Vandorlo_mesek

Mesék feldolgozása a

drámajáték pedagógiai

szemléletével

Raabe Tanácsadó és Kiadó Kft.

2008

Vándorló mesék

Vándorló mesék

2

Vándorló mesék

Mesék feldolgozása a drámajáték pedagógiai szemléle tével

Írta: Lóczi Tünde

A mesékkel való játék – dramatizálásuk, eljátszásuk,

továbbgondolásuk – tartós öröm forrása a gyerekek

számára.

A Vándorló mesék címő írásban található

mesefeldolgozások túllépnek a csoportszoba keretein, hogy

az egész épületet behálózhassa a mese szelleme.

A mesék használatával Ön is könnyen elvarázsolhatja az

óvodát, és csodálatos perceket tölthet a gyerekekkel.

Vándorló mesék

3

Tartalom

Üssed, üssed, botocskám! .................................................................................................... 4

Az öreg halász és a nagyravágyó felesége ........................................................................... 9

A szálláskérı róka ................................................................................................................13

Vándorló mesék

4 Üssed, üssed, botocskám!

Csoport: 3–7 éves gyermekek

Tér: az óvoda teljes területe – vándorló mesejáték (A gyermekek a mese alatt bejárják az óvodát, a mesében részt vehet valamennyi óvodás gyermek.)

Játékid ı: 35 perc

Eszközök:

� asztalterítı

� birkabır

� botocska

� rajzlapok

� színes ceruzák

� olló

� arany vagy sárga papír

� jelmezek

Szerepek:

� szegény favágó

� a favágó felesége

� ısz öreg

� kocsmáros

� kocsmáros felesége

A foglalkozás sikerének feltételei: Óvodáscsoportok együttjátszása (mikrocsoportos játék is lehet). Több vegyes csoport esetén érdemes az „iskola felé kacsingató” gyermekekbıl csoportot szervezni, akik együtt járják végig a mese útját. A mese történetét jól ismerjék már a gyermekek.

Fejleszti:

� kooperációs képességet

� memóriát

� mozgáskoordinációt

� beszédkészséget

� szókincset

� finommotorikát

� koncentrációt

� fantáziát

� toleranciát

Vándorló mesék

5

A mese megismerése:

Az óvodapedagógus fejbıl, de követve a mese szófordulatait, elmeséli a mesét egy héten keresztül.

A délutáni játékidıben ismét elmeséli a mesét.

Csoportszoba – mesehelyszín: szegény favágó háza

1. óvónı: a favágó

2. óvónı: a favágó felesége

gyermekek: favágók

feleség: Ember, menj ki az erdıbe fát vágni, mert már nincs tőzrevaló itthon!

favágó: Gyertek, favágó barátaim, menjünk ki az erdıbe fát vágni!

Utánozzák, ahogy elindulnak hátukon a baltával. Átmennek a másik csoport szobájába.

Csoportszoba – mesehelyszín: kerek erd ı

Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák, hogy ık az erdı. Hajladoznak a fák, fúj a szél, és hullnak a falevelek. Amikor a favágók az erdıbe érnek, eljátsszák, hogy vágják a fákat: hangutánzó szavakkal utánozzák a favágás hangját. Amelyik fát (gyereket) „kivágtak”, az eldıl a földre.

3. óvónı: ısz öreg

favágó: Hő, de elfáradtam, heveredjünk le a főbe! Én már alszom is! Lefekszenek a fák közé, és alszanak, horkolnak. Egy kis idı után felébrednek, és enni kezdenek. Törnek a kenyérbıl, és falatoznak.

ısz öreg: Elıbújik az egyik fa mögül. Hol jársz itt, te favágó, ahol a madár se jár? Adsz-e nekem egy falatka kenyeret?

favágó: Persze hogy adok! Gyere ide, bár szegény vagyok, és csak egy darabka kenyerem van, de szívesen megosztom veled!

ısz öreg: Jótett helyébe jót várj! Fogd ezt az abroszt, ha megéhezel, csak mondd neki azt, hogy terülj, terülj, ABROSZKÁM!

favágó: Gyertek, favágó barátaim, menjünk most már haza!

Felkerekednek, és átmennek a másik gyermekcsoport szobájába.

Csoportszoba – mesehelyszín: kocsmáros háza

4. óvónı: kocsmáros

5. óvónı: kocsmárosné

favágó: Nagyon megéheztem, itt van egy kocsma, kipróbálom ezt a csodaabroszt, ad-e nekem enni! Jó napot, kocsmáros uram, betérhetnék a kocsmájába?”

kocsmáros: Fáradjon beljebb, favágó uram! Mivel szolgálhatok?

favágó: Nem kell nekem semmi más, csak egy üres asztal, azzal szolgáljon gazduram! A szoba közepén leül a favágó egy asztalhoz. Terülj, terülj, ABROSZKÁM!

Az ebbe a csoportba járó gyermekek elkezdik találgatni, hogy mi minden finomság van az asztalon.

kocsmárosné: Szerinted milyen finomság van ezen a csodaasztalon?

Mondjatok leveseket! Mondjatok olyan ételt, amiben hús van! Mondjatok zöldséges ételeket! Mondjatok süteményeket! A játékszabály az, hogy mindig új ételt kell mondani, aki olyat mond, amit már a társa említett, az zálogot ad. Ezután a gyerekek eljátsszák, hogy eszegetnek a sok finomságból.

kocsmáros: No, feküdjék le kend, mert biztosan elfáradt a hosszú úton és a nagy lakomázásában!

Vándorló mesék

6 favágó: Tényleg nagyon álmos lettem, lefekszem egy kicsit aludni!

Amíg alszik a favágó, a kocsmárosné kicseréli a csodaabroszt egy másikra.

kocsmáros: Ébredjék kend! Reggel van, induljon isten hírérével haza!

A gyerekek visszamennek a saját csoportjukba, az ittmaradt óvodások pedig lerajzolják a sok finomságot, amit a csodaasztalon „láttak”.


A gyermekek visszaérkeznek a csoportszobájukba, és körben helyezkednek el a szınyegen.

favágó felesége: Hol járt kend, ahol a madár se jár? Már azt hittem, hogy teljesen odaveszett!

favágó: Nézzed csak, asszony, milyen csoda asztalterítınk van! Most már nem leszünk szegények, nem fogunk éhezni soha többet!

Elıveszi a terítıt. Terülj, terülj, ABROSZKÁM!

favágó felesége: Nincs ezen az abroszon még egy morzsa sem, mit helytelenkedik kend! Induljon inkább az erdıbe fát vágni, mert felkopik az állunk!

favágó: A gyerekekhez szól. Ez egy csodaabrosz, ugye favágó társaim? Emlékeztek, hogy mennyi finomság volt rajta? Soroljátok el a feleségemnek!

A gyerekek egymás után mondják az ételek nevét. A szabály az, hogy kétszer nem lehet ugyanazt mondani. Aki ismétel, az zálogot ad.

favágó felesége: Nem hallja kend? Induljon már vissza az erdıbe, és legalább egy kis rızsét hozzon a tőzre!

favágó: No, favágó társaim, induljunk vissza az erdıbe a kocsmáros biztosan elcserélte a csodaabroszomat!


Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák, hogy ık az erdı. Hajladoznak a fák. Fúj a szél, és hullanak a falevelek. Amikor a favágók az erdıbe érnek, vágják a fákat: hangutánzó szavakkal utánozzák a favágás hangját. Amelyik fát „kivágtak”, az eldıl a földre.

favágó: Hő, de elfáradtam, heveredjünk le a főbe! Én már alszom is!

A gyerekek lefekszenek a fák közé, és alszanak, horkolnak. Egy kis idı után felébrednek, és enni kezdenek. Törnek a kenyérbıl, és falatoznak.

ısz öreg: Elıbújik az egyik fa mögül.

Hol jársz itt, te favágó, ahol a madár se jár? Adsz-e nekem egy falatka kenyeret?

favágó: Persze, hogy adok! Bár csak egyszer terült az abrosz, amit adtál, és csak egy darabka kenyerem van, de szívesen megosztom veled!

ısz öreg: Jótett helyébe jót várj! Fogd ezt a báránykát, ennek csak annyit mondj, hogy táncolj, táncolj, báránykám!

A gyerekek eléneklik közösen a „Hol jártál, báránykám?” kezdető dalt.

favágó: Gyertek, favágó barátaim, menjünk most már haza!

Felkerekednek, és átmennek a másik gyermekcsoport szobájába.


favágó: Jó napot, kocsmáros uram, nézze csak, milyen csodabáránykám van!

kocsmáros: Fáradjon beljebb, favágó uram! Na, hadd lám azt a báránykát!

favágó: Táncolj, táncolj, báránykám!

Vándorló mesék

7 Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák, hogy ık is bárányok, táncolnak, énekelnek:

Hol jártál, báránykám… A papírból elıre elkészített aranypénzek hullnak belılük.

kocsmárosné: Szerinted, férjemuram, hány pénz hullott ki az aranyszırő báránykából?

Közösen megszámolják a pénzeket.

kocsmáros: No, feküdjék le kend, mert biztosan elfáradt a hosszú úton és ebben a nagy táncolásban!

favágó: Tényleg nagyon álmos lettem, lefekszem egy kicsit aludni!

Amíg alszik, a kocsmárosné kicseréli a csodabáránykát egy másikra.

kocsmáros: Ébredjék kend, reggel van, induljon isten hírérével haza!

A gyerekek visszamennek a saját csoportjukba.


A gyermekek, amikor visszaérkeznek a csoportszobájukba, akkor körben helyezkednek el a szınyegen.


favágó: Nézd asszony, milyen csodabáránykám van! Most már nem leszünk szegények, nem fogunk éhezni soha többet! Táncolj, táncolj, báránykám! Minden gyermek a bárányka szerepét játssza, ugrándoznak és keservesen bégetnek, de pénz nem hullik belılük.

favágó felesége: Jaj, jaj, férjemuram, csak béget ez a bárányka, nincs ennek a szıre alatt még egy fél krajcárka sem! Induljon inkább az erdıbe fát vágni, mert felkopik az állunk!

favágó: Na, induljunk vissza az erdıbe, favágó társaim, a kocsmáros biztosan elcserélte a csodabáránykámat is!


Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák, hogy ık az erdı. Hajladoznak a fák. Fúj a szél, és hullanak a falevelek. Amikor a favágók az erdıbe érnek, eljátsszák, hogy vágják a fákat. Hangutánzó

szavakkal utánozzák a favágás hangját. Amelyik fát kivágtak, az eldıl a földre.

favágó: Hő, de elfáradtam, heveredjünk le a főbe! Én már alszom is!

A gyerekek lefekszenek a fák közé, és alszanak, horkolnak. Egy kis idı után felébrednek és enni kezdenek. Törnek a kenyérbıl, és falatoznak.

ısz öreg: Elıbújik az egyik fa mögül. Hol jársz itt, te favágó, ahol a madár se jár? Tudd meg, te szegény ember, hogy a kocsmáros és a felesége elcserélte az abroszodat és a báránykádat is. Én most adok neked egy botocskát. Te csak mondd ennek a botnak, hogy: Üssed, üssed, botocskám. Addig nem hagyja majd abba az ütlegelést a botocska, amíg nem adja vissza a kocsmáros az ellopott abroszt és a báránykát.

favágó: Gyertek, favágó barátaim, menjünk a kocsmáros házába!

Felkerekednek és átmennek a másik gyermekcsoport szobájába.


favágó: Jó napot kocsmáros uram, nézze csak, milyen csodabotocskám van énnékem!

kocsmáros: Fáradjon beljebb, favágó uram! Na hadd lám azt a csodabotocskát!

favágó: Üssed, üssed, botocskám!

Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák, hogy együtt ugrálnak a kocsmárossal és feleségével és együtt kiabálják: Jaj, jaj, favágó uram, itt van az abrosz, meg itt van a bárányka is, csak állítsa le ezt a botocskát!

Vándorló mesék

8 favágó: Na most már elég, botocska, ugorj vissza a zsákomba!

Gyertek, favágó barátaim, jó lecke volt ez a kocsmárosnak meg a feleségének, induljunk most

már haza! A gyerekek visszamennek a saját csoportjukba.


A gyermekek körben helyezkednek el a szınyegen.


favágó: Nézd csak, asszony, itt van a csodaabrosz meg a csodabárányka is! Most már nem leszünk szegények, nem fogunk éhezni soha többet! Táncolj, táncolj, báránykám!

Minden gyermek báránykaként ugrándozik, és boldogan énekel (Hol jártál, báránykám…).

A mese lezárásaként csemegézés következik.

favágó: Terülj, terülj, ABROSZKÁM!

A gyermekek a kézmosás után közösen csemegéznek a dajka nénik által elıkészített almából, körtébıl, banánból álló gyümölcssalátából.

Vándorló mesék

9 Az öreg halász és a nagyravágyó felesége


Tér: az óvoda teljes területe – vándorló mesejáték (A gyermekek a mese alatt bejárják az óvodát, a mesében részt vehet valamennyi óvodás gyermek.)


Eszközök:

� kalap

� szép színes kendı

� aranyszínő ruhaanyag

� kék színő szalagok

Szerepek:

� öreg halász

� nagyravágyó felesége

� aranyhal

A foglalkozás sikerének feltételei: Óvodáscsoportok együttjátszása (mikrocsoportos játék is lehet). Több vegyes csoport esetén jó alkalom az „iskola felé kacsingató” gyermekekbıl csoportot szervezni, akik együtt járják végig a mese útját. A mese történetét jól ismerjék már a gyermekek.

Fejleszti:


� memóriát



� szókincset

� finommotorikát

� koncentrációt

� fantáziát

� toleranciát

A mese megismerése: Az óvodapedagógus fejbıl, de követve a mese szófordulatait, elmeséli

a mesét egy héten keresztül. A délutáni játékidıben ismét elmeséli a mesét.

Vándorló mesék

10 Csoportszoba – mesehelyszín

1. óvónı: nagyravágyó feleség

2. óvónı: öreg halász

gyerek: aranyhal

A gyermekek körben állnak, ık játsszák a tengert. Utánozzák a tenger hullámzását, leguggolnak és felállnak, a karjukkal hullámmozgást végeznek. A kör közepén az aranyhalat játszó gyermek áll.

öreg halász: Micsoda szép halat fogtam! Aranyszínő! Hogy fog örülni neki a feleségem!

aranyhal: Szegény ember, dobj vissza a vízbe! Ha megteszed, teljesítem három kívánságodat!

öreg halász: Na, jól van, de biztosan nagyon mérges lesz a feleségem! Lógó orral hazaballag.

szegény asszony: Mutasd ember, mekkora halat fogtál a tengerben, remélem, sok halászlevet tudok fızni belıle!

öreg halász: Fogtam bizony, egy szép aranyszínő halacskát, de keservesen könyörgött, hogy dobjam vissza a vízbe!! Cserébe megígérte, hogy teljesíti három kívánságunkat!

szegény asszony: Micsoda, visszadobtad? Hogy tehettél ilyet? Na menj vissza a tengerre, és mondd meg az aranyhalnak, hogy egy nagyon szép házat szeretnék!

öreg halász: Gyerekek, kísérjetek el a tengerre, mert nagyon hosszú az út odáig!

A mesevezetı óvónı segítségével átmennek a másik csoportba.

Csoportszoba – mesehelyszín: tenger – mímes játék

Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák a tenger morajlását, és kék színő hosszú szalagot lengetnek. (Közben halk zene szól.)

A mesevezetı óvónıvel (öreg halász) a gyerekek bekiabálnak a tengerbe:

öreg halász és a gyerekek: Hallod-e, te aranyhal, gyere fel a vízbıl, és teljesítsd a kívánságomat, ahogyan megígérted!

Az egyik kisgyermeket megérinti az óvónı, ı aranyhalként szólal meg:

aranyhal: Itt vagyok, szegény ember, mit kérsz?

öreg halász: A feleségem egy szép házat kíván!

aranyhal: Menj haza, te szegény ember, és otthonod egy szép ház lesz!

A mesevezetı óvónı segítségével visszamennek a csoportszobájukba a gyermekek.

szegény asszony: Jól van, férjemuram, szép ez a ház, de én egy kastélyt kívánok! Eredj és kérj egy kastélyt az aranyhaladtól!


Az ebbe a csoportba járó gyermekek eljátsszák a tengert.

öreg halász: Hallod-e, te aranyhal, gyere fel a vízbıl, és teljesítsd a kívánságomat, ahogyan megígérted!


öreg halász: A feleségem egy kastélyt kíván!

aranyhal: Menj haza, te szegény ember, és otthonod egy szép kastély lesz!

A gyermekek visszamennek a csoportszobájukba.

szegény asszony: Jól van, férjemuram, szép ez a kastély, de én egy grófi kastélyt kívánok! Eredj és kérj egy grófi kastélyt az aranyhaladtól!

Vándorló mesék

11 Csoportszoba – mesehelyszín: tenger – mímes játék




öreg halász: A feleségem egy grófi kastélyt kíván!

aranyhal: Menj haza, te szegény ember, és otthonod egy szép grófi kastély lesz!


szegény asszony: Jól van, férjemuram, szép ez a grófi kastély, de én egy királyi palotát kívánok! Eredj és kérj egy királyi palotát az aranyhaladtól!





öreg halász: A feleségem egy királyi palotát kíván!

aranyhal: Menj haza, te szegény ember, és otthonod egy királyi palota lesz!


szegény asszony: Jól van, férjemuram, szép ez a királyi palota, de én egy császári palotát kívánok! Eredj és kérj egy császári palotát az aranyhaladtól!





öreg halász: A feleségem egy császári palotát kíván!

aranyhal: Menj haza, te szegény ember, és otthonod egy császári palota lesz!


szegény asszony: Jól van, férjemuram, szép ez a császári palota, de én a világ ura akarok lenni! Eredj és mondd meg az aranyhaladnak, azt akarom, hogy mindenki leboruljon a lábam elıtt!





öreg halász: A feleségem a világ ura akar lenni, és azt akarja, hogy mindenki a lába elé boruljon!

A tenger haragos lesz, és még jobban morajlik, hullámzik: eljátsszák a gyerekek, a zene hangosan szól.

Vándorló mesék

12 aranyhal: Menj haza, te szegény ember, és majd meglátod, hogy megtanulja a feleséged, munka nélkül nem élhet és nem uralkodhat másokon!

A nagyravágyó feleséged miatt otthonotok újra a szegény halászviskó lesz!

A mesevezetı óvónı segítségével visszamennek a csoportszobájukba a gyermekek.

szegény asszony: Jól van, férjemuram, megtanultam a leckét, nem akarok a világ ura lenni, szorgalmas és jó feleséged leszek!

szegény ember: Na jól van, asszony, akkor éljünk békében, szeretetben, amíg világ a világ!

A gyerekekkel együtt közösen lezárják a mesét: Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána!

Vándorló mesék

13 A szálláskér ı róka


Tér: az óvoda teljes területe – vándorló mesejáték (A gyermekek a mese alatt bejárják az óvodát, a

mesében részt vehet valamennyi óvodásgyermek.)


Eszközök:

� kalapok

� fejkendık

� zsák

� beöltözıs játékhoz nıi ruhák

� férfiruhák

Szerepek:

� róka

� gazdasszony

� gazdaember

� kakas

� lúd

� malac

� kutya

A foglalkozás sikerének feltételei: Óvodáscsoportok együttjátszása (mikrocsoportos játék is lehet).

Több vegyes csoport esetén jó alkalom az „iskola felé kacsingató” gyermekekbıl csoportot szervezni,

akik együtt járják végig a mese útját. A mese történetét jól ismerjék már a gyermekek.

Fejleszti:



� memóriát

� fantáziát


� szókincset

� koncentrációt

� toleranciát

Vándorló mesék

14 A mese megismerése: Az óvodapedagógus fejbıl, de követve a mese szófordulatait,

elmeséli a mesét egy héten keresztül. A délutáni játékidıben ismét elmeséli a mesét.

Mesehelyszín – csoportszoba

Rókák – szöveges improvizációs játék

A gyermekek körben állnak, és a kör közepére állítunk egy gyermeket, ı lesz a róka. A róka labdát tart

a kezében, és a körben álló gyermekeknek egymás után dobja a labdát, közben megkérdezi:

Milyen róka vagyok?

A körben álló gyermekeknek az a feladata, hogy a róka tulajdonságai közül mondjanak egyet-egyet.

Például: furfangos, vörös bundájú, hegyes fülő, ravasz. Ha valamelyik gyermek nem tud mondani

tulajdonságot, akkor ı áll be a kör közepébe, és ı dobja tovább a társainak a labdát. Kétszer nem

lehet mondani ugyanazt a tulajdonságot.

Szoborjáték

Minden gyermek a róka szerepét játssza. Ha a játékvezetı óvónı tapsol, akkor mindenki szoborrá

merevedik, úgy, hogy valamelyik tulajdonságot fejezze ki, például: mérges, éhes, fáradt, szomorú

róka.

Névgyakorlat – memóriajáték

A gyermekek szétszórtan helyezkednek el a csoportszobában. A játékvezetı óvónı kezében egy

plüssrókát tart. A gyermekek a teremben tapsra helyet cserélnek valamelyik társukkal. A helycserét

követıen az óvónı valamelyik gyermeknek a kezébe dobja a játékot, és megkérdezi: Hogy hívnak,

kisrókám? A gyermek válaszol; mondja a saját nevét és jelét, például: „Nagy Gábor vagyok, jelem a

dinnye.”

Mesekezdet – pantomimjáték

Az óvónı a róka szerepében: Kedves róka barátom! – szól a szintén rókát játszó gyermekhez. – Olyan

éhes vagyok, hogy már messzire elhallatszik a gyomrom korgása.

A gyermekek közben korgó hangot adnak ki, és mondják: Menjünk és keressünk valami elemózsiát

magunknak!


A mesevezetı segítségével valamennyi róka elindul a 2. csoportszobába, ahol a gazdaemberrel és

gazdaasszonnyal találkoznak. A lányok a gazdasszony, a fiúk pedig a gazdaember szerepét játsszák.

Beöltöznek jelmezbe, kalapot, kendıt és más ruhadarabokat vesznek fel magukra. Minden róka

választ magának egy szereplıt – vagy asszonyt vagy embert –, és így szól hozzá:

róka: Jaj, jaj, szegény utas vagyok, éjjeli szállást kérek.

A szegény asszonyok és emberek így válaszolnak:

asszony/ember: Adok szállást meg ételt is, aztán heveredjen le kend ide a padra.

Vándorló mesék

15 róka: Köszönöm a jóságát gazduram (gazdasszonyom), de nem jár itt tolvaj a házban, mert itt van ez

a zsákom, és ebben egy szép kakaska van!

asszony/ember: Nem, nem, itt nem jár tolvaj, aludj nyugodtan, róka komám.

Mindnyájan leheverednek a földre, és eljátsszák, hogy alszanak, közben horkolnak. A rókák egyszer

csak elkezdenek éktelenül jajgatni.

róka: Jaj, jaj, ellopták a kakaskámat, jaj nekem, oda az ételem!

A gazdaemberek és gazdaasszonyok ijedten ugranak fel a földrıl.

asszony/ember: Ne kiabálj, róka koma, adok neked egy kakaskát, csak ne siránkozz ilyen keservesen!

Eljátsszák, hogy beletesznek egy kakaskát a zsákba. A rókák nagy örömmel továbbállnak.


A mesevezetı segítségével valamennyi róka továbbindul a 3. csoportszobába, ahol újabb

gazdaemberrel és gazdaasszonnyal találkoznak. Itt is a lányok a gazdasszony, a fiúk pedig a

gazdaember szerepét játsszák. Beöltöznek jelmezbe, kalapot, kendıt és más ruhadarabokat vesznek

fel magukra. Minden róka választ magának egy asszonyt vagy embert.



róka: Köszönöm a jóságát gazduram (gazdasszonyom), de nem jár itt tolvaj a házban, mert itt van ez

a zsákom, és ebben van egy szép kövér lúd!


Mindnyájan leheverednek a földre, és eljátsszák, hogy alszanak, majd felülnek és megeszik a

kakaskát, aztán éktelenül elkezdenek jajgatni.

róka: Jaj, jaj, ellopták a ludamat, jaj nekem, oda az ételem!

A gazdaemberek és asszonyok ijedten ugranak fel a földrıl.

asszony/ember: Ne kiabálj, róka koma, adok neked egy ludat, csak ne siránkozz ilyen keservesen!

Eljátsszák, hogy beletesznek egy ludat a zsákba. A rókák nagy örömmel továbbállnak.



gazdaemberrel és gazdaasszonnyal találkoznak. A lányok itt is a gazdasszony, a fiúk pedig a

gazdaember szerepét játsszák. Beöltöznek jelmezbe, kalapot, kendıt és más ruhadarabokat vesznek

fel magukra. Minden róka választ magának egy asszonyt vagy embert.



róka: Köszönöm a jóságát gazduram (gazdasszonyom), de nem jár itt tolvaj a házban, mert itt van ez

a zsákom, és ebben van egy szép kövér malacka!


Vándorló mesék

16 Mindnyájan leheverednek a földre, és eljátsszák, hogy alszanak. Késıbb felülnek, és megeszik a

ludat, aztán éktelenül elkezdenek jajgatni.

róka: Jaj, jaj, ellopták a malackámat, jaj nekem, oda az ételem!

A gazdaemberek és gazdaasszonyok ijedten ugranak fel a földrıl.

asszony/ember: Ne kiabálj, róka koma, adok neked egy malackát, csak ne siránkozz ilyen keservesen!

Eljátsszák, hogy beletesznek egy malacot a zsákba. A rókák nagy örömmel továbbállnak.



gazdaemberrel és gazdasszonnyal találkoznak.

Minden úgy zajlik, mint az elızı „házakban”.



róka: Köszönöm a jóságát gazduram (gazdasszonyom), de nem jár itt tolvaj a házban, mert itt

van ez a zsákom, és ebben van egy szép kövér disznó!


Mindnyájan leheverednek a földre, és eljátsszák, hogy alszanak. A gazdasszonyok és gazdaemberek

az éjjel felkelnek, és megnézik, mi is van a róka zsákjában. Meglátják, hogy egy kismalac van benne,

aztán újra visszaalszanak. A rókák felkelnek, megeszik a malacot, aztán éktelenül elkezdenek jajgatni.

róka: Jaj, jaj, ellopták a jó kövér disznómat, jaj nekem, oda az ételem!

A gazdaemberek és gazdasszonyok ijedten ugranak fel a földrıl.

asszony/ember: Ne kiabálj, róka koma, adok neked egy disznót, csak ne siránkozz ilyen keservesen!

Beletesznek egy mérges kopó kutyát a zsákba. A rókák nagy örömmel továbbállnak.

Az óvoda játszóudvara

A rókák kiszaladnak az udvarra, és eljátsszák, hogy bontogatják a zsákot. A többi óvodás pedig kint

az udvaron elbújva várja a rókákat.

A mesevezetı óvónı elkiáltja magát: Kutyák, ki a zsákból!

A gyerekek elıbújnak a rejtekhelyükrıl, és kergetni kezdik a rókákat. A játéknak akkor van vége, ha

minden rókát megfognak. Akit elkaptak, az leül az udvaron elhelyezett plédre.

Mesebefejezés: csemegézés

A mesevezetı óvónıvel közösen mondják: Ha a rókákat a kutyák el nem kapták volna, a mi mesénk is

tovább tartott volna! A mese végén a gyermekek kezet mosnak, gyümölcslevet isznak, és almát

rágcsálnak a hosszú meseút után.

Documents

Vandorlo_mesek