műfaji határok: „mágikus real ista”

novel láit nagyon kevés választja el fantasztikumba átcsapó meséitő l .

„Mindenbő l mesét csinálok, mint a pusztaiak. A valóság egy ponton áttűnik a

mesébe, így jön létre egy új dimenzió. Nem választom külön a kettőt.”61

Ő maga is szívesen sutba dobta volna a formai követelményeket.

Legkönnyebben ezt a mesékben tehette meg. Meséire fokozottan igaz, hogy

„rétegesek”, mást lát benne a gyermek és mást a felnőtt – és épp e

tulajdonságuk az, ami miatt a „gyermekirodalom legnagyobb történetei” közé

tartoz(hatná)nak. Lázár Ervin nem címezte senkinek a meséit. Van köztük

olyan, amelyiket már a legkisebbek is értik, és van köztük, amelyikbe bele kel l

nőni . A Hétfejű Tündér ma már híres meséinek egy része - A hazudós egér, A

kék meg a sárga, A kislány, aki mindenkit szeretett, A molnár fia zsák búzája,

Az igazságtevő Nyúl, Két Reggel , Mese Julinak, Szurkos kezű királyfiak -

korábban már megjelent az Egy lapát szén Nell ikének című , egyáltalán nem

gyerekeknek írt novelláskötetben. „Műveihez a real ista olvasási móddal nem

vezet út. Allegorikus-szimbolikus szövegként kel l kézbe venni őket.” – írja

Komáromi Gabriel la.62

„Nem szeretem azokat a magyar írókat, akik mesét írnak. Mesét ugyanis

csak költeni szabad. Kotlóshűséggel és poétarévülettel . Lázár Ervinben

mind a kettő megvan.” – írta Varga Domokos A Hétfejű Tündér első

megjelenésekor.63 Műveire jobban is i l l ik a „meseköltészet” kifejezés, mint a

műmese. Ő maga sem szerette ezt a meghatározást, naplójában olvashatjuk:

60 KEMSEI ISTVÁN: Menekülés a mesébe. 133. o. 61 BORBÉLY LÁSZLÓ: A kő gurul tovább. 7. p. 62 KOMÁROMI GABRIELLA: Párhuzamos történetek Lázár Ervin életművében. 13. p. 63 VARGA DOMOKOS: Egy meséskönyv margójára. 10. p.

34

„Nem tudom, mi jött rájuk. Hát persze! Aki a mesét próbálja utánozni,

olyan, mintha népdalt akarna írni . Ami a mitológiából, múlt ködébő l hoz

üzeneteket, évszázadokon át tökéletesedett (és persze tökéletlenedett

is, amikor már bizonyos utalásait senki sem értette), éppen ezért

utolérhetetlen és megismételhetetlen. Ez vi lágos. De miért képzelik a fura

urak, hogy például én népmesét akarok utánozni? Netán írni? Dehogy

akarok. Én egy történetet írok, ami nem műmese, hanem éppen olyan

irodalmi alkotás, mint bárki más íróé.”64 „Látszott, egy szót sem értenek

az egészbő l , […] pontatlanul mondták a szöveget. […] Azt hiszik, a mese

balkézrő l való, komolytalan dolog. […] a mese olyan, mint a vers,

ragaszkodni kell minden névelőhöz, különben összedő l .”65

Nagyon fontosnak tartja a mesemondás rítusát is, számos novel lájában és

a Szegény Dzsoni és Árnika című meseregényében is megvalósul a közös

mesélés. „A mesélés a szülő és a gyerek közös rítusa, mindkettőjük számára

egyformán fontos.”66 A „két lábbal a földön ál ló” felnőttet gyakran a

gyermekszereplő emeli ki a valóságból és vonja be a mesébe, a csoda

felfedezésébe (pl . A csapda, Várlátogatás, Százpettyes katica, A

retemetesz) „Amikor a szülők, nagyszülők – mindazok, akiket a gyerek szeret

– mesélnek neki, akkor a mese átalakul . Irodalmi műfajból szeretetműfajjá

lesz, ami által két ember között olyan kapcsolat jön létre, melyhez hasonló

al ig akad.”67 A közös történetmondás alkalmat ad arra is, hogy a valóság

csodáira felhívja a figyelmet:

- A szeretet olyan, mint a varázslat? - Olyan. - De csak a mesében, igaz? - Nem. Nemcsak a mesében. A valóságban is olyan.68

Meséit stí lusa és főképp nyelvezete teszi könnyen fel ismerhetővé.

Végtelen játéka a szavakkal, kacifántos szóalkotásai , névadásai, tobzódó

halmozásai egyéni , játékos hangot adnak írásainak, de főképp meséinek. „A

hétköznapok vi lágából merített, szereplő i a gyermekeivel folytatott

64 LÁZÁR ERVIN: Napló. 283. o. 65 LÁZÁR ERVIN: Napló. 91. p. 66 SZIKORA JÓZSEF: Meseforgácsok Lázár Ervin műhelyéből. 16-17. p. 67 LÁZÁR FRUZSINA: A mese varázsgömbjében. 950. p. 68 LÁZÁR ERVIN: Szegény Dzsoni és Árnika. 35. p.

35

beszélgetéseibő l bújtak elő , neveik a gyermeknyelv báját hordozzák. A

gyermeki szív tisztasága magával ragadta az írót” – írja megemlékezésében

Gaetano Minuta, Lázár Ervin meséinek olasz fordítója.69

Meséinek a magyar gyermekirodalomban elfoglalt előkelő helyéért ugyan

az előbb felsorolt jel lemzők is felelősek, igazi jelentőségét azonban a

meséiben tükröződő értékrend adja. Meséinek vi lágában nem jó az, ha a

gonosz elpusztul a harc során; a rossz, ha megváltozik, megmenekülhet

végzetétő l . A mese írója hisz abban, hogy a vi lágot meg lehet változtatni ,

ahogy műmeséinek hősei is változnak és megváltoztatnak emberi sorsokat

kalandos útjuk során, ugyanúgy képesek vagyunk a szeretet erejével a mesén

kívül i valóságban is elérni ezt a változást, csak akarni kel l , és működik.

Történeteit a szeretet hatja át: a dühös, a vi lág elpusztítására törő , önmagát

helytelenül értékelő szereplők a szeretet közelébe kerülve más szemszögbő l

képesek látni magukat. Lázár hősei maguk veszik kezükbe sorsuk irányítását,

képesek önál lóan, akár sorsuk el lenében is dönteni, a külső kényszerítő erőt

egy másik, belső erő : a szeretet ereje váltja fel . Ha nincs egy nagyobb

rendszer, amibe az ember szabad akarata, döntési szabadsága

belei l leszkedjen, akkor a szabadság nem erénnyé, hanem felelőtlen

jel lemhibává vál ik. A felelős szeretet vál lalása akarathoz kötött: a vi lág

megváltoztatható, csak akarni kel l a szeretetet, dönteni kel l a

felelősségteljes emberi kapcsolatok mellett. A gyermeki gondolkodás az, ami

még egy esélyt kínál a rossznak, sokkal inkább a felnőtt ember sajátja, hogy

a győzelemhez vezető egyetlen út a másik elpusztításán keresztül vezet.

Értékvilágának A Hétfejű Tündér utolsó szava, a szeretet a kulcsa.

Mindent nyit, mindent és csaknem mindenkit megvált. (Andersennél van

i lyen kiváltságos szerepe.)70

„Történeteiben mégsem rejti el a nyers és sokszor kegyetlen valóságot:

csodálatosan új szavakkal és remek példákkal tanítja meg rajtuk keresztül

mindannyiunknak az emberi kapcsolatok ábécéjét. […] Metaforái nem torz

69 MINUTA, GAETANO: Lázár Ervin, a jóságos varázsló. 16-17. p. 70 KOMÁROMI GABRIELLA: Párhuzamos történetek Lázár Ervin életművében. 23. p.

36

fantáziaszülemények voltak, hanem az életbő l vett képek, az értékeket

kereső emberiségnek szóló példabeszédek.” – írja róla Gaetano Minuta71

Lázár Ervin meséiben szüntelenül az értékek vi lágában vagyunk, a

kiváltott etikai reakciók pedig mindig érzelmiek. Ezek a reakciók úgy

szólalnak meg a mesében, mint az a bizonyos „halk, belső hang”, ami

irányít, s ami a gyerekekre is hat. A mesék és a meseszerű művek

látványosan szólnak arról, hogy az élet erkölcsi kaland.72

II.2.2. MESÉK, MESEREGÉNYEK

A Lázár Ervin-mesekincs legismertebb csoportjába A Négyszögletű Kerek

Erdő lakóinak történetei tartoznak - Bikfi-bukfi-bukferenc (1976), Gyere

haza Mikkamakka! (1980), A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) - , ezek alapján

sorolja be a távoli , kicsit elhatárolódó szemlélő a szerzőt (ja, a „Dömdödömös

mesék”!) . Közel i rokonságban állnak a gyermekirodalom közismert

képviselőjének, Milne Micimackójának73 és társainak a Százholdas Pagonyban

játszódó kalandjaihoz. De míg Milne vegytiszta embertípusok alapján formálta

ál latszereplő it (Micimackó flegmatikus, Nyuszi kolerikus, Füles melankolikus

stb.) , és az azokra jellemző viselkedést tárja elénk történeteiben némi

kedvességgel tűzdelve, és Karinthy fordításának köszönhetően humorral

bőségesen fűszerezve; Lázár Ervin szereplő i összetettebbek, emberibbek, és

a történeteknek erkölcsi mondanivalójuk van. Az elfogadás és a feltétel

nélküli szeretet cseng ki mindenhol a szójátékok közül, amit a legtisztábban a

Vacskamati virágjában74 hal lhatunk:

- Miért szereted? - háborgott Aromo. - Csak - mondta a virág. Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől. - Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután - mondta a virágnak. A virág meg azt mondta: - Hiszi a piszi. És olyan boldog volt, amilyen még soha.

71 MINUTA, GAETANO: Lázár Ervin, a jóságos varázsló. 16-17. p. 72 KOMÁROMI GABRIELLA: Párhuzamos történetek Lázár Ervin életművében. 24. p. 73 MILNE, ALAN ALEXANDER: Micimackó. Micimackó kuckója. Bp. : Móra, 1967. 228, [4] p. 74 Vacskamati virágja. In: LÁZÁR ERVIN: A Négyszögletű Kerek Erdő. Bp. : Móra, 1985. 57-65. p.

37

Lázár Ervin első , és máig legmeghatározóbb mesegyűjteménye A Hétfejű

Tündér (1973). Meséi között váltakoznak a modern, mára klasszikussá vált

műmesék (Mese Julinak, Ödönke és a tízemeletes, A szökevény szeplők, A kék

meg a sárga, A lyukas zokni, Virágszemű , Nagyapa meg a csi l lagok) a fabula

jel legű ál latmesékkel (Az igazságtevő Nyúl, A fába szorult hernyó, A hazudós

Egér, A Nyúl mint tolmács), és a népmesékkel motívumaiban, szerkezetében,

szereplő iben kapcsolatba hozható mesékkel (Szurkos kezű királyfiak, A

molnár fia zsák búzája, A kislány, aki mindenkit szeretett, Ha három lábon

gyábokorsz, Rácegresi és Pácegresi , A Hétfejű Tündér).

25 évvel később vehetjük kézbe a jel legében, tartalmában, hangvételében

nagyon hasonló Hapci király (1998) című kötetet, amely egyben Lázár Ervin

utolsó saját mesegyűjteménye. Jelentőségében is vetekedhetne A Hétfejű

Tündérrel, hiszen olyan mesék vannak benne, mint a Metrómese, az Állatmese

és A legkisebb boszorkány, amelyek az előbb említett típusok ugyancsak

kiemelkedő példái , viszont mindössze hét mese van benne, még ha A legkisebb

boszorkány kisregény-terjedelmű is.

A két kötet közt megjelent Manógyár (1993), amely első megjelenésekor

szintén csak néhány mesét tartalmazott, eltávolodik a népmesei

hagyományoktól, több benne a modern mese és a novellamese. Bővített

kiadásában, 2002-ben már duplájára nőtt a kötet, bár az újonnan hozzátett

mesék kicsit erő ltetettnek tűnnek. Mindkét kiadást Faltisz Alexandra

i l lusztrálta, ezáltal is „ki lógnak a sorból” .

Önálló könyvként jelent meg két meséje, legelsőként A nagyravágyó

feketerigó (1969) és halála után A kalapba zárt lány (2008). Mindkettő a

jel lemző lázárervini példázat – a példázataira gyakran jel lemző tanulsággal:

önismeret nélkül lehetetlen megtalálni a másik emberhez vezető utat.75

Sajnos A nagyraravágyó feketerigó azóta nem jelent meg képeskönyvként,

hanem bekerült A Hétfejű Tündér bővített változatba, elvesztve ezzel

gazdag, zsírkrétás i l lusztrációinak varázsát.

Lázár Ervin meseregényei – A kisfiú meg az oroszlánok (1964) Berzsián

és Dideki (1979), Szegény Dzsoni és Árnika (1981), Bab Berci kalandjai

(1989) - mesegyűjteményeitő l független történetfüzérek, bár egy-egy

75 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 144. p.

38

szereplőjük megjelenik más mesékben is (Bruckner Szigfrid A kisfiú meg az

oroszlánokból kerül a Négyszögletű Kerek Erdőbe, a Hétfejű Tündér pedig a

Szegény Dzsoni és Árnika kulcsfigurája lesz). Egy-egy történet önmagában is

megállja itt is a helyét, de ezeket keretbe foglalja a főhősök körül kialakuló

majd a könyv végén megnyugtatóan megoldódó bonyodalom.

A kisfiú meg az oroszlánokban a realitás talaján futó történet kezdetén

megjelenik egy gyermek, Peti , aki szinte beinvitálja a mesébe Barna Viktort, a

játszani még képes felnőttet. Az ő szeme láttára elevenedik meg a régi pajta,

melynek lakói Bruckner Szigfrid kiérdemesült cirkuszi oroszlán feleségének,

Szilviának kiszabadítását tervezik. Barna Viktor a közvetítő a gyermek- és

felnőttvi lág között, amit Peti apja jelenít meg, az oroszlánokat nem látó, a

real itásból nem engedő felnőtt, aki a pajta lebontását tervezi. A történet,

attól függően, hogy A fehér tigrishez76 – ahol a valóságba hirtelen

belecsöppen egy csodás lény -, vagy A császár új ruhájához77 - ahol a ruhát

csak a képzelet teremti meg – hasonl ítjuk, csodás valósággá vagy a gyermek

érdekében folytatott társasjátékká válik.

A Berzsián és Dideki és a Bab Berci kalandjai igazi mai meseregények, mai

szereplőkkel, néha egy-egy népmesei motívummal, csodával és – ez bennük a

lázárervini - minden történetben egy-egy példázattal.

A Berzsián és Dideki Berzsiánja önarcképként is felfogható, hiszen a

nagydarab jobbladaköltő , akinek nem megy a versírás, akár a szerző is

lehetne. Szereplő i , Sróf mester, Vinkóci Lőrénc, Viol in, a fülrepesztő

csodazenész, Szőrénszőr Tejbajszán, Áttentő Redáz és persze Zsebenci

Klopédia egyéniségek, neveik megismételhetetlen nyelvi játékok. A nem is

annyira csodás bonyodalom – Berzsián beteljesülő rossz kívánságai miatt

megtelik sötétséggel – azért oldódik meg, mert Berzsián már saját bajával

nem törődve máson próbál segíteni . Igaz, ez a valóságban szinte csodának

számít, mégis saját maga fölött győzedelmeskedik. A csodás elem a

történetben sokkal inkább a kívánságok (átkok?) teljesülése, Viol in

kantátájának gyógyító hatása, és persze Ribizl i , a repülő kutya.

76 LÁZÁR ERVIN: A fehér tigris. Regény. Bp. : Osiris Kiadó, 1998. 152 p. 77 A császár új ruhája. In: ANDERSEN legszebb meséi. Bp. : Móra Könyvkiadó, 1978. 121-125. p.

39

Bab Bercinek még ennyire sincs szüksége a csodákra, egyenesen elutasítja

a csodát rögtön az első történetben.78 Bár ez a meseregény is tartalmaz

csodás elemeket – Bab Berci köve beszél , Rimapénteki Rimai Péntekh

csodapatikájában a lelki bajokra lehet orvosságot kapni, Nuuszi Kuuszi tud

varázsolni , ha csak egy pi l lanatra is, Bab Berci nézése megsavanyítja az édes

dolgokat stb. -, a megoldást mégsem a csoda, hanem a hősök összefogása

hozza meg a mese végére.

A négy meseregény közül a Szegény Dzsoni és Árnika szerkezete a

tündérmesékhez kapcsolódik, bár hősei dönthetnek helytelenül, a befejezés

mégiscsak népmesei lesz. A meseregény különlegességét az alapmesét átszövő

meseteremtő beszélgetés, az író és a gyermek közötti hol értelmező , hol

továbbgördítő párbeszéd adja. Pompor Zoltán szavaival: „A felnőtt egyszerre

mesél és meséltet: a mesefonál a felnőtt kezében van, de a gombolyítást a

gyermek végzi , a mesevilág a gyermeki képzelet, játék szabályai szerint

működik. A mesemondás így válik aztán közös játékká.”79 „A közös mesemondás

által a tradicionálisan értelmezett mesevilág kitágul , új jel legzetességeket

ölt, és ez nemcsak formai, hanem tartalmi jegyekben is megfigyelhető . ”80 A

furcsa szereplőgárda (a nagyon testvérek, Ipiapacs, a hírhedett rablóvezér, a

Százarcú Boszorka stb.) segítségével valósul meg a lázárervini meseerkölcs,

az elfogadás és a feltétel nélkül i szeretet jegyében a megjavulás,

helyrehozás lehetősége.

78 Bab Berci és a tünkány vagy kicsoda. In: LÁZÁR ERVIN: Bab Berci kalandjai. Bp. : Móra Könyvkiadó, 1989. 5-9. p. 79 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 122. p. 80 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 124. p.

40

III. NÉPMESEI PÁRHUZAMOK LÁZÁR ERVIN MESÉIBEN

„Volt időszak, amikor úgy véltem: hagyományos

prózát írni már nem lehet. Aztán elolvastam néhány

kerek történetet, s jó volt valamennyi. Akkor azt

mondtam: én legalábbis nem írhatok ilyeneket. S

megírtam a magam meséit.”81

Lázár Ervin

81 NÁDOR TAMÁS: Lázár Ervin. 286. p.

41

III.1. NÉPMESEI HAGYOMÁNYOK

„Lázár Ervin komolyan kötődik a kulturál is örökséghez és a mese

játékszabályaihoz, de meséinek maradandósága az egyediségben van.”82

Számos meséje mutat rokon vonásokat a népmesékkel. A Hétfejű Tündér

című kötetbő l : Szurkos kezű királyfiak, A molnár fia zsák búzája, A kislány,

aki mindenkit szeretett, Ha három lábon gyábokorsz, Rácegresi és Pácegresi ,

A Hétfejű Tündér; a Hapci király című kötetbő l : A legkisebb boszorkány; ide

tartozik a Szegény Dzsoni és Árnika című meseregény, amellyel bővebben már

foglalkozott az előző fejezet, i l letve előfordulnak népmesei elemek a Bab

Berci kalandjaiban is.

A tündérmesében van hős, vannak útra indítók, van el lenfél, vannak

segítők. Vannak itt is. De akadnak hiányzók is, ha tündérmese elő írt hét

szereplőjére gondolunk. Ráadásul a szerepek időközben át is hangolódnak, így

még nagyobb az eltérés. „Az elrendezés, az elbeszélés struktúrája a

tündérmeséé (amit nevezhetünk hősmesének, varázsmesének is), de az

értékvilág és a stí lus Lázár Erviné” – írja A Hétfejű Tündér című mesérő l

Komáromi Gabriel la,83 de igaz ez a többi, népmesékkel rokonságot mutató

mesére is.

„A tudatosan felvál lalt mesélő i hagyományban gyökerező , ugyanakkor a

hagyományos népmesei szerkezetet továbbgondoló írói képzelet olyan

műmeséket teremt, melyeknek a hősei determinált népmesei sorsuk alól

felszabadulnak, döntéseik nincsenek előre kódolva megváltoztathatatlan

jel lemükbe. Ezekben az újragondolt mesékben fel lelhető a mesélő sajátos

vi lágértelmezése is, mely lehetővé teszi az irodalmi mese keretein belül a

hagyományos mesei rendet meghaladó egyéni mesemorál alkalmazását.”84

Lázár Ervin több szempontból is átalakítja saját értékrendje mentén a

tündérmesei nyersanyagot. Ezek közül az egyik, amikor „emberi vonásokkal

ruházza fel az idealizált, elérhetetlennek tűnő főhőst”85 – írja Lovász Andrea.

Egy másik érdekes variáció, amikor a mesében nem a tárgyak működnek

82 KOMÁROMI GABRIELLA: Párhuzamos történetek Lázár Ervin életművében. 24. p. 83 KOMÁROMI GABRIELLA: Párhuzamos történetek Lázár Ervin életművében. 22. p. 84 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 111. p. 85 LOVÁSZ ANDREA: „Mi egy képes egy képtelenhez képest?”. 65. p.

42

fordítva, hanem a használóik86, mint pl . a Bab Berci és a tünkány vagy

kicsoda87 c. mesében.

„Az átalakított motívumrendszerű műmesék egyik fajtája az asszimilált

mese, mely jórészt megőrzi a népmesék motívumait, gondolat- és

formakincsét, ugyanakkor a szerző új elemekkel bővíti a saját vi lágképe

szerint átalakított hagyományos népi elbeszélést. Ebben a mesetípusban a

sztereotipizált népmesei fordulatok, a determinált jel lemek az egyedi

irányába alakulnak. Lázár Ervin számos, a népmese hagyományos elemeibő l

építkező , ugyanakkor azt továbbíró meséje az asszimilált műmese típusába

sorolható.”88

Lázár Ervin meseátalakító módszerének legizgalmasabb példáját A

legkisebb boszorkány, A molnár fia zsák búzája és A kislány, aki mindenkit

szeretett című mesékben találjuk meg. Ezekben a mesékben „a történet

szüzséje változatlan marad, viszont egy apró mesétlen elhajlás következik be

valamely szereplő jel lemében”.89

86 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Mágikus tárgyak és csodás növények. 25. p. 87 Bab Berci és a tünkány vagy kicsoda. In: LÁZÁR ERVIN: Bab Berci kalandjai. Bp. : Móra Könyvkiadó, 1989. 5-9. p. 88 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 113. p. 89 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 115. p.

43

III.2. MESEELEMZÉSEK

III.2.1. A LEGKISEBB BOSZORKÁNY90

A legkisebb boszorkány hasonl ít legjobban egy népmesére, valójában

Benedek Elek Szép Miklósról91 i l l . Ámi Lajos Király Kis Miklósról92 szóló

meséjének átdolgozása is lehetne. De – bár az ajánlás Ámi Lajosnak szól –

csak lehetne, mert a hagyományos népmesei alapot átszövi egy másik szálon

futó, teljesen új, a népmesétő l mégsem idegen történet: Anya-Banya, a

vi lágvégi boszorkány és három lánya: Ril la, Maril la és Amaril la története,

ezáltal egészen más jelentést és végkicsengést adva a mesének. A

boszorkánycsalád megteremtéséhez az ihletet Ámi Lajos meséje adhatta, aki

többször is utal arra, hogy a Miklós gondjára bízott lovak a boszorkány

lányai , és amikor sikerül a hősnek egy-egy feladatot teljesítenie, a

boszorkány kérdőre vonja a lányait: „melyikőtök szeretett bele?”

A népmesei alapszerkezet a három mesében szinte azonos:

1 . Miklós értesül a vi lágszép lány létezésérő l

2. Útnak indul

3. Segítője elvezeti a lányhoz

4. Boldogság, de: a titkos szoba rejtélye

5. Miklós vizet ad a sárkánynak

6. A sárkány kiszabadul és elrabolja a lányt

7. Miklóst táltos ló segíti

8. A szöktetés(ek sorra) elbuk(nak)

9. Miklós információt szerez egy táltos csikóról

10. Veszélyes útra indul , lova elpusztul

11. Segítő ál lat(okk)al találkozik

12. Beáll a boszorkány szolgálatába, három lovat kell legeltetnie

13. A rábízott lovak átváltoznak, amíg alszik

90 A legkisebb boszorkány. In: LÁZÁR ERVIN: Hapci király. Bp. : Osiris, 1998. 27-77. p. 91 Szép Miklós. In: BENEDEK ELEK: Világszép nádszál kisasszony és más mesék. Bp. Uzsgorod : Móra : Kárpáti, 1976. 155-165. p. (MNK 400C*) 92 Király Kis Miklós nem lel az országban olyan szép nőt, akit elvegyen. Az újságból olvassa, hogy Tündér Tercia világszépasszonya is létezik a földön. In: LÁZÁR ERVIN: Az aranyifjítószóló madár. Ámi Lajos meséi. Bp. : Osiris, 2001. 40-72. p. A mese szüzséje egészen más – a név egyezése ellenére – mint a magyar népmesék tv-sorozat közismert sárkányölő-égitestszabadító Király Kis Miklós meséjében!

44

14. A segítő ál lat(okk)al megoldja a feladatot

15. Kéri a fizetséget: a csikót

16. A boszorkány próbálja lebeszélni , majd megakadályozni, sikertelenül

17. A csikó táltossá változik, útnak indulnak

18. Megmentik ez előző lovat

19. Megszöktetik a lányt

20. Legyőzik a sárkányt a ló testvére – a sárkány lova – segítségével

21. Lakodalmat ülnek

Lázár Ervin új meséje azonban keretbe fogja és meg-megszakítja a

történetet. Mielőtt el indulna a népmesei cselekmény, megismerkedhetünk a

boszorkánycsalád tagjaival . Anya-Banya tanítja a lányait a boszorkányság

mesterségére, s mintegy gyakorlati foglalkozásként csöppennek bele Király

Kis Miklós történetébe, feladatuk pedig a hős akadályozása útja során. A két

nagyobbik lány ebben szívvel- lélekkel részt is vesz, ám a legkisebb, Amaril la

egyre jobban szimpatizál az „ostoba, fafejű királykismiklóssal” .

Míg nővérei cselt vetnek, ő a menekülés útját súgja meg a hősnek, aki , bár

bizalmatlanul, de az Amaril la által javasolt irányba indul minden újabb

buktatónál . Míg Ri l la és Mari l la a halálát okoznák, Amaril la az utolsó

pi l lanatban mindig megmenti a veszélytő l . Sajnos Király Kis Miklós tényleg

„fafej”, és Tündér Tercia szépsége az egyetlen érték a szemében, amiért

érdemes küzdenie. Amaril la titkon reménykedik, hogy amikor egy-egy

alkalommal kimenti a halál torkából Miklóst, akkor talán őt is észreveszi , vagy

legalább visszafordul, és nem keresi tovább Tündér Terciát. Rejtélyes

üzenetet ad át neki „attól , aki sokkal jobban szeret”, de Miklós csak a „kis

szeplős vakarcsot” látja benne.

Amaril la egyre gyanúsabb a nővéreinek, amikor pedig az aranyszőrű csikót

is sikerül megszereznie Király Kis Miklósnak, Anya-Banya is rájön, hogy

Amaril la segített neki mindvégig. Miklós lesújtó véleménye után anyjától is

megkapja a megalázó fejmosást:

– Segítettél neki. Amarilla lehajtotta a fejét. – Segítettem. – És miért? – Mert beleszerettem. – Ebbe az ostoba fajankóba?

45

– A felfuvalkodott senkiháziba. – Nem felfuvalkodott, és nem senkiházi. Láthatjátok, mindenre képes a szerelméért. – Aki nem te vagy. Amarilla nem szólt semmit, csak elpirult, ragyogtak a szeplői. – Te szeplős vakarcs, te béka! Hiszen a szerelmed rád sem nézett, észre sem vett... Most

büntetésből nézd meg, hogyan menti meg a szerelmét! Gyere! Szenvedj!

Ezen a ponton még reménykedhetünk, hogy Amaril la ennyivel megússza, és

még minden jóra fordulhat… De nem. A mese igazi hőse, Amaril la végig

kockáztatott azzal, hogy Miklós oldalára ál lt . Nemcsak azt, hogy nem veszi

észre a szerelme, vagy hogy felfigyelnek a nővérei arra, hogy cselvetés

helyett segít, hanem - Anya-Banyát ismerve, aki igazi , könyörtelen,

szeretettelen boszorkány - az életét is kockára tette azzal , hogy még a

történet végén is el ismerő megjegyzést tesz Miklósra.

A boszorkányházban is állt a bál. Csak másféle. Anya-Banya előrenyújtotta karmos körmű kezét, és megátkozta a lányát.

– Segítettél Király Kis Miklósnak, megölted a sárkányt! Kirgyola, bergyola, belzebubbancs, béka csüng az álladon, elveszem a mosolyodat, a szemedet, az arcodat, a lobogó hajadat, elveszem minden porcikádat. Kirgyola, bergyola, Amarilla, szél legyen belőled! Száguldj a világ körül nyughatatlanul, huhogj, zúgj, siránkozz, süvíts, te átkozott!

Amarilla lassan elpárállott, szél sírt föl, elszállt.

És itt még mindig nincs vége a mesének! Bár Lázár Ervin kisebb, lényegen

nem változtató rövidítésekkel ugyan – a mese eredetileg is meglehetősen

hosszú, összetett népmese –, de végig ragaszkodik a történet

cselekményvezetéséhez, itt a lakodalom mégsem jelent happy endet. Mert bár

már ismerjük „az i lyen ostoba, fafejű királykismiklósokat”, talán Miklós

mégsem teljesen az, ezért ő sem lesz maradéktalanul boldog a mese végén:

Tündér Tercia háza körül különös szél támadt, lobogtatta a lakodalmi tüzeket, lebegtette a táncolók ruháit, bedudált a kéménybe. Király Kis Miklós, maga sem tudta, miért, el-szomorodott. Kiosont a kertbe, a szélbe tartotta az arcát.

– Mit akarsz, te szél, miért szomorítasz? A szél csak sírt, sírdogált körülötte, és mintha egy vörös hajtincset látott volna, egy

szeplős arcot. Király Kis Miklós, a győztes, állt szomorúan a kertben.

***

Lázár Ervin meseszereplő i nem akárkik, a szó szoros értelmében sem.

Amaril la a „rózsaszín szemüveges” szerelmes minden tünetét mutatja, a

vonzalom felébredésétő l a reménytelen szerelem biztossá válásáig. Bár

boszorkány, érzelmei által kiemelkedik a többiek közül , saját természete

el lenére jót tesz, önfeláldozó megváltása megmenti Király Kis Miklóst. Király

Kis Miklós és Tündér Tercia jóval egyszerűbb jel lemek, nincsenek nagy

46

érzelmeik, nem látnak túl a mesei sémán. Bár műmesévé költött népmesérő l

van szó, az eredeti főhős nem vívódik, nincsenek lelki problémái, még csak

nem is ébred rá Amaril la segítő szerepére, szerelmére még kevésbé. A

befejezés – ami A legkisebb boszorkány „eredetijeként” szóba jöhető

népmesékben a „máig is élnek, ha meg nem haltak” – emeli csak ki ebbő l a

korlátolt nézőpontból egy kicsit a szomorúság által .

Az említett népmesék mellett Andersen legismertebb, számtalanszor

feldolgozott meséjéhez, A kis hableányhoz93 is hasonl ítható Lázár Ervin

meséje. Andersennél a kis hableány szintén egy népmesei típusú cselekmény

mellékszereplőjeként vál ik a mese főhősévé, története ugyanígy keretbe

foglalja az alapmesét, és beteljesületlen szerelme őt is megsemmisíti :

tajtékká változik.

III.2.2. A MOLNÁR FIA ZSÁK BÚZÁJA94

Ha elkezdjük olvasni A molnár fia zsák búzája című mesét, rögtön

hamisítatlan népmesei környezetbe kerülünk. A szegény molnár a mese elején

indítja útnak a fiát, tulajdonképpen szerencsét próbálni . A fiú egyetlen és

nem pedig a legkisebb a három közül , ezen a ponton tér el először a történet

a népmesétő l , szinte csak egy pil lanatra, mégis a fiú népmesei hőstő l való

különbözősége az egész mese kulcsa.

S mint afféle legény, szerette a nótát, a jó bort, meg a táncot. Talán kicsit jobban is szerette, mint kellett volna. Nem nagyon sokkal, de azért icipicivel mégis.

A fiú jel lemzésében ez a túlságosan hangsúlyozott „icipici” sejteti, hogy

nem fog minden „simán menni” . Előkerül a csodás útravaló-feladat is, az

ezerannyit termő zsák búza, amelyet a legnagyobb éhínségben is őrzött a

molnár. Az útnak induláshoz adott pontos útmutatás szintén népmesei, az apa

nagyon részletesen, el nem téveszthetően elmagyarázza, hol kel l majd elvetni

a búzát. Szerepel benne a mese elején hiányolt hármas szám is.

Ezen az úton elindulsz napkelet felé. Keveset pihenj, keveset aludj, csak éppen annyit, amennyi szükséges. Menni kell, menni! S amikor aztán egy dombocskához érsz, állj meg, vedd le a válladról a zsákot, és vesd el a dombocska földjébe a búzát. De nem lehet ám akármilyen 93 A kis hableány. In: ANDERSEN legszebb meséi. Bp. : Móra Könyvkiadó, 1978. 25-42. p. 94 A molnár fia zsák búzája. In: LÁZÁR ERVIN: A Hétfejű Tündér. Bp. : Móra, 1977. 77-84. p.

47

dombocska. Ennek a dombocskának fekete humusz a földje, puha, omlós. A legtetején meg három fenyőfa áll, s mind a három fenyő csúcsán egy piros begyű madár énekel.

A vándorút viszontagságos ugyan, de különösebb veszély nem fenyegeti a

fiút, csak az egyhangúság, fáradtság, kényelmetlenségek. A fiú érzelmeit,

hangulatát, egy jó álom után megerősödött tetterejét pontosan nyomon

követhetjük a leírásból, majd nagyon is emberi reakcióját, amikor meglátja az

első dombot:

Megint nagyon elfáradt, s már az járt az eszében, talán nem is mondott igazat az apja, amikor meglátott egy dombocskát.

- Na végre! - örült a legény, és meggyorsította lépteit, s mintha még a zsák is könnyebb lett volna a vállán.

Mikor közelebb ért, látja ám, hogy a dombocskának sárga homok a földje, a tetején meg egyetlen fenyő áll, s a fenyő csúcsán egy zöld begyű madár énekel.

- Ejha! - csodálkozott a legény. - Mintha az apám azt mondta volna, hogy három fenyőt találok meg fekete földet. De hiszen itt a domb. Apám biztosan tévedett.

Aztán arra is gondolt, hogy tovább kellene vinni a zsákot. - De hiszen más domb nincs is itt semerre - mondta; fogta hát a zsákot, letette, kioldozta,

és elkezdte vetni a szép piros szemű magot. Szórta, szórta, még dudorászott is, bár azért a három fenyő, a fekete föld meg a piros begyű madarak nem hagyták nyugodni.

A népmesei segítő ál lat itt a fán éneklő madár lesz:

Egyszer csak látja ám, hogy a zöld begyű madár elhallgatott a fenyőn, és ijedten verdes a szárnyával.

- Mi bajod, kis madár? - kérdezte a legény. - Nem a te földed, nem a te földed! - csivitelte a madár.

A legény – mivel nem népmesehős – bánkódik ugyan, de hamar túlteszi

magát rajta:

"Most már igazán megszenvedtem érte, hol van hát a domb - morgott magában. - Elég lesz a fél zsák búza is, hiszen még így is ötszáz zsákkal terem. Cifra hintót ugyan nem vehetek, s otthon is csak a kéményt tudom megcsináltatni, a tetőt nem, de ez is több a semminél."

Ha jobban odafigyelünk, gyaníthatjuk, hogy nem is a következő domb lesz

a megfelelő , népmesei ismereteink szerint kell lennie még egy két fenyős–két

madaras dombnak is, hogy elérhesse a főhős a célt – ez a várakozásunk

teljesül is:

A dombnál megint elcsodálkozott. Mert ennek a dombnak barna volt a földje, a tetején két fenyőfa állt, s mind a két fenyő csúcsán egy-egy kék begyű madár énekelt.

"Mintha apám három fenyőt mondott volna meg fekete földet és piros begyű madarakat" - gondolta a legény, de aztán legyintett.

S bár már egyszer rossz helyen ál lt neki vetni , úgy tűnik, nem tanult a

hibából, inkább a könnyebb megoldást választja ismét, mint hogy bízzon

abban, az apja pontos útmutatást adott neki:

48

"Ugyan, honnan tudhatta volna ő! Meg aztán más domb nincs is a közelben. Ez lesz az bizonyára."

A könnyebb út itt sem az igazi, a madarak ezen a dombon is figyelmeztetik

a legényt, de ekkor már nem sok búzája marad.

Ezen a ponton vált át a valósághoz közeli vágányra a mese: csak pár lépés

kellett volna, hogy megtalálja a megoldást, a saját dombját. A madarak is

ujjongva üdvözlik, de minden hiába; már eltékozolta a kincset:

- Megjött a mi fiunk, megjött a mi fiunk! A legény meg csak állt, szólni sem tudott. - Vessél már, vessél már! - énekeltek a madarak. - Rád vártunk. Letette a legény a zsákot, belenyúlt, de bizony egy fia magot sem talált. - Miért nem vetsz? Miért nem vetsz? - kérdezték a madarak.

Az eltékozolt kincs – az eltékozolt élet? – maga után vonja a bűnhődést, s

bár a fiúnak valójában semmi baja nem lesz – jel lemébő l következően talán

hamar át is lép ezen -, a lehetőség örökre elvész:

Erre aztán ledobta a legény a zsákot, s elfutott, fájt a szíve, majd meghasadt. A három piros begyű kis madár meg holtan hullott le az ágról, a fekete földű dombocska egyszeriben kősziklává változott.

Tulajdonképpen már fölösleges is megerősíteni az olvasóban a tanulságot,

a szemléletes kép a holtan lehulló madarakkal és a kővé változott földdel

minden tanulságnál ékesebben szól .

***

A molnár fia zsák búzája egy lehetséges értelmezését maga az író adta

meg: „amikor legelső mesémet papírra vetettem, már akkor a saját

problémámat reméltem így megoldani . Nevezetesen, hogy húsz éves vagyok, és

úgy érzem, eltékozoltam az életemet. S eközben egyáltalán nem gondoltam

arra, hogy a mesém gyerekeknek szól-e vagy fölnőtteknek, egyszerűen

magamnak írtam, amit írtam. Aztán kiderült, hogy másoknak is .”95

A molnár fiát azok közé a szereplők közé sorolhatjuk, akik - a népmesei,

magabiztos, minden akadályt vevő hősökkel szemben - nem képesek helyesen

dönteni a kritikus helyzetekben, a mese ívét ezáltal negatív irányba

kanyarítják, és sorsuk az elérendő - és a mese elején még elérhető -

boldogság helyett tragikussá vál ik. Ez többnyire nem fizikai tragédia, hanem

lelki rádöbbenés arra, hogy a mesezáró szomorú véget, esetleg más, pozitív

szereplők megsemmisülését, ők maguk okozták rossz döntéseikkel . Hasonló 95 NÁDOR TAMÁS: Kavics és csillag. 34. p.

49

helyzetbe kerül következő mesénk főhőse is, a kislány, aki mindenkit

szeretett.

III.2.3. A KISLÁNY, AKI MINDENKIT SZERETETT96

Talán Lázár Ervin „ legnehezebb” meséje A kislány, aki mindenkit

szeretett. Már a cím is magáért beszél , ál landó jelzőként egy olyan

tulajdonságot hangsúlyoz, amelyrő l – ha figyelmesen olvassuk a mesét –

kiderül , hogy Brunellára, mesénk főhősére valami más – mondjuk, „aki azt

gondolja magáról, hogy mindenkit szeret”, vagy esetleg „aki azt szeretné,

hogy mindenki szeresse” – sokkal jobban i l lene. Persze, hogy idáig

elérkezzünk, el kel l olvasnunk, és nem utolsó sorban meg is kel l értenünk a

mesét.

Bár a díszlet népmesei, Brunella egzotikus neve, a mesebeli ál latok,

amelyek ritkán fordulnak elő egy magyar népmesében, és a torzonborz vadász

is valamilyen mediterrán környezetet sejtet. A patak úgy „működik” a

mesében, mint a görög drámák kórusa: ő mondja ki az igazságot.

Brunelláról rögtön a mese elején kiderül , hogy mi a baj vele:

– Szép fekete hajam van – mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van.

– Bizony szép – mondta a patak. – És a szemem is nagyon szép – folytatta Brunella. Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan nagy

lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni. A patak nagyon szerette volna, ha Brunella valami olyasfélét mond, hogy: „Jaj, de gyönyörű kristálytiszta vagy, te patak!” vagy: „Olyan szépen muzsikálsz, ilyen szépen senki sem tud muzsikálni!” De Brunella nem mondott ilyesfélét. Esze ágában se volt. Azt mondta:

– Ha behunyom a szemem, nem látlak.

Túlzott magabiztossága, csak a saját érdekeinek szem előtt tartása,

szülei és a patak tanácsának figyelembe nem vétele indítja útjára Brunel lát.

Az erdő veszélyeit „Engem szeretnek” felkiáltással intézi el , majd

hozzáteszi: „És én is szeretem őket.” Miután eltéved, sem fél , önbizalma

töretlen. Kedvességével – amelyrő l nem tudjuk, hogy naivitásából vagy esetleg

96 A kislány, aki mindenkit szeretett. In: LÁZÁR ERVIN: A Hétfejű Tündér. Bp. : Móra, 1977. 85-94. p.

50

érdekbő l fakad, netán egyszerűen őszinte – leszereli a Tigrist, a Medvét, sőt

még a Háromkerekű Pakuk madarat is .

– Hrrr – morgott a Tigris –, hogy merészelsz! – Jaj, de szép hangod van! – mondta Brunella, és közelebb lépett. – Nem morognál még

egyet? „Most már mindegy” – gondolta a Medve, és megállt. – Ne gyere közelebb, mert megeszlek! – kiabált a kislányra. – Jaj, de vicces vagy! – nevetett Brunella. – Miért ijesztgetsz? – Én a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár vagyok – dörmögött a hang –, és ha azonnal

nem hordod el magad, meglegyintelek a szárnyammal. – Ó, de buta vagy! – mondta csendesen Brunella. – Látod, ha kedvesen beszélnél velem, és

lejönnél hozzám, megszerethetnénk egymást. És akkor sokáig jól éreznéd magad, tudnád, hogy valaki szeret.

Itt ál ljunk meg egy pi l lanatra: a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár

tűnik a fokozás által és a nevében lakó rettenetes jelző miatt is a

legfélelmetesebbnek – a három kerék azonban azt sejteti , hogy valamiféle

játékállattal van dolgunk; Brunella végig nem volt igazi veszélyben.

Brunella kedvessége, szépsége miatt elnyeri mindhárom állat bizalmát,

nemcsak segítenek neki kijutni az erdőbő l , hanem legféltettebb titkukat, a

búvóhelyüket mutatják meg neki.

Brunella megsimogatta a Tigrist, és azt mondta: – Örülök, hogy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris. A Tigris boldog lett, ugrált és bukfencezett. A Medve kézen fogva vezette a kislányt a barlangjába. Csodálatos barlang volt, zegzugos

nagy termekkel. – Ugye, szép? – dicsekedett a Medve. – Rajtad kívül még senki sem látta. – Gyönyörű! – ámuldozott Brunella, és boldog volt, hogy szeretik egymást a Medvével. – Hát, te elég fura szerzet vagy – nevetett Brunella –, de a szíved biztos jó, téged biztos

nagyon lehet szeretni. Ezzel megsimogatta a Pakuk madarat. A Pakuk madárnak mind a három kereke bizseregni kezdett, s arra gondolt, jöhetett volna

ez a kislány háromszáz évvel korábban is. Akkor talán ő még énekelni is megtanult volna, úgy, mint a sárgarigó.

Tulajdonképpen itt vége is kel lene, hogy legyen a mesének, megvolt a

bonyodalom, Brunel la eltévedt, előkerült a három segítő , segítettek neki

hazajutni, már látszik a ház, amikor feltűnik a váratlan, negyedik szereplő , a

vadász:

51

– Állj! Hogy mersz a területemen mászkálni? – Hát te ki vagy? – csodálkozott Brunella, és megindult a hang felé. Egy torzonborz ember állt ott, szakálla az övéig ért, puskájával Brunellára célzott. – Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek.

A kislány a vadászt is sikeresen megszelídíti , legalább is látszólag,

csakhogy a vadász is ember, ráadásul Brunellához igencsak hasonló:

érdekember.

– Ne haragudj, hogy ijesztgettelek – mondta a vadász –, nem tudtam, hogy szeretsz. – Ó, én mindenkit szeretek – mondta a kislány –, s engem is szeret mindenki. A füvek, a

fák, a virágok. És a Tigris is, meg a Medve, meg a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár. – Az nem lehet igaz – mondta a vadász, és megszorította a puskáját. – Nem is láttál még

Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat.

Újból olyan ponthoz érkeztünk, ahol nem lehet egyértelműen eldönteni,

Brunella csak naivitása miatt árulja el a vadász beugratós kérdésére az

ál latokat, vagy tudatosan „be akar vágódni” nála, nem gondolva ennek

veszélyére.

– De igenis láttam – mondta büszkén a kislány –, és biztos téged is szeretnének. A Tigris a hátán hozott, a Medvénél mézet ettem, és a Pakuk madártól ezt a tollat kaptam emlékbe. A Tigris azon a dombon lakik, amelyiken a hét hárs áll, a Medve a Holdfényes Barlangban, a Pakuk madár meg az eukaliptuszfán.

– Ó! – mondta halkan a vadász, és forgatta a szemét. – Megsimogatnál? – kérdezte tőle Brunella. – Persze, persze – sietett a vadász. Megsimogatta a kislányt. – És most már siess, mert

esteledik.

A patak, akinek a gondolatai által megismerhettük a kislányt, zárja a

mesét. Brunel la vígan dicsekszik el kalandjaival , amíg a patak – ismét a kórus

szerepében - rá nem döbbenti arra, hogy mit tett:

Ekkor egy lövés dördült. – A Tigris – mondta a patak. Brunella földbe gyökerezett lábbal állt. Megszólalni sem tudott. Eldördült a második lövés. – A Medve – mondta a patak. – Jaj, ne, nem akarom! – kiabált a kislány, de akkor már hozta a szél a harmadik dörrenést. – A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár – mondta a patak.

Brunella késő megbánása nem teszi visszafordíthatóvá a tragédiát: barátai

halálát:

A kislány térdre esett, keservesen sírt, könnyei a patakba hullottak. A víz zavaros lett a könnyeitől.

– Most már sohasem láthatod magad bennem – mondta szomorúan a patak –, csak talán akkor, ha behunyod a szemed.

***

52

A mese értelmezése többféle is lehet. Pompor Zoltán a helyes önismeret

és az emberi szeretet gyarló voltának kérdése felő l közelíti meg a

történetet: nem elég szeretve lenni , és mindenkit szeretni , jól is kel l tenni

azt.97 A kicsit általános megfogalmazás helyett én két, konkrétabb jelentést

tulajdonítok a mesének:

Az egyik lehetséges mondanivaló a gyermeki ártatlanság, a mindenkiben

bízás elvesztése, amelyet a vak bizalommal visszaélő vadász tör össze.

Brunella végleg elvesztett ártatlanságát, tisztaságát a patak zavarossá váló

vize jeleníti meg.

A másik, jóval keményebb variáció szerint az önző szeretet példázata a

mese, az „engem mindenki szeressen!” érdekében bármire képes emberé, aki -

bár tudatosan próbál meg mindig az aktuál is partnernek tetszően viselkedni,

ami akár a számára hasznos információk „kiadását” is jelentheti - nem számol

annak veszélyével, hogy helyezkedése mások elárulásával is jár. Saját maga

sem hiszi el , hogy kimondott szavai i lyen súlyos következményeket

okozhatnak.

97 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 106. p.

53

ÖSSZEGZÉS

Lázár Ervin meséi közül azoknak van a legnagyobb hatása az olvasóra,

melyek formailag hasonl ítanak a tündérmesékre, vi lágképük azonban nagyban

eltér a megszokottól . A hagyományos kereteket megbontó műmesékben –

Andersen és Wilde meséiben is – nem feltétlenül a boldog vég adja a

katartikus hatást.98

Az előzőekben tárgyalt három mesében közös, hogy rossz véget érnek. A

szomorú végű mesék önmagukon túlmutatnak: arra a pontra hívják fel a

figyelmet, melyen megfordul a hős sorsa. A hősök - a tündérmesékhez

hasonlóan - itt is döntési helyzetekbe kerülnek, ám mindannyiszor rosszul

döntenek. Elbizakodottságuk, a segítőtársak tanácsainak semmibe vétele,

jel lembeli hibáik vezetnek a bukásukhoz. Ráadásul ez mindhárom mesében a

segítők halálát okozza, és csak ekkor döbben rá a főhős arra, hogy valami

„nem stimmel”, szomorúan és értetlenül ál l a történet végén. Csak az olvasó

látja tisztán a szomorú befejezésben a főhős szerepét.

A kislány, aki azt gondolja magáról, hogy ő mindenkit szeret, azért, hogy

őt is szeressék, elárulja barátait. A molnár fia a könnyebb utat választva

eltékozolja kincseit. Király Kis Miklós pedig elvakultan követi népmesei

párját, Tündér Terciát, így magányos marad.

Boldizsár Ildikó műmese-tipológiája szerint Lázár Ervin fenti ,

népmesékhez hasonlító meséi az asszimilált és special izált tündérmesék közé

tartoznak. Ezeknek jel lemzője, hogy a mesélő “új rendszereket hoz létre,

amelyek elemeit a régiek absztrakt elemeibő l kombinálja. […] értik és

megőrzik a tündérmese bölcsességét, de nyi lvánvalóvá teszik annak rejtett

egzisztenciális problémáit, artisztikummal átitatva a mesei alapformát.”99

Lázár Ervin átalakított népmeséi különbözőségük miatt válnak

figyelemfelkeltővé: a megváltoztatott vi lágképi jel lemzők az olvasó

tájékozódási pontjai lesznek, a főhős el lenpéldája pedig indirekt módon

vezeti a befogadót a helyes útra.

98 POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. 148-149. p. 99 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Varázslás és fogyókúra. 198. p.

54

Boldizsár Ildikó szerint a meseírók azért alakítják saját képükre a

tündérmeséket, „hogy a maguk határozott etikai felfogását is beleépítsék a

mesékbe”.100 Lázár Ervin vi lágában is megtalálható ez a más minőségű és

tartalmú erkölcsi rend, ami meglehetősen markánsan jelentkezik ezekben az

átformált mesékben. A mesei szüzsé a gyermek és a felnőtt által megismert

történetek elemeibő l épül fel , azonban az értékrend, mely a feltétlen

elfogadásra, szeretetre és türelemre épül , már nem a tündérmesei mintát

követi .

Lázár Ervin a hagyományos népmesei rendet egy hasonlóan időtlen,

egyetemes erkölcsiséggel írja felül . Átalakított tündérmeséi ugyanazt a

mesei katarzist adják, mint a tündérmesék, az olvasót önismeretre, emberi

mivoltának, értékrendjének újragondolására késztetik, ezáltal válnak

időtlenné, egyetemes érvényességűvé.101

„Azt szoktam elmondani a gyerekeknek, hogy a mese egy fél alma. Az író

leírta, és jön az olvasó, hozzáteszi a másik felét, akkor lesz teljes. És – mert

mindenki mást szűr ki ugyanabból az írásból – az almák soha nem lesznek

egyformák. És ez így helyes.”102

100 BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Varázslás és fogyókúra. 17. p. 101 POMPOR ZOLTÁN: „Mindenből mesét csinálok…” 103. p. 102 NYEMCSOK ÉVA: Létezik Lázár Ervin erdője. [online]

55

IRODALOMJEGYZÉK

BERZE NAGY JÁNOS: Mese. In: A magyarság néprajza. III. köt. Szerk. Czakó Elemér. 2. kiad. Bp. : Király Magyar Egyetemi Nyomda, 1941–1943. 226–289. p.

BÓDIS ZOLTÁN: Mese és szakralitás. In: Új forrás, 36. évf. 2. sz. (2004.) 54-64. p.

BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Bukott mesehősök. In: Könyv és nevelés, 6. évf. 1. sz. (2004.) 72-75. p.

BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Mágikus tárgyak és csodás növények. In: Új forrás, 29. évf. 10. sz. (1997.) 11-26. p.

BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Mese-e a műmese? In: Folklór és irodalom. Szerk. Szemerkényi Ágnes. Bp. : Akadémiai K., 2005, 355-361. p. (Folklór a magyar művelődéstörténetben)

BOLDIZSÁR ILDIKÓ: Varázslás és fogyókúra. Mesék, mesemondók, motívumok. Bp. : Kijárat : JAK, 1997, 219 p. (JAK ; 95.)

BORBÉLY LÁSZLÓ: A kő gurul tovább. Beszélgetés Lázár Ervinnel. In: Könyvhét, VI. évf. 10. sz. (2002.) 7. p.

BORBÉLY SÁNDOR: Klasszikus meseirodalom. In: Gyermekirodalom. Szerk. Komáromi Gabriella. 2. kiad. Bp. : Helikon, 2001, 84-98. p. (Helikon Universitas : Irodalomtudomány)

CIFRA JÁNOS meséi. Gyűjt., bevezetéssel és jegyzetekkel ell. Nagy Olga. Bp. : Akadémiai K., 1991, 439 p.

ELIADE, MIRCEA: A szent és a profán. A vallási lényegről. (Ford. Berényi Gábor) Bp. : Európa, 1987, 230 p. (Mérleg)

ERDEI NÓRA–LAPIS JÓZSEF: A mi kis félelmetes sárkányaink. Beszélgetés Boldizsár Ildikóval. In: Debreceni Disputa, IV. évf. 1. sz. (2006.) 40-43. p.

ESTERL, ARNICA: A gyermeknek mese kell!. (Ford. Szigeti Zsuzsa) In: Óvodai nevelés, 59. évf. 3. sz. (2006.) 80-87. p.

FISCHER ESZTER: A népmese és a gyermeki tudattalan. Bruno Bettelheim meseértelmezése. In: Eső. Irodalmi lap, 4. évf. 2. sz. (2001.) 96-101. p.

FRANZ, MARIE-LOUISE VON: Női mesealakok. (Ford. Bodrogi Miklós) Bp. : Európa, 1992, 304 p. (Mérleg)

GACSÁLYI JÓZSEF: „Én a gyerekektől tanultam a legtöbbet”. Felsőrácegresi beszélgetés Lázár Ervinnel. In: Somogy, 27. évf. 5. sz. (1999.) 441. p.

HONTI JÁNOS: A mese világa. Bp. : Magvető, 1975, 227 p. (Gyorsuló idő)

JANKOVICS MARCELL: A mese háza és az ökotradíció. In: Ökotáj, 31-32. sz. (2003.) 117–122. p.

56

JOBBLADÁK. Lázár Ervin hetvenedik születésnapjára. Szerk. Gyutai Zsuzsanna. Bp. : Novella, 2006, 70, [20] p.

KEMSEI ISTVÁN: Menekülés a mesébe. Lázár Ervin prózaművészetéről. In: Kemsei István: Valamennyi időnk. Bp. : Orpheusz, 2002, 120-138. p.

KOMÁROMI GABRIELLA: Párhuzamos történetek Lázár Ervin életművében. A fehér tigris és A Hétfejű Tündér. In: Fordulópont, 10. évf. 39. sz. (2008.) 12-27. p.

KOVÁCS ÁGNES: A hősmese. A népmese műfajai és a népmesekatalógus I. In: Ethnographia, 90. évf. 4. sz. (1979.) 457-479. p.

LÁZÁR ERVIN: Napló. Szerk. és jegyz. Ács Margit. Bp. : Osiris, 2007, 371 p.

LÁZÁR FRUZSINA: A mese varázsgömbjében. Lázár Ervin író beszél karácsonyról, gyerekekről, felnőttekről, múltról, jövőről. In: Vigilia, 66. évf. 12. sz. (2001.) 950-953. p.

LESSING, GOTTHOLD EPHRAIM: Értekezések a meséről. (Ford. Kárpáty Csilla) In: Gotthold Ephraim Lessing válogatott esztétikai írásai. Bp. : Gondolat, 1982, 25-102. p.

LOVÁSZ ANDREA: „Mi egy képes egy képtelenhez képest?”. Mesék a jelenkori gyermekirodalomban. In: Tiszatáj. 56. évf. 12. sz. (2002.) 53-75. p.

A MAGYAR FOLKLÓR. Szerk. Voigt Vilmos. Bp. : Osiris, 1998, 651 p. (Osiris tankönyvek)

NÉPMESE. In: Magyar néprajz nyolc kötetben. V. köt.: Magyar népköltészet. Szerkbiz. Paládi-Kovács Attila et al., kész. a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjában. Bp. : Akadémiai K., 1988-, 19-59. p.

MINUTA, GAETANO: Lázár Ervin, a jóságos varázsló (Ford. Tóth Pál). In: Új Város, XIX. évf. 3-4. sz. (2007.) 16-17. p.

NÁDOR TAMÁS: Kavics és csillag. In: Új Könyvpiac, 15. évf. 10. sz. (2005.) 33-35. p.

NÁDOR TAMÁS: Lázár Ervin. In: NÁDOR TAMÁS: 33x10. Interjúk és vallomások az ifjúságról és az irodalomról. Bp. : Kozmosz, 1980, 281-289. p.

NAGY OLGA: A táltos törvénye. Népmese és esztétikum. Bukarest : Kriterion, 1978, 356 p.

PAPP ÁGNES KLÁRA: Varázslat és valóság között. In: Korunk, 13. évf. 10. sz. (2002.) 13-18. p.

POMPOR ZOLTÁN: „Mindenből mesét csinálok…”. Bevezetés Lázár Ervin mese-átalakító módszerébe. In: Hitel, 18. évf. 3. sz. (2005.) 95-104. p.

POMPOR ZOLTÁN: A hétfejű szeretet. Hagyomány és újítás Lázár Ervin elbeszélő művészetében. Bp. : Kiss József, 2008, 231 p.

POMPOR ZOLTÁN: Mendemonda Lázár-módra. In: Csodaceruza, V. évf. 24. sz. (2000.) 28-29. p.

57

PROPP, VLAGYIMIR JAKOVLEVICS: A mese morfológiája. Ford. Soproni András. Bp. : Gondolat, 1975, 283 p.

RÓNAY GYÖRGY: Jegyzetlapok a meséről. In: Élet és Irodalom, 4. évf. 8. sz. (1960.) 3. p.

SÁNDOR ILDIKÓ: "A mese maga az igazság álruhában". A Napsugár meseanyagából. In: Korunk, 13. évf. 10. sz. (2002.) 37-42. p.

SZIKORA JÓZSEF: Meseforgácsok Lázár Ervin műhelyéből. In: Új Ember magazin, I. évf. 3. sz. (2000.) 16-17. p.

TARBAY EDE: Gyermekirodalomra vezérlő kalauz. A gyermek- és ifjúsági irodalom történetének iránytűje. 2. átdolg. kiad. Bp : Szent István Társulat, 1999, 339 p. (A hét szabad művészet könyvtára. A Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola sorozata)

TÍMÁRNÉ HUNYA TÜNDE: A népmese és a műmese sajátosságairól. In:Közelítések a meséhez. A mese értelmezhetőségei. Szerk. Bálint Péter. Debrecen : Didakt, 2004, 102-115. p.

ÚJVÁRI EDIT: Szimbólumfelfogásunk. In: Szimbólumtár. Jelképek, motívumok, témák az egyetemes és a magyar kultúrából. Szerk. Pál József és Újvári Edit. 3. kiad. Budapest : Balassi Kiadó, 2001, 5-19. p.

VARGA DOMOKOS: Egy meséskönyv margójára. In: Élet és Irodalom, 17. évf. 11. sz. (1973.) 10. p.

VOLLNER JUDIT: Ma is érvényesek a mesék ősi szimbólumai. A próbatétel előbbre visz. In: Heti Válasz, 1. évf. 26. sz. (2001.) 8. p.

Internetes hivatkozások:

Digitális Irodalmi Akadémia honlapja [2006.02.15.]<http://www.irodalmiakademia.hu>

HunLit honlap [2007.12.11.] < http://www.hunlit.hu/lazarervin>

NYEMCSOK ÉVA: Létezik Lázár Ervin erdője [online] [2005.11.26.] <http://www.kisalfold.hu/hirek/letezik_lazar_ervin_erdoje/1151447/>

TAMÁSI OROSZ JÁNOS: Amikor meghalt a mese [online] [2006.12.22.] <http://mkdsz.hu/index.php?Itemid=44&id=3999&option=com_content&task=view>

ZÉ: Elment a mese apja! [online] [2006.12.23.] <http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=10855>

Illusztrációk:

15. p. Az égigérő fa. (Magyar Népmesék; 3.) [videodok.] Borító. JANKOVICS MARCELL. 24. p. Pilinszky János: Kalandozás a tükörben. Bp. : Móra, 1988, 14. p. IRSA KATALIN. 26. p. Lázár Ervin. In: Tamási Orosz János: Amikor meghalt a mese <http://mkdsz.hu> 29. p. Maminti.jpg <http://kicsizold.blogspot.com> [2007.01.11.] 42. p. Lázár Ervin: Hapci király. Bp. : Osiris, 1998. Borító. RÉBER LÁSZLÓ.

58

Idézett és hivatkozott szépirodalmi művek:

A császár új ruhája. In: ANDERSEN legszebb meséi. Bp. : Móra Könyvkiadó, 1978. 121-125. p.

A kis hableány. In: ANDERSEN legszebb meséi. Bp. : Móra Könyvkiadó, 1978. 25-42. p.

Bab Berci és a tünkány vagy kicsoda. In: LÁZÁR ERVIN: Bab Berci kalandjai. Bp. : Móra Könyvkiadó, 1989. 5-9. p.

A kislány, aki mindenkit szeretett. In: LÁZÁR ERVIN: A Hétfejű Tündér. Bp. : Móra, 1977. 85-94. p.

A legkisebb boszorkány. In: LÁZÁR ERVIN: Hapci király. Bp. : Osiris, 1998. 27-77. p.

A molnár fia zsák búzája. In: LÁZÁR ERVIN: A Hétfejű Tündér. Bp. : Móra, 1977. 77-84. p.

Vacskamati virágja. In: LÁZÁR ERVIN: A Négyszögletű Kerek Erdő. Bp. : Móra, 1985. 57-65. p.

Király Kis Miklós nem lel az országban olyan szép nőt, akit elvegyen. Az újságból olvassa, hogy Tündér Tercia világszépasszonya is létezik a földön. In: LÁZÁR ERVIN: Az aranyifjítószóló madár. Ámi Lajos meséi. Bp. : Osiris, 2001. 40-72. p.

Szép Miklós. In: BENEDEK ELEK: Világszép nádszál kisasszony és más mesék. Bp. Uzsgorod : Móra : Kárpáti, 1976. 155-165. p.

LÁZÁR ERVIN: A fehér tigris. Regény. Bp. : Osiris, 1998. 152 p.

LÁZÁR ERVIN: A nagyravágyó feketerigó. Bp. : Móra, 1969. 13, [3] p.

LÁZÁR ERVIN: Szegény Dzsoni és Árnika. Bp. : Móra, 1981. 82, [6] p.

MILNE, ALAN ALEXANDER: Micimackó. Micimackó kuckója. Bp. : Móra, 1967. 228, [4] p.

Lexikonok, szótárak:

Idegen szavak és kifejezések szótára. Szerk. Bakos Ferenc. 2. átdolg. kiad. változatlan lenyomata. Bp. : Akadémiai, 2003, 723 p.

Magyar értelmező kéziszótár. Szerk. a MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársai. 2. átdolg. kiad. Bp. : Akadémiai K., 2003, 1507 p.

Magyar néprajzi lexikon. III. köt. K-Né. Főszerk. Ortutay Gyula. Bp., : Akadémiai Kiad., 1980, 751 p.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. II. köt. H-Ó. Készült a MTA Nytud. Int. és az ELTE I. sz. Magyar Nyelvészeti Tanszékének közös munkájaként. Bp. : Akadémiai K., 1970, 1108 p.