Ú J S Z Ö V E T S É G

A NÉGY EVANGÉLIUM

EVANGÉLIUM MÁTÉ SZERINT

ELŐTÖRTÉNET: 1,2-2,23

Jézus családfája 1 Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.

2 Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és en-

nek testvéreit; 3 Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nem-

zette Arámot; 4 Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette

Szálmont; 5 Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette

Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt.

6 Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; 7 Salamon nemzette Roboámot; Roboám

nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. 8 Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot;

Jórám nemzette Oziját; 9 Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette

Hiszkiját; 10 Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; 11 Jozija pedig nemzette Joakint és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor.

12 A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette

Zerubbábelt; 13 Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette

Ázort; 14 Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; 15 Eliúd

nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. 16 Jákob pedig nem-

zette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek.

17 Az összes nemzedék tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék; Dávidtól a Babi-

lonba való áttelepítésig tizennégy nemzedék; és a Babilonba való áttelepítéstől Krisztusig ti-

zennégy nemzedék.

Jézus születése 18 Jézus Krisztus születése pedig így történt:

Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy méhében

fogant a Szentlélektől.

19 József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta,

hogy titokban bocsátja el. 20 Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában

megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát,

mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. 21 Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki,

mert ő szabadítja meg népét bűneitől.«

22 Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mon-

dott: 23 »Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, s a nevét Emmánuelnek fogják hívni« {Iz 7,14}.

Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

24 József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Ma-

gához vette feleségét, 25 de nem ismerte meg őt, amíg az meg nem szülte a fiút; és a Jézus ne-

vet adta neki.

A napkeleti bölcsek hódolata 1 Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a

júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, 2 és megkérdezték: »Hol

van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát felkeltében, és eljöttünk, hogy hódol-

junk neki.« 3 Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt

egész Jeruzsálemet. 4 Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudako-

zódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. 5 Azok ezt felelték neki: »A júdeai Bet-

lehemben, mert így van megírva a próféta által: 6 `És te Betlehem, Júda földje,

semmiképp sem vagy a legkisebb

Júda fejedelmi városai között,

mert belőled támad majd a fejedelem,

aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek'« {Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2}.

7 Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a

csillag megjelenésének idejét. 8 Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: »Menje-

tek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem,

hogy én is elmenjek és hódoljak neki.«

9 Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet felkelté-

ben láttak, előttük haladt, majd mentében megállt fent, ahol a kisgyermek volt. 10 Mikor a csil-

lagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. 11 Azután bementek a házba. Meglát-

ták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották

kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. 12 Mivel álmuk-

ban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

Menekülés Egyiptomba 13 Miután ők elvonultak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek

álmában és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a gyermeket és anyját, és menekülj Egyip-

tomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked! Heródes ugyanis keresni fogja a kisgyermeket,

hogy megölje őt.«

14 Erre ő fölkelt, éjjel maga mellé vette a gyermeket és anyját, és eltávozott Egyiptomba. 15 Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott:

»Egyiptomból hívtam ki fiamat« {Óz 11,1}.

A betlehemi gyermekgyilkosság 16 Akkor Heródes, látva, hogy kijátszották a bölcsek,

nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és

annak egész környékén kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a

bölcsektől. 17 Így beteljesedett az ige, amit Jeremiás próféta mondott: 18 `Hang hallatszik Rámában,

nagy sírás és jajgatás:

Ráchel siratja fiait,

és nem akar vigasztalódni,

mert nincsenek többé' {Jer 31,15}.

Visszatérés Egyiptomból 19 Amikor Heródes bevégezte életét, íme, az Úr angyala megje-

lent álmában Józsefnek Egyiptomban 20 és így szólt: »Kelj föl, vedd magad mellé a kisgyerme-

ket és anyját, és menj Izrael földjére. Meghaltak ugyanis, akik a gyermek életére törtek.« 21 Ő

fölkelt, maga mellé vette a kisgyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére. 22 Mivel

meghallotta, hogy Arkelausz uralkodik Júdeában apja, Heródes helyett, félt odamenni. Miután

álmában intést kapott, eltávozott Galilea vidékeire. 23 Odaérve egy Názáretnek nevezett város-

ban telepedett le, hogy így beteljesedjék, amit a próféták mondtak: »Názáretinek fogják hívni.«

JÉZUS MŰKÖDÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI: 3,1-4,11

Keresztelő János 1 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea

pusztájában:

2 »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«

3 Ő az, akiről Izajás próféta beszél:

»A pusztában kiáltónak szava:

`Készítsétek az Úr útját,

tegyétek egyenessé ösvényeit'« {Iz 40,3}.

4 Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt

és vadméz. 5 Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. 6 Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket.

7 Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy fel-

vegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: »Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jö-

vendő haragtól? 8 Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. 9 És ne gondoljátok, hogy azt

mondhatjátok magatokban: `Ábrahám a mi atyánk'. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kö-

vekből is képes az Isten gyermekeket támasztani Ábrahámnak. 10 A fejsze már a fák gyökerén

van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. 11 Én víz-

zel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok

méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. 12 Szórólapátja a kezében

van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig oltha-

tatlan tűzzel elégeti.«

Jézus megkeresztelkedése 13 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy

az megkeresztelje őt. 14 De János igyekezett visszatartani: »Nekem van szükségem arra, hogy

megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?« 15 Jézus azonban ezt válaszolta neki: »Hagyd

ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.« Akkor engedett neki. 16 Miután

Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten

Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. 17 És íme, egy hang hangzott az égből: »Ez az

én szeretett fiam, akiben kedvem telik« {Iz 42,1}.

Jézus megkísértése 1 Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az

ördög. 2 Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. 3 Odajött hozzá a kí-

sértő és ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.« 4 De ő ezt válaszolta: »Írva van:

`Nem csak kenyérrel él az ember,

hanem minden igével,

amely az Isten szájából származik'« {MTörv 8,3}.

5 Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára 6 és azt

mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van:

`Angyalainak parancsolt felőled:

a kezükön hordoznak téged,

hogy kőbe ne üssed lábadat'« {Zsolt 91,11-12}.

7 Jézus ezt mondta neki: »Az is írva van: `Ne kísértsd az Urat, Istenedet'« {MTörv 6,16}.

8 Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ ösz-

szes országát és azok dicsőségét, 9 majd azt mondta neki: »Ezeket mind neked adom, ha lebo-

rulva imádsz engem.« 10 Jézus azt felelte neki: »Távozz, Sátán! Mert írva van:

`Uradat, Istenedet imádd,

és csak neki szolgálj'« {MTörv 5,9; 6,13}.

11 Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

JÉZUS GALILEAI MŰKÖDÉSE: 4,12-18,35

Jézus tanítani kezd Galileában 12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetet-

ték, visszavonult Galileába. 13 Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti

Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, 14 hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mon-

dott: 15 »Zebulon földje és Naftali földje,

a tengeri út, a Jordánon túl,

a pogányok Galileája; 16 a nép, amely sötétségben ült,

nagy fényt látott,

s akik a halál országában és árnyékában ültek:

fény virradt rájuk« {Iz 8,23; 9,1}.

17 Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek

országa.«

Az első tanítványok meghívása 18 Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két test-

vért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe;

halászok voltak ugyanis. 19 Azt mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászává tesz-

lek titeket!« 20 Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt.

21 Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvér-

ét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. 22 Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt.

Az első fellépés hatása 23 Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban,

hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. 24 Elterjedt a híre egész Szíriában, és odavitték hozzá mindazokat, akik rosszul voltak, akiket

különféle betegségek és kínok gyötörtek, az ördögtől megszállottakat, holdkórosokat és a bé-

nákat, ő pedig meggyógyította őket. 25 Nagy tömeg követte őt Galileából és a Tízvárosból,

Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.

A Hegyi Beszéd: tanítás Isten Országáról 1 A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a

tanítványai odajöttek hozzá, 2 ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket:

A Nyolc Boldogság 3 »Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

4 Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.

5 Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.

6 Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégülést nyernek.

7 Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek.

8 Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent.

9 Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

10 Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.

11 Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat

mondanak rátok miattam. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így

üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

A föld sója, a világ világossága 13 Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízetlenné válik, mivel

sózzák meg? Semmire sem jó többé, mint hogy kidobják, és eltapossák az emberek.

14 Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. 15 Lámpát sem

azért gyújtanak, hogy aztán a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson minden-

kinek, aki a házban van. 16 Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák

jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

A törvény és a próféták 17 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem

a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betel-

jesítsem. 18 Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy

egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. 19 Aki tehát egyet is

elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni

a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek or-

szágában.

20 Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeuso-

két, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

A harag és a megbékélés 21 Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: `Ne ölj; aki pedig

öl, méltó az ítéletre' {Kiv 20,13}. 22 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik

testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: `Oktalan', méltó a főtanács

ítéletére; aki pedig azt mondja: `Bolond', méltó a gyehenna tüzére. 23 Amikor tehát fölajánlod

adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: 24 hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor

menj és ajánld föl adományodat. 25 Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton;

nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vesse-

nek. 26 Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utol-

só fillért.

A házasságtörés 27 Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: `Ne törj házasságot!' {Kiv

20,14} 28 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkíván-

ja őt, már házasságot tört vele a szívében. 29 Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged,

vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint

hogy az egész testedet a gyehennára vessék. 30 És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged,

vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint

hogy az egész tested a gyehennára jusson.

A válás 31 Azt is mondták: `Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet' {MTörv 24,1}. 32 Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság

esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.

Az eskü 33 Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: `Ne esküdj hamisan, hanem

add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!' {Lev 19,12} 34 Én viszont azt mondom nektek, hogy

egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, 35 se a földre, mert az az ő lábai-

nak zsámolya {Iz 66,1}, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa {Zsolt 48,3}. 36 A fejedre se

esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37 Legyen a ti beszé-

detek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.

A bosszú 38 Hallottátok, hogy azt mondták: `Szemet szemért, és fogat fogért' {Kiv 21,24}. 39 Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a

jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. 40 És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd

át neki a köpenyedet is; 41 s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. 42 Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.

Az ellenségszeretet 43 Hallottátok, hogy azt mondták: `Szeresd felebarátodat {Lev 19,18} és

gyűlöld ellenségedet.' 44 Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imád-

kozzatok üldözőitekért, 45 hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a go-

noszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak. 46 Ha ugyanis csak azokat szeretitek,

akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? 47 És ha

csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt te-

szik? 48 Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Az alamizsnálkodás 1 Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljá-

tok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a

mennyben van. 2 Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók

teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nek-

tek: megkapták jutalmukat.

3 Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, 4 hogy adományod rejt-

ve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Az imádság: Miatyánk 5 Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók,

akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embe-

reknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 6 Te, amikor imádkozol, menj be a

szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki

lát a rejtekben, megfizet majd neked. 7 Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok,

akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. 8 Ne hasonlítsatok tehát

hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt.

9 Ezért ti így imádkozzatok:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved; 10 jöjjön el a te országod;

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is. 11 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; 12 és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13 és ne vígy minket kísértésbe;

de szabadíts meg a Gonosztól.

14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek botlásaikat, nektek is megbocsát a ti mennyei

Atyátok. 15 De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nek-

tek a ti botlásaitokat.

A böjt 16 Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elvál-

toztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nek-

tek: ők megkapták már jutalmukat. 17 Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pe-

dig mosd meg. 18 Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és

Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

A hamis és igaz kincsek 19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és

rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. 20 Gyűjtsetek magatoknak kincseket a

mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem

lopnak. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.

22 A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, 23 de ha a

szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz

akkor a sötétség!

24 Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti,

vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammon-

nak.

A gondok és a bizalom 25 Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy

mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig

a ruhánál? 26 Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a

ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? 27 Ki az közületek, aki

aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? 28 És a ruha miatt

miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem

fonnak; 29 mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve,

mint egy ezek közül. 30 Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik,

Isten így felöltözteti, mennyivel inkább titeket, kishitűek? 31 Ne aggódjatok tehát és ne mondo-

gassátok: `Mit együnk?', vagy: `Mit igyunk?', vagy: `Mibe öltözködjünk?' 32 Mert ezeket a po-

gányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. 33 Ti

keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. 34 Ne

aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Az ítélkezés 1 Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. 2 Mert amilyen ítélettel ti ítélkez-

tek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek

majd nektek is. 3 Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem

veszed észre a gerendát? 4 Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a

szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? 5 Képmutató! Vesd ki

előbb a magad szeméből a gerendát, akkor fogsz majd látni, hogy kivehesd a szálkát testvéred

szeméből!

A szent dolgok 6 Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a

disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.

Bizalom az imádságban 7 Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgesse-

tek és ajtót nyitnak nektek. 8 Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót

nyitnak. 9 Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? 10 Vagy ha halat

kér, talán kígyót ad neki? 11 Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni

gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni

azoknak, akik kérik őt?

Aranyszabály 12 Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyé-

tek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

A két út 13 A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztu-

lásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. 14 S milyen szűk a kapu és szoros az út,

amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

A hamis próféták 15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hoz-

zátok, belül pedig ragadozó farkasok. 16 A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e

a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? 17 Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa

pedig rossz gyümölcsöt terem. 18 A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem

teremhet jó gyümölcsöt. 19 Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vet-

nek. 20 Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.

21 Nem mindenki, aki azt mondja nekem: `Uram, Uram!', megy be a mennyek országába,

csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van. 22 Sokan mondják majd nekem azon

a napon: `Uram, Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ördögöket,

és nem a te nevedben tettünk sok csodát?' 23 Akkor majd kijelentem nekik: `Sohasem ismerte-

lek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik gonoszságot cselekedtetek!' {Zsolt 6,9G}

A sziklára épített ház 24 Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat,

hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. 25 Szakadt a zápor, jött az áradat, fúj-

tak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.

26 Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga

emberhez, aki a házát homokra építette. 27 Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és

nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.

A Hegyi Beszéd hatása 28 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, a

néptömegek le voltak nyűgözve a tanításától, 29 mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma

van, és nem úgy, mint az ő írástudóik.

Messiási tettek: 8,1-9,34

A leprás meggyógyítása 1 Amikor pedig lejött a hegyről, nagy tömeg követte őt.

2 És íme, odajött egy leprás, leborult előtte és azt mondta: »Uram, ha akarod, megtisztít-

hatsz engem!« 3 Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és így szólt: »Akarom, tisztulj

meg!« Erre az mindjárt megtisztult a leprától. 4 Ekkor Jézus azt mondta neki: »Vigyázz, senki-

nek se szólj erről, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak {Lev 13,49} és ajánld föl az ado-

mányt, amelyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik.«

A kafarnaumi százados 5 Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados

és kérlelte őt: 6 »Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.« 7 Azt

mondta neki: »Megyek és meggyógyítom.« 8 De a százados így válaszolt: »Uram, nem vagyok

méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. 9 Mert

én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az

egyiknek: `Menj!', elmegy, vagy a másiknak: `Gyere!', odajön, a szolgámnak pedig: `Tedd ezt!',

megteszi.«

10 Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: »Bizony, mondom

nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. 11 Mondom nektek: Sokan érkeznek majd

keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országá-

ban. 12 Az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!« 13 Ezután Jézus így szólt a századoshoz: »Menj, és legyen úgy, ahogyan hitted.« És meggyógy-

ult a szolgája abban az órában.

Péter anyósának meggyógyítása 14 Mikor ezután Jézus bement Péter házába, látta, hogy

annak anyósa fekszik és lázas. 15 Megérintette a kezét, mire elhagyta a láz. Fölkelt és felszol-

gált neki.

Megszállottak és betegek gyógyítása

16 Amikor beesteledett, odahoztak hozzá sok ördögtől megszállottat. Kiűzte szavával a

lelkeket, azokat pedig, akiknek valami bajuk volt, meggyógyította, 17 hogy így beteljesedjék,

amit Izajás próféta mondott:

`Ő a mi gyengeségeinket magára vette,

és betegségeinket hordozta' {Iz 53,4}.

Jézus követése 18 A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át

a túlsó partra. 19 Akkor odajött hozzá egy írástudó és azt mondta neki: »Mester, követlek té-

ged, ahová csak mész.« 20 Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak

pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

21 A tanítványai közül egy másik azt kérte tőle: »Uram, engedd meg nekem, hogy előbb

elmenjek, és eltemessem az apámat.« 22 De Jézus azt felelte neki: »Kövess engem, hagyd a

halottakra, hogy eltemessék a halottaikat.«

A vihar lecsendesítése 23 Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai. 24 És íme,

olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt. 25 Odajöttek és felkeltették: »Uram, ments meg, elveszünk!« 26 Ő azt mondta nekik: »Miért

vagytok gyávák, ti kishitűek?« Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség

lett. 27 Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: »Kicsoda ez, hogy még a szelek és a

tenger is engedelmeskednek neki?«

A gadarai megszállottak meggyógyítása 28 Amikor a túlpartra értek, a gadaraiak vidékére,

elébe jött két megszállott. A sírokból jöttek ki, nagyon veszélyesek voltak, ezért senki sem

mert azon az úton járni. 29 S azok íme, így kiáltottak: »Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért

jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?«

30 Messze tőlük egy nagy disznócsorda legelészett. 31 Az ördögök kérlelték őt: »Ha kiűzöl

minket, küldj a disznócsordába.« 32 Azt mondta nekik: »Menjetek.« Azok kimentek és belebúj-

tak a disznókba. És íme, lezúdult az egész konda, le a meredekről a tengerbe, és megfulladtak

a vízben. 33 A kondások pedig elfutottak a városba, és hírül vittek mindent, a megszállottakkal

történteket is. 34 És íme, az egész város kijött Jézus elé. Amikor meglátták őt, kérlelték, hogy

menjen máshová a határukból.

Egy béna meggyógyítása 1 Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját

városába.

2 Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a

bénának: »Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.« 3 Erre egyesek az írástudók közül azt

mondták magukban: »Ez káromkodik.« 4 Jézus látta gondolataikat és így szólt: »Miért gondol-

tok gonosz dolgokat a szívetekben? 5 Ugyan mi könnyebb, azt mondani: `Bocsánatot nyertek

bűneid', vagy azt mondani: `Kelj föl és járj'? 6 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának ha-

talma van a földön a bűnöket megbocsátani – s ekkor a bénához fordult –: Kelj föl, fogd ágya-

dat, és menj haza!« 7 Az fölkelt és hazament. 8 Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el min-

denkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Máté meghívása 9 Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál

ült. Máténak hívták. Megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt és követte őt.

10 Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és

asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. 11 Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanít-

ványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?« 12 Ő meghallotta ezt és így

szólt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 13 Menjetek és tanuljátok

meg, mit tesz az: `Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot' {Óz 6,6}. Nem az igazakat jöttem

hívni, hanem a bűnösöket.«

Kérdés a böjtről 14 Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: »Miért van

az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?« 15 Jézus

így felelt nekik: »Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban

a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. 16 Senki sem varr régi ruhá-

ra nyers szövetből foltot; mert kiszakad a folt a ruhából, és a szakadás még nagyobb lesz. 17 Új

bort sem töltenek régi tömlőkbe, mert különben a tömlők szétrepednek, s kiömlik a bor is, meg

a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe töltik, így mind a kettő megmarad.«

Egy elöljáró lányának feltámasztása és egy beteg asszony meggyógyítása 18 Amíg ezeket

mondta nekik, odajött egy elöljáró, leborult előtte és azt mondta: »A lányom most halt meg, de

gyere, tedd rá a kezedet és élni fog.« 19 Jézus fölkelt és követte őt a tanítványaival.

20 Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája

szegélyét. 21 Azt gondolta magában: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.« 22 Jézus

megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: »Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.« És

abban az órában meggyógyult az asszony.

23 Amikor Jézus bement az elöljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így

szólt: 24 »Távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik.« De azok kinevették. 25 Mikor ki-

küldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét, és a kislány fölkelt. 26 Ennek a híre elter-

jedt azon az egész vidéken.

Két vak meggyógyítása 27 Amikor Jézus továbbment onnan, két vak követte őt és így kiál-

tozott: »Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!« 28 Amint hazaérkezett, odamentek hozzá a vakok. Jé-

zus megkérdezte tőlük: »Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni?« Azok ezt válaszolták neki:

»Igen, Uram!« 29 Erre ő megérintette a szemüket és így szólt: »Legyen nektek hitetek szerint.« 30 Ekkor megnyílt a szemük. Jézus pedig komolyan rájuk parancsolt: »Vigyázzatok, senki meg

ne tudja!« 31 De ők, mihelyt kimentek, szétvitték a hírét azon az egész vidéken.

Egy néma meggyógyítása 32 Amikor ezek elmentek, íme, odahoztak hozzá egy néma

megszállottat. 33 Kiűzte belőle az ördögöt, és a néma megszólalt. A tömeg elcsodálkozott:

»Soha nem történt még ilyen Izraelben!« 34 A farizeusok pedig azt mondták: »Az ördögök fe-

jedelme által űzi ki az ördögöket.«

Az apostolok oktatása: 9,35-11,1

A nagy aratás 35 Jézus bejárta az összes várost és falut. Tanított a zsinagógáikban, hirdette

az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt. 36 Mikor a tömege-

ket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor

nélküli juhok {Ez 34,5}. 37 Erre így szólt tanítványaihoz: »Az aratni való sok, de a munkás kevés. 38 Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.«

A Tizenkettő kiválasztása

1 Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fe-

lett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.

2 A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és András, a

testvére, 3 Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Má-

té, Jakab, Alfeus fia, Tádé, 4 a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta őt.

Utasítások a küldöttek számára 5 Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik:

»A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! 6 Menjetek

inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! 7 Menjetek és hirdessétek: `Elközelgett a mennyek

országa!' 8 Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,

űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! 9 Ne legyen se aranyatok, se ezüstö-

tök, sem rézpénz az övetekben, 10 sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok!

Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

11 Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és

maradjatok nála, amíg tovább nem mentek. 12 Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! 13 Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hoz-

zátok. 14 Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg szavaitokat: menjetek ki

abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. 15 Bizony, mondom nektek: kímé-

letesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.

Felhívás a bátor hitvallásra 16 Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok. 17 De óvakodjatok az

emberektől! Mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsol-

nak majd titeket. 18 Helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket miattam, hogy tanúsá-

got tegyetek előttük és a pogányok előtt. 19 Amikor pedig átadnak titeket, ne aggódjatok előre,

hogy hogyan vagy mit beszéljetek. Mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondja-

tok. 20 Hiszen nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke az, aki beszél általatok.

21 Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen

támadnak, és halálra juttatják őket. 22 Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de

aki kitart mindvégig, az üdvözül. 23 Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a

másikba. Mert bizony, mondom nektek: nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az

Emberfia.

24 Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga uránál. 25 Elég a tanítványnak, ha

olyan lesz, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebulnak nevezték,

mennyivel inkább a háza népét?

26 Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett

dolog, ami ki ne tudódna. 27 Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit

fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről. 28 Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de

a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani

a gyehennában. 29 Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti

Atyátok tudta nélkül.

30 Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. 31 Ne fél-

jetek hát, hisz különbek vagytok ti a verebeknél!

32 Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a

mennyekben van. 33 De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám

előtt, aki a mennyekben van.

34 Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hoz-

zak, hanem kardot. 35 Azért jöttem, hogy szembeállítsam

az embert apjával,

a lányt anyjával

és a menyet anyósával: 36 saját háza népe lesz az ember ellensége {Mik 7,6}.

37 Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti

fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. 38 Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ

engem, nem méltó hozzám. 39 Aki megtalálta életét, elveszíti azt, és aki elvesztette az életét

énértem, megtalálja azt.

Jutalom a tanítványok befogadásáért 40 Aki befogad titeket, engem fogad be, és aki en-

gem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. 41 Aki befogad egy prófétát, mert próféta, az a

próféta jutalmát kapja. Aki befogad egy igazat, mert igaz, az az igaz jutalmát kapja. 42 És aki

inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül, mert a tanítványom, bi-

zony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.«

1 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványának oktatását, elment

onnan, hogy tanítson és hirdesse az igét a városaikban.

A döntés időszaka: 11,2-12,50

Keresztelő János kérdése 2 Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte

hozzá tanítványait 3 és megkérdezte tőle: »Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« 4 Jézus ezt válaszolta nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: 5 A

vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltá-

madnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot {Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1}. 6 Boldog, aki

nem botránkozik meg bennem.«

Jézus Keresztelő Jánosról 7 Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a

tömegnek: »Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? 8 Vagy

mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhá-

kat hordanak, a királyok házaiban laknak. 9 Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Pró-

fétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. 10 Ő az, akiről írva van:

`Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,

aki elkészíti előtted utadat' {Kiv 23,20; Mal 3,1}.

11 Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő

Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. 12 A mennyek országa

Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. 13 Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; 14 és ha el akarjátok őt fogadni: igen,

ő Illés, aki eljön. 15 Akinek van füle, hallja meg.

16 Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló a gyerekekhez, akik a piacon ülnek,

kiáltanak a többieknek, 17 és mondják:

`Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,

siratót énekeltünk, de nem gyászoltatok.'

18 Mert eljött János, nem evett és nem ivott, és azt mondták: `Ördöge van!' 19 Eljött az

Emberfia, eszik és iszik, és azt mondják: `Íme, a falánk és borissza ember, a vámosok és bűnö-

sök barátja!' De a bölcsesség igazolást nyer a tettei által.«

Ítélet a hitetlen városok fölött

20 Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem

tértek meg: 21 »Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek nálatok

történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen megtértek volna, zsákruhában és

hamuban. 22 De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján,

mint nektek. 23 És te, Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! {Iz

14,13.15} Mert ha a csodák, amelyek nálad történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak

volna mind a mai napig. 24 De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az

ítélet napján, mint neked.«

Jézus dicsőíti az Atyát 25 Abban az időben így szólt Jézus: »Áldalak téged Atyám, menny

és föld ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyek-

nek. 26 Igen, Atyám, így tetszett ez neked! 27 Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki

sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki

akarja nyilatkoztatni.

A könnyű teher 28 Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én

felüdítelek titeket. 29 Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és

alázatos szívű – és nyugalmat találtok lelketeknek {Jer 6,16}. 30 Mert az én igám édes és az én

terhem könnyű.«

Kalászszedés szombaton

1 Abban az időben Jézus szombaton vetések között ment át. Mivel tanítványai megéhez-

tek, elkezdték a kalászokat tépdesni és enni. 2 A farizeusok meglátták ezt és azt mondták neki:

»Íme, tanítványaid azt teszik, amit szombaton nem szabad tenni.« 3 Ő azt felelte nekik: »Nem

olvastátok {1 Sám 21,2-7}, mit cselekedett Dávid, amikor megéhezett ő és akik vele voltak? 4 Hogyan ment be az Isten házába és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad

megennie, sem a vele levőknek, csak egyedül a papoknak? 5 Vagy nem olvastátok a törvény-

ben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot és mégis vétlenek? 6 Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. 7 Ha megértettétek volna, mi jelent ez:

`Irgalmat akarok és nem áldozatot' {Óz 6,6}, nem ítéltétek volna el a vétleneket. 8 Mert az Em-

berfia ura a szombatnak.«

A béna meggyógyítása 9 Mikor onnan továbbment, bement a zsinagógájukba. 10 Íme, volt

ott egy elszáradt kezű ember. Hogy megvádolhassák őt, megkérdezték tőle: »Szabad-e szom-

baton gyógyítani?« 11 Ő azonban ezt felelte nekik: »Ki az az ember köztetek, akinek ha egyet-

len juha van és szombaton beleesik egy gödörbe, nem fogja meg és nem húzza ki azt? 12 Pedig

mennyivel több az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton.« 13 Ezután így szólt az

emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult, olyan egészséges lett, mint

a másik. 14 A farizeusok pedig kimentek és tanácskozni kezdtek ellene, hogy hogyan veszítsék

el őt.

Jézus, az Isten szolgája 15 Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnan. Nagy tömeg követte őt,

és ő mindegyiküket meggyógyította, 16 de szigorúan meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel kilét-

ét, 17 hogy beteljesedjék az ige, amit Izajás próféta mondott: 18 »Íme, a szolgám, akit választottam,

a kedvencem, akiben lelkem tetszését találta.

Ráadom a Lelkemet,

és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. 19 Nem vitázik és nem kiált,

senki sem hallja a tereken a hangját. 20 A megroppant nádszálat nem töri össze,

a pislákoló mécsbelet nem oltja el,

míg győzelemre nem viszi az ítéletet.

21 Az ő nevében reménykednek a nemzetek {Iz 42,1-4}.

Jézus önigazolása 22 Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat. Ő meggyó-

gyította, s a néma beszélt és látott. 23 Az egész tömeg csodálkozott és így szólt: »Csak nem ez

a Dávid fia?« 24 A farizeusok ennek hallatára azt mondták: »Nem űzheti ez ki az ördögöket,

csak az ördögök fejedelme, Belzebub által.«

25 Mivel ismerte gondolataikat, így szólt hozzájuk: »Minden ország, amely meghasonlik

önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház, amely meghasonlik önmagával, fönn nem

marad. 26 Ha a sátán kiűzi a sátánt, meghasonlott önmagával; hogyan maradhatna fenn az ő

országa? 27 Ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Így ők ma-

guk lesznek a ti bíráitok. 28 De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérke-

zett hozzátok Isten országa. 29 Vagy hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, hogy elra-

gadja a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset? Csak úgy tudja kirabolni a házát. 30 Aki

nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.

31 Ezért mondom nektek: Az emberek minden bűne és káromlása bocsánatot nyer, de ha

valaki a Lelket káromolja, az nem nyer bocsánatot. 32 Ha valaki az Emberfia ellen mond vala-

mit, az bocsánatot nyer, de ha valaki a Szentlélek ellen szól, az nem nyer bocsánatot sem ezen

a világon, sem az eljövendőben.

A fa és gyümölcsei 33 Vagy jó a fa, és a gyümölcsei is jók; vagy rossz a fa, és a gyümöl-

csei is rosszak. A fát ugyanis a gyümölcséről lehet megismerni. 34 Viperák fajzatai! Hogyan

tudnátok jó dolgokat mondani, mikor gonoszak vagytok? Hiszen a szív bőségéből szól a száj. 35 A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő; a gonosz ember pedig gonosz kincséből go-

nosz dolgokat ad elő. 36 Mondom nektek: Minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az

emberek, számot fognak adni az ítélet napján. 37 Mert szavaid alapján mentenek fel, vagy sza-

vaid alapján ítélnek el.«

Jézus nem ad jelet 38 Ekkor az írástudók és farizeusok közül egyesek azt mondták neki:

»Mester, szeretnénk tőled egy jelet látni.«

39 Ő azt válaszolta nekik: »A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más je-

let, csak Jónás próféta jelét.

40 Mert amint Jónás a cethal gyomrában volt három nap és három éjjel {Jón 2,1}, úgy lesz

az Emberfia is a föld szívében három nap és három éjjel.

41 A ninivei férfiak föltámadnak majd az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el fogják

ítélni azt, mert ők megtértek Jónás igehirdetésére {Jón 3,5}; és íme, nagyobb van itt, mint Jónás.

42 Dél királynője {1 Kir 10,1-10} föl fog támadni az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és el

fogja ítélni azt, mert ő eljött a föld határairól, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; és íme,

nagyobb van itt, mint Salamon.

A tisztátalan lelkekről 43 Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helye-

ken jár és megnyugvást keres, de nem talál. 44 Akkor azt mondja: `Visszatérek a házamba,

ahonnan kijöttem. Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. 45 Erre elmegy, maga

mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az ember-

nek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemze-

dékkel is.«

Jézus igazi testvérei 46 Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak

kint és kérték, hogy beszélhessenek vele. 47 Valaki szólt neki: »Íme, anyád és testvéreid kint

állnak és beszélni akarnak veled.« 48 Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: »Ki az én anyám, és kik

az én testvéreim?« 49 Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: »Íme, az én anyám és

testvéreim. 50 Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivé-

rem, nővérem és anyám.«

Tanítás az Isten Országáról: 13,1-53

Példabeszéd a magvetőről

1 Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. 2 Nagy tömeg gyűlt össze

körülötte. Ezért beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt.

3 Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: »Íme, kiment a magvető vetni. 4 Amint

vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. 5 Más ma-

gok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a

földben. 6 De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. 7 Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. 8 Végül más ma-

gok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat,

ismét másik harmincszorosat. 9 Akinek van füle, hallja meg!«

A példabeszédek értelme és célja 10 Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tő-

le: »Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?« 11 Ő ezt válaszolta nekik: »Mert nektek meg-

adatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. 12 Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is

elveszik, amije van. 13 Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s

hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. 14 Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt

mondta:

`Hallván hallotok majd, de nem értetek,

és nézvén néztek, de nem láttok. 15 Mert elhízott a szíve e népnek,

a fülükkel nehezen hallanak,

a szemüket pedig behunyták,

nehogy lássanak a szemükkel,

halljanak a fülükkel,

értsenek a szívükkel;

nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket' {Iz 6,9-10}.

16 A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. 17 Bizony, mondom nek-

tek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok,

de nem hallotta.

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata 18 Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető

példabeszéde: 19 Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és

elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. 20 A köves helyre hullott mag

pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, 21 de nincs gyökere, és csak ideig-

óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. 22 A

tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság el-

fojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. 23 A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és

meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a har-

madik harmincszorosat.«

Példabeszéd a búzáról és a konkolyról 24 Más példabeszédet is mondott nekik: »Hasonlít

a mennyek országa egy emberhez, aki jó magot vetett szántóföldjébe. 25 Amíg aludtak az em-

berek, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé és elment. 26 Amikor kisarjadt a gabona

és kalászba szökkent, előtűnt a konkoly is. 27 Odamentek a szolgák a gazdához és azt mondták

neki: »Uram! Ugye, te jó magot vetettél a szántóföldedbe? Honnan van hát benne a konkoly?« 28 Azt felelte nekik: »Ellenséges ember cselekedte ezt.« A szolgák erre megkérdezték tőle:

»Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?« 29 Ő azonban azt felelte: »Nem, nehogy a

konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. 30 Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az

aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: `Gyűjtsétek először össze a konkolyt és

kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.'«

Példabeszéd a mustármagról 31 Egy másik példabeszédet is mondott nekik: »Hasonló a

mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe. 32 Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb lesz más veteményeknél. Fa lesz

belőle, úgyhogy jönnek az ég madarai, és az ágai közt fészkelnek« {Dán 4,8k.18}.

Példabeszéd a kovászról 33 Azután egy másik példabeszédet mondott nekik: »Hasonló a

mennyek országa a kovászhoz, amelyet egy asszony megfogott, és belekeverte három merőnyi

lisztbe, amíg meg nem kelt az egész.«

A példabeszédek értelme 34 Mindezeket Jézus példabeszédekben mondta el a tömegnek.

Példabeszéd nélkül semmit sem mondott nekik, 35 hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott:

»Példabeszédekre nyitom ajkamat,

kijelentem a világ alapítása óta

elrejtett dolgokat« {Zsolt 78,2}.

A konkolyról szóló példabeszéd magyarázata 36 Akkor elbocsátotta a tömeget és haza-

ment. Tanítványai odamentek hozzá és azt mondták: »Magyarázd meg nekünk a példabeszédet

a szántóföldben lévő konkolyról!« 37 Ő azt felelte nekik: »Aki a jó magot veti, az az Emberfia. 38 A szántóföld a világ, a jó mag az ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. 39 Az ellenség,

aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. 40 Ahogy a kon-

kolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: 41 az Emberfia elküldi angyalait,

azok összeszednek az ő országában minden botrányt, és azokat, akik gonoszságot cseleksze-

nek, 42 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. 43 Akkor az

igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

Példabeszédek a kincsről és a gyöngyről 44 Hasonló a mennyek országa a szántóföldbe

rejtett kincshez. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét,

amije csak volt, és megvette a szántóföldet.

45 Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. 46 Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette

azt.

Példabeszéd a hálóról 47 Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely

minden fajta halat összefogott. 48 Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edé-

nyekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. 49 Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimen-

nek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól 50 és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz

majd ott sírás és fogcsikorgatás.

A régi és az új 51 Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.« 52 Ő pedig azt

mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házi-

gazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.«

53 Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.

Újabb messiási tettek; a tanítványok oktatása: 13,54-17,27

Visszautasítás Názáretben 54 Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógá-

jukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? 55 Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és

Júdás? 56 Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?« 57 És megbotránkoztak

benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját

házában.« 58 Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.

Heródes véleménye Jézusról

1 Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, 2 és azt mondta

szolgáinak: »Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halálból, ezért működnek benne a csodatevő

erők.«

Keresztelő János lefejezése 3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe

vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. 4 János ugyanis azt mondta

neki: »Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.« 5 Meg akarta őt ölni, de félt a néptől,

mert prófétának tartották őt.

6 Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett

ez Heródesnek, 7 ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. 8 Mivel az

anyja már előre kioktatta, így szólt: »Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« 9 A

király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda

neki. 10 Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. 11 A fejét odavitték egy tálon és átadták a

lánynak, az meg odavitte anyjának. 12 A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt,

aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Az első kenyérszaporítás 13 Amikor Jézus meghallotta ezt, visszavonult onnan bárkán egy

puszta helyre, egyedül. A tömegek tudomást szereztek erről és követték őt gyalog a városok-

ból. 14 Mikor kiszállt, meglátta a hatalmas tömeget. Megesett rajtuk a szíve, és meggyógyította

a köztük lévő betegeket. 15 Mikor este lett, odamentek hozzá a tanítványok és azt mondták

neki: »Sivár ez a hely és az idő is eljárt már. Bocsásd el a tömeget, hogy a falvakba menjenek

és ennivalót vegyenek maguknak.« 16 Jézus azonban azt mondta nekik: »Nincs rá szükség,

hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.« 17 Azok ezt felelték neki: »Nincs itt másunk, csak öt

kenyér és két hal.« 18 Azt mondta nekik: »Hozzátok ide azokat.« 19 Megparancsolta, hogy a

tömeg telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, áldást

mondott, megtörte a kenyereket és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. 20 Mindnyájan ettek és jóllaktak. Végül fölszedték a megmaradt darabokat, tizenkét tele kosár-

ral. 21 Mintegy ötezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és gyerekeket nem számítva.

Jézus a vízen jár 22 Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak

bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. 23 Miután elbocsátotta a

tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.

24 A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert

ellenszél volt. 25 Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: »Kí-

sértet!«, és félelmükben kiáltozni kezdtek. 27 Jézus azonban mindjárt szólt nekik: »Bízzatok, én

vagyok, ne féljetek!« 28 Péter így válaszolt neki: »Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád

menjek a vízen.« 29 Ő azt mondta: »Gyere!« Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézus-

hoz ment. 30 Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, és amint merülni kezdett, felkiáltott:

»Uram! Ments meg engem!« 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta

neki: »Te kishitű! Miért kételkedtél?« 32 Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. 33 Akik a

bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: »Valóban Isten Fia vagy!«

Gyógyítások Genezáret földjén 34 Átkelve a tavon Genezáret földjére jutottak. 35 Amikor

annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahoztak hozzá minden

beteget, 36 és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették,

meggyógyultak.

A tisztaságról és a tisztátalanságról 1 Akkor odajöttek Jézushoz a farizeusok és írás-

tudók Jeruzsálemből és azt mondták: 2 »Miért vetik el tanítványaid az ősök hagyományát? Hisz

nem mossák meg a kezüket, amikor kenyeret esznek.« 3 Ő ezt felelte nekik: »Ti pedig miért

szegitek meg Isten parancsát a ti hagyományotok miatt? Isten ugyanis azt mondta: 4 `Tiszteld

atyádat és anyádat!' és: `Aki apját vagy anyját gyalázza, haljon meg' {Kiv 20,12; 21,17}. 5 Ti pedig

azt mondjátok: `Ha valaki így szól apjához vagy anyjához: fogadalmi ajándék az, ami tőlem

neked járna, 6 annak nem kell apját támogatnia.' Érvénytelenítettétek az Isten szavát hagyomá-

nyotok miatt. 7 Képmutatók! Helyesen jövendölt rólatok Izajás: 8 `Ez a nép ajkával tisztel engem,

a szíve azonban távol van tőlem. 9 Hiába tisztelnek engem,

ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak'« {Iz 29,13}.

10 Ezután magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Halljátok és értsétek meg: 11 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájába, hanem ami kijön a szájából, az

teszi tisztátalanná az embert.«

12 Akkor odamentek a tanítványai, és azt mondták neki: »Ugye tudod, hogy a farizeusok

megbotránkoztak annak hallatára, amit mondtál?« 13 Ő így válaszolt: »Minden növényt, ame-

lyet nem az én mennyei Atyám ültetett, gyökerestől ki fognak tépni. 14 Hagyjátok őket: vakok-

nak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.« 15 Péter akkor

ezt mondta neki: »Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!« 16 Ő ezt felelte: »Még mindig

értetlenek vagytok ti is? 17 Nem értitek, hogy mindaz, ami bemegy a szájba, a gyomorba kerül,

aztán meg az árnyékszékbe dobják? 18 Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és

ez teszi tisztátalanná az embert. 19 Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkossá-

gok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. 20 Ezek

teszik tisztátalanná az embert. Az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, nem teszi tisztáta-

lanná az embert.

A pogány asszony lányának meggyógyítása 21 Jézus ezután elment onnan: visszavonult

Tírusz és Szidon vidékére. 22 És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott

hozzá: »Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy ördög.« 23 Ő

azonban egy szóval sem válaszolt neki.

A tanítványai odamentek hozzá és kérték: »Küldd el őt, mert kiabál utánunk!« 24 Ekkor

így szólt: »Nem kaptam küldetést máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.« 25 Az asz-

szony mégis odament, leborult előtte és kérte: »Uram, segíts rajtam!« 26 Erre így válaszolt:

»Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.« 27 De az asszony csak

folytatta: »Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk aszta-

láról.« 28 Erre Jézus így szólt hozzá: »Asszony, nagy a te hited! Történjék veled akaratod sze-

rint!« És abban az órában meggyógyult a lánya.

Betegek gyógyítása 29 Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé.

Fölment a hegyre és ott leült. 30 Nagy tömeg jött oda hozzá: voltak velük sánták, vakok, nyo-

morékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. 31 A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a nyomorékokat meggyógyulni, a

sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét.

A második kenyérszaporítás 32 Jézus pedig magához hívta tanítványait és azt mondta ne-

kik: »Megesik a szívem a tömegen, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit en-

niük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.« 33 A tanítványok ezt

felelték neki: »Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora töme-

get?« 34 Jézus megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van?« Azt felelték: »Hét, és néhány apró

halunk.« 35 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. 36 Azután fogta a hét

kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a

tömegnek. 37 Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele ko-

sárral. 38 Négyezer férfi volt, aki evett, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva. 39 Miután

elbocsátotta a tömeget, beszállt a hajóba és Magadán vidékére ment.

Jézus nem ad jelet 1 Odamentek hozzá a farizeusok és a szaddúceusok, hogy próbára

tegyék. Kérték őt, hogy mutasson nekik égi jelet. 2 Ő így válaszolt nekik: »Amikor beesteledik,

azt mondjátok: `Jó idő lesz, mert vöröslik az ég.' 3 Hajnalban pedig: `Ma vihar lesz, mert vö-

röslik és borús az ég.' Az ég arculatát tehát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit azonban nem

tudjátok! 4 A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás

jelét.« Ezzel otthagyta őket és elment.

Óvás a farizeusoktól és a szaddúceusoktól 5 Amikor tanítványai átmentek a másik partra,

elfelejtettek kenyeret vinni. 6 Jézus így szólt hozzájuk: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok

és a szaddúceusok kovászától!« 7 Azok erre így tanakodtak egymás közt: »Nem hoztunk ke-

nyeret!« 8 Jézus, aki tudta ezt, megkérdezte tőlük: »Kishitűek, miért tanakodtok magatok közt

azon, hogy nincs kenyeretek? 9 Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt

kenyerére, és hogy hány kosárral szedtetek fel? 10 És a négyezer ember hét kenyerére, hogy

hány kosárral szedtetek fel? 11 Miért nem értitek meg, hogy nem a kenyerekről beszéltem nek-

tek! A farizeusok és a szaddúceusok kovászától őrizkedjetek!« 12 Ekkor felfogták, hogy nem

arra gondolt, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szaddúceusok

tanításától.

Péter hitvallása; Jézus válasza 13 Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, meg-

kérdezte tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« 14 Ők ezt felelték: »Egyesek

Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« 15 Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« 16 Simon Péter válaszolt: »Te vagy a

Krisztus, az élő Isten Fia.« 17 Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem

a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. 18 Én pe-

dig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvi-

lág kapui nem vesznek erőt rajta. 19 Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit meg-

kötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a

mennyekben is.« 20 Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő

a Krisztus.

A szenvedés és a feltámadás első megjövendölése 21 Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a

tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és

írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. 22 Péter erre félrehívta őt,

és kezdte lebeszélni: »Távol legyen ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.« 23 Ő azon-

ban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz előlem, Sátán! Botrány vagy nekem, mert

nem Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével!«

Jézus követése; az önmegtagadás 24 Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: »Ha vala-

ki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. 25 Mert

aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt. 26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved?

Vagy mit adhat az ember cserébe a lelkéért? 27 Mert az Emberfia eljön angyalaival Atyja dicső-

ségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei szerint {Zsolt 62,13}. 28 Bizony, mondom nek-

tek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az

Emberfiát, amint eljön az ő országában.«

Jézus színeváltozása 1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Já-

nost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, 2 és színében elváltozott előttük.

Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. 3 És íme, megje-

lent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. 4 Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó

nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek

egyet.« 5 Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt:

»Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok« {Iz 42,1; MTörv 18,15}. 6 Ennek hal-

latán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. 7 Jézus odament, megérintette őket és

azt mondta: »Keljetek föl, és ne féljetek!« 8 Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak,

csak Jézust egymagát.

9 Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a láto-

másról, amíg az Emberfia a halálból föl nem támad.«

Illés eljövetele 10 Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: »Miért mondják akkor az írás-

tudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?« 11 Ő ezt felelte: »Illés valóban eljön, és helyreállít

mindent {Mal 3,23-24}, 12 De mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt

tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog miattuk.« 13 Akkor megér-

tették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Egy holdkóros meggyógyítása 14 Amikor visszaértek a tömeghez, odajött hozzá egy em-

ber, térdre esett előtte 15 és azt mondta: »Uram! Könyörülj a fiamon, mert holdkóros és nagyon

szenved. Sokszor tűzbe esik, máskor meg vízbe. 16 Odavittem őt a tanítványaidhoz, de nem

tudták meggyógyítani.« 17 Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és romlott nemzedék! Meddig legyek

még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!« 18 Jézus ráparancsolt, az

ördög kiment belőle, és a gyermek meggyógyult abban az órában. 19 Ekkor a tanítványok külön

odamentek Jézushoz és megkérdezték: »Mi miért nem tudtuk kiűzni?« 20 Azt felelte nekik: »A

kishitűségetek miatt. Mert bizony, mondom nektek: ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mus-

tármag, és azt mondjátok ennek a hegynek, `menj innen oda', elmegy, és semmi sem lesz lehe-

tetlen nektek.« [21]

A szenvedés és a feltámadás második megjövendölése 22 Amikor Galileában összegyűl-

tek, Jézus azt mondta nekik: »Az Emberfiát át fogják adni az emberek kezébe, 23 megölik őt,

de harmadnapon föl fog támadni.« Erre nagyon elszomorodtak.

A templomadó 24 Amikor Kafarnaumba érkeztek, odamentek Péterhez azok, akik a két

drachmát szedik, és azt mondták neki: »A ti Mesteretek nem fizeti meg a két drachmát?« 25 Azt felelte: »De igen!« Amikor hazaért, Jézus már megelőzte őt és azt mondta neki: »Mit

gondolsz, Simon, a föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót: a fiaiktól, vagy az idegenek-

től?« 26 Ő azt felelte: »Az idegenektől.« Jézus erre így szólt: »Akkor tehát a fiak mentesek. 27 De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és fogd ki az

elsőként kapó halat. Nyisd ki a száját, s találni fogsz benne egy sztatért. Fogd azt és add oda

nekik értem és érted.«

A tanítványok közössége: 18,1-35

A tanítványok vetélkedése 1 Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt

mondták: »Ki a legnagyobb a mennyek országában?« 2 Erre ő odahívott egy kisgyereket, közé-

jük állította 3 és így szólt: »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olya-

nok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki ugyanis kicsivé lesz, mint

ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. 5 És aki befogad egy ilyen kisgyereket

az én nevemben, engem fogad be.

Óvás a botránkoztatástól 6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek

bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. 7 Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj an-

nak az embernek, aki által a botrány történik.

8 Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le és dobd el magadtól! Jobb ne-

ked nyomorékon vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre

kerülnöd. 9 És ha a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki és dobd el magadtól! Jobb neked

fél szemmel az életre bemenned, mint két szemmel a gyehenna tüzére kerülnöd.

10 Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet sem e kicsik közül. Mert mondom nektek: angyala-

ik a mennyekben mindig látják Atyám arcát, aki a mennyekben van. [11]

Példabeszéd az elveszett juhról 12 Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és

azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és

nem keresi-e meg az eltévedtet? 13 Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban

örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. 14 Ugyanígy a ti Atyátok, aki a

mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

A testvér megintése 15 Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négy-

szemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. 16 Ha azonban nem hallgat rád, végy magad

mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazol-

ni {MTörv 19,15}. 17 Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra

sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. 18 Bizony, mondom

nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a

földön, föl lesz oldva a mennyben is.

19 És bizony, mondom nektek: ha a földön ketten egyetértésben kérnek valamit, bármi le-

gyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van. 20 Mert ahol ketten vagy hárman össze-

gyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.«

A megbocsátás 21 Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: »Uram! Hányszor vét-

kezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?« 22 Jézus azt

felelte neki: »Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer {Ter 4,24}.

Példabeszéd a könyörtelen szolgáról 23 Ezért hasonlít a mennyek országa egy királyhoz,

aki el akart számolni szolgáival. 24 Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket,

aki tízezer talentummal tartozott. 25 Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta,

hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit, és mindenét, amije csak van, és úgy fizessen. 26 A

szolga erre a földig hajolt, és leborulva kérte: `Légy türelemmel irántam, és mindent megadok

neked.' 27 Megesett a szíve az úrnak a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is el-

engedte neki. 28 Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki tar-

tozott neki száz dénárral. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: `Add meg, amivel tartozol.' 29 A szolgatársa a földig hajolt, és kérlelte: `Légy türelemmel irántam, és megadom neked.' 30 Az azonban nem engedett, hanem elvitte és börtönbe vetette őt, amíg megadja a tartozását.

31 Amikor a szolga társai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbe-

széltek uruknak mindent, ami történt. 32 Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: `Te

gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. 33 Nem kellett

volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én is megkönyörültem rajtad?' 34 És

az úr haragjában átadta őt a kínzóknak, amíg csak meg nem adja egész tartozását. 35 Így tesz

majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.«

JÉZUS MŰKÖDÉSE JÚDEÁBAN ÉS JERUZSÁLEMBEN: 19,1-25,46

Úton Jeruzsálem felé: 19,1-20,34

Jézus elindul Júdeába 1 Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a szavakat, el-

hagyta Galileát, és Júdea határába ment a Jordánon túlra. 2 Nagy tömeg követte őt, és ott meg-

gyógyította őket.

A válásról és a nőtlenségről 3 Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára te-

gyék, megkérdezték tőle: »El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?« 4 Ő

ezt felelte: »Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, `férfinak és nőnek alkotta

őket'? {Ter 1,27} És így szólt: 5 `Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszko-

dik, és a kettő egy testté lesz' {Ter 2,24}. 6 Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát

Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.« 7 Erre azt mondták neki: »Miért parancsolta hát

Mózes, hogy válólevelet kell adni {MTörv 24,1} és úgy kell elbocsátani?« 8 Azt válaszolta nekik:

»Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket.

De ez kezdetben nem így volt. 9 Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem

paráznaság miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.«

10 Tanítványai erre azt mondták neki: »Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érde-

mes megházasodni.« 11 Ő azt felelte nekik: »Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok,

akiknek megadatott. 12 Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán

vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önma-

gukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.«

A gyermekek megáldása 13 Akkor kisgyermekeket vittek oda hozzá, hogy tegye rájuk a

kezét és imát mondjon, de a tanítványok megszidták őket. 14 Jézus azonban azt mondta: »En-

gedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké a mennyek

országa.« 15 Rájuk tette a kezét, és továbbment onnan.

A gazdagságról és Jézus követéséről 16 Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta:

»Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 17 Ő azt válaszolta neki: »Miért kér-

dezel engem a jóról? Csak egyvalaki a jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a

parancsokat.«

18 Az megkérdezte: »Melyeket?« Jézus ezt felelte: »Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne

tanúskodj hamisan, 19 tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmaga-

dat« {Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20; Lev 19,18}. 20 Az ifjú erre azt mondta neki: »Mindezeket megtartot-

tam, mi hiányzik még nekem?« 21 Erre Jézus így szólt hozzá: »Ha tökéletes akarsz lenni, menj,

add el, amid van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj, kövess

engem.« 22 E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.

23 Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: »Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehe-

zen tud bemenni a mennyek országába. 24 S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni

a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.« 25 Ennek hallatára a tanítványok

nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: »Akkor hát ki üdvözülhet?« 26 Jézus rájuk tekintett és

így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges« {Ter 18,14; Jób 42,2}.

27 Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: »Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk

téged. Mi lesz hát velünk?« 28 Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ti, akik követ-

tetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is

tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. 29 És mindenki, aki el-

hagyta házát, fivéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért,

százannyit kap majd és örök életet fog örökölni.

30 Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.

Példabeszéd a szőlősgazdáról 1 Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki

korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. 2 Miután napi egy dénárban megegyezett

a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott má-

sokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren. 4 Azt mondta nekik: `Menjetek ki ti is a szőlőbe, és

ami igazságos, megadom majd nektek.' 5 Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra

körül ismét kiment és ugyanígy tett. 6 Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált

ott ácsorgókat, azt mondta nekik: `Miért álltok itt egész nap tétlenül?' 7 Azt felelték neki:

»Mert senki sem fogadott fel minket.' Erre azt mondta nekik: `Menjetek ki ti is a szőlőbe.'

8 Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: `Hívd a munkásokat, és add ki

nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.' 9 Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül

kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy töb-

bet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. 11 Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a

gazda ellen: 12 `Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk,

akik viseltük a nap terhét és hevét.' 13 Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: `Barátom! Nem

vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14 Fogd, ami a tiéd, és

menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15 Vagy nem szabad azt tennem

az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?'

16 Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.«

A szenvedés és a feltámadás harmadik megjövendölése 17 Jézus ezután fölment Jeruzsá-

lembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik: 18 »Íme, fel-

megyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halál-

ra ítélik őt, 19 és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszít-

sék, de harmadnapon föltámad.«

Az uralkodásról és a szolgálatról 20 Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fia-

ival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. 21 Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?«

Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balo-

don üljön országodban.« 22 Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a

kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!« 23 Ő erre azt mondta nekik:

»A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a

balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«

24 Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre. 25 Jézus

azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak

a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 26 Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki

nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok, 27 és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti

szolgálótok. 28 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szol-

gáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

A két jerikói vak meggyógyítása 29 Amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte őt. 30 És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltot-

tak: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!« 31 A tömeg rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de

azok még hangosabban kiáltották: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!« 32 Jézus megállt,

odahívta őket és így szólt: »Mit akartok, hogy tegyek veletek?« 33 Azok azt felelték neki:

»Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.« 34 Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a

szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt.

Viták a jeruzsálemi ellenfelekkel: 21,1-23,39

Bevonulás Jeruzsálembe 1 Amikor már Jeruzsálem közelében jártak és odaértek

Betfagéhoz az Olajfák hegyén, Jézus előre küldött két tanítványt. 2 Azt mondta nekik: »Menje-

tek be az előttetek lévő faluba. Mindjárt találni fogtok egy szamarat megkötve, és vele egy

csikót; oldjátok el, és vezessétek ide hozzám. 3 Ha pedig valaki szólna valamit, mondjátok,

hogy az Úrnak van rájuk szüksége, és azonnal el fogja engedni őket. 4 Ez pedig azért történt,

hogy beteljesedjék az ige, amit a próféta mondott: 5 Mondjátok Sion leányának:

Íme, királyod jön hozzád;

szelíd ő, s szamárháton ül,

szamárcsikón, teherhordó állat fián« {Iz 62,11; Zak 9,9}.

6 A tanítványok elmentek és megtették, amit Jézus parancsolt nekik. 7 Odavezették a sza-

marat és a csikót, rájuk tették ruháikat, ő pedig felült rájuk. 8 A hatalmas tömeg pedig leterítet-

te ruháit az útra, mások meg ágakat vagdostak a fákról és az útra szórták. 9 A tömeg, amely

előtte ment és akik követték, így kiáltoztak: »Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevé-

ben jön! {Zsolt 118,26} Hozsanna a magasságban!«

10 Amikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult. Azt kérdezték: »Kicsoda

ez?« 11 A tömeg így felelt: »Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.«

A templom megtisztítása 12 Jézus bement a templomba és kiűzte onnan mindazokat, akik

adtak-vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig fölborítot-

ta. 13 Azt mondta nekik: »Írva van: `Az én házamat az imádság házának fogják hívni', ti pedig

rablók barlangjává teszitek azt« {Iz 56,7; Jer 7,11}.

14 A templomban vakok és sánták jöttek hozzá, s ő meggyógyította őket. 15 Amikor a fő-

papok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket művelt, és a gyermekeket, akik így kiáltoz-

tak a templomban: »Hozsanna Dávid Fiának!«, méltatlankodni kezdtek. 16 Azt mondták neki:

»Hallod, hogy mit beszélnek ezek?« Jézus azt felelte nekik: »Igen. De sohasem olvastátok:

`Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet?'« {Zsolt 8,3} 17 Aztán ott-

hagyta őket, kiment a városon kívülre Betániába, és ott maradt.

A fügefa megátkozása 18 Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak levele-

ket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszá-

radt. 20 Ennek láttán a tanítványok elcsodálkoztak és megkérdezték: »Miért száradt ki a fügefa

hirtelen?« 21 Jézus azt felelte nekik: »Bizony, mondom nektek: ha volna hitetek és nem kétel-

kednétek, nemcsak a fügefával tehetnétek meg ezt, hanem ha azt mondanátok ennek a hegy-

nek: `Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe', megtörténne. 22 Mindazt, amit hittel, imádságban

kértek, megkapjátok.«

Kérdés Jézus hatalmáról 23 Amikor bement a templomba és tanított, odajöttek hozzá a

főpapok és a nép vénei. Megkérdezték tőle: »Milyen hatalommal teszed mindezt? És ki adta

neked ezt a hatalmat?« 24 Jézus így válaszolt nekik: »Kérdeznék tőletek én is egy dolgot. Ha

megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. 25 János

keresztsége honnan volt? A mennyből vagy az emberektől?« Azok így tanakodtak egymás

közt: 26 »Ha azt mondjuk: `a mennyből', azt mondja majd nekünk: `Akkor miért nem hittetek

neki?' Ha pedig azt mondjuk: `az emberektől', félünk a néptől, mert mindnyájan prófétának

tartják Jánost.« 27 Azt felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Erre ő azt mondta nekik: »Én

sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«

Példabeszéd a két fiúról 28 »Vajon erről mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Oda-

ment az elsőhöz és így szólt: `Fiam! Menj ki ma, dolgozz a szőlőben!' 29 Az így válaszolt:

`Nem akarok', de később meggondolta magát és kiment. 30 Akkor odament a másikhoz is, és

ugyanúgy szólt neki. Az ezt felelte: `Igenis, Uram!' De nem ment ki. 31 A kettő közül melyik

tette meg az apa akaratát?« Azt felelték: »Az első.« Erre Jézus azt mondta nekik: »Bizony,

mondom nektek: a vámszedők és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti. 32 Eljött ugyanis hozzátok János az igazság útján – és nem hittetek neki. A vámszedők és az

utcanők azonban hittek neki. Ti még ennek láttán sem gondoltátok meg magatokat később,

hogy higgyetek neki.

Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről 33 Hallgassatok meg egy másik példabeszédet.

Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített {Iz

5,1-2}. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. 34 Amikor elközelgett a szüret ideje,

elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. 35 A bérlők azonban megragadták a

szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. 36 Ekkor ismét

küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. 37 Végül elküldte

hozzájuk a fiát, mondván: `A fiamat majd tiszteletben tartják.' 38 De a bérlők, mihelyt meglátták

a fiút, azt mondták egymás között: `Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az

örökségét.' 39 Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. 40 Amikor tehát eljön a

szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?« 41 Azt felelték neki: »A gonoszokat kegyetlenül

el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga

idejében.« 42 Jézus ekkor azt mondta nekik: »Sohasem olvastátok az Írásokban:

`A kő, amelyet az építők elvetettek,

szegletkővé lett;

az Úr tette azzá,

és ez csodálatos a mi szemünkben'? {Zsolt 118,22-23}

43 Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják,

amely meghozza annak gyümölcseit. 44 Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig

ez ráesik, azt szét fogja zúzni.«

45 Példabeszédeit hallva a főpapok és a farizeusok megértették, hogy róluk beszél. 46 Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől, mert az emberek prófétának tartották őt.

Példabeszéd a királyi menyegzőről 1 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét pél-

dabeszédekben szólt hozzájuk: 2 »Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt

készített fiának. 3 Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem

akartak eljönni. 4 Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: »Mondjátok meg a meghí-

vottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden ké-

szen van. Jöjjetek a menyegzőre. 5 De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a

másik az üzlete után, 6 a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megöl-

ték.

7 Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a város-

ukat pedig felégette. 8 Azután azt mondta a szolgáinak: »A menyegző ugyan kész, de a meghí-

vottak nem voltak rá méltók. 9 Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a

menyegzőre.« 10 A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak,

gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.

11 Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert,

aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. 12 Azt mondta neki: »Barátom, hogyan jöttél be ide

menyegzős ruha nélkül?« Az nem szólt semmit. 13 Erre a király azt mondta a felszolgálóknak:

»Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fog-

csikorgatás! 14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«

Kérdés az adóról 15 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt

tőrbe szóval. 16 Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki:

»Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját az igazság szerint tanítod, nem tö-

rődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. 17 Mondd meg tehát nekünk, mit gon-

dolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?« 18 Jézus azonban felismerte gonoszsá-

gukat és így szólt: »Miért kísértetek engem, ti képmutatók! 19 Mutassátok meg nekem az adó-

pénzt!« Azok odahoztak neki egy dénárt. 20 Ekkor megkérdezte tőlük: »Kié ez a kép és a fel-

irat?« 21 Azt felelték neki: »A császáré.« Erre azt mondta nekik: »Adjátok meg tehát a császár-

nak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« 22 Azok ezt hallva elcsodálkoztak, otthagy-

ták őt és elmentek.

Kérdés a halottak feltámadásáról 23 Azon a napon odamentek hozzá a szaddúceusok, akik

azt mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 24 »Mester! Mózes azt mondta: `Ha

valaki meghal gyermekek nélkül, akkor a testvére vegye magához a feleségét, és támasszon

utódot testvérének' {MTörv 25,5k; Ter 38,8}. 25 Nos, volt nálunk hét testvér. Az első megnősült, de

meghalt, és nem lévén utóda, ráhagyta a feleségét a testvérére. 26 Hasonlóan a második és a

harmadik is, sőt, mind a hét. 27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony is. 28 A feltámadás-

kor melyiknek lesz a felesége a hét közül? Hiszen mindegyiké volt.« 29 Jézus így válaszolt ne-

kik: »Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát. 30 A feltámadottak

ugyanis nem nősülnek, és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a

mennyben. 31 Nem olvastátok a halottak feltámadásáról, amit Isten mondott nektek: 32 `Én va-

gyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?' {Kiv 3,6} Ő nem a halottak Istene, hanem

az élőké.« 33 Mikor a tömeg ezt meghallotta, csodálkozott a tanításán.

Kérdés a főparancsról 34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémí-

totta, összegyűltek egy csoportba, 35 és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye,

megkérdezte tőle: 36 »Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?« 37 Ő azt felelte ne-

ki: »`Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből' {MTörv 6,5}. 38 Ez a legnagyobb, az első parancs. 39 A második hasonló ehhez: `Szeresd felebarátodat, mint

önmagadat' {Lev 19,18}. 40 Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«

Kérdés a Messiásról 41 Mivel a farizeusok együtt voltak, Jézus megkérdezte őket: 42 »Mit

gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia ő?« Azt felelték neki: »Dávidé.« 43 Erre megkérdezte tő-

lük: »Akkor Dávid miért hívja őt a Lélek által Úrnak, amikor így szól: 44 `Így szól az Úr az én Uramhoz:

Jobbom felől foglalj helyet,

míg lábaid alá vetem ellenségeidet' {Zsolt 110,1}.

45 Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, hogyan lehet az ő fia?«

46 Senki sem tudott válaszolni neki egy szót sem, és attól a naptól fogva senki nem merte

őt többé kérdezni.

Az írástudók és farizeusok 1 Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: 2 »Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. 3 Ezért mindazt, amit mondanak nektek,

tegyétek meg és tartsátok meg – de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. 4 Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk

egy ujjukkal sem hajlandók megmozdítani azokat. 5 Minden tettüket azért teszik, hogy lássák

őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. 6 Szeretik a főhe-

lyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, 7 a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az

emberek rabbinak hívják őket. 8 Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok,

ti pedig mind testvérek vagytok. 9 Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyá-

tok, a mennyei. 10 Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. 11 Aki közületek a legnagyobb, legyen a szolgátok. 12 Mert aki önmagát felmagasztalja, azt

megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az

emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjá-

tok bemenni. [14]

15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet,

hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gye-

henna fiává teszitek.

16 Jaj nektek, vak vezetők, akik azt mondjátok: `Ha valaki megesküszik a templomra, az

semmi, de aki megesküszik a templom aranyára, az kötelez.' 17 Ti ostobák és vakok! Mi a na-

gyobb, az arany, vagy a templom, amely megszenteli az aranyat? 18 És azt mondjátok: `Ha va-

laki az oltárra esküszik, az semmi, de aki a rajta levő ajándékra esküszik, az kötelez.' 19 Ti va-

kok! Mi a nagyobb, az ajándék, vagy az oltár, amely megszenteli az ajándékot? 20 Hiszen aki az

oltárra esküszik, megesküszik az oltárra és mindenre, ami rajta van. 21 S aki a templomra eskü-

szik, megesküszik a templomra, és arra, aki benne lakik. 22 Aki pedig az égre esküszik, Isten

trónjára esküszik, és arra, aki azon ül.

23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és

köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűsé-

get. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. 24 Vak vezetők, akik kiszűritek a szú-

nyogot, a tevét pedig lenyelitek.

25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál kül-

sejét, de belül tele vagytok rablással és tisztátalansággal. 26 Te vak farizeus! Tisztítsd meg

előbb a pohár belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen!

27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlítotok a meszelt sírokhoz,

amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a holtak csontjaival és mindenféle

tisztátalansággal. 28 Így ti is kívülről ugyan igaznak látszotok az emberek előtt, de belül tele

vagytok képmutatással és gonoszsággal.

29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert síremlékeket építetek a próféták-

nak, és feldíszítitek az igazak sírjait, 30 s azt mondjátok: `Ha atyáink napjaiban éltünk volna,

nem lettünk volna bűntársaik a próféták vérében.' 31 De ti magatok tanúsítjátok, hogy fiai vagy-

tok azoknak, akik a prófétákat megölték. 32 Ti is betöltitek atyáitok mértékét! 33 Kígyók, vipe-

rák fajzatai! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehenna ítéletétől? 34 Ezért íme, küldök hozzá-

tok prófétákat, bölcseket és írástudókat. Közülük egyeseket megöltök majd és keresztre feszí-

tetek, másokat megostoroztok zsinagógáitokban és üldöztök városról-városra. 35 Így rátok

száll minden igaz vér, amelyet kiontottak a földön az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás

fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között. 36 Bizony, mondom nektek: rászáll

mindez erre a nemzedékre.

Jeruzsálem megintése 37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed

azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk a

szárnyai alatt összegyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 38 Íme, elhagyott puszta lesz a házatok!

{Zsolt 69,26} 39 Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól, amíg azt nem mondjátok:

`Áldott, aki az Úr nevében jön!'« {Zsolt 118,26}

Tanítás a végső időről: 24,1-25,46

A templom pusztulásáról 1 Jézus kijött a templomból és elindult. Tanítványai odamen-

tek hozzá, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2 Ekkor így szólt hozzájuk: »Ugye,

látjátok ezeket mind? Bizony, mondom nektek: Nem marad itt kő kövön, ami el ne pusztulna.«

A csapások kezdete 3 Mikor az Olajfák hegyén leült, a tanítványok külön odamentek hoz-

zá és kérték: »Mondd meg nekünk, mikor történnek ezek? És mi lesz a jele eljövetelednek és a

világ végének?«

4 Jézus azt válaszolta nekik: »Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. 5 Mert so-

kan fognak jönni az én nevemben és azt mondják: `Én vagyok a Krisztus', és sokakat félre fog-

nak vezetni. 6 Harcokról és háborús hírekről fogtok majd hallani. Vigyázzatok majd, meg ne

rémüljetek. Ennek be kell következni {Dán 2,28}, de ez még nem a vég. 7 Mert nemzet nemzet

ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. 8 De mindez csak a fáj-

dalmak kezdete lesz. 9 Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket.

Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért. 10 Sokan megbotránkoznak majd,

elárulják és gyűlölni fogják egymást. 11 Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek. 12 Mivel megsokasodik a gonoszság, sokak szeretete kihűl majd. 13 De aki kitart mindvégig, az

üdvözül. 14 Az országnak ezt az örömhírét pedig hirdetni fogják az egész világon, tanúságot

tesznek róla minden nép előtt – és akkor eljön majd a vég.

A pusztulás 15 Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta

beszélt {Dán 9,27}, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg! –, 16 akkor azok, akik Júdeában

vannak, fussanak a hegyekbe. 17 Aki a tetőn van, ne szálljon le, hogy elvigyen valamit a házá-

ból, 18 aki pedig a mezőn, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét! 19 Jaj a várandós és szopta-

tós anyáknak azokban a napokban!

20 Imádkozzatok azért, hogy menekülésetek ne télen, és ne szombaton legyen. 21 Mert

olyan nagy szorongattatás lesz akkor, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mostanáig, és

nem is lesz többé {Dán 12,1; Jo 2,2}. 22 Ha meg nem rövidítenék azokat a napokat, nem menekülne

meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért megrövidítik azokat a napokat. 23 Akkor, ha

valaki azt mondja nektek: `Íme, itt a Krisztus', vagy `ott', ne higgyétek. 24 Mert hamis krisztu-

sok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a vá-

lasztottakat is tévedésbe ejtsék. 25 Íme, előre megmondtam nektek. 26 Ha tehát azt mondják

nektek: `Íme, a pusztában van', ne menjetek ki; `íme, a belső szobákban', ne higgyétek. 27 Mert

amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 28 Ahol ugyanis a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.

Az Emberfia eljövetele 29 E napok szorongattatásai után a nap elsötétedik, a hold nem su-

gározza fényét, a csillagok lehullanak az égről {Iz 13,10}, s az ég erői megrendülnek. 30 Aztán

feltűnik az égen az Emberfia jele, s akkor mellét veri majd a föld minden népe {Zak 12,10.12}.

Látni fogják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel {Dán 7,13}. 31 Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől {Zak

2,10}, az ég egyik szélétől a másik végéig.

Végidőre vonatkozó intelmek 32 Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és

a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 33 Így ti is, amikor mindezeket meglátjá-

tok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. 34 Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a

nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. 35 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem

múlnak.

36 Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak

egyedül az Atya. 37 Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. 38 Mert

amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig

a napig, amelyen Noé bement a bárkába {Ter 7,7}, 39 és nem is sejtették, amíg el nem jött a víz-

özön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. 40 Ha akkor ketten a

szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 41 S ha két asszony őröl ma-

lommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

Az éberségről 42 Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. 43 Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren

volna és nem engedné betörni a házába. 44 Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában

nem gondoljátok, eljön az Emberfia.

Példabeszéd a hűséges és a gonosz szolgáról 45 Mit gondolsz, ki az a megbízható és ér-

telmes szolga, akit az úr háza népe fölé állít, hogy adja ki nekik az ételt kellő időben? 46 Boldog

az a szolga, akit ura, amikor megérkezik, ebben a munkában talál. 47 Bizony, mondom nektek:

minden vagyona fölé rendeli őt. 48 De ha az a gonosz szolga azt mondja szívében: `Késik jönni

az én uram', 49 és elkezdi verni szolgatársait, eszik és iszik a részegekkel: 50 megjön majd az ura

annak a szolgának azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem gon-

dolja. 51 Elkergeti őt, és a képmutatók sorsára juttatja. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!

Példabeszéd az okos és balga szüzekről 1 Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz

szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. 2 Öt közülük ostoba volt, öt pe-

dig okos. 3 Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. 4 Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. 5 Mivel a vőlegény késett,

mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. 6 Éjfélkor aztán kiáltás támadt: `Itt a vőlegény, gyertek

ki elébe!' 7 Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. 8 Az ostobák

ekkor így szóltak az okosakhoz: `Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.' 9 Az okosak ezt válaszolták: `Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az

árusokhoz és vegyetek magatoknak.' 10 Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és

akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. 11 Később megjött a többi

szűz is. Azt mondták: `Uram, uram! Nyiss ki nekünk!' 12 De ő így válaszolt: `Bizony, mondom

nektek: nem ismerlek titeket.` 13 Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem

az órát.

Példabeszéd a befektetett pénzről 14 Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült,

hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek öt talentumot

adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és

elment külföldre. Ekkor rögtön 16 elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és

szerzett másik ötöt. 17 Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. 18 Az viszont, aki

egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét.

19 Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. 20 Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: `Uram,

öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.' 21 Az ura azt mondta neki:

`Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.' 22 Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: `Uram, két talentumot adtál nekem,

nézd, másik két talentumot nyertem rajta.' 23 Az ura azt mondta neki: `Jól van, derék és hű

szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.' 24 Végül odajött az is, aki

egy talentumot kapott, és azt mondta: `Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz,

ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. 25 Mivel féltem tőled, elmentem

és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!' 26 Az ura azt válaszolta neki:

`Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová

nem ültettem. 27 Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy ami-

kor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. 28 Vegyétek hát el tőle a talentumot és

adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővel-

kedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 30 A haszontalan szolgát

pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!'

Az utolsó ítélet 31 Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok

mindnyájan {MTörv 33,2}, akkor leül majd dicsőséges trónjára. 32 Összegyűjtenek eléje minden

nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecs-

kéktől. 33 A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. 34 Akkor a király így szól a

jobbja felől állóknak: `Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek

készült a világ teremtése óta. 35 Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adta-

tok, idegen voltam és befogadtatok engem, 36 mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg vol-

tam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.' 37 Akkor az igazak megkér-

dezik majd tőle: `Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni

adtunk neked? 38 Mikor láttunk mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztet-

tünk téged? 39 Mikor láttunk betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?' 40 A király így

válaszol majd nekik: `Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb

testvéreim közül, nekem tettétek.'

41 Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: `Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök

tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. 42 Mert éheztem és nem adtatok enni,

szomjaztam és nem adtatok inni, 43 idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és

nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.' 44 Erre

azok is megkérdezik: 'Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy

mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?' 45 Akkor ő így felel majd

nekik: `Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül,

nekem nem tettétek meg.' 46 És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az

örök életre.«

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 26,1-28,20

A főtanács határozata 1 Történt, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, így

szólt tanítványaihoz: 2 »Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz, és az Emberfiát átadják,

hogy megfeszítsék.«

3 Akkor a főpapok és a nép vénei összegyűltek a főpap palotájában, akit Kaifásnak hívtak. 4 Megtanácskozták, hogy Jézust csellel elfogják és megölik. 5 De azt mondták: »Ne az ünne-

pen, nehogy zavargás támadjon a nép között!«

A betániai megkenés 6 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában, 7 odament

hozzá egy asszony. Alabástrom edényben igen drága kenet volt nála, és kiöntötte azt Jézus

fejére, miközben ő az asztalnál ült. 8 Ennek láttán a tanítványok így méltatlankodtak: »Mire jó

ez a pazarlás? 9 Hisz sokért el lehetett volna ezt adni és odaadni a szegényeknek.« 10 Jézus ész-

revette ezt és azt mondta nekik: »Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jót tett velem. 11 Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek. 12 Amikor ő

kiöntötte ezt a kenetet a testemre, a temetésemre tette. 13 Bizony, mondom nektek: az egész

világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, az ő emlékezetére elbeszélik majd azt

is, amit tett.«

Júdás árulása 14 Ekkor egy a tizenkettő közül, akit karióti Júdásnak hívtak, elment a fő-

papokhoz 15 és azt mondta nekik: »Mit adtok nekem, ha átadom őt nektek?« Azok megígértek

neki harminc ezüstöt {Zak 11,12}. 16 Attól fogva kereste a kedvező alkalmat, hogy elárulja őt.

A húsvéti vacsora előkészítése 17 A kovásztalan kenyerek első napján odamentek a tanít-

ványok Jézushoz, és azt mondták: »Hol akarod, hogy elkészítsük neked a húsvéti vacsorát?« 18 Ő azt felelte: »Menjetek el a városba ehhez és ehhez, és mondjátok meg neki: `A Mester

üzeni: Az időm közel van, tanítványaimmal együtt nálad fogom megtartani a pászkát.'« 19 A

tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.

A húsvéti vacsora 20 Amikor beesteledett, asztalhoz ült a tizenkettővel. 21 Miközben ettek,

így szólt: »Bizony, mondom nektek: egy közületek elárul engem.« 22 Erre nagyon elszomorod-

tak és egyenként elkezdték kérdezgetni: »Csak nem én vagyok az, Uram?« 23 Ő így válaszolt:

»Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. 24 Az Emberfia ugyan elmegy, amint

meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az

embernek, ha meg sem születik.« 25 Ekkor megszólalt Júdás, aki elárulta őt: »Csak nem én

vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«

26 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítvá-

nyainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« 27 Aztán fogta a kelyhet, hálát

adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, 28 mert ez az én vé-

rem, az új szövetségé {Kiv 24,8; Jer 31,31}, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. 29 Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az

újat nem iszom veletek Atyám országában.«

Jézus kimegy az Olajfák hegyére 30 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák

hegyére. 31 Akkor Jézus azt mondta nekik: »Ezen az éjszakán ti mindnyájan megbotránkoztok

bennem, mert írva van: `Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyáj juhai' {Zak 13,7}. 32 De

miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.« 33 Erre Péter megszólalt és azt mondta neki:

»Ha mindenki megbotránkozik is benned, én soha meg nem botránkozom.« 34 Jézus azt felelte

neki: »Bizony, mondom neked: ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor is

megtagadsz engem.« 35 Péter erre így fogadkozott: »Még ha meg is kell veled együtt halnom,

akkor sem tagadlak meg téged.« Hasonlóan beszéltek a tanítványok mindnyájan.

Jézus imája a Getszemáni kertben 36 Akkor Jézus elment velük egy majorba, amelyet

Getszemáninak hívnak, és azt mondta a tanítványoknak: »Üljetek le itt, amíg én elmegyek oda

és imádkozom.« 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, s elkezdett remegni és gyöt-

rődni. 38 Akkor azt mondta nekik: »Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és vir-

rasszatok velem.« 39 Egy kissé előbbre ment, arcra borult és így imádkozott: »Atyám, ha lehet-

séges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te.« 40 Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: »Így hát nem

tudtatok egy órát sem virrasztani velem? 41 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne

essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« 42 Aztán újra elment másodszor is, és így imád-

kozott: »Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akara-

tod.« 43 Megint visszatért, és újra alva találta őket, mert a szemük elnehezedett. 44 Erre ott-

hagyta őket, ismét elment és harmadszor is imádkozott újra, ugyanazokkal a szavakkal. 45 Aztán odament a tanítványokhoz és azt mondta nekik: »Aludjatok már és nyugodjatok! Íme,

elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. 46 Keljetek föl, menjünk! Íme, kö-

zel van már, aki elárul engem.«

Jézust elfogják 47 Még beszélt, amikor íme, Júdás, a tizenkettő közül az egyik megérke-

zett, és vele nagy tömeg kardokkal és dorongokkal a főpapoktól és a nép véneitől. 48 Aki el-

árulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok el!« 49 Mindjárt odalépett Jézus-

hoz és azt mondta: »Üdvözlégy, Mester!« És megcsókolta. 50 Jézus így szólt hozzá: »Barátom,

ezért jöttél!« Akkor odamentek, kezet emeltek Jézusra és megragadták őt. 51 És íme, az egyik

azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta a kezét, kihúzta a kardját, rásújtott a főpap szol-

gájára, és levágta a fülét.

52 Jézus erre azt mondta neki: »Tedd vissza a kardodat a helyére. Mert mindaz, aki kardot

ragad, kard által vész el. 53 Vagy azt hiszed, nem kérhetném Atyámat, hogy azonnal küldjön

nekem több, mint tíz légió angyalt? 54 De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek

így kell történnie?« 55 Abban az órában Jézus azt mondta a tömegeknek: »Mint valami rabló

ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem. Mindennap a templomban

ültem és tanítottam, és nem fogtatok el.« 56 Mindez azért történt, hogy beteljesedjenek a prófé-

ták írásai. Akkor a tanítványok mindnyájan otthagyták őt és elfutottak.

Jézus a főtanács előtt 57 Azok pedig megragadták Jézust és elvitték Kaifáshoz, a főpap-

hoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek. 58 Péter pedig messziről követte őt a főpap palo-

tájáig. Bement oda és leült a szolgákkal, hogy lássa a dolog végét.

59 A főpapok pedig, és az egész főtanács hamis tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy

halálra adják, 60 de nem találtak, noha sok hamis tanú jelentkezett. Végül előállt kettő 61 és így

szólt: »Ez azt mondta: Le tudom bontani az Isten templomát, és három nap alatt fölépítem.« 62 Ekkor a főpap fölkelt és azt mondta neki: »Semmit sem felelsz? Mi az, amit ezek tanúsítanak

ellened?« 63 De Jézus csak hallgatott. A főpap erre így szólt hozzá: »Megesketlek téged az élő

Istenre: mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?« 64 Jézus azt felelte neki: »Te

mondtad. De mondom nektek: most már látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján

ülni, és eljönni az ég felhőin« {Dán 7,13; Zsolt 110,1}.

65 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és így szólt: »Káromkodott! Mi szükségünk van

még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromkodást. 66 Mit gondoltok?« Azok ezt felelték:

»Méltó a halálra!« 67 Azután az arcába köptek, ököllel verték, mások pedig pofon ütötték 68 és

azt mondták: »Prófétálj nekünk, Krisztus, ki az, aki megütött téged?«

Péter tagadása 69 Péter pedig kint ült az udvaron. Odament hozzá egy szolgálólány és így

szólt: »Te is a galileai Jézussal voltál!« 70 Ő azonban mindenki előtt letagadta ezt: »Nem tu-

dom, mit beszélsz.« 71 Amikor kiment a kapuba, meglátta őt egy másik, és így szólt az ott lé-

vőkhöz: »Ez is a Názáreti Jézussal volt!« 72 Ő ismét esküvel tagadta: »Nem ismerem azt az

embert!« 73 Kis idő múltán odamentek az ott állók és azt mondták Péternek: »Biztosan te is

közülük vagy, hiszen a kiejtésed is elárul téged.« 74 Erre ő elkezdett átkozódni és esküdözni:

»Nem ismerem azt az embert.« Akkor mindjárt megszólalt a kakas. 75 Péternek pedig eszébe

jutott Jézus szava, aki megmondta: »Mielőtt a kakas szól, háromszor tagadsz meg engem.«

Kiment onnan és keserves sírásra fakadt.

Jézust átadják Pilátusnak 1 Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei,

döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt. 2 Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus

helytartónak.

Júdás halála 3 Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visz-

szavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek. 4 Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam

az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!« 5 Erre beszórta az ezüstö-

ket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát. 6 A főpapok pedig fölszed-

ték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.« 7 Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temető-

nek. 8 Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig. 9 Akkor beteljesedett, amit Je-

remiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izra-

el fiai –, 10 és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem« {Zak 11,12-13;

Jer 18,2-3; 32,8-9}.

Jézus Pilátus előtt 11 Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle:

»Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.« 12 Amikor a főpapok és vének

vádolták, semmit sem válaszolt. 13 Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent

tanúsítanak ellened?« 14 Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig

nagyon csodálkozott ezen.

15 Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit

kérnek. 16 Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak. 17 Pilátus összehívta őket és

megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisz-

tusnak mondanak?« 18 Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.

19 Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen

azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.« 20 De a főpapok és vének rá-

vették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el. 21 A helytartó tehát megkér-

dezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték:

»Barabást!« 22 Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?« 23 Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat

tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«

24 Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott,

megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássá-

tok!« 25 Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!« 26 Erre elbocsátotta

nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása 27 Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és össze-

gyűjtötték köréje az egész csapatot. 28 Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá, 29 tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet

hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« 30 Leköpdösték, elvették a nádat és a

fejét verték. 31 Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ru-

háit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

A keresztrefeszítés 32 Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Si-

mont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 33 Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet

Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent, 34 epével kevert bort adtak neki inni {Zsolt

69,22}. Amikor megízlelte, nem akart belőle inni. 35 Miután felfeszítették, sorsot vetve megosz-

toztak a ruháin {Zsolt 22,19}. 36 Azután leültek és ott őrizték őt. 37 A feje fölé föltették elítélésé-

nek okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.

38 Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról. 39 Az arra

járók pedig a fejüket csóválva káromolták {Zsolt 22,8}, 40 és ezt mondták: »Te, aki lebontod a

templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a

keresztről!« 41 Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel

együtt: 42 »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon

le most a keresztről, és hiszünk neki! 43 Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akar-

ja! {Zsolt 22,9} Hiszen azt mondta: 'Az Isten Fia vagyok'.« 44 Így gyalázták őt a rablók is, akiket

vele együtt feszítettek keresztre.

Jézus halála 45 A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. 46 A ki-

lencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem,

Istenem, miért hagytál el engem?« {Zsolt 22,2} 47 Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így

szóltak: »Ez Illést hívja.« 48 Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe már-

totta, és nádszálra tűzve inni adott neki {Zsolt 69,22}. 49 A többiek pedig így szóltak: »Hagyd

csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?« 50 Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és

kiadta a lelkét.

51 És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák

megrepedtek, 52 a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste. 53 Föltámadása

után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. 54 A százados

pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémül-

tek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«

55 Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust,

és szolgáltak neki. 56 Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus

fiainak anyja.

Jézus temetése 57 Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név sze-

rint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 58 Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki. 59 József fogta a testet, begöngyölte tiszta

gyolcsvászonba, 60 és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy

követ hengerített és elment. 61 Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral

szemben.

A sír őrzése 62 Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok

és a farizeusok 63 és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt

mondta: `Három nap múlva föltámadok.' 64 Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harma-

dik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: `Feltámadt a

halálból'. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!« 65 Pilátus azt felelte nekik: »Van

őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.« 66 Azok pedig elmentek,

lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.

Az angyal híradása az üres sírnál 1 A szombat befejeztével, abban az órában, amely a

hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt. 2 És íme,

nagy földrengés támadt: az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és

ráült. 3 Olyan volt a megjelenése, mint a villám, és a ruhája fehér volt, mint a hó. 4 Az őrök

megrettentek tőle való félelmükben, és mint a holtak, olyanok lettek. 5 Az angyal megszólalt és

azt mondta az asszonyoknak: »Ti ne féljetek! Hiszen tudom, hogy Jézust, a megfeszítettet ke-

resitek. 6 Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol

feküdt. 7 Menjetek gyorsan, mondjátok meg tanítványainak: »Föltámadt a halálból, és előttetek

megy Galileába. Ott majd meglátjátok őt! Íme, megmondtam nektek!« 8 Rögtön el is mentek a

sírtól. Nagy félelemmel és örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.

Jézus megjelenik az asszonyoknak 9 Ekkor íme, Jézus jött velük szemben és így szólt:

»Üdv nektek!« Ők pedig odamentek hozzá, átkarolták a lábát és leborultak előtte. 10 Akkor

Jézus azt mondta nekik: »Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek

el Galileába. Ott majd meglátnak engem.«

A főpapok csalása 11 Amikor elmentek, az őrségből néhányan a városba mentek és hírül

vittek a főpapoknak mindent, ami történt. 12 Erre azok összegyűltek a vénekkel, tanácsot tar-

tottak, majd sok pénzt adtak a katonáknak, 13 és azt mondták nekik: »Mondjátok azt: `A tanít-

ványai éjjel eljöttek és ellopták őt, amíg mi aludtunk.' 14 Ha a helytartó meghallja ezt, mi majd

meggyőzzük őt, és kimentünk titeket.« 15 Azok átvették a pénzt és úgy tettek, ahogy kioktat-

ták őket.« Ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mind a mai napig.

A tanítványok küldetése 16 A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre,

ahova Jézus rendelte őket. 17 Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. 18 Jézus odament és azt mondta nekik: »Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a föl-

dön. 19 Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya

és a Fiú és a Szentlélek nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit

parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!«

EVANGÉLIUM MÁRK SZERINT

JÉZUS MŰKÖDÉSÉNEK ELŐKÉSZÍTÉSE: 1,1-13

Keresztelő János 1 Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. 2 Amint meg van írva Izajás prófétánál:

»Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt,

aki elkészíti utadat {Mal 3,1; Kiv 23,20}; 3 a pusztában kiáltónak szava:

`Készítsétek az Úr útját,

tegyétek egyenessé ösvényeit'« {Iz 40,3},

4 János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bo-

csánatára. 5 Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte

őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. 6 János öltözete teveszőrből volt, és

bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.

7 Így prédikált: »Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva

megoldani a saruja szíját. 8 Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog bennete-

ket megkeresztelni.«

Jézus megkeresztelése 9 Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názá-

retből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. 10 Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílnak

az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. 11 Az égből szózat hangzott: »Te vagy az én

szeretett fiam, benned kedvem telik« {Iz 42,1}.

Jézus megkísértése 12 Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. 13 A pusztában volt

negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki.

JÉZUS GALILEAI MŰKÖDÉSE: 1,14-8,26

Igehirdetés Galileában 14 Miután János átadatott, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Is-

ten evangéliumát. 15 Azt mondta: »Betelt az idő, és elközelgett az Isten országa. Tartsatok

bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.«

Az első tanítványok meghívása 16 Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Si-

mont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. 17 Jézus azt

mondta nekik: »Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!« 18 Ők azonnal el-

hagyták hálóikat, és követték őt. 19 Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és

testvérét, Jánost, amint ők is a hálóikat javították a hajóban, 20 és azonnal hívta őket. Azok

pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.

Jézus a kafarnaumi zsinagógában 21 Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt be-

ment a zsinagógába és tanított. 22 Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek

hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. 23 Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan

lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: 24 »Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy

elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!« 25 Jézus megparancsolta neki: »Némulj el,

és menj ki belőle.« 26 A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva

kiment belőle. 27 Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: »Mi ez? Új taní-

tás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki.« 28 Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Péter anyósának meggyógyítása 29 Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek

Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. 30 Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt

szóltak is Jézusnak miatta. 31 Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön el-

hagyta a láz, és felszolgált nekik.

Megszállottak és betegek gyógyítása 32 Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték

hozzá az összes beteget és a megszállottakat: 33 az egész város odagyűlt az ajtóhoz. 34 Meggyógyított sok, különféle bajokban sínylődő beteget, és sok ördögöt űzött ki, de nem

hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt.

Jézus Galileában tanít 35 Másnap korán hajnalban fölkelt, kiment, és elment egy elhagya-

tott helyre, hogy ott imádkozzék. 36 Simon, és akik vele voltak, utána mentek. 37 Amikor meg-

találták, azt mondták neki: »Mindenki téged keres.« 38 Azt felelte: »Menjünk máshova, a szom-

szédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem.« 39 És bejárta egész Gali-

leát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.

A leprás meggyógyítása 40 Akkor odajött hozzá egy leprás, és térdre esve így kérlelte:

»Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.« 41 Jézus megkönyörült rajta. Kinyújtotta kezét, meg-

érintette, s azt mondta neki: »Akarom, tisztulj meg!« 42 Amikor ezt kimondta, azonnal eltűnt

róla a lepra, és megtisztult. 43 Erélyesen ráparancsolt, és azonnal elküldte őt e szavakkal: 44 »Vigyázz, senkinek se szólj erről; hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak {Lev 13,49}, és

ajánld föl tisztulásodért, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.« 45 De az, mihelyt elment,

híresztelni kezdte a dolgot, úgyhogy Jézus már nem mehetett nyilvánosan a városba, hanem

kint a puszta helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.

A béna meggyógyítása 1 Néhány nap múlva újra bement Kafarnaumba, 2 és elterjedt a

híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette

nekik az igét. 3 Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. 4 Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyu-

kasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 A hitüket látva Jézus így szólt a

bénához: »Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.«

6 Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: 7 »Hogyan be-

szélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?« 8 Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik:

»Miért gondoljátok ezeket szívetekben? 9 Mi könnyebb, azt mondani a bénának: `Bocsánatot

nyertek bűneid', vagy azt mondani: `Kelj föl, vedd ágyadat és járj'? 10 Hogy pedig lássátok,

hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani – ekkor a bénához fordult:

– 11 Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!« 12 Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta

az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették

az Istent. Ezt mondták: »Ilyet még nem láttunk soha.«

Lévi meghívása. Lakoma a vámosokkal 13 Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész

tömeg hozzá sereglett, és tanította őket. 14 Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a

vámnál ülni, és megszólította: »Kövess engem!« Az fölkelt, és követte őt. 15 Mikor később

asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival

együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt. 16 Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy

a bűnösökkel és vámosokkal eszik, megkérdezték tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek

vámosokkal és bűnösökkel?« 17 Jézus meghallotta és azt mondta nekik: »Nem az egészsége-

seknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.«

Kérdés a böjtről 18 János tanítványai és a farizeusok böjtöltek. Odajöttek néhányan, és

megkérdezték Jézustól: »Miért böjtölnek János és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid

pedig nem böjtölnek?« 19 Jézus így felelt: »Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőle-

gény? Amíg náluk van a vőlegény, nem böjtölhetnek. 20 Eljönnek azonban a napok, amikor

elveszik tőlük a vőlegényt: akkor majd böjtölnek, azon a napon. 21 Senki sem varr régi ruhára

nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. 22 Senki

sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is

tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.«

Kalászszedés szombaton 23 Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt,

tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. 24 A farizeusok azt mondták neki: »Nézd,

azt csinálják szombaton, amit nem szabad.« 25 Ő így felelt nekik: »Sohasem olvastátok, mit

cselekedett Dávid {1 Sám 21,2-7}, amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? 26 Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, ame-

lyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is?« 27 Aztán

hozzátette: »A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. 28 Ezért az Emberfia

ura a szombatnak is.«

A béna meggyógyítása szombaton 1 Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy

ember, akinek a keze el volt száradva. 2 Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy

vádolhassák. 3 Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: »Állj középre.« 4 Aztán megkérdez-

te tőlük: »Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?«

Azok csak hallgattak. 5 Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménysé-

gén, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. 6 A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy

hogyan veszítsék el őt.

Jézus és a tömeg 7 Jézus pedig tanítványaival együtt elment a tengerhez. Nagy sokaság

követte őt Galileából, Júdeából, 8 Jeruzsálemből, Idúmeából. Sőt a Jordánon túlról, valamint

Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, mert hallották, hogy miket művelt. 9 Tanítványaitól azt kérte, hogy egy bárka álljon készen számára a tömeg miatt, hogy ne szo-

rongassák őt. 10 Mivel azonban sokakat meggyógyított, mindazok, akik valami betegségben

szenvedtek, ott tolongtak körülötte, hogy megérinthessék. 11 A tisztátalan lelkek pedig, amikor

meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: 12 »Te vagy az Isten Fia.« Ő azonban keményen

rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel kilétét.

A tizenkettő kiválasztása 13 Azután fölment a hegyre. Magához hívta, akiket ő akart, és

azok odamentek hozzá. 14 Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket

igét hirdetni. 15 Hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék az ördögöket. 16 Ezt a tizenkettőt válasz-

totta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; 17 ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Ja-

kab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; 18 és Andrást; Fü-

löpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, 19 és az

iskarióti Júdást, aki elárulta őt.

Jézus és hozzátartozói 20 Amint hazaértek, ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még

kenyeret sem ehettek. 21 Mikor hozzátartozói ezt meghallották, elmentek, hogy erővel hazavi-

gyék őt, mert azt mondták: »Megháborodott.«

Jézus önigazolása 22 Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Bel-

zebub szállta meg, és az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23 Ekkor összehívta őket,

és példabeszédekben ezt mondta nekik: »Hogyan űzheti ki a sátán a sátánt? 24 Ha valamely

ország meghasonlik önmagával, az az ország nem állhat fenn. 25 És ha egy ház meghasonlik

önmagával, az a ház nem állhat fenn. 26 Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem

maradhat fenn, hanem vége van. 27 Senki nem mehet be az erősnek a házába és nem ragadhatja

el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőst, csak akkor tudja kirabolni a házát. 28 Bizony,

mondom nektek, hogy minden vétket és káromlást, amellyel káromkodnak, megbocsátanak az

emberek fiainak; 29 de aki a Szentlélek ellen káromkodik, az nem nyer bocsánatot soha, hanem

örök vétek fogja terhelni.« 30 Mert azt mondták: »Tisztátalan lélek van benne.«

Jézus igazi rokonai 31 Ekkor az anyja és a testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek

neki, és hívták őt. 32 A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: »Íme, anyád és testvéreid keres-

nek téged odakinn!« 33 Ő így felelt nekik: »Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?« 34 Aztán

végighordozva tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: »Íme, az én anyám és testvéreim. 35 Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.«

Az Isten Országáról szóló példabeszédek: 4,1-33

Példabeszéd a magvetőről 1 Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg

gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt. 2 Példabeszédekben sok mindenre tanította őket: 3 »Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni. 4 Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták. 5 Egy má-

sik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a

földben, 6 de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt. 7 Ismét má-

sik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést. 8 A

többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik

harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.« 9 Majd ezt mondta:

»Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«

A példabeszédek értelme és célja 10 Mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő

megkérdezte őt a példabeszéd felől. 11 Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az

Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el, 12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak,

hallván halljanak és ne értsenek;

nehogy megtérjenek

és bűneik bocsánatot nyerjenek« {Iz 6,9-10}.

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata 13 Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a

példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet? 14 A magvető az igét veti. 15 Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az

igét, amely a szívükbe hullott. 16 Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor

hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel, 17 de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ide-

ig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak. 18 Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják, 19 de a világi gon-

dok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az

terméketlen marad. 20 A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogad-

ják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig

százszorosat.«

Az ige meghallása 21 Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá

tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? 22 Mert nincs rejtett dolog, amely ki

ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. 23 Akinek van füle a hallásra, hallja

meg!«

24 Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan

mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. 25 Mert akinek van, annak még

adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.«

Példabeszéd a vetés növekedéséről 26 Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint

amikor az ember magot szór a földbe. 27 Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a

mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. 28 Mert a föld magától termi meg először a

hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. 29 Mikor pedig megérett a termés,

azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás« {Jo 4,13}.

Példabeszéd a mustármagról 30 Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Mi-

lyen példabeszéddel szemléltessük? 31 Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, ki-

sebb minden magnál, amely a földön van; 32 de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden

veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai {Dán

4,8k.18}.«

A beszéd befejezése 33 Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják

érteni. 34 Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyaráz-

ta mindegyiket.

Jézus tettei és szavai: 4,35-8,26

A vihar lecsendesítése 35 Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a

túlsó partra!« 36 Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott

volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket. 37 Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a

bárkába, úgy, hogy már-már megtelt. 38 Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt.

Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?« 39 Ő fölkelt,

megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél

és nagy csendesség lett. 40 Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs

hitetek?« 41 Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél

és tenger is engedelmeskedik neki?«

A gerázai megszállott meggyógyítása 1 Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a

gerázaiak földjére. 2 Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül,

aki a tisztátalan lélek hatalmában volt 3 és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták meg-

kötözni. 4 Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincse-

ket, és senki sem tudta őt megfékezni. 5 Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben ta-

nyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát. 6 Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott,

leborult előtte, 7 és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia?

Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!« 8 Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek,

menj ki az emberből!« 9 Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió

a nevem, mert sokan vagyunk.« 10 És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.

11 Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda. 12 Az ördögök azt kérték tőle:

»Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.« 13 Jézus megengedte nekik. A tisztátalan

lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe

rohant, és belefulladt a tengerbe. 14 Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba

és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. 15 Jézushoz érve látták, hogy az

ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket. 16 A szemtanúk

pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17 Ezért kérni kezdték

őt, hogy távozzék el a határukból. 18 Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt,

kérte őt, hogy vele mehessen. 19 De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza

a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg

rajtad!« 20 Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot

cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

Jairus lányának feltámasztása és egy beteg asszony meggyógyítása 21 Amikor Jézus is-

mét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. 22 Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a

lábaihoz borult, 23 és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy

meggyógyuljon és éljen!« 24 El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.

25 Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, 26 és sokat szenvedett a szám-

talan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, 27 amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. 28 Azt gondol-

ta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.« 29 Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása,

és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. 30 De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy

erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?« 31 Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kér-

dezed, ki érintett engem?« 32 Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. 33 Az asszony pedig,

aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott

neki mindent. 34 Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj bé-

kével, és légy mentes a bajodtól.«

35 Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már

meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?« 36 Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így

szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!« 37 Nem engedte meg, hogy más vele men-

jen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. 38 Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához,

ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat. 39 Bement, és azt mondta nekik: »Miért

zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.« 40 De azok kinevették. Ekkor el-

küldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és

bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta,

kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« – 42 A kislány azonnal fölkelt és

járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott. 43 Ő pedig

szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a

lánynak enni.

Jézust elutasítják saját falujában 1 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A ta-

nítványai követték. 2 Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hall-

gatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: »Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség

az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? 3 Nem az ács ez, Mária fia,

Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbot-

ránkoztak benne. 4 Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a maga

hazájában, a rokonai között és a házában.« 5 Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak né-

hány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét. 6 És csodálkozott hitetlenségükön.

Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.

A tizenkettő küldetése 7 Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével el-

küldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. 8 Meghagyta nekik, hogy az útra ván-

dorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. 9 Sarut kösse-

nek, de ne öltözzenek két köntösbe. 10 Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba,

maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. 11 Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem

hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.« 12 Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. 13 Sok ördögöt kiűztek, sok beteget

megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Vélemények Jézusról 14 Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt

mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.« 15 Mások pedig így szóltak: »Illés ő.« Ismét mások azt mondták: »Próféta ez; mintha egy lenne

a próféták közül.« 16 Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az tá-

madt fel a halálból.«

Keresztelő János lefejezése 17 Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Meg-

kötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő

feleségül vette. 18 János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét

elvenned.« 19 Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt

képes rá. 20 Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért vé-

delmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta. 21 Egyszer azon-

ban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és

Galilea előkelőségeinek, 22 bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heró-

desnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak

akarsz, és megadom neked.« 23 Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked,

akár az országom felét is!« {Eszt 5,3} 24 Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így

szólt: »Keresztelő János fejét.« 25 Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét:

»Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.« 26 A király elszomo-

rodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. 27 Rögtön elküldte a

hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, 28 elhozta a

fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. 29 Amikor a tanítványai

megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

A tanítványok visszatérése 30 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan

beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. 31 Ő ekkor azt mondta nekik: »Gyertek

félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis,

hogy még enni sem volt idejük. 32 Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott hely-

re, egyedül.

Az első kenyérszaporítás 33 Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek.

Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. 34 Amikor kiszállt, Jézus meglátta a

hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli ju-

hok {Ez 34,5}, és sok mindenre kezdte őket tanítani. 35 Amikor az óra már későre járt, odamentek

hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár. 36 Bocsásd el

őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.« 37 Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és

vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?« 38 Erre megkérdezte tőlük:

»Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt

darab, és két halunk.« 39 Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportok-

ban a zöld füvön. 40 Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével. 41 Akkor fogta az öt

kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután

odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között. 42 Mindnyájan ettek és jóllaktak. 43 A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét ko-

sarat töltöttek meg. 44 Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.

Jézus a vízen jár 45 Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bár-

kába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. 46 Miután el-

küldte őket, felment a hegyre imádkozni. 47 Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén

volt, ő meg egymaga a szárazon. 48 Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük

volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart

mellettük haladni. 49 Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltot-

tak, 50 mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt

mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!« 51 Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél

pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. 52 Nem okultak ugyanis a kenyerek-

ből, s a szívük még érzéketlen volt.

Gyógyítások Genezáret földjén 53 Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikö-

töttek. 54 De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt, 55 és körbefutva

az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott

van. 56 Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betege-

ket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették

őt, meggyógyultak.

A tisztaságról és a tisztátalanságról 1 Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány

írástudó, aki Jeruzsálemből jött. 2 Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges,

azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. 3 A farizeusok ugyanis, és általában a

zsidók, hacsak kezüket egy maréknyi vízzel meg nem mossák, nem esznek, követve a régiek

hagyományát. 4 Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem mosdanak; és sok egyéb do-

log van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és

ágyak mosását. 5 Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: »Miért nem élnek tanítvá-

nyaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?« 6 Ő ezt felelte

nekik: »Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van:

`Ez a nép ajkával tisztel engem,

de a szíve távol van tőlem. 7 Pedig hiába tisztelnek,

ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak' {Iz 29,13}.

8 Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak

mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.« 9 Majd így folytatta: »Szépen ki-

játsszátok Isten parancsolatát, hogy a magatok hagyományát megtartsátok. 10 Mózes ugyanis

azt mondta: `Tiszteld atyádat és anyádat'; és: `Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon

meg' {Kiv 20,12; 21,17}. 11 Ti pedig azt mondjátok: `Ha az ember azt mondja apjának vagy anyjá-

nak: korbán, azaz fogadalmi ajándék az, ami tőlem neked járna', 12 azontúl már nem engeditek,

hogy valamit tegyen az apjáért vagy anyjáért, 13 s így érvénytelenítitek Isten szavát a ti hagyo-

mányotok kedvéért, melyet tovább adtok; és sok más effélét cselekszetek.«

14 Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: »Hallgassatok rám mind-

nyájan és értsétek meg: 15 Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalan-

ná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. 16 Akinek füle van a hallásra, hall-

ja meg.«

17 Amikor bement a házba a tömeg elől, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd értel-

méről. 18 Így válaszolt nekik: »Hát ti is ilyen értetlenek vagytok? Nem látjátok be, hogy mind-

az, ami kívülről megy be az emberbe, nem szennyezheti be őt, 19 mert nem a szívébe jut, hanem

a gyomrába, aztán pedig az árnyékszékre kerül?« Ezzel megtisztított minden ételt. 20 »Hanem,

amint mondtam, ami az emberből kijön, az teszi tisztátalanná az embert. 21 Mert belülről, az

emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, 22 hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, ke-

vélység és esztelenség. 23 Mindez a rossz belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.«

A pogány asszony lányának meggyógyítása 24 Ezután továbbment onnan, és Tírusz és

Szidon vidékére ment. Betért egy házba, de nem akarta, hogy valaki is megtudja; mégsem ma-

radhatott titokban. 25 Mindjárt hírét vette egy asszony is, akinek a lányában tisztátalan lélek

volt; odajött és a lábaihoz borult. 26 Az asszony pogány volt, szír-föníciai nemzetiségű, s kérte

őt, hogy űzze ki lányából az ördögöt. 27 Ő azt mondta neki: »Hadd lakjanak jól először a

gyermekek; mert nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.« 28 De az

asszony folytatta: »Uram! A kiskutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból!« 29 Erre ő azt felelte neki: »Mivel ezt mondtad, menj, kiment az ördög lányodból.« 30 Amikor

hazaért, a kislányt az ágyon fekve találta, és az ördög már kiment belőle.

A süketnéma meggyógyítása 31 Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a

Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. 32 Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték

őt, hogy tegye rá a kezét. 33 Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, meg-

érintette a nyelvét, 34 majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: »Effeta!«,

azaz »Nyílj meg!« 35 Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és ren-

desen beszélt. 36 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél job-

ban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. 37 Szerfölött csodálkoztak és mondták: »Mindent jól

cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!«

A második kenyérszaporítás 1 Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt

együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: 2 »Sajnálom a

tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. 3 Ha étlen bocsátom

haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.« 4 Tanítványai azt fe-

lelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?« 5 Ő pedig meg-

kérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.« 6 Erre megparancsolta a tö-

megnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta

tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették. 7 Egy kevés haluk is volt; azo-

kat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük. 8 Aztán ettek és jóllaktak. Végül a

megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze. 9 Akik ettek, mintegy négyezren voltak.

Majd elbocsátotta őket.

Jézus nem ad jelet 10 Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidé-

kére ment. 11 Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet

kérve tőle. 12 Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék?

Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.« 13 Azután otthagyta őket, ismét a ha-

jóba szállt, és átkelt a túlsó partra.

Óvás a farizeusoktól és Heródestől 14 Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyér-

nél több nem volt náluk a hajóban. 15 Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a fari-

zeusok kovászától és Heródes kovászától.« 16 Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gon-

dolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.« 17 Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tana-

kodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot?

Még mindig el van vakulva a szívetek? 18 Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem

hallotok? {Jer 5,21} Nem emlékeztek arra, 19 hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem,

hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.« 20 »És amikor a hét

kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.« 21 Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«

A betszaidai vak meggyógyítása 22 Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hoz-

zá, és kérték őt, hogy érintse meg. 23 Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a sze-

mére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit. 24 Az föltekintett és

azt mondta: »Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.« 25 Azután ismét a szemére tette a

kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent. 26 S ő ezzel küldte őt haza:

»A faluba ne menj be!«

A JERUZSÁLEMBE VEZETŐ ÚT: 8,27-10,52

Péter vallomása 27 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az

úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?« 28 Ők azt felelték neki:

»Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.« 29 Erre megkér-

dezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Péter felelt neki: »Te vagy a Krisztus.« 30 Ő ekkor a

lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.

Első jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról 31 Ezután elkezdte őket tanítani arra,

hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írás-

tudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. 32 Egész nyíltan mondta el

nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni. 33 De ő megfordult, a tanít-

ványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert

nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.«

Jézus követése; az önmegtagadás 34 Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival

együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl kereszt-

jét és kövessen engem. 35 Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti

életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. 36 Mert mit használ az embernek, ha az

egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? 37 Hisz mit adhat az ember cserébe a

lelkéért? 38 Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az

Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.«

1 Ezután így folytatta: »Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik

nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.«

Jézus színeváltozása 2 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost,

őket külön fölvitte egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. 3 A ruhái fényesek lettek

és ragyogó fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestő a földön nem tudná megfehéríteni. 4 Egyszerre megjelent nekik Illés Mózessel; Jézussal beszélgettek. 5 Ekkor megszólalt Péter, és

azt mondta Jézusnak: »Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három sátrat: neked

egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.« 6 Nem is tudta, mit mond, mert teljesen meg voltak

rettenve. 7 Erre felhő szállt alá, beborította őket, és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én

szeretett Fiam, őt hallgassátok« {Iz 42,1; MTörv 18,15}. 8 Mire körülnéztek, már senki mást nem lát-

tak a közelükben, csak Jézust egymagát.

9 Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne be-

széljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból. 10 Ők a dolgot magukban is

tartották, de egymás között arról tanakodtak, hogy mit jelent az: `feltámad a halálból'.

Illés eljövetele 11 Aztán megkérdezték tőle: »Miért mondják a farizeusok és az írástudók,

hogy Illésnek előbb el kell jönnie?« 12 Ő így felelt nekik: »Illés, amikor eljön, először helyreállít

mindent {Mal 3,23-24}. Akkor az Emberfiáról miért van megírva, hogy sokat kell szenvednie és

gyalázatot kell tűrnie? 13 Mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, és azt cselekedték

vele, amit akartak, amint írva volt felőle.«

Egy megszállott ifjú meggyógyítása 14 Amikor visszaértek a tanítványokhoz, nagy töme-

get láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük. 15 Amint az egész néptömeg meg-

látta Jézust, egyszerre mindnyájan elcsodálkoztak, majd odasiettek hozzá és köszöntötték őt. 16 Jézus megkérdezte őket: »Miről vitatkoztok egymással?« 17 A tömegből valaki ezt felelte:

»Mester! Elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van, 18 mindenütt megragadja őt, a

földhöz vágja, ő pedig tajtékzik, a fogait csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaid-

nak, hogy űzzék ki, de nem tudták.« 19 Ő így szólt hozzájuk: »Ó, te hitetlen nemzedék! Meddig

legyek még veletek? Meddig tűrjelek még titeket? Hozzátok őt ide!« 20 Erre odavitték hozzá.

Amint a gyermek meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és a földre esve tajtékozott és

fetrengett. 21 Ő megkérdezte az apját: »Mennyi ideje, hogy ebbe a bajba esett?« Az ezt vála-

szolta: »Gyermekkora óta. 22 Sokszor tűzbe és vízbe vetette őt, hogy elveszítse. De ha valamit

tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.« 23 Jézus így szólt hozzá: »`Ha valamit tehetsz'?

Minden lehetséges annak, aki hisz!« 24 A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullat-

va azt mondta: »Hiszek! Segíts hitetlenségemen!« 25 Amikor Jézus látta, hogy a tömeg össze-

fut, megfenyegette a tisztátalan lelket, és azt mondta neki: »Te süket és néma lélek! Parancso-

lom neked, menj ki belőle, és többé bele ne menj!« 26 Erre az elkezdett kiáltozni, és össze-

vissza rángatva őt, kiment belőle. A gyermek pedig olyan lett, mint a halott, mire sokan azt

mondták, hogy meghalt. 27 Jézus pedig kézenfogva fölemelte őt; az pedig fölkelt.

28 Mikor aztán bement a házba, külön megkérdezték őt a tanítványai: »Mi miért nem tud-

tuk kiűzni?« 29 Azt felelte nekik: »Ez a fajzat nem megy ki másképpen, mint imádság által.«

Második jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról 30 Ezután eltávoztak onnan és át-

mentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. 31 Oktatta ugyanis tanítvá-

nyait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután

megölték, harmadnapra feltámad. 32 Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt meg-

kérdezni.

A tanítványok vetélkedése 33 Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt,

megkérdezte őket: »Miről beszélgettetek az úton?« 34 Azok csak hallgattak, mert az úton arról

tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. 35 Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mond-

ta nekik: »Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szol-

gája.« 36 Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta ne-

kik: 37 »Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befo-

gad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.«

Az idegen csodatevő 38 Ekkor János azt mondta neki: »Mester! Láttunk valakit, aki a te

nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.« 39 Jézus azt felelte: »Ne tiltsá-

tok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidal-

mazni. 40 Hiszen aki nincs ellenünk, velünk van. 41 Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek

inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el

jutalmát.

Óvás a megbotránkoztatástól 42 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik

hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.

43 Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemen-

ned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. [44]

45 Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre be-

menned, mint ha két lábaddal együtt a gyehennára vetnek. [46]

47 Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten or-

szágába bemenned, mintha két szemmel a gyehennára vetnek, 48 ahol a férgük el nem pusztul,

és a tüzük ki nem alszik {Iz 66,24}.

A sóról 49 Mindenkit tűzzel fognak megsózni. 50 Jó a só; de ha a só ízetlenné válik, mivel

adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.«

Jézus Júdeába megy 1 Ezután elindult onnan, és a Jordán túlsó partján Júdea határába

ment. Újból tömeg gyülekezett hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanította őket.

A válásról 2 A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle:

»Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?« 3 Ő így felelt nekik: »Mit parancsolt nektek Mó-

zes?« 4 Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk« {MTörv

24,1}. 5 Erre Jézus azt válaszolta nekik: »A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot. 6 A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket {Ter 1,27}. 7 Ezért az ember el-

hagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, 8 és a kettő egy testté lesz {Ter 2,24}. Így már

nem ketten vannak, hanem egy test. 9 Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válasz-

sza!« 10 Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. 11 Azt felelte nekik:

»Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. 12 És ha az asszony

elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.«

A gyermekek megáldása 13 Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de

a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. 14 Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt

mondta nekik: »Engedjétek hozzám jönni a kisgyerekeket, és ne akadályozzátok őket, mert

ilyeneké az Isten országa. 15 Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint

a kisgyermek, nem megy be oda.« 16 Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megál-

dotta őket.

A gazdagságról és Jézus követéséről 17 Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki,

térdreesett előtte és megkérdezte: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 18 Jézus erre azt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az

Isten. 19 Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne

csalj, tiszteld apádat és anyádat! « {Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20}

20 Az illető azt felelte neki: »Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.« 21 Akkor

Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: »Egynek vagy még híjával: menj, add el,

amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!« 22 Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.

23 Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: »Milyen nehezen jutnak Isten

országába azok, akiknek vagyonuk van!« 24 A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig

újra megszólalt, és ezt mondta nekik: »Gyermekeim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába

bejutni! 25 Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten orszá-

gába.« 26 Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: »Akkor hát ki üdvö-

zülhet?« 27 Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: »Embereknek lehetetlen ez, de Istennek

nem; mert Istennek minden lehetséges« {Ter 18,14; Jób 42,2}.

28 Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!« 29 Jézus azt

felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy

apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, 30 százannyit kap már

most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár

üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. 31 Sokan lesznek elsőkből utol-

sók, és utolsókból elsők.«

Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról 32 Mikor úton voltak, hogy föl-

menjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig

aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mind-

arról, ami rá vár: 33 »Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapok-

nak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. 34 Kicsúfolják, leköpdösik,

megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.«

Az uralkodásról és a szolgálatról 35 Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és

így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.« 36 Ő megkérdezte

tőlük: »Mit akartok, hogy megtegyek nektek?« 37 Azt felelték: »Tedd meg nekünk, hogy egyi-

künk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.« 38 Jézus erre

azt mondta nekik: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom?

Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?« 39 Ők azt

felelték neki: »Meg tudunk.« Ekkor Jézus azt mondta nekik: »A kehelyből, amelyből én iszom,

inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresz-

telkedni. 40 De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom.

Az azoké lesz, akiknek készítették.«

41 Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42 Jézus azonban

magához hívta őket, és azt mondta nekik: »Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek

tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 43 Köztetek azonban

ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; 44 aki pedig első akar lenni

köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. 45 Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szol-

gáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

A jerikói vak meggyógyítása 46 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból

tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. 47 Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: »Jézus, Dávid Fia! Könyö-

rülj rajtam!« 48 Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: »Dá-

vid Fia! Könyörülj rajtam!« 49 Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre oda-

hívták a vakot, ezekkel a szavakkal: »Bízzál! Kelj föl, hív téged!« 50 Mire az ledobta a felső

ruháját, felugrott és odament hozzá. 51 Jézus megszólította és megkérdezte: »Mit akarsz, mit

cselekedjek neked?« A vak azt felelte neki: »Mester! Hogy lássak!« 52 Jézus erre azt mondta

neki: »Menj, a hited meggyógyított téged.« Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton.

JÉZUS UTOLSÓ NAPJAI JERUZSÁLEMBEN: 11,1-13,37

Bevonulás Jeruzsálembe 1 Amikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betániához, az Olaj-

fák hegyénél előre küldött kettőt a tanítványai közül. 2 Azt mondta nekik: »Menjetek be ebbe a

helységbe, amelyik előttetek van, és mindjárt, amint bementek, egy szamarat találtok megköt-

ve, amelyen még ember nem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide. 3 Ha pedig valaki megkérdezi

tőletek, miért teszitek ezt, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége, és azonnal elengedi

ide.« 4 Azok elmentek, megtalálták a szamarat az ajtóhoz kötve, kinn a keresztúton, és eloldot-

ták. 5 Az ott állók közül egyesek azt mondták nekik: »Miért oldjátok el a szamarat?« 6 Ők azt

felelték, amit Jézus parancsolt nekik, erre elengedték azokat. 7 A szamarat elvitték Jézushoz.

Ráterítették ruháikat, ő pedig felült rá. 8 Sokan az útra terítették ruhájukat, mások meg lombo-

kat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. 9 Akik előtte mentek és akik követték, így kiáltoztak:

»Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! {Zsolt 118,26} 10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak

országa, amely íme, eljön! Hozsanna a magasságban!«

11 Ő pedig bement Jeruzsálembe, a templomba. Mindent megnézett, de mivel már estére

járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel.

A fügefa megátkozása 12 Másnap, amikor kimentek Betániából, megéhezett. 13 Meglátott

messziről egy lombos fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valamit. Mikor azonban odaért,

semmit sem talált rajta, csak leveleket; ekkor még nem volt fügeérés ideje. 14 Erre megszólalt,

és azt mondta neki: »Senki ne egyen rólad többé soha gyümölcsöt!« A tanítványai hallották

ezt.

A templom megtisztítása 15 Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte

kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok

székeit fölforgatta, 16 s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomté-

ren. 17 Azután így tanította őket: »Nincs talán megírva, hogy az én házam az imádság háza

lesz minden nemzet számára? {Iz 56,7} Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.« {Jer 7,11}

18 Mikor a főpapok és az írástudók meghallották ezt, azon törték a fejüket, hogy mi mó-

don veszítsék el őt. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeg csodálkozott a tanításán. 19 Amikor beesteledett, kiment a városból.

A hitről 20 Másnap reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tőből kiszáradt. 21 Péter visszaemlékezett, és azt mondta neki: »Rabbi, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál,

kiszáradt.« 22 Jézus ezt felelte nekik: »Higgyetek Istenben! 23 Bizony, mondom nektek: ha va-

laki azt mondja ennek a hegynek: `Emelkedj fel és vesd magad a tengerbe!', és nem kételkedik

szívében, hanem hiszi, hogy megtörténik, amit mond, akkor az meg is fog történni. 24 Azért

mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy már elnyertétek, és meg-

lesz nektek. 25 Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sé-

relmetek van valaki ellen, hogy a ti Atyátok is, aki a mennyekben van, megbocsássa nektek

vétkeiteket. [26]

Kérdés Jézus hatalmáról 27 Ezután ismét Jeruzsálembe mentek. Amint a templomban járt,

odamentek hozzá a főpapok, az írástudók és a vének, 28 és azt mondták neki: »Milyen hata-

lommal teszed mindezt? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?« 29 Jézus így felelt

nekik: »Kérdezek tőletek én is egy dolgot. Feleljetek meg nekem, s akkor én is megmondom

nektek, milyen hatalommal teszem mindezt. 30 János keresztsége a mennyből volt vagy az em-

berektől? Feleljetek nekem!« 31 Azok így tanakodtak egymás közt: »Ha azt mondjuk, a menny-

ből, azt mondja majd: akkor miért nem hittetek neki? 32 Ha pedig azt mondjuk: `Az emberek-

től'?« Féltek a néptől, mert mindnyájan azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta volt. 33 Azt

felelték tehát Jézusnak: »Nem tudjuk.« Jézus erre azt mondta nekik: »Én sem mondom meg

nektek, milyen hatalommal teszem mindezt.«

Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről 1 Ezután példabeszédekben kezdett szólni

hozzájuk: »Egy ember szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, présgödröt ásott, és tornyot épí-

tett {Iz 5,1-2}. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. 2 Amikor elérkezett az ideje,

elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből. 3 Azok megragadták

a szolgát, megverték, és üres kézzel bocsátották el. 4 Erre másik szolgát küldött hozzájuk; en-

nek még a fejét is betörték, és gyalázattal illették. 5 Majd ismét másikat küldött, de azt is meg-

ölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. 6 Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: `A fiamat

tiszteletben fogják tartani.' 7 A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: `Itt az örökös! Gyertek,

öljük meg, és miénk lesz az örökség!' 8 Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre. 9 Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja. 10 Vagy nem olvastátok az Írást:

`A kő, amelyet az építők elvetettek,

szegletkővé lett; 11 az Úr tette azzá,

és ez csodálatos a mi szemünkben'?« {Zsolt 118,22-23}

12 Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mond-

ta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.

Kérdés az adóról 13 Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül né-

hányat, hogy megfogják őt beszédében. 14 Odajöttek, azt mondták neki: »Mester! Tudjuk,

hogy igazmondó vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját az igazság

szerint tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?« 15 Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: »Miért kísértetek en-

gem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!« 16 Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte

tőlük: »Kié ez a kép és a felirat?« Azt felelték neki: »A császáré.« 17 Erre Jézus azt mondta

nekik: »Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.« És

csodálkoztak rajta.

Kérdés a halottak feltámadásáról 18 Ekkor odamentek hozzá a szaddúceusok, akik azt

mondják, hogy nincs feltámadás. Megkérdezték őt: 19 »Mester! Mózes megírta nekünk, hogy

ha valakinek a testvére meghal és hátrahagyja feleségét gyermek nélkül, akkor a testvér vegye

el annak a feleségét, és támasszon utódot testvérének {MTörv 25,5-6; Ter 38,8}. 20 Volt egyszer hét

testvér. Az első feleséget vett magának és meghalt, nem hagyva utódot. 21 Akkor a második

vette el azt, de ez is meghalt, és nem hagyott utódot. Éppúgy a harmadik. 22 Elvette az asz-

szonyt hasonlóképpen mind a hét, és nem hagytak utódot. Mindezek után végül meghalt az

asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, amikor feltámadnak, ezek közül melyiknek lesz a felesé-

ge? Mert hétnek volt a felesége.« 24 Jézus azt felelte nekik: »Nyilván azért tévelyegtek, mert

nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát! 25 Hiszen amikor a halottak föltámadnak,

nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a

mennyben. 26 A halottak felől pedig, mármint hogy feltámadnak, nem olvastátok Mózes köny-

vében a csipkebokornál, hogy miként mondta neki Isten, amikor szólt: `Én vagyok Ábrahám

Istene és Izsák Istene és Jákob Istene?' {Kiv 3,6} 27 Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így

tehát nagyon tévedtek.«

Kérdés a főparancsról 28 Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitat-

kozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: »Melyik a legelső az összes pa-

rancs közül?« 29 Jézus így felelt neki: »Az összes parancs közül a legelső ez: `Halld, Izrael! A

mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! 30 Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelked-

ből, teljes elmédből és minden erődből!' Ez az első parancsolat {MTörv 6,4-5}. 31 A második pedig

ez: `Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!' {Lev 19,18} Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.« 32 Az írástudó ekkor azt mondta neki: »Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten,

és nincs más rajta kívül; 33 és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélek-

ből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat – többet ér minden égő

és egyéb áldozatnál.« 34 Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: »Nem

vagy messze az Isten országától.« Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

Kérdés a Messiásról 35 Jézus azonban, amikor a templomban tanított, megkérdezte: »Ho-

gyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid Fia? 36 Hiszen maga Dávid mondja a

Szentlélek által:

`Így szól az Úr az én Uramhoz:

Jobbom felől foglalj helyet,

míg lábaid alá vetem ellenségeidet' {Zsolt 110,1}.

37 Ha maga Dávid Urának nevezi őt, akkor hogyan lehet a fia?« S a hatalmas tömeg szíve-

sen hallgatta őt.

Az írástudók megfeddése 38 Ő pedig tanítás közben ezt mondta nekik: »Óvakodjatok az

írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni, 39 a zsinagógákban az első helyeken ülni, a lakomákon pedig a főhelyeken. 40 Felélik az özve-

gyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg!«

Az özvegyasszony adománya 41 Jézus ezután leült a templomkincstárral szemben, és fi-

gyelte, hogyan dob a tömeg pénzt a kincstárba: sok gazdag sokat dobott be. 42 Aztán jött egy

szegény özvegy, és bedobott két fillért, ami egy krajcár. 43 Akkor odahívta tanítványait, és azt

mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet adott mindazoknál, akik

pénzt dobtak a kincstárba. 44 Mert azok mind abból adtak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő

szegénységéből bedobta mindenét, amije volt, egész megélhetését.«

Tanítás a végidőről: 13,1-37

A templom pusztulása 1 Amikor a templomból kiment, az egyik tanítványa ezt mondta

neki: »Mester! Nézd, milyen kövek, és micsoda épületek!« 2 Jézus azt felelte neki: »Látod-e

mindezeket a hatalmas építményeket? Nem marad itt kő kövön, amelyet le ne rombolnának.«

A csapások kezdete 3 Ezután az Olajfák hegyén leült a templommal szemben. Péter és Ja-

kab, János és András külön megkérdezték tőle: 4 »Mondd el nekünk, mikor történnek ezek, és

mi lesz a jele annak, amikor mindez teljesedni készül?«

5 Jézus így válaszolt nekik: »Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket. 6 Mert so-

kan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják, hogy én vagyok, és sokakat félrevezetnek. 7 Amikor pedig harcokról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg. Ennek be kell kö-

vetkezni {Dán 2,28}, de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország

ellen; itt is, ott is földrengések lesznek és éhínség. Ez a gyötrelmek kezdete.

9 Ti azonban vigyázzatok magatokra. Átadnak majd benneteket a törvényszékeknek, meg-

vernek a zsinagógákban, helytartók és királyok elé állítanak benneteket énérettem, hogy tanú-

ságot tegyetek előttük. 10 Előbb azonban minden nemzet számára hirdetni kell az evangéliumot. 11 Amikor bíróság elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit beszéljetek. Mondjátok

azt, ami abban az órában megadatik nektek. Hiszen nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a

Szentlélek. 12 Akkor halálra adja majd a testvér a testvérét, az apa a fiát; a gyermekek szüleik

ellen támadnak, és halálra juttatják őket. 13 Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,

de aki kitart mindvégig, az üdvözül.

A szenvedések tetőfoka 14 Amikor látjátok, hogy a pusztító gyalázat {Dán 9,27} ott áll, ahol

nem kellene – aki olvassa, értse meg –, akkor azok, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyek-

be! 15 Aki pedig a tetőn van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy elvigyen valamit a házából, 16 aki pedig a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye a köntösét! 17 Jaj a várandós és szopta-

tós anyáknak azokban a napokban! 18 Imádkozzatok azért, hogy mindez ne télen történjék! 19 Mert olyan szorongattatás napjai lesznek ezek, amilyen még nem volt mostanáig a világ

kezdetétől, amit Isten teremtett, és nem is lesz többé {Dán 12,1; Jo 2,2}. 20 És ha az Úr nem rövidí-

tené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen élőlény sem; de a választottakért,

akiket kiválasztott, megrövidíti azokat a napokat. 21 Akkor, ha valaki azt mondja nektek: `Íme,

itt a Krisztus, íme, amott', ne higgyétek. 22 Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak,

jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék. 23 Ti

tehát vigyázzatok; íme, mindent előre megmondtam nektek.

Az Emberfia eljövetele 24 Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a

hold nem sugározza fényét, 25 a csillagok lehullanak az égről {Iz 13,10}, és az erők, amelyek az

egekben vannak, megrendülnek.

26 Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és di-

csőséggel {Dán 7,13}. 27 Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől {Zak

2,10}, a föld végétől az ég határáig.

A végidőre vonatkozó intelmek 28 Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága

és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Így ti is, amikor azt látjátok, hogy

mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. 30 Bizony, mondom nek-

tek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. 31 Ég és föld elmúlnak,

de az én igéim el nem múlnak. 32 Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az an-

gyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

33 Vigyázzatok tehát, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! 34 Mint

az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek

a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen. 35 Legyetek tehát

éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy

reggel; 36 hogy amikor váratlanul eljön, alva ne találjon benneteket. 37 S amit nektek mondok,

azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!«

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 14,1-16,20

A főtanács határozata 1 Két nappal ezután volt a húsvéti vacsora és a kovásztalan ke-

nyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, miképpen fogják el őt csellel, és

hogyan öljék meg. 2 Azt mondták ugyanis: Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép

között.

A betániai megkenés 3 Amikor Jézus Betániában volt a leprás Simon házában és asztalnál

ült, odament hozzá egy asszony, alabástromedényben valódi, drága nárduszolajat hozva. Eltör-

te az alabástromot, és a fejére öntötte. 4 Voltak, akik méltatlankodtak ezen, és így beszéltek

maguk között: »Mire volt jó így elpazarolni ezt a kenetet? 5 Ezt az olajat el lehetett volna adni

több, mint háromszáz dénárért, és odaadni a szegényeknek!« És megharagudtak az asszonyra.

6 Jézus azonban így szólt: »Hagyjatok békét neki! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem. 7 Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek

mindig veletek. 8 Ő megtette azt, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. 9 Bizony,

mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják ezt az evangéliumot, elbeszélik

majd azt is, amit ő tett, az ő emlékezetére.«

Júdás árulása 10 Az iskarióti Júdás pedig, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapok-

hoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. 11 Mikor azok meghallották ezt, megörültek, és megígérték,

hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste az alkalmat, hogy kiszolgáltassa őt.

A húsvéti vacsora előkészítése 12 A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a hús-

véti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: »Mit akarsz, hová menjünk előkészí-

teni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?« 13 Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel

a szavakkal: »Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Köves-

sétek őt, 14 és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: `Hol van a

szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszthatom?' 15 Mutatni fog nektek egy

nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.« 16 Tanítványai elindultak és be-

mentek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti

vacsorát.

A húsvéti vacsora 17 Amikor beesteledett, odaérkezett a tizenkettővel. 18 Amikor letele-

pedtek és ettek, Jézus így szólt: »Bizony, mondom nektek: közületek az egyik, aki velem eszik,

elárul engem« {Zsolt 41,10}. 19 Erre azok elszomorodtak, és egyenként kérdezgetni kezdték tőle:

»Csak nem én vagyok az, Uram?« 20 Ő azt felelte nekik: »A tizenkettő közül az egyik, aki ve-

lem egyszerre márt a tálból. 21 Az Emberfia ugyan elmegy, ahogy meg van írva róla, de jaj an-

nak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem

születik!«

22 Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik

ezekkel a szavakkal: »Vegyétek, ez az én testem.« 23 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, oda-

adta nekik, és ittak belőle mindnyájan. 24 Ő pedig így szólt: »Ez az én vérem, az új szövetsé-

gé {Kiv 24,8; Jer 31,31}, amely sokakért kiontatik. 25 Bizony, mondom nektek: többé már nem

iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.«

Jézus kimegy az Olajfák hegyére 26 Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák

hegyére. 27 Jézus azt mondta nekik: »Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert írva van:

`Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok' {Zak 13,7}. 28 De miután feltámadtam, előttetek

megyek Galileába.« 29 Péter erre azt mondta neki: »Ha mindenki megbotránkozik is benned, én

nem fogok!« 30 Jézus azt felelte neki: »Bizony, mondom neked, te még ma éjszaka, mielőtt a

kakas kétszer megszólal, háromszor is megtagadsz engem.« 31 Ő még erősebben fogadkozott:

»Még ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem tagadlak meg téged!« Ugyanígy beszéltek

a többiek is valamennyien.

Jézus imája a Getszemáni kertben 32 Odaértek a majorba, amelyet Getszemáninak hívnak.

Akkor azt mondta tanítványainak: »Üljetek le itt, amíg imádkozom.« 33 Maga mellé vette Pé-

tert, Jakabot és Jánost, és elkezdett remegni és gyötrődni. 34 Azt mondta nekik: »Halálosan

szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok.« 35 Egy kissé előbbre ment, a földre borult és

imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék el tőle ez az óra. 36 Ezt mondta: »Abba, Atyám!

Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az legyen, amit én akarok, hanem

amit te.« 37 Ezután visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez: »Simon, alszol? Nem

tudtál virrasztani egy órát? 38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A

lélek ugyan kész, de a test erőtlen.« 39 Aztán újra elment és imádkozott, ugyanazokkal a sza-

vakkal. 40 Megint visszatért, és alva találta őket, mert a szemük elnehezedett; nem is tudták,

mit feleljenek neki. 41 Majd harmadszor is odajött, és azt mondta nekik: »Aludjatok már és

nyugodjatok! Elég, eljött az óra! Íme, az Emberfiát a bűnösök kezébe adják. 42 Keljetek föl,

menjünk! Íme, közel van már, aki elárul engem.«

Jézust elfogják 43 Még beszélt, amikor megérkezett az iskarióti Júdás, egy a tizenkettő

közül, és vele nagy tömeg kardokkal és botokkal a főpapoktól, írástudóktól és a vénektől. 44 Aki elárulta őt, jelt adott nekik: »Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg, és jól vigyázva vi-

gyétek el.« 45 Amint odaért, mindjárt odalépett hozzá, és így szólt: »Rabbi!« És megcsókolta

őt. 46 Azok pedig kezet emeltek rá, és megragadták őt. 47 Az ott lévők közül az egyik kardot

rántott, rásújtott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. 48 Jézus így szólt hozzájuk: »Mint vala-

mi rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. 49 Mindennap veletek

voltam, tanítottam a templomban, mégsem fogtatok el. Az írásoknak azonban be kell teljesed-

niük.« 50 A tanítványai ekkor elhagyták őt, és mindnyájan elfutottak. 51 Egy ifjú azonban követ-

te, mezítelen testén egy szál gyolcsingben. Elkapták, 52 de az, ingét otthagyva, mezítelenül elfu-

tott tőlük.

Jézus a főtanács előtt 53 Jézust a főpaphoz vitték. Összegyűlt nála minden főpap, írástudó

és vén. 54 Péter pedig messziről követte őt, be egészen a főpap palotájáig, és a szolgákkal a

tűznél leülve melegedett. 55 A főpapok pedig, és az egész főtanács, tanúvallomást kerestek

Jézus ellen, hogy halálra adják, de nem találtak. 56 Sokan tettek ugyanis hamis tanúvallomást

ellene, de vallomásaik nem egyeztek egymással. 57 Végül néhányan felálltak, és hamis tanúval-

lomást tettek ellene ezekkel a szavakkal: 58 »Hallottuk, hogy ez azt mondta: `Lebontom ezt a

kéz alkotta templomot, és három nap alatt másikat építek, amelyet nem kéz alkotott'.« 59 De a

vallomásuk így sem volt megegyező. 60 Ekkor a főpap középre állt, és megkérdezte Jézust:

»Semmit sem felelsz mindarra, amit ezek tanúsítanak ellened?« 61 Ő csak hallgatott, és semmit

sem felelt. A főpap újra megkérdezte őt: »Te vagy-e a Krisztus, az áldott Isten Fia?« 62 Jézus

azt felelte neki: »Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát a Hatalmasnak jobbján ülni, és

eljönni az ég felhőiben« {Dán 7,13; Zsolt 110,1}.

63 Ekkor a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt: »Mi szükségünk van még tanúkra? 64 Hallottátok a káromkodást. Mit gondoltok?« Erre azok mindnyájan halálra méltónak ítélték

őt.

65 Ezután egyesek elkezdték őt leköpdösni, betakarták az arcát, ököllel verték, és azt

mondták neki: »Prófétálj!« S a szolgák is arcul verték őt.

Péter tagadása 66 Eközben Péter lent volt az udvarban. Odajött a főpap egyik szolgálója, 67 látta Pétert melegedni, szemügyre vette őt, és azt mondta: »Te is a Názáreti Jézussal voltál!« 68 Ő azonban letagadta: »Nem ismerem őt, és azt sem értem, mit mondasz.« Aztán kiment az

előcsarnokba; ekkor megszólalt a kakas. 69 A szolgáló megint meglátta őt, újra mondogatni

kezdte a körülállóknak, hogy ez is azok közül való. 70 Ő megint csak letagadta. Kis idő múltán

az ott állók ismét így szóltak Péterhez: »Biztosan közéjük tartozol, hiszen galileai vagy.« 71 Ő

pedig átkozódni kezdett és esküdözni: »Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!« 72 Erre

mindjárt megszólalt a kakas, másodszor. Péternek pedig eszébe jutott Jézus szava, amit mon-

dott neki: »Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor tagadsz meg engem.« És sírni kezdett.

Kihallgatás Pilátus előtt 1 A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanács-

csal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilá-

tusnak. 2 Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mon-

dod.« 3 A főpapok sok mindennel vádolták őt. 4 Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit

sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!« 5 De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus

pedig csodálkozott ezen.

6 Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. 7 Volt ak-

kor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot

követett el. 8 Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. 9 Pilátus

azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« 10 Tudta ugyanis,

hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. 11 A főpapok azonban felizgatták a tömeget,

hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. 12 Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát,

mit tegyek a zsidók királyával?« 13 Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!« 14 Pilátus

megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd

meg őt!« 15 Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást,

Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre.

Jézus kigúnyolása 16 Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és

összehívták az egész csapatot. 17 Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére

tették, 18 azután elkezdték őt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!« 19 Majd náddal

verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. 20 Miután csúfot űztek belőle, le-

vették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék.

A keresztrefeszítés 21 Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen

arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22 Kivitték a Golgota nevű helyre, ami

azt jelenti, hogy `Koponyahely'. 23 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el.

24 Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk {Zsolt 22,19},

hogy ki mit kapjon. 25 A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. 26 Fel volt írva az íté-

let oka: »A zsidók királya.« 27 Megfeszítettek vele két rablót is, az egyiket jobbról, a másikat

balról. [28]

29 Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt {Zsolt 22,8}, s ezt mondták: »Hé! Te,

aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, 30 mentsd meg magadat, szállj le a ke-

resztről!« 31 Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egy-

másnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! 32 A Krisztus, Izrael kirá-

lya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták őt azok is, akiket vele

együtt feszítettek keresztre.

Jézus halála 33 A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. 34 A

kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez

azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« {Zsolt 22,2} 35 Az ott állók közül egye-

sek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.« 36 Az egyikük odafutott, egy sziva-

csot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki {Zsolt 69,22}, és így szólt: »Hagyjátok!

Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!« 37 Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét.

38 Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig.

39 Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt

mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.«

40 Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária,

az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, 41 akik, amikor még Galileában járt, követték őt és

szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése 42 Mikor beesteledett – mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap

volt –, 43 odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát.

Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 44 Pilátus nem akarta elhinni, hogy már meg-

halt. Hívatta a századost, és megkérdezte, hogy valóban meghalt-e. 45 Amikor a századostól

megbizonyosodott erről, Józsefnek ajándékozta a testet. 46 József pedig gyolcsot vásárolt, le-

vette őt, és begöngyölte a gyolcsba. Azután egy sziklába vágott sírba helyezte, és a sírbolt be-

járatához egy követ hengerített. 47 Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja figyelték,

hogy hová helyezték.

Az angyal híradása az üres sírnál 1 Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Má-

ria, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust. 2 A

hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. 3 Azt kérdezték egymástól:

»Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?« 4 Amikor azonban körülnéztek, azt látták,

hogy a kő már el van hengerítve. Igen nagy volt ugyanis. 5 Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől

egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek. 6 De az így szólt hozzájuk:

»Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely,

ahová tették őt. 7 Menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek: »Előttetek megy

Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint megmondta nektek.« 8 Azok kimentek és elfutottak a

sírtól, mert remegés és rémület fogta el őket, és nem mondtak senkinek semmit, mert féltek.

A Feltámadott megjelenései 9 Amikor a hét első napján reggel feltámadt, először Mária

Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. 10 Az elment és hírül vitte azoknak, akik

korábban vele voltak, most pedig gyászoltak és siránkoztak. 11 Mikor meghallották tőle, hogy

él és hogy ő látta, nem hitték el. 12 Ezek után elváltozott alakban megmutatta magát kettőnek

közülük útközben, amikor vidékre mentek. 13 Ők is elmentek és hírt adtak a többieknek, de

nekik sem hittek.

14 Végül megjelent a tizenegynek, amikor asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségü-

ket és szívük keménységét, hogy nem hittek azoknak, akik őt feltámadása után látták. 15 Azután ezt mondta nekik: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot

minden teremtménynek. 16 Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, el-

kárhozik. 17 Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki,

új nyelveken szólnak, 18 kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a

betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.«

19 Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja fe-

lől {2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1}.

20 Azok pedig elmentek és hirdették az igét mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott,

s a tanítást az azt kísérő csodajelekkel megerősítette.

EVANGÉLIUM LUKÁCS SZERINT

ELŐSZÓ: 1,1-4

1 Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, 2 amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, 3 jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, ke-

gyelmes Teofil, sorrendben leírni, 4 hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, ame-

lyekre téged oktattak.

AZ ELŐTÖRTÉNET: 1,5-2,52

Keresztelő János születésének hírüladása 5 Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban

egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. A felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébet-

nek hívták. 6 Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden paran-

csa és rendelése szerint. 7 De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már

mindketten előhaladott korban voltak. 8 Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében

papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, 9 s a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá

került a tömjénezés sora, bement az Úr templomába, 10 miközben az egész népsokaság kívül

imádkozott az illatáldozat órájában. 11 Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a töm-

jénoltár jobb oldalán. 12 Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. 13 Az an-

gyal ezt mondta neki: »Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged,

Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni {Ter 17,19}. 14 Örömöd és vigasságod

lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. 15 Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt

nem iszik {Szám 6,3; Bír 13,4}, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. 16 Izrael fiai közül

sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. 17 Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy

az atyák szívét a fiakhoz fordítsa {Mal 3,23-24}, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így

alkalmas népet készítsen az Úrnak.« 18 Ekkor Zakariás megkérdezte: »Hogyan győződjem meg

erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.« 19 Az angyal ezt

felelte neki: »Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak

hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. 20 De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni

addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk ide-

jében beteljesednek.«

21 Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor pe-

dig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő

pedig intett nekik és néma maradt.

23 Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. 24 E napok után Er-

zsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: 25 »Így cselekedett ve-

lem az Úr ezekben a napokban, amikor rámtekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek

előtt.«

Jézus születésének hírüladása 26 Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt

Galilea városába, amelynek Názáret a neve, 27 egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A

neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. 28 Bement hozzá az angyal, és így

szólt: »Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« 29 Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és

elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. 30 Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Ke-

gyelmet találtál Istennél. 31 Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni {Iz

7,14}. 32 Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávid-

nak trónját, 33 és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége« {2

Sám 7,13; Iz 9,6}.

34 Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« 35 Az

angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s

ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. 36 Íme, Erzsébet, a te rokonod is

fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, 37 mert

Istennek semmi sem lehetetlen« {Ter 18,14; Jób 42,2}. 38 Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgáló-

leánya, legyen nekem a te igéd szerint.« És eltávozott tőle az angyal.

Mária látogatása Erzsébetnél 39 Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve el-

ment a hegyek közé, Júda városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a

magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. 42 Hangosan felkiáltott: »Áldott vagy te az asszonyok

között, és áldott a te méhednek gyümölcse! 43 De hogyan történhet velem az, hogy az én

Uramnak anyja jön hozzám? 44 Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, feluj-

jongott a magzat méhemben. 45 És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott

neki.«

46 Mária erre így szólt:

»Magasztalja lelkem az Urat, 47 és szívem ujjong megváltó Istenemben {Hab 3,18}, 48 mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát {1 Sám 1,11}.

Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem

minden nemzedék {Ter 30,13}, 49 mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas {MTörv 10,21},

és Szent az ő Neve {Zsolt 111,9}. 50 Irgalma nemzedékről nemzedékre

azokra száll, akik őt félik {Zsolt 103,13.17}. 51 Hatalmas dolgokat művelt karja erejével,

szétszórta a gondolataikban kevélykedőket {Zsolt 89,11}. 52 Hatalmasokat levetett a trónról,

és kicsinyeket felemelt {Zsolt 147,6}. 53 Éhezőket betöltött jókkal,

és üresen bocsátott el gazdagokat {Zsolt 107,9}. 54 Felkarolta szolgáját, Izraelt,

megemlékezve irgalmasságáról {Iz 41,8-9; Zsolt 98,3}, 55 amint megmondta atyáinknak,

Ábrahámnak és utódainak mindörökre« {Ter 17,7}.

56 És Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért házába.

Keresztelő János születése 57 Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. 58 Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és

együtt örvendeztek vele. 59 Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a

gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 De az anyja így szólt: »Semmikép-

pen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.« 61 Erre azt mondták: »De hiszen senki sincs a rokon-

ságodban, akit így neveznének.« 62 Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. 63 Ő

pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: »János a neve.« Mindnyájan elcsodálkoztak. 64 Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. 65 Félelem száll-

ta meg összes szomszédjukat, s e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. 66 Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: »Mi lesz ebből a gyermek-

ből?« Mert az Úr keze volt vele.

67 Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt: 68 »Áldott az Úr, Izrael Istene {Zsolt 41,14},

mert meglátogatta és megváltotta az ő népét {Zsolt 111,9}. 69 Az üdvösség jelét támasztotta nekünk,

Dávidnak, az ő szolgájának házában {Zsolt 18,3; 132,17}, 70 amint megmondta szentjeinek ajkával,

ősidőktől fogva prófétái által. 71 Megmentett minket ellenségeinktől,

és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket {Zsolt 106,10}; 72 hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal,

és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,

hogy majd megadja nekünk {Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42 },

74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,

félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban színe előtt

életünknek minden napján. 76 Téged pedig, gyermek,

a Magasságbeli prófétájának fognak hívni:

mert az Úr színe előtt fogsz járni,

hogy előkészítsd az ő útját {Mal 3,1}, 77 és népét az üdvösség ismeretére tanítsd,

bűneik bocsánatára, 78 Istenünk mélységes irgalmából,

amellyel meglátogatott minket a magasságban felkelő, 79 hogy fényt hozzon azoknak,

akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek {Iz 9,1; 42,7},

s hogy lépteinket a békesség útjára igazítsa« {Iz 59,8}.

80 A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig,

amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

Jézus születése 1 Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augusztusz csá-

szártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor

Szíriát Kvirínusz kormányozta. 3 El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga város-

ába. 4 Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet

Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5 hogy összeírják Máriá-

val, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. 6 Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy

szüljön, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak

helyet a szálláson.

8 Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. 9 Egyszer csak

ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett

erőt rajtuk. 10 Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek,

melyben része lesz az egész népnek. 11 Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid

városában. 12 Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba

fektetve.« 13 Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: 14 »Dicsőség a magasságban Istennek,

és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«

15 És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szól-

tak egymáshoz: »Menjünk át Betlehembe, és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr

hírül adott nekünk.« 16 Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban

fekvő kisdedet. 17 Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak. 18 És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. 19 Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

20 A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgo-

kért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik.

Simeon és Anna tanúsága Jézusról 21 Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülme-

téljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhé-

ben fogantatott.

22 Mikor pedig elteltek tisztulásuk napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálem-

be, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint az Úr törvényében írva van: »Minden elsőszülött fiú-

gyermek az Úrnak legyen szentelve« {Kiv 13,2.12}, 24 és hogy áldozatot mutassanak be, amint az

Úr törvénye mondja: »Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát« {Lev 12,8}. 25 Élt pedig Jeruzsá-

lemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és

a Szentlélek volt rajta. 26 A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem

látja az Úr Felkentjét. 27 Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevit-

ték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, 28 karjaiba vette őt, és

Istent magasztalva így szólt: 29 »Most bocsátod el, Uram, szolgádat

a te igéd szerint békességben, 30 mert látták szemeim

üdvösségedet {Iz 40,5}, 31 melyet minden nép

színe előtt készítettél {Iz 52,10}, 32 világosságul a nemzetek megvilágosítására {Iz 42,6; 49,6}

és dicsőségére népednek, Izraelnek« {Iz 46,13}.

33 Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. 34 Simeon megáldotta őket,

anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izrael-

ben; jel lesz, melynek ellene mondanak 35 – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra

jussanak sok szív gondolatai.«

36 Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre ha-

ladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; 37 nyolcvannégy éves

özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nap-

pal. 38 Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte Istent, és beszélt róla mindazoknak, akik

várták Jeruzsálem megváltását.

39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, a városukba,

Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten ke-

gyelme volt rajta.

A tizenkét éves Jézus a templomban 41 A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsá-

lembe a Húsvét ünnepére. 42 Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeru-

zsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben

voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. 44 Úgy gondol-

ták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az

ismerősök között. 45 Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 46 És

történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta

és kérdezte őket. 47 Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. 48 Mikor

meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme,

apád és én bánkódva kerestünk téged.« 49 Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem?

Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« 50 De ők nem értették meg,

amit nekik mondott.

51 Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte

szívében mindezeket a szavakat. 52 Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedves-

ségben Isten és az emberek előtt {1 Sám 2,26}.

JÉZUS MŰKÖDÉSÉNEK ELŐZMÉNYEI: 3,1-4,13

Keresztelő János 1 Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében, amikor

Poncius Pilátus volt Júdea helytartója, Heródes pedig Galilea negyedes fejedelme, Fülöp, a

testvére Itúrea és Trachonitisz tartomány negyedes fejedelme, és Lizániász Abilína negyedes

fejedelme, 2 Annás és Kaifás főpapok alatt, elhangzott az Úr igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a

pusztában. 3 S ő elment a Jordán egész környékére, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök

bocsánatára, 4 amint írva van Izajás próféta beszédeinek könyvében:

»A pusztában kiáltónak szava:

`Készítsétek az Úr útját,

tegyétek egyenessé ösvényeit! 5 Minden völgyet betöltenek,

minden hegyet és halmot elhordanak;

ami görbe, egyenes lesz,

a göröngyös pedig sima úttá:

6 és meglátja minden test Isten üdvösségét'« {Iz 40,3-5}.

7 Így szólt tehát a sokasághoz, amely kiment, hogy megkeresztelkedjen nála: »Viperák faj-

zata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? 8 Teremjétek hát a megtérés méltó gyü-

mölcseit, és ne mondogassátok magatokban: `Ábrahám a mi atyánk'. Mert mondom nektek:

Isten képes ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze már a fák gyökerén

fekszik. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.«

10 Ekkor megkérdezte őt a tömeg: »Mit cselekedjünk tehát?« 11 Ő ezt felelte nekik: »Aki-

nek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen; és akinek ennivalója van, hasonlóképpen

tegyen.« 12 Odajöttek a vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek, és megkérdezték tőle: »Mes-

ter! Mit cselekedjünk?« 13 Ő ezt válaszolta nekik: »Semmit ne követeljetek azon felül, ami elő

van írva nektek.« 14 Megkérdezték őt a katonák is: »Hát mi mit cselekedjünk?« Azt mondta

nekik: »Senkit se bántalmazzatok, ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal.«

15 A nép pedig várakozott, és mindenki tanakodott szívében János felől, vajon nem ő-e a

Krisztus. 16 János így szólt mindnyájukhoz: »Én csak vízzel keresztellek titeket. De jön, aki

erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó a saruszíját megoldani. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog

megkeresztelni titeket. 17 Szórólapátja a kezében van, és megtisztítja szérűjét. A búzát össze-

gyűjti a magtárjába, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.«

18 Még sok egyébre is intette a népet, és hirdette nekik az evangéliumot. 19 Heródes pedig,

a negyedes fejedelem, akit megrótt Heródiásért, testvérének feleségéért, és minden gonoszsá-

gért, amelyet Heródes cselekedett, 20 mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost börtönbe

záratta.

Jézus megkeresztelkedése 21 Történt pedig, hogy amikor már az egész nép megkeresztel-

kedett, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, 22 és mint egy ga-

lamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek, s ez a szózat hangzott az égből: »Te vagy az én

szeretett Fiam, benned telik kedvem« {Iz 42,1}.

Jézus családfája 23 Jézus, amikor tanítani kezdett, mintegy harminc esztendős volt. A fia

volt, amint vélték, Józsefnek, ő pedig Hélié, ő Mattáté, 24 ő Lévié, ő Melkié, ő Jannájé, ő Jó-

zsefé, 25 ő Mattitjáé, ő Ámoszé, ő Náhumé, ő Heszlié, ő Naggájé, 26 ő Maáté, ő Mattitjáé, ő

Simié, ő Jószehé, ő Jódáé, 27 ő Johanané, ő Reszáé, ő Zerubbábelé, ő Sealtielé, ő Nérié, 28 ő

Melkié, ő Addié, ő Koszámé, ő Elmadámé, ő Héré, 29 ő Józsuéé, ő Eliézeré, ő Jórimé, ő

Mattáté, ő Lévié, 30 ő Simeoné, ő Júdáé, ő Józsefé, ő Jónámé, ő Eljakimé, 31 ő Meleáé, ő

Mennáé, ő Mattatáé, ő Nátáné, ő Dávidé, 32 ő Izájé, ő Obedé, ő Boózé, ő Szálmoné, ő

Nahsoné, 33 ő Aminádábé, ő Adminé, ő Arámé, ő Ezroné, ő Fáreszé, ő Júdáé, 34 ő Jákobé, ő

Izsáké, ő Ábrahámé, ő Terahé, ő Náhoré, 35 ő Szerugé, ő Regué, ő Pelegé, ő Héberé, ő Selahé, 36 ő Kenané, ő Arfaxádé, ő Szemé, ő Noéé, ő Lámeké, 37 ő Matuzsálemé, ő Hénoké, ő Járedé,

ő Mahalalélé, ő Kenané, 38 ő Énósé, ő Szeté, ő Ádámé, ő Istené.

Jézus megkísértése 1 Jézus pedig telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a

pusztába vitte 2 negyven napra, és kísértette az ördög. Azokban a napokban nem evett semmit,

s ezek elteltével megéhezett. 3 Ekkor az ördög ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd

ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.« 4 Jézus ezt felelte neki: »Írva van: `Nemcsak kenyér-

rel él az ember'« {MTörv 8,3}. 5 Majd felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szem-

pillantás alatt a földkerekség minden országát, 6 és így szólt az ördög: »Mindezt a hatalmat és

ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; 7 ha tehát

imádsz engem, mind a tiéd lesz.« 8 Jézus ezt válaszolta neki: »Írva van: `Uradat, Istenedet

imádd, és csak neki szolgálj'« {MTörv 5,9; 6,13}. 9 Azután Jeruzsálembe vitte őt, a templom ormára

állította, és azt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. 10 Mert írva van:

`Angyalainak parancsol felőled,

hogy őrizzenek téged', 11 és `kezükön hordoznak téged,

hogy kőbe ne üssed lábadat'« {Zsolt 91,11-12}.

12 Jézus ezt felelte neki:

»De azt is mondták:

`Ne kísértsd Uradat, Istenedet'« {MTörv 6,16}.

13 Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.

JÉZUS GALILEAI MŰKÖDÉSE: 4,14-9,50

Igehirdetés Galileában 14 Jézus pedig a Lélek erejében visszatért Galileába, és a híre elter-

jedt az egész környéken. 15 Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette.

Jézust elutasítják saját városában 16 Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szo-

kása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. 17 Odaadták neki Izajás prófé-

ta könyvét. Amikor szétnyitotta a tekercset, arra a helyre talált, ahol ez van írva: 18 »Az Úr Lelke van rajtam;

azért kent föl engem,

hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,

elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak

és látást a vakoknak,

hogy szabadon bocsássam a megtörteket, 19 és hirdessem az Úr kedves esztendejét« {Iz 61,1-2; 29,18; 58,6}.

20 Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden

szem rászegeződött. 21 Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: »Ma teljesedett be ez az Írás a ti

fületek hallatára.« 22 Mindnyájan igazat adtak neki, és csodálkoztak a kegyelem igéin, amelyek

ajkáról fakadtak. Aztán így szóltak: »Nem József fia ez?« 23 Ő ezt felelte nekik: »Bizonyára azt

a példázatot fogjátok nekem mondani: `Orvos, gyógyítsd önmagadat! Amiket hallottunk, hogy

Kafarnaumban történtek, cselekedd itt is, a hazádban.'« 24 Majd így folytatta: »Bizony, mon-

dom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. 25 Bizony, mondom nektek: sok

özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgy-

hogy nagy éhínség lett az egész földön; 26 mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a

szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz {1 Kir 17,8-16}. 27 És sok leprás volt Izraelben Elizeus

próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán« {2 Kir 5,1-27}.

28 Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. 29 Fölkeltek, kihurcolták őt a

városból, és fölvitték annak a hegynek az oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. 30 Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Egy megszállott meggyógyítása 31 Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott

tanította őket szombaton. 32 Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. 33 Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felki-

áltott: 34 »Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts min-

ket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.« 35 Jézus azonban megparancsolta neki: »Némulj el, és

menj ki belőle!« Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott

neki. 36 Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: »Milyen beszéd ez?

Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?« 37 És a híre elter-

jedt a környék minden részében.

Péter anyósának meggyógyítása 38 Azután felállt, és a zsinagógából Simon házába ment.

Simon anyósának magas láza volt. Kérték őt az érdekében. 39 Ő pedig odaállt, föléhajolt, és

parancsolt a láznak, mire az elhagyta. Az asszony mindjárt fölkelt, és szolgált nekik.

Megszállottak és betegek meggyógyítása 40 Mikor azután a nap lement, mindazok, akik-

nek különféle bajokban szenvedő betegeik voltak, odavitték hozzá őket, és ő mindegyikre rá-

tette a kezét és meggyógyította őket. 41 Sokakból kimentek az ördögök is, s ezt kiáltozták: »Te

vagy az Isten Fia.« De ő rájuk parancsolt, nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy ő a

Krisztus.

Jézus elhagyja Kafarnaumot 42 Amikor megvirradt, kiment és visszavonult egy elhagyatott

helyre. A tömeg azonban kereste. Amikor megtalálták, tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. 43 De ő azt mondta nekik: »Más városoknak is hirdetnem kell az Isten országa örömhírét, mert

ezért küldtek.« 44 És tanított Júdea zsinagógáiban.

Az első tanítványok meghívása 1 Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét

hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. 2 Látott a tó mellett két hajót állni; a halászok

kiszálltak belőlük, és mosták a hálóikat. 3 Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt,

és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a töme-

get.

4 Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: »Evezz a mélyre, és vessétek ki hálói-

tokat a halfogáshoz!« 5 Simon ezt felelte neki: »Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit

sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.« 6 És miután ezt megtette, a halaknak oly

bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. 7 Intettek tehát a társaiknak, akik a másik

hajóban voltak, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két ha-

jót, úgyhogy csaknem elmerültek. 8 Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így

szólt: »Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!« 9 Mert a nagy halfogás miatt, amely-

ben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, 10 hasonlóképpen Jakabot

és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj!

Ezentúl már emberek halásza leszel.« 11 Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket el-

hagyva követték őt.

A leprás meggyógyítása 12 És történt, hogy amikor egy városban volt, íme, volt ott egy

leprás férfi. Amikor meglátta Jézust, arcra borult, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: »Uram!

Ha akarod, te megtisztíthatsz engem.« 13 Ő pedig kezét kinyújtva megérintette, és szólt: »Aka-

rom, tisztulj meg!« Azonnal eltávozott róla a lepra. 14 Erre ő meghagyta neki, hogy senkinek se

szóljon, hanem »menj, mutasd meg magadat a papnak, és mutass be áldozatot tisztulásodért,

amint Mózes rendelte, bizonyságul nekik.« 15 De a híre annál jobban elterjedt. Sok ember gyűlt

össze, hogy hallják őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. 16 Ő azonban visszavonult a pusz-

tába, és ott imádkozott.

A béna meggyógyítása 17 És történt egy napon, hogy leült tanítani, és ott ültek a farizeu-

sok és a törvénytudók is, akik Galileának és Júdeának minden falvából és Jeruzsálemből jöttek.

Az Úr ereje vele volt, hogy gyógyítson. 18 És íme, néhány férfi egy hordágyon fekvő bénát ho-

zott. Be akarták vinni és eléje helyezni. 19 Mivel nem találtak utat a sokaság miatt, hogy bevi-

gyék, fölmentek a háztetőre, s a tetőn át bocsátották le ágyastul középre, Jézus elé. 20 Ő pedig,

amikor látta a hitüket, ezt mondta: »Ember! Bocsánatot nyertek a bűneid.« 21 Az írástudók és

farizeusok erre gondolkodni kezdtek: »Kicsoda ez, hogy így káromkodik? Megbocsáthatja-e a

bűnöket más, mint az Isten?« 22 Jézus azonban ismerte gondolataikat, és ezt válaszolta nekik:

»Mit gondoltok szívetekben? 23 Mi könnyebb, azt mondani: `Bocsánatot nyertek bűneid', vagy

azt mondani: `Kelj fel, és járj'? 24 Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a

földön a bűnöket megbocsátani – így szólt a bénához: – Mondom neked, kelj föl, fogd ágyadat,

és menj haza.« 25 Az mindjárt fölkelt a szemük láttára, fogta az ágyát, amelyen feküdt, és Istent

magasztalva hazament. 26 Erre elcsodálkoztak mindnyájan, dicsőítették Istent, és félelemmel

eltelve ezt mondták: »Ma csodálatos dolgokat láttunk.«

Lévi meghívása. Lakoma a vámosokkal 27 Ezek után kiment, és látott egy Lévi nevű vá-

most a vámnál ülni. Azt mondta neki: »Kövess engem!« 28 Erre az otthagyott mindent, fölkelt

és követte őt. 29 Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. Nagy sereg vámos és még

sokan mások is ültek velük az asztalnál. 30 A farizeusok és az írástudók felháborodva megkér-

dezték a tanítványait: »Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?« 31 Jézus ezt vála-

szolta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 32 Nem az igazakat

jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra.«

Kérdés a böjtről 33 Azok pedig így szóltak hozzá: »János tanítványai sokat böjtölnek és

imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek és isznak.« 34 Ezt válaszolta nekik:

»Böjtre tudjátok-e fogni a násznépet, amíg velük van a vőlegény? 35 Eljönnek azonban azok a

napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban.« 36 És

példázatot is mondott nekik: »Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja;

különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt. 37 És senki sem tölt új bort

régi tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és kifolyik az is, meg a tömlők

is tönkremennek. 38 Az új bort új tömlőkbe kell tölteni. 39 És senki, aki óbort ivott, újat nem

kíván, mert azt mondja: `Jobb az ó'.«

Kalászszedés szombaton 1 Történt pedig, hogy szombaton, amikor a vetések közt járt,

tanítványai tépdesték a kalászokat, és kezeikkel kimorzsolva megették. 2 A farizeusok közül

egyesek azt mondták: »Miért teszitek azt, amit szombaton nem szabad?« 3 Jézus ezt felelte

nekik: »Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor éhezett, ő és akik vele voltak {1 Sám 21,2-

7}? 4 Miként ment be az Isten házába, hogyan vette el a kitett kenyereket, evett, és a vele le-

vőknek is adott azokból, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak egyedül a papoknak?« 5 Aztán hozzátette: »Az Emberfia ura a szombatnak.«

A béna meggyógyítása szombaton 6 Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a

zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. 7 Az írástudók és a

farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhat-

ják. 8 Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: »Kelj föl és állj

a középre!« Az fölkelt és odaállt. 9 Azután Jézus ezt mondta nekik: »Kérdezlek titeket, szabad-

e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?« 10 Majd körül-

nézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: »Nyújtsd ki a kezedet!« Az megtette, és meg-

gyógyult a keze. 11 Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás

közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

A tizenkettő kiválasztása 12 Történt pedig azokban a napokban, hogy kiment a hegyre

imádkozni, és az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. 13 Amikor megvirradt, magához

hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: 14 Simont, akit Péternek is nevezett, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülö-

pöt és Bertalant, 15 Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát és Simont, akit Zelótának neveznek, 16 Júdást, Jakab fiát, és iskarióti Júdást, aki áruló lett.

Jézus és a tömeg 17 Majd lement velük és megállt egy sík helyen. Vele volt tanítványainak

egy nagy csoportja és hatalmas népsokaság egész Júdeából, Jeruzsálemből, Tírusz és Szidon

tengermellékéről, 18 akik eljöttek, hogy hallgassák őt és meggyógyuljanak betegségeikből. Aki-

ket pedig tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. 19 Az egész tömeg érinteni akarta őt,

mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.

Jézus beszédeinek gyűjteménye 6,20-49

Boldogságok és Jajok 20 Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt:

»Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.

21 Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket.

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.

22 Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szi-

dalmaznak, és kivetik neveteket mint gonoszat az Emberfiáért. 23 Örüljetek azon a napon és

vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a

prófétákkal.

24 De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat!

25 Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok!

Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok!

26 Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a ha-

mis prófétákkal!

Az ellenségszeretet 27 Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek

ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. 28 Áldjátok azokat, akik átkoznak

benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. 29 Annak, aki arcul üt téged,

tartsd oda a másikat is; és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem. 30 Adj

mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. 31 Amint akarjátok,

hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. 32 Ha azokat

szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik

azokat, akik őket szeretik. 33 És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutal-

mat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. 34 És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől

remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek

a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.

35 Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem

várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok-

hoz és gonoszokhoz is. 36 Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!

Az ítélkezés 37 Ne ítélkezzetek, és titeket sem fognak elítélni! Ne ítéljetek el senkit, és

benneteket sem fognak elmarasztalni! Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni! 38 Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd

az öletekbe! Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek!«

39 Hasonlatot is mondott nekik: »Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten

verembe?

40 Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.

41 Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben

van, nem veszed észre? 42 És hogyan mondhatod testvérednek: `Testvér, hadd vegyem ki sze-

medből a szálkát', a te szemedben pedig nem látod a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a

magad szeméből a gerendát, és majd látni fogsz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből!

Az igaz vallásosság 43 Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely

jó gyümölcsöt terem. 44 Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg. Tövisbokorról nem

szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt. 45 A jó ember jót hoz elő szívének

jó kincséből, és a gonosz ember a gonoszból gonoszat hoz elő; mert a szív bőségéből szól a

száj.

46 Miért mondjátok nekem: `Uram! Uram!', ha nem cselekszitek, amiket mondok?

A sziklára épített ház 47 Megmutatom nektek, kihez hasonló mindaz, aki hozzám jön, hall-

gatja szavaimat és megcselekszi azokat. 48 Hasonló a házépítő emberhez, aki mélyre leásott és

az alapot kősziklára rakta. Amikor aztán jött az árvíz, nekiesett a háznak a folyó árja, de nem

tudta megingatni, mert jól volt megépítve. 49 Aki pedig hallgatja, de nem cselekszi, hasonló

ahhoz az emberhez, aki a házát alap nélkül, a földre építette. Amikor nekirontott az ár, mind-

járt összeomlott, és nagy lett annak a háznak romlása.«

Jelek és mondások: 7,1-9,50

A kafarnaumi százados 1 Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte,

bement Kafarnaumba. 2 Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, ha-

lálos betegen feküdt. 3 Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy

jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. 4 Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyö-

rögtek: »Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, 5 mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő

építtette nekünk.« 6 Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados

elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: »Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy

hajlékomba jöjj. 7 Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; ha-

nem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. 8 Mert én is hatalom alatt álló ember

vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: `Menj', elmegy; vagy a má-

siknak: `Gyere', odajön; és a szolgámnak: `Tedd ezt', megteszi.« 9 Ennek hallatára Jézus elcso-

dálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő sokasághoz: »Mondom nektek: még Izraelben

sem találtam ekkora hitet!« 10 A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a

szolgát.

A naimi ifjú feltámasztása 11 Történt pedig, hogy ezután egy Naim nevű városba ment, és

vele mentek tanítványai és nagy népsokaság. 12 Mikor a város kapujához közeledett, íme, egy

halottat vittek ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a város sok lakosa kísérte. 13 Amikor

meglátta őt az Úr, megesett rajta a szíve, és ezt mondta neki: »Ne sírj!« 14 Majd odament, és

megérintette a hordágyat. Erre azok, akik vitték, megálltak. Ezt mondta: »Ifjú! Mondom ne-

ked: kelj föl!« 15 A halott pedig felült és beszélni kezdett. Ekkor átadta őt anyjának {1 Kir 17,23}. 16 Mindnyájukat elfogta a félelem, és így dicsőítették Istent: »Nagy próféta támadt közöttünk!«

És: »Isten meglátogatta az ő népét!«. 17 Az eset híre elterjedt egész Júdeában, és mindenütt a

környéken.

Keresztelő János kérdése 18 Mindezeket hírül vitték Jánosnak a tanítványai. 19 János erre

magához hívott tanítványai közül kettőt, és elküldte őket Jézushoz, hogy kérdezzék meg: »Te

vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?« 20 Amikor ezek a férfiak odaérkeztek hozzá, így

szóltak: »Keresztelő János küldött minket hozzád, hogy kérdezzünk meg: `Te vagy-e az Eljö-

vendő, vagy mást várjunk?'« 21 Éppen abban az órában sok embert megszabadított betegségé-

től, szenvedésétől és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta a szeme világát. 22 Ezt felelte

nekik: »Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: a vakok látnak, a sán-

ták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegények-

nek hirdetik az evangéliumot {Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1}. 23 Boldog, aki nem botránkozik meg ben-

nem.«

Jézus Keresztelő Jánosról 24 Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a

tömegnek: »Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? 25 Vagy

mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhá-

ban és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. 26 Vagy mit akartatok látni, amikor

kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. 27 Ő az, akiről írva van:

`Íme, elküldöm angyalomat színed előtt,

aki elkészíti előtted utadat' {Kiv 23,20; Mal 3,1}.

28 Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki

a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála. 29 Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a

vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. 30 De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vet-

ték fel az ő keresztségét.

31 Ugyan kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Kihez hasonlók ők? 32 Hasonlók a piacon

üldögélő gyermekekhez, akik így kiáltoznak egymásnak:

`Furulyáztunk nektek, de nem táncoltatok,

siratót énekeltünk, de nem sírtatok!'

33 Mert eljött Keresztelő János, kenyeret nem eszik és bort nem iszik, és azt mondjátok:

`Ördöge van!' 34 Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és azt mondjátok: `Íme, a falánk és borissza

ember, a vámosok és bűnösök barátja!' 35 De a bölcsességet igazolja annak minden fia.«

Jézus és a bűnös asszony 36 Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus

házába és asztalhoz telepedett. 37 És íme, egy bűnös asszony a városból, amint megtudta, hogy

a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. 38 Megállt hátul a lábainál,

sírva fakadt, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta a lábait,

és megkente a kenettel.

39 Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: »Ha ez próféta volna, bi-

zonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.« 40 Jézus ezt

válaszolta neki: »Simon! Mondanék neked valamit.« Az így szólt: »Mester, szólj!« 41 »Két

adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. 42 Nem lévén

nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?« 43 Simon ezt felelte: »Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.« Ő pedig ezt mondta neki:

»Helyesen ítéltél.« 44 Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: »Látod ezt az asz-

szonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat,

és a hajával törölte meg. 45 Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg

csókolgatni lábaimat. 46 Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. 47 Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset

bocsátanak meg, kevéssé szeret.« 48 Aztán így szólt az asszonyhoz: »Bocsánatot nyertek bűne-

id.« 49 Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: »Kicsoda ez, hogy még a bűnö-

ket is megbocsátja?« 50 Ő pedig így szólt az asszonyhoz: »A hited megmentett téged; menj

békével.«

Asszonyok Jézus kíséretében 1 Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat,

prédikálta és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő, 2 és néhány

asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolná-

nak hívnak, akiből hét ördög ment ki, 3 és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesé-

ge, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

Példabeszéd a magvetőről 4 Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özön-

löttek hozzá, a következő példabeszédet mondta: 5 »Kiment a magvető magot vetni. Amint

vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt eltaposták, és az ég madarai felszedegették. 6 A másik

sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. 7 A másik a tövisek kö-

zé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották. 8 De egy másik a jó földbe estek. Kikelt és

százszoros termést hozott.« Amikor ezt elmondta, felkiáltott: »Akinek van füle a hallásra, hall-

ja meg!«

A példabeszédek értelme és célja 9 Tanítványai megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a pél-

dabeszéd. 10 Ő ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titka-

it, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek {Iz 6,9}.

A magvetőről szóló példabeszéd magyarázata 11 Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igé-

je. 12 Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét

szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. 13 A kősziklára hullott magok azok, akik, ami-

kor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején

azonban elpártolnak. 14 A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai,

gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek. 15 Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, meg-

tartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.

Az ige meghallása 16 Senki, aki lámpát gyújt, nem borítja azt le egy edénnyel, sem ágy alá

nem rejti, hanem a tartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 17 Mert semmi

nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne

kerülne. 18 Figyeljetek tehát, hogyan hallgatjátok! Mert akinek van, annak még adnak; akinek

pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amiről azt gondolja, hogy az övé.«

Jézus igazi rokonai 19 Odajöttek hozzá az anyja és testvérei, de nem juthattak hozzá a so-

kaság miatt. 20 Szóltak neki: »Anyád és testvéreid kinn állnak, látni akarnak téged.« 21 Ő azon-

ban ezt felelte nekik: »Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcse-

lekszik.«

A vihar lecsendesítése 22 Történt pedig egy napon, hogy beszállt egy bárkába tanítványai-

val együtt, és azt mondta nekik: »Keljünk át a tó túlsó partjára!« Elindultak. 23 Amíg hajóztak,

ő elaludt. Közben heves szélvész támadt a tavon, úgyhogy már-már elmerültek és veszélyben

voltak. 24 Ekkor odamentek hozzá és felébresztették: »Mester, Mester! Elveszünk!« Ő pedig

felkelt, parancsolt a szélnek és a víz hullámainak, mire azok megszűntek és lecsendesedtek. 25 Aztán így szólt hozzájuk: »Hol van a ti hitetek?« Azok pedig félelemmel eltelve csodálkoz-

tak, és ezt mondogatták egymásnak: »Ki ez, hogy még a szélnek és tengernek is parancsol, és

azok engedelmeskednek neki?«

A gerázai megszállott meggyógyítása 26 Azután kikötöttek a gerázaiak földjén, amely Ga-

lileával átellenben van. 27 Amint kilépett a partra, egy férfi jött eléje a városból, akiben ördögök

voltak, és már régóta nem vett magára ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban. 28 Amikor meglátta Jézust, leborult előtte, és hangosan fölkiáltott: »Mi közöm hozzád, Jézus, a

magasságbeli Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!« 29 Mert parancsolt a tisztátalan léleknek,

hogy menjen ki az emberből. Ugyanis már jó ideje hatalmába kerítette, láncokkal volt megkö-

tözve, és bilincsekben őrizték, de elszaggatta a kötelékeket, s az ördög a pusztába űzte. 30 Jézus ekkor megkérdezte: »Mi a neved?« Azt felelte: »Légió«, mert sok ördög szállta meg. 31 Arra kérték, ne azt parancsolja, hogy a mélységbe menjenek.

32 Volt ott egy nagy disznócsorda, a hegyen legelészett. Kérték őt, engedje meg, hogy

azokba menjenek. Megengedte nekik. 33 Az ördögök erre kimentek, megszállták a disznókat,

mire a csorda lerohant a meredeken a tóba, és belefúlt. 34 A kondások, látva, hogy mi történt,

elfutottak, és hírül vitték ezt a városba és a falvakba. 35 Az emberek kimentek, hogy lássák a

történteket. Amikor Jézushoz értek, ott találták azt az embert, akit az ördögök elhagytak, fel-

öltözve és ép ésszel, amint ott ült Jézus lábainál, és félelem fogta el őket. 36 Azok pedig, akik

látták, elbeszélték nekik, hogyan szabadult meg az, akit az ördög zaklatott. 37 Ekkor a

gerázaiak földjének egész lakossága arra kérte őt, hogy távozzék el tőlük; mert nagy félelem

vett erőt rajtuk. Ő pedig bárkába szállt és visszatért. 38 Az a férfi pedig, akiből kimentek az

ördögök, megkérte, hogy vele lehessen. De Jézus elküldte őt ezekkel a szavakkal: 39 »Térj csak

vissza házadba, és beszéld el, milyen nagy dolgot cselekedett veled az Isten.« Az be is járta az

egész várost, és hirdette, milyen nagy dolgot cselekedett vele Jézus.

Jairus lányának feltámasztása és egy beteg asszony meggyógyítása 40 Amikor Jézus

visszatért, tömeg fogadta őt, mert mindnyájan vártak rá. 41 És íme, jött egy Jairus nevű férfi,

aki a zsinagóga elöljárója volt, és Jézus lábaihoz borulva kérte őt, hogy jöjjön a házába, 42 mert

egyetlen lánya, aki mintegy tizenkét esztendős volt, haldoklik. Amíg ment, majdnem agyon-

nyomta őt a tömeg. 43 Közben egy asszony, aki tizenkét esztendeje vérfolyásban szenvedett, és

az orvosokra költötte minden vagyonát, de egyik sem tudta meggyógyítani, 44 odament hozzá

hátulról, és megérintette a ruhája szegélyét. Rögtön megállt a vérfolyása. 45 Jézus így szólt: »Ki

érintett meg engem?« Amikor mindnyájan tagadták, Péter így szólt: »Mester! A tömeg szoron-

gat és lökdös téged.« 46 Jézus ezt felelte: »Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő ment ki

belőlem.« 47 Ekkor az asszony látta, hogy nem maradt titokban. Remegve jött elő, a lábai elé

borult, és bevallotta az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy hogyan gyógyult

meg azonnal. 48 Ő erre azt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged! Menj béké-

vel!«

49 Még beszélt, amikor odajött valaki a zsinagóga vezetőjének házából, és azt mondta: »A

lányod meghalt, ne fáraszd tovább a Mestert!« 50 Jézus azonban, amikor meghallotta ezt, így

szólt hozzá: »Ne félj, csak higgy, és megmenekül!« 51 Mikor pedig a házba érkezett, senki

másnak nem engedte meg, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a lány

apjának és anyjának. 52 Mindnyájan sírtak és jajgattak a leány miatt. Ő így szólt hozzájuk: »Ne

sírjatok! Nem halt meg a leány, csak alszik.« 53 Azok kinevették, mert tudták, hogy meghalt. 54 De ő megfogta a lány kezét, és hangosan felkiáltott: »Kislány, kelj föl!« 55 Erre visszatért a

lány lelke, és rögtön fölkelt. Ekkor szólt, hogy adjanak neki enni. 56 A szülei nagyon elcsodál-

koztak; ő pedig megparancsolta nekik, hogy senkinek se mondják el, ami történt.

A tizenkettő küldetése 1 Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott

nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. 2 Majd elküldte őket, hogy hirdessék

az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. 3 Azt mondta nekik: »Semmit se vigyetek az

útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két ingetek se legyen! 4 Amelyik házba betér-

tek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! 5 Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a

várost elhagyva, még a lábatok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!« 6 Útra keltek tehát,

bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

Vélemények Jézusról 7 Heródes negyedes fejedelem hallott mindenről, ami történt, és za-

varban volt, mivel egyesek azt mondták: 8 »János támadt fel a halálból«, némelyek pedig, hogy

»Illés jelent meg«, mások meg: »a régi próféták közül támadt fel valamelyik«. 9 Ekkor Heródes

azt mondta: »Jánost lefejeztettem; kicsoda tehát ez, akiről ilyeneket hallok?« És látni akarta őt.

A tanítványok visszatérése; a kenyérszaporítás 10 Az apostolok visszatértek, és elbeszél-

ték neki mindazt, amit cselekedtek. Azután velük együtt elvonult külön egy Betszaidának ne-

vezett város közelébe. 11 Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket,

beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyítot-

ta. 12 A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták

neki: »Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást ve-

gyenek és ennivalót keressenek, mert itt pusztaságban vagyunk.« 13 Ő azonban azt mondta

nekik: »Ti adjatok nekik enni!« Azok ezt felelték: »Nincs több, mint öt kenyerünk és két ha-

lunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.« 14 A férfiak

ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: »Telepítsétek le őket ötve-

nes csoportokban!« 15 Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. 16 Akkor fogta az öt kenye-

ret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a

tömegnek. 17 Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, amit meghagytak: tizenkét ko-

sár kenyérdarabot.

Péter vallomása; Jézus első jövendölése a szenvedésről és a feltámadásról 18 Történt

egyszer, hogy amikor egyedül imádkozott, és a tanítványok is vele voltak, megkérdezte őket:

»Kinek tart engem a tömeg?« 19 Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illés-

nek, mások pedig azt tartják, hogy a korábbi próféták közül támadt fel valaki.« 20 Azután meg-

kérdezte tőlük: »Hát ti kinek tartotok engem?« Simon Péter válaszolt: »Az Isten Krisztusá-

nak.« 21 Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy ezt senkinek se mondják el, és így szólt: 22 »Az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az

írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia.«

Jézus követése; az önmegtagadás 23 Azután mindenkihez szólt: »Ha valaki utánam akar

jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24 Mert aki

meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. 25 Mit

használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszíti, vagy magára néz-

ve kárt vall? 26 Mert aki szégyell engem és az én igéimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja,

amikor majd eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében. 27 Igazán mondom nek-

tek: vannak az itt állók között egyesek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják

Isten országát.« Jézus színeváltozása 28 Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal,

hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. 29 Miközben

imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. 30 És íme, két

férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, 31 akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltá-

vozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. 32 Pétert és a vele lévőket elnyomta az

álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. 33 És történt,

hogy amikor eltávoztak tőle, Péter ezt mondta Jézusnak: »Mester! Jó nekünk itt lenni! Hadd

csináljunk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!« Nem tudta ugyanis,

hogy mit mond. 34 Amíg ezeket mondta, felhő szállt le, és elborította őket. Amint a felhőbe

jutottak, félelem fogta el őket. 35 A felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott Fiam, őt

hallgassátok« {MTörv 18,15; Iz 42,1}. 36 Mikor a szózat elhangzott, Jézus ismét egyedül volt. Ők

pedig hallgattak, és senkinek sem szóltak azokban a napokban mindarról, amit láttak.

Egy megszállott ifjú meggyógyítása 37 Történt pedig a következő napon, hogy amint le-

mentek a hegyről, nagy tömeg közeledett feléjük. 38 És íme, a tömegből felkiáltott egy férfi:

»Mester! Kérlek, tekints egyetlen fiamra, hiszen csak ő van nekem! 39 Íme, egy lélek ragadja

meg őt, és hirtelen felkiált; úgy rángatja, hogy tajtékzik tőle, s ritkán hagy fel a gyötrésével. 40 Kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki, de nem tudták.« 41 Jézus ezt felelte: »Ó, hitetlen és

romlott nemzedék! Meddig legyek még veletek és meddig tűrjelek titeket? Vezesd ide a fia-

dat!« 42 Alighogy előjött, odacsapta őt az ördög, és össze-vissza rángatta. Jézus azonban rápa-

rancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta apjának. 43 Ekkor

mindnyájan elcsodálkoztak Isten nagyságán.

Második jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról Mivel mindannyian csodálkoztak

azon, amit tett, ő így szólt tanítványaihoz: 44 »Jegyezzétek meg jól ezeket a szavakat: az Em-

berfiát az emberek kezébe adják.« 45 Ők azonban nem értették ezt a beszédet. El volt rejtve

előlük, hogy fel ne fogják, de nem merték őt kérdezni e beszéd felől.

A tanítványok vetélkedése 46 Azután felmerült köztük a kérdés, hogy ki a nagyobb közü-

lük. 47 Jézus, aki ismerte szívük gondolatát, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, 48 és azt mondta nekik: »Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be; és

aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok kö-

zött, az a legnagyobb.«

Az idegen csodatevő 49 Ekkor János így szólt: »Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben

ördögöket űzött, és megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt.« 50 Jézus azt felel-

te neki: »Ne tiltsátok meg; mert aki nincs ellenetek, veletek van.«

A JERUZSÁLEMBE VEZETŐ ÚTON: 9,51-19,27

Az igaz tanítványok: 9,51-13,21A szamaritánusok ellenségeskedése 51 Történt pedig,

hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. 52 Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe ér-

keztek, hogy szállást készítsenek neki. 53 Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe

szándékozott menni. 54 Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: »Uram! Aka-

rod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?« {1 Kir 1,10}55 De ő hozzájuk

fordulva megfeddte őket, 56 és elmentek egy másik faluba.

Jézus követése 57 Amint mentek az úton, valaki azt mondta neki: »Követlek téged, bárho-

vá mész!« 58 Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odujuk van, az ég madarainak pedig fészkük,

az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.« 59 Egy másiknak ezt mondta: »Kövess

engem!« Az így felelt: »Uram! Engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!« 60 Jézus ezt válaszolta neki: »Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat; te pedig menj,

hirdesd az Isten országát!« 61 Egy másik is mondta: »Uram! követlek; de engedd meg, hogy

előbb búcsút vegyek házam népétől!« 62 Jézus azt felelte neki: »Aki kezét az ekére teszi és hát-

ra tekint, nem alkalmas az Isten országára.«

A hetvenkét tanítvány küldetése 1 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és

elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. 2 Azt

mondta nekik: »Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön

munkásokat az aratásába. 3 Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok

közé. 4 Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. 5 Ha

valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: `Békesség e háznak!' 6 Ha a békesség fia

lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. 7 Maradjatok ugyanabban a

házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok ház-

ról házra. 8 Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek

tesznek. 9 Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: `Elközelgett hozzátok

az Isten országa.' 10 Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az

utcára, és mondjátok: 11 `Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra ta-

padt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.' 12 Mondom nektek: Szodomá-

nak könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak.

Ítélet a hitetlen városok fölött 13 Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha

Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és

hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. 14 De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa

az ítéleten, mint nektek.

15 És te, Kafarnaum! Vajon az égig fogsz emelkedni? Az alvilágba süllyedsz! {Iz 14,13.15}

16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig en-

gem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.«

A tanítványok jutalma 17 Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: »Uram!

Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!« 18 Ő azt felelte nekik: »Láttam

a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. 19 Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon

és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. 20 De ne

annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy neve-

tek fel van írva a mennyekben.«

Jézus hálát ad az Atyának 21 Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így

szólt: »Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és

okosak elől, és feltártad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked. 22 Atyám mindent

átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak

a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.«

A tanítványok boldogsága 23 Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: »Boldog a

szem, amely látja, amit ti láttok. 24 Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni,

amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.«

Az irgalmas szamaritánus 25 Ekkor fölállt egy törvénytudó, hogy próbára tegye, és így

szólt: »Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 26 Ő ezt válaszolta neki: »Mi van

írva a törvényben? Hogyan olvasod?« 27 Az így felelt: »Szeresd Uradat, Istenedet teljes szíved-

ből és teljes lelkedből, minden erődből és egész elmédből {MTörv 6,5}; felebarátodat pedig, mint

önmagadat« {Lev 19,18}. 28 Erre ő így szólt: »Helyesen feleltél! Tedd ezt, és élni fogsz.« 29 De az

igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézust: »De ki az én felebarátom?«

30 Jézus akkor így kezdett beszélni: »Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment, és rablók

kezébe került. Azok kifosztották, véresre verték, majd félholtan otthagyták és eltávoztak. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé; látta, de továbbment. 32 Hasonlóképpen egy

levita is, amikor ahhoz a helyhez ért és látta őt, elment mellette. 33 Arra ment egy szamaritánus

is. Amikor odaért hozzá és meglátta, megesett rajta a szíve. 34 Odalépett hozzá, olajat és bort

öntött a sebeire, és bekötözte; azután föltette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápol-

ta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és ezt mondta: `Viseld gondját neki, és

ha többet költenél, amikor visszatérek, megadom neked.' 36 Mit gondolsz, e három közül me-

lyik lett a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?« 37 Az így felelt: »Az, aki irgalmassá-

got cselekedett vele.« Jézus erre azt mondta neki: »Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!«

Mária és Márta 38 Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy

Márta nevű asszony befogadta őt házába. 39 Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához

ülve hallgatta szavait, 40 Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak meg-

állt, és így szólt: »Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni?

Szólj már neki, hogy segítsen!« 41 Az Úr ezt válaszolta neki: »Márta, Márta! Sok mindenre

gondod van és sok mindennel törődsz, 42 pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt vá-

lasztotta, és nem is veszíti el soha.«

Az Úr imádsága 1 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte,

tanítványai közül az egyik azt mondta neki: »Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy Já-

nos is megtanította tanítványait.« 2 Erre azt válaszolta nekik: »Amikor imádkoztok, ezt mond-

játok:

Atyánk! Szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te országod! 3 Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, 4 és bocsásd meg a bűneinket,

miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek,

és ne vígy minket kísértésbe.«

Példabeszéd a könyörgő barátról 5 Azután így szólt hozzájuk: »Ha közületek valamelyik-

nek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: `Barátom! Adj nekem köl-

csön három kenyeret, 6 mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki'; 7 a másik viszont belülről ezt feleli: `Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban

vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!' 8 Mondom nektek: ha nem is kelne

föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki

annyit, amennyire szüksége van.

Bizalom az imádságban 9 Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keres-

setek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. 10 Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres,

talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. 11 Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal

helyett kígyót ad neki? 12 Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? 13 Ha tehát ti, bár gono-

szak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlel-

ket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!«

Jézus önigazolása 14 Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög

kiment, a néma megszólalt, a tömeg pedig elcsodálkozott. 15 De közülük néhányan így szóltak:

»Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.« 16 Mások pedig égi jelet kértek

tőle, hogy kísértsék. 17 Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: »Minden ország,

amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. 18 Ha tehát a sátán meghasonlott

önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki

az ördögöket. 19 De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők

lesznek tehát a ti bíráitok. 20 De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett

hozzátok az Isten országa.

21 Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. 22 De ha nála erő-

sebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát.

23 Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.

A tisztátalan lelkekről 24 Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken

jár, és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: `Visszatérek házamba, ahonnan ki-

jöttem'. 25 Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. 26 Akkor elmegy, magához

vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az

utóbbi állapota pedig rosszabb lesz az előzőnél.«

Isten szavának hallgatóiról 27 Történt pedig, hogy amikor ezeket mondta, a tömegből fel-

kiáltott egy asszony: »Boldog a méh, amely hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál!« 28 Erre ő azt mondta: »Inkább azok a boldogok, akik Isten szavát hallgatják, és megtartják

azt!«

Jézus nem ad jelet 29 Amikor a tömeg összesereglett, így kezdett beszélni: »Ez a nemze-

dék gonosz nemzedék. Jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. 30 Mert

amint Jónás jel volt a niniveiek számára, az Emberfia is az lesz ennek a nemzedéknek. 31 Dél

királynője {1 Kir 10,1-10} felkel majd az ítéleten e nemzedék embereivel, és elítéli őket, mert ő el-

jött a föld széléről, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét, és íme, nagyobb van itt Sala-

monnál. 32 A ninivei férfiak felállnak majd az ítéleten e nemzedékkel, és elítélik, mert ők Jónás

szavára bűnbánatot tartottak {Jón 3,5}; és íme, nagyobb van itt Jónásnál.

A világosságról és a szemről 33 Senki sem gyújt lámpát azért, hogy elrejtse, vagy a véka

alá tegye, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. 34 Tested világa a sze-

med: ha a szemed jó, az egész tested világos; ha pedig rossz, a tested is sötét. 35 Vigyázz tehát,

hogy a világosság, amely benned van, sötétség ne legyen. 36 Ha tehát tested egészen világos,

nincs benne semmi sötétség, egészen világos lesz, mint amikor a lámpa ragyogásával megvilá-

gít téged.«

A farizeusok és írástudók megfeddése 37 Miközben beszélt, egy farizeus megkérte, hogy

ebédeljen nála. Ő bement hozzá, és asztalhoz ült. 38 A farizeus pedig megütközött magában,

amikor látta, hogy evés előtt nem mosott kezet. 39 Ekkor az Úr azt mondta neki: »Ti farizeu-

sok ugye megtisztítjátok a pohár és tányér külsejét? A bensőtök azonban tele van rablással és

gonoszsággal. 40 Esztelenek! Aki a külsőt alkotta, nem az alkotta a bensőt is? 41 Ami bennetek

van, abból adjatok alamizsnát, és akkor minden tiszta lesz számotokra. 42 De jaj nektek, farize-

usok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok

Isten ítéletét és szeretetét. Ezeket meg kellene tenni, és amazokat sem elhanyagolni. 43 Jaj nek-

tek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anél-

kül, hogy tudnának róla.«

45 Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: »Mester! Ha ezt mondod, minket

is gyalázol.« 46 Ő ezt felelte neki: »Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket

raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. 47 Jaj nektek, mert

síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. 48 Ezáltal tanúsítjátok, hogy

egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. 49 Azért

mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket

megölnek és üldöznek, 50 hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét,

amelyet kiontottak a világ kezdetétől, 51 Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom

között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. 52 Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a

bemenőket is megakadályozzátok.«

53 Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok min-

denről kezdték őt faggatni. 54 Azt lesték, hogy beszédeiben valamin rajtakapják.

Óvás a farizeusok képmutatásától 1 Amikor olyan nagy tömeg gyűlt össze körülötte,

hogy csaknem legázolták egymást, először csak a tanítványaihoz kezdett beszélni: »Óvakodja-

tok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól. 2 Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra

ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. 3 Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nap-

pal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdet-

ni.

Ne féljetek! 4 Nektek, barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de

semmi többet nem tehetnek. 5 Megmondom én nektek, kitől féljetek: Féljetek attól, akinek,

miután megölt, hatalma van a kárhozatra vetni. Igen, mondom nektek: tőle féljetek. 6 Öt vere-

bet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. 7 Nektek pedig

még a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: sokkal értékesebbek

vagytok ti akárhány verébnél.

8 Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvall-

ja majd Isten angyalai előtt. 9 Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt ő is megtagadja

majd Isten angyalai előtt.

10 Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak

nincs bocsánat.

11 Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggód-

jatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, 12 mert a Szentlélek

megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.«

Példázat a gazdag hamis biztonságáról 13 Valaki megszólította a tömegből: »Mester!

Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!« 14 Ő azt felelte neki: »Ember! Ki

tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?« 15 Aztán így szólt hozzájuk: »Vigyázzatok

és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember

élete.« 16 Példabeszédet is mondott nekik: »Egy gazdag embernek a földje bőséges termést

hozott. 17 Akkor így gondolkozott magában: `Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.' 18 Majd azt mondta: `Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda

gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. 19 Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem!

Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!' 20 Isten azon-

ban így szólt hozzá: `Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit

szereztél?' 21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.«

A gondok és a bizalom 22 Majd így szólt tanítványaihoz: »Ezért azt mondom nektek: Ne

aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, se a testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. 23 Az

élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem aratnak,

nincs kamrájuk, sem magtáruk, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti akárhány

madárnál! 25 Aggodalmaskodásával ki adhat közületek az életéhez akár egy arasznyit is? 26 Ha

tehát a legkisebb dologra sem vagytok képesek, a többi miatt miért aggódtok? 27 Nézzétek a

liliomokat, hogyan növekednek! Nem fonnak és nem szőnek; mégis, mondom nektek: Salamon

teljes dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. 28 Ha pedig a mező füvét, amely

ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitű-

ek! 29 Ne keressétek tehát, hogy mit egyetek vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok, 30 mert ezeket a pogányok keresik a világban. Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van

ezekre. 31 Ti keressétek csak az ő országát, és mindezt megkapjátok hozzá.

32 Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett Atyátoknak, hogy nektek adja az országot.

Az igazi kincsről 33 Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek

magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem

fér hozzá, és a moly meg nem rágja. 34 Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.

Példabeszéd a hűséges és a gonosz szolgáról 35 Legyen a csípőtök felövezve, a lámpáso-

tok pedig meggyújtva. 36 Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor

visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. 37 Boldogok

azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi

magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. 38 S ha a második őrváltáskor

vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. 39 Azt is fontol-

játok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házá-

ba. 40 Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.«

41 Péter ekkor megkérdezte: »Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy minden-

kinek?« 42 Az Úr így válaszolt: »Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a háza népe

fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? 43 Boldog az a szolga, akit ura ebben a

munkában talál, amikor megérkezik. 44 Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli

őt. 45 De ha ez a szolga azt mondja magában: `Késik az én uram', és verni kezdi a szolgákat és

szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, 46 megjön annak a szolgának az ura azon a napon,

amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Elkergeti őt, és a hűtlenek sorsára

juttatja. 47 Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, és nem készült vagy nem cselekedett

akarata szerint, sok verést fog kapni. 48 Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért bünte-

tést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és

attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

Döntés Jézus mellett 49 Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeret-

ném, ha már fellobbanna! 50 Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utá-

na, amíg be nem teljesedik! 51 Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre?

Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. 52 Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban,

meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. 53 Meghasonlik az apa a fiával és a

fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az

anyósával« {Mik 7,6}.

Az idők jelei 54 Ezután a tömeghez is szólt: »Amikor látjátok, hogy nyugatról felhő támad,

mindjárt azt mondjátok: `Jön az eső', és úgy is lesz; 55 amikor délről fúj a szél, azt mondjátok:

`Forróság lesz', és meglesz. 56 Képmutatók! Az ég és föld jeleiből tudtok következtetni, ezt az

időt miért nem tudjátok hát megítélni? 57 Miért nem jöttök rá magatok, hogy mi az igazságos?

A kiengesztelődésről 58 Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz mész, útközben igyekezz

megegyezni vele, nehogy a bíróhoz hurcoljon, s a bíró átadjon a börtönőrnek, a börtönőr pedig

tömlöcbe vessen. 59 Mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó fillért is meg nem fize-

ted.«

Felhívás a megtérésre 1 Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak

neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. 2 Ő ezt felelte

nekik: »Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mind-

ezt elszenvedték? 3 Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyan-

így elvesztek. 4 Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hi-

szitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? 5 Mondom

nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.«

6 Aztán ezt a példabeszédet mondta: »Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment,

gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. 7 Ezért így szólt az intézőjéhez: `Íme, három esztende-

je, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja

hiába a földet?' 8 De az így felelt neki: `Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körül-

ásom és megtrágyázom, 9 hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.'«

Egy asszony meggyógyítása szombaton 10 Egyszer valamelyik zsinagógában tanított

szombaton. 11 És íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve lakott a betegség lelke. Any-

nyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. 12 Amikor Jézus meglátta, oda-

hívta, és azt mondta neki: »Asszony! Megszabadultál betegségedtől.« 13 Rátette a kezét, mire

az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette Istent.

14 Ekkor megszólalt a zsinagóga elöljárója. Azon méltatlankodva, hogy Jézus szombaton

gyógyított, ezt mondta a tömegnek: »Hat nap van, amikor dolgozni kell; azokon jöjjetek hát és

gyógyíttassátok magatokat, ne pedig szombaton!« 15 Az Úr ezt felelte neki: »Képmutatók!

Nem oldja-e el mindegyiktek szombaton az ökrét vagy a szamarát a jászoltól, és nem viszi-e

itatni? 16 Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán,

nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?« 17 Amint ezt elmondta, megszégyenült

minden ellenfele, s az egész nép örvendezett a csodás dolgokon, amiket cselekedett.

Példabeszéd a mustármagról 18 Akkor így szólt: »Mihez hasonló az Isten országa, mihez

hasonlítsam? 19 Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember fogott, és elvetett a kertjében.

Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek« {Dán 4,8k.18}.

Példabeszéd a kovászról 20 Aztán így folytatta: »Mihez hasonlítsam Isten országát? 21 Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, amíg az

egész meg nem kelt.«

Isten országának új rendjéről 13,22-19,27

A szűk és a zárt kapuk 22 Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem fe-

lé haladva. 23 Közben valaki megkérdezte tőle: »Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?«

Ő ezt felelte nekik: 24 »Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akar-

nak majd bemenni, de nem tudnak. 25 Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül

állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: `Uram! Nyisd ki nekünk!' Ő ezt feleli majd

nektek: `Nem tudom, honnan valók vagytok.' 26 Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: `Előt-

ted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.' 27 Ő erre azt feleli nektek: `Nem ismerlek

titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!' {Zsolt 6,9} 28 Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az

összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. 29 Jönnek majd napkeletről és

napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. 30 Mert íme, vannak

utolsók, akikből elsők lesznek, és vannak elsők, akikből utolsók lesznek.«

Jézus elhagyja Galileát 31 Még abban az órában odajött hozzá néhány farizeus, és azt

mondta neki: »Menj el, távozz innen, mert Heródes meg akar ölni.« 32 Ő azt mondta nekik:

»Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök és gyógyítok, ma és hol-

nap, és harmadnap befejezem. 33 De ma, holnap és a következő napon úton kell lennem; mert

nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

Jeruzsálem megfeddése 34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Te megölöd a prófétákat, és megköve-

zed azokat, akiket hozzád küldtek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a tyúk a csi-

béit a szárnyai alá, de ti nem akartátok. 35 Íme, elhagyatott lesz a házatok. Mondom nektek,

nem láttok engem, amíg el nem jön az idő, amikor majd ezt mondjátok: `Áldott, aki az Úr ne-

vében jön'« {Zsolt 118,26}.

Egy vízkóros ember meggyógyítása szombaton 1 Történt pedig, hogy Jézus szomba-

ton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt. 2 Ott egy vízkóros em-

ber került elébe. 3 Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: »Szabad-e

szombaton gyógyítani vagy nem?« 4 Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meg-

gyógyította, és elbocsátotta. 5 Aztán így szólt hozzájuk: »Ha közületek valakinek a fia vagy az

ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?« 6 Erre nem tudtak mit felelni.

A szerénységről 7 A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte,

hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik: 8 »Amikor lakodalomba hívnak, ne

ülj az első helyre. Nehogy előforduljon, hogy ha nálad előkelőbbet is meghívtak volna, 9 odajöjjön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: `Add át a helyedet!' És akkor

szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. 10 Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az

utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: `Barátom! Menj

följebb!' Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt. 11 Mert aki magát fölmagasztalja,

megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.«

A vendéglátásról 12 Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy va-

csorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat,

akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked. 13 Amikor vendégséget rendezel, hívd

meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. 14 Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt

viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.

Példabeszéd az ünnepi lakomáról 15 Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá:

»Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!« 16 Ő pedig ezt válaszolta: »Egy ember nagy

vendégséget rendezett és sokakat meghívott. 17 A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy

szóljon a meghívottaknak: `Jöjjetek, mert már minden el van készítve!' 18 De azok közül sorra

mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: `Földet vettem, el kell mennem

megnézni; kérlek, ments ki engem!' 19 A másik meg azt mondta: `Öt pár ökröt vettem, megyek

kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!' 20 Egy másik azt mondta: `Most nősültem, azért nem

mehetek!' 21 Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda meghara-

gudott, és ezt mondta szolgájának: `Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a

szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!' 22 A szolga jelentette: `Uram! Megtörtént, amit

parancsoltál, de még mindig van hely.' 23 Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: `Menj ki az

utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.' 24 Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a

lakomámat.«

Jézus követésének feltételei 25 Nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és

ezt mondta: 26 »Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit,

fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom. 27 És aki nem hordoz-

za keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.

28 Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a

költségeket, vajon van-e miből befejezni? 29 Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta be-

fejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt: 30 `Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta

befejezni.' 31 Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le

előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön elle-

ne? 32 Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van. 33 Így tehát

aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

34 Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? 35 Sem a földre, sem a szemétdombra

nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«

Példabeszéd az elveszett bárányról 1 A vámosok és bűnösök is mindnyájan odamentek

hozzá, hogy hallgassák. 2 A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: »Ez bűnö-

sökkel áll szóba és velük eszik.« 3 Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: 4 »Ha közületek

valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusz-

tában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? 5 Amikor megtalálja, örömében

vállára veszi, 6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: `Örüljetek

velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!' 7 Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a

mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége

megtérésre.

Példabeszéd az elveszett drachmáról 8 Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elve-

szít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg

meg nem találja? 9 Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja

nekik: `Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!' 10 Mondom nek-

tek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.«

Példabeszéd az apa két fiáról 11 Azután így szólt: »Egy embernek volt két fia. 12 A fiata-

labb azt mondta apjának: `Apám! Add ki nekem az örökség rám eső részét!' Erre szétosztotta

köztük vagyonát. 13 Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli

országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát. 14 Miután mindent elpazarolt, nagy éhínség

támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett. 15 Erre elment és elszegődött egy ottani gazdá-

hoz, aki kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a disznókat. 16 Szeretett volna jóllakni a disznók ele-

delével, de abból sem adtak neki. 17 Ekkor magába szállt, és azt mondta: `Apámnak hány bére-

se bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. 18 Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mon-

dom neki: Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened! 19 Már nem vagyok méltó arra, hogy

fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be engem!' 20 Föl is kerekedett, és elment apjához.

Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és

megcsókolta. 21 A fiú így szólt hozzá: `Apám! Vétkeztem az ég ellen és teellened; már nem

vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.' 22 Az apa azonban ezt mondta szolgáinak: `Hozzátok

hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23 Azután

hozzátok elő a hízlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk, 24 mert ez a fiam meghalt, és

föltámadt, elveszett, és megtaláltatott.' Aztán elkezdtek vigadozni.

25 Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazatérőben a házhoz közeledett, meghal-

lotta a zeneszót és táncot. 26 Odahívott egyet a szolgák közül, és megkérdezte, hogy mi tör-

tént. 27 Az így válaszolt neki: `Megjött az öcséd, és apád levágta a hízlalt borjút, mivel egész-

ségben kapta őt vissza.' 28 Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött, és

kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta apjának: `Lásd, hány esztendeje szolgálok neked, soha meg

nem szegtem parancsodat, mégsem adtál nekem soha egy kecskét sem, hogy mulathassak bará-

taimmal. 30 De amikor megjött ez a te fiad, aki a vagyonodat parázna nőkre költötte, levágattad

neki a hízlalt borjút.' 31 Ő azonban azt mondta neki: `Fiam! te mindig velem vagy, és mindenem

a tiéd. 32 De vigadozni és örvendezni kellett, mert ez az öcséd meghalt, és föltámadt, elveszett,

és megtaláltatott.'«

Példabeszéd az okos intézőről 1 A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Egy gazdag

embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2 Erre magához

hívatta és azt mondta neki: `Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz

tovább az intézőm!' 3 Az intéző ezt mondta magában: Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem

az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. 4 Tudom már, mit teszek, hogy befo-

gadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézőségből. 5 Magához hívta tehát

urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: `Mennyivel tartozol uramnak?' 6 Az

így felelt: `Száz korsó olajjal.' Erre azt mondta neki: `Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj

ötvenet!' 7 Azután megkérdezte a másikat: `Hát te mennyivel tartozol?' Az így válaszolt: `Száz

véka búzával.' Erre azt mondta neki: `Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!' 8 Az Úr megdi-

csérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a

világosság fiainál.

A vagyon helyes használatáról 9 Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak bará-

tokat a hamis mammonnal, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.

10 Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is gonosz.

11 Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? 12 És ha

a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek?

13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti,

vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mam-

monnak.«

A farizeusok elmarasztalása 14 Hallották mindezt a kapzsi farizeusok, és kigúnyolták őt. 15 Ekkor azt mondta nekik: »Ti ugyan igaznak mutatjátok magatokat az emberek előtt, de Isten

ismeri a szíveteket, mert ami az emberek előtt magasztos, az az Isten előtt utálatos.

A Törvényről és a válásról 16 A törvény és a próféták Jánosig tartottak; azóta Isten orszá-

gának örömhírét hirdetik, és mindenki erőszakkal igyekszik oda.

17 Könnyebben múlik el ég és föld, mint hogy a törvényből egy vessző is elvesszen.

18 Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; és aki férjétől elbocsá-

tott asszonyt vesz el, az is házasságot tör.

Példázat a gazdag emberről és a szegény Lázárról 19 Volt egyszer egy gazdag ember. Bí-

borba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. 20 Volt egy Lázár nevű

koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. 21 Szeretett volna jóllakni abból, ami a

gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. 22 Történt pedig,

hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és elte-

mették. 23 Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a

keblén Lázárt. 24 Ekkor felkiáltott neki: `Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,

hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!' 25 Ábrahám ezt felelte neki: `Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat,

Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. 26 Ráadásul köz-

tünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tud-

janak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.' 27 Erre az így szólt: `Akkor hát arra kérlek, atyám,

küldd el őt apám házába, 28 mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide

jussanak, e gyötrelmek helyére.' 29 Ábrahám ezt válaszolta: `Van Mózesük és prófétáik, hall-

gassanak azokra!' 30 Az erre így könyörgött: `Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak

közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.' 31 Erre ő azt felelte: `Ha Mózesre és a pró-

fétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!'«

Óvás a botránkoztatóktól 1 Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrá-

nyok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. 2 Jobb lenne annak, ha malomkövet

kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek

közül. 3 Vigyázzatok magatokra!

A megbocsátásról Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg

neki! 4 Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt

mondja: `Bánom!' – bocsáss meg neki.«

A hit erejéről 5 Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!« 6 Az

Úr ezt felelte: »Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt

mondjátok: `Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!', engedelmeskedni fog nektek.

Példabeszéd a haszontalan szolgáról 7 Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás

vagy legeltetés után hazatér a mezőről: `Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?' 8 Nem azt mondja-e

neki inkább: `Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom,

azután ehetsz és ihatsz majd magad is'? 9 Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette

mindazt, amit parancsolt? 10 Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek,

mondjátok: `Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!'«

A tíz leprás 11 Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és

Galileán. 12 Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban, 13 és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!« 14 Amikor meglátta őket, azt

mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« {Lev 13,49} Történt pedig, hogy

amíg mentek, megtisztultak. 15 Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hango-

san magasztalta Istent, 16 és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt. 17 Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? 18 Nem volt más,

aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?« 19 Aztán így szólt hozzá: »Kelj

föl és menj; a hited meggyógyított téged.«

Isten országának eljöveteléről 20 Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön

el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21 Nem fogják azt mondani: `íme itt van,' vagy `amott'. Mert az Isten országa köztetek van.«

Az Emberfia eljöveteléről 22 A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Jönnek napok, amikor

szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. 23 Ha azt mondják majd

nektek: `Íme, itt van', `íme, ott van'; ne menjetek el és ne fussatok oda. 24 Mert mint ahogy a

cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. 25 De

előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék. 26 Ahogy Noé napjaiban

történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. 27 Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig

a napig, amelyen Noé bement a bárkába {Ter 7,7}. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztí-

tott. 28 És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építet-

tek. 29 Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és

elpusztított mindenkit {Ter 19,24}. 30 Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. 31 Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki

a mezőn lesz, ne térjen vissza. 32 Emlékezzetek Lót feleségére. 33 Aki meg akarja menteni éle-

tét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. 34 Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten

lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 35 Két asszony őröl együtt: az

egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. 36 Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a má-

sikat otthagyják.«

37 Erre megkérdezték tőle: »Hol lesz ez, Uram?« Ő azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda

gyűlnek a sasok is.«

Példabeszéd az istentelen bíróról és az özvegyasszonyról 1 Arról is mondott nekik

egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. 2 Így szólt: »Az

egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. 3 Volt abban a vá-

rosban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: `Szolgáltass nekem igazságot ellenfe-

lemmel szemben!' 4 Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: `Bár

Istentől nem félek, és embertől nem tartok, 5 mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony,

igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.'« 6 Azután így szólt az

Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? 7 Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot válasz-

tottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? 8 Mondom nektek:

hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a föl-

dön?«

Példabeszéd a farizeusról és a vámosról 9 Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gon-

dolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta: 10 »Két ember

fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. 11 A farizeus megállt,

és így imádkozott magában: `Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi

ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is. 12 Kétszer böjtölök hetente, tizedet

adok mindenemből.' 13 A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni.

Mellét verve így szólt: `Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!' 14 Mondom nektek: ez meg-

igazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és

aki magát megalázza, felmagasztalják.«

A gyermekek megáldása 15 Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket.

Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik. 16 Jézus azonban magához

hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok

őket, mert ilyeneké az Isten országa. 17 Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten

országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«

A gazdagságról és Jézus követéséről 18 Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester!

Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?« 19 Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem

jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. 20 Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne

ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat« {Kiv 20,12; MTörv 5,2-16}. 21 Az így

felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.« 22 Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá:

»Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és

kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!« 23 Ennek hallatára az nagyon elszomo-

rodott, mert igen gazdag volt. 24 Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen

nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok! 25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán

átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.« 26 Akik hallották, megkérdezték: »Hát

akkor ki üdvözülhet?« 27 Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehet-

séges« {Ter 18,14; Jób 42,2}.

28 Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« 29 Ő azt

mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy test-

véreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért 30 anélkül, hogy ne kapna ezen a vilá-

gon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról 31 Ezután Jézus maga mellé vette

a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mind-

az, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. 32 A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meg-

gyalázzák és leköpdösik; 33 aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.« 34 Ők

azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mon-

dottakat.

A jerikói vak meggyógyítása 35 Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak

ült az út szélén és kéregetett. 36 Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi

az. 37 Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra. 38 Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia!

Könyörülj rajtam!« 39 Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban

kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!« 40 Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy ve-

zessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle: 41 »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az

így szólt: »Uram! Hogy lássak!« 42 Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«

43 Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta,

dicsőítette Istent.

Jézus a vámos Zakeus házában 1 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. 2 Ekkor

íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, 3 szerette volna látni, hogy ki az

a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. 4 Előre futott tehát, felmá-

szott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5 Amikor Jézus arra a helyre

ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban

kell megszállnom.« 6 Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. 7 Akik ezt látták, mind-

annyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!« 8 Zakeus azonban odaállt, és azt

mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben

megcsaltam, négyannyit adok helyette.» 9 Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött

erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. 10 Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és

megmentse, ami elveszett.«

Példabeszéd a kiosztott pénzről 11 Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy

példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik

az Isten országa. 12 Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi

méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen. 13 Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz

mínát, s így szólt hozzájuk: `Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!' 14 Alattvalói azonban

gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: `Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék

rajtunk!' 15 Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta

a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. 16 Jött az első, és

azt mondta: `Uram, a mínád tíz mínát hozott.' 17 Erre azt mondta neki: `Jól van, jó szolgám,

mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.' 18 Jött a második is, és így szólt:

`Uram, a mínád öt mínát nyert.' 19 Ennek is azt mondta: `Uralkodj öt város felett.' 20 Aztán jött

a következő, és így szólt: `Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben, 21 mert féltem tőled,

mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.' 22 Azt

mondta neki: `A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember

vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. 23 Miért nem tetted hát

pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?' 24 Majd

így szólt az ott állókhoz: `Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.' 25 Azok így szóltak: `Uram, annak már tíz mínája van.' 26 Mondom nektek: `Mindannak, akinek

van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. 27 Ellenségeimet pedig,

akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!'«

UTOLSÓ NAPOK JERUZSÁLEMBEN: 19,28-21,38

Viták Jeruzsálemben: 19,28-21,4

Bevonulás Jeruzsálembe 28 Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.

29 Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyé-

nek hívnak, elküldte két tanítványát 30 ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba.

Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Old-

játok el és vezessétek ide. 31 Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: `Miért oldjátok el?' – mondjá-

tok neki: `Az Úrnak szüksége van rá.'« 32 A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint

megmondta nekik. 33 Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért

oldjátok el a szamárcsikót?« 34 Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.« 35 És elvitték Jé-

zushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust. 36 Amikor pedig elin-

dult, az útra terítették ruháikat. 37 Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanít-

ványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet

láttak. 38 Ezt mondták:

»Áldott a király, aki az Úr nevében jön! {Zsolt 118,26}

Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«

39 A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!« 40 Ő

azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«

Jeruzsálem pusztulásáról 41 Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt: 42 »Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van

rejtve a szemed elől. 43 Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerí-

tenek és szorongatnak mindenfelől. 44 Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned lak-

nak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«

A templom megtisztítása 45 Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat. 46 Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává

tettétek« {Iz 56,7; Jer 7,11}.

47 Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére

törtek, 48 de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.

Jézus hatalmának eredete 1 Történt pedig, hogy egy napon, amikor a népet tanította a

templomban és az evangéliumot hirdette, odamentek a főpapok és az írástudók a vénekkel

együtt, 2 és így szóltak hozzá: »Mondd meg nekünk, milyen hatalommal teszed ezeket, vagy ki

adta neked ezt a hatalmat?« 3 Ő így válaszolt nekik: »Én is kérdezek tőletek valamit: Mondjá-

tok meg nekem, 4 János keresztsége a mennyből való volt-e vagy az emberektől?« 5 Azok így

tanakodtak egymás között: »Ha azt mondjuk: `A mennyből volt', azt fogja felelni: `Miért nem

hittetek hát neki?' 6 Ha pedig azt mondjuk: `Az emberektől', akkor az egész nép megkövez

bennünket, mert meg van győződve, hogy János próféta.« 7 Ezért azt válaszolták, hogy nem

tudják, honnét való. 8 Erre Jézus azt mondta nekik: »Akkor én sem mondom meg nektek, hogy

milyen hatalommal teszem ezeket.«

Példabeszéd a gonosz szőlőművesekről 9 A népnek pedig ezt a példabeszédet kezdte

mondani: »Egy ember szőlőt ültetett. Kiadta bérbe a szőlőműveseknek, azután elutazott hosz-

szabb időre. 10 Amikor eljött az ideje, elküldött egy szolgát a szőlőművesekhez, hogy a szőlő

terméséből adják oda neki a ráeső részt. De a szőlőmunkások megverték, és üres kézzel elker-

gették. 11 Ekkor egy másik szolgát küldött; azok azonban azt is megverték, gyalázattal illették,

és üres kézzel elkergették. 12 Erre egy harmadikat is küldött; de azok azt is megsebesítették és

kidobták. 13 Akkor a szőlő ura így szólt: `Mit tegyek? Elküldöm az én kedves fiamat; őt talán

megbecsülik.' 14 A szőlőművesek azonban, amikor meglátták őt, így tanakodtak maguk között:

`Ez az örökös; öljük meg, és miénk lesz az örökség!' 15 Aztán kidobták őt a szőlőből és megöl-

ték. Mit tesz velük ezután a szőlő ura? 16 Odamegy és elpusztítja azokat a szőlőműveseket, a

szőlőt pedig másoknak adja.«

Amikor meghallották ezt, így szóltak: »Távol legyen tőlünk!« 17 Ő azonban végignézett

rajtuk és megkérdezte: »Mit jelent hát az, ami írva van:

`A kő, amelyet az építők elvetettek,

szegletkővé lett'? {Zsolt 118,22}

18 Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.« 19 Abban az órában a főpapok és az írástudók kezet akartak emelni rá, de féltek a néptől; meg-

értették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet.

Kérdés az adóról 20 Hogy szemmel tartsák őt, megfigyelőket küldtek, akik magukat iga-

zaknak tettették, hogy megfoghassák őt beszéde alapján, és a hatóság és a helytartó hatalmába

adhassák. 21 Ezek megkérdezték tőle: »Mester! Tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, s

hogy nem vagy személyválogató, hanem igazságban tanítod az Isten útját. 22 Szabad-e adót

fizetnünk a császárnak, vagy nem?« 23 Ő észrevette álnokságukat, és azt mondta nekik: 24 »Mutassatok nekem egy dénárt. Kinek a képe és felirata van rajta?« Azt felelték neki: »A

császáré.« 25 Erre azt mondta nekik: »Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Isten-

nek, ami az Istené.« 26 Így nem tudtak belekötni szavaiba, melyeket a nép előtt mondott; in-

kább elcsodálkoztak feleletén, és elhallgattak.

Kérdés a halottak feltámadásáról 27 Odamentek hozzá néhányan a szaddúceusok közül,

akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték őt: 28 »Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valaki-

nek meghal a testvére, akinek felesége volt, de gyermeke nem, akkor a testvér vegye el az asz-

szonyt, és támasszon utódot testvérének {MTörv 25,5-6; Ter 38,8}. 29 Volt hét testvér. Az első meg-

nősült, aztán meghalt gyermek nélkül. 30 Előbb a második, 31 majd a harmadik vette feleségül

őt, és hasonlóképpen mind a heten, gyermeket nem hagyva, mind meghaltak. 32 Végül meghalt

az asszony is. 33 A feltámadáskor ezek közül kinek lesz a felesége az asszony? Hiszen mind a

hétnek felesége volt.« 34 Jézus ezt felelte nekik: »E világ fiai házasodnak és férjhez mennek. 35 Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem

házasodnak, és férjhez sem mennek, 36 hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek

ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai lesznek, mert a feltámadás fiai. 37 Hogy pedig a halottak

feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat `Ábrahám Istenének, Izsák

Istenének és Jákob Istenének' {Kiv 3,6} mondta. 38 Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké,

hiszen mindenki érte él.« 39 Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: »Mester! Helyesen felel-

tél.« 40 És többé nem mertek kérdezni tőle semmit.

Kérdés a Messiásról 41 Ekkor ő kérdezte meg tőlük: »Hogyan mondhatják Krisztust Dá-

vid fiának, 42 amikor maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében:

`Így szólt az Úr az én Uramhoz:

Ülj az én jobbomra, 43 míg ellenségeidet

lábad zsámolyává nem teszem!' {Zsolt 110,1}

44 Dávid tehát Urának hívja őt. Hogyan lehet akkor az ő fia?«

Az írástudók ellen 45 Ezután az egész nép hallatára ezt mondta tanítványainak: 46 »Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek pompás öltözékben járni, és kedvelik azt, ha

köszöntik őket a tereken, meg az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon. 47 Felélik az özvegyek házát, miközben színleg nagyokat imádkoznak. Ezekre súlyosabb ítélet

vár.«

Az özvegyasszony adománya 1 Aztán föltekintett, és látta, hogy a gazdagok hogyan

dobják adományaikat a templom kincstárába. 2 Látott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két

fillért dobott be. 3 Akkor így szólt: »Bizony, mondom nektek: ez a szegény özvegy többet

adott mindenkinél. 4 Mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak adományokat; ő pedig a ma-

ga szegénységéből odaadta mindenét, amije csak volt: egész megélhetését.«

Beszédek a végidőről: 21,5-38

A templom pusztulása 5 Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép

kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: 6 »Jönnek majd napok, amikor

mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.«

A csapások kezdete 7 Erre megkérdezték őt: »Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni,

és mi lesz előtte a jel?« 8 Ő pedig így szólt: »Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket!

Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: `Én vagyok', és: `Elérkezett az idő'; de ti

ne menjetek utánuk. 9 Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek

előbb meg kell történniük {Dán 2,28}; de ez még nem a vég.«

10 Azután ezt mondta nekik: »Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. 11 Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. 12 Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a

zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én neve-

mért. 13 Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. 14 Véssétek hát szívetekbe: ne

gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. 15 Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd

nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. 16 Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egye-

seket halálra adnak. 17 Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, 18 de egy hajszál

sem vész el a fejetekről. 19 Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Jeruzsálem pusztulása 20 Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet,

tudjátok meg, hogy elközelgett a pusztulása. 21 Akkor akik Júdeában vannak, fussanak a he-

gyekbe. Az ottlévők költözzenek ki, és akik vidéken vannak, ne menjenek oda. 22 Mert a bosz-

szúállás napjai ezek {MTörv 32,35}, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. 23 Jaj a várandós

és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Mert nagy szorongatás lesz a földön és harag ezen

a népen. 24 Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket minden néphez, Jeruzsálemet pe-

dig legázolják a pogányok {Zak 12,3}, míg be nem telik a nemzetek ideje.

Az Emberfia eljövetele 25 Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, és a földön a

népek kétségbeesett rettegése a tenger zúgása és háborgása miatt. 26 Az emberek megdermed-

nek a rémülettől, és annak várásától, ami a világmindenséggel történik, mert az egek erői meg-

rendülnek. 27 Akkor meglátják az Emberfiát, amint eljön felhőben, nagy hatalommal és dicső-

séggel {Dán 7,13}.

28 Mikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert kö-

zel van a ti megváltástok.«

A végidőre vonatkozó intelmek 29 Példabeszédet is mondott nekik: »Nézzétek a fügefát és

a többi fát. 30 Amikor kifakadnak, tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok,

hogy ezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32 Bizony, mondom

nektek: el nem múlik ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik. 33 Ég és föld elmúlnak,

de az én igéim el nem múlnak.

34 Vigyázzatok hát magatokra, hogy el ne nehezedjen szívetek a tobzódásban és részeg-

ségben, s az élet gondjai között, és az a nap meg ne lepjen titeket hirtelen. 35 Mert mint a csap-

da, úgy fog lecsapni mindazokra, akik az egész föld színén laknak. 36 Virrasszatok tehát, és

minden időben imádkozzatok, hogy megmeneküljetek mindattól, ami be fog következni, és

megállhassatok az Emberfia előtt.«

Jézus tanít a templomban 37 Nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment, és

azon a hegyen időzött, amelyet Olajfák hegyének hívnak. 38 De már kora reggel odament hozzá

az egész nép a templomba, hogy hallgassa őt.

JÉZUS SZENVEDÉSE ÉS FELTÁMADÁSA: 22,1-24,53

A főtanács határozata 1 Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának

hívnak. 2 A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a

néptől.

Júdás árulása 3 Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike

volt a tizenkettőnek. 4 Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel,

hogy hogyan adja őt a kezükbe. 5 Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki. 6 Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.

A húsvéti vacsora előkészítése 7 Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kel-

lett áldozni a húsvéti bárányt. 8 Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el ne-

künk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!« 9 Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy

elkészítsük?« 10 Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vi-

zeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, 11 és mondjátok meg a házigazdá-

nak: `A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal

elkölthetem?' 12 Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.« 13 Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti va-

csorát.

A húsvéti vacsora 14 Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt, 15 és azt

mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mie-

lőtt szenvednék. 16 Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az

Isten országában.« 17 Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszá-

tok el magatok között. 18 Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő termésé-

ből, amíg el nem jön az Isten országa.« 19 Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és

odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én

emlékezetemre!« 20 Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az

új szövetség {Kiv 24,8; Jer 31,31} az én véremben, amely értetek kiontatik.

21 De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. 22 Mert az Emberfia ugyan

elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!« 23 Erre ők kérdezget-

ni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?

Az uralkodásról és szolgálatról 24 Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb

közülük. 25 Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek

hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat. 26 Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki

nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. 27 Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül?

Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.

28 Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, 29 ezért nektek adom az országot, amint

nekem adta Atyám, 30 hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítél-

kezzetek Izrael tizenkét törzse felett.

Péter tagadásának és bűnbánatának megjövendölése 31 Simon, Simon! A sátán kikért ti-

teket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32 de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkoz-

zék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.« 33 Ő erre azt mondta neki: »Uram,

kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!« 34 De Jézus azt felelte: »Mondom neked,

Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«

A döntés órája 35 Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek

titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?« 36 Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta:

»Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig

nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. 37 Mert mondom nektek: be kell teljesednie

annak rajtam, ami írva van: `A gonosztevők közé számították' {Iz 53,12}. Mert ami rólam szól, az

beteljesedik.« 38 Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik:

»Elég!«

Jézus imája az Olajfák hegyén 39 Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére

ment; követték őt a tanítványok is. 40 Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy

kísértésbe ne essetek!« 41 Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így

imádkozott: 42 »Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesed-

jék, hanem a tiéd.« 43 Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a ha-

lállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. 44 A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér

cseppjei. 45 Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva

találta őket. 46 Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértés-

be ne essetek!«

Jézust elfogják 47 Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a ti-

zenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. 48 Jézus azonban azt mondta neki: »Jú-

dás! Csókkal árulod el az Emberfiát?« 49 Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül,

azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?« 50 Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgá-

jára, és levágta a jobb fülét. 51 De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a

fülét, és meggyógyította. 52 Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak,

a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és doron-

gokkal. 53 Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de

ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«

Péter tagadása 54 Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről

követte. 55 Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. 56 Egy

szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!« 57 De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!« 58 Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így

szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!« 59 Körülbelül egy

óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.« 60 Péter erre

így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a

kakas. 61 Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr

szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz en-

gem.« 62 Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.

Az őrség kigúnyolja Jézust 63 A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. 64 Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?« 65 És egyéb szi-

dalmakkal is illették.

Jézus a főtanács előtt 66 Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az

írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!« 67 Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; 68 ha pedig kérdezlek titeket,

nem feleltek. 69 De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni« {Dán 7,13;

Zsolt 110,1}. 70 Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte ne-

kik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.« 71 Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még ta-

núságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«

Jézus Pilátus előtt 1 Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. 2 Ott így

kezdték vádolni: »Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizes-

sünk a császárnak, és azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.« 3 Pilátus megkérdezte

tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Ő azt felelte: »Te mondod.« 4 Pilátus erre kijelentette a fő-

papoknak és a tömegnek: »Semmi vétket sem találok ebben az emberben.« 5 De azok erősköd-

tek, és azt mondták: »Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen

idáig.«

Heródes kigúnyolja Jézust 6 Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Gali-

leából való-e. 7 Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki

maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. 8 Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon

megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttá-

ra valami csodát tesz. 9 Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. 10 A főpapok és

az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. 11 Heródes a kíséretével együtt megszégye-

nítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. 12 Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymás-

sal.

Pilátus ítélete 13 Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, 14 s azt

mondta nekik: »Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek,

de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. 15 Sőt

Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dol-

got nem követett el. 16 Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.« [17]

18 Erre valamennyien fölkiáltottak: »Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!« 19 Őt

valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. 20 Pilátus ismét

szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. 21 De azok kiáltoztak: »Feszítsd meg,

feszítsd meg őt!« 22 Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: »De hát mi gonoszat tett? Semmi

halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.« 23 De azok nem

tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. 24 Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. 25 Amint kérték, szabadon bocsá-

totta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akara-

tuknak.

A keresztrefeszítés 26 Miközben elvezették, megragadtak egy bizonyos Simont, Cirenéből

valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

27 Nagy népsokaság követte őt, köztük asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. 28 Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: »Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat

és gyermekeiteket sirassátok! 29 Mert jönnek majd napok, amikor azt mondják: `Boldogok a

meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!'

30 Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: `Szakadjatok ránk!' És a halmoknak:

`Takarjatok el minket!' {Óz 10,8} 31 Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?«

32 Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék.

33 Amikor a Koponyahelynek nevezett helyhez értek, megfeszítették őt ott, és vele a go-

nosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. 34 Jézus ekkor így szólt: »Atyám! Bocsáss

meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.«

A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk {Zsolt 22,19}. 35 A nép bámészkodva állt ott, a

főemberek pedig így gúnyolták őt {Zsolt 22,8}: »Másokat megmentett, mentse meg most magát,

ha ő a Krisztus, az Isten választottja!« 36 A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínál-

ták, 37 és azt mondták: »Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!« 38 Felirat is volt

fölötte: »Ez a zsidók királya.«

39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: »Nem a Krisztus vagy te? Sza-

badítsd hát meg magad, és minket is!« 40 De a másik megrótta ezekkel a szavakkal: »Nem félsz

Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! 41 Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó

büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.« 42 Aztán így szólt: »Jézus, emlé-

kezz meg rólam, mikor eljössz országodba.« 43 Ő azt felelte neki: »Bizony, mondom neked:

még ma velem leszel a paradicsomban!«

Jézus halála 44 A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. 45 A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. 46 Jézus ekkor hangosan felki-

áltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!« {Zsolt 31,6} E szavakkal kilehelte a lelkét.

47 Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: »Ez az ember való-

ban igaz volt.« 48 Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve haza-

tért.

49 Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva fi-

gyelték mindezt {Zsolt 38,12}.

Jézus temetése 50 Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, 51 aki nem ér-

tett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és

maga is várta az Isten országát. 52 Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. 53 Aztán levette,

gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. 54 A

készület napja volt, és közeledett a szombat. 55 Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utá-

namentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. 56 Aztán hazatértek, illat-

szereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.

Az angyal híradása az üres sírnál 1 A hét első napján kora hajnalban a sírhoz mentek,

magukkal vitték az illatszereket, amelyeket készítettek. 2 A követ a sírtól elhengerítve találták. 3 Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét. 4 Történt pedig, hogy amíg ezen tanakod-

tak, egyszerre két férfi állt ott mellettük, ragyogó ruhában. 5 Az asszonyok megijedtek, és a

földre szegezték tekintetüket. Azok pedig így szóltak hozzájuk: »Miért keresitek az élőt a hol-

tak között? 6 Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek csak vissza, mit mondott nektek, mikor

még Galileában volt: 7 `Az Emberfiának a bűnös emberek kezébe kell kerülnie, hogy megfeszít-

sék, de harmadnapra föltámad.'« 8 Ekkor eszükbe jutottak ezek a szavai. 9 Visszatértek tehát a

sírtól, és elmondták mindezt a tizenegynek és a többieknek. 10 Mária Magdolna, Johanna, Má-

ria, Jakab anyja, és a velük lévő többi asszony mondta el mindezt az apostoloknak. 11 Ők azon-

ban képzelődésnek tartották szavaikat, és nem hittek nekik. 12 Péter mégis útra kelt, és a sírhoz

futott. Behajolt, de csak a lepleket látta, ezért a történteken csodálkozva hazament.

Találkozás a Feltámadottal az emmauszi úton 13 Aznap ketten közülük egy Emmausz ne-

vű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, 14 s beszélgettek

egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga

Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. 16 De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne

ismerjék. 17 Megszólította őket: »Miről beszélgettek egymással útközben?« Ők szomorúan

megálltak. 18 Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: »Te vagy az egyetlen idegen

Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?« 19 Ő megkérdezte tőlük:

»Micsoda?« Azt felelték: »A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt

Isten és az egész nép előtt. 20 Hogy hogyan adták őt a főpapok és főembereink halálos ítéletre,

és hogyan feszítették meg őt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azon-

felül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. 22 De néhány közülünk való asszony is meg-

zavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, 23 s mivel nem találták a testét, visszajöttek

azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. 24 Társaink közül

néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem lát-

ták.«

25 Erre ő azt mondta nekik: »Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek

mindazt, amit a próféták mondtak! 26 Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy

bemehessen dicsőségébe?« 27 És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagya-

rázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. 28 Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett,

mintha tovább akarna menni. 29 De marasztalták: »Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben

van már a nap!« Bement hát, hogy velük maradjon. 30 Amikor asztalhoz ült velük, fogta a ke-

nyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. 31 Ekkor megnyílt a szemük, és felis-

merték, de ő eltűnt a szemük elől. 32 Ők pedig így szóltak egymáshoz: »Hát nem lángolt a szí-

vünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?« 33 Még abban az órá-

ban útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük

levőket. 34 Azok elmondták: »Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!« 35 Erre ők is

elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor.

A Feltámadott megjelenése Jeruzsálemben 36 Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga

Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« 37 Megrémültek és féltek, mert

azt hitték, hogy szellemet látnak. 38 De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért

támad kétely szívetekben? 39 Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok!

Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, ne-

kem van.« 40 Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. 41 Mivel örömükben még

mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?« 42 Erre adtak neki egy darab sült halat. 43 Elvette, és a szemük láttára evett belőle.

44 Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor

még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvé-

nyében, a prófétákban és a zsoltárokban.« 45 Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az

Írásokat. 46 Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és har-

madnapon feltámadni a halálból. 47 A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Je-

ruzsálemtől kezdve minden népnek. 48 Ti tanúi vagytok ezeknek. 49 Én majd elküldöm nektek

azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a

magasságból.«

50 Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket. 51 Áldás

közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe. 52 Leborulva imádták, azután nagy örömmel

visszatértek Jeruzsálembe. 53 Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.

EVANGÉLIUM JÁNOS SZERINT

ELŐSZÓ: 1,1-18

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2 Ő volt kezdetben

Istennél. 3 Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. 4 Benne élet volt, és az élet

volt az emberek világossága. 5 A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta

föl.

6 Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. 7 Tanúskodni jött, hogy tanúskod-

jék a világosságról, s mindenki higgyen általa. 8 Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett

tennie a világosságról.

9 Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. 10 A világban volt, a

világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. 11 A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogad-

ták be.

12 Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legye-

nek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, 13 akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a

férfi akaratából, hanem Istenből születtek.

14 Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszü-

löttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

15 János tanúságot tesz róla, és hirdeti: »Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, meg-

előz engem, mert előbb volt, mint én.«

16 Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. 17 Mert a

törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. 18 Istent soha senki nem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

JÉZUS NYILVÁNOS MŰKÖDÉSE: 1,19-12,50

Jézust igazoló jelek és csodák; a működés kezdete: 1,19-4,54

Keresztelő János vallomása 19 Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat

küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: »Ki vagy te?« 20 Ő megvallotta, és nem

tagadta, és megvallotta: »Nem én vagyok a Krisztus.« 21 Erre megkérdezték tőle: »Mi vagy

tehát? Illés vagy?« Ő azt válaszolta: »Nem vagyok.« »A próféta vagy?« Azt felelte: »Nem.« 22 Akkor azt mondták neki: »Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek min-

ket! Mit mondasz magadról?« 23 Ő azt felelte:

»A pusztában kiáltó szava vagyok:

`Tegyétek egyenessé az Úr útját' {Iz 40,3},

amint Izajás próféta mondta.«

24 A küldöttek a farizeusok közül voltak. 25 Ezért tovább kérdezték: »Miért keresztelsz te-

hát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?« 26 János ezt felelte nekik: »Én vízzel

keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. 27 Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját

megoldani sem vagyok méltó.« 28 Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János ke-

resztelt.

Keresztelő János tanúságtétele 29 Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így

szólt: »Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! 30 Ő az, akiről mondtam: Utánam jön

egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. 31 Én nem ismertem őt; de azért jöttem

vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.« 32 János tanúságot tett és azt mondta:

»Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. 33 Nem ismertem őt, de

aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: `Akire látod a Lelket leszállni és

rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.' 34 Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő

az Isten Fia.«

Az első tanítványok 35 Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. 36 Mikor meg-

látta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: »Íme, az Isten Báránya.« 37 A két tanítvány hallotta

szavait, és követték Jézust. 38 Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkér-

dezte tőlük: »Mit kerestek?« Azt felelték neki: »Rabbi – ami Mestert jelent –, hol laksz?« 39 Ő

azt mondta nekik: »Gyertek és meglátjátok.« Elmentek tehát, és meglátták, hogy hol lakik.

Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt.

40 A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon

Péter testvére. 41 Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: »Megtaláltuk

a Messiást, azaz a Fölkentet!« 42 És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: »Te Simon

vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.« Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).

43 Másnap, amikor Jézus Galileába készült menni, találkozott Fülöppel. Azt mondta neki:

»Kövess engem!« 44 Fülöp Betszaidából való volt, András és Péter városából. 45 Fülöp találko-

zott Natanaellel, és elmondta neki: »Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben és a prófé-

ták: Jézust, József fiát Názáretből.« 46 Natanael erre megjegyezte: »Jöhet valami jó Názáret-

ből?« Fülöp azt felelte neki: »Gyere és lásd!« 47 Amikor Jézus meglátta a közeledő Natanaelt,

azt mondta róla: »Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.« 48 Natanael megkérdezte:

»Honnan ismersz engem?« Jézus azt felelte: »Mielőtt Fülöp hívott volna téged, láttalak, amikor

a fügefa alatt voltál.« 49 Natanael azt válaszolta: »Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael

királya!« 50 Jézus erre így szólt: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Na-

gyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« 51 Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nek-

tek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fö-

lött.«

Csodajel a kánai menyegzőn 1 Harmadnapon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt

Jézus anyja, 2 és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. 3 Amikor fogytán

volt a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: »Nincs boruk!« 4 Jézus azt felelte neki: »Mi közünk

ehhez, asszony? Még nem jött el az én órám!« 5 Anyja ekkor ezt mondta a szolgáknak: »Te-

gyetek meg mindent, amit mond!«

6 A zsidók tisztulására volt ott hat kőedény, egyenként két vagy három mérős. 7 Jézus azt

mondta nekik: »Töltsétek meg az edényeket vízzel!« Színig töltötték őket. 8 Ekkor így szólt

hozzájuk: »Most merítsetek, és vigyetek belőle a násznagynak!« Azok vittek neki. 9 Amint a

násznagy megízlelte a borrá vált vizet, mivel nem tudta, hogy honnan való – de a szolgák, akik

a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt, 10 és azt mondta neki: »Minden ember a jó

bort adja először, és miután megittasodtak, akkor a kevésbé jót. Te mindeddig tartogattad a jó

bort!« 11 Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és

tanítványai hittek benne.

12 Azután lement Kafarnaumba, ő és anyja, a testvérei és tanítványai, és ott maradtak né-

hány napig.

A kereskedők kiűzése a templomból 13 Közel volt a zsidók Pászkája, és Jézus fölment Je-

ruzsálembe. 14 A templomban ökör-, juh- és galambkereskedőket talált, s az odatelepedett

pénzváltókat. 15 Akkor kötelekből ostort font, és mindnyájukat kizavarta a templomból a ju-

hokkal és az ökrökkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, az asztalaikat fölforgatta. 16 A

galambárusoknak pedig azt mondta: »Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek Atyám házát vá-

sárcsarnokká!« 17 Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: »Emészt engem a

buzgóság házadért« {Zsolt 69,10}. 18 A zsidók azonban megszólították, és azt kérdezték tőle:

»Milyen csodajelet mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?« 19 Jézus azt felelte nekik: »Bont-

sátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!« 20 A zsidók erre így szóltak:

»Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépítenéd?« 21 De ő a saját

testének templomáról mondta ezt. 22 Amikor föltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékez-

tek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak, és a szónak, amelyet Jézus mondott.

Jézus Húsvétkor Jeruzsálemben 23 Amikor Jeruzsálemben volt Húsvét ünnepén, sokan

hittek az ő nevében, mert látták csodajeleit, amelyeket művelt. 24 De Jézus nem bízta magát

rájuk, mert ismerte mindnyájukat, s mert 25 nem szorult rá, hogy valaki tanúságot tegyen az

emberről; jól tudta ugyanis, hogy mi lakik az emberben.

Beszélgetés Nikodémussal 1 Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsi-

dók egyik főembere. 2 Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Rabbi, tudjuk, hogy Isten-

től jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cse-

lekszel, hacsak nincs vele az Isten.« 3 Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked:

ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.« 4 Nikodémus megkérdezte:

»Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy

megszülessék?« 5 Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik

vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. 6 Ami a testből született, az test, és ami

a Lélekből született, az lélek. 7 Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről

megszületnetek. 8 A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és

hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.« 9 Nikodémus megkérdezte: »De mikép-

pen történhet meg mindez?« 10 Jézus azt felelte neki: »Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod

ezeket? 11 Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk,

arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. 12 Ha földi dolgokról szóltam nek-

tek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? 13 Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. 14 Ahogyan

Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, 15 hogy

mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.«

Jézus küldetésének célja 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta,

hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. 17 Mert nem azért küldte

Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. 18 Aki hisz

benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egy-

szülött Fia nevében. 19 Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban

szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. 20 Mert mind-

az, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasz-

talják a cselekedeteit; 21 de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosság-

ra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.

Keresztelő János és Jézus 22 Ezek után Jézus Júdea földjére ment tanítványaival. Ott tar-

tózkodott velük, és keresztelt. 23 János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott

sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. 24 Akkor ugyanis János még nem

volt börtönbe vetve.

25 Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől. 26 Odamentek

Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tet-

tél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.« 27 János azt felelte: »Az ember semmit sem

szerezhet, hacsak a mennyből nem adatott neki. 28 Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt

mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit őelőtte küldtek. 29 Akié a meny-

asszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőle-

gény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. 30 Neki növekednie kell, nekem pedig ki-

sebbednem.«

31 Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és földi módon

beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél. 32 Arról tanúskodik, amit látott és hallott,

de a tanúságát senki sem fogadja el. 33 Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igaz-

mondó. 34 Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel

adja. 35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. 36 Aki a Fiúban hisz, annak örök

élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad

rajta.

Beszélgetés a szamariai asszonnyal 1 Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meg-

hallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János 2 – bár Jézus maga nem

keresztelt, csak a tanítványai –, 3 elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment. 4 Át kellett mennie

Szamarián. 5 Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel

ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. 6 Ott volt Jákob kútja. Jézus

akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt. 7 Odajött

egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!« 8 Tanítványai

ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. 9 A szamariai asszony erre azt mondta

neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a

zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. 10 Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát,

és hogy ki az, aki mondja neked: `adj innom', talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna

neked.« 11 Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan

vennéd hát az élő vizet? 12 Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta,

amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?« 13 Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből

iszik, ismét megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem

szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.« 15 Erre az asszony így szólt: »Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak

ide meríteni!« 16 Jézus ezt felelte neki: »Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!« 17 Az asszony erre

kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: `Nincs férjem'. 18 Mert öt fér-

jed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.« 19 Az asszony ekkor így

szólt: »Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig

azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.« 21 Jézus azt felelte neki:

»Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben

nem fogjátok imádni az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit

ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. 23 De eljön az óra, és már itt is van, amikor az

igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat ke-

res magának. 24 Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.« 25 Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és

amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.« 26 Jézus azt válaszolta neki: »Én vagyok az, aki

veled beszélek.«

Jézus és a szamariaiak 27 Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asz-

szonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?« 28 Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 »Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon

nem ő a Krisztus?« 30 Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.

31 Eközben a tanítványok kérték őt: »Rabbi, egyél!« 32 Ő azt felelte nekik: »Van nekem

ennivalóm, amiről ti nem tudtok.« 33 A tanítványok egymást kérdezgették: »Talán enni hozott

neki valaki?« 34 Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cseleked-

jem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. 35 Ugye ti mondjátok: Még négy hónap,

és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántó-

földeket, mert megértek már az aratásra. 36 Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az

örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. 37 Mert abban igaza van a közmondás-

nak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. 38 Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit

nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.«

39 Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bi-

zonygatta: »Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.« 40 Amikor tehát a szamaritánusok

odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. 41 Ekkor már sok-

kal többen hittek az ő tanítása miatt. 42 Az asszonynak pedig azt mondták: »Most már nem a te

beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ

Üdvözítője.«

Gyógyítás Galileában 43 Két nap múlva eltávozott onnan Galileába. 44 Jézus ugyan saját

maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában, 45 mégis, amikor Galile-

ába érkezett, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az

ünnepen, mert ők is fölmentek az ünnepre.

46 Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt egy királyi

tisztviselő, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából

Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már

a halálán volt. 48 Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem

hisztek!« 49 A királyi tisztviselő erre azt felelte: »Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyerme-

kem!« 50 Jézus azt mondta neki: »Menj, a fiad él!« Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott

neki, és elment. 51 Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él. 52 Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: »Tegnap a hetedik

órában hagyta el őt a láz.« 53 Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt,

amikor Jézus azt mondta neki: »A fiad él.« És hitt ő és egész háza népe. 54 Ez már a második

csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.

Jézus kinyilatkoztatja magát a világ előtt: 5,1-12,50

A béna meggyógyítása szombaton 1 Ezek után volt a zsidók ünnepe, és Jézus fölment

Jeruzsálembe. 2 Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának ne-

veznek, és öt oszlopcsarnoka van. 3 Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága. [4]

5 Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt. 6 Mikor Jézus meglát-

ta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-

e meggyógyulni?« 7 A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz,

bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.« 8 Jézus azt mondta

neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!« 9 Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni

kezdett.

Azon a napon pedig szombat volt. 10 Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított ember-

nek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.« 11 Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított

engem, ő mondta nekem: `Vedd ágyadat, és járj.'« 12 Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember,

aki neked azt mondta: `Vedd ágyadat és járj'?« 13 A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki

volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből. 14 Később Jézus találkozott vele a

templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami

rosszabb történjék veled.« 15 Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt

az, aki meggyógyította őt. 16 A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szomba-

ton tette. 17 Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálko-

dom.« 18 Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot,

hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.

Az Atya tanúságtétele Jézusról 19 Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nek-

tek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert

amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is. 20 Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent

megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok. 21 Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket

akar. 22 Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, 23 hogy mindenki

tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki

őt küldte. 24 Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki en-

gem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják

az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak. 26 Mert amint az Atyának élete van

önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, 27 és hatalmat adott

neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra,

amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát, 29 és előjönnek: akik jót

tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására. 30 Én nem

tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam

akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

31 Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes. 32 Más az, aki tanúskodik én-

rólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz. 33 Ti Jánost kérdeztétek, és ő

tanúságot tett az igazságról. 34 Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak

azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. 35 Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig ör-

vendezni akartatok az ő fényében.

36 Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám,

hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya

küldött engem. 37 Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottá-

tok, sem arcát nem láttátok, 38 és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak,

akit ő küldött. 39 Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet

számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; 40 ti azonban nem akartok hozzám jönni,

hogy életetek legyen.

41 Emberektől nem fogadok el dicsőséget. 42 Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek

Isten szeretete. 43 Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a

maga nevében, azt elfogadjátok. 44 Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicső-

séget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek? 45 Ne gondoljátok, hogy

én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek. 46 Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt. 47 Ha pedig az ő

írásainak nem hisztek, hogyan hisztek majd az én igéimnek?«

Kenyérszaporítás Tibériás tavánál 1 Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tenge-

rén túlra ment. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken

művelt. 3 Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. 4 Közel volt a Húsvét, a zsidók

ünnepe. 5 Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, meg-

kérdezte Fülöptől: »Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?« 6 Ezt pedig azért mondta,

hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. 7 Fülöp azt felelte neki: »Kétszáz

dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.« 8 A tanítvá-

nyok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: 9 »Van itt egy fiú, akinek van öt árpake-

nyere és két hala. De mi ez ennyinek?« 10 Jézus erre azt mondta: »Telepítsétek le az embere-

ket!« Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren

voltak. 11 Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyan-

így a halakból is adott, amennyit akartak. 12 Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak:

»Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!« 13 Összeszedték tehát, és

az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg.

14 Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a

próféta, aki eljön a világra!« 15 Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragad-

ják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Jézus a vízen jár 16 Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre. 17 Beszálltak a

bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig

nem ment oda hozzájuk. 18 Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott. 19 Amikor mintegy hu-

szonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához

közeledik, és megrémültek. 20 Ő pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!« 21 Fel

akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.

Tanítás a mennyei kenyérről 22 Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette,

hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítvá-

nyai egyedül távoztak el. 23 Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe,

ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. 24 Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs

ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba men-

tek. 25 Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«

26 Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert

csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27 Ne azért az eledelért

fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, ame-

lyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.« 28 Erre azt kérdezték

tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?« 29 Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy

higgyetek abban, akit ő küldött.«

30 Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit

cselekszel? 31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: `A mennyből adott nekik ke-

nyeret enni'« {Kiv 16,4}. 32 Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes

adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való

kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.« 34 Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!« 35 Jézus azt felelte

nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, soha-

sem szomjazik meg. 36 De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.

37 Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, 38 mert

nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki

küldött engem. 39 Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból,

amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. 40 Mert Atyám akarata az, hogy

mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó

napon.«

41 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a

mennyből szálltam alá«, 42 és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és

anyját? Hogyan mondja most: `A mennyből szálltam alá'?«

43 Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt! 44 Senki sem jöhet hozzám,

hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: `Mindnyájan Isten tanítványai lesznek' {Iz 54,13}. Mindaz, aki az

Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön. 46 Nem mintha az Atyát látta volna valaki:

csak az látta az Atyát, aki Istentől való. 47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak

örök élete van.

48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. 50 Ez a

mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. 51 Én vagyok az élő kenyér,

amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig,

amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

52 Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez

testét eledelül nekünk?« 53 Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem

eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. 54 Aki eszi az

én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó na-

pon. 55 Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. 56 Aki eszi az én teste-

met, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. 57 Amint engem küldött az élő

Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. 58 Ez az a kenyér, amely a

mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi,

örökké élni fog. 59 Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.

A tanítványok elbizonytalanodása 60 Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan

azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?« 61 Jézus tudta magában, hogy tanítvá-

nyai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket? 62 Hát ha majd

látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? 63 A Lélek az, ami éltet, a test nem hasz-

nál semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet. 64 De vannak közületek

egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisz-

nek, és hogy ki fogja őt elárulni. 65 Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet

hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«

66 Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. 67 Jézus

azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?« 68 Simon Péter azt felelte:

»Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid. 69 Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy

az Isten Szentje.« 70 Jézus azt felelte nekik: »Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy

közületek mégis ördög.« 71 Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója

lett, egy a tizenkettő közül.

Jézus kinyilatkoztatja magát Jeruzsálemben: 7,1-52

Jézus kerüli a nyilvánosságot 1 Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Jú-

deába menni, mert a zsidók halálra keresték.

2 Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. 3 Testvérei ekkor azt mondták neki: »Menj

el innen, eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket művelsz! 4 Hiszen senki

sem cselekszik titokban, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a

világnak!« 5 Mert még testvérei sem hittek benne. 6 Jézus azt felelte nekik: »Az én időm még

nincs itt, de számotokra az idő mindenkor alkalmas. 7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem

gyűlöl, mert én tanúskodom arról, hogy a tettei gonoszak. 8 Ti csak menjetek fel az ünnepre, én

nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.« 9 Ezeket mondta, és ő

maga Galileában maradt.

10 Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, ha-

nem mintegy titokban. 11 A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: »Hol van ő?« 12 A

nép között sok mindent beszéltek róla. Egyesek azt mondták: »Jó ember az!« Mások ellenben:

»Nem, hanem félrevezeti a népet.« 13 Mindamellett senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól

való félelem miatt.

Jézus tanít a templomban 14 Mikor már az ünnep közepe volt, Jézus fölment a templomba

és tanított. 15 A zsidók csodálkoztak, s ezt mondták: »Honnan ismeri ez az Írásokat, holott

nem tanulta?« 16 Jézus azt felelte nekik: »Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki en-

gem küldött. 17 Ha valaki kész az ő akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentől

való-e, vagy én magamtól szólok-e. 18 Aki önmagától beszél, az a maga dicsőségét keresi, aki

pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igazmondó, és nincs benne hamisság. 19 Nem Mózes

adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt. Miért akartok engem

megölni?« 20 A nép azt felelte: »Ördögöd van! Ki akar téged megölni?« 21 Jézus azt mondta

nekik: »Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök. 22 A körülmetélést Mózes adta

nektek – bár az nem is Mózestől való, hanem az atyáktól –, és szombaton körülmetélitek az

embert. 23 Ha valaki körülmetélkedhet szombaton anélkül, hogy Mózes törvényén csorba es-

nék, miért acsarkodtok rám azért, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton? 24 Ne

ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!«

A nép találgatása Jézus kilétéről 25 A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: »Nem ő

az, akit halálra keresnek? 26 Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a

főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus? 27 Róla azonban tudjuk, hogy honnan való,

a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.« 28 Akkor Jézus, aki a templom-

ban tanított, így kiáltott fel: »Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok.

Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek. 29 Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.« 30 Ekkor szerették volna elfogni, de

senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája. 31 A népből azonban sokan hittek

benne és azt mondták: »A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit

ő tett?«

A főtanács vitája Jézusról 32 Meghallották a farizeusok, hogy a nép ilyeneket suttog felőle,

ezért a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják őt. 33 Akkor Jézus így szólt:

»Még egy kevés ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött engem. 34 Keresni

fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.« 35 A zsidók ezért azt

mondták egymás közt: »Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a görögök

közé a szórványba menni és a görögöket tanítani? 36 Miféle beszéd ez, amelyet mondott: `Ke-

resni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek'?«

Az élő víz 37 Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: »Ha valaki szomja-

zik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, 38 aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói

fakadnak majd belőle.« 39 Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A

Lélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsőült meg.

40 Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: »Ez valóban a próféta!« 41 Mások így szóltak: »Ez a Krisztus!« Némelyek pedig megjegyezték: »Csak nem Galileából

jön a Krisztus? 42 Nem ezt mondta az Írás: `Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a

Krisztus {2 Sám 7,12-16; Mik 5,1}, ahonnan Dávid származott?'« 43 És a sokaságban szakadás támadt

miatta.

44 Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. 45 A szolgák vissza-

mentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?« 46 A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!« 47 Erre a farizeusok így válaszoltak:

»Talán bizony titeket is félrevezetett? 48 Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e va-

laki benne? 49 De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.« 50 Erre Nikodémus, aki

korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik: 51 »Vajon a mi törvényünk elítéli-e

az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?« 52 Azok azt fe-

lelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad

próféta!« 53 Azután mindegyikük visszatért saját házába.

Jézus és a házasságtörő asszony 1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2 Korán reg-

gel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. 3 Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Kö-

zépre állították, 4 és azt mondták Jézusnak: »Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. 5 Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan

mit mondasz?« 6 Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azon-

ban lehajolt, és ujjával írt a földre. 7 Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt

mondta nekik: »Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.« 8 Aztán újra leha-

jolt, és írt a földre. 9 Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken, s ő

egyedül maradt a középen álló asszonnyal. 10 Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: »Asz-

szony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?« 11 Az erre így szólt: »Senki, Uram!« Jézus

ekkor azt mondta neki: »Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!«

Jézus vitái a zsidókkal: 8,12-59

Jézus tanúsága önmagáról 12 Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: »Én vagyok a

világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.« 13 Erre a farizeusok azt mondták neki: »Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságtételed tehát

nem igaz.« 14 Jézus azt felelte nekik: »Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanú-

ságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy

honnan jövök vagy hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek, én viszont nem ítélek meg senkit. 16 Ha pedig ítélek, igaz az én ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és az, aki küldött

engem, az Atya. 17 Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele

igaz. 18 Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki engem

küldött, az Atya.« 19 Erre megkérdezték: »Hol van a te Atyád?« Jézus azt felelte: »Sem engem

nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, talán Atyámat is ismernétek.« 20 Ezeket a

szavakat mondta a kincstárban, amikor a templomban tanított. Senki sem fogta el őt, mert még

nem jött el az ő órája.

Jézus származása és küldetése 21 Majd ismét szólt hozzájuk: »Elmegyek, és keresni fog-

tok, de meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.« 22 A zsidók erre azt

mondták: »Csak nem öli meg magát, s azért mondja: `Ahová én megyek, oda ti nem jöhet-

tek'?« 23 Ő azt felelte nekik: »Ti innen alulról vagytok, én meg felülről vagyok. Ti ebből a vi-

lágból vagytok, én azonban nem vagyok ebből a világból. 24 Azért mondtam nektek, hogy

meghaltok bűneitekben. Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.« 25 Erre azt kérdezték: »Ki vagy te?« Jézus azt felelte: »Az, amit mindig is mondtam nektek. 26 Sokat kellene még rólatok mondanom és ítélkeznem, de aki küldött engem, igazmondó, és

én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam.« 27 Azok nem értették meg, hogy az Atyáról

beszélt nekik. 28 Ezért Jézus így szólt: »Amikor fölemelitek az Emberfiát, akkor megtudjátok

majd, hogy én vagyok, és semmit sem teszek magamtól, hanem úgy mondom ezeket, amint az

Atya tanított engem. 29 És aki küldött engem, velem van, nem hagyott magamra, mert minden-

kor azt teszem, ami kedves neki.« 30 Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

Ábrahám igaz gyermekei 31 Azoknak a zsidóknak, akik hittek neki, Jézus azt mondta: »Ha

megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, 32 megismeritek az igazságot, és az

igazság szabaddá tesz titeket.« 33 Azok azt felelték neki: »Ábrahám utódai vagyunk, és soha

senkinek nem szolgáltunk. Hogyan mondod hát te, hogy `szabadok lesztek`?« 34 Jézus így

szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolga. 35 De a szolga

nem marad örökre a házban, csak a fiú marad ott mindörökké. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít

titeket, valóban szabadok lesztek. 37 Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, de meg akartok

engem ölni, mert a tanításom nem hatol belétek. 38 Én azt mondom, amit az Atyánál láttam, és

ti is azt teszitek, amit atyátoktól hallottatok.« 39 Azt felelték neki: »A mi atyánk Ábrahám!«

Jézus azt mondta nekik: »Ha Ábrahám fiai lennétek, Ábrahám tetteit cselekednétek. 40 De most

meg akartok ölni engem, azt az embert, aki nektek azt az igazságot mondtam, amelyet az Is-

tentől hallottam; ezt Ábrahám nem tette. 41 Ti a ti atyátok tetteit cselekszitek.« Erre azt mond-

ták neki: »Mi nem paráznaságból születtünk. Egy Atyánk van, az Isten!« 42 Jézus így szólt hoz-

zájuk: »Ha Isten volna az Atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől származtam és jöttem.

Hiszen nem magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. 43 Miért nem értitek a beszédemet?

Mert nem tudjátok hallgatni az igémet. 44 Ti az ördög-atyától vagytok, és atyátok kívánságait

akarjátok cselekedni. Ő gyilkos volt kezdet óta és az igazságban meg nem állt, mert nincs ben-

ne igazság. Amikor hazugságot szól, magától beszél, mert hazug, és a hazugság atyja. 45 Én

azonban az igazságot mondom, ezért nem hisztek nekem. 46 Ki vádolhat engem közületek bűn-

nel? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? 47 Aki Istentől van, Isten igéit

hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem vagytok Istentől.«

Jézus és Ábrahám 48 A zsidók azt felelték: »Vajon nem helyesen mondjuk, hogy szamari-

tánus vagy és ördögöd van?« 49 Jézus azt felelte: »Nincs nekem ördögöm, csak tisztelem

Atyámat, és ti gyalázattal illettek engem. 50 Én azonban nem keresem a magam dicsőségét; van,

aki keresi azt, és ítéletet mond. 51 Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja,

halált nem lát sohasem.« 52 Azt mondták erre a zsidók: »Most ismertük meg, hogy ördögöd

van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: `Ha valaki a tanításomat megtartja,

nem ízleli meg a halált sohasem.' 53 Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A

próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?« 54 Jézus azt felelte: »Ha én dicsőítem magamat, az

én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: `Istenünk', 55

pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzá-

tok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom. 56 Ábrahám, a ti atyá-

tok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.« 57 A zsidók erre azt mond-

ták neki: »Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?« 58 Jézus azt felelte nekik:

»Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.« 59 Ekkor köveket

ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

A vak meggyógyítása. Vita a zsidókkal: 9,1-41

A vak meggyógyítása 1 Amikor továbbment, látott egy vakon született embert. 2 Tanítványai megkérdezték őt: »Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?« 3 Jézus azt felelte: »Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvá-

nulniuk benne. 4 Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van.

Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, világossága va-

gyok a világnak.« 6 Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak

szemére kente, 7 és azt mondta neki: »Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!« Ez küldöttet

jelent. Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza. 8 Ezért a szomszédok és akik az-

előtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: »Nem ő az, aki itt ült és koldult?« Egyesek azt

mondták: »Ő az.« 9 Mások így szóltak: »Nem, csak hasonlít rá.« Ő azonban kijelentette: »Én

vagyok az.« 10 Erre megkérdezték tőle: »Hogyan nyíltak meg a szemeid?« 11 Azt felelte: »Az

az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem:

`Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.' Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.« 12 Azok

megkérdezték tőle: »Hol van ő?« Ő azt felelte: »Nem tudom.«

13 Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt. 14 Azon a napon pedig, amikor

Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt. 15 Ismét megkérdezték tehát tőle a

farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szeme világát. Ő azt felelte: »Sarat tett a szemeimre,

megmosdottam, és látok.« 16 Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: »Nem Istentől

való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!« Mások azt mondták: »Hogyan cselekedhet

bűnös ember ilyen csodajeleket?« És szakadás támadt köztük. 17 Erre ismét megkérdezték a

vaktól: »Te mit gondolsz róla, hisz megnyitotta szemeidet?« Ő pedig azt felelte: »Próféta!« 18 A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hív-

ták a most már ép szemű ember szüleit. 19 Megkérdezték őket: »A ti fiatok ez, s azt mondjátok

róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?« 20 A szülei azt felelték: »Azt tudjuk, hogy

ez a mi fiunk, és hogy vakon született. 21 De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki

nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.« 22 Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha

valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: »Megvan a

kora, őt kérdezzétek.«

24 Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: »Adj dicső-

séget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.« 25 Ő azt felelte: »Hogy bűnös-e, nem

tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.« 26 Erre megkérdezték tőle: »Mit csinált

veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?« 27 Az azt felelte nekik: »Megmondtam már nektek,

de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai

lenni?« 28 Erre megátkozták őt, és azt mondták: »Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítvá-

nyai vagyunk. 29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.« 30 Az ember erre azt felelte: »Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem

pedig megnyitotta a szemeimet. 31 Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki

istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. 32 Mióta a világ áll, soha nem lehetett

hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. 33 Ha ő nem Istentől való

volna, nem tehetett volna semmit.« 34 Azok azt felelték neki: »Mindenestől bűnben születtél, és

te oktatsz minket?« És kidobták őt.

Jézus kinyilatkoztatja magát a meggyógyultnak 35 Jézus meghallotta, hogy kidobták, és

amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: »Hiszel-e az Emberfiában?« 36 Az így felelt: »Ki az,

Uram, hogy higgyek benne?« 37 Jézus azt mondta neki: »Hiszen láttad őt: ő az, aki veled be-

szél.« 38 Erre az így szólt: »Hiszek Uram!« És leborult előtte. 39 Akkor Jézus ezt mondta:

»Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legye-

nek.« 40 A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki:

»Csak nem vagyunk mi is vakok?« 41 Jézus ezt válaszolta: »Ha vakok volnátok, nem volna

bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: `Látunk.' Ezért megmarad a bűnötök.«

Hasonlatok a pásztorról és a juhokról: 10,1-39

Példabeszéd az akolról 1 »Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be

a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. 2 Aki pedig az ajtón megy be, az a

juhok pásztora. 3 Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevü-

kön szólítja, és kivezeti őket. 4 Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pe-

dig követik őt, mert ismerik a hangját. 5 Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle,

mert az idegennek a hangját nem ismerik.« 6 Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők

nem értették, mit mondott.

7 Jézus ekkor ismét szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja. 8 Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. 9 Én

vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. 10 A tol-

vaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és

bőségben legyen.

Jézus a jó Pásztor 11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12 A bé-

res azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas,

elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, 13 mert béres, és

nem törődik a juhokkal. 14 Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek en-

gem, 15 amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hall-

gatni fognak szavamra, és egy akol lesz, és egy pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert

odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. 18 Senki sem veszi el tőlem: én adom oda

magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam

Atyámtól.«

19 Ismét szakadás lett a zsidók között emiatt a beszéd miatt. 20 Sokan közülük azt mond-

ták ugyanis: »Ördöge van, és megháborodott! Minek hallgatjátok?« 21 Mások azt mondták:

»Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?«

22 Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23 Jézus a templomban

járt, Salamon tornácában. 24 A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: »Meddig tartasz

még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!« 25 Jézus

azt felelte nekik: »Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket

Atyám nevében művelek, 26 de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. 27 Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, 28 és én örök

életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. 29 Amit

Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. 30 Én

és az Atya egy vagyunk.«

31 Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. 32 Jézus azt mondta nekik:

»Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?« 33 A zsi-

dók azt felelték: »Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember léted-

re Istenné teszed magadat.« 34 Jézus azt felelte nekik: »Vajon a ti törvényetekben nincs megír-

va: `Én azt mondtam: Ti istenek vagytok'? {Zsolt 82,6} 35 Ha azokat mondta isteneknek, akikhez

az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –, 36 miképp mondhatjátok arról,

akit az Atya megszentelt és a világra küldött: `Káromkodsz!', mivel azt mondtam: Isten Fia

vagyok? 37 Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, 38 de ha cselekszem, akkor,

ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya

énbennem van, és én az Atyában.« 39 Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.

Lázár feltámasztása és a csoda következményei: 10,40-11,57

Jézus a Jordán túlpartján 40 Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol

János először keresztelt, és ott maradt. 41 Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan

semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt. 42 És ott so-

kan hittek benne.

Lázár halálának híradása 1 Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővé-

rének, Mártának a falujában. 2 Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával

törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. 3 A nővérek üzentek érte: »Uram, íme, akit sze-

retsz, beteg.«

4 Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: »Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten

dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.« 5 Jézus szerette Mártát, meg a nővérét, és

Lázárt. 6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, két napig még azon a helyen maradt, ahol volt, 7 azután így szólt a tanítványokhoz: »Menjünk ismét Júdeába.« 8 A tanítványok azt mondták

neki: »Rabbi, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?« 9 Jézus azt felelte: »Nem

tizenkét órája van a nappalnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a

világosságát. 10 Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs benne világosság.« 11 Ezt mondta,

azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álom-

ból.« 12 A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.« 13 Jézus azon-

ban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. 14 Ezért Jé-

zus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt, 15 és örülök miattatok, hogy nem voltam ott,

hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!« 16 Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi

tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«

Lázár feltámasztása 17 Amikor Jézus megérkezett, úgy találta, hogy Lázár már négy napja

a sírban van. 18 Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19 Ezért

a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. 21 Márta

akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De

most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.« 23 Jézus azt felelte neki:

»Testvéred fel fog támadni.« 24 Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadás-

kor, az utolsó napon.« 25 Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz

bennem, még ha meg is halt, élni fog, 26 és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.

Hiszed ezt?« 27 Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten

Fia, aki a világba jön.«

28 Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt

van és hív téged.« 29 Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. 30 Jézus

ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. 31 A zsidók

pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt

és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.« 32 Amikor Má-

ria odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt

lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.« 33 Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele

érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. 34 Megkérdezte: »Hová tetté-

tek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!« 35 Jézus könnyezett. 36 Erre a zsidók azt mond-

ták: »Íme, mennyire szerette őt!« 37 De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a

vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«

38 Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel

volt befedve. 39 Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta

neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!« 40 Jézus azt felelte neki: »Nem azt mond-

tam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?« 41 A követ tehát elvették. Jézus pedig

fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Én ugyan

tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy

te küldtél engem.« 43 Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!« 44 S az,

aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus

azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«

A főtanács halálos ítélete; a főpap prófétai szava 45 Sokan a zsidók közül, akik Máriához

és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. 46 De néhányan közülük elmentek a fari-

zeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus miket cselekedett. 47 Erre a főpapok és a farizeu-

sok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok cso-

dajelet művel. 48 Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a római-

ak, és elveszik tőlünk földünket és népünket.« 49 Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az eszten-

dőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit, 50 s arra sem gondoltok, hogy

jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elvész!« 51 Ezt pedig nem

magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg

fog halni a nemzetért, 52 és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit

egybegyűjtse. 53 Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt.

Jézus kerüli a nyilvánosságot 54 Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. El-

ment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítvá-

nyaival együtt.

55 Közel volt a zsidók Pászkája, és vidékről sokan mentek föl Jeruzsálembe Húsvét előtt,

hogy megszenteljék magukat. 56 Keresték Jézust, és a templomban azt mondogatták egymás-

nak: »Mit gondoltok? Vajon eljön-e az ünnepre?« 57 A főpapok és a farizeusok pedig parancsot

adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, és elfogják őt.

Jézus útja Jeruzsálembe az utolsó Húsvét alkalmával: 12,1-50

A betániai megkenés 1 Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár la-

kott, akit Jézus föltámasztott a halálból. 2 Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Láz-

ár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. 3 Mária pedig fogott egy font igazi, drága

nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. 4 Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: 5 »Miért nem

adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?« 6 Ezt pedig nem

azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az

erszény, az adományokat elsikkasztotta. 7 Jézus ekkor így szólt: »Hagyj békét neki, hogy teme-

tésem napjára teljesítse azt. 8 Mert szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek

mindig veletek.«

9 A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, ha-

nem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott a halálból. 10 A főpapok pedig azon tanakodtak,

hogy Lázárt is megölik, 11 mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Bevonulás Jeruzsálembe 12 Másnap, amikor a nagy tömeg, amely az ünnepre jött, meg-

hallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogott, eléje ment és kiáltozott:

»Hozsanna!

Áldott, aki az Úr nevében jön {Zsolt 118,26},

és Izrael királya!«

14 Jézus pedig talált egy szamárcsikót, felült rá, amint meg van írva: 15 »Ne félj, Sion leánya!

Íme, királyod jön

szamárcsikón ülve!« {Zak 9,9}

16 Tanítványai eleinte nem értették ezt, de amikor Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek ar-

ra, hogy azt tették vele, ami meg volt róla írva. 17 Tanúskodott tehát róla a sokaság, amely vele

volt, amikor előhívta Lázárt a sírból, és föltámasztotta őt a halálból. 18 A sokaság éppen azért

ment eléje, mert hallotta, hogy ezt a jelet művelte. 19 A farizeusok akkor így szóltak egymás-

hoz: »Látjátok, hogy semmire sem mentek? Lám, az egész világ tódul utána!«

Jézus utolsó nyilvános beszédei; a döntő órák 20 Azok között, akik fölmentek, hogy

imádkozzanak az ünnepen, volt néhány görög is. 21 Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai

Betszaidából volt, és kérték őt: »Uram, látni szeretnénk Jézust!« 22 Fülöp elment és szólt And-

rásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak. 23 Jézus ezt felelte nekik: »Eljött

az óra, hogy az Emberfia megdicsőüljön. 24 Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott

gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. 25 Aki szereti éle-

tét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. 26 Aki nekem

szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Azt, aki szolgál nekem, meg

fogja tisztelni az Atya. 27 Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, ments meg en-

gem ettől az órától? De hiszen ezért jöttem, ezért az óráért. 28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!«

Erre szózat hangzott az égből: »Már megdicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.«

29 Az ott álló tömeg, amely ezt hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt. Mások így

szóltak: »Angyal beszélt hozzá.« 30 Jézus azt felelte: »Nem miattam hangzott el ez a szózat,

hanem miattatok. 31 Ítélet van most e világ felett, most fogják kivetni ennek a világnak a feje-

delmét. 32 Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.« 33 Ezt

azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni. 34 A tömeg megjegyezte: »Mi azt

hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Miért mondod tehát: `Az Emberfiát

fel kell magasztalni?' Ki az az Emberfia?« 35 Jézus azt felelte nekik: »Már csak kevés ideig van

nálatok a világosság. Addig járjatok, amíg tiétek a világosság, hogy a sötétség el ne borítson

benneteket. Aki sötétben jár, nem tudja, hová megy. 36 Amíg tiétek a világosság, higgyetek a

világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.« Ezeket mondta Jézus, aztán elment és elrejtő-

zött előlük.

A hitetlenség oka 37 Jóllehet ennyi jelet művelt a szemük láttára, mégsem hittek benne, 38 hogy beteljesedjék Izajás próféta szava, aki ezeket mondta:

»Uram, ki hitt a mi beszédünknek,

és az Úr karja kinek nyilvánult meg?« {Iz 53,1}

39 Nem tudtak hinni, mert Izajás ezt is megmondta: 40 »Vakká tette a szemüket

és megkeményítette szívüket,

hogy ne lássanak a szemükkel

és ne értsenek a szívükkel,

nehogy megtérjenek és meggyógyítsam őket« {Iz 6,9-10}.

41 Ezeket mondta Izajás, mert látta az ő dicsőségét és róla beszélt. 42 Mégis, még a főem-

berek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy ki ne zárják

őket a zsinagógából. 43 Mert jobban szerették az emberek megbecsülését, mint az Isten dicső-

ségét.

Felszólítás a döntésre 44 Jézus pedig hangját felemelve így szólt: »Aki hisz bennem, nem

bennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. 45 És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. 46 Azért jöttem a világba, hogy világosság legyek, hogy mindaz, aki hisz bennem, sötétségben

ne maradjon. 47 Ha pedig valaki hallja az én igéimet, de nem tartja meg, azt nem ítélem el. Mert

nem azért jöttem, hogy a világot elítéljem, hanem hogy megmentsem a világot. 48 Van, aki

megítélje azt, aki megvet engem, és nem fogadja el igéimet: az ige, amelyet szóltam, az ítéli el

őt az utolsó napon. 49 Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő

parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek. 50 Tudom, hogy az ő parancsa

örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom el, ahogy az Atya mondta nekem.«

JÉZUS ELBÚCSÚZIK TANÍTVÁNYAITÓL: 13,1-17,26

A búcsúvacsora: 13,1-14,31

A lábmosás 1 A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen

e világból az Atyához, bár szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. 2 A

vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának,

hogy elárulja őt, 3 Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és

Istenhez megy, 4 fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. 5 Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a

derekára kötött kendővel. 6 Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: »Uram, te mo-

sod meg az én lábamat?« 7 Jézus azt felelte neki: »Amit teszek, azt te most nem érted, de majd

később meg fogod érteni.« 8 Péter erre így szólt: »Az én lábamat ugyan meg nem mosod so-

ha!« Jézus azt felelte neki: »Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.« 9 Akkor Simon Pé-

ter ezt mondta: »Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!« 10 Jézus azt felel-

te: »Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták

vagytok, de nem mindnyájan.« 11 Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta:

»Nem vagytok tiszták mindnyájan.«

12 Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik:

»Tudjátok-e, mit tettem veletek? 13 Ti úgy hívtok engem: `Mester' és `Úr', és jól mondjátok,

mert az vagyok. 14 Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell

mosnotok egymás lábát. 15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy

tegyetek. 16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött nem

nagyobb annál, aki őt küldte. 17 Miután ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha meg is teszitek. 18 Nem mindnyájatokról mondom; tudom én, kiket választottam. De az Írásnak be kell telje-

sednie: `Aki kenyeremet eszi, sarkát emelte ellenem' {Zsolt 41,10}. 19 Már most megmondom nek-

tek, mielőtt megtörténik, hogy mikor bekövetkezik, higgyétek, hogy én vagyok. 20 Bizony,

bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be, aki pedig engem

befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.«

21 Miután ezeket mondta, Jézus megrendült lelkében, és tanúságot tett e szavakkal: »Bi-

zony, bizony mondom nektek: Egy közületek elárul engem.« 22 A tanítványok egymásra néz-

tek, mert zavarba jöttek, hogy kiről mondja. 23 Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett,

Jézushoz egészen közel foglalt helyet. 24 Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg: »Ki az,

akiről beszél?« 25 Az odahajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: »Uram, ki az?« 26 Jézus azt fe-

lelte: »Az, akinek a bemártott kenyérdarabot adom.« Azután bemártotta a darabot, és odaadta

Júdásnak, az iskarióti Simon fiának. 27 Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a

sátán. Jézus pedig azt mondta neki: »Amit teszel, tedd meg gyorsan!« 28 Az asztaltársak közül

senki sem értette, miért mondta ezt neki. 29 Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gon-

dolták, hogy Jézus azt mondta neki: »Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!« vagy

hogy a szegényeknek adjon valamit. 30 Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka

volt.

Az új parancs 31 Miután kiment, Jézus így szólt: »Most dicsőült meg az Emberfia, és Isten

megdicsőült benne. 32 Ha Isten megdicsőült benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában, hamaro-

san megdicsőíti. 33 Gyermekeim, már csak kis ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem, de

amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek. 34 Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy sze-

ressétek ti is egymást. 35 Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel

vagytok egymás iránt.«

Péter tagadásának megjövendölése 36 Ekkor Simon Péter megszólalt: »Uram, hová

mégy?« Jézus azt felelte: »Ahova én megyek, oda most nem jöhetsz utánam, de később követni

fogsz engem.« 37 Péter megkérdezte: »Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet is

odaadnám érted!« 38 Jézus azt felelte: »Életedet adnád értem? Bizony, bizony mondom neked:

Mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.

Jézus az Atyához vezető út 1 Ne nyugtalankodjék szívetek. Hisztek Istenben, és ben-

nem is higgyetek. 2 Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nek-

tek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? 3 És ha már elmentem és helyet készítettem

nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. 4 Hiszen ismeritek az utat oda, ahova én megyek.«

5 Tamás erre azt mondta neki: »Uram, nem tudjuk, hová mégy, hogyan ismerhetnénk az

utat?« 6 Jézus azt felelte neki: »Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyá-

hoz, csak általam. 7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. De mostantól fog-

va ismeritek és láttátok őt.« 8 Ekkor Fülöp kérte őt: »Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és

az elég nekünk!« 9 Jézus így válaszolt neki: »Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél

meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta. Hogyan mondhatod hát: `Mutasd meg

nekünk az Atyát'? 10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? Az igé-

ket, amelyeket én mondok nektek, nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki bennem lakik,

ő cselekszi a tetteit. 11 Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem.

Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek.

12 Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi majd

végbe, amelyeket én teszek, sőt nagyobbakat is tesz majd azoknál, mert én az Atyához me-

gyek. 13 Bármit kértek az én nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. 14 Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem azt.

A Szentlélek elküldésének ígérete 15 Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. 16 Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mind-

örökké: 17 az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De

ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. 18 Nem hagylak árván titeket, eljövök

hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én

élek, és ti is élni fogtok. 20 Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pe-

dig énbennem, és én tibennetek. 21 Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem.

Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom

magam neki.«

22 Ekkor megszólalt Júdás, nem az iskarióti: »Uram, miért van az, hogy nekünk akarod

magadat kinyilatkoztatni, és nem a világnak?« 23 Jézus azt felelte neki: »Ha valaki szeret en-

gem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk

nála. 24 Aki nem szeret engem, nem tartja meg igéimet. Az ige pedig, amelyet hallottatok, nem

az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

25 Ezeket mondtam nektek, amíg veletek voltam. 26 A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit

az Atya küld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent,

amit mondtam nektek. 27 Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom

nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne féljen. 28 Hallottátok, hogy azt

mondtam nektek: Elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak,

hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. 29 Megmondtam nektek már most,

mielőtt megtörténne, hogy amikor bekövetkezik, higgyetek. 30 Most már nem sokat beszélek

veletek, mert jön a világ fejedelme; felettem ugyan nincs hatalma, 31 de hogy megtudja a világ,

hogy szeretem az Atyát, és úgy teszek, ahogy az Atya meghagyta nekem: keljetek föl, menjünk

innen.

Jézus tanítja az apostolokat: 15,1-17,33

Példabeszéd a szőlőtőről és a szőlővesszőkről 1 Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám

pedig a szőlőműves. 2 Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és

minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. 3 Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet

mondtam nektek. 4 Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyü-

mölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5 Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő ter-

mést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. 6 Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik,

mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. 7 Ha bennem maradtok, és az

én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. 8 Azáltal dicsőül

meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek. 9 Ahogy engem szeretett az

Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. 10 Ha parancsaimat meg-

tartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és

megmaradok az ő szeretetében. 11 Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm benne-

tek legyen, és örömötök teljes legyen.

12 Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. 13 Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. 14 Ti a barátaim

vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. 15 Már nem mondalak benneteket szol-

gáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert min-

dent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. 16 Nem ti választottatok engem, hanem én

választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és

gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nek-

tek. 17 Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!

A világ gyűlölete a tanítványok iránt 18 Ha a világ gyűlöl benneteket, tudjátok meg, hogy

engem előbb gyűlölt nálatok. 19 Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé.

Mivel nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl

benneteket a világ. 20 Emlékezzetek a szóra, amit mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga

uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéte-

ket is megtartják majd. 21 Ám mindezeket az én nevemért fogják tenni veletek, mert nem isme-

rik azt, aki küldött engem. 22 Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nekik, nem volna

vétkük, de most nincs mentségük a bűneikre. 23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. 24 Ha

nem műveltem volna közöttük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem művelt, nem volna

bűnük. De most láttak, s mégis gyűlöltek engem is, Atyámat is. 25 Be kellett teljesednie a mon-

dásnak, amely meg van írva a törvényükben: `Ok nélkül gyűlöltek engem' {Zsolt 35,19}.

26 Amikor pedig eljön a Vigasztaló, akit elküldök majd nektek az Atyától, az igazság Lel-

két, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam; 27 de ti is tanúságot tesztek majd,

mert kezdettől fogva velem vagytok.

1 Azért mondtam nektek mindezt, hogy meg ne botránkozzatok. 2 Ki fognak zárni

benneteket a zsinagógából, sőt eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, szolgálatot vél

tenni az Istennek. 3 Azért teszik ezt, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. 4 Mindezt pedig azért mondtam nektek, hogy amikor eljön ezeknek az órája, emlékezzetek

rájuk, hogy én megmondtam nektek. Kezdetben azért nem mondtam el nektek ezeket, mert

veletek voltam.

A Szentlélek működése 5 Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek

nem kérdi tőlem: `Hová mégy?' 6 Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíve-

teket. 7 De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek

el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8 Ő, amikor

eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: 9 vagyis a bűnről, hogy

nem hisznek bennem; 10 az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok

engem; 11 és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.

12 Még sok mondanivalóm volna számotokra, de most még nem tudjátok elviselni. 13 Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem ma-

gától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. 14 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek. 15 Mindaz, ami az

Atyáé, az enyém; azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek.

Az elválás fájdalma, a viszontlátás öröme 16 Még egy kis idő, és már nem láttok engem,

majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.« 17 Ekkor a tanítványok közül néhányan így

szóltak egymáshoz: »Mi az, amit mond nekünk: `Egy kis idő, és nem láttok engem, majd ismét

egy kis idő, és látni fogtok engem', és: `Az Atyához megyek'?« 18 Aztán megjegyezték: »Mi az,

amit mond: `egy kis idő'? Nem értjük, mit beszél!« 19 Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják,

azért így szólt: »Arról tanakodtok egymás között, hogy azt mondtam: `Egy kis idő, és nem

láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem'? 20 Bizony, bizony mondom nek-

tek, hogy ti sírtok majd, és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog. Ti szomorkodtok majd, de

szomorúságotok örömre fordul. 21 Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő

órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm

miatt, hogy ember született a világra. 22 Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a

szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki. 23 S azon a napon már semmit

sem kérdeztek tőlem.

Bizony, bizony mondom nektek: Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja

nektek. 24 Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömö-

tök teljes legyen.

Szorongatás és béke 25 Ezeket példabeszédekben mondtam nektek. De eljön az óra, ami-

kor már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. 26 Azon a

napon kértek majd az én nevemben, és én nem mondom majd nektek, hogy én fogom kérni az

Atyát értetek, 27 mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy

én Istentől jöttem. 28 Eljöttem az Atyától, és idejöttem a világba; most újra elhagyom a világot,

és elmegyek az Atyához.« 29 Tanítványai erre azt mondták: »Íme, most nyíltan beszélsz, és nem

példabeszédet mondasz. 30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy

valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.« 31 Jézus azt felelte nekik: »Most

hiszitek? 32 Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába,

engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33 Ezeket

azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások ér-

nek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.«

Jézus imája az Atyához: 17,1-26

Jézus az Atyához fordul 1 Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így

szólt: »Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, 2 ahogy

hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet

adjon. 3 Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küld-

tél, Jézus Krisztust. 4 Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám

bíztál, hogy elvégezzem. 5 Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőség-

gel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.

6 Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak,

és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. 7 Most már megtudták, hogy minden,

amit nekem adtál, tőled van, 8 mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfo-

gadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

Jézus könyörög a tanítványokért 9 Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem

azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. 10 Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az

enyém, és én megdicsőültem bennük. 11 Én már nem vagyok a világban, de ők a világban van-

nak, én pedig tehozzád megyek.

Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek,

mint mi. 12 Amíg velük voltam, megtartottam őket nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem

őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy az Írás beteljesedjék. 13 Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes le-

gyen bennük. 14 Közöltem velük igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók,

ahogy én sem vagyok a világból.

15 Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. 17 Szenteld meg őket az

igazságban. A te igéd igazság. 18 Ahogyan engem a világba küldtél, úgy küldtem őket én is a

világba. 19 Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.

Jézus könyörög a hívőkért 20 De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az

ő szavuk által hinni fognak bennem, 21 hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám,

bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy

te küldtél engem. 22 Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek,

ahogyan mi egy vagyunk. 23 Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje

meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.

24 Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok,

hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt.

25 Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megis-

merték, hogy te küldtél engem. 26 Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertet-

ni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.«

JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE: 18,1-20,29

Jézus szenvedése, halála: 18,1-19,42

Jézus elfogása 1 Miután Jézus ezeket elmondta, kiment tanítványaival a Kedron pata-

kon túlra, ahol volt egy kert; oda ment be ő és a tanítványai. 2 Ismerte azt a helyet Júdás is, aki

elárulta őt, mert Jézus gyakran járt oda tanítványaival. 3 Júdás tehát, miután magához vett egy

szakasz katonát, s a főpapoktól és a farizeusoktól poroszlókat, odament lámpásokkal, fáklyák-

kal és fegyverekkel. 4 Jézus pedig, aki tudott mindent, ami várt rá, eléjük ment, és megkérdezte

tőlük: »Kit kerestek?« 5 Azt felelték neki: »A Názáreti Jézust.« Ő azt mondta nekik: »Én va-

gyok.« Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. 6 Amikor azt mondta nekik: »Én vagyok«, meg-

hátráltak és a földre estek. 7 Erre ismét megkérdezte őket: »Kit kerestek?« Azok pedig azt

mondták: »A Názáreti Jézust.« 8 Jézus megismételte: »Mondtam nektek: Én vagyok! Ha tehát

engem kerestek, hagyjátok ezeket elmenni!« 9 Be kellett teljesednie az igének, amelyet mon-

dott: »Akiket nekem adtál, azok közül senkit sem vesztettem el.« 10 Mivel Simon Péternek volt

egy kardja, kirántotta azt, lesújtott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. A szolga neve

Malkusz volt. 11 Jézus erre azt mondta Péternek: »Tedd a hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki a

poharat, amelyet az Atya nekem adott?«

Kihallgatás Annás előtt; Péter tagadása 12 Ekkor a szakasz, a parancsnok és a zsidók po-

roszlói elfogták Jézust, és megkötözték őt. 13 Először Annáshoz vitték, ő ugyanis apósa volt

Kaifásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. 14 Kaifás volt az, aki azt a tanácsot adta a zsi-

dóknak: »Jobb, ha egy ember hal meg a népért«.

15 Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a fő-

papnak, és bement Jézussal a főpap udvarába, 16 Péter pedig az ajtón kívül állt. Kiment tehát az

a másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, szólt az ajtónálló szolgálónak, és bevezette

Pétert. 17 Akkor az ajtónálló szolgáló azt mondta Péternek: »Nem vagy te is ennek az ember-

nek a tanítványai közül való?« Ő azt felelte: »Nem vagyok!« 18 Ott álltak a szolgák és porosz-

lók, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt velük, és melegedett.

19 A főpap eközben tanítványairól és tanításáról kérdezte Jézust. 20 Jézus azt felelte neki:

»Én nyíltan beszéltem a világnak, mindig a zsinagógában tanítottam és a templomban, ahova a

zsidók mindnyájan összegyűlnek, és titokban semmit sem mondtam. 21 Miért kérdezel engem?

Kérdezd azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik. Íme, ők tudják, mit mondtam.« 22 Amikor

ezeket mondta, az ott álló poroszlók egyike arcul ütötte Jézust, és így szólt: »Így felelsz a fő-

papnak?« 23 Jézus azt felelte neki: »Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól,

miért ütsz engem?« 24 Akkor Annás elküldte őt megkötözve Kaifás főpaphoz.

25 Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Egyesek azt mondták neki: »Ugye te is az ő

tanítványai közül való vagy?« Ő azonban letagadta: »Nem vagyok!« 26 A főpap egyik szolgája,

rokona annak, akinek Péter levágta a fülét, így szólt: »Nem téged láttalak vele a kertben?« 27 Péter pedig ismét tagadta, és nyomban megszólalt a kakas.

Kihallgatás Pilátus előtt; az ítélet 28 Jézust Kaifástól a helytartóságra vezették. Kora reg-

gel volt. Ők nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és megehessék a

húsvéti bárányt. 29 Ezért Pilátus ment ki hozzájuk, és megkérdezte: »Miféle vádat hoztok fel ez

ellen az ember ellen?« 30 Azt felelték neki: »Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a

kezedbe.« 31 Erre Pilátus azt mondta nekik: »Vegyétek át ti őt, és ítéljétek el a törvényetek

szerint.« A zsidók azt felelték neki: »Nekünk senkit sem szabad megölnünk.« 32 Ez azért tör-

tént, hogy beteljesedjék Jézus szava, amelyet mondott, jelezve, hogy milyen halállal fog meg-

halni.

33 Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hívatta Jézust, és megkérdezte őt: »Te

vagy-e a zsidók királya?« 34 Jézus azt felelte: »Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták

neked rólam?« 35 Pilátus ezt válaszolta: »Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok

adtak téged a kezembe. Mit tettél?« 36 Jézus azt felelte: »Az én országom nem ebből a világból

való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók ke-

zébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.« 37 Pilátus erre megkérdezte: »Tehát

király vagy te?« Jézus azt felelte: »Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért

jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat

a szavamra.« 38 Pilátus erre így szólt: »Mi az igazság?« Majd e szavak után ismét kiment a zsi-

dókhoz, és azt mondta nekik: »Én semmi vétket sem találok őbenne. 39 Szokás pedig nálatok,

hogy húsvétkor szabadon bocsássak nektek valakit. Akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam

nektek a zsidók királyát?« 40 Erre ismét így kiáltoztak: »Ne ezt, hanem Barabást!« Barabás

pedig rabló volt.

1 Akkor Pilátus elvezettette Jézust és megostoroztatta. 2 A katonák pedig koronát fon-

tak tövisből, a fejére tették, és bíborszínű köpenyt adtak rá. 3 Aztán eléje járultak, és azt mon-

dogatták: »Üdvözlégy, zsidók királya!« És arcul verték őt. 4 Pilátus újra kiment, és azt mondta

nekik: »Íme, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, hogy semmi vétket sem találok benne.« 5 Akkor kijött Jézus, töviskoronával, bíborköpenyben. Ő pedig azt mondta nekik: »Íme, az

ember!« 6 Amikor a főpapok és poroszlók meglátták, kiáltozni kezdtek: »Feszítsd meg, feszítsd

meg!» Pilátus így szólt: »Vegyétek át ti őt, és feszítsétek keresztre, mert én nem találok vétket

benne.« 7 De a zsidók így szóltak: »Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell hal-

nia, mert Isten Fiává tette magát!«

8 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, még jobban megijedt. 9 Újra bement a

helytartóságra, és megkérdezte Jézustól: »Honnan való vagy te?« Jézus azonban nem adott

neki feleletet. 10 Ezért Pilátus azt mondta neki: »Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy

hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek?« 11 Jézus azt

felelte: »Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért

annak, aki engem kezedbe adott, nagyobb a bűne.«

12 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt. De a zsidók így kiáltoztak: »Ha ezt

elbocsátod, nem vagy a császár barátja! Mindaz, aki királlyá teszi magát, ellenszegül a császár-

nak.« 13 Amikor Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült

azon a helyen, amelyet kövezett udvarnak neveznek, héberül meg Gabbatának. 14 A húsvét

készületnapja volt akkor, körülbelül a hatodik óra. Így szólt a zsidókhoz: »Íme, a ti királyo-

tok!« 15 De azok így kiáltoztak: »El vele, el vele, feszítsd meg őt!« Pilátus megkérdezte tőlük:

»A királyotokat feszítsem meg?« A főpapok azt felelték: »Nincs királyunk, csak császárunk!« 16 Akkor aztán kezükbe adta őt, hogy feszítsék meg. Azok átvették Jézust.

Jézus kereszthalála 17 Ő pedig keresztjét hordozva kiment az úgynevezett Koponyahelyre,

amelyet héberül Golgotának neveznek. 18 Ott keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt két-

felől, Jézust pedig középen. 19 Pilátus egy feliratot is készíttetett, és a keresztre helyeztette. Ez

volt ráírva: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya.« 20 Ezt a feliratot tehát sokan olvasták a zsidók

közül, mert közel volt a városhoz az a hely, ahol megfeszítették Jézust. Héberül, latinul és gö-

rögül volt írva. 21 A zsidók főpapjai ezért arra kérték Pilátust: »Ne azt írd: A zsidók királya,

hanem: Ez azt mondta: `A zsidók királya vagyok'!« 22 Pilátus azt felelte: »Amit írtam, azt meg-

írtam!«

23 A katonák pedig, miután megfeszítették Jézust, fogták a ruháit, elosztották négy felé,

minden katonának egy részt, azután fogták a köntöst is. A köntös varratlan volt, felülről egy

darabban szőve. 24 Ezért azt mondták egymásnak: »Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sor-

sot, kié legyen!« Ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás, amely így szól:

»Elosztották maguk között ruháimat,

és köntösömre sorsot vetettek« {Zsolt 22,19}.

A katonák tehát ezt tették.

25 Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária

Magdolna. 26 Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt

anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« 27 Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!«

És attól az órától magához vette őt a tanítvány.

28 Ezután Jézus, aki tudta, hogy már minden bevégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így

szólt: »Szomjazom!« 29 Volt ott egy ecettel teli edény. Ezért ecettel telt szivacsot tűztek egy

izsópra, és a szájához nyújtották. 30 Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: »Beteljese-

dett!« És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

Jézus temetése 31 A zsidók pedig, mivel készületnap volt, kérték Pilátust, hogy törjék

meg lábszárcsontjaikat, és vegyék le őket, hogy a testek ne maradjanak ott a kereszten szom-

batra, mert az a szombat nagy nap volt. 32 Odamentek tehát a katonák, és eltörték a lábszárát

először az egyik vele együtt keresztrefeszítettnek, aztán a másiknak. 33 Amikor azonban Jézus-

hoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték meg a lábszárát, 34 hanem az egyik

katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki. 35 Aki ezt látta, ta-

núságot tett róla, és igaz az ő tanúsága. Ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert ezek azért történtek, hogy beteljesedjék az Írás: »Csontját ne törjék össze« {Kiv 12,46;

Zsolt 34,21}. 37 Egy másik Írás pedig azt mondja: »Látni fogják azt, akit keresztülszúrtak« {Zak

12,10}.

38 Ezek után pedig az arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, de a zsidóktól való fé-

lelmében csak titokban, megkérte Pilátust, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte.

Elment tehát és levette a testet. 39 Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, s mir-

ha- és áloé-keveréket hozott, körülbelül száz fontot. 40 Fogták tehát Jézus testét, és a fűsze-

rekkel együtt gyolcsruhákba göngyölték, ahogy a zsidóknál temetni szokás. 41 Azon a helyen,

ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt. 42 Mivel a sír közel volt, a zsidók készületnapja miatt oda helyezték Jézust.

Jézus feltámadása: 20,1-29

Az üres sír felfedezése 1 Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még

sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. 2 Elfutott tehát, el-

ment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: »El-

vitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!« 3 Erre Péter és a másik tanítvány elindul-

tak, és a sírhoz mentek. 4 Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint

Péter, és elsőként ért a sírhoz. 5 Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. 6 Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat 7 és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, ösz-

szegöngyölve. 8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. 9 Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. 10 A tanítványok ezután

ismét hazamentek.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának 11 Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sír-

dogált, behajolt a sírboltba. 12 Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat

lábtól, ahol Jézus teste feküdt. 13 Azok megkérdezték tőle: »Asszony, miért sírsz?« Ő azt felel-

te nekik: »Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!« 14 Ahogy ezt kimondta, hátra-

fordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. 15 Jézus megkérdezte tőle:

»Asszony, miért sírsz? Kit keresel?« Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki:

»Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!« 16 Ekkor Jézus

megszólította őt: »Mária!« Erre ő megfordult, és héberül így szólt: »Rabbóní!«, ami azt jelenti:

Mester. 17 Jézus így szólt hozzá: »Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához,

hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyá-

tokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.« 18 Mária Magdolna elment, és hírül vitte a ta-

nítványoknak: »Láttam az Urat!«, és hogy ezeket mondta neki.

Jézus megjelenik a tanítványoknak 19 Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a

helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt,

eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« 20 Miután ezt mondta,

megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. 21 Aztán újra szólt hozzájuk: »Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én

is titeket.« 22 S miután ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: »Vegyétek a Szentlelket! 23 Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok

bűnei megmaradnak.«

Jézus és Tamás 24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt ve-

lük, amikor eljött Jézus. 25 A többi tanítvány elmondta neki: »Láttuk az Urat!« Ő azonban így

szólt: »Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és

kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!«

26 Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött –

bár az ajtó zárva volt –, megállt középen, és így szólt: »Békesség nektek!« 27 Azután azt

mondta Tamásnak: »Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az olda-

lamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő!« 28 Tamás azt felelte: »Én Uram és én Istenem!«

29 Jézus erre azt mondta neki: »Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis

hittek.«

UTÓSZÓ: 20,30-31

30 Jézus még sok egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek

megírva ebben a könyvben. 31 Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisz-

tus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek legyen.

AZ EVANGÉLIUM KIEGÉSZÍTÉSE: 21,1-25

A Feltámadott megjelenik a tónál 1 Ezek után Jézus ismét megjelent a tanítványoknak

a Tibériási tengernél. Így jelent meg: 2 Együtt volt Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívnak, a

galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai, és még másik kettő a tanítványai közül. 3 Simon

Péter azt mondta nekik: »Megyek halászni.« Azok azt felelték: »Megyünk veled mi is.« Elin-

dultak tehát, és beszálltak a bárkába, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.

4 Amikor már megvirradt, Jézus a parton állt, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az. 5 Jézus azt mondta nekik: »Fiaim, nincs valami ennivalótok?« Azt felelték: »Nincsen!« 6 Ő ek-

kor azt mondta nekik: »Vessétek a hálót a bárka jobb oldalára, és találni fogtok!« Kivetették,

de kihúzni már nem tudták a tömérdek hal miatt. 7 Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett,

így szólt Péterhez: »Az Úr az!« Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte

köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát. 8 A többi tanítvány pedig a

bárkával jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és húz-

ták maguk után a halakkal telt hálót.

9 Amikor partra szálltak, égő parazsat pillantottak meg, rajta halat és mellette kenyeret. 10 Jézus azt mondta nekik: »Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok!« 11 Erre Simon

Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely meg volt tömve százötvenhárom nagy hallal.

És bár ennyi volt, nem szakadozott a háló. 12 Jézus azt mondta nekik: »Gyertek, egyetek!« A

tanítványok közül senki sem merte őt megkérdezni: »Ki vagy te?« Tudták ugyanis, hogy az Úr

az.

13 Jézus odament, fogta a kenyeret, és odaadta nekik, ugyanígy a halat is. 14 Jézus ekkor

már harmadszor jelent meg a tanítványainak azóta, hogy föltámadt a halálból.

A Feltámadott szavai Péterhez 15 Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: »Simon,

János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?« Ő azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy

szeretlek!« Erre azt mondta neki: »Legeltesd bárányaimat!« 16 Majd másodszor is megkérdez-

te: »Simon, János fia, szeretsz-e engem?« Azt felelte: »Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!«

Erre azt mondta neki: »Legeltesd juhaimat!« 17 Aztán harmadszor is megkérdezte: »Simon,

János fia, szeretsz-e engem?« Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte őt: »Sze-

retsz-e engem?«, és azt felelte: »Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek!« Ekkor így

szólt: »Legeltesd juhaimat! 18 Bizony, bizony mondom neked: amikor fiatalabb voltál, felövez-

ted magadat, és oda mentél, ahova akartál. Amikor azonban megöregszel, kiterjeszted kezei-

det; más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod.« 19 Ezt pedig azért mondta, hogy je-

lezze, milyen halállal fogja megdicsőíteni az Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: »Kö-

vess engem!«

20 Amint Péter hátrafordult, látta, hogy jön utána az a tanítvány, akit Jézus szeretett, aki a

vacsorán közel hajolt Jézushoz, és megkérdezte: »Uram, ki az, aki téged elárul?« 21 Amikor

tehát Péter meglátta őt, megkérdezte Jézustól: »Uram, és ő?« 22 Jézus azt felelte neki: »Ha azt

akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz vele? Te kövess engem!« 23 Ezért a testvé-

rek között elterjedt a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem azt mond-

ta neki: »Nem hal meg«, hanem: »Ha azt akarom, hogy maradjon, amíg eljövök, mit törődsz

vele?«

Befejező megjegyzések az Evangéliumhoz 24 Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz mind-

ezekről, és aki ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. 25 Van még sok egyéb is, amit

Jézus tett, s ha azokat egyenként mind megírnák, úgy gondolom, az egész világ sem tudná be-

fogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.

AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI

ELŐSZÓ: 1,1-3

1 Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fog-

va 2 addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak,

akiket kiválasztott. 3 Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan

jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról be-

szélt nekik.

A JERUZSÁLEMI EGYHÁZ: 1,4-8,3

A Feltámadott utolsó rendelkezései 4 Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik,

hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: »Azt hallottátok tő-

lem, 5 hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok

megkeresztelkedni.«

6 Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: »Uram, talán most állítod helyre Izrael orszá-

gát?« 7 Ő azonban azt mondta nekik: »Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a kor-

szakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. 8 A rátok lejövő Szentlélek

azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész

Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.«

Jézus mennybemenetele 9 Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő

takarta el a szemük elől. 10 S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg

mellettük fehér ruhában. 11 Így szóltak: »Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a

Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.«

Az imádkozó közösség 12 Ekkor visszatértek Jeruzsálembe a hegyről, amelyet Olajfák he-

gyének hívnak, s amely Jeruzsálem mellett egy szombatnapi járásra van. 13 Amikor beértek,

felmentek a felső terembe, ahol időzni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Ta-

más, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia, és Simon, a buzgó, végül Júdás, Jakab testvére. 14 Ezek mindnyájan állhatatosan, egy szívvel-lélekkel kitartottak az imádkozásban az asszo-

nyokkal, valamint Máriával, Jézus anyjával és rokonaival együtt.

Mátyás apostollá választása 15 Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között –

mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt –, és így szólt: 16 »Férfiak, testvérek! Be

kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azok-

nak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. 17 Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. 18 Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és min-

den bele kiomlott. 19 Erről tudomást szerzett Jeruzsálem minden lakója, úgyhogy azt a telket az

ő nyelvükön Hakeldamának, azaz Vérmezőnek hívják. 20 Meg van ugyanis írva a Zsoltárok

könyvében:

`Lakóhelyük váljék pusztasággá,

s ne legyen, aki benne lakik' {Zsolt 69,26},

és: `Elöljárói tisztségét kapja meg más' {Zsolt 109,8}.

21 Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk min-

den időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, 22 kezdve János keresztségétől addig a

napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja

legyen.«

23 Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és

Mátyást. 24 Majd így imádkoztak: »Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a

kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, 25 hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli

hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.« 26 Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.

Az első pünkösd 1 Mikor elérkezett pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyan-

azon a helyen. 2 Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte

az egész házat, ahol ültek. 3 Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a

tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. 4 Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle

nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.

5 Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak

Jeruzsálemben. 6 A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a

tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. 7 Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: »Íme, ezek,

akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? 8 Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját

nyelvünket, amelyben születtünk? 9 Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeá-

nak, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, 10 Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a

Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, 11 zsidók, prozeliták, krétaiak

és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.« 12 Mindnyájan álmélkod-

tak, és csodálkozva mondták egymásnak: »Vajon mi ez?« 13 Mások azonban gúnyolódva azt

mondták: »Tele vannak édes borral!«

Péter pünkösdi beszéde 14 Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és be-

szédet intézett hozzájuk: »Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s hall-

játok szavamat! 15 Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a

harmadik órája van, 16 hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott: 17 `És ez lesz az utolsó napokban

– mondja az Úr –,

kiárasztom Lelkemet minden emberre;

akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,

ifjaitok látomásokat látnak,

öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. 18 Szolgáimra és szolgálóimra

kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak. 19 Csodákat fogok tenni odafönn az égen

és jeleket lenn a földön,

vért, tüzet és füstpárát. 20 A nap sötétséggé fog változni,

a hold pedig vérré,

mielőtt eljön az Úrnak

nagy és nyilvánvaló napja. 21 És ez fog történni:

mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül' {Jo 3,1-5}.

22 Izraelita férfiak, halljátok ezeket a szavakat: ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten

igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa mű-

velt közöttetek, 23 ezt az embert istentelenek keze által felszegezve megöltétek, miután Isten

elhatározott terve és előretudása szerint átadatott. 24 Isten azonban föloldozta a halál bilincseit,

és föltámasztotta őt, amint lehetetlen is volt, hogy azok fogva tartsák, 25 mert Dávid róla

mondja:

`Magam előtt látom az Urat mindenkor,

mert jobbomon áll ő, hogy meg ne inogjak. 26 Ezért örvend a szívem,

és ujjong a nyelvem,

sőt testem is békében nyugszik el, 27 mert nem hagyod lelkemet az alvilágban

s nem engeded, hogy Szented rothadást lásson. 28 Megmutatod nekem az élet útját,

és színed előtt örömmel töltesz el engem' {Zsolt 16,8-11}.

29 Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok bátran Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemet-

ték, és sírja a mai napig itt van nálunk. 30 Mivel azonban ő próféta volt, és tudta, hogy Isten

esküvel fogadta meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára {Zsolt 132,11; 2 Sám 7,12-

13}, 31 a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem

a teste nem lát rothadást {Zsolt 16,10}.

32 Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk. 33 Miután te-

hát Isten jobbja felmagasztalta őt, és akit az Atya neki megígért, a Szentlelket, kiárasztotta –

akit ti láttok és hallotok. 34 Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja:

`Szólt az Úr az én Uramnak:

Jobbom felől foglalj helyet, 35 amíg én ellenségeidet

lábad zsámolyává teszem' {Zsolt 110,1}.

36 Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá

tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!«

Az első megtérések 37 Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Pé-

terhez és a többi apostolhoz: »Mit tegyünk, férfiak, testvérek?« 38 Péter azt felelte nekik:

»Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek

bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket. 39 Mert az ígéret nektek szól, vala-

mint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak {Iz 57,19}, de akik közül mindenkit meg-

hív magához a mi Urunk Istenünk.« 40 Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket:

»Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!« 41 Azok tehát megfogadták szavát és

megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

42 Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a kenyérszegés közösségé-

ben és az imádságokban.

A fiatal keresztény közösség élete 43 Félelem fogott el mindenkit: számos csoda és jel tör-

tént az apostolok által. 44 A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt. 45 Birtokaikat

és javaikat eladták, s az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten. 46 Naponta egy

szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a

szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt. 47 Dicsérték Istent, és az egész nép szerette

őket. Az Úr pedig naponta növelte az üdvözülendők számát.

A béna meggyógyítása a templomban 1 Péter és János pedig felmentek a templomba a

kilenc órai imádság idején. 2 Ekkor egy férfit vittek arra, aki születésétől fogva béna volt. Na-

ponta odatették a templomnak az úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba jövőktől

alamizsnát kérjen. 3 Amikor Pétert és Jánost meglátta, amint a templomba készültek bemenni,

könyörgött, hogy alamizsnát kapjon. 4 Péter Jánossal együtt reátekintett, és azt mondta: »Nézz

ránk!« 5 Erre az rájuk nézett, remélve, hogy kap tőlük valamit. 6 Péter azonban így szólt:

»Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében

kelj fel és járj!« 7 Azzal megfogta jobb kezénél, és fölemelte. Erre annak azonnal erő szállt a

lábába és talpába, 8 úgyhogy felugrott, állt és járt-kelt. Bement velük a templomba, járkált, ug-

rándozott, és dicsérte az Istent. 9 Az egész nép látta, hogy jár, és Istent magasztalja. 10 Ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért üldögélt a templom Ékes-kapujánál. Elteltek csodál-

kozással, és magukon kívül voltak amiatt, ami vele történt.

Péter beszéde a templomtéren 11 Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép

csodálkozva futott hozzájuk az úgynevezett Salamon-csarnokba.

12 Amikor Péter látta ezt, így szólt a néphez: »Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen és

miért ámultok rajtunk, mintha a magunk erejéből vagy hatalmából tettük volna, hogy ez jár? 13 Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, a mi atyáink Istene {Kiv 3,6} megdicsőítette

Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok ugyan és megtagadtatok Pilátus színe előtt, bár az úgy

döntött, hogy szabadon bocsátja őt. 14 Ti azonban megtagadtátok a Szentet és Igazat, s azt

kívántátok, hogy a gyilkost adják nektek ajándékul 15 az élet szerzőjét pedig megöltétek, de

Isten feltámasztotta őt a halálból. Ennek mi tanúi vagyunk. 16 Az ő neve adott erőt a nevében

való hit által ennek az embernek, akit ti láttok és ismertek, s a tőle származó hit adta meg neki

ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.

17 Tudom azonban, testvérek, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljárói-

tok is. 18 Isten azonban ily módon teljesítette, amit minden prófétájának ajka által előre hirde-

tett, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog. 19 Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy

eltöröljék bűneiteket, 20 s hogy az enyhülés idői eljöjjenek az Úr színétől, és elküldje azt, akit

hirdettek nektek, Jézus Krisztust. 21 Őt ugyan az égnek kell befogadnia minden dolog helyreál-

lításának az idejéig, amelyről Isten szólt századok óta szent prófétáinak ajka által. 22 Mózes

ugyanis megmondta, hogy `Uratok, Istenetek hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek

testvéreitek közül, őt hallgassátok mindenben, amit mond majd nektek {MTörv 18,15.18}. 23 Az

történik ugyanis, hogy mindenkit, aki nem hallgatja ezt a prófétát, kiirtanak a nép közül' {Lev

23,29; MTörv 18,19}. 24 A próféták, akik szóltak Sámueltől kezdve és azután, mind hirdették ezeket

a napokat.

25 Ti vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor

Ábrahámnak azt mondta: `A te utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége' {Ter 12,3; 22,18}. 26 Isten elsősorban számotokra támasztotta s küldte el Fiát, hogy megáldjon titeket, és így min-

denki megtérjen gonoszságából.«

Péter és János a főtanács előtt 1 Amíg ők a néphez beszéltek, odajöttek a papok, a

templomőrség parancsnoka és a szaddúceusok. 2 Ezek bosszankodtak, hogy tanítják a népet, és

hirdetik a halálból való feltámadást Jézusban. 3 Kezet emeltek tehát rájuk, és őrizetbe vették

őket másnapig, mert már esteledett. 4 De azok közül sokan, akik az igét hallgatták, hittek, úgy-

hogy a férfiak száma elérte az ötezret.

5 Történt pedig másnap, hogy a vezetőembereik, a vének és az írástudók összegyűltek Je-

ruzsálemben, 6 velük Annás főpap és Kaifás is, valamint János és Alexander, és ahányan csak

voltak a főpapi nemzetségből. 7 Miután középre állították őket, megkérdezték: »Milyen hata-

lommal vagy kinek a nevében tettétek ezt?« 8 Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így szólt hozzá-

juk: »Népünk vezetői és ti vének, halljátok! 9 Ti ma felelősségre vontok minket, mert jót tet-

tünk egy beteg emberrel, hogy megtudjátok, hogyan lett újra egészséges. 10 Vegyétek hát tu-

domásul mindnyájan, ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a Názáreti Jézus Krisztus-

nak neve által, akit ti keresztre feszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll ez itt

előttetek egészségesen. 11 Ez az a kő, amelyet ti,

az építők, elvetettetek,

s amely szegletkő lett {Zsolt 118,22};

12 és nincs üdvösség senki másban, mert más név nem is adatott az embereknek az ég

alatt, amelyben üdvözülnünk kell.«

13 Amikor látták Péter és János állhatatosságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanu-

latlan emberek, elcsodálkoztak, és rájuk ismertek, hogy Jézussal voltak. 14 Mivel azonban lát-

ták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmiben sem mondhattak ellent. 15 Megparancsolták tehát nekik, hogy menjenek ki a gyűlésből, azután így tanakodtak egymás

között: 16 »Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hogy csakugyan Jeruzsálem összes lakója

előtt ismeretes csodajelet műveltek, az nyilvánvaló, és nem tagadhatjuk. 17 Nehogy azonban

még tovább terjedjen a híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé

senkinek se ennek a nevében.« 18 Azután beszólították őket, és megparancsolták, hogy egyálta-

lán ne beszéljenek, és ne tanítsanak Jézus nevében. 19 Péter és János azonban azt felelték nekik:

»Ítéljétek meg ti, vajon helyes volna-e Isten színe előtt, ha inkább hallgatnánk rátok, mint Is-

tenre! 20 Hisz lehetetlen nekünk, hogy el ne beszéljük, amiket láttunk és hallottunk!« 21 Azok

erre újra megfenyegették, majd elbocsátották őket, mivel nem találtak módot arra, hogy meg-

büntessék őket, a nép miatt, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami az emberrel történt. 22 Hiszen több, mint negyven éves volt az, akivel a gyógyulásnak ez a csodajele történt.

Az ősegyház imája a bátorságért 23 Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték

nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. 24 Mikor azok meghallották ezt,

egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: »Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a

földet, a tengert és mindent, ami bennük van' {Zsolt 146,6; Kiv 20,11}, 25 aki Dávidnak, a mi atyánk-

nak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad:

`Miért acsarkodnak a nemzetek

s terveznek hiúságokat a népek? 26 A föld királyai felkeltek,

egybegyűltek mind a fejedelmek

az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen' {Zsolt 2,1-2}.

27 Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél:

Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, 28 hogy végrehajtsák, amiről ke-

zed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. 29 Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre,

s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. 30 Te pedig nyújtsd ki keze-

det gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.«

31 Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek

Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.

A vagyonközösség 32 A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem

mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. 33 Az apostolok

pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges

volt a kegyelem mindnyájukban. 34 Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok,

akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott javak árát elhozták, 35 és az apostolok lábá-

hoz tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. 36 Így Jó-

zsef, a ciprusi származású levita, aki az apostoloktól a Barnabás melléknevet kapta – ennek

jelentése: Vigasztalás fia –, 37 mivel szántóföldje volt, eladta azt, az árát pedig elhozta, és letet-

te az apostolok lábához.

Ananiás és Szafira csalása 1 Egy bizonyos Ananiás nevű férfi is a feleségével, Szafirával

együtt földet adott el, 2 de a felesége tudtával csalárdul megtartott valamit a föld árából, s csak

egy részt hozott el és tett az apostolok lábához. 3 Péter azonban így szólt: »Ananiás, miért ej-

tette a sátán kísértésbe a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és csalárdul visszatarts a föld

árából? 4 Ha megmaradt volna, magadnak maradt volna, és magad rendelkeznél azzal, amit

eladtál. Miért vetemedett hát szíved erre a dologra? Nem embereknek hazudtál, hanem Isten-

nek!« 5 Amint Ananiás ezeket a szavakat hallotta, összeesett és meghalt. Erre nagy félelem

fogta el mindazokat, akik ezt hallották. 6 Az ifjak pedig felkeltek, felemelték, kivitték és elte-

mették. 7 Körülbelül három óra múlva belépett a felesége, aki nem tudta, hogy mi történt. 8 Péter megkérdezte tőle: »Mondd nekem, asszony, csakugyan annyiért adtátok el a földet?«

Az így felelt: »Igen, annyiért.« 9 Erre Péter azt mondta neki: »Mire volt jó megegyeznetek ab-

ban, hogy megkísértitek az Úr Lelkét? Íme, akik eltemették férjedet, az ajtónál állnak, s téged

is kivisznek.« 10 Nyomban összeesett a lábainál és meghalt. Az ifjak pedig beléptek, halva talál-

ták, erre kivitték és eltemették a férje mellé. 11 Ekkor nagy félelem fogta el az egész egyházat

és mindazokat, akik ezeket hallották.

Jelek és csodák az apostolok által 12 Az apostolok keze által pedig sok jel és csoda tör-

tént a nép között. Mindnyájan egy szívvel voltak együtt Salamon csarnokában. 13 Mások közül

senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép nagyra becsülte őket. 14 Az Úrban hívő férfiak és

nők sokasága egyre növekedett. 15 A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra

rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megsza-

baduljanak betegségeiktől. 16 Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt,

hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.

Péter letartóztatása és szabadulása 17 Felállt ekkor a főpap, és mindnyájan, akik vele tar-

tottak – vagyis a szaddúceusok pártja –, elteltek irigységgel. 18 Elfogták az apostolokat, és a

nyilvános börtönbe vetették őket. 19 Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját,

kivezette őket, és azt mondta: 20 »Menjetek, álljatok ki és hirdessétek a templomban a népnek

a tanítást erről az életről.« 21 Miután ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és taní-

tottak.

Péter a főtanács előtt Mikor megérkezett a főpap és akik vele voltak, összehívták a főta-

nácsot, vagyis Izrael fiainak összes vénjét, és elküldtek a börtönbe, hogy elővezessék őket. 22 De amikor a szolgák odaértek és kinyitották a tömlöcöt, nem találták ott őket. Visszatértek

tehát és jelentették: 23 »A börtönt egész gondosan bezárva találtuk ugyan, az őrök is ott álltak

az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, senkit sem találtunk ott.« 24 E szavak hallatára a temp-

lomőrség parancsnoka és a főpapok megdöbbentek azon, ami történt. 25 Ekkor beállított vala-

ki, és hírül hozta nekik: »Íme a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban állnak és

tanítják a népet.«

26 Erre a parancsnok elment a szolgákkal, és erőszak alkalmazása nélkül elhozta őket,

mert féltek a néptől, hogy megkövezi őket. 27 Majd odahozták és a főtanács elé állították őket.

A főpap a szemükre vetette: 28 »Parancsban hagytuk meg nektek, hogy ne tanítsatok az ő ne-

vében, s lám, ti betöltöttétek Jeruzsálemet tanításotokkal, és ránk akarjátok hárítani annak az

embernek a vérét.« 29 Erre Péter és az apostolok azt felelték: »Inkább kell engedelmeskednünk

Istennek, mint az embereknek. 30 Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti a fára függesztve

megöltetek. 31 Isten fejedelemmé és üdvözítővé emelte őt jobbjával, hogy bűnbánatot és bűn-

bocsánatot adjon Izraelnek. 32 Ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, mi és a Szentlélek, akit

Isten megadott mindazoknak, akik engedelmeskednek neki.« 33 Mikor ezt hallották, feldühöd-

tek, és arra gondoltak, hogy megölik őket.

34 Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben

álló törvénytudó volt, felállt a főtanácsban és rövid időre kiküldte az embereket. 35 Azután be-

szédet intézett hozzájuk: »Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az em-

berekkel! 36 Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ő nagy valaki,

és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Őt megölték, azokat pedig, akik

hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek. 37 Őutána az összeírás napjaiban fellépett Gali-

leai Júdás, és magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat

mind szétszórták. 38 Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az

embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. 39 Ha

azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.«

Igazat adtak neki. 40 Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták

nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket. 41 Azok pedig

örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot

szenvedjenek. 42 Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni

Krisztus Jézust.

A hét diákonus kiválasztása 1 Azokban a napokban a tanítványok számának

megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket

elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. 2 A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok soka-

ságát, és így szóltak: »Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, s közben elhanya-

goljuk az Isten igéjét. 3 Azért testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szentlélekkel

és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. 4 Mi meg majd az imádsággal és az

ige szolgálatával foglalkozunk.« 5 Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották

tehát Istvánt, akit eltöltött a hit és a Szentlélek, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Ti-

mont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát. 6 Ezeket az apostolok elé állították, és

ők imádság közben rájuk tették kezüket.

7 Az Úr igéje pedig terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megszaporodott Jeruzsá-

lemben, sőt a papoknak is nagy tömege hódolt meg a hitnek.

István letartóztatása 8 István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket

művelt a nép között. 9 Felléptek azonban néhányan abból a zsinagógából, amelyet a

libertinusokról, a cireneiekről, az alexandriaiakról neveztek el, és azokról, akik Kilíkiából és

Ázsiából valók, s vitatkoztak Istvánnal. 10 Nem tudtak azonban ellenállni a bölcsességnek és a

Léleknek, amely által szólt. 11 Erre férfiakat küldtek ki alattomban, akik azt mondták: »Hallot-

tuk őt, amint káromló szavakat mondott Mózesre és Istenre.« 12 Ily módon felizgatták a népet,

a véneket és az írástudókat, akik azután összecsődülve megragadták őt és a főtanács elé vitték. 13 Sőt, hamis tanúkat is állítottak, hogy mondják azt: »Ez az ember minduntalan a szent hely és

a törvény ellen beszél. 14 Hallottuk ugyanis őt, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus

lerontja majd ezt a helyet, s megmásítja a hagyományokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.«

15 Akik a főtanácsban ültek, mind őt nézték, s olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

István beszéde 1 A főpap erre megkérdezte tőle: »Csakugyan így áll a dolog?« 2 Ő pedig

azt felelte: »Férfiak, testvérek és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Áb-

rahámnak, midőn Mezopotámiában tartózkodott, és mielőtt Háránba költözött. 3 Így szólt hoz-

zá: `Menj ki földedről és rokonságodból, s jöjj arra a földre, amelyet mutatok neked' {Ter 12,1}. 4 Erre elhagyta a káldeaiak országát, és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után áthoz-

ta őt erre a földre, amelyen ti laktok most. 5 Nem adott ugyan belőle neki talpalatnyi örökséget

sem, de megígérte, hogy birtokul adja neki és utódainak őutána {Ter 12,7}, bár nem volt még fia. 6 Isten ezt mondta neki: `Az ő utóda hontalanként fog lakni idegen földön, szolgaságba hajtják

és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. 7 De én – mondja az Úr –megítélem a nemzetet,

amelynek szolgái lesznek, azután majd kivonulnak és szolgálni fognak nekem ezen a he-

lyen' {Ter 15,13-14; Kiv 3,12}. 8 Egyben megkötötte vele a körülmetélés szövetségét. Ábrahámnak

így lett a fia Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáké pedig Jákob, Jákobé meg a ti-

zenkét pátriárka. 9 A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba, de Isten vele volt {Ter

37,11.28; 39,2}, 10 s kiragadta őt minden viszontagságából. Kegyelmet s bölcsességet adott neki a

fáraónak, Egyiptom királyának a színe előtt, úgyhogy az megtette őt kormányzónak Egyiptom

fölé és a tulajdon egész háza fölé {Ter 39,21; 41,37-44; Zsolt 105,21}. 11 Akkoriban éhínség és nagy

nyomorúság sújtotta egész Egyiptomot és Kánaánt, s atyáink nem találtak élelmet. 12 Mikor

azonban Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldte atyáinkat első ízben; 13 a

második alkalommal a testvérei megismerték Józsefet, és a fáraó előtt kitudódott a származása. 14 József erre érte küldött és elhivatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket. 15 Jákob tehát lement Egyiptomba, s aztán ő és atyáink meghaltak. 16 Átvitték őket Szíchembe,

és eltemették a sírba, amelyet Ábrahám vett meg ezüstpénzen a szichemi Hámor fiaitól {Ter 23,26-

27}.

17 Mikor azonban elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak adott, a nép gya-

rapodott és sokasodott Egyiptomban, 18 amíg másik király nem támadt Egyiptomban, aki nem

ismerte Józsefet. 19 Ez álnok módon bánt a népünkkel. Azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett

tenniük csecsemőiket, hogy életben ne maradjanak. 20 Abban az időben született Mózes, akit

Isten kedvelt. Három hónapig apja házában táplálták. 21 Mikor azután kitették, a fáraó lánya

felvette, és felnevelte saját fia gyanánt. 22 Mózes így oktatást kapott az egyiptomiak minden

bölcsességében, és hatalmas lett szavaiban és tetteiben. 23 Mikor pedig betöltötte negyvenedik

évét, feltette szívében, hogy meglátogatja a testvéreit, Izrael fiait. 24 Amikor meglátta, hogy

egyikük méltatlanságot szenved, a védelmére kelt, és bosszút állt az igazságtalanságot szenve-

dőért azzal, hogy megölte az egyiptomit. 25 Azt hitte ugyanis, hogy testvérei megértik, hogy

Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, ám azok nem értették meg. 26 Másnap megjelent

köztük, amikor éppen perlekedtek, és békítgette őket: `Férfiak, ti testvérek vagytok, miért

bántjátok egymást?' 27 De az, aki bántalmazta felebarátját, eltaszította őt, és így szólt: `Ki tett

téged följebbvalóvá és bíróvá fölénk? 28 Csak nem akarsz megölni, ahogy megölted tegnap az

egyiptomit?' 29 Mikor Mózes meghallotta ezt a beszédet, elmenekült, és jövevény lett Midián

földjén, ahol két fia született {Kiv 2,15}.

30 Negyven esztendő eltelte után Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki a

csipkebokor lángoló tüzében {Kiv 3,2-3}. 31 Mózes látta, és csodálkozott a látványon. Amint

azonban odament, hogy megnézze, az Úr szólt hozzá: 32 `Én vagyok atyáid Istene, Ábrahám

Istene, Izsák Istene és Jákob Istene' {Kiv 3,6}. Mózes erre megrettent, és nem merte megnézni. 33 Az Úr pedig azt mondta neki: `Oldd le lábad saruját, mert a hely, amelyen állsz, szent föld. 34 Jól láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, hallottam sóhajtozásukat, azért szálltam

le, hogy megszabadítsam őket. Jöjj tehát, elküldek Egyiptomba' {Kiv 3,5.7-10}.

35 Ezt a Mózest, akit megtagadtak, amikor azt mondták: `Ki rendelt téged följebbvalóvá

és bíróvá?' {Kiv 2,14}, Isten vezérül és szabadítóul küldte az angyal által, aki megjelent neki a

csipkebokorban. 36 Ő hozta ki őket, közben csodákat és jeleket művelt Egyiptom földjén, majd

a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven át. 37 Ez az a Mózes, aki megmondta Izrael

fiainak: `Prófétát támaszt nektek Isten testvéreitek közül, hozzám hasonlót' {MTörv 18,15}. 38 Ő

volt az, aki a pusztai közösségből kapcsolatban állt az angyallal, aki Sína hegyén szólt hozzá és

atyáinkhoz; ő vette át az élet igéit, hogy nekünk adja. 39 Ám atyáink nem akartak engedelmes-

kedni neki, hanem eltaszították, és szívük visszavágyott Egyiptomba. 40 Azért azt mondták

Áronnak: `Készíts nekünk isteneket, vezessenek bennünket ők, mert nem tudjuk, mi történt ez-

zel a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről!' {Kiv 32,1} 41 És borjúképmást készítettek

azokban a napokban, áldozatot mutattak be a bálványnak, és örömük telt önkezük alkotásai-

ban. 42 Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta őket, hogy szolgáljanak az ég seregeinek, amint

meg van írva a próféták könyvében:

`Vajon mutattatok-e be nekem

áldozati állatokat és áldozatokat

negyven éven át a pusztában, Izrael háza? 43 Inkább befogadtátok Molok sátrát

és isteneteknek, Refánnak csillagát,

a bálványképeket, amelyeket készítettetek,

hogy imádjátok őket.

Ezért Babilonon túlra viszlek majd el titeket' {Ám 5,25-27}.

44 A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, aki Mózes-

hez szólt, hogy készítse el azt a látott minta szerint. 45 Ezt atyáink átvették, s be is vitték Jó-

zsuéval a pogányok birodalmába, akiket Isten kiűzött atyáink elől, Dávid napjaiig. 46 Ő ke-

gyelmet talált Istennél, és könyörgött, hogy hajlékot emelhessen Jákob Istenének. 47 Végül

csak Salamon épített neki házat. 48 Ámde a Magasságbeli nem lakik kezek alkotásaiban, amint

a próféta mondja: 49 `Az ég az én trónusom,

a föld pedig lábaim zsámolya.

Miféle házat építenétek nekem

– mondja az Úr –,

vagy hol lenne az én nyugodalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?' {Iz 66,1-2}

51 Ti keménynyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülűek! Ti mindenkor ellenálltok a

Szentléleknek: amint atyáitok, úgy ti is. 52 Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Igen, megöl-

ték őket, akik annak az Igaznak eljöveteléről jövendöltek, akinek ti most árulói és gyilkosai

lettetek, 53 ti, akik angyalok szolgálata által kaptátok a törvényt, de meg nem tartottátok.«

István megkövezése 54 Amikor ezeket hallották, megdühödtek szívükben, és fogukat csi-

korgatták ellene. 55 Ő azonban Szentlélekkel telve föltekintett az égre, látta Isten dicsőségét, és

Jézust Isten jobbja felől állni. 56 Megszólalt: »Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni

Isten jobbja felől.« 57 Erre ők fennhangon kiáltva befogták fülüket, és egy akarattal rárohantak. 58 Azután kihurcolták őt a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig letették ruháikat

egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak. 59 Amikor megkövezték Istvánt, az így könyörögött: »Úr

Jézus, vedd magadhoz lelkemet!« 60 Amikor pedig térdre esett, fennhangon azt kiáltotta:

»Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül!« Amint ezt kimondta, elszenderült az Úrban.

1 Saul pedig egyetértett azzal, hogy megöljék őt.

Üldözés és szétszórattatás Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen,

s az apostolok kivételével mindnyájan szétszóródtak Júdea és Szamaria tartományában. 2 Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették, és nagyon megsiratták. 3 Saul meg pusztította az

egyházat, sorra járva a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat, s őrizetbe vetette őket.

A JÚDEAI ÉS A SZAMARIAI EGYHÁZ: 8,4-12,23

Fülöp, Szamaria hittérítője 4 Azok, akik szétszóródtak, eközben körüljártak, és hirdették

az Isten igéjét.

5 Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. 6 Tömegesen és egyet-

értően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. 7 Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inasza-

kadt és sánta meggyógyult. 8 Nagy öröm támadt abban a városban.

9 Volt azonban a városban egy Simon nevű férfi, aki azelőtt varázslással foglalkozott, és

elámította Szamaria népét, azt állítva, hogy ő rendkívüli valaki. 10 Nagyok és kicsik, mindenki

egyaránt hallgatott rá, s azt mondták: »Az Isten ereje ő, akit Nagynak hívnak.« 11 És követték

őt, mert jó ideje ámította őket varázslataival. 12 Amikor azonban hittek Fülöpnek, aki hirdette

az örömhírt Isten országáról, a férfiak és az asszonyok megkeresztelkedtek Jézus Krisztus ne-

vében. 13 Sőt, maga Simon is hitt, és megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. Mikor lát-

ta, hogy jelek és igen nagy csodák is történnek, álmélkodva csodálkozott.

Péter és János Szamariában 14 Mikor pedig az apostolok, akik Jeruzsálemben voltak,

meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. 15 Amint odaérkeztek, imádkoztak értük, hogy elnyerjék a Szentlelket, 16 mert az még egyikük-

re sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevében. 17 Ekkor rájuk tették kezü-

ket, és azok elnyerték a Szentlelket.

18 Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel megadják a Szentlelket, pénzt kí-

nált nekik, 19 és azt mondta: »Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat, hogy akire ráteszem a ke-

zemet, megkapja a Szentlelket!« 20 Péter azonban így szólt hozzá: »Vesszen a pénzed veled

együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten ajándékát pénzért lehet megszerezni! 21 Sem részed

nincs ebben, sem jussod nincs hozzá, mert a szíved nem igaz Isten előtt. 22 Térj meg tehát ebből

a gonoszságodból, s kérd Istent, hogy szívednek ez a gondolata bocsánatot nyerjen! 23 Mert

azt látom, hogy a keserűség epéjében és a gonoszság kötelékében vagy.« 24 Erre Simon azt

felelte: »Könyörögjetek értem az Úrhoz, hogy semmi se érjen engem abból, amit mondtatok!« 25 Ők pedig, miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Köz-

ben a szamariaiak sok helységének hirdették az evangéliumot.

Az etióp férfi megkeresztelése 26 Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: »Kelj föl és

menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!« 27 Az fölkelt tehát,

és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje

és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, 28 visszatértében kocsiján ülve

Izajás prófétát olvasta. 29 Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: »Menj oda, és szegődj ahhoz a

kocsihoz!« 30 Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította:

»Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?« 31 Az így felelt: »Hogyan érteném, ha nincs, aki

megmagyarázza nekem?« Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. 32 Az Írás

helye pedig, amelyet olvasott, ez volt:

»Mint a bárány, amelyet leölésre visznek,

és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul,

nem nyitotta ki száját. 33 Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet.

A sorsával ki törődik?

Hisz életét elvették e földön« {Iz 53,7-8}.

34 Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: »Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagá-

ról vagy valaki másról?« 35 Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdet-

te neki Jézust. 36 Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: »Íme

a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?« [37] 38 Azután megállította a kocsit. Mind-

ketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. 39 Mikor a vízből feljöt-

tek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta

útját. 40 Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába

nem érkezett.

Saul megtérése 1 Eközben Saul, aki még mindig gyűlölettől lihegett és halállal fenyeget-

te az Úr tanítványait, elment a főpaphoz, 2 és levelet kért tőle a damaszkuszi zsinagógákhoz,

hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és nőket, akiket ott talál ennek a

tannak a követői közül. 3 De amint haladt az úton és Damaszkuszhoz közeledett, történt, hogy

hirtelen fényesség ragyogta körül az égből. 4 Leesett a földre, és szózatot hallott, amely azt

mondta neki: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« 5 Erre ő megkérdezte: »Ki vagy te, Uram?«

Az így felelt: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl! 6 De kelj föl és menj be a városba, ott majd

megmondják neked, mit kell tenned.« 7 A férfiak, akik kísérték, csodálkozva álltak. Hallották

ugyan a hangot, de nem láttak senkit sem. 8 Saul pedig fölkelt a földről, de amikor kinyitotta a

szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kezénél fogva Damaszkuszba. 9 Ott volt három

napig, nem látott, nem evett, nem ivott semmit.

10 Volt Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt:

»Ananiás!« Ő pedig így felelt: »Itt vagyok, Uram!« 11 Az Úr így folytatta: »Kelj föl, menj el az

úgynevezett Egyenes utcába, keress fel Júdás házában egy Saul nevű tarzusi embert. Íme, épp

imádkozik, 12 és lát egy Ananiás nevű férfit, amint belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy látását

visszanyerje.« 13 Ananiás azonban azt felelte: »Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, hogy

mennyi gonoszat tett szentjeiddel Jeruzsálemben. 14 Itt meg felhatalmazása van a főpapoktól,

hogy megkötözze mindazokat, akik segítségül hívják nevedet.« 15 De az Úr azt mondta neki:

»Csak menj, mert kiválasztott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a kirá-

lyok és Izrael fiai előtt. 16 Én ugyanis megmutatom neki, mennyit kell szenvednie az én neve-

mért.« 17 Erre Ananiás elindult, bement a házba, rátette a kezét, és azt mondta: »Saul testvér,

az Úr Jézus küldött engem, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, hogy láss és eltelj

Szentlélekkel.« 18 Erre azonnal halpikkely-szerű valami hullott le a szemeiről, és visszanyerte a

szeme világát. Fölkelt és megkeresztelkedett, 19 azután ételt vett magához és megerősödött.

Néhány napig még együtt maradt a tanítványokkal, akik Damaszkuszban voltak. 20 Azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia. 21 Mindazok pedig, akik hall-

gatták, csodálkoztak és megjegyezték: »Nem ez az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak,

akik ezt a nevet segítségül hívták, és ide is azért jött, hogy megkötözve elhurcolja őket a fő-

papokhoz?« 22 Saul azonban mind nagyobb erővel lépett fel, zavarba hozta a damaszkuszi zsi-

dókat, és bizonyította előttük, hogy Jézus a Krisztus.

Saul menekülése Damaszkuszból 23 Jó néhány nap múlva a zsidók megállapodtak, hogy

megölik őt. 24 De Saul tudomást szerzett ármánykodásukról. Azok még a kapukat is őrizték

éjjel-nappal, hogy megöljék őt. 25 A tanítványok azonban éjjel fogták őt, és kimenekítették a

falon át, leeresztve őt egy kosárban.

26 Mikor így Jeruzsálembe érkezett, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindnyájan fél-

tek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. 27 Barnabás azonban maga mellé vette, elvezette az

apostolokhoz, és elbeszélte nekik, hogyan látta meg az Urat útközben, hogyan beszélt vele, és

hogy milyen bátran tevékenykedett Damaszkuszban Jézus nevében. 28 Velük volt, járt-kelt Je-

ruzsálemben, és bátran tevékenykedett az Úr nevében. 29 Beszélt a pogányokhoz is, és vitatko-

zott a görögökkel, de azok az életére törtek. 30 Mikor a testvérek értesültek erről, lekísérték őt

Cézáreába, és elküldték Tarzusba.

31 Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békében élt és gyarapo-

dott, az Úr félelmében járt, s telve volt a Szentlélek vigasztalásával.

A pogányok felvétele az egyházba: 9,32-12,5

Péter Liddában és Joppéban 32 Történt egyszer, hogy Péter, amikor mindenkit fölkeresett,

eljutott azokhoz a szentekhez is, akik Liddában laktak. 33 Talált ott egy Éneász nevű embert,

aki nyolc év óta ágyban feküdt, mert béna volt. 34 Péter így szólt hozzá: »Éneász, Jézus Krisz-

tus meggyógyít téged! Kelj föl, vesd be ágyadat!« Erre ő azonnal fölkelt. 35 Lidda és Száron

lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz.

36 Joppéban a tanítványok közt volt egy asszony, a neve Tabíta volt, ami azt jelenti:

Dorkász. Teljesen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte életét. 37 Történt

pedig azokban a napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták, lefektették a

felső teremben. 38 Mivel Lidda közel van Joppéhoz, s a tanítványok meghallották, hogy Péter

ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: »Ne késlekedj hozzánk jönni!« 39 Péter erre útra

kelt, és elment velük. Amikor megérkeztek, felvezették őt a felső terembe. Az özvegyek mind

körülvették őt sírva, és a köntösöket és ruhákat mutogatták, amelyeket Dorkász készített ne-

kik, amíg velük volt. 40 Péter azonban mindnyájukat kiparancsolta, azután térdre borulva imád-

kozott, majd a holttesthez fordulva így szólt: »Tabíta, kelj föl!« Erre az kinyitotta a szemét,

meglátta Pétert, és felült. 41 Ő pedig odanyújtotta neki a kezét és felsegítette. Azután odahívta

a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik őt, hogy él. 42 Híre ment ennek egész

Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

43 Történt ezután, hogy sok napon át ott maradt Joppéban egy bizonyos Simon tímárnál.

Kornéliusz százados látomása Cézáreában 1 Volt Cézáreában egy Kornéliusz nevű

férfi, az Itáliainak nevezett zászlóalj századosa. 2 Egész háza népével együtt vallásos és istenfé-

lő ember volt, sok alamizsnát osztott ki a nép között, és szüntelenül imádkozott az Istenhez. 3 Egyszer, a nap kilencedik órája körül látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bejött

hozzá, és azt mondta neki: »Kornéliusz!« 4 Ő rátekintett, és megrémülve azt mondta: »Mi az,

Uram?« Erre az így szólt: »Imádságaid és alamizsnáid felszálltak Isten színe elé, és ő megemlé-

kezett rólad. 5 Azért küldj most férfiakat Joppéba, és hivass ide egy bizonyos Simont, akit Pé-

ternek is hívnak. 6 Ez egy bizonyos Simon tímárnál szállt meg, akinek a háza a tenger mellett

van. Ő majd megmondja neked, mit kell tenned.« 7 Amikor eltávozott az angyal, aki szólt hoz-

zá, odahívta két szolgáját és beosztottjai közül egy istenfélő katonát. 8 Mindent elmondott ne-

kik, és elküldte őket Joppéba.

Péter látomása Joppéban 9 Másnap pedig, miközben ők úton voltak és a városhoz köze-

ledtek, hat óra tájban Péter felment a ház tetejére imádkozni. 10 Közben megéhezett, és enni

akart. Amíg készítettek neki, elragadtatásba esett. 11 Nyitva látta az eget, és egy edény eresz-

kedett alá, olyan mint egy nagy lepedő, amelyet négy sarkánál fogva eresztenek le a földre. 12 Mindenféle négylábú, földi csúszómászó és égi madár volt benne. 13 Egy hang így szólt hoz-

zá: »Kelj fel Péter, öld meg és edd!« 14 De Péter azt mondta: »Távol legyen tőlem, Uram, hi-

szen sohasem ettem semmi közönségeset és tisztátalant!« 15 De a hang újból, másodszor is

szólt hozzá: »Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd tisztátalannak!« 16 Ez háromszor meg-

ismétlődött, aztán az edény hirtelen felemelkedett az égbe. 17 Amíg Péter azon tűnődött magá-

ban, hogy mit jelent a látomás, amit látott, a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, megkeresték

Simon házát. Megálltak az ajtónál, 18 bekiáltottak és tudakolták, vajon Simon, akit Péternek is

hívnak, ott szállt-e meg? 19 Péternek pedig, amíg a látomásról tűnődött, azt mondta a Lélek:

»Három férfi keres téged. 20 Kelj fel tehát, eredj le, és menj el velük habozás nélkül, mert én

küldtem őket.« 21 Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt: »Íme, én vagyok, akit kerestek.

Mi járatban vagytok?« 22 Ezek azt felelték: »Kornéliusz százados, az igaz és istenfélő férfi, aki

mellett az egész zsidó nép tanúságot tesz, egy szent angyaltól parancsot kapott, hogy hivasson

téged a házába, és hallgassa tőled az igéket.« 23 Erre bevezette és vendégül látta őket.

Kornéliusz megkeresztelése Másnap pedig fölkelt és elindult velük. Néhányan a joppéi

testvérek közül elkísérték. 24 A következő napon megérkezett Cézáreába. Kornéliusz már várta

őket. Összehívta rokonait és bizalmas barátait. 25 És történt, hogy amikor Péter belépett,

Kornéliusz elébe jött, és a lábaihoz borulva hódolt neki. 26 Péter azonban fölemelte őt és így

szólt: »Kelj föl, én magam is ember vagyok!« 27 Azután beszédbe elegyedett vele, betért hozzá,

és sokakat talált összegyűlve. 28 Ezeknek azt mondta: »Tudjátok ti is, hogy a zsidó ember

mennyire visszariad attól, hogy idegennel barátkozzon, vagy hogy belépjen a házába. De Isten

értésemre adta, hogy senkit se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak. 29 Azért ellenkezés

nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdezem tehát: Mi okból hívtatok engem?« 30 Kornéliusz erre

azt mondta: »Ebben az órában éppen négy napja, hogy kilenc órakor imádkoztam a házamban,

és íme, egy férfi állt elém fehér ruhában. 31 Azt mondta: `Kornéliusz, imádságod meghallgatásra

talált, és alamizsnáidról megemlékeztek az Isten színe előtt. 32 Küldj azért Joppéba, és hivasd el

Simont, akit Péternek is hívnak. Simon tímár házában szállt meg a tenger mellett.' 33 Mindjárt

hozzád küldtem tehát, és te jól tetted, hogy eljöttél. Íme, most mindnyájan itt vagyunk előtted,

hogy meghallgassuk mindazt, amit az Úr parancsolt neked.«

34 Akkor Péter beszélni kezdett: »Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválo-

gató, 35 ellenkezőleg, kedves előtte bármelyik nép fia, aki féli őt és igazságot cselekszik. 36 Isten elküldte igéjét Izrael fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által, aki

mindennek az Ura. 37 Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János

által hirdetett keresztség után; 38 hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názá-

retből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a ha-

talmába kerített, mert Isten vele volt. 39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók

országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt. 40 De Isten harmadnapon fel-

támasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, 41 nem az egész népnek, hanem Isten által előre

kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután a halálból feltámadt. 42 Meg is

parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a

holtak bírájává rendelt. 43 Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki

elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.«

44 Miközben Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mindazokra, akik az

igét hallgatták. 45 A körülmetéltségből származó hívek, akik Péterrel jöttek oda, elcsodálkoz-

tak, hogy a Szentlélek kegyelme a pogányokra is kiáradt. 46 Hallották ugyanis őket nyelveken

beszélni és magasztalni Istent. 47 Ekkor Péter azt mondta: »Vajon megtagadhatjuk-e a kereszt-

ség vizét azoktól, akik a Szentlelket éppúgy elnyerték, mint mi?« 48 Elrendelte tehát, hogy ke-

reszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Ekkor megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány

napig.

Péter beszámol a jeruzsálemi közösségnek 1 Az apostolok és a júdeai testvérek meg-

hallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. 2 Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe,

a körülmetéltségből valók nekitámadtak, 3 és azt mondták: »Bementél a körülmetéletlen férfi-

akhoz, és ettél velük!«

4 Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: 5 »Joppe városában vol-

tam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett

le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. 6 Mikor

szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszómászókat és

égi szárnyasokat láttam. 7 Szózatot is hallottam, amely felszólított: `Kelj föl Péter, öld meg és

edd!' 8 Én azonban azt mondtam: `Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan

sohasem jutott a számba!' 9 Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: `Amit Isten tisztá-

vá tett, azt te ne mondd közönségesnek.' 10 Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból

visszaemelkedett az égbe. 11 Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam.

Cézáreából küldték őket hozzám. 12 Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük

minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. 13 Ő

elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: `Küldj

Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak; 14 ő olyan igéket hirdet majd neked, ame-

lyek által üdvözülsz, te és egész házad.' 15 Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt

rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. 16 Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely meg-

mondta: `János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni' {1,5;

Lk 3,16}. 17 Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr

Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?«

18 Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: »Tehát a pogá-

nyoknak is megadta Isten az életadó bűnbánatot!«

Az antióchiai egyház létrejötte 19 Azok pedig, akik az István miatt kitört üldözés elől szét-

szóródtak, elmentek Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig, de nem hirdették az igét senki másnak,

csak a zsidóknak. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirenei férfi, akik, mikor eljutot-

tak Antióchiába, a görögökhöz is beszéltek, hirdetve az Úr Jézust. 21 Az Úr keze velük volt,

úgyhogy a hívek nagy számban tértek meg az Úrhoz.

22 Hírük eljutott a jeruzsálemi egyház fülébe, ezért elküldték Barnabást Antióchiába. 23 Amikor odaérkezett és látta Isten kegyelmét, megörült, és mindnyájukat arra buzdította,

hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban, 24 mert derék férfi volt, telve Szentlélekkel

és hittel. Nagy tömeg csatlakozott az Úrhoz. 25 Barnabás azután elutazott Tarzusba, hogy fel-

keresse Sault, és mikor megtalálta, elhozta Antióchiába. 26 Egy álló esztendőn át jelen voltak

az összejöveteleken, s nagy tömeget tanítottak. Antióchiában nevezték először a tanítványokat

keresztényeknek.

Az Antióchiai egyház adománya 27 Azokban a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből

Antióchiába, 28 és az egyikük, név szerint Agabusz, felállt, és a Lélek által kijelentette, hogy

nagy éhínség lesz az egész földkerekségen. Ez be is következett Klaudiusz idejében. 29 A tanít-

ványok erre elhatározták, hogy mindegyikük küldeni fog valamit a Júdeában lakó testvérek

megsegítésére, mindenki tehetsége szerint. 30 Ezt meg is tették, és elküldték a vénekhez Barna-

bás és Saul keze által.

Jakab kivégzése és Péter letartóztatása 1 Ugyanebben az időben Heródes király fel-

emelte kezét, hogy az egyházból néhány emberre lesújtson. 2 Így karddal kivégeztette Jakabot,

János testvérét. 3 Mivel pedig látta, hogy a zsidóknak tetszik ez, még tovább ment, és elfogatta

Pétert. Éppen a kovásztalan kenyerek napjai voltak. 4 Miután elfogatta őt, börtönbe vetette, és

őrizetbe adta négy, egyenként négyszemélyes katonai őrségnek. Az volt a szándéka, hogy

Húsvét után a nép elé vezetteti. 5 Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül

könyörgött érte Istenhez.

Péter csodálatos szabadulása 6 Amikor Heródes éppen arra készült, hogy elővezetteti,

azon az éjszakán Péter két katona között aludt kettős lánccal megbilincselve, az őrök pedig az

ajtó előtt őrizték a börtönt. 7 De íme, megjelent mellette az Úr angyala, és fény ragyogott fel a

cellában. Az angyal meglökte Péter oldalát, fölkeltette, és így szólt: »Kelj fel gyorsan!« Erre a

láncok lehullottak a kezéről. 8 Az angyal pedig azt mondta neki: »Övezd fel magad és vedd fel

saruidat!« Ő megtette, az angyal pedig azt mondta neki: »Vedd magadra a ruhádat, és kövess

engem!« 9 Péter az angyal nyomában kiment, és nem tudta, hogy valóság-e az, ami az angyal

által történik. Azt hitte, látomása van.

10 Miután átmentek az első és a második őrségen, a vaskapuhoz jutottak, amely a városba

vezetett. Ez magától kinyílt előttük. Kimentek, végigmentek egy utcán, s ekkor az angyal hirte-

len eltűnt mellőle. 11 Péter pedig magához térve azt mondta: »Most már igazán tudom, hogy az

Úr elküldte angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amire a zsidó nép

számított.« 12 Ezt elgondolva, Máriának, a Márknak is nevezett János anyjának a házához

ment, ahol sokan voltak egybegyűlve, és imádkoztak. 13 Mikor zörgetett a tornác ajtaján, egy

Rodé nevű szolgáló jött ki, hogy megtudja, ki az. 14 Amint felismerte Péter hangját, örömében

nem nyitotta ki az ajtót, hanem befutott és jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt. 15 Azok azon-

ban rászóltak: »Elment az eszed!« De ő erősítgette, hogy bizony úgy van. Mire azok azt mond-

ták: »Az angyala az.« 16 Péter pedig egyre csak zörgetett. Mikor azután végre ajtót nyitottak,

meglátták őt, és elcsodálkoztak. 17 Miután intett a kezével, hogy hallgassanak, elbeszélte, ho-

gyan hozta ki őt az Úr a börtönből. Végül azt mondta: »Vigyétek hírül ezeket Jakabnak és a

testvéreknek!« Azután útra kelt, és eltávozott más helyre.

18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély zavarodás támadt a katonák között, hogy mi lett

Péterrel.

Heródes Agrippa halála 19 Heródes pedig, miután kereste őt és nem találta, vallatta az

őröket, azután elvitette őket, majd lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.

20 Akkoriban neheztelt a tírusziakra és a szidoniakra. Ezek azonban közös akarattal eljöt-

tek hozzá, s miután Blasztuszt, a király kamarását megnyerték maguknak, békét kértek, mert a

vidékük tőle szerezte élelmét. 21 A kitűzött napon azután Heródes királyi ruhába öltözve ítélő-

székébe ült, és beszédet intézett hozzájuk. 22 A nép pedig felkiáltott: »Isten szavai ezek és nem

emberé!« 23 De azonnal lesújtott rá az Isten angyala, mert nem hárította Istenre a tiszteletet.

Férgek emésztették el, úgy halt meg.

Barnabás és Saul visszatér Antióchiába 24 Az Úr igéje pedig növekedett és terjedt. Bar-

nabás és Saul visszatértek Jeruzsálemből, miután elvégezték a szeretetszolgálatot. Jánost, akit

Márknak is neveznek, magukhoz vették.

A NÉPEK ÉS NEMZETEK EGYHÁZA: 13,1-28,31

Barnabás és Saul küldetése 1 Az antióchiai egyházban több próféta és tanító is volt,

köztük Barnabás és Simon, akit Nigernek neveztek, a cirenei Lúciusz, továbbá Manaén, Heró-

des negyedes fejedelem tejtestvére és Saul. 2 Miközben ezek az Úr szolgálatát végezték és böj-

töltek, a Szentlélek azt mondta nekik: »Különítsétek el nekem Sault és Barnabást a munkára,

amelyre meghívtam őket!« 3 Erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették kezüket, azután

útnak indították őket.

Pál első missziós útja: 13,4-14,28

Antióchiából Cipruson át Pergébe 4 Ők tehát a Szentlélektől küldve lementek Szeleukiába,

onnan pedig Ciprusba hajóztak. 5 Eljutottak Szalamiszba, és hirdették Isten igéjét a zsidók zsi-

nagógáiban. János is a szolgálatukban volt. 6 Amikor bejárták Páfoszig az egész szigetet, talál-

tak egy Barjézus nevű zsidó férfit, aki varázsló és hamis próféta volt. 7 Szergiusz Paulusz pro-

konzullal, egy bölcs férfival volt, aki magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta

Isten igéjét. 8 Elimász azonban, a varázsló – a neve ugyanis ezt jelenti –, akadékoskodott, s

igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. 9 De Saul, akit Pálnak is neveznek, Szentlélekkel eltel-

ve ránézett, 10 és így szólt: »Te minden csalárdsággal és álnoksággal teljes ördögfia, minden

igazságosságnak ellensége, nem szűnsz meg az Úr egyenes útjait megrontani? 11 Íme, ezért az

Úr keze most rajtad van, megvakulsz, s egy ideig nem látod a napvilágot.« Rögtön homály és

sötétség szakadt rá, és körbe járva kereste, hogy valaki kezét nyújtsa neki. 12 Erre a prokonzul

hitt, mivel látta, hogy mi történt, és csodálkozott az Úr tanításán.

13 Azután Pál, és akik vele voltak, elhajóztak Páfoszból, és a pamfíliai Pergébe jutottak.

János azonban elvált tőlük és visszatért Jeruzsálembe.

Barnabás és Pál működése a pizídiai Antióchiában 14 Ők pedig átmentek Pergén, s a

pizídiai Antióchiába érkeztek. Szombaton bementek a zsinagógába és leültek. 15 A törvényből

és a prófétákból való felolvasás után a zsinagóga elöljárói hozzájuk küldtek ezzel az üzenettel:

»Férfiak, testvérek, ha van valami intelmetek a nép számára, mondjátok el!«

16 Pál felemelkedett tehát, s a kezével csendet intve megszólalt: »Izraelita férfiak, és ti is-

tenfélők, halljátok! 17 Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és naggyá tette a népet,

amikor Egyiptom földjén jövevények voltak. Azután hatalmas karral kivezette őket onnan, 18 és

negyven esztendeig tűrte viselkedésüket a pusztában, 19 majd Kánaán földjén hét népet elpusz-

tított, és sorsolással felosztotta nekik azoknak a földjét {Kiv 6,1.6; 16,35; Szám 14,34; MTörv 7,1}, 20 mintegy négyszázötven évre. Azután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig. 21 Ettől fogva

királyt kívántak, és Isten negyven esztendőre Sault adta nekik, Kís fiát, a Benjamin törzséből

való férfit. 22 Ennek elvetése után Dávid királyt támasztotta nekik, aki mellett tanúságot is tett,

mondván: `Szívem szerint való férfit találtam, Jessze fiát, Dávidot, aki megteszi majd minden

akaratomat' {Zsolt 89,21; 1 Sám 13,14; Iz 44,28}.

23 Az ő ivadékából támasztotta Isten az ígéret szerint Izrael üdvözítőjét, Jézust, 24 akinek

eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael egész népének {Lk 3,3}. 25 Mikor

pedig János bevégezte pályafutását, azt mondta: `Nem az vagyok, akinek tartotok engem; íme,

utánam jön, akinek a lábáról a saruit sem vagyok méltó megoldani.'

26 Férfiak, testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek az

üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. 27 Mert Jeruzsálem lakói és a vezetőik nem ismerték el

őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a próféták szavait is, amelyeket minden szombaton

felolvasnak. 28 Mert bár nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták

Pilátustól. 29 Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla, levették őt a fáról, és sírba

helyezték. 30 De Isten feltámasztotta őt a halálból, 31 és több napon át megjelent azoknak, akik

vele együtt jöttek fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a nép

előtt.

32 Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, 33 mert azt Isten nekünk, az ő fiainak

teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust, amint meg is van írva a második zsoltárban:

`Fiam vagy te, ma nemzettelek téged' {Zsolt 2,7}.

34 Hogy pedig feltámasztotta a halálból, és hogy többé már nem tér vissza az enyészetbe,

így mondta meg:

`Nektek adom a Dávidnak ígért biztos kegyelmet' {Iz 55,3}.

35 Éppen ezért mondja másutt is:

`Nem engeded, hogy Szented romlást lásson' {Zsolt 16,10}.

36 Dávid ugyanis, miután a maga idejében Isten akaratát szolgálta, elszenderült, atyái mellé

tették, s meglátta a romlást. 37 De az, akit Isten a halálból feltámasztott, nem látott romlást. 38 Vegyétek tehát tudomásul férfiak, testvérek, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsána-

tát, és hogy mindattól, amitől Mózes törvénye által meg nem igazulhattatok, 39 őáltala minden-

ki megigazul, aki hisz. 40 Ügyeljetek azért, hogy be ne teljesedjen rajtatok, amit a próféta mon-

dott: 41 `Lássátok, ti önteltek,

csodálkozzatok és semmisüljetek meg,

mert napjaitokban egy művet valósítok meg,

olyan művet, amelyet el sem hinnétek,

ha valaki mondaná nektek'« {Hab 1,5}.

42 Amikor azután kimentek, kérlelték őket, hogy a következő szombaton is magyarázzák

nekik ezeket a dolgokat. 43 Sőt, amikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jöve-

vények közül sokan követték Pált és Barnabást, ők pedig biztatták és bátorították őket, hogy

maradjanak meg Isten kegyelmében.

44 A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallja Isten

igéjét. 45 Mikor azonban a zsidók a sokaságot látták, elfogta őket a féltékenység, s káromlások

között ellentmondtak annak, amit Pál mondott. 46 Erre Pál és Barnabás egész bátran kijelentet-

ték: »Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét, mivel azonban ti visszautasítjátok azt, s

nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk, 47 mert így

parancsolta nekünk az Úr:

`A pogányok világosságává tettelek téged,

hogy szolgáld az üdvösséget a föld végső határáig'« {Iz 49,6}.

48 Mikor a pogányok meghallották ezt, megörültek, és magasztalták az Úr igéjét. Hittek is

mindnyájan, akik az örök életre voltak rendelve. 49 Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tarto-

mányban. 50 A zsidók azonban felizgatták a vallásos és előkelő asszonyokat, s a város első em-

bereit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. 51 Ezek lerázták

ellenük lábuk porát, és elmentek Ikóniumba. 52 A tanítványok pedig elteltek örömmel és a

Szentlélekkel.

Ikóniumban, Lisztrában és Derbében 1 Ikóniumban pedig az történt, hogy mindnyájan

bementek a zsidók zsinagógájába és beszéltek, úgyhogy a zsidók és görögök nagy sokasága

hívő lett. 2 Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felizgatták és felbőszítették a pogányok

lelkét a testvérek ellen. 3 Mégis ott maradtak azért jó ideig, és bizakodva fáradoztak az Úrban,

aki tanúságot tett kegyelmének igéje mellett; megengedte ugyanis, hogy jelek és csodák történ-

jenek a kezük által. 4 A város lakossága azonban megoszlott. Egyesek ugyanis a zsidókkal,

mások viszont az apostolokkal tartottak. 5 Mikor pedig a pogányok és a zsidók a főembereik-

kel együtt támadásra készültek, hogy bántalmazásokkal illessék, sőt megkövezzék őket, 6 és ők

értesültek erről, elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe, és körös-körül az egész

tartományba. 7 Mindenütt hirdették az evangéliumot.

8 Volt Lisztrában egy béna lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tu-

dott járni. 9 Hallgatta Pált, amikor beszélt. Pál rátekintett, s mivel látta, hogy hisz a gyógyulá-

sában, 10 fennhangon azt mondta: »Állj fel egyenesen, a lábaidra!« Az felugrott és járkált. 11 Amikor a néptömeg látta, hogy mit tett Pál, likaóniai nyelven felkiáltott: »Az istenek emberi

alakot öltöttek, s leszálltak hozzánk!« 12 Barnabást elnevezték Jupiternek, Pált meg

Merkurnak, mert ő vitte a szót.

13 A város előtt lévő Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozott a kapuk elé, és a

tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni. 14 Amikor az apostolok, Barnabás és Pál meghal-

lották ezt, megszaggatták ruhájukat, kiáltozva kisiettek a tömeg közé, 15 és ezt mondták: »Fér-

fiak, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdet-

jük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget és a

földet teremtette, a tengert és mindazt, ami bennük van {Kiv 20,11}. 16 A letűnt időkben megen-

gedte minden pogánynak, hogy a saját útján járjon, 17 de önmagát sem hagyta tanúságtétel nél-

kül, mert jót cselekedett az égből: esőt, termékeny időket adott, betöltötte szívünket eledellel

és örömmel.« 18 Bár ezeket mondták, alig tudták lecsillapítani a tömeget, hogy ne mutasson be

nekik áldozatot. 19 Antióchiából és Ikóniumból azonban utánuk jött néhány zsidó. Felbujtották

a tömeget, és megkövezték Pált. Azután kivonszolták a városon kívülre, abban a hitben, hogy

meghalt. 20 De amikor a tanítványok körülvették, felkelt, és bement a városba. Másnap pedig

Barnabással útra kelt Derbébe.

Visszatérés Szíriába 21 Miután ennek a városnak is hirdették az evangéliumot és sokakat

tanítottak, visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antióchiába. 22 Útközben megerősítették a

tanítványok lelkét, és intették őket, hogy maradjanak meg a hitben. Elmondták, hogy sok vi-

szontagságon át kell bemennünk az Isten országába. 23 S miután az egyes egyházakban böjtöl-

ve és imádkozva presbitereket rendeltek számukra, az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. 24 Azután átmentek Pizídián, és Pamfíliába jutottak. 25 Miután Pergében is hirdették az Úr igé-

jét, lementek Attáliába, 26 onnan pedig elhajóztak Antióchiába, ahonnan Isten kegyelmébe

ajánlva elindították őket a most elvégzett munkára.

27 Amikor megérkeztek és egybegyűjtötték az egyházat, elbeszélték, milyen nagy dolgokat

művelt általuk az Isten, és hogy a hit ajtaját megnyitotta a pogányoknak. 28 Ezután jó ideig ott

maradtak a tanítványokkal.

Az apostoli zsinat Jeruzsálemben: 15,1-35

Az antióchiai vita 1 Eközben néhányan azok közül, akik lejöttek Júdeából, így tanítot-

ták a testvéreket: »Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.«

2 Mivel pedig Pál és Barnabás nagyon felháborodtak ezen, elhatározták, hogy Pál, Barna-

bás és még néhányan a többiek közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a presbite-

rekhez ennek a kérdésnek az ügyében. 3 Az egyház elkísérte őket, ők pedig átmentek Fönícián

és Szamarián. Elbeszélték a pogányok megtérését, nagy örömet szerezve az összes testvérnek. 4 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egyház, az apostolok és a presbiterek fogadták őket,

ők pedig elbeszélték, hogy milyen nagy dolgokat művelt velük az Isten. 5 De egyesek, akik a

farizeusok felekezetéből lettek hívők, előálltak, és azt mondták, hogy azoknak is körül kell

metélkedniük, és nekik is meg kell parancsolni, hogy tartsák meg Mózes törvényét.

Az apostolok és presbiterek tanácskozása 6 Emiatt az apostolok és a presbiterek össze-

gyűltek, hogy megvizsgálják ezt a kérdést. 7 Mivel azonban nagy vitatkozás támadt, Péter fel-

állt, és így szólt hozzájuk: »Férfiak, testvérek! Tudjátok, hogy Isten a régmúlt napoktól fogva

kiválasztott engem közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium igéjét és

hívők legyenek. 8 És Isten, aki ismeri a szíveket, tanúságot tett, mert nekik éppúgy megadta a

Szentlelket, mint nekünk. 9 Nem tett semmi különbséget köztünk és közöttük, amikor a hit

által megtisztította szívüket. 10 Most tehát miért kísértitek Istent azzal, hogy azt az igát rakjá-

tok a tanítványok nyakára, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elviselni? 11 Ellenkezőleg,

mi hisszük, hogy Jézus Krisztus kegyelme által üdvözülünk, amint ők is.«

12 Erre az egész sokaság elhallgatott, aztán meghallgatta Barnabást és Pált, akik elbeszél-

ték, milyen nagy jeleket és csodatetteket művelt Isten a pogányok között általuk.

13 Miután ők elhallgattak, Jakab szólalt meg: »Férfiak, testvérek, hallgassatok meg engem! 14 Simon elbeszélte, hogyan és mi módon történt Isten látogatása első ízben azért, hogy a po-

gányok közül támasszon népet az ő nevének. 15 Ezzel egyeznek a próféták mondásai is, amint

meg van írva: 16 `Ezután majd visszatérek,

és felállítom Dávidnak leomlott hajlékát,

kijavítom falainak repedéseit,

és ami romba dőlt, megújítom, 17 hogy keresse az Urat

a többi ember és minden nép,

amely segítségül hívta nevemet

– így szól az Úr, és meg is teszi azt', {Ám 9,11-12} 18 ami ismert volt öröktől fogva. –

19 Ennélfogva úgy gondolom, hogy nem kell háborgatni azokat, akik a pogányok közül

megtérnek Istenhez, 20 hanem meg kell írni nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy

tisztátalanná váljanak, a paráznaságtól, a fojtott állatoktól és a vértől. 21 Mert akik Mózest hir-

detik, a régi időktől fogva ott vannak minden városban a zsinagógákban, és minden szombaton

felolvassák azt.«

A zsinat határozatai 22 Erre az apostolok és a presbiterek az egész egyházzal együtt jónak

látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antióchiába Pállal és Barnabás-

sal Júdást, akit melléknevén Barszabásnak hívnak, és Szilást – ők a testvérek között vezetők

voltak –, 23 és kezük által ezt az írást küldték: »Üdvözlet az apostoloktól és a presbiter testvé-

rektől a pogányokból lett testvéreknek, akik Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában vannak! 24 Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal,

és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, 25 jónak láttuk, miután megállapodás-

ra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabá-

sunkkal és Pálunkkal, 26 ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus

nevéért. 27 Elküldtük tehát Júdást és Szilást, akik mindezt személyesen, élőszóval is tudtotokra

adják. 28 Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk, hogy semmi további terhet ne rak-

junk rátok, csak azt, ami szükséges: 29 hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól,

a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Jó egészsé-

get!«

A határozatok kihirdetése Antióchiában 30 Azok tehát, miután elbocsátották őket, lemen-

tek Antióchiába. Itt egybegyűjtötték a sokaságot, és átadták a levelet. 31 Amikor elolvasták,

örültek a vigasztalásnak. 32 Júdás és Szilás pedig, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel

vigasztalták a testvéreket és megerősítették őket. 33 Miután pedig egy ideig itt időztek, a test-

vérek visszabocsátották őket békében azokhoz, akik küldték őket. [34] 35 Pál és Barnabás is

Antióchiában időztek. Tanítottak a többiekkel együtt, és hirdették az Úr igéjét.

Pál második missziós útja: 15,36-18,22

Pál és Barnabás útjai elválnak 36 Néhány nap múlva azonban Pál így szólt Barnabáshoz:

»Menjünk vissza, és városról városra mindenütt, ahol hirdettük az Úr igéjét, látogassuk meg a

testvéreket, hogy vannak.« 37 Barnabás magával akarta vinni Jánost, akit Márknak is hívnak. 38 Pál azonban kérte őt, hogy ne kelljen visszafogadni azt, aki elvált tőlük Pamfíliától kezdve, s

nem ment velük a munkába. 39 Így nézeteltérés támadt köztük, és különváltak egymástól. Bar-

nabás Ciprusba hajózott, miután maga mellé vette Márkot. 40 Pál viszont Szilást választotta, és

útra kelt, miközben a testvérek őt Isten kegyelmébe ajánlották. 41 Bejárta Szíriát és Cilíciát,

megerősítette az egyházakat, és megparancsolta, hogy tartsák meg az apostolok és a presbite-

rek rendelkezéseit.

Pál Likaóniában 1 Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanít-

vány, egy hívővé lett zsidó anyának és pogány apának volt a fia. 2 A testvérek, akik Lisztrában

és Ikóniumban voltak, jó véleménnyel voltak róla. 3 Pál azt akarta, hogy vele menjen az útra,

azért magához vette és körülmetéltette, tekintettel a zsidókra, akik ezekben a helységekben

voltak; mindenki tudta ugyanis, hogy az apja pogány volt. 4 Amikor sorra járták a városokat, s

tudatták, mihez kell tartaniuk magukat, közölték velük a határozatokat, amelyeket az aposto-

lok és a presbiterek hoztak, akik Jeruzsálemben voltak. 5 Így az egyházak megerősödtek a hit-

ben és gyarapodtak számban napról-napra.

Kis-Ázsián át Troászba 6 Amikor keresztülmentek Frígián és Galácia tartományán, a

Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában hirdessék Isten igéjét. 7 Míziába érve megkísérel-

ték ugyan, hogy Bitíniába menjenek, de Jézus Lelke nem engedte őket. 8 Ezért átmentek

Mízián, és lementek Troászba. 9 Itt látomás jelent meg Pálnak éjnek idején: egy makedón férfi

eléje állt és könyörgött neki: »Jöjj át Makedóniába, és segíts rajtunk!« 10 Miután ezt a jelenést

látta, késedelem nélkül igyekeztünk elindulni Makedóniába. Biztosan tudtuk, hogy Isten hívott

minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.

Pál működése Filippiben 11 Elhajóztunk tehát Troászból. Egyenesen Szamotrákiába jutot-

tunk, másnap Neápoliszba, 12 innen pedig Filippibe, amely Makedóniának ebben a részében az

első telepes város. Ebben a városban töltöttünk néhány napot, és beszélgetéseket folytattunk. 13 Szombaton kimentünk a kapun kívül a folyóvízhez; úgy gondoltuk, hogy ott az imahely.

Leültünk ott, és szóltunk az asszonyokhoz, akik összegyűltek. 14 A hallgatóságban volt egy

Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét,

hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott. 15 Miután ő és háza népe megkeresztelkedett, így

könyörgött: »Ha úgy ítéltek meg, hogy hűséges vagyok az Úrhoz, térjetek be házamba és ma-

radjatok nálam.« És erővel rá is vett minket.

16 Történt pedig, hogy amikor az imádságra mentünk, egy jósoló szellemtől megszállott

lánnyal találkoztunk, aki jövendöléseivel nagy hasznot hajtott gazdáinak. 17 Ez nyomon követte

Pált és minket, és így kiáltozott: »Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üd-

vösség útját hirdetik nektek.« 18 Több napon át így tett. Pált bántotta ez, azért hátrafordult, és

azt mondta a léleknek: »Jézus Krisztus nevében parancsolom, menj ki belőle.« Ki is ment belő-

le abban az órában. 19 Mikor azonban a gazdái látták, hogy oda van a reményük a bevételre,

megragadták Pált és Szilást, és elvitték a piacra az elöljárókhoz. 20 A bírák elé állították őket,

és így szóltak: »Ezek a zsidó emberek zavart keltenek városunkban, 21 és olyan életmódot hir-

detnek, amelyet nekünk nem szabad elfogadnunk, sem cselekedetben követnünk, mivel római-

ak vagyunk.« 22 A nép is összecsődült ellenük, a bírák pedig letépették a ruháikat, és megvesz-

szőztették őket. 23 Sok ütést mértek rájuk, aztán börtönbe vetették őket. Az őrnek pedig meg-

parancsolták, hogy szigorúan őrizze őket. 24 Miután ilyen parancsot kapott, a belső tömlöcbe

vitte őket, a lábukat pedig kalodába zárta.

25 Éjféltájban Pál és Szilás imádkozva dicsérték Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. 26 Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, s a börtön alapjai meginogtak. Egyszerre minden ajtó

kinyílt, és mindnyájuk bilincsei leoldódtak. 27 Amikor a börtönőr felriadt és azt látta, hogy a

börtön ajtajai nyitva vannak, kirántotta a kardját, és meg akarta magát ölni abban a hitben,

hogy a foglyok megszöktek. 28 Pál azonban fennhangon így kiáltott: »Ne tégy magadban sem-

mi kárt, mert mindannyian itt vagyunk!« 29 Az erre világosságot kért, beljebb ment, és remegve

borult Pál és Szilás lábához. 30 Azután kivezette őket és így szólt: »Uraim, mit kell tennem,

hogy üdvösséget nyerjek?« 31 Azok azt felelték: »Higgy az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz, te

és házad népe.« 32 Aztán hirdették neki az Úr igéjét, és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig még abban az éjjeli órában elvitte őket, megmosta sebeiket, s mindjárt megkeresz-

telkedett, és vele övéi is mindnyájan. 34 Aztán bevezette őket otthonába, asztalt terített nekik,

és örvendezett háza népével együtt, hogy híve lett Istennek.

35 Miután megvirradt, a bírák elküldték a törvényszolgákat ezzel az üzenettel: »Bocsásd el

azokat az embereket!« 36 A börtönőr pedig elvitte Pálnak az üzenetet: »A bírák ideküldtek,

hogy bocsássalak el titeket. Most tehát menjetek ki, és távozzatok békével!« 37 Pál azonban azt

mondta neki: »Mielőtt elítéltek volna minket, nyilvánosan megvesszőztek és börtönbe vetettek,

noha római polgárok vagyunk, s most titokban kiutasítanak? Azt már nem! Jöjjenek ide, és ők

maguk vezessenek ki minket!« 38 A törvényszolgák pedig hírül vitték ezeket a szavakat a bí-

ráknak. Azok megijedtek, amikor meghallották, hogy római polgárok. 39 Eljöttek tehát és

megkövették, majd kivezették őket, és kérték, hogy távozzanak a városból. 40 Amikor kijöttek

a börtönből, betértek Lídiához. Miután látták a testvéreket, és megvigasztalták őket, útra kel-

tek.

Pál Tesszalonikiben és Béreában 1 Ezután áthaladtak Amfipoliszon és Apollónián,

majd Tesszalonikibe érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt. 2 Pál szokás szerint bement

hozzájuk, és három szombaton át magyarázta nekik az Írást. 3 Kifejtette és kimutatta, hogy

Krisztusnak szenvednie kellett, a halálból fel kellett támadnia, és hogy »ez a Jézus az a Krisz-

tus, akit én hirdetek nektek.« 4 Némelyikük hitt, és csatlakozott Pálhoz és Sziláshoz, az istenfé-

lő pogányokból szintén nagy sokaság, és nem kevesen az előkelő asszonyok közül. 5 A zsidók

azonban féltékenykedtek. Maguk mellé vettek a csőcselékből néhány gonosz embert. Csődüle-

tet támasztottak, és izgalomba hozták a várost, majd Jázon házánál csoportosulva megkísérel-

ték, hogy kihozzák őket a nép közé. 6 Mivel azonban nem találták meg őket, Jázont és néhány

testvért vonszolták a város elöljárói elé, s közben így kiáltoztak: »Ide is eljöttek ezek, akik

felkavarják a világot. 7 Jázon meg befogadta őket, pedig ezek mindnyájan a császár rendeletei

ellen cselekszenek. Azt mondják ugyanis, hogy másvalaki, hogy Jézus a király!« 8 Fel is bőszí-

tették a népet és a város elöljáróit, akik ezt végighallgatták. 9 Mégis szabadon bocsátották

őket, miután Jázon és a többiek kezeskedtek értük.

10 A testvérek pedig mindjárt éjjel elküldték Pált és Szilást Béreába, ahol megérkezésük

után bementek a zsidók zsinagógájába. 11 Ezek már nemesebb lelkűek voltak, mint a

tesszalonikiek. Be is fogadták az igét lelkesen, és nap-nap után kutatták az Írásban, vajon ezek

a dolgok valóban így vannak-e. 12 Közülük sokan hívők lettek, sőt még az előkelő pogány asz-

szonyok és férfiak közül is számosan. 13 Amikor azonban Tesszalonikiben a zsidók megtudták,

hogy Pál Béreában is hirdette az Isten igéjét, ide is eljöttek, felizgatták és fellázították a töme-

get. 14 Erre a testvérek azonnal útra bocsátották Pált, hogy eljusson a tengerig: Szilás és Timó-

teus azonban ott maradtak. 15 Akik elkísérték Pált, elvezették őt Athénig, aztán elutaztak, miu-

tán parancsot kaptak tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mihamarabb menjenek hozzá.

Pál Athénben 16 Amíg Pál Athénben várt rájuk, a lelke megrendült a bálványimádásba me-

rült város láttán. 17 Vitatkozott a zsidókkal és az istenfélőkkel a zsinagógában, s a köztéren is

nap-nap után azokkal, akik ott voltak. 18 Némelyik epikureus és sztoikus bölcselő vitába eresz-

kedett vele. Egyesek azt kérdezték: »Mit akar mondani ez a szószaporító?« Mások viszont:

»Új istenek hirdetőjének látszik« – mert Jézust és a feltámadást hirdette nekik. 19 Aztán megra-

gadták, és az Areopáguszra vitték ezekkel a szavakkal: »Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás,

amelyet hirdetsz? 20 Mert valami újszerűt mondogatsz a fülünkbe, tudni akarjuk tehát, vajon

mik ezek.« 21 Ugyanis az összes athéni és az ott lévő jövevények semmi egyébbel nem foglal-

koztak, mint azzal, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak.

22 Pál pedig felállt az Areopágusz közepére és így szólt: »Athéni férfiak! Minden tekintet-

ben nagyon vallásosnak látlak titeket. 23 Amikor ugyanis körüljártam és megszemléltem a bál-

ványképeiteket, egy olyan oltárra akadtam, amelyen ez a felirat volt: `Az ismeretlen istennek.'

Nos, akit ti nem ismertek és mégis tiszteltek, azt hirdetem én nektek. 24 Isten, aki a világot al-

kotta, és benne mindent – mivel ő a mennynek és a földnek ura –, nem lakik kézzel épített

templomokban. 25 Ő nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha valamire szüksége volna, hi-

szen ő ad mindennek életet, leheletet és mindent. 26 Az ő műve, hogy az egytől származó egész

emberi nem lakja a teljes földkerekséget. Ő szabta meg tartózkodásuk meghatározott idejét és

határait, 27 hogy keressék Istent, hátha megérzik őt és megtalálják – bár nincs messze egyi-

künktől sem. 28 Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is

mondta:

`Az ő gyermekei vagyunk.'

29 Mivel tehát Isten gyermekei vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hason-

ló aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz, a művészet és az emberi gondolat alkotásához. 30 Isten elviselte

ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hirdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell

tartani mindenütt, 31 mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igaz-

ságban {Zsolt 96,13} egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasz-

totta a halálból.«

32 Mikor a holtak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások meg azt mond-

ták: »Erről majd még egyszer meghallgatunk téged.« 33 Ezzel Pál eltávozott körükből. 34 De

néhány férfi csatlakozott hozzá és hívő lett, köztük Areopagita Dénes, valamint egy Damarisz

nevű asszony, és velük együtt mások is.

Pál Korintusban 1 Ezek után eltávozott Athénból, és elment Korintusba. 2 Itt találko-

zott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klau-

diusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és

elment hozzájuk. 3 Mivel ugyanaz volt a mesterségük – sátorkészítők voltak –, náluk maradt és

dolgozott. 4 Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában, hirdette az Úr Jézus nevét, és

igyekezett meggyőzni a zsidókat és a görögöket.

5 Amikor pedig Szilás és Timóteus megjöttek Makedóniából, Pál még többet fáradozott az

igehirdetésben, és bizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6 Mivel azok káromlások

között ellentmondtak neki, lerázta ruháit, és azt mondta nekik: »A fejeteken a véretek! Én tisz-

ta vagyok, és mostantól fogva a pogányokhoz megyek.« 7 Elköltözött tehát onnan, és betért

egy bizonyos Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő férfinak a házába. Az illető háza a zsinagóga mel-

lé épült. 8 Kriszpusz pedig, a zsinagóga elöljárója hitt az Úrban egész házával együtt, sőt, a

korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.

9 Az Úr pedig azt mondta éjjel látomásban Pálnak: »Ne félj, csak beszélj és ne hallgass, 10 mert én veled vagyok. Senki sem fog hozzád nyúlni, hogy ártson neked, mert sok népem van

nekem ebben a városban.« 11 Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig, s közben tanította nekik

az Isten igéjét.

12 Egyszer azonban, amikor Gallió volt Akhája prokonzulja, a zsidók egy akarattal rátá-

madtak Pálra. Odavitték az ítélőszékhez, 13 és azt mondták: »Ez törvényellenes istentiszteletre

beszéli rá az embereket!« 14 Mielőtt azonban Pál szóra nyitotta volna száját, Gallió így szólt a

zsidókhoz: »Zsidó férfiak! Türelemmel lennék hozzátok annak rendje s módja szerint, ha csak-

ugyan valami törvénytelenségről vagy nagyon gonosz bűntettről volna szó. 15 De ha tanításról,

nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el magatok. Ezekben én nem akarok

bíró lenni.« 16 S elűzte őket az ítélőszéktől. 17 Erre mindnyájan megragadták Szosztenészt, a

zsinagóga elöljáróját, és megverték az ítélőszék előtt, de Gallió ezzel sem törődött semmit.

Pál Efezuson át visszatér Antióchiába 18 Pál pedig még jó ideig ott maradt, aztán búcsút

vett a testvérektől. Miután Kenkreában megnyíratta a fejét – fogadalma volt ugyanis –, elhajó-

zott Szíriába, és vele ment Priszcilla és Akvila is. 19 Efezusba érkezve elvált tőlük. Bement a

zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal. 20 Bár az ottaniak kérték, hogy huzamosabb ideig ma-

radjon, nem állt rá, 21 hanem búcsút vett tőlük ezekkel a szavakkal: »Újra visszatérek hozzá-

tok, ha Isten akarja.« Ezzel útra kelt Efezusból. 22 Lement Cézáreába, onnan felment, köszön-

tötte az egyházat, aztán lement Antióchiába.

Pál harmadik missziós útja: 18,23-21,17

23 Miután itt töltött egy bizonyos időt, útra kelt, és sorjában bejárta Galácia tartományát és

Frígiát, s minden tanítványt megerősített.

Apolló missziós tevékenysége Efezusban 24 Eközben egy Apolló nevű, alexandriai szár-

mazású zsidó jött Efezusba, aki ékesszóló és az Írásokban igen jártas volt. 25 Mivel már okta-

tást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgosan tanította az Úrra vonatkozó

dolgokat, de csak János keresztségéről tudott. 26 Bátran kezdett tehát működni a zsinagógá-

ban. Amikor Priszcilla és Akvila hallották őt, maguk mellé vették, és alaposabban megmagya-

rázták neki Isten útját. 27 Mikor aztán Akhájába készült menni, a testvérek buzdították, s írtak

a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor odaérkezett, sok mindenben hasznukra volt a

híveknek, 28 mert ellenállhatatlanul megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, s kimutatta az

Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.

Pál János-tanítványokkal találkozik 1 Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a fel-

ső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. 2 Ezeknek azt mondta: »Va-

jon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?« Azok azonban azt felelték neki:

»Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.« 3 Ő erre megkérdezte: »Hogyan vagytok

hát megkeresztelve?« Azok így feleltek: »János keresztségével.« 4 Erre Pál azt mondta: »János

a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána

jön, azaz Jézusban.« 5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. 6 Pál

rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófé-

táltak. 7 Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.

Pál efezusi működése 8 Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és

meggyőzően vitatkozott Isten országáról. 9 Mivel azonban egyesek megátalkodtak és nem hit-

tek, sőt gyalázták az Úr útját a sokaság előtt, eltávozott tőlük. Különhívta a tanítványokat és

nap mint nap egy bizonyos Tirannosznak az iskolájában mondott beszédet. 10 Ez két esztendeig

tartott, így mindazok, akik Ázsiában laktak, zsidók és pogányok, hallották az Úr igéjét.

Pál csodatette Efezusban 11 Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál keze által. 12 Elvitték

kendőit és kötényeit, amelyeket viselt, és a betegekre tették, mire azok meggyógyultak, és a

gonosz lelkek kimentek belőlük.

13 Egyes kóbor zsidó ördögűzők is megkísérelték, hogy az Úr Jézusnak a nevét hívják se-

gítségül azokra, akikben gonosz lelkek voltak. Azt mondogatták: »Parancsolok nektek Jézus

által, akit Pál hirdet!« 14 Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia tette ezt. 15 A gonosz lélek

azonban így felelt nekik: »Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?« 16 Aztán az em-

ber, akiben a gonosz lélek volt, rájuk vetette magát, a hatalmába kerítette őket, s úgy megmu-

tatta nekik az erejét, hogy ruhátlanul és sebesülten menekültek ki abból a házból. 17 Ezt aztán

megtudta Efezus valamennyi zsidó és pogány lakója, mire félelem fogta el mindnyájukat, és

magasztalták az Úr Jézus nevét. 18 A hívek közül is sokan eljöttek, bevallották és elmondták

tetteiket. 19 Azok közül pedig, akik a rendkívüli dolgokat hajhászták, sokan összehordták a

könyveket, és mindenki szeme láttára elégették. Megbecsülték azok értékét is, és úgy találták,

hogy az értékük ötvenezer ezüst. 20 Így tehát az Úr igéje rendkívüli módon gyarapodott és

megerősödött.

Az ezüstműves lázadása 21 Amikor mindezek megtörténtek, Pál a Lélek által elhatározta,

hogy átmegy Makedónián és Akháján, s elmegy Jeruzsálembe. Azt gondolta ugyanis: »Ha ott

már voltam, Rómát is meg kell látogatnom.« 22 Előreküldött tehát Makedóniába kettőt azok

közül, akik szolgáltak neki, Timóteust és Erasztoszt, maga pedig egy ideig még Ázsiában ma-

radt.

23 Abban az időben azonban nem kis háborúság támadt az Úr útja miatt. 24 Egy

Demetriosz nevű ezüstműves ugyanis Diana-templomocskákat készített ezüstből, és jókora

keresethez juttatta a kézműveseket. 25 Ezeket és a hasonló foglalkozású iparosokat összehívta,

s azt mondta nekik: »Emberek! Jól tudjátok, hogy ebből a mesterségből származik a kerese-

tünk. 26 De látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem szinte egész

Ázsiában nagy tömegeket térít el rábeszéléssel. Azt mondja, hogy nem istenek azok, amiket

kézzel csinálnak. 27 Így azonban nem csak a mi foglalkozásunk sodródik veszélybe és válik

érdektelenné, hanem a nagy Dianának a templomát is semmibe fogják venni, s annak fölsége is

meg fog inogni, akit egész Ázsia és a föld kereksége tisztel.«

28 Mikor ezeket a szavakat meghallották, harag töltötte el őket, és felkiáltottak: »Nagy az

efezusiak Dianája!« 29 Kavarodás töltötte be a várost, és egy akarattal a körszínházba rohantak.

Odahurcolták a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait. 30 Ekkor Pál be akart menni

a nép közé, de a tanítványok nem engedték. 31 Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik

barátai voltak, elküldtek hozzá és kérték, hogy ne menjen a színházba. 32 Ott mindenki mást

kiabált, mert a népgyűlés meg volt zavarodva, s többen azt sem tudták, hogy mi okból gyűltek

össze.

33 Végül előhozták a tömegből Alexandert, akit a zsidók előretuszkoltak. Alexander pedig

csendet intett a kezével, mert fel akarta világosítani a népet. 34 Amikor azonban felismerték,

hogy zsidó, egyszerre mindnyájan lármázni kezdtek, és vagy két órán át így kiáltoztak: »Nagy

az efezusiak Dianája!« 35 Végre a jegyző lecsendesítette a tömeget, és így szólt: »Efezusi férfi-

ak! Van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa tiszteli a nagy Dianát, Jupiter magzatát? 36 Mivel ez nem kétséges, meg kell nyugodnotok, és semmit sem kell meggondolatlanul csele-

kednetek. 37 Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik sem nem szentségtörők, sem a ti

istennőtöket nem káromolták. 38 Ha tehát Demetriosznak és a többi kézművesnek panaszuk

van valaki ellen – miután tartanak törvénynapokat és vannak prokonzulok –, emeljenek panaszt

egymás ellen. 39 Ha pedig másféle vitás ügyetek van, a törvényes népgyűlésen el lehet intézni. 40 Mert még abba a veszélybe kerülünk, hogy bevádolnak a mai zendülés miatt – hiszen semmi

okunk sincs erre a csődületre –, hogy számot adjunk róla.« Ezt mondta, azután feloszlatta a

gyűlést.

Pál Makedóniában és Akhájában 1 A zavargás megszűntével Pál magához hívta a ta-

nítványokat, buzdította őket, azután elbúcsúzott, és útra kelt, hogy Makedóniába menjen. 2 Miután bejárta azokat a területeket, többször is beszélt és intette őket, elment Görögország-

ba, 3 és ott töltött három hónapot. Amikor Szíriába készült hajózni, a zsidók cselt szőttek elle-

ne. Ezért úgy határozott, hogy Makedónián át tér vissza. 4 A béreai Szopatér, Pirrosz fia volt a

kísérője, a tesszalonikiek közül pedig Arisztarchosz és Szekundusz, továbbá a derbéi Gájusz és

Timóteus, végül Ázsiából Tichikusz és Trofimusz. 5 Ők elmentek előre, és megvártak minket

Troászban. 6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap

múlva értük utol őket Troászban, ahol hét napot töltöttünk.

Pál elbúcsúzik a troászi hívektől 7 A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a ke-

nyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik. Mivel másnap útra akart kelni, a beszédet egészen

éjfélig nyújtotta. 8 A felső teremben, ahol egybegyűltünk, volt lámpa bőven. 9 Közben egy

Eutíchosz nevű fiút, aki az ablakban ült és mély álomba merült, mert Pál hosszan beszélt, az

álom elnyomta, leesett a harmadik emeletről, és holtan szedték fel. 10 Pál lement hozzá, rábo-

rult, átkarolta, és így szólt: »Ne nyugtalankodjatok, mert a lelke benne van!« 11 Aztán felment,

megszegte a kenyeret és evett, s beszélt még jó sokáig, egészen virradatig, akkor kelt útra. 12 A

fiút pedig élve hozták oda, és teljesen megvigasztalódtak.

Troászból Milétoszba 13 Mi pedig hajóra szálltunk, és Asszoszba hajóztunk, hogy ott fel-

vegyük Pált. Így rendelkezett ugyanis, mert ő maga szárazon akarta megtenni az utat. 14 Amikor aztán összetalálkozott velünk Asszoszban, felvettük őt, és Mitilénébe mentünk. 15 Innen elhajóztunk, s másnap Khiosz elé értünk. A következő nap Szamoszon kötöttünk ki,

majd a rákövetkező napon megérkeztünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis úgy határozott, hogy

Efezus mellett elhajózik, hogy ne kelljen időznie Ázsiában. Sietett, hogy ha lehetséges, pün-

kösd napján már Jeruzsálemben legyen.

Pál búcsúbeszéde Milétoszban 17 Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hívatta az egy-

ház presbitereit. 18 Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: »Tudjátok, hogy

Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt. 19 Szolgáltam

az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók

cselszövései miatt értek. 20 Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, taní-

tottalak titeket nyilvánosan és házanként. 21 Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok

előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről. 22 És most

íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám. 23 Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szoron-

gatások várnak rám Jeruzsálemben. 24 De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értéke-

sebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr

Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról.

25 Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten orszá-

gát, többé senki sem fogja látni arcomat. 26 Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad

rajtam senkinek a vére sem. 27 Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten mara-

déktalan akaratát. 28 Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, amely fölé a Szentlélek elöljá-

róul helyezett titeket, hogy kormányozzátok Isten egyházát, amelyet tulajdon vérén szerzett. 29 Tudom, hogy miután elmegyek, ragadozó farkasok jönnek közétek, és nem fogják kímélni a

nyájat. 30 Sőt köztetek is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukkal

ragadják a tanítványokat. 31 Őrködjetek azért és tartsátok emlékezetben, hogy három éven át

éjjel-nappal könnyek között szüntelenül intettem mindegyikteket.

32 Most pedig Istennek ajánllak titeket, és az ő kegyelme igéjének. Neki van hatalma, hogy

gyarapodást és örökséget adjon az összes megszentelt számára. 33 Nem kívántam el senki

ezüstjét, aranyát vagy ruháját. 34 Magatok tudjátok, hogy ezek a kezek dolgoztak meg azért,

amire szükségem volt nekem és azoknak, akik velem vannak. 35 Mindenben megmutattam nek-

tek, hogy így kell fáradozni, segíteni a gyöngéken, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól,

mert ő mondta: `Nagyobb boldogság adni, mint kapni.'«

36 Miután ezeket elmondta, letérdelt, és együtt imádkozott mindnyájukkal. 37 Azok pedig

mindannyian nagy sírásra fakadtak, és Pál nyakába borulva csókolgatták őt. 38 Az a mondása

fájt nekik leginkább, hogy nem fogják többé viszontlátni az arcát. Végül pedig elkísérték őt a

hajóra.

Pál útja Jeruzsálembe 1 Amikor azután elváltunk tőlük, kihajóztunk, és egyenes irány-

ban haladva Kószba értünk, másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. 2 Amikor találtunk egy

Föníciába menő hajót, beszálltunk és továbbhajóztunk. 3 Mikor feltűnt előttünk Ciprus, azt bal

felől haladva elhagytuk, aztán Szíriába hajóztunk, és eljutottunk Tíruszba, mert a hajó ott ké-

szült kirakni a rakományt. 4 Miután a tanítványokat megtaláltuk, ott maradtunk hét napig. Ők a

Lélek által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5 Néhány nap elteltével még-

is elindultunk és továbbmentünk. Ők pedig mindannyian elkísértek bennünket feleségeikkel és

gyermekeikkel, kikísértek a városból, és a parton letérdelve imádkoztunk. 6 Miután elbúcsúz-

tunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek övéikhez. 7 A hajóút befejezéseként

lementünk Tíruszból Ptolemaiszba. Köszöntöttük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk.

8 Másnap továbbmentünk, és Cézáreába érkeztünk. Itt betértünk Fülöp evangélista házá-

ba, és megszálltunk nála, aki a hét közül az egyik volt. 9 Négy hajadon leánya volt, s ezek pró-

fétáltak. 10 Amíg mi néhány napig időztünk, egy Agabusz nevű próféta érkezett oda Júdeából. 11 Odajött hozzánk, fogta Pál övét, megkötözte vele a saját lábát és kezét, és így szólt: »A

Szentlélek ezeket mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, a zsidók így kötözik meg Jeruzsálemben,

és átadják a pogányok kezébe.« 12 Mikor ezt meghallottuk, mi is kértük őt, meg az ottaniak is,

hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 De Pál így felelt: »Mit csináltok, miért sírtok és szomorít-

játok a szívemet? Hiszen én kész vagyok az Úr Jézus nevéért nemcsak arra, hogy megkötözze-

nek, hanem hogy meg is haljak Jeruzsálemben.« 14 S mivel nem tudtuk lebeszélni őt, megnyu-

godtunk, és így szóltunk: »Legyen meg az Úr akarata!«

15 E napok után tehát útnak eredtünk, és felmentünk Jeruzsálembe. 16 Cézáreából a tanít-

ványok közül is velünk tartottak néhányan. Magukkal hozták Mnázont, egy Ciprusról való régi

tanítványt, hogy nála szálljunk meg. 17 Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fo-

gadtak minket.

Pál letartóztatása és fogsága: 21,18-28,31

Pál Jakabnál; Pál fogadalma 18 Másnap Pál velünk együtt bement Jakabhoz, és a presbite-

rek is mindnyájan összegyűltek. 19 Miután köszöntötte őket, részletesen elmondta, mit művelt

Isten a pogányok között az ő szolgálata által. 20 Azok pedig, miután meghallgatták, dicsőítet-

ték Istent, neki pedig azt mondták: »Nézd, testvér, sok ezren vannak a zsidók között, akik

hívők lettek, de azért mind féltékenyen tartják a törvényt. 21 Rólad azonban azt hallották, hogy

a Mózestől való elpártolásra tanítod azokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak. Azt

mondod nekik, hogy nem kell sem a fiaikat körülmetéltetniük, sem a szokásokat követniük. 22 Mi tehát a teendő? Elkerülhetetlen, hogy a tömeg össze ne csődüljön, ha meghallják, hogy

megjöttél. 23 Tedd meg tehát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat

vettek magukra. 24 Vedd őket magad mellé, szentelődj meg velük, fizess helyettük, hogy meg-

nyiratkozzanak. Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem igaz, amit rólad hallottak; ellenkezőleg,

te is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. 25 Ami pedig azokat illeti, akik a pogányok közül

lettek hívők, mi megírtuk végzésünket, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgok-

tól, a vértől, a fojtott állatoktól és a paráznaságtól.«

26 Erre Pál maga mellé vette a férfiakat, másnap tisztulást végzett, velük együtt bement a

templomba, és bejelentette, hogy a tisztulás napjai letelnek, amikor mindegyikükért bemutatják

az áldozatot.

Pál letartóztatása 27 Mikor azonban a hét nap lassan már letelt, az Ázsiából való zsidók

meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet, és elfogták őt. 28 Közben ezt kiáltoz-

ták: »Izraelita férfiak! Segítsetek! Ez az az ember, aki a nép, a törvény és ez ellen a hely ellen

tanít mindenkit mindenütt, sőt még pogányokat is behozott a templomba, és megfertőzte ezt a

szent helyet!« 29 Vele látták ugyanis az efezusi Trofimoszt a városban, s róla gondolták, hogy

Pál bevitte a templomba. 30 Meg is mozdult az egész város. A nép összecsődült, megragadták

Pált, és kihurcolták a templomból, a kapukat pedig azonnal bezárták. 31 Mikor már azon vol-

tak, hogy megöljék őt, az a hír jutott el a helyőrség ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem zavar-

gásban tört ki. 32 Az mindjárt katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett hozzájuk.

Azok pedig, amikor meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. 33 Ekkor az ezredes odalépett, megfogta őt, és megkötöztette két lánccal. Aztán megkérdezte,

hogy kicsoda ez, és mit tett. 34 De a tömegből az egyik ember ezt, másik azt kiabált, s mivel

pontosan nem tudott tájékozódni a zajongás miatt, a várba vitette őt. 35 Amikor azonban a lép-

csőkhöz jutott, történt, hogy a nép erőszakossága miatt a katonáknak már vinniük kellett. 36 A

népsokaság ugyanis utána tódult, és azt kiáltozta: »Öld meg őt!«

37 Amikor már a várba készültek bevezetni Pált, ő így szólt az ezredeshez: »Szabad-e va-

lamit mondanom neked?« Az megkérdezte: »Te tudsz görögül? 38 Nem te vagy az az egyipto-

mi, nem te keltettél a napokban zavargást, s kivezettél a pusztába négyezer szikárius férfit?« 39 Pál azonban azt mondta neki: »Én zsidó ember vagyok a cilíciai Tarzusból, annak az ismert

városnak vagyok a polgára. Kérlek azonban, engedd meg nekem, hogy szóljak a néphez!« 40 Mikor az megadta az engedélyt, Pál a lépcsőkön állva intett a népnek a kezével. Erre nagy

csendesség lett. Ő pedig megszólalt zsidó nyelven, és ezt mondta:

Pál beszéde 1 »Férfiak, testvérek és atyák! Hallgassátok meg védekezésemet, melyet

most elétek tárok.« 2 Amint meghallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még csendeseb-

bek lettek. 3 Ő pedig így szólt: »Zsidó ember vagyok, a cilíciai Tarzusban születtem, de ebben a

városban nevelkedtem fel Gamáliel lábánál. Az atyák törvényének szigorúsága szerint nyertem

oktatást, a törvény buzgó követője voltam, amint ti is azok vagytok ma mindnyájan. 4 Ezt az

utat pedig halálra üldöztem, megkötöztem és őrizetbe adtam férfiakat és nőket. 5 Ezt a főpap

és a vének mind tanúsítják rólam. Kaptam tőlük leveleket is, úgy mentem el Damaszkuszba a

testvérekhez, hogy az ottaniakat is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy megbüntessék

őket.

6 Történt azonban, hogy útközben, amikor Damaszkuszhoz közeledtem, déltájban hirtelen

nagy világosság áradt rám az égből. 7 Leestem a földre, és szózatot hallottam, amely azt mond-

ta nekem: `Saul, Saul miért üldözöl engem?' 8 Én pedig így feleltem: `Uram, ki vagy?' Ő azt

válaszolta: `Én vagyok a Názáreti Jézus, akit te üldözöl.' 9 Akik velem voltak, látták ugyan a

világosságot, de nem hallották annak szavát, aki velem beszélt. 10 Erre én megkérdeztem: `Mit

tegyek, Uram?' Az Úr pedig azt mondta nekem: `Kelj fel, és menj Damaszkuszba. Ott meg-

mondják majd neked mindazt, amit tenned kell.' 11 Mivel azonban a ragyogó fény következté-

ben nem láttam, a kísérők kézen fogva vezettek, s így értem Damaszkuszba.

12 Egy bizonyos Ananiás nevű férfi, aki félte Istent a törvény szerint, s akiről az ott lakó

zsidók mind jó véleménnyel vannak, 13 felkeresett, és mellém állva azt mondta nekem: `Saul

testvér, láss!' Abban a pillanatban megláttam őt. 14 Ő pedig így folytatta: `Atyáink Istene előre

kijelölt téged, hogy megismerd akaratát, meglásd az Igazat, és szavait a saját szájából halld.

15 Tanúskodni fogsz mellette minden ember előtt azokról a dolgokról, amiket láttál és hallottál. 16 Most pedig miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, és hívd segítsé-

gül az Ő nevét!'

17 Amikor később visszatértem Jeruzsálembe, és imádkoztam a templomban, lelki elragad-

tatásba estem. 18 Láttam őt, s ő azt mondta nekem: `Siess, menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert

nem fogadják el a rólam szóló tanúságtételedet!' 19 Erre megkérdeztem: `Uram, hisz tudják,

hogy én voltam az, aki börtönbe zárattam, és a zsinagógákban megverettem a benned hívőket. 20 Amikor pedig Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, ott álltam, helyeseltem azt, és őriztem

gyilkosainak ruháját.' 21 De ő azt mondta nekem: `Menj el, mert én elküldlek téged messzire, a

pogányok közé.'«

Pál és a római ezredes 22 Amíg ezeket elmondta, hallgatták őt, de ekkor hangosan kiál-

tozni kezdtek: »Veszítsd el az ilyen embert a földről, nem élhet tovább!« 23 Mivel egyre csak

lármáztak, köntöseiket eldobálták, és port szórtak a levegőbe, 24 az ezredes megparancsolta,

hogy vezessék be a várba, ostorozzák meg, vessék kínvallatás alá, mert meg akarta tudni, hogy

miért kiabálnak úgy ellene.

25 Mikor azonban szíjakkal lekötötték, Pál megkérdezte a mellette álló századost: »Szabad

nektek római polgárt megostorozni, mielőtt elítélték volna?« 26 A százados, aki ezt hallotta,

odament az ezredeshez, és jelentést tett neki: »Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római

polgár.« 27 Erre az ezredes odament hozzá, és azt mondta neki: »Mondd meg nekem, valóban

római polgár vagy?« Ő azt felelte: »Igen.« 28 Az ezredes erre azt mondta: »Én sok pénzért ju-

tottam ehhez a polgársághoz.« Mire Pál azt mondta: »Én pedig abban születtem.« 29 Erre

nyomban félreálltak, akik kínvallatására készültek. Az ezredes is megijedt, amikor megtudta,

hogy római polgár létére megkötöztette őt.

Pál a főtanács előtt 30 Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók

mivel vádolják. Eloldoztatta őt, összehívta a papokat és az egész főtanácsot, azután elővezette

Pált, és eléjük állította.

1 Pál a főtanács felé fordult, és így szólt: »Férfiak, testvérek! Mind a mai napig mara-

déktalanul jó lelkiismerettel jártam az Úr előtt.« 2 Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette

állóknak, hogy üssék őt szájon. 3 Pál ekkor így szólt hozzá: »Megver téged Isten, te fehérre

meszelt fal! Leülsz, hogy a törvény szerint ítélkezz rajtam, és a törvény ellenére parancsot

adsz, hogy megüssenek!« 4 Az ott állók azt mondták: »Az Isten főpapját szidalmazod?« 5 Pál

azonban így szólt: »Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Hiszen meg van írva: `Ne átkozd

néped fejedelmét!'« {Kiv 22,27}

6 Mivel Pál tudta, hogy egy részük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül

való, felkiáltott a főtanácsban: »Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A re-

ménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt.« 7 Mihelyt kimondta ezt, nézetelté-

rés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. 8 A szaddúceusok

ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind-

kettőt vallják. 9 Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harcia-

san kijelentették: »Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy

angyal szólt hozzá.« 10 Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált.

Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. 11 A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: »Légy állhatatos,

mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.«

A zsidók összeesküvése Pál ellen 12 Amikor megvirradt, a zsidók közül néhányan össze-

fogtak, és fogadalmat tettek. Azt mondták, hogy sem nem esznek, sem nem isznak, amíg Pált

meg nem ölik. 13 Negyvennél többen voltak a férfiak, akik így összeesküdtek. 14 Elmentek a

főpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták nekik: »Fogadalommal köteleztük magunkat, hogy

addig semmit sem ízlelünk meg, amíg Pált meg nem öljük. 15 Most tehát jelentsétek be a főta-

náccsal együtt az ezredesnek, hogy hozassa őt elétek, mintha valami biztosabbat akarnátok róla

megtudni; mi pedig készen állunk, hogy mielőtt ideérne, megöljük.«

16 Pál nővérének a fia azonban értesült a cselszövésről. Odament tehát, bement a várba, és

tudtára adta Pálnak. 17 Pál pedig magához hivatott egyet a századosok közül, és azt mondta

neki: »Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert valami jelenteni valója van számára!« 18 Az maga

mellé vette, elvezette az ezredeshez, és így szólt: »A fogoly Pál megkért, hogy vezessem hoz-

zád ezt az ifjút, mert valami mondanivalója van számodra.« 19 Az ezredes megfogta a kezét,

félrevonult vele, és megkérdezte: »Milyen jelentenivalód van számomra?« 20 Az pedig elmond-

ta: »A zsidók megállapodtak abban, hogy megkérnek téged, vezettesd Pált a holnapi napon a

főtanácsba, mintha valami biztosabbat akarnának megtudni róla. 21 De te ne higgy nekik, mert

közülük negyvennél több férfi lesben áll ellene; ezek fogadalommal kötelezték magukat, hogy

sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik őt. Készen is állnak már, és várják ígére-

tedet.«

Pált Cézáreába viszik 22 Az ezredes erre elbocsátotta az ifjút, s megparancsolta neki, ne

mondja el senkinek, hogy »ezeket tudtul adtad nekem«. 23 Azután hívatott két századost, és azt

mondta nekik: »Éjjeli három órától kezdve tartsatok készenlétben hetven lovast és kétszáz

dárdást, hogy Cézáreába menjenek. 24 Szereljetek fel hátasállatokat is«, hogy Pált felültessék és

épségben elvigyék Félix helytartóhoz. 25 Aztán levelet írt. Ez állt benne: 26 »Klaudiusz Líziász

Félixnek, a kegyelmes helytartónak. Üdv neked! 27 A zsidók elfogták ezt a férfit, és meg akar-

ták ölni, amikor katonasággal közbeléptem és kimentettem, mert megtudtam, hogy római. 28 Azzal a szándékkal, hogy megtudjam a vádat, amelyet ellene felhoznak, bevittem őt a főta-

nácsukba. 29 Úgy láttam, hogy törvényüknek vitás kérdései miatt vádolják, de semmi bűne

sincs, ami miatt halált vagy bilincset érdemelne. 30 Mivel azt is jelentették nekem, hogy cselt

szőttek ellene, elküldtem őt hozzád, s a vádlóknak is értésükre adtam, hogy hozzád folyamod-

janak. Jó egészséget!«

31 A katonák tehát parancsuk értelmében magukhoz vették Pált, s az éj folyamán elvitték

Antipatriszba. 32 Másnap a lovasokat útra bocsátották, hogy továbbmenjenek vele, ők pedig

visszatértek a várba. 33 Azok pedig, amikor eljutottak Cézáreába, átadták a levelet a helytartó-

nak, és Pált is eléje állították. 34 Amikor az elolvasta a levelet, megkérdezte, hogy melyik tar-

tományból való. Mikor megtudta, hogy cilíciai, 35 azt mondta: »Majd kihallgatlak, amikor vád-

lóid is megjönnek.« Végül megparancsolta, hogy tartsák őrizetben Heródes székházában.

Pál Félix római helytartó előtt 1 Öt nap múlva Ananiás főpap lement néhány vénnel és

egy bizonyos Tertullusz nevű ügyvéddel, s jelentkeztek a helytartó előtt Pál ellen. 2 Miután Pált

előhívták, Tertullusz elkezdte előadni a vádat: »Igazi békében élünk alattad, és gondoskodásod

folytán sok dologban javulás állt be, 3 azt mindig és mindenütt teljes hálával fogadjuk, kegyel-

mes Félix. 4 Hogy azonban hosszasabban föl ne tartsalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a

te kegyelmességed szerint. 5 Úgy találtuk, hogy ez az ember veszedelmet terjeszt és lázadáso-

kat szít az összes zsidó között az egész földkerekségen, és élére áll a názáretiek eretneksége

által keltett lázadásnak. 6 Sőt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, ezért elfogtuk. [7] 8 Ha törvényt ülsz, magad is megtudhatod tőle mindazt, amivel mi vádoljuk őt.« 9 A zsidók is

megerősítették ezt, és bizonygatták, hogy mindez így van.

10 Pál azonban, miután a helytartó intett neki, hogy beszéljen, ezt válaszolta: »Mivel tu-

dom, hogy sok esztendeje bírája vagy ennek a népnek, jó lélekkel felelek meg magamért. 11 Meggyőződhetsz ugyanis, hogy nincs több, mint tizenkét napja, amikor feljöttem Jeruzsá-

lembe imádkozni. 12 Nem látott engem senki vitatkozni vagy népcsődületet támasztani, sem a

templomban, sem a zsinagógákban, 13 sem a városban. Nem is tudják előtted bebizonyítani,

amikkel most vádolnak engem. 14 Azt azonban megvallom előtted, hogy az Atyának, az én

Istenemnek szolgálok, azt a felekezetet követve, amelyet ők eretnekségnek mondanak, s hiszek

mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban. 15 Reménységem van az Istenben,

amit ők maguk is várnak, hogy az igazak és a gonoszok föltámadnak. 16 Ennélfogva magam is

arra törekszem, hogy lelkiismeretem feddhetetlen legyen mindenkor Isten és az emberek előtt. 17 Több esztendő eltelte után azonban megérkeztem, hogy adományt hozzak népemnek, áldoz-

zak és fogadalmakat teljesítsek. 18 Ez alkalomból találtak engem megtisztulásom után a temp-

lomban, de nem sokasággal, és nem is zavargás közepette. 19 Az a néhány Ázsiából való zsidó,

akiknek meg kellett volna előtted jelenniük és vádat emelniük, ha panaszuk van ellenem, 20 vagy akár ezek itt maguk is, csak mondják meg, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot,

amikor a főtanács előtt álltam. 21 Legfeljebb abban az egy mondásban, melyet hangosan hirdet-

tem, mikor köztük álltam, hogy »a holtak feltámadása miatt állok ma ítélőszéketek előtt.«

22 De Félix elhalasztotta ügyüket, mert jól ismerte ezt az utat, s azt mondta: »Majd ha

Líziász ezredes lejön, meghallgatlak benneteket.« 23 A századosnak pedig megparancsolta,

hogy tartsa őt őrizetben, hagyja nyugton, és ne akadályozzon meg senkit sem övéi közül, hogy

a szolgálatára legyen.

24 Néhány nap múlva Félix odajött Druzillával, a feleségével, aki zsidó nő volt. Hívatta

Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 25 Amikor azonban ő az igazságosság,

a tisztaság és a jövendő ítélet kérdését kezdte fejtegetni, Félix ijedten közbeszólt: »Most egy-

előre menj; alkalmas időben majd hívatlak.« 26 Ezenkívül azt is remélte, hogy Pál majd lefizeti,

ezért gyakran hívatta, és elbeszélgetett vele.

27 Két év elteltével azonban Félix utóda Porciusz Fesztusz lett. Mivel Félix a zsidók ked-

vében akart járni, Pált fogságban hagyta.

Pál Fesztusz helytartó előtt; a császárhoz fellebbez 1 Amikor Fesztusz megérkezett a

tartományba, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. 2 A főpapok és a zsidók fő-

emberei eléje járultak, és Pál ellen kérelmet terjesztettek elő. 3 Azt a kegyet kérték az ő kárára,

hogy hozassa fel őt Jeruzsálembe. Azt a cselt tervelték ki ugyanis, hogy útközben megölik. 4 Fesztusz azonban azt válaszolta, hogy Pált Cézáreában őrizteti, maga pedig hamarosan eluta-

zik. 5 »Akik tehát közületek hatalommal vannak felruházva – mondta –, jöjjenek le velem, és

emeljenek vádat ellene, ha valami gonoszság van abban a férfiban.« 6 Még vagy nyolc-tíz napig

tartózkodott köztük, aztán lement Cézáreába. Másnap törvényt ült, s elővezettette Pált. 7 Amikor odahozták őt, a zsidók, akik lejöttek Jeruzsálemből, körülállták, és sok, súlyos vádat

hoztak fel ellene. Bizonyítani azonban nem tudták, 8 mert Pál előadta a védekezését: »Én sem a

zsidók törvénye, sem a templom, sem a császár ellen nem vétettem semmit.« 9 De Fesztusz

kedvében akart járni a zsidóknak, azért ezt válaszolta Pálnak: »Akarsz-e Jeruzsálembe felmen-

ni, hogy ezek ott ítéljenek meg téged az én jelenlétemben?« 10 Pál azonban azt mondta: »A

császár ítélőszéke előtt állok, ott kell ítélni felettem. A zsidók ellen semmit sem vétettem, amint

magad is igen jól tudod. 11 Mert ha ártottam volna, vagy valami halálra méltó dolgot tettem,

kész vagyok meghalni; ha azonban semmi alapja sincs mindannak, amivel ezek vádolnak, senki

sem szolgáltathat ki engem nekik. A császárhoz fellebbezek!« 12 Erre Fesztusz értekezett taná-

csosaival, és így szólt: »A császárhoz fellebbeztél, a császárhoz fogsz menni.«

Pál Fesztusz helytartó és Agrippa király előtt 13 Néhány nap múlva Agrippa király és Be-

reniké lejöttek Cézáreába, hogy Fesztuszt üdvözöljék. 14 Mikor már több napja ott időztek,

Fesztusz említést tett a királynak Pálról: »Félix itt hagyott egy fogoly férfit, 15 akinek dolgában

a zsidók főpapjai és vénei hozzám fordultak, amikor Jeruzsálemben voltam, és követelték az

elítélését. 16 Azt feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokásuk, hogy elítéljenek valakit, amíg a

vádlottat nem szembesítették vádlóival, és lehetőséget nem adtak neki az önvédelemre, hogy a

bűntettek alól tisztázza magát. 17 Amikor ennek következtében minden késedelem nélkül ide-

gyűltek, másnap az ítélőszékbe ültem, és elővezettettem azt a férfit. 18 A vádlók előálltak, de

nem hozakodtak elő semmi olyasmivel, amiből én gonoszat gyanítottam volna, 19 csak holmi

vitás kérdéseik voltak ellene a vallásuk dolgában, és valami meghalt Jézust illetően, akiről Pál

azt erősítgette, hogy él. 20 Mivel pedig én nem igazodom el az efféle kérdésben, azt mondtam,

hogy akar-e felmenni Jeruzsálembe, hogy ezek ott ítélkezzenek felette. 21 Pál azonban fellebbe-

zett, hogy a császár ítélkezzen fölötte, őrizetben tartottam, amíg el nem küldöm a császárhoz.« 22 Erre Agrippa azt mondta Fesztusznak: »Magam szeretném meghallgatni ezt az embert.«

»Holnap – válaszolta – majd meghallod.«

23 A következő napon Agrippa és Bereniké nagy pompával eljöttek, és bementek a tárgya-

lóterembe az ezredesekkel és a város előkelő polgáraival. Fesztusz parancsára elővezették Pált. 24 Ekkor Fesztusz így szólt: »Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, akik velünk itt jelen

vagytok! Íme, látjátok őt, aki miatt a zsidók egész sokasága megkeresett engem Jeruzsálem-

ben, követelőzve és lármázva, hogy nem szabad tovább élnie. 25 Én azonban úgy találtam, hogy

nem követett el semmit sem, ami miatt halált érdemelne. Mivel ő a császárhoz fellebbezett, úgy

határoztam, hogy odaküldöm. 26 Nincsen semmi, ami bizonyosat írhatnék róla uramnak. Ezért

hoztam őt elétek, kiváltképpen teeléd, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténte után tud-

jak mit írni. 27 Mert nem látom ésszerűnek, hogy elküldjem a foglyot, és ne jelentsem az ellene

emelt vádakat.«

1 Agrippa erre azt mondta Pálnak: »Megengedjük, hogy szólj a magad érdekében.«

Ekkor Pál kitárta kezét, és elkezdte előadni védekezését: 2 »Boldognak tartom magam,

Agrippa király, hogy jelenlétedben védekezem ma mindaz ellen, amivel a zsidók vádolnak. 3 Főként pedig azért, mert te ismered a zsidóknál levő összes szokást és vitás kérdést. Azért

kérlek, hallgass meg türelmesen. 4 A zsidók mindnyájan ismerik ugyanis életemet ifjúságomtól

kezdve, amely elejétől fogva népem körében folyt le Jeruzsálemben. 5 Tudják rólam korábbról,

kezdettől fogva – ha hajlandók lennének tanúskodni –, hogy vallásunknak legszigorúbb feleke-

zete szerint éltem, mint farizeus. 6 Most mégis itt állok, ítélkezésnek alávetve, mert reményke-

dem abban az ígéretben, amelyet Isten tett atyáinknak, 7 s amelyre tizenkét törzsünk éjjel-

nappal szolgálva reméli, hogy eljut. E reménység miatt vádolnak engem a zsidók, király. 8 Mi

hihetetlent találtok abban, hogy Isten a halottakat feltámasztja?

9 Korábban magam is azt tartottam, hogy nagy ellenségként kell eljárnom a Názáreti Jézus

neve ellen, 10 s ezt meg is tettem Jeruzsálemben. A szentek közül sokat zárattam börtönökbe,

miután a főpapoktól felhatalmazást nyertem. Amikor pedig megölték őket, a hozzájárulásomat

adtam. 11 Zsinagógáról zsinagógára járva sok esetben megkínoztam őket, így akartam őket

káromlásra kényszeríteni. S aztán, egyre jobban dühöngve ellenük, idegen városokban is üldöz-

tem őket.

12 Amikor ilyen szándékkal a főpapok felhatalmazásával és engedélyével Damaszkuszba

mentem, 13 útközben egyszer déltájban azt láttam, király, hogy az égből a nap fényénél ragyo-

góbb világosság ragyogott körül engem, s azokat, akik velem voltak. 14 Mindannyian leestünk

a földre, s ekkor szózatot hallottam, amely héber nyelven így szólt hozzám: `Saul, Saul, miért

üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod!' 15 Erre megkérdeztem: `Ki vagy,

Uram?' Az Úr ekkor így szólt: `Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16 De kelj fel, és állj lábadra,

mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak,

amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked. 17 Ezért kimentelek téged a

népből és a pogányok közül, akik közé most küldlek, 18 hogy megnyisd szemüket, s hogy a

sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök

bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.'

19 Mindezek következtében, Agrippa király, nem kételkedtem a mennyei látomásban. 20 Először a Damaszkuszban levőknek, aztán Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában,

végül a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot, és térjenek Istenhez, végezzék a

bűnbánat méltó cselekedeteit. 21 Emiatt fogtak el a zsidók, amikor a templomban voltam, és

meg akartak ölni. 22 De Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és

nagy előtt. Nem mondok semmit sem azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek,

mint eljövendő dolgokról: 23 hogy Krisztus szenvedni fog, első lesz a halottak föltámadásában,

és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.«

24 Mikor ezeket szólva előadta védekezését, Fesztusz jó hangosan azt mondta: »Esztelen

vagy Pál, a sok tudomány esztelenségbe kerget téged!« 25 Pál pedig: »Nem vagyok én esztelen,

kegyelmes Fesztusz, hanem az igazság és a józanság szavait mondom. 26 A király ugyanis, aki-

hez éppen ezért bátran beszélek, tud ezekről. Úgy gondolom, ezek közül semmi sem ismeretlen

előtte, hiszen ezekből semmi sem történt holmi zugban. 27 Agrippa király, hiszel a prófétáknak?

Tudom, hogy hiszel!« 28 Erre Agrippa így szólt Pálhoz: »Kevésen múlik, hogy meggyőzz, és

keresztény legyek.« 29 Pál pedig: »Kérem Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te,

hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszá-

mítva ezeket a köteleket.«

30 Erre a király, a helytartó, Bereniké és akik mellettük ültek, felkeltek. 31 Távozás közben

így beszélgettek egymással: »Ez az ember semmit sem tett, ami halált vagy bilincseket érde-

melne.« 32 Agrippa pedig azt mondta Fesztusznak: »Ezt az embert el lehetett volna bocsátani,

ha nem fellebbezett volna a császárhoz.«

A fogoly apostol útja Rómába 1 Miután a határozat úgy szólt, hogy hajón elviszik őt

Itáliába, Pált a többi fogollyal együtt átadták az Auguszta-zászlóalj Júliusz nevű századosának. 2 Felszálltunk tehát egy adramittiumi hajóra, s útnak indultunk, megkezdve a hajózást az ázsiai

helységek felé. A Tesszalonikiből való makedóniai Arisztarchosz is velünk tartott. 3 Másnap

elérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal. Megengedte neki, hogy felkeresse

barátait, s gondoskodjék magáról. 4 Amikor onnan elindultunk, Ciprus alá hajóztunk, mert a

szelek éppen szembe fújtak. 5 Áthajózva Cilícia és Pamfília tengerén, elérkeztünk a líkiai Mírá-

ba. 6 Mivel a százados talált ott egy Itáliába induló alexandriai hajót, arra szállított át minket. 7 Miután hajónk több napon át lassan haladt előre, nagy nehezen eljutottunk Knídosz elé, de

mert a szél gátolt bennünket, Szalmóné táján áthajóztunk Kréta alá. 8 Nagy nehezen haladtunk

mellette, s elérkeztünk egy Jókikötő nevű helyhez Lászea város közelében. 9 Mivel az idő igen

előre haladt, és a hajózás nem volt már biztonságos, hisz a böjt is elmúlt már, Pál figyelmeztet-

te őket 10 ezekkel a szavakkal: »Férfiak, látom, hogy a hajózás nemcsak a rakománynak és a

hajónak, hanem az életünknek is gyötrelmére és nagy kárára kezd lenni.« 11 A százados azon-

ban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint Pál szavainak. 12 S mivel a kikötő sem

volt alkalmas a telelésre, a többség megállapodott abban a tervben, hogy elhajóznak onnan. Ha

csak lehetséges, elérik Főnixet, és ott telelnek a krétai kikötőben, amely a délnyugati és észak-

nyugati szélirányra tekint.

13 Mivel a déli szél gyengén fújt, és úgy gondolták, hogy kitarthatnak szándékuk mellett,

felszedték hát a horgonyt, és tovább haladtak szorosan Kréta mellett.

A tengeri vihar 14 De röviddel ezután rájuk tört onnan az Északkeletinek nevezett orkán. 15 Mivel elkapta a hajót, és nem tudtunk a szél ellen haladni, elsodródtunk, átengedve a hajót a

szélrohamoknak. 16 Amikor elszáguldottunk egy Kauda nevű kis sziget alatt, alig tudtuk meg-

menteni a csónakot. 17 Mikor végre sikerült azt felhúzni, védőintézkedéseket alkalmaztak: át-

kötötték a hajót, és mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszhez csapódnak, lebocsátották a lassí-

tót, és így haladtak tovább. 18 A hatalmas vihar úgy hányt-vetett bennünket, hogy másnap ki-

dobálták a rakományt. 19 Harmadnap pedig a hajó felszereléseit dobálták ki saját kezükkel. 20 S

mert több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tűntek fel, és a rémséges vihar folyton dü-

höngött, odalett már minden reményünk, hogy megmenekülünk.

21 Mikor már sokat éheztek, Pál közéjük állt, és így szólt: »Férfiak, rám kellett volna hall-

gatnotok, nem kellett volna elindulni Kréta alól, s nem szenvednénk ezt a vesződséget és kárt. 22 De most is arra biztatlak titeket, legyen a lelketek bizakodó, mert egy ember sem fog közüle-

tek elveszni, egyedül a hajó. 23 Ezen az éjszakán ugyanis megállt mellettem Isten angyala – én

az övé vagyok és neki szolgálok –, 24 s azt mondta: `Ne félj, Pál! A császár elé kell állnod; íme,

Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled hajóznak!' 25 Azért férfiak, legyetek bizakodó

lelkűek, mert én elhiszem Istennek, hogy úgy lesz, amint nekem megmondta. 26 Ki kell vetőd-

nünk valamelyik szigetre.«

Hajótörés egy szigetnél 27 Amikor már a tizennegyedik éjszaka is beállt, amióta az Adrián

hajóztunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valamiféle föld tűnik fel előttük. 28 Erre

lebocsátották a mélységmérőt, és húsz ölet mértek. Majd kicsit továbbhaladva onnan már ti-

zenöt ölet mértek. 29 Ezért attól tartva, hogy sziklás helyekbe ütközünk, leeresztettek négy

vasmacskát a hajó faráról, és aggódva várták, hogy kivilágosodjon. 30 Közben a hajósok meg

akartak szökni a hajóról. Azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról horgonyokat vetnek ki, le-

eresztették a csónakot. 31 Ekkor Pál azt mondta a századosnak és a katonáknak: »Ha ezek nem

maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg.« 32 Erre a katonák elvágták a csónak köteleit és

hagyták kiesni.

33 Amikor világosodni kezdett, Pál kérte mindnyájukat, hogy vegyenek magukhoz eledelt.

Ezt mondta nekik: »Ma tizennegyedik napja, hogy vártok, étlen vagytok, és semmit sem vesz-

tek magatokhoz. 34 Azért arra kérlek titeket, vegyetek táplálékot magatokhoz, ez a javatokra

lesz. Egyikteknek sem vész el egy haja szála sem a fejéről.« 35 Miután ezt elmondta, fogta a

kenyeret, s mindnyájuk szeme láttára hálát adott Istennek. Aztán megtörte azt, és elkezdett

enni. 36 Erre mindnyájan megnyugodtak, és ők is vettek magukhoz eledelt. 37 Összesen két-

százhetvenhatan voltunk a hajón. 38 Amikor jóllaktak az étellel, úgy könnyítettek a hajón, hogy

a gabonát a tengerbe dobták.

39 Bár ekkorra megvirradt már, a szárazföldet nem ismerték fel, de észrevettek egy öblöt,

amelynek lejtős partja volt. Azt gondolták, hogy erre futtatják ki a hajót, ha tudják. 40 Miután a

horgonyokat eloldották és a tengerbe dobták, meglazították a kormányrudak köteleit is, majd

felvonták a vezérvitorlát a szél fújásának az irányában, így igyekeztek a part felé. 41 Amikor

végül egy földnyelvhez jutottak, ráhajtották erre a hajót. A hajóorr megakadt ugyan, és mozdu-

latlan maradt, de a hátsó rész kezdett szétesni a hullámverés ereje miatt. 42 A katonáknak az

volt a szándékuk, hogy megölik a foglyokat, nehogy valamelyik kiússzon és megszökjön. 43 A

százados azonban meg akarta menteni Pált, ezért megtiltotta, hogy ezt megtegyék. Megparan-

csolta tehát, hogy azok bocsátkozzanak le elsőként, akik úszni tudnak. Jussanak ki és menje-

nek ki a szárazra. 44 A többieket pedig kivitték, kit deszkákon, kit a hajó roncsain. Így történt

azután, hogy minden ember kimenekült a partra.

Áttelelés a szigeten 1 Megmenekülésünk után tudtuk meg, hogy a szigetet Máltának

hívják. 2 A barbárok nem csekély emberséget tanúsítottak irántunk: tüzeket raktak, és gondos-

kodtak mindannyiunkról a ránk szakadt esőben és hidegben. 3 Amikor azonban Pál összesze-

dett egy csomó rőzsét és rárakta a tűzre, egy vipera mászott elő a melegtől, és rávetette magát

a kezére. 4 A barbárok meglátták a kezén lógó állatot, és azt mondogatták egymásnak: »Ez az

ember bizonyosan gyilkos, mert kimenekült ugyan a tengerből, de a bosszú nem hagyja élet-

ben.« 5 De ő lerázta a kígyót a tűzbe, és nem lett semmi baja. 6 Pedig azok azt hitték, hogy fel-

puffad, nyomban lerogy és meghal. Vártak is erre jó ideig, s amikor látták, hogy semmi baj sem

érte, mást gondoltak: azt mondták, hogy isten.

7 Azon a vidéken a sziget Publiusz nevű főemberének voltak birtokai. Ez befogadott min-

ket, és három napig jól tartott bennünket. 8 Publiusz apja éppen akkor lázban és vérhasban

gyötrődve feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, aztán rátette a kezét, és meggyógyította.

9 Ez után az eset után a szigetről minden beteg eljött hozzá, és mind meggyógyult. 10 Ezek

nagy tisztelettel vettek körül minket, s amikor hajóra szálltunk, elhalmoztak bennünket a szük-

séges dolgokkal.

Hajóút Rómába 11 Három hónap múlva aztán elindultunk egy alexandriai hajón, amely a

szigeten telelt, s a »Dioszkuroszok« jelvényét viselte. 12 Eljutottunk Szirakúzába, és ott marad-

tunk három napig. 13 Onnan körbehajózva Régiumba értünk. Mivel másnap déli szél támadt, a

rákövetkező napon Puteoliba érkeztünk. 14 Itt testvéreket találtunk, akik kértek minket, hogy

maradjunk náluk hét napig, s csak aztán mentünk Rómába. 15 A testvérek meghallották ezt, és

elénk jöttek onnan a Fórum Appii-ig és Tresz Tabernéig. Mikor Pál meglátta őket, hálát adott

Istennek, és bízni kezdett.

A népek apostola Rómába érkezik és tanít 16 Mikor aztán megérkeztünk Rómába, megen-

gedték Pálnak, hogy magánházban lakjon katonai őrizet mellett. 17 Harmadnapra összehívta a

zsidók főembereit. Amikor összegyűltek, így szólt hozzájuk: »Testvérek, férfiak, nem tettem

ugyan semmit sem a nép vagy az ősi szokás ellen, mégis megkötözve adtak át Jeruzsálemben a

rómaiak kezébe. 18 Miután vizsgálatot tartottak ügyemben, el akartak bocsátani, hisz nincs

semmi főbenjáró vétkem. 19 Mivel azonban a zsidók tiltakoztak, kénytelen voltam a császárhoz

fellebbezni. Nem azért, mintha vádolnám valamivel nemzetemet. 20 Emiatt kértem, hogy lássa-

lak titeket és beszéljek veletek. Ezek a kötelek ugyanis Izrael reménysége miatt vesznek körül

engem.« 21 Azok azt válaszolták neki: »Semmilyen levelet nem kaptunk rólad Júdeából, és az

idejövő testvérek egyike sem hozott hírt vagy mondott rólad valami rosszat. 22 Kérünk, hadd

halljuk tőled, hogyan gondolkozol. Tudjuk ugyanis erről a felekezetről, hogy mindenütt ellen-

zésre talál.«

23 Megállapodtak tehát vele egy napban, s akkor igen sokan eljöttek hozzá a szállásra. Ő

pedig magyarázott nekik, és tanúságot tett Isten országáról. Reggeltől estig igyekezett őket

Mózes törvényéből és a prófétákból meggyőzni Jézusról. 24 Egyesek hittek szavainak, mások

viszont nem hittek. 25 Mivel nem értettek egyet egymás között, szétszéledtek, Pál pedig ezt a

mondást idézte nekik: »Jól mondta a Szentlélek atyáinknak Izajás próféta által: 26 `Menj el ehhez a néphez és mondd nekik:

Hallván hallotok, de nem értetek,

nézvén néztek, de nem láttok. 27 Mert megkeményedett ennek a népnek a szíve,

és fülükkel nehezen hallanak,

a szemüket eltakarják,

nehogy lássanak a szemükkel,

s halljanak a fülükkel,

nehogy értsenek a szívükkel,

s megtérjenek, és meggyógyítsam őket' {Iz 6,9-10}.

28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy Istennek ez az üdvözítő szándéka a pogányoknak szól,

azok majd meghallgatják!« [29]

30 Ő pedig két álló esztendeig ott maradt bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik

hozzá betértek. 31 Közben hirdette Isten országát, s bátran és akadálytalanul tanított Urunkról,

Jézus Krisztusról.

A RÓMAIAKNAK ÍRT LEVÉL

CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS: 1,1-7

1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, meghívott apostol, akit Isten kiválasztott evangéliuma

számára – 2 amelyet Isten előre megígért a szent iratokban prófétái által 3 Fiáról, aki testileg

Dávid nemzetségéből született, 4 de akit a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltá-

madás által Isten hatalmas Fiául rendelt; 5 s aki által kegyelmet és apostoli megbízást kaptunk

minden néphez, hogy engedelmeskedjenek a hit által az ő nevéért 6 – ezek közé tartoztok ti is,

Jézus Krisztus meghívottjai –, 7 Isten összes szeretteinek, akik Rómában vannak, a meghívott

szenteknek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

Hálaadás; a levél témája: 1,8-17

8 Először is hálát adok Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert az egész vi-

lágon magasztalják a ti hiteteket. 9 Tanúm az Isten, akinek szolgálok lelkemmel Fiának evangé-

liumában, hogy hogyan emlékezem meg rólatok szüntelenül, 10 s mindenkor könyörgök imád-

ságaimban azért, hogy Isten akaratából végre-valahára sikerüljön valahogyan eljutnom hozzá-

tok. 11 Hiszen vágyódom az után, hogy lássalak titeket, és juttassak nektek némi lelki kegyel-

met, hogy megerősítselek benneteket, 12 és hogy közöttetek tartózkodva közösen megvigaszta-

lódjunk egymás hite, a tiétek és az enyém által. 13 Nem akarom, testvérek, hogy ne tudjátok,

milyen sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, és hogy elérjek valami ered-

ményt köztetek is, mint ahogy a többi népnél, de mindezideig gátolva voltam. 14 Adósa vagyok

görögnek és barbárnak, bölcsnek és tudatlannak; 15 ezért, ami engem illet, megvan bennem a

készség, hogy hirdessem az evangéliumot nektek is, rómaiaknak.

16 Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, mert Isten ereje az mindenkinek az üdvössé-

gére, aki hisz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek. 17 Mert Isten igazsága nyilvánul meg

benne, amely a hitből hitre vezet, amint írva van: »Az igaz a hitből él« {Hab 2,4}.

AZ EMBEREK MEGMENTÉSE: 1,18-8,39

A bűn uralma: 1,18-3,20

A nemzetek bűnei 18 Isten haragja megnyilvánul az égből azoknak az embereknek minden

gonoszsága és igazságtalansága ellen, akik igazságtalansággal elfojtják az isteni igazságot. 19 Amit ugyanis tudni lehet Istenről, az nyilvánvaló előttük, mert Isten kinyilvánította nekik. 20 Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai

alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra, 21 mivel ők, bár megis-

merték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak

gondolataikban, és sötétség borult oktalan szívükre. 22 Bölcseknek mondogatták magukat, és

esztelenek lettek, 23 fölcserélték a halhatatlan Isten dicsőségét halandó embereknek, sőt mada-

raknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.

24 Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstele-

nítsék meg testüket, 25 mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább

tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.

26 Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a

természetes érintkezést a természetellenessel. 27 Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a termé-

szetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmánysá-

got műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét. 28 Ahogy ők nem méltatták Istent arra,

hogy megtartsák ismeretükben, úgy Isten is ráhagyta őket romlott értelmükre, hadd tegyék azt,

ami nem való; 29 hiszen telve vannak mindenféle igazságtalansággal, rosszasággal, kapzsiság-

gal, romlottsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, csalással, gonoszlelkűség-

gel; árulkodók ők, 30 és rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, kérke-

dők, fortélyos gazok, a szülőkkel szemben engedetlenek, 31 ostobák, megbízhatatlanok, szívte-

lenek, könyörtelenek. 32 Jóllehet megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy akik ilyene-

ket tesznek, méltók a halálra, mégis, nemcsak megteszik, hanem az így cselekvőkkel egyet is

értenek.

Az ember Isten ítélőszéke előtt 1 Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te ember,

aki ítélkezel; mert azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki ítélkezel, hason-

lókat teszel. 2 Márpedig tudjuk, hogy Isten ítélete igazságosan éri azokat, akik ilyeneket tesz-

nek. 3 Vagy azt gondolod, te ember, hogy megmenekülsz Isten ítélete elől, amikor azt teszed,

amiért elítélsz másokat, akik ilyeneket tesznek? 4 Vagy megveted jóságának, türelmének és

hosszantűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága megtérésre vezet? 5 Pedig

konokságod és megátalkodott szíved által haragot halmozol magadra, a harag napjára, amikor

Isten igazságos ítélete megnyilvánul, 6 s ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint {Zsolt 62,13}: 7 örök élettel azoknak, akik a jócselekedetben való kitartásukkal dicsőséget, tisztességet és

halhatatlanságot keresnek, 8 haraggal és dühvel azoknak, akik szembeszállnak vele, és nem

engedelmeskednek az igazságnak, hanem a gonoszságnak hisznek. 9 Gyötrelem és kín lesz

minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek; 10 viszont di-

csőség, tisztesség és béke lesz mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a

görögnek. 11 Mert Istennél nincs személyválogatás.

12 Mindazok ugyanis, akik törvény nélkül vannak és vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül

is; mindazokat pedig, akik a törvény alatt vétkeztek, a törvény alapján ítélik el, 13 mert nem a

törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói nyernek megigazulást. 14 Amikor ugyanis a pogányok, kiknek nincs törvényük, természettől vezérelve megteszik a

törvényben foglaltakat, akkor – noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak, 15 és

így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről

tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik 16 azon a napon,

amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom

szerint.

A zsidók és a törvény 17 Ha tehát zsidó a neved, s megnyugvást találsz a törvényben, és

dicsekvésed az Isten, 18 ismered az akaratát, felismered, mi a helyes, mert a törvény által okta-

tást nyertél, 19 és azt hiszed, hogy a vakoknak vezetője, a sötétségben levők világossága, 20 az

oktalanok oktatója, a kisdedek nevelője vagy, aki megkaptad a törvényben a tudás és az igaz-

ság formáját; 21 nos tehát te, aki mást tanítasz, önmagadat nem tanítod? Aki másnak hirdeted,

hogy nem szabad lopni, te lopsz? 22 Aki azt mondod, hogy nem szabad házasságot törni, házas-

ságot törsz? Aki utálod a bálványokat, templomokat rabolsz ki? 23 Aki kérkedsz a törvénnyel, a

törvény megszegésével gyalázod az Istent? 24 »Miattatok káromolják Isten nevét a nemzetek

között«, amint írva van {Iz 52,5}.

25 A körülmetélkedés használ ugyan, ha a törvényt megtartod, de ha a törvényt áthágod,

körülmetéltséged körülmetéletlenséggé válik. 26 Ha viszont a körülmetéletlen megtartja a tör-

vény rendelkezéseit, nem számít körülmetéltségnek a körülmetéletlensége? 27 S az, aki a termé-

szet szerint körülmetéletlen, ha teljesíti a törvényt, megítél majd téged, aki az Írás és a körül-

metéltség mellett törvényszegő vagy. 28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a kö-

rülmetéltség, ami kívül, a testen látható, 29 hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív kö-

rülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint. Az ilyen ember nem az emberektől nyer

dicséretet, hanem Istentől.

Mindenki vétkezett 1 Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a

körülmetélkedésnek?

2 Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.

3 Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége

megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!

4 Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug {Zsolt 116,11}, amint meg van írva:

»Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled« {Zsolt

51,6}.

5 De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem

igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? – Emberi módon szólok.

6 Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?

7 De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért

sújt engem az ítélet, mint bűnöst? 8 És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle,

amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embere-

ket méltón sújtja az ítélet.

9 Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bi-

zonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bűnnek, 10 amint írva van:

»Nincs egy igaz ember sem; 11 nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent; 12 mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek,

nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem {Préd 7,20; Zsolt 14,1-3}. 13 A torkuk tátongó sír,

nyelvüket álnokul forgatják {Zsolt 5,10},

kígyók mérge van az ajkuk alatt {Zsolt 140,4}. 14 Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk {Zsolt 10,7}. 15 Lábuk gyors a vérontásra. 16 Csapás és szerencsétlenség van útjaikon, 17 s a békesség útját nem ismerik {Iz 59,7-8}, 18 Isten félelme nincs a szemük előtt« {Zsolt 36,2}.

19 Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény

alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá! 20 Mert

nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által {Zsolt 143,2}. Hiszen a törvény csak

megismerteti a bűnt.

Megigazulás és új élet: 3,21-8,39

Megigazulás a hit által 21 Most azonban Isten igazvolta nyilvánvaló lett, függetlenül a tör-

vénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. 22 Istennek ez az igazvolta pedig a

Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis

nincsen. 23 Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét. 24 Ingyen igazulnak meg

az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, 25 akit Isten rendelt vére által

történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igazvoltát, miután eltűrte az elő-

ző idő bűneit 26 Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igazvoltát a mostani

időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.

27 Lehet e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye

által? Nem, hanem a hit törvénye által. 28 Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által iga-

zul meg a törvény cselekedetei nélkül. 29 Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké

is? Bizony a pogányoké is! 30 Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülme-

téltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által. 31 Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogy-

is! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.

Ábrahám hite 1 Mit mondjunk tehát Ábrahámról, test szerint való atyánkról? Mit nyert el

ő? 2 Ha ugyanis Ábrahám a tettei által igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Istennél. 3 Mert mit mond az Írás? »Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul számíttatott be neki« {Ter

15,6}. 4 Márpedig aki tetteket visz végbe, annak a bért nem kegyelemből számítják be, hanem a

tartozás kiegyenlítéseként. 5 Annak ellenben, aki nem visz végbe tetteket, hanem hisz abban,

aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak a hitet számítják be megigazulásul. 6 Mint ahogy Dávid

is hirdeti annak az embernek a boldogságát, akinek Isten beszámítja a megigazulást tettek nél-

kül: 7 »Boldogok,

akiknek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűnei. be fannak födve. 8 Boldog az az ember,

akinek az Úr nem számítja be bűneit« {Zsolt 32,1-2}.

9 De vajon ez a boldogság csak a körülmetélteket illeti meg, vagy a körülmetéletleneket

is? Hiszen azt mondjuk, hogy »a hit számíttatott be Ábrahámnak megigazulásul« {Ter 15,6}. 10 Nos hát, hogyan tudatott be? Körülmetélt, vagy körülmetéletlen állapotában? Bizony, nem

mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek. 11 A körülmetélés jelét úgy kapta, mint a

hitből való, a körülmetéletlenségben elnyert megigazulás pecsétjét {Ter 17,10-11}, hogy atyja le-

gyen mindenkinek, aki hisz, bár körülmetéletlen, s a megigazulás nekik is beszámíttassék, 12 és

hogy atyjuk legyen a körülmetélteknek is; nemcsak azoknak, akik a körülmetéltségből valók,

hanem azoknak is, akik követik Ábrahám atyánknak a körülmetéletlenség állapotában tanúsí-

tott hitének nyomdokait.

13 Azt az ígéretet ugyanis, hogy a világ örököse lesz, Ábrahám és utódai kapták, nem a

törvény közvetítésével, hanem a hitből való megigazulás alapján. 14 Ha az örökösök azok, akik

a törvényből valók, akkor a hit hiábavaló, és az ígéret semmis. 15 Hisz a törvény haragot szül.

Ahol ugyanis nincs törvény, ott törvényszegés sincs. 16 Azért hitből, hogy kegyelemből legyen,

és az ígéret biztos legyen minden utód számára, nemcsak azoknak, akik a törvényből valók,

hanem azoknak is, akik Ábrahám hitéből valók, aki mindnyájunknak atyja 17 Isten előtt, amint

meg van írva: »sok nemzet atyjává rendeltelek« {Ter 17,5}. Ő hitt annak, aki életre kelti a holta-

kat, és aki létre hívja a nemlétezőket, hogy létezzenek. 18 Ő reménységgel hitt a remény ellené-

re, így sok nemzet atyja lett, amint megmondatott neki: »Annyi lesz a te utódod« {Ter 15,5}. 19 És

nem gyengült meg a hitben, holott már majdnem százesztendős volt, nem gondolt sem életere-

jét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére, 20 és Isten ígéretével szemben sem kételkedett

hitetlenkedéssel, hanem megerősödött hitében, s megadta a tiszteletet Istennek 21 abban a teljes

meggyőződésben, hogy van hatalma megtenni, amit ígért. 22 És ez számíttatott be neki megiga-

zulásul {Ter 15,6}.

23 De nemcsak róla írták meg azt, hogy beszámították neki, 24 hanem rólunk is, akiknek

beszámítják, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézus Krisztust, a mi Urun-

kat, 25 aki bűneinkért átadatott, és megigazulásunkért feltámasztatott.

A megigazult ember 1 Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van

Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. 2 Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegye-

lemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján. 3 Sőt di-

csekszünk még a szorongatásokban is, tudva, hogy a szorongatás türelmet eredményez, 4 a

türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reményt, 5 a remény pedig nem engedi, hogy megszé-

gyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által.

6 Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt

a gonoszokért. 7 Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki

meghalni. 8 Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, ami-

kor még bűnösök voltunk, 9 Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által meg-

igazultunk, még sokkal inkább megment minket őáltala a haragtól. 10 Ha mi, amikor még ellen-

ségek voltunk, kiengesztelődtünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek,

sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. 11 Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi

Urunk, Jézus Krisztus által, aki által most elnyertük a kiengesztelődést.

Ádám és Krisztus 12 Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s

így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. 13 Bűn ugyanis volt a világon a

törvény előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. 14 A halál mégis uralkodott

Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki

előképe az Eljövendőnek.

15 De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok

ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus

Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. 16 Az

ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való

ítélet büntetést eredményez, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet. 17 Mert

ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkod-

nak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a

megigazulás ajándékának a bőségét.

18 Amint tehát büntetés szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet

adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. 19 Ahogyan ugyanis a

sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is

válik egynek az engedelmessége által.

20 A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmaso-

dott a bűn, túláradt a kegyelem, 21 hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a

kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Élet és halál Krisztussal 1 Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a ke-

gyelem annál bőségesebb legyen?

2 Semmi esetre sem. Mert mi, akik meghaltunk a bűnnek, hogyan éljünk továbbra is ben-

ne? 3 Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő

halálára keresztelkedtünk meg? 4 Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy

amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halottak közül, éppúgy mi is új életben jár-

junk. 5 Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, úgy majd a feltámadásában is

egy leszünk vele. 6 Hisz tudjuk: a régi embert bennünk azért feszítették meg vele együtt, hogy

a bűn teste elpusztuljon, s ne szolgáljunk többé a bűnnek. 7 Mert aki meghalt, az felszabadult a

bűn alól.

8 Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Krisztussal együtt élni is fogunk, 9 mert

tudjuk, hogy Krisztus, miután feltámadt a halottak közül, már nem hal meg, s a halál többé nem

uralkodik rajta. 10 Mert halála egyszer s mindenkorra való halál volt a bűnnek; az élete azonban

élet az Istennek. 11 Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek

az Istennek Krisztus Jézusban.

12 Ne uralkodjék tehát a bűn halandó testetekben, ne engedelmeskedjetek kívánságainak, 13 de ne is adjátok oda tagjaitokat a bűnnek a gonoszság fegyvereiként, hanem mint akik a ha-

lottak közül életre keltetek, adjátok magatokat Istennek, s tagjaitokat is, mint az igazság fegy-

vereit, adjátok Istennek! 14 Mert a bűn nem fog uralkodni rajtatok, hisz nem vagytok már a

törvény alatt, hanem a kegyelem alatt.

Isten szolgái 15 Mi következik tehát ebből? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a ke-

gyelem alatt vagyunk? Semmi esetre sem! 16 Nem tudjátok, hogy ha valakinek odaadjátok ma-

gatokat szolgák gyanánt engedelmességre, akkor szolgái vagytok annak, akinek engedelmes-

kedtek: vagy a bűné a halálra, vagy az engedelmességé a megigazulásra? 17 Hála legyen azon-

ban Istennek, hogy bár szolgái voltatok a bűnnek, szívből engedelmesek lettetek annak a taní-

tásnak, amelynek Isten átadott titeket, 18 s így megszabadultatok a bűntől, és az igazvolt szol-

gái lettetek.

19 Emberi módon fejezem ki magam testetek gyöngesége miatt. Ahogyan ugyanis egykor

átadtátok tagjaitokat a tisztátalanság és a gonoszság szolgálatában a gonoszságra, úgy adjátok

most az igazságosság szolgálatára a megszentelődés végett! 20 Mert amíg a bűn szolgái volta-

tok, szabadok voltatok ugyan az igazságossággal szemben, 21 de milyen gyümölcsét kaptátok

akkor ennek? Most szégyenkeztek miattuk, mert halál a végük. 22 Most azonban, miután fel-

szabadultatok a bűn alól, s Isten szolgái lettetek, megvan a gyümölcsötök a megszentelődésre,

aminek a vége az örök élet. 23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az

örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Új élet a közösségben 1 Vagy talán nem tudjátok, testvérek – hiszen olyanokhoz szólok,

akik ismerik a törvényt –, hogy a törvény addig uralkodik az emberen, amíg él? 2 A férjes asz-

szonyt törvény köti életben levő férjéhez, de ha a férj meghal, felszabadul a férfi törvénye alól. 3 Tehát házasságtörőnek mondják, ha más férfié lesz, amíg a férj él; ha azonban a férj meghalt,

szabad lesz a törvénytől, és már nem válik házasságtörővé, ha más férfié lesz. 4 Éppígy ti is,

testvérek, meghaltatok a törvénynek Krisztus teste által, hogy másé legyetek, azé, aki a halot-

tak közül feltámadt, s így gyümölcsöt teremjünk Istennek. 5 Amíg ugyanis a test szerint éltünk,

a törvény folytán a bűnök szenvedélyei működtek tagjainkban, s azok a halálnak hoztak gyü-

mölcsöt. 6 Most azonban, miután meghaltunk annak, ami minket fogva tartott, felszabadultunk

a törvény alól, hogy a Lélek szerinti új élettel szolgáljunk, és nem az elavult betű szerint.

7 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a törvény bűn? Semmi esetre sem! De a bűnt nem ismer-

tem, csak a törvény által, mert a kívánságot nem ismertem volna, ha a törvény nem mondaná:

»Ne kívánd!« {Kiv 20,17}. 8 De a bűn, mivel alkalmat kapott, a parancs által felkeltett bennem

minden kívánságot; törvény nélkül ugyanis halott volt a bűn. 9 Valamikor én is törvény nélkül

éltem, de amikor a parancs megérkezett, a bűn életre kelt, 10 én pedig meghaltam, és a parancs,

amelynek életet kellett volna adnia nekem, számomra halálthozónak bizonyult. 11 Mert a bűn,

amely alkalmat nyert, a parancs által megcsalt engem, és megölt általa. 12 Így tehát a törvény

szent, a parancs is szent, igaz és jó. 13 Az lett hát a halálom, ami jó? Semmi esetre sem. Hanem

a bűn, hogy bűnnek mutatkozzék, halálomat okozta olyasmivel, ami jó, és a bűn így még bűnö-

sebb lett a parancs által.

14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én azonban testi vagyok, rabszolgája a bűnnek. 15 Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem,

amit gyűlölök. 16 De ha azt teszem, amit nem akarok, helyeslem a törvényt, hogy jó. 17 Így már

nem is én cselekszem azt, hanem a bennem lakó bűn. 18 Tudom ugyanis, hogy a jó nem lakik

bennem, azaz a testemben; mert megvan bennem az akarat a jóra, de a jót megtenni nem tu-

dom. 19 Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat. 20 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, már nem én teszem azt, hanem a bűn, amely

bennem lakik. 21 Így tehát én, aki a jót akarom tenni, azt a törvényt találom, hogy a rossz áll

hozzám közel; 22 mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törvényé-

ben, 23 de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvé-

nyének foglyává tesz, amely tagjaimban van.

24 Ó, én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg e halálnak testétől? 25 Hála legyen Istennek,

Jézus Krisztus, a mi Urunk által! Így tehát én magam az értelmem által Isten törvényének szol-

gálok, a test által azonban a bűn törvényének.

A keresztények élete a Lélekben 1 Nincs tehát már semmi kárhoztató ítélet azok ellen,

akik Krisztus Jézusban vannak. 2 Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye meg-

szabadított engem a bűn és a halál törvényétől. 3 Ami ugyanis lehetetlen volt a törvénynek,

mert a test erőtlenné tette, azt Isten megtette. Elküldte a bűn miatt saját Fiát a bűn testéhez

hasonló testben, és kárhoztató ítéletet hozott a bűn ellen a testben, 4 hogy a törvény által meg-

követelt igazságosság beteljesedjék mibennünk, akik nem élünk test szerint, hanem Lélek sze-

rint.

5 A testi ember ugyanis a testi dolgokra törekszik, a Lélek embere pedig a Lélek dolgaira

törekszik. 6 Mert a test törekvése a halál, a Lélek törekvése pedig élet és béke, 7 mivel a test

törekvése ellenszegülés az Istennek, mert nem veti alá magát Isten törvényének, hiszen nem is

képes rá. 8 Márpedig a testi ember nem lehet kedves Isten előtt.

9 Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten

Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. 10 Ha azonban

Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság

által. 11 S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő,

aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó

Lelke által.

12 Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk. 13 Ha ugyanis a test szerint éltek, meghaltok, de ha a Lélekkel megölitek a test cselekedeteit,

élni fogtok. 14 Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. 15 Nem a szolgaság lelkét kaptá-

tok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, amelyben azt kiált-

juk: »Abba, Atyánk!« 16 Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai va-

gyunk. 17 Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha

vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

A világ megváltásának reménye 18 Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenve-

dünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk.

19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. 20 Hiszen a

teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, még-

pedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ is felszabadul majd a romlandóság szol-

gaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. 22 Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény

együtt sóhajtozik és vajúdik mind ez ideig. 23 De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban

hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot,

testünk megváltását. 24 Üdvözülésünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az

nem reménység; hisz ki remélné azt, amit lát? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor

várjuk is türelemmel.

26 Hasonlóképpen a Lélek is segítségnükre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, ho-

gyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható só-

hajtásokkal. 27 Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja, hogy melyek a Lélek kívánságai, tudja,

hogy közbenjár a szentekért Isten akarata szerint.

28 Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése

értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek. 29 Mert akiket eleve ismert, azokat eleve

arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok test-

vér között. 30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat

megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

A hívők bizonyossága 31 Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki elle-

nünk? 32 Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándé-

kozna vele együtt mindent nekünk? 33 Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Talán Isten, aki a

megigazulást adja? 34 Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi

több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk?

35 Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Üldözés,

éhség, mezítelenség, veszedelem, vagy kard? 36 Amint írva van:

»Miattad gyilkolnak minket naphosszat,

olybá vesznek, mint a leölésre szánt juhokat« {Zsolt 44,23}.

37 De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. 38 Abban ugyanis biztos

vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem

jövendők, sem erők, 39 sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat

minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

IZRAEL VÉGSŐ MEGSZABADÍTÁSA: 9,1-11,36

Pál és Izrael 1 Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom, a lelkiismeretem mellettem

tesz tanúságot a Szentlélekben, 2 hogy nagy a szomorúságom és szívemnek fájdalma szüntelen. 3 Hiszen azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test

szerint való rokonaimért, 4 az izraelitákért, akiké a gyermekké fogadás, a dicsőség, a szövetsé-

gek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. 5 Övék az atyák, és test szerint Krisztus is

közülük való, aki Isten mindenek fölött, áldott legyen mindörökké! Ámen.

Isten biztos ígérete 6 Az nem lehet azonban, hogy Isten igéje meghiúsult. Hiszen nem

mind izraelita, aki Izraeltől származik; 7 és nem is mindnyájan Ábrahám fiai azért, mert az ő

leszármazottjai; hanem: »Izsák utódait hívják majd a te utódodnak« {Ter 21,12}. 8 Más szóval:

nem azok fiai Istennek, akik a test fiai, hanem az ígéret fiai, azok számítanak utódnak. 9 Az

ígéret ugyanis így hangzik: »Ez idő tájban eljövök, és Sárának fia lesz« {Ter 18,10}. 10 Ezt nem-

csak az ő esete mutatja, hanem Rebekáé is, aki egytől, Izsák atyánktól foganta fiait, 11 mert

mielőtt még megszülettek volna, s akár jót, akár rosszat tettek volna – azért, hogy az Isten

szabad választása megmaradjon –, 12 nem a tettekért, hanem a meghívó akaratából Rebekka ezt

a kijelentést kapta: »az idősebb lesz a fiatalabbnak a szolgája« {Ter 25,23}, 13 amint írva van:

»Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem« {Mal 1,2-3}.

Isten szabadsága és irgalma 14 Mit szólunk ehhez? Nem igazságtalanság ez Isten részé-

ről? Semmi esetre sem! 15 Hiszen így szól Mózeshez: »Könyörülök azon, akin könyörülök, és

irgalmazok annak, akinek irgalmazok« {Kiv 33,19}.

16 Tehát nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen. 17 Az

Írás ugyanis azt mondja a fáraónak: »Azért támasztottalak téged, hogy megmutassam rajtad

hatalmamat, s nevemet világszerte hirdessék« {Kiv 9,16}. 18 Azon könyörül tehát, akin akar, s azt

teszi megátalkodottá, akit akar.

19 Azt mondod majd nekem erre: »Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellen az ő

akaratának?« 20 Ember! Ki vagy te, hogy perbe szállj Istennel? Vajon kérdi-e az edény a for-

málójától {Iz 29,16}: »Miért alkottál engem ilyennek?« 21 Nincs-e a fazekasnak hatalma az agyag

fölött, hogy ugyanazon anyagból az egyik edényt tisztes célra készítse, a másikat dicstelenre? 22 Isten pedig nem a haragját akarta-e megmutatni és a hatalmát megláttatni, és nem azért hor-

dozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? 23 És nem azért, hogy

megismertesse dicsőségének gazdagságát az irgalmasság eszközein, amelyeket dicsőségre ké-

szített, 24 amilyenek mi vagyunk, akiket meghívott nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül

is?

25 Ahogy Ózeásnál mondja:

»Aki nem népem, azt népemnek fogom hívni,

és a nem kedveltet kedveltnek« {Óz 2,25k}. 26 És akkor ez lesz:

»Azon a helyen, ahol azt mondták nekik:

`Ti nem vagytok népem',

ott az élő Isten fiainak hívják majd őket« {Óz 2,1}.

27 Izajás pedig fennen hirdeti Izraelről: »Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a ten-

ger fövénye, csak a maradék üdvözül. 28 Szavát ugyanis beteljesíti és sietve végrehajtja az Úr

a földön« {Iz 10,22-23}. 29 Amint előre megmondta Izajás:

»Ha a seregek Ura nem hagyott volna nekünk utódot,

úgy jártunk volna, mint Szodoma,

és olyanok lettünk volna, mint Gomorra« {Iz 1,9}.

Izrael buzgalma tévútra vezet 30 Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a nemzetek, akik nem jár-

tak a megigazulás útján, elnyerték a megigazulást, mégpedig a hitből való megigazulást. 31 Izrael ellenben törekedett a megigazulás törvényére, mégsem érte el a törvény célját. 32 Miért? Mert nem a hit, hanem a tettek által akarta azt elérni. Megbotlottak a botlás kövében, 33 amint írva van:

»Íme, Sionban leteszem a botlás kövét

és a botrány szikláját,

és senki sem szégyenül meg,

aki hisz benne« {Iz 28,16}.

1 Testvérek! Szívemből kívánom és könyörgök Istenhez az ő üdvösségükért. 2 Mert

tanúságot teszek mellettük, hogy megvan bennük a buzgóság Istenért, de ez a nem ismerők

buzgósága. 3 Nem ismerték el ugyanis az Istentől való megigazulást, s a magukét igyekeztek

helyébe állítani; nem vetették alá magukat az Istentől való megigazulásnak. 4 Pedig Krisztus a

törvény végcélja, mindenkinek a megigazulására, aki hisz.

Megváltó örömhír mindenki számára 5 Mózes ugyanis azt írja a törvényből eredő megiga-

zulásról: »Az ember, aki teljesíti azt, élni fog általa« {Lev 18,5}. 6 A hitből eredő megigazulásról

pedig így szól: »Ne mondd szívedben: Ki megy föl az égbe?« {MTörv 30,12} – tudniillik, hogy

Krisztust lehozza. 7 Vagy: »Ki száll le az alvilágba?« {Zsolt 107,26} – tudniillik, hogy Krisztust a

halottak közül visszahívja. 8 Az Írás viszont mit mond? »Közel van hozzád az ige, a szádban és

a szívedben« {MTörv 30,14}. Ez tudniillik a hit igéje, amelyet hirdetünk. 9 Ha tehát a száddal val-

lod, hogy »Jézus az Úr!«, és a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halottak közül,

üdvözülsz. 10 A szív hite megigazulásra, a szájjal való megvallás pedig üdvösségre szolgál. 11 Az Írás ugyanis azt mondja:

»Mindaz, aki hisz benne, meg nem szégyenül « {Iz 28,16}.

12 Nincsen ugyanis különbség zsidó és görög között, mert mindnyájuknak ugyanaz az egy

Ura van, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják őt. 13 Mert mindenki, aki segítségül

hívja az Úr nevét, üdvözül {Jo 3,5}.

14 De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? S hogyan higgyenek abban, akiről

nem hallottak? S hogyan halljanak, ha nincsen, aki hirdesse? 15 S hogyan hirdessék, ha nem

küldték őket? Amint meg van írva:

»Milyen gyönyörűségesek azok lábai,

akik a jó hírt hirdetik!« {Iz 52,7}

Izrael engedetlensége 16 De nem mindnyájan fogadták engedelmességgel a jó hírt. Azért

mondja Izajás:

»Uram, ki hitt annak, amit hallott tőlünk?« {Iz 53,1} 17 Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.

18 De kérdem én: Talán nem hallották? Sőt, ellenkezőleg:

»Hangjuk elhatott az egész földre,

s beszédük a földkerekség határaira« {Zsolt 19,5}.

19 Vagy kérdem én: Talán Izrael nem értette meg? Mózes mondja először:

»Versengésre indítalak benneteket azok ellen, akik `nem népem',

és oktalan nép által haragra ingerellek titeket« {MTörv 32,21 G}.

20 Izajás bátran kimondja: »Megtaláltak engem, akik nem kerestek, és kinyilvánítottam

magam azoknak, akik nem kutattak utánam« {Iz 65,1}.

21 Izraelhez azonban így szól: »Kitártam kezemet egész nap a hitetlen és ellenszegülő nép

felé« {Iz 65,2}.

Isten népe és a kiválasztott »maradék« 1 Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő

népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. 2 Isten nem taszította el népét {Zsolt 94,14}, amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok,

mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? 3 »Uram, prófétáidat meg-

ölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek« {1 Kir

19,10}.

4 És mit mond neki az isteni válasz?

»Meghagytam magamnak hétezer férfit,

akik nem hajtottak térdet Baál előtt« {1 Kir 19,18}.

5 Éppígy a jelenben is van maradék a kegyelemből való kiválasztás alapján. 6 De ha kegye-

lemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem.

7 Hogyan is van tehát? Amit Izrael keres, azt nem érte el, a választottak pedig elérték. A

többiek viszont vakok lettek, 8 amint meg van írva:

»Isten a kábulat lelkét adta nekik;

szemeket, hogy ne lássanak,

füleket, hogy ne halljanak,

mind a mai napig« {Iz 6,9-10; MTörv 29,3}.

9 Dávid is azt mondja:

»Asztaluk váljék számukra tőrré és csapdává,

botránkozássá és megtorlássá! 10 Szemük homályosodjék el, hogy ne lássanak,

és hátukat görnyeszd meg egészen!« {Zsolt 69,23}

11 Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmi esetre

sem. Ellenkezőleg, az ő bukásukból üdvösség támadt a nemzeteknek azért, hogy őket versen-

gésre serkentse. 12 Ha pedig már a bukásuk is nyereség a világnak, és mulasztásuk gazdagodás

a nemzeteknek, mennyivel inkább az lesz a beteljesedésük!

Hasonlat az olajfáról 13 Nektek, nemzeteknak azonban azt mondom: Amennyiben én a

nemzetek apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm, 14 hátha versengésre serkenthetem

véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket. 15 Mert ha az ő félreállításuk a világ megbékélését

szolgálja, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? 16 Ha a termés zsengéje szent, a

belőle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. 17 Ha egyik-másik ág le is tö-

rött, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének

és dús nedvének, 18 ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordo-

zod a gyökeret, hanem a gyökér téged.

19 Mondhatnád ugyan: »Azért törték le azokat az ágakat, hogy engem beoltsanak.« 20 Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fenn-

héjázó, hanem félj. 21 Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem

fog megkegyelmezni!

22 Lásd meg tehát Isten jó voltát és szigorúságát! Azok iránt, akik elestek, a szigorúságát,

irántad pedig Isten jóvoltát, ha megmaradsz a jóságban – máskülönben téged is le fognak met-

szeni. 23 De ha felhagynak hitetlenségükkel, őket is beoltják, mert Istennek van hatalma, hogy

újra beoltsa őket. 24 Ha ugyanis téged kivágtak a természetes vadolajfából, és beoltottak a ter-

mészet rendjén kívül a nemes olajfába, mennyivel inkább be fogják oltani saját olajfájukba azo-

kat, akik a természet szerint oda tartoznak?

Izrael végső megmentése 25 Nem akarom, testvérek, hogy saját bölcsességetekre hagyat-

kozzatok, és meg ne ismerjétek azt a titkot, hogy a vakság Izraelnek csak egy részében követ-

kezett be, addig, amíg a nemzetek összessége be nem lép, 26 s így majd egész Izrael üdvözül,

amint meg van írva:

»Eljön a Szabadító Sionból,

és elfordítja Jákobtól a gonoszságot {Iz 59,20-21 G}. 27 S ez lesz velük a szövetségem,

amikor elveszem a bűneiket« {Jer 31,33-34}.

28 Ők az evangéliumot tekintve ellenségek ugyan a ti javatokra; a kiválasztottságot tekint-

ve azonban igen kedvesek az ősök kedvéért. 29 Isten ugyanis nem bánja meg adományait és

hívását. 30 Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmassá-

got nyertetek az ő engedetlenségük miatt: 31 ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok

megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy most ők is irgalmasságot nyerjenek. 32 Isten ugyanis

mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.

33 Milyen nagy Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélysége! Mennyire

megfoghatatlanok az ő ítéletei, és kifürkészhetetlenek az ő útjai! 34 Mert ki ismerte az Úr gondolatát?

Vagy ki volt az ő tanácsadója? 35 Vagy ki adott előbb neki,

hogy vissza kellene fizetnie? {Iz 40,13-14}

36 Mert minden belőle, általa és érte van. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

A HÍVEK ÉLETE: 12,1-15,13

Új élet a közösségben 1 Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy

adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti ésszerű istentiszteletetek. 2 Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át értelmetek megújításával, hogy fel-

ismerjétek, mi az Isten akarata, mi a jó, neki kedves és tökéletes.

3 Azt mondom ugyanis mindegyikteknek a nekem adott kegyelemnél fogva, hogy senki se

gondoljon magáról a kelleténél többet; hanem józanul gondolkodjék, mindenki a hit mértéke

szerint, amelyet Isten juttatott neki. 4 Amint ugyanis egy testben sok testrészünk van, s nem

ugyanaz a rendeltetése minden testrésznek, 5 ugyanúgy vagyunk sokan egy test Krisztusban;

egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Különböző adományaink vannak a nekünk adott kegye-

lemnek megfelelően: ha prófétaság, akkor gyakoroljuk a hit mértéke szerint; 7 ha szolgálat,

akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson; 8 aki buzdít, buzdítson; aki adako-

zik, tegye egyszerűségben; aki elöljáró, buzgóságban, aki irgalmasságot gyakorol, vidámság-

ban.

Felhívás a Lélekben való életre 9 A szeretet legyen tettetés nélkül! Utáljátok a rosszat, s

ragaszkodjatok a jóhoz! 10 Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a

tisztelet dolgában egymással versengők, 11 az igyekezetben nem lusták, lélekben buzgók: az

Úrnak szolgáltok! 12 Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, áll-

hatatosak az imádságban, 13 támogassátok a szenteket szükségleteikben; gyakoroljátok a ven-

dégszeretetet! 14 Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok, és ne átkozzátok! 15 Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal! 16 Legyetek egyetértők egymás között,

nem nagyravágyók, hanem együttérzők az alacsonyrendűekkel. Ne legyetek bölcsek a magatok

szemében {Péld 3,7}!

17 Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! A jóra törekedjetek minden ember előtt! {Péld

3,4 G}. 18 Amennyiben rajtatok áll, lehetőség szerint éljetek békében minden emberrel! 19 Ne te-

gyetek a magatok ügyében igazságot, kedveseim, hanem adjatok helyet az isteni haragnak,

mert meg van írva: »Enyém a bosszúállás, én majd megfizetek« {MTörv 32,35} – mondja az Úr. 20 Hanem, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni! Mert ha ezt teszed,

eleven parazsat gyűjtesz a fejére {Péld 25,21-22}. 21 Ne hagyd, hogy a rossz legyőzzön téged; te

győzd le a rosszat jóval!

Viselkedés a politikai hatalommal 1 Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak!

Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte. 2 Aki tehát

ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagu-

kat vetik ítélet alá. 3 Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod,

hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tőle, 4 mert ő Isten szol-

gája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyan-

is Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik. 5 Eszerint tehát szük-

séges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntető harag, hanem a lelkiismeret miatt is. 6 És az adókat is fizessétek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. 7 Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok; akinek adóval, annak az adót, akinek ille-

tékkel, annak az illetéket, akinek félelemmel, annak a félelmet, akinek tisztelettel, annak a tisz-

teletet!

A szeretet parancsa 8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak azzal, hogy egymást szere-

titek, mert aki felebarátját szereti, teljesítette a törvényt. 9 Azt ugyanis, hogy ne törj házassá-

got, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét {Kiv 20,13-17; MTörv 5,17-21},

és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint

önmagadat {Lev 19,18}. 10 A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A törvény teljesítése tehát a

szeretet.

11 Annál is inkább, mivel ismeritek az időt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az

álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk. 12 Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit,

és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzó-

dásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és ver-

sengésben, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket

az érzéki vágyakban!

»Erősek« és »gyengék« a közösségben 1 Karoljátok fel szeretettel azt, aki gyönge a

hitben, de anélkül, hogy vitatkoznátok az eltérő felfogásokról. 2 Van, aki hiszi, hogy mindent

szabad ennie; aki pedig gyönge, az növényekkel táplálkozik. 3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki

nem eszik; és aki nem eszik, ne kárhoztassa azt, aki eszik. Hiszen Isten magáévá fogadta őt. 4 Ki vagy te, hogy kárhoztasd más szolgáját? Urának áll vagy bukik; bizonyára állni fog, mert

Istennek van hatalma, hogy fenntartsa.

5 Van, aki különbséget tesz nap és nap között, más meg egyformán ítél meg minden napot:

kövesse mindenki a maga meggyőződését. 6 Aki megtartja a napot, az Úrért tartja meg; s aki

eszik, az Úrra való tekintettel eszik, mert hálát ad Istennek; és aki nem eszik, az Úrra való te-

kintetből nem eszik – s ő is hálát ad Istennek. 7 Hiszen egyikünk sem él önmagának, és egyi-

künk sem hal meg önmagának; 8 amíg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk

meg. Akár élünk tehát, akár halunk, az Úré vagyunk. 9 Krisztus ugyanis azért halt meg és kelt

életre, hogy a holtaknak is, az élőknek is Ura legyen.

10 Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan

odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé. 11 Mert írva van:

»Életemre mondom – mondja az Úr –,

minden térd meghajlik előttem,

és minden nyelv magasztalja Istent« {Iz 49,18; 45,23}.

12 Így tehát mindegyikünk magáról ad majd számot Istennek. 13 Ezért ne ítéljük el többé

egymást, hanem inkább arra határozzátok el magatokat, hogy ne okozzatok a testvérnek meg-

ütközést vagy megbotránkozást!

14 Tudom, és meggyőződésem az Úr Jézusban, hogy semmi sem tisztátalan önmagában;

csak annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja. 15 De ha a testvéred elszomorodik az ételed

miatt, akkor már nem a szeretetnek megfelelően jársz el. Ne veszítsd el ételeddel azt, akiért

Krisztus meghalt! 16 Ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek! 17 Isten országa ugyanis

nem étel és nem ital dolga, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. 18 Aki ebben

szolgál Krisztusnak, kedves az Isten előtt, és dicséretes az emberek előtt. 19 Azért tehát arra

törekedjünk, ami békességre és egymás épülésére szolgál. 20 Ne rontsd le az étel miatt Isten

művét! Minden tiszta ugyan, de ártalmára lesz annak az embernek, aki botránkozást okozva

eszi. 21 Jobb, ha nem eszel húst és nem iszol bort, sem egyebet nem teszel, ami miatt testvéred

megütközik.

22 A hitből eredő meggyőződésed maradjon a tied Isten előtt! Boldog, aki nem ítéli el ma-

gát azzal, amire elhatározza magát. 23 Akinek azonban kétségei vannak, és mégis eszik, ítéletet

von magára, mert cselekvése nem származik meggyőződésből. Bűn tehát mindaz, ami nem

történik hitből eredő meggyőződésből.

Felhívás az egyetértésre a közösségben 1 Nekünk azonban, akik erősek vagyunk, kö-

telességünk, hogy elviseljük az erőtlenek gyengeségeit, és ne a magunk kedvét keressük. 2 Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát és épülését! 3 Hiszen Krisztus

sem kereste a maga kedvét, hanem amint meg van írva: »Szidalmazóid szidalmai rám hullot-

tak« {Zsolt 69,10}. 4 Márpedig minden régi Írást a mi okulásunkra írtak meg, hogy reménységünk

legyen az Írásokból származó béketűrés és vigasztalás által. 5 A béketűrés és a vigasztalás Iste-

ne pedig adja meg nektek, hogy Jézus akarata szerint egyetértés legyen köztetek, 6 hogy egy

lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját!

7 Fogadjátok el tehát egymást, ahogyan Krisztus is elfogadott titeket Isten dicsőségére! 8 Azt mondom ugyanis, hogy Krisztus Jézus a körülmetéltek szolgája lett, hogy bebizonyítsa

Isten igazmondását, megvalósítva az atyáknak tett ígéreteket; 9 a nemzetek azonban irgalmas-

ságáért dicsőítik Istent, amint meg van írva:

»Ezért magasztallak, Uram, a nemzetek között,

és zengek dalt nevednek« {Zsolt 18,50}.

10 Azt mondja továbbá:

»Nemzetek, örvendezzetek az ő népével együtt« {MTörv 32,43 G}.

11 Majd pedig:

»Nemzetek, dicsérjétek mindnyájan az Urat!

Magasztalja őt minden nép!« {Zsolt 117,1}

12 Izajás továbbá azt mondja:

»Jesszének sarja lesz,

aki felkel, hogy uralkodjék a népeken,

benne reménykednek a nemzetek« {Iz 11,1.10 G}.

13 A reménység Istene töltsön el titeket a hit teljes örömével és békéjével, hogy a remény

bőségben legyen bennetek a Szentlélek erejéből!

Befejezés: 15,14-16,27

Pál útitervei 14 Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is tel-

ve vagytok jósággal, bővében vagytok minden ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni

egymást. 15 Itt-ott merészebben írtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket bizonyos

dolgokra. Annak a kegyelemnek erejében tettem ezt, amit Isten adott nekem, 16 hogy Krisztus

Jézus szolgája legyek a nemzetek között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát végezzem,

s így a nemzetek kedves, és a Szentlélek által megszentelt áldozattá legyenek. 17 Van tehát mi-

vel dicsekednem Krisztus Jézusban Isten előtt. 18 Természetesen csak arról merek beszélni,

amit Krisztus vitt általam végbe a nemzetek megtérítésére szóval és tettel: 19 a jelek és csodák

erejével, a Lélek erejével, amíg Jeruzsálemtől messze körbejárva Illíriáig teljesítettem Krisztus

evangéliumának hirdetését. 20 Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliu-

mot, de nem ott, ahol Krisztus neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek, 21 hanem amint meg van írva:

»Akiknek nem hirdették, meglátják,

s akik nem hallották, megértik« {Iz 52,15}.

22 Ez akadályozott meg igen sokszor abban, hogy hozzátok menjek. 23 Mivel azonban

most már nincs helyem ezeken a tájakon, s már sok év óta vágyódom hozzátok menni, 24 amikor majd útra kelek Hispániába, remélem, hogy átmenőben meglátlak titeket, s ti elkísér-

tek majd oda, miután körötökben kissé felüdültem.

25 Most azonban Jeruzsálembe indulok a szentek szolgálatában. 26 Makedónia és Akhája

ugyanis jónak látták, hogy némi gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényei számára. 27 Jónak látták, de tartoznak is nekik. Mert ha a nemzetek részesei lettek az ő lelki javaiknak,

kötelességük anyagiakkal nekik szolgálni. 28 Amikor tehát ezt elvégeztem és kezükbe tettem

ennek a gyűjtésnek a gyümölcsét, utamba ejtve titeket, elmegyek Hispániába. 29 Tudom, hogy

amikor hozzátok megyek, Krisztus áldásának bőségével megyek.

Az apostol imát kér 30 Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a

Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem, 31 hogy

megmeneküljek a hitetlenektől, akik Júdeában vannak, és Jeruzsálem érdekében való szolgála-

tom kedves legyen a szenteknek, 32 s így azután Isten akaratából örömmel menjek hozzátok, és

megpihenhessek nálatok. 33 A békesség Istene legyen veletek, mindnyájatokkal! Ámen.

Üdvözlések és intelmek 1 Ajánlom nektek Főbe nővérünket, aki a kenkreai egyház

szolgálatában áll. 2 Fogadjátok őt az Úrban, ahogyan a szentekhez illik! Legyetek segítségére,

bármiben van is szüksége rátok, mert ő is sokaknak segítségére volt, nekem magamnak is.

3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, munkatársaimat Krisztus Jézusban! 4 Ők életüket koc-

káztatták az én életemért; nemcsak én vagyok hálás nekik, hanem a nemzetek minden egyháza

is. 5 Köszöntsétek a házukban levő közösséget is!

Köszöntsétek az én kedves Epenétuszomat, aki Ázsiának zsengéje Krisztusban! 6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek! 7 Köszöntsétek Andronikoszt és Júniászt,

rokonaimat és fogolytársaimat, akiket az apostolok körében nagyra becsülnek, s akik előbb

lettek Krisztusban hívők, mint én. 8 Köszöntsétek Ampliátuszt, aki nekem igen kedves az Úr-

ban! 9 Köszöntsétek Urbánuszt, munkatársunkat Krisztusban, és az én kedves Sztakhiszomat! 10 Köszöntsétek Apellészt, aki helytállt Krisztusért! Köszöntsétek az Arisztobulosz házához

tartozókat! 11 Köszöntsétek rokonomat, Heródiont! Köszöntsétek a Narcisszusz házához tar-

tozókat, akik hisznek az Úrban! 12 Köszöntsétek Trifénát és Trifózát, akik munkálkodnak az

Úrban! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban! 13 Köszöntsétek Rú-

fuszt, a kiválasztottat az Úrban, valamint anyját, aki nekem is az! 14 Köszöntsétek

Aszinkritoszt, Flegont, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a testvéreket, akik velük vannak! 15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreuszt és nővérét, meg Olimpászt, valamint az összes

szentet, akik velük vannak! 16 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Krisztus minden egyháza

köszönt titeket.

17 Kérlek azonban titeket, testvérek, tartsátok szemmel azokat, akik egyenetlenséget és

botránkozást okoznak – ellentétben azzal a tanítással, melyet tanultatok. Kerüljétek őket! 18 Az

ilyenek ugyanis nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem a hasuknak. Szenteskedő beszéddel

és hízelgő szavakkal megtévesztik az ártatlanok szívét.

19 A ti engedelmességetek híre ugyanis mindenhová eljutott; örömem is telik bennetek.

Akarom azonban, hogy bölcsek legyetek a jóra és együgyűek a rosszra. 20 A békesség Istene

hamarosan össze fogja tiporni lábatok alatt a sátánt!

Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak kegyelme legyen veletek!

21 Köszönt titeket Timóteus, a munkatársam, továbbá Lúciusz, Jázon, Szoszipatrosz, a

rokonaim. 22 Köszöntelek titeket én, Terciusz is, aki írtam a levelet az Úrban. 23 Köszönt tite-

ket Gájusz, aki házigazdám nekem és az egész egyháznak. Köszönt titeket Erasztusz, a város

vagyonkezelője és Kvartusz testvér.

Istendicsőítés 25 Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangé-

liumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában,

amelyre az örök idők során hallgatás borult, 26 de amely most nyilvánvalóvá lett, és az örök

Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett minden nemzetnek

tudtul adatott, 27 az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-

örökké. Ámen.

ELSŐ LEVÉL A KORINTUSIAKNAK

Címzés és köszöntés: 1,1-3

1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, 2 Isten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek,

mindazokkal együtt, akik segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, minden helyen,

náluk és nálunk. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisz-

tustól.

Hálaadás: 1,4-9

4 Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, amely megadatott nektek

Krisztus Jézusban, 5 hogy mindenben gazdagok lettetek őbenne, minden igében és minden is-

meretben. 6 Mert Krisztus tanúbizonysága megerősödött bennetek, 7 úgyhogy semmiféle ke-

gyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését

várjátok. 8 Ő meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk

Jézus Krisztus napján. 9 Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztus-

nak, a mi Urunknak közösségébe.

Pártoskodás a közösségben: 1,10-4,21

Intés az egységre 10 Kérlek titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy

mindnyájan ugyanazt mondjátok, és ne legyen köztetek pártoskodás, hanem legyetek tökélete-

sen egyek ugyanabban a lelkületben és ugyanabban a felfogásban. 11 Azt a hírt kaptam ugyanis

felőletek, testvéreim, Klóé házanépétől, hogy viszálykodások vannak köztetek. 12 Arról beszé-

lek, hogy közületek mindenki ilyeneket mond: »Én Pálé vagyok«, »Én Apollóé«, »Én Kéfásé«,

»Én pedig Krisztusé«.

13 Talán részekre oszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették meg értetek, vagy Pál nevében

vagytok megkeresztelve? 14 Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek,

csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15 nehogy valaki azt mondhassa, hogy az én nevemben vagytok

megkeresztelve. 16 Még Sztefanász házanépét is megkereszteltem; ezenkívül nem tudom, hogy

másvalakit megkereszteltem volna. 17 Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy keresztel-

jek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, nem szavak bölcsességével, hogy Krisztus ke-

resztje erejét ne veszítse.

A kereszt örömhíre 18 Mert a kereszt igéje azoknak, akik elvesznek, oktalanság ugyan, de

azoknak, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, Isten ereje. 19 Mert írva van: »Elpusztítom a bölcsek

bölcsességét, és az okosak okosságát megsemmisítem« {Iz 29,14}.

20 Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette

Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel ugyanis a világ Isten bölcsessége révén nem ismerte meg

bölcsességgel az Istent, úgy tetszett Istennek, hogy az igehirdetés oktalansága által üdvözítse a

hívőket. 22 Mert a zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, 23 mi

azonban a keresztrefeszített Krisztust hirdetjük, ami ugyan a zsidóknak botrány, a pogányok-

nak pedig oktalanság; 24 maguknak a meghívottaknak azonban, zsidóknak és görögöknek egy-

aránt, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége, 25 Isten oktalansága ugyanis bölcsebb az embe-

reknél, és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.

26 Mert nézzétek csak meghívásotokat, testvérek: nem sok köztetek a bölcs az emberek

megítélése szerint, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő; 27 hanem azt, ami a világ szerint

oktalan, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és ami a világ szerint gyön-

ge, azt választotta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. 28 Ami a világ szerint alacsony-

rendű és megvetett, azt választotta ki Isten: azt, ami semmi, hogy azt, ami valami, megsemmi-

sítse, 29 hogy egy ember se dicsekedhessék Isten színe előtt. 30 Általa vagytok ti Krisztus Jé-

zusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltá-

sunkká lett, 31 hogy amint írva van:

»Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék« {Jer 9,22k}.

Pál, az isteni bölcsesség hirdetője 1 Én is, amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a

beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. 2 Mert nem

akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről. 3 Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. 4 Beszédem és igehirdetésem

nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, 5 hogy hite-

tek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.

6 Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét,

sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; 7 hanem Istennek titokzatos, elrejtett böl-

csességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. 8 Ezt senki

sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszí-

tették volna keresztre a dicsőség Urát. 9 Hanem amint írva van: »Amit szem nem látott, fül nem

hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt« {Iz

64,3}.

10 Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még

az Isten mélységeit is. 11 Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az

ember bensejében levő lelke? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. 12 Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Lelket, hogy megismer-

jük, amit Isten nekünk ajándékozott. 13 Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség tudós

szavaival, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. 14 Az érzéki ember

azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérte-

ni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. 15 A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban

senki sem ítéli meg. 16 Mert ki ismeri az Úr gondolatait,

hogy oktathatná őt? {Iz 40,13}

Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.

Az evangélium hirdetőinek feladata 1 Én azonban, testvérek, nem beszélhettem nektek

mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint kisdedeknek Krisztusban. 2 Tejet adtam nektek

inni, nem szilárd eledelt, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, 3 mert

még testiek vagytok. Mert amikor köztetek féltékenység és viszály van, nem vagytok-e testiek,

és nem viselkedtek-e emberi módon?

4 Amikor ugyanis azt mondja az egyik: »Én Pálé vagyok«, a másik pedig: »Én Apollóé«,

vajon nem vagytok-e emberiek? 5 Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek tite-

ket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. 6 Én ültettem, Apolló öntözte, de a

növekedést Isten adta. 7 Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak

Isten, aki a növekedést adja. 8 Aki ültet, és aki öntöz, mind egy; mindegyikük a saját jutalmát

nyeri majd el munkája szerint. 9 Mert Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje,

Isten épülete vagytok.

10 Isten nekem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem; más pedig

arra épít. De mindenki ügyeljen, hogyan épít rá. 11 Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus

Krisztus, más alapot senki sem rakhat. 12 Ha pedig valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágakö-

veket, fát, szénát, szalmát épít, 13 mindegyiknek a munkája nyilvánvaló lesz; ugyanis az a nap

megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek

milyen a munkája. 14 Az, akinek megmarad a munkája, amelyet ráépített, jutalmat nyer. 15 Az,

akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által. 16 Nem

tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek? 17 Azt pedig, aki Isten

templomát lerombolja, lerombolja az Isten. Mert Isten temploma szent, s ti vagytok az.

18 Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen ok-

talanná, hogy bölcs lehessen. 19 Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van

ugyanis:

»Megfogja a bölcseket ravaszságukban« {Jób 5,13}. 20 Továbbá:

»Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól,

hogy hiábavalók« {Zsolt 94,11}.

21 Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, 22 akár Pál, akár Apolló,

akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a

tietek, 23 ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

1 Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. 2 Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. 3 Nekem azonban az a legkisebb

gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg

magamat. 4 Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igaz-

zá. Az Úr az, aki megítél engem. 5 Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr,

aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd

mindenki megkapja a dicséretet Istentől.

6 Ezt pedig, testvérek, értetek alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok

meg: »Ne többet annál, ami írva van!« Senki se fuvalkodjék fel kérkedve az egyikükkel a má-

sikkal szemben. 7 Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad,

miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

8 Már jóllaktatok, már gazdagok lettetek. Nélkülünk uralomra jutottatok; bárcsak valóban

uralomra jutottatok volna, hogy mi is uralkodhatnánk veletek együtt! 9 Mert úgy gondolom,

hogy Isten minket apostolokat az utolsó helyre állított, mint halálra szántakat, mert látványos-

sága lettünk a világnak, az angyaloknak is, s az embereknek is. 10 Mi oktalanok vagyunk Krisz-

tusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyöngék, ti pedig erősek; ti megbecsültek, mi pedig

megvetettek. 11 Mind ez óráig éhezünk és szomjazunk, nincs ruhánk és verést szenvedünk,

nincs otthonunk, 12 és saját kezünkkel dolgozva fáradozunk. Ha átkoznak minket, mi áldást

mondunk; ha üldözést szenvedünk, mi eltűrjük; 13 ha gyaláznak minket, mi jó szóval felelünk;

szinte salakja lettünk a világnak, mindennek a söpredékévé mind ez ideig.

14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves

fiaimat intselek. 15 Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, atyátok nincs sok, hiszen

Krisztus Jézusban az evangélium által én adtam nektek életet. 16 Kérlek tehát titeket: kövessé-

tek példámat!

Egy közelgő látogatás hírüladása 17 Ezért küldtem hozzátok Timóteust, aki kedves és hű-

séges fiam az Úrban; ő majd eszetekbe juttatja útmutatásomat Krisztusban, úgy, ahogy min-

denütt, minden egyházban tanítok.

18 Némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnék hozzátok. 19 Pedig elmegyek hoz-

zátok hamarosan, ha az Úr akarja; s akkor megismerem majd a felfuvalkodottaknak nem a be-

szédét, hanem az erejét. 20 Mert nem beszédből áll az Isten országa, hanem erőből. 21 Mit akar-

tok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség lelkületével?

Visszaélések a közösségben: 5,1-6,20

A vérfertőzés esete 1 Az a hír járja felőletek, hogy paráznaság van köztetek, és pedig

olyan paráznaság, amilyen még a nemzetek közt sincs, hogy tudniillik valaki az apjának felesé-

gével él. 2 És ti még fel vagytok fuvalkodva, ahelyett, hogy inkább szomorkodnátok, és eltávo-

lítanátok magatok közül azt, aki ezt a dolgot tette. 3 Én, aki ugyan test szerint távol, de lélek

szerint jelen vagyok, már ítéletet mondtam mint jelenlevő arról, aki így tett. 4 A mi Urunk Jézus

nevében fonódjék egybe a ti lelketek és az enyém, és a mi Urunk Jézus hatalmával 5 adjuk át az

ilyet a sátánnak, testének vesztére, hogy a lélek üdvözüljön az Úr napján.

6 Dicsekvéstek nem helyes. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megke-

leszti? 7 El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, hisz valójában kovásztalanok vagytok!

Mert a mi Pászkánkat, Krisztust feláldozták. 8 Üljünk tehát ünnepet, de ne a régi kovásszal,

sem a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az egyeneslelkűség és az igazság kovászta-

lanságával.

9 Levelemben azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek a paráznákkal. 10 Nem általában en-

nek a világnak paráznáival vagy kapzsijaival, rablóival vagy bálványimádóival; mert akkor ki

kellene mennetek a világból. 11 Valójában azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit

testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, bálványimádó vagy átkozódó, részeges vagy

rabló; az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt. 12 Mert talán rám tartozik, hogy a

kívüllevők felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak? 13 A

kívüllevőket pedig Isten fogja megítélni. Vessétek ki a gonoszt magatok közül! {MTörv 17,7}

Peres ügyek a testvérek között 1 Hogyan merészeli közületek valaki, akinek peres ügye

van a másikkal szemben, a hitetleneknél keresni igazságot és nem a szenteknél? 2 Vagy nem

tudjátok, hogy a szentek fogják a világot megítélni? Ha pedig ti fogjátok megítélni a világot,

talán méltatlanok vagytok arra, hogy jelentéktelen dolgokban ítélkezzetek? 3 Nem tudjátok,

hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok fölött!

4 Amikor tehát világi dolgokban pereskedtek, azokat teszitek meg bírónak, akik az egy-

házban semmit sem számítanak? 5 Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! Ennyire

nincs köztetek egyetlen bölcs ember sem, aki ítéletet tudna mondani testvérei ügyében? 6 Testvér a testvérével pereskedik, és pedig hitetlenek előtt? 7 Egyáltalában már az is hiba nála-

tok, hogy peres ügyeitek vannak egymással. Miért nem viselitek el inkább az igazságtalansá-

got? Miért nem tűritek el inkább a károsodást? 8 E helyett ti követtek el igazságtalanságot és

okoztok kárt, mégpedig testvéreknek! 9 Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek

Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasság-

törők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, 10 sem tolvajok, sem kapzsik, sem

iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában.

11 Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és

megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Az erkölcstelenségek és a keresztény szabadság 12 »Minden szabad nekem!« Csakhogy

nem minden használ. »Minden szabad nekem!« Csakhogy én ne legyek semminek a rabszolgá-

ja. 13 »Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért!« De Isten ezt is, azt is megsemmisíti. A

test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. 14 Isten ugyanis

feltámasztotta az Urat, és minket is fel fog támasztani hatalmával.

15 Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és pa-

rázna nő tagjává tegyem? Semmi esetre sem! 16 Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel

egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja –»ketten egy testté lesznek« {Ter 2,24}. 17 Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. 18 Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, ame-

lyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vét-

kezik. 19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit

Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? 20 Mert nagy árat fizettek értetek! Dicsőít-

sétek meg tehát Istent testetekben.

A házasságra vonatkozó kérdések: 7,1-40

A házasélet 1 Ami pedig azt illeti, amiről írtatok nekem, azt felelem: jó az embernek asz-

szonyt nem illetni. 2 A paráznaság veszélye miatt azonban minden férfinak legyen meg a maga

felesége, és minden asszonynak legyen meg a maga férje.

3 A férj adja meg a feleségnek amivel tartozik, hasonlóképpen a feleség is férjének. 4 A fe-

leségnek nincs hatalma teste fölött, hanem a férjének; hasonlóképpen a férjnek sincs hatalma

teste fölött, hanem az feleségének. 5 Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból

egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a

sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni. 6 Ezt pedig úgy

mondom, mint engedményt, nem mint parancsot. 7 Mert azt szeretném, ha mindenki olyan len-

ne, mint én magam, de mindenkinek saját ajándéka van Istentől: az egyiknek ilyen, a másiknak

meg olyan.

Nőtlenség, házasság, válás 8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom:

Jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is. 9 De ha meg nem tartóztatják magukat, lépjenek házas-

ságra; mert jobb dolog megházasodni, mint égni.

10 Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a fe-

leség a férjétől el ne váljon 11 – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki

férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.

12 A többieknek viszont én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesé-

ge van, és az kész vele lakni, ne bocsássa el; 13 és ha valamelyik asszonynak hitetlen férje van,

és az kész vele lakni, ne hagyja el a férjét. 14 Mert a hitetlen férj megszentelődik a felesége által,

és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által. Különben fiaitok tisztátalanok volnának, pe-

dig szentek. 15 Ha azonban a hitetlen fél elválik, váljék csak el. Mert a testvér vagy a nővér

ilyen esetben nincs szolgaságra kötelezve, hiszen békességre hívott meg minket az Isten. 16 Mert honnan tudod, te asszony, hogy megmentheted a férjedet? Vagy honnan tudod, te férfi,

hogy megmentheted a feleségedet?

Maradjon meg mindenki saját életállapotában 17 Egyébként éljen mindenki úgy, ahogy az

Úr megadta neki, amint Isten meghívta. Ezt tanítom minden egyházban. 18 Mint körülmetélt

kapta valaki a meghívást? Ne tüntesse el körülmetéltségét! Körülmetéletlenül kapta valaki a

meghívást? Ne metéltesse magát körül! 19 A körülmetéltség semmi, és a körülmetéletlenség is

semmi, egyedül csak Isten parancsainak megtartása fontos. 20 Mindenki maradjon meg ugyan-

abban a hivatásban, amelyben meghívást kapott. 21 Mint rabszolga kaptad a meghívást? Ne

törődj vele; és ha szabaddá is válhatnál, inkább ezt használd fel. 22 Mert aki mint rabszolga ka-

pott hivatást az Úrban, az az Úr szabadosa; hasonlóképpen, aki mint szabad ember kapott hiva-

tást, az Krisztus rabszolgája. 23 Nagy árat fizettek értetek! Ne legyetek emberek szolgái! 24 Mindenki maradjon meg abban a hivatásban Isten előtt, amelyben meghívást kapott.

Nőtlenek és özvegyek 25 A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban

adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. 26 Azt tartom tehát jó-

nak a küszöbön álló nehéz idők miatt, hogy jó az embernek így maradnia. 27 Feleséghez vagy

kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. 28 De ha feleséget ve-

szel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Az ilyeneknek azonban testi

gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket. 29 Azt mondom tehát, testvérek: Az

idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, 30 és

akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárol-

nak, mintha nem volna tulajdonuk, 31 és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele;

mert elmúlik ennek a világnak a formája. 32 Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek.

Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak. 33 Akinek pe-

dig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, 34 tehát meg van

osztva. A férj nélküli asszony is, meg a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélek-

ben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a

férjének. 35 Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, ha-

nem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.

36 Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy nem tud tartózkodni szűz jegyesétől, és hogy tör-

ténjenek meg a dolgok a maguk módján, kövesse akaratát. Nem vétkezik: házasodjanak meg. 37 De ha valaki erősen elhatározta szívében, s minden kényszer nélkül, akaratának teljes birto-

kában azt tette fel szívében, hogy tartózkodik jegyesétől, jól teszi. 38 Tehát az, aki feleségül

veszi jegyesét, az is jól cselekszik. De aki nem veszi feleségül jegyesét, az még jobban teszi.

39 Az asszony le van kötve, amíg férje él; de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet,

akihez akar, de csak az Úrban. 40 Véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha magában

marad. Hiszem pedig, hogy bennem is Isten Lelke van.

Pogány áldozatok és az Úrvacsora: 8,1-11,34

Szabadság és szeretet 1 Ami pedig a bálványoknak áldozott húst illeti, tudjuk, hogy

mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2 Ha

valaki úgy véli, hogy valamilyen ismeretre tett szert, még nem ismerte fel, hogyan kell megis-

mernie. 3 De ha valaki szereti Istent, azt már megismerte Isten. 4 Ami tehát a bálványoknak

áldozott hús fogyasztását illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs más Isten,

csak egy. 5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, amint sok

isten van és sok úr, 6 nekünk mégis egy Istenünk van, az Atya, akitől minden van, s akiért va-

gyunk; és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által minden van, s aki által mi is vagyunk.

7 De nem mindenkinek van ismerete; egyesek mindmáig bálványokhoz szokva, a húst, mint

bálványáldozatot eszik, és lelkiismeretük, mivel gyönge, beszennyeződik. 8 Pedig az étel nem

tesz minket kedvesebbé Isten előtt; ha nem eszünk, nem fogunk hiányt szenvedni, s ha eszünk,

nem fogunk bővelkedni. 9 Vigyázzatok azonban, hogy a ti szabadságotok ne legyen valamikép-

pen a gyengék botránkozására. 10 Mert ha valaki azt, akinek ismerete van, a bálványtemplom-

ban látja az asztalnál, annak a lelkiismerete, mert gyönge, felbátorodik a bálványhús evésére. 11 Így a te ismereted miatt elvész gyönge testvéred, akiért Krisztus meghalt! 12 Amikor azonban

testvéreitek ellen így vétkeztek, és megsértitek az ő gyönge lelkiismeretüket, Krisztus ellen

vétkeztek. 13 Ezért ha étel botránkoztatja meg testvéremet, inkább nem eszem húst sohasem,

hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

Pál példája 1 Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e Jézust, a mi

Urunkat? Nem az én művem vagytok-e ti az Úrban? 2 Ha másoknak nem is volnék apostola,

nektek bizony az vagyok; mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. 3 Ez az én

védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak engem. 4 Vajon nincs jogunk enni és inni? 5 Vajon nincs jogunk asszonytestvért magunkkal vinni, mint a többi apostol, az Úr testvérei és

Kéfás? 6 Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?

7 Ki katonáskodik a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből?

Vagy ki legeltet nyájat, és nem élvezi a nyáj tejét? 8 Vajon emberi módon mondom ezeket?

Nem ugyanezt mondja a törvény is? 9 Mert írva van Mózes törvényében: »Nyomtató ökörnek

ne kösd be a száját!« {MTörv 25,4} Vajon az ökrökre van gondja Istennek? 10 Nem inkább miér-

tünk mondja ezt? Bizony, értünk írták meg ezt, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki

csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. 11 Ha mi lelki javakat vetet-

tünk nektek, nagy dolog-e, ha anyagi javaitokat aratjuk? 12 Ha mások részesülnek a ti javaitok-

ból, miért nem sokkal inkább mi? De nem éltünk ezzel a hatalommal, hanem mindent eltűrünk,

hogy akadályt ne állítsunk Krisztus evangéliuma elé. 13 Nem tudjátok, hogy akik a templomi

szolgálatokat végzik, a szentélyből származó dolgokat eszik? És akik az oltárnál szolgálnak, az

oltárról részesednek? 14 Éppen így rendelte az Úr is azok számára, akik az evangéliumot hirde-

tik, hogy az evangéliumból éljenek.

15 Én azonban ezek közül semmivel sem éltem. De nem azért írtam le mindezt, hogy a jö-

vőben így bánjatok velem! Inkább meghalnék! Senki sem fogja semmissé tenni ezt az én di-

csekvésemet! 16 Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer

alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! 17 Mert ha a magam akara-

tából tenném ezt, fizetségre tarthatnék igényt. De ha nem a magam akaratából teszem, akkor

sáfársággal vagyok megbízva. 18 Mi tehát az én fizetségem? Az, hogy az evangélium hirdetése-

kor ingyen adom az evangéliumot, és nem élek vissza az evangéliumból eredő hatalmammal.

19 Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy

minél többeket nyerjek meg. 20 A zsidóknak olyan lettem, mint zsidó, hogy megnyerjem a zsi-

dókat; a törvény alatt levőknek, mintha a törvény alatt volnék – bár én magam nem vagyok a

törvény alatt –, hogy a törvény alatt levőket megnyerjem; 21 a törvény nélkül levőknek, mintha

a törvény nélkül volnék – bár nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt

élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkül levőket. 22 A gyöngéknek gyönge lettem, hogy meg-

nyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. 23 Mindent

az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne. 24 Nem tudjátok, hogy akik a

versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok,

hogy elnyerjétek! 25 Az pedig, aki részt vesz a versenyben, mindentől tartózkodik: ők azért,

hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig, hogy hervadhatatlant. 26 Futok tehát, és nem csak

vaktában; mérem az ökölcsapásokat, s nem csak úgy, a levegőbe csapkodva; 27 hanem sanyar-

gatom a testemet és szolgaságba vetem, nehogy, míg másokat tanítok, magam elvetésre méltó

legyek.

A sivatagi vándorlás, mint figyelmeztetés 1 Nem akarom, hogy figyelmen kívül hagyjá-

tok, testvérek, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átvonultak a tenge-

ren, 2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózes által a felhőben és a tengerben. 3 Mindnyájan

ugyanazt a lelki eledelt ették, 4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, ittak ugyanis az őket

követő lelki sziklából: a szikla pedig Krisztus volt. 5 De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek,

hiszen elpusztultak a pusztában {Szám 14,16}.

6 Ez pedig számunkra előképként történt, hogy mi ne kívánjuk meg a rosszat, mint ahogy

ők megkívánták. 7 Se bálványimádók ne legyetek, mint egyesek azok közül, amint írva van:

»Leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani« {Kiv 32,6}. 8 És ne paráználkodjunk, ahogy egye-

sek paráználkodtak azok közül, és egy nap huszonháromezren pusztultak el {Szám 25,1.9}. 9 Krisztust se kísértsük, mint egyesek azok közül kísértették, és elvesztek a kígyók által {Szám

21,5}. 10 Zúgolódni se zúgolódjatok, mint egyesek zúgolódtak azok közül, és elvesztek a pusztí-

tó által {Szám 14,2.36}. 11 Mindezek előképként történtek velük, és azért írták le, hogy okuljunk

belőlük mi, akikhez az idők vége elközelgett. 12 Aki tehát azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el

ne essék. 13 Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem

engedi meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadu-

lást is megadja, hogy elviselhessétek.

Pogány áldozati lakomák, részesedés az Úr asztaláról 14 Ezért, szeretteim, kerüljétek a

bálványimádást. 15 Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg ti magatok,

amit mondok: 16 Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés?

És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? 17 Mert egy a kenyér,

s egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. 18 Tekintsétek a test

szerint való Izraelt: akik az áldozatokat eszik, ugye közösségben vannak az oltárral?

19 Mit akarok ezzel mondani? Talán azt, hogy a bálványoknak áldozott hús vagy a bálvány

valóban valami? 20 Dehogy! De amit a nemzetek áldoznak, azt az ördögöknek áldozzák és nem

Istennek {Zsolt 106,37}. Nem akarom, hogy ördögökkel legyetek közösségben. 21 Nem ihatjátok

az Úr kelyhét és az ördögök kelyhét. Nem lehettek részesei az Úr asztalának és az ördögök

asztalának. 22 Ingereljük talán féltékenységre az Urat? {Mal 1,7; MTörv 32,21} Talán erősebbek va-

gyunk nála?

23 »Minden szabad«, de nem minden használ. »Minden szabad«, de nem minden szolgál

épülésre. 24 Senki se keresse a maga javát, hanem a másikét. 25 Mindent, ami a húspiacon el-

adásra kerül, egyetek meg, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. 26 Mert az

Úré a föld és annak teljessége {Zsolt 24,1}.

27 Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket és el akartok menni, mindent egyetek meg,

amit elétek tesznek, anélkül, hogy lelkiismereti okból bármit kérdeznétek. 28 De ha valaki azt

mondja nektek: »Ez a bálványok áldozatából való«, ne egyétek meg amiatt, aki szóvá tette, és

a lelkiismeret miatt; 29 nem a te lelkiismeretedet értem ezen, hanem a másikét. Miért ítélje meg

az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? 30 Ha én hálaadással étkezem, miért káromoljon

engem valaki azért, amiért hálát adok?

31 Tehát akár esztek, akár isztok, és bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegye-

tek. 32 Ne adjatok okot a botránkozásra se zsidóknak, se görögöknek, se Isten egyházának, 33 mint ahogy én is mindenben mindenkinek kedvében járok, nem azt keresve, ami nekem hasz-

nos, hanem ami a többieknek, hogy üdvözüljenek.

Asszonyok az istentiszteleten 1 Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját kö-

vetem!.

2 Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyomá-

nyokat, úgy, ahogy átadtam nektek. 3 Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek

feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. 4 Minden férfi, aki fedett

fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére; 5 viszont minden asszony, aki fedetlen

fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták vol-

na. 6 Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az

asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.

7 A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azon-

ban a férfi dicsősége. 8 Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból {Ter

2,22}; 9 és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. 10 Ezért az asz-

szonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt. 11 Igaz azonban, hogy az

Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül. 12 Mert amint az asszony a fér-

fiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik – és minden Istentől. 13 Ítéljétek meg ti maga-

tok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez? 14 Nem tanít-e titeket maga a termé-

szet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik, 15 ha pedig az asszony nö-

veszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki. 16 Ha pedig

valaki erről tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs

ilyen szokás.

Az Úr vacsorájának helyes megünneplése 17 Ez a parancsom, s emellett nem dicsérhetem,

hogy nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze. 18 Mert először is úgy hallom, hogy ami-

kor közösségbe gyűltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem. 19 Mert

szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy azok, akit a próbát kiállják, nyilvánva-

lókká legyenek. 20 Mikor tehát egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése, 21 mert

étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl. 22 Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégye-

nítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben

nem dicsérlek!

23 Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, ame-

lyen elárulták, fogta a kenyeret, 24 hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely

értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« 25 A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is,

és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség {Jer 31,31} az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor

csak isszátok, az én emlékezetemre!« 26 Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet

isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. 27 Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret,

vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 28 Vizsgálja meg tehát az ember

önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből, 29 mert aki úgy eszik és iszik, hogy

nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza. 30 Ezért van köztetek sok beteg és

gyengélkedő, és sokan meghaltak. 31 Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet

alá. 32 Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a

világgal.

33 Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást. 34 Ha vala-

ki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem

el, ha odamegyek.

A Lélek adományai és a keresztények élete: 12,1-14,40

Egy a Lélek – sokféle az adomány 1 A lelki adományokra nézve pedig, testvérek, nem

akarom, hogy tudatlanok legyetek. 2 Tudjátok, hogy amikor pogányok voltatok, a néma bálvá-

nyokhoz vonzódtatok. 3 Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem

mondja: »Átkozott legyen Jézus!«, és senki sem mondhatja: »Jézus az Úr«, csakis a Szentlélek

által.

4 A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. 5 A szolgálatok is külön-

félék, de az Úr ugyanaz. 6 És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt min-

denkiben cselekszi, ugyanaz. 7 A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használ-

jon vele. 8 Egyik a bölcsesség szavait kapja a Lélek által, a másik a tudományét ugyanattól a

Lélektől. 9 Más valaki a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, ismét más a gyógyítások adomá-

nyát az egy Lélek által, 10 vagy csodatévő hatalmat, prófétálást, a szellemek megkülönbözteté-

sét, a nyelveken való beszédet vagy a nyelveken való beszéd értelmezését. 11 Ezt mind egy és

ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.

Egy a Test – sok a tagja 12 Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig min-

den tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. 13 Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy

testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyá-

junkat egy Lélek itatott át. 14 Mert a test sem egy tag, hanem sok. 15 Ha azt mondaná a láb:

»Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része«, vajon akkor nem lenne a test része? 16 És ha azt

mondaná a fül: »Nem vagyok szem, nem vagyok a test része», vajon akkor nem lenne a test

része? 17 Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol

lenne a szaglás? 18 Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket,

amint akarta. 19 Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? 20 Márpedig sok ugyan a tag, de

a test egy. 21 Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem!«, sem a fej a lábaknak:

»Nincs rátok szükségem!« 22 Sőt a test gyöngébbnek látszó tagjai sokkal inkább szükségesek, 23 és a test kevésbé nemesnek tartott tagjait nagyobb tisztességgel vesszük körül. Tisztességte-

len tagjainknak nagyobb tisztességük van, 24 tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szüksé-

gük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztes-

séget adott, 25 hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen

szorgoskodjanak. 26 Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy

ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. 27 Ti pedig Krisz-

tus teste vagytok, és egyenként tagjai.

28 Az egyházban Isten egyeseket először is apostolokká tett, másodszor prófétákká, har-

madszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormány-

zás és a nyelveken való szólás adományát. 29 Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan

próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? 30 Vajon mindnyájuknak

megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan ér-

telmezik azt? 31 Ti azonban törekedjetek a nagyobb adományokra! Ezen felül egy mindennél

kiválóbb utat mutatok nektek.

A legkiválóbb út: a szeretet 1 Szóljak bár az emberek vagy angyalok nyelvén, ha szere-

tet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

2 Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt,

és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem,

semmi sem vagyok. 3 Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, és adjam át testemet,

hogy dicsekedjek: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem.

4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, 5 nem tapintatlan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, 6 nem

örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal; 7 mindent eltűr, mindent elhisz, mindent

remél, mindent elvisel.

8 A szeretet soha meg nem szűnik. A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a

tudomány elenyészik. 9 Mert töredékes a megismerésünk, és töredékes a prófétálásunk; 10 amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni. 11 Amikor gyermek voltam,

úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a

gyermek; amikor pedig férfivá lettem, felhagytam azokkal a dolgokkal, amelyek gyermekhez

valók. 12 Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most

töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok.

13 Most tehát megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb

a szeretet.

A prófétálás és a nyelveken szólás adománya 1 Törekedjetek a szeretetre, keressétek

buzgón a lelki adományokat, különösen pedig azt, hogy prófétálhassatok. 2 Aki ugyanis nyel-

veken szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek; senki sem érti, hanem a Lélek által beszél

titkos dolgokat. 3 Aki pedig prófétál, embereknek beszél, az ő épülésükre, buzdításukra és vi-

gasztalásukra. 4 Aki nyelveken szól, önmaga épülésére szolgál; aki azonban prófétál, az egyhá-

zat építi. 5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de még inkább azt, hogy pró-

fétáljatok, mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha meg is magya-

rázza, hogy az egyház épüljön.

6 Így tehát, testvérek, ha hozzátok érkezve nyelveken szólnék, mit használnék nektek, ha

nem szólnék hozzátok kinyilatkoztatással vagy ismerettel, prófétálással vagy tanítással? 7 Hiszen az élettelen hangszerek is, mint a fuvola vagy a citera, ha nem adnak különböző han-

gokat, hogyan lehet felismerni a fuvolázást vagy a citerázást? 8 És ha a trombita bizonytalan

hangot ad, ki fog harcra készülődni? 9 Így ti is, ha a nyelveken való szólás során világos beszé-

det nem mondotok, hogyan fogják megérteni, hogy mit beszéltek? Csak a levegőbe beszéltek. 10 Olyan sokféle nyelv van ezen a világon, és egy sem érthetetlen. 11 Ha tehát nem ismerem a

szónak a jelentését, idegen leszek annak, aki beszél, és a beszélő is idegen lesz számomra.

12 Így ti is, mivel lelki adományokra törekedtek, azon legyetek, hogy az egyház épülésére

gazdagodjatok. 13 Éppen ezért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy meg is magyarázza. 14 Mert ha nyelveken imádkozom, a lelkem imádkozik, az értelmem viszont gyümölcstelen. 15 Mi következik ebből? Imádkozzam lélekben, de imádkozzam értelemmel is; énekeljek lélek-

ben, de énekeljek értelemmel is. 16 Különben, ha csak lélekben mondasz hálaadást, az ott levő

avatatlan miképpen mondja rá hálaadásodra az »Ámen«-t, ha nem tudja, hogy mit beszélsz? 17 Mert te ugyan szépen adsz hálát, de a másik nem épül rajta. 18 Hálát adok Istennek, hogy

mindnyájatoknál jobban szólok nyelveken; 19 de az egyházban inkább akarok öt szót mondani

értelmesen, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelveken.

20 Testvérek, értelem dolgában ne legyetek gyermekek, legyetek inkább a gonoszságban

kisdedek; értelem dolgában viszont legyetek érettek.

21 Írva van a törvényben:

»Idegen nyelveken és idegenek ajkával

szólok majd ehhez a néphez,

de még így sem hallgatnak rám« {Iz 28,11k} – mondja az Úr.

22 Tehát a nyelveken való szólás nem a hívek számára szolgál jelül, hanem a hitetleneknek;

a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. 23 Ha tehát összegyűlik az egész

egyház, és mindnyájan nyelveken szólnak, ha avatatlanok vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem

azt mondják-e, hogy őrjöngtök? 24 Ha azonban valamennyien prófétálnak, és belép egy hitetlen

vagy avatatlan, annak mindenki a lelkére beszél, azt mindenki megítéli, 25 szívének titkai nyil-

vánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra borulva imádja Istent, és megvallja: »Valóban közöttetek

van Isten« {Iz 45,14; Zak 8,23}.

Az istentisztelet rendje 26 Mi következik tehát ebből, testvérek? Amikor egybegyűltök, és

mindegyiktek énekelhet egy zsoltárt, mondhat valami tanítást, közölhet egy kinyilatkoztatást,

beszélhet nyelveken vagy értelmezheti azokat: minden az épülésre szolgáljon. 27 Ha nyelveken

szól valaki, kettő vagy legfeljebb három szóljon, mégpedig egymás után, egy pedig értelmezze. 28 Ha nincs, aki értelmez, akkor hallgasson a közösségben: szóljon önmagának és Istennek. 29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek pedig ítéljék meg. 30 Mikor pe-

dig valaki más ottlévő nyer kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el. 31 Mert egymás után

mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan buzdítást nyerjenek. 32 A prófétaság lelke alá van vetve a prófétáknak. 33 Mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a

békességé.

Miként a szentek összes egyházában, 34 az asszonyok hallgassanak az összejöveteleken,

mert nem szabad nekik szólniuk; hanem legyenek engedelmesek, amint a törvény is mondja. 35 Ha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon a férjüket; mert nem illik asszony-

nak a közösségben beszélni.

36 Vajon tőletek indult ki az Isten igéje, vagy egyedül hozzátok jutott el? 37 Aki prófétának

vagy lelki embernek tartja magát, értse meg, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa. 38 Ha

pedig valaki nem ismeri el, akkor őt sem fogják elismerni. 39 Ezért tehát, testvéreim, törekedje-

tek a prófétálásra, és ne akadályozzátok meg a nyelveken való szólást sem. 40 De minden tisz-

tességesen és rendben történjék.

Krisztus feltámadása és a mi feltámadásaunk: 15,1-58

Krisztus feltámadása és az üdvösség 1 Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéli-

umot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, és amelyben álltok. 2 Általa üdvözül-

ni is fogtok, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek, különben hiába lettetek volna hí-

vőkké. 3 Mert mindenekelőtt azt adtam át nektek, amit én is kaptam: hogy Krisztus meghalt a

bűneinkért az Írások szerint, 4 eltemették, és harmadnapon feltámadt, az Írások szerint. 5 Megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. 6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek

egyszerre, akik közül a legtöbben még élnek, egyesek pedig elszenderültek. 7 Azután megjelent

Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 8 Mindnyájuk után pedig mint koraszülöttnek, megje-

lent nekem is. 9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem vagyok méltó, hogy

apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. 10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami

vagyok, és nekem juttatott kegyelme nem volt hiábavaló. Sőt, valamennyiüknél többet munkál-

kodtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme velem együtt. 11 Tehát akár én, akár ők, így hirdet-

jük, és ti így lettetek hívőkké.

12 Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadt, hogyan mondják

egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? 13 Mert ha nincs halottak feltámadása,

akkor Krisztus sem támadt fel! 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi ige-

hirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sőt, Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert tanú-

ságot tettünk Isten ellen, hogy feltámasztotta Krisztust, pedig nem is támasztotta fel, ha a ha-

lottak valóban nem támadnak fel. 16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt

fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek, és még mindig bűneitekben

vagytok. 18 Sőt, akkor azok is, akik Krisztusban elszenderültek, elvesztek. 19 Ha csak ebben az

életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél.

20 Krisztus azonban feltámadt a halottak közül, mint az elszenderültek zsengéje. 21 Mert

amint egy ember által lett a halál, úgy egy ember által lett a halottak feltámadása is. 22 Amint

ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni. 23 Mindenki a maga rendje szerint: elsőként Krisztus; azután azok, akik Krisztuséi, az ő eljöve-

telekor. 24 Azután jön a vég, amikor majd átadja az uralmat az Atyaistennek, miután megsem-

misített minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt. 25 Mert addig kell neki uralkod-

nia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti {Zsolt 110,1}. 26 Mint utolsó ellenséget, a halált

semmisíti meg, 27 mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van

vetve« {Zsolt 8,7}, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28 Mikor pedig minden alá

lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten

legyen minden mindenben.

29 Hisz különben mit csinálnak azok, akik megkeresztelkednek a halottakért? Ha a halot-

tak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednének meg értük? 30 Miért tesszük ki mi is

magunkat veszélynek minden órában? 31 Nap mint nap meghalok, olyan igaz ez, testvérek, mint

a veletek való dicsekvésem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. 32 Ha – emberileg szólva – vad-

állatokkal küzdöttem Efezusban, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor

csak »együnk és igyunk, mert holnap meghalunk« {Iz 22,13}. 33 Ne engedjétek magatokat félre-

vezetni: »A gonosz társaság megrontja a jó erkölcsöt.« 34 Józanodjatok ki teljesen, és ne vét-

kezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek maga-

tokat!

Az üdvösség beteljesedése a feltámadásban 35 Azt mondhatná azonban valaki: »Hogyan

támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?« 36 Balga! Amit vetsz, nem kel életre,

ha előbb meg nem hal. 37 És amikor vetsz, nem a leendő növényt veted el, hanem a puszta ma-

got, például a búzáét vagy másét. 38 Isten pedig alakot ad annak, amint akarja, mégpedig min-

den egyes magnak saját alakot. 39 Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és

más az állatoké, más a madaraké, és más a halaké. 40 És vannak égi testek és földi testek, de

más az égiek fényessége, és más a földieké. 41 Más a fényessége a napnak, más a fényessége a

holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a

másik csillagtól. 42 Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatat-

lan test támad fel; 43 szégyenben vetik el, és dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, s

erőben támad fel; 44 érzéki testet vetnek el, és lelki test támad fel.

Ha van érzéki test, van lelki test is. 45 Ezt mondja az Írás is: »Ádám, az első ember élő

lénnyé lett« {Ter 2,7}, az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké. 46 De nem a lelki az első, hanem az

érzéki, csak azután a lelki. 47 Az első ember a földből való, földi {Ter 2,7}, a második ember a

mennyből való. 48 Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a meny-

nyeiek is. 49 És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. 50 Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandó-

ság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.

51 Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el

fogunk változni: 52 hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a

harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert

ennek a romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és ennek a halandó testnek halha-

tatlanságba kell öltöznie. 54 Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez

a halandó halhatatlanságba, akkor beteljesedik az ige, amely írva van:

»Elnyelte a halált a diadal {Iz 25,8}. 55 Halál, hol a te győzelmed?

Halál, hol a te fullánkod?« {Óz 13,14}

56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála Istennek, aki megadta

nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Tehát, szeretett testvéreim, legyetek

állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munká-

tok nem hiábavaló az Úrban.

Befejezés: 16,1-24

Gyűjtés a jeruzsálemi hívek számára 1 Ami pedig a szentek javára való gyűjtést illeti, ti

is úgy tegyetek, amint azt Galácia egyházainak elrendeltem. 2 A hét első napján mindegyiktek

tegyen félre és gyűjtsön annyit, amennyi neki tetszik, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, amikor

megérkezem. 3 Amikor aztán ott leszek, azokat, akiket ajánlani fogtok, majd elküldöm levéllel,

hogy szeretetadományotokat elvigyék Jeruzsálembe. 4 Ha pedig érdemes lesz, hogy én is el-

menjek, velem fognak jönni.

Pál tervei 5 Hozzátok pedig akkor megyek, ha már bejártam Makedóniát, mert Makedóni-

án keresztül utazom. 6 Talán ott is maradok nálatok, vagy a telet is ott töltöm, hogy ti adjatok

nekem kíséretet, bármerre is megyek majd. 7 Mert nem akarlak titeket most csak úgy átmenő-

ben látni, remélem ugyanis, hogy egy ideig nálatok maradok, ha az Úr megengedi. 8 Efezusban

pedig pünkösdig maradok. 9 Nagy és tágas kapu nyílt meg ugyanis előttem, de sok az ellenség

is. 10 Amikor odaérkezik Timóteus, legyetek azon, hogy félelem nélkül legyen nálatok, mert az

Úr dolgában munkálkodik, amint én is. 11 Tehát senki se vesse meg őt, hanem kísérjétek el őt

békével, hogy hozzám jöjjön, mert várom őt a testvérekkel együtt. 12 Ami pedig Apolló testvért

illeti, nagyon kértem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel együtt, de semmiképp sem

akart most elmenni; el fog azonban menni, mihelyt ideje lesz.

Végső intelmek és köszöntések 13 Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedje-

tek férfiasan és legyetek erősek {Józs 1,7}. 14 Minden, amit tesztek, szeretetben történjék. 15 Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász házanépét, hogy ők Achájának zsengéi, és

hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték; 16 ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és

mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad. 17 Örülök Sztefanász, Fortunátusz és

Achaikusz ittlétének, mert távollétetekben ők pótoltak titeket, 18 hiszen felüdítették mind az én

lelkemet, mind a tieteket. Tartsátok tehát az ilyeneket tiszteletben.

19 Köszöntenek titeket Ázsia egyházai. Sokszor köszöntenek benneteket az Úrban Akvila

és Priszcilla a házukban lévő közösséggel együtt. 20 Köszöntenek titeket a testvérek mindnyá-

jan. Köszöntsétek egymást szent csókkal.

21 Én, Pál, sajátkezűleg írom a köszöntést. 22 Aki nem szereti az Urat, legyen kivetett!

Marana tha!

23 Az Úr Jézus kegyelme legyen veletek! 24 Szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézus-

ban.

MÁSODIK LEVÉL A KORINTUSIAKNAK

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér, Isten korintusi egy-

házának, valamint az összes szenteknek, akik egész Achájában vannak. 2 Kegyelem nektek és

békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

Pál szenvedése és vigasztalása: 1,3-11

3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasz-

talás Istene, 4 aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, hogy mi is megvigasztal-

hassuk azokat, akik bármiféle szorongattatásban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel Isten

minket is megvigasztal. 5 Mert amint bőven van részünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőven

van részünk Krisztus által a vigasztalásban is. 6 Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalá-

sotokért és üdvösségetekért van, ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti megvigasztalá-

sotokért van, amely erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek az elviselésére, amelyeket mi is

elszenvedünk. 7 Szilárd a reménységünk titeket illetően, mert tudjuk, hogy amint társaink vagy-

tok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is.

8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok, testvérek, a mi szorongattatásunkról, amelyben

Ázsiában volt részünk. Módfelett, erőnkön felül próbára tettek minket, úgyhogy még az éle-

tünk felől is kétségeink voltak. 9 Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne

magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. 10 Ő megszabadított minket

ekkora halálos veszedelemből, és meg is fog szabadítani. Őbenne bízunk, hogy ezután is meg-

szabadít, 11 ha ti is segítségünkre lesztek értünk mondott imáitokkal, hogy a kegyelmi adomá-

nyokért, amelyeket sokan eszközöltek ki számunkra, sokan adjanak hálát értünk.

A félreértések tisztázása: 1,12-2,11

Pál őszintesége 12 Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünknek az a bizonysága, hogy

egyszerű módon és istenfélő őszinteséggel, nem emberi bölcsesség szerint, hanem Isten ke-

gyelmével jártunk a világon, kiváltképpen nálatok. 13 Hiszen nem írunk nektek mást, mint amit

olvastok és meg is értetek – remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni, 14 mint ahogy részben

már meg is értettetek minket –, hogy mi a ti dicsekvésetek vagyunk, ugyanúgy, ahogy ti is a

miénk, a mi Urunk Jézus napján.

Az útitervek megváltozása 15 Ezzel a bizalommal akartam hozzátok menni a múltkor, hogy

másodízben legyen részetek a kegyelemben, 16 és aztán tőletek átmenni Makedóniába, és Ma-

kedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kísérjetek el Júdeába. 17 Amikor tehát ezt akar-

tam, vajon könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt emberi módon tervezem, úgyhogy ná-

lam az »igen, igen« egyben »nem, nem« is? 18 Isten hűségére mondom, hogy hozzátok intézett

beszédünkben nincs: »igen« is meg »nem« is. 19 Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek

hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt »igen« is meg »nem« is, hanem az »igen«

valósult meg benne. 20 Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind »igen» lett őbenne. Ezért az

»ámen« is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére. 21 Aki pedig megerősít minket veletek

együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten, 22 és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket,

s foglalóként a Lelket adta szívünkbe.

23 Istent hívom tanúnak magam mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem el

eddig Korintusba. Mert nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötök segítői vagyunk,

hiszen a hitben erősen álltok.

1 Azt tettem fel magamban, hogy nem megyek ismét szomorúsággal hozzátok. 2 Mert ha

én megszomorítlak titeket, ugyan ki az, aki megörvendeztet engem, ha az nem, akit én meg-

szomorítok? 3 És arról a dologról is azért írtam nektek, hogy amikor majd odamegyek, ne érjen

engem szomorúság azok miatt, akiknek örülnöm kellene, mert meggyőződésem mindnyájatok-

ról, hogy az én örömöm mindnyájatok öröme. 4 Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és

aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okoz-

zak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

Buzdítás a megbocsátásra 5 Ha nekem valaki szomorúságot okozott, nem engem szomo-

rított meg, hanem részben, hogy ne túlozzak, mindnyájatokat. 6 Elég az ilyennek az a büntetés,

amely a többség részéről érte. 7 Most pedig, éppen ellenkezőleg, inkább bocsássatok meg neki,

és vigasztaljátok meg, hogy a nagyon mély bánat valamiképpen el ne eméssze őt. 8 Éppen ezért

kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet. 9 Hiszen azért is írtam, hogy próbára tegyelek tite-

ket, és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e? 10 Akinek pedig ti megbocsáto-

tok valamit, annak én is megbocsátok; mert én is, amikor megbocsátottam, ha volt mit megbo-

csátanom, azt értetek tettem Krisztus színe előtt, 11 hogy be ne hálózzon minket a sátán, mert

nem ismeretlenek előttünk az ő szándékai.

Az apostoli szolgálat dicsősége és szükségszerűsége: 2,12-5,10

Pál Krisztus jó illata 12 Amikor Troászba érkeztem Krisztus evangéliumának hirdetésére,

bár a kapu nyitva volt előttem az Úrban, 13 nem volt nyugalma lelkemnek, mert nem találtam

ott Títusz testvéremet, azért búcsút vettem tőlük, és Makedóniába mentem. 14 De hála legyen

Istennek, aki mindig diadalra segít minket Krisztusban, és az ő ismeretének jó illatát minden

helyen elterjeszti általunk! 15 Mert Krisztus jó illata vagyunk az Istenért azok közt, akik üdvö-

zülnek, és azok közt is, akik elvesznek. 16 Ezeknek halált hozó halotti szag, azoknak pedig az

élet éltető illata. De ki alkalmas erre? 17 Mert mi nem vagyunk olyanok, mint igen sokan, akik

meghamisítják Isten igéjét, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten előtt, Krisztus-

ban.

Az új szövetség szolgálata 1 S most kezdjük-e újra ajánlani magunkat? Talán nekünk is

szükségünk van, mint egyeseknek, hozzátok szóló vagy tőletek való ajánló levelekre? 2 A mi

levelünk ti vagytok, beírva a szívünkbe, ismeri és olvassa azt minden ember. 3 Mert nyilvánvaló

veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem

tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való táblái-

ra {Kiv 24,12; Ez 11,19}.

4 Isten iránt ilyen bizalmunk Krisztus által van. 5 Nem mintha magunktól, mintegy saját

erőnkből képesek lennénk bármit is kigondolni, ellenkezőleg: a mi képességünk Istentől van. 6 Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a

Léleké: mert a betű öl, a Lélek pedig éltet.

7 Ha már a halálnak a betűkkel, kövekre írt szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy Izrael fiai

nem nézhettek Mózes arcára arcának mulandó dicsősége miatt, 8 hogyne lenne még dicsősége-

sebb a Lélek szolgálata? 9 Mert ha már a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, sokkal dicsősége-

sebb a megigazulás szolgálata. 10 Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már

nem is dicsőséges. 11 Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.

12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, nagy nyíltsággal beszélünk, 13 s nem úgy viselke-

dünk, mint Mózes, aki leplet helyezett arcára {Kiv 34,33.35}, hogy Izrael fiai ne lássák annak a

végét, ami mulandó. 14 De értelmük eltompult. Hisz mind a mai napig, amikor az Ószövetséget

olvassák, ott van ugyanaz a lepel, nincs levéve, mert az csak Krisztusban tűnik el. 15 Sőt, mind

a mai napig, mikor Mózest olvassák, lepel takarja szívüket. 16 De amikor az Úrhoz fordul, el-

vétetik a lepel {Kiv 34,34}. 17 Mert az Úr Lélek, s ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. 18 Mi pedig

mindnyájan, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét {Kiv 16,7}, ugyanarra a kép-

másra változunk át dicsőségről dicsőségre az Úr Lelke által.

1 Mivel tehát ilyen szolgálatunk van, miután irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk

el, 2 hanem lemondunk a gyalázatos alattomosságról, nem járunk álnokságban, és nem hamisít-

juk meg Isten igéjét, hanem az igazság hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiisme-

retének Isten előtt.

3 Ha a mi evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek, 4 akikben ennek a világnak az istene elvakította a hitetlen értelmet, hogy az Isten képmásának,

Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium fénye ne ragyogjon fel számukra. 5 Mi ugyanis nem

önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat; önmagunkat pedig mint a ti szolgátokat

Jézusért. 6 Mert Isten, aki azt mondta: »A sötétségből világosság ragyogjon fel«, maga tá-

masztott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisz-

tus arcán.

Szenvedni és megdicsőülni Krisztussal 7 Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a

rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne önmagunknak. 8 Mindenfelől szorongatnak minket,

de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; 9 üldözést szen-

vedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; 10 állandóan hor-

dozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkben. 11 Mert

minket, élőket, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen ha-

landó testünkön. 12 Bennünk tehát a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.

13 Mivel azonban a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, mint amiről írva van: »Hittem,

azért szóltam« {Zsolt 116,10G}, mi is hiszünk, és ezért beszélünk. 14 Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr

Jézust feltámasztotta, minket is fel fog támasztani Jézussal, és veletek együtt elébe állít. 15 Mert

minden értetek van, hogy a kegyelem bőséges kiáradása miatt egyre többen adjanak hálát Isten

dicsőségére. 16 Éppen ezért nem csüggedünk el, sőt, még ha a mi külső emberünk romlásnak

indul is, a belső emberünk mégis napról napra megújul. 17 Ez a mi mostani, könnyű szenvedé-

sünk ugyanis a dicsőségnek igen nagy, örök mértékét szerzi meg nekünk. 18 Ha nem a látható

dolgokra figyelünk, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható: ideigvaló, a láthatatlan pedig

örökkévaló.

Reménység 1 Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk

hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. 2 Azért is sóhajtozunk ebben a testben,

mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, 3 hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne

bizonyuljunk. 4 Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt

akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így azt, ami halandó, elnyelje

az élet. 5 Aki pedig felkészített erre bennünket, Isten az, aki foglalóként a Lelket adta nekünk.

6 Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úr-

tól, 7 mert hitben járunk, és nem szemlélésben. 8 De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni

a testből, és elérkezni az Úrhoz. 9 Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár

távol élünk tőle. 10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy

mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.

Pál szolgálata: 5,11-6,10

A kiengesztelődés szolgálata 11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, az embereket igyek-

szünk meggyőzni, Isten előtt azonban nyíltan állunk. Remélem pedig, hogy a ti lelkiismeretetek

előtt is nyíltan állunk. 12 Nem ajánljuk magunkat nektek újra, hanem alkalmat adunk nektek,

hogy velünk dicsekedjetek azokkal szemben, akik a külső szerint dicsekszenek, és nem a szív

szerint. 13 Mert ha magunkon kívül vagyunk, az az Istenért történik; ha eszünknél vagyunk, az

pedig értetek van.

14 Krisztus szeretete ugyanis sürget minket. Mert azt gondoljuk, hogy ha egy meghalt

mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; 15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek,

már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 16 Mi tehát mostan-

tól fogva senkit sem ismerünk emberi módon. És ha Krisztust emberi módon ismertük is, most

már nem úgy ismerjük. 17 Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme,

újak keletkeztek.

18 Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és ne-

künk adta a megbékélés szolgálatát. 19 Mert Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette ma-

gával a világot, úgy, hogy nem számította be bűneinket, és ránk bízta a békéltetés igéjét. 20 Mi

tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát ben-

neteket, béküljetek meg Istennel! 21 Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi

Isten igazságossága legyünk őáltala.

Pál magatartása 1 Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten ke-

gyelmét. 2 Mert ő mondja:

»A nekem tetsző időben meghallgattalak,

és az üdvösség napján megsegítettelek téged« {Iz 49,8}.

Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja! 3 Senkinek sem okozunk

semmiféle botrányt, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, 4 hanem mindenben Isten szolgáiként

viselkedünk: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, 5 verésben, börtön-

ben, zendülés közepette, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, 6 tisztaságban, tudásban, bé-

ketűrésben, kedvességben, a Szentlélekben, nem színlelt szeretetben, 7 az igazság igéjében,

Isten erejében; jobbról és balról az igazság fegyverzetében, 8 dicsőségben és becstelenségben,

gyalázatban és jó hírnévben; mint csábítók és mégis igazmondók; 9 mint ismeretlenek és mégis

ismertek; mint halálra váltak, és íme, mégis élünk; mint megvertek, de meg nem öltek; 10 mint

szomorkodók, és mégis mindig örvendezők; mint szűkölködők, és mégis sokakat gazdagítók;

mint akiknek semmijük sincsen, és mindenük megvan.

Kibékülés a korintusiakkal: 6,11-7,16

Buzdítás és figyelmeztetés 11 A szánk megnyílt felétek, korintusiak, s a szívünk kitárult. 12 Nem bennünk van szűk hely számotokra, hanem a ti szívetekben szűk a hely. 13 Hogy pedig

ezt viszonozzátok, mint gyermekeimnek mondom, tárjátok ki ti is szíveteket!

14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazvoltnak a gonoszsághoz?

Vagy milyen közösség van a világosság és a sötétség között? 15 Hogyan egyezne ki Krisztus

Béliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? 16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálvá-

nyokkal? Hisz ti az élő Isten temploma vagytok, amint Isten mondja:

»Köztük fogok lakni és közöttük járni,

az ő Istenük leszek, és ők az én népem lesznek {Lev 26,11k}. 17 Menjetek ki tehát közülük,

váljatok külön – mondja az Úr –,

s ne érintsetek tisztátalant! {Iz 52,11}

Akkor magamhoz fogadlak majd titeket, 18 és én atyátok leszek,

ti pedig az én fiaim és leányaim lesztek {Szof 3,20G; Jer 31,9; Iz 43,6},

mondja a mindenható Úr« {Ám 3,13G; 2Makk 1,24}.

1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat a test és a lé-

lek minden szennyétől, és tegyük teljessé megszentelődésünket Isten félelmében.

2 Fogadjatok be minket szívetekbe! Senkit nem bántottunk meg, senkit nem döntöttünk

romlásba, senkit nem csaltunk meg. 3 Nem kárhoztatásotokra mondom ezt; hiszen az előbb

mondtam, hogy életre-halálra a szívünkben vagytok. 4 Nagy a bizalmam bennetek, nagyon di-

csekszem veletek; telve vagyok vigasztalással, nagyon bőséges az én örömöm minden szoron-

gatásunk mellett.

Títusz küldetése 5 Mert amikor Makedóniába érkeztünk, semmi nyugalma sem volt tes-

tünknek, hanem mindenféle szorongatást szenvedtünk: kívül harcok, belül félelem.

6 De Isten, aki megvigasztalja a megalázottakat, megvigasztalt minket Títusz megérkezé-

sével; 7 sőt nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel megvigasz-

talódott köztetek, mert elbeszélte nekünk vágyódásotokat, sírásotokat, buzgólkodásotokat

érettem, úgyhogy még jobban megörültem.

8 Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom; de ha meg is bántam

volna – mivel látom, hogy az a levél, bár ideig-óráig, megszomorított titeket –, 9 most örülök,

nem azért, mert megszomorodtatok, hanem azért, mert megtérésre szolgált a szomorúságotok.

Isten szerint szomorodtatok meg, úgyhogy semmiben se szenvedtetek kárt miattunk. 10 Mert az

Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez az üdvösségre; a világ szomorúsága

azonban halált szerez. 11 S íme, éppen ez a ti Isten szerint való szomorúságotok milyen nagy

buzgóságot ébresztett bennetek, sőt mentegetőzést, méltatlankodást, félelmet, vágyódást, buz-

gólkodást és a vétkes megbüntetését! Mindenben megmutattátok, hogy ti ártatlanok vagytok a

dologban. 12 Tehát, ha írtam is nektek, nem a sértő miatt tettem, és nem is a sértett miatt, ha-

nem hogy nyilvánvalóvá tegyem nektek Isten színe előtt buzgóságtokat, amelyet irányunkban

tanúsítotok. 13 Ezért vigasztalódtunk meg.

De vigasztalódásunkban még jobban megörültünk Títusz öröme miatt, hogy lelkét mind-

nyájan felüdítettétek, 14 és ha valamivel dicsekedtem neki veletek kapcsolatban, nem vallottam

szégyent, hanem ahogyan nektek mindent az igazság szerint mondtunk, úgy a mi Títusz előtt

való dicsekvésünk is igaznak bizonyult. 15 És ő még jobb szívvel van irántatok, amikor megem-

lékezik mindnyájatok engedelmességéről, ahogyan félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy mindenben bizalommal lehetek hozzátok.

Felhívás az adakozásra: 8,1-24

A makedóniai keresztények példája 1 Tudtotokra adjuk, testvérek, Isten kegyelmét,

amelyet Makedónia egyházai kaptak, 2 hogy a nyomorúság sok megpróbáltatása között bősé-

ges lett az örömük, és igen nagy szegénységükből megszületett jószívűségük túláradó gazdag-

sága. 3 Mert tanúskodom róla, hogy erejük szerint, sőt erejükön felül is önként adakoztak, 4 és

kérvén-kérve igyekeztek meggyőzni minket, hogy részük lehessen a jótékonyságban és a szen-

tek javára végzett szolgálatban. 5 És reményünket felülmúlva önmagukat adták oda először az

Úrnak, aztán pedig nekünk, Isten akarata szerint.

A gyűjtés befejezése Korintusban 6 Ezért arra kértük Títuszt, hogy amint már megkezdte,

fejezze is be nálatok ezt a jótékonyságot.

7 Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban

és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. 8 Nem parancskép-

pen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szeretetetek őszinteségét is próbára

tegyem. 9 Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét: ő értetek szegénnyé lett, bár

gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek. 10 Tanácsot viszont adok ebben

az ügyben, mert ez hasznotokra van nektek, akik tavaly óta elkezdtetek cselekedni, méghozzá

saját akaratotokból. 11 Most tehát a cselekvést is hajtsátok végre, hogy amilyen készséges az

akarat, olyan legyen a végrehajtás is abból, amitek van. 12 Mert ha az akarat készséges, aszerint

kedves az, amije valakinek van, nem aszerint, amije nincs. 13 Nem úgy, hogy másoknak köny-

nyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: 14 most a ti

bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködé-

seteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: 15 »Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és

aki keveset, nem szűkölködött« {Kiv 16,18}.

A munkatársak buzgalma és önzetlensége 16 Hála legyen Istennek, aki ugyanezt a buzgó-

ságot adta értetek Títusz szívébe, 17 mert elfogadta a felkérést, sőt, mivel buzgósága nagy volt,

önszántából ment el hozzátok. 18 Vele küldtük azt a testvért is, aki az evangélium hirdetéséért

minden egyházban elismerésnek örvend, 19 sőt mi több, akit az egyházak kísérőnkké is rendel-

tek ebben a jótékonyságban, melyet az Úr dicsőségére és elszántságunk megmutatására szolgá-

lunk. 20 Így kívánjuk elkerülni azt, hogy valaki megrágalmazhasson minket ezen bőséges ado-

mány miatt, amely gondunkra van bízva, 21 mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr

előtt, hanem az emberek előtt is {Péld 3,4G}. 22 Velük együtt elküldtük azt a testvérünket is, aki-

nek buzgó voltát sok dologban gyakran kipróbáltuk, most pedig még sokkal buzgóbb, iránta-

tok való nagy bizalommal.

23 Ami Títuszt illeti: ő az én társam és segítőm közöttetek, a testvéreink pedig az egyhá-

zak küldöttei, Krisztus dicsősége. 24 Mutassátok meg tehát irántuk szereteteteknek és rólatok

való dicsekvésünknek bizonyságát az egyházak színe előtt.

Újabb felhívás az adakozásra: 9,1-15

A megbízottak ajánlása 1 A szentek javára való szolgálatról fölösleges nektek írnom; 2 hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem is veletek a makedónok előtt, hogy Achá-

ja készen áll a múlt esztendő óta, és a ti buzgóságotok igen sokakat föllelkesített. 3 Mindamellett elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekvésünk ebben az ügyben

alaptalannak bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen legyetek. 4 És ha a makedónok el-

jönnek velem, és titeket készületlenül találnak, szégyent ne valljunk mi – hogy ne is mondjam:

ti – ebben a dologban. 5 Azért szükségesnek tartottam megkérni a testvéreket, hogy menjenek

előre hozzátok, és készítsék elő a megígért adományt, hogy az úgy legyen készen, mint bő

áldás, nem mint szűk alamizsna.

Az adakozók dicsérete 6 Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet,

bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy

kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti {Péld 22,8G}. 8 Isten pedig elég hatalmas,

hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva,

és bőven teljék minden jótéteményre, 9 amint írva van:

»Bőven adott a szegényeknek;

igazságossága fennmarad örökkön-örökké« {Zsolt 112,9}.

10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül {Iz 55,10}, megsokasítja

majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazvoltotok gyümölcsét {Óz 10,12G}. 11 Így mindenben

gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt. 12 Mert ennek a szolgálatnak a teljesítése nemcsak azt adja meg, amire a szenteknek szükségük

van, hanem sokakat hálaadásra is késztet Isten iránt. 13 Ennek a szolgálatnak a próbája folytán

ugyanis dicsőítik majd Istent azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumát valljá-

tok, és azért az őszinte közösségvállalásért, amelyet irántuk és mindenki iránt tanúsítotok. 14 Imádkoznak is értetek és vágyódnak utánatok, mivel Isten kegyelme bőségesen áradt ki rá-

tok. 15 Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

A támadások visszautasítása: 10,1-18

Az ellenfelek vádjai 1 Krisztus szelídségére és szerénységére kérlek titeket, én Pál, aki

szemtől szemben ugyan alázatos vagyok köztetek, távollétemben azonban bátor vagyok vele-

tek szemben: 2 kérlek benneteket, hogy amikor majd nálatok leszek, ne kelljen bátornak len-

nem, olyan határozottsággal, amellyel, úgy gondolom, bátor lehetek egyesekkel szemben, akik

úgy vélekednek rólunk, mintha mi az emberek módjára viselkednénk. 3 Mert bár emberek va-

gyunk, nem emberek módjára harcolunk. 4 Harci fegyvereink ugyanis nem embertől származ-

nak, hanem Isten által erősek az erősségek lerombolására. Harcunkkal leromboljuk a terveket, 5 és minden magasságot, amely Isten ismerete ellen ágaskodik, és fogságba ejtünk minden ér-

telmet, Krisztus iránt való engedelmességre. 6 Készek vagyunk megbüntetni minden engedet-

lenséget, mihelyt teljes lesz a ti engedelmességetek.

7 Nézzetek szembe a valósággal! Ha valaki azzal biztatja magát, hogy Krisztusé, gondolja

meg magában azt is, hogy amint ő Krisztusé, úgy mi is. 8 Mert még ha kissé többet is találnék

dicsekedni hatalmunkkal, amelyet az Úr a ti építésetekre, s nem romlásotokra adott, nem valla-

nék szégyent. 9 De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy csak rémisztgetlek titeket a leve-

lekkel. 10 Mert »a levelek ugyan – mondják – súlyosak és erősek, a testi megjelenése azonban

erőtlen, és a beszéde gyarló.« 11 Gondoljon az ilyen arra, hogy amilyenek távollétünkben va-

gyunk leveleinkben, szóval, olyanok leszünk ottlétünkkor is, tettel.

Pál munkája 12 Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik

önmagukat ajánlják; de oktalanul viselkednek, hiszen önmagukhoz mérik és önmagukhoz ha-

sonlítják magukat. 13 Mi azonban nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem annak a munkának a

mértéke szerint, melyet Isten jelölt ki számunkra, hogy hozzátok is eljussunk. 14 Mert mi nem

terjeszkedünk ki rátok, mintha nem jutottunk volna el hozzátok, hiszen hozzátok is eljutottunk

Krisztus evangéliumával. 15 Nem dicsekszünk mértéktelenül mások munkájával, de megvan a

reményünk, hogy ha hitetek növekedni fog, bőséges megbecsülésben lesz részünk köztetek

saját munkakörünkben. 16 Akkor a rajtatok túl levő területeken is hirdetni fogjuk az evangéliu-

mot, anélkül, hogy a mások által már elvégzett munkával dicsekednénk.

17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék {Jer 9,22k}; 18 mert nem az érdemel hitelt, aki

önmagát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

Pál önigazolása: 11,1-12,13

Az apostol önigazolása 1 Bárcsak eltűrnétek tőlem egy kis ostobaságot! Kérlek, visel-

jetek el! 2 Mert Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek ugyanis titeket

egy férfival, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz. 3 De félek, hogy amint a kígyó

félrevezette Évát álnokságával, úgy a ti értelmetek is elfordul a Krisztus iránti őszinte és tiszta

odaadástól. 4 Mert ha valaki jön, és más Krisztust hirdet, mint akit mi hirdettünk, vagy más

Lelket fogadtok be, mint amit kaptatok, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, azt

igen jól eltűritek. 5 Pedig azt hiszem, semmivel sem tettem kevesebbet a fő-fő apostoloknál, 6 mert ha járatlan vagyok is a beszédben, az ismeretben nem, hiszen azt mindenben és minden

tekintetben megmutattam nektek.

7 Vagy talán bűnt követtem el akkor, amikor önmagamat megaláztam, hogy titeket fölma-

gasztaljalak, mikor Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek? 8 Más egyházakat fosztottam

ki, támogatást fogadtam el tőlük, hogy titeket szolgálhassalak. 9 Amikor nálatok voltam és

szükséget szenvedtem, senkinek sem voltam a terhére, mert amiben hiányt szenvedtem, azt

pótolták a Makedóniából jött testvérek, és mindenben vigyáztam, hogy terhetekre ne legyek, és

vigyázni is fogok. 10 Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ezen a dicsőségemen

ezután sem engedek csorbát ejteni Achája vidékein.

11 Miért? Azért, mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója! 12 De amit teszek, tenni is fo-

gom, hogy elvegyem az alkalmat azoktól, akik alkalmat keresnek, hogy olyanokkal dicsekedje-

nek, mint mi. 13 Mert az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolainak tette-

tik magukat. 14 S ez nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. 15 Nem nagy dolog tehát, ha az ő szolgái is az igazságosság szolgáinak tettetik magukat. Vé-

gük megfelel majd a cselekedeteiknek.

Pál fáradalmai 16 Újra mondom tehát, ne tartson senki ostobának. Vagy fogadjatok el en-

gem akár ostobának, hadd dicsekedjem én is egy kissé. 17 Amit mondok, nem az Úr szerint

mondom, hanem mintegy ostobaságból, mert van alapja dicsekvésemnek. 18 Mivel sokan di-

csekszenek emberi előnyeikkel, most én is dicsekedni fogok. 19 Ti ugyanis örömest eltűritek az

ostobákat, hiszen bölcsek vagytok. 20 Mert elviselitek, ha valaki szolgaságra vet benneteket, ha

valaki elnyel, ha valaki hatalmába kerít, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver.

21 Szégyenkezve mondom, hisz mintha mi gyöngék lettünk volna ebben a tekintetben. De

azzal, amivel valaki dicsekedni mer – ostobaságból mondom –, én is merek. 22 Zsidók ők? Én

is! Izraeliták ők? Én is! Ábrahám ivadékai ők? Én is! 23 Krisztus szolgái ők? Mint oktalan

mondom, én még inkább: számtalan fáradság, igen sokszor fogság, módfelett való verések,

gyakori halálveszély közepette. 24 A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyven ütést. 25 Háromszor szenvedtem megvesszőzést, egyszer megkövezést, háromszor hajótörést, egy

nap és egy éjjel a mély tengeren hányódtam. 26 Gyakran voltam úton, veszélyben folyóvizeken,

veszélyben rablók között, veszélyben saját népem körében, veszélyben a nemzetek között, ve-

szélyben városban, veszélyben pusztaságban, veszélyben tengeren, veszélyben hamis testvérek

között, 27 fáradságban és nyomorúságban, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjúságban,

gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. 28 Ezek mellett ott van még mindennapi

nyugtalanságom: valamennyi egyház gondja. 29 Ki erőtlen, hogy én ne lennék erőtlen? Ki bot-

ránkozik meg, hogy én ne égnék?

30 Ha dicsekedni kell, gyöngeségemmel dicsekszem. 31 Isten, a mi Urunk Jézus Atyja, aki

áldott mindörökké, tudja, hogy nem hazudom. 32 Damaszkuszban Aretász király helytartója

őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfogjon, 33 és az ablakon keresztül, kosárban

bocsátottak le a falon, így menekültem meg a kezéből.

Pál gyöngeségével dicsekszik 1 Ha már dicsekednem kell – bár semmit sem használ –

áttérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. 2 Ismerek egy embert Krisztusban, aki ti-

zennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, vagy testen kívül, nem tudom, Isten tudja –

elragadtatott a harmadik égig. 3 S tudom, hogy ugyanez az ember – testben-e, vagy testen kí-

vül, nem tudom, Isten tudja – 4 elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, amelyeket

embernek nem szabad kimondania. 5 Ezzel az emberrel dicsekszem, önmagammal viszont nem

dicsekszem, csak gyöngeségeimmel. 6 Pedig ha dicsekedni akarnék, akkor sem lennék ostoba,

hiszen igazságot mondanék, de tartózkodom ettől, nehogy valaki többre becsüljön annál, amit

bennem lát vagy amit tőlem hall 7 a kinyilatkoztatások nagysága miatt. Ezért, hogy el ne bízzam

magam, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul verjen. 8 Háromszor kértem emi-

att az Urat, hogy távozzék az tőlem; 9 de ő azt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem,

mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.« Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem,

hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. 10 Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben,

bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok,

akkor vagyok erős.

11 Ostobává lettem, ti kényszerítettetek rá. Mert nektek kellett volna engem ajánlanotok,

semmivel sem voltam ugyanis kisebb azoknál, akik fölötte nagy apostolok – bár semmi sem

vagyok; 12 de az én apostoli mivoltom jelei a végtelen türelemben, jelekben, csodákban és ha-

talmi tettekben nyilvánultak meg közöttetek. 13 Mert miben kaptatok kevesebbet a többi egy-

házaknál, hacsak nem abban, hogy én magam nem voltam a terhetekre? Bocsássátok meg ne-

kem ezt az igazságtalanságot!

Pál látogatásának hírüladása: 12,14-13,10

Gondok 14 Íme, most harmadszor készülök hozzátok menni, de nem leszek a terhetekre.

Mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, hiszen nem a gyermekek tartoznak kincse-

ket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15 Én pedig igen szívesen áldozok,

sőt magam is áldozattá leszek a ti lelketekért. Ha én ennyire szeretlek titeket, kevesebb szere-

tetre találnék nálatok?

16 Ám legyen, én nem voltam terhetekre, mivel azonban ravasz vagyok, csellel fogtalak

meg titeket. 17 Behálóztalak-e titeket küldötteim bármelyike által? 18 Megkértem Títuszt, és

vele elküldtem azt a testvért. Behálózott-e titeket Títusz? Nem jártunk-e ugyanazon lélek sze-

rint? S nem ugyanazon az úton?

19 Régóta azt gondoljátok már, hogy mentegetőzünk előttetek? Isten előtt, Krisztusban

beszélünk. Mindez pedig, szeretteim, a ti épülésetekre szolgál. 20 Mert félek, hogy amikor majd

odaérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek szeretnélek, és ti is olyannak talál-

tok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy versengés, irigység, indulatosság, egye-

netlenkedés, rágalom, fondorkodás, felfuvalkodottság, pártoskodás lesz köztetek, 21 úgyhogy

amikor odaérkezem, az én Istenem ismét megaláz engem nálatok, és meg kell majd siratnom

sokakat azok közül, akik régebben vétkeztek, és nem tértek meg a tisztátalanságból, parázna-

ságból és szemérmetlenségből, amelyet elkövettek.

Végső intelmek 1 Íme, ezúttal harmadszor megyek hozzátok: »Két vagy három tanú

vallomása döntsön el minden ügyet« {MTörv 19,15}. 2 Előre megmondtam, és most előre kijelen-

tem, ahogy második ottlétemkor, most a távollétemben is azoknak, akik régebben vétkeztek, és

a többieknek is, hogy ha ismét odamegyek, nem fogok kegyelmezni. 3 Hiszen annak bizonyíté-

kát keresitek, hogy belőlem Krisztus szól, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem erős közte-

tek. 4 Mert bár gyöngeségében megfeszítették, Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne,

de élni fogunk vele együtt Isten erejéből értetek.

5 Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbá-

ra. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor

nem álltátok ki a próbát. 6 Azt azonban remélem felismeritek, hogy mi kiálltuk a próbát. 7 Kérjük Istent, hogy semmi gonoszat ne tegyetek, nem azért, hogy mi próbát kiálltaknak látsz-

szunk, hanem azért, hogy ti megtegyétek a jót, nekünk pedig ne kelljen kiállnunk a próbát. 8 Mert semmit sem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért. 9 Sőt örülünk, amikor

mi gyöngék vagyunk, ti pedig erősek vagytok; könyörgünk is a ti tökéletességetekért. 10 Azért

írom mindezt távollétemben, hogy ha jelen leszek, ne járjak el keményen azzal a hatalommal,

melyet az Úr nekem építésre adott, és nem rombolásra.

Zárszó és áldás: 13,11-13

11 Egyébként, testvérek, örüljetek, legyetek tökéletesek, buzdítsátok egymást, legyetek

egyetértők, éljetek békességben, s a szeretet és békesség Istene veletek lesz. 12 Köszöntsétek

egymást szent csókkal. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan.

13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mind-

nyájatokkal!

LEVÉL A GALATÁKNAK

Címzés és köszöntés: 1,1-5

1 Pál, aki nem emberektől, nem ember által apostol, hanem Jézus Krisztus és az Atyais-

ten által, aki feltámasztotta őt a halottak közül, 2 és a velem levő testvérek mindnyájan, Galácia

egyházainak. 3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztus-

tól. 4 Ő feláldozta önmagát bűneinkért, hogy kiragadjon minket a jelen gonosz világból, Iste-

nünknek és Atyánknak akarata szerint. 5 Legyen neki dicsőség mindörökkön örökké! Ámen.

A levél megírásának oka: 1,6-9

6 Csodálom, hogy attól, aki titeket Krisztus kegyelme által meghívott, ilyen hamar más

evangéliumhoz pártoltok, 7 holott nincsen más, csak olyanok vannak, akik zavarba ejtenek tite-

ket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. 8 De még ha mi, vagy akár az égből egy an-

gyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, kivetett legyen! 9 Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek,

mint amit átvettetek, kivetett legyen!

Pál apostoli tisztsége: 1,10-2,10

Pál meghívása 10 Vajon emberek helyeslését akarom most elnyerni, vagy Istenét? Embe-

reknek igyekszem-e tetszeni? Ha még az embereknek igyekeznék tetszeni, nem volnék Krisztus

szolgája!

11 Tudtotokra adom ugyanis, testvérek, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem

emberi találmány; 12 mert én nem embertől kaptam vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus

kinyilatkoztatásából. 13 Hallottátok ugyanis, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy

mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. 14 Felülmúltam a zsidóságban számos

kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. 15 Mikor azon-

ban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva {Iz 49,1} kiválasztott, és kegyelme

által meghívott, 16 hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a nemzetek között,

egyáltalán nem kértem ki emberek tanácsát, 17 Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-

elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba.

18 Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála

maradtam tizenöt napig. 19 Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr

testvérét. 20 Amit itt írok, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. 21 Azután Szíria és

Kilikia vidékeire mentem. 22 Júdeának Krisztusban lévő egyházai számára személyesen nem is

voltam ismert. 23 Csak azt hallották felőlem: »Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a

hitet, amelyet valaha pusztított«, 24 és dicsőítették miattam az Istent.

Határozat Jeruzsálemben 1 Tizennégy esztendő múlva azután ismét fölmentem Jeruzsá-

lembe Barnabással, s magammal vittem Títuszt is. 2 Kinyilatkoztatástól indítva mentem föl, és

megtárgyaltam velük az evangéliumot, amelyet a nemzetek közt hirdetek, azokkal külön is,

akik tekintélyesek voltak, nehogy hiábavaló legyen, ahogy futok vagy ahogy futottam. 3 De

még a velem levő Títuszt sem kényszerítették a körülmetélésre, bár görög volt. 4 A hamis test-

vérek ellenére sem tették, akik azért lopakodtak és furakodtak be, hogy kikémleljék a Krisztus

Jézusban való szabadságunkat, s így minket szolgaságba taszítsanak. 5 Ezeknek egy pillanatig

sem engedtük magunkat alávetni, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok.

6 Azok pedig, akik tekintélyesek voltak – hogy milyenek voltak valamikor, az nem tartozik

rám; Isten nem nézi az ember személyét –, azok a tekintélyesek engem semmivel sem terheltek

meg. 7 Sőt inkább, amikor látták, hogy rám van bízva a körülmetéletlenek evangéliuma, mint

ahogy Péterre a körülmetélteké 8 – mert aki erőt adott Péternek a körülmetéltek apostolságára,

nekem is erőt adott a nemzetek között –, 9 és amikor megismerték a nekem adott kegyelmet,

Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, az egység jeléül jobbot nyújtottak ne-

kem és Barnabásnak, hogy mi a nemzetek között apostolkodjunk, ők pedig a körülmetéltek

között. 10 Csak legyen gondunk a szegényekre, amit én törekedtem is megtenni.

A hitből fakadó megigazulás: 2,11-4,7

Vita Antióchiában 11 Amikor azonban Kéfás Antióchiába jött, nyíltan szembeszálltam vele,

mert méltó volt a feddésre. 12 Mielőtt ugyanis Jakabtól odaérkeztek volna néhányan, mindig

együtt étkezett a pogány származásúakal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult, és külön-

vált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. 13 Képmutatását követte a többi zsidó is, úgyhogy Bar-

nabást is belevitték a képmutatásba. 14 De amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evan-

gélium igazsága szerint, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: »Ha te zsidó létedre a pogá-

nyok módjára élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogány származásúakat,

hogy zsidó módon éljenek?« 15 Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem a pogányok közül

való bűnösök. 16 Mivel pedig tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedeteiből igazul meg,

hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk

Krisztus hite, és nem a törvény cselekedetei által, mert a törvény cselekedeteiből egy ember

sem igazul meg.

17 Hogyha mi, akik Krisztusban keresünk megigazulást, magunk is bűnösöknek bizonyu-

lunk, vajon akkor Krisztus a bűn előmozdítója? Semmi esetre sem! 18 Mert ha ismét felépítem

azt, amit leromboltam, önmagamat teszem törvényszegővé. 19 Én ugyanis a törvény által meg-

haltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: 20 élek

én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten

Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21 Nem érvénytelenítem

Isten kegyelmét: ha ugyanis a megigazulás a törvény által van, akkor Krisztus hiába halt meg.

A Lelket a hívők kapják meg 1 Ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, miután a

szemetek elé tártuk a megfeszített Jézus Krisztust? 2 Csak azt mondjátok meg nekem: a tör-

vény cselekedetei alapján kaptátok-e meg a Lelket, vagy az igehirdetés hívő hallgatása által? 3 Ennyire oktalanok vagytok? Amit a Lélekkel kezdtetek, most a testtel fejezitek be? 4 Hiába

éltetek át oly sok mindent? Úgy látszik, valóban hiába! 5 Aki tehát a Lelket adja nektek és cso-

dákat művel köztetek, a törvény cselekedetei, vagy az igehirdetés hívő hallgatása alapján teszi-

e ezt?

Ábrahám hite és az áldás ígérete 6 Ahogy Ábrahám: »hitt Istennek, és ez megigazulására

szolgált« {Ter 15,6}. 7 Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek, azok Ábrahám fiai. 8 Mivel pedig az

Írás előre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, előre hirdette Ábrahám-

nak: »Tebenned nyer áldást minden nemzet« {Ter 12,3}. 9 Így tehát akik hitből valók, azok nyer-

nek áldást a hívő Ábrahámmal. 10 Mert mindazok, akik a törvény cselekedeteire támaszkodnak,

átok alatt vannak. Írva van ugyanis: »Átkozott mindenki, aki hűségesen meg nem tartja mind-

azt, aminek teljesítése elő van írva a törvény könyvében« {MTörv 27,26}. 11 Hogy pedig a törvény

által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert »az igaz hitből él« {Hab 2,4}. 12 A tör-

vény pedig nem a hiten alapszik, hanem »aki teljesíti a törvényt, élni fog általa« {Lev 18,5}. 13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: »Át-

kozott mindaz, aki a fán függ« {MTörv 21,23}. 14 Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása Krisztus

Jézusban a pogányokra is rászálljon, és hogy a megígért Lelket megkapjuk a hit által.

15 Testvérek, emberi módon szólok. Még az ember érvényes végrendeletét sem érvényte-

lenítheti senki, és nem egészítheti ki. 16 Nos, az ígéretek Ábrahámnak és utódjának szóltak.

Nem azt mondja az Írás: »és utódainak«, mint soknak, hanem mint egynek: »és a te utódod-

nak« {Ter 22,17}, aki a Krisztus. 17 Azt mondom tehát: az Isten által megerősített végrendeletet a

négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, hogy megszüntesse az

ígéretet. 18 Mert ha a törvényből származna az örökség, akkor már nem az ígéretből; Ábra-

hámnak pedig Isten ígéret által adta ajándékát.

A törvény üdvtörténeti szerepe 19 Mi tehát a törvény? A bűnök miatt hozták, amíg el nem

jön az utód, akinek az ígéret szól. Angyalok által hirdették ki, közvetítő útján. 20 Ez a közvetí-

tő azonban nem egy valakinek a közvetítője, Isten pedig egy. 21 A törvény tehát az Isten ígére-

tei ellen van? Semmi esetre sem! Mert ha olyan törvényt adtak volna, amely éltetni képes, va-

lóban a törvényből lenne a megigazulás. 22 De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígére-

tet Jézus Krisztus hite által nyerjék el a hívők.

23 Amíg a hit el nem érkezett, a törvény fogságában voltunk tartva a hit számára, amely

majd kinyilatkoztatást nyer. 24 Ennélfogva a törvény Krisztushoz vezető nevelőnk volt, hogy a

hit által igazuljunk meg. 25 Amikor azonban elérkezett a hit, már nem vagyunk a nevelő alatt.

Hit és istengyermekség 26 Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a hit által Krisztus Jézusban. 27 Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra: 28 nincs többé zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabad, sem férfi, sem nő; mert mindnyájan

egy vagytok Krisztus Jézusban. 29 Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai, s az

ígéret szerint való örökösök.

1 Mondom pedig: Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, bár

mindennek ura, 2 hanem gyámok és gondviselők alatt van az apjától előre meghatározott időig. 3 Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgasága alatt voltunk. 4 De amikor

elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvaló-

ja lett, 5 hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. 6 Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba,

Atya!« 7 Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten

által.

A keresztény szabadság: 4,8-6,10

Óvás a régi szolgaságba való visszaeséstől 8 Azelőtt ugyan, mivel Istent nem ismertétek,

azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; 9 de most, amikor megismertétek

Istent, sőt ismertek vagytok Isten előtt, hogyan fordultok ismét az erőtlen és szegényes ele-

mekhez, hogy azoknak újból szolgáljatok? 10 Napokat tartotok meg és hónapokat, időket és

esztendőket! 11 Féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam köztetek.

12 Legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti; kérve-kérlek titeket, test-

vérek! Semmivel sem bántottatok meg. 13 Hiszen tudjátok, hogy a test erőtlenségében hirdet-

tem nektek először az evangéliumot; 14 és azt, ami kísértésetekre szolgálhatott testemben, nem

vetettétek meg, és meg sem utáltátok, hanem úgy fogadtatok engem, mint Isten angyalát, mint

Krisztus Jézust.

15 Hova lett hát az akkori boldogságtok? Mert tanúsítom rólatok, hogy ha lehetett volna, a

szemeteket is kivájtátok volna és nekem adtátok volna. 16 Hát ellenségetek lettem, mert igazat

mondok nektek? 17 Nem jó szándékkal buzgólkodnak körülöttetek, hanem el akarnak tőlem

szakítani titeket, hogy aztán értük buzgólkodjatok. 18 Jó dolog mindenkor buzgólkodnotok a

jóban, nemcsak akkor, amikor jelen vagyok köztetek, 19 fiacskáim, akiket fájdalommal szülök

újra, míg Krisztus kialakul bennetek! 20 Szeretnék most nálatok lenni, és más hangon beszélni,

mert nem tudom, miként is kellene szólnom hozzátok.

Az Írás tanúsága 21 Mondjátok meg nekem ti, akik a törvény alatt akartok lenni: nem hall-

játok a törvényt? 22 Mert írva van: Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálótól, és egy a szabad

asszonytól {Ter 16,15; 21,2-3}. 23 De az, aki a szolgálótól volt, test szerint született, aki pedig a sza-

bad asszonytól, ígéret folytán. 24 Ezeket példázatképpen mondták; mert ezek az asszonyok a

két szövetséget jelentik: az egyik a Sínai hegyről valót, amely szolgaságra szül, ez Hágár. 25 Hágár voltaképpen az Arábiában levő Sínai hegyet jelenti, s megfelel a mostani Jeruzsálem-

nek; ugyanis fiaival együtt szolgaságban él. 26 A magasságbeli Jeruzsálem pedig szabad: ez a mi

anyánk. 27 Mert írva van:

»Örülj, te magtalan, aki nem szülsz;

ujjongj és kiálts, aki nem vajúdsz,

mert több a fia az elhagyottnak,

mint annak, akinek férje van« {Iz 54,1}.

28 Ti pedig, testvérek, mint ahogy Izsák, az ígéret fiai vagytok. 29 De amint akkor az, aki

test szerint született, üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. 30 De mit mond az Írás?

»Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem fog örökölni a szabad asszony fiával« {Ter

21,10}. 31 Tehát, testvérek, nem a szolgálónak vagyunk fiai, hanem a szabad asszonynak.

Szabadság vagy szolgaság 1 Erre a szabadságra tett szabaddá minket Krisztus. Legye-

tek tehát állhatatosak, és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját. 2 Íme én, Pál, mon-

dom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. 3 Újra tanúságot

teszek minden ember előtt, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. 4 Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvényben keresitek a megigazulást, kiestetek a kegyelem-

ből. 5 Mert mi a Lélek által, hitből várjuk a megigazulás reményét. 6 Hiszen Krisztus Jézusban

sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó

hit.

7 Jól futottatok; ki akadályozott meg benneteket, hogy engedelmeskedjetek az igazság-

nak? 8 Ez a hitegetés nem attól van, aki meghívott titeket. 9 Egy kevés kovász az egész tésztát

megkeleszti. 10 Bízom bennetek az Úrban, hogy nem fogtok másképp vélekedni. Aki pedig

megzavar titeket, viselni fogja az ítéletet, akárki legyen is az. 11 Én pedig, testvérek, ha még

most is a körülmetélkedést hirdetem, miért szenvedek még mindig üldözést? Akkor megszűnt a

kereszt botránya. 12 Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik titeket megzavar-

nak!

A szeretet, mint a Lélek gyümölcse 13 Mert ti szabadságra vagytok hivatva, testvérek, csak

a szabadság ne legyen kibúvó a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak!

14 Mert az egész törvény egy mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: »Szeresd feleba-

rátodat, mint önmagadat« {Lev 19,18}. 15 De ha egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy

egymást el ne emésszétek!

16 Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! 17 Mert a

test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek,

hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. 18 Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény

alatt. 19 A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, 20 bálványimádás,

mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, 21 irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb

is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. 22 A Lélek gyü-

mölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, 23 szelídség, ön-

megtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. 24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették

testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. 25 Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek

szerint!

26 Ne vágyódjunk a hiú dicsőség után, egymást ingerelve, egymásra irigykedve!

Krisztus törvénye 1 Testvérek, ha valakit valamilyen bűnben tetten is érnek, ti, akik lel-

kiek vagytok, oktassátok az ilyet a szelídség szellemében; de ügyelj magadra, nehogy te is kí-

sértésbe ess. 2 Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét. 3 Mert

ha valaki valaminek tartja magát, holott semmi, félrevezeti önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit

vizsgálja meg, és akkor csak önmagára nézve lesz dicsekednivalója, és nem másra nézve. 5 Mert mindenki a maga terhét fogja hordozni.

6 Aki pedig az igében oktatást nyer, részesítse oktatóját minden jóban. 7 Ne vezessétek fél-

re magatokat: Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is; 8 hiszen

aki testének vet, a testből arat majd romlást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat majd

örök életet. 9 Ne fáradjunk bele a jótettekbe, mert ha el nem lankadunk, annak idején majd

aratni is fogunk. 10 Tehát amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen pedig hittestvére-

inkkel.

Zárszó és áldás: 6,11-18

11 Nézzétek csak, milyen nagy betűkkel írok nektek saját kezemmel! 12 Akik test szerint

akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélkedésre, csak azért, hogy Krisztus

keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. 13 Mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a tör-

vényt; csak azért akarják, hogy körülmetélkedjetek, hogy testetekkel dicsekedjenek. 14 Tőlem

azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében, aki

által a világ meg van feszítve számomra, és én a világnak. 15 Mert sem a körülmetélés nem ér

semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény. 16 És mindazokra, akik ezt a sza-

bályt követik, békesség és irgalom, és Istennek Izraeljére!

17 Ezután senki se okozzon nekem kellemetlenséget, mert Jézus jegyeit viselem testemen.

18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

LEVÉL AZ EFEZUSIAKNAK

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, az Efezusban lévő szenteknek és a Krisz-

tus Jézusban hívőknek. 2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus

Krisztustól!

Isten üdvözítő terve: 1,3-2,22

Isten üdvözítő tervének magasztalása 3 Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene

és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. 4 Mert kiválasztott minket őbenne

a világ megteremtése előtt,

hogy szentek és szeplőtelenek

legyünk előtte a szeretetben. 5 Eleve arra rendelt minket,

hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által,

akaratának jóságos tetszése szerint, 6 és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét,

amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7 Benne van számunkra a megváltás az ő vére által,

a bűnök bocsánata,

kegyelme gazdagságának megfelelően,

8 amelyet igen bőségesen juttatott nekünk

minden bölcsességgel és ismerettel. 9 Megismertette ugyanis velünk

akaratának a titkát jóságos tetszése szerint,

amelyet elhatározott benne 10 az idők teljességének megvalósításáról:

hogy Krisztusban, mint Főben, újra összefogjon mindent,

ami a mennyben és ami a földön van.

11 Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik eleve erre rendeltettünk annak végzé-

se szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, 12 hogy magasztaljuk az ő dicső-

ségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.

13 Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, hittetek is neki, és

megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, 14 aki foglalója örökségünknek, amíg Isten telje-

sen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.

Imádság Krisztus fenségének megismeréséért 15 Ezért én is, miután hallottam az Úr Jé-

zusban való hitetekről és az összes szent iránti szeretetetekről, 16 nem szűnök meg hálát adni

értetek, megemlékezve rólatok imádságaimban, 17 hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicső-

ség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. 18 Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen

gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, 19 és milyen mérhetetlenül nagy az ő ereje fö-

löttünk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát 20 Krisztusban mutatta meg, amikor

feltámasztotta a halottak közül, és jobbjára {Zsolt 110,1} állította a mennyekben, 21 minden fejede-

lemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden egyéb név fölé, nemcsak ezen a világon, ha-

nem az eljövendő világban nevezettek fölé is. 22 Mindent a lába alá vetett {Zsolt 8,7}, s megtette

őt mindenek fölött álló főnek az egyház számára, 23 amely az ő teste, és annak a teljessége, aki

mindent mindenben betölt.

Isten a halálból az életre vezet 1 És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitek és bűnei-

tek miatt, 2 amelyekben jártatok egykor ennek a világnak szokása szerint, a levegőben uralkodó

fejedelemnek engedelmeskedve, annak a léleknek, amely most a hitetlenség fiaiban működik. 3 Egykor mi is mindnyájan ezek között forgolódtunk, mikor követtük testünk vágyait, és telje-

sítettük a test és az érzékek kívánságait. Természetünknél fogva a harag fiai voltunk, akárcsak

a többiek. 4 De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett

minket, 5 noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett – kegyelemből

üdvözültetek –, 6 vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek közé helyezett el Jézus Krisztusban,

7 hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvol-

tából Krisztus Jézusban. 8 Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, ha-

nem Isten ajándéka: 9 nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. 10 Hiszen az ő műve va-

gyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokat

gyakoroljuk.

Mindnyájan egyek Krisztusban 11 Tartsátok tehát eszetekben, hogy egykor a pogányság

jelét viseltétek testetekben, és körülmetéletleneknek neveztek titeket azok, akik a testen kézzel

végzett körülmetélkedésről kapják a nevüket. 12 Akkoriban Krisztus nélkül éltetek, idegenek

voltatok Izrael közösségétől, kívül álltatok az ígéret szövetségein, remény nélkül és Isten nél-

kül éltetek ezen a világon. 13 Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok,

közel jutottatok Krisztus vére által. 14 Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és

a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. 15 A tételes paran-

csokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse

önmagában, 16 és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az

ellenségeskedést saját magában. 17 Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők volta-

tok, s békét a közel lévőknek {Iz 57,19}; 18 mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lé-

lekben az Atyához.

19 Így tehát most már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai

és Isten házanépe, 20 az apostolok és próféták alapjára rakott épület, melynek szegletköve ma-

ga Krisztus Jézus. 21 Benne illeszkedik egybe az egész építmény, és szent templommá növek-

szik az Úrban. 22 Ti is benne épültök egybe Isten lakóhelyévé a Lélekben.

Pál a nemzetek apostola 1 Ezért vagyok én, Pál, Krisztus Jézus foglya értetek, a nemze-

tekhez tartozókért. 2 Bizonyára hallottátok, hogy Istennek milyen kegyelmi adományában ré-

szesültem a ti javatokra, 3 vagyis azt, hogy kinyilatkoztatásból megismertem a titkot, ahogyan

már fentebb röviden megírtam. 4 Ha elolvassátok, megérthetitek belőle, hogy megismertem

Krisztus titkát, 5 amely más nemzedékek idejében nem volt ismert az emberek fiai előtt, úgy

ahogyan most a Lélek által kijelentette szent apostolainak és prófétáinak: 6 azt ugyanis, hogy a

nemzetek Krisztus Jézusban társörökösök, tagjai az egy testnek, és együtt részesülnek az ígé-

retben az evangélium által. 7 Ennek lettem én szolgája Isten kegyelmének adományából, melyet

nekem juttatott hathatós ereje szerint. 8 Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott

osztályrészül ez a kegyelem: hirdetni a nemzeteknek Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, 9 és

felvilágosítani mindenkit, miként vált valóra a titok, amely öröktől fogva el volt rejtve a min-

dent teremtő Istenben, 10 hogy most kinyilvánuljon Isten sokrétű bölcsessége a mennyei fejede-

lemségeknek és hatalmasságoknak az egyház útján. 11 Ez volt az ő örök végzése, amelyet

Krisztus Jézusban, a mi Urunkban valósított meg. 12 Benne, a belé vetett hit által járulhatunk

bátran és bizalommal Istenhez. 13 Ezért kérlek titeket, ne csüggedjetek el az értetek viselt meg-

próbáltatásaim miatt. Ezek a ti dicsőségetekre fognak szolgálni.

Könyörgés az egyházért 14 Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, 15 akitől minden

nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: 16 Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága

szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, 17 hogy Krisztus a hit által a szí-

vetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva 18 fel tudjátok fogni az összes

szenttel együtt, hogy mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, 19 és megismer-

hessétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét is, s beteljetek Isten egész teljes-

ségével.

20 Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen

azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk, 21 dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jé-

zusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.

Különböző intelmek: 4,1-6,20

Felhívás az egységre 1 Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek mél-

tó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2 teljes alázatosságban, szelídségben és türe-

lemben. Viseljétek el egymást szeretettel. 3 Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke

kötelékében. 4 Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. 5 Egy az

Úr, egy a hit, egy a keresztség. 6 Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll,

mindent áthat, és mindenben benne van.

Az egyházat építő kegyelmi adományok 7 A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus

ajándékozásának mértéke szerint kapta. 8 Ezért mondja az Írás:

»Felment a magasba, foglyokat vitt magával,

s ajándékokat adott az embereknek.« {Zsolt 68,19}

9 Az pedig, hogy »felment«, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire? 10 Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent.

11 Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává, másokat evangélistává, ismét má-

sokat pedig pásztorrá és tanítóvá, 12 hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére

Krisztus testének felépítése céljából, 13 amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megis-

merésének egységére, és azzá a tökéletes emberré leszünk, aki megvalósította Krisztus teljes-

ségét; 14 hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bár-

mely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. 15 Ellenkezőleg, járjunk

az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. 16 Általa

az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész

sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.

A régi és az új ember 17 Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most

már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. 18 Sötétség

borult az értelmükre, az istenes élettől elidegenedtek a bennük levő tudatlanság miatt, amely

szívük megátalkodottságának következménye. 19 Érzéketlenné váltak, átadták magukat a fajta-

lanságnak, és haszonlesésből mindenféle tisztátalan tettet elkövetnek.

20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, 21 ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok

oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van: 22 vessétek le a korábbi élet-

mód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; 23 újuljatok

meg gondolkodástok szellemében, 24 és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére {Ter

1.26} teremtetett, valóban igaz és szent emberként.

Kötelességek a felebaráttal szemben 25 Éppen ezért szakítsatok a hazugsággal, és min-

denki mondjon igazat felebarátjának {Zak 8,16}, hiszen tagjai vagyunk egymásnak. 26 Ha harag-

szotok is, ne vétkezzetek {Zsolt 4,5 G}; a nap ne nyugodjék le haragotok fölött, 27 és ne adjatok

helyet az ördögnek. 28 Aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját kezével

szerezzen javakat, hogy legyen miből adnia a szűkölködőnek. 29 Semmiféle gonosz beszéd ne

kerüljön ki szátokból, csak olyan, amely, ahol szükséges, alkalmas az építésre, hogy kegyelmet

közöljön a hallgatókkal. 30 Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pe-

csételve a megváltás napjára.

31 Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek min-

den gonoszsággal együtt. 32 Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsás-

satok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

1 Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, 2 s éljetek szeretetben,

ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként

Istennek.

Út a sötétségből a világosságra 3 Paráznaság és mindenféle tisztátalanság vagy kapzsiság

szóba se jöjjön köztetek, mint ahogy ez a szentekhez illik, 4 sem ocsmányság, sem ostoba vagy

kétértelmű beszéd, ami illetlen, hanem inkább a hálaadás. 5 Értsétek már meg, és jegyezzétek

meg magatoknak, hogy semmiféle paráznának vagy tisztátalannak, kapzsinak, azaz bálvány-

imádónak nincs öröksége Krisztus és Isten országában.

6 Senki se vezessen félre benneteket üres fecsegéssel, hiszen ilyenek miatt sújtja Isten ha-

ragja a hitetlenség fiait. 7 Ne legyetek tehát bűneik részesei. 8 Mert valamikor sötétség voltatok,

most azonban világosság vagytok az Úrban. Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei 9 – a

világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság –, 10 keressétek azt, ami az

Úrnak tetszik. 11 Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok

azokat. 12 Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. 13 Mindenre azonban,

ami elmarasztalásban részesül, világosság derül, 14 s minden, ami napvilágra jut, világossággá

válik. Innen a mondás: »Kelj fel alvó, támadj fel a halottak közül, és Krisztus rád ragyog!«

15 Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek, ne mint esztelenek, 16 hanem mint böl-

csek. Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk! 17 Ne legyetek tehát ostobák, ha-

nem értsétek meg, hogy mi az Úr akarata! 18 Ne részegedjetek le bortól, mert abból erkölcste-

lenség fakad, inkább teljetek el Lélekkel! 19 Magatok közt zsoltárokat, szent dalokat és lelki

énekeket zengjetek, énekeljetek és zengedezzetek szívetekben az Úrnak! 20 Adjatok hálát min-

denkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának!

A keresztény család 21 Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében!

22 Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, 23 mert a férfi feje az

asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. 24 De mint ahogy az egy-

ház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek.

25 Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát

adta érte, 26 hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, 27 és dicsővé tegye

magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen

szent és szeplőtlen. 28 Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket.

Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. 29 Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táp-

lálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, 30 mert tagjai vagyunk az ő testének. 31 »Ezért az

ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek« {Ter 2,24}. 32 Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom! 33 Tehát mindegyiktek úgy

szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.

1 Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van az rendjén. 2 »Tiszteld apádat és anyádat« {Kiv 20,12}; ez az első, ígérettel egybekötött parancs: 3 »hogy jó

dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön« {MTörv 5,16}. 4 És ti apák, ne ingereljétek haragra

gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben és az Úr intelmével!

5 Szolgák, engedelmeskedjetek test szerinti uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek

egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak! 6 Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek tetszését

keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik Isten akaratát! 7 Készséges

akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek, s nem embereknek! 8 Tudjátok, hogy min-

denki, aki valami jót tesz, annak jutalmát megkapja majd az Úrtól, akár szolga, akár szabad.

9 Ti pedig, gazdák, ugyanezt tegyétek velük, hagyjátok a fenyegetőzést, hiszen tudjátok,

hogy nekik is, nektek is Uratok van az égben, s nála nincs személyválogatás.

Felhívás a küzdelemre 10 Végezetül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hathatós ere-

jében! 11 Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! 12 Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmassá-

gok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő

szellemei ellen.

13 Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megáll-

hassatok, mert mindent megtettetek. 14 Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igaz-

ságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! {Iz 59,17} 15 Lábatok saruja legyen a

béke evangéliumának hirdetésére való készség. 16 Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel

kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. 17 Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek

kardját, vagyis az Isten igéjét. 18 Mindenkor esedezzetek a Lélekben, minden imádságban és

könyörgésben, s őbenne virrasszatok teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentért, 19 és értem is, hogy Isten adjon nekem szavakat, amikor megnyitom ajkamat, hogy bátran hir-

dessem az evangélium titkát, 20 aminek hírnöke vagyok a bilincsekben is; hadd beszéljek bátran,

amint kötelességem.

Zárszó és áldás: 6,21-24

21 Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem, mit művelek, Tichikusz, a szeretett testvér

és hűséges szolga az Úrban, mindent el fog nektek mondani. 22 Éppen azért küldtem őt hozzá-

tok, hogy megtudjátok, mi van velünk, s megvigasztalja szíveteket.

23 Békesség a testvéreknek, és hittel párosult szeretet az Atyaistentől és az Úr Jézus Krisz-

tustól! 24 Kegyelem mindazoknak, akik meg nem fogyatkozó szeretettel szeretik a mi Urunkat,

Jézus Krisztust!

LEVÉL A FILIPPIEKNEK

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben az

elöljárókkal és a diákonusokkal együtt. 2 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól

és az Úr Jézus Krisztustól!

Pál és a hívek: 1,3-26

Hálaadás és könyörgés 3 Valahányszor megemlékezem rólatok, hálát adok Istenemnek, 4 és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért, 5 mivel részt vesztek

az evangélium szolgálatában az első naptól kezdve mindmáig. 6 Bízom is abban, hogy aki meg-

kezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig. 7 Illő is, hogy így gondol-

kozzam mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, akik a bilincseimben, valamint az

evangélium védelmezésében és megerősítésében mindannyian részesei vagytok a nekem jutta-

tott kegyelemnek. 8 Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus

szeretetében. 9 Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék megismerésben

és teljes megértésben, 10 hogy meg tudjátok ítélni, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok

legyetek Krisztus napjára, 11 telve az igaz életnek Jézus Krisztus által szerzett gyümölcsével

Isten dicsőségére és dicséretére.

Pál fogságának értelme 12 Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy jelen körülmé-

nyeim inkább hasznára vannak az evangéliumnak, 13 mert az egész császári testőrségben és

máshol is ismeretes lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem, 14 és az Úrban való testvérek

többsége bilincseimből bizalmat merítve bátrabban, félelem nélkül meri hirdetni az igét. 15 Némelyek ugyan irigységből és versengésből, mások azonban jóakaratból hirdetik Krisztust. 16 Ezek szeretetből, mert tudják, hogy az evangélium védelméért vagyok itt; 17 azok meg ver-

sengésből, nem tiszta szándékkal hirdetik Krisztust, s azt hiszik, hogy lelki kínt okoznak bilin-

cseimben. 18 De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár hátsó gondolattal,

akár őszinte szándékkal. Én örülök neki. Sőt, ezután is örülni fogok, 19 mert tudom, hogy ez

üdvösségemre válik {Jób 13,16 G} imádságotok és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. 20 Ez

az én várakozásom és reménységem, hogy semmiben sem szégyenülök meg, ellenkezőleg, tel-

jes a bizalmam, hogy mint mindig, úgy most is megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élet,

akár halál által.

21 Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. 22 De ha az életben maradás az

eredményes munkát jelenti számomra, akkor nem tudom, mit válasszak. 23 A kettő között ví-

vódom: szeretnék elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez mindennél jobb lenne, 24 tiértetek

viszont szükségesebb, hogy a testben maradjak. 25 Mivel meg vagyok erről győződve, tudom,

hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a ti előrehaladásotok érdekében, és hitből

fakadó örömötökre, 26 hogy még inkább dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban, amikor

újból elmegyek hozzátok.

Felhívás az egyetértésre 27 Ezért tehát éljetek is méltón Krisztus evangéliumához, hogy

akár elmegyek és meglátlak benneteket, akár távol vagyok, azt halljam rólatok, hogy egy Lé-

lekben vagytok, egyetértően együtt küzdötök az evangélium hitéért, 28 és egyáltalán nem ret-

tentek meg az ellenfelektől. Ez számukra a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek a

jele, mégpedig Istentől. 29 Mert Krisztusért ti nem csak azt a kegyelmet kaptátok, hogy higgye-

tek benne, hanem hogy szenvedjetek is érte, 30 hiszen ti is ugyanazt a harcot vívjátok, amelyet

nálam láttatok, és amelyet most felőlem hallotok.

1 Ha tehát ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki

közösség, az együttérzés és a könyörület, 2 tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők

vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek. 3 Ne tegye-

tek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a má-

sikat maga fölött állónak. 4 Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a máso-

két is.

Krisztus példája 5 Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is

megvolt, 6 aki, bár Isten alakjában létezett,

nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,

amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, 7 hanem kiüresítette önmagát,

szolgai alakot vett fel,

és hasonló lett az emberekhez,

külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. 8 Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,

mégpedig a kereszthalálig. 9 Ezért Isten felmagasztalta őt,

és olyan nevet adott neki,

amely minden más név fölött van, 10 hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd

az égben, a földön és az alvilágban, 11 és minden nyelv vallja {Iz 45,23},

hogy »Jézus Krisztus az Úr!«

az Atyaisten dicsőségére.

Az apostol aggódik a közösség üdvösségéért 12 Így tehát, kedveseim, amint mindig is en-

gedelmesek voltatok, munkáljátok üdvösségeteket félelemmel és rettegéssel, nemcsak úgy,

ahogy jelenlétemben tettétek, hanem még sokkal inkább most, a távollétemben. 13 Mert Isten

az, aki bennetek az akarást és a véghezvitelt egyaránt műveli jóakarata szerint. 14 Tegyetek

meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, 15 hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen

fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között {MTörv 32,5}, akik között ragyogtok, mint

csillagok a mindenségben. 16 Ragaszkodjatok az élet igéjéhez, hogy meglegyen a dicsőségem

Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam eredménytelenül {Iz 65,23 G}. 17 Sőt,

ha italáldozatul véremet kiontják is a ti hitetek istentiszteleti áldozatára, örülök és együtt ör-

vendezem mindnyájatokkal. 18 Hasonlóképpen ti is örüljetek, és velem együtt örvendezzetek.

Timóteus és Epafroditosz küldetése: 2,19-30

19 Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan hozzátok küldhetem, hogy én is

megnyugodjam, ha értesülök dolgaitokról. 20 Senkim sincs ugyanis, aki lélekben annyira hoz-

zám hasonló volna és olyan őszintén szívén viselné ügyeteket. 21 Hiszen mindenki a maga dol-

gával törődik, és nem Jézus Krisztuséval. 22 Megbízhatóságát ismeritek, hiszen mint a gyermek

apjának, úgy végezte velem a szolgálatot az evangéliumért. 23 Remélem tehát, hogy elküldhe-

tem őt, mihelyt látom, hogy merre fordulnak ügyeim. 24 Sőt, bízom az Úrban, hogy magam is

hamarosan el tudok menni.

25 Szükségesnek tartottam, hogy Epafroditosz testvért, társamat a munkában és a küzde-

lemben, aki mint a ti küldöttetek, szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldjem, 26 mert

kívánkozott mindnyájatok után, és bánkódott azon, hogy hírét hallottátok betegségének. 27 Bizony, halálosan beteg volt, Isten azonban megkönyörült rajta, de nemcsak rajta, hanem

rajtam is, nehogy bánatra bánat érjen. 28 Annál gyorsabban küldtem tehát őt, hogy újból örülje-

tek, ha viszontlátjátok, és ne bánkódjam én sem. 29 Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes öröm-

mel, és becsüljétek meg az ilyen férfiakat! 30 Hiszen ő Krisztus ügye miatt került közel a halál-

hoz, s kockára tette életét, hogy pótolja az irányomban végzett szolgálatban azt, amit ti nem

teljesíthettetek.

A keresztények élete, az apostol példája: 3,1-4,9

Állhatatosság a hitben 1 Egyébiránt, testvéreim, örvendezzetek az Úrban. Nekem nem

terhes, hogy ugyanazt írjam nektek, titeket viszont megerősít. 2 Ügyeljetek a kutyákra, ügyelje-

tek a rossz munkásokra, ügyeljetek a megcsonkítottakra! 3 Mert a körülmetéltek mi vagyunk,

akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe

helyezzük. 4 Nekem lehetne ugyan bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy

bizakodhat a testben, én még inkább: 5 a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetéből,

Benjamin törzséből származom, héber a héberek közül, a törvény megtartásában farizeus, 6 buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan.

Vágyakozás a Krisztussal való teljes közösségre 7 De ami számomra nyereség volt, azt

veszteségnek tartottam Krisztusért. 8 Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én

Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek

tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem, 9 és hogy én őbenne legyek, nem a saját megigazulá-

som alapján, amely a törvényből származik, hanem az által a megigazulás által, amely Krisztus

hitéből való, vagyis amely Istentől van a hit révén. 10 Krisztust akarom megismerni, és feltáma-

dásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban, 11 hogy valami-

képpen eljussak a halottak közül való feltámadásra. 12 Nem mintha már kezemben tartanám,

vagy már tökéletes lennék, de törekszem rá, hogy magamhoz ragadjam, mert Krisztus is magá-

hoz ragadott engem. 13 Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam,

de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van. 14 Így fu-

tok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban.

15 Akik tehát tökéletesek vagyunk, gondolkodjunk így mindnyájan; ha pedig valamiben

másképp gondolkoztok, Isten azt is feltárja majd előttetek. 16 Amire azonban már eljutottunk,

aszerint járjuk utunkat.

17 Legyetek követőim, testvérek, és figyeljetek azokra, akik úgy élnek, ahogy példát ad-

tunk nektek. 18 Mert sokan élnek úgy – sokszor mondtam nektek, és most is sírva mondom –,

mint Krisztus keresztjének ellenségei. 19 Végük a pusztulás, istenük a hasuk, dicsekvésük az,

ami a szégyenük, s a figyelmük földi dolgokra irányul. 20 A mi hazánk azonban a mennyekben

van, ahonnan mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust. 21 Ő átalakítja gyarló testünket, és

hasonlóvá teszi az ő dicsőséges testéhez, azzal az erővel, amellyel hatalma alá vethet mindent.

Egyetértés, öröm és béke 1 Azért tehát, szeretett és hőn óhajtott testvéreim, örömöm és

koronám, így tartsatok ki az Úrban, szeretteim!

2 Evódiát nagyon kérem, és Szintichét is kérve-kérem, hogy értsenek egyet az Úrban. 3 Téged is felkérlek, igazi munkatársam, segíts nekik, hisz velem együtt küzdöttek az evangéli-

umért, Kelemennel és a többi munkatársammal, akiknek a neve benne van az élet könyvé-

ben {Zsolt 69,29}.

4 Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! 5 Ismerje meg mindenki a ti szelíd-

ségeteket! Az Úr közel van! 6 Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden

helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten

elé! 7 Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket

Krisztus Jézusban.

8 Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami

igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. 9 Amit

tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a

békesség Istene.

Pál megköszöni az ajándékokat: 4,10-20

10 Igazán megörültem az Úrban, hogy végre megint felbuzdultatok a rólam való gondos-

kodásra. Korábban is gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. 11 Nem az ínség mon-

datja ezt velem, hiszen megtanultam, hogy beérjem azzal, amim van. 12 Tudok szűkölködni és

tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és

nélkülözni is. 13 Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad.

14 Mégis jól tettétek, hogy részvéttel voltatok nyomorúságomban. 15 Ti is tudjátok,

filippiek, hogy az evangélium hirdetésének kezdetén, amikor Makedóniából útnak indultam,

egy egyház sem lépett velem az adás és viszonzás kapcsolatára, egyedül csak ti. 16 Már

Tesszalonikibe is küldtetek egyszer-kétszer valamit a szükségleteimre. 17 Nem mintha ado-

mányra vágynék, hanem mert annak gyümölcsét áhítom, amelyet bőségesen írnak majd a java-

tokra. 18 Átvettem mindent, és bővelkedem; el vagyok látva, amióta megkaptam

Epafroditosztól, amit küldtetek, mint kellemes illatot, kedves és Istennek tetsző áldozatot. 19 Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus

Jézusban. 20 Istennek és a mi Atyánknak dicsőség mindörökkön-örökké! Ámen.

Befejezés: köszöntések és áldás: 4,21-23

21 Köszöntsetek minden szentet Krisztus Jézusban. A velem levő testvérek köszöntenek ti-

teket. 22 A szentek mindnyájan, különösen a császár házából valók, köszöntenek titeket.

23 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Ámen.

LEVÉL A KOLOSSZEIEKNEK

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, és Timóteus testvér 2 a Kolosszében élő

szent és hívő testvéreknek Krisztusban. Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól!

Pál öröme: 1,3-23

Hálaadás a közösségért 3 Hálát adunk Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyjának, va-

lahányszor értetek imádkozunk, 4 mivel hallottunk hitetekről Krisztus Jézusban, és a szeretet-

ről, amelyet az összes szent iránt tanúsítotok, 5 azért a reménységért, amely készen áll számo-

tokra a mennyben, s amelyről már hallottatok az evangélium igaz igéjében. 6 Ez eljutott hozzá-

tok, és ahogy az egész világon gyümölcsöt hoz és növekszik, úgy nálatok is, attól a naptól

kezdve, amelyen a maga igazságában hallottátok és megismertétek Isten kegyelmét. 7 Így tanul-

tátok azt Epafrásztól, a mi szeretett szolgatársunktól, aki Krisztus hűséges szolgája értünk. 8 Ő

értesített minket Lélekből fakadó szeretetetekről is.

Könyörgés a közösségért 9 Ezért mi is, attól a naptól kezdve, hogy ezt hallottuk, szünte-

lenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy az ő akaratának az ismerete teljes legyen ben-

netek, minden lelki bölcsességgel és megértéssel együtt, 10 és az Úrhoz méltóan éljetek, min-

denben az ő tetszése szerint, hogy minden jócselekedetben gyümölcsöt hozzatok, és gyarapod-

jatok Isten ismeretében. 11 Erősítsen meg titeket dicsőségének hatalmából minden erővel, hogy

végig kitartsatok, és béketűrők legyetek.

Krisztus, a mindenség és az egyház feje 12 Örömmel adjatok hálát az Atyának,

aki méltókká tett titeket arra,

hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban. 13 Kiragadott minket a sötétség hatalmából,

s áthelyezett szeretett Fiának országába. 14 Benne van a mi megváltásunk,

a bűnök bocsánata. 15 Ő a láthatatlan Isten képmása,

és minden teremtmény elsőszülöttje, 16 mert benne teremtetett minden az égben és a földön,

a láthatók és a láthatatlanok,

a trónusok és uralmak,

a fejedelemségek és hatalmasságok.

Minden őáltala és őérte teremtetett. 17 Ő előbb van mindennél,

és minden benne áll fenn. 18 Ő a testnek, az egyháznak a feje;

ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül,

hogy az övé legyen az elsőség mindenben. 19 Mert úgy tetszett az Atyának,

hogy benne lakjon az egész teljesség,

20 és hogy általa engeszteljen ki magával mindent,

ami a földön és a mennyben van,

azáltal, hogy békességet szerzett

keresztjének vérével.

A közösség bátorítása 21 Titeket is, akik egykor idegenek és ellenséges érzületűek volta-

tok a gonosz tettek miatt, 22 megbékéltetett most az ő emberi testében a halál által, hogy mint

szenteket, szeplőtelenül és feddhetetlenül állítson önmaga elé. 23 Maradjatok meg ezért a hitben

szilárdan és állhatatosan, ne tántorodjatok el az evangélium reménységétől, amelyet hallotta-

tok, amelyet minden teremtménynek hirdettek az ég alatt, s amelynek én, Pál, a szolgája lettem.

Buzdítások: 1,24- 2,23

Pál szolgálata 24 Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt,

ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, 25 amelynek én szolgája

lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva, hogy teljesen érvényt szerezzek Isten igéjé-

nek, 26 a titoknak, amely századok és nemzedékek óta el volt rejtve, de amelyet most kinyilat-

koztatott szentjeinek. 27 Velük akarta Isten megismertetni ennek a titoknak dicsőséges gazdag-

ságát a nemzetek között. Ez a titok pedig nem más, mint a bennetek lévő Krisztus, a dicsőség

reménye. 28 Mi őt hirdetjük, amikor minden embert intünk és tanítunk teljes bölcsességgel,

hogy minden embert tökéletessé tegyünk Krisztusban. 29 Ezért fáradozom és küzdök az ő ere-

jének segítségével, amely hatékonyan működik bennem.

1 Azt akarom, hogy tudjátok meg, hogyan küzdök értetek, a laodíceaiakért, és mindazo-

kért, akik nem látták szemtől-szembe személyemet, 2 hogy a szívük megvigasztalódjék, és sze-

retetben összeforrva eljussanak a megértés teljességének minden gazdagságára, Isten titkának,

Krisztusnak ismeretére, 3 akiben a bölcsesség és a tudomány minden kincse rejlik. 4 Ezt azért

mondom, hogy senki félre ne vezessen titeket tetszetős beszéddel. 5 Mert ha testileg távol va-

gyok is, lelkileg veletek vagyok, és örülök, amikor látom köztetek a rendet és a Krisztusban

való hiteteknek a szilárdságát.

6 Ezért tehát, ahogyan elfogadtátok az Úr Jézus Krisztust, úgy éljetek is benne, 7 gyökerezzetek meg őbenne, és épüljetek rá! Erősödjetek meg a hitben, ahogyan tanultátok, és

legyen bőséges a hálaadásotok!

Óvás a tévtanítóktól 8 Vigyázzatok, hogy senki rabul ne ejtsen titeket bölcselettel és hiú

megtévesztéssel, amely emberi hagyományhoz, a világ elemeihez, nem pedig Krisztushoz iga-

zodik. 9 Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, 10 és benne jutottatok

teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje. 11 Benne körül is

metélkedtetek, nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem az érzéki test levetésével, a Krisztus

szerinti körülmetéléssel, 12 amikor vele együtt eltemetkeztetek a keresztségben, és vele együtt

fel is támadtatok, annak az Istennek erejébe vetett hit által, aki őt feltámasztotta a halottak

közül. 13 Vele együtt titeket is, amikor halottak voltatok vétkeitek és testetek

körülmetéletlensége miatt, életre keltett azáltal, hogy megbocsátotta minden vétkünket. 14 Az

adóslevelet, mely ellenünk szólt és vádolt minket, eltörölte, eltette az útból, és a keresztre sze-

gezte; 15 lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette

őket, és diadalmaskodott rajtuk.

16 Senki ne ítéljen el tehát titeket étel vagy ital dolgában, sem az ünnepnapra, újholdra

vagy szombatra vonatkozó dolgokban. 17 Ezek csak árnyékai a jövendő dolgoknak, a valóság

azonban Krisztusé. 18 Ne fosszon meg titeket a jutalomtól az olyan ember, aki tetszeleg magá-

nak az alázatoskodásban és az angyalok tiszteletében, aki látomásai miatt felfuvalkodik, alapta-

lanul elbizakodik érzékies lelkületében, 19 és nem ragaszkodik a Főhöz, aki az illesztések és az

ízületek segítségével gondozza és összetartja az egész testet, hogy megvalósítsa abban az Isten

szerint való növekedést.

20 Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vesztek magatokra szabályo-

kat, mintha a világban élnétek: 21 »Ne nyúlj hozzá, ne ízleld, ne érintsd!« 22 Hiszen ezek mind

arra valók, hogy a használat folytán elpusztuljanak. Csak emberi parancsokról és tanításokról

van szó {Iz 29,13 G}. 23 A bölcsesség látszatát keltik az önkényes istentisztelettel, az alázatosko-

dással és a test sanyargatásával, de nincs bennük semmi érték; csak az érzéki test kielégítésére

szolgálnak.

Új élet Krisztusban: 3,1-4,6

A régi és az új ember 1 Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent

valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve {Zsolt 110,1}. 2 Az odafent való dolgokkal törődje-

tek, ne a földiekkel. 3 Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. 4 Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a

dicsőségben.

5 Irtsátok ki tehát tagjaitokból azt, ami földi: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a bujasá-

got, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. 6 Miattuk érke-

zik el Isten haragja a hitetlenség fiaira. 7 Ti is ezeket műveltétek egykor, amikor köztük éltetek. 8 Most azonban vessétek el magatoktól mindezeket: a haragot, az indulatosságot, a rosszakara-

tot, szátokból a káromlást és a rút beszédet. 9 Ne hazudjatok egymásnak, ti, akik levetettétek a

régi embert cselekedeteivel együtt, 10 és magatokra öltöttétek az újat, aki teremtőjének kép-

mására állandóan megújul a teljes megismerésig. 11 Itt nincs már többé görög és zsidó, nincs

körülmetéltség és körülmetéletlenség, nincs barbár, szkíta, szolga és szabad, hanem Krisztus

minden, mindenkiben.

12 Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét,

a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést! 13 Viseljétek el egymást, és bocsássa-

tok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen! Ahogy az Úr megbocsátott nek-

tek, úgy tegyetek ti is! 14 Mindezek fölött pedig: öltsétek magatokra a szeretetet, amely a töké-

letesség köteléke! 15 S Krisztus békéje, amelyre meghívást kaptatok egy testben, uralkodjék a

szívetekben! Legyetek hálásak!

16 Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek

egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent éne-

keket! 17 Bármit tesztek, szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek, és adjatok

hálát az Atyaistennek általa!

Állapotbeli kötelességek 18 Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az

Úrban! 19 Férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek kemények irántuk! 20 Gyermekek,

fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak! 21 Apák, ne keltsétek fel a

haragot gyermekeitekben, hogy kedvüket ne veszítsék! 22 Szolgák, engedelmeskedjetek min-

denben test szerinti uraitoknak! Ne látszatra szolgáljatok, mintha emberek kedvét keresnétek,

hanem egyenes szívvel az Úr félelmében! 23 Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak,

és nem embereknek tennétek! 24 Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól megkapjátok jutalmul az örök-

séget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok; 25 mert aki igazságtalanságot követ el, visszakapja, amit

igaztalanul cselekedett: ebben nincs személyválogatás.

1 Urak, adjátok meg a szolgáknak azt, ami jogos és méltányos, hiszen tudjátok, hogy

nektek is van Uratok a mennyben!

Általános intelmek 2 Az imádságban legyetek állhatatosak, legyetek abban éberek, hála-

adással! 3 Imádkozzatok értünk is, hogy Isten tárja fel előttünk az ajtót a beszédhez, Krisztus

titkának hirdetéséhez, amely miatt bilincsekbe is vertek, 4 hogy úgy ismertessem meg azt, mint

ahogy róla szólnom kell. 5 Bölcsen viselkedjetek a kívülállókkal szemben, használjátok fel a

kedvező alkalmat! Jól értékesítsétek az időt! 6 Beszédetek legyen mindig kedves, sóval ízesí-

tett, hogy tudjátok, miképpen kell kinek-kinek megfelelnetek!

Befejezés: személyes közlések és köszöntések: 4,7-18

7 Az én sorsomról mindent elmond majd nektek Tichikusz, a szeretett testvér, a hűséges

szolga és szolgatársam az Úrban. 8 Éppen azért küldtem őt hozzátok, hogy megismerjétek

helyzetünket, és megvigasztalja szíveteket. 9 Vele megy Onezimosz, a kedves és hű testvér is,

aki közületek való. Ők mindenről értesítenek majd titeket, ami itt történik.

10 Köszönt titeket Arisztarchosz fogolytársam, és Márk, Barnabás unokaöccse, akiről uta-

sításokat kaptatok – ha hozzátok megy, fogadjátok be –, 11 valamint Jézus is, akit Jusztusznak

hívnak. A zsidók közül csak ők munkatársaim Isten országának hirdetésében, s a vigasztalá-

somra is voltak. 12 Köszönt titeket a közületek való Epafrász, Krisztus Jézus szolgája, aki min-

dig küzd értetek az imádságban, hogy tökéletesen és szilárd meggyőződéssel álljatok helyt

mindabban, ami Isten akarata. 13 Tanúskodom róla, hogy sokat fáradozik értetek, és azokért,

akik Laodíceában és Hierapoliszban vannak. 14 Köszönt titeket Lukács, a szeretett orvos, és

Démász. 15 Köszöntsétek a Laodíceában lévő testvéreket, Nimfát és a közösséget, amely a

házában van! 16 Ha ezt a levelet nálatok már felolvasták, gondoskodjatok róla, hogy a

laodíceaiak egyházában is felolvassák, a laodíceaiakét pedig ti olvassátok el! 17 Mondjátok meg

Archipposznak: »Légy rajta, hogy teljesítsd a szolgálatot, amelyet kaptál az Úrban!«

18 A köszöntést magam, Pál, saját kezemmel írom. Emlékezzetek meg bilincseimről! Ke-

gyelem veletek!

ELSŐ LEVÉL A TESSZALONIKIEKNEK

Címzés és köszöntés: 1,1

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az

Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség!

Az apostol és a közösség: 1,2-3,13

A tesszalonikiek környezetük példaképei 2 Hálát adunk Istennek mindnyájatokért minden-

kor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül 3 gondolunk Istenünk és

Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretete-

tekre és türelmes reménységetekre. 4 Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak

vagytok. 5 Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és

Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeke-

tekben. 6 Ti pedig a mi követőink lettetek, és az Úréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás

közt, a Szentlélek örömével. 7 Így példaképpé lettetek minden hívő számára Makedóniában és

Akhájában. 8 Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában

és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszél-

nünk. 9 Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek

meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, 10 és várjátok a mennyből

Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól.

Visszatekintés az apostol első látogatására 1 Magatok is tudjátok, testvérek, hogy hoz-

zátok való érkezésünk nem volt hiábavaló. 2 Ellenkezőleg, noha előbb, mint tudjátok, szenve-

dések és bántalmak értek minket Filippiben, mégis, Istenben bízva, a nagy gondok között is

hirdettük nektek Isten evangéliumát. 3 Mert a mi igehirdetésünk nem tévedésből fakad, sem

tisztátalanságból, és nem történik álnoksággal, 4 hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten meg-

próbált és igazolt, hogy ránk bízza az evangéliumot. Nem mint olyanok, akik az emberek tet-

szését keresik, hanem Istenét, aki vizsgálja szívünket {Jer 11,20}. 5 Egyáltalán nem szokásunk a

hízelgő beszéd, amint tudjátok, sem a kapzsiság alkalmának keresése – Isten a tanúnk erre. 6 Az emberek elismerését sem kerestük, sem a tiéteket, sem másokét. 7 Bár rátok támaszkod-

hattunk volna, mint Krisztus apostolai, mégis úgy voltunk köztetek, mint kicsinyek, úgy, aho-

gyan a dajka gondozza a gyermekeit. 8 Ragaszkodtunk hozzátok, és szívesen nektek adtuk

volna nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is, mert nagyon megkedveltünk titeket.

9 Emlékeztek ugyanis, testvérek, munkánkra és fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, és

úgy hirdettük nálatok Isten evangéliumát, hogy ne legyünk közületek senkinek sem a terhére. 10 Ti tanúi vagytok ennek, és Isten is, hogy milyen szent, igaz és feddhetetlen módon éltünk

értetek, akik hívők lettetek. 11 Hasonlóképpen azt is tudjátok, hogy amint az apa inti a gyerme-

keit, mindegyikteket 12 úgy intettünk és vigasztaltunk, s kérve-kértünk, hogy viselkedjetek mél-

tóan ahhoz az Istenhez, aki országába és dicsőségére hív titeket.

A közösség elfogadta az evangéliumot 13 Szüntelenül hálát adunk tehát Istennek, hogy ti,

akik Isten igéjének hirdetését tőlünk hallottátok, azt nem úgy fogadtátok, mint emberek szavát,

hanem mint ami az valójában: mint Isten igéjét, amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek. 14 Mert ti, testvéreim, hasonló sorsra jutottatok, mint Isten egyházai, amelyek Júdeában vannak

Krisztus Jézusban, mert ti ugyanazt szenvedtétek el fajtestvéreitektől, amit ők is a zsidóktól, 15 akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, s minket is üldöztek. Istennek nem telik kedve

bennük. Ők ellenséges érzületűek minden ember iránt, 16 és megtiltják nekünk, hogy a pogá-

nyokhoz beszéljünk, nehogy üdvözüljenek. Így mindenkor betöltik bűneik mértékét {Ter 15,16;

Dán 8,23}, és Isten haragja utol is érte őket mindvégig.

Az elmaradt látogatás 17 Testvérek, mi rövid időre elszakadtunk ugyan tőletek és egymás

látásától, de nem a szívünkkel! Ezért nagy vágyódásunkban annál jobban igyekeztünk arra,

hogy színről színre lássunk titeket. 18 El akartunk ugyanis menni hozzátok, kiváltképpen én,

Pál, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott. 19 Mert ki a mi reménységünk, örö-

münk, vagy dicsőségünk koszorúja? Nem ti, a mi Urunk Jézus előtt, amikor eljön? 20 Igen, ti

vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!

Timóteus elküldése 1 Mivel tovább már nem állhattuk meg, jónak láttuk, hogy magunk-

ra maradjunk Athénben, 2 és elküldtük Timóteust, a testvérünket, Isten munkatársát Krisztus

evangéliumában, hogy hiteteket szolgálja, megerősítsen titeket, és bátorítson hitetekben, 3 hogy

senki meg ne tántorodjék ezekben a szorongatásokban. Hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk

rendelve. 4 Meg is mondtuk előre, amikor nálatok voltunk, hogy szorongatásokat fogunk el-

szenvedni, mint ahogy meg is történt, s tudtok is róla. 5 Azért nem állhattam meg tovább, s

elküldtem, hogy értesüljek hitetekről, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, és nem vész-e

kárba a munkánk.

Az apostol örömét leli a közösségben 6 Most viszont, amikor Timóteus visszatért tőletek

hozzánk, és hírt hozott hitetekről és szeretetetekről, s arról, hogy mindig örömmel emlékeztek

ránk, és látni kívántok minket, ahogy mi is titeket, 7 vigasztalást találtunk bennetek és a ti hite-

tekben, testvérek, minden ínségünk és szorongatásunk ellenére is. 8 Most újra feléledünk, mert

ti állhatatosak vagytok az Úrban. 9 Mivel is róhatnánk le hálánkat értetek Istennél a bőséges

örömért, mellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk előtt? 10 Éjjel-nappal igen buzgón ese-

dezünk, hogy meglássuk arcotokat, és pótoljuk azt, ami hiányos még a hitetekben.

Áldás 11 A mi Istenünk és Atyánk, és Urunk Jézus Krisztus vezesse utunkat hozzátok! 12 Titeket pedig gyarapítson az Úr, és tegyen gazdaggá a szeretetben egymás és mindenki iránt,

ahogyan mi szeretünk titeket, 13 s így szívetek erős legyen, feddhetetlen és szent Istenünk és

Atyánk előtt, amikor Urunk, Jézus eljön minden szentjével. Ámen.

Intelmek a keresztények számára: 4,1-5,22

Felhívás az életszentségre 1 Egyébként, testvérek, az Úr Jézusban kérünk és intünk ti-

teket arra, amit tőlünk tanultatok, hogy hogyan kell élnetek és Isten kedvében járnotok – amint

teszitek is. Éljetek is úgy, hogy előrehaladásotok mind nagyobb legyen. 2 Hiszen ismeritek a

parancsokat, amelyeket az Úr Jézus által adtunk nektek. 3 Isten akarata ugyanis ez: a ti meg-

szentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; 4 hogy mindegyiktek meg

tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, 5 nem a vágyódás szenvedélyében, mint a

pogányok, akik nem ismerik Istent {Jer 10,25}. 6 És senki se károsítsa meg, s ne csalja meg sem-

milyen ügyletben a testvérét, mert az Úr bosszút áll mindezért, mint ahogy már régebben meg-

mondtuk nektek és bebizonyítottuk. 7 Isten ugyanis nem tisztátalanságra hívott meg minket,

hanem szentségre. 8 Azért, aki megveti ezeket, nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szent-

lelkét is nektek ajándékozta {Ez 36,27}.

9 A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, mert magatok tanultátok Istentől,

hogy szeressétek egymást. 10 Hiszen gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Makedóni-

ában. Kérünk azonban titeket, testvérek, hogy ebben gyarapodjatok még, 11 és igyekezzetek

békében élni, dolgaitokat végezni, saját kezetekkel dolgozni, mint ahogy megparancsoltuk nek-

tek, 12 hogy viselkedjetek tisztességesen a kívül lévőkkel, és senkire se szoruljatok rá.

A keresztény remény 13 Testvérek, nem akarunk titeket, tudatlanságban hagyni azokról,

akik elhunytak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. 14 Ha ugyan-

is hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, akkor Isten ugyanígy elő fogja vezetni vele együtt

azokat is, akik Jézusban hunytak el. 15 Az Úr igéje alapján azt mondjuk ugyanis nektek, hogy

mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem előzzük meg azokat, akik elhunytak. 16 Mert a parancsszóra, a főangyal hangjára és Isten harsonájának szavára az Úr maga leszáll az

égből, és először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, 17 azután mi, az élők, a megmaradtak,

velük együtt elragadtatunk a felhőkön az égbe az Úr elé, s így mindenkor az Úrral leszünk. 18 Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.

Felszólítás a készenlétre az Úr napja előtt 1 Az időről és az óráról azonban, testvérek,

szükségtelen írnom nektek. 2 Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el,

mint éjjel a tolvaj. 3 Amikor azt mondják: »Békesség és biztonság«, éppen akkor szakad rájuk

hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. 4 De ti,

testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. 5 Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötét-

ségé. 6 Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! 7 Az alvók éjjel

alszanak, a részegek éjjel részegednek le. 8 Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk jó-

zanok, és öltsük fel a hit és szeretet páncélját, sisak gyanánt pedig az üdvösség reményét {Iz

59,17; Bölcs 5,18-19}. 9 Mert Isten nem haragra rendelt, hanem arra, hogy elnyerjük az üdvösséget a

mi Urunk, Jézus Krisztus által, 10 aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk,

ővele éljünk. 11 Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek egymás épülésére, mint ahogy meg is

teszitek.

Tanácsok a közösségi élettel kapcsolatban 12 Kérünk ezenkívül titeket, testvérek, hogy

becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek

titeket. 13 Munkájukért legyetek irántuk különösen nagy szeretettel! Éljetek békességben egy-

mással! 14 Kérünk továbbá titeket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a

félénk szívűeket, gyámolítsátok a gyengéket, legyetek türelmesek mindenki iránt! 15 Vigyázzatok, hogy senki rosszért rosszal ne fizessen, hanem mindenkor szolgáljátok egymás

és mindenki javát! 16 Mindig örüljetek! 17 Szüntelenül imádkozzatok! 18 Mindenért adjatok há-

lát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. 19 A Lelket ki ne oltsátok! 20 A

prófétai beszédet meg ne vessétek! 21 Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg! 22 Mindenfajta rossztól óvakodjatok!

Befejezés: áldás és köszöntés: 5,23- 28

23 A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lel-

ketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. 24 Aki hív

titeket, hűséges, tehát meg is valósítja. 25 Testvérek, imádkozzatok értünk is. 26 Köszöntsetek

minden testvért szent csókkal. 27 Parancsolom az Úr nevében, hogy ezt a levelet olvassák fel az

összes testvérnek. 28 Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen.

MÁSODIK LEVÉL A TESSZALONIKIEKNEK

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely Istenben, a mi

Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban él. 2 Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi

Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

Pál aggódik a közösségért: 1,3-12

A tesszalonikiek szorongattatása és Isten igazságos ítélete 3 Mindig hálaadással tartozunk

Istennek értetek, testvérek, méghozzá méltán, mert a hitetek komolyan erősödik, és az egymás

iránti szeretet mindnyájatokban gyarapszik, 4 annyira, hogy dicsekszünk is veletek Isten egyhá-

zaiban, béketűrésetekkel és hitetekkel, amellyel minden üldözést és viszontagságot elviseltek. 5 Isten igazságos ítéletének a jelei ezek, hogy méltónak találjanak benneteket Isten országára,

ha meg is szenvedtek érte. 6 Mert igazságos dolog Isten előtt, hogy szorongatással fizessen

azoknak, akik titeket szorongatnak, 7 és nyugalommal velünk együtt nektek, a szorongatottak-

nak, amikor az Úr Jézus megjelenik az égből hatalmának angyalaival, 8 tűz lángjában, és bosz-

szút áll azokon, akik nem ismerik Istent, s nem engedelmeskednek Urunk, Jézus evangéliumá-

nak. 9 Ezeket a kárhozatban örök büntetéssel sújtja az Úr színe és hatalmának dicsősége {Iz

2,10.19.21}, 10 amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjeiben, és megcsodálják

mindazokban, akik hittek; nálatok ugyanis hitelre talált a tanúságtételünk.

Imádság 11 Ezért imádkozunk is mindig értetek, hogy Istenünk méltónak találjon titeket

meghívására. Adjon beteljesedést a jóra irányuló minden készségnek és a hit erőteljes munkájá-

nak, 12 hogy Urunk, Jézus Krisztus neve megdicsőüljön bennetek, és ti is őbenne, Istenünk és

az Úr Jézus Krisztus kegyelméből.

A keresztény remény és az Úr napja: 2,1-17

A végidő jelei 1 Urunk, Jézus Krisztus eljövetele és a hozzá való gyülekezésünk dolgá-

ban kérünk titeket, testvérek, 2 ne tántorodjatok el egyhamar józan felfogásotoktól, és ne riasz-

szon meg titeket semmiféle lélek, sem beszéd, sem állítólag tőlünk küldött levél, mintha az Úr

napja már közel volna. 3 Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak

kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, 4 aki ellenszegül,

és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk,

beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

5 Nem emlékeztek rá, hogy amikor még nálatok voltam, megmondtam ezt nektek? 6 És azt

is tudjátok, mi tartja vissza most, amíg meg nem jelenik majd a maga idejében. 7 A gonoszság

titka ugyanis már munkálkodik, csakhogy azt, aki most még visszatartja, előbb el kell távolítani

az útból.

8 Akkor majd megjelenik az a gonosz, akit az Úr Jézus elpusztít szájának leheletével {Iz

11,4}, és megsemmisít eljövetelének fényességével. 9 Az érkezését pedig – a sátán hatalmából –

mindenféle hamis erőmegnyilvánulás, jel és csoda kíséri, 10 és mindenféle csábítás a gonoszság-

ra, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem fogadták be az igazság szeretetét, hogy üdvö-

züljenek. 11 Ezért bocsátja rájuk Isten a megtévesztés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak,

12 és ítélet alá essenek mindannyian, akik nem hittek az igazságnak, hanem beleegyeztek a go-

noszságba.

A hívek bátorítása 13 Nekünk pedig mindenkor hálát kell adnunk Istennek értetek, testvé-

rek, akiket Isten szeret, azért, mert Isten kiválasztott titeket első zsengéül az üdvösségre a Lé-

lek megszentelése és az igazság hite által. 14 Meg is hívott titeket erre evangéliumunk által,

hogy elnyerjétek Urunk Jézus Krisztus dicsőségét. 15 Ezért tehát, testvérek, legyetek állhatato-

sak, és őrizzétek szilárdan a hagyományokat, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből

tanultatok.

Apostoli áldás 16 Urunk, Jézus Krisztus pedig, és Isten, a mi Atyánk, aki szeret minket, s

örök vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk kegyelemben, 17 bátorítsa és erősítse

meg szíveteket minden jótettben és beszédben.

Útmutatások a közösség számára: 3,1-15

Buzdítás 1 Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje, amint nálatok

is, terjedjen és dicsőségre jusson, 2 s megszabaduljunk az ártalmas és gonosz emberektől, mert

a hit nem mindenkié. 3 Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megóv a gonosztól. 4 Ami titeket illet, bizalmunk van az Úrban, hogy megteszitek és meg fogjátok tenni, amit pa-

rancsolunk. 5 Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!

A naplopók rendreutasítása 6 Ugyanakkor Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk

nektek, testvérek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki rendetlenül él,

és nem a szerint a hagyomány szerint, amelyet tőlünk kapott. 7 Jól tudjátok, miként kell minket

követni, éspedig abban, hogy nem viselkedtünk köztetek rendetlenül, 8 nem ettük ingyen senki

kenyerét, hanem megdolgoztunk érte, fáradsággal, éjjel-nappal munkálkodva, hogy ne legyünk

terhére egyikteknek sem. 9 Nem mintha nem lett volna jogunk hozzá, hanem hogy magunkat

követendő példakép gyanánt állítsuk elétek. 10 Amikor ugyanis még nálatok voltunk, meghagy-

tuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Hallottuk azonban, hogy egyesek izgá-

gán élnek köztetek, nem dolgoznak semmit, és hiábavalóságokkal töltik idejüket. 12 Az ilye-

neknek meghagyjuk, és könyörgünk nekik az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy csöndben mun-

kálkodva, a saját kenyerüket egyék.

Általános intelmek 13 Ti pedig testvérek, ne hagyjatok fel a jócselekedetekkel! 14 Ha valaki

nem engedelmeskedik levélben megírt szavunknak, azt tartsátok számon, és kerüljétek a társa-

ságát, hadd szégyellje magát. 15 De azért ne tekintsétek ellenségnek, hanem úgy feddjétek meg,

mint testvért.

Befejezés: 3,16-18

16 A békesség Ura adjon nektek örök békességet mindenhol! Az Úr legyen mindnyájatok-

kal!

17 Én Pál, a saját kezemmel írom az üdvözlést. Minden levelemben ez az ismertető jel. Így

írok.

18 A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!

ELSŐ LEVÉL TIMÓTEUSNAK

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Pál, Istennek, a mi Üdvözítőnknek és Krisztus Jézusnak, a mi reménységünknek ren-

deletéből Jézus Krisztus apostola 2 Timóteusnak, édes fiának a hitben. Kegyelem, irgalom és

béke az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól!

Alapvető igazságok: 1,3-20

Óvás a hamis tanítóktól 3 Amikor elindultam Makedóniába, arra kértelek, hogy maradj

Efezusban, és parancsold meg egyeseknek, hogy ne tanítsanak másként, 4 ne foglalkozzanak

mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblákkal, amelyek inkább vitatkozásokhoz vezetnek, mint

az Isten szerint való rendhez, amely hiten alapszik. 5 A parancs célja a tiszta szívből, a jó lelki-

ismeretből és a tettetés nélküli hitből származó szeretet. 6 Az illetők eltértek mindettől, és üres

fecsegésre adták a fejüket. 7 A törvény tanítói akarnak lenni, pedig nem is értik, amit mondanak

és bizonygatnak.

A törvényt szerepe 8 Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha a törvénynek megfelelően

alkalmazzák: 9 tudva, hogy az igazra nem vonatkozik törvény, hanem csak a gonoszokra, en-

gedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, vétkesekre, szentségtelenekre, apagyilkosokra, anya-

gyilkosokra, gyilkosokra, 10 paráznákra, férfiakkal fajtalankodókra, emberrablókra, hazugokra,

hamisan esküvőkre, és arra, ami ezeken kívül még ellenkezik az egészséges tanítással, 11 a bol-

dog Isten dicsőségének rám bízott evangéliuma szerint.

Hálaadás Krisztus kegyelméért 12 Hálát adok annak, aki erőt adott nekem, Krisztus Jézus-

nak, a mi Urunknak, hogy megbízhatónak ítélt, és erre a szolgálatra rendelt engem, 13 aki az-

előtt káromló, üldöző és gyalázkodó voltam, de irgalmat találtam, mert hitetlenségemben tu-

datlanul cselekedtem. 14 Sőt, valósággal elárasztott a mi Urunk kegyelme, a Krisztus Jézusban

való hittel és szeretettel együtt. 15 Igaz beszéd ez, s teljes hitelt érdemlő: azért jött el Krisztus

Jézus erre a világra, hogy üdvözítse a bűnösöket. Ezek között az első én vagyok. 16 De éppen

azért találtam irgalmasságot, hogy Krisztus Jézus rajtam, az elsőn mutassa meg egész

hosszantűrését, okulásul azoknak, akik hinni fognak benne az örök életre.

17 Tisztesség és dicsőség érte az örökkévalóság halhatatlan, láthatatlan Királyának, az egy

Istennek, mindörökkön örökké! Ámen!

Timóteus felelőssége 18 Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, Timóteus fiam, hivatkozva a

rád vonatkozó, egykori jövendölésekre, hogy azokban bízva harcold a jó harcot, 19 s tartsd

meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, s így hajótörést szenvedtek a

hitben. 20 Ezek közé tartozik Himéneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanul-

ják meg, hogy ne káromkodjanak.

A helyes rend a közösségben: 2,1-6,19

Imádság mindenkiért 1 Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imád-

ságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: 2 a királyokért és minden feljebbvaló-

ért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. 3 Ez jó és

kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljus-

son az igazság ismeretére. 5 Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek kö-

zött: az ember Jézus Krisztus, 6 aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a

maga idejében. 7 Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá – igazat mondok, nem hazudom

–, a nemzetek tanítójává hitben és igazságban.

Férfiak és asszonyok 8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel ke-

züket imádságra, harag és viszálykodás nélkül. 9 Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltö-

zetben, szemérmesen és józanul ékesítsék magukat, nem bodorított hajjal, arannyal, gyönggyel

és drága ruhával, 10 hanem, amint az az istenfélelmet valló asszonyokhoz illik: jócselekedetek-

kel.

11 Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 12 Nem engedem, hogy az asszony

tanítson, és a férfi fölé kerekedjék: maradjon csak csendben. 13 Mert Ádámot alkottatott elő-

ször, Éva azután, 14 és nem Ádámot szedték rá; az asszonyt azonban rászedték, és engedetlen-

ségbe esett. 15 Gyermekek szülése által fog üdvözülni, ha megmarad a hitben, a szeretetben, a

szentségben és a józanságban.

A püspök 1 Igaz beszéd ez: aki püspökségre vágyik, derék dolgot kíván. 2 Éppen azért a

püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek,

vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie. 3 Nem iszákosnak és verekedőnek, hanem

szelídnek, nem viszálykodónak és kapzsinak, hanem olyannak, 4 aki házát jól vezeti, fiait enge-

delmességben és mindenképpen tisztességben tartja, 5 hiszen aki a maga házát nem tudja vezet-

ni, hogy tudná gondját viselni Isten egyházának? 6 Ne legyen újonnan megtért ember, nehogy

felfuvalkodjék, és ugyanaz az ítélet érje, mint az ördögöt. 7 A kívül levőktől is jó tanúságot kell

kapnia, nehogy gyalázatba és az ördög kelepcéjébe essék.

A diákonus 8 A diákonusok hasonlóképpen tisztességes emberek legyenek, nem kettős

nyelvűek, nem a sok bor hívei, nem rút haszonlesők; 9 olyanok, akik tiszta lelkiismerettel őrzik

magukban a hit titkát. 10 Először ezeket is próba alá kell vetni, s csak akkor szolgáljanak, ha

kifogástalanok. 11 Az asszonyok hasonlóképpen tisztességesek legyenek, nem megszólók, jó-

zanok, és mindenben megbízhatóak. 12 A diákonusok egyszer nősült férfiak legyenek, olyanok,

akik gyermekeiket és házukat jól vezetik. 13 Mert akik szolgálatukat jól végzik, szép rangot és

a Krisztus Jézusban való hitben nagy bizalmat szereznek maguknak.

Az egyház, Isten igazságának oszlopa 14 Azért írom ezeket neked – bár remélem, hogy

hamarosan hozzád jutok –, 15 hogy ha késlekedném is, tudd, hogy hogyan kell forgolódnod az

Isten házában, amely az élő Isten egyháza, az igazság oszlopa és szilárd alapja. 16 Márpedig

nyilvánvalóan nagy dolog a jámborság titka, amely

testben kinyilvánította magát,

a Lélek által igazolást nyert,

bemutatták az angyaloknak,

a nemzetek között hirdették,

világszerte hittek benne,

s fölment a dicsőségbe.

Óvás a tévtanítóktól 1 A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben

egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, 2 azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. 3 Ők azt mondják, hogy tilos a házasság, hogy tartózkodni kell egyes ételektől, holott azokat

azért teremtette Isten, hogy hálát adva élvezzék őket a hívek, azok, akik megismerték az igaz-

ságot. 4 Mert Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, amit hálaadással vesz

magához az ember, 5 mert szentté lesz Isten igéje és az imádság által.

Utasítások Timóteusnak 6 Ha ezt tárod a testvérek elé, Krisztus Jézus jó szolgája leszel. A

hitnek és annak az igaz tanításnak igéivel táplálkozol, amelynek követője lettél. 7 Hagyd a kép-

telen és vénasszonyos meséket, a jámborságban gyakorold magadat. 8 Mert a test gyakorlatoz-

tatása kevés dologra jó: a jámborság azonban mindenre hasznos, mert hordozza a jelen és a

jövendő élet ígéretét. 9 Igaz beszéd ez, és minden hitelre méltó! 10 Hiszen azért fáradozunk és

küzdünk, mert remélünk az élő Istenben, aki Üdvözítője minden embernek, különösen a hívek-

nek. 11 Ezt parancsold, ezt tanítsd!

12 Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben,

viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban. 13 Amíg odamegyek, fordíts gondot az Írás

felolvasására, az intésre és a tanításra. 14 Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot,

amelyet a jövendölés alapján a presbiterek kézföltétele által kaptál. 15 Ezekre a dolgokra legyen

gondod, ezeknek szenteld magad, hogy haladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt. 16 Vigyázz magadra és a tanításra! Légy állhatatos ezekben, mert ha ezt teszed, üdvözíted ma-

gadat is, meg azokat is, akik hallgatnak téged.

1 Az öreget ne korhold, hanem buzdítsd, mint atyádat; a fiatalabbakat mint testvéreidet, 2 az idős asszonyokat, mint anyádat, a fiatalabb nőket, mint lánytestvéreidet, teljes tisztasággal.

Az özvegyek rendje és feladata 3 Az özvegyasszonyokat, ha igazán özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig valamelyik özvegyasszonynak fiai vagy unokái vannak, tanulják meg elsősorban a

maguk házát vezetni és szüleik szolgálatára lenni, mert ez kedves dolog Isten előtt. 5 Az az

özvegy pedig, aki igazán özvegy és elhagyatott, bízzék Istenben, s tartson ki éjjel-nappal az

imádságban és a könyörgésben, 6 mert az, aki kicsapongó, élő halott. 7 Ezt parancsold hát ne-

kik, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Aki pedig övéinek, főképpen házanépének gondját nem

viseli, megtagadta a hitet, s rosszabb a hitetlennél.

9 Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvanéves, aki csak egy

férfi felesége volt, 10 s akinek jótetteiről tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszerető

volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylődőkön; aki minden jócselekede-

tet gyakorolt. 11 A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják ma-

gukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni, 12 akkor büntetést vonnak magukra, mert az

első hűséget megszegték, 13 ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járo-

gassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyano-

kat beszélve, amiket nem kellene. 14 Azért tehát azt akarom, hogy a fiatalabbak menjenek csak

férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessék a háztartást, és ne adjanak alkalmat az ellenfélnek a

gyalázkodásra. 15 Néhányan már visszaszegődtek a sátánhoz! 16 Ha valamelyik hívő asszonynak

özvegyei vannak, lássa el őket, ne terheljék azok az egyházközséget, hogy az a valóban özve-

gyeket segíthesse.

A presbiterek 17 A tisztüket jól végző presbitereket kétszeres tiszteletre tartsák méltóknak,

főképpen azokat, akik az igehirdetést és a tanítást végzik, 18 mert azt mondja az Írás: »A nyom-

tató ökörnek ne kösd be a száját« {MTörv 25,4}, és: »Méltó a munkás a maga bérére« {Mt 10,10}. 19 Presbiter ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanú vallomása alapján {MTörv 19,15}. 20 A vétkeseket valamennyiük előtt fedd meg, hogy a többiek is elrettenjenek. 21 Kérve kérlek

Istenre, Krisztus Jézusra, a választott angyalokra, tartsd be ezt előítélet nélkül, és részrehajlás-

ból ne tégy semmit sem. 22 A kezedet elhamarkodva fel ne tedd senkire, hogy ne legyen részed

idegen bűnökben. Őrizd meg magadat tisztán.

Intelmek 23 Ezután ne csak vizet igyál, hanem élj egy kis borral is a gyomrod és gyakori

gyengélkedéseid miatt. 24 Egyes emberek bűnei nyilvánvalók már az ítélet előtt is, másokéi csak

az után; 25 éppígy nyilvánvalók a jótettek is; s mégsem azok, nem maradhatnak elrejtve.

A szolgák 1 Akik járomba vannak fogva, a rabszolgák, tartsák urukat minden tiszteletre

méltónak, hogy ne káromolja senki az Úr nevét és a tanítást. 2 Akiknek hívő uruk van, ne ve-

gyék őket kevésbé komolyan, azzal az ürüggyel, hogy testvérek, sőt, éppen azért szolgáljanak

nekik jobban, mert hívők, a szeretet és a jótétemények részesei.

Óvás a tévtanítástól és a kapzsiságtól Ezeket tanítsd, ezekre ints! 3 Aki másként tanít, s

nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges igéihez és az istenfélelemmel össz-

hangban levő tanításhoz, 4 az önhitt, nem tud semmit, a szőrszálhasogatás és a szócséplés bete-

ge, ebből pedig irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszakaratú gyanúsítás fakad, 5 a megbom-

lott elméjű, az igazságtól megfosztott, az istenfélelmet nyerészkedésnek tekintő emberek tor-

zsalkodása.

6 Az istenfélelem természetesen nagy nyereség, ha megelégedés kíséri. 7 Mert semmit sem

hoztunk magunkkal a világra, és el sem vihetünk semmit. 8 Ha tehát van ennivalónk és ruháza-

tunk, elégedjünk meg azzal. 9 Mert akik gazdagok akarnak lenni, kísértésbe esnek, kelepcébe,

sok haszontalan és káros kívánságba, amelyek pusztulásba és romlásba döntik az embert. 10 Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyed-

tek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.

Timóteus buzdítása 11 De te, Isten embere, menekülj ezektől a dolgoktól: igazságosságra,

vallásosságra, hitre, szeretetre, béketűrésre, szelídségre törekedj. 12 Harcold a hit jó harcát,

szerezd meg az örök életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az

igaz hitvallást. 13 Megparancsolom neked Isten előtt, aki mindenkit éltet, és Krisztus Jézus

előtt, aki Poncius Pilátus alatt tanúságot tett igaz hitvallással: 14 tartsd meg a parancsot szeplő-

telenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig, 15 amelyet meg fog mutatni an-

nak idején a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya, az urak Ura, 16 aki egyedül

birtokolja a halhatatlanságot, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki ember nem

látott és nem láthat, akinek dicsőség és örök hatalom! Ámen!

Tanács a gazdagoknak 17 E világ gazdagjainak hagyd meg, hogy ne legyenek fennhéjázók,

ne bizakodjanak a csalóka gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk

mindent, amire szükségünk van; 18 hogy legyenek jótékonyak, jócselekedetekben gazdagok,

szívesen adakozzanak, osztogassanak, 19 és gyűjtsenek maguknak gazdag, jó alapot a jövendő-

re, hogy elnyerjék az igaz életet.

Befejezés 6,20-21

20 Timóteus! Őrizd meg a rád bízott kincset, kerüld a profán, újdonsághajhászó fecsegést,

az álságos »ismeret« ellenvetéseit, 21 amelyet némelyek elfogadtak, és a hittől elszakadtak. Ke-

gyelem veletek!

MÁSODIK LEVÉL TIMÓTEUSNAK

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apos-

tola 2 Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus

Jézustól, a mi Urunktól!

Bátorítás: 1,3-18

Hálaadás 3 Hálát adok Istennek – akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok –,

amikor szüntelenül, éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. 4 Ilyenkor – könnyeidre

emlékezve – úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel. 5 Eszembe jut a benned levő képmu-

tatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton

tudom, tebenned is megvan.

Figyelmeztetés 6 Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmi ajándé-

kát, amely kézrátételem által benned van. 7 Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk,

hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. 8 Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel

miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért

Isten erejének segítségével. 9 Ő megmentett és szent hívással meghívott minket, nem tetteink

alapján, hanem saját elhatározása és kegyelme által, amelyet örök idők előtt adott nekünk

Krisztus Jézusban. 10 Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak meg-

jelenése által, aki a halált legyőzte, az életet pedig és a halhatatlanságot felragyogtatta az evan-

gélium által. 11 Ennek lettem hírnöke, apostola és tanítója.

12 Ezt is emiatt szenvedem, de nem szégyenkezem, mert tudom, kinek hittem, s biztos va-

gyok abban, hogy ő meg tudja őrizni rábízott kincsemet addig a napig. 13 Tartsd hát magadat a

tőlem hallott egészséges igékhez hittel és szeretettel Krisztus Jézusban! 14 Őrizd meg a rád

bízott drága kincset a Szentlélek által, aki bennünk lakik!

Ellenfelek és barátok 15 Hiszen tudod, hogy az ázsiaiak valamennyien cserben hagytak,

köztük Figelosz és Hermogenész is. 16 Könyörüljön az Úr Oneziforosz házán: sokszor felüdí-

tett engem, és bilincseim miatt nem szégyenkezett, 17 hanem amikor Rómába jött, szorgalmasan

keresett, és meg is talált. 18 Adja meg neki az Úr, hogy irgalmat leljen az Úr előtt azon a na-

pon! Hogy milyen szolgálatokat tett Efezusban, azt te tudod legjobban.

Lelkipásztori útmutatások: 2,1-4,8

Krisztus áldozatos szolgálata 1 Fiam, légy tehát erős a Jézus Krisztusban levő kegyelem

által, 2 és amit tőlem számos tanú által megerősítve hallottál, bízd azt hűséges, mások tanítására

is alkalmas emberekre. 3 Fáradozz, mint Krisztus Jézus jó katonája. 4 Aki Istenért harcol, nem

bocsátkozik világi dolgokba, mert annak akar tetszeni, akihez szegődött. 5 A versenyző is csak

akkor nyer koszorút, ha szabályszerűen versenyez. 6 A termésből elsősorban a fáradozó föld-

művest illeti a részesedés. 7 Értsd meg, amit mondok: az Úr megadja majd neked, hogy min-

dent megérts! 8 Gondolj Jézus Krisztusra, Dávid sarjára, aki feltámadt a halottak közül, mint

ahogy hirdeti az én evangéliumom, 9 amelyért a bilincseket is beleértve úgy szenvedek, mint

egy gonosztevő. De Isten igéje nincs megbilincselve. 10 Mindent elviselek tehát a választotta-

kért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban levő üdvösséget, az örök dicsőséggel együtt. 11 Igaz beszéd ez: ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni is fogunk; 12 ha vele együtt szen-

vedünk, vele együtt uralkodni is fogunk. Ha megtagadjuk őt, ő is megtagad minket, 13 de ha

hűtlenek leszünk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

Helyes magatartás a tévtanítókkal szemben 14 Erre figyelmeztess, kérve kérj mindenkit Is-

tenre. Szóvitát ne folytass; nem jó az semmire, csak a hallgatóság romlására. 15 Azon légy te-

hát, hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, s

aki helyesen munkálja az igazság igéjét. 16 A gonosz, üres fecsegéseket viszont kerüld, mert

azok jobbára istentelenséghez vezetnek. 17 Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rák-

fene. Ezek közül való Himéneosz és Filétosz is, 18 akik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva,

hogy a feltámadás már megtörtént – és jó néhány ember hitét feldúlják. 19 De a szilárd alap,

amelyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje: »Ismeri az Úr az övéit« {Szám 16,5},

továbbá: »Hagyjon fel a gonoszsággal mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül!« 20 De egy

nagy házban nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és agyagból valók is; az

előbbiek tisztességes, az utóbbiak pedig közönséges célokra. 21 Aki magát az utóbbiaktól tisz-

tán tartja, az tisztességes célra való, szent, az Úr számára hasznos, minden jó dologra alkalmas

edény lesz.

22 Kerüld az ifjúkor vágyait! Igazságosságra, hitre, szeretetre és békességre törekedj

azokkal, akik tiszta szívvel hívják segítségül az Urat. 23 Az oktalan és zabolátlan vitákat kerüld,

tudva, hogy viszályokat szülnek. 24 Márpedig az Úr szolgájának nem veszekednie kell, hanem

mindenkihez jóságosnak, tanításra alkalmasnak és béketűrőnek kell lennie. 25 Azokat pedig,

akik ellenszegülnek neki, szelídséggel meg kell feddenie, hátha egyszer töredelmet ad nekik is

Isten az igazság megismerésére, 26 és magukhoz térnek az ördög kelepcéjéből, aki fogva tartja

őket a maga kedvére.

A gonoszok magatartása a végső időkben 1 Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó na-

pokban veszedelmes idők következnek. 2 Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevé-

lyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, 3 szeretetlenek, békétlenke-

dők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodot-

tak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent. 5 A vallásosság látszatát viselni fogják

ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld! 6 Ezek közül valók ugyanis

azok, akik beosonnak a házakba, és rabul ejtenek bűnökkel terhelt, különböző vágyaktól haj-

tott asszonyokat, azokat, 7 akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak. 8 Ahogy Jannész és Jambrész ellene szegültek Mózesnek, úgy szegülnek ellene ezek is az igaz-

ságnak, mert bomlott elméjű, megbízhatatlan hitű emberek. 9 De sokra nem jutnak ezzel: osto-

baságuk éppúgy nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, mint ahogy azoké is az lett.

Tarts ki! 10 Te követted tanításomat, életmódomat, elhatározásomat, hitemet, béketűrése-

met, szeretetemet, türelmemet, 11 üldöztetéseimet, szenvedéseimet. Mi minden történt velem

Antióchiában, Ikóniumban és Lisztrában, milyen üldözéseket álltam ki! És mindezekből kisza-

badított engem az Úr! 12 De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban,

üldözést fognak szenvedni! 13 A gonosz emberek és a csalók viszont a gonoszságban haladnak

előre: tévelygésbe vezetnek és tévelyegnek. 14 Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és ami-

ről meggyőződtél! Hiszen tudod, kiktől tanultad, 15 és gyermekkorod óta ismered a szent Írá-

sokat, amelyek a Krisztus Jézusban való hit révén üdvösségre szolgáló bölcsességet adhatnak

neked. 16 Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz-

ságosság oktatására, 17 hogy Isten embere tökéletes és minden jótettre kész legyen.

Hirdesd az igét! 1 Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog

élőket és holtakat, az ő eljövetele és uralma által: 2 hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas,

akár alkalmatlan! Feddj, ints, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. 3 Lesz ugyanis idő,

amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint sereg-

számra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; 4 elfordítják fülüket az igazságtól,

és átadják magukat a meséknek. 5 Te vigyázz mindenre, viseld el a szenvedéseket, végezd az

evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. 6 Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot,

elköltözésem ideje közel van. 7 A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet meg-

tartottam. 8 Készen vár már rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad ne-

kem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják

az ő eljövetelét.

Személyes közlések és kérések: 4,9-18

9 Siess, jöjj hozzám mielőbb! 10 Démász ugyanis elhagyott a világ szeretete miatt, és el-

ment Tesszalonikibe, Kreszcensz Galáciába, Títusz pedig Dalmáciába. 11 Egyedül Lukács van

velem. Márkot is vedd magad mellé, és hozd el: jó hasznát tudom venni a szolgálatban. 12 Tichikuszt elküldtem Efezusba. 13 A köpenyemet, amelyet Troászban Karpusznál hagytam,

arra jöttödben hozd magaddal, úgyszintén a könyveket is, de legfőképpen a pergameneket. 14 A

rézműves Alexander sok rosszat tett velem; az Úr majd megfizet neki tettei szerint {Zsolt 62,13;

28,4}. 15 Te is óvakodj tőle, nagyon ellene szegült ugyanis szavainknak.

16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki cserbenhagyott – ne

tudassék be nekik! 17 De az Úr mellém állt, és erőt adott nekem, hogy az igehirdetés teljessé

legyen általam, s tudomást szerezzen róla az összes nemzet. Így megszabadultam az oroszlán

torkából {Zsolt 22,22}. 18 Az Úr megszabadít minden gonosz ármánytól, és meg fog menteni

mennyei országa számára. Dicsőség neki mindörökkön örökké! Ámen!

Befejezés: Köszöntések és áldás: 4,19-22

19 Köszöntsd Priszkát és Akvilát, azonkívül Oneziforosz házát. 20 Erasztosz Korintusban

maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam, betegen. 21 Siess, hogy még a tél előtt ideérj!

Köszönt Eubulosz, Pudensz, Línusz, Klaudia és az összes testvér!

22 Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!

LEVÉL TÍTUSZNAK

Címzés és köszöntés: 1,1-4

1 Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus meghívott apostola, hogy Isten választottjait hitre

és az igazi istentisztelet ismeretére vezesse, 2 az örök élet reményében, amelyet örök idők előtt

megígért Isten, aki nem hazudik, 3 s aki a meghatározott időben ki is nyilvánította szavát az

igehirdetés által, amelyet Üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott: 4 Títusznak, a közös hit ré-

vén szeretett fiának. Kegyelem és békesség az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözí-

tőnktől!

Feladatok: 1,5-3,11

Az alkalmas elöljárók kiválasztása 5 Azért hagytalak Kréta szigetén, hogy a hiányzó dol-

gokat elvégezd, és városról városra presbitereket rendelj, amint meghagytam neked: 6 feddhe-

tetlent, egyszer nősültet, akinek a fiai hívők, nem kicsapongók vagy engedetlenek. 7 A püspök-

nek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragos-

nak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, 8 inkább vendégszeretőnek,

jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, 9 aki helytáll a hiteles tanítás

megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen bátorítani is, és azo-

kat, akik ellentmondanak, megcáfolni.

Harc a tévtanítók ellen 10 Van ugyanis sok engedetlenkedő, üres fecsegést folytató, csaló

ember is, főképp a körülmetéltek köréből. 11 Ezeket el kell hallgattatni, mert feldúlnak egész

házakat, rút haszon kedvéért olyasmiket tanítanak, amiket nem kellene. 12 Közülük az egyik, az

ő tulajdon prófétájuk azt mondta: »A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.« 13 Ez a tanúságtétel igaz. Éppen azért fedd meg őket keményen, hogy egészségesek legyenek a

hitben, 14 ne hallgassanak zsidó mesékre, és olyan emberek parancsaira, akik hátat fordítottak

az igazságnak. 15 A tisztáknak minden tiszta; a tisztátalanoknak és a hitetleneknek viszont

semmi sem tiszta, mert szennyes az elméjük is, a lelkiismeretük is. 16 Azt hangoztatják, hogy

ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatosak, engedetlenek, és minden jótettre

alkalmatlanok.

Állapotbeli kötelességek 1 Te azonban azt hirdesd, ami a józan tanításnak megfelel. 2 Az

időseknek azt, hogy legyenek józanok, tisztességesek, egészségesek a hitben, a szeretetben és

a türelemben. 3 Az idős asszonyok hasonlóképpen szent magaviseletűek legyenek, nem rágal-

mazók, nem a sok bor rabjai, hanem tanítsanak a jóra, 4 oktassák a fiatal asszonyokat arra,

hogy férjüket szeressék, gyermekeiket kedveljék. 5 Legyenek ezenkívül megfontoltak, tiszták,

háziasak, jóságosak, férjüknek engedelmesek, hogy ne káromolják miattuk Isten igéjét. 6 Az

ifjakat ugyanígy buzdítsd, hogy józanok legyenek. 7 Mindenekelőtt te magad légy példakép a

jótettekben; a tanításban feddhetetlen és komoly. 8 A szavad legyen józan, megcáfolhatatlan,

hogy az ellenfél megszégyenüljön, mivel semmi rosszat sem tud mondani rólunk. 9 A rabszol-

gákat intsd, hogy vessék alá magukat uruknak mindenben, keressék azok kedvét, ne vitatkoz-

zanak, 10 ne hűtlenkedjenek, hanem tanúsítsanak mindenben igaz hűséget, hogy mindenben

díszére váljanak Üdvözítő Istenünk tanításának.

Kegyelem és élet 11 Megjelent ugyanis Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek, 12 és arra oktat minket, hogy tagadjuk meg az istentelenséget és a világi vágyakat. Éljünk józa-

nul, igazként, istenfélelemmel ezen a világon, 13 és várjuk a boldog reménységet, a nagy Isten

és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének eljövetelét. 14 Ő önmagát adta értünk, hogy meg-

váltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket jótettekre törekvő, tulajdon né-

pévé {Ez 37,23; Kiv 19,5}. 15 Ezt hirdesd, erre buzdíts, és így figyelmeztess teljes határozottsággal.

Senki meg ne vessen téged!

A hívek kötelességei 1 Figyelmeztesd őket, hogy a fejedelmeknek és a hatóságoknak

vessék alá magukat, hogy engedelmeskedjenek, legyenek minden jótettre készek, 2 senkit se

szidalmazzanak, ne veszekedjenek. Legyenek szerények, tanúsítsanak minden ember iránt min-

dig szelídséget. 3 Hiszen valamikor mi magunk is oktalanok, engedetlenek és tévelygők vol-

tunk, sokféle vágynak és gyönyörnek szolgáltunk, gonoszságban és irigységben tengődtünk,

gyűlöletesek és egymással gyűlölködők voltunk. 4 Mikor azonban Üdvözítő Istenünk jósága és

emberszeretete megjelent, 5 megmentett minket, nem a mi igaz cselekedeteinkért, amelyeket

véghezvittünk, hanem az ő irgalmasságából, a Szentlélek újjáalkotó és megújító fürdője által, 6 akit bőségesen kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, 7 hogy kegyelme révén

megigazulva, reménybeli örököseivé legyünk az örök életnek. 8 Igaz beszéd ez, és azt akarom,

hogy erősítsd meg bennük ezt, hogy akik hisznek Istenben, igyekezzenek elöljárni a jócseleke-

detekben. Jó ez és hasznos az emberek számára.

Óvás a tévtanítóktól 9 Az oktalan vitákat, nemzetségtáblákat, veszekedéseket és a tör-

vényről való vitatkozásokat ellenben kerüld, mert azok haszontalan és hiábavaló dolgok. 10 Az

eretnek embert egy-két intés után kerüld, 11 tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját

maga ítéli el önmagát.

Befejezés: 3,12-15

12 Mihelyt hozzád küldöm Artemászt vagy Tichikuszt, siess, gyere hozzám Nikopoliszba!

Úgy határoztam ugyanis, hogy ott töltöm a telet. 13 A törvénytanító Zénászt, valamint Apollót

gondosan ellátva küldd tovább, hogy ne legyen hiányuk semmiben. 14 De a mieink is tanulják

meg, hogy jótettekkel járjanak elöl, ahol sürgős segítségre van szükség, hogy ne legyenek

gyümölcstelenek.

15 Köszöntenek a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket a hit-

ben!

Kegyelem legyen mindnyájatokkal!

LEVÉL FILEMONNAK

Címzés és köszöntés: 1-3

1 Pál, aki fogoly Krisztus Jézusért, valamint Timóteus testvér Filemonnak, szeretett mun-

katársunknak, 2 Appia nővérünknek, Archipposz küzdőtársunknak, és a házadban levő közös-

ségnek. 3 Kegyelem és békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!

Hálaadás: 4-7

4 Hálát adok mindenkor Istenemnek, amikor megemlékezem rólad imádságaimban – 5 hi-

szen hallottam szeretetedről és hitedről, amellyel az Úr Jézus és az összes szent iránt viseltetsz

–, 6 hogy a hitben való közösségünk nyilvánvalóvá váljék minden jócselekedet megismerése

által, amely köztünk Krisztusban megvalósul. 7 Nagy örömöm telik és vigasztalódom szerete-

tedben, hogy felüdült a szentek szíve általad, Testvér!

Közbenjárás Onezimoszért: 8-20

8 Ezért, bár Krisztusba vetett nagy bizalmamnál fogva meg is parancsolhatnám neked azt,

ami helyes, 9 a szeretetnél fogva azonban inkább kérlek én, amint vagyok, az öreg Pál, aki most

fogoly is Krisztus Jézusért. 10 Fiamért, Onezimoszért könyörgök, akit bilincseimben nemzet-

tem, 11 aki egykor haszontalan volt számodra, most azonban számodra is, számomra is hasz-

nos. 12 Visszaküldtem hozzád, mint a saját szívemet. 13 Szerettem volna magamnál tartani,

hogy az evangéliumért szenvedett bilincseimben helyetted szolgáljon nekem, 14 de elhatározá-

sod nélkül semmit sem akartam tenni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem önként szü-

lessék. 15 Talán éppen azért távozott el tőled egy időre, hogy visszakapd őt mindörökre, 16 már

nem mint rabszolgát, hanem rabszolgánál sokkal többet: mint szeretett testvért. Nekem nagyon

is az ő, de mennyivel inkább neked: test szerint is, s az Úr szerint is. 17 Azért, ha társadnak tar-

tasz, fogadd úgy, mint engem. 18 Ha pedig valamivel megkárosított vagy tartozik, nekem szá-

mítsd föl: 19 – én, Pál sajátkezűleg írom – én térítem meg. Bár – hadd ne mondjam neked – te

önmagaddal is nekem tartozol. 20 Bizony, Testvér! Hasznodat akarom venni az Úrban, enyhítsd

meg hát szívemet Krisztusban!

Köszöntések és áldás: 21-25

21 Engedelmességedben bízva írtam neked: tudom, te többet is fogsz tenni annál, amit ké-

rek. 22 Ezenkívül készíts nekem szállást is; remélem ugyanis, hogy imádságaitokra ajándékul

visszakaptok engem.

23 Köszönt téged Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, 24 valamint Márk,

Arisztarchosz, Démász és Lukács, a munkatársaim.

25 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel!

LEVÉL A ZSIDÓKNAK

A Fiú, mint az isteni ígéret beteljesedése: 1,1-4,13

A Fiú és az angyalok 1 Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a pró-

féták által, 2 ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökö-

sévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, 3 s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lé-

nyegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével –, miután a bűnöktől megtisztulást

szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban {Zsolt 110,1}. 4 Annyival kiválóbb lett az angyaloknál,

amennyivel különb nevet örökölt náluk.

5 Hiszen melyik angyalnak mondta valaha:

»Fiam vagy te,

a mai napon nemzettelek téged« {Zsolt 2,7}?

És ismét: »Én Atyja leszek,

ő pedig a fiam lesz?« {2 Sám 7,14}

6 Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól:

»És hódol előtte Isten minden angyala!« {MTörv 32,43G}

7 Az angyalokat illetően ugyanis így szól:

»Aki angyalait szelekké teszi,

és szolgáit tűznek lángjává« {Zsolt 104,4G}.

8 Fiát illetően pedig:

»A te trónod, Isten, örökkön-örökké áll;

országod jogara az igazság jogara. 9 Szeretted az igazságosságot és gyűlölted a gonoszságot;

azért kent fel téged, Isten, a te Istened,

az öröm olajával társaid felett« {Zsolt 45,7-8G}. 10 És:

»Kezdetben te, Uram, megvetetted a föld alapját,

és az egek a te kezed művei. 11 Elmúlnak ezek, de te megmaradsz;

és mint a ruha, mind elavulnak, 12 összegöngyölöd őket, mint egy köntöst,

és elváltoznak, mint a ruha;

te azonban ugyanaz vagy,

és éveid el nem fogynak« {Zsolt 102,26-28}.

13 Angyalai közül melyiknek mondta valaha is:

»Jobbom felől foglalj helyet,

míg lábad zsámolyává teszem ellenségeidet« {Zsolt 110,1}?

14 Ők ugye mindnyájan szolgáló lelkek, s azok szolgálatára küldték őket, akiknek az a hi-

vatása, hogy örököljék az üdvösséget?

Isten tanúsága a Fiúról 1 Ezért még inkább figyelnünk kell mindarra, amit hallottunk,

hogy valamiképpen el ne sodródjunk. 2 Mert ha már az angyalok által hirdetett ige is olyan ha-

talmas volt, hogy minden bűn és engedetlenség elnyerte igazságos, megérdemelt büntetését, 3 hogyan fogunk megmenekülni mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel? Ezt, miután kez-

detét vette az Úr tanításával, azok, akik hallották, megerősítették számunkra, 4 és velük együtt

Isten is tanúságot tett róla jelekkel és csodákkal, akarata szerint sokféle erőmegnyilvánulással

és a Szentlélek közléseivel.

A Fiú leereszkedése és felmagasztalása 5 Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljö-

vendő világot, amelyről beszélünk. 6 Az egyik helyen valaki tanúságot tett erről:

»Mi az ember, hogy megemlékezel róla,

s az ember fia, hogy meglátogatod? 7 Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál;

dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, 8 és mindent a lábai alá vetettél« {Zsolt 8,5-7}.

Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve ne-

ki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. 9 Láttuk azonban, hogy

Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelet-

tel koronázta {Zsolt 8,5-7G}, hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált.

10 Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat vezet a dicsőségbe, hogy

üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a tökéletességre. 11 Mert aki megszentel és

akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek ne-

vezni, 12 amikor így szól:

»Hirdetem nevedet testvéreimnek;

a közösségben dicsérni foglak téged« {Zsolt 22,23}.

13 És ismét:

»Bízni fogok őbenne« {Iz 8,17}.

És ismét:

»Íme, én és gyermekeim,

akiket Isten nekem adott« {Iz 8,18 G}.

14 Mivel tehát a gyermekek részesei a testnek és vérnek, ő maga is hasonlóan részese lett

ezeknek, hogy a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, 15 és meg-

szabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott. 16 Mert

bizony nem az angyalokat karolta fel, hanem Ábrahám utódát karolta fel {Iz 41,8-9}. 17 Ezért

mindenben hasonlónak kellett lennie testvéreihez {Zsolt 22,23}, hogy irgalmas és hűséges főpap

legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. 18 Mivel ő maga is elszenvedte a kísértést,

segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek.

A Fiú és Mózes 1 Ezért tehát, szent testvérek, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek a

mi hitvallásunk követére és főpapjára, Jézusra, 2 aki hűséges ahhoz, aki őt megbízta, mint

ahogy az volt Mózes is az ő egész házában {Szám 12,7G}. 3 Mert annyival nagyobb dicsőségre

méltó Mózesnél, amennyivel nagyobb tisztelete van a háznál annak, aki azt alkotta. 4 Mert min-

den háznak van építőmestere; aki pedig a mindenséget alkotta, az az Isten. 5 De míg Mózes

hűséges volt az ő egész házában mint szolga, mint tanúja mindannak, amit hirdetni kellett, 6 addig Krisztus, mint Fiú, a saját háza fölött áll {Szám 12,7G}. Ez a ház mi vagyunk, ha a bizalmat

és a dicsőséges reménységet mindvégig szilárdan megtartjuk.

Isten szava, mint ítélet 7 Ezért – amint a Szentlélek mondja:

»Ma, amikor meghalljátok az ő szavát, 8 meg ne keményítsétek szíveteket,

mint a megkeseredésben, a kísértés napján a pusztában, 9 ahol atyáitok megkísértettek engem a próbatételben

noha látták cselekedeteimet 10 negyven éven át!

Megharagudtam ezért arra a nemzedékre,

és így szóltam: Mindig csak tévelyegnek szívükben!

Ők azonban nem ismerték fel az én útjaimat. 11 Amint megesküdtem haragomban:

Nem mennek be az én nyugalmamba!« {Zsolt 95,7-11}

12 Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív,

hogy el ne szakadjon az élő Istentől! 13 Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg

azt mondják: »ma«, nehogy megkeményítsen valakit is közületek a bűn csalárdsága. 14 Mert

Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitar-

tunk, 15 amíg azt mondják nekünk:

»Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,

meg ne keményítsétek szíveteket,

mint abban a megkeseredésben!«

16 Kik voltak azok, akik hallották, és megkeserítették Istent? Nemde mindnyájan, akik

Mózes alatt Egyiptomból kivonultak? 17 Kikre haragudott negyven esztendeig? Nemde azok-

ra, akik vétkeztek, s akiknek a holtteste elhullott a pusztában? {Szám 14,29} 18 Kiknek esküdött

meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába {Zsolt 95,11}, ha nem azoknak, akik hitetlenek vol-

tak? 19 S látjuk is, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.

Isten szava, mint ígéret 1 Mivel tehát még érvényben van az ő nyugalmába való bemene-

telünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak {Zsolt 95,11}! 2 Mert

a jó hírt kinyilatkoztatta nekünk ugyanúgy, mint nekik; de nekik nem szolgált javukra a hallott

beszéd, mert nem egyesültek hitükben azokkal, akik hallgattak rá. 3 Mi, akik hiszünk, beme-

gyünk a nyugalomba, ahogy megmondta:

»Amint megesküdtem haragomban:

Nem mennek be az én nyugalmamba!« {Zsolt 95,11}

Ezzel fejeződnek be ugyanis a világ teremtésének művei. 4 Mert egy helyen így szól a he-

tedik napról: »És Isten elnyugodott minden munkájától, melyet végzett« {Ter 2,2G}. 5 Ugyanígy

ezen a helyen is: »Nem mennek be az én nyugalmamba!« {Zsolt 95,11} 6 Mivel tehát még hátra-

van, hogy egyesek bemenjenek abba, és azok, akiknek először hírül adták, nem mentek be az

engedetlenség miatt, 7 ismét meghatároz egy napot: »Ma« – mondja Dávid által, annyi idő után,

mint fentebb mondja:

»Ma, amikor meghalljátok az ő szavát,

meg ne keményítsétek szíveteket« {Zsolt 95,7}.

8 Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más

napról. 9 Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva. 10 Mert aki bement

az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.

11 Törekedjünk tehát bemenni abba a nyugalomba {Zsolt 95,11}, nehogy valaki az engedetlen-

ségnek ugyanazt a példáját kövesse. 12 Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden

kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli

a szív gondolatait és szándékait. 13 Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt,

minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.

Krisztus, az új szövetség igaz és tökéletes főpapja: 4,14-10,18

A főpapi tisztség 14 Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus,

az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. 15 Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud rész-

véttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést

szenvedett, bűn nélkül. 16 Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot

nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.

1 Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Is-

tennel kapcsolatos dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. 2 Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyönge-

séggel, 3 s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért.

4 Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. 5 Így

Krisztus sem önmaga dicsőítette meg magát, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta

neki:

»Fiam vagy te,

ma nemzettelek téged« {Zsolt 2,7}. 6 És ahogy más helyen is mondja:

»Te pap vagy mindörökké

Melkizedek rendje szerint« {Zsolt 110,4}.

7 Ő, testi mivoltának napjaiban imáit és könyörgéseit nagy kiáltással és könnyhullatással

bemutatta annak, aki megszabadíthatta őt a haláltól; és meghallgatást is nyert hódolatáért. 8 Bár

Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; 9 és amikor eljutott a tökéletes-

séghez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki {Iz 45, 17G}, 10 mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint {Zsolt 110,4}.

A közösség gyöngesége 11 Sok mindent kell erről mondanunk, és nehéz is megmagyaráz-

ni, mert késedelmesek lettetek a hallásra; 12 ugyanis ez idő szerint már tanítóknak kellene len-

netek, de ismét arra van szükségetek, hogy valaki tanítson titeket Isten tanításának elemi dol-

gaira; olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem szilárd eledelre. 13 Mert mindaz,

aki tejet kap, tapasztalatlan az igazságosság tanításában, mivel még csecsemő; 14 a tökéletesek-

nek pedig a szilárd étel való, azoknak, akik a gyakorlás által kifejlesztették érzékeiket, hogy

megkülönböztessék a jót és a rosszat.

1 Így tehát, mellőzve Krisztus tanításának elemeit, a tökéletesebb dolgokra térünk át, s

nem rakjuk le újra az alapot a holt cselekedetekből való megtérésről és az Istenben való hitről, 2 a keresztségek tanításáról, valamint a kézföltételről, a halottak feltámadásáról és az örök íté-

letről. 3 Ezt is megtesszük majd, ha Isten megengedi.

4 Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik egyszer megvilágosodtak, megízlelték a mennyei

ajándékot, részesültek a Szentlélekben, 5 és megízlelték Isten értékes igéjét és a jövendő világ

erőit, 6 azután mégis elestek, hogy ismét megújuljanak és megtérjenek. Ők ugyanis újra megfe-

szítik Isten Fiát, amennyire rajtuk áll, és csúfot űznek belőle. 7 Mert az a föld, amely beissza a

gyakran hulló esőt, és alkalmas növényt terem azoknak, akik művelik, Istentől áldást nyer; 8 az

viszont, amelyik tövist és bojtorjánt terem {Ter 3,18}, megvetésre méltó, átok fenyegeti, s a sorsa

a tűzben való megégettetés.

9 De tőletek, szeretteim, jobbat remélünk, és azt, ami közelebb van az üdvösséghez, bár

így beszélünk. 10 Mert Isten nem igazságtalan, hogy megfeledkezzék művetekről és a szeretet-

ről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. 11 Azt kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt a készséget tanúsítsa mindvégig, míg a

remény be nem teljesedik, 12 s hogy ne legyetek restek, hanem azok követői, akik a hit és a

béketűrés által örökösei az ígéreteknek.

Az ígéret, mely meg nem hiúsul 13 Mert amikor az Úr Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nála

nem volt senki nagyobb, akire esküdjék, önmagára esküdött: 14 »Bizony, áldván áldalak téged

és sokasítván megsokasítalak.« {Ter 22,16-17} 15 Az pedig türelmesen kitartott, és így elnyerte az

ígérteket. 16 Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden viszálykodásuk

vége a megerősítő eskü. 17 Ezért Isten, hogy annál inkább megmutassa az ígéret örököseinek

terve változatlanságát, esküvel kötelezte magát, 18 hogy két megmásíthatatlan dolog által, me-

lyek tekintetében Isten nem hazudhat, igazán komoly vigasztalásunk legyen nekünk, akik tö-

rekszünk az elénk tárt remény elnyerésére. 19 Ez a mi lelkünk biztos és szilárd horgonya, amely

elér a kárpit belsejéig {Lev 16,2}, 20 ahová elsőként lépett be értünk Jézus, aki Melkizedek rendje

szerint főpap lett mindörökké {Zsolt 110,4}.

Krisztus és az Ószövetség papjai: 7,1-8,13

Melkizedek és a levita papság 1 Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten

papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta

őt. 2 Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság

királya, azután pedig Szálem királya {Ter 14,17-20}, azaz a békesség királya; 3 apa nélkül, anya

nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége

nincs, hasonló Isten Fiához, és pap marad mindörökké {Zsolt 110,4}.

4 Nézzétek tehát, milyen nagy az, akinek a zsákmány legjavából Ábrahám pátriárka tizedet

is adott {Ter 14,20}! 5 Azoknak, akik Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsuk van arra,

hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, noha azok is Ábrahám

testéből származtak; 6 az viszont, aki nem tartozik őseik közé, tizedet szedett Ábrahámtól, és

megáldotta azt, aki az ígéreteket kapta {Ter 14,20}. 7 Márpedig nem kétséges, hogy a nagyobb

áldja meg a kisebbet.

8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott viszont az, akiről a tanúság szól, hogy él. 9 Úgy

is lehet mondani, hogy Ábrahám által Lévi is, aki beszedi a tizedet, megfizette a tizedet; 10 mert

még atyjának testében volt, amikor Melkizedek kiment eléje {Ter 14,17}.

Krisztus és a levita papság 11 Ha tehát a tökéletességet a leviták papsága jelentette volna

– a nép ugyanis őalattuk kapta a törvényt –, mi szükség lett volna arra, hogy Melkizedek rend-

je szerint más pap támadjon {Zsolt 110,4}, aki nem Áron rendje szerint való? 12 Mert ha megvál-

tozik a papság, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék. 13 Akiről ugyanis mindezt mond-

ják, más törzsből való, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. 14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi

Urunk Júda törzséből származott, s erre a törzsre vonatkozóan papokról semmit sem mondott

Mózes.

15 Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonló más pap támad, 16 aki nem a testi

parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint. 17 Mert így szól a tanúság-

tétel:

»Te pap vagy mindörökké

Melkizedek rendje szerint« {Zsolt 110,4}.

18 Egy korábbi törvény megszüntetése annak erőtlensége és használhatatlansága miatt tör-

ténik. 19 A törvény ugyanis nem vezetett el senkit a tökéletességre, csak bevezetése volt egy

jobb reménynek, amely által Istenhez közeledünk.

20 S amennyiben ez nem eskü nélkül történt – mások ugyan eskü nélkül lettek papokká, 21 ez pedig annak esküje által, aki így szólt hozzá:

»Megesküdött az Úr és nem bánta meg:

Te pap vagy mindörökké« {Zsolt 110,4} –,

22 annyiban jobb szövetségnek lett kezese Jézus.

23 S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, 24 neki,

mivel örökre megmarad {Zsolt 110,4}, örökkévaló a papsága. 25 Így örökre üdvözítheti is azokat,

akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon.

Krisztus, a tökéletes főpap 26 Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártat-

lan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél; 27 akinek nincs arra szük-

sége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután

a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. 28 A

törvény ugyanis gyarló embereket rendelt papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után

jött, az örökké tökéletes Fiút {Zsolt 2,7; 110,4}.

Krisztus, az új szövetség közvetítője 1 Mindabból azonban, amit mondunk, ez a legfon-

tosabb: olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül az egekben {Zsolt 110,1}, 2 mint a

szentély szolgája és az igaz sátoré, amelyet nem ember, hanem az Úr épített {Szám 24,6G}.

3 Mivel minden főpapot az ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szüksé-

ges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutat. 4 Ezért, ha ő a földön volna, nem is volna pap,

mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint mutatnak be áldozatokat. 5 Ezek a papok a

mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten Mózesnek megmondta,

mikor a sátrat készítette: »Nézd – mondta –,készíts mindent arra a mintára, amelyet neked a

hegyen megmutattam!« {Kiv 25,40} 6 Ő azonban most annyival kiválóbb szolgálatot nyert, am-

ennyivel kiválóbb szövetségnek közvetítője, amely kiválóbb ígéreteken alapul. 7 Mert ha az az

első kifogástalan lett volna, bizonyára nem lett volna szükség másikra. 8 Inti ugyanis őket, és

mondja: »Íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetségre lépek Izrael házával és

Júda házával, 9 nem aszerint a szövetség szerint, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon,

amelyen megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom földjéől. Mivel ők nem maradtak

meg szövetségemben, én is megvetettem őket – mondja az Úr. – 10 Ez az a szövetség, amelyet

Izrael házával kötni fogok azok után a napok után – mondja az Úr: – Elméjükbe adom törvé-

nyeimet, s a szívükbe írom azokat; én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. 11 Akkor

senki sem fogja majd tanítani a polgártársát, és senki sem mondja a testvérének: `Ismerd meg

az Urat!', mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig; 12 s én

megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé már nem emlékezem« {Jer 31,31-34}.

13 Azzal, hogy »új«-ról beszélt, az előzőt elavulttá tette. Ami pedig elavul és megvénül,

közel jár az enyészethez.

Krisztus és az ószövetségi áldozatok: 9,1-10,18

Az Ószövetség istentisztelete 1 Voltak ugyan az előzőnek is istentiszteleti törvényei és

evilági szentélye, 2 hiszen felállították a sátrat, az elsőt, amelyben lámpás, asztal és kitett kenye-

rek voltak; ezt nevezik szentélynek. 3 A második kárpit mögött pedig az a sátor volt, amelyet

szentek szentjének neveznek, 4 amelyben az arany tömjénező és a szövetség szekrénye volt,

minden oldalán arannyal borítva, ebben pedig a mannát tartalmazó aranyveder, Áron kivirág-

zott vesszője, és a szövetség táblái. 5 Fölötte a dicsőség kerubjai voltak, amelyek beárnyékoz-

ták a fedelet; minderről nem szükséges most egyenként beszélni.

6 Miután ezeket így elrendezték, az első sátorba mindig beléphettek az istentiszteletet vég-

ző papok; 7 a másodikba azonban csak évenként egyszer, egyedül a főpap, és soha nem a vér

nélkül, amelyet bemutat önmaga és a nép tévedéseiért. 8 Ezzel azt akarta jelezni a Szentlélek,

hogy a szentélybe vezető út addig nem volt nyilvánvaló, amíg az első sátor fennállt. 9 Ez példá-

zata a jelen időnek, amikor olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek a bemuta-

tót lelkiismeretben nem tehetik tökéletessé, 10 hiszen ezek csak ételből, italból és különböző

mosakodásokból, azaz testi előírásokból álltak; ezek a helyesbítés idejéig voltak rendelve.

Krisztus egyszeri áldozata 11 Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a

nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, 12 nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra

a szentélybe, és örök váltságot szerzett. 13 Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett

hamva {Szám 19,9.17} a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, 14 mennyivel inkább

fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, meg-

tisztítani lelkiismeretünket a halott tettektől, hogy az élő Istennek szolgáljunk!

15 Így tehát egy új szövetség közvetítője: ő, aki halálával megváltott az első szövetség

alatt elkövetett bűnöktől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét. 16 Mert ahol végrendelet van, szükséges, hogy bekövetkezzék a végrendelkező halála. 17 A

végrendelet csak halál esetén jogerős, addig még nem érvényes, amíg él a végrendelkező. 18 Így

az elsőt sem iktatták be vér nélkül, 19 hiszen Mózes is, miután felolvasta a törvény minden pa-

rancsát az egész népnek, fogta a borjak és bakok vérét, vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal

együtt, és meghintette magát, a tekercset és az egész népet, 20 közben ezt mondta: »Ez annak a

szövetségnek a vére, amelyet Isten rendelt számotokra« {Kiv 24,8}. 21 A sátrat is és az istentiszte-

let minden eszközét hasonlóképpen meghintette vérrel. 22 A törvény szerint ugyanis majdnem

minden dolgot vérrel tisztítanak meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.

23 Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgok képmásait ilyenekkel tisztítsák meg; ma-

gukat a mennyei dolgokat pedig ezeknél nemesebb áldozatokkal. 24 Mert Krisztus nem kézzel

alkotott szentélybe lépett be, amely az igazinak csak jelképe, hanem magába a mennybe, hogy

most Isten színe előtt megjelenjék értünk; 25 nem is azért, hogy gyakran föláldozza önmagát,

mint ahogy a főpap évről-évre bemegy a szentélybe idegen vérrel; 26 különben gyakran kellett

volna szenvednie a világ kezdete óta; így pedig egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldoza-

tával eltörölje a bűnt. 27 És ahogyan el van határozva, hogy az emberek egyszer meghaljanak,

és utána következik az ítélet, 28 úgy Krisztus is egyszer lett áldozattá, hogy sokak bűnét elve-

gye {Iz 53,12}; másodszor pedig bűn nélkül fog megjelenni az őt várók üdvösségére.

Tökéletes kiengesztelődés Istennel 1 Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak

csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal,

melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik be-

mutatják. 2 Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az imádók egyszer s min-

denkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk? 3 De éppen ezek az áldozatok

emlékeztetik őket minden évben bűneikre. 4 Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bű-

nöket töröljön el. 5 Ezért mondta, amikor a világba jött:

»Áldozatot és ajándékot nem akartál,

de testet alkottál nekem; 6 az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. 7 Akkor azt mondtam: Íme, eljövök –

a könyvtekercsben meg van írva rólam –

hogy megtegyem, Isten, a te akaratodat!.«

8 Először azt mondja: az »áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat

nem akartad, nem tetszenek neked«, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. 9 Akkor azt

mondta: »Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat« {Zsolt 40,7-9G}. Megszünteti az elsőt,

hogy a helyébe a következőt állítsa. 10 Ezzel az akarattal nyertük el a megszentelést Krisztus

Jézus testének egyszer történt feláldozása által.

11 Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozato-

kat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; 12 ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért,

s örökké Isten jobbján ül, 13 arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék {Zsolt 110,1}. 14 Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. 15 Tanúságot tesz

nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt: 16 »Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni

fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elmé-

jükbe írom azokat {Jer 31,33G}, 17 és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem« {Jer

31,34G}.

18 Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

A hit útja: 10,19-13,19

A hit megvallása 19 Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk

a szentélybe: 20 ő új és élő utat nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresz-

tül. 21 Miután van főpapunk Isten háza fölött, 22 járuljunk oda igaz szívvel a hit teljességében,

hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta

vízzel. 23 Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett – mert hűséges az, aki az

ígéreteket tette –, 24 és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, 25 ne

hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább,

minél inkább látjátok a napot közeledni.

Óvás az elpártolástól 26 Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét

elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, 27 csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve,

amely megemészti az ellenszegülőket {Iz 26,11}. 28 Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két

vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia {MTörv 17,6}. 29 Mit gondoltok: mennyi-

vel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely

által megszentelődött, megszentségteleníti {Kiv 24,8}, s a kegyelem Lelkét kigúnyolja? 30 Mert

ismerjük azt, aki így szólt: »Enyém a bosszú, én majd megfizetek!« És ismét: »Az Úr ítéletet

tart népe felett« {MTörv 32,35-36}. 31 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!

Figyelmeztetés a kitartásra 32 Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután

megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, 33 s részint gyalázásokban és

szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai let-

tetek. 34 Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viselté-

tek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. 35 Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert

nagy lesz annak a jutalma. 36 Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s

elnyerjétek az ígéretet. 37 Mert még egy kis idő {Iz 26,20},

s az, aki eljövendő, eljön és nem késik {Hab 2,3G}. 38 Az én igazam a hit által élni fog;

de ha meghátrál,

a lelkem nem leli benne kedvét {Hab 2,4G}.

39 Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet el-

nyerésére.

Az ősatyák hite: 11,1-12,3

Az ősatyák 1 A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem lá-

tunk. 2 A régiek erről tettek tanúságot.

3 A hit által ismerjük meg, hogy a világot Isten igéje alkotta, s a nem látható dolgokból lett

mindaz, ami látható.

4 Mivel hitt, azért mutatott be Ábel nemesebb áldozatot Istennek, mint Káin {Ter 4,4}, így

bizonyságot nyert arról, hogy igaz, mert Isten tanúságot tett az ő ajándékai mellett; s hite által

még holta után is beszél.

5 Mivel hitt, azért ragadtatott el Hénok, hogy halált ne lásson; nem találták, mert Isten el-

ragadta őt. Elragadtatása előtt ugyanis bizonyságot nyert, hogy Istennek tetsző volt. 6 Hit nél-

kül pedig lehetetlen Istennek tetszeni {Ter 5,24G}, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy

ő van, és megjutalmazza az őt keresőket.

7 Mivel hitt, azért épített Noé isteni félelemmel bárkát családja megmentésére, miután ki-

nyilatkoztatást kapott a még nem látható dolgokról, {Ter 6,13-22}; s hite által elítélte a világot, és

az igazságosság örököse lett, amely hitből fakad.

A pátriárkák 8 A hite által engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltöz-

zék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött {Ter 12,1.4}, bár nem tudta, hová

megy.

9 Mivel hitt, azért tartózkodott az ígéret földjén, mint idegen földön, sátrakban lakva {Ter

26,3} Izsákkal és Jákobbal, az ígéretek társörököseivel; 10 várta ugyanis a szilárd alapokon álló

várost, amelynek Isten az építője és alkotója.

11 Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is,

mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. 12 Ezért származtak egy embertől – és pedig

egy ereje vesztettől – olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a tengerpart megszámlálhatat-

lan homokszemei {Ter 22,17}.

13 Ők mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek.

Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy zarándokok és jövevé-

nyek a földön. 14 Mert akik így beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. 15 Ha ugyanarra

gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni, 16 ők azonban egy

jobb haza felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli, hogy őt az ő Istenüknek

hívják, hisz várost készített nekik.

17 Mivel hitt, azért ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; felajánlotta egy-

szülöttjét {Ter 22,1-2} ő, aki az ígéreteket kapta, 18 mikor azt mondták neki: »Akik Izsáktól szár-

maznak, azokat hívják majd utódaidnak« {Ter 21, 12G}. 19 Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes

bárkit a halottak közül is feltámasztani; ezért fiát – előképül – vissza is nyerte.

20 Mivel hitt az eljövendő dolgokban, azért áldotta meg Izsák is Jákobot és Ézsaut.

21 Mivel hitt, azért áldotta meg a haldokló Jákob József mindkét fiát, és imádkozva borult

rá botjának végére {Ter 47,31G}.

22 Mivel hitt, azért emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kivonulásáról, és ren-

delkezett csontjairól.

A hit többi tanúja 23 Mivel hittek, azért rejtegették szülei az újszülött Mózest három hóna-

pig, mikor látták, hogy szép a gyermek {Kiv 2,2}, és nem féltek a király parancsától.

24 Mivel hitt, azért utasította el Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mond-

ják. 25 Inkább azt választotta, hogy gyötrelmet szenvedjen Isten népével, mint hogy az ideig-

óráig tartó bűn gyönyörűségét élvezze. 26 Az egyiptomiak kincsénél nagyobb gazdagságnak

tartotta Krisztus gyalázatát {Zsolt 89,51-52}, mert a jutalomra tekintett.

27 Mivel hitt, azért hagyta el Egyiptomot, s nem félt a király haragjától; mintegy látva a

Láthatatlant, állhatatos maradt.

28 Mivel hitt, azért ünnepelte a pászkát és a vérrel való meghintést {Kiv 12,11.13.22-23}, hogy

ne érintse őket az, aki az elsőszülötteket megölte.

29 Mivel hittek, azért mentek át a Vörös-tengeren mint szárazföldön; mikor ezt az egyip-

tomiak is megkísérelték, elnyelte őket.

30 Mivel hittek, azért omlottak le Jerikó falai, miután hét nap körüljárták azt.

31 Mivel hitt, azért nem veszett el a hitetlenekkel a parázna Ráháb, aki békével befogadta a

kémeket.

32 És kit említsek még? Kifogynék az időből, ha beszélnék Gedeonról, Bárákról, Sámson-

ról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról, 33 akik, mivel hittek, legyőztek országokat,

igazságosságot cselekedtek, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, 34 elfojtották a

tűz erejét, megmenekültek a kard élétől, felgyógyultak betegségükből, diadalmaskodtak a

harcban, megfutamították az idegenek táborát; 35 asszonyok feltámadás által visszanyerték ha-

lottaikat. Másokat viszont kínpadra vontak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy jobb

feltámadást nyerjenek, 36 mások meg gúnyt és megvesszőzést szenvedtek, ezenfelül még bilin-

cseket és börtönt is; 37 megkövezték, szétfűrészelték, kardélre hányva megölték őket, szerte

bujdostak juhok és kecskék bőrében, szűkölködve, szorongatást szenvedve, nyomorogva, 38 akikre nem volt méltó a világ, sivatagokban bolyongtak, hegyek közt, barlangokban és a föld

üregeiben.

39 És mindezeken, akiket hitük tanúságtétele igazolt, nem teljesült be az ígéret, 40 mert

számunkra Isten valami jobbat rendelt, s ők nélkülünk nem juthattak el a tökéletességre.

1 Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet

és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. 2 Tekintsünk

fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett,

nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül {Zsolt 110,1}. 3 Gondoljatok tehát őrá, aki

a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el –, hogy el ne lankadja-

tok, és lelketekben ne csüggedjetek.

Befejező Intelmek: 12,4- 13,19

A fenyítés az atyai szeretet jele 4 Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen

vívott harcban, 5 és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól:

»Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,

és ne csüggedj el, ha büntet, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,

és megostorozza minden fiát,

akit magához fogad« {Péld 3,11-12G}.

7 Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú

az, akit apja nem fenyít meg? 8 Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült,

akkor fattyak vagytok és nem fiak! 9 Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tisz-

teltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy él-

jünk? 10 Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért,

ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk. 11 A fenyítés a jelenben nem lát-

szik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa meg-

edződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja.

12 Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket {Iz 35,3}, 13 és lábato-

kat szoktassátok egyenes járásra {Péld 4,26G}, hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyul-

jon meg!

Óvás a könnyelműségtől 14 Békességre törekedjetek mindenkivel {Zsolt 34,15},és megszente-

lődésre, mert enélkül senki sem fogja meglátni Istent. 15 Ügyeljetek arra, hogy senki se hanya-

golja el Isten kegyelmét, nehogy a keserűségnek valamilyen hajtása felnövekedve zavart okoz-

zon {MTörv 29,17G}, és így sokan megfertőződjenek. 16 Senki se legyen parázna vagy hitvány, és a

szent dolgokat se vesse meg, mint Ézsau, aki egy ételért eladta elsőszülöttségét {Ter 25,33}. 17 Mert tudjátok, hogy később is, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, és nem talált

helyet a megtérésre, bár könnyek között kereste azt.

A helyes istenfélelem 18 Ti ugyanis nem érinthető és lángoló tűzhöz járultatok, nem forgó-

szélhez, sötétséghez és fergeteghez, 19 harsonazengéshez és szózatok hangjához. Akik ezt hal-

lották, azért esedeztek, hogy ne szóljon hozzájuk az ige {Kiv 19,16-19; MTörv 4,11}, 20 mert nem vi-

selhették el azt, ami parancsba volt adva: »Még ha oktalan állat érinti is a hegyet, kövezzék

meg« {Kiv 19,13}; 21 s a látvány is olyan rettenetes volt, hogy Mózes így szólt: »Megrémültem és

reszketek« {MTörv 9,19}. 22 De ti Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei

Jeruzsálemhez, sokezernyi angyal seregéhez, 23 az elsőszülöttek egyházához, akik fel vannak

jegyezve a mennyben, és mindenki bírájához, az Istenhez, a tökéletességre jutott igazak lelkei-

hez, 24 az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a meghintés véréhez, amely jobbat szól,

mint Ábelé.

25 Vigyázzatok tehát, ne utasítsátok vissza azt, aki beszél! Mert ha azok, akik vonakodtak

meghallgatni a földön szólót, nem menekültek meg, sokkal kevésbé mi, ha elfordulunk attól,

aki a mennyből szól hozzánk! 26 Az ő szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet

tesz: »Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is« {Agg 2,6G}. 27 Ez a »Még

egyszer« a változékony dolgok eltűnésére utal, hogy megmaradjanak azok, amelyek rendíthe-

tetlenek.

28 Mivel tehát rendíthetetlen országot nyertünk, őrizzük meg a kegyelmet, hogy általa Is-

tennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel szolgáljunk, 29 mert emésztő tűz a mi Iste-

nünk {MTörv 4,24}.

Felhívás az igaz keresztény életre 1 A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! 2 Ne

feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogad-

tak be szállásra. 3 Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok,

és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok. 4 Tisztességes legyen

a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket meg-

ítéli Isten.

5 Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő

mondta:

»Nem hagylak el, s nem távozom el tőled« {MTörv 31,6.8},

6 ezért bizalommal mondhatjuk:

»Az Úr az én segítőm, nem félek,

ember mit is tehetne ellenem?« {Zsolt 118,6G}

7 Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük vé-

gét, és kövessétek hitüket! 8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké. 9 Sokféle és

idegen tanítással ne engedjétek magatokat félrevezetni; mert legjobb, ha a szívet kegyelemmel

erősítjük meg, nem pedig olyan ételekkel, amelyek nem használnak az azokkal élőknek. 10 Van

oltárunk, amelyről nem ehetnek azok, akik a sátornak szolgálnak. 11 Mert amelyik állat vérét a

főpap a bűnért a szentélybe viszi, annak testét a táboron kívül égetik el {Lev 16,27}. 12 Ezért Jézus

is, hogy a saját vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett. 13 Menjünk ki tehát

hozzá a táboron kívülre, s hordozzuk az ő gyalázatát. 14 Hiszen nincs itt maradandó városunk:

az eljövendőt keressük. 15 Általa mutassuk be tehát Istennek mindenkor a dicséret áldoza-

tát {Zsolt 50,14}, azaz ajkunk gyümölcsét {Óz 14,3}, amely az ő nevét magasztalja.

16 A jótékonyságról pedig és a javak elosztásáról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen ál-

dozatok tetszenek Istennek.

17 Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őr-

ködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és

ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.

18 Imádkozzatok értünk, hiszen bízunk abban, hogy tiszta a lelkiismeretünk, és mindenben

jól akarunk eljárni. 19 Annál inkább kérlek titeket, tegyetek így, hogy mielőbb visszakapjatok.

Befejezés: áldások és köszöntések: 13,20-25

20 A békesség Istene pedig, aki a mi Urunkat, Jézust {Iz 63,11; Zak 9,11; Iz 55,3}, a juhok nagy

pásztorát a halálból kivezette az örök szövetség vérében, 21 tegyen alkalmassá titeket minden

jóra, hogy megtegyétek az ő akaratát. Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus

által, akié a dicsőség örökkön-örökké! Ámen.

22 Kérlek titeket, testvérek, vegyétek jó néven az intés igéjét; mert röviden írtam nektek. 23 Tudjátok meg, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Ha nemsokára eljön, meg foglak vele

látogatni benneteket. 24 Üdvözöljétek összes elöljáróitokat és minden szentet! Üdvözölnek

titeket az itáliai testvérek!

25 Kegyelem mindnyájatokkal!

KATOLIKUS LEVELEK

JAKAB LEVELE

Címzés és köszöntés: 1,1

1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő

tizenkét törzsnek!

A kísértések és az ima: 1,2-18

2 Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, 3 hiszen tudjátok,

hogy a hitetek megpróbálása álhatatosságot szerez. 4 Az álhatatosság pedig tökéletességre viszi

a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és hibátlanok legyetek.

5 Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenki-

nek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. 6 De ne kételkedve, hanem hittel kérje,

mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. 7 Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól, 8 hiszen kettős lelkű és minden útján

állhatatlan ember.

9 Az alacsony sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy Isten felmagasztalta, 10 a gazdag vi-

szont azzal, hogy megalázta, mert el fog tűnni, mint a fű virága. 11 Fölkelt ugyanis a nap per-

zselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a

gazdag is elhervadni az ő útján. 12 Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek

találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.

13 Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy »Isten kísért«, mert Istent nem lehet

rosszra kísérteni, és ő sem kísért senkit. 14 Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága

vezeti félre és csábítja a rosszra. 15 A kívánság pedig, mihelyt megfogant, bűnt szül, a bűn pe-

dig, ha elkövetik, halált okoz.

16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim! 17 Minden jó adomány és minden tökéletes

ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a

változandóságnak. 18 Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsen-

géje legyünk az ő teremtésének.

Figyelmeztetések és intelmek: 1,19- 5,12Az Ige igaz hallgatói 19 Szeretett testvéreim, ti is tudjátok! Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra, s késedelmes a haragra! 20 Mert haragjában nem azt teszi az ember, ami Isten előtt igazságos. 21 Azért ves-setek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. 22 Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. 23 Mert ha valaki hallgatja az igét és nem cselekszi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a saját arcát a tükörben szemléli; 24 ha megnézte magát és elment, rögtön elfelejti, hogy milyen volt. 25 Aki azonban gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevé-keny megvalósítója, az boldog lesz tette által.

26 Ha pedig valaki vallásosnak tartja magát, de nem fékezi a nyelvét, hanem megcsalja sa-

ját szívét, annak hiábavaló a vallásossága. 27 Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten

és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongattatásukban, és önmagunkat

szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól.

Magatartás a gazdagokkal és a szegényekkel 1 Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkban,

Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól. 2 Mert ha belép a ti

közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is rongyos

ruhában, 3 s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: »Foglalj itt

helyet kényelmesen«, a szegénynek pedig azt mondjátok: »Te csak állj meg ott vagy ülj a lá-

bam zsámolya elé«, 4 vajon nem ítélkeztek-e magatokban, s nem lettetek-e gonosz felfogású

bírákká?

5 Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a világ szemében szegényeket választotta ki Isten,

hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak az országnak, melyet azoknak ígért, akik

őt szeretik? 6 Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nem a gazdagok nyomnak el

titeket, s hurcolnak benneteket a törvény elé? 7 Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről

el vagytok nevezve? 8 Ha teljesítitek a királyi törvényt az Írás szerint: »Szeresd felebarátodat,

mint önmagadat« {Lev 19,18}, jól teszitek. 9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, s

a törvény ítél el titeket, mert megszegtétek azt. 10 Aki ugyanis megtartja az egész törvényt, de

egy ellen vét, valamennyiben vétkes lett. 11 Hiszen aki azt mondta: »Ne törj házasságot!« {Kiv

20,14}, azt is mondta: »Ne ölj!« {Kiv 20,13} Ha tehát nem törsz házasságot, de ölsz, megszegted a

törvényt. 12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, hogy titeket a szabadság törvénye által fog-

nak megítélni. 13 Mert irgalom nélkül ítélet vár arra, aki nem cselekszik irgalmasságot, az ir-

galmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.

A hit és tettek viszonya 14 Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de

tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? 15 Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és

szükséget szenved a mindennapi élelemben, 16 valaki pedig közületek azt mondja neki: »Menj

békében, melegedjél és lakjál jól!« – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van,

mit fog ez használni? 17 Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. 18 De azt mondja

valaki: »Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.« Mutasd meg nekem hitedet tettek

nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. 19 Hiszed, hogy egy az Isten – és jól

teszed. De az ördögök is hiszik ezt – és mégis remegnek! 20 Akarod azonban tudni, ó balga

ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? 21 Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg,

feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? {Ter 22,9} 22 Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél,

és a hite a tettek által lett tökéletessé. 23 Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: »Ábrahám

hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki« {Ter 15,6}, és Isten a barátjának nevezte {Iz

41,8}. 24 Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. 25 Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a ké-

meket, és más úton bocsátotta el őket? {Józs 2,1-11} 26 Mert ahogyan halott a test lélek nélkül,

úgy a hit is halott tettek nélkül.

A nyelv hatalma 1 Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, hiszen tudjátok, hogy

így súlyosabb ítéletet veszünk magunkra. 2 Mert sok mindenben vétünk mindnyájan. Ha valaki

a szavában nem hibázik, az tökéletes ember, s az ilyen féken tudja tartani egész testét is. 3 Ha

ugyanis a lovaknak zablát teszünk a szájába, hogy engedelmeskedjenek nekünk, az egész tes-

tüket kormányozzuk. 4 Lám, a hajókat is, bár nagyok, és erős szelek hajtják őket, a kis

kormánnyrúddal oda irányítják, ahová a kormányos akarata vezeti. 5 Így a nyelv is kicsi testrész

ugyan, de nagy dolgokat visz végbe. Íme, egy csekély tűz milyen nagy erdőt gyújt fel! 6 A

nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Testrészeink közül a nyelv az, amely beszennyezi egész

testünket, s a pokoltól lángra lobbanva egész életünk folyamát lángra gyullasztja. 7 Mert min-

den vadállat és madár, kígyó és egyéb állat természetét meg lehet szelídíteni, és meg is szelídíti

az ember, 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem szelídítheti meg. Nyughatatlan rossz

az, telve halálos méreggel. 9 Azzal áldjuk az Istent és az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket,

akiket Isten a saját képére teremtett {Ter 1,26k}. 10 Egyazon szájból ered az áldás és az átok.

Testvéreim, ennek nem szabad így lennie. 11 Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból

édes és keserű vizet? 12 Vajon teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlő fügét?

Így a sós forrás sem adhat édes vizet.

A felülről származó bölcsesség 13 Ki a bölcs és képzett közületek? Az ilyen mutassa fel az

igaz élet tetteit bölcs szelídségben. 14 De ha keserű irigység van bennetek, és viszálykodás a

szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudjatok, meghazudtolva az igazságot. 15 Mert az ilyen

nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi. 16 Ahol ugyanis irigység és versengés

van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. 17 Az a bölcsesség pedig, amely felülről

származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalom-

mal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. 18 Az igazság gyümölcsét pedig

békességben vetik el a békeszeretők.

Óvás a széthúzástól és az evilági gondolkodástól 1 Honnan a háborúság és a civakodás

köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? 2 Csak

kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakod-

tok és tusakodtok, és nincs semmitek – azért, mert nem kértek. 3 Kértek és nem kaptok – mert

rosszul kértek: azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok. 4 Ti házasságtörők! Nem tudjátok,

hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek?

Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek. 5 Vagy azt gon-

doljátok, hogy hiába mondja az Írás: »Féltékenyen vágyakozik a Lélek, amely bennünk lakik«? 6 Sőt még nagyobb kegyelmet is ad. Azért mondja:

»Isten a kevélyeknek ellenáll,

az alázatosaknak pedig kegyelmet ad« {Péld 3,34G}.

7 Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőle-

tek. 8 Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnö-

sök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettős lelkűek! 9 Keseregjetek, szomorkodjatok és sirán-

kozzatok, nevetésetek forduljon gyászra, és örömötök szomorkodásra. 10 Alázkodjatok meg az

Úr színe előtt, és ő felmagasztal titeket.

11 Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim! Aki rágalmazza testvérét vagy aki megítéli test-

vérét, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli el. Ha pedig elítéled a törvényt, nem vagy a

törvény követője, hanem bírája. 12 Egy törvényhozó és bíró van, az, aki megmenthet és elve-

szíthet. Te pedig ki vagy, hogy felebarátodat megítéled?

Óvás a magabiztosságtól 13 Rajta hát, akik így szóltok: »Ma vagy holnap elmegyünk ebbe

és ebbe a városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk« – 14 pedig azt

sem tudjátok, mi lesz az életetekkel holnap. Pára vagytok, amely kevés ideig látszik, aztán el-

enyészik. 15 Ahelyett, hogy azt mondanátok: »Ha az Úr akarja, és ha élünk, ezt vagy azt fogjuk

tenni.« 16 Ti azonban most dicsekedtek büszkeségetekben – pedig minden ilyen dicsekvés

rossz. 17 Aki tehát tudna jót tenni és nem tesz, az vétkezik.

Figyelmeztetés a keményszívű gazdagok számára 1 Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajve-

székeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek! 2 Gazdagságotok elpusztult,

ruháitokat megemésztette a moly. 3 Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája ta-

núskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűj-

tögettetek! 4 Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti nem fizettetek ki,

felkiált, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. 5 Lakmároztatok a földön, és

bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára! 6 Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem

állt ellen nektek!

Figyelmeztetés a kitartásra 7 Legyetek tehát béketűrők, testvéreim, az Úr eljöveteléig!

Íme, a földművelő is várja a föld drága terményét, türelmesen várakozik, amíg a korai és a

késői esőt megkapja. {MTörv 11,14}. 8 Legyetek ti is türelmesek, és erősítsétek meg szíveteket,

mert az Úr eljövetele közel van! 9 Ne panaszkodjatok, testvérek, egymás ellen, hogy meg ne

ítéljenek benneteket! Íme, a bíró az ajtó előtt áll! 10 A szenvedésben és béketűrésben legyenek

példaképeitek, testvérek, azok a próféták, akik az Úr nevében szóltak! 11 Íme, boldognak

mondjuk őket, mert kitartottak. Hallottatok Jób béketűréséről, és láttátok a végét, melyet az

Úr adott, mert irgalmas az Úr, és könyörületes {Zsolt 103,8}.

Óvás az esküdözéstől 12 Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek sem az égre, sem

a földre, és semmi egyébre sem! Legyen a ti »igen«-etek igen, a »nem«-etek nem, hogy ne es-

setek ítélet alá!

A bizalomteli imádság ereje: 5,13-18

13 Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Vidám valaki? Énekeljen zsoltárokat! 14 Beteg

valaki köztetek? Hívassa el az egyház presbitereit, azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg

őt olajjal az Úr nevében! 15 A hitből fakadó imádság megszabadítja a beteget, és az Úr felsegíti

őt, ha pedig bűnökben van, bocsánatot nyer. 16 Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és

imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyör-

gése. 17 Illés hozzánk hasonló ember volt, s amikor buzgón imádkozott, hogy ne essék eső a

földre, nem is esett három évig és hat hónapig. 18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott,

s a föld megadta termését {1 Kir 17-18}.

Felelősség a testvérekért: 5,19-20

19 Testvéreim! Ha valaki közületek eltéved az igazságtól, és valaki megtéríti őt, 20 tudja

meg, hogy aki a bűnöst visszatéríti téves útjáról, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja

bűneinek sokaságát {Péld 10,12}.

PÉTER ELSŐ LEVELE

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Péter, Jézus Krisztus apostola, a szórványban élő, választott jövevényeknek

Pontuszban, Galáciában, Kappadóciában, Ázsiában és Bitíniában, 2 az Atyaisten előretudása

szerint, a Lélektől eredő megszentelésben, hogy Jézus Krisztusnak engedelmeskedjenek, és az

ő vére hintse meg őket. A kegyelem és béke gyarapodjék bennetek!

A hit célja és útja: 1,3-2,10

A hit célja 3 Áldott legyen Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságá-

val élő reménységre szült újjá minket, Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása ál-

tal, 4 romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van

tartva számotokra. 5 Isten ereje a hit által megőriz titeket az üdvösségre, amely készen áll,

hogy az utolsó időben kinyilvánuljon. 6 Emiatt örvendeztek, ha most szomorkodnotok is kell

egy kissé a különféle kísértésekben, 7 hogy a ti megpróbált hitetek a romlandó aranynál – me-

lyet tűz által próbálnak meg – sokkal értékesebbnek bizonyuljon dicséretetekre, dicsőségetekre

és tisztességetekre Jézus Krisztus megjelenésekor, 8 akit bár nem láttatok, szerettek; akiben,

bár most sem látjátok, hisztek; s örvendeztek kimondhatatlan és megdicsőült örömmel, 9 mert

eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

10 Ezt az üdvösséget vizsgálták és kutatták a próféták, akik a bennetek megvalósuló ke-

gyelemről jövendöltek, 11 kutatva, hogy melyik vagy milyen időre mutat bennük Krisztus Lel-

ke, aki előre megjövendölte a Krisztusra váró szenvedéseket és a rájuk következő dicsőséget. 12 Tudomásukra hozták, hogy nem önmaguknak, hanem nektek szolgáltak mindazokkal, ami-

ket most az evangélium hirdetői feltártak nektek, miután az égből elküldetett a Szentlélek; ezek

szemlélésére vágynak az angyalok is.

A hit útja 13 Ezért tehát övezzétek fel elmétek derekát, legyetek józanok, és bízzatok töké-

letesen a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor felajánlanak nektek; 14 mint

engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, 15 hanem a Szent szerint,

aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek, 16 mert írva van:

»Szentek legyetek, mert én szent vagyok!« {Lev 19,2} 17 És ha Atyának hívjátok azt, aki személy-

válogatás nélkül ítél kinek-kinek cselekedete szerint, járjatok félelemmel zarándokságotok ide-

jén, 18 tudva, hogy nem romlandó ezüstön vagy aranyon történt a megváltásotok az atyáitoktól

rátok hagyományozott hiú életmódotokból {Iz 52,3}, 19 hanem a szeplőtlen és érintetlen Bárány-

nak, Krisztusnak drága vérén, 20 akit az Atya ugyan a világ alkotása előtt szemelt ki, de az

utolsó időben jelentett ki tiértetek. 21 Általa hisztek Istenben, aki őt feltámasztotta a halottak

közül, és dicsőséget adott neki, hogy Istenben higgyetek és reméljetek.

22 Tisztítsátok meg tehát lelketeket az igazságnak engedelmeskedve, a nem színlelt testvéri

szeretetben. Figyelmesebben, szívből szeressétek egymást, 23 újjászületve nem romlandó, ha-

nem romolhatatlan magból Isten élő és örökké megmaradó igéje által, 24 mert

minden test olyan, mint a fű,

s minden dicsősége, mint a fű virága:

elszáradt a fű, lehullott a virága,

25 az Úr igéje azonban örökre megmarad {Iz 40,6-8G}.

Ez pedig az az ige, amelyet hirdettek nektek.

Jézus Krisztus, az élő kő 1 Vessetek le hát minden gonoszságot, minden álnokságot és

képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, 2 és mint a most született kisdedek, hamisítatlan

szellemi tej után vágyakozzatok, hogy általa növekedjetek az üdvösségre, 3 miután megízlelté-

tek, milyen édes az Úr {Zsolt 34,9}. 4 Hozzá járultok, mint élő kőhöz, akit az emberek elvetettek

ugyan, de Isten kiválasztott és megtisztelt {Iz 28,16G}. 5 Ti is, mint élő kövek, felépültök rajta lelki

házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus

által. 6 Azért áll az Írásban:

»Íme, kiválasztott, értékes szegletkövet teszek le Sionban;

aki hisz benne, meg nem szégyenül« {Iz 28,16G}.

7 Ez nektek, hívőknek, tisztesség, a nem hívőknek pedig

»ez az a kő, amelyet az építők elvetettek,

és mégis szegletkővé lett« {Zsolt 118,22}.

8 Ezenkívül »a botlás kövévé és a botrány sziklájává« {Iz 8,14} mindazoknak, akik megüt-

köznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket.

9 Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hir-

dessétek annak üdvözítő tetteit {Kiv 19,5kG; Iz 43,20k}, aki a sötétségből meghívott titeket az ő cso-

dálatos világosságára, 10 akik egykor »nem nép« voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik

számára azelőtt nem volt irgalom, most pedig irgalmat nyertetek {Óz 1,6.9; 2,3}.

Keresztény élet a családban és a társadalomban: 2,11-4,11

A keresztény a társadalomban 11 Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és zarán-

dokokat, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. 12 Tanúsítsatok

jó magatartást a nemzetek között, hogy éppen abban, amiben mint gonosztevőket megrágal-

maznak, a jócselekedetek láttán, dicsőítsék Istent a látogatás napján.

13 Engedelmesek legyetek minden emberi teremtménynek az Úrért, akár a királynak, mint

legfelsőbbnek, 14 akár a helytartóknak, mint akiket ő a gonosztevők büntetésére, a jóknak pe-

dig dicséretére küldött. 15 Mert az az Isten akarata, hogy jót cselekedve elnémítsátok az okta-

lan emberek tudatlanságát; 16 mint szabadok, és nem mint olyanok, akik a szabadságot a go-

noszság palástjául használjátok, hanem mint Isten szolgái.

17 Mindenkit becsüljetek, a testvéri közösséget szeressétek, az Istent féljétek, a királyt

tiszteljétek.

Szolgák Krisztus követésében 18 Szolgák, engedelmeskedjetek uraitoknak teljes félelem-

mel, ne csak a jóknak és szelídeknek, hanem a gonoszoknak is. 19 Mert kegyelem az, ha valaki

Isten iránti lelkiismeretességből igazságtalanul szenvedve tűri a gyötrelmeket. 20 Hiszen miféle

dicsőség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtetek, és békével

tűrtök, ez kedves Isten előtt. 21 Hiszen erre vagytok hivatva,

mert példát hagyva nektek,

Krisztus is szenvedett értetek,

hogy az ő nyomdokait kövessétek. 22 Ő, aki bűnt nem cselekedett,

s álnokságot sem találtak szájában {Iz 53,9}, 23 aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott,

mikor szenvedett, nem fenyegetőzött,

hanem rábízta magát az igazságos Bíróra; 24 aki a mi bűneinket maga hordozta testében a fán,

hogy a bűnöknek meghalva igaz életet éljünk;

az ő sebe által gyógyultatok meg. 25 Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok {Iz 53,5k},

de most megtértetek lelketek pásztorához és felügyelőjéhez.

Asszonyok és férjek 1 Ugyanígy az asszonyok is legyenek engedelmesek férjüknek,

hogy ha egyesek nem hisznek is az igének, az asszonyok magaviselete beszéd nélkül is meg-

nyerje őket, 2 mikor látják istenfélő, tiszta életeteket. 3 Ne a külső hajdísz, az arany viselése

vagy fényes ruha legyen az ékességük, 4 hanem ami a szívben rejtőző, múlhatatlan ékszer: a

szelíd és nyugodt természet. Ez értékes Isten szemében. 5 Hiszen egykor így ékesítették fel

magukat a szent és Istenben bízó asszonyok is, engedelmeskedve saját férjüknek, 6 mint ahogy

Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezve őt, akinek ti leányai vagytok, ha jót tesz-

tek, és semmi viszontagságtól nem féltek.

7 De ti is, férfiak, megértőek legyetek asszonyaitokkal, becsüljétek meg őket, mint a gyen-

gébb asszonyi nemet, és mint társörököseiteket a kegyelemből való életben, hogy imádságo-

toknak ne legyen akadálya.

Felhívás az egyetértésre 8 Végül pedig legyetek mindnyájan egyetértők, együttérzők, sze-

ressétek a testvéri közösséget, legyetek irgalmasok, alázatosak! 9 Ne viszonozzátok a rosszat

rosszal, sem a szidalmat szidalommal, inkább mondjatok áldást; hisz arra vagytok hivatva,

hogy áldás legyen az örökrészetek. 10 »Mert aki az életet szeretni akarja,

és jó napokat szeretne látni,

fékezze nyelvét a rossztól,

és szája ne szóljon álnokságot. 11 Forduljon el a gonosztól, és tegyen jót;

keresse a békét, és kövesse azt. 12 Mert az Úr szemei az igazakon nyugszanak,

és fülei hallgatnak könyörgéseikre;

de az Úr tekintete haragos a gonosztevők felé« {Zsolt 34,13-17}.

Helyes magatartás a világban 13 Ki árthat nektek, ha a jónak buzgó követői lesztek? 14 De

ha szenvedtek is az igaz élet miatt, boldogok vagytok. Ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, és

meg ne zavarodjatok, 15 hanem őrizzétek szentül szívetekben az Úr Krisztust {Iz 8,12k}. Minden-

kor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő remény-

ség okát kérdezi tőletek. 16 De ezt szelídséggel és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek,

hogy akik rágalmazzák buzgó életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket

gyaláznak. 17 Jobb ugyanis – ha Isten úgy akarja – jót cselekedve szenvedni, mint rosszat cse-

lekedve. 18 Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket

Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de a Lélek életre keltette. 19 Őbenne ment el,

hogy azoknak a lelkeknek is hirdesse az örömhírt, akik a börtönben voltak, 20 akik egykor hi-

tetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, míg a bárka épült, amelyben ke-

vés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. 21 Ennek felel meg most a keresztség, amely

titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kéré-

se Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, 22 aki az Isten jobbján van, miután felment a

mennybe, és akinek uralma alá vannak vetve az angyalok, hatalmasságok és erők.

1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanezzel a gondolattal fegyverkezzetek

fel, mert aki testben szenvedett, megszűnt vétkezni, 2 hogy már ne az emberi vágyaknak, ha-

nem Isten akaratának éljen a testben még hátralevő időben. 3 Mert elég, hogy az elmúlt időt a

pogányok akarata szerint töltöttétek, és kicsapongásokban, tobzódásban, részegeskedésben,

dorbézolásokban, tivornyázásokban, tiltott bálványimádásban éltetek. 4 Most meg csodálkoz-

nak, hogy nem tartotok velük ugyanezen érzékiség áradatában, és káromolnak titeket. 5 De

számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni eleveneket és holtakat. 6 Mert azért hirdette

Krisztus az evangéliumot a megholtaknak is, hogy bár test szerint, emberek módjára ítélet alá

estek, de a Lélek szerint Istenben életük legyen.

7 Közel van mindennek a vége. Legyetek tehát okosak, és ügyeljetek, hogy helyesen imád-

kozzatok! 8 Mindenekelőtt pedig kölcsönös szeretettel legyetek egymás iránt szüntelenül, mert

a szeretet sok bűnt eltakar {Péld 10,12}! 9 Legyetek vendégszeretők egymás iránt zúgolódás nél-

kül! 10 Mindegyiktek, ahogy kapta a kegyelmet, úgy adja tovább másnak is, mint jó intézői az

Isten sokféle kegyelmének. 11 Ha valaki beszél, mintegy Isten szavaival beszéljen; ha valaki

szolgálatot tesz, mintha azzal az erővel tenné, amelyet Isten oszt ki, hogy mindenben Isten di-

csősége valósuljon meg Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom mindörökkön örök-

ké! Ámen.

Befejező intelmek: 4,12-5,11

A kitartás próbája 12 Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon a perzselő szorongatásokon,

amelyek megpróbáltatásul érnek benneteket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. 13 Inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy amikor dicsősége ki-

nyilvánul, vigadozva örvendezzetek. 14 Ha szidalmaznak titeket Krisztus nevéért, boldogok

vagytok, mert a dicsőség Lelke és Isten Lelke nyugszik rajtatok {Iz 11,2}. 15 Közületek senkit se

azért érjen szenvedés, mert gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy a mások ügyébe avat-

kozik. 16 Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, hanem dicsőítse Istent ebben a név-

ben.

17 Itt az ideje ugyanis, hogy megkezdődjék az ítélet Isten házán. Ha pedig rajtunk kezdő-

dik, mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek Isten evangéliumának? 18 »Ha az igaz is alig üdvözül,

mivé lesz az istentelen és a bűnös?« {Péld 11,31G}

19 Ezért azok is, akik Isten akarata szerint szenvednek, ajánlják lelküket a hűséges Terem-

tőnek jótetteik által.

A pásztor és a nyáj 1 A presbitereket, akik köztetek vannak, kérem – mint elöljárótársuk

és Krisztus szenvedésének tanúja és az ő dicsőségének is részese, amely a jövőben ki fog nyil-

vánulni: – 2 legeltessétek Isten rátok bízott nyáját. Viseljétek gondját, ne kényszerűségből, ha-

nem szabad akaratból Isten szerint; ne rút nyerészkedésből, hanem buzgóságból; 3 nem ural-

kodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak példaképei. 4 S ha majd megjelenik a pászto-

rok Fejedelme, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koronáját.

5 Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek ma-

gatokra az egymás iránti alázatosságot, mert

Isten a kevélyeknek ellenáll,

az alázatosaknak pedig kegyelmet ad {Péld 3,34G}.

6 Alázkodjatok meg tehát Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak

idején. 7 Bízzátok rá minden aggodalmatokat {Zsolt 55,23}, mert gondja van rátok. 8 Józanok le-

gyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit

nyeljen el. 9 Erős hittel álljatok neki ellen, tudjok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés éri testvé-

reiteket is, akik ezen a világon vannak.

10 Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisz-

tus által, maga fog titeket – miután kissé szenvedtetek – tökéletesíteni, megerősíteni, megszi-

lárdítani és megalapozni. 11 Övé a dicsőség és az uralom mindörökkön örökké! Ámen.

Befejezés: köszöntések és áldás: 5,12-14

12 Szilvánusz által, akit hű testvérnek tekintek, röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket,

és tanúságot téve arról, hogy ez Isten igaz kegyelme. Tartsatok ki benne! 13 Üdvözöl titeket a

veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. 14 Köszöntsétek egymást a

szeretet csókjával!

Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok!

PÉTER MÁSODIK LEVELE

Címzés és köszöntés: 1,1-2

1 Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, akik velünk egyenlő hitben

részesültek a mi Istenünknek és az üdvözítő Jézus Krisztusnak igazságossága által. 2 Kegyelem

és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében!

Az áthagyományozott igazság: 1,3-21

Keresztény hivatás 3 Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szük-

ségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, hogy megismertük őt, aki minket saját

dicsőségével és erejével meghívott. 4 Ezek által nekünk ajándékozta az értékes és rendkívül

nagy ígéreteket, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a

világban uralkodó vágyak okozta romlottságtól. 5 Fordítsátok tehát minden gondotokat arra,

hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, 6 a tudománnyal a mértékle-

tességet, a mértékletességgel a béketűrést, 7 a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel

a testvérek iránti jóindulatot, a testvérek iránti jóindulattal pedig a szeretetet. 8 Mert ha ezek

megvannak, és bőven vannak meg bennetek, nem lesztek tétlenek, sem meddők a mi Urunk

Jézus Krisztus megismerésében. 9 Akiben viszont nincsenek meg ezek, az vak és rövidlátó, s

megfeledkezett a régi bűneiből való megtisztulásáról. 10 Ezért annál inkább legyetek rajta, test-

vérek, hogy biztossá tegyétek hivatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, soha

nem fogtok elbotolni. 11 Így ugyanis tágas bejárat nyílik nektek a mi Urunk és üdvözítő Jézus

Krisztusunk örök országába.

A próféták és apostolok tanúsága 12 Ennélfogva azon vagyok, hogy ezekre mindig figyel-

meztesselek benneteket, jóllehet jártasak és erősek vagytok az elnyert igazságban. 13 Helyesnek

tartom mégis, hogy amíg testem sátorában időzöm, figyelmeztesselek és serkentselek bennete-

ket, 14 mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk

Jézus Krisztus is értésemre adta. 15 De rajta leszek, hogy ezekről halálom után is gyakran meg-

emlékezzetek.

16 Mert nem tudálékosan kiagyalt meséket követve adtuk tudtotokra a mi Urunk Jézus

Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem mint akik szemtanúi voltunk az ő nagyságának. 17 Mikor ugyanis az Atyaistentől tiszteletet és dicsőséget nyert, ez a szózat hangzott hozzá a

magasztos dicsőségből: »Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik!« 18 Mi hallottuk ezt az

égből jövő szózatot, amikor vele voltunk a szent hegyen. 19 És súlyos prófétai beszéd birtoká-

ban vagyunk, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg a nap

fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem kél szívetekben. 20 Mindenekelőtt azt kell megértene-

tek, hogy az Írás egyetlen prófétai beszéde sem egyéni értelmezés dolga. 21 Mert sohasem em-

beri akaratból származott a prófétai beszéd, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől sugal-

mazva szóltak.

Óvás a tévtanítóktól: 2,1-22

A hamis tanítók fellépése 1 Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy

közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki meg-

váltotta őket, az Urat, megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra. 2 Sokan fogják követni

eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. 3 Nyereségvágyból fakadó

szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk

váró pusztulás el nem alszik.

Fenyegető ítélet a tévtanítók ellen 4 Hiszen Isten még a vétkező angyaloknak sem kegyel-

mezett, hanem a pokol bilincseibe zárva a mélységbe taszította őket, hogy ott fogva tartsák

őket az ítéletre. 5 És nem kegyelmezett a régi világnak sem, csak Noét, az igazság hirdetőjét

mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelenek világára rázúdította a vízözönt. 6 Szodoma és Gomorra városát is hamuvá égette, pusztulással büntette, példát állítva arra,

hogy mi fog történni az istentelenekkel; 7 a szorongatott igaz Lótot pedig az elvetemültek fajta-

lan életmódja közül megszabadította, 8 mert ez az igaz ember köztük lakott, látta és hallgatta

őket, és gonosz tetteik napról napra gyötörték igaz lelkét. 9 Az Úr meg tudja szabadítani a kí-

sértésből az istenfélőket, a gonoszokat pedig az ítélet napjára megőrizni, hogy bűnhődjenek. 10 Legfőképpen azokat, akik tisztátalan vágyakkal a test után járnak, s az Úr hatalmát megve-

tik.

A tévtanítók útja Ezek vakmerők, önhittek, nem félnek a Fényességeket káromolni, 11 jóllehet az angyalok, akik erejüket és hatalmukat tekintve nagyobbak, nem hoznak ezek ellen

káromló ítéletet. 12 Ezek azonban, mint a természet szerint megfogásra és leölésre való oktalan

állatok, káromolják mindazt, amit nem értenek. De el fognak veszni saját romlottságukban, 13 és akaratuk ellenére elnyerik gonoszságuk jutalmát. Ők gyönyörűségnek tartják a naponkénti

vigadozást. Piszok- és szennyfoltok ők, akik gyönyörökben tobzódnak és lakomáikon kéjeleg-

nek nálatok. 14 Szemük tele van házasságtöréssel, és telhetetlenek a bűnben. Elcsábítják az

állhatatlan lelkeket, szívük kapzsiságra van begyakorolva. Az átok fiai ők, 15 akik elhagyták az

egyenes utat, és eltévedtek. Követték Boszor fiának, Bálámnak útját, aki jobban szerette a go-

noszság bérét, 16 de meg is bűnhődött vétkéért: a teherhordó néma állat emberi hangon meg-

szólalt, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 17 Víz nélküli források ők, forgószéltől ker-

getett fellegek, – a legfeketébb sötétség vár rájuk! 18 Mert hiábavalóságokat beszélnek kevé-

lyen, és buja testi kívánságokra csábítják azokat, akik alig menekültek meg a tévelygésben

élőktől. 19 Szabadságot ígérnek nekik, holott ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki

rabja lesz annak, ami legyőzte.

20 Ha tehát azok, akik a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk megismerése által meg-

menekültek a világ förtelmeitől, de újból elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek, ez

utóbbi állapotuk rosszabb az előbbinél. 21 Jobb lett volna nekik az igazságosság útját meg sem

ismerni, mint annak megismerése után eltérni a nekik adott szent parancstól. 22 Beteljesedik

ugyanis rajtuk az igaz közmondás:

»Visszatér a kutya a hányadékához« {Péld 26,11}, és:

»A megfürösztött disznó újra a sárban hempereg«.

Krisztus eljöveteléről: 3,1-16

Az eljövetel bizonyossága 1 Íme, szeretteim, ezt a második levelet írom nektek, amely-

ben figyelmeztetéssel fölébresztem becsületes lelketeket, 2 hogy emlékezzetek azokra a dolgok-

ra, amelyeket a szent próféták előre megmondtak, valamint az Úrnak és Üdvözítőnek az apos-

tolok által hirdetett parancsaira. 3 Először is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárd-

ságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik útján járnak, 4 és azt mondják:

»Hol van az ő eljövetelének ígérete?« Mert amióta elhunytak az atyák, minden úgy maradt,

ahogy volt a teremtés kezdetétől. 5 Azok, akik ezt állítják, nem tudják, hogy az ég régóta léte-

zett, és a föld is, amely vízből és a víz által jött elő Isten szavára. 6 E kettő által pusztult el az

akkori világ, amikor a víz elárasztotta. 7 A mostani eget és a földet ugyanaz az Ige őrizte meg a

tűzre, az ítélet és az istentelen emberek pusztulásának napjára.

Az eljövetel késlekedése 8 Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, sze-

retteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap. 9 Az Úr nem késik

ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bár-

ki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek. 10 Az Úr napja úgy jön majd el, mint a

tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, ugyanígy a föld

is, és annak minden műve, mely rajta található.

11 Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben

és buzgóságban nektek, 12 akik várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor az

egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? 13 Mi azonban – az ő

ígérete szerint –új eget és új földet várunk {Iz 65,17}, ahol igazságosság lakik.

A páli levelek tanúsága 14 Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szep-

lőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. 15 Tekintsétek a mi Urunk

hosszantűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt

nektek a neki adott bölcsesség szerint. 16 Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat

nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatják, mint ahogy a

többi Írásokat is, a saját vesztükre.

Dicsőítés: 3,17-18

17 Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek

tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. 18 Sőt, in-

kább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.

Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.

JÁNOS ELSŐ LEVELE

Előszó: az élet igéje: 1,1-4

1 Ami kezdettől volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megnéztünk és a

kezünk tapintott az élet Igéjéről 2 – mert az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk

róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk –, 3 amit

láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi

ugyanis közösségben vagyunk az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal. 4 Ezeket azért írjuk

nektek, hogy örömünk teljes legyen.

Isten közösségében élni: 1,5-2,17

Isten jelenléte 5 Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten vilá-

gosság, és nincs benne semmi sötétség. 6 Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és

sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. 7 Ha azonban világosságban já-

runk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak,

az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Krisztus és a bűnök 8 Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és

nincs bennünk igazság. 9 Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a

bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. 10 Ha azt mondjuk, hogy nem vétkez-

tünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk.

1 Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett

is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. 2 Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de

nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.

Az igaz istenismeret 3 Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. 4 Aki azt mondja: »Ismerem őt«, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igaz-

ság. 5 Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, ebből tudjuk

meg, hogy őbenne vagyunk. 6 Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy is kell élnie,

ahogyan ő élt.

Az új parancs 7 Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet

kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. 8 De új parancsot is írok

nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. 9 Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben

van. 10 Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nem okozza testvére bukását. 11 De

aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség

megvakította a szemét.

Krisztus és a világ 12 Írok nektek, gyermekeim, mert bocsánatot nyernek bűneitek az ő

nevéért. 13 Írok nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek,

ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. 14 Írtam nektek, kisdedek, mert megismertétek az Atyát.

Írtam nektek, apák, mert megismertétek azt, aki kezdettől van. Írtam nektek, fiatalok: erősek

vagytok, Isten igéje megmarad bennetek, és a gonoszt legyőztétek. 15 Ne szeressétek a világot,

sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szere-

tete, 16 mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevély-

sége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. 17 Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is.

De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

A hit megőrzése: 2,18- 3,24

A tévtanítók fellépése 18 Fiacskáim, itt az utolsó óra! És amint hallottátok, hogy jön az

Antikrisztus, támadt is már sok antikrisztus. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. 19 Közülünk

jöttek elő, de nem voltak közülünk valók. Ha közülünk valók lettek volna, bizonyára velünk

maradtak volna; de ki kellett derülnie annak, hogy nem mindnyájan közülünk valók. 20 Ti azon-

ban fel vagytok kenve a Szent által, és mindnyájan tudjátok ezt. 21 Nem is azért írtam nektek,

mintha nem ismernétek az igazságot, hanem mint olyanoknak, akik ismerik, és azt is, hogy

semmi hazugság nem származik az igazságból. 22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jé-

zus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Ha valaki tagadja a Fiút,

akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé.

24 Amit kezdettől fogva hallottatok, maradjon meg bennetek. Ha megmarad bennetek,

amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. 25 Ez az ígéret,

amelyet ő ígért nekünk: az örök élet. 26 Mindezt azokkal kapcsolatban írtam nektek, akik félre-

vezetnek titeket. 27 A kenet, amelyet tőle nyertetek, megvan bennetek, és bennetek is marad,

így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket. Amire az ő kenete tanít titeket, az igaz

és nem hazugság. Amint ő tanított titeket, maradjatok őbenne!

Figyelmeztetés a hűségre 28 Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor meg fog

jelenni, bizalommal legyünk, és meg ne szégyenüljünk általa, amikor eljön. 29 Ha tudjátok, hogy

ő igaz, akkor azt is tudjátok, hogy mindaz, aki igazat cselekszik, tőle született.

Az istengyermekség ajándéka 1 Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az

Atya, hogy Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ,

mert őt sem ismeri. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló,

hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá,

mert látni fogjuk őt, amint van. 3 Mindaz, aki ezt reméli tőle, megszenteli magát, mint ahogy ő

is szent. 4 Mindaz, aki bűnt cselekszik, gonoszságot is elkövet, mert a bűn gonoszság. 5 És tud-

játok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűneinket, és benne nincsen bűn. 6 Mindaz, aki

benne marad, nem vétkezik, és mindaz, aki vétkezik, nem látta és nem ismerte őt. 7 Gyermekeim, senki meg ne csaljon titeket! Aki igazat cselekszik, az igaz, mint ahogy ő is

igaz. 8 Aki bűnt cselekszik, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért

jelent meg Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa. 9 Mindaz, aki Istentől született, bűnt nem

cselekszik, mert Isten magja van benne, és nem vétkezhet, mert Istentől született. 10 Erről lehet

megismerni, hogy kik az Isten gyermekei és kik az ördög gyermekei. Mindaz, aki nem igazat

cselekszik, és aki nem szereti testvérét, nem Istentől van.

Felszólítás a testvéri szeretetre 11 Mert az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok,

hogy szeressük egymást. 12 Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét. S

miért ölte meg? Azért, mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvérének tettei pedig igazak. 13 Ne csodálkozzatok, testvérek, ha a világ gyűlöl titeket. 14 Mi tudjuk, hogy a halálból átmen-

tünk az életre, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, az a halálban marad. 15 Mindaz, aki

gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megma-

radna benne. 16 Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is

életünket kell adnunk testvéreinkért. 17 Aki birtokolja a világ javait, és szűkölködni látja test-

vérét, de a szívét elzárja előle, hogyan marad meg abban az Isten szeretete? 18 Gyermekeim!

Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!

Az istengyermeki bizalom 19 Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő szí-

ne előtt meg fog nyugodni a szívünk. 20 Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a

szívünknél, és tud mindent. 21 Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Is-

tenhez, 22 és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami

kedves előtte. 23 És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és

szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. 24 Aki megtartja parancsait, Istenben marad,

és az Isten is őbenne. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet ne-

künk adott.

A hit mint az életre vezető út: 4,1-5,12

A lelkek megkülönböztetéséről 1 Szeretteim! Ne higgyetek minden léleknek, hanem

vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta ment szerteszét a

világba. 2 Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus

testben eljött, Istentől van. 3 És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az

Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van. 4 Ti Istentől vagy-

tok, gyermekeim, azokat pedig legyőztétek, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a

világban van. 5 Ők ebből a világból valók, azért e szerint a világ szerint beszélnek, és a világ

hallgat rájuk. 6 Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem

hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.

Isten a szeretet 7 Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki

szeret, Istentől született, és ismeri Istent. 8 Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a sze-

retet. 9 Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra,

hogy általa éljünk. 10 Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő

szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül bűneinkért. 11 Szeretteim! Ha Isten így szeretett

minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! 12 Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egy-

mást, Isten bennünk marad, és szeretete tökéletes bennünk. 13 Abból ismerjük meg, hogy benne

maradunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. 14 Mi pedig láttuk, és tanúságot

teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítőjét. 15 Aki vallja, hogy »Jézus az

Isten Fia«, abban Isten benne marad, és ő Istenben. 16 Mi, akik hittünk, megismertük a szerete-

tet, amellyel Isten szeret bennünket.

Félelem és szeretet Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten

őbenne. 17 Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk.

Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon. 18 A szeretetben nincs félelem. A töké-

letes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a

szeretetben. 19 Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja:

»Szeretem Istent«, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem

szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Az a parancsunk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a test-

vérét is.

A hit: győzelem a világ felett 1 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől szüle-

tett. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. 2 Arról ismerjük meg,

hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. 3 Mert az az Isten

szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. 4 Mert minden, ami Is-

tentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. 5 Ki

más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? 6 Ő az, aki víz és vér által jött,

Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik,

ugyanis a Lélek igazság. 7 Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: 8 a Lélek, a víz és a vér; és

ez a három egy.

Isten tanúságtétele 9 Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Is-

ten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról. 10 Aki hisz Isten Fiában, az magában hordozza

Isten tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugnak tartja őt, mert nem hisz abban a tanúságban,

amelyet Isten tett az ő Fiáról. 11 A tanúság pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk. És ez

az élet az ő Fiában van. 12 Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja

magáénak Isten Fiát, annak nincs élete.

Befejező intelmek: bűnök és az örök élet: 5,13-21

13 Ezeket azért írom nektek, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek Isten Fiának nevében,

örök életetek van.

14 Abban rejlik a mi iránta való bizalmunk, hogy bármit kérünk az ő akarata szerint, meg-

hallgat minket. 15 S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk,

hogy már a miénk, amit kértünk. 16 Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezik, de nem halálos

bűnnel, imádkozzon érte, és Isten életet fog adni annak, aki nem halálosan vétkezett. Van halált

okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.

17 Minden gonoszság bűn, de van halált nem okozó bűn is. 18 Tudjuk, hogy mindaz, aki Is-

tentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem

érinti. 19 Tudjuk, hogy mi Istentől vagyunk, ez az egész világ pedig gonoszságban fetreng. 20 S

azt is tudjuk, hogy Isten Fia eljött, és értelmet adott nekünk, hogy megismerjük azt, aki Igaz.

Mi őbenne vagyunk, aki igaz: az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet. 21 Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól! Ámen.

JÁNOS MÁSODIK LEVELE

Címzés és köszöntés: 1-3

1 A presbiter a kiválasztott úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek; s nem egye-

dül én, hanem azok is mindnyájan, akik megismerték az igazságot, 2 az igazság révén, amely

megmarad bennünk, és velünk lesz örökké. 3 Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az

Atyaistentől és Jézus Krisztustól, az Atyának Fiától igazságban és szeretetben!

Élet az igazságban: 4-6

4 Igen örültem, hogy gyermekeid között olyanokat találtam, akik igazságban járnak, amint

parancsot kaptunk az Atyától.

5 Most pedig kérlek téged, úrnőm, nem mintha új parancsot írnék neked, hanem azt, ami

megvolt nálunk kezdettől fogva, hogy szeressük egymást. 6 A szeretet az, ha az ő parancsai

szerint járunk. Mert az a parancs, hogy amit kezdettől fogva hallottátok, aszerint járjatok.

A tévtanítók elutasítása: 7-11

7 Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus test-

ben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus. 8 Vigyázzatok magatokra! El ne veszítsétek, amit

fáradozásotokkal elértetek, hogy teljes jutalmat kapjatok! 9 Ha valaki túllép ezen, és nem ma-

rad meg Krisztus tanításában, akkor Isten sem az övé. Ha azonban valaki megmarad a tanítás-

ban, akkor az Atya is és a Fiú is az övé. 10 Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza

magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még azt se mondjátok neki: »Üdv neked!«. 11 Mert

aki azt mondja neki: »Üdv neked!«, az részes az ő gonosz cselekedeteiben.

Befejező köszöntések: 12-13

12 Még több írnivalóm is volna nektek, de nem akartam papíron és tintával, mert remélem,

eljutok hozzátok, és szemtől szembe beszélhetek veletek, hogy örömünk teljes legyen. 13 Üdvözölnek téged kiválasztott nővéred gyermekei!

JÁNOS HARMADIK LEVELE

Címzés és köszöntés: 1-4

1 A presbiter a kedves Gájusznak, akit igazán szeretek. 2 Kedvesem! Azon imádkozom,

hogy mindenben szerencsésen járj, és egészséges légy, mint ahogy lelked is jó állapotban van. 3 Nagyon örültem, amikor a testvérek megérkeztek, és tanúságot tettek igazságodról, arról,

hogy igazságban jársz. 4 Nincs annál nagyobb öröm számomra, mint amikor hallom, hogy a

gyermekeim igazságban járnak.

A hithirdetők bátorítása: 5-8

5 Kedvesem! Hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekkért, méghozzá idegenekért

teszel. 6 Ők tanúságot tettek szeretetedről az egyház színe előtt, és jól teszed, ha az úton gon-

doskodsz róluk, amint ez méltó Istenhez. 7 Hiszen az ő nevéért keltek útra, és semmit sem fo-

gadnak el a pogányoktól. 8 Nekünk kell tehát az ilyeneket támogatnunk, hogy segítőtársai le-

gyünk az igazságnak.

Diotrefész rendreutasítása: 9-10

9 Írtam valamit az egyháznak, de az, aki szereti közöttük az első helyet elfoglalni,

Diotrefész, nem fogad be minket. 10 Ezért, ha majd elmegyek, megfeddem őt azért, amit tesz.

Gonosz szavakat fecseg ellenünk, és mintha még ez sem volna neki elég, nem fogadja be a

testvéreket. Azoknak pedig, akik be akarják fogadni őket, megtiltja, sőt, kiutasítja őket az egy-

házból.

Tanúság Demeterről: 11-12

11 Kedvesem! Ne kövesd a rosszat, hanem azt, ami jó! Aki jót cselekszik, az Istenből van;

aki rosszat cselekszik, nem látta Istent.

12 Demeterről mindnyájan tanúságot tesznek, maga az igazság is, sőt, mi is tanúságot te-

szünk róla, és te tudod, hogy a mi tanúságunk igaz.

Befejező köszöntések: 13-14

13 Sok írnivalóm volna még neked, de nem akartam neked tintával és tollal írni. 14 Remélem ugyanis, hogy hamarosan meglátlak, s akkor szemtől szembe fogunk beszélni. Bé-

kesség neked! Üdvözölnek barátaid! Üdvözöld barátainkat név szerint!

JÚDÁS LEVELE

Címzés és köszöntés 1 Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, azoknak, akiket

az Atyaisten szeret, Jézus Krisztusnak megtartott és meghívott. 2 Irgalom, béke és szeretet

bőségesen adassék nektek!

Óvás a tévtanítóktól 3 Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről

írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért,

amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

4 Mert alattomban bejöttek közénk bizonyos emberek, akik régóta ki vannak jelölve az íté-

letre. Istentelenek, akik Istenünk kegyelmét érzékiségre fordítják, s egyedüli Uralkodónkat és

Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.

Fenyegető ítélet a tévtanítók ellen 5 Figyelmeztetni akarlak titeket – bár mindezt jól tudjá-

tok –, hogy az Úr, miután kiszabadította a népet Egyiptom földjéről, később azokat, akik nem

hittek, elpusztította. 6 Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem el-

hagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja. 7 Ugyanígy

Szodoma és Gomorra is, és a szomszédos városok, amelyek hasonlóképpen paráznák voltak,

és más test után jártak, szenvedik az örök tűz büntetését, és intő példaként állnak előttünk.

A tévtanítók útja 8 Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, az Úr hatalmát

megvetik, a Fényességeket pedig káromolják. 9 Pedig Mihály főangyal, amikor az ördöggel

vitatkozott és viaskodott Mózes teste miatt, nem mert káromló ítéletet kimondani ellene, ha-

nem azt mondta: »Büntessen meg téged az Úr!« {Zak 3,2} 10 Ezek pedig gyalázzák mindazt, amit

nem értenek. Amit viszont a természet szerint, mint az oktalan állatok, tudnak, azáltal romlásba

jutnak. 11 Jaj nekik, mert Kain útján járnak, és nyereségért Bálám tévedésére adták magukat, és

mint Kóré a lázadásban, elvesznek. 12 Szégyenfoltok ezek a lakomáitokon, tartózkodás nélkül

lakmároznak, és önmagukat hizlalják; esőtlen felhők, amelyeket a szelek ide-oda kergetnek,

őszi, terméketlen, kétszer kiveszett, gyökerestül kitépett fák, 13 vad tengeri hullámok, amelyek

saját gyalázatukat tajtékozzák, bolygó csillagok, amelyekre a sötétség vihara vár örökké. 14 Ezekről jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: »Íme, jön az Úr ezernyi

szentjével, 15 minden fölött ítéletet tart, és megfenyíti az összes istentelent minden gonoszsá-

gért, amelyet gonoszul véghezvittek; és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök

ellene szóltak.« 16 Izgága elégedetlenkedők ezek, akik saját kívánságaik útján járnak; a szájuk

kevélységet beszél, és haszonlesésből hízelegnek az embereknek.

Felhívás a hűségre 17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg az igékről, amelyeket

előre megmondtak a mi Urunk, Jézus Krisztus apostolai. 18 Megmondták nektek, hogy »az

utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.« {2 Pét

3,3} 19 Ezek azok, akik szakadásokat támasztanak, érzékiek, a Lélek nélkül valók. 20 Ti ellen-

ben, szeretteim, épüljetek rá legszentebb hitetekre, imádkozzatok a Szentlélekben, 21 őrizzétek

meg magatokat Isten szeretetében, s várjátok a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak irgalmasságát

az örök életre! 22 A kételkedőkön könyörüljetek, 23 amazokat viszont mentsétek meg, ragadjá-

tok ki őket a tűzből! A többieken pedig könyörüljetek, ám félelemmel, s borzadjatok még a

ruhától is, amit a testük beszennyezett!

Befejezés 24 Annak pedig, akinek van hatalma bűn nélkül megőrizni titeket, és szeplőtele-

nül, boldog örömmel az ő dicsőségének színe elé állítani, 25 a mi egyedül üdvözítő Istenünknek,

Urunk Jézus Krisztus által, legyen dicsőség és magasztalás, uralkodás és hatalom minden idő

előtt, most és mindörökkön-örökké! Ámen.

JÁNOS JELENÉSEI

Előszó: 1,1-3

1 Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, melyet Isten adott neki, hogy szolgáinak megmutassa

mindazt, aminek csakhamar meg kell történnie {Dán 2,28-29}. Elküldte angyalát, és kijelentette

szolgájának, Jánosnak, 2 aki tanúságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus tanúbizonyságáról,

mindarról, amit látott. 3 Boldog az, aki olvassa és aki hallja ennek a próféciának igéit, és meg-

tartja mindazt, ami abban meg van írva, mert az idő közel van!

Bevezetés: 1,4-8

4 János a hét egyháznak, amelyek Ázsiában vannak. Kegyelem nektek és békesség attól,

aki van és aki volt {Kiv 3,14G} és aki eljövendő; és a hét szellemtől, akik az ő trónja előtt vannak; 5 és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülött a halottak közül, és fejedelme a föld kirá-

lyainak {Zsolt 89,38. 28}; aki szeretett minket és megszabadított bennünket bűneinktől {Zsolt 130,8} a

saját vére által, 6 és Istene és Atyja számára királysággá és papokká tett minket {Kiv 19,6}; övé a

dicsőség és az uralom örökkön-örökké! Ámen.

7 Íme, a felhőkön jön {Dán 7,13}, és látni fogja őt minden szem, és akik őt átszúrták. Gyá-

szolja majd őt a föld összes népe {Zak 12,10}. Igen! Ámen.

8 Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van {Kiv 3,14G}, és aki volt, és

aki eljövendő: a Mindenható.

LEVELEK A HÉT EGYHÁZNAK: 1,9-3,22

János megbízatása 9 Én, János, Jézusban testvéretek, és társatok a szorongattatásban, az

uralomban és a béketűrésben, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéjéért és Jézus tanúbi-

zonyságáért. 10 A Lélekben elragadtatásba estem az Úr napján, és hátam mögött olyan nagy

hangot hallottam, mint a harsonáé, 11 amely így szólt: »Amit látsz, írd le egy könyvbe, és küldd

el a hét egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és

Laodíceába!« 12 Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt; és amikor megfor-

dultam, hét arany gyertyatartót láttam, 13 és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához

hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve {Dán 7,13; Ez 9,2.11G; Dán

10,5}. 14 A feje és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, és mint a hó, és a szeme olyan, mint a

tűz lángja. 15 Lába hasonló volt a kemencében izzó sárgarézhez {Dán 7,9; 10,6}, és a hangja, mint

a nagy vizek zúgása {Ez 1,24}. 16 Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki.

Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap.

17 Amikor megláttam őt, a lába elé hullottam, mint egy halott. A jobbját rámtette, és azt

mondta: »Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó {Iz 44,2.6}, 18 az élő, bár halott voltam; de íme

élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai. 19 Írd föl tehát, amiket láttál,

és amik vannak, és amiknek ezek után kell megtörténniük {Dán 2,29}! 20 A hét csillag titka, ame-

lyet a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartó: a hét csillag a hét egyház angyala; és a hét

gyertyatartó a hét egyház.

Az efezusi egyháznak 1 Az efezusi egyház angyalának írd meg:

Így szól, aki a hét csillagot tartja a jobbjában, aki a hét arany gyertyatartó között jár: 2 Ismerem cselekedeteidet, fáradozásodat és béketűrésedet, és hogy nem szenvedheted a gono-

szokat; hogy próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és

hazugnak találtad őket. 3 Béketűrő vagy, és szenvedtél az én nevemért, és nem fáradtál el. 4 De

kifogásom van ellened: az, hogy elhagytad első szeretetedet. 5 Emlékezz tehát arra, honnan

estél ki, térj meg, és tedd azt, amit korábban tettél; mert különben föllépek ellened, és elmozdí-

tom gyertyatartódat helyéről, ha nem térsz meg. 6 De az megvan benned, hogy gyűlölöd a

nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.

7 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak. A győztesnek enni adok

az élet fájáról, mely Isten paradicsomában van {Ter 2,9; Ez 31,8}!

A szmirnai egyháznak 8 A szmirnai egyház angyalának írd meg:

Így szól az első és az utolsó {Iz 44,6}, aki halott volt és él: 9 Ismerem szorongatásodat és

szegénységedet – noha gazdag vagy –, és káromolnak azok, akik zsidónak mondják magukat,

holott nem azok, hanem a sátán zsinagógája. 10 Semmit se félj a rád váró szenvedésektől! Íme,

az ördög közületek egyeseket börtönbe fog vetni, hogy próbára tegyen titeket, és szorongatá-

sotok lesz tíz napig {Dán 1,12.14}. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.

11 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: Aki győzni fog, azt nem

sebzi meg a második halál!

A pergamoni egyháznak 12 A pergamoni egyház angyalának írd meg:

Így szól, akié a kétélű kard: 13 Tudom, hol laksz: ott, ahol a sátán székhelye van; és kitar-

tasz nevem mellett, és nem tagadtad meg hitemet még azokban a napokban sem, amikor

Antipászt, az én tanúmat, az én hívemet megölték nálatok, ahol a sátán lakik. 14 De van ellened

némi kifogásom is, hogy vannak ott nálad követői Bálám tanításának, aki arra tanította

Bálákot, hogy tőrbe csalja Izrael fiait, hogy áldozati húsból lakmározzanak és paráználkodja-

nak {Szám 31,16; 25,1-2G}. 15 Így nálad is vannak olyanok, akik a nikolaiták tanításának követői. 16 Térj meg tehát te is, különben csakhamar föllépek ellened, és harcba szállok azokkal szám

kardjával.

17 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak. A győztesnek elrejtett

mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet {Iz 62,2}, amelyet

senki sem ismer, csak az, aki kapja.

A tiatírai egyháznak 18 A tiatírai egyház angyalának írd meg:

Így szól az Isten Fia, akinek a szeme olyan, mint a tűz lángja, és a lába hasonló a sárga-

rézhez {Dán 10,5-6}: 19 Ismerem műveidet, hitedet, szeretetedet, szolgálatodat és béketűrésedet, és

utóbbi tetteidet, amelyek számosabbak az előbbieknél. 20 De van ellened egy kifogásom, hogy

megengeded Jezabel asszonynak, aki magát prófétanőnek mondja, hogy tanítson, és elcsábítsa

szolgáimat, hogy paráználkodjanak és egyenek a bálványáldozatokból {Szám 31,16; 25,1-2G}. 21 Időt

adtam neki, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. 22 Íme, ágyba döntöm őt,

és akik vele házasságtörést követnek el, igen nagy szorongatásban lesznek, ha nem fordulnak el

tetteiktől. 23 Fiait halállal ölöm meg, és megtudja minden egyház, hogy én vagyok a vesék és a

szívek vizsgálója {Zsolt 7,10}, és megfizetek közületek mindenkinek tettei szerint {Zsolt 62,13}. 24 Nektek pedig azt mondom, a többieknek, akik Tiatírában vagytok, akik nem követik ezt a

tanítást, és akik nem ismerték a sátán állítólagos mélységeit: Nem rakok rátok más terhet! 25 Azonban amitek van, ahhoz ragaszkodjatok, amíg el nem jövök! 26 Aki pedig győz és mind-

végig megtartja cselekedeteimet,

annak hatalmat adok a nemzetek fölött, 27 hogy vasvesszővel kormányozza azokat,

és összetörjenek, mint a cserépedény {Zsolt 2,8-9G}, 28 amint én is megkaptam Atyámtól,

és neki adom a hajnalcsillagot. 29 Akinek van füle, hallja meg,

mit mond a Lélek az egyházaknak!

A szárdeszi egyháznak 1 A szárdeszi egyház angyalának írd meg:

Így szól az, akié az Isten hét szelleme és a hét csillag: Ismerem cselekedeteidet, hogy van

neved, hogy élsz, de halott vagy! 2 Légy éber, és erősítsd meg a többieket, akik közel vannak a

halálhoz, mert műveidet nem találom teljesnek Istenem előtt. 3 Emlékezz tehát vissza, hogyan

kaptad és hallottad, tartsd meg azt, és térj meg. Ha pedig nem leszel éber, úgy érkezem hoz-

zád, mint a tolvaj, és nem fogod tudni, melyik órában jövök hozzád. 4 De vannak néhányan

nálad Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert

megérdemlik. 5 Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvé-

ből {Zsolt 69,29}, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.

6 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!

A filadelfiai egyháznak 7 A filadelfiai egyház angyalának írd meg:

Így szól a Szent, az Igaz, akié Dávid kulcsa; aki ha valamit megnyit, azt senki sem zárja

be; ha valamit bezár, azt senki sem nyitja ki {Iz 22,22}: 8 Ismerem cselekedeteidet. Íme, nyitott

ajtót adtam eléd, melyet senki sem zárhat be. Bár kevés az erőd, mégis megtartottad igémet, és

nem tagadtad meg nevemet. 9 Íme, odaadok egyeseket a sátán zsinagógájából, akik zsidóknak

mondják magukat, holott nem azok, hanem hazudnak; íme, megteszem, hogy eljöjjenek és lá-

badhoz boruljanak {Iz 60,14}, és megtudják, hogy szeretlek téged. 10 Mivel megőrizted béketűré-

sem igéjét, én is megőrizlek téged a megpróbáltatás órájától, amely eljön az egész földkerek-

ségre, hogy próbára tegye a föld lakóit. 11 Íme, csakhamar eljövök! Tartsd meg, amid van,

hogy senki se vegye el koronádat! 12 Aki győz, azt oszloppá teszem Istenem templomában, és

nem megy ki többé, és ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét {Ez 48,35}, az új Jeru-

zsálemét, amely leszáll az égből Istenemtől, és saját, új nevemet {Iz 62,2}.

13 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!

A laodíceai egyháznak 14 A laodíceai egyház angyalának írd meg:

Így szól az Ámen, a hűséges és igaz tanú, aki Isten teremtésének kútfeje {Zsolt 89,38; Péld 14,5;

8,22G}: 15 Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy

meleg! 16 De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból. 17 Mert azt mondod: `Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van {Óz 12,9}, nem szorulok rá sem-

mire', és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, 18 tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj;

ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend

a szemed, és láss. 19 Akiket szeretek {Péld 3,12}, azokat korholom és megfenyítem; buzdulj tehát

föl, és térj meg. 20 Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót

nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem

üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

22 Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak!«

BEVEZETŐ ÉGI LÁTOMÁSOK: 4,1-5,14

Hódolat Isten trónja előtt 1 Ezek után látomásom volt, és íme, ajtó nyílt meg az égben,

és az előbbi hang, amelyet mint harsonát hallottam velem beszélni, így szólt: »Jöjj fel ide {Kiv

19,16}, és megmutatom neked azt, aminek ezek után történnie kell!« {Dán 2,29} 2 Azonnal elragad-

tatásba estem a Lélekben, és íme, trón volt elhelyezve az égben, és a trónon ült valaki. 3 Az ott

ülő hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; szivárvány volt a trón körül, hasonló a

smaragd színéhez {Iz 6,1; Ez 1,26-28}. 4 A trón körül huszonnégy szék, és a székeken huszonnégy

vén ült fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. 5 A trónból villámok, zúgás és menny-

dörgések törtek elő {Kiv 19,16G}. Hét fáklya égett a trón előtt: Isten hét szelleme. 6 A trón előtt

mintegy üvegtenger volt, kristályhoz hasonló, és a trón közepén, és a trón körül négy élő-

lény {Ez 1,5.18}, elöl és hátul tele szemekkel. 7 Az első élőlény oroszlánhoz volt hasonló, a máso-

dik élőlény bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek emberéhez hasonló arca volt, és a

negyedik élőlény repülő sashoz hasonlított {Ez 1,10}. 8 A négy élőlény mindegyikének hat-hat

szárnya volt, körös-körül és belül tele voltak szemekkel {Iz 6,2; Ez 1,18G}. Éjjel-nappal pihenés

nélkül azt mondták: »Szent, szent, szent az Úr {Iz 6,3}, a mindenható Isten, aki volt és aki van {Kiv

3,14G} és aki eljövendő!«

9 Mikor ezek az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát zengtek a trónon ülőnek, az

örökkön-örökké élőnek, 10 a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, imádta az örökkön-

örökké élőt {Iz 6,1; Dán 6,27}, letette koronáját a trón előtt, és így szólt: 11 »Méltó vagy, Urunk, Istenünk,

hogy tied legyen a dicsőség,

a tisztelet és a hatalom,

mert te teremtettél mindent,

és a te akaratod által jöttek létre a teremtmények!«

A lepecsételt könyv és a Bárány 1 A trónon ülő jobbjában láttam egy belül és kívül tele-

írt könyvet, amely hét pecséttel volt lepecsételve {Iz 6,1; 29,11; Ez 2,9-10}. 2 Láttam egy erős angyalt,

aki hangosan hirdette: »Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje annak pecsétjeit?« 3 És sem az égben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem bele-

tekinteni abba. 4 Nagyon sírtam, mert senkit sem találtak méltónak, hogy a könyvet felnyissa

vagy hogy abba beletekintsen. 5 Erre a vének egyike így szólt hozzám: »Ne sírj! Íme, győzött

az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja {Ter 49,9; Iz 11,10}, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa

annak hét pecsétjét!«

6 Akkor láttam, hogy íme, a trón és a négy élőlény között és a vének között a Bárány állt

mintegy megölve {Iz 53,7}. Hét szarva és hét szeme volt, amelyek Istennek az egész földre kül-

dött hét szelleme {Zak 4,10}. 7 Odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet {Iz 6,1}. 8 Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt; mind-

egyiküknek hárfája és arany csészéje volt, tele illatszerekkel, amelyek a szentek imádságai. 9 Új

éneket énekeltek, amely így hangzott {Zsolt 33,3}:

»Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet,

és felnyisd annak pecsétjeit,

mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek,

minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből, 10 és Istenünk számára uralommá és papokká tetted őket,

és uralkodni fognak a föld felett!«

11 Sok angyalt láttam, és hallottam szavukat a trón körül, s az élőlényekét és a vénekét, és

számuk tízezernyi tízezer és ezernyi ezer volt {Dán 7,10}, 12 akik hangosan azt kiáltották:

»Méltó a Bárány, akit megöltek {Iz 53,7},

hogy övé legyen a hatalom és gazdagság,

a bölcsesség, az erő, a tisztelet,

a dicsőség és az áldás!«

13 Minden teremtményt, amely az égben van, a földön és a föld alatt, és amely a tengeren

és a tengerben van, mindezeket hallottam, amint azt mondták: »A trónon ülőnek {Iz 6,1} és a

Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom, örökkön-örökké!«

14 A négy élőlény azt felelte: »Ámen!« A vének arcra borultak és imádták az örökkön-

örökké élőt.

A HÉT ANGYAL ÉS A HÉT HARSONA: 6,1- 11,19

Az első hat pecsét 1 Láttam, amint a Bárány felnyitott egyet a hét pecsét közül; és hal-

lottam a négy élőlény egyikét, amint mennydörgésszerű hangon így szólt: »Jöjj!« 2 És láttam

egy fehér lovat {Zak 1,8; 6,3.6}, a lovon ülőnek íj volt a kezében, és megkoronázták, ő pedig dia-

dalmasan kivonult, hogy győzzön.

3 Amikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam a második élőlényt, amint így szólt:

»Jöjj!« 4 Kijött egy másik, tűzvörös ló {Zak 1,8; 6,2}, és a rajta ülőnek megengedték, hogy elvegye

a békét a földről, és hogy egymást öldössék. Egy nagy kardot adtak neki.

5 Amikor a harmadik pecsétet fölnyitotta, hallottam a harmadik élőlényt, amint így szólt:

»Jöjj!« És láttam egy fekete lovat {Zak 6,2.6}; és a rajta ülőnek kezében mérleg volt. 6 A négy

élőlény között egy hang hallatszott, amely így szólt: »Két mérő gabona egy tizesért, és három-

szor két mérő árpa egy tizesért; de a bort és az olajat ne bántsd!«

7 Amikor a negyedik pecsétet fölnyitotta, hallottam a negyedik élőlény szavát, amint így

szólt: »Jöjj!« 8 És láttam egy fakó lovat; és a rajta ülő neve Halál, és az alvilág {Óz 13,14} követte

őt. Hatalom adatott neki a föld negyed része fölött, hogy öljön karddal, éhínséggel, halállal {Jer

14,12}, és a föld vadállataival.

9 Amikor az ötödik pecsétet fölnyitotta, láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket Isten

igéjéért és tanúbizonyságukért megöltek. 10 Hangosan kiáltottak: »Uram, te szent és igaz,

meddig nem mondasz ítéletet és nem állsz bosszút vérünkért a föld lakóin?« {Zak 1,12; MTörv 32,43}

11 Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ide-

ig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket

kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.

12 Láttam, hogy amint a hatodik pecsétet felnyitotta, nagy földrengés támadt. A nap olyan

fekete lett, mint a szőrzsák {Iz 50,3G}, és az egész hold olyan lett, mint a vér {Jo 3,4}. 13 A csillagok

lehullottak az égről a földre, ahogy a fügefa lehullatja éretlen fügéit {Iz 34,4G}, amikor nagy szél

rázza. 14 Az ég visszahúzódott, mint az összegöngyölt könyvtekercs {Iz 34,4G}, és minden hegy

és sziget kimozdult a helyéből. 15 A föld királyai, a fejedelmek {Zsolt 2,2}, a hadvezérek, a gazda-

gok és az erősek, és minden szolga és szabad ember a hegyek barlangjaiba és kősziklái közé

rejtőzött {Iz 2,10}, 16 és azt mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: »Omoljatok ránk {Óz 10,8}, és

rejtsetek el minket a trónon ülő elől {Iz 6,1} és a Bárány haragja elől! 17 Mert elérkezett az ő ha-

ragjuk nagy napja, és ki képes megállni azon?« {Jo 2,11}

Isten szolgáinak megjelölése 1 Ezután négy angyalt láttam, akik a föld négy sarkán áll-

tak, és akik feltartóztatták a földnek négy szelét, hogy ne fújjanak sem a földön, sem a tenge-

ren, és egyetlen fára sem. 2 Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél

az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott,

hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 3 »Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak,

amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!« 4 Hallottam a megjelöltek számát:

száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. 5 Júda törzséből tizenkét-

ezer megjelölt; Rúben törzséből tizenkétezer; Gád törzséből tizenkétezer; 6 Áser törzséből ti-

zenkétezer; Neftali törzséből tizenkétezer; Manassze törzséből tizenkétezer; 7 Simeon törzséből

tizenkétezer; Lévi törzséből tizenkétezer; Isszakár törzséből tizenkétezer; 8 Zebulon törzséből

tizenkétezer; József törzséből tizenkétezer; Benjamin törzséből tizenkétezer.

9 Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzet-

ből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába

öltözve, kezükben pálmaággal, 10 és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a

trónon ül {Iz 6,1}, és a Báránynak!«

11 Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra

borulva imádták Istent:

12 »Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Iste-

nünknek, örökkön-örökké! Ámen.«

13 Ekkor megszólalt az egyik vén, és azt kérdezte tőlem: »Kik ezek, akik hosszú fehér ru-

hába vannak öltözve, és honnan jöttek?« 14 Azt mondtam neki: »Uram, te tudod!« Erre ő azt

mondta nekem: »Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a

Bárány vérében {Dán 12,1; Ter 49,11}. 15 Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak

neki templomában; és aki a trónon ül {Iz 6,1}, fölöttük lakik. 16 Nem éheznek többé és nem szom-

jaznak, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság {Iz 49,10}, 17 mert a királyi széken tró-

noló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket {Zsolt 23,1-2; Jer 2,13}, és Isten

letöröl szemükről minden könnyet« {Iz 25,8}.

A hetedik pecsét és a hetedik angyal 1 Amint a hetedik pecsétet felnyitotta, csend lett az

égben mintegy félóráig. 2 Láttam a hét angyalt, akik Isten előtt állnak, és hét harsonát adtak

nekik. 3 Aztán egy másik angyal jött, és megállt az oltár előtt arany tömjénezővel. Sok jó illat-

szert adtak neki, hogy mindegyik szent imádságából tegyen az arany oltárra, amely Isten trónja

előtt áll. 4 A jó illatszerek füstje fölszállt a szentek imádságából, az angyal kezéből Isten előtt. 5 Az angyal fogta a tömjénezőt, tett bele az oltár tüzéből {Lev 16,12}, és ledobta a földre. Akkor

mennydörgés, zúgás, villámlás {Kiv 19,16G} és nagy földrengés támadt.

Az első négy harsona 6 A hét angyal, akiknél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja

a harsonát.

7 Az első angyal megfújta a harsonát. Erre vérrel vegyes jégeső és tűz támadt, és a földre

hullott. A föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze elhamvadt, és minden zöldellő fűszál

kiégett.

8 A második angyal megfújta a harsonát. Valami tűzzel égő nagy hegy {Jer 51,25G} zuhant a

tengerbe, és a tenger harmadrésze vérré változott {Kiv 7,21-22}. 9 Ekkor meghalt a tengerben élő

teremtmények harmadrésze, és a hajók harmadrésze elpusztult.

10 A harmadik angyal megfújta a harsonát, és egy nagy csillag hullott le az égből, égve,

mint a fáklya, beleesett a folyók harmadrészébe és a vizek forrásaiba. 11 A csillag neve: Üröm.

A vizek harmadrésze ürömmé változott, és számos ember meghalt a vizektől, mert keserűek

lettek.

12 A negyedik angyal megfújta a harsonát, és csapás érte a nap harmadát, a hold harmad-

részét és a csillagok harmadrészét, hogy harmadrészük elsötétüljön, és a nappal harmadrésze

ne ragyogjon, és az éjjelé hasonlóképpen.

13 Ekkor láttam és hallottam, hogy egy magányos sas repült át az égen, és hangosan így

kiáltott: »Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a másik három angyal további harsonázása miatt, akik ez-

után fogják megfújni a harsonát!«

Az ötödik harsona 1 Az ötödik angyal megfújta a harsonát, és láttam, hogy egy csillag

esett le az égből a földre, és neki adatott a mélység kútjának kulcsa. 2 Megnyitotta a mélység

kútját, és fölszállt a kút füstje, mint egy nagy kemence füstje {Kiv 19,18}, erre elsötétült a nap és a

levegő a kút füstjétől. 3 A kút füstjéből sáskák jöttek ki a földre {Kiv 10,12}, és olyan hatalom

adatott nekik, amilyen hatalma a föld skorpióinak van. 4 Azt a parancsot kapták, hogy ne bánt-

sák a föld füvét, egyetlen zöldellő növényt és egyetlen fát sem {Kiv 10,15}, hanem csak azokat az

embereket, akiknek a homlokán nincs rajta Isten jele {Ez 9,4}. 5 Parancsot kaptak, hogy ne öljék

meg őket, csak kínozzák őket öt hónapig, és kínjuk olyan, mint ahogy a skorpió kínoz, ha

megsebzi az embert. 6 Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált {Jób 3,21}, de nem

találják meg, és vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük.

7 A sáskák alakja harcrakész lovakhoz hasonlított, és fejükön mintegy aranyhoz hasonló

korona volt. Az arcuk olyan volt, mint az emberek arca. 8 A hajuk olyan volt, mint az asszo-

nyok haja, és fogaik, mint az oroszlánok fogai. 9 A mellvértjük olyan volt, mint a vaspáncél, és

a szárnyuk zúgása, mint a harcba száguldó nagyszámú lovas szekér zúgása {Jo 2,5}. 10 A skorpi-

óéhoz hasonló farkuk volt, és fullánk volt a farkukban, ebben pedig hatalom, hogy ártsanak az

embereknek öt hónapig. 11 A mélység angyala volt a királyuk, akinek a neve héberül Abaddón,

görögül Apollión.

12 Az egyik jaj elmúlt, de íme, még két jaj jött ezek után.

A hatodik harsona 13 A hatodik angyal megfújta a harsonát, és egy hangot hallottam az Is-

ten szeme előtt álló arany oltár szarvai közül, 14 amely azt mondta a hatodik angyalnak, akinél

a harsona volt: »Oldozd el a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál {Ter 15,18} meg vannak

kötözve!« 15 Eloldozták a négy angyalt, akik készen voltak az órára, a napra, a hónapra és az

esztendőre, hogy megöljék az emberek harmadrészét. 16 A lovas sereg száma húszezerszer

tízezer; hallottam a számukat. 17 Így láttam a lovakat a látomásban, és akik rajtuk ültek, azok-

nak tüzes, kék és kénkő-színű mellvértjük volt, és a lovak feje oroszlánfejhez hasonlított. A

szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. 18 Ettől a három csapástól elpusztult az emberek harmad-

része, a tűztől, a füsttől és a kénkőtől, amely a szájukból előtört. 19 Mert a lovak ereje a szá-

jukban és a farkukban van, mert a farkuk a kígyóhoz hasonló, feje van és azzal ártanak.

20 A többi ember, aki nem halt meg ezekben a csapásokban, mégsem tért meg keze tettei-

től {Iz 17,8}, hogy ne imádja a démonokat és az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából való

bálványokat, amelyek nem tudnak látni, sem hallani, sem járni {Zsolt 106,37; Dán 5,4.23; Zsolt 115,4-7}. 21 Nem tértek meg gyilkosságaiktól, varázslataikból, sem paráznaságaikból és lopásaikból.

Az angyalok és a könyv 1 Azután egy másik, erős angyalt láttam leszállni az égből, fel-

hővel körülvéve, s a fején szivárvány volt. Arca olyan volt, mint a nap, lába pedig, mint a tűz-

oszlop. 2 A kezében nyitott könyvet tartott, a jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre, 3 és olyan hangosan kiáltott, mint amikor az oroszlán ordít {Ám 3,8}. Amikor kiáltott, megszólalt

a hét mennydörgés hangja. 4 Mikor pedig a hét mennydörgés hangja megszólalt, írni akartam,

de egy hangot hallottam az égből, amely így szólt hozzám: »Pecsételd le {Dán 12,4}, amit a hét

mennydörgés mondott, és ne írd le!«

5 Ekkor az angyal, akit állni láttam a tenger és a föld felett, fölemelte jobbját az ég felé, 6 és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki az eget teremtette, és mindazt, ami azon van, és

a földet, és mindazt, ami rajta van, és a tengert és mindazt, ami benne van {Dán 12,7; Neh 9,6}, hogy

»nem lesz több haladék, 7 hanem a hetedik angyal harsonázásának napjaiban, amikor az kezdi

megfújni a harsonát, beteljesedik Isten titka, mint ahogy ezt a jó hírt kinyilatkoztatta szolgái, a

próféták által.«

8 Ekkor hangot hallottam az égből, amint újból szólt hozzám, és azt mondta: »Menj, és

vedd át a nyitott könyvet a tenger és a föld felett álló angyal kezéből!« 9 Elmentem az angyal-

hoz, és mondtam neki, hogy adja nekem a könyvet. Ő azt felelte nekem: »Fogd és edd meg!

Keserűvé fogja tenni a gyomrodat, de a szádban olyan édes lesz, mint a méz.« 10 Elvettem a

könyvet az angyal kezéből, megettem, és a számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyel-

tem, a gyomrom keserű lett {Ez 2,8; 3,1-3}.

11 Ekkor azt mondták nekem: »Ismét jövendölnöd kell a nemzetekről és népekről és nyel-

vekről {Dán 3,4} és számos királyról!«

A templom megmérése; a két próféta tanúsága 1 Akkor mérővesszőhöz hasonló nád-

szálat adtak nekem, és azt mondták: »Kelj föl, mérd meg Isten templomát, az oltárt és a benne

imádkozókat! 2 De a templomon kívül levő tornácot hagyd ki, és ne mérd meg, mert azt átad-

ták azoknak a nemzeteknek, amelyek a szent várost negyvenkét hónapig taposni fogják {Iz

63,18}. 3 Meg fogom hagyni két tanúmnak, hogy ezerkétszázhatvan napig jövendöljenek, szőr-

zsákba öltözve.« 4 Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak {Zak

4,3.11-14}. 5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha

valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni. 6 Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják

az eget, hogy ne essen az eső {1 Kir 17,1} prófétálásuk napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött,

hogy vérré változtassák azokat {Kiv 7,17}, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor

csak akarják {1 Sám 4,8}. 7 Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad

háborút indít ellenük, legyőzi {Dán 7,3.7.21} és megöli őket. 8 A holttestük annak a nagy városnak

az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és

ahol Urukat is megfeszítették. 9 A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fog-

ják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. 10 A

föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymás-

nak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak.

11 De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke szállt beléjük {Ez 37,10}. Lábukra álltak,

és nagy félelem fogta el azokat, akik látták őket {Ter 15,12}. 12 Ekkor egy hatalmas hangot hallot-

tak az égből, amely azt mondta nekik: »Szálljatok fel ide!« {Kiv 19,24} Erre fölszálltak az égbe a

felhőben, ellenségeik pedig látták őket {2 Kir 2,11}. 13 Abban az órában nagy földrengés támadt, és

a város tizedrésze összeomlott {Ez 38,19-20}. A földrengésben név szerint hétezer ember vesztette

életét. A többiek megrettentek, és dicsőítették az ég Istenét.

14 A második jaj elmúlt, de íme, csakhamar eljön a harmadik jaj!

A hetedik harsona 15 A hetedik angyal megfújta a harsonát, és hatalmas hangok szólaltak

meg a mennyben: »A mi Urunké és az ő Krisztusáé lett ennek a világnak az uralma, és ural-

kodni fog örökkön-örökké!«

16 Ekkor a huszonnégy vén, aki Isten előtt ült székein, arcra borult, és imádta Istent,

mondván: 17 »Hálát adunk neked,

mindenható Úristen,

aki vagy, és aki voltál,

mert átvetted nagy hatalmadat és uralkodsz {Zsolt 99,1}. 18 A nemzetek ugyan haragudtak,

de eljött a te haragod {Zsolt 2,5},

és az idő, hogy a halottakat megítéljék,

és megadják a jutalmat szolgáidnak,

a prófétáknak és a szenteknek,

és azoknak, akik nevedet félik,

a kicsinyeknek és a nagyoknak {Zsolt 115,13},

és hogy kiirtsák azokat,

akik megrontották a földet.«

19 Ekkor megnyílt Isten temploma az égben, és láthatóvá lett a szövetség szekrénye a

templomában {1 Kir 8,6}; villámok, zúgás, földrengés és nagy jégeső támadt {Kiv 19,16G; 9,24}.

A SÁTÁN HARCA ISTEN NÉPE ELLEN: 12,1-14,5

Az Asszony és a sárkány 1 Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltöze-

te a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona. 2 Mivel áldott állapot-

ban volt, vajúdva, a szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Aztán egy másik jel tűnt fel az égen: íme,

egy nagy, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt {Dán 7,7}, és a hét fején hét kirá-

lyi korona. 4 A farka lesöpörte az ég csillagainak harmadrészét, és a földre sodorta őket {Dán

8,10}. A sárkány a vajúdó asszony elé állt, hogy amint megszül, elnyelje fiát. 5 Az fiúgyermeket

szült, aki vasvesszővel fogja kormányozni az összes nemzetet {Iz 66,7; Zsolt 2,9G}. Elragadták a

fiát, és Isten trónjához vitték. 6 Az asszony pedig a pusztaságba menekült, ahol Istentől elkészí-

tett helye volt, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.

A sárkány bukása 7 Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkány-

nyal {Dán 10,13.20}. A sárkány és angyalai harcoltak, 8 de nem diadalmaskodtak, sem helyük nem

volt többé az égben. 9 Ekkor letaszították a nagy sárkányt, az őskígyót, akit ördögnek és sá-

tánnak {Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6} hívnak, aki elcsábítja az egész világot. Letaszították a földre, és

vele együtt angyalait is letaszították. 10 Ekkor nagy hangot hallottam az égben, amely így szólt:

»Most lett a mi Istenünké az üdvösség,

az erő és a királyság,

a hatalom pedig az ő Krisztusáé,

mert letaszították testvéreink vádlóját,

aki éjjel-nappal vádat emelt ellenük Istenünk előtt. 11 Ők pedig legyőzték őt

a Bárány vére és a tanúságtétel igéje által,

s nem kímélték saját életüket mindhalálig. 12 Örvendezzetek tehát, egek {Iz 44,23},

és akik bennük laktok!

Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy

kevés ideje van!«

A sárkány harca az asszony ellen 13 Miután a sárkány látta, hogy letaszították a földre, ül-

dözte az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. 14 Ekkor az asszony két nagy sasszárnyat kapott,

hogy a pusztaságba repüljön a saját helyére, hogy ott táplálják egy ideig és időkig és fél ide-

ig {Dán 7,25}, távol a kígyótól. 15 Ekkor a kígyó akkora vízárat bocsátott a szájából az asszony

után, mint egy folyó, hogy elsodortassa őt a folyóval. 16 De a föld megsegítette az asszonyt,

megnyitotta száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány bocsátott ki a szájából.

17 Ekkor a sárkány haragra gerjedt az asszony ellen, és elment, hogy harcra keljen az asz-

szony többi ivadéka ellen, akik megtartják Isten parancsait, és akiknél Jézus tanúságtétele van.

18 Aztán megállt a tenger fövenyén.

A két fenevad 1 Ekkor láttam, hogy egy fenevad száll föl a tengerből, melynek hét fe-

je {Dán 7,3.7} és tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei. 2 A

fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, a lábai mint a medve lábai, a szája mint az

oroszlán szája {Dán 7,4-6}, és a sárkány neki adta erejét, trónját és nagy hatalmát. 3 Láttam, hogy

a fejei közül az egyik szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult.

Az egész föld csodálkozva követte a fenevadat. 4 Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a

fenevadnak, és imádták a fenevadat, és így szóltak: »Ki hasonló a fenevadhoz, és ki harcolhat-

na vele?«

5 Nagy dolgokat és káromlást beszélő száj adatott neki {Dán 7,8.25}, és hatalmat kapott a cse-

lekvésre negyvenkét hónapig. 6 Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és

hajlékát és az ég lakóit. 7 Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket {Dán

7,21}. Hatalmat kapott minden törzs és nép és nyelv és nemzet fölött. 8 És imádni fogja őt a föld

minden lakója, akiknek a neve nincs beírva a megölt Báránynak életkönyvébe {Dán 12,1} a világ

kezdete óta. 9 Akinek van füle, hallja meg! 10 Akinek fogságba kell mennie, az fogságba megy,

akinek kard által kell meghalnia,

azt karddal kell megölni {Jer 15,2}.

– Ez a szentek béketűrése és hite. –

11 Ekkor láttam, hogy egy másik fenevad száll fel a szárazföldből, amelynek két szarva

volt, hasonlók a Bárányéhoz, de úgy beszélt, mint a sárkány. 12 Ez gyakorolja az első fenevad

teljes hatalmát az ő színe előtt, és rábírja a földet és a föld lakóit, hogy imádják az első feneva-

dat, amelynek a halálos sebe meggyógyult. 13 Nagy jeleket művel, s még azt is megteszi, hogy

tűz szálljon le az égből az emberek szeme láttára. 14 Elcsábítja a föld lakóit a jelekkel, amelyek-

re hatalmat kapott, hogy megtegye a fenevad színe előtt, s azt mondja a föld lakóinak, hogy

készítsék el annak a fenevadnak a képmását, amelynek kard által ejtett sebe van, de életben

maradt. 15 Hatalmat kapott, hogy lelket adjon a fenevad képmásának, és hogy megszólaljon a

fenevad képmása, és megölethesse azokat, akik nem imádják a fenevad képmását {Dán 3,5-6}. 16 Megteszi, hogy minden kicsiny és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget visel-

jen a jobb kezén vagy a homlokán; 17 és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli

a vadállat bélyegét: a nevét, vagy a nevének számát. 18 – Ez a bölcsesség. Akinek van értelme,

számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat. –

A bárány és kísérete 1 Ekkor íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a

száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva {Ez 9,4} az ő neve és az ő Atyjának neve. 2 Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása és mint a menny-

dörgés {Ez 1,24}, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. 3 Új

éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megta-

nulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. 4 Ezek

azok, akik nem szennyezték be magukat asszonyokkal, mert szüzek. Követik a Bárányt, amer-

re csak megy; ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengéül Istennek és a Báránynak, 5 és

a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenek.

AZ ÍTÉLET: 14,6-20,15

Az ítélet kihirdetése 6 Ekkor láttam egy másik angyalt repülni az ég zenitjén, akinél örök

evangélium volt, hogy hirdesse az evangéliumot a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek,

nyelvnek és népnek, 7 hangos szóval: »Féljétek Istent, és adjatok neki tiszteletet, mert eljött

ítéletének órája; és imádjátok őt, aki az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait alkot-

ta!« {Kiv 20,11}

8 Ezt egy másik angyal követte, aki ezt mondta: »Elesett, elesett a nagy Babilon, amely

féktelen paráznaságának borával itatott meg minden nemzetet!« {Jer 51,7-8}

9 Egy harmadik angyal követte őket, hangosan kiáltva: »Aki imádja a vadállatot és annak

képmását, és felveszi bélyegét a homlokára vagy a kezére, 10 az is inni fog Isten haragjának

borából {Iz 51,17}, amely készen van, elegyítetlenül, haragjának kelyhében {Jer 25,15}, és gyötrődni

fog tűzben és kénben az angyalok és a Bárány előtt. 11 Gyötrelmeik füstje felszáll örökkön-

örökké {Iz 34,9-10}, és nincs nyugalmuk éjjel-nappal azoknak, akik imádták a vadállatot és kép-

mását, és aki fölveszi nevének bélyegét.«

12 – Ez a szentek béketűrése, akik megtartják Isten parancsait és Jézus hitét. – 13 Egy han-

got hallottam az égből, amely ezt mondta nekem: »Írjad: Már most boldogok a holtak, akik az

Úrban halnak meg! Igen, mondja a Lélek, hogy megpihenjenek munkáiktól; mert cselekedeteik

követik őket!«

Az aratás órája 14 Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló

ült {Dán 7,13}, akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. 15 Egy másik angyal jött ki

a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: »Csapj a sarlóddal és arass, mert

eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!« {Jo 4,13} 16 És a felhőn ülő neki-

eresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet.

17 Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt. 18 Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan oda-

kiáltott annak, akinek éles sarlója volt: »Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjé-

nek gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!« {Jo 4,13} 19 Az angyal megindította sarlóját a föld-

re, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. 20 Megtaposták a

borprést a városon kívül {Iz 63,3}, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádium-

nyira.

Az utolsó hét csapás kihirdetése 1 Ekkor egy másik nagy és csodálatos jelet láttam az

égben: hét angyalt, akiknél a hét utolsó csapás volt, mert azok által teljesedett be Isten haragja.

2 Akkor egy üvegtenger-félét láttam, ami tűzzel volt vegyítve. Láttam azokat, akik legyőz-

ték a fenevadat, a képmását és nevének számát, amint az üvegtenger fölött állnak Isten hárfái-

val, 3 és éneklik Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét:

»Nagyok és csodálatosak a te műveid {Zsolt 92,5},

Uram, mindenható Isten!

Igazságosak és igazak a te útjaid {Zsolt 139,14},

nemzetek Királya! 4 Ki ne félne téged, Uram,

és ki ne magasztalná nevedet?

Mert egyedül te vagy szent {Zsolt 99,3},

hisz minden nemzet eljön

és leborul színed előtt {Zsolt 86,9},

mert ítéleteid nyilvánvalóvá lettek!«

5 Ezek után láttam, hogy íme, megnyílt a tanúbizonyság hajlékának temploma az égben {Kiv

40,34G}, 6 és hét angyal jött ki a templomból, akiknél a hét csapás volt {Lev 26,21 G}, tiszta és fehér

gyolcsba öltözve, a mellük körül pedig aranyövvel övezve {Dán 10,5}. 7 A négy élőlény egyike a

hét angyalnak hét aranycsészét adott, telve az örökkön-örökké élő Isten haragjával. 8 És a

templom megtelt füsttel Isten felségétől és hatalmától, és senki sem mehetett be a templom-

ba {Kiv 40,34-35}, amíg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása {Lev 26,21}.

A hét angyal a harag csészéivel 1 Ekkor egy erős hangot hallottam a templomból,

amely így szólt a hét angyalhoz: »Menjetek, és öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a

földre!« {Szof 3,8}

2 Elment az első, és kiöntötte csészéjét a földre, erre fájdalmas és igen veszélyes fekély

támadt az embereken {MTörv 28,35}, akik a vadállat bélyegét viselték, és azokon, akik az ő képét

imádták.

3 És a második angyal is kiöntötte csészéjét a tengerbe, és az vérré változott, mint a halot-

té, és minden élőlény elpusztult a tengerben {Kiv 7,17-18}.

4 És a harmadik is kiöntötte csészéjét a folyókba és a vízforrásokba, és azok vérré változ-

tak {Kiv 7,19}. 5 Hallottam a vizek angyalát, amint azt mondta: »Igazságos vagy, Uram, aki vagy,

és aki voltál, szent {Zsolt 119,137; Kiv 3,14G}, mert így ítéltél, 6 mivel szentek és próféták vérét on-

tották, vért adtál nekik inni {Zsolt 79,3; Iz 49,26G}. Valóban megérdemelték!« 7 És hallottam, hogy

így szólt az oltár felől: »Úgy van, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítélete-

id!« {Zsolt 19,10}

8 És a negyedik angyal is kiöntötte csészéjét a napra, erre annak megadatott, hogy forró-

sággal gyötörje az embereket, és tűzzel. 9 És az embereket égette a nagy forróság, s káromol-

ták Isten nevét, akinek hatalma van e csapások fölött, s mégsem tértek meg, hogy őt megdicső-

ítsék.

10 És az ötödik angyal is kiöntötte csészéjét a fenevad trónjára. Erre annak országa elsöté-

tült {Kiv 10,21-22}, és nyelvüket harapdálták fájdalmukban. 11 Káromolták az ég Istenét fájdalmaik

és sebeik miatt; de nem tértek meg cselekedeteikből.

12 És a hatodik angyal is kiöntötte csészéjét abba a nagy folyamba, az Eufráteszbe, s kiszá-

radt annak vize {Ter 15,18; Jer 50,38}, hogy út készüljön a Napkeletről jövő királyoknak. 13 És lát-

tam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és az álpróféta szájából három tisztátalan szel-

lem jön ki, mintha békák lennének, 14 mert démonok lelkei ezek, akik jeleket művelnek, és a

föld összes királyaihoz mennek, hogy összegyűjtsék őket a harcra a mindenható Isten nagy

napjára.

15 – Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül

ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

16 És egybegyűjti őket arra a helyre, amelyet héberül Harmageddónnak neveznek. –

17 És a hetedik angyal is kiöntötte csészéjét a levegőbe, és harsány hang hallatszott a

templomból {Iz 66,6}, a tróntól: »Megtörtént!« 18 És villámlások, zúgás és mennydörgések {Kiv

19,16} támadtak, és akkora földrengés lett, amekkora még nem volt {Dán 12,1}, amióta ember van

a földön, olyan földrengés, olyan hatalmas! 19 A nagy város három részre szakadt, a nemzetek

városai leomlottak, és Isten megemlékezett a nagy Babilonról {Dán 4,27}, hogy bosszúálló haragja

borának kelyhét adja neki {Iz 51,17}. 20 Eltűnt minden sziget, és a hegyek sem látszottak sehol. 21 Hatalmas, mázsányi jégeső {Kiv 9,24} hullott le az égből az emberekre, s az emberek káromol-

ták Istent a jégeső csapása miatt, mert az igen nagy volt.

A parázna Babilon 1 A hét angyal közül az egyik odajött, és így szólt hozzám: »Jöjj,

megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül {Jer 51,13}, 2 akivel a föld királyai paráználkodtak {Iz 23,17}, és akinek paráznasága borától megrészegültek a

föld lakói!« 3 És lélekben elvitt engem a pusztaságba: egy asszonyt láttam skarlátvörös feneva-

don ülni, amely tele volt a káromlás neveivel, és hét feje és tíz szarva volt {Dán 7,7}. 4 Az asszony

pedig bíborba és karmazsinba volt öltözve, felékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel.

Kezében arany serleget {Jer 51,7} tartott, telve utálatossággal és paráznaságának tisztátalanságá-

val. 5 A homlokára ez a név, ez a titok volt írva: »A nagy Babilon {Dán 4,27}, a föld paráznasága-

inak és utálatosságainak anyja!«

6 És láttam, hogy az asszony részeg a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől. Mikor

őt láttam, nagyon csodálkoztam. 7 Az angyal azt mondta nekem: »Miért csodálkozol? Megma-

gyarázom én neked az asszony titkát és a fenevadét, amely őt hordozza, amelynek hét feje és

tíz szarva van! 8 A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs, és megjelenik. Fel fog szállni a mély-

ségből {Dán 7,3}, és a vesztébe jut; a föld lakói pedig csodálkozni fognak – azok, akiknek a neve

nincs beírva az élet könyvébe a világ teremtése óta {Dán 12,1} –, amikor látják a fenevadat, amely

volt és nincs. 9 – Ennek ez a bölcs értelme: A hét fej hét hegy, amelyeken az asszony ül; és hét

király. 10 Öt már elesett, az egyik még van, a másik pedig még nem jött el. Amikor eljön, csak

rövid ideig lesz maradása. 11 És a vadállat, amely volt és nincs, az maga a nyolcadik, és a hétből

való, és vesztébe jut. 12 És a tíz szarv, amelyet láttál, tíz király {Dán 7,24}, akik még nem jutottak

uralomra, de mint királyok hatalmat nyernek egy órára a fenevaddal együtt. 13 Ezeknek egy a

szándékuk, és erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják át. 14 Harcolni fognak a Bárány ellen,

de a Bárány legyőzi őket, mert ő az uraknak Ura és a királyoknak Királya {MTörv 10,17}; akik

pedig vele vannak, azok hivatottak, választottak és hűségesek.«

15 Majd azt mondta nekem:»A vizek, amelyeket láttál {Jer 51,13}, ahol a parázna asszony ül,

a népek, törzsek és nemzetek és nyelvek {Dán 3,4}. 16 A tíz szarv pedig, amelyet láttál, és a fene-

vad meggyűlöli a parázna asszonyt. Elhagyottá és meztelenné teszik, megeszik a húsát, és tűz-

zel megégetik. 17 Mert Isten adta szívükbe, hogy végrehajtsák szándékát, és egyetértve adják

királyi hatalmukat a fenevadnak, míg beteljesednek Isten igéi. 18 Az asszony, akit láttál, az a

nagy város, amely a föld királyai fölött uralkodik« {Zsolt 2,2}.

Babilon bukásának kihirdetése 1 Ezek után egy másik angyalt láttam leszállni az égből,

akinek nagy hatalma volt, és a föld felragyogott dicsőségétől {Ez 43,2}. 2 Hangos szóval így kiál-

tott: »Elesett, elesett a nagy Babilon {Iz 21,9}, démonok lakóhelyévé lett, és minden tisztátalan

szellem tanyájává, minden tisztátalan és gyűlöletes állat lakóhelyévé. 3 Mert féktelen parázna-

sága borából ivott minden nemzet; s a föld királyai paráználkodtak vele {Jer 51,7; Iz 23,17}, a föld

kereskedői az ő gyönyörűségeinek bőségéből lettek gazdagokká!«

4 Aztán egy másik hangot hallottam az égből, amely így szólt: »Menjetek ki onnan, én né-

pem, hogy részesei ne legyetek az ő gonoszságainak, és ne legyen részetek az őt érő csapások-

ban, 5 mert bűnei az égig hatoltak {Jer 51,9}, és Isten megemlékezett gonoszságairól. 6 Fizessetek

neki vissza, mint ahogy ő is megfizetett nektek, és kétszeresen viszonozzátok cselekedeteit; a

pohárba, amelybe ő töltött, töltsetek neki kétannyit! 7 Amennyire dicsőítette önmagát és gyö-

nyörűségben volt, annyi gyötrelmet és gyászt adjatok neki, mert így szól szívében: `Mint ki-

rályné, ülök a trónon, és nem vagyok özvegy {Iz 47,7-8}, gyászt nem fogok látni!' 8 Ezért egy na-

pon jönnek rá a csapások {Iz 47,9}, a halál, gyász és éhség, és tűz fogja megégetni; mert erős az

Isten {Jer 50,34}, aki őt megítéli!«

Siralom Babilon pusztulása felett 9 Sírni és gyászolni fognak fölötte a föld királyai, akik

paráználkodtak vele, és gyönyörűségekben éltek {Ez 27,31-33; Iz 23,17}, amikor látják majd füstjét,

amint ég. 10 Elhúzódnak tőle, félve gyötrelmeitől, és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város!

Babilon, az erős város! {Dán 4,27} Mert egy óra alatt eljött a te ítéleted!«

11 A föld kereskedői sírni és gyászolni fognak fölötte {Ez 27,31.36}, mert senki sem veszi meg

többé áruikat: 12 arany és ezüst árut, drágakövet, gyöngyöt, gyolcsot, bíbort, selymet és kar-

mazsint, semmiféle tujafát, sem elefántcsont-edényt, és egyetlen nemes fából, rézből, vasból és

márványból való edényt sem, 13 sem a fahéjat, fűszert és illatszereket, kenetet, tömjént, bort,

olajat, lisztlángot, búzát, barmokat, juhokat, lovakat, kocsikat, rabszolgákat és emberi szemé-

lyeket. 14 A lelked számára kívánatos gyümölcsök eltávoztak tőled, és minden kövérség és ki-

válóság elveszett tőled, és többé már nem találják meg!

15 Mindazok, akik ezekkel kereskedtek, s akik meggazdagodtak, megállnak tőle távol,

gyötrelmeitől félve, sírva és gyászolva {Ez 27,31.36}, 16 és így szólnak: »Jaj, jaj, az a nagy város,

amely gyolcsba, bíborba és skarlátba öltözött, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékes volt, 17 és egy óra alatt odalett ennyi gazdagság!«

Minden hajókormányos és mindenki, aki a vizeket járja, a hajósok, és akik a tengeren dol-

goznak {Ez 27,27}, megállnak távol, 18 és így kiáltanak, amikor látják égésének helyét: »Melyik

város volt hasonló ehhez a nagy városhoz?« 19 Majd port hintenek fejükre, és sírva és gyászol-

va így kiáltanak {Ez 26,19}: »Jaj, jaj, az a nagy város, amelynek kincseiből meggazdagodtak

mindnyájan, akiknek hajóik voltak a tengeren, az ő kincseiből; és egy óra alatt elpusztult! 20 Örvendezz fölötte ó ég {Iz 44,23}, és ti, szent apostolok és próféták, mert Isten kimondta fölöt-

te az ítéletet értetek!« {MTörv 32,43G}

21 Egy erős angyal követ vett föl, olyat, mint egy nagy malomkő, a tengerbe dobta, és ezt

mondta: »Ilyen erővel döntik le Babilont, azt a nagy várost, és többé már nem találják meg! {Jer

51,63-64; Dán 4,27; Ez 26,21} 22 A hárfások, zenészek és fuvolások hangja és harsona nem hangzik fel

többé benned; semmiféle művészet mestere nem található többé benned, és malom zörgése nem

hallatszik többé benned; 23 és lámpavilág nem fénylik többé benned, és a vőlegénynek és meny-

asszonynak szava {Jer 25,10} nem hangzik fel többé benned, mert kereskedőid a föld fejedelmei

voltak, s a te varázslataid miatt jutott tévútra minden nemzet {Iz 23,8; 47,9}; 24 benne található a

próféták és szentek vére, és mindazoké, akiket megöltek a földön.«

Örvendezés a mennyben 1 Ezek után mintha nagy sokaság hangját hallottam volna az

égben:

»Alleluja!

Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek, 2 mert igazak és igazságosak az ő ítéletei {Zsolt 19,10},

mert ítéletet mondott a nagy parázna asszony fölött, aki paráznaságával megrontotta a

földet, és számon kérte szolgáinak vérét a kezéből!« {2 Kir 9,7}

3 Azután pedig ezt mondták: »Alleluja! És a füstje felszáll örökkön-örökké!« {Iz 34,10}

4 Ekkor a huszonnégy vén és a négy élőlény arcra borult, és imádták a trónján ülő Istent {Iz

6,1}: »Ámen! Alleluja!«

5 A trón felől pedig egy hang szólt:

»Mondjatok dicséretet Istenünknek

mindnyájan, ti szolgái,

és akik őt félitek, kicsinyek és nagyok!« {Zsolt 115,13}

6 Aztán mintha nagy sereg hangját hallottam volna, olyat, mint a nagy vizek zúgása {Ez

1,24}, és mint a nagy mennydörgés:

»Alleluja!

Mert uralkodik az Úr {Zsolt 93,1},

a mi Istenünk, a Mindenható! 7 Örvendezzünk és vigadjunk {Zsolt 118,24},

és adjuk meg neki a dicsőséget,

mert eljött a Bárány menyegzője

és a jegyese felkészült!

8 Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek

igaz cselekedetei.«

9 Ekkor így szólt hozzám: »Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős la-

komájára!« Majd ezt mondta nekem: »Ezek Isten igaz igéi.« 10 Ekkor a lábához borultam, hogy

imádjam őt, de ő így szólt hozzám: »Vigyázz, ne tedd ezt, mert a te szolgatársad vagyok, és

testvéreidé, akiknél Jézus tanúságtétele van. Istent imádd, mert Jézus tanúságtétele a prófétálás

lelke.«

Győzelem a vadállat és prófétái felett 11 Ekkor láttam a megnyílt eget {Ez 1,1}, és íme, egy

fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve {Zsolt 96,13}, és igazságosan ítél és

harcol.

12 A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja {Dán 10,6}, és a fején számos korona. Olyan név

van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. 13 Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a

neve: Isten Igéje. 14 Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. 15 Szájából kétélű kard nyúlt ki {Iz 49,2}, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormá-

nyozni őket vasvesszővel, és ő tapossa {Zsolt 2,9G; Iz 63,2-3} a mindenható Isten bosszuló haragjá-

nak szőlőprését. 16 A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura! {Dán

2,47; MTörv 10,17}

17 Aztán láttam egy angyalt a napban állni, aki hangosan így kiáltott minden madárnak,

amely az ég zenitjén repül: »Jöjjetek és gyűljetek egybe Isten nagy lakomájára, 18 hogy királyok

húsát egyétek, és vezérek húsát, és erősek húsát, és lovak húsát, és azokét, akik rajtuk ül-

nek {Ez 39,4.17-20}, és valamennyi szabad embernek és szolgának és kicsinynek és nagynak a hú-

sát!«

19 Láttam, hogy a vadállat és a föld királyai {Zsolt 2,2} és a seregeik egybegyűltek, hogy

harcra keljenek a lovon ülővel és seregével. 20 De a fenevad fogságba esett, és vele együtt az

álpróféta, aki a jeleket művelte a színe előtt, amelyekkel elcsábította azokat, akik fölvették a

fenevad bélyegét, és akik imádták a képmását. Ezt a kettőt elevenen a kénkővel égő tüzes tóba

vetették. 21 A többieket pedig megölte a lovon ülő kardja, amely a szájából áll ki. A madarak

mind jóllaktak a húsukból {Ez 39,17.20}.

Az ezeréves uralom 1 Ekkor láttam, hogy egy angyal száll le az égből, akinél a mélység

kulcsa volt, és kezében egy nagy lánc. 2 Megragadta a sárkányt, az őskígyót, aki az ördög és a

sátán {Ter 3,1; Zak 3,1; Jób 1,6}, és megkötözte őt ezer esztendőre. 3 Levetette őt a mélységbe, be-

zárta, és pecsétet tett rá, hogy ne csábítsa el többé a nemzeteket, amíg el nem múlik az ezer

esztendő. Azután el kell oldozni, de csak rövid időre. 4 Majd székeket láttam, és a rajta ülő-

ket {Dán 7,9.22G}, akik ítélő hatalmat kaptak, és láttam azok lelkeit, akiknek fejét vették a Jézus-

ról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmá-

sát, sem bélyegét nem vették homlokukra és kezükre, és éltek és uralkodtak Krisztussal ezer

esztendeig. 5 A többi halott nem éled föl, amíg el nem telik az ezer esztendő. Ez az első feltá-

madás. 6 Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban! Ezeken nincs hatalma a

második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és uralkodnak vele ezer esztendeig.

Végső győzelem a sátán felett 7 Amikor majd eltelik az ezer esztendő, eloldozzák börtö-

nében a sátánt. 8 Kijön, és elcsábítja a föld négy szegletén lakó nemzeteket, Gógot és Magógot,

egybegyűjti őket a harcra; a számuk annyi, mint a tenger fövenye. 9 Felvonulnak a föld minden

táján {Hab 1,6G}, és bekerítik a szentek táborát és a szeretett várost. De tűz szállt le Istentől az

égből, és megemésztette őket {2 Kir 1,10}. 10 És az ördögöt, aki elcsábította őket, a tüzes és kén-

köves tóba vetik, ahol a fenevad és az álpróféta is van, és gyötrődnek éjjel-nappal örökkön-

örökké.

Ítélet a holtak felett 11 Aztán láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt {Iz 6,1}, akinek tekin-

tetétől menekült a föld {Zsolt 114,3.7} és az ég, és nem volt hely számukra {Dán 2,35G}. 12 És láttam,

hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és könyveket nyitottak ki. Egy másik

könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve {Dán 7,10; Zsolt 69,29}. A halottakat megítélték azok-

ból, amik tetteiknek megfelelően a könyvbe voltak írva. 13 A tenger visszaadta a halottakat,

akik benne voltak, és a halál és az alvilág {Óz 13,14} visszaadták a halottakat, akik náluk voltak,

és mindegyiket megítélték tettei szerint. 14 A halált és az alvilágot {Zsolt 28,4; Óz 13,14} egy tüzes

tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó. 15 Aki nem volt beírva az élet könyvébe {Dán 12,1},

azt a tüzes tóba vetették.

ISTEN ÚJ ORSZÁGA: 21,1-22,5

Isten lakása az emberek között 1 Ekkor új eget és új földet láttam {Iz 65,17}, mert az első

ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé. 2 Láttam a szent várost, az új Jeruzsále-

met {Iz 52,1} Istentől leszállni az égből, mint a férjének felékesített menyasszonyt {Iz 61,10}. 3 Hallottam, hogy egy harsány hang a trón felől azt mondta: »Íme, Isten hajléka az emberek

között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük {Ez

37,26-27}. 4 Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet {Iz 25,8}, és nem lesz többé sem halál,

sem gyász, sem jajgatás {Iz 35,10}, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.«

5 A trónon ülő így szólt: »Íme, megújítok mindent!« {Iz 6,1; 43,19G} És azt mondta nekem:

»Írd: Ezek az igék hitelesek és igazak.« 6 Aztán azt mondta nekem: »Beteljesedett! Én vagyok

az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásá-

ból {Iz 55,1; Zak 14,8}. 7 Mindez azé lesz, aki győzni fog. Én Istene leszek, ő pedig az én fiam

lesz {2 Sám 7,14}. 8 De a gyáváknak és a hitetleneknek, a megfertőzötteknek, gyilkosoknak, pa-

ráznáknak, varázslóknak, bálványimádóknak és minden hazugnak osztályrésze a tűzzel és kén-

kővel égő tóban lesz {Ez 38,22}. Ez a második halál.«

Az új Jeruzsálem 9 Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, akiknél az utolsó

hét csapással teli csésze volt {Lev 26,21G}, és így szólt hozzám: »Gyere, megmutatom neked az

asszonyt, a Bárány jegyesét!« 10 Lélekben elvitt egy nagy és magas hegyre {Ez 40,2}, és megmu-

tatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet {Iz 52,1}, amely a mennyből szállt alá Istentől. 11 Isten

dicsőségétől ragyogott, és világossága hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspishoz. 12 Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuval, és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra ne-

vek voltak írva, amelyek Izrael fiainak tizenkét törzsének nevei {Ez 48,31; Kiv 28,21}. 13 Keletről

három kapu, és északról három kapu, és délről három kapu, és nyugatról három kapu {Ez 48,31-

35}. 14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét

neve.

15 Aki velem beszélt, arany mérőnádat tartott a kezében {Ez 40,3}, hogy megmérje a várost, s

annak kapuit és falát. 16 A város négyszögű területen épült {Ez 43,16}, és hossza annyi volt, mint

a szélessége. Megmérte a várost az aranynáddal: tizenkétezer stádium. A hossza, a szélessége

és a magassága egyforma volt. 17 Megmérte a falait is: száznegyvennégy könyök, az ember,

vagyis az angyal mértéke szerint. 18 A falának anyaga jáspiskő volt; maga a város pedig szín-

arany, tiszta üveghez hasonló. 19 A város falának alapkövei {Iz 54,11-12} minden drágakővel éke-

sek. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20 az

ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a

tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21 A tizenkét kapu tizenkét

drágagyöngy, és egy-egy kapu egy-egy drágagyöngyből áll. A város utcája színarany, mint az

átlátszó üveg.

22 Templomot nem láttam benne, mert az Úr, a mindenható Isten a temploma, és a Bárány. 23 A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne, mert Isten

dicsősége világítja meg azt {Iz 60,1.19}, és lámpása a Bárány. 24 A nemzetek az ő világosságában

járnak, s dicsőségüket hozzá viszik a föld királyai. 25 Kapuit nem zárják be egész nap, mert

éjszaka nem lesz ott. 26 Odaviszik a nemzetek dicsőségét és gazdagságát {Iz 60,3.11}. 27 Nem lép-

nek be oda tisztátalanok, sem azok, akik undokságot és hazugságot követnek el, csak azok,

akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

1 Azután megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely ragyogó volt, mint a kris-

tály, és Isten és a Bárány trónjából fakadt {Zak 14,8}. 2 Utcája közepén és a folyó mindkét partján

az élet fája volt, amely tizenkétszer terem gyümölcsöt, minden egyes hónapban meghozza a

maga gyümölcsét; és a fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak {Ez 47,12; Ter 2,9}, 3 Nem

lesz többé átok. Isten és a Bárány trónja áll benne, és szolgái szolgálnak neki. 4 Látni fogják az

ő arcát {Zsolt 17,15}, és homlokukon lesz az ő neve. 5 Nem lesz többé éjszaka, és nem lesz szük-

ségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fog-

nak örökkön-örökké {Dán 7,18}.

A látnok tanúsága és befejező intelme: 22,6-21

6 Akkor így szólt hozzám: »Ezek az igék valóban hitelesek és igazak, és az Úr, a próféták

szellemeinek Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindazt, aminek rövidesen

meg kell történnie {Dán 2,28}. 7 Íme, hamarosan eljövök {Zak 2,14}. Boldog, aki megtartja e könyv

próféciáinak igéit!«

8 Én vagyok, János, aki hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam

az angyal lába előtt, aki nekem ezeket megmutatta, hogy imádjam. 9 De ő azt mondta nekem:

»Vigyázz, ne tedd! Hiszen én a szolgatársad vagyok, és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik

megtartják e könyv próféciájának igéit. Az Istent imádd!«

10 Majd így szólt: »Ne pecsételd le e könyv próféciájának igéit, mert az idő közel van! 11 Aki árt, ám csak ártson továbbra is, és aki szennyes, legyen még szennyesebb, de aki igaz,

legyen még igazabb, és a szent legyen még szentebb!

12 Íme, hamarosan eljövök {Zak 2,14}, és jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenki-

nek tettei szerint {Iz 40,10G; Zsolt 28,4}. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó {Iz

44,6}, a kezdet és a vég. 14 Boldogok, akik megmossák ruhájukat a Bárány vérében, hogy ha-

talmuk legyen az élet fája fölött, és a kapukon át bemenjenek a városba! 15 Ki innen az ebekkel,

a varázslókkal, a paráznákkal, a gyilkosokkal, a bálványimádókkal, és mindenkivel, aki a ha-

zugságot szereti és cselekszi!

16 Én, Jézus, küldtem el angyalomat, hogy előttetek tanúságot tegyen ezekre az egyházak-

ra vonatkozóan. Én vagyok Dávid gyökere és ivadéka, a fényes hajnalcsillag!«

17 A Lélek és a menyasszony így szól: »Jöjj el!« És aki hallja, az is mondja: »Jöjj el!« {Iz

55,1} Aki szomjazik, jöjjön; és aki akarja, merítsen ingyen az élet vizéből! {Zak 14,8}

18 Tanúságot teszek mindenki előtt, aki hallja e könyv próféciájának igéit: Ha valaki hoz-

zátesz ezekhez valamit, arra Isten azokat a csapásokat bocsátja, amelyek meg vannak írva eb-

ben a könyvben. 19 És ha valaki elvesz valamit {MTörv 4,2; 29,20} e könyv próféciájának igéiből,

attól Isten elveszi osztályrészét az élet fájából {Ter 2,9}, a szent városból, és mindabból, ami meg

van írva ebben a könyvben.

20 Aki tanúságot tesz mindezekről, így szól:

»Bizony, hamarosan eljövök.«

»Ámen. Jöjj el, Uram Jézus!«

21 Az Úr Jézus kegyelme legyen mindenkivel!