Vetés és Aratás

45. évfolyam 3. szám2007/3

Vetés és Aratás

„…legyen gondod arra,hogy betöltsedazt a szolgálatot,amelyet vállaltál az Úrban!”(Kolossé 4,17)

Vetés és Aratás2

A zöldellő fügefa példázata ............................4

Elveszhetnek a hívők? .....................................6

Gondolatok a halálról (2.) ..............................8

Ti vagytok a föld sója .......................................9

A Biblia növényvilága: A fügefa ................. 11

Hittel kérjetek! ................................................ 12

Bizonyságtétel ................................................. 13

Keresztyén énekek és énekírók (10.) ..... 14

Mustármagnyi hit ........................................... 19

Életed Isten előtt ............................................ 21

Biblia és tudomány (3.) ............................... 22

Minden lehetséges......................................... 23

Örömhír gyermekeinknek (2.) ................. 24

Ki a Teremtő? (2.) .......................................... 25

Gondolatok a bölcsességről ....................... 26

Szélvésztől hányt lelkek ............................... 28

Nehezen érthető bibliai helyek ................ 30

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn,és mindenkinek költségmentesen megküld-

jük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Vetés és Aratás2007/3

(45. évfolyam 3. szám)

Megjelenik az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

SzerkesztőségH-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Postacím: 3301 Eger, Pf. 648.Tel/Fax: 06-36-418-510

e-mail: v3218@t-online.huFelelős szerkesztő: Soproni János

TerjesztésH-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

„…és kicsoda az az Isten, aki kisza-badítson titeket az én kezeimből?”

(Dán 3,15b; Károli ford.)

Hogy kicsoda az én Istenem?Aki talpra állít, ha elesem,Aki kivont engem a halálból,és megszabadít minden gonosztól.Aki megerősít a képmutatók ellen,hogy végképp el ne keseredjem,hogy tudjam és érezzem:Övé a bölcsesség és erő,a titkok titka.És a szívem,ha elé viszem,átélhetem a hétköznapokcsodáját,beteljesült evangéliumát:„Veled vagyok minden napon”,és azon túl, a sötétmajd megvilágosult hajnalon.„Minden verebecskénéldrágább vagy nekem”,és nem engedem„hogy egyetlen hajszálada fejedről tudtom nélkül leessen”!

Ő az én Istenem!A csodálatos, kihez hasonló,felfoghatatlan nem létezik,Aki igazgat, és kegyelmet adennek a lángoló világnak.Kinek keze fel van emelveítéletre.De még tart a ma, s mindennap kegyelem!Számomra – számodra –szüntelen!

Ő az én Istenem!

Békési Mária

„…és kicsoda az az Isten?” A tartalombólA tartalomból

32007. évi 3. szám

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék erőd. Akarsz, eget ostromló akarattal S a lehetetlenség konok falánZúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,Mely nem tárult ki átokra, imára,Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.Akkor megnyílik magától az ég,S egy pici csillag sétál szembe véled,S olyan közel jön, szépen mosolyogva,Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,Akkor – magától – minden elcsitul,Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágánCsak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Reményik Sándor

3

Ebben a számunkban több cikkünk foglal-kozik az élő Istenbe vetett hittel. Úgy gondolom, ez napjainkban is nagyon aktuális téma. Nem véletlenül mondja az Úr Jézus: „De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8) Hiszen hit által van bűnbocsánatunk, békessé-günk, megigazultságunk, hit által győzhetünk, hit által miénk Istennek ereje, és hit által miénk az örök élet.

Hitünk a kilátástalan napokban, a nehéz helyzetekben próbára tétetik! A Bibliában szám-talan utalást találunk erre. Hitharcukról tesznek bizonyságot elődeink és ma élő testvéreink, ez ihlette sokszor az énekírókat is.

A kilátástalan helyzetek fájdalmasan belemar-nak az életünkbe, éles kövek ezek a világosság útján. Azonban ezek a „kövek” arra szolgálnak, hogy: „…megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben” (5Móz 8,2). De arra is, hogy felettébb nyilvánvalóvá tegye Isten hatalmát és mentő szeretetét.

Az ilyen hitnek nagyszerű példája a három héber ifjú, Sadrak, Mésak és Abédnegó története. Helyzetük teljesen kilátástalannak tűnt, de a ki-rálynak adott válaszuk a hit tökéletes példája volt: „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük…” (Dán 3,17-18) Ez a magatartás, „akár megteszi az Úr, akár nem, akkor is hűek maradunk”, a valódi hit megnyilvánulása.

A hit tökéletes bizalom Istenben és az Ő akaratának kényszer nélküli elfogadása. Ennek legtökéletesebb példája, amikor az Úr Jézus a Gecsemáné-kertben haláltusáját vívta: „…arcra borult, és így imádkozott: »Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te«” (Mt 26,39).

El tudjuk-e mondani a nehéz napokban is, amikor talán kilátástalanná válik minden, hogy: „Legyen meg a Te akaratod!” (Mt 26,42)

KEGYELEMKedves Olvasó!Kedves Olvasó!

Vetés és Aratás4

és a templomot Kr. u. 70-ben lerombolták, ahogyan erre már korábban is utaltunk.

A zöldellő fügefa. A szétszóratott Izráel életében azonban változás fog bekövetkezni eszerint a példázat szerint. Az elszáradt fügefa újra megele-venedik és kirügyezik. Ez az élet jeleit mutató fa a zsidó nemzeti megújulást jelképezi. Ez a nép, amely évszázadokig Isten ítélete következtében szétszóra-tásban élt haza és nemzeti lét nélkül, újra életre kel, mint külön nemzet a saját földjén. Ez az, amiről a zöld leveleket hajtó fügefa jelképe beszél.

Amikor látjuk az élet megújulását a természet-ben, tudjuk, hogy közeledik a nyár. Hasonlóképpen, amikor Izráel nemzeti megújulását látjuk, tudjuk, hogy elvettetésük tele hamarosan a végéhez ér, nem-zeti áldásuk nyara pedig közel van. Ennek a jelenlegi kornak a vége és Krisztusnak, az igaz Messiásnak az uralma alatti királyság kora az ajtó előtt van. Az előttünk álló igeszakaszban, az Úr tanítása szerint, a zöldellő fügefa a feléledt Izráel egyik pozitív jele az Úr Jézus nagy hatalommal és dicsőséggel való visszajövetelének.

Izráel jelenlegi állapota. Több mint egy év-százada értelmezik így ennek a példázatnak a prófé-tai jelentőségét. Napjainkban láthatjuk, hogy Izráel, a fügefa leveleket hajt és külön nemzetként létezik 1948 óta. A nehézségek és a szomszédos ellenségek támadásai közepette tovább gyarapodik. Az ún. nemzeti életnedv újra erőre kapott az egykor száraz, elhagyatott Júda fájában. A fügefára jellemző gyors levélhajtás és gyümölcsérlelés együttes megnyilvá-nulása figyelhető meg Izráel fejlődésében is. Mindez annak a biztos jele, hogy a pogányok uralkodásának időszaka a földön hamarosan a végéhez ér. Az Úr azt mondta: „…amikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt” (Mt 24,33. v.).

A többi fa. Lukács beszámolójában ez áll: „Tekintsétek meg a fügefát és minden fát. Mikor immár hajtanak..., tudjátok meg, hogy közel van az Isten királysága” (Lk 21,29-31). A „minden fát” kifejezés a pogány nemzetekre utal. Ez arra enged következtetni, hogy közvetlenül az Úr visszajövetele előtt a nacionalizmus lelkülete általánosan feléled a nemzetek között, különösen a körülvevő népek fognak szembeszállni Izráellel az utolsó időkben. Az elmúlt kb. harminc évben birodalmak bomlot-tak fel, a gyarmati rendszer véget ért, és több mint huszonhat ország nyerte el függetlenségét és vált önálló nemzetté Afrikában.

Amikor az elutasított Király leült az Olajfák hegyén, tanítványai megkérdezték tőle, mi lesz a jele az Ő eljövetelének és a világ végének (24,3). Válaszában felsorolta mindazokat a jeleket, amelyek eljöveteléhez kapcsolódnak. A fügefáról szóló példázat is Krisztus visszajövetelének egyik jeleként hangzott el. Ezt további három erre vo-natkozó példázat követi ebben az új sorozatban.

A PÉLDÁZAT

„A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor mindezeket

látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt” (Mt 24,32-33).

A PÉLDÁZAT SZELLEMI IGAZSÁGAI

A példázatot közvetlenül megelőző versekben az Úr arról az időről beszél, amikor a föld nemzetségei „meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel ... és összegyűjtik az ő vá-lasztottait a négy égtáj felől...” (30-31. v.) Az előttünk álló téma tehát az Úr visszajövetele és választott népe, Izráel. Az Úr természetből vett illusztrációja a fügefáról szintén ehhez a témához kapcsolódik, ami áthatja az egész fejezetet.

Izráel jelképe. A fügefa ismerős szimbólum Izráelről mint nemzetről. Jóel próféta beszél egy népről, aki „feljött a földemre és pusztává tette sző-lőmet, összetörte fügefáimat” (Jóel 1,6-7). Hóseás próféta ezt írta: „Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat” (Hós 9,10). Lukács evangéliumában olvashatunk egy példázatot egy szőlőskertbe ültetett fügefáról. Három évig nem termett gyümölcsöt, és a tulajdonos ki akarta vágat-ni, de a vincellér kért még egy év türelmi időt (Lk 13,6-9). Izráelről beszélt itt az Úr, aki Isten számára gyümölcstelen volt. Máté evangéliumában is szó van egy fügefáról Jeruzsálemben, amelyen az Úr gyü-mölcsöt keresett, de nem talált csak leveleket, ezért azt mondta, hogy ne teremjen rajta gyümölcs soha örökké, és azonnal el is száradt (Mt 21,19). Ennek a fügefának a megátkozása azt jelképezi, hogy Isten félreállította a gyümölcstelen Izráelt mint nemzetet. Ez akkor következett be igazán, amikor Jeruzsálemet

A ZÖLDELLŐ FÜGEFA PÉLDÁZATA(Máté 24,32-36)

52007. évi 3. szám

Az Úr ígérete. A rövid példá-zat után az Úr hozzátette: „Bizony mondom nektek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meg-lesznek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. Arról a napról és óráról senki sem tud, az ég an-gyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (34-36. v.). Az Úr Jézus itt határozottan azt hangsúlyozta, hogy mindaz, amit prófétált, be fog tel-jesedni, és egyetlen szava sem marad megvalósu-latlan. A „nemzetség” szó jelentése „egy bizonyos fajú embercsoport” vagy „egy nép bizonyos erköl-csi jellemvonásokkal”. Ez a Krisztust elutasító faj addig el nem múlik, míg mindezek a dolgok be nem teljesednek. Ez a kifejezés azt is jelent-heti, hogy „az akkor élő emberek meg fogják látni, amikor a zsidó kor vége elérkezik, mindez nagyon rövid idő alatt fog bekövetkezni” (A. C. Gaebelein, The Gospel of Matthew). „Izráel reménysége tehát hir-telen termést hoz. Az a nemzetség, amely látja ezeknek a dolgoknak a kezdetét, látni fog ja a végét is” (F. W. Grant, The Numerical Bible, Vol. 5).

GYAKORLATI ÉS SZE-MÉLYESALKALMAZÁS

Ennek a példázatnak és az Olajfák hegyén elhangzott egész beszélgetésnek a témája az Emberfiának dicsőséges visszajövetele a földre, és az eh-hez kapcsolódó események főleg Izráelre vonatkozóan. Az Úr ezt

követő intő felhívásai, hogy vigyázzunk és legyünk készen, amikor Ő eljön (42.

44. v.), ma gyakorlati és személyes fontossággal bírnak. Ha már most láthatjuk dicsőséges eljövetelének előjeleit, akkor milyen közel lehet az Úr eljövetele a levegőégben a menyasszonyáért, a Gyülekeze-tért?! Ez az esemény megelőzi azt, amikor Ő Emberfiaként visszajön. Egészen biztosan már az ajtó előtt van.

„Legyetek azért ti is ké-szen” (Mt 24,44) – mondta az Úr Jézus. Eljövetele váratlan lesz a világ számára. „Másod-szor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azok-nak, akik várják őt...” (Zsid 9,28) Mennyire szükséges az egyes hívőnek, hogy igazán készen legyen minden vo-natkozásban Jézus Krisztus eljövetelére. Csak úgy lehe-tünk készen és lehet jogunk a mennyhez, ha személyesen elfogadtuk első eljövetelét mint Üdvözítőét és Megvál-tóét. Az erkölcsi készenlét és a szív várakozó lelkülete úgy lesz a mienk, ha naponta Szellemben járunk az Úrral közösségben. „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek meggyújtva. Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő uru-kat várják” (Lk 12,35-36).

R. K. Campbell

UramJézusom,

kia Szent egység

LelkeSzelleme vagy –

fegyelmezz minketaz úton,s védd fiainka gonosztól,hogy az engedetlenséglába – ne zúzzon,ne tiporjon!Hisz értünk isszenvedtél:kereszthalált!Hangold magadraőket.

Ahol Igazságot támaszt az Úr,ahol a tenger lecsöndesül,ott a nép is megmenekül.

Ó, milyen vonzóa kegyelmében gyönyörködők arcaés hite,a szárnyalás teljessége és órája.És vonzó az Ő orcája,mint az Ő dicsőségénekés fényességénekforrása

Készítsd szívem hálaadásraa szárnyalás teljességében,hol arcom és hitemkegyelmedet tükrözi,és mindenem dicsőségedet

szolgálja.…

Vékei Tamás

KÖNYÖRGÖM

Vetés és Aratás6

Az a kérdés, hogy a hívők elveszhetnek-e, már sok keresztyént foglalkoztatott.

Rögtön tisztázni kell, hogy kikről van szó, mert csak az igazán átadott életű hívőkre érvényes az örök biztonság. Akik csak keresztyéneknek mondják magukat – sajnos sokan vannak ilyenek –, hiába szólítják Jézust „Uram, Uram”-nak, mégis távol vannak Őtőle, és el fognak veszni (Mt 7,21-23).

Mitől lesz valaki igazán hívő? A bemerítkezés-től, az úrvacsorában való részvételtől vagy éppen a jó cselekedetektől? Nem, noha ezek egy keresztyén életéhez tartoznak, mégsem ezek által lesz valaki keresztyén. Ahhoz az szükséges, hogy valaki magát elveszett bűnösnek ismerje el Isten előtt, vallja meg bűneit Istennek, és az Úr Jézust mint Megváltóját fogadja el. Aki ezt megtette, az Isten gyermeke, és nem kell többé aggódnia amiatt, hogy mi lesz vele. „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van” (1Jn 5,12-13).

Sokakban talán kételyt ébreszt az is, hogy elvesznek, ha nem lesznek hűségesek. Isten meg-mentő szeretete és örökre szóló ajándéka nem a mi hűségünktől függ – de ez nem azt jelenti, hogy hűt-lenek legyünk –, hanem Fiában, Jézus Krisztusban megjelent kegyelmétől (vö. 1Jn 4,17-18).

Aki igazi hittel fordult az Úr Jézushoz, azt Isten áldásokkal árasztja el. Ezeket az áldásokat nem ma élvezzük, holnap meg elveszítjük, majd a következő nap újra megnyerjük, aztán megint elveszítjük. Nem, a keresztyének áldásai örökkévalók. Ezek közül most vizsgáljunk meg közelebbről hármat.

A BŰNÖK MEGBOCSÁTÁSA

Isten a hívők bűneit olyan messzire távolította el, mint amilyen távol van napkelet napnyugattól; „a tenger mélyére dobja minden vétkünket” (Zsolt 103,12; Mik 7,19).

A bűneikre és a törvénytelenségükre Isten soha többé nem gondol (Jer 31,34). Jézus Krisztus vére minden bűntől megtisztított bennünket (1Jn 1,7). Hogyan lehetne akkor egy hívő megbün-tetve a bűneiért?

Gyakran hozzák fel ellenérvként: Isten csak azokat a bűnöket bocsát-

ja meg, amiket megvallunk neki. Aki elmulasztja bűnei egy részének felfedését, az azokban a vétkek-ben bűnös marad. De ha ez igaz lenne, akkor senki nem lehetne megmentve! Mert senki sem vallotta meg igazán az összes bűnét Istennek, mivel nem ismeri mindet. Amit viszont felismer, azt őszintén megvallja, azaz megítéli magát abban. „Ha megvall-juk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól (1Jn 1,9).

Amikor Krisztus a bűneinket felvitte a ke-resztfára (1Pt 2,24), az az összes bűnünk volt. Ő a büntetést érettünk viselte (Ézs 53,5), tehát nem le-hetünk többé megbüntetve. Isten nem ítéli el kétszer ugyanazt a bűnt. Ha ezt tenné, akkor igazságtalan lenne – és Isten teljes mértékben igazságos.

AZ ÖRÖK ÉLET AJÁNDÉKA

Aki a Fiúban hisz, örök élete van (Jn 3,36). Ez az élet nem halhat meg, vagy nem lehet megsemmi-síteni, mert akkor az nem lenne örök élet. De nem is lehet egy hívőtől visszavenni azt. Mert az örök élet nem egy olyan ajándék, amit gondosan meg kell őriznünk, mert különben elkallódik. Pál ezt írja: „Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben” (Kol 3,3). Ha elveszí-tenénk ezt az életet, akkor Krisztusnak is el kellene veszítenie azt, ez pedig abszolút elképzelhetetlen!

A János 5,24-ben azt olvassuk, hogy aki hisz abban, aki Jézust elküldte, az átmegy a halálból az életre. Az ember egész lénye teljesen megváltozik, amikor elfogadja az új életet, azaz újjászületik. Ezt nem lehet egyszerűen csak érvénytelenné tenni, majd később (talán) „visszacsinálni”. Ahogy csak egyszer tudunk természetes úton megszületni, úgy csak egyszer tudunk újjászületni is (Jn 3,7).

A SZENT SZELLEM AJÁNDÉKA

Akik az üdvösség evangéliumában hisznek, azok a Szent Szellemmel vannak megpecsételve (Ef 1,13). A Szent Szellem a garancia arra, hogy örökösök vagyunk, és a test megváltását várhatjuk

(Ef 1,14; Ef 4,30). Velünk fog maradni az örökkévalóságban, és ha a Szent

Szellem örökké a hívőkkel ma-rad, akkor hogyan kerülhetné-nek a tűzbe?

Hogy bebizonyítsák, hogy a keresztyének elveszíthetik a Szent Szellemet, gyakran Dávid szavait idézik a Zsol-

A HÍVŐKEL

VESZ

HET

NEK

?

72007. évi 3. szám

tárok 51,13-ból: „Szent Lelkedet (Szellemedet) ne vedd el tőlem”. De ennél általában átsiklanak azon, hogy az Ószövetség idején a Szent Szellem nem a hívőkben lakott, hanem hatást gyakorolt rájuk. Dávid kérése az, hogy Isten Szelleme ne távozzon el tőle, amint az a hitetlen Saul király esetében a bukást jelentette (1Sám 16,14).

ISTEN AKARATA ÉS MUNKÁJA

Egy ember megmentése Isten örök akaratán alapszik, és magában is egy isteni mű. Ha ezt megértjük, akkor egyértelműen feleslegessé válik a kérdés, hogy egy hívő elveszhet-e.

Isten a megváltottakat már a világ teremtése előtt kiválasztotta, és előtte kijelölte őket a fi úságra (Ef 1,4.5). A megfelelő időben elhívja a kiválasz-tottakat szent hívással, és a jövőben a dicsőségébe fogja őket bevezetni (2Tim 1,9; 2Tesz 2,13-14).

A Róma 8,29-30-ban Isten akarata mutatkozik meg. Ott egy összetörhetetlen lánc öt tagját lát-hatjuk. Elgondolkodtató, hogy a fi gyelmességét és szeretetét ezekre a személyekre irányította, akiket az örökkévalóságban előre kiválasztott arra, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Idővel elhívta őket – és mivel a hívás elérte a bűnösöket –, meg is igazította, végül pedig meg is dicsőítette őket. Feltűnő, hogy a bibliai szöveg múlt időt használ: „meg is dicsőítet-te”. Azok a dolgok, amiket Isten elhatározott, olyan biztosak, mint azok, amelyek már elmúltak.

Tehát ez az öttagú lánc: előre kiválaszt – eleve elrendel – elhív – megigazít – megdicsőít. Elképzel-hető, hogy ez a lánc széttörik? Lehetséges az, hogy valakit Isten elrendel, és nem hív el? Lehetséges az, hogy akit Isten megigazít, azt nem dicsőíti meg? Ki lenne képes Isten tervét meghiúsítani? Kinek van hatalma arra, hogy Isten munkáját, amit Krisztus Jézusban vitt véghez, azt szétrombolja? (Ef 2,10)

KEGYELEM ÉS FELELŐSSÉG

Ha átgondoljuk az eddig tárgyalt helyeket, megérint minket Isten hatalmas kegyelme. Csak a kegyelem juttat egy keresztyént a mennybe, 100%-ig a kegyelem. Pál ezt írja: „ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem ak-kor már nem volna kegyelem” (Róm 11,6). A kegyelem abszolút. Nem tehetünk hozzá semmi mást – semmi cselekedetet, semmit a magunk akaratából.

De a másik oldalon Isten tökéletes szava hangsúlyozza a mi felelősségünket is. Aki az Úr Jézust ismeri, az köteles a szavai alapján élni. A láthatatlan hitnek látható dolgokban kell megnyil-

vánulnia. Csak beszélni a hitről, nem elég (Jak 2,17-18). Egyszer hallottam egy meggondolatlan keresztyént, amint a következőket mondta egy hi-tetlennek: „Ha megölnék egy embert, annak ellenére a mennybe jutnék”. Ezzel Isten kegyelmét szerette volna érzékeltetni, de egy hibát követett el: nem vette fi gyelembe azt, amit a Biblia mond: egy gyilkosnak nem lehet örök élete (1Jn 3,15). Sehol sem találunk a Bibliában utalást arra, hogy úgy élhetünk, ahogyan akarunk, és ennek ellenére elérhetjük a célunkat. Nem, a bűn útja út a pokolba. Aki a (hús)test szerint él, az meghal (Róm 8,13).

Isten szavainak fi gyelmeztetéseit semmi esetre sem lehet leegyszerűsíteni, enyhíteni. Teljes erejük-kel hatniuk kell az életünkre. Ugyanakkor bátorítja azokat a hívőket, akik a sziklára építettek, hogy a kétségekben vagy a félelmekben el ne bukjanak.

„Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üd-vösségre, amely készen van…” (1Pt 1,5)

G. S.

Szeretettel ajánlunk egy Bibliai tanulmányso-rozatot magyar nyelven, az alábbi címen:

Nann László

OP 1. CP 43.

545400 Sighişoara

Jud. Mureş

Három egymást követő sorozat áll az érdeklő-dők rendelkezésére, amely ingyenes. Egyelőre levelezés útján lehet elvégezni, a későbbiekben pedig a világhálón is.

Minden korosztálynak ajánlott.

Szeretettel válaszolunk bibliai, hitéletre vo-natkozó kérdésekre is, amelyek felmerülnek a tanulmányozás folyamán, ugyanakkor lelki-gondozói segítséget is szeretettel nyújtunk.

A levelezést kizárólag erdélyi olvasóink részére ajánlhatjuk, Románián kívüli levelezést sajnos nem vállalhatunk.

Erdélyi olvasóink

fi gyelmébe!

Vetés és Aratás8

A tapasztalati keresztyénség egészen más, mint amit 30 éves koromig a keresztyénségről hallottam és gondoltam. Megértettem ugyanis, hogyha az ember lelki élmény nélkül nyúl a keresztyénséghez és üres lélekkel vallásoskodik, akkor farizeussá válik. Ha pedig bújja, tanulmányozza a Szentírást és tanrendszereket alkot, akkor írástudóvá lesz. Így jövünk rá, hogy miért van ez a kétféle ember mindig együtt említve a Szentírásban. Ez a kétfajta ember soha nem értette meg sem Krisztust, sem az Ő követőit, hanem állandóan ellentétbe került velük.

A halál bejött a világba, és hozzátapadt az ádá-mi maghoz akkor, amikor ő bűnbe esett. Ott történt az összeütközés Isten és ember között, mert Isten világosan, előre megmondta az embernek, hogyha arról az egy bizonyos fáról eszik, bizony meghal. A Sátán mindjárt elcsavarta ezt a kérdést: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? … Dehogy haltok meg! …olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3,1-5).

Itt van a halál bejövetele! Az ember összeütkö-zésbe került a Teremtővel, Ő pedig megvalósította szavát és redukálta az életet: Bizony meghalsz! Az ádámi maghoz tehát azóta elválaszthatatlanul hozzátapadt a halál. Mi test szerint mindnyájan ebből az ádámi magból származunk, és ezen a vonalon megszakítás nincs. Tudjuk, hogy minden élő szervezet hasonló élő szervezetből származik. Testünkből le kell szakadniuk élő sejteknek, hogy tovább vigyék az életet. És ez az ádámi mag viszi magával a fertőzést: a halált is. Hozzátapad elvá-laszthatatlanul, és Isten szava is áll változatlanul: Bizony meghalsz! Most már érthető, hogy a tu-domány és az emberi értelem akármint támadja is meg ezt a talányt, nem tudja sem megfejteni, sem legyőzni. És minél jobban erősödik a tudomány, annál messzebb jut a helyes vágánytól.

Most már azt is megértjük, hogy a már említett nagy ázsiai vallásokban és a modern tudományban is ki vizsgálja a halált? Az ádámi mag, amely érthető módon sohasem fogja azt megfejthetni. Korlátozott mivoltában úgy járt ezzel a kérdéssel, mint az örökké járó géppel, a perpetum mobile-vel. Reménytelen téma lett ez az ő számára. Az ádámi magból származtak ugyan bölcs em-

berek, zseniális írók és költők, jeles államférfiak és nagy alkotók. Sok emberi értéket hozott ez a mag a földi életre nézve, de a halál nagy témájával és sok egyébbel nem tudott megbirkózni, mert ezek kívül esnek az ő természetes látókörén. Akár elis-meri az ádámi mag, akár nem, itt megtorpant. Az őszintébbek azonban ezt beismerik.

Van egy másik talány, amely közelebb visz bennünket a halál értelméhez. A természettudo-mányban sokszor akadunk olyan tényre – mint pl. az elektromosság –, amiről nem tudjuk, hogy micsoda, de létezését mégsem tagadhatjuk. Tudjuk használni világításra, melegítésre, erőt fejtünk ki vele anélkül, hogy a lényegét ismernénk. A csak dogmatikus, intézményeiben valamint nevében élő keresztyénség nagy többségében elfelejtette azt a tényt, hogy Krisztus nem új tanrendszert hozott és hirdetett, hanem új életet. Új tannal nem lehetett volna keresztyénséget létrehozni, ott új mag és új élet jött be a világba ugyanabból a forrásból, amelyből az első (ádámi) mag származott. Mind a legintelligensebb nyugati emberek, mind az ázsiai sárga, vagy az afrikai fekete pogányok egyformán meghajlanak Krisztus példája előtt. Krisztus kö-vetői ellen sok panaszuk van, de Őróla elismerik, hogy mintaszerű, makulátlan, új életet mutatott be. Sokkal jobban látják, mint mi, hogy Krisztussal egy lelki, fertőzésnélküli, új mag jött be a világba. Világos, hogy ennek a bejövetelnek megvannak a sajátos talányai, amelyek eltérnek a régi ádámi mag szaporodásától.

Érdekes, hogy a tudomány csak most jutott el annak meglátására, hogy az életerőt a hímvonal adja, a női nemtől csak a test származik. A Szentírás ezt már évezredekkel ezelőtt megírta, mert a nem-zetségi táblázatoknál mindig a férfi vonalát említi, a nőét csak mellékesen megjegyzi, hogy melyik asszonytól nemzette ezt vagy azt a gyermeket.

Jézus élete nem jöhetett az ádámi vonalon, mert akkor nem volna különb elődeinél és nálunk. Természetes, hogy testet adhatott neki Mária, mint anya, de az életet nem Józseftől kapta. Amikor Jézus az Atyát említi, sohasem Józsefet gondolja, hanem „mennyei Atyját”. Hogy Jézus apa nélkül jött be a világba, az egészen természetes, különben nem volna új mag.

A régi és az új mag összetalálkozott Lázár

8

Gondolatok a halálról(2.)

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és

eltapossák az emberek.” (Mt 5,13)

A Szentírásban sokféle természeti anyaggal találkozunk: fémekkel (arany, ezüst, réz, vas, ólom stb.), különféle kőzetekkel, drágakö-vekkel, különféle vegyi anyagokkal (illóolajokkal, olajjal, mézzel,

cukorral és sóval). A sónak kiemelkedő szerepe van a Bibliában. Fontosságát maga

az Úr Jézus jelentette ki. De ismerjük meg közelebbről a sót, amelyet egyszerűen konyhasónak hívnak, kémiailag pedig nátrium-kloridnak. Kémiai képlete: NaCl.

A só (héb. melah, gör. halasz) Palesztinában bőségesen fordul elő, és a bibliai földrajzi nevek is gyakran utalnak a só gazdag előfordulására: Sós-tenger, Sós-völgy, Só-város (1Móz 14,3; 2Sám 8,13; Józs 15,2). A Holt-tenger (Sós-tenger) déli partján meddő sóhalmok sorakoznak, amelyekből régebben a sót nyerték.

A só hatásához kétféle tapasztalat is kapcsolódott. Egyfelől a termé-ketlenség, az életet, a növényzetet elpusztító ereje, amelyet jól láthattak a Holt-tenger környékén. Az ilyen vidék átkozottnak számított (5Móz 29,22 kk; Ez 47,8). Isten büntetése volt az, ha egy virágzó vidék sós pusztaság-gá vált (Zof 2,9). Az ókori hadviselésben, ha az elfoglalt várost végleg el akarták pusztítani, akkor nemcsak lerombolták, hanem földjét sóval behintették, hogy abban ne teremjen semmi (Bír 9,45).

Másfelől ismerték és használták a só ízesítő és tartósító hatását. Felhasználták ezért az ételek fűszerezéséhez (Jób 6,6). Az áldozatbemu-tatáshoz hozzátartozott az étel, ill. az áldozat megsózása (3Móz 2,13; Ez 43,24); az Úrnak szentelt illatszer is tartalmazott sót (2Móz 30,35). Nem valószínű, hogy ennek az lett volna az oka, hogy az áldozatot az Úr számára élvezhetővé kellett volna tenni, értelme inkább az, hogy a só az áldozatot megóvja a bomlástól, és így a tisztátalanná válástól. A sónak ugyanez a megőrző szerepe található meg a 4Mózes 18,19 és 2Krónikák 13,5-ben, ahol az Úr és Izráel, ill. Dávid közti szövetség ún. »só-szövet-ségnek« neveztetik, amelyik örökké tart, nem romlik meg soha. Az ókori Keleten a szövetségkötésnél a sónak jelképes értelme volt, a szövetségi hűségre és a békére utalt. Szokásban volt még az újszülött gyermek testé-nek sóval való bedörzsölése, ill. sós vízzel történő lemosása (Ez 16,4) is. Ebben és Elizeus tettében is (2Kir 2,20) a sónak tisztító és megőrző funkciója játszhat szerepet. Az Ezsdrás 4,14-ben szerepel a »palota sójával sózunk« kifejezés. Ez nemcsak arra utal, hogy ők a palota, a király alkalmazásában állnak, ha-nem a közös sófogyasztás szövetségre való lépést is jelent (3Móz 2,13), vagyis elkötelezni magát a másik mellett.

Az Úr Jézus sóról mondott példázata (Mt 5,13; Mk 9,50; Lk 14,34) magában foglalja, ami-ről az előbb a só jó tulajdonságai kapcsán szó esett. A só megízetlenülése pedig úgy lehetséges,

koporsójánál. Márta, Lázár nővére, ezt sejtette, azért mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Jn 11,21). Szem-ben állt az új mag a halállal, a nagy emberi problémával. És mi történt? Krisztus ad-dig is hirdette a feltámadást, de Ő semmit sem mondott, amit be nem mutatott. Ezt demonstratív módszernek hívjuk. Ezt igyekszünk mi is tenni, amikor demonst-rálunk (bemutatunk) olyan dolgokat, amelyeket tan-könyvből tanítunk. Ha Jézus azt mondta, hogy van feltá-madás, és Ő ura a halálnak, azt meg is kellett mutatnia.

Ott álltak tehát szemben a halállal, és a régi mag (Márta) vád alá helyezte az új magot (Jézust): Miért nem voltál itt és miért nem segí-tettél? Egészen természetes volt, hogy Krisztus meg-mutatta: Nekem hatalmam van a régi magnak minden talánya, még a halál felett is. Hozzám nem tapad bűn, a halál tehát nekem nem büntetésem. Az új mag meg-mutatta, hogy Ő kívül áll a halál erején, és hatalma van felette. Természetessé vált, hogy vissza kellett hoznia Lázárt a sírból. Nem azért, hogy végleg felmentse őt a halál hatalma alól, hanem, hogy megmutassa az ádámi magnak az Ő szabadságát és hatalmát a halál felett. A halál meghátrált, és ez volt a csúcspontja Jézus összes cselekedetének (demonst-rációinak)!

(Folytatjuk.)Dr. Kiss Ferencorvosprofesszor

„Ti vagytok a föld sója”

92007. évi 3. szám

Vetés és Aratás10

hogy itt nem tengerből lepárolt finom sóról, hanem bányászott kősóról van szó, amely sokféle más anyagot is tartalmazott. Nedvesség hatására a só kioldódott belőle, és ami megmaradt, az ételízesítés szempontjából már használhatatlanná vált.

A só két elemi anyagból tevődik össze, nátri-umból és klórból. E két anyag fizikai tulajdonsága teljesen eltérő. A nátrium ezüstszínű, nagyon aktív fém. A klór pedig egy zöldes színű, roncsoló, mérge-ző gáz. (Jelentse most átvitt értelemben a nátrium a mennyei ezüstöt, a váltságot, a klór pedig a földi, bukott emberi természetet.)

Amikor a nátrium és a klór közeli kapcsolatba kerülnek egymással, egy atomszerkezeten belüli vál-tozás folyamán létre jön a konyhasó, amely teljesen új tulajdonságokkal rendelkező anyaggá lesz.

Szellemi értelemben ez történik akkor, amikor egy bűnökkel terhelt ember találkozik az Úr Jézus-sal, befogadja Őt az életébe, és új emberré válik, újjá születik, új természetet, isteni természetet nyer!

A SÓ MINT A HÍVŐ ÉLETVITEL KIHATÁSA

Néhány példa a só gyakorlati felhasználására.1.) A só feloldja a jeget. Isten gyermekeinek

Istennek szeretetét kell ebben a fagyhalálban szenvedő világba hozniuk. A jeges, csúszós útra szórva, a só megakadályozza, hogy elessenek az emberek. Szellemi értelemben megóv a csúszástól, a bukástól. Ha mégis megtörténik, Isten felemeli az embert, és újra járhat az úton.

2.) A sótartalmú víz oltja a szomjúságot. Mit látnak bennem az emberek? Cselekedeteim mit mutatnak? Milyen a beszédem? „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Ef 4,29). És a: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni” (Kol 4,6).

3.) A só konzervál, megakadályozza a rotha-dást, a bomlást. Az igazi keresztyén akadályozza, vagy legalábbis lassítja a társadalom erkölcsi romlását. Ezért legyünk „sóvá” a munkahelyen, a családban, az iskolákban, az utcán, a szomszédok között, a gyülekezetben.

4.) A sónak gyógyító hatása is van. Miben látszik meg ez a hívő területén? A megértésben: „Öltsetek tehát magatokra – mint Isten választottai… könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet” (Kol 3,12) A vigasztalásban: „…hogy

mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomo-rúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Kor 1,4). Egymás terhének hordozásában.

A SÓKRISTÁLY MINT

A GYÜLEKEZET SZIMBÓLUMA

A só kristályos formában az egész világon elterjedt. Gondoljunk a sóbányákra, vagy éppen Lót feleségére, aki visszatekintett Sodomára és sóbálvánnyá vált.

A kristályok úgynevezett kristályrács-szerke-zetet alkotnak különböző mértani formákban. A rácsszerkezetben találhatók a rácspontok, ide kötődnek az alkotó részek. A sókristály egyébként egy szilárd átlátszó anyag, ahol a sómolekulák a rácspontokban helyezkednek el. Ideális esetben tökéletes mértani formát mutatnak, de lehetnek kristályhibák, deformációk. Ilyenek a magas hőmérsékletről történő gyors lehűlés, vagy a rönt-gensugárzás, idegen anyag beépülése a szerkezetbe, vagy az alkotó elemek elmozdulása.

Egy egészséges gyülekezet olyan, mint egy kris-tályszerkezet. Meghatározott rendben épül fel, és az „építőkövek” az Isten által adott „rácspontokban” helyezkednek el. Egy ilyen gyülekezet betölti azt a feladatát, amiért Isten létrehozta.

Amire egy gyülekezetnek vigyáznia kell: 1.) Ne történjen gyors „lehűlés”, ne hagyja el

a gyülekezet az első szeretetet, ahogy az efezusi gyülekezetnél történt.

2.) Ne törjenek be a gyülekezetbe hamis szellemi irányzatok, tévtanítások. Ragaszkodjon a gyüleke-zet a hamisítatlan Igéhez.

3.) Ne kerüljön be idegen szellemiségű ember, vagy tanító, ahogy Pál írja: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat” (Csel 20,29).

4.) A gyülekezeten belül is jöhet probléma: „…sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat” (Csel 20,30).

Az Úr Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója”, és nem azt, hogy majd lesztek. „Ha pedig a só megízetlenül… semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják.” Így használhatatlan eszközzé válunk az Úr kezében!

„Légy hű mindhalálig” (Jel 2,10), maradj mind-végig igazi só!

J. Sterner

Az eperfügefa vagy vadfügefa, a Ficus sycomorus (héb. sikmá, gör. szükomorea), az eperfafélék

(Moraceae) családjába tartozik. Magasra nő, gyöke-rei szétágazóak, lombkoronája közel van a talajhoz. Ezért Zákeus, aki kistermetű ember volt, könnyen fel tudott mászni rá (Lk 19,4). Levelei hasonlítanak az eperfa leveleihez. Fája kemény, gyümölcse hasonlít a nemesfügefa gyümölcséhez, de nem olyan édes. Palesztinába Egyiptomból került át, és mint ilyen, kedveli a forró éghajlatot.

A nemesfügefa, Ficus carica (héb. lö éná, gör. szüké), szintén az eperfafélék családjába tartozik. Széles körben elterjedt fa. Elsősorban Törökország ázsiai részétől Indiáig, de általánosságban őshonos a mediterrán éghajlatú területeken.

Ennek a fügefának három kerti változata is-meretes: a szmirnai, a közönséges és a fehér füge. A szmirnai fügék virágai önbeporzók, és az érett termésben sok mag található, ez adja a termés kiváló minőségét, és jellegzetes, kissé dióra emlékeztető ízét. A közönséges fügének magnélküli termései vannak, a fehér fügében pedig az előbbi kettő tulajdonságai keverednek.

A nemesfügefa gyümölcse húsos falú, körte alakú és lédús. Az Égei-tenger környékének egyik legrégebben termesztett gyümölcse. Az ókori görögök legfontosabb táplálékai közé tartozott. A spártaiak különösen ünnepi lakomáikon fogyasztották. A ró-mai vallás gyakorlatában Bacchus szent növénye volt, és a szertartásokban használták fel. A mediterrán országokban elterjedten fogyasztják friss és szárított formában. A gyümölcs sok kalciumot, foszfort és vasat tartalmaz.

Palesztinában gyakran megtalálható vadon és kertekben egyaránt. Az Ígéret Földje áldásai közé tartozik: „…búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránát-almát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére” visz be Isten (5Móz 8,8). Mózes kiküldi a kémeket Kánaánba, és: „Amikor eljutottak az Eskól-völgyig, lemetszettek ott egy szőlővesszőt egyetlen szőlőfürttel, amelyet ketten vittek rúdon. Szedtek gránátalmát és fügét is” (4Móz 13,23).

Ez a fa is magasra nő, fénylő szürke színű a kérge. Dús koronája jó pihenőhelyet biztosít a fáradt ván-dornak, és menedéket ad a tűző nap elől. Tél kezdetén

levelei lehullanak, majd február elején kezd rügyezni, és március végén, április elején már lombosodik, ami jelzi, hogy közeledik a nyár. „Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár” (Mt 24,32) – mondja az Úr Jézus.

A fügefa évente háromszor hoz gyümölcsöt. Az első, amikor az ágak végein levő rügyek megindulnak és megjelennek az első levelek. Közöttük ott talál-hatók a kis, fiatal fügék. Ezt előfügének nevezik. Ez azért fontos, mert ha az előfüge hiányzik, akkor a fa terméketlen lesz. Ezért átkozta meg az Úr Jézus azt a fügefát, amelyen nem találta meg ezeket a gyümöl-csöket: „Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: ’Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!’ És hirtelen elszáradt a fügefa” (Mt 21,19).

Az igazi fügeérés a második és a harmadik ter-méskor következik be. A második, amelyik a nyár elején jelenik meg, a korai füge (bikkurá). Hóseás könyvében ezt olvassuk: „Őseitekre úgy néztem, mint a fügefa első termésére” (Hós 9,10). Nagyon jó ízű, leveses, szívesen fogyasztott gyümölcs.

A koratavaszon megjelent hajtásokból fejlődik ki a harmadik termés, a kései füge, a töéná. Ez a legjobb fajta füge. Augusztus vége és szeptember eleje a szüretelés ideje. Frissen és szárítva egyaránt fogyasztják. Ezt fejezi ki a következő vers: „Sőt még a környékbeliek is, … bőven hoztak kenyeret szamara-kon, tevéken, öszvéreken és marhákon, élelmet, lisztet, préselt fügét és aszú szőlőt” (1Krón 12,41).

A füge gyógyító hatásáról is olvashatunk a Bibliában. Amikor Ezékiás király halálosan megbe-tegedett, Ézsaiás préselt fügével gyógyította. „…ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni” (Ézs 38,21).

A fügét egyébként a Bibliában sokszor a szőlővel együtt említik (1Kir 5,5; Mik 4,4). A fügefa pusz-tulása súlyos ítéletet jelentett: „A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, …a mező minden fája kiszáradt. Eltűnt az öröm is az emberekből” (Jóel 1,12). A szél-től lehullt füge az utolsó ítéletet hirdeti: „…és az ég csillagai lehullottak a földre, ahogyan a fügefa hullatja éretlen gyümölcsét…” (Jel 6,13)

K. J.

A FÜGEFA

112007. évi 3. szám

Vetés és Aratás12 Vetés és Aratás12

Azon a nyáron a nap szá-razra égette az ágakat. A

felhő úgy elkerülte ezt a vidé-ket, mintha másutt is szükség lett volna rá. Hiába néztünk fölfelé a porral telített fénybe felhőt keresve, csak a meleg szorongatott bennünket, és arcunk tüzében erősen lükte-tett a halántékunk. Talpunkat meg úgy pirította a föld, mint kemence lapja a kenyeret.

Egy fejkendős néni jött felém, vélhetően ő nem szen-vedett, a kendője alól csak ennyit mondott: „Áldott jó meleg van, csak már esne!” Azóta is csodálkozom ezen a mondaton. Miért aggódna? A hőség miatt, az ígéret miatt? Nemsokára valami felejthetet-len történt. Eljött a vasárnap, s az Úr népe a feltétlen teen-dők miatt korán ment az Úr házába. Bármilyen is volt vagy legyen az idő, ezt meg kellett tennie. Ilyenkor kerültek elő a szekrény nyikorgásával őr-zött ünneplők, a frissen vasalt kartonruhák. Aztán megindult a nép, egymást számon tartva még akkor is, ha nem azonos templomba igyekeztek, eleget téve hétről hétre a megszokott kötelezettségnek.

Ebben a faluban volt egy kis imaház, igaz, csak egy kis hűs szoba, székkel, paddal és egy kicsiny do-bogón levő „szó-székkel”. Néha még prédikátor is jött. Amikor m e g é r k e z e t t , gondolataiba me-rülve, szinte fon-

tolgatva lépegetett, és ahogy velünk együtt az imaházba ért, leült a padra, hogy imádkozzon. Mi pedig, akik egyébként elég zajosak voltunk, elhallgattunk. Ezután elkezdődött az isten-tisztelet. „Testvéreim – szólt a prédikátor –, énekeljük el ezt az éneket: Nagy vagy te Isten.” Ezután következett az Ige olvasása, majd a prédikáció: „Kérjetek és megadatik nék-tek…” Néztem a felnőtteket, odaadóan figyelték a beszédet, de inkább reményvesztetten, mint örömmel. Ma már tudom, nehéz és emberpróbáló hetet, heteket tudtak maguk mögött. A kérdés ott lebegett, vajon mit akarhat az Úr?

„Testvéreim, imádkozzunk esőért – szólt a prédikátor –, nagyon nagy szükség volna rá. Az Úr megáldhatja a könyörgé-sünket.” Ezután buzgó könyör-gések hangzottak el. Szinte mindenki imádkozott. Befeje-zés előtt még elénekeltük: „Az Úr csodásan működik...”

Ahogy vége lett az isten-tiszteletnek, a felnőttek az udvaron még fontos dolgokat tárgyaltak meg. Az egyik kis-lány odaszaladt az anyukájá-hoz, mintha féltené az ünneplő ruháját, és ezt mondta: „Anyu,

menjünk, mert megázunk!” Az anyuka kedvesen rámosolygott, mintha azt mondaná: „Ugyan kislányom, miért pont most esne?”

A nap egy pillanatra elhal-ványult, mert eltakarta egy könnyű kis felhőcske. Többen is felnéztek és azt mondták: „Az esőhöz felhő is kell.” De azért mindenki elindult hazafelé. Az első utcasarkon hirtelen furcsán kezdett fújni a szél, és bele- belekapott a porba. Pillanatok alatt felerősödött, és hatalmas porpárnákat dobált ide-oda.

„Jó lesz sietni”– mondtuk, mert a por az összehúzott szempillánkon keresztül is behatolt a szemünkbe. Még félúton sem voltunk, amikor egy nagyot mennydörgött, a szél hirtelen megenyhült, és óriási cseppekben eleredt az eső. A kislány odabújt anyu-kájához, és szepegve mondta: „Ugye megmondtam, hogy induljunk el!”

Az eső egyre sűrűbben esett. Még haza sem értünk, és ruháink már teljesen eláztak. Jó kiadós esőt kaptunk, mert meghallgatta imáinkat az Úr.

Abban az évben kevés volt a gabonatermés, de a másod-

vetésekkel és a bur-gonyával megteltek a kamrák és a vermek. „Az Úr csodásan mű-ködik...”– azóta is ennek az éneknek a dallamát hallom, amikor az eső kopog az ablakomon.

Szil György Imre

Hittel kérjetek!

A mezei virágokŐszikék, pipacsok, színes, tarka mezei virágok,bármilyen szépek vagytok, hamar elszáradtok.Megterem a virág gazban is, csendesen, szerényen,harmat, szitáló eső kell, hogy újra feléledjen.„Minden test fű, és minden szépsége, mint mező virága,de megszárad a fű, elhull virága,ha az Úrnak szele fuvall rája.”Ó, ember, ne az emberi szépség, kedvességgyorsan elmúló virága,hanem a Szellem maradandó gyümölcselegyen szíved szándéka és vágya.

Rácziné Váczy Katalin

132007. évi 3. szám

„…nem személyválogató az Isten, hanem min-den nép között kedves előtte, aki féli őt…”

(Csel 10,34-35)

Zsidó családba születtem, és zsidóként nőttem fel. Hittem Istenben, de nem értettem, hogy miért van annyi vallás. Családomat na-gyon szerettem, és szüleim is szeretettel vettek körül bennünket, gyerekeket. Nagyon szegény körülmények között éltünk.

Jó magaviseletű gyerek voltam, de tizenhat évesen olyan társaságba kerültem, ahol más életet láttam, és én is „szabadon” akartam élni, ezért tizennyolc évesen elköltöztem otthonról. Barátaim rászoktattak az italra, és azt hirdet-tük, hogy ki kell használni az életet, mert csak egyszer élünk. Azt gondoltam, nincs semmi baj, hisz nem akartam rosszat senkinek. Amikor megkérdezték, hogy mi a vallásom, azt feleltem, hogy semmi, mert ateista vagyok. Ezt azért ta-láltam ki, hogy ne kelljen megmondanom a szár-mazásomat, mert féltem, hogyha megtudják, kiközösítenek, mint azelőtt. Mivel más vallásról nem tudtam semmit, ezért el akartam kerülni a további faggatásokat, nehogy hazugságba keveredjek. Emiatt eleinte volt lelkiismeret-fur-dalásom, de azt mondtam magamban, csak az a lényeg, hogy belül a szívemben tudjam, hogy van Isten. De annyiszor kellett mondanom, hogy ateista vagyok, hogy már szinte dicsekedtem vele, és a végén magam is elhittem azt, amivel csak másokat akartam megtéveszteni.

Közben hosszú évek teltek el… Vágytam a boldogságra, de maradandó örömet semmiben sem találtam.

1997-ben történt, hogy a fi am egy evangéli-umi gyülekezetbe kezdett járni. Amikor hazajött az alkalmakról, állandóan Jézusról beszélt. A lányommal együtt igen csodálkoztunk, mert a fi am azelőtt meggyőződéses istentagadó volt. Ilyenkor mérges lettem, mert nálunk a családban Jézus, Mária és József nevét nem volt szabad kiejteni. Megijedtem, hogy valamilyen fanati-kus szektába keveredett. Közben a lányom is elkezdett odajárni. Folyton hívtak, hogy menjek el én is, de féltem, hogy engem is befolyásolnak.

Végül engedtem az unszolásnak, de kíváncsi is voltam, hogy mi folyik ott. Jézussal legfeljebb nem fogok törődni, elengedem a fülem mellett, amit mondanak róla, gondoltam. De Istennek más volt a terve.

Amikor a gyülekezeti vezető imádkozott, nagy hatással volt rám. Megvilágosodott előttem Jézus Krisztus küldetése, és hogy Őrá vártak, várnak a zsidók mai napig, csak még nem ismer-ték fel. Pedig Ő adna értelmet a hitüknek.

Végre visszataláltam Istenhez, ami csodála-tos érzéssel töltött el! Életem, gondolkozásom teljesen megváltozott. Az emberek körülöttem nagyon csodálkoztak. Közülük sokakkal sza-kítanom kellett, másokkal viszont jobb lett a kapcsolatom. Horoszkópos könyveimet eltün-tettük a lakásból. Hallottam keresztyén könyves-boltokról, és keresni kezdtem olyan könyveket, amelyek zsidók megtéréséről szóltak. Keresztyén zenei kazettákat is kaptunk. Örömömre szolgált, hogy az újonnan megismert emberek szeretik a zsidókat, ellentétben azzal, amit a vallásos keresztyéneknél eddig tapasztaltam.

Megdöbbentem, amikor rájöttem, milyen furfanggal irányította az ördög az életemet, és mennyi bűnt követtem el ennek következtében. De Isten már akkor is vigyázott rám. Megbo-csátotta bűneimet, nyugalmat adott, és békesség költözött a szívembe. Ha problémám van, Ő mindig segít.

Teljesült tehát, amit akartam, megismerni Jézus Krisztust, hiszen ez volt minden vágyam! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem ha-gyott rabságban, amiről addig azt hittem, hogy az a szabadság.

Imádom az Urat, és most már nagyon vi-gyázok, hogy többé el ne szakadjak tőle! De tiszta szívből sajnálom azokat az embereket, akik elzárkóznak attól, hogy ezt a csodát befogadják az életükbe.

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánsá-gokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban…” (Tit 2,11-12)

N. N.

10.Ambrosius

„Téged, Isten, dicsérünk...”

Ambrosius Trierben született Kr. u. 340-ben, ahol apjának, Gallia római helytartójának a rezidenciája volt. Ambrosius tehát előkelő családból származott, ahol elődei közül sokan a császári Róma magas rangú tisztségviselőiként tevékenykedtek. Ez a család már száz év óta a keresztyén egyházhoz tartozott, és bár Ambrosius ifjúkorában nem lett megkeresztelve, ahogy ez ab-ban az időben szokás volt, mégis egy keresztyén szülői ház befolyása alatt állt.

Állítólag megtörtént, hogy amikor apja pa-lotájának nyitott halljában aludt a bölcsőben, rászállt a szájára egy méh. A dajka el akarta ker-getni, mire az apa ezt nem tűrve megszólalt: „Ha a gyermek életben marad, akkor nagy ember lesz belőle.” A méh továbbrepült, és nem szúrta meg a gyermek ajkát.

Tízéves korában halt meg édesapja. Édes-anyja vele és nővérével, Marcellinával átköltözött Rómába, ahol Ambrosius rangjához illő képzésben részesült, hogy ezáltal ügyvéd és a retorika tanára lehessen. Az anyai és nővéri gondoskodás megóvta a durva testi bűnöktől, megtapasztalva azt a ke-gyelmet, hogy lelki élete megőriztetett.

374-ben meghalt Mailand püspöke, és a nép akaratából szükségessé vált, hogy Ambrosius vegye át a püspöki méltóságot. Az újraválasztás nem volt egyszerű, mert az elhunyt püspök ariánus volt, és az ariánusok és az igazhívők nem tudtak egyet érteni egymással. A választáson azonban egy fi atal elkiáltotta magát: „Ambrosius legyen a mi püspökünk!” Ez úgy hatott, mint egy gyújtószikra, a jelenlevők mindannyian, ariánusok és nem ari-ánusok azt kiáltották: „Igen, Ambrosius legyen a mi püspökünk!” Ezután keresztelkedett meg és foglalta el hivatalát.

Ambrosius mint prédikátor, lelkigondozó és liturgikus, egyedülálló volt. Augustinus, aki

Vetés és Aratás14

néhány évvel később Mailandba jött, bizonyságot tett arról, hogy mennyire megragadta őt az ottani istentiszteletek nagyszerűsége. Ambrosius vezette az egyházi énekkart is, és ő maga is alkotott jó néhány nagyszerű, latin nyelvű éneket, mint például a „Te Deum laudamus”-t (Téged Isten dicsérünk), és az esti éneket: „O lux beata trinitas”-t (Ó, a Szentháromság világossága).

A görög énekek melodikus hangzását a nyu-gaton használatossal egybeolvasztotta, és így méltóvá és érthetővé formálta. Bevezette a páros, felelgetős éneklést is, amely által az embereknek az istentiszteleten való részvételét megkönnyí-tette. Egy ilyen magasztos istentisztelet, ahol a gyülekezetből minden reggel és minden este a szent Isten dicsőítése hangzott fel, csodálatos volt, amelyből áldás és áhítat, adakozás és mennyei érzület áradt ki.

Amilyen egyedülálló volt Ambrosius a litur-giában, olyan volt a prédikációiban is. Ellentétben a római püspökök szokásaival, ő minden vasárnap prédikált. Beszéde felemelő hatással bírt, amelynek tartalma a Szentírásból, mint az élő víz forrásából fakadt.

Ambrosius nemcsak arról volt híres, hogy ő volt az egyházi éneklés atyja, hanem az igazság rettent-hetetlen bizonyságtévőjeként is ismerték. A bibliai igazság értelmében harcolt az ariánusok ellen, és kész volt, hogyha kell, az életét adja Istenért.

De kik is voltak az ariánusok? Konstantin császár uralkodása idején élt Alexandriában egy presbiter, akinek az volt a hittétele, hogy Isten Fia teremtett lény, első és a legnagyobb, de mégsem egyenlő az Atyával. Ennek a tanításnak a megvi-tatására jött létre a Niceai zsinat Kr. u. 325-ben. A birodalom minden részéből kb. 300 püspök gyűlt össze, hogy ezt a hittételt megvizsgálják. A zsinatot fényes külsőségek között maga Konstan-tin nyitotta meg. Az itt jelenlevő püspökök közül sokan szenvedtek az üldöztetés idején. A zsinat két püspök kivételével úgy határozott, hogy Arius tanítását hamisnak mondja ki, mert nem egyezett az apostolok tanításával. Megfogalmazták a niceai hitvallást, amely kimondja, hogy a Fiú isteni ter-mészet birtokosa és egyenlő az Atyával (Jn 14,9-12), Ariust pedig száműzték.

Két évvel a niceai zsinat után Konstantin visszahívta Ariust a száműzetésből. Konstantin fi ának uralkodása alatt pedig már szinte minden püspöki székben ariánus püspök ült, így az egy-

152007. évi 3. szám

ház vezetése az ariánusok kezébe kerül. Ezzel a kérdéssel egyébként még hat zsinat foglalkozott. Az utolsó ilyen témájú 680-ban volt. Felvetődik a kérdés, létezik-e ma ilyen tanítás? Igen! Ma is vannak, akik az Úr Jézust teremtménynek vallják, mégpedig Mihály arkangyallal azonosítják, Mihály Jézusnak nevezve Őt. Ezt teszik annak ellenére, hogy Isten Igéje kijelentette határozottan, hogy Ő az örökkévaló Fiúisten, aki Istennel, azaz Jahveh-val egyenlő. A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: „Imádják Őt az Isten minden angyala”; a Fiúról pedig így szól: „A te trónusod örökké megáll, ó, Isten…” (Zsid 1,6.8)

Ambrosius egyébként sok éneket írt. Több éneket fordított görögből latinra. A fentebb em-lített ének, „Te Deum laudamus” (Téged, Isten, dicsérünk), a keleti egyház ősi esti éneke volt.

Latin eredetiből német nyelvű feldolgozása a következő:

Nagy Isten, nagy Isten dicsérünk téged,Előtted, előtted hajlik meg a föld.Urunk, magasztaljuk, magasztaljuk erődet,És csodáljuk, csodáljuk a Te műved.Ahogy léteztél, ahogy léteztél időknek előtte,Úgy maradsz meg, úgy maradsz meg örökre!

Magyar változata így hangzik:

Téged, Isten, dicsérünk, nagy erődet áldva áldjuk:Hódolattal tisztelünk,műveidet hogyha látjuk.Mindig áldott, szent és nagy,változatlan Isten vagy!

Mind az, ki a mennyben él,minden angyal, kerub, szeráf,minden tiszta, égi lényhódolattal fordul hozzád,himnuszt mond és éneket:„Szent! Szent! Szent vagy!” – zengenek.

Isten áldott Szent Fia, értünk hagyta ott a mennyet;égi trónját elhagyva, értünk hordta a keresztet,minden bűnünk elvette,áldunk Atyánk, érette.

Összeállította: S. J.

Még egy lépés

A csúcs feléspirálszerűen visz az út:szűkülő körök – táguló világ.Kincset – terhet leraktunk,kezünk üres,ébredő honvágy húz, mint a mágnes,ok és okozat nem fontos többet,alattunk mélység,– bele nem lökhetsemmi!Elmarad törpe múltunk.Még egy lépés!És a fénybenjövőnkből – jelenünkbe hullunk!

Örökkévalóság

…amelyben eggyé lesz a tűz a vízzel,ami belé hull, lángol, mégsem ég el;alámerül, benne mégsem vész el!

Az idő egymásutánjára fűzöttkapcsolatok gyöngyei szétgurulnak,új és örök ábrákká alakulnak.

Lépések sem tördelik már az ívet,a kör Középpontja egyformán közelabban az új, csodás dimenzióbanIsten lénye minket magába ölel.

LUKÁTSI VILMA /1919 – 2007/

„És hallottam egy

hangot az égből, amely ezt mondta: »Írd meg:

Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva ... mert megnyugszanak fáradozá saiktól, mert cseleke-

deteik követik őket«”(Jelenések könyve

14,13).

Vetés és Aratás16

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltár 96,1-2)

„Abbá”, jó Atyánk

A Trans World Radio magyar nyelvû adásai(2007. október 27-ig érvényes):

délelõttönként, keddtõl szombatig: 10.30-10.45 óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7210 illetve 6105 kHz);

este, naponta 17.30-18.00 óra között a 49 méteres rövidhullámon (5910 kHz).Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként 21.00-22.00 között:TWR Radio Frequency: 12379.60 MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate: 27500 symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530. Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható!

késõ este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon.Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink fi gyelmét is! A Magyar

Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, 1428 Budapest, Postafi ók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

172007. évi 3. szám

„P” betűs rejtvényA sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: felelősségteljes szerep a keresztyén gyülekezetben. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: 1Móz 39; 5Móz 18; 2Kir 2; Dán 6; Lk 1; Jn 1; Jn 3; 1Pt 2; Jel 2)

1. „...épüljetek fel lelki házzá, szent ……….-gá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek”.2. „…………… támaszt atyádfi ai kö-zül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok!”3. János apostol többek között ennek

a kisázsiai gyülekezetnek írja a Jelenések könyvét.4. A távozó Illésről esett le. Eli-zeus a vízre üt vele, s az ket-téválik – bizonyítva: az Illésben

működő lélek őrá szállt.5. Hol élt János (a keresztelő) „addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben”?

6. Egyiptomi főember, egyik rabszolgáját még nála is magasabbra emeli Isten.

7. Aki befogadta bizonyságtételét, az ………….. tett arra, hogy Isten igaz.

8. Milyen birodalom uralkodói voltak Círus és Dárius?9. Bétsaidai tanítvány. Előbb testvére találkozik Jézussal, és hozza számára a hírt: „Megtaláltuk a Messiást”.

Keresd a párját!A felsorolt bibliai nevekhez keressétek meg a hozzáillő képet, és húzzátok össze őket egy vonallal! Melyik történetet tudjátok elmondani?

Nóé Jónás Mózes Péter Dániel Dávid Sámson

Összeállította: Zentai Péter

Vetés és Aratás18

„… kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsid 6,12).

Tanuljunk a hit hQseitQl, akik már a dicsQség-ben vannak. Példaképül kaptuk Qket. Ne csak a hit szükségességére emlékeztessenek bennünket, ha-nem a türelemre is, amely által a hit „tökéletes cse-lekedetét” (Jak 1,4) végzi. Óvakodjunk attól, hogy elengedjük mennyei VezetQnk kezét, vagy hogy az P baráti tanításának akár csak egy óráját is elmu-lasszuk csüggedés vagy kétség miatt.

Egy falusi kovács egyszer ezt mondta: „Csak attól félek, nehogy az ócskavas közé dobjanak. Ha egy darab acélt edzek, akkor elQbb felhevítem, kovácsolom, aztán gyorsan egy vödör hideg vízbe mártom. Akkor nagyon ha-mar meglátom, hogy elbírja-e az edzést, vagy a további megmunkálás során dara-bokra reped. Ha egy vagy két próba után azt látom, hogy nem lehet edzeni, akkor az ócskavasak közé dobom, és olcsón el-adom.

Így próbál engem is az Úr t_zzel és vízzel, sú-lyos kalapácsütésekkel. Ha nem vagyok kész meg-állni a próbát, vagy edzés útján nem lesz belQlem alkalmas darab, akkor attól félek, hogy esetleg használhatatlan leszek az P számára.”

Maradj ezért nyugton, még ha nagyon forró is a t_z, mert a nagyszer_ „azután” következik. Akkor Jóbbal együtt mondhatjuk: „Ha megvizsgál, kide-rül, hogy arany vagyok” (Jób 23,10).

Szenvedés útján jön a megszentelQdés. Isten megpróbál téged, hogy kibírod-e a szükséges nyomást. „De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türe-lem által öröklik az ígéreteket” (Zsid 6,11-12).

Ch. E. C.

Hit általEgy himnuszt hallok elnémíthatatlanszázadokon át új meg új alakban.Az énekes nem egyszer névtelen.Nem is ő énekel: a kegyelem!S az egész földről láthatatlan karbanszáll ég felé a csodálatos dallam,és a fül fenséges harmóniát hall.Figyelj! „Hit által! Hit által! Hit által!”

Azok sorában, akik énekelnek,van kemény férfi, félénk, gyenge gyermek,roskadt öreg, remegő szívű asszony…De nincs perc, hogy e himnusz elhallgasson.Mert szájról szájra, szívről szívre kel.Némíts el egyet, ezer énekel.Új meg új hang, de ugyanaz a dallam.Néha leborulok, hogy tisztán halljam,tele frissességgel, zengő csodákkal.Hallod? „Hit által! Hit által! Hit által!”

Isten Lelke vezényel. Egyet int,és új énekes lép elő megint.Így int neked, és így intett nekem.Meghallja, ha elnémul énekem,és fáj neki egyetlen hang hiánya,amint a nagy egészet dirigálja,s az örök himnusz zúgva, zengve szárnyal:Igen! „Hit által! Hit által! Hit által!”

Érzem, rajtam a Karmester szeme.Énekelni, kezdeni kellene, hogy munkám, harcom, életem, halálom,minden szavam, minden szívdobbanásomezt, ezt az egyet zengje szüntelen!Láthatatlan kar énekel velem:testvéreim hangja körülölel.

Nem, a himnusz ma sem némulhat el,legyen a dallam bármilyen nehéz.Szemünk a Karmester kezére néz,És minden olyan egyszerűvé válik.Ő segít énekelni mindhaláligszolgálattal, élettel és halállalma is: „Hit által! Hit által! Hit által!”

Túrmezei Erzsébet

192007. évi 3. szám

Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitün-ket!” Az Úr ezt válaszolta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek” (Lk 17,5-6).

Megpróbált már valaki közülünk ezen a módon gyökerestől kiszakítani egy fát és meggyökereztetni a tengerben? Bizonyára nem, és ez jól is van így. A „nézzük csak, hogy működik-e” hit egyáltalán nem hit, hanem puszta kíváncsiság és Isten kísértése. Isten Igéjének értelmében a hit csak úgy gyakorolható, ha a szív valódi, mély vágyakozása áll mögötte és az a bizo-nyosság, hogy amit Ő megígért, azt meg is tudja tenni. Ezt tanuljuk Ábrahámtól (Róm 4,21).

Az Úr által használt hasonlat kétségtelenül az imád-ság erejébe vetett hitünkre vonatkozik, és nincs semmi köze a fák kiszakításához vagy a hegyek elmozdításá-hoz (l. Mt 17,20). Ezek a képek átvitt értelmükben azonban annyira találóak, hogy a köznyelvben is meggyökereztek: gondoljunk csak a „hegyeket moz-dít meg” kifejezésre. A Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében olvassunk utána, hogy a hit milyen kimagasló tetteket eredményez: nézzük meg például a 32-35. verseket!

Az apostolok arra kérték az Urat, hogy növelje a hitüket, és biztosan azt várták, hogy Ő ezt meg is teszi. De Ő egyáltalán nem megy bele ebbe, hanem megérteti velük, hogy már egy egész kicsiny hit elég a lehetetlennek tűnő dolgok megvalósításához. Miért ezt a választ adta? Tudott a vágyukról, hogy ők erős hitű emberek akartak lenni – vagy talán zavarta volna Őt az egyes szám első személyű kérés?

Az is igaz, hogy a megélt hit nagyságát illetően jelentős különbségek vannak. Közülünk senki sem áll a hit példaképeivel (Zsid 11) azonos szinten. Ráadásul Isten Igéje a hitről úgy beszél, mint kegyelmi ajándékról (1Kor 12,9). Az egészen biztos, hogy hittel kell imád-koznunk (Mt 21,22). Az erős hit Isten tetszésére van és megtisztelő számára. De amiért Ő meghallgat, az mindig az Ő kegyelméből és jóindulatából van, nem a hit vagy a kérés nagyságán múlik.

Gondoljunk csak Dánielre. Isten népéért való köz-benjárásakor hangzottak el a megindító szavak: „Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket” (Dán 9, 18). És ennek a férfinak volt mit

felmutatnia, ami az „igaz tetteket” illeti. Az Isten népe iránt érzett szeretetéért, a bűnbánatra való készségéért és a becsületességéért mondja neki Isten: „Dániel, kedves férfiú!” És ez már jelent valamit! De Ő eggyé válik Isten népével, és nem támaszt elvárásokat Istennel szemben a saját képességeire hivatkozva, noha neki – velünk ellentétben – lett volna oka ezt megtenni.

Tehát Isten nem azért hallgat meg minket, mert mi olyan erős hittel tudunk imádkozni – még ha ez így is van –, hanem egyedül az Ő irgalmából. Ez a gondolat háttérbe szorítja a hit nagyságának kérdését, nagy vigaszt jelentve azok számára, akik már régóta fájdalmak és gyakran könnyek között könyörgésük meghallgatására várnak.

A mustármag kisebb az összes (abban az időben ismert) magnál (Mt 13,32), és ha közülünk még senki sem szakított ki fát gyökerestől és gyökereztette meg azt a tengerben a hite által, az nem jelent mást, minthogy mi még ezzel a csekély hittel sem rendelkezünk. De Isten emiatt nem hallgatná meg az imádságokat? Hogy is volt az apával, aki a megszállott fiát először a tanítványokhoz

majd az Úrhoz vitte? Kételkedve mondta: „…ha valamit lehet tenned...”, és az Úr azt válaszolta: „Ha lehet vala-mit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre felkiáltott az apa: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" (Mk 9,17-27). Ez a férfi felismeri, hogy az imádság meghallgatásához hit szükséges, de magában csak hitetlenséget lát. Továbbra is a kérésénél marad:

„Segíts!” – más szavakkal: „Ennek ellenére segíts!” És az Úr meghallgatja őt.

A történethez kapcsolódóan mondta valaki: „Jézus az Ő végtelen jóságában nemcsak megmenteni akar, hanem olyan hitet ad, amely a gyakorlatba is átültethető. Mennyire alkalmas ez azok biztatására, akik tudatában vannak hitük hiányosságainak, és mégis látják azt, hogy menedék csak Istennél van.”

Mindnyájan eljuthatunk oda, ahol a hitbe vetett bizalmunk eltűnik, úgyhogy még egy „mustármagnyi” sem marad belőle – gondoljunk a gyógyíthatatlan beteg-ségekre, és olyan élethelyzetekre, amikor úgy érezzük, mindennek vége. Fel kellene hagynunk ilyenkor az imád-kozással? El kellene csüggednünk, mert a hitünk nem tud lépést tartani a kialakult helyzettel? Nem! Ekkor épp azt kell mondanunk: „Segíts a hitetlenségemen!”, aztán hagyjuk, hogy Ő ezt meg is tegye, és közelebb vonjon magához. Nem tudjuk, mi a terve velünk, egy kivétellel: „ ... hogy végül is jót tegyen veled” (5Móz 8,16).

Mustármagnyi hit

Erőtlenségben isErőtlenségben is maradjunkbizalommal az ÚR iránt,hisz MEGVÁLTÓNK dinamikájaminden mélységünkből kiránt.

Füle Lajos

E. E. H.

Vetés és Aratás20

Pál apostol írja a korintusi hívőknek:

„Mert hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5,7).

Ő, akit kívül harcok, be-lül félelmek szorongattak,

itt felállítja a keresztyén életszabályt. Ha egykor e

világ szerint éltünk… a test akaratát és gondolatait vittük

véghez, most boldog kiváltsá-gunk, hogy ennél sokkal jobb életet folytassunk, mégpedig úgy, hogy szilárdan hiszünk Isten útjá-nak biztonságában. „Hitben járunk, és nem lá-tásban” – ez olyan üzenet, amely a mai hívőkhöz éppúgy szól, mint a kétezer évvel ezelőttiekhez.

Ha az időjárás-jelentés kedvezőtlen is, azért a szántóvetőnek nem kell nyugtalankodnia afelől, milyen lesz az aratás. Noha egy bizonyos fi atal-embernek a bizonyságtétele még felszínes is, azért nem kell, hogy Isten hűségébe vetett bizal-mam megrendüljön. Ha a szomszédom jómódú, ez nem ok arra, hogy tulajdon szegénységem fölött keseregjek. Jól tesszük, ha az Úr színe előtt feltesszük magunknak a kérdést: Csak azt néz-zük, ami a szemünk előtt van? (vö. 2Kor 4,18) Az Úr nem egy követője kénytelen erre azt felelni: „Igen, csak azt látom.”

Van, akinek így kell vallania: „Uram, ha lá-tom az erkölcsi romlást, amely az utóbbi időben elhatalmasodott, és arra gondolok, hogy gyer-mekeinknek ebben a világban kell felnőniük, akkor elfog a bénító félelem.” Mások így szólnak: „Igen, Uram, ha látom, hogy mily sok keresztyén katedrán és szószéken olyan tanokat hirdetnek, amelyek aláássák Isten Igéjének tekintélyét, vagy támadják a mi Urunk Jézus Krisztus személyét és váltságművét, akkor elfog a levertség érzése. Kívánom ilyenkor, bárcsak közbeszólna Isten, és megakadályozná a rohamos hanyatlást.”

Távol legyen tőlem, hogy mindezzel szemben közönyös legyek. Nyilván, hogy mindezt imád-ságban az Úr elé kell vinnünk. Csak elcsüggedni nem szabad, és nem szabad engedni, hogy szem elől veszítsük azt a tényt, hogy végül majd az Úr győz.

„Most ugyan még nem látjuk, hogy minden (Krisztus) uralma alatt áll” (Zsid 2,8), sőt ellen-kezőleg: egy Isten ellen lázadó világ vesz körül bennünket. Keressük az evangélium hirdetésé-

nek az eredményeit, és így kiáltunk: „Uram, csak ilyen kevesen fognak üdvözülni?” Látjuk, hány részre szakadt Isten népe, és ezt mondjuk: „Mi-lyen szomorú dologról tanúskodik ez! Hol a hit gyümölcse?” Oly gyakran hiába keressük annak a bizonyítékát, hogy Istené a legfőbb hatalom. – Csakhogy mindez földi látás.

A Zsidókhoz írt levél 2,8-ban a „látjuk” ige a körülöttünk levő dolgok földi szemmel való tu-domásul vételét jelenti. A 9. versben viszont azt olvassuk: „Azt azonban látjuk, hogy… Jézus… dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg.” Igaz: e világ tövissel koronázta meg, a megvetés és gyűlölet jeleként, mi azonban hit által „dicső-séggel és tisztességgel” megkoronázva látjuk Őt. Ha pedig már ebben az életben hittel legyőzzük a csüggedést és a közönyt, és nem sóhajtozunk, nem reszketünk, hanem bizonyosak vagyunk az Úr Jézus diadalában, milyen nagyszerű lesz majd egykor leplezetlenül meglátnunk (1Kor 13,12) feltámadott és megdicsőült Urunkat! Mert neki uralkodnia kell, mígnem valamennyi ellenségét a lába alá nem veti. Isten akarata, „hogy Jézus ne-vére minden térd meghajoljon” (Fil 2,10) –, hogy minden ellensége lába alá vettessék. Ezt most testi szemmel még nem látjuk, hittel azonban bizonyosak vagyunk benne, mint Isten élő és ma-radandó Igéjének igazságában, és mint befejezett ténynek örvendezünk.

Ha e világ nagyon meg is veti, annál nagyobb lesz dicsőségének a kijelentése. Mivel akkor nem állt ellen, amikor kínozták, senki sem tud majd ellenállni neki, amikor újra megjelenik. Mivel egykor gúnyolódva mondogatták: „Üdvözlégy, zsidók királya! – és arcul ütötték” (Jn 19,3), ak-kor majd mindenki elismeri, hogy Ő a királyok Királya és az uraknak Ura. Mivel egykor lábbal tiporták, akkor majd minden ellensége lába alá vettetik. Egykor halálba adta magát, ezért majd Ő győzi le a halált, mint utolsó ellenséget.

Bárcsak mindenkor visszhangra találna szí-vünkben ez az Ige: „… nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,18)! Ha győzelmes életet akarunk élni, arra kell gondolnunk, hogy győzelmünk forrása Krisztus-ban van (lásd: 2Kor 2,14). Ezért „állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére…” (Zsid 12,1-2)

D. C. F.

Hitbõl

való

látás

212007. évi 3. szám

ÖRÖK KÉRDÉS

A kérdés mindig egy és ugyanaz:„Embertestvér, kinek a fia vagy?”

Kit ismersz el, mint szerető atyát?Kinek hordod földi ábrázatát?

Kinek szavát adja tovább hangod?Kitől kaptad neved, címed, rangod?

Ki tart számon minden érzést benned?Kitől származik tested és lelked?

Kire hallgat gondolatod, agyad?Kinél érzed biztonságban magad?

Kit szolgál az életed munkája?Kinek van belőle haszna, kára?

Kitől nyerhetsz békességet, áldást?Ki bocsájt meg bűnöket és bántást?

Kihez száll fel sóhajod és imád?Ki támaszt fel, ha majd halál vár rád?

Krisztusunkban van válaszunk adva:„Isten minden hívőnek az Atyja!”

Dömötör Tibor

Dávid azt is felismerte, hogy Isten nem azért kíséri figyelemmel őt, hogy lesújtson rá, hanem

azért, hogy felszabadítsa a terhek alól, amelyeket Isten előtt szégyellve elrejtett: „Megvallottam ne-

ked vétkemet, bűnömet nem takargattam. …és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem.”

(Zsolt 32,5)

Dávid számára bizonyossá lett, hogy minden saját választotta út fáradságos, és ezért volt az

a vágya, hogy Isten maga vizsgálja meg őt, hogy nyilvánvaló legyen minden tévedése, és Isten ve-zesse őt az „örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,24)

Gondolatok a „Die Gute Saat”-ból

Életed Isten előtt„Mert az Úr látja az ember útjait, és figyeli

minden lépését.” (Példabeszédek 5,21)

A következő történet tanulságos mindannyiunk számára. Egy gazdag

gyártulajdonos felesége megfigyeltette a férjét egy detektívvel, mivel nem bízott

már benne. A jól megfizetett detektív igen sok adatot adott át megbízójának,

amelyek a férjre igen terhelőek voltak, és csak megerősítették az asz-

szony aggályait. Az esemény kimeneteléről nem szól a

híradás, de elképzelhető az eredmény.

Kétségtelen, hogy kellemetlen dolog, ha

egy detektív lépés-ről lépésre követ

bennünket, és figyeli minden megnyilvá-

nulásunkat, amelyet azután tovább ad a megbízójának. Ez

még akkor is rossz, ha semmi okunk sem volna takargatnunk bármit is.

De tudatában vagyunk-e annak, hogy életünk minden lépése megfigyelés alatt áll? Természetesen most nem egy detek-

tívre kell gondolnunk, aki valamilyen félrelépésünk vagy pénzügyi manőve-

rünk után kutat, hanem a mindenható, mindenütt jelenlevő és mindent látó és tudó Istenre, aki jót tervez velünk.

Jób így fogalmazta meg ezt: „Jól láthatja utamat Isten, és számon tartja minden

lépésemet” (Jób 31,4). Ha megpróbálnánk magunkat és cse-

lekedeteinket elrejteni Isten elől, ez nem sikerülne. Dávid életében megtapasz-

talta ezt, és ezt mondja: „Hová menjek Lelked (Szellemed) elől? Orcád elől hová

fussak?”; „Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötét-ség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka

világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság” (Zsolt 139, 7.11-12).

Vetés és Aratás22

Tudósok, akik hittek Istenben

Általános szabály manapság azt tanítani, hogy ha valaki tudós, akkor nem hihet a Bibliában. Isten Igéjét a tudomány leple alatt vi-lágszerte, majdnem minden isko-lában és egyetemen támadják.

Mégis, ha valaki tanulmányozza a tudománytörténetet, és olvas azokról a valódi tudósokról, akik feltaláltak valami érdemlegeset, ugyancsak elcsodálkozhat azon, hogy közülük milyen sokan hittek Istenben, vagy voltak igazi keresztyének.

Lássunk tehát néhány példát nagy tudósok-ról, akik hittek Istenben.

Johannes Kepler (1571-1630)A csillagászat területén kifejtett munkássá-

gáért és felfedezéseiért Keplert úgy emlegetik, mint „az ember, aki elindította azt a folyama-tot, mely a babonát logikus gondolkodással he-lyettesítette.” Az általa fölállított bolygómoz-gási törvények indították el útjára a modern csillagászatot:

1.) Minden bolygó a nap körül kering ellip-szis alakú pályán.

2.) A bolygók gyorsabban keringenek, ha közelebb vannak a naphoz.

3.) Bármely két bolygó esetén, a keringési idők négyzeteinek aránya a naptól vett közép-távolságok (pályasugarak) köbének arányával egyenlő.

Hitét ezekkel a szavakkal összegezte: „ke-resztyén vagyok”. Felismerte Istenben a „jósá-gos Teremtőt, aki a láthatatlanból alkotta meg a természetet” (Zsid 11,3).

Robert Boyle (1627-1691)Azonkívül, hogy a modern kémia úttörő-

je volt, Robert Boyle nagyban hozzájárult a tudományos gondolkodás előrehaladásához. Több más híres felfedezése mellett, a gázok nyomása és térfogata közötti összefüggés ma is Boyle-törvényeként ismert.

Boyle nem látott ellentmondást a tudomány és keresztyén hite között. Erős volt a hite Jézus Krisztusban, mint Megváltójában és Urában.

Sir Isaac New-ton (1642-1727)

Ő volt az egyik leg-nagyobb tudós, akinek

oly felfedezések tulajdonít-hatóak, mint a gravitáció tör-

vényei, a dinamika törvényei és a differenciál- és integrálszámítás.

A tudomány haladásához való hoz-zájárulása felölelte a fi zika, a matema-

tika és a csillagászat területeit. Newton szerette Istent és hitt Isten Igéjében. Ta-nulmányozta a Bibliát, és erről könyveket is írt. Ezt írta: „Megingathatatlan a hitem

a Bibliában, mint Isten Igéjében.”

Louis Pasteur (1822-1895)Ő volt a mikrobiológia és bakteriológia új-

donsült tudományának a megalapítója. Felta-lálta a védőoltást, az immunizálást és a pasz-törizálást, melyek sok emberéletet mentettek meg. Neki köszönhető a biogenezis törvénye is, amely kijelenti, hogy élet csak életből kelet-kezhet, ami ellentmondott a spontán keletke-zés akkoriban divatos evolúciós gondolatának.

Pasteur nem talált semmilyen ellentmondást a tudomány és a keresztyénség között. Szilár-dan hitte, hogy „a tudomány közelebb viszi az embert Istenhez”.

James Clerk Maxwell (1831-1879)Elektromágneses elmélete és a vele kapcso-

latos téregyenletek kövezték ki az utat a hu-szadik századi fi zika számára. Maxwell hithű keresztyén volt, aki tanulmányozta a Bibliát, olyan hittel és elkötelezettséggel, amely nyil-vánvaló volt a tudományos körökben is.

A fentieken kívül még sok hívő tudós ismert, például: Fleming, az elektronika úttörője, aki ezt írta: „Bőséges bizonyíték van arra, hogy bár emberek írták, a Biblia nem az emberi elme terméke. Emberek megszámlálhatatlan soka-sága mindig is úgy tisztelte, mint a világegye-tem Teremtőjének hozzánk intézett üzenetét.” További hithű tudósok: Lister, aki feltalálta a steril sebészetet, Simpson, aki feltalálta az ér-zéstelenítést. Babbage (számítástechnika), von Braun (űrrakéta), Euler (differenciál- és integ-rálszámítás), Mendel (genetika).

Részletek Dr. Farid Abou-Rahme: „Azt mondta Isten” c. könyvéből

232007. évi 3. szám

„Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23).Kérésünkre nem jön meg egyszer_en mindig

minden, mert Isten állandóan igyekszik tanítani bennünket a hit útjára. Ebben az iskolában meg kell lennie a hit kipróbálásának, a hit fegyelmének, a hit türelmének, és a hit bátorságának. Gyakran sok fokozaton kell áthaladnunk, amíg valósággal eljutunk annak a megismerésére, hogy a hit vége a hit gyQzelme.

Valódi jellemszi-lárdság a hit iskolájában fejlQdik ki. Isten elé

terjesztetted a kérésedet, de nem

jön a válasz. Most mi legyen? Továbbra is higgy Isten szavában! Sohase engedd magad eltéríte-ni az által, amit látsz, vagy amit érzel. Így, ha szilárd maradsz, több erQt kapsz. Ha nem engeded magad elmozdítani a hit alapjáról – a tapasztala-tod és Isten szavai közötti nyilvánvaló ellentmondás

által –, akkor növekedni fogsz más területeken.

Isten gyakran szándékosan késlekedik, és a késedelem ugyanúgy válasz az imádságra, mint a teljesítés. Így cselekedett Isten a Biblia összes nagy személyiségének az életében is. Ábrahám, Mózes és Illés eredetileg nem voltak kiemelkedQ jellemek, késQbb azonban azzá lettek a hit isko-lájában. Isten csak így készíthette fel Qket arra a megbízásra, amelyre elhívta Qket.

A zsoltárokban olvassuk JózsefrQl, akit az Úr Egyiptom trónjára készített elQ: „Lábát bilincsbe szorították, Qt magát vasra verték, míg jóslata

be nem teljesedett és az Úr szava igazolta Qt” (Zsolt 105,18-19). Nem a fogságban töltött évek, a kemény ágyak és a sovány táplálék tisztította meg Qt, hanem az a szó, amelyet Isten akkor helyezett a szívébe, amikor még fiatal volt, és amely neki magasabb állást és több tiszteletet ígért, mint a fi-véreinek. Ezt az ígéretet mindig szem elQtt tartotta, még akkor is, amikor életének minden eseménye egyre lehetetlenebb színben tüntette fel a beteljesü-lést. Míg végül börtönbe került és ártatlansága el-lenére a fogságban ki kellett tartania, míg másokat, akik talán jogosan voltak bezárva, elengedtek.

Ez az idQ kemény próba volt József számára, de egyúttal a szellemi növekedését szolgálta. Amikor eljött a szabadulás ideje, kész volt a nehéz feladat-ra, hogy kiszámíthatatlan fivéreit olyan szeretettel és türelemmel kezelje, amelyet csak maga Isten munkálhatott ki a szívében.

Még a legsúlyosabb üldözések sem olyan kemény próbák, mint az ilyenfajta tapasztalatok. Amikor Isten szólt arról a szándékáról, hogy tesz valamit, és múlnak a napok anélkül, hogy valami történne, akkor ez nagyon nehéz. Ez azonban a hitnek olyan iskolája, amelyben úgy ismerhetjük meg Istent, ahogyan az egyébként nem volna lehetséges. „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az Pt szeretQk-nek” (Jak 1,12).

H. B.

Amikor Isten szólAmikor Isten szól, én hallgatok.Amikor imádkozom, Isten „hallgat”.Amikor Ő szól, sokkal többet mond,mint amennyit felfoghatok,mégis megnyugszom, mikor fohászkodom,

mert imáimban ott van, Akivel beszélgetek,ezért elcsitul bennem a zaj, a lárma,nem is fenyegeti már semmi az életem, ha azt bizalommal a kezébe teszem.

F. Farkas Rozália

Vetés és Aratás24

Tanítsuk nekik Isten teljes evangé-liumát!

Pontosan, miként mondjuk el az evangéliumot a gyermekeinknek? Sokan, akik ezt kérdezik, va-lamilyen egyszerűsített vázlatot keresnek. Olyan megváltási tervet akarnak, amelyben az üzenet négy vagy öt alapvető pontra szűkíthető vagy még kevesebbre, ha lehet. A modern evangelizálás túlságosan hajlamos az evan-gélium ilyen leszűkítésére. A gyűjteménysor egy gyülekezeti traktátustartó polcon magában foglalta mindezeket a címeket: Hat lépés az Istennel való bé-kességhez. Öt dolog, amit Isten akar, hogy ismerj. Négy szelle-mi törvény. Három igazság, ami nélkül nem élhetsz. Két kérdés, amit el kell rendezned. Egyetlen út a mennybe.

Ahogy előbb megjegyeztem, az evangélium sok előre csomagolt megközelítése szándékosan ki-hagy fontos igazságokat, mint amilyen a megtérés és Isten haragja a bűnnel szemben. Egyes befo-lyásos hangok a modern evangéliumiak körében azzal érvelnek, hogy azok az igazságok (és mások, amelyek magukban foglalják Krisztus uralmát, fel-szólítását az alázatra és a tanítványság magas árát) nem tartoznak az evangéliumhoz. Azt mondják, hogy ilyen kérdéseket még csak elő sem kell hoz-nunk, amikor hitetlenekkel beszélgetünk. Más keresztyén vezetők – akik ökumenikus egységet kívánnak a katolikusok, ortodoxok és evangéliu-miak között – azt hangoztatják, hogy fontos tanbe-li kérdések, mint például a hit általi megigazulás és a helyettesítő engesztelés nem igazán lényeges az evangélium szempontjából. Ökumenikus nyi-tottságuk azt jelenti, hogy szerintük a Jézus Krisz-tusba vetett bármilyen általános hit úgy tekinthe-tő, mint ami hiteles üdvözítő hit. Figyelmen kívül hagyják azt, hogy az Újszövetség elítéli, ha valaki vallja, hogy hisz Krisztusban, miközben megveti vagy eltorzítja a megigazulás tanát (Gal 1,6-9). Úgy tűnik, hogy sok evangéliumi hívő szinte megszál-lottan meg akarja állapítani, hogy Isten igazságá-ból milyen keveset kell elhinnie valakinek ahhoz, hogy bejusson a mennybe. Az evangelizálás mo-dern, népszerű megközelítései közül több ennek megfelelően formálódott.

A szülőknek sok-kal inkább, mint bárki másnak, el kell

utasítaniuk az ilyen gondolkodást. A szilárd, hűsé-ges, szorgalmas tanításnak az a fajtája, amelyet az 5Mózes 6,6-7 megkövetel, összeegyeztethetetlen az evangélium minimalista megközelítésével.

Az evangélium örömhír Krisztusról, amely min-den vele kapcsolatos igazságot magában foglal.

Nem helyes az a gondolkozás, hogy a bibliai igazságok bármelyi-ke összeegyeztethetetlen vagy el-lentétes az evangéliummal. Való-jában, mivel Krisztus a teljessége minden bibliai kinyilatkoztatás-nak (Zsid 1,1-3), a Szentírásban valamennyi igazság mindig Őrá mutat. Indokoltan mondhatjuk tehát, hogy azok a szülők, akik

alaposak akarnak lenni gyermekeik evangelizálásá-ban, azoknak Isten teljes tanácsát kell követniük, gondosan kimutatva az evangélium vonatkozásait minden igazságában. Hitem szerint ez az igazi szel-lemi útja annak, amire az 5Mózes 6,6-7 felhív.

Valószínűleg egyetlen kizárólagos formula sem tudja betölteni minden újjá nem született személy szükségleteit. A tudatlanoknak el kell monda-nunk, kicsoda Krisztus, és miért ajánlhatja fel Ő az egyedüli reményt az üdvösségre (Róm 10,3). Akik gondatlanok, azokat szembe kell állítanunk a kü-szöbön álló ítélet valóságával (Jn 16,11). Akik fél-nek, azoknak hallaniuk kell, hogy Isten irgalmas, nem gyönyörködik a bűnös halálában, hanem kér-leli a bűnösöket, hogy jöjjenek hozzá irgalomért (Ez 33,11). Az ellenségeseknek meg kell látniuk az Isten akaratával való szembenállás hiábavalóságát (Zsolt 2,1-4). Az önigazultak bűneinek le kell lep-leződniük Isten törvényének követeléseire (Róm 3,20). A büszkék hallják meg, hogy Isten gyűlöli a gőgöt (1Pt 5,5). Minden bűnösnek meg kell érte-nie, hogy Isten szent, és Krisztus betöltötte Isten tökéletes igazságának követeléseit a bűnösökért (1Kor 1,30). Minden evangéliumi tanításnak magá-ban kell foglalnia Krisztus bűnért vállalt áldozati halálának magyarázatát (1Kor 15,3). Az üzenet nem evangélium, ha nem közli Krisztus eltemetését és diadalmas feltámadását is (1Kor 15,4.17).

John MacArthur: Isten terve gyermekeink nevelésére c. könyvből (Evangéliumi Kiadó)

252007. évi 3. szám

JÉZUS TEREMTÉSI TEVÉKENYSÉGE AZ

ÓSZÖVETSÉGBEN

A Példabeszédek könyvében van megírva: ,,Az Úr útjának kezdetén alkotott engem, művei előtt réges-régen. Az ősidőkben formált engem, kezdetben, a Föld keletkezése előtt. Mikor még nem voltak mélységek, megszülettem, …én már mellette voltam, mint kedven-ce (mesterember)” (8,22-24; 30). A „mesterember” szó ugyancsak Jézus tevékenységére utal a teremtés során. A Zsoltár 102,26-ot az Újszövetségben a Zsidókhoz írt levél 1. rész 10. verse Jézusra vonatkoz-tatja: ,,Te vetettél, Uram, alapot a Földnek kezdetben; és a Te kezed alkotása a menny.”

HOGYAN KÉSZÍTETTE EL A TEREMTP AZ P

M^VÉT?

Ha megkérdezzük, hogyan történt a teremtés, a Biblia nyilatkoztatja ki a Teremtő módszereit:

- Isten Szava (Ige) által (Zsolt 33,6; Jn 1,1- 4);- építőanyag nélkül (Zsid 11,3);- Isten ereje által (Jer 10,12);- Isten bölcsessége által (Zsolt 104,24, Kol 2,3);- Isten akarata szerint (1Móz 1,26; Jel 4,11);- Isten Fia által (Jn 1,1-4.10; Kol 1,15 – 17);- Jézus lényének alapján (Mt 11,29; Jn 10,11).A teremtés hat napja alatt ezek a tényezők

működtek. Ezek nincsenek a természeti törvények szerinti történéseknek alárendelve, ezért csak hit által érthetők meg. Ma a természeti törvények szabá-lyozzák a világunkban végbemenő folyamatokat; de azok nem az indítékai a teremtésnek, hanem annak csak az eredményei.

MIT KAPTUNK JÉZUS KRISZTUSBAN?

Ő a fundamentum, amelyre felépíthetjük életünk épületét. Egy építési takarékpénztár a követke-zőképpen reklámozta magát: ,,Ezekre a kövekre építhetnek!” Krisztusról valóban elmondhatjuk: ,,Erre a fundamentumra alapíthatnak!” Krisztusban mindennek megvan a megalapozottsága: a terem-tésnek, a Bibliának, a hitnek, az Üdvösségnek, a békességnek, a reménységnek, az Atyához vezető útnak, az élet céljának.

Krisztus az elmozdíthatatlan, erős kőszikla (1Kor 10,4), amelyen minden emberileg vágyott rendszer összetörik. Amikor Isten azt mondja: ,,Elvesztem a bölcsek bölcsességét” (1Kor 1,19), akkor az a kőszik-lán, Jézuson, történik meg. Ideológiák, ateizmusok és evolúciós rendszerek zúzódnak itt szét. Ezek

képviselőinek is le kell egyszer borulniuk ez előtt az Úr előtt (Fil 2,10), még akkor is, ha most még hevesen el is utasítják a ,,Tervezőt”, a „Teremtőt”, a „Megmentőt” és az „Üdvözítőt”.

MIÉRT VESZÉLYES AZ EVOLÚCIÓTAN?

Nemcsak egy hamis világszemléletet nyújt, ha-nem reménytelenségbe vezet bennünket, ahogyan azt Jean Paul találóan leírta: „Nincs Isten. Minden dermedt, néma semmi! Hideg, örök kényszerűség! Őrült véletlen…. Hogy lehet mindenki ilyen egyedül a világmindenség tágas sírboltjában!”

Az evolúciótan azt állítja, hogy meg tudja ma-gyarázni ezt a világot teremtő nélkül. Az embereket következésképpen az ateizmushoz vezeti, és Jézus bizonyságtétele szerint az ateizmussal a pokolban landolunk: „…aki pedig nem hisz, elkárhozik” (Mk 16,16). Néhányan megkísérlik azt, hogy az evolúciót Isten munkamódszerének magyarázzák. Azonban ha Isten evolúció által teremtett volna, akkor:

- nem lett volna első emberpár,- bűn sem lett volna, mert az ,,agresszió az a lendí-

tőkerék, amely az evolúciót serkenti” (J. Illies),- Isten a halált a teremtés eszközeként használta

volna,- a Jézus által elvégzett váltságmű elveszítené

megalapozottságát. Jézust a Biblia a bűnös Ádám-mal szembe állítva ,,az utolsó Ádám”-nak nevezi (1Kor 15,45).

Ezek az állítások bizonyítják, hogy az ún. ,,teista evolúció” a Bibliát alapjaiban megrendíti, és ezzel elveti. Ezért ezt a hamis elméletet csak mélységesen elutasítani tudjuk.

EGY LÉLEGZETELÁLLÍTÓ GONDOLAT

Megismertük Jézust minden dolog teremtőjeként. Ő az, aki öröktől fogva a mennyei Birodalom királya. Őneki adatott minden hatalom mennyen és Földön (Mt 28,18). Fel tudjuk–e fogni a következő gondo-latot? A golgotai keresztre feszített férfi és ennek a világnak és minden életnek a teremtője egy és ugyanaz a személy! Irántunk való kifürkészhetetlen szeretetében hagyta magát keresztre feszíteni, hogy nekünk megnyithassa a menny kapuját. Aki ezt elveti, elveszít mindent: „... hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel” (Zsid 2,3). Aki Őt elfogadja, az megnyer mindent: ,,aki hallja az én Igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van;…átment a halálból az életbe” (Jn 5,24).

Kérd az Úr Jézustól bűneid bocsánatát, hogy Isten színe előtt megállhass! Fogadd el Őt személyes Teremtődnek és Üdvözítődnek, és kövesd Őt!

Prof. Dr. Werner Gitt

Vetés és Aratás26

A buddhista néphagyomány szerint két szerzetes egy folyó-hoz érkezett, és egy fiatalasz-szonnyal találkozott. Az ifjú hölgy óvatosan megkérdezte tőlük, hogy át tudnák-e segíteni őt a folyón. Az egyik szerzetes tétovázott, de a másik gyorsan a vállára emelte, és átvitte a túlsó partra. A hölgy köszö-netet mondott, és eltávozott. Amint a szerzetesek folytatták útjukat, a tétovázó szerzetes egy ideig gondolataiba merülve hallgatott, majd hangosan meg-szólalt: „Testvér, a mi szellemi neveltetésünk arra tanít, hogy kerüljünk minden kapcsola-tot az asszonyokkal, te mégis válladra vetted a hölgyet, és vitted!” „Testvér – válaszolt a másik –, én már rég letettem őt a túloldalon, de te még mindig viszed.”

A második szerzetes bölcs meglátása azt mutatja, hogy más vallásokban is jelen van egyfajta emberi bölcsesség. De nézzük meg a Biblia fényében a termé-szetes, a vallásos, és az erkölcsi bölcsességet a körülöttünk levő világban. A legfontosabb az, hogy a Szentírás elénk tárja, ho-gyan tud a felsorolt háromfajta bölcsesség segíteni bennünket abban, hogy átéljük a negyedi-

ket, amelyre szükségünk van, a kereszt megváltó bölcsességét.

3. TERMÉSZETES BÖLCSESSÉG

Az ószövetségi Példabeszé-dek Könyve a gyakorlati éles-látások gyűjteménye. Salamon király bölcsessége megismerteti velünk, hogyan kell tanulni az állatvilágtól, a földműveléstől és az élet számos személyes kisu-gárzásából. Pl. bölcs az, aki nem rest a hangyától is tanulni (Péld 6,6-8), és aki felismeri, hogy a legfontosabb harcok az indu-latok területén dőlnek el (Péld 16,32; 25,8). Tehát bölcs mon-dásaival rávilágít a természetes bölcsesség értékére, amely más vallásokban is megtalálható.

A természetes bölcsesség előnye az, hogy bárkinek segít-séget nyújthat egy óvatosabb életvitelhez. Hátránya viszont az, hogy nem ad reményt ebben a világban, ahol eredményein-ket azzal a fenntartással érjük el, hogy azok megváltoznak és elvesznek (Péld 1,2-9).

2. VALLÁSOS BÖLCSESSÉG

Számos kultúra népei nehe-zen hiszik el, hogy a természetes világ csodáinak nincs hason-mása a halál túlsó oldalán. Sok vallás megpróbálta híveit síron túli reménnyel megaján-dékozni. A következő hivatko-zások a Bibliából származnak, de hasonlóságuk más vallási rendszerekben is megtalálha-tók: Szánalomra méltók azok, akik csupán ebben az életben reménykednek. Semmi sem fontosabb az örökkévalóságnál (Préd 12,13-14).

A halál utáni élet hitével sok vallás népe bátran vállalta az áldozatot egy túlvilági jobb érdekében. De az örökkévaló

perspektíváknak is volt problé-májuk. A jelenlegi élet fontos-ságának lebecsülésével sokan tönkretették a föld erőforrá-sait, elismerték a szükségtelen háborúkat, és mások rovására feláldozták az életüket. Tehát a vallásos bölcsesség nem teszi az embereket jóvá a halhatatlanság reményének felajánlásával.

3. ERKÖLCSI BÖLCSESSÉG

Mózestől Jézusig a Szent-írás kimutatja, hogy az erkölcs nélküli szellemiség mindenhez elvezethet, a hamis istenektől a szegénység vallásos kizsák-mányolásáig. A Biblia szerint a morális bölcsesség olyan fontos, hogy törvényeit a Teremtő nem csupán kőbe véste, hanem a szívünkbe is (Róm 2,14-15). Ennek az eredménye az, hogy a Biblia az egyetemes emberi értelemtől visszhangzik, amikor az ilyen dolgokról beszél: „Amit tehát szeretnétek, hogy az embe-rek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük”(Mt 7,12). „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Róm 12,21).

De pl. amikor a szeretet morális bölcsességére gondo-lunk, problémák inkább a gya-korlatban adódnak, és nem az elméletben. Bármilyen nagyon is akarjuk a szeretetet, könnyen az önzés lejtőjére kerülünk. Egyikünk sem ad, és nem is kap annyi szeretetet, mint amennyi-re vágyunk.

4. MEGVÁLTÓ BÖLCSESSÉG

Mivel mindannyian megseb-zett emberek vagyunk, ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk, a természetes, vallásos, és er-kölcsi bölcsességnél többre van szükségünk. A megváltó szelle-

Gondolatokabölcsességrõl

Vetés és Aratás26

272007. évi 3. szám

mi meglátás az, amely segítséget nyújt a másoknak okozott, és a mások által nekünk okozott sérelmek orvoslásában.

Ez a bölcsesség az, amelyet az Úr Jézus felkínált, amikor belépett összetört világunkba: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagy-tok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). „Nem az egészségeseknek van szüksé-gük orvosra, hanem a betegek-nek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket” (Mk 2,17).

Krisztus sérült, tehetetlen emberekhez szóló felhívása nem volt ismeretlen. Százado-kon át a zsidó próféták hirdették, hogy a legma-gasztosabb Isten nemcsak a mennyekben él, hanem az elesett emberek sötét völgyében is, akik elisme-rik, hogy kétségbeejtően szükségük van Őrá (Zsolt 34,19; Ézs 57,15).

Ami új volt Krisztussal kapcsolatban, az az, hogy Isten felfedte megmen-tő bölcsességének titkát. Végtelen szeretetéből Teremtőnk bűneinkért meghalt helyettünk itt a Földön (1Kor 1,17-31). A bölcsességnek nincs mélyebb értelme, mint ez. Az emberi történelem legsöté-tebb, legtragikusabb idejében Teremtőnk felkínálta Szellemé-nek fényét, megbocsátását és az örök életet. Krisztus megváltó bölcsessége által az elveszett, tönkrement és reménytvesztett emberek megtanulnak úgy szeretni, mint ahogyan őket szerette az Isten, megbocsátani, ahogyan nekik megbocsátott, és megmenteni, ahogyan ők megmentve lettek.

M. H.

Ez a mi utunk

A legtöbb próbát itt most még nem értjük,csak kábultan a porba roskadunk.De tart egy Kéz, szelíden talpra állít,s megújulva továbbindulhatunk.

S attól kezdve tisztábban látunk mindent:magunkat és az Ő szeretetét.Ez a mi utunk, így vezet halálig,ha nem vetjük meg formáló kezét!

Hanvayné T. Mária

A megújulás útja„…ne igazodjatok e világ-

hoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róma 12,2).

Hogyan újulhat meg az értelem?

Ha ténynek tekintjük, hogy az Úrban már levetettük az óemberünket, ez nem jelenti azt, hogy a gyakorlati életünk-ben ne látnánk az óember árnyékát. Helyzetünket te-kintve az értelmünk már újjá teremtetett, de az elménknek még állandóan megújulásra van szüksége.

Ami az elménk megújulásá-nak folyamatát illeti, van benne olyan dolog, amit nekünk, és van olyan, amit Istennek kell elvégeznie. Jegyezzük meg, hogy minden egyes megújult

elmének önfegyelmezés alá kell kerülnie. Tanuljuk meg gondolkodásunkat beindítani és leállítani. Ez a fegyelmezés annyira elsajátítható, hogy egé-szen természetessé válik.

Minden, az óemberhez tar-tozó bűnt, vagy az én tisztáta-lanságát meg kell tagadnunk. Ne engedd, hogy kívülről jött gondolat uralkodjék feletted! Ez esetben gondolkodásmódod

beteg. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ele-mezned kell a gondola-taidat, mert ez esetben állandóan fájni fog a fejed. Egyszerűen és természe-tesen kell ellenőriznünk a gondolatainkat –, ami-képpen szemünket sem gondolkodás után, vagy parancsra nyitjuk vagy csukjuk, hanem egészen természetesen. Ez először némi erőfeszítést kíván, de később magától értető-dően megy végbe. Ellen-őriznünk kell a gondolata-

inkat, de természetes módon! Gondolataink elemezgetésével viszont fájdalomba és vesze-delembe jutunk. Ez olyasmi, amire figyelnünk kell!

Az értelem megújulása a Szent Szellem munkája. Ha el-hárítjuk az akadályt az óember levetkőzésével, és aztán a Szent Szellemre bízzuk a megújítás feladatát, Ő el is végzi azt he-lyettünk.

Részletek Watchman Nee: Szellemi ismeret c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó)

A Szentírásban található igazság soha nem tesz boldoggá ben-nünket, amíg az a szívünkben élő igazsággá nem válik.

C. H. Spurgeon

Vetés és Aratás28

„Ó, te szegény, szélvésztől hányt, vigasztalás nélkül való!” (Ézs 54,11; Károli ford.)

Félve kérdezem tőled, hogy mindennapjaid zajos forgatagában, az utak kereszteződésénél észreveszed-e a segítségre váró kezeket? Felfi -gyelsz-e a reménytelenség összegubancolódott hálóira? Meglátod-e az üres, kiégett, könnyte-len szemeket? Meghallod-e a felcsukló, belső szívzokogásokat? Hogyan közelítesz azokhoz az emberekhez, akik az ismeretségi körödben önmagukba bezárkóztak? Azokhoz, akik a hall-gatás köntösébe burkolóztak? …

Halkan kérdezem tőled, meg tudod-e szólíta-ni az Ige szavával a körülötted élőket?

… …Ötvenkét hónapot töltöttem el a hajlékta-

lanok közösségében alkoholista életmódom következményeként, de Isten vezérlő ereje ki-vezetett.

A hajléktalanságban kevés olyan emberrel találkoztam, akik nyomorúságos helyzetükben rádöbbentek volna arra, mi Isten szándéka sze-gény, csődbe jutott életükkel. Főleg hitetlenség-gel és teljes reményvesztettséggel szembesül-tem; és inkább igyekeztek az élet „napos oldalá-ra”, mint Isten fénylő ege alá. Sokszor feltettem már ezt a kérdést magamban, hogy miért nem futnak azzal a sok teherrel és jajjal, ami bennük van, az Úr irgalmas karjába. Ő csak vár, várako-zik arra, mikor kerülünk olyan állapotba, hogy hozzá forduljunk.

„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert Ő meg-sebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket” (Hós 6,1).

Mikor ismerjük be már végre, hogy az éle-tünk halott, és nélküle reménytelen a jövő? Is-ten türelmes kitartással azon fáradozik, hogy szeretetének kincseit ebben a bűntől fertőzött világban átadhassa nekünk. Az ember nem „se-lejttermékek” halmaza. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy

némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy min-denki megtérjen” (2Pt 3,9). Ezt szeretné Isten, mert Ő maga a szeretet.

… …A szenvedés, a szorongattatás nagy titok még

akkor is, ha a keskeny úton járunk a Mesterrel. És a szenvedés, Isten irántunk megnyilvánuló szeretete, olykor sokszor kudarcba fullad, mert nem éljük meg a szeretetben rejlő szenvedést.

A hajléktalanok közösségében jobban kikris-tályosodik az élet drámája, ami az ember sorsát eldöntheti, mint egyébként. Egyfelől: széthul-lás, zűrzavar, békétlenség, félelem s végül halál-ba hanyatlás. Másfelől: szabadítás, újjászületés, felemelkedés Jézus Krisztus szeretete által, és örök élet az Új Város polgáraként.

Sok utcán élőnek a hajléktalanság a megaláz-tatással egyenlő. Ismét mások dühvel, keserű-séggel, fásultsággal, cinizmussal, összeomlással válaszolnak erre a kérdésre: Miért e nyomorúság rajtam? Hiányzik belőlük az a belső érzékszerv, amellyel megértenék Isten szándékát. Ézsaiás próféta könyvében így szól az Örökkévaló: „Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! Íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat” (54,11). Csak tűzben és szenvedés-ben megtisztulva alakulhatunk át értékes, ritka drágakövekké! A megpróbáltatás, az összetöre-tés az Úr rejtett nevelési eszköze a tántorítha-tatlan ember számára. És ekkor a szenvedés megváltássá formálódik, Isten titokzatos mun-kája nyomán. S ez a kegyelem.

A hajléktalanságban teljesen fölösleges és ér-telmetlen ezt kérdezgetni: Hogy történhetett ez meg velem? Döntenünk kell gyorsan, mert itt már életről és halálról van szó. „Ekkor magá-ba szállt”, olvassuk a tékozló fi ú történetében (Lk 15,17-18). „Útra kelek, elmegyek apámhoz” – most már nem volt könnyelmű. Határozott lett, és elindult egy új élet felé. Bárcsak sok hajléktalan társam megértené ezt! Mennek az önkormányzathoz némi pénzsegélyért, egyik nappali melegedőből a másikba egy szelet vajas

292007. évi 3. szám

kenyérért és egy pohár teáért, de nem sietnek az igazi ajándékok adományozójához, Istenhez.

Életünk ideje hamar lejár! Isten az utcák porából, a szemétkupacos kapualjak homályá-ból is hívja a koldusokat, a nincsteleneket az asztalfőre, az Ő dúsan megterített lakomájára. Ne késlekedj! Ma is hangzik felénk a 2000 éves üzenet, amit Jézus mondott egykor Galileában: „…kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és aki zör-get, annak megnyittatik” (Lk 11,9-10).

Boldogok azok, akik nyomorúságaik közepet-te Istenhez tudnak fohászkodni segítségért!

Boldog ember az, aki megtanulta azt az alap-vető leckét, hogy már semmi sem maradhat úgy, mint ahogyan régen volt. Itt kezdődik Is-ten megismerése, ami olyan csodálatos, amiről egykor még csak álmodozni sem mertünk. Mert akik Krisztus ösvényén engedelmesen haladnak előre, azok védelmet lelnek szárnyai alatt, kar-jai oltalmában. Ez a legfontosabb: Hűen követni a kereszt útját a múlt üszkös meredélyén át a jövő mélysége felé. Bizalommal. A hit síkján. És akkor nekünk is szól ez a csodálatos biztatás, amit Pál apostol mondott egykor: „…az Isten mind e mai napig megsegített…” (Csel 26,22)

Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem fi gyelmes, hogy a test-vérek valamit sugdolóznak, miközben bemen-nek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefe-küdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon ron-gyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy nagyon kopott cipő volt rajta, amelyből már kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy haj-léktalan és hogy alszik, ezért nem foglalkoz-tam vele. Bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni, és szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak suttog-tak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem.

Néhány perc múlva elérkezett az isten-tisztelet ideje. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, arcu-kon megdöbbenés látszott. A férfi végigment a szószékig, ahol aztán levette a kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédiká-torunk… ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem.

A prédikátor elővette a Bibliáját és így szólt:: „Testvéreim, azt hiszem, nem kell mon-danom, hogy miről fogok ma prédikálni." Az-tán elkezdett énekelni egy éneket:

„Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette,

ha tudok egy bátorító szót, ami bizakodóvá tette,

ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja hely-telen,

akkor már nem hiábavaló az életem."

Vajon az én életem hiábavaló?N. N.

A prédikátor

HISSZÜK-E?

Hisszük-e,hogy a megpróbáltatás Isten látogatása,s formáló, alakító kezeivé válhat?

Avagy félelmeink közt vívódunk?…Akkor a kőszikla nem tárja föl titkát,megkérgesednek a tüzek, aszályosak lesznek a barázdák,viharosak az ég ösvényei,örvényeket és ragadozókat rejteneka vizek mély öblei.

Bárcsak szíveinkig érnének Jézus szavai:„Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Mt 14,31)

Részletek Leleszi Balázs Károly: Szélvésztől hányt lelkek c. kötetéből.

Vetés és Aratás30

Nehezen érthetõ bib li ai helyek

Már nem egy bibliaolvasó csodálkozott azon, hogy az Úr

Jézus az árulóját, Júdást „barát”-jának szólította meg, amikor az jött,

hogy kiszolgáltassa ellenségeinek.Azon az estén, amikor elárulták az Úr Jézust,

Júdás „…egyenest Jézushoz menve így szólt: „Üd-vözlégy, Mester!” – és megcsókolta Qt. Jézus ezt mondta neki: „Barátom, hát ezért jöttél!” (Mt 26,49-50). De hát ez az ember nem az „ördög”, nem a „veszedelem fi a” volt? Ezt az Úr jól tudta, hiszen egyik alkalommal kijelentette: „Nem én választot-talak-e ki titeket, a tizenkettQt? Egy közületek még-is ördög” (Jn 6,70). Más helyen a kárhozat fi ának nevezi: „…és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fi a, hogy beteljesedjék az Írás (Jn 17,12). Akkor miért szólítja meg most a „barátom” szóval? Miért ez a barátságos megszólítás, amikor ez az ember a legundorítóbb b_nt készült elkövetni?

A probléma megoldásához segítségünkre lehet két megállapítás. Az elsQ az, hogy itt az Úr a „ba-rátom” kifejezésre egy másik görög szót használ, mint pl. a Jn 35-ben, amelyben az övéit kétszer is „philoi”-nak, „barátaim”-nak nevezi, amikor ezt mondja: „Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az Ura. Titeket azonban barátaim-nak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek” (Jn 15,14-15).

A „philos” szó tulajdonképpen melléknév, és annyit jelent: „szeretett, értékes, drága, odaadó, kedves”. Mint fQnév, azt jelenti: „barát, szeretett”. Amikor az Úr Jézus Lázárról azt mondja: „bará-tunk” (Jn 33,33); amikor Ábrahámot az Írás „Isten barátjának” nevezi (Jak 2,23); amikor János apostol harmadik levelének a végén „barátoktól” származó üdvözleteket küld a „barátai”-nak, mindannyiszor a „philos” szót olvassuk. Minden esetben olyan emberekrQl van szó, akiket szeretünk.

Júdást viszont nem a „philos”-szal szólítja meg az Úr, hanem csak a „hetarios” szóval. Ez a szó is „barát”-ot jelent, de a „cimbora, bajtárs, útitárs, társ, kísérQ” értelmében. Bizonyos értelemben Jú-

dás is kétségkívül az Úr kísérQje volt. Ily módon illik rá ez a szó.

Egy másik megállapítás azonban még jobban megvilágítja kérdésünket. A „hetairos” szó mind-össze még kétszer fordul elQ az Újszövetségben, mindkétszer Máté evangéliumában, és mindkét-szer megszólításként. És mindkét helyen Isten használja jelképesen: „Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? (20,13); és „Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzQi ruhád?” (22,12)

Valóban nem egyszer_ az anyanyelvünkön megfelelQ szót találni a görög „hetairos” szóra. Ha nem a Megváltó, vagy nem Isten mondta volna, ak-kor ezt mondhatnánk: „fi ú” vagy „társ”. Én a leg-helyesebbnek azt látom, ha „ember” szóval fordít-juk. „Ember, nem bánok veled igazságtalanul”, stb. Feltétlenül szabadulnunk kell attól az elképzelé-sünktQl, mintha itt valami baráti helyreigazításról volna szó. SQt ellenkezQleg: megsemmisítQ szavak hangzanak itt el. Minden ilyen „barátom” szóval kezdQdQ mondat olyan, mint az ostorcsapás, nem pedig baráti közeledés. Az elsQ példában a király határozottan visszautasítja az igazságtalan vádat, a másodikban pedig egyenesen bevezeti az ítéletet, amely az illetQt elnémítja.

Nyilvánvaló, hogy az Úr szava: „Barátom, miért jöttél?” (Károli ford.), szintén ilyen súlyos, ítéletes jelleg_. A „barátom” semmiképpen nem jelent valami barátságos kapcsolatot, mint a mi szóhasználatunkban. Soha egyetlen más tanítvá-nyát nem szólította meg „hetairos” szóval az Úr Jézus. És jellemzQ, sQt megrendítQ, hogy mind a három elQfordulásában a szó elutasító kijelentést vezet be. Persze nem maga a szó, hanem az egész mondat, amelyben használatos. Hogy mégis „ba-rátom”-nak fordítjuk, azt igazolja a zsoltáros is: „Nem az ellenség gyaláz engem, azt elszenvedném. Nem gy_lölQm hatalmaskodik rajtam, elQle elrej-tQzném. Hanem te, magamfajta ember, bizalmas jó barátom, akivel meghitt barátságban voltam; az Isten házába együtt jártunk a gyülekezet körében” (Zsolt 55,13-15).

Ch. B.

31

2006. évi 3. szám

A szeretettel együtt jár a szenvedés, és ezt Roland See-gernek már gyermekkorától meg kellett tapasztalnia. Nem akart sem szeretni, sem szeretetet kapni, érzéketlen-ségben élte életét. Barátnője felismeri ezt a hidegséget, és szakít vele. Rolandnak – mint Nietzsche tanítványának – az élete teljes kudarcba vezetett, mígnem fenntartás nélkül átadta magát az Úr Jézusnak.

Heinz BöhmAki bűnösnektaláltatika Földön...139 oldal (12x18 cm)

Wilhelm Busch neve sokak előtt ismert. Ebben a köny-vében az elbeszélések kizárólagos háttere a szerző személyes tapasztalata, illetve a különböző alkalmakon elmondott beszédei. Busch könyvének központi üzenete, hogy ennek a vergődő világnak minden kérdésére egyetlen válasz létezik: Jézus Krisztus!

Wilhelm BuschVariációk egy

témára212 oldal (14x19,5 cm)

Júdás levele a Biblia egyik legkisebb könyve, tartalma mégis rendkívüli jelentőségű és igen nagy fontosságú. A levél egy nagy történeti időszakot foglal magába. Többek között behatol a tévtanítók világába, akik tagadták az Úr eljövetelét, és utal a végidők romlására is.

H. L. HeijkoopJúdás levelénekmagyarázata115 oldal (14x20 cm)

Agnes Scott Kent Ráhel

390 oldal (34x39,5 cm)

Dr. F. A. Tatford: Ezékiel könyvének magyarázataJohn Piper: Jézus Krisztus szenvedése... C. H. Spurgeon: Ígéret szerint (Isten ígéretei)G. R. Brinke: Nóé – Krisztus hét szava a keresztenT. Austin-Sparks: Mi az ember?

O. Schaude: Pedagógiai felfedezések a BibliábanR. Junker: Hogyan kapta csíkjait a zebra? D. Boddenberg: Kérdéseim, Isten válaszaI. Thomas: Krisztus megtartó életeEckart zur Nieden: Védjük meg a malmot!

Gyermeksarok

MegfejtésPRESBITER1. papság, 2. prófétát, 3. Pergamon, 4. palást, 5. pusztában, 6. Potifár, 7. pecsétet, 8. perzsa, 9. Péter

Rahel Mendelssohnt és Max Kalinskyt jól ismerik a New York-i zsidó közös-ségben. Házasságuk azonban nem mondható felhőtlenül boldognak. Maxot édesanyja annyira leköti, hogy felesége magára marad. Nehéz helyzetében egy idős házaspár áll Ráhel mellé. Náluk ismerkedik meg egy misszionáriussal, aki bizonyságot tesz neki Jézus Krisztusról. Ráhel megtér, ezért üldözik, szenved, de ezek a szenvedések vezetik el a teljes önátadásra.

A kiadó a teljes könyvárjegyzékét kérésre díjtalanul elküldi.

ˆ

Nyugati olvasóink folyóiratunkat és könyveinket missziónkképviseletének németországi címérõl rendelhetik meg:

Alexander Seidel, Augustenstr. 2. D-70794 FilderstadtE-mail: Alexander.Seidel@msoe.org Tel.: 0049-7158-98 28 24

Mission für Süd-Ost-Europa

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azterre a címre küldik el:Mission für Süd-Ost-Europa, Ungarische Arbeit;Konto-Nr. 41 57 58, BLZ 520 604 00, Bank: EKK Stuttgart

Az -ban élõ olvasóink adományukat az adóból levonhatják (income taxdeductible), ha azt az ottani képviseleteink címére – akár csekkben – elküldik:Hungarian Christian Literature Worldwide Inc.P. O. Box 606, Brunswick, OH 44212

élõ olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájárautalhatják át:Banc Post, Cluj-Napoca, Nr. RO 21 BPOS 13003086829 ROL 01

olvasóink adományukat a Misijná spolocnost’ evanjelia JeKiša Kristarészére a következõ számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200

USA

Romániában

Szlovákiai

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó, H-1066 Budapest, Ó utca 16.Telefon: 06-1/311-5860; Fax: 06-1/275-0197E-mail: rendeles@vetesesaratas.huBankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank, 11706016-20800204

Szerkesztõség: Vetés és Aratás, H-3301 Eger, Postafiók 648.Telefon/fax: 06-36/418-510E-mail: v3218@t-online.hu; Internet: www.vetesesaratas.hu

A „Vetés és Aratás” folyóirat díjmentes, aki a kiadását támogatni kívánja,

adományát a fenti magyarországi, vagy külföldön az alábbi számlákra küldheti.

etelkab@optusnet.com.au

Folyóiratunk jövõje bizonytalan, miután támogatónk – anyagi

nehézségei miatt – továbbra nem vállalja a nyomtatási költségeket.Lapunk jövõje attól függ, hogy olvasóink vállalják-e a nyomtatási

és postázási költségeket. Egy szám elõállítási és postázási ára

Magyarországon kb. 100-150 Ft; Nyugat-Európában, USA-ban

0,5-1,5 € példányonként (megrendelt példányszámtól függõen).

Folyóiratunk jövõje bizonytalan, miután támogatónk – anyagi

nehézségei miatt – továbbra nem vállalja a nyomtatási költségeket.Lapunk jövõje attól függ, hogy olvasóink vállalják-e a nyomtatási

és postázási költségeket. Egy szám elõállítási és postázási ára

Magyarországon kb. 100-150 Ft; Nyugat-Európában, USA-ban

0,5-1,5 € példányonként (megrendelt példányszámtól függõen).