Légyszi a középső rétegre tedd a címlapképet! Az majd eltakarja ezt a szöveget is…

Ez webes PDF-ek gyors

készítéséhez kell, ahol nincs há�ér a többi oldalon, de

címlapot azért szeretnénk…

EHÖK elnökválasztás4-5. oldal

Lágymányosi portrék:

Jánosi Imre és a kínaiak

6-7. oldal

Tétékás Nyúz2008. szeptember 17.

XXXVII. félévfolyam, 2. szám Az ELTE TTK HÖK hetilapjahttp://nyuz.elte.hu mailto:nyuz@elte.hu

Untitled-1 1 2008.09.14. 12:41:13

37. félévfolyam 2. szám 2008. szeptember 17.

Lágymányosi Portrék6 Lágymányosi Portrék & Tudós-ításBírálni tudni kellJánosi Imre és a kínaiakNyomozó fizikus, nyito� szemű és fülű világlátó, autodidakta

tudományhabzsoló, kitartó és alapos szakértő, ez mind Jánosi Imre. Nem mellesleg a Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék docense, aki idén tavasszal egyedüli magyarként az újszülö� Kiváló Bíráló elismerést nyerte el az Amerikai Fizikai Társula�ól.

Milyen is egy kiváló bíráló?

Ehhez ismerni kell a tudományos publikálás menetét: miután elkészí-ti az ember a kéziratát, elküldi egy szerkesztőségbe, ahol a szerkesztők felkérnek 2-3 anonim bírálót, kikül-dik nekik a tanulmányt, és a beérkező vélemények alapján döntenek arról, hogy a cikk szakmailag alkalmas-e vagy sem a publikálásra. A lehetsé-ges bírálók listájára felkerül szinte mindenki, aki szerzőként felbukkan valamilyen tudományos publikáci-óban. A bírálás nem jár semmiféle ellenszolgáltatással, lényegében önkéntes munka, ezért általában púp az emberek hátán, különösen, ha valaki lelkiismeretesen csinálja. Mivel a legritkább esetben kap az ember olyan kéziratot, amely közel áll a kutatási területéhez, ezért ala-posan utána kell olvasnia, és komo-lyan megindokolni, hogy mik a kifo-gások, mik a szakmai hiányosságok a cikkben, mit lehetne javítani rajta, illetve, hogy az átírások után elfo-gadható, vagy sem. Ezért létezik egy automatikus visszautasítási reflex a kutatókban, szokásos kifogások-kal: nem az én szakterületem, nem érek rá, épp külföldön vagyok... Az utóbbi években egyre nehezebb volt bírálókat találni, mivel tömegessé vált a kéziratok beküldése. Példá-ul mostanában robbant a Kínából beérkező rendkívül rossz minőségű kéziratok száma. Ennek az az egyik oka, hogy bevezettek ott egy új támogatási rendszert, amely szerint készpénzben fizetnek minden nyu-gati újságban publikált cikkért, ezért „megélhetési publikációk” tömege érkeze� be. Én viszont valamilyen oknál fogva igyekeztem lelkiisme-retesen végezni ezt a munkát, ami láthatóan feltűnt másoknak is.

Mi motiválta ebben?

Egyrészt a publikálás elő� olvas-hatok újdonságokat, másrészt van egyfajta nyomozói vénám, nagyon szeretek utánanézni dolgoknak: kapok egy kéziratot, ismeretlenek a szerzők, a témában sem mélyedtem még el, így nekieshetek a Google-nek, és beleáshatom magam egy új világ-ba.

A Kármán Labor egyik alapítójaként hogyan emlékszik a kezdetekre?

A labor létrehozásának ötlete Tél Tamás professzortól származott, aki igazi elméleti fizikusként a káoszelmé-let kutatásával kapcsolatban építe� fel gyümölcsöző pályát. De amikor ennek a matematikai részleteit tisztázták, akkor felmerült, hogy mire lehetne ezt alkal-mazni. Ekkor találkozo� a kaotikus sod-ródás jelenségével, aminek fontos alkal-mazásai vannak a környezeti áramlások terén. Szerete� volna egy labort létre-hozni, és ehhez toborzo� munkatársa-kat, így kerese� meg engem is. Én szíve-sen csatlakoztam, mivel nekem is voltak elő�e kísérleti ambícióim, de alapvetően én sem kísérleti fizikus voltam. Ennek a diplomamunkám körül keresendő az oka, mivel a témám egy egészen funda-mentális anyagtudományi kutatással volt kapcsolatos, és amikor megpróbál-

tuk használni az egyetem lepukkant infrastruktúráját, akkor elment tőle a kedvem, és láttam, hogy ebből nem lesz versenyképes tudomány. Úgyhogy odébb „shi�eltem” egy kicsit, és főként számítógépes modellekkel, adatfeldol-gozással kezdtem foglalkozni.

Így, amikor a tanár úr felkért, egy kicsit habogtam, mert nem volt teljesen világos, hogy miből fogjuk ezt finanszí-rozni. De meggyőzö�, és lassan-lassan elkezdtünk építeni egy labort, ami nem volt egyszerű. A szerencse az volt, hogy ez a tervezgetés egybeese� a TTK költö-zésével, mivel a Múzeum körúton már minden helyiség szét volt osztva, de i� sikerült igényelnünk a 2. emeleten egy szobát. Egy üres vizes laborral indul-tunk, ahova annyit kérhe�ünk, hogy a csapok melle� legyenek asztalok. Az eleje fele�ébb fájdalmas volt, mivel egy jó labor 15-20 év után úgy néz ki, hogy ha kinyitunk egy szekrényajtót, akkor kiborul belőle hat tonna, a közönsé-ges ember számára csupán szemétnek tűnő halom, amiből viszont már lehet építkezni, ha van egy ötlet, akkor vala-mit össze tudunk rakni belőle. Nekünk viszont az elején még egy-egy szögért is ki kelle� rohangálni a városba. Viszont egy másik szerencse is segíte� minket: ebben az évben lehete� pályázni okta-tásfejlesztési infrastruktúra támogatá-sára, ami se elő�e, se utána nem volt lehetséges. Ennek segítségével felszerel-he�ük az első kádakat, beszerezhe�ük az első műszereket, így sikerült össze-hozni pár olyan demonstrációs mérést, amelyek igen népszerűnek bizonyultak. Eleinte meteorológus hallgatók figyel-mét kelte�e fel, majd több kolléga meg-nézte, akik azt mondták, hogy mutas-suk be a nyílt napokon is. Azóta évente 10-12 demonstrációt tartunk, általában nagyon közkedvelt a Kutatók éjszakáján, és a fizika tanösvény keretein belül is érkeznek ide csoportok. Habár a regu-

A nyomozó bíráló

F���

: C��

����

� M��

���

Kiváló Bírálói Oklevél

F���

: C��

����

� M��

���

Untitled-1 6 2008.09.14. 12:41:37

Lágymányosi Portrék Lágymányosi Portrék & Tudós-ítás7 láris labor, amelyet környeze�an szakos hallgatóknak tartunk, fogadtatása igen-csak vegyes, hiszen fel kell készülniük, beugró tesztet kell írniuk, jegyzőköny-vet kell készíteniük – szóval ez a körítés eléggé csökkenti a dolog szórakoztató vonzerejét.

Az előző szemesztert a Minnesotai Egyetemen töltö�e. Az ELTE-vel össze-hasonlítva milyen benyomásai voltak?

Igyekszem udvariasan fogalmazni, de ez az intézmény a negyedik legna-gyobb amerikai állami egyetem, ahol nagyjából ugyanannyi oktató van sok-kal több hallgatóra, de a költségvetésük 10-szer annyi, mint a miénk, kutatásra pedig 30-szor annyit használhatnak fel, mint mi. Úgyhogy nem összemérhe-tő lehetőségekről van szó, például 20 Nobel-díjat sorolhatnak sajátjuknak. Sajnos tény, hogy a természettudo-mány döntő része az USA-ban épül. Olajozo�an működik minden, talán a legfontosabb különbség, hogy o� meg-van a bizalom például a pályázati pén-zekkel kapcsolatban. I�hon rengeteget nyögünk a rettenetes adminisztráció miatt. Mivel nálunk a pályázati pén-zek kezelése mögö� egy olyan filozófia látszik, hogy aki kutatási támogatásra pályázik, az valójában legbelül egy sötét gazember, akinek az a fő célja, hogy ellopja az egészet. Ezért végtelen számú féket építe�ek be, ahhoz is négy aláírás kell, hogy vegyek egy új töltőtollat. Ez Amerikában teljesen más: kapnak egy bankkártyát a külön számlához, amit szabadon használhatnak a kutatásukkal kapcsolatban, természetesen ellenőrzés is van, de a bizalom az első.

Mivel tölti az idejét, ha éppen nem tanít vagy kutat?

Igazából a hobbim a szakmám, nyaranta olyan két hétre azért elő-veszem a horgászbotot, és olyankor legfeljebb szakmai dolgokat olva-sok. De éppen az az előnye annak, hogy ennyi témával kerültem kap-csolatba, hogy ha csak az érdek-lődésemet kielégítendő olvasok, már egy komple� hobbit tudhatok magaménak. Biztos hiányzik a test-mozgás, de én már csak ilyen lusta vagyok.

Mécs Anna

A Naprendszer kozmokémiájaIII. Planetológiai Szeminárium - A planetológia helye az oktatásban

2008. szeptember 4-én és 5-én az ELTE Természe�udományi Karán, a Fizikai Intézetben került megrendezésre a harmadik hazai planetológiai konferencia. Az első ilyen jellegű szeminári-umot 1977. május 10-13 közö� rendezték meg Tihanyban.

Az ELTE TTK Fizikai Intézet Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoportja, az MTA Veszp-rémi Területi Akadémiai Bizott-ságának (VEAB) Planetológiai és Űrtudományi Munkabizottsága, az MTA X. Osztály Geonómia Tudo-mányos Bizottság Meteoritikai és Planetológiai Albizottsága, vala-mint a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) szervezésében valósulhatott meg a két napos boly-gótudományi szeminárium. Az elő-adók közt szinte minden korosz-tály képviseltette magát. A kiváló kutatók mellett nemcsak egyete-misták, hanem középiskolás diákok is megcsillogtatták tehetségüket. A rendezvényen a magyarok mellett japán küldöttek is részt vettek.

Az első nap angol nyelvű elő-adásai során nagyrészt a japán képviselők mutatták be kuta-tási témájukat 10-15 percben, mint ahogy a NASA Lunar and Planetary Science Conference-en is szokás. Izgalmas prezentáció-kat hallhattunk az Antarktiszon és Omán sivatagjában talált mete-oritok vizsgálati módszereiről, többek közt a Raman-spektro-szkópia, a katódlumineszcencia, valamint a thermolumineszcencia jelentőségéről. Számomra a marsi meteoritok vizsgálata volt a legér-dekesebb, mivel ezen apró szikla-darabok segíthetnek jobban meg-érteni a Mars fejlődéstörténetét, és ez által Földünk megismeréséhez juthatunk közelebb. Futó Péter a Naprendszer keletkezésének apró-lékosabb megértésének reményé-ben kalauzolt el bennünket más csillagok akkréciós korongjainak vizsgálatába.

A második nap csak magyar nyelvű beszámolókat követhettünk

nyomon. Az előadások délelőtt párhuzamos szekcióban zajlottak. Az Északi tömb 0.89-es termében, földtudományi témában tágíthat-tuk látókörünket, míg a 4. emele-ten a Hunveyor-Husar Program került bemutatásra, amiben több hazai egyetem, sőt középiskola is részt vesz. A földszinti szekció keretében földi impaktszerkezetek morfológiájáról, és az ehhez kap-csolódó völgyrendszerekről tartott érdekes előadást Mihályi Krisz-tián. Hiába az erózió, a „sebhe-lyek” nem tűnnek el nyomtalanul bolygónk felszínéről sem. Ezután egy érdekes problémára hívta fel a figyelmet Hargitai Henrik az Itokawa kisbolygó új, kétnyelvű fototérképe kapcsán: a bolygótér-képezés során használt, vagy még inkább nem használt nevezéktan fontosságára. Mi lenne, ha egy égitesten több nyelven elnevezett területek lennének, sőt mi több, olyan köznévi utótaggal lenné-nek ellátva a tulajdonnevek, amik éppen az adott égitesten nem is jelennek meg? Délután a Planetáris Geomorfológia szekción belül élvezhettük Boros-Oláh Mónika élménybeszámolóját a Utah állam-beli Mars-analógia bázison vég-zett kutatómunkájáról. Ő egy hat fős magyar kutatócsoport tagja volt. Utána Kuti Adrienn és Csor-ba Ádám Mars fejlődéstörténettel kapcsolatos saját TDK-munkájukat ismertették. Mindketten ígéretes tehetségek.

A jövőt illetően pozitív tervek vannak előkészületben. Ha min-den jól megy, egy év múlva ismét megrendezik a konferenciát, de már nagyobb volumenű kiadás-ban, a NASA bevonásával.

Orgel Csilla

Untitled-1 7 2008.09.14. 12:41:44