W M A G A Z I N 1

Vasárnap, 1976. március 28. 62

Szegénylegények, népi kurucok

Ifi. Vastagh György szegedi Rákóczi-szobra

Rákóczi Ferenc borsi szülőháza

A szegediek sem maradtak el

A Rákóczi-szabadságharc tör-ténet ' >en két olyan definícióval is találkozunk, amelyek korábban nem fordultak elő: a szegényle-gények és a népi kurucság. Fe-lelnünk kell tehát erre a kérdés- / re: kik voltak a szegénylegények, mit értsünk ezen a megjelölésen: népi kurucság?

A szegénylegények — a XVI. és a XVII. században azok az emberek, -akik nagyurak udva-rában, vagy pedig végvárakban vállaltak szolgálatot, mert a mostoha idők elszegényitették őket: nem tudtak otthont terem-teni, biztonságot és tekintélyt szerezni maguknak. A véghúzban hazát szolgáló vitéz, a főúri ud-varban szolgálatot tevő familiáris gyakran mondja magát szegény-legénynek. Tehát ez a nevezet tág jelentésű szó volt Jelentése a kurucvilágban, 1670-től kezdve, egyre szúkült. A kuruckor szó-használatában a szegénylegény a vagabundus — Kölcsey szavával élve —: „Szerte nézett, s nem leié / Honját a Hazában". A Thököly-szabadságbarc bukása után, Rákóczi-szabadságharcot megelőző időben szegénylegény az idegen földre bujdosó, vagy a hazában bujdokoló, otthontalan, hazátlan ember. Hallgassuk csak meg az Igen szép bujdosólegé-nyek énekét:

„Valamely MM ha l í r á r a . Ha meaál lnk f t s r a k á r a : S /e j jénv m a d a r a k m ó d j á r a Fáseket r a k o k ar í n a k r a .

f r f!X a la t t . ar. fOM s r lnén VngyOO-é o lyan Jövevény, Avagy olyan szegény legény , N'cim is t e rme t t o lyan min t é n . "

Szegénylegénnyé válik még az a nemes is, aki n német' elnyo-más okozta szegénység kényszere miatt Inkább a póméphéz, mint a nemesek osztályához tartozik. Az. a jobbágy, aki otthagyja tel-két, elszökik falujából, mert már képtelen hordozni az állami és a megyei adóztatás terhét, és a földesúr igáját, beáll hát a buj-dosók közé. Az egykori végbeli vitéz, akire már nincs szüksége a császárnak, vége a törökvilág-nak, a katonákat szélnek eresztik, a várakat lebontják. Szegényle-gény a református kollégiumok vagabundus diákja, ki éneket

' rf » \

É F : ;

II. Rákóczi Ferenc tízpoltüráaa

szerez egy darab kenyérért, egy pohár borért, vagy íródeák lesz a bújdosók között. „Egy szegényle-gény volt Esze Tamás. / magát megvonó Jó Bóné András" — ol-vn-s'ik a szegénylegények híres énekében. Esze Tamás a Rákóczi-hóz tnrpat jobbágya volt, Bóné András pedig hadnagy Thököly kurucseregében.

Ezt a társadalmon kívül rekedt -éieget — amely egyre növekszik, Illába üldözik I. Lipót parancsá-i *n császári helyőrségek ós a

vtirni' gyék csapatai — nevezzük népi kurucságnak. Azért, mert ez a közösség készíti elő szervezetei-vel. felkeléseivel és ideológiájá-val Thököly Imre bukása után az ú j kuruc szabadságharcok

Egy Időben a népi kurucságot népesődületnek tekintették, a pa-rasztság olyan megmozdulásának, amelynek nem volt sem szerveze-te, sem koncepciója. A történeti i orrások mást bizonyítanak. Elég •műteni a Rákóczi-szabadságharc kialakulásénak előzményeiből: amikor a tiszaháti felkelés kö-vetel hírül vitték Rákóczinak, hogy csaknem hatezer ember es-küdött fél az 8 hűségére, a feje-

delem meg akart győződni ennek valóságáról, s beküldte a hazába egvlk emberét tudakozódni a ké-szülő felkelés méreteiről. Bar-vfnszky. a küldött, legalább hat éven át vándorolt, amíg végigjár-ta a népi kurueszervezkedés gó-cait. Tapasztalata! mindenben megerősítették a követek jelen-tését. Lelkes beszámolójának ha-tására határozta el Rákóczi: e népi felkelésre támaszkodva in-dít háborút a Habsburg-uralom ellen.

A szegénylegények növekvő öntudatának jellemzésére számos adatot hozhatnánk fel; elég egy strófát idéznünk A szegénylegé-nyek énekéből:

„Ha va lahol ott vo l tának c sodák , Mind k ivü l -be i a i es tek szép

, [ p r ó b á k : Szegény legények m a g o k a t f r i s sen

[ fo rga ták , C»ak szegények , s n e m ú r f i a k . Véreke t u n t á k . - , ' * « " "

Nem igaz. hogy a szegényle-gények és a felkelő kuruc paraszt látóköre és érzelmi világa csak a falu határáig terjedt. Meglepően tájékozottak voltak n haza dol-gairól, hazaszeretetük átölelte egész Magyarországot Mikor Esze Tamás arról írt a fejede-lemnek. hogy mtként bomlasztják a földesurak a hadsereget, a sza-badságharc ügyét „a mi dolga-i n k é n a k mondja.

A népi kurucság kialakulását csak körvonalaiban Ismerjük; lát-nunk kell, hogy n zsivány és a kuruc, szegénylegény között az a döntő különbség, hogy a zsivány csak magára gondol: jól akar él-ni. vagy bosszút akar állni vala-miért. a kuruc n közösség, a ha-za sorsfyi ls tűnődik, a maga sor-súnak javulását a haza sorsának javulásától várja. Mit érthetett meg mindebből a német császári liszt, vagy a főkormányszékek tisztségviselője, akik mindent ervbevetve. rendeleteikben a ..Ráubgr oder Rebelten", azaz rablók és lázadók szóval illették, különbségtétel nélkül. Még to-vább alakult a szegénylegények-ből kuruccá vált néoség tudata azzal, hogy az üldözések elől n hajdávárosokba menekültek. A XVJIf. század legvégére a sze-génylegények és a népi kurucság tudatában már összeötvöződött a németgyűlölet az űrgyűlölettel. Nem csodálkozhatunk azon, hogy Rákóczi zászlóbontásáig (1703. június hó) a felkelés vezérel job-bágyszármazású szegénylegények: Tokaji Kis Ferenc, a tokaji vár parancsnoka, Rzalontai György végardói parasztbíróóa pataki vá-ré, Mákos András. Rákóczi-job-bágy, ekkor kapitány. Nyilatko-zataikban mind a német-, mind az úrgyűlöletre példát találunk. Az utóbbira: „Ja j az uraknak is, akik nadály módjára meghiza-kodtak és a közönséges Igát a szegények nyakába varrják." A zászlóbontáskor a szegénylegé-nyekké vált kurucok tudatában már a hajdúszabadság is élt: fa-lusi, mezővárosi közösségben, föl-desurak és németek nélkül, a maguk közül választott vezetők alatt fegyveresen élni, a maguk papjaival, iskolamestereivel, ta-nácsaikkal, azaz szenátoraikkal, tisztességesen adózni a királynak, méginkiibb Rákóczinak, városaik, falvaik inértra használni a jöve-delmeket. Amikor Rákóczi a fegyveresen szolgáló jobbágyok-nak, szegénylegényeknek földes-úri terhek alóli mentességet ígért, az ő képzeletükben ez alatt a hajdúszabadságot ls értették, és elképzelésükben a szabadság a harc vezérlő fejedelmével való megállapodásra épült. Ezért csat-lakoztak tíz- és tízezrek a nekik megküldött és általuk kért zász-lók alá.

ESZETAMAS. a történettudományok

kandidátusa

A Rákóczi-kor viharai Szege-det sem hagyták érintetlenül. Az 1(586. október 22-ével bekövetke-zett török alóli felszabadulással a város ú j életet kezdett. A török nem mondott le azonnyomban az elvesztett területekről. Tíz év múlva ismét nagyobb sereget in-dított, de fegyvereit elkerülte a szerencse, és a reá vesztes zentai csatával jelentékeny mértékben kiszorult az országból. Egy évre rá megkötötték a békét, amely-nek értelmében a Maros és a Tisza lett a határ, Szeged határ-várossá vált. A varos jövendő sorsát az idegen katonaság által megszállott vár és a Maros és a Tisza mentén létesített határőrvi-dék határozta meg. Ide ugyanis a hazájukból a török nyomása alél elköltözött szerbeket telepített a bécsi udvar. Amikor a kurucmoz-galom II. Rákóczi Ferenc vezeté-se alatt kibontakozott, a Habs-burg-polotika a céljaira használ-ta fel a hadi szervezetben élö szerbeket. A határőrvidék köz-pontja Arad és Szeged lett. Az összeütközések jelentékeny része Szeged körül zajlott le, és ez a körülmény befolyásolta a Szege-den a török időket túlélt lakosság életét. Ma világos előttünk, hogy az összeütközéseket a XVIII. szá-zad elején ls a bécsi udvar szí-totta. hogy gyengítse a kuruc-mozgalmat. Rákóczi különben ennek kivédésére és a szerbek megnyerésére kísérletet, tett.

A törökök klverése után Joggal hihették a szegediek, hogy el-enyészett szabadságaik birtokába jutnak: irányíthatják sorsukat, jövedelmeiket városuk hasznára fordíthatják. Nem így lett. Az osztrák várparancsnokok és a ka-mara idegen tisztjei önkényes-kedtek, mértéktelenül adóztatták a lakosokat, sót bíráskodtak is felettük. A Palánkba, azaz a vi-zes árokkal körülvett városrész-be szerbeket költöztettek család-jaikkal, házat és földet kaotak, és úgy vélték, katonai szolgálatuk fejében nem kell viselniök a vá-rosi közterheket. A határőrvidé-ket az esetleges török támadások elhárítására állították fel. A bé-kétlenséget az is növelte, hogy az udvar által támogatott jezsuiták és a püspökök, így a csanádl is, erőszakosan térítették vissza a délvidéken is a protestánsokat.

Az általános elégedetlenség ért-hetővé teszi, hogy amikor híre jött, hogy Rákóczi zászlót bontott, és a Felső-Tisza-vidék népe tö-megesen csatlakozott, a szegedi-ek sem maradtak el. 1703. au-gusztus havában kitűzték itt is a felkelés zászlaját, amely alá a határörségbe besorolt magyar ka-tonák, és a város polgárai közül is számosan felesküdtek. Globitz várparancsnok nyomban jelentet-

te a helyzetet a haditanácsnak: „lázadók"-nak nevezte a csatla-kozókat, akik közül néhányat el-fogatott.

Globitz, amint az újabb feldol-gozásra került iratokból kitűnik, tájékozott volt a helyzetrőL Sür-gősen hozzálátott a vár megerősí-téséhez és felfegyverzéséhez. Rá-kóczi arról győződött meg, hogy a németek kezében levő várat mindenképpen el kell foglalnia. Hiszen az támaszpont számukra, ami veszélyeztette a Tiszántúl északi részén és a Felvidéken, egészen az ország nyugati hatá-ráig elért sikereket. Már a felke-lés évében elhatározta a táma-dás t Globitz ennek hírét véve, a város még itthon máradt férfila-kosságát fel akarta fegyverezni, de a polgárság vonakodott övéi ellen fegyvert fogni. A következő év májusában Rákóczi Andrássy Istvánt és Vas$ Ádámot, 8000 fő-nyi kurucsereggel küldte Szeged alá. A Palánkot be is vették, de a várat a kurucok ostromszerek hiányában nem tudták bevenni. Amint a kurucok elvonultak, a magyar lakosság veSzélybe ke-rült: az elmenekültek Kecskemé-ten és Gyöngyösön találtak me-nedéket.

Rákóczi a szegedi vár bevéte-lére Bottyán János vezénylő tá-bornokával 1704. június 27-én megindult a soítí táborból, a Du-na mentén. Titelig jutottak, ahonnan azután már a Tisza partján haladva július 20-án, a legnagyobb hóség idején érkeztek Szeged alá. A tábor a mai rókusi templom körüli mezőségen tele-pült. A Palánkot most is bevet-ték. majd megkezdték a falak tö-retését. A fejedelem ígv emléke-zik vissza szegedi napjairól:

„Tüzérségem néhány napja ké-sett, betegségem rosszabbodott. Szállásom kicsi, behúzat nélküli sátor volt, melyet átjártak a nap sugarai. Agyam kiszáradt fűvel töltött, földre vetett szalmazsák. Igaz, hogy a háború óta nem is aludtam más ágyon és mindig ru-hástól feküdtem le. De a beteg-ség legyűrt, állandóan égő szom-júság gyötört, és csak a Tisza vi-zével olthattam, márpedig ez a fekete és sűrű viz bűzlött a sár-tól és a haltól, mellyel annyira tele volt, hogy nem is lehetett merni belőle anélkül, hogy halat ne fogott volna az ember. Mind e kellemetlenségen kívül a fti kő-zött még egy nagy zöld pókfajta is tanyázott, melynek csípése olyan mérges volt, hogy megda-gadt tőle az ember teste és éles fájdalom kínozta. Egy tüzértisz-tem egyszer lenyelt egy ilyen pó-kot és belehalt."

Rákóczi tapasztalta, hogy a sár

erős, és fel van szerelve. Az ost-romot abba is hagyta, mert a ka-locsai érsek Rákóczit I. Lipót fegyverszüneti és békeajánlatá-nak elfogadására bírta. Ezt any-nytval is Inkább szívesen fogad-ta az időközben erdélyi fejede-lemnek megválasztott Rákóczi, mert tudomására jutott, hogy Li-pót a szövetséges francia—bajor seregre vereséget mért. így az, eddiginél nem várhatott nagyobb támogatást a francia királytól, XIV. Lajostól. A fejedelem Sze-gedről való távozása előtt neve-zetes dokumentumot irt alá: biz-tosította a protestánsok szabad vallásgyakorlását.

A kurucok távozása után a magyar lakosság megint elmene-kült. A fejedelem felszólította a városokat, hogy fogadják be őket. Globitz is megkísérelte, hogy ígé-retekkel hazacs'ábitss őket. hi-szen a várbelieknek is életbevá-gó volt, hogy lakosok legyenek itt, akik müvelik a földeket, jó-szágot nevelnek, és árut hoznak, és termelnek, de nem híztak ben-ne, amire okot ts adott. Emberei egy alkalommal elfogtak egy kecskeméti tanácsbelit és a jegy-zőt. Globitz a város adóssága fe-jében a szegedi bíró kezessége mellett engedte a kecskemétieket szabadon. Az adósságot azonban nem fizették meg, sem vissza nem tértek, mire a szegedi bírót felakasztatta.

Szeged elfoglalása ezután la foglalkoztatta a fejedelmet.

A Szegedi várnak különben az fs feladata volt, hogy a Habsbur-gok erdélyi uralmának fenntar-tásáért bevetett idegen csatiatok itt átkelhessenek a Tiszán. A ku-rucok szinte minden esetben igyekeztek az átkelést megakadá-lyozni, eredménytelenül.

A város e korszakának törté-netírói. Reizner János és Varga Ferenc, felsorolja a szegedi nép részvételét a szabadságharcban. Kitűnik, hogy majdnem mind-egyik csapattestben voltak sze-gediek, kik külön századot ké-peztek. Vitézségüket és hűségüket a Jelentésekben gyakorta emlege-tik. Közülük sokan Bottyán János seregéhez szegődtek, aki külön-ben a felkelés előtt Szegeden szolgált, és itt rokonai is éltek. Különösen kitűntek a szegedi halászok, ők kezelték a naszádo-kat, a sa jkáka t A nép töretlenül Rákóczi híve vol t adójukat ak-kor ts megfizették a kurucoknak, amikor a felkelés hanyatlóban volt. Nem így a főemberek. Pél-dául Nádasdy László, az újonnan kinevezett csanádi püspök, ami-kor paptársával, a Szegeden tar-tózkodó boszniai püspökkel meg-tudták, hogy a kurucok csatát vesztettek Kassánál, 1711 májusá-ban, hálaadó Istentiszteletet ren-deztek.

A szabadságharc és Rákóczi személye mély nyomokat hagyott a szegediek emlékezetében ls.

OLTVAI FERENC, ny. levéltári igazgató