Vambery Ármin: Egy Tatar Emlakirataibol

8/16/2019 Vambery Ármin: Egy Tatar Emlakirataibol

1/136

Vámbéry Ármin: Egy tatár emlékirataiból*

I. A zsidósága szemeitek elé idézitek Középázsiának szegény,arckifejezésben és ruházatban egyaránt oly nyomorú-ságos zsidóit, amint kopott szõrmesapkával afejükön és daróccal a derekuk körül, félénken ésreszketve ide-oda lopódzkodnak a bazárokban, csak

lopva tekintenek körül, s csak halkan mernek beszélni: úgyalig fogjátok elhinni, hogy ezeknek a mi Jahudijainknak hit-és törzsrokonai Európában nagyszer ű szerepet játszanak, hogyott gazdagok, hatalmasak és rangosak, sőt, hogy sok helyüttnemcsak a kereskedelem uralja őket, hanem magára az állami-ságra is jelentékeny befolyást gyakorolnak, habár ott semkevésbbé megvetettek, gyűlöletesek és üldözöttek, mint nálunka muzulmán Keleten. Nemde, ez egyike a legkülönösebb rejt-vényeknek, s mert ennek megfejtése mindig élénken érdekelt,úgy ezen különös népr ől kimerítően akarok nektek beszélni. Nyugaton már sokat vitatkoztak afelett, hogy va jjon a zsidóságvallás-e, avagy nemzetiség, s habár valamelyik szellemes embernagyon helyesen jegyezte meg, hogy a zsidóság sem az egyik,sem a másik, hanem mindenek előtt igazi szerencsétlenség:

úgy én ehhez csak azt teszem hozzá, hogy ez a szerencsétlenségnemcsak a zsidókat, hanem a keresztényeket is érinti, de azzala különbséggel, hogy az elő bbiek nem okai a szerencsétlen-ségnek, az utóbbiak ellenben az ú. n. zsidócsapást mindentekintetben okozták és meg is érdemelték. Ezért mi a zsidó-

* Ezeket az „emlékiratokat” Vámbéry Ármin a nyolcvanas évekelején német nyelven jegyezte fel. Az volt a szándéka, hogy a keleti emberszemével figyeli meg a nyugati életet s ebből a néző pontból fog majd pár-huzamokat felállítani a két kultúra között. Erre egy Európában utazó tatárföljegyzéseinek formáját választotta, aki keleti honfitársait igyekszikaz európai viszonyokról tájékoztatni. Vámbéry Ármin ismeretlen okokbólnem végezte be ezeket az emlékiratokat, de a fenmaradt részletekis sok finom és értékes megjegyzést s megfigyelést tartalmaznak,Ettől eltekintve, ezek a följegyzések azért is értékesek, mert közvetlen bepillantást engednek a nagy tudós és diplomata legszemélyesebbmeggyőződéseibe és érzelmeibe. Mindezen okokból igen hálásak vagyunkVámbéry Rusztemnek, hogy a nevezetes dokumentumok három feje-zetét a Huszadik Századnak átengedte. A szerk.


2/136

2 Vámbéry: Egy tatár emlékirataiból

ságot vallásnak fogjuk fel, még pedig oly vallásnak, melynekhivői már sok évszázad óta a keresztény nyugaton élnek, kikázsiai nyelvüket és szokásaikat már rég elvesztették, akikkezdettől fogva a közös vallás kötelékei által egyesítve, a

nemzetiség fogalmát a vallás fogalmától tulajdonképen sohasemkülönböztették meg, s akik szemita származásuk tipikus vonását,idegen ég alatt s idegen életmód mellett csak azért tudtákmegtartani, mert a külső nyomás által keletkezett szoros elkü-lönültségükben kisebb mértékben kever ődtek el az őket környező elemekben, s ezt a választófalat, bár lényegesen eltér ő körül-mények között, még ma is fentartják.

Amíg Európa szigorúan vallásos volt s politikai intéz-ményei a mai ázsiaiakhoz hasonlítottak, addig a köztük élő zsidók sorsa körülbelül olyan volt, mint a mai Perzsiában, vagyTurkesztánban, ahol a rájuk nehezedő szokatlanul kemény

nyomás miatt rendkívüli szaporodásuk és anyagi jólétük ab ovolehetetlenné válik, s ahol ezenkívül az örmények s a mul-tanik (hinduk) er ős versenye következtében sokat szenvednek.Az akkori Európa sokkal rettenetesebben és szigorúbban bánta zsidókkal, mint ahogy az Izlam azt valaha tette. Hisz a gyilkos-ságot, rablást és er őszakos térítést — habár a durva tömegnálunk is rendezett ilyet — a muzulmán hatóságok sohasemhelyeselték, mert az Izlam törvényeinek uralma alatt mindenidegenhitűt tűrni és védelmezni kell, ha adóját megfizeti. Euró- pában csak az újkorban törtek maguknak utat az ilyen türelmigondolatok, illetőleg csak akkor, amikor az európaiak észre-

vették, hogy nekik maguknak sincs már hitük s a vallása miattígy más embert sem szabad elnyomniok. Ezzel az észleléssel,vagy ahogy a frengik mondják, a politikai szabadság ébredé-sével, kezdetét vette Európában a zsidók egyenjogúsítása,amennyiben az egyes államok a reformokban való haladott-ságukhoz képest a zsidókat az ország gyermekeivé fogadtáks franciákká, angolokká, olaszokká, stb. tették őket; oly kegyez, melyet nekik, mint az ország régi lakosainak a természetmár úgyis régen megadott, s melyet már csak azért sem lehetetttőlük megtagadni, mert az említett keresztény népek mindenelképzelhető ethnikai zagyvaságból eredvén, tulajdonképen csak

politikai nemzetet alkotnak, melyben minden faj egyenlő joggala törvény erejénél fogva polgárjogukat egész Európában teljesmértékben élvezik s majdnem teljesen egyenjogúak a kereszté-nyekkel; de ki kell emelnem, hogy csakis a törvényben, mertmaguk a keresztények csak a vallásukat hagyták el, nem pedigannak régi rossz tulajdonságait és előítéleteit is. A zsidó mégmindig idegen és gyűlöletes előttük, de sőt még az úgynevezettszabadelvűek is csak hencegnek felvilágosodottságukkal ésemberi érzéseikkel, valahányszor azt a fáradságot veszik, hogya zsidót magukkal egyenrangúnak ismerjék el.

Ennek a mesterkélt testvéri szeretetnek köpenye alatt rej-


3/136

Vámbérty : Egy tatár emlékirataiból 3

tőzködő zsidók iránti ellenszenvnek természetesen abban a mér-tékben kellett er ősbödni, amely mértékben az újonnan befoga-dott zsidó polgártársak a nekik juttatott jogokat élvezték samelyben, a zsidókban, mint minden elnyomott népben lakozó

elő

nyök folytán, keresztény polgártársaik fölé emelkedtek s azirigység és féltékenység tárgyaivá lettek. A zsidó, kinekévszázadokon keresztül tilos volt földbirtokot vagy házat sze-rezni aki minden hivatalból, méltóságból és megtiszteltetésből kivolt zárva szükségkép csak a kereskedelemre s az előtte nyitvaálló néhány jelentéktelen iparágra adhatta magát. Minthogyfoglalkozása e terén is ki tudott emelkedni szorgalmával, mun-kásságával és ritka józanságával s er ős elnyomatása ellenéreis gyakran vagyonhoz tudott jutni: könnyen megmagyarázható,hogy a szabadság birtokában ezeket a szép tulajdonságokatannál nagyobb sikerrel tudta érvényesíteni munkálkodásának

messze megnagyobbodott mezején s hogy veszélyes verseny-társává kellett válnia keresztény polgártársának, ki gyakrannélkülözte ezeket a képességeket. Nemcsak a kereskedelemben,hanem az ipar, a művészet s a tudomány terén is fölülmúljaa zsidó Európában sok helyütt az uralkodáshoz szokott s ígykevésbbé szorgalmas és józan keresztény polgártársát, mi több,sikeresen versenyez vele az állami hivatalok és méltóságokelérésében, annak ellenére is, hogy maga az állam, bár a türelmitörvények megteremtő je, gyakran nem átalja, hogy a zsidó polgártúlbuzgalmának és képességeinek korlátot vessen.

Amilyen kicsinyesnek és igazságtalannak tartom némely

kormánynak ezt az eljárását, épen oly nevetségesnek tűnnekföl előttem azok az érvek, amelyekkel a keresztények a zsidók-nak ezt a fölényét megmagyarázni iparkodnak. Ahogy azelőtt azsidóságot különösen vallásnak tekintették, s bennük Messiáskeresztrefeszítőit s Krisztus isteni küldetésének tagadóit üldözték:úgy most hirtelenül hatalmas nemzeti összetartozást és a szemitafajnak markáns vonásait fedezik fel bennük és mindenerényüket és bűnüket a borzasztó szemitizmusra vezetik vissza.Hiába hoztam elő a frengiknek, hogy nálunk a multanik, mintidegenek és súlyosan elnyomottak ugyancsak a kereskedelem

terén váltak ki, hogy szintén adnak kölcsön pénzt magaskamatra, épen oly élénk szelleműek, szorgalmasak, takarékosakés józanok, mint a zsidó Európában, annak ellenére, hogy őkárják, tehát törzsrokonai a frengiknek. Hivatkoztam a török-országi örmények és görögök sorsára, akik a szigorú törökuralom alatt minden elnyomatás ellenére is nagy vagyonhoz jutottak, a csak félig-eddig és csak külsőleg modernizáltOzman birodalomban máris a legmagasabb méltóságokat érikel, s ha hozzáengenék őket, könnyen lefoglalnák az államminden méltóságát és hivatalát. Felróhatjuk-e mindezt azörményeknél és görögöknél a szemitizmus bűnéül, mikor

ezek árják és így törzs-, sőt hittársaik a frengiknek, és ha eza szemita faj valóban oly kiváló szellemi tehetségekkel rendel-


4/136


kezik, s birtokában van ezen veszélyes, mindent fölülmúlószellemi képességeknek, amint ezt a frengik feltételezik, úgymiért játszanak a zsidók Törökországban, Perzsiában ésKözépázsiában oly sajnálatraméltó szerepet, s miért nem segítiő

ket a szemitizmus itt is a benszülöttek és a keresztény ver-senytársak feletti diadalra? Nevetséges és bárgyú! kellett felkiáltanom, valahányszor

a frengiknek ezt a szenvedély diktálta visszataszító gondolat-menetét hallottam, épen úgy, ahogy nevetnem kellett az európaiak-nak azon rövidlátásán, amelyet akkor tanúsítanak, mikor a zsidókhibáit és bűneit kezdik elsorolni, s abban tetszelegnek maguknak,hogy a keresztények gyűlölete csupán következése a zsidó-szemita gazságoknak. Épen a frengiknek, akik annyiszor emle-gették előttem költő jüknek szavát, hogy szabadság nemesít, szolgaság lealacsonyít, kellene legjobban tudniuk, hogy az

európai zsidók sokféle fogyatékossága és kellemetlen szokása,melyeket semmiképen sem akarok tagadni, vagy szépíteni,csupán következménye a sok évszázadon át tartó elnyomásnak,tehát mai keresztény vádolóiknak legsajátosabb műve. Ha azsidót majdnem 2000 esztendeig sárba tiporták, s tőle aszabadság napjának jóttevő sugarait megtagadták, lehet ésszabad-e csodálkozni azon, hogy a még rajta ragadó sár őt beszennyezi és ellenszenvessé teszi, s hogy nem egy tulaj-donság kifejlesztésében hátramaradt? — De mi emancipáltuk,magunk közé vettük őt s még sem akar letenni korábbihibáiról — mondották erre. Mindenesetre! De azt hiszik

talán ezek a szenvedélytől elvakított frengik, hogy ez azévszázadokon át a testhez ragadt és mélyen beléhatoló szennynéhány évtized alatt lemosható onnan, s ezt a csodatevő szappanttalán a zsidóknak tett engedményekben akarják fölfedezni?Az ilyen remények mindenesetre túlvérmesek, s amennyire énkorlátolt tatár eszemmel ebben a kérdésben ítéletet engedhetekmeg magamnak, úgy gondolom, egyelőre talán a türelem, sa várakozás az egyedüli eszköz, amellyel a zsidógyűlölet, ahumanizmusát csillogtató Európának ez a legnagyobb szégyene,legyőzhető.

Csak ha a sok évszázados nyomással arányban álló szabad-

elvű korszak tartama alatt a zsidók nem változnának és nem javul-nának meg, csakis akkor volna a keresztény társadalom feljogosítvaarra, hogy ennek a bajnak orvoslására erélyes rendszabályokhozfolyamodjék, de még akkor sem ültethetik a zsidókat a vádlottak padjára, mert a zsidó jellem ellenszenves voltát a keresztény fana-tizmus nemzette, s mert a keresztény társadalom foga csak attól asavanyú szőlőtől vásódott meg, melyet keresztény ősei már aközépkorban megettek. Csakis a középkori Európának nyerse-sége, elbizakodottsága és szellemi züllöttsége tette a zsidókatúgyszólván er őszakos eszközökkel olyanokká, amilyenek ma,és hogy mily szoros az összefüggés az úgynevezett zsidóbajés a keresztény társadalom műveltségi állapota között, az leg-


5/136

Vámbéry: Egy tatár emlékirataiból 5

jobban kitűnik épen a zsidók elterjedtségének földrajzi hely-zetéből, amennyiben Nyugat-Európának felvilágosultabb ésszabadelvű bb intézményekben haladó népeinél csak kis számbanés sporadikusan eloszolva fordulnak elő, míg Kelet-Európában,

még pedig Oroszországban, Ausztria-Magyarországban és Német-ország egy részében tömegesen laknak, sőt az utóbb meg-nevezett országokban oly városok is vannak, melyekben egy-magukban több zsidó lakik, mint egész Francia- és Angol-országban együttvéve. Ez a számarány sehogysem szolgál becsületére a keleteurópai keresztényeknek, mert azt mutatja,hogy egy kulturális szempontból előhaladott és szabadelvű beren-dezkedések között élő társadalomban a zsidó csak nehezenvagy alig tud boldogulni s hogy előszeretettel keresi fel akevésbbé felvilágosodott s így lustább és pazarlóbb népele-meket, és ha magát ezekre veti, ezeket könnyebben is zsák-

mányolja ki. A zsidó lakosság nagyobb számaránya így szo-morú szegénységi bizonyítványa az illető keresztény társada-lomnak, melynek önmegbecsülésből nem szabadna szerencsét-lenségével ekkora lármát csapnia s az úgynevezett zsidóvészorvoslását nem a zsidóknál, hanem saját magánál kellene meg-kezdenie.

Minthogy európai vándorlásaim közepette minden ország- ban sokat érintkeztem zsidókkal és mindenütt előzékenyen és barátságosan fogadtak, nekem mint pártatlan szemlélőnek meg-adatott annak a lehetősége, hogy a Keleteurópában fontossávált zsidókérdésben önálló ítéletet alkothassak, mely márcsak azért is szükségképen eltér a közkeletű véleménytől, mertnem vagyok sem zsidó, sem keresztény, sem szemita, sem árja,s így e kérdés pro és kontra oldalát teljes tárgyilagossággalmérlegelhettem. Mikor a zsidók számos és jelentős hibájátszomorú múltjuknak, azaz a kereszténység barbár voltának éstudatlanságának rovására írom, ez könnyen tűnhetik fel olyszínben, mintha a zsidóknak fognám pártját. Ez a felfogás bizonyára téves, mert nyíltan be kell vallanom, hogy mentő érveim csakis a hithű zsidóságra vonatkoznak, ellenben azúgynevezett reformált vagy szabadelvű zsidóságnak az utolsó

évtized tartama alatt keletkezett szektájánál, azoknál, akik kiléptekaz ősi hit kötelékeiből, akik a zsidósághoz csak névleg tar-toznak, nem érvényesíthetők az enyhítő körülmények.

Tudomástokra kell hoznom ugyanis, hogy a hitetlenségépúgy mint Európa keresztényeinél, a zsidók körében is márer ősen elterjedt, s hogy a nyugat zsidó között szintén vannakhívők és hitetlenek.

A mi a szigorúan hithű zsidót illeti, nem kevésbbé lepettmeg, hogy benne olyan emberre ismertem, aki gyakori mosa-kodásával, a rituális törvények lelkiismeretes követésével, ételei-ken, italaiban, ruházkodásában, szakál- és hajviseletében nagyon

emlékeztetett a hithű és derék muzulmánra. A hithű zsidó férfimég mindég szigorúan követi vallási téren az ázsiai gondol-


6/136

6 Vámbéry: Ε gy tatár emlékirataiból

kozásmód szoros szellemét és hajszálnyit sem térne el a torvényszószerinti értelmétől. És valamint mi is ellenségei vagyunk a Bidaat-nak (újításoknak): ő is akár a legjelentéktelenebb rituálistörvénynek egyben vagy másban való megváltoztatására irányuló

leghalványabb hajlamot is herezisnek és hitehagyottságnaktekinti. Ezek a zsidók ábrándoznak ugyan Palesztina visszahódí-tásáról és Salamon templomának újra felépítésér ől, e kíván-ságaikat mindennapi imáikba is belefoglalják: mégis, ha ezmegvalósulna, nagyon kevesen cserélnének hazát, amit ép olykevéssé tehetnének meg, mint ahogy a Libanon cédrusait nemlehet Középeurópába átültetni. Ezeket a zsidókat csak a valláskapcsolja Jeruzsálemhez, de a szemita nemzeti érzés ép olyidegen tőlük, mint a többi zsidótól, s minden más ázsiaitól,akiknél — ez közismert dolog — a vallás foglalja el a nem-zetiség fogalmának helyét. Könnyen érthető tehát, hogy az az

örvény, mely ezeket a hithű

zsidókat keresztény polgártársaiktólelválasztja, félelmetes mélységű és szélességű, s hogy az elnyo-mottaknak az elnyomóik iránt való gyűlölete náluk ép olyanszenvedélyt és fanatizmust vált ki, amilyennel példának okáérta mi muzulmán testvéreink az oroszokkal szemben viseltetnek.Az emancipációt ezek a zsidók halálthozó méregnek tartják,s idegenkednek mindentől, ami elzárkózottságuk er ős várátveszélyezteti, mert mindenekelőtt zsidók akarnak maradni aszó legszorosabb értelmében. Inkább élnek továbbra is nyomásalatt és pusztulnak el mint zsidók, semhogy vallásnak tartottrituális törvényeik akár legcsekélyebb részének feláldozásával

szerezzék meg a polgári szabadságot és egyenjogúságot.Minden piszkos anyagiasság ellenére, amit ezeknek az emberek-nek szemére vetnek, mégis meg van nekik a maguk szel-lemi ideáljuk, a zsidó Istenük és zsidó vallásuk, s ezért soha,de soha sem térnek ki. Egy darabja ez az ázsiai gondolat-világnak, ami ezeket az orthodox zsidókat a nyugati világközepette csodálatosképen egészen máig fen tudta tartani, amiazonban a modern korszellem hatalmas rohamának nem sokáigtud már ellenállani, mert ez a hithű zsidóság már csupán Ázsiáravagy pedig oly országokra támaszkodhatik, amelyekben ázsiaiállapotok uralkodnak, míg az európai világnézlet által meg-

ragadott zsidóság az ősi vallással együtt régi szokásairól ésszertartásairól is letett s néhány csekély külsőség kivételévelmár csak nevét tartotta meg.

Hitetlenek alatt azokat a zsidókat értem, akik hasonlóanegyes keresztényekhez, nem csatlakoznak sem bensőleg, sem pedig külsőségekben atyáik hitéhez, nem is igen tör ődnekazzal s a zsidó vallás keretei közt csupán nemtör ődömségük ésa megszokás hatalma tartja őket vagy pedig az a szorostársadalmi és családi kapcsolat, melyet e népnél az évszázadosszokás teremtett meg. Így hát ezen zsidók helyzete nagyon iskétértelmű és prekárius s kiváltképen az újkorban különösmagyarázatokra szolgáltatott okot. Az a szenvedélyes rossz-


7/136

Vámbéry: Egy tatár emlékirataiból 7 akarat, melyben a keresztény világ irigysége a szorgalmávalés józanságával magát felküzdött zsidóságot részesíti, azthányja szemére a vallástalan zsidóknak, hogy nem csatlakoznaka kereszténységhez, pedig a vallással általában úgy sem tör ődnek

sokat s így bizonyára mindegy lehet nekik, hogy zsidó, vagykeresztény módon hitetlenek-e? így azután azt a véleményt ter- jesztették el, hogy ezek, a zsidó vallás cégére alatt, egy titok-szer ű szektába csoportosulnak, mely a kereszténység tönkre-tételét és kizsákmányolását tűzte ki magának feladatul; olyanszektába, melyet „szemita céh”-nek neveztek el s valami,minden vallási tendencia nélküli titkos nemzeti szövetségnekhittek. Ez a hiedelem nyilván époly nagy tudatlanságnak, mint szen-vedélynek a terméke. Először, mert a zsidó testvériség aközös elnyomatás és nyomor kötelékében összekovácsolva,eddig a közös védelemnek csak azon eszközeit használta,

melyeket mindenütt maga a zsarnok adott az elnyomottakkezébe; másodszor, mert a zsidó sohasem követett nemzetitendenciákat, sőt ezeket oly kevéssé ismerte, hogy vallásábana nemzeti létnek talán egyetlen momentuma sem talál dicsőítésre.A zsidók szemitizmusával épen úgy vagyunk, mint arabjainkszemitizmusával Bokharában vagy pedig a turkománok között,akik annak ellenére, hogy külsejükben megőrizték arábiai szárma-zásuk nyomait, ma époly kevéssé bírnák el a beduinok klímájátés életmódját, mint ahogy a teljesen eleurópaiasodott zsidó nem bírná ki a Palesztinában való letelepedést; s valamint arab- jainknak sohasem jutna eszükbe, hogy a Kuteibe vezérlete alatt

1200 év előtt elhagyott hazájukat Nedschd és Jemenben újrafelkeressék, szintúgy az európai zsidók sem gondolnak a régizsidó birodalom visszaállítására.

Ami ezeknek a hitetlen zsidóknak állását legjobbanmegnehezíti és keresztény versenytársaik támadásának leg-inkább céltáblájává teszi, az a viselkedésükben rejlő, nagykövetkezetlenség, hogy önként vetik magukat oda oly esz-mékért való vértanúságnak, amelyeket alapjában véve nemis vallanak és hogy inkább tűrnek el minden szégyent,gúnyt és hátrányt, semhogy elválnának egy oly vallási

közösségtől, melyhez semmiképen sem tartoznak, sőt amelyetlehetőség szerint mindenütt eltagadnak és eltitkolnak. Vala-hányszor ezt a rejtélyes jelenséget megakartam magamnakmagyarázni megkérdeztem az illető zsidókat: Ha általábannincs meg bennük a pozitív hit s a szemitaérzés egy szikrájátsem mondják magukénak, miért nem lépnek ki inkább ebből akötelékből; amennyiben csak névr ől van szó, miért nem csat-lakotnak inkább mindjárt a keresztény valláshoz? „Igen, demi nem tűrünk el semmiféle kényszert” — hangzik az egyikfelelet — „s bár nem hiszünk sem Mózes, sem Krisztus külde-

tésében, sőt semmiféle küldetésben sem, a többség zsarnokiönkényének még sem vetjük magunkat alá.” Mások az

ábrándozó vallásbölcselőt adják, s folyton a monotheizmus,


8/136


az emberi szellem ezen dicsőségteljes vívmánya van a szájukbans nem kis mértékben büszkék arra, hogy abból a társadalombólszármaznak, mely már az ókorban fedezte fel minden poli-theisztikus tévedéssel szemben a hitvilág ezen egyedül idvezítő

alaptételét. Ezek az utóbbiak mesterkélt theozófikus érveléseikkelhellyel-közel nem tévesztik el hatásukat, de annnál inkábbtalaját vesztette az elő bb említett zsidó hitetlenek kategó-riájának érvelése s különösen a modern Európa hitetlensé-gének közepette létjogosultságuk is kérdésessé vált. Az tűnt kiugyanis, hogy a vallás és lelkiismereti szabadságnak szent buzgalommal védett elvei ezeknél a zsidóknál nem annyira alelkiismeretbeli és vallási dolgokban, mint inkább a mindennapiélet kellemes megszokottságában, a családi és baráti, tehátoly kötelékekben gyökereznek, melyek a zsidó vallástalanságbóla keresztény vallástalanságba való átlépéssel elszakadnának.

Érthető

okból attól tartanak, hogy ha az ember az egyik társa-dalmat elhagyja anélkül, hogy a másikba fölveszik: két székközt a pad alá eshetik.

Az ilyen helyzet mindenesetre fölötte kellemetlen, mertaz átmeneti állapotok sehol sem tartoznak az élet kellemetes-ségei közé, de ez a kellemetlenség kikerülhető s valóban megis szűnik, ha tévedése tudatában, mindkét fél hozzáfog a bajorvoslásához. Végül egyszer mégis csak belátja a zsidó, hogyállapota megalkuvó, sőt nevetséges, mikor arra vetemedik, hogyvaskos hőskölteményekben énekelje meg Krisztus földi missziójáts buzgó hévvel szálljon síkra a szentháromságért és Mária szep-

lőtlenségéért, anélkül azonban, hogy vallását elhagyná, mertfenséges elvek — értsd ez alatt a nagynénihez, nagyanyáhozvagy anyósához való viszonyát — megakadályozzák benne s elkell jutnia végre ahhoz a megismeréshez is, hogy az önmeg-tévesztés eszközével mások nem téveszthetők meg. A val-lásos zsidónak a visnuimádókéval s a muzulmánokéval ver-sengő fanatizmusa ellenére is, mindég meg kell hogy legyenaz a létjogosultsága, mint a skót protestánsoknak vagy aspanyol katholikusoknak; azonban a hitetlen zsidó, mintkisebbség legjobban tenné, ha a hitetlen kereszténnyel társulna,mert ha mindkettő sajnálatraméltó semmijét közös tarisznyába

rakhatja, nem látom be, miért kapjanak hajba és küzd- jenek egymással ép ezen semmiség miatt? De a keresztényeknekis még több engedékenységet és türelmet kellene a hozzájuktársuló zsidóval szemben gyakorolni s különösen a muzul-mánoknak azt a példáját kell megszívlelniük, mely szerint min-denki, aki a hitvallást (kelima) egyszer elmondta, húsunkbólvaló hússá és vérünkből való vérré válik.

Ott, ahol a társadalom — mint pl. a nyugati Európában — a fejlődésnek már jelentékeny fokát érte el, a zsidóság részbenkelet felé húzódott, részben pedig a kereszténység szívta föl,mert először is az igazi szabadság és műveltség védelme alatt

nincs elnyomott faj vagy társadalmi osztály; másodszor ennek


9/136


folytán itt a társadalom egyetlen töredéke sem kényszerül arra,hogy megcsonkított emberi jogaiért különös hiedelmekben vagyvakbuzgalomban keressen kárpótlást; harmadszor, valamelyszabad dolgos és józan társadalomban mindenesetre nehéz, vagy

valósággal lehetetlen a lustaságnak vagy nemtör ő

dömségnek olymódon való kihasználása, aminthogy ez például a zsidóknakEurópa keleti országaiban lehetségessé válik. Az elmondottak- ból következik tehát, hogy a zsidók száma Európában lassankéntcsökkenni, Ázsiában pedig szaporodni fog, hacsak az a másiklehetőség nem következik be, hogy a vallásos érzületnek afrengik hónában való még nagyobbfokú megbénulásával, amihezmég a teljes vallástalanság szurokfekete hatalma is járul, a zsidókés a keresztények általában elvesztik a valláson alapuló különb-ségeiket. Ázsiának a zsidó-kérdéssel kapcsolatban semmi esetresincsen valami fényes jövő je.

II. Az arisztokrácia

A koronásf őkön és a kormányférfiakon kívül a frengiknépére hatalmas befolyást gyakorol még az arisztokrácia is.Azt akarták velem elhitetni, hogy Európában kétféle arisztokráciavan, t. i. a pénz arisztokráciája és a születés arisztokráciája.Ezzel szemben azonban úgy találtam, hogy azokat az embereket,akiknek a szerencse kedvezett, akik szorgalmukkal és ügyes-ségükkel gazdagodtak meg, az isten kegyelméből tekintéllyel ésvagyonnal világra jött polgártársaik nem tekintik magukkal egyen-

rangúaknak. Utóbbiak címeket, méltóságukat, rangjukat ésállásukat az átöröklés természeti törvényével megindokolt ésIsten kegyessége által adományozott ajándéknak szeretik nézni;sőt olyan ajándéknak, mely húsban és vérben gyökerezik, aszaporodás révén él tovább és nem befolyásolható vagy vál-toztatható meg semmi néven nevezendő emberi akarattal.Pretenzióikkal ezek az emberek némiképen hittársainknak amacsoportjához hasonlítanak, akik a zöld turbán jelvényével afejükön, magukat Prófétánk (Isten üdve kísérje) leszármazott- jainak adják ki, de nálunk legkülönböző bb foglalkozásokat űznek.Õk már csak azért sem részesülnek mindég figyelemben, mert

genealógiai leszármazásukat er ősen kétségbe vonják, s ez csaka legritkább esetekben bizonyítható. A mi szeïdjeinknekkhodsainknak, akik többnyire koldusok vagy pedig kétséges jellemű emberek, csak az egyszer ű parasztember előtt vantekintélye, míg ellenben a közéletben s a társadalomban érté-küket személyes állásukkal mérjük. De a nagy tisztelet ellenéreis mellyel Isten követének, a világegyetem e dicsfényénekadózunk, ezek az állítólagos utódok — kivéve talán a koreisitákatMekkában — semmiféle különös elő jogoknak sem örvendhetnek.

A frengi birodalomban a születési elő jogok mindenkor másmagyarázatra találtak Itt a törzsfának ezt a bizarr hajtásátkitüntető gondossággal ápoljak. Tekintélyes irodalommal és


10/136


nagy tudósokkal rendelkező egész tudományt alapítottak és afrengik országában a nemes ép úgy utal a genealógia vaskos köte-tére amint az arab lócsiszár az áruba bocsátott állatnakleszármazását feltüntető hosszú, elsárgult papírtekerccsel kísérli

meg a tudatlan vevő

becsapását. Az utóbbi az állat elő

nyeit azanyakanca és a csődör meseszer ű hírnevével akarja megokolni,az elő bbi meg azt hiszi, hogy a múltban híressé vált ősei-nek éleseszűségét és szívbeli nemességéi örökölte át. Hogyizmos és gyorslábú állatok fizikai ereje az átöröklés tárgyalehet és fenn is tartható, ha fenmaradását az egyenletes éghajlatés élelem is biztosítja, azt némiképen bizonyítják a turkomán pusztaságokra átszármazott arab lovak; de hogy ez az emberszellemi tulajdonságaira is áll, és hogy a szellemileg kiválóemberek előnyeinek át kell szállani az utódokra is, ez vélemé-nyem szerint már csak azért is nehezen bizonyítható, mert az

emberi erények és előnyök nem fizikai, hanem inkább pszichikaieredetűek és többnyire a neveléstől, az életviszonyoktól segyéb körülményektől függenek. Eléggé különös, hogy a fren-giknek különben éles szeme e megállapítással szemben vak. Nemlátják be, hogy őseikre való büszkeségük alatt nemcsak elődeikiránt táplált könnyen érthető és jogosult kegyelet lappang,hanem a többi porban született emberek fölött gyakoroltelőnyök és kiváltságok igazolása is. Oly mélyre fészkelte bemagát ez a tévedés Napnyugaton, hogy még a leghaladottabbnépek sem tudják azt levetni s csak az új világ volt az, melyannak a régi, sötét korszaknak maradványát kiküszöbölte. Hogy

nálunk, ahol prófétánk bölcs és szabadelvű rendelkezései ellenéreis a zsarnokság legdurvább és legelnyomóbb formájában fenntudta magát tartani, az arisztokrácia még sem tudott zöld ágravergődni, sőt tulajdonképen ki sem alakult, azt a következő körülmény javára írhatjuk. A mi zsarnokaink és kényurainkÁzsiában, az önkény és abszolutizmus ezen ősi talaján, sajnosmindég oly nagy biztonságban érezték magukat, hogy alatt-valóik szilárd vallásos érzületére és konzervativizmusáratámaszkodva, sohasem érezték szükségét segédtársaknak, ural-mukat senkivel sem osztották meg és nem is hívtak be azországba semmiféle születési elő jogokra támaszkodó uralkodó

osztályt. Mindez azonban a frengik országában nem volt lehet-séges. Európa, Ázsiának ez a szellemi leánya, már gyermek-éveiben is szabadabban fejlődött s oly tulajdonságokkal — nálunkneveletlenségeknek mondanák őket — növekedett fel, melyekmár korán arra kényszerítették az országok élén álló fejedel-meket, hogy segédeket szerezzenek be és azokkal megosszáka tömegek feletti uralmat. Kezdetben engedelmes eszközök voltakezek a segédek, idővel azonban meggyőződtek nélkülözhetetlen-ségükr ől, fellázadtak legf ő bb mestereik ellen, s aminthogy ezutóbbiak a koronát utódaik számára örökletessé tették, ők isigényelték azt a jogot, hogy címűket és méltóságukat utódjaikszámára örökletesekké tegyék. A mi vezíreink, khanjaink és


11/136


szirdarjaink sohasem merészkedtek ily követelődzően viselkedni, mert szultánjaink mindég csak szolgákat s akaratuk végrehajtásáraalkalmazható vak eszközöket akartak, nem pedig a személyes jogoknak tudatában lévő hivatalnokokat. A korona Ázsiában

nemcsak az uralom fénysugarait, hanem annak villámait isiövelte. Erre a frengi fejedelmek nem voltak képesek, a kivég-zések és vagyonelkobzások náluk nem jöttek oly könnyendivatba, mint nálunk, úgy, hogy ott a nagy vagyon és magasméltóság révén tekintélyhez jutott alattvalókból egy kiváltságososztály, az úgynevezett született nemesség, a tulajdonképeniarisztokrácia nőtt ki. A múltban, mikor a fejedelmek nemakarták megosztani hatalmukat s hadba vonultak e feltolakodotturalkodótársak ellen, a népnek mindkét oldalról sokat kellettszenvednie, saját jószágával és vérével kellett mindkét harcoló párt költségeit viselnie. Ma azonban már megváltozott ez az

állapot, mert az uralkodók az arisztokráciával most vállvetvecsöndes küzdelmet vívnak az új megismerésekhez jutott töme-gek ellen, amelyek előtt azonban a legitimitás elve és az Istenkegyelméből való jogok hitele és tisztelete mindinkább csökken.Az újkori frengik emberi jogaikra hivatkozva, az egyenlőség éstestvériség elvét nemcsak csengő szó gyanánt, hanem kézzelfogható valóságképen akarják élvezni.

Ezt a jelszót visszhangozza a frengi világ egész területecsakhogy az egyéb jelenségekhez hasonlóan inkább valósulmeg a haladó Napnyugaton s oly mértékben tompul el, amilymértékben Európa keletéhez és a Kelet tulajdonképeni biro-

almához közeledünk. Az angolok, habár Európának legszabad-ságszerető bb népe, még mindig nem tudtak letenni a régiszokásról s bár baronettjeiket, lordjaikat és hercegeiket semmiemlítésreméltó elő jogok nem illetik meg, a múlt varázsa mégsem kopott le róluk s az oly büszkének, dacosnak és függet-lennek látszó britten is bizonyos fokú zavar vesz er őt, ha élő lorddal áll szemközt, vagy ha ez épenséggel megszólításra mél-tatja őt. Ez a kiváló gyakorlati érzék ű kereskedő nemzet azonbanmindenesetre emelni tudta az arisztokrácia értékét azzal, hogynem enged született nemest csengő pénz nélkül a világra jönni,mert csak a legidősebb fiú nemes és egyúttal f őörököse a

vagyonnak, míg többi testvérei minden cím és vagyon nélküllepnek az állami hivatalnokok vagy az egyszer ű kereskedők ésiparosok sorába. Másrészt azt is meg kell hagyni, hogy azangol arisztokrata előnyére különbözik egyenrangú külföldirangtársától: Hazafi minden porcikájában, élénken vesz részt aközéletben, nagyon óvakodik attól, hogy rangja és méltó-sága revén valami kiemelkedő állást foglaljon el és állandóankever ődik a népesség többi részével, amit a Kontinens arisz-tokratáiról nem lehet állítani. Különben is úgy láS m nd-ezek az előnyök és a kor követelményeinek méltányolása nemsokat hasznainak az angol nemességnek, mert mellette egy gazdag polgári osztály emelkedett ki, melynek kereskedelme és ipara


12/136


az egész földgömbön elterjedt s kincsei oly fényt terjesztenek,mely elhalványítja a címer még oly régi díszét is. Semmi semhasznál itt: a nemességé a múlt, a polgárságé a jelen s a jövő. Az elő bbi volt, az utóbbi van s még több lesz. Az angol

nép, mely évszázadokon át vívott küzdelmében biztosítottamagát minden er őszak és jogainak az oligarchia részér ől jövő minden korlátozása ellen, ma nemességében legfeljebb szomorúmúltjának emlékeit láthatja anélkül, hogy ez most már a leg-csekélyebb ártalmára is lehetne.

De a szárazföldön lakó frengik nem ily szerencsések.Minthogy a nemesség leginkább a letűnt sötét korszakokbanvívott örökös harcok során keletkezett s így csak a nyerser őszak és vérontás kitüntetésének tekinthető: e kiváltságososztály ma is inkább Európa keleti felében, és pedig azokona vidékeken van leger ősebben képviselve, ahol legtovább

és leghevesebben dühöngött a harc vallás- és törzsrokonainkellen. Poroszországban, Lengyelországban és Ausztria-Magyar-országon a lakosság többi részéhez arányítva, határozottan alegnagyobb a nemesség számaránya. Pedig szlávok, különösenazonban vitéz őseink, a mongolok, törökök és tatárok az okaiannak, hogy itt annyi Isten kegyelméből elő jogokkal meg-született halandó maradt meg s hogy ezek még ma isnemesebb, jobb vérből való embereknek tartják magukat.Minden alkotmányosdi és parlamenti komédia ellenére a nemesség jelentékeny elő jogoknak örvend, melyeket nem mindenütt atörvény, de annál inkább a hatalom gyakorlata szentesít smelyeket a nép valóságos birkatürelemmel néz el. Különösener ősek ezek a nemes urak a hadseregben, amelyet a nemzetnélkülözhetetlen védőerejének tüntetnek fel, habár — amintazt nektek késő bb el fogom mondani — maga a frengi nép semmiféle kedvet és szükségletet sem érez a védelemre vagytámadásra s legszívesebben békében élne szomszédaival. A had-seregen felül a legmagasabb udvari méltóságokkal és adiplomáciával, valamint a polgári közigazgatás legf ő bb vezeté-sével bízzák meg az arisztokráciát, nem mintha a polgári osz-tályban hiányoznék a megfelelő er ő, hanem mert a korona csakő

ket tartja egyenrangúaknak és rangemelésre méltóaknak, mintakik Isten kegyelméből születésük által előnyben részesültek ésezért a legtehetségesebb emberek. Valahányszor az illető frengi országokban megláttam ezeket az átöröklés révén észhez,szellemi nagysághoz, lelki er őhöz és más erényekhez és elő-nyökhöz jutott embereket, mindég zavarban voltam, hogy vájjonezen nemes urak büszkeségét, hencegését, tudatlanságát és jelen-téktelenségét, vagy pedig a frengik korlátoltságát, gyávaságát ésvakságát bámuljam-e jobban? Tudniillik mindjárt előre meg kell jegyeznem, hogy ez a született nemesség nincsen birtokábansem azoknak a szellemi képességeknek, sem pedig amaz akarat-

és teremtőer őnek, mely a frengik népét oly naggyá és hatal-massá s az egész világ fölött uralkodóvá tette. A dolog ter-


13/136


mészetében rejlik, hogy az előnyökkel és kiváltságokkal a világra jött s mindenképen elő jogokban részesített ember az élet útjánszellemét nem fogja úgy meger őltetni és nem fog annyit dol-gozni, mint a nehéz küzdelmekben akadályokon keresztülgázoló

s így gazdagabb tapasztalathoz és tudáshoz eljutott porban-született embertársa. Csak nyomorban érik meg a férfi erénye, csak t ű z tisz-

títja meg az aranyat és ezüstöt, mondták bölcseink s hogyvalóban igazuk volt, az legjobban tűnik ki a napnyugati arisz-tokrácia műveltségi fokából és képességeiből. Ifjúságukat ezekaz urak hiu semmittevésben élik át s igen kevesen vetik magu-kat alá komoly tanulmányoknak. Ha azonban a nyilvános vagymagánéletben szembenállnak a tudománya és munkája révénmessze kiemelkedő polgáremberrel, úgy törzsfájukra támasz-kodva, vagy a címerükben lévő szörnyetegre utalva akarják

fenső bbségüket megvédeni. Az európai gondolkozás és cselekvésminden terén, minden fölfedezésben, sőt minden tettben éscselekvésben, mely a frengik különös népét naggyá, híressé éshatalmassá tette, többnyire az alsó és középső osztályból szár-mazó emberek és nem a nemesek voltak azok, akik az emberiség boldogulását előmozdították. Azt kérdem tehát, micsoda jogonnevezik magukat az arisztokraták a legjobbaknak, és adjákki magukat ilyeneknek? Mi Ázsiában bizony sokkal okszer ű bbencselekszünk. Nálunk csak a tett nemesít, nem pedig a születés,s előkelővé a természet törvényei szerint csakis az aggkor tesz,mert seikjeink, rissefidjeink és aksakaljaink címe csupán az őszhajon alapszik és nem adományozható soha sem fiatalembereknekvagy gyermeknek, mint a németeknek eredetileg szintén azaggkorral összefüggő Graf méltósága.

Noha a dolgok ilyen állapotát a frengik maguk leg-kevésbbé sem tagadják, az arisztokrácia befolyását egészen amai napig megőrizte. Nevetik, bírálgatják és gúnyolják ugyan eztaz anomáliát, de mégsem tudják magukat e gyengeségek éselőítéletek kötelékéből kiragadni, hogy azoknak véget vessenek.Angolországban, a maradiságnak ebben a viruló fészkében, mégmindig a szigetlakók szabad szellemét, er ős individualizmusát

és egészséges eszét kigúnyoló szerepet játszik a született nemes-ség a közéletben és karavánéletünknek azt a képét, hogy er ő-teljes, magas és súlyosan megrakott tevéket előttük haladókicsi csacsik vezetnek, még gyakran találjuk ott megvalósítva.A franciák és olaszok e téren már hamarabb kaptak észbe,nekik a nemesség csak akkor imponál, ha nagy vagyonnak van birtokában, maga a családfa, akárcsak a száraz gaz, alig részesülfigyelemben. Annál szomorúbban áll a dolog Németországban,ahol a modern köntösbe öltözött junkerek még ma is élvezik aközépkori állapot örömnapjait, sőt ezek fentartására újabb jogcímeket teremtenek s ami a legkülönösebb, e törekvésükben

er őszakoskodásuknak tulajdonképeni áldozataitól nyerik a leg-er ősebb segítséget. Amiképen a perzsák, ha valamely turkoman


14/136


alaman (rablócsapat) megtámadja őket, nem tör ődve támadóik-nak számával és erejével, kölcsönösen felrakják egymásra a bilincseket és rablóuraikat gyalog követik ki a pusztaságba:épen úgy segíti elő a német nép az arisztokrácia művét azzal,

hogyő

maga fonja a születési arisztokrácia kopasz és üresfejének a csodálat és tisztelet koszorúját. Önmegvetésében annyiramegy, hogy tehetséges és kiváló emberek a születési nemes-ségbe való sorozásukat a legnagyobb kitüntetésnek tekintik.Ha a szerencse-kegyelte kereskedő pénzes zsákjára nemesi koro-nát akar felrakni és üres fejét ezzel akarja kiemelkedővé tenni,ezt a személyi eltévelyedést még meglehet érteni, de hogytudósok és a szellem urai kitüntetésnek és munkájuk jutalmánaktartják a sötétség felfuvalkodott lovagjainak s a henyélésnektársaságába való felvételüket, ezt egyszer ű derviseszemmel nemtudtam megérteni. Ezek a német tudósok olybá tűnnek fel nekem,

mint azok az óriások, akik er ővel összezsugorodni és kicsinnyéakarnak lenni, csak azért, hogy serdületlen gyerekekkel össze-keveredhessenek és velük játszhassanak. Sajnos, a német bizony még mindig engedelmes eszköz a zsarnok kezében,egy kis címecskéért vagy rendjelszallagocskáért odaadja lelki-üdvösségét, s a tarka-foltos sokszínű posztóból készült egyen-ruha még mindig nagyobb becsben áll az egész nemzetelőtt, mint az egyszer ű függetlenséget hirdető polgári köntös.Ha azt kérdeznétek tőlem, miképen is lehetséges ez olyannemzetnél, mely annyi nagy gondolkodót adott a világnak, melytudományosságában a Nyugat élén áll s melynek jóságossága,érzelmi élete és munkaszelleme oly magas fokú, úgy csaka már sokszor hangsúlyozott földrajzi fekvésre és történelmimúltra mutathatnék rá. A napvilág Keleten kél, de a sza- badság fénye Nyugaton ébred s mert kimért, nyugodt lépé-sekben halad előre, Németországot bizony csak késő bb érhette elígy csak késő bb fogja eltüntethetni a régi gondolkozásmódnaksötét korokból megmaradt jellemvonásait. Természetesen Német-országtól keletre még sokkal rosszabbul áll a dolog. Lengyel-országban a nemesség sírba vitte az ország függetlenségét.Ausztriában, ahol az arisztokrácia a vele egyenrangú társai közt

a mű

veltség legalacsonyabb fokán áll, azzal a reménységgelkecsegtetik magukat ezek a nagyrangú urak, hogy útját tudjákmajd állni a modern fényesség nyugatról behatoló sugarának.Itt volt ősidőktől fogva biztos kikötő je az Európa egyébrészeiből kiszorított nemes nemzetségek hajtásainak. S ameny-nyiben az osztrák arisztokrácia etnikai tarkasága miatt a nem-zeti érzés nem fejlődhetett ki bennük, az önzés mély gyökeretvert s a legitimitás mint legf ő bb klenódium köré csoportosultmodern lovagok falanxja legtovább tudta megőrizni páncéljánakfényét. De törzsrokonainknak, a magyaroknak is súlyos kártokozott az arisztokrata alapelv. Itt sok százezerre tehető a

nemesek száma, mi több, középosztály vagy polgári elem nemis fejlődött és igazán nehéz belátni, hogy ez a nemzet, melynek


15/136


csak feje és lába van, de törzse nincs, a jövő ben hogyan fej-lődjék tovább. Általában azt tapasztaltam, hogy az arisztokráciatársadalmi kinövése a tudatlanság talajában és az illiberalizmussötét légkörében virul a legjobban. A szabadságszerető, felvilá-

gosult népeknél szembetűnő szerénységgel lép fel a születettarisztokrácia, míg ellenben ott, ahol a tömegek hátramaradtak,annál vakmer ő bben emeli fel fejét és minden törvény ellenére,annál inkább teszi érezhetővé torz helyzetét.

De legmulattatóbbnak láttam mindég azt a módot, amelyenezek az arisztokrata urak kivételes állásukat igazolni, elő- jogaikat megokolni és létjogosultságukat elfogadhatóvá tenniakarják. Véleményük szerint az Isten az emberek között éppenúgy mint az állatok és növények között, előnyben részesülő nemzetségeket és fajtákat teremtett s azt hiszik, hogy amiképena nemes lovak és nemes szöllő fajták csak ritkán csenevészednek

el, ép úgy szakadatlanul élnek tovább az egyes emberi csalá-dokban bizonyos szellemi és testi előnyök, s ezeket így az istenielőrelátás választotta ki és állította az emberi társadalomélére. Azt hiszik, hogy ez a viszony a világon mindég és min-denütt fennállott és többek között kirgiz nemzetségeink feketelábú és fehér lábú-jaira is hivatkoznak. Arról azonban termé-szetesen megfeledkeznek a frengik, hogy ezek alatt a kirgiz nomá-doknál nem nemzetséget, hanem csak egyes dinasztiákat értettek,mert minden törzsnek csak egy családja volt fehér lábú s ez a privilégium egyetlen más kirgiz családra sem volt átvihető. De nemtaláló az indokolás gyanánt említett indiai kasztrendszer példájasem, mert a kasztok egymástól szigorúan elválasztott osztályok,amelyek nem engedik meg a más társadalmi körből valóátlépést, s annál kevésbbé újulhatnak fel vagy er ősbödhetneka fejedelmi hatalom útján. Csak sötétségben és ártalmas voltábanhasonlít a frengi arisztokraták intézménye a brahminokéhoz,mert míg utóbbiak csak a papi méltóságra tartják magukat jogosultaknak és rátermetteknek: addig a frengi nemesek azthiszik, hogy nekik az emberi gondolkodás és cselekvés mindenágában ki kell tűnni és minden téren maguknak követelika vezetést. Azt mondom én, hogy ez nagyon szomorú elté-velyedés és súlyos önámítás, mert ott, ahol ez a visszaélés mégotthonos és ahol a magas hivatalok kizárólag a nemesség kezébenvannak, ott az államban és társadalomban mindég súlyoszavarok uralkodnak, ott maga a trón is korhadt lábakon nyugszik.Mindég mélyen sértett és a frengik józan emberi esze irántkétséggel töltött el az a látvány, hogy az alacsony származású,de tehetséges, szorgalmas és iparkodó frengiket hogyan nyomjákvissza a közéletből á tehetségtelen és üres fejű arisztokratákés hogy a születés miként hoz az egyiknek áldást és szerencsét,a másik számára pedig csak keser ű kiábrándulást és mellőzést'Szerencsére Allah mindenütt, még a hitetleneknél is igazságot

oszt, mert azoknak a kormányoknak, ahol ez az embertelenszokás uralkodik, vagy lassanként észre kell térni s az emberek


16/136


egyenjogúsításának ösvényére kell lépni, vagy pedig menthetet-lenül pusztulásra vannak kárhoztatva. A megcsontosodott konzer-vativizmus, mely azzal a reménnyel kecsegteti magát, hogy atömeget elkábíthatja és homokot szórhat szeme közé, nem tart-

hatja már sokáig magát. A világosság egyre nő

. Hiúság, szel-lemi lustaság és egyéb emberi gyengeségek egyideig mégtámaszául szolgálhatnak ugyan a születési arisztokráciának skülönösen Európa keleti felében tudja még gúzsban tartani aszellemeket, de az órája ütött már. A világosság er ősbödik svele együtt el fog pusztulni és el kell, hogy pusztuljon a sötétkorszakokból vissza maradt ez az embertelen szokás.

III. Az általános műveltség

Csodálkozni fogtok azon, hogy miképen támadhatott olyan

ötletem, hogy általános műveltségr ől beszéljek a hitetlenségországában, ahol az emberiséget még nem világította meg aKorán dicsteljes fénye. A mi fogalmaink szerint való általánosműveltséget, vagyis isteni tanításokon nyugvó életmódot s aKorán szabványaiból és a tradíciókból eredő ismeretét az embe-reknek és a dolgoknak hiába keresnők a hitetlenség éjszaká- jában élő frengiknél. De mert társadalmi és politikai életükbenszilárd szabályok uralkodnak s az állapotok rendezettségébensokszorosan felette állnak a mi pusztulásnak induló világunknak:mégis megéri a fáradságot, ha némileg foglalkozom a művelt-ségr ől és felvilágosultságról való különös fogalmaikkal.

Míg nálunk a műveltség kizárólag a vallás szabályainakkövetésében s a régi kor által szentesített szokásokon és szer-tartásokon nyugszik: addig a frengik a műveltséget ős időktőlfogva erkölcsire és szellemire osztották fel. Egymástól teljesenfüggetlenül ápolják szellemüket és lelküket s mert náluk márrégen nem működik a vallás, mint a pszichikai nemesedés ésfinomodás tényező je, a kedély és az ész sokkal rendszertele-nebbül fejlődik, mint nálunk. Mi engedelmes gyermekekhezhasonlítunk, kik tanítójuk szavának feltétlen hitelt adnak, meg-elégszünk az okok és okozatok ős időktől átszármazott magya-rázatával, nem kutatunk a magasban és mélységben a teremtéstitkai után és kontempláló életmódunk, valamint a minden-ható végzet parancsaiban való szilárd bizalmunk ép oly mér-tékben tett bennünket ábrándozókká és idealistákká, mint ahogya frengik materialistákká lettek, az őket jellemző örökös földiiparkodások és akarások következtében. Nyugaton, természetesenszégyenlik és sokan tagadni próbálják ezt a szellemi irányzatot,mégis én úgy találom, hogy iparkodásuk minden haszon nélkülvaló. A halandó világ maradandó lakóinak tekintik magukats ezért itt egész kényelmesen rendezkedtek be: míg mi örö-kösen az ég felé fordított tekintetünkkel ide benn csak vendé-

geknek tartjuk magunkat, s mint ilyenek, nem véljük érde-mesnek lakásunk feldíszítését és a megélés segélyforrásainak


17/136


szaporítását. Mint ez a felfogás is tövében külömbözik ekét világban az általános műveltség fogalma Ha m, szellemiműveltség alatt a természet birodalmának s a történelmi múlt-nak tudományát és ismereteit értjük: úgy ebben a frengikhez

való viszonyunk nem sokkal jobb, mint a serdületlen gyermekeaz érett s ereje teljében levő férfiéhoz. Allah bocsássa meg vét-keimet, de azt hiszem, hogy a tudományos műveltséget illetőlegmég kalifáink virágkorában is, mikor a muzulmán világ fényevilágossággal ajándékozta meg az akkor meg koromfekete es barbár frengi világot, messze mögötte állottunk a mai fren-giknek múltunk szellemóriásainak még csak fogalma sem volta nyugatnak ma már köztulajdonná lett vívmányairól. Képzeljétekcsak el: oly tizennégy és tizenhat éves frengi gyermekeket láttam,kiknek kicsi fejében fölraktározva és rekeszekbe szedve találtama föld felszínér ől és mélységeir ől, minden állatról, madárról és

halról a közeli és távoli emberiség minden lehető nyelvér ől, szo-kásáról és vallásáról szóló ismereteket. Találtam oly gyerme-keket is, akik világi dolgokban jobban voltak tájékozódva, minta mi tudós molláink és seikjeink. Világi urainkat itt Turkesz-tánban nem is akarom bevonni a hasonlatba, mert ezek sokszorírni és olvasni sem tudnak. De az izlám világnak a frengiműveltségben már meglehetősen előhaladott khánjai, bégjei és pasái is gyakran elpirulhatnának egy ilyen frengi fiú előtts ha e két kulturvilágban az alsó-, közép- és f őiskolákatvagy az írás s olvasásban jártas néptömegeket akarnók szám-szer űen összehasonlítani, úgy szellemi hátramaradottságunk ijesztő módon tűnne ki. Bizony az iskolai műveltséget és a világitudományokat illetőleg az Izlámban és az egész Keleten nagyonszomorúan állunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szellem-szegények, gondolkozásképtelenek s így műveletlenek és bar- bárok volnánk, mint a frengik ezt sokszor a szemünkrehányják. Nem! ép ellenkezőleg, nem önvigasztalásul vagy báto-rításul akarom kiemelni, hogy az ember a muzulmán keletenszellemi er ő ben és vele születet t leleményességben a nyu-gati embert messze felülmúlja. Ezt Allah egy különös ado-mányának tekintem, melyet az igazhitűeknek juttatott s amely

oly mértékben csökken, ahogy Napkeletr ő

l Napnyugatnak hato-lunk. A frengi tudósok és gondolkodók, akik istentelen buzgal-mukban mindent a természettörvények javára akarnak írni, ezta mi előnyünket, melyet nem is tagadnak, a melegebb klímávalés a mindent korábban érlelő nap sugaraival akarják össze-függésbe hozni. Azt állítják, hogy valamint a gyümölcsök isdúsabban, édesebben és ízletesebben teremnek meg nálunk,úgy szellemi és testi tulajdonságait az ember is hamarabbés jobban fejleszti ki. Nem akarok belebocsátkozni ezen isten-káromló érvelés vizsgálatába, de annál nagyobb elégtétel-fel kell megjegyeznem, hogy nálunk valóban sokkal gyak-

rabban található fel a szellem élessége és élénksége, mint afrengiknél. Míg nálunk gyakran akadhatunk oly tizennégy-


18/136


tizenhat éves gyerekekre, akik valamely család fejei tudnak lenni,vagy pedig kereskedelmi vállalatok élén nagy utazásokat képesekmegtenni: addig kortársaik Európában még csak iskolába járnakés oly gyerekesek és gyámoltalanok, mint nálunk a hat-nyolc éves

fiúk. A frengik gúnyolódnak felettünk, ha fejedelmeink a leg-alacsonyabb néprétegekből származó embert hirtelenül a leg-magasabb méltóságokra és hivatalokra emelik és megbízzáka legfontosabb államügyekkel. Nálunk gyakran történt meg,hogy a tegnap szolgája és teherhordója, mint a ma nagyvezéretüntette ki magát s ezen új állásában oly otthonosnak, ügyesnekés gyakorlottnak mutatkozott, mintha a legmagasabb körökbenszületett és nevelkedett volna. A frengi plebejus ily esetben balogul, ügyetlenül és bizonytalanul viselkednék, mert hiányzik belőle az isteni szikra és nélkülözi a méltóságteljes modort.Bizony, kétségtelen, hogy teljes mértékben bírjuk a szellemi

előnyök értékes ékkövét, sajnos azonban elmulasztottuk a köszö-rülését, csiszolását és értékesítését a létért való küzdelemben.Ami ellenben az erkölcsi műveltséget, az érzés világát s aszívbeli tulajdonságokat illeti, úgy elvitázhatatlanul messze fölötteállunk a frengiknek s bármennyire dicsérjék is az utóbbiakhumanizmusukat, úgy azt mégis messze meghaladja fényben a mimerhameti Islam-unk, azaz muzulmán könyörületességünk. Mintdervisnek Ázsiában és fakírnak Európában megvolt a legjobbalkalmam, hogy az emberek könyörületességét e két világbanmegismerjem s pártatlan összehasonlítással úgy találtam, hogya frengik szívbeli jósága nem áll arányban jómódjukkal ésgazdagságukkal, és hogy a mi embereink, tekintettel szerényés szűkös viszonyaikra, a jótéteményekre hajlamosabbak éskészségesebbek és hogy a könyörületesség nemes erényébenfelülmúlják a nyugatot. Mindenesetre tiszteletet érdemel, amitegyes rengeteg vagyonuk frengi birtokosai humánus alapít-ványokban nyújtanak, amennyiben sok milliót adnak jótékonycélokra, iskolákat, kórházakat és szegényházakat alapítanak,vagy az, amit frengi emberbarátok a földteke legtávolabb pontjaintesznek az emberiség felszabadítására és megnemesítésére, színreés vallásra való tekintet nélkül. És annál elismerésre méltóbb

ez, mert a muzulmán könyörületesség f ő

leg az izlam testvé-rekre terjed ki s idegen hitűeknek soha sem juttat annyi istápot,mint amennyit a még oly vallásos keresztény muzulmánokkalvagy pogányokkal szemben tanúsít. De a frengiknek ez azerényes eljárása csak néhány nemes gondolkozású és jószívű embernek érdeme s nem a társadalomé általában, amint eztaz izlám világban örömmel tapasztalhatjuk. A régi időkben,mikor Isten áldása még velünk volt s a hatalom és gazdagságmég nálunk tartózkodott, nekünk is voltak híres emberbará-taink, kik maguk szegényesen éltek és emellett milliókat áldoztakutak építésére, tisztító-csatornákra, mosék, gabona-raktárak, kór-

házak, iskolák stb. felállítására, azzal a különbséggel, hogyazoktól, akik adományaik mellett elmentek egy fatiha-t (csendes


19/136

Vámbérg: Egy tatár emlékirataiból 19

imát) kötöttek ki maguknak, míg nagyon sok frengi ahumánus szolgálatért a fejedelmi kegy csillogó jelét, vagy atömegek bámulatát remélte megnyerhetni. Ez az arany kor márrégen, nagyon régen elmúlt nálunk, de a könyörületesség és

jótékonyság az elszegényedés közepette is tovább él. Soványfalatainkat és roskadozó lakásainkat még mindég szívesen meg-osztjuk a nélkülözőkkel, mert az alamizsna adás alaposzlopavallásunknak s — mint a tapasztalat erre megtanított —Európa egyetlen nagyvárosában több ember hal meg éhhalállal,mint nálunk az egész izlám világban éveken át. A kemény-szívűségnek a frengi társadalomban tapasztalható e példáikülönben egészen természetes következményei a lázas pénz-vágynak s földi vagyonok után való hajszának s sokszor a huma-nizmus legparányibb szikrája sem tud érvényesülni az őket eltöltő kapzsiság vad mámorában. A borzalmasan meztelen önzés sokkal

inkább van náluk otthon, mint ahogy Ázsiában valaha volt!De a gyengédséget, illemet és erkölcsöt illetőleg is nehezennyújthatnék a frengiknek a fenső bbség pálmáját, melyet gyakranigényelnek. Hogy az ember Ázsiában kevesebbet vét az erkölcsellen, mint az európai, azt az utóbbiak közül is bevallják azok,akik ismerik a mi világunkat. A családi élet sokkal tisztábbnálunk, mint nyugaton s a prostitúció undok kloákáját nemcsakhogy megtűrik a frengik, hanem maguk a hatóságok sza- bályozzák. Az öregeknek sokkal nagyobb tisztelettel, a tudó-soknak nagyobb megbecsüléssel adózunk, mint nyugaton; de mégaz asszonyok is több védelemre találnak s míg a frengi asszonyoknálunk háborítatlanul utazgathatnak egyedül: addig egyetlenmuzulmán asszonynak sem tanácsolnám, hogy nyugaton egyedülutazzék, mert a frengik sokszor még saját feleségüket sem tudjáka durva támadások elől megvédelmezni. A szegényes külső ellenére nem egy perzsára, törökre vagy arabra találhatunk,ki bár az írás-olvasásban is járatlan, a társaságban való visel-kedésében mégis nagyobb illemr ől, méltóságról és jólneveltségr őltesz bizonyságot, mint a külsőségekben oly elegánsan és műveltenfellépő európai. S ez nemcsak társadalmunk magasabb rétegeireáll, akiknél etikett és udvariasság sokszor szolgai alázatos-

sággá fajul, hanem a legalacsonyabb társadalmi rétegre, a kéz-művesre és a falusi emberre is. Aki az egyszer ű perzsa vagy arab paraszt viselkedését összehasonlítja a vele egyenlő társadalmiosztályban levő nyugat európai társáéval, az kétségkívül nekemfog· igazat adni. A német, francia és angol paraszt csiszolatlannak,ügyetlennek, nehézkesnek és esetlennek látszik a muzulmánÁzsia parasztjához képest s az utóbbi finom modorával és beszéd-módjával nem egy freng-i utazót ejtett már csodálatba. Az idősebbázsiai kultúra az, melynek formái tovább is mélyebben nyomultak bemint az aránylag fiatalabb európai műveltség és hogy ez a régikultúra az emberek morális tartalmát Napkeleten nem mindenütt

emelte s a jellemeket nem tisztította meg jobban ennekegyedüli oka a nálunk ősidőktől fogva uralkodó zsarnoki önkény.


20/136


Az az örökös nyomás, mely alatt honfitársaink senyvednek,mindenütt ravaszságot és hazudozást szült s mint a kígyónál,amikor rátaposnak, az embernél is oly görbe csavarodásokathozott létre a gondolkozásmódban, anélkül azonban, hogy ez éle-

tünkben, családunkban és szű

kebb társadalmunkban a becsületes-séget oly mértékben károsítaná, mint ahogy ezt a frengiknéltapasztaltam. A nagy tömegeknek egyesek által való óriási meg-károsítása, a haszonhajhászó európaiaknak lelkiismeretlen kizsák-mányolása és az élet és a vagyon ellen intézett szívtelen táma-dások nálunk lehetetlenek és hallatlanok. Európaiak voltak azok,akik, hogy hamis biztosítások útján gazdagodhassanak, pokol-gépekkel, amelyeket hajón elrejtettek, sok száz ember életétveszélyeztették; mások haszonhajhászásból az élelmiszereketmérgezték meg, hogy egész városokat pusztítsanak ki, ismétmások hamis hírekkel szokták a családok ezreit koldusbotra

juttatni. Ily alacsony és közönséges bizony soha sem volt azemberiség Ázsiában! Másrészt azonban nem akarom véka alatttartani, hogy csak az érzelmi és szellemi műveltség egyesítésébentaláltam meg a legjobb védelmet az emberek gonoszsága ésgazsága ellen és hogy az emberiség színre és vallásra valótekintet nélkül csupán a magas kultúra által nemesíthető meg.Ha visszagondolok életemnek az egészen primitiv turko-mánok között eltöltött szakaszára, — oly nomádok ezek, akikaz Izlámról vagy más vallásról csak keveset hallottak — és hafelidézem magam előtt az emberiségnek amaz ős típusait,akik csupán a Deb (szokásjog) által kormányozva, a jót a rossztólcsak kedélyhangulatuk befolyása és individuális felfogásuk segít-ségével tudták megkülönböztetni s emellett mégis ritkán vétenekaz erkölcs ellen: úgy mindig azt hiszem, hogy a kultur-élet első stádiuma van előttem. A második stádium a muzulmánkultúrában a csak némileg haladott ember; valami átmenetifélig kész lény ez, ki e nomádok mögött áll, anélkül azonban,hogy a vele egy társadalmi osztályban lévő európai társa meg-előzné, míg a teljesen művelt muzulmánt a legmag dsabb polconállónak tekinthetnők, ha szívbéli műveltsége a szellemi művelt-séggel lépést tartott és ha a modern tudomány teljesen

megvilágította volna. Ha most e különböző

mértékkel megmérema műveltségi fokokat a frengik között is, úgy többé-kevésbbéegyenlő eredményekhez fogok jutni. Egészen primitiv műveltségű frengik ma már nincsenek. Itt az emberek műveletlenekre,félműveltekre és egészen műveltekre oszlanak. Az elő bbiekdurvák, nyersek, de azért nincsenek híjján nem egy oly széptulajdonságnak, mely egyszer űségében az ősemberre emlékeztet.Majdnem mindenütt még vak eszközök ezek az uralkodóosztály kezében s felvilágosításuk csak nagyon lassú lépésbenhalad előre. A félműveltek a frengik népének túlnyomó több-sége, sőt mondhatnám nagy összesége, míg a tényleg művelt

frengik oly eltűnőén kicsiny százalékát teszik az össznépes-ségnek, hogy szinte a koromsötét éjszaka egyes csillagaihoz


21/136


hasonlíthatók, oly fényhez, mely az egén halvány világos-ságot terjeszt, de a földet csak kevéssé világítja meg.De az utat ők már elkezdték, a segédeszközök bőven állnakrendelkezésre, a hajlam is napról-napra növekszik, azonban avalódi, a komoly műveltség, az ember igazi megnemesedésemég a gazdag, hatalmas és a többi emberiség felett uralkodóEurópában is, csak kezdetleges állapotban van. Amit a távolbólláttok ami nektek imponál, az csak hamis arany, a kelő napnakcsupán halvány pírja, de még nem teljes nappali fény, amint aztvelünk el akarják hitetni.

Ezt a megtévesztést, melynek kezdetben magam is áldo-zatául estem, egészen természetesnek találom. A jólét hason-lithatatlan nagysága, mely nyugaton mindenütt elterjedt, lehetővétette a középosztálynak, hogy birtokába vegye mindazokat a külső formákat és megszerezze azokat a lényeges kellékeket, melyek az

embert az első pillanatban valami átfinomodott lénynek s akultúra által felvilágosított teremtménynek tünteti fel. Ruház-kodásukban, modorukban, beszédmódjukban, kézmozdulataikban,az emberekkel való bánásmódjukban és a tudomány és művé-szetekre való rövid utalásaikban ezeket az embereket a haladószellemű XIX. század tökéletes reprezentánsainak vélhetnők.A legtöbb esetben azonban ez csak valami külső, igen vékonytakarója a kultúrának, mely nemtör ődömségüket, tudatlan-ságukat és állatias lényüket leplezi el. A kultúra körülnyaldostaőket ugyan, parádéznak az üres formákkal, különösen tudo-mányuknak a zenére, plasztikára és szépirodalomra vonatkozó

egyes morzsáival dobálóznak ide-oda, de nagyon hamar elárulják benső jüknek durva magját és állatiasságát. Igazság szerint ezeketaz embereket Európa kulturállatainak kellene nevezni, akikemellett még nagyon szemtelenül és kihívóan verik a mellüket,és ránk ázsiaiakra mint barbárul műveletlen emberekre tekintenekle, mert nem öltözködünk oly elegánsan, nem vagyunk kikenve-kifenve s mert nem tudunk regényekr ől, színházról oly soksületlenséget összegagyogni. Ez a kulturállat Európa műveltségivilágában még mindég a legnagyobb helyet foglalja el s nem-csak a középosztályban mutatkozik. A legmagasabb uraságokk öré, még az arisztokrácia is majdnem kivétel nélkül közéjük

tartozik. Igazi kultúrember csak az, akit a modern korszellem belsejeben tényleg átgyurt. A valóban felvilágosult, előítéletektőlment nyugati ember, akit példaképül választhatnánk magunknak, bizony meg a nagy ritkaságok közé tartozik.

S mert ez így van, azt hiszem, a frengik még egyáltalábannem jogosultak arra, hogy magukat félisteneknek tekintsék ésarra hogy nekünk általános műveltségükkel imponáljanak.Be kell vallani és be is vallhatjuk, hogy jobb úton haladnakés hogy a klimatikus viszonyok s a történelmi fejlődésnekik jobban kedvezett és könnyebben fognak a célhoz elve-zetni. Ez a műveltség földrajzi elterjedtségéből a legjobban ismerhető fel. Európa kelete általános műveltségben körülbelül


22/136


egy évszázaddal van mögötte Európa nyugati felének. A németekEurópának legtudósabb népe, de az „ismerni” és „tudni” köztiszomorú aránytalanság náluk a polgári és politikai élet mindenágában érezhető. Hasonlítanak az erejét és képességeit nemismer ő ifjúhoz, aki minden egyes lépésénél még félénkenoda pillant előtte álló apjára vagy nevelő jére s akinek mégfogalma sincs arról, hogy mi mindent lesz képes véghez-vinni. A franciák és olaszok tudományosan kevésbbé műveltek,mint a németek, kevésbbé spekulatívak, de annál inkábbcselekvésképesek, s mert e tulajdonságok folytán személyi-ségük jobban fejlődött ki, méltó reprezentánsai Európaszellemi műveltségének s mint ilyenek, a németeket meg-előzik. A frengiség tökéletes megtestesülésének, sőt kvintesszen-ciájának tekinthető az angol és amerikai, akik tulajdon-képen egy és ugyanazon nép. Habár tudományos téren a

németekő

ket is felülmúlják, úgy mégis az európai kultúra élénállanak, amennyiben messze kiemelkednek mindazon sajátos-ságokban, melyek a frengiket jellemzik, úgymint: politikaiszabadság, vállalkozási szellem, pihenés nélküli munkálkodás,kezdeményezés, kitartás, az érzelgősség hiánya, merész gondolat-menet s mindezekben a keletiekkel szemben a legmerevebbellentétben állanak. Amint Turkesztán belsejéből, az Izlámnakeme keleti határszélér ől az angolok szent országa felé előrehaladtam, ezt fokonként tapasztaltam. Oroszországban, azosztrák tartományokban és Németország keleti felében mégsok tekintetben otthonosan éreztem magamat. Az embereket

gondtalanabbaknak, csacsogóbbaknak, de könyörületesebbeknekis találtam. Az időt ugyan már többre becsülik, mint nálunk, denem takarékoskodnak vele úgy, mint az angolok s annak elle-nére, hogy gyorsabban mozognak, mint a keletiek, még semfutnak oly őrültül és eszeveszetten az üzletek után, amint hogyazt Angliában láttam, ahol minden pillanatban berántottak azemberforgatagba, ahol lökdöstek, ráncigáltak, ha meg akartamállni, hogy kicsit kiszuszogjam magamat. Sőt Allahra mondom!ez nem élet, hanem a lótás-futás, őrjöngés és dühöngés és magukaz állatok a földön és a madarak a levegő ben is versenyezneksebességben az emberrel.

Tehát, amint mondtam, a tulajdonképeni műveltség szellemeeddig csak Európának nyugati felében otthonos s ha valakiközülünk Angolországból Keletre való hazautaztában nyitottszemmel néz körül, ennek a szellemnek állandó apadásárólgyőződik meg s arra az eredményre kell jutnia, hogy sajnos,a mi világunk sem fog elzárkózhatni előle, amint hogy eztnektek példákkal fogom bebizonyítani.


23/136

Aradi Viktor: Kultúregyesületeink kultúr-munkája

z egész országrészekre kiterjedő tevékenységű, nagy kultur-egyesületeken, az Amkén, Emkén, Fmkén, Dmkén és Dkén kívül a kisebb, helyi jelentőségű kultúregyesületekegész hálózata működik országszerte. Alig van megye vagy jelentősebb körzet, amelynek ne volna legalább egy

kultúregyesülete. Rengeteg energiát és tekintélyes pénzösszegeketemésztenek, de az eredmény nagyon kevés. Jelentéseik, kiadványaikegész könyvtárt töltenek meg, de a nyilvánosság elé csak nagyonkis részük kerül, a nagyobb rész csak szűk körökben forog, elvésznyom nélkül. Egyideig még keltettek valami kevés érdeklődést, dema már arra sem képesek és egyre szélesebb körökben elterjedt aza meggyőződés, hogy kultúregyesületeink tevékenysége nincsen arány- ban az áldozatokkal. Jórészük csendesen vegetál, csak a szinekurákmentik meg őket a végleges feloszlástól, másrészük pedig csak válság-hírekkel kapcsolatban foglalkoztatja a közvéleményt. Az Emke kebe-

lében dúló személyes harcok, a Dmke hangos botrányai, a Fmke körülfolyó háborúskodás voltak az utóbbi időknek azon eseményei, amelyeka kultúregyesületekre terelték a közfigyelmet. Pozitív, teremtő mun-kának nyomaival sem találkozunk ezen a téren és ami haladás mutat-kozott, ahhoz alig van közük kultúregyesületeinknek. Működésük nemesik össze, de sőt nem is párhuzamos a kultúrhaladás útjával és amiközösségr ől egyáltalában szó lehet, az csak a közös hibákra vonat-kozik. Kultúregyesületeink működésének képe egyszersmint kulturáliseletünk bajainak, ferdeségeinek is képe és ebből a szempontból nagyonérdekes részletekkel találkozunk tanulmányozásuk közben.

Három év óta az Országos Közmű vel ő dési Tanács igyekszik a

magyar kultúregyesületeket egységes akcióra, közös cél felé terelni,de működése ezen a téren mindeddig nagyrészt sikertelen maradt.A szabadoktatás terén* felolvasásaival szép eredményeket ért el, aVasárnapi Könyv kiadásával dicséretreméltó munkát végez, de amitulajdonképeni feladatát illeti, úgy azon a téren nemcsak hogy vezető,irányító befolyást nem gyakorol, hanem még maga is beleesik a kultúr-egyesületek hibáiba. Rövid három évi működés után máris letért atisztán kulturális térr ől és beléelegyedett a görög-katholikus és a görög-keleti magyar püspökségek dolgába, rávetette magát a nemzetiségi

* 1911 óta működésének ezt a részét az Országos Szabadoktatási Tanácsvette át.


24/136

24 Aradi: Kultúregyesületeink kultúrmunkája

kérdésre, kultúregyesületeink kedvenc paripájára. Utolsó közgyűlésénmár teljes erejével tombolt az improduktív sovinizmus és a tisztánkulturális célok, szempontok háttérbe szorultak. A napközi otthonoklétesítésénél azt a célzatot emelik ki, hogy ezáltal a „nemzetiségi

növendékek szabad idejüket nem a nemzetiségi nyelvű család körébentöltik, hanem a magyar iskola magyar növendékei között”.* Bernát

István az erdélyi magyarság és a „magyar föld veszedelmé”-nek kér-dését, Árkay Kálmán pedig a nemzetiségi pénzintézetek kényes kér-dését vitte be a tanácsba. És így lassanként ennek a működése ismellékvágányra siklik, a szép reményekkel útra kelt intézmény iseljutott oda, ahol kultúregyesületeink működése megrekedt.

Hogyha kultúregyesületeink működésének egységes képét nézzük,úgy nagyon szomorú perspektívák tárulnak fel előttünk. Maguk akitűzött célok is antidiluviálisak, üres jelszavakba burkolódzók, a törek-vések pedig gyorsan elhaló lendületek. Egy-egy díszgyűlés, egy-egy

szépen bekötött, arcképekkel tarkított díszbeszámoló és néhány újság-cikk mindaz, amivel kultúregyesületeink a nyilvánosság elé lépnek.Ez a teljes meddőség, a szereplési vágy viszi azután legtöbbjüket anemzetiségi heccek terére. Azon a téren nagyon könnyű a semmit-tevéseket úgy csoportosítani, hogy a lázas tevékenység látszatát keltsékés a sovén közvélemény előtt könnyű érdemeket szerezni. Lassankéntez a tér lett kultúregyesületeink legjelentősebb működési tere és hogymily eredményeket értek el, azt a következőkben igyekszünk kimu-tatni. A részletes tárgyalásnál azt a sorrendet követjük, amelyetmaguk a kultúregyesületek állapítottak meg, bár önkéntelenül akkor,amikor a tisztán kulturális működés helyett a magyarosítást tűzték kielső céljukul, azaz választották jelszavukul. A sort az Alföldi Magyar Közmű vel ő dési Egyesülettel kezdjük meg. Ez az egyetlen, amely nemnemzetiségi vidéket választott munkálkodása teréül.

I. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület

a legfiatalabb, de egyszersmint legtipikusabb kultúregyesületünk,amely a nagyközönség előtt eddig csak jól sikerült mulatságai révénlett nevezetessé. 1911 végén alakult meg** gróf Tisza István és grófZichy János elnöklete alatt az „egységes magyar nemzeti állam talp-köveinek megszilárdítására, fentartó oszlopainak meger ősítésére.”***A „felhívás” szerint az egyesület működésének súlypontját az alföldimagyarság kulturális érdekeinek felkarolása képezi, mert „a magyarnemzet világszerte ismert és általánosan elismert gavalléros nagy-lelk űsége nem tagadta meg magát kultúrpolitikájában sem. A magyarállam elsősorban a határszéleken lakó idegen ajkú honfitársainknakállított és tart fenn különböző fokú iskolákat. Közművelődési egyesü-leteink ugyancsak az erdélyi részeken és a Dunántúl, Délmagyar-

* Az Országos Közmű vel ő dési Tanács 1912. évi jelentése. Szerkesztette

dr. Árkay Kálmán. Budapest, 1913. (9. oldal.) ** Pesti Hírlap: A legfontosabb kultúregyesület. 1911 június 25 és 27.*** Felhívás.


25/136

Aradi: Kultúregyesületeink kultúrmunkája 25országon és a felvidéken kerestek es találtak teret kulturális teve-kenységükre.”* Eközben — folytatja a felhívás — az Alföld kultúr-haladásával alig gondoltak és ezt a mulasztást akarja jóvátenni az Amke. Akciójába belevonja a közigazgatást, mert „Magyarországon aközigazgatás bevonása nélkül nem lehet eredményes kultúrmunkátvégezni „** És ez jellemzi a legjobban az ifjú egyesületet. Főispánokon,alisoánokon, polgármestereken keresztül a szolgabírókkal, jegyzőkkelakarja az egységes és fajmagyar állam alapjait és oszlopait meg-er ősíteni és hogyha tekintetbe vesszük, hogy a szolgabírók és a jegyzők már eddig is mennyit és hogyan működtek a magyar kultúr-haladás terén, úgy tisztába lehetünk azzal, hogy mit várhatunk az Amke-tõl A közigazgatási beosztáshoz idomította saját szervezetétis, vidéki osztályainak vezető jévé a f őispánokat nyeri meg és azosztályok székhelye a vármegyeháza. Az egyes közigazgatási

járásokban fiókjai működnek és itt a f

őszolgabírók vezetik a kultúr-tevékenységet, sőt egész községi hálózatot igyekeznek kiépíteni,

természetesen a körjegyzők vagy öregbírók vezetésével. A fiókokhivatalos helyiségei a f őszolgabírói hivatalok, míg a köz-ségi csoportok a községházát nevezik ki hivatalos helyi-ségnek. Ez a rendszer mindenesetre nagyon olcsóvá teszi a ter- jeszkedést, de hogy a terjeszkedés irányát hogyan befolyásolja, arróltalán felesleges beszélni.

Anyagi téren az egyesület meglehetősen gyengén áll és pro-grammja szerint kíméli a társadalmat, amely helyett anyagi téren is

az állam, a vármegyék és városok áldozatkészségére számít. Anyagihelyzetére nézve csak egy pozitív adat van kezeink között, az 1913.évi költségvetési előirányzat***, amely azonban magában véve is eléggé jellemző. Fő bb tételei a következők:

Bevételek:Tagdíjakból és kamatjövedelemből 13,300 kor.

Kiadások:Főtitkár fizetése 5,000 „Személyzet 3,000 „Dologi kiadások 3,300 „

Összesen: 11,300 ,,

Azonban korántse gondoljuk, hogy „kulturális” célokra és mel-lékes kiadásokra csak 2000 korona marad. Az egyesület 16,800koronát fordít ezekre a célokra és a 14.800 koronás hiányt állam-segélyekből és hatóságok adományaiból fedezik. Ezekhez a szám-adatokhoz felesleges megjegyzéseket f űzni, — beszélnek ezek magukért,amir ől pedig hallgatnak, azt elmondja a kissé homályos szöve-gezésű beszámoló. Nyilvánosságra persze ez sem került, mindössze

*Felhívás.

** Ugyanott. ***Csakis egy kézírásos példány, amelyet dr. Gönczy Elemér f őtitkár

úr szívességéből kaptunk meg.


26/136


egy gépírásos példánya van kezeink között és ebből vesszük az ada-tokat. Ε szerint az Amke a nevelő-intézetek, nép-internátusok, nap-közi- és tanonc-otthonok létesítésére fekteti a f ősúlyt és ezen a térenkészül a legintenzívebb munkára. Mindezek természetesen jelentős

pénzösszegeket igényelnek, amivel az Amke nem rendelkezik és ezértkerülő utakon igyekszik feladatát megoldani. Itt használja fel a köz-igazgatási hatóságokkal való jóviszonyát és ezzel igyekszik az anyaginehézségeket megoldani. Nagyvárad, Eger, Szolnok és Cegléd nagy-érték ű telkeket ajánlottak fel a pénztelen kultúregyesületnek, ezen-kívül ingyen f űtést és világítást biztosítottak a létesítendő intézetekrészére, sőt még néhány ezer korona évi segélyt is. Ezután már csaka jó magasra előirányozott építési költségekre hiányzik a fedezet.Ezt az Amke teremti elő. Felvétetnek az illető városokkal megfelelő amortizációs kölcsönt, amelynek törlesztését az Amke garantálja ésfeltételesen az állam vállalja el. Ez annyit jelent, hogy a kormány

törleszt, hogyha jónak látja, hogyha azonban bármily okból nincskedve a törlesztéshez, úgy nem teszi meg és a teher az Amke nya-kába szakad. Az Amke viszont semmiesetre sem fizethet, mert nincs pénze, tehát fizet a város. Viszont a város le akarja rázni magáróla terhet és mindent elkövet, hogy rábírja a kormányt a törlesztésekátvállalására, ami viszont sok esetben a kormányra nézve jó. A jövő- beli képviselő-választásoknál bizonyára szerepet játszanak majd azAmke intézetei is. Nem csoda, hogy az ilyen kultúrmunka teréülTiszáék a színmagyar, ellenzéki érzelmű Alföldet választották ki.Egy-egy Amke-intézet egy-egy mandátumot jelent a kormánynak, ésami a legfontosabb, — nagyon olcsó mandátumot.

Ami az Amke tulajdonképeni kultúrmunkáját illeti, úgy azzalkönnyen végezhetünk. Néhány ismeretterjesztő előadás f őszolgabíróivédnökség alatt, bár tulajdonképen ezeknél az Országos Szabadokta-tási Tanács a szereplő fél és az Amke csak közigazgatási szervezetét bocsájtja rendelkezésre és az érdemet írja saját számlájára. Csaknéhány önálló előadást írhatunk magának az Amké-nak számlájára, deezeknél már baj is volt. „Sajnálatos körülmény, hogy az előadásokfedezet hiányában nem voltak díjazhatók. A lépések azonban meg-tétettek már a kultuszminisztériumban a díjazásokra nézve.”Még ennél a jelentéktelen ügynél is csak ezt a megoldást találta az

egyesület, amely a megyei és a szakosztályokat tucatszámra alkotja.A kormánytól vár mindent és a hatóságokkal karöltve nem teszsemmit. Néhány kis könyvtárt is létesített a kormány pénzéből, önállóancsak szolnoki Beethoven-estélyét rendezte. Ezen dr. Pékár Gyulamunkapárti országos képviselő tartott előadást a kultúra jelentőségér ől.

Mielőtt az Amkével végezünk, le kell hogy szegezzünk egy pikantériát. A „fajmagyar, egységes nemzeti állam” alapzatának meg-szilárdítására alakult egyesület bihari osztályának (székhely: vármegye-háza) tiszteletbeli elnöke dr. Radu Demeter nagyváradi görög-katholikusromán püspök, akinek „dákoromán*”** tevékenységér ől oly sokat ír a Pesti Hírlap . ., .

Így működik egy fajmagyar tendenciájú kultúregyesület azAlföldön, a magyar nép között. Ezekután lássuk a „magyar nemzet


27/136

Aradi: Kultúregyesületeink kultúrmunkája 27

világszerte ismert és általánosan elismert, gavalléros nagylelk űséget”,amely még a kultúrpolitika terén sem tagadja meg magát és amelysaját érdekei elhanyagolásával, saját érdekei háttérbe szorításává siet„az idegenajkú honfitársak” segítségére, kultúrájuk emelésére. Tekint-sük mindenekelőtt azt a kultúrmunkát, amelyet a tót nyelvű honfi-társak érdekében fejtenek ki. Az 1910. évi általános képviselőválasztástmegelőző paktálások idejében a tót nemzetiségi párt egy emlékiratotnyújtott be gróf Khuen-Hédervary Károly miniszterelnöknek*, amelyemlékiratban részletesen felsorolják a tótság kulturális sérelmeit. A „világ-szerte ismert és általánosan elismert gavalléros nagylelk űségé ebbenaz esetben úgy nyilvánult meg, hogy Khuen megígérte a sérelmekorvoslását a választás előtt és megfeledkezett ígéretér ől a választásihadiárat után. Ennek a nagyon érdekes emlékiratnak még vázlatosismertetése is messze túlhaladja e tanulmány kereteit és ezért csak atúrócszentmártoni

II. Matica Slovenská

ügyét emeljük ki belőle. A Matica Slovenská volt a hazai tótságnakegyetlen közművelődési egyesület és egyedül ez az egyesület végeztea tótság között azt a kultúrmunkát, amelyet sovén kormányainkelmulasztottak. Igaz ugyan, hogy a Matica Slovenská naivul fogta felfeladatát, de ez még nem volt elég ok a feloszlatásra, mert hiszenezen az alapon kultúregyesületeink nagyrészét fel lehetne oszlatni.Csakhogy a Matica Slovenská útjában állott a tót renegátok könnyű érvényesülésének és az ő kedvükért a kormány feloszlatta az egye-

sületet.A Matica Slovenská alapszabályait 1863-ban hagyta jóvá** ahelytartótanács és az egyesületet 1875-ig működött, amikoris TiszaKálmán mint belügyminiszter feloszlatta.*** Az alapszabályok 35. §-aalapján a Matica Slovenská még egy utolsó közgyűlést akart tartani,hogy vagyona hovafordítására nézve intézkedjék, de ezt is megtiltották,vagyonát elkobozták és annak egy részét az erre a célra alakított Magyarországi Tót Közmű vel ő dési Egyesület-nek adták át, másrésze pedig eltűnt a közigazgatási hatóságok kezén.†

ΠΙ. Α Magyarországi Tót Közművelődési Egyesület

1885-ben alakították meg egyenesen a kormány kezdeményezé-sére és azzal a célzattal, hogy a Matica Slovenská elkobzott vagyo-nanak egyrészét legális formák között el lehessen vonni eredeti rendel-tetésétől. Az egyesület állítólag a tót közművelődés érdekében műkö-

* Mudron Pál túrócszentmártoni lakos és társai, mint a tót nemzeti-ségi part tanácskozmánya kiküldötteinek Emlékirata a tót nemzetiség kulturálisterén szenvedett sérelmeinek kegyes orvoslása iránt.

** 1863 május 31-én 38.441. szám alatt.

*** 1875 november 12-én 4873. elnöki szám alatt kelt rendelet.† Budapesti kir. törvényszék vádtanácsának 58.544—1910. B. számúvégzése és ennek iratai.


28/136


dik, de ezt oly nagy titokban teszi, hogy avatlan szemek csak acímjegyzékben fedezik fel nevét is. Elnöke dr. Radnai Farkas besztercebányai püspök, másodelnöke a zólyomi f őispán, titkára RuffyPál, f ő jegyző je egy számszéki hivatalnok, míg jegyző je a pénzügy-minisztériumban szolgál. Tagjai: báró Láng Mihály, Rakovszky Iván,Angyal József, Cherven Flóris és még néhány tót úr. Utolsó tíz éviműködésér ől csak annyit lehet feljegyezni, hogy kiadott néhány tör�

Documents

Vambery Ármin: Egy Tatar Emlakirataibol