UJVÁRI MIHÁLY

Egy évszázad a katonai ruházati ellátás szolgálatában

1

A HM HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM KIADVÁNYAI

Sorozatszerkesztõ: Dr. Holló József Ferenc altábornagy fõigazgató

2

UJVÁRI MIHÁLY

Egy évszázada katonai ruházati ellátás

szolgálatában

HM Hadtörténeti Intézet és MúzeumBudapest, 2009

3

© Ujvári Mihály, 2009

Szerkesztette:Szilágyi László

Szakmailag ellenõrizte:Böröcz FerencTasnádi Lajos

A képeketA HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

valamint a szerzõbocsátotta rendelkezésre

A címoldalonArchív felvétel a Ruházati Ellátó Központ belsõ udvaráról

A hátsó borítónKorok egyenruhái

Kiadja© HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 2009

Felelõs kiadó Dr. Holló József altábornagy1014 Budapest, Kapisztrán tér 2—4.

© PETIT REAL KönyvkiadóFelelõs vezetõ Szakály Gábor

Borítóterv és grafikai munkákFõnix Grafikai Stúdió

ISBN 978 963 7097 40 9ISSN 1789 3593

Minden jog fenntartva.Sokszorosítás, audiovizuális és számítógépes másolatkészítés,

nyilvános elõadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordításkizárólag a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum,

a szerzõ és a PETIT REAL Könyvkiadó hozzájárulásával

Nyomás és kötés: ADYV Grafika Kft., BudapestFelelõs vezetõ: Tóth Katalin

Terjedelem 11 A/4 ív

4

TARTALOMJEGYZÉK

MOTTÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

ELÕSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

1. fejezetA KATONAI RUHÁZAT A SZÁZADFORDULÓN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Szakmai elõzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12Történelmi és katonapolitikai elõzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

KALANDOZÁSOK. A császár sikeres hadvezére: Joseph Wenzel Radetzky von Radetz . . . . . . . . . . . . . 14

A M. KIR. HONVÉD KÖZPONTI RUHATÁR LÉTREHOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16A Honvéd Központi Ruhatár feladata, szervezete és mûködése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19Az átvételi-tároló osztályok által kezelt anyagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19A raktár beszerzési, raktározási és ellátási tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Tiszti és csapatruházati gazdálkodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21A ruhatár csapatellátási tevékenysége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

2. fejezetAZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚ ÉVEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Az Osztrák—Magyar Monarchia országai és tartományai 1913-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24A háború nemzetközi politikai és katonai elõzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24

IDÕGÉP. Az elsõ világháború fontosabb eseményeinek kronológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

A M. KIR. KONVÉD KÖZPONTI RUHATÁR TEVÉKENYSÉGEAZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Az ellátandó haderõ nagysága, összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27A háborús ruházati ellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

KALANDOZÁSOK. Horthy Miklós a tengerész kadét, a flottaparancsnok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32

AZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚ UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34Az átmeneti idõszak eseményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34A Tanácsköztársaság egyenruházatáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Politikai, gazdasági és katonai elõzmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36Közép-Európa és Magyarország helyzete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

A RUHÁZATI RAKTÁR TEVÉKENYSÉGE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . 38

3. fejezetA MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVEI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

A háború nemzetközi politikai, gazdasági és katonai elõzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44A második világháború lefolyásának fõbb jellemzõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

IDÕGÉP. A második világháború eseményeinek kronológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45A hadba lépés politikai elõzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48Térképek a második világháború éveibõl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 A 2. magyar hadsereg a Donnál (1943. január 12.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Hitler Európája (1942) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50Hadjárat a Balkánon (1940—1941) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50A magyar gyorshadtest elõretörése (1941. július 10. — október 30.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

KALANDOZÁSOK. Egy gigantikus vállalkozás — a szovjet hadiipar áttelepítése keletre . . . . . . . . . . . 52

5

A M. KIR. HONVÉD KÖZPONTI RUHATÁR TEVÉKENYSÉGEA MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Áttérés a háborús viszonyokra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53Jelentések, vélemények a hadsereg ruházati ellátásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57A raktár helyzete a háború végén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58

KALANDOZÁSOK. Meteorológiai ismeretek a háború szolgálatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61

A HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI, HATÁSAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Politikai következmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62Az ország területének és népességének változásai (1938—1941) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63A magyar hadsereg embervesztesége a Szovjetunió elleni háborúban (1941—1944) . . . . . . . . . . . . 63

IDÕGÉP. Az 1946 és 1970 közötti események kronológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

Rákosi-éra, Varsõi Szerzõdés, Kádár-korszak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67

4. fejezet

A HONVÉDSÉG HELYZETE A HÁBORÚ UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69A néphadsereg megalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70A raktár és a ruházati ellátás helyzete 1946 és 1950 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71A raktár tevékenysége 1950 és 1953 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73Az intézet helyzete és tevékenysége 1953 és 1956 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76Az intézet az 1956-os forradalom idején . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77Változások 1956 után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77

KALANDOZÁSOK. Dr. Balázs György — a reformer, aki szót értett a miniszterrel . . . . . . . . . . . . . . . . 79

5. fejezet

A NAGY FEJLESZTÉSEK IDÕSZAKA. AZ MN RUHÁZATI ELLÁTÓ

KÖZPONT MEGALAKULÁSA, MÛKÖDÉSE ÉS MEGSZÛNÉSE, 1957—2001 . . . . . . . . . . . . . . 81

ALAPVETÕ VÁLTOZÁSOK A KATONAI RUHÁZAT TERÜLETÉN 1957 UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . 82A katonai ruházat és felszerelés általános fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83A 65 M hadi-, gyakorlóruházat fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84

KALANDOZÁSOK. A korszerû szakmai tisztképzés úttörõi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86A pihentetés és a tábori elhelyezés (sátor) fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87A kényelmes ruházatok fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

KALANDOZÁSOK. A csapatélet szép, de nehéz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89A gazdálkodási és számviteli rendszer fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92A mozgósítás ruházati biztosításának fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 Két fontos esemény 1968-ban és 1973-ban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93

IDÕGÉP. Az 1971 és 2000 közötti események kronológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94

SZERVEZETI MÓDOSÍTÁSOK A MAGYAR NÉPHADSEREGRUHÁZATI SZOLGÁLATÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98Változások a textiltisztítási ágazatban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98Az MH Ruházati Ellátó Központ megalakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99

KALANDOZÁSOK. Az MN (MH) ruházati szolgálatfõnökség — a szakma csúcsa . . . . . . . . . . . . . . . . 102A kezdet nehézségei és sikerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

KALANDOZÁSOK. A „Jácint” akció — a jemeni küldetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106

AZ MN (MH) REK TEVÉKENYSÉGE AZ 1980-AS ÉVEKBENÉS A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 A gazdálkodási rendszer fejlõdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109Az egyenruházat minõségi fejlesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110Az MN REK (MH REK) szervezetének módosulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112

6

KALANDOZÁSOK. A „Sivatagi vihar” — a magyar egészségügyi csoport beöltöztetése . . . . . . . . . . 114A vezetés helyzete és a munkarend kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116A hadiruházati ellátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116A selejtezés és a szolgáltatások ellenõrzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117

AZ MH REK INTÉZETEINEK TÖRTÉNETE ÉS MÛKÖDÉSE AZ 1980—90-ES ÉVEKBEN . . . . . 120MH REK 1. Ruházati Raktár, Budapest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120MN Ruházati Szolgáltató Üzem, Budapest . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122MH REK 2. Ruházati Raktár, Táborfalva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124MH REK 3. Ruházati Raktár, Debrecen . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 126MH REK 4. Ruházati Raktár, Karcag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127Ruházati Raktár — részleg, Nagykanizsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129

A TEXTILTISZTÍTÁS HELYZETÉNEK ALAKULÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130

KALANDOZÁSOK. A „Katona-karácsony hadmûvelet” . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131

A NEMZETKÖZI HÍRNÉV KIVÍVÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133A számítógépes rendszer kiépítése és mûködtetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133A közbeszerzés kísérleti bevezetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136A feleslegessé vált készletek hasznosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137Magas szintû rendezvények, bemutatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139Külföldi delegációk az intézetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140Az ellátó központ logisztikai átvilágítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141

6. fejezet

KULTÚRA, SPORT ÉS HAGYOMÁNYÕRZÉS AZ MH REK-NÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143

KALANDOZÁSOK. MH REK nõnapok — felhõtlen öröm és kacagás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144Kulturális élet, rendezvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145Sportolás, testedzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

KALANDOZÁSOK. Spartakiádok — amikor nem a gyõzelem a fontos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148Nyugdíjastalálkozók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149Szakszervezeti mozgalom az intézetnél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151

AZ ESEMÉNYEK MEGÖRÖKÍTÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151Múzeum (szakgyûjtemény) a Daróczi úton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152

KALANDOZÁSOK. Túl az Óperencián — távol-keleti úton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153A rehabilitált katonák ruházati ellátása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155

KALANDOZÁSOK. Konzultáció két nagyhatalom hadseregénél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157

ÁTSZERVEZÉSEK, LÉTSZÁMCSÖKKENTÉSEK, AZ MH REK MEGSZÛNÉSE . . . . . . . . . . . . . . 159

BÚCSÚZÓ — BÚCSÚSZÓ. Személyes emlékek a 100 éves Daróczi úti intézetrõl . . . . . . . . . . . . . . . . 160

AZ MN (MH) RUHÁZATI SZOLGÁLATÁNAK

VEZETÕ BEOSZTÁSÚ TISZTJEI 1949 ÉS 2000 KÖZÖTT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166

FELHASZNÁLT IRODALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168

KÉPEK A RUHÁZATI KÖZPONT MINDENNAPJAIBÓL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169

7

MOTTÓ

Vallom, hogy egy nemzet történelmének, kultúrájának formáló-alkotó részea nemzet hadtörténete.

Aki megélte, köteles e történelem értékeit, emlékeit megõrizni,hagyományápolásként közkinccsé tenni.

Munkámban a magyar katonai ruházati ellátás évszázados történetétkíséreltem meg áttekinteni

és átnyújtani a szervezetben tevékenykedõknek, a téma iránt érdeklõdõknek,a kor átélõinek-túlélõinek, de a mai ifjú korosztályok tagjainak is.

Mindnyájuknak szánom köszönetül munkámat,s üzenetképpen ajánlom e néhány keresetlen, õszinte, biztató verssort.

AZ EMLÉKEK HÍDJA

Múltunk képeit õrzi az emlékezet,felidézni azért néha öröm lehet.

Ahogy nõ a megtett út mögötted,úgy csökken a jövõ egyre elõtted.

Ne búsulj ezért, ne bánkódj hiába,ez az élet rendje, így adjuk írásba.

A régi idõket újra átélheted,hunyd le szemed, pereg a képzelet.

Újra alkotsz és újra szerethetsz,emlékek hajóján vígan evezhetsz.

Néha keverednek álmok, emlékek,a természet játéka vibrál elménkben.

Emlékezés közben mosolyogsz magadban,lelkedben kissé megint tavasz van.

Ifjabbak nem értik néha e változást,mert nem élik át a lelked mámorát.

UJVÁRI MIHÁLY

8

ELÕSZÓ

Érdekes, hasznos és különleges könyvet tart a kezében a kedves Olvasó.A könyv írója nem kevesebbet vállalt, mint hogy egy szolgálat, egy inté-zet története kapcsán bemutassa a huszadik század fontosabb történéseit,eseményeit. Mindezt úgy, hogy a század elején épített és 1905-ben át-adott m. kir. Honvéd Központi Ruhatár és jogutód szervezetei, majd az1960-as évektõl a ruházati szolgálat egésze történetét leírva, az intézet vi-lágából kitekintve vizsgálja, elemzi a történelmi fordulatokban, katonaiés hadi eseményekben gazdag évszázad történéseit. A könyv, amely lát-szólag csak egy kis részletét világítja meg, mutatja be Magyarország hu-szadik századi történetének, mégis jelentõs értéket képvisel, mivel azegyes részterületek összessége teszi teljessé, világítja meg sokoldalúan azévszázad krónikáját.

A könyv írója hiteles adatokra támaszkodva, élményszerûen mutatjabe a katonai ellátás folyamatában jelentõs szolgálat és intézményei mun-

káját. A szerzõ katonai pályája során mindig a ruházati szolgálat területén dolgozott, és közel 25 évet szolgálta Daróczi úti objektumban mint a MN Ruházati Szolgálatfõnökség tisztje, majd az MN (MH) Ruházati Ellá-tó Központ parancsnoka. Így nemcsak a kutató, hanem az eseményeket megélõ — sokszor befolyásoló — ve-zetõ szemszögébõl írhatta meg a történetet. A könyv olvasása közben érezhetõ, hogy — az elsõ ötven év bo-rús, világháborúkkal tarkított története és az ötvenes évek szomorú, ellentmondásos idõszaka után — a tör-ténet hogyan alakul át folyamatosan a szemtanú által hitelesített vallomássá. Az intézet megalakulásának, akét világháború során végzett munkájának, az elkövetett hibák feltárásának máig ható intelemként kell hatniaazokra, akik a mindenkori magyar katonák ellátásáért felelõsek. Sokat tanulhatnak az utódok az ötvenes évekviszonyainak leírásából is. Az olvasó számára mégis az az idõszak nyújthatja a legtöbb örömet, amely a re-formok megvalósításáról, a szolgálat és az intézet sikereirõl, a hazai és nemzetközi elismertség kivívásárólszól, mert a sikerek, még így visszatekintve is, erõsítik az összetartozás, a szakmai büszkeség halványuló em-lékképeit.

A könyv szerkezete, felépítése is újszerû. Mivel történelmi események sokasága jellemzi az elmúlt évszá-zadot, a könyv írója a történések sorrendjét, kronológiáját négy Idõgép segítségével mutatja be az olvasónak.Ezzel segíti a szakmai történet beillesztését a nagy történelmi események folyamába. Ezzel azt is sikerül el-érnie, hogy kevesebbet kell foglalkoznia a mások által már sokszor leírt politikai és katonai események tag-lalásával. A négy kronológia lényegében az elsõ világháború, a második világháború, az ötvenes-hatvanasévek, majd az évszázad utolsó negyedének eseményeit foglalja magában. A könyv szerkezetének másik kü-lönlegessége a Kalandozások címû részek beépítése, amely az egyes idõszakokhoz kapcsolódó érdekes ese-mények részletes, élményszerû leírásával teszi lehetõvé az olvasó számára, hogy egy novellához hasonlóanátélhesse, részesévé válhasson a leírt eseményeknek. Az elsõ négy rész történései még csak lazán köthetõk azintézethez vagy a szolgálathoz, de a többi rész már a szakma egy-egy érdekes eseményét taglalja az esemé-nyeket átélõ vagy közvetlenül érzékelõ szemtanú hitelességével. A kalandozások másik feladata, hogy oldjaa szakmai könyvek, históriák óhatatlan monotonságát, és a hasznos tudnivalók mellett élményt is adjon az ol-vasónak, fõleg az eseményeket konkrétan megélõk körében. A kötet végén található Búcsúzó — búcsúszó fe-jezet — avagy személyes emlékek a 100 éves Daróczi úti intézetrõl — a régi munkatársak és a leendõ olva-sók egy csoportjának vallomásait gyûjti csokorba. Ezek a vallomások az intézet és a szakma szeretetérõl, egy-más tiszteletérõl, a katonák ruházati ellátásáért érzett felelõsségrõl szólnak a jelenkor olvasói és a jövõ nem-zedékei számára.

A szerzõ a könyvben az események leírása kapcsán több olyan hibára, téves helyzetmegítélésre, rosszkorés rosszul meghozott vezetõi és szakmai döntésre is rávilágít, amelyek döntõen befolyásolták a katonák ruhá-zati ellátásának minõségét, a csapatok hadrafoghatóságának gyakorlati kérdéseit is. Szomorú, de igaz tény,hogy az elkövetett vezetõi és szakmai hibák, a katonák gyatra vagy késõi ellátása — fõleg a két világháború-ban — hozzájárult számos katona értelmetlen halálához is. Még mindig visszacseng a könyv befejezõ részé-ben Kéri Kálmán, egykori vezérkari ezredes (rehabilitálás után vezérezredes), második világháborús veteránintelme: „Jegyezze meg, fiam, háborúba csak jól kiképzett és jól felszerelt katonákkal szabad elindulni.”

9

A békeidõk hibái is tanulságosak lehetnek a következõ generációk számára, bár ezek inkább gazdasági,mint a katonák életére kiható következményekkel jártak.

A szerzõ a könyv megírása során — fõleg az elsõ részben — fokozottan támaszkodott a korábban e témá-ban megjelent szakirodalom adataira, és gyakran idéz e mûvekbõl, és támaszkodik a huszadik század törté-néseit feldolgozó számos történelmi és katonai irodalmi mû és tanulmány megállapításaira, adataira is.

A kötetben számos kép, térképrészlet és más illusztráció szerepel. Ennek egyfelõl az a jelentõsége, hogykellõen hitelesíti a leírtakat, másfelõl sok — egyébként „elfekvõ” — képi emléket ad közre, melyek a könyvkiadásával már megmaradhatnak az utókor számára. A képi illusztrációk ugyanakkor azok részére is jobbanérthetõvé teszik a leírtakat, akik nem ismerik a katonai tevékenység ezen területeit, és csak kíváncsiságból ve-szik kézbe a könyvet. A szerzõ arra törekedett, hogy az intézet és a szolgálat történetének leírása mellett em-léket állítson az ott dolgozóknak is.

Jó, hogy ez a könyv megjelenik. Érdekes színfoltja lehet a huszadik század katonai irodalmának, továbbgazdagítva a katonai témával foglalkozó eddigi könyvek sorát. Köszönet illeti e kötet kiadása kapcsán mind-azokat, akik ösztönözték és segítették a könyv megírását, kiadását. Így a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fõ-igazgatóját, a budapesti Katonai Logisztikai Szakgyûjtemény vezetõjét, a könyv szerkesztõit, a szakmai lek-torokat, a Búcsúzó — búcsúszó fejezetben szereplõket és kiemelten a könyv szerzõjét, aki idõt nem kímélvegyûjtötte össze az adatokat, és írta meg ezt a könyvet.

Tisztelettel ajánlom a kedves Olvasónak Ujvári Mihály ezredes Egy évszázad a katonai ruházati ellátásszolgálatában címû könyvét. Remélem, a kötet nemcsak új ismeretekkel szolgál, de olvasása élményt is nyújt,és jó kikapcsolódást is jelent.

10

Hazuga Károly vezérõrnagya Magyar Honvédség Összfegyvernemi Haderõ Parancsnokság

parancsnokhelyettese

1. fejezet

A KATONAI RUHÁZAT A SZÁZADFORDULÓN

Szakmai elõzmények Történelmi és katonapolitikai elõzményekKalandozások. A császár sikeres hadvezére

A m. kir. Honvéd Központi Ruhatár létrehozásaA Honvéd Központi Ruhatár feladata, szervezete és mûködése

Az átvételi-tároló osztályok által kezelt anyagokA raktár beszerzési, raktározási és ellátási tevékenysége

Tiszti és csapatruházati gazdálkodás A ruhatár csapatellátási tevékenysége

11

Szakmai elõzmények

A katonai ruházati ellátás története viszonylag rövid idõszakot ölel fel. A régebbi korokban használt harci esz-közök, fegyverek, hadviselési módok nem tették szükségessé, hogy a harcoló felek öltözetét a ruházat külsõ-ségei alapján különböztessék meg egymástól. A kisebb csoportokban, szálfegyverrel megvívott, ember emberelleni küzdelmekben a felek ismerték egymást, így nem fordulhatott elõ két azonos oldalon harcoló személyösszecsapása. Késõbb, amikor már egyre nagyobb tömegek részvételével folyt a küzdelem, a területi, nemze-ti öltözködési hagyományok miatt a felek jellegzetesen megkülönböztethetõk voltak egymástól. A harccselek-ményeket egyre nagyobb létszámú katonai szervezetek összecsapása jellemezte. A háborúkat tömeghadsere-gekkel vívták meg. Szükségessé vált olyan egyenruha (mundér) létrehozása és bevezetése, amely lehetõvé tet-te, hogy a küzdõ felek viszonylag távolról is megkülönböztethetõk legyenek egymástól. Az egyenruha azótais megtartotta azt az alapvetõ funkcióját, hogy a katonák védelme mellett kifejezésre juttassa viselõik együ-vé tartozását, illetve az ellenség öltözetétõl való formai és színbeli különbözõségét.

Az egyenruha kialakulásának elsõ idõszakában a túlzó, cifra, színes, tarka egyenruhák domináltak. A 19.század végére, a fejlettebb országok hadseregeiben fokozatosan megszûntek a szélsõséges színek és formák,s szigorúbb, egyszerûbb, kevésbé feltûnõ ruházatokat, felszereléseket vezettek be. Ezek a változások termé-szetesen még nem a tudományos fejlesztések következményei, sokkal inkább a kisebb háborúk, a kiképzéseksorán összegyûjtött tapasztalatok eredményei. Az egyenruháknál a tompább, kevésbé feltûnõ színek (csuka-szürke, khaki, olívzöld stb.), majd egyenesen a rejtõ, tereptarka anyagok kerültek elõtérbe.

Az ipari fejlõdés ugyan új technológiai lehetõségeket hozott, de a tömeggyártási igények is az egyenruhákegyszerûsítése irányába hatottak. A katonai ruházat — mint gyûjtõfogalom — az egyenruházatot, a hadi- (har-ci) ruházatot, speciális, haderõnemi (fegyvernemi) ruházatot, viselési módok szerint pedig ünnepi (társasági),köznapi és általános (speciális) ruházatot s a hozzá kapcsolódó felszereléseket foglalja magába.

A 19. század végére olyan politikai helyzet alakult ki Európában, amelynek hatására az egyes államok nö-velték katonai potenciáljukat, a haderõ létszámát, korszerûsítették a fegyverzetet, ruházatot és felszerelést.Ehhez új ellátási, tartalékolási rendszerre, megfelelõ ellátó és tároló szervezetek létrehozására volt szükség.

Történelmi és katonapolitikai elõzmények

Európa és Észak-Amerika a 19. század második felében a történelemben korábban sohasem látott mértékûtársadalmi-gazdasági fejlõdésen ment keresztül. Ennek lehetõségét a második ipari forradalom alapozta meg,amely 1850 után bontakozott ki. A robbanásszerû fejlõdés elsõsorban a tudomány, a technika, a technológiaés fõleg a nehézipar területén következett be. Az egyes országokban a fejlõdés üteme, mértéke eltérõen ala-kult. Az Egyesült Államok mellett legdinamikusabban a német gazdaság fejlõdött, és a századfordulóra ve-szedelmes vetélytársává vált a korábban vezetõ szerepet játszó Angliának, Franciaországnak. A német törek-vések a kontinentális Európában a vezetõ szerep elérésére irányultak. A német elképzelések azonban sértet-ték Anglia, Franciaország és Oroszország érdekeit, ezért ellenállásukba ütköztek. A világ más részein is fe-szültséggócok alakultak ki. A politikai, gazdasági, katonai érdekeket és ellentéteket a helyi háborúk sokaságasem tudta feloldani. Küszöbön állt egy eddig sohasem látott méretû összecsapás — a világháború...

Az 1848—49-es magyar szabadságharc leverése után a Habsburg Birodalom területén átmenetileg ön-kényuralmi rendszer alakult ki. Ennek megfelelõen alakították át az állam szervezeteit, így a katonai erõketis. Az újjászervezett haderõ négy hadseregbõl, tizennégy hadtestbõl állt. A 3. hadsereg parancsnoksága Pes-ten volt. Alárendelt négy hadtestje Magyarország és Erdély területén állomásozott, állományát nem magyarkatonák alkották. A magyar kiegészítésû alakulatokat a birodalom más területein helyezték el.

A császári haderõ elsõ erõpróbája 1859-ben az olasz-francia—osztrák háború volt, mely a császári erõkSolferinónál elszenvedett vereségével végzõdött. Ez a vereség sürgetõvé tette a Habsburg Birodalom belsõhelyzetének rendezését.

Közben megkezdõdtek, illetve folytatódtak a belsõ tárgyalások a magyar vezetõ politikusok és a Habs-burg-ház között a helyzet konszolidálására, a kiegyezés elõkészítésére. A megegyezést a külpolitikai esemé-nyek is gyorsították. Az 1866 júniusában kitört porosz—osztrák háború Königgrätznél a poroszok gyõzelméthozta. A porosz erõk kiképzése, mozgósítása, vezetése, fegyverzete és ellátása összehasonlíthatatlanul szer-vezettebb, fejlettebb volt. A porosz vezérkari fõnök, von Moltke tábornok hadmûvészeti képessége felülmúl-ta a császári csapatok vezetését, a császáriaknak esélyük sem volt a gyõzelemre. Új fejezet nyílt a fegyveres

12

küzdelem történetében, elkezdõdött az íróasztalnál megtervezett és iparszerûen menedzselt háborúk korszaka— a csatákat lóhátról irányító tábornokok ideje végképp leáldozott.

A két háború következményeként megszületett az olasz, a német belsõ egység. Ausztria kiszorult mind Itá-liából, mind Németországból. Meggyengült a Habsburg Birodalom nagyhatalmi pozíciója, a belsõ helyzet sta-bilizálása elodázhatatlan volt. Megtörténhetett a kiegyezés, létrejött az Osztrák—Magyar Monarchia.

1867. február 17-én a császár nevezte ki magyar miniszterelnökké Andrássy Gyula grófot, az országgyû-lés megszavazta az Osztrák—Magyar Monarchiát megteremtõ XII. törvényt. A dualista államban bevezettéka parlamentáris rendszert, a külügyet, a hadügyet és a pénzügyet közös, a többit önálló minisztérium alá ren-delték. Ennek megfelelõen sor került az egységes véderõ kialakítására.

Magyarország a közös véderõben való részvétele mellett nem mondhatott le a nemzet szuverenitását je-lentõ saját honvédség létrehozásáról. Heves viták után az uralkodó szentesítette a véderõrõl, a honvédségrõl,a népfelkelõkrõl szóló törvényeket (40., 41., 42. törv. 1868. dec. 5.), megkezdõdhetett — a közös haderõ mel-lett — a m. kir. honvédség megalakítása is. A közös katonaság létrehozására Magyarországnak évente 40 000fõt kellett kiállítani. A katonai szervezeteket a közös hadügyminisztérium irányította. A létrehozott 14 had-testbõl 6 Magyarország, illetve Horvátország területén állomásozott. A szolgálati idõt 3 év tényleges és 7 évtartalékos szolgálatban határozták meg.

Megkezdõdött a honvédség személyi feltöltése, kiképzése. A létrehozott katonai szervezetek elsõ felsze-relési szükségleteit zömében a hazai ipar biztosította, lökést adva az ország ipari fejlõdésének. A Honvédel-mi Minisztérium az ipar viszonylagos fejletlensége ellenére kitartott azon alapelv mellett, hogy „a nemzet ál-dozatkészségébõl honvédségünk fenntartására szánt sok millió a hazai ipar pártolására és fejlesztésére fordít-tassék, és e pénzáldozatok révén a nemzeti vagyon gyarapíttassék”. (Részlet a parlamenti határozatból.)

A létszámnövekedés, a háborús felkészülés és a tartalékok megalakítása szükségessé tette olyan szakmaivezetõ szervek és ellátó, tároló intézetek létrehozását, amelyek irányították, illetve gyakorlatilag végezték isa beszerzési, raktározási, ellátási, tartalékolási feladatokat.

13

Az 1866-os porosz—osztrák háború Königgrätznél a poroszok gyõzelmét hozta

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

A császár sikeres hadvezére: Joseph Wenzel Radetzky von Radetz

Újév napján kissé álmatlanul, gyûrötten ébredünk, kikászálódunk az ágyból, megfõzzük az év elsõ kávéját.Beleülünk egy fotelba, szürcsöljük a kávénkat és bekapcsoljuk a televíziót. A Bécsi Filharmonikusok lágy ze-néjére elábrándozunk, visszagondolunk az elmúlt év eseményeire. S amikor jön a pattogós, jókedvû, mozgal-mas induló, a Radetzkymarsch, melynek ritmusára mozogni kezd a lábunk, menten felébredünk. Nem gondo-lunk rá, hogy Strauss e remeke annak idején a Habsburg-ház talán utolsó sikeres tábornoka tiszteletére író-dott. Azt tudjuk, hogy a hadiszállítók és a katonai raktárak között milyen kapcsolat alakult ki, de hogyan kap-csolódik Radetzky marsall a hadiszállítókhoz?

Radetzky õsi cseh nemesi családban született 1766. november 2-án. Õsei között sok németet, sõt,

skótot is találunk. Közös jellemzõjük, hogy szinte valamennyien a császár szolgálatában álltak.

Szinte magától értetõdött tehát, hogy a fiút is katonai pályára szánták. Tizennyolc évesen lépett

katonai pályára hadapródként. Az elkövetkezendõ évtizedek nem szûkölködtek hadi eseményekben.

A franciaországi változásokkal párhuzamosan Napóleon hatalomra jutása alkalmat adott a sza-

kadatlan háborúzásra. Radetzky közben gyorsan haladt elõre a ranglétrán, számos igen magas ki-

tüntetést kapott, a harcok során hétszer sebesült meg.

Az 1809-i wagrami csatavesztés után nevezték ki a frissen altábornaggyá elõléptetett Radetzkyt az

újonnan felállított vezérkar élére. Ausztria készült a visszavágásra. Ennek lehetõségét az 1813-as év

hozta meg. Európa hatalmainak hatodik koalíciója alakult meg a franciák és császáruk ellen. A szö-

vetséges osztrák—porosz—orosz csapatok hadmûveleti terveit Radetzky dolgozta ki, s noha Napó-

leon Drezdánál még gyõzelmet aratott, néhány hét múlva, Lipcse mellett, a több napig tartó, véres

„népek csatája” a koalíció fényes gyõzelmét hozta. Radetzky altábornagyra ismét kitüntetések vár-

tak, meglepõ hát, hogy 1816-ban felmentését kérte a vezérkar fõnöki tiszte alól. Nem tudhatjuk, a

bécsi intrikákban fáradt-e el, vagy személyes gondjai késztették e döntésre. Az utóbbiakból akadt bõ-

ven, a tábornok adósságai egyre nyomasztóbb méreteket öltöttek, olyannyira, hogy miközben a leg-

nagyobb dicsõséget aratta a Napóleon elleni hadjáratokban, feleségét az adósok börtöne fenyegette.

A régi Monarchia ugyanis gyalázatosan fizette katonáit...

Az ötvenéves tábornok élete utolsó posztjának tekinthette az olmützi erõd parancsnoki tisztét. Köz-

ben emlékiratokat, elemzéseket készített az európai helyzetrõl, és javaslatokat írt a hadsereg fej-

lesztésére. A memorandumok sorra elsüllyedtek az Udvari Tanács irattárában. Az egyik emlékirat-

tal mégis csoda történt. Frimont János gróf, a magyarrá lett lovassági tábornok 1829-ben felfigyelt

rá, és helyettesének hívta a lombard-velencei királyság katonai parancsnoka. A következõ évben

Ferenc császár már Radetzkyt bízta meg a felsõ-itáliai hadsereg parancsnokságával.

Radetzky a következõ húsz évben arra törekedett, hogy „rendet és nyugalmat” tartson a Habsbur-

gok észak-olasz érdekeltségi területein.. 1848-ban az itáliai forradalmi mozgalmak ellen ért el ké-

tes dicsõséget az akkor már agg tábornagy. Kezdeti sikertelenség után Sommacampagna mellett,

másnap Custozánál döntõ gyõzelmet aratott Károly Albert felett... A következõ év tavaszán ismét

megmutatta zseniális hadvezéri képességeit, Novaránál megsemmisítõ csapást mért Károly Albert

csapataira. „Még szilárdan kezemben tartom a kardot, melyet hatvanöt esztendõn át megannyi

csatatéren becsülettel viseltem.” Ezután még nyolc évig maradt kezében a kard...

Metszõ hideg szél lobogtatta a birodalom fekete-sárga és a gyász fekete lobogóit. A lebontásra ítélt

bástyákon álló ütegek utoljára köszöntötték díszsortûzzel azt a tábornagyot, aki annyi dicsõséget

szerzett Ausztriának. Joseph Wenzel Radetzky von Radetz hamvait kísérték utolsó útjára ezen a

fagyos januári napon. Alig tíz hónappal nyugállományba helyezését követõen ragadta el a tüdõbé-

nulás a 92 éves hadvezért... Az Arsenál fegyvermúzeumában ravatalozták fel az agg marsallt... ré-

gi páncélok, pallosok, számszeríjak, ágyúk és puskák, zsákmányolt fegyverek és dicsõséget látott

zászlók... társaságában. Másnap aztán leszállították a marsall porhüvelyét a császárvárosba...

Hat hollófekete mén húzta a halottaskocsit, mögötte páncélos lovag léptetett — a régi dicsõség

örök erényeit megtestesítõ jelképként. Húszezer katona állt díszben, Bécs még sohasem látott ek-

kora parádét.

14

A Kentnertor elõtt a helyõrség teljes állománya élén maga a császár várta — miként Ferenc József

hadseregparancsa fogalmazott — „hadseregem legöregebb veteránját, gyõzelmes vezérét, leghûbb

szolgámat”... Mélyre süllyesztett karddal üdvözölte a halott tábornagyot, felcsendült a Radetzky

marsch lassított változata immár gyászindulóként. A menet aztán a Stefanskirchébe vonult, ahol

beszentelték a holtat, majd az északi pályaudvarra, ahol is „bevagonírozták”. A császár kívánsá-

gával ellentétben, nem a kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra, hanem az elhunyt

végakarata szerint az „öreg Pargfrieder barátjánál” az alsó ausztriai Klein-Wetzdorfban, az úgyne-

vezett Hõsök hegyén. S ezzel a gyászesemény bohózatba illõ befejezést nyert... Ez a bizonyos

Joseph Pargfrieder ugyanis dúsgazdag hadiszállító volt, és II. József császár természetes fiának

tartotta magát.

A Hõsök hegyének középpontjában egy obeliszk állott, tövében 24 lépcsõ vezetett le a marsalli krip-

tába. Radetzky hamvaira nem várt magány, báró Max von Wimpfen tábornagy, Károly fõherceg

hajdani vezérkari fõnöke már régebben ott nyugodott. Végrendeletileg hagyományozta holttestét

Pargfriederre, aki hálából kifizette adósságait. Alighanem ugyanez a prózai ok vezérelte a szintén

erõsen eladósodott agg Radetzkyt is, amikor engedett az állítólagos balkézi fejedelmi sarj annyi-

szor panaszolt „szekálásának”.

1858. január 19-én teljesült a hadiszállító álma: átvehette a kétszeres értelemben is drága holttes-

tet. Csak Ferenc József császárnak volt szabad — Pargfriederen kívül — a koporsót a kriptába kö-

vetni. Itt még egy hely volt fenntartva: maga Pargfrieder is a két hadastyán társaságában kívánt

örök nyugalomra térni. „Ha hallgatunk is, holtak nem vagyunk” — hirdette a kripta felirata. A má-

sik jelmondat így szólt: „Jaj annak, ki nyugalmunkat megzavarja.”

Nem kevesen voltak,, akik egyszerûen nevetségesnek tartották a klein-wetzdorfi Hõsök hegyét. Má-

sok jelképesnek érezték ezt a temetési színjátékot, jellemzõ tragikomédiának, amely pontosan visz-

szatükrözte, mennyire kiszolgáltatott a birodalom büszke és öntudatos hadserege hadiszállítóinak.

Kevesen tudták, hogy egy korszak szállt sírba ezen a januári napon.

(Összeállítás Józsa György Gábor: Ferenc József zászlai alatt (1848—1914) címû könyve alapján.)

15

Radeczky tábornagy döntõ gyõzelmet aratott az elsõ custozai csatában, 1848. július

A M. KIR.M. KIR. HONVÉD KÖZPONTI RUHATÁRLÉTREHOZÁSA

A közös haderõ és a magyar honvédség létrehozása és felszerelése a magyar ipar számára jelentõs megrende-léseket hozott. Az öltözet alapja a posztóból gyártott egyenruha volt. A posztógyárak fõleg az ország északiterületein helyezkedtek el, ahol az ipar fejlettebb volt. Így a katonaposztót a pozsonyi, gácsi, besztercebányaigyárak, a kender- vagy pamutszövetet a késmárki, kassai, újpesti és németprónai üzemek gyártották. Beszál-lító volt a brassói és a nagyszebeni gyár is.

A kisiparosok is részt vettek a gyártásban. Iparosok, ipartestületek egyesületeteket, alkalmi társulásokathoztak létre a kincstári megbízatások teljesítésére. Fõleg lábbeliket, szíjazatokat, lószerszámot, málházó esz-közöket készítettek.

A legyártott cikkek átvételére, raktározására, csapatokhoz történõ kiszállítására 1869 júliusában honvédfõruharaktári bizottságot hoztak létre. A minõségi ellenõrzéshez külön külsõ szakértõket alkalmaztak. Az át-vett anyagokat a kezdeti idõkben közvetlenül a csapatokhoz szállították, de ez hosszabb távon nem volt jár-ható út. A készletezéshez ugyanis megfelelõ méretû raktárakkal nem rendelkeztek, a meglévõ raktárak pedigkis kapacitásúak voltak és szétszórtan helyezkedtek el. Az anyagok kezelése, felügyelete, az ellátás gyors vég-rehajtása nehezen volt biztosítható. Ezért még 1869-ben — császári dekrétummal — megváltoztatták a ruhá-zati ellátás rendjét, és a nagyszámú, decentralizált kis raktár helyett létrehoztak négy nagy ruházati anyagrak-tárt.

A négy tárintézet Brünn (Nm 1), Óbuda (Nm 2), Graz bei Gösting (Nm 3), Bécs (Nm 4) helyõrségekbenalakult meg. Az óbudai raktár m. kir. Honvéd Központi Ruhatár elnevezéssel mûködött. 1873-ban a pesti,VIII. kerületi József utcába, 1890-ben pedig az Elnök utcába költözött át. A raktár szervezete parancsnokság-ból, segédtiszti és számvevõi irodából, 6-6 átvételi és raktári osztályból állt. Mozgósításkor a ruhatárnak hon-véd tábori ruhatárakat kellett felállítania.

A gyakori költözések is jelzik, hogy a létrehozott raktár nem felelt meg alaprendeltetésének. Egy újabbcsászári dekrétum ezért elrendelte új cs. és kir. ruharaktár létrehozását Budapesten. A tervezési, területkijelö-lési és több fokozatú építési engedélyezési eljárás után a Budapest Székesfõváros Tanácsa 64017/1901. III.határozatával engedélyezte az I. kerület, Kelenföld 10262-10264-10268 hrsz. alatt a katonai ruharaktár meg-építését. A birtoklapon Szent Imre város Bocskai u. 125. sz., Daróczi u. 1., 3., 5. sz. ingatlan szerepel. A te-rületet a magyar kincstár javára késõbb a 2189/1905. számon kisajátították.

Az engedélyeztetési eljárás során több nehézség is felmerült. A közmûvek hiánya miatt például a cs. és kir.építési osztálynak vállalnia kellett a késõbbi közmûvesítés költségeit. A „Déli vaspálya társaság” fellebbezé-sére (a magyar vasút része) a miniszter kötelezte a kincstárat, hogy mondjon le tûzkár megtérítése iránti igé-nyérõl, ha az épületek mellett elhaladó mozdonyok tûzszikrái tûzet okoznának stb. Az építés végül megkez-dõdhetett.

A beruházások pénzügyi fedezetére a hadügyminisztérium 2 600 000 korona keretösszeget biztosított. Akivitelezésért felelõs 4. hadtest cs. és kir. katonai építészeti osztálya 1904. május 21-i jelentésében elszámoltaz addig elvégzett és folyamatban levõ munkák költségeivel. Jelzi, hogy a biztosított keret az építési és a tel-jes berendezési, gépészeti munkálatokra elegendõ, pedig az akkori idõkre még nem volt jellemzõ a belsõ csa-tornázás, a vízvezeték, az iparvágány, a villámvédelem, a világítás, a házi telefonhálózat, az elektromos jel-zõberendezések, a térvilágítás, a felvonók megépítése. A Daróczi úton azonban ezek is megvalósultak.

A raktár az építés idõszakában a legkorszerûbb, speciálisan katonai ruházatot tároló és ellátó intézményvolt. Iparvágányával, vasúti és közúti rámpáival egyszerre tudott szállítókat fogadni. Az átvételi épületbõl azanyagok felvonókon, összekötõ hidakon, folyosókon át gördülõkocsikon jutottak el a tárolóosztályokhoz. Afõépület homlokzatának felsõ részét a pécsi Zsolnay porcelángyár díszkerámiái borították.

A ruházati raktárak annak a „General Kommando”-nak voltak alárendelve, amelynek a területén mûköd-tek. A Daróczi úti intézet szolgálatilag a 4. gyorshadtestnek, szakmai szempontból a k. u. k. Reich Kriegs (bi-rodalmi hadügy) minisztérium 13. osztályának volt alárendelve.

Az elsõ, kimondottan katonai ruházat tárolására létrehozott intézmény 1901 és 1905 között épült, és m. kir.Honvéd Központi Ruhatár elnevezéssel 1905-ben kezdte el mûködését. A fõvárosba korábban települt raktá-ri épületeket értékesítették.

16

17

A m. kir. Honvéd Központi Ruhatár építésének engedélyezési iratai

18

Az irodaépület homlokzati tervrajza

A Daróczi úti raktár épületei, téglái

A Honvéd Központi Ruhatár feladata, szervezete és mûködése

„A Honvéd Központi Ruhatár Budapesten települ, a m. kir. honvédség, a m. kir. népfelkelés szükségleteinekkielégítésére. Feladata az ipar útján gyártott ruházati szerelvények, mûszaki felszerelési cikkek, tábori eszkö-zök, lószerelvények, vonat és egészségügyi anyagok, ágynemûk stb. beszerzése, hivatásszerû feladatát képe-zi ezeknek szakszerû megvizsgálás melletti átvétele, gondozása és a csapatok s intézetekhez leendõ kiszállí-tása.” (Dr. BOROS LÁSZLÓ: A Központi Ruházati Anyagraktár története címû könyvébõl. B. L.)

Az intézetnek háborús feladatként — mozgósításkor vagy külön parancsra — „mozgó” tábori intézeteketkellett felállítania, s mint központi tárintézet, utánpótlási bázisa volt az elvonuló honvéd- vagy népfelkelõ-csapatoknak. Az intézet katonai feladatait és a szakmai elõírásokat több utasítás szabályozta:

— utasítás az állomány vezetésére (B-1), — szervi határozvány a ruhatár és a tábori ruhatárak számára (A-2. d.),— szolgálati utasítás a ruhatár mûszaki segédszemélyzete számára (A-18),— utasítás a m. kir. honvédcsapatok és intézetek részére a ruházat és felszerelési cikkekkel való gazdál-

kodásra és azok elszámolására (G-17) szolgált.A kezelõbizottságok ügyviteli rendjét a G-19, a gazdászat kezelési ügyvitel rendjét a G-20, a pénztárak ke-

zelési rendjét a G-21 utasítás tartalmazta. A tábori raktárak felállítására és kezelésére vonatkozó határozvá-nyokat az I-2. h. jelû utasításban külön szabályozták.

A raktár személyzete törzs- és fõtisztekbõl, tisztekbõl, altisztekbõl, mûszaki segédszemélyzetbõl és hon-védlegénységbõl állt. A parancsnok az egyes szakmai ügyek intézésére, kezelésére bizottságokat hozott létre.Így a rangidõs tiszt vezetésével a legénységi osztag parancsnokából, a számvevõi iroda vezetõjébõl álló „gaz-dászati és mûszaki kezelési” bizottságot, a parancsnokból és két átvételi vagy raktártisztbõl álló „pénzügyi bi-zottságot”, a lényegesebb mûszaki ügyek tárgyalásához „mûszaki bizottságot” hozott létre. Ez utóbbi bizott-ság tagjait mûszaki századosok, alantos (beosztott) tisztek, mûmesterek körébõl nevezték ki. A központi ru-határ szervezete a parancsnokságból, a segédtiszti irodából, a számvivõi irodából, továbbá az I—VI. átvételiosztályból és az 1—6. tárolóosztályból állt. Az átvételi osztályokat rangidõs századosok, a raktári osztályo-kat pedig századosok vagy alantos tisztek vezették. A ruházati szaktisztek csoportja csak 1908-ban alakultmeg. Öltözetük megválasztásánál a cs. kir. ruhakezelés fõ színeit vették alapul. „Sötétkék dolmányt, vörös-barna hajtókával, sárga gombokkal, hajtókaszínnel szegélyezett kék szürke pantallót viseltek. Gyalogtisztikard és szolgálati zsinóröv egészítette ki felszerelésüket.”

A honvédségnél nem volt a ruházati karhoz tartozó legénység, a raktárosi teendõket a csapatoktól vezé-nyelt, kiképzésen már átesett katonák végezték. A honvéd ruhatári tisztek szervezése után ruhatári mûmeste-reket rendszeresítettek, akik a rangosztályba nem soroltak állományába tartoztak, egyenruhájuk színe meg-egyezett a tisztekével. A szolgálati ágazaton belül külön csoportot képeztek a honvéd ágyraktári mûmesterek,akiknek ruházatát fehér gombokkal látták el, ez különböztette meg õket a többiektõl.

Az átvételi-tároló osztályok által kezelt anyagok

A központi ruhatár szervezete a megalakítástól a 20-as évek elejéig nem változott. Az egyes osztályok általtárolt anyagok köre is változatlan maradt.

Az I. átvételi és 1. raktári osztály anyagai:kész ruházati cikkek posztóból, gyapjúszövetbõl, posztóanyag, paszománycikkek, a kész ruházathoz tarto-

zó sárgaréz, fém stb. alkatrészek, ékítmények.A II. átvételi és a 2. raktári osztály anyagai:kész ruházati anyagok vászon, zsávoly, calicot anyagból, ezek alapanyagai. Az e cikkekbõl készült tábori

eszközök, lópokróc, ágynemû, ponyvasátor és alkatrészei, egészségügyi anyagszer, orvosi szerelék, állatorvo-si szerelék, szabószerszámok.

A III. átvételi és a 3. raktári osztály anyagai:bõrbõl készült ruházati cikkek, gyalogsági szerelvény cikkek szõrmés nemûbõl, fövegalkatrészek, lovas-

szerelvény cikkek, lószerelvény, szíjgyártó- és kovácsszerszámok stb.A IV. átvételi és a 4. raktári osztály anyagai:kész lábbelik, gyalogsági szerelvények fejbõrbõl, lábbelialkatrészek, bõr alapanyagok, dobok, kürtök, tá-

bori eszközök bádogból és acélból, tábori csendõr szerelvény, cipészszerszámok, lámpák.

19

Az V. átvételi és az 5. raktári osztály anyagai:hámszerszám és egyéb vonatanyag, laktanya-berendezési tárgyak, állványzatok, poggyász-szerelékek, mû-

szaki felszerelések, mészároseszközök, zárható irományládák és posta bõrtáskák stb.A VI. átvételi és a 6. raktári osztály anyagai:vegyes anyagok, csomagolóeszközök, tûzoltó szerek, fertõtlenítõ agyagok, vazelin, elárusítandó, hasznave-

hetetlen anyagok és hulladékok.A ruházati tárolóosztályok anyagösszetétele megfelelt az akkori igényeknek. Elsõsorban a gyalogság és a

lovasság igényeinek megfelelõ készleteket tároltak. Az elsõ világháború elõtt a tüzérség szerepe is felértéke-lõdött. Fontos volt a haditengerészeti, folyamõri állomány ellátása is. A repülõk és a harckocsizók állományaekkor még nem volt meghatározó.

A raktár beszerzési, raktározási és ellátási tevékenysége

A ruházat és felszerelési tárgyak szállítók útján való beszerzése iránt a Honvédelmi Miniszter intézkedik...egyes tárgyak és cikkeknek pályázat útján leendõ beszerzését közvetlenül a honvéd központi ruhatárra ruház-tatja... A ruházati és felszerelési cikkek mintái a hozzá tartozó készítési leírások, rajzok, szabási minták (pat-ronok), idomszerek stb. rendszerint… cs. és kir. közös ruhakezelõ intézetekbõl... vagy a honvédelmi miniszterintézkedése szerint... szereztetnek be. Mindezek a raktári segédtiszti irodában tartatnak nyilván és a segéd-tiszt által, valamint... az illetõ átvételi osztályok tisztjeinél õriztetnek. (Részlet a Beszerzési Utasításból.)

A ruhatár az átruházott hatáskörben megszervezte a pályázatokkal kapcsolatos munkát. A Budapesti Köz-lönyben versenytárgyalási felhívást jelentetett meg, a nagyobb hitelû cégeknek (pl. régi szállítók, gyártók) pe-dig közvetlen felszólítást küldött a versenyben való részvételre. A felhívásban közölték a gyártandó cikkekmegnevezését, mennyiségét, az ajánlati tárgyalás helyét, idejét, a letétbe helyezendõ bánatpénz összegét (apályázati érték kb. 5%-a), a pályázat és bánatpénz benyújtásának határidejét. A részletesebb szállítási feltéte-leket a hivatalos órákban a számvivõ irodában tanulmányozhatták a pályázók. A részletes feltételeket a szál-lítási (árlejtési) füzetben rögzítették.

Az ajánlatokat és a bánatpénzt a pályázók lepecsételt borítékban küldték be a raktárba. A határidõig bekül-dött ajánlatokat a parancsnok vette át, és tárolásra átadta a pénztárnak.

A tárgyalás napján a meghatározott óráig benyújtott vagy beérkezett ajánlatok a kezelõ bizottság által(esetleg a hadbizottsági tisztviselõ közremûködésével), a pecsétek épségben tartása mellett, felbontatnak, vet-temeztetnek. Az ajánlatok szabályszerû szerkesztése és a bánatpénz rendben léte átvizsgáltatik és beérkezésüksorrendjében, folyószámmal ellátva a tárgyalási jegyzõkönyvbe bevezettetik.

A jegyzõkönyvi bevezetés után a bizottság az ajánlatokat érdemben elbírálta, a bírálatokat újabb jegyzõ-könyvben rögzítette, mérlegelési kimutatással ellátta (ár összehasonlítása), javaslatot tett a leendõ gyártóra,majd a formai kellékek után 48 órán belül felterjesztette a honvédelmi miniszterhez. A bizottság javaslataalapján a miniszter döntött a gyártók körérõl, és utasítást adott a raktár részére a megrendelések kiadására. Aruhatár parancsnoka ezután intézkedett a szállítási szerzõdések megkötésére. A vesztes pályázók a bánatpénztvisszakapták.

Az egyes termékekrõl az ezzel megbízott vállalkozó mintacikkeket készített, és azt konkrét „árelemzés”-sel (árkalkuláció) átadta a raktárnak. A mintacikkek a gyártás, a beszállítás és átvétel összehasonlító alapjáulszolgáltak. Az árelemzések a pályáztatásnál játszottak fontos szerepet. A mintákat ún. bárcával hitelesítették.A mintákból a ruhatár részére 1 példány (szabási mintákból és idomszerekbõl 2 példány), a gyártók részére1-1 példány állt rendelkezésre.

A nyertes szállítók a termékek legyártása után — a tervezett beszállítás elõtt 8 nappal — a raktár parancs-nokától kérhették az anyagok átvételét. Az egynemû anyagokat általában egyszerre, a méretarány-százalékotbetartva és aszerint csoportosítva kellett átadni. A mennyiségi átvételt az átvevõ tiszt jelenlétében egy szak-altiszt végezte, és annak megtörténtét jegyzõkönyvben rögzítette. Ezt követõen került sor a cikkek tulajdon-képpeni bevizsgálására (minõségi átvétel). A munkát az átvételi tisztek vezetésével mûmesterek és alsóbb mû-szaki közegek az ott levõ minták alapján végezték. A bizottság a nem megfelelõ cikkeket jegyzõkönyvileg„visszavetette” és visszaszolgáltatta az átvételi eljárásban mindvégig jelenlevõ szállító képviselõjének. Az ak-kori „rugalmasságot” híven tükrözi egy belsõ intézkedés részlete:

A kötelességszerû szigor fenntartása mellett a tárgyak bírálatánál azonban tekintetbe veendõ, hogy egy ésugyanazon cikknél valamennyi darab teljesen és feltétlenül egyenlõ nem lehet, a mintával szemben esetleg

20

elõforduló oly csekélyebb eltérésektõl, melyek az illetõ cikk jóságát, tartósságát, használhatóságát nem csor-bítják, s szántszándékosnak — önkényûnek nem látszanak — beható megfontolás mellett, a szakközeg a visz-szavetéstõl eltekinthet. (Dr. Boros László: A Központi Ruházati Raktár története címû munkájából. B. L.)

Az átvett cikkeket bebélyegezték és az átvételi jegyzõkönyv alapján átadták az illetékes raktárosztály tiszt-jének, aki azokat az átvételi helyiségbõl a megfelelõ raktárosztályra átvitette.

A raktárosztályokon az anyagokat, cikkenként, méretenként és gyártási évenként általában a rendszeresí-tett állványokon tárolták. Külön kellett tárolni a csapatok által beszállított elfekvõ, rendszerbõl kivont vagy ajavításra szoruló anyagokat. A raktári nyilvántartást szigorúan szabályozták:

Minden egyes raktárhelyiségben egy fõtáblán az összes ott raktárolt cikkek szám szerinti készlete is kimu-tatandó... A készletek átrakása egy állványról a másikra vagy azoknak más helyiségbe való átvitele csak azátvételi osztály tisztjének tudtával történhet... A raktárban elhelyezett készleteknek nyilvántartása céljából araktártiszt által állványjegyzék vezetendõ.

Az állványjegyzék pontos vezetése és ezeknek a fõtáblákkal való megegyezése igen fontos azért, hogy araktártiszt a raktári készlet felõl mindenkor biztos felvilágosítást adhasson. (B. L.)

A raktártiszt nyilvántartási könyvet is vezetett, melyben a készletadatok mellett a saját és az átvételi tisztáltal elvégzett havi — egy vagy több állványra kiterjedõ — leltározások eredményét is bejegyezték. A pa-rancsnok félévente „kutatópróbák útján” a számvevõ iroda vezetõjével együtt váratlanul rovancsolta a kész-leteket, és az ellenõrzések jegyzõkönyveit a minisztériumba terjesztette fel.

A tiszti és csapatruházati gazdálkodás

A ruhatár ellátási feladatainak felvázolása elõtt érdemes és tanulságos a tiszti és csapatruházati gazdálkodásnéhány kérdését vázlatosan áttekinteni.

A tisztek havidíjassá történõ kinevezésükkel egyidejûleg egyszeri egyenruházati járulékban részesültek.Ennek kiszabata például gyalogos tisztek esetében 300, huszártisztek esetében 500 korona volt 1898-ban. A

21

Öltözetek 1848—1890 (balról jobbra):század-szíjgyártó, ruházati mûmester díszben, puskamûves szolgálati öltözetben, állatorvostani

és helyi alkalmazású tözstisztek díszben, a 34. gyalogezred fõhadnagya köpenyben,építészmûmester, gyógykovács

fegyvernemek közötti áthelyezés vagy a közös hadseregtõl a honvédséghez történõ áthelyezés esetén a tisz-tek egyszeri 100-300 korona közötti átalányban részesültek. A tisztek egyenruhájukat általában iparos vállal-kozókkal készíttették. A szükséges alapanyagot, ékítményeket stb. a ruhatár biztosította. Mivel a tiszti ruhá-zat drága volt, az érintettek több helyen ún. egyenruházati egyleteket alakítottak, amelyek a befizetett tagdí-jakból 24 havi részletfizetésre hitelt nyújtottak tagjaik számára.

A csapatok ruhagazdálkodása részilleték-rendszeren alapult. A katonák után az illetményt nem pénzben,hanem jelképes mértékegységben, ún. részletértékben fejezték ki. Minden tényleges állományú katona utánpl. a gyalogságnál napi 1,5; a huszároknál 1,3; lószerelvényre 0,4 részletértéket lehetett felszámítani. A csa-patok az összesített részletérték erejéig kérhették az elhasználódott készletek pótlását.

Az alakulatok a béke-tartalékkészleteket és a hadiállomány ruházatát — a meghatározott menyiségben —a zászlóalj pótraktárában, valamint a századraktárban tárolták. A századoknál a ruházat és a felszerelés javí-tására, karbantartására szabó- és cipészmesterembereket, a huszároknál ezen felül szíjgyártót is rendszeresí-tettek a nyergek, a szíjazatok javítására.

Kezdetben a csapatok saját hatáskörben végeztették a szennyes ruházat mosatását. 1898-ban hozták lét-re a Honvéd Központi Ágyraktár és Gõzmosó Intézetet, amely kezdetben vállalkozói alapon mûködött, majdrövid idõ múlva kincstári tulajdonba került. Az ágynemût ez idõ tájt havonta cserélték a legénységi állo-mánynál.

A ruhatár csapatellátási tevékenysége

Békében a csapatok és az intézetek a ruházatot és a felszerelést a rendes éves elõirányzat (részilleték) terhé-re, az esetleg külön megindokolt igényt — felterjesztés alapján — a honvédelmi minisztertõl kérelmezték. Ahonvédelmi miniszter szakszolgálata útján rendelettel utasította a központi raktárt az alakulatok részére ki-adandó anyagokról, az ellátás ütemezésérõl, határidejérõl.

A sorrendre nézve azon elv követendõ, hogy a honvéd központi ruhatár székhelyétõl távolabb esõ csapa-tok a közelebb levõk elõtt elégíttessenek ki. Az… összes cikkek együttesen és egyszerre olyképp adandók át aszállítmányosoknak, hogy azokat az illetõ csapattest egyidejûleg megkaphassa, s a vonatkozó okmányok alap-ján együttesen átvehesse.

Készletben nem levõ cikkek a kiadási utalványban nem veendõk fel... A lábbeli, nyereg az utalványbanrészletezett méretnagyság szerint, a többi cikkek az elõírt százalék arányban szolgáltatandók ki... Ha... a ki-utalt mennyiség készletben nem lenne... ily esetekben azonban a honvédelmi miniszternek jelentés teendõ...Ha a készlet között osztályozott (használt) cikkekbõl… nagyobb mennyiségû készlet van, akkor azok a felvé-telezõ csapatok között egyaránt osztandók fel.

Rendelet nélkül való bárminemû kiadás a raktárból tilos... Az utalványozott anyagok csakis az átvétele-zésre felhatalmazott tisztnek adandók ki. (B. L.)

A budapesti, illetve a fõváros közeli alakulatok a raktárban vételezték fel, illetve szállították el az anyago-kat. A vidéki csapatok részére a kiszállítást a központi raktár végezte. Ilyenkor az anyagokat — vagonba ra-kás elõtt — gondosan csomagolták. A fõ szállítási eszközök a vasút, illetve az országos jármûvek (szekér)voltak.

A csapatoktól a központi raktárba anyagot ugyancsak miniszteri utasítás alapján lehetett beszállítani. (Eze-ket az utasításokat a minisztérium szakszolgálata készítette.) A raktárban a cikkeket bevizsgálták, osztályoz-ták. A használható cikkeket raktározták, a javítandó cikkeket pedig a javító mûhelyeknek adták át. A javítá-sokat katona vagy polgári mesteremberek végezték. Itt a javítások mellett kisebb gyártási, átalakítási munká-latokat is folytattak.

A nem javítható (hasznavehetetlen) anyagokról kimutatást terjesztettek fel a minisztériumba, ahol döntöt-tek a továbbiakról.

22

2. fejezet

AZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚ ÉVEI

Az Osztrák—Magyar Monarchia országai és tartományai 1913-banA háború nemzetközi politikai és katonai elõzményei

Idõgép. Az elsõ világháború fontosabb eseményeinek kronológiájaA m. kir. Konvéd Központi Ruhatár tevékenysége az elsõ világháborúban

Az ellátandó haderõ nagysága, összetételeA háborús ruházati ellátás

Kalandozások. Horthy Miklós a tengerész kadét, a flottaparancsnokAz elsõ világháború után

Az átmeneti idõszak eseményeiA Tanácsköztársaság egyenruházatáról

A két világháború közöttPolitikai, gazdasági és katonai elõzményekKözép-Európa és Magyarország helyzete

A ruházati raktár tevékenysége a két világháború között

23

Az Osztrák—Magyar Monarchia országai és tartományai 1913-ban

A háború nemzetközi politikai és katonai elõzményei

A könyv lehetõségei, terjedelme nem teszi lehetõvé a világháború politikai, katonai, gazdasági és más vetü-leteinek részletes leírását. A raktár háborús tevékenységének megértéséhez azonban célszerû az események ésazok okainak vázlatos áttekintése.

A 19. és a 20. század fordulójára fokozódó ellentétek alakultak ki a dinamikusabban fejlõdõ országok ésa tradicionális nagyhatalmak között. Az ellentétek kialakulásához elsõsorban az országok társadalmi, gazda-sági fejlõdésének különbözõsége vezetett. Ezek mentén alakultak ki a katonai szövetségek.

1879-ben Németország kötött szerzõdést az Osztrák—Magyar Monarchiával, melyhez a késõbbiekbenBulgária és a Török Oszmán Birodalom is csatlakozott. A katonai szövetség a földrajzi helyzetébõl adódóana „központi hatalmak” megnevezést kapta. (Olaszország elõször csatlakozott a szövetséghez, de késõbb a má-sik oldalra állt.)

Az „antanthatalmak” szövetsége lassabban formálódott, mert Anglia és Franciaország között a gyarmatokmiatt érdekellentét volt, az orosz—angol viszonyt pedig a közép-ázsiai orosz terjeszkedés miatti sérelmek ár-nyékolták be. A közös ellenség, Németország növekvõ ereje, fenyegetése miatt azonban sürgetõvé vált a szö-vetség erõsítése. 1904-ben Anglia és Franciaország megkötötte az entente cordiale-t (szívélyes megegyezés).1907-ben Oroszország is csatlakozott a szövetséghez. A háború során további csatlakozások történtek (lásdkronológia). Az érintett államok és katonai szövetségek közötti ellentétek és feszültségek egyre fokozódtak,a háborús összecsapás elkerülhetetlenné vált. Európát ez idõ tájt „puskaporos hordóként” jellemezték, és úgyvélték, hogy csak a szikra hiányzik a háborús konfliktus kirobbanásához.

A háború tûzét Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásának szikrája lobbantotta lángra, amit a Monar-chiához 1908-ban annektált Bosznia-Hercegovina fõvárosában, Szarajevóban egy szerb merénylõ követett el.Egy hónapra rá a Monarchia hadat üzent Szerbiának. A szövetségi szerzõdések értelmében a nagyhatalmaksorra hadba léptek, kitört az elsõ világháború.

Az elsõ világháború minden képzeletet felülmúló volt mind méreteit, mind az áldozatok, veszteségeknagyságrendjét tekintve. Néhány jellegzetes vonatkozását érdemes felidézni.

A háború agresszív, imperialista jellegû volt, hiszen a kialakult államhatárok megváltoztatására, gyarmati

24

területek megszerzésére, új piacok meghódítására irányult. A világ több térségében egyszerre folyt a küzde-lem mind a szárazföldön, mind a tengereken. (Korlátozott méretû összecsapások történtek a levegõben is.)

A háború koalíciós jellegû volt, a küzdõ felek szövetségbe tömörülve vettek részt a fegyveres küzdelem-ben. Totális háború volt, hiszen minden lehetséges fegyvert bevetettek (még a vegyi fegyvert is). A háború ki-terjedt a hátországok egyes részeire is, szükségessé vált a gazdaság teljes militarizálása. Elõször következettbe, hogy a civil lakosság is jelentõs veszteségeket szenvedett el. A két oldal katona és civil áldozatainakegyüttes száma meghaladta a 10 milliót.

Az alábbi összeállítás — melyet Idõgépnek neveztem el — segít áttekinteni a világháború történéseit.

IDÕGÉP

Az elsõ világháború fontosabb eseményeinek kronológiája

1914Június 28. A szarajevói merénylet.Július 28. Ausztria—Magyarország hadüzenete Szerbiának.Augusztus l. Hadiállapot Németország és Oroszország között.Augusztus 3. Hadiállapot Németország, valamint Franciaország és Belgium között.Augusztus 4. Hadiállapot Nagy Britannia és Németország között.Augusztus 5. Hadiállapot Ausztria—Magyarország és Oroszország között.Augusztus 12—13. Hadiállapot Ausztria—Magyarország, valamint Anglia és Franciaország között.Augusztus 23. Japán csatlakozása az antanthatalmakhoz.Október Törökország csatlakozása a központi hatalmakhoz.

Hadi eseményekAugusztus 5—16. A németek ostromolják, majd beveszik a belga Liège erõdeit.Augusztus 12—23. Sikertelen osztrák—magyar betörési kísérlet Szerbiába.Augusztus 17—29. A tannenbergi csata — a németek felszámolják a behatoló orosz csapatokat.Aug. 23.—szept. 11. A galíciai csata. Az oroszok elfoglalják Kelet-Galíciát.Szeptember 5—9. A marne-i csata.Szeptember 8—20. Újabb sikertelen osztrák—magyar betörési kísérlet Szerbiába.Okt. 12.—nov. 11. Az elsõ ypres-i csata.Nov. 5.—dec. 15. A harmadik sikertelen osztrák—magyar betörési kísérlet Szerbiába.

1915Április Olaszország csatlakozik az antanthatalmakhoz.Október Bulgária csatlakozik a központi hatalmakhoz.

Hadi eseményekJanuár—március Sikertelen osztrák—magyar, német támadás Galícia visszafoglalására.Április 22. A második ypres-i csata. A vegyi harcanyag elsõ alkalmazása a németek részérõl.Május 2—4. A gorlicei áttörés. Sikeres osztrák—magyar, német támadás az orosz erõk ellen.Május 7. A 30 000 tonnás angol személyszállító óriáshajót, a Lusitániát egy német tengeralatt-

járó elsüllyeszti (1201 halott).Június 23.—július 7. Az elsõ isonzói csata, olasz és osztrák—magyar összecsapások az olasz fronton.Október 7. Német, osztrák—magyar és bolgár erõk megkezdik Szerbia elfoglalását.

1916Május Anglia és Franciaország megállapodása a török birodalom felosztásáról.Augusztus Románia csatlakozik az antanthatalmakhoz.

Hadi eseményekFebruár 21. A verduni felõrlõ harcok kezdete.Május—június Az asiagói, dél-tiroli csata. Sikeres osztrák—magyar támadás, a város elfoglalása.

25

Június 4.—szept. 20. Bruszilov orosz tábornok sikeres offenzívája a keleti fronton.Június 24. A Somme folyó menti felõrlõ harcok kezdete. Augusztus—november Isonzó környéki csaták Olaszországban.Augusztus 27. Román betörés Erdélybe.December 6. A központi hatalmak elfoglalják Bukarestet.December Az angolok támadása a törökök ellen, a Sínai-félszigetrõl.

1917Február 1. Németország meghirdeti a korlátlan tengeralattjáró-háborút.Február 23. Polgári demokratikus forradalom Oroszországban.Április Az Amerikai Egyesült Államok hadba lép az antant oldalán.Október 25. Az orosz bolsevik forradalom kezdete (november 7.).December eleje Oroszország fegyverszünetet köt a központi hatalmakkal.

Hadi eseményekFebruár—július A korlátlan német tengeralattjáró-háború súlyos veszteségeket okoz az antantnak.Március 11. Az angolok elfoglalják Bagdadot.Április—május Az arrasi csata (német katonák elsõ tömeges megadása).Június vége Az elsõ amerikai katonák érkezése Franciaországba.Okt. 24.—nov. 10. Német, osztrák—magyar csapatok sikeres caporettói áttörése, elõrenyomulása a Piavéig.November 16. Jaffát elfoglalják az angolok.November 20. A cambrai tömeges harckocsitámadás az antant részérõl 500 harckocsival.December 9. Jeruzsálemet elfoglalják az angolok.

1918Március 3. A breszt-litovszki béke (orosz különbéke a központi hatalmakkal).Március 5. A bukaresti béke (román különbéke a központi hatalmakkal).Március—július Német támadások a nyugati hadszíntéren.Július 17. Antanttámadások kezdete a nyugati fronton.Augusztus 8. A német hadsereg „feketenapja”. Az antant Amiens-nél 600 harckocsival és 2000 re-

pülõgéppel áttöri a német védelmet. Kétszeres antant erõfölény a nyugati fronton.Szeptember 29. Bulgária fegyverletétele.Október 30. Törökország fegyverletétele.November 3. A piavéi kudarc és Ausztria—Magyarország fegyverletétele.November 11. Fegyverszünet Németországgal.

26

Egyenruházati oktatótábla az Osztrák—Magyar Monarchiaidején használt öltözetrõl

Honvédgyalogos és honvédtüzér,1914

A M. KIR. HONVÉD KÖZPONTI RUHATÁRTEVÉKENYSÉGE AZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚBAN

Az Osztrák—Magyar Monarchia hadereje három fõ részbõl állt. A közös hadseregbõl, a honvéderõkbõl és anépfelkelõ (Landwehr-Landsturm) ezredekbõl. Az ezredek, a dandárok, sõt a hadosztályok szintjéig ezek azerõk elkülönültek egymástól. Az alakulatok pótlása, feltöltése a katonai kerületekbõl mindig ugyanabból akörzetbõl, városból történt. A hadtestek azonban már mindhárom területrõl szervezõdtek, így a közös, hon-véd- és Landwehr-erõk egyaránt tartoztak a kötelékébe.

Az ellátandó haderõ nagysága, összetétele

A közös hadsereg ezredeit 33 gyalog- és 8 lovashadosztályba, a honvédezredeket 8 gyalog és 2 lovashad-osztályba, a Landwehr-ezredeket 8 gyaloghadosztályba szervezték. Ezeket a hadosztályokat már vegyes ösz-szetételben 16 hadtestbe, a hadtesteket 6 hadseregbe (1—6. hadsereg) csoportosították. A haderõ béke-össz-létszáma a világháború elõtt 450 ezer fõ volt. A 22-32 éves szabadságoltak és póttartalékosok mozgósításá-val ez a haderõ hadilétszámra töltõdött fel, ami megközelítõleg másfél millió katonát jelentett. Ez volt a Mo-narchia békében kiképzett hadereje.

A mozgósítás azonban sokkal nagyobb tömegekre terjedt ki. Azonnali intézkedéssel bevonultatták a 21éveseket is, hogy kiképzésükkel tartalékot képezzenek az esetleges kétfrontos háborúhoz. Ugyancsak behív-ták a póttartalékos állományból a 33-42 éveseket is, tartalékalakulatok létrehozása és Landwehr-erõk felállí-tása céljából. A Monarchia a háború kezdetén több mint 3 millió embert, a következõ hónapokban pedig újabbszázezreket vont be a fegyveres erõk kötelékébe. A létszám csaknem fele a magyar korona országaiból kerültki. A háború éveiben a Monarchia hadilétszáma 4-5 millió között mozgott, ebbõl a frontokon 2-3 millió ka-tona harcolt egyidejûleg. A veszteségek igen súlyosak voltak (az elesettek, sebesültek, hadifoglyok számameghaladta a 4 milliót). A Monarchia a meghatározott magas létszámot csak úgy tudta fenntartani, hogy a há-ború éveiben mintegy 8-11 millió embert állított fegyverbe. (Ebbõl a magyar korona országai mintegy 3 mil-lió 800 ezer katonát állítottak.) A Monarchia a lakosság arányához képest az egyik legmagasabb katonaállí-tást (17%) produkálta. A katonák körében bekövetkezett veszteségek pótlását csak rendkívüli intézkedések-kel és nagy nehézségek árán tudták megvalósítani.

Az adatok azt is bizonyítják, hogy gigászi feladatot jelentett ilyen nagyságrendû katonaállomány kiképzé-se, felszerelése és élelmezése. Az óriási hadsereg olyan terheket rótt a Monarchiára, amelyeket egyszerûennem tudott elviselni. A négy évnyi háború 70 milliárd koronába került, melybõl 36,4%, mintegy 25 milliárdjutott Magyarországra. Ez nagyságrenddel meghaladta az ország teljesítõképességét.

A közös csapatok, a honvédség erõi gyakorlatilag három fõ hadászati, hadmûveleti irányban harcoltak akeleti és délkeleti frontokon. A Monarchia erõinek a Szerbia ellen indított elsõ három betörési kísérlete egy-aránt kudarccal végzõdött. A német és a bolgár csapatok segítségével csupán 1915 õszén foglalták el Szerbi-át, majd a háborúba belépett Románia fõvárosát is. A keleti fronton a Monarchia hadereje elõször kudarcotszenvedett (az oroszok elfoglalták Kelet-Galíciát), majd sikeres offenzíva következett (1915. május, a gorli-cei áttörés), végül a „Bruszilov-offenzíva” után az osztrák—magyar csapatok hadászati védelembe mentek áta Kárpátokban. Az olasz fronton sikerek és kudarcok kísérték a csapatok hadmûveleteit.

A háború katonai ruházati ellátási feladatait, a hátország és a hadiipar erõfeszítéseit, a katonai érdekbõl ésa gazdasági problémák miatt meghozott döntéseket, a ruházat és felszerelés változásait, valamint a HonvédKözponti Ruhatár ez irányú tevékenységét a következõ jellemzõk kísérték.

A háborús ruházati ellátás

A háború kitörése elõtt hozott intézkedések, a központi ruharaktárak hálózatának létrehozása, a hadikészletek1912—1913. évi jelentõs mértékû feltöltése, a háborús ellátás szabályozása lehetõvé tette, hogy a mozgósí-tást anyagilag zökkenõmentesen hajtották végre. Az elvonuló honvéd- és népfelkelõ-csapatok ruházata és fel-szerelése kifogástalan volt. A mozgósítás után megmaradt készletekbõl jelentõs mennyiség állt rendelkezés-re az ún. póttestek újoncainak ellátására is.

27

A háborús szükségletek beszerzésére, a hadiruházat és -felszerelés ellátási, utánpótlási rendjére a közöshadügyminisztérium és a honvédelmi minisztérium között új megállapodás jött létre. Eszerint a harctéren le-võ csapatok ruházatának pótlását a közös hadügyminisztérium szervezte a hadtáp-fõparancsnokság igényealapján. A honvéd menetzászlóaljak ruházatának kiadására a honvédelmi minisztérium intézkedett.

A beszerzések gyors és hatékony végrehajtása érdekében elkerülhetetlenné vált, hogy ez a tevékenységegy kézben, a közös hadügyminisztériumban összpontosuljon. A nyersanyagok kiutalása, az ármegállapodá-sok, a gyártók katonai felügyelete, az egységes minõség biztosítása — a háború követelményei szerint — csakegy kézben lehetett. Az eljárás sértette ugyan a magyar alkotmányos elõírásokat, de ezt akkor senki sem ki-fogásolta. A ruházati ipar úgy mûködött, hogy a magyar területeken állították elõ a nyersanyagokat, a feldol-gozás, a késztermék elõállítása az osztrák területeken levõ gyárakban történt. Ipartelepítésre a magyar terüle-teken a háború évei alatt kevés lehetõség volt, ezért csak azt lehetett elérni, hogy a közös hadügyminisztéri-um a hadsereg szükségleteit kvóta szerint szerezte be a Monarchia két államából.

A háború a kezdetben kifogyhatatlannak látszó indulókészleteket rövid idõ alatt elfogyasztotta. Az elsõ hó-napokban sokkal több alakulatot kellett felállítani ahhoz képest, ami a tervekben szerepelt. Az is egyre vilá-gosabban látszott, hogy elhúzódó háborúra kell felkészülni. A gazdaság, ezen belül az ipar mozgósításánakmegszervezése még kezdetleges volt. Rögtönözni kellett a gyártás felfuttatása, a csapatok igényeinek kielé-gítése érdekében. Az elsõ hónapokban a szükségletek meghaladták az ipar teljesítõképességét. Átmenetilegcsökkenteni kellett a minõségi követelményeket, gyakori volt, hogy helyettesítõ cikkekkel kellett pótolni a hi-ányokat, de a kivitelezés egyszerûsítése is szerepelt a megoldások és az intézkedések között. Az ellátási ésutánpótlási nehézségek, valamint az idõjárás viszontagságai 1914 telén a frontok katonái számára szenvedé-sekkel és nélkülözésekkel jártak.

Nagy erõfeszítések árán sikerült úrrá lenni a nehézségeken. A szállító cégek visszakapták a bevonultatottszakállományukat, üzemeiket bõvítették, új vállalatokat hoztak létre. A gazdaságmozgósítás minden terüle-tén, kissé rögtönözve, de eredményesen pótolták a béke idõszakban elmulasztott intézkedéseket.

A menetzászlóaljak felállításában és felszerelésében is egyfajta tervszerûség, rendszeresség alakult ki. AHonvéd Központi Ruhatár folyamatosan biztosította az ehhez szükséges készleteket. Az ellátás irányításátközpontosították. A csapatok a háborús készletjelentés és -igénylés rendszerében elõterjesztették anyagi szük-ségleteiket. A minisztérium az összesített igényeket összevetette a központi készletek menyiségével, majd in-tézkedett az anyagok kiadására, kiszállítására. A raktár és személyi állománya éjt nappallá téve dolgozott eb-ben az idõben, hogy az óriási anyagmozgással járó feladatokat el tudja végezni.

A ruházat alapja a posztó volt. Gyártása a Nemzeti Egyesült Textilmûvek kötelékébe tartozó losonci, zsol-nai, rajeci, cacai posztógyárakban történt. Az egységes szín és minõség biztosítása miatt a kikészítés utolsómûveleteit és az impregnálást a Daróczi úti raktárban kialakított üzemben végezték. Az üzemet a NemzetiEgyesült Textilmûvek mûködtette, de a területért a honvédségnek bérleti díjat fizetett. Az üzemben a techno-lógiát és a termékek minõségét a kirendelt katonai szakközeg ellenõrizte.

Az óriási igény kielégítése mindezek mellett meghaladta az ipar lehetõségeit. A szakmai vezetés belátta, arendelkezésre álló kapacitásokkal és az adott gyártási ütemmel nem tudja a szükségleteket kielégíteni. Ezértdöntés született arról, hogy a minisztérium felvásároltatja a csukaszürke posztóhoz hasonló színû polgári szö-veteket. A felvásárlást, amely ún. kézi beszerzéssel történt, bevásárlási bizottság végezte. Vezetõje a minisz-térium hadbiztos õrnagya, tagjai a ruhatár átvételi osztályvezetõje és mûmestere voltak. A bizottság több száz-ezer méter polgári gyapjúszövetet vásárolt fel rövid idõ alatt. Ebbõl is katonai felsõruházatok készültek, ame-lyeket egy hibás döntés miatt nemcsak a hátországi alakulatoknak, hanem a fronton harcolóknak is kiadtak.

Ennek a kapkodó ruházati akciónak katasztrofális következményei a Kárpátokban folyó téli harcokban je-lentkeztek, amikor a harctéri erõs igénybevételre teljesen alkalmatlan ruházat napok alatt teljesen tönkre-ment, elhasználódott, elrongyolódott. Ezzel a silány ruházattal egy idõben alkalmatlan bakancsokat is kiad-tak a harcoló csapatoknak, amelynek következményeként jelentõs számú megbetegedés, fagyás történt a ka-tonák körében. A csapatok keserûséggel teli jelentései és a parancsnokok heves szemrehányásai alapján ahonvédelmi minisztérium vezetõi a Budapesti Rendõrkapitány útján vizsgálatot indítottak a harctéri haszná-latra alkalmatlan ruházat ügyében... A rossz ruházat és bakancsok okozta súlyos bajokról az akkori újságok1915. március 16—22. között részletesen, drámai cikkekben számoltak be. Az ügy végül a felelõsök bíróságielmarasztalásával, többéves börtönbüntetés kiszabásával zárult. (B. L.)

A háború elõrehaladtával a nyers- és alapanyagok beszerzése — az egyre fokozódó felhasználás mellett— mind nagyobb nehézségekbe ütközött. A hadba lépés elsõ két évében még sikerült megfelelõ mennyiségû

28

gyapjút, pamutfonalat, bõrt stb. külföldrõl behozni. Az antanthatalmak gyûrûje azonban fokozatosan szûkült,majd 1916-ban Románia támadó fellépésével gyakorlatilag teljesen bezárult. Ezt követõen külföldrõl márnem lehetett nyersanyagokat beszerezni. A kényszerû alapanyaghiányt szigorú takarékossággal, pótanyagokalkalmazásával, gyártási egyszerûsítésekkel, lefoglalásokkal, kényszerbeszolgáltatásokkal lehetett ellensú-lyozni. A fegyvernemek különbözõ külseje 1916 végén teljesen elmosódott, mert bevezették az ún. egységru-hát. Az eddigi térdnadrág lett az egységes, a nadrágokról eltûnt a zsinórozás és rohamosan elterjedt a lábszár-tekercs, elõször szövött anyagból, majd 10-12 cm széles posztócsíkból.

Igen célszerûnek bizonyult az az újítás, amely szerint az összes fegyvernemek részére egységes szabású ru-házatot rendszeresítettek és erre a ruházatra a fegyvernemi megkülönböztetõ jelvényt és a csapatjelzéseket aharctéren varrták fel. Az anyagtakarékosság céljából bevezették az egységes köpenyt, elhagyták az ujjak fel-hajtásait, a hátráncot és az azt összefogó derékszalagot, a zsebfedeleket és a vállszalagokat pótanyagokbólkészítették... (B. L.)

Az alapanyaghiányt ún. manipulált posztószövet kialakításával próbálták meg (sikeresen) pótolni. A Hon-véd Központi Ruhatár kezdeményezésére, a szállító vállalattal együttmûködve sikerült kialakítani egy 50-60% gyapjútartalmú, tépett gyapjút és kevés pamutot is tartalmazó posztót. Ez már a ruhatár laboratóriumaés átvevõi, valamint a csapatok tapasztalatai szerint is megfelelt a harctéri használat követelményének. Aposztó minõségének folyamatos ellenõrzésére a ruhatár kiegészítette a laboratórium felszerelését és megerõ-sítette az átvételi apparátusát. A csapatok jelezték, hogy a csukaszürke szín nem felel meg a terepen való rej-tés követelményének, mégis két év telt el a háború kitörése után, amikor a posztó színét zöldes árnyalatú tá-bori szürkére cserélték, a kevert posztó bevezetésével párhuzamosan. A lovasság részére is ezt a színt vezet-ték be, a színes ruhák, fényes díszek lassan eltûntek a csatamezõrõl. Az ellenség a feltûnõ célpontokra vadá-szott, és senki sem akart díszes ruhája, felszerelése vagy ékítménye miatt meghalni. Ezért intézkedtek a sap-karózsák és a gombok fénytelen horganyból vagy csontdióból való gyártására, majd cseréjére.

A bõrhiány miatt a borjúbõrbõl készült hátbõröndöket („borjú”) lenszövet hátizsák váltotta fel. A szíjaza-tokat hevederekkel pótolták. Megpróbálták a bõr alapanyagú tölténytáskát, a gyalogsági ásó tokját, a csákány-balta tokját bádogból elõállítani. Késõbb a hátországban a póttesteknél fatalpú bakancsokat is használtak.

Amikor 1915 májusában Olaszország is az ellenséges koalícióhoz csatlakozott, az új hadszíntéren a har-cok fõleg sziklás terepen folytak, ahol a kõszilánkok számos és veszélyes fejsérülést okoztak... megindult a kí-sérletezés egy hatásos fejvédõ megszerkesztésére, de kevés sikerrel. Végül az Isonzó-fronton küzdõ 5. hadse-reg sürgetésére kértek a németektõl 15 000 sisakot, novemberben pedig újabb 100 000 darabot. Az év végénindult be a német rohamsisakok hazai gyártása, amely a háború végéig 673 000 darabra növekedett: ugyan-ezen idõ alatt a németek 416 000 darabot szállítottak, de mindez csak a szükséglet felét tette ki...

A pamut és len hiánya mindinkább érezhetõvé válván, a legénység részére szükséges fehérnemû biztosítá-sa céljából a honvédelmi minisztérium kénytelen volt a kereskedõknél és a különbözõ vállalatoknál raktáronlevõ pamut-, lenvászon- és cérnakészleteket lefoglalni... A háború késõbbi szakaszában alkalmazták kényszer-beszolgáltatás módszerét is. (B. L.)

A közös hadseregben új szolgálati ág alakult: a gépkocsizó csapat, amelynek tagjai részére fekete hajtó-kát, szárnyas kerék fegyvernemi jelvényt és több új, hasznos védõcikket rendszeresítettek. A légjáró csapattagjait léggömböt ábrázoló fegyvernemi jelvénnyel látták el, de új jelvényt kaptak a tábori pilóták, a géppus-kások, a csapatutászok is. A tábori lelkészeket, a vöröskeresztes vonatok orvosait, intézõit új egyenruhávallátták el. A haditudósítóknak gyalogtiszti egyenruhát kellett hordani PRESSE feliratú karszalaggal.

A háború végkifejletének idõszakában az anyaghiány egyre fokozódott, a takarékossági intézkedések márnem vezettek eredményre. Ugyanakkor egyre inkább nõtt más területek igénye is. A hadirokkantakat, a hadi-fogságból hazatérõket is fel kellett ruházni. A végén már a halottakon is spóroltak:

...idáig az elhalt legénységet ingben-gatyában, zubbonyban és nadrágban, nyakravalóval temették el, eb-bõl most csupán a fehérnemû maradt meg, a többi ruhadarabot fertõtlenítés után kiadták az élõknek... (B. L.)

Ez volt a vég — egy világháború véget ért...

A következõ években került sor a háborút lezáró békeszerzõdések aláírására. A csatazaj elülte után a pári-zsi békekonferencia volt hivatva arra, hogy döntéseket hozzon a háború következményeként végrehajtandóváltozásokról. A békekonferencia egyedi sajátossága volt, hogy csak a gyõztesek vettek részt rajta, a veszte-sek csak a döntések tudomásulvétele céljából jelenhettek meg. A konferencia elsõ eredménye — az amerikaielnök, Wilson javaslatára — a Népszövetség megalakítása volt (1918. április 28.).

29

A német békeszerzõdés (Versailles, 1919. június 28.) a német területek elcsatolásáról, hadserege létszám-korlátozásáról, kártérítésrõl stb. hozott súlyos döntéseket. A különbözõ országok békeszerzõdései is megje-lölték az országok új határait, a vesztesek kötelezettségeit. Az osztrák békeszerzõdés (1919. szeptember 10.)következményeként a Habsburg Birodalom a német ajkú Ausztriára zsugorodott. Ausztriának el kellett ismer-nie az új határokat, valamint a létrejött Csehszlovákiát és a Szerb—Horvát—Szlovén Királyságot (1929-tõlJugoszlávia). A legsúlyosabb következményekkel járó békeszerzõdést Magyarországgal (1920. június 4.) ésTörökországgal (1920. augusztus 10.) kötötték meg. Törökország területének háromnegyed részét elcsatolták,és a gyõztes hatalmak osztották el egymás között. Magyarország elvesztette korábbi területeinek és lakossá-gának háromnegyedét, úgy, hogy legalább 3 millió magyar került az új határokon kívülre. Korlátozták had-ereje nagyságát, és jóvátételt kellett fizetnie.

A békeszerzõdések valójában egyoldalú diktátumok voltak, nem rendezték megnyugtatóan a háború elõt-ti és az utána kialakult problémákat, sértették a vesztes országok népeinek igazságérzetét. A régi, vitás kérdé-sek rendezése helyett újabb ellentéteket hoztak létre, amelyek ismét konfliktusok elõidézõjévé váltak.

A háború katonai szempontból is sok újdonságot hozott. Kitörésekor támadó jellegûként kezdõdött, majdállóháborúvá, ún. lövészárok-hadviselésbe ment át. Felõrlõ jellegû küzdelem alakult ki, melynek legvéresebbpéldája a verduni csata volt 1916 tavaszán, ahol egymillió halott maradt a csatamezõn. A katona személyte-lenné vált, az „emberanyag”, a tartalékok utánpótlása a végsõkig kimerítette a feleket.

A háború óriási összegeket emésztett fel, és az ún. anyagháború vette kezdetét a küzdõ felek között. Azvolt a kérdés, ki bírja tovább a hihetetlen emberi és anyagi áldozatokkal járó erõfeszítéseket.

A világháború a hadmûvészet területén is számos újdonságot mutat. Elõször került bevetésre nagyobbharckocsikötelék (cambrai csata 1917-ben, ahol az antant mintegy 500 harckocsit vonultatott fel). A légierõkezdetleges eszközökkel ugyan, de már jelentõs szerepet kapott. A haditengerészetet, a tengeralattjárókat el-sõsorban az utánpótlási útvonalak bénítására, blokádok létrehozására vetették be. Lényeges részévé vált a há-borúnak a hadászati védelem.

A háború után több millió katonasír maradt, fõleg az európai hadszíntereken voltak óriási veszteségek. Azosztrák—magyar veszteségek: 7,8 millió katonából 1,2 millió halott, de a német (1,8 millió), az orosz (1,7millió), a francia (1,4 millió) áldozatok száma is rendkívül nagy volt. A sebesültek, a betegek, a gázsérültekszámát csak becsülni lehet, de biztos, hogy meghaladta a halálos áldozatokét. Minden család, város és faluhalottait siratta. A települések köztereire szobrokat állítottak, templomaikban márványtáblákba vésték a há-ború áldozatainak nevét. A katonatemetõkben katonasírok százai, ezrei sorakoznak katonás rendben. (B. L.)

30

Az ellátócsapatok nagy nehézségek árán tudták biztosítani az anyagokat, felszereléseket

31

Pil

lana

tkép

ek a

z el

látó

kato

nák

küzd

elm

érõl

az

elsõ

vil

ághá

ború

ban

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

Horthy Miklós — a tengerész kadét, az ellentengernagy, a flottaparancsnok

Horthy Miklós, Magyarország negyedik kormányzója 1920. március 1-jétõl 1944. október 15-ig vezette azországot. Kormányzói tevékenységérõl a történelemkönyvek — általában elmarasztaló módon — emlékez-nek meg. Horthyról mint tengerészrõl már szinte semmit sem tudunk, pedig a Monarchia véderejének szer-ves részét képezõ osztrák—magyar haditengerészetnek 1882-tõl 1918 októberéig volt tagja, tisztje. Több ha-jójának, hajórajának a parancsnoka, végül tengernagya, a flotta utolsó parancsnoka. Most két rövid epizódotvillantunk fel az életébõl, amely talán kicsit jellemzi is gondolkodásmódját. A történetek válogatások tenge-rész kadét, majd flottaparancsnok idõszakából. Az elsõ epizód a békeidõket, a második rész a háborús vere-ség fájdalmát villantja fel. Ezekrõl olvasva, gondot okoz késõbbi szerepvállalásának megértése is.

A TENGERÉSZ KADÉT

A Monarchia Tengerészeti Akadémiájának (Marine-Akademie zu Fiume) újdonsült kadétjait a

szünidõ után különbözõ szolgálatban levõ hajókra osztották be. Horthy Miklóst a három egység-

bõl álló téli hajóraj zászlóshajójára, a RADETZKY gõzfregattra vezényelték... A hajóraj Spanyolor-

szágba vitorlázott, majd Barcelonában vetett horgonyt. Az akkori szokás szerint a hajó nyitva állt

az érdeklõdõ látogatók elõtt. Az õrszolgálatos kadét feladata volt, hogy az elõkelõbb vendégeket kö-

rülvezesse a hajón, de arra is ügyelnie kellett, hogy délután 5 óráig elhagyják a fedélzetet. Horthy

ezt az egyik napon megszegte, mert nem volt szíve ahhoz, hogy egy elkésett családot rövid idõn be-

lül kitessékeljen a hajóról. Kétheti hajófogságot kapott érte.

Barcelona azonban vonzó és szép város volt, ahol Horthy sokféle élményre számított. Ezért, miu-

tán barátai partra szálltak, Horthy polgári ruhába bújt. Lemászott egy odaintett spanyol csónak-

ba, és követte társait. A kikötõhely közelében várakozott a parancsnok csónakja. Horthy egy szó-

rakozóhely felé sietett, ahova bajtársai mentek,, amikor is a Calle Largán szembetalálta magát pa-

rancsnokával, Vostri sorhajókapitánnyal. Zsebkendõjét nagy hirtelen arca elé kapva, befordult egy

mellékutcába, és ahogy a lába bírta, rohant vissza a kikötõbe. Ott beugrott a parancsnok csónak-

jába, és elbújt az evezõpad alatt. Kisvártatva megérkezett a parancsnok. Szinte repültek a Radet-

zky felé. A parancsnok, mihelyt felért a fedélzetre, a szolgálattevõ tiszttel rögtön Horthyt hívatta,

akinek közben sikerült egy ajtócskán át az ütegfedélzetre jutnia. A kadétok étkezdéjében gyorsan

ruhát váltott. Az érte küldött õrszolgálatos kadét úgy bámult rá, mintha kísértetet látott volna, hi-

szen tudta, percekkel elõbb szökött ki a partra.

Horthy némi várakozás után — amennyit szükségesnek gondolt ahhoz, hogy valakit, akit álmából

ébresztenek fel, felöltözzék — felment a fedélzetre, és álomittas képpel jelentkezett parancsnokánál,

aki úgy elképedt, hogy szó nélkül elbocsátotta...

A FLOTTAPARANCSNOK

1918. október végén betelt a keserû pohár. Befutott a flottaparancsnoksághoz az uralkodó nevében

az alábbi parancs: „A hajóhadat, a tengerészeti intézeteket és egyéb tengerészeti tulajdont a polai

helyi bizottság útján át kell adni a zágrábi Délszláv Nemzeti Tanácsnak... 1918 október 31.” Ez a

nap a vereséget igazán sohasem szenvedett flotta átadásának a napja... Az átadásról jegyzõkönyv

készült, melyet a felek képviselõi aláírtak. Így veszett el ezen a napon Ausztria—Magyarország

flottájával együtt — maga a Monarchia is.

A tárgyalás rövid és rideg volt. Az aláírási szertartást követõen az egyik átvevõ, Method Koch fre-

gattkapitány azonnali lobogóváltást követelt. Horthy ezt határozottan és kereken megtagadta,

mondván: „Míg én el nem távozom, a parancsnoki lobogó és a piros-fehér-piros hadi lobogó fent

marad a helyén.” Horthy a cs. és kir. lobogó bevonását, a hajóhad formális átadását a lobogóbe-

vonás szokásos idõpontjára, napnyugtára tûzte ki, s ehhez a hivatalos aktushoz is szigorúan ra-

gaszkodott.

16 órakor, még egyszer és utoljára, fegyelmezetten felsorakozott minden, Polában horgonyzó cs. és

kir. hadihajón a legénység.

A VIRIBUS UNITIS csatahajó árbocára felkúszott a lobogóbevonásra felszólító kék-sárga jelzõlo-

32

bogó. Azután felhangzott a kürtjel, amely fegyverbe szólította az õrséget. Ugyanekkor a VIRIBUS

UNITIS hátsó fedélzetén felsorakozott a zenekar. A kormányos altisztek minden hajón és naszá-

don a lobogókötelekhez léptek, és levették a sapkájukat. Az õrtisztek vezényszavára a zászlósha-

jón bevonták a kék-sárga jelzõlobogót. A kürtök jelére az õrmatrózok csõre töltötték fegyvereiket. A

jelzõmatrózok a parancsnoki hidakról a „lobogót bevonni” jelszót kiáltották, az õrtisztek tüzet ve-

zényeltek. Az õrség össztûzére a kürtösök fújni kezdték a díszjelet, majd a zenekar rázendített a

Himnuszra. Mindenki a lobogó felé fordult és tisztelgett. S ekkor eldördült az elsõ ágyúlövés, ame-

lyet szabályos idõközönként követett a többi. Összesen huszonegy. A kormányos altisztek lassú

ünnepélyességgel megkezdték a lobogó bevonását... A kürtösök „Imához” jelet fújtak, a zenekar rá-

zendített az „Ima csata elõtt”-re.

Horthy könnyezett. Könny ült a tisztek, az altisztek és a legénység egy részének szemében is. Harc-

edzett, sok vihart látott, csatákat megjárt kemény férfiak sírtak ott a hajókon, amelyek sosem von-

ták be zászlóikat az ellenség elõtt megadásuk jeléül.

A cs. és kir. hajóhad utolsó parancsnoka, nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy — akit az

uralkodó másnap elõléptetett altengernaggyá — ezután meghatottságával küzdve elbúcsúzott tiszt-

jeitõl és a legénységtõl. Magához vette a hajó selyem díszlobogóját, parancsnoki lobogóját és I. Fe-

renc József arcképét, amelyet az uralkodó ajándékozott a hajónak, majd törzsével és nem szláv

nemzetiségû tisztjeivel elhagyta a flotta vezérhajóját, a VIRIBUS UNITIS-t.

Másnap olasz békaemberek elsüllyesztették a VIRIBUS UNITIS-t. Harmadnap IV. Károly letette a

fegyvert. Az Osztrák—Magyar Monarchia feldarabolásával nagybányai Horthy Miklós tengerész-

tiszti pályafutása véget ért...

(Összeállítás dr. Csonkaréti Károly: Horthy, a tengerész c. könyvébõl.)

33

A VIRIBUS UNITIS csatahajó, a cs. és kir. hajóhad zászlóshajója fedélzetén voltHorthy Miklós ellentengernagy fõhadiszállása 1918. október 31-ig

AZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚ UTÁN

Az elsõ világháború a központi hatalmak vereségével ért véget. A nagyhatalmak érdekei és erõviszonyai alap-ján megkötött békeszerzõdések után Európa térképe megváltozott. Az Osztrák—Magyar Monarchia szétesett.Bár a trianoni békeszerzõdést az ország nagy traumaként, óriási veszteségként élte meg, egy vitathatatlan elõ-nyérõl ritkán beszélünk. Arról, hogy Magyarország is önálló (most már Ausztriától is függetlenné vált) országlett. A Monarchia nemzetiségei az elnyomó hatalom által okozott korábbi szenvedések, a háborús vesztesé-gek, valamint a felerõsödött nemzetiségi ellentétek és feszültségek együttes hatására szembefordultak a Mo-narchiával, önállósági törekvéseik — a gyõztes hatalmak támogatásával — új államok létrejöttéhez vezettek.

Az átmeneti idõszak eseményei

Az 1918. október végén elkezdõdött „õszirózsás forradalom” eredményeként megalakult polgári demokrati-kus kormány nem vállalt felelõsséget a Monarchia politikájáért és annak következményeiért. Tudomásul vet-te a független csehszlovák és délszláv állam létrejöttét, a határok tekintetében pedig a békekonferenciát tar-totta illetékesnek. Képviselõi ennek jegyében írták alá 1918. november 13-án a 18 pontból álló súlyos felté-teleket tartalmazó fegyverszüneti szerzõdést.

Magyarországnak — az antanttal szembeni semlegességet tanúsító magatartása miatt — már a kezdetek-tõl fogva szembe kellett néznie a határai mentén létrejött új államok és a határkorrekciót követelõ régi orszá-gok elõrenyomulásával, amelyek elérkezettnek látták az idõt arra, hogy a vereséget szenvedett, meggyengültMagyarországgal szemben — akár erõvel is — érvényesítsék fölényüket, és érdekeiknek megfelelõ döntéstcsikarjanak ki. Novemberben a cseh erõk megszállták az ország északi területeit, Románia pedig mozgósítástrendelt el. A polgári kormány a helyzetet nem tudta kezelni, megoldani. Amikor a budapesti antantmisszió ve-zetõje, Ferdinand Vix francia alezredes — jegyzékben — felszólította a kormányt és követelte a Tiszántúlontovábbi városok és falvak kiürítését, a kormány 1919. március 21-én lemondott, átadta a hatalmat a szociál-demokratákat és kommunistákat tömörítõ csoportosulásnak.

A hatalomváltást követõen kikiáltották „szovjet” típusú Tanácsköztársaságot a kormány szerepét betöltõForradalmi Kormányzótanács vezetésével. Az új vezetés aktív külpolitikába kezdett, tárgyalásokat kezdemé-nyezett az antanttal. A haderõ átszervezésében a fegyverszüneti szerzõdésben foglaltakat vette alapul, amelyösszességében 70 ezer fõs haderõ felállítására adott lehetõséget. Ebben a helyzetben indult meg április 16-ána román, április 27-én pedig a cseh katonai erõk támadása. A román csapatok május 1-jén elérték a Tisza vo-nalát, a cseh alakulatok pedig május 2-án elfoglalták Miskolcot.

Az ország függetlenségének megmentése érdekében a Forradalmi Kormányzótanács teljes mozgósítástrendelt el. A fõleg munkásokból és nincstelenekbõl álló új alakulatok szinte kiképzés és rendes felszerelés nél-kül indultak a frontra. A románok támadását megállították, a cseh erõk ellen pedig az északi területeken és aFelvidéken jelentõs sikereket értek el. Az antant támogatásának hiányában azonban a helyzet megoldásárasem politikai, sem katonai lehetõség nem kínálkozott. Clemenceau francia miniszterelnök, a párizsi békekon-ferencia elnöke június 7-én és 13-án jegyzéket intézett a kormányzótanácshoz: a sikeres hadmûveletek leállí-tását követelte. Cserében ígéretet tett arra, hogy meghívja Magyarországot a békekonferenciára, és kijelölteaz addig érvényes határokat. A magyar alakulatok részére elõírta az e határok mögé történõ visszavonulást,és egyben ígéretet tett arra, hogy ezzel egyidejûleg a román csapatok megkezdik a Tiszántúl kiürítését.

A jegyzék tartalmáról és esetleges elfogadásáról éles vita bontakozott ki a politikai és katonai vezetõk kö-zött, végül mégis az elfogadása mellett döntöttek. Az északi területekrõl elkezdték a csapatok visszavonását,a román csapatok kivonása azonban elmaradt, sõt, július 24-én a tiszai fronton újabb támadást indítottak.

A párizsi békekonferencia képviselõi a további elõretörés leállításának és a béketárgyalások megkezdésé-nek feltételeként a hatalom átadását jelölték meg. A kilátástalan helyzetben a Forradalmi Kormányzótanácslemondott, az ország irányítását jobboldali szakszervezeti vezetõkbõl álló kormány vette át. Az új kormánybízott abban, hogy a hatalomváltás eredményeként az antant eléri, hogy megállítsák a Budapest irányába elõ-renyomuló román csapatokat. Ennek reményében a hadügyminiszter megtiltotta a magyar alakulatok ellenál-lását. A Budapesten levõ alakulatok pedig a helyõrségparancsnok utasítására a laktanyáikban maradtak. A ro-mán haderõ augusztus 4-én ellenállás nélkül bevonult a magyar fõvárosba.

Közben Szegeden megkezdték az új haderõ szervezését. Horthy Miklós ellentengernagy az ún. „ellenfor-radalmi kormány” hadügyminisztere augusztus 9-én megalakította a Fõvezérséget. Az országot katonai köz-

34

igazgatási területekre, körletekre osztották, ahol megkezdték az ott állomásozó csapatok átvételét, nemzetihadseregbe szervezését.

1919 novemberében a fõvárosban tevékenykedõ Szövetségi Ellenõrzõ Bizottság nyomására a román csapa-tok megkezdték Budapest kiürítését. A nemzeti haderõ alakulatai november 16-án vonultak be a fõvárosba.

A Tanácsköztársaság ruházatáról

1919. március 21-én kiáltották ki az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságot. A kormány ezzel egyidejûlegszembe találta magát az ország szuverenitását védõ hadsereg megszervezésének teendõivel is. A szomszédosországok megszálló és támadó hadseregeivel szemben harcoló, az országot védõ haderõ létrehozása sürgetõigénnyel jelentkezett.

A háború végén a frontokról hazatóduló katonák zöme szétszéledt, hazatért, a közös haderõ vezetés nél-kül maradt, a magyar honvédalakulatoknál is zûrzavar uralkodott. A polgári demokratikus forradalom idejénjóformán a semmibõl kellett a fegyveres erõket megszervezni. 1919 elején 6 gyalog- és 2 lovashadosztály álltszervezés alatt. Toborzás útján állították fel az új, önkéntes hadsereget. Magyar Népköztársaság feliratú jel-vényt rendszeresítettek, egy sapkarózsaként funkcionált, a másikat minden katona a bal mellére tûzte ki. Azegyenruha természetesen a régi volt, sõt, az elfekvõ készletben levõ csukaszürke ruházatot is felhasználták.

A Hadügyi Népbiztosság kinyilvánította, hogy a Vörös Hadsereg semmiféle rendfokozatot, rangjelzéstnem ismer el, csak parancsnokai és katonái vannak. A parancsnokok és a különleges megbízatásúak a bal ka-ron egy 10 cm-es vörös karszalagot viseltek, melyen felirat jelezte beosztásukat. A tiszti, altiszti csillagokat,paszományokat, zsinórzatot, díszes gombokat és egyéb díszítõ elemeket levetették. A katonai ruházat terüle-tén a Vörös Hadsereg megvalósította az egyenlõséget.

A Hadügyi Népbiztosság 1919. április 23-i körrendelete vörös csapatzászlókat rendszeresített, a rendeletazonban nem írt elõ közös tartalmú formai szabályokat, a csapatzászlók különbözõek és egymástól eltérõekvoltak. A Tanácsköztársaságnak nem volt címere, ezért általánossá vált a nemzetközi munkásmozgalom ötágúvörös csillagának alkalmazása... A március 24-i rendelettel felállított 12 munkás tartalék ezred pedig „Világproletárjai, egyesüljetek” feliratú csapatzászlót kapott... A nagymértékû anyaghiány miatt a Hadügyi Népbiz-tosság kénytelen volt a magántulajdonban levõ katonai sapkákat, ruházatot, felszereléseket, lábbeliket stb.igénybe venni. A leszerelt katonák csak abban az esetben mentesültek egyenruhájuk leadása alól, ha azon kí-vül legalább egy polgári ruházattal rendelkeztek. Ipari és földmunkások, alkalmazottak és tisztviselõk a be-szolgáltatott darabokért térítést kaptak. A begyûjtést a kerületi elöljáróságok, vidéken a direktóriumok alakí-totta ruhaátvevõ bizottságok végezték. (Barczy Zoltán: Évszázadok egyenruhái).

A korabeli rendelkezések egyértelmûen bizonyítják, hogy a Vörös Hadsereg a régi háborús egyenruhákathordta, azonban mindenki számára egységes tányérsapkát vezettek be. A harcok folyamán bebizonyosodott,hogy a vezetõket a karszalagnál jobb és egyértelmûbb megkülönböztetõ jelzéssel kell ellátni. Ezért ezután akarszalagot csak a politikai megbízottak viselték, a parancsnokok beosztásuknak megfelelõ szélességû és szá-mú vörös csíkot viseltek a zubbony és a köpeny jobb alsó karján, illetve a sapkán. 1919. július végén a Vö-rös Hadsereg 161 zászlóaljjal, 119 géppuskás századdal, 12 lovasszázaddal és 103 tüzérüteggel rendelkezett.

A Vörös Hadsereg északi sikeres támadásának volt egy ruházattal összefüggõ érdekes mozzanata is. Ami-kor az elfoglalt területekrõl az antant nyomására vissza kellett vonulni, a termelési népbiztos utasítást adott alosonci és gácsi posztógyárak gépeinek és berendezéseinek leszerelésére, Budapestre történõ szállítására.

Nyolc nap állott a leszerelõ brigádok rendelkezésére, mely idõ alatt a losonci gyárból 100 szövõgépes,4000 orsó és megfelelõ kikészítõbõl álló berendezést, Gácsról 33 szövõgépes, 2000 orsóból és megfelelõ ki-készítõbõl álló berendezést sikerült leszerelni és Budapestre szállítani. Ezek voltak az elsõ berendezések, ame-lyek a magyar posztóipar újjászületését segítették elõ. A losonci gépekbõl létesült a Magyar Posztógyár Cse-pelen, a gácsi gépek pedig a Bajai Posztógyár létrehozásához nyújtottak alapot. Ezek a gépek azonban csak1921 után kerültek beüzemelésre, addig a Vörös Hadsereg ellátására csak a háborúkból fennmaradt készle-tek szolgáltak, melyek csakhamar elfogytak. Amikor a román haderõ kivonult a fõvárosból, a Honvéd Ruha-tárban alig maradt vissza valami... (B. L.)

A Tanácsköztársaság idõszakában a ruhatár tevékenységérõl nincs érdemleges adat, de valószínûsíthetõ,hogy a háborús készletek begyûjtésében, néhány új cikk és jelvény beszerzésében, a Vörös Hadsereg ellátá-sában az intézet fontos szakmai munkát végzett. Jelentõs szerepet vállalt a hazatérõ hadifoglyok, rokkantakfelruházásában és ellátásában is.

35

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A békeszerzõdések aláírásával nem tért vissza a régi 1914 elõtti „jó békevilág”, melyrõl a nagymamák évti-zedek után is ábrándozva beszéltek. A háború négy éve alatt mind a gyõztesek, mind a vesztesek elvéreztek,elszegényedtek, eladósodtak. A veszteseket ráadásul még a nemzeti büszkeségükben is sértve, megszégyenül-ve, területüket megcsonkítva, állampolgáraik millióit elszakítva, óriási jóvátételi teherrel is sújtották. Az inf-láció soha nem látott méreteket öltött.

Az Egyesült Államok fokozatosan a világ vezetõ hatalmává vált. Gazdasági befolyása nõtt, a világ fõ hi-telezõjévé vált. 1923-tól az európai gazdasági nehézségeket, az inflációt is amerikai hitelekbõl oldották megaz ún. Dawes-terv segítségével.

A gazdaság stabilizálásának hatására világszerte felgyorsult az ipari, tudományos fejlõdés. Az 1920—30-asévekben technológiailag és üzletileg is beértek az elõzõ korszak találmányai: a rádió, a gépkocsi, a repülõgép,majd megkezdõdött a mûanyagok, a mûszálak gyártása is. Csendben folytatódott a fizika forradalma, a nuk-leáris energia kutatása is. Az áram felhasználása mind a termelésben, mind a lakossági fogyasztásban általá-nossá vált. Ugrásszerûen nõtt a munka termelékenysége. 1938-ra 1913-hoz képest az egy munkaórára esõ ter-melési érték Németországban 37%-kal, Angliában 67%-kal, Franciaországban 78%-kal, az Egyesült Álla-mokban 208%-kal nõtt. Beindultak az elsõ futószalagok. Forradalmi újdonság volt pl. a Ford T-modell, me-lyet futószalagon csereszabatos alkatrészekbõl gyártottak. A háborúnak talán csak egy jó hatása volt: felgyor-sította a fejlesztéseket, a találmányok megvalósításának ütemét.

Módosult a lakosság foglalkoztatása is. Csökkent a mezõgazdaságban, nõtt az iparban és a szolgáltatásokterén foglalkoztatottak száma. A nõk aránya számottevõen gyarapodott a foglalkoztatottak körében. A lakos-ság területi megoszlása módosult, a városokban lakók száma nõtt, a falvaké csökkent. 1925 és 1930 közöttnövekedett az életszínvonal és a tartós fogyasztási cikkek forgalma. Egy-másfél évtized alatt az autók számamegsokszorozódott. Számuk Németországban 93 ezerrõl 1,8 millióra, Franciaországban 125 ezerrõl 1,8 mil-lióra, az Egyesült Államokban 1,2 millióról 29 millióra növekedett. Megépítették az elsõ autópályákat Né-metországban és az Egyesült Államokban.

Politikai, gazdasági és katonai elõzmények

A hagyományos politikai áramlatokban is jelentõs módosulás történt. A 19. századi liberalizmus meggyen-gült. A „laissez fair” (hadd menjen minden a maga útján) elvét a háború idején félretették, az állam a magakezében összpontosította mind a politikai, mind a gazdasági hatalmat. A parlamentáris demokráciákban a pár-tok a választási eredmények alapján cseréltek helyet a kormányzásban. 1914 elõtt az egyik párt rendszerintkonzervatív, a másik liberális jellegû volt. A háború után a liberálisok helyére általában a megerõsödött szo-ciáldemokrata pártok léptek. A demokratikus parlamenti demokrácia a két világháború között is mûködõké-pes maradt Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban. Németországban 1919 júliusábanWeimar városában új alkotmányt fogadtak el. 1933-ig a weimari köztársaság Európa egyik legdemokratiku-sabb állama volt.

Oroszországban, Németországban, Franciaországban, Csehszlovákiában jelentõs erejû kommunista pártokmûködtek. A kommunista világmozgalom központja az 1919-ben megalakult Kommunista Internacionálévolt. A Kominternnek is nevezett szervezet 1935-ig a kapitalizmus forradalmi úton való megdöntését, a pro-letárdiktatúra megteremtését hirdette.

A húszas években egy másik szélsõséges mozgalom, a fasizmus kezdte szárnyait bontogatni. A fasisztapártok létrejöttében döntõ szerepe volt a középrétegek, a kispolgárság és a munkásság elégedetlenségének avilágháború utáni változásokkal. A fasiszta pártok propagandája mindenkinek mindent megígért, bárki kiol-vashatta belõle a rá vonatkozó, kedvezõ célkitûzést. A fasizmus fõ elemei: a nacionalizmus, az etatizmus (azállam teljhatalma), a szociális igazságtétel és a faji elven mûködõ népközösség, melybõl kizáratnak az „ide-genek”. A célok megvalósítása a Vezér korlátlan irányítása alatt álló, a katonai hierarchia mintájára szervezettmozgalom dolga. Legfõbb eszközei a terror és a propaganda.

A tömegek a háború utáni gazdasági nehézségek, majd az 1929-ben kezdõdõ világgazdasági válság követ-kezményei miatt radikalizálódtak, a szélsõséges mozgalmak megerõsödtek. A fasiszták elõször Olaszország-ban jutottak hatalomra. 1922 október 29-én Mussolinit nevezte ki a király miniszterelnökké, majd 1933-ban

36

Németországban Hitlert nevezték ki kancellárrá. Hozzákezdhettek háborús terveik megvalósításához.1934. december 1-jén a leningrádi Szmolnijban, nem teljesen tisztázott körülmények között, meggyilkol-

ták Sz. M. Kirovot, a leningrádi pártbizottság titkárát. Ezzel kezdõdött a koncepciós perek hosszú sorozata, asztálini terror félelmetes idõszaka, felmérhetetlen szenvedést, veszteségeket okozva a Szovjetunió népeinek.Katonai szempontból is jelentõs volt az 1937 júniusában zajló per, melyben a korszerû, gépesített hadviseléskiemelkedõ szakértõjét, Tuhacsevszkij marsallt és hét további tábornokot halálra ítéltek. E perrel kezdõdöttaz a sorozat, amelyben a Vörös Hadsereget iszonyú veszteségek érték. A második világháború elõtt néhányévvel Sztálin gyakorlatilag lefejezte a hadsereget...

A fasizmus elõretörése, a sztálini terror elszabadulása, a szélsõségek elõretörése azt jelezte a világnak,hogy semmi jóra nem számíthat...

Közép-Európa és Magyarország helyzete

A világháború vesztesei közé tartozó, de az önálló Magyarország körül kialakuló új államokban az állandó-ságra, a békeszerzõdésekben foglalt határok fenntartására és megõrzésére törekedtek. Erre jó okuk is volt,mert mivel amellett, hogy népességében homogén nemzetállam létrehozására nem volt lehetõség, az új ál-lamok lakosságának összetétele és területi elhelyezkedése is sajátos és tartós feszültségforrásokat hordozottmagában.

Lengyelország a korábbi ún. Orosz-Lengyelországból, a német fennhatóság alól felszabadult Poznan kör-nyékébõl és a Monarchiától visszaszerzett Galíciából jött létre. A 27 millió lakosából 18 millió volt lengyel,4 millió ukrán, 1 millió fehérorosz, 1 millió német és 1 millió egyéb nemzetiségû. A zsidó lakosság száma el-érte a 2 milliót.

Csehszlovákia Cseh- és Morvaországból, Szlovákiából (a korábbi Felvidék), Kárpátaljából, a Szudéta vi-dékbõl és Teschen területekbõl alakult meg. Mintegy 14 millió lakosából kb. 9 millió volt cseh és szlovák,több mint 3 millió német, 1,5 millió magyar, félmillió rutén, de jelentõs létszámú volt a lengyel és a zsidó ki-sebbség is.

A Szerb—Horvát—Szlovén Királyság (1929-tõl Jugoszlávia) Szerbiából, a Monarchia délszlávok lakta te-rületeibõl, a vegyes lakosságú Bácska és Bánát egy részébõl, Montenegróból, Bosznia-Hercegovinából ésMacedóniából jött létre. Lakossága rendkívül vegyes összetételû volt vallási, nemzetiségi, nyelvi szempont-ból is.

Románia az elsõ világháború elõtti területéhez, az ún. Regáthoz megszerezte Bulgáriától Dél-Dobrudzsát,Szovjet-Oroszországtól Besszarábiát, Magyarországtól a vegyes lakosságú Erdélyt, az Alföld keleti peremét,és Bánát egy részét. Területe kétszeresére növekedett. Lakosságának 70%-a román, 10%-a magyar, a többiszerb, német, ukrán, zsidó stb. volt.

1920-ban és 1921-ben az elõbbi országok (Lengyelország kivételével) létrehozták a közkeletûen kisantant-nak nevezett politikai-katonai szövetséget a legyõzött országok revíziós törekvéseivel szemben és a kialakulthelyzet véglegessé tétele céljából. Az új államok igyekeztek megalapozni gazdasági önállóságukat, vámokkalvédték piacaikat. Az önellátás, a mesterséges védekezés azonban növelte a lemaradást a nyugati országokkalszemben.

Magyarország a világháború és a Tanácsköztársaság 132 napját követõen rendkívül nehéz helyzetbe ke-rült. A baloldal felszámolására aktivizálódott konzervatív, nacionalista erõk és a tiszti különítmények vezeté-sével dúlt a fehérterror, melyet kezdetben az antant is hallgatólagosan támogatott. Ám a könyörtelen leszá-molások folytatódását megelégelve, lépéseket tettek az ellenforradalmi diktatúra konszolidálására. Hozzájá-rult ehhez, hogy Horthy Miklóst 1920. március 1-jén kormányzóvá választották. Mivel IV. Károly a vesztesháború után lemondott a trónról, a kormányzó átvette az államfõi jogok gyakorlását is.

A trianoni békeszerzõdés aláírásával új fejezet kezdõdött az ország életében. Meg kellett teremteni a nem-zeti ipart olyan ágazatokban is, amelyek korábban a Monarchia más területén mûködtek, erõsíteni kellett amezõgazdaságot, a nagybirtokrendszert is. A gazdasági erõfeszítések a 20-as évek végére jelentõs eredménye-ket is hoztak, a „csonka ország” ipari termelése tíz év alatt megközelítette a háború elõtti szintet. Az 1929-esvilággazdasági válság ugyan évekre visszavetette a fejlõdést, de a harmincas évek ismét intenzív gazdaságinövekedést mutattak, fõleg a háborúra való felkészülés idõszakában.

A békeszerzõdés korlátokat, kereteket írt elõ, amely kihatott az ország katonai, hadiipari potenciáljára is.Az volt a fõ elv, hogy a haderõ csak a belsõ karhatalmi feladatok ellátására legyen képes, hadiipara pedig ne

37

tudjon elõállítani repülõgépeket, harckocsikat és más nehézfegyvereket. A honvédség létszámát 35 000 fõbenmaximálták, állományában csak önkéntesek lehettek. A toborzott legénység szolgálati idejét 12 évben, a tisz-tekét 20 évben határozták meg. A haderõ fegyverzetének száma nem haladhatta meg a 40 250 puskát, a 525géppuskát, a 140 aknavetõt és a 105 löveget.

A magyar katonai vezetés a nagyarányú csökkentést megkezdte, de fõleg a tiszteket igyekezett elrejteni arendészeti szerveknél, civil minisztériumokban, szervezetekben. A hadiipart polgári gyártásra állították át,megtartva hadiipari gyártó képességüket. Több katonai szervezetet civilnek álcázva mûködtettek, kivonva azantantellenõrzés alól. A hatalom, bár nyíltan nem vallotta be, átmenetinek tekintette a helyzetet, és „altatta” afegyveres erõket, bízva a nemzetközi helyzet változásában. Ugyanakkor tartott a szomszéd országok — elsõ-sorban a kisantant-szövetséget létrehozók növekvõ erejétõl. Az új hadrend elérésekor a Magyar Királyi Hon-védség szervezete 42 zászlóaljat magába foglaló 7 vegyes dandárból, 4 huszárezredbõl, 4 önálló ütegbõl és 3utászzászlóaljból állt.

A konszolidáció éveiben, a vesztes háború után a hatalom törekedett a nemzeti öntudat, valamint a hadse-reg és a polgárok közötti bizalom erõsítésére is. A fõvárosban és vidéken egyaránt emléktáblákat, szobrokatemeltek a háború hõsi halottjainak tiszteletére. Katonazenekarok ünnepi térzenét adtak a városok parkjaiban,zászlófelvonások és más díszelgések jelezték a honvédség létezését. A rendszer propagandájában igyekezetta revízió gondolatát fenntartani, a gondokat és minden baj forrását a „csonka” Magyarországban jelölték meg.

Az antantellenõrzés után az ország vezetésében, gazdaságában, fegyveres erõinél is egyre nyíltabbá váltez a nézet. Ezzel egyidejûleg a fegyverkezési konjunktúra gazdasági téren is javulást hozott az emberek éle-tében, erõsítve a Horthy-rendszer stabilitását.

Az ország helyzetére többoldalú hatást gyakorolt Hitler hatalomra jutása. Németországban a fasizmus elõ-retörésével markáns revizionista célokat és követeléseket fogalmaztak meg. Magyarország hasonló helyzeteerõsítette a németek irányában megnyilvánuló közösségi érzetet, növelte a németbarát körök számát. A némettendenciák és törekvések egybeestek a magyar revizionisták nagy Magyarország iránti nosztalgiájával, a né-met és magyar érdekek azonosságának hangoztatásával, a törekvések egyesítésének követelésével. A németgazdasági, politikai és diplomáciai sikerek, valamint a fegyveres erõk fejlesztésének látványos eredményeierõsítették a magyar közéletben, a politikai és katonai körökben a német példa követésének szükségességét,aktivizálták a magyar németbarát, fasiszta csoportokat.

A RUHÁZATI RAKTÁR TEVÉKENYSÉGEA KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

A háború és a Tanácsköztársaság után a ruhatár szinte üresen állt, gyakorlatilag minden anyagát felhasznál-ták, a megmaradt készleteket pedig a megszálló román hadsereg foglalta le. Maradt némi háborús gyapjúkész-let, amelyet több ütemben ún. kompenzációs üzletekkel cseréltek át egyenruhára, illetve posztószövetre.Például a franciákkal az amerikaiak által visszahagyott nyári gyakorlóöltözetre, az olaszokkal és az angolok-kal pedig kész posztószövetre bonyolítottak le kompenzációs cserét, nyers gyapjú ellenében. 1923-tól már agyorsan megerõsödött magyar ipar gyártotta az egyenruházati alap- és késztermékeket.

A ruhatár is a rejtett intézetek közé került. Megnevezését megváltoztatták: m. kir. Technológiai Iparmúze-um és Anyagvizsgáló Intézet lett. (Csak 1938-ban kapta vissza a m. kir. Honvéd Központi Ruhatár nevet). Azállomány létszáma rendkívül alacsony volt, sorkatonákkal nem rendelkezett. A fizikai munkát szerzõdésesvagy alkalmi munkavállalók végezték. A tiszteket tisztviselõi állományban foglalkoztatták, beosztásuk meg-nevezése azonban a tiszti rendfokozatnak megfelelõ volt:

fõigazgató alezredes, ezredes, aligazgató õrnagy,fõtisztviselõ százados, tisztviselõ fõhadnagy,segédtisztviselõ hadnagy,tisztviselõjelölt (gyakornok) hadnagy, zászlós.

38

Magasabb tisztviselõi (rendfokozati) fokozatba „az a tisztviselõ léptethetõ elõ, aki az elõléptetésre alkal-masnak van minõsítve és a tisztviselõi állás betöltésére szolgálaton kívüli tekintetben is alkalmas” — szólt aszabályozás. Az altisztek nem kerültek a tisztviselõi besorolások körébe. A tisztek és az altisztek csak polgá-ri ruhában teljesíthettek szolgálatot.

Az intézet „rejtett” szervezete ekkor a következõ volt:Parancsnokság:1 törzstiszt, parancsnok,1 törzstiszt, parancsnokhelyettes,1 fõtiszt, segédtiszt,l-1 írnok és nyilvántartó altiszt.

Osztályok:I. Készszövet ruházati osztály,II. Készruha- és fehérnemûosztály,III. Lábbeli- és bõrcikkosztály,IV. Fa-, fém-, gumiosztály.V. Méteráruosztály,VI. Szállítási osztály.

Az I—V. osztályok átvételi osztályra és raktárosztályra tagozódtak. Mindkettõ parancsnoka az átvételiosztály vezetõje volt. Az egyes osztályok 1 fõ törzstiszt vagy fõtiszt átvételi osztályvezetõbõl, 1 vagy 2 mû-mesterbõl, 1 fõ raktártisztbõl, 1 fõ raktár altisztbõl állt. A fizikai munkákat polgári dolgozók látták el. A VI.osztály 1 fõ tisztbõl és 1 fõ altisztbõl állt.

39

A Daróczi úti épület homlokfalána Zsolnay porcelángyár díszkerámiája

Kellemes színfolt: korhû kovácsoltvas lámpákkerültek az épületekre

A gazdasági hivatal, amely 1 törzstiszt gh. (gazdasági hivatal) fõnökbõl, 1 beosztott gazdászati tisztbõl, 3számvevõ altisztbõl és 1 épületkezelõ altisztbõl állt. A szervezethez tartozott még a fizikai dolgozók ügyeitintézõ alosztály, amely késõbb legénységi alosztállyá alakult át.

Az intézetnek saját házi múzeuma volt, amelyben a régi és a korabeli egyenruhákat állították ki.Az intézet szervezete és mûködési rendje még követte a k. u. k. (császári és királyi) idõben kialakult ren-

det, és átvette annak szabályait is. 1934-ben az akkori honvédelmi vezetés szakított a régi vezetési formák-kal, kiadták a G-54/9000 elnevezésû rendelettel az Anyaggazdálkodási utasítást, amely minden katonai szer-vezetre egyaránt vonatkozott. Ezt követte a G-54/A, amely kimondottan az intézetek és javítómûhelyek mun-káját szabályozta.

A húszas évek elejétõl 1936-ig a raktár csak minimális készletekkel rendelkezett. A honvédség alacsonylétszáma miatt a megrendelt és beszállított anyagok csak kis ideig voltak a raktárban, azokat rövid idõn belülkiadták a katonai szervezeteknek. Jellemzõ az idõszak megrendeléseire, hogy az alapcikkekbõl néhány százvagy néhány ezer, gombokból tízezer, kürtökbõl 10-10 darab, sarkantyúból, evõcsészébõl néhány száz darabvolt az éves megrendelés.

Az intézet mûszaki állománya részére tanfolyamot szerveztek, s annak sikeres elvégzése volt a feltétele azintézet állományában maradásnak. A mûmesterek szakirányú szakmai végzettséggel rendelkeztek. A személy-zet rendszeres továbbképzésben részesült házi szaktanfolyamokon, a mûszakiak a Technológiai Intézetbenvettek részt szakirányú képzéseken.

Létszámhiány esetén pályázat és próbaszolgálat útján lehetett az intézet állományába kerülni. A tisztvise-lõk minõsítése megegyezett a tisztekével, velük szemben fegyelmi ügyekben az A-S jelzésû Fegyelmi Fenyí-tõ Szabályzat és a Szolgálati Szabályzat alapján jártak el.

A harmincas évek közepére megszûntek a nemzetközi ellenõrzések, az „antantriadók”. A Gömbös-kor-mány, majd a Darányi-kormány alatt a rejtett katonai szervezetek ismét nyílttá váltak. Folyamatosan növeke-dett a honvédség összlétszáma is. A raktár ismét felvette régi elnevezését, munkája, feladata a létszám növe-kedésével arányosan nõtt. A fizikai munkát végzõ szerzõdéses és alkalmi polgári dolgozók jelentõs részéttényleges állományú legénység váltotta fel. A legénységi állomány többségének szakmunkás-képesítése volt.Sok volt köztük a cipész, szabó, szûcs és kárpitos, valamint a rokon szakmájú katona.

A szervezet is módosult az új, megnövekedett követelményeknek megfelelõen. A parancsnokság egy má-sodsegédtiszttel, egy nyilvántartó tisztviselõvel, egy írnok altiszttel és két fõ legénységi állományú küldönc-cel bõvült. Az átvételi osztályok létszáma egy-egy fõtiszttel és mûmesterrel emelkedett.

Új szervezeti elemként létrehozták:1) Mûszaki hivatal; egy törzstiszt vezetésével, 2 alábbi csoporttal:

— Beszerzési csoport: vezetõje egy törzstiszt vagy fõtiszt, beosztva 2 fõtiszt, 2 tisztviselõ, 2 polgáriírnok, 2 gépíró.

— Utalványozó csoport: vezetõje egy fõtiszt, beosztva 1 fõtiszt, 2 altiszt, 1 mûszaki rajzoló, 1 tiszt-viselõ.

2) Laboratórium: törzstiszt vezetésével alakították ki, 1 törzstiszt, 2 fõtiszt, 1 mérnök fõtiszt, 1 tisztvi-selõ, 1 mûmester beosztottal.

3) Legénységi alosztály: fõtiszt parancsnokkal, 1 beosztott tiszt, 1 szolgálatvezetõ altiszt, 3 kiképzõ tisz-tes, 1 fõ írnok állománnyal.

A beosztott sorállomány létszáma az igényeknek és a feladatoknak megfelelõen változott. Ebben az idõ-szakban a sorállomány 2 századot tett ki, a háborús elõkészületek során 3 századra emelték a szervezetét. Alegénységet a raktárban képezték ki. Kisebb hányaduk a raktár õrzését végezte, a létszám nagyobbik része araktári osztályokon szakmai munkát végzett. Többségük szakember, szakmunkás volt, ezért a raktári mûmes-terek mellett eredményesen lehetett foglalkoztatni õket a raktári munkákban.

Az 1937. 11. 13-án kelt 43207/2. sz. HM-rendelettel létrehozták a m. kir. Honvéd Központi Ruhatár kiren-deltségét, amely késõbb a raktár részeként Jóléti Elárusítási Osztály néven mûködött. Feladata a honvédségtényleges és nyugállományú tisztjeinek, hivatásos altisztjeinek és tiszteseinek, a felsoroltak családtagjainak,özvegyeinek és árváinak, valamint a m. kir. csendõrség tényleges állományú tisztjeinek ruházati és felszere-lési agyagokkal kedvezményes áron történõ ellátása volt.

Az igényjogosultak részére meghatározták a ruházat és lábbeli kihordási idejét, melynek lejártával utal-ványt, késõbb kis füzetet kaptak, amelybe bevezették a kiadott anyagokat. A ruhák, lábbelik elkészítéséhez ún.

40

egységcsomagok álltak rendelkezésre, amelyek az ipari gyártás és a mûmesterek átvétele után kerültek az osz-tályra. Az igényjogosultak részére ilyen egységcsomagokat adtak ki. A ruhák és lábbelik elkészíttetése és an-nak költségei rájuk hárultak.

Köpeny, zubbony, lovagló és szalonnadrág, atilla, tábori ing, cipõ és csizma egységcsomagot kedvezmé-nyes áron lehetett vásárolni. Az egységcsomagokból készterméket azok a vállalatok (cégek) készítettek,amelyekkel a minisztérium az elkészítési árak meghatározása mellett szerzõdést kötött. Az igényjogosultakáltal megvásárolt vagy elkészített anyag ellenértéke kincstári tartozásként, személyenként elõjegyzésre ke-rült. Errõl az igényjogosult tiszt, altiszt gazdasági hivatalát az elárusítási osztály értesítette, az értesítettszervezet a tartozást elõjegyezte, a részletfizetés havi összegeit az igénylõ illetményébõl levonta, majd a le-vont összeget az elárusító osztálynak átutalta. Az elárusítási osztály az elõre látható szükségleteket a mi-nisztériumnak bejelentette, így azokat — a többi cikkhez hasonlóan — versenytárgyalásos eljárással besze-rezték... (B. L.)

A raktárt feladata és szerepe alapján egyre inkább intézet vagy tárintézet néven emlegették, majd hivata-losan — pl. utasításokban is — ezzel az elnevezéssel határozták meg. Ez a rejtett idõszakban „és Anyagvizs-gáló Intézet” megnevezésben már szerepelt.

A raktár a többi intézethez hasonlóan a honvédelmi miniszter által kiadott rendelkezések alapján végeztemunkáját. A miniszter a szakszolgálatok által kidolgozott anyagbeszerzési (utánpótlási, fenntartási) terv kere-tében — melyeket az érvényes normák, a számadótestek anyag- és javítási igényei, valamint a rendelkezésreálló pénzkeretek határoztak meg — rendeléseket adott ki az ipar és a kereskedelem részére. A központi inté-zeteket pedig utasította az anyagok minõségi és mennyiségi átvételére, tárolására, javítására, átalakítására ésa csapatoknak történõ kiadására, illetve egyes anyagok saját hatáskörû beszerzésére.

Az anyagbeszerzések a Közszállítási Szabályzat hatálya alá tartoztak. Az 5000 pengõt meghaladó beszer-zéseket, az ún. vállalatba adást a minisztérium végezte. A központi intézetek 2000 pengõ határig szerezhettekbe, fõleg javításhoz szükséges anyagokat ún. kézi vásárlás, kézi beszerzés útján. A minisztérium azonbangyakran átadott hatáskörben bízta meg az intézetet egyes cikkek beszerzésének bonyolításával. A beszerzésés a mûszaki, minõségi átvétel „hiteles minták” és „mûszaki leírások” alapján történt. Az átvett anyagokat ésa minõségileg nem megfelelõ, „visszavetett” cikkeket is bélyegzõvel látták el.

Hogy a bélyegzést mily méretben és mikor kell tartós festékkel s mikor ráütéssel, rávéséssel stb. végezni,mely cikkeket nem szabad bélyegezni, illetve a bélyegzést csak a csomagoló eszközön alkalmazni, s mely cik-keknél kell a visszavetési bélyegzõt alkalmazni, azt a minõségi megvizsgálások végzésére felhatalmazottszervre érvényes szolgálati utasítás tartalmazza. (B. L.)

A rendszerbe állított laboratórium jelentõs segítséget nyújtott a minõségellenõrzési munkához.A tárintézet belsõ munkáját a Szolgálati Szabályzat, az Anyaggazdálkodási Utasítás és annak függelékei,

a G-54/A utasítás és az intézet saját rendelkezései határozták meg. Ezek sok tekintetben megfeleltek a koráb-ban kiadott és bevezetett szabályoknak. Módosítások elsõsorban a beszerzés, a minõség-ellenõrzés, a köny-velés, az adminisztráció területén történtek, a gyakorlati munka során ez nem volt jellemzõ.

Az egyre növekvõ szükségleteket a magyar ipar több területen nem tudta kielégíteni. Míg az elsõ világhá-borúban az acélsisakokat elsõsorban Németországból kellett beszerezni, az 1935 utáni években a hiánycikke-ket elsõsorban Olaszország szállította.

Az olasz import nagyságrendjét a következõ mennyiségek mutatják:— ágytakaró 213 000 darab — hátizsákszövet 50 000 méter— sátorlap 100 000 darab — kendervászon 140 000 méter— tábori takaró 365 000 darab — bélésvászon 90 000 méter— lópokróc 23 700 darab — sátorcövek 400 000 darabösszesen 43 228 449 líra összegben

1937-ben Olaszországból bakancsot és szuronyhüvely-táskát, Angliából övbõrt és vixos felsõbõrt szerez-tek be. A beszerzéseket az Iparügyi Minisztérium Hadigazdasági Osztálya bonyolította le a HM és a ruhatárszakembereinek aktív közremûködésével.

Az Olaszországból importált 100 000 pár bakancsot egy torinói cipõgyár szállította, minõségi átvételeés laboratóriumi vizsgálata a Daróczi úti raktárban történt. Kiderült, hogy a bakancsok áteresztik a vizet,sarok-felerõsítésük pedig gyenge volt. Különbözõ megoldásokkal azonban sikerült annyira rendbe hozniazokat, hogy a békekövetelményeknek megfeleljenek. Az Angliából behozott — és a tartalékkészletet nö-

41

velõ — bõröket Szegeden készítették ki, majd zsírozással tették vízlepergetõvé, így minõségük megfeleltaz elvárásoknak.

A honvédelmi vezetés, fõleg az elsõ világháborús tapasztalatok alapján, próbálkozott a ruházati és lábbeliproblémák megoldásával, erõfeszítéseit azonban kevés siker kísérte. A ruházat, a védõfelszerelések és a láb-beli a hazai békekövetelményeknek, idõjárási és terepviszonyoknak úgy-ahogy megfelelt, a honvédségnekazonban feltehetõen nem szerepelt a hadászati terveiben a hidegebb éghajlaton folytatott háborús tevékeny-ség, illetve eleve nem tudták biztosítani a tartósan hideg vagy a keményebb téli viszonyok között szükségesfelszereléseket.

Mindent egybevetve, a hadiruházat és -felszerelés gyártása a 30-as évek végén intenzíven növekedett, araktár egyre nagyobb készleteket vett át, és az alakulatok ellátása mellett már jelentõs tartalékok megalakítá-sára is sor került. A mennyiségi felfutás azonban nem járt együtt a minõség növekedésével vagy legalább szin-ten tartásával. (B. L.)

42

3. fejezet

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVEI

A háború nemzetközi politikai, gazdasági és katonai elõzményeiA második világháború lefolyásának fõbb jellemzõi

Idõgép. A második világháború eseményeinek kronológiájaA hadba lépés politikai elõzményei

Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellenTérképek a második világháború éveibõl

Hitler Európája (1942)Hadjárat a Balkánon (1940—1941)

A magyar gyorshadtest elõretörése (1941. július 10. — október 30.) A 2. magyar hadsereg a Donnál (1943. január 12.)

Kalandozások. Egy gigantikus vállalkozás — a szovjet hadiipar áttelepítése keletreA m. kir. Honvéd Központi Ruhatár tevékenysége a második világháborúban

Áttérés a háborús viszonyokraJelentések, vélemények a hadsereg ruházati ellátásáról

A raktár helyzete a háború végénKalandozások. Meteorológiai ismeretek a háború szolgálatában

A háború következményei, hatásaiPolitikai következmények

Az ország területének és népességének változásai (1938—1941)A magyar hadsereg embervesztesége a Szovjetunió elleni háborúban (1941—1944)

Idõgép. Az 1946 és 1970 közötti események kronológiája

43

A háború nemzetközi politikai, gazdasági és katonai elõzményei

A 30-as évek elején a Párizs környéki békék revízióját követelõ országok fellépése diplomáciai és más terü-leteken egyre határozottabbá vált. A békére a legnagyobb veszélyt a Hitler vezette Németország és a Távol-Keleten Japán erõsödése és terjeszkedési törekvései jelentették. A Führer célja a békeszerzõdések (jóvátéte-lek) érvénytelenítése, a német nép egy államban való egyesítése, Közép-Európa német érdekszférává tétele,az erõsödõ kommunista Szovjetunió megsemmisítése, a német „élettér” növelése, a kontinentális Európa fe-letti uralom megszerzése volt. Hitler céltudatosan és vakmerõen haladt céljai elérése felé. Gondosan ügyeltarra, hogy lépéseihez minden esetben a nyugati nagyhatalmak politikája ellenében „ürügyet” gyártson vagyhasználjon fel.

Németország 1933-ban kilépett a Népszövetségbõl, majd sorra, nyíltan megszegte a versailles-i békeszer-zõdést. Németország 1935-ben bevezette az általános hadkötelezettséget, majd létrehozta a modern német lé-gierõt, a Luftwaffét. Az angol—német flottaszerzõdést követõen hozzáláttak a haditengerészeti erõk gyors nö-veléséhez. Hatalmas hadiipari fejlesztéseket indítottak el, állami beruházások keretében. A Luftwaffe repülõ-inek száma rövid idõ alatt elérte a kétezres számot, a legyártott harckocsik mennyisége pedig tíz páncéloshad-osztály létrehozását tette lehetõvé. A termelés fokozatos növekedésével a munkanélküliség rövid idõ alatt afelére csökkent.

Közben különbözõ diplomáciai lépések is történtek. Hitler megnemtámadási szerzõdést kötött Lengyelor-szággal. A német törekvések feltartóztatására francia—cseh—szovjet szerzõdés született. Saar-vidék lakossá-ga — nagy többséggel — a Németországhoz való csatlakozást szavazta meg. 1936-ban polgárháború tört kiSpanyolországban. Franco tábornok szélsõjobboldali lázadását a németek és az olaszok sikeresen támogattáka köztársasági erõkkel szemben. 1936—37-ben Hitler elõször Olaszországgal, aztán a feltörekvõ Japánnal kö-tött szerzõdést (antikomintern paktum), majd formálisan is létrejött az ún. tengelyhatalmak szövetsége.1938—39-ben a hitleri Németország korábbi óvatoskodása megszûnt. Németország bevonult a rajnai demili-tarizált övezetbe, bekebelezte Ausztriát (Anschluss), Cseh- és Morvaországot, Olaszország pedig Etiópia után1939 tavaszán elfoglalta Albániát. Magyarország az elsõ bécsi döntés értelmében a Felvidéken 12 ezer négy-zetkilométer területet kapott 1 millió lakossal.

A német—olasz katonai lépések hatására a britek és a franciák megállapodtak, hogy újabb agresszió ese-tén nem hátrálnak meg, több engedményt nem tesznek a náciknak. Fegyveresen lépnek fel, ha támadás érnéHollandiát, Belgiumot, Svájcot, Lengyelországot, Görögországot, Romániát vagy Törökországot. Anglia elõ-készületeket tett a háborúra, bevezette az általános hadkötelezettséget. Ezekkel a lépésekkel azonban már el-késtek. Németország elõnyt szerzett, fölénybe jutott mind a tömeghadsereg megteremtése, szervezése, kikép-zése, mind a hadiipar és haderõfejlesztés terén Angliával és Franciaországgal szemben. Komoly segítségre azeurópai hatalmak akkor nem számíthattak, mert az Egyesült Államok igyekezett magát izolálni az európaikonfliktusoktól, a sztálini Szovjetunióra pedig eleve gyanakvással tekintettek.

Sztálin nem volt felkészülve a háborúra, ezért idõnyerési célból a Hitlerrel való kiegyezésre törekedett. Avilág megdöbbenésére 1939. augusztus 23-án aláírták a szovjet—német megnemtámadási szerzõdést, aMolotov-Ribbentrop paktumot, amelynek titkos záradéka rendelkezett Lengyelország késõbbi lerohanásáról,felosztásáról is.

A második világháború lefolyásának fõbb jellemzõi

A német haderõ 1939. szeptember 1-jén, hadüzenet nélkül lerohanta Lengyelországot. Ezt az idõpontot tart-ják azóta a második világháború kezdetének. Anglia és Franciaország hadat üzent Németországnak (szeptem-ber 3.), de érdemi hadmozdulatok nem történtek a Rajnánál. A Szovjetunió viszont nem maradt tétlen, kelet-rõl megtámadta Lengyelországot, majd Finnországot, és fontos stratégiai területeket foglalt el.

A németek a világháború elsõ éveiben a térben és idõben ütemezett hadmûveletek során döntõ gyõzelme-ket arattak. Ennek magyarázata abban van, hogy céltudatosan készültek a háborúra, kihasználták a tudomá-nyos technikai forradalom eredményeit a harc megvívása során. Jól felkészített tiszti- és altiszti karral és ka-tonaállománnyal rendelkeztek. Új hadviselési módot, a villámháborút, az ún. „Blitzkrieg”-et alkalmaztákLengyelország, Dánia, Norvégia továbbá Belgium, Hollandia, Luxemburg, Franciaország, majd Jugoszláviaés Görögország lerohanása során. A németek a motorizált erõikkel, a harckocsik és páncélozott harcjármûvektömeges alkalmazásával, a légierõ és a szárazföldi csapatok hatékony együttmûködésével, légideszantok be-

44

vetésével érték el sikereiket. Támadásaikat váratlan idõben és helyeken — a terepjáró képesség kihasználá-sával — meglepetésszerûen indították. Szûk terepszakaszokon döntõ légi, tüzérségi fölényt értek el, harcko-csiékekkel áttörték az ellenség védelmét, megsemmisítették vezetési pontjait, híradóerõit, és akadályoztákutánpótlását. Átkelõhelyek, közlekedési csomópontok elfoglalásával biztosították a fõerõk gyors térnyerését.Az ellenséges légierõ gépeit még felszállás elõtt igyekeztek a földön megsemmisíteni.

A németek európai sikereit ez idõ tájt sem a hõsies lengyel lovasrohamokkal, sem a nagy létszámú, dekorszerûtlen francia csapatokkal, sem a nagy költségvetéssel, nagy emberi erõkkel épített erõdrendszerrel —Maginot-vonal — nem sikerült megakadályozni. A villámháborús stratégia még a Szovjetunió lerohanásánakelsõ idõszakában is sikeresen mûködött.

Az orosz tél, a szovjet csapatok szívós harca, az óriási veszteségek, a hadiipar keletre történõ áttelepítéseés kapacitásának növelése azonban megtörte a villámháború lendületét. A moszkvai, majd a sztálingrádi csa-tával megfordult a háború sorsa. A németek és szövetségeseik, a többfrontos háborúban a világ több térségé-ben egyidejûleg harcolva, elvesztették képességüket a háború megnyerésére. Fordulópont volt, hogy az Egye-sült Államok hadba lépésével a szövetségesek katonai és gazdasági fölénybe kerültek.

Afrikában Rommel csapatainak kezdeti sikerei után a szövetségesek gyõzelmével végzõdtek a tengerpar-ti szûk partszakaszok birtoklásáért vívott harcok. Az Atlanti-óceánon a német tengeralattjárók az elsõ évek-ben jelentõs veszteségeket okoztak a szövetségeseknek az utánpótlási útvonalakon, de a késõbbiekben a bri-tek és az amerikaiak kidolgozták és eredményesen alkalmazták a tengeralattjárók elleni védelem hatékonyeszközeit és módszereit.

Távol-Keleten a japánok Kínában és a csendes-óceáni szigetek térségében sikereket értek el, jelentõs te-rületeket szereztek meg. A Pearl Harbor elleni japán támadás után azonban a szövetségesek, az Egyesült Ál-lamok haditengerészeti és légi erejének köszönhetõen fokozatosan erõfölénybe kerültek, és sorra foglaltákvissza a japánok által meghódított területeket. A háború fõleg a tengereken és a szigeteken folyt. A repülõgép-szállító hajók (anyahajók), a partraszállító hajók a haditengerészeti és légideszanterõk voltak a legfontosabbrészvevõi az ott folyó háborúnak.

A világháború végsõ kimenetelét más tényezõk is befolyásolták. Az egyik a katonai veszteség pótlásánaklehetõsége, a másik a hadiipar teljesítménye, a háború folytatásához szükséges eszközök, anyagok elõállítá-sa, biztosítása, az utánpótlás megszervezése. A szövetségesek minden területen megteremtették azt a fölényt,amely a háború gyõztes befejezéséhez vezetett.

Az elsõ világháborúhoz hasonlóan, az „idõgép”ezúttal is segítséget nyújt az események áttekintéséhez.

IDÕGÉP

A második világháború eseményeinek kronológiája

1933. január 30. Hitler kinevezése Németország kancellárjává.1934. január 26. A német—lengyel megnemtámadási szerzõdés aláírása.1935. január 13. Saar-vidéki népszavazás a Németországhoz való csatlakozásról.1935. március 16. Az általános hadkötelezettség bevezetése Németországban.1935. október 3. Olaszország megtámadja Abesszíniát (Etiópia).1936. március 7. Németország megszállja a rajnai demilitarizált övezetet.1936. július 18. A spanyol köztársasági kormány elleni felkelés kezdete.1936. október 25. A német—olasz szerzõdés aláírása.1937. július 7. Japán megtámadja Kínát.1938. március 12. A németek megszállják Ausztriát (Anschluss).1938. szeptember 30. A müncheni szerzõdés létrejötte.1938. november 2. Az elsõ bécsi döntés Szlovákia déli részének Magyarországhoz csatolásáról.1939. március 15. A német csapatok bevonulnak Prágába.1939. március 28. Franco tábornok csapatai bevonulnak Madridba.1939. április 7. Olasz csapatok szállják meg Albániát.1939. május 22. A német—olasz szövetség, az acélpaktum aláírása Berlinben.

45

1939. augusztus 23. A szovjet—német megnemtámadási szerzõdés aláírása Moszkvában.1939. szeptember 1. Németország megtámadja Lengyelországot.1939. szeptember 3. Anglia és Franciaország hadat üzen Németországnak.1939. szeptember 17. A Szovjetunió megtámadja Lengyelországot.1939. november 30. A Szovjetunió megtámadja Finnországot.1940. március 9. Németország megtámadja Dániát és Norvégiát.1940. május 10. Németország megtámadja Belgiumot, Hollandiát, Luxemburgot, támadást indít

Franciaország és az ott állomásozó angol haderõ ellen. Churchill alakít kormánytNagy-Britanniában.

1940. június 14. A német csapatok bevonulnak Párizsba.1940. augusztus 13. Német légitámadások kezdete Anglia ellen.1940. augusztus 30. A második bécsi döntés Észak-Erdély területének Magyarországhoz történõ vissza-

csatolásáról.1940. szeptember 27. Németország, Olaszország és Japán aláírja a háromhatalmi egyezményt.1940. november 20. Magyarország csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez.1941. április 6. Németország megtámadja Jugoszláviát és Görögországot.1941. április 11. Magyarország megtámadja Jugoszláviát.1941. április 17—23. A jugoszláv, illetve a görög fegyveres erõk leteszik a fegyvert.1941. június 22. Németország megtámadja a Szovjetuniót. Barbarossa-hadmûveletek.1941. június 27. Magyarország hadiállapotba kerül a Szovjetunióval.1941. szept.—okt. „Tájfun” hadmûvelet Moszkva elfoglalására.1941. október 19. Moszkvában elrendelik az ostromállapotot.1941. december 5. A szovjet csapatok ellentámadást indítanak Moszkvánál.1941. december 7. A japán haditengerészeti légierõ megtámadja Pearl Harbor kikötõjében az Egyesült

Államok hajóhadát; japánok szállnak partra Malajziában.1941. december 8. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia hadat üzen Japánnak.1941. december 11. Németország és Olaszország hadat üzen az Egyesült Államoknak.1941. december 13. Magyarország hadat üzen az Egyesült Államoknak.1942. január 20. A Berlin melletti Wannsee-ben rendezett konferencián a németek elhatározzák az eu-

rópai zsidóság elpusztítását, a zsidó kérdés „végleges megoldását”.1942. május 26. A német—olasz csapatok offenzívát indítanak Észak-Afrikában.1942. június 7. Az amerikai flotta a Midway-szigetnél súlyos csapást mér a Japán hajóhadra.1942. augusztus 19. A sztálingrádi csata kezdete.1942. okt.—nov. Montgomery tábornok brit csapatai az El-Alameinnél gyõzelmet aratnak Rommel tá-

bornok csapatai felett.1942. november 22. A szovjet csapatok ellentámadást indítanak Sztálingrádnál, és bekerítik a várost ost-

romló német 6. hadsereget.1943. január 12. Szovjet támadás kezdõdik a Donnál, Voronyezs térségében. A 2. magyar hadsereg tel-

jes vereséget szenved. 1943. február 2. A Sztálingrádnál bekerített német csapatok leteszik a fegyvert.1943. május 13. A német—olasz csapatok Észak-Afrikában leteszik a fegyvert.1943. július 5. A kurszki csata kezdete (Citadella hadmûvelet).1943. július 10. Angol—amerikai csapatok szállnak partra Szicíliában.1943. szeptember 3. Szövetséges csapatok szállnak partra Dél-Olaszországban.1943. november 6. Szovjet csapatok visszafoglalják Kijevet.1944. január 27. Megszûnik Leningrád blokádja.1944. február 20. Nagyméretû légitámadások kezdõdnek Németország ellen.1944. március 19. Magyarországot megszállja a német hadsereg.1944. május 15. Megkezdõdik a magyarországi zsidóság tömeges deportálása a náci koncentrációs

(megsemmisítõ) táborokba.1944. június 4. A szövetséges csapatok bevonulnak Rómába.1944. június 6. A szövetséges csapatok Normandiai partraszállása.1944. július 20. Német tisztek sikertelen merénylete Hitler ellen.

46

1944. augusztus 24. Párizs felszabadulása.1944. szeptember 11. Az amerikai csapatok elérik a német határt.1944. szeptember 15. Horthy Miklós kormányzó sikertelen kiugrási kísérlete a háborúból. Szálasi Ferenc

nyilas kormánya átveszi a hatalmat.1944. december 24. Bezárul a szovjet csapatok gyûrûje Budapest körül.1945. január 20. A magyar Ideiglenes Kormány fegyverszünetet köt a szövetségesekkel.1945. február 4—11. Churchill, Roosewelt és Sztálin csúcstalálkozót tart Jaltában.1945. február 13. Befejezõdik Budapest ostroma.1945. április 4. Véget érnek a harcok Magyarországon.1945. április 28. Olasz partizánok kivégzik Mussolinit.1945. április 30. Hitler a berlini bunkerben öngyilkosságot követ el.1945. május 2. A szovjet hadsereg elfoglalja Berlint.1945. május 7. Aláírják a német fegyveres erõk feltétel nélküli fegyverletételi okmányát.1945. július—augusztus A gyõztesek potsdami csúcstalálkozója.1945. augusztus 6.,9. Az amerikaiak atombombát dobnak Hirosimára, majd Nagasakira.1945. szeptember 2. A japánok aláírják a feltétel nélküli megadást kimondó okmányt.1946. júl. 29.—okt. 15. Párizsi békekonferencia.1946. szeptember 30. Nürnbergben ítéletet hirdetnek a náci fõbûnösök perében.

A hadba lépés politikai elõzményei

A harmincas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a trianoni szerzõdés revíziója csak akkor lehet sikeres, haa magyar érdekeket erõsebb hatalmak is támogatják. Magyar—szlovák tárgyalások kezdõdtek 1938 októbe-rében a határ- és területrendezésrõl. Az álláspontok a határ menti magyarok lakta sáv visszaadásáról közelvoltak egymáshoz, de a magyar nyelvhatár északi területén fekvõ nagyvárosok — Pozsony, Nyitra, Kassa,Ungvár, Munkács — hovatartozásáról nem született megállapodás. Ezekrõl a kérdésekrõl nagyhatalmi kon-ferencián kellett volna dönteni. Anglia és Franciaország azonban érdektelenséget mutatott az ügyben, ezértnémet—olasz döntõbíráskodásra került sor a kérdésben. Az I. bécsi döntés Pozsonyt, Nyitrát és a köztes te-rületet Szlovákiánál hagyta, a többi nagyvárost, a környezõ területet és lakosságot Magyarországhoz csatolta(vissza). (11 927 négyzetkilométer terület, 1 millió lakos.) A döntést Magyarországon kitörõ lelkesedéssel fo-gadták.

A bécsi döntés után azonban egyértelmûvé vált, hogy a további revíziós törekvések csak Németország tá-mogatásával lehetnek sikeresek. A kérdés az volt, hogy milyen áron? Hitler úgy vélte, a magyarok „túl sokatakarnak” és „túl olcsón”. A magyar vezetés közben stratégiai és más okokból Kárpátalja megszerzésére töre-kedett, amit a közvetlen lengyel—magyar határ kialakításának céljával magyarázott. Az új miniszterelnök,Teleki Pál javaslatára a kormány úgy döntött, hogy Kárpátalját egy katonai akció keretében visszafoglalja.Miután sikerült a németek beleegyezését megszerezni, a magyar hadsereg — kisebb harcok után — 1939.március 15—18. között birtokba vette Kárpátalját. Ezzel egyidejûleg a Wehrmacht elfoglalta a cseh—morvaterületeket, és ebben az idõben megalakult a Szlovák Köztársaság is. Lengyelország lerohanása idején Ma-gyarország egy titkosan szervezett légióval akart a lengyelek segítségére sietni, de a német, majd az orosz csa-patok sikere után csupán a mintegy 100 ezer menekült befogadását vállalta.

Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök külpolitikáját ezt követõen két alapvetõ cél vezé-relte: a nagyhatalmak fegyveres konfliktusától való távolmaradás, az ország semlegességének és ütõerejénekmegõrzése a háború végéig („fegyveres semlegesség”), valamint a revíziós politika kiterjesztése Erdély és Ju-goszlávia magyarlakta területeire. A két törekvést azonban egyidejûleg nem tudták megvalósítani. A történe-lem már sokszor igazolta, hogy mindennek ára van. A revíziós törekvések következõ célpontja Erdély volt.Teleki Pál és a katonai vezetés elõször önálló katonai akcióra gondolt, de Románia katonai erejével számol-va, ezt kockázatos vállalkozásnak ítélték meg. Ezért a tárgyalásos utat választották. A magyar igények azon-ban a románok számára elfogadhatatlanok voltak, mivel a Szovjetunió is ebben az idõben vetette fel Bessz-arábiával és Észak-Bukovinával kapcsolatos területi igényeit. Újabb német—olasz döntõbíráskodás követke-zett, ami a II. bécsi döntéshez vezetett. Ennek eredményeként Magyarország 43 000 négyzetkilométernyi te-rületet kapott vissza 2,5 milliónyi lakossal. Ez kompromisszumos döntés volt. Románia mégis katasztrófaként

47

élte meg, és ettõl kezdve mindent megtett érvénytelenítéséért. Az Erdélybe bevonuló magyar csapatokat vi-rágesõ fogadta, Horthy Miklós „országgyarapító” népszerûsége elérte csúcspontját.

1940 õszétõl már csak a jugoszláviai magyar területek visszaszerzése volt hátra. 1940. december 12-én ju-goszláv—magyar „örök barátsági” szerzõdést írtak alá. Úgy tûnt, a magyar diplomácia el tudja érni lehetõsé-gei maximumát, ám a német—jugoszláv ellentétek elsodorták a szerzõdésben szentesített megállapodást. Az1941. március 27-i németellenes belgrádi fordulat után Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását. A németekigényelték, sõt, követelték, hogy Olaszország és Bulgária mellett Magyarország is vegyen részt a katonai ak-cióban. A magyar vezetés elõtt bonyolult alternatívák alakultak ki: ha teljesítik Hitler követeléseit, kiteljesí-tik a revíziót, elveszítik a semlegesség látszatát és a Nyugat csökkenõ jóindulatát. Ha ellenállnak a németek-nek, az országgyarapítás helyett német megszállásnak teszik ki az országot, a lakosságot annak minden kö-vetkezményével együtt.

A magyar kormányra óriási felelõsség hárult. Teleki Pál miniszterelnök ennek súlya alatt összeroppant, ésöngyilkosságot követett el. A német politikai célok fölénybe kerülésével elindult eseményeket azonban nemlehetett megállítani. Miután április 10-én Zágrábban kikiáltották Horvátország önállóságát (ezzel megszûntJugoszlávia), a magyar honvédség másnap átlépte a 3. gyorshadtesttel a határt. A magyar csapatok kisebb tûz-harc után — a felbomló soknemzetiségû jugoszláv erõk részérõl — erõs ellenállásba nem ütköztek. Néhánynap alatt elérték a régi országhatár vonalát, ahonnan — német alárendeltségben — csak a gyorshadtest nyo-mult tovább. A katonai részvétel fejében Magyarország visszakapta Bácskát, a baranyai háromszöget és Mu-raközt (11,5 ezer négyzetkilométer terület, 1 millió lakos).

Az 1938 és 1941 között visszakapott területek következtében az ország területe 93 ezerrõl 172 ezer négy-zetkilométerre nõtt, a lakosság száma pedig 9 millióról 14,6 millióra gyarapodott. Igaz, a népesség 21%-át is-mét a nemzeti kisebbség tette ki.

Magyarország hadba lépése a Szovjetunió ellen

Németország ezt követõen a Szovjetunió elleni háború elõkészítésére összpontosította figyelmét. A magyarpolitikusokat az újabb háborúban való esetleges részvétel ismét dilemma elé állította. A németbarát, antikom-munista jobboldal a német gyõzelmektõl elvakulva, a háborúban való részvételt, a konzervatív, ellenzéki de-mokratikus körök pedig a háborúból való távolmaradást, kivárást támogatták. A német vezetés, látva a bi-zonytalanságot, erejében és a Blitzkrieg sikerében bízva, ekkor még nem számított magyar katonai részvétel-re. Csupán egy beosztott tábornok útján üzenték, hogy hálásan elfogadnák az önkéntes magyar katonai rész-vételt, ám ezt nem fogják kérni. A második világháborúban való magyar részvételt egy váratlan esemény, egyazóta sem tisztázott szovjet légitámadás bejelentése és hangulati hatása alapján döntötték el. 1944. június 26-án Kassát és Rehónál a budapesti gyorsvonatot bombatámadás érte. Néhány órával a támadás után Bárdossyminiszterelnök a minisztertanács tagjai elõtt bejelentette, hogy Horthy kormányzó utasítást adott a „megtor-lásra”, majd a parlamentben bejelentette Magyarország hadba lépését a Szovjetunió ellen. A bejelentést a par-lament tagjai felállva, hosszan tartó éljenzéssel és tapssal fogadták. A Szovjetunió elleni háborúhoz csatlako-zó Magyarország politikai és katonai vezetése nem vizsgálta és nem elemezte, hogy a háború ezen szakaszá-ban a szovjet légierõnek sem lehetõsége, sem képessége nem volt arra, hogy a frontvonalakat átrepülve ma-gyar célpontokat támadjon. A szovjet vezetésnek pedig nem állt érdekében, hogy kiprovokálja maga ellen egyakkor még tétovázó ország hadba lépését.

A légierõ „megtorló” akciói után a kijelölt Kárpát-csoport átlépte a határt. Állománya mintegy 40 ezer fõvolt, és a gyorshadtest 1. és 2. gépkocsizó dandárából, 1. lovasdandárából, valamint két másik dandárból állt.Parancsnoka Szombathelyi Ferenc altábornagy volt. A magyar katonai csoportosítás július 9-tõl közvetlen né-met alárendeltségbe került. A Kárpát-csoport 2000 km mélyen nyomult be a Szovjetunió területére, és elértea Donyec folyót. Két másik dandár ugyanekkor az országhatár és a harcoló csapatok közötti összeköttetéstbiztosította és megszálló feladatokat látott el. Négy hónap után a gyorshadtest 4 ezer fõs veszteséget szenve-dett a hadmûveletekben, 1200 jármûve megsemmisült, kerékpárosai kimerültek, lóállománya leromlott. Ezért— a németekkel való hosszas alkudozás után — a hadtestet novemberben kivonták a harcból, és hazaszállí-tották. A magyar hadvezetés ezzel egy idõben a megszálló erõket 4 dandárral növelte, így a hadszíntéren meg-maradt a 40 ezer fõs magyar katonai erõ.

Nagy-Britannia a magyar hadba lépés ellenére csak december 7-én üzent hadat Magyarországnak. A ma-gyarok a hadüzenet után, 12-én kerültek hadiállapotba az Egyesült Államokkal.

48

A magyar ügyvivõ és egy amerikai tisztségviselõ között zajlott le a helyzet abszurditását jelzõ állítólagospárbeszéd:

— Magyarország, ugye, köztársaság?— Nem uram, királyság.— Akkor van királyuk?— Nincs, tengernagyunk van.— Akkor van flottájuk?— Nincs, mivel nincs tengerünk.— Van valamilyen követelésük?— Igen.— Amerikával, Angliával szemben?— Nem. — Akkor kivel szemben van követelésük?— Romániával szemben.— Akkor Romániának is hadat üzennek?— Nem, uram. Szövetségesek vagyunk.(Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században c. könyve alapján.)A párbeszéd szó szerint így valószínûleg sosem zajlott le, a pesti humor azonban így beszélt róla.

A hátráló szovjet hadsereg a német elõrenyomulást 1941 végén Moszkva alatt megállította. Berlint a hely-zet arra kényszerítette, hogy felülvizsgálja eddigi álláspontját, és Magyarországtól is fokozott háborús rész-vételt követeljen. A német nyomás hatására a magyar vezetés vállalta, hogy az év elsõ felében 200 ezer fõshadsereget küld a keleti frontra. Hozzájárultak továbbá ahhoz, hogy a „Waffen-SS” 20 ezer fõt toborozhas-son Magyarországon.

A 207 ezer fõs 2. magyar hadsereg frontra szállítása áprilisban kezdõdött és a nyár végére fejezõdött be.A hadsereg parancsnoka Jány Gusztáv vezérezredes volt. Ez a katonai erõ az akkori magyar honvédségnekmintegy harmadát tette ki. A kivonuló hadsereg megkapta a honvédség teljes fegyverzetének és gépjármûve-inek felét, technikai színvonala azonban messze elmaradt a német, sõt a szovjet fegyveres erõkétõl is. Hiá-nyoztak a páncélelhárító eszközök, a harckocsik, a gépesített tüzérütegek. Az állomány nem volt felkészítvea hadászati védelmi feladatokra. A legénységi állomány zömének életkora 30-40 év között volt, és hovatarto-zásuk szerint a szegény népesség körébõl kerültek ki. Akkoriban úgy fenyegetõztek a hatóságok: „Vigyázzon,mert könnyen a fronton találhatja magát!”

Tanulságos megismerni néhány katonai vezetõ véleményét.Vitéz Kovács Gyula vezérõrnagy, a hadsereg vezérkari fõnöke írta: „A behívottak zöme a nincstelenek, pa-

rasztok és kisemberek tömege.”

Térképek a második világháború éveibõl

49

A magyar gyorshadtest elõretörése (1941. július 10.—október 30.)

50

Hitler Erópája, 1942. (Dombrády Lóránt — Tóth Sándor: A magyar királyi honvédség. 1919—1945.)

A 2. magyar hadsereg a Donnál (1943. január 12.)Hadjárat a Balkánon (1940—1941)

Vécsei Béla alezredes, a 35. gyalogezred parancsnoka szerint: „A legénység 90 százaléka földhözragadt,nincstelen, akinek nehéz megmagyarázni, miért küzd kétezer kilométerre a határokon túl.”

Nagy Vilmos honvédelmi miniszter véleménye: „A kint sínylõdõ emberek úgy beszéltek a hadseregrõl,mint olyan alakulatról, amelyrõl az itthoniak teljesen megfeledkeztek. A 2. hadsereg tagjai úgy érezték: halál-ra ítélték õket.”

A hadsereg Voronyezstõl délre, a Don mentén meghatározott 200 km-es hosszú frontvonal védelmére ka-pott parancsot. Ennek eredményes végrehajtására azonban sem létszáma, sem technikai felszereltsége miattnem volt képes. Hiába küzdött helyenként hõsiesen egy-egy alegység, a szokatlanul hideg idõben, ellátási ne-hézségek közepette, az orosz túlerõvel szemben nem volt esélye. (A szovjet támadás 1943. január 12-én kez-dõdött, a terepen mínusz 40 Celsius fok volt.) Jány Gusztáv parancsnok a végsõkig való kitartást írta elõ pa-rancsában. A két hétig tartó harcokban azonban a 2. hadsereg katasztrofális vereséget szenvedett. A 200 ezerfõbõl 40 ezer halott, 35 ezer sebesült, 60 ezer hadifogoly és rengeteg eltûnt érzékeltette a kudarc fokát.

A vereség és a nagyszámú áldozat megrázta a magyar lakosságot. Az ország halottait siratta. A rosszabbo-dó életkörülmények is rontották a hangulatot. Az ipari termelés növekedése csúcsokat döntött, a hadiipar 1943-tól már korszerû repülõgépeket, harckocsikat és tehergépkocsikat gyártott, de ez már nem javított sem az or-szág, sem a hadsereg helyzetén. Az ipari és mezõgazdasági termelés döntõ többségét a német hadigépezet éslakosság ellátására vették igénybe. A német tartozások összege évrõl évre nõtt. Bevezették a jegyrendszert.

A magyar kormány a szovjet elõrenyomulás és a magyar veszteségek hatására puhatolózni kezdett a nyu-gati hatalmaknál fegyverszünet megkötésérõl. A német hírszerzés természetesen tudomást szerzett ezekrõl atervekrõl. Már 1943 végén kidolgozták a Margaréta tervet Magyarország megszállására, amelyet a magyar bi-zonytalanság hatására végül 1944. március 19-én hajtottak végre. A magyar haderõ szervezetten nem akadá-lyozta a megszállást. Horthy kormányzó az eseményekre reagálva németbarát kormányt nevezett ki SztójayDöme vezetésével. A keleti fronton harcoló és megszálló erõket nem hívták haza, sõt, újabb hadosztályokatküldtek a frontra, amely ekkor már a Kárpátok vonalában húzódott. A magyar háborús részvétel ekkor márelérte a 300 ezer fõt. A magyar aktivitás fokozására válaszul az angol—amerikai légierõ megkezdte a magyarkatonai és polgári célpontok bombázását.

A magyar hatóságok a német követelésekre megkezdték a hazai zsidóság deportálását. 1944 júliusáig 440ezer fõt, a vidéki zsidóság túlnyomó többségét deportálták. Bár Horthy, valószínûleg a nemzetközi tiltakozá-sok, a normandiai partraszállás és az újabb német kudarcok hatására, leállította a budapesti gettó felszámolá-sát, a magyar zsidóság mintegy 60%-a így is elpusztult.

A magyar vezetés a román fordulat után kereste a fegyverszünet megkötésének lehetõségét a Szovjetuni-óval. Faraghó tábornok vezetésével delegáció utazott Moszkvába. A szovjet feltételek ismeretében és Horthybeleegyezésével aláírták az ideiglenes fegyverszünetet. Miután a németek errõl is értesültek, a budapesti 1.hadtest parancsnokát tõrbe csalták, Horthy még élõ egyetlen fiát elrabolták, több munkatársát letartóztatták.Horthy ilyen körülmények között olvasta fel 1944. október 15-én a proklamációt: „...fegyverszünetet kérünkellenfeleinktõl és megszüntetjük az ellenségeskedést velük szemben...

Horthy proklamációját nem követték katonai intézkedések, a vezérkar feltehetõen nem küldte ki az egyér-telmû, a fegyverszünetre, a háborús cselekmények beszüntetésére, a szemben álló felekkel való kapcsolat fel-vételére vonatkozó intézkedéseket. Számos németbarát tiszt pedig nem teljesítette a parancsokat. A magyarpolitikai és katonai vezetés határozatlansága, tehetetlensége a magyar lakosságnak és hadseregnek továbbióriási veszteségeket és szenvedést okozott. A kormányzó másnap visszavonta a proklamációt. Lemondott, deelõtte kinevezte miniszterelnökké a nyilas Szálasi Ferencet, így legalizálva az államcsínyt. A lemondással azállamfõi hatalom is a „nemzetvezetõ” kezébe került.

Szálasi és a nyilasok a végsõkig és megszállottként hittek a német gyõzelemben. Fokozták a háborús erõ-feszítéseket, totális mozgósítást hirdettek, 8 új hadosztály megalakítására tettek ígéretet. Megalakították a 25.Hunyadi és a 26. Hungária SS-hadosztályt, német fegyverekkel és egyenruhával felszerelve. A harci szellemfokozására egy harckocsi kilövéséért 5 hold földet, a budapesti harcokban pedig rózsadombi telket ígértek.Folytatták a zsidóság megsemmisítését, fokozták Budapest értelmetlen védelmét, amíg a fõváros romhalmaz-zá nem vált. Segítették a németeket az értékek nyugatra hurcolásában. Nagy részük volt abban, hogy Magyar-ország a legnagyobb emberi és anyagi veszteségeket elszenvedõ országok sorába került.

Magyarországon a második világháború legsúlyosabb összecsapásait felidézõ, életeket és értékeket továbbpusztító, jelentõs katonai erõkkel vívott küzdelmek sorával vonult át a háború befejezõ szakasza. Debrecen-ben megalakult az ideiglenes kormány. Megint a vesztes oldalon maradtunk.

51

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

Egy gigantikus vállalkozás — a szovjet hadiipar áttelepítése keletre

A szovjet vezetés az elsõ világháború után tisztában volt azzal, hogy az orosz katonai vereség egyik fõ oka azország alacsony fokú iparosodásából fakadt. Az akkori ipar sem mennyiségben, sem minõségben, korszerûség-ben nem tudta biztosítani a fegyveres erõk szükségletét, kielégíteni igényeit. Az ország iparosítása, a hadiiparfejlesztése — az elsõ világháborús tapasztalatok alapján is — óriási méreteket öltött. A program az országegész területére kiterjedt, de a nehézipart, óvatosságból, már fõként a keleti országrészben fejlesztették. A nagyprogram demonstrálása propaganda okokból Magnyitogorszk volt, amely az iparosítás következtében egy kis-városból 1932-re 250 ezer fõs nagyvárossá nõtte ki magát.

A hadiipar fejlesztését az is elõsegítette, hogy a németekkel a 20-as évek végén és a 30-as évek elején ha-diipari együttmûködés alakult ki. Sztálin és a késõbb kivégzett Tuhacsevszkij tábornok akkor egyetértett ab-ban, hogy a németekkel való szoros együttmûködés az elmaradott szovjet hadiipar jelentõs fejlõdését segít-heti elõ.

A németeknek a békeszerzõdés tiltotta harckocsik, repülõk és más nehézfegyverek gyártását, ezért titok-ban hadianyag- és hadifelszerelés-gyárakat építettek Oroszország keleti részén a Népszövetség ellenõrei látó-körén kívül. Így játszották ki az egyezményeket — szovjet segítséggel — több mint tíz éven át. Cserébekomplett hadiipari létesítményeket kaptak, amely elõsegítette a háborúra való felkészülést.

A szovjet—német együttmûködés tehát régebbi keletû és mélyebb tartalmú volt, mint azt az 1939. augusz-tus 23-i — váratlan — megnemtámadási szerzõdés megkötésekor gondolták. Talán ez is része volt annak, hogySztálin, a sok azonos információ ellenére, sokáig nem hitt abban, hogy Hitler megtámadja a Szovjetuniót.

A nehézipar és a hadiipar egy része tehát eleve a keleti országrészben települt, a gépipar, a köny-

nyûipar, az élelmiszeripar stb. viszont az európai területeken. A németek támadása után a Szov-

jet Állami Honvédelmi Bizottság hozzálátott a gyárak, a szakemberek és a munkások tömeges ke-

letre telepítéséhez. Egész iparágakat költöztettek az ország belsõ területeire. Hat hónap alatt

1532 gyárat, üzemet szereltek le és vittek keletre. 1942 közepére döntõ többségük már üzemelt,

bár megsínylette a „költöztetést”, de amint felállították azokat, szinte azonnal ontották a hadi-

anyagokat.

A munkaerõt nõk és öregek tömeges munkába állításával biztosították, hogy a fronton lévõ férfia-

kat pótolják. A német invázió kezdete után néhány hónappal a moszkvai körzetben a dolgozók

70%-a már nõ volt. A szovjet hadiipar 1940-ben csak 63 millió tonna, 1942-ben már 238 millió

tonna hadianyagot termelt úgy, hogy közben költözött. 1943 és 1945 között a Szovjetunió ipara

mintegy 80 ezer repülõgépet, 73 ezer páncélozott jármûvet, 324 ezer tüzérségi fegyvert, sok millió

katonai ruhát és lábbelit gyártott. Egyes üzemek kolosszális méretûek voltak. Ilyen volt például a

cseljabinszki, melyben nem kevesebb, mint 64 futószalag mûködött.

A szovjet ipar ugrásszerû fejlõdésének egyik kulcseleme az volt, hogy a legtöbb üzem kettõs gyár-

tási struktúrával rendelkezett. Békében a mezõgazdaság és más területek szükségletei tették ki a

gyártás 80%-át, 20%-a a haditermelést szolgálta. A háború kitörése után megfordult ez az arány.

Egy traktorgyár például kapacitása 80%-ában harckocsikat gyártott.

A nagy erõfeszítéseknek árnyoldala is volt. Nem tudtak elegendõ és jó motorokat gyártani. A meg-

bízható és háborúban jól használható motorok 2/3-át a nyugati szövetségesek szállították. A szov-

jet gyártók ugyanakkor az egyszerûségre, praktikusságra törekedtek. A kézifegyverek, a harcko-

csik, a repülõgépek könnyen kezelhetõk voltak, a használók kiképzése gyorsan haladt.

Az idõ pedig fontos tényezõ a háborúban.

A felsoroltak azonban nem voltak elegendõek a háborús szükségletek kielégítésére. Ezért az Ame-

rikai Egyesült Államok ún. kölcsönbérleti szállításokkal segítette a Szovjetunió háborús erõfeszíté-

seit, növelve ezzel a szövetségek gyõzelmi esélyeit.

Az Egyesült Államok haszonbérleti szállításai a Szovjetuniónak 1941 és 1945 között:

Repülõgép 14 795 db Harckocsi 7056 db

Tengeralattjáró-vadász 105 db Torpedócsónak 105 db

52

Géppuska 131 633 db Tehergépkocsi 375 883 db

Dzsip 51 503 db Motorkerékpár 35 170 db

Mozdony 1 981 db Tehervagon 11 155 db

Teherhajó 90 db Robbanóanyag 345 735 tonna

Élelmiszer 4 478 000 tonna Nyersbõr 49 860 tonna

Pamutszövet 88 507 404 méter Katonacsizma 15 417 000 pár

Ruhagombok 1 647 000 dollár értékben.

A Szovjetuniónak szállított anyagok felsorolása nem teljes körû. Összértéke 10 670 millió dollár volt. A bri-tek 30 073 millió dollár értékû kölcsönbérleti szállítások fogadói voltak, de azok összetétele nem ismeretes.

(Az összeállítás Sipos Péter: Adattár a második világháború történetéhez, Ferwagner Péter Ákos: A máso-dik világháború történelmi atlasza, Henry Hamilton: A második világháború titkai címû könyvek alapján ké-szült. U. M).

A M. KIR. HONVÉD KÖZPONTI RUHATÁR TEVÉKENYSÉGEA MÁSODIK VILÁGHÁBORÚBAN

Áttérés a háborús viszonyokra

A háborút közvetlenül megelõzõ idõszakban, jelentõs mértékben növekedtek a katonai kiadások. A fegyver-zet, a felszerelés és a ruházat gyártása is egyre fokozódott. A katonai költségvetés 1938—39-ben 219,5 mil-lió, 1943-ban 914 millió, 1944-ben pedig már 1595 millió pengõ volt, elérte a nemzeti jövedelem 60,5%-át.A magyar ruházati ipar is növekvõ ütemben készítette a katonai megrendelésekben szereplõ cikkeket. A gyár-tott ruházat és felszerelés értéke a katonai költségvetés mintegy 10-30%-át tette ki. A honvédség részére gyár-tó és szállító vállalatok a termelésüket négy-ötszörösére emelték a háború során. Az alapvetõ cikkeket a ma-gyar ipar gyártotta. A hadiruházat alapja a posztó volt, melyet hazai gyárak készítettek és konfekcionáltak. Alábbelik közül alapvetõen a bakancs gyártása volt a döntõ, de nagy számban állítottak elõ rövid szárú csiz-mát, tiszti bokszcsizmát, tiszthelyettesi cipõt, sícipõt, hegyi cipõt, nemezbotost is. A lábbelik raktári készlete1942-ben elérte a 350 ezer párat, melybõl 270 ezer bakancs, 60 ezer rövid szárú csizma, 10 ezer bokszcsiz-ma, 10 ezer egyéb lábbeli állt egyidejûleg rendelkezésre. Minden szükséges anyag gyártására a magyar iparnem volt képes, ezért került sor a már korábban említett külföldi beszerzésekre, elsõsorban tábori takarókból,sátor és felszerelési anyagokból.

Az egyre növekvõ szükségletek, a beszállítás és az anyagkiadások (kiszállítások) fokozódó üteme rendkí-vüli teljesítményt követelt a ruhatár és a szakmai elöljáró HM 2 R osztály állományától. A központi készle-tek háromszorosára nõttek, és 1942—43-ban elérték a 800-1000 vagonnyi mennyiséget. A Daróczi úton a rak-tárak túlzsúfolttá váltak. Anyagot tároltak pincékben, padlásokon, garázsokban stb. Több alkalommal felme-rült a készletek vidéki vagy ideiglenes raktárakban való elhelyezése is. A raktározási problémákat végül aSzovjetunió elleni hadba lépés „oldotta meg”. A visszaadott területekre való bevonulás idején, de még agyorshadtest hadba lépésekor sem voltak nagyobb zökkenõk az ellátásban. A 2. magyar hadsereg 1942-bentörténõ felállításával azonban 200 ezer fõt kellett rövid idõ alatt felszerelni. Meg kellett alakítani és anyagikészletekkel kellett feltölteni a tábori központi ruhatárat és az ellátóoszlopokat (ello.). Biztosítani kellett acsere- és a ruházati tartalék készleteket. Az Osztogorszk, Novi-Oszkol, Nikolajevszka, Alexajavszka helysé-gekben létesített raktárakba a központi ruhatár folyamatos szállítással mintegy 50 vagon anyagot, ruházatotés felszerelési anyagot biztosított elsõ ellátmányként. Ezt követõen a pótlást különbözõ szállítási módokkalpróbálták megoldani.

A ruhatár a hadmûveleti területre a kiszállítást 3 módon tervezte meg és hajtotta végre.Vasúton 1942-tõl 1944-ig havonta 5-25 vagon anyagot indítottak útnak a hadmûveleti és megszállt terüle-

tekre. A menetidõ a hadmûveleti területre 10-12 napot vett igénybe. Vinyicán, az átrakó állomáson az átrakásután folytatódott a továbbszállítás az ellátó oszlopokhoz, illetve közvetlenül a csapatraktárakba. A szerelvényekegy része — különösen a doni áttörés után — a sûrû bombázások miatt nem érkezett meg rendeltetési helyére.

53

A szállítás másik formáját a MATEOSZ-tól (Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetsége) igényelt és kon-vojszervezésben összeállított gépkocsikkal valósították meg. Ez nem volt állandó jellegû, csak esetenként szál-lítottak ilyen módon ruházati utánpótlást, fõleg a megszállt területekre. A ruhatár saját gépkocsiparkjával isszállítottak a hadmûveleti és megszállt területekre ruházati anyagot. A géppark 5 darab 5 tonnás MAN típu-sú tehergépkocsiból állt... Mint lehetõséget, igénybe lehetett venni a kiinduló kórházvonatokat is, különösena téli óvócikkek, tábori takarók, lópokrócok szállításához. (B. L.)

A Központi Ruhatár parancsnoksága 1942 nyarára felállította a 101. Ruházati ellátóoszlopot (a katonainyelvezetben és közismerten is 101. Ruh. ello-nak nevezett szervezet). A 102. Ruh. ello. tervei is elkészültek,de megalakítására nem került sor. A ruh. ello. feladata az volt, hogy hadmûveleti területen olyan raktárt és ja-vítómûhelyt mûködtessen, amely kielégíti a kisebb ellátóoszlopok igényeit, kiadja a hadseregraktárba, illetvea csapatokhoz közvetlenül kiszállításra kerülõ anyagokat, valamint biztosítja azok kísérését és átadását.

A 101. Ruh. ello. Dabason alakult meg, de ünnepélyes búcsúztatása Budapesten történt.Van itt minden. Magyar ruhás lányok, gyöngyös bokréta, katonazenekar, ünnepi beszéd, éljenzés és taps.

Az önként jelentkezõ katonák még nem tudják, hogy közülük ki fog hazajönni... (B. L.)Az ello. 1942 júniusában érkezett meg a hadmûveleti területre. Szervezete a következõk szerint alakult:

1 fõ parancsnok 1 fõ beo. tts.1 fõ pk.h. raktártiszt 40 fõ legénység1 fõ szolg. vez. tts. 2 darab gépjármû1 fõ gh. fõnök 2 pár ló, 2 országos jármû (szekér)

2 darab mozgókonyha.

Az elsõ idõszakban munkaszolgálatosok nem tartoztak a szervezet alárendeltségébe. Késõbb a hadmûve-leti területen levõ más egységektõl vezényeltek munkaszolgálatosokat az ello-hoz. Raktári és segédmunkák-ra gyakran vezényeltek hadifoglyokat is. A 101. Ruh. ello. raktári készlete, alapellátmánya 50-60 vagon ru-házati, felszerelési anyag és nagy mennyiségû bõr alapanyag volt.

A 101. Ruh ello. közvetlenül a fõvezérség, illetve a vezetõ hadbiztosság alá tartozott.1942 decemberéig kiszállításra kerültek a téli óvócikkek is, de annak többsége a katonákhoz nem jutott el

(téli sapka, téli kesztyû, kötszövött ujjas, irha mellény, gyapjú kapca, meleg alsóruha, haskötõ stb.). Hogy mi-ért nem kapták meg a csapatok az állandóan igényelt téli óvócikkeket, a várva várt utánpótlást, a ruházati ki-egészítést, annak több oka volt.

Az egyik ok: az ellátás menetét hátulról elõre, vagyis a magasabb egységtõl az alárendelt egységek irá-nyába kellett volna megszervezni. Így például a hadseregnek kellett volna kiszállítani a hadtestnek, a hadtest-nek a hadosztályhoz, a hadosztálynak az ezredhez stb. Ez az ellátási rendszer a jármûvek csekély száma és alóállomány pusztulása miatt csak részben... valósulhatott meg.

A másik, talán döntõ ok: A német és a magyar katonai vezetés is arra számított, hogy az 1942-es tél, azóriási hó és a rendkívül nagy hideg (mínusz 30-35 fok) miatt a szovjet csapatok nem fognak támadni, a fron-ton nyugalom lesz, tehát lesz idõ az anyagkészletek feltöltésére, a gépjármûvek javítására, a mindennemû fel-szerelés utánpótlására.

A ruházati és felszerelési cikkek felvételezését az elsõ vonalbeli csapatoknak zömében saját jármûvekkelkellett volna végrehajtani. A gyalog hadosztályoknak fõként lófogatú jármûvei voltak. Az említett okok miattazoknak nagy részét legfeljebb csak ezreden belüli szállításokra lehetett igénybe venni. Ez volt a fõ oka an-nak, hogy a seregtestek hadbiztosai által kiutalt téli ruházati cikkeket még 1943 január közepéig sem tudtáka csapatokhoz kiszállítani. A kiszállítás elmaradásának és elmulasztásának szörnyû következményeként ezré-vel fagytak meg a katonák a lövészárkokban és a visszavonulási útvonalak mentén... (B. L.)

(Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a katonákat a téli posztóruházattal, -köpennyel, tábori takaróvalstb. ellátták. Kimondottan a téli óvócikkek és téli fehérnemû hiányáról volt szó. Az adott idõjárási viszonyokközött azonban sem a téli posztóruházat, sem a bakancs nem nyújtott megfelelõ és elegendõ védelmet a ka-tonáknak. (U. M.)

A vételezések általában az alakulatok parancsnokai és gh. (gazdasági hivatal) fõnökei által aláírt igény-lõlapok, szolgálat jegyek és az elöljáró intézkedése alapján történtek. Az anyagkészleteket ugyan nyilvántar-tották, de a sûrû bombázások és harci cselekmények alkalmat adtak a készletek (hiányok) leírására. Az után-pótlásra a fõszállásmester, illetve a vezetõ hadbiztosság a csapatok összesített igényei alapján írásban, táv-iratban intézkedett.

54

55

Hiába küzdött hõsiesen egy-egy alegység az idõjárás viszontagságai, az ellátási nehézségek közepette,az orosz túlerõvel szemben nem volt esélye.

Jellemzõ, hogy a fõszállásmester 200 igénylésére (1942 õszén) még válasz sem érkezett, s mikor ezt afõszállásmester a vezérkar fõnökének jelentette, a VKF cinikusan németül azt válaszolta: Keine antwort, istauch eine antwort. (Ha nincs válasz, az is válasz. (B. L.)

Az ello.-nál szolgáló katonák késõbbi beszámolóiban gyakran volt szó a hadmûveleti területen kialakultkorrupciós szokásokról. Nem tudhatjuk, hogy ebben mennyi volt a túlzás. Mindenesetre a pálinka mint kor-rupciós eszköz a nagy hidegben hihetõvé teszi az elmondottakat.

A korrupció abban az idõben az anyagi szolgálatban majdnem „létszükség” volt. Senki nem csinált sem-mit ingyen a hadmûveleti területen. Pl. Az irányító vasútállomásra beérkezett ruházati szállítmányt sokszornapokig nem engedték kirakni, ha nem kaptak sürgõsen pálinkát. A pálinkát meg kellett szerezni, vagy az élm.ello-tól, vagy a németektõl. Persze ezért is adni kellett valamit. De ugyanígy volt ez, ha vagon kellett. Ha voltvagon, nem adtak mozdonyt, ha minden volt, nem indították a szerelvényt valamilyen ürüggyel. Hasonló volta helyzet, ha a csapatoktól vételezni mentek élelmet vagy ruházatot. Ha nem volt „kenés”, akkor rághatták acsontokat, de ha pálinkával mentek vételezni, akkor soronkívüliséget élvezhettek. Ugyanez volt a helyzet aruh. ello.-nál is... (B. L.)

A 101. Ruh. ello. elõrevonása Kurszk—Koronivo—Bjelgorod útvonalon történt, majd a szovjet csapatokáttörése elõtt állomáshelye Sztari-Oszkol volt. (A Dontól mintegy 80-100 kilométerre, nyugatra). A szovjetcsapatok doni áttörése a raktárt is váratlanul érte. A fontosabb cikkeket nagy sietve, szerzett vagonokba rak-va hátraszállították Kijevbe. Sztari-Oszkolban visszamaradt három raktár. Ezek õrzésére és védelmére egycsoportot hagytak hátra, amely egy parancsnokból és 8 honvédból állt. Parancsot kapott a csoport arra, hogykíséreljék meg az anyagokat hátraszállítani. Ha ez nem lehetséges, az oroszok közeledtére gyújtsák fel azkészleteket, nehogy azok az ellenség kezére kerüljenek. Mivel a visszavonulás alatti káoszban szállítóeszköztlehetetlenség volt szerezni, a raktárak készletét parancs szerint felgyújtották. Az anyagveszteség mellett ek-kor az ello. 3 fõs személyi veszteséget is szenvedett.

A visszamaradt részlegnél fordult elõ, hogy két munkaszolgálatos (a tábori sütöde állományából), miutánnem kapott téli ruházatot, megkísérelt a raktárba bejutni meleg ruháért. Az õr egyiket agyonlõtte, a másikatmegsebesítette. Még aznap délután egy orosz asszonyt súlyosan megsebesített az õr, mert elhaladt a raktármellett, és magyar kincstári takarót vitt a hátán. Az esetet nem jelentették, viszont a háború után az egyik hon-véd feljelentése nyomán a parancsnokot és egy katonát többévi fegyházra ítéltek.

A sztari-oszkoli menekülés után a 101. Ruh. ello. Kijevbe települt, és a raktári tevékenység mellett szabó-és cipészmûhelyt, valamint mosodát is mûködtetett. A javítómûhelyekben a honvéd szakállomány irányításá-val mintegy 100-120 fõ munkaszolgálatos dolgozott. Fõleg javításokat végeztek, de a raktár készletében levõalapanyagokból új ruházatot és lábbelit is készítettek.

56

A szállítás minden formájára szükség volt

A Kijevben mûködõ mosoda feladata az volt, hogy a megszálló erõk ruházatát kimossák, fertõtlenítsék éscsere közbeiktatásával kiadják az alakulatok részére. A mosodában hadifoglyokat és helyi polgári személye-ket, fõleg nõket foglalkoztattak.

A szovjet csapatok további elõretörése miatt megkezdõdött Kijev „tervszerû” kiürítése. Az ello. követke-zõ állomáshelye Proszkurov volt, de itt már nem volt mosoda, csak raktárat és mûhelyeket telepítettek (1943.november). Ezt követõen már hazai földön, a sátoraljaújhelyi állomáson települt az ello, de itt már sem mo-soda, sem mûhely, sem raktár nem üzemelt — a vagonokból látták el a csapatokat.

1944 tavaszán az ello.-t két részre osztották. Az egyik részleg Sztrijbe, a másik Munkácsra települt. Sztrij-bõl a szovjet csapatok váratlan betörése miatt az ello. személyi állománya elmenekült, elõtte azonban meg-semmisítették a mintegy 15-20 vagonnyi raktárkészletet. A kettévált ello. Munkácson újra egyesült. Itt paran-csot kaptak, hogy a hátrahagyott zsidó üzletek készleteit leltározzák, és amit lehet, hasznosítsanak katonai cé-lokra. 1944. októberben új állomáshely, Salgótarján következett. Itt ismét telepítették a raktárakat, újraszer-vezték a mûhelyek munkáját és már polgári munkaerõt is foglalkoztattak. A mûhelyben fehérnemût, szere-lõruhákat, kapcákat gyártottak és felsõruházatot javítottak.

A következõ állomáshely Besztercebánya—Turócszentmárton volt. A raktárnak sikerült 26 vagon anyagotSzentgotthárdra, 10 vagon anyagot pedig Celldömölkre eljuttatnia. A celldömölki készletet helyben kifosztot-ták még mielõtt felgyújtották volna. A 101. Ruh. ello. utolsó útja Cseh—Morvaországba vezetett, ahol 1945.május 13-án fogságba került — néhány fõ kivételével — az ello. teljes állománya. Hadizsákmányként lefog-lalták a megmaradt 40-50 vagon ruházati anyagot és felszerelést. Itt és így ért véget a 101. Ruh. ello. tevé-kenysége és története.

A történelmi hûség kedvéért érdemes részleteket felidézni a ruházati ellátással kapcsolatos korabeli jelen-tésekbõl: érzékeltetik az akkori helyzet ellentmondásait, valamint a fronton levõ katonai vezetõk hangulatát.

Jelentések, vélemények a hadsereg ruházati ellátásáról

A fõszállásmester jelentése a Vezérkari Fõnöknek a 2. hadsereg ruházati helyzetérõl az orosz áttörés elõtt:A hadsereg ruhaellátási helyzete annak következtében, hogy a tényleges elhasználódásnak megfelelõ igény-

léseink csak részben nyertek kielégítést, rohamosan romlik. 1942. december havi anyagi helyzetjelentésembenfoglaltak kapcsán a sürgõsségre való tekintettel, külön táviratilag is jelentem, hogy a zubbonyok 25%-a, a láb-belik 40%-a, a nadrágok 50%-a, a fehérnemû 75%-a elhasználódott, sürgõsen kicserélendõ, illetve pótlandóvolna... Különösen válságos a hadsereg fehérnemû helyzete. Az emberek zöme szakadozott, teljesen elhasz-nált, javíthatatlan ruhát hord, egy része pedig már ing nélkül jár, mert a cikkekbõl a tényleges szükséglet10%-át sem kaptuk meg. A ruházat és különösen a fehérnemû lerongyolódott, állapota nemcsak eü. szempont-ból rendkívül veszedelmes és káros, hanem erkölcsileg is romboló hatású. A szövetséges csapatok, de különö-sen a németek ruházata ugyanis általában sokkal jobb állapotban van, ez a legénység önérzetét bántja és ön-bizalmát rendíti meg.

1943. január 9-én a vezetõ hadbiztosság jelenti a vezérkari fõnöknek a hadsereg ruházati helyzetét(50.267/ 2. sz. alatt: A téli ruha kiszállítása sürgõs. Kérem az üresen kimenõ kórházvonatokkal pokrócok,gyûjtött meleg prémek és ruhák mielõbbi útba indítását...

Veress Zoltán ezredes, tüzérosztály parancsnok jelentése HL/2 24/846.: A legénység egy része levágta aráfagyott bakancsot a lábáról, és pokrócdarabokba göngyölte be… lábait.

1943. február 19. a 21. gy. e. 32/III. z. alj parancsnoka így ír tapasztalatairól: A kiadott bakancsok az oroszhidegre és a nagy hóra teljesen alkalmatlanok. Hiába volt a meleg gyapjú kapca, bár a bakancs nagy volt, dea lábfej boltozatánál szûk volt, a hólevet áteresztette, miáltal igen sok fagyás keletkezett. A ruházat nem feleltmeg az orosz hidegnek, mert míg az irhasapkák minden tekintetben beváltak, addig az irhamellények nem, mi-vel ujjuk nem volt, csak a derekat melegítette, ellenben a karokat nem. Hiányzott a meleg nadrág is.

A 2. hadsereg parancsnokának anyagi vonatkozású jelentése és javaslatai: Téli felszerelésünk nem minden-ben felelt meg az oroszországi idõjárásnak. Az irhamellény és hósapka jó, a bakancs nem bizonyult megfele-lõ viseletnek. Egyedül a nemezbotos óv meg a lábfagyástól (mintegy 35 ezer pár volt összesen belõle). Cél-szerû lenne az oroszok által használt téli felszerelésekre áttérni. Ez jóval olcsóbbnak látszik a miénknél, merthiányoznak belõle a drága bõrök és a prémek. Lényege az orosz öltözetnek a következõ: fejet, tarkót, nyakat,arcot és az állat teljesen fedõ vastag nemez vagy prémmel bélelt kucsma, amelyen a rendfokozat és a megkü-lönböztetõ jelek és felségjelvény jól megkülönböztethetõ. Meleg ing és alsónadrág, vattával vagy vatelinnel

57

bélelt zubbony és nadrág, nemezcsizma, könnyû, legfeljebb térdig érõ köpeny, háromujjas kesztyû. Köpeny he-lyett esetleg német rendszerû fehér-szürke bélelt ruházat (mackó) kiválóan megfelel... (B. L.)

Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért (168., 212—213. oldal): Vitéz Bárdos Béla alezredes példá-ul, az ello. vezetõje... meglepõdve tapasztalja, hogy raktárait a német katonák fosztogatják, magyar egyenru-hába bújnak és elégedetten távoznak az ellenség irányába, mert híre terjedt, hogy a Vörös Hadsereg a ma-gyarokkal másképpen bánik, mint a németekkel...

Egy faluba reggel beérünk, félóra múlva ott az orosz. A menekülés pánikszerû, ilyen lehetett a francia ösz-szeomlás. Lihegõ, fullasztó futás, néhányszor végiggéppuskázzák az utat a repülõk. Alacsonyan szállnak, azember belelapul a földbe, tíz körömmel markolja a havat, torkában dobog a szíve. A völgy fekvõ magyarok-tól fekete. Hányan maradnak fekve egy ilyen légitámadás után! Lovak hullái százával, szétszórt értékek mil-liói. Rádiók, élelmiszer, fegyverek, felrobbantott, égõ autók. Apróságok, fényképek, széttépett levelek...

Téli felszerelés hiányában a negyven fokos hidegtõl didergõ emberek hátukra és fejükre borított pokrócok-kal meneteltek. Utóvédjük is elcsigázott volt, senki sem figyelt. Az oroszok gyorsan felismerték a vakító hold-világos éjszakában a fejükre borított pokrócokkal menetelõ oszlop gyengéit. A magyarokhoz hasonlóanugyancsak fejükre borított pokrócokkal beszivárogtak a magyar oszlopba. Amikor ezt a magyarok észrevet-ték, pánik tört ki közöttük...

Az idézetek igazolják, hogy egyrészt rosszul mûködött a csapatok utánpótlása, az utánszállítás a csapat-tagozatok között, késõn vagy egyáltalán nem kapták meg a téli óvócikkeket, másrészt ahol megkapták, ott iskiderült, hogy nem mindegyik felel meg az orosz télben szükséges követelményeknek. Az Szovjetunió ellenihadba lépéssel nem számolt a vezetés, ezért elmaradt a hadszíntér és az idõjárási körülmények elemzése is. AHM szakszolgálata ezért csak késõn reagált az eseményekre. A szabályzat kimondta, hogy „A háborúban azelhasznált vagy tönkrement ruházat és felszerelés pótlása nem az illeték korlátai között, hanem a ténylegesszükségletekhez képest történik. Sürgõs szükség esetében a ruházat és felszerelés pótlását a csapatvonatokonlevõ vonatkészletbõl eszközöljük.” A gyakorlatban ezt az elõírást sajnos nem sikerült megvalósítani.

A csapatoktól érkezõ jelentések, a lakossághoz érkezõ hírek, a hazatérõ katonák panaszai, a sajtó híradá-sai nyomán a kormányzat, a hadvezetés a lakosság körében is nagy gyûjtési akcióba kezdett 1942 õszétõl. Afeladat lebonyolításához nagyszámú szak- és segédmunkaerõ kellett. Hatalmas mennyiségû szõrme, textil,bõr anyagot gyûjtöttek össze, különösen Budapesten. A gyûjtési akcióban a lakosságon kívül részt vettek a di-ákok, a leventék, a cserkészek és más civil szervezetek is. Az iskolákban és a kijelölt helyeken kellett az anya-gokat összegyûjteni, a munkát az elöljáróságok irányították. Az így összegyûjtött mintegy 300-400 vagonanyagot a Suszter János téri gyûjtõraktárba szállították. Az itt dolgozó munkaszolgálatosok a készletet szét-válogatták és elõkészítették feldolgozásra, majd mérlegelés után nyilvántartásba vették.

Az így csoportosított anyagokat átszállították a Csóka utcába, ahol szûcs- és szabómesteremberek prog-ram szerint feldolgozták. A mûhelyek két év alatt — 1942 õszétõl 1944 õszéig — mintegy 150 ezer mellényt,240 ezer sapkát, 240 ezer pár kesztyût gyártottak.

Ez az akció fõleg a háború második szakaszában nyújtott némi segítséget a frontokon harcoló és a meg-szálló csapatok ruházati ellátásában, az alapvetõ problémákat azonban nem oldotta meg. (B. L.)

A raktár helyzete a világháború végén

A raktár a világháború közepétõl már szinte folyamatos üzemben dolgozott. Létszáma meghaladta az 1200fõt. A létszámba tartozott a hivatásos állomány, a polgári alkalmazottak, három század tényleges és tartalékoslegénység, valamint három munkásszázad. A vállalatoknál a folyamatos minõségi átvétel, a gyártók beszállí-tásai, az anyagátvétel és raktározás, a hadmûveleti területre történõ kiszállítás és szállítmánykísérés, a máremlített társadalmi gyûjtésbõl származó anyagok átalakítása és csapatokhoz való eljuttatása jelzi a teendõksokrétûségét, méreteit és különleges természetét. A raktár E alakú központi raktárépületének harmadik szár-nyában mûködött a Trunkhahn Posztógyár, amely fõleg a posztók végkikészítésével, impregnálásával foglal-kozott, s ezekben az idõkben három mûszakban dolgozott.

A honvédség részére az úgynevezett hadiszállítók gyártották a ruházati és felszerelési anyagokat. A szál-lítókat versenytárgyaláson választották ki. A közbeszerzés szabályait a precíz és szigorú Közszállítási Sza-bályzat, a G-54 és a G-54/a szabályzat tartalmazta. A versenytárgylásoktól néha eltekintettek, például ha rend-kívül gyorsan kellett a ruházati anyagokat kiadni, vagy a készletek megsemmisülése esetén azonnal pótolnikellett azokat. Elõfordult a szabályok szándékos kijátszása is.

58

A hadiszállítóknak (vállalatoknak, cégeknek, kisiparosoknak) többféle elõnyt jelentett a cím elnyerése. AHonvédség általában jól és pontosan fizetett, nem kellett bevonulniuk, elkerülték a frontszolgálatot. A hadi-szállítók alkalmazottai is általában a Daróczi útra vonultak be, és szakbeosztásokban dolgoztak, tartalékos-ként. A szóbeszéd szerint sok bújtatott személy is dolgozott akkoriban a raktárban. A szállítók nagy és biztosjövedelemhez jutottak a hadsereg megrendelései nyomán. Ezért mindent megtettek a versenytárgyalások si-keréért, de azért is, hogy az anyagok minõségi átvétele alkalmával ne legyen probléma, visszavetett anyag.Segítségükre volt ebben a szerzõdés egyik feltétele, amely az átvételt — bizottságilag — a gyártó telephelyénírta elõ. A bizottság szállásáról és ellátásáról a vállalatnak kellett gondoskodnia. A szóbeszéd búsás ellátásrólés „gondoskodásról” szólt, de az utódoknak — bizonyítékok híján — ennél tovább nem célszerû elmenni azesemények története kapcsán.

1943-ban már Budapestet is bombázta a szövetségesek légiereje. A raktár vezetése a HM R osztály utasí-tására a megnövekedett anyagkészletek megóvása érdekében megkezdte a vidéki raktárkirendeltségek meg-felelõ helyeinek felderítését, majd felállítását. A bombázások mellett ezt a lépést sürgette a szovjet csapatokgyors elõrenyomulása is. Hosszas tárgyalások és a lehetõségek mérlegelése után döntés született az elsõ nagykirendeltség létrehozásáról, amelyet Pakson mûködtettek. 1944-ben a raktár parancsnokságának és anyagikészleteinek egy része Kapuvárra települt. Az idõk során több kisebb raktárkirendeltség is mûködött, csak fel-sorolásszerûen: Nagybányán, Szegeden, Kassán, Iklad-Damonyban, Bobán, Hegyháton, Szécsényben, vala-mint Budapesten a Fõvám raktárban, a Semmelweis utcai kaszinóban és a Fórum moziban is. Valós adatokazonban csak a nagyobb és fontosabb paksi és kapuvári ideiglenes elhelyezésrõl maradtak.

A paksi elhelyezés a folyami szállítás miatt került elõtérbe. 1943 októberében mintegy 300-350 vagonanyagot rakodtak be a dunai uszályokba és szállították le Paksra. A cikkek mintegy 25-30 ezer fõ ellátásáhozszükséges teljes ruházati anyagkészletet, továbbá 60-60 vagon bõrárut és méterárút öleltek fel. A paksi kiren-deltség parancsnokának jelentõs nehézségekkel kellett szembenéznie a kirakodás és az anyagok szükségrak-tárakba való szállítása során, mivel csak helyi ökrös szekerek és agyonhajszolt munkaszolgálatosok álltakrendelkezésre a kisszámú saját állomány mellett. Az anyagokat csak nagy nehézségek árán sikerült a kijelöltkocsmákban, iskolákban, zsinagógában, fészerekben, a hajóállomás raktáraiban és tanyákon elhelyezni.

A „raktárakban” állványzat nem volt, a cikkeket a padlóra a mennyezetig rakták fel. A penész, a raktárirágcsálók és más kártevõk jelentõs károkat okoztak a készletekben. A paksi raktár feltöltésére még kétszerküldtek anyagot, mintegy 50-60 vagon mennyiségben.

1944 októberében, amikor a szovjet csapatok már Pakshoz közeledtek, a kirendeltség anyagát parancsalapján ismét uszályokba rakták és a Pozsony melletti Somorjára költöztették át. Októberben hajóztak fel aDunán, és egy Somorja melletti nagy dohánybeváltó raktárba vitték az anyagokat. A kirakodás itt is ember-feletti munkát igényelt. A község elöljárósága kötelezte a fogattal rendelkezõ gazdákat a raktári anyag fuva-rozására. A lovak zömét elvitte a honvédség, ezért a fogatok 80%-a ökrös szekér volt. A kirakodás az uszá-lyokból lassan, vontatottan haladt. Ezért meggyorsítására a raktár rendelkezésére bocsátottak egy 100 fõsmunkásszázadot. Ezeknek a szerencsétlen embereknek legfeljebb a fele tudott dolgozni (fizikai állapotuk mi-att). Szerencsére a kirendeltség parancsnoka humanista érzelmû ember és kiváló parancsnok volt. Mindentmegtett a munkásszázad állományának megmentéséért, amit sikerült is elérnie. A sors kegyetlen iróniája,hogy a felszabadulás után ez a parancsnok a Magyar Néphadsereg fõtisztje lett, de a koncepciós perek után— sajnálatos módon — leszerelték. (B. L.)

A raktárkirendeltség nem maradhatott sokáig Somorján. Amikor a szovjet csapatok megkezdték Budapestostromát, parancs érkezett a kirendeltség felszámolására. Az anyagokat ismét uszályokba rakták és megkezd-ték az áttelepítést Passau alá, az ausztriai Oberkienstockba. A mintegy 200 vagonos készletet a németek le-foglalták. Késõbb ennek egy része a szövetségesek kezébe került.

1944 nyarán a raktárparancsnokság egy része, a ruházati készletek mintegy felével, Kapuvárra települt. Alaboratóriumot elõször Simontornyára, majd Kõszegre szállították. A Kapuvárra történõ kivonás — hosszaselõkészület után — több lépcsõben valósult meg. A parancsnokság és az anyagok részére a helyi elöljárók biz-tosítottak épületeket 25-30 helyen. Ezek a helyek kulturális, vallási létesítmények, iskolák, a malom, a kas-tély helyiségei, üzletek, gyárak raktárai, módosabb gazdák pajtái stb. voltak. Az anyagokból naponta 8-10 va-gon érkezett, melyeket a raktári állomány vezetésével közmunkára kirendelt helyi civilek raktak ki és az elöl-járóság által kirendelt lovas kocsikkal szállítottak a kijelölt raktárakba. A készletek áttelepítése 1944 végérebefejezõdött. Ezután már a kapuvári raktárból is láttak el Dunántúlon harcoló csapatokat katonai ruházattal ésfelszereléssel. Emellett a német csapatok részére is adtak ki fehérnemû anyagokat.

59

A parancsnokság még Budán maradó része parancsot kapott, hogy a hadi helyzet alakulása miatt hagyjael Budapestet, és települjön át Kapuvárra. Erre azonban a Budapestet körbezáró ostromgyûrû miatt már nemkerült sor. 1944 végén pedig a kapuvári raktárrészleg kapott parancsot az újabb áttelepülésre, ezúttal Nürn-berg külvárosába, Fürthbe.

Az anyagok kiszállítása nyugat felé megkezdõdik. Az állandó jellegû bombázások miatt a kitelepülés na-gyon vontatottan ment végbe (heti 2-5 vagon). Ez 1945 elejére teljesen rendszertelenné vált. A Szovjet Had-sereg gyors elõretörése miatt a tiszteket, tiszthelyetteseket és legénységi állományúakat Sopronon keresztülNémetországba irányították. (A Németországba még ki nem szállított anyagokat hátrahagyták. Megsemmisí-teni a lakóterületi elhelyezés miatt nem lehetett.) A katonák távozása után a lakosság a raktárakat kinyitottaés az értékesebb nagy mennyiségû anyagot széthordták. Erre egy napjuk volt... a községben levõ malombanelhelyezett hatalmas mennyiségû bõranyag (késztermék, rövid szárú csizma, lovagló csizmák, egyéb bõráru)kigyulladt és egész éjjel égett. (B. L.)

A megmaradt, mintegy 200 vagonnyi anyagot a szovjet csapatok lefoglalták. A Fürthbe kiszállított mint-egy 25-30 vagon anyag egy gyújtóbomba-találat után megsemmisült.

A központi laboratórium 1944 tavaszán Simontornyára a Fried bõrgyárba települt, és (212—213. õsszelpedig már a Kõszegi Posztó és Nemezgyár területén folytatta tevékenységét. 1945 márciusában parancsot ka-pott, hogy települjön ki Németországba. A személyzet összecsomagolta a laborfelszereléseket, de kitelepüléshelyett a gyár területén rejtette el azokat. Néhány katona polgári ruhában visszamaradt — hamis nyílt pa-ranccsal — az anyagok õrzésére. A háború végén az elrejtett laboranyagot Budapestre, a Daróczi útra szállí-tották, és amit lehetett, üzemképessé tettek.

A Daróczi úton visszamaradt részleg a körülzárt fõvárosban még õrizte a megmaradt készleteket, sõt, abombázások miatt anyagokat helyeztek el a város különbözõ pontjain, civil épületekben, az egyidejû teljesmegsemmisülés elkerülése érdekében. 1944. december 25-én a ruhatár parancsnoka parancsot kapott az inté-zet elhagyására. A törzs elõször a Vámpalotába, majd a Semmelweis utcai kaszinóba költözött. Körlete 1945.január közepén a Krisztina körúti Áldásház pincéje, majd a Bartók Béla út 56. számú ház pincéje volt. A törzsitt esett fogságba. A Daróczi úti objektumot még 1943-ban súlyos bombatámadás érte. A posztógyári épület-szárny szinte teljesen összedõlt, több más épület is megrongálódott. A raktár õrsége 1945 januárjában elhagy-ta õrhelyét, és hátrahagyta a még megmaradt 30-40 vagonnyi anyagot.

1944 decemberében és 1945 januárjában a német csapatok befészkelték magukat a kitûnõ védelmet nyúj-tó raktárban, ahol tüzelõállásokat építettek ki. A szovjet csapatok 1945 januárban általános támadást intéz-tek az intézetben levõ, meghúzódó német csapatok ellen. Az intézetet sok találat éri. Teljesen romba dõlt aTrunkhahn Posztógyár még megmaradt része… és a tiszti, tiszthelyettesi, legénységi épület. Súlyosan megron-gálódott a parancsnoki épület és a fehérnemû raktár. A harc végén sok halott maradt az intézet udvarán. Azáldozatokat a lakosság hevenyészett módon 1945 tavaszán eltemette. Késõbb, 1949—50-ben a halottakat ki-hantolták és elszállították. (B. L.)

A m. kir. Honvéd Központi Ruhatár részére ezzel a második világháború véget ért. Személyi állományátés anyagi készleteit jelentõs veszteségek érték. Sok katona meghalt a fronton vagy a hátországi bombatáma-dások során. Többen fogságba estek, ahonnan már egy részük nem tért vissza. Õk egy olyan háború hõseivagy áldozatai voltak, amely a magyar népnek csak szenvedést hozott. Nyugodjanak békében. Az ellátók nap-ján, koszorúzáskor gondoljunk rájuk is kegyelettel...

...A háború tanulságait a katonai ruházati ellátás szempontból is célszerû összegezni. Az elsõ világháború-hoz hasonlóan a második világháborúban sem készült fel a haderõ vezetése arra, hogy téli viszonyok között,hosszabb ideig, nehéz terepen és idõjárási viszonyok között kell harcolni a csapatoknak. A húszas-harmincasévekben történtek kisebb ruházati fejlesztések, de a hadiruházat alapvetõen nem változott, a szélsõséges idõ-járási viszonyoknak megfelelõ védõöltözetet nem sikerült kialakítani. Az utánpótlás és a szállítások szerve-zetlensége miatt a meglévõ anyagok sem kerültek idõben a katonákhoz. A csapatok idõben jelentették a gon-dokat. Még társadalmi szintû téli ruházati gyûjtési akciók is indultak, de ezek csak enyhíteni tudtak a nehézhelyzeten. Az a remény, hogy az oroszok az ottani hidegben és hóban úgysem támadnak, nem volt megalapo-zott. Az orosz tél a szovjet csapatokkal volt. Ismerték, és felkészültek rá. Õk választották ki az idõpontot, ahelyet és a védelemben levõ ellenfelet. Túlerõben voltak, már rendelkeztek elegendõ harckocsival, fegyver-rel és repülõgéppel. Ruházatuk és felszerelésük is megfelelt a követelményeknek. A magyar csapatok állapo-tát pedig az idézett jelentések és más adatok hûen tükrözték.

Hõsi helytállásuk, áldozatuk nem vezethetett sikerre. Ez már késõi sirató: requiem egy hadseregért.

60

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

Meteorológiai ismeretek a háború szolgálatában

Sokan nem is gondolnak rá, hogy mindennapi életünkben hány kis és nagy döntést hozunk a meteorológiaielõrejelzések alapján. Az öltözet kiválasztása alkalmával, szabadságra vagy hétvégére készülve, utazások elõ-készítése során, a programok megbeszélésekor, de lakóházunk tervezése idején is figyelembe vesszük az idõ-járási elõrejelzéseket. Az igényesebb katonai vezetõk már a háborúk, így a második világháború során is fi-gyelembe vették és igényelték a meteorológiai szolgálatok jelentéseit, összegezéseit. A háború eseményei alá-támasztották ennek szükségességét. Elég, ha az orosz fronton harcoló magyar katonák ruházatára, a tömegesfagyásokra gondolunk. Ennél is fontosabb volt, hogy a katonai vezetés ismerje az idõjárási elõrejelzéseket alégierõ, a légideszantok alkalmazása, a partraszállási hadmûveletek, a tengeri csapatszállítások vagy akár azatombomba bevetése elõtt. A meteorológiai jelentések alapján többször kellett módosítani az idõpontokat pél-dául a normandiai partraszállás elõtt, vagy mire vezetett az, hogy a szélsõséges téli idõjárási viszonyok miatta magyar—olasz védelem nem számolt a szovjet csapatok támadásával a Don-kanyarnál.

Német tudósok már régebben felfedezték, hogy az északi félgömb, de különösen az Atlanti-óceán

északi tájai és Európa idõjárását azok a szelek határozzák meg, amelyek fenn, északon keletkez-

nek. Ezért Berlinben már a 30-as években nagy súlyt helyeztek arra, hogy mindig pontos elõrejel-

zéseik legyenek. Amikor kitört a háború, az OKW, a német vezérkar máris lépett. Igyekeztek az el-

lenséges vizekre is olyan hajókat küldeni, amelyek onnan idõjárási jelentéseket továbbíthattak.

Az elsõ ilyen feladatra „Sachsen” nevû hajót küldték 1940 nyarán északra. A hajót a német hadi-

tengerészet mûködtette, de halászhajónak álcázták. Norvégia lerohanása után a németek már igen

messzire jutottak az északi tájakon, és egyre több és pontosabb adattal rendelkeztek. Mivel a Luft-

waffe katonai tevékenységét befolyásolta leginkább az idõjárás, külön meteorológiai repülõszáza-

dot hoztak létre. A század repülõgépei — fedélzetükön katonai meteorológusokkal — rendszeresen

õrjáratoztak a messzi északi tájakon is. Olyan katonai alakulatokat is létrehoztak, amelyek elvé-

gezték a meteo-adatgyûjtést, és megküldték azokat a haditengerészet, a légierõ és a szárazföldi csa-

patok parancsnokainak. A háború alatt egyre korszerûbb gépeket kaptak a meteosok, így már el-

juthattak a Spitzbergák, Izland vagy Grönland fölé is.

A telepített katonai meteorológusok munkája rendkívül viszontagságos volt, a legkegyetlenebb ég-

hajlatú területeken vetették be õket, nemegyszer tengeralattjáróval vitték õket a kijelölt körzetekbe.

Megesett, hogy többméteres hóban két kicsi kunyhóban élt 5-10 katonai meteorológus. Az egyik-

ben laktak, a másikban voltak a mûszereik és a rádió, amelyen jelentették az adatokat, amelyeket

a külsõ területen telepített mûszerekrõl akár többször is le kellett naponta olvasni. A háború ext-

rém esetei körébe tartozik, hogy az angolok, bár tudtak a német meteorológusok mûködésérõl és

bemérték rádiójukat, de általában kölcsönösen nem „bántották” egymást. Inkább megfejtették a je-

lentéseket és felhasználták az adatokat. Valószínû, hogy a felek között volt egy ki nem mondott

egyezség: Mi nem bántjuk a tieiteket, ti se bántsátok a mieinket. Ugyanakkor tudták, hogy ezeken

az állomásokon nem fegyveres katonák, hanem „csak” szakemberek dolgoznak, katonai szempont-

ból nem jelentenek közvetlen veszélyt a másik fél számára.

Késõbb aztán rájöttek, hogy nem kell feltétlenül embert telepíteni ahhoz, hogy adatokhoz jussanak.

El tudják látni a feladatot önmûködõ mûszerek is. Ezért a nehezen megközelíthetõ helyekre, de vi-

szonylag stabil pontokra, automatikus mérõállomásokat telepítettek. Mai szemmel is elképesztõ,

hogy a németek már olyan állomásokat is tudtak abban az idõben létrehozni, amelyek képesek vol-

tak kilenc hónapon keresztül, megszakítás nélkül mûködni úgy, hogy naponta többször továbbítot-

ták a mérési adatok sokaságát.

A következõ idõkben már azon töprengtek a németek, hogy jó lenne az északi adatok mellett azt is

tudni, hogy az adott pillanatban milyen idõjárás van például az angol partoknál... Tudták, hogy

oda sem meteorológusokat, sem automata állomásokat nem telepíthetnek. Ezért kifejlesztettek egy

bójához hasonló, vízbe merülõ, vízhatlan szerkezetet, amely alig volt nagyobb egy futball-labdánál.

A szerkezetbe helyezték a telep mellé a mûszereket és azok kiálló antennáit. A sajátos szerkezetet

tengeralattjáró telepítette sekély, tengerpart közeli helyeken, oly módon, hogy a fenékhez horgo-

61

nyozták olyan hosszúságú kötéllel, hogy az a víz felszínére emelkedõ szerkezetet rögzítse. A szer-

kezet 12 óránként kiemelkedett, gyorsan megmérte az adatokat, rejtjelezve továbbította rádióján,

majd azonnal lemerült. Az eljárást a berendezés folyamatosan, a beállított ütemben végezte. Felde-

rítése körülményes volt, mivel a víz felszíne alatt több méterrel „várakozott”. Emellett további ne-

hézséggel járt, hogy vízfelszíni mûveleteket hajnalra és alkonyatra idõzítették, ami a vizuális felde-

rítést lehetetlenné tette...

Az alattomos kis szerkezet sok gondot okozott a brit elhárításnak. Tudtak adásairól, de nem tud-

ták bemérni vagy megtalálni. Végül Londonban egyszerû megoldást eszeltek ki a szerkezetek meg-

semmisítésére. Kihirdették a halászok körében, hogy amelyik hajó legénysége ilyen szerkezetet be-

szolgáltat a hadseregnek, ezer font jutalomban részesül. Ezer font nagy pénz volt — különösen ab-

ban az idõben. Így a német automata idõjárásjelzõ szerkezetek fõ ellenségévé az angol halászok

váltak. Gyûjtötték is szorgalmasan.

Egyszer a német telepített meteorológusok arra lettek figyelmesek, hogy a környékükön több ide-

gen lábnyom tûnt fel. Rájöttek, hogy brit és norvég kommandósok téli kiképzése folyik. Visszahú-

zódtak hókunyhóikba, leadták a vészjelet, de ki sem merték dugni az orrukat. A kommandósok két

hónapig maradtak, addig tartott a bújócska. Az élelem elfogyott, szinte már éheztek, de nem adták

fel magukat. Persze akkor még sorra aratták gyõzelmeiket a németek...

A háború végén történt viszont, hogy egy Grönlandon telepített csoportról egyszerûen elfeledkez-

tek. A szövetségesek nem törõdtek velük, a német szakszolgálat pedig elégette a dokumentumokat,

melyekbõl kideríthetõ lett volna az utolsó csoportok kiküldési helye. Leegyszerûsítették az esetet,

hivatalosan eltûntnek nyilvánították õket. Ha már ott voltak, dolgoztak. A nagy hidegben szánhú-

zó kutyáik segítségével bejárták a vidéket és természettudományos adatokat gyûjtöttek. Végül

1945 szeptemberében kaptak választ az éterbe sugárzott adásaikra, de nem a honi kiküldõiktõl,

hanem a norvégoktól, mivel a jelek szerint õk tudták, hogy mivel foglalkoztak a német katonák a

sarkvidéken. A norvégek úgy döntöttek, nem hagyják veszni õket, hiszen a német hadsereg sem a

valóságban, sem jogilag már nem létezett.

A német meteorológusoknak, az értük küldött norvég halászhajón, úgy ért véget a háború, hogy so-

ha nem lõttek, sõt, még ellenséges katonát sem láttak...

(Az összeállítás Henry Hamilton: A második világháború titkai címû könyve alapján készült. U. M.)

A HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI ÉS HATÁSAI

Politikai következmények

A Horthy Miklós nevével fémjelzett rendszer a háborúban elszenvedett vereség nyomán összeomlott. Az or-szág személyi és anyagi veszteségei pótolhatatlannak tûntek. Mivel az ország területe — az elsõ világhábo-rúval szemben — hadszíntérré vált, Budapest ostroma, a több nagyvárosban vívott harcok, a sorozatos bom-ba- és tüzérségi támadások, a közlekedési csomópontok és hidak megsemmisülése jelezte a veszteségek mér-tékét. Ehhez járult hozzá az is, hogy elõször a németek és a nyilasok vitték nyugatra, majd a benyomuló szov-jet és román csapatok vitték keletre a fellelhetõ értékeket. Az 1938-as nemzeti jövedelem ötszöröse, a nem-zeti vagyon mintegy 40%-a pusztult el. A gyáripari berendezések 54%-a, a vasúti sínhálózat 40%-a, a moz-donyok kétharmada, a nagy hidak döntõ többsége, az állatállomány (ló, sertés, marha, juh) 44-80%-a pusz-tult el, illetve „veszett el”.

Az emberéletben elszenvedett veszteségek ennél is megrendítõbbek voltak. Az elsõ világháborúban a 21milliós lakosságból 530 ezer fõ, 2,5% veszett oda. A második világháborúban a 14,5 milliós lakosság (a visz-szacsatolt részekkel együtt) mintegy 6,2%-a, majdnem 900 ezer fõ esett áldozatul. Közülük 300-350 ezerretehetõ a katonák, közel 500 ezerre a zsidók száma, a többit a civil lakosság áldozatai teszik ki. Ennél nagyobbveszteséget csak Lengyelország és a Szovjetunió, ezzel megegyezõt Németország szenvedett el. A népességhalálozási vesztesége mellett több százezer katona került orosz, illetve nyugaton a szövetségesek fogságába.Jelentõs volt azok száma, akiket a Szovjetunióba hurcoltak ún. „málenkij robot”-ra, hogy a hadifoglyokkalegyütt némileg pótolják a saját — szintén óriási — emberveszteségeiket. Visszacseng Hitler korábban már

62

idézett 1939. évi nyilatkozata, mely szerint a magyarok „túl sokat akarnak... túl olcsón”. Az ország a Nagy-Magyarország iránt táplált — és talán érthetõ — vágyaiért iszonyatos árat fizetett.

Az ország területének és népességének változásai (1938—1941)Terület/km² Népesség/fõ

Az 1920. évi békeszerzõdés alapján 92 963 9 318 456*Az elsõ bécsi döntés alapjánvisszacsatolt területek 12 103 1 057 323*Az 1939 márciusában visszacsatoltkárpátaljai terület 12 171 698 385*A második bécsi döntés alapjánvisszacsatolt területek 43 492 2 577 291*A Jugoszlávia elleni hadba lépés után visszacsatolt területek 1941. április 11 475 1 028 118**Összesen: 172 204 14 679 573* Az 1941. január 31-i népszámlálás ideiglenes eredménye.** Az 1941. október 10-i népszámlálás ideiglenes eredménye.Az elsõ bécsi döntés alapján visszacsatolt területek: 1938. november 2.A második bécsi döntés alapján visszacsatolt területek: 1940. augusztus 30.Forrás: Magyar Statisztikai Zsebkönyv, 1942. Budapest, 1943. 43. pont.

A magyar hadsereg embervesztesége a Szovjetunió elleni háborúban (1941—1944)*

Veszteségnem Tiszt Tiszth. Legénység ÖsszesenHalott, elesett és meghalt 2052 695 34 743 37 490Sebesült 5052 1428 81 816 88 296Hadifogoly 153 61 5541 5755Eltûnt** 1840 834 122 216 124 890Összesen 9097 3018 244 316 256 431

* 1944. november és 1945. április között a magyar hadsereg vesztesége kb. 50-55 ezer fõ.** A magyar hatóságok eltûntnek tekintettek mindenkit, akinek a sorsáról nem rendelkeztek hivata-

los értesüléssel.Forrás: Stark Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége. Budapest, 1989. 17—18 pont.

IDÕGÉPAz 1946 és 1970 közötti események kronológiája

1946február 1. A nemzetgyûlés elfogadja a királyság megszüntetésérõl, a köztársasági államforma elfoga-

dásáról szóló I. tc.-et. Köztársasági elnök: Tildy Zoltán.február 4. A köztársasági elnök Nagy Ferencet nevezi ki miniszterelnökké.február 27. Aláírják a magyar—csehszlovák lakosságcsere-egyezményt.március 1. A Népbíróság kötél általi halálra ítéli Szálasi Ferencet és 6 társát.március 5. Megalakul a Baloldali Blokk.május 7. A Külügyminiszterek Tanácsának döntése Párizsban a trianoni határok visszaállításáról.június 26. A nemzetgyûlés elfogadja a szénbányák államosításáról szóló törvényt.augusztus 1. Kibocsátják az új pénzt, a forintot.november 28. Miniszterelnöki rendelet a nagy nehézipari üzemek államosításáról.

1947január 14. A Nemzetgyûlés törvényben törli el a különbözõ rangokat, címeket, méltóságokat.február 10. A szövetséges nagyhatalmak és Magyarország képviselõi Párizsban aláírják a békeszerzõdést.

63

május 30. Lemondásra kényszerítik a Svájcban tartózkodó Nagy Ferenc miniszterelnököt.augusztus 31. Országgyûlési („kék cédulás”) választások, az MKP relatív többséget (22%) szerez.szeptember 30. Hazatér a százezredik hadifogoly a Szovjetunióból. A honvédségnél bevezetik a „bajtárs”

megszólítást.november 21. A bankok államosítása.

1948március 5. Miniszterelnöki rendelet a dolgozók iskoláinak megszervezésérõl.március 14. Elsõ ízben ítélik oda a Kossuth-díjakat.április 29. Törvény a 100 fõnél több munkást foglalkoztató üzemek államosításáról.június 12. Az MKP és az SZDP egyesül, létrejön a Magyar Dolgozók Pártja.július 31. Átadják a csillebérci úttörõtábort és az úttörõvasutat.augusztus 1. A honvédségnél bevezetik a szovjet tanácsadói intézményt.szept. 6,7. Létrehozzák az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH). A köztársasági elnök kinevezi Farkas Mi-

hályt honvédelmi miniszterré (1949. május 1-jétõl vezérezredesi rendfokozatban).szept. 17. Rendelet a szakérettségire elõkészítõ tanfolyamok létrehozására.október 1. Az általános hadkötelezettség bevezetése.

1949január 20. Magyarország részvételével megalakul a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, a KGST.február 18. A politikai tiszti (egyben társparancsnoki) rendszer bevezetése.február 19. A szocialista versenymozgalom kezdete.márc., okt. A Klapka, majd a Petõfi hadrend bevezetése, a nagyarányú fejlesztés kezdete.április 4. Kezdetét veszi a Munkára Harcra Kész mozgalom, az MHK.május 15. Egypárti országgyûlési választásokat tartanak; a Hazafias Népfront jelöltjeire a választók

96%-a szavaz.augusztus 18. Az Országgyûlés elfogadja az új alkotmányt.október 15. Kivégzik Rajk Lászlót és több társát.december 28. Államosítják a 10 fõnél több munkást foglalkoztató üzemeket.

1950márc., nov. A Rákóczi, majd a Kossuth hadrend bevezetése a honvédségnél.május 7. Felavatják az újjáépített Ferihegyi repülõteret.június 18. Megalakul a Dolgozók Ifjúsági Szövetsége, a DISZ.augusztus 1. A papi békemozgalom kezdete.szeptember 7. A szerzetesrendek feloszlatása, négy kivételével.

1951április 29. Gyorsvasút közlekedik Budapest és Csepel között.április vége Letartóztatják Kádár Jánost és több társát.május 1. A honvédségi díszszemlén megjelenik a szovjet mintájú egyenruha. A honvédség megneve-

zése Magyar Néphadseregre változik.június 17. Megkezdik a „volt kizsákmányolók” kitelepítését Budapestrõl.július 18. Rendelet a levelezõ oktatás bevezetésérõl az egyetemeken és a fõiskolákon. szept., nov. A Néphadsereg Napját elõször ünneplik. Bevezetik az „elvtárs” megszólítást.nov. 7.,11. Átadják a Sztálinvárosi Vasmû elsõ üzemeit és az Inotai Erõmûvet.november 11. Bevezetik a dolgozók egységes társadalombiztosítási nyugdíját.

1952február 17. A házingatlanok államosítása. Két új hadrend kiadása.május 18. Bevezetik a felvételi vizsgákat a felsõoktatásban.augusztus 14. Rónai Sándort az országgyûlés elnökévé, Dobi Istvánt az Elnöki Tanács elnökévé, Rákosi

Mátyást a Minisztertanács elnökévé választják.1953

január 1. Megszûnik a társparancsnoki, létrejön a politikai helyettesi rendszer az MN-ben. január 10. A Minisztertanács eltörli a kereseti és vagyonadót.

64

március 5. Sztálin halála. június 27—28. Az MDP KV ülése az elkövetett hibákról és azok kijavításáról.július 4. Megalakul a Nagy Imre-kormány.július 26. A Minisztertanács megszünteti az internálásokat és a kitelepítéseket.augusztus 20. Felavatják a Népstadiont.szeptember 1. A haderõcsökkentés elsõ üteme, a nyíregyházi huszárhadosztály megszûnése.

1954március 9. Átadják a tiszalöki duzzasztómûvet.július 4. A labdarúgó-világbajnokság döntõjében a magyar csapat 3:2-re vereséget szenved Német-

országtól; kisebb zavargások Budapest utcáin.július 22. Kádár János és több kommunista kiszabadul a börtönbõl.október 23—24. Megalakul a Hazafias Népfront. A haderõcsökkentés 2. ütemének kezdete.

1955március 15. A Honvéd Akadémia felveszi a Zrínyi Miklós nevet.március 25. A Kossuth Klubban megalakul a DISZ Petõfi Köre.április 18. Az országgyûlés felmenti Nagy Imre miniszterelnököt.május 14. Aláírják a szocialista országok képviselõi a barátsági, együttmûködési és kölcsönös segít-

ségnyújtási szerzõdést (Varsói Szerzõdés).december 12. Kazincbarcikán felavatják a Borsodi Vegyi Kombinátot.december 14. Magyarországot felveszik az ENSZ tagállamai sorába.

1956febr. 14—25. Az SZKP XX. kongresszusa.június—július Felavatják a Péti Nitrogénmûvet, megnyitják a Keleti-fõcsatornát.július 18—21. Az MDP KV felmenti Rákosi Mátyás elsõ titkárt, utódja Gerõ Ernõ.október 6. Rajk László és társai újratemetése. Indul a haderõcsökkentés 4. üteme.október 23. A budapesti egyetemisták tüntetése fegyveres felkelésbe csap át, a forradalom és szabadság-

harc kezdete.október 24. Az Elnöki Tanács Nagy Imrét nevezi ki miniszterelnökké. Statárium kihirdetése. Harcok Bu-

dapesten.október 25—27. A Parlament elõtti tüntetõkre tûzet nyitnak, sok a halott és a sebesült. Vidékre is átterjednek

a tüntetések és a harcok. Miskolcon és Mosonmagyaróváron a tömegbe lõnek. Nagy Imre át-alakítja kormányát.

október 28—29. Nagy Imre nemzeti demokratikus forradalomnak minõsíti a felkelést. A szovjet csapatok ki-vonulnak Budapestrõl.

október 30—31. A Köztársaság téri pártház ostroma, a tömeg 24 védõt meglincsel. Az MDP feloszlik, meg-alakul az MSZMP. Az SZKP KB utasítást ad a forradalom katonai leverésére. Bejelentik azegypártrendszer megszûnését.

november1—3. A kormány deklarálja az ország semlegességét, kilépését a Varsói Szerzõdésbõl. Kádár Já-nos elhagyja a fõvárost és tárgyalásokat kezd a szovjetekkel. Az ENSZ november 4-ére tûziki a magyar kérdés megtárgyalását. Átalakul a kormány.

November 4. A szovjet csapatok katonai mûveletet indítanak Budapesten, Nagy Imre a jugoszláv nagykö-vetségre menekül. Kádár János vezetésével megalakul a Magyar Forradalmi Munkás-Pa-raszt Kormány.

nov. 11—12. A fegyveres ellenállás vége. Az Elnöki Tanács felmenti a Nagy Imre-kormányt és megválaszt-ja a Kádár-kormányt.

november 22. Nagy Imre és társai elrablása.december A rögtönbíráskodás, internálás, gyülekezési tilalom bevezetése. Az MSZMP KB elsõ ülése az

októberi felkelést ellenforradalomnak minõsíti.1957

január—február Az MN újjászervezése elkezdõdik. Megalakul a Munkásõrség. március 21. A Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ megalakulása.

65

április 13. Az éjszakai kijárási tilalom feloldása Budapesten.július Megjelennek az MSZMP agrárpolitikai tézisei a mezõgazdaság kollektivizálásáról .szeptember 10. A magyar kérdés tárgyalása az ENSZ-ben.november 3,17. A rögtönbíráskodás megszüntetése. A Munkástanácsok feloszlatása.december 28. Elnöki tanácsi tvr. a termelõszövetkezeti tagok... nyugdíjáról.

1958január 28. Münnich Ferencet választják miniszterelnökké.március 1. A Magyar Televízió megkezdi a rendszeres mûsorsugárzást.április 1. Megalakulnak az MN magasabb egységei, egységei.április 27. Új egyenruha rendszeresítése a „szovjet” mintájú helyett. június 15. Megérkezik a Hanság lecsapolására az elsõ KISZ építõbrigád.június 16. A LB Népbírósági Tanácsának ítélete alapján kivégzik Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes

Miklóst.1959

március 19. Elnöki Tanács 1959. 7. tvr. a mezõgazdasági termelõszövetkezetekrõl.április 3. Az elsõ részleges amnesztia.október 8. Légvédelmi rakétakomplexumokat létesítenek a Magyar Néphadseregben.

1960április 1. A második részleges amnesztia.május 17. Honvédelmi miniszterré nevezik ki Czinege Lajos altábornagyot.október 3. Kádár János beszédet mond az ENSZ-ben.

1961január 5. Bejelentik, hogy a szántóföldek 82%-án szocialista nagyüzemek gazdálkodnak.augusztus 1. Székesfehérváron hadseregparancsnokság alakul.augusztus 26. Kivégzik a felkelõk utolsó csoportját.szeptember 13. Ismét Kádár Jánost választják miniszterelnökké.okt.—dec. Hatályba lép az új oktatási törvény, majd az új büntetõ törvénykönyv.

1962április 29. Befejezõdik a Barátság kõolajvezeték és a Béke villamos távvezeték építése.június 15. Átadják az újjáépített Déli pályaudvart.október 17. Az ún. kubai rakétaválság miatt a Magyar Néphadsereget teljes harckészültségbe helyezik.nov. 20—24. Az MSZMP VIII. kongresszusa: „A szocializmus alapjainak lerakása befejezõdött”.december 20. Az ENSZ leveszi napirendjérõl a magyar kérdést.

1963március 22. Általános amnesztia az 1956—1958-ban elítéltek számára.április 2. Az MSZMP KB határozata a felsõoktatás felvételi rendjérõl, a származás szerinti kategori-

zálás megszüntetésérõl.aug., nov. Az utolsó faluba is bekötik az áramot. Átadják az Astoria aluljárót.

1964júl.—szept. Útlevél nélkül utazhatnak a magyar állampolgárok Lengyelországba, vízum nélkül Bulgáriába.október 14. Hruscsov leváltása, Brezsnyev beiktatása az SZKP élén.november 21. Az újjáépített Erzsébet híd felavatása.

1965június 13. Felemelik az alacsony nyugdíjakat, a családi pótlékot, a hadirokkant járadékot.június 30. Megalakul a Kállai Gyula vezette kormány.november 28. A Tiszai Vegyikombinát felavatása.

1966május 25—27. Az MSZMP KB határozata a gazdasági mechanizmus reformjáról.október 1. Cegléden hadtestparancsnokság alakul.

66

november 11. A választójog reformjáról szóló törvény elfogadása.november 28. Nagyköveti szintre emelik az amerikai—magyar diplomáciai kapcsolatokat.

1967január 29. Bevezetik a gyermekgondozási segélyt, a gyes-t.április 14. Losonczi Pált az ET elnökévé, Fock Jenõt miniszterelnökké választják.július 6. MT-határozat a 44 órás munkahét fokozatos bevezetésérõl.szeptember 1. Három katonai fõiskola alakul, megszûnik az Egyesített Tiszti Iskola.

1968január 1. Életbe lép az új gazdasági mechanizmus.aug. 20—21. Csehszlovákia elleni intervenció, magyar csapatok részvételével.október 21—31. A magyar csapatokat kivonják szlovák területrõl.

1969július 1. Bevezetik a kalauz nélküli villamosokat és buszokat Budapesten.július 21. Az elsõ ember a Holdon (Neil Amstrong).

1970március 4. Új útlevélrendelet kiadása. Nyugatra turistaként 3, látogatóként 2 évente lehet utazni.április 2. Felavatják a metró Örs vezér tér és Deák tér közötti szakaszát.

Rákosi-éra, Varsói Szerzõdés, Kádár-korszak

A párizsi békeszerzõdés elõírásai (1947. február 10.) további szankciókkal büntették Magyarországot. Lénye-gében meghagyták a korábbi trianoni határokat Magyarország hátrányára oly módon, hogy Pozsonnyal szem-ben három Duna-parti falut Csehszlovákiához csatoltak. Elõírták, hogy a magyar haderõ létszáma a határõr-séggel és a folyamõrséggel együtt sem haladhatja meg a 65 ezer fõt. Légiereje létszámban az ötezer fõt, gé-peinek száma a 90 darabot nem lépheti túl. A hadifoglyok sorsáról a „mihelyt lehetséges, hazaszállítandók”elõírás intézkedett. A békeszerzõdés határozott a kárpótlásról is. Elõírta, hogy Magyarország fizessen a Szov-jetuniónak 200 millió, Jugoszláviának és Csehszlovákiának 100 millió USA-dollárt (70:30% arányban). Be-tiltotta a fasiszta, a revizionista szervezeteket, és megtiltotta ilyenek létrehozását. A IV. rész kimondta: „A je-len szerzõdés életbelépését követõen minden szövetséges fegyveres erõt 90 napon belül Magyarországról visz-sza kell vonni”, majd sejtelmesen folytatta: „mindazonáltal a Szovjetuniónak fennmarad a joga magyar terü-leten oly fegyveres erõk tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a Szovjet hadseregnek az ausztriaiszovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa”. A szovjet csapatok 1955. évi kivonásaAusztriából megtörtént, de Magyarországon itt maradtak, ezúttal már a Varsói Szerzõdés keretében 1991-ig.Általában az „ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok” megnevezés volt használatos.

További súlyos gondokat okozott a kitelepítés, az erõszakos lakosságcsere is. A Magyarországról kitelepí-tett svábok, a Szlovákiából betelepített magyarok majdnem ugyanazt írták a tehervagon falára: „Isten veled,Hazánk” — „Isten veled, Szülõföld”.

Magyarország sorsát a háborús vereség, az óriási veszteségek, a katonai megszállás, a békeszerzõdés elõ-írásai, a Szovjetunió érdekszférájába való tartozás határozta meg a következõ fél évszázadban.

Az 1945-tõl 1948-ig tartó átmeneti idõszakban a többpártrendszerû parlamenti kormányzás, az ún. népidemokrácia valósult meg. Ám miután a szövetségesek Magyarországot a szovjet érdekszféra részének ismer-ték el, már ekkor megkezdõdött az ország szovjetizálása, az egypártrendszer, a proletárdiktatúra bevezetésé-nek elõkészítése.

1948—49-ben megtörtént a fordulat. A kommunista párt (MKP) a hatalom kizárólagos birtokosa lett, meg-kezdte a szocialista társadalmi, gazdasági, politikai rendszer kiépítését. A törvénysértésekkel és személyi kul-tusszal párosuló Rákosi-korszak lényegét tekintve az 1956-os forradalomig tartott. Közben nem szabad elfe-lejteni azt az áldozatos munkát, amelyet a lakosság végzett a háborús károk helyreállítása, az ország újjáépí-tése terén. Ezt az idõszakot emellett olyan események, történések is jellemzik, mint a földosztás, az államo-sítás, a beszolgáltatási kötelezettség, a pártállam és a rendõrállam, az államvédelmi hatóság (ÁVH) kiépülé-se, a túlzott iparosítás, az erõszakos kollektivizálás, a koncepciós perek, a hadsereg óriásira duzzasztása, majd

67

csökkentése, teljes és drasztikus vezetõgarnitúra-váltás stb. Ugyanakkor kiugró sikerek a sport és kultúra te-rületén, a tanulás lehetõségének kiterjesztése széles néptömegekre. (Kivétel az „osztályellenség”). A túlzómértékû beruházások, a jóvátétel terhei, a nagy párt- és államapparátus, a nemzetbiztonsági és fegyveres erõkfenntartásának költségei nem tették lehetõvé az életszínvonal javítását, amely a háború elõtti békeévnél is ala-csonyabb volt.

A lakosságnak már elege lett a háborúból, a nélkülözésbõl, az örökös áldozatvállalásból, melyet még a dik-tatúra túlkapásai is tetéztek. Az 1956. évi õszi forradalom hõsies kísérlet volt az igazi demokrácia megterem-tésére, a nemzeti érdekek érvényesítésére, a függetlenség visszaszerzésére. A nyugati hatalmak a segítség-nyújtás helyett inkább a nemzetközi status quo fenntartásában, mint egy lehetséges konfliktus vállalásábanvoltak érdekeltek. A forradalom elbukott, mert leverték. Jött a teljesen értelmetlen és szégyenteljes megtor-lás, majd a konszolidáció.

A következõ idõszakot népiesen Kádár-korszaknak szokás nevezni, amelyben a történelem már harmad-szor ismételte meg magát. Ferenc József a szabadságharc leverése és a megtorlás után, Horthy kormányzó afehérterror után, Kádár János az 56-os forradalom leverését és a megtorlást követõen került hatalomra.

Mindhárom — egyébként minden tekintetben különbözõ — vezetõ idõvel a korának nemzetközileg is el-fogadott vezetõjévé vált.

Kádár János, a realitásokkal is számolva, relatív mozgásteret biztosított az ország fejlõdésének, az élet-színvonal emelésének. A „nagy testvér” szeme láttára és bosszúságára Magyarországot a nyugatiak „gulyás-kommunizmusnak” és „frizsider-szocializmusnak” nevezték, vagy a „legvidámabb barakk” címmel illették aviszonylagos jólét és szociális biztonság miatt. Az ország gazdasága azonban az új gazdasági mechanizmusokozta átmeneti fellendülést követõen a KGST és a Varsói Szerzõdés keretei között fejlõdésképtelennek bi-zonyult és amortizálódott.

68

4. fejezet

A HONVÉDSÉG HELYZETE

A VILÁGHÁBORÚ UTÁN

A néphadsereg megalakulásaA raktár és a ruházati ellátás helyzete 1946 és 1950 között

A raktár tevékenysége 1950 és 1953 közöttAz intézet helyzete és tevékenysége 1953 és 1956 között

Az intézet az 1956-os forradalom idejénVáltozások 1956 után

Kalandozások. Dr. Balázs György — a reformer, aki szót értett a miniszterrel

69

Az 1947-es békeszerzõdés összesen 70 ezer fõs haderõ fenntartását engedélyezte Magyarország számára. Amagyar haderõ az elsõ idõszakban fõleg az újjáépítést elõsegítõ alakulatokból (vasút-, útépítõ, romeltakarítóstb. alegységekbõl, egységekbõl) állt. A hidegháborús viszonyok miatt azonban — fõleg Jugoszlávia Komin-formból történõ kizárása után (1948. június 28.) — Moszkva az ellenõrzése alá tartozó országoktól nagyobblétszámú hadseregek felállítását és fegyverben tartását követelte meg. Magyarország is ezen országok közétartozott. Már nem számított a békeszerzõdés által szabott korlát sem. A komoly harcérték nélküli magyarhonvédség így egy-két év alatt számottevõ erõt képviselõ hadsereggé duzzadt. 1948 szeptemberében a ma-gyar fegyveres erõk — ember- és felszerelés-hiánnyal küzdõ — 2 gyalogos- és 1 mûszaki hadosztályból állt.1950 nyarán viszont már 9 gyalogos-, 2 páncélos-, 1 gépesített hadosztályból, 4 tüzérdandárból, 9 légvédel-mi hadosztályból, 3 utászdandárból, 1 lovassági és 1 híradódandárból, 3 nehézpáncélos- és 1 felderítõezred-bõl állt a szárazföldi haderõ. A felsorolt szervezetek összlétszáma megközelítette a 200 ezer fõt. A légierõ ál-lománya ekkor már 53 ezer fõre növekedett, a hadrendbe állított gépek száma — az engedélyezett 70 helyett— elérte az 500-at. Így az ÁVH (Határõrséggel együtt) 53 ezres sorállományát is figyelembe véve, a magyarfegyveres erõk összlétszáma meghaladta a 300 ezer fõt. Ez több volt, mint a 19. század utolsó harmadában aközös osztrák—magyar hadsereg békeállománya.

A néphadsereg megalakulása

A Magyar Néphadsereg — új névvel — a csúcslétszámot 1952-ben érte el 211 411 fõvel. A korlátlan pártel-lenõrzés kinyilvánításaként egyszerûen csak bejelentették, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának fõtitkáraegyúttal a Magyar Néphadsereg parancsnoka is lesz.

A magas létszámot, a nagy háborús veszteségek után úgy érték el, hogy minden nagykorú fiatalt besoroz-tak, a szolgálati idõt több fegyvernemnél három évre emelték és ösztönözték a „továbbszolgálást”. A nagyhaderõ létrehozása elsõsorban Jugoszlávia ellen irányult (Tito, a láncos kutya). Ekkora hadsereg megalakítá-sa, felszerelése és fenntartása óriási ráfordításokat igényelt. Fõleg, ha figyelembe vesszük az újjáépítés, a jó-vátétel, az iparfejlesztés (vas és acél országa), az óriási párt- és államapparátus terheit is. 1950 és 1952 közöttaz állami költségvetés mintegy 25%-át fordították hadi kiadásokra. Az egyébként rosszul fizetett hadseregegyetlen évi bére többet tett ki, mint az oktatásra fordított 5 évi fejlesztés összege, a katonai híradás 2 évi költ-sége a Posta 5 évi fejlesztési keretével volt egyenlõ. Nem csoda, hogy az életfeltételeket csak különbözõ meg-szorításokkal, pl. kötelezõ terménybeadás (beszolgáltatás) vagy békekölcsönjegyzés módszerével lehetettfenntartani.

A hadseregfejlesztés kezdeti fázisában a horthysta tisztek szakértelme nélkülözhetetlen volt. A szolgálatrajelentkezõ tiszteket nemcsak fogadták, hanem elõmenetelben, pl. rendfokozati elõléptetésben sem gátolták.Ennek ellenére a 20 024 tartalékos tisztbõl csak 1750 fõt, a 25 247 tartalékos altisztbõl 1289 fõt vettek át aMagyar Királyi Honvédség egykori állományából. Teljes bizalmat azonban sem a magyar, sem a szovjet ve-zetõk részérõl nem élveztek. 1948 végétõl rendszeresítették a szovjet katonai tanácsadókat, akik ezredszintigvoltak résztvevõi a katonai szervezetek munkájának.

Részben a parancsnokló tisztikar ellenõrzésére, részben a politikai nevelõmunka, a politikai oktatás irányí-tása céljából hozták létre a politikai tisztek intézményét is, a szovjet fegyveres erõk szervezési gyakorlatát kö-vetve. A parancsnokok mellett társparancsnokok lettek a kijelölt politikai tisztek — zászlóaljtól fölfelé. A HMPolitikai Fõosztályt — a miniszter elsõ helyetteseként — irányító politikai vezetõ közvetlen alárendeltségé-be tartoztak. Az általános politikai felügyelet mellett a helyi pártszervezetek irányítása is feladatuk volt. Ahadseregen belül lényegében ugyanolyan kettõs struktúra alakult ki, mint az államigazgatás területén. A fel-adatokat a politikailag megbízhatóbb pártkáderek határozták meg, a végrehajtás pedig a felkészültebb szak-emberekre hárult. Ez azonban nem tartott túl sokáig.

A tömeghadsereg természetesen nagy számban igényelt új tiszthelyetteseket, tiszteket és tábornokokat. Apolitika igényeinek megfelelõen a munkás- és parasztfiatalok jutottak új lehetõségek kapujába. Nagy gondotokozott a sok katona elhelyezése is. Laktanyaépítési programok kezdõdtek, de általános volt a táborozás, akatonák terepen, sátorban való elhelyezése is.

Az óriási létszámigényt úgy hidalták át, hogy a katonai elõképzettség nélküliekkel is sietve, hat hónaposgyorsított tanfolyamokon ismertették meg a legfontosabb katonai tudnivalókat, majd helyezték beosztásbaõket. Késõbb lényegében minden haderõnemnek, fegyvernemnek, szakszolgálatnak volt külön tiszti iskolája:Lövész, tüzér, páncélos, híradó, hadtáp, politikai, repülõ, mûszaki... stb., sõt, még sporttiszti iskola is létesült

70

— a teljes felsorolás igénye nélkül. Akkor a politikai megbízhatóság volt a döntõ. Az új káderek beáramlásahatalmas méretû volt, szinte minden területre kiterjedt. A képzettségi szint viszont csökkent. 1954-ben a tá-bornoki karnak mindössze 1/3-a, a tisztikarnak pedig 15%-a rendelkezett középfokú vagy magasabb végzett-séggel. A többieknek a gyorsított állami oktatási lehetõségek segítségével kellett a megfelelõ végzettségetmegszerezni. Ilyen volt a szakérettségi, illetve az esti és levelezõ oktatás bevezetése a közép- és felsõfokú ok-tatásban. Késõbb már az 1-2 éves tiszti iskola is lényegesen több katonai ismeretet adott, majd késõbb egyretöbb akadémiai, egyetemi végzettségû, sõt tudományos fokozattal rendelkezõ tiszt, tábornok került vezetõ be-osztásba a néphadseregben. Az új tisztek megjelenésével a horthysta tisztikar folyamatosan eltûnt a hadseregkötelékébõl, mert már lassan kiöregedett, illetve már nem volt rájuk szüksége az új vezetésnek.

Mindezek mellett a koncepciós perek a hadsereget sem kímélték. Az 1950-es, úgynevezett tábornokper-ben 12 tábornokot és fõtisztet végeztek ki, 13-at életfogytiglani börtönre ítéltek. Másokat, például PálffyGyörgy tábornokot már a Rajk-perben elítélték.

1953-ban, Sztálin halála, majd az SZKP XX. kongresszusa után gyökeres fordulat állt be mind a magyarpolitikában, mind a Magyar Néphadsereg területén. Több ütemben csökkentették a korábban óriásira duzzasz-tott hadsereget. 1956 elején már csak 139 746 fõ volt a hadsereg összlétszáma. A hadseregbõl kikerült tisz-tek, tiszthelyettesek ezreit csak nagy nehézségek árán sikerült elhelyezni, így velük is nõtt az elégedetlen tö-meg.

1956-os forradalom idején a néphadsereg részben vagy teljesen vezetés nélkül maradt. Az alakulatok, in-tézetek parancsnokai nem kaptak utasítást vagy parancsot. A minisztérium sürgetésükre sztereotip választadott: „Cselekedjen belátása szerint”. A szovjet csapatok támadásakor, november 4-én a vezetõitõl megfosz-tott (a szovjetekkel tárgyaló magyar katonai vezetõket tõrbe csalták és elfogták) és a több megtévesztéssel el-bizonytalanított hadsereg nagyobb ellenállást nem tanúsított. Külföldrõl segítségre nem számíthatott. „AzEgyesült Államok nem javasolja és sohasem javasolta, hogy a védtelen lakosság nyílt forradalmat kezdjen az-zal a hatalommal szemben, amelynek legyõzésére nem képes” — mondta az Egyesült Államok elnök. A for-radalom leverése után, a karhatalmi tevékenységet követõen több ütemben megkezdõdött a Magyar Néphad-sereg újjászervezése. A hivatásos állománynak ún. tiszti nyilatkozatot kellett aláírnia, ez volt a feltétele a had-sereg kötelékében való további szolgálatnak.

A helyzet a hatvanas évek elejével — fõleg az amnesztiákat követõen — konszolidálódott. A néphadseregfejlesztésére új elképzelések születtek, melynek része volt az oktatás színvonalának jelentõs növelése is. Atiszti iskolákon 4 éves, fõiskolai szintû oktatást vezettek be. A végzõsök a katonai diploma mellett polgári fel-sõfokú végzettséget is szereztek. Így már nem fordulhatott elõ, hogy létszámcsökkentés vagy egészségi prob-lémák esetén nem tudtak a polgári életben elhelyezkedni. Az oktatási színvonal emelése megfelelt a néphad-sereg fejlesztési célkitûzéseinek és a kor követelményeinek.

Az 1966-ban végzett elsõ teljes évfolyam már az 1968-as „új gazdasági mechanizmus” kérdéseire is fel-készült, és kérdéseibõl államvizsgázott. Megkezdõdött a hadsereg minõségi fejlesztésének idõszaka...

A Magyar Néphadsereg 1968-ban részt vett a csehszlovákiai bevonulásban, majd fegyveres beavatkozásnélkül, rövid idõ elteltével kivonult. A szovjetek viszont a bizonytalan helyzet miatt továbbra is Magyaror-szágon maradtak.

A raktár és a ruházati ellátás helyzete 1946 és 1950 között

Néhány tiszt, tiszthelyettes és polgári alkalmazott a demokratikus hadsereg tagjaként 1945 tavaszán a Darócziúti raktárban jelentkezett munkára. Feladatuk az volt, hogy a harcok színhelyévé vált, bombatalálatokkal le-rombolt épületek között próbálják meg kialakítani a további munkavégzés feltételeit. Nem volt könnyû dol-guk. Temetetlen halottak, elhagyott fegyverek, lõszerek és robbanóanyagok elszállításáról, a rengeteg törme-lék eltakarításáról, az épen maradt épületek berendezésérõl, a szakmai munkavégzés beindításáról kellett gon-doskodniuk.

A létszám folyamatosan emelkedett, az alkalmilag felvettekkel együtt 100-150 fõre növekedett. Akko-riban a szervezetet Ruházati Részvénytársaságnak nevezték. A szakmai munkát egy átvételi tiszt irányítot-ta. Az irodai munka a parancsnoki épület földszintjén folyt, mivel az emeleti részt bombatámadás rombol-ta le. Az anyagok fogadását a készruharaktár földszintjén végezték, mivel azt lehetett a leggyorsabbanhelyreállítani.

A raktár területének és épületének rendbetétele mellett szükség volt arra, hogy a különbözõ helyeken el-

71

hagyott, visszamaradt, lefoglalt kincstári ruházati és felszerelési anyagokat, lovakat és jármûveket felkutas-sák, összegyûjtsék és a raktárba szállítsák. A létrehozott 6 begyûjtõ csoport elõbb a fõvárosban és a környé-kén, majd ország egész területén végezte munkáját. A csoportok tagjait orosz—magyar kétnyelvû igazol-vánnyal látták el. Az anyagok és eszközök többsége eltûnt vagy megsemmisült a háború utolsó idõszakában,de az akkori viszonyok között minden egyes fellelhetõ darabra szükség volt, mert az ipar még hosszú ideignem volt képes új termékeket elõállítani.

A begyûjtött anyagok átvételére „fogadó” munkacsoportot hoztak létre. Feladata az anyagok visszafoga-dása, bevizsgálása, osztályozása és raktározása volt. A nyugatra elhurcolt anyagokból mintegy 25 vagonnyiérkezett vissza, melybõl selejtezés után mintegy 75% volt további felhasználásra alkalmas. A szakmai mun-ka mellett a munkaidõ felét a továbbiakban is a romeltakarítás tette ki, ami veszélyes tevékenység volt. Még1951-ben is megsérült két katona, amikor a lebombázott posztógyár alagsorában vasgyûjtés közben robbanástörtént.

Tisztelettel kell szólni az akkori állomány helytállásáról, áldozatvállalásáról. Persze ugyanezt elmondhat-juk Budapest és más városok, települések lakossága, az üzemek dolgozóinak elévülhetetlen érdemeire emlé-kezve is. A Ruházati Részvénytársaság 1946. október 1-jéig mûködött. Felszámolása után a Honvédelmi Mi-nisztérium Hadfelszerelési Csoportfõnöksége vette át a raktár felügyeletét, melynek megnevezése HonvédRuházati Anyagszertár (RASZ) lett.

A RASZ munkájának tartalma nem változott. Szervezeti felépítése, mûködése még a régi G-54. utasításrendelkezéseinek felelt meg. A parancsnokság szervezetében azonban már megjelent a politikai tiszt, a sze-mélyügyi tiszt, a „D” tiszt és az „M” tiszt is. Õrség 1948-ig nem volt, csak portaszolgálat létezett. Abban azévben szerveztek egy õrszakaszt 30 fõvel. A munkavégzés feltételei az újjáépítéssel egyidejûleg normalizá-lódtak. A forint bevezetése után a fizetések értékállóságában is elõrelépés történt.

A hivatásos állomány kezdetben a Horthy-hadsereg ruházatát viselte némi módosítással. A fekete sapka ésa pantalló helyett a tábori barna viselését engedélyezték. A rendfokozatuktól megfosztott vagy B-listás tisz-tek nem hordhattak egyenruhát. 1947-ben tisztek, tiszthelyettesek részére azonos alapanyagú zubbonyt, lo-vaglónadrágot, tányérsapkát és jelvényt, a sorállomány részére zárt nyakú posztózubbonyt, pantallót és rövidszárú csizmát rendszeresítettek. A ruhák gyártásához sok nyersanyag kellett, ezért a honvédségi kiselejtezettanyagok hulladékát a csapatoktól és a RASZ-tól egyaránt a kijelölt gyárakba szállították, ahol alapanyagkéntfeldolgozták.

Az 1947-es ruházati fejlesztés csak átmeneti megoldást jelentett. Az akkori vezetés mindenképpen szakí-tani akart a Horthy-rendszert szimbolizáló egyenruházattal is. Az ipar helyzetének javulása, a KönnyûipariMinisztérium létrehozása, a hadsereg létszámának gyors növekedése lehetõvé és szükségessé tette a katonairuházat módosítását is. A Honvédelmi Minisztériumban létrejött a hadtáp szolgálat fõnökség, szervezetébena ruházati osztállyal, amely szakmai irányítója lett a fejlesztéseknek. Ezeket a vezetõ szerveket kezdetben aPalace szállóban, késõbb a minisztérium új épületében (Balaton utca) helyezték el. A ruházati osztály irányí-totta a RASZ munkáját is, melynek megnevezése 1950 és 1956 között a semmitmondó Pf 5457 megjelölésreváltozott.

1950-ig a sorkatonák és a tiszti iskolák növendékei a kiképzés idején zárt nyakú posztózubbonyt, posztó-nadrágot, bokaszíjas rövid szárú csizmát viseltek, de ez volt a kimenõruha is. A hadseregfejlesztés idõszaká-ban alakították ki az új ruházatot, melyet a szakma 51 M ruházatnak nevezett el. Ez gyûjtõfogalom volt, amelya kényelmes, a hadiruházat, a felsõruházat, a fehérnemûcikkek, a lábbelik stb. széles körét foglalta magában.A kor jellegzetes jegyeit viselte. Ahogyan az akkori építészetben, oktatásban, kultúrában, a politikai szervekfelépítésében, iparosításban és az élet minden más területén másolták az orosz (szovjet) modellt, ez történt ahadsereg ruházatával is. A többi szomszédos országhoz hasonlóan az egyenruha is az orosz-szovjet hagyo-mányt és ízlésvilágot tükrözte. Sürgetett az idõ, gyorsan kellett a tömeghadsereg igényeit kielégíteni. (Sokakelõtt az a kép lebegett, hogy az orosz télben, a Don kanyarban milyen praktikus is volt a szovjet katonákhadiruházata.)

A hivatásos állomány ruházatában a zárt nyakú zubbony bevezetése, a kényelmes öltözeteknél az eltérõszínû zubbony és pantalló, a tányérsapkák fegyvernemenként eltérõ színû állórészei, a köpeny khaki színe, aváll-lapok, hajtókák sokszínûsége, a páncélosok drapp inge és fekete nyakkendõje csak fokozta a színek ka-valkádját. A repülõ- és páncélosöltözet, amely kétsoros és fazonos kivitelben készült, már kényelmesebb éstetszetõsebb volt, ezért aki tehette, igyekezett jogosultságot szerezni a viselésére. A folyami flottilla sötétkéköltözete szintén kedvezõ viselet volt.

72

A többség által hordott kényelmes ruházat azonban nem volt elfogadott a tisztek és a szakemberek köré-ben, mivel viselete nem volt kedvezõ, és kivitele, szabászata a 19. század ízlésvilágát tükrözte.

A gyakorlóöltözeteknél a posztóruházat korábban is hagyományos volt a magyar honvédségnél. A nyári ésa téli szovjet ruházat adaptációja azonban kirívó volt az ötvenes évek öltözeteinél. A gimnasztyorka és a csiz-manadrág, kiegészítve a legénységi „bõrrogyós” gumírozott vászonszárú csizmával és a pilotka sapkával, márteljesen „oroszos” volt, és praktikussága is sok kívánnivalót hagyott maga után. Nem volt kimunkálva, hogya gyakorlóruha tulajdonképpen egy sajátos munkaruha, melynek kényelmesnek, praktikusnak kell lennie vi-selõje számára. A zárt nyakú, PVC-gallérbetétes, kézelõvel ellátott gimnasztyorka, a szûk aljú nadrág a csiz-mával lezárta a test körüli légmozgást, amely különösen kellemetlen volt nyáron a katonai tevékenység ésmozgás során. A fehér ing mint alsónemû nem tette lehetõvé, hogy a katona ingben, nadrágban, kényelmesenérezze magát, s ez problémaként az öltözeti fegyelemsértésben oldódott fel. Az új téli sapka gyorsan közked-velt lett praktikussága miatt, és a polgári életben is elterjedt.

A csizma a bõr, vászon és gumi hármas összetétele és szabása miatt sem vált be. Télen hideg, nyáron me-leg volt, viselete kapcákkal nem volt sem praktikus, sem kedvelt a katonák körében. Késõbb a csizma szárátis bõrbõl készítették. A téli vattaruházat jó szolgálatot tett a hideg téli évszakban, fõleg amíg nem került tisz-tításra. A vattaruházat a polgári életben is gyorsan elterjedt népszerû nevén, pufajkaként. Problémát okozottugyanakkor, hogy a meleget tartó vattaréteg a tisztítás során elcsúszott és csomósodott, sokat veszítve meleg-tartó képességébõl. A fehérnemû szövött alapanyagból készült, téli változata bolyhozott kivitelben, amely amosások hatására megkopott és megkeményedett.

A sportruházat három cikkébõl az egységek létszámára tornacipõbõl 25%-os, trikóból 25%-os, úszónad-rágból 10%-os mennyiséget lehetett igényelni. Ez jogos ellenérzést váltott ki a katonák körében, nem beszél-ve a közös használat higiéniai, kiképzési és egészségügyi hatásairól.

A sorállomány az éjszakai pihenéshez nem kapott hálóruhát. Nem használta ki a vezetés, hogy a katonák-nak szolgálati idejük alatt megfelelõ öltözködési kultúrája alakuljon ki. Ráadásul papucs híján a katonák csiz-mában vagy mezítláb csoszogtak takarodó után. Az ágyakon szalmazsákok voltak, melyeket ún. tömõfávaligyekeztek a katonák szögletesre (elvágólag) kitömni és lepedõvel, takaróval befedni. A matracokat csak ahatvanas években rendszeresítették.

A raktár tevékenysége 1950 és 1953 között

A nagyarányú hadseregfejlesztés és az új ruházatok bevezetése szükségessé tette a raktár épületeinek újjáépí-tését, befogadóképességének növelését. A felújítási és karbantartási munkák 1949-ben kezdõdtek és 1951-benfejezõdtek be. Újjáépítették a parancsnoki épület elsõ és második emeletét, a fehérnemûraktár emeleti szár-nyát, a szállítási osztály, a garázs egyes részeit és más kisebb épületeket. Az udvar és az úthálózat szinténmegújult. A raktárosztályokon felállították a 30-as években megrendelt és beszállított vas állványzatot, majda felújítás után a többi raktártermekbe is hasonlókat szereztek be. Az állványrendszer jelentõsen növelte a rak-tár tároló kapacitását.

A gyorsított káderképzés részeként a hadbiztosi akadémia különleges tagozataként 1949-ben beindítottáka RASZ-nál a ruházati szertiszti és mûmesteri tanfolyamot, melynek segítségével meg akarták oldani a sajáttiszti és mûmesteri hiányok pótlását. A tematikát a HM ruházati osztálya állította össze. A féléves tanfolyam-ra különbözõ szakmákból iskoláztak be 23-40 éves, fõként szakmunkás hallgatókat. Az alacsony elõképzett-ség miatt azonban többeknek nehézségeket okozott az ismeretek elsajátítása a tanfolyam rövid ideje alatt. Ál-lamvizsgát a résztvevõk 1950 januárjában tettek. Ezt követõen a hallgatók felét tisztté, másik felét tiszthelyet-tessé léptették elõ. A tartalékos tisztek képzésében is részt vett a raktár. 1951-ben és 1952-ben két-két tanfo-lyamot szerveztek. A résztvevõi közül néhányan hivatásos állományba kerültek a raktárnál. A fegyvernemitiszti iskolák — így a hadtáptiszti iskola — megalakulása után már ott folytatódott a tisztképzés.

A raktár a felújítás után sem volt képes 1951-tõl az ipar által gyártott ruházat átvételére, befogadására.Ezért az akkori vezetés Pápán és Debrecenben is létesített ruházati raktárakat. A gyártókat ekkor már nem pá-lyázat útján választották ki, hanem a Könnyûipari Minisztérium jelölte ki a szállító vállalatokat, az OrszágosKisipari Szövetkezetek Szövetsége (OKISZ) pedig azokat a kisipari termelõ szövetkezeteket (ktsz), amelyekkötelesek voltak szerzõdést kötni a hadsereggel egyes cikkek gyártására. A gyártók szívesen szállítottak ahadsereg részére, mivel a fizetési kötelezettségek pontos teljesítésére mindig számíthattak.

Az anyagok mennyiségi és minõségi átvételét a szállítási osztályon levõ szaktisztek, mûmesterek végezték.

73

74

Katonák és egyenruhákaz ötvenes években

A megfelelõ anyagokat átvették, minõségi bizonyítványt állítottak ki, a rossz minõségû cikkeket visszavetet-ték. Az anyagokat ezután a raktárosztályokra szállították, majd a készletnyilvántartásba vételezték be. Az iga-zoló okmányokat megküldték a minisztériumnak, ahol intézkedtek a számlák kifizetésére. A készleteket 3szinten, a HM ruházati osztályon, a mûszaki hivatal utalványozó részlegénél és a raktárosztályokon egyarántnyilvántartották.

A csapatok ellátására is a HM intézkedett. Általában az újoncbevonulás üteméhez igazodó tavaszi és õszi,évi kétütemû ellátás valósult meg. A kiszállítás az iparvágányról vasúti kocsikban, a csapatátvevõk jelenlét-ében és az okmányok aláírása után történt, de elõfordult — fõleg nem tervezhetõ igény esetén —, hogy azalakulatok saját jármûvekkel jöttek vételezni a Daróczi útra.

Az anyagok mozgatása sok nehézséggel járt. Az akkori raktári tolókocsik csak nagy erõkifejtéssel voltakmozgathatók, márpedig a tavaszi—õszi ellátási idõszakokban napi 20-25 vagonnyi anyagot indítottak útba aziparvágányról. Ez komoly munkaszervezést is igényelt.

A készletek mennyisége idõközben egyre növekedett, és már elérte a világháború elõtti csúcsot. Ez idõbenkülönös feladatként jelentkezett az új, 1950 mintájú sátorkészletek átvétele, szállítása és tárolása. A sátrakfunkciójuk szerint különböztek egymástól. Voltak: parancsnoki, raj-, kultúr-, holland-, sütõ- és 40 személyessátorkészletek. A sorállomány részére sátorlap-esõgallért rendszeresítettek. A sátrakat az állványok között tá-rolták a mennyezetig feltornyozva. Mozgatásuk körülményes volt, egy sátorkészlet megemeléséhez 4 ember-re volt szükség. A sátoralkatrészeket a romos Trunhahn posztógyár pincéjében tárolták.

A nagy átvételi feladatok jobb elvégzése érdekében létrehozták az összevont Katonai Átvételi Intézetet(Daróczi út 3.). Az átvételnek ez a formája azonban nem vált be, ezért egy év után visszaállították a régi fegy-vernemi, szakági átvételi rendszert. A raktár területén ezután megalakult a Ruházati Anyagok Átvételi Intéze-te, a RAGÁR, melynek feladata a tételes minõségi átvétel, a mûszaki leírások elkészítése, valamint a csapat-próbák szervezése és ellenõrzése volt. Hozzá tartozott a laboratórium, ahol rutinvizsgálatokat végeztek. Aszervezet nagy létszámmal (90 fõvel) rendelkezett, de a tételes ellenõrzés és a gyártási volumen ezt indokolt-tá tette.

1951-ben adták át a raktár elsõ budapesti kirendeltségét, a Pongrác úti telepet. Ide szállították az újanyagok kiadása után keletkezõ felesleges csapatkészleteket. Az anyagokat a telep 9 pavilonjában tárolták.Itt alakult egy szabó- és egy cipészmûhely is 40, illetve 50 fõvel. A cipészmûhelyt Selejt Bakancs KTSZnéven az OKISZ mûködtette, csizmák, egyéb lábbelik közép- és nagyjavításával foglalkozott. A szabómû-hely a felsõruházat és a felszerelés javításával foglalkozott egy tiszthelyettes vezetésével. A nem javíthatóanyagokat értékesítették, a rendszeresített anyagokat a csapatokhoz visszaszállították, az elfekvõ készlete-ket pedig a C-alakulatoknak adták. (A C-alakulatoknál az „úri osztály és a kulákok” gyermekei katonai ki-képzést kaptak az alaki képzéssel bezárólag, fegyveres szolgálatot nem teljesítettek, fõleg építési tevékeny-séget folytattak.)

A koncepciós perek idején 15 tehergépkocsi anyagot szállítottak a raktár területére. A szállítmányok olyanlakberendezési, használati és vagyontárgyakból, értékekbõl álltak, amelyeket a koncepciós perek során, bíró-sági ítélet alapján az elítéltektõl elkoboztak. A szállítmányokat kiürített raktárakban helyezték el, köztük vol-tak Pálffy György családjának személyes és berendezési tárgyai is. Ezeket az értékeket késõbb segélyezésreés kultúrházak berendezésére használták fel, a felettes szervek intézkedése szerint.

A raktár személyi állománya 1953-ig folyamatosan nõtt. Csúcslétszáma elérte a háború elõtti szintet — át-vételi apparátus nélkül a 700-800 fõt. Az õrzés-védelmet, a tûzvédelmet polgári õrség (15 fõ), illetve tûzoltóraj (6 fõ) látta el. Bevezették az ügyeletes tiszti szolgálatot, ami ilyen létszám és készletnagyság mellett indo-kolt is volt.

A néphadsereg egyes alakulatai az ötvenes évek elejétõl egészen 1956-ig rendszeresen táborokba vonul-tak. Az ehhez szükséges sátorkészleteket a Daróczi úti raktár, valamint a pápai és a debreceni raktárak bizto-sították. 1953-tól a táborfalvai raktár is bekapcsolódott az ellátásba. A csapatok a táborozás végén (általábanoktóberben) karbantartás után kötelesek voltak beszállítani a sátorkészleteket a kiutaló raktárba. A már selejtsátrak használható anyagait a többiek javításához használták fel. A sátor ponyvája jó minõségû lenvászonanyagból készült, de az idõjárás viszontagságai miatt néhány táborozási ciklus után így is elhasználódott. Asátrak gyártását és pótlását az egyik legnagyobb honvédségi szállító, a Szegedi Ruhagyár végezte. A gyakor-latban az is bebizonyosodott, hogy ezek a sátrak nehezen kezelhetõk nagy a súlyuk és terjedelmük miatt. Csaklassan és többszöri gyakorlás árán tudták felállítani és használatba helyezni a katonák. A sátor tehát korsze-rûsítésre szorult.

75

Az intézet helyzete és tevékenysége 1953 és 1956 között

Az ötvenes években sok ellentmondás, éles fordulatok, gyakori változások jellemezték a hazai politikát. Ezjelentõsen kihatott a hadsereg helyzetére is. Az 1950 és 1953 közötti erõltetett fejlesztés miatt azért kellett újraktárakat létesíteni, mert a tömegtermelésre átállított iparvállalatok termékeit csak így lehetett a kiadásig tá-rolni, illetve a lecserélt, elfekvõ készleteket elhelyezni. 1953-tól pedig azért kellett újabb raktárakat létrehoz-ni, mert több ütemben olyan jelentõs létszámcsökkentések történtek, hogy a feleslegessé vált béke- és hábo-rús tartalékkészleteket csak így lehetett befogadni a megszûnõ katonai szervezetektõl. 1953-ban került az in-tézet alárendeltségébe a táborfalvai raktár. (Korábban Honvéd Lóidomító Telep, majd Állami Lóidomító Te-lep volt.) Ide szállították át a megszûnt Pongrác úti telep ruházati anyagait. Létrehoztak emellett ún. zároltkészleteket tároló kirendeltségeket, amelyek az intézet alárendeltségébe kerültek. A kirendeltségek katonaivezetéssel, polgári õrséggel és kiszolgáló személyzettel, raktárosokkal, segédmunkásokkal rendelkeztek.Ilyen kirendeltség voltak Salgótarján, Komárom, Törökbálint (Pistály-telep), Recsk, Mezõtúr, Nyíregyháza,Nagydorog, Rakamaz helyõrségekben. A raktárakban nagy mennyiségben tároltak ruházati anyagokat. A ki-rendeltségek nem végeztek békeellátást, csak a készletek frissítésével, õrzésével, cseréjével foglalkoztak. Ké-sõbb, a zárolás feloldása után a HM ruházati osztály utasítására adtak ki anyagokat a csapatok részére, illet-ve adtak át békeellátásra a Daróczi úti raktárnak. Mivel a készletek így folyamatosan csökkentek, lehetõvévált, hogy ezeket a kirendeltségeket megszüntessék. Erre 1957-ben került sor, míg a pápai raktárt 1958-banszámolták fel. Az anyagokat a Daróczi úti, debreceni, táborfalvai raktárakba szállították, és ott tárolták.

A Daróczi úti raktár a napi rutinmunkák mellett sok különleges feladat anyagi biztosításában is részt vett.1949 és 1956 között április 4-e nem múlhatott el díszszemle nélkül. Az akkori vezetés ezekkel a rendezvé-nyekkel is demonstrálni akarta erejét és hatalmát. A feladatok koordinálására Díszszemle Rendezõ Bizottsá-got alakítottak. A kijelölt alakulatok katonáit szükségkörletekben helyezték el a több héten át tartó gyakorol-tatás céljából. A díszalegységek mindig a rendszeresített ruházatban vonultak fel. Az új ruhákat csak a fõpró-bán és a díszszemlén viselték a katonák, majd magukkal vihették az alakulatukhoz. Minden résztvevõ emlék-jelvényt kapott a honvédelmi minisztertõl. A fõtribünön — nem messze Sztálin hatalmas szobrától — a párt-és állami vezetõk álltak, a többi szektorban más vezetõk és a dolgozók legjobbjai (sztahanovista, a szocialis-ta versenymozgalom kiválói, újítók stb.) voltak. Csak meghívóval lehetett az eseményen részt venni, az el-osztást a pártszervezetek végezték. Az 1953-as díszszemle érdekes színfoltja volt a 48-as huszáralegység fel-vonulása. Nagy sikert arattak, de szakmailag sok nehézségbe került a ruházatuk és felszerelésük legyártása.

Az 1955-ös díszszemle érdekes mellékzöngéje az új tábornoki díszruházat bemutatkozása volt. Az akkorivezetés utasítására a raktár átvételi osztályvezetõje a Hazai Fésûsfonó Gyár fõmérnökével kikísérletezett egyúj minõségû, ún. balatonkék anyagot. Ebbõl készült az 55 mintájú zubbony, pantalló, lovaglónadrág, sapka.Az öltözethez lovaglónadrág viselete esetén bokszcsizmát, pantallós változatához félcipõt rendszeresítettek.A díszöltözethez csizmás változat esetén díszkardot, pantallós, félcipõs változatához dísztõrt írt elõ a öltöz-ködési utasítás. Az új egyenruhát megtekintette és jóváhagyta a kormány és a pártvezetés is. Az április 4-idíszszemlén a tábornokok már az új öltözetben vettek részt. Bemutatták azt a meghívott Vorosilov marsall-nak is, aki — miután tekintetével végigpásztázta az öltözetet — megjegyezte: „Ezt a ruhát egyszer fel lehetvenni”. Nem tudni, hogy ezután a belsõ berkekben mi történt, de az ünnepségek után az egy napot élt ruhá-kat bevonták a tábornokoktól, a Daróczi úti raktárba szállították, ahol még sokáig mint elfekvõ készletet tar-tották nyilván. A díszkard és a dísztõr néhány példánya késõbb a Hadtörténeti Múzeumba került.

Jelentõs és különleges feladatot jelentett az intézet számára az 1954-es és 1956-os árvíz elleni védelem ru-házati biztosítása is. Az árvízvédelemben, a mentésben és a kitelepítésben a néphadsereg alakulatai is résztvettek. Számukra tartalék ruházatot, az elhelyezésükhöz sátorkészleteket, takarókat, valamint gumicsizmákatkellett biztosítani. A polgári lakosság azon részének ideiglenes elhelyezéséhez, akiket kitelepítettek az árvízelõl a saját házaikból, sátrakat és pihentetési anyagokat kellett kiadni. A raktár személyi állománya nagyegyüttérzéssel, sok túlmunkát is vállalva teljesítette ez irányú feladatait.

Az intézetnél a munkavégzés mellett — az akkori idõk szellemének megfelelõen — az államilag is ösz-tönzött sport és kultúra területein jelentõs eredményeket értek el. Már 1948-ban férfikórus alakult az intézet-ben, amelyhez késõbb a színjátszók és a versmondók is csatlakoztak. Tagjaik az ünnepségeken, állami ünne-peken gyakran szerepeltek, színesebbé téve az állomány életét. A sport területein is komoly sikerek születtek,1948 és 1952 között az intézetnek NB II-es labdarúgócsapata volt. A csapat tagjai a sorállományból és a fia-tal polgári dolgozók körébõl kerültek ki. Néhányan késõbb NB I-es játékosként szerepeltek az élvonalban. A

76

raktár dolgozói nagy számban mentek ki a mérkõzésekre és lelkesen buzdították csapatukat. A csapat a had-seregen belül is több bajnokságot nyert. Az ezeket bizonyító serlegeket és okleveleket sokáig kiállították azintézetben. Az állomány más része a különbözõ haditorna és Munkára Harcra Kész (MHK) mozgalom verse-nyein vett részt.

Az intézet az 1956-os forradalom idején

Az intézet állománya október 23-át követõen izgatottan figyelte a fejleményeket. Az egymásnak ellentmon-dó hírek és váratlan események, a fegyverropogás hangjai bizonytalanná tették a helyzetet. Az elöljáróktólsemmiféle intézkedés nem érkezett.

Az események hullámai az intézet vonatkozásában október 27-én öltöttek konkrét formát. A polgári õrségvalamennyi tagja ezen a napon tette le a fegyvert és hagyta el az intézetet. Az intézet parancsnoka az errõlszóló jelentésére és az objektum õrzésére vonatkozó kérdésére az akkor gyakori: „Cselekedjen belátása sze-rint” választ kapta. November 2-án az intézetben is megalakult a forradalmi katonai tanács, amely leváltot-ta és távozásra szólította fel az intézet parancsnokát, politikai helyettesét, párttitkárát, személyügyi fõelõadó-ját és normását.

A november 4-én Budapestre bevonuló szovjet csapatok új helyzetet teremtettek. Az állománynál lévõ fegy-vereket sikerült a fegyverszobába begyûjteni, miközben mérséklõdött egyeseknek a szovjet hadsereggel szem-ben kinyilvánított harcias szándéka. Az intézetben maradt állomány szállását az épület légópincéjében ren-dezték be, az ellátást az üzemelõ konyha biztosította. (B. L.)

Az intézet területére november 7-én érkeztek a szovjet csapatok. Három napig õrizték az objektumot,majd a XI. kerületi karhatalmi egység tagjai vették át. Már november 8-án megkezdõdött és folytatódott aszakmai munka. Soron kívül 3000 garnitúra ágynemût kellett kiadni az MH hadtápfõnöke intézkedésére. Azintézet ezután visszatért eredeti funkciójához: az elöljárók parancsa szerint folyamatosan teljesítette ellátásifeladatait.

Az 1956 decemberében közzétett tiszti nyilatkozat aláírása körül az intézeten belül is voltak kételkedések,viták. A budapesti, debreceni és táborfalvai raktár teljes hivatásos állománya aláírta a nyilatkozatot. A pápairaktárban azonban csak a politikai helyettes írta alá, a többiek nem. Miután a parancsnok és a többi tiszt ki-tartott álláspontja mellett, kétheti illetmény kifizetése után leszereltek és elhagyták az intézetet. (Ez is hozzá-járult ahhoz, hogy 1958-ban nem a debreceni, hanem a vezetés nélkül maradt pápai raktárt szüntették meg).

Változások 1956 után

Az 1956-os forradalom után a raktár a Magyar Néphadsereg Központi Ruházati Raktár (MN KRAR) névenfolytatta munkáját. Az új elnevezés már kifejezte azt a valós funkcióját, hogy az intézet központi szervkénttevékenykedik a hadsereg ruházati ellátása területén. Sõt, olyan kiemelt szakmai munkákat is végez, amelyek-re sem a kirendeltségek, sem a vidéki raktárak — létszámuk, szervezetük és felkészültségük alapján — nemképesek. Az adott idõszakban az egyik elsõ teendõ a nagy mennyiségû elfekvõ, inkurrens készletek értékesí-tése és hasznosítása volt.

A ruházati szolgálat vezetése már 1955-tõl tárgyalásokat folytatott a nagy mennyiségû elfekvõ, inkurrenskészletek népgazdasági értékesítésérõl, hasznosításáról. Az akkori tárgyalásokon csak a felmérésig és az ár-ajánlat megtételig jutottak el. A forradalom után azonban a civil vállalatok részérõl is növekedett az igény amunka- és védõruhaként használható katonai ruházat iránt. A jelentõs mennyiségû anyag tárolása és õrzése ahadseregnek nagy terhet jelentett. Az értékesítési akció, melynek gyakorlati része a raktárakat érintette legin-kább, 1956 decemberében indult. Mintegy 100 vagon felsõruházatot és fehérnemût adtak át az elfekvõ anya-gokból polgári vállalatoknak, a BÁV-nak, az Alkalmi Áruháznak és a MÉH vállalatnak. További anyagokatadtak át a karhatalmi ezredeknek is. A Munkásõrség megalakításakor ugyancsak jelentõs mennyiségû anyag— fõleg felszerelés — került átadásra. Külön parancs alapján azok a tisztek, tiszthelyettesek is kaptak ruhá-zati anyagokat, akiknek a lakását a harcokban belövés érte, és károsodtak vagy megsemmisültek értékeik.

Még 1956 végén néhány gyors intézkedés történt a régi címeres sapkajelvény levételérõl, a Kossuth-címe-res jelvény bevezetésérõl, a kék színû pantallók, lovaglónadrágok gyártásának leállításáról, a korábbi mére-tes megrendelések további sorsáról.

A késõbbiek során, a kormány intézkedése alapján, további anyagátadásokra került sor a népgazdaság kü-

77

lönbözõ területei részére. Az átadott új és használt ruházat és felszerelés mennyisége több száz vagonos tételtjelentett. A kék szövetalapanyagot az intézet a kereskedelem részére, a huszárruhákat pedig a BM lovas szer-vezetei részére értékesítette. A BM részére további anyagokat is átadtak megsemmisült készletei pótlására. Je-lentõsen csökkentette a raktárak túlterhelését, hogy — a Bizományi Áruház Vállalattal közösen bonyolítottakcióban — tízezer rajsátrat értékesítettek a Kínai Népköztársaság részére. A sátrakat a táborfalvai raktárbankülön csoport csomagolta és rakta vagonokba.

Az 1952-es csúcslétszámra gyártott nagy mennyiségû anyag a vázolt intézkedések hatására nagymértékbenlecsökkent, és lehetõvé vált a sebtében létrehozott ruházati raktár-kirendeltségek 1957—58-ban történõ meg-szüntetése. A meglévõ anyagokat a budapesti (KRAR), debreceni és táborfalvai raktárakba csoportosították át.

A szervezet racionalizálása után elkezdõdhetett a ruházati gazdálkodás egészének korszerû alapokra he-lyezése, és az a fejlesztési munka, melynek célja: olyan katonai gyakorló- és kényelmes ruházat kialakítása,amely a magyar hagyományokat követi, emellett korszerû és megfelel a kor követelményeinek. Megvalósítá-sára, „levezénylésére” azonban tudásban és vezetõi képességek vonatkozásában is alkalmas személy kellett...

A katonai vezetés 1957-ben tudatos vagy szerencsés lépésként megtalálta a megfelelõ embert. A ruházatiszakág vezetõjévé Balázs György ezredest nevezték ki. Az elkövetkezendõ két évtizedben a képzett, ambici-ózus, bátran fejlesztõ és emberileg is kiváló katona alapvetõen átalakította a szakma eddigi struktúráját, az öl-tözeti rendszert, megváltoztatta a katonai ruházatról vallott addigi nézeteket és gyakorlatot. Elérte, majd azutódok munkája nyomán megalapozta, hogy a magyar szakmai munkát a Varsói Szerzõdésen belül, késõbb afejlett országokban és a NATO-ban is elismerjék.

78

Dr. Balázs György (középen)a lengyel ruházati fõnökkel

A régi ruhások találkozójaA képen (balról jobbra) Ferencsik Imre, Bozsik András,Nátrán György, Keszthelyi László, Völgyesi István,

dr. Szabó Márton

KKAALLAANNDDOOZZÁÁSSOOKK

Dr. Balázs György ezredes, a reformer — aki szót értett a miniszterrel

Gondolatban felidézve emlékét, látom, amint hosszú, nyugodt léptekkel jön a gellérthegyi Orom utcából aDaróczi útra. Volt szolgálati kocsija, mégis gyalog tette meg a másfél kilométernyi távolságot reggelente. Aséta jót tesz az egészségnek, a léleknek, ráadásul közben gondolkodhat mindenfélérõl az ember, mégpedigúgy, hogy nem gyûrõdik az egyenruhája — mondta. Ez utóbbi fontos volt, mert szerinte a katonai ruházat te-rületén dolgozóknak mindig példát kell mutatniuk az öltözködés kulturáltságában, az egyenruha szabályos vi-seletében a többieknek. Azt vallotta, hogy a példamutatás a katonai, de a családi élet területén is alapvetõ fon-tosságú. Követelményt csak az állíthat mások elé, aki maga is példamutatóan él és dolgozik. Közvetlen mun-katársait családjaként szerette, ezért a munkában magas mércét állított eléjük. Büszke vagyok, hogy vele dol-gozhattam.

A REFORMER

1957-ben nevezték ki a HM Hadtápfõnökség önálló ruházati osztály vezetõjévé. Kiválasztásának

indokai nem ismertek, korábban pénzügyi területen dolgozott. Két emberöltõ elteltével bizton állít-

hatjuk, jól választottak.. 36 éves volt akkor. A legjobb kor a szükséges reformok megvalósításához.

Új beosztásába kész tervekkel érkezett. 1957-ben már bevezetésre került a ruházati utalványfüzet,

amely akkor korszakalkotó változtatás volt. A tisztek kiállított csekkszelvényekkel fizethettek —

pénzkeretük terhére — egyenruha vásárlásakor. A módszer kissé a kapitalizmust idézte, de bele-

vágtak. 1958-tól a Katonai Ruházati Boltok hálózatának kiépítése következett. 1974-ig két buda-

pesti és hét vidéki bolt létesült az országban. Belopta magát a hadseregbe a tisztek kulturált ke-

reskedelmi kiszolgálásának lehetõsége. De nem volt megállás. A hatvanas évek elején alapvetõ fej-

lesztéseket vezényelt le a hadiruházat teljes megújítása és a katonai nyugvásbiztosítás területén.

Eredményeként létrejött a 65 M hadi-, gyakorlóruházat, illetve a 63 M egységes sátorcsalád. Erre

azért került sor az elsõk között, mert az volt a szakvezetés álláspontja, hogy a két világháborúban

elkövetett ruházati, öltözeti hibák — melyek sok katonaáldozatot követeltek — soha többé nem is-

métlõdhetnek meg. A kifejlesztett gyakorlóruházat és a „surranó” általános elismerést aratott.

A hadiruházat korszerûsítése után a sorállomány háló- és sportruházata, 70 M kimenõruházata,

majd a hivatásos állomány kényelmes ruházatának fejlesztése következett. Új elvek és szabályok

alapján kialakult a tartalékosok hadiruházati ellátásának új rendszere, megalakultak a megyei Ha-

diruházati Ellátó Részlegek. Megkezdõdött a többi hadtáp ágazattal együtt a számviteli rendszer

korszerûsítése, majd gépesítése is.

1973-ban az õ kezdeményezése nyomán, az új gazdasági mechanizmus termékeként hozták létre a

szolgálatok középirányító szervezeteit, köztük az MN Ruházati Ellátó Központot... Létrejött egy

minden ruházati szervezetet magában foglaló, vállalati típusú szervezet. A szolgáltató területen a

hagyományos mosoda bázisán az MN Textiltisztító és Javító Üzem létrehozása nemcsak névvál-

tozást, hanem szolgáltatásbõvülést és színvonal-emelkedést is jelentett.

Következett a szolgálatot érintõ szabályzatok és rendelkezések kidolgozása, melynek keretében a

teljes körû pénzgazdálkodás bevezetésének szabályozása, a Csapathadtáp Szabályzat VII. rész tel-

jes átdolgozása, a háborús szolgálati utasítás korszerûsítése jelentette a fontosabb állomásokat.

Mint MN Ruházati Szolgálat Fõnök foglalkozott a fegyveres erõk és testületek szakmai együttmû-

ködésének elõkészítésével (MILTEX), az egészségügyi textília programmjával (MEDTEX), az egyé-

ni felszerelések és a málházó felszerelések fejlesztésével és sok mással is. Reformmunkásságát si-

kerek kísérték, de elismerés már kevésbé... Ezt a szerteágazó és eredményes munkát csak kitûnõ

kollektívával tudta elérni. Jó érzékkel választotta ki tagjait, segített a szakmai munkában, követel-

ménytámasztó, de emberséges volt — és ez nem kevés...

AKI SZÓT ÉRTETT A MINISZTERREL

Balázs György ezredes a fejlesztéssel tudományos alapossággal foglalkozott. 1972-ben megvédte

„A Fegyveres Erõk egyenruházatának és személyi felszerelésének fejlesztése” címû kandidátusi ér-

tekezését, és elnyerte a hadtudomány kandidátusa címet. Ebben foglalta össze a rendszerelemzés

79

és fejlesztés eredményeit. A tervei megvalósításához vezetõ út nem volt egyszerû. Tapasztalataiból

tudta, hogy jelentõs fejlesztéseket a miniszter, sõt, a legfelsõbb pártvezetés támogatásával lehet

csak megvalósítani.

Az akkori szokásoknak megfelelõen a miniszter egyenruhában járt, a méretet és ruhapróbát végzõ

fõszabásszal együtt Balázs ezredes is megjelent a miniszternél. Mivel — alkata miatt is — nehéz

volt jól álló egyenruhát készíteni Czinege Lajos miniszternek, gyakran kritizálta az egyenruhát.

Ilyenkor Balázs ezredes felvázolta a változtatás lehetõségeit. Késõbb már kettesben is találkoztak.

Mivel az emberek általában is úgy gondolják, hogy a foci és a gyermeknevelés mellett mindenki ért

a ruházkodáshoz is, a miniszter szívesen elbeszélgetett az egyenruha fejlesztésérõl. Ez persze nem

tetszett a hierarchiában közöttük levõ és a fejlesztésbõl kihagyott hadtáp- és politikai vezetõknek.

A cél szentesíti az eszközt — mondhatták akkoriban a szakmában. Mindenesetre a féltékenység és

a gáncsoskodások ellenére sikerült a ruházati rendszer fejlesztési elgondolásait a legfelsõbb párt-

és állami vezetõkkel megismertetni, egy bemutató keretében, amelyre 1964. szeptember 18-án ke-

rült sor. Mivel a vezetés a támogatásáról biztosította a programot, sõt, a távlati elképzeléseket is,

már semmi nem akadályozhatta meg a modernizációt.

Persze a szakma is mindent megtett a miniszter igényeinek kielégítésére. Miatta alakították ki az

ún. cúgos félcipõket, a különbözõ alapanyagú derékvédõket stb. A leglátványosabb az volt, hogy az

új szövetköpenyt, felöltõt, valamint a ballonkabátot az egész tisztikar övvel, a miniszter anélkül vi-

selte. Sikerült elérni, hogy miatta ne kelljen mindenkinek elõnytelen viseletet hordani. Montgomery

tábornok is sajátos, egyedi sapkában, ruhában járt, ugyebár...

Egyszer egy kettesben megbeszélt fejlesztési téma kapcsán be kellett mutatni egy tervezett ruhát

és sapkát Balázs ezredes irodájában a miniszternek. Nézegette a sapkát, miközben folyamato-

san szívta Phillip Morris cigarettáját, majd így szólt: — Ki találta ki ezt a marhaságot? — Ba-

lázs ezredes elpirult, majd a füstködben azt válaszolta: — Ebben a szolgálatban mindenért én

vagyok a felelõs. A balgaságról és kialakításának indokairól pedig szívesen tájékoztatom minisz-

ter elvtársat.

A késõbbiekben már nem a miniszter irodájában került sor a ruhapróbákra, hanem a HM méretes

mûhelyében. Király Lajos akkori fõszabász nagy türelemmel végezte a mûveletet. Az alkati problé-

mákon azonban neki sem sikerült segíteni. Ma már legenda, és nem tudni, hogy elõször ki gondolt

rá, de tény, hogy a próbákhoz új hatalmas tükrök készültek. Ezek egyike késõbb a Daróczi útra ke-

rült, a parancsnoki épület folyosójára. Mindenki csak Czinege-tükörnek hívta. Úgy mutatták be —

nagy sikerrel — a látogatóknak, hogy ez az a 3x20-as tükör, amely az egykori miniszter miatt ké-

szült. A háromszor húsz arra utalt: a tükör hivatása, hogy az eléje álló 20 évvel fiatalabbnak, 20

kilóval könnyebbnek és 20 centivel magasabbnak látszódjon. Hogy a fiatalításban segített-e, nem

tudom, de a fókuszába állva valóban magasabbnak és ezért könnyebbnek látszott a tükörkép...

(Az összeállítás személyes tapasztalatok és elbeszélések alapján készült. U. M.)

80