Ha nem értesz egyet, a Gyöknyelvész fórumon kérdezz vagy cáfolj!

Krizsa Katalin@: Az úgynevezett szláv jövevényszavak problémája

Magyar-szlovák-héberhttp://www.scribd.com/doc/65112392/A-magyar-nyelv-szlav-jovevenyszavai

Általános ismeretek: A gyök a szavaknak 1 vagy 2 mássalhangzót tartalmazó váza. Vizsgálatunkat – alább – a magánhangzóval (X) kezdődő közös magyar-szlovák-héber gyökszavak elemzésével kezdjük. Ezek csak 1 mássalhangzót tartalmaznak. A gyökvázak másik típusa 2 mássalhangzóból áll. Ha a gyökvázat különböző magánhangzók töltik fel, gyökszavak keletkeznek. Az olyan gyök, amelynek az elülső vagy a közbenső magánhangzója variálódni képes: flektált gyök. Ugyanaz a gyökváz az egyik nyelvben flektál, a másikban nem. Azokat a nyelveket, amelyeknek a legtöbb gyöke flektált, és gyökszavai hatalmas szóbokrokat képeznek, gyöknyelveknek nevezzük. A gyöknyelvi kategória a nyelv ősi jellegére utal. A gyöknyelvek alapszókincse tízezer év alatt is csak keveset változott. Ma élő jelentős gyöknyelvek: finn, magyar, héber / arab, az indiai szanszkrit és dravida. A gyöknyelvi állapothoz még közelálló nyelvekből nagyon sok van, ilyen pl. a szláv nyelvek tömbje. Táblázatainkban a gyökvázakat nagybetűvel fogjuk jelölni. A több, mint két mássalhangzót tartalmazó szavak a gyökváz bővítményei. A B/V és P/F változó hangot a gyöknyelvészetben kvázi-azonosnak tekintjük és együtt kezeljük őket.

A kárpátnyelvMivel a KM északi hegyvonulatai képezték a jéghatárt, az időjárás viszontagságaitól jól védett medence az ismételt elhidegedések alatt is mindvégig lakható maradt. Kárpátnyelv alatt a Kárpát-medence (KM) őslakóinak közös nyelvét értjük, amit az európai szubsztrátnyelvvel azonosítunk. A korai kárpátnyelv az európai ősember nyelve. Az egyszótagú, mássalhangzó torlódásos beszéd, amely a sumér típusú flektáló nyelvállapotot is megelőzte, valószínűleg az utolsó előtti jégkorszakig maradt jellemző Európára. A feltételezhető legkorábbi mássalhangzók a H, J, K, P, T – mind zöngétlenek – amelyeket közé csak elkapott, artikulátlan a, e, i -szerű magánhangzók kerültek. Megjelenik az L hang, és az R-nek egy korai, nem pergetett változata. A T egyik utódhangja az S, amely majd később és nem mindenhol válik szét S-re és Sz-re.A finn nyelv őse már a középső jégkorszak idején lekényszerült a délvidékre. Kapcsolatba került az afro-sémi felvándorló törzsekkel, így jutott az artikulált beszédre alkalmas beszédszervek (a „jó gége” és laposabb arc) birtokába. A finnugor nyelvű (finnugor-mínusz-magyar: a továbbiakban az FMM) nagyvadász populáció ezután végleg északra távozott. Ezzel magyarázható, hogy a finn nyelv is flektált, de a később megjelenő 6 mássalhangzó a mai napig hiányzik belőle. A korai kárpátnyelv délvidéken maradó leszármazottja a sumér, a annak utódai a tonális ázsiai nyelvek.A kárpátnyelv A szláv-magyar-kelta közös előnyelvét az európai szubsztrátnyelvvel azonosítjuk. Jellemzői: egy-, maximum kétszótagúság, részleges flektálás, a ragozás kezdetei. A kárpátnyelvi populáció az utolsó jégkorszak idején az afrikai partokig belakta már az egész délvidéket. A kelta protonyelv azonban nemcsak belakta, hanem az óramutató járásával egyező irányban körbe is járta és betelepítette Európát.

Megjelenik a B és F hang, de először csak a délvidéken – az egyelőre diftongus O/U, terjed az L hang és az R nem-pergetett előhangja – a D és az S Közép-Európában. A kárpátnyelv legtovább helybenmaradt populációja még nem húzódott le a délvidékre. Nyelvük a részben artikulátlan közös szláv-magyar előnyelv (KSzM). A kárpátnyelv véglegesen délre költözött populációja a közelkeleti sémi nyelvek őse.

A késői kárpátnyelv az utolsó jégkorszak (kb. 15.000 év) felmelegedése után az egész eurázsiai kontinensen elterjedt és Észak-Amerikába is átjutott. Közép-Európában jelenik meg a G hang – de a Z/Zs valószínűleg Mezopotámiában.A késői kárpátnyelv jellemzői a flektált egyszótagúakra épülő lineális szóképzés és láncragozás. A manapság szláv nyelvnek nevezett tömb már a KM-ben elkülönült a magyartól. Bár a délvidékről több hullámban visszaérkező előmagyar nyelveknek a gyökei is, egy és kétszótagú szavaik jelentős része is kvázi-azonos a szláv nyelvekben, az artikuláltság eltérő foka egyre inkább a kölcsönös megértés gátjává vált. S bárhova terjedt később a szláv nyelvcsoport, az ősi mássalhangzó torlódások a mai napig jellemzőek maradtak rá. A magyaroknak-szlávoknak – genetikailag és nyelvileg egyaránt – közös az ősük. A nagyon hasonló szavaik legnagyobb része egyik irányban sem szóátvétel, hanem közös szó. Kevés későbbi (a két nyelv szétválása utáni) jövevényszót is megállapíthatunk közöttük – de a táblázatokból azt fogjuk látni, hogy az átvételek mindkét irányúk voltak. A kárpátnyelv szláv-magyar magja (KSzM) tehát csak a késői kárpátnyelv időszakában, még a KM-ben differenciálódott magyarra és szlávra.

A magánhangzóval kezdődő gyökökA nyelvekben kétféle V hang van. Az európai o/u/w triász v-jét w-vel különböztetjük meg a b/v változó hangtól. A magyar-szláv-héber kiejtésében a két hang azonos, de nyelvtanilag eltérően viselkednek. A héber megkülönbözteti, de a latin betűs magyar és szlovák írás sajnos már nem különbözteti meg őket.

MAGYAR SZLOVÁK HÉBER

ebéd obed már evéd XBD ibud = kár, oved = veszendő XB/V-D

ablak ból-lyuk oblok XBL

abrak obrok XBR avrakáim = buggyos kettős nadrág

uborka XBR uhorka hurka alak XHR ubár=magzat (ovális), hurkán=lehajlított

abroncs obruč (č:cs) N-vesztés XBR avará = átjutás XB/V-R

abrosz obrus (s: sz) XBSz abarzin = ponyva XB/V-R

Az ebéd mindhárom nyelven ősi értelmet hordoz: amit megettek, az már elveszett. Az ablak, abrak, abrosz, abroncs a késői kárpátnyelv közös (KSzM) szavai. Az uborka csak az ókorban került Európába. A „nem-szabályos” H-B hangcsere azt mutatja, hogy a hasonlóság ellenére, az uhorka egy másik szó-történet eredménye. A szláv szónak a magyar „hurka”, a magyarnak a déli XBR (ovális) volt az eredete. Az abroncs a szlovák abrocs-csal szemben plusz nazálist tartalmaz. Az N-vesztés egyik oka tájnyelvi szóösszerántás, amit napjainkban is bárhol megfigyelhetünk. Másik oka az, hogy a délvidékről visszatérők déli szavakat is hoztak vissza a KM-be, amit a helybenmaradók elszlávosodó nyelve is bekebelezett.

ecet XCT ocot faforgácsból készült éca = faanyag XC

Az azonos gyökvázú ecet közös kárpátnyelvi szláv-magyar (KSzM) szó.

udvar XDVR dvor X-hiány DVR dvóra=méh, dover= beszélő (zajos hely)

Az udvar eredete a szlovák dvor. Az ősi értelem a héberben maradt fenn: méhdongás. A héber ha = a, az. A kezdő magánhangzó meglétét a magyarban – a szlávval ellentétben – azzal magyarázzuk, hogy a magyar szó, déli mintára „a-zajongó, a-forgalmas” jelentésű lehetett, így: hu-dvar. S az alig hallható H-t elvesztette.

apáca apátsza mníška (š: s) monostor aba = apa, manosz = menekvés

apát XP opát aba = apa

Az apát, apáca eredete, az ősi P hang alapján a kárpátnyelvi szó: apa.

iga, ige XG jarmo jár-om og = körbefog, agalá=szekér, jaár=erdő

ugar XGR úhor XHR ogér = gyűjtő, aharé = utána (követi)

Az ige, iga az XG gyökváz (ág, ég, -ig) értelme: körbevesz, körbejár – eredete a késői kárpátnyelv. Leszármazottja az ’egy’ számnév. Az uhor ősibb a magyar ugornál.

akó XK okov XKW okev = nyomkövető, okíja=súlyegység

akol XKL ovčinec (č:cs n:ny) óv- csinál okev = feltartóztat, ciná = elrejt

ikra ikra ikur = kitépett ökör XKR

Az akó, mint mértékegység a déli kultúrákból származik – az ikra is délvidéki. Az akol (akadály-ol) – magyar szó. A héber okev-ben egy torokhangú k/ch van.

oláh XLH vlach WLCh eléch = túl, tovább pásztornép

olasz XLSz talian (taljan) olesz = vígad, tloj = akasztó tolvaj?

Az oláh nem magyar szó – délvidéki lesz. Mivel a w megjelenése késői fejlemény, a magyar szó lesz az eredeti. A héber elech-hel való rokonítás csak lehetőség. Az olasz valószínűleg délvidéki szó – szláv eredete kizárható.

unoka XNK vnuk, vnučka (č: cs) von-ka ani = én, okev = követő

Mivel az o/u/w triász w-je nem régi a beszédben, valószínűleg az unoka a korábbi.

érsek XRS arcibiskup (s: sz) latinból areset = beszéd XRS

Az érsek szó nem magyar eredetű és csak az újkori keresztény vallással függ össze.

ispán is-bánik išpan (ispan) XSP is = ember, pone = hozzáfordul

Az ispán közös a magyarban és a szlovákban, mégis délvidéki eredetű.

iszap XSzP/F usadenina uszadék XSzD iszuf = összegyűlt

oszlop oszol-fa stĺp (sz) X-hiány XSzL eszel=vödörhordó rúd, satul=beültetett

asztag oszt-ag stoh (sz) X-hiány XSzT osze = teszi, sutah = kiterített

asztal oszt-ol stôl (sztuol) X-hiány XSzT osze=tesz, al=rá, satul=’odaállított’

Az iszap délvidéki szó. A gyökvázak magánhangzókkal való feltöltődése a délvidéken, az afrikai felvándorlás hatására történt. Eredetileg a magyar is „szlávos”: magánhangzó szegényes volt.Az oszlop, asztag, asztal közös jelentése: elosztó. Eredetük az XSz váz – a héber osze = tesz, csinál,

megalapoz. E három szó valószínűleg a magyarból került a szlovákba.

otromba XTR hrubý, drsný  horev=rombol, dorszani=eltaposó, itrán=kátrány

Az otromba magyar szó.

izgága XGG vznetlivý (-nyetliví) azaká=riadó, izún=egyensúly/ natul=megfosztott

uzsonna XZsN olovrant izén=egyensúlyozta, eláv = számára / rianún=frissítés

Az izgága és uzsonna (Z/Zs): déli eredetű szavak.

B/V gyökcsoportA V-vel kezdődő szavak jelentős része az európai o/u/w triász későn megjelenő w hangját tartalmazza. Ezeket a szavakat csak a V leválasztása után lehet rokonítani a héberrel. Ezzel szemben a többi, V-vel kezdődő magyar-szlovák szó a B/V változó hangot tartalmazza. Ezek rokonszavát a héberben, ahol a B/V változó hang V-je soha nem kezdőhang, kizárólag B-vel kereshetjük.

bab paszuj BB fazuľa (fazulya) babúa = buborék, poszéa = elterjedő

bivaly bi-váli BVLy bivol két szarv biv = csatorna (mocsár), ole = bemegy

A bab délvidéki szó, a bivaly valószínűleg kárpátnyelvi.

vacsora esti VCsR večera (vecsera) bucina = fénylő B/VCN

vecsernye esti VCsR vešpery (s) alkony bicer = megerősítette vallási aktus

A vacsora és a vecsernye (az orosz vecsernüj: esti): szláv eredetű.

vád, vádol vad o/u/w (ob)viní (obviny) badá = ráfogta, mitvade=bevall B/VD

bödön BDN bidiu (ukránul) bodel = elszigetel B/VDL

bodnár kádár BDN bednár bided = elkülönítette B/VDN

vidra voda? o/u/w vydra (vidra) m’vader=szórakoztat, bidur=tréfa B/VDR

vödör o/u/w vedro bodel = elkülönít B/VDL

bodza bogy-baz baza bag = csomag, baz=zsákmány BG BZ

A vád magyar szó. A vödör, bodnár közös kárpátnyelvi szláv-magyar szavak: KSzM.A bödön, bodza és talán a vidra is, déli szavak.

baj, bajnok BJN bojovník (-nyík) váj! = jaj! o/u/w

vajda o/u/w vajda, vejvoda ajen = megfontol XJN

A baj (váj! kiváj) kárpátnyelvi, a vajda déli eredetű szó.

bukta BKT buchta lekvár van benne bikta=kunyhó, bakbuk=palack BKT

A bukta az elrejtés értelmet hordozza – KSzM szavak.

bolgár BLG bulhar balahá = rémület, balagán=zűrzavar, bolek=kitör

bolha BLH blcha pole = bolház, pe = száj PL

vall o/u/w prizná, uzná movil = elvisz (balhét), parúz = nyílt, ózen = fül

villa vasvilla vidla, vidličky evőeszk. movil = szállít B/VL

villa ház o/u/w vila movil = ami vezet, tekintélyes B/VL

bolond BLN blázon BLZ bolesz=bekever, bolel=összekever BLL

A bolgár, bolond déli eredetű, a bolha, vall, villa KSzM.

bán BN bán biná=értelem, mevin=érti, szakértő B/VN

A bán, mint tisztség déli, de elődje a bánik (vele) KSzM szó.

veréb orvul vrabec o/u/w orev=lesben áll, rabat=sokaság XRV

boróka, berkenye borievka, jarabina barak=csillogás, fénylő, jaár=erdő BRK

birka BRK bárány baran barangol BRN b’ír = barom, bur = ostoba BR

barlang BRL brloh, jaskyňa (szkinya) barach=elszökött, josev=ül, lakik BRK

varkocs o/u/w vrkoč (vrkocs) copf arká = ostorszíj XRK

borona BRN brána borogat bor = gödör BR

varsa o/u/w vrša (vrsa)  ariszá = teknő XRSz

barát BRT brat (testvér), druh brit = szövetség, darga = rang BRT

borostyán BRS brečťan (brecstyan) barak=fényes, m’vorás=kikefélt B/VRS

barázda birizgál brázda, ryha (riha) BRZ barzel=vas, berez=vízcsap, r’hóv=utca

varázsol o/u/w kúzli eruszin=eljegyzés, koszem=varázsló, kozev=csaló

borotva BRT britva borit = szappan, urtál = kitakart BRT

A veréb, varsa, varkocs, boróka, berkenye, barázda, bárány, barangol, barlang KSzM szavak. A varázs valószínűleg magyar.A birka, barát, borostyán, borona, borotva délvidéki.

bosnyák, besenyő búsul bošniak (sny) BSN bos = csalódik, buszasz = letaposott

A bosnyák szláv szó.

vitorla vet-erlő o/u/w plachta beter=levágott, pulach=feldarabolt B/VTR

A vitorla magyar szó.

C/Cs gyökcsoport

A C valójában összetett hang: TSz. A Cs azonban nem egyértelműen TS – éspedig azért nem, mert az elsőként megjelenő S hang kezdetben nem (sok nyelvben a mai napig sem) vált szét S-re és Sz-re. Így a Cs betű TS és TSz hangzatot is jelenthet. Előfordul, hogy egy másik nyelvben a C hang Sz-re egyszerűsödik, a Cs pedig S-re. Mélyebb oka az, hogy a C/Cs kezdetű szavak eredetileg felszólítást jelentettek: TE!

cső toszó, tesző TSzX rúrka, potrubie coá=bélsár, poter=megszabadít, rar=kifolyt

csöbör teszev-er TSzBR cover = összegyűjt TSB/VR

A cső és csöbör magyar szavak.

cseh čech (csech) sech = sejk? sokek = nyüzsög sok

A cseh szó eredeti értelmét nem találtam.

csuk-a ragadozó TSK šťuka (styuka) tsuká=vágy, cak=szorongat, sotek=hallgat

A csuka (rácsukódik) és a styuka (sutyorog, néma) – bár egyet jelentenek, különböző eredetű szavak.

A csuka magyar szó.

cékla TSzKL cvikla szelek = cékla, cuv’á = befestett (piros)

A cékla és a cvikla is újkori szó. Mivel a cékla csak a 17. században, a Földközi-tenger térségéből érkezett a KM-be, bármilyen irányból vált jövevényszóvá, a két nyelv kialakulásának szempontjából ennek már nincs jelentősége.

család tsalád TSLD čelaď (cselagy) biol ti-slah = (te)küldjed! T-SLH lásd alább

cseléd TSLD sluha (szolga), pacholok sulah=küldött, megbízott, pukáh=felügyelt

A család és cseléd ugyanaz a szó. Eredetük a KSzL. (A magyar paraszt a fiát is „kis cselédemnek” nevezte.) A családfő megbízhatja a családtagokat és a cselédet egyaránt, hogy végezzenek el bizonyos feladatokat.

csombor csimbók TSMB saturejka (sz) camá = konty, sza’ir=szőrös, szatír

A csombor borzas borsízű, fűszernövény, de a nemi vágy fokozására is használták. A Földközi-tenger keleti részén őshonos. A növény neve déli eredetű.

csónak, ladik TSLN čln (cs) loďka (gy) colel=bemerül, cone=lecsúszik, lidot=dobni

A csónak, csolnak, ladik mind délvidéki szó. A ladik: a láda, lendül rokonszava. Szótörténete bonyolult – a déli eredetre leginkább az afro-sémi előrag, az l’utal.

cser szúr TSzR cer corev = csíp, maró, cir’á = darázs TSzR

csorba tsor-ba TSRB štrbavý (strbaví) ti-sbor=törd össze! sover=tör Te-SB/VR

csorda csördít TSRD črieda (csrieda) cror = sorozat, carcár = tücsök TSzRR

cserje TSRJ ker, krík ca’ir = fiatal, kirker = körtáncot jár

csoroszlya szánt TSzRSz krój (lengyel karéjol) carúr = összekötött, cror = forgács

A cser mindhárom nyelven hasonló jelentésű, szúr, maró. A csorba a csörren rokonszava. Feltételezve, hogy a csrr a leginkább ideillő természeti hanghatás, és a cs meg is előzte a c-t, a szó magyar eredetű. A cserje, csoroszja is magyar. A csorda rokonszava csördít – KSzM szó.

csésze csúszik TSSz šálka, čaša (csasa) pohár kosz = csésze, pohár

császár cisár (sz) cézár kisze=szék (trón), készár=császár, t’aszár=tizedet vevő.

A héberben sem CS sem CSz gyök nem létezik – ezt a két szót nincs mihez hasonlítani. Csakhogy a csésze és a császár szavak cs-je a latin-utód nyelvekben – a táblázatból láthatóan – hibás fordítás eredményei. Ezek valójában k-val hangzottak. A tévedések sorozata már a latin betűkészlet megalkotásától ered. A latin c betű ugyanis (k hang) pontos tükörképe a korábbi héber (kvadrát) betűkészlet k/ch-jának.

csütörtök TSTR štvrtok (stvrtok) csitiri (orosz) = négy sidrá = gerinc SDR

A csütörtök a szláv nyelvekben „negyedik” (nap), tehát az újkori keresztény időszámítással kapcsolatos. A magyarban szláv jövevényszó.

csizma csúszma? TS-ZM čižma (csizsma), čižmár csizmadia coed = lépeget (?)

Héber CZ gyök nincs. A csizma jövevényszó volna? Miért? Mert a törökben és a szlovákban is ugyanaz? Ez nem érv. A magyarban van csiszol is (fényesíti a csizmát), és csiszár is (a ló szőrét). Van csúszik, császkál, csiszeg-csoszog. A csizma szerintem: csiszeg-csoszog-ma. A ’-ma’ képző héber értelme: mi? ami. Amiben, ha csoszogunk, csiszegő hangot ad. S a Z/Zs biztosan újabb hang az Sz-nél. Tehát a magyar előhangot vesszük alapul, az Sz-et. Most az a kérdés, hogy a magyar CsSz váz 8

különböző értelmű szavának vannak-e szláv vagy török megfelelői? Ha mindezeknek nincsenek szláv és török megfelelői, akkor a „csisz-ma” magyar szó.

D gyökcsoportdéd DD prastarký (sz) ’előző rendű’ dod = nagybácsi, dida = tipegett

A DD gyök, magyarban-héberben egyaránt, a kisgyerek felnevelésével kapcsolatos. A déd értelme a magyarban hitelesebb, ezért valószínűleg magyar eredetű szó.

duga -ba dől DG dugať(ty, böködni) dag = hal, halászott

A duga a patak mesterségesen létrehozott holtága, arra való, hogy kiszedjék a bennrekedt halakat. A duga rokonszavai dagad, dög (partravetett hal) – KSzM szó.

dajka DJK pestúnka (sz) dajéka = elég! poset = kezet nyújt

A dajka „kielégít, megtölt, segít” – magyar szó. Bővebb magyarázatra szorul, hogy a magyar diónak is rokonszava, aminek levelét ősidők óta festésre használták.

donga DNG dúška (dúska)   donág = méhviasz (dong), dusán=kövér

dunna, dunyha DNN duchna domi=nyugalom (d/m hangváltás), dahusz=zsúfolt

A donga a döng, dongó rokonszava. Mindkettő, a dunna, dunyha is, magyar eredetű. Az N/M hangváltásról annyit tudunk, hogy az N volt az ősi hang.

drága DRG drahá DRH dargá = fokozat, doreg = osztályoz

dorong dörög DRNG kyjak deraón=gyalázat, doresz=legázol, kijem=fenntart

A drága, a H/G hangváltás folytán a szlovákban régebbi – KSzM szó. A dorong rokonszava a dörög – magyar szó.

deszka DSzK doska (sz) diszkit = tárcsa

A DSz gyöknek a héberben csak 3 újkori jövevényszava van. A deszka KSzM szó.

T/Ty gyökcsoporttakács tak-tak TKTS tkáč (tkács) tach = öltés, takt = taktus TCh

A takács az ősi hangutánzó TK gyök leszármazottja. Mivel a héber, bár eredetileg maga is abból származott, fiatalabb, mint a kárpátnyelv – a takács KSzM szó.

tompa TMP tupý TP tumám = eltompult, tupá = ütögetett TMM

tömjén füst TMJ tymián tamruk = illatszer, timer = felemelkedett

A tompa és a tupy eredetileg két külön szó, tehát nincs nazális- vesztés a szlovákban. A tompa a töm és tömör rokona – magyar szó. A tömjén megszilárdult gyanta, illatszer. Magyar rokonszava szintén a tömör, de a szó a délvidékről származik.

tanya TNy taňa (ny), usadlosť (sz-szty) taún=megrakott, -töltött, uszá=alapított

A tanya rokonszavai: tény, tányér, tenyér – KSzM szó.

tiszt te-teszed! TSzT dôstojník (duosztojnyík) taasze = tedd! sz’ét=felemelkedés

tészta teszeta TSzT cestovina (sz), cseh těstoviny (tjesz-) t’iszá = dagassz!

A tiszt az ősi, kárpátnyelvi „te-tesz”, igeszerű indulatszó leszármazottja. S láthatjuk, hogy a tészta is hasonló, de eredetileg magyar szavak.

P/F gyökcsoportpióca száj-tesza PJTSz pijavica pe=száj, píja=szopóka, pocéa=feltöri

A pióca a (legészakibb) finn paa és a (legdélibb) héber pe közös, ősi rokonszava.

pecsenye PTSzNy pečienka (pecsienka) pocel = felapróz PTSzL

pecsét pocs, paca PTSzT pečať (pecsaty) seb alak péca = seb, picúah=feltörés

A pecsenye és a pecsét ősi eredete a száj: felhasít, sebez, „szinez” – KSzM szavak.

pad PD pôjd (puojd) pode = kivált, pdut = megkülönböztetés

A pad (KSzM szó) az, amire rá lehet tenni valamit, de az is, ami befed: a padlást is padnak nevezik. Rokonszavai: fed, födél, padló, fedeztet (mént), de még a púder is.

pap papol PP kňaz (ny) pe, pipija = száj, kanász=összegyűjtötte (a nyájat)

páfrány PFR papraď (papragy) PPR piapá = terjengett PP

A pap ősi eredetű: északról a finn paa, délről a héber pee rokona. A pap-ol magyar képzésű ige. A páfrány rokonszavai: puff, pöfög (spóra terjedés). Mivel a páfrány őshonos a KM-ben, a növény neve magyar szó.

pogácsa fog-tesz PGTSz pagáče (cs) pag=érő füge (kerek), pogéa=megtalálja

A pogácsa kerek, és „megfogják” (mert finom) – közös KSzM szó.

pajor PJR pandrava pondró: lárva píjá = szopóka PJ

pajta nyitott PJT stodola (sz-), tájsz pajta pe = száj PJ

A pajor, pajta is az ősi paa (fej) és pe (száj) leszármazottja – mindkettő magyar szó.

pók pakol PK pavúk o/o/w: pouk pki’á = göngyöleg, piká = kiugrás

A pók magyar tájnyelven (Vas, Zala): pouk. Ez a mai szlovák pavuk is – KSzM szó.

pólya fásli PLy perinka pelenka pilúah = felhasítás, pirnek = kényeztette

pelyva PLiW plevel pleuel PLW palut = kivetett, pléta = maradvány

polc pult-oz PLTSz polica pulász = egyengetett, vízszintezett

palack PLTSz fľaša (flyasa) mitpalec=rázkódik (a ’mit-’ csak előrag)

poloska PLSK ploštica (plostyica) poles = beözönlik, palut = tetvezés

palást PLST plášť (plásty) piles = áthatol

A pólya (távoli rokonszavai fólia, folyó) magyar szó. A pelyva, palack, polc, palást, poloska (ez utóbbi távoli rokonszava is a folyó) – KSzM szavak.

pince pin-tesze PNTSz pivnica (pivnyica) puná = kiürített pina PN

pondró nyű PNDR pandrava pone = át-, fordul PN

pünkösd PNKS turice punak=elkényezetett, tor=sorozat PNK

panaszol PNSzL sťažuje sa (sztyazs-) pone = hozzá-, fordul PN

péntek pont PNTK piatok (pja) N-hiány pone=átfordul, panter=párduc pontok

pénz PNZ peniaz (penjaz) pone=átfordít, penszija=nyugdíj PNSz

A pince, pondró, panasz, pénz délről érkezett, s a magyarból szlávba került át.A péntek szó rokonszava a pont. Az 5 ujjon számlálás alapján rajzolt öt pont volt a legnagyobb szám, ami 6-tól kezdve (nagyságrend váltás) egy vonalá változott. Az N-hiány a szlávban egy későbbi (az értelmet már elvesztő) tájnyelvi összevonás.A pünkösd az ’öt’ számnév távoli leszármazottja, a kereszténységgel összefüggő, újkori szó. A magyar nyelv kialakulása szempontjából tehát nincs jelentősége.

perel PRL žalovať (zsalovaty) pri’á=rendbontás, praklit=ügyvéd

parlag PRLG prieloh, úhor (ugar) poríja = termékeny PRJ

párna PRN poduška (poduska) pirnek=kényeztet, pode=kivált PRNK

pernye PRNy popol PP purna = kemence, piapá = pöfög PRN

parancsol PRN-TS nariadiť (nariagyity)  poranut=csapás, baj, n’irá=ki-, felráz

poroszló PRSzL poroslov (sz) tájszó pores = útnak indul, lovas PRS

paraszt PRSzT sedliak (sz) mezei poresz = széttár, szade = mező PRSz

párta porta PRT parta pore = virágzik, p’ér = ékesít PR

parittya kilő PRTy prak, lengyel proca porec=betör, porek=felszabadít PRTSz

A perel, párna, parittya magyar szavak. A párta, parlag KSzM. A poroszló (aki letartóztat) rokonszava a (ló hátán) poroszkál – KSzM szó. A paraszt déli eredetű. A parancsol is, de ez magyar szó.

posztó PSzT plátno poszéa = kiterjed PSz

puszta PSzT pusta (puszta) poszesz=megszűnik, pisztúr=pasztőrizál

pásztor pásztáz PSzTR pastier (-sztyier) poszek = széttár legeltet PSzK

pisztráng pöttyös PSzTR pstruh (psztruh) piszek = pontoz (?) PSzK

A puszta, pásztor KSzM, a posztó magyar. A pisztráng eredetét nem találtam.

pitvar pituar PTVR pitvor o/u/w poter = mentesít PTR

patak PTK potok putah = kinyitott PTH

patkó PTK podkova putah = kinyitott, pode=kivált PTH

patkány PTKNy potkan potéah = kikezdi PTH

petrence PTRN kopa  pitarón = megoldás PTR

A pitvar, patak, patkány KSzM szavak. A petrence akkora szénarakás, amelyet két rúdon el bírnak vinni – a déli értelmet átvett, de magyar szó.

pozdorja PZDR na kúsky (sz) pizrón=szétszóródás, kaszkeszet=korpa PZRN

pázsit PZsT pažiť (pazsity) puzár = pazarolt, pazrán = bőkezű PZR

A pozdorja a kender fás részeinek töredéke, kóccal keveredve – délvidéki eredetű. A pázsit KSzM szó.

G/Gy gyökcsoport

gabona GBN obilnina (-nyina), obilie ovális gavnún = púp GB/VN

A gabona (kupac) rokonszavai a göb, gubó, géb (hal). Déli eredetű, de magyar szó.

gácsér gá-gá! GCsR káčer (cs) kacsa gee = gőgös, koc = tüske KTSz

A gácsér – a hím kacsa – támad, csíp. Farkának vége felfelé kunkorodik (kis tüske). Mivel a G hang jóval fiatalabb, mint a K, a szláv szó a régebbi. A kacsa és a hím kacsa fogalma a két nyelvben elkeveredett.

galagonya gyalog-oni GLGNi hloh gilgul=gurulás, haloch=haladó HLCh

galamb begytej GLM holub gelem=’nyersanyag’, goál=szennyez, halavi=tejszerű

galuska GLSK galušky (s), halušky galus = lecsúszott GLS

giliszta GLSzT glista, hlísta (hlíszta) goles = csúszik, halás = gyenge GLS

A galagonya szó értelme: gyalog-mentében. A hloh a héber holech szó rokona, a jelentése szintén: mentében. Vagyis az út mentén mindenhol van galagonya. Ezúttal a héber szó a legrégibb, s a magyar (G hang) a legfiatalabb. S akkor a sémi nyelvek őse már a korai kárpátnyelvből távolodott el délre? Igen ez a valószínű. A galamb és a holub két értelem: a galamb trágyás – a holub viszont tejszerű (a begytej és tollazata – habár mindez a galambra jellemző. Nazális vesztés tehát nincs, s a galamb magyar szó.

gomba GMB hríb, huba HRB gamád=törpe, hurbán=pusztulás, hubá=rejtett GMD

A gomba, hríb és huba három különböző értemet takarnak. A két szláv szó egyértelműen kora-héber eredetű – csak a gomba magyar. S nincs nazális-vesztés.

göndör GNDR kudrna gunder = cicomás, kaduri=gömbölyded KDR

gonosz GNSz hnus (hnusz) gnusz’já=’a születése’, henisz=megfutamította

A göndör és kudrna ugyancsak különböző értelműek. A göndör eredeti magyar szó. A gonosz és a hnus is különböző értelműek – a gonosz déli eredetű, de magyar szó.

görbe GRB krivý, krivuľa (lya) kör-vi garáv=korsó, mitkarev=közeledő GRB/V

gereben GRBN drhlen, hrebeň (ny) fésű? goref=gereblyéz, gerár=vonszol GRF

görög gurul GRG grék GRK gargír=bogyó, gargeret=gége GRGR

gerlice GRLtesz hrdlička (cs) HRD giruj=ingerlés turbékol haréd=aggódó

gerenda GRND hrada hord-a? HRD gar’ini=tömör, haradá = félelem GRN

A görbe a szlovák krivi (kör-ui) szónak hangváltozások utáni alakja. Mivel a kör is magyar szó, a görbe is az. A gereben és rokona a gereblye déli eredetű szavak. A görög szó magyar. Mint népnév, nem tudom, hogy mit értettek alatta. A gerlice turbékolásából, úgy látszik, a délvidéken ingerkedést, északabbra aggódást véltek kihallani – gerlice KSzM szó. A gerenda alighanem rokonszava a gorombának és a héber gar’ini szónak. A szlovák szó más értelmű: „hordozó” – nincs nazális vesztés.

gát GT priehrada, ohrada nem-hordás get = szétválás GT

gatya GTy gate (gatye) geut = dagály felpuffad GT

A gát déli eredetű, magyar szó – a gatya KSzM.

gúzs GZs skruž (-zs) körabroncs gzérá = tilalom GZR

A gúzs délvidéki eredetű, magyar szó.

H gyökcsoporthalom HLM hromada, kopa hurám=felemelt, kipa=kupola HRM

Az L hang előbb jelent meg, mint az R, ezért a halom magyar szó.

horvát HRVT chorvát kör-vet karóv = közelálló, rokon KRV

hörcsög HRTSK škrečok (s, cs), cseh: kreček se = olyan mint, kurcá = vakarcs

harisnya HRSNy pančucha (cs) pan-csuka? harisi = csendesen HRS

A horvát szó délről származik (nem a magyarhoz ’közelálló’), tehát szláv szó – és a hörcsög is az. A harisnya rokonszava volna a haris (madár)? mivel a földön fészkel, csendesenek kell lennie... ha így van, akkor a harisnya is magyar szó.

J gyökcsoportA gyökcsoportnak a héberben csökkent, a magyarban szegényes a szókészlete.

jávor JVR javor jovel = kos, szarv, juvál = mellékfolyó JVL

A jávornak a héberrel való rokonítása, bár a szarv (már nem használt) neve hasonlít (az L/R igeképző páros) – így sem meggyőző. A jávor szó eredetét nem ismerem.

jegenye JGNy jedľa (jedlya) j’giá = fáradozás, jadá = (fel)dobta

A jegenye nevének értelme talán az, hogy magas hegyen nagyranőtt fa – KSzM szó.

juhar JHR javor ez a faanyag jihur = oltóág, jihúr = üzekedett

A juhar rokonszava a juh. A juharfa páros termése lehet a szó mélyebb értelme és az, hogy a gyökereiről is kivet új hajtásokat. Lehet, hogy magyar szó.

jérce JRTSz jarabica jár-biceg jore = dobáló (járás), járbóa = ugróegér

jerke JRK ovca óv-tesza jarech = a vége, jarók = ’zöld’ (fiatal)

járom JRM jarmo jár-ma jored = el-, lemegy, ma = ami

A jérce ugrálva jár, a járom ’járó-ami’ (eszköz) – KSzM szavak. A jerke még nem ellett, fiatal nőstény birka / kecske – magyar szó.

jász JSz jasi (sz) alapító osze = tesz, csinál, jaasze! = csinálja!

jászol JSzL jasličkay (sz, cs) jaszád = megcsinált, elkészített

Habár a jász és jászol a magyar ’tesz’ távoli rokonszavai, mégis délvidéki eredetűek.

K gyökcsoportkovács KVTS kováč (kovács) kvisá=lehengerlés, préselés KVS

kovász KVTSz kvások (kvászok) kevesz = undor (erjed), kivszá = birka

kabát KBT kabát kaved = nagy, nehéz KB/VD

A kovács (vasverő), a kovász (erjedő tészta) és a kabát KSzM szavak.

kacsa KTS kačka (kacska) katsán = verekedő, kacá = levágta

kuckó KTSzK kutloch, chatrč (cs) ketrec kacac = kicsiny, kutár = bekerített

A kacsa rokonszava kacska (a kacsa járása) KSzM, a kuckó magyar szó.

kádár KDR debnár (gyebnár), Kadnár: név kadár=fazekas, kider=kerekítette

A kádár a héberben is kádár. Rokonszava kád, ami a héberben korsó. Délvidéki szó.

kapca KPTSz kapce kafuc = szoros KP/FC

kapál KPL kope kefel = szorzás, kofe = ráborít KP/FL

kapor KPR kôpor (kuopor) levele: kapóret = függöny KPR

káposzta KPSzT kapusta (sz) kipul=behajlítás, kofez=tapos KP/FZ

A kapca, kapor KSzM szavak. A kapa, kapál: földet sokszor ráborít: KMSz szó. A káposzta savanyítás legfontosabb művelete a taposás. Célja a cukortartalmú sejtnedv kipréselése. Addig tapossák, míg a kipréselt nedv ellepi a szeleteket. A héber krúv = káposzta és harc. Egy ilyen szó nem, de sok hasonló (és sok van) bizonyíték arra, hogy a héber előnyelve is kárpátnyelv volt. A káposzta KSzM szó.

kukac KKTSz červík (cs) kuch=üreg, kikjoni=rövid életű, corev=csípős

kakas KKS kohút kóah = erő, érvény, kiaká = kotkodált KH

A kukac rokonszavai kukucs és kekeckedik (kukacoskodik). A kukac szőre csípős viszketést okozhat. A kakas rokonszava a kakukk. Mindkettő magyar szó.

kolbász KLBSz klobása (sz) kol=mind, b’= -be, osze=tesz

kulcs kul-tesz KLTSz kľúč (klyúcs) klíá = bezárás KL

kalács KLTS koláč (cs) kalúa = fonott KL

kalapács KLPTS kladivo (gy), kőműves klopáč kelaf = csákány KLP/F

kalász KLSz klas (klasz) kolasz = csutka KLSz

kalitka KLTK klietka (klijetka) kolet = befog, befogad KLT

A kalapács szó majdnem azonos egy tucat nyelven, tehát kozmopolita. A kolbász „mindent-be-tesz” értelmű, a kulcs „bezár-tesz”. A kalács „fonott-os”. A kalász és a kalitka mindhárom nyelven hasonló alakú és jelentésű. A kolbász, kulcs, kalács, kalász, kalitka mind KSzM szó.

koma KM kmotor kmo=olyan mint, om=nemzet, motár=a többi

kemence KMN pec, kahanec (ny) kamin=kandalló, kohe = köpköd, krákog

kémény KMNy komín kumá=magasság, kamaná=rejtekhely

A kemence magyar szó, a kémény KSzM.A koma olyan, mint „népe”, mint a „többi” – ez is KSzM szó..

kánya KNy kaňa (kanya) kaná = megvette, birtokolta KN

kanca kan-tesza KNTSz kobyla, cseh konesz = begyűjtő, kibul = befogadás

konyha KNyH kuchyňa (-inya) kanún=parázstartó, kohe=köpködő füstöt

A kánya a kan, kény, kéne, kín rokonszava.

A kánya, kanca KSzM, a konyha magyar szó.

karácsony KRTS vianice, régen kračún (cs) karuc = kivágott fenyő

korpa KRP otruby törbi karpión = ponty pikkelyes

király KRLy kráľ (ly) köröli karuj = odahívott (’körözött’)

kormány KRMNy kormidlo korem = vincellér

korong KRNG kotúč (cs) kriná = sugárzás, keter = korona

kárász KRSz karas keresz = pocak

kereszt KRSzT kríž (zs) keresz = horog

kuruzsol KRZsL krúžiť (ty): körözni  kozev = csaló

A karácsony rokonszava a kerecsen (sólyom) és a korcs is – mindegyik a levágás fogalommal kapcsolatos. A karácsony, király, kormány, kárász, kereszt, kuruzsol KSzM – a korpa magyar szó.

kása KS kaša (kasa) kase = nehéz, megkeményedő

A kása délvidéki eredetű.

kasza KSz kosa (kosza) kaszúah = lenyesett

kusza KSz kusý (kuszí) kuszá = belepett

köszméte KSzM egreš (egres) k’=olyan, aszum=bőtermésű, oger=gyűjti

A kasza kozmopolita: nagyon sok nyelven ugyanez a szó. A kusza KSzM, a köszméte délvidéki eredetű. Eddig 200 szó.

katlan KTL kotol katál = megölte kötél

kótyavetyél KTyVTy rozflákne (ny) kitá = felosztotta, kutá = szaggatott

Bár az alapszó (megöl) mindhárom nyelven ugyanaz, a katlan magyar szó.A kótyavetye eredetileg árverés: szanaszét vetés. Irónikus, leminősítő magyar szó.

L gyökcsoportluc fenyő LTSz smrek (szmrek) ec=fa, hulác=kihúzott, szumár = égnek álló

lóca LTSz lavica (lauica) pad éca=faanyag, hulác=kihúzott (a hu- előrag)

A lóca rokonszavai léc és luc („belső” szavuk a héber ec=fa). Mindhárom KSzM szó.

lapu LP lopušina (lopusina) lafut = ráerősített, lopet = körülfog

lapát LPT lopata lafut = ráerősített

A lap, lapu, lapát rokonszavak – mindhárom KSzM szó.

len LN lan (lyan) lián lán = hál (kinyúlik)

lánc lán-tesz LNTSz reťaz (ty) rá-tesz, lano kötél lán = hál (kinyúlik)

lencse növény LNTSz cseh čočka (cs) l’= -nek, éjn...= a szeme, cece=duzzadt

lengyel LNGyL poliak (-ljak) palah = szántóvető

A len és a lánc KSzM rokonszavak. A lencse és valószínűleg a lengyel szó is az afro-sémi 1’- előrag

és a maradék szóból állt össze – de a lengyel szó értelmét nem sikerült megfejtenem. A lencse délvidéki szó.

M gyökcsoportmacska MTSK mačka (macska) m’cik = szorongat, matis = gyengít

mocsár MTSR močiar (močsiar) maacár = akadály

A macska és a mocsár KSzM szavak.

medve MDV medveď (medvegy) madve = fájdalom, dov = medve

A medvét sokfelé nevelték fel és tartották fogságban a legkülönbözőbb célokból. A fogságban tartott medve nagyon szerencsétlen, gyakran megbetegszik és elpusztul. Neve valószínűleg a Balkánról származik.

megye MGy župa (zsupa) zsúfolt magía=érkezik, midá=méret, cofef=zsúfol

A megye rokonszava megy, magyar szó.

moha MH mach m’uhe = összenőtt, moch = pehely MH

A moha KSzM szó.

mák MK mak meki = kihány MK

A mák KSzM szó.

moly MLy mol moel = sikkaszt, molel = szétmorzsol

málna MLN malina male = tele van, maltani = szapora

malaszt MLSz milosť (miloszty) male = tele van ’malaszttal teljes’

A moly, málna KSzM szavak. A malaszt szláv eredetű.

mangalica MNGL mangalica mangál=szabadtéri hússütő, niglá=nyílt

A mangalica délvidéki szó.

murok MRK mrkva, repa morak=letisztít, rupá=meglazított, rafus=sáros

A murok KSzM szó.

miskárol MSKR miškuje (s) maskuchit= vezérürü, m’sakelá =elvetél

muslica MSLTSz mušlice, muška muske = megitatott must

mostoha MSTH macocha m’ciká = szorongat, kínoz (nő)

Mindhárom szó: miskárol, muslica, mostoha déli eredetű.

mészáros MSzRS mäsiar (mesziar) maszor = fűrész

A mészáros déli eredetű szó.

motolla MTLL motýľ (motíly) lepke m’taltel = ide-oda visz

A motolla déli eredetű.

mezsgye MZsGy medza mézah = móló, öv, mad = méret

A mezsgye a madzag rokonszava, KSzM szó.

N gyökcsoportnádor NDR nádor, nádvorník (ny) ma: tumor ne’edár = magasztos, nod = csomó

nadrág NDRG nohavice nidrach = felhúzott

A nadrág délvidéki szó.

néma NM nemý (nyemí) nim = alvó, szunnyad

német NMT nemec (nyemec) é’n = nincs, noem = beszél

A néma és a német KSzM szavak.

naspolya, lasponya NSPLy mišpuľa (ly) l’sádi=velős, zamatos, muspál=lenézett

nyest vérszívó NyST kuna rabló noset=kiapad, nasúr=letépett, kaná=elbirtokolta

nyüst szövés NyST niteľnica (ny, ty, ly) nis-zár=lehullás, natul=megfosztott

A naspolya és a nyest délvidéki. A nyüst fonalat irányító „gereblye”– magyar szó.

naszád NSzD vojnová loď (logy) naszá = utazott

nyoszolya NySzLy posteľ (posztyely) nosz = felemel, poset = kinyújtja

A naszád déli, a noszolya déli eredetű, magyar szó.

R gyökcsoportrépa RP repa rupá = meglazított, rafus = sáros

repce RPTSz repka refes = iszap olajütés

A répa és a repce KSzM szavak.

ragya RGy rapina népies regev = göröngy, rupát = elnyűtt

A szlovák rapina a magyar ripacsos, a ragya pedig a rög rokona. A ragya magyar szó.

ruha RH šaty (sati) ’uszály’ raháv=bő, ruchász=begombolt, sut=úszik

A ruha magyar szó.

rák RK rak réka = alap

ritka RTK riedký (rjedkí) ritek = lenyűgözte

retek csípős RTK reďkovka (regy-) retah = izgalom

retesz zár RTSz závora, lengyel zatrzask ratuk = rögzített

A rák KSzM, a ritka, retek, retesz (mivel a D fiatalabb a T-nél): magyar szavak.A retek déli eredetű, de magyar szó.

rozs RZs raž (razs) raze = sovány

rozsda RZsD hrdza reset=hálószerű, harúc=rovátkás, repedt

A rozs és a rozsda magyar szó.

S gyökcsoport

sapka SP čiapka (csiapka) supá = ferdére állít

A sapkát fejére csapta. A sapka magyar szó.

sánta caplat SNT kulhavý, čaptavý (č:cs, ý:í) sniut=kettősség, kelah=aggkor

A sánta caplat. A sánta is magyar szó.

serpenyő SRPNy panvica szoref = éget, pníja = fordulás

sétál STL špacíruje (s) sat = kószál, sétah = térség

A serpenyő távoli rokonszavai: szárcsa, szerecsen (fekete, égett).A serpenyő és a sétál magyar szavak. sabat = munkaszünet

Sz gyökcsoportszabad SzB/VD slobodný (sz) savat=szünetelt, salev=nyugodt, békés

A szabad értelme szünetelés – magyar szó.

szappan SzPPN mydlo szabón=szappan, midlah=zavarosság

szapora SzPR plodný polet = kiveti

szapora SzPR népi: špurkaj (s) spuri, sipirc szofer = számol

A szappan /szabon kozmopolita szó, nagyon sok nyelvben megvan. A szapora rokonszavai: szop (ritmus). A szapora magyar szó.

szajkó SzJK sojka (sz) szíjah = beszéd

A szajkó KSzM szó.

szikla SzKL skala (sz) szikul=kövek eltávolítása, sokel=megmér

szoknya SzKNy sukňa (szuknya) szochech = befed, szachán = hasznos

szikra SzKR iskra (sz) szikrá = vörös festék

szekerce SzKRTSz sekera (sz) szikarión = rabló, sziker = kiszolgáltat

A szikla, szoknya, szekerce KSzM szavak. A szikra magyar szó.

szilva SzLV slivka (sz) hangfordulás szláv = fürj, szilón = sáv

szolga SzLG sluha (sz) szulá=eltaposott, sulah=megbízott, küldött

szalma SzLM slama (sz) szalma = ruha, köntös

szalonna SzLNN slanina (sz) szilón = sáv

A szilva „fürj” alakú és bevágás van rajta – magyar szó. Később vált rokonszavává a szláv népnév. A szolga, mivel a H régebbi hang, mint a G – szláv szó. A szalma rokonszava a szalámi. Az értelem: betakaró. A szalonna KSzM szó, rokonszava a szláv elefánt (eredetileg a mamut): szlon.

szamóca SzMTSz jahoda sok szemű szumá=(a még) vak szem, jáhád=együtt

szom-bat SzMBT szumá = vak szem, szamé = húzd ki!

szabad SzBD sobota (sz) SzBT sabat = munkaszünet

A szamóca rokonszava: (sok) szemecske.

A szombat alapértelme annak a napnak a száma, amit „kihúzunk” – magyar szó. A szláv sobota tehát nem vesztett nazálist, hanem egy másik, a héber szóból ered.

széna SzN seno (szeno) szone = gyűlöl, szanuk = ellökött

A széna rokonszava a szanaszét – KSzM szó.

szerb SzRB/V srb (szrb) szurbál = bebugyolált északi, sover=megtör földet

szerda a hét közepe SzRD streda (szt) széréd = meghagy, szatúr = lebontott

szarka lop SzKR straka (szt) szarah = vétkezett, sziter = elrejtette

A szerb szó szláv eredetű. A szerda a hét közepe. Magyar ésszel a meghagyott napokat, szláv felfogásban a már elmúlt napokat értik alatta. A szerda magyar szó.A szarka nevénél is eltérés van a két nyelv felfogása között. Tehát szó nem a közös kárpátnyelvben, hanem a nyelvi szétválás után honosodott meg. A szarka magyar szó.

Z gyökcsoportzab ZB ovos (ovosz), horvát zob  zeved = ajándék, ovesz = hízlal

zabla ZBL žubadlo  szubáv = forgatott

A zab és zabla KSzM szó.

zsidó ZsD žid (zsid), orosz zsdov  zud = rosszat forral

A zsidó szó (a rosszat forral értelemmel) héber eredetű, de népnévként a szlávból terjedt el.

zsilip ZsLP žľab (zsly), hať (ty)  sz’éf = szakaszol, hatajá = elterelés

zsolozsma ZsLZsM žalm (zs)  mizmor=zsolozsma, zalzelet=iszalag

A zsilip KSzM szó. A zsolozsma szláv.

zsömle ZsML žemľa (zsemlya) szemel = jelkép a pékség jelével

A zsömle valószínű, távoli rokonszava a szem. KSzM szó.

zár závár ZR zámka, uzáver, závora  zar’ón = mag, ozev = elhagy

zsír ZsR masť (szty), tuk  zéra = ondó

A zár, zsír déli eredetű magyar szavak.

zátony ZTNy zátaras (sz), plytčina (itcs)  szirton=zátony, palut=kivetett

A zátony – korai rokonszava a szirt – magyar szó.

zsizsik ZsZsK žížik (zsízsik)  ziz = rovar

A zsizsik – késői rokonszava zizeg – KSzM szó 278 szó