111

Vagyunk... leszünk...

2019. szeptember Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓL

Kitekintõ:

Hírünk a világban . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3

Mi a baj a magyarokkal . . . . . . . . . . . . . 6

Elégia Viktorért . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Szász I. Tas naplója . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Interjú: Lucian Boia . . . . . . . . . . . . . . . . 16

Sabin Gherman . . . . . . . . . . . . . 18

Pápalátogatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

A vátesz. Csap Endre emlékére . . . . 26–28

MOGYE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30

Gyárfás András hozzászól . . . . . . . . . . . . 32

Szilágysági hepehupa . . . . . . . . . . . . . . . 34

Ez már Magyarország? . . . . . . . . . . . . . . 44

Csodaszarvas a Sóvidéken . . . . . . . . . . . 47

Irodalom: Osvát Ernõ . . . . . . . . . . . . . . . 52

Téli szél a tar gallyakat fújja

Mint az Isten égre tartott ujja

Mint megcsúfolt, kikacagott

álom

Állunk egyedül a nagyvilágon.

Elvették s most véle nagyra

vannak

Törött véres kardját a

magyarnak.

De még minden nép a sírját ássa

Van szava, hogy világgá kiáltsa

Csak mi, csak mi ne verjük

kebelünk

Csak mi, csak mi ne emeljük fel

fejünk.

Tiporhatják szûz tiszta igazunk

Csak mi, csak mi ne hagyjuk el

magunk.

RReemméénnyyiikk SSáánnddoorr Nem nyugszunk bele

EKOSZ

Az EKOSZ aFelsõsófalvi Ko-dáros Egyesület-tel közösen pá-lyázatot nyert aSzékely Katona-legény Fesztiválmegrendezésére,

melyre a székelyföldi Felsõsófalván2019. október 25–27. között kerül sor.Az EKOSZ 11 egyesülete jelezte, hogyrészt vesz a rendezvényen

A felsõsófalviak október 25-én estevacsorával várják az EKOSZ tagszer-vezeteit, majd október 26-án de. 10órától a Székely Mózes Általános Isko-lában a székely katonai hagyományokképezik a konferencia tárgyát. A négytéma négy elõadója: Barabás László: Aszékely katonalegények népi hagyo-mánya; Kelemen Magdolna: Sóvidékiférfi és nõi székely viselet; SzekeresSándor: A székely katonaság ezer éve;Engi Albert: A sóvidéki lázadás.

Október 26-án gazdag program várjaa résztvevõket: székely katonai hagyo-mányokkal kapcsolatos népdalok, nép-táncok a Szovátai Bokréta Néptánc-együttes elõadásában, a Szovátai Má-tyás Huszárok felvonulása és tánca,majd Felsõsófalvi Nyirettyû Népi Ze-nekar, Felsõsófalvi Súgó Néptánccso-port, Alsósófalvi Énekkar, PálpatakiNéptánccsoport, Alsósófalvi Néptánc-csoport. Ezt követõen népdalok és tán-cok szabadon.

Budapesti Székely Kör A Budapesti Székely Kör honismere-

ti kirándulást szervezett 2019. június22-én Verõcére, a Lósi-völgybe. Dió-szegi György mûvelõdéskutató elõadá-sában megemlékezett Mátyás király555 évvel ezelõtti megkoronázásáról aKárpát-Haza templomában. Elõadásá-ban olyan tényekre hívta fel a figyel-met, melyet a hivatalos történetírás ed-

dig elhallgatott... (Elõadása olvashatóhonlapunkon.) Hunyadi Mátyást 1464.március 29-én déli 12 órakor koronáz-ták magyar királlyá. Az elõadó szerinta két Hunyadit: Hunyadi Jánost és Má-tyás királyt munkássága révén a szen-tek között kellene tisztelnünk!

Közös imádkozást követõen megte-kintettük a szintén Lósi völgyben talál-ható Wass Albert író hagyatéknak je-lentõs részét a Wass Albert Emlékmú-zeumban. Ezt követõen egy dunamentiteraszon ebéddel zárult a honismeretikirándulásunk. Istennel legyen hála!

Frigyesy Ágnes

A Gyõri Erdélyi Kör Felhívása

Kedves Barátaink! Mint már em-lítésre került, a Gyõri Erdélyi Kör idénünnepli fennállásának 30. évfordulóját.Ebbõl az alkalomból, és az EKOSZõszi közgyûlésének szervezése jogánszeretnénk meghívni minden kedvesTagszervezetünk képviselõit a 2019.november 9–10. között esedékesEKOSZ Közgyûlésre és az ezt követõjubileumi ünnepségsorozatunkra.

Elõzetes programterv:2019. 11. 9. • 9:00 órától érkezés, szállás elfogla-

lása• 10:00-13:00 EKOSZ Közgyûlés• 13:00-14:00 Ebéd• 14:00-16:00 Gyõri városnézés, ide-

genvezetõvel• 17:00 órától Emlékmûsor, állófo-

gadás• 20:00 órától bál

2019. 11. 10. • 9:00 órakor indulás Pannonhal-

mára• 10:00 Szentmise a Bazilikában • 11:00-14:00 Pannonhalmi látogatás

+ ebédRendezvény/szállás helyszíne: HOTEL

KONFERENCIA – 9021 Gyõr, AporVilmos püspök tere 3.

Visszajelzéseiteket az alábbi elérhe-tõségeken várjuk:Szõcs Zsuzsanna alelnök,

telefon: 06-20/222-6793;Pintye Tamás elnök,

telefon: 06-20/396 1685;e-mail: gyorierdelyiek@gmail.com

ATYHAI TEMPLOMSZENTELÉS:a magyar nemzet határtalan ünnepe

Újjáépíttették és be is rendezték azatyhai templomot, július 20-án pedigfelszentelték.

Atyha több mint kétszáz éves temp-loma három évvel ezelõtt, 2016. szep-

tember 18-án egy villámcsapást köve-tõen a tûzvész enyészetévé vált. Amagyar nemzet összefogása lelketöntött az alig kétszáz fõt számláló helyiközösségbe, a határtalan együttérzéspedig felemelte romjaiból az atyhaitemplomot.

A szentmisei hálaadás után Jaku-binyi érsek megköszönte Adorján Imreplébánosnak, hogy a sok jóakaratotösszefogta, és újra temploma lehet azatyhaiaknak. Kiemelten köszönte megaz egyházmegye fõpásztora a magyarkormány hathatós támogatását, és ajelenlévõ Soltész Miklós államtitkár-nak, hogy „saját szemével is követte atemplom újjáépítését”.

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Az alábbi, vitaindítónak szánt írást a Magyar Nemzetbentörtént megjelenése után számos jeles személyiség reagálá-sa követte. Fontosnak tartjuk az „origo”-t eljuttatni olva-sóinkhoz.

Ballai Attila

Hírünk a világbanA VALÓSÁG AZÉRT IS A SZÖVETSÉGESÜNK,

MERT A VÉLEMÉNYÜNK MÁR NEM ÁTTÉTELLEL,TORZÍTÁS ÚTJÁN, HANEM KÖZVETLENÜL ÉRCÉLBA.

E fent megjelölt témában indítunk sorozatot a MagyarNemzet publicisztikai rovatában – nem szükséges magyaráz-ni, miért és miért most. A címet a Magyar Csillag 1943-asévjáratából kölcsönöztük; esetleges görcsök és információhi-ány ellen egyelõre csak annyit, nem percemberektõl, régelfeledett uszítóktól, hanem szellemóriásainktól, és nem aháborús propaganda egyik lapjából, hanem a Nyugat öröké-be lépett, majd 1944 tavaszán megszüntetett folyóiratból.Amely kettõs értelemben veszett korban is képes volt nem-zetben és közös sorsban, jövõben gondolkodni, pontosabbancsakis arra volt képes. Az alábbiakban és a továbbiakban miis erre teszünk kísérletet. Kapaszkodóként Illyés Gyulát,Keresztury Dezsõt és másokat idézve meg.

Tévhit, hogy napjaink merõben új jellegû és jelentõségû,korábban soha fel nem merült kihívásokat, sorskérdésekettartogatnak. Éppen ellenkezõleg. Közeli és távoli elõdeinkagyában, lelkében a miénkhez hasonló gondolatok, érzésekébredtek és munkáltak, ezért is érdemes fejest ugranunk amúlt kútjába, hiszen kincsekre lelhetünk. Nemcsak némelymai kételyünkre, hanem akár azok megoldására is.Háromnegyed évszázaddal ezelõttrõl egészen különlegesüzeneteket õrzünk, sorozatunk nyitányán onnan rugaszko-dunk el.

Aki az orránál kicsit is és elõrébb nézett és látott, 1943õszén pontosan tudta, hogy a háborús vereség elkerülhetet-len. A kurszki csata és az olasz front megnyitása után kato-nai szempontból mindenképpen az, bekövetkezte csupán idõkérdése. Az azonban még bizonytalan volt, mi minden megymajd veszendõbe, illetve mi az, ami még menthetõ.

Emberéletben, a határrevíziók során visszacsatolt terüle-tekben, presztízsben.

Ebben az ingatag, puskaporos helyzetben közölte IllyésGyula lapja, a Magyar Csillag Balogh József A nemzeti önis-meret eszközei címû írását. A várakozásoknál is nagyobbérdeklõdést és indulatokat kiváltó témához hozzászóltKeresztury Dezsõ és Illyés is, így született meg a Hírünk avilágban. Amit „helyünk a világban”-ként is hasznos és logi-kus értelmezni.

Mert azt is egyre riadtabban kereste a magyar szellemi – ésa vele nem feltétlenül azonos halmazba tartozó – politikaielit. A kérdés úgy vetõdött fel, hová tartozunk, nemcsak apillanatnyi helyzetet, a szerzõdésben rögzített szövetségirendszert tekintve, hanem hosszabb távú jövõképben, lélek-ben is. Kihez kötnénk a sorsunkat, magunkat, ki kötné magáthozzánk, kinek mit, mennyit jelentünk?

E roppant izgalmas, nem csupán a tétje, hanem a színvo-

nala miatt is emelkedett vitát akkor is érdemes volt lefolytat-ni, ha mint – egészen pontosan csak utóbb – kiderült,Magyarország ekkor már a legkevésbé sem volt döntéshely-zetben. Valójában már az 1927-es események kijelölték azutat. Bethlen István miniszterelnök és Mussolini ekkor írtaalá a magyar–olasz örök barátsági szerzõdést, amelynek tit-kos záradékában a partner vállalta, hogy segíti Magyar-országot revíziós törekvéseiben, és e szempont akkoriban –korabeli nézõpontba helyezkedve érthetõen – mindent felül-ütött.

Ugyanebben az esztendõben közölte a sajtómágnás LordRothermere a Daily Mailben Magyarország helye a nap alattcímû írását, ami felfoghatatlan eufóriát és reménykedést ger-jesztett itthon. Egyesek azt indítványozták, hogy királlyá kel-lene választani az ügyünk mellett kiálló brit fõurat, ez volt azutolsó pillanat, amikor felülkerekedhetett volna a hazai köz-gondolkodásban igenis meglévõ angolszász orientáció ésrokonszenv. Ám gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy Rother-mere mögött nincs valós erõ és reális cselekvõ szándék.

De vissza 1943-hoz, amikor a Magyar Csillag cikksorozatá-ban elõször fogalmazódott meg pontosan és élesen a propa-ganda, a – nem túlzás az idézõjel – „hírek” keletkeztetésénekjelentõsége. Vele pedig a tézis: az európai elitnek nem azszámít, milyenek a magyarok, hanem az, milyennek szeretnelátni minket, miként írják le információs forrásai hazánkat.Ennek jelentõsége ezért volt felbecsülhetetlen már akkor –és maradt az máig.

Balogh József fent idézett írásában leszögezi: az elsõ világ-háborút nem a harctéren veszítette el a magyarság, hanem anyugat-európai közvéleményben, mert Trianon egy félelme-tes ellenséggel ismertetett meg bennünket – az ellenünk sze-gezett propagandával.

Majd hozzáteszi, egy kis nemzetnek valóságos vétkei mel-lett olyanokkal is meg kell küzdenie, amelyeket ellene meg-konstruáltak. Ugyanerrõl Keresztury Dezsõ mintha nem is1943-ban, hanem ma mondaná: a nagy, erõs és gyõztesnépek szívesen „ejtik bûnbe” a kicsinyeket.

Keresztury döbbenetesen hangzó és ható kijelentést istesz: ellenséges közhangulatban élünk, legalább kétszáz éveegyre gyûlöltebben és megvetettebben. Példaként az 1848-asszabadságharcot hozza fel, amelyrõl szeretjük azt hinni, hogynemzetközi rokonszenv kísérte, miközben Párizsban úgyírtak róla: „A világ legigazságtalanabb ügyéért kirobbantottrablóháború.” E kirívóan méltánytalan, igazságtalan minõsí-tés oka, eredõje fájdalmasan egyszerû: a XIX. századbanBécsben alakították ki és onnan terjesztették szerteEurópában a magyarokról lefestett képet.

Én a harmadik évezredbõl vélem úgy, hogy e ponton tanul-ságos felsorolni az idegen nyelvekben leggyakrabban elõfor-duló, magyar eredetû szavakat: a Kocs község nevébõl szár-mazó kocsi mellett puszta, gulyás, csárda, pálinka, paprika,betyár, huszár. Árulkodó lista. Azt viszont már Kereszturyállítja, hogy Bécs e szerepét késõbb Berlin vette át, ahonnana magyar radikális ellenzék „világgá kiáltott vádaskodása”hallatszott el mindenhová.

Nincs új a nap alatt, napjainkban is létezik egy B betûs,véleményvezér város. Mint ahogyan 1943 után hetvenhatévvel mi is leírhatnánk: Magyarország hajdan az ismeretlen-ségbõl eredõ félreértések ellen küzdött, tegnap és ma a szán-dékos félreismerések ellen (is) küzd.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 3Elemzõ – kitekintõ

Azért persze egészen ne is mentsük fel magunkat. Illyéshivatkozik rá, mi is egyetérthetünk Radvánszky Antallal, akiszerint „a sértõdékenység a nemzeti jellem egyik alapvoná-sa”, Balogh József sem ok nélkül jegyzi meg, hogy „a világítélete talán szigorú, talán méltatlan, de mögötte valóság islappang”. Illyés Gyula azt állítja: „Nem csak a magunk pin-gálta tükörben szemlélni önmagunkat – ez az igazi nemzetiönismeret”, és a kortársaknak szegezi: vagyunk-e elég erõsekahhoz, hogy meghalljuk, megszívleljük a megszívlelendõt?

Nem veszem a bátorságot ahhoz, hogy visszamenõlegeshatállyal ítéljek az 1943-as mentális állapotokról, de 2019-ben határozottan felelem: igen. Hiszen napjaink Magyaror-szágának nem kellett, nem is kell jó és gonosz között válasz-tania, nem kötött az aláírás pillanatában elõre nem láthatóterhekkel és vétkekkel járó, vállalhatatlan szövetségeket,sorsfordító ügyekben nincs oka önvádra.

Mégis számos tekintetben vitában, harcban állunk örökösés kéretlen bíráinkkal. Nem is a válaszaink mások, hanemmár az alapkérdésünk az. Mert könnyebb lenne arról pole-mizálni, hogyan kell és lehet megõrizni a keresztény hagyo-mányokra és nemzeti államokra épülõ Európát, ám márabban sem értünk egyet, meg kell-e õrizni egyáltalán.

Az álláspontok ütköznek, de a végletekig kitágult és fel-gyorsult kommunikációs térnek köszönhetõen sokkal több-ször és több fronton, mint ötven, hetvenöt, száz évvel ezelõtt.

Egyetlen forrás helyett már ezernyibõl táplálkozhat azinformáció. Minden üzenet mindenhonnan mindenhovaeljuttatható, ezért vált különösen fontossá a szelekció és amérlegelés. Mert a politikai fõsodor mellett egyre markán-sabb a magánszféra, amelyben hétköznapi „halandók” csu-pán a józan eszük és az õket közvetlenül érõ hatások alapján

ítélnek. A valóság ezért is a szövetségesünk. Mert a vélemé-nyünk, a hírünk már nem többszöri áttétellel, szándékos vagyakaratlan torzítás útján, hanem közvetlenül ér célba. Még jóharminc éve, az internet elõtti érában is megesett, hogy Pá-rizsban dolgozó pesti ismerõsömtõl megkérdezték, hogyanérkezhetett autóval, amikor a magyarok lovon járnak, éselhitték neki, hogy a határig valóban lóval megyünk, ottülünk bérkocsikba. Most viszont bárkinek elmondhatjuk, kikvagyunk, hogyan élünk, miként gondolkodunk, mit méltá-nyolunk, mit utasítunk el, és annak érdekében, illetve azellen miként cselekszünk.

Másrészt a nap mint nap ránk zúduló értékeléshalmazbólmi is kiszálazhatjuk, mennyi a megfontolandó, megszívlelen-dõ. Minél bizarrabb és elfogultabb, valószerûtlenebb egy-egy„jelentés”, ez annál nehezebb, de a szellemi és lelki ráfordí-tás ilyenkor is megéri.

Mai utolsó felütésként ismét Illyést citálom: feltétlen meg-világítja egy nemzet jó hírét az a belsõ erõ is, amellyel magá-hoz vonzza, nem más nép fiait, hanem legalább az övéit.(Kiemelés a szerk.-tõl.) Ez a téma is minden korábbinálaktuálisabb, önálló kifejtésre vár.

Most csak annyit, kitörölhetetlenül rögzült bennem egyellenzéki, osztrák szociáldemokrata vezetõ két évtizeddelezelõtti nyilatkozata. Akkor éppen a „vészesen jobbra toló-dó” Ausztria került a célkeresztbe, és az állandósuló támadá-sokat megelégelõ politikus így fakadt ki: „Most már el akezekkel a hazámtól!”

Legközelebb akár innen is folytathatnánk, persze nem frissmagyar analógiákat idézve. Mert akkor nagyon rövid lenneaz a cikk.

2019. április 20. Magyar Nemzet

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ – kitekintõ

Nagy örömmel olvastam Ballai Attila kitûnõ hiánypótló írásáta Magyar Nemzet 2019. április 20-i számában (Hírünk a világ-ban). A cikk olyan súlyos kérdést vet fel, ami a mindenkorimagyar külpolitika 140-150 éves történelmi mulasztását illeti.Nem kivétel ez alól az elmúlt három évtized sem.

A XIX. század utolsó harmadában a Monarchia nemzetiöntudatra ébredt kisebbségei erõteljes nemzetpropagandátindítottak az Atlanti óceán mindkét partján. Élen jártak ebben acsehek és a románok. Prága a magyar Felvidék tótok és ruszi-nok által lakott részeire vetett szemet, Bukarestnek pedigErdélyre és a Bánságra fájt a foga. (Az elsõ világháború végénmegnõtt az étvágyuk, a Partium, Máramaros, Csallóköz és aMátyusfölt is martalékukká vált.) A trianoni nagy rablásra töb-bek között azért kerülhetett sor, mert elõtte évtizedeken átterjesztették Nyugaton elképesztõ történelemhamisításaikat,rágalmaikat, valótlan etnikai adataikat, a magyarságot lejáratóhazugságaikat. Nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom,a megcsonkított ország határai mentén közvetlenül, egy tömb-ben elszakított másfél millió magyar ezen aljas propagandaáldozata volt.

Mit csináltunk mi? Semmit. Ellenfeleink olyan elánnal dolgoz-

tak, hogy még hírszerzõi tevékenység sem igen kellett, hogyészrevegyük, mi történik. Eleink részben tudtak is a dologról, de„történelmi magabiztossággal” hátradõltek a karosszékben, úgygondolták, jó bornak nem kell cégér. Pedig a politikában márakkor is kellett, a XX. században, manapság pedig elengedhe-tetlen szükségesség, hogy mi mondjuk meg magunkról, kikvagyunk, honnan jöttünk és mit akarunk.

Átugrok 120 esztendõt, és 1990-nél folytatom. Az emigráci-óban élõ barátaink jóvoltából tudomásunkra jutott, hogyCeausescu titkosszolgálata, a hírhedt Securitate, milyen példát-lan aljas pusztítást végzett az Egyesült Államokban, Kanadában,Nagy-Britanniában, Franciaországban és máshol, híres és nép-szerû intézmények könyvtáraiban. Kilopták mindazon könyve-ket, amelyek a magyarságot a történelmi hûségnek megfelelõ-en mutatták be. Egyszerûen kikölcsönözték a mûveket, nemvitték vissza, és kifizették a büntetést. Leginkább az adottországban élõ beszervezett román emigránsok voltak a tette-sek. Azokból a nagy értékû mûvekbõl, melyek nem voltak köl-csönözhetõk, csak az olvasóteremben lehetett tanulmányozniõket, egyszerûen zsilettpengével kivágták a nekik nem tetszõtérképeket és oldalakat.

Csóti György

Történelmi mulasztásban vagyunkNem gondoskodunk kellõképpen jó hírünkrõl a világban

Megbocsáthatatlan történelmi bûn. Tenni kellett valamit, a jobbkésõn, mint soha elv alapján.

Rendszerváltoztató miniszterelnökünk, Antall József megbí-zott azzal, hogy irányítsam azt a kül- és nemzetpolitikai érde-keinket támogató felvilágosító munkát, mely világszerte tisz-tázza a magyarok múltját, jelenét és jövõrõl alkotott nézete-ket, célkitûzéseiket. Ennek központi irányítására létrehoztuk aPro Communitate Alapítványt, melynek kuratóriumi elnökelettem. A kuratóriumban olyan kiváló személyiségek kaptakszerepet, mint például Makovecz Imre. Az alapítvány pénzügyitámogatását a Külügyminisztérium hivatott biztosítani. Sajnosazonban a külügyminiszter másként látta a dolgokat. Aztmondta, jó bornak nem kell cégér. Mint elõdei száz évvelkorábban. Így aztán a tevékenység szép lassan elhalt.

Voltak azonban sikerek is azokban az években. A magyaremigráció már évtizedek óta dolgozott Nyugaton a hivatalosmagyar külpolitika mulasztásának kompenzálásán. Csak kétnevet emelek ki, Csicsery-Rónay István az Egyesült Államok-ban és Magyaródy Szabolcs Kanadában. Hihetetlen energiával,hozzáértéssel, önzetlenül dolgoztak a magyar múltat hitelesenismertetõ idegen nyelvû kiadványok elõállításán és terjeszté-sén. Magyaródy Szabolccsal volt néhány sikeres akciónk a ki-lencvenes évek elején, ennek egyik példája a Montgomerykönyv. John Flournoy Montgomery az Egyesült Államok nagy-követe volt Magyarországon 1933 és 1941 között, jól ismerteaz itteni viszonyokat, és nem vádolható elfogultsággal. Köny-vének címe: Hungary, the unwilling satellite (Magyarország, avonakodó csatlós). 1947-ben jelent meg New Yorkban. Olyanelemzést írt a magyar helyzetrõl Trianonból kiindulva, amelymegmagyarázza, hogy Magyarország miért kényszerült bele aII. világháborúba. És e könyvet – bizonyítékok vannak rá –,Ceausescu titkosszolgálata összegyûjtötte mindenhonnan,fõleg az Egyesült Államokban, az angolszász területen, ésmegsemmisítették. Montgomery könyve a 90-es évek elején,Magyaródy Szabolcs együttmûködésével, újrakiadásra került, amit aztán 93-ban egy magyarfordítás is követett. Féltünk azonban, hogy arománok ismét összegyûjtik és megsemmisítika könyveket, voltak ilyen információk. Ígybeszélt errõl Magyaródy Szabolcs 2006 decem-berében az ECHO TV Unió címû mûsorában:„A románok nagyon ügyesen minden nagyobbamerikai és nyugat-európai egyetemre be-csúsztattak egy-egy nacionalista egyetemitanárt. Ha nem volt tanár, akkor a román tanu-lók, egyetemi hallgatók voltak azok, akik ekönyveket eltüntették. Viszont ma már nemérdemes, mert elõször is mi minden amerikaiegyetemeknek elküldjük a könyveinket. Annyiügynökük nincs, hogy mindenhová bejussanak.És ha egy könyv bekerül az egyetemi könyvtár-ba, azt felteszik a honlapjukra, illetve a listájuk-ra, úgyhogy, ha kilopják is a könyvet, de valaki-nek szüksége van rá, bejelenti, hogy kell neki. Akönyvtárközi szolgálat két héten belül megszer-zi a pokol fenekérõl is azt a könyvet. Sõt, márelektronikusan is terjesztjük honlapunkon,amelyen minden könyvünk rajta van, azzal nemtudnak mit csinálni. Szóval a román akcióknak

ma már nem sok sikere van. ...Eddig már huszonhárom olyankönyvet adtunk ki, osztottunk szét, ami a román kérdéssel fog-lalkozik. ...Elkezdtünk egy sorozatot kiadni a történelmiMagyarországon élt kisebbségekrõl. Megírattuk a történelmü-ket szakértõkkel, és lektoráltattuk a szövegeket, mert nagyonvigyázni kell arra, hogy valótlanságot ne írjunk, tévedéseket nekövessünk el. Az elsõ történelmi könyvünk a szerb történe-lemkönyv volt, amelyiket nem tudnak megtámadni, és inkábbignorálják, mintsem, hogy vele foglalkozzanak. Mert nem tud-ják megcáfolni. Van szlovák, ruszin, román könyv. Ezeket 5-5ezer példányban terjesztettük, noha 50 ezer vagy 100 ezerpéldányban kellett volna, de annyi pénzünk nincs rá. Abbanreménykedünk, hogy egyszer majd a magyar kormány is rájön,hogy ezeket érdemes terjeszteni.”

Tizenhárom esztendõ telt el az idézett beszélgetés óta. Amai 93.000 négyzetkilométeres Magyarország lakosainakérdekeit jól kommunikálja a jelenlegi kormány. Ideje lennemost már a kárpát-medencei jelenlétünket igazoló valódi tör-ténelmet átütõ erõvel ismertté tenni a világban. Elfogadottátenni, hogy a szomszédos országokban élõ honfitársainknakugyanolyan joguk van magyarként teljes életet élni szülõföldjü-kön, mint más európai sorstársaiknak. Ehhez kell a szó nemesértelmében vett nemzetpropaganda. Hírünk a világban. Ésebben könnyebb dolgunk van, mint román vagy szlovák bará-tainknak. Nem kell hazudni, nem kell történelmet hamisítani.Nem kell régi sírköveket felhozni a Havasalföldrõl aHázsongárdi temetõbe, nem kell Cirill és Metód nyomai utánkutatni (esetleg becsempészni) a pozsonyi vár alatt, akikrõltudjuk, soha nem jártak azon a tájon. Csak az igazat kell hirdet-ni a világban. Régi és új könyvek terjesztése, filmek, elõadások,konferenciák, publikációk a világhálón. Érzésem szerint a 24.órában vagyunk, de jobb késõn, mint soha. Ahogy MakoveczImre mondta egyik beszélgetésünk alkalmával: cselekedni kellvégre!

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ – kitekintõ

Jelen lapszámunkat erdélyi (Hargita, Háromszék, Csíkszék megyei) faragott, fes-tett székelykapuk és kapurészletek fotóival díszítettük.

Az európai sajtóban manapság bõségesen teremnek amagyar kormányt és az országot elítélõ vélemények, és sze-mélyes érintkezésbõl is tudjuk, hogy Nyugat-Európábannem vagyunk népszerûek. A Magyar Nemzet ennek értel-mezésére indította Hírünk a világban címû véleménycikk-sorozatát.

Nem elõször kerülünk ilyen helyzetbe. Tudjuk ugyan,hogy „bûnösök vagyunk mi, akár a többi nép”, de a többinép véleménykovácsolói nem mindig vesznek tudomástsaját népük vagy vezetõik bûneirõl. Igyekeznek elfelejteniaz ellenünk elkövetett bûnöket, de a tovább élõ sztereotípi-ák mutatják, hogy ez nehezen megy. Hiszen a magukkalvaló kibéküléshez az ítészeknek el kellene ismerniük, hogykétes érvek alapján húzták meg Magyarország határait, és anyertes országok vezetõi is csak ennek belátásával békülhet-nének meg. A rendszerváltás óta talán Francois Mitterrandelnök volt az egyetlen külföldi államférfi, aki a magyarokmostoha sorsa fölött sajnálkozott.

A mai helyzet az I. világháború elõtti években kialakultviszonyokhoz hasonló. Akkor a hazai nemzetiségek írástu-dói befolyásos nyugati barátaik segédcsapataival folytattaka magyar hatalom ellen módszeres propaganda-hadjáratot,és õk kövezték ki érveikkel a Trianonba vezetõ utat. Késõbba hazai zsidóüldözés, a hiábavaló alkalmazkodás a németmegszállókhoz és az utolsó csatlós bélyege ágyazott meg akövetkezõ magyarellenes hadjáratnak. Máig sem bizonyos,hogy sikerrel mostuk-e le ezt a magunkra és mások által isránk kent gyalázatot. Az ország ma is bõvelkedik ügybuzgóeuropéerekben, akik szorgosan szállítják a kaján rágalma-kat külföldi „jóakaróinknak”.

Bár ma más vádak divatoznak, és hiába erõteljes a régibûnök elítélése a magyar közéletben, a mai kritikák alólminduntalan kibukkannak a régi elõítéletek, a régi megve-tés és gyûlölet. Így támad fel minden héten az antiszemitiz-mus hazánkban. Európaias viselkedésünkön ritkán üt márát a vad ázsiai temperamentum, és „másságunk” egyetlenfeltûnõ jele nyelvünk különlegessége, amelyre méltánvagyunk büszkék, pedig a többi európai nyelv eme másságmiatt ragad ránk nehezebben, mint sok más nép fiaira.

Ma a karakteres magyar politika miatt vagyunk a támadá-sok kereszttüzében. Ennek a politikának lényeges eleme azõszinteség, amely megkívánja a hazug politikai korrektség-gel való leszámolást. Európának el kellene ismernie, hogymiközben a nyugat-európaiak a többi kontinens meghódítá-sa révén meggazdagodtak, mi helyben maradva idegenhódítások áldozataivá lettünk. Mi belátjuk, hogy a gyarmat-birodalmak létrejötte és fenntartása nem értelmezhetõ csu-pán a bûn és erõszak tobzódásaként, és a nyugat-európaiakemiatt kifejlesztett bûntudatát, öngyûlöletét túlzottnak tart-juk. A magyar politikai álláspont e kérdésben csak mérsé-

kelten szókimondó, mert ebben a dologban mi kibicekvagyunk.

Történelmi tapasztalataink nem ringatnak bennünketillúziókba. Magyarország 1526 és 1920 között birodalmakhálójában vergõdve vesztette el területének nagy részét,miközben maga is birodalomnak akart látszani. Egyik nagybirodalom hálójából a másikéba küszködtük át magunkat,de nem mondtunk le függetlenségünk jogáról.

Ilyen történelemmel a hátunk mögött képesek vagyunktárgyilagosan gondolkodni a gyarmatosításról és a háborúk-ról. Látjuk, hogy a gyarmatosítás vétkének ellensúlyozására,valamint a második világháború kirobbantásának elfeledte-téséért folytatott nyugat-európai befogadási politika túllõ acélon. A bûnöket valóban meg kell bánni, és ügyelni kell rá,hogy meg ne ismétlõdjenek, de ezeket a bûnöket már alig-ha lehet jóvátenni.

Az egykori gyarmatok mai balsorsáért ma már leginkábbaz õ túlszaporodásuk és tökéletlen állami berendezkedésüktehetõ felelõssé. Az európaiak a bevándorló tömegek befo-gadásával, saját tönkretételük és saját népességük csökken-tésének az árán is csak a nyomorgók kis hányadának sorsáttudják jóra fordítani. Eközben persze saját országaik gond-jait – a munkaerõhiányt – is csökkenteni vélik, ami rövidtávon esetleg sikeres lehet, de az idegen elemek befogadá-sával polgárháborús konfliktusok magvát hintik el.Ugyanakkor a befogadás révén a háborúktól éppen csakmegszabadult országokat fosztják meg lakosságuk legdina-mikusabb, a modern életre leginkább alkalmas fiatal tagjai-tól.

A nyugat-európaiak összehangolt képmutatása megaka-dályozza ezeknek a nyilvánvaló tényeknek az elismerését, ésa magyarok különvéleménye sértheti õket. Tény, hogy ademográfiai lejtõn némelyik ország már visszafordíthatatla-nul lecsúszott, és mi sem vagyunk messze ettõl, de ez nemjelenti, hogy nekünk feltétlenül követnünk kell õket, mégakkor sem, ha mi sem lehetünk bizonyosak benne, hogysikerül majd visszafordulnunk. Minket viszont az sért, hogya háborús konfliktusokkal a nemzetek létét okolják, holotta nemzeteket eltipró birodalmakat – legkivált aSzovjetuniót és a Német Birodalmat – kellene hibáztatniuk.Mi ragaszkodunk nemzeti létünkhöz, és tagadjuk a nemzetilét veszélyeit. Nem a nemzetek önállósága, hanem azEurópai Unió birodalmi jellegû központosítása hoz veszélytEurópára.

A magyarokat övezõ ellenszenv megértéséhez meg kellállapítanunk, hogy helyes a magyar kormány Közép-Európa-politikája, noha emiatt a határon túli magyarságügye átmenetileg háttérbe szorul. Elismerést érdemel azIzrael-barát politika, amely a magyarságpolitika részének istekinthetõ. Helyes a mai kisebbségeink ügyeinek kezelése,

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ – kitekintõ

Lovas Rezsõ

Mi a baj a magyarokkal?Az ország 1526 és 1920 között birodalmak hálójában vergõdött, utána sem lett jobb

ezen belül a zsidóság iránti elõzékeny magatartás.Ugyancsak örömteli, hogy a magyarság megítélésében akülföldiek egyre inkább tudnak támaszkodni arra a tapasz-talatra, amelyet befektetéseik magyarországi mûködésesorán szereznek.

Vajon milyennek látnak bennünket a nyugatiak? Látják-emég a Kárpát-medencei egyetlen államalkotó nemzet régiöntudatának nyomait? Kétlem. És a régi korokból valóbüszkeségünknek, honszeretetünknek, szabadságszerete-tünknek, történelmi hivatástudatunknak a nyomait? Vajonfeltûnik-e nekik, hogy az általuk lefitymált „populizmu-sunk” nem különböztethetõ meg az általuk is bálványozottdemokratikus berendezkedéstõl? Hogyan értelmezik tünte-tõ ragaszkodásunkat az általuk jószerével eldobott keresz-tény hithez? Mit gondolnak a frissen levetett közös európaikultúrában mutatott kiválóságunkról? Vajon valóban mi

leszünk-e a nagyszerû nyugati kulturális hagyományok leté-teményesei, holott a XX. század legkiválóbbjai közül sokan– kitaszítva vagy önként – itt hagytak bennünket? Vagy csaka romlás virágai, egy hanyatló korszak epigonjai vagyunk,afféle romkocsmárosok? Észreveszik-e a nyugatiak, hogynoha nemrég még mi is egyoldalúan rászorultunk másokszolidaritására – az övékére –, ma már magunk is szolidárisnépként viselkedünk, csak éppen nem abban a korlátoltértelemben, ahogyan õk gondolják?

A vitaindító cikkben Ballai Attila Balogh József 1943-banírt cikkébõl idézi: az elsõ világháborút nem a harctérenveszítette el a magyarság, hanem a nyugat-európai közvéle-ményben. Jó lenne, ha ezúttal nem lenne harctér, és a hábo-rút most már a nyugat-európai közvéleményben nyernénkmeg.

A szerzõ atomfizikus, akadémikus (magyarnemzet.hu)

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ – kitekintõ

2019. május 20., hétfõ

Elégia Viktorért...Egyre nagyobb hanggal bírálják a magyar kormányt –

Magyarországon. Ez pedig egyre idegesítõbb, mert az embe-ri hülyeség olyan mérteket ölt, hogy legszívesebben aztmondanám: ez a társadalom nem is érdemel mást, mint aproli-kommunista csürhét. Pont olyat, mint önmaga... Ám,nem mondhatom, mert a társadalom belõlem is áll, magamis részese, tagja, alkotóeleme vagyok azokkal egyetemben,akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint én. Olyanokból isáll ez a társadalom, akik szeretik a hazájukat, igyekeznekgondolkodni és tenni is. Nem hiszik el minden elmezavarralküszködõ, de önmagát zseninek képzelõ hülye igazságát, snem dõlnek be a Fideszrõl és magáról a MiniszterelnökÚrról hazudott, liberálisok, kommunisták és egyéb hazaáru-ló söpredék által terjesztett ostobaságnak. Vagyunk egypáran effélék, s mert ez a kis csonka ország a miénk is, hátengedtessék meg a mi emberi jogaink, szabadságunk éshitünk szerint élni.

Nem vagyok Fideszes, ám annál inkább vagyok orbánista,s mint ilyen annak a szemléletnek és hazaszeretetnek iskövetõje vagyok genetikailag, amit Orbán Viktor a magáénaktart. Épp ezért nem is értem azt a botor, rosszindulatú ésembertelenül aljas magatartást, amellyel bizonyos ellenzékipolitikusok további babérok, bársonyszékek, idegen hatalomáltal biztosított pénzek szerzése érdekében vetemednek, éssüllyednek az emberi tartás, a hazaárulás legmélyebb szintjé-re. Nem értem azokat a honfitársaimat – hiszen õk is magyarállampolgárok –, akik abban lelik örömüket, hogy lázítják atudatlanokat, hazudoznak és a társadalom békéjét is veszé-lyeztetve, a legprimitívebb módon hangoztatják az általuk ishazugságnak tudott, de jól megfizetett „igazságaikat”.

Mert van baj, van probléma, van emberi gyarlóság, mindenpártban. A Fideszben is. Jól látszott ez a minap..

Csak eszembe jut, hogy az ántivilágban a nemesek kisebbseregeket tartottak fönn, mert a haza védelme és érdekeszámukra olyan természetes volt, mint a levegõvétel. A haza

sorsa a saját sorsukként élt a tudatukban, s ha kellett büsz-kén és bátran vállalták a halált akár az uralkodó ítélete, akára Fennvaló akarata szerint. Ha a haza úgy kívánta hadbavonult a magyar nemes, ha pedig béke volt, saját költségénépítette a templomokat, az iskolákat, a kolostorokat, tanít-tatta a birtokán élõ cselédek jófejû gyermekeit, fenntartottaa plébániákat, s kenyeret adott mindazoknak, akikért család-ja évszázadokon keresztül felelõsséggel tartozott. S nemtámadt hazája vezetõire, hazájára, népére, mert a haza szentvolt épp úgy, mint az édesanyja és minden felmenõje. Amagyar nemes tudta, hogy ezt a hazát kölcsön kapta, s el kellszámolnia vele a következõ generációknak, s életében azértkell tennie, hogy ama generációnak még könnyebb legyenmegtartani és tovább építeni Magyarországot.

Hasonlóképpen viselkedett a tanító, a pap, a mesterem-ber... mindenki a maga helyén. S nem jutott eszébe elégedet-lenkedni senkinek, ha a nemzet és a haza többet követeltmég abból a kevésbõl is, amije volt. Mert volt tartása, méltó-sága a magyar embernek. Volt hazaszeretet, hit és értelemebben az országban. És itt álljunk meg egy pillanatra. Gon-dolkodjunk el, mikor is kezdett porladozni ez a tartás, smikor vesztette el a nemzet csonkaországi része a nemzetiegyensúlyérzékét? 1919-ben.. amikor elõször támadt amagyar nemzetre a vörös horda, a liberális és értékrombolósöpredék, a mindent magáénak tudni akaró uzsorások hada.Majd 1920-ban, amikor ennek a hordának is tudhatóan,egyedül Magyarországot szaggatta szét a nemzetközi pénz-világ, mert ez az ország keresztény volt, hittel és becsülettelélt, s a szegény jámbor Szent István – egyedül fiának és nem

az utókornak szóló – Intelmei alapján, évszázadokon keresztülminden jött-ment senkiházit befogadott, mert hitte, hogy azokmajd hálásak lesznek az otthonért s a kenyérért, amit a magyarember készített a számára.

1920-ra azonban ez a sok befogadott, a magyarságból élõ ésazt kihasználó nemzeti és vallási közösségek nekitámadtak amagyar múltnak, a magyar értékrendnek, a keresztény hitnek,az ország határainak, s magának a népnek is. Tót, oláh, rác,cigány, zsidó támadt ellenünk, magyarok, székelyek és magyar-országi németek ellen, mert ez utóbbi nemzet is épp úgykeresztény és új hazájáért életét is adni képes nemzet volt... sma is az! Élvezettel nézték végig e népek és közösségek azt,hogy keresztény milliók kerülnek idegen fõhatalom uralma alá,mintegy a Lenin által megálmodott és kitalált koncentrációstáborokba... saját szülõföldjén. Ám, akkor még megmaradt aza mag, amely újra és újra felsegítette a már-már összeroskadómagyar társadalmat, újra és újra lelket öntött bele, s együtt épí-tette újjá az idegen kezek által lerombolt országot. Igaz, az újhatárok nehézzé tették ezt az iszonyatos fájdalmakkal telimunkát. A történelem azonban kegyetlen volt. Hiszen rövididõre visszakaphattuk jussunk piciny hányadát, de a háborúvégkimenetele ismét egy megcsonkított és lerombolt hazáthagyott hátra. A magyarság „holocaustja” eképpen immár 70esztendeje állandó, folyamatos.

1945-tõl pedig olyasmi történt, amit nem lehet jóvátenni.Maga a magyar nemzet nagyobbik része, a parasztság és akommunista söpredék megfelelni igyekezvén az ázsiai diktatú-ra követelményeinek, elzavarta, megölte és kirabolta azt a tár-sadalmi réteget, amely nem vindikálta, hanem genetikailagönmagában hordozta a haza iránti hûséget, szolgálatot, elköte-lezettséget. A magyar társadalom olyat tett, aminek a követ-kezményeit máig szenvedi. A kapzsiság, az elégedetlenség és agyûlölet a magyar társadalom értelmiségét, a nemzet eszét éslelkiismeretét, erkölcsi irányítóit lefejezte – idegen eszmék ésidegeneknek való megfelelési kényszer és idegen pénz okán ésreményében…

S gondolkodjunk el, mi is történik ma? Ugyanaz! Végre vanegy ember, aki vállalja a haza és a nemzet érdekeinek betelje-sítését, felelõsségét ország-világ elõtt, de akit éppen úgytámadnak ma az országot kiárusítók és tönkretevõk, mintRákosi korában Mindszentyt vagy a tótok annak idején azegyetlen képviselõt, aki a zsidók deportálásaellen szavazott. Hetven esztendõ után végre vanegyetlen egy magyar politikus, aki felküzdöttemagát Gróf Teleki Pál és Gróf Apponyi Albertszellemi magaslatára, akinek javaslatait és ötlete-it már-már az Európai Unió minden állama köve-ti. Ám van egy söpredék politikai mag, amelyszellemi elmaradottsága, internacionalista esz-meisége, hazafiatlansága és öröklött magyargyû-lölete miatt körmeszakadtáig ellenségeskedik, snem csupán egyetlen ember ellen. Mindazokellen, akik Orbán Viktorral egyetértenek, akik-nek célja a nemzeti függetlenség megteremtése,a kommunista liberális gazemberek által meg-semmisített nemzetgazdaság felélesztése, anemzet határokon átívelõ újraegyesítése, azerkölcsi normák újbóli felállítása, a hit megismer-

tetése. Ez a szûk politikai szövetség a magyar társadalomtudatlan rétegét ki-és felhasználva lázít, békétlenséget teremtés ölne is, ha erre módja volna. Hiszen oly nagy a gyûlöletbenne, hogy a legelemibb emberi magatartást is elveti.

Mi is történik tehát a mai magyar társadalommal? Éppen az,amit fent a történelmi példával próbáltam láthatóvá tenni.1919! 1945! Ugyanaz a mentalitás, ugyanaz a rombolási vágy,ugyanaz a kapzsi hazafiatlanság. Pedig csupán egy cseppet kénegondolkodni ahhoz, hogy megértse az a népréteg is, mi törté-nik Magyarországon és a határokon kívüli országrészekben.Elmondom…

Két párt vezeti ma a hazát. Mindkettõ ép gondolkodású,nemzeti párt, amely a jövõbe tekint, s ennek a jövõnek egyet-len letéteményese Orbán Viktor miniszterelnök úr. E pártokolyan törvényeket igyekeznek hozni, amelyek megerõsítik agazdaságot, megakadályozzák a magyar föld idegen kézbe jutá-sát, ami persze nem mindenkinek tetszik - hiszen még a jobb-oldalon is vannak egykori zsíros földtulajdonrészesek -, akik anemzet igazára hivatkozva saját bosszúvágyukat elégítik ki, sér-tettségüket kenegetik azzal, hogy lealacsonyodnak a liberálisokszintjére. Ez a mai magyar kormány – és meggyõzõdésem,hogy maga a miniszterelnök – megmenti a nemzeti vagyonkommunisták által meghagyott maradékát, felújította a VárkertBazárt, hidakat, utakat épít, a családok létét erõsíti, a gyerme-kek helyzetén igyekszik javítani, a lezüllött oktatási rendszertpróbálja erkölcsileg és tudásanyagban helyreállítani, korrigálni.Sorolhatnók persze oldalakon keresztül a pozitív lépéseket,törvényeket. A csõcseléknek azonban nem ez a hír. A csõcse-lék vezérei abban érdekeltek, hogy a tüntetõk trágár hazugsá-gait zengje a külföldi sajtó. Orbán lop, csal és hazudik, viszonta csõcselék számára mindez nem is olyan nagy baj... de gazda-godnak a Fideszesek. A lázítók viszont nem, vagy csak azzal azaprópénzzel kell elleniük, amit az idegen hatalmak szórnakközéjük, mint egykor a pápaságra aspiráló bíborosok szórták anép közé Róma utcáin a konklávé elõtt.

Hiba minden kormányzásban van. Ám, ha egy országot kellújjáépíteni, akkor ezek a hibák kerüljenek érzékeny társadalmipatikamérlegre. S ne azok lázítsanak és hivatkozzanak demok-ráciára, akik „lebombázták” Magyarországot, akik megtagad-ták az idegen fõhatalom alatt élõket 2004-ben, akik epedvevárják, hogy bevándorlók népesítsék be hazánkat, s akik egész-

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTEElemzõ – kitekintõ

ségesnek vélik, ha azonos nemûek gyermekeket nevelnek.Mondjuk ki végre, hogy elég a hazaárulásból, a nemzetvesztés-bõl, az erkölcstelenségbõl, a tudás nélküli iskolarendszerbõl, azaberrációkból, a balga és ordenáré tüntetõkbõl, a Kossuthtéren sátrazókból. Elég abból, hogy a nemzetegyesítés helyettmûveletlen és ostoba csürhe románozza a székelyt, tótozza afelvidékit és féltékeny a délvidéki magyarra… mert az csak egyszerb. Elég abból, hogy a mûveletlen és buta proli – még hatörténész vagy egyetemi tanár is – alázza a nemzetet és igazta-lan állításokkal mérgezze a közéletet. Elég abból, hogy moder-nizálásra vagy a kor követelményeire hivatkozva megszüntes-senek nyelvi szabályokat, s ostobaságokra tanítsák gyermeke-inket, mert ezzel a nemzet jövõjét teszik kockára. Ugyanisnem csak jog, hanem kötelesség is a nemzet és a hazavédelme még akkor is, ha ez ma nem divat ebben a porig alá-zott és rombolt Európában, ebben a megkínzott és máig holo-caustját élõ Kárpát-medencében.

Szólítok tehát minden Olvasót, hogy védje és oltalmazza azt,amit kölcsön kaptunk: a Kárpát-medencei magyar hazát és amegmaradt nemzetet! Mert nem lehet követelmény, hogy szé-gyenkezve adjuk tovább ezt az Istentõl kapott örökséget...még akkor sem, ha maga a szégyen fogalma immár alig ismertebben a világban.

A nemzet újjáépítése irtózatosan nagy feladat. Ma ennek afeladatnak kell lelkiismeretesen és legjobb tudásunk szerintmegfelelni, de nem hagyhatunk szó nélkül semmit (!) amibántó, megalázó, hazug, vagy gyûlölködõ. Mert végre lássukmeg a tényt, amit nem lehet és nem is kell kerülgetni: HaOrbán Viktor bármilyen okból nem lesz politikai vezetõ, hamegszûnik Magyarország lelkiismerete lenni, akkor mindenelvész! MIN-DEN, amit eddig kínnal és keservvel felépítettünk,elértünk és megteremtettünk a haza, a nemzet és a jövõ szá-mára!

Stoffán György

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 9Elemzõ – kitekintõ

Az európai parlamenti választások tétje nemzetpolitikaiszempontból sokrétû volt. Belpolitikai síkon a Fidesz gyõ-zelmének arányai, az ellenzéki pártok körében történt erõ-átcsoportosulás, Kárpát-medencei szinten az erdélyi és afelvidéki magyarság választási szereplése, európai szintenpedig a bevándorlás-ellenes erõk támogatottságának növe-kedése az, ami a magyar jövõ szempontjából meghatározójelentõséggel bír.

A nemzeti erõk sokfelé elõre törtek – legfontosabbMarine Le Pen és Salvini pártjának eredménye –, de ezek apártok továbbra is messze állnak attól, hogy a politikai kor-rektség zászlaja alatt gyülekezõ, Európa jelszavával a föld-rész sírját ásó fõsodratú politika úthengerét meg tudnákállítani. A baloldaltól egyre kevésbé különbözõ EurópaiNéppárt teret vesztett ugyan – a 2014-es 221 mandátumhelyett 179-et szereztek –, de a jövendõ EurópaiParlamentben még mindig õ képezi a legnagyobb csoportot.Csökkent a szocdemek – a Szocialisták és DemokratákProgresszív Szövetségének – támogatottsága (191 képviselõhelyett 150 mandátumuk lesz), és jelentõsen erõsödtek azalapból bevándorláspárti liberálisok (67 helyett 107 képvi-selõvel rendelkeznek majd), valamint a hasonlóanáltoleráns zöldek (50 helyett 70 mandátumot szereztek).Nincs lehetõség végigmenni az összes pártcsoportosuláson,annyi mindenesetre látványos, hogy a bevándorláspárti erõktovábbra is masszív többséget alkotnak az EurópaiParlamentben.

Kárpát-medencei összképA Kárpát-medence szintjén a felvidéki magyarság hajszál

híján vesztette el európai parlamenti képviseletét, 4,9%-nyiszavazatot kapott. A Híd-Most nevû nyíltan asszimiláció-párti és autonómiaellenes szlovák–magyar vegyes párt2,6%-ot kapott. Az RMDSZ – egyedül volt a pályán és a

magyar kormány is keményen mellé állt – vette az akadályo-kat, s mind abszolút számban (mintegy 470 ezer szavazatotkönyvelhetett el), mind relatív (5,4%) korrekt eredménytért el.

A romániai választás a szocdemek visszaszorulását és azellenzék elõretörését hozta, de ez a magyarság szempontjá-ból nem sok változást fog eredményezni. Az anyaországbana Fidesz magabiztos gyõzelmet aratott a maga 53%-ával.Minden megyében, városban, de alighanem minden szava-zókörben is elsõ helyen végzett. Ennek különösen az õsziönkormányzati választások vonatkozásában van jelentõsé-ge.

Néppárti meccsekOrbán Viktor európai szinten nehéz helyzetben lesz: le

kell „meccselni” az ellentéteket az egyre inkább a fõsodor-ba integrálódó, hajdani politikai profilját elvesztett EurópaiNéppárttal. Nagy kérdés, mi fog gyõzni: a józanság vagy azindulatok? Eddig sem a Fidesz keltette a feszültséget,hanem a balliberális oldalnak egyoldalú gesztusokat tevõ, amegfelelési kényszerben levõ néppárti vezetés, amely nyíl-tan odaállt a bevándorláspárti erõk mellé. Kölcsönös érdeka modus vivendit megtalálni, de kérdés, sikerül-e, amennyi-ben Manfred Weber – aki elõre jelezte, hogy nem akarmagyar szavazatokkal bizottsági elnök lenni – nem veszvissza a stílusából.

Végzetes lejtõn a JobbikAz ellenzéki térfélen komoly, a magyar belpolitikát

középtávon igencsak befolyásoló erõátcsoportosulás zajlott,amelynek egyértelmû nemzetpolitikai következményei van-nak. A vasárnapi megmérettetésnek három nagy vesztese aJobbik, az MSZP és az LMP.

A Jobbik tavaly a parlamenti választásokon 20%-ot ért el,most meg kellett elégednie 6,4%-kal. Ezzel elveszítették tíz

Erdélyiek az EP-választásokrólBorbély Zsolt Attila

Az EP-választások nemzetpolitikai vetületei

évig õrzött középpárti státuszukat, amit 2009-ben az emlé-kezetes, 15%-os eredménnyel szereztek meg, miközbentáboruk azon aggódott, hogy átlépik-e egyáltalán a küszö-böt. Ha így folytatják, s egyre jobban besimulnak a HavasHenrik, Kálmán Olga, Hont András vagy Para-Kovács Imrenevével fémjelzett nemzetellenes és bevándorláspártiballiberális szellemi körbe, akkor könnyen lehet, hogy ahárom év múlva esedékes parlamenti választásokon aküszöb eléréséért kell küzdeniük. A magát antifasisztánakmondó, hõzöngõ, gyújtogató, keresztény- és magyarellenescsürhével való együttvonulást, a magyar nemzet ellenségei-vel való összeborulást, az eredeti eszmék feladását nemértékelték a választók, ami megmutatkozott a párt koráb-ban tömegeket vonzó rendezvényeinek támogatottságán is.

A párt vezetõi ezután elgondolkodhatnak azon, hogy aJobbikot vesztes pályára állító, szilárd eszmei bázisátólmegfosztó, majd elegánsan lelépõ Vona Gábornak ténylegannyira jó volt-e a politikai szimata, mint ahogy ezt az egy-kori elnök a néppártosodást meghirdetõ kongresszusonsaját magáról magabiztosan állította. Megérte-e feladni anemzet lelkiismeretének szerepét, a politikai igazmondásluxusát a hatalom megszerzésének ábrándjáért?

Az „Európai Egyesült Államok” magyarországi pártjaAz MSZP és a DK közötti, régóta zajló párharc egyértel-

mûen utóbbi gyõzelmével zárult, az MSZP 6,7%-kal aJobbikhoz hasonlóan kispárt lett, míg a DemokratikusKoalíció középpárttá nõtte ki magát 16,2%-kal.Köszönhetõ ez elsõsorban Dobrev Klára kampányának ésszemélyes rétori kvalitásainak. S nem utolsósorban annak,hogy a listavezetõ egyszerûen fittyet hányt a tényekre a leg-vadabb abszurditások magabiztos kijelentését is vállalva.Dobrev a leggátlástalanabbul használta ki azt, hogy az átlag-polgár belefáradt az igazságkeresésbe, abba, hogy a politi-kai szereplõk ugyanabban a kérdésben homlokegyenestmást állítanak sokszor nemcsak vélemény-, hanem ténykér-désekben is.

Így aztán jellemzõen annak ad hitelt, aki rokonszenvesneki. A DK-s átlagszavazó sem szeretné, ha Budapest úgynézne ki, mint a berlini Kreuzberg vagy a brüsszeliMolenbeek, ahol fehér keresztény embert mutatóban is aligtalálni, ha egekbe szöknének a bûnözési mutatók, ha anagyvárosok életének részét képezné a terrorizmus. Viszontörömmel hallhatta pártja listavezetõjétõl, hogy „nincsenekbevándorláspárti politikusok és politikai erõk”. És akkorarról ne szóljunk, hogy Dobrev számára Románia abezzegország, amely szerinte lehagyta a gazdaságilag tény-leg egyre jobban teljesítõ Magyarországot.

Sokat számított az is, hogy a párt központi kampányüze-nete – az Európai Egyesült Államok – sok tudatlan emberszámára pozitívan csenghetett, mivel nem a jelenlegi politi-ka folytatása nyomán középtávon megjósolható EgyesültEurópai Kalifátust fedezte fel benne, hanem az AmerikaiEgyesült Államokhoz hasonló, sikeres, a világnak kulturális,politikai és gazdasági mintát adó erõs szövetséget.Gyurcsányék elõretörése nem kedvez az ellenzéki összefo-gásnak, ami õsszel, az önkormányzati választásokon kulcs-kérdés lesz, mint ahogy 2022-ben is az egyéni körzetekvonatkozásában.

Elmaradtak a megnyugtató válaszokA Lehet Más a Politika (LMP) lenullázta magát: könnyen

lehet, hogy 2022-ben a parlamentbõl is kiesik. Nincs mitcsodálkozni, inkább az a meglepõ, hogy Schiffer Andrástávozása után eddig húzták. Az ellenzéki térfél két nagygyõztese a már említett DK, valamint a 9,9%-ot hozóMomentum. Ez utóbbi olyan párt, amelynek vezetõje képesvolt azt nyilatkozni, hogy Orbán Viktor „gyáva, mert fél amigránsoktól”. Nos, egy politikai vezetõ nem attól lesz bá-tor, hogy semmibe veszi a közösségére leselkedõ halálos ve-szélyt, hanem attól, ha saját fizikai létét is kockáztatva min-dent megtesz a veszély elhárítása érdekében. Orbán pedigezt teszi. A Momentum vélhetõen felszívta az LMP szavazó-inak nagy részét, hiszen a két párt politikai profilja szinteazonos. Ezzel valószínûleg belépõt nyertek a 2022-es parla-mentbe is. Nem érte el a küszöböt a Jobbik eredeti eszmei-ségét képviselõ Mi Hazánk Mozgalom, de az, hogy néhányhónap alatt felépítettek egy 3,3%-ot hozó pártot, jelzi, szá-molni kell velük õsszel az önkormányzati választásokon, s2022-ben esélyük van parlamenti tényezõvé válniuk.

Összefoglalásul leszögezhetjük: a legfontosabb, létünketés unokáink jövõjét egyaránt közvetlenül érintõ kérdésre, abevándorlás problémájára a vasárnapi EP-választás nemadott megnyugtató választ. „Csapataink harcban állnak”,továbbra is kulcskérdés marad a közép-európai együttmû-ködés, a V4-ek szövetsége, amely köré csoportosítani kelle-ne mindazon államokat, ahol a fehér keresztény kultúramegõrzésének törekvését nyíltan felvállaló politikai erõkállnak a kormányrúdnál. (erdelyinaplo.ro)

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTEElemzõ – kitekintõ

Csíki András

Nyárádi szonett„ujjaidból eltûnt hittel

mit fogsz újat kitalálni?”Nyárádi Szabó Zoltán:

Farsangutó elszármazottaknak

A domboknak támasztottam hátam,fürkésztem a vézna, lassú vízfolyást,egy megégett szószedet volt nálam,meztelenségem a szégyen gyûrt palást.Mondottam – magam, hogy így fogtam:mi egyéb? Mihaszna tékozló fiú.A határ? Már vártam, hogy fellobban,félelmem rút volt, mocskos és szigorú.Hazátlan! Kinek hazája, házaáll, de nincsen, nincsen, nincsen õvele,a horizont szélén Isten válla,az égalja szenes, horpadt s fekete.Hazátlan! Tested vihar kaszálja,szálkák, szilánkok szúródnak szemedbe.

Csíksomlyótól az Úz-völgyéigés azon is túl

Beszélgetünk. Anyaországi – nyugati kultúrkörben szoci-alizálódottak – meg akaratuk ellenére az ortodox törésvo-nalon túl nevelkedettek. Magyarok. Egymásra csodálko-zunk. A napokban Erdély földjén történtekrõl váltanánkszót, s az anyaországi felfoghatatlannak, hihetetlenneknevezi amit lát, döbbenten pillant a törésvonalon túli szel-lem megnyilvánulásaira, míg az onnan érkezett keserûmosolyra méltatja csupán a számára olyannyira megszokot-tat és megszenvedettet.

Sokat beszéltem és írtam errõl a törésvonalról, s mostismét elõttünk áll a maga põreségében.

Csíksomlyón, a pápalátogatás alkalmával még a történ-teknél rosszabbra voltunk felkészülve. A pápa miseruhájánlevõ magyar szavak letakarása, vagy a hírek szerint magyar-ra és románra más árnyalatokkal tolmácsolt beszéd, amely– helyi források alapján – a román fordítás esetében valami-féle összeolvadásra (lásd homogenizáció) bíztatott, márszinte megnyugtatóan elhanyagolható lett volna, ha „vélet-lenül”, éppen ezt követõen – mintegy ellenhatásként – benem következik „Úz völgyének fekete júniusa”. Ezzel adefinícióval utalnék az egykor hasonló szervezésben lezaj-lott, ennél tragikusabb, de szerkezetében, szervezésében,szándékában hasonló „Marosvásárhely fekete márciusára”.

A mindenkor helyes irányba vezetõ qui prodest kérdésfelvetésével indítva, több érdek párhuzamos jelenléte fedez-hetõ fel.

Mindenekelõtt és legalsó szinten ott van a regáti ortodoxvilágnak a dormánfalvi polgármester (és feltételezhetõholdudvara) tetteiben felismerhetõ szándéka. A Trianon-pszihózisnak a nyertest is pusztító hatása, az igyekezetmindennek a felszámolására, ami a magyar múltra emlékez-tethet. Vagyis az önmagukat reményük szerint megnyugtatófeledés óhaja addig is, míg a homogenizáció elvégzi szinténremélt végleges munkáját, úgy amint azt az eleget nememlegetett Bratianu terv elõrevetítette (a nyugatról keletrehaladó románosítást tanácsolva).

Ott van az említett törésvonalnak nevet adó ortodox egy-ház évszázados xenofób, ellenségképet igénylõ szelleme ésigyekezete, a kitûnõ meghatározás szerint hagymakupoláshonfoglalásnak nevezett (Csáki Zoltán) folyamat szervezé-se, a homogenizáció kiterjesztése a halottakra is (lásdHázsongárd), amely szellem az egyház és állam az ortodoxi-ában szokásos összeolvadása, ma inkább összejátszása for-májában is mûködik.

Aztán ott van a Romániában mindenkor elõrángatott ésbelpolitikai eszközként alkalmazott magyar kártya. A kor-mánykörök aktuális, esetünkben ebben az irányban tapasz-talt magatartása nevezhetõ önleleplezõnek. E mögött pediga saját nemzetük szempontjából is szükséges jövõbelátásu-kat elvakító, a számukra oly kedves homogenizáció nevû fa

által az erdõt, vagyis az egész kontinenst s fõleg régiónkatfenyegetõ veszélyt takaró szemlélet. Nem akarják, vagy nemképesek észrevenni a közös veszedelmet, s az összefogáséletmentõ szükségességét. A Trianon által keletkezett csap-da õket is fogva tartja. Így aztán ráadásul a homogenizációmellett a belpolitikai küzdelem is eszközként használja akisebbség jelenlétét.

De engedtessék meg még egy feltételezés, amely ama quiprodest iránymutatása szerint nem elhanyagolható.

Románia ugyanis külpolitikáját, amennyire csak lehet,egyelõre az uniónak való megfelelni akarás szerint folytatja.Voltak apró ellenkezései, de azokat ügyesen tudta ellensú-lyozni, és az uniós központnak is érdeke, hogy esetükbenszemet hunyjon.. Ez pedig azt a célt szolgálja, hogy megaka-dályozzák az esetleges keleti összefogást.

A román szellemet és módszereket talán már felismerték.Így annak hullámára ráülhettek némi bíztatás vagy támoga-tás formájában õk is, hogy az esetleges közeledést aláássák.Hallgatásuk mindenestre ezt a feltevést támasztja alá.

Tehát a kérdés összetett. A tiszta szándékainkat bemocs-kolni óhajtó csapdaállító manõverek hatástalanítása igennehezen megoldható. Talán a más érdekelt országokat isbevonó próbálkozás, a hadisír gondozás nemzetközi hagyo-mányai segíthetnek. De percig se felejtsük, hogy kikkelállunk szemben. Semmit sem elhinni, mindennek a hátterétkiismerni, aláírásokra nem hagyatkozni, engedményt nemtenni! És Európától semmit sem várni!

Sõt! Szóba lehetne hozni a határon túli többi temetõ hely-zetét, a sírok megválthatóságának akadályait, a magyarsírok eltûntetésére tett egyéb kísérleteket is a tárgyaláso-kon. Ha már belenyúltak egy darázsfészekbe, csípésekkel isszámoljanak. 2019. június 7.

A társasági élet hullámhosszánKavargó gondolataim egy állítólag „magunkfajta” társa-

ságban eltöltött est után késztetnek arra, hogy naplóbakerüljenek

Elõször Európa jelene és jövõje körül folyt a diskurzus.Meglepett, hogy véleményem nem keltett visszhangot min-denkiben.

Ha útját keresõ világunk vigyázó szemeit ismét Európárafordítja, akkor ezúttal egy önmagából kifordulni kész, ateremtés és a természet törvényeit meg a történelmi fejlõdésés az emberré válás útját tagadó példát fog észlelni.

Amikor a glóbuszon élõ civilizációk vonásait kutatjuk,kiderül, hogy mindaz, ami ezekben közös, az gyakorlatilageurópai eredetû. És ez eleddig jól is volt, sok mindenbenközelebb hozott minket, sok mindent megkönnyített, egymásmegértését is szolgálta.

Az a példa azonban, amelyet a ma Európája az emberiségszámára mutat, egyenes út az emberi nem pusztulása felé.Elég, ha csupán a reprodukciós deficit ellenére terjedõ csa-lád- és gyermekellenességet, meg ellentétpárját, a mig-

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 11Napló – szempont

Szász István Tas naplójegyzetei

ránsimádatot említjük. A megszületõ európai csecsemõszéndioxid-kibocsátása gond, a helyette preferálandómigráns viszont mintha nem termelne széndioxidot? A példacsak látszólag szélsõséges, mert e gondolkodásmód szellemebelengi kontinensünket, illetve ahol „nem lengedezhet”, ottfennáll a kiátkozás kockázata. Valaha ezt a figyelmeztetéstpápák egyszemélyben s gyakran egy személy ellen gyakorol-ták, ma egy egész apparátus szolgálja, és ha kell, egész régi-ókat sújthat.

A bevezetõben említett társaságban egyeseknél felbukka-nó ellenvélemény, sûrítve, így szólt: jobboldali vagyok, denem kellene szembemenni az unióval! Nem volna semmifé-le negatív következménye, ha megfelelnénk elvárásainak.Egyik vitapartnerem, a naponta elõttünk álló bizonyítékokatpropagandának minõsítette. Saját úti-tapasztalataira hivat-kozott. Meglepõdve észtleltem azt a jelenséget, hogy: úgylátsz, ahogyan akarsz, sõt azt látod, amit akarsz. Vagy amitsugalmaznak!

Ezek után bizony erõsen kérdõjelessé vált az a „magunk-fajta” jelzõ. Ugyanakkor elgondolkodtatott az egymásnakfeszülõ erõk gerjesztette egymásnak feszülésnek a józan észáltal remélt befolyásolhatósága. Ismét csak az értelem- és azérzelemvezérelt magatartáspárnál kötöttem ki. Ezt ismertefel az a háttérerõ, amely ezt manipulálva vágtat elõre már olyrégen.

Miközben a tudomány és a civilizációs lehetõségek roha-mosan haladnak a valaha lehetetlennek tartott célok felé,mégis egyre közelebb kerülünk a közös pusztulás szakadéká-hoz. S ennek egyedüli oka a nem egyszerûen véletlenül bekö-vetkezett morális hanyatlás. Céltudatos és alapos elõkészítésjuttatta a mai szintre emberek tömegeit. Az eddigi biztoskapaszkodóitól megfosztott, szekularizált és az önmegvalósí-tás és fogyasztás csalfa csapdájába csalt társadalmak sorraközelednek a visszafordíthatatlanhoz.

A megnevezhetetlen „szerevezõ erõ” pontosan tudta, hogyévszázados elõkészítõ munkája mikor érett be odáig, hogyelindulhasson a végsõ roham. Saját fogalmaikat használva,nem a szokásos „lebutítás” divatos szavát használom, hanemaz „érzékenyítést”. Ami jókora „érzéketlenítést” jelent való-jában.

Mondanom sem kell, hogy ez is vitát generált.Így állunk tehát, s a hétköznapokban megdöbbenve

tapasztalhatjuk, hogy képzett, olvasott és úgynevezett jobbsorsra érdemes ismerõseink is hatása alatt vannak a humani-tárius szólamokba burkolt félrevezetésnek. A siker okaiközött feltétlenül ott van az említett elõkészítõ munkábanfontos helyen használt nemzettudat-sorvasztás.

Ha pl. konkrétan a migrációs- és az ezzel összefüggõiszlamizációs veszélyrõl beszélünk, egészen világosan érhetõtetten a veszélyérzet hiánya. Ugyanis immunrendszerünk efontos kelléke csak a nemzettudattal együtt él és hat. (Kiemelésa szerk.-tõl.) Mi több, annak részét képezi.

De ezzel magyarázható az is, hogy a sikeres és jól mûködõkormányzásban folyton a hibákat keresik, jórészt a vélteket,a hozzáértésük hiányából „felfedezetteket”, az információhi-ányt mellõzõ okoskodást. A józan kritika, normális körülmé-nyek között és az „érted, nem ellened” alapján hasznos islehetne, de a ma ismert belsõ és külsõ veszedelem miatt elõ-állt szükségállapotban még ez is az ellenfelet erõsíti és nem

a jobbítást szolgálja. Meg kell találni a megfelelõ formáját.Mert az, amit az ellenzék egyre fokozódó vehemenciával ésegyre mélyebbre süllyedve mûvel, csak rombolásnak nevez-hetõ.

Teszi ezt annak ellenére, hogy csak a vak nem látja a gát-lástalanul feltörekvõ hozzá nem értés kormányzóképtelensé-gét és mindent elsöprõ hatalomvágyát.

Sorolhatnám még a példákat kapásból és szinte vég nélkül,hiszen nem elsõ eset volt ez a megtapasztalás. Bevallom,azzal az érzéssel álltam fel a fehér asztal mellõl, hogy ezek-nek a fejeknek a megvilágosítása szinte lehetetlen feladatnaklátszik.

Mégis meg kell próbálni.Szakemberek dolga a megfelelõ kommunikációs metódu-

sok kidolgozása. 2019. június 27.

Üzenetet kaptunkLetagadhatatlan izgalmak közepette teltek az Európai

Bizottság elnökének megválasztása körüli napok. Az ered-mény ismeretes, számunkra mindenképpen jobb a reméltnél,és a leginkább borúlátó esetben is ez a kisebbik rossz. Demég várunk a pudingra. Elfogyasztása majd csak ezt követõ-en kerülhet sorra.

Amire azonban érdemes odafigyelni, az a sors (!) igazság-szolgáltatása. Az az ember ugyanis, akiben sokáig megbíz-tunk, elárult minket. Nyíltan és teátrálisan. Ki is jelentette,hogy nincsen szüksége a Fidesz szavazataira. De fordult akocka. Akire nem is számított, az került elõtérbe, majd lásscsodát, éppen pont a Fidesz szavazataival gyõzött. Minthafelsõbb figyelmeztetés érkezett volna azokhoz akiket megil-let, s egyben bíztatás nekünk.

Saját árulóink sem tétlenkedtek, és figyelmeztetés ide,figyelmeztetés oda, több mint teátrálisan, drámai hang-súllyal, zengzetes szavak sajtpapírokról történt felolvasásávaltámadtak hazájukra.

Eddig csupán a kétharmados többséget patkányozták le,minõsítették több formában alá. Most azonban Újhelyi úrennél is tovább ment, és az új elnökasszonyt, Európa megvá-lasztott vezetõinek egyik legfontosabbikát és legtekintélye-sebbikét vádolta meg azzal, hogy a Fidesz befolyása alákerült.

Kijelentését természetesen vehetjük sértésnek, támadás-nak.. De ha átgondoljuk, ez nem más, mint a Fidesz közve-tett elismerése. Hiszen õ volt képes ezt az okulárét a jeleshölgyre felhelyezni, szemben mások próbálkozásaival. Avalóságban azonban éppen Ursula von der Leyen dicsérete,mert jelek szerint nem erõszakkal kapott látásjavító eszközt,hanem szabad szemmel – és reméljük szabad akaratból –választott látásmódot.

A többit meglátjuk, de ha hittel is gondolkodunk, a történ-tek reménykedésre adnak okot. Persze nem a könnyû sikerreményérõl van szó, hanem arról, hogy a pénz uralmára ala-pozott túlerõ elleni küzdelem nem tekinthetõ elveszettnek.

Vagyis nem tehetünk le arról, hogy minden erõnkkel foly-tassuk azt, amit elkezdtünk.

A mi túlerõnk máshol van, és nem olcsó szavakban vagycselekedetekben nyilvánul meg!

2019. július 21.

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTENapló – szempont

Néhány hónappal ezelõtti TV szereplésem kapcsán kaptam fel-kérést, hogy magyar jövõnkre gondolva állítsam össze a magam12 pontját. Akkor hamarjában ezek jutottak eszembe.

12 pont 2019-ben,a legégetõbb szempontok szerint

01. MERJÜNK MAGYARNAK LENNIMinden sajátosságunkat megõrzõ megmaradásunkkal azegész emberiségnek tartozunk. Merjünk tehát magyar-nak lenni.

02. HELYES NEMZETPOLITIKÁTA megmaradás záloga a helyes nemzetpolitika. A nem-zetpolitika számos területen megnyilvánuló mûveléseteremti meg önmaga sikeréhez a feltételeket. Minthasaját hajunknál fogva próbálnánk kiemelni magunkat avisszahúzó mocsárból.

03. A NEMZETTUDAT ÚJJÁÉPÍTÉSÉT, ÁLDOZAT-VÁLLALÁSRA NEVELÉSTA nemzetpolitika legfontosabb feladata a nemzettudatújraépítése. A nemzettudat áldozatvállalásra sarkall, azpedig eredményein keresztül tovább erõsíti a nemzettu-datot. Itt is jelen van a fentebbi önmagát erõsítõ hatás.

04. ÚJ NEMZETI VEZETÕRÉTEGETA fenti nagy feladatokhoz egy elkötelezett elit vezetõré-tegre van szükség.

05. A POLGÁROSODÓ NEMZETETAz elit egy alulról gyarapodó középrétegbõl termelõdikki. Ez a középréteg a polgárság, melynek erõsítése alap-vetõ fontosságú.

06. NEVELÕ ÉRTELMISÉGETA polgári réteg értelmiségi igénnyel élõ és elkötelezett

tagjaiból kerül ki a nevelõ értelmiség, amely az eddigipontok megvalósításában nélkülözhetetlen.

07. A PROLETARIZÁLÓDÁS MEGAKADÁLYOZÁSÁTAz elõrelépésben kétirányú a feladat. Egyrészt a kimon-dottan felemelkedést segítõ munka, másrészt a lefelé,tehát a proletarizálódás felé vezetõ utak lezárása.

08. ZARÁNDOKI ALÁZATOT A NEMZETVEZETÉS-BENA nemzetpolitika letéteményeseinek nem csupán mun-kájukkal, de a Széchenyi szellemében értendõ zarándokialázattal kell példát szolgáltatniuk.

09. A NEMZET IRÁNTI SZEMÉLYES FELELÕSSÉGERÕSÍTÉSÉTA nemzet megmaradása óhajának egy mindenkit felölelõakaratnak kell lennie. Minthogy az ember a teremtés ésa természet törvényei szerint is közösségi lény, egészközösségében és egész közösségéért kell kiállnia a fenti-ek mellett s ennek érdekében kinek-kinek saját képessé-gei szerint kell megtennie minden tõle telhetõt a magaterületén.

10. A KERESZTÉNYI SZELLEM ÉS A HIT EREJÉNEKHIRDETÉSÉTA leáldozóban levõ, de még igen erõs neoliberális világ-gal a hit bátorsága által kell felvenni a harcot egy keresz-tény Európa megmentését is szolgálva.

11. DEMOGRÁFIAI HELYZETÜNK JAVITÁSÁT ACSALÁDOK TÁMOGATÁSÁVAL ISA fentebbiekre csak akkor van igazán szükség, ha sikerülmegvívni a demográfiai küzdelmünket és fizikai valósá-gunkban is jelen maradunk.

12. VISSZANYERNI KÁRPÁT-MEDENCEI VEZETÕSZEREPÜNKETHa mindez sikerült, akkor lehetünk a Kárpát-medencepéldájával is vezetõ nemzete, nem mások ellen, inkábbmásokért is és felelhetünk meg földrajzi- történelmi hely-zetünkbõl eredõ feladatunknak, merjük kimondani: kül-detésünknek. Sz. I. T.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 13Napló – szempont

Pompás magyarjainkBalladás magányban,mindnyájunkhoz szólva,a nemzetért élve,életüket osztva,botra támaszkodva,két lábbal a földön,lélekben örökképiros-fehér-zöldön,élnek a végekenpompás magyarjaink,kikre a feledésgalád porokat hint.De újra meg újralerázzák magukról,életük példájahét határon át szól.

Leányfalu, 2019. július 10.Szász István Tas

Kisantanti mentalitásAz úzvölgyi katonai temetõ körül kirobbant államközi

feszültség jó utalás arra, hogy a kisantanti mentalitás, mely-nek lényege, hogy a Trianont követõ országcsonkítás nyerte-sei száz év után is tartanak valamiféle igazságtételtõl, s eztúgy kívánják megelõzni, hogy állandóan szítják és szintentartják a nemzetek közötti feszültséget.

A magyar miniszterelnök politikája jól mutatja a gazdasá-gi egymásrautaltságot, jobban mondva a gazdasági együtt-mûködés kölcsönös érdekekre alapuló reális fejlesztésének,a többi utódállam esetében kialakított valamiféle modusvivendi-nek szükségességét, amely az esetenként igencsakkülönbözõ érdekeket igyekszik nagyjából sikeresen áthidal-ni, de tény, hogy Románia Erdély miatt ezt az utat, kínkeser-vesen, akkor is nagy kihagyásokkal, képes csak elfogadni.

Tény az is, hogy a Trianon száz éves évfordulóján a politi-kai kedélyhullámzást a történtek mélyebb megértésére irá-nyuló igyekezet inkább növeli, mintsem az elsimítását szol-gálja. Ami persze nem ok arra, hogy Magyarország a szom-széd szocializmusból ránk maradt kommunista forrású érzé-kenységét a saját kárára elfogadja.

Ebben a helyzetben, különösen fontos, hogy a kisebbségiközösség nemzetközileg is érzékelhetõen kinyilvánítsa, akar-ja a Kárpát-medencében élõ magyarok határmódosítás nél-küli politikai és a kettõs állampolgárság révén történõ közjo-gi integrációját is.

Ilyen értelemben indokolt az erdélyi magyarok ellenállása,ahogy a magyar kormány által nyújtott támogatás és az egészmagyar nemzet szolidaritása is. Akkor is, ha ez Romániábanolyan, kisebbségellenes megnyilvánuláshoz vezet, amelyet,lévén, hogy civilizációellenes lépésrõl van szó, a nemzetközipolitikai színtéren sem lehet nem észrevenni.

Határozott, nyugodt kitartásra, és ha kell, kemény szóki-mondásra van szükség. Jó, hogy ezt most tapasztaljuk is.

Június 8.

Kisebbségi pártokÚjratervezésre van szükség mindenütt a kisebbségi politikaiberkekben, illetve majdnem mindenütt.

Az okok: – a magyarság fogyása (fõleg a kisebbségben);– a kisantanti mentalitás továbbélése (a hamu alatt min-

denképpen);– a jövõkép nélküli magyar politizálás, egyáltalán a több-

párti demokráciára épülõ magyar társadalmi közeg hiánya(nincs autonómiamodell);

– az ellentmondás a nemzeti alapú gondolkodás és politi-ka, meg a balliberális, a nyugati erõhatalmak iránti behódo-lás között;

– a kisebbségi szavazatokért ácsingózó többségi (szerb,szlovák, román ukrán) pártok megjelenése.

Egy-egy, a Kárpát-medencében élõ magyar kisebbségiközösség életében bizonyára lehetne találni még releváns

okokat a zsugorodás jelenségének indoklására, de a felsorol-tak is magyarázzák az újratervezés szükségességét.

Nem véletlen, hogy a kisebbségi közösségeken belül tapasz-talható pártközi feszültség alapvetõ oka a világnézeti alapok-ban keresendõ. A kisebbségi pártok kezdeti sikereit nagyongyorsan, már 1992-tõl kezdõdõen, zavarta a vezetõségek kö-zött megjelent széthúzás. Aminek következményeként min-denütt megjelent a kétpólusú kisebbségi elit. Az elit nemzet-ben gondolkodó része, s vele együtt a párttagság döntõ részeis a helyi többségi hatalom ellenzéke lett, s nem egyszer szem-bekerült a budapesti szocialista-SZDSZ-es kormányokkal. Azelitek hajlékonyabb, a nemzeti érdekeket mellõzõ oldala azegyéni és a részérdekek mentén betagozódott a névlegballiberális, lényegében kisantanti szellemiségû helyi többségielitbe. Az elmúlt harminc évben, ahogy ez már a testvérekközötti ellentétek esetében megszokott jelenség, a kétpólusúkisebbségi elitek valóban egymással hadakozó, egyre kisebbcsoportokra szakadva, politikai jelentõségüket vesztve mind-inkább a helyi többségi elitek játékszerévé válnak.

Ezt a trendet felülrõl a magyar kormány határozott nem-zetpolitikája hivatott megtörni. S ha szerencsénk van, külö-nösen a kettõs állampolgárság intézményének korszakosjelentõsége, valamint a magyar kormány sikeres támogatásipolitikájának köszönhetõen, maguk a kisebbségi magyar kö-zösségek politikailag kétpólusúak maradnak ugyan, de a bal-liberális szárny anyagilag is meggyengülve, végleg odasodró-dik a helyi többségi elit különbözõ árnyalatú csoportjaihoz.

Az idén lezajlott változások nyomán megindult a hibakeresése. Egyelõre a Kárpát-medencében élõ magyarok tu-dományos elitje, részint a helyi kisebbségi pártok fogságá-ban, nem igen tud egyrõl a kettõre jutni.

Reális egyáltalán a várakozás, hogy ez az újratervezés meg-történjen? Végül is igen. Hiszen feltehetõen a NemzetiEgyüttmûködés Rendszere (NER) által biztosított keretekközött érvényesülnie kell a határmódosítás nélküli magyarpolitikai integráció folyamatainak. Június 18.

Történelmi napok, hetekMegtörténhet, hogy az európai történelemkönyvek egy

szép napon, nem is olyan sokára, Magyarországot és annakminiszterelnökét egy sorban említik az Európai Unió atyái-val. Mert az, amit Orbán Viktor és a V4-ek miniszterelnökeitesznek, feltéve, hogy az utóbbiak közül mindenki kitart amegbeszéltek mellett, nos, az bekerül az Európai Unió (EU)aranykönyvébe. Európa jövõjérõl van szó. Az okok már mais jól kivehetõek.

A legfontosabb, hogy folyik a most már nyílt küzdelem aSoros-féle háttérerõk és a nemzetek Európájának megõrzé-sét szorgalmazó politikai pártok és országok között.

Másodszor, Angela Merkel és Emmanuel Macron behó-doltak Sorosnak és saját (megalapozatlan) politikai törekvé-seiknek, azon az áron is, hogy Európa esetleg a vesztéberohan.

Harmadszor, a tény, hogy az Orbán-levéllel nyílttá vált az

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEJegyzet

Ágoston András jegyzetei

a politikai küzdelem, amely Európáért folyik, s ebben a hely-zetben azok is színvallásra kényszerülnek, akik, netán szélár-nyékban, szerették volna megúszni a fejük fölött átvonulóvihart, egyszerre mindenkire történelmi felelõsséget ró. Amimeggyorsíthatja az évek óta húzódó bozótharcot, s elvezet-het akár a jó döntéshez is.

Negyedszer, Lengyelországban megtörtént az, amire másországokban (ha igazak az idevágó hírek), nemigen vanpélda. Donald Tusk jelenleg még az Európai Tanács elnöke,a lengyel liberális jobbközép Polgári Platform egyik vezetõ-je, a saját nemzete, a lengyel nemzet oldalára állt, méghozzáúgy, hogy ezzel egyben segíti az európai nemzeti erõk gyõzel-mét is.

Megszûnhet az egy évszázados téblábolás, hogy Európavisszatérhessen a gyökereihez? Igen, ez lehetséges. Alterna-tíva nincs, illetve jobb rá sem gondolni.

Július 1.

Soros a spájzbanPontosabban, Soros követõirõl van szó, az MSZP, a DK és

a Momentum Európai parlamentbe (EP) beválasztott tagja-iról, valamint a zöld frakcióról. Meg persze az EP liberálisfrakciójáról.

Õk akasztották meg a parlamenti tisztségviselõk megvá-lasztásának általában formális eljárását azzal, hogy ellenez-ték a Fidesz-KDNP pártszövetség jelöltjeinek megszavazá-sát.

A cél, hogy az Európai Unió egésze már a mandátum ele-jén béna kacsára emlékeztetessen. A látszólagos siker azon-ban csak átmeneti lehet. Olyannyira, hogy a belsõ feszültségés az egyre romló biztonsági helyzet tovább erõsíti a nemzet-állami törekvéseket.

Az idõ kerekét nem lehet visszafordítani. Ez nem fogmenni Soroséknak sem.

Ahogy nem sikerülhetett a tizedesnek meg a többiekneksem. Mert az oroszok valóban benn voltak, és sokáig benn ismaradtak az elfoglalt közép-európai országokban. Ahogytény az is, hogy spájznak használták azokat.

S még valami. Igen, tudjuk, az eddigi áskálódások csakbevezetõje voltak annak, ami ezután következhet. Mégsemigaz, amit Soros Nyílt Társadalom elnevezésû alapítványaállít, miszerint a gyûlölet az egész magyar társadalmat fenye-geti. Nem, csak a nemzetáruló magyar követõket. Ami úgynyilvánul meg, hogy azok mindenkire haragszanak, még egy-mást is marják. Itthon mindenképpen. Brüsszelben megnagyotmondásban vetélkednek. Lelkük rajta. Július 10.

Modell, modell ellenNéhány napja ezen a helyen arról írtam, hogy a magyar

miniszterelnök megfogalmazta és Tusványoson közzétette akonzervatív, a keresztény szabadság modelljét. Ez azt jelen-ti, hogy megvan a politikai modell, mellyel a kommunikációszintjén is szembeszállhatunk a ma még fõáramú balliberálisszemléletmóddal, az Európai Egyesült Államok politikaielméletével.

Nincs többé szükségünk arra, hogy valamiféle védekezõállásból igyekezzünk megválaszolni a felénk áradó, nyomasz-tó vádaskodást, a véleménycunamit, ami nem toleráns érvekhalmaza. Kemény, támadó intézkedések közepette politikai

nyomás ez a javából. Ha figyelembe vesszük, hogy aballiberális modell Soros és csapata köpenye alól lépett ki apolitikai színtérre, látnunk kell, a világ hasonló jelenséggel(az sem volt sikeres), valamikor 1948-ban a TájékoztatóIroda közleménye nyomán kirobbant Tito-Sztálin konfliktusokán már találkozott.

A háborús hangulatú Sztálin-Tito összecsapásban is dõlteka fák és repült a forgács mindenfelé, mígnem 1953-banSztálin meghalt, Tito pedig 1955-ben a bandungi értekezle-ten kezdeményezte az el nem kötelezett országok mozgal-mát. A hidegháború kellõs közepén, 1961-ben nem kis nyu-gati hátszéllel, Belgrádban megalakult az „el nem kötelezettországok mozgalma”.

A két fenti idõben és térben igencsak eltérõ eseménybencsak egy közös vonás van. Az, hogy a végén Dávid gyõzött.

Végül is Titot jöttek a Szovjetunió vezetõi megbékíteni. Asztálinizmust azonban ez sem tudta megmenteni. Merthogya legszélesebb értelemben vett nemzeti érdekekért, azoknevében folyt a küzdelem. Azt pedig nem lehet felülírni. Ígylesz ez most is. S nem biztos, hogy tizenöt év kell hozzá.

A lényeg: 2015-ben, a migránsok fékevesztett beözönléseóta világossá váltak a határok, ha máshol nem, hát a kétmodell között bizonyosan. Az sem titok ki kivel áll szemben.S ez így van jól.

Demokrácia igen, liberalizmus nem. Július 31.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 15Jegyzet

Szente B. Levente

XXI. század a perc embere nem változik, mert azt hiszi, idõ nincsen, a kor egy állapot

hogy megtehet mindent, mit elképzel, mert volt, van, lesz

tárgy-démonok foglya lett, önpusztító, vad és buja kór

így lettünk hát titkokat lesõk, örökös keresõk, egymásra mutogatók

úgy hisszük, hogy égbenézõ mindentudók is –bábeli zûrök között a tisztánlátók,zavart irányítók

megpecsételt Káin-fiak, falak között bujkálók,Ábel-i maszkokat cserélõ menybemenõk

és poklokba taszítók, álszent buja hazudozók,és figyelemkeltõk – mégis, királyokat csinálók

istent játszva, hasonlók angyalokhoz,ördögi játékszerek, de gonoszt tagadó

semmibe utazók, álmainkban, a szeretet morzsái után kapkodók

ha vagyunk még, kik létezni, lenni,gyermekeinkben élni, igazabbul szeretnénk.

Fontos kötet jelent meg nemrégiben Magyarorszá-gon. Lucian Boia bukaresti professzor hazája nacio-nalista történelemszemléletét haladja meg, s még aromán nemzeti ünnephez, az 1918-as erdélyi „egye-sítési” népgyûléshez is némileg kritikusan viszonyul.Szerinte Erdélyre nem volt történelmi joga Romá-niának.

A bukaresti professzor, Lucian Boia Vesztesek és gyõztesek.Az elsõ világháború újra-értelmezése címû esszéjeabba a sorozatba tarto-zik, amelyben a 71 évestörténész hazája törté-nelmi mítoszaival birkó-zik. Boia nem ismeretlennálunk sem: Miért másRománia? és A Nyugathanyatlása címû köteteimagyarul is olvashatók.Mostani, a Cser Kiadó-nál megjelent mûvébõlnekünk, magyaroknaktöbb gondolat is rendkí-vül fontos:

1. Kifejezetten Tria-nonról nem állítja, hogyigazságtalan lenne – leg-feljebb, hogy a magyarok „igazságtalanságnak” tartják. Aversailles-i békerendszer szerinte „részleges igazságot szol-gáltatott Európa nemzeteinek”, de ehhez „gyakran igazság-talanság kapcsolódott”.

2. Elismeri, hogy Erdélyre Romániának nem volt történel-mi joga, Besszarábiával és Bukovinával ellentétben – romántörténész ezt ritkán fogalmazza meg ennyire élesen.

3. Az erdélyi románok jobban örültek volna az autonómi-ának: Románián belül is (1918 után), de korábban akár egyföderatív Habsburg-monarchiában is. Az elsõ világháborúelõtt ezt akár jobban is szerethették volna, mint a Kárpáto-kon túli Romániával, a Regáttal való egyesülést – ezt a gon-dolatot a magyar szakértõ, Zahorán Csaba a kötet elõszavá-ban emeli ki, mint román történész részérõl ritkán megfogal-mazott állítást.

4. A duális monarchián belüli erdélyi autonómiát azonbanellehetetlenítette Magyarország kiválása az Osztrák-MagyarMonarchiából 1918 õszén. Az erdélyi románok Bécs ésBukarest között még hezitáltak volna, de Budapest ésBukarest közül csak az utóbbit választhatták.

5. Erdély 1918 utáni hovatartozását nem kérdõjelezi meg.Etnikailag román többségrõl ír, legfeljebb a városokbanemlít magyar és szász erõs befolyást, magas részarányt. Sze-

rinte az elmúlt majdnem száz év alatt etnikailag egységeseb-bé váltak a térség nemzetállamai, így Románia is. (Közben asoknemzetiségû államok – Jugoszlávia és Csehszlovákia –szétestek.)

6. A gyulafehérvári román népgyûlés (az 1918. decemberelsejei „egyesítés”: Erdély egyesítése a Kárpátokon túliromán fejedelemségekkel) nem pótolhatta a népszavazást.Boia szerint a népgyûlésen nem vettek részt a magyarok és aszászok, s a gyûlést a román hadsereg bevonulásakor tartot-ták. Ezzel a legfõbb román nemzeti ünnephez viszonyult kri-tikusan.

7. A szerencsés Románia: Bukarest az antant mellé állvaaz elsõ világháborúban Erdély megszerzésére tört. De ezzellemondott az antanthoz (Oroszországhoz) tartozóBesszarábiáról. Végül az antant úgy nyert a háborúban, hogya cári Oroszország összeomlott, így Erdély és Besszarábia,sõt Bukovina is Nagy-Románia részévé vált a két világhábo-rú között.

Miért volt szerencsés Románia?Boia azt a kérdést veti fel, amit történészek ritkán: Mi lett

volna, ha…? Valójában nem lépi át a tudományosság határáte történelmietlen kérdéssel. Inkább az elsõ világháború ko-rába invitál minket. Az akkori román politikusok elõtt állóalternatívákat vázolja fel. Nem utólag visszavetítve nézi atörténelmet, hanem folyamatában vizsgálja az eseményekalakulását.

A kor egyúttal az az idõszak, amikor „oly sok szerencse”érte az országot (a kifejezés Petre P. Carp konzervatív,németbarát román politikustól származik), hogy kialakulha-tott Nagy-Románia. E „szerencsekorszak” már az elsõ világ-égés elõtt elkezdõdött, és a balkáni háborúkban részt vevõállamok folyamatos pálfordulásai, valamint az elsõ világhá-borús román szerep következtében folytatódott.

Boia szerint az elsõ világháborúban vagy az antant, vagy aközponti hatalmak mellé kellett állnia Romániának. A dön-tés csak utólag tûnik egyszerûnek, miután tényleg hatalmasterületeket szerzett délnyugati szomszédunk.

A román elit ugyanis valójában megosztott volt. Az egyiklegnagyobb politikai tömörülés, a konzervatívok egy részeugyanis németpárti volt (de a liberálisok között is akad né-hány ilyen politikus). Õk tehát Besszarábiát akarták Orosz-országtól. E cél elérése érdekében a háború elõtt a németekáltal irányított szövetséghez kellett volna csatlakoznia arománoknak.

Besszarábiával szemben a másik verzió Erdély megszerzé-se volt. A kettõ együtt azonban 1914-ben nem volt reális. Havalakinek Erdély volt fontos, akkor az antant mellé kellettállnia. Ezt tette végül a román politikai elit.

Dupla árulásA korábban a központi hatalmaknak tett ígéreteikkel

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEInterjú, románokkal

Szegõ Iván Miklós

Vesztesek és gyõztesekAz elsõ világháború újraértelmezése

Lucian Boia

szemben 1916-ban ugyanis a románok megtámadtákAusztria-Magyarországot: Erdélybe törtek be. Ám gyorsvereséget szenvedtek, és Bukarest a központi hatalmak ural-ma alá jutott. Csak Moldvában tudták tartani a franciák általújjászervezett románok az antant keleti frontjának déli sza-kaszát. Ott az oroszokkal együtt küzdöttek, míg 1918-banösszeomlott a cár uralma. Ekkor a románok különbékérekényszerültek Berlinnel és Béccsel. 1918-ban így voltakép-pen az antantot is elárulták.

Ám a történet tovább bonyolódott: miután Oroszországösszeomlott, hamarosan ugyanilyen sorsra jutott a NémetBirodalom is. Az Osztrák-Magyar Monarchia pedig szintepillanatok alatt szétesett. Ez a románok sosem látott szeren-cséjét hozta meg: nemcsak Erdély, hanem Besszarábia, Dél-Dobrudzsa és Bukovina is az övék lett. Ez azonban nehezenigazolható történelmi érvekkel.

Boia itt teszi a bevezetõben ismertetett fontos megjegyzé-sét: Romániának nem volt történelmi joga Erdélyre, hiszenBesszarábia valóban 1812-ig román fennhatóság alatt állt,Erdély viszont sosem képezte a román fejedelemségekrészét. Meg kell azért jegyeznünk, hogy Besszarábiát a cáriOroszország összeomlása miatt Románia már 1918 elejénmegszerezte a Német Birodalommal és Ausztria-Magyaror-szággal kötött különbékében – errõl Szász Zoltán ír az Erdélytörténete címû sorozatban.

TrianonrólAmi pedig a békerendszert illeti, Boia az Igazság és igazság-

talanság Versailles-ban címet viselõ fejezetben tárgyalja akérést: „A legyõzöttek szemszögébõl egy-egy béke egyszerû-en diktátum volt, és következményeit tekintve elfogadhatat-lan. A németek nem tudtak beletörõdni a versailles-i béke-szerzõdésbe, felháborodásuk egyenesen vezetett a másodikvilágháborúhoz. A nácik okozta katasztrófa után viszontNémetország felelõsséget vállalt még az elsõ világháborúértis, lemondva minden további követelésrõl. Egyedüli tiltako-zónak Magyarország maradt, amely Trianont máig égbekiál-tó igazságtalanságnak tekinti.”

Látható, hogy Boia nem a saját véleményét írja, amikorigazságtalanságról beszél, hanem egészen más a szándéka:túl akar lépni a nemzeti narratíván. Így jutunk el mûve lénye-géhez: „Lehet-e nemzeti elõítéletek nélkülbeszélni a ’versailles-i rendszerrõl’? Választ is adsaját kérdésére: „Nem könnyû, de érdemes meg-próbálni, ha Európa történelmét másként akar-juk elmondani, mint a saját ’igazságunkat’ a töb-biek ’igazságával’ (illetve ’igazságtalanságával’)szemben megfogalmazó nemzeti történelmekegyszerû csokraként.”

Vagyis Boia nem az igazságosság–igazságtalan-ság tengelyén elemzi a történteket: „legyen ez aszerzõdéssorozat akár jó, akár rossz (vagy jó ismeg rossz is) az eltérõ nézõpontok függ-vényében, mégis ez a mai Európa keresztlevele.A második világháború után, majd jóval késõbb,a kommunista tömb összeomlását követõen vég-bement területi változások nem módosítottákérdemlegesen a kontinens térképét az elsõ világ-háborút lezáró rendezéshez képest. Sõt, több azelsõ világháború nyomán kialakult nemzetállam

vagy utódaik azóta sokkal homogénebbek lettek, létezésükindokoltsága ma kevésbé vitatható, mint 1918-ban. Az akkormegszületett rend visszafordíthatatlan.”

Boia kiesik a szerepébõlVagyis Boia itt már nézõpontot vált, mégiscsak a jelenkor-

ból tekint a versailles-i rendszerre, és kiesik a Mi lett volnaha… kérdésfeltevõ szerepébõl. Vagyis szinte utólag igazoljaezeknek az államoknak a létrejöttét. Azért elismeri: a térség-ben a kisebbségek sehol sem élveztek kollektív jogokat (abalti államokat leszámítva), és „a kisebbségeket magukbafoglaló nemzetállamok ezután inkább a francia típusú politi-kai nemzet modelljét adaptálták”.

Végül is szerinte a „versailles-i rendszer” ha kezdetbennem is hozott létre „kifogástalan” nemzetállamokat, kiindu-lópontot jelentett azok „nemzeti jellegének idõben elhúzódókonszolidációjához, a többségi nemzet javára és a kisebbsé-gek kárára”. Szerinte a nemzetállam ugyanis „a maga mód-ján eleve asszimilál”, ám ez az asszimiláció szerinte „a máso-dik világháborúban, majd a kommunista korszakban kiegé-szült az etnikai és kulturális homogenizáció erõszakos prog-ramjával” (holokauszt, németek kitelepítése-kivándorlása).Boia végül leszögezi: „a legdrámaibb döntés, Ausztria-Magyarország feldarabolása, már csak a tények szentesítésevolt. A birodalom magától omlott össze, és a békekonferen-cia nem tett mást, mint hivatalossá tette az új helyzetet”.

Fejtõ Ferenc monarchiát sirató, Magyarországon jól ismertmûve, a Requiem egy hajdanvolt birodalomért nyomán, nem ismeglepõ, hogy Boia elismeri: az Osztrák-Magyar Monarchiafelbomlása megbontotta a térség geopolitikai egyensúlyát.Ugyanis a versailles-i rendszer figyelmen kívül hagyta a föld-rész biztonságát – véli. Az elsõ világháború elõtt jól mûködõhatalmi egyensúly bomlott fel. Bár a nemzetállamok léte sze-rinte igazságosabb volt, mint a soknemzetiségû birodalmaké,de ezek az államok nem tudták sem magukat megvédeni,sem Európa biztonságát garantálni. Ráadásul hozzátehetjükehhez: az egyensúlyhiány máig sújtja térségünket, hiszen alétrejött kisállamok (ezeknek a „nyomorúságáról” BibóIstván írt sokat) kiszolgáltatottá váltak a nagyhatalmi játsz-máknak a 20., sõt – úgy tûnik – a 21. században is.

A szerzõ az OSZK 1956-os Intézet munkatársa. (hvg.hu)

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 17Interjú, románokkal

A centenárium a távlatkeresés pillanata is lehetneArra kértük közismert interjúalanyunkat, próbálja rövi-

den kiegészíteni róla szóló ismereteinket. „Mindenekelõtt –vázolta – újságíró vagyok, azelsõ olyan tanulmány készítõ-je, amely javaslatokat tesz azEurópai Unión belüli átszer-vezésekre, az Erdély–BánátLiga, az elsõ olyan párt meg-alapítója, amely a regionáliseszme és Erdély iránt elköte-lezett románokat kívántatömöríteni (2003-ban a szer-vezetet betiltották), annak azerdélyi sokszínûségnek a ked-velõje és népszerûsítõje, amelyben mindenki egyformán jólérzi magát, s úgy tiszteli polgártársait, hogy ugyanolyanörömmel köszönti õket, mondván: Buna ziua!, Guten Tag!vagy Jó napot!”

– Önök tõsgyökeresek Mezõzáhon? Megtanult magyarul?– Édesanyám asszisztensnõként, édesapám pénzügyi ellen-

õrként dolgozott. Viszonylag szerény körülmények között él-tünk, de tisztességesen. Mezõzáhi gyökereik vannak, az õsökis ott éltek. Magyarul csak keveset tanulhattam, mert furcsamódon a magyar barátaim szülei kértek, beszélgessünk romá-nul, hadd gyakorolják a nyelvet a gyermekeik, hogy ne legye-nek fennakadásaik az iskolában. Így magyartudásom gyenge,viszont a falus- és kortársaim mindannyian kiválóan beszél-nek románul. A nagy elõny az volt, hogy én Manole mestertemlegettem, õk pedig Kõmûves Kelement. Azt tartom, hogyezek a kicserélt kulturális élmények, a könyvek, amelyeketegymás hatására nagy tudásszomjjal és érdeklõdéssel olvas-tunk, érvényes iránymutatói az életünknek. Közösen szilvesz-tereztünk, és együtt jártunk öntözni. Kétszer bontottunkpezsgõt, s a lányokat is kétszer locsoltuk meg. Együtt voltunk.

– Milyen reményei voltak az 1989-es rendszerváltozáskor?– Egy zsákra való reménnyel indultam útra az újnak hitt

világban. Naiv voltam, de ez a naivitás érthetõ, magyarázhatóazzal, hogy milyen viszonyok voltak az itteni zárt világban1989 elõtt.

– Amikor elhatározta, hogy továbbtanul, nem Kolozsvártválasztotta, hanem Craiovát. Kalandvágyból ment Olténiába?

– Igaz ez a kalandvágy, azelõtt soha nem jártam Craiován.Egy tanárért mentem oda, Aurelian Popescut ismertem, nép-rajzi gyûjtõ volt és folklorisztikát tanított. Szolidarizált annakidején az 1956-os magyar forradalommal, részt vett egy Put-nán tartott megemlékezésen, amiért meghurcolták, hat évettöltött börtönben. Érte mentem oda továbbtanulni, és megle-pett, hogy olykor milyen nyíltan beszélt a börtönéveirõl.Egyáltalán nem bántam meg, hiszen e történetek által jöttem

rá, hogyan fogalmazódik meg s mit jelent a szabadság vágya aszabadsághiányról szóló történetekben.

– Az ön híres röpirata – Elegem van Romániából – 1998-banjelent meg. Hirtelen felindulásból született, vagy hosszasankészült rá?

– Elegem lett abból, hogy Bukarest olyan költségvetésthasznált fel rendszeresen, amilyennel az összes erdélyi megyeegyüttesen sem rendelkezett. Amikor a központosított veze-tés átalakításáról írtam, én gazdasági és közigazgatási refor-mokra gondoltam.

Ugyanígy nem akarták érteni, s Bukarestben most sem fog-ják fel, hogy nem onnan kell törvényeket hozni a kisebbségekérdekében sem, hiszen valójában maguk a kisebbségek látják,hogy milyen kihívásokkal szembesülnek, melyek a hiányossá-gok, milyen prioritások lennének a saját lakóhelyükön. Ésamikor kisebbségekrõl beszélek, legszívesebben elhagynámezt a szót, mert Erdélyben nemzeti közösségek vannak. Ezeréve együtt vagyunk, s tisztességtelen, ha statisztikákkal írjukfelül a konkrét tényeket.

– Ön a régiók, a történelmi és kulturális folyamatok során lét-rejött tájegységek megtartásának híve. Vannak eszmetársai?

– Az Erdély–Bánát Ligát pártként képzeltem el azok szá-mára, akik a regionális területfelosztás hívei. Románok, ma-gyarok, németek egyaránt szimpatizáltak az elképzeléssel,csakhogy az alkotmány 1-es paragrafusa alapján törvényenkívül helyeztek minket. Ez a cikkely mindenekfeletti, és igenmeghatározó, hiszen hasznos érv arra, hogy a gazdaság és aközigazgatás, a kultúra vagy a mezõgazdaság szintjén ne te-gyenek semmit... Többen kérnek arra, hogy hozzuk létre azerdélyiek pártját, de úgy látom, a szlovákiai példa és az otta-ni vegyes párt körüli események hosszú idõre eltántorítanaka cselekvéstõl. Ha itt, Erdélyben életre hívnánk egy közösmozgalmat, akkor azt olyan alapokra kellene helyezni, olyanmegállapodásokat leszögezni, amelyek aztán a következõk-ben, legyen bármilyen új konjunktúra vagy erõsödõ befolyás,nem képezhetnék soha semmilyen alku tárgyát. Ezt Szlová-kiában a (Híd–Most nevû – szerk. megj.) mozgalom létreho-zói nem tették meg, s most kételkedve figyelik õket Erdély-bõl. Ezt a pártot én is fenntartásokkal szemlélem. Úgy hi-szem, eljön az idõ, amikor rákényszerülünk, mert olyan tek-tonikai mozgások következhetnek be, amelyek mentén a tör-ténelmi múlt közös jövõre kötelez.

– Idén a románok az egyesülés századik évfordulóját ünnep-lik. Önnek fontos ez a pillanat?

– A centenárium akkor lenne igazán fontos, ha a mérlegké-szítést is tartalmazná. Mit sikerült megvalósítanunk 1918után? Fejlesztettük vagy romboltuk az országot? Erdély, Bán-ság, Bukovina és – említsük Moldvát is – jobban él-e most,vagy rosszabbul? A Fekete-tenger–Duna–Szeret-csatornát1924-ben kezdték építeni, de ma sincs kész. A Bodzai-hava-sokon át még nem jött létre a vasúti összeköttetés, holott már

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEInterjú, románokkal

Ismét egy anyag, amelyet - a neten keringve- jogunk van átvenni, vállalva a másodközlés ódiumát.Olvasóink zöme viszont minden bizonnyal nem ismeri, márpedig kihagyhatatlan szöveg. A decemberi cen-tenáriumra készült, de Trianon évfordulójára éppúgy aktuális.

Beszélgetés Sabin Ghermannal

1919-ben elhatározták. Az autópályákat 1938-ban kezdtékemlegetni. És hol vannak a következõ évszázadra vonatkozónagy elképzelések? Egyáltalán megértünk-e valamit az euró-pai integrációból, tisztában vagyunk-e a kihívásokkal és azegyébként látható ellentmondásokkal? Ezek olyan kérdések,amelyekre legalább százévente egyszer illene válaszolni.Nekem az ünneplés nem azt jelenti, hogy ismét kitartóan sér-tegetem a magyarokat. Az a legtisztességesebb ünnep, ami-kor visszatekintesz a cselekedeteidre, nem pedig az, hogydecember elsején mennyi csülkös babot gyúrsz le a torkodon.

– A központi és a vidéki román sajtó egyik része folytonmagyar veszélyt emleget...

– Miféle irredentizmus? Kik írnak ilyeneket? Azok, akikMoldova idecsatolását szorgalmazzák? Azt hiszem, jó lesz, haitt kissé érintjük a román identitás Iorga és Bratianu munkás-ságából fakadó ellentmondásait: egyfelõl siránkozunk, hogymennyit szenvedtünk az „idegen” uralom alatt, másfelõl megazzal kérkedünk, hogy hányszor tönkrevertük õket a hábo-rúkban...

Sokan acsarkodnak az RMDSZ ellen, amiért kétnyelvûutca- és helységnévtáblákért küzd, de elfelejtik, hogy Maniurománul interpellált a budapesti parlamentben, s azt is, hogyaz Osztrák–Magyar Monarchia bankjegyein román felirat isvolt. Megfeledkeznek arról, hogy Hunyadi János a magyar ki-rályság valaha élt leggazdagabb embere volt. Nem említik,hogy sem Dózsa György, sem Budai Nagy Antal nem volt ro-mán. Továbbá nem nagyon dicsekednek azzal, hogy Romá-niában azért tört ki parasztfelkelés 1907-ben, mert az embe-reknek elegük lett a középkorból... Hagyjuk ezeket a naciona-listákat sülni a saját zsírjukban. Engedjük õket, hadd bizony-gassák, hogy a dákok találták fel a villanyáramot, s azt is, hogya Bucsecs-hegység mélyén földön kívüli energiák rejtõznek.

– Volt, aki a sajtóban üdvözölte azt a miniszterelnököt, akikötéllel fenyegette a székelyeket…

– Feltételezzük, mi lett volna, ha Orbán Viktor ilyent mon-dott volna Méhkeréken vagy Gyulán, amikor meglátta a kitû-zött román zászlókat! Milyen hisztit vert volna ki a románvezetés! A sokszínûség nem egyszerû szó, amelyet megtanulaz ember az értelmezõ szótárból, s amelyet folyton ismételtévében, rádióban: érezned kell minden sejtedben, életedminden pillanatában, hogy a kultúrák egyenlõek, s hogy min-den ember egyenlõ, attól függetlenül, hogy milyen nyelvetbeszél. S ha ezt nem tudod felfogni és gyakorolni, akkor anal-fabéta vagy.

– Olyan hangulatot áraszt ma a román sajtó egy része, mint afutballstadionok. Gyeplõ nélkül, szabadon lehet engedni a gyû-löletet?

– Ezekért a dolgokért senki nem felel. És egyre inkább a„stadionok ultrái” fognak elõtérbe kerülni. Olyan sajtómágná-sok vannak az országban, akik csontvázat õriznek a szekré-nyükben, és rettegnek attól, hogy a tévékben felemlegessék ahatalmon lévõk visszaéléseit. Egyszerûen nevetséges, hogyidõnként szemrehányást tesznek, hogy nem vagy eléggé nacio-nalista, hiszen közeledik a centenárium, s nem hagyhatjuk„ezeket a magyarokat”, hogy itt fontoskodjanak a kultúrájuk-kal.

– Az ön mûsorait mostanság felvételrõl játsszák, holott azországban eléggé felkorbácsolódtak ismét az indulatok. Miennek az oka?

– Nem szeretnék magyarázkodni, a Facebookon, ahol mégmondhatni szabad világ van, létrehoztam egy stúdiót. Odafogom vinni a mûsoraimat, és néhány barátommal közösenazt csináljuk majd, amit máshol nem engedtek. (Sabin Gher-man terve valóra vált, a Facebookon Ghermania de la A la Zcímmel rendszeresen jelentkezik mûsoraival – szerk. megj.)

– Mit gondol az ország igazi regionalizálásáról? Lelki szemeielõtt körvonalazódik Székelyföld kontúrja is? Sérti-e önt a szé-kely zászló? És milyeneknek látja a mai székelyeket, erdélyimagyarokat?

– A régiós felosztásnak követnie kellene a közösségek igé-nyeit. Nem mondhatja nekem, az erdélyinek senki, hogy…északnyugati vagyok. Ezek a hagyományos régiók biztos tör-ténelmi alapokon nyugszanak, s attól függetlenül, hogymilyen uralom alatt voltak kénytelenek élni, nagyban hozzá-járultak ahhoz, hogy legyenek ma ünnepeink, hogy lehessennemzeti kultúránk. Ha nem értjük meg, hogy egy szász temp-lomerõd, a korondi vagy a horezui kerámia közös érték, s aza célunk, hogy együtt vigyázzunk rá, akkor – a politikusoknagy megelégedésére – újabb száz év múlva is undorral né-zünk majd egymásra. A Székelyfölddel kapcsolatosan déja vuérzésem van: Iorga annak idején kiadott egy Sacuimea (Szé-kelység) címû folyóiratot, amelyben azt bizonygatta, hogy eza népcsoport identitást vesztett románokból áll; ezek a maivezetõk a plafonig ugrálnak mérgükben, ha valaki a Szé-kelyföldet emlegeti, mintha az tiltott övezet lenne.

Székelyföld azonban létezik, az ott élõ emberek úgyszintén,és joguk van arra, hogy kijelöljék és tiszteljék szimbólumai-kat. Ha kellõképpen értelmes lenne a román kormány, büsz-kélkednie kellene a székelyek nagyszerû középkori történel-mével, a rovásírással, a kürtõskaláccsal, illetve Kõrösi CsomaSándorral és még számos értékkel.

Ez megértéshez, kölcsönös tisztelethez vezet, semmint poli-tikai csatározáshoz. Oda jutottunk, hogy Károly herceg job-ban értékeli a székelyeket, mint bármelyik román politikus...

– Az ezredfordulót követõen Ön még reménykedik?– Én ugyan nem a reménytelenségbõl élek, de aggaszt, ha

azt látom, hogy a két gyermekem közül egyik sem akar ebbenaz országban élni. Idegen nyelveket tanulnak, többek közötta japánt is, és nagyon elvágyódnak innen, pedig az egyik csakötödikes, a másik nyolcadikos. Mit mondhatok nekik? Hogyegyszer majd jobb lesz minden? Én magam is azt képzeltemhuszonnyolc évvel ezelõtt. Tetszik nekik Erdély, Moldva is,lenyûgözi õket Székelyföld és Bukovina, de õk már tudják,tervezik, hogy el fognak menni innen. Nem élhetsz meg széptájakban gyönyörködve vagy kolindákat hallgatva és kürtõs-kalácsot majszolgatva. Õk többre vágynak, mint mi, és sokkalhatározottabbak, olyan csendes civilizációba vágynak, aholminden dolgozó embert tisztelnek és megbecsülnek. Hiábamondom nekik, hogy Erdély egy áldott hely, ha õk vonakod-nak attól, hogy hetente tüntetni járjanak a kormányon levõfélnótások ellen. Már nem hisznek nekem. Úgyhogy ez van:ha úgy alakul, én maradok utolsónak Erdélyben, hogy legyen,aki leoltsa a villanyt, de ha valami csoda folytán az ittenimagyarok és a románok rájönnek, hogy vannak dolgok, ame-lyek nem elválasztják, hanem „végtelenül” közelítik egymás-hoz õket, akkor vágyaik teljesülhetnek ezen az Ardeal/Er-dély/Siebenbürgen nevû helyen.

SIMÓ MÁRTON (Hargita Népe)

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 19Interjú, románokkal

Ha anakronisztikus, elvakult, nemzetféltõ megnyilvánulá-sokból netán hiány lenne, bizonyosan akad, aki ezt a tûrhe-tetlen állapotot azonnal orvosolja. Az aktuális buzgómócsingszerepet a Szociáldemokrata Párt két politikusa, a meredekmegnyilvánulásairól már eléggé ismert Serban Nicolae és azegykori külügyér, szintén nem a békés együttélés egyik baj-nokaként elhíresült Titus Corlatean vállalta magára.

A két kormánypárti honatya úgy érezte, az nem történhetmeg, hogy 2020-ban, száz évvel a versailles-i békeszerzõdé-sek után Romániában ne lenne egy ünnepnap, amely a kisTrianon-palotában történtekre emlékeztessen, trikolórral,ünnepséggel, közpénzzel bõven kitömve, ahogy illik. Elvégrenem mindennap hull a nemzet ölébe százezer négyzetkilo-méternyi gazdag és fejlett terület, amivel ráadásul „borzal-masan elnyomott” testvérei „felszabadítását” is elérte. Aromán hatalomnak oka van ünnepelni, ha mást nem, azt,hogy száz év alatt enyhén megtépázottan, de a környékenegyedüliként sikerült egyben tartania az országot, amelyet jódiplomáciai lavírozással, ügyes helyezkedéssel és több mintkedvezõ nemzetközi konjunktúra mellett összehoztak.

Erdélyi magyarként természetesen e tények nem vigasztal-nak, hiszen „a trianoni szerzõdés napja” nekünk csak egyújabb provokáció, megalázás, a „Rúgjunk egyet a magyaro-kon” címû sorozat sokadik epizódja a mostanra már jólismert Mi vagyunk az urak itt szlogen szellemében. Az isborítékolható, hogy amint a centenárium évének rendezvé-nyei, ez is belefullad majd a felszínes hazafiság tengerébe. És

újabb kifejezõje lesz a mindenkori román hatalom abbélifrusztrációjának, hogy a magyar közösség százévnyi elnyo-más ellenére sem volt hajlandó felszívódni vagy beolvadni,akadályozva – a 21. században egyébként végleg tárgytalan-nak tekinthetõ – tökéletes román nemzetállam megvalósulá-sát.

Hogy mennyire földhözragadtak mind e tervezet, mindmás hasonló – a Magyar Országgyûlés 2020-at a NemzetiÖsszetartozás Évének nyilvánító döntése utáni – megnyilvá-nulások kiagyalói, jól mutatják a jogszabály-kezdeményezésindoklásában szereplõ kijelentések. Ezek szerint a békedik-tátum torz beállítása, a történelemhamisítási próbálkozá-sok, az „egyesek” által újból terjesztett revizionista állás-pontok késztetik õket e lépésekre.

E sorokat olvasva akaratlanul is a bibliai közmondás juteszünkbe: más szemében a szálkát is meglátja, a sajátjában agerendát sem. Kérdeznénk tisztelettel: az úton-útfélen emle-getett egyesülés a Moldovai Köztársasággal, újabban azÉszak-Bukovina irányába való vágyakozó kacsingatás, aTiszáig terjedõ Nagy-Románia térképek ereklyekénti muto-gatása mégis milyen jelzõvel illetendõ? És ha már itt tartunk,mi lenne, ha azt a rengeteg energiát, amelyet arra pocsékol-nak, hogy állandóan emlékeztessenek: „ez itt Románia, és azis marad”, abba fektetnék, hogy a magyar közösség jól érez-ze magát ebben az országban, amely tetszik, nem tetszik, dea szülõföldje.

3szek.ro

Átalvetõ

20 EKOSZ–EMTERománia

Vesztéberohanó ország

Ha áttekintjük az utóbbi évtizedek történéseit, ele-mezzük azok hátterét és megfogalmazzuk lehetségeskövetkezményeit, kénytelenek vagyunk megállapítani,hogy Románia a vesztébe rohan.

Az összeomlás elkerülésének esélye pedig az idõ múlásávalegyre kisebbé válik. Fõleg, ha a valósággal történõ szembesüléshelyett, továbbra is befeketítik és üldözik az igazság kimondóit.

Európának e jobb sorsra érdemes szegletében, a diktatúrabukása után sem tudott gyökeret verni és szárba szökkenni ademokrácia, és ennek okai a hatalmukat sikeresen átmentõszekusok, valamint kommunisták ügyködéseiben keresendõk.Õk azok ugyanis, akik Marosvásárhely magyarjaira uszították aGörgény-völgyi románokat; õk azok, akik azóta is gyûlöletetszítanak a két nemzet között. És õk azok, akik a húsosfazéknálvaló maradásuk érdekében, az újabb etnikai összecsapásokkirobbantásától sem riadnak vissza.

Állításainkat az úzvölgyi magyar haditemetõ meggyalázása éserõszakos elfoglalása is ékesen bizonyítja. Hiszen egy várospolgármestere fentrõl jövõ biztatás és támogatás nélkül nem

merészkedne nemzetközi bonyodalmat és belsõ feszültségetokozó tettekre vetemedni. De a provokátorok sem véletlenülkerültek oda, mint ahogy a sírkertet feldúló csõcselék sem.Ezek az aljas cselekedetek az irányítást immár 30 esztendejemegkaparintó politikai maffia ténykedésének egyenes követ-kezményei. Az értük való felelõsség viszont a kormányt terhe-li, hiszen a végrehajtó hatalom gyakorlójaként kizárólagosanrendelkezik a nemkívánatos események megakadályozásánakeszközeivel. Éppen ezért a történtek miatt azonnali hatállyalmeneszteni kellett volna.

Sajnálatos módon azonban ez még mindig nem következettbe, ráadásul az ellenzéki térfélen sem látható olyan politikaiszervezet, amely szembe akarna vagy tudna szállni a sötéterõkkel. Márpedig egy olyan ország, amelynek választása ajövõt biztosító fejlõdés helyett a nyomorba taszító korrupció-ra esik, és ezzel milliókat kényszerít kivándorlásra, amely sem-mibe veszi a saját törvényeit, és hadat üzen önön állampolgá-rainak, amely butítja, félrevezeti, és egymás ellen uszítja alakosságot, az hosszú távon nem életképes.

Bedõ Zoltán / , 2019. június 18.

A szerk. megjegyzése augusztus 8-án: A román kormány az Úzvölgyi történések legfõbb karmesterét, Sebastian Cucost bukares-ti rendõr-fõkapitánnyá történt kinevezésével „büntette”. A megfe-lelõ embert a megfelelõ helyre, a politikai korrektség és a nemze-ti megbékélés jegyében.

Nagy D. István

Más szemében a szálkát…

Bayer Zsolt

A románokhoz*

Nézem az eltorzult arcaitokat a televízióban, nézem,ahogy rárontotok egy maroknyi magyarra, rárontotok egytemetõre, rárontotok a halottak nyughelyére, sírkeresztek-re.

Nézlek benneteket, és tudom, ti nem ilyenek vagytok.Csak megint és újra nem tudjátok, mit cselekedtek.Nézem az eltorzult arcaitokat, és elkalandoznak gondola-

taim. Felrémlik az elsõ román, akivel volt szerencsém talál-kozni. Õ csak románul beszélt, én pedig románul csakolyasmiket tudok mondani, amiket feltehetõleg ti mostüvöltöztetek, ott, az Úz völgyében, maroknyi magyarnak.

De azért mi jót beszélgettünk azzal a román pásztorem-berrel Fogaras mellett, valahol a semmiben. Megkínáltbennünket nyírfakéregben tartott csípõs túróval, mi megkí-náltuk jó magyar borral, szó esett Drakuláról, juhokról, his-tóriáról – elbeszélgettünk, két világ fiai, marslakók és föld-lakók, s nem kellett ahhoz a szóváltáshoz szó egy darabsem.

Egyszer pedig késõ este, szakadó esõben egy stoppolóasszonyt vettünk fel. Román volt. Mondta a falu nevét,ahová menne, mi pedig mérgesek voltunk; fene egye meg,ha tudtuk volna, hogy román és oda igyekszik, talán fel semvesszük, aztán elvittük, szakadó esõben, éjjel. Mikor meg-álltunk a portája elõtt, pénzt ajánlott; nem fogadtuk el, ésakkor szelíd erõszakkal behívott magához. Álltunk egyromán portán, esõvédett helyen, két magyar. Az asszonytérült-fordult, szalonnát, kenyeret s pálinkát hozott, kapa-rósat, erõset, s olyan volt minden, mintha egy székely por-tán álltunk volna. Volt valami örök, valami elpusztíthatatla-nul emberi az egészben.

Nézem az eltorzult arcaitokat, és Geo Bogza jut eszem-be. Hamar, alig tizennégy évesen kezembe került a IakobOnisia halála. Elkísér engem az a novella most már, egé-szen a sírig, elkísér az aninószai román bányász, JakobOnisia karácsonyesti szörnyû halála, elkísér a maga faragtababa képe, amit a kislányának készített karácsonyra, ésamit elégetett a csillében, hogy ne fagyjon meg. Nagymagyarfaló kommunista volt Geo Bogza, de lám, meg tudtaírni a Iakob Onisia halálát, ezt a remekmûvet, mert ott voltvalahogyan a lelkében az örök, egyetemes emberi.

Nézem az eltorzult arcaitokat, és tudom, hogy ott vanbennetek is. És arra gondolok, jó lenne, ha elolvasnátok azÚz Bencét. És megnéznétek az Emberek a havason-t. Haolvasnátok Nyírõt és Wasst, és ismernétek Illyés GyulaHaza a magasban címû versét, ti is rádöbbennétek bizto-san, hogy nem kell félni a halottaktól, még akkor sem, hamagyarok.

Nézem az eltorzult arcaitokat, és szólok szelíden s üze-nem: a férfi attól férfi, hogy képes uralkodni magán, képesfékezni indulatait. S üzenem még, hogy így vagy úgy, de

nekünk mindenképpen együtt kell élnünk valahogyan. S ati ostoba üvöltéseteknek, ott az Úz völgyében, miszerint a„hazátlan magyarok takarodjanak Budapestre”, pont annyiértelme van, mintha mi azt üvöltenénk vissza, hogy „a szõ-rös talpú románok takarodjanak vissza Bukarestbe”.

Ez nem méltó hozzánk. És hozzátok sem. S azt se feled-jétek: van nekünk, lassan s nehézkesen, de mégiscsak egyreinkább egymásra találó kelet-közép-európaiaknak egy sok-kal nagyobb, sokkal fenyegetõbb ellenségünk ennél: az,hogy felszív bennünket a globalizált semmi.

Hát ne egymásra fenekedjünk. S még valami: 1100 évalatt felfoghatatlanul nagy erõk mozdultak már meg csakazért, hogy mi, magyarok ne legyünk. És mi vagyunk. Jó, hatudjátok, nektek sem fog sikerülni az eltüntetésünk.Ugyanis ti erõsek sem vagytok, csak ügyesek.

Úgyhogy ne féljetek a halottainktól. Nem bántanak õksenkit sem, legfeljebb a lelkiismeretet. Azon meg úgysemsegít az eltorzult üvöltés, sem a sírkereszteken vett elégtétel.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 21Románia

Csiki András

Úzvölgyikatonadal

„De se lõoszer nem volt, se semmi egyéb. Azaknavetõokhöz is csak ködgránát maradt, mindentellõotünk már. Egy (...) tartalékos zászlós, Erõoss Dénestanító volt a parancsnokunk. Azt mondta: »Székelyek nehagyjátok!« De nem nem volt mivel lõoni. A ködgránáto-kat is az oroszok közé lõottük.”

Keresztes Andor, a 32/1. erõodszázad (1944)

Fekete-piros, fekete-piros az ég,rongyos a zubbony, a szív hasad szét.Fekete-piros, fekete-piros muszáj,csorba szuronyt döf a sáros halál.Fekete-piros, fekete-piros mezõ,vérpatak hátán a könnyes esõ.Fekete-piros, fekete-piros a hegy,rabsorsnál itt hullni sokkalta szebb.Fekete-piros, fekete-piros a sánc,sírunkon perdül a gyõzelmi tánc.Fekete-piros, fekete-piros a köd,árulók, tolvajok ideje jött.Fekete-piros, fekete-piros torony,õrködik lelkünk a vég-ormokon.Fekete-piros, fekete-piros a csend,csontunk nehéz, székely porrá leend.Fekete-piros, fekete-piros Igék,unokák vigyétek holtak hitét!

*Fenti írást a világhálón sokan olvashatták, a neten járatlanolvasóinkra tekintettel közöljük.

Ferenc pápa romániai, erdélyi látogatása nemcsak törté-nelminek bizonyult, hanem történelmi léptékû üzenetekmegfogalmazására is alkalmas volt. Katolikusnak és nemkatolikusnak, magyarnak és románnak érdemes megszívlel-nie néhol diplomatikusan, ám megérthetõen és szeretettelátitatottan megfogalmazott szavait. Olyan „együtt járásra” ésemberarcúságra való felhívását, amely az igazságra, szabad-ságra és békére támaszkodik. Egy ellentmondásokra épülõRomániában, amelyben a különbözõ helyszíneken félmillió-an voltak kíváncsiak Õszentségére, vágytak lelki feltöltõdés-re általa. Annyi állampolgár, ahányat – a kommunista hata-lommal ellentétes vallási, világnézeti elvei miatt - évtizedek-kel ezelõtt bebörtönzött az államhatalom. Köztük számosanpapok, mindenféle felekezetbõl, de kiemelten a megszünte-tett görög katolikus egyház fõpapjai, római katolikus egyház-fõk, bebörtönzött és kivégzett protestáns papok, szektások-nak vélt igehirdetõk.

A múlt bûneinek megbocsátását szorgalmazta a Szentatya,de csakis úgy, hogy a múltat nem feledhetjük el. Ennekjegyében zajlott a hét meghurcolt görög katolikus püspökboldoggá avatása Balázsfalván vatikáni zászlók és jelvények

sûrûjében, a vértanú püspököket apápával együtt ábrázoló molinókjelenlétében, Iuliu Hossu püspökemlékiratainak az újrakiadása mel-lett. Vajon a csíksomlyói pápalátoga-táskor a mi börtönviselt püspökünk,Márton Áron miért nem kapott,kaphatott némi „reklámot”?Miközben a saját közöségünknek szóló gesztusok mellettmégiscsak némi versengés, kisajátítás alakult ki a pápaláto-gatás kapcsán, a román államhatalommal, Vatikánnal ésönmagunkkal kompromisszumokat kötve. Mindezeket félre-téve, most nem a csíksomlyói búcsún megszokott tömeg, amagyar és a székely zászlók részleges hiánya volt a döntõ,hanem a csíksomlyói zarándoklat jelentõségének a kiemelé-se, a fél évezredes Mária-kegyszobor aranyrózsával való jel-képes megajándékozása. Mi bebizonyítottuk, hogy – mások-nak tetszik vagy nem tetszik – ragaszkodunk a múltunkhoz,büszkék vagyunk õseink hitbeli, nemzeti, közösségi megvaló-sításaira.

És miközben a székely és nem székely zarándokok az eddi-gi somlyói búcsúkat túlszárnyaló viszontagságos idõjárásiviszonyok között, dagadó sárban, szélben és esõben küzdöt-ték fel magukat a nyeregbe a Szûzanyához, addig Balázs-falván az Egyesülés mezején a felszálló köd nyomában tûzõnapsütés érkezett Ferenc pápával együtt. Friss zöld fûben áll-dogálhattak a zarándokok, miközben hatalmas nemzetilobogó „nyújtott irányt” számukra. Ugyanazok a színek,három szín, amelyek száz évvel ezelõtt Gyulafehérváron mu-tattak irányt az egyesülésben kulcsszerepet játszó görögkatolikus papoknak, hogy emberöltõnyivel késõbb – az álta-lunk jól ismert kétszínûség jegyében - az államegyház árnyé-kában beszüntessék egyházukat. És most eljött a pápa, és õkért bocsánatot Dániel pátriárka helyett, akit testvéréneknevezett. Gyûlölködés helyett valóban krisztusibb szeretetethirdetni és gyakorolni.

A pápalátogatás a katolikus híveknek szóló vallási jellegéntúl az egyházak, a népek megbékélésének az útjára irányítot-ta a figyelmet. Miközben a „bajkeverõkön” túl az embereknagyszerû érzelemvilága, mélységes tisztelete, példaértékûszeretete került elõtérbe. De hogyan tudjunk egymásnakmegbocsátani? A megbocsátó úgy válhat meg lelki terhétõl,ha az emberi szeretetet helyezi elõtérbe az igazság mellettikiállást nem kerülve. A megbocsátás tárgyától ugyanakkor azlehet elvárható, hogy az igazság elfogadása mellett hasonló-képpen szeretettel és alázattal viszonyuljon. Hiszen mind-annyiunk így imádkozunk: „És bocsásd meg a mi vétkeinket!Mint mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek!”

Miközben nincs helye sem fölényes kisajátításnak, sem akeresztyén értékek szellemében a „migránstámogatónak ti-tulált” pápa bírálatának, több millió román állampolgár

(köztük mi, romániai magyarok), szépszámban magyar és egyéb állampolgárnyert lelki feltöltõdést Ferenc pápa tör-ténelmi látogatása napjaiban és aztkövetõen. Egy olyan ortodox többségûországban, ahol dúl a korrupció, egy-másnak adogatják a börtön kilincsétvezetõ politikusok, a kisebbségi jogokpéldaértékû biztosításáról szajkóznak,újabb és újabb családok készülnek a

szülõföld részleges vagy teljes elhagyására. És jönnie kelletta világ letekintélyesebb egyházfõjének, Szent Péter utódjá-nak, hogy magába szálljon egy egész ország lakossága, mia-latt a pápai látogatás és üzenetei gyógyírt jelentettek az arraszomjúzóknak.

Valóban: miénk a múlt, övék a jelen. De kié a jövõ? Talánazé, aki megérti a hozzá intézett szavakat, aki keresztyén éle-tet él, aki az elméleti síkon túl a gyakorlatban is követi apápai intelmeket. Hosszú távon az együttjáróké, az egymás-sal szolidárisaké, a zarándokúton célba érõké. Azoké, akikjól tudják, hogy a felhõszakadást követõen kisüt a nap.

Dr. Ábrám Zoltán

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEPápalátogatás

Pápalátogatás és pápai üzenetektovábbgondolása

Bencsik András a Sajtóklubban:Nincs rendben, hogy a pápaa románokat sokasodásra,

a magyarokat békülésreszólította fel

A pápa elment a magyarság ikonikus és szimbolikus helyé-re, Csíksomlyóra és ott tartott egy három nyelvû szentmisét.Most elõször fordult elõ tehát, hogy nem magyarul miséztekCsíksomlyón. Ezek után Ferenc pápa elment a románokikonikus erdélyi helyére, Balázsfalvára, ahol véletlenül semhangzott el magyar szó. Ferenc pápa Csíksomlyón a magyarhimnuszt nem hallgatta végig, a Te vagy földi életünk vezér-csillaga címû Mária ének alatt végleg eltûnt és a székely him-nuszt már nem hallgatta meg.

De kiemelnék Ferenc pápa szentbeszédébõl egy mondatot,amit hihetetlenül fontosnak tartok: „A gyarmatosító ideoló-giák nem tekintik értéknek az embert, az életet, a házasságotés a családot, hanem a múltbelihez hasonló ateista, rombolójavaslatokkal ártanak, legfõképpen a fiataloknak és a gyer-mekeinknek, gyökértelenné téve õket.” Ez egy fantasztikusmondat. Egy baj van vele. Mégpedig az, hogy ezt Ferenc pá-pa nem a magyaroknak mondta, hanem a románoknak Ba-lázsfalván.

Nekünk, magyaroknak azt üzente, ne hánytorgassuk fel amúltbéli sérelmeinket, varrjuk össze a jövõnket, szeressükegymást és bocsássunk meg egymásnak. Ha kicserélte volnaa két szentbeszédet, amíg magyar él a földön, áldaná Ferencpápa nevét. Így viszont, szomorú szívvel azt kell mondanom,hogy Ferenc pápa és a Vatikán Romániát választotta, mert azortodox világba épített katolikus hídfõ fontos számukra, amagyarság pedig nem. (pestisrácok.hu)

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 23Pápalátogatás

Horror avagy komédia? Azért jó tudni-látni, hogy ilyen is vanodaát, nem a semmibõl nõtt ki és nem a semmibe simul.

Funar a pápaerdélyi látogatásáról

A Ziar de Harghita nevû dubiózus lap közzétett egy vide-ót, amelyben Gheorghe Funar magiszter látható egyrakás ortodox pópa társaságában. A videó címe szerint akis társaság nem körmenetel valamelyik kolostornál,hanem Bukarestben tüntet, mégpedig Ferenc pápa romá-niai látogatása ellen. És persze a Romániát darabokraszedni vágyó gonosz magyarok ellen.

Az alábbiakban válogatást adunk közre a szónoklatlegfantasztikusabb részeibõl. Jó mulatást!

„Ferenc pápa romániai látogatásának legfontosabb részeés a Sátán küldöttjének, ennek a taláros Sátánnak az igazicélja, Magyarországgal együtt, Románia feldarabolása és fo-lyó év június elsején Erdély egyesítése Magyarországgal.”

„A Magyarország által Románia területén, Csíksomlyónelõkészített nyilvános megmozdulást be kell tiltani.”

„A terv az, hogy Románia területén, Csíksomlyón, amelyCsíkszereda municípium egyik kerülete, Ferenc pápátMagyarország vezetõsége fogadja, és nem Románia vezetõ-sége.” (Funar mester kitér arra is, hogy Csíksomlyón jelenlesz Áder János magyar államfõ a feleségével, Orbán Viktormagyar miniszterelnök, az egész magyar parlament, továbbáegymillió magyar.)

„A katolikus mise után Ferenc pápa szentté avatja MártonÁron püspököt, aki minden idõk egyik legnagyobb, román-irtó hóhéra volt.”

„Márton Áron Magyarország és a Vatikán kéme volt. Eztaz alakot akarja Ferenc pápa szentté avatni, aki mindent

gyûlölt, ami román.”„A mise után Magyarország miniszterelnö-

ke felolvassa Erdély autonómiájának és Ma-gyarországgal való egyesülésének kiáltvá-nyát. A kiáltványt egymillió résztvevõ fogjamegszavazni. Több tízezer magyar zászlótfognak lengetni, továbbá Nagy-Magyaror-szág zászlaját és a Székelyföld úgynevezettzászlaját, amely tulajdonképpen Erdélymagyar zászlaja.”

„A terv az, hogy a szentté avatási mise ésaz erdélyi autonómia és a Magyarországgalvaló egyesülési kiáltvány felolvasása utánFerenc pápa helikopterrel Szebenbe megy ésonnan Budapestre, ahol Magyarország nem-zeti hõsévé nyilvánítják.”

„Információim szerint a pápa nem jut elsem Jászvásárra, sem Balázsfalvára.”

„Ferenc pápa csíksomlyói látogatásánakegy másik változata szerint Magyarországvezetõsége merényletet tervez a pápa ellen aszent román földön, magyar mesterlövészekmeggyilkolják a pápát, hogy aztán a románortodox hívõkre kenjék az egészet.”

Csiki András

Székely blúz„…székely ember nem énekel blúzt”

(Jakab-Benke Nándor)Székelyföldön vagy te otthon, beszólnak: nem neked való!Kitépték, tépik gyökered,s pungásnak olcsón eladó.Ne szeresd a szülõfölded, nem is a jussod igazán,sûrû medvebocs(kor)nyomoka Bekecsen s a Hargitán.Szekusok ölelnek testvér, vérdíjjal lesznek gazdagok,s a bu-bukuresti posztok:értük egy banit nem adok.Székely ember! Csak dacolj s mint a csíki fagy kemény legyél!Marosban, Oltban ott az arcod,s a Küküllõ neked mesél.Szabadságod székely népem, mint a Nap s a Hold felragyog:Nyárád-völgyben, Nyikómentén,s Kászonban is van holnapod. 2019. március 10. elõtt

7. Szent László NapokNyitógála, Nagyváradi Szigligeti Színház

KöszöntõbeszédKegyelem Néktek és békesség Istentõl!Kedves Testvéreim! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt egybe-

gyûltek!Tisztelettel köszöntöm László király kései alattvalóit, akik

egybegyülekeztek a Szigligeti Színházban, az õ hívõ népénektagjait, az általa alapított Várad mai polgárait és a meghí-vott vendégeinket Kis-Magyarországról.

Amint hallhattuk, az idei Szent László Napok jelszava:Várad összeköt. Különösképpen mély értelme van ennek ajelszónak, hiszen a trianoni tragédia centenáriumának köze-ledtén az Országgyûlés a következõ évet a nemzeti összetar-tozás esztendejének nyilvánította. Szent László királyságá-nak szétszakítása évfordulóján nagy királyunk és királyivárosunk példás módon jelképezi, táplálja és erõsíti egybe-tartozásunkat.

A határok fölötti nemzetegyesítés politikájának megfele-lõen „Várad összeköt”, Szent László öröksége egybekapcsolbennünket. Természetesen városunk román és magyar pol-gárait is összekapcsolhatja a történelmi hûség jegyébenSzent László király, de nyilván el is választhatja – hogyhanem jutunk egyetértésre Szent László király személyiségét,történelmi mûvét illetõen…

Én is köszönetet szeretnék mondani a szervezõknek, aSzent László Egyesületnek, elismerésemet fejezem kiZatykó Gyula fõszervezõnek, V. Korpos Dalma egyesületielnöknek, társszervezõknek, munkatársaknak azért, hogyErdély, Partium és térségünk egyik legnagyobb és legrango-sabb kulturális fesztiváljává nõtte ki magát a Szent LászlóNapok. Leginkább pedig azért illesse köszönet és elismerésõket, mert Szent László veszendõbe ment örökségének újra-

élesztésére vállalkoztak. Nem is nagyon emlegettük SzentLászló királyt hosszú idõn át, vagy nem méltó módon ésmértékben. Városalapító királyunk kultuszának a helyreállí-tása elismerést és köszönetet érdemel. Lassan visszatalálkirályunk Nagyváradra, és Várad népe is visszatalál királyá-hoz.

Száz évvel ezelõtt a frissen berendezkedõ új román impé-rium egyik elsõ dolga az volt, hogy „Oradia Mare” alapító-ját trónjától megfossza, detronizálja – akkor költöztették elSzent László király szobrát a nevét viselõ Fõtérrõl, és tettéka helyére Ferdinánd román király lovas szobrát. Azután ésazóta is Sfântul Ladislau néven csupán egy sikátorszerû kül-városi utca viseli Szent László király nevét – az is hozzátar-tozik az igazsághoz, hogy egy hidat is elneveztek így, amikormi a Fõtérnek akartuk ezt a nevet adni, és ehhez több ezeraláírást is összegyûjtöttünk. A „podul Sfântul Ladislau” név-alakkal afféle „kompromisszumos megoldás” született, éstörtént mindez a városi magyar vezetõink és érdekképvise-letünk vétkes asszisztenciája mellett. A történelmet megha-misító folyamat azóta sem állott le. Látjuk azt a szobordöm-pinget, amely a Fõteret elárasztotta – Mihai Viteazul szob-ra helyére újból kikerült a Ferdinánd királyé, Iuliu Maniupolitikus, Radu Demetriu és Roman Ciorogariu román püs-pökök szobraival együtt. Azonban még mindig nem került kiSzent László szobra az õt megilletõ helyére, a Fõtérre.

Az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar NemzetiTanács és Szent László Egyesület hosszú évek óta tartó áll-hatatos küzdelmükkel és a Szent László Napok által is esz-mei síkon törekszenek helyreállítani Szent László király és ahajdani királyi város becsületét. Meggyõzõdésem, és gondo-lom, hogy ezen ünnepi gyülekezet is osztja e meggyõzõdése-met, hogy harcunkat siker fogja koronázni, és a román több-ség belátását is megszerezzük ahhoz, hogy a szoborralegyütt Szent László történelmi mûve, alakja és személyiségeis végre elnyerje méltó helyét Nagyváradon.

Tõkés László

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEBeszámoló

A következõ 11 hónapban egymillió támogató aláírásravan szükség ahhoz, hogy az Európai Bizottság foglalkozzona javaslattal. Az íveket elektronikusan is ki lehet tölteni –közölte az M1 Híradója.

Székelyudvarhelyen a Demokrácia Központban lehettámogatni az elszakított, határon túli magyar többségû terü-letek egyenlõségéért is kiírt polgári kezdeményezést. Azíveket ugyanakkor június elejétõl elektronikusan is ki lehettölteni a nemzetiregiok.eu oldalon. Ehhez néhány perc ésegy mobiltelefon is elegendõ.

Az Európai Bizottság májusban, többszöri próbálkozásravette nyilvántartásba a Székely Nemzeti Tanács kezdemé-nyezését, miután 2013-ban még úgy ítélte meg, hogy a java-solt szabályozás nem uniós hatáskör.

Az indítvány azt rögzítené, hogy az elszakított nemzeti

régiók fejlesztését egyenlõ feltételekkel, kiemelten is támo-gassa az Európai Unió, és biztosítson ezeknek a közössé-geknek közvetlen hozzáférést az uniós forrásokhoz. A fel-zárkóztatással együtt azt is el szeretnék érni a kezdeménye-zõk, hogy az érintett területek identitása és sajátosságai neváltozzanak.

A polgári kezdeményezés mögé állt több határon túli ésmagyar település, érdekvédelmi szervezetek és az erdélyimagyar pártok is. A következõ 11 hónapban egymilliótámogató aláírásra van szükség ahhoz, hogy az EurópaiBizottság foglalkozzon a javaslattal.A nemzeti kisebbségekvédelmének uniós jogi szabályozása érdekében tavaly isgyûjtöttek aláírásokat Európa-szerte és Magyarországon is.A Minority Safepack kezdeményezést több mint 1 millió300 ezren írták alá. (hirado.hu)

A nemzeti régiók egyenlõségéért indult aláírásgyûjtésA Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése azt rögzítené, hogy az elszakított nemzeti régiók fej-lesztését egyenlõ feltételekkel, közvetlenül is támogassa az Európai Unió, kiemelt figyelmet for-

dítva identitásuk megõrzésére

Tanulmányrészletek

A Trianoni Szemle 2019. január-júniusi számában olvastamAndrásfalvy Bertalan A magyarságtudomány távlatai címûelõadásának szövegét, amelyet a VIII. NemzetköziHungarológiai Kongresszuson mondott el Pécsett 2016.augusztus 22-én.

Néhány részlete idézésével szeretném az Átalvetõ olvasóifigyelmét felhívni a tanulmányra.

„A forradalom és a szabadságharc, majd a kiegyezés után azállamhatalom a nagybirtokosok mellé állt és meghozta a hitbi-zományok védelmére a törvényeit – írja a többi közöttAndrásfalvy Bertalan. – 1871-ben, az 1767-es úrbéli rendelet-hez hasonlóan a magyar képviselõház megszavazta az ún. ará-nyosítási (kiemelés az eredetiben, G. I.) törvényt, a volt szaba-dalmas székelyek közösen használt havasainak, erdeinek kisajá-títására. Eddig a faluközösségek közszékelyei mind rendelkez-tek a havasok használatára vonatkozó joggal. Az új törvény ahavasokat felosztotta, és azokból a völgyekben nagyobb birto-

kokkal rendelkezõ földesurak birtokaik arányában kaptakerõdrészt. A kisbirtokos, vagy már mezõgazdasági területtelnem rendelkezõ székelyek alig kaptak néhány hold erdõt, azt isa hetedik határban. Ugyanakkor az arányosítás költségeitegyenlõképpen osztották szét. Sok így korábbi jogaiból megrö-vidített közszékely eladósodott” olvasható a tanulmányban.Ennek hatására több tízezer szegény székely vándorolt kiBukarestbe vagy Moldovába. „Errõl a magyar történetírás – azAkadémia által kiadott Erdély története – se tud. Errõl a szé-kely kivándorlásról egy sepsiszentgyörgyi tanár, Simon Péter írtkönyvet 1903-ban, amit meg sem említ a szakirodalom…Hallgatnak a magyar történelem egészét áttekintõ kézikönyvekés tankönyvek arról is, melyrõl Berlász Jenõ írt 1940-ben.Ebben azt olvassuk, hogy Erdélyben sok magyar és német föl-desúr elkergeti birtokáról a magyar és székely jobbágyait ésrománokat telepít helyükre… Igazi oka az lehetett, hogy a job-bágyoktól beszedett tized mindenféle terménybõl, állatból stb.nem volt könnyen pénzre váltható, de a román gyapjúval fize-tett, ami egyre keresettebb lett és raktározva nem romlottmeg. Különösen az erdélyi Mezõség lakosság cserélõdött kiezáltal, ezt a tényt Wass Albert saját õseinek történetével kap-csolatban is megemlíti.” Gutai István

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 25Tallózó

...Ellenséges nemzetközi politikai hangulatnak most semvagyunk híján. Csupán csak azért, mert mindörökre kitartunkaz egy nemzethez tartozás valós idejû, megbonthatatlan,kikezdhetetlen, határok nélküli, a történelem valósága általdeterminált eszméjénél. Ugyanígy kitartunk amellett is, hogyami igazságtalan volt valaha, az is marad az idõk végeztéig.Ezért van az, hogy ahogyan a lopott pénz égeti az ember zse-bét, úgy nyugtalanítja a szlovákokat és a románokat pusztánaz a tény, hogy a magyar kormány 2020-at a nemzeti összetar-tozás napjának nyilvánította. Vajon mi köze van ehhez asúlyosan kisebbségi komplexusos szomszédoknak? Megintkiderült, hogy a politikai arroganciának nincs határa.Honnan veszik a bátorságot, hogy beleszóljanak a magyarságbelügyeibe, sõt, még kisebbségvédelembõl is kioktassanakBennünket? Mindezzel színt vallottak és egyértelmûvé tet-ték, hogy számukra nem kívánatos az a folyamat, amely sze-rint a szétszakítás és a szétszóratás után a nemzetegyesítés ésa nemzetépítés korszaka indult el a magyarság életében.Azonban soha ne tévesszük szem elõl: a Szentírás szerint anemzetek határait a Teremtõ jelölte ki és nem a békeszerzõ-dések. A végsõ szót a Jóisten fogja kimondani…

(Petrin László Igazságot MagyarországnakMagyar Hírlap, 2019. 07.16.)

...Megszoktuk, hogy a történelemhamisítás gõzerõvelfolyik. S ami az Úz völgyében történt, az is csak félig szokat-lan: ez a csata is román gyõzelemmel ért véget. Ezt is erkölcs-telen célokért indították, ezt is túlerõvel vívták, s hátbatáma-dással nyerték meg. …Nekik, a söpredéket feltüzelõ politiku-soknak a hódítás kell, s mindig a másé – jó példa erre, hogyjó gazdaként Erdélyt is száz éve hagyják lepusztulni, közbenMoldovára és a Tiszántúlra fáj a foguk... De ha az aljanép-

nek nincs is erkölcse, legalább az állami szereplõktõl elvárnaaz ember némi restelkedést , s legalább egy hazug ígéretet ahelyzet kezelésére… Nemcsak õsapáink sírját taposták tehátbocskorral, de a nemzetközi diplomáciai normákat is. Eztnyílván nem hagyhatjuk annyiban.

(Veczán László)

Ha az európai elvándorlásban, ha jól tudom, ötmillióvalélenjáró és szép lassan kiürülõ Románia … makacs elszánt-sággal folytatja az önfelszámolást: csak rajta, úgy kell neki.Csakhogy a foglyul ejtett túszokat meg a rablott holmit nemszokták hagyni. Azokat különösen nem.

(Domonkos László)

Folyóiratainkból tallóztuk...

Júniusi lapszámunkban jeleztük: útban van a CsapóEndre írásait összefoglaló sorozat nyolcadik kötete.

Örömmel jelentjük: a kötet megjelent. Íme, az Elõszó!

A vátesz„...Idõnként történnek változások életünkben. Az újság

(Magyar Élet – K. P.) megszûnése nekem, körülményeimet te-kintve, könnyebbülést hozott, mert kitûzött feladataimat ígynagyobb eséllyel elvégezhetem. A kitû-zött feladat, írásaim megjelentetésekönyv alakban, ha nagyon szorgalmasvagyok, több mint két évet igényel, és 31hónap múlva 100 éves leszek. Ez a tényóvatosságra int, ezért a könyvkiadásfeladatait minden más elé helyezem.

Írásaimmal arra törekedtem, hogy azOlvasó megismerje az elõzményeket,összefüggéseket, melyekbõl kiolvasha-tóak a következmények. E következmé-nyek megjelentek, és hogy mi vezetettidáig, az ma csak kuriózum. Most,amint az Ilyen a világ Nyolcadik köny-vét készítem elõ, kijegyeztem írásaim-ból azokat a részeket, amelyek szinteelkerülhetetlen szabályként jelölik akövetkezményeket.”

Csapó Endre sorait idéztem levelé-bõl, melyben felkért elõszót írnomkönyvsorozata 8. kötetéhez.

Csapó Endrétõl ilyen felkéréstkapni hihetetlen kitüntetés, a feladatólomsúlyként nehezedik az emberre. Az elõzõ kötetek elõ-szó-íróinak kiválósága sem könnyíti meg az ember dolgát,õket követve nem is juthatnék messze. Továbbá, felkészület-len és jogosulatlan is vagyok a Csapó Endre-i életmû pers-pektivikus, átfogó, mintegy felülnézeti elemzésére - nincs isitt ennek az ideje, az lezáratlan, élõ, fejlõdõ. Egy ilyen elem-zés egyúttal viharos, sorsfordító jelenünk mélyreható átte-kintését is kötelezõen jelentené, elhelyezve az írót e korban,meghatározva viszonyát hozzá és megkérdõjelezhetetlenhatását rá. Bízom benne, hogy amikor eljön majd ennekideje, találtatik méltó személy e feladatra.

A megoldást számomra maga Csapó Endre szolgáltattafenti soraival, a ma már kuriózumnak tûnõ okok és a mai,többnyire tragikus következmények összefüggéseire híva fela figyelmet. Valóban, a szerzõ teljesítményét nem lehetmegfelelõbben értékelni, mint saját megállapításait össze-vetve a (szinte kivétel nélkül) szomorú következményekkel.Segítségül küldött is egy idézet-halmazt, lényegében forrá-suk idõpontjától függetlenül, mintegy igazolva az elõzõ, 7.kötet elõszavának íróját, Töttösy Magdolnát: (Cs.E.) „nemkerek naptári években, hanem történelmi jelentõségû szaka-szokban méri könyvéhez az idõt” Így hát én is ehhez alkal-mazkodva ragadtam ki – szinte véletlenszerûen - néhány

megállapítását, és hívom fel a figyelmet a következmények-re. Legszívesebben sorra venném mindet, ám abból egy újkötet kerekedne, elégedjünk meg egy kis ízelítõvel. Megéri.

*– A pártállami kapitalizmusból a magánkapitalizmusba tör-

ténõ átvezetés több, mint gazdasági kérdés. A rendszer átállítá-sakor a magyar társadalom kohéziós (összetartó, együttérzõ,egymással törõdõ, önvédekezõ, szervezkedõ) állapota rosszabbhelyzetben volt, mint gazdasági állapota.

És valóban. A tönkrevert magyar gazdaságot ismétlõdõszétverések, kiárúsítások, szétrablások után ismételt nekiru-

gaszkodásokkal sikerült mára cso-dálatos módon rendbe tenni, irigy-lésre méltó helyzetbe hozni, ám azország immunállapota a mai napigsérült, képtelen kivetni magából apusztító kórokozókat, legfeljebbhatásukat tudja mérsékelni. Ezértvalamennyi kritikus (választási)helyzetben mindannyiszor össze-szorul az emberek torka, rettegve afertõzés újbóli fellobanásától, azelért eredmények ismételt semmi-vé tételétõl (a demokrácianagyobb dicsõségére!) És csakámulunk az emberi vakság határta-lanságán, a józan ész teljes hiá-nyán, a köz- (de legalább azön)érdek fel nem ismerésén. Ezzelegyidõben adatik meg a fenti meg-állapítás reciprokjának tapasztalá-sa: az (egyéni, családi, nemzeti)összetartás, a szeretet megnyilvá-nulásainak lassú (jaj, de lassú)reneszánsza. Talán ebbõl szûrhetõ

ki leginkább egy folyamatos, de valódi rendszerváltozásténye. Ami – félve mondom ki – több, mint gazdasági kér-dés. És ami a valódi ellenszere a fertõzésnek, a legjobb, leg-hatásosabb ellenanyag.

– Az üzleti élet érdekei nem azonosak a közösség érdekeivel,ezért az állam nem lehet üzleti érdekeltségûek kezében. Hamégis, az már országos tragédia.

Mondjunk rá példát? Tetszenek ugye emlékezni a 2002-2010-es idõszakra, a Medgyesi-Gyurcsány-Bajnai nevezetûpénzoligarchák idején történtekre, 2004. december 5., 2006.október 23-ra, majd a frisebb keletûre, Simicska „áldásos“próbálkozásaira! Szolgáljanak örök tanulságul.

– Igazán gyûlölni a baloldal tud. Végtelenül türelmetlen azellenféllel, amikor a történelem alkalmat ad rá, lételeme a dik-tatúra, a terror.

Erre már nem is kell példákat felhozni, kontinensünk tör-ténelme a francia forradalomtól napjainkig, a jelenünket át-itató, mérgezõ jelenségek sora, a gyûlölet utcai-közéleti-saj-tóbeli tobzódása, a demokrácia tagadása és diktutúrává ha-zudása igazolja e megállapítást. De (és mindenek elõtt) nefeledjük a globális baloldal véleményterrorját, a pollkor-rektség õrületét és a kettõs mérce gyilkos gyakorlatát sem!Félelmetesen igazat mond Cs.E.

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató – Csapó Endre

– A pénzhatalom a második világháború után Nyugat-Európát gyarmatosítja, majd a század végére ellenállhatatlangazdasági eszközeivel leállítja a szocialista társadalmi kísérletitelepnek, az eladdig általa abrakolt szovjet birodalomnakviláguralmi társszerepét... és meghirdeti a neoliberalizmust, anyitott társadalmat, a szabad piac politikáját, amely elõtt mostmár... leomlik minden országhatár. Majd odébb: Megfogal-mazhatjuk a pénzhatalom természetrajzát: öncélú útra lépettés hatalma növelésére mindenre képes.

A „mindenre képes” ténye a kontinens társadalmainak,kétezer éves kultúrájának, a józan észnek és az emberi tar-tásnak szétverésében, gondtalan, könnyed feláldozásábanölt testet a 21. század második évtizedére. Le kell tehátomlania az országhatároknak (Európai Egyesült Államok),a megvalósításnak pedig szükséges és kiváló eszköze az esz-mei terror és a migráció. Lám, mily igazságok bomlanak kia Csapó Endrei-i gondolat bimbójából!

– A magyar nemzet a trianoni szakadékokban szövögeti akönnyített uniós országhatárokon át az egységesülés szálait, éskeresi a módját a szomszédsági megértésnek, annak..., hogy aKárpát-medence szétszaggatott állapota együttes ártalom az ottélõ minden nép számára. Ám a megértés politikája egyelõrecsak reményt ígér, mert a prizma másik oldalán továbbra iscsak az vetítõdik ki, hogy az ajándékul kapott területek bizton-ságos megtartása csak úgy lehetséges, hogy a magyarok onnaneltûnnek.

Mindenekelõtt Románia példája ötlik elénk, ahol Trianonpszichózisa száz éve pusztítja nemzetünket és mérgezi atöbbség lelkét, minden észérvet, saját érdekeik felismerésé-hez fûzött reményeinket megcsúfolva. A politikum szintjéntalán észlelhetõ némi eszmélés, ám a politikát végsõ soronmeghatározó tömeglélektan a régi.* Hogy aztán az Ukraj-nában tomboló, a legsötétebb idõket idézõ eszemenésekrõlne is szóljunk! A magyar nemzet pedig mindezek dacárakeresi, szövögeti az egységesülés szálait... Mi mást is tehet-ne?!

– A nemzetköziség nemzetellenességben megnyilvánuló tob-zódása Magyarországon erõsebb volt, mint bármely másországban. Magyarország ma is küzdõtér, ott nem babra megya politika, a baloldal legfõbb törekvése a nemzeti jelleg teljesfelszámolása.

– Evidenciaként ismételgetjük, hogy bármely más szom-szédunknál elképzelhetetlen lenne a nemzetárulás magyar-országi rettenet-sorozata. Mert azoknál semmilyen politi-kai-eszmei-anyagi szembenállás nem írhatja fölül a nemzetegységét. (A kiugró példát ismét csak Románia szolgáltatja,ahol az összetákolt ország széttartó folyamatait legfõkép-pen a magyarellenesség képes semlegesíteni.) A magyarbaloldal nemzetellenessége viszont évszázados – „haladó” –hagyomány, így aztán törvényszerûen simul össze a nemzet-közi baloldallal a nemzeti jelleg felszámolásában.** És eme

összefüggés-sorozat magyarázza az EU neolib-vezetõinekvégtelenül elnéztõ magatartását is a román hatalom legdur-vább magyarellenes megnyilvánulásaival szemben, hiszen„ellenségem ellensége a barátom“.

Végezetül lássunk egy igazán bölcs elemzést egy sokakáltal fájlalt, érthetetlennek megélt történés-sorozatról.

– Ki tudja, kinek jött a nem e világra való ötlete, hogy aMagyarok Világszövetsége a magyarok összességének a szövet-sége legyen… A földrajzilag kifejezhetõ hármasság:Anyaország, Kárpát-medence, Nyugati régió - akart megvaló-sulni egyetlen nagymagyar szervezetben… amelynek legyenerkölcsi súlya, közéleti szerepe, politikai jelentõsége. Amelymögött ott van a világ magyarsága – szervezeteivel, azok képvi-selõivel. Ez persze mind légvár… hozzáértés nélkül, eszköztele-nül az országos politika színterére lépni. A politikában, csak-úgy mint a gazdasági életben, erõk mûködnek, melyek mássalnem pótolhatók. Ahhoz az elképzeléshez, hogy aVilágszövetség meghatározó tényezõ legyen, amelynek napontakellene reagálni eseményekre és helyzetekre, elképesztõ volt lét-rehozni egy demokratikus egyesületet, amelynek alapszabályaúgy rendelkezik, hogy a végrehajtó szerv az elnökség, amelyévente mindössze négy alkalommal ül össze egy vagy két napra.De nem is ez a lényeg, hiszen mindez a kormány nemzetpoliti-kai feladata, politikai pártok feladata, ezeknek a munkáját,ellenõrzését nem veheti át civil szervezet...

– Lehet itt összeesküvés-elméleteket gyártani, alaptalanulrágalmazni, egymást kiátkozni, de mára elõttünk áll a tény:a közéletbõl, a köztudatból eltûnt az MVSZ! Ennek valósmagyarázatát Csapó Endre adja. Vajh tudta-látta volna eztannak idején az egymásnak esõ sok lelkes, kiváló elméjû,derék magyar ember!

*Csapó Endre írásai valóban nem jelentenek könnyû, még

levésbé könnyed olvasmányt, a felületes, mélyebb gondol-kodásra képtelen vagy akár rest elme ne kezdjen bele. Élet-mûve viszont kihagyhatatlan mindazoknak, akik keresikkülsõ-belsõ világunk, létünk értelmét, kiknek fontos annakértéke, fontos az éltetõ múlt és az elért jelen, és nemközömbös számukra, milyen világ marad utódainkra. Akikmegértik, átérzik a rend fontosságát, a rendezettség csodá-ját, egyedülvalóságát, szemben a káosszal, ahonnan aTeremtõ kiemelte, ezzel létrehozta a világot.

A rendezettség, az ok-okozatiság valósága nyilvánvaló areáltudományok terén, a társadalomtudományokban viszontrengeteg a zavaró tényezõ, az érthetetlenség, az örvénylés ésellentmondás. Csapó Endre jó példáját adja annak, hogy aholisztikus, egységlátó elme, egy csodálatos élet szülte böl-csesség ebben is képes a rendszer, a törvény felismerésére,az elõrelátásra. Tanulunk tõle, belõle, köszönjük neki.

Szekszárd, 2019. áprilisában Kövesdy Pál

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 27Könyvbemutató – Csapó Endre

* E sorok születésekor (így a könyv szerkesztésének lezárását követõen) olyan eseményeknek voltunk elszenvedõi, melyekhelyesbítésre intik e sorok íróját. Dehogy észlelhetõ bárminemû eszmélés a politikum színtjén, ellenkezõleg, továbbra isbefolyásolja, mérgezi a tömegek lelkét, miután úgy látja, az EU-beli folyamatok nyomán szabadon belénk törölhetiksáros, õsi lábbelijüket. Reméljük, most végre csõdöt mond „éleslátásuk”.

** Amikor e soros íródtak, Dobrev Klára még nem volt színpadon. Aztán lett, az EU színpadán ott is lesz, és mindenbizonnyal igazolni fogja Cs. E. szavait.

Csapó Endre1921–2019

Hát nem adatott meg neki 31, csupán 3 hónap a fent idé-zett sorok keltezésétõl. Dícsérõleg szólt jelen Elõszó-ról(„ilyen kell legyen egy Elõszó”), jómagam pedig boldoganlubickoltam bölcs és szeretõ lényének sugárzásában, mond-ván, mi az a 31 hónap, hiszen századokat kitöltõ fény, derûés életerõ árad minden sorából... Sohsem találkoztunk sze-mélyesen, mégis egy mindig is ismert és szeretett közeli ba-rátként, mondhatni hozzátartozóként élt bennem. Aztán...Csapó Endre 2019. június 23-án eltávozott közülünk.

1921-ben született a Vas megyei Répcelakon, sorkatonaiidejét Erdélyben, Székelyföldön szolgálta 1943–44-ben,innen származik Erdély iránti elkötelezettsége, életre szólóköteléke. Orosz fogságban fél évet töltött, majd nemzetimozgalmakban vállalt tevékenysége miatt veszélyeztetetten1948-ban elhagyta az országot. 1949 végén Ausztráliábavándorolt ki.

Egyik vezetõje volt az 1954-ben megalakult országosmagyar csúcsszervezetnek, az Ausztráliai Magyar Szerveze-tek Szövetségének. 1964-ben Sydneyben havilapot alapítot-tak Ausztráliai Magyarság néven, ennek lett kiadója és szer-kesztõje. Szorgalmazta, hogy legyen a magyaroknakAusztráliában országos terjesztésû hetilapja. Ennek eredmé-nyeként a havilap egyesült a Melbourne-ben kiadott MagyarÉlet hetilappal, melynek 40 évig volt fõszereksztõje, annak2018-ban bekövetkezett kényszerû megszûntéig. Több mintötven éven át foglalkozott Magyarország, a Kárpát-medenceproblémáival, a nemzetközi politikai helyzettel, fittyet hány-va földrajzi távolságokra és idõkorlátokra. Éles szemmellátott globális folyamatokat, ez tette „vátesz”-é, ez tettelehetõvé számára elõrelátni és bölcsen ítélni múlt és jelendolgaiban.

Valahogy magától értetõdõen, de számunkra sokat jelentõ-en került közel lapunkhoz, rendszeresen küldve remek írása-it, melyek sok éven át sorakoztak lapszámaink elején, több-nyire az Elemzõ rovatban. Külön kitüntetést jelentett, amikorErdély viharos története címû kötetének újrakiadása tár-gyában keresett meg minket. Ezt 2013-ban az Erdéliy KörökOrsszágos Szövetsége adta ki és juttata el ajándékkéntErdélybe. Komoly viszhangot keltett és igény mutatkozottegy újabb megjelentetésre is, anyagiak hiányában (hiába ki-lincseltünk az illetékeseknél) törekvésünk sajnos dugába dölt.(A teljes, revideált anyag alulírottnál megtalálható, talán csodaszületik és sor kerülhet egy újabb kiadásra.)

Nagy örömmel értesültem Dr. Tanka Lászlótól, a PanorámaVilágklub felelõs kiadájától arról, hogy a Csapó Endre életmû-vét összefoglaló, Ilyen a világ címet viselõ sorozat hátralévõkét kötetének megjelentetésére is van remény, elhárul hátfejem fölül az „utolsó elõszó-író” odiumának sötét fellege.

Csapó Endre neve, szelleme, életmûvének zárultával fel-sorakozik nemzetünk jeles személyiségeinek sorába. Kö-szönjük neked drága Bandi bátyánk bölcs elmédet, elkötele-zettségedet, szeretetedet, egész életedet. K. P.

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató – Csapó Endre

Fülszövegeka nyolcadik kötetbõl

– Azt láttuk, hogy a nemzeti kormányzás szólamaival kor-mányzó politika messze elmaradt a várakozásunktól,hogy az elszakított magyarság ügyét – amit az emigrációérzelmeinek legmagasabb szintjén tartott meg – a kor-mányzati politika gerincébe állítsa. Ezt elmulasztotta.

(2008. május 22.)

– Az a kormánypolitika, ami most csõdbe jutott, ami azország jelenlegi állapotot elõidézte, teljes egészébenSZDSZ-politika volt. (2008. július 3.)

– Feladatunkká tettük elindítani a magyar közfelfogásbana Szent Korona-tan újjáéledését, kimutatva azt, hogy aznem korszerûtlen, ellenkezõleg, fontos eleme lehet amegváltozott európai körülmények között a nemzethagyományokon alapuló egysége kifejezésének. (2009.augusztus 21.)

– Az utódállamok magyarellenes, asszimilációs törekvé-sét nem befolyásolja az uniós érdeklõdés a kisebbségikérdés iránt. (2009. február 19.)

– Amikor egy ország szövetségre lép, szuverenitásábólcsak kevesebbet szabadna leadnia, mint az érte kapottelõny. Magyarország vesztese is és nyertese is a szövet-ségnek. A kárpát-medencei magyarság egyesülésénekfeltételei megvalósultak, ettõl kezdve a magyarokonmúlik annak sikere és minõsége. Az egységesülésre aSzékelyföld népe a legfelkészültebb, amit nemzeti köte-lesség támogatni. (2009. június 11.)

– Emigrációba, átfogóbban szólva külföldre került és márott született utódaival együtt értelmezett diaszpóra-magyarság nem a szûk országnak, hanem a nemzetösszességének a tartozéka, hiszen sokan az utódálla-mokból kerültek a Kárpát-medencén kívülre.

(2009. július 9.)

– Magyarországnak követelnivalója van Szlovákiától is,meg a nagyhatalmaktól is, a helyzethez mérten: terüle-tért autonómiát! (2009. szeptember 24.)

– Az erdélyi magyar szervezetek tudják a feladatukat. Deeredményesek csak akkor lesznek, ha általános lesz anemzet minden részében az együvé tartozás elkötele-zettsége. Ennek feltételeit egy nemzeti érdeket szolgá-ló, a nemzet egészében gondolkodó magyar kormány-zatnak kell megteremtenie. (2010. január 28.)

– A haza szolgálata, adott esetben annak védelme, ottkell legyen az iskolai oktatásban és nevelésben. A nem-zetnek élnie kell a globalizmus világában is.

(2010. április 15.)

– A magyar kormány akkor jár el helyesen, ha van kidol-gozott nemzetpolitikája, amelynek kidolgozásában ter-mészetesen részesek kell legyenek a határon túlimagyarok is. (2010.május 20.)

Réhon József Diákszerenád(Az író 14. könyve)

A szerzõ ifjúsági regénynek nevezi, a mindenkori diákok-nak, nagyszülõknek, szülõknek dedikálja, egykori tanárai,iskolatársai, kollégái, diákjai emlékére.

Aki évtizedeken át az iskola világában élt diákként, tanár-ként, igazgatóként, tanfelügyelõként, nem tud elszakadni,emlékezik, emlékeztet, a magamódján eszményít, emlékeketkorrigál, ennek függvényébentolódhat a hangsúly erre-arra,mint ahogy az olvasó emlékei isszubjektívek.

A szerzõnek szuverén jogaarra emlékezni, emlékez tetniamire akar, ahogyan akar, vo-natkozik ez a szerzõvel egyetértõvagy vitába szálló olvasóra is.

A mûvet ketten alkotják: aszerzõ és az olvasó. Az esemé-nyeket követve önkéntelenülvagy tudatosan jártam be újra amagam, tanárkollégáim, diákjaim útját, mérlegeltem ahasonlóságokat, eltéréseket, amelyek hátterében jórésztobjektív, de szubjektív okok is állnak.

Hogyan közeledtem a könyvhöz? Szülõként, tanárként, akinem felejtette el, hogy diák is volt, - egyetlen szempont torztükör lett volna.

A történések néhány esemény köré csoportosulnak. Azegyik a könyv címét jelzõ diákszerenád, egyetlen kis történetaz évzárást türelmetlenül váró tizenegyedikes fiúk életében,de a kis közösségben erõsíti az összetartozás érzését, eztköveti az osztályközösség számára fontos munkatábor, egyénés közösség megnyilvánulásai a XII. osztályban, majd aszámvetés a tíz éves találkozón. Idõpont: a közelmúlt.

Az olvasót a hitelesség is foglalkoztatja: megtörténhetett-e? Kezdjük a címadó diákszerenáddal: az idõsebb vagy kö-zépkorú nemzedék bizonyára nosztalgiával emlékezik azérettségit megelõzõ búcsúzásokra, így nosztalgiával olvashat-ja részben az osztályfõnöknek, másrészt a lányainak szólószerenádot, a hajnalig tartó tábortûz, szalonnasütés, közöséneklés varázsát, amely ma a tömbház-lakások világábanveszít vonzerejébõl: nem hangoskodni, az emeleteket meg-mászva kifulladva érkezni, széken, heverõn, szõnyegen, pár-nán szorongani, de a jövõben feleleveníthetõ egyedi pillana-tot átélni.

Egy részletesebben taglalt esemény a nyári munkatábor:önként vállalt pénzkereseti lehetõség mezõgazdasági mun-kával, utolsó közös vakáció, a felelõsségvállalás, egyéni ésközös feladatoknak megfelelés próbaköve, kóstoló a min-dennapi életbõl: küzdelem a munkalehetõségért, jobb mun-kakörülményekért, nagyobb fizetésért, betekintés a rájukváró kapitalizmus világába. Az itt alkalmazott nyelvezet adiákzsargon helyett a szerzõ által elvárt. Irigykedve olvas-hatják a korábbi nemzedékek, akik évente kötelezõ ingyenvégzett, úgymond, közmunkán vettek részt. A számtalanközül csak egyetlen esetet említek, amikor iskolánk 25 tizen-

egyedikes diákja Poarta Alba-Midia-Navodari építõtelependolgozott 3 hónapot nehéz körülmények között. Izgultunkértük, a szülõk s a tantestület is.

A szerzõ jelzi, szereplõit olyannak alkotta, amilyenneklátni szerette volna. Valóban, az elõbbi közösségi élményekhatására „felnõttek”, felelõsségteljesen járnak el a korunkrajellemzõ helyzetekben: drogkereskedés, súlyos beteg osztály-társ megsegítése, szükség esetén anyagi áldozatra is hajlan-dóak, életkorra jellemzõ barátságok, szerelmek. (Emlékeze-tünkben is különféle diáktípusok élnek: kiválóan tehetséges,szorgalmas, elméleti vagy gyakorlati ismeretekben jeleske-dõk, szervezõk, fegyelmezettek, lázadók, közönyösek.)

A diákpárti szerzõ empátiával tételesen bírálja a jelenérettségi rendszer általános bizalmatlanságot sugalló szerve-zését. Kissé idealizált tanártípusok kerülnek elõtérbe, akikélvezik a többség bizalmát, akiket tisztelet övez. (Amilyenrea szerzõ szerint is szükség lenne.)

A pályaválasztás visszatérõ motívum: jelentõs a tantár-gyak, munkatábor lehetõségei, szülõk, példamutató szemé-lyek szerepe.

Ajánlom az olvasmányos, az ifjúság felé empátiával fordu-ló könyvet, amelyben az iskola, oktatás, nevelés a társadalomtükre s alkalmat nyújt minden olvasónak saját élményeit isújraélni, egyén és közösség felelõsségét mérlegelni. A szerzõis Adyt idézi, én is azzal indokolok: „Bár zord a harc, megéria világ”

A szerzõ szándéka? Kiderül a könyvbõl. Nem vállalkozomtételes megfogalmazására, talán én is úgy járnék, mint azegykori kritikus, aki buzgón próbált értelmezni: „a szerzõ aztakarta mondani”- mire klasszikusunk azt felelte: „ A feneakarta.” Tácsi Erika

Elhangzott február 23-án a Temesvár-Józsefvárosi RómaiKatolikus Plébánián.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 29Könyvbemutató

ElõszóA marosvásárhelyi gyógyszerészképzés hét évtizedes tevé-

kenysége és ennek a korszaknak a történelmi hangulatválto-zásai tárulnak az olvasó elé ebben a kitartó, fáradságos mun-kával összeállított kötetben. A könyv szerzõje életének hatévtizedét a Gyógyszerészeti Karon töltötte el, 1959-tõl egyete-mi hallhatóként, majd egyetemi oktató, tanszékvezetõ, kutatóés doktorátust irányító egyetemitanárként.

A könyv elsõ részében a szerzõméltató írásokat közöl a tanszékala-pító egyetemi tanárokról és a maros-vásárhelyi gyógynövény-kutató isko-la létrehozásáról, valamint számosmegemlékezõ és évfordulós írást,kiadványt a Gyógyszerészeti Kar hétévtizedes idõszakáról, szakmai ered-ményeirõl, sorsának viharos esemé-nyeirõl, a Kar megszüntetésénekdrámai idõszakáról a nyolcvanas évek második felében, vala-mint az újraindítást követõ fejlõdésrõl.

A kötet második, terjedelmes részében a szerzõ személyesélményei alapján állít emléket a hét évtizedes gyógyszerész-képzésnek, felelevenítve a hallgatói éveket, az oktatói és tan-székvezetõi pályafutása alatt bekövetkezett változásokat,eredményeket, valamint a Kar megsemmisítésére tett kísérle-tet és az oktatók hányatott sorsát ebben a drámai idõszakban.Külön fejezetekben kerül bemutatásra az 1990-ben újraindult

Kar lendületes fejlõdése, az oktatásban és tudományos kuta-tásban elért jelentõs eredmények, valamint rangos külföldiintézményekkel létrejött együttmûködések. Az újjászervezettKar ma már a nemzetközi követelményeknek megfelelõen tel-jesíti oktatói és kutatói tevékenységét. Az utolsó évtized újabbkihívásairól és a nemzedékváltásról szól Sipos Emese egyete-mi tanár írása.

A könyvet gazdag képanyag és verscsokor teszi szemlélete-sebbé, gazdagabbá, és végül a 64 gyógyszerészgeneráció –közel háromezer végzõs - névsora zárja.

2018. október Dr. Jung János egyetemi tanár, a Román Orvostudományi Akadémia tagja

Részlet a szerzõ, Gyéresi Árpád prof. bevezetõjébõl...A Gyógyszerészeti Kar immár két évszázadon átívelõ kor-

szaka nemcsak a szakképzés, hanem az anyanyelven való okta-tásunk sorsáról is szól. Mint azt a napjaink helyzete is tükrözi,történelmi háttér, hiteles dokumentumok, józan érvelés, egyegész ország által nemzetközi szinten felvállalt kötelezettségekfondorlatosan félresöpörhetõk, fittyet hányva akár a törvényekparagrafusainak, állami hivatalok (látszat?) utasításainak...Jelen évfordulós megemlékezéssel egy olyan intézet sorsánaktömör, dokumentált áttekintésére vállalkozunk, amely az1991-tõl Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem* életében a leg-több méltánytalanságot szenvedte az utóbbi negyedszázad-ban…

*Mint ismert, az egyetem neve sorozatosan, követhetetlenül vál-tozik, legutóbb titokban aggatták rá Palade nevét.

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEMOGYE

Hét évtized emlékezete

70 éves a marosvásárhelyi magyar nyelvû gyógyszerészképzésSzerkesztette Dr. Gyéresi Árpád

„Kisajátított” államvizsgaKivételesen az egyetemi felvételi napján, azzal párhuzamosan

zajlik az államvizsga a marosvásárhelyi orvosegyetemen. Azoktatási intézet elnevezése különbözõ néven szerepel a szakdol-gozatokban, nem csoda. Amúgy a hivatalos fejléces egyetemipapírok is változnak, régi-új változatokban fordulnak elõ, sõtegyeseken még rajta maradt a száz éves évforduló emblémája.

Az államvizsgára kijelölt teremben felvételi zajlik, helyette atanszékünk laboratóriumába szorulunk. A végzõsök nem tilta-koznak, nekik ez az utolsó megmérettetés. Nem pörgetnékvissza hat évvel az idõ kerekét. Mindenki szépen kiöltözött, alányoknál ez szokásosabb, a fiúk viszont kivételesen nyakkendõthordanak. Innen már nincs visszaút, de a dolgozatot mégiscsakminél színvonalasabban be kell mutatni, a háromtagú bizottságkérdéseire pedig minél helyénvalóbb feleletet kell adni. Bárvégül mindenki megfelelõen jó jegyet kap, mégsem tét nélküliaz egész procedúra.

A kolléganõm által szakirányított dolgozatokkal kezdjük.Feltûnõek, a kívülállónak is szemet szúróak a címek (általamlefordítva): A románok ismereteinek a követése a gluténmen-tes élelmiszerekkel kapcsolatosan; A románok értékelése a koc-kázatos élelmiszerek fogyasztásával kapcsolatosan; Összefüggé-sek a románok táplálkozási szokásai és egészségi állapotaközött; A románok bizalma az egészséges táplálkozásra utaló

tájékoztatási források iránt. Egy-két cím még nyögvenyelõsen„elsikkadt” volna, de ez már túl soknak bizonyult. Bizottságielnöki minõségemben az utolsó dolgozat szerzõjének elsõkénttettem fel a kérdéseket. Elsõ körben a mintaválasztás irántérdeklõdtem. Válasz: online mintavétel volt Románia többmegyéjébõl. Tudománytalanul általános és homályos a válasz,tovább kérdezek: Maros megye szerepelt-e a mintában? Persze!– jött rögtön a felelet. És nem román, hanem Romániában(Maros megyében) élõ más nemzetiségû személy szerepelt-e aválaszadók között? – kezdõdik a harmadik menet kérdezz-fele-lek. Az államvizsgázó nem tudja, a nemzetiségre nem kérdeztekrá. Részemrõl „betelt a pohár”, jött a kioktatás. Elvégre peda-gógus lennék. Én magam, akárcsak szintén magyar kollégám,aki a titkári teendõket látta el, valamint jó néhány jelen levõmagyar államvizsgázó, nem vagyunk románok. Magyarokvagyunk, nyilván Romániában (Maros megyében vagy másutt)élõk, román állampolgárok, az ország lakosai. Nem vagyunkrománok, és amennyiben az államvizsgázó 821 személyt magá-ba foglaló mintájába nemcsak románok szerepelnek, akkor tel-jesen helytelen a címadás. Nemcsak a tudományos megközelí-tésnek mond ellent. Azt már nem mondtam, türtõztettemmagam, hogy nem is olyan régen, jó három évtizeddel koráb-ban, az aranykorszakban magyarul beszélõ románokként vol-tunk nyilvántartva. Úgy látszik, napjainkban a múlt még az aka-démiai színtéren is visszakísért. Dr. Ábrám Zoltán

Gusztustalan vonaglás versusmegemlékezés a Nemzeti Hadsereg

megalakulásának 100. évfordulójárólTisztelt Honfitársaim, kedves barátaim!A pöcegödör rothadó erkölcsiségének tegnapi budapesti tombo-

lásával* egyidõben történt a másik Magyarország honfijai és hon-leányai meggyõzõdésem szerint nemzetünk elsöprõ többsége nevé-ben is hiteles megemlékezése és felejthetetlen közösségi élményeSzegeden, ahol a Horthy Miklós Kormányzónk és az általa alapí-tott Nemzeti Hadseregünk megalakulása centenáriumán emlékez-tünk közelmúltunk hiteles történelmének felemelõ állomására.

Pontosan értem és tudom, hogy sokakat mélységesen felháborítaz idegenek által reánk erõoszakolt másság vadhajtásaként bemocs-kolni kísérelt Kormányzó arcképének bemutatása, melyetBudaházy Gyuri segítségével tettem közzé és a Vadhajtások hírpor-tál tudósítója fotózott le az embernek látszók tegnapi „vonulásán”.Mélyen értem és azonosulok a Vitézi Rendek tegnapi közleményé-vel, melyet szintén az említett hírportál közölt le, sajnálom, nemtartom elégségesnek!

Azonosulok Budaházi Györgynek a Pozsonyi Csata emlékére tar-tott Hõsök terei megemlékezésén beszédében elhangzott megjegy-zésével, hogy a magyarság-párti egyesületek, közösségek sokkalerõosebb elutasítására lenne szükség a tegnap sokadszorra megta-pasztaltaknál, hogy eleve elejét vegyük a magyarságunktól idegen,mássági megmozdulásoknak.

Számomra is érthetetlen, hogy a demokrácia rosszul értelmezettnevében kormányunk miért engedélyezi az életveszélyes erkölcste-lenséget sugárzó szabadosság évrõl évre történõ utcai terrorját!Nemzetünket a széles körben történõ régmúltunk és közelmúltunkiskoláinkban történõ tantervi ismertetése mentheti csak meg, ésnem szabad törõdni az idegen érdekek szolgálatában álló „tiltako-zókkal”.

Mindenáron megvédjük Kormányzónk dicsõ emlékét és elítéljükaz õt és emlékét bemocskolni szándékozókat, bárkik legyenek isazok! Elég a hátrálásból és követeljük: köztéri szobrot végreKormányzónknak! (A tegnapi megemlékezésen Szegeden a polgár-mesteri székbe igyekvõk erre ígéretet is tettek.)

Isten áldja Magyarországot és Magyar Nemzetünket!Reiner Péter, 2019. 07.08.

* Pride-felvonulás –a szerk.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 31Fórum

Olvasói levélTisztelt Kövesdy Pál!Júniusi lapszámuk tegnap megérkezett, most olvasgatom szo-

kásos módon az elsõ oldaltól az utolsóig. A szokásos postaikéséssel kapcsolatban vigasztalnom kell, mert április 7-énHévizen feladott képeslapomat a lányom Münchenben mostszombaton, július 6-án kapta meg, ez bizony 3 hónapig tartott.Ki vajon a hibás?

Az általános lelki benyomásom a lap felének elolvasása utánnegatív, nyomasztó. Ez természetes is, tehát nem szemrehányásrészemrõl, az ott elõadott ténymegállapítások alapján, melyeksajnos valósak.

Velem azonban kb. egy hete egy nagyon pozitív dolog történt:véletlenül kezembe került Révész Máriusz könyve: SorsfordítókErdélyben ( Kairosz kiadó, 2004). Ö ebben nagyon magas szín-

vonalon, interjú formájában beszámol hét erdélyi lelkész, plé-bános, szerzetes hihetetlenül eredményes és számomra csodá-latraméltó munkájáról a szórványbeli magyar gyermekmentés-ben, iskolaépítésben, templomépítésben. Személyes vélemé-nyem szerint jelenleg ennél fontosabb feladat nem létezikmagyarságunk számára a leszakított területeken. És ezekráadásul nagyon pozitív hírek, eredmények, melyek elõremutatnak, és nemzeti összetartozást eredményeznek, fellelkesí-tenek.

Tudom, hogy nem illik, sõt nem szabad a szerkesztõ munká-jába beleszólni és ezért elnézését kérem, de mi lenne, ha mindenszámukban a sok negatív információ mellett ( pl. az általánosromán mocsok, stb.) egy-egy ilyen csodálatos eredményt is köz-zétennének, olvasóinkat fellelkesítendõ ? Hátha megnõne azadakozási kedv, hiszen ezek a „sorsfordítók” majdnem kizáró-lag adományokból élnek, mûködnek.

Tisztelettel Nagy László, Bajorország

Nagy-Major Gábor

Augusztusi ég...Mióta nézegetem már ezt a

mélykék-mélysötét augusztusi egetamelynél szebbet elképzelni

sem leheta Tejút ragyog fehéren a mindenség felett

és a csillagképek sugalljákmindeneknek

hogy a betelt évben múlik már a nyárés az esti béka-és tücsökzene

a finálét játssza márés mégis-mégis, amíg felnézhetek

az augusztusi égreaddig tudom, hogy bennem és

a nagyvilágban végrea béke uralkodik és a csillagködökben

senkit-semmit sem érdekelneka mi mindennapi gondjaink

és kis hullócsillagok, elégõ porszemek,politikusaink

amióta nézegetem, megtudtam márhogy ez a mélykék-mélysötét

augusztusi égmindenütt másképpen és másmiért szép

mert ha a Hõgyén nézem a csillagképeketmások az emlékeim

és mások a Feleken és mások a Kelemen havasokbana sátor elõtt és õsi tábortüzeken keresztül

érzékelem, hogysvédországi vagy kanadai erdélyikéntegy-egy távoli gránit- tengeröbölben

ölömben hordom a honvágyatami mint a keblemre ölelt kígyó élni

nem hagy, csak ha önmagam áldozatátmutatom föl, mint a táltosok.

Cím nélkül, csak úgy...Tegnap délben egy nagyon kellemes eseményt (közös roko-

nunk fia ballagott) záró ebéd mellet sebész asztaltársammalbeszélgettünk az orvostudomány hazai és külhoni állapotáról.Fenntartottam és tartom ama meggyõzõdésemet, hogy azorvos nem mesterséget ûz (értsd: nem dolgozik), hanem hiva-tását teljesíti. Hogy ebbõl meg is kell élnie, azt értem, de hogya mai fiatalok kilencvenkilenc százalékát a nagy kereseti lehe-tõség vonzza erre a pályára, ezt sajnos már nem tudom megér-teni.

Na persze humorizálni is kell, mert e nélkül mit ér egybeszélgetés, egyáltalán az élet? (Fujj, mekkora közhely, fujj!)Ezért aztán kijelentettem, hogy én tulajdonképpen feljelente-nék miden sebészt a nyolc napon belül nem gyógyuló sérüléselkövetése miatt. Igaz ugyan, hogy õ eme kisebb bajjal mentettmeg a nagyobbtól, és ezt enyhítõ körülményként fogom elis-merni a bíróság elõtt, de ami történt, az megtörtént. Eszembejutott ugyanis, hogy feltegyek neki egy, engem már régidejefoglalkoztató kérdést, ám mivel a felesége is jelen volt, ettõleltekintettem, most viszont az olvasó elé tárom azt.

Tegyük fel, hogy a sebész a mûtõbe lépés elõtt tudja meg,hogy a beteg (akit a „segédmészárosok” már elaltattak, sõt amellkasát már fel is nyitották, és csak az õ szikéjére meg tudá-sára vár a terem) viszonyt folytat a feleségével. Mit tesz tehát?Megöli? Leteszi a kést, és átadja a beteget a segédnek?

Ismerve az orvosok morális- és intelligencia-szintjét, el tudokképzelni egy olyan megoldást, miszerint belenéz a nyitott mell-kasba és elszörnyedve látja, hogy valami olyasmit rejt a betegteste, amit még elõtte senki sem látott/mûtött. Abban a pilla-natban feltámad a harci kedv a baj/ betegség ellen, és végrehajtegy olyan mûtétet, amivel új utat tõr a sebészetben. Nem azvezeti, hogy megmenti a beteget/ellenségét, hanem legyõz egysokkal hatalmasabb szörnyet, ami mindannyiunkat fenyeget.

Valami ilyesmit kellene írnom, de aztán rájöttem, hogy ez egyolcsó plágium. Évekkel ezelõtt láttam ugyanis egy filmet, mely-ben a cirkuszi késdobáló a fellépés elõtt rajtakapja a feleségét,akit a mûsorban késekkel körüldobál. Megszólal a dobpergõ,a feleség beáll a tábla elé, a mûvész rutinból egymás után repí-ti a késeket a lábak, karok mellé, majd újra hosszas dobpergés,és ekkor már mindketten tudják, hogy jön, aminek jönnie kell.Bekötik a nõ szemeit és forgatni kezdik a célkorongot, majdfelhördül a közönség, midõn a mûvész beköti saját szemeit is,és gondolkodásnyi idõt sem hagyva (a cirkuszigazgató márrohan oda) elrepíti egyszerre a két súlyos tõrt ... Néma csend,majd óriási üdvrivalgás, a kések levágták a nõ fülei mellett akissé elálló hajtincseket. A mûvészet legyõzte a féltékenységet.

Ha valaki ezek után azt hiszi, hogy a fentiekkel egyenlõségje-let akartam tenni orvos és késdobáló közé, vagy, hogy ,cirkuszaz egész világ”, én annak csak azt írhatom, értse mindenkiahogy akarja. Valójában csupán meg akarom mutatni, hogy aszûk pár hónap alatt, amióta pesti lakos lettem, milyen sokattanultam az ellenzéki politikusoktól.

Teccccik érteni? Kér a fene bocsánatot a sebésztõl!

BábelValaha megírtam, hogy szülõvárosom nagy fia, Bolyai János,

amikor felfedezte a párhuzamosak találkozását, elhallgatta,hogy nem csak jobbra menet, hanem balra menet is. tehát egy

végtelen hosszú ellipszisben mozgunk, ahol minden ismétlõdikugyancsak végtelen sokszor, és megint csak végtelen idõkö-zökben. Mielõtt ebbe beleõrülnék, gyorsan igazat adokNewtonnak, miszerint a világegyetem egyszerre véges és vég-telen. Kész, ezt ne próbáljuk se megérteni, se megmagyarázni.

Gondolom, elég messzirõl futottam neki a mondanivalóm-nak, most már ugorhatok.

Írva vagyon a Bibliában (ha van leírt igazság, akkor már csakott érdemes keresni): „Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól, éslõn nékik tégla a kõ gyanánt, s szurok pedig ragasztó gyanánt. Ésmondának: „Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot,amelynek teteje az eget érje”. És pár ezer év után mi emberekújra nekifutunk, hogy felépítsük a Bábel tornyát, és lõn atorony neve Globalizáció, és szurok meg kõ helyett szolgál aDigitalizáció.

Félõ, hogy a törvényszerû, végtelen ismétlõdésben újra azösszeomlás vár ránk. Akkoriban a Teremtõnek könnyû dolgavolt, mert látva a balga mód ide-oda munkálkodókat, egyéjszaka rájuk küldte a többnyelvûséget, és így nem tudtákmegvitatni/eldönteni, hogy elõször jöjjön egy réteg kõ és azu-tán a szurok, vagy fordítva, és lõn káosz, és összedõle a torony-álom. Hogy mit tesz most a Teremtõ, gyanítom, még õ semtudja, én viszont hiszek az Õ végtelen bölcsességében, ezért ishagyja, hogy az általa teremtett, de tõle magát függetleníteniakaró ember megbukjon az ugyancsak végtelennek hitt erejé-ben.

Mielõtt még valaki a sok „végtelen” hatására azt hiszi, hogyeme gondolatfuttatás is végtelen, kérem, biztatom, hogy tart-son ki, mert Dávid királlyal vallom, hogy „egyszer mindennekvége lesz”. Elõtte viszont van még valami..

Évekkel ezelõtt elkötelezett híve voltam a globalizációnak,és naivul (ahogy ma illik) úgy hittem, a globalizáció/digitalizáció adta hihetetlen lehetõségekkel eljuttatjuk minde-nüvé a földön kitalált minden jót, és ezzel egyszerre megnyílikaz út a környezetvédelem, a világbéke az általános földi bol-dogság elõtt.

Hazudnék, ha azt vallanám, hogy nincs látható, érezhetõ,kézzelfogható eredménye az eddigieknek, mégis nekem ezekinkább azt üzenik, hogy omlik már a „torony”. Globalizáltuk adrog- és prosti-kereskedést, a gyógyszergyárak ránk kényszerí-tett szükségtelen mérgeit, a tudatlanságot (nem kell tanultembernek lenni ahhoz, hogy nagy pénzt keress, csak légy ügyesés használd ki társaidat), és még ezernyi haszontalan, sõtbûnös dolgot. És még valamit, ami mindent biztosan elpusztít:a Pénz hatalmát.

Mivel ingyen írom e sorokat, hát befejezem, nem leszekbolond csak úgy elárulni, mit is kellene tenni. Majd ha beje-lentkezik valaki, hogy jól megfizeti a receptemet, talán akkor,de ingyen?? Uraim, hát hol élnek maguk/önök? Bankszám-lám: Iban 401000000777888900000. És ha lehetne, ne forint-ban...

AlszolBudapesten, egy Nagysümölcs utcai családi házban a kihí-

vott rendõrség meglátta Poloska Pált, amint egy hatalmas késthúz ki a felesége testébõl. A késrõl Poloska Pál karjára csor-gott a friss vér, így lefogták, s mivel P.P állandóan azt ordítot-ta, hogy „megöltem, istenem, megöltem”, estére a rendõrségiszóvivõ be is jelentette a sajtótájékoztatón, hogy P. P-t ember-

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEHozzászólás

Gyárfás András hozzászól

ölés alapos gyanúja miatt az ügyészség õrizetbe vette. Másnapkialudta az alkohol- és drogmámort, ügyvédet kért, és több-szöri kihallgatás után az ügy alaposan megváltozott. P.P a késtkihúzta a testbõl, de nem õ döfte bele, õ egy menekülõ alakárnyékát látta, amikor bejött a szobába, és azonnal a feleségesegítségére sietett, és önkívületében kiáltotta: „Istenem meg-ölték, megölték!

Ezek után a rendõrség újra kiszállt és megkérdezte a szom-szédokat, hogy mit láttak, hallottak. Kapcabetyár János nemlátott és nem hallott semmit azonkívül, hogy a rendõrök aljasmódon bántak az õ haverjával. Szószátyár Bella sajnos a zoko-gástól nem tudott megszólalni, ugyanis a házaspár azelõtt egynappal kért kölcsön öt ezer forintot, hogy egy kis murit ren-dezzenek, de õ nem adott, így most bûntudat terheli. SzutykosGyõzõ mindent látott, mindent tud, és el is ígérte a Blikknekjó pénzért, a rendõrség ne röhögtesse itt magát ingyen. BalgaBandi nem érti az egészet, hiszen olyan jól éltek, na jó, egy-kétkis veszekedés meg na, még verekedés is volt, de hát mondja-mámeg, melyik házasságban nincs, oszt mindig kibékültek, ittvalami bûzlik, ez valami politikai bûnügy lesz, s ettõl a pilla-nattól kezdve beszálltak az ügybe a MTA épületét hõsi küzde-lemmel támadó képviselõk, és igen, igen, igen, a kormány, azOrbán..., tüntetést rendeztek, és a megjelent tizennyolc(összesen 42 foggal rendelkezõ) szimpatizánsnak, na meg azugyancsak tizennyolc bel- és külföldi TV-kamerának felolvas-ták a tiltakozást az országban uralkodó egészségügyi és tan-ügyi viszonyok kibírhatatlan állapota ellen.

Ezek után a DK Poloska Pált mint nemzeti hõst, az Orbánrendszer újabb ártatlan áldozatát felvette sorai közé, és képvi-selõnek jelölve mentelmi jogot kapva szabadlábra helyezte akülönben nagyon Fidesz-párti galád bíróság.

Végezetül el szeretném még mondani, hogy a közel tízmilliópolitikus, akik nap mint nap szidják a kormányt az általukhibásnak vélt döntései miatt, nagyon hasonlít ahhoz, amikorén egy nagy repülõ mondjuk 29 D. székén ülve kezdem bírál-ni/pocskondiázni a pilóta legutolsó manõverét, és erre kijön apilóta, bevisz a fülkéjébe, beültet a székébe és megmutatja,hogy ö a döntését a több száz (na jó, csak több tucat) mérõmû-szer adatai és több ezer repült óra tapasztalata alapján hozta,majd megkérdezi, mégis mivel láttam én többet a 29 D. szék-bõl?

Ideje lenne talán megébredni.

BeszélgetnekAz utcán: Na, nyertek, most mehet tovább vígan a lopás. Mi

az hogy nyertek? Hisz csalás volt az egész, akár csak a tavaly,korrupt banda, már ideje, hogy eltûnjenek. Volt szavazni? Mi-nek? Úgyis a Fidesz nyer. Honnan tudja, hogy lopnak, meghogy korruptak? Hogy hogy honnan? Hát mindenki tudja. Hü-lye kérdés.

Valamivel magasabb szinten, politikusok egymás közt: Na,még hogy korszakváltó siker? Hisz egymillió választót vesztet-tek el, hogy nyertek még egy mandátumot, az óriási csalódás,hisz még hármat akartak.

Aztán van egy újság, amelyik nem a levegõbe beszél, hanemkonkrét, mérhetõ adatokkal állítja, hogy most is csak ugyan-annyian szavaztak a Fideszre, mint az elõzõ években. Íme:

2014. Parlamenti választás: 1.502.340 Fideszre leadott szava-zat.

2014. Európai parlamenti választás: 1.787.483 2018 Parlamenti választás: 1.756.787 2019 Európai parlamenti választás: 1.795 .013 szavazat.

Hát tényleg, aki eddig nem hitte, hogy lopnak meg hogy kor-ruptak, azoknak íme a bizonyíték, napnál világosabb, hogy1.50=1.79!

Na persze ne felejtsük el, hogy a határon kívüli magyarokaljas módon pár száz euróért eladták szavazói becsületüket,más kisebbségek meg egy pár kiló krumpliért tették ugyanezt.Az embernek felfordul a gyomra, s még mennyek szavazni?Na, azt leshetik, majd ha más kormány lesz, akkor igen, deamíg ezek vannak, engem nem látnak az urnáknál.

Ezek után bejön a rövid hírekben a kép, ahogy az ifjú titán atöbb tonnás teherautót lábbal vezeti, közben a nála sokkal oko-sabb telefonján ezt filmre veszi.

KülföldMegváltozott a migránsok testbeszéde. Valamikor összetett

tenyérrel könyörögtek a határon, hogy engedjék be õket, majdamikor bezárult a kerítés vagy nem köthettek ki a hajók, muta-tó ujjukat fenyegetõen rázva figyelmeztettek a kötelességünk-re, a menedéket jelentõ sátrakból már röhögve, a vé-re nyíltkét ujj bizonyította a gyõzelmet, majd amikor túl voltak az„integráláson”, a merev középsõ ujj felmutatásával tették vilá-gossá, hogy mi jár nekünk, végül meg a magasba emelt ököl a„honfoglalásra” kész sisera-hadtól. Most még csak rázzák, demár itt-ott ütnek gyermeket, nõt és öreget. Hajrá multikulti!Hajrá liberalizmus!

Gyötör, hogy össze-vissza locsogok és nem teszem azt, amitmindenkinek kötelezõ lenne, aki többekhez szól, és ezt mégráadásul írásban. Igen, ideje már, és talán ha egy kicsit el is kés-tem, de hát jobb késõn, mint soha. Hajrá András!

Reklámot!Most már tényleg elegem van. Úton-útfélen azt hallom,

hogy „hát nyugaton ez így meg úgy”, és akkor kötelezõen min-denki hanyatt vágja magát.

Eszembe jut egy svájci komikus, aki ezzel kezdte a mûsorát:„Bosszantó, hogy késõ délután a munkából hazamenve bekap-csolom a TV-t, hogy néhány jó reklámot lássak, és tízpercen-ként megszakítják, hol hírekkel, hol meg filmekkel. Nemlehetne valamit ezekkel csinálni?”

Mivel itt is hasonló a helyzet, akkor legalább nem lehetnevalahogy tudomására hozni a magyar embereknek, hogy hagy-ja a nyugatot úgy ahogy ott van, és vegye észre, hogy alattaaranybánya van. Sehol a világon ennyi termálvíz, és a turizmusvilágszerte átalakulóban wellness/gyógykúra-túrává. Mennyiúj munkahelyet és pénzt, pénzt, meg pénzt hozna a kasszába,zsebünkbe. Hagyjuk az óránként ismétlõdõ, száraz hüvely-meg körömgomba elleni csodaszerek kürtölését, miért nemárad az ernyõrõl inkább a magyar bor dicsérete? Hihetetlen,hogy harminc év alatt micsoda íz,szín,aroma palettája terme-lõdõt itt ki, de jóformán a termelõ baráti és családi körén kívülnagyon kevesen ismerik és dicsérik, pedig egy jól megcélzottreklámhadjárattal éveken belül uralhatnánk a világpiacot ésdõlne a munkahely és pénz, pénz meg pénz.

Utoljára hagytam, de „last not least”, van egy terület, amimeghatározza a jövõ évtizedek mindennapját. A digitaliz-áció/informatika az, és ezen a területen most még utcahosszalvezet a magyar intelligencia, most már csak eladni kellenetudni. Reklámot neki s tanítani, tanítani, és a pénzt meg a mégtöbb pénzt és a nagyon sok pénzt befektetni a termálfürdõkbeés a magyar borba, és akkor majd a nyugat fogja a szemét dör-zsölni: „nahát, ezek a magyarok, igaz, fura nép volt mindig”.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 33Hozzászólás

„Nem halljátok? Itt körül a falakbanDobognak a beépített kövek.Külön dobban meg minden kicsi kõ,És mégis, mégis egy ütemre vernek,Egy óriási templom-dobbanással.”

Reményik Sándor:Kövek zsoltára

1929

Trianon átkos csapdája egész életünket fogságában tartja.Azét, akinek fáj, de tudtán kívül azét is, aki nem ismeri vagyfeledni, feledtetni szándékozna. Történelmünk és kultúránkcsodáinak a múlt ködébe veszõ emlékeit egy internacionalista40 év után a neoliberális kozmopolita szellem által érthetetle-nül (vagy mégis érthetõen?) uralt 30 újabb feledtette, s máramár akad jobb sorsra érdemes, de új szellemben nevelkedetttörténész is, aki mintha levetni szándékozná az elszakítottterületek magyar múltjának elhasznált gúnyáját. Közben észresem veszi, hogyha ez sikerülne, põrén állhatnánk a minkettámadó világ szemei elõtt. A múltat végképp eltörölni szelle-me új változatában támad.

Erdély, s a nemzeti fejedelemség korától hozzá oly szorosankapcsolódó Partium ezernyi csodával várja azt, aki erõt merí-tendõ arra veszi útját valóságosan, vagy legalább gondolatban,olvasmányaiban. És ezek a látszólag halott kõbe, még élõ kul-túrába és emlékezetbe, s megannyi keservbe dobbanások nemszorultak kívül az ármány vonta határokon. Természetes egy-ségük, természetes egységünket igazolja.

Most ennek a régiónak a Szilágyság nevet viselõ tájára,abban is a Tövishátra invitálom az olvasót. Mint olyan, aki 57gyorsan elröppent évvel ezelõtt ott kezdte pályafutását, s mintolyan, ki egy ma is ott helytálló valódi õrizõ, Lugosi Dániel lel-kipásztor uram segélykérõ szavát meghallotta. Mondhatnámtehát, hogy e kiváló lelkipásztorral és egyházi levéltárossalegyütt hívom meg olvasóinkat, hiszen a látogatáshoz elenged-hetetlen hiteles anyag fellelése és a megmaradáshoz szüksé-ges reménység, valamint azt építõ fantázia terén is nélkülöz-hetetlen társunk és kísérõnk õ.

A Tövisháton, csodálatos természeti környezetben megbújóKusaly kisközséget 1962. november elsején láttam meg.Odavezetõ út nem létezett. Semmiféle út! Kifelé a tavaszi elsõkeréknyom jelölte az irányt a legközelebbi faluig, Goroszlóig,s onnan szétszórt kövekkel vegyesen sáros folytatást követõenegy makadám útra érkezhettünk, hogy aztán azon, vagy a pár-huzamos vicinális vasútvonalat is felhasználva a Kusalytól 20kilométerre levõ (akkor még igen jelentõs magyar közösség-gel bíró) Zilah városába juthassunk. A gépkocsiforgalomismeretlen fogalom lévén, az év jelentõs részében a gumicsiz-ma avanzsált valódi közlekedési eszközzé, megtoldva némi„saját erõvel”.

Méltatlan helyzete volt ez ennek a valaha virágzó mezõvá-rosnak és vásártartó központnak, amelynek a nyomait a régé-szek fel tudnák tárni, hiszen a XVIII. században még ismertekvoltak a vár maradványai is, vásártartó központja, a vásármezeje pedig a közvetlenül szomszédos mai Szilágyerked köz-

ség területén volt. Neve elõször 1345-ben bukkan fel Kusal formában. Aztán

alakváltoztatásokat követõen 1591-ben már Kusalj-, Kus-sally, Kusaj-t olvashatunk. Szakemberek szerint a név aKõsalj-ból származhat.

Ma a református magyar közösség lélekszáma mindössze165 fõ, ami kevesebb mint fele a lakosságnak. A reformátuslelkipásztorok sorát 1614-tõl pontosan ismerjük, de ezt meg-elõzõ évszázadokból, még az 1400-as évek elejérõl, a magyar-országi ferencesek elsõ lépéseinek megszentelt és a ma is állótemplom formájában egyedül fennmaradt emlékhelye.

Ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy körülötte, egy 3-5kilométeres sugarú körben, több mint 5000 magyar él hat –döntõ többségében magyar – községben. Diósad, Szilágyer-ked, Mocsolya, Szilágysámson, Szilágyballa és Goroszló ölelikkörül a kisded, vegyessé vált települést, de 20 kilométerre tõlevan az egykor magyar város: Zilah a maradék 11000 magyar-jával és ellenkezõ irányban hasonló távolságra a magyar több-ségét megõrzött Sarmaság 4000 magyarja, illetve harmadikirányban Hadad, a szintén többségi 700 magyarral.

A települést ma már aszfaltút szolgálja, amely a Szatmárné-metit Kolozsvárral összekötõ kitûnõ mûútnak a Sarmaság-Zi-lah közti szakaszából Goroszlónál Hadad felé leágazó mellék-útja. Mondhatjuk tehát, hogy egy 20 000 fõnél nagyobb lélek-számú magyarlakta régió kellõs közepén áll az õsi település.

Természeti környezete gyönyörû!Történelmi múltja Kusalyt méltán avathatná nevezetes

emlékhellyé, ha a közvélemény és a kulturális, vallási- vagyakár sport- turizmus is jobban felismerné elõnyeit. De az emlí-tett szélesebb magyar közösség támogatása egymagában ele-gendõ cél lenne ahhoz, hogy értékeinek megõrzésével és lehe-tõségeinek kihasználását támogatva hozzájáruljunk valamivela környék – pl. a horvátországi magyarokét meghaladó számú– magyarságának otthonmaradásához.

Mindenekelõtt azonban foglaljuk össze röviden vizsgálódá-saink színhelyének történetét.

A település keletkezése és felvirágzása a Jakcs család nevé-hez szorosan kapcsolódik. A templom kõpadozata alatt ma istöbben nyugszanak az egykor kihalt jeles famíliából.

Lugosi Dániel, aki egyházi levéltárosként dokumentumok-kal is rendelkezik, a következõket idézi a templommal kap-csolatban, melyet „...a Jakcs család tagjai a Szentlélek nevébenés tiszteletére Kusaly faluban építettek, az eclesiával, czinterem-mel, toronnyal, haranggal, kolostorral, hálószobával és más he-lyiségekkel együtt.” A kolostor közelében apácakolostor is mû-ködött. Az építkezésére kiadott rendelet pillanatában a ku-salyi Jakcs testvérek létesítménye 1422-ben már készen várjaa betelepülõ szerzeteseket. Így ez az egy évtized alatt felépültelsõ négy ferences központ közt (Gyula 1420, Ozora 1423,Marosfelfalu 1427) is feltehetõen elsõként készült el, hiszen22-ben már várja lakóit. És ez az egyetlen, amely még áll!

Lugosi tiszteletes uram gyûjtésébõl megtudhatjuk, hogy: „ AJakcs család felemelkedése Zsigmond király uralkodásának ide-jére tehetõ (1387-1437). 1388-ban Jakcs György királyi kincstár-nok. Dénes elõbb váradi kanonok, 1427-tõl váradi püspök 1435-

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

A szilágysági hepehupa elfeledett magyarértékeibõl

ig. Jakcs Mihály 1414-ben erdélyi vajda, László Szatmár várme-gye fõispánja. A Zsigmond halálát követõ évtizedekben a családtagjai több ízben viselik az erdélyi vajdai tisztséget. A család fér-fiágon 1585-ben hal ki. Birtokaik egy része már a XVI. század-ban a Drágffyak kezébe kerül. Egyes adatokból arra következtet-hetünk, hogy az utolsó Jakcsok Szapolyai János párthívei lehet-tek, I. Ferdinánddal szemben (...).

A kusalyi Jakcsok képviselõje 1555-ben Ilosvay Bernát, kérdé-ses, hogy rokoni kapcsolatban állhatott Ilosvai Selymes Péterrel.”

Ottani munkám idején arról is hallottam kolozsvári levéltá-rosoktól, hogy Kusaly, az egykori mezõváros (vásártartási jogaNagy Lajostól származik 1353-ból) a Jakcsok idején országosgyûléseknek is helyet adott. Ez a Jakcs vajdák idején érthetõis lehetett.

Aztán a Jakcs család kihalása után elkezdõdött a településhanyatlása. Az 1556-ban bekövetkezõ tömeges áttérésselmagyarázható, hogy a ferencesek ekkor javaikat is kimentvetávoztak Kusalyból.

Az Isten háza ezt követõen református kézben élte életet, ésennek kapcsán vált irodalomtörténetünk nevezetes emlékhe-lyévé, hiszen Ilosvai Selymes Péter (aki, mint jeleztük, nemkizárt, hogy Jakcs rokonság) 1570 körül „Kusalkõn” mindenbizonnyal református tanítóként, saját szavai alapján e temp-lomkert somfája alatt fejezte be Ptolemaeus király históriáját,és Arany János szerint Ilosvai Toldija ugyancsak e fa árnyéká-ban születhetett.

De másik irodalomtörténeti jelentõsége is van a helynek,ugyanis éppen a közepén áll annak a tenyérnyi területnek,amelyen az õsi Ody (Od-Ad) család három ágra szakadásatörténik, mégpedig a Had-ad-i, Diós-ad-i és Haraklány-i ágak-ra. E három település ölelésében van vizsgálódásunk kis falva.A jóval nagyobb, s máig magyar Diósad éppenséggel közvet-len mellette található.

A családfa pontos ismertetését legutóbb Czeizel Endreadta. Ady nem véletlenül írta, hogy:

„Jó Ilosvai Selymes PéterNéha-néha úgy-úgy szeretnékElborozgatni õkelmével.” A templom gótikus mennyezete 1600-ban omlott be, és ezt

követõen a falak 150 évig dacoltak az idõjárással. Úgy tartják,hogy közepén diófa nõtt ki, amelybõl az újjáépítést követõenúrasztala készült.

A kazettás mennyezet és az épületegyüttes is a reformátushagyományoknak megfelelve született újjá 1796-98 között.Szamárhátas gótikus bejárata különösen szép.

A harangláb igen rossz állapotban szolgálja az Isten dicsõ-ségére 1855-ben öntött 140 kilós harangot. Mellette még áll az1882-ben épült iskolaház.

Mai úrasztala 1823-ból származik. A jelenleg mûködéskép-telen orgonát a szomszédos Diósad egyházközségétõl 1869-ben vették. Szerény, de érdekes egyházi tárgyakból álló gyûj-temény is maradt a gyülekezetre.

A templom ma elsõ kategóriás mûemlék, mûemléki feltárá-sa megtörtént.

Megtanulhattuk, hogy mûemlékeink és történelmi, egyházivagy kulturális emlékhelyeink megmentése akkor biztosított,ha funkcióval is rendelkeznek, tehát élõ helyszínek.

Ennek jegyében gondolkodva tudjuk elképzelni e katolikus,református és irodalomtörténeti szempontból is jelentõs hely-szín helyreállításának és hasznosításának tervét.

A fennmaradt építészeti emlékek mellett ennek igen fontos

alapját jelenti Lugosi Dániel tiszteletes kitartó õrizõi szelle-me, hiszen bár távozhatott volna sokkal kényelmesebb kör-nyezetbe és jobb körülmények közé, õ helyben maradt éskitartóan küzd a magyar történelem e szép és fontos emléké-nek megõrzéséért.

Ha sikerül támogatást nyerni, akkor a feladatok sorrendjetalán ez lehet:

1. A harangláb gyors helyreállítása.2. A saját erõbõl kialakított imaterem rendbetétele és a lel-

készi lak további helyreállítása.3. A templom mûemléki helyreállításához szükséges komo-

lyabb segítség elnyerése.4. Egy kisebb irodalmi és egyházi emlékhely kialakítása a

régi iskolából, vagy amennyiben az már nem restaurálható,akkor annak helyén.

5. Ifjúsági tábor vagy mûvészi, irodalmi alkotótábor létreho-zása az immár jó minõségû úttal rendelkezõ és nagyon széptermészeti környezettel bíró, egyházi tulajdonban levõ 2,3hektáron.

Ezek csupán az elsõ ötletek, de egy alaposabban elõkészí-tett anyagban kiváló lelkipásztorunk mindent pontosan leír ésmegindokol, és természetesen a lehetõségek szerint sok máshasznos ötlet is segíthet abban, hogy Trianon évfordulóján egyújabb, elszakított magyar emlékhely kerüljön fel a nemzetiismeret és önismeret tárának térképére, segítvén és erõsítvéna kárpát-medencei összmagyar nemzettudat újjáélesztéséneknélkülözhetetlen folyamatát.

Az út legelején állunk, az elsõ tétova lépést most tettükmeg, de ne feledkezzünk el arról, hogy eddig is áldozatos éve-ket kellett megélnie elõdeinknek s elsõsorban a visszaszerzésés felkutatás nehéz munkáját elvégzõ Lugosi Dánielnek. Mi,akik kényelmesen élünk anyaországi otthonainkban és távol-ról figyeljük az elszakítottak küzdelmeit, nehezen tudjuk fel-mérni ezeknek a teljesítményeknek a súlyát, jelentõségét, pél-daértékét. Õreá is nagyon illenek Albrecht Dezsõ Hitel-fõszerkesztõ 1935-ben leírt szavai:

„Most is, mint valamennyi nemzeti katasztrófánk után, távolés csendben az egyedül levõ magyarok kezdik lerakni az új életalapjait. Ha végigutazod Erdélyt, majdnem mindenütt, a legki-sebb faluban is, találsz mágnást, birtokost, papot, tanítót, ügyvé-det, orvost, kereskedõt, iparost vagy gazdát, akiben ég a felemel-kedés vágya, akiben vívódik az örök magyar lélek, akinek segítés-re és munkára tárulnak karjai. Pompás, drága magyarok, nagy-szerû közösségi alanyok õk, akiknek vállaira bátran reá lehethelyezni az új idõk minden terhét. Ezeket kell összefogni és meg-teremteni belõlük az új nemességet. (…). Ezek a magára hagyottcsendes magyarok a nemzet igazi elitje, nem kívánták maguknakmindeddig a vezetõ szerepet. Öntudatosítanunk kell bennük,hogy nem az õ érdekük, hanem a nemzet érdeke sürgeti, hogy ve-gyék kezükbe a közszellem irányítását, hogy összefogva mielõbbkialakítsák azt a közszellemet, amelyik termékenyítõ erejévelvirágzásba hajtsa a nemzet fáját, de ugyanakkor ítéletével sújtsonmindenkit, aki a nemzet érdekei ellen közönyösségbõl, cinizmus-ból vagy konclesésbõl bármit tenni mer.”

Mellettük a helyünk! A még álló templomfalak köveinekReményik Sándor által megérzett együttes „templom-dobba-nása” legyen példa egy közös megmentõ szívdobbanásra.

Szász István Tas

Az Átalvetõ olvasóitól is várjuk a megoldást segítõ ötleteketés a támogatást.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 35Értékeink

Balla Tamáscseresznyefái

Magyardécsében jártam a minap, június utolsó vasárnapján– cseresznyeünnepre, „majálisra”, sokadalom fogadásárakészült a falu. „Ez a 120. alkalom, hogy majálisra készülünk”– hirdették fennen a meghívóban, de az is lehet, hogy keve-sebb, mert volt néhány esz-tendõ a ’70-es években, akommunizmus legvadabbidõszakában, amikor nemvolt szabad gircsózni,hesspávázni, hajnalozni,egyáltalán magyar szokáso-kat ápolni, továbbadni akövetkezõ nemzedéknek.Magyardécsében gróf Beth-len András kezdte el a cse-resznyeünnepet 1893-ban, sjó, hogy mindig akadt hely-béli, aki ezt a hagyománytfolytatta, továbbadta.

Balla Tamás, a ’70-benmegjelent Fehér virág ésFehér virágszál nagy sikerûmesekötet csodaszerzõje(akkor még beszterceiközépiskolás volt, aki a hét-végeken otthon lejegyzettanyagot éjjel, villanyfénynél másolta át a bentlakásban, hogymihamarabb átadja Faragó Józsefnek, a kötet szerkesztõjé-nek) hívott meg egy cseresznyekóstolóra, azaz -szedésre.Feleségemmel elfogadtuk a meghívást, mert sohasem jártunkErdély talán legszebb és leghíresebb„cseresznyefalujában”. Arról a falurólvan szó, amely nem a látóhatárunkhozsimuló mezõségi dombok ölelésébenhúzódik meg, hanem ott „fent”, azErõs-domb északi részén. Eleink már1269-ben megélhetést láttak itt, sMagyardécsében most is megvan aKirály kútja, ahonnan – a legenda sze-rint – a királynak vittek vizet, tegyükhozzá: jaj, de nagyon régen! Még azt isel kell mondanom, hogy Magyardécsemagyar sziget a többségi nyelvtenger-ben, körülötte pedig sok-sok falubanmár nem értik Petõfi nyelvét. Ettõl elte-kintve szépen beszélik és õrzik a nyel-vet: édes anyanyelvünket.

Autónkkal kapaszkodunk fölfelé akanyargós kaptatón, a gyömölcsfákkalés akáccal szegélyezett keskeny aszfalt-úton egy díszes falukapu alatt haladunkát. Azon a helyen járunk, ahol a ’90-esévekben aszfaltra is jutott pénz, s több-

szöri nekirugaszkodással elkészült az Árpástó–Magyardécseöt kilométeres szakasz. Aki tett valamit ebben az ügyben –persze többeket is meg lehet említeni –, az épp a falu egyikjeles szülötte, dr. Kiss J. Botond világhírû ornitológus, Duna-delta-kutató, szakíró. Ez akkor volt, amikor közelebb voltunka „nagy fazékhoz”, a Tulceán megrekedt s most ott lakó deréknemzettestvérünk majdnem három évig (1995–98) volt kör-nyezetvédelmi államtitkár. Mondom, Magyardécsében jár-tunk a minap azzal az autóval, amellyel a drága emlékû,Mezõség-féltõ Sütõ András rótta a kilométereket korábbanErdély kies tájain Pusztakamarástól Sikaszóig. Ahogy

Magyardécse felé közeledünk, szinte alig lát-szanak a házak, körbetekintünk, hol lehet afalu, mert csak fák, fák, amerre a szem ellát...Megérkezünk, s lassan megjelennek azünnepre érkezõk is: honiak és határon túliak,szól a harang; istentiszteletre kiöltözött idõ-sek, fiatalok, gyerekek ballagnak a templomirányába. A napbarnított arcokra kiült hétköz-napi aggodalmat – ha csak ideig-óráig is – fel-váltja az Istenbe vetett hit megtartó ereje.Fekete János tiszteletes még az igét is úgyválasztja ki, hogy „passzoljon” az alkalomhoz;bár többféle gyümölcs van a Bibliában, cse-resznye nincs! De ott vannak a lélek gyümöl-csei, amelyekkel nap mint nap találkozunk, otthordozzuk énünkben, szívünkben.Kõasztalokra mesterien „felépített” cseresz-nyegúlák, mosolygós, üde arcok, roston sültsertéshús illata, mezõségi fekete lájbiba öltöz-tetett iskolások messzire elhallatszó zenésjókedve, kapualjban meghúzodó nénikék„vegye, drága, van még!” tekintete, s a megma-

radás reménysége – mind-mind e jeles nap tartozékai. Igen, atalálkozás örömével s a megmaradás reménységével utaztunkaz idei cseresznyemajálisra Magyardécsébe, nyárikutyamelegben, amikor jó volt megállni egy percre Balla

Tamás cseresznyefái alatt, s a szépterméstõl roskadó fák árnyékábanúgy istenigazából szedni, ropogtat-ni a magyardécsei Buzgót. Mert ígyhívják ma is azt a helyi fajtát a sokközül, amelynek oltóágait egyAmerikát megjárt Buzgó mellék-névre hallgató décsei atyánkfiahozta haza, valamikor nagyonrégen, az elsõ világégés után. Õugyan elment megélhetést és újhazát keresni, de visszatért, mertErdélyt, a Kárpát-medencét tekin-tette szülõföldjének. Ma is elmen-nek, nem is kevesen, décseiek ésnem décseiek, székelyek, erdélyimagyarok, jó messzire, a jobb meg-élhetés reményében, de vajon lesz-nek közöttük Buzgók, akik vissza-térnek? Beder Tibor sorai jutnakeszembe: házad több is lehet anagyvilágban, de hazád csak egy.

Székely Ferenc

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

Lõrincz József

Õszi derûUram,

Köszönöm Neked a mindennapokatHogy létem napról napra

Új lendületet kap, új fényt,Mely beragyog ösvényt, mezõt, fátÉs sötétséget, mely nyugalmat ád.

Hálás vagyok Tenfelségednek,Hogy létem súlyával is ily könnyûvé lett.

Köszönöm ezt az új gravitációt,Itt belül,

Hogy ami zuhanna: Szárnya kap, és – repül.

Teleki Domokos palotája – Marosvásárhely

Történelmi adatok

A levéltári források tanúsága szerint a Gyulai Mihály csiz-madiától vásárolt telek 1787-ben már Teleki Domokos tulaj-donában volt. Az építkezést 1801-ben kezdte el, a „sokgondba, s költségbe is került” munkát következõ év végérefejezték be. Az építési emléktábla 1803-ban készült. Az épü-let egy ideig a Görög család tulajdonában is volt, késõbbismét a Telekiek vásárolták vissza. 1935-tõl a reformátusegyház tulajdona. 1849-ben itt szállt meg Bem József, a for-radalmat követõen pedig itt lakott az elsõ osztrák császárikerületi fõbiztos, Eperjesi József lovaskapitány.

Az építtetõ a Teleki család marossárpataki ágából szárma-zott, Teleki Lajos és Bethlen Kata fia volt. Elõször katonaipályára lépett, késõbb hosszú ideig Torda vármegye fõispánitisztségét viselte. A magyar irodalomtörténet Az emberisorsnak változandósága... címû verses önélet-írása okántartja számon.

Az épület maga a XX. század folyamán több ízben komolymûemléki beavatkozásokon esett át: a két világháborúközött nyugati szárnyát lebontották, ezt 1957-ben építettékújjá (a nyugati szárny udvari tornácának faragott kõoszlopa-it a bontás után a gernyeszegi kastélyban tárolták, az újjá-építéskor innen kerültek vissza eredeti helyükre). Az archívfelvételek szerint a század elsõ felében a kapu két oldalántalálható ablakok helyén még ajtók nyíltak.

A palota keleti homlokzatához annak teljes hosszában anyolcvanas évekig egy alápincézett, a földszinten boltozott,homlokzati tagolásában pedig a ma is álló épülethez hason-ló kéttengelyes épületrész csatlakozott. Ennek nyugati ten-gelyében a földszinten és az emeleten egyaránt ajtók nyíltak,az emeleti ajtó a (nyolcvanas években a központi kapuzatfölé költöztetett) vas mellvédes erkélyre vezetett. Ennek ahátrafele trapézszerûen kiszélesedõ, tisztázatlan kronológi-ájú épülettömbnek legalább egy része az 1824-25-ben készí-tett Mikolai-féle metszeten már teljes bizonyossággal azo-

nosítható. Hátsó részét a képi források szerint már a XX.század elején a jelenlegi nyugati szárnyra merõleges, azzalazonos gerincmagasságú kontyolt nyeregtetõ, a fõhomlok-zati felõli részeket pedig alacsony bádogtetõ fedte. Az épü-letrész elbontására egy 1986-os mûemléki felújítás soránkerült sor.

A mûemlék leírásaA vár alatti Bernády (egykor Kálvin) teret északról hatá-

roló, a jelenlegi Posta és Avram Iancu (volt Rákóczi ) utcákáltal közrefogott épület. Kis park közepén 1994-tõl elõtte állBernády György egészalakos bronzszobra (Bocskay Vincealkotása).

Fõhomlokzatával a térre nézõ, kétszintes, héttengelyes, Ualaprajzú épület. Magasra ácsolt, cseréphéjazatú nyeregtetõfedi. Fõhomlokzatát a széleken és az ablaktengelyek közötta földszinten kettõzött rusztikus lizénák, az emeleten pedigfüzérdíszes-iónfejezetes kettõzött pilaszterek tagolják, íve-sen hajlított fejlemezükön abakuszvirággal (ez alól a 2-3.illetve a 6-7. tengelyköz képez kivételt – itt a pilaszterek el-maradnak). A középtengelyben széles kosáríves kapuzatnyílik, vállpárkányos kialakítással, egyszerûen profilozottvakolt kerettel.

Fölötte vasmellvédes erkély látható. A földszint kisebbméretû ablakait egyszerû, a magasabb emeleti ablakokatzárókõvel kiegészített vakolt füleskeretek szegélyezik.Utóbbiakat a kötényükben elhelyezett szalagfonatok emelikki. A szinteket egyszerû lemeztagokból álló övpárkány vá-lasztja el egymástól. Az emeleti pilaszterek fölött hasonlólemeztagokból álló egyszerû párkány, üres fríz valamint gaz-dagon tagolt koronázópárkány zárja a homlokzatot. A pil-aszterek vonalában az összes vízszintes tagolóelem enyhéngolyvázódik. A koronázópárkány fölé a középtengelybenvolutás rátétekkel és kis tobozdíszekkel szegélyezett, kes-keny téglalap alakú faragott kõ posztamens emelkedik,melyre íves záródású, széles párkánnyal szegélyezett latinfeliratos építési emléktáblát állítottak.

Tetején copf jellegû urnadísz látható. A tetõszerkezetet

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 37Értékeink

Erdélyi magyar mûemlékek

két ovális, füzérrel díszített kõkeretes ablak töri át. A keletiés nyugati oldalhomlokzat napjainkban egyaránt hattenge-lyes (mindkettõ mûemléki beavatkozások következtébenjött létre). Kiemelt értéket képez az épület belsõ udvara - atornác, valamint a szép megmunkálású füzérdíszes-iónfeje-zetes kõoszlopok a kolozsvári palotaépítészetben elterjedtmegoldások marosvásárhelyi jelentkezését szemléltetik. Aföldszint helyiségei boltozottak. Az emeleti szobák nagyrésze síkmennyezetes, ezek a fõhomlokzat mögötti egykorireprezentatív nagyterem (palota) köré szervezõdnek. Abelsõ térben helyenként füles kõkeretek, korabeli nyílászá-rók maradtak fenn, a nagyteremben a közelmúltban dekora-tív díszítõfestést tártak fel.

Forrásmunka: erdélyi magyar elektronikus könyvtárOrbán János szócikke után összeállította B. Osvát Ágnes

Teleki téka – Marosvásárhely

Történeti adatokA Teleki Tékának otthont adó épület magját az öz-

vegy Rhédey Zsigmondné Wesselényi Kata által az 1770-esévek közepén épített, L alaprajzú városi palota képezi. Ez ajelenlegi épület nyugati felével tekinthetõ azonosnak.Wesselényi Kata utódok nélkül halt meg 1788-ban, így aházat leánytestvére gyermeke, iktári Bethlen Zsuzsan-na, Teleki Sámuel felesége örökölte. Teleki Sámuel ennekbõvítésével alakította ki 1799-tõl az Erdélyi Nagyfejedelem-ség elsõ nyilvános könyvtárának otthont adó impozáns csar-nokot. A könyvtárszárny tervrajzait Ernest Koch(1755–1825), a korabeli Bécs egyik sokat foglalkoztatottépítésze, a Michaelerkirche klasszicista homlokzatának ter-vezõje és több bécsi háznak, palotának az építésze készítet-te az udvari kancellárként Bécsben tartózkodó Teleki szá-

mára. Tervrajzait némileg módosította a marosvásár-helyi Türk Antal építõmester (neki köszönhetõ a könyvtárfelõli kapualj beiktatása). A kivitelezés munkálatait a gyula-fehérvári Schlaff Ignác kõmûvespallér kezdte el 1799-ben,majd a tordai Kövecsi János fejezte be 1802-ben. A fedél-szerkezet a kõhalmi Christian Schön ácsmester tehetségét

dícséri. A belsõ berendezés és a régi épület átalakításánakmunkálatai még sokáig elhúzódtak. A könyvszekrényeket,az épület asztalosszerkezeteit, padlóját egy bécsi tanultságúmarosvásárhelyi asztalosmester, Molnár Ádám készítette.

Az épület kettõs funkciót látott el: megtalálható benne akorabeli fõúri városi palota összes tartozéka és helyisége(fõúri lakosztály, reprezentatív nagyterem, nõi lakosztály,személyzeti és háztartási helyiségek a földszinten, gazdasá-gi egységek a hátsó udvarban), az épület alapterületénekcsaknem fele azonban könyvtári funkciókat látott el: akönyvtárterem mellett a földszinten olvasóterem mûködöttés ugyanitt külön lakosztálya volt a könyvtárosnak.Bármennyire is emlékeztet tehát az épület alaprajzi megol-dása a barokk kastélykönyvtárak világára, egyértelmûenjelen vannak már a nyilvános könyvtár jellegébõl eredõfunkciók is. A tulajdonképpen a könyvek tárolására szolgá-ló díszterem a hosszházas barokk megoldások hagyományátköveti, mely Marosvásárhelyen háromhajós, galériás csar-nokkönyvtárként valósul meg, melynek párhuzamaiOchsenhausen bencés könyvtárában vagy a weimari hercegikönyvtár úgynevezett Rokokó Termében lelhetõk fel.

A könyvek mellett külön figyelmet érdemelnek a Tékagyûjteményei: Teleki érem- és fegyvergyûjteménye sajnosnem maradt fenn, de a könyvtárterem számára annak ide-jén Bécsbõl vásárolt, antik szerzõket és mitológiai hõsöketábrázoló szobrok nagyrésze ma is a terem díszét képezi. Akancellár és felesége bronz mellszobra szintén Bécsbõlérkezett, készítõjük Franz Thaller. A teremben Teleki (acsalád felemelkedését megalapozó Teleki Mihályt kivéve)könyvtárakat alapító, vagy könyvszeretetükrõl ismert sze-mélyiségek portréit helyezte el: a gyûjteményben Mátyáskirály, Bethlen Gábor, Brukenthal Sámuel, BatthyányIgnác, Teleki József, Savoyai Jenõ, Széchényi Ferenc,Festetics György és az 1200 kötetet számláló magyar könyv-gyûjteményt létrehozó iktári Bethlen Zsuzsanna kapotthelyet (az utolsó négy portré napjainkra sajnos eltûnt). Abejárattal szembeni fõhelyre az alapító Johann Tusch általfestett egészalakos portréja került. A könyvtárterem elõte-rében egy többségében családi portrékat tartalmazó gyûjte-mény kapott helyet, ennek darabjaiból napjainkra egy semmaradt fenn. A galérián elhelyezett, ugyancsak MolnárÁdám által készített ásványtartó szekrények ma is az alapí-tó fiatalon elhunyt fiának, Teleki Domokosnak kõzetgyûjte-ményét õrzik.

A mûemlék leírásaHomlokzatokA marosvásárhelyi Teleki Téka az egykori Szent Miklós és

Fazekas utcák keleti sarkán áll. Egyemeletes, U alaprajzúépület, tizenkét tengelyes fõhomlokzattal, amelyet függõle-gesen 6 egyszerû lizéna oszt egy négytengelyes központi,valamint 2–2, egyenként kéttengelyes szélsõ mezõre. Anégytengelyes központi rész alsó szintjén a két szélsõ ten-gelyben valamikor két félköríves bejárat nyílt, mára a jobb-oldalit befalazták. Az alsó szint ablakait keskeny, vakolt sza-lagkeret övezi, a felsõt ugyanilyen egyszerû, könyöklõpárká-nyokra leszaladó vakolt füleskeretek díszítik. Az emeletetövpárkány választja el a földszinttõl, a lizénák vonalábanenyhe golyvázással. A homlokzatot széles vakolatsávval

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

induló koronázópárkány zárja, erre íves világítóablakokkaláttört manzárdtetõ borul.

A fõhomlokzat ötödik tengelyében nyíló, fiókos donga-boltozatos kapualjon keresztülmenve egy, az átépítéseknekköszönhetõen kissé szabálytalan U szárai által határoltudvarra jutunk. Az udvari homlokzatok összképére az épí-

tési fázisok különbségei alapvetõen rányomják bélyegüket.Az egykori Rhédey–Wesselényi szárny arculatát a kétszintesudvari árkádsor határozza meg, míg az újonnan épültkönyvtárszárny a fõhomlokzat egyszerû kialakítását idézi. Akét szárny külsejének összehangolására irányuló törekvéstjelzik az udvar utca felõli homlokzata elõtti kosáríves árká-dok, a homlokzat teljes kerületén körbeszaladó öv- és koro-názópárkányok, valamint a lizénák rendszere, melyeknekvonalában az övpárkány enyhe golyvázást kap. A Rhé-dey–Wesselényi szárny hattengelyes udvari homlokzatánakfõhomlokzat felõli részén az elsõ három tengelyben a kosár-íves emeleti árkádoknak az elsõ földszinti tengelyben egy, afõhomlokzat felõli árkádok által részben félbevágott ablakés a pincelejárat egyszerû, alsó részén befele forduló kes-keny szalagkeretes ajtaja, a második tengelyben egy alsórészén szintén befele forduló, félköríves fülkével zárt, sza-lagkeretes ajtó és újabb ablak, míg a harmadik tengelybenegy keretezés nélküli ablakpár felel meg; a negyedik-ötödiktengelyben a földszinten is árkádívek találhatók. Az utolsó,hatodik tengelyben mindkét szinten egy-egy aránytalanulkicsi, az övpárkányhoz viszonyítva aszimmetrikusan elhe-lyezkedõ, keskeny félköríves ablaknyílás töri át a falat. Azesztétikai rendellenesség a Rhédey–Wesselényi szárny ere-detileg udvarról induló lépcsõjének átalakításából származ-hat. A régi szárny utca felõli udvari homlokzatát eredetilegnem díszítették árkádok, ez csak a könyvtárépítés bõvítéseisorán került oda, amint ez a fennmaradt tervrajzokból és azárkádok régi szárnyhoz való illeszkedésébõl kitûnik. Akönyvtárszárny udvari homlokzatának lizénák által tagolt,négy egységbe szervezõdõ, egyenként 2-2 tengelyes rend-szere egységes képet mutat. Az alsó szint rácsos ablakait ittis vakolt szalagkeretek, míg az emeleti szint zsalugáterekkelvédett ablakait keskeny füleskeretek díszítik.

KönyvtárteremA jobboldali könyvtárszárny homlokzat felõli termeit (az

egykori könyvtárosi lakosztály helyiségeit) szintén fiókos

dongaboltozatokkal fedték. A könyvtárterem elõterénekbejárata fölé pálcatagos keretezésû fekete márványtábláthelyeztek. Vésett, aranyozott kapitálisokból álló felirata:

MUSIS PATRIIS /GRATISQUE POSTERIS/D(ominus) D(ominus)/

SAM(uel) S(acri) R(omani) I(mperii) COM(es) TELEKI

A síkmennyezetes elõtér déli részén kis csehüvegbol-tozatos helyiséget alakítottak ki. A nagyterem kétszárnyúajtaja fölött az elõzõhöz hasonló tábla, ezzel megegyezõbetûtípusú, vésett, aranyozott felirattal:

FORTUNAE UTRIUSQUE / PRAESIDIAA déli falba aSOLLICITAE /IUCUNDA OBLIVIA / VITAEfeliratot hordozó márványtáblát illesztették. Kelemen

Márton 1826-ban ezt még a galéria emeleti ajtaja fölötttartja számon, a tábla nyilván a bejárat megszüntetése utánkerülhetett jelenlegi helyére. Az elõtérbõl a könyvtár galé-riájára felvezetõ keskeny lépcsõ indul.

A könyvtárterem természetesen az épület legigényeseb-ben kiképzett része. A hosszanti elrendezésû térben négypár pillér határozza meg a szélesebb központi hajó melletti

két oldalteret. A négyzetes pillérek három oldalát duplá-zott, párkányfejezetes pilaszterpárok díszítik. A központiteret és a galéria emeletét kosáríves csehsüvegboltozatok, agaléria alatti részeket síkmennyezetek fedik. Az igényeskivitelû csehsüvegboltozatok hevederíveit mélyített tükrök

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 39Értékeink

díszítik. A belsõ kiképzésben figyelmet érdemel a pillérekfejezetein, valamint a galéria párkányzatán hangsúlyosanjelentkezõ fogsordísz. A galéria egymásba fonódó oválisívekkel díszített kovácsoltvas mellvédje az emelet teljeskerületén körbeszalad. A bejárattal szemben erre erõsítet-ték fel Teleki Sámuel hatalmas portréját. A kép felett elhe-lyezett aranyozott Isten-szem háromszögén a DEUSPROVIDEBIT felirat olvasható, a boltozat hevederívéreerõsített rozettától a mellvédig a portré kétoldalán bronzfü-zérek csüngenek. Szemben, a bejárat fölött jelenleg akönyvtáralapító Johann Michael Millitz által festett fiatal-kori portréja függ. Körben, a galéria mellvédjére az egyko-ri portrégaléria megmaradt darabjait helyezték: TelekiMihály, Bethlen Gábor, Batthyány Ignác és BrukenthalSámuel portréit, valamint Mátyás király két arcképét. Azemlítetteken kívül a könyvtár Teleki József portréját is õrzi.A szekrények tetején láthatók az ókori személyiségeket ésmitológiai alakokat megjelenítõ gipsz szobrok; TelekiSámuel és Bethlen Zsuzsanna bronz mellszobrát az utolsókét északi pillér elõtt helyezték el. A pillérek körül, a falakmentén és az ablakok alatt helyezkednek el a könyvtárkorabeli hangulatát õrzõ könyvszekrények. A galérián a pil-lérek mellett a terembelsõ kiképzésével jól harmonizálófogsordíszes ásványtartó szekrények, az építéstörténet for-rásaiban sokat emlegetett „mineral kasztenek” állnak. Agaléria északi részén, Teleki egészalakos portréja mögöttszéles fiókos szekrény található. A déli részen a kancelláregykori fegyveres házából illetve a palota folyosójáról agalériára nyíló két ajtót elfalazták, a belsõ ajtószárnyakmegõrzésével a falnyílásokban könyvszekrényeket alakítot-tak ki. Az emelet padlóburkolata a kancellár rendelkezésenyomán készült „ordináré parkét”, a földszinten az alapítóóhajának megfelelõen deszkapadló készült.

Az egykori városi palota lakótereiAz emeleten helyezkedtek el egykor a fõúri palota lakó-

helyiségei, itt volt Teleki Sámuel lakosztálya is. A termekjelentõségét növeli az, hogy Marosvásárhelyen itt maradtfenn a legtöbb eredeti barokk kori belsõépítészeti részlet(padló, ajtók, ablakok, kályhák, falfestés, stukkókeretek,stb.). A helyiségek egykori rendeltetése egy 1818-ban fel-vett épületleltárnak köszönhetõen ismerjük, és ennek meg-felelõen mutatjuk be a továbbiakban.

A könyvtárterembõl kilépve baloldalt egykarú, a terem-belivel megegyezõ mintájú kovácsoltvas mellvédes lépcsõvezet az emeletre. A lépcsõház profilozott stukkóval szegé-lyezett síkmennyezetének közepét szerény rozetta, oldalfa-lait fogsordíszes párkány díszíti. Déli falát három kovácsolt-vas ráccsal védett ovális ablak töri át. A lépcsõn felérvejobbra a könyvtárterem elfalazott emeleti bejáratának nyo-mait láthatjuk, a baloldali ajtón a kancellár egykori lakosz-tályába lépünk. Az ajtó mögötti és a balra lévõ teremmennyezetén egyszerû stukkókeret látható (ezek egykor azinasok és a komornyik szobái voltak). A kancellár hálószo-báját már sarkain leszelt téglalapot mintázó, mean-derdíszes-rozettás stukkókeret díszíti. Innen a könyvtárte-rem irányába nyílik az egykori fegyveres szoba, melynekmennyezetén kisebb-nagyobb mélyített körökkel mintázott,sarkain leszelt téglalap alakú stukkókeret látható; ugyanin-

nen közelíthetõ meg a lépcsõházba nyíló ovális ablakokkalellátott egykori illemhely keskeny folyosója. A kancellárdolgozószobájának (a sarokszoba) a szalagfonatos stukkó-keret mellett külön ékessége az épületben fennmaradtegyetlen eredeti kályha, a forrásainkban szereplõ nyolc„fehér tornyos kemence” egyike, a kor forgástest alakú,urnával díszített copf jellegû kályháinak szép példánya. Akövetkezõ helyiség, a kancellár nappali szobájának stukkó-kerete szelt téglalap alakú. Az egykori reprezentatív nagy-teremben, a palotában a Franz Neuhauser által készítettfalfestmények rossz megtartású töredékeit tárták fel a kuta-tások. A nyugati nappali mennyezetének közepén kisebb,növényi ornamentikájú stukkó található, hasonlót látha-tunk a nyugati sarokszoba mennyezetén is. A fõúri lakosz-tály felsorolt termeinek mindenike õriz eredeti asztalos-munkákat. A Molnár Ádám által készített padlóburkolat afõhomlokzati termek többségében ma is megtalálható. Aforrásokban „fein” névvel illetett parkett (négyzet alakúkeretbe illesztett, elforgatott, négybe vágott négyzet) a kétsarokszobában és a két nappaliban maradt fenn, az „orde-náré” parkett (négy egyforma mezõre osztott négyzet) egy-szerûbb mintája pedig az egykori palotában, a könyvtárte-rem galériáján és a nyugati hálószobában. Néhány terem-ben az egykori lambéria is fellelhetõ; csaknem mindenholmegõrzõdtek az egy tengelyben elhelyezett ajtók asztalos-és lakatosszerkezetei. A falfelületet díszítõ fogsordíszespárkány a palota nyugati elõterét kivéve mindenhol fenn-maradt. A Rhédey–Wesselényi szárny hátranyúló részénekemeleti terei kevés eredeti részletet õriznek, az árkádosfolyosóról nyíló, két sorban elhelyezkedõ termeket egysze-rû donga- illetve fiókos dongaboltozatokkal, egy helyenpedig kis cseh üvegboltozatokkal fedték. Több helyiségbena 19. század második felébõl származó kályhák láthatók

A Rhédey-Wesselényi szárny kiosztása kétmenetes. Ahelyiségek többségét fiókos dongaboltozatok fedik. Egyszoba kapott nyújtott kettõs csehsüvegboltozatot, egy aXIX. század második felének átalakításai nyomán porosz-süveg boltozatot, három helyiséget egyszerû kosáríves don-gaboltozattal fedtek. Néhány terem mennyezetén egyszerûkiképzésû, kör alakú, illetve ívelt vonalakból összeálló stuk-kókeretek láthatók. Az eredeti ajtótokokba több helyen kisszekrényeket építettek be. A nyugati oldalon a fõhomlok-zattól számolt ötödik teremben található rovátkolt szélû,füles kialakítású mészkõ ajtókeret az épület egyetlen szá-mottevõ faragott kõ emléke, szemöldökén a Wesselényiekcímerállatát, a koronás sellõt láthatjuk. Ennek két oldalánvésett majuszkulás felirat olvasható: B(aro) / H(adadi)/V(esselényi)K(ata).

A Rhédey–Wesselényi szárny kétharmad része alatt,annak déli oldalán húzódik az épület pincéje. Kilenc teréttéglából készült, többségében fiókos kiképzésû kosárívesdongaboltozat fedi. Az átépítésekre figyelmeztet a pincé-ben található két megszüntett lejárat, az egymást metszõegyenes karú lépcsõ és csigalépcsõ.

Forrásmunka: erdélyi magyar elektronikus könyvtárOrbán János szócikke alapján összeállította:

B. Osvát Ágnes

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEÉrtékeink

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 41Értékeink

A könyveknek megvan a maguk sorsa – habent sua fatalibelli – mondották valamennyien, akiknek a nyelv eszközvolt gondolataik leírására és az azokkal való érintkezésre,akiknek ugyancsak voltak leírásra méltó, vagy legalább arraalkalmas gondolataik.

Gutenberg mester találmányáig, hát bizony kézzel írták ésdiszítették, egyedi példányban, majd másolták nem sok pél-dányba. Ennek az idõnek a terméke volt a felolvasó is, aki azírni-olvasni ugyan nem tudók, de tudásra vágyóknak felolva-sott egy olyan könyvbõl, amire volt hallgató. Az egyik híres-sé vált felolvasó volt Augustinus, aki Kárthágóból jöttRómába, ahol felolvasóként kezdte, majd csalódottan hagy-ta el Rómát, mivel a rómaiak hazugnak és csalóknak bizo-nyultak: amikor eljött a felolvasónak járó fizetés napja,egyszerüen eltüntek; elment hát északra, és milánói püspök-ként, valamint íróként tartja számon a történelem.

A könyvnyomtatás utáni szellemiséget mind a mai napigdöntõ módon határozta meg a nyomda ólomja. Manapságazonban a digitális korszak produktuma, az ún. digitáliskönyv a nyomtatott könyv versenytársaként lépett fel. Nemerrõl kivánok szólni, csupán annyit jegyezzünk meg, hogy akönyv egy olyan találmány, mint a kerék: szebbet igen, dejobbat csinálni, feltalálni, nem lehet! (Ez a briliáns kijelen-tés Umberto Eco-tól származik. Nem igényel sem kiegészí-tést, sem további magyarázást.)

Tulajdonképpen a könyv és az emberek viszonyáról gon-doltam röviden szólni, hiszen tudvalévõ, miszerint vannakkönyvbarátok, a sokat olvasók, a könyvet nagy tiszteletbentartók, és vannak mások, olyanok, akik a könyvet csak mintpénzzé tehetõ árút kezelik. De ezekrõl sem akarok szólni,hanem a könyvekhez való viszonyulásnak kevésbé ismert,pszihológiai-pszihiátriai vetületeirõl, melynek megnevezésea címben is használt bibliománia.

Maga a fogalom megnevezése a görög biblion (: könyv) ésmania (: õrület) szavakból tevõdik össze, és az eddig tapasz-talt, feltünõ magatartási formák megnevezésére születettmeg. Íme a formái:

Biblioklast (gr. klastein: törni, zúzni) akiben a könyv pusz-títási kényszert vált ki;

Bibliopath (gr. pathos: kór) akit a könyv beteggé tesz; Bibliophag (gr. phagein: enni) aki a könyvet megeszi,

szószerint;Bibliophob (gr. phobos: írtózat) aki betegesen írtózik a

könyv(ek)tõl;Biblioskop (gr. skopein: nézni) aki a könyvet nem olvassa,

csak gyûjti, néha átlapozza; Bibliotaph (gr. taphos: sírgödör) aki könyveit mások elõtt

betegesen rejtegeti, ”eltemeti”; Biblioverser (lat. Versus: ellen) aki a könyvet rendeltetésé-

vel ellentétes célra használja. Álljon hát itt két történelmi példa:A bibliotaph példája Comte de Lignerolles (*1816–†1893)

aki 1848-tól teljesen visszahúzodott a hétköznapi közéletbõl,és kizárólag könyvgyûjteményének gyarapítására és gondo-zására szentelte életét. E célra Párizsban kiépített egy lakást.Ismereteit senkivel meg nem osztotta, sõt tagadta, hogybizonyos könyvekkel rendelkezne. A könyvekre szükségenem volt, csupán szenvedélyesen gyüjtötte és mást nem tett,csak gyönyörködött könyveiben. Nagy gyüjteményénekmérete és értéke halála után volt felmérhetõ, amikor – nemlévén örököse – mindene árverezésre került.

A bibliománia – hasonlóan más beteges szenvedélyhez –bünõzéshez is vezethet. Mind a mai napig a legismertebb anémet ev. lelkész, Johann Georg Tinius (*1764–†1846) ese-te volt, aki a szászországi Poserna-ban különc, bogaras ésmegszállot könyvbarát hírében állott. Mikor 1813-ban letar-

tóztaták, könyvtárának állományát 40 000 és 60000 közötti darabra becsülték, amit úgy gyüjtöttössze, hogy kétszer is nõsült (ami nyílván a nõhozománya révén pénzhez juttatta), de ritkakönyveinek duplikátaival európaszerte kereske-delmet folytatott; elsikkasztott templomi pénze-ket és több rablógyilkossági kisérletet hajtottvégre, gyüjtõszenvedélyének finanszirozására.Tíz évig tartó, indiciumokra épülõ per után1823-ban 12 évi fegyházra itélték. Az egyébkép-pen külföldön is elismert könyvésznek a bûnö-zésbe sikló története bevonult a könyvészet tör-ténelmébe. A börtönben pedig, anélkül, hogykönyvekhez juthatott volna, több saját mûvet írt,és nem szünt meg bizonygatni saját ártatlansá-gát.

Aki mindezt tudta, annak újat nem jelenteneka leírtak, de a valódi könyvbarát és olvasó számá-ra talán szemléletének bõvítésére szolgálhatnak.

Dr. Szõcs Károly

BIBLIOMANIAavagy néhány szó a könyvekhez való viszonyulásról

Történelmünk

A Rákócziak kora „Rákóczinak dicsõ kora,Nem jön vissza többé soha!”(Magyar kesergõ nóta)

Mivel a mai ifjabb nemzedékhez tartozó lakosok, de azidõsebbek is csak nagyon keveset tudhatnak történelmünk-rõl (falunk 1918-tól Romániához tartozott), ezért folytatjuknemzetünk dicsõ múltjának ismertetését.

Bocskai István fogalmazta meg legtalálóbban Erdély sze-repét. Azt mondta, hogy amíg a magyar királyi trónon idegennemzet fia ül, szükséges, hogy a független és szabad Erdélyfennálljon s ott magyar legyen a fejedelem.

Bocskai után az 1600-as években Erdély fejedelmei több-ször ragadtak fegyvert a Habsburg elnyomás ellen. BethlenGábor és I. Rákóczi György hadjáratai a magyar szabadság-mozgalom legszebb lapjaira vannak felírva.

I. Rákóczi Györgynek (1630-1648), ki korán átvetteBethlen özvegyétõl Erdély vezetését, III. Ferdinánd volt el-lenfele, aki ellen fegyverrel lépett fel. E helyen büszkénemlíthetjük meg, hogy e harcban az akkor Alsóboldog-asszonyfalvának nevezett falunkból is kikerült egy hõs kato-nája I. Rákóczi Györgynek, Székely András.

Õt a fejedelem kisnemesi cím adományozásával jutalmaz-ta, melyet az itt közölt kutyabõrös levelérõl készített felvételigazol, s melynek hátoldalán 1635. október 27-i dátum látha-tó a fejedelem saját kezû aláírásával és személyes spanyolvi-asz pecsétjével ellátva.

Eredetije megtekinthetõ utódjánál, Székely AlbertnélAlsóboldogfalván a 198-as házszám alatt.

Külön érdeme a családfának, hogy a több, mint 350 évebirtokukba jutott kutyabõrös levelet épségében a mai napigmeg tudták õrizni még a vad kommunista idõszakban is, acserepek alá rejtve.

I. Rákóczi Ferenc dédunokája II. Rákóczi Ferenc, közelhatvan évvel utána azért fogott fegyvert Bécs ellen, hogyérvényre jutassa dédapja linzi eredményeit.

Tudhatjuk, hogy 145 évi török elnyomás után kiûzték atörököket Magyarországról. A nagy örömnek azonban csak-hamar vége lett, mert Lipót azonnal hozzáfogott terve meg-valósításához, a felszabadult területek elnyomásához. Eztcsak akkor hagyta abba, amikor az 1687-es pozsonyi ország-gyûlés törvényt hozott arról, hogy ezentúl a Szent KoronaLipót fiúutódaira örökségképpen s ne választás útján szálljonát.

Lipót a magyarságot szegénnyé és németté akarta tenni.Nem sikerült azonban a népet a nemesek ellen lázítani, merta közös veszedelemre összefogtak, s II. Rákóczi Ferenctõlvárták a szabadulást.

II. Rákóczi Ferenc híres szabadságszeretõ nemzet sarjavolt. Anyja, Zrínyi Ilona maga védelmezte meg hõsiesenMunkács várát a németek ellen. Édesapja I. Rákóczi Ferenca Wesselényi-féle összeesküvésben, mostohaapja, ThökölyImre pedig kurucokkal küzdött ellenük. Ezért a királyi udvar

még gyermekkorában Bécsbe vitte, és ott neveltette a németjezsuitákkal, hogy kiölje belõle a népe és hazája iránti szere-tet, de ez nem sikerült nekik.

Bár nagyon óvatosan fogott hozzá a szervezkedéshez,Bécsben elárulta saját futárja, hogy XIV. Lajos francia királyszövetségét keresi. Ekkor elfogták és halálra ítélték. Fele-sége azonban megszöktette a fogságból, mire Lengyel-

országba menekült, ahonnanelõször zászlókat küldött hazá-jába, ezzel a felirattal: „Istenértés a szabadságért!”

1703-ban õ is hazajött, aholmár a zászlók alatt várták leg-inkább az elkeseredett szegé-nyek és a kurucok.

Felhívására tömegesen csat-lakozott hozzájuk mindenki,rang és valláskülönbség nél-kül. Egymás után elfoglaltaFelvidéket, Dunántúlt, Erdélypedig fejedelemmé választot-ta. Közben I. József foglalta elelhalt apja trónját. Nem sike-rült Rákóczival megegyeznie,

ezért a magyar rendek Rákóczit a szécsényi országgyûlésenMagyarország „vezérlõ fejedelmévé” választotta (1705).Minthogy pedig XIV. Lajos csak úgy ígért segítséget, ha el-szakadnak a Habsburgoktól, az ónodi gyûlésen (1707) aHabsburg családot trónvesztettnek nyilvánították. Csakhogyekkor már XIV. Lajos is cserbenhagyta Rákóczit, mert tudta,hogy az õ segítsége nélkül is folytatnia kell a harcot.

Rákóczitól sajnos a hadi szerencse is elfordult, mert a fel-kelõknek József kegyelmet ígért, ha visszatérnek és feles-küsznek az õ hûségére.

Ocskay vezér a trencséni csatában átpártolt az ellenséghez,Rákóczi pénze (a libertás) értékét vesztette, az élelem fogy-tán volt, ragályos betegség ütötte fel a fejét a seregben. Így akurucok már csak a Felsõ-Tisza vidéken bírtak megállni.Amíg Rákóczi Lengyelországban járt segítségért, vezére,Károlyi Sándor a nagymajtényi síkon letette a fegyvert smegkötötte a szatmári békét (1711).

A szatmári béke szerint mindenki amnesztiát kapott, hahárom hét alatt a király hûségére átáll. A király megerõsíti azország alkotmányát és a protestánsok szabad vallásgyakorlá-sát.

Rákóczi azonban nem fogadta el ezt a békét, inkább hoz-zá hû társaival számûzetésbe menekült, Rodostóban ették ahazátlanság kenyerét, ahol 1735-ben Rákóczi meghalt.Hamvait a nemzet hazahozatta, és édesanyjával együtt a kas-sai székesegyházban helyezték örök nyugalomra. II. RákócziFerenc a nemzeti szabadságnak legönzetlenebb harcosa, akinépe szabadságáért feláldozta egész vagyonát, és nagy áldo-zataival sikerült elérnie annyit, hogy jobb belátásra bírta azuralkodó családot. Belátták azt, hogy a magyar nemzetetcsak saját alkotmányaival lehet boldogulása felé vezetni.

II. Rákóczi Ferenc halálával véget ért a Rákócziak dicsõkora mindörökre, melyet a magyar nép egy szomorú hangvé-telû nótájával is halhatatlanná tett.

Gálfalvi Gábor, életmûdíjas ny. ig. tanító

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEMûhely

Sir Leonard Woolley archeológus professzor, aki egész kutató-munkás életét (közel 60 esztendõt) töltött Mezopotámiai ásatá-sokkal, a következõt mondta:

1939 óta kérelmezem és kérem a Magyar TudományosAkadémiát, hogy küldjön nekem egy magyar nyelvészt. ASumir nyelv – 7000 éves volta dacára – ma is elképesztõ egye-zéseket mutat a mai magyar nyelvvel. Kutatásaim alapjántudom, hogy pl. nyelvtanát nézve a Sumir nyelv 56 nyelvtanisajátosságából 53 megvan a mai magyar nyelvben.

A török a második legközelebbi a sumirhoz, abban 34 vanmeg a fentiekbõl. Míg a török „unokaöcs” fokon áll hasonló-ság tekintetében a sumirral, a magyar mondhatni AZONOS,és egyenesági folytatása a sumir nyelvnek. Alapszavakattekintve több mint 6.000 szógyök egyezik a sumir nyelvbõl amagyarral.”

Megjegyezném, Sir Leonard Woolley professzor késõbbeljött Budapestre, ahol magánúton megtanult magyarul,mivel soha semmi támogatást kutatásaihoz a MagyarTudományos Akadémiától nem kapott. Sõt, az MTA elítélteõt, mondván „az MTA soha nem fogja elismerni, hogy amagyar nyelvnek bármi kapcsolata lenne a sumirral.”

Néhány érdekesség:1.) Embertani szempontból nézve az ún. finnugor népek

embertanilag, azaz fajilag MONGOLOID népek. Szakállnélküli, szõrtelen, sárga bõrszínû, ferdeszemû emberek. Amagyar nép szakállas, fehér bõrû, kerek szemû. Azaz ember-tanilag semmi közünk nincs a finnugor népekhez.

2.) Népzenei szempontból: érdekes módon Bartók BélaFinnországban, Törökországban és Perzsiában végzett nép-zenei kutatásairól készült magyar nyelvû könyvét a MTAeltüntette még megjelenése idején, és mind a mai napigNEM hozzáférhetõ Magyarországon! Ezt akönyvet angol nyelven a New Yorki köz-könyvtárban bárki elolvashatja. A magyarember meglepetéssel olvashatja benne akövetkezõket:

Bartók Béla megállapítása szerint– a török és magyar népzene 75 száza-

lék,– a perzsa és magyar népzene 42 százalék,– a finn és magyar népzene 2 százalékegyezést mutat.

Azaz szerinte népzenei szempontbólminden bizonyíték arra mutat, hogy törökeredetû nép vagyunk.

3.) Nyelvi szempontból:John Rawlinson a székely rovásírás alap-

ján fordította le a Sumir írást. Lenormant(francia) kutató megállapította, hogy a mainyelvek közül a magyar áll a sumirhoz a leg-közelebb.

Nyelvi szempontból nézve tehát angol,

francia tudósok szerint a magyar nyelv mondhatni egyenesági leszármazottja a sumirnak.

4.) Régészeti bizonyítékokA Tigris és Eufrátesz völgyében végzett ásatások során

napvilágra került szobrocskák tanúsága szerint a sumir népállatai – rackajuh, pulikutya, kuvasz, komondor, ridegmarhakísértetiesen egyeznek a magyar nép állataival, rajtunk,magyarokon kívül SENKI másnak nincsenek ilyen állatai avilágon.

Említésre érdemes egy régészeti szenzáció is. Erdélyben,Tatárlakán végzett ásatások során került napfényre több ezerégetett agyagtábla, melyeken sumir írás van, s éveken áttartó kutatások és kísérletek eredményeként a FranciaTudományos Akadémia a következõket állapította meg:

1.) Az Erdélyi tatárlaki ásatások során talált táblák 1500évvel régebbiek, mint az eddig talált legrégebbi Mezopo-támiai agyagtáblák. A Francia Tudományos Akadémia ennekalapján kimondja, hogy az emberiség bölcsõje és az emberiírásbeliség és kultúra NEM Mezopotámiában, hanem Euró-pában, Erdélyben, kezdõdött.

2.) Ezt késõbb a Párizsi Nemzetközi Orientalista Kong-resszus is elfogadta, ami igazi világszenzáció volt, amit csak anevében magyar sajtó, óriási egyöntetû lelkesedéssel elhall-gatott. Én csak New Yorkban olvastam errõl, Pesten a mainapig senki sem hallott errõl egyetlen árva szót sem.

Azaz embertani, népzenei, nyelvészeti, és régészeti szem-pontból nézve, a finnugor elmélet, melyet ellenségeink dol-goztak ki lejáratásunkra, és magyarellenes propaganda céljá-ra, egyszerûen valótlan elmélet.

Emlékeztetõ: „Jaj annak a népnek, amelynek történelmétaz ellenségei írják! (Seneca)

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 43Mûhely

Brit archeológus professzor döbbenetesállítása a magyarok származásáról

Ez már Magyarország?„Aki külföldre megy, az új helyen is afelé igyekszik,aki otthon volt, aki õ maga. Az lesz, aki volt. Ezléte folytonosságának garanciája.”

(Balla Zsófia A vers hazája, székfoglaló beszéda Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémián 2015.)

Amikor csak egyetlen út marad...

„El kell mennemaddig a házig.S ha teteje közben beázik?El kell mennemaddig a házig.S ha minden lakójaholtra fázik?El kell mennemaddig a házig.S ha belõle már csakgerenda látszik?El kell mennemaddig a vázig.S ha lent vályog közétegerek töltik?El kell mennem addig a földig.S ha zsupját fûbeesõ döngölte?El kell mennemabba a földbe.”

Páskándi Géza Ars poetika a pusztán A fiatalos, hetvenes évei felé közeledõ férfi láthatóan

készült a beszélgetésre, fejében kialakított vázlata alapjánfogott volna bele története elbeszélésébe, ám mindjárt azelején megzavarta az elsõ kérdés: mikor gondolt elõszörarra, hogy elhagyja az országot akár illegális úton is, nem vál-lalva a több éves várakozást, a kétes kimenetelû ügy beindí-tását egy legális útlevél megszerzéséhez? Szökésének törté-nete éveken át gazdagodva újabb és újabb emlékfoszlányok-kal csiszolódott emlékezetében, szélesen hömpölygõ nagyfolyó volt már, melybõl szerteágazó vonalak vezettek az ese-ményekhez nem közvetlenül tartozó mozzanatokhoz. A kité-rõket nyesegetni kellett, kérdésekkel egyazon mederbe terel-ni a végkifejlet felé. Térképeket is kiterítettünk, kerestük afelidézett helyszíneket. Temesvár, Nagyvárad, Érmihályfalva,aztán Érselénd (Silindru), Bagamér, Penészlek, Nyírbátor,milyen messze esnek immár Gyõrtõl, befogadó városától,harminc év távlatából!

De hát miért ezen a sokszor életveszélyes úton? Mertveszélyben érezte magát, mondta, már évek óta, és aztán tör-tént valami, ami felgyorsított mindent, tudta, nem várakoz-hat tovább. Mindez 1989 késõ õszén történt.

Temesvár egyre fogyó magyar közösségének tagjaként élt

ekkoriban, családos, két gyermek apja, megfelelni akarvanaponta a munkahelyi feladatoknak, villamosmérnök volt egytechnikai fejlesztésekkel foglalkozó kisebb vállalatnál.Ezekben az években, függetlenül attól, ki hol élt Romá-niában, az emberek energiájának, idejének nagy részét nem anapi nyolc órás vagy több munkaidõ kötötte le, hanem a min-dennapi beszerzések, sorbanállások, ügyeskedések ismerõsökbevonásával, kapcsolatok kiépítése a hiánycikkek be-szerzéséhez, annak számon tartása, hogy az adott hétvégénpáros vagy páratlan rendszámú autók közlekednek-e, hogyanvezesse be az olyan házilag készített tévé-antennát, hogy amagyar adást a lebukás veszélye nélkül nézhesse. MindezekPintye Tamás családjának is kihívásokat jelentettek.

A közélettel kapcsolatos véleményét, az ország gazdaságiéletének csõdjérõl tapasztalt napi riasztó jeleket a diktatúrafojtogató légkörérõl – minderrõl csak igen szûk baráti kör-ben cserélhettek véleményt. Kiben bízhat meg az ember? Ezesetben ez biztonsági kérdés volt a szó legmélyebb értelmé-ben. Hát azokban, akire az életét is rábízza, mikor az isme-retlen, eddig fel nem tárt barlangokba bemerészkedik, hogyévmilliók rejtelmeit kutassa. Pintye Tamás ugyanis környe-zetvédõ barlangász volt, már-már profi a javából, a földmélységeinek kutatása közben nagyobb biztonságban érez-hette magát, mint a lakásában, ahol telefonját lehallgatták azelhárítás emberei, az utcán követték, mert megfigyelt sze-mély lett, a temesvári református közösség tagjaként, fõleg,amikor a fiatal lelkész, Tõkés László a szekuritáté célkereszt-jébe került. A lelkész bátor szókimondását, a rendszerrelvaló szembenállását, a hallgatás falának ledöntését szándé-kozó lázadást a temesvári románság is együttérzéssel követ-te, nekik nem volt ilyen bátor vezetõjük, szimpátiájukatkimutatni se merték. Végül az összeomlás elõtti hetekben,1989. november-decemberében a református parókia éstemplom körüli védõláncban õk is részt vettek. Pintye Tamásés barlangász-társai az erdõk, barlangok magányában, titko-kat megõrzõ világában mindenrõl beszélgethettek. Tudtakarról, hogy sokan próbálják elhagyni az országot Jugoszláviavagy Magyarország felé a zöld határon át, van, akinek sike-rül, másoknak nem, ezekre súlyos, nehéz napok várnak alebukás után a mindenre kiképzett határõrök, a vallatószekusok kezében. Ismerték a veszélyt, de tudták, hogy van-nak helyzetek, amikor nem lehet már mérlegre tenni aveszélyt és a biztonságot, mert egyéb válasz nincs a hálóbólvaló szabadulásra.

A hálót pedig lassan, de biztosan már fonták Pintye Tamásmegfogására, mégpedig olyan ürüggyel, amihez aligha voltköze. De a hatalom emberei mindig találtak fogást a kisze-melt áldozaton. Nála is találtak ilyen pontot, édesanyjánkeresztül, akit féltett, szeretett. Édesanyja mélyen hívõ,menedéket már csak istenben remélõ asszony, reményét egyjobb világ eljövetelébe vetve imákban fejezte ki, érlelte, csi-szolgatta imái szövegét, több példányban lemásolva odaadtaismerõseinek, de az utcán, autóbuszmegállókban ismeretle-neknek is. Késõbb még postára is feladta, belföldre, külföld-re küldte el, még a pápához is, akit arra kért, hogy a világbékéjéért imádkozzon, a szenvedõ emberiségért. E levelek-bõl több példányt is begyûjtött a szekuritáté, a pápához írtlevelet elsõsorban, és ekkor behívták az asszonyt a rendõr-ségre. Milyen leveleket küldözget, miért írja, mit akar ezek-kel, csak úgy záporoztak rá a kérdések. Rossz román tudásá-

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEMûhely

val esélye se volt elmagyarázni, válaszolni a kérdésekre.Ekkor azért szidalmazták, hogy nem beszéli az állam nyelvét,menjen oda, ahol született, Magyarországra. Hiába mondta,hogy õ évtizedek óta próbálkozik a visszatelepedéssel, nemengedélyezik a távozását. Magyar állampolgárságától is meg-fosztották. A hatalom embereit dühítette, hogy nem tudnakmit kezdeni az asszonnyal, imáiban nem szerepel a szocializ-mus megdöntésének terve, el sem ítélhetik. Hívatták hát afiát. Kezdetben csak megfigyelték, már nem is titokban,aztán berendelték kihallgatásra.

A temesvári szekuritáté kívülrõl látszólag szolid irodaépü-letének mélyérõl csak suttogva keringtek a hírek, a kihallga-tásokról, bántalmazásokról, eltûnésekrõl az érintettek beszél-ni se mertek. Így volt ez mindenhol az országban, ezek elõttaz épületek elõtt az emberek sietve haladtak el, több helyena posztoló katona csak intett, hogy a gyalogos menjen át aszemben levõ oldalra. A fiatal, rendszerhez hû csatlósok, ki-hallgató-tisztek derekasan megszolgálták bérüket, kasztjukatmagasan a társadalom fölé emelte a Párt, melyet szolgáltak.

Pintye Tamás tehát ott ült több emelet mélyen a kihallga-tó, ablak nélküli szobában, erõs lámpa világított a szemébe,a mögötte ülõ embert nem látta, csak hallgatta a kihallgatótiszt szájából lavina módjára ömlõ szitkokat, gyalázkodó sza-vakat, a magyarságára, egyházára, édesanyjára szórt durvaszavakat, melyek úgy hullottak rá, mint alvadt vérdarabok, afélelemnél mélyebb, lelki fájdalmat okozva. Majd magárahagyták, talán félórára is, õ abban a hitben ült mozdulatlanula széken, hogy most kapja a halálos besugárzást, azért vanegyedül, hogy más ne kerüljön veszélybe rajta kívül. Hallottõ már ilyesmirõl, suttogtak a népek errõl is, belefért már ezis a napok rettegésébe. Aztán bejött egy másik, szelídebbhúrokat pengetett, megcsillantva a hálóból való szabaduláslehetõségét: heti egyszeri jelentések munkatársakról, bará-tokról, családtagokról, sorban állás közben hallottakról,megnevezve személyeket. Vagyis itt állott Pintye Tamás elõttaz új pálya, besúgó lehet, élvezheti a rendszer támogatását,cserébe viszont eladja magát. Egy s más között elhangzott afenyegetés is, más választása ugyanis nincs, leszállni róla nemfognak. Pintye Tamás feszülten figyelt, agya motollaként for-gott, hogyan vágja ki magát ebbõl a helyzetbõl, mert egyetbiztosan tudott, áruló, besúgó nem lesz. És azt tette, amit

ilyen helyzetben tehetett, átverte vallatóit. Gyomorfekélyeokozta erõsödõ fájdalmakra panaszkodott, gyógyszerei hiá-nyában fájdalmai erõsödésének jeleit látták rajta, kiszáradtszájjal, verejtékezõ homlokkal ült ott, keze remegett, arcasápadt volt. Mert persze nagyon is félt. Mindenképpen ott-hon tartott gyógyszereihez kell jutnia, mondta, tudja, hogyide vissza kell úgyis jönnie, ha nem tenné, úgyis hoznák,mondta meggyõzõen. Jól van, jövõ héten, ugyanezen a na-pon ugyanitt legyen. Kitántorgott az épületbõl, a Dóm térenvizet ivott a szökõkútból, megvárta, míg lecsillapodik, hogynyugodtan kezdje el tervezni a következõ napot. Mert egyetbiztosan tudott: ide visszajönni nem fog, amire õt rá akarjákvenni, azt úgysem vállalja.

Már csak azt kell kidolgozni, mikor, hol, esetleg kivelegyütt fogja a határt átlépni. Otthon elõkereste nagyapja haj-dani katonai térképét, melyen a korabeli országutak és vas-útvonalak voltak, s az eltelt évtizedekben semmit nem vál-toztak. Volt egy világító iránytûje is, melyet a barlangtúrák-nál használt, ezt a munkahelyi szekrényébõl kellett elhoznia.A késõ délutáni órákban nem volt feltûnõ, hogy az irodájá-ban tesz-vesz, megszokták, hogy amikor barlangászni indul,szobájában rendet rak, ha másnap nem jön be dolgozni fõnö-ki engedéllyel. Fõnöke nem csupán mérnöki ismereteire,szaktudására volt büszke, de arra is, hogy ismert, eredmé-nyes barlangkutató Pintye Tamást mindig elengedte. Le isadta a kulcsát a portán, elõtte gondosan összeszedte a tiltotttévé-antenna összerakásra váró darabjait, olajos rongybacsomagolva a szemetet tároló konténer mélyére rejtette. Úgyment ki a kapun az épületbõl, ahol tizenhat évet töltött, hogyvissza se nézett, tudta, holnap reggel valahol máshol lesz.

Valahol, de hol, ez zakatolt benne mindvégig, míg a vona-ton zötykölõdött Nagyvárad felé, ahol bizalmas barátja, haj-dani osztálytársa lakott. Neki vázolta terveit, böngészték atérképet, hol lenne biztonságosabb átjutni a határon.Barátjának azt a szerepet szánta, hogy kivigye õt az éjszakaleple alatt a kiszemelt román-magyar határszakaszra. Ehhezazonban a benzin-ínséges idõben az kellett, hogy öt liter ben-zint a havi húsz liter felett valahonnan, valahogyan szerez-zen. Ilyen kérdésekben azonban annak idején hihetetlenleleményességrõl tanúskodtak az autósok, Pintye Tamás isbeszerezte a szükséges mennyiséget, sõt a kannát tisztáratörölgetve jó illatos pálinkával még be is kenegette, mertvonatra egy benzineskannával csak úgy felszállni nem is lehe-tett akkoriban. Hátra volt még egy erõs hatású vegyszer,ammoniák, mely kis szóróflakonba töltve, a szembe fecsken-dezve kis idõre elvette a támadó éleslátását, arra az eshetõ-ségre, ha szembe találja magát a fegyveres határõrrel, akimellett mindig ott vicsorog egy kiképzett kutya is.

Szükséges volt még, hogy megbízható társa is legyen a szö-késben, ha vele valami történik, legalább hírt adjon róla acsaládnak. Akkoriban szóbeszéd volt, hogy a lelõtt határsér-tõt a határõrök egyszerûen „elkaparták”, hogy ne kelljen azügyrõl jegyzõkönyvet, jelentést írni.

Pintye Tamás tudta, kivel szövetkezik a veszélyes útra, ter-mészetjáró útjaikon, éjszaka hálózsákba burkolózva, tûzmellett, sziklák között gyakran dolgoztak ki elméletben szö-kési terveket, hol, hogyan lehetne átmenni a lebukás veszé-lye nélkül. Megvolt tehát a megbízható barát, a társ. Kevésszóból is megértették egymást, az indulást nem halogathat-ták. Otthon egy szót se ejtett arról, miért kell éjszaka vonat-

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 45Mûhely

ra ülnie, megszokott dolog volt az ilyen utazása, hozzátarto-zott a barlangászáshoz. Most azonban nem az ország belsejefelé vették az irányt, hanem Nagyvárad felé váltottak jegyet,onnan tovább kisebb, a határ felé tartó szárnyvonalra szálltakát, mely a magyar határral párhuzamosan haladt. Ült PintyeTamás a kis vicinális szerény kupéjában, kibámult a sötétéjszakába, és az elõtte álló tennivalókra gondolt. Tudta, mitkockáztat, mi történhet vele, az egyetlen, akiben bízhat, azönmaga volt: „Magamban bíztam eleitõl fogva / ha semmijesincs, nem is kerül sokba / ez az embernek.” Bár õ ott, akkornem citálta József Attilát, de valami ilyesmit érzett. Egy sza-badabb élet reményében futott a már ismert, elviselhetetlenelöl.

Aztán elindultak az éjszakában. Fülelve minden neszre,idõnként a világító iránytû fedelét felnyitva korrigálta azirányt észak-nyugat felé, kezére rongyot kötve kúszott társaelõtt vagy után az ezer tüskével ellenálló akácerdõben,ahová-úgy tudták- a határõr még a kutyájával se megy be atüskék miatt. Amikor az erdõbõl kiértek, sík terep várta amenekülõket, drótakadály alatt a homokos talajba mélyenbefúrt testükkel kúszva haladtak elõre. Messzirõl lövés hal-latszott, kutyaugatás verte fel az éjszakát, õk minden erejüketösszeszedve rohantak elõre. Társa elszakadt tõle, rémületé-ben más irányba rohant, Pintye Tamás már csak egyedül volt,az életéért rohant az éjszakában. Ekkor meglátta a magyarhatárt jelzõ fehérre festett kis oszlopot, rajta a nemzeti színûsávval. Odakuporodott a tövébe, hátát nekivetve felnézett afelhõ alól éppen arcát mutató holdra. Megérkezett.

Messzirõl falut sejtett, óvatosan közelítette meg a településszélén álló házat, benn gyenge fényt látott, hajnalban kelõember mozgott a házban. Benyitott a szerény parasztházba, a

magányos öregember csak éppen ránézett, és már tette iselébe a kenyeret, szalonnát, pálinkát töltött, s ráköszönte:Isten hozta! Késõbb befogta a lovat, a szekérbe pokrócotdobott, pár órát pihenhet, mondta, míg odaérünk, és vitte ahajnali derengésben a határõr-laktanya felé. A szerencsésvégkifejlethez hozzátartozik az is, hogy útitársa is, a csakJaniként felidézett barát is elõkerült, õ is megtalálta az átve-zetõ utat. Pintye Tamás jelentkezett, elõszedte és bemutattaruhájába rejtett személyi okmányait, forró teát kapott, fürdõ-ben moshatta le magáról mindazt, ami rátapadt. Mosta,mosta magát, mikor haját is elérte a vízsugár, rémülten látta,csomóban hull alá a haja, egy éjszaka alatt megkopaszodott.A lélek készen volt az útra, ki is tartott, de a teste így lázadtmindaz ellen, amibe belekényszerült.

Mindez több mint harminc évvel ezelõtt történt, de PintyeTamás nem fordított hátat szülõhazájának. 1989 decemberé-nek utolsó napjaiban megbukott a gyûlölt diktátor hatalma,szabadon, határõri vizslatás nélkül kelt át visszafelé a határonlegsürgõsebb adományaival, látni szeretteit, együtt ünnepel-ve a szabadságot, melyet akkor másokkal együtt õ is elhitt.Azóta is Erdélyt nem feledve befogadó hazájában szervezi aközös utakat megismertetni szülõföldje szellemi és természe-ti értékeit, Tündérország páratlan szépségeit. *

Pintye Tamás megszívlelte a hajdani nagy fejedelem, Beth-len Gábor évszázadokon át is hozzánk eljutó üzenetét. „Nemmindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amitlehet.” Megtette, amit lehetett, a szabadságáért.

Serdült Benke Éva Paks, 2019.

Tegyük hozzá: vezeti a Gyõri Erdélyi Kört, és létrehozta,szerkeszti lapunk netes változatát. (A szerk.)

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEMûhely

Derzsi Ferenc

Idézetek léleképítésre„Soha el nem múló szeretettel” küldi magánkiadású

kötetét a szerkesztõségnek, rajta keresztül az Átalvetõolvasóinak a 92. évében járó szovátai pedagógus. Elöljárószavaiból íme egy rövid részlet: „A idézetek napról napravaló gyûjtése nagy öröm volt számomra. Az elmúlt idõszak-ban több ezer gyûlt össze. ezekkel az idézetekkel értõ és gon-dolkodó, szív-lélek emberekhez szeretnék szólni, akik az életkomoly problémái mellett is szeretnének elmélkedni.” Aszázhetven oldalon sorjázó több ezer idézet közül álljonitt csupán az elsõ oldalról néhány.

„Mi nem tartományokat veszettünk el. Bennünket fel-daraboltak (...), nekünk más határokra van szükségünk.”Gr. Bethlen István

„Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt ember-társainak, hazájának, ezáltal az egész emberiségnek.”Széchenyi István

„Kultúrát nem lehet örökölni... Kultúra annyi, mint ta-nulás, megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszítenikönnyû.” Kodály Zoltán

„A zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható.Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világítbe” Kodály Zoltán

„Ha a magyarság nem törekszik az elérhetõ legmaga-sabb mûveltség megszerzésére, elmerül a népek tengeré-ben.” Kodály Zoltán

„Otthon, amikor valaki közülünk hosszú, magányosútra indult, öregjeink azt kérdezték: Jól felöltöztél? Bo-tod van-e? Hát éneket viszel-e magaddal? Vagyis védel-met a sötétség s az úti veszedelmek ellen.” Sütõ András

Végezetül Derzsi Ferencnek „Édesanyám, édesapámemlékére” írott versébõl idézünk.

Akármilyen kincset kínáljon az élet,Édes székely népem, el nem hagylak téged,Mindig veled érzek.

Akármilyen rangot kínálhatnak nékem,Szegény sorsomban is örök büszkeségemAz én székelységem.

És amikor hazám áldozatra kér fel,Megmutatom karral, megmutatom ésszelMit tehet egy székely…

Erdély, Erdély, áldott Erdély mindenben,Több nem is lehetnél,Szemfedõm, ha eltemettél,Te légy, s maradj áldott Erdély.

A sóvidéki székelyek díszítõmotívumai között igen elõkelõhelyen szerepel a csodaszarvas és a tulipán, hiszen a magyar-ság és a székelység történelmérõl is beszélnek. Ezek a díszítõ-motívumok nem csak a Sóvidéken, nem csak Székelyföld mástelepülésein fellelhetõek, de az egész magyar nyelvterületentalálunk ilyen díszítéseket. Nem csak az õsi magyar népmûvé-szeti jelképekben, hanem sok szkítáktól származó nép, sõtmég korábban élt nép jelképvilágában is szerepelnek.Halikarnasszoszi Hérodotosz mellett számos ókori történészírt a szkíták magas fokú mûveltségérõl, emellett a régészetileletek sokasága szemlélteti az egykor volt nép magas fokúszépérzékét. A kárpát-medencei magyarokat régen szkíták-nak tartották nyugaton is. Érdemes megemlíteni V. Orbánpápa és XI. Gergely pápa bulláit, melyben Királyi Szkítáknaknevezik népünket. A 12. századi Thesszalonikai Euszthathioszérsek a hunokat híres szkíta nemzetnek emlegeti. Régi króni-kásaink, történészeink, mint Pray György, Horvát István ésJerney János a hunokat szkíta nemzetbelinek tartják.Priszkosz rétor késõ ókori keletrómai (görög) diplomata éstörténetíró, aki járt Attila hun uralkodó udvarában, Attilahunjait is szkítának említi.

A szkíták egyik jellegzetes motívuma volt a szarvas, melyetmi magyarok, székelyek csodaszarvasként is emlegetünk. Aszkíták egyik nagy népe a hunok, akik sok évszázadon ke-resztül õrizték hagyományiakban a szkíta elemeket. A hunoknépe a Nagy Magyar Alföldtõl egészen Kínáig mély nyomothagyott az ott élõ népek történelmében, kultúrájában, díszítõ-mûvészetében. A szkíták aranyszarvasait megtaláljuk Ma-gyarországtól Közép-Ázsiáig, sõt még keletebbre is. A hunokmellett a magyarok, székelyek, jászok, palócok, kunok, törö-kök, tatárok, kirgizek, kazahok, türkmének, üzbégek, ujgurokés számos más nép mûvészetében igen elõkelõ helyen szere-pel a szarvas és a tulipán-motívum.

A csodaszarvas a hun-magyar mondakörben és a székely-magyar népi hagyományokban úgy jelenik meg, mint Istenáltal küldött mitikus vezérállat, mely elvezeti e népet egy jobbhelyre, mint ahol eddig voltak. A Biblia szerinti nagy vadász,„nagy vadász vala az Úr elõtt” Nimród (de a magyarok Mén-rótnak is mondták) fiai: Hunor és Magor egy gázlón át elin-dultak vadászni és egy gyönyörû paradicsomi szigetre kerül-tek, ahol szép táncot lejtõ lányokra találtak, akikkel egybekel-tek. Jordanes a De origine actibusque Getarum (rövidenGetica) A geták eredetérõl és tetteirõl címû mûvében megírta acsodaszarvas-legendát. Úgy a dákok, mint a géták szkíták vol-tak, ezért is érdemes néhány mondatban említeni egy történe-tet tõlük. „Midõn egyszer ezen népnek vadászai, miként az szo-kásban volt, a Meotisnak innensõ partján vadászni mennek, ész-reveszik, hogy mintegy váratlanul egy nõstény szarvas bukkant felelõttük, amely a mocsárba ment s majd haladva, majd megállvaútmutatóul szolgált nekik. A vadászok követvén õt, átgyalogoltaka Meotis-mocsáron, amelyet elõbb mint tengert járhatatlannaktartottak. Az idegenek elõtt feltûnt nemsokára a Scytha-föld is, a

szarvas pedig eltûnt.”1 Egyes elfogult, magyarul író történészekszerint a középkori magyar krónikások, így Antonio Bonfini isegyszerûen csak átvette Jordanestõl a csodaszarvas legendát.Égbekiáltó hazugság ez, hiszen a szkíták aranyszarvas-leletei aKárpát-medencétõl Közép-Ázsiáig, Krisztus elõtt 3-400 évvelkorábban kerültek a földbe, mint Jordanes írása, ami azt isjelenti, hogy a szkíták szarvastisztelete több száz évvel meg-elõzi Jordanes leírását. Tápiószentmárton és Zöldhalompusz-ta szkíta szarvas leleteitõl a Chilikti (Kr.e. VII.-VI. sz.) kazah-sztáni leletekig számos szkíta aranyszarvast találtak.

1. ábra: Tápiószentmárton, szkíta aranyszarvas

Anonymus Gesta Hungarorum (A magyarok viselt dolgai)címû mûvében Bors vezérrõl és Bors vára alapításáról szólófejezetében is egy csodálatos szarvas szerepelt: „Közös elhatá-rozással evégre Böngér fia Borsot küldötték ki vitézeivel. Mikor aGaram folyó mellett lovagoltak, egy szarvas futásnak eredt elõt-tük, és nekivágott a hegytetõknek.”2 A csodaszarvasról szólóeredetmonda egyik elsõ lejegyzõje Kézai Simon, aki GestaHungarorumában olyan régi mondákat jegyzett le, melyekvégig uralták a magyar nép eredettudatát3. A teljesség igényenélkül meg lehet említeni az alábbi krónikákat: Hess AndrásBudai krónikája, Kálti Márk Képes krónika, Thuróczi JánosA magyarok krónikája, Mahmud Terdzsümán Tarih-i Üngü-rüsz („A magyarok története”), Csíki székely krónika, HeltaiGáspár Chronica az magyaroknak dolgairól c. mûveket. Amagyar krónikák egyértelmûen szólnak arról, hogy Álmosvezér családja Attila hun királytól származott, a hun nép egyikhajtása a magyar, a másik hajtása pedig a székely. Priszkoszrétor Kr. u. 448-ban a kelet-római birodalom egyik követe-ként tapasztalhatta, hogy miképpen nézett ki Attila fábólkészült palotája és mennyire tisztelték a hun uralkodót azalattvalói, azt az embert, aki elõtt úgy Bizánc, mint Róma ismeghódolt. Attila halálát követõen fiai versengtek a hatalo-mért, mely versengésbõl háború lett. Attila kisebbik fia, Csaba(más leírások szerint Irnik) Pannóniából Kis-Szkítiába távo-zott és az Al-Duna mentén alapított birodalmat, mely biroda-lomnak egy része Etelköz is, ahol késõbb Álmos magyarjaiéltek. Az Árpád vezette második bejövetel elõtt Csaba népe,a székelyek már ott éltek a Kárpát-medencében, és késõbb amagyarokkal közösen alkotnak egy erõs államot. Ezért ishamis a honfoglalásról szóló történet, mert a XIX. századközepétõl, az 1848-1849-es szabadságarcunk leverésétõl kezd-

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 47Mûhely

A Felsõsófalvi Református Templom csillárjának színvilága õrzi az egykori felszabadulási emlékmûkopjafájának színeit, hiszen a csillárt Kovács (Ész) Mózes készítette. A felsõsófalvi emlékmû

Szekeres-Lukács Sándor

Csodaszarvas és tulipán a Sóvidéken

ve a Habsburg-hatalom igyekezett egy olyan magyar történel-met terjeszteni, amely az összes krónikánkat megkérdõjelezteés egy kitalált történelmet erõszakol rá az iskolától az akadé-miáig, melyet még most is terjesztenek, a mai napig.

Ipolyi Arnold nagyváradi püspök, mûgyûjtõ, néprajzkutató,mûvészettörténész szerint egyes magyar istenségek nemember, hanem turulmadár és szarvas alakjában jelennek mega mítoszainkban.4 Számos író, néprajztudós és történész fog-lalkozott a csodaszarvas eredetmondával: Ipolyi Arnold,Arany János, Dienes István, Benedek Elek, Magyar Adorján,Kiszely István, László Gyula, Bakay Kornél, Szántai Lajos,Pap Gábor, Obrusánszky Borbála, Grandpierre Attila, és asort sokáig lehetne sorolni. Magyar Adorján egy önálló írástszentelt a csodaszarvas témának A Csodaszarvas címmel,melyben hangsúlyozza, hogy „nemzetünket ma általában nemtartják, a valóságnak megfelelõen, mai hazája, azaz Magyaror-szág legrégibb õslakosságának és Európa legrégibb mûvelt nép-ének, hanem körülbelül egy ezredévvel ezelõtt a KárpátokMedencéjébe költözött ázsiai, nomád, mûveletlen keverék-népnek.”5 Mongóliától kezdve egészen a Kárpát-medencéig –tehát nemcsak szkíta területen – szarvas-ábrázolások kerülteknapvilágra. Magyarország nyugati végétõl, Zala megyétõl egé-szen a keleti részekig, a Székelyföldig minden újévkor vagy aházasságkötés alkalmával termékenységet ígér a csodaszarvas,amint a regõs ének sorai is szemléltetik:

„Amott kerekedik egy kis kerek pázsit,Abban legelészik csudafejû szarvas, Csudafejû szarvas, ezer ágfa-boga…”6

Varga Géza szerint a csodaszarvas korai jelenléte a Földészaki féltekéjén Japántól a Brit szigetekig elterjedt motívumvolt, régi kozmikus ábrázolását a Tejúton (a Hadak Útján) azIkrek (Hunor és Magor) csillagkép alatt az Orion (Nimród)lehet megtalálni.

2. ábra: Õsi szarvas, Alaca Hüyük, hatti relief részlete (Kr.e. 3000)

A szarvas-kultusz gyökerei nagyon messzire nyúlnak azemberiség történelmében, nagyjából Kr. e. 12.000 évvel ez-elõttre, amikor a vadászó ember kezdte hasznosítani ezt azállatot. A korai szarvas-ábrázolások után, az ókori görögöknélegész korán feljegyzik a csodálatos szarvas üldözésének törté-netét, így lesz náluk Artemisz holdistennõ szimbolikus állata.7

László Gyula szerint „mind az onogur-avar-magyar népnél,mind pedig Árpád magyarjainál kimutatható a szkíta hagyo-mányréteg. Nekünk is szarvas volt az õsi istenasszonyunk, vezetõállatunk, akárcsak a szkítáknak”8 Ugyancsak õ írja az alábbi-akat: „Hunor és Magyar mondája nem pusztán írásban maradtránk, s nem is csupán a kései , XIV. századbeli Képes Krónikaillusztrációja õrizte meg számunkra, hanem megmaradt annak

honfoglalás kori, feltehetõen magyar ötvösnek remek ivókürtveretén is, amelyet Csernyigovban találtak.”9 Az igaz, hogy BíróGábor külön kis könyvet szentelt Sóvidék népi építészetérõl,sõt ebben kitért az épületek díszítésére is, de ebben a kiskönyvben inkább egy mûszaki ember rajzos szemével baran-gol e tájon. Említi is a házak díszes oszlopait és az oromzatokdíszeit, de ezekben nem mélyül el. „Gyakoriak az oromzatokondeszkakivágásokból alakított növényi indadíszek és a szarvasosmotívumok.” …A szarvasos díszítésre jó példa ParajdrólBarabás Béláné házoromzata, de ugyanitt egyéb motívumokkalis találkozhatunk. A díszes oromzatok Felsõsófalván is elõfor-dulnak, mint a 499. sz. háznál, mely 1909-ben készült.10 Ez a háza mai nap is megvan. Bíró Gábor azonban nem említi példáulaz egyik felsõsófalvi épületet, a református kántorlakot, me-lyen szintén szarvasos motívumok, sõt középen egy turulma-dár is látható, mint ahogy nem tulajdonított jelentõséget atulipán-motívumoknak sem, pedig ilyen díszítéseket láthatunka könyvében. A magyar díszítõ motívumokkal számos jelentõsmagyar tudósunk foglalkozott, ezek közül megemlíthetjükMalonyay Dezsõ, Ortutay Gyula, Balassa Iván, Haáz Ferenc,Viski Károly, Rómer Flóris, Henszlmann Imre, HómanBálint, Bíró József, Kós Károly, Entz Géza, Sebestyén József,Dr. Kós Károly nevét.

A fenti mondatokat tulajdonképpen bevezetõnek szántam,ugyanis a Sóvidéken elõforduló díszítõmotívumokat szeret-ném röviden ismertetni. Az udvarhelyszéki Korondon a színeskerámiákon, Felsõsófalván pedig a székely házak ormai jelen-tek meg a csodaszavasok. Korondon már régóta foglakoztakkerámiakészítéssel. A sóvidéki lakóházak oromfalain marad-tak fenn ilyen szarvasos díszítések Felsõsófalván, Parajdon ésSzovátán.

Páll Ágoston, az egykori korondi kerámiaüzem igazgatójamesélte e sorok írójának, hogy olyan régi színes kerámiacsem-pét találtak a földben, mely a XVII. századból való, a motí-vum is nagyon érdekes, mert Attila hun király kelyhére hason-lít ez a váza. Székelyudvarhelyen kõ- és agyagipari szakiskoláthoztak létre 1893-ban, mely iskolában a régi, õsi motívumkin-cseket használták fel a díszítésekre. Sok korondi fiatal látogat-ta ezt az iskolát, akik hazatérve a mázas edény úttörõi lettek.István Lajos feljegyzései szerint András József, KatonaFerencz, Lõrincz M. András, Balázs György, Demeter K.Zsigmond, Fülöp Dezsõ voltak az elsõ pionírok a kerámiaké-szítés terén.

A színes, díszes korondi kerámiakészítés azonban nemekkor kezdõdött,hanem sokkal ko-rábban. Az elsõ írá-sos összegzés 1820-ból származik: azErdély-szerte vég-rehajtott összeírásidején Korondon50 fazekast tartot-tak nyilván. Az1818 és 1848 közöt-ti periódusról fenn-maradt adótabellák tanúsága szerint nagyon sok Fazekas elõ-nevû család élt Korondon.

A Páll, Duka, Máthé, Józsa, Szakács famíliák biztosították aszakmai utánpótlást a kerámiakészítés terén. Bertalan János,Páll Antal már gyerekkorukban belekóstoltak a kerámiakészí-

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEMûhely

3. ábra: Páll Ágoston korondi tányér

tésébe. A leghíresebb XX. századi keramikusokat érdemesfelsorolni: Bíró Árpád idõs és az ifjú is, Babos Miklós, FábiánFerenc idõs és az ifjú, Illyés Mihály, Józsa János, Józsa Lajosalszegi, Gyõrfi Imre, Máthé K. Imre, Molnos Á. József, OláhDénes, Páll Antal, Páll Ágoston, Molnár Vince, Tófalvi Jó-zsef, Tófalvi Pongrác. Ezek közül néhai Páll Antalt, Páll Ágos-tont és Józsa Jánost e sorok írója jól ismerte. A díszes, színeskerámiákhoz gyakorlott kezû, gazdag díszítõképzelettel meg-áldott virágozó asszonyok kellettek. Ezek közül érdemes meg-említeni Molnos Margitot, Páll Katalint, Páll Antalnét, JózsaJánosnét, akik nélkül szegényes lenne a korondi bokály, korsóvagy tányér.11

Józsa János leánya, a Budapesten élõ Józsa Judit, ha nem isa hagyományos korondi színes kerámiával, hanem a magyartörténelmet és mondavilágot idézõ gyönyörû agyag-szobrai-val, a székely történelmet felidézõ alkotásaival sok magyar

ember szívét megdobogtatja,mûvei között megtaláljuk aszarvaskompozíciót, mégpedigoly módon, hogy a csodaszarvasagancsai közt ott látható aMagyarok Nagyasszonya SzûzMária, karján a kicsi jézussal.

Gyertyaszentelõ Boldog-asszony és a kis Jézus bemutatá-sa címmel elhangzott laudációmondatait érdemes megszívlel-ni: „Mária, a magyarok Boldog-asszonya a Gyertyaszentelõ Bol-dogasszony c. kompozícióbanérthetõ meg a leginkább. Itt alegszembetûnõbben olvad egybea magyar õsvallás Boldog-asszony Istenanyja és a keresz-ténység Boldogasszony Máriája.

A kompozíció fõ alakja a hun-magyar mondakörben és amagyar népi hagyományokban is jól ismert, Isten által küldöttmitikus vezérállat, a csodaszarvas. Regösénekeink tanúságaszerint: <<Homlokomon vagyon / Felkelõ fényes nap;/Oldalamon vagyon. / Árdéli szép hold./Jobb vesémen vannak/Az égi csillagok./; ...Csodafia szarvasnak ezer ága-boga,/Ezerága-bogán ezer égõ gyertya, / Gyújtatlan gyulladnak, oltatlanalusznak.>> Ennek megfelelõen az archaikusan patinázottterrakotta csodaszarvast kissé antropomorf formában mintáz-tam meg. Homlokán viseli az ezüst-arany mázas Vénusz csil-lagot. Stilizált kacskaringós sörényei csillagokba csavarodnak.Mellkasán a telihold látható, agancsai a Napot idézik. Eleinkhitték, hogy a szarvas lenyeli a kígyót, megkeresi az élet forrá-sát és iszik belõle. Ez öröklõdik át a reformátusok 42. zsoltá-rában: <<Mint az szép híves patakra. / Az szarvas kívánkozik,/ Lelkem úgy óhajt Uramra, / És hozzá fohászkodik.>> Tehátnemcsak a bõség, a teremtõ erõ, hanem a hosszú élet és a hal-hatatlanság jelképe is. Ugyanakkor évente elhullajtott és újjá-növesztett agancsai révén az újjászületés, az örök megújulás, aNap, illetve Krisztus szimbóluma is. A szkíta szarvasagancsokábrázolásaihoz hasonlóan, olyan stilizált tulipános agancsága-kat mintáztam, amelyeknek hegyeit világosabbra patináztam,hogy érezhetõen ott lobogjon a fény. A kompozíció nem zártmandorla formájú, hanem ellenkezõleg, az agancsok fölül nyi-tottak, mert az égbõl küldött mitikus állat fentrõl jön és azégbõl küldöttet hozza le. Az agancsai között tûnik fel a

Gyertyaszentelõ Boldogasszony. Az a Mária, aki egyenes test-tartásban, maga elõtt tartja a kisdedet. (…) A tárlat mottójá-nak megfelelõen – <<világnak virága>> – törekedtem arra,hogy Mária testtartásával, a ruharedõivel ezt a szûz liliomszálmivoltot jelenítsem meg. A Gyertyaszentelõ Boldogasszonyalakján a leghangsúlyosabb ez, ugyanis a ruharedõk stilizálthonfoglaláskori palmetta formában, liliommá lényegülnek.Az édesanya által felmutatott glóriás gyermek pólyás kisbaba.Hasonlatos ahhoz a csángó kicsi bubához, amelyrõl Molnár V.József magyar néplélek kutató is említést tesz: míg édesanyjaa boldogasszony ágyát fekszi (6-9 hétig), a kicsi kezét szorospólyakötésben tartják, nehogy kimozogja magából a lelket.Gyertyaszentelõ Boldogasszony ünnepe tavaszkezdõ nap.Ekkor a sötétségben felgyulladó fény tiszteletére eleink asötétség és a tél elûzésére tüzeket gyújtottak. E napon, Máriatisztulásakor, a katolikus egyház azt ünnepli, hogy Szûz Máriaszülése után negyven nappal bemutatta a kis Jézust a jeruzsá-lemi templomban. Ekkor az agg Simeon, akinek az Úr megjö-vendölte, hogy úgy fog üdvözülni, hogy meg fogja látni a világmegváltóját, a nemzeteket megvilágosító világosságnaknevezte Jézust. A gyertyaszentelés szokása tehát a világ vilá-gosságával való azonosulás szimbólumaként alakult ki. Már azókeresztény korban Krisztus jelképévé váló szentelt gyertya akereszténységben a legõsibb szentelvény. Tehát az égõ gyertyaJézus, a világ világossága önmagát égeti, emészti el, hogy azemberiséget megváltsa. A magyar paraszti hagyományban aszentelt gyertya kiemelkedõen fontos, mivel a születésünktõla keresztelõn, az elsõáldozáson, a bérmáláson, a házasságon,a gyermek(ek) születésén és a betegségeken át, a halálunkigelkísér. A lelki üdvösségünk érdekében ekkorra már mindenmagyar testvéremnek legalább hétszer megáldott és megszen-telt gyertyával kellene rendelkeznie. Nagy László (1925 –1978): Csodafiú-szarvas c. versében ilyen csodálatos látomás-ban írja le Gyertyaszentelõ Boldogasszonyunkat: <<Dere-sen, havasan / eljön a karácsony, / csodafiú-szarvas / föláll azoltáron, / szép agancsa gyúlva gyullad: / gyertya tizenhárom, /gyertya tizenhárom.>>”12

Lükõ Gábor etnográfus vagy Varga Géza és mások szerint isa legõsibb magyar virágmotívum eredetével kapcsolatosansokáig, sokan vitatkoztak, ugyanis nem tudták eldönteni, hogykeleti vagy nyugati eredetû-e a tulipán. Akik az ázsiaieredeteztetés mellett kardoskodnak, elfeledik, hogy a törté-nelmi Magyarország déli részén a mai napig vadon terem atulipán. Az idegeneket majmoló etnográfusok szerint a tuli-pánt a nyugati kertészek ismertették meg a magyarokkal aXVIII. században. Érdy Miklós már 1987-ben egy alapos ta-nulmányt írt a tulipánmotívum fontosabb elõfordulásáról éselterjedésérõl, a hazai néprajzosok akadémikus vonulataazonban azt igyekezett bebizonyítani, hogy a tulipán Nyugat-Európából került Magyarországra a XVII. században. Szem-és fültanúja voltam, amint GKG – aki 1994-1998 között azMSZP országgyûlési képviselõje volt –, Monorierdõn a tele-pülés parkjának kopjafaavató ünnepségén azt fejtegette, hogya tulipánmotívum Nyugat-Európában terjedt el, hiszen Hol-landiából került Magyarországra maga a tulipán is. Szo-morúan vettem tudomásul ezt a fejtegetést, amit sem akkor,sem késõbb nem tettem szóvá. A Habsburg-, Szovjet- és az aztkövetõ kommunista diktatúra mindent át akart formálni és akorábbi magyar kultúrát teljesen meg akarta semmisíteni.Errõl a tudatformáló, káros tevékenységrõl Kiszely István ígyírt: „A tulipán díszítõmotívuma a XVII. században Nyugat-

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 49Mûhely

4. ábra: GyertyaszentelõBoldogasszony-Józsa Judit

kerámiaszobra, Fotó: GedaiCsaba fotómûvész

Európából Magyarországra került, importált tulipán, amelynekhatása a XVIII. századra virágzik ki a magyar népmûvészetben.Vannak olyanok – írja Érdy Miklós -, akik hajlamosak, hogy amagyar díszítõelemben ne tulipánt lássanak, hanem liliomot,amelyet a rózsával együtt a nyugat-európai népektõl kölcsönöz-tünk.”13 Az Altájtól a Kárpát-medencéig a régi selyemút men-tén számos országban elõfordul a vadon termõ tulipán. AKárpát-medencében négy tulipánfaj él vadon, közülük legis-mertebb a Kazán-szorosban és a Vaskapu-szorosban élõ,40–50 cm magas, áprilisban nyíló magyar tulipán, tehát nemkell Perzsiáig menni, hogy tulipánra találjunk, mint ahogy awikipédia encyklopédia állítja.

Lükõ Gábor a tulipánról az alábbiakat emelte ki: „A magyarnépmûvészetünk tulipán- motívumáról meg bebizonyították,hogy nem is tulipán, hanem legtöbbnyire rózsabimbó a neve aszûrszabók ajkán. De nevezik sok minden egyébnek, sõt mi több,még tulipánnak is. […] A régészeti leletek tanúsága szerint atörök népek már vagy másfélezer esztendeje alkalmazzák bronz-ból öntött szíjvégeiken és bizonyára egyéb díszítményeiken is.”14

Varga Géza írástörténész szerint a tulipán a magyar õsvallás-ban az égig érõ fa jelképe is.

E régi emlékekben nem a tulipánnal, hanem az égig érõfával azonosították e jelképet, mely jelkép a Tejúttal is azonos.A székelyek a Tejutat a Hadak útjának is nevezik. Sok népraj-zos és magyarságkutató foglakozott a magyarságnak oly ked-ves virággal. Csak ízelítõül emelek ki néhány példát. AMagyar Szent Korona, Szent Tamás képének zománcos leme-zén és a felsõ “Pantokrátor” két oldalán indavégi tulipánokfordulnak elõ. A IX. században keletkezhetett az Attila-kard-jaként ismert szablya – ez akár Álmosé vagy Árpádé is lehe-tett -, mely helyen indavégitulipánokat lehet látni. Mivelaz Árpád-család Attila iva-dékának tartotta magát, így ekardot is Attila kardjánaktartották. Azzal a díszkardallehet azonos, melyet I.András felesége, Anasztáziaa király halála után, 1063táján Nordheimi Ottó bajorhercegnek ajándékozott. AIX. századira keltezett nagy-szentmiklósi kincslelet 2.számú korsóját indavégi lán-dzsás tulipánokkal díszítet-ték. Számos magyar telepü-lés címerében található tuli-pán, melyek közül megemlít-hetjük Nagykáta, Megyer,Tákos, Csenger, Nagypeterd,Rimóc, Berzék, Kercseligetnevét. A tulipán számosmagyar címerben látható aIX. században, mint amilyenpéldául Ajtony címere, mely-ben a hátsó lábain álló orosz-lán mellsõ lábai között egypiros tulipánt tart. Varga Géza szerint a régi hitvilágban létez-hetett egy Tulipán isten, Lyukó napisten alakját, ábrázolását ahun, avar és magyar leleteken olvasható rövid hieroglifikusszövegekben említik.

Tulipán látható a szolnok-strázsahalmi, a Tarcal 4. sírbólelõkerült- vagy Galgócon (Nyitra megye) talált, illetveBezerédrõl (Szabolcs megye) származó tarsolylemezeken. AXII. századi esztergomi királyi kápolna oroszlános freskójánhármas osztatú indavégi tulipánok vannak az 1190-es évekbõl.A Képes krónikában és III. Béla király címerében egyes véle-mények szerint piros mezõben kék tulipánok figyelhetõk meg.Mások szerint viszont ezek a díszítõelemek stilizált liliomoklennének.

Hunyadi Mátyás király trónszõnyegén egyértelmûen tulipá-nokat lehet látni. Az 1490 elõtti Festetich-kódexen a Kinizsi-címerrel indák közötti madár és számos háromosztatú tulipánlátható, de ilyen a Jordánszky-kódex 40. lapja vagy az ádámositemplom mennyezetkazettáin szereplõ sok tulipán. Az 1515-bõl származó Jordánszky-kódex címlapján és Mátyás királybibliájának bõrkötéses borítójának mind a négy sarkában vantulipán.

A felvidéki Késmárk Szent Kereszt plébániatemplomaharangtornyán, mely 1591-ben épült, jól kivehetõk a tulipán-motívumok. Felsõvadásziban I. Rákóczi György Erdélyi feje-delem által az 1600-as évek elején építtetett eperjesi „Rákó-czi-ház” „lengyel végzõdésû” pártás részén, az épület hom-lokzatán is jól kivehetõk a tulipán-motívumok. BrandenburgiKatalin fejedelemasszony 1626-1629 között készült díszruhá-ja, melynek alsó, szoknya részén, körben, 8 sorban tulipán-díszítés látható, valamint a felsõ részén a mellfûzõs rész kétoldalán szintén. Csarodán a XIII. század második felébenépült a késõ román stílusú templom. A templombelsõbenXIII-XIV-XVII. századi freskómaradványok láthatók. Nem-csak a templombelsõben, hanem a külsõ homlokzaton ismegõrzõdtek részletek az 1642-ben készült népies falfestés-bõl, mely tulipán-motívumokat is tartalmaz. Székelyföldönszámos templomban látható a tulipán, így Énlakán,Székelydályán, Székelyderzsben, Szentgericén, Erdõszent-györgyön, Homoródjánosfalván, Homoródszentpéteren, Ok-lándon, Bögözön, Feldobolyon, Zabolán, Gelencén.

Tulipánokat találhatunk számos régi magyar szablya mar-kolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken, valamint a székely-kapuk kapuzábéin (kapufélfáin, oszlopain), de székely háza-kat díszítõ festett bútorokon, egyéb használati tárgyakon(sulyok, kerítésdísz, orsó, járom, gereblye, stb.), Vargyastól aSóvidékig, gyakorlatilag a teljes magyar nyelvterületen. Esorok írójának üknagyanyja, amikor Parajdról férjhez mentüknagyapámhoz, tulipános, gyöngyvirágos bútort hozottFelsõsófalvára. Az 1823-as esztendõbõl származó bútor,melynek díszítése égszínkék alapon piros tulipánok, fehérgyöngyvirágok és zöld indákkal és levelekkel, sokáig megvolta családban, amíg házaló cigány emberek el nem csalták afestett tálast 2000 forintért a szüleimtõl. Lukács József, aszerzõ nagyapja és Kovács (Ész) Mózes 1940 õszén a felsza-badulás ünnepére Felsõsófalván a református templom várfa-la alatt három tulipánvirággal befejezetett festett, faragottkopjafát állított, mely mû éveken keresztül megvolt, míg amásodik világháború után a kommunista hatalom el nemtávolította. Orbán Balázs az alábbiakat írta a sófalvi kopja-fákról: „Sófalván csaknem minden családnak külön temetkezõhelye van, a fejfák czifrán, tulipánoson vannak kimetszve,fõként a férfiak sírjain lévõk s ezekbe, de csak a szabad székelye-kénél (mert jobbágynak ezt tenni nem volt szabad) egy zászlóskopjanyél van helyezve. Oly szokás ez, mely kisebb-nagyobb

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEMûhely

A Felsõsófalvi ReformátusTemplom csillárjának szín-

világa õrzi az egykori felszaba-dulási emlékmû kopjafájának

színeit, hiszen a csillárt Kovács (Ész) Mózes készítette.

módosítással meg van nemcsak a Sóvidéken, hanem a Nyikó ésGagyvize melyékén is.”15 Kós Károly A székely sírfák kérdé-séhez címû írásában számos tulipán-motívumos kopjafátemlít meg és rajzol le, az udvarhelyszéki Felsõsófalvától ésKorodtól kezdve a Szilágyságig. Malonyay Dezsõ A magyarnép mûvészete, Budapest, Franklin-Társulat Magyar Irod.Intézet és Könyvnyomda, 1907-1922, mûvében 42 al-kalommal említi a tulipánt. Malonyay szerint „A székely amaga házának homlokzatát «bötü»-nek nevezi, mivelhogy ottaz írás: ki építette és mikor? De azért e «bötük» terén is roppantnagy a változatosság. Itt virágból font színes korong, beleírvaékes betükkel: Isten segedelmébõl építette Barabás Áron életepárjával, Szõcs Annával. 1862; amott Szent László király pari-pán; a harmadikon dombormûvû sárkánykígyó; tovább, szar-vas fut a kutyák elõl; a tulsó oldalon eltüntek a tulipánok avirágos kis kertbõl s most a bötürõl nézegetnek le az utcára.”. 16

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a nagy Magyar Alföldönmég az ácsok sem ismerik a bütü kifejezést, mert az egyikfalumbeli székely férfi elment Maglódra építkezési munká-latra, a helybéli „ácsmester” le is románozta a bütü szómiatt.

A Honismeret folyóirat 2006. évi 1. számában igencsakérdekes dologra akadtam, amikor Székelyföld építkezését,ezen belül Sóvidék építkezését vizsgáltam. István Lajos ésSzõcs Lajos írásából, melyben Korond népi építészete cím-szó alatt írnak röviden, de igencsak lényeges dolgokat. „Amásodik világháború után a lakóházak és gazdasági épületeképítésére Parajdról kezdtek járni Korondra: Ambrus Mártonácsmester és csoportja, Ambrus Szász András, Bartos László éstársaik; Felsõsófalváról Lukács Imre és csoportja. Ezek a mes-terek kezdték meg Korondon a gerezdbe rakott épületek helyetta „sasba” való építkezést, melyet keményebbnek tartottak, minta gerezdbe rakott épületet.” E kis tanulmányhoz szorosan kap-csolódik a következõ: „A házak tetején az elsõ részen, File-goriának” nevezett kiugrást kezdtek készíteni, egymással szem-ben álló szarvasokkal, a közön virágos-tulipános fával. A száj-hagyomány szerint az elsõ ilyen házat az 1930-as évek elején,Nagy György korondi vízimolnárnak építette a már említettLukács Imre.” A valósághoz viszont az alábbi kiigazítássalkerülünk közelebb. Lukács Imrének nevezett felsõsófalviácsmester, Lukács József nagyapám édestestvére vállalkozóvolt, de valójában nem õ építette a korondi vagy a másholépült házakat, hanem éppen Lukács József. Lukács Józsefsoha nem akart vállalkozó lenni, mert jobban szerette a vál-lalkozásnál a valóságos ácsmunkát. Lukács Imre nagybátyámépp a vállalkozása miatt, amivel csõdbe ment, el kellett adjasaját házát Parajdi Mártonnak és egy félreesõ utcában kellettegy kis házat építsen. Lukács József által épített hagyomá-nyos székely házakból még van néhány Parajdon, Korondonés Felsõsófalván is. Lásd: Honismeret, 34. évf. 1. sz. (2006),57-58. old. 17

Huszka József A székely ház c., 1895-ben megjelentettmûvében szerencsére elég sok, nagy galambdúcos székelyka-put lerajzolt, ugyanis Felsõsófalván az 1910-es és az 1931-esnagy tûzvész nemcsak a házak többségét hamvasztotta el,hanem a nagy székelykapukat is, egyedül csak a ParajdiSándor tulajdonában lévõ portán maradt meg a XIX. száza-di nagy székelykapu. Az egyetlen székely fejedelem –Székely Mózes - siménfalvi kúriája elõtt festett-faragottgalambdúcos székelykapu állt. Székely Mózes udvarháza

elõtt még az 1632-ot követõ évben is – amikor I. RákócziGyörgy erdélyi fejedelem ifj. Székely Mózes által örököltsiménfalvi udvarházat az országgyûléssel elkoboztatta – egyfestett-faragott galambdúcos nagykapu mellett kiskapuállott. Ezeken a székelykapukon rendszerint a fõ díszítõmo-tívum a tulipán volt. Egész Székelyföldön szerencsére a sokrégi székelykapu mellett új székelykapukat is építenek azutóbbi idõkben, melyeken a fõ díszítõmotívum a tulipán.Érdemes megtekinteni az udvarhelyszéki Máréfalva vagyMalomfalva kapuit. Azóta Felsõsófalván is látható egy tuli-pános nagy székelykapu, melynek építését a NemzetpolitikaiÁllamtitkárság, a Felsõsófalvi Kodáros Egyesület, az ErdélyiMagyarok Tolna Megyei Közhasznú Egyesülete, ParajdKözség Önkormányzata, az Erdélyi Körök OrszágosSzövetsége és a helybéli lakosok támogatták.

A magyarság jelképeibõl a Sóvidékre összpontosítva csaknéhány elemet emeltem kis, de ezt a jelkészletet ki lehetbõvíteni - a csodaszarvas és a tulipán motívumokon kívül - azalábbi díszítõmotívumokkkal: turulmadár, életfa, galamb,páva, hármas halom, kettõs kereszt, árpádsávok, stb.

Jegyzetek:01. Jordanes: A gótok eredete és tettei (a De origine actibusque

Getarum A geták eredetérõl és tetteirõl) (röviden Getica),Latinból fordította és jegyzetekkel ellátta Dr. Bokor János,Brassó, Kiadja a „Brassó Lapok” nyomdája, 1904., 71. old

02. Anonymus: A magyarok cselekedetei, Osiris, Budapest, 1999,31. old

03. Kézai Simon, A magyarok cselekedetei, Osiris, Budapest, 1999,91. old

04. Ipolyi Arnold: Magyar mythologia, Budapest, 1929, Kiadja ZajtiFerencz, 321-322. old.

05. Magyar Adorján: A Csodaszarvas, A Magyar Adorján BarátiKör kiadása, Bp., 1997

06. Kiszely István: A magyarság õstörténete II., Püski, Budapest,1996, 612-613

07. Varga Géza: A magyarság jelképei, Írástörténeti Kutató Intézet,Budapest, 1999, 149-168. old

08. László Gyula: Árpád népe. Helikon Kiadó, Budapest, 1988. 133.old

09. László Gyula: Múltunkról utódainknak, II., Püski, Budapest,1999, 586. old.

10. Bíró Gábor: Sóvidék népi építészete, Szentendre, 1992,11. Tófalvi Zoltán: Ethnographia, 1983. évi 4. számában. Budapest,

198312. Józsa Judit: Gyertyaszentelõ Boldogasszony kerámiaszobor

laudációja13. Kiszely István: Honnan jöttünk, Hatodik Síp Alapítvány, Új

Mandátum Könyvkiadó, 1992., 226. old, Dr. Érdy Miklós: Amagyar díszítõmûvészet alapeleminek Eurázsiai Kapcsolatai,Elõadás a clevelandi XXVI. Magyar Kongresszuson, 1986.november 29.-én az Árpád Akadémia OrientalisztikaiOsztályának ülésén

14. Lükõ Gábor: A magyar lélek formái. Exodus, Bp., 1942; 141.,143. o.

15. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Pest, 1868., továbbá: Dr.Kós Károly: Népélet és néphagyomány, Kriterion Könyvkiadó,Bukarest, 1972, 258. old

16. Malonyay Dezsõ: A magyar nép mûvészete, Budapest, Franklin-Társulat Magyar Irod. Intézet és Könyvnyomda, 1907-1922

17. Honismeret, 34. évf. 1. sz. (2006), 57-58. old.18. Huszka József: A székely ház, Budapest, 1895.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 51Mûhely

Az irodalom, úgy képzel-tem, ott kezdõdik, aholtöbb önmagánál: arkan-gyalok összeesküvése a vi-lág feje fölött: ami a Nyu-gat volt. Ezek az óriásokrendületlenül, tûzön-vízenát kitartottak egymás mel-lett, fölébe emelkedvenemcsak mindennek ésmindenkinek, hanem azegymás közötti, civilekáltal fel sem fogható mér-tékû ellentéteiknek is.”(Ottlik Géza, 1971)

A magyar irodalomtör-ténet legnagyobb jelentõségû szerkesztõje 90 éve halott.Már életében legendává növõ alakját számtalan emlékezés,tanulmány örökítette meg és teremtette újra. A személyes-ség nélküli személyiség ideálját megvalósító, a nyilvánosságelõl elzárkózó magánember képe csak növelte a szerkesztõenigmatikusságát. Ezért történhetett, hogy „volt idõ, ami-kor talányos alakja az irodalom szûkebb, belsõ közvéle-ményét jobban izgatta, mint maga az irodalom. Mégis évti-zedek óta tartja magát a vélekedés, mely szerint „személyi-sége, egyéni portréja zárt és befejezett. Az újabb kutatások,újabb hagyatékok feltárása is legfeljebb csak tovább árnyal-hatják és színezhetik a teljesnek tekinthetõ képet. A kérdé-sek, amelyek újra-föltevésre és átgondolásra várnak, az õkultúrtörténeti helyével és szerepével kapcsolatosak.”Csakhogy az Osvátról szóló szövegek többsége – a magyarirodalomtörténeti közbeszéd sajátosságával összhangban –kultikus hangnemben, vagy legalább is a nagytekintélyûszerkesztõ elõtti feltétlen tisztelet szellemében fogant: csakaz így kibontakozó személyiségképbõl következtethettünka betöltött helyre és szerepre. Ez pedig csak az egy irány-ban történõ olvasást engedte meg: Osvát a szerkesztõ min-denben megelõzte Osvátot, az embert.

A nagyváradi születésû Osvát Ernõ kulcsszerepet játszotta modern magyar irodalom szervezõdésében. Már a szá-zadelõn folyóiratot szerkesztett és indított: a Magyar Gé-niusz után a rövid életû Figyelõ-ben együtt dolgozott az1908-ban induló Nyugat több szerzõjével és szerkesztõjé-vel. Az ikonikus folyóiratot 1929-ben bekövetkezett halálá-ig szerkesztette, attól függetlenül, hogy neve mellett éppenmilyen titulus szerepelt a címlapon. Húsz év alatt „sohasem

írt egyetlen cikket sem a Nyugatba, és mégis ott van szelleme aNyugat minden lapján”– mondta róla Schöpflin Aladár. Atehetség érdekelte, és Õ fedezte fel és indította el az akko-ri kortárs magyar irodalom legtöbb alkotóját. A Nyugatotés annak elõdeit szerkesztõ Osvát majd mindenütt és min-denkivel kapcsolatban volt, aki a század elsõ negyedében azirodalomhoz kötõdött vagy csapódott, ezért ez óriási anyagmozgósítását jelentette.

Az esztétikai elveit 1867 elõtt kialakító Gyulaihoz hason-lóan õ is el akarta választani az irodalmat a politikától; az

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományOsvát Ernõ

(1877 április 7., Nagyvárad–1929. október 28., Budapest)

egyéniséget — Riedl Frigyes módján — mindennél többreértékelte, az alkotásban az egyéniség meglétét és megnyil-vánulását tekintette döntõnek. Így lett Osvát esztétikaivezéreszméje a hagyományõrzõ mûveltség, a célját önma-gában (vagy ahogy gyakorta nevezte: a „megcsináltság”-ban) tekintõ irodalom-felfogás, a harmóniára törekvés ésaz egyén tisztelete. Az õ életében „a” mûalkotás a Nyugatszerkesztése lett. Rendkívüli érzékkel mindig a korszakhozigazította szerep-felfogását. 1908-ban és közvetlenül utána,amikor a Nyugat megerõsítése volt a cél, a folyóirat elsõnemzedékének alkotói köré védõbástyát vont. Az 1920-asévekben, amikor a lap fönnmaradása az egyetemes magyarirodalom érdekeit jelentette, szintén az írók védelme, érzé-kenységük intézményes óvása lett számára a legfõbb fel-adat. A stabilizálódás és az újra-konszolidálódás után azon-ban a „kertész-szerep” módosult. A tehetségek konfrontá-ciója, az írótábor kiszélesítése vált fontossá. Osvát ennekmegfelelõen változtatta magatartását.

A napjainkig legrangosabb folyóirat megalapítója végülis maradandóan gyõzött, bár szakadatlan küzdelmet, erõ-bedobást követelt a gyõzelem, melynek tétje, hogy az 1908-ban alapított Nyugat az legyen és az maradjon, ami lett:gyülekezet, ahová bejutni dicsõség, gyülekezet, mely a leg-rangosabbakat vonzza magához: az elsõ irodalmi folyóirata századfordulón, amelyik nem akar kiszolgálni, szórakoz-tatni semmiféle közönséget, hanem azt akarja, hogy aközönség emelkedjék fel hozzá.

„Soha méltóbb ember nem vette még kezébe tehetségesemberek ügyét” – írja a „halálos barát”-ról Füst Milán.

Ám, ahogy teltek az évek, miközben az I. világháború islezajlott, az egyenes tartású szerkesztõnek észre kellettvennie, hogy körülötte megváltozott a világ. Új eszmék -talán még nemes eszmék is - keletkeztek, csak éppen a bol-dog várakozás hiányzik, s az értelmiséget egybefogó közöseszmék hiányoznak. „Törekvések, melyek megbecsülik egy-mást, egyéniségek, kik békében élnek és nem kívánják, hogymindenki az õ módjukon legyen boldog vagy inkább boldog-talan: ezek a jövõ emberei”- írta Osvát a Figyelõ programcik-kében egykor. Vátesz lett volna, aki elõre látta – vagyinkább megérezte - a mai kor ultraliberalizmusának undo-rító elfajulását? Tény, hogy felülrõl nézte az életet, mintahogy a maga életét is felülrõl, szinte kívülállóként szemlél-te. „A megalkuvások csipkedik szét a lélek tisztaságát” –mondta, mert megalkudni, alkalmazkodni nem tudott.„Amikor már annyi az adatunk, az ismeretünk az emberekrõl,

hogy úgy érezzük: nem vagyunk képesek ítéletre, - akkor nemmarad más számunkra, mint jónak lenni” – hangoztattatöbbször is. „Azon nyavalyogni, hogy az embereken nem lehetsegíteni... - Hát aztán... Igenis, az embereken nem lehet segíte-

ni…Vagy azon, hogyelfecsérlem a jóságo-mat érdemtelenre? Hátmi egyebet tud azember tenni a jóságá-val, mint hogy fecsérli?(...) Hogy mi a jóság –mikor jó az ember, - azérdekel engem... Mégazt is igazságtalanság-nak tartom, hogy azemberek aszimpathikus embere-ken szeretnek segíteni...akinek az a szerencsét-lensége, hogyantipathikus, az meg-halt... Komoly vélemé-nyem az, hogy azantipathikus embereninkább kellene segíte-ni”...

Végezetül, hadd álljon itt egy részlet, Kassák LajosEmlékezzetek rá címû versébõl: „ha költõ vagy szólj mostmondom magamnak/ s gyámoltalanul csak emlékezni tudok/a neve: OSVÁT ERNÕ/ termete: középmagas/ szeme: fekete/haja: fehér// ki volt Õ kérdezem nem tudok feleletet adni akérdésre/ s ki tudná megmondani honnan jött és merre távo-zott/ emlékszem átható nézésére férfias kézszorítására / moso-lyára amivel dicsért és megvert bennünket/ s egy szürke termés-kõ oszlopra ami állandóan ott állt/ árnyéktalan teste mögött//milyen jóságosan kemény ember volt Õ/ s mi most itt állunkvalamennyien árván a szomorúság fekete kendõjében// nincslámpánk amit meggyújthatnánk érdemesen Róla ülvén abarna asztalok körül// tollat pelyheznek átlátszó ujjaik/ vagykenyeret törnek tiszta abrosz fölött/ s ajkaik közül elindulnaka szavak akár a fehér galambok” ….

1929-ben Osvát Ernõ, Elek Artúrral és Juhász Gyulávalegyszerre kapott Baumgarten-díjat. A akkor azt nyilatkoz-ta, reméli, hogy „a díj némi nyugalmat és gondtalanságothoz, amely kitermeli belõle a régen szunnyadó témákat”.Erre már nem került sor: 1929. október 28-án, lánya halot-tas ágyánál szíven lõtte magát.

Budapest belvárosában az utcát, ahol egykor lakott (aDohány utcát keresztezi), ma Osvát-utcának nevezik.Egykori lakóháza falán márványtábla õrzi emlékét, „OsvátErnõ 1877–1929 kritikus, a modern magyar irodalom nagyhatású szervezõje. 1908-tól haláláig a Nyugat szerkesztõje.”-felirattal. Síremléke a budapesti, Kozmai-utcai izraelitatemetõben található.

„Nincs utódja – mondja Kosztolányi Dezsõ, 1930-ban aNyugat szerkesztõjérõl. - Századok múlhatnak, míg hozzáfogható akad.”

Összeállította: B. Osvát Ágnes

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 53Irodalom

B. Osvát Ágnes

Addig gyûjtöm föntrõla fényt

„Még látom olykor, néma éjjel,/ csodás, sugaras arcodat./ Rég tûnt dalok igézetével/ szíven érint a pillanat.// Csak mendegélsz,tûnõdve, lassan,/halványkék ösvényeiden,/

fejed felett két mozdulatlan,/ nagy csillag pihen szelíden.”

(Alexandr Blok)

Szép, szikrázóan fényes nyár eleji nap vetítette fényét azöreg kollégiumra. Amolyan igazi, véndiák találkozóra alkal-mas idõ volt ez, amikor az ember csak felnéz az égre és min-den különösebb ok nélkül jókedve kerekedik. Az ilyen naponmég az idõs kor sem jelent akkora terhet, mintha, mondjuk,zuhogna az esõ vagy éppen csak szürke felhõk lógnának az égalján. A kollégium elõtt elterülõ parkban, magas szobortalap-zatról a két Bolyai, keskenyre zárt ajkakkal, egymásbakapaszkodó tekintettel õrzi az idõk végtelenjéig a tudománye kapuját, ahonnan most jóvágású öregúr igyekszik kifelé éskutató tekintettel pásztázza végig a kis park padjait.

Közvetlen a szobor mögött magas, szétterülõ lombú favédi a Bolyaiakat a nap túlságosan tûzõ sugaraitól, jobbról ésbalról pedig két fenyõ áll õrt, mint két alabárdos, s köröttükgömbölyûre nyírt díszbokrok sokasága. Az egyik zöld padonott ül már az újságíró, fiatal nõ, abban egyeztek meg, hogy azosztálytalálkozó után itt fognak beszélgetni, a parkban, azéletérõl, a sikeres karrierjérõl, csakhogy doktor SzamossyEleknek csöppet sincs kedve a karrierjérõl társalogni, inkábbarról, ami most már hetek óta nyomasztja a lelkét. Egy levél-rõl szeretne beszélni végre, arról a levélrõl, amit, ha idejébenkap kézhez, másképp alakult volna az egész élete. De õ ezt alevelet csak most, ötven év után, az édesanyja temetése nap-ján kapta meg. És milyen furcsa módon.

Doktor Szamossy, amíg a pad felé lépkedett, azon tûnõ-dött, hogy vajon egy ilyen fiatal teremtés megérti-e az õ tör-ténetét vagy inkább mondjon neki mégis egy rakás sztereo-típiát, mint eddigi élete során annyi, de annyi alkalommalmás riportereknek, aztán ahogy lehuppant a padra, mártudta, hogy mégis arról fog beszélni, ami hihetetlenül, abnor-mális módon fáj neki, tán azért, mert nem lehet rajta változ-tatni: az egész olyan kerek és lezárt. Hiába nyílt meg egyezidáig csukott ajtó, azon már csak betekinteni lehet,bemenni rajta semmiképp, hiszen ami az ajtó mögött van, azéppen az ifjúság.

Szamossy doktor tehát, halvány mosollyal fordult az újság-író felé, majd még mindig a nyomasztó emlékek hatása alatt,azt kérdezte: - Kedveském, mit akar megírni rólam? A sike-reimet? A tudományos fokozataim történetét? Ne ezekrõlírjon! Elmondok magának valamit, amit egyszer úgyis el kellmondanom valakinek. Ezt írja meg, ha meri! Merthogy azember nem mindig olyan, amilyennek látszik. Bizony, hogynem - böködte cipõje orrával a kavicsokat.

Miközben saját szavai visszhangoztak a fejében, pontosan

tudta, hogy nagy bátorság kell ahhoz, amire most készül, deúgy érezte, ennyivel tartozik, úgy Hannának, mint önmagá-nak.

Az újságírónõ, aki eddig a köszönésen kívül egy szót semszólt, ettõl a különös szóáradattól továbbra is néma maradt,csak várta kíváncsian, mi fog ebbõl kisülni, nem ilyesmireszámított, kérdéseket akart feltenni, de nem jött ki egy hangsem a torkán, érezte, hogy itt most valami titkot tud meg,olyan titkot, amit nemigen mondanak el az emberek, csakegészen különleges esetekben.

– Na jó, - gondolta –, jobb, ha most hallgatok és figyelek,nehogy elrontsak valami soha vissza nem térõ alkalmat,hátha ettõl az öreg tudóstól olyant tanulok meg, aminekegész életemben hasznát veszem majd.

Szamossy doktor pedig kicsit hátrább dõlt a padon, belené-zett a fénybe, hunyorított, aztán belefogott a történetbe:

– Az egész, az anyám halálával kezdõdött. Ez is furcsa,igaz? Mármint, hogy nekem, ilyen öreg embernek, csak azidén halt meg az anyám. Nagyon magas kort ért meg, kilenc-venen jóval túl volt szegénykém, s én, aki régóta úgy érzem,hogy az életemben már semmi sem változhat, hogy énben-

nem már réges-rég lezárultminden, akkor hirtelen,újból kinyílt a kapu, amitsoha többé nem lesz erõmbetenni, amíg csak élek. Aszörnyû csak az benne,hogy ez a kapu nem elõt-tem nyílt ki, hanem ahátam mögött, s én csak be-látni tudok mögéje, debemenni azon a kapuntöbbé nem lehetséges ne-kem.

– Tudja, kedveském –mondta –, én mostanáig azthittem, hogy boldog és

sikeres volt az életem. S most egyszeriben meg kell értenem,hogy az elmúlt ötven évet csalásban és öncsalásban éltem le,hogy évtizedeken át becsaptam mindenkit, megcsaltam a leg-bensõbb környezetemet, az asszonyt, akit feleségül vettem, agyermekeimet, a szüleimet, a barátaimat, de leginkább per-sze, önmagamat. Egy levél elolvasása után rájöttem, hogy énezt az ötven évet tulajdonképpen Hannával éltem le, akibúvópatakként bennem élt végig, érte örültem a sikereim-nek, mindig és mindenütt magamon éreztem bársonyos sze-mének pillantását, azt a tekintetet, ami csak egyszer az élet-ben fogja meg az embert, többé soha. Persze, volt idõ, ami-kor azt hittem, hogy megfeledkeztem róla, de ez sohasemtartott sokáig. Idõnként álmodtam is Vele, s amikor úgy tûnt,hogy már vége az emlékeknek, akkor álmomban újból láttamfelém lépkedni, könnyedén, kecsesen, mályvaszín, virágosselyemruhájában és mindig rózsacsokorral a kezében. Igen,igen, kedveském - nézett most az újságírónõre Szamossydoktor, - persze, hogy még nem érti, mit is akarok mondani.De mindjárt, mindjárt tisztázom a dolgokat. - Jól sejti,Hanna volt az életem nagy szerelme, olyan, amilyennel csakegyszer találkozik az ember. S ha ezt nem veszi idõben észre,akkor elszalasztja élete legnagyobb esélyét, értelmét, ... min-dent. Mert nem a tudományos fokozatok, címek teszik gaz-

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEIrodalom

daggá az embert. Ó, dehogyis, dehogyis! Az igazi gazdagságaz, ha minden örömét, netán kudarcát azzal oszthatja meg azember, akit a másik felének érez, ez a legfontosabb.

Sóhajtott, kis szünetet tartott, mert az is eszébe jutott,hogy talán éppen ezen a helyen, ahol most ül, ezelõtt ötvenévvel is volt egy pad, egy másik pad, lehet, hogy pont itt ültekkettesben. De hamar eltelt egy fél évszázad, Istenem, ígyvisszatekintve, csak úgy tovaröppen minden esélyünk, mie-lõtt észbe kaphatnánk. Emlékezett Hanna boldogan sugárzótekintetére, amikor a padon melléjük telepedett a kollégiumidõs, nyugdíjas tanára, szó szót követett, s amikor megtudta,hogy Hanna kinek a lánya, ünnepélyesen felé fordult az öregés azt mondta: „Nahát, én még tanítottam az apádat is. Tuddmeg, lányom, hogy a te apádnál zseniálisabb diákot nemismertem egész tanári pályafutásom alatt.” Hogy ragyogott,milyen boldog volt akkor az a lány. Az idõs tanár szavainéhány pillanat erejéig kihessentették belõle a családját ésfajtáját ért tragédiák okozta szomorúságot, azt a fajta szomo-rúságot, amit valószínûleg már a génjeiben hordott, s amiakkor is ott rejtõzött a tekintete mélyén, amikor nevetett.

Szamossy doktor próbált az újságíróra mosolyogni, megkí-sérelte folytatni a történetet, de szégyellte a fiatal nõtõl,hogy szinte kibuggyantak a könnyei, így csak néhány jó mélylélegzetvétel után szólalt meg:

– Hannával azon a nyáron ismerkedtem meg, amikoréppen elvégeztem az egyetemet, huszonhárom éves korom-ban. Õ meg akkor érettségizett, tizennyolc éves volt csupán.Az ilyen találkozások misztikusak. Amelyik percben egymásszemébe néztünk, megrendült alattam a föld, rám szakadt azég, hosszan néztük egymást és biztosan tudtam, hogy õvele isugyanaz történik, ami énvelem. Egyszeriben minden csodávávált, mintha a világmindenségben akadna két bolygó, azonospályával, egyforma légkörrel, ugyanabból az anyagból. A miegymásba kapcsolódó tekintetünk egy nagy, szent, tisztaemberi ölelkezés volt. Abban a pillanatban eggyé váltunk.Mert Isten a lelkeket párosan küldi a világba. És ezen kívülminden közösségi élet, amelynek az az ára, hogy az ember alényeget, a szívébe zárt egyedi és titkos jeleket változtassa meg:maga a pokol.

– Az a nyár valami csodálatosnak az ígéretét hordoztamagában, ami azonban nem vált valóra. S ezért csak maga-mat okolhatom. Ha akkor megállhatott volna az idõ! Ez abüntetése annak, aki nem ismeri fel idejében az emberi életlegnagyszerûbb törvényét. A különös az, hogy most éppenévforduló van, ötven éve annak, hogy a tizennyolcadik szüle-tésnapjára vörös rózsacsokorral érkeztem. Hanna akkor be-temette az arcát a harmatos csokorba, s úgy lépkedett mel-lettem, lehajtott fejjel. Õ maga is olyan volt, mint egy virág-ra szálló könnyû lepke, olyan lebegõ-finoman tudott járnibármilyen magas tûsarkakon is, hogy csak néztem, vajon aföldön jár-e? Aznap este elvittem egy nagyvendéglõkerthelyiségébe, szinte egész este az akkor divatos Féltékeny-ség címû tangó ütemére ringatóztunk, s én csak most, ebbõla késõn megtalált levélbõl tudtam meg azt is, hogy másnapegy ismerõsétõl elkönyörögte azt a hanglemezt, amin rajtavolt a Féltékenység, hogy naponta hallgathassa, hogy rámemlékezhessen ezzel is, amikor már nem lesz mellettem, az-tán utazás közben, az autóbuszon annyira féltette a lemezt,hogy nem tette be a csomagba, kézben tartotta, nehogy eltör-

jön, de a hosszú úton elnyomta az álom, a lemez valahogy azülésre csúszott és õ álmában a szélére ült..., egyszóval eltör-te, olyan hülye, abszurd módon, ahogy a szerelmünk is eltö-rött, mintha jelkép lett volna az a lemez, egyfajta figyelmez-tetés, hogy az életben, amire különleges módon akarunkvigyázni, amit meg szeretnénk õrizni örökre, azt valamilyenformában mindig összetörjük, elveszítjük.

– Bocsánat, hogy közbevágok, de mi lett, mi történt Han-nával? – kérdezett rá hirtelen, alig leplezett kíváncsisággal azújságírónõ.

– Hanna meghalt. Öngyilkos lett, a tizenkilencedik szüle-tésnapján, mert azt hitte, nem szeretem. Én pedig azt hittem,õ az, aki nem szeret engem Gyógyszerész volt az édesapja,így könnyedén hozzájutott az altatókhoz.

- Ahogy megtudtam, rögtön elutaztam a szüleihez, akikideadták a búcsúlevelét, ami tulajdonképpen nem is búcsúle-vél volt, hanem csak egy fajta magyarázat arra, amit tett, uta-lás sem volt benne rólam, semmi, s én csak most, annyi évután tudtam meg az igazi okot, bár sejthettem volna akkor is,de elnyomtam a fájdalmat, begyûrtem valahová jó mélyre,akárcsak anyám a Hanna levelét, most pedig kiszabadult,mint palackból a szellem, s eljuttatott az igazi tudás birtoká-ba: amit életemben eddig mûveltem, az a világnak szólt. Demondja meg, kedveském, mondja meg, mi az, ami mindebbõlmegmaradt nekem? Ugyan mi? Semmit nem számít már avilág. Csak az számít, ami a szívemben maradt. Mindössze errevan szükségem.

És az újságírónõ látta, hogy doktor Szamossy jól karban-tartott arcán már a kétségbeesés is elfáradt. Aztán rövid szü-net után mégis folytatta:

– Most is betéve tudom, amit a végsõ kétségbeesés íratottvele. Minden sora, minden betûje bennem izzik ma is. “Ülöka lassan homályba boruló szobában, belesüppedve a nagyfo-tel mélyébe és egyszeriben kezdi minden elveszíteni a jelen-tõségét. Üres, céltalan lett a világ, iszonyú fáradtságot érzekés nem kívánok egyebet, csak aludni, aludni mindörökre.Nem vagyok már kíváncsi semmire és senkire, most nemso-kára odamegyek a szekrényhez, pontosan tudom, hol vannaka gyógyszerek, és félelem nélkül beszedem a tablettákat,nincs bennem sem dac, sem düh, sem félelem az ismeretlen-tõl, csak valami nagy-nagy, megmagyarázhatatlan, végtelenszomorúság, aminek véget akarok vetni. Mert a szomorúságcsak velem együtt szûnhet meg. Sajnos, amíg én létezem,addig ez a szörnyû tehetetlenségi érzés is létezni fog.” - Háttöbbek között ezeket írta, aztán nemsokára valóra is váltot-ta, amit leírt. Tizenkilenc éves volt, mindössze.

– S mindez azért, mert õ túlérzékeny és gõgös, én megtalán csak gõgös voltam. Látja, életemnek nem volt napja,csak õsze van és valamikor... valamikor volt tavasza. Akkormég hittem, hogy velem nem történhet semmi rossz, de mostmár nagyon is tudom, hogy itt a földön senki el nem kerülhe-ti a „rosszat”. Ott van az mindenütt, minden szépnek és jó-nak az árnyékában, s én szegény kicsi Hannát magára hagy-tam ezzel a felismeréssel, nem volt, aki megmutassa neki akiutat. Tudja, kedveském, soha nem szabadna gõgösnek len-nünk. Fõként a szerelemben nem. Tudnunk kellene, már fia-tal korunkban is, hogy amit elmulaszt az ember, azt csaknagyon ritka és kivételes esetekben tudja jóvátenni. De álta-lában, soha. Mindent, amit nem értünk, tisztázni kell, azon-

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 55Irodalom

nal, amíg nem késõ. Nem szabad a véletlenre bízni semmit.Beszélni kell, kedveském, meg kell mondani, mi bánt. Mertha nem, egy ostoba félreértés két ember életébe kerülhet. Ésaz élet egyedi, megismételhetetlen. Meg-is-mé-tel-he-tet-len- tagolta sóhajtva az idõs doktor. - Rájöttem, hogy az ember-rel nemcsak történnek a dolgok, az ember maga csinálja azt,ami történik vele. És akkor is csinálja, ha elsõ perctõl érzi,tudja, hogy amit tesz, az végzetes. Hát ilyen ostoba az ember.

- Elnézést kérek, de nem igazán értem, hogy mi is van azzala késõn megtalált levéllel? - kérdezett most rá az újságírónõ,bár nem volt biztos benne, hogy jókor szakította meg a gon-dolatáradatot.

Szamossy doktornak halvány mosolyra húzódott a szája, -hát igen, - az a levél, az lett volna a kulcs, az elveszett kulcs,ahogy mondják, amit mindig késõre találunk meg, amikormár nincs mit kinyitni vele. – Hanna írta azt a levelet, nemsokkal az elutazása után, ugyanis az utolsó együtt töltöttnapunkon a félreértések olyan sorozata történt velünk, ami-bõl én azt szûrtem le, hogy õ csak játszott velem, aztánelmegy az életembõl, õ meg szegényke, zárkózott és mélyérzésû ember volt, s a nevelés, amit a génjeiben hordozottmagával, elõírta, hogy az ember nem beszél arról, ami fáj. Ígycsak levélben tudta közölni velem, hogy valójában mi is azigazság. De leírt mindent, becsületesen, õszintén, azt is, hogyvisszajön, értem jön vissza – s én azt a levelet sohasem kap-tam meg. Nem tudom, miért nem adta ide az anyám, csaksejthetem az okát, talán, mert tudta, hogy Hanna felerészbenzsidó lány, mi meg hithû katolikusok, esetleg félt, hogy majdkésõbb én is kivándorlok Hannával együtt, mindenesetre jólmegóvta a titkát ötven éven át. Azt sem tudom, akkor viszontmiért õrizte a levelet, talán, mert olyan szépen volt megírva,olyan ijesztõ-szépen, hogy aki írta, az nem sokkal élte túl azegészet. Késõbb anyám is megtudta, hogy Hanna öngyilkoslett, s talán szánalomból, esetleg babonából, már nem voltlelke többé eldobni azt a levelet. De az is lehet, hogy egy idõután teljesen megfeledkezett róla. A kaszten fiókjába dugtael, a fiók aljára terített selyempapír alá. Érdekes módon, énaz anyám temetése után, valamilyen különleges ösztöntõlvezérelve, nekifogtam az öreg kasztenben turkálni, sorbankirakosgattam a több évtizedes, mások számára teljesenértéktelen dolgokat, s amikor felemeltem a selyempapírt,legnagyobb döbbenetemre ott lapult a Hanna levele, a levél,amirõl azt hittem, hogy sohasem írta meg. S amire hiábavárta a választ. Õ azt hitte, sõt bizonyítva látta, hogy nemfontos nekem, mert még csak válaszra sem méltatom. Én azthittem, nem vagyok fontos neki, mert nem ír. Így szép lassan,mindkettõnkben felágaskodott a büszkeség, az ostoba gõg. Shogy szinte egy évet várt hiába, valami eltört benne, s a sebe-sült lélek már csak védekezés lett, megközelíthetetlen tartóz-kodás. - Mint mondtam, Hanna nagyon érzékeny és nagyonjellemes teremtés volt, õ talán arra is ráérzett, hogy életek éséletek között van valami, ami talán sokkal fontosabb a testilétezésnél. A lelke pedig örökre becsukódott elõttem. Hogymikor csukódik be egy lélek? Nem tudom, de azt igen, hogyminden lélek csak ugyanazt ismételgeti, amelyet a jellem dik-tál neki. Ez az egy, ami megmásíthatatlan az emberben. Ajellem. Igen, igen, kedveském, a jellem uralkodik a lelkeken.Vannak ugyan kiszámíthatatlan pillanatok, amikor egy em-ber váratlanul megmutatkozik, amikor világosságot akar

gyújtani a felismert társ lelkének minden homályos szögleté-ben –, aztán, ha nem ismerjük fel, nem történik semmi, azélet pedig megy tovább. Azt a bizonyos beszélgetést, amitõlminden tisztább és egyszerûbb lett volna, elmulasztottam.Pedig csupa kétely és seb, emberfeletti erõvel leplezett két-ségbeesés voltam én is abban az idõben. Ráadásul én vagyoka „túlélõ” és így még csak jogom sincs vádaskodni bárki ellenis.

Lemondóan legyintett, hallgatott egy sort, majd így folytat-ta:

– Én mindig azt hittem, hogy teljesítem a kötelességemet,sõt igyekeztem tökélyre vinni a kötelességtudást. De mitérek a tudományos fokozatokkal, a kitüntetéseimmel, acímeimmel? Mindet egytõl-egyik odaadnám, ha most idõ-gépbe ülhetnék és újból ott állhatnék huszonhárom évesen,az akácok alatt és magamhoz vonhatnám Hanna karcsúderekát. Éltem én, kedveském, külsõre talán jobban is, minta nagyátlag – vált még keserûbbé a hangja –, éltem, csaképpen nem „megéltem” az életem. Érti, ugye? Most mártudom, hogy a Hanna ígézete bennem lakózott végig, még-sem tudtam, nem ismertem fel idejében a varázsszót. Pedig avarázsszó mindössze ennyi: szeretek valakit. Megelégedtemazzal, hogy tartozom valahová, egy kis társadalomba, aholképességeim és emberi tartásom biztosítanak számomra va-lamilyen emberi rangot. S látja, amint elolvastam ezt a meg-talált levelet, egyszeriben elillant az eddigi életem mindentartalma, értelme. Hát hogy lehetett így élni? Persze, az üres-ség is tud zsúfolt lenni, kitölteni napjaink egyformaságát.Illúziót is adhat, csak éppen értelmet nem Egy kicsit Máraitparafrazálva, nem elég egy életen át megszerezni a boldogságösszes kellékét. Boldognak is kell lenni, közben. Errõl meg-feledkeztem. Szóval, a sorsomat éltem, nem az életemet. Asorsát pedig állítólag senki el nem kerülheti. Hetvenháromévesen kellett megtudnom, hogy mennyire szeretett engemaz a lány.

S a doktor Szamossy büszke tartású, még mindig szép,szinte fiatalos vonalú ajkai közül újból kiröppent, kisuhant anév: Hanna. Az újságírónõ látta a tekintetében, amint a fényfelé szálló név testet ölt és karcsú lányalakká válik, tisztamosolyú lánnyá, aki puhán lépeget feléjük a park kavicsán,jön, jön, de valahogy mégsem közeledik.

– Sejtem, hogy az efféle nehéz keresztek csak magas szel-lemi színvonalon hordozhatók, különben leroskad alatta azember - jegyezte meg félénken a nõ.

- Ó, persze, igen. Most már biztosan tudom, hogy ez a sze-relem egyetlen, hosszantartó imádság volt, amelyre csak ahalálom pillanata mondja majd rá az áment. De addig gyûj-töm a fényt, onnan, föntrõl – tette hozzá halkan Szamossydoktor – s fejét fölemelve, enyhén belehunyorgott a rézsútrájuk vetõdõ napsugarakba.

– Hát, köszönöm, kedveském, köszönöm, hogy végighall-gatott – mondta –, majd könnyedén felállt a padról és rövidbúcsú után elindult a park járdára vezetõ ösvényén.

Az újságírónõ pedig, aki – egy ötvenöt éves érettségi talál-kozó kapcsán – sikertörténetet akart írni, mélységes megren-düléssel nézett a még mindig délcegen lépkedõ, sokak általirigyelt professzor után, s már nem is volt biztos benne, hogyegyáltalán akar-e bármit is írni róla.

2009. július

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom

B. Osvát Ágnes

HARMONIA CAELESTISUram, én hiszek Tebenned örökkön,tudom: igazságod túlnéz az idõkön.s amit Te kínálsz, nem percnyi mámor,a bûnbe fúlt világ hiába vádol.Folyondárként ölelsz, megbékül a test is,fel-alá lebeg: harmonia caelestis.

Az égi varázs alászáll, mint a pille,nyugalmat hoz az elfáradt szivekbe.Ott leng elõttünk, fénylõ szemekkels beborít, sejtelmes, kéklõ lepellel.Mikor az elsõ sugár aláhull,szívünk csodára várva kitárul.

Ott fenn meggy piroslik, itt lenn virágmámor,megváltó kis csodák, a világcsodából.Sugárba olvadva felszikkad a harmat, Te adtál mindennek ekkora hatalmat.Szép lassan, biztosan helyreáll a rend is, szétárad bennünk: harmonia caelestis.

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 57Irodalom

„Felhõk játékában, arcok gomolygása,/ régmúlt idõk tarka varázsa,/ fülledt táncoknak forga-taga.// Tágra nyílt, nagykelyhû virágok /titkait hordozza a színtelen szél,/ s a gondolat szép,szelíd játéka/ ma már csak földi formában él.” (B. Osvát Ágnes: Felhõk játékában)

Szente B. Levente

A szabadokról, akik boldogtalanok„…akik istenrõl prédikálnak istenre van szükségükakik békérõl prédikálnak nem élnek békében…”

(Charles Bukowski: A tömeg géniusza)

Azt mondta nekem drága jó apám –

ne akarj fekete éj leplébe, ne akarjgránit-szívvel feküdni,

jönnek még csillagtalan esték, és szól még a pásztor ének,

törött csontfurulyád meg is taposhatják, s akkor fütyülnek, dobolnak helyetted fák,

ne akarj fekete éj leplébe, ne akarjgránit-szívvel feküdni,

napra-nap jön, te fényben tündökölsz majd, igazgyöngy könnycsepp szemeidben, mások szívében is jó helyen lesz a világ.

Szente B. Levente

Hajladozók, királycsinálók közöttA szavak, amelyeket hozzád vágnak, darabosak, élesek. Olyanok, mint a kövek.És a meg nem rágottakat is le kell nyelned.Az arcokból kiszökik a vér.Neved nem ér. Nem lüktet a büszke halánték.Nézel, de nem látsz –hánynod kellene rég.Füled zúg. Ahogy bérceken egykor a rengeteg, lassan elcsendesülsz - embernek lenni késõ.Lelked, a szétlopott erdõk helyén egy kopár temetõ.Csak békére vágysz. Megértésre. Megbecsülésre.Miként szíveddel, te fél szavakkal is megértesz mást. Azt kérdezik, hol élsz? A szép mesékben, netán odaát. És leveszik az egyik maszkot, a másikat meg fel.Hangoztatják:„A forradalmat kétféleképpen lehet importálni!Pénz. Befolyás. Hatalom. Mindegy, ki melyik oldalon áll.”

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volta tisztáson. Egy gyönyörû virág. Egy fehér rózsa. A farkasvette észre elõször.

„Milyen szép!” – gondolta – „Milyen kecses!”Aztán lassan a többi állat is felfedezte. – Milyen egyszerû!

– mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség! –Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyû –Hát hogy néz ez ki?

„Mind ilyenek vagytok.” – gondolta a farkas a fák közül –„Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót.”

A társasághoz hamarosan csatlakozott a vaddisznó, aróka és a medve is.

– Ez meg micsoda? – fanyalgott a róka – Semmi keresniva-lója nincs itt.

– Csúnya! – röfögte a vaddisznó – És ráadásul útban van.

A rózsa bánatosan lehajtotta fejét. Szirmai közül, minthacsak egy könnycsepp lenne, egy vízcseppecske hullott a föld-re.

„Hát nem látjátok, hogy fáj neki?” – gondolta a farkas –„Miért kell bántani?”

– Nem szeretem a virágot! – dörmögte a medve – Tépjükki!

Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis meg-szúrta az ujját.

– Nézzétek! – bömbölte, és magasba tartotta a mancsát –Megszúrt!

– Szóval még veszélyes is! – jegyezte meg a róka – Ki kellirtani!

A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra, éskíméletlenül a földbe taposta. A többiek megtapsolták.

A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében.„Elpusztították, csak azért, mert más mint õk!” Megvárta,amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról, aztán elõjött a fákközül. Odament az összetört, meggyalázott virághoz, gyen-géden felemelte a földrõl. Óvatosan a szájába vette, és elüge-tett vele. Otthon, az odúja elõtt egy kis gödröt kapart arózsának, és belefektette. „Isten veled, kis virág! Nem érde-melték meg, hogy nekik nyíljál.”

Miközben betemette a sírt, úgy érezte, lelkének egy darab-ja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett. Másnap reggel,amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemé-nek. A fehér rózsa ott pompázott az odúja elõtt, szirmainapró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek.

A farkas csak állt némán, a virágot nézve. Hirtelen furcsamelegséget érzett a szemében: életében elõször, sírni kez-dett.

(Ismeretlen szerzõ)

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEGyermekeknek – kisiskolásoknak

A farkas és a rózsa

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alatt-valóit, megkérdezte tõlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kap-nak-e hûvös hajnali harmatot, kedvesen játszadozik-e velükaz esti szél, fölkeresik-e õket a pillangók.

A kényes virágok sorra elmondták panaszaikat. A rózsaarra kérte a tündért, intézze úgy, hogy a viola illata ne legyenolyan fûszeres – mert irigy volt ez a kerti rózsa, irigyelte aviola édes illatát, azt szerette volna, hogy az emberek csak azõ illatában gyönyörködjenek.

A virágok tündére jószívû volt, mint az egy tündérhez illik,megszidta hát az irigy rózsát és megsimogatta a hallgatag,csöndes violát.

A százszorszép arra kérte a tündért, növesszen neki tövise-ket, hogy az emberek nehezebben tudják leszakítani. A lili-om élesebb kardokat kért. Az estike meg azt szerette volna,ha õ nem este, hanem reggelenként nyílna, illatozna.

A tündér zokon vette a virágokhoz csöppet sem illõ sokkérést meg panaszt, rosszkedvûen ment el a kertbõl. Elhatá-rozta, hogy egyhamar nem látogatja meg ismét az elkényez-tetett virágokat, s lehorgasztott fejjel ballagott hazafelé azerdõben. Így történt, hogy meglátta az út szélén a porbanvirító pitypangot. Megállt elõtte: – Mondd, kedves pitypang,nincs valami kérésed, panaszod? A pitypang csak ingattasárga fejét, hogy nem, nincs semmi kérése, sem panasza.

A pitypang meséje

– Nem kívánsz magadnak jó illatot? Esetleg tüskéket,hogy ne tudjanak leszakítani a gyerekek?

– Nem, a pitypang nem kívánt semmit, de mikor a tündértovább ment, fölsóhajtott. Meghallotta a tündér a pitypangsóhaját és visszafordult. – Talán mégis szeretnél kérni vala-mit, pitypang?

– Hiába minden, tündér, az én bánatomon te sem tudszsegíteni – mondta a pitypang. - Messze földrõl kerültem ide,ebbe az országba, meggyökereztem itt, tudom, hogy sohatöbbé nem láthatom a hazámat, s ha eszembe jut a régi táj,mindig nagyon szomorú vagyok. Csak legalább a gyermeke-im elmehetnének… de hát azoknak sincs szárnyuk.

Gondolkozott egy kicsit a tündér, s mert csodatévõ, nagyhatalma volt, úgy intézte, hogy a pitypang bolyhos fiacskái,leánykái – a termésbóbiták – ezentúl apró szárnyakkal szü-lessenek. A bóbiták apró szárnyába belekap a szél, röpítiõket hegyen-völgyön át, messzi földre elkerülnek, s ha jó szélfúj, a pitypang egyik-másik fia, lánya, visszaröpülhet a régelhagyott hazába is.

(Átdolgozás Tompa Mihály után)

2019. szeptember

EKOSZ–EMTE 59

Kányádi Sándor

Jön az õszJön már az ismerõs,széllábú, deres õsz.Sepreget, kotorász,meg-megáll, lombot ráz.Lombot ráz, diót ver,krumplit ás, szüretel.Sóhajtoz nagyokats harapja, kurtítjaa hosszú napokat.

Nemes Nagy Ágnes

Gesztenyefalevél

Találtam egy faleveletgesztenyefa levelétMintha megtaláltam volnaegy óriás tenyerét-Ha az arcom elé tartom,látom, nagyobb mint az arcom.Ha a fejem fölé teszem, látomnagyobb mint a fejem.Hogyha esõ cseperegne,nem bánnám, hogy csepereg,az óriás nappal-éjjelóriási tenyerévelbefödné a fejemet.

Kedves gyerekek, boldog iskolakezdést kíván éstovábbra is várja leveleiteket, javaslataikat,

a szerkesztõ néni az alábbi címre: B. Osvát Ágnes,

540477 Targu Mures, str. Armoniei nr. 22 ap. 13,jud. Mures, ROMANIA

Telefon: 0265-249918, 0365-803670Mobil: 0771/293784

e-mail: osvatagnes@gmail.com

Tisztelt olvasóink! Az elõfizetõi díj változatlanul: 2000 Ft. belföldre, Európába 20 EU, a tengeren túlra 30 USD egy évre.

Elõfizetni természetesen banki átutalással is lehet, akövetkezõképpen: Belföldrõl: Erdélyi Körök Országos Szövetsége. Számlaszám: 10918001-00000063-39990003, UniCreditBank, Szekszárd.

Külföldi átutalás esetén: Erdélyi Körök OrszágosSzövetsége 2200 Monor, Kapisztrán János u. 49.Számlaszám: 10918001-00000063-39990003.

IBAN: HU34 1091 8001 0000 0063 3999 0003. Bank-kód: UNICREDIT BANK - SWIFT (BIC): BACXHUHB

ÁTALVETÕ ONLINELapunk közvetlenül elérhetõ az

atalveto.mozello.hucímen, ahol azonnal megnyílnak a betekintési lehetõségek.Természesen változaltanul elérhetõ az EKOSZ honlapján

(www.ekosz.eu) is.

TámogatóinkEmlékezetünk rá: lapunk függetlenségét és erdélyi

olvasóinkhoz történõ díjmentes eljuttatását teszik lehetõvée nagylelkû adományok. Köszönjük! (A megjelölt elõfizetõidíjakat meghaladó befizetéseket tekintjük támogatásnak)

Csatlós Mária Marosvásárhely 5.000 FtDr. Biró J. Zete Budapest 14.000 FtDr. Czakó József Göd 1.000 FtDr. Kincses Elõd Marosv. hely 10.000 FtDr. László Margit Székelyudvarhely 1OO RONDr. Mészáros István Budapest 500 FtDr. Rékasi József Pécs 1.000 FtDr. Somay Gergely Paks 2.000 FtDr. Toró Árpád Inárcs 1.000 FtFodor Pál Sepsiszentgyörgy 10.000 FtGoldstein Olga USA 120 USDHerdt-Kiss András Budapest 3.000 FtHohágyi Eleonora Németország 10 EURid. Varga István Csíkszereda 2.000 FtJeremiás László Marosvásárhely 1OO RONKese Zoltán Miskolc 8.000 FtKomporály Vilmos Sepsiszentgyörgy 10.000 FtOrbán Szilveszter Göd 2.000 FtProf. dr. Tõkés Béla Marosvásárhely 1OO RONProf.dr. Fazakas Béla Marosvásárhely 5O RONRestyánszki Bertalan Encs 18.000 FtRéti Árpád Nagyatád 1.000 FtSzász Olga Monor 3.000 FtSzekeres Erzsébet Székelyudvarhely 1OO RONZ. Zwada András Békésszentandrás 30 USD

Keresztény szabadság...