vetés és aratásEVANGÉLIUMIFOLYÓIRAT

55. ÉVFOLYAM3. SZÁM

„A reménységben örvendezzetek, A nyomorúságbAn legyetek kitArtók,

Az imádkozásbAn állhAtAtosAk.”(rómA 12,12)

2017

/3

Az ÚtSzívszaggatóan vad vihar nem jelzi: Jézus jön hamar. Júdea bércén csendesen, baktatva jár békés szamár, s távol felködlik Betlehem.

Az emberszív, a néma föld bezárul, éjszín leplet ölt. Csak halkan kérődző tehén ad helyt neki, s lehelgeti a jászol szalma fekhelyén.

Díszes heroldok, harsonák nem üdvözlik az Ég Fiát. De hömpölygő a fény-folyó: a menny hasad,s angyalhadak harsogják: „Gloria Deo!”

Garasos gondok Józsefe – vagyona nincs, és híre se’ – lám ékes vendéget fogad: a kisdedet tiszteli meg, s hoz tömjént, mirhát, aranyat.

Míg Simeon, próféta szó, s Anna, az agg, a vén anyó szólja a hírt, az istenit: kaján ebek, Heródesek már az öldöklő kést fenik.

Hol Egyiptomba menekül, hol felé gyilkos kő repül, de – ámulat! – sosem talál, mert várja Őt, a Szenvedőt a bűnösért vállalt halál.

Az ármány mind nyomába’ jár – a Szanhedrin épp jelre vár –, s Ő gyógyít, oktat, megy tovább… Csak oda tart, s eléri majd az út végén a Golgotát.

Iványiné Sinka MagdolnaVetés és Aratás2

A tartalombólA tartalomból

A kereszt zászlaja alatt ......................................4

Fák a szikla peremén........................................6

Nem tudtam imádkozni ..................................7

Kicsoda Jézus, aki a Krisztus?........................8

Beszélgetés Istennel ...................................... 10

Egy rövid imádság .......................................... 13

Közös öröm és felüdülés ............................. 14

Válságban .......................................................... 15

Meghallottam sóhajtozását .......................... 17

Gyermekoldalak .............................................. 18

Ne haragudj naplemente után! ................. 21

Történetek a Spurgeon család életéből .. 22

Ez az a nap ........................................................ 24

Gyakran feltett kérdések ............................. 26

Szemfüles oldala ............................................. 28

Új reformáció .................................................. 30

Könyvajánló ..................................................... 31

A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem

küldünk vissza.

Vetés és Aratás2017/3

(55. évfolyam 3. szám)

Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.)

az Evangéliumi Kiadó gondozásában.

Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23.

Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu

Felelős szerkesztő: Soproni János

Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16.

Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió

HU ISSN 1586-5401

Most már (vagy még) megfordulhat a kocka: Az életünk Jézussal van beoltva. És száll a hír sasszárnyakon tova: Immánuel, velünk az Isten!

Malomkövek közt őrlődsz szüntelen? Látod, nem lett Ő mégsem hűtelen, Mert visszhangzik az ég, a föld s a szív: Immánuel, velünk az Isten!

Hajnal hasad a jajjal teli éjben, S egy csillag ízzik bűnoldó fehéren. Betűzd fényénél a nagy, drága szót: Immánuel, velünk az Isten!

Szabad hát sírni, s úgy örülni most már? Igen! Szabad! Mert elkészült az oltár, S a Bárány rajta: érted, mit jelent? Immánuel, velünk az Isten!

A holtponton hát túl vagy, drága testvér, De most tovább ujjongva mégse menjél, Hanem imádkozz, s hálásan rebegd: Immánuel, velünk az Isten!

S ha elhangzott az egysoros imádság, Parancsként hangzik – s hidd el, ez kiváltság: „Menj ésteremts e szóval életet: Immánuel, velünk az Isten!

Ürögdi Ferenc

Ha egy hajó várakozó helyen áll a vízen, akkor kiveti a horgonyt, ami szilárdan beéke-lődik az alapba, és erősen megtartja a hajót azon a helyen.

Mi is, mint keresztyének várakozó helyen tartózkodunk. Ezért ne földi céljaink legyenek a szemünk előtt, hanem a menny dicsősége, a jövő reménysége. „Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé…” (Zsid 6,19)

A mi „horgonyunk” – az a tény, hogy lelkünk az örök cél előtt biztonságban áll, – nem vas horoglánccal van összekötve, hanem Isten Igéjé-vel, és ezáltal az Úr Jézussal. A „horgony”, mint olyan, számunkra láthatatlan, mégis a mennybe van rögzítve. Hit által Krisztussal, mintegy lánccal, a dicsőségbe vagyunk beillesztve. Ez a kapcsolat átfogja az egyész térséget a Föld és a menny, az idő és az örökkévalóság között. És ha „életünk hajója” még az idő viharainak ki is van téve, lelkünk horgonya odaátra van rögzítve. Mert mi tudhatjuk, hogy nála leszünk, amikor eljön az idő.

„Mennyei elhívás részesei…” vagyunk (Zsid 3,1), amely azt jelenti, hogy az Úr Jézussal vagyunk egybekötve. Ő a mi előfutárunk, Őt fogjuk követni. Mennyei elhívásunk már most érvényes, és hamarosan viszontlátjuk egymást a szentélyben. Milyen igazi örömet adó, biztos reménységünk ez nekünk!

32017. évi 3. szám

„Az istenfélõ tüzbe kerülhet, de nem ég meg.

Reményét elöntheti az ár, de nem fullad meg.

Reménye biztos horgonyba kapaszkodik, mert a horgony olyan alapot talált,

ami őt is tarja.”C. H. Spurgeon

Kedves Olvasó!Kedves Olvasó!

1914július 20-án hunyt el Johannes Urban, aki mindössze 43 évet élt. Ő a misszió

(MSOE) megalakulásának (1903, Breslau) kezdeti éveiben munkatársként tevékenykedett.

Jézus Krisztus egy súlyos betegséget engedett meg neki, amely a gyógyulásáért folytatott sok imádság ellenére is megmaradt. Isten azonban ezekben a szenvedésekben egy barátot ajándéko-zott neki Jézus személyében, aki mind őt, mind családját megerősítette, sőt missziós munkáját is megáldotta.

1914 júniusában nagy fájdalmak közepette, be-tegen utazott utolsó missziós útjára Romániába. Röviddel az 1. világháború kitörése előtt naponta 3 összejövetelt tartott, és beszélgetéseket vezetett. Mindennap írt levelet a feleségének, aki azokban a napokban várta 5. gyermeküket. Amikor már mindenki örült hazatérésének a missziós házban, hirtelen jött egy távirat: „Súlyos betegen fekszem itt.” Az orvos közölte vele, már csak napjai vannak hátra. Halálos ágyán megírta végakaratát felesé-ge, gyermekei és a misszió számára. A legutóbbi missziós konferencián Johannes Urban ebben leírt gondolatai jutottak eszembe. A konferencia témája a reformáció öt „sola”-ja volt. Ezt a témát lehet teológiailag elemezni, egyháztörténetileg megvizsgálni.

Azonban a missziót tekintve más csengése van. J. Urban szavai a politika viharai között, és ahogyan áldott szolgálata közben az Úr Jézus hazahívta, nyomatékot adnak ezeknek a jeligék-nek: Egyedül a Szentírás! Egyedül a hit! Egyedül Krisztus! Egyedül kegyelemből! Egyedül Istené a dicsőség!

„Szeretteim számára ez az én végakaratom: Mindvégig arra törekedjetek, hogy mind Isten, mind emberek előtt a legkisebbek és legalázatosabbak legyetek, minden dicsőséget a legnagyobb és legdi-csőségesebb Királynak adjatok! Tudom, hogy egy szegény, elveszett bűnös vagyok, de Isten üdvözítő kegyelme által beléphetek majd a dicsőségbe.

A misszió egészének a kereszt zászlaja alatt kell felsorakoznia, hogy az emberek Jézust lássák, Őt szolgálják! Szolgálatok, az evangélium hirdetése, ta-nítások, mind az Ő dicsőségére legyenek, mert akkor

minden gyengeség ellenére áldás nyugszik azokon. Csak Jézust szeressétek! Nincs annál szebb, mint Őt szolgálni. Ő megőrzi életünket a borzalmas bűnöktől, az eltévelyedéstől, a hibáktól, a tévtanításoktól, min-den hitetlenségtől, mely az utolsó napokban különbö-ző formákban lép föl. Isten beszédének tartsátok az egész Bibliát, Mózes 1. könyvétől a Jelenések könyve végéig, és ahhoz tartsátok magatokat! Van egy örök igazság, Isten Igéje, mely magasan kiemelkedik minden hullámzás, vélemények és az úgynevezett tudomány felett.

Mindig azt tartsuk szem előtt, hogy Isten akarata menjen végbe, semmit se magunktól cselekedjünk! Üdvözítőnknél mindig vigaszt nyerünk, és mindazt, amire szükségünk van.

Vegyetek az Ő teljességéből kegyelmet, kegye-lemre!”

Ez a Jézus Krisztusra való összpontosítás, szilárd bizalom Isten Igéjében legyen és maradjon munkánk célja a Dél-Kelet Európai Missziónál is! Forrongó időket élünk ma a világban, de a kereszténységben is. Hitünkkel milyen változást idézünk elő a világban?

Hit az üldözések közepette is Oroszországban és más közép-ázsiai országban nagy nyomás nehe-zedik hittestvéreinkre, akik hűségesek szeretnének maradni hitükhöz. Ezen országok törvényei tiltják a missziós munkát. A titkosszolgálat munkatársai „beszélgetésre” hívják a misszionáriusokat. Mégis inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint embereknek! Ez év júliusában újabb tárgyalási eljárás indult egy munkatársunk ellen Tschitában, Szibériában.

Amikor a konferencián együtt voltam ezzel a családdal, munkatársunk gyermekeit látva, azt kérdeztem magamtól: „Mit jelent ezeknek a gyer-mekeknek, ha édesapjukat azzal vádolják a bíróság előtt, hogy Bibliákat terjeszt? Mit jelent számukra az, hogy óva intik az embereket az evangéliumi keresztyénektől?”

Ha valaki nem Isten beszédén, az evangélium szilárd talaján áll, azt elfújják a fennálló vagy jövendő viharok mind keleten, mind nyugaton. Imádkozzunk jelenlegi munkatársainkért Ke-let-Európában, kiknek tanulniuk kell, hogyan

A kereszt zászlaja alatt

Vetés és Aratás4

Együtt olyan mozgalom részesei szeretnénk lenni, amilyen az 100 évvel ezelőtt is volt, a megfeszített üzenetét hűségesen vallva magunkénak. Az 1914-ben elhangzott szavak ma is aktuálisak:

„A misszió egészének a kereszt zászlaja alatt kell felsorakoznia, hogy az emberek Jézust lássák, és Őt szolgálják! Szolgálat, az evangélium hirdetése, tanítások, mind az Ő dicsőségére legyenek, mert akkor minden gyengeség ellenére áldás nyugszik azokon.”

Egyedül Istené a dicsőség!Friedemann Wunderlich, misszióvezető

(MSOE magazin, 2017/júl.-aug.)

legyenek hűségesek Jézus Krisztushoz, ahogy a korábbi generációknak is kellett, akiket ezért a bizonyságukért küldtek büntetőtáborokba, ahol sokan életüket is vesztették.

Hit a csábítások közepetteNyugaton nemcsak fenyegetve vannak a

reformáció alapkövei, hanem sok helyen (temp-lomokban, keresztény közösségekben) már régóta elhagyták azokat. Emberi nézetek és szükségek határozzák meg manapság sok helyen, hogyan kell a Bibliát érteni, az isteni kinyilatkoztatást is felül-írva. De nemcsak mellőzik a Bibliát, hanem olyan helyzetre törekednek, ami nem illeti meg őket.

Megkísérelnek hidakat építeni ellentétes keresztény nézetek között, amelyek leomlanak, hiszen nem létezik híd igazság és hazugság között. Isten maga határozta meg a Szentírásban, hogy mi a jó, és mi a rossz.

Hol áll ma a középpontban egyszerűen Jézus Krisztus és az Ő munkája, amikor hirdetjük Isten beszédét? Mindaz, aki hit által megismeri Jézus Krisztust, valóságos segítséget, vigasztalást és megmentést él át. A keresztyéneknek is szüksé-gük van a megfeszített Jézus Krisztusról szóló üzenetre.

Ez az üzenet és ez a hit választ szét és köt össze embereket. Tehát ebben az értelemben nem beszélhetünk felekezetközi hitről, hanem egyedül csak Jézus Krisztus elvégzett munkájában való hitről. Egy hit, mely embereket kisebbé tesz, Istent pedig dicsőíti.

Isten nem szorul támogatásraBízunk Isten beszédében, amelynek hatalma

van arra, hogy bármely nemzetben embereket változtasson meg. A Biblia minden kijelentését vallanunk és hirdetnünk kell! Isten nem szorul támogatásra a misszió munkájában!

Amit Isten nem akar megtenni, azt mi sem tehetjük meg. Isten beszéde bír azzal az erővel – függetlenül a módszereinktől –, hogy az emberek megtérjenek, és a Megváltóra bízzák az életüket. Ilyen egyszerűen működik a hit és a misszió is.

Jézust dicsőíteniIgen, a misszióban egy sereg olyan munkatárs

van, akik maguktól semmit sem tehetnek. Olyan munkában állunk, amely Isten kegyelmétől függ.

52017. évi 3. szám

VirradatLatin nyelvbe, tilalomba zártan hevert az Írás olvasatlanul. …a wittenbergi vártemplom falára októberi éj sötétje borul. Nyugtalanul alszik lenn a város, hűlő kéményekben gubbaszt a gond. Hangtalanul kondul a harang, ütése most egy emberszívben kong: elszánt léptek riasztják a csendet, szögek koppannak kalapács alatt, árkuspapír fehérlik az ajtón, s mire fölkel a Nap, a könyv-veretről lepattan a csat!

Lukátsi Vilma

Fák a szikla peremén„… Higgyetek Istenetekben, az Úrban, és megma-radtok!...” (2Krónika 20,20)

A magas hegyeken való barangolás közben az emberek általában megcsodálják a kopár sziklákon, mély szakadék peremén ég felé nyúló, magányos fákat. Mint emlékművek állnak ezeken a helyeken, egyedül, legyőzhetetlen életerővel a zord vadon szélén.

Pedig kevés termőföl és talajvíz áll rendel-kezésükre, gyökereik mégis belekapaszkodnak a meztelen sziklákba, és befurakodnak keskeny réseikbe. Minden esőcseppet megragadnak, és minden harmatot hasznosítanak.

Isten Igéjében gyakran találkozunk azzal a ki-fejezéssel, hogy Isten kőszikla. Így szabad nekünk az előbb említett fákat olyan emberekhez hason-lítani, akik szilárdan hisznek Istenben. Életüket gyakran vihar fenyegetheti, és ők ilyenkor még erősebben megkapaszkodnak Istenben. Nem tudnak, és nem is akarnak eltávolodni, egyedüli segítségük Őtőle van.

„Ezek a fák” a helyüket nem önmaguk vá-lasztották ki. Egyszer, mint apró magvak, oda-kerültek a perem szélére, és ott alapozódott meg az életük. Döntő Isten gyermekei részére, hogy nehéz időkben is, mikor gondok, bajok veszik kö-rül őket, bizodalmuk szilárd maradjon Istenben. Ekkor Isten is megerősíti őket, így lesz életük Őt dicsőítő, és jó bizonyság embertársaik felé.

D. W.

A mi teendőnk(Részletek)

...

Nem mi vagyunk a világ megmentői, hanem egye-dül Jézus Krisztus. Ő szabadít meg bűntől, haláltól, és megtanít arra, hogy minden tanítvány alkalmatlan mindaddig a követésre, amíg Ő nem veszi áldott kezébe az életét, és meg nem tölti égi erővel és tűzzel (Csel 1,6-8).

Minden hatalom az Ő kezében van. Így eredménye-ink is tőle függnek. Nem eredményeinket kérdezik majd tőlünk az ítélet napján, hanem azt, hogy enge-delmesek voltunk-e neki.

…Vida Sándor

Leplezetlenül(Zsid 4,13)

Benned összpontosul minden cselekvésem, hajnal hasadtával a felébredésem. Lelkem csendessége csak Tebenned nyugszik, pedig körülöttem csatazaj hallatszik. Mit nekem körülmény, ha Te elrejtettél, honnan ki nem ragad semmilyen ellenszél! A nyugalom csendje, a csend nyugodalma: Beléd rejtőzésem erős bizodalma. A világi helyett Te csak a jót adod, mert minden időben javamat akarod. A Te akaratod csak tiszta, csak nemes, de mert igazságos, nem mindig kellemes. Lelkem vágyódása isteni személyed, kézen fogva járni mindenhova Véled. Ahova Te vezetsz, oda igyekezni, bűntől szabadulva, semmit sem leplezni. Vállallni a harcot, ott lenni Tebenned, mindenben meglátni valódi lényedet. Gyümölcsöt teremni Tebenned, Teneked, szerény alázattal tükrözni fényedet.

Zsejki Irén

KijelöltedTerheinket cipelni könnyebb fáradtan is, fölnézve Rád. Köszönjük, hogy rég kijelölted helyünket, Atyánk, itt s odaát.

Füle Lajos

2017. évi 3. szám 7

„…maga a Szellem esedezik értünk kimondha-tatlan fohászkodásokkal.” (Róm 8,26)

2015 novemberében megtudtam, hogy szívműtétre van szükségem. Természetesen meg-döbbenve és kissé remegve, nem szabadulhattam a halál gondolatától. Vannak dolgok, amelyeket most rendbe kell hoznom?

Vannak haladéktalan pénzügyi elintézendők, amelyekre szükség van a családom ellátására?

És mi a helyzet azzal a munkával, amely nem várhat, kinek adjam át? Ideje volt imádkozni és cselekedni.

Ideje lett volna, de nem tehettem semmit! A testem kimerült, és az elmém oly fáradt volt, hogy még a legegyszerűbb feladatok is erőn felülinek tűntek. Talán a legmeglepőbb, hogy amikor imádkozni kezdtem, a gondolataim rossz irányba sodródtak, így még Istent sem kérhettem meg arra, hogy a családommal több időt tölthessek! A szívproblémám által okozott léghiány miatt sokszor elaludtam. Bonyolult helyzet volt. Nem tudtam dolgozni sem.

Mégis az imádkozási képesség hiánya zavart legjobban. De minden más emberi szükséglethez hasonlóan, a Teremtő tudta, hogy ez történik velem. Végül az jutott eszembe, hogy Isten két megoldást ígért az Ő Igéjében az ilyen esetekre: a Szent Szellem imája értünk, amikor nem tudunk imádkozni (Róm 8,26), és mások imája helyettünk (Jak 5,16; Gal 6,2).

Milyen vigasztaló volt tudni, hogy a Szent Szel-lem feltárta gondjaimat az Atya előtt! A családom és a barátaim megkérdezték tőlem, hogy miért imádkozzanak. A válaszom az volt:

„Amit Isten imaként meghallgat.” Milyen aján-dék volt hallani a barátaimtól és a családomtól, amint értem imádkoztak!

Mekkora ajándék a bizonytalanság idején, ha arra emlékeztetnek, hogy Isten hallja szívünk fohá-szait akkor is, mikor azt gondoljuk, hogy képtelenek vagyunk Őt megszólítani. Isten soha nem hagyja gyermekeit válasz nélkül.

Bárki, aki már járt idegen országban, megta-pasztalta a jó tolmácsolás fontosságát.

Aki ismeri azt a nyelvet, ahova látogatóba ment, tudja azt, hogyan kell kiválasztani a megfe-lelő szót a világos kommunikációhoz.

Voltál-e valaha olyan zavaros helyzetben, hogy nem tudtad a megfelelő szavakat használni, amikor imádkoztál?

Bizalmatlanságunk és bűnös hajlamaink miatt néha küszködhetünk az imával. De a Szent Szellem a közvetítőnk. Aggodalmainkkal együtt sóhajtozik, amikor imáinkat Isten akaratával összhangba hozza. Vigaszt jelent, hogy ismeri korlátainkat és gyengeségeinket, és kéréseinket akaratával meg-egyezve közvetíti Istenhez.

Hogyan érted meg a Szent Szellem közbenjárá-sát, amikor nehéz számodra az imádkozás?

R. Kilgore; D. Fisher

Nem tudtam imádkozni

IMÁDSÁG

Uram, ó, add, ne legyek más,

mint egy szelíd simogatás.

Sóhajtás, ha fáj valami,

tudják sokan meghallani.

A csend legyek, amely zenél,

s a végtelen békéből él.

Szirom legyek, lenge illat,

melytől szépül a pillanat.

Uram, ó, add, hogy az legyek,

amit várnak: a szeretet.

A vér legyek, mely fellobog,

ha ütik a gyengét, rabot.

A szó legyek, mely felsikolt:

„Átkozott, aki lelket olt!”

Legyek a vád s a gyötrelem

a gyilkoson, az emberen.

Uram, ó, add, ez egyet add,

a víz legyek, mi enyhet ad.

Kenyér, amely örökké kell,

s nem kérkedik lételével.

Öröm legyek, határtalan,

csorduljon a szívem, szavam.

Áldás legyek haló szájon,

hogy a vétek már megálljon.

Horváth Loránd

Kicsoda Jézus, aki a Krisztus?

Az evangéliumi hit középpontjában egy név áll, amely körül forog minden, ez a név: Jézus.

Pál apostol erről így tesz vallomást: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint csak megfeszítettről” (1Kor 2,2). Mit jelent Jézus az én számomra? Mit jelent a te számodra? Mit nyertünk Őbenne?

Jézus Krisztus: Isten szava hozzánk

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). Ezt az Igét küldte el hozzánk Isten: „Az Ige testté lett, közöttünk la-kott…” (Jn 1,14) Isten tehát Jézus Krisztus által szólt az emberekhez, és szól ma is. Szól hozzám, szól hozzád. A kérdés, meg akarod-e hallani, vagy valahol máshol keresed Isten hangját? Jézus Krisztus Istennek végső, mondhatnám utolsó szava hozzánk!

Isten korábban is tudtul adta az Ő akaratát, kimondta ígéreteit. Szólt a törvény által, szólt barátsággal, szólt csalogatóan, szólt keményen, szólt félelmetes ítéletek által, majd leírhatatlan türelemmel, irgalommal és kegyelemmel. Sokszor szólt a próféták által, az utolsó napokban pedig az Ő Fia által.

Isten az Ő Igéjében mindent elmondott, tehát nincs szükség többé újabb kinyilatkoztatásra. Kije-lentései le vannak zárva. És ha valaki további isteni kijelentésekre vár, az hiába vár, hiába keres és kutat valami új után, különleges Igékre, a modern idők-höz igazodó beszédre. Sajnálni való az az ember, aki problémáinak megoldását máshonnan várja, és elmegy amellett, akit Isten egyszer és mindenkorra megoldásként adott, Jézus Krisztus mellett!

Felvetődik a kérdés, hogy Isten utolsó kijelenté-sével érvénytelenítette-e mindazt, amit az atyáknak mondott a próféták által?

Érvénytelenítette volna az Ószövetséget az Újszövetséggel? Nem. Mert Isten az Ószövetség atyáihoz is Fia által szólt, mert a Fiú öröktől fogva

az Atyánál volt. És az Atya elküldte Fiát a földre, hogy mindazt, amit már előzőleg mondott, még egyszer és utoljára megerősítse, megpecsételje a testben megjelent Fiúban.

Jézus Krisztus, Isten Fia

Mint Fiúnak, különleges helye, megkülön-böztetett helyzete van. „De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát…” (Gal 4,4) A döntés a Fián keresztül történt:

„Utoljára pedig a Fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: a Fiamat meg fogják becsülni” (Mt 21,37). De nem becsülték meg, és ma sem becsülik. Mi történik, ha valaki csak úgy elmegy mellette, mi történik azzal aki megveti Őt? Mi lesz veled, ha nem hallgatsz rá? Ő Isten szava hozzád, mégpedig ma, igen, ma!

Ő a Teremtő

Isten Őáltala teremtette a világot. Öröktől fogva az Atyánál volt a dicsőségben, és az Atya semmit sem tett a Fiú nélkül. „Mert benne teremte-tett minden a mennyen és a Földön… minden általa és reá nézve teremtetett. Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol 1,16-17). Az emberek beszélnek egy teremtőről, úgy általában, a saját el-képzelésük szerint. De az igazi, örökkévaló Terem-tőt csak Jézusban ismerhetjük és láthatjuk meg.

Ő mindennek örököse

Isten az Ő Fiát tette örökösévé. Az egész világ az Ő örökrésze. És mi is mint Isten gyermekei az Ő öröksége, az Ő tulajdona vagyunk, hozzá tarto-zunk. Igen, az Ő öröksége és tulajdonai vagyunk, akiket a Golgota keresztjén kiontott vérével szerzett meg magának.

De nemcsak öröksége, hanem örökösök is vagyunk, az Ő örököstársai. Ővele együtt örököl-tünk mi is, mert Ő a mi üdvösségünk, és Ővele együtt leszünk az örökkévaló otthonban, amelyet elkészített nekünk. Mert minden hatalom neki adatott mennyen és földön, Ő az élet Ura, és Úr a halál felett. Egyedül Ő az, aki megeleveníthet, aki a kárhozat ítéletéből megmenthet. Mint az övéi, hatalmas kezében elrejtve tudhatjuk magunkat akár élve, akár halva, benne elrejtve térben, időben és örökre.

Kicsoda Jézus, aki a Krisztus?Kicsoda Jézus, aki a Krisztus?

Vetés és Aratás8

Ő Isten dicsőségének a fénye

„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényé-nek képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől meg-tisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid 1,3). Isten dicsősége el van rejtve az emberek elől. Ezt a dicsőséget senki nem volna képes elhordozni. A bűnös ember bizony meghal Isten dicsőségének láttán (2Móz 33,18-20).

De Isten az Ő dicsőségét csodálatos módon nyilvánította ki az Ő Fiában, hogy az embernek ne kelljen meghalnia fényének, dicsőségének láttán. Ezt a dicsőséget a Megfeszítettben tette láthatóvá, annak szenvedése, halála, irgalma által, amely a keresztről ragyog immár 2000 év óta (2Móz 34,6-7). Az Ő dicsőségének fénye már nem öl, hanem megelevenít a Jézus Krisztusban kinyilvánított szeretete és irgalma által.

Ő Isten lényének képmása

A vallások és különböző világnézetek keresnek, kutatnak Isten után. Hol van Isten? Hol találha-tom meg? Hogyan képzeljem el? Az ember készít magának egy istenképet fából, kőből, ezüstből, aranyból, saját szíve és álmai szerint. De az ilyen vallások és világnézetek istene végül is maga az ember. Istent egyedül Jézus Krisztusban lehet megtalálni: „… Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát? Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? ... ” (Jn 14,9-10)

Bár Isten végtelen messze tűnik térben és időben, de Krisztus Jézusban közel jött hozzánk. Istent nem lehet csak úgy megfogni, vagy emberi értelemmel értelmezni, de Jézusban engedte, hogy megtaláljuk.

Ismered-e Istent? Vágyakozol utána? Szeret-néd megismerni igazán? Akkor fordulj Jézus Krisz-tushoz, mert Istent csak egyedül Őbenne láthatod, tapasztalhatod meg. Minden más elképzelés téves és hazug (2Móz 20,4).

Ő Mindennek a hordozója

„… aki hatalmas szavával hordozza a minden-séget…” (Zsid 1,3) Ő hordozza és tartja kezében az egész világot, benne minket is. Ha kegyelmes és hatalmas karját visszavonná, rommá válna

az egész világ. Ha tekintetét csak egy kicsit is elfordítaná, megrendülne ez a világmindenség. Egyedül Megváltónk hűségének, kegyelmének és hosszútűrésének köszönhető, hogy még mindig áll. Isten Jézus Krisztusban ma még gyakorolja a kegyelmét.

Ma még hordozza ezt a világot, és benne minket is, de vajon meddig? „Ma ha az Ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket…!” (Zsid 3,15)

Ő az, aki bűneinktől megtisztított A kegyelem legnagyobb csodája, hogy a világ Teremtője, az em-bert – minden bűne és hálátlansága ellenére – nem engedi ki a kezéből, sőt az ellene lázadó emberért adta drága vérét. Az áldozat tökéletes volt, az áldozathozatal megtörtént, a váltság elvégeztetett, csak az ember hite az, ami hiányzik. Megmentve csak akkor vagy, ha teljes szívvel hiszed, hogy Jé-zus Krisztus érted ontotta vérét, amely megtisztít minden bűntől.

Ő az, aki a mennyei Felség jobbjára ült És ki taszíthatná le onnan? Ki vitathatja jogos uralmát? Ki vehetne el valamit is hatalmából? Ki tudná Őt bármivel is befolyásolni? Ki tudna bármit is jobban tenni?

Kinek van olyan bölcsessége, ereje, fénye, di-csősége, mint neki? És ki tudna bennünket, övéit, a kezéből kiszakítani? „Ki vádolná Isten választottait? … Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegy-ver? … Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem agasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem vá-laszthat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8,33-39).

Valaki így fogalmazta ezt meg:

„Ha perel engem a vádoló, Krisztus az, aki képvisel, ha meg akar kísérteni, Krisztus az, aki imádkozik értem, mert Ő az én közbenjáróm és kezesem, Ő az én bizodalmam, Ő az én Megvál-tóm, az én Istenem.”

Jochums

92017. évi 3. szám

Mi az imádság? Lássunk néhány elterjedt –de téves – nézetet!

* Vannak, akik pusztán lélektani cselekedetnek tekintik. Néhány egészségügyi intézetben megfi-gyelték, hogy az imádkozás pozitívan hat halálos betegek érzelmi állapotára. Bizonyos betegségeket enyhít, és meggyorsítja a gyógyulási folyamatot, vagyis pszichoszomatikus hatást gyakorol a testre.

* Mások szerint az imádkozás érzelmi mankó. Azt mondják: „Ha valaki úgy gondolja, hogy ez segít, ám tegye.”

* Vannak, akik a babonához sorolják. Ők vajmi keveset tudnak a Biblia Istenéről. Számukra az imádkozás olyan, mint a varázslás – működése ugyanaz, hangozzék el akár kuruzsló, akár pap vagy vallási csaló szájából.

* Némelyek Istenhez beszélnek inkább, mintsem Istennel. Ők ugyanis csupán gépies megszokásból „mondják az imájukat”.

E vélemények egyike sem fogadja el intelligens módon az igaz Istennel való kommunikáció fogal-mát, amely mozgásba hozza az Ő hatalmát. Kép-viselőik nem úgy ismerik Istent, mint aki hall, be-avatkozik, cselekszik az imádság eredményeként.

A helyes megközelítés szerint az imádkozás közvetlen beszélgetés Istennel. A lélek Istenhez emelése (Zsolt 25,1), mély érzelmű felkiáltás (Zsolt 5,3; 18,7). Alapja az Ő Szentírásban közölt kije-lentése, amely szellemi előírásokkal szabályozza az odafordulást és a válaszadást. C. Thompson írja: „Az imádkozás magunk és mások tehetet-lenségének kiöntése a szerető Atya előtt, az Úr Jézus Krisztus nevében, aki ismer minket, megért, gondot visel és válaszol. Az imádság a szellem levegővétele és epekedése Isten után. Az imádság Isten akaratának a megragadása és nem a mienk ráerőltetése.”

Az imádság az a kulcs, amely megnyitja Isten kincsesházát. Nem arról van szó, hogy közöljük

Istennel a szükségeinket, mert Ő ismeri azokat, mielőtt kérnénk (Mt 6,8; Lk 12,30). Nem arról van szó, hogy megmásítsuk az Ő örök szándékát, hanem azokkal összhangban imádkozzunk. Ő úgy döntött, hogy imádságaink által „lép működésbe”, mint ahogy döntésének megfelelően, hitünk által munkálkodik. Az imádság tulajdonképpen az őszinte hit tevékenysége. Csodálatos eszköz, amely által elérhetjük Istent (Ézs 64,7). Néha hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az imádság csupán kérést jelent. De milyen beszélgetés vagy közösség az, ahol csak kérés hangzik el?

I. Az imádság fő nézőpontjai

1. Imádat„Menjetek be… udvaraiba dicsérettel!” – mondja

a Zsoltárok 100,4. Mi lehetne jobb módja Isten elé járulásunknak? A Zsoltárok könyvének jellemző kifejezése, a „dicsőség az Úrnak”. Jézus azt mond-ta a samáriai asszonynak, hogy Isten imádókat keres (Jn 4,23). Az imádás azzal kapcsolatos, hogy kicsoda Isten, és nem azzal, hogy mit tesz értünk, s ez a különbségtétel a legtöbb hívő előtt ismeretlen. Tartalma szerint Istennek adni inkább, mintsem Istentől kapni valamit (Zsolt 96,8; 34,4). Tanul-mányozd Isten jellemvonásait, hogy tartalommal teljék meg az imádatod!

2. HálaadásAmikor belépünk Isten jelenlétébe, a dicséret-

hez hálaadás párosul (Zsolt 100,4; 95,2). Az Úr számtalan áldása ellenére a megtéretlen világ a há-látlanság állapotában vesztegel (Róm 1,21). Jézus egyszer tíz leprást gyógyított meg, de közülük csak egy mondott köszönetet. Jézus megkérdezte: „Hol van a többi kilenc?” (Lk 17,17) Amikor az Úr elé járulunk, számba kell vennünk a kapott áldásokat, és „néven kell nevezni” azokat.

Vannak nehézségeink, de Isten azokat áldásul használja fel a mi javunkra (Róm 8,28), ezért mindenért hálát kell adnunk, mondja az Ige (1Tesz 5,18; Ef 5,20). A hálaadás további áldások előtt nyitja meg az utat.

3. BûnvallásA mi Istenünk szent, és bármi, ami beszennyezi

gondolatainkat vagy cselekedeteinket, akadálya a vele való közösségnek és imádságainknak is (Zsolt 66,18). Ezeket a bűnöket meg kell vallanunk, és

Vetés és Aratás10

Beszélgetés Istennel

112017. évi 3. szám

bocsánatot kapunk (Péld 28,13). Őszintén kell megállnunk Isten előtt. A zsoltáríró így esedezett: „Vizsgálj meg Istenem, ismerd meg szívemet!” (Zsolt 139,23) Tiszta szívre van szükségünk, hogy a Szenttel járhassunk. Minél közelebb vagyunk Istenhez, annál inkább felismerjük a bűnt (Ézs 6,5). Ha őszintén megvallod bűneidet és bukásaidat, fogadd el Isten bocsánatát (1Jn 1,9)!

4. KözbenjárásA másokkal való törődés és az a meggyőződés

hajt minket Istenhez, hogy az imádság megvál-toztat dolgokat. A közbenjárás „névjegyzékkel ellátott imádság”. Mózes nagy közbenjáró volt Istennél (4Móz 12,1-13; 2Móz 32,7-14). Maga a mi Urunk, Jézus naponta közbenjár értünk az Atyánál (Zsid 7,25). Az újszövetségi levelek tele vannak közbenjárással gyülekezetekért és egyénekért. A komoly közbenjáróknak imalistájuk van, amit rendszeresen az Úr elé visznek (vö. 2Tesz 1,3-5). Környezetünkben a megtéretlenek seregének, a betegeknek és a lelkileg szenvedőknek is szüksé-gük van az imádságunkra. Egyéb nagy szüksége-ket (pl. a világmisszióban munkálkodókat) is az Úr elé kell vinnünk (Mt 9,37-38).

5. KérésKéréseinkben napi szükségleteinket hozzuk

Isten elé (Mt 6,11), de gondolatainkat nem kötheti le az ezekért való aggódás (Mt 6,25- 34). A szellemi dolgok fontosabbak, például azt kérni, hogy értsük az Igét (Zsolt 119,34), és szabadulást keressünk a szorongatott helyzetből (Zsolt 119,133-134). Veze-tésre van szükségünk napi feladataink végzésében és fontos döntéseknél. Annak, Aki tud egy veréb leeséséről és hajszálaink számáról, egyetlen kérés sem túl csekély ahhoz, hogy imádságban Ő elé vigyük (Mt 10,29-31).

II. Az imádság feltételeiAz imádság feltételeit megtaláljuk a Bibliában,

ezért, ha Isten igazsága szerint imádkozunk, bizalommal várhatjuk, hogy Ő válaszolni fog. Ne felejtsük el, hogy az imádság Isten által adomá-nyozott kiváltság! Ez nem jog. Isten az alázatos és töredelmes szívet fogadja el, és nem a követe-lőzőt vagy panaszkodót (Ézs 66,2; Zsolt 51,19). A büszkeség vagy arrogancia bármilyen formája rendkívül visszataszító számára (1Sám 2,3; 15,23).

III. Az imádságra adott válaszok

Ha megfelelünk az Ige által adott feltételeknek, Isten mindig válaszolni fog az imádságainkra? A válasz: igen. De nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy Isten különféleképpen válaszolhat. Lehman Strauss ezek közül négyet határoz meg.

1. Közvetlen, gyors válasz érkezett pl., amikor Péternek a börtönből való kiszabadulásáért imád-koztak (Csel 12,5-11).

2. Késleltetett válasz érkezet pl. Mária és Márta könyörgésére az Úrhoz, amikor Lázár meghalt (Jn 11,3-6. 14-15).

3. Eltérő válasz. Az Úr Jézus a Gecsemáné kertben így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te!” (Mt 26,39)

4. Megtagadott válasz. Egyik jó példa erre, ami-kor a tanítványok azt javasolták, hogy szálljon alá tűz a mennyből, és eméssze meg a samaritánusok faluját (Lk 9,54).

Ezt a négy pontot kiegészíthetjük még az ötö-dikkel, azokra a kérésekre gondolva, amelyeket jobb lett volna nem kérnünk.

5. Ártalmas válasz. Ilyen választ kaptak Izráel fiai, amikor királyt kértek maguknak (1Sám 8,5-18), ami Isten elutasítását jelentette, vagy Ezékiás, amikor azt kívánta, hogy Isten hosszabbítsa meg az életét (2Kir 20,1-6), ami tragikus napokat eredményezett (20,12-19).

Figyelmeztessenek ezek bennünket arra, hogy még jobban keressük az Ő akaratát, amikor imád-kozunk (Zsolt 106,15)!

IV. Az imádság áldásai1. Szellemi erőt kapunk, megnyitva lelkünk

megújításának forrását (Ézs 40,31).2. Szellemi szentség a része annak, aki ügyel

az Úr felszólítására, hogy kísértésbe ne essen (Mt 26,41; 6,13).

3. Szellemi hatás a szolgálatunkban, miközben bátorságért, bölcsességért imádkozunk (Csel 4,29-31; 6,10).

4. Szellemi közösség Istennel az imádságban, hogy jobban megismerjük Őt és az Ő útjait (Csel 10,9-35).

5. Szellemi világosságot nyerünk és tapaszta-lunk, amikor kérjük, hogy megértsük az Ő Igéjét (Zsolt 119,18. 105).

O. J. Gibson

Ez a házasság boldogan kezdődött. Az asszony jó családból származott, férjének jó állása

volt, semmiben nem szenvedtek hiányt. És szinte egy időben jutottak hitre az Úr Jézusban.

Mi felhősíthette volna el házasságuk egét?Egy idő után észrevették, hogy régi énjük

befolyása erősödik. Egyre többször minden cse-kélység miatt összevesztek. Amíg gyermekeik kicsik voltak, megpróbálták féken tartani indula-taikat. Többnyire a férj volt az, aki veszekedésük után megtette az első lépést, és bocsánatot kért a feleségétől. Különben hogy is tarthattak volna minden nap közös áhítatot és imaközösséget? A férj ügyelt arra, hogy ne menjen le a nap a haragjukkal és békétlenségükkel. Titokban azonban számon tartotta, hogy ő kezdeményezte a kiengesztelődéseket, jóllehet többnyire nem ő adott okot a viszályra.

Szerinte felesége takarítási mániában szen-vedett. Lakásukat úgyszólván babaszobává tette, amelyből minden lakályosság hiányzott.

Munkája végeztével a férj nem helyezhette magát kényelembe, ahogy szerette volna. És ter-mészetesen, az örök tisztogatás pénzbe is került, amit fordíthattak volna más dolgokra.

Ha pedig ezt a témát felhozta a felesége előtt, máris gyülekeztek a veszekedés felhői. És mindig ő, a férj maradt alul. Egy napon aztán elhatározta, hogy ez így nem mehet tovább. Ezután, ha ártat-lannak érzi magát, nem fogja kezdeményezni a békülést.

Ha mindig a felesége zavarja meg a családi élet békéjét, tudtára kell adni vétkességét. Az alkalom nem sokáig váratott magára. Egy nap, amikor a takarítás igénybe vette az asszony egész délelőttjét, nem készült el az ebéd. Vajon most mentegetőzni fog a felesége?

Talán elmondja, hogy a jó szándék megvolt, de kifutott az időből? De az asszonynak esze ágában sem volt elnézést kérni, sőt szemrehá-nyásokkal halmozta el a férjét, hogy nem segít a háztartásban: „Én megszakadhatok a munkában! Egész délelőtt azt a rendetlenséget próbáltam rendbe hozni, amit magad mögött hagytál. De hát, mit is várhatnék tőled? Otthon nem tanultál meg tisztességesen és illendően viselkedni!” Ezzel búcsú nélkül elment hazulról.

Este hallgatva ültek az asztalnál. A férj csak várta, hogy felesége belátja, nem viselkedett helyesen. Arra ugyan várhatott. Nem jött, hogy együtt olvassák a Bibliát, mint máskor. De a kö-vetkező nap is így telt el. Csak a legszükségesebb dolgokat közölték egymással.

Így éltek és szenvedtek együtt, és a napok teltek egymás után. Aztán hozzászoktak ehhez az állapothoz. Az évek pedig múltak. Sem szellemi, sem házassági kapcsolat nem volt többé köztük, mert egyikük sem tudta kimondani: „Bocsáss meg!”

Aztán hirtelen meghalt az asszony. A férje csak akkor ébredt tudatára, milyen vétkes, hogy nem tudta megtenni az első lépést. Közben ő is súlyosan megbetegedett. A halál gondolatától megrémülve betegágyához hívatta egyik hívő testvérét. Elmondta neki egész elrontott életét. A meg nem bocsájtott bűn most tonnaszámra nehezedett rá. Csak az tehermentesítette, hogy megalázta magát, és mindent megvallott Isten és ember előtt.

Megkérte az ágya mellett ülő testvért, mondja el másoknak is az esetét intő példának. Mert még, ha valaki úgy gondolja is, hogy ő csak 2%-ig vét-kes abban a bűnben, akkor is vallja meg, és akkor a másik bizonyosan megvallja a maga 98%-át.

Talán olvasóimnak is segít ez a történet abban, hogy bűnbocsánatot keressenek és találjanak, amíg nem késő!

Karl Danzeisen

*****Csodálatos erőtere van az imádságnak.

Csak az imádság teremt csendet szívünk viharzó tengerén. De csak akkor, ha Jézus

alszik a hajónkon. Ő kell a szívünkben ahhoz, hogy a higgadt válasz elhárítsa az

indulatot. Az indulatos szavak pusztítják a csendet: lételemünket, amelyre éppoly

szükségünk van, mint a vízre vagy a levegőre.

„Urunk, Istenünk! Teremtsd meg bennünk a termékeny csendet, a békét teremtő,

higgadt választ, hogy Benned bölcs szívhez jussunk!”

(Gondolatok)

Vetés és Aratás12

132017. évi 3. szám

Egy rövid imádságEgy evangélista utazásai közben egy délnémet városkán hajtott át. Ebédidő volt, ezért megállt egy vendéglőnél, és rendelt valamit. Nagyon fiatal lány szolgálta ki. Az evangélista szeretett minden alkalmat megragadni, hogy az embere-ket megszólítsa, és figyelmüket az Úr Jézusra irányítsa. Most is ezt tette. Mikor befejezte az étkezést, megkérdezte a lányt:

– Hogy hívnak, ha szabad kérdeznem?– Anett a nevem.– Vakációd van, azért dolgozol itt?– Igen, és rémesen élvezem.– Imádkozni is szoktál, Anett?– Imádkozni? Ugyan már! Arra egyáltalán nincs időm. Meg minek is. Most dolgozom, aztán az iskola eléggé lefoglal, estére pedig annyi minden összejön.– Mégis, Anett, mit szólnál hozzá, ha ma egy kis megállapodást kötnénk. Mondok egy egészen rövid imádságot, és megkérlek, hogy naponta egyszer mondd el. Nem kerül sem időbe, sem fáradtságba, akár reggel, öltözködés közben is elmondhatod. Négy hét múlva, ismét erre járok, és ha addig mindennap elmondod az imát, kapsz tőlem valami kis ajándékot. – Rendben van – jelentette ki a lány mosolyogva, és igazán kíváncsi volt az imádságra. – Csak három szóból áll – mondta a férfi –, így hangzik: „Uram, ments meg!”

Ezzel elbúcsúzott. Négy hét múlva ismét abban a városban járt, és megállt a vendéglőnél, hogy Anettel találkozzon. A lány azonban már nem volt ott. Megtudta, hogy mivel a nyári szünetnek vége, újra iskolába jár, és a szemközti házban lakik. Az evangélista kivett a kocsiból egy szépen becsomagolt könyvet, és becsengetett Anették házába. A lány nyitott ajtót, megismerte a láto-gatót, és behívta.

– Mennyire örülök, hogy viszontláthatom! Ami-kor Ön elment, azt mondtam magamban, miért ne teljesíteném a kívánságát, és kíváncsi voltam az ajándékra is. Hadd mondjam meg, hogy máris megkaptam az ajándékot, méghozzá gazdagon.

Ez úgy történt, hogy minden reggel elmondtam az imát. Először felületesen, egy hajszálnyit sem törődve a tartalmával. Aztán egyik reggel elgondolkodtam azon, mit jelenthet számomra az a szó, hogy „megmentés”. Anyukámnak van egy kis Újszövetsége, és úgy gondoltam, abban bizonyára megtalálom a feleletet. Így is történt.

Keresgéltem, és megtaláltam ezt a mondatot:„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet” (Lk 19,10). Ekkor világos lett előttem, hogy ez nekem szól. Attól fogva nagyon komolyan imádkoztam: „Uram, ments meg!” Kértem az Úr Jézust, bocsássa meg a bűneimet. És gondolja csak el, meghallgatta az imádságomat! Olyan boldog vagyok! Hogyan tudnám Önnek megköszönni!

Ekkor a férfi átadott Anettnek egy szép kötésű Bibliát, és végtelen hálával a szívében, megkö-szönte az Úrnak az Ő megmentő munkáját, mert a Szentírás szerint: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm 10,13).

Zsoltáros imádságaIrgalmas Atyám, gazdag Istenem, hálát adok az ajándékodért, Aki által Önmagadat, mindent nekünk rendeltél… Jó nekünk közeledben lenni, Benned megpihenni, hiszen javunkra tartod számon hajszálainkat, gyógyításra dobogtatod szíveinket, a véráradatot… Szavad mélyre hatott, bennünk az új embert formálja… Szent Lelked indít hálaadásra, így lesz gyermeked élete világosságnak, erődnek eszköze, az élet illatának csendes terjesztője… Dicsőség mindenért Tied legyen örökkön… örökké… ámen.

Ötvös László

A barátok együtt örülnek, és együtt szomorkodnak. A Lu-kács evangéliuma 15,6-9 ír ilyen örömről. Amikor a pásztor meg-találta elveszett juhát, és amikor az asszony megtalálta elveszett drachmáját, összehívta barátait, hogy megossza velük örömét.

Kár, hogy az Isten Szellemé-től meg nem érintett emberek nem ismerik az ilyen örömöt. Ellenkezőleg, irigykednek arra, aki lelkileg vagy anyagilag jólétet élvez.

Saul, Izráel első királya boszszankodott, amikor az asz-szonyok énekkel dicsérték Dávid hőstetteit (1Sám 18,6-9). Izráel főemberei is irigykedtek az Úr Jézusra, mert olyan hatalma volt, hogy azon mindenki elcsodálko-zott (Mt 27,18).

Az igaz barát szívesen meg-osztja az örömét. A Gyülekezetről,

Krisz-tus Tes-téről olvassuk: „… ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi” (1Kor 12,26).

Amikor Pál apostolt fo-golyként Rómába vitték, a hajójuk kikötött Szidónban, és a százados megengedte Pálnak: „… hogy elmenjen barátaihoz, és azok gondoskodjanak róla” (Csel 27,3). Elképzelhetjük, milyen nagy öröm lehetett Pál számára ez a találkozás!

Kétségkívül mi is tapasztal-tunk már ehhez hasonlót. Mi-lyen nagy bátorságot ad, milyen felüdülés, ha hozzánk hasonló hívőkkel, barátainkkal lehetünk együtt egy olyan világban, amely nem tud számunkra Istentől való felüdülést nyújtani!

Vetés és Aratás14

Filemon is olyan jó barát volt, aki felüdítette a szentek

szívét (Fil 7), ilyen volt Oné-ziforosz és háza népe (2Tim 1,16), aztán Sztefanász, For-tunátusz és Akhaikosz, akik memcsak Pál apostol lelkét vidámították meg, hanem a korintusi szentekét is (1Kor 16,17-18). Mert a barátsághoz hozzátartozik egymás kölcsönös felüdí-

tése is.Hogyan üdíthetünk fel mi

másokat?Nyilván szívélyességünkkel és

szeretetünkkel, amikor találko-zunk, amikor tiszta és örökkévaló dolgokról beszélgetünk: „Életnek forrása az igaz ember szája…” (Péld 10,11)

„Becsüljétek meg tehát az ilye-neket!” (1Kor 16,18)

(Gyűjteményből)

Az igazi, mély és maradandó öröm után minden ember vágya-kozik. Azonban minden ember tudja saját tapasztalatából, hogy a szívnek ezt a vágyakozását sem az anyagiak, sem az érzéki örömök nem képesek csillapítani.

Tulajdonképpen az igazi, túláradó és a külső körülmények-től független örömnek minden keresztyén emberre jellemzőnek kellene lennie. A Biblia újra meg újra felszólít erre, és meg is van rá minden okunk. Másfelől sajnálatos tény, hogy manapság nagyítóval kell keresni azokat a keresztyéneket, akikben megvan ez a képmutatás nélküli, túláradó öröm. Kisugárzásunk minden, csak nem megnyerő…

Korunkban Isten Gyülekeze-te megosztott és szétszórt. Arról ma már szó sem lehet, hogy közös bizonyságot tegyünk a Gyü-lekezet egységéről. Sok testvér tartozik olyan egyházhoz vagy gyülekezethez, ahol megtűrik a tévtanítást, az erkölcstelenséget és a Bibliával ellentétes alapelve-ket; vagy csak a kulturális szem-pontból meghatározó dolgokat fogadják el. Ehhez járul még azoknak a hívő embereknek egyre növekvő száma, akiknek eddigi gyülekezeti tapasztalataik olyan csalódást okoztak, hogy már semmilyen gyülekezethez nem akarnak csatlakozni.

Micsoda áldást jelenthetnek azok a nyitott szívű hívő emberek és gyülekezetek, akik igaz felelős-séget éreznek Isten minden gyer-

meke iránt! Azért fára-doznak, hogy az Ige szerint járjanak el: „… igyekezzetek meg-tartani a szellem egységét, a békesség kötelékével!” (Ef 4,3) Ők azok a hívők, akik nem hunynak szemet, amikor a Bibliával ellentétes nézetekkel és gyakorlattal találkoznak, de szeretettel és együtt érző szívvel hívogatnak megtérésre. Ők a dol-gok biblikus újragondolásával, az Úr Jézust középpontba állító és Szent Szellemmel teljes gyüleke-zeti élettel is bizonyságot tudnak tenni. Az ilyen keresztyén: „… Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. …” (Ézs 52,7)

Wolfgang Bühne

Közös öröm és felüdülés

Úton az örömhírrel

152017. évi 3. szám

„… Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.” (Zsoltárok 57,2)

Márk visszaemlékezett gyermekkorának egyik eseményére, amikor édesapja megbeszélésre vívta össze a családot. Az autójuk elromlott, és a hónap végére elfogyott a pénzük. Márk apja várakozott és imádkozott.

Majd felkérte a családot, hogy együtt várjanak Isten válaszára.

A válasz és Isten segítsége egy idő után meg is érkezett. Az egyik barátjuk megjavította az au-tót; váratlan pénzutalvány érkezett; és ennivalót kaptak a testvérektől. A válság megszűnése Isten magasztalására indította őket. Márk ezt a régi megtapasztalást nem tudta elfelejteni. Azt, hogy akármilyen válsággal nézünk ma szembe, segítsé-gért Istenhez fordulhatunk, aki végtelen szeretettel gondoskodik rólunk.

Amikor Dávid az 57. zsoltárban kijelentette: „Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem…” (12.v.), úgy gondoljuk, talán feltekintett a csodálatos, közel-keleti, éjszakai égboltra, vagy talán egy sá-torban énekelt. De ekkor valójában az életét féltve, egy barlangban rejtőzködött. „Oroszlánok között fekszem” – mondta. Ezek a ragadozó vadállatok emberek voltak, akiknek a foga lándzsa és nyíl, a nyelvük pedig éles kard (5.v.). Dávid imája megér-tésre talált a válságban. Habár ellenség vette körül, akik a halálát akarták, ezeket a csodálatos szavakat írhatta: „Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!” (8.v.)

A Szentírás gyakran használja a „szárnyakat” hasonlatként Isten erejének és oltalmának kifeje-zésére. Az anyai szárnyak alá bújó kiscsirkék képe segít megértenünk azt a menedéket, amit Dávid Istenben keres. A csibék a tyúk szárnyai alatt nem csupán láthatatlan helyre, hanem tartós védelembe is kerülnek, teljesen betakarva a mama tollazatá-ban. Dávidhoz hasonlóan mi is menedéket talál-hatunk Isten szárnyainak árnyékában.

Hogyan bátorít ez a hasonlat téged, hogy bízz Istenben a megpróbáltatásaid idején?

R. Hudberg nyomán

A jászol titkaA jászol emberi mivoltunk, alacsonyságunk,

tehetetlen ürességünk képe. Ezen az úton indult el, és haladt fölfelé Jézus. Földi élete a jászolban kez-dődött: olyan lett, mint egy ember; mégis itt kezdő-dőtt el a világ legnagyobb eseménye:a megváltás. Isten népének csak egy parányi csapata látta meg a betlehemi gyermekben az Atya egyszülöttjét, tele kegyelemmel és valósággal (Jn 1,14).

Isten királyságának minden kezdete rabszolgai formában jelenik meg, és nem királyi hatalomban és böcsességben. Emberi gyöngeség és szegénység kíséri, és azok szeretetét igényli, akikhez szolgálni jött. Az isteni élet ma is rabszolgaként szolgál.

Figyeljük meg: a nagy áldásfolyamok mindig csermelyként indulnak. Kicsiny, magányos a for-ráshelyük. Sok gyöngeség veszi őket körül, sok emberi kíséri fejlődésük útját. Minden embernek megvan maga jászla, ahogy szolgálatra indul a testvérek felé. Mert aki embereknek akar szol-gálni, először igaz emberré kell lennie… minden önigazság és saját bölcsesség nékül. Így találhatja meg azt a prófétai szolgálatot, amelyhez a jászol vezet. Csak könnyes szemmel lehetsz a Bárány szenvedésének hírnöke. Vérző szívűeket csak vérző szívűek tudnak bekötözni.

Értsd meg a jászol titkát!Vida Sándor

Krisztus erejeKrisztus ereje visszaszerzi, ami odalett, hogy ne hiányozzon se a szív, se a lélek. Visszaszerzi szívnek a látást, fülnek a hallást, hogy a szívnek az öröme az Igazság Lelke legyen, hogy minden gonosszal szemben Szent áldozatával fölvértezzen.

Vékey Tamás

Válságban

Vetés és Aratás16

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

AAz

sze

ire

mádtetság

bőlból

többtöbb

kellkell

énén

nene

kem,kem,

kühogy

löndi

bencső

hasé

miged

sanlás

zengsa

éa

nesze

kem.mem.

HaA

zencsen

gődes

ércség

ésre

penmég

gőtöbb

húral

leka

szek,lom,

elkü

solön

dorben

naké

ale

kítem

sércsak

tőrom

szeha

lek.lom.

KiHa

alszent

szikér

minze

denlem

fényát

ésnem

mécsjár

viha

lág,tott,

nemké

látrek,

haMeg

tomvál

atóm,

szetöbb

reá

tethí

Uta

rát.tot.

EAz

zérti

amád

szeság

reból

tetegy

bőlre

többtöbb

kellkell

nene

kem,kem,

kühogy

löno

benda

haszán

mijam

sane

szólgész

éé

nele

kem.tem.

Az alázatból több kell énnekem, hogy lábam nyomdokodba léphessen.Mert más javára csak úgy élhetek, ha hűségesen szolgálok neked. Nem szólhat a dicséret ajkamon, míg nem lett teljes az alázatom. Most alázatos szívet adj hát nekem, az én utam a Te utad legyen.

A szeretetből... Szöveg: Dénes F. nyomán; dallam: Soproni J.

172017. évi 3. szám

Mózest hosszú várakozási idővel készítette fel Isten nagy megbízatására. „Látván láttam népem nyomorúsá-gát Egyiptomban, és meghallottam sóhaj-tozását, le is szálltam, hogy megszabadít-sam őket. És most jöjj, elküldelek Egyip-tomba” (Csel 7,34).

Ha Isten valamit időben hosszúra nyújt, az nem jelenti azt, hogy Ő tétlen. Mennyei Atyánk tü-relmesen érleli erő-inket, előkészíti al-kalmas „szerszáma-it”, hogy az általa meghatározott idő-pontban készek le-gyünk feladatunk el-végzésére. Istennek sosem sietős a dolga, és soha nem késik. Ez az idő, az előké-szület napjai vagy évei so-sem túl hosszúak, és nem je-lentéktelenek.

Legtöbbször az idő a szenvedés legsúlyosabb ele-me. Egy rövid, éles fájdalom könnyebben elviselhető, de ha a baj évekre elhúzódik, és újra visszatér ugyanabban az egyformaságban, akkor re-ménytelenséghez vezethet. Ilyenkor a szív lassanként elvesztheti az erejét, és Isten kegyelme nélkül kétségbe-esésbe merül.

József megpróbáltatásá-nak ideje is hosszú évekig tartott, de Isten tudja, meny-

Meghallottam sóhajtozását…

Több mint emlékSzikrákat szóró égi ragyogás,bezárt ajtókon csendes kopogás –

Ez az ünnep benső békét teremt,tűzfénye betölti a végtelent.S áldott varázsa bús szíveket érint,szerte a földön élet-magokat hint.

Az emberért jött a menny a Földre,egy járható út készült a mennybe.Az Élet szent Igéje öltött testet,bolyongót keresve, ki célt tévesztett.

Ez az ünnep örök, több mint emlék,földi létben egy új kezdet és vég.És száll az időkön és korszakokon át,Istennek zengve zsoltárt, halleluját.

Venyercsán László

Harc utánSzívemben csend,lelkemben béke.Minden, mi zaj volt,félretéve.Minden, mi vágy volt:messze vetve,s az Úrra figyelvehallgatok… végre.

Végre, – mert nehéz voltsokszor lemondani,másokat szeretni,bűnöket elhagyni,magam megtagadni!De most erőt kaptam,lelkemben csend, béke.Kegyelmes Istenem,hálás vagyok érte!Varga Györgyné Bárány Ágota

nyi ideig szükséges a leckét a fájdalom tüzé-vel belevésni lényünk mélyébe: „És ül mint

ötvös vagy ezüsttisz-togató, és megtisztítja Lévi fiait, és fényessé teszi őket, mint az aranyat és ezüstöt…” (Mal 3,3) Az igazi ötvös eloltja a tüzet, mihelyt a csillogó fém felülete visz-szatükrözi őt. Most talán Isten terve elrejtve van előt-tünk, de a hit nyu-godtan vár arra az órára, amikor nagy örömmel és imádat-tal felkiálhatunk: „Minden a javunkat szolgálta!”

Igyekezzünk Jó-zsefhez hasonlóan minden leckét megtanulni a szen-vedés iskolájában. Isten a jövő számára nevel minket: magasabb szolgálatra és nagyobb áldásokra. Ha tel-jesítettük feltételeit, akkor senki és semmi sem akadá-lyozhat bennünket, mert az időnk elérkezett. Hagyjuk azért a jövőt Isten kezében nyugodni. Tanuljunk várni, hogy Ő beszélhessen hoz-zánk, és akaratát feltárja előttünk.

Maga a názáreti Jézus is harminc évig elrejtve élt és gyarapodott bölcsességben, mielőtt megkezdte munkáját a Földön.

Ch. E. Cowman

18

A hangya orra bár kicsi, de hasznos. És hallotta, amit Ragacs énekelt. Hívta a rokonait, és hamarosan hosszú sor éhes hangya követte kitartóan Ragacs ösvényét, itt-ott megállva, hogy megvizsgálja a majomrágott cukornádat. Az édesszájú, könnyűujjú majom egyáltalán nem evett szépen. Elcsöpögtette az édes levet, a kezét a farkába törölte, a bundája nedves, ragacsos lett. A félig megevett cukornáddal a kezében meglátta Goont, a páviánt, amint mélyen aludt egy félig megevett dinnye mellett.

Ragacs tudta, hogy Goon a vadász kertjéből lopta a dinnyét. „Nincs semmi baj abból, ha ellopok egy lopott dolgot – mondta magának –, természetesen akkor, ha nem vesznek észre.” Két kezével megragadta a dinnyét, és elinalt a dzsungelbe. Felment a buyufára, és elrejtette a dinnyét az elágazásban, ahol Tabu szokott aludni. Ragacs elégedetten vigyorgott. Belsejé-ben a cukor édes és megnyugtató volt. Halkan énekelt: „Senki nem látta, senki nem tudja, még Goon sem, hová lett a dinnyéje…”

Azonban nem sok öröme lett volna, ha hall-ja, amikor Sovány, a sakál elmondta Goonnak:

Láttam, amikor Ragacs ellopta a dinnyédet, és most a buyufán eszi.

Egy hosszú sor éhes hang ya ha ladt a buyufa üregébe a gyökerekben lévő nagy lyukon át. Ekkor a dzsungel-ben ordítás hallat-szott.

D a u d i , a dzsungeldok-

tor asszisz-t e n s e e g y

képet rajzolt a homokba. Két kisfiú, Mgogo és Goha visszatartotta a lélegzetét, amikor meg-látták, hogy egy dinnye. Előző nap egy nagy dinnye eltűnt a kórház kertjéből.

Hosszú csend után Goha szólalt meg: – Daudi, mi nem loptuk el, csak… hüm… – a

hangja elcsendesedett. Erre Daudi elmesélt egy történetet.Elrejtőzve magasan, fenn a buyufán ült

Ragacs, Tabu unokatestvére, aki nemcsak édesszájú volt, hanem éles szemű is. Rögtön meglátta, amit akart, és ragadós kezével gyorsan el is lopta. Szokása szerint egy szabályt követett: NE VEGYÉK ÉSZRE. Majombölcsessége azt mondta neki, hogy ha ez eddig mindig így történt, akkor ez-után is minden rendben lesz. De valahogy ez mégsem vált be.

Látta, hogy Nyembo, Vaa, Suku és Tviga az esernyőfa alatt beszélget, és Kilele, a kiselefánt feléjük szalad. Ragacs szeme tágra nyílt, mert a kiselefánt most csak egy hosszú cukornád rudat vitt az ormányával. Egy órával korábban három volt nála. Ragacs végiggondolta a dolgokat. Valószínűleg a két másik, édes, zamatos rúd az övé lehet, ha visszamegy Kilele lábnyomán. Óvatosan lecsúszott a fáról, és árnyéktól árnyé-kig haladva vizsgálta a kiselefánt lábnyomát, míg egy fakéreg alatt megtalálta a cukornádat. Ragacs óvatosan körülkémlelt. Senki nem né-zett arrafelé. Egy szempillantás múlva a hosszú cukornádat szorosan fogta, és elsuhant a sűrű

dzsungelbe. Fogával mohón kitépte a szirupos belet a nádból,

kiszívta belőle az édességet, és a

maradékot rendetle-nül kiköpködte. Miközben

visszafelé ment a buyufához, magában dúdolga-tott: „Senki nem látott engem, senki nem tudja. Ugye rejtély, hová lett a cukornád?”

Ragad és lop

A dzsungeldoktor állatmeséi c. könyv alapján (megjelent az Evangéliumi Kiadónál)

Csak nem oroszlán? – kérdezte Boko, a viziló, aki éppen a folyóból sétált kifelé.

Tviga az esernyőfa tetejéről kukucskált: – Nem, Goon ordít, a dühös pávián, és éppen

itt jön.– A dinnyém – üvöltötte a pávián, amint látó-

távolságba érkezett –, ki lopta el a dinnyémet?Ami Ragacsot illeti, befejezte a cukornádat,

amiből csak egy halom összerágott rost maradt a fa üregében. Ezzel mohón foglalkoztak a hangyák. Félúton felfelé a fán a majom elkezdte enni a dinnyét, félig bent, félig kint ülve a fa üregében. Annyira lefoglalta az evés, hogy észre sem vette, hogy a hangyák elárasztották a fát, éhes hangyák százai, ezrei mind őfelé tartottak, mert a cukortól maszatos bundája vonzotta őket. Goon, a pávián haragja nem csillapodott. Egyik fáról a másikra lendült, közben motyogta: –„Dinnye, dinnye, ki lopta el a dinnyémet?” Félelmes hangokat hallatott, amikor arra gondolt, hogyan fog elbánni a dinnyetolvajjal. Majd megállt, mert fölötte dü-hösen zümmögve egy raj méh repült el. „Az a méztolvaj nem lehet messze, érzitek a szagát?” – zümmögték. Kavarogva leszálltak a buyufára. Goon látta, hogy a dinnyehéjdarabok repültek feléjük, mert bár Ragacs szerette a mézet, de a méheket gyűlölte. Dobálása azonban nem sokat használt támadói megállítására. Megpróbált visszahúzódni a fatörzs sötét belsejébe, de túl sok dinnyét evett. Vadul hadonászott a kezével és kiabált: – Menjetek el! Menjetek el!

Goon egy közeli ágon ült, és hosz-szan, hangosan nevetett. Az oldalát fogta, és egyik oldalról a másikra dőlt majom jókedvében. Olyan jól szórakozott, hogy nem vette észre a bunkósbotját szorító, közelgő vadászt. A vidámságát hirtelen fél-

beszakította a bun-kó sb ot gör-

csös vége. PUFF! A pá-

vián mély ordítása ke-veredett Ragacs éles

kiáltásával, ami még élesebb lett, ami-

kor a hangyák

19

is elkezdték csípni. Küszködött, vonaglott, tekeredett, de túl sok dinnye volt benne. Elől a méhek szúrták lelkesen, hátul a hangyák csípték erősen, szorgalmasan. Ragacs hangosan sikoltott: – Ó, jaj, jaj!

Suku és Vaa közel repült, hogy segítsen. – Menj hátrafelé! Menj hátrafelé! – kuncogták.

Ragacs zihált, és meg-próbálta követni a javas-latot, majd hirtelen el-tűnt. A méhek dühösen zümmögtek. A kismajom bukfencezett a sötétben, és fejjel lefelé esett a pó-kok és a szemét közé a fa üregébe. Egy pillanatig ott feküdt kábultan, míg a hangyák nem üdvözölték újra, akkor visítva elro-hant a vizesgödör felé, és útközben többször meghempergett a porban. A méhek fölötte lebegtek, amikor beleugrott a vízbe, és Suku énekelt: – A méhek szúrták a fejétől a térdéig, most a hangyák támadják a térdétől a farkáig.

Végül a piszkos, nyomorúságos majom kimászott a partra. Suku és Vaa kiszedte a nagyon ragaszkodó hangyákat a bundájáról, és Boko, a víziló egy tele pofa hideg vizet locsolt gyengéden a

szomorú, feldagadt, édesszájú majomra. Nyembo Tabura nézett, szemében kérdés tük-röződött. A kismajom bólintott: – A lopás tilos azoknak, akik a te utadon járnak.

Vetés és Aratás20

Kedves Gyerekek!

Isten nagyon világosan megmondja: „Ne lopj!” És ha azt mondja, hogy ne, akkor nem úgy érti, hogy talán. De amilyen fontosak azok a parancsok, amelyekben azt mondja Isten, hogy ne tedd, ugyanolyan fontosak azok, amelyekben azt mondja, hogy tedd. Isten parancsa: „Szeresd feleba-rátodat, mint magadat!” Ha elveszel valamit, ami nem a tied, legyen az kicsi vagy nagy, soha nem úszod meg. Még ha nem is veszik észre, ne felejtsd el, a bűn mindig sebet hagy, fájdalmas sebet. Ha most terheli valami a szíved, valld meg Istennek azt a bűnt, és hidd, hogy Fiáért megbocsát neked. De ne feledd, jóvá is kell tenned, amit elkövettél, visszavinni, vagy megfizetni az árát! Így

leszel újra boldog és szabad! Ez Isten útja.

J OB

A

DN

IM

TK A

P

C

S

C

C

C

CC

C

C

C

C

C

S

SS

S

S

S

S

S

S

B

N

NII

Sokszor elbukunk, és olyat teszünk,ami Teremtő Istenünknek nem kedves.Van azonban olyan tanács a Szent-írásban, amit hogyha követsz, nemesel abba a hibába, amibe Ragacs, akismajom esett!

Húzz ki minden C és S betűt, meg-tudod a választ, és már neki is fog-hatsz a megvalósításnak!

Megfejtés:

Karácsonyi titokSoká nem tudtam a karácsony titkát,Az Úr sok éven át úgy vezérelt, vitt át,

Hogy csak sejtettem, de nem tudtam semmit.De egyszer egy nap minden titkot elvitt.

Szegénnyé lett a titka-vesztett ünnep,Gyermekszememben égő könnyek ültek…

És megsirattam a széthullott titkot,Foszlányait soká keresve itt-ott…

De lassan kezdtem új karácsonyt élni:Az Isten kezdett csendesen beszélni.

S titkot készített ajándék helyébe:Az Igét vittem mások életébe.

S a csillagfényes, havas éjszakábanNem angyaloknak énekére vártam,

Hanem imádtam Jézusom szelíden,S imámban benne dobogott a szívem…

És újra „titkos” ünnep lett karácsony:Mert nagy titok, s a nyitját nem találom,

Hogy rabságomnak mindörökre vége,S a lelkemben megszületett a béke!

Ürögdi Ferenc

212017. évi 3. szám

Békesség Istennel az Úr Jézus vére által lehet.Békességet Istentől imádság által nyerhetsz.A békesség Istene veled lesz, ha Igéjének engedelmeskedsz.

Jézus mondjaEgyedül vagy? – Ott vagyok veled.Nincs, kihez szóljál? – Beszélgess velem!Nem tudsz aludni? – Imádkozzál!Fáj a magyány? – Hagyatkozz rám!Nincs, ki szeressen? – Szeretlek én.Bántanak, megszólnak? – Megértelek én.Elhagyott mindenki? – Én veled vagyok.Beteg és fáradt vagy? – Gyógyítód vagyok.

Hozzám jöhetsz, amikor úgy érzed:„Nem bírom tovább…, nehéz az élet.”Hozzám jöhetsz, én mindig várlak,szívem ajtaja feléd kitárva.Fontos vagy nekem, nagyon szeretlek,meghaltam érted ott, a kereszten.Ne hordozd tovább egyedül bajod, keresztem alatt lerakhatod.

Add kezedet – fogom erősen.Add szívedet – tisztítja vérem.Add életed, s érte cserébeörök életet adok tenéked.

(Gyűjteményből)

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a nap ne men-jen le a ti haragotokkal!” (Efezus 4,26)

Egyszer egy kisfiú verekedésbe keveredett a fi­vérével, és nagyon megharagudott rá. Amikor a testvére azt akarta, hogy rendezzék az ügyet, a kisfiú meg sem hallgatta. Egész nap duzzogott, és nem szólt a bátyjához egy szót sem.

Eljött a lefekvés ideje, és édesanyja így szólt hozzá: „Nem gondolod, hogy alvás előtt ki kelle­ne békülnöd a testvéreddel? Emlékezz arra, hogy mit mond a Biblia: »… a nap ne menjen le a ti ha­ragotokkal!«” A fiú meghökkent. Néhány pillana­tig gondolkodott, majd hirtelen megszólalt: „De hogyan tudom megakadályozni a Napot, hogy ne menjen le?”

Ez a kis történet emlékeztet bennünket némely keresztyénre. Haragszanak bizonyos emberekre, és tartják is a dühüket. Amikor szembekerülnek saját engesztelhetetlen szokásaikkal, és rendezni­ük kellene a dolgokat, kerülik a lényeget, és meg­tagadják a Szentírás világos utasítását. Igaz, hogy mi nem tudjuk a másik ember belső viselkedését megváltozatni, de felelősek vagyunk saját állás­foglalásunkért. A Biblia azt mondja: „Minden keserűség, indulat, harag … legyen távol tőletek! … Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalma-sak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban!” (Ef 4,31-32)

Nem, mi nem tudjuk a Napot megállítani, de a haragunkat vissza tudjuk tartani. És ez azt jelenti, hogy meg kell egymásnak bocsátanunk!

Minden dühös percünkben elveszítünk 60 másodperc békességet.

R. D. Haan

Ne haragudj naplemente után!

212017. évi 3. szám

Vetés és Aratás22 Vetés és Aratás22

Történetek a Spurgeon család életéből

10. Imádkoznak értedMár korábban említettük, hogy Spurgeon nagyapja, James az egyik egyház pásztora volt. Ugyanez a helyzet az apjával, Johnnal is. John mint lelkipásztor rendszeresen prédikációkra készült, meglátogatta az embereket, gondozta a gyülekezetet. Ezenkívül egy szénkereskedő irodájában dolgozott alkalmazottként. Tehát nagyon elfoglalt ember volt.

Egyik nap úton volt a gyülekezetbe, de a fe-lesége, Eliza és a gyermekek, köztük a fiatal Spurgeon otthon maradtak. Ahogy John ment az úton, hirtelen lelkifurdalása támadt, arra gondolt, hogy a családját elhanyagolja. Így te-hát visszafordult.

Ahogy a házba belépett, senkit sem látott a földszinten. Halkan felment a lépcsőn, mert onnan hangokat hallott. Ahogy felért, felismer-te felesége hangját, aki imád-kozott. Imájában megemlítet-te elsősorban a gyermekeket, hogy az Úr Jézus őrizze meg őket. Különösen a nagyobba-kért könyörgött, köztük a fiatal Spur geonért, aki igencsak erős akaratú volt.

Ahogy John hallotta felesé-gét ilyen komolyan imádkozni egész családjáért, tudta, hogy aggodalom nélkül folytathatja munkáját az Úrért. Gyermekei az anyjuk imája és szeretete ál-tal a legnagyobb védelem alatt állnak.

Jóval később Spurgeon így emlékezett erre vissza: „Hogy is felejthetném el valamikor, hogy anyám térdet hajtva, kezét a vállamra téve imád kozott értem.”

Tudod-e, hogy vannak emberek, akik imád-koznak érted? Talán hosszú évek óta teszik ezt. Azért imádkoznak, hogy az Úr Jézus Krisztusban élve igazi keresztyén légy, hogy egész életedet add át az Úrnak, és szolgáld őt odaadással.

Spurgeon tudta, milyen csodálatos dolog, hogy imádkoznak érte, légy te is hálás, mint amilyen ő volt!

Pál apostol írja a thesszalonikai keresztyé-neknek: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk róla-tok imádságainkban…” (1Tesz 1,2)

11. MegtérésEgy havas, téli reggelen, január elején történt, ekkor Spurgeon 15 éves volt. A karácsonyi szünetre hazautazott a szüleihez. Az egyik vasárnap reggel sűrűn hullott a hó, de ő tud-ta, hogy istentiszteletre kell mennie. Így aztán elindult a templomba. De egyre sűrűbben hullott a hó, és már vastag rétegben borította az utcát. Azt fontolgatta, hogy a kiválasztott templomba már nem ér oda időben, mert las-san haladt a vastag hótakaróban. Ezért befor-

dult a legközelebbi, kis utcába, ahol egy metodista templom állt. (Ennek a templomnak a falán ma is látható egy em-léktábla, amely elmondja, mi történt itt Spurgeonnal ezen a havas, téli reggelen. Ebben az épületben ma is hirdetik az evangéliumot. Lásd a képen!)

Spurgeon még nem volt eb-ben a templomban, de most bement. Körülbelül 12-15 em-bert látott. A prédikátor fel-ment a szószékre, és felolvasta az igehelyet, amelyről prédi-kálni akart: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszaba-dultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” (Ézs 45,22)

A prédikátor egyszerű em-ber volt. Ennek megfelelően üzenete is egysze-rűen hangzott: „Ez az igevers nem azt mond-ja, hogy most lendülj mozgásba, használd a kezed, a lábad. Nem, ez arra szólít fel, hogy most figyelj, nézz föl! Egyszerűen nézz és láss! Nem kell egyetemre járni ahhoz, hogy az em-ber nézni tudjon, nem igaz? Lehetsz akár os-toba is, mégis tudod, hogyan kell nézni. Jézus Krisztus így szól hozzád: »Tekintsetek rám, nézzetek rám!«”

Ebben a pillanatban úgy látszott, hogy a prédikátor észrevette a fiatal Spurgeont, aki

232017. évi 3. szám

„Az igazi megtéréstéppúgy nem lehet eltitkolni,

mint a fényt egy sötét szobában.”C. H. Spurgeon

232017. évi 3. szám

Mark Roberts www.dayone.co.uk

(Folytatjuk.)

hátul, a galéria alatt ült. Egyenesen ránézett, és úgy mondta: „Fiatalember, te nagyon bol-dogtalannak tűnsz, és mindig boldogtalan leszel – boldogtalan életedben és boldogtalan halálodban –, ha nem hallgatsz erre az ige-versre! De ha most engedelmes leszel Isten-nek, akkor megmenekülsz! Fiatalember, nézz fel Jézusra! Nézz! Nézz! Nézz! Semmi mást nem kell tenned, csak nézz, és élni fogsz!” Ép-pen ezt tette most Spurgeon, és így tért meg:

* Felnézett Krisztusra.* Bízott benne, és átadta neki az életét.* Elismerte Jézust személyes megváltójá-

nak és Urának.* Bűnbocsánatot nyert.* Megváltott lett.Később, amikor erről beszélt, elmondta,

hogy azon a vasár-napon 10.30 és 12.30 között, amíg abban a templomban volt, tel-jesen megváltozott az élete.

Lehet, hogy azt mondod, ő eddig is keresztyén volt, hiszen keresztyén családban nevelkedett, szülei, nagyszülei mind keresztyének voltak, és ő ed-dig is rendszeresen járt templomba, ismerte a Bibliát. De mindez még nem tesz igazi ke-resztyénné. Csak, ha beismerjük bűneinket, elfordulunk azoktól, és hitben az Úr Jézusra tekintünk, akkor válunk igazi keresztyénekké. Ez az igazi megtérés, ekkor leszünk megvál-tottak!

12. Másoknak továbbmondaniNos, tehát Spurgeon megtért. Most már ismer-te és szerette a Megváltót, az Úr Jézus Krisz-tust. Sok minden volt, amit még nem tudott megtenni az Úrért, de egy valamit igen, az evangéliumot továbbadni a többi embernek.

Például kiírt bibliaverseket kis papír cet-likre, és a járdán elhullajtotta őket. Kíváncsi lennék, hány ember vette észre, hajolt le érte, és olvasta ezeket. Nem gondolnám, hogy ez követésre méltó módszer, hiszen tilos a járdán papírhulladékot elszórni. Ezzel esetleg bosz-szúságot okozunk az embereknek.

Egy alkalommal vonattal utazott, ekkor is kis lapocskákat vitt magával, amelyek egysze-rűen összefoglalták a Biblia üzenetét. Ezeket kiszórta az ablakon. Lehet, hogy megtalál-ták az emberek és elolvasták. De ez nem a legmegfelelőbb eljárás, mert az út mentén szétszórt papír esetleg nem tetszik az embe-reknek. Ezekkel a próbálkozásaival azt akar-ta elérni, hogy mások is megtudják, hogyan szabadulhatnak meg bűneiktől, hogyan me-nekülhetnek meg az örök kárhozattól. Hiszen, ha megtérünk, azt szeretnénk, hogy mások is megtalálják ezt az utat!

Később Spurgeon is jobb módszerekhez folyamodott. Akcióit először imában az Úr elé vitte, hogy az Ő áldásával jussanak az emberek hitre, és meneküljenek meg a kár-hozattól. Így például tudomást szerzett egy

hölgyről, aki 33 család-nak rendszeresen vitt evangéliumi irodalmat, de most kénytelen volt abbahagyni a munkát a betegsége miatt. Ezt a feladatot Spurgeon szí-vesen átvette tőle.

Ismersz egy nagy misszionáriust az Új-szövetségből? Az

Apostolok cselekedetei például beszámol Pál apostol néhány missziós útjáról. De hallhat-tunk már más misszionáriusokról is, akik a későbbi korokban éltek. Érdemes utánanéz-nünk, hogy melyik országban tevékenykedtek, és hogyan végezték a munkájukat. Ilyen volt Hudson Taylor is. De hogy misszionáriusként szorgoskodjunk, nem szükséges távoli orszá-gokba mennünk. Ott is lehetünk jó missziós munkások, ahol élünk, barátaink és szom-szédjaink körében.

Az Úr Jézus, mielőtt elhagyta ezt a világot, és visszament a mennybe az Atyjához, ezt a feladatot adta tanítványainak: „Menjetek el te-hát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megke-resztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy meg-tartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,19-20).

Vetés és Aratás24

„Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt; vigadozzunk és örüljünk ezen!”

(Zsoltárok 118,24)Mit jelent Istennél a „nap”?

Istennél az időszámítás – emberi értelmezésünk szerint – a teremtéssel kezdődött. Akkor jött létre a tér és az idő, a kezdet és a vég, mert: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a Földet” (1Móz 1,1). Az Ő időszámítása más, mint az emberé. A zsol­táríró így fejezi ezt ki: „Mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy őrváltásnyi idő éjjel” (Zsolt 90,4).

Az örökkévalóságban nincs kezdet, sem vég, nincs idő, sem tér. Emberi megközelítés­sel úgy mondhatnánk, csak jelen létezik. Isten maga örökkévaló, Ő mindig volt, van és lesz. Az Ószövetségben a nap (jom) időpontot, futó időt, eseményt jelent. Az Újszövetségben az időnek három jelentése is van. A „kronosz” a futó idő, időpont, dátum stb.; a „khairosz” az elrendelt időszak, alkalom, eseménysor; és a „hémera”, ami a nappalt jelenti, vagyis a nap felkelte és napnyug­ta közti időt. Találunk pél dát az Igében arra, ami­kor az első kettő együtt található: „Az időpontok-ról (kronosz) és alkal makról (khairosz) pedig nem szükséges írnom nektek, testvéreim…” (1Tesz 5,1)

Isten napjai a Bibliában1. Az „Úr napja” kifejezés vonatkozik bármi­

lyen pe riódusra, amikor Isten ítéletben cselekszik. Az Ószövetségben rendszeresen Isten büntetését, a harag, a pusztulás napját jelenti: „Harag napja lesz az a nap, nyomorúság és ín ség napja, pusztí-tás és pusztulás napja, sötét ség és ború napja, felhő és homály napja” (Zof 1,15). Az Újszövetségben: a) vonatkozik a hétéves nagy nyomorúságra; b) az Úrnak a Földre való di csőséges visszatérésére, amikor ítéletet tart a népek felett; c) utal az egek és a Föld pusztítá sára tűzzel: „…amikor az egek re csegve, ro pogva elmúlnak, az elemek égve fel-bomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is meg-égnek” (2Pt 3,10).

2. A „Krisztus napja” vagy „a mi Urunk, Jé­zus Krisztus napja” az Úr Jézus eljövetelét je lenti a Gyülekezetért, vagyis az elragadtatást: „Maga pe-

dig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen … a mi Urunk Jézus Krisztus eljövete lére” (1Tesz 5,23). „…maga az Úr fog alászállni a mennyből, …elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a le-vegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Tesz 4,16.17).

3. Az üdvösség napja, a jelen kegyelmi kor­szak, a nagy lehetőség ideje: „Íme, most van a ke-gyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” (2Kor 6,2)

Több mint 2000 évvel ezelőtt pedig „…eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszony-tól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá le gyünk” (Gal 4,4.5). Ez az a nap, amikor Isten kiárasztot­ta szeretetét a világra. Az Úr angyala ezt mondta a pásztoroknak: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában” (Lk 2,10.11). „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, viga dozzunk és örüljünk ezen!” Mert örökkévaló a kegyelme, Őt minden­kor segítségül hívhatjuk, velünk van, bízhatunk benne, Ő a mi szabadítónk!

Isten a kegyelmét ingyen kínálja fel, de en nek a kegyelemnek határideje van. A megmen tés ígére­te az ember számára lehet, hogy csak a mai napra szól. Miért? Mert nem tudod, lesz­e holnap szá­modra! Isten órája azt jelzi, „most és ma”!

Isten rendeli el életünk napjaitMinden nap egy ajándék. Isten alkotott meg

bennünket, és a napokat is Ő határozta el: „Te alkottad veséimet, Te formáltál anyám méhé ben. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyved-ben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsolt 139, 13.16).

Egy rabbi úgy értelmezte ezt a mondatrészt: „könyvedben minden meg volt írva”, hogy Is ten az emberi sejtmag kromoszómáiba lévő DNS­molekulákba kódolta be az informá ció kat. Ez határozza meg személyi ségünk, meg jelenésünk tulajdonságait.

Mit teszek a „mai nap” ajándékával?MA van az a NAP:1. Amikor örülhetek, és emlékezhetek az Úr

Jé zusra, a Golgotára, az üdvösségemre.

EZ AZ A NAP

252017. évi 3. szám

MemóriaHetven felé – mondják –

felejtünk,régi dolgokra

inkább emlékezünk:időzavarba kerülhetünk.

De mert: „Idő többénem lészen”,

ez akár lehet – hitben –áldás előjele!

S ami még itt fontos lehet,eszünkbe juttatja

a Szent Lélek!

Ruth

2. Amikor megköszön hetem végtelen szere­tetét, magasztalhatom ke gyelmét, amellyel meg­ajándékozott.

3. Amikor Isten Igéje ne kem szól! „Ma, ha az Ő szavát halljátok…” (Zsid 4,7)

4. Amikor dönthetek, hogy enge delmes­ségben, szeretetben járok­e, rendelke zé sére ál­lok­e Istennek!

5. Amikor bizonyságot te hetek. Ne szalasszam el! Talán soha nem lesz még egy alkalom, és egy lélek elveszett!

6. Amikor láthatják rajtam, ben nem azt, ami nekik nincs: öröm, békesség, jó ság, hűség; ame­lyek az Úr Jézus jellemvonásai!

7. Amikor példakép lehetek gyermekeim, család tagjaim, munkatársaim, szomszédaim szá­mára (5Móz 6,6­9).

8. Amikor közbenjárhatok, vigasztalást nyújt­hatok, beteget látogathatok, tehetem azt, amit Is­ten rajtam keresztül el akar végezni!

9. Amikor elmondhatom Istennek kéréseimet, fájdalmamat, vétkeimet, stb.

10. Amikor megláthatom Őbenne azt, amit nem láttam tegnap vagy még soha, vagyis gyö­nyörködhetek benne.

11. Amikor odaáldozhatom időmet, erőmet, javaimat, egész életemet újra az Ő dicsőségére!

Használjuk ki a MAI NAPOT, amit az Úr adott, mert a holnap még nem a miénk!

Soproni János

Örömhír fakadHa a Teremtő csönd

forrásatárja föl

az elévülhetetlent:Örömhír fakad,

hogy gyógyírgyógyítsa a sebeket,

akkorkibontakozik a fény

s derű…

Mikor elhívatottból pattan a szikra,hogy ne rontson

s ne tiporjon továbba gonoszság,derüljön fel

a szentek és igazak arca,hogy visszatérő

irgalmadbaösszezengjen a Benned hívők kara;

hogy tekintetük is tükrözze akegyelem

királyi méltóságát,azt a drága Örömhírt,

hogy Te, aki meggyőzted a világot,

újra megjelensz,de most már

teljhatalommal és dicsőséggel.

Vékey Tamás

Ha nem született volnaMeggondolják-e vajon,kik karácsonyra várnak:ha nem született volna,

nem lenne bűnbocsánat.Ha nem született volna,

nem várna örök élet.Jézusért hála, hála

a Menny, Föld Istenének!

Füle Lajos

Angliában egy vallásközi konferencián a világ minden tájáról érkezett résztvevők arra keresték a választ, hogy mi teszi egyedivé a keresztyénséget. Felmerült a megtestesülés, a feltámadás, de nem találták a választ. A vita közben felbukkant C. S. Lewis, aki miután megtudta, hogy miről folyik a vita, egyből rávágta: „No, ez igazán egyszerű. Hát a kegyelem.”

A résztvevők némi gondolkodás után elfogad­ták a választ.

Teljesítményközpontú vilá­gunkban a kegyelem és az irga­lom nehezen talál helyet magának. Folyamatosan elvárásoknak kell megfelelnünk: a szülő a gyermeke felé, az iskola a tanulók felé, a férj a feleség felé (és viszont), munka­hely az alkalmazottak, az egyház a tagok felé támaszt elvárásokat. Ha pedig ezek nem teljesülnek, akkor nincs elfogadás. Jól mutatja ezt an­nak a kislánynak a története, aki csak akkor kap ölelést a szülőktől, ha aznap jól teljesített az iskolában.

Hamingway Az álmok városa c. novelláját egy „viccel” kezdi, ami szerint egy apa Madridba (ami tele van Pacó nevű férfiakkal) érkezve a következő hirdetést teszi közzé az El Liberal lapban: „Pacó, kedden délben várlak a Montana Szállóban, min-den meg van bocsátva, apád”. Egy egész rendőr­osztagot kellett kivezényelni, hogy szétszórja a nyolcszáz fiatalembert, akik a hirdetésre jelent­keztek.

Az, hogy szomjazunk a kegyelemre, mutatja azt is, hogy van mit megbocsátani. A kegyelem szorosan értelmezve az a megnyilvánulás, ami­kor valakinek megbocsátják a bűneit, elengedik a büntetését. Azonban ennél egy tágabb értelmű működését is láthatjuk a világban.

Általános értelemben Isten részéről a kegye­lem megnyilvánul abban, hogy bár az ember tőle elszakadva, Őt megtagadva, eredeti céljától

Miért beszélnek a keresztyének mindig a kegyelemről?

eltérítve, ítéletre várva él, Isten mégis napot és esőt

ad minden teremtménynek, vagy mindannyian tudjuk élvezni a teremtett világ

(megmaradt) szépségét. Kegyelem az, ha nem va­gyunk annyira sérültek, mint amennyire lennünk kellene az elrontott nevelés, a minket ért trau­mák, sérülések miatt, vagy az is, amikor valaki csodás módon menekül meg balesetek következ­ményétől.

Szorosabban véve tehát a kegyelem az, amit akkor gyakorol Isten vagy mi egymás felé, ami­kor valami bűnt követünk el, és megbocsátásra van szükség a kapcsolat rendezéséhez. Tágabb értelemben kegyelem minden olyan dolog, amit úgy kapunk, hogy nem érdemeljük meg.

Jézus részéről ez már abban megnyilvánul, hogy nem várja, hogy könyörögve menjünk hoz­zá, hanem Ő maga jön és keres minket, mint elveszett bárányt, és maga kopogtat, bebocsátást kérve.

A kegyelem áraMivel Isten az igazságosságát

nem dobja sutba, amikor megbo­csátja a bűnt, elengedi a következ­ményeit és helyreállítja a kapcso­latot, ezért a kegyelemnek ára van.

Egyrészt jogi értelemben, az igazságosság tekintetében azért volt szükség Jézus halálára, áldo­zatára, hogy a kegyelem gyakorlá­

sakor az igazság (jogosság) ne csorbuljon. Valaki­nek meg kell fizetnie a bűnök büntetését.

Ugyanakkor van egy olyan jellegű ára a kegye­lemnek, amire sokszor talán nem gondolunk. Ezt érzelmi árnak nevezhetjük. Hóseás könyvében olvasunk arról, hogy Isten azt mondja a pró­fétának, hogy vegyen el egy parázna nőt, akitől azután három gyermeke születik. Az Úr azt pa­rancsolja, hogy szeresse tovább az asszonyt akkor is, ha az házasságtörő, más szeretője lett. Kétség­telenül kemény kérés, de ezzel azt mutatja be Is­ten a népe számára, hogy „számomra pontosan ilyen érzés, amikor más istenek után jártok, és el­hagytok engem”. Mi vagyunk a parázna asszony, mi okozunk neki ilyen nagy fájdalmat. Ő mégis

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

Vetés és Aratás26

GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK

272017. évi 3. szám

kész arra, hogy helyreállítsa velünk a kapcsolatot, megbocsássa hűtlenségünket.

A kapcsolat rendezése nem üzleti alapon történik. Nem mi fizetjük meg az árát, nem mi rendezzük a tartozást. Az üzleti alapon közelítő számára ez vérlázító igazságtalanság. A tartozást meg kell adni, a kárért fizetni kell, a jót ki kell ér­demelni. A kegyelem talaján állva azonban más jelentőséget nyernek a dolgok.

Hogyan élhetünk a kegyelemmel?Már az kegyelem, hogy Isten maga töri át a

minket elválasztó falat, és Ő hozza közel hozzánk megbocsátás, helyreállítás lehetőségét. A Bib­lia azt mondja: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keres-se Istent” (Róm 3,10); de „...egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen...” (Jn 3,16)

Vissza lehet-e élni a kegyelemmel?A kegyelem valóságos működése nem

egyszerűen külsődleges dolog, nem csak szavakon vagy cselekedeteken múlik, ha­nem őszinte, belső átalakulást feltételez és eredményez. Azonban Júdás levelében ol­vasunk olyanokról, „akik a mi Istenünk ke-gyelmét kicsapongásra használják”, vagyis visszaélnek vele. Látszólag elfogadták, de a valóságban nem volt rájuk hatással.

Hogyan fejti ki hatását a kegyelem?A kegyelem belső módon műkö­

dik: az emberi szív belsejében fejti ki hatását. Nem látszat után ítél, és hatása nem a külsőségekben mérhető.

Kiváló példája ennek a betániai Mária, aki nagy értékű kenetet öntött Jézusra. A tanítványok nem értették, mi ez a pazarlás. A kegyelem olyan tettre sarkallta Máriát, ami külsőleg nem tűnt jó­zan cselekedetnek. Csak az magyarázta, amit a szívében elvégzett.

Hogyan lép működésbe a kegyelem?Jakab így írja le azt az utat, amin a kegyelem

eljut az emberhez, amikor Isten és ember kapcso­lata helyreáll: „De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: »Isten a kevélyeknek ellenáll, az alá-zatosoknak pedig kegyelmet ad.« ... Közeledjetek Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok

meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömö-tök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és Ő felmagasztal titeket” (Jak 4,6-10).

Talán felmerül bennünk a kérdés: „Miért ilyen negatív Jakab, miért kellene gyászolni, gyötrőd­ni, sírni?” Ne feledjük: itt egy rendkívüli, radiká­lis felismerésről és változásról van szó. Eddig azt gondoltam, hogy „azért én rendben vagyok, még ha vannak problémáim is”; „nem vagyok olyan rossz, sőt...”; „a magam ura vagyok, ne szóljon bele senki az életembe”; „nem tartozok senkinek

elszámolással...”Aztán kiderül, hogy a bűn és a Sátán

foglya vagyok, elveszett Isten szemében, örök halál vár rám, saját erőmből nem tu­

dok olyan jó lenni, mint gondoltam, önző vagyok és büszke...

Ezek a felismerések fájdalmasak, gyászt és gyötrelmet okoznak, de Jakab

azt mondja, hogy aki megalázza magát, azt maga Isten emeli fel, Jézus pedig így szól: „...aki pedig elveszti az életét énértem, meg-menti azt” (Lk 9,24).

Ide eljutni csak hit által lehet, vagyis a teljes bizalom által, ami azt jelenti, hogy el tudjuk fogadni Isten rólunk kiállított diagnózisát és a gyógymódot is a „beteg­ségre”. A farizeusok és írástudók azt az embertípust képviselték, akik azt gondol­ták, hogy velük minden rendben van: val­

lásosak voltak, és szigorúan megtartották a szabályokat. „Jézus így válaszolt nekik: Nem

az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lk 5,27).

Gyógyulásra van szükségünk: aki elfogadja a kegyelmet, az bűnbocsánatot – örök életet kap. De a kegyelem működésének ez nem a végét jelenti, hanem a kezdetét. A kegyelem működése tesz ké­pessé a másfajta életre, a folyamatos gyógyulásra. A kegyelem adja meg a kegyelem alatt élt élethez szükséges erőt, amely a Szent Szellemtől jön.

A Biblia szerint a kegyelem az alapja az Isten­nel való kapcsolatunknak, forrása az örök életnek és sok más ajándéknak. Ezért beszélnek a keresz­tyének mindig erről.

Lemperger Róbert

Vetés és Aratás28

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Miféle élet az örök élet?Újabb, nehezen értelmezhető fogalomhoz jutottunk, ami több alkalommal előfordul az Újszövetségben, mégis sok félreértés övezi. Jézus számos alkalommal tette azt a kijelentést, hogy neki hatalma van arra, hogy az embereknek örök életet adjon. De

mit értett ezen pontosan? És valóban lehetséges az, hogy a keresztyének ma is biztosan állítják, már itt a földön örök életük van? Ez az igazság vagy csak kérkedés? Járjunk utána közösen ennek az érdekes kérdésnek!

Az örök élet „kritikája”Néhány gondolkodó kritikával illette Jézusnak az örök életre vonatkozó kijelentését, azt feltételezve, hogy Jézus azt az ígéretet tette követőinek, hogy soha nem fognak meghalni. Mivel ezt követően Jézus maga is meghalt a kereszten, ill. később követői is meghaltak sor-ban, ezért arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus valamiféle hazug vallási csaló volt, aki becsapta az embereket. Ez a felfogás azonban számos újszövetségi eseményt figyelmen kívül hagy: egyrészt Jézus maga beszélt arról tanítványainak háromszor, hogy nemsokára meg fog halni, nem titkolva előttük azokat az eseményeket, amik rá vártak. Másrészt azt is felfedte tanítványai előtt, hogy rájuk sem vár jobb sors, arra is fel kellett készülniük, hogy ők is odaadják életüket hitükért. Egy másik elképzelés szerint az örök élet valami olyasmi, amit a jó emberek kapnak a ha-láluk után. Vigaszt nyújthat ez a gondolat azoknak, akik az életükben tapasztalt fájdalom elől menekülnek, kitalálva maguknak valami megnyugtató képet annak érdekében, hogy elviseljék nyomorúságos életüket. Ezzel szemben – mondják a kritikusok – az ateistáknak (istentagadóknak) nincs szükségük az élet nehézségeivel szembenézve semmiféle vigaszta-lásra, mert bennük megvan az a bátorság és erő, amivel képesek elhordozni a körülöttük lévő zord valóságot. Az Újszövetség valóban tanítja azt, hogy a hívő emberek haláluk után a „mennybe jutnak”, ill. inkább a következőképpen fogalmaz: „elköltöznek és Krisztussal vannak” vagy „kiköltöznek a testből és hazaköltöznek az Úrhoz” (Pál levele a filippibeliek-hez 1,23, Pál második levele a korintusiakhoz 5,8). Emellett azt is világossá teszi, hogy az örök élet nem olyan dolog, amit haláluk után kapnak meg a hívők jutalomképpen, hanem amiben már itt a földön (!) részük lehet. Az életnek egy másfajta dimenziója ez, ami túl-mutat az élet csupán testi, értelmi, érzelmi stb. vonatkozásain. Figyeljük meg a követke-ző újszövetségi részt, hogyan fogalmaz: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van” (János evangéliuma 3,36). Érdekes, hogy ez a rész jelen időben fogalmaz, azaz már itt és most lehetségessé válik, hogy valakinek örök élete legyen. Ehhez egy feltételt fűz az Ige: hinni kell a Fiúban, tehát Jézus Krisztusban. Ha valaki hisz Isten Fiában, az Úr Krisztusban, akkor az övé az örök élet.

Mit jelent az örök élet?1. Osztozni Isten életében: míg az emberek Isten nélkül élik az életüket, olyan állapotban

vannak, amit az Újszövetség a halállal azonosít: „akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt” – írja Pál az efézusiakhoz (2,5). Természetesen ez nem testi ér-

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ banAz örök

élet

292017. évi 3. szám

Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásaiMinden nap 21.15-től az 1548 kHz-es középhullámon. Minden műsorunk meghallgatható a www.mera.hu oldalon, illetve okostelefonon a http://tunein.com/radio/Magyar-Evangéliumi-Radio-1355-s2243/ címről.

Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ:

MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu

Gondolkodj el rajta!Különbséget kell tennünk két hasonlónak tűnő fogalom között: örök élet és örök lét. Az örök lét azt jelenti, hogy minden emberi lény túl fogja élni teste halálát, tehát létezni fog örökké. Azonban hogy ez milyen állapotban fog tör-ténni, az azon múlik, hogy még életében megbékélt-e Istennel, vagy sem. Ennek függvényében részesül az örök életben vagy pedig az ún. második halálban (Jelenések könyve 20,11-15), ez utóbbiról a Szemfüles egy későbbi részében még szó lesz.

Ajánlott könyvek:David Gooding – John Lennox: Kulcsfontosságú bibliai fogalmakLüscher, A.: Hol leszel az örökkévalóságban? + Jézus Krisztus vére (Evangéliumi Kiadó)

Tudtad-e?A bevezetőben feltett kérdésre, mely szerint lehetetlen-e már ebben az életben bizonyosnak lenni afelől, hogy örök életünk van, megtalálhatod a választ, ha megkeresed János első levelé-ben az 5. fejezet 11-13. verseket.

telemben vett halált jelent, hanem szellemi szempontot. Amikor a korábban Istenről tudomást nem vevő ember bűnbánatot gyakorol, és megbékél Istennel, egy új, szellemi élet veszi kezdetét. Isten életre kelti ezt az embert, saját életét nemzi belé, ahogy az apa tovább adja életét, amikor gyermeke születik.

2. Személyes kapcsolatban lenni Istennel: az apa-gyermek képet folytatva az apa megosztja életét gyermekével, amikor az megfogan, majd megszületik. Ezáltal a gyermek megkapja azt a lehetőséget, hogy édesapjával kapcsolatba kerüljön, őt megismerje, szeresse, mint ahogy apja is szereti őt. Ehhez hasonlóan Isten is átadja szellemi életét az ő gyermekeinek, kapcsolatot hoz létre maga és a benne hívők között, azok között, akik ismerik és szeretik Őt.

3. Ajándék már itt a jelenben és örökké tartó tulajdon: ahogy már szó volt róla, az örök élet már itt a földön a miénk lehet. Emellett ez az ajándék Istentől örökre szól. Amikor Isten sze-mélyes kapcsolatot alakít ki valakivel, ahhoz Ő hűséges marad. Az örök életre nincs hatással a test halála. Az örök élet ingyenes ajándék mindazoknak, akik igaz bűnbánattal és hittel elfogadják Jézus Krisz-tust, mint Megváltójukat: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Istennek ke-gyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Pál levele a rómabeliekhez 6,23).

Vetés és Aratás30

„Az az indulat legyen ben-netek, ami Krisztus Jézus-ban is megvolt” (Filippi 2,5)

Az Úr Jézus egész életét a hála szelleme ha-totta át. Fájdalmas életútján, amikor a leg-kevésbé várnánk, a hála fénysugarai áttörik a szenvedés homályát. Folyamatosan megta-pasztalta a nélkülözést és a megvetést ebben a „siralomvölgyben”, de lelkének mélyén mégis ott élt az öröm és a hála. Amikor a halálára való megemlékezésül az úrvacsorát rendelte, hálaadással kezdte. Amikor a Gecsemáné kertbe indult, hálaadó zsoltárt énekelt. Mint „fájdalmak férfija” fel tudta emelni szívét mennyei Atyja iránti hálaadásra: „Magasztal-lak, Atyám, menny és föld Ura…” (Mt 11,25)

Mi pedig, akik szüntelen megtapasztaljuk Isten szeretetét, miért ne telnénk meg szünte-len hálaadással?! Ha ápolod magadban a hála szellemét, életedet szüntelen ünneppé lesz. Isten kegyelmi ajándékai közül egyik sem ki-csi, még ha annak látszik is. Mind nagy, mert egyiket sem érdemeljük meg, és a hálás szív a kicsiny áldásokat is nagyra értékeli. Pál bi-lincsek közt ki tudta mondani: „bővölködöm”. „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki meg-erősít engem” (Fil 4,12-13). Isten megjutalmaz-za azt, aki hálás szívvel él, és éppúgy kedveli a jókedvű „elfogadót”, mint a jókedvű „ada-kozót”.

(Hilfe und Nahrung)

KÉRÉSHogy bizonyságot tehessek,jöjj velem,hogy jártamban el ne essek,fogd kezem!

Hogy kételkedés ne űzzön,szólj nekem,hogy hitem szilárd maradjon,járj velem!

Hogy boldog legyek, kísérj átéltemen,aztán ölelj magadhoz,Istenem!

Gajárszky Magdolna

Hála Új reformációMindenki előtt ismert a világkeresztyénség első nagy reformációja, amely főképpen Luther és Kálvin nevéhez fűződik. … Ezzel a világke-resztyénség számára nagy méretekben megnyílt a lehetőség leváltani az addigi pogányságot, és lerakni a középkori történelem erkölcsi alapjait.Kétségtelen, hogy ismét a világtörténelem kor-szakos fordulóját éljük. …

Az új reformáció értelmében a keresztyénség minden formájának vissza kell ülnie az őskeresz-tyénség meg nem ingó, háromlábú székére. Az első keresztyénekről azt olvassuk, hogy foglala-tosak voltak:

1. az apostolok tudo-mányában (a Szentírás),

2. a közösségben (a kenyér megtörésével együtt) és

3. a könyörgésben (Csel 2,42).

Ezeket mindenhol megtették, valahol csak ketten-hárman összejöt-tek, még a katakombákban is. …

Hitéletük jellemzője tehát: a Szentírás rend-szeres olvasása, a lelki-szellemi közösség rend-szeres ápolás, a rendszeres imádkozás mind az egyéni, mind a közösségi életben.

Az új reformáció nem új világi tömegegy-házakat fog szülni, hanem őszinte, bensőséges és egészséges szellemi közösségeket. Saját ma-gukról és hozzátartozóikról a tagok továbbra is tulajdon munkájukkal gondoskodnak, részt akarnak venni a társadalom építésében, hogy így „megadják Istennek, ami az Istené, és a csá-szárnak, ami a császáré”. …

Vannak olyan vallási alakulatok, amelyek az idők szavát megértették, de vannak olyanok is, amelyek görcsösen ragaszkodnak eddigi szerve-zeti és eszmei beállítottságukhoz. …

Az evangéliumi keresztyénség a történelmi események hatása alatt megtisztul, mint az arany a tűzben, és így fejezi be pályáját az idők végén.

Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor (1889–1966)„Ti vagytok a föld sója” c. könyvből (Ev. Kiado)

Könyvajánlatunkból EK

EK312017. évi 3. szám

Vajon az apák egy kihalóban levő fajhoz tartoz-nak? Meghatározóvá vált a példaképek hiánya? Ez a könyv szenvedélyes védőbeszéd az apaság mellett, és egyfor-mán szól mind az apákhoz, mind a fiakhoz. A Példabeszédek könyvét veszi alapul, „kihallgatja” Salamont, aki sétálni viszi a fiát, és miközben megpihennek egy-egy padon, bölcs dolgokat tanít neki. Mindennek ma is rendkívül aktuális üzenete van. Hallgatózz te is!

Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor számára fontos volt, hogy az Ige alapján igehirdetéseinek középpontjába Isten és Jézus Krisztus álljon, még akkor is, amikor életének egyes részletéről tett bizonyságot, vagy éppen számtalan külföldi útjáról tartott beszámolót. Mindezek útmutatóak, előremutatóak voltak, és eligazítást nyújtottak azok számára, akik hallgatták.

Klaus GüntzschelAz apai szívA/5, 88 oldal

Dr. Kiss FerencIsten beszéde élő és ható 1.

A/5, 232 oldal

Ole HallesbyAz imádságrólFr/5,152 oldal

Dr. Ole Hallesby (1879–1961) professzor könyvében az imádság lényegéről, az imádkozás nehézségeiről, harcairól, módjáról és titkáról, az imádkozással való visszaélésről ír, ezáltal olvasóit az Istennel való kapcsolat új, teljesebb megértéséhez vezeti el. Őszintén és nagyon szelíden ír a keresztyén hit egyik legbensőbb titkáról.

Ulla BühneMaradj

egyensúlyban! – Bibliai nők Is-

ten színe előttFr/5, 184 oldal

Kérésre teljes árjegyzéket küldünk. A könyvek megtalálhatók és megrendelhetők az evangeliumikiado.hu honlapon

vagy a rendeles@evangeliumikiado.hu címen.

A kiegyensúlyozottság jótékony és áldott tulajdonság, de sajnos ritkán találkozunk vele. Még nekünk is problémát okoz, akik ismerjük Őt, aki ebben is tökéletes példát mu-tatott, és hajlamosak vagyunk hol az egyik, hol a másik irányba kilengeni. 14 női sors a Bibliából. Ösztönöznek, példát adnak, ki-hívást jelentenek.

Paul White, a dzsungeldoktor– önéletrajzA/5, 232 oldal

Dr. Paul White (1910–1992), a jól ismert ausztrál író or-vosként és misszionáriusként a Tanganyikában szerzett tapasztalatait felhasználva írta meg népszerű könyveit. Könyveit 109 nyelvre fordították le eddig (2017), és több mint egymillió példányban keltek el. Paul White megér-

tette, hogy bár afrikai terveit fel kellett adnia, Isten jobbat tervezett, hiszen hazatérésével több embert ért el az üzenete, mintha maradt volna.

Ezt a folyóiratot Isten kegyelméből évente háromszor adjuk ki, és sok országba jut el. Ha szeretné, hogy a Vetés és Aratás továbbra is megjelenjen, lehetőségei szerint adományaival járuljon hozzá

annak kiadásához és a postázás költségeihez! Köszönjük az eddigi támogatásokat, és a szolgálatunkért, a munkatársainkért elmondott

imádságokat is! Kérjük gondoljanak a nehezebb helyzetben lévő, mint például a Kárpátalján élő olvasókra is! Támogatását a

megadott bankszámlaszámokra küldheti. Nagyobb példányszámot igénylő olvasóinkat kérjük, hogy rendszeresen vizsgálják felül, hogy

csak a szükséges mennyiséget rendeljék meg!

Terjesztés: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió1066 Budapest, Ó utca 16. Tel/fax: 06-1/311-5860E-mail: rendeles@vetesesaratas.huBankszámla: Vetés és Aratás - OTP Bank 11706016-20800204IBAN: HU15 1170 6016 2080 0204 0000 0000 - SWIFT (BIC): OTPVHUHB

Németországi olvasóink adományukért Spendenquittung-ot kaphatnak, ha azt erre a számlára küldik el (a közleménybe írják be: „Vetes es Aratas”!):Mission für Süd-Ost-Europa e.V. Bank: Evangelische Bank eG, Stuttgart IBAN: DE 32 5206 0410 0000 0045 70, BIC: GENODEF 1EK1

Romániában élő olvasóink adományaikat a Fundatia BIBLOS számlájára utalhatják át (cod fiscal 7133217): Banca Transilvania, Cluj-Napoca IBAN: RO42 BTRL RONC RT03 0449 1601, BIC: BTRL RO 22

Szlovákiai olvasóink adományukat az MSEJK részére a következő számlára küldhetik: Bratislava VÚB 29830-112/0200 IBAN: SK19 0200 0000 0000 2983 0112, BIC: SUBASKBX

Más országokban élő olvasóink adományaikat a Vetés és Aratás magyarországi számlaszámára utalhatják át, vagy lehetőség van támogatás befizetésére a PayPal rendszeren keresztül is. Ezt honlapunkon a Támogatás menüpont alatt tehetik meg. Csekk beváltására nincs lehetőségünk. További információkért kérjük, látogassák meg a www.vetesesaratas.hu weboldalunkat!

Szerkesztőség, Egerv3218@t-online.huwww.vetesesaratas.hu

Képviseleteink:

SZLOVÁKIAMisijná spoločnost’ evanjelia Ježiša Krista - Fülöp ImrePúpavová 4.SK-841 04 BratislavaTel.: 00-421-2-654-24319E-mail: msejk@stoneline.skwww.msejk.sk

ROMÁNIABabos MártonStr Corneliu Coposu nr. 6.RO-400235 Cluj-NapocaTel.: 00-40-264-435702E-mail: babos.marton@gmail.com

UKRAJNASas IstvánSevcsenkó út 2/6UA-90212 Батьово (Bátyú)Beregszászi járásTel.: 00-380-3141-49168E-mail: saspiroska53@freemail.hu

SZERBIANagy TiborPetőfi Brigád tér 2.SRB-24220 ČantavirTel.: 00-381-24-782-065E-mail: tibor.ngy@gmail.com

HORVÁTORSZÁGTóth AttilaPetőfi S. u. 35., SuzaHR-31309 Kneževi VinogradiTel.: 00-385-31-733-814E-mail: toth.attila@email.t-com.hr