III. évfolyam 3. szám2016. május

ImpresszumMegjelenés éve: 2014.

Megjelenés időintervalluma: negyedéventeA magazin díja: ingyenes

Elérhetőségek:E-mail: magazin.uploaded@gmail.com

Twitter: https://twitter.com/MagazinUploadedInstagram: https://www.instagram.com/uploadedmagazin/

A szerkesztőség tagjai:

Lir Morlan, felelős szerkesztő PDF

Rovatvezetők: Dylan D. Tides (irodalom), Vass Antónia (színház)

Irodalom:Dylan D.Tides

Állandó szerzőink:Damm József

Lesley MacBeltineMerklein Erika

Nagy IlonaPigniczki Ágnes

Sebes AdélSzöllősi Betti

Vasas Marianna

Színház:Vass Antónia

Böszörményi MártonIvicsics Kitti

Kovács AlexandraRakita Vivien

Szekeres VandaVeréb Árnika

Veszteg Alexandra

A színház rovat külsős munkatársai: Bereczki Ágota, Hornok Máté

Kultúra:Marcu AndrásCsátvák SomaFejes Valentin

Mészáros BotondSoós Koppány

Borító: Mester BotondKiadványszerkesztő: Tóth Judit

A magazin kizárólag teljes egészében másolható vagy sokszorosítható, az oldal mint forrás megjelölésével.

GalériaGalériánkban ezúttal Mester Botond képeit tekinthetitek meg. A 20 éves fotós nagyjából 5-6 éve él szenvedélyének, ez idő alatt részt vett néhány fotós táborban, és alkalmanként kosárlabda mérkőzéseken is megjelenik, hogy képeivel dokumentálja az eseményt. Sportos és tavaszi képeket is láthattok magazinunk hasábjain.

TartalomjegyzékVers rovat........................................................................................................................................................................6Sylveszter Anita: Összetartozás-mandala......................................................................................................................6Német Noémi: 1001 Éj.....................................................................................................................................................7Vercsek Gyöngyi: Jövőnk.................................................................................................................................................8Nagy Ilona: Szerelmet kell írnom…...............................................................................................................................9Cs Nagy László: Szédült magasság..............................................................................................................................10Egri Szabolcs: Icaros.......................................................................................................................................................11Elek Tamás: Érzelmek koldusa.....................................................................................................................................12

Kultúra.........................................................................................................................................................................13Ian Gillan Budapesten ad koncertet............................................................................................................................13Tízéves a kontinens legnagyobb koncerttermi orgonája..........................................................................................14

Film..................................................................................................................................................................................17A dzsungel könyve..........................................................................................................................................................17

Séta az évszakok körül - TAVASZ..........................................................................................................................19Tabi Kazu: Nőszirom......................................................................................................................................................20Dylan D. Tides : Tavasz..................................................................................................................................................21Szombati Gréta: Tavaszi séta.........................................................................................................................................22Vasas Marianna: Sugarak szimfóniája.........................................................................................................................23Sütő Fanni: Párizsba beszökött a tavasz......................................................................................................................25Hajnal Éva: Mindentelenül...........................................................................................................................................26Szabó Erzsébet: Pitypalatty ..........................................................................................................................................27Merklein Erika: A Tavasz asszonya..............................................................................................................................28Györgyi Csaba: Séta az évszakok körül.......................................................................................................................29Nagy Ilona: Valaki járt a parkban….............................................................................................................................31Feltöltött tavasz-NYÁR..................................................................................................................................................33

Vendégünk: Jeremy Jones..........................................................................................................................................34Elképzeltem….................................................................................................................................................................34Titok, zene, talány….......................................................................................................................................................35Cseh Tamás emlékére.....................................................................................................................................................35Reggel...............................................................................................................................................................................36A farkas éji dala...............................................................................................................................................................37

Színház...........................................................................................................................................................................38Az őrültség fokozatai......................................................................................................................................................38

Folytatódik a Feltöltött tavasz......................................................................................................................43

Interjú.......................................................................................................................................................................44Sylvester Anitával beszélgettünk..............................................................................................................................44

Pár-beszéd.................................................................................................................................................................47Mákus László és Hajnal Éva versei..................................................................................................................47Lehetünk bárhol ........................................................................................................................................................48 London.......................................................................................................................................................................49A képzelet margójára.................................................................................................................................................50 Ha................................................................................................................................................................................51Felhőlovag...................................................................................................................................................................52 Vissza..........................................................................................................................................................................53Mámor.........................................................................................................................................................................54 Ajándék......................................................................................................................................................................55Holdhercegnő.............................................................................................................................................................56Libbenő........................................................................................................................................................................57

Prózák........................................................................................................................................................................59Seres Rebeka: élet a halálom után............................................................................................................................59Hadar Judit: Tavaszi mosoly.....................................................................................................................................63Molnár Zoltán: Fa......................................................................................................................................................64Békésy Anita: Tavaszi illúzió.....................................................................................................................................65Lesley Macbeltine: A semmi börtönében................................................................................................................66

Először Magyarországon a mesteri zongorista.......................................................................................................69

Egy elképzelt könyv..............................................................................................................................................70Művészfilm.................................................................................................................................................................70

Justus Pál-beszélgetések a Bálint Házban...............................................................................................................72

Keresd a feltöltött kultúrát honla-punkon!

www.uploadedmagazin.hu

SYLVESTER ANITA: ÖSSZETARTOZÁS-MANDALA

(Pethes Mária mandalájához)

Teremtve a világ végtelen körébenFöldet elringató örök vizek felett

Hol partot ér némán a zengő pillanatÁrnyakból kihajtott szélcsendes levelek

Egymásra borulva és összefonódvaMint kiket összezárt szerelmes képzelet

Élő gordiuszok zilált csomóiban Kósza szavak nélkül némán szeretkeznek

Itt a világ szíve dobban bennünk kedvesHomlokunkon nyílnak a buja virágok

Szirmuk selymét őrzik lehelő csókjainkIllatukból cseppen lelkünkbe a mákony

Pávaszem rejtélye izzik szárnyainkonRebbenések nélkül nyugszik hűségesen

Varázséjben alszik a mag közepébenMandala fonatán pihen a szeretet

Német Noémi: 1001 ÉJ

Feketén csordul a félhold,narancsszínben úszik az éj.Ezeregy csillagra fény folyt,

fürtjeit megrázva az ég.

Sivatagban játszik a szél,libbentve fénylő sejtelmet.Karavánban pihen a rég,

alszanak már a szerelmek.

Rózsa szirmán fülled az est,csillámot szór a bajadér.

Színaranyban fürdik a sejk,s paprika-csókot ad a kéj.

Szultán hint egy lenge álmot,s dobszólón táncol a varázs.Hét fátyolban ring a tábor,s ópium csókol rá halált.

Káprázat ez! Semmi kincse!Így várok rád ezeregy éj... -

Szívem fagyos, lelkem hideg.Jöjj! Még várom, hogy szeressél!

Vercsek Györgyi: Jövőnk

Hogy jövőnk mit rejteget,Ismeretlen talány,

Díszlik-e még zöld ligetVén földünk talaján.

Dalol-e még pacsirta,Vagy muzsikál tücsök,

Nem láthatunk távolba,Csak reménykedhetünk.

Talán csobban hűs patakPisztrángok táncától

S ezernyi gyermek kacagÖnfeledt játéktól.

Tán gyűlölet sem lesz márÉs apad a harag,

Nem épül több fellegvárA békés ég alatt.

Védjük az anyaföldet,Amíg megtehetjük,

Óvjuk a nemzedéket,Virágozzon tettük.

Próbáljuk jobbá tenniRöpke életünket,

Szerteszét árasztaniA szeretetünket.

Nagy Ilona: Szerelmet kell írnom…

Szerelmet kell írnom… akácos tavaszt,csavargó szellőt, mely bimbókat fakaszt,

fűben ülő sárgát, zsenge zöldeket,csillagok nászától szédülő eget,

szerelmet kell írnom… májusi esőt,virágok szirmára gyöngyöt könnyezőt,

gerléket a fákra, búgó hangokat,dallamra cikázó fecskepárokat.

Szerelmet kell írnom… csobogó vizet,csermelyekben fénylő pikkelyingeket,

hínárkeringőt a táncoló folyón,viruló pipacsot lángot álmodón…

szerelmet kell írnom… azért, mert lehet,hadd legyek naiv - mint voltam kisgyerek -,

ki még elhiszi mit versbe karcolok…Megsárgult kottában retró dal vagyok.

Cs. Nagy László: Szédült magasság

Felhők fölött megszédült magasság,a nap hajában vörös fény-szalag.

A dombhajlat ruháját újra szabták,árva kis fahíd, hol egykor vártalak.

Az ösvények is, szívbemarkolásigkutatják, csendek közt elhagyott nyomunk.

Ringó ágak közt valami másikfény zuhog, tegnap-illatot hagyunk

felperzselt magunkból a bokrokon,mi nyarunk tüzén is átdidereg,és lebeg a tó felett kéklő-vakon,

mint tükörvarázsos délibáb remeg.

Lüktetésem megszédült magasság,kékre fércelt rezzenéstelenség.

Mosolyod fényén megszelídült vadság,szemedben felejtett árva melegség.

Egri Szabolcs: Icaros

A világ szélén állva lehunyom szemem,nem gyengít félelem, halkul lélegzetem,

arcomra kenem a hűs szelek illatát,lüktető létem csupán lélekröpnyi táv.

Vágyamtól részegen széttárom két kezem,súlytalan úszok a horizontmérlegen,

hajlik a tér velem - végtelen határok -,olvadó szárnyamon hamvadó álmok.

Foltos napfény árnyai éjre hajlanak,hamuvá porladok egy pillanat alatt,

gyökértelen sorsom a csillagokba nő,néma csöndre ültet a csorduló idő...

Elek Tamás: Érzelmek koldusa

A csók, mit egykor adtam,ma olcsó, nem ajkak tánca,

s az érzés is hamar ellobban.Nem szít új tüzet parázsra.

Legyőzte a szívet az ész,hogy hűvös logikába verje.Eleddig csapongó, s merészröptét a földhöz szegezze.

Ez lett veszte a romantikának.Érvek, s ellenérvek mérlegénminden érzést kilóra adnak.Mi megmarad, elég szerény,

mert nem lakhat jól a lélek,ha csak morzsákat csipeget,s eként lesz éhezve vénebb,

érzelmet képzelve, milyen lehet.

Ian Gillan Budapesten ad kon-certetA Deep Purple zenekar szólóénekeseként híressé vált rock legenda, Ian Gillan 2016. november 8-án ad koncertet Bu-dapesten a Papp László Budapest Sportarénában “Ian Gillan sings Deep Purple” címmel. Előzenekara egy ismert angol együttes, a Papa Le Gál lesz.

Idén ősszel Budapestre érkezik a hatalmas rock legenda, Ian Gillan, akinek különleges hangját bármikor bárki rögtön felismeri. A Deep Purple zenekar második szólóénekese-ként híressé vált énekes “Ian Gillan sings Deep Purple” című koncertjén fergeteges show-ra számíthat a közönség. A koncerten az összes Deep Purple sláger el fog hangzani lenyűgöző kiegészítő szimfonikus hangzással, hiszen Gillant és rockzenekarát 50 fős szimfonikus zenekar fogja kísérni.

Ian Gillan az angliai Hounslowban született 1945-ben. Fiatal éveiben leginkább Elvis Presley, Buddy Holly és Little Richard befolyásolták zenei stílusa kialakulásában. 20 évesen találkozott Roger Glover basszusgitárossal, mikor az Episode Six zenekar énekesévé vált. 1965-ben együtt turnéztak Dusty Springfielddel, nyolc hétvégén keresztül öt show-t mutattak be, többek között a kölni és frankfurti Storyville Clubsban vagy a Beiruthoz közeli Casino de Lebanonban.

Az igazi áttörést azonban az hozta meg számára, hogy 1969-ben a Deep Purple zenekar második szólóénekesévé vált. Kemény, érces hangjával és óriási hangterjedelmével nagyban hozzájárult a zenekar sikeréhez, ami ekkortájt volt a csúcson. Négy nagylemezt is kiadtak együtt négy egymást követő évben Deep Purple in Rock, Fireball, Machine Head és Who Do We Think We Are címekkel.

Gillan szólóban is rendkívüli sikereket ért el. Az 1970-es, eredeti Andrew Lloyd Webber-féle Jézus Krisztus szupersztár-ban például ő énekelte Jézust. Kétszer pedig duettben áriázta el Luciano Pavarottival a Nessus Dormát. A zenész máig hatalmas népszerűségnek örvend: tavaly 48 különböző országban adott teltházas koncertet, jelenleg pedig egy újabb albumon dolgozik.

2016. november 8-i budapesti fellépésén, a Papp László Budapest Sportarénában az angol Papa Le Gál lesz Ian Gillan előzenekara, ebben az együttesben játszik Ian Gillan lánya is. Az öttagú együttesnek szinte meghatározhatatlan a zenei stílusa, az afrobeatet, a latint, a dubot, a reggae-t és a funkot egyaránt ötvözik. 2011-ben a BBC kritikusa, Tom Robinson úgy nyilatkozott róluk, hogy ők az egyik legmenőbb élő banda. Ezek alapján szinte garantált, hogy felejthetetlen élményben lesz része azoknak, akik a koncertre jegyet vál-tanak.

Jegyvásárlás: http://www.eventim.hu/hu/jegyek/ian-gillan-sings-deep-purple-budapest-papp-laszlo-sportare-na-432209/event.html

Kép:Wikipédia

Tízéves a kontinens legnagyobb koncerttermi orgonájaA Müpa hangszeróriásának számtalan arcát megis-merheti a közönség az Orgona10 fesztiválon május 21-22-én. A családi programokat és orgonaépítő műhelyt is felvonultató hétvégi eseménysoro-zat Mácsai Pál és Fassang László Orgona-sztorik sorozatának új előadásával nyílik, a fináléról pedig a párizsi Notre-Dame világhírű orgonistái gon-doskodnak. A bérletvásárlók a hangszer legkisebb sípját kapják ajándékba.

A kontinentális Európa legnagyobb koncerttermi hangszere, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyter-em 6712 síppal, 92 regiszterrel és 5 manuállal felsze-relt orgonája 2016 májusában lesz tízéves. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra és a stuttgarti Orgelbau Mühleisen együttműködésében, német és francia romantika korabeli hangszertervezési ha-gyományok figyelembe vételével megépített hangszert 2006 májusában avatták fel. Az orgona műfaj évről évre egyre több szeletét hódította meg a jelenleg tíz műfajt számláló Müpa-repertoár-nak, és manapság már az intézmény programjainak és bérleteinek állandó eseményeit képezik a szólóestek, mesterkurzusok, valamint az izgalmas Orgonapárbaj és a népszerű Orgona-sztorik sorozat.

A fesztivál a 2009-ben indult Orgona-sztorik sorozat hatodik részével nyílik meg május 21-én este. Mácsai Pál színművész és Fassang László orgonaművész műsorában felelevenedik az orgona története az aquincumi víziorgonától napjainkig, külön fejezetet szentelve a Müpa szinte végtelen számú hangszínt megszólaltatni képes csodahangszerének, miközben az orgonairodalom legjavából hangzanak el tételek, sok-sok érdekes információval megtoldva.

A kalandokra fogékony zenebarátoknak kedvez a fesztivál egyik legkülönlegesebbnek ígérkező koncertje, a már számos európai fesztiválon nagy sikert aratott Frank Zappa-projekt, amelyben három francia muzsikus az 1993-ban elhunyt legendás amerikai rockzenész műveit adja elő nem szokványos hangszer-összeállításban. Yves Rechsteiner orgonista és Henri-Charles Caget ütőhangszeres művész a lyoni Conservatoire profesz-szorai, azaz a klasszikus zene felől, míg a Jimi Hendrixen és King Crimsonon nevelkedett Fred Maurin gitáros elsősorban a jazz és a fúziós zene területéről érkezett Zappa zenei világának meghódítására.

Május 22-én 10 és 19 óra között ingyenes programok, gyerekeknek szóló OrgonaExpedíció, a Pécsi Or-gonaépítő Manufaktúra orgonaépítő műhelye és interaktív családi előadás (A királynő álma) várja a gyerekeket és felnőtteket. Kiállítás nyílik az orgona első tíz évéről, és összeállítás látható a Müpa legemlékeze-tesebb orgonahangversenyeinek felvételeiből. Akik pedig a délutáni és esti koncerteket is meghallgatják, komplex orgonaélmény részeseivé válhatnak: három különböző műsor ad átfogó ízelítőt a hangszer rendkívü-li képességeiből, Bach-négykezesektől kiindulva a protestáns egyházzene gyöngyszemein át az orgona méltán híres „zenekarszimulátori” tudásáig.

Ezek közül az első, Elekes Zsuzsa és Pétery Dóra koncertje Bach grandiózus életművéből nyújt izgalmas keresztmetszetet, és előadásuk alatt megfigyelhetjük azt is, milyen különbségeket rejt a sípokhoz mechanikus módon illesztett (ezért a billentésre érzékenyebben reagáló), illetve az elektronikus módon kapcsolt játszóasz-talok igénybe vétele. Az őket követő műsorban a 20. századi protestáns egyházi zene legjelentősebb magyaralakja, Gárdonyi Zoltán műveiből szólal meg reprezentatív válogatás a komponista orgonaművész fia és unokája tolmácsolásában, a Gárdonyi-életművet legavatottabban ismerő Cantabile Regensburg Énekegyüttes közreműködésével.

A sorban harmadik, kora esti koncert egyik szenzációja a Junior Prima díjas orgonaművész, Szabó Balázs átirata Bartók ördögi nehézségű művéből, A csodálatos mandarin zenekari szvitből. A fiatal szólis-ta a kortárs orgonaművészet jelentős alak-jaként tisztelt Szathmáry Zsigmonddal lép fel, aki Kodály Marosszéki táncainak saját változatát adja elő. Ezt követően csendül fel – Magyarországon első alkalommal – Szathmáry Mors et vita című műve, majd a két orgonista együtt játssza Liszt Les Préludes című szimfonikus költeményének erre az alkalomra elkészített közös átiratát.

A fesztivál május 22-én este 20 órakor kezdődő fináléja is különleges élményt ígér: az orgonamuzsika fellegvárának számító párizsi Notre-Dame két címzetes orgonistája egyazon hangversenyen játszik, sőt együtt hódol az orgonamuzsika különleges képzettséget és készségeket igénylő improvizációs gyakorlatának. A Matthias Beckert vezette Cantabile Regensburg Ének-együttes a záróhangversenyen is fellép.

Az Orgona10 fesztivál bérletvásárlói az orgona legkisebb sípjának autentikus példányát, egy orgonaötvözetből készített, dísztokba helyezett eredeti darabot kapnak ajándékba. (Az ajánlat bérlet vásárlása esetén, a készlet erejéig érvényes.)

Orgona102016. május 21–22., Müpahttps://www.mupa.hu/programok/orgona10

Orgona10 / Facebookhttps://www.facebook.com/events/473452262848025/

Trailerhttps://www.youtube.com/watch?v=TSD_8prNasA&https://www.youtube.com/watch?v=iq9ccfySsNA

A Müpa orgonájárólhttps://www.mupa.hu/rolunk/a-mupa-orgonaja

A dzsungel könyveNoha a Disney legújabb élőszereplős meseadaptációja tulajdonképpen egyetlen igazán élő szereplőt vonultat fel, A dzsungel könyve mégis egy kivételesen élvezetes darabra sikeredett. Legalábbis ami az eddigieket illeti.

A stúdiónak nem ez az első próbálkozása, bár eddig a pozitív kritikai fogadtatás valahogy mindig elmaradt. (Az nem számít, hogy a hercegek mennyire helyesek, és hogy Angelina Jolie-ra mennyire passzolt Demóna szerepe.) A dolguk nem lehetett egyszerű, hiszen már közkedvelt, klasszikusokká vált alkotásokhoz nyúltak hozzá, melyek már a hosszú évek alatt a szívünkhöz nőttek. Szépen megkomponált, az eredeti történethez kevésbé hasonlító végeredményeket kaptunk, mondjuk eredetileg az is volt a terv, hogy ezeket a klassziku-sokat új szemszögből világítsák meg. Ez a koncepció a Hamupipőkében bukott meg teljesen, mivel az egész cukormázas körítésben a gonosz mostoha karaktere sem lehetett árnyalt, hiszen a bátorság és kedvesség mot-tója mindent elhomályosított.

A Dzsungel könyve elszakadt ettől az elképzeléstől. Nem akart több lenni egy remake-től, és ezt a célkitűzést tökéletesen meg is valósította. A történet alapját nem a könyv, hanem a Disney 1967-es adaptációja szolgál-tatta. Nem gondolom, hogy mélyen be kellene mutatnom az alapszituációt, hiszen már mindenki találkozott Maugli történetéve valamilyen adaptációban. Meg kell jegyezni azonban, hogy a Disney feldolgozásai eltérnek az Kipling könyvétől, és mivel sokan inkább csak az említett filmek valamelyikét ismeri, a köztudatban ezen történet kanonizálódott, amit ha a regény írója tudna, forogna a sírjában.

Én inkább a legújabb feldolgozás sajátosságairól tennék pár megjegyzést. Egy elképesztő látvány tárul a sze-münk elé. A computeranimáció olyan élethűre sikeredett, hogy néha komolyan zavarba jöttem, noha tudtam, hogy gyakorlatilag az egész film zöld háttér előtt készült. Figyeltek az állatok mimikájára, a mozgásukra, és a háttérre is különös gondot fordítottak. Ajánlott a 3D szemüveg, mert akkor a történet igazán közel kerül hozzánk, olyannyira, hogy a popcorn olykor kiesik a szánkból a látvány miatt. Maga a történetvezetés is rendben volt, noha - mint azt már mondtam - ez inkább a korábbi Disney- rajzfilm élőszereplős remake-je. Nem voltak nagy dramaturgiai hibák, a párbeszédek nem lógtak a levegőben, a néhol humoros sorokat végig átjárta egyfajta életbölcsesség, köszönhetően Balunak és Bagirának. A Mauglit játszó Neel Sethi debütálása is jól sikeredett, megállta a helyét, noha a forgatás közben nem lehetett könnyű dolga a zöld háttér miatt,

ráadásul az egyéb computeranimációhoz szükséges kellélek olykor komolytalanná tehettek egy jelenetet. Néhány ismerős dal is felcsendült a film közben, amitől az idősebb korosztálynak akaratlanul is az eredeti Disney mese juthatott eszébe. Amit nem tudok értékelni, az az eredeti szink-ron. Több filmkritikus is szóba hozta már, hogy a 6+ korcsoportba tartozó filmeket szinte lehetetlen eredeti nyelven moziban megtekinteni, noha a színészválasztás olyan nagy neveket vonultat fel, mint Ben King-sley, Scarlett Johannson, Bill Murray vagy Christopher Walken. Nyilván ezzel nem a magyar szinkront minősítem, csupán fel-merülő problémaként jelzem, hogy ha egy karaktert egy adott színészre animálnak, az ő jellegzetességeit adják át neki, ami elvész, ha egy új hangot adunk neki.

Összességében azonban a Disney nagyon is jól tette, hogy elszakadt a hercegnőktől, és a cukormázról és az antifeminista propagandáról inkább valami sokkal fontosabbra helyezte a hangsúlyt. Ebben a könnyed történetben ugyanis sok olyan dolog jelenik meg, ami a célkorosztálynak igazán fontos tanulsággal szolgál-hat, önmagunk elfogadásától kezdve a természet és az állatok tiszteletig nagyon sok mondanivalója van a filmnek, még akkor is, ha Balu akár Dude (Nagy Lebowski) szerepében is tündökölhetne, mivel az eredeti-hez képest egy teljesen új karakterisztikát kapott. De nem is baj, hogy a történet néhány ponton módosul, hiszen éppen ez az adaptációk lényege, átvesznek elemeket, magukévá teszik, és saját jelllegzetességeikkel keveredve önálló alkotásokká válnak. Pont úgy, ahogy Jon Favreau műve tette.

Tóth Judit

További filmkritikák: www.film-kockak.blogspot.huKépek: www.youtube.com, www.filmek.s9.hu

/uploadedmagazin

Ne maradj le legújabb cik-keinkről!

Séta az évszakok körül- Tavasz

A Feltöltött tavasz keretein belül indítottuk útjára négy évszakot körülölelő játékunk második fordulóját, melyben tavasz témájú költői prózákat vártunk. Ahogy ígértük, az alkotásokat most itt is olvashatjátok, illetve, ha kedvet kaptok az alkotáshoz, bekapcsolódhattok nyári játékunkba, melynek kiírását a művek után tekinthetitek meg.

Tabi Kazu: NősziromSötét volt és hideg, de az áthatolhatatlannak tűnőn keresztül motoszkálás halk nesze szűrődött be. Eleinte csak röviden, aztán egyre hosszabban és egyre több felől.A sötétben alvó megmoccant. Talán a kinti zaj ébresztette, talán valami más, ami lassan beleívódott a levegőbe, a vízbe, a föld göröngyeibe. Az ébredező teleszívta magát az új illatokkal teli nedvvel és nyújtózkodni kezdett. Bár még kába volt a hosszú álomtól, de arra jól emlékezett, hogy mielőtt elaludt volna, még kényelmesen elfért meleg kuckójában, ami most kényelmetlenül szűknek tűnt. Halk dobolás hallatszott fentről. Mintha temérdek apró szív dobogna, és apró források támadtak körülötte. Langyosak, édesek. Mohón kezdett inni, s miközben lassan a tovacsorduló víz után nyúlt, valami nagyot reccsent, és ő ki-szabadult. A tompa hangok hirtelen felerősödtek. Mindenfelől neszezés, kopogás, mormolás, reszelés, cicergés, sercegés, surrogás, matatás, su-hogás, csobogás hallatszott. Érezte, ahogy minden sejtje megtelik duz-zadó erővel. Lenyúlt a mélybe és megkapaszkodott, majd emelni kezdte a fejét. Eleinte nehezen ment, ám ahogy felfelé haladt, egyre könnyebb és melegebb lett, aztán valami csodálatos történt. Váratlanul fény árasz-totta el a világot, langyos szellő simította végig, és körülötte hozzá ha-sonló testvéreit látta mindenütt, felfelé ágaskodva. Felnézett a magasba és elakadt a lélegzete. A legragyogóbb lényt látta az Ég tengerében úszni. Aranyló fénye beborított mindent, csillámló melege a földet cirógatta gyengéden. Kimondhatatlan hálát érzett. Karjait ő is a magasba nyújtot-ta, s megérezte magában a fényt áramlani, érezte, ahogy megtölti öröm-mel olyannyira, hogy már nem bírta magában tartani. Lelke hatalmasra tágult, s széttáruló ragyogó kék szirmai közül a hála sóhaja szállt az égig.A folyó melletti padon egy idős asszony üldögélt. Már órák óta fi-gyelte a változást. Nehézkesen előrehajolt, ráncos keze megsimogatta egy nőszirom üde virágát, s vén arcában ülő szemeiben ott csillogott az ébredő virágmező hálaimája.

Dylan D. Tides: Tavasz Mondd, mi Neked a tavasz?

Sorolj mindent, mi elmédbe pattan, ha e szót hallod! Ne gondolkodj, ne kínozd a kérdést, felejtsd el a muszáj-érzést, a rügyes, virágos, színes, völgyes, fényes, zöldes, évezredes képeket! Állj mögém, és diktálj! Hadd írom le gyorsan, mit dobban a szíved a friss, sza-gos levegőtől, orrod hogyan képzeli a nárciszt az ég sárgájába tárulni, legyőzve a még gyenge, de már sejtelmesen mosolygó, ébredező királyt! Nem is… Inkább gyere most velem! Told a székem a kis ablak mellé, s hallgasd a szellőzőből szüntelen pergő apró szárnyak csapkodását, a csipogó torkok követelőzését! Érzed, ahogyan orrodba tolul az első fűnyírás csatakos, gumicsizmára tapadt, kora reggeli illata? Látod, ahogyan a gyermekek hunyorogva, kissé hitetlen összeesküvéssel egyszerre vedlik le kabát-bőrüket, s kötik fel derekukra, hogy mégis kéznél legyen, ha egy bizonytalanul aggódó, elnéző mosolyú édesanya hiányolná? Hallod, ahogyan a gólyahír szára nyálkás roppanás kíséretében gonoszul elpat-tan koszorúd utolsó fonatánál? Amott nézd, azt az örömöt! Hó alá bebörtönzött százforintos szabadult most napvilágra, sáros testén hiénacsapat viaskodik, az egyik meglátta, a másik fel-vette, a harmadik világosan emlékszik, hogy az ő lyukas zsebéből pottyant ki még a múlt hónapban… Elfáradok… Sok már nekem az újratámadt élet… Tolj vissza a ráncos írógép elé, s meséld el végre, mert ezt még papíron akarom látni: Mi Neked a tavasz? Mondd, ha fűrészhangú, motorzajos, ha macskanyávogós, kölnibűzös, de mondd el azt is, ha kékes, szerelmes, dallamos, ha az összes szavad ostobán sablonos, csak mondd,...

… s egy falatot még törj nekem a zsenge napsugárból, hintsd meg hűséges szíved nevetésének harmatgyöngyeivel, s megvénült kezeimre boldogan hull-nak majd az utolsó kikelet könnycseppjei…

Szombati Gréta: Tavaszi sétaTavasszal a fantázia, mint megannyi apró pillangó kap szárnyra. Akár tündérpor a kavargó szélbe, úgy száll fel csilingelve egészen a bárányfel-hős égig. Belekap a puha felhőhabokba és kedve szerint formálgatja őket.Hazafelé ballagva talán feltekintünk egy pillanatra a csillogó égboltra és elmosolyodunk a képzeletünk különös ábráit szemlélve.A szembe jövő biciklis nekünk integet. Ő sem visel már kabátot. Lenge kardigánja vidáman lobog utána mint a vártornyok csúcsára tűzött zász-lók a szélben. Arcán ragyogó mosoly húzódik. Ő is meghallotta ma reg-gel a madárcsicsergést.A járda szélén lengedező virágok bájos színkavalkádja eltereli figyelmün-ket. Ha leguggolunk melléjük és kezünkkel álmodozva végigsimítjuk kedves szirmaikat, kedvünk támad lepkévé válni, gondtalanul repkedni és óriási virágok között bujkálni.Immár lépteinket lelassítva, jobbra-balra nézelődve sétálunk tovább.Hársfasorhoz érve halk méhzümmögéssel társult kellemesen édes illat-felleg vesz körül minket. Apró virágok kavarognak előttünk a szélben, méhek cikáznak el mellettünk. Álljunk meg itt egy pár pillanatra! Ül-jünk le valamelyik árnyékos padra! Hunyjuk le szemünket és szívjuk be jó mélyen a tavasz első illatait! Tegyük emlékké a bűbájos hangokat, az érzést, amikor lágy szellő simítja az arcunkat! Hogy aztán egy zord téli estén át tudjuk adni, vissza tudjunk emlékezni arra a napra, amikor a tavasz első illatait fütyülték a madarak. Amikor a hársfák árnyékában leültünk egy padra.És mikor kinyitjuk a szemünket gyönyörű réten találjuk magunkat. Ameddig a szem ellát színes virágok tarkítják a láthatárt. Közben száz ágra süt a nap és a kék ég olyan boldogan ragyog, hogy az embernek kedve támad cigánykereket vetni és oktalanul forogni mint a kis-gyerekek. Majd szédülten hanyatt dőlni a rengeteg tarka virág közé és közöttük egynek lenni. Pitypanggá válni, hogyha felkap egy kedves fu-vallat, apró ejtőernyőként szállhassunk az égig.Aztán sétálunk tovább hazafelé a hársfák között. Talán feltekintünk egy pillanatra a sűrű felhőhabokra és mosolyogva fürkésszük őket. Mert ta-vasszal szárnyal a képzelet!

Vasas Marianna: Sugarak szim-fóniájaTavasz lesz lassan.Hajnali órák percegő léptét követik talpaim, s fakó ajkaimról lepattogzik a cserepes fény. Ablakot nyit bennem a Fellélegzés, és szárnyasoltárát tárogatja a nyiladozó áhítat. Oltármécsek téli képe - a belső fény kisugárzik a világba.Sétálok - egyedül sétálok.

Még épphogy hajnalodik, és a sötétség zománcáról akrilcsillagok peregnek le. A csönd pasztellpuhaságát sugárfüggönyök lebbenése zavarja föl már nem túl mély álmából, hogy teret adhasson a mindenkori Új Napnak.Sebszín horizont hömpölyög előre, s fájdalmak gombolyagát gyémántcsőrű madarak bogozzák ki épp. A tenyérnyi ragyogásból brillírozó ékkövek lesznek a kikelet kecses nyakán. Akvarellszépségű festmény most a vidék, s én csak sétálok tovább... Egyedül - ki mással?...

Emlékeim nincsenek, hiszen elröppentek amnéziám madarai a messzi, metszőn meleg sivatagba, hogy lávaként folyjanak szét a feledés talaján. Csak a jelent képezi le elmém, s élvezem a pillanatnyi csodákat. A sivár éj telének gubancos, fagyott fonalát a hajnali tavasz oldja ki, akár a tintaszín ég vizét a hold pezsgőtablettája, s fölolvadnak, már látom is, a lerakódott bánat jeges szemcséi is. A homálykőzetek is sárga fénnyé gomolyognak, törtetnek előre - hátra so-hasem.A göndör életspirál, mint lián, fonja körbe az oly’ sokáig szunnyadó fákat.Zongorafoszlányokként hangzó, távoli dallamokat kottáz le a violinkulcsformájú Kar-mester - a Muzsika örök szelleme.A Töredékvilág jéghideg hegye beleáramlik a Mindig Remény-birodalmába; a jéghegy csúcsa pedig eggyé válik aljával. Frissen kavargó virágillatot hord a szél, mely meglengeti mókusárnyalatban fürdő fürtjeimet.Neszezik földi lények huncut hada, hol mogyoróvaj aromáját ízleli az ég.

Én ott sétálok - a Kezdetiség könnycseppjének néma hajnalán, mely futózáporban él tovább, majd hirtelen el is enyészik.A fehér arany tája smaragddá válik a felzsongó tavaszban, hol a varjak átnyújtják éppen koronájukat a Hazaköltözőknek. Minden reggel csirpogásukra ébredtem - egészen máig, mikor úgy döntöttem, elébe megyek Neki - a Hajnalnak. Épp pirkad, egyre körvonalazódik vándorló felhőcsordák lomha alakja. Az Ébredés felébredt.

A rejtélyes, kissé szarkasztikus, immanens mosoly nyílt szempár nevetésévé változik. A télkígyó tavasszá vedlik, s a teljes átalakulás pillangói félszegen próbálgatják szárnyai-kat.Verdesésük a szívdobbanás ritmusát követik, majd eltáncolják sugarak sugalló szim-fóniáját.Csapkodva repdes a Harmónia, s tiszta lapok keringőznek az őket átvilágító fény-nyalábokon.Az újjászületés szikráin új életek sziporkáznak, valahol pedig az Öröm lagúnái fölött vijjogva köröz a Megvalósulás és a Teljesség sirálypárja.

A hideg halál alagútvégfényét képzi a Tavasz, aminek azonban salakoldala is van. A szétomló köd kontúrjával ugyanis valami szép is elmúlik, a semmibe satírozza a Nap dölyfös ceruzája; a súlyos talár könnyed hacukává válásával pedig, s a titkok napvilágra kerülésével kevesebb ilyenkor az izgalom, a hideg okozta, lelkiségen keresztülsu-hanó jégkristály-varázs. A fehér orgonák színe magába szívja a hó szellemiségét, s keményebb, testibb formában él tovább.Még mindig tart sétám.Hogy hol vagyok?Ki tudja....Ám sosem tévedek el, ha a Hazámban - a Földön vagyok még. Mert minthogy a sza-vakon túlit a szavak által lehet felidézni egy-egy költeményben, úgy a földöntúlit is csakis itt, a Földön képes a halandó megkomponálni.Friss hajtások rigmusát szavalja a harmattiszta fuvallat - s én csak állok, s arra gon-dolok, hogy semmi sem kelhet versenyre a Természettel; hogy Ő sokkal tökéletesebb művész, mint bármelyikünk.Szeretem a Tavaszt. S ha el is tévedtem, visszatalálok Hozzá, hiszen Ő az utolsó remény-sugár, az utolsó szép évszak a szívtelen, energiákat kiszívó nyár előtt...Visszatérek Hozzád, Természet, Tavasz, Madárdal.De előbb visszaalszom - átpihenek vagy három hónapot... s csak álmodom a nyarat.Te viszont valóság vagy, a Kiteljesedő szirma, cseppző rózsakehely, légző, kedves parázs.Te tavasz - s Te, lassan reggellé serdülő hajnal.

Ifjúságom mementói - altassatok el!Legyek azzá, kivé lehetnék - ébrenlétben, mégis álmodó messzeségben... hol még s már nem metsz az időjárás, és a hangulatom színhőmérséklete inkább középütt ténfereg kék és vörös között, violaként nyílva aprókat sóhajtó hallgatagságomban. Hol a hideg már nem csipkedi arcom, de még a forró sem zsibbasztja homlokom - Te adj rá virágko-szorút, Te évszakhíd, Te drága Tavasz, hogy babérkoszorúk Parnasszusáról lepottyanjon a gőgös túlmeleg!... És szétloccsanva tűnjön tova, mint eretnek,- mert én Téged, Tavasz, úgy, ahogy vagy - szeretlek.

Sütő Fanni: Párizsba beszökött a tavaszA tavasz lassan veszi be a várost. Beférkőzik a téglák közé, a vakolat alá, a beton repedéseibe. Még meglapul. Nem siet, nem kapkod, nem erőlteti meg magát. Kivár.A tél már az elmúlás szelével köhög, de kitart, mint egy régi kor emléke. Hideg ködkabátba burkolja az utcákat, jégvirágot lehet az ablakodra, de a Szajna forradalomról álmodik. A harc el sem kezdődik, már el is dől. Zölden nyújtóznak a parkok, ásítanak a kerti tavak, és felduzzad a turisták esernyős, baseball sapkás áradata. Kipattannak a rügyek. Hul-lik a zápor, kimossa a házak szeméből a fáradtságot, a feketerigó éneke játszani hívja a várost. A magnóliák lila ereiben árad az élet, és kifakad a cseresznyevirág.A február gyengekezű király, március a hátára kapja, és a város szívében fejezi le.Vége a télnek, a zsarnok nincs tovább.

Szabó Erzsébet: PitypalattyPiypalatty a március derekán friss tavaszi szélben,a házak ereszén megeredő jégcsap csöppenése a fagy erejével birkózó földre… A fal mellett, a homályosan csillogó apró vízfolyások az olvadó hókupa-cok tövén… A madarak röppenése a téli gémberedésből lassan esz-mélő faágakon, a libbenő széllel táncot járó, hűvös napsugárban… Az incselkedő gyermekek kacagása a játékos futkosásban.Pity – pa – latty... az ébredező, a hó alól óvatosan bujkáló növények levelén csöppenként, komótosan, majd egyre gyorsabban végigfutó jéghideg vízcsepp, mely a levélvégeken könnyedén bukfencezve hullik alá…Az elsőként ébredő bogarak gémberedett próbálkozása a fagyos föld repedéseiben… Az erdő nyújtózása, a víz fodrozása, ahogy játszi könnyedséggel ringatja tükrén a tél itt felejtett jeges játékait.Pity- pa-latty a kristálytiszta forrás csevegése… A patak medrében, a napfényben megcsillanó kavicsok rezgése, a zenit tündöklése, a tavaszi ébredésben megtisztult, áttetsző, zizzenő levegő.Pity-pa – latty a gyermek első lépése, az őzike szökkenése, a nyulak versenyfutása a széllel. Szürkeségben a remény születése, a hirtelen jött gondolat, az áradó képzelet, a megvalósuló csoda.Pitypa-latty a folyók áradása az ezüstösen csillogó és ficánkoló halakkal, a kisült kenyér illatával születő öröm, a gyermek zsebébe dugott friss pogácsa melege, a kalács fonata, csészében a tej csobbanása, otthonunk-ban a tűzhely lobbanása.Egy kéz simogatása a lázas homlokon, ölelés a hideg napokban, egy békülékeny lépés az ellenség felé, engesztelő mozdulat a megbántottak-hoz.Pity- palatty kacagás a süket csöndben, dallam a némák ajakáról, fényesség a vakoknak, csoda a hitetleneknek, melegség a fázóknak, szépség a látóknak és gyönyörűség mindenkinek.

Hajnal Éva: MindentelenülApró lábaival nesztelenül lépked. Lassan közelít.Csak csend van és néhány kis szusszanás a kerti fán. Épp csak egy picike sóhaj, talán egy ima. Egy kis sze-lídség, ami még édesebbé teszi ezt a már-már giccsbe hajló örömöt. Káprázatos ez a tapintat. Olyan, mint egy fátyol, ami láttat ugyan, de még nem mutatja meg igazán a mögötte rejlő szépséget és épp, amikor nem gondolnád, lehull és megölel a rejtőz-ködő. Hajnali köddé ölel. Még háttal állok, mégis felékesít a tó minden örömével és bánatával. Rám simít a madárdalból min-aden zendülést. Úgy ölel, hogy soká kitartson, hogy eggyé forrjanak zsigereink. ... és eggyé forrnak és szenvedéllyel zendülnek és csendülnek és mégis minden hallgat.Elhallgat minden.Meghallgat.Meghallgattatik.Mindenestül és mindentelenül mártózom ebben a gyönyörű tavaszban.

Merklein Erika:A Tavasz asszonya...Pirkadat. Oszladozik az éjszakai köd, fehérsége egyre halványul.A reggeli hideget megszúrja egy napsugár. Azután még egy, és még egy.Falevéllel meghintett mohaszőnyegre fekteti asszonyát a Tavasz.Hajába túr, vállát csókolja, keblei között mézként csorgadja a kikelet il-latát. Szerelmüktől szerelmes lesz a világ. A hajnal gyémántjai elolvadnak a csókoktól, a levegő rezegni kezd a tó felett. Asszonya vágyával feltöltve dolgára indul a Tavasz. Élteti a szerelmes ölelés emléke, és a buja ajkak puha párnájáról aratott csókok íze. Így intézi egész nap fontos dolgait az évszak ura.A mohaágyon egyedül maradt szerelmes asszony lesöpör válláról egy apró falevelet. Nyújtózik, s a felette ágaskodó faágra felhelyezi az apró bogarat, mely eddig észrevétlenül lapult a szerelmeskedők mellett. Sétálni indul. Csendesen lépked az erdei fák között, a mezőn, a tóparton. Megkocogtatja a víztükröt, a halak felébrednek az iszapban.Dús, barna hajában ibolya illatozik, meztelen talpa alatt a fűszálak nyú-jtóznak. Léptei nyomában kivirulnak a virágok és érintésére kirügyeznek a fák. Ő a Tavasz asszonya...

Györgyi Csaba: Séta az évszakok körül - Tavasz

Óda át

Na! Na, nem elszaladni, megrémülni!A fájdalom színházi színei, mélységei teszik lehetővé, hogy itt-jeid és most-jaid mozgó mozaikállatokként nedves illatú, igazi, ismétlem, igazi dombokra menjenek fel körül-nézni.Oda tartunk mi is, mindenki, fel a magaslatra, ahol csak állunk majd, bámulunk és zokogunk. Érdemes lesz odáig még valahogy elvergődni.Lent meg a sok, szakadt Wartburg-gépjármű, túl édes törökméz, hazug emléknyomok, meg egy rossz sál, mit tudom én, hogy honnan. Fiatal pálinka. Olyan falikép, amivel már kisfiúként sem tudtak megetetni.– Az igazán csinosak mind jöhetnek! – kiabálok fentről le.– Itt lakik a katarzis? – zengik kórusban, lentről fel.

Látom, bohóc, lassan kezded már érteni. Hentes voltál, most meg már mindenkinek azt mondod: „Tökéletes vagy!” Tudod jól, hogy igazam van, s hogy ezt én szebben most nem tudom elmondani. Csak még annyit, hogy az elején is, meg a végén is szerelem van.

Missa

Ébredek, tavaszodom, és tiszta erővel belerohanok az ezer-ablakú hajnalba. Valaki a kertben sétál. Érett rügyek hasítják fel a régi, kopott, monokróm díszletet, és a dacos örömmel virágba boruló bolygók között feltáruló, gyors terekben gyermekkori, képzelt barátom, Ezüst Szél, a szelídítetlen vadló rohangál. Érzi ő is, nagyon érzi, hogy el nem múló dagály közelít, hiszen lassan-lassan már a térdünkig ér a lét friss ég-kékje. Szinte fáj, ahogyan sejtjeim-atomjaim szomjas állatként ízlelnek-lélegeznek-érzékelnek. Örök Van Most, végtelenszer végtelen módon és mértékben. Az illatos, mézes bor kelyhe hamarosan a számhoz ér. Két kezemmel tartom. Két kezével tart.Communio.Minden mást feledve tágra nyílt szemekkel nézem, ahogyan a szabályos rendben egymáshoz kapcsolódó horizontok lassan és ellenállhatatlanul felizzanak. Méltósággal, egyik a másik után. Most már csak belélegzem, és nem jutok szóhoz, pedig annyit azért még szeretnék mondani, hogy fennkölt, könnyed, nemes, izgalmas és kedves vagy!

Utolsó tavasz

Neki akkorra már nem lett volna szabad élnie, de tűrte, tűrte, hogy egy fáradt, lomha mély-narancssárga egy ijedt kis alkonyati párás-lilával tangózzon az egyetlen idő ó-szláv kápolnák bezárt kapui előtt lelassuló árkaiban.A kertben, a fa alatt ücsörgött. Még mindent felfogott, de már semmit sem értett, csak figyelte az arra sétálókat a tengerrel határos kertből.Most ideírom azt is, hogy ekkor gyöngyöző kacagást lehetett hallani. Ez egy konkrét esemény, írás és valóság határán, ahonnan már nincs tovább.Ahonnan már nincs visszaút.

Sec

Mélykékből felnyíló, párás, hajnali narancs húz ívet a lélek-kolostorok zsongó völgyei felett.Ülök itt, és várom a másodpercet, azt az egyetlenegyet, amikor minden az enyém. El fog jönni, itt lesz egy pillanatra, majd elmúlik, ahogyan minden el szokott múlni.Ülök itt, és várom, mert bármikor elérkezhet. Nem szalaszthatom el megint, hiszen nincs ajándék fenségesebb. Hiszen emiatt érzem még embernek magam.Ünnep van, mert várom az én másodpercemet.Ha elment, utána már megint minden másoké, és én megint visszatérhetek az ölelésbe.Fűszeres, oldó illatok kergetik egymást lustán az ódon parkszigetek utcácskáiban.

Kapui Ferenc: Egy évszak hat érzékreMegtört hallgatással felelsz. Lépted nyomán harsány recsegéssel megreped a jégvilág. A fehér takaró hangtompított némasága csobogássá válik, ahogy rálehelsz. Csendből csengés. Ízelt szárnyak tapsolnak, felnyikordulnak az alvó bimbók, és az üresség megtelik hanggal. A friss légtér membránjain átszaladnak muzsikáid füleinkbe. Már tudjuk, nem süketültünk meg, csak vártunk, hogy az üzenet eljusson hozzánk.A kiömlő vizek feltakarítják az előtted járó mocskát. Virágaid gondoskodnak róla, hogy az avítt szagok helyére a megfelelő illatok üljenek. Be az orrunkba és még tovább. Fuvallatod kikormolja a tüdőkben megtelepedett áporodottságot. Édes parfümök lepik el a levegőt, körbetáncolnak, átitatnak, és mámorítóan egyesülnek velünk. Doh helyett patyolat. Börtön-be zárod a szmogriadókat, egy év letöltendő, de ki bánja. Mellé a füstös utcák ködét zárod. Együtt vannak, és mi veled.Szürke panelok helyére festesz. Használod a teljes palettát, nincs kivételezés, jut is, marad is. Páráid ecsetek a nagy vásznon. Megszentelik azt. Eltakarítod a monotont, el a szemeink elől. Agyunkba szivárog a gyönyör, amit a változatosságod hoz el. Árnyalatokká törik a fehér, a minden. Megszámlálhatatlanokká válunk az egyből, általad. Kitörlöd az átlagost, egyedi vonásokkal leped meg, megkülönböztethetővé teszel minket végre.

Szellőd felszárítja a korábban itt taposó lábnyomát. Láthatatlan partvisod nagytakarít. Kipolírozza a sokat látott köveket, óvatosan, hogy a rajtuk sütkérező gyíkocskák meg ne ijed-jenek. A nagy sziklák fénylenek erődtől. Ránk is szórnak tükreik. Megcirógatják érzéketlenné vált arcunkat, mintegy gratulálva, hogy még itt vagyunk. Az előbújó pázsitokra hemperedve nem marad el simogatásod, amely meggyógyítja a szenvedőt. Érzékeny, érző, érzéki. Minden, amire a bőr alatt szükség van.A messzi földek dobozokba zárt fűszerei lejárnak. Energiád kineveli a földből és a fényből azt, amire ajkunk már régóta vágyott. A friss zöldségek és gyümölcsök ízzé és erővé válnak a tányérban. Átlépsz a megfáradt konzervekbe zárt biomasszán. Leszaggatod a fóliasátrak takaróit, elbánsz az igazi aromáktól mentes utánzatok inkubátoraival. A legkülönfélébb színekbe és formákba zárt finomságok örömmel válnak építőkockáinkká. Mi élvezettel kenjük a habarcsot, ami összetartja közös építményünket, amely egy kicsit te is vagy, és egy kicsit mi is vagyunk.

Keresünk és várunk. Lobogó máglyákkal, lelkünkben rakott tüzekkel, vázákba állított barkaágakkal, díszített tojásokkal jelezzük: szükségünk van rád. Elsősorban nem hangjaidra, nem illataidra, színeidre, érintésedre vagy ízeidre, hanem rád. Több vagy a részeidnél, és mi ebből a többől szeretnénk egy részt magunkénak tudni. Többől többekké válni. Szakítani az együtt érlelt gyümölcsből, beleharapni és végül eggyé válni veled.

Nagy Ilona: Valaki jár a park-ban… Megfáradt remény szürkül az arcokon. Valami fájdalom hallik át a csenden. Már matat a fák között a hajnal, s a kelő nap fényei lassan rálopakod-nak az álmos szemekre. Madarak csicseregnek, s a koránébredő rigók ma is kíváncsi tekintettel ugrálnak köröttem. Mégis kevés. Pedig min-den hajnalban magamba lopom a fényt a fák üde zöldjével, és a park felől már messziről megérzem a lösz-fehér bodzavirágok varázsos il-latát. Amikor átsétálok a még nedves köveken, mindig belefeledkezem a földig omló bokrok zuhatagába, és ilyenkor szívom magamba a pázsit friss leheletét. Most azonban egészen mást érzek. Valami nyugtalanító, furcsa remegés vibrál bennem… Hirtelen megrázza a fákat, és térdre kényszeríti a bokrokat. Végigrohan a virágágyásokon, leteríti a gyenge fűszálakat, és süvítve tépi szét a fe-szítő csendet… A flamingószínű pirkadatot pillanatok alatt ringló kékre, és szederszínre mocskolja. Valaki jár a parkban…

“Séta az évszakok körül”-NyárJáték költői lelkű íróknak, formapróbálgató költőknek, széplelkű amatőröknek, és tulajdonképpen bárkinek!

Folytatódik NÉGY ÉVSZAK játékunk!

Bárki, aki kedvet érez magában, kipróbálhatja tehetségét, és kreativitását a KÖLTŐI PRÓZA terén.A legjobb alkotások megjelennek az Uploaded Magazin honlapján, év végén pedig a négy évszak legkiemelkedőbb műveiből egy válogatást készítünk!A játék négy fordulója a négy évszakhoz kapcsolódik, így a tavasz után most a NYÁR következik (illetve ahhoz bármilyen módon, lazán vagy szorosan köthető írás)

A forma költői próza!Terjedelem: maximum 1,5 oldalBeküldési határidő: június 30.

Várjuk a műveket:- az Uploaded Magazin Facebook-oldalán üzenetként,- vagy emailben:magazin.uploaded@gmail.com (ez esetben a tárgymezőben kér-jük feltűntetni költői próza!)

Néhány szó a költői prózáról:Ez a műfaj sajátosan ötvözi az epikát és a lírát.A versírás költői eszközeinek használatával, mégis formailag szabadabban, szótagszámok, és rímek nélkül alkot.Első pillantásra külsőleg novella.Tartalmilag azonban nem epikus, mesélő, vagy történeti jellegű, hanem vers-sze-rű képekkel megfestett, általában impresszív gondolatfolyam. Jellegzetes elemeit a költészetből veszi, előszeretettel él olyan eszközökkel, mint a tömörítés, megsze-mélyesítés, metafora, vagy több rétegű hasonlat.

Vendégünk: Jeremy JonesMagazinunk tavaszi vendége egy olyan költő, akit sokan ismernek azok közül, akik a kortárs irodalmat figyelemmel követik.Ott van szinte mindenütt, ismerik, emlegetik, idézik.Szavalóversenyt rendeznek a költeményeiből, nagy ünnepségeken vendégként jelenik meg, és felolvasó estjein sosem unatkozik a hallgatóság!Aki követi, olvassa, vagy csak véletlenül rábukkan biztosan nem gondolja, hogy csupán két éve ír… Még kevésbé, hogy mit is csinál „civilben”. De ezeket a titkokat hagyjuk meg a következő szám interjújára!Most csupán versein keresztül kívánunk bemutatni egy különleges alkotót, aki oly sok embert érint meg. És hogy mi a titka? Hozzánk szól! Pont úgy, mint egy barát, akivel egy asztalnál ül az ember, hosszú évek szoros ismeretsége után! Olyan hangon, ami ma kuriózumnak számít.

Elképzeltem…Elképzeltem, az égig érő csendben,

hogy mennyi minden lenne együtt jó,ujjongani, hogy: Hulljon még a hó!És belenevetni az életbe ketten…

Mindezt persze, én csak elképzeltem.Elképzeltem, ahogy felrobban az ég

és madárdal hullik hajadban újra széta sok apró, színes virágszirommal…

Persze, elképzeltem csak, s most nem tudom, hol van…Elképzeltem, ahogy a meleg este jő

és hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem…

Igaz, mindezt én csak elképzeltem…És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tózöldes-kékje szemedben újra látható…

Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.Látod, ugye Kedves? Elképzellek még…

Név: Jeremy JonesköltőMottó: „Írni lélek nélkül is lehet, de nem érdemes...”Mióta ír: 2014 márciusElérhető: Jeremy Jones: Verseim

Titok, zene, talány…A holdon ülve nézlek,

Ahogy csendesen alszol még.Én szeretnélek téged, és tudom, Te is hagyod,

De szomorúan látom, hogy szívemből lassan elfogynak a csodás, Juhász Gyulás dalok.A holdon ülve nézlek, aranyos burokbanMár díszek nélkül is túl díszes vagyok,

Megszoktam azt régen, hogy jobb nekem a holdon, ott, ahol a sártól még elég távol vagyok.A holdon ülve nézlek, - lábam az égig ér, -

Ha megcsillansz szememben, újra álmodok:Régvolt, szöszke lányok képe vág szívembe,S a holdon ülve kicsit boldog is vagyok…

Idefent nincs semmi: a mindenség oly csendes,Csak titok, zene, talány és elbarnult papírok…

De a holdon ülve nézlek,Üzenek is innen, hogy jöjjetek csak hozzám még elmúlt korok!

A holdon ülve várom lassan ezer éve, hogyApám, Anyám, hitem, s a rég omló sírok

Kiszikkadt, fehér csonthalmú népe rám parancsol újra,S csak írok, írok...

Cseh Tamás emlékére„Ha úgy látta volna, rossz ember vagyok, a dalokat sem adta volna nekem. Ez megnyugtat. Ezért nem is

félek.” (Cseh Tamás)

Mondd újra, honnan jön a parázs?Hova is visszük, ha emészt, ha más…

Csendes kis éjek szülik mondatod,de valahogy itt sem, és ott sem vagyok…

Szeretni kéne csak, égni tovább!Zenénkbe fonni a sors sóhaját.

Aszfalton lépünk és cipőnk nyomátkoppanja létünk, s a dal orgiák.

Színünkre sercegve vak szürke hullt.Mennybéli házmester nyit ránk kaput.

Kukákba csenjük a csengő csodátés fogyunk, és tépjük a rongyos ruhát…

Repülni jöttünk, mert csak így lehet.Emberek tárgyak, meg vágyak felett.

Csendes kis éjek szülik mondatodTamás! Még itt sem, még ott sem vagyok...

ReggelReggelre mellém hevert a csend,

ahogy te szoktál, ha az esti vágy levert, és a halk sikolyok múlásával testünkre zuhan az éj a némasággal.

Minden oly hangtalan…Reggelre mellém hevert ez a csend.

Megszűntek a csiklandó érzések odalent.Már nem borsódzik hátunk attól, amit vártunk

és ujjunk sem simítja gerincre a rend…Úrrá lett rajtam ez a néma csend!

A párnámon még csillan éhező szemedés vágyaim csak éppen érintik a vágyad,

hogy megláthassam újra,szépülsz odabent!

Most hamar jött a reggel, és vele ez a csend.Zárjuk be az álmot…

Az ajtót se feledd!

A farkas éji dalaReccsen, roppan az ág!

Hópihe pottyan, szél süvít ottan, megfagy a lelkem, mint a világ.

Tél nyoma libben, szán sebesebben nem repül már el! Gyí! Paripák!

Ló szügye retten, szív üresebben, szétfagyott égen játszi csodák

röppenek gyorsan, karjai ottan, még hazavárnak, szép az imád!

Szánom úgy döccen, hó-puha csendben, messze csikordul a csók ízű vágy.

Alkonyidőben vér folyik éppen, hó pirul rőten,meg puha szád.

Várok a földön, még elidőzöm, meglőtt vadnak lát, aki lát…

Arcom, ha szép is, hajnali fény is, még simogathat, mint a kutyád.

Lapulj csak csendben, csillog a lelkem, ég szemem végre!Hej! Paripák!

Hangom a fényben, köd menedékben, hó fedi nászunk éji nyomát…

Keress, csak bátran! Keress csak bátran!Keress, ha reccsen, roppan az ág!

Az őrültség fokozataiKen Kesey 1962-ben írt híres történetét, mely itthon Száll a kakukk fészkére címmel jelent meg, már számos alkalommal feldolgozták, elég, ha csak az Audrey Hepburn főszereplésével készült filmre gondolunk. A mű sikere azóta is töretlen, szinte nincs olyan év, hogy valahol az országban ne kerülne műsorra, akár kőszín-házban, akár egy független társulat előadásaként. 2016 áprilisában Horváth Csaba rendezésében Székes-fehérváron kerül színre ez a szívszorító történet, melynek szövegkönyvét Dale Wassermann írta, és Zöldi Gergely fordításában láthatjuk.

Horváth Csaba, az előadás ren-dezője, különös érzékenységgel nyúl ehhez a nem mindennapi témához, és úgy teszi élővé, maivá a történetet, hogy nem csúszik bele az elcsépeltség hibájába. Rendezése úgy lesz lendületes és megrázó, hogy közben minden pillanatban visszaidézi az eredeti mű szelle-miségét, gondolatiságát.

A darab nagyon sok tekintetben szerencsés helyzetben van, hiszen a tény, hogy egy elmegyógyintézetben játszódik, érdekessé, misztikussá teszi a néző számára. Az intézményt irányító Ratched nővér (Varga Gabriel-la) saját (magán)életét áldozza fel azért, hogy az általa működtetett hely minden tekintetben úgy működjön, ahogy ő azt elképzelte. Ennek érdekében a legszigorúbb szabályok vonatkoznak minden dolgozóra és á-poltra, a történet pikantériáját pedig az adja, hogy az ittlévők számára ez nagyrészt önként vállalt fogság. Varga Gabriella még keresi a helyét a rácsok között. Megold mindent, amit a rendezői instrukciók szerint meg kell oldani, jó ritmusban lép be, magára zárja az ajtót. Egyetlen dolog hiányzik csupán, mégpedig, hogy a saját béklyóitól képes legyen megszabadulni, és elhinni magáról, hogy a partnerei a színpadon minden utasítását követni fogják. Izabella játéka olyan, mintha megijedt volna a feladattól, pedig ő lehetne egyszemélyben Ratched nővér, ha megengedné magának.

Hasonló problémákkal küzd a McMurphy-t alakító Sághy Tamás, ám neki nem a lazasággal, sokkal inkább a karak-terrel magával akadnak problémái. „A dolog úgy áll, cimborák, hogy belekeveredtem egy pár bunyóba a sitten, és a bíróság úgy döntött, hogy pszichopata vagyok. Na, én se ellenkeztem.” – meséli, amikor bekerül, és valóban hitelesen cseng minden szava, de erőltetett „lazagyerek” stílusa életidegen tőle. Talán az a megkeseredett düh, az elfojtott érzések, a kényszeres fogadásokat kiváltó előzmények emlékei kelthetnek hiányt bennünk, amitől a már-már gyerekként toporzékoló férfi szenved. Sághy McMurphy-je mintha a jelenben vált volna ilyenné. Felmerülhet, hogy a kifelé mutatott kép álca, hogy a lazaság és motorikus szabályszegés egy meg-játszott, felületes viselkedés, ám ahogy a történet halad előre, és a férfi rájön, hogy ezek a rácsok nem olyanok, mint a börtönben, hogy itt nem „ülheted le” a saját elmebetegséged idejét, úgy lesz egyre kétségbeesettebb. Az, hogy Sághytól mennyire idegen az utcagyerek személyisége, ellenben tökéletesen meg tudja ragadni a karakter tragédiáját mi sem bizonyítja jobban, mint amikor McMurphy-t először éri nagyobb csapás (elek-trosokk-terápia), és először néz szembe azzal, hogy itt nem hónapokban, hanem gyógyulási mértékben mérik a fogságot, a figura elkezd élni. Nem szükséges rendezői instrukció ahhoz, hogy a férfi a földre kuporodva döbbenjen rá saját tragédiájára, nem kell színpadi KRESZ hozzá, hogy nekiessen Ratched nővérnek. Jön magától. Minden más pedig csupán illúzió.

Az őrültségnek több fokozata van, és Horváth Csaba törekszik rá, hogy ezeket a lehető legjobban kiaknázza. Mint kiderül, McMurphy-n kívül mindenki önszántából van benn, ez pedig már önmagában feltételezi, hogy ezek az emberek valahol elborult elmék, hiszen képesek rácsok közt élni az életüket. Mindnek van valamilyen kényszerképzete, és mindenkinek megvan a maga kis tragédiája.

Közülük is kiemelkedik Billy Bibbit (Krisztik Csaba) figurája. A dadogós fiú az anyja árnyékában él, retteg tőle, illetve attól, hogy csalódást okoz neki, Ratched nővér pedig minden elképzelhető eszközzel azon van, hogy erre a jelenségre rájátsszon, és csoportterápia ürügyén mind egyre jobban elmélyítse ezt a félelmet a srácban. A darab egyik csúcspontja, ami aztán egyben McMurphy tragédiájának valós kezdetét is jelzi, amikor a férfi egy prostituált ismerősét, Candy Starrt (Závodszky Noémi) hívja meg az intézetbe, aki rituális keretek között veszi el Billy szüzességét. A fiú azonban lebukik, és más kiutat nem látván elvágja a saját torkát.

A legnagyobb pillanatok egyértelműen a süket-némának hitt indiánhoz, Bromden törzsfőnökhöz (Lász-ló Zsolt) kötődnek. Ilyen szintű színpadi jelenléttel ritkán találkozik az ember. László Zsolt a darab közel kétharmadában semmi mást nem csinál, csak egy seprűvel a kezében A-ból B-be megy, mégis, amikor lépcső-fokonként lépked felfelé a háttérben, miközben a színpad elején zajlik a jelenet, az ember önkéntelenül is a motorikus seprésre figyel , még akkor is, ha a mozdulat, a hang nem feltűnő.

Bromdent megtörték. Elvették tőle az identitását, a családját, az otthonát, a hitét, egyszóval mindent, amiért érdemes lenne küzdenie. McMurphy felbukkanása döbbenti rá arra, hogy soha nem szabad feladni. Felébreszti az emberségét, a maga módján lázadni kezd. Leleplezi magát, hogy segítsen a társain, hiszen azzal, hogy ő is megszavazza a focinézést, egyértelművé teszi, hogy tökéletesen tisztában van vele, hogy mi történik körülötte. Utolsó nagy hőstette McMurphy megölése. Ez egy paradox helyzetet teremt, hiszen a férfi a halál kapujából hozta vissza őt, Bromden pedig pont azzal szabadítja fel az „agyi kasztráláson” átesett társát, hogy átengedi őt a túlvilágra. Ezzel a törzsfőnök lelke is kiszabadul béklyóiból.

Horváth Csaba a fizikai színház mestere. Így hát nem is csoda, hogy az előadást átszövik a helyzetből fakadó, ritmusra építő mozgássorok. Olykor a Bromdent kísérő láthatatlan indiánszellemek indukálják ezt, máskor maguk a betegek kezdeményezik. Antal Csaba díszletei tökéletesen alkalmasak arra, hogy kiszolgálják a prózába ültetett mozgásszínház igényeit. A rácsos cellák mozgatása meghatározza a teret, közelebb vonz, majd eltávolít – meghatározza a szereplők viszonyát és a néző távolságát. Ha akar, kirekeszt, ha szeretne, be-vonz.

Az előadást drámai komédiaként definiálták az alkotók, ám ez a darab kőkemény dráma, a nézőnek nincs kedve nevetni. A feszültség állandó, a poénok sokkal inkább pillanatnyi kitekintések, és céljuk a feszültség oldása, semmint komédiaként funkcionálni. Ehhez hozzájárul Ökrös Csaba zenéje is, aki az indián népzene motívumait felhasználva egészen különleges, már-már megfoghatatlan légkört teremt a színházban.

Írta: Vass AntóniaFotók: Horváth Gábor

Folytatódik a Feltöltött ta-vasz! Ez alkalommal azonban a képzőművészek is lehetőséget kapnak arra, hogy megmutassák, ők hogyan látják a megújulás évszakát.

Fotó- és rajzpályázatot hirdetünk minden korosztályban. Ha megihlet-nek a rügyező fák, a nyíló virágok, oszd meg velünk alkotásod a követ-kezőképpen:

- Töltsd fel a képed a Feltöltött tavasz Facebook-eseményébe! (https://www.facebook.com/events/1704806623097042/)

- Adj a képednek egy kreatív címet! - Egy alkotó több képpel is pályázhat, viszont amennyiben több képpel

pályázik, kérjük a feltöltéskor azokat albumba rendezni.

Nem számít, milyen eszközzel dolgozol, egy telefonnal jól elkapott pil-lanat éppúgy lehet szemet gyönyörködtető, mintha profi géppel fotóztál volna, arról nem is beszélve, hogy néhány ecsetvonás mikre nem képes.

A képeket május 31-ig várjuk.

Három alkotó könyvjutalomban részesül, két alkotó pedig lehetőséget kaphat arra, hogy megtervezze az Uploaded Magazin őszi és téli PDF kiadványának borítóját, illetve egy teljes fotósorozatot leközlünk az említett számokban. A pályázat lejárta után minden megosztott kép megtekinthető lesz az Uploaded Magazin GALÉRIA ROVATÁBAN.

„A Vers a Léleké!” – beszélgetés Sylvester Anita költőnővel

Ma egy különleges hölgyet hívtunk beszélgetni.Aki valaha is odatévedt az oldalára, és elolvasta néhány versét, magyarázat nélkül is érti, mire gondolok. Az érzelmektől áradó, magukkal ragadó sorok úgy hömpölyögnek át az ember lelkén, mint a tökéletesen megkomponált zene. Néha csupán egy-egy hangszer szólal meg finoman, mintegy suttogva, su-gallva, máskor mintha egy teljes szimfonikus zenekar több száz fős kórust kísérve rengetné meg testünket-lelkünket azt kiált-va: Ez én vagyok! Ezek az én szavaim, az én érzéseim!Úgy hiszem, ez az, ami a legtöbb olvasóját újra, és újra visszacsábítja.Anita szavai képesek egyesíteni a modern szemléletet, a ma emberének látásmódját, érzelmeit, észlelését a régi, klasszikus, romantikus mesék világával, és valami olyan izgalmasan vibráló, magával ragadó egységet alkotni belőlük, ami a legtöbb őt megismerő olvasót egyszerűen elragad. Szavai átfon-ják a szívet, és másféle dobogásra késztetik, felgyorsítják, majd lecsendesítik, miközben megmutatják saját érzéseink erdejéből a kivezető ösvényt.Bár háromgyerekes anyuka, elbűvölő nő, és mégis álmodó, játékos kislány. Azt vallja, számára a család, és az anyaság jelenti a valódi karriert, a költészet inkább szerelem, szenvedély. Úgy érzi, a versek választják őt, nem pedig fordítva. Huszonöt éve ír verset, de csak három éve aktív igazán ez alatt az idő alatt azonban megjelent már négy kötete. Egyedi, felismerhető hangja üde színfolt a kortárs irodalom palettáján.Vele beszélgettünk, őt kérdeztük a múltról, és a jövőről, az alkotásról, és az életről.

LM: Mesélj nekünk kérlek kicsit a kezdetekről! Emlékszel még, hogyan kezdődött, és hogyan fejlődött ez a kapcsolat a versekkel?

Édesanyám is írt fiatal korában, így mondhatni, örököltem ezt a szerelmet. Aktívan akkor kezdtem írni, mikor Kárpáti Tibor „Gyöngyöt az Embernek” versét olvastam, és voltam olyan szerencsés, hogy Tiborral összebarátkozhattam. Válaszul született erre egy versem, amit aztán még sok másik is követett.A kezdetekben Kárpáti Tibor nagy segítségemre volt a véleményével. Később költészeti csoportokban csiszolódott a verselésem, felelevenítettem a verstant, de a saját hangom ettől függetlenül soha nem változott. A családom mindig is bátorított, hogy írjak, mindig kinyilvánították tetszésüket a versekről, amik megszület-tek a tollam alatt. Aztán jöttek a külső olvasók, akik szintén rajongani kezdtek ezekért, azóta publikálok, és örömömre van a sok pozitív visszajelzés.Anyám szavai élnek bennem még gyerekkoromból, hogy a vers akkor szép, ha olyan, mint egy dal. Hát le-gyen!

LM: A verseid többnyire érzelmesek, és magukkal ragadóak. Gondolom a legtöbbjüket az élet ihleti. Mi az még ezen kívül, ami hatással van rád?

SA: A legbelső érzéseim a legelsők, amik ihletet adnak, de van, mikor egy beszélgetés, egy zene, egy kép, vagy egy spirituális dolog, ami fészket rak bennem. Sokszor csak egy versmag él bennem, és tudom, hogy nem szabad hagynom, hogy elszáradjon, öntöznöm kell a gondolataimmal, hogy versbe folyjon végül.

LM: Mi a legnagyobb nehézség, amivel, mint költő, eddig szembetaláltad magad?

SA: Időhiány. Engem senki ember nem tud hátráltatni a saját dolgomban. Az érvényesülés amúgy sem szere-pel a vágyaim között. Erősen magamnak való, magamnak író vagyok, anélkül, hogy ezzel bármi célom lenne, csak maga az örömszerzés érdekel. Hisz mi a célunk az élettel? Csak maga az élet. Megélni, érezni, élvezni.

Lelkemen éled az izzó parázs,mit sötétbe zárt a fájdalom,

bennem szólal meg az eltűnt varázs,

fényében eszmélve hallgatom.

(Búcsú – részlet)

LM: Van valami még el nem ért célod, beteljesítésre váró álmod?

SA: Sok kötet. Gyerekversek és univerzális líra, életrajzi regény, és még sok minden, amit hoznak a gondolataim.

LM: Milyen tanácsot adnál azoknak, akik erre az útra lépnek?

SA: Legyenek önmaguk, ne akarjanak hasonlítani senkire. A leg-jobb, ha sokat olvasnak a legnagyobb költőktől, jobb példát én sem tudok találni.

LM: Több könyved is megjelent már. Hol juthatnak hozzá azok, akik beleszeretnek a szavaidba?

SA: Az Underground kiadónál jelent meg 4 verses kötetem magánkiadásban. Náluk, továbbá a bookline.hu, libri.hu és a Syl-vester Anita Költői Oldalán megrendelhetőek.

Kedves Anita! A továbbiakban is sok sikert kívánunk, boldogságot az életed minden területén, és hosszú alkotóéveket, hogy ezután is megörvendeztethess bennünket versbe font gondolataid különleges erejével!

Interjú: Lir MorlanKépek: Sylvester Anita

SZENTSÉG

Virágszirmok csendjéncsak önmagam vagyok,

akár titkos szentség,őriznek angyalok.

Nevettem és sírtam,már mindet feledem,örömben vagy kínban

telt eddig életem.Bár féltem és vágytam,

elmúltak a napok,megrebbenő szárnyam,mint harmat felragyog.

/ sylvester.anitaaa

Új rovatunkban felkértünk két ismert kortárs költőt, hogy egymás verseire felel-

getve tárjanak elénk egy művészi párbeszé-det. A játék nehézségét csak az ismerheti,

aki megpróbálkozott már vele, de ezúttal a két alkotó könnyed eleganciával, és hatal-

mas rutinnal oldották meg a feladatot.Az alábbiakban Márkus László, és Hajnal

Éva költeményei olvashatók.

Pár-beszéd

Lehetünk bárholGondolatban

a Temze partonsétálok veled.

Épp csak derengés szitál a köd,de nem zavar, mert vállamra hajtod fejed,míg suttogvatervezgetünktávoli célokat,

melyek tétovánringatóznak,

mint apró hajóka szürke vízen.

Az Úr tenyerébenjól megvagyunk,szívünk napontaúj dalra fakad.

Lehetünk bárhol, egymástól távol,lelkünk mindigegyütt csavarog.

Márkus László

LondonRing a Temze,cseng a dal,

fényes mind az utcazajédesek az illatok,

esőben ázott balkonokés szürkeség és félhomály,

a fellegekben furcsa bájés nagy kavalkád mindenütt,

a sorsok lángja mind elüt,mint régi hang, mit komponálszép fénylő vintázs-dallamán

a pillanat, egy árva hang,egy mennyei,

mit mind el kéne hinteni,hogy illatozzék ezután

egy pompás égi zongorán.

Hajnal Éva

A képzelet margójáraBebújtál kulcslyukamon, kacér, sóvárgó remény, majd hozzám simultál,lilába hajló csendeddel. Magaddal csempésztedelhált nászunk illatát.

Hajnali napsugár rajzoláldást a kopott Máriára.

Mellemre hajtott fejeddeloly sokszor megcsodáltad.

Kékes fények villóznak,vetítővászon lett agyam,

nem csoda, megcsal a vágy.Hiába nyújtom kezem feléd,

pedig érezem, itt vagy,bár selymes csókod íztelen,ágyamban asztráltest lebeg.Emlékszel, rám dőlt a kávéamikor ölembe rántottalak.Barna csermely keveredettgyöngyöző kacagásoddal ahogy lecsókoltad rólam.

Szférák zenéje harsan,és elillansz nyomban.

Fals fanfárok vonítanak.Csukott pillával rontok

mennyei álmom gyilkosára.Te hívsz, tízkor érkezel.

HaHa reggeljönnél hozzám,Isten ölelésébőlfont székenkínálnék helyet,hajnali napfényttöltenék poharadba.Amint kortyolgatnád,elúsznának melletteda felhők, válladonpihennének a madarak.

Ha nálam ebédelnél,tányérodba rejtenémaz erdők titkait.Ebéd utánfelolvasnék Neked:minden meséklegszebbikétolvasnám, hogyközben elszunyókálhass.Nézném, hogyemelkednek éssüllyednek mellkasodonaranygombjaid.Suttogásommaltakargatnálak.

Ha velem vacsoráznál,megénekelnémNeked a mezőkillatát, s apacsirtávalegyütt dalolnék,ha itt maradnálnálam hajnalig.Tücsökzenébőlkészíteném ágyad,tiszta folyókbólszőném takaród.

… selymek csendjévelrajzolnám tenyeredbe,a Teremtő mosolyát …

felhőlovaglenézem a világotfelhő szélén lógatva lábammiközben csillagokat majszolokalant templomtornyok legójaréztarajú szélkakasokszéltyúkokra vágynakbámuloma fejveszett futkosástami talán az életvagy melyet annak gondoltokhová tűntek a szép reményekelillantak mint a múltmiként pincénkből az óbor na meg a kosbormit tavaly csodáltamkebleid halma fölött

halványlila fénycsíkok szűrődnek át foszladozó lelkementavasz vanfák ágaira tündérek huncut hadaragaszt apró rügyeketmelyekbe virágszirmokat hajtogattakén mégsem érzem gerincemben hangyaseregek masírozásátmint korábban annyiszorszemem is fáradmár nem rebben combvillanásokramini szoknya helyett maxi szuszogásgyöngyöző sör helyett forró teaterem beszűkülbennem szűköl ingadozó létemvérnyomásom mellett csak kedvem magasmiért is nehisz itt ülök kevélyenegy bolyhos bárányfelhőpuha peremén

lapok nélkül játszok pókertkalapot emelek a sasnakki nem kapdos ily csóró légy után- diétázik talán

aranyeső ágra döglégy szállt mostpápaszem nélkül is jól látombár hozzám nem ér felnem fog rajtam pormeg holmi savas eső már kortalanul élek itt fennmiközbenszél hajtotta felhőmlágyan ringatózik

VisszaVisszapörgetnéknéhány pillanatot

az életemből,mint ahogy

egy filmet pörgetvissza az ember .

... emlékszem, hányszornéztem újra a Suttogóból

azt a táncot ...Visszapörgetném

és kitörölnémmindazt, ami fáj.

Kifehéríteném a képet,mintha nem lenne ott semmi,

mintha a Semmi volna ott.Semmi-ségével elücsörögnék.Beleültetném egy karosszékbe,

amit nagymamáéknállegjobban szerettem,

párnát tennék alá,hogy kényelmesen üljön

és megkínálnámillatos tejeskávéval,

ami gyakran bearanyoztagyerekkorom reggeleit .Nevetésgyöngyeimmel

ajándékoznám meg,amolyan igazi, sírás-

és fájdalom nélküli nevetésselés mindaddig beszélgetnénk,

amíg Valamivé válna.

... ezután együttgyönyörködnénk

a megbocsátáspipacsmezejében.

MámorA Mindenható tenyerén

szeretjük egymást, te meg én.Csodás e mennyei mámor,nyilat lőtt szívünkbe Ámor

Bár kint hideg szelek járnak,nem szabnak határt a vágynak.

Lelkünkben új tavasz táncol,arcunkon hajnalpír lángol.

AjándékMit adhatnék most Neked?

Vedd a fodros felleget,erdőből az illatot,tó vizéről ablakot,

benne kincs, mi tündököl,apró gyémánt víztükör.

Adnék madárszárnyalásthegyek hűvös hajnalát,

éjben csillagtakarót,világot, mit ad a Hold,őszből avarszőnyeget,szívkuckómból életet,éneket, mit szél dalol,vérerekben zakatol,

tavasz buja dallamát,mi gyöngéden rád talált,

ezer hangból éneket,minden dalt, mi kell neked,

nyárból pipacsrétemet,mind a legszebb kerteket,

vágyak titkos mezejét,csókot, miből nem elég,

testem minden dallamát,Mennyből mind a harsonát,

ölelésből szenvedélyt,nagy hitemből a reményt.

Szerelmemet adhatom,játszd el minden dallamom!

Holdhercegnő...az én kedvesemmesteri szerető,

ámbraillatú sellő,bársonyos bőrű,

mézízű ölű, márvány combú,gránátalma keblű,

szamóca ajkú,gesztenye kontyú,

türkiz szemű,meseszép álom.

Orcája hajnalpír,mosolya csábító,

lelke lángoló,szíve szerelmes,

kacaja kacér,hangja hízelgő.

kedves kincsem ő,Ő, a én Holdhercegnőm...

LibbenőBújócskázó

messzeségedröppenését

még elérem.

Kincsek közöttbúvó dalbanitt maradtál,

itt maradtam.

Szavam szálló,lengő ingben:csöndfuvolámhozzád libben.

Apró trillámmadárdalban,szárnyalását

nálad hagytam,tenyeredbenelbújtattam:

itt muzsikál,neked

adtam …

Seres Rebeka: Élet a halálom utánMeghaltam. Tudtam, hogy egyszer el fog jönni ez a nap, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar. Még alig múltam negyven és máris az égi világban találtam magam, távol a családomtól és a barátaimtól, mindentől, amit szeretek. Nem itt kellene lennem. Túl korán ragadott el tőlük a halál keze, hiszen még annyi tennivalóm lenne, olyan sok dolgom, amiket már soha nem fogok véghez vinni, be vagyok zárva ide és nincs kiút, hiába keresem. A Paradicsomban vagyok, mégis a földi világra vágyom, ahol annyi szenvedés és fájdalom van, mert pontosan tudom, hogy nekem ott kellene lennem. De mégsem vagyok...Magában üldögélt, és ezen morfondírozott, könyökét a térdére támasztotta és kezével végigsimított arcán, majd beletúrt hajába és kétségbeesetten maga elé meredt. Ekkor ült le mellé Ő, fehér köntösében és hófehér szakállában bámult rá szótlanul néhány pillanaton keresztül, végül megszólította. - Péter. Miért vagy olyan búskomor? Boldognak kellene lenned, hiszen elnyerted a belépést a Mennyek Országába, ahol nincs se fájdalom, se szenvedés és te mégsem vagy boldog. - Tudom, Uram - vallotta be kissé szégyellve, lehajtott fejjel. - Boldognak kellene lennem, de nem tudok az lenni. Hiányzik a családom, a feleségem és a gyerekeim, rosszul érzem magam, hiszen tudom, szükségük lenne még rám, de nem tudok velük lenni. Segítenem kellene nekik, védelmeznem őket. - Megértem érzéseidet - bólintott együtt érzően. – A Halál soha nem akkor jön, amikor szeretnénk, hanem mindig pontosan akkor, amikor a legkevésbé akarjuk. Nem lehet megválasztani, mikor látogat meg minket és nem visszakozhatunk, amikor már megtette, el kell fogadnunk, hogy véget ért számunkra az élet és tovább kell lépnünk, elfelejteni a múltat és a jelennek élni, ahogyan ismerőseink is teszik. - Az én családom nem ezt teszi – rázta a fejét maga elé meredve. – Még mindig engem gyászolnak, pedig már hónapok teltek el. Még mindig siratnak és könnyezve emlékeznek rám szüntelen, semmi sem olyan, mint előtte volt, figyelem őket, a nap mindenegyes percében és látom, hogy szenvednek, velük kellene lennem, ott kellene lennem mellettük és segítenem nekik! - De nem lehetsz ott, gyermekem – válaszolt szüntelen nyugodtságában. – Ez a te világod, már ide tartozol, itt kell élned, a Mennyek Országában. - De a szívem nem tartozik ide! – üvöltötte ki magából. – A lelkemet felhoztad ide, megfosztottad a testemtől, de a szívem lenn maradt, a családom karjaiban pihen még mindig és szenved. - A szív szenvedése, a test szenvedése, a lélek szabadsága, a szív szabadsága – felelte titokzatosan, majd gyengéden megérintette a vállamat, éreztem keze puha tapintását és a belőle áradó szeretetet, majd felállt és otthagyott engem egyedül.

--------------------

- Gyerekek! Hét óra, irány a suli! – kiáltotta Anna a konyhából, miközben a gondosan összetekert uzson-nákat kapta fel az asztalról és indult el velük az ajtó felé. Gyerekei, a tíz éves Lara és a tizenkét éves Enikő már a cipőjükbe bújtak bele, gondosan bekötötték, majd mire édesanyjuk odaért hozzájuk, már kabátjukat igazgatták. Anna büszkén állt meg előttük és egy hatalmas sóhaj kíséretében konstatálta, hogy milyen nagyok már a gyerekei. Hiszen még csak nemrég születtek, most meg már egyedül mennek az iskolába! Hogy telt el ilyen gyorsan az idő?Jól van gyerekek, tegyétek el a szendvicseket, aztán induljatok – szólt nekik, mire szófogadóan elvették a feléjük nyújtott csomagokat. Majd mindkettejüket magához húzta, nyomott egy-egy puszit a homlokukra és nehéz szívvel, de útnak engedte őket. Mama? – fordult felé kérdőn Lara, mielőtt nővére nyomában kilépett volna az ajtón. – Délután meglátogatjuk a Papát?

Annának elszorult a torka, érezte, amint könnyek gyűlnek a szemében, de igyekezett visszafojtani őket, nem mutathatta, milyen érzékenyen érinti elhunyt férje emléke. Persze, kicsim – vonta magához könnyektől csillogó szemekkel és lágyan megsimította a kislány aranyszőke haját.

---------------------

Élni akarok! Újra a családommal akarok lenni! A feleségemmel és a gyerekeimmel! A földi világba vágyom, emberi testbe, lélekkel, szívvel és a vele járó minden fájdalommal! Olyan nagy kérés ez?! Én csak élni akarok!

--------------------

Az ébresztőóra hangos pityegésbe kezdett, irritáló hangja betöltötte az egész teret. Péter kinyitotta a szemét, de szinte azonnal vissza is csukta, a nap magasan ragyogott fenn az égen, és gyenge, álomtól kómás tekintetét elhomályosította ez az erős fényesség. Hol vagyok? – kérdezte magától és kérdőn nézett körbe a szobában. Az istenért, kapcsold már le azt a vekkert! – üvöltötte valaki nem messze tőle, a hang észhez térítette és egy-ben meg is rémítette, azonnal az órához fordult és megnyomta a tetején lévő gombot, amitől elnémult. Csak egy kis morgást hallott erre, majd újra csönd lett.Leolvasta az óra kijelzőjéről az időt, fél hat volt, majd alaposan körülnézett a szobában. Egy aprócska ágyban feküdt, a feje fölött egy ablak helyezkedett el, amelyen keresztül úgy áramlott rá a világosság, mint valami isteni fénysugár, de volt ott még egy asztal, rajta rendetlen papírhalom, egy szék, amelyet hanyagul rádobált ruhák öltöztettek fel, egy szekrény, aminek egyik ajtaja tárva-nyitva állt és női ruhák lógtak benne kissé ren-dezetlenül. Mégis hova kerültem? Értetlenül feltápászkodott, majd elment a konyhába csinálni egy nagyon erős kávét, gondolta, talán attól felébred és véget ér ez a rossz álom. A konyhapulton hamar megtalálta a kávéfőzőt, kissé beleszáradt a tegnapi adag, vagy még az előző heti, de nem zavarta, vizet töltött bele, kávéport keresett és azt is beleszórta, majd felrakta a gázra. Aztán bögre után kutatott, nem igazán talált, a mosogatóban viszont halomszámra álltak egymáson, vállat vont és kivett onnan egyet, azt, amelyik a legkevésbé tűnt használtnak, majd friss, gőzölgő kávéjával a kezében a pultnak dőlt és gondolataiba mélyedve maga elé meredt.Karolina! – üvöltött újra az előbbi hang, majd egy ideges női alak viharzott hozzá gyűrött pizsamában és elfeküdt rövid, fekete hajjal. – Ha még egyszer nem kapcsolod ki öt másodpercen belül az ébresztőórádat, esküszöm, hogy kivágom az ablakon veled együtt!Közvetlenül előtte állt összefont karokkal, amely világossá tette számára, hogy ő Karolina, akihez éppen beszél és az, akire nagyon dühös. Ne haragudj – nyögte ki végül, mikor már túl hosszúra húzódott a csend közöttük. Csak tízkor kezdődik az első órám, erre már fenn vagyok hatkor! – háborgott tovább. – Remek. Adj nekem is kávét, azt hiszem, ennyi jár a korai ébresztésért. Péter kivett a mosogatóból még egy bögrét, a lányt láthatóan nem zavarta ez a gesztus, rezzenéstelenül, sőt mintha mindez normális lenne figyelte tovább. Nem kellene már indulnod? – kérdezte tőle kicsit nyugodtabb hangon, miközben átnyújtotta neki a bögrét. – Nem fél hétre kell menned? Hova? Hát az étterembe! – vágta rá magától értetődően. – Reggeli műszakod van!Erre Péter levágta maga mellé a pultra a bögréjét, majd berohant a szobájába és vadul kutakodni kezdett a ruhák között. Mégis milyen ruhát vegyen fel, mint nő? Fogalma sem volt a divatról, vagy hogy milyen ennek a Karolinának a stílusa, így hát találomra magára húzott egy pólót és egy farmert, majd kirontott az ajtóhoz. Közben igyekezett kifaggatni a lányt, hogy mégis hol van az az étterem, ahova mennie kell, ő pedig úgy világosította fel, mintha a világ legbutább emberéhez beszélne, majd mikor már elegendő információval ren-delkezett kirontott az ajtón és rohanni kezdett.

Úgy tűnik, nem csak nekem indul nehezen a reggel – jegyezte meg magában a fekete hajú lány, majd Péter pulton hagyott félig tele lévő bögréjéért nyúlt és azt is kiitta.

------------------

Bár Péter úgy sietett, mint életében talán még soha, és a helyet is elég hamar megtalálta, így is késett néhány percet, a főnökével találta szemben magát, miközben kötényét kapta fel, jól le is ordította a fejét és megígértette vele, hogy soha többet nem fordul elő, majd elparancsolta dolgozni. Bár tudta volna, mégis mi-lyen pincérnőnek lenni! Felvette a rendeléseket, majd rossz asztalhoz vitte ki, összekeverte az ételeket, elté-vesztette a számlákat, szóval az étteremben, ahova az emberek szívesen jártak reggelizni kész káoszt okozott. Hiába ordították neki, hogy szedje össze magát vagy, hogy térjen észhez, sehogy sem tudott ráérezni az egész ritmusára. Munka után az egyetemre kellett volna mennie, ezzel maga is tisztában volt, csak éppen fogalma sem volt, hogy melyik egyetemre, így inkább elment a parkba sétálni, ahol kicsit összeszedheti magát. Tudom, miért vagyok itt – töprengett magában egy padon ülve. – Ezt kértem és megkaptam. Csak magam-nak köszönhetem. De nem értem, miért pont egy fiatal pincérnő testébe kerültem, akivel még soha nem is találkoztam és semmilyen kapcsolatban nincs a családommal. Így hogy fogok segíteni rajtuk? Ahogyan teltek a napok egyre jobban belerázódott az egész körforgásba, másnap már az egyetemen is járt, bár semmit sem értett abból, amit neki magyaráztak, azért mégis csak ott volt. És ez így ment még napokon keresztül, kilátástalanul túlélve a perceket, az órákat és egyre inkább kétségbeesve, hogy mégis mi lehet a családjával.

---------------Alig múlt tíz óra szombat reggel, Péter ilyenkor is korán kezdett az étteremben, de utána nem kellett unalmas előadásokra mennie, szóval ebben az időpontban sokkal nyugodtabb volt. Éppen egy bögre kávét töltött ki egy idős férfinak, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és újabb vendégek léptek be. Péter odapillantott és döbbenten tudatosult benne, hogy családját látja viszont maga előtt, gyönyörű feleségét Annát és két csodálatos gyerme-két, Larát és Enikőt. Úgy megörült nekik, hogy majd kiugrott a bőréből, nehezen tudta felfogni, hogy őket lát-ja, alig bírta visszafogni magát, hogy ne rohanjon azonnal hozzájuk és ne ölelje magához szorosan őket. Majd könnyek gyűltek szemében , mert hirtelen észhez tért, tudatosult benne, hogy most nem, mint Péter van itt, hanem mint Karolina, aki egy pincérlány, vagyis eszerint kell viselkednie. A kávéskannát letette a pultra, megigazította kötényét, majd nagy levegőt véve odament családjához. Térdei megremegtek közelségüktől, szavai akadoztak, dadogásnak tűntek, miközben megkérdezte, mit rendelnek, szinte ledermedt a látványtól. Enikő, ez a te napod, azt kérhetsz, amit csak szeretnél! – szólt oda neki biztatóan Anna és kedves mosolyt eresztett lányuk felé. Enikő kissé fancsali képpel meredt az étlapra, mélyen beletemetkezett és láthatóan egyáltalán nem volt felvil-lanyozva attól, hogy azt ehet, amit csak szeretne. Hosszú csend következett, a lány nem válaszolt, csak bam-bult maga elé.-Mi a baj, kicsim? – kérdezte anyai aggodalommal Anna. -Semmi, csak… - rázta a fejét és a kezeivel kezdett el babrálni az ölében. – A Papa megígérte, hogy elhoz ide a születésnapomon és eszünk együtt csokis palacsintát… - felelte szomorúan, majd egy könnycsepp gördült le az arcán. Tudom – bólintott édesanyja megértően, hirtelen elpárolgott iménti jókedve és a gyász fátyla vonta be újra hófehér arcát-, emlékszem rá. Ezért is hoztalak el ide, hogy betartsuk az ígéretét, elvégre ma van a tizenhar-madik születésnapod. Reméltem, hogy így is jól fogod érezni magad és megesszük azt a palacsintát. Talán nem volt valami jó ötlet… De Mama, nagyon jó ötlet volt! – vágta rá azonnal és könnyes szemeit felé emelte. – Csak a Papa nélkül nem ugyanolyan az íze a csokis palacsintának. Péter ott állt Enikő mellett és nedves szemekkel figyelte ezt a jelenetet. Kívülálló volt a saját családjában, szíve majd megszakadt kislánya szavaira és nem sok választotta el attól, hogy kikiabálja magából ő az édesapja, itt van mellette és nagyon szereti, de végül nem tette. Nem volt biztos benne, hogy hinnének neki, így inkább csak állt ott és úgy érezte mindjárt meghasad a szíve.

-Akkor rendelj valami mást! – állt elő ezzel az ötlettel Lara vele szemben. Jó – bólintott erőtlenül, majd a pincérnőre nézett és egy sonkás meleg szendvicset kért. Péter felírta a kis papírjára, mellé firkantotta a hármas számot, ugyanis mind ugyanezt rendelték, majd visszament a konyhára és leadta a rendelést. Lopva családja felé pillantott, figyelte, ahogyan beszélgetnek, ahogyan egymásra néznek, hosszú csend állt közéjük, gondolataikba mélyedtek és szomorkás tekintettel hol egymásra, hol az ablakon pillantgattak kifelé. Nem ronthatom el így Enikő szülinapját! Tennem kell valamit! – határozta el magát. – Nem lehet ilyen gyászos a születésnapja… Kész a 2-es! – üvöltötte a szakács mellette, mire Péter megrezzent és elvette a felé gurított három tányér meleg szendvicset. Miután visszasétált előbbi helyére, nagy levegőt vett, majd határozottan kijelentette: Egy adag csokis pala-csinta! A szakács menten hozzálátott és néhány percen belül már készen is volt, ugyanúgy felé száguldott, mint a meleg szendvicsek, kezének ütközött, majd megállt előtte. Egy pillanatig némán meredt rá, aztán a fiókból kivett egy szál gyertyát, meggyújtotta és mosollyal az arcán indult el családja elé. Éppen akkor fog-yasztották el az utolsó falatokat, amikor elért az asztalhoz, maguk elé meredtek, először nem is vették észre, hogy ott áll, csak mikor Enikő elé tolta a tányért, a kislány meglepetten meredt az előtte magasló palacsinta toronyra. Boldog Születésnapot kis Turcsimókus! – köszöntötte fel azon a becenéven, ahogyan csak ő hívta.A kislány álla leesett, majd széles mosolyra húzta száját és reménnyel telt szemekkel a pincérnőre meredt. Felismert! – örvendezett magában. – Tudja, hogy itt vagyok és vigyázom rá!Kacsintott egyet a jobb szemével, majd örömmámorban úszva visszament a konyhára. Figyelte, ahog-yan mind értetlenül, majd döbbenten, végül mosolyogva merednek egymásra. Egy szót sem szóltak meglepetésükben, de mindannyian tudták, hogy elvesztett, szeretett családtagjuk látogatta meg őket ebben a pillanatban. Péter beletette a kasszába a reggelijük árát, majd vetett rájuk még egy apró pillantást, a kislány éppen ragyo-gó mosollyal elfújta az égő gyertyát és villájával nekilátott a palacsintának.

-----------------

Péter másnap reggel újra a felhők között ébredt fel. Mosollyal az arcán köszöntötte a napot, boldog volt és elégedett, véghez vitte azt, amit akart és ez végtelen szeretettel és örömmel töltötte el. Felállt, és mint egy kis gyerek karácsony reggel, mohó vággyal rohant az erkélyhez, ahonnan lenézve megpillanthatja családját. Ép-pen reggeliztek a konyhában lévő asztalnál és mosolyogtak! Eltűnt a gyász és minden olyan volt, mint előtte. Már tudta, mit jelent az a mondat: A szív szenvedése, a test szenvedése, a lélek szabadsága, a szív szabadsá-ga. A szív függ a testtől, ha az szenved, a test is, de a lélek még a szívnél is erősebb, és ha az szabad, akkor a szív is vele együtt szabad. Most megszabadult a földi szenvedésből a szíve, érezte, amint felszáll hozzá és ott világít mellkasában, erősen lüktet és boldogsággal árasztja el testét, családja elengedte és ezáltal visszakapta. Egy fehér leplet viselő alak állt meg mellette és meredt ugyanúgy családjára, ahogyan ő. Nem kellett odapil-lantania, hogy tudja, ki az. Köszönöm – fordult felé mély hálával. – Újra láttam őket mosolyogni és ez mindennél többet ér…!

Hadar Judit: Tavaszi mosolyMeleg, lila virágos illat érkezik, halvány szellő csapja a ház falához. Ott napozik éppen egy kicsiny bogárka, de nem veszi zokon a hátára kent tavaszt.Sárga a ház fala, érdes, a szürke kis bogár áttetsző szárnyat bont sértetten, mert észreveszi, hogy meglestem. Kicsit lop csak a ház színéből, talán emlékül?Szárnyait megrakva, zümmögve, magával viszi a színt és a lila illatot, könnyedén emelkedik a magasba.Innen úgy látszik, a lopott színt elejti egyszerre, égszínkék boltívből csen inkább helyére, és a sárga, a nap-színarannyal eggyé válva, glóriát von az apró lény kontúrjára.

A kis bogár a szemembe költözik, ha becsukom, most is látom, arany háttérben repülő fekete negatívként vitorlázik a retinámon.

Az aranyban fürdő bogárkát elunva kinyitom a szemem, újra a boltívre nézek valami izgalmasat várva, és nem is csalódok; hamarosan érkezik az égi hófehér bárányok nyája, amit a langyos szél terel. A bárányok egymáshoz bújnak, gyapjuk hullámozni látszik, néhányan a sárga golyóbist kóstolgatják kíváncsian.Szél gazdájuk gyorsan tovább tereli őket a gazdag kék rétek felé, mókás bégetésük sokáig hallatszik még.

Hirtelen gondolat vezérel: akár a kis bogár, szárnyamat bontom a lágy szélben, az felkap, a magasba emel, táncoltat. Rövid játék után a nyáj után repülök, majd a bárányokat elérve, a gazdával felváltva vigyázok az égi bégető nyájra.

A fehér, kék és arany a torkomban dobognak, a tavasz ritmusára, a nyár ígéretére, és én szívből mosolygok végre!

Molnár Zoltán: FaMinden évben alaposan megnézte a fát. Még a főkertesek ültették el ‘99-ben a ház elé, ami a homlokzatra górt betűk szerint ‘66-ban épült. Ezen a játékon mindig elámult, nem értette tisztán, a főkertesek valóban ekkora trükkmájerek (a kifejezést a sváb nagyapától tanulta), vagy csak a véletlen adta a pofont a két hatosnak, hogy azok megforduljanak és kilencessé váljanak, és fát szüljenek a ház elé.

A saját trükkje az volt, hogy minden tavasszal, az első kis béna levelek kipattanásakor készített egy fotót a fáról, gyűjtötte a képeket a cseperedésről. Stresszes volt a 2008-as év, ekkor a fa elkapott valami gombás fertőzést, a levelei már az elején elszíneződtek, látszott, hogy küzd az immunrendszere. A főkertesek hális-tennek észrevették (miért volt ez a fa olyan fontos nekik?), és szórtak rá némi permetszert. Gyűlölte a vegyi anyagokat, de végül ezek mentették meg a fát.

Tíz év alatt megváltozott az utcakép tőle és a többi fától. A sivár, szocreál környezet elkezdett elindulni a kert-városi irányba, és a legnagyobb módosulás az volt, hogy már nem a komor homlokzatok domináltak. A fák ugyanis elérték a földszint, aztán az első emelet, a második emelet, majd néhány sudárabb a harmadik emelet magasságát is.

Néha arra emlékeztette a fája, hogy egyszer megdöglik. Mindig, következetesen ezt a szót használta. Nem volt negatív jelentéstartalma, sose volt ugyanis halálfélelme. De a fa növekedése az idő múlását tolta az arcába, azt, hogy már visszavonhatatlanul elmúlt az, amikor kint játszott a szénakazalban, várta a családi húsvétokat, karácsonyokat, izgatottan ment ki focizni a Térre vagy épp elszakadt a bokaszalagja egy elszúrt csel miatt.

A fa nőtt, ő öregedett.

Kérgesedtek mindketten.

És akkor eljött 2016 tavasza, és úgy döntött, ideje a fotók mellett írni is erről a fáról. Pályázaton küldte be a művét, ami hiába történt meg őbenne, mégis fiktív maradt, mert az egész létezés valahol annyira fiktív, mint egy cseperedő fa, ami csak a fejében létezett, akárcsak ő maga. Megköszönték a részvételét.

Békésy Anita: Tavaszi illúzióPofán vágott a tavasz. Tiszta erőből, olyan istenigazából. Ahogy a napsugarak ereje nőttön-nőtt, lelkem jégcsapjai olvadozni kezdtek, és csak csepegtek, végig a testemen, lassanként leolvadt rólam minden fagyott réteg. A szívem újra dobbant. Éreztem lüktetését, ismeretlenül hatott, már rég találkoztam ezzel a jelenséggel. Nem hittem, hogy megtörténhet még velem, és tessék, mégis. Én azonban már nem akartam ezt a meleget, a nap égette a szemem, lelkem, hunyorogtam, hogy egyáltalán lássak valamit, de a sok szívet melengető érzés elvakított, nem láttam azt se, merre megyek, és így bizony veszélyes közlekedni. Bedőltem neki. Mondhat-ni hülyére vett. Fájdalmasan átvert, elgyepált keményen, csak áltatott, azt kell mondjam. A csalfa érzelmek hívogattak, akár egy frissen készült nagy tál csokoládés sütemény, én meg csak mentem, mentem a meleg illatok után, vágyakozva, hogy újra érezhessem, amit egykor.De az nem az volt már, nem olyan. Az emlékeket szerettem csak, a múltat, nem a jelent. Rózsaszín szűrőmön keresztül persze minden annak látszódott, mint régen. Lassan minden visszatért. Újra ott álltam, újra azt éreztem, és újra azt is éreztették velem. Pedig nem lehet visszafele haladni, ami elmúlt, megtörtént, annak vége, nem jöhet vissza újra, ugyanúgy, ókori aforizma a folyós példa, ezt legalább te jegyezd meg jól, mert én akkor elfelejtettem.Akkor nekem olyannak tűnt, olyanná alakult, amit láttam, érzékeltem, minden újra a régi szenvedélyében lángolt, mint egy tükör az egykorba, kristálytiszta képet alkotott, és én felültem neki, beszálltam a DeLorean-ba, mentem vele egy szédítő kört, hogy végül úgy szálljak ki, ahogy szoktak az emberek az ilyen gyors járművekből.A gyomrom összeszorult a keserű felismeréstől. Az ekkor más volt, mint az akkor. Az egész csak illúzió. Ő sem ugyanaz, és én sem. Bedőltem egy káprázatnak, mást láttam, mint ami a való, és most, hogy tessék, itt van a jelen, már keserű pirulának érződött naivságom. Ott voltunk egymással szemben, sokadjára, és én kénytelen voltam végre szembenézni a ténnyel, itt már semmi sem ugyanaz. Egy emlékbe szerettem bele, aki pedig előttem ült, valaki idegen volt. Árnyéka önmagának, egyenesen a reciproka. Így nem volt már okom maradásra. Szánalmasan hagytam el a helyszínt, engedtem el a múltat. Hülyén éreztem magam. Hogy dőlhet-tem be ennek? Hogy nem láttam? Innen nézve már teljesen egyértelmű volt, ami onnan még varázslat.Ez lett hát a vége, mire ideértünk, december. Én pedig hagytam magam visszasüllyedni oda, ahonnan jöttem. Hiszen nincs szebb asztaldísz, mint egy nagy csokor jégvirág.

Lesley Macbeltine: A semmi börtönébenMár megint semmi.Órák, talán napok óta próbálkozom már azzal, hogy elrepüljek innen, ám a levegő, ami máskor a hátára vesz, most keményen és hidegen állja el az utamat. Kemény, hogy sem a fogaim, se a fullánkom nem bírnak el vele és hideg, mint amikor a sötétség közeleg.Ez sem az.Pedig emlékszem rá, hogy itt jöttem be! Félig sétálva repülök körbe már ki tudja, hányadszor a levegőben, amely rémisztő rendellenességével teljesen összezavarta már valamennyi érzékemet.Négyszer volt sötét és hideg azóta, hogy testvéreimmel együtt kibújtam a fészekből; addig egy szűk és zárt bu-rokban éltem, minden nappal egyre türelmetlenebbül várva a születésem pillanatát, amikor majd meglátha-tom végre a Kék Végtelent és a Fénykorongot. Az egyik bátyám a Virágok Anyjának nevezte, amikor róla beszélt, a legszebb és legelérhetetlenebb virágnak. Érdekes és elképzelhetetlen volt a világ, amíg nem láttam, míg nem éreztem a levegő százezernyi édes illatát…A levegőét, ami foglyul ejtett.Harmadszor, talán negyedszer is, hogy körbejárok a fehér perem mentén, amely nem is oly rég magához csalt, álnokul a biztos halálnak adva.Hosszú ideje kuporgok már a fehér peremen és bámulom a levegőt. Látom elsuhanni a testvéreimet és velük másokat: nekik semmi sem áll az útjukba. Szárnyaim fáradtak már a hiábavaló erőlködéstől, és a fejem is fáj a levegővel vívott eredménytelen harctól. A Végtelen kékje közben lassan mélyülni kezdett odakint és a Virágok Anyjának ragyogása is egyre bágyadtabb…Egyedül a levegő nem változik.Jól emlékszem a nagy és négyszögletes lyuk fehér peremére; ezen túl ütköztem bele először a levegőbe. Ép-poly áthatolhatatlan volt, mint most, bárhol próbálkoztam is, kudarcot vallottam. Végül feladtam a dolgot és visszafordultam, de a levegő arra sem engedett. Nem értettem, mi történt, hisz bizonyosan a jó irányba indultam el: a Virágok Anyja felől áradó meleg, mely jöttemkor a hátamat sütötte, most az arcom cirógatta. A levegő azonban, mely keményebbnek bizonyult a fogaimnál is, megint csak utamat állta és nem eresztett azó-ta sem. Áttörhetetlen és láthatatlan akadály, mint azok, amiket a Nyolclábúak építenek, bár azokat a bátyám szerint még egy újszülött is könnyedén eltépi.Semmi.Lehet, hogy az egész csupán egy rossz álom? Gyakran álmodtam a fészekben, még a születésem előtt; azóta nincs időm ilyesmire. Dolgoznom kell, mint a többieknek, gyűjteni az élelmet a még meg nem születetteknek, és az anyagot a fészek bővítéséhez: hűséges alattvalója vagyok királynő-anyámnak. Rég belepusztultam volna, ha nem repülhetnék, hiszen a levegő az egyetlen hely, ahol azt tehetek, amit akarok, és ez felér bármilyen álommal. Csak a Nagyobbakat kell elkerülni.Vagy az egész eddigi életem volt álom és ez a rideg, láthatatlan fal a valóság? A testem ugyanúgy fekete-sárga csíkos, vannak szárnyaim és lábaim is. És fullánkom is, jóval veszedelmesebb a Virágporfalókénál. Mi létezik még? Börtönöm átlátszó falát mindegyik lábammal érzem és a fehér peremet s látom… Ez furcsa. Mindent, amit a lábaim ez idáig érintettek, egyszersmind láttam is. Hazudnának a szemeim?Nem mozdulok már jó ideje. Félek repülni, félek lépni, mert sejtelmem sincs, hol ütközök újabb láthatatlan akadályba. Ha most elindulnék, néhány lépés után biztosan nekimennék valaminek, amit nem látok. Nem bízom immár semmiben, az egyetlen biztos dolog a levegőből szőtt burok körülöttem. A levegő, amely nem is olyan rég még a korlátlan és végtelen szabadságot jelentette számomra, aljas és alattomos csapdát állított nekem. Talán ez a mi életünk rendje: megszületünk és dolgozunk, néha csodákról álmodunk, és közben az ver minket a legsúlyosabb bilincsbe, amiről azt gondoltuk, hogy a szabadságot jelenti. Börtönöm láthatatlan falai éppúgy feszülnek körém, ahogy a kínzó félelem nyomaszt belülről.

Szél borzolja a szárnyaimat, a testem összerándul. Minden irtózatom ellenére újra a levegőbe szökkenek, amely közben furcsa, édes illattól lesz egyre nehezebb, és kettőzött erővel dörömbölök tovább a semmin. A jobb hátsó lábam már nem mozdul, égnek a szemeim és a tüdőm. A fent és a lent egy csapásra megszűnik létezni, én pedig egyre kétségbeesettebb dühvel próbálom halálra marni a Halált. Üvöltök a tehetetlenségtől és a kíntól, amely lassanként az egész testem megbénítja. Szárnyaim többé már nem engedelmeskednek, zuhanok. Kemény ütést érzek a hátamon, a testem alá tört szárnyakkal fetrengek. Nem érdekel a fájdalom, repülni próbálok, visszamenekülni a levegőbe, ahol szabad lehetek ismét, de csak szélsebesen pörgök kör-be-körbe és közben egyre inkább hatalmába kerít az őrület.Állok, lábaim azonban gyengék, nem bírnak el többé. Repülök, szédülök, fáj mindenem, csapkodok, sötétség vesz körül; ezúttal nem vár rám a fény, mint aznap, amikor kibújtam a fészekből. Ez más… Fuldokolva őr-jöngök. Hűs szellőt érzek, vagy csak megzavarodott érzékeim csapnak be ismét? A fejem keményen koppan a semmin és újra zuhanok. Vonaglok, reszketek, rángatózok és sikítok; zuhanok, egyre csak zuhanok a kín-zó, halálos zsibbadásba, bele az éjszakánál is mélyebb, örök sötétségbe…

Először Magyarországon a mesteri zongoristaShai Maestro öt évig zenélt Avishai Cohen zeneka-rában, de amikor az izraeli bőgős 2012-ben Buda-pesten koncertezett, sok jazzrajongó bánatára már nem ő ült a zongoránál. Május 23-án végre a mag-yar rajongók is hallhatják, hiszen saját triójával lép fel a Fesztivál Színházban. A huszonkilenc éves Shai Maestro játékában a zenekritikusok szerint egyszerre jelenik meg az érett ízlés, az alázat, a technikai tudás, a kiegyensú-lyozott, magas érzelmi töltés és a hangszer által megkövetelt maximális kompetencia. Akárcsak egy igazi mester, ahogy a neve is utal rá. Az izraeli születésű Maestro nyolc évesen találkozott először a jazzel, mégpedig Oscar Pe-terson Gershwin albumán. Bár akkor már három éve zongorázott, Peterson könnyed, szinte légies játéka és Gershwin dalai teljesen ámulatba ejtet-ték, mesélte egy interjúban. Tehetsége nem maradt sokáig felfedezetlen, 2002-ben megnyerte hazájában a Jazz Sings versenyt, majd a rákövetkező évben ismét diadalmaskodott. Nem csoda, hogy egy öt hetes nyári zenei kurzus után a neves bostoni egyetem, a Berkelee College of Music teljes ösztöndíjat ajánlott fel az akkor mindössze 16 éves csodagyereknek. Bár rettentően csábította, Maestro visszautasította a lehetőséget. Ez utóbbi végül sorsdöntő lépésnek bizonyult, hiszen nem sokkal később maga Avishai Cohen hívta a triójába zenélni. Közel öt évig, 2011-ig járta a világot Cohennel és a dobos Mark Gulianaval, szinte összes jelentős hangversenyteremben és fesztiválon megfordult, és négy albumon működött közre. 2009-ben New Yorkba költözve elérkezettnek látta az időt, hogy saját művészi elképzeléseit érvényre juttat-va együttest alapítson. 2010 júliusában a perui bőgős Jorge Roederrel és Lee Konitz egykori dobosával, Ziv Ravitzcal megalapították a Shai Maestro Triót. Első albumukat nemcsak a közönség, hanem a kritikusok és zenésztársak is lelkesen fogadták. A trió évi 60-80 koncertet adott a világ körül, olyan neves muzsikusokkal megosztva a színpadot, mint Chick Corea, Tigran Hamasyan vagy éppen Diana Krall. A zenekar színpadi műsora hihetetlen széles spektrumot ölel fel: lemezeiken a romantikus balladák váltják a már szinte rock-ba hajló szerzeményeket. Legutóbbi, sorban harmadik Untold Stories című albumukon főleg saját darabok hallhatóak. Nate Chinen, a New York Times kritikusa szerint Maestro zenéje „átgondolt és melodikus”, John Fordham, a The Guardian újságírója szerint pedig a zongorista szólókarrierjét mindenképpen figyelemmel kell kísérnünk.A budapesti koncerten Ziv Ravitz helyett a 25 éves, svájci multiinstrumentalista zenész, Arthur Hnatek ül majd a dobok mögé. Az Erik Trufazzal és Tigran Hamasyannal is turnézó dobos alig volt 15 éves, amikor 170 dobos közül megnyerte a svájci Altishofen dobos versenyt, 16 évesen pedig ösztöndíjjal ment New Yorkba zenét tanulni.

Shai Maestro Trio2016. május 23. hétfő 20:00 — 21:45Fesztivál Színház

Shai Maestro – zongora, Jorge Roeder – bőgő, Arthur Hnatek - dob

További információk: https://www.mupa.hu/program/shai-maestro-trio-2016-05-23_20-00-fesztivalszinhaz

Egy elképzelt könyvTóth Judit rovata

Művészfilm

kihűlt már rég a szívkazánnem mereng a lét az igazánmég egy perc a némaságbanhalálos sebet ejt a forró vágyban

az egy helyben toporgó lélek olyan hideg már nem félhetszobor teste a távolba meredő az akit már Isten sem szeret

látni őt a portakaró alattegy bogár tőle jó messze szaladtmintha fakó tükörképem látnámvagy a múzsa csókját várnámvonások nélküli absztrakt alakkénthalvány sziluett rajzolódik arca köréőszülő haja lebben a szélbenholt anyjaként fogja kezét az ábrándőszintén néznek rá a szürke fellegekaz egyik könnycseppet ejt-gyászzápor zúdul melyet a düh vad dörgése kísérutolsó reményfoszlányoktúl színes volt a múlt és túl kopár a jelenmintha folyton cipők kopogtatnának egy kihalt útonüresek a házak egy lélek sem jár kintde ez nem vadnyugati környék itt nem kell a veled délben összecsapó fegyveres alaktól rettegnicsak egy személy halad az úton- monotonmintha egy mókuskerékből próbálna kitörni

nincs amit a lelked kérhetnincs istenítélet

nincs se szag se fájdalomcsak a szürke üres élet

nincs már apád se anyádnincs járműved se tanyád

magad vagy a rengetegbenmilyen könnyű ma a magányos lelket

depressziósnak csúfolnicsak úgy röpködnek az idegen szavak

az üresség definíciójaként

nyugtatót kérsz mielőtt tükörbe nézel és mivel a szakadékba zuhanás esélye egyre nő

képzelt szálakat keresel kapaszkodóként mielőtt a mélység magába fogadna

hirtelen idegenek gyűlnek körédócska naplopók magányod szigetén

de mégis látszatbarátaiddá válnakaztán kapsz egy palackpostát

és az üzenetet valaki más olvassa

és hirtlelen megint egyedül maradszhiába zokogsz mert szar a magányaz jól kinevet és a szemedbe hány

mert kihűlt már rég a szívkazánnem mereng a lét az igazán

az egy helyben toporgó lélekmár csak az elmúlástól félhet

szürke szeme a távolba meredennél többet már nem igazán tehet

2016. május 25. szerda, 18:00

Justus Pál-beszélgetések a Bálint Házban! (1065, Budapest Révay utca 16.) Az eseménysorozat záróepizódján a nyári szünet előtt, K. Horváth Zsolt társadalomtörténész, kritikus az “Az ismere-tlen nyelv”-ről beszélget György Péter esztétával (ELTE Média és Kommunikáció tanszék), Bányai Viktóriával (MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont) és Birkás Annával történész, PhD-hallgató (ELTE BTK Atelier). » Az ismeretlen nyelv «Az 1945 utáni Magyarországon létrejött politikai hatalom és társadalmi rend új szerepeket, új kényszereket és új nyel-vet követelt magának. György Péter ezt a világot mutatja be: az intim szféra és a nyilvánosság közötti válaszfalak elmosódásának folyamatát és következményeit, a rítusokat és gyónásokat, a csapdák elkerülésének lépésrendjét. Milyen eszméktől átfűtött nyelvet használnak levelezésükben fiatal kommunista szerelmesek? Hogyan lesz megrendezett játékká a magyarországi zsidóság különféle irányzatainak 1950-es egyesülési vitája, és performansszá a Sántha Kálmán ideg-gyógyász professzor elleni per? S végül: hogyan állítja a feje tetejére mindezt a maradék avantgárd értelmiség maroknyi csoportja a maga házi rendezvényein? Új könyvében György Péter leveleket, naplókat, jegyzőkönyveket, ügynökjelentése-ket és korábban sehol nem publikált fényképeket közöl és kommentál, hogy megint valamit megértsünk abból, ami történt.

Kedves Olvasóink!

A magazinban lezajlott szerkezeti változtatások miatt az utolsó pdf kiad-ványunkat lapozhattátok monitorotokon (egyelőre). Szerkesztőségünk nagy része új utakon folytatja tovább az alkotást, szeretnénk minden-kinek megköszönni azt a munkát és energiát, amit az elmúlt közel két év alatt a magazinba fektettetek. Nekünk is új irányvonalat kell találnunk, ezért a honlapon is sok változtatást felfedezhettek a közeljövőben, de célunk továbbra is az, hogy feltöltsük a kultúrát, és minden lehetséges eszközzel teret adjunk a kortárs alkotóknak műveik bemutatására. I-gyekszünk továbbra is minőségi cikkeket, kritikákat, és műveket leközöl-ni az irodalom és a kultúra területén, sok terv lapul a tarsolyunkban.

Szeretném kiemelten megköszönni a fáradhatatlan munkát Dylan D. Tidesnek, Lir Morlannak, Vass Antóniának, és a színház rovatnak, az irodalmi rovat munkatársainak, és sok szerencsét és sikert k ívánok további munkájuk során.

Bízunk abban, hogy egy napon újraindíthatjuk pdf kiadványunkat, de sajnos őt most el kell engednünk.

“Mindig az újrakezdés az igazi folytatás, és ugyanazt folytatja minden igazi kezdet.”

Vas István

Tóth Juditfőszerkesztő