Vetési László

JUHAIMNAK MARADÉKA

A kiadói tanács tagjai:

Balázs Imre JózsefCseke PéterHorváth AndorKántor LajosKelemen HunorKovács Kiss GyöngyLászlóffy AladárSelyem Zsuzsa

Vetési LászlóJUHAIMNAK MARADÉKAAnyanyelv, egyház, peremvilág:

Sorskérdések a nyelvhatáron

KOMP-PRESSKorunk Baráti Társaság

Kolozsvár, 2001

Lucrare sprijinitã financiar deMinisterul Culturii

Megjelent a Nemzeti Kulturális ÖrökségMinisztériuma, valamint a Nemzeti

Kulturális Alapprogram támogatásával

Szerkesztette: Dávid Gyula

©Vetési László, 2001ISBN : 973–9373–28–3

PEREMVILÁG – SZIGETVILÁG

Szórványgondjainkról

Diaszpóra – széthullott kéve magjai a termé-ketlen földben, õszutón, a tél torkában, a beta-karodás nagy mûve után, a csírázás reményenélkül. Nem is annyira a szétszóratottak cso-portja, hanem inkább az életveszélyesen elszi-getelõdött maradék: hajdani nagy búzamezõkemléke, fölöttük már elvonult az aratás, és õkitt maradtak kipergett magvakként az útfélre, aköves helyre, a tövisek közé esve, nem várva,de tudomásul véve a közelgõ gyilkos telet.

Örömmel vagy egykedvû beletörõdésselszoktuk mondani, hogy etnikai lények va-gyunk, hogy megnyilvánulásainkat nyelvi ésetnikai szabályokban, kötõdésekben éljük át. Ittnálunk, Kelet-Európában, ahol nagy felülete-ken érintkeznek egymással a népek, mindenilyen vonás betájoló és meghatározó: a nyelvi ésetnikus maga a személyiség értéke, maga azönazonosság. Sokszorosan érvényes ez a szór-ványokra.

Gondokkal terhesen, szinte végzetesen szór-ványnemzet vagyunk. A világban él a magyar-ság egyharmada: az anyaország határain kívül,az utódállamokban vagy a diaszpórában – a ro-mániai magyarságnak egyharmada nyelvi ésetnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pe-dig halmozottan hátrányos helyzetben. E terü-leteket és közösségeket az jellemzi, hogy a min-dennapi életbõl végzetesen kiszorulóban van –és így társadalmi terét is egyre egyértelmûbben

7

veszíti el – minden etnikai érték és tartalom,köztük pedig a legjelentõsebb: az anyanyelv. Amúlt nagy bûnei, terhes örökségek és mulasztá-sok nehezednek ránk emiatt. Mert ha vannaktársadalmi életünknek területei, melyeknekmegoldását a legtovább halogattuk, akkor enéptöredék sorsa az. Hol és hányan vannak,hogyan élnek, milyen szociológiai, társadalom-lélektani folyamatok és hatások alatt állanak? Atöbbség és kisebbség kapcsolata, a szórvány-nyelv, nyelvkeveredés, nyelvcsere, a szórvány-gyermek és a vegyes házasság õrlõdéseinekélettana vagy a nyelvi-etnikai szabályozások –megannyi fehér folt közösségünk térképén.

Szomorú tény, hogy néhány országos nép-számlálási összesítésen túl valójában nem ren-delkezünk a hazai szórványmagyarságra vo-natkozó adatokkal, és az egyetlen meglévõ, azegyházak által összegyûjtött és nyilvántartottadatbázist sem ellenõrizte és összesítette orszá-gosan senki sem. És ha számba vesszük, hogyaz utóbbi 60–70 évben, egyházaink lelkigondo-zói füzeteinek és Földes Károly mezõújlaki jaj-kiáltásának elõzményével, Nagy Ödönnek aHitelben megjelent cikkei óta félévszázada ke-serves csend honol idehaza etnikai életünkmindennapjai felett, ez is épp elég ok az elkese-redésre. Csak a szívszorító gyorsasággal eltávo-zó Semlyén István volt kivétel, aki a kor lehetõ-ségeihez képest nem kis kockázattal adott több-ször is hírt a hazai nemzetiségeink kérdéseirõl.Õ dolgozta fel az 1977-es népszámlálás adatai-nak nemzetiségi vonatkozásait, és a Hétmilli-árd lélek címû, 1980-ban megjelent könyvecské-

8

je tartalmaz elõször adatokat a hazai magyarszórványnépességünkrõl. Az 1989-es változá-sok óta a múlt év karácsonyában Gyergyószár-hegyen rendezett szórványértelmiségi találko-zó törte meg a jeget, hogy az elméleti betájolá-son túl szomorú körképet adjon a hazai hely-zetrõl (Európai Idõ, 1991, 11–19.).

Hét erdélyi megyében (Hargita, Kovászna,Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy) él aromániai magyarságnak több mint háromne-gyed része, mintegy 1 200 000 magyar – írjaSemlyén István. A fennmaradó 420 000 az or-szág többi részén (Arad, Beszterce-Naszód,Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben,Temes megyében és a Kárpátokon kívüli terüle-teken) szóródik szét. E népességnek már többmint a fele, mintegy 220 000 magyar a hét me-gyén kívüli kisebb-nagyobb hazai városokbanél (Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybá-nya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes és abányavárosok). Mellettük a majd ugyanennyifalun élõ magyarral együtt alkotják azt a népes-séget, amit mi romániai szórványmagyarság-nak szoktunk nevezni. A megközelítõen azonosarány arra is figyelmeztet, hogy még hosszúideig együtt és egyenlõ súllyal kell számolnunka falusi és városi szórvánnyal.

Erdélyben azonban a szórványoknak me-gyei alapú számbavétele csalóka, mert termé-szetszerûleg nem eshetnek egybe ezek és a ve-szélyeztetettségi határok. Maros és Hargita me-gyében a Maros, Nyárád és a két Küküllõ vidé-kének összefüggõ magyarsága mellett ott van aFelsõ- és Alsó- Maros-mente is, a Gyergyó-i és

9

a Kelemen-havasok népessége. Ott van a Marosés a Szamos által határolt Mezõség, melybenegyütt osztozik Maros és Kolozs megyével. AFekete-Körös völgyében (Bihar megye) apró kisszigeteket alkotnak a Belényes környéki hagyo-mányõrzõ és tartásos falvak. Ugyanígy a Sebes-Körös völgyének felsõ szakaszán, a Királyhágótövében nehéz harcot vív a megmaradásért Kö-rösrév és Magyarkakucs. Szatmár megyében isegyre lejjebb húzódik a nyelvhatár az avasiak újnépvándorlása miatt, ahol utolsó végvárak:Vámfalu, Kõszegremete és Avasújváros. Szilágymegyében már a Zsibó melletti és a további ke-leti területek is jócskán szórványvidéknek szá-mítanak; az Almás és Egregy patakok völgyé-ben is aggasztó a helyzet, Nagyilonda, Semes-nye, Almásgalgó magyarsága pedig a felszá-molódás utolsó szakaszában van. Az Arad, Te-mes és Krassó-Szörény megyei népesség né-hány õsi település mellett jobbára késõbbitelepesfalvakba tömörül, mellettük Karánsebes,Lugos és Resica, valamint Lippa, Borosjenõ ésBorossebes hatalmas harcot vívó igazi végváro-sok. Hunyad megyében elképesztõen megfo-gyatkozott a falusi magyarság. A legnépesebb-nek számító Rákosd, Lozsád, Haró, Bácsi ésNagypestes közül ma már csak Rákosd magyarnépessége haladja meg a 200-at. Mellettük ottvannak a kevés lakosú kisvárosok: Brád, Hát-szeg, Piski, Kalán és Szászváros, ahol az iparo-sítás sem hozott javunkra számottevõ betelepe-dést. Az öt bányászváros (Petrozsény, Petrilla,Vulkán, Lupény, Urikány) magyarjainak számaegyenként is meghaladja a több ezret, de mel-

10

lettük Vajdahunyad, Déva is szórványhellyélett lebontott és szétszórt csángótelepével. MárHunyad megye is jelzi e vidék magyarságánakelhaló gyökereit, de mellette Fehér megye mû-emlékeknek és mûértékeknek egyszerre fájdal-mas és lenyûgözõ múzeumát nyújtja. Néhányezer magyarjával és kollégiumával Nagyenyedmég viszonylag védett helyzetben van olyanéleterõs falvak szomszédságában, mint Csom-bord, Felenyed, Szentkirály, Décse vagyMagyarlapád, Bece, Székelykocsárd. Az elõbbi-ek lélekszáma 300–500, az utóbbiaké pedig 1000körüli. Gyulafehérvár környéke már sokkal re-ménytelenebb helyzetben van, és a hajdani fõ-város már csak a 600 lelkes Vajasd segítségéveltudja fenntartani 8 osztályos általános iskoláját.Tövis és Alvinc még õriz néhány református ésrómai katolikus lelket, de a boroskrakkói ésmagyarigeni reformátusok teljesen elfogytak, aborbándi katolikus gyülekezetnél is évtizedekóta beállt a nyelvcsere, akárcsak a Balázsfalvakörnyéki, karácsonyfalvi reformátusoknál, aholmár csak Búzásbocsárdon és Magyarpéter-falván él 700 körüli magyarság.

Szeben és Brassó megyében az Olt alsó fo-lyása és a Nagy-Küküllõ által határolt részSzebentõl Fogarason át Brassóig a történelmiErdély egyik legrégebb itt élõ magyar lakossá-gú területe. A legdélibb vonalon Oltszakadát,Románújfalu és Halmágy, fennebb pedig egyszinte egyenes vonal tengelye mentén, légvo-nalban is félszáz km-re egymástól Mihályfalva,Bolya, Bürkös, Kóbor és Moha õriznek mégösszefüggõ magyar közösségeket. Brassó tövé-

11

ben a tíz evangélikus csángó falu alkot egy kisélõ láncot. Máramaros megyében a 20 000 ma-gyart számláló Nagybányán kívül csak Mára-marossziget s mellette apróbb szigetfaluk jelzika magyarság létét: Tiszahosszúmezõ és Akna-sugatag, lennebb pedig Magyarlápos és Domo-kos, Koltó és Katalin, majd Magyarberkeszszinte csak apróbb nyelvi foltok etnikai térké-pünkön. Beszterce-Naszód megyében a déli ré-szen maradtak meg tömbökben magyar telepü-lések a Nagy-Szamos, Melles, Sajó és Dipsementén, többnyire vegyesen, de legtöbb helyenértékes középkori templomokkal. A legna-gyobb lélekszámú Magyardécse, Árpástó, Ma-gyarnemegye és Felõr mellett félszáznyi kis fa-lu népe él jól mûködõ belsõ kapcsolatokkal.

Az etnikai zónák között a moldvai csángómagyarság helyzete a legismertebb, és õk van-nak a legveszélyeztetettebb helyzetben és a ho-mogenizálódás legelõrehaladottabb fázisában.Domokos Pál Péter óta többször és több rend-ben feltárták helyzetüket, népi kultúrájukat,nyelvüket, de az etnikai folyamataik szociológi-ai, társadalomlélektani nyomon követése nemtörtént meg. Bukarest és a Kárpátokon kívüliterület magyarságáról is többen írtak Koós Fe-renc óta, de a legnagyobb baj itt is az, ami azegész ókirályságbeli területen: az adathiány. Evidékek mellett természetszerûleg soroljuk kü-lönlegesen veszélyeztetett zónák közé az erdé-lyi Mezõségnek a Maros, Sajó és Szamos általhatárolt nagy kiterjedésû területét, mely évszá-zadok óta nagy felszámolódások színtere. Hacsupán példaként emeljük ki a Kis-Szamos völ-

12

gyébõl a Kolozsvártól Dés környékéig terjedõ,ma Kolozs megyéhez tartozó övezetet, döbben-ten fedezzük fel, hogy több mint harminc olyantelepülést számolhatunk össze a Kis-Szamoskét partjának mintegy 20 km-es sávjában, aholma 5–10 lelkes töredéknél nem sokkal nagyobbmagyar maradék él egy-egy faluban, legtöbbesetben még álló középkori templomokat õriz-ve és temérdek értékes kegyszert, hajdan népe-sebb anyaegyházak örököseiként. Ugyanilyenszomorú és szinte reménytelen a helyzet a Kis-Szamos (Füzes), a Nagy-Szamos (Sajó), a Maros(Sármás, Komlód, Uzdiszentpéter) völgyébenis, és lennebb Dél-Erdélyben Fehér és Hunyadmegye mintegy félszáz falujában.

Városaink elszórványosodásának problema-tikája külön kérdésfelvetés tárgya kell hogy le-gyen. A nagyobb magyar népességû városokelõtt a magyar kisebbséget elsõ hullámbanBrassó, Szeben, Medgyes, Fogaras és Segesvárvonzotta leginkább, és a bányavidék mellettezek ipari létesítményei lettek a székelység kol-lektivizálással elhajtott munkaerejének legelsõfoglalkoztatói. A közös falusi gazdaság az or-szág egész földmûvességének felszámolása,életének felbontása mellett joggal értékelhetõ aromániai magyarság kollektív tragédiájaként is.A falvainkra gyakorolt hatása leginkább épp ahátrányos helyzetben levõ szórványnépességetérintette, és a tömbök rurális magyarsága mel-lett itt hagyott a legdöbbenetesebb nyomokat.Mert ha a néhány évtizede még száz vagy né-hány száz lelkes udvarhelyszéki Abránfalva,Sándorfalva, Homoródszentlászló vagy Jásfal-

13

va a mai 30–50 lelkével döbbenetes képet mu-tat, mennyivel inkább elkeserítõ a 800-ról száz-egynéhányra ürülõ Fogaras melletti Kóborvagy a Kolozsvár tövében 300-ról 14-re(!) apadóFejérd magyar népességének képe. S ez a folya-mat a nyelvi-etnikai életlehetõségeket, a nyelv-használat terét nemcsak leszûkítette, de végze-tesen fel is számolta az etnikus közösségi életminden formáját.

Bonyolult és igen sokrétû társadalmi és etni-kai folyamatoknak vagyunk tehát tanúi. Az ott-honról, faluközössége szabályozó erejébõl ki-szakadó és városra telepedõ magyarság igennagy tömege nyelv- és kultúridegen környezet-be kerül, elgyökértelenedik és elszórványoso-dik, de a falvakon otthon maradottakra is aszerves közösség felszámolódása vár. A szór-ványvidékek vegyes falvaiban végzetessé válikaz erõszakkal fölöslegessé tett munkaerõvel amagyar népesség nagyarányú csökkenése, mertleszûkíti a nyelvhasználat terét, és megöli a cso-portélet formáit. Harmadrészt pedig a beözön-lõk tömege teljességgel felborítja a nemrég mégjól mûködõ közösségi rendet, a polgári életetélõ városi közösségek civil társadalmát, sõt azetnikai szabályozásokat is, ezáltal az õshonosréteg – nemzeti hovatartozásától függetlenül –kisebbségbe, értékzavarba és konfliktushelyzet-be kerül.

A hazai magyarság a városok és falvak etni-kai arányváltozásaival egy idõben – egyrészt ahivatalos állampolitika rangjára emelve: sokk-szerûen, másrészt a természetes asszimilációrészeként: beletörõdésszerûen – élte és éli át

14

azt, hogy etnikailag hátrányos helyzetbe kerül,mert nyelve és kultúrája teret veszít a minden-napi életben és visszaszorul a köznapi haszná-latban. Ez elsõként a közvetlen társadalmi moz-gás- és érintkezési teret érinti, ezzel együtt amunkahelyet és vele a szakmai nyelvet is beke-belezi, azután leszûkíti a mindennapi kommu-nikáció területén át a szomszédság, a barátság,mûrokonság zónáit is. Utoljára marad az intimszféra, a párkapcsolatokon át a vegyes házas-ság területe, a házon belüli érintkezés és a leg-végén már csak a vallásos élet, a kultikus szfé-ra, a lelki élet marad. Ez utóbbi nagyobbrésztanyanyelvhez kötõdik, de szórványvidékengyakran találkozunk a nyelvcsere után is azegyházon keresztül élõ etnikai tudattal, az eu-sungur (=magyar vagyok) jelenséggel. Az etni-kai folyamatokban sem az az igazán tragikus éselszomorító, amit a hatóságok vagy intézkedé-sek kényszerítenek rá egy népcsoportra, hanemami objektív és megmásíthatatlan folyamatkéntnehezedik ránk.

Az itt adott tér korántsem elég ahhoz, hogya kisebbségi és szórványlétbõl adódó legége-tõbb jelenségcsoportokat részletesebben meg-vizsgálhassuk. Éppen ezért csak vázlatos betá-jolására teszünk kísérletet olyan komplex prob-lémaköröknek, melyeknek szabályait legtöbbenérzékeljük mindennapjainkban, és mi is benneélünk.

Etnikus lények vagyunk, és az ebben valóönmegvalósítás nagyon fontos dolog. A közös-ségibõl egyénivé váló etnicitásban mindenki-nek meg kell keresnie azokat az utakat és mó-

15

dokat, ahogy nyelvében megnyilvánulhat,etnikus lényként élhet. A térvesztésben, a szór-ványlétben ez a keresés falun és városon egy-aránt megszüli a szorongást. Az olyan erdélyikis- és nagyváros lakói, akik életük során akártöbbször is átélték közvetlen környezetük mûviúton végrehajtott népességcseréjét, az anya-nyelv háttérbe szorulását, akik néhány évtizedalatt megérték anyanyelvük szinte teljes kiszo-rulását az utca, a bevásárlás, a tájékozódás és amunkahely mindennapjaiból még olyan váro-sokban is, mint Kolozsvár, Nagyvárad, Szat-már, Marosvásárhely, azok joggal érezhetik ma-gukat szegényebbeknek valamiben, ami nemmellékes dolog, és ami egyben az etnikai tudatsérülését is magával hozza.

A szorongás másik fajtája ahhoz a tehetet-lenséghez kötõdik, amelyet a szórványcsalád élát, fõként gyermekei életében tapasztalva az ér-dektelenséget és a közömbösséget. Itt is a leg-nagyobb lelki megrázkódtatást a vegyes házas-ságok szokták jelenteni. A falvak mellett egyrenagyobb figyelmet kell szentelni a városi pár-választási szokások szabályozása kérdésének.A szorongás itt jelentkezõ ellentmondásos érzé-sében a „nemmég van ez jól” gyötrõdése a„mithogy csináljak” beletörõdésével keveredik.

Etnikai életünk nagy átalakulásaiban termé-szetes személyiség-lélektani védekezési reflexaz idõk folyamán többször is megváltozó etni-kai beállítódás. Ezáltal vesszük tudomásul kör-nyezetünkben önnön etnikai helyzetünket: azaz érzékenység ez, amellyel leképezõdik ben-nünk a nagy- és kisközösség egyensúlya, és

16

amellyel elfogadjuk ezeknek a mûködési szabá-lyait. Az etnikai beállítódást az adott helység-ben meglévõ arányoktól a pillanatnyi inter-etnikus hangulaton és viszonyon át minden be-folyásolja. A kiegyensúlyozott társadalmakbanlassabban van szükség újraállítódásra, a nyelvi-leg homogén társadalmakban ez szinte csak jel-zésszerû, de a mozgalmas kelet-európai etnikaiviszonyok között gyakran kell az egyénnek aváltozásokhoz igazodnia, a többségben a magahelyét betájolnia, hogy környezetében, mint et-nikai lény, mindig megfelelõen helyezkedjék el.Az etnikai beállítódás tehát az a folyamat, aho-gyan partikuláris értékeinkkel elhelyezkedünka társadalom és környezetünk etnikai értékei-nek egészében.

A kisebbségben élõ egyén számára rendkí-vül fontos az is, hogy a vele azonos nyelvet be-szélõ partnert a lehetõ legrövidebb idõn belülazonosítsa. Gyakran elõfordul, hogy csakhosszabb ideje tartó párbeszéd után fedezzükfel a nyelvi azonosságot. Életmegnyilvánulása-ink egyik igen érdekes kísérõjelensége az etni-kai jelolvasás. Ahhoz, hogy a térvesztett nyelvki ne szoruljon teljesen a használatból, és vala-miképpen túllépje a leszûkült ismeretségi körterét, az egyénnek tudomásul kellett vennie,hogy csak addig õrizheti meg önmagát, amígnem adja fel azt az elemi érzését, hogy anya-nyelvét minden lehetséges helyzetben használ-hatja. A jelolvasás tehát az ismeretlen másik féletnikai azonosítására, betájolására szolgál. Ezena területen a hazai nemzetiségek magas fokújelolvasási kultúrára tettek szert. Ebben a széles

17

skálájú dekódolási eszköztárban az öltözetleol-vasástól és etnikai jeleket leadó tartozékainkazonosításától kezdve az antropológiai („ma-gyaros arc”), nyelvtudási jelekig, a kommuni-kációs nyelvkeresésig minden fellelhetõ.

Ez annak a bizonyítéka, hogy az egyénbennem fejlõdött vissza az etnikai érzékenység,amivel a mindennapokban az anyanyelvhasz-nálat módját megkeresi. Mert az a csoport ésegyén, amelyik elveszítette az ez irányú feltárásreflexét, entitását vesztette el.

Az elszigeteltségben élõ kisközösségben éscsaládban egy nyelvi küszöb alá szorult anya-nyelv a többségi nyelv javára már nem csak aterét, de a primér jellegét is elveszíti. Ennek ha-tása a legtragikusabban a gyermekek életébenfigyelhetõ meg. Az ébredezõ értelem számárateljes titok és rejtély ez a nyelvi kettõsség, tu-datzavart is okoz éppen amiatt, hogy az egyiknyelv elveszítette számára funkcionalitását, éscserében már az anyanyelv mûködik idegen,másik nyelvként. Ez váltja ki a szórványfiatal-ságban azt a folyamatot, amit Petrovics-jelen-ségnek is nevezhetnénk, arról a szlovák fiatal-emberrõl, aki egy ilyen taszítás és leválás nyo-mán válhatott a legnagyobb magyar költõvé. Agyermektudat a nyelvi zavar és a súlyos teher-érzet ellen ösztönösen úgy védekezik, hogyminden ingerlõ, lelki zavart okozó tényezõt el-utasít. A Petrovics-jelenség tehát a kisközösség-ben fölöslegessé váló anyanyelv kísérõjelensé-ge, az anyanyelv-undor egyik formája.

Az anyanyelv és kultúra visszautasításaazonban a szórványhelyzetekben nem áll be

18

mindig a várható és elõre jelezhetõ prognoszti-zálással. Ennek oka az, hogy vannak családok,vidékek vagy csoportok, ahol öntudatos etnikainevelés folyik, ahol a szülõk rendszeresen és al-kalomhoz kötötten felerõsítik a gyermekben azetnikai jellegû másság értékeit, ahol igen egy-szerû eszközökkel, de tisztázzák a „mi” és „õk”jellegzetességeit, éles határt vonnak az etnikaicsoportok közé, és ezzel a másságnak értéketadnak. Ezzel mintegy elrendezõdnek az érté-kek, az anyanyelv a maga nagyközösségi hasz-na nélkül, ha sokszor illuzórikusan is, de meg-kapja a maga presztízsét.

Ez a kérdéskör már átvezet egy olyan tuda-tos nevelési folyamathoz, amelynek során azinteretnikus és szórványkörnyezetben élõ gyer-mekeket kicsi koruktól kezdve a többségtõl le-választó információkkal látják el. Ezt a folya-matot etnikai immunizálásnak nevezzük. Egyegész sor jelkép, egy szimbólumrendszer, szó-készlet és eszköztár kíséri ezt, melynek össze-gyûjtésével és az egész immunizálás mûködé-sével még adósak vagyunk. A jelenség hatásosmûködése azonban jól érzékelhetõ az Oltmentén és a Mezõség egyes részein is, ahol töb-bek között nagyfokú tudatossággal és alacsonyszámú vegyes házassággal jár együtt. Innen ért-hetõ meg az otthonról kiszakadt, vegyes kör-nyezetbe kerülõ székelyek gyors (a vegyes há-zasságokban megnyilvánuló) beolvadási kész-sége, mert az otthon homogén környezetébennem immunizálódhattak.

19

*

A tudományos elemzésekre és felmérésekre,a továbbgondolásra váró kérdések sokaságamellett szinte félve és szorongva kérdezzük:van-e megoldása a szórványkérdésnek, és milehet az? A mentés rohammunkájától az áttele-pítési programokig bõven lehetne válogatni azutolsó évszázadokban felvetõdött lehetõségekközött, de egy alapelvet és kiindulási pontot lekell szögezni: az orvoslás kezdete csak az lehet,ha olyan összmagyar szórványprogramot dol-gozunk ki, amelyben az összehangolt gazdasá-gi, kulturális, nyelvi, iskolai, nevelõ, egyházi ésa tudományos felmérés területei harmonikusankapcsolódnak össze. Ettõl pedig még igenmessze állunk. Addig viszont a súly legna-gyobb része továbbra is az egyházakra neheze-dik, ahol a lelkipásztorok buzgón vállalják amunka nehezét, legtöbbször magukra hagyatvagondjaikban, de küzdenek úgy, „ahogy lehet”.

20

Szórványhelyzet – szórványstratégiák

Valahányszor megpróbáljuk körüljárni acímben foglalt fogalomegyüttest, a dolgoknakmár-már áttekinthetetlen bonyolultságába üt-közünk. A rálátás megkönnyítése érdekébenpróbáljunk kiindulni az etnikai kisközösségheztartozó egyén helyzetébõl, aki körül mint bilin-csek, a társadalmi élet legkülönfélébb gyûrûihelyezkednek el, a legváltozatosabb aránybankeveredve benne a nyelvi–etnikai jellemzõk.

Induljunk ki egy átlagos szórványközösségés az ehhez tartozó egyén etnogramjának az el-készítésébõl. Az egyén körül legkívül egynagytársadalmi-etnikai tér helyezkedik el,amely a helység és a környezete etnikai aránya-inak megfelelõen betájolja, etnikailag beállítja anyelv és kultúra mûködését, egymáshoz valóviszonyát, jól kialakult vagy mesterségesen kel-tett törvényekkel, szokásokkal szabályozza azegyüttélés mindennapi normáit. A hagyomá-nyos falusi közösségekben kialakult a szokásarra, hogy miként él együtt és külön is a kétkultúra, nyelv, ki tanulja meg és milyen fokon amásik nyelvét, hogyan illeszkednek össze az ér-tékek, a kisebbség mennyire épül bele és mi-lyen területeken az együttélésbe, de az is, hogya többség mennyire tolerálja a másságot és mi-ként viszonyul hozzá a mindennapokban, akárkétnyelvûséggel vagy kettõs kulturáltsággal is.Sajnos, egyre erõteljesebben érzékeljük azt,hogy az évszázados együttélésben kialakított,

21

természetesnek mondható szabályozásokategyre türelmetlenebb, többnyire kívülrõl, a kö-zösségen, sõt a tájegységen is kívülrõl jövõ,párt- és egyéb politikai érdekeknek alávetettavatatlan szabálysértõk borítják fel. Így jutunkel a gyûrû következõ szeletéhez, a politikai-hatalmi környezethez. Ez azt a területet jelenti,amelyben a kisközösséghez tartozó egyén a ha-talomhoz, az adminisztrációhoz, a hivatalos ál-lami intézményekhez viszonyul. Ez az élettér alegkeményebb, legfájdalmasabb. Itt éri a leg-több megaláztatás az egyén másságát, itt van alegkevésbé szükség az õ sajátosságaira, itt zúz-zák szét a legváltozatosabb diszkriminatív esz-közökkel nemcsak a társadalmi, hanem a hata-lomhoz való viszonyulásának is a közérzetét.Érdemes odafigyelni arra, hogy a közösség et-nikai arányaihoz sohasem igazodik például apolitikai-közigazgatási nyelv vagy a képviseleta hatalom kinevezett testületeiben. Marosvásár-helyen az etnikai összetétel 50–50%, de a hata-lomban, a közigazgatási hivatalokban, intézmé-nyekben a nyelvhasználat lehetõségeinek szint-jén a magyarok alig 10 százalékban részesül-nek. Szórványközösségeink legtöbbjében a ki-sebbségi képviselet a hatalom intézményeiben,az adminisztrációban arányszámokban alig ki-fejezhetõ. Naponta teremtenek mesterségesenképtelenebbnél képtelenebb helyzeteket a föld-osztástól a birtoklevelekig, a jogorvoslástól alegkisebb dolgokra vonatkozó ügyintézésig,amelyek a szórványhoz tartozó egyénben jog-gal keltik a mesterséges kiszorítás és kisemmi-zés érzését és keserû élményét.

22

A hatalmi-politikai-adminisztratív szféraazért fontos tehát, mert egyebek mellett ez ha-tározza meg domináns módon az otthonérzeteta hazában, az egyén állampolgári közérzetét ésa hatalomhoz való viszonyát is.

Abban a politikai környezetben, amelybensem egyéni, sem kisebbségi jogait, sokrétû más-ságát nem tisztelik, nem értik meg, sõt, méghallgatólagosan sem tûrik el, hanem hatalmi-adminisztratív eszközökkel visszaszorítják, otta szórványegyén igen sok esetben az elmene-külést vagy a beolvadást („ha olyan leszek,mint õk, akkor nem ér megkülönböztetés”) vá-lasztja megoldásként.

A gyûrû következõ szelete a gazdasági-munkahelyi viszony, amely sok-sok szállal, bo-nyolult érdekláncolattal kötõdik az elõzõhöz. Afalusi szórványközösségekben a földmûveséletforma, a téeszek felbomlása utáni egyénigazdálkodás, akár fõfoglalkozásként, akár má-sodik gazdaságként, nagyobbrészt családi jelle-get nyert és így részben megtörténhetett a levá-lás a többségtõl az etnikai alapú termelõ kiskö-zösségek irányába. A rokonság és nemzetségekilyetén termelõi összefogása, a termelõeszkö-zök és a munkaerõ cseréje, sok helyen pedig akülföldrõl kapott, egyházi tulajdonban levõ

23

egyén

nagytársadalmi–etnikai tér

politikai–hatalmi környezet

gazdasági–munkahelyi viszony

oktatás–kultúra

egyházi–kultikus környezet

mezõgazdasági gépek közös használata szá-mottevõen megnövelte a kisközösségek értékét,tekintélyét. A gépekbõl, egyházi földekbõl fele-kezeti-etnikai alapon való részesedés sok kö-zösséget megpezsdít, sõt több olyan, már-már akihalás szélén álló szórványközösségnél jelent-keztek magyarul alig beszélõk, hogy õk is re-formátusok és szeretnének jogot formálni az ár-veréseken való részvételhez.

A gazdasági-munkahelyi környezetnekszórványvonatkozásban ez a legszerencsésebbterülete. Nem így állunk azonban az államimunkahelyekkel, ahonnan jócskán kiszorultmár a kisebbséghez tartozók hajdan népes tö-mege, és kirekesztõdött a nyelvhasználat lehe-tõsége, a kulturális-nyelvi értékek presztízse is.A török-tatár betöréses idõk pánikhangulatá-hoz hasonlítható ma már egy-egy gyár, üzemmunkahelyi légköre, ahol a sorozatos anyag- ésmunkakedvhiányt véget nem érõ politizálások,a napi események vitaleszüremlései teszik ke-serûvé és elviselhetetlenné. A leépítéseknél ismár régen nem a munkahelyi, a munkában va-ló rátermettség a döntõ, hanem valami egészenmás. És még van terület, ahol a szórványbanélõnek igen kis esélye van a felszínen maradás-ra: a privatizáció. Adatokkal nem rendelke-zünk, de minden valószínûség szerint nemalaptalan az a tapasztalat és érzés, hogy szór-ványmagyarságunk jóval kisebb lelkesedéssel,bátorsággal és anyagi alapokkal vállalkozik,mint más területek magyarsága. Ennek oka azanyagiakon túl a politikai-adminisztratív út-vesztõkben is keresendõ. Nem hallgathatom el

24

azonban abbéli örömömet sem, hogy sok-sokhonfitársunk keres többségi partnert magának,hogy védelmet biztosíthasson az idegen fedõ-név alatt, még több azonban azoknak a száma,akiket a többségi vállalkozó éppen kisebbségimivolta okán alkalmaz elõszeretettel, egyrésztnyelvismerete, másrészt megbízhatósága miatt.Ezek száma, fõleg szórványterületen, jóvalmeghaladja a természetes arányokat.

Társadalmi gyûrûnk következõ körét azoktatási-kulturális szféra alkotja. A szórvány-egyén számára itt vannak a legnagyobb von-zásfelületek a többségiek részérõl, egyrészt atermészetes kényszer és szükség miatt, más-részt azért, hogy könnyebben kivédje a beillesz-kedési, alkalmazkodási zavarokat. Számtalanpélda igazolja, hogy szórványterületeink értel-miségei milyen elképesztõ harcot vívnak na-ponta, hogy a gyermekeket magyar iskolábairányítsák, fenntartsanak egy iskolabuszt, bent-lakást, hogy a szülõket gyermekeik másságá-nak védelméért a minimálisnál alig több anya-gi és fizikai erõfeszítésre rábírják. Ezen a terüle-ten éljük át az etnikai tudat legfélelmetesebberózióját, ahol már az értelmiséget is a belefára-dás, az értéktelenedés mocsara fojtogatja. Elké-pesztõ méreteket öltött a belefásulás az iskolá-kért, a közmûvelõdésért, a közösségszervezé-sért vívott, értelmetlennek látszó küzdelembe.A továbbiakban is erre a területre kell a legna-gyobb erõsítéseket küldeni, itt kell a legna-gyobb anyagi és más jellegû áldozatokat hozni,egyrészt országos, másrészt konkrét helyzetek-re, helységekre és esetekre lebontott tervekkel.

25

A legutolsó kört, szorosan a kisközösség ésaz ahhoz tartozó egyén legintimebb szférájáhoztapadva, az egyházi-kultikus környezet alkotja.Ez marad az utolsó menedék, az összes többifelszámolódása után is életképes védelmi rend-szer, amelynek fedezékében a legtovább élhet amásság. Itt valóban más maradhat még a szór-ványlélek, vallása is szinte minden esetben azo-nos a mássággal, katolikussága, reformátussá-ga, unitáriussága, a külön ünnepelt egyházi ün-nepek és a rítus formái, az egyházi szervezett-ségbe való beágyazódása, a más templom, papminden sajátosságával együtt erõteljes leválasz-tó tényezõként mûködik. Ez az a terület, ahol õta többség is tudomásul veszi sajátosságával, el-fogadja, hogy õ más. Itt várják el a legkevésbéaz önfeladást, de itt is fogadják el a legnehezeb-ben a renegátságot.

Fehér megye három települése izgalmas ku-tatási színhelye lehetne a nyelvcsere után ismegmaradó és élõ felekezeti sajátosságoknak.A katolikus Borbánd, a református Küküllõ-karácsonyfalva és az unitárius, sõt mindháromvallást továbbéltetõ Verespatak példázza,mennyire mélyen a lelkekbe ágyazódott a fele-kezeti hovatartozás tudata. A teljes nyelvcsereután is egyfajta „szent nyelvként” vergõdik to-vább a hajdani anyanyelv immár szószéki, kul-tikus nyelvvé zsugorodva. Az egyház az utolsóintézményrendszer, lelki hatalom, amely elkísé-ri a szórványegyént még az etnikai tetszhalálután is, miként egy mentõzsinór, amellyel mégpartra húzható a nyelvek tengerében fuldokló.

26

Anélkül, hogy bármely más társadalmi gyû-rûben elhelyezkedõ intézmények rovására túl-hangsúlyoznánk az egyházak szerepét és lehe-tõségeit, mentõterveinket a legnehezebb hely-zetben lévõ szórványközösségek számára úgykell elkészítenünk, hogy a gyûrû szélétõl, anagytársadalmi környezettõl az egyén felé ha-ladva, de belülrõl is, a család és a lelkigondozásvédelmétõl is kifelé haladva egyszerre kellmunkálkodnunk. Jól látható, hogy szórványéle-tünk minden szeletében autonóm intézmények-nek, sõt intézményrendszereknek kell mûköd-niük, amelyek az egyént saját szervezeteibe in-tegrálják úgy, hogy a lehetõségekhez képestminden elképzelhetõ területen a többségiektõlleválasztják funkcionális, élõ, saját intézménye-ikbe. Életünknek minél több területét sikerülautonóm intézményekkel ellátni, annál bizto-sabb lesz a szórványközösség kollektív védel-me. És ahol ez másképp nem lehetséges, ott azegyháznak kell ilyen sokrétû feladatokat felvál-laló intézményrendszerré válnia, amibe min-dennek, az egész társadalmi gyûrûnek bele kellférnie; nagy- és kisközösségi társadalmi teretkell biztosítani, munkahelyteremtéssel, megél-hetési lehetõséggel, oktatási és kulturális intéz-ményekkel, és a kultuszon át, a családon ke-resztül el kell jutni a bensõséges területekig is aszemélyiség védelmében. Így lesz erõs várunka legreménytelenebbnek tûnõ küzdelemben alelki és nyelvi otthont nyújtó egyház.

27

Szempontok az etnikus szórványfogalmának meghatározásához

Meghatározási kísérletek

A szórványnépesség fogalmát a történelmi,földrajzi, demográfiai, etnikai stb. tartalmak min-den paraméterét figyelembe véve igen nehéz egy-értelmûen meghatározni. Az elmúlt másfél évszá-zadban többen tettek kísérletet erre – több-keve-sebb sikerrel –, de mindannyian azzal a kockázat-tal, hogy a fogalomnak nem egésze, hanem csakegy-egy részeleme határozható meg. A kérdésazért összetett, mert a tudományostól a köznapinyelvhasználatig a szórvány egyaránt lehet: a tu-dományos kutatás és értelmiségi cselekvési mo-dell, közéleti, közösségépítõ munka tárgya, divat,nemzetmentõ és nemzethalálos beszédmód, pa-nasz, sajnáltatás és önsajnáltató öndefiníció, po-zitív és negatív elõjelû elitizálás, koldulási és „jaj-kategória”, stigma, etnobiznisz, közöny, érdekte-lenség és persze százezrek számára ismeretlenfogalom.

A mai magyar szakmai, tudományos és min-dennapi szóhasználatban a magyar szórvány szó-hoz egyértelmûen az etnikus szórvány jelentéstársul, sajnos már csak negatív jelentéstartalom-mal. Ennek ellenére nem szabad elfelejtenünk aszó eredeti bibliai, újszövetségi, a keresztyénség

28

megszületéséhez és terjedéséhez kapcsolódó gö-rög jelentésének pozitív értékét, nagy remény-ség-tartalmát. A ddia és a spóra szóösszetétel magelhintését, szétszórását, lényegében a magvetéstjelenti a kikelés, a növekedés távlatával és remé-nyével.

Köznapi szóhasználatban a szórványon min-dig egy olyan etnikus kiscsoportot értünk, amelysajátos és jellegzetes etnikus értékeket veszít, ésegy domináló többségi környezet hatására sajá-tosságai leépülnek, felmorzsolódnak, felszámo-lódnak.

A romániai magyar szórványnépességnek in-tegrációs-aasszimilációs helyzete szerint is több jel-legzetes fokozatát különböztetjük meg:

Történelmileg elrománosodott, magyar sze-mélynevû, eredettudat nélküli románság, magyareredettudatú román, elsõ nemzedékes beolvadt,etnikumváltó, nyelvcserés magyarság, halmozot-tan hátrányos helyzetû etnikum, veszélyeztetettnépességû etnikum, távlatilag veszélyeztetett etni-kum, etnikai és nyelvszigetek.

A romániai magyar szórványnak kialakulásaés népesség-eelhelyezkeddési móddjjai szerint kétalapvetõ típusát határozhatjuk meg: a migrációsés a maradék szórványt. Ezeken belül a követke-zõ fontosabb fokozatokat különböztethetjük meg:

Kisugárzással szétszóródott magyarság, arendkívül kis töredéket alkotó „foszlánymagyar-ság” (Nits Árpád kifejezése), történelmi maradék,történelmi és új telepes diaszpóra, rátelepítésesés rátelepedéses diaszpóra (Homoróddaróc, Kõ-halom), tanyai szórvány (a Magyardécse melletti

29

Csonkás, Daróc), kisvárosi, nagyvárosi szórvány,szigetfalvak, etnikai és nyelvszigetek. Ezeket kísé-rik a különbözõ teljes és részleges migrációs for-mák.

Az integrációs-aasszimilációs iirány szerint vanegyrészt a többségi környezet hatásaitól védeke-zõ, regresszív, tehát leépülõ, „pusztuló”, másrészta kiegyensúlyozott etnikai folyamatokban résztvevõ, a stagnáló, statikus és harmadrészt a nö-vekvõ, értékeket a többségi környezet ellenére isgyarapító, terjedõ, progresszív, dinamikus, ex-panzív, önmagát újratermelõ, reproduktív szór-vány.

Egészen sajátos forma még a politikai sszór-vány, amely egyrészt az államhatárok megváltoz-tatásával keletkezett (Tóth Pál Péter), oly módon,hogy hátrányos magyar nyelvi területek határren-dezéskor, megyei, adminisztratív beosztásokmegváltoztatásával még nagyobb hátrányba ke-rültek. Másrészt a többség politikai türelmetlensé-ge teremti meg azzal, hogy magyar többségû te-lepülésekre, városokra, városok körüli elõfalvakramesterségesen rátelepítve megváltoztatja az etni-kai arányokat, csökkenti a nyelv presztízsét,diszkriminál, akadályozza az anyanyelvi oktatást,intézmények fennmaradását, a kisebbségiek érvé-nyesülését stb. (Lásd az erdélyi, felvidéki és kár-pátaljai magyar városokat, területi átrendezést,de ide tartozik például a török többségû Dobru-dzsa teljes elrománosítása.)

A szórványmagyarságon általában a kisebbsé-gi magyarságnak azt a rétegét értjük, amely a

30

nemzettesttõl elszigetelõdve, a többségi nemzet-hez képest településén, mikrorégiójában 30%-nálkisebb arányban él, hátrányos nyelvi-etnikai, val-lási helyzetben és leépült intézményrendszerrel,folyamatos veszélynek, felszámolódásnak, integ-rációnak és asszimilációnak van kitéve.

Egyik jellegzetes köznapi ismérv szerint azt azetnikai réteget jelenti, amely saját belsõ erejébõlnem képes etnikai értékeit megõrizni és reprodu-kálni. „Szórvány az, amit támogatni kell!”

A nyugati emigrációs magyarság definiálásárakizárólagos terminológiaként a ddiaszpóra fogal-mat szoktuk használni.

A szó tágabb értelmében minden olyan egyéndiaszpóra-lénynek, minden etnikus csoport szór-ványnak vagy szórványosodónak tekinthetõ,amely egyéni és közösségi etnikus igényeit, funk-cióit nem tudja vagy nem kívánja anyanyelvi kö-zegben, környezetében ellátni, és ezért lemonderrõl, vagy a többségi intézmények, értékek átvé-teléhez folyamodik.

A romániai magyarságnak legszûkebben mér-ve is egyharmada (kb. 500 ezer lélek) halmozot-tan hátrányos nyelvi-etnikai helyzetben él. Lassanfele (kb. 800 ezer lélek) pedig a többséggel nagyfelületen érintkezve, az egyre erõsödõ értékvesz-tés folyamata felé halad.

Az etnikus szórvány fogalmát igen kiszélesítettjelentéstartalommal is kell értelmezni. Tágabb ér-telemben jelenti a teret veszített, csökkent etnikaiönértékelésû, etnicitásában sérült, sértett, meg-bélyegzett, a többséggel nagy felületen érintkezõ

31

stb. – tehát a romániai magyarság legnagyobbnépességû – rétegét (2/3-át) is. Sajnos távlatilagminden olyan településen, ahol a magyar népes-ség már nem vagy alig éri el az 50%-os népessé-gi arányküszöböt, elkezdõdnek az együttélésbõl,az érintkezésbõl eredõ kölcsönhatások, leértéke-lõdések, és ebbõl legtöbbször a stigmatizált ki-sebbségi népesség veszít. Ez a távlatilag veszé-lyeztetett etnikum.

Tágabb megközelítésben, hasonló kisközössé-gi jellemzõk mellett minden kistelepülés etnikaitartalmak és szórvány vonatkozások nélkül is ha-sonló közösségi válságjelekkel viselkedik. Etnikaiarányoktól és jellemzõktõl függetlenül tehát, álta-lában minden 300 léleknél kisebb, közös sajátos-ságokkal rendelkezõ közösség leépülõben van, ésa közösségi funkciók ellátása és mûködõképessé-ge értelmében diaszpórának tekinthetõ, mert em-beri létfeltételei, intézményei, közösségi értékei-nek mûködési funkciói a településen elsorvadnak.

A szórványfogalom körülírásánál nem lehet fi-gyelmen kívül hagyni az etnikus kiscsoport regio-nális jjellemzõit sem. A szórványhelység nem azo-nos sajátosságokat hordoz, ha környezetében iselszigetelt, vagy ha a szûkebb régióban magyarhelységláncolatok között talál-ható.

Az általános megközelítések mellett ki kell dol-gozni a szórványhelyzetnek és fogalomnak egyet-len helységre alkalmazható, viszonylag pontosanbeazonosító, objektív kritériumrendszerét is. Ez isegy nagyon merész feladat, mert a szórványhely-ség kritérium további alegységekre és sok egyeditényezõre is tagolható. Bizonyos hiányjelenségek

32

lokális jelenléte olykor egyenként is elegendõ ah-hoz, hogy az alábbi közösségtípusokat szórvány-nak vagy ilyen közösségnek tekintsük:

– Minden olyan közösséget vagy etnikus cso-portot, amelynek arányszáma a település egészénbelül 30 % alatti.

– Ahol az aktív vegyes házasságban élõk és azévente megkötött etnikailag vegyes házasságokaránya meghaladja a 20%-ot.

– Ahol semmilyen helyben lakó vagy ott szol-gálatot teljesítõ anyanyelvi értelmiségi nincsen,sem lelkész, sem tanító.

– Ahol nincs igény magyar egyház mûködésé-nek megõrzésére, szervezésére, önálló lelkészi ál-lás fenntartására, a lelkész javadalmának hordo-zására.

– Ahol helyben nincs magyar elemi oktatás. – Ahol a gyermekek nem vesznek részt, nem

részesedhetnek vagy nincs igény és áldozatkész-ség legalább 1–8 osztályos magyar oktatásra.

– Ahol nincs semmilyen magyar intézményiszervezõdés.

– Ahol nincs magyar közösségi élet és ez irán-ti igény, anyanyelvi mûvelõdés, magyar politikaijelenlét az önkormányzatban stb.

A szórványközösségeknek, településeknekvannak olykor egészen jellegzetes, a magyar né-pesség helységen belüli belsõ ttagolóddása szerintiárnyalatai. Különös hangsúllyal jelkép erejû hely-ségek, volt magyar többségû nagyvárosok „hova-tartozása” körüli viták alkalmával szokott elkez-dõdni a meddõ, majdnem teljesen felesleges vitat-kozás: szórvány-e Kolozsvár vagy urambocsá!

33

Marosvásárhely? Lehet-e „szórvány” olyan tele-pülés, amelyben magyar színházak, egyetem,magyar intézmények vannak? Vajon szórvány-eegy hetvenezres magyarságú nagyváros, ahol a20%-os küszöb ellenére is az egymás mellett el-helyezkedõ jelentõs magyar szigetek szórvány jel-legû belsõ tagolódást, szegregációt teremtenek?Ilyen esetekben szinte régiókra, foglalkozásokra,rétegekre lehet osztani a várost, ahol a magyarjellegû többség mellett szórványként definiálhatóa lakótelep, a peremterületek, külvárosok.

Ki aa sszórványmagyar? Ki az, aki a diaszpóralényt egyénileg beazonosíthatja, „diagnosztizál-ja”? Az etnikus szórványegyént (a diaszpóra indi-viduumot) még nehezebb meghatározni és azo-nosítani, mert igen ritkán öndefiníciós kategória.Ezen a területen erõteljesen érvényben van egypaternalista, fentrõl rávetítõ kategorizálás, fel–vagy leértékelõ diszkriminálás, kitüntetés, olykormegbélyegzés. Egyház, magyar intézmények, saj-tó a közvélemény és fõként az „össznemzet” ne-vében nevezik annak a népesség egy bizonyos„marginalizált” típusát. Vagy egy csoport nevé-ben annak „képviselõje” határozza meg így réte-gét. Kisebb arányban mûködik itt az önmeghatá-rozás gyakorlata is: szórványmagyar az, aki an-nak tartja magát.

A szórványlét tehát egyrészt objektív kategó-ria, egy etnikus csoport vagy régió nehezenkonkretizálható objektív, tudományos, szociológi-ai, társadalomlélektani kuutatási gyûjtõkategóriája,másrészt helység–régió–egyén közösségszervezé-

34

si vélekedés szintû értelmiségi beazonosító fogal-ma, harmadrészt és kisebb mértékben az ezen aterületen élõk szubjektív életérzése, önbesorolá-sa, külsõ hátrányos vagy kiemelkedõ etnikai tulaj-donságok alapján besoroló (megbélyegzõ és mû-stigmatizáló vagy mitizáló, etnikai elitképzõ, spe-ciális jellegzetességû, elitizáló) kategória.

Az elmélet és gyakorlat, a tudomány és gya-korlati tervezés és cselekvés értelmében is két éstöbb szórványfogalmat kell használni. Az egyiktuuddományos-eetnológiai, a másik stratégiai-ccselek-vési és a munkaterületek szerinti értékelésû. A tuu-ddományos-eetnológiai fogalom meghatározási kí-sérleteit lásd fennebb. A kutatási fogalom azon-ban szinte egyáltalán nem mûködhet politikai, se-gítési, cselekvési fogalomként a stratégiai terve-zésben, a gyakorlati terv megalkotásában. Mind-ezek mellett minden segítési, rehabilitációs ésvitalizációs területnek (mûvelõdésnek, oktatás-nak, egyháznak, gazdaságnak, érdekvédelmi-po-litikainak stb.) azok sajátosságait figyelembe véve,saját célja szerint árnyalt gyakorlati stratégiaiszórványfogalmat kell alkotnia.

A szórványnak cselekvési értelemben sincsabszolút és minden közösségre alkalmazható,megfogalmazható meghatározása. Van azonbanmégis néhány olyan alapképlet, amelyekben aszempontok találkozhatnak. Ennek egyik elemeaz, ha az etnikai kisközösség leépülési irányultsá-gú, a másik a rehabilitációs iigény, a támogatott-ságra való rászoruulás, harmadrészt a lélekszám-küszöb. A 300-as lélekszámot jelölõ küszöb azértjelenik meg felsõ számbeliségi plafonértékként,

35

mert ettõl az értéktõl a veszélyeztetettség, 100-tól pedig a vészhelyzet jelölhetõ. A 300–100-asküszöbök között helyzete ott jelölhetõ be ponto-san, ahol a helyi közösség lelkészfenntartó erejeés mellette az oktatási intézményt biztosító gyer-mekszáma és ezzel a „másik értelmiség”, az etni-kai értékeket továbbadó és reprodukáló tanítói áál-lás számolódott fel.

Az egész szórvány-meghatározásban, cso-port- és egyén-beazonosításban és etnikumváltás-ban, de cselekvési tervek kidolgozásában és meg-valósításában is kiemelkedõ és szinte egyedien ki-váltságos helye, feladata és küldetése van a ki-sebbségi területek történelmi (magyar) egyházai-nak. Egyrészt õk az „utolsó stáció” intézményei,amelyek az etnikumváltás után is elkísérik azegyént az új identitásban. Másrészt egyedül nekikadatik meg az a jog is, hogy az „az vagyok, ami-nek tartom magam” egyéni öndefiníciós elvenbelül határozottan érvényesíthessék vallási-egyhá-zi hovatartozási alapon az etnikai beazonosító,visszaazonosító, esetleg az eredet identitás rá- ésvisszaruházásának feladatkörét és jogát. Ennekalapja a „magyar, mert hozzánk (magyar törté-nelmi egyházhoz) tartozik” (református, katolikus,unitárius, evangélikus stb. egyháztag) elv. Az egy-ház az egyedüli intézmény, amely jogot formálhatarra, hogy az etnikumváltás után is át-, visszaha-joljon az új identitást választó vagy az efelé hala-dó egyén fölé, kísérletet tegyen a segítésre, a„mentésre” a magyar szakrális keret, a (magyar)vallási önbesorolás, egyháztagság, hitgyakorlásfenntartása jogán. Ha egyre fogyó jelkép- és nor-

36

matív erõvel is ugyan, de a Kárpát-medence ma-gyar egyházai alkalmanként rendelkeznek mégolyan oktató, tanító, nevelõ, sõt számonkérõ, fe-gyelmezõ és ritkán bírói jogkörrel is, melynekalapján etnikai fegyelmezõk, rendre utasítók is le-hetnek. Ez a kiváltságos helyzet adja az egyházteljesen egyedi megbízatását, felvállalását, jogátés küldetésének lehetõségét is a szórványok gon-dozására, az egyének felügyeletére.

Az etnikus leépülés folyamatánakfontosabb alkotóelemei

Melyek azok a csatornák, ahol elszivárognakegy hátrányos nyelvi-etnikai csoport erõtartalé-kai? A folyamat a fogalmak definíciós rögzítésehelyett a jelenségek alapján inkább csak körülír-ható.

– Az eetnikus ttér megváltozik, a régión, telepü-lésen belül a kisebbségi népelem számaránya le-csökken, az etnikus arányos felborulnak, és ebbõlegy erõteljes demográfiai térvesztés következik.

– A kközösségi éélet leépül. A kisközösség márnem szerves etnikus közösség, hanem töredék,az itt élõk nem tudják közösségben megélni etni-kai hovatartozásukat.

– Gazdasági ttérvesztés, a magyarság nem tudversenyt tartani a többséggel, csökken a vállalko-zókedv, kapcsolatépítés, kiszorul a gazdaságmeghatározó tényezõi közül a helyi közösségbenés a régióban.

37

– Politikai ttérvesztés: az etnikus kiscsoportvisszaszorul az érdekképviseletbõl, a helyi önkor-mányzatokból, közéletbõl, a nagypolitikából, asorsát meghatározó tényezõkbõl is.

– Többségi ppolitika. A kisebbségnek a többségáltal biztosított nagypolitikai védelme nem törté-nik meg, hanem a hozzájuk való viszonyulást po-litikai türelmetlenség, demográfiai, nyelvi, társa-dalmi, oktatási stb. diszkrimináció kíséri, tervsze-rû felszámolási kísérletek és az átgondolt jogfosz-tás jellemzi.

– Kulturális éés mmûvelõdési leépülés. Intézmé-nyeik a fogyásarány, az igénytelenség és mûkö-dési képtelenség miatt megszûnnek, vagy a több-ségi türelmetlenség felszámolja õket. A helyi ön-szervezõdések leépülnek, mûvelõdési eseményeknincsenek, sõt az anyanyelvi mûvelõdés irántiigény is elsorvad.

– Nyelvi ttérvesztés. Az anyanyelv használatiköre leszûkül, mind használati, mind pedig szim-bolikus értéke csökken, a nyelvi kölcsönhatásokfelerõsödnek. Stigmatizálódik az anyanyelv, felér-tékelõdik a hatalmi, a hivatali, a többségi nyelv.Beáll a kétnyelvûség, keveréknyelvûség, megkez-dõdik a nyelvi erózió, nyelvcsere, beolvadás.

– Az iiskolának, aanyanyelvi ooktatásnak elõbb afelsõ, majd végül a legelemibb és az óvodai fokais felszámolódik. Csökken a gyermekszám, sérülaz anyanyelvi oktatás értéke, presztízse, az eziránti szülõi, gyermeki, majd közösségi igény.

– Az iintézmények, a legelemibb önszervezõ-dési formák is leépülnek, felszámolódnak, min-

38

den területen bekövetkezik a szervezeti, szervez-kedési, önszervezõdési és együttléti igény halála.

– Értelmiségsorvadás. Kulcsfontosságú leépü-lési momentum, mert a közösség és a központitámogató akarat már nem tud lelkészt, tanítótfenntartani és a közösségben megtartani. Az ér-telmiség teljes vagy részleges elsorvadása a leépü-lés utolsó elõtti küszöbe, mert vele eltûnik az ahatalom, amely gondoskodik az értékátadásról, ateljes anyanyelvi értékanyagot vertikálisan közve-títi, tisztítja és átértékeli, átszûrve átadja.

– A ggyermek, aaz iifjúság érzékeli a legerõtelje-sebben a másság stigmáját, ezért erõteljesen be-integrálódik saját korosztálya többségi rétegébe.Az anyanyelvi foglalkoztatás, önszervezõdés, akisközösségen és családon belüli foglalkozás, acsoporttevékenység is leépül, felszámolódik azanyanyelvi közösségi és csoportélet után vágyómagyar ifjúság.

– Az eetnikus iizoláció. Bekövetkezik a részle-ges, majd teljes elszigetelõdés a nagyobb anya-nyelvi közösségektõl, a közösségi élet leépülése,a kollektív kultúra: a szóbeliség felszámolódása.Sérül, majd felszámolódik az etnikus közösség, azegyüttlét és együttes élmény iránti igény. A nem-zeti közösségnek a nagyobb egységéhez, az anya-nyelvi régióhoz, a szomszédsághoz való kapcso-lódási lehetõsége is sorvad, felszámolódik. Min-den szinten leépül a teljes kapcsolat és értékután-pótlás a tömbbel, a nemzet egészével, az egyete-mes magyar értékekkel.

– Felszámolódik aaz aanyanyelvi kkollektivitás, asajátosságokat, a másság méltóságát és értékét

39

õrzõ kisközösségi emlékezet. A szóbeliség, a re-ferenciák, a szimbólumok, mitikus értékek, jelképerejû tárgyak, szokások halála pedig már a pe-remlét halála is.

– A nnagyközösségbe vvaló iintegráció. Azt a fo-kot jelzi, amely nyomán egy kisközösség egyrenagyobb felületen érintkezik a többséggel, és en-nek nyomán egyre több közösségi szokást, intéz-ményt, hagyományt, értéket vesz át, illetve több-ségivel helyettesíti a sajátját.

– A vvegyes hházasság arányszintje emelkedik.Elõször elszórtan egyedi, gyakori, majd közössé-gileg elfogadott jelenség lesz, sõt, ennek a házas-sági formának státusértéke lesz.

– Értékrend-vválság. Leépül az etnikai önérté-kelés és önbecsülés. Csökken a kisebbség etnikuslényként való megnyilvánulásainak, az etnikuscselekedeteinek értéke. Minden mássága elérték-telenedik, elveszíti az etnicitása értékébe, az im-munizáció értelmébe vetett hitét, a másság, a„sajátosság méltóságát” (Gáll Ernõ) felváltja „amásság szégyene”. Az értékõrzést mentalitás- ésértékrend-válság váltja fel, mert elsorvad a kiskö-zösség öntisztító rendszere. Leépül a pozitív ön-értékelés és jövõkép, és a vegyes képlet, a nega-tív etnikai énkép, a kevert értékrend, a többség-hez való minden szintû igazodás általánossá válikés közösségileg is elfogadott normatív értékrendûlesz.

– Az iintimizálódott, aaz iindividuális eetnicitás ál-lapotának bekövetkezése. Az etnikus másságelõbb kisközösségi, majd családi és végül magán-ügy, egyszemélyes ügy, sõt szabadidõs tevékeny-

40

ség, „hobbi-etnicitás” lesz, családi és csoport-,közösségi és nagyközösségi megjelenés és meg-élés lehetõsége és igénye nélkül.

– Az eegyházi kközösségre épül le végül azetnicitás, és a teljes leszûkülés eléri a szakrálisszférát, a lelki, hitbéli és anyanyelvi értékek másutánpótlásai elfogynak. A „magyar egyház” márcsak mint utolsó identifikációs vagy eredet-meg-határozó intézmény jelzi az egyén gyökereit. Ateljes szakrális szféra is etnikailag intimizálódik, ésennek nyelvváltása az utolsó jelzõberendezés.

– Az etnikus csoport vagy egyén minden szin-ten elveszíti az etnikus értékeket megélõ, termelõés újrateremtõ, sõt önmaga genetikus produkciósés önreprodukciós igényét. Azt az igényt, hogyetnicitását házasságban, a sajátos értékeknek agyermekek számára való átadásban, az egyéni,családi megélésben gyakorolja és reprodukálja.Minden területen leépül az az igénye, hogyetnicitásában megnyilvánuljon.

– Az etnikus kiscsoportban minden szintenbekövetkezik a saját közösségétõl, az értékektõlvaló izoláció mellett a többségbe való integráció,a keveredés, a többség közösségi funkcióinak, ér-tékeinek, intézményeinek, szokásainak, nyelvé-nek, értékrendjének teljes átvétele, majd a részle-ges és végül a teljes asszimiláció.

41

„Ha cserfának rendelt az Isten…”

Vallásos kölcsönhatások aszórványmagyarok körében

Az erdélyi szórványvidékek népcsoportjaieltérõ vallási megoszlásban és felekezeti hova-tartozásban élik mindennapi életüket. Igenszemléletes, hogy mindhárom nagyobb nyelv-csoport egymástól jól elhatárolható vallási éshitbeli szokásanyagot képvisel. A románságnagy része ortodox, újabban görög katolikus is,a magyarság református és katolikus, kisebb tö-megében unitárius és evangélikus, a hazai né-metség evangélikus és kisebb részben katoli-kus. A vallási hovatartozás tehát legtöbb eset-ben etnikai karakterisztikumokat is hordoz,hisz mindegyik más és más hit- és kultúr-réteghez tartozik. Ez – fõként a katolikus, gö-rögkeleti és a protestáns egyházak vonatkozá-sában – viszonylag egyszerûvé, szembetûnõvéteszi a különbségeket, és könnyen érzékelhetõ-vé a kölcsönhatásokat.

A hagyományos erdélyi türelem és transz-szilván lelki egység azonban igen sok vonatko-zásban nem engedi meg, hogy tiszta vallásosképletekrõl beszéljünk, amennyiben a hitéletekaz együttélésben, a bonyolult egymásraha-tásban keverednek, és ezeket összerdélyi jelen-ségként kell kezelni. Ezen belül vidékenként el-

42

határolható bizonyos súly- és arányeltolódásegyik vagy másik felekezet irányába.

ISzórványnemzetiség vagyunk. Népessé-

günknek legalább egyharmada etnikai veszé-lyeztetettségben él, és miként a sivatag az élõövezeteket, úgy szikkasztja identitástudatát a„végvárakon” élõknek a többség forrósága. Azutóbbi évtizedek gazdasági romlása nyománvárosra menekülõ fiatalok nyomában kiürese-dett falvak százai váltak egy-két évtized alattszórványközösségekké, a régi élõ kultúra haló-dó örököseivé. A magántulajdon felszámolásá-val a kisegyházközségeket létalapjaiktól fosz-tották meg, és az igen lényeges etnikai és hittu-dat-megõrzõ tényezõ vált életképtelenné egyikévrõl a másikra. A helyi kisközösségi életet ma-ga köré sûrítõ egyház pontosan itt, a legveszé-lyeztetettebb környezetben szorult sok helyenvégzetesen vissza, a maga természetes, hagyo-mányos erejébe kapaszkodva. A száz lélek aláesett elnéptelenedõ közösség sajnos már alkal-matlan arra, hogy etnikai alapokon szervezõd-jék, hogy egészséges nyelvi-etnikai és felekeze-ti életközösségeket tartson fenn. A rokoni ésmûrokoni kapcsolatok minimálisra csökken-nek, a társadalmi együttlét alkalmai a véletlen-vagy sorsszerû- találkozásokra korlátozódnak,és ezzel minimálisra csökken az anyanyelvigénybevételé-nek lehetõsége is. A szórvány-csoport életének nagy részét nyelv- és kultúra-idegen környezetben tölti, szüntelen kölcsön-

43

hatásokban vagy inkább gyötrelmes egyoldalúráhatásokban. Neki kell alkalmazkodni, merthozzá nem alkalmazkodik senki, õ kell hogy át-vegyen, mert tõle nem vesz át senki, õ kell hogymeghallgasson, mert õt nem hallgatják. A mási-ké, a többségé az érték, mert annak van funkci-onalitása, õt legfennebb tudomásul veszik,megtûrik, de sajátossága nem kell.

A szórványlét akkor lesz végzetessé, amikortehát a legalapvetõbb etnikai értékek funk-ciótlanná válnak. Az a románság közé beékeltcsoport, mely napi verbális tevékenysége 90százalékát idegen nyelven végzi, közösségi éle-tének egészét szinte román nyelven és környe-zetben éli meg, biztos útján halad a nyelv-, kul-túra- és hitvesztésnek. Azok a kisközösségek,melyeknek tagjai hitéletüket aktívan nem gya-korolhatják már közösségben, és ehhez nemkapnak rendszeres utánpótlást, egyre inkábbelsorvadni lesznek kénytelenek. A szétszórvaélõ egy-két család akarva, akaratlanul a többsé-gi közösséghez kénytelen igazodni, annak sza-bályait kell betartania, hogy fennmaradjon. Aszüntelen fogyatkozásban anyanyelve egyreijesztõbben lesz a partikuláris szféra magán-nyelvévé, mely gond és szorongás az idõsebbnemzedéknek, a „másságot” naponta tudatosí-tó teher a fiatalságnak.

A fokozatos visszaszorulás elsõként a mun-kahelyet érinti, és a szakmai nyelvet kebelezibe. Ezzel párhuzamosan átveszi a mindennapikommunikáció területét is, a szomszédság, ba-rátság zónáit, és utoljára marad az intim szféra,

44

a házastársi, családi kapcsolat területe, a gyer-mek nyelve. Ezek után már csak a legtovább élõkultikus szféra marad, mely mindig anyanyelv-hez kötõdik. Híveink magyarságukat reformá-tusként vagy katolikusként élik meg, mely ettõlelválaszthatatlan.

Mindezek után már teljesen világos, hogy anyelvi-etnikai elszigeteltségben élõ magyarugyanúgy vallási diaszpórában is él, szüntelenegyoldalú hatásoknak kitéve. A felekezeti tuda-ta azonban az utolsó, ami beolvad.

1. Elsõként vallási integrációról kell beszél-nünk. A szórványmagyarság elhelyezkedik afaluközösség egészének hitgyakorlatában. Amaga identitását megtartva, természetszerûennem vonja ki magát a többség vallásos életébõl,hiszen ezek állandó hatása és kötelezettségealatt áll. Részt vesz a temetéseken, a különbözõszolgálatokon, de nem énekel, nem vet keresz-tet, nem tart gyertyát, nem csókolja meg a fe-születet, sõt a másik felekezet lelkésze és anagyközösség sem várja el ezt tõle. Õ csak né-mán áll, mert az ortodox gyülekezet közösségé-ben is õ református, tehát más. A többség nagyrésze általában nem vár el tõle azonosulást,mint mindenben, itt is tudomásul veszi, hogymás.

Falvaink nagy részében mindig is megvoltez a természetes tolerancia a kevesek iránt, éscsak izgatással robbant gyûlöletté, magától so-hasem. Igen gyakran megfigyelhetõ ez az integ-rálódó magatartás és türelem a vegyes házassá-gok esetében. Általában ez az alapja a két hit és

45

nyelv összekapcsolódásának: a másik értékei-nek elfogadása. A Kolozsvár környéki Füzes-mentén – ez a völgy Sütõ András szülõfalujátólkezdõdik és Szamosújvárig tart – fekszik Ma-gyarlégen. Az ott élõ 26 lélek közül már csakkettõ nem él vegyes családban. A reformátusegyházban a gondnoki teendõket is ilyen csalá-dok látják el évtizedek óta. Ezek a román asszo-nyok magyar gondnoknéként hûségesen vég-zik feladataikat, a másik felekezethez tartozókötelességeiket magukénak tekintik, és õrzik azegyház rájuk bízott értékeit, több évszázadoskegyszereit, és hûségesen szolgálják férjük egy-házát.

2. A nehezebb helyzet ott van, ahol igen ke-vés számban élnek együtt magyarok, például50 lélekszám alatt, vagy épp 5–10 lélek, és aholez az elszigeteltség már néhány nemzedék ótatart. Itt már a saját felekezeti hovatartozás is el-halványuló emlék csupán, az alkalmankéntodalátogató lelkész sem tud elég mély nyomo-kat hagyni a lélekben, a hittételek összemosód-nak, elkeverednek, és az egyén reformátusságavagy katolikussága mellett átveszi a többségivallásgyakorlat szokásait. Átveszi, mert nemtehet másként. A tartalékba helyezett képzetek,régi hitélmények ott maradnak ugyan elraktá-rozódva a lélek mélyén, de már nem ismeret ez,hanem valami halvány szorongás csupán. A ke-vesekhez és a sokakhoz is egyszerre tartozik,mindkettõ értékrendszere együtt él, mintegytudat- és hithasadásként, és hol az egyik, hol amásik kerekedik felül.

46

3. Az erdélyi magyarság legveszélyeztetet-tebb csoportja az, amelynek tagjait teljes egé-szében a többségi román ortodox egyházakgondozzák, és a legszükségesebb szolgálatokatis õk látják el. Az önfeláldozásnak a legdráma-ibb képét nyújtják õk, akik rendszeresen láto-gatják a többségi vallás istentiszteleteit, gyako-rolják a liturgiális szokásaikat. Persze ebben issok az átmenet. Vannak, akik csak szükségbõlkereszteltetnek, temettetnek a falu papjával,mások – és erre is volt néhányszor példa szol-gálataimban – az ortodox templom tömjén- ésgyertyaszagával érkeznek ünnep elsõ napján areformátus istentiszteletre. Ezek természetesenmár gyermekeiket sem tanítják meg anyanyel-vükre, a felekezeti tudat is csak formálisan él,és biztos úton haladnak afelé, hogy teljesen át-adják magukat a többségi egyháznak.

1989 tavaszán a Kolozsvár–Szászrégen fõút-vonalon fekvõ Mezõszilvás (Silivaºu deCâmpie) faluban elhunyt egy magyar reformá-tus. Egyetlen család él ott, és kétségbeesettenkerestek hitük szerinti papot, de nem találtak.Így jutottak el a szomszédos Mezõörményesre,ahol már nincs református lelkész, de nekik er-rõl nem volt tudomásuk. Hogy ne menjenek to-vább, az ottani román ortodox lelkipásztortkérték meg, aki véletlenül tökéletesen beszélmagyarul. Cadar Iosif elvégezte román nyelvûliturgiáját, majd ezután a búcsúztatót (iertã-ciunea) magyarul mondotta el a színromán fa-luban, és a gyásznép elõtt a családnak. A hatásdöbbenetes volt: több évtized után anyanyel-

47

ven hallani valakit hozzájuk szólani. De az ér-tékzavar és tudatzavar is ijesztõ volt: „Ha õkezt tudták volna, soha nem kerestek volna re-formátus papot!”

Néha egészen komikus jelenségként észlel-hetõk más példákban is a nyelvi, etnikai és fe-lekezeti tudat eltolódásai, keveredése, amikoregy-egy csoport tagjai hamarabb veszítik elnyelvüket, mint felekezeti és magyarságtudatu-kat. A Balázsfalva tövében fekvõ Küküllõ-karácsonyfalva néhány évtizede szinte teljesenelveszítette nyelvét. Viseletében és szokásaibanis a románsághoz igazodik, a férfiak széles bõr-övvel járnak a templomba. Egy vitás presbiterigyûlés alkalmával igen összeszólalkoztak atemplomban románul vitázó atyafiak, amikoregyszer csak feláll egyik és odakiált románul atöbbieknek: „Ne veszekedjetek, te, mert meg-hallják kint a románok!” (Õk tehát nem romá-nok, nem is magyarok. Hogy micsodák, azt õksem tudnák meghatározni. Egy biztos, hogy re-formátusok.)

A szórványmagyarság nagy részére azon-ban nem ez a két példa, hanem az integráció jel-lemzõ. A legnagyobb ortodox ünnepeken õksem dolgoznak, némely helyeken részlegesrészvétellel is lehet számolni, fõként a karácso-nyi, húsvéti szolgálatokon. Az 50 lélek alattifalvak többségében vízkereszt alkalmával szí-vesen látják a házszentelõ pópát, ott vannak afeltámadási körmenetben, nagypénteken õk isböjtölnek, sõt egyesek a pénteket is megtartják.A torok vagy a kalács- és pálinkaosztás (pomá-

48

na) a magyar temetésekrõl sem hiányozhat,olykor még a gyertya is elõkerül, valamint ahathetes és hathónapos megemlékezés. Õk isott vannak a többség között az évi határszente-léskor a mázlukon, fizetik a rájuk esõ díjat.

A hatások legszembetûnõbb jeleként az or-todox misemondások és egyéb szolgáltatások(szluzsbák) igénybevételét értékelhetjük. Aszórványhelyzetben élõk környezetük irányá-ból igen nagy lelki nyomásnak vannak kitéve.A mindenre kidolgozott szolgálatok eszköztá-ra, a nagy életkérdésekre a mágikus válasz-adások könnyen elérhetõ megoldásokként kí-nálkoznak. Hatalmas költségekkel messze vi-dékekre utaznak, hogy a hatásos szolgálattevõpapot vagy mágikus öregembert megtalálják. Anyomás fõként a többség részérõl érkezik. Mertaki beteg rokonáért ezt nem teszi meg, magáravonja a közösség haragját, hisz ez már nem fe-lekezeti, hanem erkölcsi kérdés.

A nyomás mindenkire nehezedik, még a ki-sebbségi lelkészekre is. Számtalanszor kerülneknehéz helyzetbe, amikor szluzsbáztatás ügyé-ben tanácsot kérnek, vagy olykor fel is kérik en-nek elvégzésére, családi bajok ilyetén való kibo-gozására. A különbözõ fogadalmak italozás,házastársi hûtlenség, káromkodás esetén márnem is mennek ritkaságszámba. Bõven van pél-da a mágikus erejû kiprédikálásra is. 1974 hús-vétjában ünnepi legátusként az elõbb említettBalázsfalva melletti Búzásbocsárdon nekemkellett a református templom szószékérõl kihir-detnem, hogy ellopták egy román traktorista

49

szerszámait a gépérõl, és Isten megbünteti azt,aki a másét elveszi. Másnap reggel hozták is ahírt, hogy „fogott a hirdetés”, valaki átdobta akapu fölött a szerszámokat. Nemrég a Füzesmenti Cegében egy asszony arra kérte meg a re-formátus lelkészt, prédikálja ki, hogy a férje sír-járól ellopták a vaskerítést. Ugyanerre kérte azortodox lelkészt is.

A Szeben megyei Szászföld szórványma-gyarsága a lassan egészen elfogyó szászságmintájára szervezte meg egyházi és hitéletét.Védettségük érdekében testületileg vesznekrészt az evangélikus gyülekezet szervezeteiben,harangoztatást, sõt olykor papot is fizetnek.Azok mintájára például a nagysinki (Cincu,Grossschenk), a hégeni (Brãdeni, Hendorf), aszentágotai (Agnita, Agnetheln) magyarok„szomszédságokat” (német nevén Nachbar-schaftot) alakítottak a temetkezés megszervezé-sére. Szabályaikat, törvényeiket is tõlük vették,még a hiányzásért fizetett büntetések illetékeitis. Igen szép példája a vallási-nyelvi együttélés-nek a Szeben megyei Bürkös is, ahol másfél év-százada közösen használják a templomot, sõtaz elnéptelenedõ és elmagyarosodó németségtöredéke egyforma rendszerességgel látogatjamindkét istentiszteletet.

II

A magyar szórványnépességnek a román-ságra gyakorolt hatásáról csupán elszórt jelekszólnak, és így kölcsönhatásról tulajdonképpen

50

nem is beszélhetünk. Az ortodox papokat híve-ik körében szinte mágikus tisztelet övezi. Arendõrök is leggyakrabban óvakodnak attól,hogy fekete rendszámú személygépkocsikatmegbüntessenek. Ebbõl, persze nem ilyen súly-lyal, de jut a kisebbségi lelkészeknek is, anya-nyelvüktõl függetlenül. A falu papjainak ottvan a helye a többség nagy eseményein, a jele-sebb temetéseken, nem hiányozhatnak az évihatárszentelõ mázlukról, ahol együtt járulnakhozzá szentségeikkel a jövõ év terméséhez. Azortodox lelkész fogalma a keleti országrészbenegyet jelent a szakállviseléssel is. A moldvaibákói református körlelkészt mindaddig nemvették papszámba, amíg nem növesztette mega szakállát.

Igen gyakori szórványvidéken a románság-nak a magyar templomok harangjaihoz valómágikus kötõdése. Az elnéptelenedõ magyaregyházakból a falu többségi népe nem engedielhozni a magyar harangokat, útjába áll a szál-lítóknak, és tömegmegmozdulásokkal, tiltako-zásokkal akadályozza meg. Ennek gyökereibenott van õsiségükbõl adódóan az is, hogy ezekvannak felszentelve a falu védelmére. Egyes tá-jakon a nép pontosan tudja, hogy melyik mi-lyen erõvel bír: viharra, árvízre, tûzre, halál el-len van felszentelve. Több vidéken a magyarharangokat rendszeresen veszik igénybe, fõ-ként temetésekkor. Egy alkalommal Bürkösönegy olyan öngyilkost temettek, akirõl a családezt nem vallotta be. Nemsokára kiderült, és arománság addig nem vette többet igénybe a ha-

51

rangot, amíg újra nem szenteltük, mert az ön-gyilkos „elvette” a harang erejét. A mágikus ra-gaszkodás sokszor szül konfliktusokat. A Fehérmegyei Borosbenedeken csak úgy lehetett el-hozni a harangot, hogy állítólag a falu túlsó fe-lében zavart keltettek, és az odagyûlõ nép ésrendõr nem vette észre, hogy kilopták azalatt.Több sikertelen próbálkozás volt ellenben aKolozs megyei Némában, a Beszterce-Naszódmegyei Kisnyulason, és ugyanott a Nagysajómentén a románság lopta ki a harangot asajósárvári romtemplom tornyából.

IIIAz erdélyi szórványmagyarság tehát szün-

telen hit- és nyelvveszélyeztetettségben él.Öröm mindig a közöttük élõknek, ha olyan ön-tudatos öregekkel találkozik, akik minõségkéntélik át magyarságukat és felekezetüket, szikla-szilárdan kapaszkodva ott a végeken. Haddidézzek végül egy szászföldi öregasszonyt:

„Ha cserfának rendelt az Isten, akkor egye-nesen kell állj, és ne hajolj össze mindenféleurzikákkal (csihányokkal).”

52

Számvetésféleszórványmagyarságunk

közmûvelõdési gondjairól

A szórványközösségeink közmûvelõdésigondjaival ismerkedõnek, a múltba belelátónakés a jelenben kiutat keresõnek igen gyorsan ésdöbbenettel kell szembesülnie egy igen jelentõskérdéssel: az önfelszámolódással. A szüntelenfogyásnak, a kisközösségi élet leépülésének, acsoportélet elhalásának lehetünk tanúi, bármer-re járunk. Az utóbbi évek nagyméretû elnépte-lenedésével, az elvándorlással, a születésiarányszámok nagyfokú csökkenésével és nemutolsósorban a beolvadással tragikus helyzetállott elõ falvainkban és a néhány évtizede mégnépesebb szórványközösségeinkben. Ezek a té-nyezõk szinte természetszerûen számolták fel amûvelõdési életet hosszú idõn keresztül õrzõ ésszervezõ vidéki értelmiséget is. Az elit elfogyá-sa, státuszuk elértéktelenedése olyan etnikai éskulturális eróziót teremtett, melynek következ-ményei nem csak felmérhetetlenek, de sajnoshelyrehozhatatlanok is. Ez a folyamatos lerom-lás lassan, de biztosan gyûrûzi be az anyanyel-vi hitgyakorlás legintimebb szféráit is.

Ma már sajnos soha vissza nem térõ mûve-lõdéstörténeti emlékkép marad sok-sok erdélyi,sõt bukaresti jól mûködõ szervezet mûvelõdésiélete. A helyi egyesületek, a polgári vagy szak-mai szervezetek, az EMKE vagy a Romániai

53

Magyar Dalosszövetség tájegységeket meg-pezsdítõ hatása kultúréletünk meghatározóereje maradt. Mi volt a titka ennek a hajdaniszellemi pezsgésnek? Kik voltak letéteménye-sei? Minden kétséget kizáróan leszögezhetjük,hogy kisközösségeink egészét átfogó néptanító-ink.

A századforduló, századelõ és a két világhá-ború közötti korszak szellemi életünk, önesz-mélésünk jellegzetes példamutató értékeitnyújtja mindmáig. A klasszikus néptanítóirendszerben a nehéz emberi és szolgálati felté-telek ellenére is a falusi tanító jellegzetes köz-életi személye volt egy kisközösségnek, szerve-zõje a gazdasági, közmûvelõdési életnek, meg-határozója olykor a politikai gondolkozásnakis. A gyülekezeti kántortanítói munkakörhözkötötten szolgálati lakás várta, és ezzel együttvalamelyes életfeltételek is, közösségi megbe-csülés, elvárások, melyeknek kötelessége volteleget tenni, és ezt nem csak a felekezeti iskola-rendszer szabályozta, de a kisközösségi gya-korlat is elvárta. Ezen belül helye volt az egyhá-zi-liturgiai szolgálatoknak, a mûvelõdési életmegszervezésének, faluünnepélyeknek, felol-vasóesteknek és egyfajta népfõiskolai rendszer-nek is. A néptanító olyan kultúrterületeket fe-dezett le, melyekbe a helyi lelkésznek nem iskellett beleépülnie. Kollégái mellett elsõszámúmunkatársa, szellemi partnere a lelkész.Klasszikus kisközösségi dilemma is azonban:kicsinyes érdekek felett vitázó tanító és pap.

54

Ezt a jól mûködõ struktúrát borította fel adiktatúra, melynek sikerült a néptanítói rend-szerbõl egy aktivista, pártideológiai munkakörtis kreálnia. A hajdani lelkes és hûséges kántor-tanítóból egyetlen éjszaka lett falusi fõideoló-gus, kulákirtó, kollektivizáló, a hittanos-vallás-órás gyermekek után leskelõdõ tanító elvtárs.Ez pedig, mint tudjuk, az 50-es, 60-as évekre afalvaink értelmiségének szinte teljes lejáratásá-hoz vezetett.

Mindezekre azonban lassan a felejtés lepleborulhat, mert – elsõsorban a szórványterüle-ten – ennél jóval égetõbb gondok gyülekeznekfelettünk, és mindenekelõtt a felszámolódás. Ahosszú évszázados történelmi folyamatok mel-lett az iparosítás, népesség-elvándorlás, a több-ség részérõl jelentkezõ állandó türelmetlenségjól körülhatárolják a nyelvi-etnikai térvesztést.Ám mindezekben nem is a gonosz, alattomostöbbségi türelmetlenség az igazán szomorú, ha-nem az, ami megállíthatatlan folyamat: az el-néptelenedés. Ezt pedig fájdalmasan kíséri aszórványvidéki értelmiség szinte teljes felszá-molódása is. Akkor, amikor a hazai magyar kö-zösségek önszervezõdési képességeit elemez-zük, az alsó határt mindenképpen az önálló lel-készi állást és az elemi iskolát fenntartani képeslélekszámnál kell meghúznunk. Ez az a kritikuspont, ahol a lelkész és tanító léte a közösségszámára a szellemi és fizikai megmaradás lehe-tõségeit még nyújthatja.

Aki a vidékeket járhatja, beleláthat e közös-ségek világának mélységeibe, láthatja azt, hogy

55

milyen nehéz ott bármilyen értelmiségi lét,hogy milyen sokszor múlik a véletlenen egy-egy személy ottragadása, beilleszkedése, és mi-lyen sokszor kíséri életüket az elparlagiasodás,közöny, érdektelenség, kicsinyes harc. Nagykérdés az, hogy mi volt falusi értelmiségünk vi-dékhez kötõdésének, ottmaradásának titka. Ta-nítóink, lelkészeink legnagyobb érdeme éppenaz, aminek veszélye is szüntelenül fenyegeti: akisközösség népével való azonosulás. Sokunkszámára ismerõs kép: a bivalyait legeltetõ, el-nyûtt ruhában kaszáló-kapáló tanító vagy papbácsi, aki azzal, hogy egzisztenciát teremt, nagyáldozatok és önfeladás árán az ottmaradás fel-tételeit is megteremtette. Ámde milyen szellemitávlat juthat ma vidéken egy fiatal tanítónõnekaz elmenekülésen túl, akire hétköznapjaiban rá-telepszik egy ismeretlen faluközösség mozdu-latlansága? Milyen sors juthat neki a gyötrel-mes magányban, mint jól vagy rosszul férjhezmenni, legjobb esetben egy tanárhoz, mérnök-höz vagy lelkészhez, legtöbb esetben azonbankétkezi munkáshoz, szellemi partner nélkülmaradni? És ki az, aki minden esetben érzi éstudja az azonosulás és elsüllyedés közti egész-séges arányt? De hát csak ott tudtak jeles és hû-séges néptanítóink megmaradni, csak ott tud-tak eredményes munkát végezni, ahol nemcsak átmeneti idõre szóló, néhány havi vagy éviingázó kényszerállapotnak tekintették a közös-ségük szolgálatát, hanem ottragadtak, és a he-lyi közmûvelõdés ügyét is felvállalták.

56

A szórványértelmiségi létnek hatalmas áravan. A segítségnyújtás és a központi ellenõrzéshiánya, az elmaradó szakmai tanácsadás és tan-eszköz-utánpótlás, fölöslegesség-érzés, szelle-mi partnerhiány, a mindennapi megélhetésigondok és még számtalan fel sem sorolható té-nyezõ nem csak csökkentette a közmûvelõdésifeladatok vállalásának lendületét és a munka-kedvet, de ez igen sok helyen szinte teljesen elis maradt. Egytanerõs falvaink százaiban telnekel az ünnepek, a karácsony, a farsang, az anyáknapja egyetlen mûsoros este nélkül. Évek múl-nak el anélkül, hogy a kisfalvak maroknyi fia-talja egy-egy színdarabos falubálon együtt le-hetne, ünnepelhetne, ismerkedhetne. Pedig apárkapcsolatok kialakulásában, a barátságokkötõdésében és így egy kicsit a letelepedésbenés ottmaradásban is élmény, emlék és útravalóminden fiatalnak egy-egy betanult színdarabegyüttes élménye. Bizony nem szabadna eltel-nie egy évnek egyetlen romániai magyar falu-közösségben sem legalább egy mûsoros bál nél-kül.

Vannak ezen a területen magamnak is meg-szégyenítõ élményeim. Kicsiny szórványgyüle-kezetemben az átkos diktatúra legvérmesebbidején, amikor úgy véltük, hogy semmit semszabad tenni, és ebben magunkat meg is nyug-tattuk, maga a román kultúrigazgató és párttit-kár látogatott meg egy este azzal, hogy indulnikellene a magyaroknak is valamilyen kis mû-sorral ama Nagy Fesztiválon, mert a község ro-mánjai és szászai is készülnek, és tegyek vala-

57

mit, mert a tanító nem akar szervezni semmit.Megszégyenítõ pillanat volt: életem egyetlenpártfeladata lett, amit teljesítettem, és nem bán-tam meg. A Legszeretettebb Fiú dicsõítése nél-küli egyszerû helyi népdalcsokorral és egy kistáncegyüttessel – a tanítót is bevonva – megyeimásodik helyezést értünk el, de azt diszkrétenmegsúgták, hogy csak azért másodikat, mert adicsõítés elmaradt. Természetesen a himnuszo-kat senki sem sajnálta, ám életre szóló barátsá-gok kötõdtek a néhány hét alatt.

A sok-sok lelkesítõ pozitív példa mellettminduntalan látnunk kell, hogy többnyire saj-nos árván, biztató szellemi háttér nélkül maradtfalusi szórványértelmiségünk. Milyen sokszorfordultam meg olyan helyeken, ahol délutáno-kat betöltõ panaszokat kellett hallgatnom kollé-gák kicsinyes vitáiról, elszántott barázdákról,elmaradt köszönetekrõl, segélycsomagok nemigazságos elosztásáról, szinte a babarongyokszintjére zuhanva a szellemi munka magasla-tairól. „Ég a ház, és a vénasszony fésülködik” –juthat eszünkbe a román közmondás. Pedig rákell döbbennünk arra, hogy rendkívül fonto-sak, egyértelmûen meghatározóak ezen a terü-leten is a személyi feltételek. Egy-egy jeles taní-tó, tanár, lelkész vagy más értelmiségi gondvi-selésszerûen vagy végzetesen meghatározhatjaegy táj vagy kisközösség szellemi arculatátmunkájával vagy közönyével. Sok olyan közös-ség van, ahol egy-egy közömbös, unott, elfá-radt tanító évtizedekre bénította meg maga kö-rül a mûvelõdési életet. Ugyanígy pozitív pél-

58

dák százaiban nem csak egy kisközösség, de ré-giók, tájegységek egészének szellemi erjesztõi,szakirányítói, vezérei lehettek, nemzedékekremeghatározva környezetük lelki arculatát. Abaj azonban az, hogy a személyi feltételek ki-alakulásában, ma még inkább, mint bármikor,nem a szervezettség a szabály, hanem a vélet-lenszerûség, nem a rátermettség, hanem a sze-mélyi helyzet, családi kapcsolatok. Egy szakké-pesítés nélküli érettségizett fiú vagy lány hely-zeti elõnye és a szükség folytán foglal el kulcs-fontosságú oktatói-nevelõi állásokat. Félszáz-nyi 8 osztályos iskolánk van a szórványban, in-gázási lehetõségektõl távol, ahol alig találni fel-sõfokú végzettségû tanügyi kádert. Ezért kelle-ne tehát tanítóképzõinknek is sokkal erõtelje-sebben odafigyelniük a regionális elvre, misze-rint egy-egy táj, vidék vagy épp faluközösségmaga küldje és nevelje ki, esetleg épp ösztöndíjbiztosításával a maga majdani értelmiségét, akimajd hazatér.

Mindaddig azonban, amíg ez megvalósul-hat, marad az örökös helyettesítés. Láttamolyan szakképzetlen tanárt, aki úgy tanítotthangjegyeket, nem ismerve zeneelméletet,hogy a hangsort csak amolyan népiesen tudtaelmagyarázni: „Amikor ezek a kecskebogyók(ti. a hangjegyek) felfele mennek, akkor véko-nyítsátok el a hangotokat, amikor pedig lefele,akkor vastagítsátok.” Írtam már arról a hib-bant elméjû mezõségi tanítónõrõl, aki a tanórakellõs közepén mindig kirohant az osztályból,amikor a falu felett egy repülõ elszállt, és vil-

59

lanylámpával jelzett a pilótának, hogy nehogyleszálljon. Részletesen elmagyarázta, hogy kü-lönösen a keletrõl jövõ repülõk a veszélyesek,mert onnan jön a kommunizmus, és hogy hatá-sos ellenük a lámpafény. Az aranykorszak kel-lõs közepén ez a lámpás ellenállás ma akár for-radalmi tettnek is beillene, ám a szülõk több-szöri kérését és panaszát a megyei tanfelügye-lõség nem így értelmezte, hanem tökéletesen al-kalmasnak találta az illetõt a továbbtanításra.Egy területen azonban mindenképp hatásosvolt a tanítónõ mûködése: egyetlen repülõ semszállt le a faluban.

Szórványvidékeink mikrokultúrájának utol-só értelmiségi mindenese, ott is, ahová már amegfogyatkozás miatt tanító sem juthat, a már-már szinte sámántartalmú elvárás-gazdagság-gal a helyi vagy egy-egy jól meghatározott terü-letet lefedezõ lelkész. Ma újra divat a lelkészeksokdimenziós megbízatásairól beszélni, jogosés megalapozatlan elvárások terhelik túl azamúgy is megnehezedõ lelkipásztori szolgála-tot. A kényelemnek és elzárkózásnak szomorúpéldái mellett Magyarpalatkától Fogarasig bõ-ven van példa szórvány-kisközösséget és a he-lyi közmûvelõdést ébresztõ és szervezõ lelké-szekre. Tudjuk, hogy talán soha nem volt kulti-kus küldetésén túl annyira túlterhelve a lelkészitársadalom – az RMDSZ-tõl a gazdaéletig, aziskola-ügyektõl az EMKE-szervezésig –, mintmanapság. Egyházaink vezetõi nem kis aggo-dalommal és féltéssel figyelik papjaik közéletimegterheléseit. Az egyházak ez irányú állás-

60

pontja azonban világos és egyértelmû: köteles-ségük a segítségnyújtás és közremûködés, ámnem nekik kell elvégezni, hanem meg kell talál-ni, ki kell nevelni azt a csoportot, értelmiségit,aki a közügyek szolgálatában áll.

A jelenre és jövõre vonatkozó terveknek,tennivalóknak még a vázlatos számbavétele istúlnövi elemzésünk kereteit. A hazai szórvány-magyarságunk közmûvelõdésének helyzete ésjövõje mindenképp átfogó elemzés és stratégiakidolgozását igényelné. Néhány tudományoskutatónak, esetleg államvizsgázó bölcsészhall-gatónak érdekes és tartalmas tudományos témalenne az EMKE szórványvidék-programjánakfeldolgozása. Végre el kellene készülnie egyolyan cím- és névtárnak is, ahol számba vehetõlenne minden olyan személy, akire a közmûve-lõdés kérdésében is számítani lehet. Rendszere-síteni kellene az e területeken élõkkel is a szak-mai megbeszélést, tanácskozást, a folyamatoskapcsolattartást. Sürgõsen meg kell oldani a se-gédanyagok, kézikönyvek nyomtatását, szét-küldését az érintett vidékekre. Egy-egy köz-ponti helyrõl rendszeresíteni kell a mûvelõdésiprogramok kijutását, együttesek kiszállását, dekellõ nyilvánossághoz kellene juttatni szór-ványterületeink mûvelõdési csoportjait is. Ége-tõen szükség lenne átgondolni értelmiségünkélet- és munkafeltételeit, ki kellene alakítaniegy szolgálati lakásrendszert, legalább az üre-sen maradt parókiákból, és rendszeresíteni ahelyi ifjúság erõforrásait utánpótlásra, nevelés-re. Egyházaink nagyon komolyan gondolkoz-

61

nak, hogy a saját és az állami törvények általbiztosított lehetõségeket kihasználva létrehoz-zák, visszaállítsák az ún. lévitatanítói rendszert,mellyel átfogható lehetne értelmiség nélkül ma-radt tájegységeink nagyobb részének lelki-val-lásos, oktatói, de közmûvelõdési területe is. Fel-tétlenül szükséges lenne visszaállítani a hajdaniEMKE utazótitkári munkaköröket, kiknek dol-ga az ellenõrzésen túl a szakmai tanácsadáslenne. Végül pedig mindent el kell követni an-nak érdekében, hogy a szórványvidékek peda-gógusai, értelmiségiei bekerüljenek a szakmai,a közmûvelõdési vérkeringésbe és kellõ nyilvá-nossághoz és elismeréshez jussanak. Különösennemes hivatás lenne, ha a székelyföldi tanügyi-ek tanácskozásai, szabadságai, szakmai megbe-szélései az e vidékeken élõkével összehangol-hatók lehetnének. Így megérezhetnénk kölcsö-nösen egymás gondját és azt, hogy nem csak agondjaink közösek, de mindnyájan egy test va-gyunk, ha pedig szenved egy tag, vele együttszenvednek mind a tagok (1Kor 12,26).

62

A bennünk élõ város

Kolozsvári „nájmódi”, avagy töprengésjelképeinkrõl, városunk etnikus arcairól

és hétköznapjairól

A Székelyföld és a Partium között szinte fél-úton, a négy égtáj fele vezetõ fontos közlekedé-si utak metszéspontjánál, kicsinyke kalotaszegiés még kisebb, de szétszórt mezõségi nyelvgyû-rûben áll a város. Diktátori döntés osztotta ket-té Kolozsvárra és Napocára, de aztán az osztoz-kodásnál mindent Napoca kapott. Nagy romlá-sokban leharapdosott szegélyû nyelvsziget (las-san minden erdélyi város azzá válik).

De mégis mindenben más: a Város.

*Elsõ kolozsvári emlékem a 60-as évek elejé-

rõl a méltóságos múlthoz és a mai városhoz isegyaránt illõ. Plébánosi segédlettel a nagy javí-tás után nem sokkal a fõtéri templom tornyábakapaszkodtunk fel, szétnézni a magasból. Acsodás panoráma után újra a földre érkezve kü-lönös csõdület vonta magára a figyelmet. Vala-ki felkapaszkodott Mátyás király mellé a lóra,és onnan kiabált le torkaszakadtából, amíg lenem szedték. Ó, áldott régi és mai városom: aszent magasság és a hibbantság, a panoráma ésparanoia buggyant együttélése!

63

Gyermekkori idelátogatásaim emlékei a vá-ros meghatározó környezetéhez, KolozsvárQuartier Latinjéhez, a Farkas utcához kötõd-nek. A hatvanas évek elejének belvárosa is mégemberi nyugalmat árasztott, üzletei még udva-rias és kényelmes kétnyelvûséggel kínáltákáruikat. A század közepének nyelvi szabályo-zásaiban a magas politika még nem érkezett lea köznyelvi hétköznapokig. Helye volt még anyelvi türelemnek. A poftiþi–tessék egy olyanköznyelvi szintet jelölt, melynek udvarias két-nyelvûségében még románul soha meg nem ta-nuló hódmezõvásárhelyi Dávid nagyanyám iskényelmesen eligazodott.

A rokonlátogató, egyetemre járó, kirándulókívül élõbõl aztán itt lakó lelkipásztorrá, szol-gává kellett lennem, az enyéimmel együtt a vá-rost is féltõ bensõséggel. A hetvenes-nyolcva-nas évek fordulóján én is csak úgy jöttem idevissza, mint ahogyan a félévszázad alatt a régiKolozsvárra rá-,, és nem mellé-,, telepedett váro-sunk mai népességének legalább kétharmada.Siheder paplegényként vendég-gyermekkorommásik helyszíne, egy szolid kis városrész, aGyörgyfalvi negyed, a kertes családi házak felészorítóan közeledõ lakótelep szakadt rám, sok-sok arccal. Mintha egy másik gyermekkori em-lék, a Daut Izmail csodás ízû fagylaltja hozottvolna erre vissza. A politikai csavarszorításbólvaló fellélegzés utolsó pillanatait élte és éltükvele együtt mi is. Szellõs, otthonos városrészvolt, vastagodó „évgyûrûkkel” és sok-sok arc-cal.

64

Ízlelgettem a város hangulatát. A lelkipász-tor szemében új színeket kapott arca és színe-változása. Gyülekezetem hagyományos város-képe igazi „bálinttibori”. A Pata utca elejénekproletárvilágát régen és jól belém véste a Zoko-gó majom. Az utcaközösség szomszédságát isfalusiként élhettük tovább, szaladó minden-napjaival, dülingélõ részegeivel, nyugalmazottromán papjával. A város irodalmi útikalauzávalhazaérkeztem nem csak Szabó Sári néni imahá-zát újra rendbe tenni, de az Ásó, Kapa, Munkásutcák rozzantságába is. Csupa irodalom. Ehheza nosztalgikus Kolozsvárhoz, a város belül- ésalulnézetéhez a hetvenes években még egy las-san összecsomagoló fiatal költõ is kellett. Alig-szomszédomként Cselényi Béluka akkortájt ésutolsóként verselte meg a roskadó Pata utcát.Engem is megénekelt, személy, arc és név nél-kül, belehelyezett a süppedõ Pata utcába, ahol„vadhúsként nõnek a répák”, ahol a 220. számalatt lakó lelkész „központi idegen”, ahol „a há-zak elhíztak és megrokkantak, mint a meszesöregember”, és ahol „öregasszony könyökölt kia lepucolt járdára, lábuk után ítélte meg az em-bereket”.

A Város egy könyvtár és egy egész iroda-lomtörténet. Én mindig azért olvasom újra ésújra e félévszázad néhány nagy Kolozsvár-könyvét, mert ott bennük él, zsibong a ma márszinte rekonstruálhatatlan mindennapi polgáriéletünk. Szabó Dezsõ kolozsvári emlékei agyermek, a kollégiumi kisdiák város-arcát idé-zik. Ignácz Rózsa a román diáklányok szemével

65

láttatja a Trianon városát. Bálint Tibor kirobba-nó sikerû Kolozsvár-portréját nem csak színesí-tik, de hitelesítik is hírbetétek. Pillich László év-gyûrûi is a századfordulós Kolozsvárt idézik,akárcsak a haza-hazanézõ Kolozsvári PappLászló a mitikus várost. Gyarmati Zsolt többrészletben is közölt polgári élet rekonstrukciójaa város hétköznapjairól minálunk egyedülállóés rendhagyó a maga nemében.

Egy város pedig akkor szegényedik el, ami-kor elfogynak a róla írók és hozzá alkotók.

*Városrészem másik arca a kertes családi há-

zaké, õshonos lakóinak otthona volt. A telepmásik sarkában, a Lupsa hóstátjaiban giblis há-zaival, faragott kapuival és példás mintakerté-szetével utolsó pillanatait élte az összefüggõmagyar földésztársadalom. Mellettük az akkorviszonylag fiatal blokknegyed, a „pungásodó”magyarok nyelvében „Gyórgyén”, ahol a ke-gyes hatalom színes és népes magyarságnakosztogatott otthont. Lakótelepre szorult ma-gyar értelmiségünk, hitüket nem szégyellõ,csupán a túlélésért kissé rejtõzködõ híveim kö-rében csodás továbbképzõ iskolát járhattam kia Szabó T. Attila, ifj. Kós Károly, Benkõ Samu,László Ferenc, Dávid Gyula, Nagy Olga,Almási István, Tövissi József, az eltávozott Pás-kándi Géza és a tragikus sorsú Salamon Anikóméltóságos otthonaiban. A 70-es, 80-as évekKriterion „Tudományos Akadémiájának” alko-

66

tói és kiadói lázában e korszaknak halhatatlankegyeltjei és hallatlan szerencsései õk. Csodásemberek, hatalmas könyvtárú roppant szellemimûhelyeik súlya alatt roskadoztak a panelott-honok, és a szabadon alkotó szellem nyomásaalatt már akkor ropogott a diktatúra is.

Pedig csak ezután kezdõdött a város nagyromlása.

A Pata utca irodalmilag is hiteles helyszínei-nek alakulását a lebontás elõtti állapotában aháztól házig járó, a bontottakat a lelkigondozólelkész szemével és a szó szoros értelmében aparókia ablakából nézhettem végig. Láthattuknemsokára az agyagig legyalult zsíros termõ-földet, a gondos és példás hóstáti mintakertekveteményei között a „ledózerolt” otthonok tég-la- és malterhalmait. Átélhettük az emberi éscsoporttragédiákat, melyeket a mindenüket ve-szítettek választottak maguknak a jehovizá-lástól a halálba menésig. A század eleji giblishomlokzatú házakból blokkba kényszerítettföldészek a régi városnak már csak az emlékétvihették magukkal. Maradt nekem is néhányemlék: egy Pata utcai ház verandájának tetejénhajdanán ottfelejtett, a túlélés érdekében hátáradöntött Kossuth-mellszobor, néhány régi ház-szám, hóstáti szemöldökfa, kapu fölé szereltcsengõ. Õrzöm e városrész utolsó tárgyait, abennem is elmúló város múzeumát.

Részese voltam persze a fiatal városnak is,az évente háromszáznál is több serdülõ, nemvárt, de érkezett „dekrét-gyermek” nevelésé-nek és konfirmálásának. De mellettük alig 25

67

évesen már egy kisebb gyülekezetre valót kísér-tem ki magam is a Házsongárdba. Akkor sejtet-tem meg az elmúló Kolozsvárt és az itt mara-dók magányát, amikor idõs gondnokom egy-szer azt mondta: „Tiszteletes úr, nekem mártöbb ismerõsöm van a temetõben, mint lent avárosban.” – És ebben a vallomásban bennevolt minden. Sejthetõ volt az egyre erõsödõ ko-lozsvári magány.

*A Városnak számtalan arca van, szinte

annyi, ahányan itt élünk. Benne lakva pedigmár régóta érezzük és tudjuk, hogy egy kiscso-port etnikai közérzetét és közösségi helyzetét ésezzel otthonérzetét is minden helységben alap-vetõen és döntõen meghatározzák a mindenko-ri etnikai arányok.

Az itt élõ õshonosban pedig – etnikai tartal-mak nélkül is – minden két dimenzióra bomlik:a legbensõbb „mienk” mellett mindenekelõtt ittvan ez a „másik város”, a félretaszító, a gyom-runkba könyökölve sodró. Mozgásterünk fá-rasztó, fullasztó nagy tömegében ott vannak ésuralnak mindent: „õk”. Még önmagunk érték-rendjében is valahol hátulra vagy földre sodor-va vagyunk „mi”. A túlnépesített zsibongásbannem csak járni, de lélegzeni és élni is alig lehet.Az utca nyelve pedig önmagáért beszél. Ott, azegymásba ütközõ idegenségben érezzük iga-zán, hogy kié is ez a város. Nincs mit áltatnunktehát magunkat: még ha itt nem is mindenkipolgár, ez a város „azoké” is. Nem csak az ut-

68

cák és parkok mozgásterének, a közintézmé-nyek kiszolgálási szándékának, de még a teme-tõnek is életkora van, lassan a lakók arányáhozigazodó elpihentjeivel. Még a temetõbõl is lehetkinnebb szorulni, itt az örök nyughely semörök. A Nyulak kertjében az elcsendesedõ szel-lemi városnak is élete van, etnikai tartalommal.Mert a halottak még a temetõkben is csak egyideig pihenhetnek. Ez a tér is csak átmeneti ott-hon, tisztítótûz, s miközben a lélek egy anya-nyelvtelen dantei vagy miltoni világba hazaér-kezik a hátramaradott hozzátartozókkal, a testporladó nyugtalansága, a „mikor dobnak ki in-nen is?” félelme szorongatja.

Hányszor cserélt hazát, szívet a régi kolozs-vári polgár? Nem csak annyiszor, ahányszoregy részeg szabómester szakértelmével újra-szabták körülötte a határokat. Mert a hatalom-váltás csak az egyik tényezõ. Ezt nem mindigés nem ugyanolyan sebesen követte az etnikaiarányok és az önbizalom belsõ megváltozása.Élt még valameddig a régi értékrend tekintélyeis, a civitas státusa. Az 1940-es bécsi döntés egymég magyar többségû várost talált itt a Kis-Sza-mos partján. Ha a szíveket nem is, de a közér-zetet, az otthonérzetet majd minden alkalom-mal cserélni kellett. Majdnem úgy járt az õslakóitt is, mint ama híres beregszászi, aki öt országállampolgára volt anélkül, hogy elhagyta volnaszülõvárosát. Itt az idõs nemzedék köztudatá-ban csak úgy él, hogy „régi magyar” és „új ma-gyar” világ, „régi román” és „új román világ”.Szomorú anekdota az, amit egyik presbiterem

69

mesélt, amikor a hetvenes években útlevélértfolyamodott a városi útlevélosztályhoz, és üre-sen felejtette a „mikor volt utoljára külföldön?”rubrikát. Amikor rákérdeztek, õ gondolkodásnélkül válaszolt:„ Hazamentem ’40-benGyörgyfalvára.”

A hatalmi nyelv sokáig távol maradt, még ahatalom, a hatalmi hivatalok mûködésénekmindennapjaiban sem volt egyeduralkodó. A70-es évekig még élt és megöregedett egy nem-zedék, amely úgy szolgálta le itt munkaidejét,hogy a kenyérkeresés konyhanyelvén túl nemkellett megtanulnia a többségi hivatal egyreerõszakosabban terebélyesedõ nyelvét. A kalo-taszegi falvakból a „kollektívek” elõl államimunkahely után bemenekülõ magyar asszo-nyaink másságát, hibás nyelvi szerkezeteit mó-kásan, egyfajta különc figurának szóló mo-sollyal fogadta a munkahelyi többség, egy-egykórház, közintézmény a takarító személyzetközött. Iskolák konyháin, kertjeiben, a virágokközött konyhanyelvi másságuk sajátos színtkölcsönzött.

E nagy európai város polgári veresége akkorkezdõdött, amikor a hatalomváltásokkal nemtudott balkanizálódni, nem tanult meg olyankifejezéseket, amelyek nélkülözhetetlenek a je-lenkori Kolozsvárhoz: „am cunoºtinþe”, „facrost”, „mã descurc”, „rezolvãm”, „am eu omacolo”, és a sor a végtelenségig folytatható. Pe-dig aki nem állt be a nagy balkáni versenyben ehelyezkedõ világba, az saját misztikus tisztasá-gának rabjává lesz, s életének egyetlen és utol-

70

só értelme, ha már nem érvényesülhet, az, hogy„nem vagyok olyan”, hogy mindenáron tisztánmarad. Tenni ha semmit nem tehet, legalábbnem vesz részt benne, és egész életén át mono-mániásan védekezik. Nem az van, amit tett, ha-nem amit nem tett meg, bár „ezt én is megte-hettem volna, de…”, és kíséri egy életen át atisztaság érdekében vállalt kiszorított tétlenséghiányérzete.

A hatvanas-hetvenes évek még beállítottakminket „a középkorú és idõs magyar Kolozs-várra”. Nem csak mibennünk, de városunk ré-gebbi románsága szemléletében is berögzült,hogy a viszonylag jól öltözött közép- és idõsko-rúak között a magyarok voltak túlsúlyban. Cso-dás jelolvasók is lettünk, visszaolvastuk az élet-korok, arcok, az öltözet jellegzetességeinek et-nikai tartalmait. Az idõ tájt bátran szólalhat-tunk meg közöttük magyarul. Ahogyan a falu-si viseletbõl is azonosítottuk a Mezõséget, a Ka-lotaszeget, Györgyfalvát vagy a polgárihóstátiakat. Jó és biztonságos eligazító volt amindennapokban. Mára ehhez a képhez jócs-kán hozzáöregedett az 50-es években betelepí-tett értelmiségi románság is. Bárki észrevehetiezt. Biztonságérzetünk tovább billent, meg-bomlott ezzel, kapaszkodásunk stabilitása ésmozdulataink lettek bizonytalanabbak.

Bennünk pedig olyan múlt századi maradtitt minden, de legalábbis bécsi-döntésû, és egy-re nagyobb a magány, saját arcképünk magá-nya. Egy régi fénykép, amelyen megállt az idõ.Arcunk már nem a többieké, a késõbb jötteké,

71

és ebben nem az etnikai, hanem az otthon-tar-talom a döntõ. Egy hozzánk hasonló világvárosarca valahol nyugaton 50–60 év alatt alig válto-zik valamit. Minálunk ezalatt hányszor cseréltnyelvet, hitet, önbizalmat az itt élõ polgár. Atízes, a negyvenes, az ötvenes és a kilencvenesévek városa mindenben más és más. Nyolcvan-ezer egyszemélyes Trianon, Feleken megdön-tött Bécs, de bennünk meghúzott lélekhatár–elég ez egy életre szóló szorongáshoz. Mert amai régi kolozsváriak egyik arca a szorongás.Ezt a várost, az otthonérzet polgárjogát loptákel tõlük olyanok, akiknek szíve nem dobbanegyütt köveivel. Pedig a polgárság, a civitas ki-érdemelt jog és városvédõ kötelesség. Mégmindig vannak nyugaton olyan országok és vá-rosok is, ahol hosszú próbaidõ után lehet csakvéglegesen letelepedni, és ehhez emberségbõl,rendbõl, polgári magatartásból színjelesre kellvizsgázni. Mert a városok élnek, szívdobbaná-suk van, és akik állampolgárai kívánnak lenni,azoknak fel kell venniük lüktetésük ütemét.

*Nemrég még a miénk volt a belvárosi KKo-

lozsvár. Intézményeink, egyházaink, templo-maink a város magjaiban elhelyezkedve az ide-telepedésünk õsiségeinek, elsõbbségének is je-lei. Nem volt ebben semmi politikum. A köz-ponti bérházakból úgy fogytunk ki, hogy agyermekek kiszállásával már nem formálhat-tunk jogot a megújított lakbérleti szerzõdések-re. Úgy volt ez megszövegezve, hogy csak a

72

lakbérleti szerzõdésben szereplõ egyenes ágirokon lakhatott, maradhatott ott tovább. Ez volta mi régi, a belvárosi Kolozsvárunk. Csupánféltucatnyi egyházi bérházunk lélegzett fel avisszaszerzett tulajdonjoggal. Nagy erdõtüzekután talán így éledezik a flóra és fauna mikro-világa. A folyosókon csoszogó öregek mellett aszûk udvarok játszóterében megjelent az élet je-le: játékzsivaj. Az 50-es évek lakásdaraboló lak-bérleti törvényeivel ide telepített katonatisztek,bizalmi emberek lassan kifogyva, duzzogva éslázadva veszik tudomásul a nyelvcserés kiszo-rulást. Ha lehetne, akár kisebbségi érdekvédel-mi szervezetet is alapítanának, tulajdon orszá-gukban üldözött minoritásként, anélkül azon-ban, hogy megértenék az õslakók és a régi, jo-gos tulajdonosok életérzéseit, akiket õk szintemindenünnen kiszorítottak.

Itt él közöttünk a falusi KKolozsvár iis, amitonnan hoztunk magunkkal, ahonnan érkez-tünk. Keveredik bennünk a falu és a város,együtt él bennünk a falusi otthon és a városi itt-hon. Magunkkal hoztuk ide a sokszínû erdélyifalut, és minden lépésünkben, megnyilvánulá-sunkban, elhaló reflexeinkben benne él. Jól kö-rülhatárolható és kitapintható itt a Mezõségzárkózott, nyelvromló magyarja, a Kalotaszegbüszkébb, otthonos önbizalma, a távolabbiaké,a messzirõl jötteké, a székely, a szilágysági, Ma-ros-menti falu, és mindenik más.

Kolozsvár emberi arculatát ma a lakónegye-di mmagány is uralja, a „dobozmagyarság”. Ki-szorulva a belvárosokból a nagy negyedekbe és

73

még távolabb, lakótelepre zárt magyarokká vál-tunk. „Dobozomból kihajolok, amíg dobozom-ban vagyok, nem érhet semmi ártalom.” Ésmegszületett az otthon, az iskola gettójából ki-kilépõ, a még élõ, de a blokknegyedek szûk si-kátorain érdesedõ utcanyelv, a lakótelepi nyelv,ahol valami „nem még kell”, ahol „somerség”van. „Mit csíínálsz Jaani?” „Áálak.”, ahol másnyelven játszik, hancúrozik a gyermek, ahol azutca nyelve, a könnyed önkifejezés nyelve is atöbbségi. Eltûntek a gyermekjátékok is, a ma-gyarul játszás nyelvi kedvessége. A szülõkkelegyütt a lakótelepi „pun-gamagyar” gyermeketis beszívta a nyelvrothadás ingoványa: gyeee-remá Tíííbi.

Lakótelepi magyaroké a dobozba beszorultnagy nyelvi magány. Panel-otthontalanság. Pe-dig amennyire csak lehetett, a blokkok közé ismagunkkal hoztuk az otthoni falut. Az erké-lyekrõl átbeszélgetõ, a teraszokon át barátkozószomszédok mindennapi kommunikációs ké-pét a lépcsõház elõtti kártyás, táblázó társas életteszi rusztikusan hitelessé. A karácsony elõtt alépcsõházak torkolatánál visító disznók és aperzselés kesernyés szalmaillata jelzi: egy nagyfalu ez a város, satele uunite (egyesült falvak) –mondjuk vicces szomorúsággal. Hatalmi pa-rancs és szükség teremtették meg virágágyásokhelyett a lépcsõházi veteményes kertek illúzió-ját is. A szükség és lelemény mindenütt megte-remti az épp itt lét képzeletbeli világát, amely-bõl valahogy mi mindig kimaradunk. A lét-szükséglet is mindenre ráviszi az embert: a Mo-

74

nostori negyedben saját szememmel láttam,hogy valaki az elsõ emeleti lakótelepi erkélyéttyúkólnak képezte ki, és egy hosszú tyúklétránaz állatok meghitt otthonossággal sétáltak le-felaz ágyások és az erkély között. Népszámláló is-merõseim mesélték, hogy az egyik monostoritömbház fürdõszobájában, a fürdõkádban egyközel száz kilós disznót találtak. Ott hízott, ésvárta a karácsonyt. A kérdésre, hogy mikéntfürdenek, az volt a válasz, hogy amióta meg-van, csak zuhanyoznak, különben is ritkán vanmelegvíz. Ez a kép azonban már a múlté. A vá-ros vonzáskörzetébõl betelepedõk közül odaha-za szinte mindenkit bõségesen várnak parlagonmaradó visszaadott földek, ahová hazatérhet-nek dolgozni, álmodozni. A „somázsba” kerülthétvégi magyar is haza-hazatér az idõs falusiszülõkhöz felpakolni. És ahogy nõ a nyomor,úgy nõ az öregekhez hazajáró, hétvégi besegítõvagy csak felcsomagoló gazdasági turizmus. Apoggyász pedig mindent jelent, olyan nyelvi,csoportértékeket is, amelyek otthonról mégvisszahozhatóak ebbe az arculatvesztett város-ba.

*A város másik arca a múltba és a befele te-

kintés. Eltûnt egy régi Kolozsvár, és erre ráve-títjük nosztalgiánkat, múltba fordulva, álmo-dozva emlékezõn. Az az arckép, amelyben méglátunk és hiszünk, a jjövõ mmúltja. A távolról ha-zanézõk városa is, amely a nagyszámú kitele-pedõvel, az elmenéssel lesz a legszebb. Marok-

75

nyi melegség a szív tájékán, maradék erõ a ka-paszkodáshoz. Észre sem vesszük, hogy nemtalálkozunk, arcok hullnak ki az utcai zsibon-gásból, ma is elment valaki, „az õ gyermeke iskint van Magyarban”. A távlatok elfogytávalpedig egyre erõsödik az emlékezés. Az itthonmaradottakban már csak a mitikus pótcselek-vés él, görcsös kapaszkodás a nevekbe, utcák-ba, terekbe. Mindig a múlt egy darabjába, a „mimúltunkba”, ha már a jövõben nem nagyon hi-hetünk. A Széchenyi tér, a Deák Ferenc utca, aHonvéd utca vagy a Bocskai tér nemzedékeksora számára alapvetõ hittétel, nyelvi üdvös-ség, a feladhatatlanság. Sajátos jelképvilág ez,melyet a szigorúan önmegvalósító fiatal nem-zedék már nem érez magáénak, és nem is min-dig hisz benne.

Elfogyott a fiatalság, lankad a gazdasági vál-lalkozó kedv, egyre kevesebb az idehaza vállal-kozó, meggazdagodó, önmagát megvalósítólelkesedés. Mi még a játékra, a kockázatokra iskésõn ébredtünk. A nagy Caritas szerencsejá-ték-lázból lakások, cégek, üzletek száza, felka-paszkodás és újgazdag réteg született. Közbenpedig e hiú remények után a mindenkit sodróbingó-llázból, a nagy szerencsevárás reményé-bõl is szinte kimaradtunk.

Eltûnõben van a fiatal kolozsvári polgári kö-zépréteg, amely a város szellemi arculatát többévtizedre meghatározta, illetve amely folyama-tosan és szervesen magába fogadta a betelepü-lõket. Pedig nem is olyan régen a város igazi ar-cának szerves része volt a nagyszámú iparos,

76

kisiparos rétegünk. Emlékszünk még arra,hogy a legutóbbi idõkig túlsúlyban voltunk akisiparban, az ernyõjavítók, pincérek, órások,szabók, köszörûsök, cukrászok, cipészek kö-zött; nagy számban a györgyfalvi postások, aborbélymesterek, ékszerészek és üzleti elárusí-tónõk között.

Itt volt a többszörösen kisebbségi Kolozsvár,a mi kisebbségeink, a hajdanán mibelénk olva-dó még kisebbek: németek, örmények, zsidók,akik nyelvvel, kultúrával igazodtak hozzánk.Mienk volt Daut Izmail és Bilal Zaim is, a „tö-rök cukrászok”, és mindenkié a fagylaltjaik íze,Ivanov Nedelkóékkal a bolgárkertészek, a ma-gyar zsidók, örmény kereskedõk.

„Micsoda szégyen! Rajtunk röhög az egészromán szabóipar, mert már az elõzõ kolozsvárimagyar fõkonzul is román szabóval csináltatottmagának öltönyt Az egész magyar kisipar arc-pirulása ez.”– mondta nemrég megszégyenülveJánosi szabómester. „Elmentek, kérem, elmentmindenki. Pedig higgye el nekem, mi nemakárkik vagyunk Kolozsváron. Azt hiszem,hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek is erdé-lyi szabómester dolgozik, megismertem a fa-zont. Ilyennel csak itt tanult mesterek dolgoz-nak.”

„Népzenészeink” is elárvultak, nem kellmár senkinek a dal. Vendéglõinkbõl eltûnt egydallamvilág, kinek jutna eszébe, de inkább ki-nek volna bátorsága „olyan” dalokat játszatnivagy rendelni. A vad zenedübörgésben vagy a„curájban” magunkba roskadva, õrködve fi-

77

gyelõ szemekkel esszük meg ételeinket, ésgyorsan menekülünk haza saját világunkba. Azártkörû társaságokon kívül könnyûzenészeinksem játszanak már „olyan” zenét. „A fiamnakjól menõ zenekara van, de hát sajnos csak ro-mánul és angolul zenélnek, mert ilyen a világ”– mesélte nemrég egy anyuka befutott gyerme-kérõl.

*A legtöbb szorongást okozó szomorú való-

ság pedig az, hogy a másságunk, mint érték, aköznyelvbõl, a hivatali nyelvbõl is kiszorult.Lehalkultunk az utcán, a játszótereken, a köz-szállítási jármûveken, a közhivatalokban. Azetnikumazonosító nyelvi éérzékenységünk he-lyett beállt a nyelvhasználati rutin, a nyelviunalom. Más lett, a többséghez igazodott a lép-csõházak szemetes torkolatánál kockázó, labdá-zó gyermekricsaj, a gombszaggató összekocca-nások gyermekcsatája, a járdaszéleken játékrakészülõk kiszámolóinak nyelve. Még az ottho-naink is lennebb halkultak. Bátortalanná ésgyanakvóvá vált a dalokat éneklõ „operett ma-gyar”. A lakótelepek skatulyáiban a „csak hal-kan, mert mit szólnak a szomszédok” félelmehalkíttatja le a nótákkal névnapozók lemezját-szóit. És nem a hangerõvel van a baj, hiszen„õk” jóval hangosabban ünnepelnek, hanem„ezzel” a zenével, ezzel a dallal, nótával. Csaka rock-bulik fülszaggató egyetemessége kivételez alól. Eltûnt az utcáról a halk vagy hangosko-dó részeg magyarul motyogás is, vagy a hajnal

78

fele esküvõkrõl hazatérõk önfeledt magyaruléneklése. Az utca felszabadult nyelvi szabadsá-gának, ösztönös kitöréseinek szabályozatlansá-ga. A magyarul hangoskodó, a bakalódó, a ne-vetõ-röhögõ, a magyarul marhuló fiatal. Fontosjelei ezek az önbizalom és nyelvi hit térveszté-sének.

A Farkas utcából egy külvárosi panelis-kolába kiszorult Református Kollégium ballagódiákjai minden évben a városon átgyalogolva,zsoltárokat énekelve teszik meg az utat a temp-lomig. Ünnep ez, és a Györgyfalvi út lakói há-zaik elé kilépve, ragyogó arccal fogadják azénekszóval érkezõ fiatalokat. Több ez, mint de-monstráció. A nyelv, az önazonosság ritka utcaiünnepe.

Bezárult nyelvünk a házba, blokklakásokzsúfolt szobáiba, de ott is csak a konyha szó-készletére szorítkozik. Félünk, vagy már aligtudjuk, merjük kiejteni, a hatalom mintha le-foglalta volna ezt a nyelvi teret, a nagyobb nyil-vánosság közérdekû szavait is. Kapkodunkutána, mintha már teljes értékû önkifejezésrealkalmatlan lenne, mintha agyvérzés érte volnaagyféltekénknek azt a részét, ahol a közéletianyanyelv elhelyezkedik. A fogalmak többségineve nem engedi szabadon, metaforikus szár-nyalásúvá a megnevezéseket, hanem szolgaianvissza-visszatér arra vagy annak tükreire, aho-gyan a többség nevezi. Szavak csatáznak ben-nünk, hogy melyik is az igazi. Hamarabb juteszünkbe az „alimentara”, mint az „élelmiszer-bolt”, az „abonament”, mint a „bérlet”, a „pat-

79

ron”, mint a „tulaj”. Az autóbusz „cursa” lett,az áthúzott vagy jelzett 32-es a „bárát”. Kinekvan ideje, kedve és energiája vívni a fordítás, azörökös önjavítás küzdelmeit. A gyermekeknélmár csak legyintünk, mint reménytelenre: le-ülepedett mindenre a nagy anyanyelvi kénye-lem. Akadozunk már akkor is, amikor átme-gyünk „odaát”, nyögünk, izzadunk, mert ottmost már fordítva nem jutnak eszünkbe a meg-felelõ szavak, amikor kilépünk ebbõl a nyelvigettóból, és az üzletben valamit kérni kell. Ezmár egy másik gettó, nyelvünk, nyelvismere-tünk másik nagy hiányterülete. Hát ha márnyelvünk konyhanyelv, valóban csak annyit tu-dunk könnyedén kimondani, amivel nem kellonnan kilépni, ami ehhez a kis mozgástérheztartozik. Ahogyan az öregek asztaltól szekré-nyig kapaszkodva haladnak a konyha valame-lyes biztonságában, és onnan már nem léphet-nek el lerogyás nélkül. A megfélemlítésekbenmár-már bennünk is szinte teljesen elképzelhe-tetlen lenne a közéletre megnyitott bármilyennyelvi tér.

A néhány közintézménybe, egyházba, ott-honokba beszorított másság egyben a nyelviközélet másságának teljes kiszorítása is. A más-ság magánügy, a nagy nyilvánosságot nem za-varhatja, és nincs ott mit keresnie. A sportcsar-nokokban szervezett magyar bálok is „bent”vannak, a sportpálya szabad terében is belterje-sek. Utcai karneváli bátorság bolondosságánakötletére, vásári sokadalomra is Kolozsvároncsak 2000-tõl merészkedett vállalkozni valaki.

80

Pedig az erdélyi szászság, amely évszázadokóta kisebbségben élt, Erdély szinte minden ki-rályföldi településén bátran vonult ki az utcák-ra a kirmecre vagy a kronenfestre. FelvonulnakNémetországból hazatérve ma is. Az ilyen ki-vonulásokban nem vett részt a többség, ebbe azárt világba, tudta, nem lehet belépni, mégsemvolt gyanús, nem is jutott soha eszébe senkinektöbbet tenni, mint kívülrõl szórakozni azon,hogy mások szórakoznak. Nekik szabadott.Igen, mert ez a másság „az más”. Megszületetttehát a másság megalázó közéleti képtelensége.

*Az arányok és értékek eltolódását és elveszí-

tését pedig szinte csak mítoszokkal és múltbaforduló illúziókkal lehet pótolni. Körülöttünkmár a jelképek, nyelvünk szimbólumainak je-lenlétei is csak töredékesek, de mégis kísér min-dent a térveszítettek szorongása, a görcsösmisztikum. Valaki nemrég megszámolta: 36 ré-gi kanálisfedél van városunk járdáin, ahol mégmindig azt hirdeti a magyar felirat: „KolozsvárSz. Kir. Város Vízmûve”. A hõsies számláló ki-merítõ munkájával csak azt akarta bizonyítani:kié is ez a város? Az „elkötelesedett” szecesszi-ós városháza ablakzárain is ott tündöklik a„Reinhardt Testvérek Kolozsvár” cégjelzés. Pe-dig minden már múlt idõben beszél: kié volt eza város? Eltûnt a közéleti nyelvi jelenlét is. Va-lamikor a 40-es évek második felében még ma-gyar többségû városunkban természetes volt,hogy a nagy népgyûléseken Petru Groza ma-

81

gyarul köszöntötte Kolozsvár népét. A város ta-lán egyetlen külvárosi skanzene a Cukorgyár ésa Pacsirta utca néhány részlete: régóta védettövezetté kellett volna nyilvánítani, ha valaki-nek ez eszébe jutott volna, és ha nem „ilyen”lenne, hanem „olyan”. A hóstáti kapuk szemöl-dökfáján a bontások ellenére is tucatszám ma-radt még meg a felirat, hogy ki lakik a portánbelül. Természetes információ volt, és nem voltbenne semmi demonstráció. De hogy a hetve-nes évek közepén a Pap utca elején Pápai úrszékelykaput csináltat, az már mindenképpenaz. Nemrég a Delavrancea és néhány más utcasarkáról leszedték az utolsó ottfelejtett kétnyel-vû utcatáblákat is, az ötvenes évek „demokrá-ciájának” maradék feliratait. Eltûnt a Fõtéren isa villanyellenõrzõ bódé oldaláról az utolsó ma-gyar felirat: „Fumatul oprit, dohányozni tilos!”– ennyit ért a lakosság negyedének anyanyelve,hogy arra figyelmeztessen: fel ne robbanjunk –és ezzel minden befejezõdött. Az utca, a falra-gaszok, a hirdetések, az állomások, vonatok fel-iratai is gondosan vigyáznak arra, hogy a sohaerre nem járó spanyolok, oroszok, portugálokmindent megértsenek, de „annak” a népnek,amelyik 20–30 %-ban itt él, nem jár – csak azértsem jár – anyanyelvû felirat. Nemzedékek fúj-ják kívülrõl, mint a vízfolyás, megtanultuk, be-lénk ragadtak, mint a pártversek és dicsõítõhimnuszok, hogy „nye viszovivatszja iz okna”,„e pericoloso sporgersi”. Mindenki érti és érziis, hogy hol van benne a „juszt”. Ami ma egy

82

„olyan” felirat, az elismert másság, az holnaptalán jogok, sõt otthonérzet követelése is lehet.

Csak a kis levente emeli büszkén csákóját aMéhes utcai iskola fõbejáratának homlokzatánSzervátiusz Jenõ dombormûvén. Ez talán a leg-szebb magyar középületi emlék Kolozsváron.Csoda, hogy ott maradt, és senki nem kérdeztemeg, mi az. Pedig a nyelvet már nem értik azoda iskolába járók, mert néhány éve megszûnta magyar tagozat.

Elloptak belõlünk újra egy darabot, szegé-nyebbek lettünk a magunk városával. Pedig ezmár nem a Város, hanem csak a benne való hités annak bennünk élõ jelképei. Pedig milyenfontos volna minden, jelképnél is fontosabbminden szó, sõt betû is, mint ahogyan a határ-átkelõnél egyetlen vesszõcskéért került fel a fa-lu elejére a kétnyelvû felirat: Borº, Bors. Mert azº az nem s, és egy aprócska kis betû mellett egypontocska sem mindegy, mert egy világot jelöl,a mi világunkat. Hihetetlen, de az a vesszõcskeis mi vagyunk. Az egyházak, gyülekezetek cég-jelzésein kívül már csak az Eperjes utca elejénáll a szocialista grafitti, lekopva, de félévszázadután is még kibetûzhetõen a szomorú felirat,gyászos, de mégiscsak önmegvalósító vagy leg-alább önhitetõ magyar sztálinizmusunk utolsójele: „ÉLJEN A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSA-SÁG!”

Közben pedig ahol lehetett, helyeket próbál-tunk fenntartani a magunk számára, titkos ki-

83

sebbségi kamrákba, katakombákba lemenekül-ni. Nem is helyek ezek, hanem helyzetek míto-szai, annak utolsó hite, hogy itt nekünk mégishelyünk van.

Sokáig miénk volt a kiránduló mmagyarságzöme is. A 80-as évek elején a bükki, hójai, haj-tásvölgyi kirándulásokon, a természetjárókösszetalálkozásain még nyugodtan köszönhet-tünk egymásnak magyarul. Mennyi nagyszerûidõs magyar, frissen fiatalos házaspár, idõs ba-rát és barátnõ, mennyi összeszokott társaságtartotta meg a szent kirándulás ünnepét, nemhétvégeken, mert akkor zsúfolt az erdõ, hanemhétköznap, botokkal, takaros hátizsákokkal jár-va a város magyar nevû határait. Minden kirán-dulás túrája belsõ út is volt egyben: visszatalál-ni egy lehetséges, halkuló önmagunkba. Mint-ha valami mély, bujkáló ösztön vezetett volnaminket a természet fele, hogy ha már a városnem a mienk, legalább a természet ölelésébenmagunkra maradhassunk, önmagunkra talál-hassunk. Aztán ezt is elvitatták tõlünk, ebben ismegvádoltak minket. A 90-es évek elején szél-sõséges újságcikk próbálta paranoiás leleplezõfelfedezését belopni a szívekbe, hogy a magya-rok azért kirándulnak, mert a természetbenfegyverkeznek. Pedig nem a fegyverkezõ, ha-nem a védekezõ magyar magánya volt ez, a ter-mészetbe szorult otthontudat. A magányt kere-sõ magyar agytisztító menekülése egy olyan vi-lágba, ahol nem zúg az idegek zsigereiben amásság szégyene.

84

A „nem szabad”, a „nem lehet” tiltásai kö-zött természetfeletti erõvel ruháztunk fel min-dent, ami az önazonosságunkat jelentheti, amia miénk. Itt van a mitikus Kolozsváron az önhi-tetõ mítoszteremtés, itt vannak a kkisebbségi ffé-tisek. A Himnusz könnyes áhítatát feloldotta a„most már lehet énekelni” szabadsága. Emlék-szem, hogy a 80-as évek elején, amikor a Patautcából az Attila útra költöztünk, a magyarkonzulátus beindulása elsõ napjain egy reggelott találtam egyik hívemet átszellemült, boldogarccal a kerítésemnek támaszkodva.

– Majosné drága, merre jár mifelénk? – kér-deztem naivan, és õ csodálkozva válaszolt:

– Hát nem látja, milyen szép? – és én akkorértettem meg a nagy ünnepet, hogy negyven évután elõször leng olyan (!) lobogó Kolozsváron,és eljött õ is csodát látni, feltöltõdni, erõt gyûj-teni, hónapokig ebbõl élni. Himnusz és lobogó– „ápol s eltakar”.

A tápláló mítoszok között az elmúlt évtize-dek folyamán ott voltak az egyre ritkuló mma-gyar ffilmek ünnepei, amelyeket, mindegy,hogy mi volt és milyen volt, ugyanúgy szentáhítattal nézett meg minden régi kolozsvári.„Hónapok óta nem mozdultam ki a házból, dekilencszer néztem meg a Topolínót.” A kongószéksorokban csupa idõs arcokat lehetett látni,és mindegy, hogy mi volt, csak a mienk.

Néhány ssportág is mintha a mienk maradtvolna. Örököltük, kibéreltük, kisajátítottuk ma-gunknak a tájfutást, az asztaliteniszt. Mindent,ami sajátnak érezhetõ világot teremt körénk.

85

De nem csak fétisek és mítoszok vannak, ha-nem etnikai ttabuk is. Nem vagy nehezen, csaka legszükségesebb együttélés szintjén barátko-zom velük, tisztes távolságot tartok a szomszé-dokkal a lépcsõházban, mert õk mások. Nemteszek olyat, amit õk, elkerülöm a rájuk jellem-zõ sajátos vagy teljesen egyedi szokásokat,megnyilvánulásokat, jellemzõket, róluk mégételeinket és szokásainkat is leválasztanánk.„Nem eszem zakuszkát” – mondta nemrég va-laki –, mert azt hagyom „nekik”. Nem ajándé-kozok, és nem fogadok el „márciuskát”, fõkéntpedig nem viselem, mert azzal megint olyan le-szek, mint „õk”. Nem viselek semmilyen kékvagy sárga színt, mert az megint „olyan”. Kiakarok válni, más akarok lenni, és közben egykissé magamat szorítom gettóba és teszem kimagamra a képtelen izoláció sárga csillagát. Pe-dig minden csak illúzió, mert a valóság egészenmás, ha kifele már nem lehet, ez már a befele,védekezve megélt önazonosság.

Kolozsvár utcai arculatából egyre kinnebbszorult egy jellegzetes korosztály, annak embe-ri jelképei, jellegzetes arcai. Az építõtelepekmegfogyatkoztával a széki kõmûvesek és a ka-lotaszegi ácsok népviseletével és nyelvével iselsorvadt az utca, a munkahely nyelve. Mintutolsókkal, egyedi öltözeteikben pompázó föl-dészeinkkel és az aranyosszékiekkel már csak azöldségpiacot, megbízható házimunkásgyörgyfalvi asszonyainkkal csak a cselédpiacotvallhatjuk magunkénak. A jelvilágaikkal õkhordozták a teljesen beazonosuló és azonosít-

86

ható õsiséget. És mint legutolsót legfennebb areménytelenség mentsvárát: a kolozsvári ócska-piacot egyeduraljuk még nyelvileg az elszegé-nyedettjeink számkivetettjeivel. Lassan már akoldusok nyelve sem a mienk. Szomorú vigasz.Egy város kisebbsége akkor veszítette el etnikaiarculatát, amikor mint utolsó közéleti, köznyel-vi helyzetbõl, az oligofrének jellegzetes figuráiközül is eltûntek a „mi” nyomorékjaink.

*Melyik az és hol van a város igazi, jellegze-

tes arca? Az elmenõké éés iitthon mmaradottaké isegyszerre. A gyermekeiket a hajnali Claudi-opolis vonathoz kísérõ idõseké, „…mert tudja,Kovácsné, mennek vissza Magyarba… Az énlányom is kint van Magyarba. Nagyon jól van-nak. Kocsijuk van és házuk is, de ritkán jönnekhaza, mert el vannak foglalva.” A pályaudva-rokról pedig majd haza kell térni a kiürült laká-sokba. Kikísérni – hazavárni, örök ingázás ez azérzések mély útjain. Az itthon maradt öregekresokszoros magány szakadt, az elmenõkre pediga család és az otthon sokarcú szorongása. Azöregek, a szülõk számára a „nincsenek itt”, de„jól vannak” két véglete közötti örök lélekván-dorlás ez. A mai Kolozsvár képében egészenbenne van a kifele és onnan hazafele tekintés,az odakint élés, a határokon át-, hazanyúló ott-honkeresés. Aki még itt van, az is egy kicsit vanitt, mert valakije ott van, oda készül, onnan térhaza, ott is és itt is egyszerre kell élnie. Ezt a ké-pet hitelesíti a nemzetközi buszjáratok körül to-

87

longó, a jármûveken zsúfolódó, hányatott sorsúvendégmunkások fiatal népessége. Az itthon ésotthon nagy versengése.

Közben pedig a világ szinte minden sarká-ban egyre jobban gyarapszik a másik város, akinti Kolozsvár. Svédország több városánakmagyar istentiszteletére majdnem úgy léptembe, mintha otthon lettem volna. Több gyüleke-zetnyi ismerõs ült a padokban. Ez is Kolozsvár.Az utóbbi 20–30 év bármelyik kolozsvári érett-ségi- és évfolyam-találkozóját nyugodtan meglehetne szervezni valahol Hamburg és Kolozs-vár között félúton. Ott, ahol az évfolyam él.Voltam Budapesten, Stockholmban, Hannover-ben is kolozsvári kitelepedettek víg-keserûsé-ges találkozóján. Közöttük, a kiszakadtakkalegyütt hosszú estéken át ülhettem alkoholkólintotta hazanézõ társaságban. Ugyanazonbálványkép emléke elõtt borult le áhítattal min-denki, mint a babiloni fogságban a választottnép: a Szent Város elõtt. Vagy könnyhullatássala siratófal elõtt. Csak egy élethelyzet volt ott: akolozsvári, a „mi van otthon?” féltése, a „mostjöttem otthonról”, és a „most megyek haza” ott-honhasadása. Odakint élnek és itthon gondol-kodnak. Akik elmentek, itthon maradtak, ott-hon is itthon voltak, együtt a mítosszal és a lel-kiismerettel. A Zágon és Rodostó kettõssége kö-zötti érzések furcsa tudatroppanása. Mindenkiemlékezett. Sorra vettük az utcákat, házakat:az„ezzel mi van?”, „az él-e még?”, „amaz meg holés hogy van?” részletességével. Nekem, a SzentOtthonról jövõnek – én élek itt –, nekem kell

88

mindent tudnom, friss híreket szolgáltatnommindenrõl és mindenkirõl. Végigjártuk az utcá-kat és tereket, iskoláról iskolára, ajtóról ajtóra,arcról arcra. Egyszerre sír és fáj minden a féltés-ben és aggodalomban, de ugyanakkor meg iskell nyugodnia, ha rosszabbul megy, mint ak-kor, amikor õ még itt élt, mert „ugye az idõ en-gem igazolt, mert ott jobb már nem lehet”.

*Város, sok-sok arccal. Vajon megtaláljuk-e

benne az optimizmus, a jövõ hitének városát,vagy kapjuk helyette a hiányérzet városát? Mi-lyen sok arc halvány már, keresnénk, alakíta-nánk, de hiányzik vagy keveset tudunk róla.Még mi is, akik naponta közöttük vagyunk. Ésitt van a kisszámú jólmenõk, az önmegvalósí-tók, az idehaza magukat otthon érzõk, a terve-zõ fiatalok, a reménységgel vállalkozók, a meg-gazdagodók vagy támogatók városa. Az egye-temistáké, a középiskolás fiataloké, a diákoké.Az egyetemálmodóké, a tudományban is hívõ-ké, a kibontakozóké. Az alkotóké, a mûvészeké,a magányos és magukra maradt irodalmároké,az íróinké, az újságoké, a szerkesztõségeké, afélszáz magyar szervezeté, önszervezõdõ ala-pítványé, a tudósoké, a mûvészeteké, a tudo-mányos mûhelyeké. Itt van az operettváros, aszínházainkba hajdan boldogan járóké és ját-szóké, a közönség-Kolozsvár, a velünk maradószínészeinket megtapsoló Hálás Város. Itt van aproletár város, a hõs, a vitézen demonstrálómindennapi magyaroké, az egyházak városa, a

89

keresztyén város, a hitben bujdosóké, a törté-nelmi egyházaké, a kisegyházaké, a vigaszta-lást keresõké. Az ismerõs kocsmák búfelejtõié,a közösségkeresõké, az otthonaikba bezártaké,a magányosoké és elhagyatottaké. Az átmenetvárosa, a tranzit, a vendégek városa. De itt vanaz alvilágé is, az anyanyelvünkön bûnözõké, amagyarul már alig beszélõ utcagyermekeké éskoldusoké.

Városunkban pedig az itthon maradott fia-tal-kközépkorúak magánya talán a legnagyobb.Azé a nemzedéké, amely nemzedéktársak, ba-rátok, kisközösség nélkül maradt. Õk fiatalon ismár-már az öregkori elmagányosodás kereszt-jét hordozzák. Õk a jó irányú változást nem ho-zó új kolozsvári idõk nagy árvái. A kitelepedé-sek nagy kárvallottjai, akik magukra maradtak,és akiknek minden gondjaikkal egyedül – kö-zösség, barát, bajtárs, lassan már ivócimboráknélkül – kell megküzdeniük. Lelki alapállásukmég a dacolás, a ddemonstratív mmaradás-mmodelllenne, a mindenáron való idekapaszkodás miti-kus tudathasadása. De mégis rájuk nehezedik amellõlük egyre jobban kihulló, a csomagolónemzedék, a menni vagy maradni dilemmája, anövekvõ munkanélküliség, a munkahely, az ál-lás nélkül maradás, a „mikor következem énis?” napi félelme. „Neki milyen könnyû, õ is el-ment”, vagy bejön egy kanadai szerencsejáték.Nem könnyû ma Kolozsváron fiatal-középkorúközéposztályúnak lenni. Itt élni, de a kintiségjólét-kecsegtetésében.

90

Lehangoló érzés az itthon maradás szoron-gása. Naponta ismerõs helyeken végigsétálni avároson, és emlékezve tudni, hogy innen vagyonnan ki ment el, ki honnan hiányzik. Életünk,múltunk és jövõnk, reményeink nélkülözhetet-len tartópillérei lennének õk, akik nélkül, deakik helyett még többet és egyre többet kellvállalnia az itthon maradónak, akinek sorsaminden elmenõvel még nehezebb.

*Melyik az és hol van a város igazi arca? Hi-

tünket, önbizalmunkat, önmagunkról alkotottarcképünket átadtuk egy kicsit a „Köte-les”(Funar)-kkorszak rémképének is. Gyászosszent dolog ez minden régi kolozsvárinak, ez-zel viccelni sem lehet. Mikor nevét kiejtjük, ar-cunkra fagy a mosoly. Rettenetes ugyan ez,nagy humor is kellene hozzá, de mi halálosankomolyan vesszük ezt a veszélyes játékot. Úgytartjuk, hogy csúf és nagy vásári mulatság ez,és méltóságunkhoz illõen nem lehet és nem isillik bekapcsolódni ebbe a nagy kolozsváricommedia ddell’ aarte-bba. Ott tartjuk ezt a nyug-talanító, de önmegnyugtató ellenségképet szí-vünk szentélyében, mint egy ereklyét, hogy ezlegyen a legnagyobb veszélyünk szimbóluma.Belelovaljuk magunkat, halkan suttogjuk leg-újabb híreit, örök, kifogyhatatlan téma, minthaezzel takarnánk a még nagyobb bajokat. Való-ban megnyugtató, ha az ember, egy város nép-csoportja rájön minden bánatának forrására. A„mindenért õ a hibás” jelszó biztonságos mene-

91

dékhely a kolozsvári struccpolgárnak, mert leg-alább addig nem foglalkozunk azzal, amiért mivolnánk a felelõsek. Mintha mindent és veleegyütt magunkat is ehhez az állóképhez mér-nénk hozzá naponta – önriogatásként. Ebbõlcsapoljuk meg, szerezzük be napi üldözöttsé-günk kábítószer-adagját. Önigazolásként is jóljön, hogy miért fogyogat el hitünk és jövõké-pünk.

Nagy kérdés az is, kell-e nyelvi háttér, ho-mogénebb etnikus beágyazódás ahhoz, hogyvárosunk az erdélyi magyar szellem fõvárosamaradjon. A szellemi fõvároshoz lehet, hogynem kell, de a magyarságéhoz mindenképpen.A legszomorúbb az, hogy etnikus életünket aszélsõségek nagy véglete jellemzi, amely dara-bokra szaggatta a várost. A kincses fõváros sok-sok magyar intézménye, egyeteme, színháza,operája, egyháza ontja, nyújtja, sugározza a ma-gyar kultúrafogyasztás, a hovatartozás, a nyel-vi értékek nagy lehetõségeit. Húsznál több ma-gyar gyülekezeti kör, egyházközség, hárommagyar püspökség és két magyar neopro-testáns egyházi központ – mind etnikus nyelvi,lelki értékközvetítõ nagyhatalom. De a lelkesenmûködõ magyar házak, a szabadegyetem, akörzeti RMDSZ-ek is csak egy szûk és önkénte-sen oda elmenõ réteget táplál. Ez nem táplálko-zás, csak annak lehetõsége. Már az egyház semelegendõ ahhoz, hogy nagyobb tömegeket in-tegráló erõ maradhasson. De ezek az etnikusönazonosság- és értékmegõrzésnek valóbancsak a lehetõségei maradnak a lakótelepi ottho-

92

nok növekvõ népnyomorába bezárt és elszige-telt, „somázsba” került magyarság hallatlanméretû izolációjában. Nagy légüres térben le-beg minden, mert elveszett a nyelvi otthonérzetgravitációja. Mert mit tegyünk akkor, ha azanyanyelvi értékek csak lehetõségek, de nem azazokkal való élés maga?

A „demonstratív magyar” azonban váro-sunk etnikumainak csak az egyik arca. Mert ittvannak a többséghez egyre rohamosabban kö-zeledõk, akiket már csak egy utolsó lépés vá-laszt el attól, hogy ne csak értékrendjükben, deszokásaikban, nyelvükben és családjaikban is„olyanok” legyenek. Itt vannak azok az ezrek,akik szinte teljesen elszigetelõdtek, akik a cso-portélmény peremére sodródtak. És itt a nagy-számú és rohamosan növekvõ ütemû vegyesházasság, mely az itteni házasságkötésekneknegyedét is kiteszi. Szorong a szülõ serdülõgyermeke utcára, diszkóba kiûzött barátkozá-sai közepette. Elmúlhatatlan a félelme, hogygyermeke mikor érkezik haza egy „olyan” fiú-val vagy lánnyal. Véget nem érnek az intõ sza-vak, tanácsok, fenyítések. Hogy aztán „fiam,ide ne hozd”, „látni sem akarom”, „agyonüt-lek”. Pedig aki naphosszat az utcára bocsátotta,aki vegyes iskolába irányította gyermekét, azmár beprogramálta minden végzetes ballépésreis.

Aztán megszülettek a Kálmánok, az Attilák,az Ibolyák és Gyöngyikék, kiknek szülei a név-adáskor még érezték az otthoni emlék becsen-gését, a szülõi udvar virágillatát, de a gyerme-

93

kek egy szót sem tudnak már magyarul. Lesz-nek belõlük többségi gyerekek, bãiat de cartier:Iboia, Enicã, Calmanco, Ghenghi. Lehetséges,zavaros önazonosságuk értékek és identitásokközötti átmenetekben hányódik. Ma már a lel-készek is szívszorongató tényként könyvelik el,hogy néhány évtizede Kolozsváron is etniku-mot lehet cserélni, lehet anyanyelvi kultúrérté-kek utánpótlása nélkül élni. Konfirmálók és el-sõáldozók között itt is egyre több a nyelvet nemvagy alig ismerõ. És felnõtt már egy nagyszá-mú „nustyu” (nem értem) nemzedék, anya-nyelv és kultúra nélkül.

„Azok” közül pedig ma már csak a régi ko-lozsváriak ismernek minket, az idõsödõ, hall-gató és egyre hallgatagabb többségi korosztály.Õk még a mieink, néhány még magyarul beszé-lõ román, akik már ugyan csak „eredetükben”hordozzák értékeinket, de még felmelegítik szí-vünket, amikor hozzánk anyanyelvünkön szól-nak. Tisztességes vegyes házasság vagy az ut-cák, belvárosi bérházak, a gyermekkor észre-vétlen játékos nyelvtanulása, a városi köznyelvnevelte õket ilyenekké. Gyökerek, õsök, egy-egy magyar édesanya, nagyszülõ vegyes házas-ságából fennmaradt nyelvemlék töredéke élmég tovább, él valameddig bennük. Elfogyóeurópaiak, akiknek idegen a nemzeti vásárihangoskodás. Mert mifelénk õk az igazi kisebb-ség, az õ másságuk igazán magányos, mert mamár szinte nem illik tudni ezt a nyelvet, emlé-kezni gyökereikre. Kik õk? Honnan van nekikez a „másik” kultúra, életük elhallgatott, sok-

94

szor szégyellt kísérõje? Miközben a „mieink”százezreinek nem vagy alig jut belõle. Titkokezek, a mélyben mindig a régi város, a magyarutcaközösség, a barátok, a faluháttér gyermek-kori játék- és együttélés-élménye húzódhatmeg, ahol lehetett, kellett és szabad volt tudni,beszélni egy másik nyelvet is.

A kisebbek barátai a legkisebbek: néhánymegrögzött és különc barát, akit fajtája lemoso-lyog vagy bérencként szidalmaz. Néhány évkell még, és már nem lesz, akiket becsmérelni.

*A ttöbbségi KKolozsvárról pedig keveset tu-

dunk, és még kevesebbet akarunk tudomásulvenni. A számarányok mesterséges megváltoz-tatása szinte már daganat, melynek hatalmaalatt önmagáért beszél a városban növekvõ,polgárosíthatatlan tömeg. Kelet-Európa meg-tervezett romlottságú és nyelvileg arculatvesz-tett városaiban a város a tömeg maga. Az itt élõetnikumok sorsa pedig a nagy párhuzamosság.Minimálisra csökkentett kapcsolatláncon,élünk, dolgozunk, járunk-kelünk, szeretünk ésgyûlölünk. Ki-ki magának próbál létet teremte-ni vagy megõrizni a nagy balkanizálódásban.

Kapcsolatot alig tartunk, nem vagy csak rit-kán barátkozunk. Eluralkodott a közöny, addigmenni el, ameddig szükséges, ha már muszáj.A lépcsõházi szomszédok évtizedes együttélésután, egymással összeérõ falak, ajtók ellenére isépp csak annyira fordulnak oda egymáshoz,

95

96

hogy „volt a gázas?”, „na, megint megdrágult avillany”, és mennek tovább.

„Mit jelent az, hogy …?” , és hangzik a leg-trágárabb magyar szókifejezés, amelyet mégmagunk között is ritkán vagy soha nem ejtünkki. Ezt akarják tudni, csak ennyi kell belõlünk.„Ozoszepp, ozoszepp, okinéka szemekek” , ésamit mindenki tud rólunk: „Iskolábo fájólábo,ném kél méni, ném fáj sémi.” Ennyi az egész.És micsoda bábeli zûrzavar zsúfolódik összebennük! „Milyen szép templom – nézett fel aSzent Mihály-templomra álmélkodva egy egye-temista gyermekéhez városunkba érkezõ ro-mán falusi bácsi.– Milyen templom?”. A válasz-ra, hogy „magyar”, összecsapta a kezét: „Hogyaz Isten csudájába tudtak úgy elszaporodniHorthy óta, hogy ilyen szép templomot építet-tek?”

Ha lehet és amennyire lehet, mi is szeret-nénk nélkülük élni. Ha már az otthonunkonosztoznunk kell, legalább érzéseinket és míto-szaink városát szét ne tapossák. Kapcsolatot ve-lük alig tartunk, nem kívánjuk kínozni lelkün-ket, mint válás után a régi és új család. Még aztsem lessük meg, hogy miben van a többségiekgyors érvényesülésének titka, elkönyveljük,hogy azért, mert õk mindenben mások. Nagyés szomorú védekezõ elhárítás-élmény ez ne-künk. Mint ahogy a szétköltözés után a kis-gyermek napokig mondja, hogy „nem beszé-lünk apukáról”. Nagy elszigetelõdésünkben amúlt felsõbbrendûségének önhittségébõl leki-csinylõen elhatárolódunk tõlük, és szinte lenéz-

zük õket. Mert nekünk akárki akármit is mond,az igazi város még mindig a múlt városa ma-rad, amely csakis a miénk lehet. Idekapaszko-dásunk nagy aránytalanságai joggal lelkesíte-nek. Jogos és megalapozott ez a büszkeség, hiszlegalább háromszáz év történelme egészen amienk ebbõl a városból, és csak alig hetven amai gazdáié.

Ahogy beözönlött, honfoglalt és felnõtt azelsõ jelentõs többségi értelmiségi nemzedék,kapaszkodik és saját polgári élet után vágyik.Mítoszok, történelmi szokások, gyökerek nél-kül, de múltját most teremti, jövõjét is most épí-ti. Egy beözönlõ, honfoglaló nagy tömeg ott-honérzetéhez kell ez egyáltalán? És elkezdõdikaz osztozkodás, a küzdelem az igazi Kolozsvá-rért. Mi azt mondjuk, hogy a miénk, és csak azigazán és õszintén bevallott múlttal együtt iga-zi ez a város. Õk meg azt, hogy a nagy honfog-lalásban mindennek újjá és õhozzájuk hasonló-vá kell lennie. Õk is tudják, érzik, hogy minden,ami történelem, az nem, vagy csak alig az övék,és így mindezek a mitikus tárgyak és értékekalig kapnak szerepet. Még jelképeset is alig.Minden, ami a múlt, úgy él itt számukra, minta még el nem tüntetett kacat, ballaszt.

Az osztozkodás része a jelképek harca is, aváros újkori lefoglalása. Eszeveszett küzdelema készen kapott városban hatalommal megsze-rezni az egyensúlyt és túlsúlyt. A történelmi jel-képek mellé azonnal fel kell építeni az új törté-nelmet író „másikat”. A Fõtér a Szent Mihály-templommal és Mátyással az egyik arc. Ez a

97

mienk, mindenki annak tekinti, és mintha ezterõsítenék az ott bóbiskoló, barátkozó nyugdí-jasaink mellett az ott találkát adó egyetemistákis. Ennek ellenpárjaként elõbb a Széchenyi té-ren az új lovas szoborral, majd a Bocskai térena katedrálissal és kötéltáncost idézõ szobrávalmegszületik az „övék”. Még a lovak megülésé-nek uralkodói büszkesége is rokon. A beköltö-zés, a behelyettesítés több, mint a jelképek el-foglalása. A színház, az egyetem, az iskolák,magyar középületek behatolás-élményû hon-foglalása szinte egy misztikus termékenység-kultusz egyesülés-élvezetét kívánja kiváltani:fel(át)építeni a saját, az új, az igazi várost, aNapokát, és hozzá az abban és a jövõben valóhitet.

Megszületett az új, többségi értelmiségi, azújgazdag réteg, a vállalkozók nagy tömege. Aszülõ még elsõ városi nemzedékbeli, de elit-iskolákban gyermekét angolul taníttatja. A kisgyerkõcrõl hatalmas önbizalommal sugárzik azotthon anyagi biztonsága. Mindent a többségkényelmes nyugalma jellemez. Mellette kis cso-portnál is kisebb töredéket alkot a vállalkozóönbizalmú magyarság. A kifele tekintés az ön-építést és önbizalom hiányát is meghatározza.Még a hagyományosan jól élõ hóstáti föl-dész-társadalom biztonságérzete és otthon-tudata is megbillent, és ennek csak az egyik okaa bontás. A diktatúra legnehezebb éveiben isnagyobb önbizalommal vállalkozott, mint ma,a nagy elszabadult szabadságban.

98

Kolozsvár az összekoccanások, a verseny-helyzet városa is, mert smirgliként súroljukegymást, csendesen vagy hangosan csiszolva,ahol lehet. Összecsattannak a szavak buszon,villamoson, utcán a „vorbiþi numai româneºte”(csak románul) sértõ, gyászos lélek-felhasogatóbicskaemléke. Gyermekek csapnak össze az ut-cán, iskolák udvarain, autóbuszokon. Aki dol-gozott legalább néhány hónapig városunk vala-melyik gyárában vagy üzemében, csak az tudjaigazán, milyen rettenetesen megbélyegzett ottminden másság. A felszámolódás utolsó pilla-nataiban egy-egy üzemi munkahely már csakarra volt jó, hogy a munka nélkül maradt mun-kaasztalok körül a véget nem érõ vitákban a na-pi politika minden szemete lerakódjék. Hogymi lehet otthonaikban, és mi csapódik le a több-ségi gyermekekben, azt csak a színromán isko-lákban tanítók érzékelik igazán. A gyerek ki-mond mindent, amit hall, de õszinte is, amed-dig nem manipulálják. „A tanárnõ magyar?” –kérdezte hitetlenkedve oktatóját az egyik gyer-mek. „Miért csodálkozol ezen olyan nagyon,Sorin?” „Dar dumneavoastrã nu sunteþi rãu!”(De hát nem tetszik rossznak lenni!) – hangzotta döbbenetes válasz.

Zeneóra van az egyik román iskolában. A20. század zenéjénél tananyag Bartók Béla is,legalább a megemlítésig. Ki kell mondani, hogyBartók magyar volt. Suttogás támad, csendesmoraj, és a Béláról azonnal bejön: „béllámárkó,udéméré, lázlótökés”.

99

Az egymástól való elhúzódásban már alap-vetõ erkölcsi értékeink is torzulnak, kificamod-nak, embertelenné válnak. Tüskéket eresztünk,és finoman odafordulunk egymáshoz, hogyjobban szúrjon. Autóbaleset történik az egyikbelvárosi utcasarkon. Két idõs ember fekszikmeghalva az út közepén, a bevásárló szatyorszegényes tartalma széthullva és eltaposva akerekek nyomán. Ismerõsök találkoznak a hely-színen. A „mi történt?”, „hogy történt?” utánelhangzik az elsõ kérdés: vajon magyar? És anemleges válasz után mindketten megnyugod-va mennek tovább. Még a fájdalom sem olyannagy, ha nem a mieink közül szenvedte el vala-ki a halált.

„Édesapa, miért nem leszünk mi is romá-nok?” – jött haza nemrég az iskolából egy értel-miségi gyerkõc, és szegezte döbbent szüleineka kérdést. A „miért akarsz te román lenni? –visszakérdezésre pedig még megdöbbentõbb aválasz: „azért, mert nekik olyan jó ”. Lecsapó-dik a gyermekben is a nagy küzdelem, és az éb-redezõ lélek csak azt látja és érzi, hogy itt min-den „akörül” forog, azért kelnek, fekszenek, lo-holnak szülei, és neki értetlenül is viselnie kella szülõvel a másság görcseit. Bezzeg a másik,neki jó, könnyû és kényelmes. Valóban olyan jóátadni magunkat a többség sodrásának, a „min-den megy magától” természetességének. Nemharcolni, cselekedni és „pótcselekedni” sorskér-désekért, jelképekért, lehetséges önmagunkért.Pedig másság-sorsunkat nem mi választottuk.Nem ing, melyet levethetünk, nadrág, melynek

100

szorításain engedhetünk. Legfennebb tétlenség-gel könnyítünk rajta.

Egyfelõl ott van a nagy izoláció, másfelõl ottvan a jelképes odamenekülés, odabújás a hata-lom kényelméhez. Mint ahogy a bakalódó gyer-mekek között mindig elhangzik a védekezés,hogy „vigyázz, mert az én apámnak milicistabarátja van”. A csúcsértelmiség körében is egy-re gyakrabban hallom: „Nekünk már csak ro-mán barátaink vannak, mert velük nem kellszabad idõnkben is szüntelenül sorskérdésein-ken rágódnunk.” Igen, mert „velük olyan jó”.

*Kolozsvárnak számtalan arca van, szinte

annyi, ahányan itt élünk. Ez a város mind-annyiunké, akiknek lakóhelyünk vagy akár em-lék-otthonunk. Sokakkal kell osztoznunk rajta:a régieknek és újaknak, az itt élõknek és a ké-sõbb jötteknek, az elmenõknek, az itt maradók-nak, a védekezésbõl soha haza nem jövõknek,az üzletszerûen hazajáróknak, az elhunytaknakés a meg sem születetteknek. Az emlékek távo-lából nézett város, a Trianon elkergetettjeié, ahûségeskük megtagadóié, a Ravasz Lászlóé, azÁprilyé, a Tamási Ároné, de a Reményiké, aDsidáé, a Kós Károlyé, a halálát itt keresõ Szi-lágyi Domokosé is. Budapesttõl Jeruzsálemig ésStockholmig ezernyi Kolozsvár. Mindenkineknyílnak a Dónáth úti orgonák, mindenkinekszép város Kolozsvár.

Közöttük a város legsúlyosabb terhe legin-kább a mienk, a napi harcok verejtékével meg-

101

küzdõ mai itt maradóké. Nekünk, itt élõknek alegnehezebb, mert a sorsunk az egyre nagyobbmagány, saját arcképünk magánya. Mert a leg-szomorúbb benne az, ami szinte helyrehozha-tatlan. Amit örökre le kell zárnunk magunkban,ami talán soha nem jön vissza.

Pedig csak addig igazán a mienk ez a város,amíg a történelmi emlékeink mellé otthonunk-ként magunkénak érezzük benne az önbiza-lommal tele hit, a jjövõ vvárosát is.

102

ANYANYELV ÉS EGYHÁZA NYELVHATÁRON

Szórványszolgálat és az egyház

Illyefalva, 1996. március 23–24.

A címben jelzett szópár egy lassan közhely-számba menõ csapdát rejt magában, melyetmindenképpen árnyalnunk kell. Az „utolsómentsvár”, „bástya” szép jelzõk, és minden,amit ezen a területen meg kell oldani, elsõren-dûen az egyházak feladata, õk vannak a legkö-zelebb a kérdésekhez – és ezzel egy kicsit megis nyugtattuk a lelkiismeretünket. Valamilyenformában meg kell próbálnunk meghatároznitehát, hogy az egyház társadalomszervezõ, kö-zösségszervezõ, szimbólumteremtõ és -óvófunkciója a szórványterületen mennyire össze-tett kérdés, de azt is körül kell járnunk, hogyvalójában mennyire terhelhetõ le az egyház akultikus és az ehhez tartozó feladatok ellátásamellett olyan feladatokkal, melyeket nem min-dig kellõen indokolva várunk el tõle. Az egy-házra szolgálatának összetettsége olyan terhe-ket ró, és ez annyira ellentmondásos kérdés,hogy megvilágítására legalább Bíró Zoltán leg-utóbb Visegrádon tartott elõadásából kelleneidéznem, aki nagyon találóan és mély tudomá-nyos látással tárta fel a kérdés komplexitását.Valóban arról van szó, hogy az egyház csak aszakrális feladatok szerves részeként, abba

105

minden szórványvonatkozású kérdést beépítveterhelhetõ le szórványanimáló funkciókkal.

Az a kisközösség, melyet köznapian csakszórványnak szoktunk nevezni, még mindignem rendelkezik olyan definícióval, mellyelvégre odaállhatnánk nagy gonddal küszködõnéptöredékünk és magyarságunk egésze elé. Ezis nagy gondjaink egyike. Aki pedig ma arravállalkozik, hogy definíciót alkosson, az nem-hogy egy mondatban, de még mondatokban iscsak a kérdéskör legfontosabb elemeit gyûjthe-ti össze. E tanácskozásnak ez is az egyik legfon-tosabb feladata lesz.

A szórvány egyházon és közösségen belülielhelyezéséhez a legfontosabb szerkezeti elem,hogy olyan közösség, mely egy nagyobb közös-ségen belül helyezkedik el, nyelvi és vallásimásság-értékekkel rendelkezik, melyeket szün-telen veszélyeztetettségben õriz és félt a több-ségtõl. Teljes életet kívánna élni, de létének lé-nyege épp az, hogy szükségleteinek legna-gyobb részét egy másik nyelv- és kultúr-közegben éli meg. Saját belsõ mûködési funk-cióit tehát nem tudja saját nyelvi környezetébenellátni. Két út áll tehát elõtte. Vagy átveszi anagyközösségtõl annak más nyelvû, más mû-ködésû szervezõdéseit, funkcióit, intézményeit,értékeit, tehát integrálódik a nagyközösségbegazdaságilag, politikailag, kulturálisan, vagymegpróbálja megteremteni saját belsõ intézmé-nyeit. A gond csupán csak az, hogy a szórvány-lét legfájdalmasabb kísérõjelensége a kis lélek-szám és az ebbõl eredõ autonómia-leépülés. Le-

106

épülnek a gazdasági tartalékok, a nyelvi-kultu-rálisak, az etnikailag sajátos jelképrendszer, aszimbólumok. A kisközösség egy olyan öntör-vényû bûvös körbe záródik be, amelybõl kilép-ni szinte lehetetlen. Ezért tûnik minden olyanvégzetszerûnek a szórványban és olyan szív-szorítóan szomorúnak, mert fájdalmas, de kikell mondani, hogy szükségszerû. Ez az okaannak is, hogy ezt a leépüléses állapotot csaknagyon átgondolt és igen erõteljes mûvi be-avatkozással lehet megváltoztatni. Itt jön azegyház teherhordozó és feladatfelvállaló szol-gálata. Az egyház az utolsó olyan intézménye anagyközösségnek, amelyik a kisközösségbenintézményként mûködik, és azért rá nehezedikminden teher.

A kisközösség leghamarabb a nyelvi teretveszíti el és ezzel együtt a politikait is. Folyta-tódik ez a gazdasággal és a kultúra és mûvelõ-dés területeivel, majd jön az iskolák felszámoló-dása. Ezzel a falusi tanítóban elveszíti az utolsóelõtti értelmiségét is. Az egyház és a kultikusintézmények helyezkednek el a legközelebb azegyénhez. Az egyház és kultusz anyanyelve azutolsó szervezett kisközösségi hivatalos nyelv,ez sugározza szószéki, oltári szolgálatokbanmintegy utolsóként a másságot és a másság ér-tékét és értékrendszerét. Sajátos módon a vallá-sok Erdélyben nagyjából egyértelmûen mégmindig jelzik az etnikai hovatartozást katoli-kusságukban, reformátusságukban, unitáriusvagy evangélikus hitükben. Lehet, hogy a cso-port már elveszítette régi etnikai hovatartozá-

107

sát, nyelvét, de jelzésszerûen sokáig fenntartjagyökereinek tudatát vagy emlékét. Ez a eu-sungur (=magyar vagyok) jelenség. Példát ismondhatok, mert a Mezõségen több olyan tele-pülés is van, ahol a lelkész a nyelve-szakadtkonfirmandusoknak így tanítja meg: eu-screºtin reformat maghiar. Tehát õ ott románultanulja meg, hogy magyar református, de meg-tanulja, és él benne ez az eredet-, hovatartozás-tudat. Itt már a legintimebb lelki szféra is ide-gen nyelven és kultikus környezetbõl mûködik.Több példát hozhatnék fel erre más vallási kör-nyezetben is. Ugyanígy cserélt nyelvet – denem hitet – Küküllõkarácsonyfalva magyar re-formátussága. Sõt, öltönyt is, hisz kiengedettinget és széles övet, pörgekalapot viselve jön-nek a magyar templomba. A Fehér megyeiBorbánd római katolikusai már legalább egyévszázada cserélték át nyelvüket, de nem a kul-tusz nyelvét. A nyugati Érchegységben ugyan-ez a helyzet Verespatak unitárius, katolikus ésreformátus népével. Hogy pedig egy fordítottpéldát is említsek, Nagyváradon mûködik egyolyan szlovák adminisztrációjú nõi szerzetes-rend, melynek belsõ nyelve ma is a magyar, ésezt ma is mindenki megtanulja, pedig igen soka mai nõvérek között a moldvai román.

Titokzatos és rejtélyes tehát a hit és a nyelvkeveredésének, funkció-átvállalásának útja, ésennek tanulmányozása menetén annak is tanúilehetünk, hogy miként válik vagy marad meglenézett, elfelejtett, elszórványosodott nyel-vünk kultikus, szent nyelvként, az Istennel va-

108

ló beszélgetés titkos mélységei számára fenn-tartva. Ez különben egy külön tanulmány té-mája. Mi azonban maradjunk eredeti kérdé-sünknél, mert a funkciók, nyelvek és kultúrákkeveredésében a leválasztás feladatát a helyikisközösségben az egyháznak kell felvállalnia,mert a szórványlét legnagyobb tragédiája ép-pen a minden szinten jelentkezõ keveredés. Eb-ben a leválasztásban, egy ma veszélyes szóvalélve: szeparálódásban a nagyközösségbõl a kis-közösségibe, a nagyértékrendbõl a kicsibe, azövébõl a miénkbe, helyezkedik el az egyház azegyénhez a legközelebb. Olyan helyzetben vantehát, mely munkára, feladatokra szólítja fel,melyek elõl nem térhet ki, melyek elsõdlegesenrá vannak bízva. Itt kell tehát, egy ilyen bõ be-vezetõ után újra feltennem a kérdést: vállalkoz-hat-e az egyház arra, hogy a kisközösségi létetnagyközösségivé tegye? Intézményteremtésselvisszafoglalhatja–e a kisközösséget a nagykö-zösségbõl? Vállalhatja-e, hogy az egész mikro-kultúrát behozza az egyházba, és ott teremt tel-jes értékû intézményrendszert számára? Min-den, ami a helyi társadalomban nem teremthe-tõ meg, létrehozható-e az egyház kapuin belül?Az egyház valóban sokat tehet: Anyanyelvenszól, szervez. Eljut rendszeresen a legkisebb te-lepülésre is és ott intézményt teremt. De te-remthet-e teljes értékû nyelvi életet? A vissza-szorult nyelv intézménnyé nõhet az egyházban,a tanácsteremben, a fiatalok gyülekezeti talál-kozóin, kirándulásain, a gyülekezeti ifibulikon,szilvesztereken, de félek, hogy mindez még

109

nem teljes nyelvi élet, hanem a nyelvi lét illúzi-ója. Nagy felelõsség már maga a leválasztás is,hisz ezzel elveszek tõle. Elveszem azt, ami év-századok óta összekötötte környezetével, a fa-luközösség egészével, elveszem az egészet,hogy adjam neki az övét, a részt. Eddig mégnincs baj, de amikor azt kell mondanom a fia-talnak, hogy ne menj buliba a „többiekkel”,mert mi is rendezünk, ne „ott” táncolj, hanem„itt”, ne „azzal” járj, hanem „ezzel”, kinek vanerre a személyiségbefolyásra felhatalmazása?Lehet a lelkész olyan karizmatikus személy,hogy a huszadik század végén döntéseket hoz-zon személyek, kisközösségek alapvetõ dönté-seit meghatározva? Azt hiszem, hogy aligha.Pedig példákkal igazolhatnám azt is, hogy nemis olyan régen még közösségeket tartott meg az,hogy a házasulandó fiatalok a lelkészt kérdez-ték meg, hogy kit vegyenek el, és a lelkész java-solt, tanácsot adott, így mentve meg a fiatalsá-got a vegyes házasságtól.

A szigetfalvak között is a legszigetebbek kö-zé tartozik elsõ gyülekezetem, a Szeben megyeiBürkös, ahol a nagyméretû elszigeteltség elle-nére rokoni, szülõi tanácsra a nõsülni vágyókvállalták a 30–40 km-re levõ – a legközelebbi –magyar faluba utazást is, hogy velük egy nyel-vû társat keressenek. Ez õrizte meg ezt a közös-séget mindmáig a beolvadástól. De fenntartha-tó–e ez a modell? A leválasztás igen nehéz fel-adat. Ezzel a funkcióval az egyház valóban csakrészben terhelhetõ: mindaddig, amíg nem bo-rítja fel a közösségben kötelezõen mûködõ

110

szakrális elvárásokat és parancsokat. Egészé-ben és egyedül ennek a feladatnak nem tudmegfelelni. A társadalom egésze örülhet enneka hatalmas és erõs intézményrendszernek, denem nyugtathatja meg magát azzal, hogy a fel-adatokat van, aki ellássa. A kultikus megbízá-sok, az egyház kisközösség-intézményesítési le-hetõségei végesek. Õ valóban ott van a vége-ken, vállalja azt, amit vállalhat, továbbítja ma-gyarságunk egésze fele a töredékek jajkiáltása-it, de az egyetemes magyarságnak ezt meg kellhallania, és mentési tervekkel, konkrét cselek-véssel kell segítségére sietni.

A fentebb elmondottak illusztrálására, egykis visszatekintéssel, néhány példa felhasználá-sával azt szeretném bemutatni, hogy a történe-lem folyamán az egyház valóban nagyon sokattett a szórványhelyzet felismeréséért, és hosszúidõn keresztül az egyház volt a nagy jajkiáltó.Ha nagyon messzire megyünk vissza, akkorJulianus barát valóban az elsõ, aki magyarszórványok létérõl, még létezésérõl ad hírt azõshazából. Mint tudjuk, utoljára õ látta õket,mert jött a nagy pusztulás: a tatárjárás. Perszeennek nem volt etnikai tartalma, csupán vallá-si, de így is tanulságos figyelmeztetés volt. Az-tán ott van Bandinus érsek úr, aki idegenkéntjött Moldvába katolikusokat összeírni az 1640-es években. Õ is katolikumban gondolkozott,de feljegyzéseiben bõven vannak nyelvi utalá-sok. Az õ számbavételét sem értette meg kora,pedig mennyi késõbbi gondtól menthettük vol-na meg akkor, még idejében a moldvai magyar-

111

ságot. Mindehhez még az is hozzáfûzhetõ,hogy amit Bandinus Moldvában látott akkor, aza mai Belsõ-Erdély, a Mezõség és Dél-Erdély.Mindkettõnek van tehát egy mai szomorú vég-következtetése: a szórványkérdésben nem lehetbüntetlenül nem cselekedni és nem lehet ki-hagyni a tettekre alkalmas és szükséges idõket.

Nem vállalkozhatom arra, hogy teljes törté-nelmi képet vázoljak fel itt a hazai magyar szór-ványkérdés és az egyház kapcsolatáról, de hamár Egyed Ákos Hunyad megyét említette, on-nan hoznék fel példákat a helyzet összetettsé-gének bemutatására. Ez egy igen izgalmas terü-let témánk vonatkozásában is. Nemcsak azért,mert – Fogaras-földdel együtt – a románok re-formációjának is egyik fészke, hanem mert ittmég nem egészen világos, hogy tulajdonkép-pen ki kit szórványosított el, mert itt román kis-nemesek is elmagyarosodtak, majd visszaromá-nosodtak. A Hunyad–zarándi református egy-házmegye vizitációs jegyzõkönyveiben félelme-tes nyelvi zûrzavarok vannak: a XVII–XVIII.századi peres iratok között a magyar reformá-tus gondnok, presbiter románul tesz tanúvallo-mást, és nem lehet tudni pontosan, hogy me-lyik etnikumból melyik fele tart. A nagyon erõ-teljes patrónusi rendszer fontos szerepet ját-szott a gyülekezetek fennmaradásában, a lel-kész és egyházközség életben tartásával egy-egy településen évszázadokra hosszabbodottmeg a magyarság jelenléte, de egészen bizo-nyos, hogy õk sem nyelvben, hanem felekezet-ben gondolkodtak, vagy még abban sem.

112

Makkai László Szolnok-Doboka magyarságá-nak pusztulásáról írva többször jegyzi meg: azészak-erdélyi katolikusság felszámolódásábanigen nagy szerepe volt annak, hogy a magyarkatolikus papok híveiket házasságkötéseikbenszívesebben irányították a román ajkú görögkatolikusok, mint a magyar protestánsok irá-nyába. Azért maradt csak alig mutatóba Észak-Erdélyben magyar katolikus gyülekezet, mert akatolikum felszívódott.

Az egyház szórványszolgálatának új korsza-ka kezdõdött a reformkorral, a nagy nemzetiébredések idején. Ugyanaz a lelkesedés, amelyKriza Jánost útnak indította népköltészetetgyûjteni, Koós Ferencet és Czelder Mártont aHavaselvére küldte elszóródott magyarokatmenteni. Nagy mentési program kezdõdött azegyházon belül, amelybe sajnos – épp a felsõegyházi megértés hiánya miatt is – mindkettenbelefáradnak. E munkában még az is szomorú,hogy a többi egyház támogatása hiányában areformátus egyház is egyedül maradt. A múltszázad valóban gyümölcsözõ korszaka volt ahazai szórványszolgálatnak. A honfoglalás korimagyar szigetek már eltûntek, de jött a kuruckorszak, jöttek a 48-as menekültek, a nem Ame-rikát, hanem Bukarestet választó erdélyi széke-lyek és magyarok: Bukarest templomot épít,gyülekezetet szervez, végzi a lelkigondozást.Czelder Márton magyar földrõl indul Havas-elvére, a teljes Kárpátokon kívüli misszióba.Nem kis dolog egyvalakinek kicsinyességek ésgáncsoskodások közepette templomot építeni

113

Galacon, Brailán, Pitesten, Plojesten, gyülekeze-teket szervezni, lelkigondozni, munkájáhozkolduló utakon pénzt gyûjteni, és minderrõlköltõi, prófétai lélekkel számolni be az egyházilapokban: felhívni a többség figyelmét. KoósFerenc pedig ugyanezt teszi Bukarestben,mindketten teljes egyházi háttérrel, ha nem ismindig támogatással. És jön a nagy magyar fá-tum: versenytársai és halálos ellenségei lesznekegymásnak. Munkájuk azonban mégsem volteredménytelen. A figyelemfelhívás megtörtént,az egyetemes egyház is érzi, hogy lépnie kell,és 1881-ben megszületik az az egyetemes zsina-ti döntés, amely új alapokra helyezi a szórvány-munkát, mert megérti mindenki, hogy nagyonnagy baj van: a szórványhelyzet a legégetõbbkérdések egyike. Ekkor mondják ki a körlel-készségek megszervezését, központi támogatóalap létrehozását, új templomok építését a szá-szok zárt városaiban, új állások létesítését, ésazt, hogy minden helység valahová, valakiheztartozik. Jelentõs pénzalapokkal ekkor indulmeg az az átgondolt szórványszolgálat, amely-nek legáldottabb eredménye, hogy még va-gyunk a Mezõségen, Dél- és Belsõ-Erdélyben.Ennek áldásaiból élünk ma is, mai tökéletlensé-günkben és szervezetlenségünkben.

Nem kimondottan egyházi program volt, dea múlt század végétõl kezdõdõen szolgálatánaknagy részét lelkészekre, gyülekezetekre építettea végeken az EMKE is. Hogy mit köszönhetünkaz e téren fáradozó eleinknek, azt még mindignem dolgozták fel igazából. És aztán jött Tria-

114

non, a tervek, távlatok összeomlása, az „ahogylehet” a szórványmunkában is. A nagy ráesz-mélés az volt, hogy az egyházaknak rá kellettdöbbenniük: kérdéseiket nekik maguknak kellmegoldaniuk. Nagy eszméltetõ irodalom szüle-tik, részben egyházi bölcsõben, templomok hal-kan suttogott szavalatain: a Reményiké. A ké-sõbbi falumisszió nagy útbaigazítását a népiirodalom adta: Szabó Dezsõ, Ignácz Rózsa,Makkai Sándor, Rákosi Viktor és Nyírõ Józsefregényei. Nagyon erõteljes keresztyén háttérrelindul a falumisszió is, amelynek leghõsiesebbmunkásai a húszas évek végétõl a teológiákhallgatói, keresztyén fõiskolások, vallástól füg-getlenül. A kolozsvári teológiákon is rendszere-sedik a heti szórványgondozó kör, módszertanifüzeteket dolgoznak ki és elhangzik a nagy ki-áltás: „Ki a Mezõségre!” Ekkor lett a Mezõség apusztulás jelképe, de a szolgálaté és felelõsség-vállalásé is.

Itt kell megemlítenem egy nevet, akit a Me-zõség apostolaként tisztelt a két világháborúközötti erdélyi magyarság: Mezõújlak lelki-pásztoráét, a Földes Károlyét. Jelkép erejû ésnagy hatású személyiség volt, aki környezetére,a teológusokra is nagy hatást gyakorolt. Tanáriképesítése megszerzése után nem tett hûséges-küt és így nem kaphatott oktatói állást. Elmenthát úgynevezett lévita tanítónak. Épített háromtemplomot, híveket gondozott, teológusokatnevelt a Mezõség közepén, a legelesettebb vidé-ken, Nagysármástól északkeletre. Ma, amikorazt mondjuk: Mezõség, az õ szelleme, lelkese-

115

dése és hite él és munkálkodik bennünk, a kisfüzetéé, melynek címe is mindent elárul: Jajszóa pusztuló szórványból.

Nehéz így eljutni a jelenig, a közelmúlt za-varos évtizedeit átugorva. Jelkép erejû nevû,névtelen lelkészek harcolták át a nehéz idõket,olyanok, akik ott tették mindig azt, amit tennikellett. Két nevet azonban mégis meg kell emlí-tenem: a magyarigeni Szegedi Lászlóét és anagysármási Herman Jánosét. Õk éltették to-vább – ha szûkebb körben is – a hazai szórványfogalmát és feladatait.

Sok-sok mai tennivalónk és terveink közöttmég csak vázlatosan sem vállalkozhatok arra,hogy most itt szórványstratégiákról beszéljek.Elõször is azért, mert még mindmáig nem szü-letett átfogó stratégia, olyan tervek sem készül-tek, amelyek birtokában nyugodt lelkiismeret-tel vállalhatnánk fel e nagy gondokat, másod-szor pedig azért, mert idõnek kell még eltelnie,amíg kellõ tapasztalattal és ismerettel rendel-kezhetünk ennek az összetett kérdésnek a meg-válaszolásához. Évszázados törvényszerûsége-ket kell feltárni, mély folyamatokba kell belelát-ni, és itt is az a legszomorúbb, ami törvénysze-rû, ami megváltoztathatatlan. A szórványlét új-ratermelõdik, terjed, a tömbökre nézve is egyreveszélyesebb. Egyre közelebb húzódik a töm-bökhöz a nyelvhatár. Mérhetetlen nyelvi romlásszakadt ránk, értékvesztés, szorongás, nyelvi-etnikai érdektelenség. Az egyházaink tervei kö-zött az elsõ helyen a mai helyzetben folyólelkigondozás támogatása van. A szociális,

116

nyelvi, lelki és hitbeli helyzet javítása. Mégmindig szomorúan igaz az, amit Földes Károlyötven éve mondott: a szórványtól nem kérnikell, hanem adni neki. De az is igaz, amit a lel-készekre mondott, hogy senkinek nem szabadöt évnél többet ott szolgálni, mert bekövetkezika személyiségrombolódás. Vigyázni kell az ottélõk mellett az épületekre, a több évszázadostemplomokra, egyszóval a szórványkérdést ki-emelten kell minden területen kezelni.

Én magam már tettem felelõtlen kísérletetarra, hogy egyrészt elkészítsek – egyelõre csaka magam számára és belsõ használatra – egyrészletes szórványstratégiát, másrészt megkísé-reltem egyfajta szórványdefiníció-tervezet ké-szítését, ami tehát nem meghatározás, hanemfogalom-körülírás. Ez utóbbit szeretettel bocsá-tom a tanácskozók rendelkezésére.

Végül pedig hadd zárjam mondanivalómategy nagyon szomorú tény közlésével, és ezmindennél beszédesebben bizonyítja, hogy isállunk a hazai magyar szórványkérdéssel: eb-ben a pillanatban egész Erdélyben nincs egyet-len a szórványkérdéssel fõállásban foglalkozószemély. Íme, mit ér ma nálunk – akár egyhá-zaink, akár romániai magyar érdekképvisele-tünk szintjén – ez a gond! És egy idézettel: SzíjRezsõ azt mondja – és ez elég tanulságos –, csakannak van joga ma szórványkérdésekrõl be-szélni, aki vállalja a beszéd mellett a bakancs-koptató szolgálatot is.

117

Gyülekezetek maradéka –gondok sokasága

A mûemlék templomok árnyékában

Néhány évvel ezelõtt amerikaiakkal utaz-tam be Fehér és Hunyad megye elnéptelenedõfalvainak egy részét. Munkám felõl érdeklõd-tek, és én úgy tartottam helyesnek, hogy necsak meséljek, hanem mutassak is be néhány je-lentõs személyiséget és a helyszíneket. Egyilyen vidékjárás során nem lehetett kihagyni alegjellegzetesebbet: Magyarigent sem. Körbe-jártuk az épületegyüttest, beszélgettünk a lel-késszel, aki egy félévszázadot áldozott életébõlmindarra, ami ott maradt: az épületekre, a ma-radék lelkekre és a Bod Péter emlékére. Beszél-tünk a tervekrõl is, hogy mit kellene tenni. Eljö-vetelünk után annyit jegyeztek meg a vendé-gek: „Nagyon sajnáljuk ezt a lelkészt. Õ úgygondolja és úgy érzi, hogy hasznos volt az éle-te. Nagy butaság. Ide már nem kell tervezni. Hanincs gyülekezet, ezt az egészet le kell bonta-ni.” – Íme, így nézünk ki kívülrõl, több konti-nensnyi távolságról, etnikai szimbólumkészle-tek értékelése nélkül!

Annak a kutatónak, felmérõnek, aki ma amûemlékek helyzetérõl és az épület-megmara-dást szolgáló tervekrõl az elnéptelenedõ ma-

118

gyarságú falvainkban a helyszínen kíván tájé-kozódni, gyakran kell szembetalálnia magátsokfajta értetlenséggel, az ottani helyzet bonyo-lult összetevõivel. Van-e értelme? Kik maradtakott, és mit lehet tenni? Pásztori, lelkigondozóiszolgálatom rendjén számomra a legfontosabbkérdések egyike a mûértékek megõrzésén túlaz a gyülekezet – többség és kisebbség –, elsõ-sorban az a maradék népesség, akikkel vagyakik mellett nekünk mûértékeket kell mente-nünk. Mély meggyõzõdésem, hogy õket sem-miben nem lehet megkerülni, nem lehet ki-hagyni a munkából és semmilyen tervbõl. Ne-kem lelkészként szükségképpen kell elsõsorbanaz ott élõkre gondolnom, a táj, a néptöredék ésa többség szerves együttesére. Elõadásombantehát elsõsorban errõl az összetett társadalom-lélektani egységrõl szeretnék szólni. Elõször iselõrebocsátom, hogy én most itt csak a szór-ványmagyarság mûértékeit tartanám szemelõtt, azért, mert ezek a mûkincsek vannak alegveszélyeztetettebb helyzetben, a másodikszempont az, hogy nem csak az épületekrõlszólanék, hanem tágabb értelemben mindentemplomhoz, gyülekezethez tartozó mûkincs-rõl, mûtárgyról és minden értékrõl. Harmad-sorban pedig a nagy léptékû elméletek helyettigen gyakran fogok példaértékû helyszíneket éshelyzeteket, olykor történeteket is idézni. Ne-gyedsorban pedig arra kérném egyházainkpüspökeit, hogy – tekintettel az általam rajzo-landó megrázó képre és annak elsõsorban õketérintõ tanulságaira – lehetõleg ne elõadásom

119

alatt hagyják el a tanácskozás színhelyét. Ígé-rem, hogy ez a mûemlék horror nem fog tizen-öt percnél tovább tartani.

Elsõként egy rövid általános helyzetképetrajzolnék fel egyetlen megye példaanyagára va-ló rátekintéssel. Másodsorban kiemelten szeret-nék beszélni az ott maradt gyülekezet-töredék-rõl, hisz ott a mûérték az övék, õket semmibennem lehet megkerülni, mellõzni, az õ etnikaiszimbólumkészletükhöz tartozik minden, ami atelepülésen van. Harmadik témám az az igenérdekes pszichózis lenne, ami a többségieket kí-séri a kisebbségi értékekkel kapcsolatosan, és ahelyi hatalom viszonyulásait szeretném megvi-lágítani, majd negyedikként azokról a tervekrõlszólnék, amelyeket immáron nem lehet sokáigmellõzni, ha azt akarjuk, hogy a következõ év-ezredre még néhány igen jelentõs történelmihelyen múltunk tárgyi emlékei fennmaradja-nak.

1. Hol is vagyunk tehát, és fõként mi is ahelyzet ? Hová tájoljuk be égetõ kérdéseinket,mûemlék templomainkkal, középületeinkkel,omladozó hajlékainkkal kapcsolatos gondjain-kat? A helyzet valóban tragikus. Hadd érzékel-tessem egy újabb történettel. Néhány évvel ez-elõtt Budapesten vagyok, és odavaló, Erdélytszeretõ barátaimnál alszom, amikor egyik éjjela legédesebb álmomból arra ébredek, hogynagy sürgés-forgás van a másik szobában. Reg-gel megkérdeztem házigazdámat, hogy nemtörtént-e valami baj, és õ így válaszolt: „Nem,

120

semmi baj, csak jött egy régi ismerõsöm Erdély-bõl, átcsempészett egy kb. ötven kg-os haran-got az egyik református templomból, és arrakért, tüntessük el, szerezzek neki gazdát és ad-jam el valahogy. Ne is kérdezd, hogy honnanvaló, mert soha nem mondhatom meg. Annyitelárulok, hogy a Magyar Történelmi Múzeum-nak adtuk el.” Ez a történet szemléletesen jelzi,hogy mi is a helyzet kallódó értékeinkkel a mikis szûkebb hazánkban. Arra még gondolni isrossz, hogy mi lehet még ezenkívül.

Mi is a helyzet? Ugyan ki tudná megmonda-ni? Egyházainknak nincs teljes nyilvántartásasem arról, hogy mijük van, sem pedig arról,hogy milyen állapotban; de egészen bizonyo-san nincsenek adataik az úgynevezett dezoláltegyházak javairól. Pedig még az „átkosban”megtanultuk, hogy mindenrõl nyilvántartástkell készíteni, jelentést tenni róla, bekönyvelni.Vizitációk, hatóságok, körzeti múzeumok ellen-õriztek mindent. Azóta pedig ezen a területenis kitört a demokrácia. A lelkészek teljes lelkinyugalommal írnak le nyilvántartásaikból gyü-lekezeteket, jelentik egy-egy településrõl, hogynincs már senki, de azt a fáradságot, hogy odaelmenjenek, hogy megnézzék a templomot, alelkészi lakást, azt már nem teszik meg. Pedig areformátus egyházban már az 1881-es debrece-ni zsinat határozatából következik az a szemlé-let, hogy minden gyülekezet a következõ gyü-lekezetig tart, tehát minden település tartozikvalahová. Ez a megközelítés az utolsó félévszá-

121

zadban szinte teljesen kiveszett az egyházi köz-gondolkodásunkból.

Egyházi értékeink helyzetérõl szólva három– mindannyiunk által jól ismert, de – igen fon-tos szempontot kell elsõként is hangsúlyoz-nom. Az egyik az, hogy a romániai magyarságtulajdonában semmilyen területen nem maradtannyi építészeti és egyéb érték, mint az egyhá-zaknál, sehol sem volt annyira biztonságban,mint az egyházak kezelésében, végül pedig se-hol nem folyt olyan méretû pazarlás, tékozlás,mint az egyházaknál, különösen a dezolált gyü-lekezeteknél.

Nekem nem lehet az a feladatom, hogyezekrõl általánosabb képet nyújtsak: tegyékmeg ezt a szakemberek. De bármerre járok, na-ponta szembesülök ezekkel a gondokkal, és hanem is tudom, de sejtem, hogy üres zsebekkelnagy feladatok elõtt állunk. Kezdhetném akár alegfájdalmasabbakkal. A Hunyad megyeiMalomvízen évek óta juhok legelnek a reformá-tus templomban, tõle nem messze a Kolc váramelletti csodálatos középkori templomnak pe-dig már csak a falai állnak, freskókkal, ahol 17.századi bekarcolások vannak a diadalíven. Az-óta az ortodox egyház hatóságilag fogott nekiteljesen eljellegteleníteni, és majdnem vadonat-új kolostor épült belõle. Nagypestényben mégáll a tornácos tornyú templom, de gyülekezetalig van. Szerencsésebb helyzetben vanKlopotiva és Magyarbrettye, ahol még idejeko-rán vették át templomainkat az ortodoxok. Aligmúlt század elejiek, de azon a tájon mégiscsak

122

értéket képviselnek. A borbátvízit lebontották,a fehérvízinek csak a falai állnak: nem kell sen-kinek. És Õraljaboldogfalva, Dél-Erdély egyiklegszebb temploma is megfogyatkozott gyüle-kezeti környezetben áll, gyönyörû freskóival –Nagyrápolt és Kéménd templomai hívek nél-kül, hogy a már teljesen elpusztultakról ne isbeszéljünk.

Zeykfalván csak Isten kegyelmébõl és az ál-lam támogatásából áll a templom, ugyanúgy aribicei, a bokaji torony, mely igazán a csodákcsodája: Debreczeni Lászlónak a 20-as évek vé-gén készült rajzáról ma is eredeti romjaiból is-merõs az arra járó számára. Hol maradtak mégmeg a gyülekezet lelkisége köré melegedõ érté-kek? Ott, ahol még él – ha megfogyatkozva is –a gyülekezet: Haróban, Hozsdáton, Alpestesen,Bácsiban, Sztrigyszentgyörgyön, Pujon, hogycsak néhányat említsek. A mûértékek letétemé-nyese az a gyülekezet, mely mûködteti, élteti ésélettel tölti meg. A nép halála az értékek halálais egyben. Nem vállalkoztam arra, hogy egynagy erdélyi számbavételt végezzek, csak aHunyad megyei példánál maradva szerettemvolna azt érzékeltetni, hogy az elfogyott gyüle-kezet után alig maradt más kiút, mint az össze-omlás, vagy más feladatokat, gazdákat keresnia jövendõ számára.

De hol vannak felszámolódott falvaink leg-nagyobb értékei: a kegyszerek, az úrasztali terí-tõk és egyéb mûkincsek? Hol vannak a temetõksírkövei? Néhány évvel ezelõtt például KabayBéla még tudta, hogy melyik szamosújvári ro-

123

mán ház küszöbébe vannak beépítve a 60-asévekben lebontott tötöri gótikus templomnakSípos Dávid faragta szószéklapjai. Ezt az infor-mációt is, sok más egyébbel együtt, elvitte ma-gával a sírba, most már senki sem járhat utána.Nem minden mûértéknek van olyan szerencsé-je, mint a bábóci református templomnak,ahonnan az akkor még kidei plébános, NyírõJózsef vitette át Kidébe a Sípos Dávid szószé-két. A Szilágy megyei drági szószék a 60-asévektõl a bánffyhunyadi templomban van, avermesi szász evangélikus templom 1491-esszószéke pedig nemrég kerülhetett át a kolozs-vári tóközi új templomba, új feladatot és hiva-tást találva a jövendõnek. Szomorú a kép, pedigalig léptük túl egy kis megye nagy gondjainakhatárait, még mindig nem szólva a Mezõségrõl,a Kis-Szamos mentérõl, Észak-Erdélyrõl, sõt,még mindig csak az egyházak értékeinél tartva,pedig mi minden van még ezenkívül.

Anélkül, hogy újólag bántanám egyházain-kat, még egyszer le kell szögeznem: az egyhá-zak igazából nem ismerték fel, hogy micsodaértékek vannak a kezükben, és ezekkel együttmilyen nagymérvû a felelõsségük is. A gyüle-kezetek és a lelkészek gyakorlatilag magukramaradtak, azt tesznek, amit akarnak, saját ta-pasztalataikra, jóérzésükre vagy szépérzékükrebízva a dolgokat, a legszükségesebb és minimá-lis ellenõrzés és felelõsségrevonás nélkül. Sze-rencse, hogy a templomokat még nem lehetmesszire szállítani, mert sokszor ébrednénk ar-ra, hogy hiányzik mellõlünk egy-egy mûemlék.

124

De lehet a kegyszereket. A cigányok sokkal job-ban tudják, hogy mink van, mint mi. Engem el-sõ gyülekezetemben évekig gyomrozott egyvajda, hogy adjam el neki az egyik kelyhemet:megmondta azt is, hogy melyik évben készült,hogyan néz ki, és még azt is, hogy hány vanmég. Mondtam, hogy rossz, hogy le van törve atalpa, elment a fénye, lyukas, de õ csak azt haj-togatta, hogy ne meséljek neki, õ tudja, hogytöbbet ér az az egy, mint a többi összes együtt-véve. Olyan árat ígért érte, hogy abból a pénz-bõl nyugodtan vehettünk volna egy ötszobásgyülekezeti házat a szomszéd kisvárosban. Sõt,egy félmegyényi terület legértékesebb kegysze-reinek pontos leírását is megadta, nehogy aztgondoljam, hogy õ nem tudja. Viccesen aztmondtam neki: maga nyugodtan lehetne a me-gyei mûemlékes, mert mindent tud. Erre nagymeglepetésemre azt válaszolta: ne mondja sen-kinek tiszteletes úrfi (!), én már az vagyok. Vi-cei gyülekezetem keresztelõ kannájára és tálcá-jára is az van ráírva: adományozták a lelei eklé-zsiának. Szinte követhetetlen a kegytárgyakmobilitása. S ebben a történetben külön fejezetilletné meg a világháborús harangokat.

2. Gyülekezeteink maradékai tehetetlenülállnak a „nagy romlással” szemben. Mit is vár-hatunk a saját erõktõl: a némai és kecsedi négy,az ormányi három lélektõl, vagy a Cege mellet-ti Göctõl, ahol egy család, két személy az utol-só tanúja egy hajdani népes múltnak. Sajó-sárváron már ennyi sincs – a templom is csak a

125

falakban és az alig álló haranglábban él, melyegy öreg bodzafának támaszkodik. A harang isnéhány évtizede a többségieknek szól – nincsmár gyülekezet sem.

Mégis, beszélnünk kell arról, hogy mit jelentnekik, a maradéknak az, ami értékeikbõl meg-maradt. Teljes etnikai és felekezeti szimbóluma-iknak tartópillére, hajdani önmaguk szüntelenátélésének védõrendszere. „Múltból lettünk,múlttá leszünk.” Õk tehát a múltból és a múlt-nak is élnek – ha még élnek –, és ezt mindenki-nek tudomásul kell vennie, aki felvállalja sorsu-kat. Bonyolult társaslélektani helyzet ez. Õketés értékeiket szeretni egyet jelent. Hozzájuk tar-toznak az épületek, a sírkövek, a már romok-ban álló templom, az üres parókia, a használa-ton kívüli kegyszerek, a középkori harangok atoronyban. Etnikai-felekezeti tudatuknak, ön-képüknek mitikus védõrendszerei, töredék-, detartóelemei is ezek a tárgyak. Feszültség- ésszorongáselhárító funkciójuk is van, és felerõsí-tik önbecsülésüket. Úgy bástyázzák körül ma-gukat velük, akár egy középkori végvári vitézmegmaradt fegyvereivel. Õk az önazonosságotveszített pompeji katonák, akik otthagyták mára vár fokát. Sokszor a kertekbõl, a gyümölcsö-sökbõl élnek, annak terméseibõl kínálnak megminket, vagy meg sem kínálnak, csak kifõziktöbb száz liter pálinkáikat, maguknak – de atemplom, az omolhat. Érték maradt a magyar-ság ott, ahol van még kert, gyümölcsös, termõ-föld, „eklézsia”, ott, ahol apáról fiúra száll a„eu-s ungur” önmeghatározás, és sohasem fog

126

kihalni a „magyarság”, mert ennek egyarántvan szimbolikus és használati értéke, legfõkép-pen pedig gazdasági értéke. Ormányban, Né-mában sosem fog elpusztulni a magyarság,mert a legtávolabbi gyökerek is felhatalmazzákaz ott élõket arra, hogy jogot formáljanak a szá-mukra már idegen egyház javaihoz, a földek-hez, kertekhez, az értékekhez. Az egyháznaksemmi haszna nincs belõle, õk jól élnek, de ami-kor a düledezõ templomra egy keveset is ál-dozni kellene, akkor azonnal következik a vé-get nem érõ panasz: a „mit hogy csináljunk?” –vagy „csálja meg a pûspekség”. A városunkhozlegközelebb esõ szórványgyülekezet anádaskóródi: a gyülekezet egy – az egyház tel-kén lakó – családból áll, ez a család pedig azértmagyar és református, mert ott lakik, különbenVarga Sándor született katolikus, azonkívülgyakorló pünkösdista, és családjában színtisztaromán. Aki ezt követni tudja, az szóljon. Aszórványban pedig minden lehetséges, még ezis.

A helyi értékeknek tehát sajátos lélektanavan a gyülekezet maradékában. Egy évvel ez-elõtt a kérõi gyülekezet fiataljaival kitakarítot-tuk az ormányi templom faomladékait, és az alassan tíz éve oszló-rothadó faanyag elég okvolt arra, hogy néhány hétig, amíg a törmelékeladása folyt, a faluban kiderüljön: milyen so-kan tudnak magyarul, sõt voltak vagy mégmindig vannak reformátusok, akik így próbál-tak faanyaghoz jutni. Különös keresztyénségez: rothadó zsindelyen megvásárolható gyüle-

127

kezeti tagság, felekezeti hovatartozás, sõt mégfeléledõ anyanyelv is. Szûkebb baráti körben azormányiakat „zsindelymagyarok”-nak is szok-tuk nevezni. (A külföldi csomagok osztásakorkeletkezett egy másik kifejezés is a segélyekérta gyülekezetbe beiratkozottakról, hogy:Paketchristen = csomagkeresztyén.)

Hogyan él együtt a maradék a hajdani népesvagy gazdag gyülekezet nagyszámú értékeivel?Egy külön tanulmányt kellene készíteni róla. Alegfontosabb és legáltalánosabb szabály az,hogy az az övék, ahhoz senkinek semmi köze.Van, ahol a csoport vagy egyéni etnikai, feleke-zeti önvédelem legszebb példáit gyûjthetnénkössze ezekbõl az együttélésekbõl, de van, aholteljes az érdektelenség. A Dés melletti Ra-dákszinyén Hunyadi Feri bácsi és Anikó néni –a húsz lelkes gyülekezet helyett – saját megta-karított pénzükbõl javíttatták meg falujuktemplomát. Október végén „az utolsó magyar”díszoklevéllel tüntettük ki a Kis-Szamos mentikecsedi Kecseti Feri bácsit, a Füzes mentiGöcrõl Szabó Istvánt és a magyarigeni Eõry Ist-vánt. Gondoljuk meg, mit jelent úgy élni egy te-lepülésen – nem csak azzal a felelõsséggel,hogy: itt már minden az enyém –, hogy itt min-den már csak rám van bízva, itt mindenért énfelelek. Nem csak a kétségbeesés, de a felelõs-ségérzet nagy iskoláját is ott járhatjuk ki ezekközött az emberek között. Mert – ahogy egyikgondnokom mondta – „maguk, papak, men-nek-jünnek, ma itt, holnap ott, de itt éénmaradak aa rreszpponszáábbil”. Tudok olyan gond-

128

nokot, aki nemcsak ágya alatt õrzi az egyházkincsesládáját, de feleségével hetente törölteti lea port, átmosatja a kegyszereket, és a legna-gyobb szakszerûséggel szellõztetteti a rúdrafelcsavart kétszáz éves terítõket. Tanulhatnánakbelõle a lelkészek is. A nagyszámú vegyes há-zasságáról híres Gyeke melletti Légenbenhosszú évekig a református gondnokné – kü-lönben népviseletben járó román ortodox asz-szony – a legnagyobb szeretettel õrizte a férjehivatalához tartozó kegyszereket. Ott osztot-tam elõször életemben úrvacsorát olyan úrasz-taláról, amelyik egy 1686-os terítõvel volt lete-rítve. A gondnokot leváltották: a terítõt valakielcserélte egy külföldi élelmiszercsomaggal, éselvitték az idegenek. Tudok olyan gondnokotis, aki olyan nagy szeretettel óvja az egyházkincseit, hogy sosem hagyja magára a házát:valakinek a családból mindig otthon kell ma-radni, nehogy „átákot adjanak a házának”.Fejérden két kókuszdióból készült úrasztali ke-hely várja a második feltámadást tartalék kó-kuszhéjjal. Õrzik a sifonban vagy a párnákalatt, még a lelkésznek sem adják oda, pedig õaz egységvezetõ, és így az értékek hivatalos fel-ügyelõje is. Cegében, Alvincen és még néhányhelyen annyi a kegyszer, hogy minden gyüleke-zeti tag külön tányérból és kehelybõl vehetneúrvacsorát – de át nem adnának semmi pénzértegyet sem valamelyik újonnan alakult városigyülekezetnek.

Bárhogyan is nézzük a dolgot, egy késõbbimûkincs-, mûérték-átcsoportosítási tervben

129

mindenképp figyelembe kell venni tehát a mû-kincsek lélektanát, azt, hogy ezek az értékek ahelyi közösség életében igen erõs identitásmeg-õrzõ erõvel rendelkeznek. A jelen és fõként a jö-võ kilátástalansága felett évszázados gyökerekõrködnek, amelyeket tárgyakban és egy erõs,kollektívnek már alig nevezhetõ emlékezetbentartalékolnak a kisközösség tagjai. Ezért olyanfontos, hogy ameddig lehet, a templomokbanott maradjon az orgona, ámbár senkinek semszól már és ráhull az esõ, és az árából meg le-hetne javítani a templomot, de fontos minden,ami fenntartja a szórványlét, az „alig lét” kilá-tástalanságában is a „még lét” illúzióját.

3. A harmadik témánk, amirõl beszélni kell:a többségi környezet viszonyulása, magatartásaértékeinkhez. Hogyan látja és értékeli a másvallású, más nyelvû többség mindazt, ami a mi-énk, ami belõlünk megmaradt? Ha társadalom-lélektanilag közelítjük meg az együttélõ kiskö-zösséget, abból kell kiindulnunk, hogy etnikai,vallási sokszínûsége ellenére is ebben az érte-lemben a faluközösséget egyfajta szerves egész-nek kell tekintenünk, amelyben hagyományo-san jelen vagyunk mi, a „másság”, a „másik”szeretete, megbecsülése, és ezt semmiféle poli-tikai pánikkeltés lényegében nem tudta felborí-tani. Jó és rossz értelemben együtt van a közös-ségben az a szemlélet, hogy minden a miénk,„al nost” és ehhez nem õsiségi, többségi tulaj-donérzések tapadnak, hanem a falu természe-tes egységének tudata. Miközben ez így van, és

130

õk úgy érzik, hogy minden a miénk, a többsé-giekben mégis él az is, hogy ez az övék is. Kü-lönös, ellentmondásos példákat lehetne ennekbizonyítására felsorakoztatni. A legszomorúb-bak az észak-erdélyi szász templomok esetei,ahol ugyan a többségiek átvették az üresen ma-radt evangélikus hajlékok egy részét, használ-ják, át is festették, keresztet is tettek a tornyoktetejére, de igazából nem érzik magukénak. Kü-lönös szorongás, idegenség-érzés, szinte bûntu-dat kíséri használatukat, és ha lehetõségük lettvolna újat építeni, talán rég kiköltöztek volnabelõlük. Vermesen a kicsiny ortodox templommellett sem kellett a nagy falunak a szászoktemploma: inkább elkezdtek újat emelni, pediga költségek negyedébõl rendbe tehették és át-festhették volna a régit. Még szomorúbb ez akép Szászszentgyörgyön, ahol több évtizedeshasználat után vetõdött fel az igény, hogy aszépen rendbe tett templom helyébe újat építse-nek. Itt meg épp az mûködik, hogy „nu-i alnost”, construim una mai faina” – nem a miénk,építünk egy sokkal szebbet helyette. Mintha abizánci lelkiségbe ágyazott építészeti ízlés erõ-sebb volna minden természetes közösségi ér-zésnél. Manapság pedig országszerte alighavan szomorúbb látvány, mint az ezerszámraépített neobizánci templom, mely hagyomá-nyosságában teljességgel funkciótlan, a rideg li-turgikus papi egyház hûvösségét árasztja, ésépítészetében is teljességgel nélkülözi az új év-ezred vallási kereséseinek, a gyülekezeti kiskö-zösségi életnek az intimitását, az otthonjelleget.

131

A kisegyházaktól és vallási keresésektõl egyrejobban szaggatott ortodoxia nem értette meg,hogy az új évezred egyházának szakralitásamár átlép a liturgikus templomtérbõl a magán-szférát is építõ és tápláló kisközösségbe. Ez akérdés azonban már nem tartozik témánkhoz.

Visszatérve pedig átöröklött templompszi-chózisunkhoz, Magyarigenben egészen más ahelyzet: ott évtizedek óta várja a többség, hogykihaljon a magyarság, hogy átvehesse a Bod Pé-ter hatalmas templomát. Itt õk a kivárásra, avisszaszámlálásra rendezkedtek be, nem pedigaz építésre. Algyógyon vagy Sajósárváron csaka harangok kellettek, de a legszemléletesebbépp az ilondai református parókia esete, ahol azottani ortodox esperes már indulásból azzal ahatalmi szóval lépett fel: „adjátok át, mert ittúgyis minden a miénk”. Ennek egyik pozitívmegnyilatkozása viszont a sajósárvári rom,ahol a templom mellett lakó román család min-denkinél szebb és meghatóbb szavakkal fejezteki vágyát, hogy a magyar romokat újra megja-vítva láthassa. „Mindenki csak jön, megnézi,megállapítja, hogy milyen kár, és aztán megytovább.” Szinte sírva kér minden alkalommal,hogy csináljunk már valamit, mert „én itt nõt-tem fel mellette, a szemem elõtt ment tönkre,emlékszem még, hogy milyen szép volt, fáj aszívem, hogy ilyen rossz állapotban kell lás-sam, valahányszor kijövök a házam ajtaján.Még mi is adunk pénzt, a faluban sokan adná-nak, mert ez a templom a mi múltunk is.” A„trecutul nostru – nem gloriosz, hanem –

132

comun”. Azóta megtörtént a csoda, mert a sár-vári templomrom újra áll.

Külön kell e lelki és építészeti együttélésbenaz egyházi földekrõl szólni. Ezek nagy része –már amit eddig el nem vettek a különbözõ föld-törvényekkel és a kollektivizálással – megma-radt a magyar egyházak tulajdonában és hasz-nálatában. Néhány egészen kivételes esetet le-számítva, ahol valakinek – vagy a falunak köz-célra, középület építésre, vagy pedig valame-lyik vezetõnek – kimondottan nem kellett vala-melyik telek, elsõsorban belsõség, a földek aszórványközösség használatában maradtakmindmáig. Ahol pedig már egyetlen magyarsincs, ott véletlenszerûen használják a falvak la-kói az éklézsia mágyárá-t, övék is, nem is, ma-gukénak is érzik, nem is, és valami rejtélyes,megmagyarázhatatlan tulajdonviszonybanvannak vele. Különös, mágikus tisztelet övezi aföldek között a temetõket, ahol ugyan elhord-ják a sírköveket, és beépítik vagy felhasználjákújra, de sok helyen a temetõk érintetlenül ma-radnak, a maguk sorsára hagyva. Két igen ér-dekes példát kell említenem itt az évtizedek ótaelnéptelenedett templomokról. Az egyik a Ko-lozsvár melletti magyarsárdi, ahol a fél évszá-zada gazdátlanná és rommá lett szép gótikuskis templomocskát különös babonával övezi ahelyi románság: nem szabad onnan követ el-hordani, mert az rosszat hoz arra a házra,amelybe beépítenék. Áll ma is a templomrom,évszázadok óta érintetlenül. A másik a Fehérmegyei magyarorbói, ahol talán a második ta-

133

tárjárás óta áll fedél és tulajdonos nélkülNagyenyed és Tövis között a fõút mentén atemplom még megmaradt néhány fala a szán-tóföldben. Voltak kísérletek arra, hogy lebont-sák, de – ahogy a falusiak mesélik – egyik ház-nak sem volt szerencséje, amelyik onnan elvittkövekbõl épült. Meghatóak ezek a babonák,amelyeket országszerte kellene terjeszteni,hogyha már mi nem teszünk eleget megóvásu-kért, hátha legalább a babonák ereje által to-vább élhetnének mûemlékeink.

A legnagyobb baj azonban az, hogy sajnosmindmáig nincs egyházainknak olyan nyilván-tartása, amelyben pontosan szerepelnének ahasználaton kívüli, a lezárt temetõk, nem be-szélve a sírok, sírkövek feltérképezésérõl. Adezolálódott egyházközségek földjeit sem vetteszámba senki, nemhogy az elvetteket, pedigmég mindig hatalmas és értékes földterületekbirtokában lehetnénk. E falvakban a helyi lako-sok nem is új keletû honfoglalásból, hanemegyszerûen a felhagyatottság okán veszik birto-kukba volt tulajdonainkat, mert már nem néz-hetik az embermagasságú bürköt és egyéb gazt.Nem mindig érték nekik, de szégyen, mint a fa-lu közepén álló páncélcsehi templomot övezõhatalmas bozótos, ami ha nem is szép, de igenhasznos, mert romantikus találkahely a diszkó-ban elzsibbadó fiatalok számára az összezsib-badásra. Már egészen kivételes a nagyesküllõiés a girolti példa, ahol a földosztások rendjén aromán polgármester fedezi fel a papírokból és arégi telekkönyvbõl, hogy a rég felszámolódott

134

magyar egyháznak, illetve a kolozsvári refor-mátus kollégiumnak van egy régi temetõje,illetve erdeje, és nagy szeretettel kéri meg a be-szolgáló lelkészt: vegye számba és leltárba, hi-szen az az övé. Hasonló a szamosújvárnémetidezolált egyház esete, ahol a helyi tanács vettea fáradságot és megkérdezte a beszolgáló lel-készt, hogy átvehetik-e a templomkertet építéscéljaira. Mondanom sem kell, hogy a sírokkalés koponyacsontokkal tele szántóföldet a lel-kész nem engedhette át.

Az együttélés vagy inkább a már együttnem élés rendjén még van egy kérdés, amirenagyon oda kell figyelni. Hajdani gyülekezete-inkben a legnagyobb gondot a hívek nélkül ma-radt templomok harangjai jelentik. Ugyan kitudná megmondani, hogy miért lettek a haran-gok a hívek, az egyházak közötti hivatali érint-kezések, sõt összecsapások ütközõpontjai. Va-jon mit bizonyít az, hogy a régóta román több-ségû falvak népei még mindig nem a maguk,hanem a magyar templomok harangjaiban hi-szik a jégesõ, a rontás, a romlás elhárításánakerejét? Falvainkban a késõbb megtelepedõkszinte mágikus erõvel bíznak abban, hogy ottaz erõ, ahol a múlt, a történelem. Ezért van az,hogy semmi áron nem engedik ki falvaikból amagyarok harangjait, hogy azt tartják, esõre,jégre, halottbúcsúztatásra nem a saját, hanem amagyarok harangjai vannak felszentelve, és eztmisztikus köd és titok övezi.

Elsõ gyülekezetem egyik legkellemetlenebbélménye volt a következõ: Helyi szokás szerint

135

az ortodoxok temetésekre is igénybe vettéknem csak a magyar lelkészek szolgálatát, de amagyar templomok, sõt, a szászok harangjaitis. Eltemettük az öreg Banciut úgy, ahogy illik,és a háztól a temetõ fele menet egyszer csakmegszólalt mellettem az öreg ortodox kurátor:„Na, domniºoru’ preot, nagy baj van, ki kellhozni a püspököt, és újra kell szentelni a ma-gyar harangokat, mert az öreg Banciu öngyil-kos lett.” A meglepõ az volt, hogy mindezt nema románok, még csak nem is a szászok harang-jaira mondta, hanem egyedül a reformátusoké-ra. Kinek szól az a megtisztelõ erõ, hogy a ha-lottakat – a többségieket is – csakis a magyarokharangjai kísérhetik haza a végsõ nyugalomra,és segíthetik hozzá a test és lélek megnyugvá-sához? Kinek, ha nem a magyaroknak? Öntu-datlanul a múltat, az elsõbbséget, az e tájon el-sõként hont teremtõ népet tisztelik meg ezzel amitikus reflexszel, hisz amikor ide telepedtek,mindaz, ami itt volt, az volt a szent, a hely, ahelyi tárgyak és emlékek szentsége.

Akkor, amikor a harangok megmentésérõl,átköltöztetésérõl beszélünk, szólnunk kell arrólis, hogy ez milyen elképesztõ nehézséggel jár.Semmilyen értéket nem tekint tehát annyiramagáénak a szórványok magyarságának mara-déka, de a falu többsége is, mint a harangokat.Íme tehát ezért olyan nehéz elhozni egyik falu-ból a másikba a harangokat, azért kísérik fenye-getések, sõt fejszés, kapás letámadások a lesze-relõket, hogy többnyire sikertelenség követminden ilyenfajta próbálkozást. Ezért marad-

136

nak ott, ahová a történelmi múlt helyezte õket,ezért kell szinte ott pusztulniuk, várva a végsõenyészetet.

4. Végül pedig arról kellene szólni röviden,hogy mi a teendõ. Mert amilyen ma mûemléke-ink és mûértékeink helyzete a szórványban, aztöbb mint tragikus. Ezt viccesen úgy szoktukmegfogalmazni, hogy itt: értékeink nem a sze-münk elõtt, hanem a talpunk alatt vannak. Énnem vállalkozhatok arra, hogy építészeti szem-pontokat adjak, de egyházkerületi szórvány-ügyi elõadóként kötelességem távlatokat nyúj-tani az önfelszámolódásban a teljes számbavé-telre meg egyfajta érték-átcsoportosításra, és rá-mutatni arra, hogy mi a gyülekezetek, elsõsor-ban a tömbmagyarság felelõssége és tennivaló-ja a jövendõben.

Az elmúlt év õszén egy hosszabb körút vé-ge fele érkeztünk a Erdélyi-érchegységben elhe-lyezkedõ Verespatakra. Esteledett már, és mivelnem találtam otthon egyet sem a három ott élõreformátus közül, vendégeimmel a templom fe-le igyekeztünk. Az ajtó nyitva volt, odabentrõlbeszéd hallatszott. Beléptünk, és a félhomály-ban felfedeztük híveinket: a három hetven éventúli öregasszony elszántan vakolta a leomlottfalat. „Eleget vártuk a segítséget, elfogyott a tü-relmünk, megcsináljuk magunk, hadd lássameg az egész magyarság, hogy élnek mégVerespatakon magyarok” – mondta SzékelyGabriella nyugdíjas tanítónõ. Megmutatta akegyszereket, és azt mondta: annak a gyüleke-

137

zetnek adnák át, amelyik megjavítja a templomfedelét is, mert õk oda már nem tudnak fel-mászni. Példaértékû és lelkiismeretet ébresztõtörténet ez közös felelõsségünkrõl.

Az elsõ helyen a számbavétel van. Lássunkvégre tisztán abban, hogy hol mi a helyzet.

Az erdélyi magyarság egyik legsürgõsebbfeladata az lesz, hogy értékeit számba vegye, ésúgy készüljön a jövendõre. Az önkéntesség ide-je lejárt: intézményes keretek között, szakszerûmunkát kell végezni, tervekkel és igen keményszámonkéréssel. Hogy ki lesz és ki lehet ennekgazdája, az a jövõ kérdése.

A második feladat a mentési tervek kidolgo-zása, mellette pedig az, hogy mibõl és kikkel.Itt vannak a gyülekezet nagy lehetõségei. Egy-házaink nincsenek tisztában azzal, hogy milyenhatalmas emberi erõtartalékokkal rendelkez-nek. Ez pedig nem más, mint a gyülekezeti ifjú-ság. A jövõ nyártól kezdõdõen tervezzük visz-szaállítani az úgynevezett ifjúsági keresztyénépítõtáborokat. Egy-egy gyülekezet fiatalságavállaljon fel egy-egy templomot, tegye rendbeközmunkával, javítsa ki, ami javítható. Sokpénz kell hozzá, de még mindig kevesebb,mintha „szabályos” munkabrigád dolgozna raj-ta. A távlati terv az lenne, hogy legyen az egy-házkerületeknek egy-egy restauráló építõcso-portja, de egyelõre nincs és nem is lehet ehhezpénz. Mi, egyháziak, mindig gyülekezetbengondolkodunk, és tudomásul kell vennünk egyigen lényeges alapelvet: nem csak a kincseink-nek van szükségük építõ fiataljainkra, hanem

138

nekik is legalább annyira ahhoz, hogy a jövõévezredre is magukénak érezzék mindazt, amitõseik reájuk hagytak. Mi hiszünk a közösségért,egymásért, javainkért végzett munka nevelõerejében.

A harmadik feladat az, hogy ahol lehet, célt,rendeltetést kell keresni megüresedett templo-mainknak. Az egyházi épületek, kegytárgyakaz életre, a szolgálatra születtek. Aki ezt elfelej-ti, az rossz úton jár a helyrehozatalban és bár-miféle megmentési tervben. Az a ház, amely-nek nincs gazdája és nem laknak benne, el-pusztul, bármennyire is szeretjük. Bármennyireis nehéz, tudomásul kell vennünk, hogy ha„idegen” kézre is adjuk õket, ez az egyedülimentési stratégiája sok-sok épületünknek. Né-hány tucatnyit közerõbõl és közmunkával kar-ban tarthatunk, néhány szimbolikus értékûkegyhelyet megõrizhetünk, de százegyné-hányat aligha. Ezeket a jövõ érdekében talán átkell adni egy utánunk jövõ nemzetnek, egyház-nak, vallásnak, akármennyire is fáj. Errõl mégsokat fogunk vitázni. Mindaddig azonban ma-rad a legfontosabb: az, hogy funkciót találjunképületeinknek ott, ahol erre lehetõség van. Per-sze, ezt nem mindenütt lehet, de ahol lehet, ottmindenképpen. Évtizedek óta gyötrõdünk pél-dául a teljesen elnéptelenedõ Magyarigen refor-mátus templomának kérdésén. Voltak öregott-hon-tervek, sõt, el is készültek, de a megvalósu-lásból nem lett semmi. Mindenki érezte, hogyöregotthont nem lehet egy gyülekezet nélkülmaradt, román többségû faluközösségbe be-

139

ágyazni. Az öregeknek meleg, szeretõ szívûnyelvi és lelki háttér kell, nem pedig börtön.Így jutottunk el a nyaralóház, a vendégház gon-dolatáig. Az úgynevezett Bethlen nyaraló épü-letét és a sarokbástyát kell lakhatóvá tenni,meglehetõsen kevés pénzbõl, sok közmunkávalés külföldrõl kapott berendezésekkel otthonos-sá varázsolni, hogy egy kettes komfortszintûszálláshelyet hozzunk létre az Erdélyi-érchegy-ség tövében, az erdélyi Hegyalján, a Jézer-tó ésaz Intregáldi-szoros közelében.Volna ezen kí-vül is még néhány olyan település, ahol egy-egy omladozófélben levõ parókia vagy plébá-nia feljavítva a faluturizmus-hálózatba beil-leszthetõ lehetne. Ennek feltétele az, hogy vala-miképpen gazdája kerüljön.

Azon is kellene gondolkodni, hogy mikép-pen lehetne elnéptelenedõ magyarságú falvain-kat legalább alkalomszerûen, de jelkép erejûenélettel megtölteni. Miért ne lehetne egyházke-rületi vezetõségi gyûléseket, képviselõtanácsimunkamegbeszéléseket, konferenciákat tartaniegy-egy elfogyó népességû faluban? Tudom,hogy kényelmi szempontból és megszokásbólragaszkodunk Kolozsvárhoz, de például azunitárius egyház mindig is gyakorolta a kihe-lyezett zsinatot, amely egy-egy falu egész kö-zösségének ünnepnap volt és lehetett, a temp-lomnak és egyházi épületeknek funkciót adott.Miért ne lehetne gyûlésezni Csucsán a reformá-tus, Komjátszegen az unitárius templomban,vagy a Beszterce megyei Zselyk evangélikusaiközött, a kényelmi szintrõl esetleg lemondani

140

ugyan, de osztozni egy gyülekezet-töredékgondjaiban, belehelyezkedni mindennapi éle-tébe, és életre szóló ünnepet szerezni az ottélõknek?

Az ötödik terv szorosan kapcsolódik ehhez:számba venni templomi, gyülekezeti kincsein-ket, és a dezolált egyházainkból el kell juttat-nunk az újonnan alakult gyülekezetekhez. Akegyszerek értéke abban van, hogy használják.Ezeknek lelke van, és lelke az élõ gyülekezet.Ezen a területen folyamatosan születnek ered-mények. Igaz, kapott már Kolozsvár, Marosvá-sárhely néhány gyülekezete is kegyszereketHunyad és Fehér megyébõl, de ezek az ered-mények még mindig nem kielégítõek.

Ha megtörténik a nagy számbavétel, bizonyaz elnéptelenedett egyházak földjeit is lehetnenemes célokra hasznosítani. Minden bizonnyalakadna olyan vállalkozó, aki például a Kolozs-vár és Dés közötti 60 km-es szakaszon meghú-zódó 15 majdnem hogy néptelen falu egyháziföldjeit egy jól szervezett gépparkkal megmû-veltesse és terményeit önmagán túl valamilyenközcélra hasznosíthassa.

A következõ terv szorosan kapcsolódik afentebb elmondottakhoz: a testvérgyülekezetikapcsolat. Minden nagyobb egyház vállalja felegy kisebbnek a gondját. Megható példát kellerre említenem: a szamosújvári gyülekezetet,amely évtizedek óta gondozza, javítja, takarítjavolt anyaegyháza, a szamosújvárnémeti telje-sen felszámolódott gyülekezetének templomát.A legnehezebb idõkben kerékpáron és gyalog

141

lopkodták ki a faluba az épületanyagot, és javí-tották meg közmunkával a szép középkori mû-emléket. Õk tehát igazi testvérek voltak. De va-jon mikor fogunk eljutni oda, hogy minden ha-zai magyar egyházközségnek legyen egy „szór-ványtestvére”, akire vigyáz, akire gondot visel?Nem igaz, hogy ezt nem lehet, hogy erre nincspénz és nincs erõ. A következõ évezredre min-den erdélyi gyülekezetnek meg kell tanulnia,hogy csak akkor van és lesz jövõje, ha nem csakmagára gondol. És ebbõl nem csak azok nyer-nek, akikre gondot visel, hanem õ maga is, mertmegtanulja megbecsülni a nála nyomorultabba-kat. Én nagyon hiszem: a Székelyföld eljut oda,hogy önmagán túl másokról is gondoskodnitudjon; meggyõzõdésem: teológiáink ifjúsága,gyülekezeteink fiataljai, egyetemeink hallgatóielég erõt képviselnek ahhoz, hogy a testvériszeretetben, segítésben és együttérzésben to-vább léphessünk. Lehet, hogy a nagy kelet-eu-rópai fordulatok után az individualizáció korá-ba léptünk, de én még mindig hiszem azt, hogya jövõ évezred a nagy összefogások ideje islesz: – az erdélyi magyarság életében minden-képpen.

*

A szórványterületek értékeinek megmenté-sében igen sok a feladatunk. A helyzet számba-vétele mellett számba kell vennünk erõinket is.Realistáknak kell lennünk, és nagyon is a föl-dön járóknak, amikor egyház és építészet, lel-

142

kész és szakember összefog. Az egyetértés ésegyüttmûködés sokszor hiányzik, de szót kellértenünk, ha eredményt akarunk elérni. Nemkönnyû ez. Az egyháznak meg kell tanulnia,hogy szakkérdésekben az építészt kell szóhozengednie, és majdnem azt mondtam, hogy övélegyen az utolsó szó. Az építésznek pedig türel-mesnek kell lennie, mert a gyülekezetben, külö-nösen pedig a szórványban minden bonyolul-tabb, átfogóbb (és mesterségesen túlbonyolítot-tabb is), mint egyéb helyeken. Én elõadásomrais azért vállalkoztam, hogy egyfajta összebékí-tõ is legyek a szóértést oly gyakran nélkülözõegyház és építészet között. Azt a gyülekezetimiliõt és hátteret szerettem volna bemutatni azegyházi és építésszakembereknek, amellyelannyiszor ütköznek össze, de amelyet tulajdon-képpen és igazából nem értenek. Sokszorosanérvényes ez a szórványterületekre. Meg kell ta-nulniuk szerves közösségi egészben gondol-kozni. Bizony sokszor kell feladni a más irányúterepek szakismereteit vagy az egyetemek pad-jaiban tanultakat, sõt gyakran a szakmai maxi-malizmust is az életmentõ minimalizmusért.Hányszor és hányszor ütközik össze a szakérte-lem és az életünk bonyolultsága, a mentés lehe-tõsége és a helyzet valósága, és ezek között kellmegtalálnunk azt, ami a legkevésbé kockáza-tos. Csak egy példával szeretném ezt érzékeltet-ni és ezzel zárni is mondanivalómat. Kívánom,hogy sok hanyag lelkész ne hallja, de mindenépítész megszívlelje, és tanuljuk meg belõle ahelyzetünk összetettségét. Idõs Bányai Ferenc

143

kérõi lelkész, amikor megmutatta nekem azösszeomlott ormányi templomot, az omladé-kok között a következõt panaszolta el: „Életemlegnagyobb hibáját követtem el, amikor betar-tottam a Nagy Géza és a megyei mûemlékesekrendelkezését, és 1968–ban zsindellyel fedtembe az ormányi templomot. Ha cseréppel fedtemvolna be, ma is állna. Most se zsindely, se temp-lom.”

Egyház és építész egyaránt tegye szívéreezek után a kezét, majd pedig együtt fogjukmeg a lapát nyelét, hogy megmaradjon min-den, ami a miénk.

144

„Lélektõl lélekig” misszió az erdélyiés a regáti szórványokban

Erdélyi lelkészekkel és egyetemista fiatalok-kal, munkatársaimmal, lassan egy évtizedeigen izgalmas és kalandos szórványmisszióimunkát végzünk. Az ismeretlen Regát és Er-dély mentésének munkásai és pusztulásánaktanúi vagyunk. Olyan munka és terület ez,amely példátlan a Kárpát-medence magyarmissziójában. Életmentés a „holtak házában”.Elsõsorban errõl a szolgálatról szeretnék én ittmost beszámolót készíteni.

Elõzmények

A kolozsvári Protestáns Teológia reformá-tus, unitárius és evangélikus hallgatóival, a Di-aszpóra Alapítvány jogi keretei között és az er-délyi református egyházkerület és a többi erdé-lyi történelmi magyar egyház támogatásávalimmár több mint egy évtizede rendszeresen ve-szünk részt szórványgondozó munkában. Lel-kész nélküli gyülekezetekben, szórványközös-ségekben szolgálunk, családokat látogatunk, agyermekekkel és az ifjúsággal foglalkozunk, anyári szünidõkben gyülekezetekbe látogatunkés missziós heteket tartunk. Ennek a munkánaka keretei között dolgoztuk ki a „lélektõl lélekigmisszió” munkaprogramját, amely tervszerûenés átgondoltan veszi számba a peremeken élõ-

145

ket, és gondoskodik hitbeli, nyelvi rehabilitá-ciójukról.

A „lélektõl lélekig” missziói program egyikalapelve az, hogy teljes egészében egyházi,gyülekezeti, a lelkészek megkerülése nélkül.Felekezetközi, tehát minden egyházat igyek-szünk bevonni, mert a közösségi, kisebbségigondok felekezet felettiek.

Missziói szolgálatunk alapvetõen három tí-pusba sorolható. A megkeresõ, számbavételezõprogram, amelyet elõször és elsõsorban az is-meretlen Kárpátokon kívüli területeken gyako-roltunk, az erdélyi nagyvárosi misszió, az ottélõ magyarság megkeresése, feltérképezése ésvégül a kisebb erdélyi régiókat, megyéket, táj-egységeket bejáró regionális misszió, aholkomplex gyülekezeti, kulturális, oktatási ésegyéb programokat végzünk.

Magyarok nyomában a végeken

I. A regáti teológusmisszió: Havasalföld, Moldva,Dobrudzsa – 1996–1999

Az 1996. év nyarán Havasalföldre, majd1997-ben e terület mellett Moldvába és Dobru-dzsába indultunk el a kolozsvári teológusokkalmagyarság-összeíró misszióba.

Az 1996. év nyarán Havasalföld magyarsá-gát látogattuk meg, és ott végeztünk számbavé-teli és lelkigondozói munkát. A 32 teológus az

146

ott szolgáló lelkészek szakmai irányításával aBãrãganon kívül minden dél-romániai megyé-be és minden jelentõsebb városba ellátogatott.Ennek folytatásaként, 1997. év nyarán 47 fiatalteológus és lelkész 7 csapatban a másik nagy te-rületet, Moldvát, Bukovinát és Dobrudzsátmérte fel, meglátogatva minden várost és na-gyobb települést. Ez a román királyságnak,Regátnak nevezett régió egy teljesen sajátos te-rülete és ismeretlen rétege a romániai magyar-ságnak. Az elmúlt évtizedekben az itt élõ ma-gyarok munkahellyel, családdal, erõszakos ki-nevezéssel és más okokból telepedtek le ebbena nagy román tengerben. Mi itt tudatosan csaka kitelepedettekkel foglalkoztunk, és avizsgálatot nem terjesztettük ki a csángókra,mert az egy egészen más missziói program ki-alakítását és kidolgozását igényli.

Mindkét missziói utunk hármas kitekintésûvolt, és ezt akkor és azóta továbbra is tudatosanvállaljuk: egyik arca azokra nézett, akiket meg-kerestünk, a másik azoknak a fiataloknak okta-tására, nevelésére, tapasztalatszerzésére tekin-tett, akik részt vettek benne, a harmadik arcapedig arra az egyetemes és erdélyi magyar egy-házra, amely támogatásával, anyagi teherhor-dozásával, szeretetével és imádságával kísérte.

A fiatalokat négyes csoportokba osztottuk.Egy-egy csoporton belül mindenkinek kiemeltfeladata is volt. Volt egy csopportfelelõs, egygépkocsiért felelõ sofõr, a konyhai szolgálatotteljesítõ szakáács és a mindenrõl rendszeresennaplót vezetõ krónikáás.

147

A regáti missziót, nem véletlenül, az aposto-lok munkájához hasonlítottuk, ahol egy-egycsapat megérkezett egy-egy területre, és megkellett keresnie azokat, akik az 1992-es románnépszámláláskor magyarnak vallották magu-kat. A csoportok kezében ott volt a helységbenélõ, az eddig ismert vagy az egyházak általnyilvántartásban tartott magyarok neve és eset-leg címe, de elsõsorban a hivatalos állami sta-tisztikai nyilvántartások. Legtöbbször semmimás nem volt, csak egy lélekszám: Krajova: 302magyar. El tudja valaki képzelni, hogy lehet itt350 ezer román között magyarokat keresni? Tûta szénakazalban. Az ismert címek felkeresésemellett a telefonkönyves és utcai, lépcsõházi tá-jékozódás módszereivel próbáltuk tovább ke-resni az ott élõket. A fiatalokat elõre felkészítet-tük, de mindenki elõtt szabad tér nyílt arra,hogy a keresõ munkában önálló ötletekkel ki-bontakozzék. Elsõként tehát megkeresték a ma-gyar nevûeket, becsengettek hozzájuk, érdek-lõdtek anyanyelvi és vallási hovatartozásuk fe-lõl. Felírták adataikat, nyilvántartási lapokattöltöttek ki, további magyar ismerõseik felõl ér-deklõdtek, valakinek a házában megszerveztéka minden esti áhítatot, istentiszteletet, ahol a fi-atalok lehetõleg hitvallásaik szerint is foglal-koztak velük.

A román Regátban különös és egyedi, telje-sen ismeretlen világ tárult fel, megrázó életsor-sok nyíltak meg elõttünk. Ez a világ, az ottélõkkel való találkozás semmilyen más eddigimagyarságélményhez nem hasonlítható. Beko-

148

pogni olyan magyarokhoz, ahol soha nem jártmagyar egyházi személy, beszélgetni olyanok-kal, akik esetleg évtizedek óta nem beszélhettekmagyarul. A lerobbant és elhanyagolt regátitömbház-lakásokban olyan magyaroknak ésmagyar cigányoknak, római katolikusoknak,reformátusoknak, unitáriusoknak, evangéliku-soknak tartottunk istentiszteleteket, akik évti-zedek óta nem voltak, nem vehettek részt ma-gyar nyelvû szolgálatokon. Talán Julianus barátérezhetett ilyet, amikor õseinket megtalálta. Azöröm mellett azonban ott volt bennünk a szo-morúság és bennük a nagy keserûség és vád,amit többen is megfogalmaztak. Az egyik egyszámonkérõ kérdés: „Hol vvoltatok eeddig?” Amásik egy súlyos vád: „Késõn jjöttetek.” Való-ban útjaink egyik nagy tanulsága az volt, hogyvégzetesen mulasztottunk, hogy ezt a számba-vételt nem végeztük el hamarabb. Itt a házas-ságkötések döntõ többsége vegyes, nincs mármagyar második nemzedék. A másik tanulsága gyûlölet és idegenkedés helyett az a nagy sze-retet volt, amellyel minket, nyelvtõl és vallástólfüggetlenül a többségi románság is fogadott. Ittdöbbentünk rá arra, hogy Kelet-Európa nagy-városi lakótelepi népe hallatlanul kiéhezett ar-ra, hogy valaki meglátogassa, odafigyeljen rá,szeresse. Ez adta a késõbbi nagyvárosi misszióprogramjának tervötletét is.

Munkánk eredményeirõl, tanulságairóltöbbször is jelentést készítettünk az erdélyi tör-ténelmi egyházaknak. Ennek egyik legszebbkövetkezménye, hogy új missziós lelkészek

149

kezdhették el munkájukat ezen a területen. Aregáti misszió népesség-összeírása irodánknakegy nagy polcot kitevõ ékessége. A távolabbi jö-võben folyamatban van az ott kitöltött közel öt-száz felmérõlap adatainak feldolgozása is. Detudatában kell lennünk annak, hogy ezekneknem irodapolcokon kell pihenniük. E munkátezután folytatni kell: következnie kell egy ha-talmas lelkigondozói szolgálatnak, folyamatoskapcsolattartásnak. Sokkal rendszeresebbenvolna szükség levélváltásra, évközi utakat isszükség volna szervezni, hisz ezek az ott meg-keresett családok egy kicsit a teológusok csa-ládjai, gyermekei is. De a munka nagyobb részeaz ott szolgáló lelkészek feladata kell hogy le-gyen. Mi megértettük azt, hogy nem mentesít-hetjük a parókus lelkészeket a munka, a felelõs-ség és a számonkérés alól. A teológus ifjúság akapcsolattartás érdekében alapította a Levél cí-mû missziós lapot, amely 1996 karácsonyátólrendszeresen jelentkezik, és amelyet postázunkmegkeresetteinknek, családjainknak a nagyobbegyházi ünnepekre. A missziói utainkról film-beszámoló és riportanyag is készült.

II. A bánsági misszió: 1998. június–július

Az 1998-as év nyarán és õszén a ProtestánsTeológia és a Vallástanárképzõ Fakultás ifjúsá-gával két nagyszabású – a regátihoz hasonlófelmérõ – missziói munkában folytattuk szolgá-latunkat. Június végén, július elején az egyiketa volt ttemesi és szörényi bbáánsáágbban levõ sziget-

150

falvakba, a másikat pedig szeptemberben aZsil-vvölgye bányászvárosainak magyar gyüle-kezeteiben.

A bánsági csapatokat 9 munkacsoportra osz-tottuk szét a kijelölt területen: Arad, Temes ésKrassó-Szörény megyék falvaiba, városaiba, va-lamint egy református és unitárius városfelmé-rõ csapatot Temesvárra. A misszió rendjénrendszeresek voltak a családlátogatások, beteg-gondozások. Az általunk meglátogatott terüle-tek szinte mindegyikén folyamatosan tartot-tunk istentiszteletet, nagyhetet, gyülekezeti ün-nepélyeket, és igyekeztünk lelkigondozni is azott élõ magyarokat. Szinte mindenütt különfoglalkoztunk a gyermekekkel és a fiatalokkal,ünnepélyeket szerveztünk, sõt a teológusokmég arra is vállalkoztak, hogy a betegeket, öre-geket istentiszteletre a templomba szállítsák.Minden településen minden megkeresett ma-gyar protestáns családról csaláádnyilváántartáásilappot töltöttünk ki, amely tartalmazza a legfon-tosabb adatokat, a vallási hovatartozást, a szár-mazást, a nyelvi helyzetet és a gyermekek ada-tait is. A misszió során nyilvántartásba vett 396családnak kb. 80 %-a „újonnan felfedezett” ma-gyar.

III. A Zsil-völgyi misszió: 1998

A regáti és bánsági missziói munka folytatá-sa mellett nem felejtkeztünk el arról sem, hogyErdély nagyobb városaiban és településein aregátinál jóval nagyobb számban élnek vallási,

151

nyelvi veszélyhelyzetben magyarok, akiket éppolyan fontos vagy talán még fontosabb lenneszámba venni, lelkigondozni. Sürgõsen be kellindítani tehát a nagyvárosi missziót. ElsõkéntBrassóra gondoltunk, majd többszöri átbeszél-getés után, mintegy kísérletként, 1998 szeptem-berében a Zsil-völgyére esett a választásunk. Anagyszerûnek tûnõ tervek ellenére a Zsil-völgyimisszió beindításában és megszervezésében ispéldátlan nehézségekkel kellett megküzde-nünk. Sajnos elõszervezéseinket késleltette abeígért pénzösszegek elmaradása is. Még kétnappal az indulás elõtt is bizonytalan volt min-den, és mégis, hiteszegetten is, de elindultunk,csakazértis.

A Zsil-völgyi, mintegy 15 ezernyi magyarlelkigondozásában a programok több párhuza-mos síkon folytak. Az egyik a gyülekezeti fel-mérõ munka, a számbavétel volt: az idõs és is-meretlen családok megkeresése és nyilvántar-tásba vétele, felmérés a családokról és szociálishelyzetükrõl, a települések teljes átfésülése,lelkigondozás. A másik az iskolák meglátogatá-sa, gyermekösszeírás, foglalkozás, ifjúságiprogram, kirándulás stb. A harmadik a templo-mi program, nagyhét, minden este istentiszte-let. A negyedik a mûvelõdési program: bábo-sok, színjátszók kiszállítása, elõadásaik meg-szervezése, találkozó Kányádi Sándorral. Végüla magyarság helyi vezetõinek és Hunyad me-gye magyar alispánjának jelenlétében egy, azegész völgyet átfogó értelmiségi találkozó, kiér-tékelõ.

152

IV. A Szeben és Brassó megyeiregionális munka, tanulságok

Az elõzõ évek összes tapasztalatát és ered-ményét mintegy összesítve szerveztük meg1999 nyarán a Szeben és Brassó megyei regio-nális missziót. A terület minden jelentõsebb te-lepülését csoportmunkában átfogó tevékenysé-günkben benne volt a kistelepülés lelkigondo-zásától a gyermek- és ifjúsági programokon áta mûvelõdésszervezésig és nagyvárosi misszió-ig minden eddigi eredményünk. Ha eddig let-tek volna is kételyeink e munka fontosságát il-letõen, mostani tapasztalatainkkal a hátunkmögött egészen bizonyosak voltunk afelõl,hogy e missziónkat nem csak folytatni, de rend-szeresíteni kellene és kiszélesíteni országosgyülekezeti mozgalommá. A teológusok ag-gódva fogalmazták meg, hogy van-e értelmemunkánknak, ha felmérésünk csak halott adat-bázis, ha élõ lelkigondozás nem követi e mun-kát, ha nincs folytatás. Mert így értelmetlenminden kiadás és fáradozás. A fiatalok nemvállalhatják fel a lelkészek helyetti munkát,csak a frissítést, az ébresztést, hogy ezután a he-lyi értelmiség, az egyház könnyebben dolgoz-hasson. A továbbiakban pedig nem csak foly-tatni kell, de csökkenteni benne a kampánysze-rûséget, és úgy szervezni folyamatossá emissziót, hogy a programokban még erõtelje-sebben és folyamatosan jelen legyen a lelki-gondozó, a számba vevõ, a gyermek- és ifjúság-foglalkoztató, a közmûvelõdést teremtõ, az ér-

153

telmiséget összefogó, lelkesítõ, bátorító és szak-mai tanácsokat is nyújtó erõ.

Minden utunk után a bejárt területen ta-pasztalt helyzetrõl, élményeinkrõl, munkánkeredményeirõl és tanulságairól részletes jelen-tést készítettünk az érintett egyházaknak. Ittmindig jeleztük a tennivalókat, elsõsorban azt,hogy sürgõsen folytatni kell a számbavételt,mely nem lehet egy-kéthetes missziói kampánycsupán, hanem a lelkészek rendszeres gyüleke-zetlátogatása. Világossá vált, hogy az egész ro-mániai szórványmagyar gondozás és missziómegszervezésében is teljes egészében illúzió-mentesen, a realitás talaján állva kell tervezni éstovább gondolkodni. Erre is érvényes a tervsze-rûség, a dinamizmus, a takarékosság és az át-menetiség, fegyelemgyakorlás elve. Sajnos aregáti, bánsági és erdélyi magyar szórványságmegtartásánál sem lehet hosszabb idõre beren-dezkedni – különösen nem a telepes, vándornépességû szórványok esetében –, mert hatal-mas méretû a mozgás, az el- és hazaköltözés.Emellett pedig a második és a harmadik nem-zedék komoly értékválságban és nyelvváltás-ban szenved. A misszió szervezésének teljes ér-tékkel követnie kell a népesség mobilitását és aprobléma-megoldások dinamizmusát. Végülpedig a legszigorúbban fel kell számolni min-den szolgálati hanyagságot.

154

Új utakon és területeken: a nagyvárosban

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyretöbben figyelmeztettek arra is, hogy új missziósprogramot kell kidolgoznunk, újabb terveket ésátfogóbb koncepciót kell kiépítenünk. A Zsil-völgyében és utána is rá kellett döbbennünk ar-ra, hogy a nyelvi és gyülekezeti megmaradásnagy sorskérdései elsõsorban a megélhetés ke-resésével nagyváárosokbba kényszerített magyartömegekben tevõdnek fel, azok között, akik el-szigetelõdnek és egyre erõteljesebben veszik felkörnyezetük többségének nyelvét, sõt iskoláz-tatási és vallásgyakorlási szokásait is. Többmint negyedszázada Erdély magyarságánaktöbb mint fele nagyvárosainkban él, és jelentõshányadához semmilyen anyanyelvi élmény, in-formáció nem jut el. Sajnos ezek a tömegek márnem tagolódhatnak be saját etnikai közössé-gükbe, nem találkozhatnak egymással, és elve-szítik kollektív magyarságélményeiket is. Kép-zeljük el annak a nagyvárosi, lakótelepi magyarcsaládnak az életét, amely a falusi otthon utánmár a munkahelyén, az utcán, a kisközösség-ben is alig beszélhet magyarul, amelynek ter-mészetes környezetében is hiányzik a magyarcsoportélménye, mindennapi személyközi, ba-ráti és mûrokoni kapcsolatai már szinte biztos,hogy nem anyanyelvi környezethez kötõdnek,és minden más funkciója a családra szûkül le –valameddig. Mert ebben a környezetben szintetermészetes, hogy bekövetkezik a teljes perem-

155

területre szorulás, a második, harmadik nemze-déknél a vegyes házasság.

A nyelvi veszélyhelyzet sajnos már utolsómentsvárunkat, a családot ostromolja. Távlati-lag tehát mindenáron el kell jutnunk a veszé-lyeztetett etnikumú család válságának gyüleke-zeti kezeléséig, a nyelvi izolációk feloldásáig.Az egyik cél tehát: be kell lépni a családba, be-kopogni jelképesen is az otthonokba, hogy azott élõk megérezzék: tartoznak valakihez és va-lahová. A cél a család és kisközösségek megszi-lárdítása, megerõsítése közösség-kiépítéssel,oktatással, egyházi közösségek szervezésével.Ennek pedig peremterületen legfontosabb kere-te és otthona az egyház. Annak kell tehát azanyanyelvi közösség terét és otthonmelegétnyújtania.

Magyar csoportélményt nyújtani

Úgy érzékeltük tehát, hogy munkánk egyiktovábbi nagy célja a peremterületekre szorultmagyarságunk számára magyar közösségi él-mények teremtése. Olyan komplex magyarprogramokat kell szerveznünk, amelyek közös-ségi hatásukban lehetõleg eljutnak minden ma-gyarhoz, amelyek rendjén az adott településenélõ minden magyar számára hit- és magyarság-élményt tudunk nyújtani. Ennek a rétegnekolyan magyar csoportélményt kell nyújtani,ahol önazonosságát táplálhatja, éltetheti, élet-ben tarthatja. Ezekkel a tevékenységekkel kí-vánnánk közelebb hozni egymáshoz az ott élõ-

156

ket. Segíteni õket abban, hogy felfedezzék egy-mást is, hogy az önszervezõdés útjára lépjenek,õk maguk érezzék szükségét annak, hogy terü-letükön késõbb egymást megkeressék, a ma-gyar kisközösségeket kialakítsák, megteremt-sék. Feladatunk tehát az otthonteremtés a csa-ládban és a gyülekezet szeretetközösségében.De nem szabad õket semmilyen területen ma-gukra hagyni. Az anyanyelvi oktatást, mûvelõ-dést, keresztyén lelkigondozást, kisebbségi ér-tékeket nagy presztízsértékû személyekkel, in-tézményekkel, közösségi élménnyel is kell hite-lesíteni. Az õ jelentõségük épp egyetemes jel-képértékeikben van.

Ezen az úton kezdtünk el járni fától fáig,embertõl emberig, ezért ez a mozgalom címe is:„lélektõl lélekig”.

A misszió résztvevõi

A lélektõl lélekig vezetõ mozgalom legfon-tosabb missziós ereje a teológiák (elsõsorban agyulafehérvári Hittudományi Fõiskola, a ko-lozsvári Protestáns Teológia), az egyházi jellegûfõiskolák és szakképzõ intézetek, kántorkép-zõk, nõvérképzõk ifjúsága. Egyházainkban õkképviselnek olyan friss és lendületes erõt,amely képes kimozdítani gyülekezeteinket abemerevítõ beidegzõdésekbõl, õk azok, akikújító erõt jelenthetnek egyházi életünkben.Ezen a területen hatalmas emberi erõtartalé-kokkal rendelkezünk, amelyek mindaddig csaktartalékok lesznek, amíg nem mozgósítjuk õket.

157

A szórványmisszió és kisközösségi rehabili-táció az egyetlen olyan terület lenne, ahol vég-re összefoghatnának összes egyházi intézmé-nyeink fiataljai, vallástól függetlenül, ugyanan-nak a közös célnak érdekében. Együtt kellmunkába indulnunk a lelkekért. Ehhez azon-ban az egyházaknak le kellene vetkõzniük azelszigeteltségeiket, féltékenységeiket, sõt, önzé-seiket. Össze kell szedniük erejüket, teljes had-rendbe kell állniuk munkájukért, egy másfajtamisszióért. Hatalmas erõpróba ez, amelyhhezfoghható kközös vváállalkozáása nnem vvolt mmég aa hha-zai eegyhháázainknak éés iintézményeinknek. Saj-nos azonban az együttmûködés szándékábanma még komoly hiányosságok és mulasztásokvannak.

Az egyháziak mellett meg kell szólítanimindenkit: egyetemeink fiataljait, színészein-ket, színjátszóinkat, tudósainkat, szakembere-inket, az orvosokat, olyan közéleti, közmûvelõ-dési személyiségeket, akik erdélyi és egyetemesmagyarságunknak is szimbólumai, akiknek je-lenléte túllépi a kulturális élmény területét, éserõtartalékokat gyûjtõ, erõsítõ és teremtõ ma-gyarságélményig vezet. Ezek missziója a ki-sebbségi érték és reményteremtés missziója, ajövõbe vetett hit felébresztésének küldetése.

Legfontosabb tennivalók

A „lélektõl lélekig” misszió nagyon fontosprogram, de tudjuk, hogy nem elég. Nagy ésmerész lépésekre van szükség, hogy a közöttük

158

a szórványban való szolgálat valóban mentéslehessen. A szórványmentésnek valóban teljesrehabilitációnak és vitalizációnak kell lennie,hit- és öntudat-erõsítõ programnak, melynek átkell fognia a teljes kisközösségi életet. Mi márrégen kidolgoztunk egy részletes szórvány-mentési tervet, amely az intézményesítés, azanyanyelvi oktatás, mûvelõdés, tudományosfelmérõ, gazdasági feladatok, népfõiskola, gyü-lekezeti lelkigondozás, értelmiségtelepítés, kö-zösségszervezés, testvérközösségi kapcsolatok,tömb és szórvány egymásra találása mindenrészletére kiterjed.

Feladatok a templomon kívül is!

Egyre többet foglalkoztatott az a kérdés is,hogy népegyházi szervezõdéseinkben gyüleke-zeteink hitvalló, templomos közössége, az al-kalmi keresztyén és az egyháztalan nagy töme-gek között hatalmas ûr tátong, amelynek kétpartját valahogyan közelíteni kellene egymás-hoz. Világossá vált elõttünk az is, hogy egyrenagyobb lesz a gyülekezeti és hitélet peremte-rületeire szorultak tömege, akik egyben azanyanyelv és kultúra peremterületein is élnek,és egyre inkább kifele szorulnak. Vegyes nyelviközegben vagy épp a teljes nyelvi hátrányoskörnyezetben szolgáló egyháznak ki kell dol-goznia a templomon, a szakrális kereten túlnö-võ misszióját, a peremmagyarság fele is nyitógyülekezet missziós modelljét. Az egyre fogyat-kozó és lankadó egyháziasságban, a templom-

159

járásban beálló lanyhulásban egyre hatalma-sabb az a réteg, amelynek csak formális, alkal-mi, ünnepi vagy szolgáltatási kapcsolata vangyülekezetével, vagy egyáltalán nincs is szük-sége egyházi közösségre. Sajnos be kell lát-nunk, hogy ez esetben a ggyülekezeti kközösség-bbõl vvaló kkiesés eegyik eelsõ jjele aaz eetnikai kközös-ségbbõl vvaló kkiesésnek iis. Ezek a csoportok má-ra már több tízezreket kitevõ hatalmas tömegetjelentenek. Ezeket a rétegeket, ha szakrális szin-ten már nem is, de keresztyén szolgáltatásiszinten mindenképpen be- és vissza lehet kap-csolni gyülekezetükhöz. Itt jön egyházainknakkiterjedt társadalmi kötelezettsége és feladata.Ezt szolgálják a megszámlálhatatlan gyülekeze-ti otthonok, gyógyszertárak, szabadidõ-köz-pontok, gyermekfoglalkoztató intézmények,klubszerû tevékenységek, az oktató, iskolate-remtõ egyház (Déva, Zsobok, Kõhalom,Gyimesfelsõlok, Szászrégen), a vállalkozásbanvaló segítés (KIDA, LÁM), az árva- és utcagyer-mek-misszió (Csibész, Eutichus, Zsobok), öreg-gondozás (Bágyon, Kolozsmonostor). Itt azegyház nem egy igeszolgálatától idegen felada-tot végez, hanem végzi a Zákeus-történetzáróüzenetét: „megkeresi és megtartja, ami el-veszett”. Ki kell nyitni a segítés, a támogatáskapuját mindenki fele. Az egyház így lesz etni-kai csoportéletet, lelki közösséget teremtõ in-tegráló erõ a helyi társadalomban. Így vezet elaz út a szakrális egyháztól az anyanyelvenszolgáló, a szolgáltató, a közösség- és az ott-honteremtõ egyházig.

160

Az eegyhhááz llelki éés nnyelvi ootthhon – így fogal-maztuk meg a kisebbségi egyház eljövendõszolgáló és közösségteremtõ modelljét. Mind-annyiunkon áll, hogy valóban az legyen.

Zárszó

Témánk utolsó és nagy kérdései egyáltalánnem költõiek. Meddig, mibõl és hogyan to-vább? Meg kell mondanom, félni lehet attól,hogy szeretet, figyelem és támogatás nélkül,mint minden lelkes szórványmunkás, mi is el-fáradunk. Fiatal munkatársaim gyakran teszikfel a kérdést: van értelme, meddig bírhatjuk?Egy egész nemzet évszázados mulasztásait le-het-e néhány év alatt pótolni?

A Diaszpóra Alapítvány Erdélyben ma azegyedüli országos hatósugarú, egyházi alapítá-sú szórványgondozó. A „lélektõl lélekig”misszió az egyedüli központilag, átgondoltan,rendszeresen szervezett, a hátrányos etnikaihelyzetû családba és kisközösségbe leérkezõmagyarság-rehabilitációs program ma Romá-niában. Nagy sszegénység bbizonyítéka eez.

A többszörösen hátrányos helyzetû kisebb-ségi magyarság jövõje a Kárpát-medencében at-tól függ, hogy sikerül-e nyelvi, etnikai és ke-resztyén tartalmakkal erõsítenünk az individu-alizálódott magyarságot, és a nagy nyelvi ma-gányból a tömb- és az egyetemes magyarságösszefogásával, értékeinek utánpótlásával be-kapcsolnunk az egymáshoz tartozás nagy nyel-vi szeretetközösségébe.

161

A peremmagyarság jövõje attól is függ,hogy ehhez össze tudunk-e fogni, és a munkáttudjuk-e kellõen intézményesíteni. Megszüle-tik-e végre egy olyan intézmény, amely kiemel-ten e komplex kérdésekkel foglalkozik. Azanyaországnak lesz-e pénze a szórványma-gyarság kiscsoportjainak, a városnak és a mara-dék-falvak népének intézményes lelkigondo-zására.

Az erdélyi magyar lelkészi kar mindig elis-meréssel értékeli, hogy a romániai és egyete-mes magyarság vezetõségének egésze, azRMDSZ, az anyaország és egyházaink csúcsve-zetése a lelkészek és gyülekezetek fele úgy te-kint mint a szórványgondozás legfõbb munká-sai, támaszai, biztosítékai fele. Ugyanakkor fáj-dalommal kell megállapítanunk, hogy magyar-ságunk vezetése ebben teljes mértékben meg isnyugtatta magát és lelkiismeretét, és történelmiegyházainkat ebben a küzdelemben szinte tel-jes egészében magukra hagyta. Pedig a perem-magyarság sorsa az egész Kárpát-medencébennem lehet egyházi belügy. Ha pedig ez így van,akkor e legszélsõbb szélek fenntartására közö-sen és együttes erõbõl kell áldozatokat hoz-nunk.

Szomorú szívvel kell itt is megállapítanom,hogy a romániai magyarság szervezeteinek ma,a változások után tíz évvel sincs egyetlen olyanfõállású alkalmazottja, aki a szórványgondokatkoordinálná. Ez az ügy, félmillió romániai ma-gyar sajátos helyzete és gondja, nem érdemelte

162

meg a tervszerû intézmény teremtését és annaktámogatását.

Az anyaországnak is pontosan számot kellvetnie azzal, hogy milyen határon túli magyar-ságot akar, és benne milyen jövõt szán a szór-ványmagyarságnak. Pénzeket kell elkülönítenitervekre, kutatásra, tervezésre és segítésre. Tud-juk, hogy a terveket és saját jövõképünket ne-künk kell megalkotnunk és megfogalmaznunk,de a nemzet egészének is színt kell vallania.Olyan magyarságot akar-e, amely kitelepszik ésaz anyaország évtizedek óta veszteségeket mu-tató demográfiai vagy szürkeállomány-hiányátpótolja, vagy élõ határon túli magyar közössé-geket. Ha az utóbbit, akkor életben maradá-sunkhoz tervszerû támogatást kell nyújtania azönfenntartó közösségek, az iskolák, a közmû-velõdés, az egyházak fennmaradásához.

A sszórváány eegy nnemzet ööregkora. Az erdé-lyi maradékszórvány ezer év alatti és utánimegvénhedésünk, kifáradásunk és térveszíté-sünk otthona. Nagy nemzeti érszûkület ez, ahollelassul, majd lassan elhal a vérkeringés, bekö-vetkezik önazonosságunk végtagjainak elérzés-telenedése. Szomorú, amikor népünknek jelen-tõs része így várja a felszámolódás, a beolvadásbeteljesedését. Így épülnek le egy néptöredékemberi méltósághoz illõ értékei és távlatai. Aszórváánylét eemlékezetkiesés, ahol csak múltvan: a távlatok, a tervezés hiánya, a „mit hogycsináljunk?” szomorú beletörõdése. De aki azöregeket nem becsüli, a jövõt sem érdemli. Ha

163

nem értékeli a múltat, nem kap Istentõl jogot éstávlatokat a jövõhöz sem.

A törvényszerû és megállíthatatlan etnikaifolyamatokkal nem kívánunk reménytelenülküzdeni. A természetes asszimilációnak meg-vannak a maga fájdalmas törvényszerûségei.Amivel nem lehet, azzal nem is szabad szembe-szállni, a lehetetlennel értelmetlen küzdeni. Ajogát senkinek sem vehetjük el arra, hogy haúgy kívánja, történelmi folyamatok eredménye-ként, szabad döntésbõl is nyelvet, etnikumot ésnemzetet váltson és a többség környezetét vá-lassza magának. Értelmetlen lenne amúgy is eza küzdelem. De jaj nekünk, hha aa sszórváánybbanélõk eezt nnem sszabbad ddöntésbbõl, hhanem aa mmimulasztáásainkbból tteszik. Mert a világon bárholélõ peremmagyarságnak meg kell adnunk azt ajogot és lehetõséget is, hogy ha úgy kívánja, ön-maga értékeit megõrizze. Elvárjuk azt, hogy neerõszak, ne az anyanemzet hanyagsága, hanemhogyha erre sor kerül, a szabad döntés vezesseaz egyént vagy néptöredéket abban, mely nem-zeteknek és mikor kívánja identitását átadni.Az etnikumváltásból évszázadok alatt mi isnyertünk. Olyan nagyokat kaptunk szomszéda-inktól, mint Hunyadi János és Mátyás király,Heltai Gáspár vagy Zrínyi Miklós, Petõfi Sán-dor. Románok, szerbek, horvátok, szlovákok észsidók milliója lett nyelvünk és kultúránk ré-sze. Itt az ideje, hogy alázatosan elfogadjuk amieink mássá válását is, ha azok által, akik amieink voltak, a békességet és közös értékein-ket szolgáljuk.

164

De ami még menthetõ, azért és azokért min-dent meg kell tennünk. Úgy éérzem: hhazai,anyaorszáági éés eegyetemes mmagyarsáágunk nnemtett mmeg mmindent aannak éérdekébben, hhogy aaszórváánymagyarsáág jjövõje kkérdésébben llelkiis-meretét mmegnyugtathhassa. E mulasztások pe-dig végzetesek, ha nem lépünk tovább. E sorokírója elõdei munkájának méltatlan folytatója-ként több mint egy évtizede száznál több újság-cikkben, riportokban, tanulmányokban, doku-mentum- és riportfilmekben próbálja meg vi-lággá kürtölni a jajszót. Csak annyit, hogy „mami, holnap ti!” Szinte teljesen hiába. Fájdalmas,hogy szinte minden jajkiáltás után marad min-den a régiben. A szórványt azonban nem hagy-hatjuk magára. Semmilyen itt folyó munka nemmaradhat magánkezdeményezés. A legna-gyobb kérdés, hogy kormányszervek és orszá-gos csúcsszervezetek össze tudnak-e fogni ésanyagi áldozatot is hozni.

A szórványkérdésben sincs más út, mint azegyütt. Ha vvan kkiút, aaz ccsak aa kközös. Ítélet aalattél mmindenki, aaki öönmagááért éél.

A szórványról pedig csak az beszélhet, akimindennap tesz is érte valamit.

165

Anyanyelv, egyház, peremvidék

Majdnem egy évtizede a Mezõség egyik fa-lujában kezembe került egy kis iskolás füzet.Ahogyan olvasni próbáltam, döbbenten vettemészre, hogy ami benne van, egy számomra is-meretlen nyelven íródott. Belemélyedve vettemészre, hogy magyarul írták. Egy konfirmációrakészülõ mezõségi kislány édesanyja gyermekeszámára írta át a konfirmációi Kátét román be-tûkkel, hogy az olvashassa és megtanulhassa.

Mi életedben és halálodban egyetlen vigasz-talásod? – hangzik az elsõ kérdés, és így néz kiátírva:

Oz hhoghi mmintetetel mmindlelcetel oocarelecocarholoc nnem eenmagome hhonem oozen hhuegeUromnaca IIesu CChristunoc ttuloidono vvoghioc.

Mezõségi magyar nyelvemlék – Halotti Be-széd a 20. század végérõl.

*

Bevezetõben nagyon fontosnak tartanék né-hány alapszempontot tisztázni.

Bármennyire is nehéz, kísérletet kell ten-nünk arra, hogy ne álljunk meg a helyzetképnélés a többnyire lehangoló tények megállapításá-nál, és ne siránkozzunk.

166

Az egyházat, még ha úgy tûnik is, ne tekint-sük elszigetelt, sõt egyedülálló intézménynek,még a peremek legszélén sem. Szórványvidé-ken is szinte alig van olyan közösség, ahol nemaradt volna még olyan helyi társadalmi kö-zösséghez tartozó, kiemelkedõ személyiség, ér-telmiségi, intézmény-mag, egyén, akire vagyamelyre alapozni és építeni kell.

Három alapszempont határozza meg a té-mával kapcsolatos mondanivalómat. Lelkész-ként szólok, és elsõsorban az egyház szemszö-gébõl kívánok választ keresni a kérdésekre,nyolcadik éve tanítok, tehát pedagógusként isigyekszem láttatni a helyzetet, végül az, hogy agondokat és a tennivalókat elsõsorban a perem-területekre vetítem ki.

Rövid helyzetkép anyanyelvi állapotainkról

Nagyváros és anyanyelv

Anyanyelvi kérdéseink területén, ha nyelvidolgainkról õszintén akarunk beszélni, megren-dítõ dolgokkal és kegyetlen tényekkel kellszembenéznünk illúziók és önáltatások nélkül.A nagy és gyötrõ gond az, hogy a nyelvi tiszta-ság megõrzése és az etnikai megmaradás isegyre kevésbé természetes folyamat.

A nyelvi gondok legnagyobb része Erdély-ben is a nagyvárosi magyarságot érinti elsõsor-ban. Azokat, akik elszigetelõdtek, akik már

167

nem saját etnikus nyelvi közösségeikbe tago-lódnak be, hanem a többségibe, és felvettéktöbbségi környezetük etnizálási gyakorlatait,nyelvhasználati szokásait. Panelmagyarság ez,amelynek körében felszámolódóban van azanyanyelvi kollektivitás, ahol hiányossá lettek amagyar csoportélmények, ahol egyre erõtelje-sebb a többségi környezet értékrendjéhez valóigazodás. A lakótelepeken különös erõvel fo-lyik a többség részérõl érkezõ egyoldalú nyelvihatás is, és ezeket sem a családi kisközösség,sem az iskola, sem az egyház nem tudja kivéde-ni.

Nagyon szomorú tény az, hogy a történel-mileg is vegyes nemzetiségû erdélyi városok,de mellettük már Kolozsvár, Marosvásárhely,Nagyvárad, Szatmár magyarságának etnikaiönértékelése és nyelvi kompetenciaszintje is na-gyon sokat romlott. Az eddig beállított magyarénképünkben és önértékelésünkben akkor csa-lódunk a leginkább, amikor már tudomásulkell vennünk: ezekben a „magyar városokban”is van már magyar peremhelyzet, itt is fel lehetnõni már magyarként – magyar nyelv nélkül, ellehet teljesen románosodni, lehet nyelvet cserél-ni, és románként is felnõtté válni úgy, hogy márnem kötelezõ még a természetes érintkezésbõleredõ minimális kétnyelvûség sem.

Másfelõl közép-erdélyi nagyvárosainkbanszociolingvisztikai kutatások nélkül is egyre in-kább érzékeljük az utcán, az iskolában, a csa-ládban is a mérhetetlen nagy nyelvi romlást.Átitatott mindent a romlott mezõségi szókész-

168

letre, kiejtésre épülõ, szinte rothadt nyelv. ADuna-deltáról szóló szakirodalomból tudjuk,hogy a folyam szennyezett vize a Fekete-tenge-ren kb. 40 km-es mélységben is kimutatható.Ugyancsak szakemberek írták le, hogy a désipapír- és cellulózgyár szennyezõ szerves anya-gai vegyi elemzéssel még a Dunában is megta-lálhatók. Valahogy így vagyunk a mezõséginyelvvel is. E nyelv olykor romlott elszínezõdé-sei Erdély legnépesebb magyar lakosságú váro-saiban is nyomon követhetõek. Megvannakmég a tájegységek színei, olykor már csak elszí-nezõdései, de a hajdani egészséges nyelviegyensúlyt, dialektust felváltotta, nagyvárosa-ink õshonos polgárságának hajdani szép és vi-szonylag egységes irodalmi magyar nyelvét el-tulajdonította a mezõségi romlott dialektusegyeduralma.

A peremlét izoláció

Az etnikus peremlét, a szórványlét pedignem más, mint nyelvi izoláció, nyelvi-etnikaiotthontalanság is. A kiscsoporthoz tartozóegyén épp azt az igényét veszítette el, hogynyelvét minden lehetséges helyzetben és körül-mények között használja. Ez pedig a nyelv ha-lála. A kisebbségi nyelv egyre kevésbé közhasz-nú és funkcionális, a közösség egyre többszörsérül nyelvi önérzetében, és él át nyelvi fruszt-rációs élményeket. A kisebbségi peremlétben azetnikai hovatartozás értéke elveszíti természe-tességét, az egyén elveszíti az anyanyelv hasz-

169

nálati értékébe és használata értelmébe vetetthitét. A mai fiatal nemzedék nem érzi, nem isérti és nem is fogadja el ezt az önmagáért valómagyarságot, az önértékû nyelvet, az etnizálásönértelmû jelképrendszerét, funkcionalitását. Amagyarságért nekik már valamit nyújtani kell,amely újra és újra értéket jelent. Ilyen körülmé-nyek között pedig eredménytelen és majdnemreménytelen minden nyelvvédelem. Bekövet-kezett az érdeklõdés lanyhulása, az etnicitásteljes elértéktelenedése, s következik a bizony-talanság, a bizalomhiány. Az erõltetettségbenés mesterségességben az etnikai önazonosságmegõrzése a közösség számára már nem önér-ték, hanem túlterhelõ öncél.

A szép irodalmi magyar nyelv értéke, értel-me és közéleti publicitása az utóbbi idõbenegyáltalán nem nõtt meg, sõt tovább csökkent.A térvesztésben és a megbélyegzés mesterségesneurózisteremtésében minden ott dõl el, ahol amindennapi beszédhelyzetben olyan nyelvi kö-rülmények közé kerülünk, hogy élhetnénk azanyanyelvnek legalább a kommunikációt nyitó,az anyanyelvi beszédhelyzetet kipróbáló sze-repkörével, mégsem tesszük meg ezt. Ahol vál-lalhatnánk, de reflexszerûen mondunk le azanyanyelvnek minden lehetséges helyzetbenvaló használatáról. Mindennek titka a pozitívvagy negatív beállítódás reflexe, a nyelvhaszná-lati igény vagy igénytelenség. Egyébként hiábavan Duna-tévé, ha a családfõ, a gyermekek ke-ze a TVR és a PRO-tévé csatornája fele nyit, hi-ába Kossuth-rádió, ha a kéz és a fül Bukarestre

170

kapcsol. Minden ott dõl el legalól, a legmély-ben, ahol nem mûködnek, nem alakulnak ki,vagy visszafejlõdnek a nyelvi reflexek. Mindenott benn dõl el a beállítódásunk mélyén, aholvalami fontos – még fontos –, vagy aztán máregyáltalán nem az.

Az anyanyelvi kisközösség válsága

Pedig egy kisközösségben nyelvi életünk ésetnizálásuk olyan bonyolult, szinte zárt és egy-séges rendszert alkot, ahol öntörvényûen füg-genek össze a dolgok egymással, ahol a kimoz-dító erõnek is onnan bentrõl kellene jönnie: ön-magából és ugyancsak öntörvényûen. A lel-kész, a tanító hiába szólítja meg és javítja ki hí-veit, hiába mutat példát és ad közösségéneknyelvi mintát, ha erõsebb a hibás képlet, az ott-honi, a belsõ modell, a mindenen uralkodó. Agondok ott folytatódnak, amikor a helyzet elfo-gadásában már végzetesen és talán véglegesenbeáll egy mentalitás- és értékrend-váltás és vál-ság is. Mikor már a keveréknyelv, a nyelvzavar,a vegyes önértékelés, a vegyes házasság termé-szetes, sõt az egyedül természetes és a kanoni-kus rend. Amikor már eszébe sem jut etnizálni,önállóan, másként megnyilvánulni. Mindenúgy van jól, ahogy rossz.

A bajok okait abban látom, hogy az a közös-ség van megszûnõben, leépülõben és felbomló-ban, amely a nyelvet beszéli, sõt, az anyanyelv-nek otthona. Az önfelszámoló individualizáció-ban lebomlottunk a családra, sõt a peremterüle-

171

teken már az etnikus egyénekre, felszámolód-tak az etnikai és nyelvi közösségek, a nyelvetbeszélõ csoportok, és ezzel a kisközösségekszóbeliségének intimitásai is: az a tér, amelybenél, amelyben csiszolódik, tisztul a nyelv.

Ilyen körülmények között szinte aszketikusaz a nyelvmûvelés, amelyben mesterségesen,szinte mûvi beavatkozással végezzük a nyelvinagytakarítást, próbáljuk újra tartalommalmegtölteni az elveszített fogalmainkat. Életünkkiterjedt területein annyira kodifikálódott mára kevert fogalomkészlet, hogy mesterségesnek,erõltetettnek, modorosnak, sõt nagyképûnek ésfelvágósnak tûnik, ha valaki mûszaki egyete-met használ a politechnika, rehabilitációs osz-tályt a rekuperáré helyett. És nyomában jön ésfojtogat a stát, a szituáció, a taxa inversa, a salarde merit, a bursa, a somerség és az aviz. A sormindenki által végtelenre bõvíthetõ. Hány lel-kész, tanító és tanár vívja a szinte reménytelenharcot a nyelvi honfoglalásért, visszafoglalá-sért. Az a baj, hogy egy fertõzött etnikai érték-rendszerben és nyelvi környezetben próbálunknyelvi tisztaságot teremteni. A nyelvmûvelésegy idegen nyelv közegében és hátterében tör-ténik, és a helyes magyar kifejezés is az önma-gáért valóság jegyeit hordozza magán, gyakor-lati érték nélkül. A nyelvmûvelésnek pedigcsak egyetlen titka lehet, ha a jelképes értékéntúl valóságos és élõ közösségi használatba ke-rül újra a magyar nyelv. Nincs olyan illuzóri-kus vagy álközösség, amelyben anyanyelvünkhosszabb ideig mûnyelvként élhetne, mûvelõd-

172

hetne. A nyelvvédelemhez nyelvéltetõ, értéke-sítõ és használó környezet, kis- és nagyközös-ség kell.

Néhány jellegzetes hibás nyelvi gyakorlat

A nyelvromlási küszöbtényezõk között szól-nom kell néhány érdekes, keveset emlegetett je-lenségrõl.

A nyelvromlás egyik elsõ jele, amely elsõ-sorban a magát mûvelt magyar értelmiségnektartó réteget fenyegeti: a játékos, vagánykodó,különlegeskedõ nyelvkeverés. Nem tudom,hogy ennek van-e szakirodalma, de itt mutat-kozik meg az elsõ jelzésértékû figyelmeztetés,amikor a beszélõ többnyire társasági, viccelõdõnyelvhelyzetben eredetieskedik, és – egyébkéntteljesen indokolatlanul – mondataiba idegen ki-fejezéseket, mondatrészeket keverve többséginyelven humorizál. Gata, szoktuk mondani,amikor valami kész van. Na binye (= na, jólvan), háj (=gyere!), dutye (=eredj!). Nu májszpunye (=Na, ne mondd), Lasã-mã în pace( = Hagyj békén!) stb. A dolog azért veszélyes,mert a beszélõ azt hiszi, hogy ez teljesen ve-szélytelen. Õ most csak játszik, vagánykodik,észrevétlenül különlegeskedik, fölényeskedik,és nem is sejti, hogy már rossz nyelvet beszél,mert ez egy súlyos nyelvromlási küszöbhely-zet. Egy rossz nyelvhasználat lehetségessége.

Egy másik nyelvkeverõ jel az idézõ kétnyel-vûség és nyelvkeverés. Ez azt jelenti, amikor az

173

interetnikus környezetben élõ a másik általmondottakat folyamatosan és összefüggõen amásik nyelven idézi, és már nem is tartja fon-tosnak, hogy akár részleteiben idõnként áttér-jen a hallgatóság nyelvére.

Az idézéses nyelvkeverésben még értelmi-ségi körökben is fontos szerepe van a románszólások, közmondások idézésének. Ma máregyre gyakoribb még értelmiségi körökben isígy élcelõdni és vagánykodni: ahogy a románmondja: „te descurci”, vagy „prost sã fii, norocsã ai” stb.

Felszámolódott a természetes kétnyelvûség is

Felszámolódóban van és majdhogynem felis számolódott – román–magyar vonatkozás-ban – a természetes erdélyi népi, gazdasági-ke-reskedelmi kétnyelvûség. Erdély nagyvárosai-ban valamikor még általános volt a kereskedel-mi nyelvhasználatban a poftiþi–tessék megszó-lítás. A magyar nyelv térvesztésében e kedvesés udvarias gyakorlat felszívódása annak a jele,hogy leépült a nyelvi önbizalom is. Érdekes ku-tatási terület lenne a gazdasági kétnyelvûségromán–magyar vonatkozásait is feltárni és ele-mezni. A másik nyelv gazdasági értékkel bír.Törökországba utazó magyarok vagy románokmeglepõdve veszik észre, hogy némely helyenmagyarul is ki van írva, hogy szálloda, Ma-gyarországon Püspökladányig, hogy alimen-tara. Ennek gazdasági értéke van, hiszen becsa-logató hatású. Ott viszont, ahol a kétnyelvûség

174

lejáratása folyik, még reális szintjéig sem lehetfelértékelni a kétnyelvûséget.

Ehelyett nálunk hatalmi, politikai és túlide-ologizált nyelvi arroganciák törik szét és zúz-zák össze, teszik képtelenné és mesterségesenértéktelenné a másik nyelvet és annak haszná-lati körét. Nem felejthetjük el azt sem, hogy amarosvásárhelyi etnikai konfliktusok kirobba-násának egyik ürügye épp egy gyógyszertárkétnyelvû felirata volt. Milyen pici ügy lenne ezegyébként egy egészségesen mûködõ, politi-kum nélküli nyelvi szabályozásban, és lám, milett belõle átpolitizálva. A nagy baj azonban az,hogy a szabályozások túlpolitizálására mind-ezek bennünk képzõdnek meg és csapódnak le:a kisebbségi hétköznapokban. Amire egyéb-ként természetes szabályozás folytán beállítód-nánk, vagy aminek a szabályozásai kialakultakés alakulnak, az mesterségesen neurotizálódika közhasználatban. Tudjuk a folytatást is, hisz apogrom után többszörösére nõtt a kivándorlásés mélységes nyelvi félelem telepedett a város-ra.

Sajnálatos tényként kell tehát elkönyvel-nünk, hogy visszaszorult és teret veszített a ter-mészetes kétnyelvûség, a nyelvi szabályozásoktúlpolitizálódtak, elveszítette értékét és önbe-csülését is a többes kötõdésû románság.

A kisebbséghez való viszonyulás legsúlyo-sabb képlete viszont sajnálatosan az, amikoregy hatalom mesterséges hangulatkeltéssel kí-vánja fenntartani a stigmatizált nemzetiség, amegbélyegzett kisebbség képét, egy nyelvi cso-

175

port negatív etnikai önértékelését, negatív ön-becsülését. Ennél már csak az súlyosabb, ami-kor az etnikai csoport ezt maga is elhiszi, elfo-gadja, és a maga számára kötelezõ és követen-dõ zsinórmértékként alkalmazza.

Hogy ne csak örökkön a negatív jelensége-ket emlegessük, hadd emlékeztessem hallgatói-mat olyan példákra is, amelyek a nyelvi önbiza-lom és bátorság, a demonstratív etnizálás ked-ves kifejezõi. A nyugati emigráció székelykapu-állítási láza sem egyéb, mint etnikai demonstrá-ció, akárcsak Kolozsváron vagy bárhol Erdélynagyvárosaiban a ma felállított kapuk magyarfeliratai. Mert amiképpen a 20–30-as években amagyar többségû Kolozsváron természetesnyelvi-etnikai tér közvetítette a hóstátiak ma-gyar feliratát, ez ma már nem mondható általá-nosnak.

Az Arad megyei Lippa mellett van egy Pá-los nevû nagy román falu. Ennek közepén vanegy hatalmas hordóból kiképzett kocsma. Azoda letelepedett privatizált székely bátor önbi-zalommal írta ki cégtáblájára magyarul nem-csak a falu nevét, de azt is, hogy „HORDÓ vven-déglõ PPálos”. Hogy miért tette ezt? Kedves,szemléletes és természetes a tulajdonos meg-indoklása is: „Én székely vagyok, nekem ez ígytermészetes, akit pedig zavar a felirat, az ne jöj-jön ide inni.” A példában az a rendhagyó, hogya kétnyelvû feliratot egyébképpen teljesenfunkció nélkülinek ítélhetnénk. A kereskedel-mi-gazdasági kétnyelvûség példája lehetne, ha

176

egy olyan vidéken van, ahol a kétnyelvûségnekvolna, esetleg lehetne valamilyen funkciója, hagyakoriak lehetnének a magyar vendégek. A je-lenségnek azonban jobbára belsõ, manifesztív,demonstratív és projektív jelentõsége van, hisza vendéglõs így kívánta ország-világ elõtt de-monstrálni magyarságát, és nem vitás, hogy el-sõsorban önmaga számára írta ki magyarul iscége nevét. Arról már természetesen nem ren-delkezünk adatokkal, hogy a környék igen kisszámú, esetleg átutazó magyarja számára be-tölt-e etnikai jelzõ és vendéggyûjtõ funkciót.

Anyanyelvünk presztízs–ingadozásai

Tájainkon is kialakult és él a domináns, azuralkodó, szinte sztárhelyzetû nyelv, de a kér-dés mindig az, hogy ez természetes forgalmi ér-tékkel vagy mesterséges, esetleg politikai felér-tékelõdéssel jut-e sztárhelyzetébe. Természete-sen nem lenne mindig kötelezõ, hogy a többsé-gi, esetleg a hatalmi nyelv legyen a sztár, ámbárez meglehetõsen általános. Minden jel arra mu-tat az egész Kárpát-medencében, hogy egy tele-pülésen meg lehet törni a többségi nyelv elit-ér-tékét, és a nagy forgalmú nyelvbõl megalázott,alávetett nyelv lehet, mert hatalmilag uralkodikés terjeszkedik el felette egy uralkodó politikaikultúra nyelve. A Kárpát-medence utódálla-maihoz leszaggatott területeken vannak bõvenvidékek, ahol demográfiai és nyelvi többségetalkotunk, de politikai okok miatt a nyelvi önbi-

177

zalom tekintetében mégis kisebbségként kell él-nünk.

Kisebbségi anyanyelvünk és kultúránk né-hányszor és jelképesen ugyan, de volt már rö-vid ideig sztárhelyzetben, igaz, hogy szintecsak egy szempillantásnyi ideig. Hatalmasnyelvi értékingadozások csónakkilengéseinektanúi voltunk a közelmúlt néhány éve alatt mimagunk is. Az 1989 elõtti kötelezõ, de hatalmi-lag felügyelt stigmát felváltotta az eufória. Az-zal, hogy a diktatúraellenes népfelkelés szikrá-ja egy magyar pap volt, a fordulat alatt a Tõkés-jelkép a magyar nyelv számára is sztárhelyzetetteremtett, még egy rövid ideig 1990 elején is.Ott voltunk a tüntetõk között, magyar pannótcipelhettünk, szónokaink több nagyvárosban ismagyarul szólhattak. Három nyelven kívántnekünk is áldott karácsonyt a Román Televízió,egyenesben közvetítették a budapesti gálamû-sort Tõkés László tiszteletére. Sztárhelyzetbenvolt a megbékélés-modell is. Mertünk magya-rul hangosan beszélni, énekelni az utcán, ma-gyarul kérni valamit az üzletekben: felértékeltnyelvi helyzetben voltunk. Voltam 1990 elsõhónapjában magam is olyan lakodalomban aMezõségen, ahol a vegyes etnikumú társaság-ban egy cigány zenész kezdeményezésére és át-költésével Horthy-nótákat énekeltünk, romá-nok és magyarok, de a kormányzó nevét Tõkés-sel helyettesítette az énekes, Kolozsvárt pedigTemesvárral. Szórványban, Észak-Erdélyben1990 elején magyarnak, románnak Tõkés volt akormányzó. A Beszterce megyei Nagysajón a

178

román pap kereste meg a református kollégáját,hogy: meg kellene hívni Tõkést ide prédikálni,hisz itt van eltemetve dédnagyapja. Micsoda ér-tékmagasságban volt akkor a szórványmagyar-ság is.

Nyelvi reményeink is illúzióknak bizonyul-tak. A közéleti nyelv értéke és a nyelvhasználattere sajnos ezután sem bõvült tovább, sem atömbben, sem a peremvidéken, a kisebbségi ér-tékek és azokkal együtt a nyelv presztízse isalig néhány hónapig tarthatott. Eddig voltunkaz interetnikus hétköznapokban mi is valakik.Néhány hónap múlva aztán Tõkés Lászlóból ésvele együtt a magyarságból és minden másság-ból sikerült a románság legnagyobb ellenségé-nek képét kialakítani. És hogy mi lett mindeb-bõl néhány hónap alatt, azt egy másik példávalis tudnám érzékeltetni. A Szilágyságban utaz-tam egy ott szolgáló lelkésszel, és a rendõrmegállította a gépkocsimat. Valami kisebb mû-szaki hibája volt az autónak, és a lelkészeknekkijáró különleges tiszteletet kihasználva kollé-gám azonnal bedobta: „Az úr tanár és tanácsosa református püspökségen.” De azonnal szük-ségesnek tartotta pontosítani: dar nu la Tõkés,ci la Cluj (= nem Tõkésnél, hanem Kolozsvá-ron). A „nulatõkés”-re a rendõr arca nyombanmegváltozott, és azonnal elengedett.

Nyelvi-etnikai felértékelõdésünk másik re-ménykeltõ idõszaka 1996-ban az RMDSZ koalí-cióba lépésének pillanata volt. Ahogy az Oltmenti Románújfaluban Valeczki Mariska nénimegható szemléletességgel és csillogó szemek-

179

kel megfogalmazta egy magyar töredék életér-zését 1996 karácsonyán: milyen jó, hogy mostmár mi is fel vagyunk kapva egy kicsit, tiszte-letes úr! Nagyon komoly nyelvi vetülete is voltennek a sokatmondó megnyilatkozásnak. Ben-ne volt minden, ami neki ott – a peremek pere-mén – olyan fontos lett hirtelen: egy nemzetiRomániában egy megalázott kisebbség a politi-kai vezetõ hatalom része. A kormányba lépésegy egész kisebbség dicsõsége is, és az ezzel já-ró önbizalom-teremtés nekik is szól. Õk is let-tek valakik hirtelen, és ezzel talán lesz reményarra is, hogy visszanyerje megtépázott önbizal-mát a töredékmagyarság, hogy megszülessen aközhasznú, közértékû, önszabályozott magyarnyelvhasználat.

Dél- és Észak-Erdély peremmagyarsága ta-lán soha olyan nagy reménnyel, önáltatássalnem nézett a felértékelõdõ etnicitás és a kisebb-ségi nyelv megújuló lehetõségei felé, mint ak-kor kétszer: elõször 89-ben, másodszor és talánutoljára 96-ban. Ki tudja, lesz-e még alkalom er-re, és lesz-e hit a hihetetlenbe, hányadszor kez-dik még újra táplálni a nélkülözhetetlen, de re-ménytelen reményt.

A média és a határ menti kétnyelvûség

Az elmúlt évtizedekben a magyar szóbeli-ség és a magyar nyelv közéleti-közhasználatisúlya jelentõs felértékelõdésének egyik érdekesmegnyilvánulása volt és részben még ma is aza határ menti románok magyar nyelvû infor-

180

málódása. 1989 elõtt, a háromórás tévéadásokidején egy üzemben, irodában a munkaidõ az-zal kezdõdött, hogy a váradi, szatmári romá-nok végigkérdezték: mi is volt az esti filmben?Akkor az információátadás, a másfajta tájéko-zódás egyedüli csatornája volt a magyar nyelv.A mi nyelvünk és kultúránk volt a más, mi vol-tunk Európa. A Székelyföldön a Firtosra, a ko-lozsváriak a Bükk oldalába, a Dés és Bethlenkörnyékiek Magyardécsébe – románok és ma-gyarok együtt – vonultak ki ezért a valami má-sért: magyar tévét nézni. Ott szerettük egymást,a magyarok fordítottak a románoknak. Ez isegyfajta sztárhelyzet volt, a magyar tévécsator-na hallatlan és reménykeltõ funkcionalitása.Idáig talán senki sem foglalkozott a magyar té-vé románokra gyakorolt hatásával, inkább illú-ziókat, mint tényeket, mítoszokat és öngerjesz-tõ túlértékeléseket õriztünk meg ezen a terüle-teken.

A románság magyar kultúrafogyasztása az-óta szinte teljesen visszaesett. Átvette helyét anagyszámú kereskedelmi adó, másik kultúranélkül. Évekig a Duna-tévé mítoszokat keltettés téves adatok terjengtek másfél millió románnézõjérõl is. A legújabb kutatások kimutatták,hogy jókora csúsztatás volt benne, mert nemromán nézõket, hanem kábeles nézhetõséget je-lentett. De ma sem rendelkezünk adatokkal amagyar televíziók és a bukaresti magyar adásromán nézõire vonatkozóan, sõt a magyarul tu-dó románokról is csupán néhány – az utóbbiévekben készült – felmérés szolgáltat adatokat.

181

A helyzet sajnos lehangoló. A magyar kultúra atöbbségnek nem kell és számára nem is érde-kes.

A román–magyar határon túl van, aki be-szél, kínlódik magyarul, van, aki meg sem szó-lal. De csak a határig tart a kétnyelvûség, a to-lerancia, az ország határáig. Hazaérve aztánmindennek vége. Gyõz a politikai szempont.

Tájainkon a túlpolitizálásból eredõen ki-sebbségi munkahelyeken elviselhetetlen zava-ros és képtelen nyelvi és közösségi helyzetekalakultak ki. Ma egy nem állami munkahelyenés fõként nem gyárban dolgozó értelmiségi elsem tudja képzelni, micsoda politikával meg-fertõzött nyelvi környezetben élnek és dolgoz-nak a magyar gyári munkások, akiknek nemelég a szüntelen leépítés veszélye, nyelvük örö-kös szégyenítése, de ott morzsolja, õrli õket anapi politikai diszkurzusok két malomköve is,amikor a nap szinte mindenütt azzal kezdõdik,hogy a magyarok, hogy „popa Tokes”, „Udé-méré”, „bella marko”, „pétöfi-siller” stb.

A nagypolitikai szféra, az etnikai arányok, ahatalmi helyzet, a pillanatnyi interetnikus alap-hangulat és sok minden meghatározza a nyelvstátushelyzetét, a nyelvhasználat módját, ésalapvetõen befolyásolja a kisebbségi nyelvpresztízsértékét is.

182

Háttérbe szorult a többségiek kétnyelvûsége –a bietnikus románság

Igen sajnálatos tény, hogy a kettõs kultúrá-jú, többes kötõdésû románságot, a régebbenmég természetes transzszilvanizmust, a román-ság kétnyelvû rétegét nemcsak a többség túl-ideologizált nacionalizmusa nyomta és nyomjael, de mi magunk is mostohán bánunk velük. Amagyar többségû erdélyi települések legna-gyobb részében a természetes együttélési sza-bályozás része volt az, hogy az ott kisebbség-ben élõ románok egy része is megtanult magya-rul. Tapasztalatilag is jól értékelhetõ ez a két-nyelvûségi nemzedékhatár, amely például Sep-siszentgyörgyön, Csíkszeredában ma is tart,Marosvásárhelyen már csak az 40–50-es, Ko-lozsváron a 60-as nemzedékben határolható be,míg Temesváron az oly sokat emlegetett erdélyitolarancia jellemzõjeként hangoztatott három-nyelvûség már kimenõ nemzedéki jellemzõ.

Fájdalmas dolog, hogy egyre inkább vissza-szorulóban van kisközösségeinknek ez a termé-szetes kétnyelvûsége, és a felerõsödõ ideologi-zált etnicitásban egyre kevesebb értéke és be-csülete van a magyarul is beszélõ románnak.Életüknek, személyiségüknek e sajátos árnyala-ta és egyedi színe, mássága érték nélkül, ki-használatlanul sínylõdik, elfojtva. Háttérbe szo-rultak õk is saját népük nacionalista õrületében,de közöttünk is peremvidéken élnek. Pedig avegyes területen született vagy ott élõ románoktermészetes kétnyelvûségben élve a nyelvvel az

183

együttélés egészséges szabályait is elsajátítot-ták. Lehetnének õk a híd, a kapocs népeink kö-zött.

Vannak nagyobb számban magyar etnikum-hoz is tartozó vagy hozzánk közel álló romá-nok, akiket sajátos sorsok, helyzetek és életpá-lyák sodortak közel hozzánk. Ha nem is általá-nosítható, de jelentékeny számúak õk, akikakár magyar gyökerekkel, akár vegyes csa-ládjaik kötõdéseivel állnak hozzánk közel. Éle-tem elsõ temetése alkalmával a Szeben megyeiSzentágotán meglepve vettem tudomásul, hogyaz elhunyt színtiszta román, aki családja utántért „magyar vallásra”, és bár ezzel egészébenmagyar nem is lett, de értékrendként deklarál-ta maga számára a „magyar vallású” identitást.Szinte minden vegyes vidéken szolgáló lelkész-nek van egynéhány magyarbarát vagy elma-gyarosodott Vaszilika és Kosztika bácsija,Ánkuca nénije, aki nemcsak a nyelvünket be-széli, de templomainkba is eljár, és itt érzi jólmagát közöttünk. Egy természetes együttéléstermészetes nyelvi-etnikai szabályozásai rend-jén kapták õk ezt a kiegészítõ kultúrát, szemé-lyiségük és környezetük részeként.

Több észak- és dél-erdélyi település vagy ép-pen a nagyon nagy számú erdélyi vegyes há-zasság magyarul majdnem tökéletesen beszélõ,részben magyar másodlagos kultúrértékekkelis felvértezett román ortodox lelkészeket isadott, de a példa bõvíthetõ akár Bihar és Szi-lágyság tájegységeirõl is. És hogy ez a termé-szetes együttélés, a vallási és nyelvi kölcsönha-

184

tások milyen mély emberi nyomokat tudnakhagyni bármilyen etnikumhoz tartozó szemé-lyiségben, azt a sok példa mellett egy szamos-újvárival kell érzékeltetnem. A szamosújváriidõs, börtönt járt és hitéért sokat szenvedett ro-mán görög katolikus lelkész – aki különben tö-kéletesen beszélt magyarul – halála elõtt nemsokkal hívatta a szamosújvári református lel-készt és jelezte, hogy jóval áron alul a magyarreformátus egyházra szeretné hagyni családiházát. A mély és meghitt beszélgetés rendjénkiderült, hogy ezt a magyar református nevelõ-szülei emlékére teszi, akik nem követelték megtõle az identitásváltást, sõt biztosították számá-ra, hogy megmaradjon románnak.

Az egyház anyanyelvi helyzete

Az egyház és ezzel az egész szakrális szféraegy nemzettesttõl leszakadt, etnikai csoportbólkiszorult töredék utolsó identitásõrzõ és ön-azonosságjelzõ intézménye. Egy etnikai csoportkörnyezetében elsõként számarányát, a közös-ségen belüli demográfiai súlyát veszíti el, ezzelegyütt a nyelv közhasznossági terét is. És per-sze a politikait is, mert kiszorul a hatalomból,az adminisztrációból és a hivatali közéletbõl,majd teret veszít a gazdaságban, a kultúrában,oktatásban, minden szinten leépül. Leépítik in-tézményhálózatát, végül a kiszorulás a vegyesházassággal eléri a családot, az intim szféranyelvhasználatát és a szakrális szférát. A folya-mat minden lépését tudati és nyelvi leépülések,

185

nyelvi deformációk kísérik. Az egyház az utol-só önazonosító intézmény, amely az etnikaicsoportot vallási hovatartozásában elkíséri anyelvcsere után is. Az egyház a romániai ma-gyar társadalomnak és nyelvnek olyan hajszál-érhálózata, amely rendszeresen eljut mindenmagyarok által lakott településre. Gondoljukcsak el, milyen hatalmas erõ az, ha Romániaminden 20 léleknél nagyobb számban magya-rok által lakott településére legalább kéthetenteegyszer eljut egy olyan személy, aki mindenegyes magyarnak kiviszi az Ige tiszta magyarszaván keresztül a legtisztább anyanyelvi infor-mációt. Aligha van ma Erdélyben ennél fonto-sabb nyelvi misszió.

Ezért van az, hogy önáltató és megnyugtatómódon nagyon sokszor az egyházra szeretünképíteni és rá is hagyatkozni. Építse ki õ a háló-zatát, foglalja vissza a más intézményi rend-szerbe beintegrálódottakat. Õ már úgyis ott vana tûz mellett, neki fáj a leginkább a baj. Igen, azegyház teremthet nyelvi kisközösséget, de össz-társadalmi összefogás és a többi intézmény nél-kül ez a nyelvi, közösségi életnek csak illúziójalehet, nem pedig önálló és teljes értékû nyelvilét.

Csökkent az egyháznyelvi szabályozó tekintélye

Egyháznak és kisebbségi társadalomnakegyaránt tudomásul kell vennie, hogy az egy-ház még kisebbségi környezetben is jórészt el-

186

veszítette azt a hatalmi helyzetét, hogy a kiskö-zösségben erõteljes nyelvi kodifikáló erõként je-lentkezhessen. A múlt századtól még e századközepéig is több történelmi példa bizonyítja,hogy a tekintélyelvû társadalmakban egy-egylelkész, tanító erélyes fellépésére miként álltvissza egy-egy közösség régi nyelve és nyelviegyensúlya. A lelkész és a tanító számonkérõ,megszólító és nyelvi fegyelmezõ erõ is volt aközösségben. A templomkapuig románul be-szélõ hívek a lelkész jelenlétében átváltottak azanyanyelvre, mert a lelkész nyelvi jelkép is,szinte nyelvi szentség volt. Több erdélyi telepü-lésen a kétnyelvû románság között is gyakori,hogy a magyar lelkésszel csak magyarul illikbeszélni. Õ a közösségen belül egy hivatalosmagyar nyelv- és etnikumkodifikáló tényezõ. Õa sztenderd, a minta, a kisebbségi magatartás-forma megjelenítõje. Elsõsorban falusi települé-seinken gyakran halljuk még ma is: „meg-mondta a pap is”, „a pap mondta”, „a papnakez a véleménye” – és elég gyakran illik is azetnikus szokásokban, a nyelvi magatartásfor-mákban ezekhez igazodni. A közösségen belülpedig a pap annyi feladatot lát el, amennyit ki-harcol, kialakít magának, amennyit a közösségeelbír.

Az egyház anyanyelvhasználata

Az erdélyi történelmi egyházak lélekszámais mutatja, hogy milyen nyelvi kérdésekkel kellszembesülnünk a szolgálatban. Erdélyben és a

187

Partiumban az 1992-es népszámlálás szerint842 000-en vallották magukat római katolikus-nak, Moldvában 250 000-en, görög katolikus-nak pedig összesen 210 000-en. Az egész országterületén a római katolikusok közül közel 700000-en vallották magukat magyar anyanyelvû-nek. A tetemes és egyre növekvõ számú románnyelvû katolikusság egyrészt a csángóság és aperemterületek beolvadási fokát jelzi, másrészta görög-katolikusok lassan ugyan, de növekvõlélekszámát. Az adatok azt mutatják, hogy azerdélyi katolikus egyháznak naponta számol-nia kell a többségi és kisebbségi nyelv érintke-zési gondjaival, és ezen belül a különbözõnyelvhasználati területek demarkációs vonalai-nak megvonásával is.

Viszonylag könnyebb a helyzet a reformátusegyházban, Belsõ-Erdélyt és a dél-erdélyi terü-leteket leszámítva. A népszámlálási adatokigaz, igen nagy számban vallanak román anya-nyelvû reformátusokról és vegyes házasokról,és az egyház ezeket az adatokat fel sem dolgoz-tatta, nem is elemeztette, és ezt a kérdést sajnosmeg sem próbálta kezelni, vagy erre valami-lyen megoldást találni.

Magyar egyház és a „második nyelv” Hogyan viszonyuljunk a többségi nyelvhez?

A tények azonban perzselõ forrósággal józa-nítanak ki és figyelmeztetnek. Az egyre fokozó-dó beolvadási ütemet erõsödõ nyelvcsere is kö-veti. Az újabb és újabb helyzetek változásokat

188

sürgetnek a nyelvhasználat szemléletében is.Az egyházak nagy dilemmája: hogyan viszo-nyuljanak anyanyelvet cserélt híveikhez? Atöbbi magyar – különösen a nyugati – nyelvte-rületekhez viszonyítva Erdély nagy részében atörténelmi egyházak liturgikus nyelvében teljesértékkel dominál a magyar nyelv használata.Ez még akkor is így van, amikor a gyülekezetnagyobb része már nem magyar.

A „másik nyelv” általános és szinte elfoga-dott használati területei: a temetés, vegyes há-zasság esetén az idegen fél esketése és más al-kalmi szolgálatok, s legkevésbé gyakori az is-tentiszteleteken. Itt a katolikus egyház vezet, demessze nem az elvárások és igények szintjén,Erdélyben a miséken körülbelül 40 helységbenvan jelen a magyar mellett a román nyelv is. Akétnyelvû temetésekrõl pedig nincsenek ada-tok. Azok, akiknek ez a másik nyelv szól, dön-tõ többségben vegyes házasok, Moldvából Er-délybe telepedett csángó magyarok vagy görögkatolikus románok.

A több- vagy másnyelvûség és nyelvhaszná-lat gyakorlata és megítélése vidékenként más.Valahányszor ez a kérdés elõkerül – és mosta-nában egyre gyakrabban –, mindig azt tartomfontosnak hangsúlyozni, hogy nem elsõsorbanaz elv dönt itt, hanem az adott közösség belsõnyelvi szabályozása és a kisebbség hatalmihelyzete. Nemrég Kolozsváron voltam temeté-sen, ahol a református lelkész a magyar nyelvûigehirdetés után a család kérésére az egész pré-dikációt elmondta románul is. Megjegyzem,

189

hogy a családban nem volt román. Senki nemfigyelt oda, még a románok sem, hiszen 2–3személynél nem voltak többen. Rosszul értel-mezett elõzékenység és jelentõs eltájolódás voltez nyelvi téren. Marosvásárhelyen románulszólni a temetésen megbocsáthatatlan bûn éskomoly önleértékelõdés, a Mezõségen és Dél-Erdély kis falvainak töredékmagyarsága közöttviszont lehet misszió is. A kérdésnek ez a vetü-lete hatványozottan vonatkozik a Székelyföldtöbb városára és településére. Ugyanakkorazonban, mint Nagyölyvesen például, ahol amagyarok középbirtokosok voltak, a románokpedig jobbágyok, helybéli románok még masem tegezhetik a magyarokat, hanem úgy szó-lítják õket, hogy jupãn és jupãneasa (= úr és úr-nõ), itt nincs és nem lehet helye semmiféle nyel-vi megalázkodásnak.

Érdekes kutatási program lehetne ennek ahelyzetnek és nyelvi igénynek a mélylélektanielemzése. Ahol él egyfajta nyelvi igényesség ésnyelvvédelmi presztízs, ott még a magyarulegyáltalán nem tudó is magyarul konfirmál.Így fogadja el ezt a közösség egésze és az érin-tettek is. Az oktatási, felkészítési nyelv lehetbármilyen, a templomban más szó nem han-gozhat el, csak a magyar. Hasonló helyzetekvannak a Mezõségen több helyen is, ahol a gyü-lekezet nagyobb része ugyan hiába él nagy-számban vegyes házasságban, a templombanmás nyelv nem léphet a magyar mellé. A ve-gyes házasságban élõ presbiter maga is a ro-mán nyelv ellen voksol, és leszavazza a két-

190

nyelvûség ötletét. A közösség féltve õrzi anyelv szakralitását.

Hiába áltatnánk azonban magunkat azzal,hogy ez általánosítható lehetne: a magyar nemlesz szent nyelvvé, melyen még érthetetlenül islehet beszélni Istennel. A nyelvet cserélõ hívõegy magyar alapnyelvû egyházban lassan a pe-remre szorul, majd automatikusan lép a többsé-gi ortodoxok vagy román anyanyelvû katoliku-sok közé. Erdélyben ez elsõsorban a katolikusegyház nagy dilemmája, mert a román nyelvûliturgia ügyében egyre erõsödik a gyulafehér-vári érsekségre nehezedõ belsõ egyházi nyo-más. A felháborító azonban az, hogy mindezmár nem vonatkozik a Kárpátokon kívül élõ õs-honos vagy kitelepült magyar katolikusságra.Az egész Kárpátokon kívüli területen egyedülBukarestben van hivatalos magyar lelkészi mi-nõségben magyar plébános, akinek alkalmazá-sába a magyar anyanyelvû hívek lelkigon-dozásáért egyeztek bele, de akinek szolgálatifeladata a teljes közösségnek szól. Minden érv-nél ékesebben bizonyít alacsonyabbrendû jogistátusa: kápláni minõségben.

A protestáns egyházak nagy teológiai kérdé-se az, hogy van-e az egyháznak joga lemonda-ni a nyelv miatt a nyelvet cserélt lelkekrõl,„csak azért”, mert azok nem értik a gyülekezetnyelvét. A katolikus egyház válasza erre egyér-telmû: a hit egyetemesebb az anyanyelvnél.Volt is példa bõven a hajdani szörényi és temesibánságban folytatott magyarságkeresõ teoló-gusmisszióink idején arra, hogy olyan plébáno-

191

sokhoz kopogtattunk be, akiknek döntõ többsé-ge szinte azonos frazeológiával azzal utasítottrendre: mi nem a nyelvvel foglalkozunk, ha-nem a hittel. Van persze ellenkezõ példa is,mint például az orsovai plébánosé, aki három-négy nyelven, köztük magyarul is szól hívei-hez.

Túllépi-e az egyház – elsõsorban pedig aprotestáns egyházak – keresztyén küldetése anyelvi határokat? Vajon mi lett volna, ha a beol-vadások felgyorsulásakor nyelvet is váltottunkvolna idejekorán? Vajon mi lett volna, teszik felgyakran egyháziak és világiak a kérdést, ha aprotestáns egyházak is áttértek volna a nyelv-cserélõk „kiszolgálására”? Ha beépítették volnaõk is a többségi nyelvet? Történelmileg felve-hették volna-e a versenyt a nagy ortodoxiával?Mi lett volna, ha nagyobb sikereket ér el a Beth-len és a Rákócziak által beindított és megálmo-dott reformáció az erdélyi románok között,hogy Moldváról ne is beszéljünk, ahol több ro-mán fejedelem, Alexandru cel Bun és Petreªchiopu is kacérkodott a reformációval. Miminden másképpen alakulhatott volna! Lennema Erdélyben másfél millió román protestáns?Vagy a protestánsok is a katolikus románságtúlsúlya alá kerültek volna, mint ami tájainkonmanapság történik, Damoklész kardjával a fe-jük felett?

192

Nyelvész munkacsoport

A terv mindenképpen az, hogy szakmai,nyelvészekbõl és egyháziakból álló munkacso-portot kell létrehozni ennek a kérdésnek azelemzésére, körüljárására, és egy olyan javaslat-tervezetet kell letenni a magyar egyházak asz-talára, amelynek alapján egyházaink kialakít-hatják hivatalos álláspontjukat és a gyülekeze-tek felé szabályozással, javaslattal élhetnek anyelvhasználatot illetõen. Kérdõívet dolgoz-tunk ki arra nézve, hogy pontos képet kapjunka mai – magyartól eltérõ – nyelvhasználati szo-kásokról és helyzetrõl. Hol, hogyan és milyenszabályozás szerint történik más nyelvek hasz-nálata és mûködése a magyar történelmi egy-házak szolgálataiban? Ezután kezdõdhet az ér-demi munka. Tudatában vagyok annak, hogyegy egész sor kérdésben nem fognak az egyhá-ziak és a lelkészek egyetérteni. Annál is inkábbígy van ez, mert bármennyire is a szakrálisszférába tartozik az igehirdetés, alapvetõ sza-bály – elsõsorban a protestáns egyházaknál –,hogy a gyülekezetnek lényegében értenie kellazt, ami a templomban elhangzik.

A nyelvhasználat ügye tehát nagyon bonyo-lult kérdés. A lelkészek között igen általános aza vélekedés, hogy ezt szinte nem is lehet szabá-lyozni, olyan sok vetülete van. Van, ahol a má-sik nyelv nemhasználata elvi kérdés, és ezzelélni komoly presztízsvesztés. A sajnálatos az,hogy a másik nyelv használata mögött igengyakran nem is a másokhoz való szólás, hanem

193

hamis udvariasság húzódik meg. A többségiektürelmetlensége pedig olyan méreteket ölthet,hogy még egy szakrális környezetben sem tûrikmeg, hogy 15–20 percig ne értsenek valamit ab-ból, ami körülöttük zajlik. A többségiek közöttigen általános az a türelmetlenség, hogy mégegy temetésen sem tisztelik meg az elhunytat,annak hozzátartozóit és egyházát azzal, hogytürelmesen végighallgassák egy számukra is-meretlen nyelven egy ismeretlen vallás lelké-szének liturgiáját.

Vannak viszont olyan területek, és ez fõkénta halmozottan hátrányos nyelvi közegben for-dul elõ, ahol igen fontos presztízsértéke van an-nak, hogy „mi ezzel is többek vagyunk, hogytudunk beszélni nyelvükön”. Itt a sirató-böm-böltetõ ortodox búcsúztatók helyett a vigaszta-lásra nézõ tiszta igehirdetés igazi misszió.

Van tehát egy olyan szempont is, hogy atöbbségi nyelven szólás nagyon fontos misszió,a szinte egyedüli terep, ahol egy másik nyelv,kultúra és világ megszólítható, ahol beszélhe-tünk magunkról, adhatunk valamit nekik.Emellett még ortodox körökben is közismert aromán lelkészek retorikai kultúrájának olcsószókészlete, színvonalbeli alacsonysága. Évek-kel ezelõtt egy magyarul tökéletesen beszélõortodox lelkész azzal keresett meg: adjak nekiolyan református temetési prédikációs kötetet,amelyet õ lefordíthat románra, hogy ezzelemelje a papsága igehirdetési színvonalát. Nemtudom, hogy végül megjelent-e ez a kötet, desejtésem szerint a színvonal nem sokat emelke-

194

dett. Ennek oka többek között abban is van,hogy az ortodox lelkész nem prédikál, amikorkötetlen szöveget mond, hanem elbúcsúztatja ahalottat. Ez lényegében azt jelenti, hogy a halottbúcsúzik általa hozzátartozóitól. A románul isprédikáló lelkészeknek ezért van – és volt ne-kem több alkalommal is – komoly elismerésbenrésze egy-egy román nyelvû prédikációkor,hogy a vigasztalás igéjének prédikálása után agyászolók nem a zokogástól elnyúlva, hanemviszonylag megnyugodva távozhatnak a teme-tésrõl.

Neoprotestáns egyházak

Külön tanulmányt volna szükséges szentel-ni az erdélyi, magyar anyanyelvûeket integrálókisegyházak, neoprotestáns felekezetek és szek-ták nyelvhasználati kérdéseinek. Az elismert,bevett neoprotestáns felekezetek, kisegyházaknyelvhasználatát két tényezõ határozza meg.Az egyik a hivatalos kettészakadás, a másik adiaszpórában a nagyfokú összekeveredés. Azegyik azt a törekvést és igényt jelzi, hogy a kö-zösségek nyelvi alapon megoszoljanak. A bap-tista és a pünkösdista egyházban ez a szétválásmár korábban, az adventista egyházban pedig1990 után következett be, és érdekes módon eztmindenki nagy megelégedéssel nyugtázta, hit-építõ és -terjesztõ szempontokból egyaránt. Eza megoszlás azonban csak ott következett be,ahol számottevõ volt a különbözõ nyelvûegyüttélõ közösség. Ahol egyébként önálló

195

egyház nem volt szervezhetõ, ott együtt marad-tak, legjobb esetben kétnyelvûek, legrosszabbesetben csak román nyelvhasználatúak. Igen ér-dekes a kolozsvári példa, ahol a baptista gyüle-kezetben hagyományosan külön élt a román ésa magyar, és amikor lebontották a Dohány utcasarkán a magyar imaházat, természetes volt,hogy önálló magyar imaház épül. Az adventis-ta helyzet pedig úgy alakult, hogy kezdetbencsak magyar nyelvû volt a gyülekezet, késõbbés napjainkra a magyar többség ellenére egyrendkívül kiegyensúlyozott, paritásos, egyenlõés egészséges kétnyelvûség alakult ki, egészenaddig, hogy az istentiszteleteken azonnal min-dent mondatonként fordítottak. A kettéválásután, mivel a magyar gyülekezeté maradt aközponti imaház és a románok imaháza a Mó-cok útja elején még nem épült fel, maradtugyanabban a gyülekezeti közösségben ugyan-az a kettõs nyelvhasználati forma.

A peremterületek magyar neoprotestáns né-pessége immár nem csak nyelvi, hanem feleke-zeti alapon is veszélyben van. Sokkal erõsebb ahitelvi kötõdés, mint a nyelvi, sõt némelykor éslegtöbbször ez a mindent egyedül meghatáro-zó. Mindezek ellenére számolnunk kell azzal,hogy a neoprotestáns gyülekezetek magyarsá-ga számottevõ rétegét alkotja kisebbségünknek,akiket leértékelni, akikrõl elfelejtkezni és szte-reotípiákban nyilatkozni semmiképpen nemszabad.

A sajátos nyelvi és felekezeti együttélésnek,összekapcsolódásnak és hitváltásnak egyik kirí-

196

vó és teljesen egyedi példája a Krassó-Szörénymegyei Dunaszentilonáé. A Duna menti dom-bok között szinte megközelíthetetlen elszige-teltségben meghúzódó színcseh település hu-szita közössége a trianoni feldarabolások után,saját lelkésze nem lévén, évtizedekig a hozzáhitvallásilag legközelebb álló református egy-háztól kért és kapott magyar lelkészt. Akirályhágómelléki egyházkerület nem éreztemagáénak ezt a közösséget, a Klopodiáról,majd Nagyperegrõl beszolgáló lelkészek nemismerték a cseh nyelvet, elhanyagolták a lelki-gondozást, és a szentilonai cseh huszita közös-ség testületileg a hitvallásban hozzá legköze-lebb álló gyülekezethez, a baptista egyházhoztért. Igen nagy dilemma volt ez a közösség szá-mára. A gyülekezet a hit és nyelv lelkiismeretiharcát vívta meg: idegen nyelvû református lel-kész vagy cseh anyanyelvû, de baptista. Végülis a nyelv gyõzedelmeskedett.

Az egyház és a lelkész nyelve

Két szomorú példa

Évekkel ezelõtt egy lelkészt látogattam mega Mezõségen. Korán indultam, és úgy 10 órakörül érkeztem hozzá. Még az ágyban találtam.Azzal fogadott, hogy nem még érzi jól magát,beteg a derekától, és tegnap egész nap állt azágyban.

197

Tavasszal egy bánsági református lelkészttemettünk. Évfolyamtársam volt a teológián,négy éven át egy csoportban éltük és izgultukát a vizsgákat. A koporsó mellett a temetéstvégzõ esperes végül románul szólt az egybe-gyûltekhez: az elhunyt lelkész feleségéhez ésgyermekéhez, hogy õk is értsék.

Az egyház peremterületeken nyelvi minta.Példamutatóan pozitív, de destruktívan negatívpélda is lehet.

Nyelvi állapotok

Mai erdélyi lelkészi karunk nyelvi állapotátvizsgálva azt kell megállapítanunk, hogy ezugyanazt az etnikai képet tükrözi, mint a vallá-si régiók eloszlása, mint a teljes lelkész-rekru-tációs terület, mint maga Erdély. Az unitáriusegyház van a legkönnyebb helyzetben, mert lel-készi kara Székelyföld-központú, és onnan tisz-ta magyar nyelvet, egy székely dialektust hoz,éltet tovább, többnyire ugyanarra a területrevisszakerülve. Az unitárius szónoklattan külö-nös gondot fordít a választékos irodalmi nyelv-re, kifejezésre és beszédre. Az evangélikus lel-készi kar is területileg szinte egységesen körül-határolható szûk zónából érkezik, és oda is térvissza. Õk maguk is a jellegzetes hét-, illetvetízfalusi nyelvjárást beszélik, de itt már Brassóközelségében és az oktatás mobilitási területei-nek összemosódásában figyelmeztetõbbek anyelvromlás jelei. Ez a régió még kiegészül

198

Arad megye begyûjtési, illetve felvonulási terü-leteivel és dialektusával is.

Hasonló regionális dominanciája van az er-délyi katolikus egyház rekrutációs területeinekis, ahol szintén a Székelyföld-központúság a di-alektus-meghatározó. Ez a kép árnyalódik aPartiumban és a Bánságban is az ottani nyelvjá-rások színezeteivel. A regionalitás túlsúlya mel-lett és mivel a katolikus egyház országot átfogókiterjedésû, a lelkészi karban, kisebb súllyalugyan, de a magyarok által lakott területeknekszinte egésze jelen van.

A református egyház lelkészi karánaknyelvjárási jellegzetességei között Erdély, Par-tium, Szilágyság és Bánság egész területe jelenvan. Sajátos és domináns színezetet jelent a lel-készi karban mindig is erõteljes létszámú Há-romszék, Marosvásárhely, Várad és Zilah, de ittazért lényegesen nagyobbak a gondok, mert ittjön be a legnagyobb súllyal a peremvidék: aleggyérebben lakott magyar népesség lelkész-küldõ indíttatása, szándéka. A református lel-készi karban számottevõ és veszélyeztetettnyelvi réteget képvisel Észak-Mezõség a Sza-mosok mentével, elsõsorban Dés, Beszterce ésBethlen környékével, Dél-Erdély Enyed kör-nyékével, a Belsõ-Mezõség Vásárhely környé-kével, valamint kisebb arányban Medgyes,Szeben, Brassó, Fogaras és Déva. Vihart kavartnemrég Makay Botond cikke az RMSZ-ben,ahol a szerzõ, szintén lelkész, szóvá tette, hogya teológiai felvételi elõtti preszelekción a he-lyesírási és magyar nyelvismereti vizsga eleve

199

ki is zárja a peremvidék rekrutációs lehetõségéta lelkészi pályából.

A mai magyar egyházaknak, a lelkészneve-lésnek, de a vallástanárok és más oktatói sze-mélyzet képzésének Erdély egész területén,közvetlenül és tudatosan vagy közvetetten éssejtésszerûen, de számolnia kell azzal, hogy Er-dély és a magyar gyülekezetek nyelvi gondjaimélyen benne vannak és be is gyûrûznek a klé-rusba. A kolozsvári Protestáns Teológia hallga-tóinak közel 30 %-a románul végezte a középis-kolát. Ez a tény is egy igen meghatározó jelen-ségre figyelmeztet. A lelkészi és egyházi oktatóikarba egyre nagyobb kiterjedésû hátrányoshelyzetû nyelvi közegbõl kerül be olyan réteg,amelynek nyelvmûvelésével foglalkozni márnem elég a homiletikai gyakorlatokon, hanemahol immáron kötelezõ a tudatos, átgondolt ésmegtervezett nyelvmûvelés.

A közös protestáns teológián alapos ho-miletikai, szónoklattani oktatás folyik, mellettepedig Jancsó Miklós színmûvész immár évekóta oktat kiejtést. A lelkészi kar dialektizálónyelve jobbára irodalmivá árnyalódik, tompul,de a székely dialektus nagyobbrészt megma-rad. Megmarad még olyan esetekben is, amikora székely lelkészek által oly kedvelt Kalotasze-gen vagy a Partiumban évtizedekig szolgálnakés élnek.

A teológiákon a köri tevékenységen belülbeindult a „szép magyar beszéd” mozgalom is,hogy a hallgatók, elsõsorban a hátrányos nyel-vi helyzetû vidékekrõl érkezõk beszédhibáit ki-

200

javítsák. Az önképzõköri tevékenység szinteminden területén ott szerepel a mûvelt, szépmagyar irodalmi nyelvet beszélõ, nyelvi mintátjelentõ magyar lelkész képe.

Az igehirdetés nyelve

Erdély történelmi egyházainak belsõ szakrá-lis nyelvét, különösen a protestánsokét egy bib-liás, archaizáló nyelv határozza meg. Az egy-ház az utolsó olyan intézmény, amely a mester-ségesen megszüntetett magyar köznyelvbenegy kis szigetet alkothatott, ahonnan újra átte-lepíthetõ volt a magyar nyelvnek ez a különle-ges patinás rétege. Ennek az elõadásnak nemlehet tárgya a magyar egyházi nyelvezet szó-készletének értékelése, de hadd említsem megnemcsak a bibliás félmúlt idõt, de azt is, hogy aprotestáns egyházak szervezete megõriztenyelvében a gyülekezet belsõ vezetõségéneknevében a kebli tanácsot, a megyebírót, az egy-házvezetésben az elõadótanácsost, liturgiájábana gyermekágyas asszonyok egyházkelését, abûnöket elkövetõk esetében az eklézsia-megkö-vetést stb. Az egyházi beszéd, az igehirdetés azerdélyi magyar peremterületeken a magyarnyelvû szóbeliség legfontosabb fóruma. A lel-készek, egyházi közírók, lapszerkesztõk isgyakran elfelejtik, hogy a szóbeliség és írásbeli-ség szabályai nagyon nagy eltéréseket mutat-nak, és a szó nagyobb szabadságot ad a kifeje-zõerõnek, mint az írásbeliség, mely sokkal szi-

201

gorúbb stiláris szabályokat követ az irodalmimagyar nyelvben.

Ezen a helyen azzal a másik nagy kérdésselsem foglalkozhatunk, amely az archaikus és amodern magyar nyelv egyházi használata kö-rül merül fel idõnként, amelynek lényege:mennyire lehet modern az egyház nyelve, ésmennyit õrizhet meg a bibliás archaizmusok-ból?

Az egyház nyelvében, nyelvvédelmébennagy gondot jelent az is, hogy tájainkon tulaj-donképpen senki sem foglalkozott az igehirde-tések tartalom-, nyelv- és stíluselemzésével.Maga az egyház sem tudja, hogy milyen nyel-ven beszél.

A katolikus egyház „szentbeszéd” jelleggelkiépített egy olyan retorikai rendszert, amelyadekválja a nyelvi színt és gazdagságot, s a te-matikus és szabadon választott gondolatokhoz,a mondandóhoz szabhatja és igazíthatja alelkész közlés nyelvezetét is. A katolikus lel-kész retorikájában szabad, hisz alkalmi temati-kus beszédet mond, egy adott témáról foglaljaössze gondolatait, az egyház tanítását.

Az unitárius egyház lelkésze „egyházi be-széd”-et mond. Nyelvezete a retorika szabályaiszerint is jól felépíthetõ és a központi mondani-valókhoz kötõdik, amelyekhez a Biblia csakalapgondolatokat, kiinduló alapokat adhat, denem köt. A szónokaik kiemelten vigyáznak ahelyes magyar kiejtésre és az irodalmi magyarnyelvre.

202

A református lelkész „igét hirdet”, és ez egyolyan kötött gondolatközlés, amely jócskán aSzentírás szavaihoz, gondolataihoz, sokszoreredeti szavaihoz is hozzákötözi a beszélõt.Ezért veszélyezteti a református lelkészt a leg-jobban a nyelvi sivárság, a szegénység, igényte-lenség. A szóismétlés. Annyira az alapige a fon-tos, hogy szinte megkötözötten próbálnak szár-nyalni, szabadság és szárnyak nélkül. Az átla-gos igehirdetésbõl jócskán hiányzik a segéd-anyag, az irodalom, a költészet, a tudománypélda- és illusztratív anyaga. Prédikációikat ol-vasva az Igehirdetõben nem véletlen tehát,hogy némelykor 30–40-szer is megszámolhatóegy kétoldalas beszédben ugyanaz a jelzõsszerkezet: „Isten csodálatos kegyelme”, „azörökkévaló és mindenható mennyei szent Istenajándéka” stb. Rettenetes dolog lehet egy ilyennyelvi igénytelenségû beszédet végighallgatni.

Az egyház és iskola anyanyelvi küldetése

Az anyanyelvvédelmi tervek nagy buktató-ját és sokszor kudarcát is épp abban érzem,hogy mindig csak a jelenséget célozták meg, je-lesül a rossz nyelvet, de hogy ennek háttere anyelvi közösség válsága és ez egy összefüggõszociolingvisztikai folyamat, és hogy ezen kellvalamiképpen változtatni, ennek átgondolásáranem sok idõ jutott. Nem felejthetjük el, hogy anyelvmûvelõ egyéntõl már a családon keresztülvissza kell jutnunk az egyént integráló nagyobbnyelvi közösség válságkezeléséig. Minden

203

mentési és védelmi tervnek az anyanyelvi kö-zösséget kell tehát megcéloznia és megteremte-nie. Mert a nyelvvédelem csak akkor hatásos,ha a közösségi élet egészét átfogó program. Tel-jes személyiséget kíván, a közösség egészénekmegváltoztatását. A személyiség egészét. Hi-szen a tiszta nyelv még közösségében sem ön-magában és elszigetelten él, hanem életünk,életterünk harmonikus egészében.

Itt és ezeken a területeken van az egyházak-nak nagy feladatuk. Ide, a családi és kisközös-ségi nyelvi tájba segíthet be az egyház.

Nyelvi közösségeket kell teremteni!

A dolgok titka pedig abban a nagy kérdés-ben van, hogy megteremthetõ-e a reális, igaziés nem illuzórikus közösség, ahol valóban él anyelv és reális a nyelvhasználat. Létrehozha-tó-e olyan közösség, ahol él és nem reanimáci-ós és mûvi rohammunka a védelem, és éleszt-hetõ-e a nyelvi másság?

A kisebbségi nyelv kifejezõkészségében, azazt beszélõ pedig nyelvében és önértékelésébenis sérül. Vissza kell adni és szerezni a nyelv tel-jes értékû kommunikációs forgalmi értékét éssúlyát. A teljes életet nem élõ nyelv fogalom-készlete nem alkalmas az élet teljes kifejezésére.Mert a szórványlét a legszomorúbb nyelvi ma-gány. Ha ezek a nyelvi közösségek nem szület-nek meg, az etnicitás öncéllá válik, amit a má-sodik, harmadik nemzedék nem ért és nem is

204

vállal fel. Minden teherré válik, aminek nincsfunkciója, az anyanyelv is, hisz nem kell.

Képes lehet-e az iskola és az egyház arra,hogy nyelvvédõ, nyelvtisztító berendezéskéntmûködjék? Mert egész országnyi peremterüle-teken õ az utolsó, aki elkíséri a csoportot anyelvhasználat gyötrelmes útjain. A nagy bajott van, amikor további támogató rendszereknélkül ebben magára marad. Nincs már tanító,tanár, orvos és más pozitív nyelvi minta, tekin-tély. Neki kell megteremteni vagy visszaadni azanyanyelv presztízsét, neki kell feloldania amásság nyelvi bélyegét, neki jutott az a szintelehetetlen feladat, hogy visszaadja a reális érté-kek igazát.

A megoldásoknak pedig a közösség belsejé-bõl kell jönniük! Minden külsõ segítséggel a ki-sebbségi közösségek saját és belsõ erõtartaléka-it kell mozgósítani.

Egyházi és közösségi feladatok

A peremterületeken az egyházat a kisközös-ségben soha nem lehet és nem szabad a többihelyi intézménytõl, a lelkészt a tanítótól elszi-getelten tárgyalni. Önmagában egyik sem tehetsemmit, ha a nyelvvédelemben is magára ma-rad a településen. Egymás mellé kell felsora-koznia a helyi értelmiségnek, sõt az értelmiségifeladatokat ellátó „parasztpolgároknak” is.Szorosan, váll váll mellett. Az anyanyelvvéde-lem nagy kudarca, hogy csak egy kis réteg,többnyire néhány megszállott magyartanár

205

végzi, mindeneket megmozgató kiterjedt moz-galom nélkül.

Az egyik nagy kérdés a nemzedékváltás, amásik kísérõjelenség az értékrend- és szemlélet-váltás. Amikor a kevertség, a zavarosság lesz atermészetes, amikor már nem a tiszta nyelviképlet a mérvadó. Sajnos Erdélynek igen nagyterületein jutottunk el oda, hogy a szülõ, a pe-dagógus, a lelkész már nem is vállalhatja fel anyelvmûvelés klasszikus formáját, a folyama-tos kijavítást, mert akkor tananyag-tanítás he-lyett egyebet sem tenne egész órán, mint javíta-na.

Az ifjúsági munkának és benne a nyelvvé-delemnek is át kell fognia az ott élõ fiatal teljeséletét a lelki neveléstõl a nyelvtisztításig, a sza-badidõtõl a szórakozásig, a közös szilvesztere-kig, a névnapozásig, játékokig, pingpongozá-sig.

Egyházaink vezetõinek is kötelessége anyelvvédõ és anyanyelvõrzõ feladatokat többlépcsõs programban megtervezni. Az egyik alelkészképzésre és a lelkész szolgálatára néz. Amásik a többi egyházimunkás-képzõ intézetekanyanyelvi oktatására: vallástanárokra, nõvér-képzõsökre és kántortanítókra. A harmadik arcaz egyház közösségteremtõ és anyanyelv-szol-gáltató, ellátó feladataiból eredõ mindennapinyelvvédõ funkciója.

206

Értelmiség és nyelvvédelem

A leválasztó, integráló etnikai és nyelvi in-tézményes tényezõk között kiemelkedõ szerepevan az értelmiségnek. Neki kultúra-, anya-nyelv- és etnicitás-közvetítõ, értékközvetítõszerepe is van. Az õ feladata közvetíteni a las-san már másodlagossá váló saját kultúrát, a kis-közösségre jellemzõ egyetemes értékeket a kis-közösség fele. Õ egyfajta szûrõberendezés. Fel-adata még megvédeni a kisközösséget a többsé-gi értékinvázió és infláció fullasztó hullámaivalszemben. Az õ tiszte elválasztó és elhatárolóerõként beállni a nagy- és kisközösség közé ésfelvállalni az érték- és nyelvszûrõ tisztítóberen-dezésének funkcióját. Õ adja át a kisközösségikultúra régi és új, egyetemes és partikuláris,többségi és kisebbségi értékeit. Neki kell felvér-teznie a csoportot etnikai tudatának irodalmi,mûvelõdési, társadalmi értékeivel, nyelvvédel-mével, de neki kell felértékelnie a helyi etnikaitartalmak jelentõségét is a helyi társadalomban.Õ szûri és takarítja ki a romló nyelvet, javítja kia deformációkat, teszi helyre a rossz és jó érté-keket, értékeli át az idegen hatásokat.

Ez az értelmiségi funkció természetesentöbb, mint diploma, végzettség, iskola. Igen sokolyan jeles egyszerû falusi földmûves személyi-ségünk van, akik a maguk hátrányos nyelvihelyzetében ragyogóan látják el ezeket az érték-közvetítõ feladatokat. Õk, az ott élõk és ottmaradottak a valóban hiteles és hatásos szemé-lyiségei a kisközösségnek, akiket a közösség te-

207

remtett meg, emelt ki maga közül, hogy sajátértékõrzõi legyenek.

Lelkészeket is bevonniaz anyanyelvi mozgalmakba!

A nyelvi közösségteremtés egyik legfonto-sabb helye és otthona az egyház. Ezért az anya-nyelvápolás is csak akkor lesz tömegmozga-lom, ha az egyházak és a lelkészek is kiveszikrészüket a nyelvmûvelõ mozgalmakból. Szo-morú szívvel nézek itt körül, és sajnálattal kellmegállapítanom, hogy nincsenek itt lelkészek.Õk, miközben anyanyelvünknek is apostolai,tudatos munkát kell hogy vállaljanak ebbõl aszolgálatból is. Minden bizonnyal volnánakolyanok, akik a mozgalomszervezésben is résztvehetnének. Az õ kezükben van az anyanyelvlegveszélyeztetettebb rétege is, a peremvidékekgyermekserege. Legyen kezükben gyermekiro-dalom, gyermekújság, hisz az írni-olvasni taní-tást is sok helyen vállalják. Legyen feladatuk anépdaloktatás is, mert mindez beleférne szolgá-latukba. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövet-ségének közvetlenül kell megkeresnie és meg-gyõznie a lelkészeket, de fel kell vennie a kap-csolatot az egyházakkal is.

Legalább ilyen nagy súlyú kérdés, hogy mi-ért hiányoznak színészeink az anyanyelvápo-lásból. Õk is Thália papjai, akinek oltárán ál-dozniuk kell az anyanyelv védelmében.

208

A nyelvvédelem mindenkié!

A kutatónak, elemzõnek és minden nagykérdések felett gyötrõdõnek számolnia kell az-zal, hogy a nyelv élete, megmaradása, tovább-élése és tetszhalál utáni feléledése néha túllépiaz emberi dimenziókat. A betervezhetõséget ésa szakszerû prognózisokat. Az elmúlt lassanszáz év alatt hányszor kongattunk vészharan-got a Mezõség, Dél-Erdély vagy Észak-Erdélyfelett, és ha megfogyva is, de még mindig va-gyunk. Voltak már tájegységek, amelyekrõl le-mondottunk, és hirtelen történt valami istenicsoda: felélednek az anyanyelv elhalt szövetei,megszûnik a rákos burjánzás, és a közösség új-ra él. Ahogyan a csodák születnek, észrevétle-nül, betervezhetetlenül. Ha pedig belelátha-tunk a mélybe, ott látjuk egy lelkes tanító, lel-kész gyötrõdéseit. Szabó Dezsõ az Életeimbenmegrázóan írja le a Déva melletti harói legációsszolgálatát. A rettenetes nyelvi helyzet ellenére,amit az író a század elején talált, Harón még ez-redünk végén is él egy százegynéhány lelkesközösség. A folyamatok tehát bejelezhetõk,prognosztizálhatók, és a vészharangok össze iskongathatók, de mindig éreztük, hogy ezeknélsokkal többrõl van szó. Többrõl, mint elvégzettmunkáról, értelmiségi helytállásról, hivatástu-datról vagy annak hiányáról. Innen is látszik,hogy valóban nem tudunk még mindent a fo-lyamatokról.

209

Végül pedig be kell látnunk azt is, hogyalapvetõ demográfiai, sõt hatalmi-politikai vál-tozások nélkül nem hozhatunk alapvetõ nyelviáttörést a nyelvi közösségek védelmében sem.

Az egyház- és nyelvvédelem hatalmas ská-lán fogja át kisebbségi életünk egész probléma-körét. Bárhonnan is indulunk ki, mindig elju-tunk szinte minden gondhoz: életünk egészé-hez. Minden összefügg mindennel, és egyikgond sem választható el a másiktól. Így van ezaz anyanyelvvel is. Aki ma kisebbségi nyelvvé-delmet tervez, az kisebbségi létfilozófiát is te-remt, és szinte mindent orvosolnia kell. Anyelvvédelem mindenkié – így parafrazál-hatnánk Kodályt. Ez azt jelenti, hogy csak ak-kor lesz tiszta nyelv, ha nem csak mozgalomlesz, hanem mindenki vigyáz rá, ha mindenkivédi. Mert amiként az otthon tisztántartásáracsak akkor van remény, ha a lakás rendjére ismindenki vigyáz, így van ez az anyanyelvvelis. Ehhez pedig nem kellene más, mint legalábbannyi, hogy minden erdélyi értelmiségi tegye adolgát ott, ahol van, és teljesítse kötelességét hi-vatása csúcsán állva. Ebben áll egymás melletta lelkész és a tanító, az egyház és az iskola.

210

Iskola a nyelvhatáron

Részlet egy oktatásfelmérésbõl

A 90-es évek elejétõl különbözõ szaktestüle-tekben naponta ütköztünk bele olyan oktatásikérdésekbe, hibákba, sõt mulasztásokba is,amelyek egy jól tervezett oktatáspolitikával ki-küszöbölhetõk lehettek volna. Ennek azonbanmind ez ideig híjával vagyunk. Éveken át fur-dalt a lelkiismeret, hogy munkánk során nemtörténik más, csupán csak a pénzek elosztása,de a hatékonyságra nem látunk rá, szélesebbtávlatokban nem tervezhetünk, és nagyobb lép-tékû eredményrõl tulajdonképpen nem beszél-hetünk. Azt is láttuk, ami már kisebbségi köz-hely, hogy oktatástervezés nélkül nem lehetsem szórványmentést, sem nyelvi, közösségirehabilitációt végezni. Mindaddig pedig, amígegy egységes adatgyûjtés nem történik meg,tervezni sem lehet. Mindezek érlelték meg ben-nem és munkatársaimban azt a tervet, hogyrendbe kell tennünk a dolgokat. Ezt pedig ottkell kezdeni, ahol a legnagyobb a baj: „a legmé-lyebben”, azok között, akiknek már csak elemiiskola adatott, vagy nem jutott már a magyariskolai népoktatás legalsóbb foka sem. Õk azok,akiket nemcsak a történelem, de mi magunk isszándékosan vagy tehetetlenségünkben meg-

211

fosztottunk attól, hogy magyarul írni és olvasnitudó romániai magyarok legyenek.

Magyar oktatás többségi környezetben

Ha a romániai magyar peremvidékek ki-sebbségi oktatásának kérdéseirõl õszintén aka-runk beszélni, a kegyetlen tényekkel kell szem-benéznünk illúziók és önáltatások nélkül. Azegész Kárpát-medence kisebbségi sorsban élõnépessége, közöttük is a peremvidékek ma-gyarsága, minden területen nagy nyelvi ve-szélyben van. Mindenütt erõsödik a kis etniku-mok gazdasági, politikai, demográfiai térvesz-tése, keveredése, a magyar nyelv is egyre job-ban veszíti el a közéletben betölthetõ szerepét,romlik a térségeken belüli presztízse. A Kárpát-medencében megnövekedett az egymás mellettélõ etnikumok érintkezési felülete, erõsödnek akölcsönhatások, de még inkább az egyoldalúhatások, egyre visszább szorul a kisebbségeknyelvi tere, gyengül a nyelvi kompetenciaszint,hatalmas ütemben növekszik a vegyes házassá-gok száma. Az új országokba való Trianonutáni beintegrálódásból asszimiláció lett, és anagy és gyötrõ gond az, hogy a megmaradásegyre inkább mesterséges, mûvi életbentartástigényelne, és már egyre kevésbé természetes fo-lyamat.

A szórványlét otthontalanság, demográfiai,politikai, gazdasági, kulturális és nyelvi-etnikaitérvesztettség. Az etnikus peremlét nem más,

212

mint elszigetelõdés, nagy nyelvi és közösségimagány. A kis falvak maradékszórványaibanvagy a nagyvárosok lakónegyedeinek telepesközösségeiben elsorvad az anyanyelv használa-ti értékébe és értelmébe vetett hit. Az etnikuskisközösség önérzetében, mássága funkcionali-tásában sérül, és elveszíti e másság értelmébevetett hitének távlatait.

Tájainkon ez a folyamat elsõként falusi kör-nyezetben, majd a nagy iparosításokkal ennélsokkal hangsúlyozottabban a nagyvárosokra iskiterjedõen jelentkezett. Századunk végére vilá-gossá vált, hogy az elõzõ területek felhagyásaés elhanyagolása nélkül a továbbiakban a mairomániai magyarság nyelvi veszélyhelyzetnekleginkább kitett rétegére kell odafigyelnünk: avárosi peremmagyarságra. Számot kellett vet-nünk azzal, hogy a megmaradás sorskérdéseileginkább a megélhetés keresésével nagyváro-sokba kényszerített magyar tömegeket veszé-lyeztetik, azokat, akik elszigetelõdnek, és egyreerõteljesebben veszik fel környezetük többségé-nek szokásait, nyelvét, sõt iskoláztatási gyakor-latát is. Erdély nagyvárosaiban nagy számbanélnek olyanok, akik mögött meggyengült vagymár meg is szûnt a stabil nyelvi otthonháttér, aszülõfaluval tartott kapcsolat. Elsorvadnak agyökerek, gyengül az anyanyelv használati le-hetõsége, és ezután már a használati igénye is,az otthoni egészséges nyelvi szabályozási rend-szer, és az elszigetelt etnikus csoportok márigen erõs többségi hatás alá kerülnek. Leértéke-

213

lõdik az etnicitás, nagyfokúvá válik az el-gyökértelenedés, a beolvadás, a peremre szoru-lás, és e réteghez semmilyen kollektív magyaranyanyelvi élmény nem jut el. Nem érkeznek elaz információk sem, csupán a tévé, rádió mini-mális tájékoztatása, vagy annak már csak a le-hetõsége. Ezért e tömegek sajnos már nem ta-golódhatnak be saját etnikai közösségükbe,már jól érzik magukat a többségi környezetben,nem találkozhatnak egymással, hiányos a ma-gyar csoportélményük, olyannyira, hogy márnem jut el hozzájuk az egyházi élet nyelvi ott-hon-melegsége és aktív hitélménye sem.

A többszörösen hátrányos peremhelyzetbenaz etnikai hovatartozás értéke elveszíti termé-szetességét, és bizalomhiány, erõltetettség, mes-terségesség és bizonytalanság következik. A ki-sebbséghez tartozó csoport tagjai számára másés más súllyal, de a többségihez igazodóetnicitási gyakorlat alakul ki. Teljes mértékbenjellemzõ ez mind a nyelvhasználat, mind pedigaz oktatási intézmények „fogyasztásának” gya-korlatára is. E folyamatok részeként az egészKárpát-medencében a kisebbségi sorsban élõkközött már a magyar oktatásnak is nyomon kö-vethetjük teljes elértéktelenedését, presztízs-vesztését. A természetes hatalmi és asszimilatíveszközökkel sikerült mélyre süllyeszteni a ma-gyar nyelv és kultúra és ezzel természetesen amagyar oktatás presztízsét. A sajátjuktól valóelszigetelõdésben õk már nagyobbrészt többsé-gi kultúrafogyasztók, elõször alkalmiak, majdrendszeresek, aztán egyre hátrább szorul a

214

primér anyanyelvi, s végül teljesen átveszi he-lyét a többségi. Hiába nyújtjuk a magyar tájé-koztatást, iskolákat, más intézményeket, lelké-szeket, közmûvelõdést, ha minden etnikus ér-ték légüres térbe kerül, és elmarad a befogadás,mert már elsorvadt a befogadás készsége. Min-den ott dõl el tehát legalul, a legmélyben, az is-kolában, ahol nem alakulnak ki, vagy visszafej-lõdnek a saját nyelvi és egyéb etnikus értékekbefogadási reflexei.

A nagy gond az, hogy elsõsorban az ott élõ,oktatási formát választó szülõk közép- és fiatalnemzedéke az, amely nem érzi, nem is érti ésnem is fogadja el ezt az önmagáért való ma-gyarságot, az önértékû nyelvet, az önmagábanértékként mûködõ oktatást, az effajta etnizálásönértékû jelképrendszerét, funkcionalitását. Amagyarságért nekik már valamit nyújtani kell,amely újra és újra e sajátos és olykor nagyonnehéz másságban valós értéket jelent. Ugyaneza szomorú kép figyelhetõ meg oktatási vonat-kozásban is, hisz peremhelyzetben, a többségimellett és az azzal való presztízs-versenyhely-zetben a magyar oktatás a peremek számáraönmagában már nem lehet érték. A hatalmikultúra és a kisebbségi kultúra és nyelv ver-senyhelyzetében az az érték gyõz, amely az ok-tatandó személy számára biztosítja önmagamegvalósítását, kibontakozását, vagy beteljesítiannak vélt vagy valós hitét. A „román iskola =jobb érvényesülés” alternatíva a kiscsoporthoztartozó egyén új etnicitási gyakorlatát, a szaba-

215

dabb átjárhatóságot, az etnicitáson belüli mobi-litást és a csoportváltást is elõkészíti. Mind-ezeknek pedig szinte alig vannak nyelvi vonat-kozásaik: az értékek presztízsharca ez, amelyetolykor és szinte véletlenszerûen kísérnek nyel-vi tartozékok és tartalmak.

A másik szomorú helyzetkép az, hogy azetnikus csoport sorskérdéseivel vagy a helyioktatás megtervezésével küzdõ központi vagyhelyi értelmiségi nagyon gyakran találja magátszembe nagy összefüggõ és szinte megváltoz-tathatatlan helyzetekkel, láncolatokkal, ame-lyekben a közösség nyelvi-etnikai életmegnyil-vánulásai öntörvényûen, de önszabályozottanmûködnek. A rossz lelkész, tanító, faluvezetõnegatív önértékelésû közösséget teremt, meg-születik a színvonaltalan iskola, amely nem se-gíti érvényesülni a gyermeket. A rossz önérté-kelésû közösség rossz értelmiségmegtartó erõ-vel rendelkezik, ez pedig rossz iskolát teremt. Akis gyermeklétszámmal megteremtõdik a sze-lektálni nem tudó iskola, ahol mindenkit beis-koláznak, nem válogathatnak, s emiatt színvo-nalat sem tudnak tartani. A szelektálni nem tu-dó iskola versenyhelyzetet vállalni nem tudóiskolává és így színvonaltalanná, majd pedigpresztízs nélkülivé válik. Ha viszont szigorú akisebbségi iskola, a kisebbségi értékek fölösle-ges plusszá válnak, mellette pedig felértékelõ-dik a szabadabb többségi, amelyben „nem ter-helik túl” a gyermeket, nincs „plusz”, „fölösle-ges nyelv”, az anyanyelv. Így születik meg a

216

„rossz szülõ”, aki nem adja magyar iskolábagyermekét. Érdekes és szomorú láncreakciókezek, amelyeknek hínárából kell szabadulnia akisebbségi népoktatásnak.

A peremterületek kisközösségeiben nyelviéletünk és etnizálásunk tehát egy olyan bonyo-lult, szinte zárt és egységes rendszert alkot,ahol egy etnoökológiai rendszerben öntörvé-nyûen függenek össze egymással a dolgok. Ezteljes egészében érvényes a közösség oktatásiszokásaira, kultúrájára is. A nagy bajok akkorkezdõdnek, amikor már olyan értékrend-átbil-lenés történik, amely végzetes a csoport számá-ra. Amikor már a lelkész, a tanító hiába szer-vez, aktivál, gyõzköd és fejt ki propagandát amagyar oktatás érdekében, hiába szólítja megés javítja ki hívei nyelvi hibáit, hiába mutat pél-dát és ad közösségének magatartásmintát okta-tásban, nyelvi tisztaságban, etnikai értékekben,mert erõsebb a többség fele irányuló felhajtó-erõ, a tehetetlenség etnikai törvénye, mert a ki-sebbségi iskolamodell már megsérült, és a több-ségi domináns iskolamodell nagyobb presztízs-értékkel rendelkezik, mint „a másik”, a sajátja.

Még szomorúbb az, amikor a kívülrõl, másrégióból e vidékekre érkezõ tanító, értelmiségiszembetalálja magát egy ilyen láncolatszerû ésváltoztathatatlan, szomorú helyzettel. Amikora helyi nevelõ eleinte lelkesen küzd, szervez,majd elkeseredik, belefárad. Az oktató nem köl-tözik ki, elõször az életfeltételek hiányából, ké-nyelembõl következõen, majd már azért sem,hogy ne kelljen dolgoznia. A tanítónak, iskola-

217

igazgatónak már nem is érdeke a jobb iskola,mert ha komolyan veszi munkáját, akkor nemingázhat, nem hiányozhat. A közösségnek és aziskolának nincsenek vagy már elmaradnak azelvárásai is, a szülõ, a gyermek munkaütemetsem diktál, és így mind a tanuló, mind pedig azoktató személyi és csoportkényelmének fenn-tartásához hozzátartozik a lazaság, a rendetlen-ség mesterséges éltetése. Nem végez kultúr-munkát, mert akadályozza az ingázásban, megaztán végül is minek, „nem érdemes”. Így te-remti meg a hátrányos helyzetû közösség arossz iskolát, az pedig a rossz közösség leérté-kelõdésének láncolatát.

Hagyományos oktatási szokásokfalun és városon

A felsorolt negatív példák mellett nem sza-bad elfelejtenünk az oktatási szokások még élõ,pozitív gyökereit sem. Falusi településeink je-lentõs része magyar népességünk fogyása elle-

218

Rossz iskola

Hátrányos nyelvi környezet Hátrányos helyzetû iskola

Értelmetlen magyarság Értéktelen magyar iskola

Hûtlen magyarok Feladatát nem végzõ oktató

Önbecsülés hiánya a közösségben Színvonal hiánya az iskolában

A magyarságért nem áldozó szülõ Az oktatásért áldozatot nem hozó tanár

Leépülõ közösség

nére is jól körülhatárolható anyanyelvi oktatásiigényeket és szinte még reflexszerûen mûködõoktatási gyakorlatokat õrzött meg és részbenmég ma is õriz. A két világháború közötti ma-gyar felekezeti oktatás romjain és utána pedigfõként a 40-es, 50-es évek fellélegzésének, aGroza-kor modellértékû szemfényvesztésénekidejébõl örököltük egy azóta ugyan nagyonvisszafejlõdött és továbbra is igen leépülõbenlevõ, de mégiscsak létezõ iskolahálózat mara-dékát, amelyhez népünk jelentõs tömegei a pe-remeken is ragaszkodtak. Hozzátartozott anéptanítói rendszer, az iskolaépület, olykormég a tanítói lakás is. Nem felejthetõ el, hogyebben az idõszakban minden olyan település,ahol igény volt anyanyelvi oktatásra, óvónõt,tanítót kapott, akik minden hátrányos helyze-tük ellenére vállalták e vidékeket. A falusi okta-tó értelmiség feladataihoz a proletkultos idõkteljességében is szorosan odatartozott a közmû-velõdési megbízatás: színdarabok betanítása, amagyar közösségi élet, iskolai ünnepélyek szer-vezése, egy teljes közösség-animátori feladat-kör. Ezeknek az elvárásoknak egészen az utób-bi évtizedekig a falusi néptanító vagy melletteés helyette visszaszorítottan a lelkész vagy lel-készfeleség, kisebb mértékben a helyi orvos,mérnök is lényegében eleget tett. A település ése régiók többségi népessége, sõt a román kom-munista vezetõ réteg is – fõként a helyi szárma-zású vagy a régiót jól ismerõ – megértette,hosszú idõn keresztül létezõként egyfajta ter-mészetességgel fogadta el itt a magyar iskolát,

219

a magyar tagozatot. Sokszor nem értették, fo-galmuk sem volt arról, hogy a magyar oktatásnem hobbi, nem egy másik nyelv elsajátítása,hanem az anyanyelven való tanulás elemi joga.A peremek legszélén ez nem volt soha egészentermészetes, de mind a kisebbségnek, mind pe-dig a többségnek a tudatában legalább berög-zült, régóta mûködõként és létezõként. Ez volta miénk, sõt a közösség belseje fele kötelezõ is-kola-értékrend. Különösebb harcokat ezért nemkellett vívnia a helyi értelmiségnek.

E berögzült oktatáskép örökségéhez hozzá-tartozik az is, hogy erdélyi magyar települése-inken a sok negatív példa ellenére még mindiggyakran fordul elõ szórványban és azon kívülis, hogy szülõk és gyermekek emberfeletti áldo-zatot vállalnak a magyar oktatásért. Nem túl ál-talánosak, de meghatóak azok az esetek, ami-kor félelmetes akadályokat gyõz le a falusi tele-pülés magyar oktatási megszokása. A régi nép-oktatás falusi iskoláztatási gyakorlatában, szo-kásaiban az elmúlt évtizedek alatt néha egészenerõ feletti helyzetek rögzõdtek be: több tíz, húszkm-es buszozás, gyaloglás, sõt szekerezés aszomszéd falvakba. Ez volt akkor a településoktatási kultúrája, alapközérzete, és ez egy töb-bé-kevésbé automatizálódott állapot volt. Évti-zedekig senki nem tette fel a kérdést, hogy egy-egy faluból miért kell a másikba ingázni, nem-ritkán szekerezni, szánozni, sõt nagyon gyak-ran gyalogolni is, naponta nyári melegben éstélen a nagy hóban. Az sem volt gond, hogy agyermekek fáznak, vagy szánt kell fogadni té-

220

len a könnyebb utaztatáshoz: a szülõk beosztot-ták maguk között, hogy mikor ki fogja be a lo-vakat, hogy induljon a gyermekekkel iskolába.Nehezen hihetõ, hogy még mindig vannak Er-délyben olyan falvak, ahonnan alkalmival, au-tóstoppal vagy vonatstoppal ingáznak magyariskolába a 10–14 éves magyar gyermekek. Reg-gelenként gyermekek állnak kint az utcán, ésvárják az érkezõ vagy soha nem érkezõ jármû-veket, várják a következõ központi falu fele agépkocsival átutazót. Kiszolgáltatva minden-nek és mindenkinek. Így rögzült be, még ígytermészetes. De az oktatástervezõnek az az elsõkérdése, hogy meddig lehet ezt így tenni.

Ugyanez jellemzõ a tanítók kiköltözési gya-korlatára is. Néhány évtizede még általánosvolt az is, hogy a kinevezés pillanatában a falu-si értelmiségünk lakást bérel, albérletbe család-hoz, háziasszonyhoz költözik. Így történt ez év-tizedeken át, így volt tehát természetes tanító-nak, településnek egyaránt. Az oktató a telepü-lés élete egészének részévé vált, benne élt,munkahelye, otthona, pihenése, barátsága, jó ésrossz szokásai, hibái, szenvedélyei és családala-pításának is tere, tanúja volt a falu. A dolgok fe-lett a begyakorlás automatizmusa gyõzött.

Azóta a helyzet alapvetõen megváltozott.Adataink ugyan nincsenek, de sejtéseink min-den bizonnyal igen arról, hogy mára már falusitanügyi személyzetünknek döntõ többsége –különösen a szórványban – ingázik, többnyireegy-egy központi helységbõl a szélekre. Ez maugyanúgy természetes, mint hajdan a kiköltö-

221

zés. A nem ingázók pedig a szakképzetleneksoraiból kerülnek ki, akiknek legnagyobb részenem nyújthatja a szükséges színvonalat az ok-tatásban. Megtörtént tehát az értelmiség nagykivonulása a település életközösségébõl, és ez-zel bekövetkezett a kultúra, az oktatás, a neve-lés sorvadása is.

Ezen a területen természetesen figyelembekell venni a jócskán megváltozott helyzetet is.Csak 1–4 osztályos magyar tagozattal rendelke-zõ vagy ennek kifejlesztésére váró települése-ink nagy része nem képes a mai fejlettségévelértelmiségmegtartó erõfeszítésre. Alkalmatlanarra, hogy otthont nyújtson, lassan még a lakás-sal rendelkezõ lelkészeknek sem, nemhogy aháttértámogatások nélküli tanítóknak. El tudjaképzelni valaki, hogy ma, esetleg vallási „meg-szállottság”, missziói lelkület, komoly anyagitámogatottság nélkül tanügyi káder telepedikle hosszabb idõre, például Nagyölyvesre,Magyarfrátára, Szászzsomborra, Lozsádra,Uzdiszentpéterre vagy Noszolyba osztatlanelemi iskolákban tanítani? Ahol már nagyontarthatatlan a helyzet, ott tesznek valamit az il-letékesek, a többi helyen marad minden a régi-ben. Ahol nagyon muszáj, ott ki kell helyeznivalakit. Marad tehát mint egyedüli út a magyaroktatás megszûnése, az örökös helyettesítés, ateljes és siralmas szakképzetlenség és természe-tesen az ebbõl eredõ színvonaltalanság. És amagyar oktatás ebbõl következõ megszûnése,vagy jobb esetben a szakképzettek örökös ván-

222

dorlása, az ingázás, a véget nem érõ pedagó-guscsere.

Az ingázás pedig otthontalanságot terem-tett, mert felszámolódott a település értelmiségibázisa, a közösségépítést, mûvelõdést, kultúrát,színjátszást, biztonságot sugárzó otthonérzete.

Új helyzetben a nagyvárosi oktatás

Erdély területén kiterjedt területû falusi tele-püléshálózataink mellett elsõsorban nagyváro-saink magyar nyelvû oktatásában van a legna-gyobb gond. A közelmúlt és a régebbi idõsza-kok falvainak pozitív oktatási beállítódásaihoz,berögzüléseihez hasonlóan ugyanezek a részle-ges pozitív jelenségek sajnos nem mondhatókel mai nagyvárosi magyar népességünkrõl. Sõt,ahol már szinte megszoktuk, Szeben, Temesvár,Medgyes, Déva, Vajdahunyad, Zsil-völgye,Fogaras, Dicsõszentmárton, Máramarossziget,Nagybánya, Brassó, Beszterce mellett oktatásigondjaink között megjelennek már olyan hely-ségek is, mint Kolozsvár, Marosvásárhely,Torda, Bánffyhunyad is. A közösségek magyar-ságának otthonérzete, kisebbségi közérzete ésezzel oktatási alaphelyzete és közérzete is na-gyon sokat romlott. A városi oktatásunk legna-gyobb csõdje az oktatási automatizmusok hiá-nya, a pozitív berögzülések elmaradása. Anagyvárosra telepedett magyar népesség nemörökölt ott lélekszámának megfelelõ iskolahá-lózatot és infrastruktúrát, de a magyar oktatás-

223

ba való beilleszkedés természetes berögzülésétsem. Sok esetben csak keserves értelmiségi har-cokkal, szülõi felvonulásokkal lehetett létre-hozni és kialakítani minden új településen, he-lyen vagy lakónegyedben a saját magyar tago-zatot vagy ritkábban iskolát. Minden városi ok-tató tapasztalatból tudja, hogy a változó politi-kai nyomások súlya alatt egy-egy telepen amég létezõt is szinte lehetetlen volt mindigmegtartani. Amellett pedig legtöbbször ke-mény harcokat kellett vívni, hogy az új lakóne-gyedekben a román tagozat mellé magyar islétrejöhessen. A lokális hatalom a régi rendszer-ben, de még 1989 után is minden esetben meg-próbálta elõször a szembeállást, az akadályo-zást, hogy elkedvetlenítsen, lehangoljon, éscsak ha már feltétlenül muszáj volt, akkor enge-delmeskedett a magyar szülõk nyomásának, ésengedte meg a magyar oktatásbõvítést vagy fej-lesztést. Ez a jól bevált megalázó gyakorlat saj-nos kormányra jutásunk után is tovább öröklõ-dött.

Csökkent az egyház és iskolaszabályozó tekintélye

A kisebbségi helyzet ajándékai között sokatemlegetett szakrális tekintély, amellyel reálisanvagy mitikusan, de gyakran ruházzuk fel ma isegyházainkat, mára egyre inkább elfogyatkoznilátszik. Szinte már elfogyott a kisközösségnek,az egyháznak, lassan pedig már a családnak és

224

a szülõnek is az a szabályozó ereje, amellyel do-mináns irányt, tekintélyelveket és mindezenbelül még nyelvhasználatban, értékrendben,oktatásban normatív értékszintet is sugallha-tott. Egyre sajnálatosabban érezzük, hogy egylehetetlen folyamattal küzdünk – legtöbbszöreredménytelenül. Mert nyelvi-etnikai létünkfelszámolódásában is az a legszomorúbb, amibelülrõl történik, mert az megállíthatatlan. Arégi iskolamodellben a tanító, a lelkész úgy voltjelen, mint aki a település lakói számára maga-tartásmintát jelentett a hitéletben, az erkölcsiértékrendben, az oktatásban, a mûvelõdési szo-kásokban is. „A tanító úr is így mondta”, „ígytanította a tanító bácsi”, „ezt tanultuk a tanítónénitõl”, „megmondta a vénpap”-féle – falusikörnyezetben gyakran elhangzó – megjegyzé-sek szépen jelzik a helyi értelmiség vagy annakemléke folyamatos referencia szerepét a közös-ségben. A kollektív emlékezet, a referencia, aszimbólumok halála pedig a peremlét halála is.

Az egyház és az iskola azonban mára márelveszítette azt a hatalmi helyzetét, hogy erõtel-jes nyelvi kodifikáló erõként, értékrend-fenn-tartóként jelentkezhessen a peremterületek kis-közösségeiben. A múlt századtól még e századközepéig is több történelmi példa bizonyítja,hogy a tekintélyelvû helyi társadalmakban egy-egy lelkész, tanító erélyes fellépésére mikéntállt vissza egy-egy közösség anyanyelve ésnyelvi egyensúlya. Ma már a peremközösségeklelkészei, tanítói is egyre elkeseredettebb és re-ménytelenebb harcot folytatnak a negatív nyel-

225

vi képletekkel, az iskoláztatási gyakorlatokkalszemben, s lassan egyre kevesebb erejük maradarra, hogy közösségük negatív iskoláztatásiközgondolkodását megváltozassák. Egyre töb-bet beszélünk a rossz példákról. A Beszterce-Naszód megyei Magyarborzáson a tíz felsõ ta-gozatos magyar gyermeknek még fele sem vál-lalja a napi tíz km-es ingázást Apanagyfaluba,a szülõk pedig azzal válaszolnak az elkesere-dett lelkésznek és tanítónõ feleségének: még aztis sajnálják, hogy gyermekük az 1–4 osztálytmagyarul végezte. A Zsil-völgye közel 17 ezermagyarjának magyar oktatása a helyi értelmi-ség elkeseredett küzdelme ellenére is sorvadás-nak indult. Az 1998-as tanév elején sokkszerû-en rázta meg a Kolozs megyei magyarság önbi-zalmát, hogy a kiharcolt magyarlétai magyarfelsõ tagozatról a szülõk gyermekeiket inkább aszomszéd falu román iskolájába íratták. És ittvan kéznél az érmihályfalvi példa is: a 90%-banmagyar anyanyelvû bihari nagyközség gyer-mekeinek 20–25 %-a jár román iskolába – SikeLajos tudósítását olvastuk errõl a Romániai Ma-gyar Szó 1999. május 5-i számában. Az újság-írók többször is kísérletet tesznek a negatív je-lenségek megfejtésére. A felsorakoztatott okokközött több magyarázat is van, de mindannyi-an tudjuk, hogy nem csak okfejtés kell, hanema helyzet megoldása is.

Az egyház a peremoktatásban is fogyó érté-kû, de az utolsó hiteles értékõrzõ erõ. Kezében

226

vannak a megtartás utolsó eszközei és lehetõsé-gei.

Válságban az etnikus kisközösség

Én az oktatásban is jelentkezõ bajok okaitabban látom (és ebben van a kis-, a helyi közös-ség egészének válsága is), hogy az a közösségvan megszûnõben, leépülõben és felbomlóban,amely szinte öntörvényûen szabályozta és szer-vezte meg önmagát, õrizte dolgai belsõ egyen-súlyát és rendjét. Az a kiscsoport épült le,amely a nyelvet beszéli, iskolát igényel, teremtés fenntart, tanítót fizet, hozzá ragaszkodik, tõ-le munkát, oktatást vár. Ez pedig nem mindenesetben csak demográfiai, közösségen belülistatisztikai arány kérdése. A peremeken felszá-molódtak az etnikai és nyelvi közösségek, anyelvet beszélõ csoportok és ezzel a kisközös-ségek szóbeliségének, kultúr- és iskolaigényé-nek intimitásai is. Az a tér veszett el és számo-lódott fel, amelyben él a kollektivitás, ahol át-adódnak, áthagyományozódnak az értékek,ahol él egy oktatás iránti igény, értékrend. Azoktatás pedig teljes egészében közösségi kér-dés. Ez a közösség az etnicitás otthona. A kö-zösségi élet nyújthat egyedül olyan nyelvi cso-portélményt, amelyben egyedül élhet a közös-ség értéktisztító és öntisztító rendszere. Ha ezsérült, a romániai peremmagyarság egészénekiskolázási gyakorlata is válságba kerül. A nagy

227

mozdulatlanságban beáll az üvegházi hatás, azönmagát fojtogató belsõ hõemelkedés.

Az értékrend válságának figyelmeztetõ ere-je abban van, hogy ezt a válságos helyzetet saj-nos a legtöbb esetben természetesnek veszik.Mert a gondok ott folytatódnak, amikor a hely-zet elfogadásában már végzetesen és talán vég-legesen beáll egy mentalitás és értékrendváltásés válság is. Amikor már a keveréknyelv, anyelvzavar, a vegyes önértékelés, a vegyes há-zasság, a „másik iskola” a természetes, sõt azegyedül természetes és a kanonikus rend. Nem-rég még Erdély legnagyobb részén, akár or-szágnyi területeken – városon és falun is – axi-ómaszerû, természetes és szinte kötelezõ volt a„magyar gyermek=magyar iskola”. Az utóbbiévtizedekig még Erdély nagyvárosaiban, sõt aZsil-völgyében is kirívó, szokatlan és szinteaberráns volt a „román iskolába jár a magyargyermek” magatartásminta. Mára az a mentali-tás és értékrend jutott válságba, amelyben ezpozitív és természetes volt.

Az iskolavédelem, az oktatástervezés tervei-nek másik nagy buktatóját és sokszoros, halmo-zott kudarcát abban érzem, hogy mindig csak ajelenséget célozták meg, jelesül a „rossz iskolá-kat”, a „gonosz szülõket”, akik román iskolábaíratják gyermekeiket, a „rossz pedagógusokat”,akik nem oktatnak jól, és akik miatt nem érde-mes magyar iskolába adni a gyermeket stb., denem mindig láttuk, hogy ennek háttere egyösszefüggõ folyamat. Nem felejthetjük el, hogyaz egyéntõl már a családon keresztül vissza kell

228

jutnunk az egyént integráló nagyobb nyelvi kö-zösség válságkezeléséig. Minden mentési és vé-delmi terv, amely az anyanyelvi oktatást tûzi kicélul, az anyanyelvi oktatásnak teret és hátteretteremtõ közösség otthonérzetét, pozitív önérté-kelését kell hogy megcélozza és megteremtse.

A helyzet orvoslásának egyik elsõ titka pe-dig abban a nagy kérdésben van, hogy megte-remthetõ-e a reális, az igazi és nem illuzórikusközösség, ahol valóban él az anyanyelvi isko-láztatásnak a pozitív gyakorlata is. Létrehozha-tó-e olyan közösség, ahol élõ és nem mûvi ro-hammunka a védelem és nem reanimációsélesztés alatt álló a nyelvi-etnikai másság érté-ke. Mert a nyelvi közösség, a családban, a kis-közösségben beszélt, használt, értékelt és érté-kes etnicitás a kisebbségi anyanyelvi oktatásegyik motivációs alappillére. Anyanyelvi okta-tást igénylõ nyelvi közösségeket kell tehát te-remtenünk! Oktatástervezéssel együtt közössé-gi rehabilitációt kell végeznünk. Egy kisebbség-hez tartozás értelmében, nyelvi-kisközösségicsoportélményükben sérült emberek szívéhezhozzáférkõzõ, azokban változást hozó progra-mokban kell gondolkodnunk, ott kell oktatást,önértékelés-javítást terveznünk és sürgõsenváltoztatnunk a helyzeten. Fel kell törnünk azetnikus leszigeteltség burkait, be kell jutnunk acsalád közösségének mélységeibe. Itt és ezekena területeken van nagy feladatuk az egyházak-nak. Ide, a család és a kisközösség „nyelvi tájá-ba” segíthet be együtt az egyház és az iskola.

229

Képes lehet-e az iskola, az egyház, a vidékiértelmiségi arra, hogy intézményteremtõ, okta-tó, szervezõ és integráló, önértékelést teremtõ,nyelvvédõ, nyelvtisztító berendezésként mû-ködjék? Mert õk kísérik az etnikus csoportot azönazonosság-védelem gyötrelmes útjain. Nagya baj ott, ahol további támogató rendszerek nél-kül ebben magukra maradnak. De a megoldá-soknak a közösség belsejébõl is kell jönniük!Minden külsõ segítséggel a kisebbségi közössé-gek saját belsõ erõtartalékait kell mozgósíta-nunk. Ebben azonban a leggyakrabban egyedülmarad a vidék, az iskola és az egyház. Ez utób-bira mindenki kivetíti elvárásai illúzióját, meg-nyugtatva ezzel magát és lelkiismeretét, deegyebet adni nem ad, hanem magányos küz-delmében magára hagyja.

Válságban az iskoláztatási gyakorlatés a magyar iskola presztízse

A szórványoktatás nagy buktatója, ha egyadott területen olyan oktatási intézménytakarunk létrehozni, olyat kívánunk fenntartani,amelynek legfõbb, sõt egyedüli értéke az, hogymagyar. Ehhez természetszerûleg társul az el-várás és mitikus frazeológia is, hogy azért kelloda iratkozni, „mert magyarok vagyunk”, és ajó magyarok magyar iskolába íratják gyerme-keiket. A nagy gondok azonban ott kezdõdnek,amikor ez az önmagáért magyar intézmény be-lekerül a versenyhelyzet ördögi körébe. Ami-

230

kor azért lesz rossz, mert magyar. Ezután márazért nem íratják oda a szülõk gyermekeiket,mert rossz (és nem mert magyar), és nem azértszûnik meg, mert megszüntetik és magyar, ha-nem azért szûnik meg, mert rossz.

Régóta tudjuk, hogy a presztízs-iskoláknak,de általánosan a presztízsértékeknek önmaguk-ban nincs nyelvi, nemzetiségi tartalmuk. Az ér-ték maga a presztízs anyanyelvi vagy anélküljelentkezõ közvetítéssel. Böjte Csaba atya, a dé-vai ferences kolostorban indult szórványiskolá-járól szólva nemrég arról beszélt, hogy nemnagy mentési terveket kell készíteni, hanem va-lós értékeket kell nyújtani az iskolákkal, éskész. Ennyi az egész szórványprogram. Ha ér-tékeket adsz, az egyben maga a presztízs, az is-kola értéke is. Déván gyakran fordul elõ, hogymagyarul egyáltalán nem tudó szülõ viszi a ko-lostorba gyermekét, mert „ott jót tanul, mert jólfoglalkoznak vele, mert megtanul magyarul”stb., és még folytatható az értékelési sor.

Úgy gondolom, az eddig felvázoltak is meg-gyõznek arról, hogy mély válságban van a hát-rányos vagy halmozottan hátrányos etnikaihelyzetû kisebbség és ezen belül a peremterüle-tek maradék népességének, de a nagyvárosoklakótelepei oktatásteremtõ magyarságának is-koláztatási gyakorlata is. Az az önbizalom isválságban van, amelyre épül és építhetõ a ma-gyar oktatási hálózat. Az a hit jutott kátyúba,amelyet a szülõ táplálhat a saját anyanyelve ésaz azon történõ oktatás gyakorlatában, értelmé-

231

ben. Ennek visszaadásán kell az értelmiségnekfáradoznia, és ez csak akkor lehet eredményes,ha romániai magyar érdekvédelmi szervezete-ink az anyanyelvi oktatást a maga teljes össze-függésében tervezik meg, ha a szülõ az anya-nyelvi oktatást az óvodától az egyetemig egyteljes és egész láncolatban látja, és ennek végén,mintegy bokrétaként helyezkedik el a gazdasá-gilag biztonságos jövõ, az elhelyezkedés, az ér-vényesülés, a megélhetés-teremtés magabizto-san továbbmotiváló és éltetõ ereje. Az anya-nyelvi oktatás válságának orvoslása, „gyógyke-zelése”, az egyház és iskola anyanyelvvédõszolgálata hatalmas kitekintésû feladat, amelysok más egyéb mellett a helyi magyar közösségegészére: az önálló magyar intézményrendszer-re, az oktatásra, az egyházra és mellette az ön-azonosság két nagy küzdõterére: a családra éskisközösségre, ezek nyelvi-etnikai otthonérzé-sének rehabilitációjára néz.

Ezek után bátran kimondhatjuk, hogy seholsem érzékelõdik annyira, mint a hátrányos etni-kai helyzetû kisebbségi oktatásban az, hogy amagyar oktatás egységes és egész. Ez azt jelen-ti, hogy az oktatástervezés csak akkor lehet ha-tékony és nemzetiségi vonatkozásban is ered-ményeket felmutató, ha teljes összefüggésébenelemez, ha úgy lát rá a helyzetre és úgy is ter-vez: az óvodától az egyetemig. Csak úgy vanértelme és akkor eredményes tehát, ha a gyer-mekes szülõ már a magyar óvodába íratás pil-lanatában is látja és végigtekintheti az oktatás

232

teljes folyamatának értelmét, értékét és presztí-zsét, mert az oktatási hálózat egésze presztízs-láncolatot alkot. A hátrányos helyzetû kiskö-zösségben élõ szülõ és a család az az egyedülifórum, amely teljes összefüggésében látja, érté-keli, érzi és szeizmográfszerûen ítéli is meg azanyanyelvi oktatás célját és egyedüli értelmét:gyermeke érvényesülését. Amikor tehát kisebb-ségi területen oktatást tervezünk, csakis teljesoktatási hálózat-láncolatot tervezhetük, ahol aszülõnek, a családnak és olykor még a gyer-meknek is meg kell mondani, fel kell mutatnihihetõ, elfogadható lehetõségként az anyanyel-vi oktatás és az azzal való érvényesülés teljessé-gét, még akkor is, ha az más helyen, más hely-ségben, esetleg más vidéken teljesedik ki. Mu-tatni kell melléje az ingázást, a bentlakást, a bi-zalomgerjesztõ tanári kart, az anyagi hátteret ésaz oktatásnak vagy érvényesülésnek a követke-zõ vagy végsõ fokozatát: az életben való érvé-nyesülést. Ilyen szempontból ezért különösenérdekes és figyelemre méltó az egyházi oktatáskiemelkedõ, a többi formát messze megelõzõpreferenciája, amelynek vallási, anyanyelvi hi-tele teljes értékû presztízst nyújthat, és így na-gyobb bizalommal fordulnak hozzá a szülõk ésgyermekek, olykor még megyehatárokat átíve-lõen is.

233

Az anyanyelvi oktatás hatása életre szól!

Ma már közhelyszerû az a megállapítás,hogy – a témánkban kijelölt területeken és alegkisebb gyermekeket felölelõ oktatásban is –sorsdöntõ jelentõsége van a magyar nyelvû ele-mi oktatásnak. Még akkor is így van ez, ha amagyar oktatás az 1–4 osztályok elvégzése utánmegszakad, mert a helységben nincs magyarnyelvû továbbtanulási lehetõség, és a gyermek-nek a helyi román vagy más helységben levõromán tagozaton kell tanulmányait folytatnia.Az anyanyelvi elemi iskolai képzés életre szóló-an határozza meg azokat a képzeteket és fej-leszti ki azokat a képességeket, amelyek elkísé-rik a fiatalt a más nyelvû oktatási környezetbenis. Az anyanyelvi elemi iskolai képzésnek azegyik nagy jelentõsége, hogy anyanyelven rög-zíti az alapfogalmakat; az 5–8 osztályos általá-nos és a líceumi oktatásnak pedig, hogy a kö-zösségteremtésben és alakításban nyújt életreszóló berögzüléseket. Ebbõl a térbõl állandósul-nak a barátkozási, közösségalakítási szokások,ez az a mezõ, amely a baráti kör környezetébena párválasztást is meghatározza. Ezért olyanfontos tehát – sok más egyéb mellett – a mindenszinten megszervezendõ anyanyelvi oktatás.

Gyakran elõfordul, hogy egy-egy szülõ a„jobb érvényesülés” érdekében már az elemitõlkezdve többségi iskolába adja gyermekét. Akiezt megteszi, annak számolnia kellene azzal,hogy többrõl van szó, mint „az iskola nyelvé-

234

rõl”. Ezzel a lépésével a gyermek teljes továbbiszemélyiségfejlõdését meghatározza olyan fo-kon is, hogy ebben már beprogramozott a kö-zösségteremtés, a társas tér etnikus,interetnikus, multikulturális alakításának min-den készsége, sõt a párkapcsolatoknak és a há-zasságkötésnek minden etnikus és interet-nikusrészlete is. Naiv az a szülõ, aki azt hiszi, hogy„csak” ennyit – vagyis jobb érvényesülést –akart, és „nem gondolta, hogy ez lesz belõle”.Az alapvetõ személyiség-értékrendváltozás ésetnikumváltás már alkotórésze a megválasztottoktatási intézmény nyelvének.

Peremlét és értelmiség

Az iskolaszervezés, közösségépítés, a levá-lasztó, integráló etnikai és nyelvi intézményestényezõk között kiemelkedõ szerepe van az ér-telmiséginek. Neki kultúra-, anyanyelv-, érték-átadó és etnicitásközvetítõ szerepe is van. Az õfeladata átnyújtani a lassan már másodlagossáváló saját kultúrát, a csoportra jellemzõ egyete-mes értékeket a kisközösségnek. Õ egyfajtaszûrõberendezés: feladata még kivédeni a kis-közösséget a többségi értékinvázió és inflációfullasztó hullámai alól. Az õ tiszte elválasztó éselhatároló erõként beállni a nagy- és kisközös-ség közé és felvállalni az érték és a nyelv tisztí-tóberendezésének funkcióját. Õ adja át a kiskö-zösségi kultúra régi és új, egyetemes és partiku-láris, többségi és kisebbségi értékeit. Neki kell

235

felvérteznie a csoportot etnikai tudatának iro-dalmi, mûvelõdési, társadalmi sajátosságaival,nyelvvédelmével, de neki kell tudatosítania ahelyi etnikai tartalmak jelentõségét is a helyitársadalomban. Õ szûri és takarítja ki a romlónyelvet, javítja ki a deformációkat, teszi helyrea rossz és jó értékeket, értékeli át az idegen ha-tásokat.

Mi azért tartjuk tehát a helyi társadalomszempontjából mindenképpen sarkalatos fel-adatnak és az egyik legfontosabb tennivalónaka peremvidék értelmiségtervezését, mert ezzelteremthetünk a peremmagyarság hátterére egyolyan szilárd bázist, amely szervezõ, mozgósí-tó, reményt és önértékelést adó, megtartó erõ-ként mûködhet. Végül pedig minden összefüggaz utolsó bástyával, a helyi egyházzal, melynekgyötrelmes feladata legtöbbször – minden meg-maradt intézménytöredékkel, ronccsal együtt,amely már csak az emlékekben él – mindent ésmindenkit pótolni.

Az oktató, nevelõ egyház

A nyelvi peremterületeken élõ magyarságpozitív önértékelését és otthonérzetét az egy-ház és az iskola csakis együtt teremtheti meg.

1990-tõl szinte mindenik romániai magyartörténelmi egyház vagy kisegyház kialakítottavagy visszaállította a maga történelmi középis-kolai hálózatának részleges vagy jelképes állo-mányát. Ezek az intézmények területileg majd-

236

nem minden jelentõsebb magyarlakta vidékenés tömbben ott vannak, és velük arányosan aszórványterületeken is. Valóban jelentõs ered-mény, hogy Szatmár, Gyulafehérvár, Segesvár,Medgyes, Nagyenyed, Zilah, Nagybánya, Ma-rosvásárhely vagy Kolozsvár állami és egyháziiskoláiban mindenütt kiemelt cél a peremvidé-kek gyermekeinek anyanyelvi oktatása, ahol azegyházi háttér biztonsága és presztízse – épp amás lelkület, és más anyagi források többletemiatt is – ösztönzõleg hat a magyar oktatásra.Egyházi középiskoláink legtöbbje például évekóta tudatosan vállalja fel a mezõségi, dél-erdé-lyi hátrányos helyzetû gyermekek oktatását.Ehhez pedig elõkészítõket tart olyan gyerme-kek számára, akik az iskolában egyáltalán nemtanultak magyarul, a bejutás után pedig különfoglalkoznak velük.

Az egyházi intézmények peremoktatásbanrészt vevõ területének tervezését, oktató, neve-lõ feladatait többlépcsõs programban kell meg-oldani. Az egyik a lelkészképzésre és a lelkészszolgálatára néz. A másik a többi egyházi-munkásképzõ intézetek anyanyelvi oktatására:vallástanárokra, nõvérképzõsökre és kántorta-nítókra. A harmadik arc az egyház iskolaterem-tõ és oktatásszolgáltató, alternatívan oktató fel-adataiból eredõ lehetõsége. A peremterületekreis igazi hivatástudattal magyar keresztyénmisszióba induló oktatási és szociális személy-zet kinevelésének a mai konjunktúrában egye-düli helye csakis az egyházi oktatás lehet. Azegyházi oktatási intézményekre vár a peremér-

237

telmiség kinevelésének, kihelyezésének, hiva-tástudattal való felvértezésének, kitelepítésé-nek, szociális és életfeltételei biztosításánakszinte összes feladata.

A peremvidék középrétegét megteremtõ fel-adatokban is kiemelkedõ lehetõség van az egy-házi középiskolák kezében. E középfokú okta-tási intézmények lehetõséget nyújtanak egyfaj-ta szakoktatásra, szakképesítésre, középfokúkáderek kinevelésére. Nekik lehet és kell a teo-lógiai arcél mellett megtalálniuk a módot arra,hogy valamilyen diplomát, szakismeretetnyújtsanak, amellyel az ott végzettek hazake-rülve településeiken a mesterséggel rendelkezõközépréteget teremtik és megalapozzák. Okta-tásszervezési körutakon gyakran halljuk, hogymiért nem indít az egyház több szakiskolát, ele-mi iskolát, óvodát. Nem lehet célunk itt az egy-házi iskolák arcéltervezésérõl beszélni, de pe-remvonatkozásban ezt az iskolatípust bátoríta-ni, ehhez szaktanácsot adni és bel- és külföldiforrásokból anyagilag is segíteni mindenkép-pen kötelezõ.

A közösségvédelem és anyanyelv-rehabilitá-ció egyházi feladatai között 1989 után igennagy és legtöbb esetben szinte egyedüli lehetõ-ség az egyházi kollégiumi otthonok nevelõ-ok-tató intézményrendszere. Több esetben maga aziskola nem egyházi, de mellette megszületik azazt támogató egyházi-intézményi háttér. Azutóbbi idõben több ilyen intézmény született,mely ezt a feladatot is ellátja. Helyi kezdemé-nyezésre több helyen indult be egyrészt az álla-

238

mi bentlakásokban, másrészt onnan kiemelve,külön programmal, harmadrészt alapítványivagy egyházi tulajdonú épületben magyar ifjú-ságot foglalkoztató oktatói tevékenység. A ki-emelkedõ egyházi kezdeményezések felsorolá-sa mindig háládatlan feladat, de közöttük leg-gyakrabban a dévai, a zsoboki, a kõhalmi,szászrégeni kollégiumokat és a medgyesi,szászvárosi otthonokat, bentlakásokat, iskolá-kat és óvodákat szoktuk emlegetni, nem szór-ványvonatkozásban pedig a székelyudvarhelyireformátus diákotthont. Eredményes és dicsé-retes dolog, hogy több hazai állami, egyházi kö-zépiskola igyekezett megteremteni a maga egy-házi hátterû intézményét, önálló magyar kollé-giumát, bentlakását, alapítványát, hogy egysé-ges és határozott arcélt nyújthasson a nevelés-ben. Az egyházi kollégiumrendszerek nagy le-hetõsége abban van, hogy mind az állam, mindpedig a romániai magyar civil szféra helyett fel-vállalják az általuk el nem végzett feladatot,melyhez a politikai és helyi adminisztratív aka-rat mellett leginkább a személyi, emberi feltéte-lek hiányoznak. A más tényezõkhöz képestugyanis ezek szilárdabb anyagi bázissal rendel-keznek, és olyan lelki és szervezési hátteretnyújtanak, mely éltetõként hat az egész intéz-ményre.

239

A kollégium nyelvi közösség

Igen régóta tudjuk, hogy a kollégiumi rend-szer az oktatás sûrítésének, csoportosításánakegyik leggazdaságosabb formája. Bizony jócs-kán számot kell vetnünk azzal, hogy gyermeke-ink számának csökkenésével együtt a közeljö-võben iskoláink is még jobban megfogyatkoz-nak, és a nagy nadrágszíj-összehúzások köze-pette a tanárok mellett a diákoknak is össze kelljobban gyülekezni. A körzeti iskolahálózatokmegteremtésében is számot kell vetnünk azzal,hogy minden peremtelepülésen nem teremthe-tünk színvonalas magyar oktatást. Vagy kollé-giumi rendszerben, vagy ingázással, vagy éppvegyes oktatásszervezéssel ki kell építenünkazokat az iskolaközpontokat, ahol színvonalasmagyar oktatás folyhat. Erdélyi katolikus ésprotestáns egyházainknak e területen is évszá-zados hagyományaik vannak, hisz régi iskolá-ink emberemlékezet óta ebben a rendszerbenmûködnek.

Ezek mellett pozitív nyelvi közösség ésegészséges nyelvi minta begyakorlására igenszép példa az egyházi kollégiumi-rendszerbentanuló fiatalok nyelvi helyzetének feljavulása.Azzal is számolnunk kell, hogy az anyanyelvikompetenciaszint növelésének egyik nagyfor-mátumú eszköze csak a helyi közösségbõl valóidõszakos kiemelés lehet. A szórványvidékekhelyzetét ismerõ egyre mélyebben meggyõzõd-het arról, hogy az ott élõ gyermekek egy része

240

csak akkor „menthetõ” meg, ha kiemeljük ott-honi kevert nyelvû vagy már elveszített nyelvûkörnyezetébõl. A család, ez a csodálatos intéz-mény azokon a helyeken az anyanyelvi„visszaoktatásban” bizony sokszor akadály. Hanem segítjük ki a gyermekeket a kevert és iden-titászavaros környezetbõl és ideiglenesen nememeljük át egy egységesbe, ahol következetesnapi programmal alapvetõen más – egységesnyelvi – hatások alá helyezzük, nem igazánvárhatunk nagyobb eredményeket.

Meg kell keresnünk együtt az értelmiség ésiskola közös felelõsségét akkor is, amikor kivé-teles tehetségeket kell megmenteni. Kiemelke-dõ feladat a tehetségkutatás és -gondozás. Pél-dák százai mutatják, hogy egy egészséges kol-légiumi rendszerben valaki miként menthetõ kiaz otthon és kisközösség értékrendjének hetero-gén nyelvi szorításából. A németországi BurgKastl magyar gimnáziumába a világ mindensarkából bekerülõ fiatalok legtöbbje alig beszélmagyarul. Az ott eltöltött tanulási és kollégiu-mi idõ azonban elegendõ ahhoz, hogy a válsá-gos nyelvi helyzetbõl érkezõ fiatalok irodalmiszinten elsajátítsák anyanyelvüket. Ehhez pe-dig egy kolostorszerû vár kell, amely az oktatá-si idõ egész tartamára a többségi környezet za-varó hatásaitól teljes mértékben izolál.

A régi protestáns kollégiumi oktatási rend-szerben például szinte egyet jelentett a „bent la-kás”, az „együtt tanulás” és az oktatás, oly-annyira, hogy még nagyvárosi gyermekek, ta-nulók is beköltöztek az iskola otthonaiba, mert

241

nevelni és oktatni, a fiatal egyéniségére egysé-gesen hatni csakis így lehetett. Így tanultakmeg közösséget, fegyelmet, rendet és tudo-mányt. Szabó Dezsõtõl Sütõ Andráson át BálintTiborig az elmúlt félévszázadban sok-sok írónk,jeles emberünk vallott az õsi kollégiumok aján-dékairól, akiket eme oktatói és közösségi formalelkisége emelt és nevelt bele a maguk olykorhátrányos nyelvi környezetébõl az értelmiségilétbe, és mentett meg így a hazai és az egyete-mes magyarságnak.

Hogy miként alakul majd az ott oktatottaksorsa odahaza, arra kilenc év után még nincsrálátásunk, minden bizonnyal nem zökkenõ-mentes a közösségeikbe való visszatérés, demindenképp kiemelkedõ lehetõségként kell ér-tékelnünk. A közösségbõl való kiemelést követ-nie kell a közösségbe való visszakerülésnek, deez csak akkor éri el célját, ha az egyén hatástgyakorolhat közösségére, és megváltoztathatjasaját környezetét. Ha ez nem következhet be,ugyanabba a nyelvi közegbe süllyed vissza.

Utolsó reményünk az egyház

Sokkal nagyobb erõket kell tehát mozgósíta-ni a kollégiumi oktatási forma kiszélesítésére.Egyházi iskoláinknak elsõ helyen kell felké-szülniük arra, hogy rájuk vár a peremterülete-ken élõ magyar gyermekek begyûjtése és okta-tása. Az egyre mélyebb szintre süllyedõ de-mográfiai mutatók még kényszerûségbõl is ar-

242

ra ösztönzik az egyházakat, hogy jobban odafi-gyeljenek a szórványvidékre. Egy nagy nyelviválságfolyamatba lép be az egyház a maga pá-ratlan lehetõségeivel. Akár úgy, hogy iskolákatalapít, akár pedig azzal, hogy szeretetével, lel-kesedésével és anyagi lehetõségeivel, a szolgá-lat legnagyobb alázatával odaáll e vidékeksínylõdõ, halódó oktatási intézményei, gyerme-kei és oktatói – saját hívei mellé. Hozza érték-rendjét, szabályozó erejét, évszázados oktatóitapasztalatait, hozza magával a misszió lelkét, amásokért való szolgálat küldetéstudatát. Hozzaa bizalom hitelét, a tömegeket maga mögött.Hoz emberfeletti áldozatokat, de belülrõl és kí-vülrõl az anyagi forrásokat is. Hozza a nélkü-lözhetetlen reményt. A rendet, a belsõ és külsõbékét. Ad egy értékrendet, amely reménnyel éshittel gazdagíthatja a kisközösséget, bizalom-mal és megnyugvással töltheti el az aggódószülõt. A tényezõknek ilyen szerencsés találko-zásánál pedig már nem véletlen, hogy az egy-házak szeretetközösségében megszületik az aziskola, amely egy veszendõfélben levõ érték-rendû és etnicitású világban is mindennél hite-lesebb lehet. Nem véletlen tehát, hogy nagyválságos idõkben az egyházak oktatási felada-tai is megnövekednek, és ezen a téren is egyrenagyobb reménnyel és várakozással néznek fe-léje. Ez magyarázza meg Zsobok, Déva, Kõha-lom, Szászrégen oktatási, nevelési csodáját.

Az egyházaknak sajátos többleteik értékesí-tésével egyre határozottabban kell odaállniuk a

243

kisebbségi magyar oktatás és nevelés ügye mel-lé. Növelniük kell nevelõotthonaikat, fejleszte-niük intézményhálózatukat, fõiskoláikból, taní-tóképzõikbõl és más iskoláikból az egyházak-nak kell kinevelniük az öntudatos, a széleket isfelvállaló tanítókat, népnevelõket. Sajnos azon-ban az a szomorú igazság, hogy amikor az egy-ház oktatói–nevelõi feladatairól beszélünk, el-hangzanak a nagy értékelések, de végül mindigkiderül, hogy a kisebbségi és az anyaországimagyar társadalom is tulajdonképpen meg-nyugtatja magát és lelkiismeretét az egyházak-kal. Hallgatólagosan rájuk bíz és rájuk hagymajdnem minden kényes peremkérdést, és amásfajta intézményrendszer kiépítését elhanya-golja. Pedig a kisebbségi társadalom egészénektámogatása nélkül az egyház csak elszigetelt éstúlterhelt végvári intézmény lehet. Az egyház-nak is részt kell vállalnia az új értelmiségi rétegmegteremtésébõl, felépítésébõl, anyagi, lelki,szellemi és egyéb segítésébõl, de csakis a ma-gyar közösségi intézményhálózat egészében.

Sajnálatos tény az is, hogy az utóbbi évek-ben aligha érte nagyobb csapás a romániai ma-gyar oktatást, mint az új oktatási törvénynekazon kitétele, hogy csak magánoktatási formá-ban engedélyezi felekezeti iskolák indítását.Hogy ez miképpen döntheti romba mindazt,amit eddig egyházaink felépítettek, azt csak azelkövetkezõ évek fogják megmutatni.

244

Mit lehet tenni?

A véget nem érõ kérdés pedig mindigugyanaz: mit lehet tenni a peremvidéken, ho-gyan születhet vagy maradhat meg az iskola anyelvhatáron?

A teljesen sajátos szórványoktatási kérdé-sekre sajátos választ kell keresni. El kell kezde-ni tervezni. Hosszú a tennivalók sora: bentlakásés kollégiumi rendszer kiépítése, családtelepíté-si kísérletek, iskolabuszok beállítása, egyházinépoktatás megszervezésének tervezete, tehet-ségkutatás és -gondozás, tanonc- és szakkép-zés, csángóoktatás, értelmiség és tanszemélyzetnevelése és vidékre telepítése, anyagi alapokmegteremtése és a támogatások megszervezé-se, szervezési feladatok, statisztikai, nyilvántar-tási feladatok, sajátos tankönyvek, oktatóianyagok megteremtése és alternatív oktatási,anyanyelvi szórványgyermek-táborok – mind-mind álmokká színesedõ tervek.

Elsõként és bármilyen nagy áldozat árán, demeg kell menteni a meglévõ iskolákat. Regio-nális rálátással, területi-helyi részletességgelpontos tervet kell készíteni arról, hogy hol, ho-gyan lehet és kell helyi és külsõ forrásokból cse-lekedni a magyar nyelvû oktatás beindítására,megtartására és fejlesztésére. Nemrég terveketkészítettünk egy teljes egyházi népoktatási há-lózatról, hogy egyetlen 200 léleknél kisebb tele-pülés se maradjon tanító vagy lévita, kántorta-nító nélkül. Kidolgoztuk a régi történelmi ha-

245

gyományokon alapuló kántortanítói munkakörvisszaállítása és az egyházi népiskola tervét,hogy minden településre egyházi infrastruktú-rával állami alkalmazásban levõ tanító kerül-jön. Sajnos e tervet még születésekor megölte apénztelenség, a politikai akarat hiánya, a tan-ügyi zûrzavar és az új oktatási törvény.

A romániai magyar peremvidékek oktatásá-nak egyik nagy kulcskérdése az oktatói sze-mélyzet kinevelése, megkeresése és otthontar-tása, letelepítése, segítése. Mert a peremvidéke-ken élõ kisebbségi értelmiségünk fáradt, elkese-redett, szomorú és fõként magára maradott, ép-pen ott, ahol a legnagyobb segítségre volnaszükségük. Minden tájegység próbálja meg sa-ját maga megteremteni saját értelmiségét. Ezpedig úgy történik, hogy neki kell õket megke-resnie, kiválasztania, taníttatnia, hazahívnia,neki kell munkát adni, munkát elvárni, szeret-ni, életfeltételeket biztosítani és otthon tartanisaját értelmiségét. Egy-egy tájegység, településszámára neveljük ki annak ugyanonnan indulóés oda hazatérõ tanítóit, tanárait, lelkészeit, or-vosait, közmûvelõdési harcosait, mert õk isme-rik igazán saját tájegységük gondjait, õk tudják,hogy ott mik a legnagyobb bajok, és õk marad-nak ott, mert ott vannak a gyökereik. Egyházifõiskoláinkra, egyetemeinkre, kántortanító is-koláinkra és még létezõ szakképzõ intézeteink-re vár az a feladat is, hogy a válságban levõ tan-ügy mellett a pedagógusok között felkutassa,és saját erõforrásait, lehetõségeit kihasználvakinevelje a magyar nyelvnek és a keresztyén

246

kultúrának azokat a misszionáriusait, akikszerzetesi fegyelemmel és önfeláldozással lép-nek a legnehezebb területeken is a szolgálat út-jára.

Meg kell teremteni az oktatók, nevelõkmunka- és életfeltételeit is, különösen a perem-területeken. Számba kell venni a helyi erõket éserre alkalmas ingatlanokat: mit tehet a lelkész,mire használható fel a parókia, a kántori lakás?Van-e oktatásba bevonható helyi személy? Min-den területre sajátosan, szinte egyedi módon kikell dolgozni egy oktató-kitelepítési tervet en-nek személyi és anyagi vonatkozásait. Kiemelttámogatásban kell részesíteni a kitelepedõket,szerzõdéseket kell kötni velük. A városokról etelepülésekre ingázó tanároknak anyagi támo-gatást kell nyújtani ahhoz, hogy bérleteiketmegvásárolhassák. A községi tartalék földalap-okból földterülethez kell juttatni azokat a taná-rokat is, akik e településekre ingáznak. Az isko-lák, oktatási intézmények színvonalát mindeneszközzel versenyszinten kell tartani, hogy azott végzõ diákok a továbbtanulásban, a felvéte-liken versenyképesek legyenek.

Vissza kell adni a lelkészeknek és a perem-vidékek tanítóinak és az egész munkakörnek azõket megilletõ egyházi és társadalmi közmeg-becsülést! E területek tanítói, lelkészi állásaitnem szabad büntetõhelyekké degradálni. A fia-tal tanítókat, lelkészeket nem szabad alkalmat-lanságuk ellenére szórványterületekre helyezni,de nem szabad két-három éven belül még a leg-megindokoltabb esetben sem elhelyezni. Min-

247

denben segíteni és a legszigorúbban ellenõriznikell központi vagy regionális szinten azt, hogytisztességesen végzik-e munkájukat. Teljes erõ-vel részt kell vállalniuk a közösségi élet egészé-nek éltetésében, szervezésében.

El kell készíteni az iskolabusz, bentlakáshá-lózat tervét, de legfõképpen azt, hogy milyenmértékû népesség- és gyermek-lemorzsolódás-ra – és így milyen ütemû iskolafelszámolódá-sokra – kell számítanunk a közeljövõben. Elemiiskolai oktatásunkban – különösen ott, aholnincs már tovább magyar felsõ tagozat, és agyermekek sem ingázhatnak valahová – ki-emelt feladat kell hogy legyen a magyar írás ésolvasás elsajátítása és a fakultatív magyar okta-tás.

Vajon mi folyik az árvaházakban a peremte-rületen? Számba kell venni az árvaházakban el-helyezett magyar gyermekeket, el kell végeznivallási azonosításukat, meg kell kezdenilelkigondozásukat, egyházi intézetbe való elhe-lyezésüket. Kiemelten kell foglalkozni az elit-gyermekek kiválogatásával, a tehetségkutatás-sal, azok megfelelõ iskolába juttatásával. Ösz-töndíjakat kell számukra biztosítani, ahogyanazt az egyházi középiskolák teszik az ún. jelké-pes keresztszülõséggel. Az iskolák, oktatásiközpontok pedig – bármilyen alapításúak – él-vezzék az egyház védelmét.

Meggyõzõ munkát kell végezni elsõsorban aszülõk között arra nézve, hogy minél többgyermek iratkozzék a magyar tagozatra. Végigkell gondolni a meggyõzésnek egy új érvrend-

248

szerét és azt, hogy mi módon emeljük az anya-nyelvi oktatás értékét és miképp építsük le atöbbségi iskolákban jobban érvényesülés hamismítoszát. Minden erdélyi magyar középiskola,szórványon belül és kívül, vállalja fel a felvéte-li-felkészítés, -elõkészítés nehéz, de nemesmunkáját.

A belsõ és külsõ források egyaránt fontosak.A közösség akkor érez magáénak egy iskolát,buszt, bentlakást, ha sikerül benne a közös fele-lõsséget felébreszteni, és ha maga is hozzájárulmûködéséhez.

Vallom, hogy ma mindenkit, aki a szórvány-oktatáson fáradozik, aki évenként meg-meg-újuló harcokban veszi fel a versenyt a kö-zönnyel, a rossz közérzettel, az ellenséges poli-tikai akarattal, azt a szó igazi értelmében hõs-nek kell tekintenünk. Gyakran kérdezzük, hogymeddig lehet szembeszállni a helyzettel, a sok-szor lehetetlennel. A szórványvidéken élõk kö-zül bizonyára sokan felteszik ezt a kérdést, ésgyakran foglalkoztatja õket a feladás gondola-ta: hogy meddig bírják még azok, akik dolgoz-ni akarnak, akik hisznek még a romániai ma-gyar peremvidékek oktatási jövõjében. És még-is, minden tanév elõtt újabb és újabb hittel meg-próbálják a harcot naponta. Lehet, mert kell!Templom és iskola két pillér, amire önbizal-munkat és jövõnket építhetjük. A továbbiakbanezért munkánk és önmagunk érdekében is sok-kal jobban oda kell figyelnünk egymásra és kö-zös dolgainkra!

249

A romániai szórványmagyarság oktatásikérdésköre egységes egész. Úgy kell tervezni,hogy benne az egész közösséget látni kell, min-den vívódásával és vajúdásával együtt. A ro-mániai szórványmagyarság jövõje pedig ott dõlel a legmélyben: a település kisközösségénekotthonérzetében, a család után az óvodában ésaz elemi iskolában. Gyermekeink ott kapjákvagy nem kapják meg életre szóló anyanyelviútravalóikat. E kisközösségek nyelvi és lelkiotthona pedig az egyház. Ha e titkokat nem tár-juk fel, ezekre a mélységekre nem látunk rá,nem tervezhetünk tovább erdélyi magyar szór-ványoktatást. Akiknek pedig nem biztosítjuklegalább a legelemibb szintû magyar oktatást,azoktól hiába is várjuk, hogy felnövekedve ma-gyarságunk számára megmaradjanak.

250

KERESÕ KISEBBSÉGIÉRTELMISÉG

Keressetek és találtok...

(Ember és egyház egymás keresésében)

„Kérjetek és adatik néktek,keressetek és találtok,zörgessetek ésmegnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap,és aki keres, talál,és a zörgetõnek megnyittatik.”

(Máté 7,7–8)

(Az itt következõ tanulmány rendjén e so-rok írója a nagy keresések néhány rejtélyes vál-tozatáról szeretne szólani: a nagy útkeresésektitkairól, a hitben bujdosó új vallási irányzatok-ról, az értelmiségrõl. Bevezetésképpen elõreszeretném bocsátani azt is, hogy soraimat egy-házainkról, hitünk legmélyebb titkairól, közösdolgainkról olykor kegyetlen õõszinteséggelírom, de református lelkészként, a minden ke-resõ iránti elfogult szeretettel, és tisztelettelminden iránt, ami igaz. Továbbá igyekszemnem használni a mindennapi és az egyházakbelsõ szóhasználatában is igen gyakori „szek-tás”, „tévelygõ”, „hamis tanító”, „tévtanító”stb. megnevezéseket, hanem lehetõleg minde-nütt a keresõkrõl igyekszem beszélni. Remé-lem, soraimból kiderül, hogy miért. Szeretném

253

felhívni a figyelmet arra, hogy az új vallásiirányzatokat alapvetõen két területre kell oszta-ni: egyfelõl a lassan a történelmi egyházzá vá-lás útjára lépõ neoprotestáns kis- vagy szabad-egyházakra – ezek az olykor alapjaikban is hi-bás vagy nem mindenben elfogadható teológiaitantételeik, szociális viselkedéskultúrájuk mel-lett igen hatásos, olykor példamutató közösség-teremtõ és integráló erõvel rendelkeznek – ésmásfelõl az ún. ember- és társadalomellenesvallási csoportokra, a veszélyes közösségekre,tanokra és irányzatokra, amelyeket külön ér-tékítélettel kell kezelni és ellenük mindenáronés minden eszközzel harcolni kell.)

Nagy keresésben

A 80-as évek elején, a szorosabbra húzottnadrágszíjak és a keményen korlátozott gon-dolkodási szabadság idején az egyik megyeinapilap szerkesztõségében pártlaphoz nemméltó beszélgetésnek voltam tanúja. A repülõcsészealjakról és a földön kívüli lényekrõl voltszó. A munkaközösség két részre szakadt, aufóhívõkre és hitetlenekre. Szocialista újságírá-sunknak valóban a magaslatán elhelyezkedõvita volt ez. Amikor már az érvek és bizonyíté-kok elfogytak, a vita egy szokatlan párbeszéd-del zárult:

– Értsd meg, hogy az embernek hinnie kellvalamiben – mondta valaki.

254

–Tudod mit, akkor már inkább Isten –mondta erre a másik.

*

Ránk szakadt ez az ezredvég is nagy tanács-talanságaival és kereséseivel. Magára maradtbenne az önmagával is zavarban élõ lélek. Elár-vult a nagyon keresztyén, az ünnepi hívõ és hi-tetlen, megtorpant a nihilista. Körülnézett azateista is, hogy legalább egy megbízható babo-nát, hiedelemtárgyat, kabalát, álomfejtést vagyjövõbelátást összegyûjtsön magának. Hitek éshiedelmek, káros szenvedélyek és veszedelmestanítások kapkodásában, bõségzavarában é-lünk. Valamibe kapaszkodik a megfáradt lélek.Egy kicsinyke hit vagy tévhit hulló faleveleibe.A bibliaolvasó kalauzok napi igéit, a breviáriu-mok útravaló üzeneteit a reggeli horoszkópokandalító meséje pótolja és kíséri egész nap amunkába indulót. Kihívások között élünk,nagy versenyhelyzetben. Nem harc van, csu-pán olykor kemény küzdelemmé fajuló vér-csordulásos verseny játékszabályok nélkül, né-melykor a lélekhalászat és személyiségkábításhatékony vegyi fegyvereivel. Az idõ pedigmintha a rajongóknak kedvezne, mintha márnem is volna értéke a hagyományos emberi kö-zösségeknek, sem az igaz szónak, a tiszta igé-nek. A történelmi, de már a kisegyházakszegeletköveit is hiénaéhséggel újabbnál újabbtanok, hitek és hiedelmek mardossák, távol-kelettõl távolnyugatig, és elrákosodó sebek ke-

255

letkeznek a harapások nyomán. Mi sem tudjukmár, hogy hol a fejünk. Eluralkodott bennünk,közöttünk és körülöttünk a teljes fogalomzavar,és hiányzik az igazi önismeret is.

Keressetek és találtok, mondja Jézus. Kérés-re, zörgetésre is biztatott és azt ígéri, hogy ráta-lálunk.

„Közel a világvége, tiszteletes úr” – mondjagyakran millenista ismerõsöm. „Legkésõbb1999-ig biztosan visszajön Jézus.” – Itt vannak ajelek: jégesõ, földrengés; azért vannak akkoraárvizek, furcsa betegségek ragyázták be a gyü-mölcsfákat, és lerothadt a termés. Éhezik a vi-lág, gyermekek halnak meg és jön a sárga ve-szedelem. Sok a gépkocsibaleset és sugárbeteg-ség gyilkolja a népet. Közel a világ vége. (Dehát melyik az az isten, aki csapadékok cseppjei-nek alkalmait, szelek szárnyainak olcsó ener-giáját kihasználva érkezik vissza a világba, ésaz elsodort házak ürügyén mondana ítéletet avilág felett?)

„Nincs Isten, mert Gagarin nem találkozottvele” – mondta hajdan a szovjet propaganda anagy nemzeti hõs visszaérkezése után. Mit ér-tett ebbõl a nagy titokból a szovjet gépezet? Egyvilágszemlélet bizonyítékát a rakéták ûrszemlé-letében, a szemtõl szembe látásban kereste.

„Aoleo, aoleo – sopánkodott a holdra-szálláskor kezeit összecsapva egy mezõségi ro-mán asszony –, ki engedte oda fel õket, miértmentek fel a Holdra, hogy megzavarják az Is-tent? Meglátják majd a büntetést.” És neki ta-lán jobban hiszek. Nem érdekbõl – õszinte orto-

256

dox hitbõl aggódott az Isten titkainak megboly-gatásáért. (És jött a „büntetés”: az 1970-es, majd75-ös árvíz, a 77-es földrengés. Õ nem tudta, deGagarin sem, hogy Isten titkait rakéták nem za-varhatják.)

„Jaj, jaj, adjanak gyorsan egy gyertyát, mertelkárhozik az uram. Mindjárt meghal, és nincsa házban egy szál gyertya sem” – sopánkodotta szomszédasszonyom. Ahogy bementünk hoz-zá, azonnal láttuk, hogy Gyorgyika bácsinaknem gyertya kell a halálhoz, hanem nitroglice-rin az élethez. És életben maradt.

Valamiben hinni kell, valamibe belekapasz-kodni –mondta a keresõ lélek , ez ad lelki biz-tonságot az igazság után tudakozódó ember-nek. Szinte már mindegy, hogy mi az, csak tám-pont legyen, biztos viszonyítás az örökös átme-netekben és változásokban. Vajon ténylegannyira kiürültek volna a történelmi egyházak,hogy válasz nélkül hagyták az ezredvég embe-rét a maga nagy sorskérdéseivel? Vajon ténylegelprédikálunk már az emberek feje felett, vagyépp rájuk-prédikálunk, és ezért üresednek mega templomok? Igaz-e az, hogy egyházaink abensõségét veszített, kiürült családi otthon han-gulatát árasztják? „Oda megyek, ahol otthonvagyok” – mondta egyszer egy egyházát elha-gyó. „Nem tudok olyan egyházban keresztyénlenni, ahol a heti egy istentiszteleten kívül nincsmás dolgom.” – Érdemes elgondolkodni emondatokon.

257

Hitben bujdosók

„Kolléga úr! – mondta évekkel ezelõtt refor-mátus lelkésztársának Vajdakamaráson Mol-dován Vilmos, a tragikus hirtelenséggel autó-balesetben elhunyt adventista lelkész. – Akinem ad enni tyúkjainak, az ne lepõdjék meg, haazok átrepülnek a szomszédba...”

Neoprotestánsok, kisegyházak, szabadegy-házak, szekták, hívõk, pokeitok, rajongók,karizmatikusok, fundamentalisták... – és méghány jelzõvel nem illetik õket. De mi csak ígybeszéljünk most róluk: a keresõk.

A kemény személyiségfelszámoló diktatú-rák romjain, a szabadság és önmagára találáslátszata mögött ez az ezredvég az üresség mel-lett a nagy rajongásokat hozta, melyeknek is-mérve és látszata egy eszeveszett totálismisszió, eredménye pedig a kápráztató és elká-bító boldogság. 1989 elõtt a létbizonytalanságkedvezett, miután pedig felnyitottuk a zsilipe-ket, a nyugat elözönléseiben a sok áldás és ön-zetlen segítség mögött megbújt a rejtélyes ideo-lógiai szeméttelepítés is. Lelki radioaktív teme-tõvé váltunk. A nagy „jóakarók” megjelenése-kor nem tettük fel a kérdést egyszer sem, hogymiért jöttek és miért segítenek. Nem néztünkalaposan utána, hogy mit hoz fiataljaink számá-ra a new age és a diszkókultúra, vagy egyháza-inkban az új kegyességi irányzatok evangéliu-mi, angolszász szirupdallamos zenekultúrája. Ekülönös otthonok füstös, zajos, zavaros ködé-

258

ben, a zenerajongás hullámain és a feltünedezõkábítószerélvezet mámorán át lopja be magátaz ifjú szívekbe a fülsiketítõ rockzene olykorveszélyes üzenete. – „Jacksonkám, segíts meg,hogy sikerüljön a román dolgozatom” – ezzel afohásszal indult reggel iskolába évharmadit ír-ni egy tizenéves középiskolás lány, megpuszil-va szobája falán a megasztár életnagyságúposzterét. Mert ma még csak szereti, holnapmár meg is tanulja a rajongott együttese legjobbszámainak sokszor antiszociális szövegeit, hol-napután pedig üzenet is lesz számára a dalszö-veg és példa, utánzási, viselkedési és cselekvé-si modell is a sztár. Jön a durvaság, a sátániz-mus, szmog és drog. Dallamos vagy észbontóhangerejû zeneszámok, csodás forgatókönyvek,zseniális rendezõk, jól képzett színészek. Vilá-gos haditerv, bátor hadsereg indul küzdelemrekemény anyagi háttérrel, zseniális pénzgazdál-kodással. A bibliaismeret formális vagy biblia-ellenes, a magyarázat félremagyarázat, a tudo-mány álteológia, de nem számít. Már azt is tud-ják, hogy mi lesz a lélekfoglalás után: a megtér-tek az általuk megtérítettek száma szerint jut-nak helyekhez a mennyben.

Keressetek és találtok! – de mit? A JehovaTanúinak mozgalma a vérátömlesztés tagadá-sán túl még igen sok társadalom- és emberelle-nes tanítást tartalmaz. A Nazarénus Gyülekezettagjai megtagadják a katonai szolgálatot és nemfognak fegyvert. A Mormonok legvitatottabbtanítása a halottakért való megkeresztelkedésés a többnejûség bibliai legitimizálása: Isten is

259

többnejûségben él! A koreai misszió Mun-szektája megalázza és átformálja a személyisé-get, erõszakos párkapcsolatokra kényszeríti alegyõzött egyéniségû fiatalokat. A Dianetika azöngyógyítás tévhitét ígéri, és a szülõktõl, a csa-ládtól elszakítva ugyancsak átneveli az ifjúsá-got. A Krisna-kultusz híveinek rémtanításaitszinte fel sem lehet sorolni: az állattisztelet el-túlzásaitól a démonhitig és titkos fegyverkezé-sig terjed a skála. A Boszorkányok Egyházánakis van már magyar missziója, mely teljes erõvelhiszi és hirdeti a boszorkányhit és praktikákbûbájosságait. A Hit Gyülekezete istentisztele-teinek eksztázisa és rockzene-kultusza félelme-tes ütemben terjed már nálunk is, elsõsorbanMagyarország felõl. Komoly figyelmeztetés ezelsõsorban a Székelyföld városainak egyházaifele. A Késõi Esõ Gyülekezet tagjai hisznek a hitáltal való gyógyulásban, nyelveken szólnak,prófétálnak és várják a késõi esõt, amely meg-tisztítja a gonosztól a földet. A Salom Gyüleke-zete is nyelveken szól, gyógyulást ígér ritmu-sos, színes zenei közösségben. És lehetne szólnia Silva-féle agykontrollról, az ufó- és horosz-kóp-hitrõl, az õsmagyar vallásról, az egyre ter-jedõ okkult tudományokról, a nálunk nagyondivatos halottlátókról, javasasszonyokról, kár-tyavetõkrõl. A fentebb felsorolt útkereséseknekmindegyike jelen van már Magyarországon, ésjön, határozott léptekkel közeledik Erdély feleis. Félõ, hogy a nálunk uralkodó teológiai és an-tiszociális tudatlanságban egyszer csak õk lesz-nek az igazi lelki nagyhatalom.

260

„Nézze csak meg, hogy kik mennek oda – ahitvánnya” – így vigasztalja magát a falu népe.„Az is csak olyan aktatáskás vallás” – mondjákmások gúnyolódva, arra utalva, hogy a prédi-kátor testvér mindig táskával jár. Népünk ismeglehetõsen vegyes érzelmekkel kíséri ezeketa furcsa embereket, akik páronként házról ház-ra járva vagy az utcán, jármûveken, temetõkkapujában, utcasarkokon kötnek belénk. A te-metõ fele igyekezve jól öltözött férfiak, asszo-nyok várnak ránk, megállítanak és megvigasz-talnak. Megszólítanak, becsengetnek otthona-inkba. Jól elõkészített forgatókönyv szerint te-szik fel kérdéseiket, hogy rávezessenek egyedüligaz hitükre. „Össze kellene kötözni õket és tü-zet adni nekik!” – mondják a zaklatástól felhá-borodott vehemensebbek, és orrukra csapják akaput vagy a blokklakás ajtaját. Ez az egyikmódszer; a másik azé az udvarhelyszéki plébá-nosé, aki inkvizítori fegyelemmel, botot ragad-va kergette ki õket a faluból. A „szektásodás”elleni harcnak meglehetõsen sajátos formája ez.De ettõl a lélek továbbra is keres.

Mi iis ttörténik akkor, amikor a keresõ lélek újhitet, új élet- és mozgásteret talál magának egymásik közösségben? Hogyan is kezdõdik min-den és mit tegyünk tehát? – kérdezzük sokszor,és gyötrõdünk a nagy titok felett. Kövessükcsak végig vázlatosan az új keresztyén irányza-tokhoz közeledés lélektanát.

Elõször csak bekopognak, alkalmi barátsá-got ajánlanak fel közlekedési utak, eszközök és

261

problémahelyzetek mentén. Temetõk, kórházakútkeresztezõdésein, az emberélet nagy válság-fordulóiban. Társaságot, segítséget kívánnaknyújtani, barátaid, útitársaid akarnak lenni azutazás unalmaiban, anyagi támogatóid a sze-génységben, csodadoktoraid a betegségben,mindig megtalálva az alkalmas lélektani hely-zetet. Utána már az ítélettel fenyegetnek, bûne-idrõl beszélnek, s ezt te hamar megérted, hiszvalóban úgy van, sok a baj, és azért nem sike-rül az életben semmi, az okot a bûnös világbanés elsõsorban magadban kell keresned, oka tevagy, a baj benned van ( = a bûn), és ezt veledegy rajtad kívüli hatalom ( = a Sátán) mûveli.Bibliát idéznek, mert ez törvényesíti szavukatés számodra is a hitelesség látszatát keltik. Hi-ányos keresztyén mûveltségedben hamar kifor-gatnak, válasz, érvek nélkül állsz, szótlanul.

Idáig nem is volna baj, hiszen eddig mindezalapvetõ keresztyén tantétel, de megtérést em-legetnek, találkozóikra hívnak, felmelegítik alelkedet, és így alacsony önértékelésedben máraz köt magához, aki ezt neked közvetíti, õ hatá-rozza meg további döntéseidet. Nem az a fon-tos tehát, aki fele irányít ( = Jézus Krisztus), ha-nem aki irányít, a személy és csoport. Mit kellneked tenned tehát? Megbánod bûneidet, elha-tározod az új életet, elfogadod a közösség alap-tanításait (ezzel tagadod azét az egyházét,amelyhez azelõtt tartoztál), elszigetelõdsz elõzõcsaládi és gyülekezeti közösségedtõl, minden-kitõl, aki ahhoz tartozott, engedelmeskedsz azúj tanításnak ( = tanítónak), amely más, mert

262

valami mintha kificamodott volna benne, veledegyütt. Eltérek valahonnan és odatérek valaho-vá. Mi kárpótol mindazért, amit elhagytam?Egy új közösség, amelynek tagja leszek és an-nak kizárólagos szabályai szerint élek. És – ja-vamra vagy káromra, de – valóban új ember le-szek. A megkötöttségekbõl való felszabaduláshatalmas szabadság-gyõzelmét viszem tovább,azét, aki ugyan elficamult életszabályokat isrótt rám, de életét adta bûneimért és új lelki ott-honnal kárpótol mindenért. És mi a rendkívülifurcsaság mindebben? Hogy „régi” egyházaugyanerrõl a Megváltóról beszélt, tanított, ésmégis, ez egy teljesen új tartalom egy új élethez.Hihetetlen dolog egy ilyen kisközösségben efelszabadultságot látni. És nyilváníthatunk bár-miféle nemtetszést, de megérezhetünk valamita nagy szabadságból, amit a bûneitõl megsza-badult tömeg és benne a boldog ember érez.Amiért vállal minden életszabályt, lemond azalkoholról, kibékül családjával, helyreáll az ott-honi béke, elcsendesül a zaj és abbamaradnak anagy véres viták. Átveszi mindezek helyét amennyei rend, a felülrõl irányított boldog élet.Mert a megváltás a legteljesebb és legszentebbszabadság.

A szülõ elõször valami furcsát vesz észregyermekén, az elfoglalt, vendégmunkáskéntritkán hazalátogató, saját otthonába is csak ven-dégként érkezõ férj elidegenült feleségén. Idõn-ként eltûnik, sokat jár a szomszédba, többetidõzik a faluban, furcsákat beszél, megváltozik.A gyermek hallgatag lesz, keveset mesél magá-

263

ról, sokat hiányzik, kimarad, vagy aztán összeis csomagol és el is költözik otthonról valame-lyik haverhez. Ez a szülõ vagy házastárs csakazt nem vette észre, hogy családi életeelsivárult, otthona kiürült, hogy sosem volt ide-je meghallgatni gyermekeit, asszonyát vagy fér-jét, és ha szót váltottak, akkor is inkább õ be-szélt, parancsokat osztogatott, veszekedett stb.stb.

Legtöbbször a tiltás szigorúbb életszabályai-nak vállalásai lesznek a váltás legszembetû-nõbb jelei. A nagy szabadságot felváltja a leszû-kített élet- és gondolkodás-tér. A történelmiegyházak dogmatikai tantétel-harmóniáját fel-váltja egy-egy kiemelt, kificamodott tévedés: aszülõk, a régi család tagadása, bizonyos étkezé-si szokások tiltása, a szombat, hogy Isten nevecsakis a Jehova lehet, a Szentlélek Isten, a lélekajándékainak erõltetése, a keresztség jelentõsé-gének túlhangsúlyozása és sok-sok más. Márrég nem az érvek döntenek, hanem egy új élet-szabályzatnak és új közösségnek a személyisé-get átformáló rendszere, amelyet a tantétel,minden ficamjával együtt legitimizál. A tantételcsak hordozója tehát és nem oka a váltásnak,csak egy új szabályozó, nem pedig a szabálymaga.

Mi történik tehát a keresõ lélekkel? Mi is amegtalált csoda, amely átalakítja a belsõ és kül-sõ világot, átrendezi a rendezhetetlent? A kívül-álló szemében valóban megbuggyanás, fejre-esés, a „hitetlen” számára valóban feje tetejéreállított világ, amelyben minden valahonnan

264

fentrõl, egy számára nem létezõ, üres magas-ságból, fejjel lefele rendezõdik az ember fele.Annak számára azonban, aki átélte ezt, egészenmásról van szó: a világmindenség a hit csodájá-ban felülrõl rendezõdik lefele, és õbenne nemfejetlenség, hanem rend, béke és nyugalom szü-letik. Csodálatos égi rendbe, feltárhatatlan har-móniába terelõdik az élet ezernyi kóborlása, azútkeresés helyett az igaz út megtalálása jön el.És boldog az az ember, aki így átrendezheti azéletét, akiben új helyükre kerülnek az értékek,szabályok, elvek, az én és a másik ember. Egye-temes rendezõ elvet és egy sajátos rendet kap abennük és körülöttük uralkodó világ, melybenmár nem a véletlen, az esetlegesség, a kiszámít-hatatlanság, a gonoszság és a bûn, hanem amegtervezett gondviselés uralkodik. És ezekután egyetlen szóval már csak így jellemezhet-jük a hitre jutó, társakra, testvérekre és így igazönmagára találó személy új életérzését: boldog-ság. Aki ezt nem hiszi, az nézze meg az imahá-zakból kitóduló ezernyi fiatal arcát. Figyeljenyomon munkahelyüket és otthoni életüket.Mert az oly igen elértéktelenedett becsületnek,az igaznak, az adott szónak, a tisztességnekszép, példaértékû megvalósítói õk.

Félelmetesen mély titkok ezek, amelyekrõl arejtélyeket leplezõ fátylat nehéz lesz leszedni.Minden „megtérés”, áttérés egy sajátos és egye-di út, melyben benne van az élet minden árnya-lata és egyben válasz is a sors nagy kihívásaira.De vajon lehet-e „jogunk” elvenni egy teljeséletformaváltásnak, a nagy bûnök önlegyõzé-

265

sének egyébként lehetetlen csodáját azoktól,akik másként nem születhettek volna „új em-berré”? „Szörnyû ember volt az uram, mindennap részeg volt, de most már meghívõsedett” –hangzik el gyakran a Mezõségen. Ami nem si-került az elvonókúrának, a családnak, az egy-háznak, amit nem tudott számára nyújtani kö-zössége, azt nyújtja az új gyülekezeti élet: meg-adja az újrakezdés esélyének csodáját. ANyárád-menti adventista cigányság megtéréseis igazi rejtély, ámbár tudjuk, hogy a csodák ne-hezen következnek be és a cigányság életébensem mindig hosszú életûek. De szépen felöltöz-ve indulnak szombatonként az imaházba. Ren-des családi életet élnek, nem isznak, dolgoznak,rendre, tisztaságra és tisztességre nevelik gyer-mekeiket. Hogy miért kellett ehhez hitet válta-ni? Erre kell választ keresnünk. Minden bi-zonnyal azért is, mert a helybéli egyház nem ta-lálta meg életük kulcsát, a hozzájuk vezetõ utat.Milyen sok egyház taszítja készakarva a gondo-zatlansággal új irányzatok karmaiba a hátrá-nyos helyzetûeket, az egyre népesedõ romániaimagyar roma közösségeket, amelyek elszigetel-ve kisebbségként élnek a kisebbségben, õk atöbbszörösen hátrányos minoritates mundi.„Ilyent osztán nem csinálunk, hogy cigányt ve-gyünk bé a prézsmitériumba!” – hangzik azüvöltés a nemes és szent székelyföldi eklézsiák-ban. Beveszik õket a kisegyházak – és nyomuk-ban új élet születik. Bizony nagy dolgok ezek ésfelette nagy titkok is. De hogy hitváltásukmennyire a történelmi egyházakon és a szemé-

266

lyeken is múlik, arra épp a több helyen is feléle-dõ hátrányos helyzetû misszió a példa, amiután a keresõknek már nem kell idegen közös-ségekben otthonra találniuk, mert megadja ezta történelmi egyház felmelegedõ helyi lelkisé-ge. A marosvásárhelyi hidegvölgyi roma népes-ség egy részének nem kell hitet cserélnie: kato-likus templomot épít és önmagára talál. Afelsõsófalvi reformátusoknak sem feltétlenülkell jehovistává lenniük: közösségben lehetneksaját egyházukban is egy új életkezdés lehetõ-ségével.

Vajon megítélhetõ-e az a kolozsvári föl-désztársadalom, amelyiknek jó néhány tagja„megjehovásodott” az õket megrázó kollektivi-zálás, a lebontások nyomán, és az egyébkéntugyancsak általános öngyilkos-hullám helyettúj hitek, új egyházak biztonságát kereste az erõ-szakos, majdnem teljes egyéni és közösségi fel-számolódás vívódásaiban? Történelmi egyhá-zakként, a konfliktushelyzetek kezeléséhez hi-ányzó dinamizmus, a gyors váltás és nyitás hi-ányában hányszor állunk tehetetlenül, elké-nyelmesedve az ilyen mély közösségi és egyénidrámák elõtt! A „tévelygõk” feletti ítéletetkönnyen mondjuk ki, ahelyett, hogy megtalál-tuk volna a megoldásokat. De vajon hányat„menthettek volna meg” a történelmi egyhá-zak, ha komolyabban veszik a templomon kí-vüli munkát? Ha a családlátogatások elritkulóvagy teljesen kimaradó alkalmai, a házszentelé-sek kötelezõ évi ismétlõdései, az egyéni emberisorsokhoz való lelkigondozó odahajolások nem

267

maradnának formaságok? Ha õszintébbenmegnyílhatnának a lelkek a kórházak ágyain ésaz otthonaikba zárt lábadozóknál? Sokszor kellelismernünk a kisegyházak bensõséges lelki kö-zösségét, a kiscsoport egymásra találásainak, arajongás eksztázisának felszabadító katartikusélményét. Miért is volna baj – teszem fel a leg-szörnyûbb kérdést – , ha a történelmi egyházkiürült régi formái, sõt sokszor tartalmai he-lyett, helyettünk és talán miattunk, a tömegek-nek újat, személyiségükre szabottat kell ke-resniük?

„Könnyû magának, anyám, mert maga hiszés boldog, de én olyan magamra vagyok...” –mondta egyszer egy tanár a templomból haza-térõ édesanyjának. Ugyanezt hallja sokszoririgykedve a templomból hazatérõ családtag,akinek otthon maradt övéi a tévé, a házimunkavagy az újságok mellett elnyúlva, a fõzés vagyfutballmeccs már-már unalmas ismétlõdései-ben, elsüppedve a nagy nihilben tartalmatlan-nak érzik életüket. És jönnek a boldog nagyszü-lõk és szülõk, akik a hit, a Megváltóval való élõés személyes kapcsolat csodájában, a rendsze-res igeolvasásban és lelki életben naponta újjá-születnek, felszabadulnak és boldogok. Igen,boldogok, mert azt érzik és tudják, hogy átad-ták életüket valakinek, aki gondot visel rájuk.

Ez a szép, idillikus kép sajnos a dolgoknakcsak az egyik arculata. Szeretném ugyanishangsúlyozni azt is, hogy ma nem csak azúgynevezett szektaveszedelem, az új hitre térõk

268

boldogsága fenyegeti Európa vallási arculatát,hanem egy legalább ilyen nagy veszély, a nagylelki, világnézeti keresések hibás, egyoldalúmegítélése: a helyzet leegyszerûsítése. Itt, hamost nem csupán a kisegyházakról és szabad-egyházakról, hanem az úgynevezett társada-lomra és egyénre nézve veszélyes tanításokrólbeszélünk, le kell szögeznünk, hogy olyanösszetett kérdéssel van dolgunk, amelyet csaknagyon alaposan körüljárva szabad elemezni,róla nyilatkozni. Az is téved, aki csak idealizál,de az is, aki csak ítélkezik. Az is hibát követ el,aki a történelmi egyházak kiürüléseirõl beszél,de az is, aki egyértelmû és kizárólagos csodá-lattal tekint a nagy vallási keresõk bolyongá-sainak útvesztõire. A dolgokat a maguk teljes-ségében úgy kell nézni, hogy minden oldalrólés mindenki számára kellõen árnyalódjék avészjeles figyelmeztetések színeváltozása. Mertegyfelõl ott van a tény, hogy mindenki magasaját lelkiismerete és elhatározása szerint vá-lasztja meg hitét, egyházát, kisközösségét,amelynek tantételei és belsõ szabályai szerintélni akar és boldog tud lenni. Kérdés tehát,hogy van-e „jogom” nekem, történelmi egyház-nak bibliaellenessége, illetve hibás teológiájamiatt egészében rossznak nyilvánítani egy új,esetleg antiszociális vallási irányzatot. Ha az õmagatartásuk mifelénk maga a teljes kizáróla-gosság, lehetek-e én is kizárólagos? Különb va-gyok én akkor náluk? Van-e jogom teljesen ha-misnak jelenteni ki és elkövetelni tõle az õ meg-szerzett boldogságát? Azt a boldogságot, azt a

269

biztonságérzetet, amelyet az én történelmi egy-házamban talán lelkészi mulasztásaim miatt, azén alkalmazkodási képtelenségeim, merevsé-gem, zártságom miatt is nem tudhatott megta-lálni?

Miért volna baj, hogy valaki „szektás” lesz?– ismétlem meg újra a kérdést, de ezt kérdezikgyakran és sokan jogos liberalizmussal. Mertbizony az úgynevezett felvilágosult értelmiségkörében jócskán elterjedõben van egy olyan hi-bás, szimplista szemlélet, hogy hagyni kellmindenkit azzá lenni, amivé akar, azt a hitet vá-lasztani, amelyiket akarja és nem szabad ebbensenkit sem megakadályozni. A kérdésfeltevésmár kiindulásában hibás, hisz nem a történelmiegyházak támadnak, hanem õket támadják,õket hozták új helyzetbe a nagy keresések,melyben egyik feladat a megelõzés és a véde-kezés. A baj lényege abban is van, hogy mindenkarizmatikus vallás nemcsak közismert és alap-vetõ bibliai tantételeket magyaráz félre, de en-nek eszközeként az igazi biblikusság mögé rej-tõzve teljesen bibliaellenes is. Vajon teológus-ként és egyházként „hagyhatom-e” õt biblika-teológiai, alapvetõ bibliaismereti kérdésekbenily hajmeresztõ tévedéseknek kiszolgáltatva?„Engedhetem-e”, hogy környezetemben égbe-kiáltó szamárságokat tanítson? Mert ez a „bib-likusság” az ideológiai élet- és legitimitáskeretemindennek. – Miért baj, ha valaki hitet cserél? –Mert sok-sok tanításuk emberellenes. – De ho-gyan lehetne emberellenes, amikor emberréalakít, visszavezet önmagamhoz? Vajon önma-

270

gát találta-e meg a megtaláló, vagy csak egynagy hitetõt? Legalább ilyen nagy gond az,hogy az elferdült tantételek egy olyan erõs kö-zösségi értékrendtagadással társulnak, amely-nek során alapvetõ emberi, szociális értékeketsöpörnek ki emberek millióinak lelkébõl. Vajonlehet-e elnézni a teljes kizárólagosságot, azt,hogy embercsoportok teljesen tagadják a körü-löttük levõ világot, hogy csak az övéik szûkcsoportjával törõdjenek? Hogy a hívõ gyermek-nek a hitetlen szülei iránti felelõssége már nemkötelezõ? A felebaráti szeretet is csak addig ésazokra vonatkozik, akik hozzájuk tartoznak,vagy akik „megtéríthetõk”? „Nem segíthetekrajtad, mert nem vagy a Krisztus gyermeke!” –mondta valaki édestestvérének, akinek gyógy-szerre lett volna szüksége. Csak a hittestvér atestvér: minden más személy még emberszám-ba sem vehetõ. Az egyik kolozsvári iskolábantörténelemórán a rómaiak hitvilágáról szólótananyagnál néhány diák felállt és tiltakozott atanárnál, hogy csak egy Igaz Isten van, és nemhajlandók „idegen istenekkel” foglalkozni. Egymásik csoport kijelentette, hogy nem hajlandókorvoshoz menni, mert ha imádkoznak, Istenúgyis meggyógyítja õket. „Nem kell sokat ta-nulnom, mert egy év alatt »beprogramozom«magam és bejutok az orvosira” – mondta egyérettségizõ agykontrollos diák. Elfogadható-eaz, hogy az emberi civilizáció évezredes értékeifölöslegessé váljanak? Hogy kultúra- és identi-tásmegõrzõ szerepe mellékes legyen, nyelvápo-ló és etnikai értékeket közvetítõ funkciója fölös-

271

legessé váljék? Az etnikai hovatartozás elérték-telenedésével szinte biztosra vehetõ a hittestvé-rek közötti vegyes házasság. Jó az, hogy ne le-gyen fontos a nyelv, a nemzeti kultúra, az or-szág társadalmi berendezkedése, és hogy szá-mottevõ tömegek ne vegyenek részt, akár sza-vazatukkal is, egy ország politikai arculatánakmegtervezésében? Hogy fölöslegesnekállíttassék a sajtó, rádió, tévé és minden, ami azutolsó évszázad nagy vívmánya? Történelmiegyházaink és velük együtt már a kisegyházakis aligha nézhetik tétlenül az okkultizmust, azasztaltáncoltatást és halottidézést, a legkülön-bözõbb antiszociális megnyilvánulásokat, a sír-gyalázásokat, a vallási alapú agressziót, az ide-gengyûlölõ szubkultúrát, az agykontrollos rém-ségeket, a természetimádatot, a keleti misztikát,az emberi közösségekbõl való kivonulást ésminden másfajta közösségek tagadását, azalapvetõ keresztyén tanítások szörnyûséges ki-ficamításait, például az oly sok életet megmen-tõ orvosi kezelés és a vérátömlesztés vissza-utasítását.

De van-e jogom teljesen szabadjára engednimindent egy szabadnak látszó verseny ökölrá-zásainak és torokszorongatásainak rosszul ér-telmezett szabadosságában? Vajon ennyire rá-bízhatjuk magunkat a szabad küzdelemre?Tényleg szabad lenne ez a harc, önkéntes a ki-válás és az áttérés? Ennyire ne látnánk a hátul-ról igen is átgondoltan irányító éles elméjû nyu-gati pénzes fejeket és az elöl manipulált zava-ros agyakat? Itt nem csak vagy szinte nem is a

272

hitre megy a játék, hanem Kelet-Európa vagymég inkább a menny újrafelosztására, új lelkibefolyási övezetek teremtésére és újrateremté-sére. Valakik egy lelki hatalomátvétel küszöbétkészítgetik, egy új nagy teológiai szeméttelepeta legkevésbé támadható ideológia szárnyai, aBiblia üzenete alatt. Kelet „megevangélizálása”egy ködös, zavaros égi sziruppal leöntött ke-gyes bibliai „szívküldi”-vel, ez nem egyéb,mint lelki amerikanizálás. A „Jézus szeret”-szerû és egyéb – nem fontos – szlogenekkelegybemossák a konfesszionális határokat, hogyebben a zavarosban sikeresen lehessen halász-ni.

Pedig mi Kelet-Európában élünk, ahol mégidentitásunkat alapvetõen meghatározza az,hogy katolikusok, ortodoxok, reformátusokvagy unitáriusok vagyunk. Ez egyben nyelvi-etnikai hovatartozásunkat is definiálja. Lehet,hogy ez elmaradott állapot, lehet, hogy lesz en-nél jobb modell is késõbb, de aki ezt most elkö-vetelné tõlünk, az legbensõbb önazonosságun-kat követeli el, hitünkkel, nyelvünkkel, õseink-kel, templomaink történelmi levegõjével, teme-tõink megható értékeivel és emlékeivel együtt.E tiszta és lényegében véres harc nélkülikonfesszionalizmus az a nagy titok, amitõl atranszszilvanizmus áldott ajándéka ennek a táj-nak, és amiért csodálattal vesznek körül minketa nyugatiak.

Jön nyugatról a nagy szemét, sodorja felénka lelki áramlások szele. Ma még csak megfica-modott teológia és elcsúsztatott bibliamagyará-

273

zat, holnap már fekete macska áldozata és te-metõk meggyalázása. Ma még csak a „halott Is-ten teológiája”, holnap már Jézus nõi személy.Ma még csak bibliai hivatkozásokkal a homo-szexualitás jogosságának igazolása, holnap en-gedve az állatbarátoknak, szentségek kiszolgál-tatása a kutyáknak és macskáknak. Mit lehet itttenni? A történelmi egyház az egyéntõl nem akutatás jogát vitatja és a keresés szabadságátegy csoporttól; nem, hanem az érdekbõl átgon-dolt tömegbolondítás szabadságát. Mert a dol-gok veszélyesen összefüggenek, a gondok gyö-kerei mélyre nyúlnak, ágai pedig magasra ter-jednek szét, és nem csak a keresõ emberrel vana baj. Ami ma még teológiai tanficam vagy kéz-rátételes beteggyógyítás, az holnap már apáca-telepítéssé lesz Székelyudvarhelyen a keresz-tyén szeretet és egység nevében. Ami ma mégpapos kutyatemetés, macskakeresztelõ, az hol-nap „igazi” és új, ökuméniát nem ismerõ, min-denkitõl gyûlölettel elhatárolódó új reformátusgyülekezet Széken, Szovátán, Brassóban vagyMarosvásárhelyen. Így már egészen biztosanmegértjük, hogy a csereháti ügy is egy ilyen tu-datos ködösítõ egybemosás, egy nyugatról ér-kezõ evangéliumi szirup-operettevangélizációnagyon is tudatos naivitása. A „szeressük egy-mást” nagy ködében pedig csak az áldozatokvannak. A csereháti betegotthont óhajtó széke-lyek pedig az evangéliumi misszió, a szeretetnevében apácákat kaptak ajándékba. Akikazonban ezt kint megtervezték, azok mindentvilágosan látnak. Mert ugyan ki hinné el, hogy

274

az Udvarhelyen vitatott ügy konfesszionális lé-nyegét, a vallási-etnikai sajátosságok védelmétés értékét épp Baselben, az egyházak és népekbékés együttélésének, a „svájci modellnek” ahazájában ne látnák a nagy forgatókönyvírók?

Vajon volna-e hitele annak a katolikus vagyprotestáns egyháznak, amely tétlenül nézné,szabadon „engedné” az olyan nyugati tanok té-teleit, mint például a sátánizmus, amelyik nenevezné tévelygéseknek és ne harcolna ellene?Vajon lehet-e tiszta szándéka annak az amerikaiRapp úrnak, aki az itthoni református egyházatmegkerülve, a mezõségi szórványmagyarság„megmentésére” öt éve Miskolcon az erdélyireformátus egyháznak erdélyi magyar reformá-tus misszionáriusokat nevel, önzetlen, rendesés becsületes, hívõ erdélyi fiatalokból? Nevel?Nem. Átnevel, agyat most, fanatizál, pénzzelkecsegtet, gyülekezeti házat vesz nekik ideha-za, hogy „megmisszionálják” az erdélyi ma-gyarságot. És megszülethet e 35 fiatalból sajátbelsõ szektánk, külön gyülekezetünk. Mertugyan kiket misszionál? Nem a hitetleneket, azegyháztalanokat és kallódókat, hisz a Mezõségegyetlen szórványfalujában sem találunk belõ-lük. Hanem a legbecsületesebb hívekkel kezdikSzovátán, Brassóban, Széken, Marosvásárhe-lyen, mert velük ugye nincsen sok dolguk. Mi-lyen lehet tehát az „evangélizálás” leple alattterjedõ szándék, ha nem tisztességtelen? Demásfelõl vajon lehet-e ítélet és számonkérésnélkül elhallgatni e mozgalom figyelmeztetése-it, azt, hogy az egyház mindezt egy ködös kivá-

275

rásos alapon tétlenül nézte mindaddig, amíggyülekezeteinkre nem szakadt rá ez az új fana-tikus misszionárius ifjúság: saját elhanyagoltgyermekeink?

Hogyan legyen az egyház mindenkié?

Az ezredvég nagy kereséseiben a történelmiegyház Janus-arccal tekint tehát a gyötrõdõ em-berre. Szélsõségek veszik körül, és egyik tekin-tetével a lelki érzékenyekre, a karizmatikusokrakell néznie, a másikkal a közömbösökre, azelegyháztalanodottakra. Ennek a nagy lelki vá-kuumnak a közepén helyezkedik ez a történel-mi egyház, amely a minden oldalon megjelenõkeresõk között egy kicsinyke maggal magáramaradhat, ha nem találja helyét és igazi misszi-óval nem szólítja meg a keresõ embert. De gon-doljuk csak végig, milyen hatalmas sávban kellátfognia kisközösségét, milyen nehéz is egyrendkívül sokarcú, sokféle gonddal küzdõ, kü-lönféle társadalmi csoportokat, mûveltségiszinteket, a legkülönbözõbb hitélmény után vá-gyókat „kiszolgálni” akár egyetlen gyülekezetkeretében is. A lelki igények és az életsorsoksokszínûsége mellett akár egy 400 lelkes kis fa-lucskában is együtt él és az egyházban mégismagára marad az értelmiségi, a munkás, a föld-mûves, a gyermek, ifjú, középkorú és idõs, abeteg, özvegy és munkanélküli. Annyi ésannyiféle elvárásnak eleget tenni aligha lehet,hisz százféle feladat, ezerféle arc, szó, igény, ké-

276

rés, sorsüldözte élethelyzet van, amelyekhezmind tudni kell hozzászólni. Nagy dilemma az,hogy a kisközösségben olykor egymást kizárólelki igények ütköznek. A rajongónak karizma-tikussá lenni, az értelmiségnek intellektuálissá,a közömbösnek látványossá és tetszelgõvé, ahitetlennek szentség nélkülivé, a fiatalnak va-gánnyá. Ott vannak az intenzív lelki élet utánvágyók, a maguk és környezetük számára szi-gorú hit- és életszabályt felállító élménykeresz-tyének. Az ezeknek szolgáló egyház szinte kö-zel sem engedheti magához az intellektualiz-must, ez a réteg pedig szigorúan ellenez bármi-lyen közszolgálatnak, társadalmi elvárásnakeleget tevõ lelkészt és gyülekezeti modellt, leg-fõképpen pedig a politikai szerepvállalást. Alegnagyobb baj az, hogy ez a réteg istenkeresé-sében szinte teljesen kizárja a másságot és anépegyházi szabadosságot. Ugyanakkor a sza-badosabb hitélmény után vágyók, a csak egy-háziasok vagy az alkalmi ünnepi keresztyénekis arra várnak, hogy az egyház és a gyülekezettagjai tiszteljék és becsüljék másságukat, lazakötõdésüket. Lehet-e az egyház egyszerre szi-gorú élet- és hitszabályú és szabadosan liberá-lis? Lehet-e áhítatosan kenetteljes, szemforgatóés a fiatalokkal diszkózó, kiránduló, kitárulko-zóan vidám? Lehet-e egyszerre fiatal és öreg,intellektuális és emocionális? A kérdések ésgondok tömege átláthatatlan és áttekinthetetlentehát. Csoda-e, ha sokan érzik becsapottnakmagukat, mert „kimaradnak” az egyház lelkiközösségébõl és szolgálataiból, ha úgy érzik,

277

hogy õket elhanyagolja közösségük, számukranem igazi otthon az egyház?

Többféle irány, lelkiség, kegyességi élmény-keresés malomkövei között õrlõdik tehát azegyház, és néha fájdalmas a választás. Olyankonfliktushelyzetek születhetnek, hogy le kellmondania az egészrõl, és helyette egy részt kellválasztania. És akkor vagy a szabadosabbakmaradnak el a nem lelkükre szabott egyházból,vagy – gyakrabban – a karizmatikus irányzatú-ak morzsolódnak le sértettségükben, elmagá-nyosodásukban s fordulnak más kisgyülekeze-tek, új vallási tanítások irányába.

A legtöbb gond a legérzékenyebbekkel, alegnagyobb lelki igényekre számon tartókkalvan, mert õk a legmagányosabbak, õk marad-nak a periférián, õk távolodnak el leghamarabba nyájtól, õk nyújtanak igazi tömegalapot az újirányzatoknak. De ott vannak a közömbösök is,akik könnyedén felfedezhetik amott új otthonu-kat, vagy a betegek, az élet nagy kérdéseitõlsokszorosan megpróbáltak, akik elõzõ egyhá-zukban marginalizálódtak. Félrevezetettek tö-megérõl is beszélhetünk, akiknek gyógyulást,vigaszt ígérnek. Az új vallásokra áttérõk, desokszor a keresõk is a karizmák, a szigorú hit, afegyelem, a családi szeretethangulat intimitásá-nak hiányát vetik régi gyülekezetük szemére.Arra azonban nem gondolnak, hogy ez egy na-gyobb közösségben mindig csak egy réteg hit-és hiányélménye, és nem lehet a teljesé. A kis-egyház tehát azonos hitélménnyel azonos cso-portot szolgál ki, és mindenkirõl lemond, aki

278

ezt nem vállalja. Vajon mi lenne egy nagy, 8–10ezer lelkes történelmi gyülekezetbõl (pl. Maros-vásárhelybõl), ha a lelkész egy vasárnap beje-lentené, hogy holnaptól kezdve „csak” a szigo-rú hitvallóké az egyház, és csak azoké, akikminden istentiszteleten, misén ott vannak: atöbbinek nincs amit keresnie? Minden egyház-ban vannak példák és kísérletek a belsõ fegyel-mezésre, de ilyen kizárólagosságra csakis az újegyházak képesek.

Magunk között gyakran szoktuk mondani,hogy a történelmi egyházak leginkább nem ab-ban hibásak, amit tesznek, hanem amit nemtesznek: igen nehezen jutnak el a kisközössé-gig, a személyiség legbensõbb szférájánakproblémamegoldásáig. Ez pedig hatalmas út anépegyház nagy tömegeinek szolgálatától, amindennapok taposómalmának gépezetétõl azegyéni sorsokra lebontott hûséges odafigyelé-sig. Ezért tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy azegyházak rétegeikben is fogják át a gyülekeze-tet, mert így minden keresõt felvállalhatnak. Abosszantó, megmosolyogtató, elmeszesedett, ri-golyás öregeket, az igehirdetés személyességénát megfogható fiatalokat és a gyermekeket, ésmég nem beszéltünk az adminisztratív ügyinté-zésen keresztül a közösségi és mûvelõdési életmegszervezésérõl és az országos választásokplakátkifüggesztésérõl. A távcsöves csillagné-zés nagylátószögétõl a legapróbb életrészletek-re odafigyelõ mikroszkopikus látásra van szük-ség. Az egyház, ha válasz nélkül hagyja az elvi-lágiasodott embert, ha fölöslegessé válik a min-

279

dennapi életszervezésben, akkor már csak egyszûk közösség gyülekezõhelye, otthona, szak-rális feladatok kiszolgáltatója lesz a világra va-ló teljes arcú nyitás – a misszió szolgálata nél-kül.

Az egymást keresõ egyház és értelmiség

A legárvább pedig azt hiszem a hazai ma-gyar értelmiség. Egyháziasságunk utolsó félév-századának oltárán a sok-sok áldozat között ezaz emberi veszteség volt a legnagyobb: az egy-ház és értelmiség talán örökre helyrehozhatat-lan eltávolodása. Hogyan „képzõdik le” az egy-ház az értelmiségben? És az értelmiség az egy-házban? Hogyan is látjuk és láttatjuk egymást?

A „mindegy, de inkább egyház nélkül” filo-zófiája nem is a tervezett és összefüggõ ateiz-must teremtette meg, hanem a második, har-madik nemzedék lelkének nagy sivatagmezõit,a kiüresedést, a nagy nihilt. Itt döbbent rá azegyház és a kelet-európai társadalom arra,hogy a keresztyén értékrend és a hit milyenszorosan kötõdik a neveléshez, és hogy az elne-velt nemzedékek légüres terében a visszanevel-hetõség helyett mennyivel jobban terjedhet afanatizmus, a „klasszikus” vallásosság helyettaz a bizonyos „valami más”.

A divat-keresztyénség is nemrég úgy sza-kadt ránk, mint a demokrácia. Felkészületlenülért, de tudtuk, hogy csodák nincsenek, hogyposztkommunista társadalmunk nem lett sem-

280

mivel sem inkább keresztyénné, hanem leg-fennebb keresztyén színezete lett látványosabb.Hívõbbé nem lettünk, csak egyháziasabbá. Aformai egyháziasság ma legalább olyan divat,sõt kötelezõ, mint hajdan ellenkezõje, és jócs-kán összemosódtak a hovatartozás határai. Aváltozásokkal nagy hirtelen a katonatisztekbõl,párttitkárokból presbiterek és egyházi elöljáróklettek, a hajdan egyházüldözõk ma az elsõ pa-dokban ülnek, az iskolai ateista köröket veze-tõk ma a vallásoktatásért felelnek. Könnyedén,álmatlan éjszakák és talán lelkiismeretfurdalásnélkül teszik. Az elején még magyarázkodtaktalán, de ma már fölösleges, hisz szemükbe sen-ki meg nem mondja és majdnem mindenki ek-ként cselekedett. Mert ugyan ki tudná meg-mondani, hogy ki volt az, aki csak teljesítette,és ki volt, aki túlteljesítette az elvárásokat? Kiemlékszik arra, hogy hol volt a határ? Hogyhol is kezdõdött az a titokzatos második mér-földnyi út, amelyet meg lehetett vagy meg iskellett tennie a rákényszerítettnek? Vagy tették,mert jobbak akartak lenni mindenkinél? Pa-rancsra cselekedtem! – mondja minden háborúsbûnös, de mi van mindazon tettek mögött,amelyek a parancsok után következtek? Mostlátványos béke van és mit tegyen az egyház?Utasítsa vissza a közeledést? Hánytorgathatjasokáig a múltat? Népünk ebbõl szinte már sem-mit sem ért. Most ökuménia van, csupa szép,látványos béke az ünnepek szónoklataiban és aterített asztalok mellett, és ez csak növeli né-pünk lelkében a zûrzavart. Mert minden gyanú

281

és ellenszenv ellenére az egyház és a helyi értel-miség nagy tömegeit összetartja a kisebbségilétnek e sajátos hitetlen egyháziassága és meg-óvja a kiürüléstõl, az elidegenedésektõl és anyugat-európai típusú elhidegülõ keresésektõl.Ha nem is mindig értelmiségi istenhittel álla-nak mellettünk, de minden esetben õszinte hit-tel abban, hogy az egyházzal együtt harcolni,élni és túlélni érdemes.

Az egyház is és az értelmiség is lényegébenkölcsönösen becsapottnak érzi magát. Mindket-ten úgy érzik, hogy magukra maradtak. Senkisem így képzelte el a másikat, mindenki mástvárt és mást is kapott.

Az egyház csalódott az értelmiségben, ame-lyet 1989 elõtt kényszerrel és erõszakkal távolí-tottak el tõle. Csaholó és leskelõdõ tanítók és ta-nárok vették körül faluszerte. Kollektivizáló ésateista köröket szervezõ, intelligencia nélküliaktivista és pártfunkcionárius szintre süllyedtszinte minden. És magára maradt a csúcsértel-miséggel szemben is, hisz már régen leírták õt(ti. az egyházat) a vulgármarxizmusos, gróza-péteres operettbarátságban, a népiszövetségeseufóriában, az ellégiesedett határok, világnéze-tek szirupszerelmében.

Magára maradt az egyház azért is, mert1989 után is kiderült, hogy a szívek nehezebbenváltoznak meg, mint a szerepek és a politikaihatalom. Hogy belül tulajdonképpen alig válto-zott valami: mindenütt ugyanazok és ugyan-úgy akarnak és várnak el tõle mindent. Eddig

282

reakciós volt, az volt a baj, most meg az, hogymiért nem érti meg: teljesen egyek vagyunk.Pedig aki ezt állítja, az nem tudja, hogy az egy-ház és a világ sohasem lehet egy. Nehéz szerepés fárasztó a mindent pótló kanasztás jolly-szerep is. Mindenkinek a számára mindennélenni. Nem véletlen, hogy az egyház fél egyújabb szereplési vágy, egy újabb egyháziasságdivatjától, RMDSZ, falu, pap, tanár, mérnök,helyi tanács és presbitérium zavaros egybemo-sásától, attól, hogy meg kell játszania a minden-hez értõt, az „illetékes hivatalt”, a „hiteles vilá-got” és hogy elvárják, legyen õ a kisebbség biz-tonságérzetét jelentõ, a nyelvi-emberi mulan-dóságtól megvédõ greenwichi idõszámítás, a jóirány fele haladó európai útjelzõ tábla viharver-te felirata, egy kisebbségi idõjárás-jelentés baro-méteres lelki hitelesítõje.

Fél egy kicsit az értelmiségtõl, és nem iga-zán hisz annak, aki gyermekét vallásórára azértjáratja, mert ott rosszat nem tanul. Az apróságaztán ünnepélyeken az elsõ sorokban szaval éshitvalló énekeket énekel. (Még egy Hunyadmegyei román rendõr is elküldte szórvány-magyar táborba fiacskáját, mert ez is egy út atisztesség elsajátítása felé. Az otthoni templomtömjénfüstje, a becsület mellé néhány furcsa,genfi emlékû, magyar illatú zsoltár és érthetet-len gyermekvers sem árt.) Nem hitet tanulniküldik, még csak azért sem, hogy hagyományo-san keresztyén legyen, hanem mert ott jobb lesza gyermek. A végtelennek tûnõ erkölcsi partta-lanság helyett hátha egy hasznos értékrend

283

medrébe terelõdik az élete. Nem kell, hogy hí-võ legyen, csak a rendet kell onnan elsajátítaniaés magával hoznia. Medret, a hit tiszta Ige-fo-lyói nélkül. Közben pedig az egyházba való be-illeszkedések formálisak, a templomok tovább-ra is kongva, vágyakozva várják a helyi értel-miséget. A „sobor-de-preot”-os ökumenikusbulikon, a keresztyén színezetû össznépi akár-min, a személyes barátságon vagy kanasz-tapartikon túl az értelmiség alig keres valamit atemplom, az egyház és a lelkipásztor közelé-ben. Jól vagyunk és több semmi. A tanári karokegyháziassága formális, haveri, nem igazán le-het õszintén hinni ebben az egyháziasságban.Csak eddig vagy addig, de vajon meddig tartõszintesége? És ha megfordul a világ? Lassanmár a keresztyén formavilág és szókészleti lelo-csolás is elmaradt. „Õrizkedjetek a párttitká-roktól, akik Bibliát idéznek és a papoktól, akikLenint” – mondta valaki találóan a nagy eufó-riáról a változások után.

De magára maradt az értelmiség is, mertúgy érzi, õt is becsapták, vagy legalábbis egye-dül hagyták. Gyermekkora templomosságánakemléktöredékeivel, a Biblia lapjainak történet-maradványaival, kettészakadt imadarabokkalés énekfoszlányokkal sodródik bele õ is egymásfajta, egészen sajátos egyházkeresésbe. Demennyire megváltozott azóta a világ. Az egy-ház már nem az, amit õ emlékeibõl hozott, ésamit õ igazán szeretni tudna. Õ barátságban le-het a pappal, de az egyház számára nem lehet

284

elég hívõ és így magára maradt. Úgy érzi, hogyaz egyház ugyan megbocsátást hirdet, de bizal-mat nem elõlegez, és hogy – farizeusi módon –nem felejtett és nem is bocsátott meg igazán. Aközelmúlt ideológiai törései kegyetlenek és ne-hezen gyógyíthatók. Az egyház nem elég em-beri és közvetlen, nem tudományos, nem elégmagyar és õszinte. A szertartás idegen, az ige-hirdetés vagy üres, vagy tele van demagógiá-val, képzavarokkal, magyartalanságokkal, ésvalójában nem neki szól. A pap távol van tõleés mindenkitõl: egy kicsit valahol a föld és amenny között lebeg titokzatosan, és elbeszél afejek felett. Amikor konkrét kérdésekre keresválaszt, sosem konkrét, amikor nagy baj van,akkor viszont igen: hibáira, mulasztásaira em-lékezteti. Nem eléggé kultúrprotestáns, nemeléggé nyitott. Az ifjúsághoz szinte egyáltalánnincs szava. Nem õket, még csak nem is a kö-zépkorosztályt célozza meg, hanem valahol azidõs és a még idõsebb nemzedéket. Túl sokatbeszél egy Isten nevû valakirõl és Fiáról, aki ál-lítólag megváltó és õ ebbõl semmit sem ért, demég kevesebbet hisz. A pap különös lény, aki aföldi dolgokban nagyon mennyei, a mennyeik-ben pedig lompos, földi és olykor rettenetesenunalmas. Mit is várna el attól az egyháztól,amelynek esetleg õ is része lehetne? Több iro-dalmat, több versidézetet, szép magyar beszé-det a megmaradásról és mindig csak a széprõl,a legszebb dolgokról. Ne bántsa az életét, szívé-nek legbensõbb világát ne érintse, legkevésbécselekedeteit. Ne mondja, hogy miért vagyunk

285

kevesebben, hogy kik hiányoznak, és miérteszünk, iszunk vagy kirándulunk annyit. Aztpedig végképpen ne mondja, hogy mik az õ kö-telességei, mert azt nem várja senki tõle. Úgyérzi, elnehezedett az egyház papjával és vezetõ-ségével együtt, fizikai és lelki értelemben egy-aránt. Aprólékos, kicsinyes, fölösleges dolgokgyûjteménye. Minek annyit beszélni Jézusról,kínozni annyit a lelkeket? Mi a baja annyit abûnnel?

Mit vár az értelmiség nagyobb része tehát?Szakrális tartalommal vagy anélkül, de mégislelki biztonságot, élete erkölcsi rendjét – hittérí-tés, hitre jutás nélkül, a teljes lelkiismereti sza-badságot, ahol õ szabhatja meg a maga helyét,részvételét és a lelki részesedés arányait.

Mit tegyenek az egymást keresõk?

Talán túlságosan sokat várnak el egymástól?A társadalom rávetíti az egyházra saját (vagyközös) társadalomszolgálati mulasztásait, hibá-it, és megnyugtatja nem egészen tiszta lelkiis-meretét. Az egyház is majdnem ugyanazt teszi:megnyugtatja magát, hogy miért nem lehet azértelmiséget az egyházhoz közelíteni, és okokatkönnyen találhat az elõbb felsoroltakból. Saj-nos, nincs igazán komoly elemzése az egyháztársadalmi funkciójának, az értelmiség és egy-ház kapcsolatának, közös feladatainknak.Nincs ma egyetlen hazai magyar eklézioló-gusunk sem. Az értelmiségiek egyháziasságai,

286

de a lelkészek közéleti, politikai ténykedéseisem világosak. A Keresztény Szón kívül tíz évalatt igazából értelmiségi lapra, még egy Vigí-liára, Confessióra vagy Protestáns Szemléresem tellett. A keresztyén értelmiségi körök csakkisrégiókat, gyülekezetet vagy várost fognak át,és nem állnak össze értelmiségi fórummá. Így ahazai magyar keresztyén értelmiségnek saját al-kalmai helyett a Pax Romana és a ProtestánsSzabadegyetem nekünk szervezett találkozásialkalmai maradnak.

Magára maradt tehát mindenki, és szinte re-ménytelenül szeretik egymást. Egymásra talá-lásuk titka azonban csakis a fogalomzavaroktisztázása, a reális ön- és egymás-ismeret lehet.

Az értelmiségnek tudomásul kell vennie azt,hogy az egyház legbensõbb körében, befelemégiscsak a hívõ emberek kiválasztottainak se-rege, és egyház nincs és nem is lehet Krisztusevangéliumának hirdetése nélkül, mert akkorminden hiábavaló. Legfontosabb feladata szün-telenül és mindenütt arról az örök és megmásít-hatatlan igazságról tenni bizonyságot, hogy Is-ten szereti ezt a világot, és ezért Krisztust küld-te e világra. A gond ott van, hogy ezt egy szün-telenül változó világban hirdeti, a rohanó em-bernek mondja, a keresés, de sokszor a megnem találás lassúságával, dilemmáival, kényel-mével, dinamizmus nélkül, de mindig másnakés másként, és ennek a helyes útját nem találjameg. Az egyház lendületes közszolgálatot te-het, de ezt csakis a szakrális szféra, a szentségvédelmével. Isten szeretetérõl szólni és ehhez a

287

háboríthatatlan lelki otthont és benne a lelkiegészségvédelmet megteremteni, ez a legszen-tebb funkciója. Az egyház nem adhatja fel azüdvösség háza, a szentek közössége, kiválasz-tottak serege, a Krisztus teste, elhívottak közös-sége alapvetõ teológiai önazonosságát, amely-ben benne van legszentebb lényege: felemelke-dés a zajos, bûnös társadalomból egy kultikus,politikamentes szent magaslatba. De hát hogylegyünk benne úgy, hogy mindig kívüle le-gyünk? Hogy maradjunk kívül úgy, hogy még-is benne legyünk? Hogyan animáljuk a kis- ésnagyközösséget úgy, hogy szakrális küldeté-sünket ez meg ne csorbítsa, ne szentségtelenít-se, állandó értékeinket ne rombolja, és ne essendarabokra körülöttünk a világ? Úgy kell résztvennie az egyháznak minden kisebbségszolgá-ló feladatban, hogy közben õriznie kell küldeté-se szent, tiszta és érintetlen lényegét: Krisztust.

Kifele ugyanakkor türelemmel és szeretettelkell megkeresnie, elfogadnia a sokarcú, önma-ga után kutató embert, akihez van és kell le-gyen szava, küldetése, és hittel vagy hit nélkül,úgy, amint van, vállalnia kell a szolgálatáraigényt tartó külsõ és belsõ világot. Sose akarjona teljesség lenni, hisz nevében is a szentek kö-zössége, tehát a világ kevesebbik részét jelenti.De egyetemes is, tehát vállalja az alkalmi egy-háziasokat, a hagyományból és elõdeik irántitiszteletbõl és szeretetbõl hívõk népes seregét,az elhitetlenedõket és a megtérõket, a kisebbsé-gi sors integráló erejét tisztelõk nagyobb töme-gét, az üdvösség után vágyakozókat, a keresz-

288

tyénné válók nagy tömegének kötõdését vagy amajdan újjászületõk lehetõségét.

Hol követte el az egyház a nagy hibákat?Ott, hogy a keresõket csak a templomban keres-te és ott nem találta. Ki kell lépnie tehát a temp-lom, a rítus, a szolgálat kizárólagosságánakzártságából. Ki kell lépnie a templomból a vi-lágba. De ne egyszerûsítsük le a dolgot, mertezt nem a templom helyett, pótcselekvési sze-repkörökben népszerûsködve, hanem amellettkell végeznie. Új harci eszközökkel, új hadi vér-tezettel kell küzdelemre indulnia, a legszentebbdologért, amely valaha is rábízatott: a misszió-ra az emberért. Minél közelebb hajol tehát azemberhez, annál biztosabban telik meg új tar-talmakkal, de annál bizonyosabb válaszadásais. A túlélés és a jövõ pedig azé, aki otthont te-remt.

Az egyház mindenkié! – szoktuk mondanivulgáris kultúrkeresztyénséggel, és azt is, hogybenne mindenkinek meg kell keresnie önma-gát. Ebben a hatalmas embertömegben sokféleember és sokféleképpen sok mindent vár elegyházától. Az egyháznak mindenkihez kellhogy legyen szava. Új idõk új gondjaira és kihí-vásaira neki is választ kell adnia. Várja õt a vi-lág, nagy lelki keresõivel, az éhezõk, hátrányoshelyzetûek, a sérültek, a kábítószeresek, a kal-lódó fiatalok tömegeivel. Várják õt az öregek, ahajléktalanul hányódó utcagyermekek, az árva-házat kinõtt ifjak. Legyen tájainkon nyelvi-etni-kai értékeket megõrzõ kisebbségmentõ intéz-mény, legyen társadalomszervezõ, magyarsá-

289

got, kisközösséget, helyi társadalmat mozgósí-tó szervezet, oktató, mûvelõ, népnevelõ, politi-kai funkciót ellátó erõ. És mindezt természete-sen meg is teszi és meg is teheti. Türelmetlen azRMDSZ a politikai tájékoztatásért, méltatlanko-dik az EMKE, ha nincs kultúresemény, harag-szik a püspökség, ha ellankad a lelki és gyüle-kezeti munka, zsimbel a falu, ha a lelkész nemellenõrzi a földkiméréseket, ha késik a földtu-lajdonról szóló papírok, a kárpótlási jegyek ki-osztása, a részvénypapírokra jövõ juttatás. Azegyház ma közösségünk, kisebbségi társadal-munk hõmérõje vagy lázmérõje, biztonság anagy rohanásban és értékösszerokkanásokban.Hazai kisebbségi társadalmunk legbensõbb biz-tonságérzete, megnyugvása. Egy kissé az apákés anyák családi nyugalmat árasztó békéje agyermekek számára: család, otthon; mindenki amaga kis békés sarkát keresi benne. Közösségiéletünknek szinte teljessége, kisebbségi életünkmaga.

Aligha van nagyobb megtiszteltetés az egy-ház számára, mint az, hogy ennyi mindent el-várnak tõle, hisz szolgálatával átfoghat mindenterületet, ha bírja szívvel, lélekkel, erõvel, türe-lemmel. Téved, ha magára marad, ha ezt a sok-oldalú munkát, kisebbségi életünk szent szol-gálatát ködös bezárkózásból, elvtelen elvies-kedésbõl visszautasítja. Mint ahogy az erdélyimagyar értelmiség is téved, amikor szinte le-egyszerûsíti, minimalizálja az egyházat erre aközszolgálati feladatra, mert neki ennyi kell be-lõle.

290

*

Ember és egyház örökös keresésben. De va-jon egymást keresik-e? Vajon egymásra szeret-nének-e találni, vagy valami másra? Végzetesbaj lenne abból, ha az ezredvég romániai ma-gyarságának nagyobb tömegei is kézlegyintés-sel intéznék el a keresztyénség történelmi egy-házainak ezernyi értékeit. De az is, ha az egy-házak is elfelejtenék az ifjúságot, az értelmisé-get, az új egyházak közösségformáló erejénekpéldamutatását vagy a legújabb veszedelmesirányzatok felrázó figyelmeztetéseit. Ha lemon-danak a keresõ emberrõl. Ha az elfogultságtólés lekicsinyléstõl elfogy a lelki rend, a bennünkélõ dolgok otthona.

Az egyház soha nem mondhat le senkirõl –ez történelmi küldetése, nagy missziója. Neki iskötelessége keresni és mindig és mindenki irá-nyában vállalni a válaszadást, a kiút lehetõsé-gének alázatos kínálatát. Jobban odafigyelni akeresõ ifjúságra és az ifjúságért megfiatalodni,az értelmiségért értelmesebbé lenni, a szeretet-re vágyókat szeretni – itt van a nagy esélye ar-ra, hogy túlélje a nagy keresések, tévedések ésnagy megtébolyodások hullámvölgyeit. Az át-térteket elsiratja, de hazavárja, a visszatértek-nek örvendezni tud, és az az igazán nagy do-log, hogy nem kell már a teljesség feletti ura-lom, hanem elég a kevesek türelmes szolgálata.Szép, alázatos misszió ez. A munkájában és vé-dekezésében új harci eszköztárat, történelmiméltóságához illõ szókészletet kell kialakítania,

291

õszintét, igazat, és fel kell hagynia a neo-protestánsok, de a minden elleni, érzelmi vehe-menciájú hadviseléssel. Mert amíg sokan má-sok a részt keresik, amikor a rajongók csak a ra-jongókat látják, neki látnia adatott az egész.Számára adva van a habzsolók eszeveszettmisszionálási tébolyodása helyett a csendes,szolgálatkész kivárások méltósága. A tékozlófiú atyjának bizonyossága, hûsége és türelme.Az elkövetett évezredes hibákon azonban csakakkor javíthat, ha nagyon komolyan veszi szol-gálatának azt a küldetését, hogy ne akarjon avilágnak tetszelegve többé válni, mint az, ami:egyház. Mert ha nem uralkodni, hanem csakszolgálni akar, és emellett jobban odatartja fülétés lelkét az ezredvégi ember szívdobbanásai-hoz, akkor meghall mindent, ami a mélybõl jön,és lesz alázatos, csendes és szolgálatra kész sza-va minden teremtményhez. Aki pedig embe-reknek segít Istent megtalálni és így boldoggálenni, aki ehhez nem csak Igét, rítust, de test-vérközelségû lelki otthont nyújt, aki biztonság-érzetet ad, aki megteremti a személyiség szá-mára a külsõ és belsõ dolgok harmonikus rend-jét, ahhoz sereglenek majd az ezredvég keresõi.

292

Számvetés értelmiségi sorskérdéseinkpanaszfalánál

Re-vízió – újra látás, új látomás. Nem révültálmodozás, hanem vissza- és elõrenézés egy-szerre. Örök és mindig idõszerû prófétai tett,melyre csak a látnokok alkalmasok, közöttük iscsak a legnagyobbak. Nekik felelõsségteljes atervezés, a közrendû embereknek keserves kín-lódás, begörcsölés – eredmény gyöngyözésenélkül.

*

Újra kellene olvasni Makkait, mint annyimindent, ahhoz, hogy tisztábban láthassunk.Több mint ötven éve õ az egyik legnagyobb er-délyi ideológus, példa, de fõként magyar bot-ránykõ, rejtély, önmarcangolás. Önazonossá-gunk sérülésének egyik sarka, melyre mintrossz lelkiismeretünkre gondolunk. Vagy talána kerékvetõ, ahol kettéroppan szekerünk tenge-lye, ha merészebben ütközünk az út szélével,sorsunk vagy önnön korlátaink határaival. Las-san könyvtárnyivá terebélyesedik a „nem le-het”-irodalom, csak a „lehet, mert kell” önbiza-lom-irodalom anyaga gyülekezik gyengén. Va-lahányszor nagy kilátástalanság érzése veszerõt rajtunk és uralkodik el, mindig Makkaihoztérünk vissza, mindig õ a szegeletkõ. Miként areformáció, a mindenkori hit-újulás alapvetõ

293

kordokumentuma volt Pál apostolnak a rómailevele a nagy válságkorszakokban, olyan lett tá-jainkon a Magunk revíziója. Sajnos többszöridézzük és emlegetjük, mint olvassuk. Az erdé-lyi magyarság pedig Makkainak ugyanúgynem tudott megbocsátani, mint manapság miminden elmenõnek. Szeretjük, olvassuk is rit-kábban, de mindig ott van a nagy de – mert el-ment. Milyen érdekes, hogy Tamási elmenésé-ben is itthon maradt székely népe között. A te-oretikusnak azonban nagyobbak a bûnei. Elsõ-ként éppen az egyház nem tudott felejteni. Mi-lyen jellegzetes erdélyi sors: elfelejtettük neki atíz év magyarságépítést, a belmisszió kezdeteit,a nagy újításokat és ébredéseket, el a vécsi talál-kozókat, a Holt tengert és a többi regényeket, afilozófiai esszéket, a Magunk revízióját és a teo-lógiai tanulmányokat. Csak a Nem lehet elme-nekülését nem lehet elfelejteni.

Makkai olyan, mint kora, mint a saját ko-runk is: ellentmondásokkal teljes. Elmennek mais, egyre többen és naponta felcsomagolnak, el-siratjuk és elbúcsúztatjuk õket, kikísérjük az ál-lomásra, vagy már meg sem tesszük, úgy meg-szoktuk. Legfennebb a búcsúbulira megyünk elegyet jót piálni. „Na, õk is mennek…” és ezzelvége, várjuk az újabb menõket. Társul melléjerészükrõl a „majd segítelek”, vagy az „értetekmegyek el” önhitetõ hazugsága. Õk is tudják,mi is tudjuk, hogy nem igaz: csak az itthon-maradás nemzeti tett, mert aki elment, az mindönmagáért ment el, nem pedig az ittma-radottakért. „Na, én megyek, te csak állj tovább

294

a gáton” – mondta búcsúzáskor egyik ismerõ-söm. De részünkrõl is jön az önigazolás, az ön-építés magahitetése, a „bezzeg én nem”. Énnem megyek, helytállásból, kitartásból, hûség-bõl, vagy mert el sem tudom képzelni magamatmáshol.

Szidalmaztuk az elmenõket, közben marad-tunk, és nem tudjuk, hogy hûségbõl vagy gyá-vaságból tettük. Lehet, hogy azért maradtunk,mert nem volt elég bátorságunk?

Idehaza pedig nagyon egyedül maradt min-denki, aki közügyekben fáradozik. A tervezõknagy része még a csoportmunkában is nagymagányos megszállott. Mennyire hiányoljukterveinkhez, ötleteinkhez a munkatársak, amegértõ, segítõ tömeg felzárkózását, és nemlátjuk, hogy ebben van megvalósult önszerve-zõdéseink szent helyeinek a zsenialitása, mertezért lettek a beteljesült csodák. Minden na-punk egy-egy újabb meglepetés, rejtély, mítosz-rombolás, és csodák nélküli kor ez a miénk,ezért hát minden mítoszt szét kell törni. A sikeririgységet teremt. Naponta ellenõriznünk kelle-ne magunkat, hogy ne a rosszal kezdjük. Sok-szor nem a mások sikerének drukkoluk, hanema bukásnak. Nem az van, hogy erre vagyok ké-pes, ennyi adatott nekem a kiosztott tálen-tumokból, hanem az, hogy „bezzeg õ”. Nagy,világmegváltó ötleteinkhez mellékeljük mindiga panaszt. „Annyit dolgozom én is” – mondjuk,és azonnal: „Könnyû neki ilyen külföldi kap-csolatok mellett, és ott van háttérben a gyüleke-

295

zet is” – és így szoktunk megnyugodni, meg-magyarázni magunknak, hogy lelkiismeretün-kön könnyítsünk, és közben nem látjuk, hogyennél sokkal mélyebben van a dolgok titka: ab-ban az értelmiségi zsenialitásban, amiért csoda-ként szoktuk emlegetni azt, ami valóban csodá-latos. Szinte mindig hozzátesszük Illyefalvá-hoz, Dévához, Csíksomlyóhoz vagy Zsobokhozis, hogy „igen, de”, és soroljuk, hogy nekik mi-ért lehet és nekünk miért nem. „És ki tudja, miminden van mögötte.” Mert sajnos úgy látjuk,hogy a legszentebb közügy is jólmenõ önmeg-valósítás, és ami sikeres, az természetellenes, ésa „nem sikerül” a természetes. Ma, amikorszinte összehozhatatlan és kapcsolhatatlan 5–10embernél több közös, lelkes munkára, itt szá-zak akarják ugyanazt, összhangban, egyetértés-ben. Az a csoda és hihetetlen, hogy egyáltalánvalami mûködik. Az a közösségszervezõ zseni,aki ma tömegeket tud építõ és önépítõ jóramegmozgatni csalódás és megkeseredés nélkül,olyasmire, ami nem disznótoros, flekkenes nép-ünnepély, hanem hosszú távlatokra elõre tekin-tõ önszervezõdés.

Mintha berozsdásodtak volna kisebbségi lé-tünk fogaskerekei. Vezetõ és vezetett, a „fent”és „lent”, az elit és a tömeg között hatalmas bi-zalmi ûr tátong. Ellent ne mondjon senki, mertaz halálos ellenség. Agitációs brigádok mintájá-ra örököltük a nagy egység még nagyobb sza-valókórusát. Személyes sértés már nem csak amásképp gondolkodás, de a más véleménynek

296

még az árnyalata is. Egységben van a széthú-zás. Mintha arra kárhoztattak volna országos éshelyi dolgaink intézõi, a szellemi elit is, hogyítélõ tekintetünk lándzsahegyei között, bizal-matlanságunk szurkálásai között rettegjenek. Atömeg mindig a hûtlen, az elitjét nem becsülõ,magára hagyó, a vezetõ pedig a nagy kárval-lott, aki úgy érzi, hogy nem érti és nem becsülimeg soha környezete. Vezetõ és vezetett? De kikit vezet és miért volna más, mint mi?

Valamibõl megint kimaradtunk, megint nél-külünk döntöttek a fejünk felett, lehet, hogy jól,de törvénytelenül. Mint bûvész a tárgyaival,vezetõink gyakorta úgy játszadoznak a törvé-nyekkel, alkalomhoz és helyzethez igazítva aparagrafusokat. A demokráciához is diktátorokkellenek – mondogatja nyíltan egyik komolykormányfunkciót betöltõ ismerõsöm. Alapvetõ-en nem érthetek egyet vele, de sokszor érzem,hogy nagyon igaza van. És miközben jó dolgo-kat tesz, munkája és építõ tervei megvalósításá-hoz kell neki a diktátorok önkényes döntései-nek szabadsága. A népért a nép nélkül, mert azvisszahúz, lomha, nehézkes és alantas. Nagydilemma ez. A sport nem lehet szeretetmunka– mondta valaki –, hogy idõnként hátranézzek:szegény lemaradott versenytársaim tudják-etartani velem a versenyt. A nagy dolgok szüle-téséhez és teremtéséhez szárnyaló szabadságkell, de vajon a tömeg, a felügyelet szeretettel-jes aggodalma és kritikai ellenõrzése nélkül?

297

Mindenki azonnal ellenség. Ha kitalál vala-ki valamit, azonnal mellõzni kell és kihagyni.Ma már lassan nem is illõ, hogy jóban legyenekaz azonos gondok körül szorgoskodók. Meg-kérdezni sem illik egymásról a szakmabelieket,szomszédokat, azonos ügyekben fáradozókat,mert szinte természetes a harag, a rosszindulat,a fröcskölõ gyûlölet. Sehol olyan mély és hely-rehozhatatlan ellentéteket nem tapasztalunk,mint az azonos sorsú, egyébként és egyenkénttisztességes értelmiségiek között, akiknek a leg-jobban és legszorosabban kellene összefogniuk.A legnagyobb ellentétek forrásai pedig: emberi-ek, hiúságbeliek, szakmaiak és anyagiak. Min-denik vagy legtöbbjük mögött nem egészségesszakmai versengés, hanem személyes és el-szánt, torokszorongató élethalálküzdelem áll.Minden más inkább, mint maga a szent cél.Hány nagy terv és gondolat hal meg azért, mert„nem én találtam ki”, és ezért nem támogatha-tó. Sértõdöttet és „haragszom rád”-ot játszunkegymással, és nem az a baj, hogy mások va-gyunk, hogy másként látjuk gondjainkat és avilágot, hanem hogy ebben az összevissza tolo-gatásban nemcsak nem halad elõre, de kátyúbaragadt a szekér.

Mi azt hisszük, hogy ez magyar betegség.Hát nem. Egy svájci kisváros néhány Erdélyttámogató értelmiségije azon veszett össze, hogykinek van nagyobb hitele Erdélyt támogatni.Így lettek halálosan féltékenyek egymásra.Mondanom sem kell, hogy a segítés abbama-radt. Nem mûködik valami együtt, ott, amikor

298

össze kellene fogni. Marad a magányos harcegyedül, társak nélkül.

A közügyeknek, a megszállottan önfeláldo-zó értelmiségi munkának pedig nincsen vagyalig van becsülete és értéke. „Úgy sajnálunk ti-teket” – mondta a minap egy vállalkozó azegyik közéleti emberünknek. A Babeº–BolyaiEgyetem egyik magyar dékánhelyettese a szív-infarktus szélére sodródott, mert komolyan vet-te tagozata magyar csoportjainak sorsát. Volt iseredménye, mert soha nem volt azon a kated-rán évfolyamonként 25–30 magyar fiatal. Aztánnem tehetett mást – lemondott. „Most már nyu-godt vagyok, megtartom óráimat és megyekhaza a családomhoz” – mondta, és közbenmégis aggódik a holnap miatt. Egyszer talánmindannyian abbahagyjuk, lemondjuk, felad-juk, és elhangzik a vészjósló elkeseredés: nemérdemes? „Csinálja más!” Végre lesz néhánynyugodt évünk.

Elitet nem neveltünk. Jövõt nem terveztünk.Hagytuk felnõni a fiatalokat. Ma már alig irá-nyít valaki, vagy igen irányít. Mindössze kissejtek önszervezõdéséig juthatunk el, továbbaligha. Mások sikerét nem támogatjuk, hanemjön, nõ melléje a féltékenység. Soha nem azzalindulunk, hogy õ is, hanem csak én. Hiányoz-nak a karizmatikus vezetõk is, és ha azok vol-nának is, azonnal diktátoroknak nevezzükõket. Egy egész sor területen szakemberek hiá-nyában hályogkovács módjára tapogatózik ha-zai magyar társadalmunk is. Nincs románság-hoz értõ egyházi, egyre kevesebb a román kul-

299

túrához értõ szakemberünk, aki tanácsot adhat-na az irodalom, a politizálás és az egyházi életminden területén. Tele vagyunk magányos tu-dományos mûhelyekkel, de nem futotta mégegy kisebb hungarológiai intézetre sem, amelya hazai magyar bölcsészettudomány szervezett,a biztonságos kutatást megteremtõ otthona ésmûhelye lehetne. Nem futotta a polgári építés-re. Több tucat nagy emberünk úgy halt meg,hogy nem maradt utána még hangszalag sem,nemhogy egy kis hely egy videotárban.

Idehaza pedig sorozatos kudarcélményeitéli az erdélyi magyar értelmiség. Hányszor kellszínészeinknek üres nézõtér elõtt játszaniuk,lelkészeinknek majdnem üres templomokbanprédikálniuk. Tanárainknak alig jut a figyel-mességbõl, tanácsból, megbecsülésbõl. Nincsértelme – milyen gyakori értelmiségi mondatez.

A magánélet is önmarcangolással teljes. Va-laki mesélte, hogy elkerüli a magyar barátokat,mert rettenetes dolog, hogy valaki még szabadidejében is örökkön politizáljon. Inkább barát-kozunk rangon alul, csakhogy ne kelljen gyötrõkisebbségvédelmi barátságokat kötni.

Közben pedig szakadatlan a Makkai-sors:széles csatornákon folynak el nyugatra és mégnyugatabbra kisebbségünk tömegei és legjobbfiai. Mindenki önmagáért megy el, és mindigmással magyarázza. Van, aki vehemensen, van,aki csendesen. Minden támadó mindig védeke-zik, a támadás mögé bújtatja félelmét: hátha én-

300

rám is sor kerül. Az elmenés tragikomédiájaMakkai óta az értelmetlen magyarázkodás.Egyik felõl ott van a szülõföld, a haza, a hûségés a többi „nevetséges” jelszó, másfelõl a komorés szigorú valóság: egy életünk van. A hadako-zó dühe is addig tart, amíg õ maga, családjavagy gyermeke is nem kerül ebbe a helyzetbe:a „nem lehet” paradoxonába.

Csodálkozunk az elmenõkön? Elitteremtés-re és itthontartásra alkalmatlanok vagyunk. Le-het csúcsformát nyújtani idehaza? Színész, or-vos, kutatómérnök, olykor még író is nem te-remti meg, mint idehaza, hanem szinte készenkapja karrierje kereteit, amelyeket meg kell töl-teni tartalommal.

Nem a nyomorgó ment el: az itt maradt to-vább nyomorogni. A „van”-ból mentek el a leg-többen a „még több”-be. Orvosaink Moldvábólegy kis erdélyi pihenõvel nyugatra vagy nyu-gatabbra, mérnökeink, vállalkozóink a jobbéletbe, mert adatott az alkalom. Még az utóbbiévtizedekben elment erdélyi magyar reformá-tus lelkészek összeszámlálásánál is megálltunkúgy ötven körül. Több itthon maradt értelmisé-gi tett fogadalmat a 80-as évek közepén, hogytöbbet nem megy búcsúbuliba, hogy többetnem segít konténert bepakolni. Önmagunk el-len csomagoltunk, apró kis reményeinket tettükszépen vagonba, a „nehezebb lesz holnap” ke-serû szájízét. Minket mentek el támogatni, denem hagytak itthon egyetlen könyvet sem, amilétszükséglet lett volna számunkra, mint a leve-gõ. Elvitte mindenki mindenét, a Gruzdákat, a

301

Nagy Imréket és értékes Incze János-festménye-ket, tele van nyugati otthona régi erdélyi kerá-miával és festett bútorral: milliókat érõ mindenegyes darabja. „Ezt neked hagyom” – mondtaLenin-sorozatára mutatva valaki búcsúcsoma-goláskor. Azt hagyta ránk, ami neki már ottnem kellett, de nekünk sem itt. Mindent Erdé-lyért tett. Erdélyért vitte el innen Erdélyt, szé-pen becsomagolva, megideologizálva, még arolót is leszedve-lehúzva maga után. Eszeve-szett menekülés: bárhol csak itthon nem. Há-nyan jöttek „mentési céllal” esküdni. A 80-asévek elején eskettem Kolozsváron olyan fiatalpárt, hogy a tanár-võlegény a templomkapu-ban ismerkedett meg eljövendõ hites feleségé-vel, aki 40 ezer Ft-ért vállalta az álházasságot. Akapuban kifele menet szépen elbúcsúztak, ésment mindenki a maga útján tovább. Még egykávét sem ittak meg együtt a szemközti cuk-rászdában. Kárhozatos visszaélés volt ez a há-zasság szentségével.

A Duna-tévé is történelmi tett, de a határontúli képében hat év után is elnagyolt, olykor akitelepedést legitimizáló. Az Erdély-kép megte-remtésébõl a legkényelmesebb, a legegysze-rûbb és egyáltalán nem tisztességes módszertválasztották: az agyak elszívását és nem haza-vagy be-, hanem kitelepítését. Nagy áldozatok-kal kinevelt munkatársaink egyik napról a má-sikra jelennek meg a Dunánál, magabiztosanhazatévéznek, hiszen innen, egy kicsit belõlünkis élnek, mert itt éltek, ide járnak haza tovább-ra is megélni. Lassan rájövünk arra, hogy ön-

302

magunkról sem kell nyilatkoznunk: megmond-ják, szájunkba rágják õk, hogy mi a bajunk ide-haza.

Csúcsértelmiségünk és gyermekeik jelentõstömegei is kifele néznek és látnak. Itt lehet tár-sadalmat szervezni és építeni, de onnan jön aharc biztonsága, a jövõ, a másfajta jövõ, a hit azegyedül biztos anyaországban. Anyaországgalbebiztosított önépítés. Egyfajta exmisszió,missziós terület maradt az itthon, de ott vagyhol is van az otthon? Vívni a harcot értünk,odakintrõl. Belõlünk élni biztos bástyák mögül,a magánélet jó és biztonságos fedezékében,ahol nem ér a golyó, legfennebb a hazaiak bi-zalmatlansága és önvédelme. Ez ma a romániaimagyar értelmiség egyik mintaképe: az önma-gát odakintrõl is bebiztosító. A perspektíva, atávlat, az álmodozás, az önmegvalósítás szín-helye mindig a máshol.

Nagy a leépülés, lecsapolódás, elszívódás,az otthonérzet önbizalma fogy el naponta. Egy-re kevésbé hiszünk már abban, hogy itt mégnormális élettér teremthetõ. Küzdünk, de … ésmindig jön a magánéleti önmegnyugtatás. Az isbaj, hogy az elmenést mindig megideologizál-tuk, megmagyaráztuk, magunkat belõle kivéd-tük. Pedig ez nem ilyen kérdés.

Hol volna a nagy önkeresésekben az egyházhelye? Jogos jussként tõkét örökölt és kovácsoltabból, hogy õ az utolsó bástya. Elõjogok szület-nek, melyeket magának követel, de ezzel sok-szor elszakad azoktól, akikért élnie és halnia

303

kell. Értelmiségi-e a lelkész és ellátja-e feladatátaz egyház? – tesszük fel gyakran a kérdést a se-regélyhajtó, rongyos ruhában földet mûvelõ,megélhetést keresõ nagy elparlagiasodottakatlátva. Mennyi pénz, segély és használt ruhaárasztotta el Erdélyt. Minden sarkon egy turká-ló tátong, árasztja gyûrött ruhák mindenüttegyforma dohos és naftalinos bûzét. Születtekbelõle mégis, szent lelkesedésbõl, a kevesekmegszállottságából a „second hand” intézmé-nyek. Külföldet járnak papjaink, és mit hoznakhaza? Fontos kapcsolatokat és pénzt, de annálkevesebb önépítõ ötletességet. Az egyház elõ-ször épített, és aztán gondolkodott azon, hogyépületeit miként töltse meg lélekkel és élettel.Tervezés nélkül pedig könnyen eluralkodhatrajtunk az edificizmus, és minden bábelizá-lódhat. Építünk, de nem tervezünk, nem is tud-juk, kinek és milyen távlatokat foghat még be atekintet, mennyi még a kegyelmi idõ, amelyetépítésünk helyein kell eltöltenünk. Túlzott lát-ványtervezés, önmutogatás, erõdemonstrációfolyik, csak otthonteremtés nem. Pedig az egy-ház maradt a nyelvi és lelki otthon, ahol felol-dódik a válsághelyzet, ahol átértékelõdnek anagy etnikai frusztrációk, sikertelenség-élmé-nyek, ahol igazán magunk lehetnénk.

Nem született meg a szakértõ egyház, a dol-gainkhoz értõ társadalom, a dolgaink szaksze-rû rendje sem. Nincs központi tervezés, hiszközpont sincs. A civil szférát átpolitizáltuk, dea politikát nem sikerült civilizálni. Hatalmas hi-ánylistát készíthet bárki mulasztásainkról.

304

Szoktuk is sorolni egymásnak, de minek. A leg-fájdalmasabb az elmúlt kilenc év. Nem tudjuk,hogy mit tegyünk a fiatalsággal, nincsenekanyagi terveink, hagyjuk elmenni egymás mel-lett a vallási közösségek kapcsolatát. Egyháza-ink között szinte alig van dialógus. Nincs reálisértelmiségi stratégia. Évek óta ott áll félretéveés kihasználatlanul Kolozsváron egy, a magyartörténelmi egyházaknak a keresztyén rádiózás-ra félretett frekvenciasáv, és senkinek nincs mé-dia-elképzelése. Elmaradt a nagy begyûjtés, azévszázados értékek számbavétele és rendszere-zése. Teológiáink lemondtak tanítói tisztükrõl,elszigetelõdtek a romániai magyar közélettõl, aszellemi élet nagy válságvonulataitól, saját vá-raik biztonságos védelmében éppen azoktólvannak távol, akikért élnek. Közben pedig egy-re jobban morzsolódnak népünk peremvidékei,és lassan minden emberi és tárgyi értéket elnyelaz enyészet. Sok mindent ad, de egyre kevésbéa „nélkülözhetetlen reményt”.

Az egyház egyik legnagyobb bûne az, hogyõ is elfelejtett tervezni, hogy hagyta a dolgokat,a kisebbségi lét paradigmáit önmaga körül el-folyni, egyik évet a másik után, pedig neki vol-tak a legnagyobb lehetõségek a kezében. Szol-gálata sokszor vált protokollá, formasággá.Nem látta és nem ismerte fel a „kegyelmi idõt,amíg még tart a ma”. Az idõk szava pedig sür-getõ, mert voltak és vannak vissza- és helyre-hozhatatlanul elmulasztott dolgok. Vannak tör-ténelmi pillanatok, amelyek megismételhetetle-nek. Az egyház ott hibázik, hogy leglényege-

305

sebb küldetését mulasztotta el és helyezte hát-térbe, a kevésbé lényeges tennivalók közé: a lé-lektõl lélekig való munkát, a személyes kapcso-latot, a lelkigondozást. Lelkészeink közül sokanmindent kitalálnak, lapot alapítanak, szerkesz-tenek, önszerveznek és építenek, vállalkoznak,látványoskodnak, és mindezt mintha azért ten-nék, hogy ne kelljen gyülekezeti munkát végez-niük. Mindent a személyes lelkigondozás, agyülekezeti otthonteremtés kárára. Hányszorhalljuk panaszként a gyülekezeti tagoktól, hogyaz egyház mindennel foglalkozik, csak „mégharminc éve nem volt ideje hozzám bekopog-ni”. Pedig nagy válságidõkben az volt legna-gyobb ereje, hogy eljutott a családig, a léleképí-tésig. Ma viszont éppen azt az intimitását veszí-tette el, amely legszentebb szolgálata kellenehogy legyen: a megkeresés, a tanácsadás, alelkigondozó személyesség, a „lélektõl lélekig”vezetõ út marad el ezekben a mélyen válságosés meghittségre ínséges idõkben.

Értelmiségünk egésze is magányos, elszige-telõdött, individualizálódott a közügyekértharcolók még mindig népes tábora is. A köz-szolgálat mellett apró kispecsenyesütõk is let-tünk, másfelõl meg a közügyekért harcoló, atétlenek által megmosolygott balekok. Aki nemúgy szervezte meg ügyeit, hogy neki is egy kis-sé jobb vagy egészen jó legyen, azt nevetséges-nek tartja a környezete, vagy úgysem hiszi. Azértelmiség pedig nagyon magányos. Mindenkiaz, de azok sorsa a legszomorúbb, akiknek a

306

magányosság felszámolása jutott osztályrészül:õk maradtak igazán magukra. Senki nem gon-dol velük, senkinek nem fáj. Marad tehát a köz-ügyek bolondsága, a kevéske vagy némelykornagyobb önös érdek, és a vezetés kereszttüze.A megkeseredés. És marad az alkohol, melynemcsak népünk legszélesebb rétegeit mardos-sa, de az értelmiséget is, azokat is, akiknek azélen, a felszínen maradás, egy egész nemzet-testben a remény fenntartása volna a feladata.

Megszoktuk már lassan a belsõ békételensé-get, azt is, hogy meg kell ennünk egymást,hogy nekünk jobb legyen. Minél kisebb egy kö-zösség, annál nagyobbak a belsõ harcok. AKolozs megyei Ormányban már csak hárommagyar lélek él, de egymásnak halálos ellensé-gei a darabka templomkert szilvafáiért és a pá-linkáért. Egy-egy székely városban már többtízezer. Rémtörténeteket mesélnek arról, hogyolyan székely kisvárosban, ahol nincs román-magyar konfliktusfelület, ott minden a kato-likus–protestáns vitára, a verseny, sõt harcihelyzet területére vetítõdik ki. Ahol más nincs,ott az ellenségképet is magunk között keressük.Értelmiséghez méltó magatartás ez?

Akaratlanul is megteremtettük a magunkkisebbségi létének üvegházi pszichózisát, fö-lénk terebélyesedik, ahol már magukat, egy-mást eszik meg az éhezõk, mint ama repülõsze-rencsétlenség hegyekbe szakadt utasai, és fel-melegszik és önmagát fojtogatja környezetünkkisebbségi légköre. Önnön cselekvésünk ful-lasztó buráinak egyre emelkedõ hõfokától fo-

307

gunk megfulladni. Természetesen mindannyi-an.

A dolgok rendje szinte nem is tervezhetõjobban. Minden olyan, mintha így, rosszul vol-na törvényszerû. Valaminek mégiscsak tör-vényszerûnek kell lennie, ha olykor mindenennyire egyetemes. Tényleg ennyi idõ kell a rá-látáshoz? A dolgok pedig nem haladnak elõre,millió buktató, ezernyi akadály, külsõ és belsõrendetlenség. Mindenki ideges, ujjal mutogat amásikra, de hát ki is a másik? A vezetõ vagy avezetett? Mindannyian mi magunk vagyunk.Az ötletet kitaláló és az ötlet eredményeit élve-zõ. Az alkotó maga is áldozat, önnön ötleténekszorításában áldozata lesz saját vétkének: elkö-vette azt a hibát, hogy valakinek jót akart. Ésmarad sokszor a belekeseredés, az elfáradás, a„nem érdemes” gyásza, a „nem értenek meg”keserû szájíze. „Nem vagyok bolond, hogy to-vább csináljam! Hát nem könnyebb semmitsem csinálni?” Hagyni egyik napot telni a má-sik után, és egy kupa bor mellett szidni min-denkit. Az egyház, az értelmiség is beállt anagy sorba: az alkotó tervezés helyett fogaske-réknek, nem pedig tervezõnek. A prófétai látás-ra hivatott is a nagy gépezetnek már csupánegy töredelmes gyarló emberi töredék része,nem pedig maga az alkotó.

És látott a kedves olvasó falusi iskolát, taná-ri kart? A lelkes és elszánt hivatástudatú „bale-kok” között értelmiséget a diploma és a

308

félparaszti lét határán? Diploma- és küldetés-terhelten, feladatok sodrásában ki is az értelmi-ségi? Kolonyel Józsi bácsi, aki Lészpeden ható-ság, iskola és egyház ellenére gyermekeket tanítmagyarul, iskolázottság nélkül? Õ mindenkép-pen az. Hát az a máramarosi tantestület, amely-nek tagjai déli 11 óra elõtt nem tudják megkez-deni az oktatást, mert az iskolában mindenkirészeg? Igen, a gyermekek is. Amíg meg nemfejtette valaki, hogy egy szelet kenyér mellé egypohár pálinka a nebulók reggelije. Lét és nem-lét, vidék és periféria határán nincsenek eszeve-szettebb küzdelmek, mint egy-egy kis falu ér-telmisége, notabilitása között. Falusi orvos, akivizsgálni nem tud, mert lábra állni sem bír, lel-kész, aki többször is megakad a Miatyánkban.Értelmiségi sors és erkölcs, a szesz és a józan-ság, a lét és nemlét határán.

Õk nem mennek el, hazát és szívet sem cse-rélnek: emberi mivoltukat cserélték el szinte azállatival. Kik hát Makkai püspök úr igazi gyer-mekei?

És mégis, mennyi a nélkülözhetetlen emberminden végponton, mert a nagy hõsök is itt te-remnek. Ha valaki elmegy, ha otthagyja vidé-két, vele együtt pótolhatatlan marad helye is aközmûvelõdésben, oktatásban. Nincs igazaIllyés Gyulának: vajúdó idõkben a nemzet, aközösség önnön építésére sajnos nem szüli megmindig legjobb fiait.

309

*Magunk revíziója? Kik is vagyunk mi és mi

is a miénk? Ki az a „magunk”? Lassan már lá-tomásaink sincsenek, mert ehhez hit kell, álmo-dozás, jövõbe vetett remény. Hol is van a kály-ha, ahonnan el kellene újra indulnunk? Lassanmár vízió sincs, nemhogy revízió. Hol is kezdõ-dik? A bûnösök között elsõ vagyok én – eztcsak Pál apostol tudta ilyen bátran kimondani.Makkai már rajtunk nem segíthet: elment meg-fáradva, kiégve Debrecenbe, mindent újrakez-deni. Életmûve pedig ott már hatvan-hetvenéve önálló útra indult. Õ is tudta, hogy az elme-néssel le kell zárnia az „itthont”, az pedig márnem folytatás, hanem a nagy újrakezdés. Foly-tatás nincs, mert az már egy másik világ, másikMakkai. Csodálkozunk? Szokásos értelmiségisors: abba fáradt bele, hogy nem tudott magamögé jövõben bízó tömegeket felsorakoztatni.

Marad pedig a kérdés, hogy melyik is azigazi Makkai, és kik az õ leghûségesebb gyer-mekei. Az én Makkaim pedig azért örökre idõ-szerû, mert az építõ, az önmagára találó egy-ház- és kisebbségépítõ maradt. Az én MakkaimReményik „lehet, mert kell”-jébõl csiszolódottteljes arcúvá, és Debrecenbõl is segít fennma-radni, „ahogy lehet”.

310

Születésnapi fõhajtása jászolbölcsõ mellett

Krisztus kétezredik születésnapján ott ál-lunk lehajtott fõvel tisztelegve a jászolbölcsõmellett: a pásztorok és bölcsek, nagyobb szám-ban heródesek, a legkevesebben az angyalokkésõi unokái. Szép volt és meghitten szûk körûaz elsõ karácsony. József és Mária mellett böl-csek és pásztorok. Vendégfogadó és távolabbHeródes. A jó és a gonosz a maga helyén. Közé-pen a Gyermek. Milyen árva ez a mai ünnep.Soha nem voltunk olyan távol egymástól, minte születésnapon. Nincs együtt a nagy keresz-tyén család a bölcsõ mellett. Mindenki különünnepel. Ferde szemû koreai gyermekek oda-haza éneklik a zsoltárokat, õserdõk mélyénbambusznád harangszó mellett kókuszdió le-vével áldoznak az õslakók. Mi, a késõi európaiutódok, barátok, emlékezõk ünnepi bizakodás-sal vagy sunyisággal, rossz lelkiismerettel set-tenkedünk a bölcsõ felé.

Lehet-e bátorságunk felemelni fejünket? Ki-nek lehet ereje számvetést készíteni, gyónni ésvárni a feloldozást? Eredményeinket még mu-togatnánk, de mulasztásainkat? Mit teszünkoda a bölcsõ mellé? Milyen lelkiismerettel zárjaa keresztyén egyház az évezredet? A jászol éskereszt nevében teljesítette az emberiség feletörténelmi feladatát? Volna elég erõnk számotadni? Dicsekedésünkkel nem illik elõhozakod-

311

ni, hozzuk hát helyette a hiánylistát, mulasztá-sok bocsánat-esdeklõ lajstromát.

*Szinte annyi arcunk volt, ahány ország, ré-

gió, évszázad. Voltunk alázatosan szolgáló, ül-dözött egyház, aztán üldözõkké lettünk. Vol-tunk hatalomért harcolók és hatalmaskodók.Az elefántcsonttorony egyháza, behunyt szemûegyház. Zászlóra tûztük a hitet, az élet nevébena halált. A keresztes csatákat és az inkvizíciót.Mi voltunk a politizáló egyházak: a fasizálódókés a német hitvallók, zsidókat öltünk és mentet-tünk egyszerre. Voltunk politizálástól megcsö-mörlõ, diktatúrában politizáló államegyház. Ki-próbáltuk a politikai absztinenciát, a sértõdöttés csalódott elhúzódást, de a kemény politizá-lást is. Felvállaltunk és lemondtunk, gyötrõd-tünk és voltunk lelkiismeretlenek is. Szembe-szálltunk, és arcunkat fordítgattuk a változóidõhöz. Szolgáltunk és kiszolgáltunk.

Aztán hozzánk csatolták a Balkánt, és a Tri-anon utáni feleszmélésben is egymásba próbál-tunk kapaszkodni. Mi lett volna velünk az egy-házaink hit- és kisebbségépítõ missziója nélkül?Egy tömbbõl és Európából kiszorított etnikaicsoporttöredék utolsó identitásõrzõ intézmé-nye, jelzõberendezése és lelkiismerete lettünk.Kisebbségi magyar társadalmunk és nyelvünkutolsó hajszálérhálózata. Az utolsó önazonosítóintézmény, mely elkísér a nyelvcsere után is. Akor prófétákat teremtett. Mi lett volna NagyKároly, Mayláth Gusztáv nélkül a Trianon utá-

312

ni ébredésben? Ravasz László, Makkai Sándor,Balázs Ferenc nélkül, akik prófétákként láttákés tudták, mit kell tenni. Mindenekfelett pedig,mint egy õrzõangyal, a Márton Áron-példa márlassan egy évszázada élteti Erdélyt. Az évszá-zad legnagyobb magyar szentje õ, akit nem Ró-ma, hanem a székelyek lelke avatott azzá. A so-sem politizáló, de az igazat mindig kimondópüspök, aki ott szólt, ahol igei, fõpásztori szavapolitikai tett lett.

Kisebbségiek lettünk, szomszédokkal körül-véve, sajátosságokkal, másságokkal telerakva,béklyóba kötve egy másfajta környezettel, ér-tékrenddel, a többségi egymással. Olyan közös-ségben élünk kisebbségként, ahol sajátossá-gunk nem kell senkinek. Olyan másfajta érték-renddel bírunk, amelyre senki nem kíváncsi,nem is akarja sem megérteni, sem elfogadni,még kevésbé szeretni vagy követni. Nem kel-lünk szinte senkinek. Mégis, mi vagyunk anagy, türelmes kisebbségi egyház, akik elvise-lünk mindent és mindenkit. Vallottuk, megta-nultuk és elhittük ezt a feladatot, mi vagyunk anagy hitetettek, beetetettek, a türelem, a kap-csolatok, a szeretet nagy balekjei.

De voltunk és lettünk a túlélõ egyház, a ka-takomba-lét, a templomok, családi házak, a sut-togó igék, kettõs-hármas nevelés merészségé-nek egyháza. Rendszeresen eljutunk mindenmagyarok által lakott településre. Az Ige tisztamagyar szaván keresztül a legtisztább anya-nyelvi információt mindenkinek. Aligha vanma Erdélyben ennél fontosabb nyelvi, léleképí-

313

tõ misszió. Mindent a jászolbölcsõ és a Gyer-mek nevében.

*Mindenik világégés újabb feladatokat rótt

ránk. Túl sok feladat nehezedett reánk, amivel aváltozásokba elindultunk és segítenünk kellettelindulni. A jelenkor kelet-európai átalakulásai-nak letéteményesei is lettünk. Bele kellett avat-koznunk a politikába. Lengyelországtól Romá-niáig nekünk kellett beindítani a kommunistadiktatúrák összeomlását. Nekünk kell megol-dani a nagy politikai változás mellett a lelkirendszerváltást is. A hazai átalakulás elsõ évti-zede az egyházi intézményteremtõ, építõ és ön-építési csodáké is. Illyefalva és Zsobok, Déva ésCsíksomlyó, Kõhalom és Medgyes, Erdõ-csinádés Lókod és még egy hosszú sor, kisebbségi fel-éledésünk nagy reménytartalékai. Nem csak azegyházé, hanem egyetemes mindannyiunké.Az egyház épített, de felismerte az otthonte-remtés feladatát is. Ezek az épületek az egészközösség intézményei.

Az épületeink árnyékában azonban el is„bábelesedtünk”. Mindent a láthatókhoz, az é-pítettekhez mérünk, mint az égig érõ to-ronyhoz. De a falakhoz nem mindig épült hoz-zá a belsõ építés. Azt hanyagoltuk el, amire alegnagyobb szükség lenne. Megfogyatkozottegymásért viselt személyes felelõsségünk. Azegyház nagyon elfoglalt, sok mindent vállal, delegtöbbször a lélektõl lélekig vezetõ egyszerûút szenved hiányt. A lelkész kis gyülekezetének

314

lapot szerkeszt, azon keresztül akar üzenni hí-veinek, de nem ismeri, nem is látogatja megõket. Gyûlést vezet, közéleti munkát vállal,szervez, egész nap és fél éjjel a számítógép mel-lett ül. A szeretetszolgálatot végzõ, a gyüleke-zet közösségében családias otthont nyújtó lel-kész helyett kialakul a már szinte szenvedély-beteg, számítógép-függõ lelkész is. Lettünk adigitális, a mobil, a lapszerkesztõ, internet-egyház. Elmarad a családlátogatás, a beteggon-dozás, a lelkigondozói beszélgetés, a megállásaz utcán, a ráérõ meghallgatás, a legkisebbekre,a mindenkire való odafigyelés. Igen nagy ve-szélye van annak, hogy a gyülekezetért cselek-võ lelkész helyett kialakul a látványkodó, apótcselekvõ lelkész.

A sok munka tömegében az egyház nemosztotta be eléggé önmagát, hanem engedte el-menni maga mellett az idõt. Nem készült fel anagy kihívásokra, az új idõkre. Megnyugtattamagát a szószék, az oltár szakralitásában, be-zárta a templomajtót, nem lépett ki a templom-ból. Befele nézett és nem engedte magához kö-zel a világot. Az egyház cselekszik és pót-cselekszik, épít, de nem épít elegendõ erõvel,belsõ hittel és lelkesedéssel. Gazdagszik, denem gazdagít eléggé. Alázatosan szolgál, devárja azt is, hogy neki szolgáljanak. Elveszítettea lélektõl lélekig munka parancsát, a belsõ kap-csolat intimitását. Iroda, templom, akta és ügy-intézõ, csomagváró és csomagosztó egyház islett, az utcák népe, a kallódók, az aszfalt-misszió, a mindennapi élet nélkül. Évtizedek

315

telnek el úgy, hogy nagyvárosi hívek tízezrei-nek nem jut egy látogatás. Az egyház mindentvállal, de alig valamit végez el egészen.

Bemerevedés, a dinamizmus hiánya, a prob-lémaérzékenység, a kapcsolatok, a szolgálatihelyzetek elmeszesedése. Nehézkesség. Nemtudtunk megújulni, de nem tudtuk megoldanise a belsõ ébredési mozgalmak beépítését. Meg-hallottuk-e a kérdezõ embert? A templomka-puk elõtt a döngetõ keresõket, az éhezõket, akéregetõket, a hajléktalanokat, az árvákat, azanyanyelvfelejtõket? Mit válaszolunk a lakóte-lepi magyarnak, az oktatással, a szociális gon-dokkal küszködõnek? Olyan feladatok nehe-zednek ránk, mint iskolateremtés, mûvelõdésiélet, lakótelepi munka, árvaház, táncház, út- éstelefonvonal-építés, lettünk vállalkozó, pózna-ültetõ, tejcsarnoképítõ egyház.

Lettünk a piacra járó, a keresõ, a megélheté-sért küszködõ, de a jól élõ, a híveinél jobban élõegyház is. Önmagunkat legeltetõ pásztorok.Közben hangosodnak a viták, nõ a közömbös-ség, ürül a szív, sérül a közösség, ürülnek atemplomok. Aki elment, annak helyére senkisem ül a templompadokba. Nemzetségektemplomi padsorai maradnak üresen. A keresõember már máshol keres, a fiatalság új hangotés friss égi szót kér, és ha ezt nem kapja meg,nélkülünk megy tovább, nem velünk. Nagy vi-lágvallások szorításában, egyre nyugatabbrahúzódó keletiségben egyre újabb és hangosabba gyötrõ kérdés: vajon nem a szent rajongás, va-jon nem Buddha, Lao Ce vagy a Krisna a nagy

316

boldoggá tevõ? Megvannak-e még a jászolböl-csõ kétezer éves erõtartalékai? Csak egyszer le-het lemaradni, soha nincs többet újrakezdés. Itta megismételhetetlen idõ. Egyre nagyobbak avilág kihívásai, egyre nehezebbek a válaszok.Igehirdetésünk jászolbölcsõjét sokszor nem azIgékkel, hanem közéleti, magyarkodó demagó-giával pótoljuk. Közben nem vagyunk a válto-zatosan gazdag, a pontos és szép magyar nyelv,a tiszta és illõ igék példaképei.

Visszaálmodnánk azt az idõt, amikor még jóvolt, mintha onnan akarnánk újrakezdeni. Pe-dig onnan semmi nem folytatható. Csak a já-szolbölcsõ mellõl.

*Hogyan is állunk egymással mi, egyházak?

Emlékszünk még: 1989-ig kötelezõ volt szeret-ni, most már szabadon szabad gyûlölni. Szé-pen, mosolyogva is. A 89-es változások melegé-ben egymáshoz közelebb bújva hittünk abban,hogy magyar keresztény egyházakként össze-foghatunk. Nagy eufóriával alakítottuk meg aromániai magyar egyházak szövetségét. Szen-tül és boldogan hittük, hogy lehet együtt. E so-rok írója egyik titkárként fogalmazta meg a szö-vetség munkatervét, és ma csodálja akkori lel-kes naivitását. Mennyi mindent tisztán láttunkmár akkor is, és tudtunk nagyon egymásban ishinni. Aztán jobb lett külön, lett egymás melletthaladás, nagy elszigetelõdés. Egymásra muto-gattunk: a te Krisztusod nem az én Krisztusom,a te bölcsõd nem az én bölcsõm. De ahol lehet,

317

ma is együtt megyünk, egymásba kapaszko-dunk, kis és nagy magyar egyházak, és ma-gunk mellé emeljük vitázó, egymás testét haso-gató magyar kisegyházainkat is.

Ma már szinte alig vagyunk együtt, az orto-doxokkal pedig egyáltalán nem. Sajnos nemtudtuk megértetni a többségiekkel magunkat ésértékeinket. Bennünk is van hiba, nem csak má-sokban. Úgy kellett volna sajátosságainkat tá-lalni, hogy az érthetõ, elfogadható legyen. Ta-lán örökre elmaradtunk a nagyobbik testvértõl,a többségi egyháztól. Mellettük élünk, de nemvelük együtt. Elveszítettük, de inkább meg semnyertük egymást. De miközben az ortodoxiahit- és misztérium-világa távol van tõlünk, hí-veink egyre nagyobb felületen érintkeznek egy-mással, egyre több a kölcsönhatás, de még in-kább a többségi ráhatás. Mélyen beékelõdöttmindennapjaikba – mert kell – a misztérium.

Nem írtuk meg és nem dolgoztuk fel a kö-zelmúlt történelmét. Nem tudjuk, hogyan mû-ködött és élt, élt és túlélt, szolgált és kiszolgáltaz egyház a kommunista rendszerben. Önisme-ret, helyére tett dolgok, lezárt értékek és belsõrend nélkül próbálunk új évezredbe átevickélni.Amit a társadalom nem vállalhat fel, egy egy-háznak kell magára vállalnia. A civil vagy a po-litikai szféra gyakran várja, hogy az egyházoldjon meg mindent, amit lehet. De meg isnyugtathatja magát, hogy az egyház úgyismajdnem mindent elvégez. Ez nem az én dol-gom – mondjuk sokszor a közéletbe belefárad-

318

va, mindentõl elfordulva, önmagunkat meg-nyugtatva.

A kisebbségi oktatás ma már elképzelhetet-len az egyházi oktatás hálózata nélkül. Nem ol-dottuk meg a csángók anyanyelvi tanulását,lelkigondozását, magára hagytuk az ifjúságot,az értelmiséget, az öregeket. Nem rendeztükkapcsolatainkat egymással. Elveszítettük az ér-telmiséget is. Õ is elveszített minket. Mikor ül-tünk le utoljára együtt egy nagy lelki asztalmellé? Az egyház nem lett igazi atyja a létünknagy kérdései felett töprengõ irodalomnak,mûvészetnek, tudománynak. Pedig Maros-vécsen, a romániai, az erdélyi magyar irodalomszületésekor ott voltunk Makkaival, Tava-szyval, Maksayval is.

Elfelejtettük a hazát cserélõket, a távolraszakadottakat, a nyelvet cserélõket, a saját tör-ténelmi tartalékaiból élõ tömbmagyart, az utca-és árva gyermekeket, a lakótelepet, a magyarcigányságot. Egyházaink testét a megszégyení-tõ másság sok-sok késéle hasogatja: a vegyesházasság, a népbetegségek, a sok belsõ vita, amegroggyant politikai hatalom, az erõtlenüléledezõ belsõ magyar érdekvédelmi és polgáriintézményrendszer, elszegényedés. Nem min-dig elõre és legtöbbször nem együtt húzzuk ki-sebbségi társadalmunk szekerét.

Számvetésre vállalkozni nehéz. Kinek vanereje ezt tovább sorolni? A válaszadás nélkülélõ egyház számára félõ, hogy az új évezredrekérdezõk nélkül marad.

319

*Most, a kétezredik születésnapon a bölcsõtõl

távol, mégis ünnepelünk. A bölcsõ mellett mostis robbantanak és lövöldöznek. Milyen lelkiis-merettel zárjuk az évezredet? Milyen ajándék-kal állunk oda a Gyermek mellé? Krisztus népeteljesítette az emberiség fele történelmi felada-tát? Ment-e hitünk által a világ elébb? Az ered-ményeken elmélázva volna elég erõnk mulasz-tásainkról naponta számot adni? Hozzuk hát ahiánylistát. Ezek között pedig a legnagyobb,hogy nem szolgáltunk elég hûségesen és aláza-tosan.

Kétezer év után meg kell állni újra a jászol-bölcsõ mellett. Egy új évezredet is csak ott lehetelkezdeni.

320

321

Peremvilág – Szigetvilág

Szórványgondjainkról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7Szórványhelyzet – szórványstratégiák . . . . . 21Szempontok az etnikus szórvány fogalmánakmeghatározásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28„Ha cserfának rendelt az Isten…” . . . . . . . . 42Számvetésféle szórványmagyarságunkközmûvelõdési gondjairól . . . . . . . . . . . . . . . 53A bennünk élõ város . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63

Anyanyelv és egyház a nyelvhatáron

Szórványszolgálat és az egyház . . . . . . . . . 105Gyülekezetek maradéka –gondok sokasága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118„Lélektõl lélekig” misszióaz erdélyi és a regáti szórványokban . . . . . 145Anyanyelv, egyház, peremvidék . . . . . . . . . 166Iskola a nyelvhatáron . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211

Keresõ kisebbségi értelmiség

Keressetek és találtok... . . . . . . . . . . . . . . . . 253Számvetés értelmiségi sorskérdéseinkpanaszfalánál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293Születésnapi fõhajtása jászolbölcsõ mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . 311

TARTALOM

322

A Korunk Baráti Társaságkiadásában megjelent:

Kulcsok Kolozsvárhoz.A föl nem adható város.

(a Mozaik kiadóval közösen)

Ariadné könyvek:Egyed Emese: Olvasó nappal, író este.

Esszék, tanulmányok, találkozások.Bíró Béla: Kossuth-paradoxon.

Politológiai esszék.Demeter M. Attila: A jó államtól a

demokratikus államig.Politikafilozófiai esszék.

Balázs Imre József: A nonsalanszesélye.

Kritikák, tanulmányok.

Megrendelhetõk a 00-40-64-432154-estelefonszámon, vagy

a korunk@internet.ro e-mail címen.Postacím: 3400 Cluj, c.p. 273, România

KOMP-PRESS KIADÓKORUNK BARÁTI TÁRSASÁG

Kolozsvár, E. Grigorescu u. 52.Felelõs kiadó: Cseke Péter

Telefon- és faxszám: 00-40-64-432154Postacím: 3400 Cluj, C.P. 273, România

Sorozatborító: Deák FerencMûszaki szerkesztõ: Heim AndrásSzámítógépes tördelés: Balázs Júlia

Alak: 70x100/24Nyomdai ívek száma: 20,2

Készült:ALUTUS Nyomda, Csíkszereda

323