KADOCSA könyvek

2

PRÁCZKI ISTVÁN

ÚJTESTAMENTUM

ÚJTESTAMENTUM

ÚJTESTAMENTUM

Práczki István 2002. nyara

1. A KERESZT MÍTOSZA

Az Újtestamentum a Bibliának a második, de sokak szerint az Ótestamentumnál „hiteltelenebb” része, amely a kereszténység születésével, kialakulásával foglalkozik. Ezt a könyvet a zsidók „egészen természetesen” nem tartják szent kőnyvnek és semmiképpen sem tartják az Ószövetségi rész szerves folytatásának és következményének. Főként azért nem, mert ezt a Jézus- Krisztust ők nem tekintik annak a régen várt Messiásnak, aki meg fogja váltani a zsidókat. Ennek megfelelően a zsidó vallástanítás szerint Jézus tevékenysége nem lehet hiteles folytatása a zsidók történetének. A zsidók történelme ugyanis - az ortodoxok szerint - a Tórában (nálunk az Ótestamentumnak nevezett szent iratokban) van megírva.

A keresztény- keresztyén vallástanítás szerint viszont Jézus- Krisztus az „egész emberiséget”, benne a zsidókat is megváltotta, akár tetszik ez az „emberiségnek” akár nem. Elnézést kérek az olvasótól a „cinikus fogalmazásért”, de ma még a Bibliai események elemzésében és értékelésében úgy a zsidó, mint a keresztény Biblia-tudósok önmagukat tekintik abszolút bírónak és a legfőbb értékítélő fórumnak. (Erről a szittya- magyaros nyelv véleménye a következő: abszolút -FO= túlozba = túlozva, el van tehát túlozva.) Ugyanakkor az Iszlám is szent könyvnek tekinti az Ótestamentumot, csak más megfontolások szerint. Az elkötelezetlen és ateista szakértők egy részének pedig teljesen negativ a véleménye róla, az egészet „meséknek” és alaptalan, sőt kitalált mítoszoknak tartják. Ebből adódik, hogy a kereszténység és Jézus- Krisztus. körül i val lási vitákat csak a történelmi események tudományosan objekt iv fe l tárásával és nem pedig tekintélyelvűen lehet /kell/ eldönteni.

1

Már többször hangsúlyoztam, hogy nem vagyok sem történész, sem régész, „csak ősnyelvész és ősvallás kutató. Ennek következtében én csak a „szavak erejével” és a természetes emberi gondolkodás /paraszti/ logikájának alkalmazásával dolgozom. Nekem az a törekvésem –egyben a kötelességem-, hogy a Bibliában rendre feltalálható, sokszor teljesen nyilvánvaló ellentmondásokat felfedjem és a bennük elrejtett összefüggések kibontásával a valódi értelmet kihámozzam. Ezt oly módon teszem, hogy a már ismert űki- és ősszavak, valamint az ősírás egyéb szabályainak alkalmazásával megkíséreltem és folyamatosan el is végzem, az akkori történések „rekonstrukcióját”. A magyar szavak erejében rejlő igazságból nyert „információkat” pedig nyilvánosságra hozom, még annak tudatában is, hogy ezek egy része az egyik, vagy másik felet sérteni fogja. Mégis meg kell tennem, hogy a több ezer év óta félrevezetett, vagy nem jól tájékozott „laikusoknak” megadjam az őnálló véleményalkotás lehetőséget. Feltárom tehát azokat a körülményeket, melyek a valóságot hitelesen és értelmesen mutatkák be. Ezek ismeretében aztán maguk az olvasók alkothatnak véleményt a nyilvánvaló „Bibliai értelmetlenségek” és szándékosan zűrzavarossá tett események valóságtartalmáról.

Bízom abban, hogy az újtípusú „szófejtéseimmel” célt érek. Ezek azonban alapvetően eltérnek mind az eddigi akadémiai céloktól, mind az őket szolgáló módszerektől. A „Fordított Ékezés” Módszerével, az istenszók és az üki /a fordított/ szavak segitségével nem az idegen szavaknak a magyar nyelvbe való beépülését kutatom és bizonygatom, /ami ugyan számtalan esetben elő fordult/, hanem a lényeget, az ősírás eredeti olvasatait, egyben az ősi tartalmát, tárom az olvasók elé. Teszem ezt azzal a meggyőződéssel, hogy az elemi erkölcsi és emberi igazságok mindig is egyformán működtek. Sőt az egészséges agyakban ma is így működnek, aminek következtében az ősi valóságot minden művelt és önálló véleményalkotásra alkalmas emberrel meg lehet értetni. Ha pedig ez eddig nem így történt, akkor nem az igazsággal, hanem azokkal az emberekkel volt a baj, akik már évezredekkel ezelőtt is manipulálták mind a valóságot, mind az igazságot. Ez

2

pedig tudatos hazugságot jelent, amivel egy viszonylag kis csoport önző érdekeit szolgálták.

A fentiek alapján érthető, hogy munkám sokszor ütközik olyan dogmákba, melyek az úgynevezett történelmi egyházak „alkotmányát” képezik. Nekem, természetesen nem célom a különböző egyházak tanainak a k i igazí tása, vagy megreformálása. Nem célom az sem, hogy bárkit is rábeszéljek vallási hitének, vagy meggyőződésének a feladására, Viszont nem célom az sem, hogy elhallgassam azokat az igazságokat, melyek kétségbe vonják a fenti dogmák és hit-elvek, vagy „hiedelmek” valódiságát. Illetve, az éremnek a másik oldalát nézve, nem célom bármely mai vallás népszerüsítése sem.

Célom viszont ki fejezetten az, hogy a Bibl iai összefüggéseket feltárjam és ezekben a szittya- magyaros népek szerepét boncolgassam, így a szófejtéseimből nyert információkat a szittya- magyaros ősnyelv szemszögéből értelmezem és saját magyarázataimat a nyilvánosság elé hozom. Mindezt lehetőleg úgy, hogy a ma még hiánycikknek számitó, -a hagyományápoló korszellemnek megfelelő- tálalásban tehessem ezt meg. Az igy kapott „megoldást” –természetesen- a most már elengedhetlenül szükséges etikai és társadalomtörténeti körítésbe- keretbe helyeztem.

Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a nemritkán meglepő, deheroizáló és „demisztifikáló” magyarázataimmal senkit, sem embereket, sem népeket megbántani nem kívánok, nem akarok. Ha pedig ez mégis – a szavak erejének engedve- megtörténne, akkor most utólag, ha pedig újra előfordulna akkor már előre is elnézést kérek mindenkitől. A meghökkentő, esetleg nyersen -de, kikerülhetetlenül egyenesen és világosan- megfogalmazott szavak és kifejezések nem miattam bírnak sokkoló, vagy –néha- bántó tartalommal. Sokkal inkább azért, mert a szittya-pogány eredetű szavak többnyire elfedett, vagy szándékosan elferditett fogalmakat, sőt meghamisitott igazságokat -magyarán hazugságokat- tartalmaznakk A valóságot viszont nekem kötelességem nyilvánosságra hozni. Az kétségzelen, hogy sokszor arra kényszerülök, hogy nyiltan kimondva mutassa, be az okot, amiért a hamisitás történt. Sokszor viszont magam is tanácstalan vagyok, mert úgy érzem,

3

hogy nem igazán sikerült az eredeti igazságot hitelesen megfogalmazni.

Hadd szemléltessem ezt problémaköört egy elég egyszerünek látszó, mégis nagyon bonyolult példával. A „történelmi egyházak” a hivők tudatában és a vallási irataikban kialakitották az általuk jónak, vagy éppen rossznak itél már hitelesnek számitó „keresztény erkölcsöt kifejező szavakat”. Kőztük olyanokat, melyek sokszor fejeznek ki történelem és magyarellenes érzelmeket, söt megfontolt hazugságokat, melyeket nálunk is beültettek az emberek agyába, de az eredetihez képest „fordított és hamis értelemben”.

Ilyen pld, a rossznak, sőt a legnagyobb rossznak a fogalma, amit sátánnak, vagy ördögnek neveztek el. Róluk egy érdek-orientált szimbólikus gonosz képet is formáltak, amit az egyházak hivatalos könyveiben és okmányaiban be is mutattak, meg is rajzoltak. Az első ma már hihetetlennek tűnő manipuláció volt az, hogy a szittya ősisten nevét tették sátánná. Eredetileg magyarul /de rovásjelekkel/ az Isten-t= S-T-N - nek irták, amit mindenki istennek, vagy östennek olvasott és mondott. Egyszerre csak „valaki” új olvasatot adott e szónak és az S-T-N- t már= Sátán- nak olvasta és azóta is azt hirdetik, hogy ő a legfőbb Gonosz, amit mindmáig „mindenki” el is hisz. (Holott a Sátán szittya- magyaros olvasata =Ő+sata+n = Ős atya-nő, tehát a Páros istennek valószinűleg a legősibb neve lehetett. Larinul Satanas-nek nevezik, ami Ős-atya-nő-ászt jelentett. Az ősi jelentésre mutat vissza a legnépszerűbb orosz női név a Natasa is, ami –FO= a Sátánt fejezi ki. Az pedig nem hihetó, Ihogy az orosz egyház a leggonoszabb lény nevét adná immár sok száz évek óta a lányainak.)

Ennél még „sötétebb merénylet” volt az ördög bemutatása. A mai keresztény tanitások szerint a vallással kapcsolatos legfőbb rosszat az ördögöt „cinikus számitással” a szittya- magyaros vallás Napistenéről, az ősi Párosistenről mintázták meg. Hogy is „fest” az ördög? Földigérő fekete, de belül vörös köpenyt /diabolót/ viselő kosfejü alak, sas-orral és két bakszarvval. Alul pedig -mint tudjuk „kilóg a lóláb”. Egészen pontosan, a két ördögi láb közül csak az egyik a lóláb, mert a másik egy bakláb. Aztán azt is tudjuk, hogy ha valaki „eladta

4

lelkét” az ördögnek, akkor az vele olyan szerződést kötött, melyet saját vérével kellett aláirnia.

Nézzük csak meg ezt a képet a szittya- magyaros ősvallás szemüvegén keresztül: Azt már tudjuk, hogy a magyarok ősistene a Párosisten volt, a női felét a Fehérló (a Méh- Mih, a Bál< Báj-istennő), míg a férfi felét (az Ős-Himet) a Kos, vagy a Bak, vagy a „Dugó” rövidebben D-G /dag- dog- dug- és DÖG/ jelenitette meg az ókorban. (A zsidó vallás és a zsidó tudat kialakulásakor -tehát a Jézus- Krisztus /továbbiakban= J-K/ előtti évszázadokban azonban már „az egyetlen szittya isten” a /nőelvű/ férfiisten volt az, ki őrködött „felettünk. Ő volt az Őshim, vagy a Kos (= Kő-Ős= a Koós), az okos Kos, aki nem véletlenül lett az új hím-elvű zsidó vallás számára a legútálatosabb lény. Ő lett az „Ánti-isten”, akiről a szittya- magyaros ösvállás lejáratása végett a zsidó és zsidó- keresztény hit megmintázta a „legnagyobb rosszat”, az ördögöt. A kitalált alakot aztán egy fekete /a mór-avarok szine/ vagy vörös /a magyarok- hunok szine/-köpenybe bujtatták. A feje egyértelműen az Okos -Kos sasorrú figurája, ahol a sasorr a turult, a magyarok címermadarát fejezte ki. A fején lévő a kos-szarvakkal viszont a varázslókat gúnyolták ki. (A nap ugyanis egy parázsló atom-máglya, mely életet kelt a világon, tehát amikor parázsol- akkor varázsol. A Varázs+Ló tehát a parázs-isten). A Fehérló napistennő tehát Parázsnő, akiből a 72- ők /a Szeptuaginta/ cssináltak nagy Paráznát, aki elveszejteti a világot.

Az Ördög< Sátán egyúttal a pokolnak, a nagy tűznek az ura, ahol „égették, főzték és kinozták” az embereket. A pokol pedig vagy Gyehenna= égi-hona< az Égi Hon. A pokol ősmagyar neve azonban a szülő LÓ méhét jelenti. (Ma már csak állatorvosi szakszó az, hogy a „ló eldobta a poklát”, tehát a szétszakadt méhét). A Fehérló Méhe= a POKOL, tehát az ördögfiak növekedésének a helye. Ők azonban a nap- és tűz fiai, igy „természetesen” tűzön égetik meg az gonoszokat. (A gonosz egyébként szintén szitokszó, hiszen a gonosz /G-N-SZ/ -FO= szonog /SZ-N-G/, azaz= a+szon-g< asszony-égi. A napistennő, a parázsnő) Az örödögfiak pedig a hun-magyar gyerekek. Ezért él az a fura érzet, hogy az ördög a magyarok részére nem a legnagyobb gonoszt jelenti, hanem az ördöngős

5

fickót, aki minden helyzetben feltalálja magát. (Aligha véletlen, hogy -mindezek ellenére- rengeteg magyar választotta és viseli az ördög vezetéknevet.)

Az egész „konstrukció” tökéletes, mert mindent tagad és káromol, ami a magyar ősi napvallás lényege. Nézzük csak sorra a „Gonosz rekvizitumait.” A szarv- FO= vrazs= varázs, vagyis a Napisten, ő a parázsló plazma, a Varázs-ló= a Fehérló. Ámde ha ez sem meggyőző, akkor nézzük a láb-at -FO = a Bál- t, ami a Napistennőt jelentette. Ezt az egyik láb-, a bál-láb= a Ló-láb, a magyarok Fehérló- istenanyjának a lába és a másik a Bak-láb, a Kosnak a lába. A kos-fejü és sas orrú ördög tehát az okos kosokat, Álmos és Árpád Nilus-mentéről eredt /ugynevezett kos< kusita/ népét, illetve a Páros- Istenségüket jelenti.

Nem maradhatott azonban el a magyar istenek bünössé minősítéséből a magyarok legfontosabb törvényének, a testvérré válás aktusának, a Vérszerződésnek a kigúnyolása sem. Ezt, az „ördöggel” kötött vérrel irt szerződéssel tették hiteltelenné. Ezeknek a hazugságoknak azonban igaz alapjai vannak. Ha ugyanis a zsidó-keresztények fogalmai szerint az ördőg a szittyák Őr-istene, úgy a magyaroknak a vele kötött szerződése ördögi tett. Mivel azonban az ördög a magyar istent jelenti, az ördögi szerzödés nem más, mint a szittya- magyaros népek alkotmány-erejű Vérszerződése. 1 A hamisitásnak azonban ezzel még nincs vége. A „keresztény tanitások szerint” az ördög lakhelye a Pokol, a legfélelmetesebb hely, amit a bibliások Gyehennának is neveznek.

Ez a hely azonban nem más, mint a szittya- magyaros „Paradicsom”, mivelhogy a Gyehenna a Mennyországot jelentette valaha. A Gyehenna -FO= egy+henna, ami = 1./= égi-hen-na= égi-hun-nő, vagy égi-hona. (Az amit a Bibliában Gihon-

6

1 A szövetség németül= Allianz /alianc/= a-lé-önc, a vért-önt< a kehelybe. Ugyanakkor a világ-vége /gör/ apokalipszisz, ami = a pokál-i/p/szisz< a pokálból-iszol. A serleg németül= pokál, ami magyarul a pokol lett. Az eszesz- iszosz ódon formák. A zsidók és „keresztények” szerint tehát az a világ-vége, /az ő világuk vége/, ha a szittya magyarok vérszerződést kötnek. Akkor ugyanis legyőzhetetlenek.

folyónak /< égi-hon/ neveznek, „amely körbeveszi Kus- földjét”.) 2./= Egy= a nő, (a nyugati nyelvek egy-et jelentő szava) pld- a latin Una -FO= anyu, vagy a-nő, a /fra/ egy= un- /kiejtése -őn/ -FO= nő. Mindez utalás arra, hogy az első isten egy női isten volt. 3./= EG-y= égi, az Égi-hon< a Mennyország. A borzalmasnak sugallt Gyehenna tehát az az Égi-hon, ahol a Nőisten lakik. Ennek a módszernek megfelelően a pokol „természetesen” a nap tüzét jelenti, melyet az „őrdögfiókák” szítanak. A szittya pedig az a magyar, aki szítja az „örök-tüzet”, illetve szitja a szittya hívők lelkesedését.

Remélem sikerült ezt az „ördögi”, (a magyar és többi népek agyába préselt) felsőfoku sokismeretlenes 2 egyenletet megoldani. Azt hiszem a levezetés már világosabb, így az eredmény is egyértelmü. Az egyenletben most már nincs ismeretlen, hiszen most már mind a két oldal ismert. A Fehérló + a Kos isten= /az ellenségeink szerint, egyenlő!/ az ördöggel. Ha viszont az ősi nyelven nézem az ördög szót logikus ős-értelmezést kapok. Őrdög -HU= őr-göd= őrköd< örködő, tehát az Őristen. Ezért nem véletlen, hogy nálunk az ördög szónak igazán sohasem volt oly rettenetes „sátáni” kicsengése. Az ördöngős kifejezés sem istentelent jelent, hanem inkább nagyon ügyest.

Emlékeztetni szeretném azonbnan az olvasót, egy fent már emlitetthez hasonló manipulatív müveletre. Az első ezredév végén ugyanis a világ akkori urának Attilának, a szittya hunok legnagyobb uralkodójának csodálatos ciméből is „gyilkost” csináltak. Atilla ugyanis soha sem volt „király”, ő is Kán volt, mégpedig Aranykán. Ez pedig az ősi nyelven= Sár- Kán volt, /sár= arany-nap/, melyből a „szittyák és hunok eltüntetése” során olyan hétfejü /!/ gonosz sárkányt csináltak, mely a szüzeket, a fiatalokat és az öregeket ölte halomra. A törkából lövelt lánggal pedig városokat perzselt< égetett fel. /Elvégre is ő volt a földi Napisten/. Így vált az arany Vezér= a Sár-Kán címéből emberölő sárkány. (Bár a mesemondók mindig

7

2 A matemetikában az ismeretlenket X- Y- Z- nek nevezik. Ezek a betúk persze mind szittya istenségeket jelentenek. Az X= a tűz piktogtamja, vagyis a nap. Az Y= Ipszilon, azaz Szíp-ilona /Heléna= hJőlőnő/, a nap-istennő. A Z= a görög Ζητα= Zÿta betű, ami -FO= a-tyz= a-tÿz, vagyis a napisten.

hozzátették, hogy: Aztán ha levágták egy fejét, azonnal kettő nőtt helyébe. Ez pedig azt jelentette, hogy legyőzhetetlen és megsemmisíthetetlen.)

A fentiekhez hasonló kérdéskört érint J-K mindkét neve és a kereszténység mai elnevezésének ősi eredetije. Az úgynevezett Jézus-hitű vallások közös neve a keresztény, /chriszian, kristian/, vagy keresztyén. Ezt az elnevezést a kulturnyelvek az alábbiak szerint haználják: A keresztény latinul = christianus, a Jézus- Krisztus pedig= Christus, ami olaszul= cristiano, Jézus pedif= Gesu, Spanyolul= cristiano. Franciául= chretiene, németül= christien és Christ, angolul= christian és Christ. Szlávul= kresztyan és Kriszt, görögül= hrisztianikos és Hrisztos. Héberül a keresztény notsri, a Krisztus= Jesu. Törökül= hiristiyan, a Krisztus=I sa. Arabul pedig a keresztény= nusara és Krisztus neve= Jészu.

A felsorolás nem teljes, de azonnal kiderül, hogy csak a keresztény népek nevezik magukat „kereszténynek”, de a leginkább mérvadó zsidók és arabok megközelítően sem ezt mondják. Sőt ők még a Krisztus szót sem ismerik. A másik megállapítás az, hogy ők a Krisztus helyett a Napisten /= Hős< Ős /nevét használják. A héber Jesu -FO= ús-ej= Ú+jűs< új-ős, a fiú isten neve. Ezt mondja az arab -lsa is, ami -FO= Ási< Ászi, azaz Ősi,vagyis isteni. (A Halotti Beszéd sokat vitatott „isa” szava sem a „bizonyt” jelenti, hanem az ősi-t. Isa por és homu vagyunk = Ősi /isteni/ por és hamu vagyunk.) Az olasz Gesu -FO = us-eg =ős-égi, tehát ismét megszólal az Égi Ős,

A keresztény szó tulajdonképpen nem is fordul elő az Újtestamentumban, illetve két helyen szerepel az Apostolok Cselekedeteiben, amit megalapozott vélemények szerint Saul- Pál irt. Tekintettel arra, hogy éppen Saul-Pál a „kinevezett apostol” volt a keresztény Egyház megalapitója, érhető, hogy ő maga használta a saját maga által „átkomponált” keresztény elnevezést. (Saul- Pál kérdéssel külön fejezetben, nagyon részletesen foglalkozom.) Pál tehát, az Apostolok.Cselekedetei. 11. 26- ponjában arról számol be, hogy Antiókhiában nevezték az új vallás hiveit először kereszténynek. /Úgy vélem, ő maga tette ezt./ Később azt irja, /Ap. Csel. 26. 28/ hogy „Agrippa helytartó mondta Pálnak: Majdnem ráveszel arra, hogy

8

keresztény legyek.” Tekintettel arra, hogy maga a „feltaláló” irja ezeket, véleménye történelmileg nem lehet bizonyíték.

Sokkal inkább mérvadó bizonyiték azonban, a Napisten egyik ősi neve, a Köristen,(O- isten) amit egyes szittya- magyaros népek Köröstennek hívtak. Ebből, innen ered a már elfeledett őstörzsünknek a Körös-törzsnek a neve is, melyről Magyar Adorján ír hitelesen. (Ez a Körös- törzsnév lehet a Kurus = kuruts -kuruc név eredete is). A kőrös -gőrös és a körök -görök eredetű a görög nép neve, mely az Aranykorban még a Köristen, /Gör-isten/ népe volt. Éppen az ógörög nyelv bizonyítja azt, hogy a Krisztus név a köristen nevét jelenti.

A görög karika= kirkosz= kirik-ós, tehát a kerek-ős, vagy a /k/+örök-ös forgás istene. A görög tánc= chorosz = korosz= köröz. (Az ősi táncok alapeleme ugyanis a körözés volt). Az ősnémet nyelvben a kör= Hring volt, ami ma csak Ring. A hring magyarosan= hering= /hal/ , amely mindig kering. (A heringek valóban innen vették a nevüket.) De a mai német kör is= Kreis, oroszul pedig = Kruzs, ami egyaránt a kurus- köröst jelent. Az angol= circle sem más, mint= kirkle= kerekelő. A latin circulus= körökű-lus, a Körló< Fehérló.

A szláv Kresztyán, a skandiáv Krisztián, az angol Christian, az arab Hirisztiyan szók és a protestánok keresztyén<-körösztyén kifejezése, szinte félelmetes pontosságal beszél. Bemutatja és felidézi az ősi K-R-S-T-N vagy K-R-S-TY-N betűket és azok „utóolvasatait”, melyek hitelesitik a szittya- magyaros Körösten, vagy kőristeni és /ha i =y/ akkor a köristeny szót, amit ma – modern-irással, de pontatlanul; kereszténynek mondunk.

A Krisztus név tehát szittya- magyaros elnevezés, nem pedig a keresztre feszitett Jézus újabbkori neve. Annál is inkább, mert a Károlyi Bibliában a Krisztus név már a megfeszités előtt is számtalanszor szerepelt. Máté apostol az evangéliumában felváltva használja a Jézus, vagy Krisztus nevet. Az azonban egyértelműen kiderül, hogy őt már életében is Krisztusnak nevezték. Felmerülhet az, hogy a középkori forditók „tudat alatt” használták azonos értékkel a két nevet. Ez lehetséges, de az fontos hamisitás, hogy zsidók a megvádolt Krisztustól a „királyságát” kérték számon és ennek megléte,

9

szerintük a „tettenérése miatt” itélték halálra. Ha ugyanis a neve, vagy „cime” király lett volna, akkor a római hatalom a „római jog” szerint, mint lázadót, vagy ellenkirályt végeztette volna ki, minden lelkiismeret furdalás nélkül. A római helytartó azonban, őt szabadon kivánta bocsátani, amivel kifejezte, hogy a „Krisztus- kérdés” a zsidók „belügye” és ez valóban így is volt.

Előljáróban azonban tisztázzuk a király- kérdést. Már utaltam rá, hogy a szittya- magyaros népeknek soha sem volt királya. A király-szó és cim feudális kifejezés és csak a IU. nyert polgárjogot Europában. Régen, az ősi időkben a „király” az istenek nevét viselte és egyáltalán nem véletlen, hogy a feudális királyok is az istentől származtatták magukat. A sumér „király”= a Lugál volt, tehát Lú+gál= a nagy Isten. Az későbbi „papkirály” a Patizi, vagy Patiszi is a Fő-tűzi = Napisteni jelentést hordozott. A „zsidók” /valójában az egyiptomiak/ korában a M-L-K = a melek, -melech, -malik szó volt a „király”, ámde ez a napot jelentette, mert a melech= meleg< melek, tehát a nap-éltető ereje teszi lehetővé az élő világ létezését.

A melek< melech, málik szó másik kapcsolata a hegyi /magashegyi/ a máli jelző. A MÁL ugyanis a magyas hegyet jelentette. Belőle ered a német lanka= alm, ami mál- volt. (NB: Zöldmál, Rézmál stb.) Van azonban két ősszó, melyek a szittya eredetet bizonyítja. A világ legmagasabb országában a Himalája lejtőjén lévő Tibetben az isten földi helytartóját lámának hivják. LÁMA -FO= a-mál, tehát a magas-hegyi. Tévedésről szó sem lehet, mert a világ másik végén is vannak magas hegyek, pld, az Andok, melynek híres és kedvelt állata a láma. Egészen természetesen az is máli< magas-hegyi állat. Kecsua eredetű neve= vikunya, ami magyarosan vikuny-nyak-at jelent. A láma ugyanis /véletlenül?/ vékony-nyakú állat.

A máli harmadik olvasata a málés és „mállós” az édes csíráztatott gavona, mely egyike a legegészségesebb édességeknek. Ebből ered a malaszt szó, melyet nálünk a szláv miloszty szóból származtatnak. (A miloszty= isten kegyelméből való.) Magától értetődik, hogy a magyar máléból, a mállaszt-ott /M-L-SZ-T/ édességbúl keletkezett előbb a szláv édes= mily /málé/ és a miloszt is. Az európai nációk az ősi szittya fogalmakat általában nemcsak rosszul értették, hanem még jó

10

értés esetén is torzították, hiszen a helyi irás-technikák eleve másként rögzítették az ősszavakat. (A magyar Cs- betű pld, csehül= č, az angoloknál= ch, az olaszoknál= ci, a németeknél pedig= tsch. A csehek, tehát chech, tschek, czech, cheqw stb. néven jelennek meg az európai irodalomban.)

A bibliából megismert magashegyi= napisteni jelző azonos a máli és málossal Ezek okán, a bibliában használt király /melek/ szó hiteltelen. Azt hiszem mindenkinek feltünt, hogy minden kis városnak /népcsoportnak/ a vezetője királyként szerepelt. A relative kis „Izráel- területén” tucatnyi király volt, sőt egy helyütt „harminc filiszteus királyról” ir a krónikás. Ezek a királyok sokkal inkább a vének< „öregek” voltak, kiknek a nevéből alakault ki végül is a király rang. (A latin Rex /régis/= ö+reksz /öregis= öreges/, vagy öreg-ész, tartalmat hord. A királyhelyettes /lat/= Regent= régenti, akit régen ismernek. A királynő= regina= régi- nő.) A császár viszont= caesar, vagy kaiser= kő+sár= a férfi isten.) A Bibliai király szó tehát Jézus esetében csakis az isten, vagy isteni értelmezésben forditható, vagy használható.

Kajafás a zsidó főpap hallgatta ki Jézust és a következőket kérdezte tőle:”Az élő istenre kényszeritelek téged és mond meg nékünk, hogy te vagy-é a Krisztus, az istennek a fia?”—Mondá Jézus: Te mondád. ---Ekkor Kajafás: Káromlást szólott, imé hallottátok az ő káromlását.” /Máté 26. 57 -65./ A főpap nem azt kérdezte, hogy Te vagy-é a keresztre tett, hanem azt, hogy Te vagy-é a Kör-isten fia, a Kiris-ús, a Körös-Ős, a „szittya- napisten fia”. Jézusnak az ezt nem tagadó válaszára Kajafás „joggal”mondta, nézzétek csak, ez az ember /Kör/- istennek hiszi magát, ez pedig káromlás, ami az isten emlegetését, vagyis szidását jelentette. A király említése nem lehetett káromlás, de felségsértés sem, mert Rómában akkor császárság létezett.)

Még egyértelműbb azonban Lukács Evangéliumának egyik részlete: ”És felkelvén az ő egész sokaságok /zsidó papok/ és vivék őt Pilátushoz. És elkezdék őt vádolni mondván---, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.” /Lukács 23. 2./ A zsidó papok tudták, hogy ő a „Köristen” nevet viselte, amit nem is tagadott. Krisztus tehát

11

nem kaphatta a nevét a keresztfától, ahogyan a katolikus egyház tanitja és hívei sem a keresztfa követői, hanem a köristen hívei, a körösténi-követői voltak.

Ezért helyesebb a protestánsok értelmezése, mely a keresztény- kifejezés helyett a keresztyént használja, mert ők a keresztelésből indulnak ki. Az már egy másik kérdés, hogy a szittya- magyaros népek a keresztelést mindig tüzzel /spiritusszal/ végezték, Amit akkor tűz- keresztségnek neveztek. Az aktus ugyanis úgy történt, hogy a táltos-pap /< a tiszteletes = a tűz-teletesz úr/ a gyereket a paptüzön többszörösen körösztben< keresztbe átlenditette. (A szittya- magyaros népek soha sem „kereszteltek” vizzel, mert a vizbel merités, vagy a csecsemő körbe nyálazás zsidó szokás volt.) 3

Az újtestamentumi bevezetőmet ezzel be is rekesztem, az érintett témákat pedig, majd később továbbboncoljuk. A fenti sulyponti kérdések felvetésével pedig az volt a szándékom, hogy azonnal a dolgok közepébe vágjak és jelezzem, hogy az újtestamentum története és történelme semmivel sem egyszerűbb, vagy érdektelenebb, mint az ótestamentumé. Másrészt -a zsidókkal ellentétben- azt is hozzátehetem: nekem meggyőződésem, hogy az újtestamentumi történelem az ószövetséginek a szerves folytatása. Továbbá, azt is kihangsúlyoznám, hogy a két mű, csak együtt teljes, csak a körősszefüggések teljes kifejtésével együtt adhat áttekintést az ősi köristeni vallás átalakulásáról, majd több modern felekezetté, /religióvá/ alakulásáról.

A parafrázis átolvasásakor döbbentem rá arra, hogy a két testamentumot ugyanazok a papok –emberek- készitették, bár más felekezethez tartoztak. Véleményem szerint amikor Nagy Konstantin államvallássá tette a katolikus felekezetet, annak Rómában lakó

12

3 A püspök /lat= episcopus/ név ősmagyar kifejezés. Ők úgy keresztelték a csecsemőker, hogy nyállal rajzoltak keresztet a gyerek fejére. Ezért nevezték el őket pis-oej= pisit /belső nevdet/ köüőnek. A latin epicopus, még rosszabb, mert az epis= eépés + kopus= köpős, epés-köpüst jelent. A szittya táltos egyébként kersztet tejzolt a gyerek fejére. Az olráon égő spiritusból egy cseppnyit tett a gyerek homlokár- állára és két orcájára. Ez is keresztelés volt, csakhogy a napisten jelét az X= tűz jelét tették rá.

zsidó tagjai zseniális felismerésre jutottak. Nevezetesen arra, hogy az akkori primitiv emberiség feletti hatalmat csakis, egy szakrális istenség nevében uralkodó egyház képes megszerezni és tartósan fenntartani. Mégpedig azzal, hogy az emberek tanitását és tájékoztatását az egyház keretében végzik. A római –főleg zsidókból álló „katolikus keresztények” újabb korszakos egyezséget kötöttek a zsidó rabbikkal. Pontosabban, a mögöttük álló pénzváltókkal és bankárokkal.

Az utólagos események tükrében jól láthatóan, a megállapodás a következő lehetett. A szittya napvallás helyett a zsidó vallást teszik az ókor him-isteni nagy vallásává és az új keresztény egyház, ennek lesz természetes örököse és utódja. Ennek érdekében a keresztények átveszik a zsidó vallás tanainak egy részét. aEzt úgy legalizálják, hogy a zelota Simon Pál helyett beépitenek egy utólag „megkonstruált” személyt, Sault, akiből Pál néven aa népek apostolát építik be a keresztény apostolok közé és een keresztül meghatározzák a római katolikus tanitásokat, szentségeket és liturgiát.

Ebből következett az, hogy a szittyáktól átvett, elplagiizált zsidó „rekvizitumok” beépültek a keresztény egyházakba. Ezek géni erejée pedig máig hat és az emberek hatalma tömege tekinti azokat a katolikusok szakrális bizonyítékainak. /Az Urvacsora például nem más, mint plagiizált vérszerződési ceremónia. A zsidók Frigyládája pedig a szittya táltosok szövetségkötési kellékeit hordó Varázsládájával azonos. A zsidó rabbik neve és ruhája pedig a feketeruhás avar- jászok ősi viselete. A zsidó rabbik és katolikkus főpapok fején viselt kis kerek sapka pedig a szittya Tökéletesek szakrális viselete, mellyel azt kivánják kifejezni, hogy ők is tökéletesek, mint az isten, vagy a szittya fejedelmek, mint pld. a törvénykönyv készítő Hammurabi, a szittyák egyik legnagyobb „irálya”.

2. ÓTESTAMENT ÉS ÚJTESTAMENT

A keresztény tanitások szerint az Ó- és Új testamentum, az Ó- és Új szövetséggel megegyező fogalmak, sőt ezeket „csereszabatosan” lehet használni. A szittya- magyaros ősnyelvnek azonban erről más a magyarázata, bár mindkettőt „eskünek” tekinti. Pontosabban az Ótestamentum egy fogadalom, az Újtestamentum viszont egy esküvés, /ez volt hajdan a Vérszerződés/, vagyis egy új-szövetség, melyet már Krisztus kötött az apostolokkal. A véleményemet azonban úgy is megfogalmazhatom, hogy az Ótestamentum valójában ős-bizonyíték, jobban mondva bizonyitékok sora, -gondoljunk csak a sionhegyi „Bizonyságtáblákra”, melyek előkészitik az Újtestamentumot.

13

Az Ótestamentum szó- és betű- szerint nem más, mint az „őskű< esküvésnek” egy nagyon régi formája, abból az időből, amikor az emberi here volt a bizonyítás „eszköze”. (A szittya napistennő genetikei neve a MÉH volt, míg a hím-méh HERE volt. A Méh és Here tehát először istenek és nevük istenszó volt.) Valaha tehát a herére /az örökítés isteni szervére/ tett kézzel tettek fogadalmat az emberek. Már irtam róla, hogy Ábrahám is így „eskette” meg öreg szolgáját, hogy fiának Sumér- Káldeus országból hoz feleséget. A nyugati nyelveken most is sorra ezzel fejezik ki a bizonyitást. A here és a tanu /!/ latinul = testis= /a here-ugyanis- test-is, meg nem is/ : hiszen a here kivül van a testen, mégis test, legalább is ős-test. Latinul és franciául valamit bizonyítani, /valaha „megfogni”, majd megfogadni/ = attestor< attester= a test-ér = a testet /herét/ érinteni. Bizonyítás, vagy bizonyitvány /ang/ = attestation /attestésn/ = a test-tészen, a kezemet a testre teszem. (A test-szó azonban testként vieselkedik pld, a végrendelet szóban, ami /fra/= Testament= teste-el-ment. Az rendelkezik tehát, akinek a teste-ment el.)

Az Ótestamentum tehát kifejezi a bizonyitást és azt, hogy valakinek az ó-teste elment. Ez a valaki és valami pedig a sokat emlegetett ábrahámi szövetség, mely elment, mely lejárt. Helyette az Újszövetség lett érvényes. Hogy mi ez az új szövetség és hogyan is történt a megkötése, az lesz ennek a második dokumentumnak az egyik főtémája. A szövetség egyébként mindig az emberek összefogását jelentette. Két vagy több ember, két vagy több nép egységét, amit a szittya- magyaros nyelv tökéletesen ki is fejez: szövetség / S-V-T-S-G/ -FO= egestevös= egésztevős, vagy mai szóval eggyé-tevés,< egyesités.

Mindezekből természetesen és logikusan következik, hogy Jézus- Krisztusnak és az ő új vallásának a története, egy új vállalásnak, valamint egy egészen új szövetségnek a története. Tekintettel azonban arra, hogy a zsidók maguk állitják azt, hogy az ószövetségi időkben az „Istennel” többször is szövetséget kötöttek, evidens tehát, hogy az Ő szövetségük járt le, vagy ért véget. Az új szövetséget ugyanis Jézus- Krisztus nem a zsidókkal, hanem mással – másokkal kötötte. Eszerint viszont teljesen érthető a zsidók elutasitó magatartása az

14

Újtestamentummal kapcsolatban. Ha ugyanis elismernék a „jogfolytonosságot” és Krisztus Messiás szerepét, akkor el kellene ismerniők, hogy már kiestek a „régi isteni szövetségből” és semmi közük sincs az új krisztusi Szövetséghez, a új szeretet- valláshoz.

Ennek viszont természetes, sőt kötelező következménye lett /lett volna/ az új krisztusi vallás zsidó- mentessége, vagy éppen zsidó ellenessége, hisz ők Krisztussal mindenben szinte meredeken helyezkedtek szembe. Ebből a tényállásvól „konstituálódik”, hogy az új vallás alapja semmiképen sem lehet a zsidó vallás, hisz éppen ezt és ennek követőit kellett volna Jézusnak „megváltania”, ami –úgy vélem- azt jelenti, hogy megváltoztatni. Ez viszont, -mint közismert- a zsidó papság és a zsidó nép hibájából nem történt meg.

Három tisztesség

A krisztusi tanok a szeretet mellett a tisztességre alapozódnak, arra felfogásra, hogy szándékunknak és tetteinknek tisztának, tehát „átlászónak” kell lenni. Ez a tisztaság pedig nem más, mint az ősi szittya napvállás alapvető tanitása és erkölcsi tartópillére. A szittya –tűzvallás ugyanis a tiszták vallása. Ezt bizonyítja a szita- szó is mellyel a tisztítást végezték őseink. Ezt bizonyítja a szittya- szó fonákja, ami a-ttyzs= a tűz ősi alakja. A harmadik az a tény, hogy a szittyák tűzzel tisztítottak. A vizet felforralták, a fémet pedig megtüzesítették. A szittyák főjellemzője tehát a testi tisztaság és a lelki tisztesség, ami a legnagyobb érték volt a hun-magyar népek szemében.

Ipolyi Arnold nagyszerü müve, a „Magyar Mythologia” szerint magyar embert életében három tisztesség éri és ezek határozzák meg a magyar társadalom erkölcsi rendjét. Az első tisztesség a keresztség volt, de én azonnal hozzáteszem, hogy ez a keresztség a „tüzkeresztség”, mivel a magyar gyereket spiritus- tüzzel keresztelték. A második tisztesség a házasság és a harmadik a végtisztesség, tehát a temetés.

15

A tisztesség szót azonban érdekesen idézi a tudós püspök. Azt irja, hogy valaha týztessék-nek, majd tűztességnek írták. Igen, mert valaha a szittya- magyarosak legfőbb tisztsége a tűz- őrzése volt. Azok, akik a tűz mellett szolgálatot teljesitettek voltak a Napisten első papjai, hisz ők őrizték a Naptől „ellopott prometheuszi” tűzet. A pap „rangja” a tiszt volt, mert „tűzt”< tÿzt- őrzőtt. A tisztviselő pedig nem volt más, mint aki a ceremoniáknál a „tűzt-viszi elől”. A ceremoniát végző pap pedig a tiszteletes úr volt, vagyis a „tűz-tele-tesz” úr, mely nevet érdekes módon a protestálók, a katolikus vallást megreformálók hozták újra „forgalomba”.

A keresztelés = a köröz- tölés, a körösten +ős-nek bemutatás, felajánlás volt. (A Napisten =Hős =Ős = Tűz -láng.) A keresztapa pedig vállalta, hogy igaz magyarrá neveli az újszülöttet. Ezért volt tehát, a magyarok életének nagyon fontos része az a keresztelés, ami a templomban diszes ünnepség közepette történt úgy, hogy a Tiszteles úr, a keresztelő oltárra szeszt /spirituszt/ öntött körbe és azt meggyújtotta. Ezen a sejtelmes azúr-kékes /az űrir-kékes/ lánggal égő paptűzön lenditette keresztbe az újszülöttet a „kereszt-apa”. A tiszteletes pedig a gyerek arcára és homlokára is cseppentett egy parányi égő cseppet. A magyar gyerek tehát -valóban- ekkor esett át a tűz keresztségen.

A zsidó 72- ők ezt az aktust nevezték gonosz pogány cselekedetnek, mondván, hogy„ezek” még a gyerekeiket is megégették. Ezt panaszolják a Királyok Könyvében is /2. 16- 3-/ „És gonoszul cselekedék vala Ákház király, aki átvitte fiát a tűzőn, a pogányok utálatossága szerint.” A szittya elődeink első tisztessége volt tehát az, amikorl az első tűzön tétetett át az ifjú magyar, és tűz-keresztet tettek azarcára. Ezzel pedig hivatalosan is bekerült a szittya- magyarosak tűz- közösségbe. Erről kapta nevét a harcossá válás próbája is. Ezt nevezték a későbbi korokban annak a „tűzkeresztségnek”, mely a háboruba került fiatal harcosok számára már az életet, vagy halált jelenthette.

A magyar ember második tisztessége a házasság volt, mely háztűznézéssel kezdödött. Ne feledjük, az ősi korban a tüz jelentette a biztonságot, a jólétet, sőt az életet is. Az új

16

házasulók számára is a házuk tűzének biztositása volt a legfontosabb. A házassági szertartás ezért a tűz jegyében zajlott. A vőfény „vezénylete” alatt zajlott le, ő volt ugyanis a főfény- mester. A lakodalmas menet nappal is fáklyák mellett vonult és az új párnak az uton keresztben égő szalma- tűzön kellett átugrania.. A házba érkező menyecskének pedig első dolga volt, a házi-tüzet megrakni, megigazítani, mert ezentúl ő lett a tlűz ápolója.

A harmadik tisztesség, a végtisztesség. Ahol a halott, vég- tűz- tétessék: a végső tűzre tétessék. Azért, hogy „elégjen”, hogy el-az égre távozzon. (A görög halotti ének az elégia= azt mondja, hogy „elégje-n”. Azért énekelnek, hogy a test elégjen, a lélek ég-be mehessen.) A tűz tehát a magyarok életében a tisztitásnak, a megtisztulásnak is az alapja volt. A magyarok vizzel mosnak, de tüzzel tisztítanak. A vizet is felforralják és a fémet megtüzesitik, mert az igazi tisztitást (tisztít= tÿz-títt< tűz-tett) a tűz végzi el igazán. A tisztesség= tűz- tétessék, a „Napnak”, az Istennek a tűzét kell állandóan táplálni, hogy a tisztesség uralkodhasson. 4 A tisztesség- /a lélek tisztaságának/ uralma pedig egyenlő a szittya- magyaros ősvallás szerinti élettel.

A fentiek kapcsán azonban nem érdektelen a hun-magyar temetés szavait is megvizsgálni a latin-nyelvekben. A temetés latinul, spanyolul = sepultura= hiszen a szépűlt-urat, a feldiszitet-elhunytat temettek.

Ámde ne feledjük el, hogy nyugati irások szerint az állítólag elvesztett catalánaumi csata után Atilla is nyergekből csinált máglyát és azokon égette el halottjait. (Ebből vonták le azt a következtetést nyugaton, hogy Atilla „nyílván” nagy vereséget szenvedett, mert ímé „csak nyergekből tudott halotti máglyát csinálni).” Utólvégre menekülnie kellett. A fenti szavak értelmes tartalma azonban az igazságig visz el bennünket. A krónika írás szerint Atilla népe a hunok- magyarok, de főleg az

17

4 A tisztitás szava is a tüzből ered, mivel a magyarok csak a sarat és piszkot mosták le, de az alapos tisztitást a tüzzel végezték. A forró vizzel és a forró tüzzel és hővel lehet igazán tisztitani, ahogy ma mondják sterilizálni, csiramentessé tenni.

avarok elégették halottjaikat. Ennek megtörténte viszont pontosan ellentétes dolgokról szól. Éppen a hosszú halott-égetési „temetési ceremonia” bizonyítja Atilla fényes győzelmét, hiszen bőségesen volt ideje diszes temetéseket rendezni.

A hunok természetesen nem nyergekből csináltak máglyát, mert az „abszurdum” lett volna, mivel a nyereg egy vagyont ért a katonának és attól a hznok nem váltak meg. Azt csak a nagy vezérek esetében égették el. Készítettek azonban egy nyeregszerü diszes halotti űllést, a sellyét -FO= elles= űllés. (Ennek „latin neve” = sella -FO= alles< őllés= üllés.) A „halotti nyereg”, azonban egy összerovatolt /tákolt/ deszkából készitett „ravatal” volt, melyre valaha ráűltették a halottat és úgy égették el.

Ezért hívják a temetést= sepultura- nak, hiszen a= szépült-ur az, aki fel került a máglyára. Az így feldiszitett halott volt a= sepultus= szépült-ős, vagy szép-ültű hős. A nyereg, a latin sella és a magyar selye, fordítás nélkül is világosan beszél. A sella szó azonban hangugtással= Es-la, vagy Es-le, ami egyaránt az Ős-Lót, a Napistent jelentette. A francia temetni= ensevel-ir sem más, mert -FO=levesne= lovasni< lovazni. A hun halottak tehát a sellyén ülve távoznak el a Hadak útján.

A tisztaságból, az ősi szillttya vallás lényegéből adódik az a saroktétel, hogy J-K- nak nem kellett egy ÚJ vallást teremtenie, hanem vissza kellett állitani, az ŐSI tiszta vallást, vagyis az ősi szittya- magyaros móros- morális vallást. Hogy milyen is volt az ősi vallás? Az Ótestamentumi részben már részletesen kifejtettem, de most néhány mondatban újra fel szeretném ídézni a lényegét. A szittya-napvallás nőelvű vallás volt, mert előbb a Nőisten /Fehérló, Méh, Boldogasszony, Bál< Báj ikstennő/ uralkodott, majd egy későbbi korban a Hím-lstennel képezték a Páros-istenséget, ami hosszú időre meghatározta a szittya népek életét. A nőelvű hun-törzsek szinte házas-kapcsolatban éltek együtt a hímelvő avar-magyar törzsekkel és mindenütt Páros-országokat hoztak létre. (Sumér és Akkád, Etiopia és Egyiptom, Spárta és Trója, Izráel és Júda, Hunnia és Erdély stb.)

*18

A férfiak azonban önálló hatalomra törtek az egekben. Megindult tehát a Nőisten /Héra/ és a Férfi-isten Zeusz közti „trójai háború”, melyn a Hímisten győzelmébel járt. A vallási válásnak azonban két szakasza volt. Először a Férfi isten is szittya-vallást követett, mint a Zarathustra, a muzulmán, vagy buddhista vallás. Egyszerre azonban a tiszta- szittya férfi-vallás elszemetesedettm elszemitásodott. Ez azt jelentette, hogy „detronizáltlák” a nőket és a férfiak vették űt a „telj-hatalmat”. Ez a vallás azonban már tagadta a szittya elveket és a férfi-önzés vallása lett, mely erőszakkal- fegyverrel akart mindent megoldani.

Ez a vallás-váltás sok szittya törzset is szemitává tett, akik már nem követték a tisztaság- tisztesség ősi törvényeit. Az ősi szittya napvallás a népünk emelkedő /fejlett- tudatos/ szakaszában a tisztesség és az erkölcs vállalását jelentette. Ez pedig magyarosan és „parasztosan” nagyon egyszerű volt. Tulajdonképpen csak ennyi: Egy gondolat, egy szó, egy tett! A társadalom alapja pedig: a Család és fejődését, gazdagságát pedig a Munka adta.

Nem hinném, hogy lehetséges volna, ennél világosabban, tömörebben, de egyértelműbben meghatározni a társadalmi erkölcsnek, a /mórós/ móres-nek a fogalmát, melynek rendkivüli fontosságát Berzsenyi Dániel fejezte ki ”A magyarokhoz” írt versében ezekkel a szavakkal: „Mert minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma megdől, rabigába görbed.” (Ez a mai nyelven azt jelenti, ha elvész a móros<, magyaros erkölcs, a szittya- magyaros népek sorban elbuknak.) Az új „keresztény< köristeni” vallás sem hirdetett mást és J-K sem akart, akarhatott a földi halandók részére a fentieknél jobbat és többet. Ő maga és tanitványai is egy ilyen megújitott tiszta-vallást a hirdettek és az elszemitásodott szittya népek vissza-térítését szervezték. /Ilyen tiszta vallás volt pld, a katar vallás is/.

Ezt a fajta térítő tevékenységet az apostolok is megkezdték és nagy eredménnyel, nagy sikerrel folytatták. Hamarosan az egész Közelkelet felvette az új krisztusi vallást, ami azért volt egyszerű, mert semmit sem kellett előlről kezdeni, csak elvetni az erkölcstelen életmódot és megújulni. A vallási

19

megújulás tehát a vallás erkölcsi megújulását követelte meg. Az apostolok tehát felkeresték a magyarul beszélő összes szittya és káldeus népeket /kiket a judeo- katolikusok pogányoknak neveztek/ és megtéritették< visszatéritették őket. A Bibliai információk szerint, András a szkiták 5 és szarmaták közt téritett, a mai orosz vidékeken. Fülöp apostol Frigiában, Kisázsiában és a kaukázusi szittyák között, Máté Mátyással E t ióp iában , ma jd a pár tusokná l Tamássa l együ t t tevékenykedett. Bertalan Arméniában és Indiában, a másik Judás Perzsiában a pártusoknál, és Sziriában dolgozott, mig Simon Babilonban és Perzsiában térített. Jakab Palesztinában, János pedig Efezusban terjesztette J-K-tanitását.

Az új vallás neve azonban nem szittya és nem keresztény volt, mert ez a név csak a római katolikusok győzelme után, a judeo-katolicizmus bevezetésével lett hivatalos elnevezés. Akkoriban és kb, 400 évig ariánus és ménikus vallásnak hívták. J -K volt ugyanis a Mén és az új vallás a kos-magyarok hímelvű- szittya vallása, melynek testvérfelekezete a nőelvű Ariánus vallás. Ez viszont az ázsiai eredetűl népek megújult szittya- vallása lett. (Az aryánus vallás anya-vallást jelent, mivel a rovásirás R- betűje= N. Az arya tehát= anya. Azaz anya- vallás, mely szemben állt a zsidók mindenkit kirekesztő Elohím< Jehova istenével. A szembenállás hosszú évszazadokig tartott, hiszen a germán- frank törzsek ariánusok /anyaelvűek/ voltak, kiket halálra üldözött a hatalmassá vált római katolikus klérus, a római pápaság.

A sauli- pauli zsidó- liturgiai elvekre épült keresztény vallás ugyanis Nagy Konstantin halála után váratlanul felülkerekedett és hatalomra jutott a római birodalomban. Ezutánhamarosan „paulinos rendet teremtettek”. Az eretnekek üldözése fegyverrel és szóval is beindult. A méni vallás hivei tehát mániákus és eretnekek” lettek. A hatalom megszerzése úgy történt, hogy hála a császár feleségének már Nagy Konstantinus császár alatt államvallássá lett a római katolikus

20

5 A szittya szó görögül= szkyta, ami é+szakita= északi táji nép volt. A Don- Volga régió a görögökhöz képet északi volt. Heródotosz a szittyákat szakáknak is nevezte, ami ugyanaz, hiszen a szaka= é+szaka /fekete/ vagy északi népeket jelentett.

vallás és bevezette az úgynevezett „paulinus egyházi” rendszert, amely a nyugat- római császárság területén uralkodóvá lett. Ez zsidó- katolikus „keresztényi” változat megszüntette a szittya- vonatkozásokat és helyettük a zsidó l i turgiai hagyományokat építették be a keresztény- katekizmusokba. Gyakorlatilag tehát az új vallás a zsidóktól vetté át a liturgiáját is.

Az saját céljaiknak megfelelően „átalakított” apostolokat nemsokára szentté „léptették elő” hisz kivétel nélkül mindet mártirokká tették. A „keresztényi” tanitás szerint úgy, hogy a fenti szittya- magyaros- tehát „pogány- népek” rendre legyilkolták őket és mint mártirok lettek a katolikus vallás szentjei. Ezekkel az „aktusokkal” a J-K-i vallási átalakulás, a lelki és testi megtisztulás megtorpant, majd irányt váltott és egyszerre csak megtőrtént a -ma ismét divatos- judeo- christian /zsidó- keresztény/ tipusú átalakulás. Megvalósult az a Saul-Páli modell, mely a gyökeréig ellentétes lett /és maradt/ az ősi szittya- magyaros tiszta valláserkölccsel, vagyis a „Nap-vallási-ideállal”, melyet az égi küldött, a messzi-Ős-ként közénk érkezett Krisztus, a Köristen Új-Ős fia hirdetett meg.

3. KERESZTÉNY, MÉNI VAGY ARIANUS?

Itt kissé részletesebben kell szólnom az árja, a máni, vagy méni-hitről, az árják és manicheusok tevékenységéről, melyről tengernyi rosszat és hamisat hordtak össze a J-K utáni első évezredben. Tekintettel arra, hogy ennek nagyon sok köze volt és van az igazi krisztusi valláshoz, ismerkedjünk meg velük kissé közelebbről, hiszen az átlagember, sőt a művelt értelmiségi sem tud róluk sokat.

Arról már beszéltem, hogy az ősi nőelvű szittya napvallás matriarchális rendszer volt, melyben a nők töltötték be a vezető funkciókat. Ez a női rendszer egyszer csak párossá vált, mert a kezdetben kistermetű és gyenge férfiak társ-uralkodóvá váltak. Az őskor kezdetén tehát Páros Napistenként uralkodtak. Fehérló és Vörösló, vagy Méh és Him, Istár és Marduk, Báál és Aserák stb, Ezt a rendszert és kort utánozta le az egyiptomi és

21

görög-római mitológia is, hiszen Zeusz és Héra, Ozirisz és Izisz, Jupiter és Junó egyaránt a szittya napistenséget jelenítették meg

A Páros-istenség az IE. 1500- 3000 évvel vált ketté, bár mindkettő a szittya vallást követte. Az ázsiai eredetű törzsek a nőelvű arianus- vallást követték, ami a régi anya-vallőást éltette tovább a him-elvű szittya vallással szemben, amely lassan de fokozatosan fordult el alz ősi szittya elvektől. IE. 1500 körül a himelvú szittya vallásból kivált egy radikális irányzat, melyet judaista, vagy szemita vallásnak nevezhetünk. Ez szemben a himelvű szittya napvallással, melyet a zarathustra és a párszi vallás jellemzett, elfordult a női hagyományoktól és minden hatallmat a férfiak kezébe adott. Ezen felül pedig a hajdani nőustebt tette meg bűnbaknak. Magyarul az emberiség egyre több bűnét és istentelen megnyilvánulását a szittya nőistenség nyakába varrták. Őkaet tették ördöggé és sátánná, majd azt hirdették, hogy a céljuk az emberek gonossszá tétele és az „igazi”, vagyis a hím- elvű szemita< szemetes /nem tiszta/ vallásnak és istenének az állandó támadása.

A keleti népek tehát ezt a három egyházat követték, de közülük hamarosan kivált a radikális zsidó vallás, mely fokoozatosan szembe fordult minden szittya-eredetú vallási elvvel és tanítással. Jézus tulajdonképpen a szétszakadt és szibaritásodó szittya utódvallások megváltása, vissza-térítése< megtérítése végett érkezett a világra. Az ő vallása pedig nem a zsidó, hanem az ősi szittya tanitásokat vette elő, új erkölcsi köntösbe öltöztetve. Krisztus kivégzése után tehát elsősorban a nőelvű ariánus és nesztoriánus, valamint ahimelvő manicheus vallások terjedtek el az apostolok munkájának kkövetkeztében.

Nesztoriánusok és AriánusokMindkét irányzat ugyanarról a tőről fakadt, a nőelvű

istenség ősi tiszteletéből. Azt írták, hogy nevüket Nesztorius bizánci pártiarkától, és Arius alexandriai presbitertől kapták. Lehet hogy ez is véletlen játéka, /Nomen ist omen?/, de a szavak magyar jelentése igen érdekesen nyilvánul meg. A nesztor latinul pártfogót, de ősmagyarul= nő-eston< Nő-Isten-t jelent. (Rovás R= N). Az arián< aryan pedig= anían< anya+ n=

22

anya-nő, tehát a nőisten. Az arianus szó ugyanilyen olvasattal= a n y - a n u s < a n y a - n ü s = A n y a - i s t e n , a k i t n á l u n k Boldogasszonynak hívnak.

A nesztoriánizmus keleten, így Ázsiában is, míg az a r i a n i z m u s n y u g a t - E u r ó p á b a n t e r j e d t e l . A NESZTORIANIZMUS= /N/, a pártus birodalom utódnépeinél, főleg Mezopotámiában erősödött meg a legjobban és a legtovább a Kaukázus régiójában maradt fenn. Igen jelentős szerepe volt az Ázsiában kialakult „kereszténységben”, melyről János-pap országa révén legendaként hallottunk valami keveset. Úgy mesélik, hogy János-pap a XI. Században uralkodott és azt tartják, hogy Dzsingisz kán is az ő leszármazottja volt. Nyugaton azonban a XVI. Századig tudták, hogy az ázsiai kereszténységet a nesztoriánusok /N- ok/ terjesztették el. Sőt arról is tudunk, hogy az úgynevezett újgur-írást a N- ok hozták ”Szibériába”. Felvetődik a kérdés, hogy miért nem maradt fenn a N- vallás? A válasz az, hogy fennmaradt, de fokozatosan bele olvadt az iszlámba, melynek a Bagdadi központja évszázadokon át egybeesett a N- „központtal”, ahol hosszabb időt töltött el Metód pátriarka, a „szlávok apostola” is. Nem véletlen az sem, hogy a több tucat N- püspökség területén ma erős iszlám államok működnek.

Az iszlámnak ma két nagy irányzata van. A békésebb szunniták és a radikális siíták. Ez a két szó máris tanunak jelentkezik. A szunnita= a+ szunita, tehát asszonyi-irányzat, a nőisten-vallás utódai.(A mohamedán szó is a moh= méh, és a med= medz< méz. /Vagyis a méh-méze./ A szavak is világosan utalnak a szittyák szülő istennőjére. Jlevényukről a Ló-farkas logohóról nem is beszélve A Siíták= szittyák, akik keményen harcoltak a judaista- zsidókeresztény vallás ellen.

Igen jellemző tanulság „János-pap országának” elfeledett létezése. Erről a ma már misztikus országról a középkorban nagyon sokat tudtak. A XI, században Freisingeni Ottó a „Krónikájában” egy Johannes nevű pap-királyról /rex et sacerdos/ irt, melynek országát Chretien de Troyes francia krónika író a szent Grál- kehely utolsó állomásának nevezi. János- papról is sokat tudott az akkori világ, hiszen ő 1167-körül levelet írt Manuel bizánci és Frigyes német-római császárnak

23

is. A levelek sorsáról ugyan nem tudunk, de arról igen, hogy III. Sándor pápa 1177-ben levelet írt neki, melyben őt India legragyogóbb királyának nevezte.

A János név nyugaton közismerten= Johannus, ami Jó-hunos< Jó-hun-őst jelent. Portugálos neve viszont Preste Johan, ami érthetővé teszi a furcsa „János-pap” titulust. A név ómagyarul Perest Jo-hún, vagyis Perezs< Parázs- János, ami a Nap-istent jelenti. Az uralkodó címe tehát a Piros Jó-hun, ami Nap-királyi rang volt. A hun- elnevezés azonban egyaránt jelenthette a sztyeppei nagy ázsiai birodalmat, vagy az Indus= hindus< hundus déli birodalmat is.

A Nesztoriánusok egyik neve a bonyolult Pauliean, ami ómagyarul a= Pál-lány (Bál-lány< Pálos- Bálos lány) vallást jelent. Ez a sauli katolikus vallás paulinus jelzőjének az ellentéte. Ezzel fejezték ki, hogy a hamis-Saul-Páli helyett a Simon-páli vallás is létezett. Igen érdekes, hogy a római egyház eretnek-üldözői a N- kat Tamás- vallásúnak is nevezték. Ezt egyébként helyesen a kétkedő< tamáskodó értelemmel magyarázták, de nem elég jól fejezték ki a valóságot. A Tamás név ugyanis görögösen és angolosan Thomas= Szó-más, ami egy másik- szót< másik igét mond. Jelenti azonban a Szem-Ászt= a Szemes /nap-/ istennőt, aki a turániak gabona-termelő istennője.

Befejezésül az ARIÁNUSOKRÓL is kell szólni. Őket csalárd fondorlattal árjáknak minősítik, kiknek az eredetét nem tisztázta a tudomány. Az árya /tévesen< árja/ szó ómagyarul= anya. Még világosabban a szittya nőelvű népek az árya< anya, azaz anyás népek. Ez pedig „magyarul” azt jelenti, hogy a turáni népek többnyire „áryák”< anyák. Ezek a nőelvű népek ma már ismeretlenek, pedig nevük sokat szerepel a turáni nagy síkságon élt népek elnevezésében. Ezeket azonban ma már nem merjük magyarul elolvasni, mert akkor hirtelen sok minden megvilágosodna. Nézzük meg, hogy miért:

Az alánok= a-lányok, kiknek királya az a Dúl, akihez a monda szerint Hunor és Magor lányokat mentek rabolni. A bessenyők= a bézs-nők, a forró tájakról jött, csokoládé-barna színű nők, kik bezs -FO= szebb-nők, mert ők sokat „napozhattak”. A katalánok= catalánok= csatalányok, kiknek

24

nevéből a csatanő= catana< katona szónk lett. A paszternák-ok= pásztornők, a nő-nomádok. Az amazon-ok= M-azon= Em-asszon= Emető< etető asszonyok. A roxolánok= rosz-lánok< o+rosz-lánok, vagy rossz-lányok. A páncélt vielő tarjánok, akik rövid hajat viselteki, igy ők lettek az olaszok, a taljánok /R= L/ névadói. Stb. A hun- nomád azonban a középkorban szitokszó lett, hiszen –FO= dámon< démon lett az új zsidó-katolikus vallási rendben. A fentiek természetesen mind turulos /sasos/ népek, kik az állami címerekben ma is büszkén viselik a sas-turul jelképet.

Az Európa- történelem azt tanítja, hogy az első ezerév végén már egész Európa keresztény volt, tehát I. Vajk- Istvánnak csatlakozni kellett /?/ Európához. Csak arról nem beszélnek, hogy egészen 1600-ig tömegesen éltek nyugaton ariánus /anya- elvű/ keresztények. Csak néhány adatot citálnék: A Rómát elfoglaló Odoaker, Alarik és Teodorik gótjai szinte kivétel nélkül ariánusok voltak, akárcsak az úgynevezett Aquitania, mely az akkori közép és dél-Franciaországot jelentette. Az ariánusok utódai voltak a déli katarok, a valdensek, az albigensek, sőt a XVI. Században kiirtott hugenották is, akárcsak a cseh husziták, vagy a balkáni bogumilok. Európa jelentős része tehát soha sem vált zsidó-katolikussá.

Nézzük most meg, hogy mit is mond a hivatalos tudomány a manicheusokról, illetve az emberek keze- ügyébe kerülő információs források miről is tudósitanak. Az Antik Lexikon a következőket irja Maniról és a manicheusokról:

Mani vagy Manesz /I.U. 216 -273/ gnosztikus vallásalapitó, kinek szülei előkelő főurak voltak és perzsa királyi családból származtak. Ő maga fiatal korában „keresztény” szekta tagja volt. Sokat utazott Indiában és Kinában, majd visszatérve birálta a királyt és ezért menekülnie kellett. Megalapitott egy új vallást, mely a dualizmus hive. A fény és sötétség harcát hirdeti és magát Széthez, Buddhához és Jézushoz hasonló prófétának tartotta. I. Bahrám perzsa király állítólag megölette, keresztre feszitették, majd megnyúzták és bőrét kitömve a városkapura szegezték.

25

Körülbelül ennyit tudhatunk meg egy olyan nagyj elentőségű mozgalomról, mint a manicheusok vallása. Napjainkban az emberek döntő többsége azonban, valószínűleg még ennek a kevésnek is csak a töredékét ismeri. Nem is tudhat többet, mert fogalma sincs arról, hogy pld, nekünk magyaroknak nagyon is sok közünk volt hozzájuk, hisz Bosznia és Ráma királysága révén I. László és Könyves Kálmán királyunk elég sokat bajlódott velük.

Mánes< Máni6 a maga mozgalmát, az igazi egyháznak tartotta, mely sokáig nagy támogatottságot élvezett és a középkor végéig a katolikus egyház rendkívül erős és kemény ellenfele volt. Aligha véletlen, hogy a katolikus inkvizició főfeladata az eretnek üldözés volt. A méni- vallást és híveit a középkorban szószerint halálra üldözték. A katolikusok és a méniek harca, de főleg a fizikai küzdelme nagy odafigyelést érdemelne meg, annál is inkább, mert ők voltak a nagy vallási átváltozás koronatanui.

Ez pedig nem volt kis dolog, mert Péter és Pál főapostol- párosból, akik a Bizánci és Római új /keresztény/ egyházi központot megalapitották és működtették, az egyiket eltüntették. A kananeus- samáriai apostol Simon- Pál ménikus- római vallásának a helyébe épitették be a volt zsidó-rabbi Saul-Pált és zsidó-katolikus tanítását. Ezzel a római gyülekezet lett a római egyház elzsidósodásának, egyúttal a „szittyátlanitásának” a szintere és központja.

Azt hiszem, hogy a vallásalapitó Máni, /Mánes -Méni/ története, vagy esete ismét példaértékű lett, abban a „szeptuagintás”műfajban, ahol a valóságot úgy tudták összekeverni a durva hazugságokkal, hogy a „történelem” teljesen hiteltelen és hamis képet kapjon a nagy emberi művekről, ha egyáltalán megemlitik őket valahol.

Máni, vagy Méni, neve egyébként a szittya- magyaros ősvallás nyelvezete szerint egyenlő Krisztussal, és az Isten-

26

6 A napfőistennő Fehérló istennő fia a Fehérlófia, vagyis a Mén. A hármasistenség egyik tagja, aki a haladás, s fejlődés és a gyarapodás isteni- felelőse. (Magyarul-franciául haladni =Méni, azaz men-ni, illetve men-er. Az ember gondolkodása a mentalitás =mén-telitett-ség.)

apával. Anyja a Fehérló az atyja pedig a Rőtt- Mén, a Vörösló). Nem hiszem, hogy ilyen nevű ember élt, vagy élhetett akkor, de ha igen az egyáltalán nem biztos, hogy ő volt a vallásalapitó. A vallásalapitó ugyanis a kis Mén, a Napisten fia, tehát Jézus-Krisztus volt, akinek az „új vallása” a mén- vallás, a megújult nőelvű szittya „méhes és ménes” vallás. 7 A ménes-ős, ugyanis latinosan = menicheus, /ch =s/ azaz ménis-ős, vagy méni-kus, ami még útálatosabban hangzott a zsidók részére.

Ez volt az a vallás, mely az apostolok kemény és szervezett munkája következtében, mindenütt, ahol szittya- magyaros népek éltek, így Európában és Ázsiában nagyon hamar népszerű lett. Ez az új szeretet vallás /ezért nőelvű/ rendkívül erősen kifejlődött közép és nyugateurópában is. Még a 4 - 5. században is nagyon erős volt, tehát akkor, amikor a katolicizmus már szinte római államvallássá vált. A manicheus vallás , a továbbiakban méni-vallás Európában, főként a Római Birodalomban, Franciaországban és a Balkánon terjedt el.

Alapelve – ugymond- a „dualizmus” volt, amit ma a világosság és sötétség harcának értelmeznek. Holott ez még a szittya dualizmus, ami eredetileg a nő-és férfi istenség harmóniáját jelentette. A gnosztikus dualizmus a jó és rossz harcáról szól, de a hímelvű dualizmus a nők trónfosztását és satánizálését jelenti, mivel minden bűn anyjává a nőistent és a nő i s t e n s é g e t t e s z i . A z ő n y a k á b a a k a s z t j á k a zsidókereszténység nagy „találmányát” az eredendő bűnt. Ezzel ugyanis az emberiséget eleve bűnösnek nyílvánitották és a bűntől való megszabadulását a zsidó-keresztény vallás privilégiumává teszi. Ez viszont magyarul azt jelenti, hogy a papi< pápai klérus magát szentnek nevezte ki, amit kanonizált is. Ennek következtében, ők a „szent”- az isteni- egyház vezetői és a krisztus- helyettes Péter utódai egyedül kiválasztottként dönthetnek arról, hogy az emberek közül ki a bűnös. Döntöttek azonban arról is, hogy kiket kell kiírtani a világból mint eretnekeket, vagy pogányokat, akik természetesen a megújított szittya vallás hívei voltak.

27

7 A méh< mih szónk –FO= hím, de a méh más olvasata a mén. Pld: meny-asszony< méh-asszony, menyecske< méhecske, és here< henye stb

Az apostolok szervező munkájának eredménye lett.hogy megújult a szétesett szittya napvallás.Benne jelent meg, a szittya- magyaros népek Napvallás-kultuszának eredeti tartalma, a női és férfi isten ősegysége. A szittya dualizmus ugyanis a szittya- magyaros Párosisten szellemét jelenitette meg. A női és férfiisten együttes uralmát, a férfi és nő egyenlőségét hirdetve. A méni vallás ezen felül visszaigazolja „az első Jézus- Messiás” földi küldetésének általam felvetett szittya-megtérités feladatát. A méniek Jézust egyébként is „Isa-nak” neveziték, mint a mai arabok. Az Isa -FO= ászi, ill. Ősi, tehát a Napisten. A Buddha- tisztelet, az akkor megújuló iszlám és brahma vallás szintén az ősi- igazságot fejezék ki, vagyis egyetértésüket az új ménikus vallással. Ők szintén visszautasitották a „zsidó és keresztény” bibiamagyarázatokat és lényegében mindhárman ugyanazt vallották a „Szent Irásokról”: Az Ótestamentum teljes egészében meg lett hamisitva, de az Újtestamentum nagy részét, főként az Apostolok cselekedeteit, az Evangéliumoknak és a leveleknek egy részét is hamisnek, de legalább is torzitottnak tekintik.

Mindezeken felül a ménikusok nem ismerték el a szentségeket. Helyettük -így mondják a hivatalos magyarázók- „valamiféle keresztséget és úrvacsorát” tartottak csak meg. Legfőbb ünnepük az úgynevezett „Szék- ünnep” volt, amikor az igazságot hirdették meg. (A keresztség természetesen a tűzkeresztség, az „úrvacsora” pedig a Vérszerződés volt, de ezekre még vissza fogok térni.) A Szék-ünnep pedig nem volt más, mint az „Alkotmány ünnepe”, amit akkor a Vérszerződés tartalma határozott meg.

„Mánes halála” után a méni- és társmozgalma az ariánus vallás rohamosan terjedt el az egész „világon”; Indiában, Kinában, a turáni sikságon és az egész római birodalomban. Vallásuk és tanrendszerük Atilla korában is birodalom- szerte működött. Az Atillának könyörgő „Nagy Szt. Leó” pápa idején még Rómában is ök voltak többségben. A méni- és ariánus vallás annyira hatalmas volt, hogy az egyre fokozódó üldözések ellenére egészen a 14. századig működött. A méni- hivők európai egyházának nagyságára jellemző volt az, hogy az 1167-es Toulousi zsinatjukon 72 püspök vett részt. Mindezek ellenére a második ezerév történelemkönyveiben szinte csak a

28

„lábjegyzetek” között és félremagyarázó minősitésekkel találkozhatunk vele.

Megdöbbentő tény, hogy erről a hatalmas vallási mozgalomról szinte semmit sem tudunk, vagy ha igen, akkor is csak a negativumokat. De alig tudunk valamit a velük szemben alkalmazott nép /tömeg/ - irtásról sem, annak ellenére, hogy az volt az igazi „holokauszt”, mert valóban tömegesen küldtek máglyára az embereket. 8 És tették mindezt, annak a római katolikus vallásnak a pápái, amely magát apostoli szent-egyháznak nevezi, mintha a Krisztusi szeretetvallásnak volna egyetlen hiteles képviselője. Ennek az annyira katolikusnak, krisztusinak és kulturáltnak hirdetett pápai hatalomnak az inkvizitoriai és zsoldosai, a középkor folyamán -csak Európában- sok százezernyi eretneket, méni-, ariánus, valdens, bogumil, huszita stb. hivőt irtottak ki kegyetlenül.

A pápai hatalom szemében a leggyülöltebb szekták és eretnekek, a legnagyobb európai méni- és ariánus egyház hívei, a délfrancia katárok és albigensek ősi vallása volt. A patarénusok Észak- Olaszországban éltek, de a Balkánon élő bogumilok és bolgárok is a méni- ariánus vallást követték. (Az is jellemző, hogy a magyarokkal szoros kapcsolatban lévő balkáni bogumilokról gyakorlatilag semmit sem tudunk, azon kivül, hogy az „ellenségeink” voltak. Hoott az észak-balkáni népek magyarul beszélő szittyák voltak, akik a szentistváni tömegmészárlások elől menekültek délre. Ők ugyanis megtagadták a judeo-katolikus római kereszténységet, igy a magyar királyok esküdt ellenségeivé váltak.)

A zsidó- keresztény katolikus egyház a középkor második felében annyira megerősödött, hogy gyakorlatilag európai királycsináló tényezővé vált, így mind a német-római és osztrák császárság, mind a spanyol királyság politikáját a római pápa határozta meg. Ekkor, az ereje teljében is a legfontosabb dolga

29

8 Az autódafé borzalmait sem ismerjük, holott sokszor több-lezer embert kötöztek össze és egyszerre égették el őket. A Pápa és „szent-egyháza” kénye-kedve szerint. A keresztes hadjáratok első célja is az európai eretnekek /katarok/ kiirtása volt.

a „méni- katar, ariánus, albigens és bogumil eretnekek” teljes megsemmisitése lett, akiket fokozatosan felszámoltak.

A francia királyok segitségével előlblb kiirtották a katarokat és albigenseket, majd az észak- olaszországi patarénusokat. A magyar királyok segitségével pedig a balkáni bogumilokat. (Arról is elfeledkezik a történelemirás, hogy éppen a szétvert közép és keleteurópai szittya-elvű ariánuss és méni vallású népek vették fel a „Szláv vallást”, Cirill és Metód ortodoxnak mondott vallását. Az ortodox szó helyesen jelenti az igazhitút, a tradicionálist, de igaztalanul a dogmatikust. Az orto- jelző az egyenest és a derékszöget jelentette, vagyis a merekeden delelő napot és sugarát, a fiát, vagyis Krisztust. Az ortodox akkor a szittya-napvalláshoz való visszatérést jelentette, amit később a „görög-keleti” vallásra testáltakl, pedig az ariánus- manichesu- nesztoriánus vallásokat illette ez a jelző, melyet a Rómával szemben álló bizlánciak sajátítottak ki.

Cirill és Metód /a honfoglalás korában/ a megegyezést keresték és , már félig-meddig kiegyeztek a pápával, mert nem akartak az ariánusok és méniek sorsára jutni. A pápa azonban kiátkozta őket, amikor nem voltak hajlandók a katolikus egyház balkáni térhódítását segíteni. Az pedig tény, hogy az európai szittya-hívők őket követték, amikor „szlavizáltak”. Metód pánszláv moozgalma ugyanis a szittya nap-valláshoz való visszatérést hirdette. (Panszláv –FO= valsz-nap, rehát válassz-napot, vagy< napvallás.) Netód pátriarka balkáni és csehországi szlavizálási sikerei pedig éppen ennek a méni és ariánus vallási mozgalomnak a megsemmisitése után erősödtek fel.)

Európából tehát kiirtották azt a vallást, mely valószínűleg Krisztus igazi vallása volt, mely a kemény üldözés és az „illegalitásba” kényszerítás miatt az évszázadok során hitele elveszett, illetve fokozatosan elváltozott, sőt torzult. A nagy üldözések időszakában már nem volt teljesen „eredeti”, de még mindig ő képviselte legjobban a szeretetvallást. (Meg kell emlitenem, hogy Turkesztánban a méni hit 804-ig államvallás volt. A múlt század elején német expediciók jártak ott és nagyon sok eredeti méni- menicheus irást találtak, melyekről alig hallunk, tudunk valamit, pedig azt hiszem, hogy ezekről nekünk

30

magyaroknak lehetne a legtöbb mondanivalónk, mert ott „türk”, újgúr, szogd és kopt nyelvü –vagyis szittya- írások is voltak.)

Úgy vélem, hogy ma már a méni- ariánus vallással kapcsolatos tenger- méretű agyonhallgatás és a hamisitások szinte a „közvetett bizonyítékok” erejével bírnak. Ennek a manipulációnak a fő-tanuja és fő-eszköze a katolikus egyháznak az a mindenre képes méni-üldöző politikája volt, melynek a „szent- Inkvizició” feltalálását köszönhetjük. Ugyanis csak ennek a pusztító tevékenysége tette lehetővé a véres üldözéseket és a kegyetlen leszámolásokat. Azt csak jelezni szeretném, hogy a hugenották százezres nagyságu kiirtása, a husziták ezreinek -tizezreinek elpusztítása is, ennek a „ jezsuita politikának” volt az eredménye. Úgy vélem, hogy abban sem sokat tévedek, ha a Luther és Zwingli reform- mozgalmát is a méniek és ariánusok nemes vallásából eredeztetem.

Szeretném kifejezni azt a gyanumat, hogy a „római keresztény” vallás első szakasza az I. U. 1-4 század időszakában, még nem volt más, mint a manesinek, vagy manicheusnak és az ariánusnak nevezett vallás kialkulása és működése. Azt hiszem, hogy ebből a méni- ariánus nőelvű vallás elelnzőiből, -a harmadik- negyedik század körül- vált ki egy nagyszerűen szervezett „paulinus keresztény szekta”, vagy irányzat, amely váratlanul bejutott a császári palotába és a fondorlattal megszerzett római katonai hatalom segitségével kezdett terjeszkedni. Rövidesen meg is szerezték maguknak a római birodalmon belüli „állam- vallási” vezető szerepet és vele a „király-császár- állítás” jogát. Azt hiszem ekkor kezdték használni a keresztény elnevezést. Majd ezzel a szittya- magyaros eredetű ariánus és menicheus (ménes-ősi) nevet kiszoritották.

A méni- ariánus kettős istenség ellensúlyozására találták ki, a -már nem istennő- Szüzanya kultusz helyett a Szlűzmária imádatott és ezt igyekeztek összekapcsolni Nagy Konstantin császár feleségének és annak anyjának látomásaival. Ekkor találták ki a „Kereszt” legendát is, mely szerint a császár egy csata előtt „keresztet” látott a csillagos égen és Eusébius püspök azt jósolta meg neki, hogy „E jelben győzni fog.” A császár valóban győzött és a legenda szerint, -tehát mintegy

31

hálából- tért meg katolikussá az élete legvégén. A szittya-magyar ősnyelv azonban másként magyarázza ezt a látomást.

A császár keresztet látott. A kereszt viszont a Biblia eredeti görög nyelvén= stauros /S-T-R-S/, igy ma a keresztre feszitett is= sztaurosi. Csakhogy ősi magyar nyelven az isten neve= S-T-N, vagy S-T-R, amit angolul Stár, azaz csillag, de ma inkább isten. A staurps tehát istent, de keresztet is jelent, mivel a szittya napisten jele= X. (Az ősi rovásírás első mozdulata, vagyis karca= „ I ” nem más, mint az ősi S-Sz betűnk, ami a szittya nap-istent jelenti. Egy vonás= nőisten, két vonás= X férfi és nőisten, azaz páros-isten. Az X –jel azonban a tűzet a szittya népek NAP- istenét ábrázolta valaha és ma is.

Nagy Konstantin tehát nem „keresztet” látott, hanem egy naphoz hasonló égi tűzgolyót /talán egy üstököst/ melyet őstéri-nek nevezett, amit a szittyák istennek, a görögök keresztesnek mondottak. (Ebbül adódhatott az ötlet, hogy az őstéri< Östént, a napistent, keresztesnek és keresztre-feszitettnek kell nevezni. A napisten kettős S- jeléből= „X”= tűz, a nagy ismeretlent, vagy a keresztes jelzőt kell kialakítani.

A Konstantin- legenda tehát nagyon szép, de eredetileg egészen másként hangzott. Feltehetően a Birodalom feletti hatalaomnak a római püspök részére történeő átadás is ilyen legenda. Állitülag okmány bizonyÍtja az elhunyt végakaratát, bár ezt sokan tagadták, mondván a legegyszerűbb hamisitások egyike az, hogy egy meghalt ember utolsó akaratát, azaz szavait „törvénynek” veszik, hisz azokat már senki sem cáfolhatta meg.

4. KERESZTELŐ JÁNOS

A bonyolultnak tűnő és meglehetősen hosszú bevezető után most már kronológiai rendben szeretném elkezdeni az újszövetségi történetek megbeszélését. Az evangélisták tulajdonképpen mind a „Jézusi és Jánosi” történetekkel kezdték bemutatni az új vallás kialakulásának eseményeit. A legelején azonban ismertették „Jézus- Krisztus” családfáját, aminek a lényege az, hogy Dávid királynak egyenes leszármazottja az a

32

József, aki Jézus anyjának a férje, tehát Jézus „mostoha apja”. Itt nem kívánom a geneológia kérdéseit boncolgatni, de azt elvileg le kell szögezni, hogy ha Jézus nem földi származású, akkor „teljesen mindegy”, ki is volt a mostoha apja. Ha viszont mégis földi személy volt az apa, akkor annak eredete is fontos. A Jézus- kérdés azonban mindenképen kiemelt fontosságú a szittya- magyaros népek „napvallás- kontextusának” tekintetében is, amit a magyar legendák jelentés tartalmának az összefüggései is bizonyítanak.

Több izben fejtettem ki véleményem arról, hogy a Bibliai történetek zöme az ősi szittya- magyaros mondák és tanmesék „aktualizálasának”, az akkori új mitoszok kialakitásának terméke. (A magyar nyelv szépen definiál: a Mithosz= á+mitosz= ámitós, vagy ámitasz, a mithológia 1./= ámitológia, 2./= miszológia= másológia /th=sz/, az ősi írások „elmis-másolásának” művészete.) Az ősi mondák, regék és mesék mondanivalója, legtöbbször szervesen összefügg a hősök nevével, mivel többnyire a szittya- magyaros ősistenekkel kapcsolatos, vagy azok fiainak, a hun- magyaroknak a sorsával függ össze. A „klasszikus mithológia” viszont az eredeti értelmezések olyan kiforgatása, mely a szittya- magyaros népek hatalmát és vallását megdöntő szemiták érdekeit szolgálta és szolgálja.

Az ősigazságunk „kályhája” - ugyanis- mindig az ősvallás lényege, a tisztaság és tisztességá Ennek ad keretet a Párosisten és az Ikernép kialakulásának, létének, átalakulásának és harcaiknak története. Ennek megfelelően nekem mindig ehhez a szittya kályhához kell visszamennem ha problémám adik. Ezt teszem tehát most is. Nem is tehetek mást, mert már tudjuk, hogy a szittya- magyaros népek minden sorsdöntő cselekményénél a Párosisten, vagy az Ikernép valamely képviselője jelenik meg. Ő teszi meg, vagy teteti meg „helyettünk és nevünkben” a következő történelmi lépést. Természetesen azt a meghatározó és nagy lépést, melynek kihatása az egész emberiséget érinti.

Ilyen óriás jelentőségű lépes volt J-K megjelenése is a földön. A magam „Hat Messiás” elmélete szerint, a hatodik Jézusnak a megjelenése -kb- kétezer éve történt. A szittya

33

„Iker-törvény” értelmében azonban Jézus nem jelenhetett meg egyedül, a testvérnek, az „ikernek” is meg kell jelennie. Az ikerelmélet szerint viszont ők ketten mindig a Fehérlónak és Vöröslónak /a Ménnek/, - az Istenánya és Istenapa- gyermekeiként jönnek, vagyis egy hunnak és egy magyarnak az alakjában jelennek meg.

(Emlékezzünk: Az ötödik Iker- messiás fél-tagjae Mózes- /Mézes<, Méhes/- az Anyaisten képviseletében, míg a másik- féltag 9 Józsué -/Jézus, az Új-Ős, vagy -Kos- Kős/ az Atyaisten képviseletében jelentek meg. Ez a jelenség a Bibliában kissé zavarosan jelentkezett, mert Mózesnek a született- testvére Áron volt, de felnőtt korában Józsué szerepelt együtt Mózessel, bár ő csak a „szolgájának” volt aposztrofálva. Isten parancsára azonban mégis Józsué- /Jézus/- fejezte be a honfoglalást, mert Mózes nem léphetett be Kánaánba.

Ilyen időbeli különbség jelentkezik a hatodik Messiás- pár megjelenésével kapcsolatosan is. Ez a páros pedig Keresztelő János és /Jézus/- Krisztus volt. Aki a Bibliát figyelmesen tanulmányozta, észre vehette, hogy János születése is a mithológia kultikus „ősszabályoknak” megfelelően történt. Majdnem úgy, mint Ábrahám és Sára esetében. János apja ugyanis egy Zakariás nevű lévita pap volt, kinek felesége, Sárához hasonlóan szintén meddő volt és mindketten igen öreg emberek voltak.

(Ez az „öregség” azonban egyre gyanusabb. Többször is kifejtettem, hogy az öreg szó egyaránt jelent Istent és mai„királyt”. A szittya- magyaros nyelv ezt nagyon szemléletesen bizonyítja. A Köristen neve a Körös-tény, aminak a lényege az, hogy a körök /görök/ lényege a kerek-kerék, ami pörög és görög, de örökké és így öröggé lett. Az Őszhajú isten=’az Öreg, aki -FO= gerő< góré, de egyuttal ő a latinos

34

9 A szittya- magyar nyelv különleges sajátossága a két-fél= egész- jelenség. Csak nekünk van félszemünk, félkezünk, félszemünk stb. A harcban is két katona tesz ki egyet, igy egy járőr = két fél-tagggal. Magyarul ketten képeznek egy harcost. A házasság is ilyen kategória. A feleség a felességet, a két személy egységét jelenti.

király= Rex< régis /ő+regsz < öregis/, aki természetesen örög= örök. Ennek a fogalma azonban sokkal inkább az örök isten, mint egy magatehetetlen és terméketlen öreg emberl, aki ereg –FO= gere- here.)

Az öreg- de talán- isteni és kiválasztott házaspárnak, pontosabban Zakariásnak megjelent Gábriel arkangyal, aki bejelentette neki, hogy felesége Erzsébet fiút fog neki szülni. Közölte azonban azt is, hogy a neve János legyen. /Lukács Ev.1. 19./ Az apa és a leendő fiú, sőt Gábriel arkangyal neve egyaránt árulkodik. Kezdjük előbb Gábriel arkangyallal. Ez a 9 szittya- magyaros betű: /G-B-R-L, R-K, N-G-L/ magyar-főisten neve, kinek szobra nem véletlenül emelkedik a magyar főváros fölé, a Milléneumi Emlékmű legmagasabb pontján. Gábriel< Gábor ugyanis a Göb-úr, /a Kör-úrnak, a Kör-istennek egy másik neve/. A Gábriel pedig a Göb-Úri+Ló, tehát a magyar Párosistenség férfi felének a megnevezése.

Az arkangyal szó 3 fogalmat mond. A sár= a nap, a sárki= a felkelő napot jelenti. /Sarki -arabul= keleti./ Az angyal< angal szó pedig egyenértékű a h+an-gal= a hun- gar= hun-magyar szóval. A hun-gar azutánl han-gall alakban jelent meg nyugaton, ahol a H-betü lekopott és így lettek az angyalok= angolok, kiknek az ősneve hun-magyart jelent. (A ottani „magyarok” azonban avarok voltak és maradtak.) Gábriel arkangyal neve tehát a felkelő Ős-napistent, a hun-magyar istent jelenti. A mai -profán- értelmezés szerint tehát Gábriel ama arkangyal, aki a hun- magyar ügyek „felelőse” volt a Mennyországban. Nyilván ez az oka, hogy főhelyen szerepel a „görög- koronán” is, nevezetesen a homlok- ékkő jobboldalán, míg a baloldalon Mihály arkangyal látható. Mihály /Miháél/ = a Mih- élő, a Párosisten női „felét”, a Méh-istennőt /a Nőistent/ képviseli.

Az öröm- apa neve Zakarias /Z-K-R-S/ = aZ - Karias, a Köri- Ász, vagyis a Köristeni kapcsolatokat jeleniti meg a Bibliában. Felesége Erzsébet /Elisa -Elisabeth/ neve az Éli-as, az Élő Ős, a nőistent fejezi ki. A szittya- magyaros szavak ereje azt mondja, hogy nem két öreg, hanem két isteni személy teremtette meg az első-tag /iker/ Messiást, akinek neve a Biblia szerint „szinte érthetetlenül” lett János (Johannes= Jó-hun-ős,

35

John= Jó-hn= jó hun, A spanyol Juan= Huan, azaz< huan- hun). Az „iker-ifjú” tehát, a szittya nőtörzseket, a nő-nemzetséget személyesitette meg.

Hat hónap mulva Gábriel arkangyal Názárethben megjelent Máriának, aki Józsefnek az ácsnak volt a jegyese. Közölte vele, hogy fiat fog szülni, „aki uralkodni fog Dávid király székéből, és hatalma örökké fog tartani”. Megmondta azt is, hogy nevezze Jézusnak és egyben tájékoztatta, hogy a rokona Erzsébet „öreg kora” ellenére is fiat fog szülni. Ezután Mária meglátogatta a rokonát és három hónapig maradt vele. A megfelelő időben Erzsébet megszülte gyermekét, akit az emberek nagy csodálkozására Jánosnak nevezett el, mely név ismeretlen vala addig, akiről pedig ez rendeltetett el: „Te pedig kisgyerek a Magasságos Isten prófétájának hivattatol, mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útját előkészitsed.” /Lukács 1. 76./

János felnevelkedve kiment a pusztába, ahol kiáltó szóval készitette elő az Úrnak az útját. „János pedig teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.” És prédikála mondván: Utánam jő az, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó, hogy lehajolván sarujának sziját megoldjam. Én vizzel keresztellek titeket, de ő tüzzel és szentlélekkel keresztel titeket.”/Lukács 3. 16./

A Biblia szerint Jézus is elment Jánoshoz, aki őt „vizzel” keresztelte meg. Ez a közlés azonban a hiteltelen információk közé tartozik. János, kinek francia neve Jean- Babtiste, /E: Zsán- Babtiszt/, aki Jó-han=Jó-hun pap-tiszt 10 , a Nőfőisten tűzt- tüzet örző papját személyesiti meg a „tanmesében”, így ő vizzel nem keresztelhetett, csak tüzzel, amit világosan el is mond „Iker-társával” Jézussal kapcsolatban. Miért ir akkor a Biblia vizet? Gondolom azért, mert a szeptuaginta tévedett is és hamisitott is. Ha hitelesnek vesszük a Bibliai közlést, akkor megállapithatjuk, hogy sáskát és vadmézet csak azok esznek akiknek más ennivalójuk nincs. Ha pedig Janos a Jordán mellett prédikált és keresztelt volna, akkor minden további nélkül halat

36

10 Keresztelni /fr/ =baptistere =pap-tiz-tere =a pap tűz-tere, amin megkeresztelik a gyereket. A tiszt= tűzt-őrző pap. A tisztviselő =tűzt-visz-elő/l/, tiszteletesz =tűz-teletesz /tüzet-rakó/ pap. Stb.

eszik és nem sáskát. Na, de a Biblia világosan elmondta, hogy a pusztába ment. Akkor viszont, hogyan keresztelhetett vizzel? Azt írják, /sugallják/ ugyanis, hogy Ő az embereket a Jordánba állitotta és ott megmeritéssel „keresztelt”. Az utólagosan elnevezett módozat, a vizzel „keresztelés” ugyanis ősmagyarul értelmezhetetlen. Keresztezni /körösztölni/ ugyanis, csak a pap- tüzzel lehet.

Játsszunk el egy kicsit a szavakkal: keresztel /fra/ = babtistere= pap- tüz-tere, amin átviszik a gyereket. Keresztelni /ném/ viszont= taufen, ami ős- magyarul= tófen= tóben< tóban. )A Tau-szó ugyanis, harmatot és vizet jelent németül.) Imé a különféle forditások és ferditések szépen jelentkeznek és magyaráznak. Pld. azt, hogy szittya, vagy katolikus keresztelésől van-e szó. Ilyen a, víz francia szava is, a= l’eau, amit „ló”- nak ejtenek mindmáig. Az ősi keresztelés tehát a pap tűzzel, vagyis a Napistennel, tehát a „Ló- val”= a naptüzzel történt. Az eredeti Jézusi ősvallástól fokozatosan eltérő katolikus vallás a szavak elértése, vagy tartalmuknak manipulálása miatt a szittya- magyaros szavakat, a magyar tartalmuk nélkül, vagy éppen azok ellenében alkalmazta. A Ló- istent gyűlölték, de nem tehették meg, hogy az emberek tudatába begyökerezett fogalmakat kitöröljék. A szavakat ezért, kettős szándékkal úgy alkalmazták, hogy az ősi tartalom fokozatosan kikopjon és helyette már az új judeo- christian egyház számára szükséges fogalom maradjon meg. Így lett a Boldogasszony Szüzanya Fő is tennőbő l idővel egy „másodrendű Szüzmária”. Vagy pld, az emberek ezért nem eszik a lóhúst, annak ellenére, hogy a ló a világ legtisztább állata és húsa igencsak egészséges. Kialakitottak ugyanis egy olyan hiedelmet, hogy lóhust nem szabad /?/ enni.

Még egy adalék a vizzel „kereszteléshez”. A keresztelés szót a fontossága miatt egyszerűen nem lehetett elhagyni és mással helyettesiteni. Éppen ezért kitalálták, hogy vizzel kell „szentelni”/fröcskölni/ és keresztelni. Ehhez szolgáltak a zsidó templomokban megszokott és használt mosdómedencék, melyek már régen ismertek voltak, bár ezeknek a zsidóknál eredetileg egészen más volt a „fizikai és szellemi” feladata. Céljuk valaha tulajdonképpen kettős volt: A tisztálkodás és a pogány istenek - lemosása, semlegesítése, vagy „levarázslása”.

37

Ezt azért mondom, mert a zsidók még ma is nagyon utálják a varázslás szót, márpedig ők is szómágiát alkalmaztak akkor sőt még ma is. /Média-politika/.

A varázslásuk alapelve a következő: a két vallás őseleme a tűz és víz fogalma „ütközik”, mert egymást kizárják. A tüz elvileg tehetetlen a vizzel szemben, legalább is a nagytömegű vizzel szemben. Talán éppen ez az oka annak, hogy a zsidóknál a vörös-nap- tűz ellenében, a kék szinnek és a viznek a kultusza alakult ki. Ennek a szemléletnek a kapcsán lett szokás és törvény a zsidóknál a „kéz és lábmosás is”. A templom előterében lévő „szentelt” vizzel ugyanis lemosták „magukról” a Mént és a Baált. (A mén ugyanis franciául és angolul= a kéz ás a „fő” = main és maine, vagyis a Mén és Fő-mén,) A Mén tehát az Atya isten leöglitése. Utána jött a láb -FO= Bál, az Anyaisten lemosása. A zsidók tehát mielőtt beléptek a szentélybe, előbb „megszabadultak” a Méntől és a Fehérló- Bál- tól, vagyis a szittya- káldeus Párosistenségtől.

Amikor a Középkor közepén Nyugateurópában véglegesen győzőtt a katolikus pápaság, azonnal elrendelte a templomok átalakitását is. Elsőnek a templomépités ősi szabályát változtatták meg. Addig ugyanis kötelező volt a nap-keltére néző ősi irány betartása, hogy au ajtón keresztűl a felkelő nap fénye egyenest az oltárra essen.180 fokos fordulatot csináltak és a „modern” templomok azután már nyugatra nyitották az ajtaikat és a keleti „nyilásokat” befalazták. Ekkor vezették be -zsidó mintára- a vizes medencéket is, és ettől kezdve -többek közt vizzel fröcskölve szenteltek és a „szentelt” vizzel „keresztelték” meg az újszülötteket.

Az az igazság, hogy a keresztelést is teljesen meghamisitották, mert kezdetben és sokáig a keresztelő pap a saját nyálával rajzolt keresztet a kisded fejére. Ezt jelenséget nagyon „frappánsan” minősíti a keresztelő pap ősi neve: a püspök, amit a nép csak „pispeknek” nevezett és pedig teljes joggal. A pis-pek név ugyanis azt jelenti, hogy pist-pök, tehát pisit= testnedvet köp. (A magyar nyelv rendkívül gazdag a folyadék szavai tekintetében. A bor, az ár, az áz, a mos, a pos, a vizet jelentették, mig az emberi váladékot pisnek, pisinek nevezték és nevezik ma is.) A püspök= pis-pek, bizony pisivel,

38

a köpettel keresztelt valaha. (A latin püspük= episcopus /episzkópusz/= epés-köpőst jelent.)

Aligha véletlen, hogy a reformáció után a protestánsok a napisteni papi cimeket vették elő. Már beszéltem arról, hogy a tiszteletes úr= tűz-teletesz, tehát a tűz- őrzője. Az esperes= őspires, az Őspirosnak, napistennek a papja. A katolikus plebános viszont= pele< féle+nab-os = fele -napos, azaz nap-ős /pap/- féle. Az evangélikus templomtornyán –állítólag- „szöges buzogány” látható. Csakhát az a jelkép a sugárzó napot jelenti. A kálvinista templomtornyon viszont kakas van, ami a kelő napot üdvözlő állat.

Szólnom kell azonban a Lukács apostol által jelzett „tüzzel és szentlélekkel” keresztelésről, illetve a „Szentlélek- szindrómáról”, a lélekről és a szentről. A lélek latinul= spiritus, ami egyben az égetett szeszt is jelenti, a „spirituszt”. Ámde a lélekre van egy másik szó is= anima. Ugyanez angolul=spirit és ghost, míg németül= Seele és Geist. A franciáknál= esprit és áme. Az úgynevezett pálinka is égetett szesz< spiritus= piritott-ital. De a lélek= spiritus eredeti jelentése az= ő+s-piritás, vagyis a NAP tüze, vagy hője< fénye.

A Nap a szittyák számára égitst és Ősistenség. A lényege három ős-subsztanciumában jelenik meg. Az anyag< az anya-égi, a nap- magja, a nőelvű plazma amit Fehérlónak hivtak és a nap „méhének” tekinthetjük. A nap-tüze, a nap-koronája, vagyis a napsugárzása a férfielvű energia, mely képes éltetni, építeni és pusztítani, rombolni is. Ezt a plazma-sugárzást jelképezi a Vörösló. Az anyagnak és a sugárzásnak a „gyermeke” a fény /ősi nyelven= fíny/, roviden a Fi, a nap-anya/g/ és a nap-sugár Ménő-Fia. (Az, aki azt állítja magáról, hogy ő a „világ világossága”, aztán azt, hogy: „ő az ösvény, ami tévedés, mert ő az ős-fény”, azt is mondta: Én vagyok az ige, Ifen, de –FO= égi, vagy égő-mint a nap.)

A nap lelke tehát a nap-ár= a sugárzás= a fény-fia, a kis Mén a haladás és tudás istene. Az isteni tudás egy kis része azonan bennünk van, amit a bebbünk élő ÖSZTÖN, amit én úgy értelmezek, hogy: osten< isten. Talán nem véletlen, hogy az ösztön szlávul= isztin, vagyis isten. Nem más azonban

39

franciául és angolul sem= instinct, ami istenké+t, az istenfiú kis mént jelenti.

A német lélek= Seele /zéle/= a szél< a lélekzet, de -FO= élés= Élős, az Isten maga. A Geist és ennek többesszáma a Geisten= É+gi-isten, újra az istenség. A latin anima és a /fra/ ame ugyanannak a szónak két alakja. A Mén-isten rövid és torzult formája. Ame= a- Mé+n< a Mén, illetve az Anima -FO= a-Mina= a Méne= a Lelkiismeret. A lélek, az embernek a gondolkodó és vitatkozó szellemi alkotó képessége tehát a Mén, azaz mai-magyarul az Én. A német enyém= M+ein= a Mén, és a gondolkodás= Mentalität= Mén- telitett. Az ész angolul= Mind= méned. Ugyanakkor egy másik olvasattal a mén a nagyot, a felsőt is jelenti, hisz ő az isten. A /fra/ fő= maine= mén, az /ang/ fő= maine= mén. /Pld. Bld. Du Maine és Maine Street Stb./

A fentiek azt mutatják, hogy a lélek az istenség közvetlen kisugárzása, tulajdonképpen a bennünk élő isten, (talán nem tévedek, ha az Ősten = ősztönre utalok), ami-aki a gondolatok megfogalmazásában és a szók megformálásában dolgozik bennünk. A szittya- magyaros nyelv ezt tökéletesen ki is fejezi. Az emberi beszéd a szó, ami -FO= Ósz, aki= az Ős /Ősz/- az Isten. Jól ismert Krisztusnak az a mondása, hogy: „Én vagyok az Ige”, ami meg is felel a valóságnak, mert az Ige -FO= Égi. Ő tehát ugyanugy égi, akárcsak a Szó= Ős< Ősz,, ami szintén isteni tulajdonság, hiszen az ember éppen a gondolkodásán és a beszélőképességén keresztül lett képes „istenné lenni”, vagyis csodás dolgokat alkotni.

Végül ismétlésül, néhány mondatot a „szent”- jelzőről, és fogalomról. Ez is egyike a nem eredeti értelmében müködő fogalmaknek és szavaknak. A kisbetűs szent pontosabban /S-N-T/, vagy /SZ-N-T/ szó betű szerint az istennek szántat /SZ-N-T/ jelentette. Az istennek viszont az ókorban élő állatot, vagy émberi életet is szántak. Vagy úgy, hogy élő állatot és emberi öltek meg az oltáron /az ől-téren/, vagy hogy emberek az életüket úgy áldozták az istennek, hogy papok, tehát isten szolgái lettek. Ha pedig egy életet az „istennek áldoztak- adtak”, akkor előbb meg kellett fosztani a teremtő képességétő

40

lmagyarul a benne lévő „örök- től”a nemző képességétól a heré-től.

Akit és amit az istennek szántak azt előbb kiherélték. (Innen ered a szigorúan zártságot kifejező szó a= hermetik-us= here-műtik-űst, ami /fra/ = hermetique /hermetik/ = hereműtik.) Felhivnám arra a figyelmet, hogy az ókorban a „profi papokat és a szerzeteseket, remetéket” kiherélték, amit még ma is bizonyit az oratóriumok és vallási drámák kappanhangú főpapi szereplőinek a hangja. A „kemény” szerzetesrendekben, igy a Jezsuitáknál is kötelező volt a herélés, egészen a múlt század közepéig). Ez a művelet, a kiherélés volt a fel-szentelés, ez tette „örök-ké” az áldozatot. (A magyar nyelv ismét remekül „definiál”: szent- vagy szánt /SZ-N-T/ -FO= TNSZ= át-nyes. A heréket a testhez függesztő szálat, inat egyszerűen átnyesik és megszünik a teremtő képesség. A bikából így lesz= ökör /HU= örök/ és a kosból= ürü= ürük-/örök/. A szent szó első olvasata tehát a herélt, az istennek szánt. (Régen a lovascsatákban a gyalogosok bevált taktikája volt, hogy karddal elvágták - átnyesték a ló inát, mely mozgásképtelen lett és a lovast a földön már könnyebb volt legyőzni. A magyar sánta szó /S-N-T/ -FO= átnyes- azaz átnyesett inú embert, vagy állatot jelentett. Szentelést jelentett azonban a vetés alá szántás is, mert a magnak készitették.

A katolikus klérus azonban megujitotta az őseredeti jelentéstartalmat és azt hirdette, hogy a herélt szó a szentet, valami különleges lényt jelenti. Ezt a szent- jelleget a görög hiero-szóval kivánták kifejezni. Azt épitették be a köztudatba, hogy a hieros= szent, így a hieras= /szent/papot jelent, így a főpap = hieromenos= here-mén-ős és igy a hierarchia = a szent klérust jelenti. (Nehogy kétség férjen a hiero= here eredeti jelentéséhez, két újgörög szót citálok. A szentségtörő= hierosulos= a here-súlyos, tehát nincs kiherélve és papnak /szentnek/ adja ki magát. A másik szó, a prostituált= hierodulos= here-dúlós. /Ezt ugy hiszem nem kell magyarázni./

Ezzel a „pikáns”szójátékkal csak az volt a célom, hogy aláhuzzam és nagyon kihangsulyozzam, a szittya- magyaros vallás az egyszerű szavak vallása volt mindig. Nem szerette és főleg nem kanonizálta az olyan fogalmakat, mint a szent, vagy

41

imádás, vagy alázat. A magyarok Istene egyikre sem tart számot. A Magyar Istent nem kellett, de nem is volt szabad imádni, csak tisztelni /az isteni tűzet gondozni/. Nem volt és ma sem véletlen az ősi magyar üdvözlés= tiszteletem ! A tüzt- telitem< a tüzet- teleteszem /táplálom/.

Az imádni szó, a héberből jött kifejezés, mely a mádi- médi eredetre megy vissza. A zsidókat a mai napig is mádi-nak nevezi a parasztság, ami nagyon pontos, mert a zsidók számtalan más elnevezése a méd- médit jelenti. Az imádat= az i+mádit-, a zsidó-utánzást jelentette. (A babiloni fogság után visszatért zsidók már médi- jelzőt is kaptak, így sok zsidókra jellemző szó került ki a méd-médi kifejezésből. Pld, közvetit= médi-ál= méd áll közbe. Közvetitő /fra/ = mediteur = a médi- áttör. Orvosi= medical= a médi csal, gyógyászat= medicin= médi-csiny, orvosság= médicina= médi-csiná+lja. Szörnyű fej= meduza= a méd-nyuzza, mad -méd /ang/ = örült. Stb.)

5. JÉZUS-KRISZTUS VAGY JÉZUS ÉS KRISZTUS?

Márk evangéliuma a következő szavakkal kezdődik: „Jézus- Krisztusnak Isten Fia evangéliumának kezdete”. Ezt a fogalmazást igen fontosnak tartom, hisz Máté évangéliuma is Jézus- Krisztus nevével kezdődik, így a két nagy evangélium hitelesíti a közlést, hogy az Újtestamentum történetének, már a kezdet- kezdetén az a legfontosabb információja, hogy Jézus -Krisztus az Isten Fia. (Ugyanezt erősiti meg a lutheri német és a segondi francia változat.) Nekem pedig azt jelenti, hogy ez a páros név a páros Messiást jelenti, nevezetesen Mária fiát Krisztust és Erzsébet fiát Jézust.

Már felhivtam arra a figyelmet, hogy Jézus „másik nevét” a Krisztust, az újtestámentumi történések kezdetén nem lehetett és nem volna szabad a keresztből eredeztetni, hisz ezt a Krisztus= Keresztes névjelentés akkor még „értelmetlen volt”, pontosabban, akkor ezt „még nem lehetett volna megérteni”. Meg lehet azonban érteni azt, hogy János, aki keresztelt nyilván tüzzel keresztelt, még akkor is, ha ma vizzel Keresztelő Jánosnak hívják. Engem igazol viszont a keresztelő /fra/=

42

Baptiste szó, ami= pap- tüzt jelent, tehát az ős-szó a tűzzel keresztelést bizonyítja.

Nekem tehát kötelességem, hogy megfogalmazzam alapos gyanumat: Ekkor is a Páros Messiás jelent meg, az egyik volt a Krisztus és a másik a Jézus. A zsidó- katolikus egyháznak azonban elég volt egy Messiás, így -jó rendezőként- a másikat eltüntették. Átalakitottak egy régi mesét és Keresztelő /-Jézus/ Jánost a Bibliai legenda szerint Herodes király kedvesének Salomének a kérésére lefejezték. Ezzel ő már „el is tűnt” az újtestamentumi szinről és ezután már, hol Jézusként, hol Krisztusként, hol pedig Jézus- Krisztusként tüntek elénk a két Messiás cselekedetei. (Ámde érdekes módon eme „furcsaság” senkinek sem tünt fel.) Nekem azonban igen, sőt további bizonyitékok jelentkeztek a Bibliából és ezek arra intenek, hogy még jobban higyjek az „iker” Messiások dolgaiban. Máte Ev. 14. Fejezet így kezdődik: „Abban az időben hirét hallá Heródes fejedelem Jézusnak. --- És mondá szolgáinak, ez ama Keresztelő János, ő támadt fel a halálból és ezért müködnek benne az erők.---És elfogatta vala Jánost.---„. –Alatta pedig ezt olvashatjuk:” Némelyek azt mondják Illés jelent meg, mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.” /Lukács Ev. 9. 8/.

Herodes tehát Jézusnak vélte Jánost, ami a nevek szerint szinte természetes volt. A két név majdnem azonos volt, Jézus- Jesus és János. A jelentésük is szinte azonos: Jézus= ú+j-ez-űs= az Új-Ős, az Atyaisten Fia, János = ú+j-anos= Uj-Anya-Ős,< az Anyaisten Fia. (Ez kettő, vagy egy? Aligha lehet ezen könnyen eligazodni, szerintem a két név egy Messiást jelentl, akik egymást követik.) A másik gyanus ok, János halálának az „oka”, vagyis Salome szerepe, aki a fejét követelte. Salome ugyan a mitosz szerint táncosnő volt, de az ősi szittya- magyaros nyelv szerint isten. (A tűz- papnő Veszta- szűzek tüztáncosok is voltak, akik a Bál-istennő napján „Bált- rendeztek”, ahol táncoltak is). Salome neve ugyanis -FO= e-molas= a Málos, a Nap-isten egyik neve. A Tűz-istennek pedig szokása, hogy időnként „hazarendeli” egy- egy fiát. Úgy, mint tette azt Hénoch-kal, vagy mint tette a tüzes szekerén Illéssel. Ezt tette talán most Jánossal is. Miért ne lehetne ez a megoldás

43

is lehetséges, hisz egyesek Il lésrő l beszéltek vele kapcsolatban.

Lehetséges azonban oly párositás is, hogy az „iker” egyik fele Isten-ember és a másik fele Ember-isten. Legalább is erre lehet következtetnem egy újabb Bibliai „anomáliából”, ami Máté Ev. 11. Fejezetében, Károlyi Gáspár szerint így hangzik, illetve a következő cimet viseli: Jézus bizonyságtétele Keresztelő Jánosról, melyben a forditók- ferditők szinte véletlenül, vagy tudat alatt elmondták a valóságot /és -/szittya- magyaros nyelven/- roppant érdekes dolgokat írtak le. Jézus a következőket mondta Jánosról: „Az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál, de aki a legkisebb a mennyekben, az is nagyobb nála.”/U.o. 11.p./ Ez a meghatározás egy másik kérdést vet fel, Jézus tehát nem földi asszonytól, hanem egy istennőtől született?

Rendkivüli a következő rész is: „Mert eljött János, aki nem eszik és nem iszik és azt mondják, az ördög van vele. És eljött az Embernek Fia, /Jézus/, aki eszik és iszik, és mondják, imé nagyétkű és részeges ember, a vámszedők és bünösök barátja..” /Máté Evangéliuma 11. 18 -19./

Feltenném a kérdést, van-e valaki, aki „így” a fentiek szerint is érti ennek a „szent-igének” a mondanivalóját? Mi köze van, vagy lehet az evés és ivásnak az ördöghöz, vagy éppen a bölcsességhez és a többi összefüggéstelen dologhoz? Kérem az olvasót ne törje a fejét, mert a septuaginta „csak a szavakat fordította” de fogalma sem volt arról, hogy azok szittya- magyarul és értelmesen mit is jelentenek. Ezért vannak oly értelmetlen sugallatok, hogy aki eszik, az az őrdöggel cimborál. Aki –pedig- nem eszik az a bűnösök barátja.

Nekem meggyőződésem, hogy az ókori irástudók semmivel sem voltak butábbak a maiaknál és nem írtak le értelmetlen és indokolhatatlan mondatokat. Amit leirtak, annak oka és foka volt, amit itt megpróbálok bizonyítani. (Ehhez ismét a francia és német Biblia- szöveget veszem segítségül.) Két állitás van. Az egyik szerint eljött János, a másik szerint eljött Jézus, az Embernek Fia. A franciák is azt írják Jánosról, hogy nem eszik és nem iszik, de az ördög van vele. Ennek a

44

mondatnak természetesen a szittya- magyar szellemiségből adódóan van teljes értelme.

Az ivók ugyanis a Verészerződést kötők, a szittya összítők, kiket mára szittyósokká /részegekké/ változtatott a zsidó-keresztény felfogás. Az evők /emők/ az etető /emető< evető/, a gabonatermelő szemerék utódai, akiket magyar-nak neveztek, ami valaha a jóltáplált embert jelentette. Az állitás első fele szerint aki /fr/ mangeur= azaz evő. (A jól éves valaha magyar dolog volt. Azért a latinos nyelvekben enni=/ol/ mangiare /<mangyar/, francilául= manger= Magyar, Az evő- eszik /németül/ így hangzik: Ass= Ász, ami azt jelenti, hogy sumér- isten. Az ivás /ném/= trink, ami tűrink< túri. A viz /fra/= l’eau= Ló< Fehérló, aki szintén Istennő. (A szavak tehát mind összevágóan vallanak.)

Nem érdektelen azonban az evő-ivó szavak magyaros jelentése sem. Egy diákos kiszólással kezdeném, amit a lehetetlen dologra célozva mondanak: Nem ettem követ. Ez azért is lehetetlen, mert az ős-Kő volt maga az isten. Istent pedig nem ajánlatos enni. Az ősi Kű, isten neve latinos irással keve- köve alakot kapott, ami –FO= evék- evők. Az iszik ige viszont kattős jelenzész hord. Az első a vérszerződés ivási aktusa, a másik a népre utal mely ezt megteszi. A szik-szónk az izzik= forró, szikes-göldet is jelenti. Egyben a fekete-barna arcú népek, melyet avaroknak /szik-embereknek/ sziki< széki embereknek nebeztek.AZ izzik mostoha ikerszava, mert akki izzad= izzik, /az isszik/, aki verejtékezik. Az izzik= aszik /szárad/ tehát a naphoz tartozó, ugyanúgy, mint az eszik= evék- evők fonákja a köve, ami a Kő-isten /a Ka-osz/ híve.

JÉZUS tehát aki iszik /= tehát szittya/ és eszik= az magyar /avar/, aki ősi felfogás szerint kis- isten, hisz az evő= a kő-istent is jelenti. JÁNOS azonban nem evő és nem ivó. Ez pedig azt jelenti, hogy nem iszik, azaz nem szittya-hitű ember, tehát emóreus, vagy mári. Ő nem eszik, vagyis nem Ász- nem magyaros , hanem turáni tehát hun /azaz kananeusl, vagy edomita ember/. Ennek ellenére ő a legnagyobb itt a földön, de a legkisebb az angyalok és Istenek között a Mennyekben. Jézus viszont, aki alo nála nagyobb itt a földön, ő a legkisebb isten a Mennyekben.

45

Maradt azonban még egy állitás, mely szerint Jézus a vámszedők és bűnösök barátja. Úgy vélem nem kell sokat bizonygatnom ennek az állitásnak a hamisságát. Jézus az Istenfia semmiképen sem lehet az i lyenek barátja. Természetesen nem is az, csakhát ezt „mondják” és ezt hazudják. A vámszedők és bűnösök barátja -mondat- németűl így van írva: „der Zöllner und der Sünder Geselle.” A vám németül= Zoll ami–FO= Lóz< Lós= tehát az isten, A bűn= Sünd= magyarosan i+zzűn-d< Izzón= is a Napisten. A nap latin nyelveken= sol= izzol, németül= Sonne /zonne/ = izzone, izzó, angolul= Son= i+ zzón. A barát és társ pedig /ném/= Geselle= te+gezelle = tegezel-le, hisz jóban vannak, tegeződnek. (Ami a katolikusok szemében a legnagyobb BŰN, az legtöbbször a szittya vallás istene, illetve annak a neve, Ezt ők átok és undok szóvá tették, hogy az emberek agyában megzavarják az ősemlékezet tudatát. Ezeket a ronzozz átnevezéseket szitokszónak nevezzük (Az Emese ősasszonyunk is igy lett emse= a disznó-koca, a Napistennő< parázsnő pedig igy alakult paráznává. Stb.) Az ősi szavak szerint Jézus tehát a Napisten és a Fehérló barátja.

A hosszas -de kötelezö- levezetés helyére teszi a dolgokat. János a hun-ember, a Nőisten küldöttje és Jézus- Krisztus a Mag- Magyar< Avar-isten fia. János tehát az, aki a legnagyobb a földön, de a legkisebb a mennyekben. Az istenfiú /Jézus/- Krisztus pedig az, aki a mennyekben a „legkisebb”, az érthető, hiszen az Istenanya és Istenapa után ő „csak” a harmadik istenünk.

Tudom, hogy a szófejtéseimet sokan, főleg az ellenérdekű fél, „követhetetlennek” véli, vagy hiszi, mivel bonyolultnak látja a problémák magyarázatát. Valóban nem könnyű a helyzet, mert hol magyarul, hol szittya- magyarul, hol németül, hol franciául, hol más nyelveken kell bizonyítani. Ennek azonban nem én vagyok az oka, hanem az a helyzet melyet mások alakítottak ki, melyben „össze- vissza” forgatták a tiszta és világos ősi fogalmakat, melyeket most én kényszerülök a helyükre tenni. Meg vagyok azonban győződve, hogy rövidesen az intelligens számitógépes programmok segitségével szinte tévedhetetlenül lehet majd olvasni azokat az írásokat is, melyek ma „tök-idegennek” számitó nyelvekben vannak. Ezek következtében

46

viszont nemcsak a bibliás, vagy ókortörténeti müveket, hanem a hieroglifákat és ékirásos szövegeket is könnyen lehet majd megfejteni és mi több, a magyar nyelven meg is érteni.

A Jézus- János kérdés már régen is a találgatások témája volt és nem is véletlenül. Az előző fejezetben érveltem a páros Isten és páros- Messiás gyakorlata mellett, elsősorban azért, mert az ókor mitologiájának legjellemzőbb tünete az ikrek „kötelező” szerepe az új népek születésénél, új országok kialakulásában. A Gilgames Eposztól kezdve a görög, latin és ómagyar legendákig szinte kivétel nélkül az ikerpárok uralják a tör téneteket . Ezek, vagy ikerként szü let tek, vagy „féltestvérekként” működtek együtt. Jézus és János születésének azonossága és szerepük istent sugallnak és a köröttük zajló események is lehetővé teszik ezt a magyarázatot. Éppen ezért az ikerkérdés témája nem kerülhet le az újtestamentumi asztalról. Ehhez még annyit kívánok hozzátenni, hogy az iker-jelenség a ember-fejlősét azon szakaszát idézi fel, amikor a férfi és nő, sziámi- összenőtt ikerként éltek együtt. A férfi- ikrek megjelenése már a hímelvű vállás megjelenésének a következménye.

Nem akarok ugyan az eseményeknek elébevágni, de Keresztelő János és Heródes története kapcsán a véletlen adta kezembe a „páros-apostol” elméletem kérdését is. Márk Ev. 6. Fejezete az apostolok kiküldéséről szól, majd ezt követi Keresztelő János fejvétele cimű alfejezet. Miről is szól a kiküldés elrendelése? (Felhivom a tisztelt olvasó figyelmét arra is, hogy a királyok és más uralkodók /konzulok/ kettős funkciója is, az iker- testvér kérdés egyik vetülete).

„Majd (Jézus-Krisztus) magához szólitá a tizenkettőt és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és adá nekik hatalmat--- : Jézus a következő párositásban küldte tériteni a tanitványait: Simon /Péter/ és testvére András. Jakab Zebedeus fia és testvére János. Filep és Bertalan, Tamás és Máte, Jakab Alfeus fia és Taddeus /vagy Lebeus/, a kánaánita Simon és iskarióti Judás. Az apostolok kérdése természetesen az Újszövetség legfőbb kérdései közé tartozik, így most még nem térhetek ki tevékenységűk részletes elemzésére. Most csak azt húznám -

47

kétszeresen- is alá, hogy ezt a téritő munkát először csak a zsidók közt végezték. Legalább is a Biblia ezt mondja:

„Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus és megparancsolá nekik mondván: Pogányok utjára ne menjetek, és a samaritánusok városába ne menjetek be. Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz.” /Máté Ev. 10. 1 -6./ Ezzel az idézettel, ezekkel a keményen tiltó jézusi szavakkal kívánom bizonyítani, hogy Jézus kifejezetten csak a zsidók megváltására jött-e földre, nem pedig az „egész emberiség” megváltására, mint ahogyan azt mindmáig is hamisan állitják az úgynevezett „történelmi- keresztény egyházak.”

Az isteni parancs világos: Az elzsidósodott, a nőelvű- anyaelvű vallást elhagyó és a bosszúálló hímelvlű vallást követő népet kell megpróbálni megtériteni, azaz visszaforditani erről a bűnös útjáról. 11 Ez volt ugyanis a Messiási tevékenység első „szakasza”, amikor J-K még bizott abban, hogy meg lehet menteni, vissza lehet téríteni a zsidókat. Ez a hiedelme és az erre vonatkozó parancsa csak a keresztre feszités előtt változott meg, amikor Jézus-Krisztus új-szövetséget kötött a tanitványaival, akik már apostolok lettek. Ekkor azonban már nem a zsidók megtérítése volt a főfeladat. Ekkor már a szittya- napvallásu népek, a „pogányok” és kaldeusok hívei közé küldte őket. Ekkor már őket kellett, őket igyekeztek a megújitott napvallásra az Anya-/arya< árja/ vallásra megtériteni. (Az árja olvasat sem rossz. Tekintettel arra, hogy a görögök az Ö-Ü betőket többnyire A-val írták, elég egyértelmű, hogy az ARIA, vagy ÁRJA= őrja< őr-istene, vagy űrie< űr-istene. Hogy melyik a helyes olvasat, arról madj egy megfelelő időszakban fogok részletesen beszélni.)

48

11 Az elszemitásodás egyrészt a férfi-erőszak eluralkodását jelentette. Amig az Aranykorban a rablás és gyilkosság nem létezett, addig a him-luralom alatt elterjedt. A másik bűn a pénznek az „istenné-aranyborjúvá” tétele, melynek kamatja lehetővé tette a here-életet és a mások kárára történő meggazdagodást. Az igazi érték, a tisztesség tehát eltünk és helyébe a korrupció, az emberek „megvásárlása” lépett.

6. JÉZUS SZÜLETÉSE

Ezzel a fejezettel térek vissza „Jézus-Krisztus” születéséhez, vagyis az Újtestamentum legelejéhez. Máté irásához, aki nem Jézusnak, hanem Jézus- Krisztusnak a születéséről irja a könyvét. Azzal kezdi, hogy végigvezeti Jézus nemzetség-tábláját, mely szerint Dávidnak a legnagyobb és legdicsőbb zsidó királynak az egyenesági leszármazottja. Ennek természetesen nincs semmi alapja, legalább is a bibliai mitosz szerint nincs, hiszen éppen az állitja, hogy Jézus fogantatása a „Szentlélektől” történt, amit Józsefnek, a férjnek az álmában jelentette be az angyal.

Ez a történet nekünk egy ezer évvel későbbi magyar ősregét idéz fel, az Emese -Turul történetet. Nagy a valószinűsége annak, hogy mindkettő azonos szittya tőről fakadt. Az Emese, vagy Enéh a magyarok Nő-főistene volt, hisz az Eme-se -FO= Es- eMe= Ős- Emő< Evőt, az Ősanyát 12 /Évát a Bibliai Asszonyt jelentette/, akárcsak Enéh, aki „előre” = E-néh = E- Méh-et a nőistent jelenti, ámde -FO= hene= henye, vagyis /R= N/ = here, ami szintén „méh”. (Innen ered a „görög” főisten Zeus feleségénak, /A-z+ Ős/ a magyaros neve is= Héra= Here, aki szintén istennő= a MÉH volt.)

A Szent-lélek a Biblia szerint= Galamb, ami ősmagyarul= é+gi-lamba< égi- lámpa, tehát a nap. A gerle pedig= me+gyer-le< magyar-Ló, ami a Turult idézi fel a Galamb helyett. A Turul ugyanis, mint túri-Lú < a túriak istene. Az Emese és Turul násznak lett a gyümölcse Álmos, a magyarok „megváltója”, aki új hazába vitte őket. (Álmos = H+ almos, a magashegyi istenfiu, vagy -FO= so-mlá= ős-mál< ősmáli, tehát szintén isteni eredetű.)

49

12 A Bibliai Éva, amit a héber Hevá-ból magyaráznak, újra a szittya- magyaros kulturát hozza elénk. Az ősi róvásirásban az M- betű= W, tehát a mai betünknek, a latin M- nek a fordítottja /!/ Ha a lábára állitjuk a felforditott "logikát", akkor kiderül, hogy a bendéglő- menedéklő, aki mérkőzik-l az verekőzik, stb. Az Éwa - Éwe = Eme, ha pedig az Európában már lekopott, de a héberben megőrzött H-t visszatesszük, máris a "helyén" vannak a dolgok: A Hevva = Hema, ami FO =a Méh, tehát a Magyar Ősistennő.

Jézus anyja Mária is isteni nő, názárethi, tehát galileai volt, vagyis gál- gar, azaz szittya- magyaros eredetű, amit a neve is bizonyit. Mária= máré, a Mór-magyar emberé, de sokkal inkább a Mór- Már istené. (Az idegen szavakban az IA és AI betűk= E- É olvasatúak.) Újólag hangsúlyozom, hogy a magyar szó eredetileg a „Magyar” /mag-ár/ istent jelentette. Mivel az ősi szokás szerint, az isten nevét nem volt szabad „hiába venni” tehát emlegetni, ezért a magyar nép ősi nevéből /M-G-R/, két rövidités alakult ki. Az egyik rövid szó a gar és gal, a másik a mar, vagy mór.

Engedjenek meg egy kis nyelvtant, A sűrűn előforduló torzítások helyre-tételének megértése végett. A nyelvi elirások egyik ismert jelensége az amikor a nyugati nyelvek az „É”-betüt = AE, vagy AI, sőt IA betükkel írják. A Mária ezért= mór-é, mint az /ang és fra/ fő- feldő= maine= mén, és ebből alakult /R= N/ a /fra/ polgármester= maire= mér< mar, /vagy= awar< avar/.

Nem szabad azonban a názárethi jelző mellett sem elrohanni, mert ez is szépen mesél. A szó nem városnevet, hanem női állapotot jelentett. A nazareth= na-záresz= nő+zár-ez, illetve a nő-zarott kifejezés, ami világosan kifejezi, hogy a nő méhe zárt volt, mégis megfogant. A „Biblia-magyarázók” pedig a fordithatatlan ősszóból városnevet csináltak, mely sehol sem találnak a korabeli térképeken. Ez érthető, hiszen a nevet utólag adtak valamely ősi településnek. A Mária szó és név isteni jelentését bizonyítja egyébként az a jelenség is, hogy a középkorban sok király és magas rangu úr vette fel a Mária nevet. Ez természetes, mert istent, sőt páros-istent jelentett. A Szilágyi- féle magyar Névmagyarázó Szótár szerint, a Mária név, az úrnő, isten kedveltje és a tenger csillaga értelmezést viseli. Ez szinte tökéletes, mert a „Mar< Mór” mint istennév és a tenger a végtelent (ami az Isten leghitelesebb jelzője) fejezi ki. A tenger /sp/= mar, latinul, románul, olaszul= mare, /fra/= mer, /ném/= meer, orosz= more stb. Érdekes azonban Mária úgymond ősi héber névének tekintett Mirjam kibontása is, ami -FO= majr+ mi+h= a magyar Méhet, az Anyaistennőt, vagy a majar-h+im-er, a magyar-férfi istent is jelenti.

Mária galileai származása is fontos információ. A Galilea= Gál-ile< Gál-élő, a hely ahol a gálok ílnek< élnek. A Galáta

50

tartomány is= a Gál Atya, a Gar- magyar isten hazája, akárcsak a mai Galati, (amit „románul” Galac-nak ejtenek, ez viszont Gál-lak,) ahol a gálok laknak. A Gallia- Franciaország, vagy Galles-/Welsz/ is gál- országot jelent. A gál-szó azonban a Galaktikát= Galaxist is jelenti. A a gallok orszgága, a gallak, latinosan= gallac, ami –FO= callag< csillag. (Kérem az olvasót gondolkozzon el azon, hogy a kárpátoktól északra volt Gács ország, melynek ismertebb neve Galicia, melynek fővárosa Halics volt, de mai neve ma Lvov. Spanyolország É-NY- i részén is van egy Galicia. Nevük –FO= a-cialag< csillag. Sőt Halics is Galics volt, ami – FO= szintén csillag. Az pedig szintén nehéz lenne a véletlenek közé sorolni, hogy áz Árpádházi királyok felvették a Galicia királya, vagyis a Csillag-király címet, amit még a Habsburgok is büszkén használtak, a Rámai király cimmel együtt. Halics „szláv neve” a nekünk kimondhatatlan Lvov, melyet nyugodtan magyarul ejthetünk ki, mert a „Lova” szó (Fehér Lova) volt a főváros igazi „szláv” jelentése. Ráma pedig Bibliai név, annak a városnak a neve, ahol a zsidók a Frigyládát őrizték.)

A gál szónak azonban van még egy fontos jelentése: valaha a család első fiát, a mindent öröklő elsőszülöttet jelölte. Ebből lett később a nagyot jelentő GÁL szó. A sumér „király” is Lugál volt, ami nagy- Lút< nagy- Istent, később már csak nagy embert mondott. A fenti logika szerint Jézus maga háromszorosan is gál-volt. Először Gál, mint az Isten egyszülött fia. Másodszor gál, mint Galilea fia, a gálok fia. Harmadszor Gál, mert az ország ahol lakott, a Gál-ország, vagyis a fonák nevén csillag-ország. (A csillag egyik neve ugyanis -FO= gál-ic, ami= gál- ík< a gál-éke= a gálok /az avar- magyarok/- éke).

Jézus születésének Bibliai történetét, úgy vélem elég jól ismeri a világ, csak azt nem tudja, hogy mekkora „csusztatások” vannak az egész mítoszban, amely itt is megfelel nevének. (NB. Mitosz= á+mitós< ámitasz). Még precízebben fogalmazva, hazudtak és hazudnak, de fontos dolgokat elhallgatnak, sőt a nyomokat is megpróbálták eltüntetni, sőt még mai is megpróbálják felfedésüket akadályozni. Nem számoltak azonban azzal, hogy a magyar nyelv segitségével még sokezer évvel később is pontosan és hitelesen lehet az akkori eseményeket „rekonstruálni”. Vegyük pld. sorra J-K születéssel

51

kapcsolatos Bibliai közléseket, melyeket az egész világ „vitathatatlan” Bibliai igazságokként kezel. Ezek szerint: a galileai, a názáreti Mária férjével Józseffel együtt, megérkezett Bethehembe és ott, mivel sehol másutt nem találtak szállást egy istállóba- akolba kényszerültek menni, ahol Mária a marhák és a szamarak közt, megszülte elsőszülött fiát /a Gált/, akit bepólyált és egy jászolba tette.

Az esemény leirása jó, de az értelmezése nemcsak pontatlan, hanem „paradox”, mert itt az „ominózus jereváni vicc bethlehemi paródiájával találkozunk.” Jereváni rádió hirei szerint: Az igaz emberek osztogattak valamit, de a valóságban a gazemberek fosztogattak valakit. A bibliás jereváni hiradás szerint viszont: embereket „istállóban, (vagyis póriasan) szinte állati” sorban tartottak, holott a valóságban isteni sorban „pompáztak, sőt parádéztak”.

Az eredeti irás a szokott módon ismét igazat mondott, de újra félreértették és mindmáig hamisítva préfikálják a lényeget. A gál< avar galileai Mária a rokon palesztin (pilis< pálos= jász) szittya barátokhoz jött. Ámde,vnem egy akolba, hanem Ólba érkezett. (A diszterem /lat/= aula= magyarosan óla< Ól), Továbbá nem a szamarak közé került, hanem a szamáriai- sumérok közé jött és nem marha, vagy marhák álltak a csecsemő felett, hanem maharok= magyarok. És nem egy jászolban volt a gyermek, hanem a Jász- Ólban, a jászok –palesztin< pilisiek, egyik Palotájában. (A jászol kettős jelentésű, mert -FO= ló-száj, vagyis ló-etető volt a neve). Az Ól elsődleges jelentése nem más, mint a latin =aula = óla, vagyis egy pompás terem. Az Akol, pedig olyan hely, ahol = L+akol = lakol, vagyis a lakó-ól. Sőt, az istálló valaha szálloda, az estéllő hely volt. Tehát szó sem volt arról, hogy Mária és a kisded valami szegényes, vagy mint ma beállitják, méltatlanul elhanyagolt, ugymond „mizerábilis” körülmények közt lettek volna Jézus szüléskor.

A születésről még két érdekes dolgot jegyez fel a Biblia. Az egyik a város neve Bethlehem, ahol Mária megszülte fiát. „Bételének az ő szülésének napjai---„ /Lukács Ev. 2, 6,/ Igen, -(Hadd „játsszak” egy kicsit ezzel a szóval: Betelik= Bétel-/a/ méhe napjainak ideje. Bételméh -HU= Bétel-hem = Beth-lehem.

52

Vagy ez is csak újabb Bibliai véletlen? Szó sem lehet róla, mert a Biblia eseményeinek /szerintem/ van egy másik, a „méh-hun és rovar- magyar” állatmese olvasata is. Emlékezzünk arra, hogy a hunok és magyarok a méhek és hangyák életének számtalan elemét- szokását vette át. Kövessük csak a Biblia meséjét Ábrahámról és csapatáról. Ez ugyanis tulajdonképpen a túlszaporodott

ősi Kasból kiszorult, kirajzó méhek történetét mondja el. A mese szerint Ábrahám –FO= a Méh-ár-bá -nak a méhei hosszas bolyongás után megérkeztek a Szálem -FO= a Melasz- /Méz-/ országba, ott pedig Sekhem -FO= Méhkes= Méhkas, /avaros -móros/ városába érkeztek, tehát a tejjel-mézzel folyó Kánaán-ba, vagyis a „mézes- Kannába”.

Most pedig folytatódjon a méh- mese: Sárai, az /ő+Sárja/ méh-anya, nagy bajban volt. Elpusztultak a herék. (Mózes könyve világosan ir a Sekhemi vérengzésről, ahol mindenkit kiirtottak, így a heréket is.) Az élet azonban kiköveteli a „túlélés-technika” alkalmazását, vagyis az anyaméh-nél az őnmegtermékenyülést. Annak a proto-ősi folyamatnak a vissza-jöttét, melynek eredményeként a Méh- anya „szűzen” fogan és midig heréket, tehát fiakat szül. A hely neve, ahol ez megtörtént tökéletesen kifejezi ezt a cselekményt. Bet-lehem -FO = mehel+ „bet”13 = méhelő-kas /ház/, vagyis egy Méhkas. Oly méh- épitmény, mely már elképzelhető egy istállóban is, és így a szamarak és marhák jelenléte –ebben az olvasatban is- egészen logikus.

A bot- /B-T/ szó ősjelentése szerin a primitív ház /a putri/ botokból képezett –sárral tapasztott- fallal épült. A bot, a bat- bet, a pat- put egyaránt házat és tartályt jelentett. (Boros-edény= bottiglia /bottillya/= bottégla/= kiégetett cserép-edény.A puttony, putri, patron és a latin haza= patria, a pit-var= épit-vár, melynek bejárata a pitvar. A Bét= ház, ami héberül= beth, arabul= bet, sumérul = bit, ősmagyarul= pit /épít/, amiből a pitvar /=épit-vár/ szó is ered). Betlehem, tehát -FO= mehel+bet=

53

13 Újra és ismétlésűl: A Pat- Pit, (és a Bat- Bot- Bet- Bit stb, rokonszavak) a Bot-Botolt, Boltolt házat, sumérul= Bit, arabul= Bet, lakást jelentenek.(Patika, Patron, Putri, Pitvar, stb.)

a Méhelő, vagy Méhes ház. Innen ered azonban a „Betlehemes- játékunk” is, hisz ismert a betlehemesek egy kis házikót visznek magukkal, melyen belül van az istálló és a kisded. Az ősmagyar Betlehem szónak bizony ilyen olvasata is van: „Méhelő-Mézes házat”, vagyis a mesebeli „mézes-kalácsos házat” jelent. Ezt pedig valaha mézs-kalácsos süteményekkkel /baba, huszár, kard, és tükrös sziv stb, diszitettek. Tetszik „egyeseknek, vagy nem” a betlehemi Jézuska történet és szülő- helyének neve, nem más mint a szittya- magyaros népek ősmeséjének Bibliai megjelenítése. (Igaz, az akkori házat ma már falum istállónak mrvezik.)

Bevallom, nem tudom, hogy a fenti két változat közül melyik az igaz. (Talán mind-a kettő!) Nehéz a valóságot „tetten érni”, főleg akkor, ha a Bibliai „véletlenek” sorra folytatódnak. Hiszen az újszülött nevéről ezt irja Máté: „A Szűz fogan méhében és szül fiat és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti, velünk az Isten.”/U.o. 1. 23./ Az Immánuel név értelmezése, szinte hibátlan, de szittya- magyarul egy kicsit többet mondunk: H+im-mén-nű-él= a Hím- mén+ nű- élő, vagyis ő a Páros-isten- Fia. (A zsidó isten egyik neve is szittya- magyaros páros-isten név, ugyanais az= Elohim, bizony az Élő- Himet /vagy –FO= a Mihet, az Élő-Míhet jelenti. Az Élő /a-Ló/ pedig nem zsidó istennév /= Éli/ hanem a legősibb istennevün A-LÓ= ÉLŐ.)

A földi „királyi” cim, évezredekig az isten nevének volt a „szinonimája”. A királyok tehát már akkor is istennek /isteninek/ és mindenhatónak szerették magukat mutatni. A zsidók királya cim, tehát a Bibliai korban a zsidók istene „státust” jelentette. Ugyanigy a „Háromkirályok” nem mai „királyok”, hanem istenek /legalább is nagyhatalmú fejedelmek/ kellett, hogy legyenek. Három akkori földi „király” azonban csak hasonló, Bár inkább magasabb rangú főember fiának születését tisztelte meg azzal, hogy személyesen vitt neki ajándékokat. A három napkeleti „mágus”: Gáspár, Menyhért és Boldizsár voltak, akik –állítólag- a zsidók „királyát” keresték, és ajándékként aranyat, mirrhát és tömjént hoztak magukkal. A helyet -pedig- ahová mentek „egy csillag” mutatta. Igen, így történt, de kik is lehettek ezek a keleti mágusok?

54

Királyok, bölcsek, mágusok? Tőbbet tudunk meg, ha idegen nevüket is megvizsgáljuk: Kaspár, Melchior és Balthasár. Ők, -úgy hiszem- valóban „mágusok< magosok” voltak. A Magos volt az Istenség egyik neve. (A Magyar mint istennév nem csak mag-árt jelentett, hanem magost< okost, valamint hatalmas termetűt is. (A „Magyar Isten” ezért, a Magár, a Magor, a Makar és Mag- Ős, vagy Magos néven egyaránt ismert volt). Ámde a magos= okos is, a magos= /mint/ mennyei, egyaránt jelentette a mag- űst< a mágust. A mágus tehát sokkal inkább volt ősi isten, mint főpap és tudós, akire a név később alászállt).

A három mágus azonban a „Bibliában” a szittya- magyaros Párosistenséget jelenti. Nevük ezt szépen tanusitja. Gáspár a páros istenség közös neve, hisz ő az É+ges-Pár< az Égi-Páros Isten. Menyhért vagy Melchior, a férfi Isten. Menny-hér= mennyei here< a Mén-Öreg. Melchior= melich< melis, vagy málos +úr; a Málos< a magashegyi Úr.) A harmadik Balthasar, vagy Boldizsár, /zs=g/= Boldig-Ár= Boldog „Ár”= a Boldogasszony, (A Balthasar= Bál-tsas-ár= Bál- császár, vagy Bél-csős- art, a Nőistent jelenti.)

Jézusnak, az új-Ősnek, a Hun- Kisistennek a születésénél a szittya- magyaros Hármas-istenség jelent meg. Az ősi Párosisten, nevében Gáspár, a „leváltott” Anyafőisten- Boldogasszony nevében Boldizsár és harmadiknak, az új férfi- Atyaisten nevében Menyhért.

A Bibliai legenda szerint útjukat egy csillag mutatta, amely előttük világított. Ennek valóságát a csillagászok is megpróbáltak igazolni és kutatták, hogy akkor milyen rendkivüli üstökös lehetett jelen az égbolton. A számitások ilyet nem mutattak ki, az eseményt tehát nem sikerült hitelesiteni. A szittya- magyaros nyelv azonban megteszi ezt helyettük. A mágusok „egy csillagot” láttak. EGY= égi, a csillag /ang/= STAR /S-T-R/ ami ma csillagot jelentl, de valaha Öster< Őstér és Östen< Isten volt. (A jelenséget még egyszer bevetették a 72- ők csapata példájára. Nevezetesen Nagy Konstantin római császár esetében, aki „keresztet” látott az égen, melynek „jegyében” győzött, majd átadta a hatalmat a római pápának és a zsidó-keresztény vallásnak.)

55

Az hiszem nem árt megismételni a konstantini- kereszt „sztoriját”, hogy össze lehessen betni a betlehemi csillág mitoszával: A császár keresztet látott. A kereszt viszont a Biblia eredeti görög nyelvén= stauros /S-T-R-S/, igy ma a keresztre feszitett /Krisztus/ is= sztaurosi. Csakhogy ősi magyar nyelven az isten és „lakhelye” az őstér neve= S-T-N, vagy S-T-R, amit angolul Stár, azaz csillag, de ma inkább istent jelent. A staurps tehát istent, de keresztet is jelent, mivel a szittya napisten jele= X. Ami a szittya nap-istent jelenti. 14 Egy vonás= nőisten, két vonás= X férfi és nőisten, azaz páros-isten. Az X –jel azonban a tűzet, vagyis a napot, vagy egy nagy fénylő csillagot jelent. Nagy Konstantin tehát, akárcsak a keleti mágusok nem „keresztet” , hanem egy naphoz hasonló égi tűzgolyót /talán egy üstököst/ láthattak.

Az ókorban rendkívül nagy szerepe volt a „rangkórság-nak”, így valóban mesébe illő dolog azt feltételezni, hogy királyok és mágusok ismeretlen és koldusszegény embereknek hódoljanak. Az ókori valóság ezt nem tette lehetővé. Aligha kétséges, hogy királyok csak hasonló rangúakhoz, sőt a náluk hatalmasabbakhoz vittek születési ajándékot. Így nagyon is biztos, hogy egy királyfi- /istenfi/ születési helyét az érkező magas vendégeknek, nem kellett keresni. Heródes Tetrarcha, aki negyedes római király, tehát igen csak kis „királyocska” volt, így az akkoriban nagyon is „szögletes” protokoll szerint, nagy pompával fogadta az érkező hatalmas urakat a római állam nevében, melynek képviselője volt. Ők pedig a kötelező udvariassági vizit után keresték fel az újszülöttett, csakhogy nem az istállóban, hanem a Jász-Ólban, a palestin Pálisten = Bálisten /pilisi-/ jászok pompás palotájában.

Mindezekből természetesen az következik, hogy Jézus családja is magas rangú, tehát „királyi”, feltehetőleg isteni eredetű volt. (Vagy isten volt). Azt ugyanis, már tudjuk, hogy a

56

14 Az ékírás művelői a suméroknál a szúrás= „ I ” = As- szóval, ami az Ászt /Őszt/ jelelnti. Ha valakinek kétsége volna, hogy ez mit jelent akkádul, /ők a sumérok társnépe/ akkor begye elő R.Labat francia kutató sumér-akkád nyelvtanát és ezt találja benne; As= istin, azaz isten.

„Szűz”-Mária, (Szűz -FO= Zűs= Az Űs), az Ős-Isten Máriáját, az Istenanyát jelentette. Jézus földi apja József viszont csak egy ács volt. Csak egy ács, ami hajdon Ászt, vagyis istent jelentett. Bár az ács németül sem senki. Ő ugyanis alkotó épitő, tehát igazi szittya főnök volt. (Ács /ném/ = zimmermann, és /fr/ = charpentier).

Ámde az ősi tanitások szerint az istennek számtalan alapvető feladata van, nevezetesen ő a nagy alkotó és a nagy épitő. Angolul= creator és= maker, a francia alkotó= createur, a német alkotó= Macher, az épitő= Maurer, a spanyol és szláv épitő a= murar. A kulturnyelvek szavai- szittya- magyaros „forditásban” nagyon egyértelműen beszélnek. Az ókori nagy épitő népek a szittya- magyaros /avar és mór/ és a sumér népek voltak, így kizárólag az ő nevük jelenik meg ebben a „szakmában”. Az angol és német alkotó= Maker és Macher, mindkettő= mák-úr = mag-úr<, tehát Magyar. A német épitő< kőműves= Maurer= mór-úr, a spanyol és szláv murár= mór-ar< úr. A magyar ÁCS /áts/= Ász< az isten, viszont a francia ács= charpentier /sarpantyiér/= sár+ FO= nap+ tyer = Sár-nap-tyri-úr, vagyis Túri- Aranyló- Nap-úr. A német= zimmermann /cimmerman/= czimér- man= sumér-mén, azaz a sumér férfi-Isten. (Szinesitésül: a német terem= Raum -FO= maur= mór. Az angol szoba= room /rúm/ -FO= múr< mór. A portugál lakás= morada= a mór-adá. Az Isten adta.)

Nem tudom, sikerült-e bizonyitanom, hogy az épités, az alkotás magyar /mór< avar/ és isteni dolog volt, így aki ács, vagy kőműves az az isten társa. József, kinek másik nevét nem ismerjük, az én megitélésem szerint „isteni” személy, vagyis király volt ő is. Egyes vélemények szerint ő volt Arimathiai József, aki később Jézust levetette a keresztfáról és saját sirboltjában temette el. Sok más információk szerint Jézus vele töltötte ifjú korát és bejárta vele a világot, nevezetesen „Angliát” is, amely akkor Gallia (Galles< Welaz) és Avarhon /Avallon/ volt, ahol a napisteni kultúra nyugati központja alakult ki. A híres Stonhenge és a Chromlech a „kelta kövek” hazájában.

A Stonhenge egyébként = I+ston -henge= Istenhegy, (vagy isten-hangja), a Chromlech pedig= kor-emlech= kör-emlék. (Érdemes azonban elgondolkozni azon is, hogy

57

koszorus költőnk Arany János miért is énekelte meg a welszi bárdok drámai történetét. Lehet, hogy ő sokkal többet tudott Wells- Galles és a magyarok közös multjáról? Lehet, hogy azt is tudta, hogy IU. 1000 körüli nagy dán támadás után, amikor Sven, vagy Nagy Kanut dán király tönkreverte „Angliát” Ethelred király családjával hová menekült külföldre? Tudni illik ide, Magyarországra jöttek. Feltételezem, azt is tudta, hogy miért? Ugyanis a rokonokhoz jöttek, I. Vajk- Istvánhoz és az Árpádházi magyar hercegekhez. Igen! Ne tessék meglepődni, ez így volt, de tö r ténésze ink az i l yesmik rő l va lahogy mind ig megfeledkeznek.

Térjünk azonban vissza Józsefhez. Régen az adott- és kaoptt vezetéknevek mindig jellemzők voltak az emberre, így Józsefre is. Az ő neve, tehát az „Arimáthiai” egyenesen olvasva= a+Rimász- it jelentette. A-RIMÁTH -FO= a- szamir, tehát samár-iai< szumériai, azaz sumér volt. Az arimathiai jelzőnek azonban, -immár jól ismert szittya- magyaros módon- van egy másik olvasata is: Ari- Matha. Ami az úri mata, a matya< matyó, vagy mada népnevet jelenti. A sarmata /sár-magyar< szittya/ nép egyik nevét. (A sár-mata= sár mada+r= sármagyart< sármatyót, azaz arany -magyart, az lllllllőskorban az „arany szittyát” jelentette. A jazig madák voltak= a jászok< az ijjászók. Az északi turáni sikságról származó madák voltak a később iráni médek néven ismert harcias „perzsa” népek.)

Tisztában vagyok vele, hogy a szavak erejével nyert megállapitások sokak számára meglepők lehetnek. Bevallom magam is sokszor meghökkenek, sőt szinte „napirenden” megdöbbenek azon, hogy az ősi szittya- magyaros szavakban milyen kitörölhetelen erő van. Ne feledjük, hogy a sokezeréves kopás és torzulás ellenére is mennyire pontos magyarázatokat adnak. A négyezeréves Bibliában sorozatban előforduló és a Bibliatudósok által a sokezer éves távlat rovására irt és jogosnak betudott „pontatlanságokról” megtudjuk az igazat. A zavaros le i rásokról és ér te lmet lenségnek fordí tot t eseményekről, vagy körülményekről is hiteles információkat kaphatunk.

Hozzá kell, azonban ehhez tennem, hogy Badiny Jós Ferenc professzor, (aki egyébként ádáz ellenfele az

58

„etimológiai” történelem- értelmezéseimnek), hiszen ő is tagadja azt, hogy a „szófejtés” hitelesen dokumentálhat történelmi adatokant t) mégis a maga régészeti és sumerisztikai kutatásáival is a fentiekhez hasonló megállapitásokra jutott. (Illetve jobban megfelel a valóságnak, ha azt mondom, hogy én magam is, az általa feltárt eredményeket erősitem meg és támasztom alá a Fordított- Ékezéses kutatásaimmal. Egyébként Prof. Badiny „Saul- Pál elméletére” még részletesen ki fogok térni.)

59

7. ZSIDÓ VOLT-E JÉZUS ?

Ez a kérdés két ezer év óta foglalkoztatja az embereket, főként a „független” kutatókat, de ez ma sokkal izgalmasabb és sokkal indokoltabb, mint bármikor is volt. Ha a fenti kérdésre röviden kellene feleletet adni, akkor a válasz: Nem. Ha viszont az általános Jézus- felfogást szeretnénk megváltoztatni, akkor a Nem, nem elégséges felelet, akkor ezt a nemet, alaposan meg kell indokolni és ebben a fejezetben pedig éppen ezt kívánom megtenni.

Azt már kifejtettem, hogy a Bibliai információkat fenntartásokkal kell fogadni. Kifejtettem azonban azt is, hogy minden mitosznak kemény valóság -magva van. Addig azonban, amíg a monda, rege vagy mese „történelmi tartalma” az emlékezetkopás miatt módosul és torzul, a mitoszokat az irástudók többnyire a „hatalom érdekében” célorientáltan írták a hatalmasak kegyének elnyerése érdekében. Vannak ezen felül é s b e l ü l n y i l t h a m i s i t á s o k é s c s a l á s o k , m e l y e k valóságellenessége, magyarul hazugságtartalma idővel kifakult, majd eltünt. Ezek a legveszélyesebbek, mert ezeket az ismeretlen előtörténetű irásműveket, vagy művi- és manipulált hagyományokat évszázadok multával már nagyon sokszor a történelmi igazság rangjára emelték és ma már az egyre müvelet lenebb tömeg szemében, megdönthetet len „dokumentumoknak” számitanak.

Nagyjából ez a helyzet Jézussal is. A Bibliát „leforditó” héber tudósok Ábrahám és Jákob népét zsidónak nevezik, illetve: inkább „tévedhetetlenül” annak deklarálják és belőlük származtatják Jézus családfáját, kiemelve a legnagyobb zsidó királynak Dávidnak a házát és „dinasztiáját”, mert a héber vallás szerint Dávid házából ered majd a zsidókat megváltó Messiás. Bár a zsidók nem ismerik el Jézust a zsidók „megváltójának”, (tegyük hozzá, némi joggal), hiszen ő egy „új vallást”-bár ősi- régi erkölcsöt- hirdetett meg és ezt a rabbik nagyon rossz néven vették tőle, mert elvesztették volna a meglehetősen nagy és korlátlan hatalmukat.

A tagadás ellenére Jézust mégis zsidónak tartják a zsidó irástudók. A ma magukat kereszténynek nevező egyházak

60

„ideologusai” pedig készpénznek vették a szeptuaginta hamis „forditásait” és a judeo- katolikus papok által uralt zsinatok határozatait. Ennek köszönhetően ma már -szinte- meg sem lehet kérdőjelezni Jézus zsidó származását. Ez a magatartás pedig még akkor is gyanus, ha ma már nem kell attól tartani, hogy a római pápa máglyára küldi azokat, akik a pápai dogmák tartalmát kétségbe merik vonni. Persze attól sem kell tartani, hogy ezzel rendül meg az egyház erkölcsi alapja. Ellenkezőleg, ha bátran kutatnának és az eredményeket, -netán a kétségeiket is- nyilvánosságra hoznák, akkor az egyházak -egyébként egyre fokozódó- népszerütlenségi trendje, akár meg is fordulhatna. Hiszen új eröt és megújult erkölcsi hatalmat nyerhetne az a „keresztény” egyház, amelyiknek a tudományok és a józan ész alapján volna bátorsága dogmáinak felülvizsgálására. Talán, valahogy úgy, ahogy Luther Márton és Zwingli Ulrich azt annak idején, még a máglyahalált is kockáztatva, egyszer már megtenni merészelték.

Magam, úgy vélem, hogy ha csak a Biblia szűken vett „belső eseményeinek a logikáját” vesszük figyelembe, akkor is tucatnyi jel, érv és információ cáfolja, de ennél sokkal több „nem erősiti meg” azt a hiedelmet, hogy Jézus- Krisztus zsidó volt. Elsősorban azonban a geneológiai vonal az, amely ennek meredeken ellentmond. Mindenekelőtt a kiindulást kell megvizsgálni. Az elemi számtan alapján hibátlanul fogalmazható meg az a tény, hogy Ábrahám nem a zsidók ősapja, hanem sumér- kusita eredetű szittya- kaldeus ember, vagy „isten” volt. Ha ugyanis valaki komolyan veszi a Bibliát, márpedig mind a zsidók, mind a keresztény vallások, az ünnepélyes megnyilatkozásaik szerint ezt teszik, akkor annak tartalmát és belső összefüggéseit komolyan kell venni. Ebben a z e s e t b e n v i s z o n t , a z e s e m é n y e k o k - o k o z a t i összefüggéseinek törvényeit nem hagyhatjuk figyelmen kivül. A logikus következtetéseket, azok erejét, hatását és természetes következményeit semmiféle „kánonikus határozatokra” hivatkozva meg nem szüntethetik, azokat nem minősithetik nemlétezőnek.

Azt hiszem ma már nem volna lehetetlen kivánság elvárni, hogy a Bibliai történések kanonizációjának ereje ne csak akkor müködjön, ha az egyházi érdekek azt megkövetelik,

61

hanem legyen akkor is kötelező az „eredmény” tudomásul vétele, ha netán -az addig az általuk állitottaknak- éppen az ellenkezője bizonyosodik be. Ergo a „kétszer- kettő = négy” törvényével és a paraszti logika erejével jelentkező igazságot< valóságát el kell fogadni. (Ezen a bonyolult körüliráson pld, azt értem, hogy a nemes ménesekből eredő különböző fajtáju mének és kancák párositása soha sem eredményezhet szamarat, vagy zebrát, de főként tevét /soha/ nem.)

Mindenki tudja, hogy Ábrám- Ábrahám Úr- Kassidimből származik, abból az országból, mely a sumérek hona és abból a városból, melyben a kos- mazarok,15 vagy mór- avarok laktak. Ábrám felesége és egész rokonsága is „kusita- uri”- származású, illetve idegen nyelveken- urien = arien = tehát „árja”. A genetikai törvények erejénél fogva a f gyerekük Izsák /Isac -FO= Kas= Kusi-/ sem lehetett zsidó. Tekintettel arra, hogy Izsák majd a fia Jákob újból Ur-ból nősültek, az unokák sem lehettek zsidók. Jákob 12 gyerekéből nyolc fiú, tehát Leának hat fia, -Ruben, Simeon, Lévi, Juda, Izsakhár és Zebulon, valamint Rákhel két fia, -Benjámin és József, genetikailag semmiképen sem lehettek zsidók. A két szolgálónak Bilhának és Zilpának a nemzetségét nem ismerjük, így az ő fiaik elvileg zsidók is lehetnének, ha akkor Sumériában léteztek volna zsidók. Bilha fiai: Dán és Naphtáli és Zilpáé: Gád és Áser.

Jézusnak, pontosabban „mostoha apjának” Józsefnek a származási vonala a Juda- vonal. Juda fiai a kánaáni- tehát sumér feleségétől- Suakh-tól -FO= kaus= kos, tehát újra csak kusita.) a következők: Her, Onan és Séla. De a három fiú közül, Hert és Onant, az „Úr megölte”, így Séla maradt meg egyedül. (Séla= És-la= ős-ló), Séla fiai pedig: Her és Laáda. (Her< Here= a férfi, és Ló-adá /isten-adá/-viszont nő-ági.)

62

15 Majdnem közismert, hogy Szudán északi részén oly arabok élnek, akik magukat mazarnak /magyarnak/ mondják. A „tudód kutatók” ilyenkor elnéző mosollyal céloznak a négerek „krónikus tudatlanságára” és tagadják ennek lehetőségét. Sőt a kellemetlenségek elkerülése végett még egy „plauzibilis” elméletet is kitalálttak, az un. mazarab- mesét. Lehetséges ilyen embercsoport, hiszen a törökök /!?/ magyar rabszolgái elszökhettek és családot is alapíthattak. Valójában núbiai és etiópiai magyaros népek utódairól van szó.

Judá megölt fiának Her-nek azonban volt egy Thámár nevű, (Szamár< sumér, tehát „pogány”) felesége aki Judának is szült ikret, Zerákhot és Pereczet, kiknek neve franciául Zara /Az Ara= Az Úrnő./ és Fares –FO= Seraf < Szeráf, azaz arkangyal, /magyarosan= Varázs+ló/. Az ő fia Esrom /-FO= Ős-mór/, az ővé pedig Arám /-FO= mára= Mór-nő/. Arám fia lett= Aminadáb /= a Mén-apád/, kinek „fia” Naasson /=Nő-asszony/, aki nemzé Salmont= /Ős-ló-mént./ Az ő fia lett Boáz /=FO= az Bő= /a Bő-Cső, a nőisten/ kinek fia Ruthtól- aki kanaánita nő= Obed= /Apád/ kinek fia Isai /ise= Őse/. Isai pedig nemzé Dávidot, ő viszont nemzé Uriás feleségétől Salamont, /Ős-ló-mént/. Nem folytatom tovább, hisz a nemzetségi táblázatból tovább olvasható a tanulság.

Eddig két dolgot kívántam bizonyítani. Először azt, hogy a Bibliai zsidó nevek mennyire magyarok és mennyire logikusak. A másik bizonyitandó az, hogy az idézett nevek lényegében házaspárok nevei, hiszen a férfi és női nevek szép sorrendben követik egymást. Ez a jelzés viszont, ismét a Párosisteni eszmeiség akkor is élő jelenlétét bizonyitja. Akkor tehát még nem voltak zsidók, mert még a szittya Páros-istenség vallása létezett.

Nem mulaszthatom el kiemelni, hogy Jézusnak a Dávid- „házából” származása, a zsidó eredet bizonyitásánál a legfőbb „tekintély- aduk” egyike. Fentebb azonban bemutattam, hogy az „őshéber családfán” a Biblia szerint Dávidig csupa „szittya- kaldeus” ősök találhatók. Igy nem csoda, hogy ő maga is „pogányként” viselkedett. Emlékezzünk csak arra, hogy: „megsumérozta” a zsidókat, vagyis visszavitte népét a szittya-sumér Istenhez, amiért 72. 000 harcosa életével kellett fizetnie. Továbbá azt se feledjük, hogy fiának Salamonnak dicsőséges uralkodása után vált végérvényesen két részre Ábrahám jelzőjéből kapott nevű Izráel- ország,, melynek királyai, szinte kivétel nélkül „gonoszul” élének és Baálnak- valamint Aseráknak, tehát a szittya- magyaros Páros-istenségnek áldoztak.

A Máté irása szerinti is felsorolt utódok nevei, sorra „istennevek”, vagy a szittya- magyaros népek nevei. Jézus „szüleinek” nemzetségtáblázata tehát, szinte hézagmentesen

63

zárja ki a zsidó származást, amit élete fő történései és főként a Jehovától való konok elfordulások végnélküli sora is igazol. Nyugodt lelkiismerettel tehetjük tehát fel a kérdést, vajon mitől lenne Jézus „mostohaapja” József is zsidó? A fenti családfának egyébként az a főjellegzetessége, hogy a nagy /zsidó?/ történelmi alakoknak, szinte kivétel nélkül pogány nő volt az anyja, mégpedig Jehova minden tiltása és halálos fenyegetése ellenére is. Ezért nemcsak hihetetlen, hanem hiteltelen is az a „Bibliai végeredmény”, hogy a sok „pogány- szittya- magyaros” keresztezés és genetikai visszacsatolások eredményeként, mintegy szinpadi meglepetésként, -deus ex macchina szerüen-, egyszerre csak zsidó nemzetség és királyi dinasztia született.

Ezt a „csodát” tovább bonyolitja ama alapvető tény, hogy nemcsak szellemileg, hanem fizikailag, testileg is egy gyökeresen más alkatú nép és „királyai”jelent meg. Olyan nép amely „egyszerre csak” az ősszülők mór- szittya- magyaros életfelfogásával szögesen szembenálló erkölcsi és filozófiai elveket valló és gyakorló zsidó vallást követi. Ez a történelmi „abszurdum” volt többek közt az oka annak, hogy „jobb híján” elfogadtam a „Ventilla elméletet”-, mely szerint „zsidónak lenni. illetve a zsidó létezés nemcsai etnikai, hanem etológiai kérdéss. Ezt én magyarul ugy értelmezem, hogy zsidóvűá válni nem csupán faj-, vagy fajta kérdése. A zsidóság ugyanis -szerintem- eredetileg nem nép vagy nemzetség voltt, hanem a zsidó fogalom új életformájában és új vallásként jelent meg.

Először meglehetősen bizarrnak tünt ez az elmélet, de hosszú vajúdás és baráti eszmecserék után mégis ez a fenti következtetés erősödött meg bennem. Ma pedig már egyre inkább hiszem, hogy a Bibliai zsidóság „története” nem egy meghatározott és törvényszerű geneologiai trend produktuma.

Úgy látom, hogy zsidónak lenni egy új életfelfogást jelent, egy új gazdasági szemléletet valló életforma kifejeződését. Ez pedig nem más, mint a közvetitő, /kereskedő- és főként a pénzváltó- és kamat- orientált/ életmód megvalósitása, melynek szerves része egy egészen speciális zsidó vallási elmélet és gyakorlat működése, működtetése. Azt azonban azonnal hozzá kell tennem, hogy ez egy olyan életforma, amely élesen ütközik

64

a „klasszikus szittya- magyaros” felfogással, így nem csoda, hogy köztük elsősorban morális ellentétek jelentek meg. Az új zsidó életforma és vallás a már eddig is kibontott ősi értelmezés szerint nem a termelés és igények összhangján álló kiszolgáló kereskedelmi tevékenység választása és egyre magasabb szintű müvelését jelenti. Ennél sokkal többet kivánt elérni; egy hatalomratörő, így agressziv mentalitású közvetitő, közbenálló és közbeékelődő /le-vámoló/ tevékenységet követ, mellyel többet lehet keresni, mint amit a „termelők” addig valaha is elértek.

Jézus tehát sem, mint istenfi, sem mint Mária fia nem lehetett zsidó, de az kétségtelen, hogy mindig a zsidók között téritett. Úgy látszik az Úristen azzal a feladattal küldte a Földre, hogy ne az „emberiséget”, hanem a zsidóvá lett /pénzzel megvett/ szittyákat váltsa ki< váltsa meg. és téritse őket visisza a megújult szittya napvallásra. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy Jézus egész téritői tevékenysége a zsidók közt zajlott le. Ezt természetesen, a zsidó vallási vezetők vele szemben megnyílvánult indokolatlanul /?/ ádáz ellenkezése és úldözési „kampánya” is bizonyitja, ami végül is megöletéséhez, keresztre feszitéséhez vezetett.

Jézus „nem- zsidó vol ta” a Bl ib l ia számtalan megállapitásából és közléséből is kiderül, amit az apostolok elég jól megirtak. Jézus sokat prédikált az embereknek és sokan hitték azt, hogy ő a Messiás: „Bizonnyal ez ama próféta! Mások azt mondák ez ama Krisztus. És mások mondanák: csak nem Galileából jön el a Krisztus?”/János Ev. 7. 40 -41./ Ebben a rövid idézetben tulajdonképpen benne van az egész „Jézus-Krisztus szindróma”, a maga alapvető ellentmondásaival együtt. Azonnal megérthető az a természetes állapot, hogy Galilea nem volt zsidó ország, és lakói nem voltak zsidók.

Ezt egyébként János Evangéiuma másként is bizonyítja, mert a 7. Fejezet azzal kezdődik, hogy az Apostol elmondja mit is csinált Jézus: „És ezek után Galileában jár vala Jézus, mert nem akar vala Judában járni, mivel azon igyekeznek a zsidók, hogy őt megöljék.” /U.o. 7. 1./ Itt kiderült, hogy egy másik országba ment, ahol nem zsidók éltek, ahol a zsidók hatalma nem érvényesült.

65

Judában akkor a Sátoros ünnep zajlott és sokan akarták rávenni, hogy menjen el oda, mert kiváló alkalma lett volna a farizeusokkal vitatkozni. Jézus ezt visszautasitotta, mondván: Még nem jött el az ideje és tovább maradt Galileában. Időközben a farizeusok Jézust már halálra keresték, ami nem lehetett meglepő. Honnan is veszi ugyanis a bátorságot egy „valaki”, aki nem is zsidó, hogy Messiásnak, vagyis a zsidók megváltójának adja ki magát.

Ezt a szembenállást az Irás is megerősiti, hisz prédikációi során többször is felvetődött az, hogy ki is ő tulajdonképpen. Az emberek meg is kérdezték: „Vajon te is galileus vagy-é? Tudakozódjál és lásd meg, hogy Galileából nem támadhat próféta!” /U.o. 7. 52./ Ezek a részletek elég világosan tanusitják, hogy Jézus galileai volt és nem zsidó, sőt a zsidók sem nézték annak, mert fel hívták a figyelmét, hogy a (nemzsidó) Galileából nem jöhet Messiás.

Van azonban valami, amit meg szeretnék jegyezni. Mind Luther, mind Segond, mind Károlyi Gáspár egyformán forditották azt, hogy Jézust, mint Messiást több izben és következetesen Krisztusnak nevezték. Vajon milyen megfontolás szerint történt ez? Honnan származik ebben az időben a „Krisztus- /Krist, Christ/” elnevezés, hisz a héber és görög forditásban ennek a szónak kellett lennie, ezért egységes a fordítás. Ugyanigy egységes a „próféta” szót használata is, amikor azt vetik fel, hogy Galileából nem támadhat próféta.

Egyet jelent-e a Próféta szó Krisztussal, vagy a Messiással. Ennyire könnyen lehet a három fogalmat összemosni? Vagy eleve azonos dolgokról volna szó? Netán csak a forditások megbizhatatlansága igazolódik be újra?

Jézus „nem- zsidó vol ta” a Bl ib l ia számtalan megállapitásából és közléséből is kiderül, amit az apostolok elég jól megirtak. Jézus sokat prédikált az embereknek és sokan hitték azt, hogy ő a Messiás: „Bizonnyal ez ama próféta! Mások azt mondák ez ama Krisztus. És mások mondanák: csak nem Galileából jön el a Krisztus?”/János Ev. 7. 40 -41./ Ebben a rövid idézetben tulajdonképpen benne van az egész „Jézus-Krisztus szindróma”, a maga alapvető ellentmondásaival együtt.

66

Azonnal megérthető az a természetes állapot, hogy Galilea nem volt zsidó ország, és lakói nem voltak zsidók.

Sajnos, igen neves forditások téves értelmezésekkel jelennek meg még az igen lelkiismeretes teológiai munkákban is. Bizony- bizony Krisztus eme neve ugyanis a Köristen „inkarnációja”. Éppen ezért a Christen- Christ, vagy Kristen- Krist nevek is a Nap< Köristen jelképe alatt és ennek szimbólumaként váltak ismertté. Perszs eddig nem volt senki, aki ezeket a fontos ellentmondásokat felfedje, hiszen ez nem érdeke a klerikusoknak. (Márpedig a szavak mindenütt árulkodnak. Itt utalok pld, a Krisna -hitre, mely bizony a Körös-nőt /Kör-anya/ vallását fejezi ki magyar nyelven. Ez ugyanis a szittya- magyaros nap-vallás szétválása után vált önállóvá és az Iszlám valláshoz hasonlóan alakult ki és fejllődött nagy világvallássá. .)

Már emlitettem, hogy Jézus járta a templomokat és éles vitákat folytatott a farizeusokkal és a rabbikkal. Olyan éleseket, hogy tulajdonképen „becsületbevágó, sőt istenkáromló” vádakat vágott a fejükhöz: „Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam. Ti is azt cselekszitek azért, amit a ti Atyátoknál láttatok”. Ezzel máris kifejezte, hogy a vallásuk meredeken áll szemben egymással. Ez, hamarosan ki is derül, mert a következőképen folytatja: „Ha az Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem.---de ti az ördög Atyjától valók vagytok és ti az Atyátok kivánságait akarjátok teljesiteni. Ő emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincs őbenne igazság. Amikor hazugságot szól a sajátjából szól, mert hazug és a hazugságok Atyja.” /János Ev. 8. 42- 45./

Ez az idézet nagyon fontos információkat közöl németül és franciául is. A /fra/ fordítás szerint az atya= Pere /pér/ azaz< Pir, a Piros, tehát a Napisten. Az igazság pedig= verité= a vérités, a vérszerződés lényege, a vér kiontása a közös-ügyért. (Az igazság latinul= veritas= vér-itass, tehát igyál vér-mustot. A fűszeres bor, az ürmös, ami valójában= örömös-bor volt, angolul= vermuth -ami bizony= vér-must.) A német igazság= War-heit= vér-hajt< a vér hajlit /a köz érdeke felé/. Persze, a magyar igazság sem „csunyább” szó, mert= az íges< eget, az égős-eget, a Nap-istent, vagy= az íkes eget jelenti. Ez az égi-

67

igét, az isten szólását, az isten szavát, tehát a törvényt, az „abszolut igazságot” jelenti.

A gyilkos pedig /fra/= meurtrier- /mörtrié/ és /ném/= mőrder. Mindkettő szerint a gyilkosság= a mőr< mór törés. Ezek szerint a zsidók ősei is mór- törők voltak. Nem más azonban a mártir sem, ez is mór- törés. Azt pedig már tudjuk, hogy a mórok -arámiak voltak a szittya-magyar hit első népe.

A Bibliai idézetek és a szóértelmezések egyaránt megerősitik, hogy Jézus az arami- szittya kaldeusok istenének a fia, csakhát a középkori időkben” a Napisten nevét -tisztelettel- már nem volt szabad kiejteni, vagy ha igen, akkor csak ördögnek beállitva. Ezt a szitok-szóvá torzitást- alakitást a francia nyelv szépen „dokumentálja”. Az ördög szó és fogalom megjelenitésére két szó szolgál, a démon és a diable. A két szó ugyan ügyes hamisitásról árulkodik, de egyben a páros- istenség létét igazolja. A démon -FO= nomed= nomád, (tehát a nő-mada), az amazon, a megbukott nőisten.jeleniti meg ördögként. A diable= dió- belem ami valaha –talán- meglepő módon a párosság jelképe volt. (A nyugati kettős= di, bizony a dió rövidítésa. A dia-bele= a dia-boló, A páros-bélt /Bált/, a Páros-nőelvű istenséget jelentette eredetileg.

Ezeket és hasonló következtetéseket további bilbliai idézetek is megerősitik. A zsidók maguk fogalmazzák meg az igazságot: „Felelének néki a zsidók és mondák neki: Nem jól mondjuk- é mi, hogy te samaritánus vagy és az ördög /démon/ van benned?” /48.pont/ Majd újra megismétlik a „vádat”: Most értettük meg, hogy az ördög van benned!” /János Ev. 8. 52./

Azt, hogy Jézus gál- (gar =magyar), avagy samaritánus, tehát sumér-e még majd eldöntjük, de a fentiek szerint is hun, vagy magyar és nem zsidó. Az idézetek egyik szava az ördög= démon, pontosan Jézus őseredeti nevét emliti. Ő ugyanis a fehérlő Napistennőnek, a Fehérló- nak a Fia, aki nem lehet nőivarú, hanem csak Mén. Ő a méni, a mini-isten, a Kisisten. Az ördög van benned kifejezés azt mondja, hogy a mén- van benned, te a mén vagy, tehát „ördög” vagy. A logikai sor tökéletes, hisz a zsidók szemszögéből az Istenfi, egyenlő az ördöggel, hiszen a zsidó vallást akarja fel számolni. Hiszen ő a zsidókat is vissza akarja vinni az „igaz /sumér- szamaritánus/

68

hitre”. Jézus, aki egyúttal Gál, mert elsőszülött, másrészt a fehérlő- izzó Napistennő Fia, a Mén, aki nem lehet más, mint a lényege, ami a Mén-ség, = a nemesség, a tisztességes mentalitás = a Méntelitettség.

A zsidó értelmiség, a farizeusok, rabbik és más irástudók nem véletlenül gyülölték annyira Jézust. A gyűlölet oka ugyanis a zsidó papok életterének és hatalmának a féltése. A félelem szükségszerü önvédelmi emberi érzés. Minél jobban félünk valamitől, vagy valakitől, annál inkább gyűlöljük. Ez teljesen természetes lelki reakció, mert amit gyűlölünk, az az ellenségünk, amit, vagy akit meg kell semmisiteni, vagy ő semmisit meg minket.

Jézus alapjaiban akarta megváltoztatni az akkor már igen jól müködő zsidó életformát és meg akarta szüntetni a zsidó vallást, mely szinte mindenben ütközött az ősi szittya- magyaros erkölccsel és a napvallási felfogással. Ez a szándék viszont életveszélyes fenyegetés volt a zsidó klérus számára. Az eltelt évezeredek eseményei bizonyítják, hogy a farizeusok és rabbik pontosan ismerték az akkori valóságot és tisztában voltak vele, hogy ha Jézusnak sikerül a szeretet- vallását „rákényszeriteni” a zsidókra, akkor alapjaiban rendül meg nemcsak a zsidó vallás, hanem az „új” zsidó életforma is. Lehet, hogy most keményen fogalmaztam, de az akkori események logikájának a parancsa kényszerit erre.

Tegyünk ellenpróbát, induljunk abból, hogy Jézus valóban veszélyt hozott a zsidóságra. Közelitjük meg fordítva a Jézusi- „fenyegetést” és nézzük meg hová is jutunk vele? Jézus, /a Biblia szerint is/ senkinek sem akart rosszat. Sőt emberek sokaságát gyógyitotta, vendégelte meg és tanitotta: a szeretetre. Jézus és tanitványai senkinek sem ártottak, kivéve a kufároknak, a pénzkamattal lopó és rabló népeknek, akiket kivert a „zsidó templomokból”. (Vajon milyen templomok azok, ahol az isten dicsősége helyett a pénz fiának az „arany-borjúnak” áldoztak? Ezeket a zsidó isten „védelme alatt” működő /?/ csalókat verte ki Jézus korbáccsal a templomból.)

Folytassuk a gondolatmenetet: ezzel a tettével kinek szo lgá l t? Azoknak ak ike t edd ig becsapha t tak és kizsákmányolhattak, vagyis az egyszerű embereknek. És

69

kiknek ártot t? A nyerészkedőknek, az isten házát „megszentségtelenítőknek”, a kufároknak és azoknak akik megengedték nekik ezt művelni. (A kufárkodás neve /fra/ igen tanulságos, kufár, vámcsaló= trafic -FO= kifart= kivart= kivert.) Menjünk azonban az okfeltárásban még egy lépéssel tovább.

Jézust, akkor lehetett volna joggal halálra keresni, ha neki és „mozgalmának” a célja a zsidók kiirtása, vagy legalább is elárulása, leigázása lett volna. Erről azonban szó sem volt. Ő a szeretet erejét, az emberek közti békét és a megbocsátást hirdette. Akkor kérdezzük meg azt, hogy a szeretet kinek és miért lehet félelmetes? Nyilván csak azoknak, akik a szeretet uralmát nem tudták és nem is akarták elfogadni. Mindazoknak tehát, akik a hatalom, a vagyonszerzés és a minél gáátlástalanabb kizsákmányolás korlátozása miatt, a félelem és a gyűlölet uralmára épitenek, vagy épitettek.

Csakis ezért és ezeknek lehetett veszélyes a galamblelkű Jézus. Csak azoknak lehetett halálos ellensége, akik hetediziglen is érvényes bosszuállást hirdettek és hirdetnek, akik soha senkinek meg nem bocsátottak és meg nem bocsátanak. Ez az „ideologia” viszont csak egyetlen vallás jellemzője, mégpedig az ortodox zsidó vallásé. Csakis ez a felfogás engedheti meg, vagy csak ez parancsolhatja, diktálhatja, hogy a nemzsidó Jézus szeretet és gyógyitó hadjáratát, mint ártalmas és bűnös „zsidóellenes támadást” minden áron vissza kell verni és a „támadót” meg kell semmisíteni..

Az pedig már „természetes”, hogy a „goj” Jézus tevékenységének mielőbb véget kell vetni, hiszen ez a féltékeny és agressziv zsidó vallási vezetők elemi érdeke, Ennek okán Jézus ténykedését -a nép felé- a vallásuk elleni merényletnek minősitették és hirdették. Ennek okán pedig látszólag joggal keresték őt életre-halálra. Ha viszont Jézus mégis csak zsidó eredetű volt, vagy lett volna, akkor a zsidó vallás „elárulását” kellett volna megtorolni, amiről nem szól a Biblia.

70

8. MI IS A MEGVÁLTÁS ?

Jézusnak és a zsidóknak ezt „a halálos szembenállását” tulajdonképpen -legalább is elvi sikon- semmi sem indokolja. Sem a Biblia „szeptuagintás” szemléletéből magyarázott cselekmények „felvezetése” és bonyolitása, sem az események belső logikája. Jézus megjelenése és küldetésének célja, minden ténykedése pontosan a vele szemben tanusitott magatartás ellenkezőjét kellene, hogy kiváltsa, ha normális ésszel itéljük meg a cselekményeket. A józan „paraszti ésszel” azonban a Bibliai logika ma még nem követhető, mivel mély fekete-lukak vannak az ókori „életrajzokon”. Az a véleményem, hogy ha valaki az eddiginél jobban, /azaz jól/ akarja- szeretné megérteni a Bibliában bemutatott „őstársadalom” vallási mondanivalóját, annak ki kell lépni a „hivatalosan” sugallt eszmei -hitvilági- körből.

Jó néhány ezer évvel vissza kell menni a történelembe és meg kell próbálni rekonstruálni az akkori „nemzetközi helyzetet”, az akkori mentalitást és életfelfogást. Vissza kell menni, messze az ótestamentumi idők előtt korba, az ősvallás korába, melytől általában csak zagyva magyarázatokat hallhatunk. Abba a korba kell vissza térni, melyet a mai vallástörténészek a „primitiv protovallások” és a bálványimádás cimszó alatt „intéznek el”. Pontosabban, sokkal inkább azzal kenik el a lényeget és azzal jelentéktelenítik meg az ókori embert, hogy a primitiv vadember- előember félelem- komplexusából kiindulva magyarázzák a vallást, az „istenek megjelenését”.

Ez a kiindulás azonban már azért is hamis, mert a magasan művelt emberi társadalom, nem a sumér és az utána következő akkád- asszír- egyiptomi, de semmiképpen sem az ebben megjelenő zsidó embercsoport kialakulásával kezdődött. Az ma már közismert, hogy ennek előtte már több tizezer évvel is fejlett /müvelt/ emberi társadalom élt a földön. Az emberi kultúra, az ember szellemi élete és ennek vallási evoluciója tehát nem a „Biblia- korával” kezdődött. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az addigi „vallásfilozófia” ekkor, -ebben a Bibliai- korszakban kapta azt az új judeo-szemita fordulatot, aminek

71

egy ik fon tos köve tkezménye le t t az emberek és embercsoportok felgyorsuló erkölcsi romlása, szodomásodása. Ezen azt értem, hogy az emberiség egy része már elidegenedett az ősi napvallási erkölcsön és tisztességen alapuló valódi emberi értékektől és már képtelen volt a „konstruktiv” fejlődésre. Az emberiség egy jelentős része, talán túlnyomó többsége már olyan „agressziv és destruktiv” életmódot folytatott, hogy a Világnak, vagyis az emberi kultúának a teljes szétrombolása fenyegetett, amivel az akkori emberiség a saját maga elpusztitását készitette elő.

Az a benyomásom alakult ki, hogy az embernek, mint élőlénynek egy negativ belső töltet határozza meg karakterét. Ez a belső „negativum” pedig ,nem más, mint az élő szervezetnek a visszafordithatatlan biológiai romlás /rothadás/- irányultsága. Ez a „törvény” azt jelenti, hogy minden, amit kivonunk a szerves fejlődésnek a minőségi kiválasztódást serkentő hatása alól, vagyis a természet erőinek „nyers hatása” alól, az rövid idő alatt elpuhul, degenerálódik majd elpusztul. Ez pedig magyarul azt jelenti: ha valakit, vagy valakiket tartósan /véglegesen/ mentesitünk a munka és a nehézségek embernemesitó és egyéniségformáló hatása alól, akkor a benne kialakult negativ folyamatok, tőbbé már vissza nem fordíthatók. Ha pedig ez a „kivonás” már társadalmi nagyságrendben is megtörtént, akkor a nemzet, vagy nép eltűnési folyamata már megállithatatlan.

Ha egy kosár jó krumli közé beteszünk egy rothadtat, akkor egy idő mulva, az egész kosárnyi krumpli is elrothad. Egy kosár rothadt krumpli közé, viszont hiába teszünk egy jó krumplit, a folyamat nem fordul meg, nem „jobbul meg” az összes többi, hanem az egy élő is elrothad. Ezzel a példával azt szeretném bizonyítani, hogy ha az élő egyedeket /krumpli/ leveszem az élő növényi tőről, előbb- utóbb elrothadnak, kivéve, ha olyan termő- közegbe helyezem, ahol új élet- folyamatot inditunk meg. Ha pedig a gumót /FO =o-mug =a mag/ nem tesszük a természetes termő talajba, akkor az egész élő szervezet fog visszavonhatatlanul elpusztulni.)

A fentiekből az következik, hogy az élet, az élő szervezet csak addig képes fejlődni, míg hüen követi a természet

72

törvényeit, melyek kemény belső és külsö versenyt jelentenek az élő populációkban. Most, a „szuper-modern korunkban” egyre több, magát kiváltságosnak tartó embercsoportot veszűnk ki ebből a „könyörtelen”, de igazságos folyamatból azzal, hogy őket „megvédjük” a természetes életmód kellemetlenségeitől, valamint a nevelés szükséges nehézségeitől. Ekkor azonban beinditjuk a romlás mechanizmusát. Azt a mesterséges folyamatot, mely először a védett „csoport vagy faj” k i e m e l é s é h e z , a z t á n e l s z i g e t e lőd é s é h e z , m a j d elkorcsosulásához és innen –egyensen- a kipusztulásához vezet. Úgy tűnik, hogy az emberiség, a fenti, tehát természetellenes fejlődés során - kettő- kettő és fél ezer évenként- eljut egy oly tragikus szintre, ahol az addigi természetes fejlődési folyamatok leállnak és meghatározóvá válik az a negativ- trend, melynek következménye az emberi társadalom pusztulása, valójában az önmegsemmisitése.

Az a véleményem, hogy a Biblia nem más, mint oly tanmesék, vagy tanitások „Enciklopédiája”, amely az Aesopusok nyelvén hívja fel a figyelmet a bennünket fenyegető nagy veszélyekre. A tanmesékkel az emberiség addigi kudarcainak tanulságait kivánja az utókorral megértetni, hogy elkerülhetők legyenek, az (eddig -úgy látszik- kétezer évenként visszatérő) morális és fizikai katasztrófák. Ezeket a bűnös „ciklusokat” egy- egy olyan elemi csapással mutatja be, amikor az egész emberiség megsemmisül, kivéve a „kiválasztottakat”, tehát azokat, akiknek volt ereje kivonni magukat az általános rothadás és destrukció alól. Az özönviz és Szodoma- Gomorra kénköves pusztulása, az Atlantisz legenda, a két főelemmel, a vizzel és a tüzzel -pusztulással szemlélteti a megérdemelt „büntetés” módját. Az Isten, az Őstény, vagyis a Természet tiltakozik a vele való visszaélés ellen. Igyekszik tehát megértetni az emberiséggel, hogy minden tevékenységének meg kell húzni a maga rezonális határait. Ha pedig ezen tullépnek, akkor jön a büntetés, a társadalom kipusztulása.

A Isten, mint Ös-tény, mint a Természet maga, könyörtelenül meg fog fizetni a természetellenes folyamatokért, a rombolásért és a visszaélésekért. Mindazért amit az emberiség egy része most folytat, tehát minden oly dologért, ami a szerves fejlődést akadályozza, vagy azt elveti. Azok a

73

balgák, akik azt hiszik, hogy ki tudják magukat vonni a természetes fejlődés és a munka törvényeinek kemény kiválasztó, minősitő és visszaminősitő hatása alól, önmagukat itélik halálra.

Az embereknek ez a csoportja, fajtája ezt azzal kivánta elérni, hogy „feltaálta a parazitizmust”, tehát azt az életmódot, mely nem vesz részt az egészséges termelési folyamatban. Nem akar résztvenni abban a természetes tevékenységben, ahol a magtól /magból/ kiindulva lassan és sokszor kinlódva termeli meg munkájának- tevékenységének a gyűmolcsét. A parazita tehát olyan élő szervezet, amely a kinlódásban, a munkában nem kiván résztvenni, hanem csak a haszonból akar részesedni. Az tehát a főmódszere, hogy a már élő termelő szervezetre /annak ágaira/ telepszik rá és belőle a virágzás és magérlelés szakaszában lopja el a legjobban feldusitott tápanyagot, melynek az élő szervezet jövöjét kellene szolgálnia.

Az emberi társadalom szétrothadása és szétesése akkor következik be, amikor a parazitizmus annyira elterjedt, hogy a paraziták már ellepték az egész „erdőt” és az egész „termelő kultura” megsemmisülése már megállíthatatlan, sőt már látható. Ilyenkor mielőtt a megsemmisités „gépezete” beindulna, a „Természet”, az Östen- Östény - tesz egy kisérletet, hogy meg mentse a „világot”. Leküldi a földre fiát a Mént, a Józan Észt, hogy észre téritse a „bünösöket és az emberiségnek megadja az utolsó lehetőséget a megmenekülésre. Leküldi a Messzi-Ászt, hogy „prédikáljon” és megértesse velük, csak akkor van esélyük a túlélésre, a normális életre, ha m időben egszüntetik a parazitizmust, „ha kiverik a kufárokat a temlomokból”. Ha a többiek vérén élő embereket és szervezeteket sikerül visszatériteni a természetes emberi tevékenységre. Ez a visszatérítés az emberiség megváltásának folyamata. Csakis az ősi erkölcsökhöz visszatérve lehet megszabaditani a „jóakaratu embereket” az őket kiszipolyozóktól, mert csak így lehet esélyük a természetes fej lődés folyamatának he ly reá l l i t ásá ra és az ember i ség szé tzü l l ésének visszaforditására, tehát az önpusztitás elkerülésére.

Az istenfi- Mén tehát időről -időre megjelent és téritett, legalább is vissza akarta forditani a bűnös folyamatokat és

74

megmenteni az ezekben résztvevő- gyötrődő, bünös embereket. Egy ilyen kisérletet ir le az Ujtestamentum is. Azt a kort, amikor az emberiség újra eljutott a megérdemelt megsemmisülés szakaszába. A Megváltó- Jézus, a Messiás = Messzi Ös újra megjelent a földön és elkezdte -az eddigi tapasztalatok alapján- nem sok sikerrel kecsegtető visszatéritő munkáját, a bünösök meggyőzését, az eddig követett életmódjuk helytelenségéről. A Biblia tanulsága és tanítása szerint ugyanis Jézus kétezer évvel ezelőtt is azért jött, mert a bünösöket akarta- kivánta megváltani és a helyes utra tériteni.

Ebben a Bibliai - történelmi korban azonban nem a filiszteusok és kananeusok, vagy a többi „pogányok” voltak a megtéritendő bünösök, hanem az elszemitásodás, és benne nem kis arányban az izraelillták. Ezek nagy része viszont nem volt más, mint a zsidóvá tett szittya csoportok, kik aheréskedő és uzsoráskodó zsidók pénzbehajtó segédnépei lettek. A pénz ugyanismegbontotta a szittya népek addigi egységét. . Ezt bizonyítják egyébként az Ótestamentum eseményei, de főleg a királyok kora története. Ha végigelemezzük a történéseket, akkor láthatjuk, hogy „Jehova” szinte mást sem tesz, minthogy állandóan a zsidók elpusztitásával, sőt teljes kiírtásával fenyegetődzik. Nem készitetettem statisztikát, de Izráel elpusztitásának „igérete” legalább egy tucatszor szerepelt a „szent iratokban”. Ez pedig aligha jelenthetett mást, mint Izráel népének a megjavithatatlan bünösségét.

9. KALDEUSOK ÉS A SZITTYA NAPVALLÁS

Az őskutatók jól ltudják, hogy egy Berosus nevű kaldeus pap megírta, hogy a Sumér- Akkád Birodalom előtt is léteztek fejlett országok. A Sumér- Akkád népek is tőlük származtak. Na, de kik voltak ezek a népek, hol éltek, honnan jöttek? Ezekre a kérdésekre a görög történészek, elsősorban Herodotosz adták meg a választ, amikor arról irtak, hogy Ázsia és Európa térségein egy szittyának nevezett birodalom létezett, melylnek lakói igen mlűvelt emberek voltak. A dolgokat nagyon lerövidítva

75

azt kell mondanom, hogy ez a Biblia előtt nép, melynnek történetét alig ismerjük, a máig is „beazonosíthatatlan” szittyák voltak. Kénytelen vagyok a Bibliai történések sorrendjét újra megtörni és két sokat emlegetett fogalomról némi magyarázatot adni. Nevezetesen Babilon és Káldea történetét kell tehát elővenni. Kezdjük magukkal a nevekkel.

Logikus ókori jelenség a Babel és Babilon fogalompár megjelenése. A mai kutatók a Babilon szót a sumér Bab- Ilu= Isten Kapuja szavakból vezetik le. Elvileg igazuk van, csak éppen a szavak fogalom eredete homályos. A bab szó ugyanis a „gubót< bábut”, az élő-állatocskát tartalmazó bábot jelenti, melynek végét a kifejlett rovar kirágja és kibújik belőle. (A Báb- ílű= az élő báb, valóban az élet kapuja, melyen átrágva- áthaladva, az igazi élet veszi a kezdetét). A sejtelmes Babilon szó tehát a Babil+ H-ont, a báboló-hont< az isteni otthont, illetve a bábolót, a méhkaptárban lévő szülő-nevelő részt jelenti. A bábeli zűrzavar pedig nem más, mint a méh-bábokat ellátó és kiszolgáló méhek hemzsegése, melyben a laikus szemlélő nem lát semmiféle rendszert.

Babilon Bibliai fővárosának neve sem véletlenül jelenik meg a bibliában mint Kassidim /K-S-D-M/= kas-i-dom, vagyis kas-szerű építménynek. Sara /S-R/, vagy Saraj és Ábrám, vagy Ábrahám /B-R-H-M/ innen indultak el egy „Tejjel és mézzel folyó Kánaán” felé. A nő neve Saraj= Ő+s-ara< ős-ara, vagy ős-raj (az öreg méhraj), a férje pedig Ábrahám –FO= maharba= méh-ár-bá< a méh-ár apa, az ősi /méh/- KAS- ból indultak útnak új mezőt találni. A túlnépesedés esetén ugyanis, géni-törvényként, mindig az öreg méhraj hagyja el a kaptárt. (Nehogy ez fenti egyezés is véletlennek tűnjön, érdemes ezt a Bibliai „mesét” még kissé folytatni). Ábrahám öreg „méh-árja” megérkezett Kánaánba mégpedig Sekhem városa alá, mely SZÁLEM ország fővárosa volt. Szálem név –FO= melasz, tehát a málé és méz országát jelenti, a fővárosa Sekhem –FO= meh-kes= a méhkast, a szittya népek honát jelenti, ahová bebocsátást kérve érkeztek Ábrahám és Sáraj.

Babilon /méh/ népe eredetileg a sumér< méd (médz= méz) és elámi /-FO= málé/ nép volt, vagyis a Méh-Anya turáni eredetű méz-termelő népe. Az ő hosszú uralmukat váltotta fel

76

később az akkád- arámi- asszír, majd a perzsa népek hatalma. Ezek a hímelvű-vallást követő népek fokozatosan kerületek szembe az eredeti káldeus-szittya nőelvű vallású folyóközi népekkel. Előbb a férfielvű néppé lett „asszirok” királya, a nagy Sargon döntötte meg az elámiak uralmát (Az IE, második évezred közepén) majd az utódai a Sargonidák, az egész közelkelet és Afrika uraivá lettek. Egyiptomot és Etiópiát ugyanis Assarhaddon király IE. 672- ben meghódította és magát Ethiopia- Egyiptom és Théba királyává nyílvánította.)

A Biblia 72 zsidó rabbi szerzője valószínűleg szánt- szándékkal nem beszéltek a szittyákról és országukról, de főként nem a szittya-vallásról. Pontosabban kifejtve, megemlítettek ugyan káddeusokat és khutaiakat, sőt szerepelnek a bibliában a Kalne, Kálnéh, Kélach, („szittyául”= Eskalne/k/ , Eskales< Eskülős/, vagy a latin vulgátában a Kalah és Chalenne nevek, de az sehol sem derül ki, hogy ezek szittya városnevek voltak. Szerepel ezenkivül egy Sinnear, vagy /németül/ a Schinar nevű ország, de a mai emberek nem tudják, -még nem tudhatják-, hogy ez a Színár név a= Szumir< Sumér nevet takarja. Sokat szerepel aztán Beth-Shan /Bet-shean/ város, de nem mondják meg, hogy ennek ősneve Szittya-polis /Skytapolis/, tehát Szittya-város volt.

Berosus babiloni tudós Baál- pap és történetíró (IE. 280 körül) három könyvben írta meg KÁLDEA történetét és világosan kimondja, hogy az Babiloniá-val, illetve a Sumér és Akkád Birodalommal volt azonos. Ennél fogva ők voltak azok a kaldeusok kik a Bibliai történetekben némileg eltorzult nevekkel jelentek meg. Berosus az első könyvében azt is megírta, hogy a káldeusok már az özönvíz előtt is itt éltek ezen a földön. Arról is írt, hogy Káldeában az első 86 király 34. 080 évig uralkodott. Az első Evekhus volt, aki 2400, a második Khomaszbelos, aki 2500 évig uralkodott. A nálunk ismert Bábel név természetesen Babilonia, azaz Shinear (=Színár< Szumír) és Akkád társországa. A Kalneh elnevezés pedig Káldea volt. Ezek első

77

fővárosa EREK, az „Örök” 16 város volt. Ezekből azonban a Bibliában csak Shineár< Suméria és Kalneh< Káldea jelent meg. Káldeus, vagyis szittya király volt azonban a zsidók által annyira gyűlölt Nimród, a nagy vadász, kinek birodalma kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra, Shinearra és Kalnehre, majd később egész Assyriára is.

Meglehetősen egyértelmű, hogy a Kalne, Kalah és Chalene stb. elnevezések Káldeát jelentették. Egyértelmű azonban az a K=T (káld= kált) hangváltás is, aminek példáján a káldea név= kalte< kelta lett az ókorban. (A D- betű sokszor vált T- vé, mint a toppan< dobban, tömöcköl< dömöcköl, tomp<domb stb.) Szeretném újra aláhúzni, hogy a kelta szónak két olvasata- jelentése van. Kelta= es-kelta= eskülte< esküdött. A kaltea< kaldea = es+ keldea, eskült-ország. Aki azonban eskült, az eskütt< felesküdött, az szittya vallású, ők viszont esküdt népek. A másik pedig a kelta< celta és celtik= keltik< keletik, azaz keleti népek.

A görögök azonban meglehetősen belezavarodtak a számukra egyébként is bizonytalan összhangzatba, hiszen azt is írják, hogy az arámiak a szittyák, másutt pedig a dahákat nevezik szittyának. Ez azonban érthető, mert a mai napig sem derült ki az ősi alapigazság, hogy a szittya-jelző nem népet, hanem vallást jelent. Ennek következtében sok nép egyes törzsei lehettek szittyák, mások pedig pld, mazdaisták. Ez a jelenség teszi érthetővé azokat a Berosusi megállapításokat, melyek szerint a Biblia előtti népek káldeusok voltak, vagyis szerintem szittyák. Ennek következtében az arámiak, vagy arameusok szittya-magyaros népek lehettek, bár a zsidó- keresztény egyházi történetírás ma már proto-zsidóként igyekszik őket kisajátitani.

78

16 Az Erek a szittyák fővárosa, az örök-város jelzőt kapta. Innen ered az, hogy a poszt-szittya népek európai fővárosát is örök-jelzővel látták el az utódok. Róma, akit Rémus –FO= Sumér /királyfi/ alapított, az örök-város címet vindikálja magának. Nem volt azonban más Athén-sem, mely az ősvár< fellegvárát nevezte el Akropolisnak, ami Örök-várost jelent. Az Akro szó az örök torz változata. A polis viszont a Boly és a Bolyos< Bolyis= Polis. (A poly= sok, hiszen boly-nyi.)

Arról már írtam, hogy a Szerémség ősnépe a szemerék voltak, kiknek az utódai a szemer< semer, sumér- népek. Az ősi „szemere” szem-termelő nő-elvű nép volt, akik ennélfogva „szemérmesek és örömösek” voltak. A szemere ugyanis –FO= eremes< örömös. A mezopotámiai arameus név is az örömösből keletkezett, hiszen ARAMEUS- FO= szeumara< szömörö, vagy szemere. (A görögök az Ő-helyett A-t írtak és ezt sokan, így mi is utánoztuk. Pld, örmény< armení, őriztél= arrestál, őrzenél= arzenál, ami fegyverraktár, áristom pedig< őriztem, az aszal meg< ősszül, stb.) Az arámi- arámeus nép tehát a sumérek Bibliai neve. Ennek következtében pedig az arámi írás és beszéd az ősi magyaros beszéddel azonos.Térjünk azonban vissza a kaldeusokhoz.

Mózes első könyve 10. Fejezetében a következőket írja róluk: Khus nemzé Nimródot, aki kezde hatalmassá válni a földön. /10.fej. 8/. Azt mondták róla, hogy Nimród hatalmas vadász volt az Úr előtt. /10.9/. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kálnéh, a Sineár földjén. /10.10./ E földről ment aztán Assziriába, ahol felépíté Ninivét, Rekhoboth városokat és Kálaht. /1 Mózes 10.11./

Kus földje, azonban nem lehet más, mint a kusita-/kos/ nép földje. A kusiták viszont Káldeában az arámik, az arameus< magyarul beszélő népek voltak. A Sineár földje, a Sumérok földjét, a Kálnéh pedig Káldeát jelentette, kiknek híres- neves uralkodója volt Nimród az egész régió ura. Ő aztán északra menve Assyriát alapította meg, melynek fővárosául Ninivét építette fel. Ennek az Assziriának voltak polgárai a márik, vagy amarruk, akik férfielvű népek voltak. Ez azért is érthető, mert maga Nimród, vagy Ménrót is kos-kusita volt, kinek neve Mén- Rőt, illetve a „Rőt- Mén”-csikó, a Fehérló napistennő és a Vörös-Ló napisten fia volt. Nimródot tehát a káldeusok „királyaként” a szittyák nagy fejedelmének tekinthetjük. (Nem sokat tévedünk azonban akkor sem, ha az akkád Surrukin és az asszír- babiloni király Hammurábi mögött is őt találjuk meg.)

Ezek az események azonban a sumér- akkád hatalomváltások után már majdnem 1000 évvel későbbi kort idézik fel, amikor már Babilóniának és Assyriának hívták a káldeusoknak ekkor már erősen „elferdülőben”, sőt vallás-

79

váltásban lévő két társ-országát. Az eltelt ezer évben azonban sok minden történt. Ámde mindenek előtt az, hogy megroggyant majd kettétört a „Fehérló”-nak, a szittyák Nap-istennőjének a hatalma. Az elszemitásodó hímisten< „Vörösló” fokozatosan szerzett egyeduralmat, majd az elszemitásodó< elzsidósodó új vallás pedig a Boldogasszonyból Sátánt csinált. Ez viszont már lényegesen eltért a szittya-napvallás eszmeiségétől.

Mit kell azonban tudni a szittya napvallásról:? Előszori is azt, hogy a hun- avar-l magyar népek, a nappal „tárgyiasították” az istenség fogalmát. Abból kiindulva, hogy a földön minden élet a naptól kapta a létezés lehetőségét. A napból áradó hőenergia, a /jó és rossz/ sugárzás, valamint a fény adta meg a földnek az életet kifejlesztő képességét. A szittya-vallás is a napból magyarázza az emberi tásadalom létét és mlűködését. A szittya szó egyik jelentése és parancsa, hogy „szittja” /szitjuk/ a tüzet, ha élni akarunk. Egy Ő- vel kiegészítve; összitja< összíti az embereket, ami a fejlődés és haladás legfőbb feltétele. A szó fonákja pedig= attyizs, tehát a-tÿzs= a tűz. Az ősi nap-központú vallás-filozófia a hum-magyar népektől a szittya-jelzőt kapta, ami tökéletesen kifejezte az emberek érdekét.

A szittya- szónak azonban a szita is szinomímája, ami a tisztitást fejezi ki. A tiszta szó és a tisztaság pedig a hum-magyar népek erkölcsi alapja. A szittya vallást a tisztesség jellemzi és vezető i a tiszteletesek /tűz-tele-tesz/. A „Katekizmusa” a következő; Egy gondolat, egy szó, egy tett! Minden más csak üres szöveg, és mellébeszélés. Ha valaki a fentiek szerint él, akkor nincs szükség a Törvényre sem, mint az Vergilius az Aranykörról irt versében írta. (Az aranykor ugyanis a Szittya birodalom kora volt.)

A szittya erkölcs alapja pedig három szubsztancia volt, a munka és a nagy-család, mely ezt képed elvégezni. A harmadik az összefogás /üsszítés/ ami a szittya népek évezredes sikereinek a titka. Ezt az összítést –természetesen- a Vérszerződés eszméje és gyakorlata biztosította. A lényeg azonban még egyszerűbb: Szittyának lenni a tisztességet /tűz-tessék< a tűz-tétessék/ a nap-istenség tiszteletét jelentette.

A szittya vallás lényege a HARMONIA, a Három-szentség, a három isten léte. Az Anya, az Atya és a Fiú isten

80

együttmúkodése, melyet a Nőfőisten szeretettel vezető szerepe határozott meg. A szittya vallás tehát ezért nőelvű vallás, mert „filozófiája” az anyai szeretetből indul ki. A fejlődés és a társadalmi torzulások miatt, azonban meg igyekeztek újitani az eredeti szeretetvállást, melynek több válfaja /szektája/ alakult ki. Pld: az Iszlám, a buddhizmus, a nesztoriánizmus, Stb. melyek nőelvűek maradtak. Ezek közül azonban kilógott a férfi-elvű vallás, melyet zarathustral, mazdaista és párszi- vallásnak is neveztek. Ezek a vallások a napisteni háromszentség talaján álltak,de a főistenként már a hím-istent tisztelték

Ezeknél a megújult vallásoknál azonban kezdett eluralkodni az erőszak, ami a háborúk eltejedését és az emberirtások /tömeges és brutális kivégzések/ sokaságát vonta maga utőán. (NB. Az assz i rok embernyűzása i , a karóbahúzások, vagy éppen az Ótestamelntumban hemzsegő „zsidó- népirtások” ahol még a kutyákat is kiírtották.) A szittya vallás tehát nagy válságos korba érkezett, amikor az ősi szittya-birodalmak szétestek és helyükön már vegyes vallások, vagyis nőelvú és hímelvű vallások versengtek egymással.

A tiszta- szittya vallás tehát márt elpiszkolódott, más szóval elszemetesedett, tehát szemitává lett. A szemita szó tehát nem „forszément” /erőnek-erejével/ jelentett zsidót, hanem csak olyan szittya-elvű vallást mely lehetett nőelvű és hímelvú is. A zsidók, azonban, mint új népcsoport még nagyobbat újitottak. Ők má nemcsak kétségevonták és elvetették a Bál< Báj-istennő /Boldogasszony/ primátusát, hanem vallását is meg is tagadták. Ez azt jelentette, hogy a szittya-dualizmust, tehát a tisztesség-és tisztességtelenség kettősségét is átalakitották.

Kifundálták az eredendő bűn elméletet, mely szerint mindenki már születésénél fogva bűnős. Ennélfogva, csak az „igazi vallások” papjainak vezetésével űdvözűlhetnek. Az egyes emberek sorsa tehát a papság kezében van, mert ők azok, kik megmondják, ki a bűnos és ki nem. A bűnosséget pedig papi dogmák alapján a legfőbb papság határozza meg.

Ennek a „programnak” a sikerét az biztosította, hogy ők megtalálták a bűn „felelősét”, aki nem más, mint a leváltott szittya főistennő, akiből Sátán lett és akinek a szülő-méhe lett a pokol, ahol az ördögfiak /a tűz fiai a hunok és magyarok/

81

lakoznak. A szüzek 17 vallása szittya-napvallás egy-egy elfordult része, egy- egy szektája bizony szemitává lett,

A szemitásodás kezdetben csak a főisten-váltást jelentette. Ezért említik az ókori források a kaldeusokat és asszirokat mint szemitákat. Ők még csak a szlűzi-tiszta ellentéte a szemetes jelzőt kapták meg- joggal. A zsidók azonban messze túlléptek a szittya Háromszentségen és elvetették a Nőisten-kultuszt és kemény Him-kultuszt /Elohim= Élő-hím/ vezettek be, melynek célja a szittya napvallást megsemmisítése lett. A szemita tehát már nem szemetest, hanem semmitőt, vagyis pogány és kaldeus- szittya írtót jelentett. Innnen adódott tehát a magashegyi istenek és a Jehova közötti Bibliai háború, melynek igazi okáról mindeddig semmit sem tudhattunk meg.

10. EGY SZÖVETSÉG TERMÉSZETRAJZA

Eme hosszú kitérő után nézzük meg a zsidó vallást belülről is. Hiszen a babiloni fogság alatt kialakult ortodox zsidó vallás egy hosszú folyamat terméke volt. Erről még lesz szó, így most csak a zsidókat jellemző, a hajdani szittya vallásból hagyományokból fogant rabbinisztukus kultuszt kivánom elemezni. A Bilblia visszatérő motívuma az, hpgy a zsidó vallás alap szméjét az Istennel kötött szövetség képezi, melynek „külső jele” a körülmetélés. Azt tudjuk, hogy ez egy sebészi jellegű beavatkozás, ami a férfitag végének lemetszését, a fityma egy részének eltávolitását jelenti. Ezt a szokást a zsidó vallás a mai napig is örzi. A körülmetélés tulajdonképen a zsidó istennek a kivánságára történik, aki ezt az aktust tekintette- és

82

17 A rovásírás Sz és T- betűje könnyen téveszthető volt, ezért bizonyos szavaink eredetét ma már nem ismerjük A tinó, amely kiherélt bika-borjú= szűnő, megszűnő. A tű- az ami szű. Ami el-tűnik= az meg-szúűnik. A tűz= szűz, hiszen nem véletlenül mondjuk, hogy a szűzes kislány- tűzes kislány. Stn. A Tűz-istennő tehát Szűz-istennő. A himisten Zeusz neve –FO= szuez, vagyis szűz. De, az egyiptomi főistenek sem mások. Ozirisz neje Izisz, aki -FO= szízi, azaz szűzi. Ozirisz pedig -FO= szír-izo, azaz Sár-izzó, az izzó-gömb..

tekinti a zsidókkal kötött- sokezeréves szővetség feltételének, sőt „biztositékának”.

Nézzük azonban, hogy mit is mond a Biblia erről a parancsról. Az Úr azt mondta Ábrahámnak: „Az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává teszlek.--- Te pedig, hogy az én szövetségemet megőrizzed---- minden férfi körülmetéltessék nálatok.---- És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének az elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek a jele.”/1 Mózes 17. 2- 14,/

Úgy hiszem, ha két „szerződő fél” szövetséget köt, akkor annak mindkét oldalról jelentős biztositékainak kell lennie. Az a gesztus ugyanis, ha valakinek valami nagy értéket ellenszolgáltatás nélkül adunk, az nem szövetség, hanem egyoldallú ajándékozás , melyért semmi, vagy csak „szimbolikus” ellenszolgáltatás jár. Bevallom őszintén, nem igen tudom felfogni, hogy az Úr és a „zsidók” milyen alapon kötöttek ilyen -elnézést a profán szóért- nevetséges szerződést. A szerződés két ellentétele ugyanis -egyszerűen- nem vethető össze. Mit is ad a zsidóknak az Úr?

„Tudván tudjad, te és magod idegen azon a földön, mely nem a tiétek. És adom tenéked és a te magodnak azt a földet melyen, mint idegen élsz.--- Kánaán egész földjét örök birtokul.” /1 Mózes 15. 13. és, 17. 8./ Az Úr, a zsidók istene, tehát mások gazdag birtokát, a tejjel-mézzel folyó Kánaánt adja örök birtokul a zsidóknak, akik ezért: férfitestük végének egy bőrdarabkáját adták és adják az istenüknek.

Nem kívánok „teologiai vitába” bocsátkozni senkivel, így én csak a tisztesség, a kereskedelmi szokások és a „római jog” alapján itélem meg az „üzletet”. (A zsidók életében ugyanis minden más néphez képest a legfontosabb dolog az űzlet.) Egy ilyen üzlet azonban -szerintem még a dajka-mesében sem létezik, mert ilyen óriási ajándékért, mint egy MÁSIK nép dusgazdag és örök hazája, illene- kellene „valamit” adni. 18 Az

83

18 Nemrég ugyan kötöttek egy hasonló jó üzletet PÁRIZS-ban ahol a magyarok sokezeréves országáz adták osa, a „semmiért” néhány utódállamnak.

ellentétel ugyanis itt, egyenlő a semmivel. Ismét utalni szeretnék arra, hogy a Bibliai tanmeséknek, így a fenti szerződésnek is meg van /meg kell, hogy legyen/ a maga logikája, precedense és értelme. Ha ebből a mai ember semmit nem ért, akkor nem a mese, hanem a fordítás és az „interpretálás” körül van baj.

Igen, itt is, mint a zsidó vallás számtalan dogmája esetében, a /nem ritkán komikus/ félreértések és félreforditások szittya-magyaros helyretétele ad valóságos és világos magyarázatot. A bűnös -természetesen- itt is magyaros kulcsszó: a szövetség. Az a szó mely rovásirással írva= /S-V-T-S-G/, melynek több jelentése is van, melyek között mindig is csak a szittya- magyaros nyelvet tökéletesen beszélők képesek jól eligazodni. A szővetség a magyar értelme szerint, ”előre olvasva”= szövöt-tet, össze-vet-ettet, vagy az összevetös eget jelenti, de -FO= e+gés- tevősz= egésszé tevős, de inkább= eggyé tevős. A szó egyértemüvé teszi, hogy ha két- vagy több- fél egyesül, tehát ősszeszövődik, akkor a 2 fél = egy lesz, eggyé, vagy egésszé lesz. A szövetség= az összeszövöttség /a házasság is, valamint a nemi aktus is/ az a cselekmény, amikor a két fél eggyé lesz.

Az örök haza elnyerésének a főfeltétele tehát az volt, hogy a nép eggyé legyen az istennel. Illetve a két- ikernép, a hun és a magyar nemzetségek eggyé váljanak, tehát egyesüljenek. A másik magyarázat abból ered, hogy a Magyar Isten és a magyar-nép valaha „Egy” volt. (és „égi” volt, igy a nevük is egy- azonos volt.)

Van azonban egy másik ősi félre- értése is a szónak akkor, ha az Sz- helyett Cs-t mondunk. A „szövet-ség” szexuálisan= csövet+szeg jelentést hordozza, tehát a nemi aktust (csőben a szeg), amire már az előbb is utaltam. Ezt az olvasatot azonban vulgárisan tovább lehet torzítani, nevezetesen a homokos /buzi/ felfogásnak megfelelően. (Csővet-seg = a Csővet-segg-be juttatni. Elnézést a profán szavakért, de a mai másságos- felfogás szerint ez is –„nemi aktusnak számít.)

Van azonban egy ennél enyhébb de jelentős elértése is, amit a zsidó rabbik értettek el, Talán abból az olvasatból, ahol a

84

Szövetség= szövet-/et/ szeg, /vagyis beszeg/ értelmében és mintájára: a csővet- szegték meg. Ugyanis a szovet-szeg= csövet- szeg= /nemi/ csövet-szegi. (A férfi péniszről van szó, az ugyanis him- csök, vagyis cső-szerű. ) A zsidók tehát a SZÖVETSÉG helyett az elértés következtében a csök- szegést,forditoták. Ebből már egyenesen következik, hogy az Isten a himcső vége levágását követeli, hisz a zsidók mindmáig ezt tekintik a szövetség jelének.

Mielőtt azonban valaki elemi módon felháborodna a fenti szófejtésen, hadd kérjem a türelmét és nézzük meg még egyszer a Bibliát. Ott egy pompázatos jellel egy gyönyörű szimbólummal találkozhatunk a körülmetélés kapcsán. Ez pedig a szivárvány, melyet –a szeptuagintások szerint- az Úr a „zsidókkal kötött szövetség jeléűl” az égre helyezett fel. Ez a mondat azonban héberül, vagy bármely más nyelven sem ad magyarázatot arra, hogy a fenti szövetség „ára” valóban jól lett-e megszabva és mi köze mindehhez a szivárványnak. A szónak ugyanis -legalább is értelemszerűen- a Szövetség -zsidók által magyarázott változatát kellene, hogy jelentse. És ez valóban, úgy is van. „Egy tanu, nem tanu!” -szokták mondani és ezt a saját magyarázataimra fokozott mértékben tartom. Hiszen csak több tanuva lehet hiteltérdemlően érvelni. A szövetség szó merész értelmezései a szivárvánnyal kapcsolatosan azonban nagyon preciz és magyaros megerősitést kapnak.

A szivárványnak ugyanis három jelentése van. Az első az a gyönyörű szines iv, melyről a Bibliai irás is szól. A magyar jelentés tökéletes tudományos magyarázatot ad: A szivárvány -FO= vizs+ árvány= víz örvény, vagy vizár-fény. A másik kettő azonban a szeptuaginta ellen tanuskodik, csak előbb egy lassan kihaló szót kell felidéznem. Ez pedig a ványolás, ami timár szakkifejezés, ami a bőrnek egy éles késsel való nyúzását- vékonyitását, szelését és tisztitását is jelenti. A szivárvány tehát egy rövid „a”-val = a+z-ivar ványolást, míg a másik olvasat a = szivar- ványolást jelenti, de mindkettő, több mint kiváló magyarázat, hisz a férfitag az = ivar, amely olyan, mint egy szivar, melynek /csak/ az „előbőrét” le kell ványolni.

Ezt az értelmezést azonban a francia nyelv is megerősiti, hiszen a szivárvány /fr/ = arcenciel /arkansziel/, ami 1./ = f+

85

arkán-szeli, 2./= arkan = úr-a kónt- szeli. (A francia „szlengben” azaz póriasan a pénisz= con. A zsidók kedvelt Kón (= kán) nevét ezért nem lehet francia-honban használni és ezért találták ki helyette a Kohen< Cohen nevet). Nem mond azonban mást a német szivárvány= Regenbogen szó sem, ami tulajdonképpen he+ regen bog- ot, a herén-/lévő/ bogot jelenti. Az viszont kétségtelen, hogy a rituális körülmetélés alkalmával éppen ezt a férfitagon lévő „bogot” kell az újszülöttnél levágni.

A zsidók máskülönben mindig is nagyon büszkék voltak a körűlmetélésükre. A zsidó katonák valaha ugyanis, azzal bizonyitották vitézségüket, ha minél több megölt ellenség péniszének az „előbőrét” tudták levágni, mert azzal, mint győzelmi trófeával dicsekedehettek.

(Tudom, hogy az olvasó itt is megdöbben egy kicsit. Tudom, hogy „finn-ugorász” ellenfeleim -ilyenkor- mindennek elmondanak, pedig én semmit „fel nem találok”, csak éppen ki- és meg- találom majd értelmezem azokat a szavakat, melyek sok száz, vagy éppen sok ezer évek óta már léteznek. Márpedig amit azokból kiolvasok, úgy vélem csak annyira lehet véletlen, mint az a –szszámomra egyáltalán nem meglepő- tény, hogy az azonos nemüekhez vonzódók /a homokosok- buzik/ országos egyes-ület-ének a neve „egészen véletlenül”: a Szivárvány egyesület.)

11. KÖRÜLMETÉLÉS VAGY SZEMZÉS

A magyar nyelv, azonban nem elégszik meg a bonyolult helyzetek egy- vagy kétoldali vizsgálátával, -hiszen mi már tudjuk- hogy sokszor van harmadik, vagy akár ötödik olvasata is. Nincs ez másként a körülmetéléssel sem. Az ősi tanmesék sokszor beszélnek virágnyelven, „metaforákat” alkalmaznak, hogy a példabeszédek célzásai minél pontosabbak legyenek. A körülmetélést is lehet - átvitt értelemben- másként is felfogni, mégpedig alapos okkal- joggal.

A megértés végett, azonban vissza kell menni az Őzőnvizhez, amely a rontott emberiséget pusztitotta el és csak

86

a kevésszámú igazak maradtak életben. Az „emberiség” - a Bibliában a zsidókat jelenti, bár a pogány kananeusok az Irás szerint is életben maradtak, hisz maga Nóé az, aki az „Átkozott Kánaánt Sém szolgájává rendelte”./1 Mózes, 9. 26- 27./ A nagy pusztitás után Nóé és fiai Sém, Khám és Jáfet kezdték meg az új emberi társadalom kiépitését. Nóé, akit én a második Messiásnak, a második Jézusnak tartok, a nagy pusztitás után úgy gondolta, hogy a megmaradt „embereket -tehát-a zsidókat” meg kell váltani, azaz meg kell őket javitani, tehát meg kell nemesíteni őket. Ugy döntött tehát, hogy az első fiának Szem- nek adja a főszerepet, aki a „bünös” és elfajzott nép- törzsbe nemes szemzést fog behelyezni.

A szemzés- oltás- pedig úgy történik, hogy a „vad- alanyt”, vagy ágat körbemetszették /körülmetélték/ és félrehuzták a vessző bőrét, majd a metszésbe, a vágásba behelyezték a nemes szemet. Ez, -ha minden jól alakult-, megfogant- megfogamzott és egy új, nemes kezdemény jelent meg a vad-ágon. Ha azonban az új hajtás már megerősödött, akkor az őszes többi /régi/ ágat és hajtást le kellett faragni, meg kellett semmisiteni, hogy az új hajtás minél jobban megerősődhessen.

Nóé- /Jézus/ utasitására a másik két fiú, Khám és Jáfet is Szemnek dolgozott, de a közös munka eredménye nem lett kifogástalan. Igaz, hogy a Biblia szerint Szémtől /vagyis ettől a szemzéstől/, eredeznek „Héber minden fiai,” de ezek az utódok, mint azt az Ószövetségi résznek a „Magyarok eredete” c. Fejezetben már kifejtettem, nem lehettek zsidók, sőt éppen hogy a szittya- magyaros nép legakarakteresebb elődei találhatók köztük. Az egész „művelet eredménytelenségét” azonban, maga a Biblia is megerősiti, hisz az addig alárendelt Khám és Jáfet is megkezdték az „őnálló- nevelő” és népnövesztő tevékenységet. Csakhogy a két fiú „egy másfajta közös munkát végzett”, a nem jól sikerült szemzés helyett ugyanis az ősi „magról” inditották meg az új nép kifejlesztését. Khám- Kam neve ugyanis -FO= mák, azaz mag.

A Bibliai szövegből egyértelműen kiderül, hogy Mák< Mag /ősapa/ fiai nem mások, mint a nagy keleti országok: 1. Kus = Koshon, az ősi Abesszinia, a mór-avar kusiták hona. 2. Miczraim /Óegyiptom héber-arab neve/= Miz-rajim= Méz +FO=

87

mijar= majar-magyar, Magyar-méz ország. 3. Put= /Libia/= Bot= Botos-ok, /a kos- pásztorok/ országa. 4. Kánaán, a sumér-gál ország. (Az ótestamentumi részben részletesen foglalkoztam e kérdéssel.)

Ott fejtettem ki azt is, hogy Jáfet nem a „harmadik fiu” volt, hanem ő volt az „eredmény-maga”, amit az Isten és Jézus vártak. A Páros-messiás elméletem szerint Jáfet az emberiség megjavitásának felelőse volt, mert neve: Jávet= javit jelentést is hordoz. Másik olvasat szerint viszont ő volt a már kijavitott jó vetés (= Jáfet= jó vet.) melynek a termése már tökéletes volt.

„Jáfet fiai” ugyanis: Gómer, Magóg, Madai, Jáván, Thubál, Mések és Tirás. Ők aztán valóban „a hét válogatott legények” voltak, hiszen a Gómer= HU= Megor< Magor, a Magóg= Mag- égi, a Madai= Mada< mada+r= magyar, a Jávan, a jávai-ak őse. /Ősi mór-maori ország./ de -FO= navaj= Nap-új. A Thubál= Szubál= szubar< szabir. A Mések= E+mesék, egyenlő a magyar nőtörzsekkel, a Tiras= pedig nem más, mint a Tur-Ász, a túri ős-isten.

A zsidók családfáját bizony itt sem találhattuk meg. Mindazok, akiket a Biblia-tudósok ma zsidónak tartanak, mind szittya- magyaros népek gyerekei, kiket valamiféle „szent könyv” alapján zsidónak „neveztek ki”. Ezt azonban csak emberi vélemények támasztják alá és azonkivül semmi meghatározó lelet, vagy dokumentum sem létezik. De nem is lehet, hiszen I.E. 2000 -1000 -előtti időkből, amikor a fenti események történtek, semmiféle zsidó- héber nyelvű irásbéliség nem volt, legfelljebb a sumértól eltérő és ma „szemitának” nevezett írást kivánják proto-zsidónak magyarázni.

Szemita népek, azonban -akárcsak a zsidók- a mai értelem szerint- akkor nem léteztek. Akiket pedig szemitának neveztek, mint pld, az akkád és asszír birodalmak, szittya- magyaros országok voltak. Ők azonban már egy rontott korszak 1000 éves züllése után jutottak uralomra. Ők akkor már elfeledték az ősi szittya- magyaros kultúra és vallási tanitások jó részét. Ez a feledés azonban nemcsak a Matriarchátus elfeledésébem. Hanem az irásukban is jelentkezett. Ők ugyanis már nem tudták az ősírást csupán a mássalhangzók alapján jól

88

olvasni és értelemzni, ezért különféle segédjeleket alkalmaztak a közbeolvasandó magánhangzók jelölésére. (Akár a mai héber irásnál). A tiszta szittya rovás- irást tehát „beszemetelték”. Ennek ellenére ők ugyan még olvasni tudták az ősi nyelvet, de már nem értették az üki kiejtéstl, hiszen már alig beszélték azt. Ezt az akkorra már eltorzult ősnyelvet nevezik ma, -újólag téves értelmezéssel-, szemitának.

Mit is jelent a szemita szó? Jelenti elsősorban az akkori pusztai rablók népének azt a munkáját, valószínűleg a sumér népek által jól megfizetett megbizásukat, hogy ők „szemeteltek”, vagyis ök takaritották el a városok környékén összegyült szemetet, ami sokszor jelentett halottakat és dögöket. Figyelemreméltó, hogy a Biblia szinte következtesen beszél temetés helyett „eltakaritásról”. Eltakarittaték Ábrahám, ... eltakarittaték Mózes hamvait, stb. Igen, a „szemetet” el szokták eltakaritani. A holt és halott dolgokat is szemétnek nevezték akkor.

A szemetelés nagyon fontos szava azonban ma is él a nyugati nyelvekben és a legszebben az angolban. Temető= cemetery /E: szemeteri/, vagyis szemeteli -szemetelő. A francia temető= cimetiere /E: szemetyié/, az olasz= cimitero /csimitéró/ egyaránt szemetelőt jelent. Ne legyen azonban kétség, hogy ez ismét csak „nyugati” véletlen, mert a semita /S-M-T/ szó sokjelentésű. 1./= semita= semmitő= eltüntető. /Arcot bebugyoláló, eltakaró/. 2,/ = szemita -FO= a timesz= a temess, parancsot fejezi ki. Elárulja azonban azt is, hogy a „szemita- semita irás” még mást is jelent. Az ősi zömitő- számitó rovásírás összerovását, a ligatúrákat. A szavakat össze- sűritő -zömitő szittya- magyaros irásjelek mellé segéd-jeleket, számokat tettek, hogy meg tudják érteni a rejtett-irásnak tűnő ősírást. (Egészen „véletlenül” a titkosirást nyugaton „Shiffre-irásnak”, sifrirozásnak nevezik. Ez nem volt csoda, mert a hirszerzők -előre meghatározott módon- félrevezető jelekkel cifrázták a rovásírást. A francia Chifre= /Sifr/, és az angol Shiffre egyaránt Cifra-irást jelent).

Az utódnépeknek tehát segiteni kellett magukon és meg- számitották /számozták/ és meg- szemetelték az ősi rovásirásos szövegekt. Erre utal a harmadik olvasat is. 3./ =

89

szemita -FO= áti- mess,< átmess, metszd át, vágd át a rovásirásos rendet és tegyél közéjük „segédjeleket”. A szemiták tehát sok mindent nem tudtak. Amit viszont tudtak, az sokkal kevesebb volt annál, mint amit ma róluk tartanak. Ez persze meglehetősen zavaros és értelmetlenl, olyan mint a zsidó-szemita és palesztin –szemita közti különbség. Nyilvánvaló, hogy nem a zsidók a „klasszikus” szemiták, de egy korszaktól kezdve közéjük tartoznak. De ma már csak magukat tartják szemitának, bár a szemita = zsidó elmélet ma még mind a két lábára is nagyon sánta. Hiszen a szemitizmus fogalma még további tisztázásra vár.

12. HÁROM /VÉR-/ SZERZŐDÉS

Jézus- Krisztus nemzsidó voltát a leghitelesebben talán a kizárásos módszerrel lehet bizonyítani, tehát azzal hogy miért nem zsidó. A közvetlen bizonyítékokat nagyon nehéz előteremteni, mert azokat nagyon körűltekintően megszervezett hatékony módszerekkel eltüntették. Így ma, a Bibliai személyiségek kijelentésein és szavain kivül, melyek például Jézus galileai voltát bizonyítják, kevés „tárgyi és tényleges” bizonyíték létezik. Azt azonban nem sikerült megakadályozni, sőt semlegesiteni is alig, hogy a szittya- magyaros nyelv többszintes kifejezőképessége még 6 -7 ezer év után is meg ne mutathassa csodálatos erejét.19

Vannak szerencsére oly bizonyitékok is, melyek meglétét és szerepét nagyon nehéz lenne elvitatni, így ezek adják az őskeleti kultúra nyelvi fellegvárának az acélvázát. Ilyen rozsdamentes acélból készült a magyarok legszentebb törvénye és alkotmánya: a Vérszerződés kultikus törvénye is. A vérszerződés alkotóelemei, a fogalma és a tartalma olyanok, mint a „királyviz” mely tévedhetetlenül mutatja ki, hogy arany-e

90

19 Sokan fogadják fanyalogva a 3-4-5 olvasattal bíró megyarázataimat. Eszükbe szeretném juttatni, hogy ez ma pontosan megtalálható a kínai és vietnemi nyelvekben, ahol a magánhangzók eltérő hangmagasságú kiejtése miatt, hat-emletes kiejtés-család a "divat". Ez az ősi irásmód rokon a miénkkel, csak keleten más fejlődési folyamaton ment keresztül.

a bemutatott érték, vagy csak aranynak felmutatott talmi utánzat.

Már többször is szóbakerült, de most ismételten le szeretném szögezni, hogy a magyarok és zsidók vallása között áthághatatlan határt jelentett a magyar napisten tüzzel és a zsidó vallás vizzel jellemezhető erkölcsi alapeszméjének az eltérő érvényesülése. A spártaian egyenes életfilozófiát a magyarok a saját vérük ontásával, vérrel pecsételték meg. „Alkotmányukat”, a megállapodott törvényeket Vérszerződéssel hitelesitették. Ezzel a „véres-aktussal” és törvényeivel meredeken áll szemben a zsidóknak a vért elutasitó és útáló, sőt a „vérivást” halállal büntető ortodox törvénye. Ebből elkerülhetetlenül következik az, hogy aki vérszerződést köt és aszerint él, az hun és szittya- magyaros ember volt és soha sem lehetett zsidó.

Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy könnyű dolog megtudni, kik is a szittyák. Akiknek a legszentebb aktusa a Vérszerződés az szittya. Akik viszont utálják és örfögi tettként kezelik azt azok az elleneik, bár inkább az ellenségeik. A Biblia ezzel kapcsolatban is nyilatkozik.A mózesi törvények kereken és világosan beszélnek: „És ha valaki Izráel házából valamiféle vért megeszik.... kiontom haragom az ellen. Aki a vért megette, kiirtom azt az ő népei körül.” Továbbá: „Egy lélek se egyék vért közületek, ---- mert minden testnek élete az ő vére, és ha valaki megeszi akkor irtassék az ki.” /3 Mózes 17. 10 -14./ Ezek után aligha lehet kétséges, hogy a vérevés, a vérivás nem lehet a zsidók szokása. Márpedig a Biblia többször is beszámol ilyesmiről. Természetesen nem „egy- az egyben”, hanem rejtetten, teli csusztatásokkal és mellébeszélésekkel, de nagyon is tetten érhetően és a Bibliából magából igazolhatóan.

Az első Vérszerződést az Urkassidimból, tehát Sumériából frissen érkezett Ábrám kötötte, a kánaáni őslakos Melkisedekkel, akit „papkirályként” ismerhetünk meg, de sok körülmény mutat arra, ő is „Kisisten” /talán Messiás/ volt akárcsak Ábrám. (Már kifejtettem, hogy Ábrám< Ábrahámot a második Messiásnak tartom, akinek ikertársa –talán- Melkisedek volt, aki előbb települt le Kánaánban. Ábrahám esetében a legbizonytalanabb az iker- Messiás elméletem, mert Jákob is „ikernek” tekinthető, hisz ő volt az, aki megvalósitotta egy új nemzetség kialakulását. Melkisedek viszont isteni

91

szereppel bírt és maga Pál „Apostol” is Melkisedek rendjéből valónak minősiti Jézust.) Most ennek a változatnak a realitását keresem és tárom a tisztelt olvasó elé az első Vérszerződés- megkötésének a keretében.

Azt történt ugyanis, hogy amikor Ábrám már Hebronban lakott, az elámi király sok más uralkodóval együtt megtámadta Sodomát, Gomorrát és más városokat, melyeket évekig megszállva tartott. A kánaániak végül csak Ábrám segitségével tudtak megszabadulni az elámiáktól. A győzelem után Sodoma királya Melkisedek felkereste őt. „Melkisedek pedig Salem királya, kenyeret és bort hozott. Ő pedig a Magasságos Istennek a papja vala. És megáldá őt, mondván áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, az ég és föld teremtőjétől.” /1 Mózes, 14. 18-19./

Az Irás itt „apertén” kimondja, hogy Melkisedek „király” egyben főpap, de nem zsidó főpap volt. Ez az jellegzetes ”pap-királyi státus” a szittya- káldeus népeknek akkoriban szinte kötelező törvénye volt. A szittya fejedelmek ugyanis egyben a legfelsőbb Hadurak és Főtáltosok is voltak. (Sodoma városa -FO=a Modos, a gazdag, módos város volt. A Salem- királya, -FO= Melas= Melasz, vagy a Méz-ország királya, vagy másik olvasattal: „málos”< tehát magashegyi király.) A „magashegyi király” pedig a Napistent magát, vagy a fiát jelentette. Márpedig a magas-hegyek királya éppen a zsidó Jehova halálos ellensége volt. Neve valóságát erősiti meg a király nevének a héberből levezetett olvasatú szófejtése is. Melkisedech= Melek-is- edech = Melech-es-edes /Ch= S/. (Tej /ang/ = melk, /ném/ = milch= ami /női/ mellek-et jelent.) A Melkisedes, tehát az Édes-tej országának és a Melasz- Méz országának volt a királya.

Ki kell azonban térnem egy „elszólásra”, melyet Saul- Pál követett el, a Zsidókhoz irt levelében /6. 20./: „Jézus, aki örökké való főpap lett Melkisedek rendje szerint. És Krisztus Melkisedek rendje szerint való pap, nagyobb a lévita papoknál. ---Melkisedeknek Ábrám mindenből tizedet adott.---Aki először a neve szerint az igazság istene, aki Sálem királya, a béke királya, aki apa és anya nélkül született és nincs kezdete és nincs vége, és Istenfiához hasonló.”/U.o. 7. 1-3./ „Mert az a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké Melkisedek rendje szerint.”/U.o. 7. 17./

92

(A ma hébernek tartott és elismert Salom= béke szónak eredeti értelme magyaros, mert Salom -FO= Molas< Málos, tehát isteni. Ami isteni az viszont= a Béke. A Malaszt szó, melynek eredete -szokás szerint „ismeretlen”- az isteni kegyelmet, a békét jelenti.) A fentiek szerint tehát, Ábrám a leendő –zsidó-ősapa- egy pogány „kisistennel” találkozott, akinek alárendelte magát, akinek mint főpapjának tizedet fizetett. Ezek után pedig az egész családdal megtelepedett Kánaánban Gérár- honában, ahol elég sok konfliktusa támadt annak királyával Abimelekkel. Hosszas viták után mégis kibékültek, sőt megállapodtak és szerződést kötöttek: „Abban az időben Abimelek, Gérár királya megszólitá Ábrahámot mondván: Esküdj meg nekem az Istenre itt, hogy sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel.--- Azt mondá Ábrahám: Én megesküszöm.”/1Mózes 21. 24./

„Megkötötték tehát a szövetséget Beérsebában és felkele Abimelek és visszatére a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában és segítségül hivta ott az Örökkévaló Isten nevét. És sok ideig tartózkodék Ábrahám a filiszteusok földjén.”/1 Mózes, 21. 22- 34./

Summa- summárum, a „zsidó” Ábrahám szövetséget kötött egy pogány- filiszteus királlyal Abimelekkel. (Abi-melek= apa Melek = a „király apa”, vagy más olvasattal a Tej-ország Atyja.)

Ez a szerződés azonban nem akármilyen megállapodás, hanem Vérszerződés volt. Ezt a tényt természetesen több fogalom is megerősiti. Az első: „Azért ahol megesküdének mind a ketten, nevezék a helyet, Beérsebának.” /U.o. 31./ A bér-séba= vér-szeba= szava< a Vérszerződés szava az. Ennek a városnévnek két érdekessége van. Az egyik az, hogy a mai Beérséba város, mely Izráel déli részén van Gérár (=me+gyer ár)< „megyer úr királyságban”, kb. 80 kilométerre van Hebrontól. Gérár az avar-mór magyarok főhelye volt, így nem véletlen, hogy a kos-kusita Ábrahám ott kötöttt szerződést és ott oltárt is állitott. Ide pedig, - és ez igen fontos dolog- Ábrahám és Jákob fiai, minden nagy vállalkozásuk idején folyton visszatértek. Ez pedig azt jelzi, hogy Béersebában rendkívül fontos dolog történt. Olyannyira, hogy az kultikus hely lett. Azt pedig tudjuk, hogy a szittya- magyarok a sorsdöntő nagy vállalkozások előtt mindig Vérszerződést szoktak kötni.

93

Ábrahám esküvést tett, -mondja a Biblia. Mit is jelent ez a szó, hogy eskü? Mindnek előtt „ős-követ” jelent, egy kőkést, mellyel a kultikus vágásokat /ős-kű-vés/ szokták volt megtenni. Az Ős-kű azonban nem biztos, hogy csupán kőkést jelentene, mint aminek készitésére Józsué parancsot kapott az Úrtól. („És ez időben mondá az Úr Józsuénak: Csináltass magadnak kőkéseket. /Józsue K. 5. 2.)

Itt ismét „gyökeri” félreértés áldozatai vagyunk. A Kő-kés nem biztos, hogy csakis a köböl való kést jelentfe, /bár valaha ilyen is volt/, hanem a „Kő-nek”, az Istennek az áldozati kése az. (Már volt arról szó, hogy a Páros isten egyik neve, a „Cő - Cső”, ami azt jelenti, hogy az isten egyszerre volt a Kő= a fallikus mén és a Cső= a szülő méh. Csak a magyar nyelv képes ezt az ős-helyzetet rekonstruálni, ám éppen ez is bizonyítja nyelvünk bibliai szerepét.) A „kőállitás”, amit Ábrahám és Jákob is megtettek Isten dicsőségére, nem volt más, minthogy a „Kő- Istent” tisztelték meg, „Mén-hirt” csináltak< állitottak, tehát a Napistennek áldoztak. (Újabb „vélelem”az is, hogy a német kőoszlop= Saule, ami az árulóvá vált bibliai Saul nevét jelenti. Csakhogy a fonákjáról ez is Lós, vagyis isteni jelző- magyarul értelmezve).

A mai temetőkben lévő kőoszlopok kétfélék voltak. A katolikusok a kereszt-alakot használták, míg a protelstálók /katolikus ellenesek/ vissza tértek az ősi alakhoz. Ez pedig sem más, mint szittya-magyarok fallikus sir-emlékei, melyek ma is a teremtő Kőistent dicsérik és annak „pogány jel-képét” idézik fel újra és újra. Azt, amely nem hiányzik az indiai templomokból sem, ahol mindenütt megtalálható egy ősi kultikus kőoszlop, amelynek neve Lingam -FO= mag-nyil, tehát egy fallikus jelkép.

Az esküvés azonban szószerint; az Ős-kű-vel vésést jelenti, ami maga a vérszerződés testi aktusa. Ma az eskü azt jelenti, hogy valaki felemeli a jobbkezét és valami szöveget mond el. Ez a mai aktus, a réginek –katolikus módon- átszerkesztett, de a lényegétől megfosztott pontatlan utánzása. Először is: Régen nem csak szavakkal esküdtek, hanem tettel és vérrel. (A pajzsra- emelésekor a fejedelem valóban tett szóbeli esküt is, a magyarok istenére.)

Az viszont igaz, hogy a karjukat valóban „esküre” emelték, de az azt jelentette, hogy az ökölbeszoritott kart az „Ős-kő - vésésre”, az alkar felmetszésre emelték fel. Az

94

ökölbeszoritás következtében ugyanis a vénák kidagadtak és így könnyű volt az eret elmetszeni. A kifolyó vért viszont egy aszu-borral megtöltött kehelybe csorgatták.20 A véres- bort azután mézzel, füszerrel és illatos füvekkel keverték össze. Ez az „ital” volt az eredeti magyar nevén az Örömös-bor, melyből az zsidó- kereszténység csinált Ürmöst, azaz keserű italt. Az örömös- „ürmös” bort (aminek angol neve= Vermuth= azaz „vérmust”), pedig a szerződés utáni toron itták meg a szerződő felek.

Akik pedig ezt itták, ettől testvérek lettek, hisz a testükben, már egy- vér keringett. Logikus módon, a francia- spanyol csucstalálkozó és szédülés szava ugyanaz =vertice /vertisz/ = vért-isz. A vérszerződők ugyanis „csúcstalálkozót” tartottak, és aki sok vért veszitett, az bizony szédűlt. A német egyesülés szava egyszerűbb= Verein= vér-jen= vér jön. A szövetség viszont= Allianz, ami magyarosan= a-lé-önc, vagyis italt öntesz és iszol. És a német alkotmány = Verfassung= vér-i+fásung= vér-ivásunk, azaz Vérszerződésünk. Az igazság szava is innen ered: Az angol- francia igazság= verité< verity sem más, mint a vérités, vagy „vét-itass”, illetve= vérit-tesz- i a kehelybe. (De ne feledjük, hogy a magyar igazság is „véres”, ami azonban vérit< testvérit jelent.)

A fenti Beér-séba = vérszava- Vérszerződés „jelenség” bizonyítja, hogy a szittya- magyaros vallásnak ez az egyik vezérmotivuma. Ez ugyanis minden európai nép nyelv- kulturájában jelen van, annak ellenére, hogy az utód-vallások és kulturák mindent elkövettek ezeknek a szittya- magyaros „bizonyitékoknak”az eltüntetése érdekében. Sokszor viszont megfeledkeznek a már „mellékesnek” itélt dolgokról, mint tették azt Ábrahám esetében is pld, a tamariskus bokrokkal kapcsolatban. Persze nem a feledékenység miatt tették ezt, hanem azért, mert már nem tudtak jól a magyarul. Ennek okán és következtében pedig most ujabb „leleplezést” tehetek.

95

20 A tokaju Aszu-bort a királyok borának /és a borok királyának nevezik. Az elnevezés szellemes, de hazug, mert az istent királlyá degradálja. A mai latinos írás kezdetben az Ö- helyett A-t használt. /Pld, örmény= armani, őriztem= áristom, az Ősz /isten/= Ász, és összül= aszul./ Az aszú tehát az összülést< egyesülést jelképezte, Ez pedig isteni dolog volt, mert az Ász- Ősz-isten parancsa volt.

Ezt a bizonyos tamariszkus fát Ábrahám az Isten tiszteletére ültette. No, de miért éppen ezt a tüskés és nem igazán „reprezentativ” cserjét választotta? Ha viszont nem a szépsége, akkor más oka kellett, hogy legyen ennek a választásnak. A tamariszkus bokor az növény, melynek a kérge alatt a barnás-veres sürű nedű található, melyet a „zsidók” a sivatagban mannaként fogyasztottak. Ennek a növénynek a hivatalos latin neve a „thamariscus mannifera”, ami viszont szittya- magyarul a következőket mondja: Szamar-is-kus mani-véra = Szamár-Ős-kus méni vére. Még magyarabbul, a „Sumér Őskűs (Ős Kő- isten) méni vére”, népiesen az isten-vére a növény igazi neve.

Ábrahám tehát, aki maga is -FO= mahar-bá, tehát Magyar Atya volt, szerződést kötött Abimelekkel, aki a Máli- Atyával. Kaldeus szokás szerint Vérszerződést kötöttek, megnyitották ereiket, ott itták meg az Örömös bort és ennek emlékére a legegyértelmübb üzenetet hordó növényt ültette el. Azt, amely „növény-nyelven” a sumér és kus magyarok ősi és mén- isteni vérét, a Vérszerződést jelentette és ma is ezt idézi fel a szittya- magyaros népek eszébe. (A növény tamarisk neve egyébként a= szamár-iszk= szamár-eszik-et is jelenti, -és nem véletlenül- mivel az ilyen cserjék tüskés szárát csak a szamár képes megrágni, elfogyasztani.)

Ábrahám után, -sok esztendővel később- fia Izsák is elment a kultikus Beérsebába: „És elméne azért Izsák Abimélekhez Gérár királyához.--- és megjelent neki az Úr és megáldotta őt.” /1 Mózes 26. 1-2./ Izsák tehát –második alkalommal jelent meg Beérsebában és ő is megújitotta a szerződést az Úrral. Az ő fia Jákob, mielőtt Egyiptomba ment volna, /a nagy döntés előtt/, szintén megjelent Beérsebában -és ő már harmadikként- kereste fel az oltárt és ő is megujitotta a vér-szerződést: „Ott áldozék áldozatot az Ő atyjának Izsák Istenének.”--- „És szóla az Úr Jákobhoz.--- Felkerekedé ezután Jákob és elvivék gyerekeiket és feleségeiket azokban a szekerekben, amelyeket a Fáraó küldött értük. /1 Mózes 46. 1-5./

Ezekkel az eseményekkel igyekeztem bizonyitani, hogy az izraelita „zsidók” három ősapja, Ábrahám, Izsák és Jákob egyaránt a „beérséba” = a vér-szava jelenség szerint cselekedett a nagy döntések előtt. Úgy, ahogy az a szittya-

96

magyaros népek esetében mindig is kötelező volt. Tetszik, vgy nem tetsik a mai zsidó-keresztényeknek, az ábrahámi szittya- ősmagyar vezérek mindig Vérszerződéssel szentesítették az istennel kötött szakrális szerződéseket.

97

13. SZENT PÁL ÉS AZ OLÁHOK

Az Ótestamentum második része, a királyok könyvei, a krónikák és a próféták sirámai tulajdonképpen csak egy dologról szólnak; a „zsidók” állhatatlanságáról. Pontosabban arról, hogy minduntalan „megcsalták az Urat”, a zsidóknak azt a különös istenét, aki mindezek ellenére nekik állandóan megbocsátott, söt -nem tudom kultikusan gondolkozva sem felfogni, hogy miért-, de elképesztő jutalmat igér, egy örök hazát, egy másik /nem zsidó/ nép gazdag országát, az ősvilág irigyelt, tejben és vajban fürdő országát.

A zsidók végezetül, rettenetes büntetések és véres csodák sora után - véleményem szerint teljesen érdemtelenül- megkapták a megigért „Kánaánt”, ahol be is rendezkedtek. Ennek ellenére, - a józan paraszti ésszel fel nem foghatóan - az igéret százszázalékos teljesitése után, amikor a Biblia szerint százezernyi „pogányt megölve” birtokukba vették az új országot, mindent ott folytattak, ahol tulajdonképpen abba sem hagyták. Magyarul újra és újra elfordultak Jehovától és visszatértek „főellenségükhöz” Baálhoz és Aserákhoz és sorozatosan „gonosz dolgokat cselekedének”.

Az eddigi magyarázataim szer int a fent iekkel kapcsolatban már ismert az egyéni véleményem. Ezeket a fent emlitett zsidókat ugyanis, nem tartom zsidóknak, illetve a 12 „zsidó törzsnek” csak egy részét tartom annak. Azokat, akik 180 fokos fordulattal eltértek az ősi szittya- kaldeus erkölcstől és új életmódot, a ma parazitának minősithető „zsidó-tipusu” heréskedő- kereskedő és pénzváltó” /és magas kamatra kölcsönző/ életformát valósitották meg.

Ebből már logikusan következik az, hogy a „Jehova fenyegetését” az igaz hittől való minduntalan eltérés miatt, azonban „másként értelmezem”. Szerintem, ugyanis –a Bibliai történetekben- nem a Jehova, hanem a Magyar Nap-isten fenyegette a maga szittya- magyaros törzseit, mert közűlük egyre többen hagyták ott a szittya-„magyar hitet”.

Ez viszont a hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy egyre többen hagyták ott a tisztességes munkát és a tisztességes

98

kereskedelmet. Ez ugyanis nem tette lehetővé a györs és munka-nélküli meggazdagodást. Ehelyett egyre többen választották az uzsorások és csalárd kereskedők, azaz a törvénynel is üldözött paraziták csábító „pályáját”. Szó sincs azonban arról, hogy a kánaáni szittya- magyaros népek, -és köztük a zsidónak nevezett ábrahámi utódok- többsége megcsalta volna a magyar Istent. Pontosabban, akkor még nem, de a rontás és romlás, vagyis az ábrahámi szittya- magyaros népek elzsidósodása azonban folytatódott. Ténykérdés, hogy egyre többen hagyták el a mórest /a móros erkölcsöt/ és éltek léha, de egyre inkább parazita életet. Ezt az elhajlást azonban a szittya- magyaros Isten már nem türte és ezért éppen az elzsidósodás miatt, fenyegetette meg a kánaáni népeket a kipusztitás rémével.

Az elsőszülött fia az Új-ős, Jézus, /vagy más néven a Gál, avagy a Fehérlófia- Mén/, azonban „szembeszállt” az Atyával és újólag meg akarta menteni, meg akarta „váltani a bűnösöket”. Egészen pontosan a kánaáni népek akkorra már elzsidósodott részét. Az Istenfiú tehát -az előre küldött testvére János után-, újra emberi testben Krisztus néven jelent meg és tériteni 21 /visszatériteni/ kezdett. Ehhez a nagy munkához segitséget keresett és talált 12 tanítványának személyében, aki, mind gálok /galileai avarok/ voltak, egy ember kivételével. Ő, Judás Iskariótes, az egyedüli zsidó, aki a Messiást majdan harminc ezüst pénzért elárulja. A többiek kananeusok és galileaiak, tehát gálok, /azaz avarok, gar- magyarok és sumérok/. A tanitványok egy része viszont halász volt, mint Péter és András, de közülük valakinek idővel Pál /Bál/ nevet „kellett kapnia”, legalább is a magyar nyelv tanusága szerint ennek meg „kellett történnie”.

Van ugyanis egy értelmezhetetlen és mindenképen talányos magyar szólás: Ott hagyta, mint Szentpál az oláhokat! Ez a mondás megér egy nagymisét, mert magában hordja a Biblia-szindróma két nagyon fontos jegyét: a történelmi képzavart és az olvasási hibát. Pál-apostol ugyanis aligha

99

21 Tériteni, csak egy régebbi valamihez lehet. A pogányokat tehát nem lehetett kereszténnyé /vissza/ téríteni, fordítva viszont lehetséges.

hagyhatta ott az oláhokat, mert akkor még nem voltak oláhok, hisz ez az elnevezés a második évezred terméke. A fentiekből mégis az következik, hogy Pál apostol nem hagyhatta ott az oláhokat. Hát akkor kiket hagyott ott, tehetjük fel a kötelező kérdést? A válasz persze adott, hiszen nem kell mást tenni, mint betű szerint venni a szavakat. Egyszerűen és magyarosan, azaz -FO- azt csak kell elolvasni, ami le van írva. Pál apostol tehát az oláh -FO= háló- t, a halászhálót hagyta ott, amikor Krisztus felszólitotta, hogy: Kövess engem. És ő követte, mint tették azt a többi halászok is.

(Azt hiszem újra sikerült bizonyitanom a „Fordított Ékezésen” alapuló nyelv fejtés és jelentés- magyarázataimnak, tehát az ősi- üki olvasatok „forradalmian új” módszerének az igazát. Egyben mai létjogosultságát is. Tőbbek közt, éppen ezért volna elengedhetetlen szükség arra, hogy a magyar iskolákban /minden szinten az egyetemig/ újra tanitsák a rovásírást, hogy vele az ősi gondolkodásmódot is visszahozhassuk.)

Az „oláh-kérdésnek” azonban van még egy miséje, egy igazán vallási „legendája”, ami rokon a „szláv kérdéssel”. Mindkettőnek van egy közös jegye, nevezetesen az, hogy akkoriban sem oláhok, sem szlávok nem léteztek, csak az utókor csinált belőlük „népeket”. Egy nagy „helyi” tévedésből ismételten egy még nagyobb történelemhamisitást követtek el. és ehhez kialakitottak egy látszlóleg hozzákapcsolódó, de gyökértelen kultikus hazugságot is hozzáillesztettek. Nevezetesen azt, hogy a szlávok és az oláh -vlachok egy tőről származnak. „Egészen pontosan” azt állitják, hogy mindkettő a krisztusi –ménikus- szeretetvallásból ered. Mások szerint annak kiforgatásából. Szerintem viszont mindkettő a szittya- magyaros köristen-vallásválságból keletkezett. Tulajdonképpen az űj „kereszténynek” nevezett mozgalom „vallás-ideologiai” zürzavarban jöttek létre. Annak eredményeként, hogy az ősrómai -páli-/pálos- bálos/ köristeni vallás átalakult sauli- páli kereszténnyé, illetve judeo- chretienné, vagyis zsidó- kereszténnyé.

A vlach- szónak mégis köze van Saul- Pál apostolhoz. Az egyébként görög eredetű blak” jelzőből, lett a latin vlach szó.

100

Azt qzonban azonnal tegyük hozzá, hogy ez a vlqch- blak nem más,mint a a szittya-magyar vallás szó torz átírása. A wlach< vlas szó bizony az ősi vallás szavunkat „ragozza”. (Ennek további rontásából alakult ki a mqyqe Bqlqssq név, q cseh valassa- szó, ami az ősi morvák /mór-avarok/ neve. A szlávok „sajátunk” és a haza neve= vlaszty. A szláv háború /háborús- vitéz/ is= valech, valecy, wqlczhy, ami a vallásháborúkra utal.) Rokon szó azonban az etióp falassa is ami egy zsidónak tartott néger népcsoport mai neve.)

Az oláh< vlach= vallás a logika szerint azonnal helyes értlmet kap a már citált mondás: Úgy otthagyta őóket, mint Szt. Pál az oláhokat. Saul- Pál mint tudjuk először otthagyta a zsidó vallást, hiszen maga is farizeus /azaz vallásmagyarázó/ volt. Az új krisztusi vallás azonban nem a mai kereszténynek mondott valaha paulinus-nak /Páli-vallásnak/ nevezett zsidó-keresztény mozgalom volt, hanem /sok jel szerint/ az ariánus és manicheus vallás.

Biblia azt bizonygatja, hogy kezdetben Saul- Pál is ezt követte. Az ma már evidencia, hogy az eredeti szeretet- vallás szétvált. Az egyik mozgalom a nesztoriánus, aa meniccheus és az ariánus< anya-vallás volt, mellyel szemben a hímelvű zsidó-keresztény vallások harcoltak a szakrális fő-hatalomért. Saul- Pál a jelek szerint nem sokáig maradt a Simon- Péter és Simon- Pál által vezetett anya-vallásban /az igazi anya-szent-egyházban/ , hanem ot t hagyta őket . Ot thagyta a szeretet„vallást”, vagyis átállt az ellenfélhez, ahol éppen ő szervezte meg a mai „római” katolikus vallási szervezetet. Azt melyet már nem a szeretet, hanem a „világhatalaom” megszerzése és az ellenfelek kiírtása vezetett egészen a középkor végéig.

A közelkeleti és keleteurópai szittya- magyaros népek ekkor jutottak a vallási válság legmélyebb fokára. Ekkor bontott „zászlót” az izlám „izmaelita mozgalma”, mely egyaránt vádolta az ősi írások és az ősi hit meghamisitásával a zsidó és „keresztény”- katolikus egyházakat. Ekkor hirdette meg az igaz vallás mozgalmát Cirill és Metód pátriarka is, akiket egyre több szittya- magyaros nép követett. Ebből végül is a szláv- vallás-mozgalom bontakozott ki, melyből a pán-szláv jelzővel

101

„fémjelzett” orosz politikai mozgalmi tényező lett. A katolikus egyházzal szembehelyezkedő keleteurópai népek ugyanis sorra „szlávok”, sőt pánszlávok lettek. Ebből lett később a „pánszláv” világfenyegetés, aminek tulajdonképpen ma sem ismerjük, ma sem tudjuk az eredőjét és igazi inditékát.

A görög származású, -vagyis szittya- magyaros eredetű - Metód hosszú időt töltött Bagdadban, ahol megismerhette az új iszlám és a nesztoriánus, illetve ménikus/ mozgalmakat. Amikor pedig látta, hogy a bizánci és római egyház gyökeresen „elszemitásodott”, hiszen mindkettő igen agresszivan politikai hatalomra tört, hazatérve meghirdette az új „NAPVALLÁS” mozgalmat. Azt a „vallásreformációt”, ami már erősen botladozott a keleti népek között is. Ezt a mozgalmat az akkor már rontott „világ” rosszul; salav-pan- nak, majd még torzabban pán- szláv-nak nevezte el. A PÁNSZLÁV elnevezés azonban vissza fordítva olvasva= Vallás /V-L-S/ + Nap.

Az oláhok is akkoriban Metód idején kaphatták a magyar klérustól a vlach nevet, amikor ők is áttértek Cirill és Metód vallására. A szentistváni- katolikus magyarok az ősi vallást megtartó avar- mór- kun- kereszténység elől menekülő nyugati szittyák keletre távoztak és felvették a régi szittya vallást. A napvallást. Ők ekkor lettek pánszlávok, hiszen ez a panszlav szó –FO= valszap, tehát nap-vallás.)

Később, ez szót továbbtorzitva és visszaforgatva vlas= valch- nak írva is a vallást jelentette. „Szent Pálnak” és az apostoloknak azonban nincs köze az oláhokhoz. Bár ők Jézus egyetlen szavára követték őt és apostolok lettek. Az oláh szónak azonban van egy másik értelmezése is. Szenl Péter és Pál ugyanis nem az oláhokat hagyták el, hanem a szó fonákjáról olvasott hálót. /Oláh -FO= háló/ Péter és Pál tehát nem az oláhokat hagyta el, henem a hálót, a hálász hálójukat.

Saul – Pál viszont –ha ő egyáltalán létezett- mást hagyott ott. Krisztus eredeti vallását, az un. eretnek vallások egyikét, a megújult ariánus- menicheus vallást. A napvallást választó „pánszláv” vlach= vallás hívei viszont otthagyták a szentistváni katonai-erőhatalommal terjesztett judeo-krisztián vallást, mely ezután halálra üldözte őket.. (lGondoljunk csak a bogumilok elleni hadjáratokra, melyeket a pápa parancsára folytattak a

102

matyar királyok. Ezzel sajnos ezer évre elvetettük a balkáni magyar gyűlölet magvait, melyek mára erdővé terebélyesedtek. Az eltaszított és üldözött népek ugyanis nem a zsidó-kereszténységet, hanem a magyarokat tekintették üldözőiknek és gyilkosaiknak.)

A magyar vallás szó viszont eredetileg a varázs- latból, az Isten legnagyobb tudásából, a semmiből- mindent teremtés csodájából ered. Tudományosan pedig a nap-vallás fejezi ki a fenti igazságot. A nap hőereje- sugárzása teremtett a földön csodát, vagyis életet. A nap lényege a parázs, melynek sugarai gerjesztik a földi varázst. Aki pedig ezt tiszteli az a nap-varázst, mint nap-vallást értelmezi. A Varázs< valázs= vallás. (Az R = L) Az egyenlet tökéletes, hiszen az Istenhit valósága és a hit ereje nem más, mint Isten= varázsa amiból az emberek vallása /vállalása/ alakult ki, mely bennünk is testet ölthetett, melynek a segítségével lett képes maga az ember is mindenféle modern „csodákra”

Itt nem kívánom e kérdést továbbvinni, mert ez külön fejezetet igényelne, de annyit már előre jelezek, hogy az új „vallásnak”, a szláv-ságnak a kialakulásához, akkor adtuk meg a döntő lökést, amikor I. István első királyunk a keleti- körösténi-vallásról erőszakkal állitotta át (nem téritette!) a magyar nemzetet, a nyugati római judeo- kereszténységre. Akkor szakadt el a szittya- magyaros kulturától és a magyar nyelvtől legalább egy tucatnyi ősi szittya- magyaros nép, köztük oly nagyok, mint a bolgár= boly-magyarok, vagy bál-magyarok, a bosnyák= besenyők és a „türk”< túri- horvátok. (Horvát /latin/= kroat, ami -FO= toark -/T-R-K/ azaz turk- türk+ kök, akik azonban éppen úgy túrik túri-ak voltak, akár csak a trákok, és az osztrákok.)

Elnézést kérek az olvasótól, hogy a Bibliában követett „történelmi- rendtől” annyiszor eltérni kényszerülök, sőt nem egyszer a jövöbe ugrok. Szolgáljon a mentségemre, hogy ezt akkor teszem, ha a magyarság szempontjából nagyjelentőségü eseményeket, vagy fejleményeket kell kitárgyalni. A fentiek pedig, szerintem, mind ilyenek voltak. Most tehát Jézus- Krisztussal folytatom, aki -mint tudjuk- tanitotta, oktatta a

103

zsidókat és a megtérés fontosságáról prédikált nekik. (Nekik pedig valóban volt mitől és miből visszatérni- megtérni).

Ennek érdekében pedig csodák sorát „produkálta”, de nem sok eredménnyel, hisz végül is nem a „politikai hatalom”, tehát a rómaiak kivánták az ő halálbüntetését, hanem a megváltandó nép, a zsidók maguk, akik végül is keresztfára küldték, tehát megölték. Ez pedig azt jelentette, hogy Jézus eredeti szándékának megvalósitása, vagyis a zsidók megtéritése, azaz visszavitele a szittya vallás ősi erkölcseihez nem sikerült. Talán azt is kimondhatjuk, hogy teljes mértékben megbukott. Az emberiség szempontjából azonban a Messiás ittléte mégsem volt hiábavaló. Az isteni igazság ugyanis előbb- vagy utóbb ki kell, hogy derüljön és ki is derült a következőkban, amikor Krisztus a „pogányok megtérítését”, a szittya- magyaros népek megtéritését határozta el. Ez pedig azt jelentette, hogy az erkölcsileg bukófélben lévő, tehát alapvetően megroggyant napvallást reformálta meg. Helyette és mellette ugyanis „meghirdette” a szeretet-vallást, mely gyakorlatilag az ősi és tiszta szittya Napvallással volt egyenlő. Nem hiába hirdette Krisztus, hogy: „Én vagyok az ősvény !”- amit az igazság keskeny utjának hirdetnek ma is. Holott erről szó sincs, mert az igazság útja egyáltalán nem keskeny, hanem nagyon is széles, csak az ősi naphitű szittya erkölcsöket kell követni. Azt, amit Krisztus is hirdet, bár ő eredetileg nem az ősvényről, hanem az Ősfény-ről, az Ős-Napistenről beszélt. Ezért hirdette mindenütt a közismert igazságot: Én vagyok a világ világossága, ami nem lehet más, mint maga a nap és az általa „képviselt” Napisten. Igy kap teljes értelmet a másik világszerte milliószor is idézett mondása: „Én vagyok az ige!” Az a mondás, ami igaz, csak másként. A napisten ugyanis rovás-írssal irva= Sz, ami egyaránt jelenthett Ászt, Észt, Őszt és Szót is. Az isten tehát nem „szóval” teremtette a világot, hanem ő volt a „Szó”. Az Istenfiú mondása, (aki egy volt az Atyával) igaz, mert az ige-FO= égi. Az égi pedig égőt jelent, vagyis a NAPOT, a világ világosságát.

Én vagyok az Íge, az jelenti, hogy apám pedig a Szó. Ámde, az ükirásos jelentés is csodálatosan beszél: Én vagyok az Égi (Rovásirással = G, ami egyaránt olvasható égi, ege, égő,

104

vagy –FO= ige, ígi, ági, ága stb. kiejtéssel), azaz egyértelműen jelentette az Ígét és az Égőt, tehát a Napot. Krisztus= Kristen= kör-isten név ebből eredően szittya- magyaros kifejezés. Mivel azonban ő valamicskét különbözik az Atyától, igy ő nem maga a KÖRISTEN, hanem csak Köristeni – kör-östeni= körösteny, mai szóval keresztény. (Ez a levezetés az egyik bizonyiték arra, hogy az ősi és eredeti „keresztény”- szónak semmi köze nincs a /kivégző/ kereszthez.)

14. ÚRVACSORA ÉS AZ APOSTOLOK

Krisztus a megfeszitése előtt már jól tudta, hogy mi fog vele történni, hisz Judásnak is előre elmondta, hogy ő lesz az elárulója. Azt is tudta, hogy eredeti célja a zsidók megtéritése, vagy az elzsidósodás megakadályozása elbukott, így azt határozta el, hogy a leromlott és széteső félben lévő szittya- magyaros ösvallást fogja helyette „megreformálni”. Már beszéltem a fejlődési ciklusokról melyek az emberi társadalom szellemi és vallási minőségét is meghatározták. Vannak leszálló ágak, amikor a régi- ősi fogalmak új rossz tartalmat nyernek, mert a fogalmak igazi tartalma már eltorzult. Vannak felszálló szakaszok, amikor az erkölcs és az élet minősége is megjavul.

A krisztusi korban kétségkívül általános vallási válság volt a szittya- magyaros napvallású népeknél is. /Mind a himelvű zsidó és asszír, mind a nőelvű turáni és mezopotámiai népeknél/. Egyiptomtól egészen Iránig, Indiáig és Kináig. Jézus tehát a tanitványokat isteni küüldötté < apostollá kivánta tenni és őket arra felkésziteni, hogy a „világ” minden részén élő szittya- magyaros népeket felkeressék. Aztán öket vissza téritsék az ősi napisteni erkölcshöz és vezessék el őket a szeretetvalláshoz

Ezt úgy „képzelte el”, hogy két vallási központot hoz létre. Két avar- magyar, vagyis a mór központot. Az avar- mór< gall- népek egy- egy nagy kulturájú városában. Nevezetesen a két

105

Rómában. A „régi” Rómában és az Új- Rómában22 ami a későbbi Bizánc előző neve volt. Vergilius az „Aeneis” c. Eposzában megirta az itáliai Róma születését. Két iker, Romulus és Remus alapitotta meg a görög- trójai háboruban legyőzött és onnan elűzött mórok új városát az akkori „új Rómát”. Ez a név valójában a napvallás lényegét, az erkölcsöt fejezte ki. A latin erkölcs ugyanis= mora, „a mór”- vagyis a mór- avarok szellemiségt, melynek alapja a testvériség, tehát a szeretet. /A latin szeretet és szerelem pedig= amor, tehát „a-mór”- magyarok Boldogasszony anyjának és köristeni fiának Krisizitusnak a megújult szeretet vallásnak a új szakralitása.

*Az egyik alapitó Romulus -FO= sulum-ór= Sólyom- Úr, a

Férfi- mórok istene, míg a másik alapitó Remus -FO= Sumér, a Szemere istennő fia volt. Amit pedig megalapitottak az Róma -FO= a Mór, a „szerelem és szretet” új fővárosa. (Róma /R-M/< Ráma városok a szittyák kedvelt elnevezését hordozzák. A samaáriai Ráma városából való Saul király, és a balkáni Ráma tartomány szülöttje Nagy Sándor /Alexander Megalos< megaros - magyaros/ éppen olyan szittya királyok voltak, mint a magyar királyok. Az Árpádházi, majd a többi királyok is büszkén viselték Galilciai és Rámai királyi cimet. Eből is kiderül, hogy a szittya magyarok fejedelmei< királyai a szerretet< amor és a csillagok királyai voltak. /Galicia FO= cialag< csillalg/. A magyar királyok véri és asztrális eredete tehát egészen a bibliai eseményekig veethető vissza. Nem csoda tehát, hogy a jugeo- kereskztény pápák és kegyeltzjeik a Habsburgok mindent elkkövettek, hogy őket és néket a magyarokat teljesen megsemmisítsék. Ez sajnos majdnem tökéletesen sikerült nekik. Igy vált érthetóvé Petődi feljajdulása: „Isten csodája, hogy még él hazánk !”.)

106

22 A mai Törökország legősibb neve, Mória, /Rumi/, vagy Moricum volt. Bizánc legősibb neve valószínűleg Róma /FO = A Mór/ volt. Krisztus korában ezt már Új-Rómának nevezik és a római birodalom fóvárosát jelölik Rómának. Az a gyanum, hogy ez volt eredetileg az új Róma, hiszen az alapítói éppen Anatólia- Ilion országából -Móriából- érkeztek a Romulus által vezetett alapitók Itáliába.

A páros-istenség divatja az ókorban elmúlt, amit a mitoszok azzal fejeztek ki, hogy az egyik ikerpár megölte a másikat és egyedüli vezér maradt. Ez történt Róma kapcsán is. A közös- együttes alapitás után, a rege szerint Romulus megölte Rémust és egyedül kormányozta a mórok új hazáját.

Ez a „gyilkosság”a Kain-Ábel történet újabb formája, ahol a mitosz „valósága” az volt, hogy a Kan- megölte a Bál- Bél- istennőt. A Biblia ezzel a nő- isten bukását és a férfi- isten hatalomrajutását „mesélte el nekünk”. Ugyanaz a motivum ismétlődik meg újra, egy új, és ismét rómainak nevezett birodalom létrehozásánál, amikor Solom-úr a Mór- magyar férfi-isten „megölte” a Sumér-t, (aki a „Szemere- Bál”-nőistennel egyenlő) és egyedüli úr marad az országban, illetve az akkori világon.

Az egész történet a mitolőgiai görög hőstől Aeneas-tól indul ki, aki a mitosz szerint Aphrodite fia. Ez valószinűleg tévedés, mert Aeneas nem más, mint maga a Boldogasszony, aki később elbukik, és a hatalmat a férfi isten fogja megkaparintani. (Aeneas= a né+as= a- nő+isten). Ha azonban ezeket az ősrege elemeket végigondoljuk, akkor az a megalapozott gyanunk születik, hogy a mai Róma volt akkoriban az „új-Róma” és a Bizánc< „Istanbulnak” volt az ősneve: a régi- Róma -FO=A mór város. Ne felejtsük el, hogy Anatólia ősneve a Rumi- Birodalom volt, (ez -FO= múri, amit az görögök is átvettek. A Fekete tenger neve is Mór-tenger volt, és a tenger oroszul ma is= more= a móré.) Ugyanakkor Troja< lIlion a túriak városa volt (Trúia< Turúja, a túri nötörzsek városa, míg az Ilion név= A-lion= a Leo- /az oroszlán= Ló-isten/, ami a móriak jelképe volt. Akkor azonban még a páros-isteni hatalom uralkodott és a trójai háború „célja” a Páros-istenség szét-, ketté-választása volt. Hiszen akkor ebben a kultikus harcban tulajdonképpen a Himisten< Zeusz harcolt a Nőisten< Héra ellen.)

Krisztus a két új vallási központ vezetőjének a két főapostolt Pétert és Pált szemelte ki. Úgy vélem, az volt a terve, hogy az apostolokat isteni lényekké, de Pétert és Pált istenné teszi. Ennek az utja nem lehetett más, mint a testvérré válás. Ha ugyanis a tanitványok már Krisztus testvérei, akkor ők is

107

istenek, vagy legalább is isteni személyek. A kérdés most az, miként válhatott valaki a „valóságban is” Krisztus testvérévé? Erre a nagyon fontos kérdésre, csak egyetlen felelet van: Az Isten fiának vérszerződést kellett kötnie a tizenkét tanitványával.

A Husvét ünnepe közeledett, Krisztus tehát elküldte Pétert és Jánost, hogy készitsék elő az ünnepet. „Elmenvén készitsétek el nekünk a husvéti bárányt. ”/Lukács 22. 8./ Majd elmondta, hogy menjenek a városba, ahol találkoznak egy emberrel, aki egy korsó vizet visz. „Ha utána mentek, találtok egy nagy vacsorázó házat berendezve készen.”/Márk 14. 15./ Ez nagyon pontos utasitás volt, mert pontos, sőf „preciz” tájékoztatást ad a leendő vérszerződés helyérő l és körülményeiről.

A husvéti bárányt kellett előkésziteni. De mi is volt a husvéti bárány? Ma már a zsidók, és zsidó-keresztények egyaránt azt tanitják, hogy az „áldozati bárányt” azért kell megö ln i , hogy az is ten kegyét keressék ve le . A „legkeresztényibb” magyarázat azonban az, hogy a Bárány, aki maga a Krisztus, saját magát áldozza fel értünk, hogy vérének kiontásával meg mentse az emberiséget. Ez a „definició” ugyan alapvetően jó, csakhogy ma nagyon rosszul értelmezik és ezért a történteket hamisan is magyarázzák.

A husvéti bárány ugyanis többszörösen torzított és kiforgatott fogalom. Az közismert, hogy a bárányból felnőve kos, vagy jerke< birka lesz. Ellenségeink ezért ezt a két fogalmat igyekeznek összezavarni a szittya- magyaros népek agyában. A magyaros bárányból mindenáron birkát igyekeznek csinálni és mindent megtesznek, hogy a bárány soha ne válhasson a kossá. Nem volt más a céljuk Krisztussal sem, ő ugyanis kétszeresen is magyar Mint elsőszülött. (magyar= gar=) Gál, és gál< gall, mint galileai lakos). A magyarok és avarok kusiták, kosi< koshoni népek voltak. Krisztus tehát az ő számukra nem lehetett bárány illetve birka-, /vagyis a tömeg egy ifjú egyede/, hanem Ő Kos, sőt Főkos volt a szittya- magyarosak egyik vezetője. (Ebből következik, hogy a zsidók mindig is a magyar kost akarták megölni. Mindig belőle kivántak és kicánnak „bünbakot” csinálni. Azt az áldozatot, akire a zsidók bűnét

108

kötözik rá, hogy utána rituálisan megöljék). Krisztus azonban valóban megmentheti az emberiséget, de nem úgy, hogy a vérét a vérpadon- kereszten, tehát a kivégzés során- ontják ki, hanem úgy, hogy a vére a Grál-kehelybe kerül és vele a szittya- magyaros népek Új Szövetsége köttetik meg.

Maradjunk azonban a husvéti báránynál, melyet Péternek és Jánosnak kellett előkésziteni. A husvéti bárány neve németül= Osterlamm, ami= őstér+ mál, vagyis az őstéri< isteni férfi, kinek nevét és jelentését teljesen kiforgatták. 23Azt hiszem, a fentiek után már világos, hogy a két tanitvány nem a bárány megölését ment előkésziteni, mint ahogy ma a keresztény és zsidó Bibliamagyarázók állitják, hanem az őstéri malasztot, az isteni kegy megjelenését kellett előkészitenök.

Péter és János valóban láttak egy „embert” egy Korsó-val. Csakhogy a korsó= kör-ós = kör-Őst, vagyis a Napistent jelentette. (Ezt erősiti meg a héber KOS szó is, ami náluk ma korsó, kehely jelentésű, de nekünk a Kost és a Kős istent jelentette. Nem mond más azonban a francia nyelv sem. A francia korsó= crous= krus< kurus, tehát= kurus= korsó), vagyis körös kehely, a vétszerződéshez szükséges kegytárgy. Péterék tehát a Kör- ős- sel, a Napisten táltosával találkoztak, aki a kelyhet vitte magával. Őt követve eljutottak egy „házba”< templomba, ahol egy nagy terem volt már előkészítve. A terem, vagy szállás, németül= saal és franciául= salle, vagyis a szállá+s, de -FO= la- as= a Ló-ős= az Isten háza, vagyis egy szittya templom volt.

A két tanitvány mindent előkészitett és amikor a többiek megérkeztek, a templomba, minden készen állt a nagy eseményhez: A „Korsóval”, a Grál kehellyel, a Sacrum-mal= „Szentséggel” és a tor kellékeivel. Ott volt a borral töltött diszes áldozati kehely a Grál és az „Őskű”, amit ma újmagyarul

109

23 Már számtalan példával bizonyitottam, hogy az /S-T-R/ sátort, ostort, vagy ősteret jelent. Felidézem, hogy az angol -német csillag =star és stern =őstér és östen, azaz isten. A mál a magashegyi /istent/ jelentii, hiszen a- mál /M-L/ -FO= lam+a = a tibeti-magashegyi főpap, de láma a délamerikai magashegyi állat neve is. Az arab angyal =malák =mál-ék, máli. A mal- male pedig, /ang-fr/ egyenlő a férfivel.

Szentség-nek híbnak, de akkor =FO= gés+ á-tnes= kés- átnes, tehát átnyeső kés-nek hívtak. (A szentség latin neve= „Sacrum”, ami a mai szótárak szerint szentségest, magasztost és istenit, valamint rettenetest és elkárhozottat is jelent. Miért ez a szörnyűú kettősség? A Fordított Ékezés pontos választ ad erre is. Sacrum -FO = mur-cas= mór-kés< Mór- kés, tehát a Magyar isten kése. Az a kőkés, mellyel valaha az áldozatokat ölték meg az oltáron. Természetes, hogy ez az aktus az áldozatok számára kint, rettenetet és kárhozatot jelentett, míg a „gyülekezet” előtt és a táltos- papok számára az egész véres áldozat magasztos, isteni és szent cselekedetnek minősült).

Hogyan is történt meg, hogyan ment végbe a „vérszerződés”? Először is Krisztus és a tanitványok feltürték ing- újjukat a „Bál- karjukon”, /amit ma bal karnak hívnak/, majd összeszoritott öklüket, kissé hátrafeszitve arcuk magasságába emelték és az éles „ős-kűvel” /Sacrum- mórkéssel/ átmetszették a kidagadó erek egyikét. A kifolyó vért- mintegy pohárnyit- a borral félig telt „Grál- kehelybe” csorgatták. (Gra-ál= Gra-élő= Gra-ló= egyaránt Gar-Ló= Magyar -Ló, vagy Magyar- Élő = a Magyar Isten áldozati edénye, a Magyar-Tál. Más olvasat szerint a Graál szó a graáf- kifejezés rontott változata. A graáf ugyanis –FO= faárg, pontosabban „farag”, ami nyugatias irással farazs, illetve varázs. A varázs pedig isten csodája. Ezért hivják –nyugaton- az arkangyalt szeráfnak, hisz ez a név -FO= szintén faresz, vagyis varász-ló. Ezért adták a muzulmánok a próféta utódainak a sarif nevet, hiszen ez is a firag- virázs< varázs- jelentést rejti.

Ezt a boros- vért illatos fűvel, mézzel és fűszerrel is ősszekeverték, majd az Ünnepi Toron itták meg, a következők szerint:

„És minekutána Jézus a kenyeret vette, hálákat adván megszegé és adá nékik mondván: Ez az én testem. --- Hasonlóképen kezébe vette a „poharat” ezt mondván: E pohár amaz „Újszövetség, az én véremben” /Lukács 22. 20./

Korszakos szavak, kristálytiszta megnyilatkozás, melyet mára teljesen félre magyaráztak és így meghamisitották. Most pedig nézzük meg, hogy mit is mondott akkor Krisztus –természetesen- magyarul:

110

Krisztusi vérszerződés

Ez az én „testem” mondta a kenyérre. A kenyér pedig /fr/= pain -FO= nap. Olaszul= pane –FO= e-nap. Krisztus, a Nap- Köristen fia tehát a Napot, „a saját testét” tartotta a kezében. Azt meg- szegé, ami -FO= Éges-sé= istenivé tette, mert ez jelenti az áldást. (Németül az áldás= Segen /zégen/ = /szintén/ a+zégen, az égen van!) Az „én testem”, ami németül = mein Leib, még többet is jelent. A test= Leib- FO= Bél, azaz a Bál istennő maga. Az én- enyém= Mein= Mén, ez Jézus egyik neve. Az én testem= mein- Leib= Mén + Bál, tehát jelzi, hogy egyuttal az Istenanya Fia. A kör tehát tökéletesen zárul vissza és bizonyítja azt, hogy Krisztus teste, maga a Nap, az Atya + Fia és az Anyaisten egyszerre. (NB. „Én és az Atya egy vagyunk”.) A kenyér –a régi lepény- köralakú, aki azt ette az isten testét ette.

A kenyér után a poharat, /kelyhet/ vette kezébe Krisztus, mondván: „Ez az én vérem, az új Szövetség”. Ez németül így hangzik: Neue Testament in meinem Blut. (A neue /naje/= nőjje< növö, azaz új. A testament= a teste-ment. /!!/ Mein Blut= Mén+ Bál-út.) az én új-testem ment a bál- utra. /A földi testem most átment a vérbe/ Nagyon pontos a meghatározás: Krisztus vére, amely a pohárban van, maga az isteni- út. Krisztus új teste -ugyanis- a földi halála után elment, átment a tanitványokba. Arra, ami itt maradt, ami a Mein= az Enyém= e+ném -FO= a ménem. Az a Mén, ami= /m/+ Én= az emberi Ész, az értelem, magyarul a bennünk élő Ösztön, vagy másként az Östen= az Isten.

A fentiek nagyon világosan és értelmesen fogalmaznak. A bennük élő lényeget aligha lehet félremagyarázni. Azt a tényt, hogy három nyelv egyöntetűen bizonyítja az ősigazságot, már nem lehet véletlennek minősiteni. (Egyébként hozhattam volna példákat még féltucat más nyelvből is. Pld, a kenyér olaszul-románul = pane- FO= a nap, szlávul= chleb- chleba, ami -FO=a bels= a Béles, a Bál-Ős, tehát ezek is ugyanazt erősitik.) Azt hiszem, hogy végre, tudomásul kell venni a szittya- magyaros

111

ősszavak varázserejét és tudását. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Szó -FO= Ósz, aki az Ős vagy Ősz, tehát az Isten. Miként az Ige sem más, hisz -FO= Égi, ami újólag az Égő-Napistent jelenti.

Hiszem, hogy a Bibliai cselekmények szittya- magyaros „forditása” elég érvet szolgáltat ahhoz, hogy az őstörténetet nálam sokkal jobban ismerők végre kikerüljenek a kulltur-világnak készitett szellemi „labirintusból”, a szándékosan kijelölt tévutakból. Eljött ugyanis az ideje annak, hogy kibontsuk az igazságot és leválasszuk róla a gazságot. A megoldás ugyanis már adva van, a szittya- magyaros nyelven ma is olvasható, bár kissé eltorzult és megkopott módon megirt „írások” valóságában. Ezeket pedig megtalálhatjuk bármely európai kulturnyelvben. Persze csak akkor, ha nem azt keressük -mint eddig tették-, hogy a bennük lévő magyar szavakat mely nyelvnek lehetne alárendelni. Ellenkezőleg azt munkáljuk, hogy a mindenütt meglévő ősszavakat felfedezzük, elolvassuk és megértsük. Utána pedig merjük az általunk fordított és megmagyarázott igazságot a világ tudomására hozni.

Visszatérve a cimhez, most már megválaszolhatjuk a feltett kérdést: hogy az a bizonyos vacsora, Úrvacsora- e? Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem az! Ama együttlét ugyanis, nem vacsora, hanem a Vérszerződés isteni aktusa utáni tor volt. Jézus- Krisztusnak és a tanitványainak az új- Szerződését szentesítő ünnepi tor, vagyis egy isteni egyesülési aktus volt. A kérdés itt már csak az lehet, hogy miként is történt a végrehajtása. A szokásos megoldás az, hogy az aktus minden résztvevője vérét adja. Az isten vérével összekevert italt pedig nemcsak Krisztus itta, -amint ezt a Bibliai ferdités mondja-, hanem a kehely végigment a „gyülekezeten”. (Mint Úrvacsora-osztásnál a boros serleg.) Ezután pedig mindenki testvérré vált, -egy test és egy vér- lett, azaz isten, vagy isteni személy. A tanitványok pedig ettől kezdve már isteni apostolok, /talán apóstól-iak = apástóliak/, de postálók, tehát isteni küldöttek lettek. (Az apostoli-ság tehát nem kinevezés következménye, hanem annak a különleges szerződésnek a jele, hogy valakinek isteni vér folyik ez ereiben. Ettől kezdve tehát minden apostol az is ten- tes tvéreként , lega lább is „k is is tenként ”

112

tevékenykedhetett. (Péter- nevét pedig ezidőtől talán Kő-Úr, sőt Kőistenként is értelmezhetjük).

A vérszerződés megtörténetét azonban még sok minden bizonyítja. Nevezetesen két szólás. Egy „latin” és egy magyar közmondás. A borban az igazság ! Vagyis a latin „In vino veritás”, ami szintúgy = Borban az igazságot jelenti. Már volt arról szó, hogy minden nyugati kulturnyelvben az igazság- véres. Igaz latinul= ver-us= véru-es, spanyol-olasz-portugál nyelven= vero= véri, franciául= vrai /vre/ = vér, németül= war= vér, tehát mind véri< testvéri, amit a véri érdekek határoznak meg. Az igazság pedig latinul= veritás= vér-itass, angolul= verity= vériti = (avagy akkor mond igazat, ha ver-üti-k ?/, franciául = verité= vérité és németül= warheit= vér- hajt. (Szlávul- horvátul azonban az igazság nem véres, hanem „csak”= istina= istennő, isten-anya, vagy isteni.)

Nem érdektelen azonban a kehely és a pohár szókat is megvizsgálnunk. A latin kehely= calix /kaliksz/ a franciáknál= calice-/kalisz/ és angolul = chalice, mind azt jelenti, hogy a „kál” = gál-isz, a gál- iszik. A Gál pedig az istenfiú Jézus, de a magyar emger /gar/ is = gál. Az „Úrvacsora- Vérszerződéskor” bizony a gálok /galileaiak/ ittak: a földiek és égi gál. Az ivókehelynek azonban van egy másik neve is, a pohár. Ez a pohár azonban héberül kost jelent. Az elmúlt időben pedig a keresztény prédikációkon sokat emlegetik azt az „elegáns kifejezést”, hogy „muljék el a pohár!”, amit a papok isten fiával kapcsolatban szoktak emlegetni. Ezzel a szólással a pohárnak a méregpohár, tehát a halálos büntetés értelmét adnak. A pohár elmulása azonban magyar- és isten ellenes kifejezés, mert azt kéri, hogy muljék el a Kos, pusztuljon el az a Krisztus, akit a szeptuagintások a judeo- keresztény Bibliában –előre megfontoltan- „Áldozati Báránnyá” minősitettek le. Ma és már mintegy ezer esztendeje azért imádkoznak a Saul-Páli egyház félrevezetett fiai, hogy: Múljék el a pohár. Muljék el, pusztuljon el tehát a Kos, az istenfi Krisztus és gál< gar magyar népe. Magyarul és közérthetően, egyaránt vesszenek el a napisteni szittya szeretet- vallás hirdetői és hivei. Elsősorban pedig a hun- avar- magyar eredetű népek. Ez pedig a Jehovának és bosszuálló fiainak a legfőbb vágya volt és maradt ma is.

113

15. „PÉTER ÉS PÁL” JELENSÉG

A vérszerződéssel kapcsolatban vetődik fel egy másik változat lehetősége is, ami olyan lehetett /volna/, hogy Krisztus nem mindenkivel, hanem csak Péterrel és Pállal kötött vérszerződést, ami által Péter és Pál is istenek lettek volna és nevük ezért változott meg. (A „fő-apostolokkal” kapcsolatban ugyanis érdekes „szokásjog” alakult ki. A nép száján Péter társaként Pál szerepelt, annak ellenére, hogy a Bibliai történések szerint ők kérlelhetetlen és nagy ellenségek voltak. Ezzel ellentétben Arany János is szépen fogalmaz róluk: „Péter és Pál tudjuk nyárban, Összeférnek a Naptárban.” Ezenfelül, a magyar Koronán is egymás mellett szerepelnek. Ennek dacára máig sem lehet azt megtudni, hogy Péternek, a legfőbb ellensége, vagy a legfőbb segitője volt- e Pál? A Bibliai tanitások /és hiátusok/ alapján „elméletileg” két Pál létezhetett, 1./= Saul /Pál/, a volt zsidó rabbi, akivel nagyon élesen ütköztek az apostolok. 2./= „egy” másik Pál, akinek neve eredetileg –talán- Simon /a zelota- lázadó/ lehetett, de ő a Pál /Bál/ nevet kapta Jézustól.)

A galileai, tehát a gál< avar- magyar származású /Jóna fia/ Simon lett a Kefás, vagy Kefa, ami arámeus nyelven követ jelent. Ez jó forditás, mert szittya- magyarul a Kő< Kű, a Napistent jelentette. Ő volt tehát az a „kő- szikla”, melyre Jézus az új egyházat kivánta felépiteni. A kő és kiváló /gör/= kefalos. Így hívták az „új- jézusi vallás” kerületeit és így hívják a Görög-Keleti egyházkerületeket ma is: Kefalos= kőfalas. Ámde a koponya is Kefaloszt jelent görögül, viszont a „Golgothát” is „Koponya-hegynek” hívták, holott az Istenhegyet jelentett. Az eredeti jelentése azonban az ősi nyelven jelenik meg, mivel a Kefalos= 1./= Ke-balos= Kő-Bálos,< a Kő és Bál- Ős istenség= Páros-isteni neve. 2./= Kőfallosz= Isteni teremtő erő, /vagy Mén/, illetve a nemzőszerv neve, (az arameus Kefas szó a= Kő- fasz jelentést is hordozza). 3./= az emberi koponya = Kefalos= Ke-fál-ós= kiválós, ezt a jelzőt azonban csak a koponya-lékelt „Tökéletes” vezérek és táltosok kaphatták meg.

114

(Emlékeztetnék arra, hogy a Kefalos = Kiválós = jó ”koponya” a bennünk lévő szellemet, az ős-tudást jelenti. A koponya nem más, mint az agyunk háza. Az emberi szellemet és gondolkodást pedig a mentalitás jelenti. A mentál = a mén-tálja, a gondolkodás- tálja, vagyis az agy. /Egy kemény csontból képzett ágy!/ Az agyat azonban egy burok veszi körül, ez a /fr és ang/= meninge= a mén-inge, az agy védőinge. Ha viszont az agy kérgét megütik, akkor az érzékeny anyag, mely azonnal gyulladásba jön. Ez „orvosi szaknyelven a= meningitis= a méning-ütés.)

Simon „Péter” Kő, azaz /Kő/ Isten lett, a szittya magyar Kőisten képviseletében. (A kő németűl= Stein -HU= isten, angolul= Stone -HU= Ostone= Östen. Ilyen névcsere történt meg azonban a másik tanitvánnyal, Jánossal, vagy a másik Simonnal /?/. De ő nem „kő”, hanem Fal lett. Az a másik nélkülözhetetlen épitőelem, mely nélkül nincs épitmény. A jó kő-alapra, tartós falat kell húzni és az egyház /égi- ház/ ledönthetetlen lesz. Jézus a szeretet egyházát kőre kivánta épiteni és kiváló falat akart arra rakni. Éppen ezért a „hármas- vérszerződés” másik szerződő „fele” lett a magyarok Párosistenének a Boldogasszonynak a küldötte, aki megkapta a Bál ősanya nevét. /A Bál= Phal= Fal és Pál/. Az egyik elméleti lehetőség szerint ő Zebedeusnak volt az egyik fia, Jakab testvére János. Érthető módon, János kapta a Páros- isten névének a másik felét, ő lett a hun- küldött. A János név, eredetileg Jó-nőst, jó-nőt jelentett, a nőtörzsekre utalva vissza. Később lett a neve János. (Johannes= jó hun-os, vagy John= jó hun Ős. Stb.)

Bevallom János= Pál átnevezés tekintetében mégis zavarban vagyok. Ősnyelvi informáciők szerint ugyanis azt sugja, hogy ez a „János” azonos a nagyon misztikus kánaáni Simonnal, az ugynevezett Zelotával. Ebben az esetben pedig ő lehetett az új vallásalapitó a „Kisisten-Páros” nőelvi- fele, hiszen ez a Simon kánaáni, vagyis szemere- sumér- szamáriai, igy lehetséges, hogy ő lett a Bál-ősistennő új fia, az új Bál= Pál.

A Bibliai események eléggé világossá teszik Péter szerepét, ő lett Jézus földi helyettese. Ezzel ellentétben Péter társa, Pál körül nagyon nagy a bizonytalanság és a ködösités.

115

A „hivatalos” Pált, ugyanis ma /elsősorban és természetesen a Bibliai információk szerint/ „kiugrott” zsidó rabbinak ismeri a világ. Ezt a „tanitást” vallja az egész kereszténység és a Bibliai „páli levelezés egészét” az ő személyéhez köti. Ezen felül azonban neki tulajdonítják a római egyház megformálását és a katolikus arculatának kialakitását is. Aki azonban elfogulatlanul -vallásoktól függetlenűl- tanulmányozza a krisztusi kort és benne Pál szerepét, az hamar gyanut foghatott a vele kapcsolatos események elemzése kapcsán. (A Saul- Pál kérdéssel külön fejezetben foglalkozom !) Egyre több jel utal arra is, hogy Saul- Pál a krisztusi korban nem is létezett, illetve ha létezett is, akkor egészen másként működött, mint ahogy azt ismerjük. Most már az látszik valószinünek, hogy Saul- Pál apostolságát kitalálták és „megfelelő legitimálás” után az eltüntetett, igazi Pál helyébe épitették be. Hogy kik és hogyan tették ezt, azzal még sokat foglalkozunk majd a későbbiekben.

A Biblia-tudósok figyelmen kivül hagyták, hogy a tanitványok közt két személy van, kiknek a neve Simon volt és kiknek a neve eltűnt a krisztusi körből. Az egyik Simon a Kefa nevet kapta, ami arámiul követ jelentett. A másik Simon /a kánaáni zelota, vagyis lázadó/, akiről tulajdonképen semmit sem tudunk, mert alig ir róla valamit a Biblia. Valószínűleg okkal, mert a tárgyilagos bizonyitásban nemcsak az számit, hogy ki mit tett, hanem sokszor az a perdöntő, hogy ki, mikor mit nem tett. Az viszont tény, hogy Jézust valamiért zavarta a Simon név és meg is változtatta. Ezt a változást Krisztus rögtön az első találkozáskor eszközölte: „És vezeté őt Jézushoz, aki reá tekintvén mondta: Te Simon vagy a Jóna fia. Te, Kefasnak fogsz hivatni.” /János Ev. 1. 43./ A változtatás oka meglehetősen egyszerű, Krisztus nem akarta, hogy az ő nevét a „belső isteni nevét” más is viselje. Jézus eredeti neve a Mén, vagy Ős-mén. A Fehérló-fia, ugyanis csak mén lehet. A Simon is Mén /hangugrással = Ismén< Ősmén/ volt, ezért kellett a nevén változtatni.

Jézus, azonban /a fejlemények utólagos ismerete és tanulsága szerint/ a kánaáni Simon nevét is megváltoztatta, mégpedig Pálra, vagyis ősi arámeus nyelven Baálra. (Erről azonban nem szól a krónika, mert „Simon-Pál” apostolt el kellett tüntetni az új zsidó- katolikus egyház multjából.

116

A vérrel megpecsételet szerződés ugyanis azt jelentette: Ha a zsidók nem voltak hajlandók megtérni, maradjanak az általuk választott úton. A feladat megváltozott és most már az erkölcsi sikon bizony elcsúszkáló és bukdácsoló szittya- magyaros népeket kell visszavinni a helyes útra. A tanitványok tehát, akik ettől fogva már apostolok, vagyis „kisistenek”, elszéledtek a „világ minden részére” és most már a „nem zsidó pogányok” téritését kezdik meg, Etiópiától- Indiáig és a Szittyák birodalmáig.

Az apostol cimmel kapcsolatban van még egy észrevételem. Az ősszavak tanulsága szerint az apostol elnevezés, a küldött-kiküldött mellett az „istenhelyettesi” rangot is jelenthette, amit az apostol francia megnevezése is bizonyit, Apostol= apôtre= a pót-er= a pót-úr,/P-T-R/ és minden jel szerint ebből ered a Péter, a Pjótr és Páter név is.A vérszerződésnek és az apostoli „státusnak” azonban van még egy magyar vonatkozása is. A magyar királyok apostoli cime, amit állítólag a pápától kaptak. A kánon szerint a pápa sok mindent megengedhet magának, de azt nem, hogy apostolokat nevezzen ki. Az apostoli cím a Krisztustól kapott közvetlen megbizást jelenti, így apostoli családdal valót vérségi kapcsolatot feltételez. Ez pedig magyarul azt mondja, hogy az Árpádházi fejedelmi „dinasztia” valamely apostoltól –valószinűleg Andrástól, az „oroszok” apostolától-, vagy Jézus valamelyik más földi rokonától ered. Innen birtokolják tehát a főpapok kinevezésének -a római egyház által sem tagadható- különleges jogát. A katolikus klérus ugyan azt állitja, hogy a magyar király II. Szilveszter pápától külön Bullával kapta az apostoli cimet, a magyar koronával együtt. Ezt azonban, máig semmiféle okmány sem támasztja alá. Magam, személy szerint hajlok arra, hogy a két állitás azonos értékét „akceptáljam”. A modern koronakutatók egy részének, -így Csomor Lajosnak a véleménye szerint is - a magyar korona tulajdonképpen avar korona, mely évszázadokkal előbb készűlt, mint ahogy azt a magyarok, illetve Vajk- I. István király Rómától visszakapta. (Ezt a magam kutatásai is igazolják). Szerintem azonban ugyanaz a helyzet az apostoli cimmel is. Ezt sem római pápától kapták a magyar királyok, hanem Rómának ezt nem sikerült tőlük

117

elvenni.24 Végsőfokon tehát sem a korona, sem az apostoli cim nem római eredetű. Ellenkezőleg, a pápák mindig is mindent megtettek, hogy mindkettőt minél többször hiteltelenitsék és a magyarokat minél többször megröviditsék.

A magyaros aposstoli jelzőnek eredeti kettős értelme aligha tagadható. A kiküldöttek ugyannis postáltak, azaz küldöttek voltak. Az aposol tehát „a-postált”, a küldött fogalmat jelenti. Az apostoli szó azonban az apástóli, az Agyaistentől küldött ejlzőtt is jelenthet. Az pedig tény, hogy ez a fogalaom nem fér össze a római pápa „jogkörével”m gusteb p ben kegeetett a postáló. A pápák apostoli kettős keresztje is a legősibb magyar jelképek egyike, ami a szittya magyar vallás „szent-háromságát”: Az Atya-Anya-Fiú tökéletes „Egységét” fejezi ki. (Ezt a magyar rovásírás „igazolja”: A Kettőskereszt /‡/ a magyar rovásírás GY-betűje, a „GY” pedig= Egy -ami= Égÿ< égii. Nem érdektelen talán tudni, hogy a rovásírásban egy függőleges vonás ( I ) az Sz-betű jele, ami az Istent jelenti. Ha két Sz-betűt rajzolunk pld, így= X, az a tüzet, a napot jelenti, vagyis a Párosistenséget. Ha pedig az istenfiút is jelöljük, akkor egy függőleges és rajta által- két vonás, azaz = ╪ ami = Gy- betű< azaz „egy”, ami = három-isten. Ezért az apostóli kettőskereszt a magyar ősvallás „Három- igazságát”, három Istenét jelenti. (A kettős-kereszt a három kultikus hegyünkön van, melyek szintén kultikus nevet viselnek. A Tátra- Mátra- Fátra neve is valóban ugyanilyen ősi. Hiszen a Tátra -FO= ar+ tat +a= Úr< Ar+ Atya, Matra= mat+ar= Mat-er /Anya/ és Fatra= Fat-ar= Fiat úr= Úr Fia, a szittyák orságágát a „három magas hegyet” jelentik. A három hegy egyébként az egyiptomi hieroglifákban az országot fejezik ki. A jelenlegi szlovák államcimer a szittya Szetnháromásg /Anya- Aya- Fia/ szakrális országát szimboliizálja.

A szlovákok –persze- csak az ősi fogalmakat szedhetik elő ősszláv bizonyítéknak. A történelem azonban sorra megvicceli őket. Nenezetesen azzal, hogy a mostani magyar

118

24 A római császári címet például elvették és helyette a rámai-királyi titulust kaphatták csak meg. Nagy Lajos és Korvin Mátyás nem véletlenül akartak római császárok lenni, de mindkettőt megbuktatták.

földrajzi fogalmak helyett előszedett „ősi szláv nevek” tanuskodnak a felvidék ősi szittya volta mellett. (Pld. Kassa Kosice lett, ami helyes, hiszen a magyarok „kos-népek”. A Rima- szó a Róma és llRáma felvidéke rokona. Az ősi Szenc uj neve Senec, ami szenek-et jelent, ami a nap-parázst, vagyis a napistent fejezi ki. Ámde, a C- betű sokszor a T- ből keletkezett. /Pld. natio= náció, Galati= Galaac. Stb./, A Szenc elnevezést tehát= szent, mert az isten szent. A „szlovák” Senec is szaneket jelent, ami szintén a napisten szittya ős-neve. A Lőcse és Léva= Lóka< Lóca, a Levo- Lova nevet rejtenek. Nemkülönmb a helyzet magával a hivatalos „szlovák” elnevezésel sem, ami szintén ősmagyar fogalom. A „Slovak” szó ugyanis az ős-lovakat jelenti. Magyarán a Fehérló és vöröslőt, valamint a Fehérlófiát, akik az ősmagyar mondák sokezeréves alakjai. Az izzó- fehérlő nap szittya neve a Fehérló volt. A "ló" ősszó régen a napot jelentette. Szlovénia neve is innen ered. Slovén= ős-ló- fén, tehát az ősló fénye, a napisten fénye nevet hordja. A hajdani Szlavonia neve azonban más. Szlavonia ugyanis a szláv-onya, pontosabban avallás anyja nevet kapta. A panslav ugyanis –FO= vals- nap, azaz napavallás. Ne feledjük el, hogy Szlavonia fővárosa Mitrovica volt Cirill és Metód főhelye, akik a provoszláv vallást inditották útjára. Az országuk tehát valóban a szlávok anyjának tekinthető.

16. KRISZTUS ÉS PILÁTUS

A „Krisztus- dráma” rendkívül érdekesen alakult. A zsidó főpapok és farizeusok azzal vádolták őt, hogy a zsidók királyának adja ki magát és lázadást szit a nép között. Ennek a helyzetnek a megitéléséhez egy kicsit ismerni kell a római birodalom szokásait. A rómaiak semmilyen vallást nem üldöztek, igy gyakorlatilag mindenféle vallási szekták, vagy csoportok szabadon gyakorolhatták tevékenységüket. Vallási buzgalmáért tehát, senkit sem lehetett bevádolni a római hatóságoknál. Ezért találták ki az „irástudók” azt, hogy lázadással kell gyanusitani, mert a helytartónak az ilyen esetben már kötelessége az intézkedés. Az a Bibliai minősités,

119

mely szerint Jézus a zsidók királya lenne erős hamisitás. Egy „király”, vagyis egy római- ellenes király megjelenése esetén, akit sok ezren követnek, a helytartónak -ismétlem- azonnal és fegyveresen kellett volna lépnie. A király- szó ugyanis akkor már politikai fogalom volt és az önjelőlt királyokat is „hivatalból” kellett üldözni. Ezt azonban sem Pilátus sem Heródes nem tette, ezt a vádat figyelembe sem vette. Nyilvánvalóan azért, mert Jézust nem királyként vádolták, hanem melech-ként, ami ugyan ma már zsidóul királyt jelent, de akkor őt (melech -FO =helem =halom, vagy melich- melik, tehát málik-nak, vagyis -magas-hegyi) Istennek tartották. (A malák arabul is hasonló, mert = angyal.) Látható tehát, hogy ezek a cimek vallási rangok és fogalmak.

Ez viszont a római hatóság szemében zsidó belügy volt és nem avatkoztak bele a vallási és egyházi ügyekbe. A zsidó főpapok nagy befolyással birtak, nagy urak voltak, de nem volt birói hatalmuk, így ha valaki bünt követett el, akkor a római helytartóságra kellett vinni, ahol a római jog szerint itélkeztek felette. Jézust tehát lázadás szitásával és adófizetés megtagadására való buzditással vádolva vitték azon gőgös Pontius Pilátus elé, aki zsidógyűlöletétről volt híres. Ennek ellenére az antiszemita Pilátus miután megvizsgálta a „zsidók királyság vádját”, de nem talált semmi bűncselekményre utaló körülményt. Rögtön átlátott az áskálódó főpapokon, igy ki akarta őket játszani. Arra való hivatkozással, hogy Jézus galileai, nem tartotta magát illetékesnek az itélkezésre, ezért Jézust átküldte Heródeshez, aki Palesztinának és Galileának valóban a megbizott királya volt.

A Jézussal történő jogi- procedura ismét megerősiti azt a tényt, hogy nem volt zsidó. Ha az lett volna, a fejlett jogrenddel működő birodalomban, nem lehetett volna ilyen illetékességi kifogással élni vele szemben. (Saul- Pált például, mivel ő római polgár volt, nem itélhették el és Rómába küldték a perének lefolytatására.) Az is jellemzi a Jézussal kapcsolatos helyzetet, hogy Herodes sem volt hajlandó magára venni a kivégeztetés felelősségét. Ez a tartózkodás azért is fontos, mert akkor ott Galileaban és Judeában is „olcsó” volt az emberélet, igy a nem- római polgárokkal nem sokat teketóriáztak, főleg ha lázitás, lázadás lehetősége fenyegetett. Heródes azonban, a nála

120

megjelent zsidó vádaskodók támadásai ellenére sem itélte el Jézust, hanem visszaküldte Pilátushoz, aki újra kénytelen volt az üggyel újra foglalkozni. Egybegyüjtötte tehát a főpapokat és a népet, majd ezt mondta nekik: „Idehoztátok nekem ezt az embert, mint aki a népet félrevezeti. És ime, én őt tielőttetek kivallatván, semmi olyan bünt nem találtam ez emberben, amivel őt vádoljátok.---Megfenyitvén, ezért őt elbocsátom.” /Lukács 23. 14- 16./

A zsidók mindezek ellenére csökönyösen ragaszkodtak ahhoz, hogy Jézust a keresztfára küldjék, Pilátus ezt nem akarta. Volt azonban egy szokás-törvény a rómaiaknál, nevezetesen az, hogy nemzeti ünnepen, kegyelemből szabadon bocsátanak egy halálra itélt rabot. Pilátus most egy Barraba, /mások szerint Barrabás/ nevű rabot akart szabadon bocsátani. A rabot elővezetve, feltette a népnek a kérdést, kit bocsásson el Jézust-e vagy Barrabást? A tömeg óriás rivalgásban tört ki és a főpapok azt mondták Pilátusnak, hogy a nép Barrabás nevét kiáltja, így azt követeli, bocsásd őt szabadon és feszitsd meg Jézust.

17. BARRABÁS-SZINDRÓMA

Pilátus a római helytartó nem tehetett mást. Engedett a zsidó papság nyomásának. Megmosta tehát a kezeit, jeléül annak, hogy nem rajta múlt a döntés és kiadta a parancsot a keresztre feszittetésre. Jézust ekkor megkorbácsolták, majd biborpalásba öltöztették, fejére töviskoszorut tettek és nádszállal verték a fejét. Ezután végighajtották a Kálvárián át a Golgotháig, ahol keresztre feszitették. A fenti tömör mondatok azonban, a tényközlésen kivül nagy és komor titkokat tartogatnak nekünk. Ilyen titokhordó szavak: a „Barraba-jelenség”, a töviskorona, a nádszál, a Golgotha és a Kálvária. Ha ezeket kifaggatjuk, akkor rendkivüli dolgokat árulnak el el nekünk.

Kezdjük tehát Barraba - Barrabással, aki egy felkelő vezér volt és Róma ellen lázadva „gyilkosságokat” követett el. Jól tudjuk, hogy a hatalom minden felkelőt köztörvényes bünözőnek tart, mondván -ártatlan embereket- gyilkol. A

121

hatalom tehát okkal és „saját joggal” itélte halálra, de a sors kegyéből megmenekült. Ámde nagyon is misztikus körülmények között. Vele kapcsolatban jut eszembe egy ismert paradox mondás, amit akkor használunk, amikor mindenki jót akar és mégis mindenki rosszat tesz. Úgy járnak tehát, mint Jézus- Krisztus a zsidókkal, akik egyénileg mind Jézust kiáltottak, de ez a tömeg-hangként mégis Barrabásnak hangzott.

Ez a rendkívül érdekes, sőt furcsa ellentmondás nagyon elgondolkoztatott. Ismert az a nézetem, hogy a mondák-mesék és mitoszok mögött mindig igazságok lapulnak, csak nem biztos, hogy megleljük, meglátjuk-e őket. Aztán már arra is régen rájöttem, hogy minél elképesztőbb egy-egy monda lényege, annál meghökkentőbb a mögé rejtözött valóság. A szittya- magyaros nyelv segitségével ezt a rejtélyt is sikerült megoldanom és kiderült, hogy még a „légbőlkapott” meséknek is teljesen igazuk lehet.

Már megszokhattuk, hogy a krónikák az egyes embereket, az őket legjobban jellemző tulajdonságukat hordozó meghatározó, vagy a legszükségesebb információt tartalmazó szóval nevezik el, ami aztán így kerül be a köztudatba. (A 400-as évek Európájának egyik legfélelmetesebb alakja volt a nyugati- gótok királya, Alarik /Alarich/, aki Rómát is elfoglalta. A gót király „természetesen” nem gót volt, hanem szittya< hun és tót /gót/ és nem király, hanem kán. A mai történészek mégis királynak ismerik, de csak azért, mert cimét nemcsak rosszul értették, hanem rosszul is olvasták, azaz fordítva. A-király –FO= A+larik azaz= királ-a>, a-királ. Visszafordítva= Alarik és ebből Alarich.)

Az egyiptomi és közelkeleti népek jórésze kusita, vagyis mór< avar 25 eredetű volt. Észak- afrika mórjait akkor sok orszgban avaroknak hivták. (Dzsibuti ősi neve= Afar /avar/ volt. A Nilus-delta egyik legősibb városa Avaris = Avaros, vagyis „a-

122

25 A rovásírásban három „anya-betű” van, melyek a női melleg, vagy feneket utánozzák. A „B-m és w. Ezek sokszor csereszabatosak. Pld: szabir- szabár- /szapári/ és szamáriai< sumér. Avagy az István név= Esteban- Sztyepan- Stefán és István. A vengéhló- menedéklő, aki maraszt- az váraszt. Az avar= awar= a-mar= a mór. Stb.

város”. De innen ered Afrika neve is, mely eredetileg az a földrész, mely az Avaroké, ami előbb Avarika, majd Afarika= Afrika lett. A Bibliában is szereplő „Ofir” nevű földrész, sem más mint Afar= Avar, azaz Ofrika< Afrika). A római hatalom ellen lázadók tehát avarok voltak és a vezérük is az volt, akit a várbörtönben öriztek.

A Barraba névű ember tehát -FO= abar-rab, vagyis avar rab volt. (A Barrabás szó sem rosszabb, mert az -FO= sabar- rab, tehát szabar- szabír rabot jelent. Azt pedig -remélem- nem tekintik ujabb véletlennek, hogy mi magyarok szabirok voltunk, amit a vasmegye köszegi járásának Szabar nevű községe, vagy a veszprémi Szapár neve is ezt bizonyitják. De ha ez nem elég, akkor gondoljunk Szombathely ősi „latin” nevére: Szabária, vagy Szavária. És az is logikus, hogy a Rába folyó neve -FO= Abar< Avar. A Rábca –FO= acbar= cabar = szabar, de a nyitrai Czobor –hegy neve is Szabar volt eredetileg.

Duna- Rába torkolatban egy ősi gyürüs avar-vár volt valaha, amit előbb Győrü-nek neveztek, de ma már csak Győrnek hívnak. Ámde Győr a város német neve a= Raab nagyon is árulkodik, mert -FO= baár= vár, vagy hangugrással /HU= abar=avar. Így már talán az sem lesz meglepő, hogy a híres Árva megye nem igazán árva, /apátlan- anyátlan/ hanem bizony avar-megye.)

A zsidó pap és tanitó= rabbi, vagy rebe. A rabbi /R-B/ szónak szittya- magyaros olvasata -FO= i-bar= avar, (A keleti avarok-mőrok voltak az írás feltalálói. A székely is avar eredetű.) A rebe szó a rovó szinomímája. A rovás ugyanis reves. Ámde a rebe -FO= eber< ever, vagy abar< avar. Ennél pontosabb a rabbi neve héberül= Rav, ami= Ró, azaz rovó= író, de -FO= var= avar.

Jézusról jól tudjuk, hogy tanitott és megszólitása a „mester” volt, amit a Bibliaforditók rabbi-nak, vagy rav-nak mondanak. Jézus tehát „var-apa”, illetve /szittya- magyaros nyelven/ = avar- apa volt, amit egyaránt mondhattak abar-apa, vagy abar-aba -ként is.

A hosszú közjáték után térjünk vissza Pilátushoz, Barrabáshoz és a Főpapokhoz. Úgy vélem, hogy nem tévedek,

123

ha nem fogadom el a Biblia-forditók azon állitását sem, hogy a nép gyűlölte Jézust. Ha létezik a „primitiv logika”, akkor nem hihető, hogy az a néptömeg, melyet Jézus számtalanszor megvendégelt, melynek nyomorult egyedeit csodák által tette egészségessé, egyszerre csak engesztelhetetlen gyülölettel fordult szembe vele és halálát akarta. A nép egy része ugyan mindig is háládatlan volt és szivesen „asszisztált” még ártatlan emberek kinzása és kivégzése mellett is. Mégis mindig volt benne egy olyan alapmotiváció, hogy kiáll az igazságtalanul bántottak- meghurcoltak mellett, de legalább nem tüntetett ellenük. A jézusi csodákat ugyan magam sem hiszem, azok jórészét a szeptuaginta és Saul-rabbi hatásának és kitalálásának tartom, de az kétségtelen, hogy a jótétemények őt ismert és jóhirű emberré tették. „Józan ésszel” számolva, egy gonosztevővel szemben csak neki lehetett szabadulási esélye. Az idézett fura- elhallási mondóka is ezt bizonyítja. A valóságban is ez történhetett, hiszen csak a zsidó főpapoknak és farizeusoknak „köszönhetö” hogy sikerült Pilátust becsapni és Jézust kivégeztetni.

„Pilátus tehát kihozá Jézust és üle a törvénytevő székbe, melyet Kőpadnak neveztek, melynek neve zsidóul pedig Gabbatha. --- És mondá a zsidóknak, ime az ember!” /János Ev. 19. 13- 14./

Nagyon figyelemreméltó ennek a kőpadnak, a „törvény”- széknek az ősi fogalma. Valaha egy faszékre ültették a bűnost, mely lazon guggasztott, amit az eljárás tartott. A itélet után az széket elégették, amivel a „törvényerőre” emelést fejezték ki. /Innen ered a biróság törvényszék elnevezése./ A szék /sék/ -FO= kész< kés, illetve a Kős, az isteni jelzőt fejezte ki. A pilátusi törvényszék neve már Kő-szék< kőpad volt és héber neve is „klappol”, mert a fent-emlytett gabbatha= gabbassza< gubbassza, (A Th ugyanis Sz-t is jelentett.) Nem mond azonban mást a „kőpad”német neve sem= Steinplaster= i+sten-bl-aster tehát Kő-Isten+ Bál-Őstén széke. vagyis a Párosisten széke. (A héber Gabbatha szó pedig = gubbassza.).

Pilátus tehát megkérdezte a néptől, hogy ki legyen az, akit szabadon bocsásson az ünnep alkalmából? Az emberek,

124

akik szerették Jézust tömegben és egyhangúan kiabálták: „Avar-apa, illetve= Abar-aba! ami egybemosva így hangzott: abaraba- abaraba! A föpapok és farizeusok pedig ezt így forditották le Pilátusnak: Avar-raba= a-vár-raba= abarraba= a- Barrabá/s/. Igen, az „Avar-Apa vagy Avar-Aba” csak hajszálnyit különbözik „a vár-raba”-kifejezéstől, ezért sem volt nehéz a nép szavát kiforgatni. (Ne feledjük, hogy a biblia zömmel görög szövegből lett tovább-fordítva. A görögben viszont a B= V, ami Európában két olvasatot eredményezett. Pld: Bazil< Vaszil, avar< abar Stb.)

Ezzel újólag bizonyitni igyekeztem, hogy az ősi történetek és értelmetlennek tünő mesék azonnal „megvilágosodnak”, ha azokat szittya- magyaros nyelven értelmezzük. (Jusson csak eszűnkbe, a régi magyar történemi szójáték Gertrudis halálával kapcsolatban: A királynét megölni nem kell félni jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem. 1. Változat: A királynét megölni. Nem kell félni. Jó lesz. Ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem! 2. Változat /vereség esetén/: A királynét megölni nem kell ! Félni jó lesz. Ha mindenki beleegyezik én nem. Ellenzem.)

Krisztus „magyar” koronája

Pilátus tehát kényszerhelyzetbe került és nem tehetett mást, minthogy elbocsátotta Barrabást és megkorbácsoltatta Jézust, majd a katonák kezére adta, hogy megfeszitsék. „Ők pedig Jézust biborba öltöztették és tövisből font koszorut tettek a fejére és kezébe nádszálat adtak. És kezdték őt köszönteni, Üdvözlégy zsidók királya, majd a fejét verték a nádszállal és köpdösik vala őt.” /Márk 15. 15 -19./

Ezek a fenti szavak azonban, sokkal többet mondanak annál, amit ma látszólag jelentenek. 1./= Biborba öltöztették. Ez azt jelenti, hogy „pipor = papur-nak” öltöztették, mivel a sumér szittya- magyaros népek táltosainak és papjainak joga volt a pompás bibor ruhák viselete. A prémmel szegélyezett ruhák és bundák, a sok arany ékszer és a diszesen kivarrt biborszinű köpenyek voltak a szittya- magyaros uralkodók és főpapok

125

viseletének elengedhetetlen darabjai. Mivel Krisztus nem zsidó volt, hanem szittya- gál- magyaros, érthető hogy a magyar szineket alkalmazták.

2./= Töviskoszorút tettek a fejére. Olyat, amit „krisztus-tövisből” készítettek. Ennek a tűskés növénynek a neve nálunk magyal, latinul= spina, -FO= a nips= a nap-ős, franciául= épine -FO= e nipél, vagy a napé.) A magyal egy keménytüskés cserjeszerű növény, így minden jel szerint ebből fonták Krisztus koronáját. A magyal= magyar is szent -növényt jelentett. (Hiszen az Isten egyik neve az M-G-R= Mag-ár, vagy Magyar.) Bizonyítja azonban ezt a magyal angol neve is ami= holly, ez pedig szinte /gykorlatilag/ egyenlő az angol szenttel, ami= holy.)

A holy- holly- holi= GOLI, vagyis a gáli szóból torzult szentté, vagyis gállá< gálivá 26 , így szittya- magyarosvá /istenivé/. A latin tüske is isteni kifejezést visel, hisz a spina és a belőle származó /fr/ épine -FO= e-nip= is napos, vagy napisteni. Jézust tehát a fejére tett magyal< magyar „koronával” nem királlyá, hanem szentté= „magyarrá” vagyis Napistenné téve csúfolták.

3./= „Kezébe nádszálat adtak,--- majd ezzel verték a fejét.” Ez így nem is tűnik büntetésnek, de ismét másról van szó. A nádszál franciául= roseau /rozó/ -FO= us-or= ŰS- úr. Ámde a bot, vagy nádbot= canette /kanett/, a nád pedig= canne< kanna, aza a-kán, ami magyarul a kán, a bezér, sőt a Ká-Na= Kő+Nő, vagyis a Páros-istenség neve. /NB. kánai mennyegző./ Jézus kezébe tehát egy jogart, /jó magyart/ jelképező botot adtak. (A bot= Canette= Kan-ütte, a Kánt, szittya magyaros Kost ütötte, ütötték.) Legalább is a fordítás szavai szerint. A szittya- magyaros népek kedvelt rangja a Kán volt, ami nem más, mint a Párosisten latinosan írt ősneve- a Kő+Nő, /K-N/, amit más olvasattal és rövidebben Kán- nak mondtak. Az avarok Kagán cimet használták, ami pedig -FO= nag+Kan= nagy Kő-nek, vagy nagy Kánnak, talán a nagy földi

126

26 A gál< gol szóból torzult ki a zsidók GOJ- szava, mellyel az idegeneket, a nem-zsidókat illették. (Au l és két ll= J. Pld. Lány- jány, golya- lgója, kaliba- kajiba, Villon- Vijjon, gol és goj.)

Istenek neveztek. (Atilla nagykirály hajdani neve a Sárkán volt. A sár= ősár, azaz nap, tehát ő volt az első Napkirály. A frank Meroving királyok túle örökölték a Napkirályi jelzőt.).

Az egész „Bibliai királyi felszerelés” egyértelművé teszi, hogy Jézus itt, ebben a „passzusban”egy magyar istent, vagy egy szittya-magyar „királyt”, inkább kánt képviselt. Ez az egész leirás a magyar ősi napvallásnak, majd a szittya- magyaros népnek a kigúnyolását szolgálta. Bár az átlagember ma már nem ismeri fel a szavak őslényegét, a negativumok hosszú sora „tudat alatt” is hat. Az ilyenek pedig sok-sok száz más dezinformációval együtt nagyon is hozzájárultak a hun- avar- magyar nép és a többi szittya- magyaros népek ős-tudatának és öntudatának az eltüntetéséhez.

18. GOLGOTA ÉS KÁLVÁRIAJézus- Krisztus megkinzása és életének utolsó

eseményei elég jól ismertek, hisz a Biblia azokról részletesen beszámolt. Ha azonban szittya- magyarul olvassuk végig az Írást, akkor nagyon sok eddig ismeretlen és nagyon sok jól pontositható információt kapunk. Ilyen rejtett olvasata van a fenti két közismert szónak is. Kezdjük a sorrendben előbb jelentkező szóval, a Kálváriával. Ma már csak a keresztjét cipelő Istenfiú útjának egyes szakaszait jelenti, holott ennél jóval több a szó mondanivalója. Jézus valóban lentről indult felfelé a Koponya- hegynek elnevezett Golgothára. Keserves út volt, egyedűl nem is birta a keresztjét, segitségre szorult, hogy felérjen a hegyre, ahol elhagyja az „új testét” és felveszi a régit. Ott fent ugyanis az Atyja, az Ősz< ŐsIsten várta.

Jézus maga is Gál volt, akárcsak a népe, a galileusok és akárcsak apja a Magyar Isten, aki Gar és Gál néven is egyaránt ismert. (A menny, az ég, ahol az isten lakik, szintén „gál” mert neve= a „görög” Galaxis, ahol a= Gál+lak-/sz/is= ahol a Gál lakik.) A szenvedés útjának a végén maga az Atya, a Gál- várja őt. A „Gál- várja” viszont fonetikus irás után Kálváriaként vált ismertté

A Kálvária szónak azonban a szittya- mitológiában volt eredetilet igen fontos szerepe. Bár, akkor még Eskü-várja

127

elnevezést viselte.Valaha ugyanis az iskolába /az Eskola= Eskülőbe/ járó tanulóknak, és a katonai kiképzésbenm –tanitásban- résztvett fiatalok a nagy vizsgáknál még versenyeket is vivtak, melyek komoly fizikai és szellemi erőpróbát jelentettek. Az ókori „egyetemi fokozat” a tiszta-/szittya-/ fokozat elérése volt. A tiszta jelző tulajdonképpen a szittyát jelentette, de ez a jelző később már tiszt-té módosult. Ennek a „Tisztté-avatásnak” sok szakasza volt, melyek egyre nehezebbek lettek. Ezek végén élérték< megkapták a jogot, hogy tiszti /szittya/ esküt tehessenek, A Kálvária tehát a tisztté avarás útja volt, melyen minden tehetséges vezetőnek végig kellett menni. A Biblia igen helyesen írja, hogy a Kálvária- hegyet előtte Koponya-hegynek nevezték.

A jeruzsálemi Koponya-hegy héberül= Golgotha, görögü pedig Kefalos- nak is neveztek, ami egyben kivégző helyet is jelentett. A Biblia-tudorok a Golgotha= a koponya szót szeretik a héber Gul’ golet= koponya szóból származtatni. Ha azonban be akarjuk azonositani a szavakat, akkor az ősi magyar szókból kell kiindulni, melyekhez a segitséget az első két szittya- magyaros utódnyelven, a görögön és a latinon át kaphatjuk meg.

A görög K- betűnek ugyanis külön története van. Talán másoknak is feltünt, hogy Európában háromféla K- betűvel találkozhatunk. A görög K, a latin C és a szittya Q /= kú< kű/ A C= 〈- a Cő< Cső-istennőt, a Q- a Kő- hímistent jelentette. (Az ő jele a bot= „ I ”, ami az S és Sz –betűk gerincét adta. Ez viszont –általában az istent fejezi ki.) A híimisten tehát az Ős, vagy Ősz.).

A görög K- betű két szittya- rovásjel „ligatúrája”- az összekapcsolása. A férfi- istenség jele a bot= „ I ”, ami= Sz-S betű, .Az istennő jele a rovás N- betű= 〈 amiből a kerekitett C- latin K, alakult ki. A görög K –tehát S= I + 〈 ami egyutt SC, vagy SK / SzK/ az igazi kiejtése. Ebbül köerkezik, hogy sok K- betű jelent SK- vagy SzK- t. Pld. Az isteni= kultikus valójábán= eskülti-kus, esküvel kapcsolatos. A kelta népek neve= eskelta= eskültek, vérszerződést kötő népek. Most derül ki, miért üldözték a kulák-ot, mert a hajdani Eskülők kapták a kulák nevet. Az iskola is eskülő és a kölyök= elkülők. (A német Sch=

128

SK, tehát a csúcs és fejtető= Scheitel= Esketel, védelem= Schütz= esküdsz. /a legjobb védelem az összefogás/ Botrányos= Scandalous= eskün-dalos, stb.)

A kiváló szó /gör/= kefalos= eske-valos, vagyis kevalós- kiválós. /érvényes/ esküt tett- ember. A magyar koponya szó is többet és mást jelentett. A görög koponya= kefalos, tehát a magas veze tők megvése t t koponyá já t , í gy azok „Tökéletsségét” /kefalós< kiválós/ minőségét fejezték ki. A magyar kopnya szó is eredetileg más volt. Nevezetesen „Koppány”volt a Koponya. (Erdély fővárosa Kolozsvár kapta először ezt a nevet, de a szentistváni katolicizmus ezt eltörölte és az Eskülősvár< Kolosvár nevet adta neki. A Napoca nevet, melyelt a románok vettek ismét elő mintegy szálz éve. A Napoca név ősi módon, tehát fordítva „a-copan”= a-kopany, azaz Koppány nevet. Ez a név szakrális kifejeés, melyet csak a Tőkéletesek viselhettek./

Az angol koponya érdekesen szólal meg, mert a nave= scull /szköl/= esköl< eskűl. Ehhez csatlakozik egy kiegészítő szóval a latin nyelv mely azért nevezi a koponyát= caput-nak, mert az csapott-at, vagyis megműtöttet jelent. A latin caput /K-P-T/ szó persze ma már csak a fejet jelenti. Pedig van még annak egy másik olvasata is a német-orosz és francia= caputt< kaputt, ami a befejezettet, a lecsapottat /a kivégzettet is/ jelenti. A koponya és „kupa” egy jelentéssel birt, melynek a szittya- magyaros jelentése Kő-put. Ami kő-put+/tonyt/, kő-pot /ang-fr/ edényt, vagy kő+pat= kő-házat fejez ki. (Az ősi törzseknél divott, az emberi koponyából ivó-kupát késziteni, de a közelmult magyar pásztorjainak faragott ivócsanakját is put-nak hivták)..

Itt emliteném meg, a ma már teljesen agyonhallgatott egyiptomi kopt vallás lényegét. Annyit tudhatunk, hogy ők is, valamiféle ősi keresztény „vallási szekta” voltak, melynek a „jogállása” már felismerhetetlen. Igen, mert azzá tették. A koptok ugyanis az ősi napvallás követői, a Körösten hívei voltak és sokáig annak is maradtak. Ők is kör-östeni= körösztény-eknek is tekinthetők. Nevük a kopt= /K-P-T/ szó, szittya- magyarul- nagyon is egyértelmű, hiszen ha „kitöltjük” a mássalhangzók közét, megkapjuk a teljes nevet= copott, azaz csapott, a Tőkéletes vallás neve. (Alilgha véletlen, hogy qz

129

afrikai jövetelű avarok copfot viseltek, aminek neve összefügg a német fej= kopf /copf és kopt/ szóval. Mindezek eredete egyaránt az avarok hires vrkocsa, mit nyugaton is copfnak neveztek el.

A Kopt- vallás természeesen megújitott hímelvű Napvallás volt, melyet nem fogadott el a római pápaság. Hasonlóképen jártak a sziriai „keresztények” a maroniták is, akik viszont nőelvű= mór-nő-ita= mór-anya felekezet hívei voltak és maradtak. A koptok vallása rokon a katar- vallással is, mert mindkettó szittya- utódvallás. A kopt szó erővel vonzza a kaput= csapott igenevet, ami a szittya avatási kultuszból származik,

A Koponya görögül= Kranio= kör-anyó= Köranya= a Napisten. Az emberi szellemnek, a gondolatnak a háza. (Latinul= cranio, franciául= crane ugyanazt jelenti= kör-anyó, köranya.) Nem más azonban a másik görög szónak, a kefalos-nak a jelentése sem, bár ez már inkább a /kiválós/ fejet jelenti. Éredetileg ugynanis a koponyát jelentette, de a többi jelentése teszi egyértelművé azt, hogy ez az „összetett fogalom” is szittya- magyaros eredetű. A fej, a koponya= Kefalos= valóban olyan, mint a kő-fal, mely védi az emberi agyat. Az eredete mégis más, mert az ember isteni részét jelenti. A kefalos, ugyanis a = Kő-Bál-Őst, a Párosistent jeleniti meg e szóban. Az emberi agy dió-szerű anyagát védi a kőfalas tok, amit „töknek” nevez a fiatalság.

Úgy tűnik, hogy az emberi agy leképezi a PÁROS-istent, melynek bal-fele a Bál-nőt a jobb fele pedig a Kő-őst jelelnti. A benne lévő gondolat pedig a kettejük „fia” a mén, a mentalitás. A mén a menést- haladást jelenti, az emberek fejlődésének a garanciáját. A koponya tehát az agy tartója< tokja, az agy viszont a gondolat tárja, amit angolul lúlgy hivnak, hogy= mental, azaz a mén-isten tálja-tartója. A gondolat keltője azongan az agy-kérge a=. Meninge. Az agyban lévő gondolatok viszont meghatározzák az embet karakterét, ami németül= mentalitét, tehát a gondolkodó ember= mén-telytett. (Az értelem és ész /ang/ mind= míned< méned, vagyis a kisistened, az östen, ami a fejünkben vagy és úgy hivjuk, hogy ösztön. Ez

130

anvol-franciául= instinct, ami= istin-két; kid-idtent jelent. Az ösztön egyébként szlávul= istyina, azaz isten-nő.)

A dombtetőn levő Golgotha ógörög elnevezése= Kraniou- topos, ahol a topos= hely, ami -FO= sopo = ős-pot= a ház és háza (és ország, ahol élünk, amit tapos-unk) A kopony-pot, tehát a nap-isten „helye”, hisz ne feledjük, hogy a napisten oltárai mindig a magas hegyeken és ligetekben voltak. A krisztusi időkben azonban, mind a Kraniuotopos már sokkal inkább jelentette az eskü-helyet, melyből kivégzőhelyet csináltak a szittya utód államok..

A koponya, héberül és görögül is csak kultikus dolgokat jelent. Héberül= gul- golet, melyhez nagyon hasonlit a Golgotha. Ennek ellenére a Golgotha nevét nem innen származtatom, hanem a kivégzésből, a római keresztre-feszítésből., melynek ismert nemzetközi elnevezése= krucifix /ném/ és a crucifixe /fra/, ami -FO= xi- ficurk= ki vicsorg= aki vicsorog. (Úgy vélem tökéletes szókép, mert a kintól eltorzult arcra a vicsorgás a jellemző.) A kinozni és gyötörni /lat/= cruciere -FO= ere-ciurc = ere-csurg, vagy v+ére- csurog. A szentség /fra/ jelentése pedig= sacrément /szakröment/= szögre-ment. A szent- a megszentelt /fra/ =sacrosaint = szögreszánt. Az áldozat, az istennek szánt aktus= sarcrifice /szökrifisz/= szögrevisz, ámde a szentségtörés= sacrilege /szökrilézs/ = szögről-es< a szögről leesik. A római kivégzőhely = Golgotha /golgosza/ -FO= a szog-lóg = a szögön lóg. (Th= Sz.)

Ismét az olvasó elnézését kérem a „körösszefüggések” kissé bonyolultnak látszó fejtegetéseiért. Nem tehetek azonban mást, mert kényszerhelyzetben vagyok. A több mint 2000 éve egyunkba plántált és ott már alaposan begyökeresedett manipulációk ellen nehéz küzdeni. Az temészetesen senkitől sem várható el, hogy egyszeri hallásra nekem adjon igazat egy egész „ világ- vallási kultusz rendszerrel” szemben. Ezért kellett ennyi sok keresztre-feszitési szó-bizonyitékot bemutatnom az eddig „tök-idegennek” tanitott szavakkal kapcsolatban. Be kellett őket mutatnom, hogy ezekkel is igazoljam a szittya- magyaros nyelv döntő szerepét a krisztusi korban is.

131

Jézust keresztre feszitették és ott szenvedett esete 9 óráig, amikor felkiáltott: „Éli, Éli! Lama sabakthani !” (a francia változatban= sabachthani.) Ezt ma úgy forditják, hogy: „Én istenem, Én istenem, miért hagytál el engem?” /Máté 27. 46./A fordítás fele helyes, mert az Éli -FO= ilét< Élőt, az Élő-istent jelenti, kinek nevét Illésként- /Ílős/, vagy Éliásként- /Élő Ász-ként/ értették a jelenlévők.

A mondat többi része azonban helytelen. A többi szókat is „fordítva” kell olvasni, hogy megismerjük az igazi mondanivalót. Láma -FO= amál< a máli, Jézus tehát a magashegyi istenhez szólott. A nagyon bonyolultnak látszó sabaktháni nagyon is egyszerű dolgot jelentett: „Szomjuhozom!” Ugyanis, sabachtháni -sabaktháni -FO= ináh + kabas= innák- kevés /+et/, tehát innák egy keveset. Együtt, tehát az hangzott el, hogy: „Magasságos Élő Istenem, innák egy keveset.” Ez a fordítás némileg rendhagyó, pedig a Biblia éppen ezt igazolja.

A fenti fohászt ugyanis a körülötte lévő emberek pontosan igy értették meg. Ezt bizonyítja a Máté irása: „Némelyek pedig, az ott állók közül, amint ezt hallák, mondják: Illést hívja ez. És egy közülük azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn és megtölté ecettel és egy hosszú nádszálra tüzvén, inni ád vala neki”. /Máté Ev. 27. 46- 48./ Erről János -jóval rövidebben- a következőket irja: „Ezután Jézus, tudván, hogy immár minden elvégeztetett , hogy betel jesedjen az irás, mondta: Szomjuhozom.” /János Ev. 19. 28./

Az emberek tehát nagyon is jól értették, hogy Jézus mit mondott. Volt, aki csak azt hallotta meg, hogy Illést hívta (Igen, Éli-lást< az Élő Őst hivta), míg mások az is hogy inni szeretne. Máté egyértelmúen irja, hogy ecettel töltött szivacsot nyujtottak fel néki -hiszen szomjuhozott. Mások azonban így vélekedtek: „Hagyd el, lássuk eljön -e Illés, hogy megszabaditsa őt? ---Jézus pedig ismét nagy szóval felkiáltva, kiadá lelkét.” /Márk Ev. 15. 37./

Ezek az idézetek tökéletesen összevágnak az értelmezéseimmel, ami viszont azt bizonyítja, hogy az emberek akkor nem zsidóul beszéltek, hanem szittya- magyarul, vagy egy hozzá nagyon közel álló nyelven. Feltételezhetően az –

132

arameus /szemere< sumér/ 27 nyelven, melyet még annyi év után is érteni lehet a mai -némileg rontott- magyar nyelven.

A hivatalos szöveget azonban „előre” is értelmesen lehet forditani, mert az Éli és Lamma, a magashegyi Élő istent jelenti, a „szabaktani” szó, pedig a szabach-tani< szabad-tenni, vagyis megszabaditani- jelentést is hordozhatja. Krisztus felkiáltása tehát nem „felelőségrevonás”, hogy „miért hagytál el elngem?”, Ez ellentmondana a krisztusi tanitás szellemének, mert őt az Úr, soha sem hagyta el. Sokkal logikusabb a „Fordított Ékezés” mindkét változata, vagy eme utóbbi is, mely szerint azt kéri, hogy szabaditsa meg.

A szabakhthani, /Luzher: asabthani/, vagy sabachthani kétféleképen is jelenti a szabadítást. A magyar szabad-szó értelmében és a görög halál = thani és thanatos, szavak szerint is, amit magyarosan szánni és szánatos, vagy hány-ni és hányatos, (azaz elvetett, elhányt – eltemetett) értelemben jelenik meg. A Saba + Száni szók az Ős-aba< Ősanya, a Boldogasszonynek szóló szabaditó halál- kérését tolmácsol-hatták. (Itt jelezném, hogy a Szombat szónk héberből való értelmelzései is helytelen, mert a magyaros szabad /szabat/ - napot jelentette. (D= T egyenlőség ősi jelenség. Toppan-dobban, túr- dúr, tönöcköl- dömöcköl. Stb.)

19. MENNYBEMEMETEL ÉS GALAXIS

Tudom, hogy a hivatalosak (kik a Biblia szavai szerint sem mindig meghivottak és csak a legritkább esetben elhivatottak) ma még „áltudományos arroganciával”, vagy a „horvátistváni” szemtelenséggel tartják egyenértékűnek a „Biblia” bírálatát. Azt a bátorságot, hogy valaki a hivők

133

27 A sumér< arameus-l arámi nyelvet nem élő, hanem csak papi nyelvnek mondják. Tulajdonképpen joggal. Az új szemita- vallású népek nemcsak vallásukat, hanem nyelvüket is megváltoztatták. A Boldogasszony kultusz auzonban oly erős volt, hogy magyaros nyelvet, mint a vallás nyelvét megrtaztották. Ennek miatta tudom én ma hétezer év után is magyarul olvasni az ősi bibliai történeteket. (modern példa a latin nyelv, melyet éppen az arameus mintájára vezettek világszerte.

tömegével és a hivatásos Biblia-magyarázók kánonokban is bebetonozott véleményével szembeszállva ki meri jelenteni azt, hogy a „Szentirás” egy ősi szittya „Antológia”, mely , valószínűleg az arámeus magyaros nyelven volt eredetileg megírva. A felháborodásukat pedig tovább fokozza az, hogy „nyelvész hályogkovácsként” követem el a „tudomány ellenes merényleteimet” és a fentieknek megfelelően a Bibliai szavakat magyarul merem értelmezni. Mi több azokat érthető módon mai európai nyelbekből vissza- forditani. (Az arameus –FO= sömara, vagyis szömörö, magyarosan szemere nőtörzsünk, amely nemcsak a szemérmes, hanem –vissza -FO= örömös is volt. Ez a szemere /SZ-M-R/ törzs volt, a megtagadott szumir, /SZ-M-R/, vagy szemer nép egyik őse.).

Arroganciám ellenére tisztában vagyok vele, hogy munkám messze van a hibátlanságtól és tévedések engem sem kerülnek el. Mégis folytatom a munkát, hiszen célom nemcsak az igazságnak, hanem az ősi torzulásmentes valóságnak a szolgálata, mely talán segit megérteni a napjaink sulyos erkölcsi problémáinak az eredetét is, valamint a bennünket sujtó, évszazadok óta állandósult balsorsunk titkát is.

Folytassuk azonban a csodákkal teli krisztusi történetek szittya- magyaros értelmezésének munkáját. Krisztust eltemették és harmadnapon feltámadott, majd találkozott megdöbbent tanitványaival. Nekünk azonban nem szabad elfelejteni, hogy Jézus már a vérszerződés alkalmával is „képletesnek, de mégis értelmetlennek” tűnő szavakat mondott tanitványainak, illetve akkor már az apostoloknak:

„Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőnek gyülölcséből, mind ama napig, amikor mint újat iszom az az Istennek országában.---- de feltámadásom után előttetek fogok menni Galileába.” /Mark Ev. 14. 25- 28./ Ugyanerről ir angyali üzenetként, bár némileg más fogalmazással Máté is: „És imé előttetek megyek Galileába, ott meglátjátok őt, imé megmondottam néktek.” /Máté Ev. 28. 8./

Az Irás tehát arról beszél, hogy Jézus- Krisztus a feltámadása után Atyja országába fog menni, illetve, hogy

134

Galileába fog menni. Most akkor hová is készül? Minden jel szerint a kettő ugyanazt a helyet jelenti.

Az apostolok a feltámadás után többször is találkoztak Jézussal. Gyakorlatilag husvét napjáig voltak együtt vele. Majd Jézus: „Kivivé őket Bethániáig és felemelvén az ő kezeit megáldá öket. És lőn míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a Mennybe. „/Lukács 24. 51- 52./ Vagy, Márk Ev. 16. 19. Szerint: „Az Úr, minekutána szólott nekik, felviteték a Mennybe és üle Istennek a jobbjára.”

Mindezek a megfogalmazások tehát elég egyértelműen jelentik azt, hogy Jézus- Krisztus visszatért az Őstérbe< az Östenhez, a csillagok közé. Ennek a rendkivüli esetnek a „kitárgyalásához” ismét vissza kell térni a már annyit idézett és használt európai főnyelvekhez, a latin- a német- az angol- és a francia nyelvekhez, hogy pontos képet kapjunk a történtek helyes értelmezéséről. Előljáróban fel szeretnén idézni az Őstérrel /S-T-R/ kapcsolatban ismerteket. Az őstér, jelenti az őstörést, tehát az Világmindenség KEZDETÉT jelentette, amikor a csillagok keletkeztek és megkezdték forgásukat. Az őstér jelenti a csillagot, a stár- t, vagy stern-et (ő+stör és ős-térni-), de jelenti az Östen< istent. /R= N/, Az őstér /S-T-R/ azonban jelenti a KELETET /ném/= öster, mely a napkelete és Európához képest az ősi /európai/ népek keletkezésének a helye. 28

A keresztény liturgiában azonban ez az ősszó mást is jelent, mégpedig a Husvétot. Az angol easter= húsvét= őstér /?/, de az eastern /isztern/ = keleti= őstéri< őstér- felőli. A német husvéti= ősterlich, a keleti= őstlich és a husvét= Ostern= Őstérni. (Az Easter= Ister azonban az Isten-t is jelenti, /R= N-betűvel/. Az Ister, az Istár nevek igy Isten jelentést is hordoznak. (A magyar Duna -FO= anud< anyád is Iszter=Isten jelentésű.)

135

28 Ismételten szólok arról, hogy magyar rovásírás R- betűje egy fordított N-betű /И/ így az Őstér Östen-nek is olvasható. A rossz kiejtést elősegiti az is, hogy pld, a héber R /res/ és N /nun/ jele is majdnem ugyanaz =/valami ilyesmi: ⎤ /.

Az őstér isten-szó még sokszáz változatban van jelen a nyugati nyelvekben. Most azonban csak néhányat mutatok be: Először is a ma nagyon divatos, a különlegeset és rendkívülit jelentő szót az= Extra< extrát, ami bizony =estar = őstéri= isteni. A latin „idegen és külföldi” = exter= ester= őstér= isten. Egyben a megrémülni is= exterreo= őstén- úr. Azt mondja az angol, hogy az idegen és furcsa= extraneous= őstéren-ős, vagy „egyszerüsitett” helyesirással az ugyancsak az angol „idegen” = stranger = ő+stéren- ger = őstéren-gyér. /azaz kevés/, vagy őstéren-me+gyer. Az olasz idegen is= straniero= őstéreni-erő, vagy ur. Ámde a görög idegen sem más, csak szebben beszél= allotrios = a ló-téri-ós= a Lótéri Ős, /< naptéri ős/. A legkülső /ang/ = external /eksztörnél/ = őstéren-él. Ide tartozik egy „tudományos és modern” szakkifejezés is, a csiramentes= steril = őstér-íl, tehát, aki őstéren -él, az csiramentes, meddő. A német halott is érdekes szó= Sterbe, ami azt mondja, hogy aki meghal az Ő+ stérbe, vagy az Östenhez fog visszamenni.

Térjünk azonban vissza a Bibliához. Jézus, mint tudjuk az apostolok közül emelkedett a magasba Husvét napján. Fentebb már kiderült, hogy a németek a husvétot úgy hívják, hogy= Ostern és az angolok= eastern. Mind kettő, azt jelenti, hogy: ős-térni, az Őshöz, az Istenhez visszatérni. Ez bizony mellbevágó „véletlen”. (A halott neve is ezt jelenti. De azt se feledjük, hogy az ősi magyar sirfelitat így kezdődött: Itt nyugszik az Urban..X.V..) Azt a napot tehát, amikor Jézus visszatért az Atyjához, az Őstérés napjának hívják a német hunok és az angol avar- gallok. Hová is tért meg Jézus? A németek szerint az ég-be = Himmel, az a hely, ahol a Him- isten /vagy -FO= Míh-istennő/ él. A zsidó Jehova újhéber neve= Elohim, ami nem más, mint az Élő-him, a zsidük him- istene. Ahol viszont ők élnek, ott a Him- él, az a Mén- vagy Menny, tehát a= „Menyország”.

A római jog, azonban már régen kimondotta, hogy egy tanu- nem tanú. Így hozok egy másik tanút, de most Európa másik végéből a görögöktől. Az már kiderült, hogy Jézus felemelkedett a mennyekbe, ami azt jelenti, hogy a csillagok közé. Ami viszont köröttünk és felettünk is van az valóban az Őstér, /egészen pontosan: hős-tér, illetve hűs-tér/, ami tudományosan /és „echtgörögül”/ = Galaxis, Galaktika, vagy

136

magyarul aTejut, (gala= tej), vagy éppen a Hadak utja. Csodálatos szó ez, van is vagy hat meglehetősen érdekes olvasata.

Galaxis= /ugyanis/ 1./= Gál- lak-/sz/-is/. A Gál, lehet az elsőszülött fiú, de lehet az Apa, a< Gar= a Magyar, az isten. 2./= FO= sixalag= sik-sz-alag, = sik-szalag, vagy ha jobban tetszik csik-szalag. (Milyen is a Tejut? Úgye, csik alakú, vagy sik-alakú.) 3./= FO + HU= is-xalag, ami ős-szalag, vagy ős-csalag, tehát csillag. 5./= Csig-alag= Csiga-alak , hiszen a Galaxis őrvény- alakú. 6./= „kissé szabadon” Csik-lak= csikó-lak-ik jól vele, elvégre a Tejútról volna szó.

Végezetül most csak azt kérdezném meg az ellendrukkerektől, -egyáltalán némi kárörömmel-, mekkora „véletlen-sorozat” az ilyesmi, -mármint az-, hogy egy „görög -csillagászati” szak-kifejezéssel kapcsolatban miért tud minden valódi és mitikus-kultikus kérdésre ilyen szellemes válaszokat találni a mi „rokontalan nyelvi zárványunk”. Egyben a legendákra is milyen pontos, tudományos igényeknek is megfelelő magyarázatokat kaphatunk a szittya- magyaros ősi nyelvünk segítségével. Annak ellenére, hogy a szakértők és honi- nyelvészek szerint semmiféle bibliai kapcsolattal nem birunk?)

Ezekkel természetesen nincs vége a bizonyitásnak, de most be kell fejeznem, mert nincs módom felsorolni a különböző nyelvek minden „árulkodását”. Helyette inkább egy újkeletű, de nagyon ősi legendát szeretnék felemliteni. Azt a m i t osz t , vagy ős tö r t éne te t , me l y Cs icsáky Jenő tengerészkapitány könyvében jelenik meg, melyet jó esetben sci-finek, rossz-esetben agyrémnek minősitenek. Ő ugyanis a „MU-az emberiség bölcsője” cimű könyvében azt állitja, hogy az emberiség őshazája a mai Indonéziától Ausztráliáig és onnan Hawai- szigetekig található tizezer-sziget helyén volt. Ez a hatalmas kultúra lett volna a MU- birodalom, mely Atlantisz- szerüen elsüllyedt és az emberek innen futottak volna szét a világ minden része felé.

A könyv alaptémája első rálátásra valóban tudománytalan fikciónak látszik, de egyben rengeteg gondolatot vált ki. Gondolatai beköszönnek a Biblia-történetek közé is,

137

nevezetesen Jáva, /Javan/ szigetével kapcsolatban, mellyel Salamon király is kereskedett. A másik jelentkezése a Husvét szigetek kapcsán történik, melyeknek neve -természetesen = Eastern- Ostern= az Őstérni < Ősteni- isteni szigetek. (Egyébként a sziget angol neve= Isle= Isló= Őslós.)

És, „onnen nem messze” van, az Őstér-alja, melynek mai neve = Austrália= Os-tr-alja= Őstér-alja. Ha tehát Csicsáky MU-ja létezett és erre számtalan jel utal, akkor az ötödik kontinens valóban az őstér alja volt. (Az újzélandi maori< móri- nyelvben egyyébként több mint száz szittya- magyaros szó van. Az indonéz Timur szigeten él az ősi mór<múr- nép az, mely ma is élen jár a szabadság harcokban, a gyarmatositók elleni lázadásokban. Függetlenségét nemrég nyerte el. Fővárosa Dili, ami nem a bolondot, hanem a Déli-napot jelenti. A Timur név pedig a Szimúr< sumért jelenti ma is.)

A sejtelmes Mu-szó azonban nem egyéb, mint a Muh-/a moh/ vagy a Méh. Újabb véletlen, hogy az M-betűt az ősi rovásírásban egy balra fordított B-betű jelzi.( Ehhez hasonllóan =Я). A B-domborulatai ugyanis a női mellek. Viszont az Évát /az első nőt/ jelentő V, pontosaban a W-betű „fordítottja” az= M a szülő nő „piktogramja” -a szétrakott lábú nő- vagyis a Méh.)

Ehhez a magyaros elmefuttatáshoz egy nem kevésbbé meglepő történetet is elmondanék, amely nevezetesen a Diesel motor felfedezőjétől Rudolf Dieseltől származik. Tőle ugyanis -jó 100 évvel ezelőtt, az 1896-os párizsi világkiállitáson elnyert aranyérme után-, megkérdezték, hogy honnan vette a találmánya alapötletét, tehát, az ősszenyomásra keletkező szikra elvét. (Piezo-elektromos jelenség).

Elmondotta, hogy él a polinéziai szigeteken egy rendkívül intelligens nép, melynek sok meglepő találmánya, nevezetesen „gyujtópora” is van. Van egy bizonyos mohaféléből készült növényi poruk, amely ha hirtelen összenyomták, gyulladásba jött. Találmánya őtletét pedig éppen tőlük vette át. Ezzel a jelenséggel azonban összevág egy másik „véletlen” is.

Dr. Vámos Tóth Bátor honolului kutató szerint a világon több mint 15. 000 olyan magyar- eredletü földrajzi név van, -főleg az afrikai- európai, ázsiai és polinéziai zónákban, melyek

138

a kárpátmedencében őshonosak. Azt lehet mondani, hogy tömegesen találhatók ilyenek a „csicsáki - Mu” területén. Sejtelmes és kultukusan hangzó név a Hawai- szigetek fővárosának a neve is:

A Honolulu szó, a honoló-Lút, az ott lakó napistent jelenti, ámde a város két óriási 5000 méter magas hegyének a neve is példaértékű. Mauna Loa és Mauna Kea. Mi már tudjuk, hogy ezek a párosisten két nevét viselik. A Mén-Ló és a Mén-Kő hegyei és így nem csoda, hogy ott honol a Lú.)

A fentiek állitásaim igazolására -csupán Indonézia területéről- hadd citáljak néhány sziget és városnevet: Bali sziget /Bál-isten szigete/, Sumatra =Us-matra= ős mátra, azaz ősmatar< magyar. Jáva sziget= a tej Java, -FO= a vaj. A Madura szigete, madur- magyar. Sziberut városa, a szabirt idézi. A híres „Dzsakarta” városa pedig -FO= át-rakázs, átrakó kikötő volt és van. Aztán még ilyenekkel találkozhatunk: Barus -Boros, vizes, Silok = Ős-lók, Solok FO = Kolos, Bogor, Lombok, Maros, Karosa, Piru, Rába, Salak, stb.

Nem mehettem el szó nélkül a fenti „jelenségek” mellett, mert újra bizonyítják, hogy nemcsak a Bibliai vidékek vannak telve magyar nevekkel, hanem a világ más részei is. Sajnos ezt a Magyar Tudományos Akadémia nem hajlandó tudomásul venni és még „észre sem vette” a honolului „Tamana Intézet” elképesztő eredményeket hozott publikációit. Illetve biztos, hogy észrevették, csak éppen gyászmagyarként a régi latin mondásnak kivánnak megfelelni. (Omen is nomen= Nevében a végzete, mondták a rómaiak, de én azt tenném hozzá, hogy most is kibújik a lényege. Az Akadémia a görög akademaikos szóból ered, ami egyetemit, oktatásit jelent, de van egy pejorativ jelentése is = a- meddő. Magyarul pedig egy harmadik = az akadékos< az akadékoskodó, ami sajnos több mint 100 év óta jellemzi –főleg- a nyelvész és történész szakosztályok munkáját.

Vámbéry Ármin 1860-ban tette le az Akadémia asztalára az úti-jelentésével együtt az általa hozott un. Tarihi Űngűrösz c. török könyvet, melyből az derült ki, hogy származásunk nem kizárólagosan finn- ugor, így vele, török eredetünk bizonyitása „fenyegetett”. Igy el is tüntették több, mint 100 évre. (Meg

139

szeretném kérdezni, ha a csehek vagy románok jutnának ily dokumentumhoz őseredetük ügyében, ők vajon, hány évig tüntetnék el az ilyet? Avagy, ha kiderülne, hogy Vámos-Toth dr. nem 15.000 ősi magyar, hanem angol, vagy francia nevet fedezett volna fel „ugyanott”, akkor a francia és angol Tudományos Akadémia is kézzel- lábbal tiltakozna-e a „gyanusitások” ellen? Netán, ha én most azt bizonyitanám, hogy az eddig szittya- magyarosnak citált Bibliai nevek és információk nem szittya- magyarosak, nem is arameus, hanem egy proto- őshéber nyelven irottak, akkor is akadékoskodna-e az Akadémia?)

Most minket, akik a távoli ősmultat kutatjuk, a n a c i o n a l i z m u s t , a d é l i b á b o s n y e l v é s z e t e t é s a kul turbarbar izmust emlegetve „söpörnek le nemes egyszerüséggel” a nyilvánosság fórumairól azok, akik azonnal „kiütést kapnak” ha a sztrádaépitések során –szilnte az ország minden szegletében- sok-sokezeréves kelta, avar, szarmata, -tehát magyar-hun bizonyitékok- kerülnek elő. Abba pedig bele betegadnének ha beigazolódna, hogy szittya- magyaros népek léteztek az ősi kulturvilág minden részén.

Ma már sajnos azt sem türik fel, ha az általuk rokontalannak és gyökértelennek kikiáltott magyar nyelv elszigeteltsége ellen küzdjnk. Ha pedig az ősnyelvünk fontos nemzetközi szerepe mellett érvelünk, azonnal nyelvi sovinizmust emlegetnek és tiltakoznak annak még a gondolata ellen is, hogy nekünk pozitiv szerepünk lehetett az emberiség ókori történetében. Ők azok, akik ilyenkor a primitivizmust a cinizmussal összekötve oktatgatnak bennünket, a japán- m a g y a r k ö z ö s h a t á r t e m l e g e t v e , v a g y n y e l v i „idétlenkedésünket” sugallják, az olyan szójátékokkal, mint: „Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz”.

A fentemlitett indonéz városok mellé azonban méltán sorakozik fel ennek a két szigetnek a neve is, hisz Borneo = bor-nyő, a víz magas áradását kivánta megjelölni. Márpedig az ottani nagy monszun- esőzés miatt az ilyesmi nem ritka. Nem rosszabb azonban Borneo másik /ősi/ neve sem a= Kalimantán, mert Gáli-mén-tanya volt az eredeti elnevezésre. (Mint pld, Mauritánia= Móri- Tanya. Aquitania= Akó-tanya= Vizország.) A

140

bor-nyő Borneo sziget felő érkezkő árhullámok többnyire a Szmátra szigetnek ütköztek és nagy károkat okoztak. Ezt fejezi ki a sziget fonák olvasatú neve is. Sumatra -FO= ert-a- mus, vagyis árt a mocs, vagy mos. /A mos- Moson, a Mocs-mucs< Mucsa stb. a vizet jelentő elnevekzések./

A Celebes pedig= Celevesz= Szélvész sziget, amit „új” neve is sugall = Sulawe= szeleve-szélvész. Vagy -FO = Us+lave= Ős-lova. Ha ugyanis a térképre nézünk, akkor bizony Celebesz soklábú alakja olyan, mint egy vágtató ló. (Vajjon honnan látták, tudták ezt?) Arra van aztán a Sulu -tenger, ami = Uslú= Ősló tenger. Nem érdektelen azonban a Malakka szoros, vagy a Mulukku -tenger elnevezése sem. A máli-kő, /máli-lú- kő/ a magashegyi isten tengere az. És így tovább.

A „MU- kérdés” tehát nyitott , de most nem kívánok róla vitát nyitni. Csak ezért vettem elő, hogy rámutathassak arra, milyen hatalmas kisugárzása is van a Bibliai világ közelkeleti és az ősmult mór-szittya- magyaros népeinek. Csak azt próbálom belesulykolni a már sokszor sikerrel semlegesitett agyakba, hogy higyjenek saját szemüknek és saját fülüknek. De higyjék el azt is, hogy az ősi nevek és megjelölések, nem mások, mint az emberiség történelmének nagyon intelligens üki-kopjafái, kilométerkövei, vagy mérföldkövei. Létezésük kitörölhetetlenebb az ősi tudatból és az emberi kultúrából, mint a sziklába vésett egyiptomi hieroglifák ezernyi rajza.

20. SZENTLÉLEK ÉS A SPIRITUSZ

Jézus- Krisztus tehát visszatért az Ősistenhez, az Atyához és elfoglalta helyét annak a Jobbján. A jobb az újabbat jelenti: a férfi /fő-/ istent, kinek egyik neve volt a Jób (Jó-Bá’) is. A másik oldalon a Bál-istennő, aki eredetileg Báj-istennő volt. mert a bal-oldal akkor nem a rosszabbat a bajt jelentette. Ez a báj átalkult bájosságá /boszorkánysággá/, mely később vált baj-esetté, majd balesetté. Most már a Bál a bal- oldalt a baj-oldalt jelenti.

Ezt fejezi ki azonban a görög ABC-is, melynek betűi, az Alfától az Omegáig tartanak. Ezt úgy magyarázzák, hogy a

141

kezdetet és a véget jelenti. Holott ez nem igaz, mert ez a két Betű csak a kezdetet és a közepet, a szittya magyar népek egyik birodalmá fejlődésének a közepét adta. Bár az igaz, hogy ez az ógörög- hellasi /hőlősi< napisteni/ kultúra végét mutatta. Az Alfa a Nőisten uralmának a kezdetét, míg az Omega a férfiisten hatalom-átvételét fejezi ki. Az Alfa szó „A Bál” istennőnév átforgatásának az eredményeként jött létre: A-BÁL napistennő nevéből lett a latin hajnal= ALBA, ami görögösen Alfa lett. (A hajnal a napfelkelte, a „nap”-kezde). Egyúttal pedig a napvallásnak, a szittya- istenhitnek a kezdete. Az Omega = „Ő maga”, A Maga /+r/ < Magyar- isten magva, vagy magja. (A mágia- „a mag< magja” tehát a vilőág fejlősésének a titka). Az Omega pedig az Egyedüli-Úr napisten uralmának a kezdete.

A következő kultikus betű nem tudom melyik lesz, de azt sejtem, hogy az újabb évezred /a 21. század/ újjászületett vallásának istenét fogja kifejezni. Ádám és Évától eddig a Bibliai szereplők és mi magunk is az Omega- korban éltek és élünk, amit a „Hármas- szentség”= Egy-isten vallás jellemzett, melyre Jézus a zsidókat is vissza akarta tériteni. Amikor azonban a zsidók kivégeztették a Messiást, a visszatérítés újabb kisérlete csődöt mondott. Ezzel véget ért az Ószövetség, melyet még a nemzsidó, a szittya-káldeus Ábrahám-nemzetséggel kötött az Úr . Ezzel véglegessé vált az a szakitás, melynek eredményeként, a többiek közül kivált Juda és Dán törzse létrehozták a szittya< nap-tüzet SZITÓ Napvallás erkölcsével meredeken szemben álló elszemitásodott ortodox sidó- /SZIDÓ< zsidó/ vallást.

Jézus azonban „újjá szervezte” az apostolok csapatát és velük Vérszerződést kötött, amivel egy Új szövetséget hozott létre. Ennek a szónak az igazi tartalmát és óriás jelentőségét a zsidó- katolikus egyház megváltoztatta 29 és eltüntette. Jézus az új Szövetséggel tulajdon képpen egy régi- új vallásnak rakta le az alapjait, melynek két központja és őt régiója lett. Péter és

142

29 A serleg /ném/ = POKÁL szóból lett a pokol. A világ legszörnyűbb dolga /gör/ Apokalipszisz, ami magyarosan= a-pokál-iszisz, a serlegből iszás<ivás. Magyarul a szittyák Vérszerződése. Amikor a magyarok összefognak!

Pál egy- egy új központot hoztak létre, az apostolok pedig őt vidéken folytattak nagyon eredményes térittő munkát.

Pál Rómában és Péter Újrómában /Bizánc/ alapitott Egyházat. (=Égi- hazát, ami nem véletlenül Anya-szent-egyház.). Az apostolok öt irányba indultak el. 1./ Ázsiában /Kisázsia/, 2./ Perzsia, Mezopotámia és Indiában, 3./ Afrikában, Egyiptom, Etiopia és Libia, 4./ Görög-államokban és 5./ Itália és a római birodalom területén.

Ázsiában, illetve, ahogy akkor mondták Kisázsiában müködött Péter és János, Jézus két kedvenc tanitványa. Ez teljesen érthető, hisz Péter itt alapitotta meg az újrómai /bizánci/ Egyházat, a új szittya egyházat. /Erre visszatérek/. A katolikus mitosz szerint -mindkettőjüket „Rómában” ölték meg. Pétert keresztre feszítették és Jánost pedig forró olajba vetették, de ő sértetlenül jött ki onnan. Perzsiába és Indiába mentek Tamás és Taddeus, kik közül Tamás „vértanú halált” halt, Taddeusról ilyet nem tudunk. Az ő munkájuk következménye lett az akkor kialakuló, illetve átalakuló indiai brahma és a perzsa- pártus zarathustra vallások teljes megújulása és reformja. Máté és Mátyás Afrikába- Egyiptomba, Etiopiába, Libiába- mentek, akik közül Máté vértanú lett. Az ő munkájuk eredménye az alexandriai „püspökségnek” az ariánus- és Kopt- vallásnak a mega lap i tása . „Paleszt inában ” , azaz o t thon / i s / tevékenykedtek Péter, András és Jakab, /Jézus testvére/ kik közül Jakabot a jeruzsálemi Ananiás zsidó főpap agyonverette. (A másik Jakabot is Jeruzsálemben ölték meg -állítólag-, Heródes lefejeztette.)

Ez a térités- szervezés magába foglalta az iszlám, a brahma és a zaratustra vallás megujitását is. Ez óriás jelentőségü munka volt, igy a tevékenység megkezdése előtt megszervezték a „vállakozást”. Ez pedig éppen a Fény-ünnepén /amit ma tévesen Pünkösdnek neveznek/ történt, amikor mindannyian összejöttek, hogy a felkészüljenek a nagy feladatra, amihez a szittya Isten segítségét várták. A fény napján egy „felavattási ceremóniának” kellett bekövetkezni, mely ütán a végrehajtandó feladatokat megkapták és azokat egymás közt elosztották. Ez a Fény nap lett számukra a

143

Megvilágosodás napja, mert ekkor vált ismertté, hogy kinek hol és mi lesz a küldetése.

„És amikor Pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn hirtelenséggel az égből, mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése és eltöllé az egész házat, ahol ülének vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és leültek mindenkire azok közül. És megtelének mindnyájan a Szent Lélekkel és kezdenek szólni más nyelveken.” /Ap. Csel. 2. 1- 4./

Úgy vélem nem kétséges, hogy „kettős tüzes nyelvek” érintették az apostolokat. Ezt az ősi vallásban úgy hivták, hogy: Tökéletessé tétel.

Ez pedig egy különleges tűzkeresztség. Az apostolok ezzel lettek szittya- magyaros módon megkeresztelve úgy, ahogy azt Keresztelő János megmondotta és most lettek az új krisztusi vallás főpapjai. Hogyan is mondta ezt akkor? „Én ugyan vizzel keresztellek titeket, de az, -aki utánam jő-, aki erősebb nálam és akinek saruját hordani sem vagyok méltó, ő Szent Lélekkel és Tüzzel keresztel majd titeket.” /Máté Ev, 3. 11./ Ez az esemény eedetileg a Tökéletesek, a „Pilis lovagjainak” szövetségi ünnepe volt. A már előzetesen Tökéletessé tett fejdelemk összegyűltlek és mindannyiuk fejébe „spirituszt” fecdkendeztek, majd eggyűjtották a kettős pilisen át párolgó szesz- párát. A fejedelemek tehát „piássá”, azaz megszállottá váltak és elérte őket a Fiú, Krisiztus igéje. /A fiúsból csináltak piást.de a legöregebb római út neve ezt a szakrális kifejeést mindmáig megőriizte számuknkra. A via Appia, a „piát” a szent italt jeleti. Nem véletlen lett a Pius /piás/ név a páák kedvec neve./

*Arról már beszéltünk, hogy a szittya- magyaros

gyerekeket a napvallás papjai, a táltos- tiszteletesek /a tűz-teletesz- urak/ a paptűzzel a tüzön keresztben átlebbentve-, az arcán-homlokán-állán kékes spiritusz- tűzzel keresztezték a gyereket. Ismétlem: nem keresztelték, hanem keresztezték. Ezt az aktust pedig csak később, utó lag nevezték el keresztelésnek. Emlékeztetni szeretnék azonban arra is, hogy a

144

nyugati nyelveken a lélek és szesz fogalma ugyanaz, ahogyan az ősi szittya- magyaros nyelvben is az volt, ámde ott másként. A nemzetközileg közismert kifejezéssel a szesz és lélek a= spiritus, ami ő+ s-piritúst,< ős-pirítást jelent. Ez az áradó energia az Ősnek, a /hős/ Napisten erejének a kisugárzása. A napisteni tűz-energiának az izzító, pirító érkezése. Az Isten égő- igéjének, a szónak és a mondatoknak az erejét jelentő isteni szellem kisugárzása. A táltosok felemelt keze és a nap-felé forditott tenyere /tányérja/ ezt az energiát fogta fel az „istentiszteletek” és áldozatok alkalmával. És ezt az erőt adják át egymásnak a szittya- magyaros emberek a tenyerük kemény összeszorításával< összekapcsolásával.

A fény neve egyébként a napistennő LÓ- nevéből ered nyugaton. A latin .fény= lux ugyanis lúst jelent. /sokszor az X= S és Sz./ A fénylik= luceo, a fényló= lucid, a mécses, lámpa= lucerna, ami bizony fénylő-cérna! A szentjános-bogár= lucertola, a fényes fenyőfa= luc-fenyő, a fénylik= lustrál, lumen= lángész. Stb.

Az isteni cselekvés szava, az ige -FO= Égi. A sugár neve sem mond mást, hisz magyarul= su-gár -HU= us-gár= ős-gár< Ős Magyar, (a hős-magár) amit az Isten áraszt. A német sugár= Strahl /strál/= Őstér-él+ő= az isten. (A sugár azonban másként is jelent van dél-en. A mai Dubrovnik neve az ősi Ragusa, aminek ikervárosa Szciliban van érdekes nevet visel. Ragusa ugyanis aa-FO= a-Sugár).

A sugár- a napisten ereje, igy a sugárzás= az Ős- pirítása,< az isten szava. A napból, a Napistenből érkező láthatatlan energiák az emberi szellemet /fr/= esprit= őspirítás/ táplálják. A lélek pedig, a szellemmel egyenlő, vagyis az Isten k isugárzása, ami t ösztönnek< is tennek nevezünk . Közérthetőbben az ige = az égi és égő-szó, az ős-pirÍtása,- a pírelése, tehkát magyarul a „perelése” = az isten szava. (NB: a zsoltár mondja: Perelj Uram, perlőimmel.) Az isten szava a morál, a móros, a szittya móros „móres”, a magyaros erkölcsöt határozza meg. Felvetődik azonban a kérdés, mit keres ebben az isteni fogalomkörben a spiritus másik jelentése a „profán” szesz, amit nálunk csak pálinkának hívnak.

145

A szesz égetett ital. Ami pedig égetett, az pörkölt vagy piritott. A pálinka tehát piritott- égetett, tüzön párologtatott ital, melyet eredetileg kultikus célokra használtak. Legalább is erre utal a gyógyászati neve. Nemcsak a spiritusz, hanem a pálinka is ilyen elnevezés, amit sokan az élet vizének hívnak. A francia neve a l’eau de vie (ló-dö-vi) is az, mert az a Ló- /isten/ vize. Pontosan ezt jelenti a magyar pálinka szó is, mert ez Bál-in-Ka, tehát a Bál-nő+inná, hiszen az isten vize. (Innen ered a Balinka községünk neve.) A szesz, a pálinka eleinte a keresztelés és gyógyitás „kelléke” volt, mert vele csinálták a paptüzet. Ezt úgy tették, hogy a keresztelő asztalra, vagy tálra öntötték ki, -valószinüleg körben, köralakban,- a szeszt, melyet meggyujtottak. Az űri- úri kékesen /azúr-kéken/ égő- vibráló, lágy lángú tüzzzel történt a keresztelés. Az újszülött fejére, - homlokára, majd arca két oldalára- a Párosisten tiszteletére két- két helyre csöppentettek az égő szeszből, (hogy ő is Lúmen = Lú + Mén, tehát isteni ember legyen, amit később lángésznek forditottak), aztán a gyereket többször is átlenditették a „paptüzön”.

Erre az aktusra hivatkoznak a különféle Bibliai írásokban, hogy a „pogányok” megégetik a gyerekeik arcát. Sőt a fiatal apák még a tüzön is átviszik a gyerekeiket. Igazuk van és mégis hazudnak, mert egy gyenge „ünnepi tüzről” a paptüzzel végzett műveletről van -volt szó. (A francia keresztelés szava a= baptistére= a pap-tiz- tere= a pap- tüztere, az amin átviszik a gyerekeket. A bapt isták mostani v izbemeri téses „keresztelése” már manipuláció, mert meghamisítja és visszájára forditja a keresztelés ősi lényegét. Hiszen a vizzel a tüzet szokták oltani.)

Pünkösdkor azonban a felnőtteket, az apostolokat „vitték át a tüzön”, tehát szittya- magyaros módon, tüzzel lettek felavatva, megkeresztelve. A keresztelés feltehetően kettős- tüzzel történt, a páros isten jegyében. Az apostolok fején< arcán kettős „paptüz” égett és ezzel megfeleltek annak a „jóslatnak”, amit Keresztelő János mondott: Tűzzel és „szent” lélekkel /a Bál-inka-val/ lesztek megkeresztelve. Az egyik láng ugyanis a Boldogasszonyt, a másik pedig a Magyar Istent jelképezte.

146

Az ősi vallási kulturának volt egy „ceremoniája” a szittya- avatás, amiről ma már semmit sem tudunk, illetve amit tudunk, az vallástörténeti csúsztatás, pontosabban egy „pótcselekvés”, amellyel az ősi szokásokat forgattak ki, lehetőleg úgy, hogy éppen a lényegük tünjön el. Őseinknél az ifjú harcosok avatása is ilyen ünnep volt. Ekkor kellett ugyanis az avatandó fiatalnak bizonyságot tenni a fizikai és harcmüvészeti képességeiröl. Ez volt a Vérmállás- napja, amikor vér-próbát tett az ifjú. A fiatalt kemény fizikai vizsgának vetették alá, megvizsgálták az erejét, a karizmát és ha a vizsgáztatók karizmosnak /karizmatikusnak/ minősitették, akkor résztvehetett a próbákon.

A hét- próba, és 10 próba magasabb fokozatú versengés volt, mely szintén „vérre” ment. A verseny szónk ugyanis vérzeni és veresni< veresedni kell, hiszen az erőfeiszités is neki-veresedésssel jár, de a vereség szégyene is pirulást< veresedést okoz. A több próba komoly versenyek sora volt melyeken eredményesen kellett részt venni. Lovaglás, futás, ugrás, nyilazás, vivás, dárdavetés és birkózás volt a hét verseny tárgya. Aki ezeket teljesitette, az lett a hétpróbás. Eközben azonban egy ugynevezett „vérmállási” próbán kellett túljutnia. Ez vagy a próbák során teljesült, vagy legvégül kellett végrehajtani. Ez egy a testen tett- ejtett átmetszés /vágás/ volt, amikor a próbázó a vérével „málositotta”, tehát isteni- pecséttel „szentesitette” az avatási ceremoniát.

Az ifjú ettől már teljes jogú polgárnak és harcosnak számitott. Egyenjogú polgárként, (Pol-gár= Boly-gár, azaz boly-magyar), A vérmállás szavunk azonban ugyanúgy eltorzult, mint annyi más ősi szokásunk és szent hagyományunk. A kemény embert- követelő próbából is judeo- katolikus ceremoniát csináltak, amit fondorlatos ferditéssel „bér-málásnak” hivnak. Ez a katolikusok második szentsége, amit csak a hetedik életévét betöltött hívő kaphatott meg a püspöktől- kézrátétellel. Ne feledjük el, hogy a zsidó- katolikus egyház első szentsége a vizzel- „keresztelés” volt. (Vagyis annak célja a tűz- oltása, a szittya-szellem kioltása volt. A zsidóknál viszont a „körűl-metélés”, a fityma lemetszése volt elvileg ezzel a „kereszteléssel” egyenértékű aktus.)

147

„Sábesz dekli” és a Pilis

Már többször jeleztem, hogy az emverek vérébe kódolt napisten-vallást a zsidó-katolikuosk úgy kivánták lélektanilag is szétrombolni, hogy az isten-neveket és szakrális fogalmakat szitokszókká alakították át és azok használatát kötelezővé tették. Volt azonban egy másik hatásos módszer is, amikor a nagy és népszerű szittya ünnepket alakiítoták katolikus és zsidó ünnepekké, természetesen az eredetivel ellentétes tartalommal. Ezen felül átvették a külső kultikus és hatalmi jelvényeket, melyek viselésével a szittya vezéreknek járó tiszteletet és bámulatot kívánták kiprovokálni. Ilyen a pásztorbot, amit a kos- kusita fáraok viseltek. Ilíen a kettős-kereszt ami a szittya- harmónia /három isten egyenrangúséga/ kifejezése. Ilyen a pápai tiara, mely méhkast jelképez, ami az egyiptomi fáraók egyik fejdísze volt és ilyen a zsidó rabbik és katolikus főpapok által viselt „sabesz-dekni”, melynek az a pikanatériája, a viselőiknek fogalmuk sincs arról, hogy mit és miért viselik. Hivatkoznak ugyan a héber szabbath= de annak semmi köze sincs ehhez. A valódi feladátát az Atillát jól ismerő Priszkus rétor irásából sejthetnénk meg, mert ő megemlíti, hogy egyes hun főméltóságok a fejükön kis kerek bőrsapkát viseltek. Többről azonban ő sem beszél.

Idevágó információ az is, hogy a szittya avar eredetű/ fejedelmek és királyok koponyáját megvésték, és őket Tökéletessé operálták. A dolog lényegébe vágva elmondom, hogy a koponya- vésés< fúrás, a szittya orvos táltosok fontos kultikus feladata volt. A legfőbb „politikai és papi” vezetőknek ugyanis egy rendkívül érdekes „csapot” operáltak be a koponyájába.

Voltak korok /és bizonyos vallási követelmények/ ahol, csak megvésték a koponyát. A fejtető bőr-lapját félrhajtva kört, vagy keresztett /dupla-keresztet=/ #/ véstek bele, majd gyógyírral kezelve visszavarták a bőrt.(Innen ered a felkenés-aktusa.) A hun- és avar- magyar népek fejedelmei és főtáltosai viszont egy különleges operációünak lettek alávetve. Ennek az a lényege, hogy a koponyájukat megfurták és egy különleges szelepet – egy pilist- építettek a furatba. Ezen keresztül aztán

148

szakrális szeszt /spirituszt/ lehetett befecskendezni, amitől a fejedelem „lángeszű” lett és tökéletesen tudott tájékozódni az adott nehéz helyzetben.

A fejműtétet a legfőbb orvos /főtáltos/ az Aesculápius= eskü-lapos oparációval kiválasztották, tökéletessé, vagy perfektté tette a szittya vezetőt,. A kettős szelep neve a pilis volt, melynek fonákja -FO= silip, vagyis zsilip, ill. sililp< szilip- szelep. Úgy vélem, hogy a furat nyitott maradt, mert valami rejtélyes szelepet épithettek be. A fejtetőt védő kis bőrsapka /csapka= csapocska, a kalap= eskü-lap/ ezt védte. „Sima-koponya vésés” után ugyanis a csont megerősödik /sokszor vastagabbá lett/ igy semmi szükség sem volt a bőr- védőre. A koponya újra-töltése miatt a szelelp szellőzik, és ezért sebész- fedél szükséges. (A jiddis sábesz-dekli valaha sebész- fedék volt, melyből fedekli< dekli lett.)

Ma még /vagy már/ nem állapítható meg pontosan, hogy az agy működését bizonyos „szerekkel< drogokkal” miként lehet „élesiteni”. Tudták-e tökéletesíteni, avagy csak a fejedelem kábitása és papi befolyásolása volt a cél? Én, aki hiszek a szittya vallás tisztaságában és tisztességében, nem tudom elképzelni, hogy az isten nevével csalást végeztek volna a főtáltosok és a szittya papok. /A középkori rontás-korában ez már elképzelhető volt./ Azt hiszem, a sebészet és orvoslás olyan szinvonalon volt, mely ezt a tökéletesítést lehetővé tette. Ez volt talán a fejedelmek és királyok isteni minősítésének< voltának az alapja. Ezt nem tudom eldöteni, de az ide vonatkozó szavak és fogalmak nagyon elgondolkoztatóak.

Először is, ezt az ősi aktust száz-magyar és idegen szó legitimálja. Erról beszélnek az agyafúrt, afúrfangos, a rafinált, a minden hájjal megkent, az agyafurt, a csavaros eszű, a furfangos, a megszállott, a megvilágosult eszű. A tökéletes, lángeszű és megvilágosult jelző volt a táltosk és királyok jelzője. A szellemes, a megvilágosuilt, a szédületes, a megszállott fontos jelezők, akárcsak az, hogy ennek is van spiritusza. Azt sem véletlenlenül mondják, hogy:. Mit főzöl ki, mi füstölög a fejedben, mit forralsz az agyadban, W5b.

Léteznek aznban oly idegen szavak és kifejezések is, melyek a vezetők, főnökök máig ismert jelzői, melyek . Ezek

149

ugyanis a fejvéséssel kapcsolatosak. /Persze a magyar értelmük szerint./ A legfőbb orvos neve az Eskkuláp, vagy Aesculapius. A görögnek hitt szó mégis az Eskülapos és azaz Eskülő „piás” 30 fogalmat jelenti. A nyugati főnökök neve= séf, ami –FO= fés, vgyis a vés igét fejezi ki. A nagyfőnök feje ugyanis megvésett volt. A német herceg = fürst, ami a furt- szót rejti. Érdekes, hogy a fej és koponya szavak sokszor lényegesen különböznek. A latin koponya= cranio, a fej pedig= caput, azaz csapott. /megcsapolt, koponyaműtött/. A főtáltost utánzó katolikus főpap /lat/ neve= pontifex= azaz ponti< bonci -fők /et/, vasghyis fő-bonc. (T= C, Boncol- bontol, tönk= csonk stb.) A főkatona közismert rangja a kapitány /capitain/ a cspott és megfurt fejedelem elnevezkése. A magyar fejedelem kifejezés azt a sugallja, hogy a fejedelem valójában a „fej-edzelem”= az edzett-koponya fogalmat fejezi ki. A német herceg= Fürst, ami a Fursz- igét idézi. A király szónk viszont az esküre< őskőre-áll /K-R-L/ „esküre áll”- aktust fejezi ki.

*Ezt a kérdést, mint eddig is, főként a megalapozott

ősszavak gyanujával kivántam elővezetni. Ehhez most egy érdekes f rancia adalékot tennék hozzá. A f rancia nagyszótárban van egy fura szó az ESCALOPE. Ez ma vékony hússzeletet, az araboknál rántott szeletet jelenti. A fraancia nagy-szótár azonban még más jelentést is felsorol: a szeletelés, a cikk-cakk varrás és az ünnep. Magyarul azonnal két olvasata adódik Escalope /eszkalop= SZ-K-L-P/ mint vissza-varrt fej-bőr= ész-kalap, mint husszelet pedig= eszk-lap< eszik /hús/-lapot jelent. Valójában a helyes értelmezése az Eskü-Lap, vagy Ész- kalap, ami a visszavarrt fejtető védője, amit magyarul pilis- nek neveztek, de ma a szerzetes-papok kerekre nyirott fejét jelenti.

Ez ismét „plágium”. Most A kopasz fej ugyanis kötelező rendszabály volt a szittya újoncoknál. A nagy /magas/- esküre készülő „újoncok is” viselték, hiszen a fejműtét előtt ez mindig kötelező. Láthatjuk, hogy a főpapok most a capli< a sábesz-

150

30 Sok pápa viseli a Pius nevet, de a nőknél is létezik a Pia= kegyes név. A Piás ma már szkitok-szó, de eredetileg a vérszerződést kötö fejedelemek jelője volt.

deklivel a „kis-papok” a kopasz fejükkel mutatták a „kiemelkedő< tökéletes” tudásukat. Csakhogy az ősi pilis szó még mást is jelentett, hiszen -FO= silip, ami egyaránt lehet szelep és zsilip is. (Az ilyen gyanu esetén megkonzultálom az idegen nyelveket, mert sokszor megmaradt az ősi tartalom, amit csak magyarul lehet értelmezni. A /fr/ szelep’= soupape /supáp/ -FO= papus< papos. Németül= Schleuse, ami magyarosan= E+scheleuss= eskülős. /Sch= Sk, az EU= Ő./ Ámde a német koponya= Schädel= E+skedel= esketel< esküdsz. A fejtető és a csúcs /magas-szintű talkozó/= Scheitel /sajtel/= E+sketel< esküdttél. Az angol koponya= scull= E+sküll< eskül. A /sp/ szelep= avantudor, ami avar-tudort, azaz „avar táltost” jelent. (A rovás R- betű= N. Tehát a szabin= szabir, szeben= szeber< szabit, Kazán= kazár. Az avarok egyik főnöke volt a Tudun, aki bizony= Tudor. stb.) A /sp/ zsilip = escusa, ami eskuza, azaz= esküző, tehát fejműtött, pilist viselő főnök. Egyes nagy szerzetes rendek főnökei a generális rangot viselik. Ezek a fejükön egy kis kerek pilist viseltek, amit latinosan pileusnak neveztek el. A pilis tehát a szelep-l zsiip helyett a kis kerek sapka neve lett. A pápa és a püspökök fején lévő kered sapka viszont a capli- kapli nevet kapta. A capli azonban a csapli, a pilist, a csapocskát fejezi ki. (A gyanú tehát fokozódik.)

A escalope francia jelentéseinek magyarázata a következő: a fejvésés előzménye az „escalop< ész-kalap csinálás, a félrehajtott fejbőt. A cikk-cakk varrás ennek vissza öltögetése. Az ünnep pedig azért jogos, mert ezt az aktust nagy ünnepség követte. Végül még egy biizonyiték: Az orvosok jelképe a kigyós serleg. A serlegnem más, mint a a táltos papok legfontosabb „kegytárgya”, ami a Vérszerződésnek a kelléke. A fejedelem válaszltás és avatás pedig rendszerint a vérszerződés keretében történt. (A kigyó- egy anagrammát képvisel. Kigyógyik oda-vissza ugyanaz. De tájszóval mondva és latinosan írva a kigyőgyicc is „kigyőgyic”), /C= K/

A koponya-feltöltést kapott királyok-táltosok lettek a tökéletesek, kiknek az esze-tokja meg élesedett, tök-életes lett, ahogyan pld. az ariánus és katar vallás papjait is nevezték. A szesszel- spiritusszal való feltöltés adta a biblia- iróknak az ötletet a pünkösdi „Szentlélek”- misztériumhoz. A mai pünkösd a zsidók bűnt- kösd /a zsidók minden bűnét kötötték fel a kosra/

151

és öld-meg látványos ünnepi aktusként. A pünkösdi királyság pedig nem más, mint ennek a feldiszitett kosnak /a bünbaknak/ a feláldozása előtti szerepe. Egy napig ő áll a ceremónia központjában, másnak pedig megölik.

Az ősi pünkösd a szittyák Fény-ünnepe volt, amit a német neve is bizonyít. Pünkösd= Pfingsten= fímyisten. (A fény< fíny szitokszóként fing- lettm hiszen a szittya- istenek nevét a legalantasabb dolgokra használták. A nap ősár= sár. /sár-arany, sárga= sár-égi szine./ ebből lett a szar. aA napistennő egy Parázsnő /és Varázsnő/, a Bibliában pedig a nagy Paráznaként /kurvaként/ emlegetik. A Szittya- tűzkeresztség ünnepén a táltos a gyerek homlokára és állára, valmint a két orcájára egy- egy csepp égő spiritust tett rá az ujjával. /Ezt úgy emlegetik, hogy a pogányok tűzzel égetik meg gyerekeik arcát./

E hosszú kitérő után lépjünk vissza a Bibliához. A tűzzel való műveletekhez. A septuagintások -nyilvánvalóan- nem fogadhatták el a tüzzel keresztelkedést, és a szesz- spiritus műtéteket sem. A sauli-katolikus vallás is ezt követte. Így, -mivel akkor az ősi avatási és koponya-lékelési aktusokra még sokan emlékezhettek- kitalálták az Égből jövő kettős lángnyelvek elméletét. Tették ezt annál is inkább, mert ennek a Fény- ünnepnek új tartalmat kellett adni, mert a kettős lángnyelvek felidézése akkor még nem volt veszélytelen. A „pünkösd” ősi neve ugyanis a Fény-ünnep, a „Napba öltözött Istennő Ünnepe” volt. Az Ünnep szó már magában is ezt jelentette. Valaha ugyanis egy hang eltéréssel az istennő tisztelete jelent meg. Az Űnnap, -FO= 1./= Nű-nap, vagy 2./= Nap-Nű< a növő- kiteljesedő tavaszi nap ünnepe volt. Mind a kettő pedig a Napnő-, a Napistennő neve. Az „űnnapból” eredt a Szűn-nap szavunk is.

Az ősi Fény-ünnepet el kellett tóntetni. Helyette tehát bevezették a „Husvéti Bárány” ünnepét, a kos-megölésének és a kis-bárányok megevésének az ünnepét. Emögött azonban az a szándék állt, hogy a Kos-istenfiből mindenáron áldozati bárányt kivántak csinálni, aki felááldozza magát az „emberekért”. Jézusnak igyekeztek tulajdonitani az ünnepet, holott valójában –meredeken- Jézus-ellenes ünnep volt ez. Ezért is nevezték el és hívják ma is Pünkösdnek.

152

A zsidó ünnepek kapcsán már beszéltem arról, hogy a mai pünkösd, a bün-kösd vezény- szót jelenti, amikor a zsidók egy bakra, vagy kosra kötötték az ő büneiket és a bakot, feláldozták- megölték. A latinos Pentekosta is ugyanezt jelenti, mert Pentet-kost= Büntet-kost. Büntetik a szittya- magyaros istent és fiát a Kost /a Mént/, akit mindenáron bárányként igyekeznek „bebetonozni”. Mégpedig áldozati bárányként, aki életét adja a „büneinkért”, /a mi bűneinkért?/ A bárány, magyarul a birka, kos nélkül valóban csak áldozat lehet. A zsidó és a sauli- katolikus vallás szelleme ma is arra kényszeriti az embereket, hogy az Istenfiú Krisztust, a magyar Kost, „bárány- birkaként” fogadja el és így is „imádja a keresztény világ.”

A pünkösd, mint a fény- nyelvek azt sugallják és mondják, a fény és az öröm ünnepe, amit az fényesit meg, hogy ma már az apostoli térités akkor kezdődő munkájának az ünnepe lett és ma is annak is kellene lennie. A német pünkösd szava árulja el, mi is volt az ősi ünnep. Pünkösd = Pfingsten. Csodálatos szó ez, mert tökéletesen beszél. P-FIN-G-STEN =Fő-finy-égi-isten= Fő-fényisten ünnepe. A Napistennek, a Bál-istennek az ünnepe volt az.

Nagyon tanulságos au „új”- katolikus ünnepek elnevezése, mely majd mindenűtt egyforma. A német- Fest, angol- Feast, a latin- Festus, a spanyol fiesta, mind a legnagyobb szittya ünnepet idézi fel. A szittya szövetség legnagyobb eseménye ugyanis az új fejedelem avatásas volt. Az éppen megválaszltott fejedelem Tökéletessé tétele, a koponya- vésés ünnepe. Ennek legfóbb aktuksa a kopnya megszegelése, fúrása és vésés volt. A vésből azonban nyugaton „fés” és a véset= féset, majd „fest” lett. A magyar azonban nem volna magyar, ha a szónak nem lenne másik olvasata is. A „feszt” ugyanis kifejezi Krisztus halálát is, tehát a feszit< feszitést, /a keresztre feszitést/. Egyben kifejezte a veszt és vesztést - a szittya magyar vallás elveszitését.

A pünkösdi- torzitást azután megtetézték azzal, hogy az apostoli „Szentlélek” érkeztetéshez még azt is hozzátették, hogy: Az apostolok elkezdének a világ minden nyelvén beszélni. Ez ujabb hamisitás, mert az akkori művelt világnak

153

nem igen voltak „minden- más” nyelvei, hisz a megnevezett helyeken többnyire még az arámeus- avar szittya- magyaros nyelv egyes „dialektusait” beszélték. Az apostolok ugyan galileusok voltak, mégis megértették öket a felsorolt országokban.

Meg bizony, mert a Bibliai felsorolás csupa szittya- magyaros népet emlitett. A „Pártusok, médek és elamiták”. A párthus a pártásokat /vagy páros- népet/, a médek a madákat, az elámi a máli nemzeteket jelzi. A /kis/- Ázsiában: Anatóliában - a mai Törökországban-, /Kappadócia, Pontus, Frigia és Pamfilia/ szittya, hettita- hétúri, túri- turáni népek hazája. Mezopotámiában, Kánaánban, „Judeában”, a szemere, a samáriai és palesztin= bálisteni népek éltek. Egyiptomban és Libiában avarok, mórok és „arabok voltak akik az akkori szolganépekből „a rabok”-tól származtak. Végül a „görögök”, a krétai, mikénei és athéni kulturák népei következtek, akik vegyesen mórok, jászok, punok és túriak /trákok/ voltak. Mint látható, mind- mind szittya hun- avar- magyaros népek.

21. PÉTER - KEFAS ÉS AZ APOSTOLOK

Péter már a Krisztussal találkozásuk első perceiben a Kefa, vagy Kefas nevet kapta. A galileai, tehát a mór- magyar származású Simon /Jóna fia/ azonnal Kefa /Kefas/ lett, ami arámeus nyelven követ jelent. Ez jó forditás, mert szittya- magyarul Kőt< Követ /köfet/ mond, a Kő viszont a Bállal együtt az Istenséget jelentette. Az eredeti ősi kőbált< kőfal-nak ejthették és ebből lett az arámeus kőfa< kefa. Így érthető, hogy ő volt az a „kő- szikla”, melyre Jézus az új egyházat kivánta felépíteni. A kö és kiváló görögül egyaránt= kefalos -vagyis kifálós< kiváló-s, ami nincs ellentmondásban Péter kiválasztásával. Simon „Péter” tehát, Kő,/Köve, Kefa, Kaba, Káva/ lett, ami talán már akkor is Kő-Istent jelentett, vagy legalább is isteni személy lett.

A ma elterjedt Péter név eredetét a görög Petra= kö- szóra viszik vissza, csakhogy az elnevezés fordítva történt. Péter /P-T-R/ név ugyanis a jézusi kinevezés lényegét fejezte

154

ki, mivel a Péter részben= Pót- úr, vagy Páter = pat-úr= a ház-ura, aki a Patrona= Pat-úrnő /ház-úrnője/ társ. A görög nyelv a petra= kő szót, természetes módon származtatta, mivel a kő /isten/= Petra /P-T-R/ őstérit /S-T-R/ is jelenti. A Péter nevének ezt a tartalmát egyébként az apostolok „cime” is bizonyítja. Az apostol ugyanis franciául= apôtre =a pót-er = a pót-úr, /P-T-R/ és ebből ered a Péter< Pet-ur név is.

A Péter név rendkívül jelentős, -napisteni kultikus- erejét bizonyítja az is, hogy a római pápák közül /több mint kétszáz pápa uralkodott eddig/, senki sem vette fel a Péter nevet. „Okkultista” vélemény szerint félnek azt felvenni. Úgy mondják, ha valamelyik pápa a II. Péter nevet veszi fel, akkor megjelenése a katolikus vallás végét jelenti, mivel csak egy napig fog uralkodni és halála a zsidó- katolikus egyház megsemmisülését is magával fogja hozni.

Már volt róla szó, a Biblia-tudósok figyelmen kivül hagyták, hogy Jézus tanitványai közt két személy is akadt, kiknek a neve Simon volt és kiknek a neve eltűnt a krisztusi körből. Az egyik Simon a halász, aki a Péter- Kefa nevet kapta, míg a másik Simon a kánaáni zelota, vagyis lázadó volt, akiről tulajdonképpen semmit sem tudunk, mert alig ir róla valamit a Biblia és nem is tudjuk, hogy miért?

Jézust valamiért zavarta a Simon név és Péterét azonnal meg is változtatta. A változtatás oka meglehetősen egyszerűnek tűnik: nem akarta, hogy az ő „kedvenc mennyei isteni nevét” más is viselje. Jézus eredeti neve ugyanis a Mén. A Simon is Mén, vagyis Ismén< Ősmén volt, ezért kellett változtatni. Nem tudjuk azonban, hogy mi történt a másik Simonnal. Annak ellenére, hogy nem lehetett közönséges ember. Ez a másik Simon ugyanis nagyon kemény ember< zelota volt, mert ők voltak az akkori forradalmárok. A Bibliai történetek ezernyi kisebb- nagyobb eseményt irnak le, de ez a Simon /”2.”/ sehol sem szerepel köztük. Ezzel a kérdéssel foglalkozik az -Argentinában élő Badiny Jós Ferenc professzor az „Ösi Gyökér” c. Folyóirata 1999. januári számában.

Ezért szükséges erre a tényre ismételten visszatérni. A prof. ugyanis felhivja, a figyelmet egy furcsa jelenségre: Pál apostol kettős „alakitására”. Pétert és Pált hol /szinte/

155

testvérekként ábrázolják, tipikus kerekfejü, nyirotthaju avar /gál/- szittya- magyaros- alakkal, hol kopasz kis vézna zsidóként jelenik meg a korabeli ábrázolásokon, amnti az 1997 évi olaszországi öskortörténeti kiállitáson is kiderült. A prof. azzal magyarázza a kettősséget, hogy az eredeti Pál apostol a másik Simon volt és a Saul- Pál „kinevezett apostol” csak utólag került be a Bilbliába. Hogy mikor és miként, azt a következő fejezetben tudhatjuk majd meg.

A pünkösdi „Fény-ünnepség” után az apostolok elindultak a szittya- magyaros népek országai felé, az úgynevezett pogány népeket megtériteni. Nagyjából jó információkkal rendelkezünk arról, hogy ki merre ment. Ezt többnyire onnan tudjuk, hogy a ma már katolikus szentekként kezelt apostolokat, hol ölték meg a „pogányok”, vagyis hol váltak mártirrá. Személyes véleményem, hogy ezek a „mártir-legendák” mind egy kaptafára készültek a judeo-katolikus mühelyekben. Céljuk kettős volt: Egyrészt a szittya- magyaros népekről kialakitott „ördögi és véres képet” tovább sötétiteni, másrészt a katolikus egyháznak oly multat fabrikálni, mely „vérrel igazolja”, hogy az apostolok a „sauli- katolikus egyházért” vállaltak mártiromságot. (Érdemes a vértanu szót elemezni. A vértanu, a vértanuság ősfogalma azt jelenti, hogy valaki a vérével ir alá szerződést, igy a mór-ír< mórt-ir szó eredetileg a becsület és erkölcsiség fogalmát fejezte ki. /Az avar mór= Már-tír= mór-túri/, A „nyugati –új szitokszó” a mártir /mártyr/ kettős jelentésű. 1./= mór-tör, mórt- magyart tör, vagy a Magyar istent töri- árulja el. 2./= már- týr= mór-turi, /tehát az avar-turáni/, azaz a hun-magyar volt a „mártir”, így ez a név és ez a tény a magyar- hun népek irtását- pusztítását jelentette.)

Rendkívül érdekes az apostolok téritő munkájának területe. A Szittyák országába, tehát turáni és a mai európai orosz területre ment András, /Péter bátyja/, aki ma is az oroszok „védőszentje”, akit /állitják/ a keresztre- ferdén- felfeszitve végeztek ki. Ámde ugyanott járt Fűlöp is, aki a Biblia szerint még Kisázsiában is tevékenykedett. A monda szerint őt is keresztre feszitették és megnyuzták.

Ázsiában, illetve, ahogy akkor mondták Kisázsiában müködött Péter és János, Jézus két kedvenc tanitványa. Ez

156

teljesen érthető, hisz Péter itt alapitotta meg az újrómai /bizánci/ Egyházat, a turániak új egyházát. /Erre visszatérek/. A katolikus mitosz szerint -mindkettőjüket „Rómában” ölték meg. Pétert keresztre feszítették és Jánost forró olajba vetették, de ő sértetlenül jött ki onnan.

Perzsiába és Indiába mentek Tamás és Taddeus, kik közül Tamás vértanú halált halt, Taddeusról ilyet nem tudunk. Az ő munkájuk következménye lett az akkor kialakuló, illetve átalakuló indiai brahma és a perzsa- pártus zarathustra vallások teljes megújulása és reformja.

Afrikába -Egyiptomba, Etiopiába, Libiába- mentek Máté és Mátyás, akik közül Máté vértanú lett. Az ő munkájuk eredménye az alexandriai „püspökségnek” és a Kopt- vallásnak a megalapitása.

„Palesztinában”, azaz otthon /is/ tevékenykedtek Péter, András és Jakab, /Jézus testvére/ kik közül Jakabot Ananiás zsidó főpap agyonverette. (A másik Jakabot is Jeruzsálemben ölték meg -állítólag-, Heródes lefejeztette.)

A fentiek egyben azt is igazolják, hogy az apostolok is párosával mentek el tériteni. Néhány szót azonban ejtenem kell az általuk alapitott „püspökségekről.” Ez a szó ugyanis a magyarok által megvetett zsidó- keresztény téritőknek a minősitését adja meg. (A püspök szittya- magyaros szó, ami pontosabban a pispek= pis-pek, azaz belső-viz- köpőt jelent, amit a „latin” elnevezés kettős jelentése is megerősit. Episkopus = a pis- köpős, a vízköpős, a nyállal keresztelő katolikus pap. A másik jelentése sem pontatlanabb= epis-köpűs, az épét-köpő, vagyis gyűlölködő.) A szittya- magyaros vallási vezetők neve egészen mást fejezett ki. A főpap neve Pátriarka volt, ami a Pat = /ház és haza/ urát, a másik cim a Metropolita= mator-polyi -ata = a Magyar-bolyi- atyát, a főpapot jelentette.

Már kitértem arra, hogy a történelem megértésének és helyes értelmezésének fontos elemeit képezik a megirt krónikőák, melyek az eseményeket a maguk valóságában adják e lő , vagy t o r z i t anak . É rdekes módon a mode rn történelemtudomány még mindig nem fordit elég gondot a korszakos és „tendenciózus” hazugságok feltárására, vagyis az

157

igazság megismerésére. Ennek azonban van egy harmadik eleme is: Az, amit nem írtak meg, illetve ha azt valaki megirta, akkor azt eltüntették, megsemmisitették, tilalmi listára tették. A középkori „média- hatalmak” /akkor a papság volt az/ rendkívül hatásos fegyvere volt az agyonhallgatás, aminek a Biblia hitelessége „itta meg a levét”. Ez a jelenség nagyon sokszor érhető tetten a „szent iratok” kapcsán is. Ennek lehet a következménye az a sok „fehér- folt” is ami az Újtestámentumot minősiti és jellemzi.

Három apostol útját és tevékenységét -különösen módon- alig ismerjük, pedig meglehetősen jelentős munkát végeztek. Az egyik a már emlitett második Simon-/2/ volt, aki Egyiptomban és Angliában /!/ járt, majd állítólag Jeruzsálemben feszítették keresztre, mint jeruzsálemi pűspököt. Ugyanilyen „homályos apostol” a másik Jakab /2/ Krisztus földi testvére akinek a „mennydörgős” /boargenes/ vo l t a beceneve, ak i Spanyolországban /és szerintem Franciaországban is/ működött. Ő a spanyolok „védőszentje”, ami feltétlenűl „vissza igazolja” az ő ottani munkáját, de a franciáknál is rendkívül elterjedt a Jakab- Jaques név, /E: zsák FO= kas< kus/, ami arra vall, hogy jelentős és valószinűleg nagyon is pozitiv szerepet játszott ott is. Állítólag az innen való „hazahívása” után végezték ki Jeruzsálemben.

A harmadik i lyen „mártir” apostol az Arméniai Albanopolisban /Fehér-boly/ szintén keresztre feszitve kivégzett Bertalan volt, aki régebben Jemenben, az úgynevezett Boldog- Arábiában /vagy Szép-Arábiában/ téritett. (Ennek az a fontossága, hogy itt volt az Iszlám kialakulásának az egyik központja.)

Ez a „hézagos felsorolás” is mutatja, hogy az apostolok csak szittya- magyaros népek között dolgoztak és téritettek, de most, nem tudok velük részletesen foglalkozni. Most csupán a négy Főapostollal, Péterrel és bátyjával Jánossal, valamint Jézus testvérével Jakabbal és a „másik” Simonnal, -aki -szerintem az „első és igazi” Pál volt-, kell részletesebben foglalkoznunk.

158

22. ÚJRÓMA ÉS AZ ISTANBULI KEFALOSZ

Azt mondják, hogy a „mi lett volna, ha...” kezdetű írások és vélemények, nem változtáthatják meg a múltat. Ez igaz, de megmagyarázhatják a történelmet. A tények feltárásában pedig az ilyen kezdetű elemzésnek is melye kell, hogy legyen. Mivel az ilyen elemzés- latolgatás, nagyon érdekes és fontos kiegészitő- adatokat hozhat a történelem látóterébe. Ilyen lehetőséget nyújt számunkra a Biblia „tanitásainak” logikus követése és értékelése is.

A Biblia- tudorok azt tanitják, hogy Jézus az „új- vallását” a zsidók közt hirdette /ami szerintem is igaz/ valamint azt sugallják /bár inkább préselik az emberek tudatába/, hogy ebből a „zsidó- téritésből” keletkezett a keresztény vallás és ennek köszönhető a nyugati- keresztény kultura kialakulása. Ebből pedig „forszirt” következik a katolikus egyház ma már egyre nyiltabban megfogalmazott álláspontja, hogy mi keresztények a zsidóknak köszönhetjük a krisztusi vallási örökséget, sőt még a krisztusi egyházat is.

Ha Krisztus valóban megmaradt volna a zsidók- megtéritésénél, és ha a „veresége –kivégzése- ellenére” is Judeát és Izráelt térítette és váltotta volna meg, akkor az aligha lenne kétséges, hogy az új krisztusi egyházi központnak Jeruzsálemben kellett volna kialakulnia. (Az eredeti szándék kétség kivül a jeruzsálemi központ kialakitása lehetett, hiszen nem lehetett véletlen, hogy az ottani gyülekezet vezetői éppen a Jézus legszükebb köréhöz tartozó apostolok voltak, mint Jakab /Krisztus földi testvére/ és -egyes vélemények szerinti- „öccse” János, valamint Péter bátyja András.)

Ennek a jelentős körülménynek a megállapitása mellett azonban azt sem szabad elfelednünk, hogy mindhárman rendkívül rossz viszonyban voltak Saul- Pállal, a paulinus zsidó-katolikus egyház, „száguldó- apostolával”, /szinte körbe utazta a „római világot/, akinek szavai ma is érdemein felül visszhangzanak a keresztény egyházak tanitásaiban. Még pedig annak ellenére, hogy a Biblia tanulsága szerint négyük

159

közt, szinte életre- halálra menő ütközésekről tudunk. Így elvitathatatlan tény, hogy ez a három főapostol sehogyan sem tudott szót érteni a „kinevezett apostol” Pállal.

Aligha tagadható, hogy Krisztus -miután lemondott a zsidók megtérítéséről-, elhatározta a napiateni pogányok /a szittya- magyaros népek/ megrérítését. Vagyis a nap- vallás reformját és erkölcseinak visszaállítását. Ennek megfelelően készitette fel és küldte szét a már „isten- testvér” apostolokat. Ennek érdekében pedig másik vallási központot kellett kialakitani. Nem véletlen tehát az, hogy a jeruzsálemi központ -a pünkösdi téritési „kampány” megkezdése után- fokozatosan eljelentéktelenedett és hamarosan már csak harmadrendű szereplővé esett vissza, ami érthetetlen volna akkor, ha a zsidó- kereszténység eleitől fogva létezett és virágzott volna.

Ehelyett azonban más történt. A kereszténységnek nem egy, hanem két központja alakult ki a két „RómábanW, így Jeruzsálem is csak az egyik püspöksége lett a bizánci- isztanbuli nagy egyháznak. A kutatónak kötelező feltenni a kérdést: Vajon miért kettő? (Ha az izlandi fókavadászok lapp-szövetséget alapitanak, nagyon meglepő volna, ha központjukat Glibraltárban alakitanák ki. Ne feldjük, hogy akkor repülőgép és telefon még nem létezett, csak gálya.)

Péter /Simon- Kefas/ főfeladata krisztus egyházának, a szeretet- „anya-szent-egyházának” /nem apa-egyház/ a megalapitása volt. A Biblia kétségtelenné teszi azt, hogy Péter Krisztus- isten földi helyettese, így csak ő lehetett az új egyház feje. Ha viszont az akkori vallási viszonyokat felmérjük, akkor teljesen indokolatlan volt az a döntés, hogy a közép- keleti központú, egy már működő és gyökeresen megújitandó akkor kizárólag keleti vallási mozgalom központja az új vallás perifériáján kezdje meg tevékenységét. A Római Birodalom ugyanis, mely akkor egész Nyugateurópát uralta, „kelta pogány” volt. A germánok és franciák, a spanyolok és a britek hona is teljesen pogány volt, így semmi sem indokolta, hogy Péter „messzi vidékre menjen” és az „ellenséges és pogány” Rómában alapitsa meg Krisztus egyházát.

Sokkal logikusabb -sőt törvényszerü-, hogy az Ázsia és Európa találkozásánál kialakult virágzó fővárosban, az akkori és

160

előző nagy kulturák keresztútján fekvő legnagyobb városban a mai Isztanbulban alakuljon meg az új krisztusi Egyház. Ez a város ugyanis egyaránt kitünő kapcsolatokkal birt az európai görög- és római birodalommal, az ázsiai -és európai „Szkithiával”, valamint a mezopotámiai utódbirodalmakkal, a pártusokkal- perzsákkal. A szittyák népei voltak ennek a régiónak az urai. Öket viszont az id. Plinius is móroknak nevezi. Az akkor Anatoliának nevezett Kisázsiát pedig a galáták honának ismerik, ők viszont szintén gal- /gar/ avar- mór nép voltak, így érthető, hogy ennek a régiónak a neve görögösen Mórias is volt. Főnicia ősneve is Marttu- volt a proto- ókorban.. Ezért a mór név még a görög-birodalom szétesése után is fontos politikai fogalmat jelentett.

Maguk a görögök is mórok= maurok voltak és Peloponézosz félsziget ősi neve is Mória volt. Ugyanakkor Balkán déli része is mór-ország, vagyis Ráma -FO= a már, mór-ország néven volt ismert. Bizánc elődje tehát a mórok országa: Mória volt, így magát a város őseredeti nevét is joggal vélem Rómá-nak, -FO= A- Mór városnak. Herodotos szerint az ős-Rómát annak a Megara /a.magyar/ város lakói alapitották, amely Mória fővárosa volt. Ennek a városnak a pontos örténetét nem ismerjük, de a fentiek indokolják, hogy a jézusi korban „Újrómának” hívták még mindig. Bár meggyőződésem, hogy az „új”- jelző csak utólag felvett „kényszer-szó”, mellyel el akarták feledtetni az ősi szittya- város magyaros nevét, melynek „új-szittya” neve valószinűleg Nap-boly /Nápoly -vagy Népboly/ lehetett. Úgy vélem, hogy ezekből a városnevekből lettek a „görög” Heliopolis-ok, (ami Hőlő-bolyt< hőli-polyr, a napisten bolyát jelentette.) Azt hiszem, hogy a „Bizánc”-nak az Újróma /Roma Nova/ nevét már a római dominancia idején adták és biztosnak tekinthető, hogy a krisztusi időkben ez volt a „hivatalos” neve. A város mai Isztambul neve az ősi Isten-Boly – Nap-boly némileg eltorzult elnevezését viseli.

Talán az sem véletlen, hogy a török-időkben a déli Balkán neve Rumélia volt, ami –FO= Múr+élja, tehát a mőr-élja- ország volt. Aztán amikor a trtökök a XVI, század végén Konstantinápolyt /katolikuks hála-fedőnév a hatalmat nekik átadó „Nagy Konstantin” tiszteletére./ azonnal vissza-nevezték az ősi szittya nevére, csakhat 1000 év után az Istenboly helyett

161

már Istan-bul-nak hivták. Az sem érdektelen, hogy a török császár hivatalos neve „Rumi Padishi” /mi Padisah-nak neveztük*l, ami -FO= hasi+pad-múr< hősi-apad a múr, vagyis magyarul= Móri- hős- apád. Aztán, ha Róma alapításáról olvasunk akkor tudjuk, hogy Romulus ésRemus alapitotta meg, akik a Trójai háború elvesztése után menekültek Itáliába. A szittya-magyarok szokása volt, hogy ősi neveiket mindig magukkal vitték. /Ezért vanTrója dél-olaszországban, észak-franciá-országban, portugáliában, de Prága melllet és Szlovéniában is, de a magyar Torja is valaha Trója volt. Rómát egyébként egy sumér vezér /-FO= Remus és egy turulos< solymos magyar vezér, Romulus -FO= sulum-or-rú alapitották és népükről nevezték el. Róma ugyanis -FO= a-Mórt jelenti.

Tekintettel arra, hogy az apostolok többé már nem a zsidók megtérítését forszirozták, hanem –egyértelmüen és kizárólag- a szittya- magyaros népekét, szinte kézenfekvő volt, hogy a vallási főközpontot „Újrómában” alakitsák ki. Ugyanakkor természetesnek lászott, hogy a szittya- magyaros népekkel akkor folyamatosan elárasztott nyugatra egy másik „főközpontot” terveztek. (A szarmata- jazigok, az alánok és besenypk hun-népek, a frank-gót- germán törzsek zömmel avar- szavir- vandál népek voltak.) Az akkor már bomladozó római birodalom fővárosában tehát szükséges volt egy újabb Egyház- központ megalapitása. Az akkor nehéz, jelentős és reális célkitüzés volt. Mint tudjuk, a mai tanitások szerint, Péter apostol alapitotta meg a római egyházat.

Jól ismert a kitünő lengyel irónak Sienkiewicznek a „Quo vadis” cimű vallástörténelmi regénye, mely arról szól, hogy Péter reménytelennek látta a római egyház ügyét és elhagyta Rómát, de az úton találkozott Jézussal, akitól megkérdezte: Quo vadis Domine?-/Hová mész Uram/- mire Jézus azt mondta- Rómába, hogy helyette teremtse meg a római egyházat. Péter nagyon elszégyelte magát és mégiscsak visszatért és megalapitotta az új egyházat. Amikor pedig ezért őt is a keresztfán akarták kivégezni, azt kérte, hogy őt fejjel lefelé szegezzék fel, mert nem méltó olyan halálra, mint Jézusé volt.

162

A regény cselekménye kiváló példája a mitoszteremtő történelem hamisitásnak. A sauli- szellemű vezetés jól tudta, hogy Péter soha sem járt a Rómában, tehát egy hatásos mesével helyettesitette be a valóságot. (A kivégzés kért módja –elnézést a kifejezésért-, de a rómaiak előtt „nevetséges” lett volna, hisz a kereszthalál lényege az, hogy a lelógó test önsulyával idézi elő a lassú fulladást, ami hosszú és kinos halált jelentett. Ha a katonák meg akarták röviditeni a gyötrődést, akkor a lábszárak eltörésével tudták siettetni a nagyon lassú kinlódás szörnyűséges haláltusájának a befejezését. Ha viszont valakit lábánál fogva szegeznek fel, az napokig is elkínlódhatott volna és mégsem hal meg). Péter esetében sokkal inkább kultikus hatásról /tudatalatti agymosásról/ volt szó, hisz a láb -FO= Bál, így a láb< Bál halál a Napisten- Baál megölését véste be az agyakba a római katolikus liturgia szellemében. Tulajdonképpen úgy, mint a láb- mosást, ami = FO= a bál- lemosását jelentette. E szavak szitok- szó- használatának pedig mélylélektani célja volt.

Péter< a Kefa Kisázsiába ment, amint azt a Biblia is megerősiti, mégpedig Jánossal, Krisztus „féltestvérével”, (azzal az Apostollal, aki a legkeményebb „antiszemita” volt, aki irásaiban számtalanszor kihangsulyozta a zsidók sátáni „eredetét”). Péter tehát valóban Rómába ment, csakhogy az ázsiai Rómába, az „Újrómába”, mely a mórok- magyarok „ikervárosaként” a szittya- hunok- gál népek föhelye volt. Ott alapitotta meg Péter, azt a megújított szittya egyházat, melyet ma „görög- keletinek” neveznek, melynek körzeteit, egyház-megyéit Kefalos-nak hívták. Hamarosan tucatnyi „püspöksége” alakult, melyeket még ma is így, tehát Kefalosnak, azaz Péter- után Kőfalas egyháznak hívnak. Ilyen kőfalas -Kefaloszok voltak /és maradtak/: a jeruzsálemi, antiókhiai, ciprusi, alexandriai, sinai és a „konstantinápolyi” kefaloszok is.

A Kefalosz- jelző azonban sokkal többet jelent a kőre< kőfalra épitett, kőfalas egyháznál. /Már tudjuk, hogy a kefalos görögül kiválót is jelent. Sőt a pénztőke és bankár mai neve is kefalos, de ezt az értelmet egy utólag akialakított akció után adták nekil. Ez a szó ugyanis nagyon fontos jelentéstartalmat hordott és hordoz még ma is tudat alatt, amivel az embeeiség uralását és kizsákmányolását segíti elő.

163

A Kefalos krisztusi- péteri jelentése a= ke-vallos= Kő-vallás volt. Ez tulajdonképpen elfogadta a férfiak vezető-szerepét, hiszen a Kő< istent jelentett szittya idiomával, ami a német nyelvben ma is él. / A Kő= Stein= Isten/. A bizánci- istenbolyi vállás tehát amegújult szittya napvallás, szeretet vallássá lett, melynek két nagy irányzata alakult ki. Az Ariánus= Anya-elvű /katar-tiszta/ vallás, valamint a Manicheus< ménikus, tehát sajátos nevű, anyarlvű-, de férfi-vallás. Ebbül alakult ki az un. Görög-Keleti egyház, mely harcolt a római zsidó-keresztény vallás ellen, bár a ketőjük szembenállása fokozatosan elveszítette eredeti tartalmát.

Az egész „Biblia-sztoryban” éppen a fentiekhez hasonló jelenségekről van szó. Az igazság benne van az összes írásban és történetben, csak éppen ki kell végre mondani a beléljük kódolt valóságot. A Görög-keleti Egyház történelmi neve is mást jelentett. Egy olyan fogalmat mely a valóságos történelmi helyzetbe „lépve”, -nagyon világosan beszél. (A G-R= gar-, ger-, gir., gör-, gúr-,stb. valaha a megyer- magyart jelentette. A magyar nagy garral /büszkén/ jár, a német gier= buszke, a „gar” = a „mindent”, a francia gars /gar/ a legényt jelenti, A gör- a kört, az ősi /elveszitett?/ /görös-a kőrös törzsünket jelentette. A görög /fr/= greqe /grek/, ami „kiolvasva” gerek< kerek, a megyerek /magyarok/ jelentést hordja mindmáig.) A görög-keleti egyház neve tehát megyer /magyar/-kelet-kezésű új vallást jelent. Főpapjai Archimandrita= archi= arkos< úrkos + mandar< magyar-atya. A Metropolita pedig a metor-poly-ita< a magyar-boly-atya.

Egyes kultikus városok nevének változásaiban például több történelmi információ van, mint sok korabeli katolikus Krónikában. A mai Stambul legrégibb /ókori/ neve Róma volt, mert a mór- avar szittya népek fővárosa lett. Ebből a római Birodalom már „új- Rómát” /Roma Nova/ csinált, -persze aTiberisparti Rómához- képest. Az új krisztusi szeretetvallás hívei a megújult várost Istenbolynak nevezték el, amiből a török iszlám vallás több mint ezer év mulva (I)Stanbult /Istanbulyt= Istenbolyt/ csinált újra. A görög római császárság alatt az Istenboly Bizánc nevet kapta, ami a Velence nevével egyenértékű.

164

Az volt a vizek városa, amit akkor Vizöntő-nek neveztek, melynek neve görög- magyarosan írva Vizontz< Vizönc lett, amiből hamarosan Bizánc kerekedett ki. (A B- és V- betük azonos jelentésűek a görögben és az Ő-betűt mindig A-val, a C-betűt viszont T-vel írták, ami ma is divat keleten. Galati= Galac, Tirják =Cirják, de nálunk sem ismeretlen: Tönk= Csonk-csönk, tapaszt- csapaszt, tapint- csapint stb.)

Bizánc nemcsak a város neve volt, hanem a Bithynia nevű tartományé, vagy országé is. Egyes írások szerint a megarai -görögök alapitották az I.E. 7-800- as években. A görögös neve Byzant és az ország= Bythania. (A görög B = V-vel, a TH =Sz-el). Az eredeti név így= Vizünt= Vizöntő és Bythania= Viszania< Vizanya.) Az sem véletlen azonban, hogy legfontosabb városrésze mindmáig a Galáta városa, /Gál- Atya= Gar- Gal, azaz Magyar Atya, aki a víz-anya társa/. E nevek ismét csak a gall- szittya- magyaros eredetet jelzik.

A város Vizönc< viz-önt neve nem véletlen. Az eredeti városka menedék-város volt, mert kis szigetekre épitették, melyeket cölöpökkel megerősítve iszappal felöntve töltötték fel. A magyar Velence eredetileg Fölöncse< Felencse<,Velence lett. Meglepő adalék, hogy az olasz Velence neve németül Venedig, ami logikusan következett a szerepéből, hiszen az is szigeteken dacolt a rabló haddak ellen, menedéket adva sok népnek. (A magyar rovásirás B-m és W betűk –valaha európaszerte- egymást helyettesítva épűltek be a kölönféle nyelvekbe. A magyar maraszt- váraszt, a mérkőzés- vereküzés Stb. Ámde a német mező= Wieze, magyarosan= mieze< mező, A hullam= Welle= melle /a női mell- hullámzik/ és a Velence= Venedig, ami magyarosan= Vendíg< Vendég, akárcsak a magyarban a Vendéglő is= Menedéklő volt. Stb.)

Az szittya- magyaros Vizöntő- Byzant= Bizáncot „hamarosan” Konstantinápolyra változtatták, annak a Nagy-Konstantin császárnak a tiszteletére, aki államvallásssá tette a „zsidó- keresztény-vallást”. Az új neve például nem más, mint a paulinus katolikusok hálája az őket államvallásá tevő császár iránt, de egyben félelmük kifejezése is, nehogy újra egy másik Juliánus Apostata- szerű vallási mozgalom születhessen.

165

Emlékeztetőül: Juliánus „Apostata” császár volt a „Nagy” Konstantin rémuralma utáni ifjú államfő, aki egyedűl úszta meg a császári dinasztia teljes kiirtását. A fiatal uralkodó be akarta vezetni az egész birodalomban a megújított szittya napisteni (kr isztusi= Kör- iszt -eni ) va l lást . Ezért a kezdeményezésért az udvari bérgyilkosok két év mulva megölték és neki a pogányság visszaállitójának „cimét” adták. A ma hitehagyónak magyarázott apostata- szó ujabb hamisitás, úgyanis az apostata is az Atya-anyaistent /Páros-istent/ jelenti. Az aba< apa (A nőistenséget, míg az ata- atya /tata/, a férfi-istenséget fejezte ki. /Az abos-ata, vagy apos-tata, az ősi „Páros- istenséget” eltorzult neve/. Az apostata tehát a „Páros-istenséget” fejezi ki, nem pedig az Elohim= Élő- himet, ami az egyedüli férfiisten. A hitehagyó természetesen nem ő volt, hanem a zsidó- keresztény vallás akkori vezetői voltak.

Itt szeretném ismételten kihangsulyozni, hogy a „keresztény” szó használata az én munkámban megtévesztő lehet. Azt hiszem akkor teszek helyesen, ha három olvasatot különböztetek meg. A mai keresztény szó, zsidó-katolikus magyarázat, mely a keresztből származtatja a krisztusinak nevezett „új katolikus” vallás nevét. A keresztyén szó, a reformálók szava. Ők ugyanis már rájöttek arra, hogy az eredeti krisztusi tanításokat kiforgatták, így az alapértelmezést módositották. Keresztény helyett a keresztyént használják és a szót magát, a keresztelésből eredeztetik. A szándék jó és az új változat közelebb került az ősi értelméhez, de mégsem jó.

Az első „keresztények” ugyanis az arilánusok,/anya-elvűek/, a manicheusok, /a ménikusok= a nőelvű férfi< méni-kusiták, vagyis a nap-isten körösten hívei,< a körösténi-ek, a köröstén+y-ek voltak. A méni-kus= Kos, a Krisztus neve, aki a Magyar-Kos isten fia. Más névvel ő egyben a Fehérlófia= Mén, követői ezért nőelvű méni-kosok). A köröstény szó magyarosan a kör-östent, a Köristent /Körös< Örök istent/ jelenti. A keresztény szó tehát, semmiképpen sem fejezhette ki a krisztusi szeretet vallás szellemét az IU, négyszáz esztendő folyamán sem.

Ebből adódóan a keresztény vallások neve is mást jelentett, mint amit ma értünk rajtuk. A katolikus szót a görög

166

kateko= megismerni igéből ered, amit a katekizmus= az ismeretek könyvének neve is bizonyít. Ez csak félig igaz, mert a kateko= elsősorban a megkötözni jelentést is viseli. /Az ismereteket egyébként meg is kell kötni, ha tudni akarunk./ A középkori tapasztalatok azonbam nem a tudásról beszélnek a katolikus vallással kapcsolatban. Ellenkezőleg a más vélemény és tudás üldözéséről. (Giordano Bruno, Savonarola, Husz János és sok más 10.000 ember kivégzésérő l , ha szembeszálltak a római katolikus vallással. Valljuk csak be, sokkal inkánn a kötelékest< a kötelezőt, a dogmatikust jelentette.

A bibliás történetek magyaros olvasata azt is elmondja, hogy a római katolikus /keresztény/ vallást –mint azt már elmagyaráztam- nem Péter és János apostolok alapították, mert ők Byzancba (a Vizöntö- városba) mentek és itt alapitották meg a megyer-eredetü krisztusi egyházat. Az ő meghatározó szerepüket bizonyítja az is, hogy az első két „keresztény” templomot róluk nevezték el és mindmáig létezik a „Szent Péter” és „Szent János” nevű székesegyház. A Görög-Keleti főpap pedig nem pápa lett, mint a római, hanem a már említett Metropolita, melyről elmondottam, hogy a metor-poli = matar-bolyi, magyar-bolyi főpap. Van azonban egy másik görög elnevezése is: Archimandrita, ami= Ár-ki-mandar-ita = Úr- aki magyar Atya.

Mindenesetre, egy kivülálló, vagy manipulált ember- számára értelmetlen fejleményként jelenik meg II. Mohammed török szultánnak egy 1000 évvel későbbi „meglepő” intézkedése. Amikor ugyanis 1453-ban a várost a török hadak elfoglalták, a szultán nemcsak az oszmán birodalom fövárosáva tette a várost, hanem „új nevet” is adott neki és Sztanbulnak, vagy Isztanbulnak nevezte el, és így nevezik azóta is. Meglepő, de senkinek /?/ eszébe nem jutott, hogy ez nem volt más, mint az ősi Istenboly név „újkori rehabilitálása”. (Az iszlám- világ egyébként, ma is teli van „istán”= isten elnevezésekkel. A Turkesztán = turk-istan=Turi-isten /hona/. Kazakistan= Kusok-isten, Üzbégistan= Űs-bak-isten /hona/, Pakisztán= Bak-isten, Afganistán -FO= fa-nag+istan= Főnagy- isten, Dagesztán= /Bol+/ dogisten és Kirgizistán= Körg-ős- isten, Kerek-ősisten /hona/. stb)

167

23. SIMON- PÁL VAGY SAUL- PÁL ?Melyik Róma volt tulajdonképpen az újabb? -ismételhetjük

meg a kérdést. A római mitoszok szerint ugyanis a Rómát /később/ megalapitó mór- görög katonák a trójai vereség után kényszerültek menekülésre. Priamos katonái Romulus és Remus vezetésével érkeztek Itáliába és alapitották meg Rómát (-FO = A MÓR) a görög mórok új városát. Tekintettel arra, hogy a szittya- magyarok ősi szokása volt a kultikus városneveik „magukkal” vitele, nem oktalan az a feltételezés, hogy a Róma /a-mór/ nevet is magukkal vitték. E jogos feltételezés alapján, valószinű, hogy „Bizánc” lehetett az első Róma és a mai Róma lett akkor az új- Róma.

Nem vagyok östörténész, így nem ismerem a kisázsiai országok és városok „protogörög” neveit, így nem tudom pontosan, mi is volt „Bizánc”- Nova Róma minden előbbi neve. Azt azonban tudjuk, hogy Trója, melynek ősneve a Túria< Turúja volt, már Krisztus előtt többezer éve is létezett. A peloponézoszi félsziget, /Spárta/, ősi neve is Moria volt és egyik fővárosa Magara néven ismert. Trákia pedig -/T-R-K/ = Turkia volt, de Macedonia is „Makedonia”, majd ennek utódja lett az a Ráma /-FO =a Már/, ország, madj város, melynek neve be is került a magyar királyok cimei közé, mint „Rámai király.”

A hun-magyar népek, európaszerte mindenütt iker népként telepedtek le és ősi kultikus neveiket rendre magukkal vitték. A hunok egyik fontos földrajzi „főneve a Túr- vagy Túri volt, míg a szittya- magyarosaké a Róm+a, vagy a „Mór”-kezdetü városok. (Itáliában Róma van középen és délen Túri, valamint északon Turin. Franciaországban középen van Tours/Túr/ és a Turáni sikság, valamint Troye /Troja/ városa és tőlük délre és északra Maurs /mór/, St. Maur /mór/, Morlaix /mórlé/ stb, városok találhatók. Portugáliában Lisszabon mellett van Troja és tőle 100 km-re keletre van Móra. A Kárpát medencében a Bakonyban van Mór és Erdélyben Torja, ámde Szlovéniában is van a Mari- bor nevű város, amely „szlávul” Lubljana = vagyis Lu-bál-anya és Bulgáriában is van egy Traján és egy Trojan nevű helység. De ne feledjük, hogy a Prága melletti Trója is rokona a Morava /mór-avar/ folyónak. Stb.)

168

Kisázsia aligha lehetett kivétel. Az akkori Új-róma a szittya- magyaros népek egyik főhelye volt, míg a másik főhely az itáliai Róma lett. Ha pedig Péter az egyik Rómába ment, akkor a másik Rómába is főapostolnak kellett mennie. A páros-isten-elméletem szerint, ha Újrómába a Kő-isten Péter nevü Jézusi „féltestvére” ment, akkor Rómába a Pállós-napistennő< Baál-nak Pál nevű kiküldöttjének kellett mennie. Egy ilyen „kiemelt feladatra” viszont semmiképen sem mehetett egy, a főapostolok bizalmát nem biró személy. Főleg olyan akit utáltal a jeruzsálemi „keresztények”, kiknek kezei közűl a római katonák mentették ki. Vajon milyen keresztény téritő lehetett ez a Saul- Pál? Talán ok nélkül üldözték őt halálra Jézus-öccsének és Péter öccsének a tanitványai? Mindenesetre megdöbbentő, hogy a jeruzsálemi keresztények által halálra üldözött Saul- Pál ellen majd féltucat gyilkossági kisérletet követtek el. Ami furcsa, nem az idegenek, hanem rendszerint a saját gyülekezetebéli és szülővárosába való, -bár az Irásban zsidónak mondott- emberek. Jeruzsálemben a keresztény gyülekezet tagjainak haragvó gyűlöletétől pedig csak a római katonák tudták megmenteni. Ha azonban Saul nem birta Péterék és a keresztények bizalmát, akkor hogyan kaphatta volna meg az új krisztusi egyház megalapitásának különlegesen fontos feladatát?

Róma akkor a Birodalom fővárosa volt, így aligha kétséges a jelentősége, oda tehát jelentős személynek egy főapostolnak kellett mennie. A bibliás írások szerint három apostol járt a Tiberis-parti Rómában, Péter, János és Pál. Az én kutatásaim szerint azonban Péter és János a csak Bizánc-Újróma városában jártak. Itáliában viszont csak Pál járt, aki onnan hamar eltűnt és állítólag Spanyolországba ment, ahol mártirhalált halt. Az idevonatkozó információk nagyon felszinesek, de néhány fontos dolog mégis megállapitható, nevezetesen az, hogy két főapostol is járt a távoli nyugaton. Simon járt az „angliai” gálok- galloknál. (Wells neve ugyanis latinul Galles, így sokak szerint galileai rokonok éltek ott). „Angliában” egyébként Arimáthiai József, Krisztus közeli rokona is többször járt ott, sőt állítólag a fiatal Krisztust is elvitte magával. Jakab apostol pedig, János bátyja, -aki szintén

169

főapostol- a spanyoloknál járt, ott ahová állítólag Saul- Pál is elment.

Van azonban a Péter cselekedeteiről szóló 2. Apokrif levelben egy érdekes részlet, mely arról számol be, hogy Pál „apostolnak” Rómában, egy Simon nevű „varázslóval” /mágussal/ kellett keményen megküzdenie, -ami végül sikerült neki, sőt le is leleplezte ezt a /csaló/ mágus Simont.

Eusébius püspök 31 /Hist.II.13. 1- 8./ a következőket irta: „Simon a legnagyobb eretnekséget inditotta el, és követöi elvetették az ótestamentumot és azt az ördögi világ irásának tekintették.” Simon tehát nem a katolikus kereszténységet terjesztette és ezért minősült eretneknek. Az eretnekség és varázslás gyakorlatilag ugyanazt jelentette: Nem fogadta el a zsidókereszténységet. Simon pedig ilyen ember lehetett és ezért kellett nevét és alakját is „kiradirozni” az ókori történelemből.

Kutatásaim azt a következtetést valószinüsitették, hogy a Pál nevet eredetileg a kánaáni Simon kapta. Ami több okból is indokolt volt. Először is: a szittya- magyaros népeknél „kötelező” iker-jelenség megkövetelte, hogy a vezetők /királyok/ vagy „vezérek” az Ősatya és a Bál Istennő képviseleteként mindig két testvér jelenjen meg minden fontos szintéren. (Véletlen példaként két iker-jelenséget szeretnék megemliteni. 1./ A buza ősi neve a suméroknál és nálunk is a „Sé” volt, ami -FO= És= az Ős/isten/. A buza neve franciául= Blé= Bél, vagyis Bél- Bál/isten/. 2./ Atilla latin neve= Atillus = Atyaló-ős, vagy Átélő Ős, vagyis a gyöztes férfiisten neve, míg testvére -bátyja -akiröl nagyon zavaros képünk alakult ki: Buda- vagy Bléda= Bél-da <Bál-adá, Ők a páros-istenséget fejezték ki. A monda szerint Atilla „is” megölte bátyját Budát és egyedül uralkodott. Ezzel Ismét egy páros-jelenségnek, egy újabb Romulus- Rémus iker- szindrómámak vagyunk a tanui.)

A másik ok csak az, hogy mindketten Simonok voltak, az egyik gáláta /avar- magyar/ a másik kánaáni, vagyis sumér /

170

31 Eusébius emesai püspök, Konstantinus császár egyik kegyeltje, történetiró és a katolikus vallás egyik ideologusa és szervezője volt.

hun/. A két Simon név „eltűnt”- de megjelent Péter és Pál, akik együtt szerepelnek Jánossal és Jakabbal, akik szintén főapostolok. („Véletlenül” ők négyen vannak jelen a magyar korona keresztpántjának a négy főhelyein is.)

Most hagyjuk most függőben a Simon-Pál elméletet, foglalkozzunk előbb magával Saul- Pállal, hiszen rendkívül érdekes és tanulságos a története és „legendája”. Saul- Pál /engedjék meg, hogy a megkülönbözetés végett így nevezzem/ a kisázsiai Tarsusban (Ciliciában) született tehetős zsidó családban, amit az is bizonyit, hogy ő maga is római állampolgár volt. Szigoruan az ortodox zsidó előirások szerint nevelkedett és fiatalon Jeruzsálembe került, ahol a híres Gameliel rabbi tanitványa lett. /Ap. Csel. 22. 3./ Nagy müveltséget szerzett és a farizeusok közé került, ahol keményen üldözte a keresztényeket. Egy ilyen üldözés során következett be a csodaszerü megtérése is.

Saul mint buzgó farizeus, a jeruzsálemi főpap utasitására Damaszkuszba ment, hogy onnan megkötözve keresztényeket hurcoljon haza. /Ap. Csel. 26. 9-11./ Ezen az úton következett be a híres látomása, amikor megjelent neki Krisztus és megkérdezte, hogy „Miért üldözöl te engem?”. Saul tehát csodálatos körülmények között megtért és Jeruzsálemben jelentkezett a gyülekezetben, ahol Jakab, János és András /Péter testvére/ voltak a vezetők.

Itt azonban álljunk meg néhány gondolat erejéig, mert a Biblia- szakértők nagyon fontos dolgok mellett mennek el kritika nélkül. Tudjuk például azt, hogy Kajafás a zsidó főpap nem itélhette el Jézust, mert arra nem volt joga. Sőt Jézust Pilátus is tovább küldte Heródeshez, mert Galilea az ő az uralma alatt állt, igy neki volt joga Jézus felett itélni. Ha tehát két római kormányzó igy betartotta a kemény római jogot, akkor azt kérdezem, hogy a jeruzsálemi főrabbinak milyen „alapon” volt joga egy szomszéd /idegen/ állam területére elfogató parancsot kiadni és oda fegyvereseket küldeni ?

Damaszkus ugyanis a Coeles- Sziria nevű római tartomány fővárosa volt, Jeruzsálem pedig Judeáé. Kockázat nélkül kijelenthetem, hogy a zsidóknak, így a zsidó főpapnak sem lehetett ilyen joga. Igy tehát ottani polgárok elleni

171

letartóztatási paranccsal Saul nem mehetett Damaszkusba. (A többi -az Egyenes uti „csoda” is- ebből /nem/ következik, magyarul, sem ez, sem az sem történt meg, mert nem történhetett meg.) A szeptuagintások fordítása szerint, Saul, mindenesetre bekerült a jeruzsálemi keresztény gyülekezetbe, de ott nem tudott gyökeret verni. Hogy miért nem, arról semmit sem ir a Biblia, pedig a békés apostolokkal nem lehetett ok nélkül „rosszban lenni”. Arról azonban sokkal inkább tudunk, hogy szinte állandóan „vidéken” volt. Ezeknek a vidéki térítéseknek azonban két jellegzetessége volt. Saul- Pál szinte kivétel nélkül mindenütt a zsidó köröket kereste fel és nem a „pogányokat”, holott ekkor már az ő megtérítésük volt a fő-teendő. (Ez annál is furcsább, mert éppen ő nevezi saját magát a pogányok apostolának. „Rám van bizva a körülmetéletlenség evangéliuma, míg Péterre a körülmetélteké.” /Gal. 2.7./

Ezt a „megbizatást” többször is hangoztatja, holott ő maga éppen az ellenkezőjét teszi. Sőt ő vádolta meg Pétert, hogy pogány módra cselekszik és elkerüli a körülmetélt zsidókat. „Mikor pedig Péter Antiochiába jött, szemtől- szembe álltam ellene, mivel panasz volt rá. ---a pogányokkal együtt evett és elkülönitette magát--- Ha te zsidó vagy és pogány módra élsz---„ stb. /Gal. 1. 11- 14./ A másik szembetünő dolog az, hogy majd minden téritési helyéről menekülnie kellett, mert vagy a „keresztény” hivek, vagy a helyi zsidó kapcsolatai akarták megölni.

Amikor Antiokhiában és Ikoniában prédikált, a zsidók annyira megkövezték, hogy holtnak hitték és otthagyták. Ezután visszatért Jeruzsálembe, de rövidesen újra Sziriába, majd Ciliciába ment. Innen Tesszalonikába, majd Athénba és onnan Korinthosba hajózott, de rövidesen innen is menekülnie kellett. Efezusban Demeter ötvös és társai akarták agyonverni. Később Macedóniában jelent meg, ahol „cselt vetének neki” így újólag menekülnie kellert és nagy kerülővel tért vissza Jeruzsálembe. Itt sem járt azonban szerencsével, mert a saját templomukban a nép megtámadta és csak a római katonák tudták egy ezredes vezetésével kimenteni az életveszélyből. A katonák egy táborba vitték, ahol korbácsütésekkel akarták kivallatni.

172

A Biblia szerint szinte mindenütt a „rosszindulatú” zsidók üldözték őt és kiséreltek meg merényleteket ellene. Szembetűnő kivételként egyedül csak ellene, de bel- és külföldön, északon és nyugaton egyaránt, de sorozatosan. Vajon miért? Ennyire más volt, mint az igazi apostolok, netán a viselkedése volt annyira „agressziv, vagy gyanus”, hogy mindenhonnan elzavarták. És pont a zsidók zavarták el szinte mindenünnen. Nem volna érdemes ezen elgondolkozni? Főleg annak at utólagos ismeretében, hogy Saul- Pál egész életmüve éppen abban állt, hogy a zsidó-vallás szellemét és „rekvizitumait” igyekezett –tegyük hozzá, hogy igen nagy sikerrel- beépiteni a keresztény vallás szervezetébe. Sőt azt vallás-történetileg teljesen zsidó- függővé tenni.

Az ügy nagyon bonyolult, így érdemes tovább gombolyítani az események fonalát. Mégpedig kapaszkodónak használváűn a legmeglepőbb fejleményt, azt amikor a jeruzsálemi gyülekezett haragjától (agyon akarták verni) a római katonák mentették ki. Az első kérdés ugyanis az, hogy miért avatkoztak be a katonák egy „zsidó- keresztény templomi belügybe”?

A következő meglepetés pedig az, hogy a későbbiekben, nem éppen apostolként viselkedett. Sőt, éppen ellentétesen. A laktanyában ugyanis a katonák előhozták Sault és a százados parancsot adott, hogy kötözzék le és vallassák ki. Amikor azonban a katonák a szokásos módon korbácsűtésekkel kivánták megszólaltatni, Saul egyáltalán nem ijedt meg, hanem odaszólt a vallató századosnak, hogy: „Vajjon szabad-é nektek egy római polgárt, kit el sem itéltek, megostorozni?” /Csel. 22. 25./

A százados ezen annyira meglepődött, hogy azonnal feletteséért küldött, de az ezredes is nagyon meghökkent és nem folytatta Saul vallatását, hanem mint zsidót a farizeusok tanácsa elé állitotta. Azok azonban rátámadtak és ismételten a katonák mentették meg az agyonveréstől.

Ezek után pedig, a rómaiak -négyszáz légionáriusból és 70 lovasból álló fedezettel- Caesáreába, -a helytartó székhelyére- kisérték. Félix helytartó őt azonnal börtönbe

173

vetette, ahol két évet töltött. Az új helytartó Festus azonban megpróbálta őt elitélni, de Saul, mint római polgár kikövetelte, hogy Rómába küldjék kihallgatásra Claudius császár elé. /Csel. 25. 20- 25./

Ezek után Saulnak, bár igen viszontagságos uton- módon sikerült eljutni Rómába, ahol a császár testőr-parancsnokának adták át, aki viszont megengedte neki, hogy külön őrizettel, külön házban lakjon. „Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán és mindazokat befogadja vala, akik hozzá elmenének.” /Csel. 28. 31./

Nem hiszem, hogy egy értelmes ember ezeken a tényeken ne gondolkozzon el. Nem hiszem, hegy ne tűnne fel Saul egészen különleges viselkedése, mely egy hajszálnyira sem hasonlitott az apostolok méltóságot paancsoló magatartásához. Ha azonban valaki egy krim-értő ember szemével nézi a történéseket igencsak furcsa összefüggéseket fedezhet fel. Ha viszoot valaki rendőr- szakmai aprólékossággal elemzi ki Saul pályafutásának ezt a szakaszát, nagyon furcsa megállapitásokra és következtetésekre tehet szert. Az ilyen gyahukkal telt véleményt pedig még tovább árnyalja és súlyosbbítja a viselkedésé, főleg akkor, ha ténykedését összehasonlitjuk a többi „közönséges apostoléval”.

Jézus maga választotta ki a tanitványait, kik őáltala lettek apostolok, az egy Mátyás kivételével. Őt viszont az apostolok választották meg. Júdás árulása és öngyilkossága után maga Péter tett javaslatot, hogy József /Justus Barsabás/ és Mátyás közöttt sorsot vessenek. Ennek eredményeképpen Mátyás került az Apostolok közé. /Csel. 1. 26./ Arról azonban egy szó sem esik sehol, hogy Saul neve -egyáltalán- felvetődött volna.

Ez a tény, -mármint, hogy Saulról semmi apostoli döntés sem volt- annál is fontosabb, mert ekkor már nagy lendülettel folyt a „pogányok téritése”. Ebben pedig a „Biblia judeista tanitása” szerint oroszlánrésze kellett volna, hogy legyen Saulnak, aki „száguldó apostolként” hol itt, hol ott tűnt fel. Ámde ő látszólag oda ment, ahová akart és -mindenütt- nagy felfordulásokat okozott. Szembetünő azután az is, hogy a 12 igazi apostol zömének /igen sikeres/ téritő munkájáról alig tudunk valamit, pedig ők Indiától a Brit szigetekig és Szittya-

174

országtól Etiópiáig tevékenykedtek, hatalmas népeket megtéritve nagy gyülekezeteket alapítva.

Saul- Pálról viszont, szinte menetrendszerüen tudunk „mindent” és láthatjuk, hogy ő úgy járt- kelt Kisázsiától Macedónián át Görögország, Kréta, Egyiptom és Arábia, majd Róma útvonalakon, mint egy mai utazó nagykövet. Ez a nagy mozgékonyság pedig azért is feltűnő, mert akkoriban nem mindenki utazgathatott, mert ahhoz fogat, vagy hajó kellett és főleg nagyon sok pénz. A fenti országok ugyanis egymástól hatalmas távolságokra vannak, így az utazás nemcsak napokig tartó és fáradságos, hanem igen drága „szórakozás” is volt. (A hajók ne feledjük rabszolgákkal és vitorlával müködtek, így utasszállitásra alkalmas hajói elsősorban csak az államnak /a hadseregnek/ és a gazdag kereskedőknek voltak).

Ez az oka annak, hogy az apostolok, akik szegény emberek voltak, rendszerint egy- egy országba utaztak és többnyire ott is maradtak és /a Biblia szerint mártiromságot szenvedtek el/, tehát ott haltak meg. Az apostoloknak a „Bibliai feladata” tehát az volt, hogy a római birodalom határain kivül lévő nagy és hatalmas szittya- avar- magyaros „pogány” népeket megtéritsék, majd sorsuk a mártirhalál elszenvedése lett. A lelgszembetünőbb –legalább is ma és utólag- az, hogy ahol az apostolok jártak és sikerrel téritettek, ott mégsem a keresztény vallás, hanem más, de eretnek „utódvallások”, mint a nesztorian és maniccheus vallás, vagy az iszlám, a brahma, a zarathustra és kopt vallások erősődtek meg és maradtak fenn hosszú távon.

Saul- Pált viszont, aki a római birodalom területén belül, de főként a „görög vidékeken” és zsidó kolóniákban mozgott. Az eredmény azonban az lett, hogy majd mindenütt halálra keresték és merényletek sorát követték el ellene. Érdekes módon Ő nem lett mártir és nem lett keresztrefeszitve. Sőt, ha nagy baj volt, akkor éppen a rómaiak mentették meg. Ha pedig római helytartókkal egyűlt meg a baja, akkor Rómába a császár elé követelte magát. Amit ezek a nagy urak el is fogadtak.

Arra a kérdésre tehát, hogy ki is volt az igazi Pál, Simon- Pál, vagy Saulus- Paulus-é? Még nem lehet egyértelmü választ adni, tehát tovább kell kutatni. Azt viszont látnunk kell, hogy a

175

kérdést újra kell fogalmazni, másként és sokkal pontosabban kell feltenni. Ez azt jelenti, meg kell vizsgálni, hogy ki is volt valójában a „népek apostola”?

Ha „politikai” és kém-/hirszerző/- szakmai szempontból is megvizsgáljuk az akkori közelkeleti /palesztinai és judeai/ katonai és politikai helyzetet, akkor három lehetőség vetődik fel Saulus- Paulus tekintetében:

1./ Zsidó rabbi volt, aki -a zsidó vallás, vagyis a zsidó főpapok és farizeusok megbizásából tevékenykedett azzal a feladattal, hogy -valamilyen a zsidósághoz közeli-, de zsidó ritusu vallássá lehessen átalakitani az egyre nagyobb sikereket elért keresztény vallást.

2./ Római állampolgár és titkos hirszerző tiszt, avagy ügynök volt, aki csak a kém- legendája szerint, /tehát másodsorban volt zsidó/, akinek a feladata a római birodalom biztonságának a védelme és ő csak ezért munkálkodott.

3./ Önzetlen zsidóból vált hivő kereszténnyé, aki minden üldözés és balszerencse, az apostolokkal kialakult rossz- viszony ellenére, /sőt a gyanusan és logikusan törvényszerü és árulkodó látszat ellenére/, csakis és kizárólag Krisztusnak, Péternek, a tanitványoknak és a krisztusi szeretet-vallás ügyét szolgálta.

24. KÉM VOLT- E SAUL- PÁL, VAGY APOSTOL?

Sejtem, hogy a mélyen vallásos emberek és a vallási vezetők egy része mérhetetlenül fel fog háborodni a fenti cim láttán. Pedig semmi okuk sincs erre, hisz a Biblia sokszor beszél a kémekről, melyeket például Kánaán kikémlelésére küldöttek ki, sőt a rossz kémek büntetését is közli: ami bizony a halál volt. (Magam pedig, aki szintén ennek a hirszerző szakmának a nyugalmazott tisztje vagyok, megdöbbenéssel vegyes tisztelettel állapithattam meg, hogy a kémek igazán pragmatikus példaképe nem is lehetne más, mint Saul- Pál. Ha...Ő ugyanis egy jó ideig szakmailag nagyon jól dolgozott, de

176

egy jelentéktelennek látszó „banánhéjon” elcsúszott, vagyis lebukott, igy már csak negativ példaként szerepeltethetem.)

Ezt a meglepő állitást, nyilván meg kell indokolnom, sőt bizonyitanom is illik. Aki egy kicsit is ismeri az ókori birodalmak vezetésének politikai technikáját és állami titkainak jellegét, annak tudnia kell, hogy a nagy és hatalmas birodalmakat nemcsak a hadsereg fizikai ereje tartotta egyben, hanem a diplomácia müvészete is, melynek legfontosabb eszköze, talán döntő aduja a hirszerzés volt. A felső vezetésnek ugyanis elsősorban arról kellett időben tudnia, hogy hol készül ellene katonai fontosságú megmozdulás, vagy egy belső népi felkelés. Ha ezt tudta, akkor nyert ügye volt, mert gyors katonai /ellen/ rajtaütéssel nagy háborukat is meg lehetett akadályozni.

A római birodalomnak talán egyik legfontosabb és legsikeresebb szervezete a titkos szolgálata volt, melynek tisztjei a legmagasabban képzett katonák voltak. A szolgálat vezető posztjain igazi rómaiak ültek, de a „kül-területeken” az általuk irányitott tartományokban- országokban- rendszerint a helyiekből toborzott „ügynökök” tevékenykedtek. /A sorból nem szabad kilógni./ A már egészen fiatalon kiválaszott tehetséges jelöltek nagyon sokrétű és magas szinvonalú felkészitést és kiképzést kaptak, majd tisztként dolgoztak a hadsereg védelme alatt. Illetve római polgárként úgynevezett „civil fedő-foglalkozásokba” kerültek, ahol feladatuk a politikai és társadalmi hirek összegyüjtése és a politikai felettesek részére való mielőbbi eljuttatása volt.

A kémeknek alapvetően két kategóriája létezik. Az egyik a magasan képzett tisztek rendje, akik kémhálózatokat vezetnek és müködtetnek, melyekben alacsonyabb képzettségű tisztek és /vagy/ fizetett ügynökök dolgoztak. (A kémek legfőbb segitői pedig -örök időktől fogva és mindmáig-, a prostituáltak, a pénz és az ital, 32 melyeknek nagyon-de-nagyon kevesen tudnak ellenállni. Gondoljunk csak Sámson és Delila esetére. Miként is sikerült megtudni, a nagy titkot és utána máris likvidálni lehetett Sámsont is.)

177

32 A magyar hirszerzők három P-ről beszélnek: Pénz- Pia és P—a.

A másik csoport, a magános farkasok, úgynevezett kihelyzett, -nagyon körültekintően és űgyesen telepitett hirszerző tisztek- /nagyritkán ügynökök/ rendje, akik egyedül dolgoztak. Őket rendszerint már előzetesen kulcs-poziciókba juttatták és ott minden segitséget megkaptak, hogy minél eredményesebben tevékenykedhessenek.

A történészek nagyon jól tudják, hogy a rómaiakat nagyon nyugtalanította a Párthus Birodalom, melynek csapatai nagy vereségeket mértek rájuk. Ezt a kényes helyzetet csak úgy semlegesithették és hidalhatták át, ha sikerült megakadályozni a forradalmakat, vagy felkeléseket, hiszen „Palesztina” ezer évek óta a szittya- magyaros népek hazája volt. Ezzel a régióval -az akkori helyzetben- a rómaiaknak sok kellemetlensége volt és nem feledkezhettek meg a Bar Kochba lázadásról sem, melyet nem volt könnyű leverni. Tehát ennek és a párthusoktól elszenvedett vereség hatása következtében a politikai és katonai biztonságra nagyon nagy gondot kellett forditani.

A római birodalom azonban a feszes katonai keménysége ellenére, vallási és kulturális szempontból meglehetősen liberális és toleráns ország volt. Ők csak egyben nem ismertek könyörületet: a lázadásban és az állam ellen való szervezkedésben. Ilyenkor azonnal és kegyetlenül csaptak le és nem számitott ha százakat kellett is kivégezni. (NB. Spartakus és társainak lázadása, majd tömeges kivégzése.)

Krisztus megjelenése kétségkívül nagy társadalmi mozgásokat gerjesztett. Ezek a megmozdulások azonban, melyek vallási vonatkozásúak, a tartomány politikai és adminisztrativ vezetését nem nagyon érdekelték, hisz volt nekik egyébb bajuk is a zelotákkal, valamint a vegyes és izgága szomszédsággal. A római állam hirszerzésének legfőbb kötelessége volt az ilyesmit figyelemmel kisérni, mert bármikor megjelenhettek az állam- ellenes jelenségekl, az izgatások és csoportosulások is.

A legjobb és leghatásosabb megoldás mindig is az adott szervezetbe való beépülés volt. Úgy itélem meg, hogy a „keresztény” mozgalom ellenőrzése céljához Saulus rabbi személyében találták meg a megfelelő személyt. (Persze a

178

zsidó főpapoknak is meg volt Jézus környezetében a maguk beépitett embere Judás személyében, aki –pénzért- el is árulta az urát.) Ilyen módszerek esetén a legfontosabb feladat a minél „hitelesebb beépülés” volt. Saulus már addig is a papok és farizeusok közt ténykedett, mert a rómaiak onnan várták a rend megbontását. Innen azonban –az események tanulsága szerint- „átvezényelték” a „keresztény” mozgalomba. A beépülést és „hitelesitést’ pedig igen szellemesen az akkor meglehetősen divatos csoda-révén oldották meg.

Ennek biztonságos lebonyolitása érdekében Sault egy távolabbi helyre- /Damaszkuszba/ küldték, hogy minél kevesebb -véletlen és később kellemetlenül hiteles- tanuja lehessen az „áttérés nagy csodájának”. Saulnak -mint irták- megjelent Jézus és ő a nagy fényesség miatt megvakult és három teljesn napig nem látott semmit. Ezután, egy ottani ügynöknek- Ananiásnak a segítségével- igazolta< bizonyíttatta, hogy valóban csoda történt. A Biblia is megírja, hogy Ananiás is nyilatkozott, mondván; Néki is megjelent az Úr és közölte vele, hogy Saul fel fogja őt keresni. Innentől kezdve minden megvilágosodott Saulnak, visszanyerte látását és „zavarba hozta” az ottani zsidókat, akik meg akarták őt ölni, de sikerült elmenekülnie. 33

A „sztory” mégsem lehetett tökéletes, hiszen a damaszkusziaknak valami mégiscsak gyanus lehetett, mert az a bizonyos zavarba- hozás, nyilván a rajtakapott hazugságot jelentette. Sőt Saul újra „szakszerütlenűl” viselkedhetett, mert /érdekes módon/ itt is agyon akarták őt verni, de még időben megmentették. /A jó kémnek tilos közfeltlűnést kelteni./

„Ezek után visszatért Jeruzsálembe, jelentkezett a tanitványoknál és megpróbált hozzájuk csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, nem hivén el, hogy ő is tanitvány. Barnabás azonban maga mellé vevé őt, vivé az apostolokhoz

179

33 Ez az egész egy "legendás" történet. A szó- szoros értelmében, hiszen a telepitése előtt minden hirszerzőnek kidolgozzák a legendáját, vagyis azt a mesét, amely szerint neki viselkedni és ténykedni kell: Kicsoda is ő, honnan jött, mit csinál és mindezekhez "hiteles" okmányokat is kap. Ezekkel egy laikus számára mindent tökéletesen tud igazolni és bizonyitani.

és elbeszélé nekik, hogy miként látta az Úrat az úton és hogy beszélt vele, és hogy Damaszkuszban nagy bátorsággal tanitott Jézus nevében. És nagy bátorsággal tanitván az úr Jézus nevében beszélt, sőt vetekedett vala a görög zsidókkal, akik igyekeztek vala őt megölni.” /Ap. Csel. 9. 12. -29./

A hirszerző szakmában erre ezt mondják, hogy elég jól sikerült a telepités. Jó távol történt a jelenés, igy nem „rekonstruálható”, és ami a legfontosabb, az ellenkezője sem bizonyítható. Az átmeneti vakság megtörténte nem cáfolható. Egy „megbízható tanú” pedig igazolta, hogy Krisztus jelenése megtörtént, hisz Jézus neki is „bejeentette” Saul érkezését. A zsidók öléssel való fenyegetése is nagyon hatásos alátámasztó segéd- történet.

Ha azonban a Bibliát jobban kivallatjuk, akkor az Ananiás névvel többször is találkozhatunk, mert a „nevezett személy” igen érdekes helyeken tűnt fel. 1./ Damaszkuszban, ahol ő a „megtérés koronatanuja”. 2./ Volt azonban a jeruzsálemi őskeresztény egyháznak „is”egy Ananiás nevű tagja, aki feleségével Safirával együtt félrevezette az apostolokat, mert vagyona egy részét kivonta a vagyonközösségből. Amikor pedig ezért őket Péter felelősségre vonta, feleségével együtt „hirtelen halállal” meghalt. /Csel. 5. 1. 11./ - 3./ Továbbá, Ananiás volt az a zsidó főpap is, aki Félix helytartónál vádat emelt Saul ellen. (A hirszerzésnek a keze, úgy tűnik, hogy már akkor is nagyon messzire elért.)

Az kétségtelen, hogy a római hirszerző főnök jó előkészitő munkát végzett és minden a tervek szerint ment. Saul beépült a szervezetbe, bár az apostolok megszimatolták, hogy valami nincs rendben Saul kőrül. Nem, hisz maga a Biblia is leirja, féltek tőle, hogy ő nem tanitvány.

Ennek ellenére sikerült Barnabás segitségével bejutni a gyülekekzetbe. Ott azonban feltehető leg túl sokat „hemzseghetetett” , hogy bizonyitsa alkalmasságát. Ezzel viszont az ellenkezőjét érte el és a három főapostol ellenszenve egyre csak fokozódott iránta. Van oly vélemény is, hogy a főapostolok, „összeférhetetlenség miatt”, -az akkori szokásoknak megfelelően- számüzték Jeruzsálemből és így került „vidékre”. IAz időszakos számüzetés az ókorban gyakran

180

alkalmazott humánus büntetés volt, mert megadta a büntetés alatt lévőnek azt a lehetőséget, hogy munkájával bizonyitson. Távoli vidékre küldték, hol szabadon munkálkodhatott. Saul- Pál élt is ezzel, amit a Jeruzsálem felé „termelt” rengeteg levél, a hirszerzők kötelező „önigazolás kényszere” is igazolt.

Leveleivel azonban el is árulta magát. Egyik főfeladata ugyanis az volt, hogy a saját apostoli szerepét kimunkálja. Ennek megfelelően folyamatosan kijelentgeti és ismételgeti, hogy ő „Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhivott apostola.” /Korinth. 1. 1./ Avagy: „Pál apostol, nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus által és az Atya Isten által elhivatott.” /Galáta. 1. 1./ Vagy, „Mert, úgy vélem, hogy Isten minket apostolokat?” -„Nem vagyok- é apostol? /Korinthusbelikhez irt levél. 4. 9 és 9. 1./

Tőbb, mint leleplező, hogy egyetlen más apostol sem folytatott ilyen, vagy hasonló önigazolás kampányt, hiszen nem volt rá szüksége. Saul-Pálnak az állandó önigazolás- kényszere, tehát több mint gyanus: egyenesen önleleplezés. Egy igazi hirszerző kiválóságának éppen az a titka, hogy mindent „természtesen” tud csinálni. Saul azonban sokszor túljátszotta magát és már ezzel is felfedte hirszerző voltát. Ez volt ugyanis az a banánhéj, amin elcsúszott, amiért „őt ki kellett vonni a forgalomból”. Nézzük meg azonban, hogy még mik, vagy kik is bizonyítják Saul kém- voltt?

Az ugyanis alapvető hiba volt az, hogy megutáltatta magát a gyülekezet tagjaival, akik agyon akarták verni. Nem tudni pontosan mi is történt a templomban, de Saul -valószínűleg ijedtében- üzent a katonákért, akik megjelentek és megmentették. Bevitték tehát a laktanyába, ahol a katonák nem tudták, hogy ő kicsoda, igy azonnal vallatni kezdték. Ő, azonban felfedte hirszerzői mivoltát és kioktatta a tiszteket, akik rádöbbentek arra, hogy kicsoda is ő. „És ekkor -irja a Biblia- az őt vallató százados és ezredes megrémültek.” Hogyan is volt ez? Két magasrangú római tiszt megijedt egy „senki kis zsidótól”? (Ugye, ez hihetetlen? Hát, persze. És éppen itt van a leleplező bizonyíték!)

Mit is ir erről az Irás a felfedés után? „...A százados elmenvén megjelenté az ezredesnek mondván: Meglásdd mit

181

akarsz cselekedni, mert ez az ember római.” Hozzámenvén az ezredes mondván néki: Mondd meg nékem, te római vagy- é? Ő pedig mondá, az. És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig mondta: Én pedig benne is születtem. Mindjárt ezután eltávozának azért őtőle--- sőt maga az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római.” /Ap. Csel. 22. 25 -30./

Úgy vélem, hogy az idézetek magukért beszélnek még egy kivülálló civilnek is. Egy légiós ezredes nem akármilyen római polgár volt, hanem igen magas rangú katonai parancsnok. Vajon miért ijedt meg Saul-Páltól, aki a korabeli rajzok szerint egy jelentéktelen vézna, alacsony és kopasz emberke volt. És---gondoljuk csak végig, miért „exkuzálta magát”, miért magyarázkodott ez a magas parancsnok egy utcáról behozott ember előtt, az állampolgárságával kapcsolatban. Miért érezte kényszeritva magát arra, hogy ezt elmondja?

Amitól mindketten megijedtek, az Saul különleges jogállása volt. Az ezredes pontosan tudta, hogy a hirszerzőtisztek ügye mindenben soronkívüliséget élveznek és a legmagasabb helyekre is bejárásuk van, ahol sokat árthatnak, ha akarnak. Éppen ezért minden katonai parancsnok érdeke volt, hogy őket messzemenően támogassa. Ezért is jelentette az „eseményt” azonnal és soronkivül Félix helytartónak Caesareába. Innen pedig azonnal utasitás jött, hogy katonai kisérettel vigyék fel hozzá. Ez a felkisérés azért félelmetes valami lehetett: „És magához hivatván kettőt a századosok közül, kiadta a parancsot. Készitsetek fel 200 parittyás gyalogost, 200 légiós vitézt és 70 lovat az éjszaka harmadik órájában. És megparancsolta, hogy barmokat adjanak melléjük, hogy Pált felültetve békességgel vigyék Félix helytartóhoz. „/Ap. Csel. 23. 23./

Imé, itt olvashattuk a „hirszerzőtiszti bizonyitványt”. Ez a katonai kiséret ugyanis majdnem egy fél légió volt. Ilyen nagy katonai kiséretet azonban nem szoktak akármilyen mezei- kis ügynököcskének, zsidó kémecskéknek adni. Ilyen csak magas rendfokozatú embereknek járt. Saulus- Paulus, tehát átkerült a tartományi székhelyre és ott két évet töltött el. Úgy mondják,

182

hogy börtönben volt, de ez aligha hihető. Amikor viszont új helytartója lett a tartománynak Festus személyében, ő egy Julius nevű századosra bizta Saul- Pált és Rómába küldte. „És másnap megérkezének Sidonba. És Julius emberséggel bánt Pállal és megengedte neki, hogy barátaihoz elmenve, gondoskodásukban részesüljön.” /Ap. Csel. 27. 1-3./

Magyarul teljesen szabadon látogathatta meg barátait egy másik országban is. Aztán a katonai hajóval- szinte Odisseuszi kalandok közepette-, mintegy csodákat produkálva érkeztek meg végül is Rómába. (Az út leirása is meglehetősen zavaros, de ennek most nincs különösebb jelentősége.) „Mikor pedig Rómába jutottak a százados átadá a foglyokat a testőrség fővezérének, Pálnak azonban megengedték, hogy külön hálzban lakjék egy őt őrző vitézzel.” /Ap. Csel. 28. 16./

Lőn pedig, hogy Saul- Pál három nap mulva magához hivatá a zsidók közül való főembereket. ---Azok pedig mondanák néki, mi te felőled Judeából semmi levelet nem kaptunk, és senki sem szólott ellened semmi rosszat. --- És némelyek hivének az ő beszédének és mások nem hivének.”--- „Marada pedig Pál két egész esztendeig, az ő tulajdon bérelt szállásán és mindazokat befogadja vala, akik hozzá menének. / Ap. Csel. 28. 17 -30./

Pál tehát megérkezett és katonai védelem, azután segítség és támogatás mellet lakást tartott fenn, ahol bárkit fogadhatott. És tehette ezt két esztendeig. Akkor hát, mi is történt? Pált a testőrség főnőke fogadta, aki pedig a római birodalomban nem akárki lehetett. Sőt biztos, hogy a császár legbizalmasabb emberei egyike volt. Tény az is, hogy Saul- Pál minden előzetes botrány és jogi bonyodalom ellenére sem került a császár „itélőszéke” elé.

Persze, hogy nem. Azt a „manővert”, ami Pállal történt a hirszerző szakmában ma már úgy hívják, hogy „parkoló pályára tették”. Ez azt jelenti, hogy ha egy hirszerző nagy hibákat követ el, például lebukott, (azaz illetéktelenek, vagy az emberek is megtudták, hogy valójában kicsoda is ő), akkor ezt az embert kötelező kivonni a célterülete forgalmából. Elsősorban a hirszerző szakma tekintélyének megőrzése végett. Másrészt kipihenheti az addigi viszontagságokat, harmadsorban

183

kivizsgálják, hogy elkövetett-e „dekonspirációs hibát”, vagy egyenesen bünös volt-e. Ha igen, úgy súlyos büntetés elébe nézhet, ha nem, akkor megnézik, hogy milyen más vidéken bevethető be újra?

Ha Saul egy szimpla zsidó állampolgár, akkor nem lett volna körötte ekkora „felhajtás”. Ő viszont évekig a szolgálat költségén ténykedett. Közismert, hogy az apostolok nagyon szegények voltak. Ezért vezették be az őskeresztények a vagyonközösségeket. Vajjon honnan lehetett Saulnak pénze egy lakás két évig tartó bérletéhez? Ez ugyanis akkor egy kisebb vagyonnal ért fel. Azután szabadon fogadhatott vendégeket. Milyen vendégeket? Azt már láthattuk, hogy zömmel zsidókat. Ezekből, vagy ezekkel alapitotta volna meg a római anyaegyházat? További kérdés, két esztendő mire elégséges? Ez alatt meg lehetett volna csinálni egy „illegális vallási szervezetet” avagy meg lehetett alapozni akár egy nagy egyház fejlesztését és müködését is?

Bátorkodom kijelenteni, hogy úgy ahogy a Biblia megirja, nem a nagy római egyházat, hanem egy vidéki „plébániát” sem lehetett volna kifejleszteni. Főleg, nem a katonák által védett házból munkálkodva. Nem azt tanitják a vallástudorok, hogy a római pogányok –magyarán az á l lam- ü ldözték a keresztényeket? Ha ez így volt, akkor ki hiszi el, hogy az ilyesmi nem tünt volna fel a katonánknak, illetve Saul katonákkal való kapcsolata a római gyülekezet tagjainak? Végül is milyen gyülekezet lehetett az, amelynek a főnöke egy katonai felügyelet alatt működő ember. (Illetőleg ez nem azt jelenti, hogy mégsem azok a fránya római pogányok üldözték volna a keresztényeket?)

Nagyon kemény kérdések ezek. Ha tárgyilagosan értékeljük a körülményeket, akkor világosan fel kell ismernünk Saul-Pál igazi szerepét, melynek célja nem a krisztusi kereszténység terjesztése volt. Úgy vélem, hogy a római gyülekezetet nem ez a Saulus-„Pál” hozta létre és nem is ő müködtette. A Bibliában leirt módon -ily rövid idő alatt- nem tehette a nyugati régió legfontosabb egyházává a római egyházközösséget. És végűl, „mint önmaga által is deklarált pogányok- apostola” miért a zsidókkal vette fel a kapcsolatot

184

mindenüt t? Kérdezem, ezt fő leg azok után, hogy Jeruzsálemben, Caesareában és Rómában is /állítólag/ a zsidók támadták meg és kivánták életét elvenni?

Hogyan is beszél erről a helyzetről ő maga: „Krisztus szolgál-é? ---- Én méginkább. Több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorla való halálos veszedelem által.---Zsidóktól ötször kaptam negyvenet, háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek és háromszor hajótörést szenvedtem.” /2 Korinth.11. 23-25./

Nem gátlástalanul cinikus ez az összehasonlitás, magával Jézus- Krisztussal? Summa- summárum, nem vagyok teologus, nem vagyok historikus, csak kiszolgált katona és tapasztalt hirszerző, aki idegen országokban hírszerzőként /kémként/ is sok helyt működött hosszú ideig. Van tehát némi fogalmam a szakmához, a titkossághoz, a stratégiához és a politikához. Ezek alapján tehát ki merem jelenteni: ez a Saul- Pál „igazi apostolként” egyszerűen mind „fizikailag, mind időbelileg” is képtelen lett volna a római egyház megszervezésére.

Ennek ellenére, fogadjuk el, a hivatalos véleményt, hogy ő tette. Akkor viszont nem hallgatható el a „szervező munkájának” a minősége sem. Ha pedig ezt értékeljük, akkor megállapitható, hogy Saul- Pál nem a krisztusi vallásmegujulást munkálgatta, hanem oly liturgiai tanácsokat, sőt utasitásokat adott, melyek a zsidó vallási szokások átmentését, vagy éppen azok beépülését szolgálták az új keresztényi szervezetbe. Azt hiszem, hogy az ilyen szervező és kioktató leveleket nem merte volna Péter, János és András részére elküldeni, vagy az ő idejükben megirni, mert az „öncsinálta apostoliságának” a csalafintasága azonnal kiderül volna. Nem véletlen, hogy ezek csak 2-300 év mulva „kerültek elő” és lettek hitelesség téve, azaz kanonizálva.

Ezekkel a levelekkel kapcsolatban három verzió lehetséges.

Az egyik az, hogy eredetileg az „igazi Pál”, tehát a Simon-Pál tevékenykedett Rómában és irta a „szent-páli leveleket” és azokat a katolikusok csak „áramvonalasitották”. Természetesen úgy, hogy a zsidó-kereszténységet munkálják, vagyis a

185

kereszténység zsidó eredetét hirdetik. A római katolikusok vallás egész „ideoloógiai” pedig arra épült, hogy „Jézus olyan áldozati bárány” mely az eredendően bűnos emgeriséget a saját élete felálkdozásával váltsa meg. Ez gyakorlatilag azt jélenti, hogy az összes keresztény egyházak prédikációinak nagy részét még ma is éppen a Sauli- Pauli elvek /leveleik és idézetek/ népszerüsítése és magyarázata teszi ki.

A másik feltételezéssm az, hogy Szent Pál< Saul Rabbi a j e r u z s á l e m i f a r i z e u s o k k a l e g y ü t t m ü k ö d é s b e n visszamenőlegesen irta meg a Bibliai- leveleket, azzal az utasitással, hogy ha már a „kereszténység” él és müködik, akkor azt konvertálják /forditsák á/, az ő judaista felfogásuk irányába. Ez azt jelenti, hogy Saul-Pál utólag találta ki pápai titkos szolgálat. Történetét a régi Simon- Pál tanitásaira alapozták. Ezért vannak igen értelmes tanítáosk a páli-levelekben. Ehhez elővettek a zsidó-római kém- kalandor regényes történetét, mely valóban a krisztusi időkben zajlott. A két „figurát” aztán összegyúrták és olyan levelező örökséggel látták el, amelyekkel a zsidó-kereszténység szervezését segítgették elő. Ehhez hatalmas levéltári hamisító és megsemmisitő munkát végeztek, hogy a két Pál alakját egybemossák.

A harmadik lehetőség, az hogy Simon -Pál valódi apostol a krisztusi parancsnak megfelelően, több évtizedes munkával valóban megteremtette a római „ménikus egyházat” és ezért nevezték varázslónak, vagy mágusnak, ami egyébként „istent és magyart” 34 jelentett. (A napisten táltos papjait nevezték mágus = magus- magosoknak, /agyasnak/ és magasnak, mivel hatalmas nagy emberek voltak. A varázsló = a parázsló Napisten.) Ez a megújított nőelvű< ariánus /<anya, azaz szeretet-vallás:/ az első körösteni< körösztény ANYA-SZENT-EGYHÁZ valóban hatalmas erőt jelentett Rómában és Nagy Konstantinig a legnagyobb római vallás volt, amikor is betiltották. Juliánus Apostata császár pedig, nem a

186

34 A napisten= a parázsló nap, ami „varázsló”, azaz varázs-isten. A mágus<mágia= magos és /eszes-okos/, de nagy-magas termetú magyar, aki akkor avar volt.

„pogányságot”, hanem éppen ezt a meújult szittya- vallást, az ariánus- vallást kivánta visszaállitani, ami végül is nem sikerült neki.

Badiny Jós Ferenc professzor azt állitja, hogy az igazi egyház-alapitó Simon- Pál volt, aki teljes mértékeben teljesitette a Krisztustól kapott parancsot és megteremtette a római /ariánus< árya= anya- / Egyházat,zt az Égi- Házat, mely nagyon nagy tekintélyt szerzett magának. Sok minden valószinüsíti, hogy Saul- Pál a valóságban nem is létezett, hanem utólag „találták ki”. Nem szabad elfelednünk, hogy az eredeti 12 tanítványból csak egy volt zsidó, a kiközösített Júldás, ami nem volt véletlen. Saul-zsidó rabbi volt, vajon miért nem ismerte őt Jézus vagy tanitványai valmelyike? Ha üldöző farizeus lett volna, akkor is ismerni kellett volna őt.

Az ő jelentéktelen kis figuráját „keresztezték” a robosztus Simon- Pállal a másik kiválasztott főapostollal. Az eredetileg jelentéktelen kis rabbit apostollá „heroizálták át” és a vele szent-történeteket is utólag fabrikálták. Vajon ki tette őt apostollá. Ezt csak Jézus tehette, illetve az apostolok testülete választhatta meg, mint tették azt Mátyás esetében. Ilyen nagy-horderejű eseményről miért nem emlékezik megy egyetlen apostol sem? Az ok egyszerű. Ilyen esemény nem volt. Érezték ezt a hamisitók is, hiszen azonnal kitalálták a népek-apostota „diszítő jelzőt”, amivel azt sugallták, hogy a a nép válaszotta azzá. (Ennek volt némi vonzereje, hisezn a szittya népek minden magas vezetőt válaszotttak, igy a népre hivatkozás némi legitumácilót adott.

Az „áthelyettesítést” kétségkívól ügyesen csinálták. Természetesen az akkor már bevált módszerrel: Az igazi Pál tanitásait és leveleit nagyrészt megsemmisítették. Egy részüket viszont átirva és „kibővitve” olyanná tették, ami a zsidó- szellemiség átmentését és az ariánus- ménikus vallási tanitások hiteltelenítését és szétverését szolgálta.

Ezt valószinüsiti az a tényállás, hogy a Saul-páli levelek és tanitások állandóan visszatérő motivumai közt az alábbiak szerepelnek: 1./ A saját apostoli „státusának” bizonygatása. 2./ A zsidók mindenűtt üldözik és merényleteket szőttek ellene, -

187

ergó: ő teljesen megbizható hiszen üldözött keresztény. 35 3./ A pogány /szittya- magyaros népek/ megtéritése az ő műve. 4./ A vallási instrukciói sorozatosan a zsidó vallás külsőségeinek és a bűnos-nép elmélet, valamitnt Jézus- az áldozati bárány dogmájának az átvételét, és vágül 5./ a minden-áronvilági hatalomszerzést, azaz uralkodásratörö politika kiépitését szolgálta.

Beszélni kell, azonban még egy fontos negativumról, ami erős közvetett bizonyíték. Arról, amit nem tett meg Saul -Pál, nevezetesen arról, hogy a „nagy levelező- tanító” miért szünt meg a kétéves Római és a hosszú Hispániái tartózkodása alatt leveleket írni. Egy ennyire szent ember, a különleges apostól éppen alapitó munkájának szinhelyéről, az új vallás legfontosabb városból, Rómából nem irt volna, ahol az „egyedülálló nagy művét” alkotta meg? Ez bizony nagyon fontos hiátus. Ha ugyanis Saul- Pál csak az egyházat szolgálta volna, nyilván lett volna bőven irnivalója, hisz mégiscsak Róma volt a birodalom fővárosa, sőt a legfontosabb új vallási központ. Ez a „mulasztás” /hiány/ egyértelműen bizonyitja, hogy a sauli leveleket utólag, nagyon valószinűleg csak két -háromszáz év mulva írták meg, de már egyértelmüen a kereszténynek nevezett zsidó- katolikus szemléletet szolgálva.

Badiny Jós prof. szerint, de az én kutatásaim alapján is Simon- Pál volt ama apostol, aki teljesitette a római Egyháznak a krisztusi szeretet szellemében fogant felépitését, mely több száz éven keresztül jól is müködött, de még nem tudott egyeduralkodóvá lenni. Folyamatosan harcot kellett vivnia, részben az akkor már szétesőfélben lévő „rontott pogány vallás” híveivel, tvalamint az akkori hatalom adminisztrációja ellen. Másrészt azzal a zsidókatolikus irányzattal, mely sokáig nem tudott kibontakozni és jelentős erővé válni. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy a római birodalom sulypontja ekkor keleten volt, így az a bizánci /ujrómai/ –péteri- egyház hatása nyugatra is kisugárzott.

188

35 A római „pogányok” ugyanis nem üldöztek keresztényeket, így a szidókkal kellett az üldözést „elvégeztetni’.

Joggal vetődik azonban fel a kérdés, hogy miért nincs nyoma Simon- Pál tevékenységének és irásainak. A válasz nem könnyű. A Saul- Pálnak tulajdonított levelek egyrésze, talán csak töredéke, az igazi Pálé lehetett, pld, a Melkisedekre való utalások. Az irások nagy részét azonban Saulositották, vagy ha nem voltak átalakíthatók úgy eltüntették őket, miként Péter leveleit is. Egyszerűen „hihetetlen és szinte elképzelhetetlen”, hogy a főapostoloknak alig van „iránymutatóan” fontos és hiteles levele, vagy irása. A jelek arra utalnak, hogy Saul- Pál alakját és szellemét valószinüleg a két zsidó származású püspök a római Kelemen és a bizánci -cipruszi Epiphánius formálhatták meg a félelmetesen fejlődő origenesi atiánus -manicheus vallással szemben.

Itt nincs módomban a kereszténység első háromszáz évének tárgyilagos elemzésére, de az kétségtelen, hogy ez az időszak az „egyik olyan fekete lyuk”, melyben eltűnt a krisztusi szeretetvallás. Zajti Ferenc kiváló őstörténészünk az agyonhallgatott „Zsidó volt-e Krisztus” c, művében nagyivű elemzést ad a méni-vallásról. Beszél a jeruzsálemi zsidó származású Epiphánius és az alexandriai Origenes közti harcról, melyben az úgynevezett „szkithizmus” ellen folytattak a „katolikusok”. Origines szkitizmusa a krisztusi tanítások szellemében megújult szittya- magyaros szeretetvallást jelentette akkor. Epiphánius pedig ekkor a judeo- katolicizmus kérlelhetetlen képviselőjeként irta meg az „Eretnekség ellen” cimű munkáját, ami nem volt más a katolikusoknál, mint az ariánus és méni- vallás hívei elleni harc „nagy Kátéja”.

A méni- ariánus és a judeo- katolikus vallás közti harc első szakaszgyőzelme az volt, amikor Nagy Konstantin császár a katolicizmust birodalmi- államvallásá tette. Az áttörést pedig a pápaság Attila megölésével és a Hun Birodalom szétesésével érte el. Atilla megölése után ugyanis a hun-birodalom három, míg a római birodalom keleti és nyugati részre szakadt. Mindez a keresztény-katolicizmus rohamos megerősödését hozta magával. Nyugat Európa elvát kelettől, ami a Bizánc elleni győlöletet felfokozta, amit ügyesen használt ki a katolikus egyház. Az ariánusok és ménikusok elleni egyre kiméletlenebb harcot sikerre vitte, majd később valóságos irtóhadjáratot inditott ellenük. Az pedig ténykérdés, hogy a 400-as évek

189

végére már megszerezte magának az európai politikai és vallási hegemóniát.

25. SAUL- PÁL KONTRA KEFAS- PÉTER

Ezzel a hosszú átalakulással párhuzamosan történhetett meg Simon- Pál nevének, alakjának és munkáinak „kiradirozása” a vallástörténelemből. Egyúttal eltüntették nevét az úgynevezett „hiteles Bibliai iratokból” és helyükbe Saul- Pál alakját és munkáit táplálták be. Ez szinte tökéletesen sikerült és ma már nemcsak a laikusok, hanem a „profik közt” sem vetődhetett fel a „két Pál- probléma”. Ez pedig azért is elgondolkoztató, de legalább is nagyon furcsa, mert a főapostolok és Saul között szinte tapintható volt az ellenszenv, bár azt sokkal inkább a gyűlöletnek nevezhetjük.

Saul- Pál tevékenységének tömöritett jellemzése a következő lehet: Kétkulacsos római.- zsidó kém, de egyben hitbuzgó zsidó is volt, aki feladatát -római szempontból- közepesen oldotta meg, zsidó szempontból viszont, -kiválóan. Saul- Pál ugyanis nem véletlenül ütközött Péterékkel, hisz majd minden liturgiai kérdésben szemben álltak egymással. Amig az apostolok a valóságban a „pogányok” közt dolgoztak, addig Saul a zsidók között tevékenykedett és még akkor is a körülmetélés fontosságáról prédikált, amikor a krisztusi új-szerződés következtében már nyilvánvaló lett, hogy az új egyháznak a körülmetélés-hez, semmi köze sem lesz. (Mi haszna van a körülmetélésnek?-kérdi Saul- Pál, majd válaszol rá: Minden tekintetben sok.” /irja a Rómaiakhoz irt levelében 3. 1.)

A főapostolokkal való szembenállását alapvetően „ügyesen oldotta meg”. Azt állitja, hogy Péter a zsidók apostola és ő, Saul a pogányoké. Valóban, ugy is ment át a köztudatba, hogy Saul- Pál a népek apostola. Ez a katolikus tanitás a Simon- Pál hamisitás alapja. Valójában Simon- Pál volt a népek apostola, mert ő volt az, aki a nyugateurópai népeket téritette. Péter viszont soha sem volt a „zsidók apostola”. Ennek ellenére Saul-Pál ezt állitja: „---rám van bizva a körülmetéletlenség evangéliuma, mig Péterre a körülmetélésé. ---És elismervén a

190

nekem adott kegyelmet, Jakab és „Kefás”, meg János, akik oszlopok, bajtársi jobbjukat nyujtották nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetéltek között prédikáljanak.” /Galáta 2. 7-9./

Saul-Pálnak ez az állitása, egyszerűen alaptalan hazugság. Ő ugyanis sehol sem kapott Péteréktól megbizást arra, hogy a pogányok, aza szittya- magyaros népek közt térítsen. Sőt, okkal feltételezhető, hogy Saul- Pál semmiféle megbizást sem kapott a főapostoloktól. Kapott viszont az a Simon- Pál, kinek tevékenységét a katolikusok utólagosan Saul- Pálnak tudják be. Ezt irják- tanitják a Bibliában nagyon egyértelműen leirtak ellenére. Gondoljuk csak végig egyszerű, de éles paraszti logikával: Saul olyan /valószínűleg/”megtért –nem galileai- zsidó” volt, akinek az apostolok soha sem hittek, sőt Péterék éppen ezért küldték számüzetésbe.

Aztán gondoljuk csak el: a Saul aki végig érezte a feléje áradó bizalmatlanságot, honnan vette volna a bátorságot, hogy a Krisztus-helyettes Pétert kioktassa? Sehonnan, hisz vele szóba sem álltak a főapostolok, róla irásaikban sehol egy jó szóval meg nem emlékeztek. Ha viszont ő valóban a Biblia-szerinti „nagy és meghatározó” apostol lett volna, akkor természetellenes lenne, hogy Péterék ilyen fontos személyt semmibe se vegyék. Saul-Pál azonban, ha a saját nevén egyáltalán létezett, nagyon is kicsi és negativ emberke lehetett. Ha azonban az ő helyébe tesszük Simon- Pál hatalmas alakját, akkor egyszere minden logikus és „kezelhető” lesz. Így már valóban egyenrangú partnere volt nemcsak a többi apostolnak, hanem Péternek is. Hiszen minden jel arra utal, hogy az igazi Pál /Bál/ a Baál-istennő Boldogasszonyt képviselte, a Kefas / Kő-fás/ Péterrel párban az új egyház megteremtésének munkájában. Ennek megfelelően valóban egyenrangú társ volt, aki még azt is megtehette, hogy Péterrel vitázik.

Az már történelmi tény, hogy két vallási központ alakult ki. A római kialakítását annak a Péternek tulajdonitják, aki a Biblia szerint is csak két évet töltött el ott. Egy szó sem esik azonban a bizánci központról, amely ez első háromszáz évben a „kereszténység” valódi központja volt. Miért nem érdemelt meg néhány sort a „nem apokrif” –vagyis a szent iratokban- ez a

191

kétségkívül kiemelkedő cselekmény? Márpedig valakinek jelentős szerepe volt az alapitásában és müködtetésében. Ez a valaki pedig csak főapostol lehetett, még pedig /az események utólagos logikája szerint/ az akit szándékosan elhallgatnak, hogy ne derülhessen ki a két központ párhuzamos megalapitásának és működtetésének igaz története. (Újra aláhúznám a szittya népek Párosság- szerretetét. Páros isten, páros-országok, páros-l uralkodók, sót párps zsidó országok, mint Juda és Izráel.) Ebben az esetben ugyanis Origenesnek és a Szkithizmusnak36 a történetét is elő kellett volna venni. Ez pedig újabb megmagyarázhatatlan bonyodalmakat okozott volna.

Az már egyre nyi lvánvalóbb, hogy a két Pál összetévesztése szándékos és előre megfontolt volt. Ez a szeptuagintás összezavartság és hamisitás szépen tettenérhető Pálnak a Galáciabeliekhez irt levelében. (A galátabeliek természetesen gálok /garok< avar- magyarok/ voltak, tehát a galileaiak rokonai. A ma is ismert román város Galati= Galac. /t=c/, a Galac pedig= Gál- lak, ahol a gálok laktak. A Galáta ország, vagy tartomány= Gállaca= a gáll- laka, a gálok lakta ország volt.)

Vajon melyik Pál irhatta, -merhette volna megírni-, hogy ő a következőket mondotta Péternek: „Amikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől -szembe ellene állottam vele, mert panasz volt rá. Mielőtt ugyanis a Jakabtól küldött személyek megérkeztek volna, ö a pogányokkal evett együtt. Amikor azok megjöttek, akkor félrevonult, elkülönült, mintegy őrizkedve a körülmetéltektől.---És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, --- De amikor láttam, hogy ők nem egyenest járnak az evangéliumi igazsághoz képest, megmondtam Péternek mindannyiok előtt: Ha te zsidó létedre pogányok közt élsz /és/ nem zsidó módra cselekszel- teszel, miért kényszerited a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?” /Gal. 2. 11. -14./

192

36 Origenes alexandriai eredetű egyházatya, aki a caesáriai vallási főiskolán a "szkitizmust" /a szittya- magyaros vallást/ tanitotta, ami a Zend Aveszta elveit követő menicheusi felfogást jelentette. Ezt nevezte eretnekségnek a jeruzsálemi zsidó születésű Epiphanius püspök, aki a judeo-katolicizmus tulajdonképpeni szülőatyja lehetett.

Ez a levél a rossz hamisitás etalonja. Minden sorából sugárzik a következetlenség. Közismert, hogy Péter volt Krisztus földi helytartója, így a nagy téritő hadmüveletek „parancsnoka”. Vajon felelősségre vonhatta-e őt Saul? Biztos, hogy nem. Mi is volt Saul panasza Péterre? 1./ A pogányokkal evett együtt. Ez akkor már miért lett volna probléma? Aztán félrevonult az érkező zsidók elől. Vajon miért? És főként miért nevezi ezt a magatartást képmutatóskodásnak? És mi az, hogy Péterék nem járnak az egyenes uton? Aztán mi az egyenes út, és ki mondja meg, hogy melyik az egyenes, melyik a „görbe”. Ezt Péternek az istenhelyettesnek a joga megmondani, vagy egy „fogadatlan apostolnak”, mint Saul- Pálnak?

A fentiekből viszont iderül, hogy Péter a pogányok közt térit és jóban van velük, ami tökéletesen érthető, hisz ő is gál azaz gar< avar. A zsidóktól viszont elzárkózik. (Ez talán nem indokolt? Talán ezért nem egyenes az út, mert nem áll szóba a zsidókkal?) Vajon Péter nem tudta, hogyan kell a zsidókkal szemben viselkedni? És ezt addig is Saul szokta volt neki megmondani? Aztán mi volt a képmutatóskodás? Az, hogy Péter pogányként zsidónak játszotta meg magát, vagy fordítva, h o g y z s i d ó k é n t p o g á n y n a k ? N e m u t o l s ó s o r b a n , értelmezhetetlen az a mondat is, hogy a pogányokat a zsidóként élésre kényszeriti? Éppen azzal talán, hogy köztük evett és ivott, majd utána nem állt szóba az időközben érkezett zsidókkal?

Ugye teljességében hiteltelen és hihetetlen a fenti kép. Világosan kiderül, hogy Saul, vagy az ő levelét író szeptuagintás nem tudta mit irjon. Péter természetesen nem volt zsidó, hanem gálileai, azaz gál< gar. Így nem zsidóként, hanem rokonként ült és evett a „pogányok” között. Neki esze ágában sem volt a pogányokat zsidóvá tenni, mert ő nem a farizeusok vallását, hanem Krisztus vallását terjesztette. A pogányokat ő kereszténnyé tette és esze ágában sem volt őket arra kényszeriteni, hogy körülmetéltessék magukat.

Ezt a mentális zürzavart a levél tovább fokozza: „Imé, én Pál mondom néktek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus néktek semmit sem használ.” /Gal. 5. 2./ Alig valamivel odább pedig ezt irja: „Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért

193

üldöztetem, mégis? /U.o. 5. 11./ „Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt betartod...”/Róma 2. 26./ „A körülmetélésnek --- minden tekintetben haszna van.” /U.o.3. 2./ Nehéz mit kezdeni az ilyen zavaros meghatározásokkal. Nem nehéz viszont felismerni azt, hogy a körülmetélés kérdését csak a zsidók forszirozhatták és nem a gál- galileusok.

Az ilyenek bizonyítják, hogy ha egy Pál nevű apostolnak nagyon szoros kapcsolata volt Péterrel, akkor „ez a Pál, nem lehetett, az a Pál”. Ez a Pál, nyilván Simon- Pál volt, aki szorosan együttmüködött nemcsak Péterrel, hanem magával Krisztussal is, és valójában ő volt az, aki a római egyházat megalapitotta. Viszont az is kétségtelen, hogy a hivők a másik Pált tartják alapitónak; Saul Pált, hiszen ő az a személy, akinek levelei a mostani judeo- keresztény és keresztyén prédikációknak a „leninista típusú” kötelező vallási leckéjét jelentik. (A kommunisták is mindig valamilyen Lenin-idézettel indokolták meg tetteiket, de azok ellenkezójét is.) Ma, az egész kereszténységnek a Saul- Pál- féle tanitások tükréből magyarázzák a krisztusi szeretetvallást. Csakhogy ez a tükör egy meglehetősen görbe tükör, amely sohasem mutatott kör- östeni fényt, vagyis krisztusi tükörképet. Sokkal inkább Saul-Pálnak a judaista- alapállását tükrözi, mely mára mélyen beépült a zsidó-keresztény tanitásokba. Azt a felfogást, ami a keresztény vallás látens elzsidósodását és ennek ellentéteként, az eredeti krisztusi szeretet- Egyháztól való teljes elszakadását jelentette.

Ennek az elzsidósodásnak Saul- Páli ige< ide-ológiájának a kö te lező főe leme, az emberek bűnösségének meghirdetése volt: „Minden ember kivétel nélkül bünös,--- a zsidók és pogányok egyaránt bünösök.----Zsidók és görögök egyaránt bün alatt vannak.” /Róma 2. -3. Fej./ Ennek a tanitásnak a sulya azonban még ennél is több, mert ez az eredendö bűnösség hirdetése, ami azt jelenti, hogy a ma született csecsemő is bűnös. Így tehát a megváltás<, az „üdvözülés” csak úgy lehetséges, ha Krisztus meghal értünk. Ennek a gondo la tmenetnek v i szon t tö rvényszerű következménye az a szittya-ellenes, tehát kusita-magyar ellenes kinyilatkoztatás, hogy: „Krisztus az Isten báránya”. Ennek viszont ördögi lényege az a hazugság, hogy az

194

emberiség gyarló bűneiért „mindig” a szittya Isten fiának a vérét kell kiontani. (Innen ered a bűnbak-szindróma és ennek ezeréves gyakorlata).

Valaki persze fel teheti a kérdést, hogy mi is a baj ezzel az „ártatlan” vallási érveléssel? Hát csak annyi, hogy ez a felfogás, ez az elmélet az alapja minden elnyomó politikai és vallási hatalomnak, vagyis a nemzetek, a népek és az egyének uralásának, sőt teljes alávetettségének. Ebből következik ugyanis az a „másságos” sugallat is, hogy „bűnözzél csak nyugodtan, hisz az Istenfia –majd- a saját vére árán is megvált!” Ez a „hiedelem” pedig egyike a két- énű emberiség elleni legaljasabb merényleteknek. Jól tudjuk ugyanis, hogy mindenkiben megvan a rosszra és jóra való hajlandóság. Ez azt jelenti, hogy a jóra hajlamos ember –a fenti szellemben- elfogadja a rossz létezésének a törvényszerűségét, sőt talán még szükségszerűnek, magyarul természetesnak is tartja. Ennek következtében aztán már nem is „mer” nyilvánosan tenni a bűn ellen. Sőt fokozatosan már maga sem fog irtózni a bűn gondolatától.

Ugyanakkor pedig, ez a „másság” a rosszra –sokszor- hajlamos embert felmenti a saját lelkiismeretének a furdalása alól is /ha volna neki/, hiszen majd más, sőt maga az Istenfia fogja őt megváltani. „Divide et impera” /= oszd meg és uralkodj/ tanitja az a latin közmondás, melynek igazát többezer év történelme bizonyítja. Azt se feledjük azonban, hogy az ember és az emberi szellem feletti uralmat is a megosztás biztositja, ha ehhez sikerült a lelket és a géni-ösztönt is megosztani. A lélek birtoklásának, irányitásának és a mentális uralásának titka ugyanis a szel lemi /ösztöni / b izonytalanság, vagy zavarodoztság éltetése, tartós megléte, amit az állandó büntudattal lehet fenntartani.

Ez viszont azért „őrdögi diszkrimináció” mert csak a tisztességes embernek van meg az a morális önkontrollja, vagyis az a jótulajdonsága, hogyha valakivel szemben vétkezett, ha valakinek kárt okozott, akkor annak lekötelezettje, talán rövid időre, de talán hosszú távra, esetleg örökre is. A bünözésre hajló embereknek azonban ilyen gondjai nincsenek.

195

Ők, akik a parazita< kizsákmányoló tipusú ember vagy társadalmi csoportok tagjai, éppen ennek a büntudatnak a fenntartásával tudják uralmukat hosszútávon is működtetni. Az elmúlt 1500 év során a zsidó vallásnak és a ráépülő „judeo- keresztény” vallások világuralmának is éppen ez volt a titka. Az uralmuknak lélektani filozófiája a következő: Hirdessétek azt, hogy minden ember bünös. Hirdessétek azt, hogy magától, önerejéből, ettől a bűnösségtől megszabadulni senki soha nem tud. Ez ugyanis csak az „isteni kegyelemmel” történhet meg. Ez pedig a papoknak, a vallás urainak a „segitségét” jelenti, hiszen csak nekik van „isteni monopóliumuk” a bűnökből való feloldozásra.

*Ezt az abszurdumot leplezte le Luther Márton is, amikor

kikelt a bünbocsánatot „garantáló” egyházi cédulák árusitása ellen. Ennek a felfogásnak a szellemében hirdeti mindmáig a katolikus egyház a „gyónás szentségét”, aminél hatásosabb lelki önfeladást és szellemi kiszolgáltatottságot (lényegében lelki terrort), még a vértől vörös diktaturáknak sem sikerült megvalósítaani. Mit is jelent a gyónás szentsége? Azt, hogy valaki a legtitkosabb /kisebb és nagyobb/ büneit is elmondja a gyóntató papjának. Ez viszont magyarul azt jelenti, hogy mindenki kénytelen „őn- spicli lenni” és elmondani, hogy mit és kivel vétkezett. Tekintettel azonban arra, hogy a „büneink” mindig valakikkel kapcsolatosak, a papok gyakorlatilag mindig és mindent tudtak a hiveikről és ha „baj volt” azonnal intézkedhettek.

A katolikus vallásnak tehát sikerült kötelezővé tenni azt, amiről az AVH- sok, vagy KGB pribékjei csak álmodozhattak, a totális lelki ellenőrzést. A gyónási titok betartásáról, nem kívánok értekezni, mert ez a kényszeritések korában, (a középkori vallás-, a pénz-, vagy politikai diktaturákban) soha sem létezett. Sőt, éppen ennek segitségével lehetett uralni a hivő- keresztény és „művelt” nyugati világot sokszáz -talán ezer évek óta is.

Ennek a bűntudatnak azonban vol t még egy következménye: a szittya- magyaros ősvallás és a szittya- magyaros népek elleni vallási „ellenforradalom” véghez vitele.

196

Ennek az ideológiának pedig az volt /és maradt/ a lényege, az, hogy ami rossz van a világon, azért mindig a napvallás hívei és istenei, vagyis a szittya hun, avar- magyaros népek a felelősek. Krisztus gall, tehát maga is Kos, aki akkor a szittya- magyaros népek egyik istene és lelki- szellemi vezetője volt. Ha tehát sikerül őt megölni, akkor a vezér-nélküli nyáj „birka-csürhe” lesz, hiszen aszittya- magyaros” népek Kős, illetve a Kős- isteni vezér nélkül maradnak. A birkanyáj pedig kosok nélkül pusztulásra van itélve. A zsidó vallásnak ezért volt a főtörekvése mindig a kos /és a kos-bárányok/ megölése és ezzel a o+kosok kinevelésének megakadályozása.

A katolikus gyónási titok tette lehetővé a Mátyás király utáni 500 év magyar kosainak elpusztitását. Magyarország értelmisége, az akkori nemesség az újkor elejáén hamar észrevette, hogy a nemzeti megújulás egyedüli útja a reformációhoz való csatlakozás, ami egyben a katolikus német-római császári birodalomból való kiváláshoz és a nemzeti függetlenséghez vezethet. Ezért szinte egy csapásra az egész ország protestáns lett. Ez pedig egészen addig tartott, míg Pázmány Péter és Kollonits Lipót esztergomi érsekek -1600 és 1700 között vissza nem kényszeritették a nemességet és az országot a szolgaságba. Mindketten azt az elvet szolgálták, hogy a magyarokat előbb szegénnyé, aztán katolikussá és végül németté tegyék. (Kollonits szavai.) Így, ezen a módon a nyugat- magyarországi kosokat, vagy Bécsújhelyen és más várakban nyakazták le, vagy várbörtönökban, netán a bolondok házában pusztultak el. Ha pedig Erdély nem maradt volna meg protestánsnak, ahol felnevelkedhettek az erdélyi-székely-avar magyar fejedelmi kosok, akkor ma már nem nagyon beszélhetnénk fűggetlen Magyarországról.

A büntudat- szindróma tulajdonképpen tökéletesen megérthető, főleg akkor, ha a Bibliát igaznak vesszük. Ha elfogadjuk azt, hogy az Ószövetség a zsidók története. Ebből adódóan ugyanis a zsidók lelkiismeretfurdalása és az ebből kialakuló büntudat teljesen érthető, hiszen a zsidók, „az egyedul hiteles Tóra” /Ószövetség/ történetei szerint, tengernyi gyilkosságot, sőt népirtást /asszonyok- gyerekek és öregek tömeges lemészárlását/, vittek véghez. Annyi csalást és hamisságot követtek el a saját istenük és az emberek /szittya

197

pogányok/ ellen. A bünösségük érzete annál is indokoltabb, hiszen büneikért a híres prófétáik is szörnyü büntetésekkel fenyegettek őket és /nem is egyszer/ a zsidóság teljes kipusztitását is kilátásba helyezték.

Ehhez a büntudathoz azonban a szittya- magyaros népeknek semmi közük sincs. Ha csak a Bibliai eseményeket nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy a galileai, kananeus, palesztin /mór- avar- szittya- magyaros-szemere/ népeket a zsidók állandóan becsapták és kirabolták. A lakosságot halomra ölték, városaikat lerombolták, hazájukat elvették és úgy kezelték, mintha örökké az ővék lettek volna. Amikor pedig a zsidókat -Egyiptomba és Babiloniába- az úgynevezett „fogságokba”vitték, ott valami elképesztő csoda történt, mert azt hiszem, hogy az emberiség történelmében egyedülálló módon, csak a zsidóknak „sikerült” a sanyarú rabságokból és fogságokból, -mindig- meggazdagodva visszatérni. (VÖ. A két exodusból való visszatérést a XX, századi fogságokkal.)

Úgy tűnik, hogy a vérszomjas és kegyetlen „rabtartónak” beállitott egyiptomi és sumér-asszir népet a kizsákmányolás és népirtás vádjának a szele sem érhette. Ha tehát valakinek megalapozott bűntudata lehet az elkövetett bünei miatt, azok sehol sem a „pogány” szittya- magyaros népek, hanem kizárólag a zsidók lehettek.

Az igaz, hogy Jézus- Krisztus a bünöktől való megszabadulásról, a tízparancsolat betartásáról, tehát az erkölcsös- tisztességes életre való visszatérésről prédikált, de ő nem a pogányoknak, hanem kifejezetten a zsidóknak beszélt. Az ő bűneiket ostorozta és nekik hirdetett bünbocsánatot. Krisztus tehát a zsidók megtérését, a nőelvű Istenséghez való visszafordulást kivánta elérni. A zsidók azonban nemcsak, hogy elutasitották Jézus próbálkozását, hanem ezért meg is ölték. Ezzel viszont azt fejezték ki, hogy nem fogadják el a felajánlott bünbocsánatot, nem kivánják bűneiket megbánni és nem kivánnak megtérni a páros- istenhez. Nem hajlandók elfogadni a mórest, a magyaros< móros erkölcsöt. Nem hajlandók változtatni az „új zsidó életmódjukon”, melynek lényege a pénzzel való üzérkedés, a heréskedés, vagyis a parazitizmus volt.

198

A zsidók tulajdonképpen továbbra is fenn akarják tartani a „bünbak- szindrómát< módszert”, vagyis saját büneiktől úgy kivánnak megszabadulni, hogy azokat „egy kosra” rakják, majd a kost- feláldozzák, megölik. Saul- Pál ugyanis pontosan kifejti ezt az új „bün- filozófiát”: Megállapitja, hogy: „a zsidók és görögök /pogányok/ bün alatt vannak.” /Római-beliek 3. 9./ Aztán, „a zsidók és pogányok egyaránt bünösek.” /u.o. 2 fej./ és igy összegezi: „Minden ember kivétel nélkül bünös”. /u.o. 3 fej./ Végül megállapitja, hogy: „A bűn zsoldja a halál.” /u.o. 6-23./ Ezzel a valláserkölcsi felfogással azonban Saul- Pál átértékeli a zsidók szerint egyedül hiteles Ótestamentumot is, hiszen az ószövetségi próféták egészen másként fogalmaznak.

Ézsaiás proféta azt irja: „Izrael saját bünei miatt vettetett el. ---Vagy, népem bünei miatt van rajtunk a vereség.” Jeremiás próféta gyászéneket mond Izráel és Juda pusztulása felett. Ezékiel próféta Jeruzsálem büneiről és büntetéséről, valamint Izráel és Juda paráználkodásáról prófétált és súlyos büntetéseket jósolt. A Királyok Könyve pedig másból sem áll, minthogy a Jehova sorozatosan megsemmisitéssel fenyegeti Izráelt. Stb.

A fentiekből és a számtalan hasonló vélekedésből pedig aligha lehet a paulusi „mindenki egyaránt bűnös”, vagy a „zsidók és pogányok egyformán bűnösök” -cimü tételeket kikövetkeztetni. Saulból azonban minduntalan kibujik a művelt és elkötelezett zsidó rabbi. Felteszi például a kérdést: „Mi tekintetben különb hát a zsidó? --- Minden tekintetben, elsősorban azért, mert Isten szavai /beszédei/ rájuk vannak bizva.” /Romai 3. 2./ A bünös nép sauli felfogását támasztja alá annak az „evangéliumi hittételnek” a tanítása is, aminek az a lényege, hogy „Jó hirt hozok”, mert Krisztus megváltotta a világot. Vagyis mindenki bünös, de nincs baj, mert jön Krisztus és megvált bennünket. Az evangélium saul- páli fogalmazása szerint „Ez az Isten hatalma”. /u.o. 1. 6./ Ezzel egyet is lehetne érteni, mert valóban ezt fejezi ki a szó, csak éppen ez az Evangélium tesz különbséget az egyes népek között.

„Mert az evangélium minden hivőnek idvességére van, először a zsidónak, meg a görögnek.” Aztán hozzáteszi, „Az Evangélium hitből való igazság a pogányok számára, akik Isten

199

haragja alatt vannak”. Ezt a gondolatmenetet rendkívül nehéz követni, az ilyen mondásokkal ugyanis aligha lehet valamit is kezdeni még akkor, ha Saul- Pál végül még azt is kijelenti, hogy „Az isten a pogányoké is.” /Róma 3. 29./

A sauli- páli levelek valószínűleg a szittya- magyaros erkölcs olyan félrecsiszolt üvegprizmái, melyeken áthaladva, az igazság sugara megtörik és eltorzul. Lehet, hogy a fényei szinesek és tetszetős hatást keltve megfogják az emberek szemét is, de mégsem az igazságot tükrözik. A „nagy levelező és nagy tanitó” Saul- Pál szavai ugyanis nem a szittya-, hanem a „zsidó- igazságot” hirdetik. Ez viszont egyáltalán nem azonos a kör-östeni és móros-morális szittya- magyaros ősi igazsággal.

Úgy tűnik, hogy a páli- levelek kétfélék lehetnek. Valószinűleg egy részüket az igazi Pál apostol, a Simon- Pál irta, aki a római /anya-/ egyházat megalapitotta. Lehetnek olyanok is, melyek valahol elrejtve várják a napvilágra kerülést. A legnagyobb részük azonban utólagos Saul- Páli hamisitvány, de hogy melyekben lelhető fel még az igazság és melyekben a hazugság azt ma még elég nehéz felfedezni. Az viszont több mint valószinű, hogy a niceai zsinat után a jahudi zsidó főabbi és a római pápa –valószinűleg I. Szilveszternek hivták-, megegyeztek abban, hogy elosztják maguk között a vallástörténelmi multat. Először is kitörlik a múltból a szittyákat és a napvalást. Ez azt jelenti, hogy róluk tilos beszélni és jót írni. Pontosabban csak az egyházi leiratokban és regulációkbn szabályozott módon lehet róluk szólni. A szittya napvallást, a hunokat, avarokat, keltákat és országaikat nemlétezónek kell tekinteni. A velük kapcsoatos okmányoka és tárgyakat meg kell semmisíteni. A hagyományaikat pedig zsidó- keresztény örökséggé kell alakítani.

*Az ókori vallás- és népi kultúra tehát a jahudi zsidó

öröksége. A sumérok, egyiptomiak, görögök és rómaiak is tőlük kapták vallásuk és szellemi kultrájuk alapjait. A terv bevált. A szittyák, avarok,hunok, kelták és más nagy népek nyom nélkül tűntek el és most már csak a kicsiny és egyre jelentéktelenebb magyarok maradtak fenn. A judeo- krisztián szellemiség és annak politikai örökösei pedig kiválóan működnek. A 20.

200

században sikerült az utolsó nagy akadályt is szétrombolni. Euópa közepén lévő kárpáti magyarságot ugyanis sikerült már szétrobbantani. Az utódállamok pedig minden segitséget megkapnak a még létező utolsó tiz milli szittya- magyar kiirtása érdekében. Mindenkinek mindent megbocsátanak, kivéve a magyarokat. Őket ugyanis folyamatosan bünteti a világ annak ellenére, hogy ma maguk is eljutottak az ősmultjuk tagadásához é már szinte szégyenlik magyar voltukat és multjukat. Az eurüópai- és világ- szervezeteknek pedig úgy tünik csak egyetlen célja és feladata van. Rendet teremteni Európa közepén, a közelkeleten és a Pireneusoknál. Ez azt jelenti, hogy el kell ltüntetni a rendkivül idegesítő piros- fehér- zöld zászlókat. Avagy a piros- fehér- zöld népeket letörölni a világtérképről. Most tehát tilos a piros-fehér- zöldeknek tilos önállóságot, függetlenséget, vagy önrendelkezést adni, még ma is. Hiszen ezzel nem ért egyet az annyira demokratikus és humánus, az annyira kisebség szerető tökéletesen toleeráns világszervezetek sora sem. /ENSZ, NATO, Unio, Stb/. Vajon ki tudja, hogy a piros- fehér- zöld bszkok, a közel- keleten élő 15 milli kurd, kik szintén pirso-fehér- zöldek, valamint az erdélyi székely- magyarok, továbbá a délvidéki- és felvidéki százerek- mi l l iók miér t nem kaphatnak önkormánxyzatot és függetlenséget? Akkor, amikor a soha nem volt Szlovénia és Maacedónia függetleséget kapott? /Erre a kérdés csokorra hivatalos fórumokon –Ensz és Únió- tilos választ kérni, követelni. Az a véleményem, hogy a „mezitláas” igazságot még ma is „senki” sem meri kimondani.

26. SAUL- PÁL ÉS FREUD

Ha valaki szóban, vagy írásban akarata ellenére árulja el magát, vagy azt az ügyet melyet képvisel, azt Freudi elszólásnak nevezzük, amin sokan az illető személy

201

„tudatalattijának37 megszólalását /kitörését/” értik. Hogy pontosan miről is van, vagy lehet szó, azt néhány Saul- Páli példával szeretném éreztetni. Ő kétségkívül „grafomán” volt, így irásait érdemes tanulmányozni, mert rendkívül érdekes dolgokat indukálnak.

Kezdjük azzal, hogy efezusbeliekhez irt levelében Saul- Pál (bár az is hihető, hogy az igazi Pál volt) egy nagyon nagy igazságot mond ki. Olyat melyet eddig senki sem vett észre /?/, holott meghatározó fontosságu információt közöl a világgal. A páli levél egy részlete így hangzik: „Ezokáért meghajtom térdemet a mi urunk Jézus- Krisztusnak az Atyja előtt, akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön egyaránt !” /Efez. 3. 14 -l5./

Ez a definició alapvetően fontos, és pontos, mivel valóban, az akkori világ népeinek nevei mind az Atya nevéből származnak. (A levél eme része minden jel szerint Simon-Pál levelében volt, melynek mélységét nem értette és nem tartotta veszélyesnak a 72- es fordító.)

Az istennek számtalan más neve és jelzője is van, mint arról már sokszor irtam, de a nevek többnyire ugyanannak az ősfogalomnak a „szinonimái”. Az izzó mag-árjából /is/ származtatható a magár= Magyar /M-G-R/ szónak alapvetően két röviditett alakja is van, a G- R= de leginkább a= gar, ger és gőr szóval forditható. Más kiejtése a car,cer, kör, kar, ker is lehet, vagy lágyitott hanggal =gal- gall és goll is mondható. (A gál- gol- ból keletkezett a zsidó idegen= goj neve.) A másik rövidített alak az M-R= /ami leginkább/ = mór, már, vagy lágyitva= mál, mól. Az isten neve azonban úgy is ismert, mint az Úr, a Nap és az Ösár /S-R= Sár/, de a Mén a Ló és a Pir, a Kő –és Ka is istent jelent. Stb.

202

37 A "tudatalatti" -kutatásaim szerint- nem más, mint az ősztön, tehát az az "ős-tény" melyet génjeink hordoznak sok-sok ezer évek /esetleg 10.000 évek/ óta. Ez a jelenség érhető tetten a nyugati-kultrunyelvek számunkra fura kiejtésében, amikor a mai hivatalos helyesirásuk ellenére az ősigazságot mondják ki. (Pld, vegetálni /fr/= vegeter /-t: vezseré, magyarosan= véget-ér. Írni /ang/= write, E= rajt –rejt= azaz rovásírással ir.)

Az akkori legnagyobb birodalom neve Római volt, ami -FO= a Mór- birodalom. A Bibliai arám-i jelző -FO= /i/ mára = mári- móri. Az arameus szó is -FO= suemára = 1./= suemár, vagyis sumér. 2./ Seumara= ős-mára= ős móra. (NB, Északafrikában Mauritánia= Móri-tanya, a Bretagne régi neve Armoritánia= Őr-, vagy Úr-móri-tanya. Ógörögrszág= Mória= a Móré. Marokko= a Móroké. A Sumér birodalom= us-mér = ősmór. A mór szó lágyitott változata a Mál. Az Elámi birodalom =FO= máli, miként a Bibliai Salem királyság is =FO= ős-máli. Az iszlám népei is -FO= málsi= málos népek. „Kisázsia” -Anatolia -FO= ai-lo-tana= a Ló-tanya/. A Fehér- Ló-istennő tanyája. Az Úr nevét viseli az Úr és Uruki birodalom és Urartu. Urat jelent azonban az Ar is< Őris, mint: Őrményország= Arménia= úr-mének. Az Asszír birodalom= As-úr = Ősúr. Szíria= arabul=Surija= ős-úri ország.

A másik jellegzetes szó a gar= Magyar, Georgia= Gruzia= magyar-úz = magyar-ős. Germán= megyer-mén, a görög= grek= megyerek, Egyiptom Bibliai neve Mazr- Mizr= míz-ár, vagy mazar= magyar. A /lehetetlen nevű/ Khorezm-i birodalom =FO= mzerok= mazarok< magyarok. A gal- gol szóval; a franciák= gállus= gál-ős, Gallia, galáta, Galilea, Galizia, Galles /anglia/ mind= gál-ország, Mongolok= mén-gálok, angolok= hun-gálok, portugálok= partigálok, Gaelek= gallok< gálok.

Nap- és -FO= pan< phen /phan/ = Punok= FO= a nap-honiak, Pannon =FO= Nap-hon, Japán= Nippon= Nap-hon, Főnicia= phenniek= fenniek, fényiek. A Finnek= fennik, vagy fényik. Spanyolok= Spain =FO= nap-s= ős-napi,

Ennél jóval több név van még forgalomban, mert még sok istennév létezik, melyeket szintén megtalálunk az országnevek közt, mint pld, a Kő is isten, így Cyprus= Kű-pirus, a Piros-Isten országa. Kária= a Köristen országa stb. Tulajdonképpen minden őskeleti nép neve a magyar Ősisten valamely nevével kapcsolatos. (Természetesen a nőisteni neveket is figyelembe kell venni, mint a Ló nevet. A kaukázusi Lauristán= Ló-úristen,

203

Spanyol –FO= ló-nap-s= Ló-nap-ős, Az Olasz =FO= sa-ló= ász+ ló, ősló, a férfi és nőisten együttes neve.)38

Láthatjuk, valóban igaza volt Pálnak, a népek neve az isten nevének különböző változatait tükrözi. Menjünk azonban tovább. Pál másik elszólása is nagyon fontos. Szavai szerint; Krisztus Melkisedek rendje szerint való pap, aki nagyobb a levita papoknál, mert Melkisedek Salem királya a magasságos isten papja. Aki Ábrahámot megáldotta és akinek tizedet is fizetett mindenből.” /Zsid. 7. 1-4./ Mózes első könyvében pedig ezt olvashatjuk: „Melkizedek pedig Szalem királya kenyeret és bort hoza, Ő pedig a magasságos isten papja vala.” /1 Mózes 14. 18./

Itt annak a gyanumnak kell helyet adnom, hogy ezt a levelet is az igazi Pál irta. A zsidó-kereszténység elemi érdekével ugyanis éllentétes az, ha kiderül, hogy Krisztus egy Baál főpap leszármazottja, akinek Ábrahám is adót fizetett. Egyben megjegyzem, hogy a Melchisedek „jelenséget” az Ótestamentumi részben már feldolgoztam, így most csak összefoglalót adok róla. A Sálem királya -FO= melasz= málos, tehát a Melasz= „méz-országnak”, vagy a „Málos” = magashegyi /móros-máros/ király, tehát maga is Isten, vagy istenfi. (Emlékeztetnék arra, hogy akkoriban a király helyett a melek- málik vagy akár melech szót használtak, ami málit-malasztost és istenit jelentett.) A király nevének két alapértelmezése van. A magyaros Melkisedek szó az egyik. A Mál-kis-/+h/edek =a kis-hegyek /a málok/ „istene”. A nyugatias Melkisedech név a „tejországot” jelenti, mivel a mellek= női kebel, de a melk /ang/ és a milch /ném/ = tej. Az „edech”= edes= édes, a Melkis= Mellekes, az Edech= Édes, tehát az Édes-tej Országát jelenti. A tejjel-mézzel folyó országot.

Ha azonban figyelemmel olvassuk az Írást akkor az is kiderül, hogy Melkisedek nemcsak Szalem, hanem Szodoma királya és főpapja is. A „papkirály” rang pedig tipikus szittya-

204

38 "Micsoda véletlen", hogy a római központi hatalomtól már megfosztott Mussolini északra menekülve új köztársaságot alapitott Salói Köztársaság néven, mely csak hóapokig létzett. Ámde honnan ez a furcsa nég? Az ősmagyarból, mert a Salo /szalo/ -FO =olasz, tehát az itáliaiak régen elfeledett szittya- magyaros neve, melynek eredete most már kiderült.

magyaros szokás, ami önmagában is bizonyítja, hogy a „szentföldi” népek szittya- magyarosak voltak. Szodoma neve viszont -FO= a-módos< a módos, a gazdag várost jelentette. Melk isedek papk i rá ly lnak a B ib l iában o ly szépen megfogalmazott honában, a „Tejjel-mézzel folyó” országában kapott tehát helyet Ábrahám népe, aki Melkisedeknek adót is fizetett, tehát elismerte a fennhatóságát.

Pálnak ez a felfedése azért fontos, mert Saul- Pál ma tulajdonképpen egy „Sztár- apostol”, akit a legtöbbször idéznek. Pálnak ez a fenti kiemelése több mint fontos. A septuaginta ismét nagy „hibát” követett el, Simon- Pálnak egy ősvalóságot tartalmazó nyilatkozatát nagyon elnézték és Saul- Pál szájába adták, de ezzel az ősvallóságot mondták ki újra. Melkisedek ugyanis a Biblia szerint sem zsidó és Pál /sztár-apostol/ szerint Krisztus tőle származik. Ez pedig egyértelműen bizonyítja eddigi állitásaim realitását, hogy Jézus Krisztus nem zsidó. Érdekes kombinációra ad viszont alkalmat a Páros-Messiás elméletem. Ha ugyanis Ábrahám az akkori, tehát 3. Messiásként mahar-magyar, akkor neki hun- és nőtörzsi társának is kell lennie.

Be kell vallanom, hogy több „Messiás- társnál” zavarban vagyok, mert nincsenek „megdönthetetlen” bizonyitékaim velük kapcsolatban. Ábrahámnál két „Társmessiást” is előhoztam, Lótot és Jákobot, az unokát. Az Ábrahám- Melkisedek párhuzam viszont, azt a gondolatot vetteti fel bennem, hogy ő a később jött Ábrahámmal alkotott „Messiás párost”, így ő is megerősiti a könyvem Ótestamentumi részben kifejtett elméletemet, mely szerint Ábrahám a 3. Messiás lenne, akinek előfutára (Mint Krisztus esetében Keresztelő János) tehát a 3. Messiáspár első tagja lehetett. A turáni tej és méztermelő ország a hunok országa és annak volt fejedelme: Melkisedek. 39

205

39 A melk valójában a zsidó-arab király= melek, vagy malák szót jelenti, melyből nálunk már szitokszót melákot, a bamba fiatalt csináltak. A név másik fele a Sedech –FO= kedes, vagy édes, a kedves szót vonzza. A Melkisedech= Édes-király.

A freudi-elszólásoknak azonban ezzel még nincs vége. Saul- Pál elárulja, hogy az új vallásnak három vezéralakja van, ám a hivek nem tudják, hogy kihez csatlakozzanak. Erről így beszél Saul- Pál: „Ne legyenek szakadások köztetek, --- Mert megtudtam felőletek, hogy versengés van köztetek.---Azt értem pedig, hogy ez emberek ezt mondják: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kefásé, én meg Krisztusé. Vajjon részekre oszthatott-e Krisztus? /1 Korinth. 1. 11 -13.

Miről is volna itt szó? Miféle széthúzásról beszél Saul? Nem másról, mint a krisztusi szeretetvallás eredeti megosztásáról. A fentiek szerint négyfelé húztak a hivek, ami így nem igaz, mert az akkori népek tulajddonképpen csak kétféle, vagyisnő- és férfi- elvű vallást tiszteltek. Nem hiszem, hogy itt a krisztusi szeretetvallás és a zsidó- keresztény vallás harcáról lett volna szó, vagyis Krisztus és a Saulisták harcáról. Az azonban lehetséges, hogy a Biblia- ferditők kezenyoma már tettenérhető volt. Én "Pálé vagyok", ez nem azt jelentette, hogy Saul- Pálé vagyok, tehát a zsidókatolikus kereszténység hive vagyok, hanem azt, hogy a Bál- Nap-istennő /a Boldogasszony/ küldöttjéé, Bálé= Pálé (Napistennő izzik< pálik, vagyis pállós, illetve páos. A Bálistennő hivei a Balestin< palestin= palesztinek.).

"Én pedig Kefásé" vagyok-, kiszólás a Páros-isten férfitagját a Kő-istent, (a Kő-faszt) jelenti, akinek ez az "ordenáré" neve fémjelezi a magyar- keleti egyházat, a bizánci- kefalos= kőfalos vallást. A nap- isten követője; "Én Apollósé", szavak nagyon árulkodók ! Ki is az Apollos? Egyszerű, olvassuk el magyarul: A+ Pollos= a Pálos. Egészen világosan a Párosisten nőtagjának, Baél- Bél, vagy Bál< Pál istennő híveinek a neve a Bálos< Pálos. (Ez a név a görög mitologiában Apollo /a-Bál-ló/ néven ismert.) Ebben a levélben tehát Simon- Pál neve jelent meg, Ő viszont az akkori Ariánus- menicheus- /anya-nős méni-kos/ meújult római páros-vallás vezetője volt. A megszólalás tehát ugyan csak rejtetten történt meg, de az események logikája nem hagy kétséget arról, hogy ki is volt az igazi Pál.

A probléma azonban úgy jelentkezett, hogy egyes emberek az újrómai ménkus< férfi-elvű kos< kős- kefalos- vallással, míg mások a római "ariánus< páli" nőelvű vallással

206

szimpatizáltak. annak ellenére, hogy Saul /és Epiphanius/ hívei már minden erővel a szittya-ellenes him-elvű zsidó-keresztény változatot forszirozták. A levélben rejtett Simon-Pálos üzenet aazonban egyértelmű: Álljatok bármely változat mellé, hiszen mindannyian Krisztus megújul vallását akarjuk, az ő tanitásait követjük. Saul-Pál üzenete persze az lenne, hogy a "mi" célunk az, hogy a Kő+Bál nevét felejtsétek el, tekintsétek inkább Kő-bál-ványnak, egy útálatos alakzatnak, melyet nem szabad követni, mert az ördőg eszköze.

Nehogy azt higyjük, hogy csak magyarul ennyire világos az idézet. (Már tapasztalhatta már az olvasó, hogy a francia és német Bibliából ellenőrzöm a „forditásaimat”, nehogy mellé ferditsek. Most is folytatom a bizonyitást.) Az ősi, tehát mezopotámiai kenyér a kerek, napalaku lepény volt, amit a francia neve is bizonyit:a kenyér= le pain /lőpen/, tehát ott is lepén= lepény. Németül viszont a kenyér= Brot, vagy Laib. A test pedig az, amivé az elfogyaszott étel és ital válik, ami németűl= Körper, vagy Leib. Franciául= corps vagy chair. A három nyelv szellemi és anyagi egysége szinte megdöbbentő. (Nem nekem, hiszen régóta hirdetem, hogy az európai népek -mind- a szittya hunok és magyarok utódai. Az európai kulturnyelvek –tehát mind-, többé- kevésbbé rontott szittya- magyaros nyelvek.)

Nézzük csak a kenyér és test egységét. Németül a kenyér= Laib és a test= Leib, vagyis németül is egyet jelent a két szó. Szittya- magyaros nyelven, pedig -FO= biel és bial tehát= Bál, vagyis a Párosisten egyik /női/ fele. A magyarok a kenyér-bélt és a lepényt eszik, míg a francia kenyér= le pain =FO= naip-le= nap és ló, vagyis a Párosisten másik fele jelenik meg, a Nap. Ezt bizonyítja a német test= Körper= Kör-Pir, azaz a Kör-piros isten, aki ismét a nap. A francia test= corps= korpost= kör-apa-őst jelenti, de a hús, mint a test része = chair /sér/= sár, (S-R= Ős-ár), ami újból csak a nap ősi lényege.

Láthatjuk tehát, hogy a három nép fiai, amikor kenyeret esznek az Isten testét eszik. A kerek kenyér kivülről olyan, mint maga a Nap-Isten és belülről maga a Bál-bél Isten, akikkel így naponta táplálkozunk. És amikor esszük a kenyeret, az ősi szittya- magyaros vallás szellemét vesszük magunkba. (A magyar ember ezért nem dobhatta el a kenyeret, a gyerek

207

pedig, ha azt leejtette, felvétele után bocsánatot kellett kérnie és meg kellett azt csókolnia. De, azt is tudjuk, hogy a kenyér megszegése előtt keresztet rajzoltak a kenyér aljára. Csakhogy ez nem a „katolikus” egyenőtlen szárú keresztfás kivégző- kereszt, hanem az egyenlőszárú un. görög-kereszt, ami a Páros-istenséget, illetve a napot jelenti. 40 A kereszt =X = Tűz, vagyis a Nap, „aki” Fehér- és Vörös- Lóként a Pállós= Pál-Ló< Bál-Ló istenség. A rovásírásban az X = B-betű, amit Aba< Apa –ként is ejtheűnk.)

Nem kevésbé kultikus azonban az ital elfogyasztása sem, amit a magyar Vér / V-R/ szó ereje jellemez. A vér< ver, a véri< véres és az igazság fogalma szorosan összekapcsolódik és ez a metaforikus kapcsolat a nyugati nyelvekben is magyarul jelenik meg. A latin igaz= veros= vér-ies. Az igazság ugyanis a Vérszerződéssel szentesített szövetség parancsa, melyet be kell tartani. Ez a szerződés a szittya népek igazsága. Ez pedig véri, azaz testvéri, hisezn a vérrel szerződő fejedelmek a vérüket ontották érte. A véres jelező is jogos, hiszen az aktus vérrel lett megpecsételve.

A francia igaz és való= vrai /vre/ = vér, vagyis véri< testvéri- ügy. Az igazság= verité= a vérités. (Avagy a ver+ütés, mivel a bünös néha csak -ver /és/- ütésre árulta azt meg.) A német igaz= wahr = vér. Az igazság= Warheit = vér-hajt. Az igazi és valódi /egyben biztositék és kezesség/= Währschaft= vér-sapt, vér- csapat. Az angol igazság= verity, tehát vérítik. A bizonyítás= nagyon / igaz/= very, ami a véri-szónk jelenléteangolföldön is.

A vér szerepének betetőzése a vérrel kötött szerződés, ami tulajdonképpen a szittya- magyaros népek „alkotmányát” , a legfontosabb teendőit és jogait határozta meg. A vérszerződés

208

40 Az ősi Háromszentséget a nap-/isten/fejezi ki. A nap anyaga= anyag< maret= matéria, tehát a „Napistenség” nőelvű része. A nap-tűz az hőséget, a rontó és életető energiát a napsugarat a himelvlűséget árassza. A két isten jele tehát I+I= X Kettőjük fia /fi/ a fíny< a fény, aki Krisztussal egyenlő. A három istenjel= I+I+I= ╪, az un. kettőskereszt, ami bizony hármas-kereszt. A rovásirás Gy jele=╪ , aminek a főolvasata= egy a másik az égi. A nap-istenség tehát a három „szentséget” fejezi ki anya-atya-fi.

úgy történik, hogy a szerződő felek egy aszu-borral félig telt kehelyebe ontják vérüket, majd összekeverve az egyesülési tor során megisszák.Ezt az egyesülést< szövetséget sok nyugati szó fejezi ki. Pld: Az egylet németül= verein= vére-jen= vér-jön. Az egyesülés= Vereinigung = vér/h/ein- ignung= vér-hun= hun vért igyunk. Az alkotmány, a nagy egyesülés = Verfassung= a vér-/+i/- fásung= vérivásunk. A szövetség= Allianz /alliacn/, de franciául és angolul is= Allience /elliensz/= a-lé-önc, tehát a „Lé-öntése< ontása”. A -francia- egyesült- egyetemleges= universal= huni-vér-száll. Az ürmös, a hajdani örömös bor pedig, amelyet vérrel és füszerekkel keverve- illatositva isszák meg /ang/= a vermuth= a vérmust.

Remélem, hogy a fentiekkel sikerült bizonyitanom azt az alapvető tényt, hogy az Urvacsora nem „husvéti pászka” volt, hanem minőségileg egészen más aktus, mint amit Saul és a septuagintás ferditések mindmáig sugalnak és amit a zsidó- keresztény- keresztyén egyházak is /igaz némi kritikával/, de mégiscsak átvettek. (A katolikusok elvetették a kenyeret/a nap-szimbólumát/ és csak borral szolgálnak. (Félnek a Napistentől.) A reformátusok viszont -igen helyesen- ragaszkodtak a kenyérhez. Az evangélikusok azonban ostyát szolgálnak fel a kenyér helyett, bár az sem jelent mást, mert az ostya is= ős-atya, a forró –Hős-Atya jelképe.)

Az Ó- és Új Testamentum másik –tudat alatt megfogalmalzott- neve az Ó- és Új Szövetség. A fentiek alapján eléggé egyértelmlűen derűlt ki, hogy a szövetséget /szövess-egy-be/ a vér< a „lé”- megivása révén hozták létre az ókori emberek, aki éppen a fenti ős-törvény alapján szittya népek voltak. A Biblia tanitását követva azt köetkeztetjük ki, hogy az ó-szövetséget a „zsidó-Ábrahámmal” kötötte az isten Melkisedek alakjában. (Melkisedek= Melek-ős-hedek, az Ős-hegyek királya nevében). Ezt a szövetséget azonban a zsidók felrúgták, mert vbisszautasitották a megtérést és megölték az isten-fiát. Ő ezt előre tudván tanitványailval egy új-szövetséget kötött. Ezzel pedig a régi érvényét veszitette és a szittya-népekkel kötött új szerződés az érvényes.

E rész befejezéseként még szólnom kell Saul- Pálnak a kereszttel kapcsolatos zavaráról és bizonytalanságáról is. Van ugyanis szavainak egy olyan része is, mellyel nem tudtak mit

209

kezdeni a Bibliaforditók. A korintosz-beliekhez irott levél /1. 18 -24/ például a következőket tartalmazza: „A keresztről szóló prédikáció bolond /beszéd/ azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik megmenekültünk, az Isten hatalma.”

Az idézet logikusan értelmezhető, de előbb tisztázni kel lene, hogy kik azok akik elvesztek és kik akik megmenekültek. És mitől? A Bibliai Saul-Pál korában, tehát az első /2- vagy 3.-/ században a kereszt fogalma még csak az egyenlőszárú /szittya-magyaros/ keresztet jelentette, ami pedig a Napisten piktogramja volt. (A görög-keleti és kopt vallás ma is ezt tartja eredetinek.) Ez a magyaros kereszt bizony a Napisten hatalmát jelképezte és semmiképen sem a judeo- kereszténység „bitófa- jelképét”.41

A levél azonban folytatódik: „--- Mert meg van írva: Elveszitem a bölcsek bölcsességét és elvetem az értelmeseknek az értelmét. --- Hol a bölcs, hol az irástudó? Hol van a világ vitázója? Nemde bolondsággá tette az Isten a világ bölcsességét?” ---Mivel a világ a maga bölcsességével nem tudta megismerni az Istent a maga bölcsességében, Istennek úgy tetszett, hogy a prédikáció bolondságán át mentse meg a hivőket.”

Alig hiszem, hogy a fenti „fi lozófiát”a jelenlegi Bibliaforditások alapján bármely laikus Bibliaolvasó képes lenne racionálisan meg érteni. Meg tudnák-e a teologusok azt magyarázni, hogy isten, hogyan és miként veszi el a bölcsek bölcsességét és az értelem értelmét? Aztán azt a mondatát, hogyan is tette az Isten „bolonddá” a világ bölcsességét és hogyan menti meg az Úr a prédikáció bolondságán át a hivőket?

210

41 A sztitya-avar rovásirás első betúje egy vonás „I” volt, ami a S-és Sz betű jele volt és az ISTENT jelentette. Az „S-és Sz”- tehát, mint Ász, Ész, Ősz, Ős, Ősz és Űsz, tehát -FO= Szó-Szű/l/ mind- mind istenséget jelent. A két keresztbe tett S- pedig „X” jel lett, teháőt a Páros-isten jele. (M azonban az ismeretlent jelüli vele a katolius vallás.) A hires amerikai rajzfilm: Oz, a csodák-csodája is az Osz< Szó- istenről szól. A bádog-embet= bódog< boldog- asszonyt jelenti, az oroszlán Leo= a Ló, a magyarok istene, ma cimerállata. A szalma /=strow/ ember, tehát ő is az isten.

Ezek a „bolondságok” azok, ahol bebizonyosodik a „septuagintások” hozzá nem értése. Nem értették sem a nyelvet, sem a nyelvi finomságokat, illetve a magyar nyelvre annyira jellemző kettős- hármas „mellék-értelmeket”. A finom eltérés, azaz egy- egy ékezet feltevése, vagy hiánya okozta óriás különbségeket bizony nem könnyű megérteni. (Az örült és őrült, ürük és örök, mer és mér, tör és tőr, stb.) A fenti talány is megoldható, csak éppen a mai magyar szavak ősi jelentését kell elővenni, mert azok rejtik a „bölcsek kövét”. Ha az akkori értelmet kielemeztük, akkor már meg is találtuk az egész idézet lényegét.

A kulcsszó: a bölcsek köve. Mit is takar ez a megkapó kifejezés? Nem mást mint az isteni /mindent/ tudást. Van egy „idegen” szó, a lúmen, ami a zseniális tudást birtoklókat jelenti. Az összetett szittya- magyaros szó a /Fehér/-Lú-istennőt és a fiát, a Mént jelenti, így természetes, hogy a két Isten együtt jelenti a zsenialitást, hisz náluk többet senkifia sem tudhat. A bölcsek köve is pontosan ezt jelenti, csak némileg más istenszavakkal jeleniti meg a tökéletes tudást, vagyis a Páros Istenséget, a női és férfi főistent.

Már elemeztem az istenneveket, melyek közül a legelső a női MÉH, ami egy bél-cső /belső-cső/. melyből a bölcsőbe keróül a csecsemő. Ezt a Bélt nevezte el Bál-nak a szeptuaginta és az ókori krónikaírás. Az ember teremetése /a gyerek-csinálás/ a Cő< Cső és a Cő< Kő tökéletes egyesülése /egybe-sülése/. A teremtést, tehát a vele kapcsolatos mindent-tudást a Cő-Kő, a Csőt és latonosan a= Kőt is jelenti. Ezek a szavak pedig valaha még „összenőtt Cőt-Kőt” a párosistent fejezték ki, ami vulgárisan a két nemző szervet, a Bő-Cső-t és kemény Kő-t megjelenitve. A Párosistenség maga a „szülő”, ami eredetileg sülő azaz -HU= űs+ ló /ász-ló/ volt együtt. (Az ókori -főleg a görög ábrázolásokban - az Istenek, a szobrokon és képeken gyakran jelennek meg a szőlő-vel ékesitve. Főleg az istennők fejdisze volt a szülőt jelképező szőlőfürt.)

A párosisten női fele, tehát a nő nemiszerve a cső-vel, a hüvelyt, a bélt és a bél-csőt jelenti, míg a férfi nemiszerv Cő= Kő a „falloszt” a csők-öt, /pl. Bika- csök/, a dugót= dug-ot, vagy

211

dák< dákót fejezi ki. Az oszlopok, a menhirek /valóban, mén-hireket közölnek/, de az obeliszkek is, mind a férfiisten jelei.

A két „elem” viszont együtt a tökéletességet és az egységet, a minden teremtés tudását fejezi ki. Az átlagember számára ilyen mindent tudó valaki a bölcs. Aki pedig mindent tud, az teologialilag az Isten. A bölcs szó eredetileg a Bál- Cső istennőt /B-L-CS/ jelentette, melyből a Bél-Cső és a Ből-Cső szünk is kikerekedett. Ez szószerint azt jelentette, hogy a legokosabb a Nő-isten.

A főistenváltás, a mennyekbéli „rendszerváltás” során már a férfiisten is okos és mindenttudó lett, mert nála volt a „Kő< köve”, ami a Bálcső /= Bél-cső/ megtermékenyitésée szolgál. A bölcsek köve tehát a párosisten együttes tudását, a tudás csúcsát, a teremtést jelenti. Gyakorlatilag azt a Páros- istenséget, amellyel csak a „Lumen”- /a Fehér-Lú és a fia a Mén/ érhetett fel.

A bölcs szónak azonban van egy másik „szinonimája”, az okos. Ez is kultikus szó, de az már a KŐS /K-S/ férfiisten uralmának betetőzősét fejezte ki. A-kos /K-S/ lett az okos, sőt a fő-kos lett az igazán okos. (A nagy tudásnak van még egy szava, a mágus, vagy magos, ami magyart jelent. Ez is logikus, hisz a férfi isten a makkos /a mag-kos/, tehát a teremtő mag-ár „tulajdonosa.”)

Az olvasó azt hiszem már sejti, miért is kellett ezt a hosszas magyarázatot végig-vinni. A fentiek teszik ugyanis lehetővé, az „érthetetlen nyilatkozat” megértését. A Bibliai idézetek a szemita Úrnak -a zsidó-férfiistennek- a szavai, melyek a „keresztről szóló tudományt” bolondságnak nevezi. A keresztről szóló tudomány ugyanis kétféle. Péter és Pál szerint a keresszt< köröszt és a körösztény //K-R-S-T-N/ szók egyenlőek voltak a Kör-östen és köröszténi /köröstén+y/ jelentés-tartalommal. Saul- Pál értelmezése szerint viszont a K-R-S-T-N= kereszten, vagy keresztény. A kereszt szittya értelmezése tehát, az Úr, az Elohim< Élő-Him Isten részéről bolondság.

A teljes szöveg még azt teszi hozzá, hogy bolondság, azok részére akik, nyilván Saul- Pál egyháza részére elvesztek.

212

Elveszett jelző németül= verlorene és franciául= perissent. Csakhogy magyarosan olvasca ismét eredeti értelmet kaptak az ősi szittya- magyaros szavak. A német ver-ló-re-n= vér-ló-ra szók a Fehér- Ló-ur-nőre kötött vérszerzódést jelentik. A /fr/ elveszés= perissent valójában pírést, hajnali naport jelenti, mai magyaros nyelven pedig a piros-szentet, a Napistent. Ezek pedig a Sauli zsidó tanítás számára elvesztek.

Meg van írva, -mondja a Biblia- elveszitem a bölcsek bölcsességét és az értelmesek értelmét. Majd: bolonddá tette az Isten a világ bölcsességét. Nem tudom, hogy a teologusok ezeket az igéket miként magyarázzák, de nekem meg van a pontos „fordításom”. Az Úr aki természetesen a zsidók Férfiistene tehát elveté a bölcsek bölcsességét és az értelmesek értelmét. Igen. A bőlcsek = Bál-csők fogalmából kitörölte a Bál -Bél- Ből szókat és csak a Csök-öt, a csökötteket hagyta meg, akik bizony bolondok..lLValaha a mindenttudó már a Kő-és Bál páros-isten volt. Ebből csinált Saul-Pál Kő-Bálat= kabalát, amit sötét mágiának nevez a középkori „tudomány”, A mágia persze nekik valóban ijesztő volt, mert a magya+r táltosok tudománya volt. A Kabala viszont magyarosan -FO= a-labak= a-lovak jelentést hordja, a Fehérló és Vörösló istenek nevét. (A görög B= V.)

Az értelmeseknek az értelmét pedig úgy vetette el, hogy az „a- kos” szónak, az „okos” és vezető értelmét vették el és helyébe a bárány és birka szó értelmét plántálták be, amit a zsidó-keresztények annyira kedvelnek és hirdetnek. Napjainkban már az okos, vagy főkos, sőt a fokos fogalom sem maradt meg annak ősi értelemzése szerint..Az akkor már fertöződő és manipulált világ nem ismerte meg a bölcsességén át az Istent, mert már nem tudta /akárcsak a mai ember/, hogy a Bőlcs és a Kő egyaránt az istent jelentette. (Ebből következik, hogy aki a „Bőlcsek kövét” keresi, az az istent keresi!)

Az viszont már a Saul- Pál keresztényeinek szól, hogy: „Az istennek tetszik, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hiveket.” Az igehirdetés szó nem pontos, ezért a franciák a beszédről és prédikációról írtak. A lényeg azonban ennél több: Saul-Pál ugyanis az imádság-ról szól.

213

A szittya- magyaros népek azonban soha sem imádták az istent, hanem „csak” tisztelték. A szittya- magyarok nem misét tartanak /ami egyébként csak = mese/, hanem istentiszteletet. A szittya- magyaros népek soha nem rimánkodtak az istenükhöz, hanem beszéltek vele. Az imádás és az imádság tipikus zsidó-keresztény fogalom. Az alapja a mád-szó, ami médet és mádit, tehát zsidót jelent, (NB. mádi zsidó.) ámde a bolond, vagy őrült /ang/ = mad. Ebből következik, hogy mádozni, vagy imádozni tulajdonképpen zsidós alkudozást jelent, úgy ahogyan a zsidók istene a Jehova is tette. Ő is mindent megigért a kiválasztott népének, akinek ezért csak őt volt szabad imádni. Az igehirdetésnek, /a mise= mesének/ az elmondása és a szemfogató imádás /= mad= bolond< őrült/ volta az, amiről ez a fenti idézet beszél. Az tehát, hogy az imádás nem más, mint bolondság /őrültség/. Ámde több, mint ezer évek óta is ez volt az a módszer, amit a túlvilági örök boldogság beigérésével lehetett kompenzálni. Ennek megtörténtét, vagy elmaradását ugyanis eddig még senkivel sem lehetett megcáfolni. Az kétségtelen, hogy ezzel és hasonlókkal lehetett hiveket toborozni, sőt sokáig meg is lehetett tartani. Talán mindmáig, bár egyre nehezebben.

Végezetül bevallom, hogy a két Pál kérdés végleges megoldása még nem tisztult le a magyar ősvallás hilveiben sem. Ez még további kutatásokat követel. A nálam rendelkezésre álló anyagok feldolgozása során azonban túlnyomóan több jelzés szól a „Pál- csere” mellett, mint ellene, így ezt voltam kénytelen leírni.

Itt kell azonban beszélnem a „Pálfordulás” –szólással kapcsolatban is. Ez a pál-fordulás ugyanis zsidó-keresztény tanitás, amivel máig tartóan iegyekeztek és igyekeznek bebetonozni Saul-Pál damaszkuszi megtérésének csodáját. Azt a kitalált történetet, mely soha sem történt meg, mert nem történhetett meg. Ehhez aztán a katolikus naptárcsinálók hozzáillesztették a január 25-i Pál-napot, amit a fenti legendá értelmében Saul-Pál megtérésésről neveztek el. Ennek azonban sokkal egyszerűbb története van.

A katolikus vallás ugyanis a középkorban az első Boldogasszony ünnepet Január 23-ára tette a „Boldogasszony /

214

BA/ eljegyzésének” emlékére. Ennek azonban semmi hitele sincs, kivéve ha tudjuk, hogy a Boldog-Asszony- nem más, mint a turáni magyarok Fehérló nevű napistennője, aki Január hóban kap új erőre. Erről beszél a 22- i Vince nap is, mely szintén a fény napja volt. (Ősi rigmus: Ha fénylik a Vince, teli lesz a pince.) A Vince ősszó, ami a Vinke= Fínyke< napsugár fogalmát, a meleg visszatérését jelentette. Valaha ez volt a Télforduló Ünnepe, amit ma Pál- fordulónak hívnak. Ennek viszont valóban közvetlen köze van a Napistennő< BA-hoz. Az ő másik „pogány” neve ugyanis a Pálos< vagy Bálos volt. Ez érthető, hiszen a pállós szó a forrót, így a naptűzet is jelenti. A napistennőt tehát Pál-istennek (hívei a Pal-estin< palesztinek) is nevezték őseink. A Bál< Pál- fordulót, a télfordulót később a Szent /Saul-/ Pál fordulásával kötötték össze. A fordulás tehát alapvetően igaz, de semmi köze sincs Saul- Pálhoz, annál inkább az első napfordulóhoz. Melyről nekünk illek legalább annyit tudni, hogy ezzel ismét egy ősi „pogány” ünnepet tüntettek- töröltek el.

Badiny Jós professzor és Saul Pál

A „két- Pál szindróma” jogosan vethet fel kételyeket, hisz ezeréves tabukat érint és ezeket cáfoló „direkt tárgyi bizonyitékokkal” én még nem rendelkezem. Ez a kérdés azonban másokat is foglalkoztatott, így az Argantinában élő kiváló sumerológus hazánkfiát Badiny Jós Ferenc professzort is, aki ezzel a kérdéssel egészen más „sikon” foglalkozott. Az „Ősi Gyökér” cimü folyóiratának 1997. Januári számában tanulmányt közölt, melyben az ős-keresztényi alapvetésekkel foglalkozik. Olyanokkal, mint Jézus nem- zsidó származásával, hiszen ő a professzor szerint a párthusoktól származik, ami egyáltalán nem mond ellent az én elemzéseimnek sem, melyekhez én egyébként kifejezetten csak a szittya-szó-elemzéseim révén jutottam.

Pállal kapcsolatos kételyeim először akkor fogalmazódtak meg, amikor szóelemzéseim a Magyar Koronához vittek. Szándékosan nem használom a „szent” jelzőt, mert mint már többször is kifejtettem, a szent szó ősi jelentése a herélt,

215

iszonyú vagy sánta. Ennélfogva a jelző mai vallási- jelentése sem indokolt, mert a szent fogalma erősen torzított és sokszor éppen a „szentségtelenségek” megjelőlésére használják. A szent szót egyébként a korona szentistváni- „elmélete” követeli meg és így elvileg el is fogadható. A korona viszont nem I. István koronája és még kevésbbé pápai korona, melyet II. Szilveszter „ajándékozott” volna Istvánnak a kereszténység elterjesztésében végzett munkája elismeréseképen. A korona ugyanis avar műhelyben készült müremek, mely Atillának készült, de nem királyi koronázási jelvénynek, hanem „Atilla Aranykáni” /Sár-kán/ kettős diadala alkalmából, amikor mind a római pápaság, mind a bizánci Archimandrita az uralma alá került és mindkettő adófizetője lett.

N e k e m a z ő s i é r t e l m e z é s e k k i b o n t á s a é s újrafogalmazása a kötelességem, így az eredeti jelentéssel szembenálló és hamis tartalmat kifejező szavakat csak akkor használhatom ha helyzetüket, az őseredeti jelentés-tartalmukat már tisztáztam. A magyar korona egyébbként eredetileg hun-avar korona volt és a szent jelző helyett, az akkor „divatos” és pontos jelzőt a „varázs” szót javasolom használni. A magyar /Nap/ -Isten ugyanis az Izzó-(Fehérlő) Fehérló, aki Parázs-ló, sőt csodákat tevő Varázs-ló is volt. Mivel az Avar-Korona napisteni korona, magától értetődő, hogy az isteni jelzőt, /amit ma a szenttel fejezik ki/, a varázs-szóval kell helyettesiteni, ha az őstörténelmi hagyományok szellemében járunk el.

A magyar koronán lévő apostolképek elemzése során hosszas értékelés után meg kellett állapitanom, hogy Saul- Pál a „népek apostola” semmiféle természetes és jól indokolható kombinációban sem illett a keresztpánton lévő úgynevezett négy Főapostol közé. Pál jelenlétét a koronán először csak egyszerű kép cserének véltem, melynek az lett volna a célja, hogy a keleti hitü magyaroknak „megindokolja” a zsidó-katolikussá való áttéritésének fontosságát. Úgy véltem, ezt azzal akarták kifejezni, hogy Saul-Pált az avar-gál- szittya hun- magyaros apostolokkal tették „egy magasságba.” Ezzel pedigl a római katolikus vallásnak a megújult szittya- magyar-keleti vallással való azonosságát kivánták bizonyítani.

Azt természetesen jól tudtam, hogy Saul -Pálnak semmi pozitiv köze sincs az apostolokhoz. Tudtam persze azt is, hogy

216

Saul nem Jézust kivánta szolgálni, hanem a zsidó rabbik és farizeusok érdekeit, igy a keresztény vallás judaizálása /zsidó eredetűvé tétele/ volt a célja. Éreztem és sejtettem, hogy Saul- Pál különlegesen fontos szerepet töltött és tölt be a keresztény egyházakban. Mindezek ellenére nem tudtam, hogyan kezeljem a Saul- Pál problémát. Nemsokára aztán kiderült, hogy korántsem csak egyszerű koronai képcseréről van szó, mint a görög-császárok esetében, hanem jóval többről. Őstörténelmi és ős-teologiai hamistásokról és egy gyökeresen megmanipulált kapcsolatrendszerről, melynek pedig az lényege, hogy egy fontos krisztusi tanitványt –a kaldeus Simont- előbb eltüntessék, majd Saullal helyettesitsék.

Ezt a „cserét” prof. Badiny vette észre. Feltünt neki, hogy az ősi szobor- és képemlékek két gyökeresen eltérő Pált ábrázolnak. Hol egy robosztus, rövidnyaku, kerekfejű és nyirott- frizurás embernek ábrázolják, szinte Simon- Péter alkatának megfelelő formátumban, hol egy kopaszfejü, vézna és alacsony figuraként. Hol együtt jelennek meg, mint a naptárban, ahol még az emléknapjukat is megfelezik Péter- Pál ikerként, hol csúnya gnómként tűnik fel.

1996- ban az olaszországi Riminiben „Őskeresztény Kiállitást” rendeztek, ahol látható volt egy templomi freskón ábrázolt Szt. Pál kép, mely a kopasz -vézna Pált ábrázolta. Látható volt azonban egy negyedik századi kőbe faragott dombormű fényképe is, mely két pártusszakállú- turáni fejű „ikert” ábrázolt Péter és Pálként. Ez a felfedezés új uton inditott meg a Péter- Pál témában, mivel eddig másodlagosnak tűnő jelzések kaptak elsőrendű fontosságot.

A magyar koronán lévő apostolképek pl, nemcsak az arcképekrő l „szólnak”, hanem másról is árulkodnak, nevezetesen arról, hogy az apostolok képei melletti indás diszitések közt állatok is szerepelnek. Hárman a madaras, azaz turulos diszitést kaptak, ami a turáni hun eredet jelzése. Ilyen jeleket kapott András, János és Pál apostol. Ketten oroszlán képjelzést kaptak; Péter és Jakab, akik eszerint „gall-galileai, tehát emóreus, illetve avar- szabír /afrikai/ fekete magyarok”. Az ikerjelenség itt is előtűnik, hisz Pál a turáni Pálos-Bálos apostol, a kananeus- palestin- szemere- /sumér/ népek turulos-

217

fiaként, míg Péter az afrikai magos-magyaros népek oroszlános- fiaként van jelen. (A jelképek is a hun- magyar iker- jelenséget fejeznek ki.) A véletlen kizárásához még segítségül hivhatjuk a Deimel- Labat-féle szótárakat, ahol a Pal szó a nyilat jelenti. /9. Jel./ A pálos és pilisi pedig a jászt- az ijjast, azaz< nyilast. Az pedig közismert, hogy a Bál-istennő amazonjai, a szemerék, jászok és bessenyők kiváló nyilasok voltak. (A Bál- Pál nőisten pedig kétszeresen is nyilas. Nyilas, mint harcos nő és „nyilás”< nyíl-Ász(= nyil-isten. A Nyílás pedig mint a megtermékenyítő „Bél-cső”-a méhet fejezi ki. A Nyilás társa a Nyeles, a hím- Péter a Kő-, a Bibliai Kefas= Péter, aki vulgárisan a Kő-fasz, ami görögösen= fallosz. Ennek magyaros, de ellentétes olvasata a = pallos. /Ez nem teremet, hanem öl./ A pálos szittya olvasata pedig a bálos= pálos /olyan izzó, mint a pálló nap- hője./. A kultikus kör tehát bezárult, mert ismét eljutottunk Páros-Istenséghez.) Újólag elnézést kérek a parlagi szavakért, de a bibliában megirt fontos és pontos tények valós olvasatát nincs jogom mellőzni és csodás nyelvünk mindent- tudását nincs jogom csorbitani.

A főapostolok a hun és magyar „szabálynak” megfelelően a koronán lévő alakok az ősi jelképeket viselik. A felső Pantokrátor, a Napisten képe körül két hun és két magyar apostol található. Az „oroszlános- magyar” Péterrel szemben van a „madaras-turulos hun” Pál. Keresztben pedig az „oroszlános-magyar” Jakab -/Zsakab/ -FO= Bakazs= Bak-Ász /Bak-isten/, míg vele szemben a madaras- turulos János /Johannes= Jó-hunos/ turáni apostol látható. Ezek így tökéletesen megfelelnek a már kifejtett, Párosisten és ikernép elméletemnek, melynek logikus következménye, az Attilai koronára az avar mühelyben felrakott „isteni-rend”; vagyis az, ahogy a főapostolok körbeveszik a Pantokrátort.

Ebben a rendben, melyet nagyon sok féle számitások alapján terveztek és történelmileg- „teológiailag” tökéletesen összevágó szittya- magyaros felfogásban készitettek, semmiképen sem lehet helye a zsidó Saul- Pálnak. Ha viszont mégis ott van, akkor ő nem lehet zsidó, mert neki szittya- magyarosnak -az ő „sprciális” esetében- hunnak kell lennie.

218

Márpedig egész eddigi munkám ennek a logikának a hibátlanságát bizonyítja. Nem maradt más megoldás, minthogy a Badiny Jós prof, által adott megoldást hitelesnek tekintettem és felhasználtam az apostol-kérdés és a Magyar Korona kérdés egymást feltételező „korrelációjának”a kibogozásában. Ennek summázataként, a magyar ősszavak „varázserejénél” fogva viszont kijelenthetem, hogy Saul Pál semmiképen sem azonos a z z a l a S i m o n / B á l / - P á l l a l , a k i t e l t ü n t e t t e k a vallástörténelemből. Nem tüntethették el azonban a szittya- magyaros ősnyelvből, melynek találó szavai és lényeg-mondó kifejezései Krisztusnak és az apostoloknak a szittya- magyarságát bizonyitják

Ezzel a fejezettel a Péter- Pál kérdéskört /ebben a munkában/ be is rekesztem. Úgy hiszem, hogy elég sok oldalról jártam körül ezt a kérdést, amely a kereszténység történetének nemcsak a legpikánsabb és hanem valószínű leg a legfontosabb kérdése is. Tudom, hogy irásom nem mindenben hézagmentes, de kőkemény ősi alapokra és kivédhetetlen ősnyelvi törvényekre támaszkodik.

Ez pedig nem más, mint a Párosisten Ikernépének, a hun- magyarnak az „egy-nyelvére” /égi nyelvére?/ támaszkodik, amely természetszerűen többrétű, igy legalább két- három olvasata van. Ezek pedig oly információkat hordoznak, melyeknek a mai ismereteknél, a mai magyar nyelv /már szintén elrontott/ szavainál sokkal nagyobb „tudátásA” van. Talán olyan, mint amikor még az ókori- történelmet formáló- alakitó erőt és igazságot sugározta. Ha talán ennyi ma már nincs is benne, de annyi mégmaradt /kellett, hogy maradjon/ hogy a rontott és megmanipulátlt ókor- és újkor- történelem egyes hamisan elővezetett cselekményeit és eseményeit helyre „reformálhatja”.

27. NAP-ISTEN-FI ÉS AZ ÉGI-IGE

Elég sokat foglalkoztam a szittya- „magyar- körösteni” és a „judeo- keresztény” fogalmakkal, hisz a két Fő- főapostol kapcsán ez a kérdés többször is előtérbe nyomult. A két

219

ellentétes vallási felfogás meglehetősen éles szembenállásról tanuskodik. Ennek kapcsán viszont joggal kérdezhetné valaki, hogy mivel lehetne a legegyszerűbben és legérthetőbben kifejezni, megmagyarázni a két vallásfilozófia közötti alapvető különbséget. Ha nagyon közérthetően kellene válaszolnom, akkor -egy angyali üzenetet idézve-, azt mondanám; hogy: „Ne féljetek !” /Máté 28. 5./ Ez pedig nem más, mint a Magyar Isten fiának, Jézus- Krisztusnak, a szeretet hirdetőjének a merőben új jelszava: Ne féljetek !

Ezt a bátoritást azért kell fennhangon kimondani, mert már nagyon régen van érvényben az a vallási tanitás, vagy torzitó nevelés, mely azt parancsolja, hogy „Féljétek az Istent.” Ha a Biblia zsidó és zsidó- keresztény hitéleti tartalmát summázzuk, akkor a lépten -nyomon a bosszuálló Jehovával és papjainak olyan fenyegetéseivel találkozhatunk, mely félelmet kelt az emberekben. Sajnálatos módon ennek az istenellenes rögeszmének a zsidó kereskztény egyház „szakrális jelképe” ad lélektani és tudatalatti alátámasztást. Az egyhkázak jelképe uyanis egy kivégzett ember „hullája”, mely ezelrnyi kinnal múlt ki. A vallás középkori teológiai „ellenségei”, a halálra üldözött eretnekekek nem véletlenül mondták a „kereskzt-jelképre”, hogy annak az üzenete is halálos fenyegetés. A felmutaott „krisztusi hulla” azt jelenti, hogy: Igy jár , aki nem akar kereskktény lenni. (Ne feledjük, hogy hittéritás során a falu népét felszólitották, hogy álljon a pap melé, aki megkeresztelete őket. Akik ezt v isszautas í to t ták , azokat k ivégez ték . Ezér t , -a tömeggyilkosságok következtében-, menekültek tiz- és százezrek a Balkánra, -a Bál-istennő védelme alá. A balkániak pedig - ettől kezdve tekintették, a halálfenyegetéssel téritó magyar keresztény egyházat -és a magyar urakat- halálos ellenségnek.) A kivégző kereszt bizony százezrek és milliók életét kövtelete meg a középkori, sőt még az újkori gyarmati téritések során. /Lásd az inkák és indiánok méslzárlását./

Másrészt a pokollal és az ördögökkel ijesztgetnek, kik a túlvilágon tűzes katlanban főznek bennünket. A félelem tehát érthető, hiszen minden „bűn” számon lesz tartva, mert a hivóknek kötelező azokat a papnak bevallani. A gyónás isteni szentség, igy a bűnökért hetedizig való megtorlást helyeznek kilátásba. Mindezen felül az Ószövetség visszatérő motivuma a

220

bűnökért való búűnhlődés. Sőt a népet visszatéróen kiirtással fenyegetik. Hol az egyes próféták, hol maga a zsidó istene a Jehove.

Az ilyen világot és az ilyen „vallás- filozófiát” az ősi napisteni tisztességre épült szittya- magyaros vallás és szittya- magyaros erkölcs nem fogadhatja el. A félelem ugyanis ne lehessen, pontosabban nem volna szabad, hogy olyan érzelem legyen, mely az Istenhez köti az embereket. Nem lehet igaz vallás az, melynek a kinzástól és a haláltól valló félelem az ideollógiája.

Az ősi szittya vallás is azért került válságba, mert a férfiak agresszaiav -energiája került egyre gyakrabban hatalaomra. A humánus szittya vallás tehát meghasonlott. A humánus= hun-anus, azaz hun-anyus, a nőelvű hun-anya vallást helyett az egyre inkább eltorzuló, egyre több félelmet keltő hím-elvű vallások próbálták hatalomra jutni..Ezért hirdette meg Jézus is a szeretet vallását és a bizalom vallását, melynek igen egyszerű üzenete volt. Csak annyi, hogy „Ne féljetek, mert nincs rá okotok, ha engem követtek! „ Jézus földi helyettesei, Péter és Pál, az Új- és régi Rómában ugyanis erre az „új kőalapra” épitették fel a szeretet vallás két nagy bástyáját.

A kisérlet mégsem sikerült. A kudarcnak két oka volt. A fő-oka az volt, hogy az emberek már nem értették meg a régi szittya „egy-nyelvet”, mivel már elfeledték a beszéd ősi „jó-jelentését” és legtöbben már csak az ujabb korszak rontott fogalmait értették meg belőlük. A másik baj is tulajdonképpen ebból következett. Megszünt a szövetkezés /szövess-kezet/ jóra szolgáló tiszta emberi gyakorlata és helyébe a háborúkra, a rablásra és gyilkosságokra való szerződések léptek. Ennek eredményeként az élet célja nem egymással összefogó testvéri közösségben élés, hanem az elkülönülés és minél nagyobb egyéni hatalom felhalmozása lett. A humánus szittya célt csak szeretettel, mig a másikat csakis a fenyegetéssel, tehát a félelemmel lehetett megvalósitani.

A félelem- immár évezredes- érzetét pedig csakis úgy lehet feloldani, ha a Bibliai tőrténéseket és tanulságokat az eredeti és helyes értelmükben ismerhetjük meg. Ennek érdekében megpróbálok „aesopusi-módon” eljárni. A Bibliai

221

történetek- tanmese jellegének és tanulságainak feltárásával szeretném ugyanis az eredeti mondanivalót, az eredeti szittya erkölcsi- alapvetéseket is megjeleniteni, de úgy, hogy azok „konstruktiv tanítását” mindenki megérthesse még a rontás korában, azaz ma is.

„Kezdetben vala az Ige, és az ige vala az Istennél, és az Isten vala az Ige. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága.” /János Ev. 1. 1- 4./ Csodálatos mondatok, világosan megformált gondolat és kifejező szavak ezek.

Mielőtt azonban továbbmennék, szeretnék egy angol tudóstól Sir John Bowringtól idézni néhány mondatot. (Angol államférfi és filológus /1792 -1872./) A „Poetry of Magyars” cimű könyvében több, mint száz éve irta: „Az angol ember büszke lehet anyanyelvére, mely az emberiség történetére és multjára utal. Eredetén meglátszik a különbözö nemzetektől származó réteg, melynek összességéből kialakult.

Ezzel szemben a magyar nyelv egy tömör kődarab, melyen a viharok a legcsekélyebb karcolást sem hagyták. Nincs szüksége senkire, nem kölcsönöz és nem von vissza, nem ad és nem vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb monumentje egy nemzeti egyeduralomnak és szellemi függetlenségnek.--- Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt elhanyagolják úgy a nyelvkutatásban, mint a régészetben. Az egyiptomi templomok menyezete- mely egyetlen szikladarabból készült-, megmagyarázhatatlan. Senki sem tudja, hogyan csinálták, honnan származik, vagy honnan hozták ezt a furcsa bámulatos masszát. A magyar nyelv nyelv eredete ennél sokkal csodálatosabb fenomén. Aki megoldja, isteni titkot fog analizálni és a titok első tézise ez: Kezdetben vala a szó, és a szó Istennél volt és a szó lett az Isten.”

Ennek a táltosi erejű nyilatkozatnak, minden magyar gyerek irodalom- és történelem könyveiben ott kellene lennie. Ha ugyanis az angolra és amerikaira orientált magyar fiatal már nem hisz a magyar íróknak és kutatóknak, akkor talán hinni fog az idegeneknek /angoloknak/, akik jobban ismernek bennünket, mi mint mi önmagunkat.

222

Vegyük tehát elő a fenti tömör idézetet. A magyar Bibliaforditásban a SZÓ helyett az IGE olvasható. A franciában a parole és a németben a Wort, de náluk is van más kifejezés, így a francia szó= voix és németül= Sprache. A szó és ige párosa a két másik nyelvben is előtünt. A magyar Szó /Sz/ -FO= Ósz< Ősz, /Ős/ tehát az isten. A latin-betűs irásra átálláskor azonban megjelent egy új alak a= szava. Ennek oka az, hogy a latin nem tudta egy-betővel leirni a magyar hosszú-hangokat. Igy lett a Szű-ból= sziv, a hűs-ből= hives, a szó-ból= szov< szava. (Figyelemre méltó, hogy a latin száj= os /Osz, ami visszaforditva= Szó/. A latin szó= vox- /voksz/ -FO= /szkov/ = szov = szava, a //fr/.szó= voix -FO= sziov< szova.) A magyar szó, mint azt láttuk az Ős< az isten. Au ige,viszont -FO= az égi, vagy az égő- t, a Napot is jelenti.

A francia szó= voix -FO= sziov= szov+a= szava. A francia Biblia viszont a parole-t hasznája, ami a magyar pörölö- perelőt jelenti. Ősi nyelven azonban a piruló= pír+ló, a Vörös-Ló, ami a Nap-isten. A németeknél a szó = Wort, szerepel, de a beszéd= Sprache= /magyarosan= S-pras/= Ős-Parász = a Napisten. Egyértelmüen láthatjuk, minden utód nyelven is, hogy a Szó és az Ige, szavai mindenütt az Ősistent, a Napistent jelentik. Mindhárom nyelv azt mondja, hogy a Szó -FO= Ósz - Ősz - Ős, a férfi isten, a páros-Napisten egyik fele.

Menjünk azonban tovább, mert a következő megállapítás az, hogy „Benne vala az élet”. Az élet magyarul „e- lét”< a-lét /vizet/, ami a Lót, a Fehérló anyaistent, a Bált jelenti. (A víz /fr/= l’eau= ló. Az élet, /fra/ = la vie. /lavi< lova/ a Fehérló. A /ném/ élet= leben< lébe, azaz leve< lova. Az angol élet= life, tehát live< lova. A francia élet= la- vie -FO= ivál- iszol Ámde. A /ném/ éle= Leben -FO= ne+ Bél = nő-Bál, a Bál istennő. Mindhárom nyelv kimondja tehát azt, hogy az élet = a Bál-nő a Fehrló istennő, aki a Méhnek, a Születésnek az istene.

Az élet generátora, kezdeményezője viszont a szerelem, ami magyarul kettős olvasatú. Egy eltlűnt E-betűlt visszatéve a szerelem= ezerelem, vagyis a népemet megsokasitom< megezerelem. Förditva viszont= mel-etresz< a mell-érez. Az indogermán nyelvek azonban másként fogalmaznak, mert ők megmaradnak a Bál= Báj istennőnél, a Fehér-Lónál. Az angol

223

szerelem ugyanis= love /lav/, tehát= lova, Az élet pedig= life< live-lova. A németeknél= liebe, azaz live< lova. Az élet pedig= lébe- lében /leve-lova/. A szláv szerelem= luba= luva< lova.

A fentiek igazságát, mely szerint az élet egyenlő az istennel, alátámasztja még egy ősi magyar szólás is, mely szerint a gabona, a buza /és átvitt értelemben a kenyér is/ egyenlő= az élettel. A gabona ősi szittya- magyaros neve a „Sé” -FO= És= Ész, vagy Ősz, az isten. (Szombathely mellett pedig van egy Sé nevű községünk). A buza /fra/ = blé= bél< a Bál. Viszont a /ném/ gabona= Korn /többes-számban= körner/= Körön-úr, Kör-úr= Napisten. Az élni ige a szlávoknál= zsit< zsity -FO= tíz< tűzet jelenti. A buza= zsito pedig az élni-ige szinomimája. (Imé a kelta-szittya népek élet-foglmai mind- mind szittya- magyar fogalmak. Ezek pedig a tűz /a meleg és forró/ valamint a víz /a lé/ szakrállis fontosságát idézik fel.)

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” -Idézik számtalanszor a Bibliát, ami egyet jelent: Én vagyok a napisten. A forditás első és fő-hazugsága az ősvénynek az úttal való helyettesitése. Krisztus ugyanis eredetileg nem azt mondta, amit a papok ma sugallnak, hogy csak „rajta keresztűl” lehet üdvözülni.. A magyarok istene azonban nem kiván ilyet, hanem csak azt, hogy az igazság /G-S-G/= ígős-ég, nem más, mint a tűzes- nap, tehát az, amit a szittya Napistenség szelleme< fénye /a sugárzása/ követel. Ez pedig nem „olyan út”, mint egy nagyon nehezen járható gyalogút, melyen –ezt fejezik ki lépten-nyomon- nagyon nehéz végigmenni. Ezzel persze azt sugallják, hogy az igazsághoz csak kivételes módon és egy nagyon- keskeny és veszélyes hegyi ösvényen lehet eljutni. Holott nem erről szól az ige, mert az a csillagösvényről beszél, melyen a szittya-hunok vágtatnak végig. Az ösvény szó azonban elértés, mert az ősfényről, a nap-fényról van szó. A nap-fény pedig a nap-fi< napfíny, napfény azonos Krisztussal. Ő pedig azt mondotta, hogy: Én vagyok a világ világossága, ami a nap-fényét jelenti.

A papi magyarázatok azonban azt fejezik ki, hogy a keskeny út maga a Krisztus. Ebben azonban nincs igazuk, mert az ősvény szót ismételten félremagyarázták. Az ősi magyar ősvény szó egyik hangját rosszul értették. Nem ős-vény az,

224

amiről az Írás szól, hanem= az ős-fény, vagyis a Nap-sugárzása, a napfény, a napisteni szellem. Ami /aki/, maga a Krisztus (Christen)= a Kőristen, a Nap- fia, az ősfény, - ami /aki/ pedig valóban a világ-világossága. Ő tehát a fény és a meleg /a hő/, melyek nélkül nem képzelhető el élet a világunkon.

Egészen természetesen nem lehet igaz, hogy az igazság útja keskeny út, melyen csak Krisztus vezetésével mehetünk végig. Ez ugyanis a papok közreműködését igényli, ami nem szükséges. Az igazság útja ugyanis egy nagyon is széles földi és szellemi országút, melyen minden rangú és rendű nép megférhatne egymás mellett. /Ha akarja/. Aki ez ellen ágál, az olyan fösvény, aki tagadja a „fényes ösvény”, egészen pontosan az égi Ősfény szakrális létezését.)

28. JÉZUS ÉS KRISZTUS, MESSIÁS-IKREK?

A bibliai Napistenek „Aserának és Baál-nak” az állandó jelzője a magashegyi. Az őt, az őket tisztelő táltos- papok és boncok a magaslatokon rendezték be az oltárokat /ölő-téreket/ és ott állitották fel a Lófejes és Ökörfejes oszlopaikat, melyek az Örök /ökör/ + Ló-istent jelképezték. Ezeket a „magas-tereket” átkozta meg Jehova, a zsidók istene és ezeket üldözték prófétái. A zsidó királyok azonban –krónikus visszaeső bünösként- ezeken áldoztak Baálnak és Aserának. A Bájos Bál< Bél Szülő-istennőnek és az Őserőnek, a sugárzó- áradó Napistennek. Ezek után logikus, hogy a szittya- magyaros vallásból származott a magasságos, (magastétes = majestätisch), a fényességes és fennséges (fényes-éges, vagy fenni-éges) jelzők összessége. A gyűlölt mágus és mágia szok, valamint a magos /magvas és agyas/ jelezők, melyek az avarokat és magyarokat illették. A zsidó vallás ezeket a szavakat és jelzőket a zsidó istennek és ártó és utálatos szellemként, vagy éppen sátánként jeleniti meg a Bibliában és a héber irodalomban.

A zsidók talán leggyűlöltebb babilóni istensége a „borzalmas” Marduk /M-R-D-K/ aki a világteremtő- és fenntartó nap-isten, a Meredek-isten, aki a nappálya magasságának, a déli meredekségnek az ura. (NB. Déli jelző /fr/ = meridionale=

225

meredőn-álló déli nap.) A him-isten azonban= férfi< fúr-fi, a párosuló dugó- Ősten, így a Marduk név másik olvasata, a Mór-duk, a Mór- Dugó, az /avar- magyar dugó/ a teremtő férfi isten. (Egyébként, az angol isten= God /gud/ -FO= Dug, angol herceg= Duke /djuk/=gyúk- dug. Dukász Mihály császár = Dug-Ász, a dugó-isten. A latin vezér pedig= dux= dugsz. Stb.)

Nem kevésbbé útálják a zsidók a rontó istenként megismert Molochot és az agyaglábú Golemet is. Persze, nem csoda, hogy ilyen minősitést kaptak, hiszen a nevek megmondják, hogy kik ők és hová is tartoznak. A Moloch -FO= holom= halom, vagyis: hegy, amit mál-nak is hívnak. (A Moloch /francia ch =s/ = molos, vagyis málos. Ne feledjük el azonban, hogy a hajó- kikötő moló neve sem véletlen, mert az málló< omló földtöltést jelentett valaha. Ez pedig a mólt- a mált= földsáncot, töltést< halmot jelent.)

A zsidó legendák egyik démoni alakja az agyaglábú óriás Gólem, mely a zsidókat szolgálta, de csak akkor, ha az „Irás” volt a szájában. Ámde azonnal tört- zúzott és dúlt, ha szombaton is a szájában maradt. Az agyag-halom, amely meg tudott elvenedni olyan ősi mese volt, melyet a prágai Lőw rabbi talált ki és „terjesztett”. A Gólem -természetesen- ismét egy szittya- magyaros isteni fogalom volt, kinek a neve: golem= holem= halom, vagyis a magashegyi istennel kapcsolatos..

A zsidóknak a magas- hegyektől való irtózása ellenére a Bibliában számtalan sorsdöntő cselekmény szintereként éppen a magas hegy, vagy hegyek szerepelnek. Az isten Mózesnek is magas hegyen, a Hóreb hegyén jelent meg és nem is csak egyszer. Igen, mert ezen a hegyen egy oltár volt. A horeb -FO= beroh -vagyis berok -berek, a „pogányok” oltára. (Az erdő és berek szlávul= hore, vagy hora.) Jézusnak a leghiresebb beszéde a Hegyi Beszéd volt, ahol meghirdette a „programját”, ami azonban nem a heggyel, hanem a magasságos -magasisteni-, gondolatokkal /erkölccsel/ való kapcsolatot jelentette.

A megbuktatott Nőistenből csinált „Sátán” is egy magas hegy tetejére vitte fel Jézust, hogy megmutassa neki a világot és „megkisértse” őt. Viszont Jézus is a magas hegyre, aTábor hegyére, vitte fel a három főapostolt Pétert, Jakabot és Jánost,

226

ahol Illéssel és Mózessel találkozott. (Apropos! Miért nem volt ott Pál?)

„És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyogott vala, mint a nap és az ő ruhája fehér lőn, mint a fényesség. És megjelenik neki Mózes és Illés, akik beszélének vala ővele.--- A tanitványok arcra borulának és megrémülének. Jézus pedig odament hozzájuk és mondá: Kelljetek fel és ne féljetek.”

„És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támad az embernek a fia a halálból.--- Ekkor megértették a tanitványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik. /Máté 17. 1-13./

Ez a magashegyi csúcstalálkozó rendkivüli jelentőségű volt, hiszen a negyedik, az ötödik és a hatodik Messiások találkoztak. Minden bizonnyal itt dőlt el Jézus földi szerepének végkimenetele és a zsidók sorsa is. Jézus például nem véletlenül ti ltotta meg azt, hogy errő l a találozóról beszélhessenek Péterék. Csak akkor tehetik, amikor ő feltámad és felmegy a mennyekbe. Tehát addig, míg meg nem kötik az Új Vérszerződést, amivel véget ér, érvényét vesziti a régi, az Izráellel kötött Ószövetség- Ós-szerződés.

De, mi lehetett az, amire Máté azt irja, a tanitványok ekkor megértették, hogy Keresztelő Jánosről szóla nekik. Arról, aki –miként azt már kibogoztam- maga is istenfi. Tanitását azonban nem értették meg, pedig erről ő maga -Keresztelő János-, igencsak világosan beszélt, amikor ezt mondta: „Nem én vagyok a Krisztus, hanem ő előtte küldettem el.--- Aki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál.” Végül hozzátette, hogy: „Én vizzel keresztelek, de az ki utánam jön, tüzzel és „szentlélekkel” fog keresztelni.” /János 1. 15- 34./

Ki is volt akkor ez a Keresztelő János?János, más nyelven= Johannes /J-H-N-S/= a jó-hun-ős,

(a John= Jó-hun, a „már leváltott” Boldogasszony új hun- fia volt), tehát ő lehet az új Ős < úJ-aZ-űS /J-Z-S/= Jézus, aki egyben „hun”, míg Krisztus gál- avar- magyar. A Jó-hunos< János, igaz előbb érkezett a földre, mint a Köristen Krisztus fia,

227

aki előbb van nála, mert ő a most „uralkodó” Magisten- Atyaisten fia, aki ezután tüzzel fog keresztelni. Ezt erősiti meg Lukács Evangéliuma is, mely így ir erről: „Mert mondom néktek, hogy azok közül, akik asszonytól születtek, senki sem nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál, de ő az, ki kisebb az isten országában. /Lukács 7. 28./ (Azaz, aki a mennyekben a legkisebb a „Szentháromság” tagjai közül –vagyis a Jézus- Ő mégis nagyobb őnála). Ezek után joggal vetődik fel az a kemény kérdés, hogy az Újtestamentumban ötletszerüen használták-e a Jézus és Krisztus, illetve a Jézus- Krisztus neveket?

Bonyolult kérdés. Előszőr magam is azt hittem, hogy a Jézus név az „új-Istent” jelenti, abból kiindulva, hogy az új istenfi neve nem lehetett más, mint az „új-Zeus” = a „Jé”-zeus. Ennek a logikának a mentén pedig azt hittem, hogy a Krisztus nevet csak a keresztrefeszités után használhatták, haszlnálhatják, a „keresztes, vagy a kereszt-tesz”, illetve „a keresztre-tett” értelemben. További kutatásaim azonban ellentmondtak ennek a nagyon is természetesnek sugallt és elfogadott gyakorlatnak.

Az igazság azonban más. A Jézus név a Nőistent fejezi ki, mert -FO= suz-éj = a szűz-él, Vagyis a látszólag elbukott Boldogasszony az istenfiában – „istenként tovább él” kívánságot képviseli. Ő pedig az „embernek a fia”, hiszen az ember valaha a nőt /a nőistent/ jelentette. Pontosabban az „ember” eredetileg nőnemű volt, aki önmegtermékenyüléssel /szűzen/ fogant. A nő- szó ezt tökéletesen kifejezi: ami –FO= Ön= az ön-megtermékenyülőt fejezi ki, míg a megfogant élet= nőtt, igy a növő= a NŐ. A Bibliai rejtelmes kifejezés; az ember fia, a Boldogasszony-fiát jelentette, a páros- Messiás hun- tagját, jóhunos Jézust. Az események azonban azt jelentik, hogy az „Ember-fia”nem tudta megváltani az elzsidósodott embereket, de nem tudott egy megújult szittya vallást sem teremteni, mert a himelvű szemiták, végül is rákényszerítették akaratukat a kereszténynek meghirdetett európai kultúrájára.

A Napistennek, a Köristennek, /aki a Mag-istent, a Magyart is jelenti/ a fia, a küldöttje a gál< gar Krisztus, (a Kriszt< Christen) = a Köristen- fia. Ennek megfelelően azt

228

hittem, hogy Jézus egyszerre Krisztus is, /tehát Jézus- Krisztus/ vagyis nem két, hanem egy „egybeszületett, vagy egybenőtt” isteni személyt jelent.

Keresztelő János szerepe és élete viszont azt tanusitja, hogy ők ketten páros-messiásként jelentek meg, azonos céllal, de külön feladattal. Az egyik, a Jézus, -az Anyaisten fia, a másik, a Krisztus -az Atyaisten fia. Az egyik Messiás, a János- Jézus előbb fejvétellel, a másik a Krisztus később kereszten, halt meg. Mindketten elbuktak. Mindkettejük célja a megtérités és eszközük a tisztulás, a szittyává tétel, a tűzzel keresztelés volt, illetve lett volna, ha sikerül. De, nem sikerült, legalább is nem úgy, ahogy eredetileg tervezték. A zsidók helyett ugyan megtériítették a szittya- pogányokat az újabb útra, a szeretet-vallás útjára, de végül ez a térítés is kudarcva fulladt, mert az új vallást az ortodox zsidók hímelvű útjára terelték. Ezt a nagy „manővert” viszont a magukat „isten földi helytartóiként, vagy megbizottjaiként” bemutató papok, a judaista tipusó vallási rendek és más szervezetek valósitottak meg. A tények ereje ma már egyértelműen bizonyitja, hogy az elmúlt 2000 esztendőben nem a szeretet és megbocsátás jézusi parancsa valósult meg,a római kereszténység papaságban, hanem hatalmat a himelvű „gyűlölet-pártiak” szerezték meg és napjainkig tartó emberirtás soha nem látott méreteket öltött.

Az észak és délamerikai indiánok tizmillióinak kiirtása, az afrikai négerek millióinak elpusztitása és fogságba hurcolása, a katarok, a hugenották, a valdensek, a bogumilok, a husziták kiirtása csak előjátéka volt a 20 századi apokalipsziszhez. Ekkor ugyanis rövid 100 év alatt, „a civilizáció és a magas kultúra ürügyén”, több mint 100 millió embert öltek meg a szoc ia l i zmus és kap i ta l i zmus „ép i tése ” so rán . A legfélemetesebb jelenség azonban az, hogy mindezt, a „nagy világvallásoknak” -hol a vezetésével, hol az áldásával,- de mindenkor és mindenütt az ő asszisztálásuk mellett tették meg.

229

29. KRISZTUS ÉS A SZAMÁR SUMÉREK

Térjünk azonban vissza Krisztushoz, akinek a sorsa az Illéssel és Mózessel való találkozás során eldőlt. Innen már egyenes út vezetett a Golgothára. Előbb azonban „el kellett” foglalnia Jeruzsálemet és az emberek szivét. Ennek az „akciónak” az eredménye azonban azért nagyon érdekes, mert kiderült, hogy nem akárkik fogadták őt be, hanem csak egy maghatározott nép.

Jól ismert Krisztus esete az irgalmas samaritánussal, amit el is mesélt a tanitványainak: „Egy ember ment alá Jeruzsálemből Jerikóba és a rablók kezébe esett. Azok kifosztották, megsebesitették és otthagyták. Arra megy vala az uton egy pap, aki elkerülte őt. Hasonlóképen arra járt egy lévita, aki szintén elkerülé. De arra jött egy szamaritánus, aki odament a sebesülthöz, ellátta őt, bekötözte sebét és felhelyezte az ő tulajdon barmára a vendégfogadó házhoz vitte. Ott pénzt adott a gazdának mondván, ha még több költsége lesz azt is megfizeti.” /Lukács 10. 30- 37./

A samaritánus, természetesen egy zsidók által gyűlölt samáriai pogány, vagyis egy sumér volt. Azok közül való, akit- akiket Jehova hazájukkal együtt a zsidók kezére adott. Akiket a „zsidók” minduntalan legyőztek és megsemmisítettek. Krisztus világosan elmondotta, hogy egy pap és egy lévita, tehát kiválasztott nép „irástudó értelmisége” ott hagyta a sebesültet. A számáriai< samár= sumér azonban azt tette, amit minden tisztességes embernek tenni kellene. Önzetlenül, a saját költségére ellátta a bajba jutott embert.

Van azonban erre a témára egy másik krisztusi történet is. „Amikor a faluba beméne, elébe jött tiz bélpoklos férfi, akik távol megállnak tőle. Jézus meggyógyitotta őket és azok eltávoztak. Egy pedig amikor látta, hogy meggyógyult visszatért és arcra borulva dicséré az Istent, hálákat adván neki. És ez a férfi pedig, egy samáriabeli vala.---Felelvén néki Jézus mondván: Avagy nem tizen tisztulának -é meg? A kilence pedig hol van? És nem akadt olyan, aki visszatért volna dicsőséget adni az istennek, csak ez az egy idegen? És mondá néki, kelj fel és menj el: A te hited megtart téged. „/Lukács 17. 11- 19./

230

A fenti példázatoknak nemcsak az a tanulsága, amit eddig is ki lehetett olvasni a Bibliából, amit azonban senki sem akart, /sőt ma sem akar/ megérteni: Vagyis az, hogy a samáriabeliek, a samaritánusok nem voltak zsidók. Nem bizony, annak ellenére sem, hogy őket a hivatásos Biblia-magyarázók ma is zsidónak mondják, deklarálják -nem tudni milyen biológiai, vagy történelmi logika szerint. Teszik ezt annak ellenére, hogy a zsidók az egész ótestamentumi korban a kananeusok, /kun-hun anya-ősök/, az emoreusok, /a mór-ősők/ a filiszteus- palesztínek /Bál-isten fiai/, a galileusok /galáták-a gál-atya fiai/ és samáriabeliek /sumér- beliek/ ellen harcolták. Azon őslakó népek ellen harcoltak, akik a zsidók fogalmazása szerint nyilván idegenek. /?/, 42 Azok ellen, akiknek a hazája, a városai „örökre” nekik, a zsidóknak, lettek igérve. (A franciák az idegent = étranger-nek hívják, míg az angolok = strangernek hivják, míg az olaszoknál= straniero, a spanyoloknál= extrano. Mindezek a magyar őstéri- /S-T-R/- szó mutációi, mely egyaránt jelentett őstéri- keletit, (a szittya- magyaros népek ősi-terének az irányát), vagy fenntit- mennyeit, a csillagközit, ahol a Napisten és „sztár= csillag- udvara” található.)

Az azonban kétségen felüli, hogy a Bibliai idegen szó, a nem zsidókat jelenti. Ha tehát ők ádáz ellenségek voltak, akkor a mai „tudorok” miért nevezik a fentieket „szemita zsidó-eredetű” népeknek. A logikai- bukfenc persze tökéletesen megmagyarázható, hiszen csak így tartható fenn a zsidó- Jézus alaptalan legendája.

Van azonban a fenti vallási idézeteknek egyébb meglepő szittya- magyaros olvasata is. Nevezetsen az, hogy sok szittya istenszó kultkus frazeológiaként épült be a zsidó-keresztény vallások szótárába. A dicső és dicsérni szóknak van itt főszerepe. A katolikusok pld, sűrűn mondogatják: Laudetur = dicsértessék ! Ez pedig magyarul azt jelenti= lód-a- túri = istened a túri-ló, a turul. A dicséret latinul= laudáció, ami= ló-a-

231

42 Az "idegen" szó újra hamisitás, mert eredetileg a hidegen-i, űrbéli embert jelenthetett. Nem véletlen, hogy /ang/ idegen= stranger =ő+stéren-ger. Azaz= őstéren-megyer, vagy őstéren-gyér jelentésű. A közismert meddő és terméketlen jelző= steril =ő+séren-íl, vagyis őstéren él. Az "Ég-ben" élő. Az "idegen" tehát -a szavak erejénél fogva- őstéri- isteni küldöttet jelent.

dicső. (Dácia neve eredetileg Dűcső-ország volt, ami akkor Ő-Ű= A átírás alapján alalkult át, Akárcsak örmény= armámi, vagy összül= aszul. Stb.)

A franciák ezt kicsit másként forditottak. Dicsérni= lou-er= Ló-er = a Ló-Úr-t emlegetni. A németek, akik turániak a Nőisten felé tértek el ettől. Dicsérni= lob-en -FO= ne-ból= nő- Bál, vagy Bál- nő. Meglepő csak annyi, hogy az avar-gál latin franciák a Ló-t, a turáni- hunok pedig a Bál- istennőt emlegetik.. (Az avar- gál- ír angoloknál dicsérni= prais= pir-es= pír-ős, ami részint a Piros-Nap istent, vagy a pirulásl jelenti.)

Amikor Jézus Jerikó felől érkezett Jeruzsálem elé, előreküldött két tanitványt, hogy hozzanak el a városból egy anya-szamarat, melyen bevonult Jeruzsálembe. „Elhozták a szamarat és felsőruhájukkal teritették le, majd ráültették Jézust, aki így vonult be Jeruzsálembe.--- És a nép a felső ruhákat az útra teritette. ---És hosannát kiáltottak, mondván: „Ez Jézus a galileai Názárethből való próféta”. /Lukács 19. 29 -39, és Márk 11. 1-10,/

És mi ebben az érdekes, kérdezhetné valaki? Semmi különös, csak a szamár és a hozsánnázás. Hogy miért, az rögtön kiderül. Az első az, hogy Jézus miért nem lovon vonult be a városba, hiszen keleten a diadal-meneteket lóval szokták megtenni. Jézusnak ez a bevonulása pedig diadalmenet volt, hiszen a nép a ruháit teritett% az útra és hozsannáztak. A mondandóm meglepő lesz, de logikus. Jézus azért választotta a szamarat, mert az a saját népét jelképezte. A szamáriai ugyanis a= sumér< szemere eredetű népeket jelenti. Átvitt értelemben ez is a magyar Nőistent fejezte ki, mert az emese és szemere-törzsek voltak az első „nőerlvű” hun népek ősei. A szemere /S-M-R/ lett a sumér és az volt a samária-beli is.

Az olasz sommario és a magyar szamár is tőlük kapta a nevét. (A szamár németül= Esel= Es-le= Ós-Ló, ami jelentheti a mai ló ősét, de az ősistent is. Nem mond mást azonban a szamár angol neve sem= ass, ami= Ász, vagyis újra az Isten. A /fr/ szamár=áne= a-né< a nö, vagy anye= anya, tehát az ős- Nő.) Jézus, az ősanyát jelképező szamáron vonult be. A Nőisten= Fehérlónak a fia volt Jézus, a férfi- Vörörsló- istent ugyanis a Krisztus /Christen/, a Köristen- fia képviselte.

232

Ezt az ókori protokolt fejezte ki az ősi vallási újjongás két szava is, a Hosanna és Halleluja, melyek eredetét nem tudja hová tenni a teologiai bibliamagyarázat. Így, szokás szerint, a „régi héber” templomi énekekből származtatják. Jézus jeruzsálemi bevonulásakor a nép -ahogy azt Károli Gáspár irta- „hosannát” kiáltott, ami nagyon egyértelmüen jelenti a= hős-annát< a hős /izzó/ Napisteni-anyát, (tehát a hős, vagy (H-nélkül) az Ős-anyát) éltette. Ezzel a Párosisten „női felét” az anyát ünnepelték. A másik Bibliai ujjongás így hangzott: Halleluja ! Ez pedig a= hőllő- lúja, az izzó, forró Nap Lúja< istene. (NB:, a görög nap= Hélios= Hőlős< Hó-lós napistent dicséri és élteti.

A héber- paulinus teológusok, a szittya- magyaros szavaknak szívesen adtak „szitokjelentést”. Ilyen a német pokol is= Hölle= ami a Hőlő- Nap-istent gyalázza meg. Az pedig érthető, hogy az elegáns és udvarias francia „sajnos” szó is= helas. Ezzel a franciák /az ősi mór-avar gal-garok/ második kedvenc hazáját Görögországot sajnálják. Az antik Hellas szó, a Hől-ős országot, a Napisten honát jelentette. Amikor a mór- avar- szittya magyar Hellasz elbukott a franciák magukkal vitték az ősi fájdalmukat, melyet a sajnos= hellas szó örökitett meg mindmáig, csak éppen a maiaknak segédfogalmuk sincs erről és persze sok másról sem.

A Francia Nagy Krónika szerint a Trójában elbukott mór- avar- gallok egy része a mai Franciaország felé indult útnak a Duna mentén. (Egy másik pedig Itáliába, ahol Rómát alapitották meg.) Úgy mondják, hogy Priamos király unokája mintegy 10.000 harcossal a Balkánon át, a Duna mellett vonult nyugatra. A kárpáti medencében -állítólag- 5-700 évet töltöttek és közben megalapították a Pilisben az úgynevezett Sicambriát. Innen mentek tovább és a Rajnán túl alapitották meg a francia Athént és Tróját, /Troya/ a Sumért -FO= Remus= Reims és Párizs /a Parázs, a Varázs- Napisen városát./ Trója mai neve Troyes, Athéné pedi9g a Rajna menti Aachen. Ha CH= TH, akkor Aachen is Athen. Ha viszont CH= S, akkor Aachen Asen< A-szen, vagyis a szén lett. Ez pedig ugyanazt jelenti mint Párizs neve, vagyis a parázst, atehát a szént. A két város alapítói bizony keletről jött szittyák, pontosabban avarok voltak.

233

30. A KICSI, AKI OLYAN, MINT A NAGY

A bilbliai történetek teli vannak talányokkal, érthetetlen szavakkal és mondatokkal, ennek következtében pedig alig, vagy csak „körülményesen” magyarázható példázatokkal. Ezek azonban soha sem véletlenek. Az ókori írók azt mondják, (gondoljunk akár Arisztofanesz komédiáira, akár Pláton bölcseleteire, vagy Arisztotelesz hajszálpontos matematikájára), hogy a tisztességes irástudók nem szoktak tévedni, ha a hatalmi érdekektől függetlenül irhatnak. Az ókor „elő-történetével” kapcsolatos írások, krónikák, vagy mondák azonban, de főként az okori vallásokkal kapcsolatos történetek, mitoszok és legendák, tele vannak betű-alak tévesztésekkel és nyelvtani elirásokkal. Ma azt mondanánk, hogy sok a „slendrián” fordítás, de talán több a szándékos ferdités, Sőt nem kevés a tömény hazugság sem. Ezeket viszonylag egyszerű felfedezni, mert csak a józan paraszti ész mentén kell haladnunk. Minél érthetetlenebb ugyanis a hivatalosan és „tudományosan is elfogadott” szöveg, annál mélyebb értelmi lyuk sötétlik mögötte. Ez pedig azt jelenti, hogy az ókorkutatásunknak az egyébként is méltatlanul elhanyagolt térképein mindmáig hol hatalmas történelmi fehér foltok, vagy éppen sokszorosan is átrajzolt feketévé tett részek éktelenkednek

Úgy vélem ezt az állitásomat, már az eddigiekben is sokszor bizonyitottam és ennek igazolását most újabb példák bemutatásával szeretném folytatni. A Biblia például ezt mondja: „Támada pedig bennük, /a tanítványokban/ az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük?” Lukács Evangéliuma /9. 46./ A vitát hallván Jézus a következőket mondotta: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek közt utolsó és mindenek szolgája.”/Márk 9. 35./ Hasonló azonban a következő gondolat is: „Mert, aki legkisebb köztetek az lesz a nagy.” És fontos a következő fogalmazás is: „Hanem, aki legnagyobb köztetek, olyan legyen mint, aki a legkisebb. És aki a főnök az olyan, mint aki szolgál.” /Lukács 9. 48.- és 22. 26./

234

Ezeket az idézeteket, az igemagyarázó papok szeretik a szerénység dicséreteként elővezetni, holott jóval többről, sőt másról van itt szó. Arról, ugyanis hogy : „Aki a legynagyobb, az olyan mint a legkisebb”. Ezt a krisztusi mondatot azonban nem lehet a szerénységre való lelkesitésként felfogni, mert ez csak a Biblia- történet „istenség- kérdésének” megértésére vonatkozik. Az idézett rész, ugyanis egy „fogalom- paradoxon”, de pesti szlenggel ezt „nonszensznek”, vagy értelmezhetetlennek is mondhatnánk. Ez a Bibliai idézet ugyanis egyike azoknak a kultikus fogalmazásoknak, melyeket csak a „bennfentesek”, az ősvallás népe, tehát a szittya- magyaros népek érthettek meg maradéktalanul.

Főleg azok, akik tudták, hogy az isteni neveknek melyek a másod és harmadlagos jelentései. A fenti meghatározás ugyanis ezekkel az ősolvasatokkal azonnal megértehető. Az Isten három neve a Magyar, a Mór és Gál volt, egyformán jelentett nagyot és nagyobbat. (A latin nagy= magnus= magr-us, azaz magyaros. (A rovás R= N) Az olasz nagyobb= maggiore= magyor-magyar. A görög nagy= megalos, tehát magaros< magyaros. Az (R lágy társa= L). A /fr/ nagyobb és magasabb= majeur /mazsőr/= madzsar= magyar. Az angol több, nagyobb= more= /M-R/= mór, akárcsak az latinl= more, az olasz= mare és a német= mehr, melyek mind- mind mórt, vagyis nagyobbat jelentenek. Az isten végtelen nagyságát azonban a legjobban tenger fejezi ki, ami= mar /M-R/, mare- more stb.

A magyar gál szó valaha nagyot és az első-fiút jelentette, aki mindent örökölt. A szó eredetileg G-L= Égi-Ló, azaz isten jelentéssel birt. A sumér nyelvben a király neve= lugál, ami ma Lú-Nagy= nagy istent jelentene.

Az Istenfiu Jézus azonban egyenlő a Fehérlófia kis- Mén-nel, akinek a nevéből képezték a kicsi- kisebb szó sok változatát. Ilyenek a /lat/ kevésbbé, kisebb= minus= mén-ős< ménes és méni< mini = vagyis kisisteni. A kicsiny, kisebb= minor = mén-úr, a kisebb isten. (Igy válik értelmessé két spanyol sziget neve magyarul a számunkra annyira ismerős nevű Pityuzok szigetein. A legnagyobbé= a Mallorca /majorka<

235

magyarka/ és a kisebbé= Menorca neve Ménurka. Magyar-istennek és a Mén-kis-istennek a nevét kapjuk.)

A fentiek kapcsán azonban érdemes elővenni a latin nyelvtant, nevezetesen a rendhagyó melléknév ragozásnál. A nagynak és a kicsinek a ragozásánál. A nagy= magnus= magrus, tehát magyaros. A nagyobb= maior- major = magor< a mag-úr = a Magyar-úr-isten, A legnagyobb= maximus /makszim-usz< magszimus/= mag+szem-űs= a Mag-Szemes= 43 a szemere NŐ-istenség. Amint láthatjuk, a latin nyelv csodálatos logikával mutatja be nekünk a szittya magyar- ősvallás lényegét. (Emlékeztetni szeretném az olvasót egy fura dologra, ami sok magyarnak feltünt már. Miért volt a nekünk vadidegennek mondott és tartott latin nyelv majd 1000 éven keresztül a magyarok „második nyelve”, /az arisztokrácia egy részénél azonban az első !/ Elárulom, -még akkor is, ha most a fejéhez, vagy a szivéhez is kap az akadémikus nyelv- intézetek minden tagja-, csak azért, mert a latin volt az ősi szittya- magyaros nyelv második ókori utódnyelve. (Az első ugyanis az ógörög volt, de mindkettő a mór-avar- szittya- magyarok nyelve). Az „elegánsan hangzó kulturszavainkat” szinte kivétel nélkül a magyarból származtatták. Ezzel pedig egyben be is rekesztik a szavaink eredet-vitát. Mét akkor is, ha akad is olyan latin szó, mint a pásztor= pastor, a kurta= curta, kupa= cupa, vagy a must= must. Vegyük tudomásul, hogy latin szó a magyarból nem származhat.Punktum, kész< vége. További vita nincs, mert -szerintük- az igazság az ő kiváltságuk

Ma kötelező azt tanitani és hirdetni, hogy akadémikus nyelvtudoraink szerint, a latin /és görög/ nyelv „mindennek” a kezdete. Az pedig „természetesen” az eszük ágában sem vetődhet fel, hogy a latin és görög nyelv is származik valahonnan. (Ha azonban erre választ keresnek, akkor legfeljebb a héberig jutnak el!. Arra viszont -azonnali fővesztés terhe mellet- még gondolni is tilos, hogy a nyelvek

236

43 A szem-termelők Szemes istene is napistennő, mert arab és héber nyelven a nap neve= SZEMES. A csalóka igazságistennő azért lesz vak, mert a szemét bekötik.

őseredetében „ne-adj Úristen”, a szittya- magyaros /és így a sumér- akkád/ nyelvnek is lehessen „némi” szerepe.)

Nézzük meg azonban a nagy- szónk ellentétét a kicsit. A nagy és kicsi eredetileg nemcsak a felnőtt és gyerek méretkülönbségét, hanem a köztük fennálló szülő- gyerek viszonyt is ki fejezte, amit a latin parvus szó szépen igazol. A gyerek és kis- kicsi= parvus= pár-uus= pár-us= a pár-ős= a Páros-istenség, mely már régen elmult. (A jelentősége tehát már kicsi). A kis, kicsi szó középfoka, tehát a kisebb= minor= mén-úr = a Fehérló „fiacskája”, /fia-csikaja/, aki a Mén- úr. A legkisebb= minimus= ménem-űs, a Mén-őse< anyja, vagyis a= Fehérló Istennő, aki oly kicsiny, hogy mára már nem is istenség, hanem csak Boldogasszonyként, vagy Szüzmáriaként tiszteljük, és a harmadik helyre csúszott vissza a „Háromszentség- ranglétráján.” (Azt még meg szeretném jegyezni, hogy a kicsike, a picike olaszul=piccolo< pikkoló, ami ősi kiejtéssel= pici nó. A legkedvesebb az istenek közül.)

Ezek után, úgy vélem már kevesebbet kell bizonygatnom, hogy a fenti Bibliai idézet, miért válik így értelmessé és teljessé. Az idők során az „istenek trónján” rangsorváltozások mentek végbe. A nagy és a nagyság fogalmát a magyar-magnus /Isten/ szóval fejezték ki, ami nemcsak a fizikai, hanem a szellemi nagyságot is kifejezte. A fiúisten Mén tehát a legkisebb /isten/, így a Bibliai kinyilatkozásokat is eszerint kell értelmezni. „A legnagyobb isten, az Atyaisten /pedig/ olyan, mint a kisebb isten, a Fia.”

Emlékezzünk csak a vonatkozó krisztusi szavakra, melyeket nehezen tudott megérteni az átlaghivő is, bár elfogadta a Bibliai „tételt, hogy: „Én és az Atya egy vagyunk.” /János 10. 30./ Avagy: „Én az Atyámban vagyok.” /U.o. 17. 20./ Másutt pedig Krisztus így fogalmaz: „Elmegyek az én Atyámhoz, mert ő nagyobb nálam. „/U.o. 17. 28./ Ezzel válik teljessé az összes idézet. A nagyobb olyan, mint a kisebb és a kisebb olyan, mint a nagyobb. Újra, az ősi szittya- magyaros nyelv ad teljes magyarázatot. Azt azonban, ne feledjük el, hogy ez a „mérce ” csak a sz i t t ya - magya ros i s t enek „Szentháromságára” érvényes, de a mindennapi életben aligha.

237

Berekesztésül még néhány nyelvi- meglepetést mutatnák be. A német nyelvben a nagy= gross. (A G-R-mindig magyart jelent. Pld: ingyen= gratisz= magyar-rátesz, grimasz= magyar-imáz /imádkozik/ és szörnyűség /ném/= Greul /gről/= magyar-öl, sír/Graben= magyar-abban stb.) A gross- tehát magyaros. A középfok: nagyobb= grosser, ami= magyaros-er< magyaros úr. A felsőfok- a leg-nagyobb= grössten= a magyar-östen. (Hát volt-e nála nagyobb a szittya- ókorban? Van egy fura német kiszólás, ha váratlanul tiltakozni kell valami ellen: Meier Mensch! Németül nincs értelme, de magyarul igen= Isten ments!.Sőt van egy latin ügyvédi szak-kifejezés is: Vis major. Ezt akkor mondják, ha a baj oka elhárithatatlnok. Ilyenkor nem jár kártérités. Egy ideig azt hittem, hogy a portyázó magyarok által elvitt dolgokra, nincs orvosság. Később rájöttem, hogy sokkal többről van szó. Arról amit, vagy akit elvitt< elvett az isten, a Magyar. A Vis-Májor tehát azt jelenti= elviszi< elvette az isten.)

31. KI IS SION NÉPE?

A Biblia egyik legismertebb fogalma a Sion, /Zion, vagy Cion/ melyről látszólag sokat, de a lényegéről tulajdonképpen alig tudunk valamit. Ma a zsidó „szélsőségesek” a cionisták viselik e nevet, akik az ősi zsidó hont kivánják minden zsidó hazájává tenni. A mozgalom neve racionális, de elnevezése mégis irracionális, mert a Sion név, nem takar, nem jelent eredeti zsidó fogalmat. A mai cionisták és zsidók Jeruzsálem egyik részére, egyik hegyére gondolnak, amelyen lévő várat Dávid király nevezte volna el Sionnak, miután a sumér-szamáriai Jebus városát elfoglalta a szittya- kaldeus jebuzeusoktól. A várost nemsokára Jeruzsálemnek nevezték el. A város azonban nem a zsidók, hanem a szittya- magyaros népek proto- ókori városa volt, amit az ősi elnevezések sorra bizonyitanak. Az egyes kutatók szerint „Jebus Salem” Melchisedek király fővárosa volt, melyet akkoriban inkább Uru- Szalim néven jegyetrék fel. IV. Amenhotep egyiptomi fáraó is így tesz róla emlitést, azzal hogy a várost bizonyos chabiru hordák veszélyeztették.

238

Ezt tartják a héber- szó első emlitésének is, holott újólag pontatlan elirásról van szó, mert a chabiru= sabiru, vagyis sabirt /avart/ is jelenthetett. (A „forditók” az s- helyett nagy előszeretettel irtak ch-t. A mai francia olvasat is bizonyítja, hogy a ch= s-t jelentett már régen is.) Az Uru-Salim elnevezés, szittya- magyaros szóalkotás, ami -FO= /M-L-S-R/ = milas uru= Málos urat, tehát a Magas istent jelenti. Jeruzsálem városa és városrészei azonban a négyezer éves múlt távlatából is nagyon szépen nyilatkoznak szittya- magyaros eredetükről.

A várost észak- déli irányban egy völgy választja két részre, melynek két oldalán egy - egy hegy van. A völgyet a ma Vadi Sittim Mirjam-nak nevezik. Jobbra a régi Morija hegy látható, amely a nagyobb és balra az Ofel- nevű hegy van, melyet ma Sionnak neveznek a héber történészek. A Sittim Mirjam név a magyar-párosistent jelenti, (hiszen Mirjam -FO= majr /M-J-R/ = majar- magyar. A Sittim -FO= mittis” /M-T-S/= E+mítís, az emető= etető-szoptató Magyar Anya-Istenséget fejezi ki.) A völgy előző neve azonban más volt, görögösen Tyropoion-nak hívták, ami a völgyben valaha folyó patak nevét jelentette, ami magyarosan= Túri- pojó= a túri folyó.

A jobboldali nagyobb hegynek a mai arab neve Dzsebel el Tur. (Ez pedig latinosan írva Gebel= Göböl-t /gőbőt/ hegyet jelent, nevezetesen a túri hegyet, a túri folyó mellett. A mai Kafr-e-Túr /hegy/ neve a Bibliai időkben a sokat emlegetett Morija volt, vagyis a Mórok hegye. (Az istenek cseréje úgy tűnik itt is névcserét hozott.) A baloldali kisebb hegy neve, mely Jeruzsálem ősi belterülete volt Ofel nevet kapott. Ez a név „a Bál - a Bél” istennő nevét kapta, melyből az Ó-bel, majd az Ófel lett a korabeli görögben. A név az arab és héber írásban tovább torzult. Ámde az orosz-avarok neve is ebből alakult obor-rá a görögös irások hatására.)

Bevallom, hogy a szófejtés néha valóban nem teljesen mentes a „spekulációtól”, (amit bátor elemzésnek is lehet nevezni), de az alábbiak talán felmentést adnak e minősités alól. A zsidó és mohamedán város közt található az úgynevezett nemes szentély, melyet Haram es Serif-nek hívnak. Ez egy hatalmas pilléreken nyugvó „emelvény” és ma is két ősi templom van rajta: Az egyik a ma Ómár- mecsetnek nevezett

239

szikla templom, a Qubbet-es- Sahra és délen a Qubbet -el Aqsa, amely eredetileg egy „bizánci” bazilika volt.

A nemes szentélynek nevezett Haram es Serif ősi épitmény, még a napisteni korból. A haram -FO= /M-R-H/ marah= mórok, vagy -HU= mahar= majar= magyar. Az es= ős, míg a serif -FO= /F-R-S/ = fires= farás, vagyis= varázs. A teljes neve: a Magyar-Ős-Varázsa, ami a magyar istent, az ős /h+ős/ parázsló< varázsló Napistent jelenti ma is.

A mai két mecset neve is ezt erősiti meg. El- Aqsa -FO= as-qa-le= Ász- Kő+ Ló, a Páros napisten egy másik neve. A másik mecset neve Qubbet es Sahra, mivel es Sahra -FO= /R-H-S/= ar-has= úr-hős= a Nap-úr. /ami latinosan= szent= Szakra/. De az es Sahra= egyenes jelentése az= Ős Sára= az arany értelemmel is bír, ami ismét csak a Napot jelenti. A Qubet= Kű-bet, ahol a Bet, a Bit és Pat- Pit= a házat jelenti. /Az arab és héber ház= beth, sumérul pedig= bit./ A Kű-bet= Kő-ház, a templom ősi neve tehát: Arany,vagy nap- kő-ház< Arany mecset. (Ez a mecset később az Ómár- nevet kapta később, ami az Ó-mórt= a Mór istent, vagy mór-avar nép nevét jelenti ma is.)

Jeruzsálemnek ősi vára, vagy várai voltak, melyek egy része nem azonosítható, de Herodes korában létezett egy Baris nevű erőd, ami ismét magyar-avar jelenlétre utal. Perzsiában és a Nilus- Deltában egyaránt volt egy- egy Avaris nevű megerőditett város, melyek természetesen, „avarosok”, vagy a -város-ok voltak. A heródeskori, azaz római kori „Baris” elnevezés, megitélésem szerint a Haram es Serif „szittya- tájnyelvű” neve. A Serif -szó és a ma Mohammed leszármazottjának nevezett Sharif /S-R-F/ szó egyaránt a Varázs szót jelenti, mint a Baris, ami szintén Varis= varázs jelentésű. Az a valószinű, hogy a „nemes szentély” igazi neve a váras templom, /esetleg varázs-templom/ volt, hiszen tulajdonképpen az egész ó-Jeruzsálem nagy falakkal körülvett, tehát váras, vagy -más olvasattal: varázs-templom volt.

A vár falai alatt van a híres Silo- forrás, ami az Ősló nevét viseli, éppen úgy mint a „Frigyláda” ősi őrző városának a neve is Siló volt, hiszen ez is az Ős-Lónak a magyar istennek a városa volt- Samáriában, /Sumériában/. Semmivel sem

240

rosszabb azonban a Silo -FO= ol-is= ős-ól< ősi lakhely. Mindkettő nagyon pontos. Van azonban még egy nyilvánvaló ősi elnevezés, az egyik szerzetesrend Casa Nova nevű kolostora, melynek ősi neve Muristan, amit az utódok „kózháznak” forditottak, holott a mór- istenről, a Magyar istenről van ismételten szó. Jebus< Jeruzsálem ősi szittya- magyaros voltát a fentieken kivül még rengeteg „információ” bizonyítja, így a Bibliai jelzője, melyben „Sion- lányának” nevezik. Ez nagyon is találó, két okból kifolyólag is.

Az első: A Sion szónak az angol nyelvben érdekes jelentése van: Zion= a mennyország. A szittya- magyaros istennevek közt szerepel az „Az”-szó is, ami az „S = áSz” isten-szó rövid olvasata. 44 Ennek értelmében: a Zion /zájon/ = aZ jon= az Isten jön,< az Úr jön. A Sionnak nevezett ősi vár azonban, inkább az isten tiszteletének, a ceremóniáknak és nem az isten megjelenésének a helye lehetett. Olyan tehát, mint a sinai sivatagban lévő Horeb hegy, ami valóban az „Isten hegye”. A Sinai név a Sinear-ból, /=Sumér/ vagy a Szin-ből származik. A hagyományos ferditéseket elkövetők szerint a Szín a holdat jelenti, így a Bibliai Sinai- főldje a hold-tól vette a nevét. Ez azonban ismét tévedés. A Szín, azaz Sin /S-N/= Ős-ház, vagy hon. A Szín= hold értelmezés is jó, de a szittya- magyaros magyarázata ma már ismeretlen. A Sin /S-N/ ugyanis Ős+ Nő jelentésű. Az ős- /isten/ valaha még- a nő volt. Ezt bizonyítja a hold latin neve is= Luna= Lú-nő, tehát a nő-isten neve. Nem véletlenek a nap és hold házasságáról szóló magyar népmesék és népdalok.(Szerelmes a nap a holdba stb.) Nem volt azonban véletlen az sem, hogy az Isten többször is itt a Horeb hegyén jelent meg Mózesnek. Itt jelentette be a kivonulást és itt adta át a „Kö”- táblákat, az Isten- tábláit. A

241

44 Talán nem meglepő, hogy a magyar "az" névelő az Istent jelenti. Úgy miként a latin nyelvekben az "La, le, lo, l', los stb." Vagy az arabban az "El, al és es"-szavak. Máskülönben a magyar és nyugati nyelvek "ragjai" mind, egytől- egyig a különféle isten és nép-megnevezések. Pld, ban-ben = FO =nab- Nap, ból-ből =a Bál, a tól-től =FO =Lót, számára =szemere, sumér. Ra-re =FO = ar = Úr. A többesszám =K = Kő /isten/. Stb. A franciában sem más a helyzet. Valamire =sur = ős-úr, valamiért = pour = pir = nap, többes szám = les = lós, a felett = super = szabir, alatt = sous = ős, ban- ben = in = h+in = hun.) stb.

tények szerint -valószinűleg itt- volt a Sion= Zion, ahol az „Az”, tehát az Isten jött közénk. Hol látomásszerüen, hol az „Űrhajójával”.

A Sion- Zion és Cion szavak értelmezése szerint az Ős, az Isten jön. Ha pedig jön akkor várni kell. Az Ős azonban a magyar Istennő, így Sion -Cion hívei meglepődnének, ha az igazi ősi Istennő a Fehérló jelenne meg. A „Szentföld” és Jeruzsálem szittya- magyaros története pedig azt bizonyítja, hogy ezeken a kultikus helyeken újra és újra a Magyar isten szelleme jelenik meg az ősi értelmezésekben. Az ős pedig, mint azt már jeleztem egy H- val bővitve a Hőst jelenti, akinek a „szerepe” a történelem során megváltozott. Az eredeti hő- és hős- szók, a napból valót, átvitt értelemben a napistenit jelentették. A hős előbb az isteni szolgálat jelzője volt, majd a kiváló harci magatartást minősitették vele. Innen ered azonban a nyelvkutatók által felderithetetlennnek, vagy ismeretlennek tartott hölgy szavunk is, am= /H-L-G/ hő-l-gy = hőlő-égi, vagy hő-ló-égi, tehát az égi-nap-ló, vagy a fehérlő= Fehér Ló napistennő. A hölgy tehát ősi, csodálatos szavunk, amely a magyar napistennőt jelentette. Később már „vulgarizált” név lett, melyet valaha az úri nők részére tartottak fenn, de mára annyira eltorzult, hogy az ősi értéktartalom kifejezése helyett, gunyolódó, sőt néha cinikus megszólitás lett belőle.

A hős- az izzó napnak és az egész természetnek az istene lett a Hős- Ős. (A magyar rovásírás „S” betüje, mely egy fordított V /=Λ/ ami egy sátor-alakját ábrázolja. Azt, ami lenn van az a sátor /S-T-R/ a lakóhelyünk és ami fenn, ott az istenek lakhelye található; az „Őstér”. Ebből a fordított V-ből lett az ABC első betűje az „A”, amelyből a görög -Alfa is származik, amely eredetileg „a Bál” volt, ami -HU= Alba, majd „Al-fa” lett. (A Sátor- Őstér, /a hős-tér/ az, ami mindennek a kezdete). Az utolsó betű az Omega= ó-mag, amit magyarul agg-nak is hívnak. „Akit< amit”, a földbe téve egy élet befejeződik, de nemsokára újra kezdődik a folyamat, mert az eltemetett ó-mag kikél és nővő= új-nő, új istenség lesz belőle.)

Az Omega jelentheti azonban a Mag- Férfiisten győzelmét a Bál-nőisten fölött is. Az Alfa= a Bál istennő volt az első, míg az Omega= A-mag, volt az utolsó nőelvű isten, aki a Biblia előtti

242

korban uralkodott. A Biblia ugyanis a szemita< semmítő férfi-istennek, az Elohim< Élő-hym Úrnak a történetével kezdődik, miként azt az első részben részletesen elmondottam.

32. IZRÁEL MARADÉKA Van egy újabb titokzatos kifejezés, melyet nehéz

megérteni és még nehezebb az egész „kiválasztott nép” elmélete szerint értékelni. A maradéknak ugyanis pejorativ kicsengése van, így nem tudni milyen maradékról is beszélnek a „szeptuagintások”. Nem csoda, hogy a tudós teologusok is csak átvitt értelemben foglalkoznak e szóval, holott jelentősége túlnő az egyszerű számtani maradék fogalmán.

Mózes könyvében legelőbb az óriások maradékairól kapunk tájékoztatást Ógot, Bása királyát emlitve. Ézsaiás próféta viszont izráel maradékait ostorozza: „Hallgassatok rám Jákob házának és Izráel házának minden maradéka. /Ézsa. 46. 3./ „A maradék, Jákob maradéka megtér az Istenhez.”--- „Mert ha néped Izráel, annyi lenne is mint a tenger fövénye, akkor is csak a maradéka tér meg. --- Mert elvégeztetett pusztulást cselekszik az Úr, mind az egész földön.” /Ézsa. 10. 21- 23./

Ha igaz a próféták szava, Izráelre rettenetes csapások várnak,. A nép jórésze pusztulásra van itélve. Pál apostolnak azonban különleges nézete van Izráel népéről. „Nem mind izraeliták, akik Izraelből valók. --- Egyben kijelenti: „hogy nem mindnyájan zsidók, akik Ábrahám véréből valók. Hanem csak Izsák népe.” /Római Lev. 9. 6- 7./ Itt valószínűleg Ismáelre történik utálás, kinek fiai a „pogány- káldeus” népek az iszlám hívei. Pál azonban ezen is tullép, mert kijelenti, hogy: „Jákobot szerettem és Ézsaut pedig gyűlöltem.” /U.o. 13./

Ezek után, kik is lehetnek Izráel maradékai? Igen magvas gondolatok jelennek meg a fenti idézetekben. Most már végkép nem tudni, hogy ki zsidó és ki nem az. Érdekes módon, Ábrahám három fia közül, nem szeretik a gondos gazda Ézsaut, sőt Hágár fiát a házból kivert Izmailt egyenesen gyűlölik. Akkor kit szeretnek? Azt a Jákobot, aki elcsalta bátyja elsőszülöttségét és apja áldását, ami az elsőszülöttség

243

elismerése, amivel megszerezte az atyai vagyont, mint tudjuk egy tál lencsérért. Azt a személyt, aki apósát is sorozatosan becsapta. Itt valami őskori „tudathasadás” késői tanúi vagyunk/?/:

Az Úrból származó anyának csak az egyik fia a zsidó és a másik csak pogány? Ebben a logikában hatalmas hézagok tátonganak, amit talán azzal lehet magyarázni, hogy a zsidók nem egy „ősszülött” nép, hanem csak „Jákob- módján- példájáán” váltak azzá. Másként beszél a Biblia a nem zsidó népek maradékáról is, igaz őket nem az Isten, hanem a zsidók irtották ki. „Az emoreusok maradékából ---adj nekünk hét embert kiket felakasztunk az Úr előtt.---„/2 Sámuel 21. 2 -6./ A filiszteusok elleni harcban sok embert, az óriások maradékaiból ölték meg „.

„Jisbi Bénobot, ki az óriások maradékiból való vala, Abisai --- megölé. ---És lőn harcuk Gób városánál, és megölék Sáfot, aki az óriások maradékaiból való.” /U.o. 21. 16- 18./ Ugyanilyen „következetes” Ézsaiás próféta is aki, a pártos (feltehetőleg az elpártolt „pártus”- szittya ?) népre terjeszti ki haragját és kard alá szánja őket;

„Kiterjesztém kezeimet a pártos /?/ nép után, mely nem jó uton járt.--- Ki kertekben áldozik, ki téglákon égeti a tömjént, ki sirokban ül és barlangokban hál, és disznóhust eszik és fertelmes levest mer a táljába.” Azután még azt is hozzáteszi, hogy: „Az elpártolt népet kard alá számlálom és mindnyájan leborulnak a megölésre.--- Gonoszul cselekedtetek szemeim előtt, mert amit nem szerettem, azt választottátok.” /Ézsaiás 65. 2 -12./

Akiket viszont kivégzésre szán, azok mind szittya- magyaros népek. Kik is ezek? Hát, azok akik a „kertekben áldoznak”. A kert ugyanis liget, vagy berek, sőt pagony (HU= pogány!) így azonnal tudjuk, hogy a Napisten fiai. Akik „Téglákon szereznek jó illatot”. Ez viszont furcsa valami lehet, de mi már tudjuk, miről van szó. A tégla ugyanis -FO= al-gét= él-éget. (Újra egy „melléforditás”, nem a téglákon kél a jó illat, hanem az elégett tömjén illatozik. No, de az elégett szó vissza -FO= tegele. A latin tegola szó viszont cserepet, téglát jelent, ergó a jó illat -igaz, hogy értelmetlennek tűúnik- de az irás

244

szerint rajta keletkezik. A cserép piros szinű, ami nem csoda, hiszen a cserép -FO= perecs , /innen a sütött< égetett perecz neve/ a perecs viszont pirecs< pirits -pires és piros.

Igen, ők a pogányok, akik disznóhust esznek és a sirokban ülnek. Kiváló megfigyelés, látszik, hogy az alapmű, -melyet ide-oda forditgatnak- nem volt rossz. A disznóhus evés egyértelmüen a szittya- magyaros népek szokása. Az ősavar- őshun pogányok pedig egykor valóban ülve temetkeztek. Ők azok, akik eltemetve a „sirokban ülnek”.. A szittya- magyarok ugyanis a halottjaikat szépen felöltöztetve temették el, vagy égették el. Ezért hívják a temetést latinul = Sepultura-nak, hiszen a= szépült-urat temették el. Az eltemetett neve pedig sepultus= a szépültüs szittya halott.

A zsidó próféták és mai teologusok tehát beismerik, hogy az óriások maradékait ki kell irtani, de nem tulajdonitanak jelentőséget annak sem, hogy a zsidóknak csak egy kis része, a maradéka fog megmenekülni. Nem arról volna-e szó, hogy Izrael nagyrésze folyamatosan tagadja meg a zsidó Istent és ezért ennek a többségnek el kell vesznie. Így pedig csak a zsidóvá lett maradék menekül meg. Kik is a akkor a maradékok? Lehet, hogy újra csak magyarul lehet ezt a szót is megérteni?

A maradék /M-R-D-K/ szónak több „rendhagyó” jelentése is van. Az első, „maradék” a = meredek, ami a déli napsugárzást és magát a Napistent jelenti, hisz Marduk napisten, sem más, mint a Meredek, magas Nap. A másik olvasat a= sa+marad-ék -FO= Ász+ maradék, az istenek fiainak, az óriásoknak a maradékai. Ők ugyanis az emberek lányaival nemzették az óriásokat. /1Mózes, 6. 2-4/ Az óriásoknak pedig az avar- szabír nép számitott, kik öles emberek voltak.45 Nézetem szerint az akkád és emóreus< mór-avar népek voltak az óriások, tehát az ókori szittya- magyaros

245

45 Az „öl” /angol- fathom= futom/ mintegy 184 cm. Ennek fele az angol yard, ami 92 cm. A yard= járt, vagyis egy lépés, melynek kétszerese a futó-lépés. A mai ember lépése átlag 75 cm, könnyen elképzelhető, hogy a 90 centis lépést egy ölnél magasabb emberek, az óriások tehették. /Az angol-skótok avarok voltak./

népek legkiválóbbak. Eszerint akkor csak a szittya- magyaros népek legjobbjai fognak megmaradni?

A maradék, amiről sok szó esik, az én megitélésem szerint valószínűleg az a „mór-avar”, vagy sumér-fajta nép lehetett, melyet az irgalmas szamaritánis jellemzett, aki suméritánus – szamaria-beli volt. Aki a mai felfogás szerint egy szamár< sumér volt. A judeo- keresztény hittudósok szerint azonban, mégsem az ilyen „szamarak”, hanem az őket kihasználó és pusztító szemiták maradéka az Úr kiválasztott népe.

Ezt a jelenséget már Efraim- törzsének kiírtása, majd Izráel- népének megsemmisítése és fogságba hurvolása kapcsán részletesen kifejtettem Hóseás /Hős-Ász= napisten/ próféta könyvének feldolgozása és értelmezése kapcsán. Ebben ugyanis kiderült, hogy a nagy zsidó országnak /a szittya-jellegú Izráel és Juda páros országnak csak egy része, a maradéka volt zsidó. Minden jel szerint csak Juda és Dán törzse.

33. JÓNÁS JELEA fenti megítélés vélhetően sok vitát szülhet, bár a Bibliai

magyarázatok elég egyértelmüek abban, hogy a bünös nép el fog pusztulni. Ézsaiás próféta pedig elég világosan mondja ki, hogy „Népem bűnéért van rajta a vereség.” /Ézsaiás 53. 8./ „Hütlenné lett hozzám Juda háza és Izráel háza. --- És megszüntetem Juda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek a szavát ---mert elpuszul a föld. --- És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelükké és nem lesz olyan, aki elriassza azokat.” /Jeremiás Siralmai 7.30 -34./

(Ez lesz tehát a zsidók által annyit emlegetett holokauszt, ami Jeremiás siralmaiban pontosan körül van irva. A temetetlen holttestek –a kiirtottak és kivégzettek teste az ég madarainak, a keselyüknek, varjuknak és hollóknak a prédája. Tehát a sok tetem nem más, mint hollókoszt. Az a szó, amit mára –szokásos módon- félre értelmeznek. A hollókoszt = „holokaust” azonban inkább abban különbözik, hogy a mai

246

zsidók a tűzáldozatot nevezik holokaustnak, holott az elégett holttesteket sem a hollók, sem más nem eheti meg. A Bibliai népirtás eredménye tehát valóban holló-koszt, a madarak és vadállatok prédája lett.

A Bibliai történések tapasztalatai mégis azt „tanitják”, hogy nem kell komolyan venni a próféták fenyegetéseit, sőt még a Jehova kipusztitással fenyegető szavait sem. Eddig ugyanis, mindig- minden meg lett bocsátva és a zsidó kiválasztottság továbbra is fennmaradt. Bizonyítéka ennnek az, hogy a zsidóók az igéret földjét is megkapták. Ez pedig tulajdonképpen a legnagyobb csodával ér fel. Talán nem is véletlen, hogy a Bibliai történetek jórésze a csoda kategóriába tartozik, bár van olyan benyomásom, hogy ezek többsége nem történt meg, másrészt a csoda a rossz fordítás „eredménye- terméke lett.”

Ilyen csoda fordulhatott elő azon a kánai mennyegzőn is, ahol Krisztus a vizet borrá változtatta. Lehetséges, hogy ezt a „csodát” egy bürokrata forditó csinálta. A szittya- magyaros nyelv nevezetesen arról híres, hogy ugyanazt a fogalmat, vagy témát sokféleképen is ki tudja fejezni. Ilyen a folyadék neve is, melyből majd tucatnyit ismer a magyar nyelv. A legismertebb folyadék a víz, melyet, ár-nak, áz-nak, csur-nak, mos-nak, pis-nek, pos-nak, sőt bornak is neveznek. A kánai mennyegző leirásában például az is előfordulhatott, hogy a kézmosást a következők szerint így irta le valaki: „A szolgák behozták a vizes korsókat” --- a korsóból tiszta bort töltöttek a tálba és az emberek abban áz-tatták és mos-ták a kezüket.--- sőt az edényből folyó pist itták a kutyák is.”

Ebből a magyarul gyengén, vagy rosszul tudók máris megirhatták a „saját külön-tudósitásukat” például igy, hogy: A szolgák annyi bort hoztak be a lakodalom során, hogy az emberek abban mosták a kezüket és a kutyák is bort vedeltek. És ez így, teljesen valós és betű szerint is jó forditás, csak éppen nem igaz, Ha pedig ehhez még annyit hozzáköltőttek a forditók, hogy valaki netán mágikus szavakat is vélt hallani, akkor már „kész” is volt az isteni csoda.

Hasonló történet a következő is: A Genezáret tó partján, összeesett egy ember és az élet semmi jelét sem mutatta. Az

247

illető személy Galileai volt, azaz gall, tehát mór volt. Arra járt egy próféta, aki olajjal és vizzel kezelte, ápolta az embert és a mórt végűl is talpra is állitotta, aki saját lábán távozott haza.

A tudósitó leirja az eseményt: Egy próféta, sokszáz ember szemeláttára életrekeltett egy halottal. A történetben csak egy szó van, amit „rosszul” kellett érteni: a mór, illetve a mort, a mai görögül és a nyugati nyelveken egyaránt halottat jelent. A prófétának tehát nem kellett halottat feltámasztani, csak a mórt feltámogatni és feléleszteni, s ime máris kész volt egy újabb „csoda”.

Ezzel kapcsolatos egy másik tévedés, a Holt- tenger neve. Illetve ennek háromszorosan is elfuselrált elnevezése. A tenger ugyanis nagyon sós volt, de mégsem „holt”, legfeljebb csak annyira, mint a fent-emlitett gál-mór ember, azaz beteg. A holt- ugyan görögül mor és latinul mort, de a nevét mégsem innen kapta, hanem onnan, hogy a tenger ősi neve= a Mór tenger, a /magyar/ Isten tengere. (A tenger neve ugyanis minden kulturnyelven= M-R, vagyis mar /lat/, mare /olasz, román, spanyol/, mer /fra/, meer /ném/ more /szláv/ stb.) Ez a szó viszont itt az istent jelenti, mert ő az, aki végtelen és nagy mint a tenger. A magyarok ősi istennevei közt pedig a Mór és a Már is szerepel. Ugyanakkor azonban a tenger vize sós és keserű, ami latinosan= amaro, ami „a-mári< móri kicsengéssel is bír, így a sós-tenger is a-máro, azaz keserű tenger. A neve tehát kétszeresen is mór és amár-ó, vagyis= keserű, de nem halott tenger.

A „holt- tenger” arab neve Bahr Lut. A tenger arabul= báhr, (Bahar = vahar= vihar) a Lut pedig a Lú-istent jelenti. Nem véletlen, hogy a holt- tengert az őskorban a Lót- tavának is hívták. A francia neve viszont, Mer salé= ami franciául a sós-tengert jelenti, de szittya- magyarul= Mór-ső-lé = 1./ Mór sólé, vagy= Mór-őslé, ill. 2./ mór-ős-Ló= a Mór- Ősisten tengere.

A csodát a Bibliában jeladásnak is nevezik. A zsidók mindig jelre vártak, amivel a Jehova jelzi a támogatását. Tették ezt akkor is amikor már méltatlanná váltak az isteni „malasztra”. Ezeknek üzente meg Jézus- Krisztus a következőket: „A parázna gonosz nemzetség jelet kiván, de Jónás jele adatik meg nekik.” /Máté 12. 38 -39./

248

Mi is ez a Jónás jel? Ez nem derül ki azonnal, mert ehhez ismernünk kell a hires jónási- történetet. Mint tudjuk, az Úr Jónást Ninivébe küldte azzal az utasitással, hogy a bünös város lakóit intse bünbánatra. Jónás azonban szembeszegült a parancsnak és hajóra szállt, hogy minél messzebbre kerülhessen a parancsolt helyétől. Az Úr azonban nagy vihart támasztott a tengeren és a hajó végveszélybe került. A hajósok azonban megtudták, hogy mindez Jónás miatt van, így őt a vízbe vetették, ahol egy nagy hal lenyelte. A hal gyomrában azonban Istenhez könyörgött, aki kiszabaditotta őt. A nagy hal ugyanis a partra vetette. Ezután Jónás mégiscsak elment Ninivébe, ahol prédikációit az emberek megfogadták és így megmentette a várost.

A Jónás-történet tehát, az élet és halál története. Aki ellenszegül az Úr szavának, az az életét kockáztatja, amit Jónás esetében az őt lenyelő hal, /a halál lehetősége/ fejezett ki. Ha az Úr nem könyörült volna meg rajta, akkor vége, mert a hal megemésztette volna őt is. Ebben a a tanmesében ismét és kizárlagosan a magyar nyelv a főszereplő. (Minden más nyelvű fordítás képtelen visszaadni a magyaros szójátékot.) A Jónás jele, ugyanis az a jelzés, amikor az Úr azt közölte Jónással, ha nem fogadja meg az isteni parancsot, akkor meg-hal. Jónás jele tehát: a HAL, egészen pontosan a halál.

Most újra jelentkezik az ősi rovásírás. Az S- betű jele= Λ, ami majdnem a J- betű jele is = 1, hiszen ennek csak a bal szára rövidebb. Ámde ha ez hosszabbra sikerűl, könnyen téveszthető össze a rövidre sikerült bal- szárú Λ-el. A két betű tehát összetéveszthető. Ha tehát a Jónás /görögösen Jonáth/ nevet -FO= olvassuk, akkor a sános< szánós szót kapjuk, ami megfelelt az isteni parancsnak, hisz meg kellett szánni a ninivei embereket. A szánós< szánatos azonban valaha halálost jelentett. Ma viszont már az iszony és iszonyatos szavakat ismerjűk fel bennük, hiszen az i+szánós= iszanyos< iszonyatos alakkal használatosak. (A görög thanatos /szanatos/ = halál- halálos jelentést hord. A magyar megszánni szó, a halálán lévő személyt illette, a szánatos jelző tehát a menthetetlen, sajnált embert jellemezte.)

249

Ennek a Jónásnak a hal és halálos „jele” adatik meg, az istentagadó - istentelen, vagyis a parázna és gonosz embereknek. És ez a jel azonban nagyon fenyegető: „Vigyázzatok, mert, ha nem tértek meg, ha nem hallgattok Isten szavára, az isteni igére, akkor meghaltok.”

34. EMBER - ASSZONY ÉS A FÉRFI

A „Teremtés”, a születés, ,legalább is a Biblia- tükrében- elég bonyolult dolog, mert a kapcsolódó Bibliai nyelvezet nagyon félrevezető. Azt írják, sőt azt jelentik ki, hogy az Isten először csak a férfit teremtette meg; „És teremté az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: /egy személyt?/ Férfiúvá és asszonnyá teremté őket.” /1 Mózes 1. 27./

Ezt a helyzetet fejezi ki „látszólag” a francia és német Biblia is. A férfi és nő franciául= femme és homme. Ámde a francia férfi= male /mál/ = ami hegyet és hegyest jelent, ami „magashegyi”. A nő viszont= female 46 = /fő-mál/, vagy fő-mély /?/ Ö, vagyis a nő /a méh< moh volt az első főisten, ami a mély-/séget/ a mélyedést is.jelentett A férfi= homme+n= a hő-mén, vagy him-mé szavakat, a nap és méh fia. Láthatjuk, hogy a „hegy és mély”- a férfi és női nemiszervet fejezi ki, amik nyilvánvalóan a teremtést jelképezik. A férfi németül= Mann= Mén, nő pedig= Weib= űeib= öb, vagy -FO= bő. (A mén és őb> bő, újólag is a két nemiséget, újra a teremtést jelentik.) A Bibliának ez a része, a hozzá kapcsolódó „idegen”szavakkal, a három- szakaszos „Istenség, vagy Teremtés-elméletemet” erősiti. A fenti idézet ugyanis két rendkivüli közlést ad: Isten az

250

46 Az "idegen" férfi= mále /mál/, újra "ikerszó" a nőistennő Bál-nak a társa. Az ősi rovásírásban az M-betű olyan, mint egy balra domború B-betű. Ugyanaz a szó tehát a "régi B"-vel olvasva még nő, azaz Bél- Bál, viszont az "új olvasata" már Mál, vagyis férfi. De azt is hozzátehetjűk, hogy a Bál-Bél név a felet< a felességet, a feleséget is jelenti. A férfi enevezés is valószinűleg a felfi-ből keletkezett. Kutatásaim szetint az emberfejlődés elsó lépése a nó, a másudik a félig férfi-félig nő „sziámi-iker”, a harmadik lépés szétvált külön nemű emberek megjelenése volt.

embert teremté az ő képére, továbbá, hogy férfivá és asszonnyá teremté őket. Ki kell azonban iemelem az elhallgatott /vagy elbagatellizált// ős-lényeget: az isten ugyan „egy embert” teremtett, de férfiivá és nővé teremtette őt! Azaz egyszerre volt férfi és nő..

Azt a kétnemüséget fejezik ki az óori nagy vallások istenségei, melyek egy-azon szó két olvasatával nemezik meg a két főistent. A görög napisten az Űs= Zeusz, aki -FO= Szuez, azaz Szűz, akik a Tűz-istenséget fejezik ki. A magyar anyaistennő= Méh< Míh istennő -FO= Him- isten. Az egyiptomi Ozirisz és Izisz sem más. Izisz -FO= szízi<szűzi. Oziris -FO= sir-izó, vagyis sár /őár/-izzó. Tehát nepistenek. Ezt a kettősséget magyarázzák az ókortudósok azzal, hogy az istenek egymás közt vérfertőző kapcsolatban vannak, mert a saját nővéerükkel élnek szexuális életet. Holott ezek a páros istenek egyszerre voltak nők és férfiak, akik az osztriga módjára egymás mellett összenőve éltek és állandó nemi és fizikai kapcsolatban voltak. A férfi ezért fél-fi, miként az angol házastárs= husband is has-bantit jelent, azaz feltehetőleg a férfi a nő hasához volt nőve /kötve/ hosszú ideig.

A B ib l ia - tudorok a fen t iekbő l –a megszokot t nagyvonalúságukkal- semmi lényegeset sem vettek észre, mert szerintük csupán a pontatlan fogalmazás, vagy a forditások véletlen jelentéstartalma okozza a különböző nyelvű írásokban létező „gyanus tartalmat”. Mi már tudhatjuk, hogy „véletlenek pedig a Bibliában sincsenek”. Ezt maga a „Biblia”, a Szent Irás is igazolja, mert a fentiek után alig ötven sorral lejjebb ezt találjuk: „Nem jó az embernek egyedül lenni mondá---- az Úr, és a /férfi/és az bordából megalkotá a feleségét.” /1 Mózes. 2.22./

Néhány oldallal lejjebb újra: „Férfiúvá és asszonnyá teremté őket és nevezé nevüket /!/ Ádámnak.” /1 Mózes 5.2./ Luther bibliája azonban nem Ádámot mond, hanem „csak” embert. Ezek az idézetek igy –ilyen módon, a teremtés teljesen hiteltelen és követhetetlen meséjét adják elő. Most aztán melyik idézetnek hihet az átlag ember és melyiket fogadja el és ismeri el valóban igaznak a szakember, a teológus?Úgy vélem az „ember- teremtésének” a történetét újra kellene írni, mert

251

megengedhetetlen primitivitásnak, vagy vaskos hazugságnak vagyunk áldozatai.

Első lépésként természetesen vissza kell adni a szavak ősi és hiteles jelentését. Mindenekelőtt meg kell kérdezni, hogy mi is az ember? Ki is az ember? Napjainkban ugyanis az a közvélekedés, hogy az ember = /egyenlő/ a férfivel. Hiszen éppen a magyarban láthatjuk, hogy a nő nem „ember”, hanem némber. Ezt pedig ma komolyan is vesszük, holott az emberiség történetének ez az első nagy tévedése, vagy hazugsága. Elmélyült kutatásaim szerint ugyanis az ember = /egyenlő/ a nővel, akiből csak jóval később alakult ki a magyar nyelvben a némber= nő-ember fogalma és elnevezése.

Nyelvészeti kutatásaim azt diktálják, hogy a csak „úgy homályosan megemlitett matriarchátus”, vgyis a nőuralom, soktizezer /vagy száz-ezer/ éves valóság volt. Sőt azt sejtetik, hogy az első „protoember”- egy a tengerből kijött sellő- /nő/ volt és az emberi társadalom s sokáig csak nőkből állt. Biológiailag aligha kétséges, hogy ha az ember valaha „nemnélküli” lény volt, akkor nőnek kellett lennie, mert a hím egyedül nem képes szaporodni. Ezt az igazságot, ezt a törvényt igazolja az asszonynak, a nőnek az első neve is, ami a Biblia szerint Éva /Eve/, de ősmagyarul Eme, vagy Emese volt.

Már előzetesen is kifejtettem, hogy az első emberi lény nő volt, hiszen ő „Ön-magában is képes megfoganni, majd utána meg- Nő- ni. A női- lény ős-szimbóluma tehát egy szülő Méh, melyben megfogan és megnő az új ember. A méhet pedig az M- betű fejezte kl, ami valaha aMa, eMe, /a-mah< e-meh, az emese-/ volt, amit aNa és Anya szóval is megnevezték. Az M- betű fordítottja viszont a= W, (talán ezért lett az ősi rovásirás V-/w/ betűje a nagy M- betű,) Ezzel magyarázható, hogy az ős-EME /e-ne= a-nő/ az ókorban mint eWe és EVE, tehát Éva néven jelenhetett meg.

A Nő tehát Anya volt és rá az etető- evő -emő tevékenysége a jellemző, így Eme= Ewe- Eve is lett belőle. Az eme /e-méh/ megszülte a saját „vérét”, a gyerekét, amit em-vérnek, vagy őn-vérnek hívtak. (A későbbi korban, ha lány született akkor a nő-vér nevet kapta.) Az envér- és emvér szóból könnyen lett az ember- idioma. (Elképzelhető azonban

252

az is, hogy az ember szavunk az em-bor, az anya-bora /szülővize/ jelentést viseli). A /fr/ nyelvben a valami felé fordulás /befelé-fordulás/= envers= ami szintén ön- vért jelent. A francia nyelv egyébként igen rdekesen beszél a nőről. Az első biológiai szakaszban a nő= female, míg a férfi „csak” male= mál. Ez arra utal, hogy a két- nem kialakulása genetikailag ugyan már megkezdődött, de a Fő-mál még a nő volt. Az ember pedig= homme /H-M/, mely szó a kétneműség ős-etalonja, mert a homme egyik olvasata= himme= hím, de -FO= e-mmoh= e Moh= a Méh. (A női méh belseje olyan, mint a moh- moha, vagyis bolyhos és bél-hős.)

A németben a nő, feleség= a Weib, ami= ueib= űb< őb, tehát a /szülő/ cső= a méh. A Weib -FO= Bieu= Bő, ami szintén a Bő-csőt, az anyaméhet jelenti. A férfi neve= Mensch= a Méh-ős, vagy a Mén-ős. (A magyar nyelvben az N- sokszor H- nak olvasanadó. Pld: Húz= nyúz, nyergel= hergeli a lovát, Menyecske= méhecske, menyasszony= méh-asszony, a méh- mén. Stb. A német ember= Mann, ami angolosan ejtve= men, magyarosan pedig= mah és méh. Imé, itt is ott is a kettős- nemüség van jelen.)

A Bibliai cselekmények korát messze megelőzte a fenti ősfejlődés, melynek első szakasza a „Nőuralom”, az ember= a nő uralma. A második szakasza lett a két-neműség kora, amikor a nő-ember kinövesztette magából a hím-nemű felét és fokozatosan kétnemű lénnyé /mintegy sziámi ikerré/ alakult. Erre a korra utal a 1 Mózes /Genezis/ I. 27. pontbeli idézet, amikor az ember teremtésérő l beszél az Úr, de a mellékmondatban kiderül, hogy férfivá- és nővé teremtette, de mégis csak /nő/-embernek nevezte el.

A „szeptuaginta” aztán „egy oldalon- tizezer, -talán százezer éveket ugrik át-, mert a /2. 22- pontban/ már külön férfiről és nőről beszél, /bár újra nagyot tódit/, hiszen a férfiből alakitja- teremti meg a nőt, mint a férfi oldalbordáját. Ez viszont azt jelenti, hogy a Biblia Teremtés- Genezis könyvei csak az ember fejlődésének a harmadik szakaszával kezdődnek. Gyakorlatilag tehát azzal, amikor a nemek már határozottan elkülönültek és a férfiak átvették az égben az isteni és a földön a politikai hatalmat is.

253

Amikor a Biblia az első „embert” Ádámnak nevezi el, ott már a csúsztatások közepében találjuk magunkat. Az ember itt már férfi és Isten, míg a nő, vagy Éva már nem Isten, csak Eme< Anya. A Főmál< femál Nőfőisten már nincs a Paradicsomban, mert ő már trónfosztott- letaszitotta Nő-Istenként /S-T-N/ neve már új olvasatot kapott és Sátán lett belőle. Olyan nosztalgikus istenség, aki már mint Lucifer (latinosan= Fényhozó, de magyarosan Lú-kivert, az Édenből kiűzott) istennőként a tudás tükör- fényének, a kételkedésnek /a férfi-erőszak tagadásának szellemét hordozza.

Más oldalról közelítve meg az Isten- Sátán kérdést, a bennünk élő ösztönt kell megvizsgálni. A mára kétnemű emberiség agyaba két alaptulajdonság van bekódolva. Az anya humánus génje, melynek „főeszköze” a szeretet. A másik a férfi támadó-védő harcos génje, mely eredetileg a családot védte és a táplálék-hús beszerzését végezte. A népesség sokasodásá megsokszorozta a család és a nemzetség bajait és a férfiak szerepé előtérbe került. Agyunkban tehát ez a két hajlam bitatkozik és ütközik egymással napirenden.

Ezt az öröklött készséget és tudást nevezzük ösztönnek, azaz a bennünk ellő osten-istennek. Ezek azonban csak a tisztességes /tiszt szittya/ társadalmakban működnek konstruktívan. A rontott korban kialakult agresszív, elszemetesedett, azaz tisztességtelen társadalmakban az ösztön negatív tulajdonságai kerülnek eőtérbe, mert csak ezzekkel lehet gyorsan és hatékonyan meggazdagodni és másoknál fényesebben élni.

A szittya-napvallás nőelvű társadalma az ókor aranykorát valósitotta meg. A modern korok zsidó-keresztény himelvű vallás-kultúrája a meggazdagodást, az önzést és a háborúkat tette mindennapjaink kötelességévé. Talán még nem késő, és a világ értelmisége rádöbben az elmult két-ezer években törvénnyé tett életmód óriás veszélyeire és képes lesz megújulni. Képes lesz a páros-érdekek harmóniáját megteremteni. Talán, de csak akkor, ha a tisztaság és a tisztesség lesz a legfőbb emberi törvény.

254

35. ÁBRAHÁM KEBELE ÉS BABILON

Amikor Mózes felvezette népét Kánaán határára, az Úr felküldte őt Abarim hegyére, hogy megláthassa a földet, melyet az Isten nekik megigért. Mózes nem sokkal ezután meghalt és: „Eltakarittatott az ő népéhez, miként eltakarittatott Áron az ő testvére is.” /4 Mózes 27. 12 -13./ (Abarim hegye -FO = mir-aba= a mór- avar, a Mór< Magyar isten hegye, de a másik olvasat Abar- h+im, vagy avar és im -FO= mi+n< avar-mén hegye, avagy= a-vár+ méh, a- méh-kas, melybő l „eltakarittatnak” a halottak.)

Újból tanúi lehetünk egy esetnek, ahol a szittya- magyaros szavak régi- ősi tartalma jelenik meg. Az ősi szittya tanmese szerint a kassidimből kirajzó méhek megérkeztek a „tejjel-mézzel folyó Kánaána”, a mézes Kanna közelébe. Az Ábrahám> méh-ár-bá, megtette kötelességét, új mezót és kast talált népének. Ő tehát már eltakarittathatott. A boly pedig dolgozott tovább.

Az Európába és a kárpáti medencébe érkezett szittya- magyaros népek azonban a halottaikat nem eltakaritották, nem el- temették, hanem elégették őket. (Régészeink azzal cáfolják a magyarok sok- sok ezerév előtti kárpátmedencei jelenlétét, hogy kevés avar és még kevesebb mégősibb, tehát mór-szabir csontot találnak. A régészeti feltárások során, viszont sok „szláv” csont kerül elő. Ergó az avar- szabirok nem voltak nagy nép, hanem csak a kislétszámú elit lehettek. Ugyanezt hozzák fel érvként arra is, hogy már a Catalanaumi csata létezését is tagadják egyesek, mondván nem találni tömegsirokat. Nem bizony, mert a szittya avar- magyar- hun halottakat -akkoriban- is elégették. A szittya- magyaros országokban –ezek szerint- csak a „másodrendü” népek fiait takaritották el, így bizony sokszor jutottak és jutnak ma is hamis következtetésre a vaskalapos régészek).

A szittya- magyaros népek csak a dögöt, az állati tetemeket és a hulladékot temették, temettették el, amit szemetelésnek hivtak. Ezt a munkát a „szemetesek” végezték el, akik a városokon kivül élő kóbor és szegény csoportok

255

lehettek, akik az inségükben a dögöt is megették. Ezek a népek voltak a szemiták, a semmitők. (Idegen nyelven semithe vagy semite /szemit/= semmít, vagy -FO= times= temess) Ők voltak tehát, a temető- szemetelő népek. A szemetelés helye volt a szemetelő, amit a nyugati nyelveken ma is így hívnak. A temető angolul= cemetery /szemeteri/= szemeteli= szemetelő. (Az olasz cimitério /csimitéró/ és a francia cimitiere /szimityié/ is ugyanezt jelenti.) A temetés maga a megfelelő egészségügyi szabályok betartásával történt. Erre utal egy ősi magyar kifejezés, amit akkor használtunk, amikor valakit végleg eltemettek. A temetés =FO= szét-emet /szét- eszet/ jelentést hordja, mert ennek okán mondták valaha azt, hogy elemésztették a halottat. Igen, mert pl, járvány idején, el- „e-mész-tették”, vagyis a mészbe-tették.

A temetést azonban régen nem tekintették a teljes megsemmisülés aktusának, hanem a megújulás egyik lehetőségét látták benne. Ezt akkor költőien úgy fejezték ki, hogy a nevezett elhunyt /elhányt/ szellemisége, vagyis lelke, „visszatért Ábrahám kebelébe”. Ez a kifejezés azonban nem a temetést, hanem a megdicsőülést, sőt talán az ujjászületést is jelenti.

Ezzel a bevezetéssel tulajdonképpen azt igyekeztem bizonyítani, hogy a teremtés az isten dolga, hisz erre csak a Nőisten, vagy a Párosisten képes. Ezért nem véletlen, hogy a százmellü görög teremtés- istennőnek a neve Cybele /Cübele/, vagy Kübele. Ez a név kettős jelentésű: A nőfőistenség időszakában a Csű-Béle= Bél-cső = a Szülő-csőt jelentette, majd a Párosisten korában már változott a neve és ekkor már a Kübele= Kő-isten és Bál /Bél/ -isten a teremtők. (A zsidókereszténység totális győzelme után a Kő-Bál isten görög neve a Kübele hamarosan a bolondot és kapkodót kezdte jelenteni és jelenti máig is. A Hübele Balázs ugyanis, mint szitokszó a Kű+ Bál-ős magyar istent „profanizálta”. A Balázs- Balás természetesen egyenlő a= Bál - Ásszal , az anyaistennlővel. És ime az „ismeretlen” eredetű népi szokás, a balázsolás is értelmet kap, hiszen az nem más, mint a Bál-Istennő ünneplése, tehát varázsolás< barázsolás, azaz balázsolás, amiből a középkorban –a jól bevált recept szerint- megpróbáltak „ősi” katolikus szokást csinálni.)

256

Emlitettem, hogy Ábrahám kebele a születés helyét a Méhet jelentette, ahol az újszülött a legjobb helyen van, hiszen a magzatvizben úszik. (Magzat egyébként latinul= natus /nátusz/ = úszót jelent, de magyarosan= há+nyat- usz, aki hanyatt< azaz háton, ill, a „hányat-ban” /=gyomor-lében/ úszik, hiszen, mint tudjuk, a gyerek hanyatt-fekve úszik a magzatvizben.)

A Cybele istennő kebele ős-etimologiája azt hiszem egy nyelvi csoda. A csőbél a méhet jelenti, melynek külső jellemzője a kebel, latinosan írva= cebel, vagy csebel. (NB. A vödör= cseber< csöbör, egy cső-bőr. ami egyuttal cseppelve működik, 47 /hiszen cseppenkéntt ad tejet/ Ámde a= cső-bél= méh, egy bélcsőt< bőr-csőt jelent, ahonnan a bölcsőbe jut a kisded. A sorrend nyelvi- zsenialitás hiszen a kebel= cebel< csebel= csőbél-mely nek a végé a csecs= a csőcs= a cső-csúcs. A lényege pedig a bőrcső, egy belső-cső= a csőbél, ami egy „kábel” amit a csecsemő cseppelve szopogat.

Ábraham neve pedig eredetileg és -FO= Mahar-bá, a magyar „Abát”, a magyar istennőt is jelentette. Ábrahám Kebele tehát nem más, mint –FO= mah-ár-ba= Méh-ár Aba, tehát a Magyar Anya Csőbéle, vagyis Méhe.

Ezzel azonban még nincs vége a Bibliai csodáknak, melyek a születéssel kapcsolatban tudtunkra adják, hogy a szittya- magyaros népek, illetve tudósaik, tökéletesen tisztában voltak a szülés és születés „mechanizmusával”, amit az ősi fogalmaknak a mai modern magyar nyelven való hibátlan megértése tanusit. Ha azonban valaki erre tovább /is/ csóválná a fejét, mondván, hogy „rettenetes dolog” ennyi spekulációt őssze hordani”, annak még egy kis türelmét kérem, hogy újabb „véletleneket” sorolhassak fel.

257

47 Csepel sziget volt Árpád szálláshelye. Úgy modják, hogy Árpád lovászától kapta a nevét. Nem kérem: Csepel a magyarok "méhe- őshelye", de köze van a lovakhoz, a Fehér Lóhoz, hiszen a Cső-Bál= Cső-Bél= Csepel. az Árpád Ló-istenét, a Fehérlót is jelentette. (Ilyen ős-hely a "német" Aachen, ami /fr/= Aix-la- Chapelle, is Csepel, akárcsak a /fr/ kápolna is=Chapell = csepel, vagyis a Cső-bál istennő méhe, ami a legszentebb isteni hely = a Cseppelő-Méh).

Emlitettem, hogy a Bibliaforditók következetlenek voltak, mert kétszer teremttették meg az Istennel az asszonyt. Először a már emlitett módon, amikor az Isten kijelentette: Embert teremt és „férfivá és asszonnyá” teremté őket./1 Mózes 1. 27./ Ehhez azonban Márk a következő magyarázatot füzte: „És lesznek ketten egy testté ! /a felkiáltó jel Károlyi Gáspártól származik/, Azért többé nem két, hanem egy test.” /Márk 10. 8./ Ezek az „indoklást alig kivánó” idézetek azt a tényállást erőltetik, hogy Isten egy embert teremtett olyat, aki kettőnek számit. A francia Biblia is ezt mondja, de azt, hogy egy testté lettek, így fejezi ki: „une seule chair”, /kiejtve= ün szől csér/. Ez pedig szittya- magyarul-FO = nü + lős= lós + csűr = a Nőisten csűrje. A csűr-pedig, a cső+ űrt, a teremtő méhet a bél-csőt jelenti.

A lutheri fordítás pedig egyértelmüvé teszi a páros- ember teremtését. Így irja: „die zwei ein Fleisch sein”. /ketten egy hús lettek/. A szittya- magyaros fordítás azonban ennél jóval tőbbet mond. Fleisch= fleis= feles, ami fél-testet, a hús-test felét, az egyesült, de „sziámi ikerként” egybenőtt kétnemű lényt jelent. Ennek jele, hogy az Isten is Fél- Ös, tehát a „fél-isten”, igy ez a fogalom két egyenrangú isten osztozását jelenti a hatalomban. A magyar feleség szó pedig itt is újabb megerősitést kap. Hisz, a házastárs feleség = 1./= fele- segget, a közös test egyik felét, 2./= vagyis a feles „családi hatalmat”, illetve 3./= a fél- ős-séget, tehát fél- istenséget jelentette.

Egészen másról beszél a Biblia a 2. Fejezetben: „Nem jó az embernek egyedül lenni- mondta vala az Úr.” /1 Mózes 2. 18./ Ha az 1/27. pontbéli idézet szerint, az Úr csak férfit teremtett, akkor érthető ez a passzus. Az Úr azonban férfiuvá és nővé teremtette az embert. Ha viszont ez igaz, akkor miért kellet az ember oldalbordájából- teremteni feleséget? Hiszen ez áll a Bibliában: „És alkotá az Úr azt az oldalbordát, melyet kivett vala az emberből, asszonnyá tette és vivé az emberhez.” /1 Mózes 2. 22./ Itt újólag a rossz fordítás okozta a „bordából asszonyt alkotás” furcsa példájának létrejöttét. A septuaginta „szerkesztői” gyakran kerültek abba a helyzetbe, hogy elhitték a rossz forditások betűszerinti közléseit és ezekhez igazitottak egy nyakatekerrt szöveget, ami sokszor „csodák” közbeiktatását

258

igényelte, mert normálisan elképzelhetetlen lett volna a fordítás „eredményének” a létrejötte.

Azt hiszem azt az ember teremtésével kapcsolatos egyik „aesopusi” tanmesét forditottak le, melyben a mesemondó nagyon intelligensen azt magyarázta a gyerekeknek, hogy az új ember, vagyis a gyermek „borral fogan és borban nő meg és porban vész el”. Ezt a boros- példázatot nagyon nem értette a forditó rabbi, de nem akart eltérni az eredeti szövegtől és ezért egy rokon- szót használt a bor< borod helyett, a nagyon hasonló bordát. A bordából pedig egy olyan „egyszerű” isteni csodával állitottak elő egy asszonyt, ahogy azt akár a lábszárcsontból is elő állittathatták volna.

Az eredeti szöveg, vagyis a valóság jóval egyszerűbb. Isten ugyanis nem Ádám bordáját, hanem Ádám „borát” -a génes, nemző lét-, más szóval a spermát (= ő+spermet) vette ki az emberből és abból lett a nő, (a nö-vő-lény) vagyis az asszony. Az oldalborda egyébként angolul= rib /R-B/ és németül= rippe, ami -FO= B-R= bír< bor). Ezzel a szó-játékkal talán menteni lehet a rossz forditást, de a ferditést nem. A spekuláció és véletlen vádját szeretném kikerülni és a folyamat tovább vitelével kívánok bizonyítani.

A megfogant embrió ugyanis a nő hasában vizben, vagyis borban nő fel. Ennek a tényét a német és angol nyelv is igazolja. Születni angolul= born= born+ő,< borban nő a gyerek. Németül= geboren= /ge/ boren= bor-ne= borni. Az újszülött helyzetét a latin nyelv is remekül „illusztrálja”. Az újszülött /a már emlitett/ latin nátus és native, de a magyar nyelvnek sok olvasata van és az egyik szebben és jobban beszél, mint a másik. (Ha az N= H, mint mén= méh stn.) akkor a nátus= hátusz, tehát hanyatt-úszik. Ha a nátus szó elé egy „ha-„szócskát teszünk, rohannak az információk. Nátus= ha+nátus= hanyatt-úsz. A baba, mint tudjuk hanyatt helyezkedik el a méhben. Az újszülott= nativus = ha+nativús= hányatt ivó, vagy hányat-evős. Ne feledjük ugyanis el, hogy a köldök ígéje a= küldök /bél-csövön át/, „hányatot”, azaz gyomor-tápot kap a baba. (A köldök egyébként németül= nabel és angolul= navel /nevel/. A német köldök tehát= a+nabel = egy anyabél, míg angolul „csak” = nevel< növel.)

259

Ha valaki figyelmesen olvassa a latin szótárt, akkor a hajózással kapcsolatos kifejezéseket is eme szavak közt találja. A hajó= návis, a hajós= nauticus, a hajózó= nauta, a tengeribetegség= nausea. A hajó= návis tehát magyarul= há+navis= hány-a víz. A hajós= nauticus= há+nyatikos, a hajózó= nauta= há+nota= hányatta /sőt kihányatta/,, a temgero betegság= nausea= ha+nosa= hányóza- a tenger éa = kihányózza az ételt..

(Remélem, hogy az Ilyen elképesztően szellemes és pontos „spekulációk” talán meggyőzik az olvasót arról, hogy milyen fantasztikus ereje és belső varázs- tartalma van a magyar nyelvnek. Talán még arról is, hogy az ősi magyar nyelv nem lehetett átvevő, hanem tőle vett át a latin, a görög és a többi. Az már más kérdés, hogy most- néhány száz éve-, többnyire eltorzitva, de visszavettünk egy csomó szót. Pld. Kolléga= college= a+kol-egy, vagyis egy-akoli. Tanár= professzor= a+ provesszo-r = a+pró-vesszős-ur. A gabona= cereália= e+szereália= ezere állja. Gyakorolni /kat/= exercere= ezerszerre, Stb.)

Ábrahám kebele tehát nem más, mint az ismert „Méh és Hangya- szindróma” méh-hunjainak és hangya-magyarjainak az isteni méhe, a méhlepénynek az a cellája, ahol méhtejjel és mézzel tápláltan fejődik ki az új nemzedék. Az isteni méh = méhanya, ami franciául abeille /abej/=a-bél, vagy a-boj= a boly. A-bej= a bél, tehát a „Magyar Istennő” bel-sője= a bél-csője, a méhecske bölcsője, ami a sejt /fr/= alveole= alvó-ól, ahol a báb nevelkedik. A női méh pedig olyan-cső, ami „csőbél”, azaz bőrcső, melyből kibújik a gyerek és a bölcső-be kerül.

Logikus jelenség a Babel és Babilon fogalompár megjelenése is. A mai kutatók a Babilon szót a sumér Bab- Ilu= Isten Kapuja szavakból vezetik le. Elvileg igazuk van, csak éppen a szavak fogalom eredete homályos. A bab szó ugyanis a „gubót< bábut”, az élő-állatocskát tartalmazó bábot jelenti, melynek végét a kifejlett rovar kirágja és kibújik belőle. (A Báb- ílű= az élő báb, valóban az élet kapuja, melyen átrágva- áthaladva, az igazi élet veszi a kezdetét). A sejtelmes Babilon szó tehát a Babil+ H-ont, a báboló-hont< az isteni otthont, illetve a bábolót, a méhkaptárban lévő szülő-nevelő részt jelenti.

260

A bábeli zűrzavar pedig nem más, mint a méh-bábokat ellátó és kiszolgáló méhek hemzsegése, melyben a laikus szemlélő nem lát semmiféle rendszert.

Babilon /méh-elvű/ népe eredetileg a sumér< méd (médz= méz) és elámi /-FO= málé/ nevű nép volt, vagyis a MÉH-ANYA /a Vastag-asszony/ turáni eredetű méz-termelő népe. Az ő hosszú uralmukat váltotta fel később az akkád- arámi- asszír, majd a perzsa népek hatalma. Ezek a hímelvű-napvallást követő népek fokozatosan kerületek szembe az eredeti káldeus-szittya nőelvű vallású folyóközi népekkel. Előbb a férfielvű néppé lett „asszirok” királya, a nagy Sargon48 döntötte meg az elámiak uralmát (Az IE, második évezred közepén) majd az utódai a Sargonidák, az egész közelkelet és Afrika uraivá lettek. Egyiptomot és Etiópiát ugyanis Assarhaddon király IE. 672- ben meghódította és magát Ethiopia- Egyiptom és Théba királyává nyílvánította.)

A biblia 72 zsidó rabbi szerzője valószínűleg szánt- szándékkal nem beszéltek a szittyákról és országukról, de főként nem a szittya-vallásról. Pontosabban kifejtve, megemlítettek ugyan káddeusokat és khutaiakat, sőt szerepelnek a bibliában a Kalne, Kálnéh, Kélach, („szittyául”= Eskalne/k/ , Eskales< Eskülős/, vagy a latin vulgátában a Kalah és Chalenne nevek, de az sehol sem derül ki, hogy ezek szittya városnevek voltak. Szerepel ezenkivül egy Sinnear, vagy /németül/ a Schinar nevű ország, ami a virágos színáradat- mezőt jelentette. (Az arab mezze= a mező. Mezopotámia pedig eredetileg Méző-pot= mézes edény, elnevezést hordott.) A mi emberek azonban nem tudják, -még nem tudhatják-, hogy ez a Színár név a= Szumir< Sumér nevet takarja. Sokat szerepel aztán Beth-Shan /Bet-shean/ város, de sem mondják meg, hogy ennek ősneve Szittya-polis /Skytapolis/, tehát Szittya-város volt.

261

48 A „méh-mesét” tovább folytathatjuk: Az assyrok, a-szúrók, vagyis a darazsak voltak. Sargon „király” neve a Sár= isten + gon –FO= nog< nagy, tehát „Nagy-Isten”. A darázs neve viszont –FO= szárad, vagyis a sár-rakó< csőlakó rovar.

Berosus babiloni tudós Baál- pap és történetíró (IE. 280 körül) három könyvben írta meg KÁLDEA történetét és világosan kimondja, hogy az Babilonnal, illetve a Sumér és Akkád Birodalommal volt azonos. Ennél fogva ők voltak azok a kaldeusok kik a bibliai történetekben némileg eltorzult nevekkel jelentek meg. Berosus az első könyvében azt is megírta, hogy a káldeusok már az özönvíz előtt is itt éltek ezen a földön. Arról is írt, hogy Káldeában az első 86 király 34. 080 évig uralkodott. Az első Evekhus volt, aki 2400, a második Khomaszbelos, aki 2500 évig uralkodott. (Az Evek-us felhetőleg a Heve < Éva /héberül Hevva/ istennő kora. Ezt követte Khomaszbelos /Comas-bél- ős, vagyis a Szemes /SZ-M-SS/ azaz „Szenes bál-ős”< a Bál napistenség uralma.)

A nálunk ismert Bábel név természetesen Babilonia, azaz Shinear (=Színár< Szumír) és Akkád társországa. A Kalneh elnevezés pedig Káldea volt. Ezek első fővárosa EREK, az „Örök” 49város volt. Ezekből azonban a Bibliában csak Shineár< Suméria és Kalneh< Káldea jelent meg. Káldeus, vagyis szittya király volt a zsidók által annyira gyűlölt Nimród, a nagy vadász, kinek birodalma kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra, Shinearra és Kalnehre, majd később egész Assyriára is.

Ismét feltlűnt egy jellegzetes városnév, az EREK, ami örököt jelent. Nem véletlenül vette át ezt a fogalmat is a pápaság. Róma ismert jelzője az Örök város. Ez természetes, hiszen Rómát a mórok épitették az szittya tárdsadalom örök emlékére. Csakhogy Európa „tele van” örök- városokkal, melyeket a szittya avar- magyaros népek alapitottak szerte az ókori bilágon. Az első örök város a sumér- akkád birodalom első fővárosa Erek< örök volt. A második már Hellaszban épült fell, de ennek mára csak a központi szent helye az ősi Erekteion, az „örök tej- hon” – temloma maadt meg. Az öök-

262

49 Az Erek a szittyák fővárosa, az örök-város jelzőt kapta. Innen ered az, hogy a poszt-szittya népek európai fővárosát is örök-jelzővel látták el az utódok. Róma, akit Rémus –FO= Sumér /királyfi/ alapított, az örök-város címet vindikálja magának. Nem volt azonban más Athén-sem, mely az ősvár< fellegvárát nevezte el Akropolisnak, ami Örök-várost jelent. Az Akro szó az örök torz változata. A polis viszont a Boly és a Bolyos< Bolyis= Polis. (A poly= sok, hiszen boly-nyi.)

jelzőt a görögöknél a Héra- here, vagyis a tövábbélés szerve fejezte ki. Ennek lett kultikus alakja a csodálatos Herkules, vagy Herakles, aki mindent mindent megooldott, hisz mindet túlélt. A here szó ugyanis az örök< öreg fogalmát és a isteni- királyi bölcsesség szimbolumát fejezte ki. Az Öeregisten és a latinos rex- régis és regina a régi, az öreg szinonimája lett. Az örök-város neve hajdan Herkules városa nevét vette fel. A Herculaneum, a Herculeia, a Herakleia, stb. az örök városok görögös nevei lettek. Nem véletlen azonban, hogy Erdélyben is volt Heraklesi város /Herkules-fürdő/, de Visegrád egyik ősneve ia Herkuleia volt, bár ezt mint elpusztult római várost keresik. /Pontosabban ezt s.em keresik./

36. SZENTEK ÉS HERÉLTEK

Bármennyire is illúzióromboló a fenti cim, mégis tökéletesen megfelel az ókori valóságnak. Sőt, a cimet akár ki is bővithetném azzal, hogy Sánták- szentek és heréltek. A szent- szó ugyanis most az eredeti jelentését messze meghaladó különleges minőséget fejez ki, melyet néhány társadalmi-, ember- vagy népcsoport rendkívüliségét hirdető „isteni fogalommá” fejlesztettek ki.

A szent szó valaha egyáltalán nem valami „szublimált” érinthetetlenséget és isteni jelleget fejezett ki, hanem azt az állapotot, vagy törekvést, hogy valamit, vagy valakit az istennek ajánlanak /áldoznak/, az istennek szánnak. (Itt azonban nyomban vissza kell utalnom a már emlitett görög „halálos” szóra = thanatos= szánatosra, ami halált –halálra szánást- és elmúlást sugallja). A szent és felszentelt kifejezés is ennek révén jelent meg a vallási nyelvezetben, már az ősvallás korában is.

A kulcsszó, az áldozat, amit az istenség érdekében hoznak. Ez emberi tevékenyég, tehát emberi munka, szolgáltattás, lehetett valami tárgy és lehetett élőlény is. Szent volt pld, a szittya népek összefogása, amit vérszerződéssel szentesítettek. A testvérre lett fejedelmek össze-ültek= összültek, vagyis összentek< szentek.

263

A felajánlás is lehetett „áldozat”, mint az istennek és egyházának a szolgálatára. Lehettek használatára –fogyasztására adott ételek és italok, de lehetett élő lények feláldozáása, leölése és a testüknek az istennek és papjainak rendelkezésére bocsátása is. Az ős-időkben kifejlődött a him-állatok feláldozása /volt, amikor 100 bikát öltek le, ezt hívták hekatombának/, ami sokáig az „isten-tiszteleteknek” szinte elmaradhatatlan része volt. A feláldozandó állatokat azonban elő kellett késziteni az aktusra, ami a koplaltátásukkal /belső megtisztulás/ és feldiszitésükkel, valamint a kiherélésükkel járt.

A himek heréje isteni „funkciót”, a teremtést betőltő szerv volt, az isteni hatalom része, amely résztvesz a „teremtésben”, tehát a legistenibb tevékenységben. Az istennek „feláldozandó”, pontosabban a halálra „szánt” állatot tehát fel kellett szentelni, ami profánul azt jelentette, hogy el kellett távolítani a heréit. Ez úgy történt, hogy a kiherélendő állatot, vagy embert egy „X- alakú” kereszt- fára feszitették ki /szegezték ki/ és így a „felszentelés” veszély nélkül ment végbe. Az istennek „szánt” /SZ-N-T/ élőlényből a teremtés szerveit kivágták, magyarul kiherélték őket.

A herélés viszonylag egyszerű művelet volt, a heréket tartó függeléket átvágták, átnyesték. (Átnyes= T-N-S és szent -FO= T-N-S.) Ámde, akinek a harcban átvágták az inát az lesántult, mert sánta -FO= átnas= átnyes /T-N-S/. A sánta, a herélt és a szent a rovásírásban ugyanazt a rovásjelképet /S-N-T/ kapta, így a nem- szittya népek sokszor tévesztették őket össze.

A heréltség tehát alapvetően az istennek szántat= szentet jelentett. Ha a bikát kiherélték, akkor ökör lett belőle, mivel a minősége megváltozott. Az ökör ugyanis hangugrással /HU/= örök. Akárcsak a kos, amely a herélés után lett ürü, vagyis szintén ürük< örök. A sertés< kan- ból ártány lett. (Ár-tány= úr-tény= isteni tényező.)

A kakasból kappan lett, ami -FO= nap-ak= nap+ék= a Nap isten szolgája lett. A kiherélt ménból /ló/ lett a paripa -FO= a-pír-ap, tehát a= pir< nap-apa. (A nyugati nyelvek is ezt a törvényt erősitik meg. A bika /ang/= bull /ami valaha Bál- volt/ de a kiheréslés után steer= óstéri< isteni lett. Fordítva van ez a

264

németeknél ahol a bika= Stier= /őstéri/, az ökör pedig= ochs= os= ős.

A spanyol szent= santa= szánta, vagy sánta. A francia szent= saint= /ez bizony/ -szánt /halálra- szánt. A szentséges= sacrosaint, ami= szökre< szögre- kiherélésre szánt. A szentségtörés viszont= sacrilege /szakrilézs, ami= szökről-ezs< a herélő- szögről lees.)

A szent-szó igazi karrierje, azonban a katolikus papságtól származik akik jogos, de igazából mesterségesen felmagasztalt értelemet adtak ennek a szónak, amit nem véletlenül tagadtak meg a protestánsok. Ma pedig minden szó és kifejezés, ami a papokkal és az egyházzal kapcsolatos már ezer éve szent. Ezt ők a görög szent= hiero szóból eredeztették, ami a magyar here utánzása. A főpap= Hierarcha = here-ar-ka, here-úrka, a papi uralom= Hierokrátia= herék akaratja stb. A Szent- Egyház, Szent- Kollégium, Szent- Szinódus, Szent- Officium stb- stb.

Miért vitatjuk, vitathatjuk el tőlük a szent minősitést, hiszen sok pap élhetett és dolgozhatott valóban istennek tetszően Ez valóban igaz, de mégsem ezen a tartalmon sértődtek meg sokan, így a protestálók, a hitújitók is. A szent szót ugyanis a katolikus papság nem a magyar szent- szánt szóból értelmezteti, hanem a görög hiero - hieros- ból ami a szótár szerint ugyan szentet jelent, de a szittya- magyaros ősnyelv véleménye szerint azonban a hiero alapjelentése a here. Elsősorban a nemző here, a szent értelmezés ugyanis csak később tapadt hozzá. A nem- szent jelentést bizonyítja a „hiero” sok görög olvasata, de főként két „kulcs-kifejezés”. A szentségtőrőt, szentségtörést itt is a szögről leesés - a herélésművelet abbahagyása- jelenti. Szentségtelenség /görögül/ = hierosulos= a here-súlyos, mert még benne van a zacskóban. A másik szó sem kevésbbé hiteles: prosti, kéjnő= hierodulos = heredúlós. /Azt hiszem ezt a fogalmat nem kell magyarázni./

Az azonban igaz, hogy alapvetően helyes megfontolásból a laku l t k i a he ré lés . A nemzőképesség , vagy a nemzésképtelenség rendkívül fontos kérdés volt valaha. A nagycsalád akkor kiemelkedő szereppel birt, így a nemzet és nemzetség mindent megtett a fenntartásáért. Az ősvallásnak

265

éppen ezért elsőrendü feladata volt a család és nemzet fejlődésének, fejlesztésének szolgálata. A vallás papjai viszont nem vállalhatták a saját nagy család bajait és gondjait, így sokan nem házasodtak. Idővel egyes népeknél kialakult az a szokás, hogy megtiltották a főpapok házasságát, ami egy idő után oda vezetett, hogy a „felsőbb” papokat kiherélték. Ezzel kivánták őket mentesiteni a nagy családdal járó problémáktól és ezzel kivánták elérni azt, hogy minden idejüket és energiájukat a vallási tevékenységére forditsák. Ezt a szokást egyes görög és egyiptomi vallások és az őskatolikus vallás is átvette.

A görögök leirták, hogy Lydiaban a Vesta- Szűzek /Bál-papnők/ intézményeinban férfiak is szolgáltak, de azokat mindig kiherélték. Ezt veték át az udód-vallások. A katolikus egyházban is sokáig „divat” volt a kiherélés, ami a „profiknál” a karrierképes papoknál és bizonyos szerzetesrendeknél /mint a jezsuitáknál/ sokáig volt kötelező. Ha jól emlékszem, csak a múlt század közepén törölték el a kötelező herélést. Ennek a gyakorlatnak a létezését bizonyítja egyébként a vallási zeneművekben oly gyakori „kappan- hang”, tehát a heréltek hangja, amit a magas állásu papok énekelnek. Ezt a szokást „igazolja” a pápai lukas szék is, melynek segitségével a megválasztott pápa herélt voltát ellenőrizték nagyon sokáig. (Nem pedig azt, hogy nő ne lehessen pápa, hanem éppen azt, hogy a pápa csak herélt, vagyis „profi- lehessen”). A papok herélésétől árulkodik, a „légmentes”, azaz szigorúan elzártságot kifejező „nyugati szó”, pld, a /fra/ hermetique, vagy az angol hermetic= heremetik, vagyis= hereműtik. Ez érthető, hiszen az nagyon titkos aktus volt.

Nagyon szinesen és pontosan beszélnek ezekről a kiherélési és megszentelési aktusokról a latin-nyelvű katolikus „vallási szakkifejezések”. A francia nyelv a szentet= saint -nak, vagyis szánt-nak irja. A megszentelt viszont már= sacré, ami magyar nyelven= szőkré< szögre jelentést hordoz. Az áldozat /szó/= sacrifice /szakrifisz/= a szakri-visz= a szögre visz, tudniillik ez a herélés előtti, vagy leölés előtti lekötözést jelenti. A szentség /a már előkészitett élőlény/ = sacro-sainte /szakroszent/ = szögreszánt. A szentségtelen és szentségtörés = sacri lege /szakr i lézs/= szögrő l -es/és/ , az aktus félbeszakadása, ami a herélésnél, vagy „kivégzésnél” egyaránt

266

ennek tekinthető. Ennek az aktusnak az eredményét mutatja be a keresztrefeszités szava is= crucifix -FO= xi-ficurk= a+ki vicsurg< aki vicsorog. (Ugye egyre nehezebben tartható az a hivatalos vélemény, hogy nekünk magyaroknak semmi közünk nincs sem a Bibliához, sem Krisztushoz. Úgye egyre abszurdabb a véletleneknek az egészen fatális találkozására való hivatkozás. Bár kétségtelen óriás erőfeszitést fog igényelni pld, az, hogy a szentekkel kapcsolatos fenti fejezetet valaki, hamisnak és hiteltelennek minősitse.)

A herének, azonban más fontos szerepe is van az őstörténelemben, aminek csak egy részét /a negativ részét/ képezi a papi társadalom here-jellege. Sokkal több a „pozitiv” vonatkozása a hun- szittya- magyaros népeknél, kiket a kas, a méhek és a méz népének tartották a görög történészek. Kétségen kívűl, a hun- magyar népeket a méhek és hangyák közmondásosan szorgalmas és mitikus társadalma mindig is megragadta és foglalkoztatta. Így a méh- társadalom példája és mintája „örökre” beépült az őskulturába, valamint a szittya- magyaros nyelvekbe. A kas népét a méh- mih és -FO= a hím képezi. A nő-ivarú dolgozók és a méhanya-„királynő” , valamint a katonák, tehát a nem-dolgozók, vagyis = a herék.

A európai utódnyelvek azonban sorozatosan tévedtek a méh- kultúra megítélésénél. A méhet /beleértve a női méhet is/ sokszor tévesztették össze a herével, bár náluk is kiderült, hogy a herének alapvetően kettős szerepe van. Részint ő a tovább örökités férfias „eszköze”, másrészt a henye-szerep, a dologtalanság jellemzi ez a fogalmat. A dologtalan hereség viszont örökre azonosult a kizsákmányoló, az eltartott úr-nak a szerepével is. Egy későbbi korban, idejüleg a him-lelvűl vallások térnyerésekor, fokozatosan előtűnt a HERE ókori vallási szerepe. A here ugyanis akkor részben az Úr-istent, a férfit- az atyát, részben a Méh- istennőt, az Anya-méhet jelentette.

A here az isten szerepében sok alakban /olvasatban/ volt jelen. Először is, ősi módon írva, mint here- gere, vagyis -FO= ereh< ereg, másként= öreg és örök. A Here így az Urat jelentette, az ősz-szakálú Öreget. (Héberül a Himet, az Elohimet, az Élő-himet.) Az istennő azonban magyarul

267

természetesen a Méh, de rossz forditással sokszor, mint Here, sőt Héra-ként épült be az ókori nyelvekbe.

A here azonban mégis a dologtalanság és a könnyű élet jelképe lett, így a királyok, hercegek, nagyurak és papok kapták ezt jelzőt. A király latinul Rex< régis /regsz -régis/, ami= e+regsz - eregis. (Az öreg< ereg -FO= gere< here). A herceg, eredetileg hereség volt, amiből herseg= herszeg lett. A tehetetlen öreg azonban „ingyenélő” here lett, az okos öreg viszont a legfőbb vezető is lehetett, ha megválasztották. /A Rex - régis/, de a „királyhelyettes” = régent = régenti /<öreg/. A szittya- magyaros törzseknek azonban soha sem volt királyuk, hanem a korban és tudásban „leg- öregebbek” közül választottak fejedelmet. A főnök „szleng” elnevezése is őseretileg lett= góré, ami -FO= erog= öreg. (A magyaroknál ma is szokás, hogy a fönököt, a korától függetlenül szeretik öregnek nevezni).

Egyébként a magyar király szó sem a szláv král- ból ered, hanem fordítva, a szlávok olvasták rosszul a király /K-R-L/ szót és lett belőle král. A király szónak –már megszokhattuk- két ősolvasata is van. Az egyik, a körálj, hiszen az urak körbe szokták venni. Vagy a kerálj= here-élj. (A H- betű sokszor torzul K-vá. Pld. A kiméletes= him-életes, úgy él mint a here-him. A heréket viszont a bolyban megölik, így a kiméletlen= a him-életlen. A kényelem szó is a henyélem- mel egyenlő. A kerevet pedig= herevet, mint ismert a lusta here elveti magát. A kutyák pihenőhelye a kennel sem más, mint= henel= henyél.)

A király szót a szlávok jószerint nem is használták, mert náluk cárok voltak. Király volt viszont a keleti gótók híres vezére Alarik, aki Atilla korában élt. Ezt a rangot a neve bizonyitja. Alarik -FO= kiral-a= a királ< a király. A /ném/ nagyur= Herr= azonban -here. Nemkülönben here a német hadsereg is= Heer= Here- herék< katonák. Persze a magyar sereg sem más, mert -FO= geres= herés. Ámde, mint már tudjuk, a pap /gör/= hieras= is herés, továbbá a szent is = hiero= azaz here.

Azt is hihetnénk, hogy a zsidóknál is létezett „felszentelés”, ami tulajdonképpen a körülmetélés lehetett. Ha azonban a Bibliai cselekményeket elemezve megismerjük a zsidók életét, akkor ez a cselekmény sokkal inkább a szittya-

268

magyaros vérszerződés „csökevényes utánzása” lehet. A szittya- magyaros népek egyébként soha sem ismerték el a szent-szónak a katolikusoknál hierarchizált szerepét és úgy vélem a protestánsok is ilyen indittatással utasították azt vissza. A magyar ősvallás ugyanis a szent helyett sokszor a varázsos, a varázslatos szót használta. Munkám egyik kisebb célkitüzése például az, hogy az ősi szavakat a helyükre tegyük, így például a Magyar Szent Korona helyett a Magyar Varázs Korona elnevezést is használhatjuk.

Fentebb már kiderült, hogy a szent-szót nagy óvatossággal kezelem és bizony nagy okkal teszem. A judeo-keresztény vallás nagyon is könnyen osztogatta és osztogatja a szent-jelzőt. Aligha véletlen, hogy Luther és Zwingli - akik nálunk sokkal többet tudtak még az „öskeresztény puritánságról”-, nagyon keményen utasitották vissza a „szenté avatási inflációt.” A szittya- magyaros ősvallás és a protestáns vallások is csak az istent és az istennel közvetlenül kapcsolatos dolgokat nevezik és tekintik szentnek. Bár azt hiszem, hogy az általam fentebb kifejtett értelmezés szerint, tehát istenit és istennek szántat kellene mondani. Lehet, hogy túlzok, de úgy látom, hogy a katolikus egyház „szentté nyilvánitási” politikájával éppen azt az agressziv terjeszkedésének a következményeit ellensulyozta, hiszen éppen a katolicizmust karddal és vérrel terjesztőket avatták szentté. Ez a felfogás pedig nagyon távolra került a szittya ősvallás erkölcsös magatartástól és a krisztusi szeretvallás megvalósitásától.

Erre talán a magyar történelem is „jó példával” szolgálhat. Kevés oly királyi dinasztia van, melynek több katolikus szentje volna, mint az Árpádházi. Ha nem tévedek 18. De „szentségtöröen” azonnal megjelenik bennem az a gyanu, hogy ennek nagy ára volt. Kevés oly királyi ház van, pontosabban egy sincs, melynek annyi fia lett volna erőszak- gyilkosság és mérgezés áldozata, mint éppen a mi Árpádházi- királyi dinasztiánk. (Háromszáz év alatt 23 királyunk eredt belőle, de királyaink fele alig érte meg a 30-as éveit. 3 királyunk élt tovább, mint 50 éves kora, /I.István, I. László és IV.Béla/. 40- 50 közötti kort éltek meg hatan. /Köztük Kálmán, III. Béla és II. András, akik nagy királyaink lehettek/. A többi nem „tudott” naggyá válni, mert a 30- 33 év között valami máig beazonosíthatatlan

269

„járvány” vitte el őket. 30- 40 év közt halt meg 11 királyunk, köztük oly tehetségesek, mint III. István, Imre, Kun László és III. András. Végezetül 30 évnél is fiatalabban halt meg 3 királyunk.)

Úgy tűnik, hogy a római pápák jobban szerették az árpádháziakat a kriptákban -szentként, /18 szentjük van/, mint harminc évnél idősebben a trónon. Márpedig nem kell nagy történelmi itélőképesség annak megállapitásához, hogy 35 és 60 év között vannak az emberek /és királyok/ erejük és szellemi képességeik teljében. Vajon mi lehetett volna hazánkból, ha a tapasztalt vezető több ideig irányithatták volna. De azon is érdemes elgondolkozni, vajon kinek volt az érdeke, hogy szinte minden második magyar királynak ellenkirálya is volt, ami a nemesség /a magyar értelmiség/ teljes megosztottságát mutatta. (Úgy hiszem, hogy a magyar átok egyik főoka talán éppen ez lehetett.)

37. LÁBMOSÁS ÉS LÓBÁLÁS

A zsidók „szentelési szokása- rítusa” tulajdonképpen az Aseráktól és Baáltól való megszabadulás ritusa volt. Ez kétféleképen történt: mosással és lóbálással. Ennek elve az volt, hogy az ősi hiedelmek szerint a rontástól- a rossz istenektól- úgy lehetett megszabadulni, ha a rontók nevét fennhangon emlegették. Ezzel a módszerrel még a „szellemüket” is el lehetett távolítani. A zsidók „zsigeri ellensége” a napisten és népe volt, kiknek jellemzője a tüz- tisztelete, a vérrel szerződés és az őstérnek, /a levegő égnek/ az uralma. Mindezeket a piros- parázsló /vörös/ szin, a magasröptű sasok és a fehér-ló tisztelete, vde dőként a Bál-istennő mely az összes fenti rosszat megszemélyesitette.

Jellemző ennek a felfogásnak a „halálos komolyságára”, hogy Áron két fia, Nádáb és Abihu, akik „idegen tüzet” gyujtottak az eltár előtt--- meghalának az Úr szine előtt. /3 Mózes 10. 1-2./ A tüz tehát „rettenetes veszélyt” jelentett a zsidók számára. A fentiekből következik, hogy a tüzet mindenáron korlátozni kell, ki kell oltani. A tüzet és parazsat pedig a leghatékonyabban a víz oltja, így a napvallási tüz-

270

ritusokat éppen a vizzel, a mosdással víz locsolással és a fröcsköléssel lehetett hatástalanitani.

Az is természetes, hogy a sasokat és a lovakat is „tilos- listára” kellett helyezni, így husuk fogyasztását is megtiltották. Mózes 3. Könyve meghatározza, hogy milyen étel tisztátlan, vagy utálatos, tehát melyeket tilos megenni. (A tiltás „alapja” az a napisten és népe ellen itányuló felfogás, hogy a Bál- és Ló- isten neve gyűlöletes. Ebből egyenesen következik, hogy minden velük kapcsolatos, vagy „a hozzájuk hasonlitó” bármily élőlény utálatos, így az kirekesztendő a zsidók életéből.)

A fentiek következtében minden fogalom aminek nevében a Ló és a Bál, valamint ennek szinonimái, mint: lo- lú és úl, ol, vagy bál- bél és láb, továbbá az ős- ősz- ász stv, szerepelnek, az tisztátlan és tilos. Ennek megfelelően tilos enni a patásokat, mint ló és szamár. Tilos a nyul, /-FO= lú+ny/. Tilosak a szárnyasok közül: a sólyom /FO= mólos, mál-ős és só-lóm/, a sas, /as< Asz= ős- Ősz/. A turul /kerecsen/ -FO= túri-lú./ A gólya /-FO= a ló-g= a ló-égi/. A holló = /hol+ ló/. A disznó /németül= sau -FO= os= Ős/.

Vannak azonban a zsidó liturgiában olyan teljességgel érthetetlen rendelkezések, melyeket Mózes Könyve szerint rendeltek el. Nevezetesen az, hogy az áldozati állatok husát csak akkor ehetik meg, ha azt meglóbálták. „A meglóbált szegyet pedig egyétek meg tiszta helyen.” /3 Mózes 10. 14./ Igen, ugyanis arról, amit meg- ló-bál -tak, arról már el lett távolitva a Ló és Bál, tehát a hús ezzel már „kóser”, vagyis ehető. A mozgatással már el lett róla távolitva, le lett rázva, le lett szellőztetve, le lett tisztitva az útálatosság.

Közismert dolog, hogy az emberek „valamiért” ma is ódzkodnak a lóhús evésétől. Ha utána kérdezünk, akkor senki sem tudja igazán megmondani miért nem esszük, hiszen a ló a legtisztább állatok egyike és húsának fogyasztása egészséges, mert alacsony a koleszterin tartalma. A magyarázat kulcsa a zsidó- katolikus vallásban van, mert a „ló” és a maga szittya kultúrköre a „pogányok” hitéletének része, így számukra a lovak húsa is utálatos és tilos.

271

Ugyanerről a tőről fakad a kézmosás és mosdás, valamint a lábmosás rituális szokása is. A zsidó templomokban /de a mai keresztény templomokban is/ fontos szerepet kapottott a mosdó medence. A zsidóknál azért, hogy a templomba belépéskor kezet és lábat mossanak, a keresztényeknél pedig, hogy benne „szentelt vizet tárolják” és hogy vele kereszteljenek, veke vessenek jeresztet. A kéz és lábmosást /utólagosan/ egészségügyi rendszabályként magyarázzák és tanitják, holott ez csak ürügy. (Miért nem volt erre szükségük a suméroknak és egyiptomiaknak?)

A kéz és lábmosás ugyanis a szittya- kaldeus istenek eltávolitásnak a ritusa lett és maradt. A kéz, latinul= manus /= mén-ős/ ami franciául= main /= mén/. Ez egyébként a fő-t, a legfelsőt is jelenti, hiszen a Maine Street= Fő-utca. A kéz- mosása tehát az istenfi< Mén eltávolitását jelentette, míg a láb -FO= Bál mosása, a női Báj- főistennő lemosását fejezte ki. Mosni franciául= lav-er = ló-er= lava- lova jelentésű. Láthatjuk, hogy a francia nyelvbe is beépült a Bál-nak a vizzel való lemosása.

A láb és kézmosás egyébként nem mindig a tisztálkodást szolgálta, amit Krisztus szavai is világosan megfogalmaznak, melyeket -a Biblia szerint, éppen a lábmosás alkalmával mondott el: „Mondá Jézus, aki megfürdött, nincs szüksége másra, mint lábat mosni, különben egészen tiszta.” /János Ev. 13. 10./ Ez az idézet, azonban egy nagyon rossz fordítás eredménye, mert Jézus nem a vizzel való mosásról /tevékenységről/ beszélt, hanem a Isten parancsát közölte tanitványaival egy példabeszéd keretében.

Most is a francia Biblia igazit el bennünket. Mosni, fürdeni és mosdani = lav-er= a Lav= Ló- urat /az Istent/ elfogadni. Ezt akkor a tanitványok sem értették. Ezért mondta Jézus a következőket Péternek, hogy: „Amit most cselekszem te azt nem érted, de később majd megérted.” /János Ev. 13. 7./ Vajon mit nem értett Péter, aki a legintelligensebb volt a tanitványok közt? A lábmosást ugyanis példamutatásnak is vehette volna, hisz ez ilyesmire Jézus már felhivta a figyelmüket, a „nagy olyan, mint a legkisebb” példázattal is.

272

Itt nyilván nem a láb megmosásáról volt szó, nem a testi piszkosságról, hanem a lelki megtisztulásról, tehát a Magyar Istenhez, a Fehér Lóhoz való feltétel nélküli csatlakozásról volt ott szó. Ezért mondotta Jézus a / 13. 10/- fenti idézetet: „Aki megfürdött, annak nincs másra szüksége, mint lábat mosni.” A francia szöveg ezt így irja: „Qui est lavé = aki mosdott”, /hangzik a mai francia nyelven/. Ámde az ősnyelv még ezt is el mondja: Ki est+en Lau-é, tehát= aki a Ló-Istené; Annak nincs másra szüksége, mint lábat mosni= laver ses pieds. (A pied= láb, de a laver= mosni szót újra rosszul forditották, mert a louer /lover/ = dicsérni, ige helyett alkalmazták. Ennek következtében, a láb-at mosni helyett a láb -FO= Bált dicsérni, a helyes fordítás.)

A fenti idézet ezek szerint ezt mondja: „Aki megfürdött /megtisztult/ annak nincs másra szüksége, minthogy dicsérje a Bál- istent.” Ez azért is helyes, mert az igazi keresztényeknek semmi közük sincs a lábmosáshoz, mivel az Saul-Pál tanitása. Éppen ezért Krisztus Bibliai lábmosása sem más, mint manipuláció, mellyel -tudatuk alatt- mindmáig a Bál-Bél istennőt üldöztetik, tehát a magyarok Boldogasszonyát káromolják. A katolikusok lábmosási ritusa teljesen hiteltelen, mert az kifejezetten a zsidók napvallás ellenes felfogását tükrözi.

Ha kétsége volna valakinek arról, hogy a zsidók irtóznak az ősi „Ló”-Isten nevének mindenféle megjelenésétől, arra egy nagyon „meghökkentő de látványos” magyarázatom van. Tudja-e valaki, hogy a zsidók miért nem nem borotválkoztak „vassal” és miért nem vágták a szakállukat? Miért létezik az ortodox zsidóknál ma is a haj és szakáll vassal való érintésének a tilalma?

A válasz egyszerű. A szőr és hajvágás eszköze az olló volt és maradt. Az Olló= Ol+ Ló, tehát kétszeresen is Ló. A vas nyugati /francia- angol- német/ neve a kalapálás szavából ered. A vasat verik. A /fra/ fer = ver, az angol= feric= vasbóli, és a német munka= Werk= verik. Tehát, mind a vasat-verik –szóból- kifejezésből származnak. A ver- /V-R/ szó viszont a zsidókban elemi félemet kelt, mert a vér-re és a vérszerződésre emlékezteti őket. (Ezt a görög Apokalipszisz szó is bizonyítja, ami a legszörnyűbb dolgot és a világvégét jelenti. Ez a szó

273

viszont magyarosan ezt jelenti: a-pokál-isz-isz, ahol a POKÁL szó németól a serleger, magyarul a pohál< pohár szót jelenti. Az iszisz szónk, az eszesz-szel együtt az iszol-eszel ódon alakja. A világ legszörnyűbb dolga, a zsidó-keresztények szerinti világvége bizony nem más, mint a szittya magyarok VÉRSZERZŐDÉSE, ami a hun-magyarok összefogását jelentette. Érdemes azonban mélyen elgondolkodni azon, hogy vajon miért is találták ki ezt a nagyon méltatlan és hazug szitokszót.

A vér /V-R/ és a ver szó-pár a zsidók rémálmaiban is kísérti őket. Arról nem is szólva, hogy az igazság is véri amit nyugaton véresnek fordítanak, holott a testvéri- a vér-szerződési megállapodások és törvények határozzák meg a szittyák igazságát. A latin igazság= veros, ami vériest jelelnt. Az angol és francia igazság= verity és vérité, a vér-ontást< vérszerződést jelenti. A vér, viszont mindig a ver-verést, a vasat is felidézi.

Ezért mondja a Biblia sok alkalommal azt is, hogy „megfertőzték” a köveket. Ez azonban egyáltalán nem a betegség, vagy járvány-hordozóvá tételt jelentette. Ez azt jelentette, hogy a köveket vas-vésővel faragták. A kőfaragók verték -vésték a követ. Ez pedig az írást, vagy szobor faragást jelentette. A zsidók mind a kettőtől iszonyodtak. Nem véletlen, hogy a faragott képeket is kitiltották a templomaikból. Az vas- olló tehát kétszeresen is „tisztátlan”, (nemcsak vas, hanem ló is!) ezért nem szabad vele a zsidók fejét érinteni. Erről a tőről fakad a faragás /írás/ gyűlölete is. Arról már nem is beszélve, hogy az irás és „faragás” nemcsak mint „termék” útálatos, hanem a varázslással is kapcsolatos, ami szintén zsigeri félelmet kelt a zsidóknál.

A varázslás ugyanis a Napistennek azon tudománya, ami a csodás isteni megnyilvánulásokat, mint pld, az élet létrejöttét és fejlődését jelenti. A varázs- lás eredetileg a Nap- parázs- lását jelentette, hisz a nap melege és sugárzása adja a világ létezésének a csodáit. Sok minden mellett az irás és szobor elkészitése, kifaragása is varázslás, mert aki farag /farázs/ /g= zs/, az faragó /farázsó/ = tehát varázsó+ló. A varázslat pedig mágia /magy-ar dolog/ ami héberül= kabala, azaz -FO= a-

274

lavak< lovak, vagyis szittya- magyarul lújra a= Kő+ Bál, az ősi Párosistenség.

A fenti ószövetségi „rendszabályokkal” és vallási előirásokkal ismét egy meghökkentő „véletlensorozat” tanúi lehettünk. Ha csak laikus emberként és az évszázadok óta agymosott magyarként látom és olvasom a fentieket, akkor meg kell hőkkenni. A másik oldalról, a „judeizáltan katolikus- keresztényi logikával nézve” akár fel is háborodhatnék, az eddigi „délibábos” magyarázatokon.Tulajdonképpen azt is gondolhatom, hogy az összes eddig leirtakból- nem lehet igaz semmi sem. A belénk táplált eddigi nézetek szeirnt is okkal hiheti és vélheti bárki, hogy a fenti spekulációk nem lehetnek igazak. Józan ésszel ugyanis elképzelhetetlen, hogy mindeddig /kb. 2- 4. 000 év óta/ még senki sem akadt volna, aki felismerte és feltárta volna az igazság mellett a valóságot is. Az a feltételezés ugyanis, hogy ez eddig senkinek sem jutott eszébe, egyszerűen természetellenes.

Félelmetes vélekedés, de ebben az érvelésben van ráció. Joggal vetődik fel a kérdés, miért csak most „találta meg valaki a bölcsek kövét?” Valóban, most sem hihetem azt, hogy az emberek „egyszeri elolvasás” után, megértsék a szittya- magyaros nyelv „filozófiáját”. Hiszen az meglehetősen bonyolultnak tűnik és /főként/ gyökeresen ellent mond a sokezer éves tanitásoknak. Ez pedig rendkívül gyanus és döbbenetes dolog. Mindezekkel, nyilván magam is tisztában vagyok, mégis hinni szeretném azt, hogy a fentiekben leirtak sokakban /és egyre több emberben/ fognak meginditani egy olyan „szittya- tiszta” gondolkodás módot, ami lehetővé teszi az ősi igazságok mainál sokkal teljesebb valóságának megismerését és megértését.

Hiszem azt is, hogy a tudomány képviselői „hivatalosan is elismerik” azt, hogy a Biblia és „környéke” nem latin, görög, héber, angol vagy éppen francia szavakkal van teli, hanem magyarokkal. Talán egyszer rádöbbennek arra is, hogy mennyire nevetséges mindezeknek a konok tagadása és mennyire abszurd annak a tanitása, hogy a magyar nép és a magyar nyelv egy rokontalan, gyökértelen őskövület, amely semmivel sem egyezik és senkivel sem rokon. Ha pedig ez így

275

lesz, akkor az értelmes felismerésből már egyenesen következik az „itélet’: Itt a legfőbb ideje, hogy ez a „magyar- idegen” tévhit és manipuláció a megérdemelt helyére, a történelem szemétdombjára kerüljön.

Ha ez sikerül, akkor a ma annyira divatos másság- fogalmát is a helyére tudjuk tenni. A más- ugyanis egy új világot jelent olyat, mely gyökeresen különbözik a mostanitól. Ne feledjük: ma azt diktálják nekünk, hogy a boldogságot csak a túlvilágon érhetjük el. Ez azonban a magyar ősnyelv szerint nem igy van. Mi ismerjük a túlvilágot, de a másvilágot is. Ez a „másvilág” azonban nem a halálon túli világot, hanem az igazi másságot, egy másik, egy új magyaros-móros- tisztességes világot jelent.

38. APOKALIPSZISZ

A Bibliával kapcsolatos számtalan könyv és tanulmány irói között a legtöbb vitát és a legtúlzóbb véleményeket kétségkívül a János apostolnak a „Mennyei Jelenésekről szlóló Könyve”, vagyis az „Apokalipszisz” váltotta ki szakemberek és laikusok közt egyaránt. Ez természetesnek látszik, hiszen az apokalo szó feltárást, vagy leleplezést jelent elsősorban. János apostol azt irja, hogy Pathmos szigetén volt, amikor parancsot kapott az Úrtól, hogy látomásait irja meg. Az első rész a hét ázsiai gyülekezethez irt, dicsérő és elmarasztaló hét krisztusi levelet tartalmazza. A második rész a „hétpecsétes” titokról szól. A harmadik rész, a hét látomással és a negyedik az „angyal és sárkány” közti harccal, míg az ötödik: Jézus- Krisztusnak és a Sátánnak az 1000- 1000 éves uralmával foglalkozik.

A könyv egy „irodalmias nyilatkozattal” kezdődik, melyben az Úr megszólal és kinyilvánitja, hogy: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és vég.” ---„És megfordulék, hogy lássam a szót, mely velem beszéle és láttam ---hasonlót az ember fiához, az ő feje pedig fehér vala és a szeme, mint a tűzláng. Vala pedig jobb kezében hét csillag és szájából pedig kétélű kard jöve ki.” /János Jel. 1. 16./

276

Az emberek azt hiszik, hogy az alfának és omegának nevezett két görög betű csak az „ABC” első és utolsó betüje, holott a fenti idézet világosan kimondja, hogy én vagyok a kezdet és a vég. A Bibliai történésekből és próféciákból már kiderült, hogy a kezdet, a „kelet”, a keletkezés az Őstérben, a Mennyekben történik. A nagy alkotó és teremtő az Isten, aki a kezdet- kezdetén „a Bál”- isten volt, a BÉL= a Méh-istennő, kinek a latin /de hangugrásos/ alakja az = Alba, ami a hajnalt, a kezdetet, a fehér és piros szint is jelenti. (Megjegyezni kívánom, hogy a „római birodalom kezdete” az etruszkok Alba Longa nevű városa volt, melynek szittya- magyaros neve= Alba= a Bál, a Longa pedig= Ló-nag= Ló nagy, tehát a Nagy Fehérló vagyis a Fehérló Ősitennő.) A hajnal és a kezdet= alba lett tehát az alfa, a görög irás első betűje.50

Az élet értelme és célja az utódlás, pontosabban a teljes élet végének az eredménye a tovább- örökités megoldása. Ezt pedig nem más, mint az élet géni- isteni parancsait tartalmazó továbbéltetője a mag törvénye. Ez a mag tartalmazza mindazt, ami a fajta továbbéltetését biztositja. Ez viszont, úgy „működik”, hogy az élet végén a magot elvetik. (Az aggot pedig eltemetik.) A mag, pontosabban a mag-ár, vagy a mag-úr az „új himelvű istenség” a Magyar valamit berekeszt és valamit elkezd. Az Omega-jelenség arra utal, hogy most már befejeződött az „istenek közti harc” egyik fontos szakasza. Az, mellyel a kétnemű emberiség életének beteljesült kezdetet már megvalósitó Bál- nőfőistentől a Mag-férfiisten vette át az uralmat.

Az Omega= Ő-maga, az Ő-magasságának, az új Him-Istennek a megjelenése, majd győzelme. Ezzel pedig nemcsak az „égi- háború” ért véget, hanem kezdetét vette az emberiség fejlődésének egy új korszaka. Ez a nőelvű férfiuralommal indult, amit a Biblai cselekményeinek a kezdetét jelentette. Ezután következett az el-szemitásodás kora, amikor az egyre inkább

277

50 A Bál istennő, latin neve -HU = Alba = a hajnal, a pirkadat, ami legtöbbször "alva" ér bennünket. Ez az Alba = Alva lesz görögösen Alfa, amikor a "Nap" kezdődik. (A Bál, vagy Alba rovásírással: B= X és L = λ vagy Λ, ami Bál, Vál, A-Bál, A-Vál és FO = Alva- Alba olvasattal bir.

keményedő judaizmus nemcsak elvált a himelvlű napvallástól, hanem teljesen szembe helyezkedett a szittya-káldeus nőelvű vallással. Az a korszak volt ez, melyet János apostol Babilon pusztulásával, valamint Mihály arkangyal és a Sárkány harcával mutat be az utókornak, ami az „Úrnak” a szittya Magyar nap-Istennek a végső győzelmét jelentette.

„Megfordulék, hogy lássam a szót, -irja János apostol és láttam -egy fehérhajú emberhez hasonlót, -kinek jobb kezében hét csillag és szájából kétélú kard jött ki.” Meglehetősen szokatlan fogalmazás, de megdöbbentően érdekes és igaz.

Hogy lássan a Szót, mondja János. A szót azonban nem lehet látnil, csak a „szónokot”. A Szó -FO= Ósz, vagyis az az Ősz-ember, aki az Isten volt. Kezében hét csillag volt. (Csillag /ang/= Star /S-T-R/ /ném/= Stern - Sterne= Ő+stérne= őstér, ami egyben az Östen= istent is jelent, Persze lehet, hogy a hét csillag hét gyertyatartót jelentett. A gyertyatartó neve /németül/= Leuchter= e+Le-uster= Élő+űster= Élő-istén, tehát újra az Őstér< Istent jelenti).

„Az Isten szájából -irja a Biblia- egy kétélű kard jött ki.” Ismét torz a fordítás és újabb elértést láthatunk. Az isten szája, kifejezés maga is elirás, mert amint már kifejtettem, a száj /latinul/= os= Ős, tehát maga az isten, ezt erősiti a német száj is, amely= Mund, tehát= mond= vagyis, beszél. A szó a Isten szájából jött ki. Ez a szó pedig az Isten legfőbb fegyvere volt, hisz ő Szóval teremtett és kormányzott. Ebből következik, hogy a szájából a „nyelv”, vagyis a „kétélű kard” jött ki, mégpedig a „Szó”, ami –FO= Ősz, azaz egyenlő a Férfiistennel, míg a másik „éle” a Bál-őssel volt azonos. A kard így lett= „bál-os” = palos, majd egy pallos= az a kétélű fegyver, amit nem tudott megérteni < értelmezni, a „septuagintás” forditó. Holott a pallos -FO= szó+ lap, vagy az a „Szó-alap”< isteni alap, melyre a világmindenség épült.

278

39. HÉTPECSÉTES TITKOKJános látomása folytatódott és látta az utolsó itélet

eljövetelét is:„És üle valaki a királyi székben. És körötte 24 királyi szék

vala, melyben 24 fehérruhás vén ült és fejükön arany koronák valának. --- És a királyi trón körül négy lelkes állat volt, elől és hátul. ---Mindegyiknek hat- hat szárnya volt és egyik hasonló volt az oroszlánhoz, a másik hasonló a borjuhoz, a harmadik az emberhez és a negyedik a sashoz.” /János Jel. 4. 1- 10./

Már megszokott dolog, hogy ha nem értek valamit magyarul, akkor megnézem a témát más nyelveken is. Az esetek többségében az „idegen” szavakat magyarra vissza- fordítva megadják a megoldást, a helyes választ. A négy lelkes állat kifejezés önmagában is zavaros, mert két ellentétes fogalmat kevernek össze. Az állat /lat/= animal, de a lélek= anima. Az elértés igy érthető, mert egy idegen nem érzi, hogy az állat szó eredetileg a Páros- istenség nevéből származik. Animál= Anyi-Mál, tehát az anya és férfi. De nem más a fonákjáról sem. Animál –FO= ala-min-a= a-ló+mén. A szittya ember, mindig tisztelte és becsülte az állatokat és főleg a lovat, Az őskori népek a napot tartották a világ megtartójának és életetőjének. Az élettel és az elővilággal kapcsolatos tulajdonságokat viszont az állatokhoz kötötték, igy a szeretett és megbecsült állataik kultikus szerepet kaptak. Az istenek és állatok köztött „absztrakt” kapcsolat alakult ki, melyek főleg a nép ajkán kaptak népszerű szerepeket.

Ezért van tele az ókori vallás-kultúra állat-istenekkel, melyek tisztelete a szittya napvallásban nem politeizmus /sok-isten-imádat/ volt, hanem az asztrális és mitológikus kapcsolatokat tették szemléletessé. (Ezért van annyi állat a zodiákuson!) Az más kérdés, hogy a szétbomló, majd elszemitásodott nőelvű vallások valóban állat-isten imádatba torzultak. Ekkor tévesztették össze a lélek és az állat fogalmát. Magyarosan olvasva az Animal= a-nima-L = a néma Ló fogalmát tárja elénk. (Az állat /L-T/ szónk is= a-lót= A-Lót, az istent jelentette, de mára csak a második jelentése /az állati/ maradt meg.)

279

A lélek viszont az emberben lévő ösztön, tehát a páros-istenség, anya-apa „ellentét-párja” kiket a fiuk= a /kis/ Mén képviselt az ősvallásban. (A német Mein, az angol Mine ugyanaz, mint a magyar Én /M+ Én/, vagyis a bennünk lévő ösztön.) Az Anima a bennünk munkáló, de néma istefit, a Mént jelenti. Akinek a nevev-FO= a Mín /a/ -forditva maradt meg a tudatunkban. (A Mén istenfiú, mint arról már több ízben is beszéltem elsősorban a haladás /a menés/ s a gondolkodás /a mental i tás= mén-te l í tés/ is tene vol t . ) Igy let tek a meghatározhatatlan angyali lényekből a középkori magyar forditásban „lelkes állatok”. (lélek= anima + az állat= animál) Ezt a Bibliában négy lény ábrázolja, de azok sem lelkek, sem állatok voltak, hanem isteni lények, kiknek már jól ismertük az „állat-neveikwt”.

Az Oroszlán= LEÓ, a Ló- rossz átírása. (a Leo, lev, lőwe< egyaránt Ló- azaz isten. De a fonákjáról -FO= szóró+ lán+/g/ = az izzó napot jelenti. A sörényes rőt oroszlánfej a nap egyik ábrázolása.) Az oroszlán az állatok „istene” volt és így kapta a „Ló” /Leo- Lew/ nevet, tehát a most uralkodó férfi- Istent jelentette. A másik állat a „Borju” volt, ami /ném/= kalb és /ang/= calf, amik -FO= blak és flak, azaz bál-ka, tehát a Bál-istennő fia. (Az ő szitokneve ma a balek, a balga rászedhető ember.) A bibliai elnevezés mégis téves, mert a BIKÁT nevezték el borjúnak, amit végeredményben csak kor-kérdés. (A bika neve viszont latinul= taurus, azaz túri-űs= a túri isten. A német-angol bika= Stier és steer= azaz őstéri, tehát isteni.) Az angolok részben turáni< tűri /= tory/ részben avar eredetűek. Az avarok cimerállata a „brit-oroszlán” és nemzeti szinük a piros-fehér. A tory-k jelképe a bika, hiszen nem véletlen, hogy az angolokat John Bull-nak= Bika Janinak csúfolják. A John= Johann ugyanis a jó-hón, a Bull- /Bika/ pedig /gúmypsan a Tehén helyett/ a Bál-istennő neve.

A harmadik lelkes állat olyan volt, mint egy ember. Ez pedig angolul Man /mén/ és németül= Mensch= ménes, ami az „ember= Mén+ Nőt< a Páros- istent jelenti ismét. A negyedik a sas /ős-ász= TURUL-isten/ volt. Ez /sp/= astor, ami őstér< őstent istent jelent, akár csak a /lat/= aquila= aki-La= éki< égi Ló, ami /fra/= aigle /égle/= égi-Ló, a Fehérló. Alig hinném, hogy bizonygatnom kellene a szittya- magyaros fordítás helyességét,

280

hisz az így is tökéletes: a Turul, aki Túri- Lú= a magyarok istene. „Ami” tehát megjelent, hiszen a „Négy néma állat”a Nőisten és az „ősi-Párosistenség” szimbólikus alakjai voltak.

Ők is megjelentek és mégsem akadt senki, aki a hét-pecsétes köny titkát megoldotta volna. „És senki, sem mennyen, sem földön, sem föld alatt nem tudta a könyvet felnyiteni, de még rá sem nézni.” /Jelenések. 5. 3./ János apostol, azonban folytatja: „És láték a királyi székek és a négy lelkes állat és a vének közt egy Bárányt állni, és elvevé a könyvet /a végitélet könyvét/ a királyi székben ülőnek a jobbkezéből.”

A Bárány pedig nem más, mint a megalázott és megölt Krisztus, aki azonban egyáltalán nem volt „birka”, hanem Kos, a szittya- magyaros kusita népek nemző istene. A Bárány szó egyébként a judeo-keresztény manipuláció eredménye, melynek célja a „freudi-befolyásolás”. Magyarán az emberek tudatában az eddigi vallási alárendeltség és lelki terror folyamatos fenntartása. Jézus -Krisztust azonban a szittya- magyaros nyelv semmiféle csűrésével sem lehet „báránnyá” tenni. Krisztus báránysága az „áldozati bárány vére- elméletet” van hivatva tovább erősiteni, ami tovább folytatva a szittya-istenek megalázását. Ezzel a szittya- magyaros népeknek, de elsősorban a hun- avar- magyar népnek az áldozat jellegét bizonygatják, mélyítgetik és munkálgatják. Ez a „valláspolitika” kétségkívül jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a hun- avar- magyar népek az európai első helyükről, alig ezer év után Európa hátsó udvarába takarittattak.

A bárány idegen nevei azonban most is árulkodnak: Németül= Lamm, latinul= agnus és franciául= agneau /anyó/. A Lamm szó azonban -FO=mal, ami a máli< magashegyi< Férfi-istenit jelenti. (A mal-male szó /ang- és fr/ = férfi.) Az agnus= ég-nős, újólag a Nőfőistent jelenti, akárcsak a francia agnó= anyó szintén. Ezekből adódik, hogy a „bárány” szó valaha= Bá-arany= az Aba-arany< a napistennőt jelentette. A „Bárány”, tehát a nőelvű Messiás- Jézus-/talán éppen Keresztelő János maga/- a Bál-istennő fia és nem a Krisztus, aki a Mag-istennek a Nap-Kör-istennek a fia. (Sajnos a septuagintás fordításokból és azok továbbferditéseiből nem lehet hitelesen megállapitani,

281

hogy az istenségek hatásköre hogyan is alakult. Így nem tudható az sem, hogy Jézus és János mikor „helyettesítik” egymást. Azt meg különösképen nem, hogy Jézus és Krisztus két személyiség-e, továbbá mikor jelentenek egy és mikor „két személyt”.)

Az Istenfia -Bárány kezébe vette a Könyvet és a pecsétekből egyet felnyitott: „És látám, imé egy Fehér Ló jött elő és aki rajta ült, annál ijj vala és korona adaték néki, majd elindult győztesként, hogy -újra győzzön.”

„És amikor a második pecsétet felnyitotta, akkor előjött egy Veres-Ló. Aki azon ült annak egy kard adaték, hogy elvegye a békét és hogy az emberek egymást öljék.” --- „Harmadikra kijött egy Fekete Ló és aki rajta ült, egy mérleg vala a kezében.---„A negyedik pecsét felyitása után jött egy Sárga Ló és aki rajta ült, annak a neve a Halál. Adatik neki a hatalom a föld negyed részén, hogy megölje az embereket.” /János Jel. 6. 1-8./

Az aesophuszi tanmese rendkivüli tanulságokat tár elénk, ami természetesen csak a szittya- magyaros nyelven nyerhet világos értelmet. A pecsét neve /ném/= Siegel= S-igel= Ős égi Ló, vagy -FO= egi-s = légi-Ős< égi Isten. A francia pecsét= sceau /szó/= a szó és -FO= Ósz-Ősz= az isten. Ez sem mond mást. A pecsét tehát az isten szava, ami= égi ige,< a „szózat”.

A fejezet cime az Apokalipszisz tehát valóban leleplezés, hisz „fehéren- feketén” olvashattuk el a szittya- magyaros nyelven, hogy az Utolsó Itélet, azzal kezdődik, hogy az első pecsét feltépése után, -az isteni utolsó itélet első lépéseként a Fehérló ős-istennő jelenik meg kezében nyillal és „korona adaték néki.”A nyíl azonban a Magyar Istennőnek, a Magyar Boldogasszonynak a tökéletes jele hiszen a „nyilas” a „Zodiákusban is” a magyarokat jelenti.

Ők voltak az amazon harcosok a hajasok= /h/ ajasok= ijasok, a Jászok, az egyik női törzsünk. Bármennyire is meglepő, a bibliabéli Nilus is a Nyilas-szóból torzult el. Nézzük csak a Nilus deltát, amely háromágú- Delta- alakban ömlik a tengerbe, nyil-fej alakban. Ha pedig a női szemérem rajzát néhány vonással ábrázoljuk, ugyanugy néz ki -az ősnyilással-

282

mint a nyíl sematikus rajza. Végül alá szeretném aláhúzni, hogy R. Labat francia tudós szótára szerint eme piktogram a nyíl jele, aminek az elnevezése sumérul= Pal, vagyis a Bál-istennő nevének egy másik olvasata.) Aligha lehet kétség, hogy a magyarok Nagyasszonya jelenik meg kezében a nyillal és megkornáztatik, tehát ő lesz majd az őstér Új uralkodója

Az újra-megjelenés is bizonyítja, hogy a proto-ókorban első Nőisten, majd Párosisten elbukott és helyét a him-elvű vallások foglalták el. Ámde rosszul sáfárkodtak, a világ elzüllött és elérkezett az utolsó itélet ideje. Ekkor jelent meg újra a Fehérló istennő, győzelmi koronával a fején. Ez pedig azt jelenti, hogy az ujjászülető emberiségnek őt kell követni.

A második ló a Vörös-ló /a parázsló Napisten/, a szittya Férfi-isten akinek kezébe kardot adnak, hogy ha kell erővel is rendet teremtsen a földön. (A kard franciául=sabre és németül= sabel, /szab-el= szablya/ és nyilván mindkettő= saber< szabir, /azaz mór-avar/- fekete magyarokat jelent.) János irása azonban ezt is irja: „Megadaték neki, hogy elvegye a békességet és az emberek egymást öljék...” Ez az idézet fontos vissza emlékezés és emlékeztetés a nőelvű ősvallás tragikus bukásáraá Ami akkor következett be amikor a szittya férfi- vallásből himelvű szemita /semmitő/ vallás lett, mely karddal és háborúval szerzet hatallmat és gazdagságot.

A harmadik ló, a Fekete Ló, melyen az ül, aki Mérleget tart a kezében. Az aki ingadozott a szittya férfi-vallás és a szemita –hím-vallás agresszivitása között. A mérleg angolul és franciául= balance= bál-nő-cső= az ősi nőisten, aki árulja azt a terméket, melyet éppen a nőtörzsek megtermeltek. Most uralma végén eladja a buzát és árpát. (Búza /fr/= blé =bél< Bál. Az árpa /ném/ = Gerste= megyer-esten< magyar isten.) Ámde felhivják a figyelmét, hogy a bort és olajat ne adja el. A bor németül és franciául wein és vine= fínyy< fény a győzts nap- isten. Az olaj= oil< öl -FO= lö /meg-öl és lio= Ló, /vörös-ló, aki az ölő- Isten.

A negyedik ló, egy sápadt és /arany-/ Sárga Ló, de rajta a halál ült. (A sárga-/S-R-G/ = Sár-égő a napisten), vagy a „sír-égő” –a halottéégetés. Itt volt szerepe a „szent-mihály lovának”, ami egy arany és réz veretekkel díszített halotti lóca- szerü

283

nyereg. Ősi nevén a selye -FO= elles= űllés, melyre felültették az elhunytat, majd úgy égették el. A sárga-ló tehát a megsemmisülés, az elégés, a halál lova.

Az első négy Ló tehát, az ősistenség történetét mondja el nekünk. Elsőnek a Fehérló-istennő /Matriarchátus/ jelent meg, akit a Vőrősló a szittya mén- Napisten váltott fel. A harmadik a Fekete-ló az istenségért zajló háborús küzdelmet, a Sárga-ló pedig a harc végét jelentette. Az égi hatalomért való harc eldőlt. A szittya-nőelvű humánus vallás kétezer évre elbukott. Helyét a hím-elvű szittya, majd utána az elszemitásodott szittya-ellenes vallások foglalták el.

Az ötödik pecsét felnyitása után pedig megjelentek amegölt, kivégzitt mártirok lelkei. A hatodik pecsét után földindulás keletkezett, a nap elfeketedett és a hold veres lett. Az emberiség egy harmada elpusztult. A hetedik pecsét felbontása után nagy csöndesség lett, majd megjelent hét angyal és hat trombitaszó hangzott el, melyek után a föld megégett, a tenger állatainak negyede elpusztult, csillagok zuhantak le és emberek sokasága semmisült meg.

40. HETEDIK TROMBITASZÓ

Az angyal hetedik szózata bejelentette az Isten győzelmét. Az égi csata azonban mégsem dölt el, mivel egy nagy jelenség tünt fel az égből. „Egy napba- /napsugárba/ öltözött asszony, aki terhes volt. Lábai alatt vala a hold és fején tizenkét csillagból korona.” És volt más jel is az égben, egy nagy vörös sárkány tünt fel, kinek hét feje vala és tiz szarva és a fején hét korona volt. A sárkány pedig fel akarta falni az asszony születendő gyerekét.” /János Jel. 12. 1 -5./

Figyelemreméltó jelenetet ir le János. /Bár szerintem ilyenné a szeptuagintások forditása tette./ A leirás nem más, mint az égi Istenségváltás története más „eredeti és célú eseményekbe” ágyazva, ami a korabeli krónikás mesemondás egyik fontos jelensége. Az aesopuszi tanitást ugyanis meg kell ismételni,/emlegetni/ hogy az emberek lehigyjék.

284

Az égből tehát egy asszony menekült, aki nem más, mint a Bálnő< Boldogasszony a trónjáról letaszított nőfőisten volt, akit detronizállása után szerették volna a hold istennőjévé tenni. A magyaros Ló-nő-ből ugyanis nem volt nehéz latin Luna- hold< /holt/- istennőt csinálni. Megtették ezt annak ellenére, hogy Ő lett legelőbb a világ Főistene, aki később a férfi- Napistennel Páros-istenséget alkotott. Ő volt a Fehérló, a napisten Vörös-Lú fele-s-ége /Fele-ős-ég uralkodója/, a magyaros Lúnő< Luna, a fehér-asszony, aki a kezdődő ős korban még a Bál- istennő volt. (Aki mint Ilona< Heléne, /Hőlőnő/, a Naousteb feleségeként és Páros-istenként ismert.)

A „legújabb” korban azonban a félfi-férfi Napisten lett az „Egyetlen Úr”, aki elvette tőle az isteni rangját és letaszította a mennyországból. Ezért kellett menekülni régi honából. (Őt aztán a szittya-gyűlölő Élő-Hím /szemita Isten váltott fel.) A letaszított napistennőt a ferdítők már csak üldözött őként írták le é s h o g y h i t e l e s n e k l á t s z ó d j a n a k „ e g y k i s ” pontatlansággal„ napbaöltözött” asszonynak nevezték el, aki terhes volt, aki gyerekét a kis- Mént várta.

Itt is újólag a rossz, vagy eltorzított forditásból származó téves értelmezésekkel találkozunk. A Boldogasszony napsugárba öltözött asszony, aki a Hold istenasszonya is volt, amit a „lába alatti hold” is bizonyit. Az istenasszony pedig magyar fiának /Jézusnak/ a születését várta. Ugymond terhes volt, ami /ném/ = schwanger= ő+s- Manger= ős-magyar istennő volt. Ennek páros-voltát fejezi ki egyébként a francia is. A terhes= enceinte /anszent/ ami ősi szóval=h+enszent = hun-szent. (Ez ugyanis a szent-szülő „méhet” /muh< hum= hun-és hon/ jelentésű.)

Az őt üldöző sárkány ma sugallt fogalma azonban ismét hamisítás. A sárkány eredetilet SÁRKÁN volt, azaz a napisten. A sár< szár ősszó az ősárat, a nap-plazmát jelentette. A kán cím és rang pedig valaha a páros-istenség jele volt, ahol a K= Kő-isten, az N= a nőisten. A K-N betűk minden olvasata tehát a legmagasabb minőditást fejezte ki. A szittya népeknél ezért nevezték a fejedelmet kánnak. Majd később nagy-kánnak, kagánnak. Ez az a szó a szittyák ősi prioritásának az egyik

285

megdönthetetlen taúja. A szittya népeknél a kunok vették át ezt az elnevezést, de náluk a kant- /a nemzés aktusét/ jelentette.

Az új zsidó-vallást követő emberek jelentős része /feltehetőleg a vezetők/ azonban előszeretettel vették fel a K-N nevet, Nagyon árulkodó, hogy a zsidók legjellemzőbb elnevezése a Kón /Kohn/ Kán,/Kaán, Kahana/. Kún, Kűn stb, volt, (Az elnevezés pikantériája az, hogy a Kón /Khon, Chon/ nevet a franciáknál nem lehetett használni, mert a „népi-nyelvben” a Con nemi-szervet jelent, ami logikus, mert az ősi kan-fogalmat fejezte ki. Ekkor találták ki a Kon helyett a Kohen-Cohen neveket.)

A Sárkán szó tehát a napistent jelentette, amiből csak a zsidó-keresztény vallás csinált /hétfejű !/ sárkányt, egy olyan szörnyet, aki szózeket, gyerekeket fal vel és városokat perzsel fel. Persze a napisten márcsak ilyen vérszomjas valaki, akinek hét fejéből lángcsóvák áradnak. A magyar mesemondók azonban hozzátették, hogy: Tudjátok meg, ha egy fejét levágják –röbvest- kettő nő helyében. /Azaz legyőzhetetlen./ A sárkány tehát csak a zsidó-keresztény mitológiában lett szörnyeteggé. Goldoljunk csak bele, a rendkívül művelt ősi kinai biirodalom miért választotta szimbólumábá a Sárkányt, mely egy arany-gömböt ölet át. Talán a kinai elit erkolcstelen, vagy beteg lelkű volt, hogy egy szörnyet válasszon nemzeti és vallási példaképének, melynek napja még ma is a legnagobb űnnepük. Dehogy is, ő volt maga a Napisten.

Mit jelent azonban az a harc, amit Mihály arkangyal vivott a sárkánnyal?

A sárkány, a mai „tanitások” és fogalmak szerint nőket- gyerekeket fal fel és mindent felperzsel, fél is tőle az egész város és az egész ország. Ez a sárkány is hétfejü volt, minden fején korona, és tiz szarva vala. A sárkány azonban valaha egyáltalán nem volt ilyen vérszomjas élőlény. Ellenkezőleg, a napistenként a keleti népek, igy a magyarok istene is volt. Az pedig –már bevett gyakorlat volt, hogy a szittya Napisten nem lehet más, mint a legvérengzőbb fenevad a judeo- katolicizmus „jóvoltából”.

286

Sok száz évvel azelőtt ugyanis a nagyon nagy „királyok” cime is sárkán volt A hunok történetében is fontos szerepet kapott ez a név, mert a nagy hún „királynak” Attilának a cime is ez volt. (Hiszen a Sárkán= arany- kán, ami isteni cim volt,51 a Napistennek , a Sárnak= Hős-árnak, az Ősár-nak, az aranyló napnak a kánja.) A Hun Birodalom bukása után jelent meg a cime mint „szitokszó”, melynek célja a hunok nagy vezérének e l t ü n t e t é s e é s n e v é n e k a „ d i f f a m á l á s a ” , v a g y i s megbecstelenitése volt.

Nézzük ezek után a jelenések sárkányát és a vele kapcsolatos dolgokat; A hét fej- hét korona, a szittya- magyarosak hetes ős-számát fejezi ki. A fejeken azonban nem tiz-szarv, hanem tűz-szarv volt. Mindez természetes, mert a sárkány a Napisten megszemélyesitése, a koronáját pedig lángkoszorú képezi. Vele szállt szembe Mihály- Micháel arkangyal, a nőisten főangyala. Ez a jelenet azonban szintén hamis mert a napistennőt a napistennel úldöztetik. A Méh- istennő nevének egy mási magyaros olyasata a Mihály< Michael= Mih+ él= az élő-Méh. A vallási mitológiák szerint őt a Szűzmária< Boldogasszony lovagjűnak és védelmezőjének állítják be. (De a Mihály- Michaél tulajdonképpen maga az Istennő). A kettejük párharca -a Biblia szerint- úgy dőlt el, hogy a sárkány /= a napisten/ veszitett és végül is levetették, letaszitoták a földre.

Ez azonban nem igaz, mert a szittya történelem mást tanit. A harcban ugyanis éppen a szittya férfi Napisten /Sár-arany-kán/ győzőtt és a Boldogasszony Méhanya elveszitette a trónját. Az persze már ismert septuagintás „trükk” hogy a magyar istennőt másutt ördögnek és sátánnak nevezik: Holott a sátán} ördög eredete egészen más. Erről mondja az apostol: Ő nem más, mint a régi kigyó, kit neveznek ördögnek és sátánnak. /János Jelenések. 12, 1. 9./

287

51 A Sár-szó a napot és az aranyat jelentette. Nehéz, mint a sár, aranyat jelentett. A sárkány= Sár-kán, Arany-kán, ahol a Nap-istenséget jelentette. A latin sárkány= saurus is= Sár-Űs, vagyis maga a napisten. A csá-szár =cae-sar= ké-sár, valamint a német Kai-ser= kő+sár, Kőistent jelenti. A cár is= sár /a cirirl Sz= C/ <a Sárt, a napistent jelentette.

Azt hiszem a kigyó bibliai szerepét elég jól ismerjük. Emlékezzünk csak az édenkerti kigyóra, „aki” a későbbi események ismeretében a zsidók jelképe lett. Sok bibliai történet szerint a kigyó éppen a zsidók kedvenc állata. (NB. Mózes- kigyós botja, Mózes rézkigyós csodatétele, Éva csábitása, az orvosok most is ismert jelvénye, mind kultikus héber vallási diszitmények, De ennek a kultikus körnek a résza a Laokon szoborcsoport is.)

A Biblia szerint, a sárkány a főldre érve tovább üldözte az asszonyt a gyerekével, de az sas szárnyakat kapott és elmenekült előle. A sárkány pedig a tengerpartra állt. És: „A tengerből nemsokára egy fenevad jött ki, melynek 7 feje, 10 szarva és 10 koronája volt és kinek neve istenkáromlás volt.” /U.o. 13. 1-2./

Nem nehéz kitalálni, hogy ismét ugyanarról a sárkányról van szó, egy kissé más „tálalásban”. Egy hétfejü sárkányról, kinek „tiz-szarva és tiz koronája” volt az ő fejein”. Nem akarok akadékoskodni, de nem tudom, hogy ezt milyen elosztásban képzelték el? Két, vagy több szarv és korona volt egy fejen, de hol és miként? Persze, szó sem volt 10 koronáról és 10 szarvról. A Napistennek, hisz a sárkány az volt, nem tiz, hanem tüz-szarvai és tüz-koronája van, ami nem is lehet másként, hiszen a Napisten- sárkány minden torkából tüzet lövell.

A neve pedig -mondja a Biblia- a káromlásnak a neve, ami a franciáknál tökéltes megnevezést kapott= blasphémia és a németeknél= lästerliche Name. Persze, mást nem is mondhatnának, hiszen a Magyar Isten jött ki a tengerből. Ezt a Biblia bizonyítja, hiszen ezuttal is elmondta, mi is a neve. Azt pedig már tudjuk, hogy –náluk- a szittya- magyar Istennel kapcsolatos fogalmak mindig szitokszóba fordítva értendők. Így pedig ez az „olvasat” akár bizonyítéknak is számithat. Az Istenkáromlás= blasphémie= blas- fénie= bálas+ fénnie. A Baál-Nap-istennő fénye. A gyalázkodás, gonoszság /ném/= Laster, vagy Läster= lós-tér = isteni- tér, vagyis a Mennyország. A név pedig= Name -FO= e-mán= a mén, az Istenfia neve. Együtt pedig az őstéri Krisztus neve..

A tengerből jövő „fenevad”, mint láthattuk újra csak maga a Páros-isten. A szitokszavak tehát újra és újra ősisteni

288

fogalmakat takarnak, melyek nagyon nemes és szent dolgokat jelentenek. Ámde azt mondják, hogy amikor a hazudozók és hamisítók halmozzák a tévesztéseket, sokszor nem figyelnek eléggé és akkor előbújik az igazság. Én még azt is megtapasztaltam, hogy az igazi tartalom még az eltorzitott szövegböl is előbujik. Erre kitűnő példát láthatunk a következőkben:

„És látám, hogy fejei közül az egyik halálosan megsebesült, de meggyógyíttaték és az egész föld követé a fenevadat.--- És imádták a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak. És imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda hasonló a fenevadhoz és kicsoda viaskodhatik meg vele?---És adaték néki a hatalom, hogy a szentek ellen hadakozzék és őket legyőzze és adaték néki hatalom minden nemzetségen és minden népen.” /János Jel. 13. 1- 8./

Az idézet ismétel ten a zürzavaros ferd i tések gyüjteménye, ahol a szavak mai jelentése szerint nincs értelmi összefüggés. A mondandója egyszerűen követhetetlen. Ha laikus ember olvassa és próbáljuk megérteni, akkornem tudja a józan észét használni. Nem lehet ugyanis megérteni, hogy ezt a gyülöletes sárkányt vajon miért is imádják az emberek? Ezek szerint a fenevad és a sárkány tulajdonképpen szeretetreméltó? Azt hiszem a válasz: igen, -kellene, hogy legyen. A kakofóniának azonban ezzel még nincs vége, sőt még fokozódik is.

„A földről azonban egy új fenevad támadt, akinek két szarva vala, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.”--- És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi, hogy az emberek továbbra is imádják őt. Ennek érdekében még a tüzet is lehozza az égből és más csodákat is cselekszik.

Aztán elkábitja a népet és ráveszi, hogy készitsenek az első fenevadról képet, mely beszéljen hozzájuk. Aki pedig ezt nem imádja, akkor azt megölik. Ezután azt teszi az emberekkel, hogy a homlokukra és kezükre jeleket rak, „Hogy csak azok kereskedhessenek, akin a fenevad jele, vagy neve van rajta.”/U.o. 13. 11 - 17./

289

Azt hiszem nem könnyű eligazodni a fentieken, pedig a lényeget már leegyszerüsitve megfogalmaztam a német és francia szavak alapján, amikor kifejtettem, hogy a két fenevad története a Párosisten szétválásának a története. Az a „fenevad”, amely a tengerből jött elő, a Magyar- Mór isten. (A tenger ugyanis= mar< mare, mer, more stb.) Hogyan is irja a Biblia: „Olyan, mint a párduc, a lába olyan, mint a medvéé és a szája mint az oroszláné.”

Aki olyan mint a párduc az= pár- düc= pár-dicső, a Páros-istenség. A párduc németül= panther -FO= nap+téri= tehát őstéri< istenii. Franciául pedig= leopard= ló-párod= a Fehérló és Vörösló, azaz úhe a párost istenség jelképe.

A lába olyan, mint a medvéé. A láb= FO= Bál- istennő. A medve /fra/ = ours= uras, Latinul= ursus= uras-űs< úrős-Isten. A szája -FO= a jász, tehát nyilas nőtörzs neve, átvitt értelemben a Baál istennő. (A latin szá= Os= ős, tehát a Szó- Ősisten. A /ném/ száj= Mund= mond, azaz beszél. Az /ang/ szól-, mond pedig= say, tehát száj. ) Ez az ŐsIsten-/Ősten/, aki az Ősten+ ger-ből emelkedett ki és előbb Nőistenként, majd Páros-istenként uralkodott az embereken. Ő volt az ősi ellátó- etető Isten, amire a száj- is utal, de a medve is az evést jelenti. (Medve ugyanis a Méz-evő eltorzult elnevezése, Medz-eve= Medeve= medve.)

A fentiek alapján már tökéletesen érthető a „szörnyeteg” szeretete. A szőrnyeteg ugyanis a Boldogasszony istennő volt, az Aranykor istennője, amikor az emberek boldogan éltek, amikor nem ismerték sem az erőszakot, sem a háborút. Ahogyan azt Ovidius ”Aranykor”- című éposza azt leirja. Abban a korban ugyanis az emberek törvény és kényszerítés nélkül éltek. Abban akorban nem ismerték a gyilkosságot, a legnagyonn bűn a lopás és a hazugság volt. Csoda-e ha imádták a Napistennő< Sárkányt és uralmát.

A másik „fenevad” a földből kijövő hamis /?/ próféta. Aki kétszarvú vadállat; Olyan, mint a Bárány de úgy szól, mint a sárkány. /U.o.13. 11./ A képzavar szinte teljes. Nem könnyű eligazodni benne, de szépen kihámozható. A föld /lat/= terra -FO= a rét. A rétről jövő kétszarvú „vadállat” a KOS, (aki olyan, mint a Bárány /külsőleg/, de úgy beszél, mint a sárkány= az

290

Arany-kán< Napistennő.) Ő tehát a magyar -kusita /kus/- népek istene, vagy vezére. Ő a Főkos, a „Napistenség- fia”, Ő volt tehát az Új-istenfi, akit a „szeptuagintások” hamisnak, /hamis- prófétának/ minősitenek. Ő az, aki „nagy jeleket tesz”, vagyis csodákat müvel. Ő az, aki a „tüzet is aláhozza az égből”. És Ő az, aki ráveszi a népeket, hogy képet csináljanak arról a „fenevadról”, akit fegyverrel megsebesítettek és meggyógyult.

A „fenevad” képe /lat/ imago= i+ mago= a Magos< mágus. A kép /ném/ = Bild /B-L-D/= Bálod, a Bál istened képe, tehát újra és újra a Szittya- magos-isten és a Boldogasszony, aki mindmáig nagyon népszerű. A Biblia a zsidók vágyát fejezi ki a következő részekben. Először azt írják, hogy ezt a Fenevad- képet imádni kell, mert aki nem teszi azt megölik. Azután minden átmenet nélkül arról beszélnek, hogy mindenkinek a kezére és homlokára jelet tesznek és csak az vásárolhat és adhat el, aki ezekkel rendelkezik.

Itt tulajdonképpen Mátyás király és a gömöri paraszt esetéről van szó, akinek megtiltotta, hogy bármily felvilágositást is adjon az uraknak, amig az ő képét nem látja. A paraszt sok mindent elárult az uraknak, akik azért keményen fizettek. A végén viszont szemrehányást tettek neki, hogy nem teljesitette a király parancsát, mert elárult fontos dolgokat, holott nem látta a király képét. Dehogynem, felelt a ravasz paraszt és felmutatta az arany pénzeket, melyeken a király képe volt látható.

Azt mondja a Biblia, hogy el kell késziteni a „vadállat” képét és azt imádni kell. Ők már ezt egyszer megcsinálták Mózes idején, amikor az új istent az aranyborjut imádták. Most is egy német állatról= Tier- ről. illetve a Stier= a bikáról volt szó Ezt az arany bikát, pontosabban az akkor „feltálált” pénzt kellett volna imádni. Ez a pénz az a „jel”, ami /fra/= marque= márka< mérke, a véset t , mar t< mér t -kő , sz i t tya- magyarosasan= Mór-kő, az isten képe. Ez pedig /ném/= Malzeich= málz-ék= málos-ék= a magashegyi isten köve.

A Jelenések igen világosan fogalmaz: „És senki ne vehessen és adhasson el semmit, hanem csak akin a Fenevad bélyege van, vagy a neve, vagy a nevének a száma. /Jel. 13. 17./ Miként magyarázzák ezt az igét a zsidó-keresztény egyházak papjai? Szerintem fogalmuk sincs arról, hogy mit is

291

olvastak ebben a passzusban, pedig nagyon értelmesen van megírva, mégpedig ősi magyar nyelvűnkön.

Vegyük sora a fenti feltételeket. A Fenevad természetesen a Napisten. Az ő jegye a KEREK- pénz, melynek neve általában a napot, vagy a nap-isttenség különféle funkcióit viseli. A kerek pénz közneve= a /török/ kurus, ami körös, a garas, amai görös= körös. A lengyel garas= grossy= garosi, az osztrák garas= gröss. Görös. A /fr/ váltópénz= sou -FO= ús< Ős. Az angol garas= penny -FO= ínnep< a nap. A napisten jele tehát a kör. A nap neve már benne van a pénz nevében- elnevezéseiben. Az angol pénz= pens, ami -FO= s-nep= ős-nap. Ez persze a nőelvű vallás bukása után következett be. A pénzek neve tehát az istenség nevét jelentette. A Fenevad-napistennő száma pedig az 1= egy, ami az égi-t is jelenti. Az egyes szám minden nyelvn az ősi nőisten nevét kapta. /Többnyire H-nélkül./ Az első ugyanis a Hun-Anyus a hun-nő, mely unus-una, un, une, one, ein /nej/ stb. alakban lett ismert mind a mai napig.

Ezentúl tehát -a rontott korban- már csak az vásárolhat és adhat el, akinek pénze van. (A pénz -FO= z-nép, vagyis= Az nap, a napisten. (A pénzek azóta is a napistenség nevét viselik. A római As= ász, vagy Ős. A görög drahma -FO= mahard= a mahar< a Magyar-ad. Arab pénzek= Rial -FO= lair< leir, illetve Llúó-úrl, a Dirham -FO= mahrid=< mahar-ad. ham spanyol pénz nap= sol -FO= lós, a román leu= Ló, az olasz lira= Ló-ur, Az orosz rúbel -FO= úr+bel, azaz Bál-úr. Az angol font= pound -FO= d+nap, azaz napod, Nap-urad. A svájci rappen -FO= neppar= nap-ur. Stb.) A modern pénzek neve már sokszor csak az isteni funkciót jelenti. Dollár= ál+ dol-ár, vagyis áldod-az urat. A spanyol maravédi= a mór/isten/ védi. A skandináv őre= úri, vagy az őrző istené. Stb.

Kik is azok, akiknek „kezén és homlokán” rajta van a jel= vagyis az isten jele, az „isten-képe”. A homlok /ném/= Stirne= őstér-eni, azaz isteni. Ezt a szót viszont a Stier /bika/ és Tier /állat/ szóval keverték össze. Így az „aranyborjú” jelét tévesztették össze az „Észnek” az Őstérnek a jelével. (Az összekeverés nem véletlen, mert hiszen az isten nevével kivánták elfogadtatni a pénz „bevezetését”, mely nem nagyon tetszhetett a szittya- magyar vallás hiveinek.) Erről van szó a

292

kéz /fra/ = main= Mén, vagyis az isten egy másik nevének szerepeltetésénél. Annál is inkább, mert a pénz /ang/= money /mani/= vagyis méni, tehát isteni fogalmat sugall. (A kéz neve /lat/= man-us/. framciául= main= a mén, ami újra a kis-istent Krisztust jelenti.)

Egy szónak, egy új fogalomnak a megjelenése nagyon szembetűnő a ebben látszólag „indokolatlan részben.” (Amely „isteni látomásokat” jelenit megő): a vétel és eladás piaci fogalma. Hogyan került a „csizma az asztalra?” Hogyan kerül ide ez a piaci fogalom, az istenségek harcát bemutató fejezetbe? Tulajdonképpen teljesen jogosan és logikuksan, hiszen a zsidók „vallásának” –talán a legfőbb feladata- akkor már a „Veszek-Eladok” életmód agyakba való besulykolása volt. A legfontosabb ugyanis mindenekelőtt a pénz szerepének a legitimálása és felértékelése volt, hiszent ezt eddig a kamatra adását halállal büntette a szittya törvény. Az igazság az, hogy a nép félrevezetése végett a pénznek „isten-nevet” adtak, hogy el tudják annak szerepét fogadtatni a szittya- magyaros népekkel is.

A vonatkozó zsidó elnevezések is keményen bizonyitják a már fent is bemutatott elnevezések realitását. A „veszek” ige jelenti a legfőbb zsidó alaptörvényt mely a pénz nevét adja héberül. A pénz ugyanis= kesef, ami -FO= feszek= veszek. A zsidó váltópénz= shékel /sékel/= csekély, a kereskedő= soxer /sóher/ -FO= os+her, azaz ős-here. (Viszont a venni ige /fr/ = acheter /astér/= Őstér= Östen, és Östen. A venni viszont /ang/= buy /báj/= a Bál istennő neve.)

Ezek után talán érthető lesz a 13. Fejezet utolsó pontja is, mely az addigi események tartalmától és „eszmei mondanivalójától” függetlenül a következő meglepő kijelentést rögziti: „Ez a bölcsesség! Akinek értelme van, számlálja meg a f e n e v a d s z á m á t , m e r t a z e m b e r i s z á m = 6 6 6 = hatszázhatvanhatos szám.” /János Jel. 13. 18./

A régi szittya-számrendszer hátos- rendszer volt. Az egyes= 1 a nőt jelentette. (Egy /fr/= un<ön -FO= nő. A latin egy= unus-una< hunus- huna= una -FO= a-nú< a-nő.) A hat viszont a férfit jelenti. (Hat /fr- ang-ném/= six< sex< zeksz, tehát mind a párosodást, a nemzést a férfiasság lényegét fejezi ki.Ma is

293

használjuk a tucat és féltucat fogalmát. A hatos viszont népszerű régi pénz egység, az alap-váltó pénz volt.) A 10= a nap- tűzet /X/, a száz= az-Ász, az isten. Nyugaton aáz= centum= szent-um< szent-méhet je lent i . A sz i t tya Háromszentség= I+I+I azaz 111 ez a nap-istennő száma, hiszen ő az első mindenben. Ez a szám tehát a szittya-magyarok „szerencse-száma”. A 6 viszont annak a férfi, a him isten száma, aki elhagyta a nőisten- feles társát.Ennek hatszorosa, a 666 azaz „egy 6-haloom”- ami a haalommal egyenlő. Ez ugyanis a szittya- írtó semmitő szemita hím-isten száma.

A fenti bölcsesség- elmélet viszont a mai magyar nyelven a következőt jelenti: A bölcsesség a bölcsek kövének a titka. Akinek „esze van” = vagyis elég lelkiismeretlen, az pénzváltó és nyerészkedő uzsorás lett. Aki pedig megszámlálja a fenevad számát, az a nagy halom pénzt számlálja meg. És annak száma hatszázhatvanhat, tehát egy halom- hatos, vagyis a hatalom. Az elmúlt kétezer év bizony azt bizonyítja, hogy a közép és újkorban a legfőbb hatalom a pénz és a kamat lett, amelyek révén mind a mai napig –szinte akadálytalanul- uralni lehet az egész világot. Nem véletlen, hogy napjainkban minden kérdés elvileg alá van vetve egy demokratikus akaratnak, a népakaratnak, kivéve a pénz világát.

A 20. Század hamis erkölcsű társadalmának legfőbb istene és tabuja a pénz, Ahogyan isten tetteik nem szabad kétségbevonni, úgy most a pénzt nem érheti bírálat. A kapitalizmus legfőbb törvénye, hogy tilos a pénz hatalmának bármely korlátozása: A pénz nemzetek feletti; hatalma nem ismer határokat. Ma akármilyen tiltakozást elvetnek azzal az „megdönthetetlen érvvel”, hogyha valami „üzleti érdek”, azt nem szbad visszautasítani. Hogy miért? Egyszerű, mert a pénz érdeke a legmagasabb érdek. És ezt ki, vagy kik határozzák meg? Azt nem nehéz kitalálni.

Tény, ami tény, a világban ma már minden a „Veszek és eladok” szellemiségét tükrozi. Ma minden vétel és eladás tárgya, de nemcsak az árúk, hanem az egész világ, benne az ember maga. De nemcsak a testével, hanem a „becsületével és a tisztességével” vagyis a lelkével együtt. Sajnos a mai

294

történelminek mondott vallások pedig sorra megfeledkeznek arról, hogy Jézus-Krisztus már „akkor” a nagy bibliai időkben is kiverte a templomból a pénzváltókat és kufárokat. A kufár szellemiségükkel együtt.

41. „BABILON” BUKÁSA

Babilon, ma olyan tükrös jelkép, mellyel hamis képet vetitenek az emberiség elé. Az eredetileg szemere< sumér alapitásu városról egy Akkád „szemitának”- tartott 52 birodalmat neveztek el, holott a Babel és Babilon az ősi szittya- magyaros népek városa volt mindig, bár ott az úgynevezett babiloni fogság után a zsidók szerepe, jelentősen megnőtt. A város nevét a héber balal = összezavar igével azonositják és magyarázzak. (A zsidóknál a Bál- szó valóban mindig zavart okozott, így érthető, hogy vele fejezték ki a zlűr-zavart). Illetve az akkád Bab-ilu= isten kapuja, szóval hozzák kapcsolatba. Babilon fénykora kétségkívül a I.E. második évezredtől az 500-évekig, vagyis nagyjából a Nimród= Hammurábitól, a híres Nabukodonozorig terjedt. (A zsidók által annyira gylűlölt Nimród az én kutatásaim szerint Hammurábival egyenlő.)

Babilon birodalma azonban nem az összezavarásról és az isten kapujától kapta a nevét, hanem magától a Nőfőistentől, a szittya- magyaros Boldogasszonytól, aki akkor Bab-Ilonnak, Ilona „Aba-anyá”-nak= Bab Ilon- nak, vagy Aba /a-Bő/ Ilon -nak neveztek. A méh neve nyugaton is ezt mondja, hiszen az ape, api, abe, abeille, ma is méhet jelent. Az Ilona szó az Ilő-

295

52 Az Akkád birodalmat teljesen tévesen a sumérral ellenséges szemita hatalomnak tüntetik fel. Erről nem lehet szó, hiszen egy hatalamas és művelt nép mellett észrevétlenül nem nőhetett fel egy ellentétes és ellenséges vallásu birodalom. A akkádok a sumérek testvérnépe, a hun-magyar párosnép "magyar oldala" a férfi-elvű szittya vallást kkövető makkos nép daha- dákós nemzete, mely a nemző- dugó, duka= daka /daha/ névtorzulás révén nyerte el nevét. A daka -FO= akad = akkád elnevezés innen erek. Ők is szittya- magyaros népek voltak.

Nőt, a szülő Istennőt jelentette, „akit” szülő- kapunak< az élet kapujának is joggal tekinthető.

A Fehérló- Szép-Ilona napistennőnk Csillagjelképe a Sagittarius= a Nyilas volt, ami tökéletesen érthető, hiszen az egy /szülő/ Nyílás, illetve egy „Szülő-Cső” ahonnan lányai az amazon nyilas-nők származtak. Nem véletlen tehát, hogy a nyilás betűje a magyar rovásirásban a= Cé- /Csé – Cső/ betű =” ↑ ” -ami nyilvánvalóan a Magyarok Nyilas Ősanyját /a Méhet/ fejezi ki. (Az Ilona görög Helena< Hőlő-nő az Élő-Nő< Ilonát jelenti a Hélios /Hőlő-Ős/ napisten feleségét. Ő tulajdonképpen egy Parázsnő, vagyis Varázsnő, a fehérlő-izzó Nap felesége. A szeptuagintások innen vették a „Nagy Parázna” kifejezést, mellyel a szittya napistennőt illették.

Babilon városa, a János-Jelenésekben, a már „leváltott” és az erkölcstelenséggel azonosított Nőisteni uralmat- hatalmat jelképezte, melynek nőelvű szittya vallása ebben az időben omlott össze. A Nőistenség végső szétesését a Bibliai történetek céltudatos mitoszaiban adták elő. Nevezetesen úgy, hogy azt hét angyal készitette elő: „És láték az égben --- hét angyalt, kinél vala a hét utolsó csapás.”---És a négy lelkes állat közül az egyik a hét angyalnak hét aranypoharat adott át, melyek örökkön- örökké az isten haragjával voltak tele.” /János Jelenések 15. 1 -8./

Ez az idézet már azt fejezi ki, hogy a győztes Úr többé nem a nőelvű szittya vallás férfi-istene, hanem a semmítő= szemita Úr lépe elénk, akit a hét angyal hét más- és más nevű napi istenséggel jelenít meg. (Az Ős, a Mag-ár, a Fehérló, a Mén, a Dugós, a Leó /Lo= oroszlán/ és a kusita „Kos” megbüntetik az elzüllő világot. A szeptuagintás ferdités természetesen arról szól, hogy ezek az „angyalok” a szittya napvallású magyar-hun népeket fogják pusztitani, holott ez akkor még csak a rabbik vágyálmaiban létezett.

Az angyaloknak adott hét arany-pohár, az isten haragjával volt telve. Ezek az arany poharak terrmészetesen a vérszerzlődési serlegeket jelentették, melyekkel hét szittya nép rendelkezett. /Hét nemzetség= hét serleg./ Ezek pedig az „Örömös-itallal” voltak tele. Az pedig kétségtelen, hogy a zsidók istene az ilyen szittya aktusokért rettenetesen haragudott. Az

296

örömös ital tehát nem véletlenül vált a középkorban ürmössé. (Ennek angol neve= Vermuth< azaz Vér-must.)

A bibliában emlitett pohár 53 neve héberül Kost jelent. Amikor tehát a zsidó-keresztény prédikátorok arról beszélnek, hogy: Múljék el a pohár! Akkor tudat alatt azt deklarálják, hogy pusztuljanak a kosok, vagyis a szittya magyaros „kusita” kosok, köztük elsősoban a Báránynak „csúfolt”, minősített Kriszitus, aki bizony Kos volt, tehát az avar- magyaros népek mennyei vezére.

A pogány szittya népek teljes vereségét kivánták deklarálni a septuaginták, amAmikor azt irták, hogy az első angyal betegséget küldött a földre, a második a tengerben ölte meg az élőlényeket, a harmadik a folyókat vérré tette. A negyedik a nap tüzével elégette az embereket, az ötödik sötétséget hozott a földre. A hatodik kiszáritotta a folyókat és a hetedik földindulás okozott és a „pogányok< szittyák” három nagy városa összeomlott, köztük Babilon is.

A fenti leirás az istenség- váltást vetíti elénk, a vesztes Boldogasszony nap-istennőt bemutató látomás szavaival: János látott egy asszonyt ülni egy hatalmas veres fenevadon, mely teljes vala a káromlásnak a neveivel, melynek hét feje és tiz szarva vala. --- Az asszony pedig biborba és skarlátba öltözött, arannyal, ékszerrel és gyöngyökkel volt teli.---A homlokán pedig egy név volt írva, egy titok, hogy: „Babilon a föld paráznaságának és tisztátlanságának az anyja.” /János Jel. 17. 1-5./

Az égi háború még sokáig folytatódott.”És ezek a Bárány ellen viaskodtak---És az asszony melyet láttál, ama nagy város, melynek királysága van a föld királyain” /János Jel. 17. 14 -17./

A fenti passzus tehát a menyországi „rendszerváltás” egyik záró jelenetét adta elő. A szeptuagintás rabbik a történetet félemetesnek találták és így is forditották, bár fogalmuk sem volt a valós tartalomról. Amit leirtak, az magyarul

297

53 A pohár /ném/ = pokal, ami valójában a serleget jelenti, mára azonban szitokszót csináltak belőle, a pokol< poklot, az ördögök honát, ahol tűzön égetik az igazi hívőket, a zsidó-keresztényeket

a következőket jelenti: Az Asszony a Boldogasszony-Istennő volt, aki a hétfejű sárkány hátán ült, melynek tűz- szarva vala. A neve pedig a nap-istenség dicsérete volt.

A sárkány ugyanis a= Sár-kán, az Aranyló- Napisten, melynek nem tíz-, hanem tűz-szarvai, azaz lángoló „arany-koronája” volt. A nap-istenséget akkor ugyanis még a Boldogasszony uralta. Az istenkáromlás /lat/= blasfémia= balás-fémia, ami a Bál Ász+ fémie /fénye/= a Bál—istennő fénye. Ez pedig számunkra a napistennő dicsérete, ámde ez a zsidó-keresztényeknek még ma is istenkáromlás.

A napistennő nyilván= parázsnő, amiből mostanra már parázna- nő lett, holott ez egy másik tévedést is kifejez. A Fehérló napistennő másik ősneve ugyanis a Méh-istennő a magyarok anyjának találó elnevezése, kinek száz-és százezer gyereke benépesítette az ókori szittya világot. Babilon városa tulajdonképpen egy nagy Méhkas, egy nagy Báboló. De a benne lakó Méh-anya nem a paráznaságával „szedett össze” annyi utódot, hiszen a méh-királynő egymaga akár több millió /petét/ méhecskét is képes megszűlni. A ”Nagy Parázna” homlokára irt Babilon- név másik jelentése tehát a Báboló< a Bab-ilú-Élő= az Élet Kapuja. A nagy méh-kaptárban lévő bábok ugyanis az élet kezdetét szimbolizálják. Az átrágott báb-nyíláson keresztül ugyanis a dolgos méhecske már élet-készen bújik elő.

Bál-istennő neve vallóban a Bab-Ilon= a „Szüő- Méh-isten”. Az a csodálatos szittya város, melynek királysága vala a föld királyain. Igen, tudjuk jól, hogy a sumér- Babilon uralta az akkori „világot”. Idővel mégis el kellett buknia, mert feladta eredeti tisztaságát és erkölcsét. Az emberek erkölcstelenné lettek és a társadalom pedig fokozatosan már a szétesés szakadékának a szélére került, A szittya vallást tehát meg kellett újitani. A régi istenasszony azonban hiába pompázott a legszebb öltözetében, a matriarchátus, a nőuralom végleg elgukott és utána már a prostitució uralma lett a csőcselék vallása.

Sajnos, a mai világ sem más, mint egy „prostituált Babilon”, ahol a „modern nők”, már nem vallási, hanem politikai hatalomra törnek, ami elfordítja őket a családtól és a fiatal

298

nemzedék nevelésétől. Ma már nem kivánnak együtt élni a férfiakkal és nem kivánnak gyereket szülni. Márpedig az emberiség legfőbb kötelessége, a „teremtés” a nemzet továbbéltetése. A tiszta célok, az ősi valláserkölcs ma újra ismeretlen fogalom lett és ezért végsőfokon a társadalom teljes szétesése fenyeget. Egészen úgy, mint „akkor” és majdnem úgy, ahogy azt János leirja és félek, hogy hasonló végkifejlettel.

Ha ugyanis elkezdünk számolni, akkor rájövünk arra, hogy ami a „Jelensékben” le van írva, az a 20. Század „nyitott” társadalmára is vonatkozik. Magyarul ránk és az úgynevezett „zsidó-keresztény társadalmakra”, melyek a jánosi vizió alapján rövidesen el lesznek törölve. Ennek ellenére Babilon pusztulása mégis másként következett be, mert a valóságban is másként történt. Nem úgy, mint ahogy megörökitették a Bibliában, amely a Jelenések Könyvében a tisztátlanság városának, a prosituált városnak minősitette, melyre rázudul az Isten haragja.

A Babiloni szittya- kaldeus hatalom valóban az erkölcsi züllés következtében bukott meg, csakhogy nem a zsidó Istennek a Jehovának a haragja miatt, Őket ugyanis a szittya- magyarok Istene buktatta meg őt, mert az ősi szittya vallás erkölcsét tették tönkre. Bár annak a zsidók már akkor is haszonélvezői voltak. A széthúzó, a nemzet- tudatát vesztett gazdag szittya- kaldeus államokba a zsidók és más szemita népek mindig ilyen rontott korban épültek be. Módszerük ismert, hiszen előbb a külteruleteken fokozatosan megkapaszkodtak, majd „beépültek” a szittya- magyaros államba és néhány száz év mulva már képesek voltak a hatalmat belülről is megdönteni.

Ennek ellenére a zsidókat Babilon azért irritálta, mert sokáig uralkodott rajtuk és nem hagyta őket kényük és kedvük szerint cselekedni. A csodálatos város azonban a Napvallás főhelye, a Napisten fővárosa volt, így egyik meghatározó minősitése kett a parázs- város jelző, ami eredetileg Varázs-város elnevezést takart. A Nap-városa a Parázs-városa, az „izzó- parázsló” istené, aki egyúttal varázsló-isten is. Innen ered az újabb melléforditás, amikor a Varázsnő kifejezést az eredeti Parázs-nő cim görögös elirásából Paráz-na szóval cédaként jelenitette meg.

299

„Babilon, a parázna” kifejezés, ezt jelentette: „Báboló< Babázó a Bab-Ilo= a Nap-Íló, (az Élő Napisten) volt, vagyis az ősmagyarok Fehérlő< Fehérlója = a parázs evő táltosa és Napistennője. Ez a varázs< parázs szótévesztés annyira megtetszett nekik, hogy nagyon sűrűn használták a nemi szabadossággal, valamint a pirossal és a parázzsal kapcsolatosan másutt is. (A parázna /fr/= prostitue= pirositott, a görög hetera= hétura+ /van/ kéjnők, vagy megbélyegzett nők.)

Azt azonban a történeti hüség kedvéért meg kívánom jegyezni, hogy a zsidóknak semmi oka sem lehetett a haragra. A babiloni fogságuk ugyanis nagyon különleges rabság volt. Már az Ótestementumi részben is elmondottam, hogy a zsidók, mind az egyiptomi, mind a babiloni fogságot, ma divatos szóval „holokausztnak állitják” be, amin azt illik érteni, hogy a fogságuk nyomort, kint, népirtást, halált, szegénységet és szellemi- fizikai leépülést jelent, ami tönkretette a zsidó népet és -szerintük- hosszú időre nagyon negativan határozza meg a jövöjüket.

A valóságban, a zsidók számára egészen mást jelentett a fenti két fogság. Nevezetesen nem a tönkremenést és nyomoruságot, hanem a éppen az ellentétét, vagyis azt hogy a zsidó tudat kialakulását, a zsidó vallásnak és a zsidó nemzetnek a létrejöttét. Jelentette ezen felül az irritálóan gyors meggazdagodást. Ezzel pedig a zsidók gazdasági és szellemi megújulását és a nép megsokasodását. Erről keveset beszélnek a Biblia-tudorok, holott a zsidók már Egyiptomból is mérhetetlenül hatalmas vagyonnal tértek haza, ami megalapozta a kánaáni betelepülésük lehetőségét. Másodszor, a babiloni fogság után a főgondjuk a templomépités véghezvitele és Jeruzsálem felépitése- újjáépitése volt, ami hatalmas pénzeket igényelt már akkor is. Nekik pedig meg volt hozzá a pénzük. Ma már joggal lehetne feltenni a nagyon fontos kérdést, hogy a zsidókon kivül van-e még egy nép, mely a népirtásnak tanitott fogság és „gyötremes exodusznak” hirdetett menekülés után dusgazdagon érkezett vissza a soha- nemvolt „szülőföldjée”, ahol újra pénzért vettek maguknak új „hazát”.

A zsidóknak tulajdonképpen nagyon hálásaknak kellene lenni a babiloni tartózkodás miatt, mert itt nemcsak kitanulták és

300

tökéletesitették a kereskedő és pénzváltó szakmát, hanem a zsidó vallás kialakulása és papi szervezetének „profivá-válása” is ott következett be. A zsidó vallás és vele együtt a héber irás is itt jelent meg, mint önálló nyelvezet és önállósodni kivánó zsidó kultúra. A hála annál nagyobb lehet, mert azt is megtanulták a szittya- magyaros népektől, hogy csak az a nép lehet nagy-hatalom, csak az a nép uralhatja a világot, melynek saját istene és saját vallása van.

Ha tüzetesen megvizsgáljuk a világtörténelem nagy népeinek bukását, akkor azt a meglepő tanulságot vonhatjuk le, hogy nem azért buktak el mert az ellenség döntötte meg a „rendszerüket”. Kivétel nélkül azért, mert sajátos nemzeti erkölcsüket, majd becsületüket vesztették el, ami az „istenüktől” való elfordulást jelenti. Mind az egyiptomi, mind a görög, mind a római birodalmak az ősvallásuk összeomlása után buktak el. Ennek köszönhette azonban bukását Attila Hun birodalma is, mert nem tudta /?/ megvédeni, /illetve hagyta elbukni-szétzülleni/ az ősi szittya napvallást. Anglia világhatalma is a saját nemzeti vallás az anglikánizmus megvalósításával kezdődött. Ne feledjük azonban azt sem, hogy Napoleon hatalmát is egy „új vallás” a baloldali forradalom repitette a magasba, akárcsak az oroszokét egy másik hit, a „marxizmus-leninizmus” . Nem más vitte elképesztő sikerre Hitler Német- Birodalmát sem, hiszen a árja-színezetű „Herrenvolk- vallása” csinált gazdasági csodát náluk.

Most pedig a kapitalizmus „Arany-borjú” /pénz- kamat/ vallása” teremtette meg az Egyesült Államok hatalmát, mely ugyanúgy el fog bukni, mint minden istentelenné, azaz erkölcstelenné és „semmitővé” /gyilkossá/ vált tarsadalom, illetve az őket kifejező világbirodalom. Ennek a társadalmi méretű szellemi degenerálódásnak a másik odalát pedig a tossz példák nyomán szintén egyre agresszivebbá válló vallási fundamentalizmus reneszánsza „ellensúlyozza”. Lehetséges, hogy éppen ez teszi rövidesen világhatalmi tényezővé a mohamedán országokat, akárcsak Japán nagysága is annak függvénye, hogy meg tudja- e örizni, vagy elvesziti a sintoista nemzeti vallásukat.

Hozzá ke l l azonna l tenn i , hogy a magyarok „világhatalma”, I. Vajk- István korabeli európai vezetőszerepe

301

akkor szenvedett tengelytörést, amikor az ősi magyar szittya vallást felcseréltük, a napvallási tisztességgel szemben álló zsidó- keresztény /katolikus/ vallással. Ez azt jelentette, hogy a magyar szellemiség megszüntetése érdekében –a magyar vallást- és a magyar rovásirásos kulturát azonnal elvetették /betiltották/ és ezzel az ősi erkölcsünk alapjait verték szét. 54 Ez azonban nem volt elég, hanem az ősi erkölccsel meredeken szembenálló, a keleti tradicionális értékeket élesen elutasitó igen agressziv vallásnak vetettük alá magunkat. Ennek a „konvertálásnak” a célja azonban nem a magyarok szellemi- erkölcsi megújulásának a szolgálata és kimunkálása volt, hanem a római katolikus vallás világuralmának a megszerzése.

Miután velünk, bár inkább rajtunk keresztűl sikerült „semlegesiteni” a keleti népeket, köztük az iszlámot, az új judeo-katolicizmus hatalmas ütemű fejlődésnek indult. Rövid idő múlva már ők, -a királycsinálóvá előlépett- római katolikus vallás vált meghatározó vezető erővé Európában. Mi magyarok ped ig ve lük e l l en té tes ü temben vesz i te t tük e l a történelemcsináló- és befolyásoló szerepünket. Fokozatosan szorultunk ki az európai perifériára, ahol mára mind katonailag, mind politikailag harmadrangú /jelentéktelen/ tényezővé váltunk.

A zsidóság viszont ma is féltékenyen őrzi ortodox vallását és azon át meghatározó befolyását minden zsidóra. Ennek köszonhetően folylamatosan és fokozatosan- bár koronként kisebb- nagyobb hullámzással- de képes volt hatalmát magánál sokkal nagyobb népekre is ráerőltetni. Tette ezt elsősorban a pénz- kamat vonzásának-„varázsának” segitségével, mellyel előbb európai, majd később világméretű titkos szervezetté fejlesztették a pénz globális uralmát.

302

54 Berzsenyi Dániel nem véletlenül fogalmazott igy: Mert minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, Mely ha megdől, Róma ledől s rabigába görnyed.

42. FEHÉRLÓ ÉS POGÁNYOK

A hetedik pecsét feltépése és a hetedik „pohár kiivása” alatt és után, az emberiséget hatalmas csapások érték és így került sor az UTOLSÓ ITÉLETRE. Ezt irja János: „És látám, hogy az ég megnyilik és megjelenik egy FEHÉR LÓ, és aki azon ült, az hivatik vala HIVNEK ÉS IGAZNAK, aki itél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tüzláng, és az ő fején sok a korona és az ő neve fel van írva, amit senki sem tud csak ő maga. És vérrel hintett ruhába van öltöztetve és neve isten igéjének neveztetik.” /János Jel. 19. 11./

Aki hiv-az hű,55 az hivő< hűvő, vagyis hővő /főlő/ mint aki a napból és hűvő /hűlő/, mint aki a világűrből< őstérből jött.. Az igaz= ígí- az= isteni az. Szemei mint a tüzláng és neve olyan, amit senki sem tud csak ő maga. Mi azonban az idézet másik fele révén tudjuk, hogy a neve Isten Igéje, ami pedig nem lehet más, mint Ige -FO= Égi, Másik olvasattal= égő, tehált a nap.

„Szemei mint a tűzláng” azt mondja héberül, amit az előbb is állítottunk. Az arab és héber szemes szó= nap. Az istennő szeme tehát a nap, ahogyan azt még ma is láthatjuk a hagyományos székely házak „timpanonjában” a homlokzat három-szögében, ahol sugaras szem- diszítét alkalmaztak.

És látám, mondja -János- hogy: „A fenevad, a föld királyai és a seregeik összejövének, hogy hadakozzanak az ellen, aki a fehér lovon ült és az ő serege ellen. --- és mind megöletének a lovon ülőnek a kardjával.” /János Jel. 19. 17- 21./ Ez lesz a Napistennő< Fehérló ellenségeinek a sorsa az Uttolsó Itélet után. Ekkor ugyanis Jézus igazi szeretetvallása fog győzni sőt úgy tünik, hogy véglegesen győzni. A Sátánt 1000 évre

303

55 A "V-jelenség" rendkívül fontos a magyar rovásirást a latinra felcserélő folyamatban. Minel az Ö-Ő és Ü-Ű hangokat nem tudták leírni, a latin V és W jellel irrták azokat. Az ősi szű így lett a ma használt SZ+IV= sziv. A hamu= hamv, a tetű =tetv, a Dezsőfi =Dessewfi stb. A Bál istennő< Cső neve így lett CSEV= csév és FO =vécs. Ezekből lett a Vécs- Vecse- Vecsés, Vacs, Vácz, Becse- Bécs, Bács, Pecska, Pécs, Pacsa stb.

megbilincselik és az emberek „éltek és uralkodtak Krisztussal 1000 esztendeig.” /U.o.20. 1-4./

A keresztény vallások azonban a valóságban másként mlűdödtek az első ezer esztendő folyamán. Tulajdonképpen egyáltalán nem azt tették, amit az égiek reméltek. A két nagy vallási központ fokozatosan elbukott. Róma zsidó-kereszténnyé lett, míg a Bizánci- Istenbolyi keleti vallás, először erkölcsileg esett szét, majd egyaránt elfordult az ariányus nőelvű vallásoktól és a hímelvű zsidó-katolikus vallástól is. Egyik régiója pedig a „szlávok” kezébe került, akik előbb a megújított napvallást követték, de néhány száz év mulva már jórészt elfogadták a zsidó-keresztény elveket is. A keresztény vallások tehát fokozatosan egy vallási „ellenforradalomba” jutottak, ahol már nem az emberek lelki nevelése és az erkölcs uralma, hanem a klérus, de főleg a magas rendfokozatú papság politika hatalmának megszerzése és fenntartása volt a főcél. Jól tudjuk, hogy a fényes és művelt ókor után, szinte érthetetlen módon következett be a „sötét középkor”. Az melyet a római zsidó-kereszténység uralt egyre teljesebb befolyásával.

Ez pedig azt jelentette, hogy az addig szabad emberek jobbágyok és jogfosztott rabszolgák lettek. Egyúttal megszünt a szellemi szabadság és a vallási /ellenforradalmi/ dogmákat vitatókat, vagyis az úgynevezett eretnekeket, egyszerűen kivégezték. A gazdag és irigyelt arany- ókor után, a müveletlen, de hatalomvágyó és pénzcentrikus középkor következett.

A Sátán és csapata melyet Krisztus 1000 évre kiengedett a börtöneikből, szörnyü munkát végzett. A jó irányba indult vallásreformok –a nőelvű ariánus- nesztoriánus- katar, valamint a manicheus, görög-keleti és pánszláv vallások- vagy hozzáidomultak a romai pápasághoz, vagy kipusztították őket. Krisztus igazi tanitását tehát nem követték, hanem a Saul-páli zsdió-hímelvű tanitások terjedtek el világszerte.

Ezért tehát: „Mikor eltelik ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy megszéditse a föld négy szegletén élő embereket, Gógot és Magógot, hogy övék a világ. És egybegyüjti őket a háborura, melynek száma annyi, mint a homok.”. /János Jel. 20. 7-8./

304

Ma már tudjuk, hogy a sátáni erők nagyon is „sikeresen” szerezték meg a föld uralmát és a második ezer esztendőben hatalmas vallási harcokat kezdeményéztek. Háborúk százai dultak szerte a világon megnövelve az „Aranyborjú- vallás” papjainak és híveinek a vagyonát. Először Péter bizánci „kőfalas< kefalos” egyháza szakadt el Pál római katolikus egyházától, majd megkezdődött és évszázadokon át folyt az „eretnekek” gyilkolása< írtásal, ami a más földrészeken inditott „térítésekkel” folytatódott. Ezek tették oly sötétté a kközépkort, melyben Krisztusra hivatkozva inditottak háborukat. A keleti népek jérésze ekkor fordult vissza az ősi szittya- kaldeus elkölcsök felé, és ezután torzult „távolkeletivé” a mohamedánok új Iszlám vallása, valamint a Buddha és Brahma vallása is. Ámde ekkor vált külön az addig nőelvű szittya- Zarathustra vallás az ösi Napvallástól és lett himelvű keresztény-ellenes egyházzá.

Ennek a negativ fordulatnak a következtében a római egyház judeo- kereszténnyé vált és nemcsak elhagyta a megújult szittya- magyaros vallás erkölcseit és annak rituális szokásait, hanem meginditotta az avar- hun és magyaros szittya-vallású rokon- népek hagyományos kapcsolatainak a felszámolását is. Ennek a politikai következménye lett az, hogy a második évezredben már nyugat-európai népek hun- avar- magyar bázisu rokonságának még a gondolatát sem sem volt szabad felvetni. Az európai kultúrának pedig a hun- avar és magyar gyökereit, ne adj-isten ezok közös származását tulajdonképpen ma is tilos kutatni. Ezzel pedig a rokonság helyett a nyilt ellenségeskedés mélyült el. Ma már szinte senki sem „mer arről beszélni”, hogy a németek és franciák gót- frank- ikernépek és véri rokonok. Mára el jutottunk oda, hogy mindkét nép szinte elemi gyülölettel gondol a másikra. Ugyanigy fel sem lehet vetni, hogy a poroszok, a boroszok (FO = szorb-ok) és oroszok szintén tesvérnépek. Az pedig szentségtörésnek számit, ha valaki -pld, a hozzám hasonlók- ki mernék jelenteni, hogy az orosz-belorusz /félorosz/ és ukrán nép sokkal közelebbi rokona a németeknek, mint a szerbeknek, vagy a cseheknek.

Az őstestvér angol-francia-német és orosz népek, az elmúlt ezer esztendő alatt, háborúk százait robbantották ki

305

egymás ellen. A népek önzőkké váltak. Az elszlávosodott és elangolszászosodott nemzetek pedig szembefordultak a szittya- magyaros népekkel, akiktől kulturájukat örökölték. Különösen nagy volt a nyomás a hun- avar szittya- magyaros népek ellen, akiket a judeo-katolikusok igyekeztek eltüntetni nemcsak Európa térképéről és a történelemkönyvekből, hanem a népek tudatából és népi emlékeiből is.

Ma, már azt is látnunk kell, hogy az úgynevezett Keresztes Hadjáratoknak a cél ja, nem Jeruzsálem felszabaditása volt, hanem a Bizáncban és Kisázsiában, valamit a „Szent Földön” található tömeges szittya- magyaros kultúrák eltüntetése és elpusztítása. Főként az irásos anyagok, -nagyrésszt a rovásirásos- emlékek /dokumentumok/ elégetése, megsemmisitése. (Megdöbbentően agyonhallgatott őstörténeti értékű dolog pld, hogy a II. András magyar király által vezetett magyar- keresztes hadjárat idején /1220 kőrül/ még tucatnyi faluban és városkában éltek, -főleg Aleppó-Haleb környékén-, iszmaelita vallásu magyarul beszélő katonatörzsek. Ezekről a katolikus magyar társadalom és történészek jószerivel semmit sem jegyeztek fel, így a mai magyarság ezekről szinte semmit sem tud.)

A római katolikussá lett római székhelyű judeo- keresztény vallástól különvált kisázsiai Görög-Keleti vallás is feladta szittya- magyaros örökségét és erkölcsét. Ennek főoka feltehetőleg Atilla volt, aki ugyan katonailag legyőzte akkor Rómát és Bizáncot, de -valószinűleg- az óriás térségeken folyó hadjáratai miatt, elhanyagolta a bizánci-istenbolyi „Kefalos-Kőfalas” vallás megújítását és a megújult szittya- vallással való együttműködésének megjavítását. Atilla erőszakos halála után pedig szinte azonnal a negativ irányba fordult „szlavizálási” folyamatot sem lehetett megállitani. A pánszlávizmus ugyanis eredetileg vallás- reformáció volt, melynek célja a „tiszta, ősi napvallás” visszaállitása. (A kulcsszó supmmsé ád mindent megmagyaráz: Pan-szláv -FO= vlasz-nap= vallás- nap, azaz Napvallás ! (Nem véletlen a szlávok dicsőség szava sem= szláva -FO= a valsz= a vallás, tehát az Isten. Nem véletlen az sem, hogy az igazság, a való szlávul= isztyina= isten-nő.)

306

Ez azonban csak az első lépés volt a „szlávok” tőlünk való elszakadásához, mert a másodikat „mi keresztény magyarok” tettük meg. Az elszakadást ugyanis mi hoztuk „tető alá”. A megújulás útján lévő szittya- magyaros- krisztusi szeretetvallás bukására a „koronát” I. István tette fel, aki a megújult napvallástól akkor még elveiben alig különböző görög-keleti vallást kiszoritotta a Kárpát-medencéből. Templomaikat- rendházaikat elvette és a katolikusoknak adta. Ennél is nagyobb bűne volt azonban az, hogy a minden- más vallást ezer éveken át toleráló ősi a napvallást -mint pogány erkölcstelenséget- üldözte, sőt –szinte felfoghatatlan okból- a magyar nyelv hivatalos használatát és a rendkívül fejlett magyar rovásirást is betiltotta.

A népet nem meggyőzéssel, hanem erőszakkal kereszteltette katolikussá. Ennek az erőszakos téritésnek eredménye nemcsak az volt, hogy az egész nemzet letért az ősi szittya- magyaros erkölcs útjáról. Hiszen még ennél is súlyosabb a bűne, hogy a keleteurópai szittya- magyaros törzseknek több, mint a felét kivül hagytuk a Kárpát Medencén. De még ennél szomorúbb, hogy velük-gyakorlatilag- nemcsak vallásilag szakítottunk, hanem minden ősi hagyományt és barátságot ápoló kapcsolatot is megszüntettünk.

Ezeket a szittya- magyaros népeket aztán a katolicizmus vallási türelmetlensége /arroganciája/ nemcsak, hogy tovább távolitotta tőlünk, hanem fokozatosan szembe is fordultak velünk, hiszen mi is ellenségként kezeltük és a pápa érdekében haddal támadtunk rájuk. Ennek lett természetellenes, de várható „eredménye” az, hogy a csehektől- morváktól kezdve, a horvátokon és bolgárokon át, az ukránokig, lengyelekig és oroszokig mindenki „el-szlavizált” . Majd fokozatosan beindult ellenünk egy -alapvetően indokolatlan, sőt igaztalan- de sok évszázados és igenjól szervezett „gyülöletkampány”, melynek következtében a volt véreink engesztelhetetlen ellenségeinkké váltak.

Tárgyilagosan meg kell állapitani, hogy a második ezerév a népek tucatjainak eltünését és halottak százmillióinak értelmetlen pusztulását hozta. Ez a korszak lett az emberiség történelmének a leggyalázatosabb, a legembertelenebb és a

307

legigazságtalanabb időszaka. Ennek egyik oka kétségkivül az lehetett, hogy a megmaradt, de szétzilált, szétvert törzseink soraiban, a hun- avar- szittya- magyaros őserkölcs hiján a viszály és a széthúzás szelleme uralkodott el. Sajnos, még ma is azt az időszakot éljük, amikor a megszédült népek és agymosott emberek milliószámra ölik egymást halomra. Ezzel pedig azok kedvében járnak, akik az egymás kiirtását szolgáló drága fegyvereket és más tömegpusztitó eszközöket gyártják. Így jutottunk el a teljesen elrontott –mi több prostituált- második évezred végére, ahol -talán nem is oly nagy tulzás az a fogalmazás, hogy: Az erkölcs teljes szétverésének és a gonoszság /bünözés/ túlhatalmának nemcsak passziv segitői, hanem a szétzüllési folyamatnak aktiv cselekvői és egyuttal elszenvedő alanyai vagyunk, azaz Szodoma és Gomorra mocskában élünk.

Eljutottunk-e már talán mi is az apokaliptikus Bibliai büntetések korába, vagy még nem? Ha igen, mi fog történni majd ezután? Netán ennek sem lesz semmi következménye? Aligha tudunk erre egyértelmű választ adni. Nem is tudhatunk, de a megoldás, feltehetőleg valami olyasmi lesz, amit János így irt meg a Jelenések könyvében: „És Istentől a mennyből tüz szálla alá és megemészté a bűnösöket. ---És az ördög ki elszéditette őket, vettették a tüz és kénkő tavába. --- És ha valaki nem találtatott beirva az élet könyvébe, az is a tüznek tavába vettették.” /U.o. 20. 9-15./

A jövő, nem tulságosan biztató, de ha elviseltük a büntetést, akkor -az Irás szerint-, jön majd a megújulás:

„És én János, láték új eget, új földet és látom az új Jeruzsálemet, mely Istentől szálla álá a mennyekből. --- És mondá az, aki a királyi széken ült, hogy imé mindent újjá teszek.” /U.o.21. 2 -5./ (Igen az új Jeruzsálemet látta, mely a Magyar Istentől szálla alá. Jeruzsálem neve ezt el is árulja. Az egyik neve ugyanis Jerusálem, egy másik pedig Hierosolima. A Jero, spanyolosan = Hero, azaz Here, aki egyszerre= úr és Isten, hisz a nagy Öreg /FO= gerő= hero = here./ Jeruzsálem egyik neve tehát Here-szálló= isteni szálló, vagy a papok /herék/ szál lása. (A szál ló= ot thon fogalmat ismét összetévesztették a „leszálló” szóval. De ez már egyáltalan nem meglepetés). Van azonban egy nagyon szellemes olvasata

308

is. Jeruzsálem görögül= Hierosolima= azaz= here-szól- ima. Vagyis a heréktől szól< száll az ima, vagy a Heréhez az Úrhoz-, szól az ima.)

Az Új Jeruzsálem azonban más, mint a régi, olyan ahol nincs szükség Napra, vagy Holdra, illetve világitásra, mert örök fényesség uralkodik ott.

„Es annak kapui be nem záratnak, nappal - éjszaka ugyanis ott nem lesz. És a pogányok, akik megtartatnak, ama világosságban járnak. És a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba viszik. És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy be abba semmi tisztálatlan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik beirattattak az Élet Könyvébe, amely - pedig- a Bárányé.” /Jel. 21. 23 -26./

Illetlen dolog a dicsekvés, de talán menthető, ha azt mások szavaival fejezzük ki. Az egész bibliai szófejtő és értelmező munkámnak az a lényege, (és minden erőmmel azt bizonyitottam) hogy a Bibliai kiválasztott nép nem a zsidók, hanem a „szittya pogányok”. Ők pedig a Napisten -Fehérlónak és fiának a Ménnek a hun- magyar népe. A Biblia utolsó része, Jánosnak a jelenésekről irott könyve a fenti idézettel engem igazol.

Az „Apokalipszisz” /vagy Jelenséek könyve/ sokak által is érthetetlennek és fantasztikumnak tartott könyv, tulajdonképpen nem mást mond, minthogy a sötétség erői totális vereséget szenvedtek és a Magyar Isten népe, sok viszontagság után, de végül is újra elfoglalja méltó helyét a nagy „Sátor” /az Őstér/ alatt. A régóta hirdetett „Világvége” pedig úgy fog bekövetkezni, hogy a mostani sátáni- szellemiséget árasztó semmítő- materiálista globális világ- rendszer omlik össze.

A Jelenések Könyve és a Hét-pecsét felnyitása egyértelműen mutatja a Fehérlónak és a fiának a „Ménnek” az újra megjelenését és győzelmének teljességét. És végezetül ne feledjük el azt sem-, hogy az Isten -erkölcseiben teljesen megújult- városának kapui a pogányok dicsőségét hirdetik, éjjel és nappal. Pontosabban állandóan, hisz az új világban már

309

nem lesz többé sőtétség, mert az örök fényesség uralkodik majd.

43. A MAGYAR ISTEN VISSZATÉR

Károli Gáspár gönczi református esperes Bibliájának eljutottam a „végére.” /?/ Nagyszerű munkáját, a bonyolult he lyzetek megér tése és megvi lág i tása érdekében összevetettem a német Luther Márton hitújitó és Louis Segond francia teologiai doktor katolikus Bibliájával. Azt tapasztaltam, hogy a Károli Biblia pontosabb a helyzet és az eseményleirások terén, míg a német és francia fordítás ott segitett, ahol a Károli változat „logikája” elakadt, vagy értelmetlenségbe fordult. A három változat egyébként nagyon is pontos és egymást legtöbbször átfedi és „igazolja”, így az értelmetlennek tűnő részeket az ő segitségükkel tudtam megfejteni. (A vitás részeknél sokszor konzultáltam még a latin Vulgatát és az angol és görög bibliákat is.)

Engem is meglepett. hogy ettől a módszertől sokkal tőbbet kaptam, mint amennnyit vártám. A „várt” az volt, hogy az „idegen” nyelvű bibliák egymást támogatva, segitsenek megerősíteni, vagy cáfolni az értelemzavaró fogalmazásokat. Luther nélkül például nehezebben derült volna ki, hogy a szándékosan használt és manipulált „Bárány”szó szándéka. Az ugyanis nem volt más, mint az eredeti elnevezés átforgatása. A Mén, vagy a Kos /makkos, magos/ szavak főjelentését akarták eltüntetni, de legalább is a jelentését akarták megváltoztatni. Az eredeti ősi jelentés tartalom azonban, ennek ellenére megmaradt, mert a német- hun ősnyelv átmentette sok nálunk már eltünt eredeti szót. Az viszont tény, hogy a mai jól művelt európai értelmiségi /irástudó/ már nem is sejti és így nem értheti meg a szótári szavak ősi jelentését.

A fentieket szépen példázza egy remek ősszó előtörése, a Bibliai „bábelből”. A bárány szó ugyanis németül= Lamm, ami FO= mál. Ez viszont többszörösen is árulkodik. 1./ A mál= magas-hegy és a magashegyi, azaz isteni. (Rézmál, zőldmál, jól ismert dombok Budán). 2./ Az angol-francia mále /E= mál/

310

azonban a férfit jelenti . 3./ A legfőbb férfi is egy Láma, aki a mai legmagasabb-hegyi egyháznak, a tibetinek a főpapja. 4./ Egyben a láma, az Andok magas hegyeinek a kecses állata is. Náluk bukkant elő a nálunk már ismeretlen Őstér szó a stern= csillag, az östern= húsvét és az öster= kelet konbinációiban.

Ennél jóval többet kaptam azonban azzal, hogy a régi megsejtésemet általuk sikerült meggyőződéssé változtatnom, sőt dokumentáltatnom, Azt az állításomat, hogy a nyugati nyelvek nem mások, mint „rontott szittya- magyaros nyelvek”. Minden nyelv bibliás szavainak fordítása ugyanis, /köztük a héber nyelv is/ oly ősi szók százait hozta elő, melyeket egy mai magyar tanár sem igen ismerhetne fel. Éppen ezért az általam használt „új” eljárás, a Fordított Ékezés –módszere, nemcsak sejtelmes teológiai problémák megoldását és megvilágositását tette lehetővé, hanem az adott történelmi helyzet megértését is elősegitette. Mindenek felett azonban az európai „fő-nyelvek” közelkeleti közös nyelvi multját is bizonyitotta.

Van azonban egy harmadik hozadék is, az amely arra a pikáns kérdésre ad választ, hogy mi is a zsidó-kereszténység? Úgy vélem, sikerült megtennem az első lépéseket ahhoz, hogy az ortodox zsidó teologiáról le lehessen választani az „igazi krisztusi szeretet” vallást, melyet csak megfelelő fogalom- tisztázással szabad, /volna szabad/ a kin- keresztből származtatott –zsidó gyökerű- kereszténységnek nevezni és tanitani. Remélem sikerült felismertetni és feltárni azt a Saul -Páli törekvést is, mely azt préseli a hívek tudatába, hogy a zsidók nélkül nincs kereszténység! Az ő mondása azt is, hogy a pogányok éppen oly bünösök, mint a zsidók. /Pál, Római lev. 3. 9./ (Egyben di#séri a körülmetélést, amit a keresztények visszautasitanak. „Mi tekintetben különb tehát a zsidó? Vagy micsoda haszna van a körülmetélésnek? ---Minden tekintetben sok---„, mondotta volt Saul Pál -/U.o. 3. 1-2.)

Saul Pál tehát –szinte- úgy képzelte el a megtérést, hogy a pogány előbb zsidóvá válik és csak aztán kereszténnyé. Ehhez a felfogáshoz sugallt „erkölcsi alátámasztást” az a mai kötelező „keresztény- álláspont”, hogy : A keresztény anyaszentegyház „fő-tartó gerendája” az a hit /!/, hogy Jézus és

311

az Apostolok egyaránt zsidók. Ha –pedig szerintük- valaki ezt tagadja, akkor a kereszténységet tagadja.

Sajnos, ezt a felfogást követik a történelmi keresztény- keresztyén egyházak is, melyek a „keresztény hit- alapján” álló hivektől azt követelik, ők is higyjék el, hogy Jézus és az Apostolok zsidók voltak. Azt azonban, -szentségtörésként- kereken elutasitják, hogy a kereszténységet vallóknak /vállalóknak/ ne csak azt hirdessék, hogy hinni kell az általuk prédikált magyyarázatokban, hanem a zsidó-eredetet „előbb” be is kell bizonyitani. Holor, ma már joggal lehet azt kérni, hogy a tudósok Jézusnak és tanitványainak zsidó voltát ne csak a paulinus-bibliák alapjáán, henem „történelmileg”, vagyis geneológiailag és a józan paraszti ész vaslogikája alapján is” igazolják.

A kereszténység első négy évszazadában létezett ugyanis -egy agyonhallgatott- tiszta 56 és ősi- „kereszténység” is, ami nem volt más, mint a megújult szittya- magyaros eredetű „körösten- tisztelet” vállalása. Ennek alapelve pedig az volt, hogy Krisztus, a Messiás, (a messzi Ős), a szittya- magyaros Köristen „napvallásának” újraformálásával megteremtette a Körösten- szeretet vallását, mely nem azzal törödött, hogy ki honnan jött hanem, hanem azzal, hogy ki hova megy. A megújult vallás azonban ennél többet is jelentett az akkori hiveknek: a szittya- magyarosas istentiszteleti kultúrát, ami kizárta a szentek „imádatát”. Az új-keresztény vallások ugyanis eltüntették az ősi tisztelet- kultuszt és helyébe nem az emberközeli istentisztelő szokásoknak megfelelő természetes megnyí lvánu lásokat te t ték , hanem egy „pszeudo- újkeresztényi”, azaz gyakorlatilag a zsidó liturgiát vették át. Ezzel pedig a rendkivűl nagy jelentőségű külsőségekben, valamint más kultikus jelképekben is sikerült meghamisitani az alapvető szeretet-vallási alapállást. (Honnan vették a középkori pápák és biborosai azt a „bátorságot”, hogy a krisztusi szeetet

312

56 A tiszta szó a szittya idiómája. A szita- szitál= tisztít, Aki a tüzet szítja, az forró vizzel és fém-hevítéssel tisztít. A tisztesség a szittyá erkölccsel azonos. Ezzel ellentétes a szemetes, aminek semita= semmítő. A szittya vallást követő a nap-tüzét „szitó”, az ellensége pedig a naptüzet „szidó”, amiból a sidő, majd a zsidó jelző is kialakult.

imamalom-szerú hazudozása mellett emberek százezreit kűldték máglyára, vagy a bitók allá.?)

Ez a valóságban azt jelentette, hogy az ősi tisztesség és tisztaság erkölcsét és nemes erényeit sorra megtagadták és azokat szitokká. sőt káromlássá alakitották, amit ma is eredendő bünként tanitanak. (A tűz-keresztelés helyett, vizzel „keresztelnek”, ami annyit jelent, hogy ilyen elnevezéssel „pöktek” és fröcsköltek. A „Jobb” kéz elveszitette kultikus fontosságát, helyette a „bal” lett a jó kéz. A Vérszerződés ördögi müveletté torzult. Az adott szó hitele eltűnt. A templomban lábat mostak. Stb.) Mindezek legsúlyosabb következménye azonban az lett, hogy az elmúlt ezer esztendők során az emberiség leszokott az egyenes beszédről, ami annak következménye, hogy a gondolatai sem „egyenesek”. Holott az ősi szittya- nap- vallás erkölcse kristálytiszta volt: Egy gondolat, egy szó, egy tett ! (A gondolat, az ész /ang/ = mind=mén-ed, a /ném/ Mentalitét = Mén-telitettség. Tehát a gondolat= a Mén< az Istenfia. A szó -FO= Ós= Ős, tehát az ősanya. A tett pedig= „a-T” = az Ata= Atya.) Ez tehát az igazi „Háromszentség”. Az új idők ujabb és újabb vallásai azonban mindezt sorozatban „kompromittáltak” az elmúlt évezredek során. Elfejeltve Krisztus legfőbb tanitását, a szeretetet.

Krisztus érkezése ugyanis azt jelentette, hogy meg kell reformálni a válságban lévő szittya napvallást. A szittya birodalmak szétesése valamint a szittya népek fokozatos eltűnése annak következménye, hogy elenyézsett az összetartó erkölcsi erő, a hajdani vérszerződés ereje. Ezzel ellentétben pedig az időközben megerősödött „pénz- isten” vonzereje pedig elmélyítette az morális züllést. Az emberiség pedig egyre hatalmasabb ütemben rohant saját vesztébe. A második évezred végén azonban lejárt a szittya magyarok „szakrális ősbüntetése”. A jelenések könyve világosan megirja, hogy a „Sátánt” –vagyis a pénz uzsora hatalmát megvalósító judaista zsidó pénz-váltókat és kamattal rablókat börtönbe zárja. Ők ugyanis hatalmuk teljében -tetszés szerint harácsoltak- raboltak. Mindez azt jelenti, hogy a kamatuzsorás kapitalista világnak vége lesz. A „Pénz-Sátán” elveszíti minden hatalmát és az emberiség elkezd visszatérni a természet-elvű szittya világhoz. Ennek az életrendnek az „istenei” pedig nem mások,

313

mint a bennünket éltető Nap- Univerzitás istensége. Az őstörténeti „Magyar Isten és családja”. A Maqúr< Magár, pedig annak a „Háromszentségenek” a férfi tagja, melyben a Magyar< Matar< Mater az anya, a fiuk pedig a Fény, tehát Krisztus, vagyis a Nap- Köristenpár Fényfia.

A nagy kérdés csupán az, hogy a Magyar istenség visszatérése miként és mikor történik. A válasz egyszerű és bonyolult. A változás már megkezdődött. A pénz hatalma az eddigi legményelbb válságába jutott és ebből soha sem tug már visszatérni az előző hatalmi helyzetébe. Elz egy hosszú, gyötrelmes és kinos folyamat során következik be. A bonyolultság abban jelentkezik, hogy ezalatt az élő világ teljes megsemmisülését is kockáztatjuk. Az emberek egy része már eljutott a bonoszság oly magas fokára, hogy képes lehet elindítani azt a folyamatotl, mely a földön kialakult teljes életteret kockáztatja. Magyarán szólva az egész élő világ teljes pusztulását indithatja el. Ennek ma már szinte minden „technikai és tudományos’” lehetősége a kezükben van. A világ sorsa tehát nem a jóakartú emberiségen múik , hanenm ma még „istentelen” erők dönthetnek rólunk.

Hogy mi lehet ennek a fenyegetésnek a vége? Ki tudja. Jöhet az özönviz, elégethet bennünket egy tüzes- kénköves kataszktrófa. A végső megoldást nem ismerük, de számtalan jel mutat arra, hogy rövidesen eldől, mi lesz a sorsunk. Visszatér-e a Magyar isten, avagy eltörölnek bennünket a föld szinéről. A Szittya Biblia azonban arról is beszél, hogy megérkezik a hetedik Messiás, aki megmenti ezt a mostani „bűnös világot”. Mi szittyák ebben reménykedhetünk.

44. TATÁRLAKI KORONG ÉS A ZODIÁKUS

Annak megitélésére, hogy a nagy vallás- válság, vagy talán az emberek eltévelyedése mekkora, nem vállalkozhatom, mert ahhoz nem rendelkezem elegendő információval. Ezt majd felméri és megitéli az utókor. Ámde -igazolásként- az emberiség korai szakasából származó őstörténelmi „illusztrációval” szeretnék élni. Az un. történelemelőtti idők egyik üki- és ősi

314

gyökereit szeretném egy szokatlan „dokumentációval” megtámogatni. Nevezetesen azzal, hogy az egész világ által megbámult „óegyiptomi” csillagászok görögös- latinos ZODIÁKUSÁT /Állatkörét/ összevetem a híres „TATÁRLAKI KORONG”-nak a több mint 7000 éves üzenetével.

Ezt ugy teszem, hogy mindkét „Csillag-térképet” megkisérlem szittya- magyarosra forditani és az egészet a Bibliai vallástörténelem szittya- kaldeus isten-mitoszainak a tükrében átértelmezni és -remélhetően- az igazi helyére tenni. A magyar őstörténészek és rovásírás szakértők ugyanis egységesen arra a megállapitásra jutottak, hogy a több mint hétezer éves erdélyi Korong nem más, mint egy „kultikus amulett”, melynek célja az volt, hogy az akkor kezdődő sötét korszakban „biztositsa” a szittya- magyaros népek számára a nap- istenség segitségét.

A korong lényegében, az utolsó Nagy Napévet /Világévet/ ábrázolja négy negyedre osztva. (Egy világév< napév 25.920 esztendő és így egy Világ-„nap”= 72 év, egy nap-hónap pedig 2160 év.) A korabeli napév delelőjét a „12 órát” az Oroszlán /Leo/ jegye uralta. Őt követték: „1 órától” kezdve a Rák /Cancer/, és 2 -től az Ikrek /Gemini/, Ebben a korban történt a páros-istenség szétválása, amivel lezárult a Matriarchátus aranykora.

A második negyed már a rontásnak, a sötét korszaknak a kezdete, Ezt 3- kor a Bika /Taurus/ nyitja meg. Őt „4- órától” a Kos /Belier/, 5-től a Halak /Pisces/ követik és ezzel megérkeztünk a legsötétebb időszakba, vagyis napjaink /1000- 2000- ig tartó/ korába, hiszen 6- óra körül van a Vizöntő 57 /Aquarius/, mellyel a sötétségből való kiemelekedés indul meg, ami talán most kezd kibontakozni. Őt követi 7- től a Bak /Capricornus/, majd 8- tól a Nyilas /Sagittarius/ és 9- kor a Skorpio /Scorpius/. Ezzel kezdődik meg a Világosság Kora. 10- kor a Mérleg /Libra/ és 11- kor a Szűz /Virgo/ zárja le a sort. (Elnézést kérek az elnagyolt szemléltetésért és a benne rejlő

315

57 Vízöntő= Aquarius „egyenlőség’ egy ősi elértés terméke. Az Aqua ősi nyelven= a-Kű< a Szikla jelelntést rejti. A szikla Mőzes szavai szerint is istent jelent. A zsidók eredeti jelképe is a kő-volt, csakhogy ők a-KŐ helyett AKÓ-nak /fahirdó/ értették, amiben akkor izet tartottak.Aztán kiderült, hogy a szittya isten egyik ősneve a Kő. (Német kő= Stein< isten.) a himelvű vallások a-kő-ből, akót= vizet csináltak. Ettől kezdve jelent meg a papi legendák egyik csodája, hogy valaki vizet fakasztott a kőből.

pontatlanságokért, de célom az, hogy a laikusok is megértsék az eszmei mondanivalót.)

A tatárlaki korong jelei is ezt a „képet rajzolják fel” számunkra, melynek mondanivalója „csak annyi”, hogy a Biblia történelmi „komplexumát” belehelyezi a Nagy Napév /Világév/ soktizezeréves távlatába és bennünket pedig egy sokezeréves „Szittya- magyaros csoda” tanuivá tesz. Pontosabban arról bizonyosodhatunk meg, hogy az ősi világban, már a tatárlaki korong elkészítésénak korában is, a szittya- magyaros ősnyelv volt a világ akkor beszélt kulturnyelve. Ezt pedig az fogja bebizonyitani, hogy a tizezer éves Zodiákus a maga görög- latin nyelvű csillagképeivel és elnevezéseivel pontosan ugyanazt mondja el, amit a tatárlaki Korong mesél nekünk szittya- magyaros nyelven.

Bevezetőben emlékeztetni szeretném az olvasót arra a merész „elméletemre”, hogy a szittya- magyaros népek őstörténete –legalább is 20- 50. 000 éve- a Nőisten- Boldogasszony uralmával kezdődött. Több ezer évekkel később azonban a nőelvű Férfi-isten már „társistennek” fogadtatta el magát „. Ezt a kor az, amit a Páros-isten korszakának hivunk. Újabb néhány ezer /7000 ?/ év múlva azonban a szemita-hímelvű Férfi- isten már letaszitotta a trónról a Nő-isten Szűz-anyát. A bibliai kortól kezdve pedig már mint Him-isten )A „héber” Elohim= Élőhim) egyedüli Úrként birtokolta az égi hatalmat. Ez a váltás azonban a legelső Bibliai történetek előtt és /részben/ alatta ment végbe.

A Tatárlaki korongon lévő jelek legfelsőbbike az a „luk” mely felül középen látható. Ez a luk jKör/= O- val egyenlő, ami Szathmáry Atilla szerint „Sár-t” jelent. (Szathmáry Atilla „Tatárlaki Korong” cimű megfejtéseit René Labat kiváló francia sumerologus szótára alapján végezte.) Az L- 396-os jel tehát a Sar-t jelenti, amit Szatmáry a „Teljességgel” fordit. Én viszont ezt az ősi szót Istennek forditom. Két okból is. 1./ a Sár= Ő+sár, nem más, mint az Ősár, a Nap-lplazma, vagyis a Napisten. A sár szót ma már csak az arany- /sárarany/ jelentéssel ismerjük. 2,/ A „luk” tehát = egy Kör /O/, ami a Napisten elfogadott piktogramja. Így a Kör joggal jelenti a Magyarok cimerállatát az oroszlánt= Leo -t, aki így is a „helyén” van, hiszen ez a ”Ló”-

316

isten= Oroszlán -FO= szóró+lán= lán/g/-szóró, vagyis maga a Napisten, a Lú kit Leo, vagy Lev-nek is irtak. Az ő egyik neve a= Sár, (ami -FO= rás< rés, tehát = luk. Ez pedig a Nap= Fehérló- Vörösló, tehát a Lók< Lúk jele.)

A TATÁRLAKI KORONG

Vessűnk azonban egy pillantást a negyedik negyedre, a „10 és 11 órái „, Mérleg és Szűz jegyére . A Himisten elő t t i korszakra, amikor a mérleg a Nő i s t e n - B o l d o g a s s z o n y ura lmának ingatagságát /módosulását/ mutatta, amely már a Páros-istenség leszálló k o r s z a k á t j e l e z t e . E k k o r

azonban a Nő volt a főisten, A Szűz csillagképét a Korongon lévő „háromágú létra” az ősi rovásírás „Z”- betüje fejezi ki, ami eredetileg = a „Z” = a+z= Ász= Az /Isten/. Ugyanez a „ZZZ” a Szűz szó sziszegős alaphangja. (A Szűz /SZ-Z/ -FO= Zűsz= az űsz, a görög főisten= „Zeusz”.).

A létrás- rovásjel egyébként a Labat- 436 jele szerint= túri, vagy település jelentésű. Itt a túri- szó a jó, hisz a Nőisten a túri-népeink Fehérló istennője volt, A Méh- aki Szűzen fogan. A Ló eltorzított irása adja az oroszlán Leo -/Ló/ nevet, amit az afrikai avar-szabir magyar nép címerállata. A negyedik negyedben levő. létra melletti „D” jelet, Szathmáry dics-nek /dicső-nek/ és egyetlennek értelmezi, ami nem rossz. Nem rosszabb azonban a rovás-írásos megoldás sem. A korong 4.-negyedének a „D”- jele, ugyanis még egy olvasatot hordoz. A D függőleges szára= „ I „ = Sz, vagyis Ász= az isten, A D-betű fordított C= „ )” = a rovásirásos N- betűvel egyenlő, ami = a Nőt, együtt pedig a Nő-istent jelenti. A hatalma az oroszlán csillag-jel felé közeledve már erősen ingadozott.

317

Ezt a mérlegnevek szépen kifejezik. Mérleg= mór+ló-égi, vagyis az égi páros isten egyik „segédneve”. A latinos scala= ős-ka-la= ős-kő+ló. Ezek a hím és nő nevek a mérleg két karját képezik. Az angol- francia libra -FO= ar-bil= úr+ Bál, a him és nőistennő. A német= balansz= /Bilanz/ (magyarul- billensz= billencs), ami ősnyelven=Bál-nő-ász= Bál-istennő, az ingadozó trónon ülő nőistent jelenti.

Az első negyedben egy ötágú- „létrát és D-betűket” láthatunk. A két jel pedig egyűtt a Páros Istent adja. A D- betű „grafikusan” a körnek= O= (+) a Nap-isten kör-jelének egy- egy felét jelenti= az égi felességet, a feles hatalmat ámde ez egyben az ingadozást is jelezte. A létra-jel a leesést jelzi. (A /fr/ létra= echelle /esel/ magyarul= esel-le. A német létra= leiter= lejtel /hisz R=L/ Az első negyed tehát a Férfi-isten térnyerését és a Nőisten bukását jelzi számunkra.

A Párosistenség „elméletemet” a Zodiákusnak egy másik csillagképe is bizonyítja. A Szűz és az Oroszlán /Leo/ között van a Kentaur csillagkép. Ez -mint tudjuk- egy a lovával egybenőtt mitologiai „szörnynek” a neve. Ez azonban nem más, mint egy újgörög „szitokszó.” A Kentaur a= Kun-túri vagy Hun-túri /amazon/- harcost jelenti, aki oly kiváló lovas volt, hogy szinte egybenőtt a lovával. Ez a „görög” szó nekünk azonban még ennél is többet jelent, mert a turi- turáni harcosnak /a turáni népnek/ és a magyar Istennek a Ló-nak, azt a tökéletes fizikai és szellemi egységét és a nők vezető szerepét is jelenti, ami a Párosistenség időszakára volt jellemző.

Ennek a kornak a végén /”12- óra körül”- az oroszlán jegyében/ megdőlt a Párosistenség közös-hatalma és már a Hím, az Úr lett az egyeduralkodó. (A mennyország latinul= coelum= kő+lum –FO= kő+mul, a kő-mál< a férfi. A menny németül= Himmel= ahol a him-él.) Ez tehát „de facto” azt jelenti, hogy a Him elvált a Nőtől, ami nem nagyon tetszett az akkori „embereknek” és sokan vették volna örömmel, ha visszarendeződik az eredeti helyzet és újra a nőuralom lesz. Illetve, „másként” fogalmazva a „nőelvű”-vaééűserlüécs tér vissza, ahol a megértés uralkodott Ezt a visszavágyakozást és „nosztalgiát” jeleníti meg a következő, /az első/ negyed* első jele, amikor „1 óra után” a Zodiákusban a Rák (a hátramenés),

318

a következő, de „két óra után” már az= Ikrek jelentek meg ami az istenség szétválását „dokumentálva” zárták le az első negyedet.

A csillagképek és a tatárlaki jelölések az „ÚR- Nap-istennek” a Leo-Ló- nak a Bibliai Genezisben bemutatott problémáit jelenitik meg. A rák= cancer /kenszer/ szavak ezt elég világosan fejezik ki. A „kenszer „ = a kényszert” egy új helyzet jelentett az embereknek, illetve a rák- a vissza-felé törekvést is kifejezte. Az emberek tehát nem szivesen fogadták az hím-Új Isten parancsát, hogy a Páros-istenségnek és a nemeknek „Szét kell válni”.

A Biblia cselekménye ezt azzal fejezte ki, hogy Kain megölte Ábelt. Mi már tudjuk, ez azt jelenti, hogy a Kan-a Him megölte a Baál- a Bélt, a nőistent. Győzött tehát a hímelvű Úr és megszületett az újabb fiú, a Szét, aki már beteljesitette az új Isten parancsát. A földön a nemek szétváltak és ez már nagy „siker” volt, ami a Zodiákuson az ő+s-„Iker” néven jelenik meg. Az iker azonban mást is jelent a szittya- magyaros népek számára. Az iker „nemzetnek”, a páros- nemzetnek a létrejöttét. Ettől kezdve ugyanis a szittya népek a hun-magyar páros-nemzet /pontosabban szövetség/ mintájáta, páros-népek iker-országaként jelentek meg a történelem szinpadán. (Ilyen volt a Sumér- Akkád birodalom, Alsó- és Felső Egyiptom, Médek és Elámiak /perzsák, Szogdia- Chorezmia, Hunnia és Erdély /Dicső< Dácia/ stb.)

A Hun vagy Hum és a Hon szavak /illetve H- nélkül Un- On és Um szók/ a nőisteni, nőtörzsi eredetet jelentik. A Hum-/home/ -FO= muh- méh- moh, a „belsőt, a bel-ugyet” jelentik. 58 az Un -FO= Nu. (A francia 1 = egy /azaz égi/ =un /ejtsd ön/, ami -FO= Nő. A latin una -FO= a Nu= anyu, az első= unus= hunus< hun-űs jelentésű.) A hunok tehát a turáni kis és középtermetű „nőtörzsek” utódai, utódnépei: a kunok, alánok, besenyők, sarmaták, roxolánok, szemerék, czimmerek, katalánok, jászok, géták, vandálok, stb, Európának az északi felét népesitették be.

319

58 Az angol belügyi hivatal= home /hom/ office, hálzilagos= hom-lmade. Stb.

A Magyar, vagy mór- avar népek a kultikus „Tölgyfa” népei, mert ők „makkosok”< mag-osok, kosok, dák< akkád, dugós, bakos< bagos népek. Mind hatalmas termetű öles, barna- feketés magyarok, a mórok, az avarok, vagy szavár-szabirok, dákok és gallok voltak.

E két fajta nép ettől az időtől számitva élt „házasságban”, vagyis úgy, hogy minden szittya országában kettős hatalmat alakitott ki. (Persze nemcsak a Sumér+ Akkád, Felső+ Alsóegyiptom, hanem sok európai „páros-népű ország is. Ilyenek voltak /és ma is vannak/ a Görögök+ Makedónok, Magyar+ Erdélyország, Cseh+ Morva ország, Olaszok+ Szárdok, Porosz+ Bajor, Vallon+ Flamand stb.) Ezért volt a szittya népek vetetésének „csúcsán” is kettős fejedelem, vagy páros- fejedelemség. Sőt „paritásos alapon” töltötték be a fúbíró /kádár/ és tárnokmester /pénzügy-miniszter/ posztokat, amely rendszert még ma sem akarjuk, de inkább nem is tudhatják megérteni ezt a rendszert.59

A szittya- magyaros népek a hatalmunkat, a „történelem-formáló szerepüket”, a nagyhatalmi helyzetüket -a szittya vallási rendszer megbomlása mellett- valószínűleg azért /is/ veszitették el, mert megszünt a hun- avar- magyar népek összhangja és megszünt a kettős- ország és a páros- vezéri demokratikus /választásoso/ hatalom is. A kettő persze összefügg. Ezek elhagyásával /eltörlésével/ ugyanis megszünt az igazi éltető őserő, a sikereket és győzelmeket genetáló zudás-központú szittya magyar ősvallás.

A Tatárlaki Korong sem mond mást, csak más módon magyarázza a fentieket. Két jel látható az első negyedben. Egy ősi létrához hasonló ötfokú ágas a Rák helyén áll. Egy „betűsor” pedig, mely csökkenő nagyságu D betűket és egy kis

320

59 Árpád és Kurszán voltak a magyarok vezérei és mégis agyon hallgatják Kurszán szerepét. Ezzel az ősi törvényt kivánják eltüntetni. Attila és Buda is páros-uralkodók voltak. Ez alakult át később az "abszolutizmus" egyik jeleként "papkirályi" hatalommá, amikor a katonai- politikai és vallási főhatalmat egyesitették. Ez az újitás, azonban a már fenyegető bukást segitette elő. A páros-vezérek közűl az egyik a "vallási-vezető", míg a másik a hadak ura volt.

alul nyitott „C-betű szerű” jelet tartalmaz az Iker- jegye helyén van. A „létra” halszálkaszerűen elhelyezkedő 5 keresztfája fokozatosan kisebb, így a rövidülő kar-ok (-FO= Rak+ rak+ rak) is a Rák-ra a visszarendeződésre utalnak. Arra, hogy az új Isten akarata még nem érvényesült teljesen. Bár egyre kevesebben, de sokan még mindig a régi „módit” követik, tehát a szittya nőelvű és hímelvű vallást nem akarják szétválasztani. (Ez a jelenség a földön a nagycsalád belterjes „fenntartásának” a folytatását is jelentette, ami ősi hagyományként a családon- rokonságon belüli nemi kapcsolatok folytatását is jelentette.)

A D- betüket, (melyeket Labat „Dis-nek” = Szathmáry pedig dics- és egyetlennek olvas) elfogadom /a logikáját fogadom el, mert „félisten” = Nőisten a dicsőséget és disztt = tűzt is jelenti/, de újra másként, a fonákjáról olvasom- értelmezem. A magam „Fordított Ékezésével” a piros tűz analógiaája a valaha piros disz szónk. A disz viszont -FO= szid-, aminek idiómája a szít-et, a szét. Talán az sem véletlen, hogy a nyugati nyelvekben a dis /disz/ szó ugyanazt jelenti, hiszen a dis= a szét, vagyis fosztóképzőként ismert. (A D- jelet fentebb én is a fele- fele és felezés értelemben használtam, hisz a diszharmonia pld, a felezést, a szétesettséget, a diszkont a szétszámolást is jelenti. Stb.).

A két D, a két félkör együtt, egymással „össze- fordulva” / ( - ) /az egészet fejezi ki. De, a két D-egymással szembe állitva / )-( /a két szétválasztott embert= , a Zodiákus iker- jelét, az ikreket, vagyis a teljes sikert /a már szét- választott ős- ikert/ jelenti. A kis kör, vagyis a „O”= a Napistent jelzi. Ezt a siker- ikert jelezi azonban a Zodiákuson lévő, a Rák és Ikrek csillagképei közt található –páros-lovas= Auriga /szekér/-csillagkép is. Az Auriga, az Úr-igáját, a megzabolázott „fehérlovakat” a Nő-istenséget jelenti, mellyel Hélios /Hőlő-ős/ a görög napisten, vagy Apollo /Nap-ló/ naponta végig hajtott az égbolton. Megtehette, mert ekkor már ő az egyetlen Úr az Égen, hiszen a másik olvasat is ezt erősiti meg, mert Auriga -FO= agi -aur = az égi-úr.

Az „első negyed” utolsó jegye a kis kör melletti „C”-alakú fülecske, amit a sumér „buzur”= titok szó jelének vél Szathmáry. A titok minősitéssel egyetértek, de én inkább a Nőisten felének

321

látom, hiszen az N- betű /nő-betzű/ jele a rovásirásban egy= C /hold/- alakú jel. Ez pedig a szétválás ellenére is az új rend tökéletlenségét és a Szűz-anya Boldgasszony iránti nosztalgiát fejezi ki. Ezt erősiti a Zodiákus itt található Canis= kutya csillagképe is, mely a kanos- kunok agresszivitását és megbizhatatlanságát jelzi. Ez viszont arra is utal, hogy a szittya vallásból a semmítő himelvű vallások világba való átmenetben is szerepe lehet a manipulált szittya- magyaros törzseknek.

Ezek tehát a napos „felső-világ” csillagászati és rovás-jelei. Az ellentéte a tengerszint alatti sötétkék „alsó-világ” jegyeit pedig aTatárlaki Korong a 2, és 3, vagyis a két alsó negyedének jelei tartalmazzák. Szükséges tehát a fenti, -első olvasatra minden bizonnyal merésznek, sőt spekulativnak tűnő- elemzést tovább munkálni.

A korongon a Sötétség első negyedében-/3 -6-ig/ három jel látható ebben a sorrendben: egy magyar bikaszarv- szerü jel. A másik egy T-betü szerű jel, széles szarvval, végül egy „X-„ jel és rajta egy elfektetett nagy E-betüvel. A Labat -Szathmáry magyarázat szerint a Bika- jel „pirt és fényt” jelent, amit el fogadok, hisz a Bika (latinul= tarurus= túri-Ős) tehát a Napistenség egyik ősi –bár keveset használt- jelképe. Ezt a jelet tehát „egyszerűen és egyenesen” a taurus= túri ösnek –a túri istennek forditom.

A másik jel egy ferde csonkakup tetején keresztbetett lefeléhajló szarv-szerű- jel, melynek egyik ága lefele, a másik enyhén felfele ivel. Ezt a Labat 128-as jele= AB= Atyának mondja. Ez értelemszerüen az Aba< és „a- Ba+k= Bak, vagy a Kos jele lehet a Zodiákusnak megfelelően. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Kos-fej piktogramja is rendszerint szögletes fej, melyről le- és fel is görbülhetnek a szarvak.

A harmadik jel, az „X” melynek tetején egy fektetett „E” három lába mered az égnek. Ez Szathmáry szerint a „Sa” szót jelenti, ami sumérul a= arc, vagy ügyelni, jelentést hordozza. A Forditott Ékezéses olvasat szerint a Sa –FO= As= az Ős, vagyis az Isten. (Az As- szintén Labat szerint akkádul= istin, tehát magyarul: isten.) A magyarázatuk tehát hihető és semmiképen sem mond ellent az eddigi értelmezéseknek. Én azonban az X- et felbontanám, mert azt a székely-magyar

322

rovásírás szerint két N-betűből /C/ képezték melyeket egymásnak háttal rajzoltak. / )+( / a Nő-istenséget jelenti, amit a görögök X- ként vettek át, de ez a magyar rovásirásban a B- t jelenti. Így pedig természetes, hogy a B- jel főolvasata az aBa -hajdan- = anya, a Fehérló. Az aba másik jelentése a fehér< abált, mig a harmadik olvasata a halakat, nevezetesen két halat jelez, ami ezuttal a Párosistenség elhalását fejezte ki.

Az E- betű viszont a magyar ősirásban nem létezett, mert mi nem írtuk ki a magán-hangzókat, így az E-betűt sem. A három fűggőleges vonás a három „I”-jelet, a hármas Istenséget jelezte, ami pedig együtt az Anya-Atya-Fiút fejezte ki így az összetett jel a „Szentháromság” halálát is jelenthette.

A harmadik negyednek /6-9-ig/ a jelei a következők: Egy Kettős-kereszt, egy „nyilpuska” és egy kettős ékjel= „ » „. A kettőskereszt az ősmagyar rovásírás „Gy” betüje, ami az „Egyet, vagy az égit”- jelenti. Ámde a két áthúzás a Párosistent és az Istenfiút is kifejezi. (Így válik érthetővé, az a magyar rovás-irásos „abszurdum”, hogy az „Egy az Isten” mondattal tulajdonképpen a „Hármas-istenséget” mondjuk.) A kettőskereszt ”≠” = Gy- betű, rovásirásos vésete: a Párosisten, sőt a Három istenség /a Szentháromság/ eljövendő érkezését jelenti. A „nyil-fegyver” egyértelmüen fejezi ki a Nyíl- ász= Nyilas istennőt, de a Zodiákus Nyilas jele pedig a magyarok jelképe. A kettős-ék „>>” jel, a Labat 471-szerint a „Min- t” jelenti. A min- szó pedig a Mént, vagyis a nőrelvű szittya Himet, a Bakot jelenti. Ez pedig a Zodiakus a Capricornus /= Bak/ csillagképben jelenik meg. Ha azonban a nyílpuska< nyilas piktogram nem elég meggyőző /többek szerint nem az!/ akkor bontsuk fel a jelet. A jel egy X-et mutat, melynek bal-alsó talpából egy x-felett átivelő „kar” nyúlik ki. Az X „a rovásírás szerint természetesen” a B-ét, az aBa= Nőistent jelenti, amit félives „C” jel egészit ki. Ez viszont a rovás= N- betűt, ami a Nőt jelenti. Az ék-jele= 〈 a hímséget is jelenti, a kettős ék- jel pedig újra a Párosistenséget jelzi, tehát átvitt értelemben a hun-magyar népek feltámadását ábrázolja.

*A nagy görög történész, Herodotosz azt mondta, hogy ha

meg akarjuk ismerni az egyiptomi műveltséget, akkor meg kell

323

fejteni az „állatok titkát”. Ezzel a rejtélyes fogalmazással tulajdonképpen az egyiptomi vallás sakralitását lehetett megérteni, melyet az ugynevezett „állat-istenek”, vgy isten- állatok szkimboliizálnak. A napvallást tisiztelő zittya magyaros népek ugyanis a világotr éltető nap-isten szzámtalan tualjdonságát egy- egy állattal fejezték ki. Azokkal, melyek okkal és méltón képviselték az isteni jelzőket. Egyben azokat az erkölcsi és lelki igényeket és parancsokat, melyek meghatározzák a tisztességes emberek szellemiségét. A sasok például a hunokat, míg az oroszolán az avarokat jelképezik. Az állati jelképekkel fejezi ki a zodiákus is a szittya- hun avaos népek történetét. A biblia eőtti kortól indulva, -valószinűleg- mintegy tiz-ezer évvel utánuk jövő korszakig. Tulajdonképpen a „haltól- halig”. A magyaok ugyanis halként nőnek a magzatvizben. Világra érkezve hallgatják az élet dolgait, majd ennek révén haladnak az élet utján, míg el nem hullanak és maghalva el nem temetik őket. A hql- szimbólum azért elkerülhetetlen , mert az egész élet „lé-víz nélkül lehetetlen. Hiszen csak az él-het /-él –FO= lé/ aki létezik, tehát léteszik. Az tehát természetes, hogy a magyarban a lét, a létezés alap- fogalmak. Az élet és lát, valamint a haladás, a hála adás és a halál összefüggő magos- magyaros lételemek.

45. HÉT SZŰK ESZTENDŐ ÉS A MESSIÁSOK

A Nagy Napév (kb. 27 ezer év) felső- fele /az óralap szerinti 9 -től du. 3-ig/ az úgynevezett Felső Világ, /Felvilág/ TŰZ- KORSZAK, a Napnak és a levegő-égnek a hős élővilága. A főjellemzője a parázsló naptűz, a csillagok, a madaras légtér, valamint az égszinkék< azur és a piros szín. A mezők hozama pedig a méz és az édeség.

Az Alsó Világ, /vagy Al-világ/ a szintén kétnegyedes hűs világa pedig a VIZ-KORSZAKA, a mélytenger és a víz világa. Jellemzője a hal, a kigyó és a béka, valamint a sötétkék szín és a vizének a sós- keserű íz. A felső ciklusban (kb. 13- 14.000 év) erősek a szittya- magyaros népek, míg az alsó ciklusban legyengülnek. A „félkörnyi” ciklusok azonban tovább osztódnak,

324

feleződnek, így negyedekké különülnek el. (6-7.000 év). Erről szól tulajdonképpen a hét bő és hét szűk esztendő regéje. Az a kor, ahol „egy nap a világ”, hiszen egy világnap 72 esztendőt tesz ki. Ez egyben azt az ősi tapasztalatot is kifejezi, hogy az emberiség fejlődése nem egyenesvonalú, hanem spirál-szerű, azaz csigavonalú, amely a szinus- görbéhez hasonlóan hol egyre magasabb, majd újra mélyülő pályán halad. Ezzel a szittya-magyaros népek életminősége hol emelkedő, hol süllyedő pályát képez.

Eszerint a Nagy Napév négyszer /mintegy/ hétezer éves negyedekre-szakaszokra osztódik. Úgy látom, hogy a szittya- magyaros népek birodalmai ezeken belűl, mintegy 2.000 -2.200 éves periódusokban jelentek meg. Ekkor pedig mintegy 1.000 -1.100 évet az emelkedő és ugyanennyit a süllyedő ágban töltöttek el. (A négy Napnegyedet a Szűz, a Hím, a Hal és Vizöntő negyedének nevezhetem. A 9- 12-ig tartó negyedik negyed a Nőisten- Méhnek, /a Szűznek/, az uralma, míg az első negyed /1- 3-ig/ a férfi Isten -Himnek a kora. A két alsó negyedből az egyik /3- 6-ig/ a Halnak és a elsüllyedésnek, míg a másik /6- 9-ig/ a felemelkedő térnek, az újra megjelenő szittya Kőistennek, majd a nyilas amazonok korának,a tisztulásnak és a megtisztitásnak= a tűz-tulásnak szakasza.)

Szófejtésem és értelmezésem alapján, ugy látom, hogy a Szűz-anyának, a Boldogasszonynak az uralma, (a végén ugyan a Páros istenségben) - mintegy hétezer évig tartott. Úgy tünik, hogy a Férfiisten- az „Úr”, a szittya- magyaros Ősisten is ennyi ideig volt a trónon, bár korántsem zavartalanul. Már az ő uralma alatt kezdődött meg az „Antikrisztus”60 uralma, a szellemi sötétség előretörése. Ez a rontás először csak a „fejekben” nyert teret, -már nem értették az ősi beszédet- majd végsőfokon a szittya- magyaros Napisten uralmát is megdöntötte. Ebben a

325

60 A latin anti= ellen szó eredetileg vallási fogalom volt, mely a napisten- ellenességet fejezte ki. Az anti= őnti, tehát ellenzi és kioltja, hiszen a Nap /isten/ a tűz, melyet a viz-olt ki. A "pogány Köristen" vallását a köröstenséget ki kellett oltani és ezt a "keresztelő" vizzel kezdte meg a judeo- katolicizmus. Az Antikrisztus fogalom= Őnti-Krisztust< a Krisztus megölést, nap-leöntést jelenti. Az eredeti Christ- Kristen név= Körist< Köristen a napisten-fiút jelentette. Őt kellett a vizzel leöntve eltüntetni.

folyamatban a szittya- magyaros népek fokozatosan őrlődtek fel és hegemoniájukat, a második negyedben veszitették el. Ez a Bika - Kos és Vizöntő szakaszában /ami „3 -tól 6 -óráig” tartott/, következett be, minden szittya- magyaros népet érintve. (Itt főleg a Sumér- Akkád, Egyiptom- Etiópiai, Görög és Római, valamint a Hun-Magyar birodalmakra gondolok.)

A Zodiákus első negyedét már összevetettem a tatárlaki Koronggal és bemutattam a véletlennek egyáltalán nem tekinthető egyezéseket. Most továbblépek és a Biblia történéseit i l lesztem ezekhez. A földi vallási-nemek szétválasztása nem igazán hozta meg a várt eredményt és Isten már meg is bánta, hogy „Ádámot és Évát” megteremtette. Az utódaik ugyanis egymást irtották, mely jelenséget a Biblia a „Káin megölte Ábelt” cimű tanmesével adta elő, aminek a lényege az, hogy nem sikerült az istenség és a vallási szétválasztást „konszolidálni”. Az „újtipusú emberek” nem voltak alkalmasak a jövö nagy feladataira. Az Úr tehát elhatározta, hogy személyes megbizottat küld le a földre. Ez a küldött különleges „emberfia” /Krisztus/, vagy a Mén- Kisisten nem volt más, mint a megváltó- megszabaditó és rendcsináló Messiás, a messzi-Ős, a messzi Isten. Az első a hátráló rák és a cancer< kényszer időszakában jelent meg először a földön. Ő volt az 1. Messiás, akinek neve Szét, akinek jobb minőségű embereket kellett teremtenie. (Nagyon lehetséges, hogy ő Páros- messiásként Ádám után jött, akinek nem sikerült az első kisérlete. Lehetséges azonban az is, hogy Hénochal a Hun-őssel érkezett).

A Szét ugyanis egyiptomi- tehát kos- eredetü, míg Ádám aki -FO= mada, vagyis madar= a túri /turul/ madár, tehát turáni, akárcsak a titokzatos Hénoch (=húnok), akit az Isten később visszavitt a mennyekbe, hiszen ő is a szittyák fia volt. Ámde Hénoch- /vagy Énoch/ mellett szerepel, -mint Szét első fia< Énos, /vagy Hénos/ is. A két név valószínűleg ugyanazt az isteni személyt jelenitheti meg; tehát a Hén-őst, a Hun-őst. A nemek szétválasztása tehát végeredményben sikerülhetett, de az emberek minősége /silánysága/ olyan lett, hogy ujabb kétezer év után az Úristen úgy döntött, inkább elpusztitja ezeket a korcs ivadékokat.

326

Az Úr tehát 2. Messiásként Noét küldte a földre, aki csak a saját földi családját menthette meg, igy tőlük származik az új emberiség. Ő fiai voltak az Ikrek: Sém és Kám. (Jáfet nem fia volt Nóénak, hanem a „munkája eredménye”; Ő volt a Jafit= Javit, vagy Jafet< Jó-vet+ és.) Ezt a termést a két iker-jelenség, a Szem és a Mag alapozták meg. Sém< Szem-es= a szemerék, a hunok- ősanyja lett, mert tőle származtak a földmüves és katona nőtörzsek, amelyek a turáni és mezopotámiai alföldeken éltek.

A Kám -FO= Mák= Mag, /a Magős-/ a fekete magyarok ősapja, akik a Földközi tenger partjain a Punok és Főnicia, valamint Afrika földjén, Egyiptom és Abesszinia népeiként találtak hazát maguknak. Ezek az „ikrek” tehát végül is megoldották a szétválás< összefogás problémáját. Most már vége lett a visszatérés nosztalgiájának, de megmaradt belőle az ikertestvéri szeretet, ezért a szittya- magyaros népek mindig párosan foglaltak el új élettereket maguknak. A fehér turáni hunok és a „bézs-szinű” mór-szittya- magyarok ezentúl mindig együtt jelentek meg a történelem különböző szinpadjain.

A szittya napvallás szétválása a szerves fejllődés következménye. A matriarchátus társadalmában, a nő volt az isten és nőelvű volt a vallás és egyház isten-tisztelete is. A Páros-istenség sokáig a nőelvű szeretet-hagyomány erejével kormányozta a világot. A férfiak azonban hamar részt követeltek a hatalomból és a női hagyományokon fokozatsan épitkezve, még nőelvű, de már férfi- orientált vallást hoztak létre. Megformálóldott a szittya férfi- vezetésű vallási kultusz ahol az ő szerepük jelentősen megnőtt. Ezek a „mennyei” változások visszatükröződtek az emberek földi életviszonyaiban is. Mindaddig nem is volt baj ezzel, mig az anyagi javak birtoklása meg nem osztotta az emberiséget. A nőelvű- humánus szittya vallás ugyanis nem ismerte el a magán vagyont, míg a férfi-elvű társadalomban lassan kezdett kialakulni a vagyon megosztás, mely fokozatosan meg is osztotta a világot.

Rövidesen megerősödött azonban a szittya elvekkel ellentétes himelvlű semmitő< szemita vallás is, mely a vagyoni gazdagság szerint nem pedig az erkölcs és a tehetség alapján

327

különbööztettte meg az embereket. A bibliai történetek látszólag emberek és törzsek életéről szólnak, holott sokkal többről van szó. Az emberi minőség megváltozásáról, pontosabban a szittya= tiszta erkölcs romlásáról, sőt rothadásáról. Ezt a történetet a szittya-kaldeus napvallású népek tündöklésével és bukásával illusztrálja a biblia. Ezek tévelygését követhetjük nyomon néhány ezer éven keresztűl. Igaz elég felűletes információk birtokában, tehát sokszor a sötétben tapogatoózva. Magam is ezt teszem. Majd-hogy-nem a „vak-vezet-világtalant” szólást illusztrálva. A munkám ugyanis inkább csaka hangosan gondolkodásom irásba foglalat szövevénye. Be kell ugyanis vallamon, hogy tulajdonképpen semmiben sem vagyok igazán biztos, azt kivéve, hogy a szittya vallású hun- avar- magyar népek történetéről szól. Beleértve ebbe az ókor minden filozófiai és tudományos termékét is.

Sajnos a mult „Feszty-Körképén” óriás panelek mentek tönkre és a ma ismert kör-kép /korkép/ egyáltalán nem adja vissza az ókori valóságot. Sajnos azt sem tudjuk, hogy a hun-magyar fajta mikor és honnan jött. Mikor és miért vált a történelem főszerepllőjévé és mikor és miért kellett elbuknia. Lehetséges-és valós-e a legenda, hogy földön kívüliek vagyun és más galaktikákból érkeztünk? Avagy az volna az igazság, hogy az emberiség igazi bölcsője a Kárpátmedence volt.

A hun méh-nép és a magyar-avar rovár< hangya nép innen rajzott-e ki a világ minden tája felé? Majd ott bizonyos kor után erkölcsileg teljesen szétesve, -egy előttünk ismeretlen ér érthetetlen géni parancsra-, az ösztönökben élő iránytű szerint, az eltávozott gólyákat utánozva útrakeltek. Sőt az ősmítoszok szerint mindig vissza is tértek az ősi kasba a Kárpát-Medencébe. (Kaptár metatézissel /hanbgugrás/= Kárpát, ami Kör-Pat= körhaza. Az ősI épít /P-T/ szónk sok olvasattal bír. (pld: pitvar= építvár, patika= házika, pat-ron= tartály stb.) A Kör-pat tehát körház, vagy kör-haza. A Kárpát szó őseredete tehát innen ered. . A pat- pit, a put, a pot ugyanis házat- hazát, tartót és edényt jelentett. A pat-er= /fater/ a ház-ura, a patrona= a ház- úrnője a /mater/ /volt. A pát azonban –FO= táp, tehát a népet eltartó élelem. A pat- pedig a ház ahol lakni tudott.) Megannyi kérdés. Mikor kapunk rájuk hiteles válalszt?

328

Térjünk azonban vissza a bibliához, mely szerint újabb ezerévek után a 3. Messiás érkezett a földre. Ő volt Ábrahám, aki Lót- tal. Az egyik fia Jákob /fr= zsak- FO= Kas< kus) az apja testvéréhez indult el a régi kasba, hogy egy új kiválasztott népet teremtsen az Úrnak. Ő két fiat nemzett, Ismáelt és Izráélt, akik két nagy vallás ősapái lettek. Ők azok, kiket a Zodiákusban Canis major és Canis minor névvel jelentek meg az égbolton. (A Kán-ős< a han-ős= a hunokat jelenti, kiknek nevét a németek és a zsidók egyaránt viselték és viselik. Az askenázi /S-K-N-Z/ = ős-kan-ász= ős-hím-isten/ zsidó a fehér-zsidók alfajtája. Ámde Németország egyik ősi neve szintén Askenázia volt. (Ős-Kenéz, /K-N-Z= őskun-, /H-N-Z/= őshun orszlág.) De, -újra egy véletlen- a római birodalom előtt létrejött itáliai etruszk- mór- szittya- magyaros ország fővárosának Alba Longának a megalapitója is Ascanios volt, az Őskunos, vagy Ős-kenéz.

A latin canis= kutya. A kutya viszont a hunok egyik fajtájának a kunoknak a totemállata. Azoké, kik egy ősi időben a gyerekeik fejét is kup- alakura torzitották. Azokét, akik „kun-és kanosok” voltak, tehát a vérmes nőfalók hirében álltak, másrészt „laza lelkiismeretű” népekként voltak ismertek. (Az ő egyik leszármazott népe a baszkok is akiket latinul vascon-oknak hívnak. Ők valójában a vas- kunok, a vas- kanok, a vas-konok, a basz-kanok, kikek a Pireneusok tulsó oldalán élő testvérei a gaszkonyiak. A gasconok, akik /i/+gaz- kunok, vagy gaz-kunok és vas-konok népek szintén.)

Ábrahámnak végül mégsem sikerült „tökéletessé” tenni a kiválasztott népet, amely sehol sem találta meg a helyét. Sőt Egyiptomban oly válságba került, hogy a szétszakadás és szétesés fenyegetette. Ez a szakadás a szittya-férfi-vallásból kiválni szándékozó néhány szittya-ellenes a hímelvű törzs új-tipusú= szemita vallásának a jelentkezésével kezdődött. (Ez volt tehát a zsidók első szervezett felbukkanása.)

Ábrahám és Jákob munkája nem ért célt, mert fiaik nem akartak, vagy nem tudtak beilleszkedni az egyiptomi kos- ország földműves és állat-tenyésztő népei közé, hanem hamarosan szembe szegültek velük. Ennek oka valószinűleg az volt, hogy megkezdődött a zsidóvá válásuk, főként azért, mert

329

egy más életmódot és nagyon laza vagyon- és pénz- szerző „erkölcsöt”, vagyis parazita életmódot alakitottak ki maguknak.

Ezt az eltévelyedő, a Biblia szerint zsidónak nevezett, de valójában hun- mór- kusita népet újra meg kellett menteni a széteséstől. Megérkezett tehát a /tatárlaki-/ második negyed elején, a Taurus- Bika jegyében a 4. Messiás, a Mózes /Mezős< Mézes, vagy talán Mosós/, akinek a vezetésével megkezdődött a hegyen -vizen -sivatagon át való kóborlás. A szittya- magyar napistentől elforduló, elzsidósodó nép tehát válaszút elé érkezett. A nagy fordulatot, a „Bika” csillagképben jelentkező súlyos „történelmi események és változások” jósolták meg. (Az ősi B-K betűkkel irt név azonban egyaránt jelentette a béka- bíka, a bika, a baka /katona/ a bakó, a béke, a bökő és a bukó értelmet.)

Ezt a nagy változást jelezte az Orion- csillagkép is, melynek neve a Messiás érkezését jelenti. (Or-ion= az Úr-jön, vagy Űri-jön). Az Orion népi neve a Kaszás- csillag, ami egyrészt a Kas-Ász= a Kus- istent jelenti, de-másrészt-, jelenti a Kaszást< a Halált, a közelgő elbukást is. 61 Újra indult tehát egy nagy visszatérítési kisérlet, melynek célja a szittya vallás tagadásának a megakadályozása, illetve az ellenvállás hatalmának a megdöntése volt. Ennek a nagy hadmüveletnek a komolyságát és valóságát a 2. negyednek a csillagképei jelzik, melyek által adott információkat, a Biblia már ismert eseményei is szervesen kiegészitik.

Ezt a nagy leszálló /leépülő/ 7000 éves szakaszt, a korszak egész Bibliai és csillagászati „arculata”, jellege is kifejezi. A főjelleget a bika (=taurus = turi-ős) helyzete határozza meg. A Túri ős, a férfi-elvű szittya magyar isten „leváltott nőisten fele” újra szembefordult a Páros-istenség gyakorlatával és egyeduli férfi- isten akart maradni. A Ló-

330

61 Graham Hancock angol iró az „Istenek kézjegyei” c, művében ír arról, hogy a piramisok nem temetkezési helyek, lhanem az utókornak szóló ősi üzenet. A pramisok tájolása ugyanis az Örionra történt és ennek precessziója alalpján kiszámítható az építésük kora./kb. 14.000 év, tehát kétszer- hétezer év. Az akkori népek tudták, hogy az emberiség meg fog semmisülni és három piramissal kivántak nekünk üzenni.

istennőt ellentéteként, tehénnek nevezte és vele szemben a Bika képét vette fel.

Ennek a mítosznak ősoka lehetett az a legenda, hogy a földi nő-ember, a tengerből, a vizből „emelkedett ki” és lett földi élőlény, azaz sellő, mely hal-asszony volt valaha. Vizi társa volt a „kétéltű” béka, vagy bíka, melyből a zsidók kialakitották az első jelképüket, azt a „bikát”, melynek „fiát” arany- borjuként imádták. A bika< béka tévesztés a görög mitológiában is jelen vanl, ahol Héra< Méh-istennőt tehénszeműnek nevezték, a férje: Zeusz pedig bika-képében rabolta el Európát. Ennek /fr-ejtése= öróp/, ami akkor az „Őr-apát= valójában az őr-abát az anyát, tehát a szittya őrző- istennőt jelentette.

Ebben a süllyedő korban -a második negyedben- a bika már bíka = béka- ként az Alsó-világot, a vizet, a Magasságnak, a tűznek az ellenségét szolgálta. A második negyed csillagképei ugyanis sorra, az alsó- világnak, a sötétkék tengernek a jelképei. Ezek vezérelemei a Bika= bíka< béka, a Kos= a kosz, de -FO= i+sok< iszok, tehát a víz, (Ezt igazolja, hogy a Kos- héberül ivóedényt jelent.) A másik két csillagkép a Halak és Vizöntő. Köztük van azonban a Cetus= a cet csillagkép is, tehát a= Bálna /= Bál-nő, a bukott Napistennő/, így ezt a szakaszt a „VÍZ és HAL” uralma és kora határozza meg. (Ez pedig a Nap< Tűzisten hivei- és népéi életének kioltását és halálát -de legalább is a katonai és politikai vezető-hatalmuknak a halálát jelentette.)

A bika és kos tekintetében azonban még kiegészitő magyarázattal tartozom az olvasónak. Első ránézésre ugyanis mind a Bika mind a Kos /Bak/, a férfi Isten uralmát jelképezik, hisz mindkettő megfelel az ikernép -szindróma követelménynek. A bika /latinul/= taurus, spanyolul= toro, arabul= tor, németűl = stier, egyaránt túrit, ős-túrit, vagy a túri-őst jelenti, vagyis az Ősi Nőisten egyik kedvenc állatát.

Akkor miért irtam bika helyett békát? Egyszerűen azért, mert a taurus szó másik olvasata= tó-urus= a tó- uras, vagy a tó- áras, másod -jelentéssel bir. Másodsorban azért, mert a septuaginta ferditői a két betűt /B-K/ és a belőle magyarul alkotott három fogalmat /bika -béka- béke stb/ sorra összetévesztették, vagy melléfordították. A bika és mén

331

eredetileg a magyar istenek jelképe volt /Zeus = a Bika, sőt az egyiptomi Apisz főisten is Bika volt./ Aligha véletlen, hogy a zsidók a vallás meresödése korában már „megsemmisítették” az ősi bika-szobrokat, melyeket még a nagy zsidó királyok állitottak fel. Helyébe egyre inkább a kigyó- jelkép lépett, amely a paradicsomi csábitótól, a mózesi vesszős-kigyótól és réz- kigyóktól kezdődően egyre népszerübb lett.

A „zsidók bikája” azonban ekkor már béka értelemben szerepelt. Nem véletlen a híres aesopusi mese, a „Rana rupta et Bos”, vagyis a „felfujt béka és a bika” története. Ennek lényege az, hogy a béka akkora akart lenni, mint a bika és de annyira felfujta magát, hogy szétrobbant. Az ókori homéroszi mese is a „Béka- egér harcról” szól, ahol ismét a béka és az magyar ősisten /a Bika/ harcát parodizálták vele.( Az egér szó másik olvasata= Eg-ér= égi-úr, az égi urat, vagyis, az Istent jelképezte. A béka<bíka= bika pedig a szemita vallást.)

A kos szerepe is hasonló, nála is kettős jelentéssel találkozunk. Az első olvasata /ném/= bock /=bak/ és latinul= Aries= Űri-ős /a Mars isten/, a /fr/ belier= /béli- báli úr/, míg az angol ram -FO= mar= mór. Ezek tehát mind a magyar istenséghez tartozást jelentették. A másik olvasat, a későbbi -rontott- értelmezése azonban már a „viz- uralmát” fejezte ki. Kos -FO = i+szok, (i+szák= isszák), az ivást a vizet jelenti, akárcsak a kos héber jelentése= a pohár, vagyis újra viztartó.

Mózes /Mézes/ és iker-társa Áron, a Nilus vizén jelentek meg a történelemben, hogy beteljesitsék az Úr parancsát. A megtérített, a „megjavított” népet kivezették Egyiptomból. Egyben igyekeztek megszabadulni a „deformálódott” rétegektől. Ekkor az Úr is személyesen jelent meg nekik a Hóreb hegyén. Úgy, amiként aut a Perseus- csillagkép is jelzi. A Perzeus= Pír+Zeus, tehát a napisten. Ugyanis= Perzs-eus=ős, annyi mit Perzselős= a Nap-isten, ill. a Pars-eus= a Páros- Őst is jelképezi. A napisten tehát megjelent a Horeb hegyén és átadta a „Tűz- parancsait” a kiválasztott népnek. (A 72-ők ezt szokásos tévesztésükkel tíz- parancsnak nevezték.) Ennek ellenére Ábrahám népe képtelen volt megváltozni, sőt egy részük még inkább elfordult az Úrtól és most már egy teljesen az új /zsidó/ vallást követte.

332

Ne feledjük el, hogy a zsidók az isten /milyen, vagy melyik isten?/ földi jelenlétében készittették el főpapjukkal Áronnal az Aranybvorjút. Annak az istennek /!/ a szobrát, mely kivezette őkat Egyiptomból”. Hozzá imádkoztak, mondván: „Ő az, aki kivezette Izráelt Egyiptomból. /2 Mózes, 32. 4./ Ezek szerint mégsem Mózes, hanem a „Pénz-kamat isten”, vagyis az aranyborjú vezette ki a zsidókat Egyiptomból?

Úgy vélem, hogy tulajdonképpen ez volt az időpont, amikor isten jelenlétében először jutott kifejezésre /deomonstráltatott/ az új zsidó vallás, mely szembefordult a Tűz-istennel és a Tűz-parancsolatokkal. Ennek következtében ekko kezdődött meg az ősi fogalmak kiforgatása és „átnevezése” is. A zsidók Mózest tekintik a vallásuk megalapítójának, holott éppen ő volt az, aki az „aranyborjús- lázadást” karddal verette le és sokezer zsidót végeztek ki a papok Mózes közvetlen parancsára.

Azt hiszem ez volt az a kor, amikor megkezdődött a „történelem” átírása is. Így alakitoták ki a 4. Messiás Mózesból a zsidó vallás „megalapitóját” és tették első prófétává. Így lett a földműves és pásztor Mézes- ből akkora már a sziklából is vizet fakasztó Mosós, tehát a vizek és a vizi kereskedelem Atyja. (A kő és szikla az ősnyelvben a Kő-Istent jelentette, melyet „megszúrva” –megölve- belőle –nem vér-, hanem víz folyik.)

Az egyiptomi gabona és állatkereskedelem révén meggazdagodott zsidóknak ekkor már ki alakult az új istenképe is Elohim és Adonáj névvel. A zsidó papság hamar eltanulta a szittya- magyaros népektől, hogy egy nép és nemzet erejét a saját nemzeti vallása adja, ezért az egész népnek ezt az egyházat kell szolgálni és gazdagon eltartani. A zsidók ezt a tizedek és az áldozati- felajánlások révén nagyszerüen megoldották. Ez a célorientált hit, /azt ugyanis hinni kellett!/ a gazdagság, valamint a pénz- kamat /bankok/ és a szervezettség tették hatalmassá a zsidó vallást és így a papok /farizeusok/ befolyása szinte –szó- és betű szerin- határtalanná vált.

A következő, az 5. Messiás Illés, vagy Éliás volt. Neve az Élő-ős, (vagy az /Úr< Éri-ász) a latin hadisten= Ares lett a mitológiában, aki „Áras, vagy Áros” értelmet és nevet kapott,

333

mondván a vizből< árból jött. Az Aries jelentése pedig latinul= a Kos. A római Mars- a hadisten tehát= Ares= „Áras” isten lett.

A szittya- magyaros népek akkoriban véget nem érő háborukba keveredtek, amik siettették a hatalom-vesztésüket, mivel a kék-színeket viselő szemita ellenségek megerősődtek. A sumér- akkád, au asszír, a szittya- pártus majd egyiptomi birodalmak sorozatos bukása jelezte a leszálló korszak átkosan süllyedő irányzatát, melyet a Cet-hal csillagképe, a maga jónási fenyegetésével is kihangsulyoz. A Halak-jegye egyértelművé tette a sőtétkék alsó-világ győzelmét és a hal, a meghalás, a pusztulás képét vetitette előre.

Hiába jött a 6. Messiás Jézus- Krisztus, vagy talán János- Krisztus, akik a „hun és kos- magyar istenek” képviseletében igyekeztek megtériteni az elszemitásodot szittya- magyaros népekből kiválasztódott zsidókat. Ez nem sikerült, mert az ekkorra már meggazdagodott zsidóknak nem volt érdekében visszatagozódni a puritán szittya- magyaros népek szorgos- dolgos, de akkor már egyre kevésbbé sikeres soraiba. Jézus Krisztust és Keresztelő Jánost, először a Bibliai történetek sorában, a megváltandók kivégezték és a megújult szittya magyar szeretet-vallásra való visszatérést elutasitották.

Ezt követően szerte a világon, először a szittya- magyaros népek nagy városaiban egyre erősebb zsidó vallási szervezetekt jöttek létre. Ez nem volt különösképen nehéz, mert a szittya- népek soha sem üldöztek semmiféle vallási szervezetet, így a zsidókat sem. Ezzel ellentétes folyamatként a Krisztus utáni első ezer évben megbuktak /megbuktatták őket/ a Simon- Péter és Simon- Pál által alapitott szeretet- vallások mind Bizáncban, mind Rómában, mind Francia-országban- és másutt. Helyükben a politikai hatalomra törő és királycsináló- királybuktató vallási főhatalom alakult ki, mely a fényes ókor után a sötét középkort hozta Európa nyakákra. Azt melynek legfőbb tevékenysége és vallási sikere /nagy győzelme/ az „eretnekek és boszorkányok” tiz- és százezreinek kiirtása és a megbélyegzett ókori művek és szittya- magyaros rovás- könyvek és más müvek százezreinek elégetése volt. Ezért lett az IU. 2000 év az erkölcsi romlásnak és züllésnek, valamint az emberek szervezett kirablásának korszaka, mely mára újra

334

szodomai- gomorrai mélységeket ért el. Az emberiség válsága újra oly mérvű, hogy ismét várhatjuk az új Messiás, vagy Messiások megjelenését, aminek „elvileg” napjainktól számolva, mintegy 2020-ig kellene bekövetkeznie.

A szittya- magyaros népek ügye világszerte ebben az elmúló évszázadban volt a legmélyebb ponton, de talán már némi felemelkedés is megkezdődött. Most vagyunk ugyanis a Vizöntő jegyében, ami azt jelenti, hogy a vizet kiöntjűk és az Antikrisztus uralmának vége lesz. (Mint arról már beszéltem az ánti- szó = önti, kiönti jelentésű. A vizöntő= aquarius szó magyaros olvasata azonban a-kű-ári-us, azaz a-Kő-uri- ős jelentést is hord. Ez pedig a szittya Kő-isten uralmát jelzi.)

Az Aquarius, a Vizöntő a tisztitást is jelenti, melynek az emlitett olvasata= a-ku-arius =a Kő-úri-ős. Ezért a Zodiákusban ebben a korban már a felső világ felé való törekvés lehetősége is újra megjelenik. Először a Daru /fr/= grus = ma-gyar-űs< magyar ős, de -FO= Urad- istened. A daru egyégként a hunok kedvenc madara jelzi ezt. Megjelenik a Pegazus, a szárnyas Ló is, (Phe-g-az-us =Fő-égi-Ős) a Fehérló-isten „képviselője” látható. A következő csillagkép a Bak, a Bacchus= a Bak- Kos jelképe, vagyis a kos a szittya- magyaros népek totem-állata. Mellete azonban a Csikó /Equulus= Éki- lús= égi ló/, a szittya Fehérló gyereke szerepel és felette a Gólya /Cygnus= szigony-os /azaz= nyilas/ a magyar Eszterág tűnik fel. Az eszterág = őstérégi állat, a magyarok egyik kedvence, melynek másik neve a Kele= kő+ ló= együtt pedig a Férfi- nő Párosisten.

A Vizöntő után jön a Bak, (a Bouc, a Bock, a Capricornus). A Bak- Bag- Bog= /szlávosan Boh =isten/, ámde -FO= Gob- Göb, tehát a Kör- isten szimboluma jelenik meg. A következő csillagjegy a Sagittarius= a Nyilas, a magyarok égövi jelképe. (A nyilas ugyanis az amazon nő-harcosokat, majd a hunokat jelentette, a Nyilas= Nyilás, de a Nyíl -Ász a Méh-nyilás Istennőjét, a szaporodást és a fejlődést jelzi. A csillagok tehát azt „jósolják”, hogy újra a magyar Ősanya, a Boldogasszony uralma fog bekövetkezni, amit a győzelmi harsonák jeleznek majd. Ez azért lesz lehetséges, mert az ő csillafjele felette van a Lant= Lyra /Ló-ura/ csillagkép, amely ha nem is harsog, de a szférák zenéjét tudja intonálni. Ugyanakkor

335

pedig ott fenn a levegőben feltünik a sas, a /lat/ Aquila - pontosabban a Turul, aki a turáni Lú< a túri Isten. (Aquila -Aguila= Ági-la= Égi-ló, /fr/= Aigle /égl/= égi-le, az Égi Ló, vagyis az Égi- Isten maga.)

Az utolsó negyedben a Skorpio /Scorpion/ jegyében kilépünk a sötétség korának a „vizéből”. Ott ahol már a szelid Delfinek kisérnek bennünket. Ma a skorpióról a kellemetlenség a váratlan halálos veszély és a félelem jut eszünkbe, holott a szó eredetileg az őskori-Főjót jelentette, az őskörinek, a Nagy NAPÉV befejezési után visszatéró Istennőt. Talán nem véletlen, hogy az ógörög nyelvben a skorpios szó jelenti: a „gyilkos skorpiót”, de a szétesést, a szétszórtságot is, ami itta sőtétség birodalmának a szétesését jelenti. Az alapszó viszont a skorpizó ige, melynek több jelentése van. Az egyik jelenti a hő- sugárzást, vagyis a napisteni meleget, a mosoly és derű megjelenését fejezi ki, de jelenti a halálosztást és pánik keltést is.

Az alsó világ ura kétségkívül a „kigyó”, mely uralta a vizeket. A 3, negyed végén azonban feltűnik a kigyó farka /Serpens Coda/, melyet megragadhatunk és akkor rövidesen a kigyó feje is elénk kerül, melyre rátaposhatunk. A kigyó feje /Serpens Caput/ „áthúzódik” a 4, negyedbe és a világosság uralma során semmisűl majd meg. A fejünk felett akkor már a Sárkány /Draconus/ tünik fel, aki a Napisten kánja, tehát ekkor majd egy új Attila fogja győzelemre vezetni a megújult szittya- magyaros népeket. Ő az új Hercules, a (Here- Kű- Lós= Kő + Ló- here= úr, az Új- Páros-Napisten, Így nem csoda, hogy a következő csillagképben, a Librá- ban /Mérleg/ a Corona Boreális ragyog a fejünk felett. (Lib-ra -FO= Bil+ Ar= a Bál+ Ur, tehát újra eljön a Párosisten. A boreális= borolós= sötétvörös szint, a napnyugtát és az északot jelenti. A sötétség uralma után tehát az Északi< Borolós- sötétvörös Korona fogja ékesiteni a Páros isten birodalmát.

Nem tudni pontosan kik voltak azok, akik a „Zodiákust- feltalálták”, de az biztos, hogy nem a görögök és latinok adták a csillagok elnevezéseit. Sokan vélik azt, hogy az egyiptomiak, vagy a sumérok sippári csillagász tudósai voltak a „tettesek”. Személyes véleményem szerint sokkal ellőbbi korban nevezték

336

meg őket. Az azonban kétségtelen, hogy szittya- magyaros népek táltos tudósai voltak, mert most, minimálisan is 7000 év után, minden állatövi jelnek magyar jelentése van. Mégpedig olyan amely pontosan tükrözi a Biblia előtti kornak a kultikus eseményeit, de egyben megjósolja a jövőt is. Mintegy ujabb hétezer éves ciklusra kivetitve.

Befejezésül már csak a Tatárlaki Korong a 2, és 3, vagyis a két alsó negyedének jeleit szükséges áttekintenünk, hogy megkoronázzuk a fenti, -első olvasatra minden bizonnyal rendkívül merésznek, sőt spekulativnak tűnő- kimunkálást. A korongon a Sötétség első negyedében-/3 -6-ig/ három jel látható ebben a sorrendben: egy magyar bikaszarv- szerü jel. Egy T-betü szerű jel, széles szarvval, végül egy „X” és rajta egy elfektetett nagy E-betü. A Labat -Szathmáry magyarázat szerint a Bika-jel „pirt és fényt” jelent, amit el fogadok, hisz a Bika az Ősi Napistenek egyik jelképe. Ám én ezt a jelet „egyszerűen és egyenesen” a taurusnak , a túri ösnek –a túri istennek forditom.

A másik jel egy ferde csonkakup tetején keresztbetett lefeléhajló szarv-szerű- szerű jel, melynek egyik ága lefele, a másik enyhén felfele ivel. Ezt a Labat 128-as jele AB = Atyának mondja. Ez értelemszerüen az Aba és így „a- Ba+k = Bak, vagy a Kos jele is lehet a Zodiákusnak megfelelően. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Kos-fej piktogramja is rendszerint szögletes fej, melyről le- és fel is görbülhetnek a szarvak. A harmadik jel, az „X” melynek tetején egy fektetett „E” három lába mered az égnek. Ez Szathmáry szerint = „Sa” szót jelent, ami sumérul az =arc, vagy ügyelni, jelentést hordozza. A Forditott Ékezéses olvasat szertint a Sa –FO= As = Ős, vagyis az Isten. Ez hihető és semmiképen sem mond ellent az eddigi értelmezéseknek. Én azonban az X-et felbontom, mert azt a magyar rovásírás szerint két N-betűből /C/ képezték melyeket egymásnak háttal rajzoltak. / )+( /ami a Nő-istenséget jelenti, amit a görögök X-ként vettek át, ami a magyar rovásirásban a B-t jelenti. Így pedig természetes, hogy a B-jel főolvasata az aBa, ami = anya, a Fehérló = Aba + Anya jelentést is hordozza. Itt azonban a halakat, két halat jelez, ami ezuttal a Párosistenség elhalását fejezte ki.

337

Az E-betű viszont a magyar ősirásban nem létezett, mert mi nem írtuk ki a magánhangzókat, így az E-betűt sem. A három fűggőleges vonás a három „I”-jelet, a hármas Istenséget jelezte, együtt pedig az Anya-Atya-Fiút fejezte ki így az összetett jel a „Szentháromság” halálát is jelenthette.

A harmadik negyednek /6-9-ig/ a jelei a következők: Kettőskereszt, „nyilpuska” és egy ilyen ékjel = „ » „ jel. A kettőskereszt az ősmagyar rovásírás „Gy” betüje, ami az „Egyet”- jelenti. Ámde a két áthúzás a Párosistent és az Istenfiút is kifejezi. (Így válik érthetővé, az a magyar rovás-irásos „abszurdum”, hogy az „Egy az Isten” mondattal tulajdonképpen a „Hármas-istenséget” mondjuk.) A kettőskereszt ”‡” = Gy- betű, rovásirásos vésete: a Párosistent, sőt a Három istenség /a Szentháromság/ érkezését jelenti. A „nyil-fegyver” egyértelmüen fejezi ki a Nyíl- ász -Nyilas istennőt, a nyilás jel pedig a magyarok jelképe. A kettős-ék „>>” jel, a Labat 471-szerint a „Min-t” jelenti. A min- szó pedig a Mént, vagyis a Himet, a Bakot jelenti, amit a Zodiakus a Capricornus /= Bak/ csillagképben jelenik meg. Ha azonban a nyíl- nyilas piktogram nem elég meggyőző /többek szerint nem az!/ akkor bontsuk fel a jelet. A jel egy X-et mutat, melynek bal-alsó talpából egy x-felett átivelő „kar” nyúlik ki. Az X „a rovásírás szerint természetesen” a B-ét, az aBa = Nőistent jelenti, amit félives „C” jel egészit ki, ami a N-betűt, a Nőt, így a kettős jel újra a Párosistenséget, tehát átvitt értelemben a hun-magyar népet ábrázolja.

Lehetséges hogy a fenti „tudománytalan” eszmefuttatás a véletlenek játéka csupán. Ezen nem kívánok vitatkozni, hiszen a fenti „információkat” a szófejtés segitségével kaptam. Csakhogy ez a szófejtés nem akadémikus játszadozás a szavakkal, hanem a Fordított Ékezés módszerével kihámozott, kiásott ősisteni szavak révén történt, melynek eredményeként 7-10. 000 éves csillagászati elemek, a szittya- magyaros mondák és regék előzményeiként jelennek meg, az őskori égre felpingálva.

338

46. MESE ÉS VALÓSÁG

A szittya- magyaros népek Bibliai őskorának „meséjét” be is fejezhetném azzal, hogy mindent a szittya- magyaros ősnyelv logikája szerint értelmeztem. Tudom jól, hogy a hivatásos, a „klasszikus” Bibliatudósok és a finn-ugoros történészek már eddig is tiltakoztak „tanitásaim” ellen. Azokat ugyanis hol eszement nacionalizmussal, hol a véletlenek ördögi játékával minősitik. Máskor pedig egyszerűen csal mesének minősítik a mondandóimat. Eleinte sértettek a nyilatkozataik, de később „önkritikát” kellett magamban /is/ gyakorolnom. Elfelejtettem ugyanis, hogy először önmagamat kell megvizsgálni. Elfelejtettem végiggondolni azt a tényt, hogy latin- olasz- görög- német- francia középiskolai bázison felnőve, a történelmet és földrajzot nemcsak elemi- szinten ismerve, tucatnyi nyelven beszélve, majd féltucat diplomával is, majd 55 éves koromig kellett várni, amikor meg tudtam már fogalmazni mindazt, amit ma már hirdetek. Magam vajon miért nem döbbentem rá sokkal hamarabb arra, hogy milyen manipulációkat kellett a magyar -és más- szittya- eredetű, volt napvallást valló nemzeteknek is elszenvednií?.

Énmagam, most ismételeten megsértem a szakmai etikát és egyes- szám első személyben beszélek, de –rossz példaként- magamból kényszerülök kiindulni. Ha ugyanis a fenti képzettséggel is, csak- majd fél évszázad után- a világot hirszerző tisztként bejárva jutottam el a felismerés kapujáig, akkor miért várom el az emberek –sőt, benne az értelmiség- döntő részétől, hogy a neveltetésüket feledve és a tanultak hamisitásait felfedve, „csak úgy maguktól”- egyszerre és mindent- világosan lássanak. Ez természetesen nem lehetséges.

A sokezer éves torzitásokat és hamisitásokat, hazugságokat nem könnyű felismerni, különösön nem most, amikor az emberek nagyrészét a megélhetés gondjai terhelik és nincs kedvük a „multban vájkálni”. Miért ne volna normális, hogy nagyon -de nagyon sokan- tartják mesének, vagy éppen szellemeskedő bohóckodásnak a sokunk által kimunkált, de

339

szerencsére egyre több meglepő, sőt megdöbbentő információkat tartalmazó irásokat- publikációkat.

Személy szerint ezen már nem csodálkozom, annál is kevésbbé, mert látom a rohamosan növekvő érdeklődést a magyar ősmúlt és az ősi igazságok iránt. A mesék pedig egyébként is rendkívül fontos dolgok. A gyerekek ezeken nőnek fel, de a felnőtteknek is szükségük van rá. Miért is ne, hiszen ez a szó nagyon fontos üzenetet hordoz. Az ősi kifejezés árulkodik róla, a szó több olvasatával. A mese olyan, mint a ma divatos mise, ahol a pap azzal, kezdi: „Amikor pedig Szent Pál elment Efezusba...stb.” És most divat igazságnak mesélni az újkor legszemenszedettebb hazugságait is. Ámde a mese -FO= 2./= esem= eszem, tehát az eszem szerint iródott. Mégis, 3./= és-em<, az ős-em, vagyis az ősnő az ős-emő= etető, az Ősisten a témája. Arról pedig, amit mondok, amit „mesélek”, arról azt hiszem, hogy az eszem, valamint a bennem lévő ösztön /az Östen< isten/, az Ősanya által belénk táplált gének parancsai szerint jelenik meg a irásomban.

A Biblia- parafrázisomat a Biblia fogalmával kezdtem, mégis az ősmagyar mesék, regék és mondák át- /és visssza-/ értékelésével folytattam. Befejezésül pedig mindezeket az „egyiptomi- görög Zodiákusnak” és a talán még nála is idősebb Tatárlaki Korong üzenetének „szemüvegén” keresztül igyekeztem átvetiteni és megmgyarázni. Bevallom azzal a céllal tettem, hogy ennyi töméntelen „véletlen” bemutatásával dokumentáljam azt az örök igazságot, hogy: „Véletlenek pedig sehol sem voltak és sehol sincsenek”. Legfelljebb mi, a mai szellemiség agyakba-préselésével elsilányitott magyarok /is/ képtelenek vagyunk megérteni a ma még előttünk /is/ rejtett belső, vagyis ősi- és üki /forditott/ összefüggéseket. Azokat, melyeket a több évezredes agymosás és hamisitások következtében, az eddig kialakult és megszokott gondolkodás-panelek miatt nem volt módunkkal felfedni és kielemezni.

Bizom azonban abban, hogy minden, -egyébként várható és érthető- ellenérzések és indulatok ellenére is sikerült bebizonyitanom azt, hogy az elmúlt évezredek őstörténelmét sorozatosan megmanipulálták, azaz átirták. A történések egy részét, elhallgatták és meghamisitották. Nagyon remélem, hogy

340

s ikerü l t cá fo lnom a másod ik ez redév végének a leggyalázatosabb hazugságát is, melyek szerint mi magyarok egy gyökértelen, társtalan és rokontalan európa-idegen népcsoport vagyunk. Az európai nyelvekhez és kultúrájukhoz pedig legfeljebb annyi közünk lehet, hogy „még ma is belőlük élünk és belőlük igyekszünk fejlődni, megújulni”.

Meggyőződésem, hogy az általam citált ezernyi példa, valamint a velük és általuk feltárt eredeti ős-összefüggések hosszú sora, arra feltétlenül elegendő, hogy újra inditson egy öntudatában is megújult magyaros gondolkodást. Olyat, ami nélkül nem lehetséges az igazi magyar „feltámadás” bekövetkezése. Sem a kulturában, sem a társadalomban, sem pedig a gazdasági életben. Márpedig most és a következő évtizedekben, a magyar hazának éppen ezekre és hasonlóra volna a legnagyobb szüksége.

47. BÁBELI EPILÓGUS

A szerző több évtizedes őstörténeti és ősnyelvi kutatásai markáns érdekessége, hogy mindkét kutatás a valláshoz és az istenségekhez vezetett. Ezt tulajdonképpen azt jelenti, hogy a őskor „társadalmi életét és politikáját” a vallás- mitológia és az egyházak szerepe határozta meg. Ekkor ugyanis a szittya hun- avar népek szövetséges birodalmai domináltak a közel-keleten. Közismert például az, hogy első biblikus szereplők –Ábrahám és Sára csapata- „Úr- kassi- dim”- ből, vagyis a Sumér- Akkád birodalom egyik nagy városából indultak el új hazát keresni. A biblia történetei tehát a magyaros népek városából indultak el.

A „Szittya Biblia” az ilyen és hasonló kapcsolódásokkal foglalkozik és számtalan ilyen cselekményen át, sok nagyon is megszívlelendő tapasztalathoz juttatja az olvasót. A szerző valójában egy nagy ősmagyar tükröt tesz az ősi biblikus írások elé. Ennek seitségével ugyanis , ősmagyar módon, vagyis többnyire teljesen forditva /a fonákjáról/ tárulnak elénk a korabeli események és tanulságaik. Lássunk csodát, sokszor éppen ez a fonák- magyarázat ad értelmet az időnként bizony nagyon zavaros és logikátlan dolgoknak. Miért gyilkolt le például a Jehova kegyetlen angyala 62.000 zsidó harcost csak azért, mert Dávid király megszámoltatta őket.

341

Az egyre kevésbé vallásos emberek ma némi lebecsüléssel illetik a „hivatalos” bibliákat, mivel azok tartalmát hiteltelennek, sőt manipuláltnak tartják. Ebben szemmel láthatólag igazuk is van. A szerző szerint viszont sokszor tévednek. A Biblia eseményei és tanítása valójában igaz, de nem úgy miként azt a zsidó és judeo- keresztény vallások tanítják. Az igazság felismeréséhez ugyanis vissza kell térni az ősi magyaros nyelv akkori szavaihoz és megfogalmazásaihoz. Az igazság ugyanis az ősi szavakba rejtve maradt ránk. Például: Noé fiai Sém- Kám és Jáfet voltak, ámde neveik fontos dolgokat rejtenek. Az ősi kaldeus tanmese ugyanis arról szól, hogy a Jó-isten a büntetésére érett népet a „Sem- Szem, Kám /-FO= Mák< Mag/ és a „Jáfet= javít< vagy jó-vet”-műveletek révén, kívánta megmenteni. A rossz növényt, -a magos- magyar fát- előbb Szem- szemzéssel, majd a sikertelen kisérlet után, a jó mák< mag vetéssel próbálták megjavitani. A Noé< Nőjjé parancs azonban igy sem teljesült és az Úr özön-vizzel semmisítette meg a gonoszokat.

A Szittya Biblia azonban nem szent- könyv, csak egy Biblia- parafrázis, mely helyére szeretné tenni a világ legelterjedtebb könyvének igen erősen manipulált eseményeit és tanításait. Szeretné ugyanis újrafogalmazni azt az igazságot, mely mára meghatározhatatlan fogalommá vált. Ezzel azonban nem a vallások létjogosultságát kérdőjelezi meg, csupán a sok ezer év előtti egyszerű igazságot kivánja szolgálni. Az igazság azonban könnyen manipulálható. Nem véletlen tehát az, hogy a világ ősnyelve, a magyaros beszéd csak egyetlen hanggal az „Í”- vel különbözteti meg a gazságtól.

A parafrázis irása közben végig erős kételyek gyötörtek. Valóban megértettem– e a csodálatos ősnyelvünk idevágó üzenetét? Sajnos nem tévedtem. A bizonyító megerősitést a 21. század első számú orbitális eseménye adta meg számomra. Ez pedig nem volt más, mint az amerikai globál- kapitalista rendszer legarcátlanabb néprablása, mely sok millió embert tett tönkre, szinte egy pillannt alatt. Ámde szintén pillanatok alatt, „világosodott meg” sok millió ember agya, hiszen tömegesen döbbentek rá arra, hogy ma sem tesznek mást, mint amit a gyarmatosítók tettek ezer esztendők óta a

342

„néppel”. Vagyis az, hogy elképesztő csalások és hamisitások áltdozata lett az emberiség nagy része

A Biblia Apokalipszisz /János – Jelenések könyve/, beszél arról, hogy elérkezett a „világ vége”. Azt azonban nem irja meg, hogy az Apokalipszisz jelenséget hamisan értelmező álságos világnak lesz rövedeesen vége. A szakrális „csapás” a hétpecsétes levél első pecsét feltörése után következik be. Ekkor ugyanis megjelenik a FEHÉRLÓ, akit a Vörös-, Fekete és a Sárga- ló követ. . Azt azonban, ma már csak mi magyarok tudjuk . hogy a –Trójával kapcsolatos Faló< Fehérló, aki nem más, mint „Héra- főistennő”, a szittya hun- avar- magyar népek ősi és örök istenaszonya. Ő pedig most a harmadik évezred elején fog újra megjelenni, hogy ismét megmentse a szittya avar- magyarokat a bűn, –számunkra már megállíthatatlan- áradásától és a demoraliizálódástól, valamint az emberiség teljes degenerálódásától..

Monorierdőn, 2009. Szeptember 20. P. I.

343

TARTALOMJEGYZÉK

1. A kereszt mitosza! ! ! ! ! . Oldal2. Ótestament és Újtestament! ! ! . /Három tisztesség/! ! ! ! ! .! „3. Keresztény - méni, vagy ariánus?!! ! .! „4. Keresztelő János! ! ! ! ! .! „5. Jézus-Krisztus, vagy Jézus és Krisztus?!! .! „6. Jézus születése! ! ! ! ! .! „7. Zsidó volt -e Jézus?! ! ! ! .! „8. Mi is a megváltás?!! ! ! ! .! „9. Kaldeusok és a szittya napvallás10. Egy szövetség természetrajza! ! ! .! „11. Körülmetélés, vagy szemzés! ! ! .! „12. Három /vér/ szerződés ! ! ! ! .! „13. Szent Pál és az oláhok! ! ! ! .! „14. Urvacsora és a tanitványok! ! ! .! „! Krisztusi Vérszerződés! ! ! .! „15. Péter - Pál jelenség! ! ! ! .! „16. Krisztus és Pilátus! ! ! ! .! „17. Barrabás szindróma! ! ! ! ! „! Krisztus „magyar” koronája! ! ! .! „18. Golgota és Kálvária! ! ! ! .! „19. Mennybemenetel és a Galaxis! ! ! .! „20. Szentlélek és Spiritusz!! ! ! .! „21. Péter- Kefas és az Apostolok! ! ! .! „22. Újróma és az Istanbuli Kefalos !! ! .! „23. Simon- Pál, vagy Saul- Pál! ! ! .! „24. Kém volt- e Saul- Pál, vagy Apostol?! ! .! „25. Saul- Pál kontra Kefas Péter! ! ! .! „26. Saul- Pál és Freud! ! ! ! .! „! Badiny- Jós professzor és Simon- Pál! .! „27. Napvallás és az égi - Ige! ! ! .! „28. Jézus - Krisztus a Messiás - Iker?! ! .! „29. Krisztus és a szamár sumérok! ! ! .! „

344

30. A kicsi olyan, mint a nagy ! ! ! .! „31. kik is Sion népe?! ! ! ! .! „32. Izráél maradéka! ! ! ! .! „33. Jónás jele! ! ! ! ! .! „34. Ember = asszony és a férfi! ! ! .! „35. Ábrahám kebele!! ! ! ! .! „36. Szentek és heréltek! ! ! ! .! „37. Lábmosás és lóbálás! ! ! ! .! „38. Apokalipszisz! ! ! ! ! .! „39. Hétpecsétes titok!! ! ! ! .! „40. Hetedik trombitaszó! ! ! ! .! „41. Babilon bukása! ! ! ! ! .! „42. Fehérló és a pogányok! ! ! .! „43. Magyar Isten visszatér! ! ! ! .!44. Tatárlaki Korong és a Zodiákus!! ! .! „ 45. Hét szűk esztendő és a Messiások! ! .! „46. Mese és valóság! ! ! ! .! „47. Epilógus

BIBLIOGRÁFIADr. Aczél József Szittya - görög eredetünkBadiny Jós Ferenc Káldeus Biblia Jézus király -Pártus HercegBaráth Tibor A magyar népek őstörténeteCsicsáky Jenő „MU” az emberiség szülőföldjeCzuczor - Fogarasi A magyar nyelv szótáraDäniken von, Erich Tévedtem volna?Fogarasy D. János A magyar nyev metaphysicájaFischer K. Antal Hun - magyar irás Hunok és magyarokFlavius Josephus A zsidók történeteDr. Fáy Elek A magyarok őshonaGecse Gusztáv Bibliai történetek

345

Homérosz Iliász és OdisszéaHamilton Edith Görög - római mithologiaHancock Graham Istenek kézjegyei Jel és pecsétIpolyi Arnold Magyar MithologiaDr. Luther Márton Die Bibel /német/Károli Gáspár Szent BibliaKákosy László Ré fiai Kolozsvári G. Endre Magyar ősvallás történelmi alapjaiMagyar Adorján ŐsműveltségMarkos Gyula Az Úr szava magyar voltMaspero Gaston A zsidók őskori története Ókori Egyiptom történeteMereskovszkij Dimitrij Kelet titkai Paál Zoltán ArvisuraPlessa Elek Pál ősű Elek Űr-ős tudatása a beszédrőlPráczki István Magyar az Isten Minek nevezzelekPuskás Gyula A Szó SzózatRibáry Ferenc Róma története Ókori Görögország történeteSegond Louis La Bible Sainte /francia/Strabon GeografikaSzőllősy Sándor Szittyák, hunok, avarok, magyarokVarga Géza Bronzkori magyar irásbeliség Székely rovásírás eredeteZajti Ferenc Zsidó volt-e Krisztus ?Dr. Zakar András Az irás bölcsőjénél

346