FRANS G. BENGTSSON

VIKINGEKFrans G. Bengtsson RŐDE ORM

Vingförlaget - Stockholm 1955Fordította KREUTZER SÁNDORTörténelmi regény I. kötet

ELŐSZÓ

Sok nyugtalan entber hagyta el Skonét ökrös szekerén, de sehogy se boldogult Hjörungavogban. Mások Styrbjörnt[1] követték Uppsalába, és vele együtt estek el. Amikor otthon híre ment, hogy sokférfit hiába várnak haza, gyászdalokat énekel- tek,sírköveket állítottak, és minden józan eszű ernberbelenyugodott a történtekbe, mert most márnagyobb lesz a nyugalom, é s kevesebb a zömökcölöpökkel körülvett földbirtok.

Bőséges évek következtek ezután gazdagrozsterméssel és heringhalászatokkal. Az emberekelégedettek voltak, de sokan úgy vélték, hogy agabona túl lassan érik be, s ezért Angolhonba meg Irhonba hajóztak, eredményes portyákatszerveztek, és sokan meg is telepedtek ezeken aterületeken.

Ezekben az években beretvált fejű emberektünedeztek fel Skonéban. A szászok földjéről s az angolok honából jöttek, hogy Krisztus tanaithirdessék. A beretvált fejű emberek sok mindenről regéltek, a nép pedig kíváncsian és érdeklődéssel hallgatta őket. A nők eleinte mulatságosnaktalálták, hogy az idegenek megmártogatják öket a tengerben, s utána fehér inget kapnak ajándékba.

De hamarosan fogytán volt az ing az idegen pa-poknál, és a nép többé nem hallgatta a prédiká-ciókat. A regék különben is fárasztóak éshihetetlenek voltak. Ezenfölül a beretváltfejűekvalami- féle kemény nyelvet beszéltek, melyetHedeby- ben vagy a nyugati szigeteken tanultak, semiatt kissé együgyűeknek látszottak. Így aztán a

nép megkeresztelése lassan haladt. Aberetváltfejűek sokat beszéltek a békéről, demindennél nagyobb gyűlölet izzott bennük askandináv istenek ellen. Ezért aztán a skandinávistenek hívei időnként elfogták, és szentkőrisfákhoz kötözték őket, majd beléjük nyilaztak,testükből pedig Odin isten ma- darai lakmároztak.Azokat a beretváltfejűeket, akik észak felé tartvaelérték a göingeiek erdeit - ahol a keresztényvallást még alig ismerték -, örömmel fogadták,mert alaposan megkötözve a smolandi vásárokracipelték, s ott ökrökre meg hódbőrökre cserélték előket. Miután rabszolga- sorba jutottak,megnövesztették hajukat és sza- kállukat,elégedetlenkedtek Krisztussal, és igye- keztekmegkedveltetni magukat új gazdáikkal. De legtöbbjük továbbra is arra vágyott, hogymegdöntse a pogány istenek hatalmát, sasszonyokat és gyerekeket mártogasson a vízbeahelyett, hogy követ tört vagy gabonát őrölt volna.És ezzel oly sok bosszúságot okoztak gazdáiknak,hogy a göin- geiek egy telivér papért hovatovább

már egy hároméves ökröt se kaptak, csak sót vagyposztót. Bizony, ezekben az időkben aberetváltfejűeket nem nagyon kedvelték ahatárszéleken.

Egyik nyáron híre futott Danavaldében, hogy Kékfogú Harald király elfogadta az új tant.Ifjúkorában már kísérletet tett az új hittel, de ha-marosan megbánta. Most azonban valóban meg-tért.

Harald király ugyanis már öreg volt, hátátrégóta súlyos fájdalom gyötörte, s így bizony nemsok örömét lelte a sörben és asszonyaiban. Okospüspökök, kiket a német császár küldött, medvezsírral dörzsölgették a hátát, közben az apostolokat emlegették neki, majd juhbőrbecsavarták, és szentelt gyógyfűteát itattak vele sör helyett. Keresztet rajzoltak a vállai közé, és sok ördögöt űztek el belőle, míg végül fájdalmaielmúltak, és kereszténnyé lett. Ápolás közben ugyanis Isten szolgái azzal ijesztgették, hogy még nagyobb szerencsétlenség éri, ha újra bűnbe esik, avagy hitében gyengének mutatkozik. Ezért aztán

Harald király, amikor ereje ismét visszatért, és ágyába vihetett egy fiatal mór rabszolganőt akitCork királya, Igazgyöngyös Olof küldött neki baráti ajándékként -, megparancsolta, hogy egésznépe keresztelkedjék meg, noha az ilyen beszédkissé különösnek tűnt annak szájából, aki magátOdin istentől származtatta.

Felhívását sokan követték, mivel már hosszú ideje szerencsésen uralkodott, és népe hallgatott szavára. Harald király a legszigorúbb büntetése- ketszabta azokra, akik kezet merészeltek emelni apapokra, s így Skonéban hamarosan megnöve-kedett Krisztus isten követőinek száma. Asíkságokon templomokat építettek, és a régi istenek lassanként feledésbe merültek. Csak akkorfordultak hozzájuk, ha veszélyben forogtak a ten-geren, vagy ha járvány ütött ki az állatok között. Göingében mindezen sokat nevettek. A határmentierdőségek lakói könnyebben nevettek, mint asíkság értelmesebb népe. Leginkább a királyok parancsain derültek. Ezeken a vidékeken ugyanis kevés férfi hatalma terjedt tovább a jobb kezé- nél,

és Jellingétől Göingéig hosszú volt az út még aleghatalmasabb királynak is. A régi időkben, Harald Hildetand és Ivar Vidfamne idejébenakirályok azért jöttek Göingébe, hogy bölényrevadásszanak, más ügyben aligha. Ám azóta kivesz-tek a bölények, és ezzel megszűntek a királyilátogatások is, s ha mostanában valamelyik király felháborodott a nép elégedetlenségén vagy a kevés behajtott adó miatt, és azzal fenyegetőzött, hogy odamegy, általában azt a választ kapta, hogybölény már nem tanyázik a környéken, de minden bizonnyal értesítik őt, ha egy-egy a szemük elé kerül, s akkor majd örömmel és szívesen látják azuralkodót.

Így azután az a régi szólásmondás járta ahatármenti népeknél, hogy közéjük ugyan nem jön király, míg a bölények vissza nem térnek.

Göingében ezért minden a régiben maradt: a kereszténység nem tudott meghonosodni. Apapokat, ha odamerészkedtek, továbbra is eladták a határon túlra, sőt néhány göingei szerintleghelyesebb lenne, ha azonmód agyonvernék őket,

és háborút indítanának a kapzsi sunnerboiak és allboiak ellen, mivel a smolandiak keveset fizettek apapokért, s így az egészből alíg volt valami hasznuk.

ELSŐ RÉSZ

A HOSSZÚ UTAZÁS

1

Toste parasztról és háza népéről

A nép a tengerpart mellett fekvő falvakban lakott, ahol könnyebb volt élelmet szerezni, és az életbiztonságosabb volt. Ugyanis gyakran megtámadtákőket a tenger felől. Tavasszal is, amikor a férfinéptengerre szállt, hogy olcsó és friss élelmet szerezzen,meg ősszel is, ami- kor üres kézzel tért hazaeredménytelen portyázásairól.

A falvak lakói megfújták a kürtöt, amikor partra szállt csoportokat vettek észre. Így kértek segítséget szomszédaiktól, s előfordult ilyenkor az is, hogy egy-egy falu lakói megkaparintottak néhány hajót azidegenektől, ha azok nem voltak elég óvatosak, s aztán

büszkén mutogatták szép zsákmányukat hajósaiknak,amikor azok hosszú útjaikról téli pihenőre tértek.

De a gazdag és büszke emberek, akiknek sajáthajóik voltak, nehezen tűrtek szomszédot a közelükben.Az ilyenek inkább teljesen elkülönülten laktak, és ha atengert járták, tanyáikat akkor is megbízható emberekőrizték. Kullabygdenben sok ilyen tekintélyes férfi élt.Ezekről a gazdag parasztokról az a hír járta, hogygőgösebbek, mint a többiek. Ha otthon teleltek,gyakran viszálykodtak egymással - noha elég nagy volta távolság tanyáik között -, de erre ritkán került sor,mert sokat hajóztak, hiszen tekintetüketgyerekkoruktól a tenger felé fordították, és azt szintesajátjuknak tartották, olyannak, ahol mindenki, akiveltalálkoztak, veszélyben forgott.

Lakott itt egy Toste nevű, köztiszteletben állóférfiú, aki nagy tengerjáró volt. Toste, noha már nemvolt fiatal, még mindig maga vezette hajóját, és mindennyáron messzi tájakra vetődött. Rokonai voltakÍrhonban Limerickben az ott megtelepedett vikingekközött, s Toste azért járt oda, hogy kereskedjék velük,és segítségére legyen lodbroki vérből származó

vezérüknek kincset rabolni az írek kolostoraiból éstemplomaiból.

De hát a vikingek szép ideje elmúlt Írhonban,amióta Connacht királya, Bőrkabátos Muirkjartach asziget körül hajózott, pajzsát a tenger felé fordítva.[2] Abennszülöttek is jobban védekeztek, mint azelőtt, éskészségesebben követték királyaikat. Bizony sokfáradságba került, amíg a vikingek kincset rabolhattaktőlük. Sőt a kolostorok és a templomok mellé,amelyeket azelőtt könnyűszerrel kifosztottak, most mármagas kőtornyokat építettek, ahová a papokelrejtőztek kincseikkel, és a messzi földről jött hajósokse tűzzel, se vassal nem férkőzhettek közelükbe. EzértToste emberei közül sokan úgy vélték, hogy jobb lenneha Angolhon vagy Frankhon felé vennék útjukat. Ottjobb idők járnak, és kevesebb fáradsággal többetszerezhetnének. De Toste legszívesebben Limerickbenidőzött és - mint mondta - túlágosan idős már ahhoz,hogy ismeretlen országokban kísérletezzék.

Toste feleségét Osának hívták. A Kullabygdenmellett fekvő erdei faluból származott. Osa bőbeszédű,harcias asszony volt. Férje gyakran mondogatta, hogy

nemigen látja jelét a korral járó megszelídülésnek, amintaz a férfinépnél szokásos. De szó, ami szó, Osa ügyesháziasszony volt, és Toste távollétében gondosan elláttaa tanyát. Ezenkívül öt fiüt és három leányt szültférjének. A fiúkkal azonlaan nem volt szerencséjük. Alegidősebbet egy lakodalom alkalmával, fiatalonvesztették el. Sörtő1 kerekedett vidám hangulatábanazzal dicsekedett, hogy még egy bikát is megül. Akövetkezőt első hajóútján vihar sodorta a tengerbe, dea legnagyobb szerencsétlenség a negyedikkel érte őket.Ezt a fiút Arénak hívták, s egy nyáron - tizenkilenc éveskorában - egyszerre két szomszéd paraszt asszonyátejtette teherbe, amíg a fér- fiak vikingportyán voltak. Ezigen nagy zűrzavart keltett, rengeteg tréfára adottalkalmat, és sokba került Tosténak, amikor a férjekhazatértek. Are ettől fogva rosszkedvű és emberkerülőlett. Később megölt egy embert, aki túlságosan sokattréfálkozott férfiúi képességein. Are azután elmenekültotthonról, s úgy beszélték, svéd kereskedőkhözcsatlakozott, akikkel kelet felé hajózott, hogy ne kelljenolyanokkal találkoznia, akik ismerik viselt dolgait.Többé nem is hallottak róla. Osa évek múltán fekete

lóról álmodott, amelynek véres volt a szügye, s ígybiztosra vette, hogy a fia elpusztult.

Osának és Tosténak végül csak két fia maradt. Az idősebbiket Oddnak hívták. Ez kis növésű, zömök,karikalábú, erős és keménykezű,beszédébenmeggondolt ember volt. Már fiatalon elkísérte Tostétútjain, és mind a hajózásban, mind afegyverforgatásban ügyes kezűnek bizonyult. Oddugyancsak unatkozott otthon; nehezen múltak a telek.Ilyenkor sokszor összeszólalkozott Osával. Aztmondogatta, hogy ő már csak ilyen, neki jobban ízlik azavas, sós étel a hajón, mint a karácsonyi sültekodahaza. De Osa azt felelte, sose tapasztalta, hogy Odd vette volna maga elé a legkevesebb jó falatot.

Odd napközben annyit aludt, hogy gyakran panasz-kodott: éjszaka nem tud aludni. Álmatlanságán az sem segített, ha valamelyik cselédlányt szalmaágyába vette. Osa egyébként nem nézte jó szemmel, hogy fia acselédlányokkal hált; az ilyesmi csak a fejültbe száll, éselszemtelenednek. Oddnak inkább meg kellenenősülnie. De Odd azt mondta, ez nem sürgős, mertazok a nők, akikkel legjobban érzi magát, Írhonban

élnek, de abból a fajtából nem hozhat feleséget, mivelúgy hiszi, hogy akkor hamarosan kitörne a háborúságOsa és az új aszszony között.

Osa erre megharagudott, és azt kérdezte, vajonOdd csak arra vár, hogy ő meghaljon. Odd ilyenkorazt válaszolta, tegyen úgy, ahogy legjobbnak látja, őebben nem adhat tanácsot, de kibírja, akárhogyan islesz.

Bár Odd lassú beszédű volt, Osa nem mindig tudta elérni, hogy övé legyen az utolsó szó. Ilyenkor gyakran mondogatta, hogy tulajdonképpen az a bánata, hogyhárom jó fiát kellett elveszítenie, és éppen az maradtmeg, akit leginkább nélkülözhetne. Apjával, Tostévaljobban összefért Odd. Tavaszodván, amikorkátrányszag terjengett a csónakpajták és akikötőhelyek körül, kedélye barátságosabb lett.Ilyenkor néha még apró dalokat is egyberakosgatott,bár ez ugyancsak nehezen ment neki. Dalocskáimadarakról szóltak vagy a tengeri paripákról, amelyekőt nemsokára a nyár országába viszik. Tény és való,hogy Odd sose szerzett magának költői hírnevet. Legkevésbé éppen a vidék parasztjainak

férjhezmenendő lányai előtt. Ha elvitorlázott, nem voltkitől búcsúznia.

Öccse a legfiatalabb volt Toste gyermekei között.Ő volt anyja szeme fénye. Ormnak hívták. Ormgyorsan nőtt. Nyurga, vézna fiú lett. Osa sokatsiránkozott fia soványsága miatt, és ha Orm nem evettjóval többet, mint a felnőttek, mindjárt attól félt, őt iselveszíti. Min- dig mondogatta, hogy rossz étvágyaelőbb-utóbb romlását okozza.

Orm szerette a finom ételeket, és nemigenpanaszkodott amiatt, hogy anyja túlságosan sokattörődik étvágyával. Toste és Odd azonban annálgyakrabban mor- gott, hogy a jó falatok mind Ormtányérjára vándorol- nak. Orm gyerekkorábannéhányszor beteg volt. Ezért Osa sose hitte el, hogy afiú egészsége végképpen helyre- állt, s így állandóanaggodalommal és intelmekkel halmozta el, olyannyira,hogy a gyermek néha már képzelt görcsökrőlpanaszkodott. Ilyenkor anyja szentelt hagymával,különböző gyógynövények kotyvalékával, és melegítettagyagedényekkel gyógyítgatta, noha Orm igazi rosszullétet csak akkor érzett, ha elrontotta a gyomrát,

s ez mindannyiszor megtörtént, valahányszor agyonette magát rizskásával és szalonnával.

Orm növekedésével anyja gondjai egyreszaporodtak. Osa azt remélte, hogy legkisebb fiábólneves ember és nagy vezér válik. Sokszor elégedettenmondta Tosténak: az az érzése, hogy Orm erős, magasférfi lesz, beszéde már most éles észről tanúskodik,amely minden bizonnyal anyai örökség. Annál jobbanaggódott azonban Osa a veszelyek miatt, amelyek aférfiemberre élete útján leselkednek. Sokszor meséltfiának a bátyjait ért szerencsétlenségekről, ésmegígértette vele, hogy óvakodik a bikáktól, vigyázmagára a hajón és sose fekszik le más férfiasszonyával. De ezeken kívül is oly sok veszély leselkedhetik rá - mondogatta -, hogy nem lehet eléggé elővigyázatos se tetteiben, se szavaiban.

Amikor Orm tizenhat éves lett, úgy tervezték, hogy a többiekkel együtt elindul első vikingútjára, Osaazonban ezt kereken megtiltotta, mondván, hogy a fiúmég nagyon fiatal, és szervezete túlságosan érzékeny.Toste megkérdezte, vajon fiát továbbra iskonyhalegénynek és anyámasszony katonájának

akarja-e nevelni. Osa erre olyan méregbe jött, hogymég Toste is megijedt, nem beszélt többet Ormról,hanem maga is örült, amikor csakhamar újra útrakelhetett.

Ezen az őszön Toste és Odd későn tértek haza, és legénységükből oly sok embert veszítettek, hogy aligmaradt evezősük, de azért elégedettek voltak, és igensok mesélnivalójuk akadt.

Limerickben bizony csekély volt a zsákmány, mert az ír királyok Munsterben olyan hatalomra tettek szert, hogy a vikingeknek alig maradt más megoldás, mint a Védekezés. Toste barátai azonban, akik hajóikkal már régóta ott horgonyoztak, megkérdezték tőle, volna-ekedve megrohanni velük a nagy Szent Iván-napi vásárt,amelyet a walesi Marionethben tartanak, olyan helyen,ahol vikingek eddig még sose jártak, s ahová mosteljuthatnának nehány megbízható vezető segítségével.Odd rábeszélte Tostét, menjenek ők is. Hajójuklegénységi is haj- landónak mutatkozott az útra, s ígyhét hajóval (kötöttek ki Marionethben. Innenfáradságos úton vonultak az ország belseje felé, éssikerült észrevétlenül a vásár köze- lébe férkőzniük.

Amikor a vásárt megrohanták, nagy küzdelem támadt,amelyben sokan közülük életüket vesztették, de végül isők győztek, s tömérdek árut és foglyot zsákmányoltak.

Marionethből Corkba vitorláztak, s ott eladtákfoglyaikat. Már régóta Corkban gyűltek össze ugyanis arabszolgakereskedők a világ minden tájáról, hogy avikingek zsákmányából válogassanak. Az ottani király,Igazgyöngyös Olof, keresztény volt, nagyon öreg, snagyon bölcs, és maga is gyakran vásárolt foglyokat,ha megfelelőt ta- lált, hogy azután jó haszonnalkiváltassa őket hozzátartozóikkal. Corkból a vikingekerős kísérettel vitorláztak hazafelé, nehogy most,amikor hadakozásra bizony nem nagy kedvük van,tengeri rablók támadják meg őket. Legénységükgyenge, és nagy kincset visznek hajójuhon. Sértetlenülhaladtak el a Skagen előtt is, ahol az öblök népe és avestfoldingaiak leselkednek a hazafelé tartó, gazdagrakományú hajókra.

Otthon a legénység megkapta a részét azsákmányból. A többi Tostéé lett. Amikor Tostelemérte ezüstjét a kamrájában, kijelentette, hogy ezzelaz úttal méltó- képpen fejezte be vikingportyáit. Ezután

otthon marad, annál is inkább, mert tagjai egyremerevebbek, egész teste öregedik, továbbá mivel Oddéppoly jól ellát mindent, mint ő maga, és azonkívülOrm is segítségére lesz. Odd úgy vélte, ez okosbeszéd. De Osa rögtön azt mondta, hogy egyáltalábannem okos beszéd. Mert igaz ugyan, hogy sok ezüstötszereztek, de annyi embert kell neki egész télen átetetnie, hogy a sok ezüsttel nem sokra mennek! Megaztán hogyan is bízhatnának meg Oddban? Hiszen arrais képes, hogy minden zsákmányát elherdálja a írhoninőkre. Vagy ki tudja, talán haza se jön többé! ÉsTosténak meg kellene értenie, hogy háta azért merev,ert egész télen tétlenül ül a tűz mellett, nem pedig attól,hogy tengerre megy. És különben is, neki éppen elégfél éven keresztül kerülgetni Tostét a házban. Érthetetlen - folytatta -, mi van mostanában a fér-fiakkal. Bezzeg az ő nagyapjának a bátyja, SvenRottnos, a göingeiek híres, nagy hőse, férfiként esett ela smolan- diak ellen vívott harcban három évvel azután,hogy legidősebb unokájának esküvőjén mindenkit asztalalá ivott. Mostanában pedig olyan férfiakpanaszkodnak fájdalomról, akik legszebb éveiket élik,

és akik nem szégyellenék, hogy a szénán haljanak meg,akár a tehenek. Toste, Odd és a többiek, akikhazatértek, finom sört kapnak olyan főzetből, amikedvükre való. Toste meg verje ki fejéből a bogarait, ésigyék a jövő évi éppen ilyen szerencsés zsákmányra.Azután töltsenek együtt egy kellemes telet, őt pedigilyen beszédekkel többé senki se boszszantsa.

Amikor Osa kiment, hogy a sört behozza, Odd azt mondta, Sven Rottnos talán jól is járt a smolandiakkal, ha ennek a családnak valamennyi asszonynépe annyit lármázik, mint az anyja. Toste azt felelte, mondhatna őis egyet-mást erről a dologról, de hát Osa ügyesaszszony, nem akarja őt ingerelni, és Odd is tarthatnáma- gát ehhez.

Ezen a télen mindenkinek feltűnt, hogy Osaidőnként sápadt, lehangoltan végzi munkáját, és anyelve se pereg olyan sebesen, mint máskor. Ormmalazonban többet törődött, mint valaha. Gyakran megálltelőtte, és úgy nézett rá, mintha látomása volna.

Orm közben nagyra nőtt, és erőben bármelyik vele egykorúval, sőt nála idősebbel is felvehette a versenyt. Haja vörös, bőre finom, szemei a szokásosnál távolabb

álltak egymástól, orra pisze, szája nagy, karja hosszüés háta kissé hajlott volt. Mozgékony, gyorsfiatalemberré serdült. Nyilazásban és dárdavetésbenbiztosabb kezű volt legtöbb társánál. Könnyen haragragerjedt, ilyenkor vakon rátámadt bárkire, akifelbosszantotta. Odd régebben gyakran szórakozottöccse ingerlésevel, de mióta Orm testi erejeveszélyessé tette kedvtelését, ő is óvatosabb lett.Egyébként azonban Orm nyugodt és alkalmazkodótermészetű volt, és továbbra is engedelmeskedettOsának, bár időnként összeszólalkozott vele, amikor anyai gondoskodását már túlságosan terhesnek érezte.

Elérkezett az idő, amikor Toste férfinak valófegyverzettel ajándékozta meg Ormot. Kardot adottneki, széles pofájú fejszét, erős sisakot, pajzsát pedig ő;maga készítette el. A gyűrűs páncélinggel márnehezebb volt a dolog; nem akadt a házban egy sem,ami ráillett volna, és mostanság bizony kevéspáncélkovács lakott a vidéken. Legtöbbjük idegenországokba utazott, Angolhonba vagy Rouenbe, aholjobban megfizették őket. Toste úgy találta, Ormegyelőre beérheti egy bőrzekével is, amíg megfelelő

inget szerez magának Írhonban, ahol minden kikötőbenolcsón vásárolhat az elesett férfiak harcifel szereléséből.

Amikor egyik nap az asztalnál ültek, és éppen erről beszéltek, Osa egyszerre csak a karjára borult, és sírva fakadt. Míndenki elnémult és ránézett, mert ritkántörtént meg, hogy Osa könnyet ontson. Oddmegkérdezte, a foga fáj-e, erre Osa megtörölte azarcát, Tostéhoz fordult. és azt mondta, hogy a halottférfiak öltözetéről folyta- tott beszélgetést rossz jelnektartja. Most már biztos benne, hogy Orm elpusztul,mihelyt hajóra száll, mert az utóbbi időben háromszor ismegálmodta, amint vérbe borulva feküdt a hajópadnál,és mindenki tudja, hogy az ő álmai mindigbeteljesednek. Ezért most megkéri Tostét, legyen jóhozzá, és ne áldozza fel Orm életét hiábavalóan; hagyjaőt itthon ezen a nyáron, mert úgy érzi, hogy legkisebbikfiát a közeljövőben veszély fenyegeti. Ha pedig Ormezt az évet túléli, akkor talán már kevesebb veszedelemleselkedik rá a jövőben.

Orm megkérdezte, látta-e álmában, hol sérült meg. Anyja azt válaszolta, hogy nem látta, mert minden

alkalommal azonnal felébredt, annyira megrémült alátomástól. De látta fia véres haját és sápadt arcát. Ezaz álom mindig kétségbeejti, s egyre jobbanránehezedik, valahányszor visszatér, csak éppen nemakart erről ed dig beszélni.

Toste elgondolkozva nézett maga elé, majd aztfelelte, hogy nem sokat tud az álmokról, és nem is félt soha ilyesmiktől.

- Az öregek azt tartják - mondta még Toste -,. hogy az élet fonalát a túlvilági istenek fonják. De ha te,Osa, ugyanezt az álmot háromszor láttad, úgy az talánvalóban túlvilági intelem; hiszen már úgyis elég fiútveszítettünk el. Ezért ebben most nem ellenkezem veled. Orm itthon maradhat a nyáron, ha ő is ígyakarja. Én úgy érzem, legjobb, ha még egyszer útnakindulok., mert így lesz a legjobb mindannyiunkszámára.

Odd egyetértett Tostéval, mert többször ismegfigyelte, hogy Osa álmai valóra váltak. Ormnak nemnagyon tetszett a dolog, de megszokta, hogy fontosügyekben Osára hallgasson. Több szó nem esett erről, samikor eljött a tavasz, a közeli és a távoli falvakból

elég sok ember verődött össze Toste hajójára, útnakindultak Odd-dal, csakúgy, mint máskor.

Orm otthon maradt, de Osa jelenlétébenrosszkedvű volt, és néha úgy viselkedett, mintha betegvolna, hogy ráijesszen anyjára. De amikor Osaápolgatni kezdte őt, és orvosságot akart vele szedetni,lassan ő maga is elhitte, hogy beteg. Osa nem felejtetteel álmait, és bár Orm sok gondot okozott neki, örült,hogy fia otthon maradt.

És Orm mégis ezen a nyáron tette meg első útját anélkül, hogy erre Osától engedélyt kért volna.

2

Krok útjáról, és arról, hogyan került Orm először hajóra

Harald Blotand király uralkodásának negyvenedik évében, hat nyárral a jomsvikingek norvégiai hadjárata előtt, három hajó indult útnak Listerlandból, vadonatúj vitorlákkal és nagyszámú legénységgel. A hajók délnek tartottak, hogy a vendeket kirabolják. VezérüketKroknak hívták. Krok sötét hajú férfi volt; hosszú,vékony csontú de igen erős. Otthon nagy tekintélynekörvendett, mert állandóan merész terveken törte a fejét,bölcsen tréfálkozott a póruljártakkal, és meggyőzőhangon magyarázta, hogy mennyivel jobban boldogultvolna ő a helyükben. Krok - őszintén szólva - sose vittvégbe hősi tetteket. Igazán csak akkor volt elemében,ha arról mesélhetett, mit szándékozik tenni a jövőben.De már olyan régóta tartotta izgalomban a falu ifjúságátmeséivel azokról az ügyes emberekről, akik nagyzsákmányra tehetnek szert rövid hajóúton a vendeknél,

hogy összegyűlt a legénység, felszereltek egy hajót, őtpedig vezérükké választották. A vendeknél - mondtaKrok - biztos zsákmányra számíthatnak ezüstben,borostyánkőben és rabszolgákban.

Krok és emberei eljutottak a vendek laktapartvidékre, és elérték egy folyó torkolatát. A sebesvizű folyón felfelé eveztek, amíg egy fából épült erődhözértek, amelybe cölöphíd vezetett a folyón át. Itt egykora hajnali órában partra szálltak, és megkerülve acölöpöket, megindultak a vendek felé. A vendekazonban sokan voltak, és nyílzáporral fogadták Krokembereit, akik a hosszadalmas evezéstől teljesenkimerültek. Kemény harcot vívtak, s végül is a vendekelmenekültek. Krok sok jó emberét elveszítette, deamikor a zsákmányt szemügyre vették, kiderült, hogyaz egypár vaskondérból és néhány báránybőr bundábóláll.

Visszaeveztek a folyón, és ezúttal nyugati irányban próbáltak szerencsét. Ezt a falut is jól védték, s a heves harc után, amelyben ismét sok veszteségük volt, Krok emberei néhány füstölt oldalast szereztek, egy hibás páncélinget és egy nyakláncot, apró, kopott

ezüstérmekből. Ezután eltemették halottaikat a parton,és tanácskozásra ültek össze. Kroknak nem voltkönnyű dolga, mikor azt akarta megmagyarázni, hogymiért nem úgy sikerült útjuk, ahogy azt ígérte. De azértsikerült embereit bölcs szavakkal megnyugtatnia. Avéletlenekre és balszerencsére mindig fel kell készülni,az igazi viking nem csügged el az ilyen apró-cseprőcsekélységek miatt. Ráadásul a vendek kezdenekkeményebb kötésűek lenni, mint azelőtt voltak.

Krok ekkor újabb javaslattal állt elő, amely - mint mondá - mindannyiuknak hasznot hoz majd.Bornholmon kellene szerencsét próbálni. Mindenkitudja, milyen gazdag sziget ez, harcosainak számacsekély, mivel az utóbbi időben sokan hajóztak onnanAngolhonba. Egy bornholmi partraszállás kevésfárádsággal járna, gazdag zsákmány várna rájuk,aranyat, szőtteseket és szép fegyvereketszerezhetnének.

Ez a beszéd mindannyiuknak tetszett, és újrareménykedni kezdtek. Felvonták a vitorlákat, éselindultak Bornholm felé. Kora reggel értek oda, majda keleti part mentén felfelé evezve, szélcsendben és a

felszálló ködben alkalmas helyet kerestek a kikötésre.Szorosan egymás mellett eveztek. Jó kedvük volt, deigyekeztek csendben maradni, hogy lehetőlegészrevétlenül szállhassak partra. Ekkor szembőlevezővillák csikorgása és egyenletes evezőcsapásokzaja ütötte meg fülüket. Magányos, hosszú hajóbontakozott ki a ködből. A hajó egy sziget mögülbukkant elő, és egyenesen feléjük tartott. Mindannyianrámeresztették szemüket, s észrevették, hogy elejétvörös sárkányfej díszíti, és húsz pár evezős van rajta.Megörültek, hogy csak egy hajó közeleg. Krok parancsot adott, hogy mindenki, aki nem ül evezőmellett, vegye kézbe a fegyverét, és álljonkészenlétben, mert itt ugyancsak sokatzsákmányolhatnak. A magányos hajó egyre közelebbjött, mintha semmit se vett volna észre. Ekkor egykövér, nagy szakállú ember, fején horpadt sisakkal, ahajó orrában állva kezét szájához emelte, és amikorközel kerültek egymáshoz, nyers hangján így kiáltott:

- Félre az útból, vagy verekszünk!Krok nevetett, emberei úgyszintén, és

visszakiáltott: - Láttál már három hajót kitérni egy elől?

- Láttam már ennél különbet is - kiáltott a kövér hajós türelmetlenül -, mert Styrbjörn elől a legtöbben kitérnek. Most azonban válassz gyorsan, mit akarsz!

Krok nem szólt semmit, hanem kikerülte a hajót, és megálljt parancsolt az evezősöknek. Mikor az idegenhajó elsiklott mellettük, magas növésű, kék ruhásfiatalembert pillantottak meg rajta, enyhén pelyhező,szőkés szakállal az álla körül. Éppen akkor emelkedettfel a kormányos melletti fekhelyről. Kezében lándzsáttartott és hunyorgó szemmel méregette őket, majdnagyot ásított. Ezután félretette a lándzsát, és újralefeküdt. Krok emberei megállapították, hogy ez BjörnOlofson, akit Styrbjörnnek neveznek, és az uppsalaikirály elűzött unokaöccse. Híre járt, hogy nem fél avihartól, a harctól pedig még kevésbé, és ugyancsakkevés férfi örült, ha találkozott vele a tengeren.

Styrbjörn hajója folytatta útját, és hamarosan eltűnt a ködben. Krok embereinek jókedve azonban márnehe- zen tért vissza. Most a lakatlan keleti szigetek feléeveztek, ott kikötöttek, ennivalót készítettek maguknak,és nagy tanácskozást tartottak. Többen azon avéleményen voltak: legjobb lenne, ha

hazavitorláznának, hiszen a balszerencse Bornholmba iselkísérte őket. Ha ugyanis Styrbjörn ezeken a vizekenhajózik, úgy bizonyára tele van a szigetjomsvikingekkel, és akkor ott más számára nem terembabér. Egyesek meg azt mondták, hogy talán nincs issok keresnivalójuk egy Styrbjörnhöz hasonló vezér nél-kül, aki nem tér ki senki elől.

Krok eleinte szótlanabb volt, mint máskor, de azért sört hozatott a partra mindenkinek. Ivás után kezdtefelvidítani őket. Egyrészt balszerencse volt, hogytalálkoz- tak Styrbjörnnel, ezt elismerte; másrésztszerencse is, hogy így zajlott le a találkozás. Meri hapartot értek volna, és ott találkoznak össze Styrbjörnembereivel vagy más jomsvikingekkel, annak ők ittákvolna meg a levét. A jomsvikingek mindannyian, dekülönösen Styrbjörn emberei kemény legények, nemfélnek a fegyverektől, és mindkét kezükkel egyformánjól bánnak a karddal, akárcsak a legjobb listeriharcosok. Az a tény, hogy nem akarta megtámadniStyrbjörn hajóját, az talán különösnek tűnik az előtt,aki nem gondolkodik; de úgy véli, elég oka volt rá,hogy távol tartsa magát Styrbjörntől, és szerencséje,

hogy még idejében meggondolta magát. Egy hontalanrablónak nincs annyi zsákmánya, amiért érde- meslenne kemény harcot vívni; ők maguk meg nem azértmentek tengerre, hogy üres becsületet szerezzenek, hanem dús zsákmányt. Ezért gondolta, hogy helyesebb, ha mindannyiuk javát tartja szem előtt, nem pedig a saját tekintélyét, és ha megfontolják, mindannyianrájönnek, hogy vezérhez méltóan járt el ebben a dolog-ban.

Miután Krok ily módon igyekezett eloszlatni embe-rei kedvetlenségét, maga is megerősödött lélekbensaját szavaitól, és egyre inkább lebeszélte társait ahazatérés- ről. Ne feledkezzenek meg arról, hogy alisteriek éles nyelvű nemzetség - figyelmeztette őket -,és különösen a nőket lesz majd kellemetlen viszontlátni,amikor azok megrohanják őket számtalan kérdésükkel,hősi tetteket, gazdag zsákmányt kérnek számon tőlük,és gyors visszatérésük okait firtatják. Egyetlentekintélyes ember se kockáztathatja meg, hogyfecsegők szájára jusson, tehát várni kell a hazatéréssel,amíg nem jutottak olyan zsákmányhoz, amivel érdemeslesz beállítaniuk. Most pedig inkább egyezzenek meg

abban, hogy összetartanak, és kitartóak lesznek, skeressenek megfelelő célt a további hajózáshoz. Mielőttfolytatná - mondta -, hallani szeretné más értelmesemberek véleményét is.

Egyikük azt javasolta, hogy a kurok és a lívekországába kellene hajózniuk, ott állítólag dús zsákmányszerezhető. A többiek ezzel nem értettek egyet, mert atájé- kozottabbak tudták, hogy a sveák minden nyáronnagy csoportokban rabolják végig ezeket azországokat, így aztán nem látják szívesen a fosztogatóidegeneket. Valamelyikük azt hallotta. hogy a legtöbbezüst állítólag a gótok földjén található, és úgy vélte, ottkellene próbálkozniuk. De mások, akiktájékozottabbak voltak, azt mondták, hogy amióta agotlandiak meggazdagodtak, erős falvakban laknak,amelyek csak nagy haderővel vehetők be.

Ezután egy harmadik férfi vette át a szót. Ennek Berse volt a neve. Megfontoltan beszélt, ésbölcsességéért mindenki nagyra becsülte. Berse aztmondta, hogy a Keleti-tenger szűk már számukra.Túlságosan sokan adták magukat fosztogatásra, sőtmost már a vendek is kezdenek ellenállni. Tekintve,

hogy semmiképp nem válna javukra, ha így térnénekhaza - ebben egyetértett Krokkal -, megfontolandó,nem kellene-e nyugat felé hajózniuk. Ő maga sose jártarrafelé, de a skonebeliek, akikkel az elmúlt nyáron egyvásáron találkozott, elmondták, hogy jártakAngolhonban és Bretlandban Toke Gromson- nal megSigvalde Jarllal, és nem győztek eleget lelkendezniútjaikról. Aranygyűrűkkel dicsekedtek, drága ruhákbanpompáztak, és amint mesélték, azok a vikingek, akik afrankhoni folyótorkolatnál telepedtek meg hoszszabbidőre, hogy onnan befelé menjenek fosztogatni a szárazföldre, sokszor grófi lányokat vittek magukkal ágyaikba, és polgármesterek meg apátok voltak abéreseik. Hogy skonei tájékoztatója mennyiben tartottamagát az igazsághoz, azt persze nem tudja, de tekintvea skoneiek közismert szavahihetőségét, talán a felét ellehet hinni a hírnek. Biztos azonban, hogy ezek ahazatért férfiak nagyon megszedték magukat, mert mégőt is, a blekingei idegent is megvendégelték anélkül,hogy ellopták volna holmiját, miközben ő aludt. Márcsak ezért se lehet hazugság minden, hiszen másfelől ishasonlókat hallottak. Ahol a skoneiek olyan jól

boldogultak, valószínű- leg a blekingeiek is megállják ahelyüket, és ezért - fejezte be Berse - szeretne egynyugati úttal megpróbálkozni.

Sokan helyeselték Berse szavait, de mások aztmondták, nem tart ki az élelmük addig, amíg eljutnaknyugatra a gazdag országokba.

Ekkor Krok vette át a szót, és azt mondta, hogyBerse éppen azt javasolta, amivel ő akartelőhozakodni. Amit pedig Berse a grófi lányokról és azapátokról mondott, akikért nagy váltságdíjat fizetnek,ahhoz még valamit hozzá akar tenni, ami világot jártemberek között közismert dolog. Éspedig azt, hogyÍrhonban jelenleg nem kevesebb, mint százhatvan királyparancsol, kisebbek, nagyobbak, de mindannyiuknakrengeteg kincse és szép asszonya van. Harcosaik csakvászonruhába öltözve küzdenek, tehát nem lehet nehézboldogulni velük. Az egyet- len nehézséget azÖresundon való átkelés okozhatja, ahol gyakranütközik az ember okvetetlenkedő népekbe. De háromjól felszerelt hajót még maga Styrbjörn se merne megtámadni, tekintélye lesz ennek még ott is. Ezenkívül a legtöbb viking azon a vidéken ebben az évszakban

már elhajózott nyugat felé, továbbá hold nélküliéjszakákra is számíthatnak a közeljövőben. Ami pedigaz élelmet illeti, azt könnyen pótolhatják, ha túljutnak asundon.

Ettől mindannyian jókedvre derültek, a tervet jónak találták, Krokról pedig megállapították, hogy alegértelmesebb és legbölcsebb a vikingek között.Valamennyien büszkék voltak arra, hogy vanbátorságuk nyugat felé hajózni, mert az ő vidékükrőlemberemlékezet óta egyetlen hajó se indult ilyen hosszúútra. Kifeszítették hát vitorláikat, útnak indultak, éshamarosan Möenbe értek.

Itt egy napot és egy éjszakát töltöttek. Alaposamszemügyre vették a vidéket és várták, hogy kedvezőszél kerekedjék. Ezután viharos időben felfelé tartottaka sundon, és estére átjutottak a legkeskenyebbszakaszon is, anélkül, hogy ellenséggel találkoztakvolna. Éjjel szélvédett helyre értek a Kullen tövében, éselhatározták, hogy élelem után néznek. Három csoportszállt partra, mindegyik más-más irányba indult. Krokcsoportjának szerencséje volt, mert egy nagy tanyaközelében juhkarámhoz ért, és sikerült a juhászt meg a

kutyáját megölniük, mielőtt azok lármát csaphattakvolna. Ezután összefogdosták a juhokat, és ahányatmagukkal tudtak vinni, azoknak átvágták a nyakát; deközben olyan bégetés támadt, hogy Krok siettetnikezdte embereit.

Visszaindultak hát hajóik felé azon az ösvényen,amelyen jöttek, mindegyikük egy-egy birkával a vállán.Siettek, amilyen gyorsan csak tudtak, mert hamarosankiáltozást hallottak a tanya felől, majd megütötte fülüketa nyomukba engedett kutyák dühös ugatása is. Ezutántávolabbról éles, elkeseredett női hang hallatszott, melyáttört a kutyák és férfiak lármáján. Hallották, amint azt sikoltotta: „Várj! Állj meg!", s többször „Orm"-otkiáltott, majd újra azt, hogy „Várj!"

Krok emberei nehezen haladtak terhükkel, mert az ösvény köves és erősen lejtős volt, az éjszaka pedigfelhős, és még csaknem teljesen sötét. Maga Krok asor végén haladt, egy juhot cipelt a vállán, másikkezében meg baltát szorongatott. Nem szeretett volnaa juhok miatt verekedésbe kezdeni, mert nem nagyonvolt érdemes emberei életét kockáztatni ilyencsekélységért, ezért hát kemény szavakkal hajszolta

társait, ha azok botladoztak vagy lelassították lépteiket.A hajók néhány lapos kőszikla mellett vesztegeltek,

és a hajósok az evezőkkel tartották távol őket aszikláktól. Mire Krok és emberei visszatértek, a hajókmár indulásra készen álltak. A két másik csoport - akiknem találtak semmit -, szintén visszatért már. Csupánnéhány lépés volt hátra a hajókig, amikor két óriásikutya rohant utánuk lefelé az ösvényen. Az egyikKrokra akart ugrani, de Krok kitért előle, és fejéresújtott a baltájával. A másik kutya nagy ugrásokkalelróhant mellette, és az előtte haladó embernek ugrott.A férfi a lendülettől elesett, és a kutya átharapta atorkát. Erre egyikük a kutyához rohant, ésagyonsújtotta. Amikor Krok meg társai az elesettember fölé hajoltak, látták, hogy az súlyosan megsérült,és hamarosan elvérzik. Ebben a pillanatban lándzsasuhant el Krok feje felett. Két ember közeledett alejtőn a sziklák felé.

Oly gyorsan futottak, hogy mindenkit magukmögött hagytak. Az első, aki se sisakot, se pajzsot nemviselt, és kezében rövid kardot tartott, elbotlott, és orrabukott a sziklákon. Két lándzsa repült el felette, és

eltalálta kísérőjét, aki elesett és fekve is maradt. De afedetlenfejű rögtön lábra állt, és üvöltött, mint a farkas.Meg- támadott egy embert, aki felemelt karddal rohantfeléje. Halántékára sújtott, mire az holtan rogyottössze. Ezután Krok ugrott rá, mert ő volt legközelebbhozzá. Mindez egy szempillantás alatt történt. Afedetlenfejű hirtelen és keményen Krok felé vágott. DeKroknak még a hátán volt a juh, és felfogta a vágást.Ugyanabban a pil- lanatban Krok is odavágott a baltafokával. Ellenfelét a homloka fölötti részen találta el, ésaz rögtön eszméletlenül rogyott össze. Krok föléjehajolt, és látta, hogy vörös hajú, sápadt bőrű ifjútterített le. Ujjával megérintette a balta által okozottsebet, és megállapította, hogy a fiú koponyája nem törtbe.

- Magammal viszem a juhot meg ezt a borjút is -szólt Krok. - Legalább evez majd ahelyett, akitagyonütött.

Ezzel Krok felemelte az ifjút, és felvitte a hajóra,ott pedig egy evezőpad alá fektette. Mivel mindenki afedélzeten volt, kivéve azt a két embert, akit holtanhagytak hátra, a hajók elindulhattak. Az üldözők népes

csoportja éppen akkor ért le a partra. Lándzsákathajítottak a hajók után, de ezek senkiben nem tettekkárt. Az evezők hatalmas csapásokkal szelték a vizet,és a hajósok örültek, hogy friss eledelük van a hajón.Már jó messzire eltávolodtak a parttól, amikor asziklákon állók között egy nőt pillantottak meg hosszúkék ingben, lobogó hajjal. Az asszony kirohant asziklatömbök szélére, és karját a hajók felé nyújtvakiáltozott. Kiáltása csak mint halk visszhang jutott elhozzájuk a vízen át. Még sokáig ott állt, de szavait nemértették.

Így indult el Orm, Toste fia, akit később RődeOrm- nak, Vörös Kígyónak, vagy Orm denVittfarnénak - Világjáró Ormnak - neveztek, elsőhajóútjára.

3

Mint vitorláztak dél felé, s hogyan találtak jó vezetőre

Krok emberei éhesen értek a Vader-szigetre.Odáig az egész utat evezve kellett megtenniük.Kikötöttek, és partra szálltak, hogy tűzrevalótgyűjtsenek a főzéshez. Csak néhány öreg halász lakottitt, akiket szegénységük védett meg a fosztogatóktól.Amikor feldarabolták a juhokat, a halászok dicsértékkövérségüket és a bizonyára kitűnő kulleni legelőket. Ahúsdarabokat lándzsáikra tűzve oda- tartották a tűzfölé, s mikor a hús sülni kezdett, nagyokatcsámcsogtak. Régen éreztek ilyen ínycsiklandozóillatokat.

Sokan arról kezdtek mesélni, mikor ettek utoljára ilyen finom falatokat, és mindannyian megegyeztekabban, hogy nyugat felé tartó útjuk kedvezően alakul.Azután nekiláttak az evésnek, s a nyál csakúgy csurgott a szakállukon.

Orm közben visszanyerte eszméletét, de mégrosszul érezte magát. Amikor a többiekkel partra szállt,alig tudott lábra. állni. Leült, fejét két keze közé fogta,és ha szóltak hozzá, nem válaszolt. De egy idő múlva,miután hányt, és vizet ivott, jobban lett. Később pedig,amikor a sült hús illata terjengeni kezdett, mint akiálmából ébred, felemelte fejét, és végignézett akörülötte levő férfiakon. A mellette ülő kedvesenfintorgott feléje, levágott egy darabot a húsból, ésodanyújtotta neki:

- Nesze, egyél, ennél jobb sültet még úgysekóstoltál.

- Tudom - felelte Orm. - Az enyémből esztek!A húst azért elvette, és kezében tartotta, de nem

evett belőle egy falást sem. Alaposan körülnézett,minden embert szemügyre vett,. majd így szólt:

- Hol van az, akit megtámadtam? Meghalt?- Meghalt - felelte szomszédja -, de senki sincs, aki

bosszút állna érte. Majd te evezel helyette. Az evezőjeközvetlen előttem van, és ezért a legjobb, ha mi ketten,te meg én, barátok leszünk. Toke a nevem. Téged hogy hívnak?

Orm megmondta nevét, majd azt kérdezte: -Tekintélyes ember volt, akit megöltem?

- Kissé lassú volt, amint észrevehetted - mondta Toke -, és a fegyverrel sem tudott olyan jól bánni, mint én. De az nehéz is lett volna, mert én egyike vagyok a legjobbaknak, ami a fegyverforgatást illeti. Azonbanerős, magabiztos és nagy tekintélyű ember volt. Olénakhívták, és az apja tizenkét hordó rozsot vet. Márkétszer volt tengeri úton, és ha evezel úgy, mint ő,akkor nem evezel rosszul.

Amikor Orm ezeket meghallotta, lassan visszatért a kedve, és enni kezdett. Egy idő múlva azonban újabb kérdéssel fordult szomszédjához.

- Ki volt az, aki megtámadott engem?Krok a közelében ült, és meghallotta a kérdést.

Nevetve emelte fel baltáját, és miután lenyelte a falatot, így szólt:

- Ez csókolt meg. Ha megharap, akkor most nemkérdeznéd.

Orm szemrebbenés nélkül nézett Krokra, majdfelsóhajtott, és így szólt:

- Nem volt a fejemen sisak, és a megerőltető

futástól alig kaptam levegőt, máskülönben talán nem ígytörtént volna a dolog.

- De merész vagy, te skonei - mondta Krok -, azt hiszed, hogy már hős vagy! De még túlságosan fiatal vagy, és nem igazi harcos módjára gondolkodol.Értelmes ember ugyanis nem rohan ki sisak nélkülnéhány juh miatt, de még akkor sem, ha tulajdonfeleségét akarnák elrabolni. Azért elhiszem, hogy teszerencsés ember vagy, és lehet, hogy szerencsét hozolmindannyiunkra. Azt, hogy szerencsés vagy, márhárom ízben láttuk. Megbotlottál a kövekben, amikorkét lándzsa is repült feléd. Oléért, akit megöltél, nincsköztünk senki, aki bosszút állna, és én sem öltelekmeg, mert szükségem volt helyette egy evezősre. Ezértazt hiszem, hogy a te szerencséd nagy, és csakhasznunkra válhat. Mindannyian békében hagyunk, amíg kezeled Ole evezőit.

A férfiak mind helyeselték Krok szavait. Ormevett, és közben gondolkozott, majd így szólt:

- Elfogadom a békejobbodat, és nem hiszem, hogy emiatt szégyenkeznem kell, bár elloptátok a juhaimat.De mint rabszolga nem akarok evezni, mert jó

nemzetségből származom, és noha fiatal vagyok, nevesembernek tar- tom magam, mivelhogy olyan embertterítettem le, mint Ole. Ezért szeretném, havisszakaphatnám a kardomat.

Efölött aztán sokat vitatkoztak. Néhányan úgyvélték, Orm kérése helytelen, és örülhet, hogy életbenmaradt, mások viszont azt mondták, a merészség fiatalembernél nem hiba, és figyelembe kellene venniük,hogy Orm szerencsét hozó ember. Toke csak nevetett,és azt kérdezte,

vajon hány ember akad a három hajó legénységeközött, aki megijedne egy kardot viselő fiatalembertől.

Egy Kalv nevű ember, aki Orm kérése ellen szólt, meg akart verekedni Tokéval a megjegyzése miatt. Toke hajlandónak is mutatkozott erre, de kijelentette,

hogy előbb elfogyasztja a jóízű vesedarabot, amitjavában eszegetett. Krok azonban kereken megtiltottmindennemű verekedést ilyen ostobaságok miatt.

A vége az lett, hogy Orm visszakapta a kardját, és úgy határoztak, a viselkedése fogja majd eldönteni,hogy a jövőben fogolynak vagy bajtársnak tekintsék.De a kardért, amely igen jó fegyver volt, Orm

fizetséggel tartozik Kroknak, mihelyt zsákmányratesznek szert.

Könnyű szél fújdogált. Krok kijelentette, itt azideje, hogy útnak induljanak. Mindannyian hajóraszálltak, és duzzadó vitorlákkal Kattegat felé vettékútjukat.

Orm végignézett a tengeren, és megjegyezte: nagyszerencséje Kroknak, hogy ebben az évszakban kevésaz itthoni hajó errefelé, mert különben, ahogyan azanyját ismeri, már rég kint lenne a vizeken, és fél Kullenlakosságának kíséretében rohanna utánuk.

Később megmosta homlokán a sebet, és leöblítettea hajára tapadt alvadt vért. Krok odaszólt neki, hogya homlokán levő sebhelyet érdemes lesz ám majd anőknek mutogatnia. Közben megjelent Toke, kezébenegy régi vasalt bőrsisakkal. Azt mondta, mostanábanez már nem sokat ér, de a vendek között találta, ésnincs alkalmatosabb, amit nélkülözni tudna. Balta ellenugyan nem sokat ér, de jobb a semminél. Ormfelpróbálta, és úgy vélte, megfelel majd neki, ha adaganat lelohad. Megköszönte Tokénak, és ezek utánmindketten úgy érezték, hogy jó barátok lettek.

Jó széllel megkerülték Skagent, és ott ősi szokásszerint áldozatot mutattak be Agirnak és egésznemzetségének; juhhúst, szalonnát és italt áldoztak.Hajóikat sokáig követték a vijjogó sirályok, amitmindannyian jó jelnek tartottak. Ezutan a jüt partokmentén folytatták útjukat. Itt a part menti sáv kopárvolt, és a homokban sok hajóroncsot pillantottak meg.Távolabb, délre, néhány apróbb szigeten partra szálltak.Vizet és élelmet találtak, de egyebet nem. Innentovábbhajóztak dél felé a part mentén. Csaknemállandóan kedvező szelük volt, úgyhogy a férfiakjókedvűek voltak, mert nem kellett sokat evezniük.Toke megállapította, hogy Ormnak még az időjárássalis szerencséje van. Ez pedig a legfontosabb dolog azember életében, így hát Orm valóban szép jövőtremélhet.

Orm azt gondolta, Tokénak bizonyára igaza lehet,de Kroknak nem akarózott egyetértenie a dologgal.

- Az idővel nekem van szerencsém - mondta -, mert az időjárással és a széllel indulás óta nem volt baj. Ha nem bíztam volna ebben, akkor nem is mertemvolna vállalkozni az útra. De Orm szerencséje

mindamellett hasznos, ha nem is olyanfajta, mint azenyém; különben is, mentől több szerencsés ember vana hajónkon, annál jobb az mindannyiunknak.

A bölcs Berse egyetértett a mondottakkal, éskijelentette, hogy azoknak van a legnehezebb sorsuk,akiknek nincsen szerencséjük:

- Mert férfi ellen férfi, fegyver ellen fegyver győz, az isteneket áldozattal meg lehet nyerni, és varázslatellen is van varázs, csak a balszerencse ellen vagyunktehetetlenek!

Toke azt mondta, hogy nem tudja, a szerencsésekközé tartozik-e, eltekintve halászszerencséjétől, amelyeddig mindig megsegítette őt. Olyan emberekkelszemben, akikkel valami pörös ügye akadt, mindig jólboldogult, de ez talán inkább az erején és azügyességén múlt, mint a szerencséjén. .

- Most azonban - mondta -, kíváncsi vagyok, hogy ezen az úton lesz-e szerencsém az arannyal és anőkkel, mert sokat hallottam mesélni mindarról, amiállítólag itt nyugaton magamfajta emberre vár, és bizonymár jó ideje annak, hogy aranygyűrűt és nőt tartottam akezeim között. De ha csak ezüst lesz arany helyett, és

nem is találok grófi lányokra, akkor se fogokpanaszkodni, mert nem vagyok gőgös ember.

Krok odaszólt Tokénak, hogy legyen türelemmelmég egy darabig, vegyen erőt mohóságán. Tokebelátta, hogy Kroknak igaza van, mert nemigenremélhették, hogy ha- marosan aranyra és nőre leljenekezeken a vidékeken.

Alacsony partok mentén folytatták útjukat, aholnem láttak egyebet homoknál meg mocsaraknál, éscsak nagy néha tűnt fel egy-egy magányoshalászkunyhó.

Közben olyan földnyelvek mellett is elhaladtak, me-lyeken magas keresztek emelkedtek, és ígymegállapíthatták, hogy elértek a keresztényekországába, a frank partokhoz. A hajón levőértelmesebb emberek ugyanis tudták, hogy ezeket akereszteket először a nagy Károly császár, válamennyicsászár ősapja állíttatta fel, hogy távol tartsa országátólaz északi hajósokat. De az északiak istenei erősebbekvoltak az övénél. A vikingek hajói behatoltak azöblökbe és a szorosokba fenyegető szélviharok közepette, hogy ott töltsék az éjszakát, és a hajósok

csodálkozva bámulták a vizet, mely sósabb és zöldebbvolt annál, amit eddig ismertek, s dagály meg apályidején erősen hullámzott. Egyetlen hajót se láttak,embert se, csak néha régi falvak nyomát, hiszen egykorsok falu volt ezen a tájon, mielőtt a normann vikingekidejöttek volna. De azóta már mindent elpusztítottak anormannok, s így manapság csak messze délenszámíthattak a hajósok valamiféle zsákmányra.

Krok és társai útjukat továbbfolytatták és leértekoda, ahol a tenger Angolhon és a szárazföld közöttelkeskenyedik. Szó volt arról, hogy átmennekAngolhonba, mert hallották, hogy Edgar királynemrégiben meghalt, és a trónon kiskorú fiai követték.Emiatt az országnak jó híre volt a vikingek között. DeKrok, Berse és a megfontoltabb hajósok a frankokországát zsákmány dolgában még most iselőnyösebbnek tartották, és úgy vélték, hogy ha dél felé tartanak a partvidékeken, nagy zsákmánytremélhetnek, mivel a frankok királya és a szászokcsászára épp harcban állnak egymással. Ezért végül is afrankok mellett döntöttek, de most már távolabbkerültek a partoktól, mint eddig, és alaposan szemmel

tartották az egész tájat, mert ahhoz az országhoz értek,melyet az északiak elhódítottak a frankok királyától.Helyenként láttak még néhány öreg keresztet aföldnyelveken és a folyótorkolatoknál, de méggyakrabban cölöpöket, amelyekre szakállas fejekvoltak feltűzve, annak jeléül, hogy az ország urai nemszívesen látnak hazai hajókat ezeken a partokon.

Krok és emberei úgy találták, ahogy ez elégbarátságtalan fogadtatás, főleg rokonok részéről, sszégyent hoz azokra a férfiakra, akik mostmeggazdagodva az országot uralják. De más nem isvárható - mondták - olyan emberektől, akik Skonébőlés Sjállandból jöttek. Megkér- dezték Ormot, vannak-e rokonai ebben az országban. Orm azt válaszolta,hogy nem hiszi, mert az ő rokonsága min- dig Írhonbahajózott, de a cölöpökre tűzött fejekre emlékezni fogmajd, ha hazamegy, mert ez fölöttébb hasznos lehet ajuhtenyésztés szempontjából. Ezen mindannyian nevettek, és úgy találták, hogy Orm fején találja aszöget.

Egy folyó torkolatában lesben álltak, és elfogtaknéhány halászhajót, de kevés értéket találtak rajtuk, és

a rabul ejtett férfiakból sehogy se tudták kiszedni, holvannak itt legközelebb a gazdag falvak. Néhányatmegöltek közülük, de miután a többiek ennek ellenéresem tudtak értelmes választ adni, elengedték őket.Különben is oly erőtleneknek látszottak, hogy semevezésre, se pedig eladásra nem lettek volnaalkalmasak.

Éjszakánként többször is partra szálltak, de nagyon keveset zsákmányoltak, mert a lakosság nagy és jólvédett falvakban lakott, úgyhogy még sietniük is kellett vissza a hajóikhoz, nehogy a túlerő körülzárja őket.Remélték, hogy azt a területet, ahol északiak vannakuralmon, hamarosan elhagyják. Egyik este négy hosszútestű hajóval találkoztak. Dél felől közeledtek. Úgylátszott, gazdag rakományt hoznak, és emiatt Krok aközelükbe irá-

nyitotta hajóit. Látni akarta, hogy mennyienvannak. Csendes este volt, lassan közelítettekegymáshoz. Az idegenek hosszú pajzsokat erősítettekhajóik árbocára, hegyükkel lefelé fordítva, annak jeléül,hogy barátokként közelednek. Krok embereilándzsavetésnyi távolságot tartva beszéltek velük,

miközben mindkét fél igyekezett felbecsülni a másikerejét. Az idegenek állítólag jütlandiak voltak, s mostéppen portyáról igyekeztek hazafelé. Nyáron héthajóval fosztogattak Bretagne-ban és azon túl, messzedélen. A telet egy szigeten töltötték a Loire torkolataelőtt, s már felfele indultak a folyón, mikor súlyosjárvány tört ki közöttük, és most útban vannak hazafeléannyi hajóval, ahányat még el tudtak látni le-génységgel. Krok emberei megkérdezték tőlük, hogybőséges zsákmányt ejtettek-e. A jütlandiak aztválaszolták, hogy okos hajós sose dicsekszik azsákmányával, amíg biztonságban haza nem vitte, deannyit elárulhatnak - mivel van erejük megvédenimagukat -, hogy panaszra nincs okuk. "

Krok megkérdezte, van-e jó boruk vagy sörük:Szalonnát és szárított halat szívesen cserélne. Közbenabban mesterkedett, hogy minél közelebb kerüljönhozzájuk, mert erős kísértést érzett, hogy megtámadjaőket, és így egy csapásra gazdag zsákmánytszerezzenek.

A jütök vezére azonban rögtön keresztbe állíttattahajóit, orrukkal a Krok hajói felé, és azt felelte, hogy

borukat és sörüket maguk óhajtják meginni:- De téged szívesen látlak közelebb - mondta

Krok- nak -, ha valami mást akarsz megkóstolni.Krok kezében a lándzsáját méregette, és

bizonytalan volt, nem tudta, hogy mihez kezdjen.Ebben a pillanatban nyugtalanság támadt az egyikidegen hajón. Két ember birkózott egymással a karfamellett, majd egymás karjaiban lebuktak a vízbe.Mindketten elmerültek, az egyik nem is látszott többé,de a másik nem messze a hajóktól felbukkant, azonbanújra lebukott, amikor lándzsát repítettek feléje azok,akiket otthagyott. Kiáltoztak is valamit a jüt hajókon, deamikor Krok emberei megkérdezték. mi történt, nemkaptak választ. Lassanként besötétedett. és a rövidideig tartó szóváltás után az idegenek folytatták útjukat,anélkül, hogy Krok verekedésre szánta volna magát.Toke, aki a hajó tatjában ült az evezői mellett, közelOrmhoz, odakiáltott Kroknak:

- Gyere, és nézz ide! Halászszerencsém egyrenagyobb! - Egy kéz Toke evezőjét, egy pedig Ormétfogta. A két kéz között, a víz színén egy arcotpillantottak meg, a hajó felé fordított tekintettel. Nagy

szemű, sápadt arc volt, fekete hajjal és fekete szakállal.- Na, ez bátor ember lehet, és jó úszó - mondta

egyikük -, lemerült a víz alá, hogy megmeneküljön a jütöktől.

- Amellett okos is lehet - jegyezte meg egy másik -,ha hozzánk szegődik, úgy látszik, érzi, jobb emberekvagyunk amazoknál.

- Fekete, mint egy szörnyeteg, és sápadt, mint egy halott - vélte egy harmadik -, és nem olyanfajta, akineka szerencse volna kísérője. Veszélyes lehet az ilyen embert felvenni.

Vitatkoztak a dolgon, ki ellene volt, ki mellette.Néhány kérdést intéztek a vízben levő emberhez, de az mozdulatlan maradt, az evezőkbe kapaszkodott, csakpis- logott, testét hintáztatták a hullámok. Végül Krokmeg- parancsolta, hogy vegyék fel a hajóra, hiszen, haszükségesnek mutatkozik, megölhetik később is.

Toke és Orm bevonták evezőjüket, és kihúzták azembert a vízből. A férfi bőre sárga, testalkata erős volt,csupasz felsőtesttel állt, testét csak néhány rongytakarta. Megingott, alig tudott a lábán megállni, deközben öklét rázta a távolodó jüt hajók felé, nagyot

köpött utánuk, fogát csikorgatta, és kiáltozott, Ekkor ahajó hirtelen megbillent, ő elesett, de azonnal talpra isállt, mellét döngette, karját az ég felé emelte, ésmegváltozott hangon kiabált, de olyan szavakat,amelyeket senki sem értett.

Orm sok év múltán, mikor öreg napjaibanvikingútjainak emlékeiről mesélt, azt mondogatta, sosehallott dühödtebb fogcsikorgatást, de bánatosabb éscsengőbb hangot se, mint amilyennel az idegen az égfelé kiáltott.

Az idegen mindannyiuknak különösnek tűnt. Avikingek megkérdezték, ki ő, és mi történt vele. Úgylátszik, valamit megértett a kérdésekből, mert néhányszóval tört északi nyelven válaszolt. Szavaiból valamiolyasfélét értettek, hogy nem jüt, és nem akarszombatonként evezni, meg hogy ezért gyűlöli azokat,akiktől megszökött. De a hallottakat mindenkiértelmetlenségnek tartotta, és ezért néhányan azt hitték,hogy meghibbant. Mindenesetre adtak neki enni és inni.Mohón ette a babot és a halat, de a sózott szalonnátijedten visszautasította. Krok azt mond- ta neki, ittmaradhat evezősnek, és az út végén majd jó pénzért

eladják.- Berse - folytatta Krok - a bölcsességével talán

lassanként megérti őt, és ki tud belőle csalni valamihasz- nos tudnivalót azokról a vidékekről, ahol azidegen megfordult.

A következő napokban Berse sokat üldögélt azidegen mellett, pröbálták egymást valamiképpenmegérteni. Berse nyugodt, türelmes ember volt,nagyétkű, értett a verseléshez is, és csak azért jött velüka tengerre, hogy megszabaduljon házsártos feleségétől.Értelmes volt és nagy tudasú, így aztán lassankéntsikerült egyre többet megértenie az idegen szavaiból.Ezt persze mindjárt közölte Krokkal és a többiekkel.

- Nem bolond ez az ember, bár annak látszik - magyarázta Berse -, és nem is jüt, hiszen lerí róla. Azt mondja, hogy zsidó. Ez egy keleti nép, amelynek fiaimegölték azt az embert, akit a keresztények istennektartanak. A gyilkosság nagyon régen történt, de akeresztények változatlanul gyűlölik miatta a zsidókat.Örömest megölik őket, és hallani sem akarnakmegbékélésről vagy vérváltságról. Ezért a legtöbb zsidóa cordovai kalifánál lakik, mert ott nem tartják a

meggyilkolt embert istennek.Berse hozzátette, hogy ő már régebben hallott

valami hasonló történetet. A férfiak közül többenmegerősítették, hogy ők is hallottak valami hasonlót.Ormnak azt mesélték, hogy a halottat fára szegezték,mint ahogy Lodbrok fiai a régmúlt időkben Angolhonlegtöbb papjával cselekedték. De hogy mikénttarthattak istennek azt az embert, még azután is, hogy azsidók megölték, ezt senki se tudta megérteni, hiszenigazi istent nem gyilkolhatnak meg emberek.

Ezután Berse tovább mesélte, amit az idegenszavaiból megértett.

- Egy évig rabszolga volt a jütöknél, ahol igensokat szenvedett, amiért szombati napokon is evezniekellett, ugyanis a zsidók istene haragszik mindenzsidóra, aki dolgozik ezen a napon. Ezt a jütök nemtudták megérteni, noha számtalanszor meg akartamagyarázni nekik. Megverték és éheztették, amikornem akart evezni. Náluk tanulta azt a keveset, amit a minyelvünkön tud. Ha azonban róluk beszél, a sajátnyelvén átkozza őket, mivelhogy nem tud még elég szóta mi nyelvünkön. Most már tudja, hogy meghallgatta őt

az istene, amikor hajóink közeledtek hozzájuk. Hiszensokat sírt, és segítségért esedezett. Magával rántottaazt az embert is, aki annyit verte őt. Arra kérte istenét,hogy védje meg őt, de pusztítsa el a másikat. Ezért nemtalálta el egy lándzsa sem, és ezért volt ereje a hajónkalá merülni. Istene nevének olyan ereje van, hogy nemakarja előttem megnevezni, bármennyire is próbálom őtrávenni erre. Ezeket beszélte el a jütökről ésmegmeneküléséről. Többet tud azonban másrólmondani, olyasmiről, ami szerinte hasznunkra válik. Ittazonban sok minden van, amit nem tudok világosanmegérteni.

Krok szerint nehezen képzelhető el, hogy egy isten ilyen szegény rongyos fickó megmentésén fáradoznék, bármennyit is kiáltozik az feléje, azt viszont el kellismerni, hogy a megmentett ember merészen ésügyesen cselekedett. A férfiak azt szerették volnatudni, miért utasította vissza ez a különös idegen olynagy ellenszenv- vel a szalonnát, holott annál gyengébbennivalókat mohón elfogyasztott. Berse azt válaszolta,hogy a szalonnával valószínűleg ugyanaz a helyzet, minta szombatonkénti evezéssel. A zsidók istene haragszik,

ha azt látja, hogy egy zsidó szalonnát eszik; de hogymiért gerjed haragra ilyesmi miatt, erre Berse nemtudott magyarázatot találni. Feltehető, mondta, hogymaga az isten annyira kedveli ezt az ételt, hogy sajnáljanépétől. Ezt a magyarázatot azután mindannyianelhihetőnek találták, és örültek, hogy nekik olyanisteneik vannak, akik nem avatkoznak bele az efféledolgokba.

Kíváncsiak voltak most már arra is, vajon mitmesélhet a zsidó nekik, ami hasznukra válhat. Bersevégre eljutott odáig, hogy megértette az idegen szavait:

- Az idegen azt mondja, gazdag ember ahazájában, a cordovai kalifa országában. Salamon aneve, ezüstműves és költő is. Egy északról származókeresztény hajós ejtette fogságba, mikor azon avidéken fosztogatott. Az északi hajós nagy váltságdíjatkövetelt tőle, ő meg is fizette, s az mégis eladta egyrabszolgakereskedőnek, mivel a keresztények nemszívesen tartják zsidóknak adott szavukat a megöltisten miatt.

A rabszolgakereskedő egy tengeri kereskedőnekadta el őt, és ettől vették meg később a jütök. Az volt

a szerencsétlensége, hogy első ízben szombati naponültették az evezők mellé. Most aztán vad gyűlöletet éreza jütök iránt, de mindez semmi ahhoz képest, amit akeresztény hajóssal szemben érez, mióta az becsaptaőt. Az az északról származó ember nagyon gazdag, ésa tengertől egynapi járásra lakik. Azt mondja, szívesenodavezet bennünket, ha kifosztjuk azt az embertmindenéből, felégetjük a házát, kiszúrjuk a szemét, ésmeztelenül eresztjük útnak árkon-bokron át. Aztmondja, lesz ott zsákmány mindannyiunknak.

Berse szavai után mind úgy találták, hogy ezek a legjobb hírek, amiket az utóbbi időben hallottak, ésSalamon, aki Berse mellett ült, figyelmesen követtemindazt, amit Berse szavaiból megértett; ordítozott, ésállandóan felugrált a helyéről. Látszott rajta, hogynagyon boldog. Hanyatt vágta magát Krok előtt,szakállának egy tincsét a szájába vette, és rágcsálnikezdte. Ezután Krok egyik lábát a nyakára tette.Közben buzgón beszélt, de senki sem értette szavait.Amikor végre kissé megnyu- godott, keresgélni kezdettaz általa ismert szavak között, és kijelentette, hogyhíven akarja szolgálni Krokot és embereit, amig

megszerzik a keresztény hajós vagyonát, és ő bosszútállhat rajta. De kikötötte, hogy ő maga akarja kiszúrnia keresztény szemét. Ez mind Krok, mind Berse szerintméltányos kívánság volt. Persze mindhá rom hajón sokszó esett minderről, és a férfiak jókedvre derültek. Aztmegállapították, hogy az idegen - szavai után ítélve -tényleg nem lehet valami szerencsés ember, de talánannál több szerencsét hoz majd nekik. Toke úgy vélte,hogy a legjobb fogása az volt, mikor az idegent a vízbőlkihalászta. Barátságosak voltak a zsidóval, ruhadarabokat szedtek össze számára, és sörrel itatták, bár már nekik se volt túl sok. León volt az ország neve, ahová vezetni akarta őket, és a vikingek sejtették is, merre van: jobbra, Frankhon és a cordovai kalifátusközött, vagy ötnapi vitorlázásra a bretagne-ifélszigettől, amit éppen most pillantottak meg. Avikingek újra áldozatot mutattak be a tengerekistenének, ezután jó szelet kaptak, és nekivágtak a nyilttengernek.

4

Hogyan. érték el Krok emberei Rasniro birodalmát, ésmiképpen ütötték fel tanyájukat a dús zsákmányt ígérővidéken

Orm öreg korában kalandjairól mesélve gyakranmondogatta, hogy nem sok panaszra volt oka abban azidőben, amikor Krokkal hajózott, bár akarata ellenérevett részt ebben az utazásban. A koponyáját ért ütésnem fájt sokáig, és a legénységgel is eléggéösszebarátkozott, úgyhogy rövidesen már senki segondolt arra, hogy Orm tulajdonképpen a foglyuk.Jóleső érzéssel emlékeztek viszsza a finom juhokra,amelyeket tőle szereztek, és egyébként is kedvükbenjárt.

Verset ugyanannyit tudott, mint Berse, ésédesanyjátóI még gyermekkorában megtanulta azokatregösök mód ján elmondani. Értett ahhoz is, hogy hazugtörténeteket elhihetően adjon elő, bár maga iselismerte, hogy Toke ebben a művészetben felülmúljaőt. Sokra becsülték, jószívű és ügyes bajtársnaktartották, mivel kellemesen elszórakoztatta őket ahosszú napokon, amikor egyenletes szél fújt, és

mindannyian megmenekültek az evezéstől,Sokan panaszkodtak, hogy Krok friss eledel nélkül

indult el Bretagne-ból, mert a hajón felhalmozott élelem lassan már megromlott. A szalonna avas volt, a tőkehal penészes, a liszt dohos, a kenyér kukacos, a víz pedig poshadt. De Krok és a sokat próbált emberek mindezta legjobb minőségű élelemnek tartották, amireegyetlen hajós se panaszkodhat. Orm jó étvággyalfalatozott, de közben sokszor mesélt azokról azínyencségekről, amelyekhez édesanyja szoktatta otthon.Berse azt mondta, bölcs és istenes dolog, ha az emberszívesen és jóízűen eszi a tengeren az olyan ételt, amitotthon a rabszolgáknak vagy a kutyáknak sem adna,hanem csupán a disznóknak. Ha nem így volna, akkor ahosszú hajóutakat igen nehéz lenne elviselni.

Toke bevallotta, a legnehezebben azt viseli el, hogy kifogyott a sör. Ő nem válogatós - folytatta -, ésmindenfajta ételt megeszik. Ha kell, még a sajátfókabőr lábbelijét is, de csak úgy, ha jó sört kap mellé.Számára elképzelhetetlen az élet sör nélkül, akár vízen,akár szárazon. Sokat faggatta a zsidót, van-e sör abbanaz országban, ahova elindultak. De világos választ nem

kapott. Salamon nagy dáridókról és ivászatokrólmesélt, amiken részt vett, és most búsult, hogy akkornem ragadta meg az alkalmat, s nem ivott többet.

Egyik éjszaka erős szelet kaptak, nagy hullámokverdesték a hajók oldalát, Krok meg bajtársai örültek,hogy az ég derült volt, s így a csillagokhozigazodhattak. Krok egy kicsit félt attól a gondolattól,hogy kikerülhetnek a végtelen tengerre, de a tengerhezlegjobban értő emberek megnyugtatták, és aztmondták, hogy bárhogyan is vitor- láznak déli irányban,bal kéz felé mindig partra lelnek, kivéve aNjörvasundnál, ahol a hajóút Rómába vezet. Rómapedig a világ közepén fekszik. Azok az emberek, akiknorvég földről Izlandba hajóznak - mesélte Berse -,nehezebb helyzetben vannak, mert ha elhaladnak Izlandmellett, nem számíthatnak más országra, csak a végnélküli tenger tárul elébük.

A zsidó értett a csillagokhoz is, és azt állította, hogy segítségükkel megtalálja a helyes irányt. De őszintén szólva nem sokra mentek vele, mert csillagainak idegen neveket adott, ő maga pedig tengeribeteg lett. Így járt Orm is, aki Salamonnal együtt ott csüngött a karfa fe-

lett nagy kínjában, és azt hitte, hogy mindketten elpusz-tulnak. Salamon sok mindent kiabált, amikor nemhányt. Orm pedig csillapította, maradjon csendben mégakkor is. ha fájdalmai vannak. Salamon azt mondta,istenéhez kiáltozik, aki ott van a szélviharban. Ormekkor megragadta a nyakát, és azt mondta, ő bármilyenrosszul is van, összeszedi magát, de ha a zsidó mégegyszer kiált, belehajítja a tengerbe, mert eléggé fúj mára szél anélkül is, hogy az istent még közelebb hívják.

Salamon elhallgatott. Reggel felé a vihar is alábbha-gyott, és mindketten jobban lettek. Salamon arcazöldben játszott, de azért kedvesen mosolygott Ormra,és úgy látszott, nem haragszik rá. Közben a felkelőnapra mutatott, és szavakat keresve magyarázta, hogy anapsugarak a hajnal vörös szárnyai a tenger távolában,és hogy az ő istene ott van. Ormnak az volt avéleménye, hogy a legjobb, ha az istene ott is marad.

Reggel felé a távolban hegyeket pillantottak meg.Partot értek, de nehezen találtak védett öbölre, aholkiköthettek volna. Salamon sem ismerte ezt a vidéket.Végül is partra szálltak, és azonnal harcba keveredteka partlakókkal. Azok elég sokan voltak, de hamarosan

elmenekültek, és Krok emberei átkutathattákkunyhóikat. Nehány kecskével, egyéb élelemmel ésegypár fogollyal tértek vissza. Ezután tüzet .raktak.Mindannyian örültek, hogy szerencsésen partot értek,és újra sült húst ízlelhetnek. Toke sört keresett, de csaknéhány borral teli tömlőt talált. A bor azonban olyanfanyar és savanyú volt, hogy úgy érezte,összezsugorodik a gyomra, amikor lenyeli. Ezért nem istudta egymaga meginni az egészet. A maradékotelosztogatta, majd egész este magában üldögélt.Bánatosan énekelt, s közben könnyek csordultak végiga szakállán. Berse azt mondta, nem szabad őt ilyenkorzavarni, mert ha annyit ivott, hogy sírva fakad, igen veszélyes lehet.

Salamon beszédbe elegyedett a foglyokkal, ésmegtudta, hogy a kasztíliai gróf országában vannak, ésaz a vidék, ahová vezetni akarja őket, messze nyugatrafekszik. Krok azt mondta, más irányú szélre kellvárniuk, hogy arrafelé hajózhassanak; közbenkipihenhetik magukat, és jókat ehetnek. Kellemetlenlenne azonban, ha erősebb csoportok támadnák megőket, amíg a szél irányt változtat, vagy ha ellenséges

hajók bezárnák őket az öbölbe, amelybenlehorgonyoztak.

Salamon szerint - ahogy nagy nehezenmegmagyarázta - nem fenyegeti őket ilyen veszély,hiszen a kasztíliai grófnak alig van hajója a tengeren, ésbizonyára jó időbe telnék, amíg megfelelő erőtgyűjthetne. Igaz, régebben a kasztíliai gróf hatalmas úrvolt, de most már nagyon elnyomja a kalifa, adót isszed tőle, mert a szászhoni Ottó császáron és akonstantinápolyi Basilius császáron kívül nem akadmost olyan hatalmas uralkodó a világon, mint acordovai kalifa. Ezen a vikingek sokat nevettek, és aztmondták, Salamon csak mondja a magáét, de úgylátszik, nem sokat ért ezekhez a dolgokhoz. Kérdezték, hallott-e már a dániai Harald királyról. Hát nem tudja, hogy Harald a leghatalmasabb valamennyi császár között?

Orm még gyengélkedett a tengeribetegség után,étvágya alig volt, és azt hitte, súlyos beteg lesz.Hamarosan elnyomta az álom a tűz mellett, és jót aludt.Éjszaka azonban, amikor a táborban mindenelcsendesedett, Toke odament hozzá, és felébresztette.

Sírt, és azt mondta, hogy Orm az egyetlen barátja, és őénekelni akar neki egy dalt, ami éppen most jutotteszébe. Két medvebocsról szól - mondta -, kisgyerekkorában az anyjától ta nulta, és ez a legszebb dal, amitcsak tud. Ezzel leült Orm mellé, letörölte könnyeit, ésénekelni kezdett. Orm álmából felriadva nem szívesenbarátkozott. Most se szólt semmit, átfordult a másokoldalára, hogy újra elaludjék.

Toke nem sokra emlékezett a nótából, és újraelszomorodott. Azt mondta, egész este magábanüldögélt, és nem jött oda hozzá senki, akivelelbeszélgethetett volna. A legjobban az fájt neki, hogyOrm feléje se nézett bánatban, mert Ormot az elsőperctől fogva mindig barátjának tartotta. Most azonbanlátja, hogy Orm ostoba kamasz és izgága fickó,hasonlóan valamennyi skoneihez, és ha egy ilyen tacskórosszul viseli magát, az egyetlen segítség egy jó adagverés. Ezzel felállt, és körülnézett, hol találhatna egybotot. Orm közben teljesen felébredt, és felült. AmikorToke ezt meglátta, közelebb ugrott, és feléje rúgott.Orm egy égő gallyat kapott ki a tűzből, és támadójaarcába hajította. Toke rúgás közben hirtelen kitért a

lángoló gally elől, és hanyatt esett, de gyorsan föl isugrott. Orm arca elfehéredett, teljesen magánkívül volt,dühében csak vöröset látott, amikor rárohant Tokéra, aki éppen azon volt, hogy a kardját kirántsa. Orm amagáét lerakta volt, és nem volt már ideje, hogy kézbekapja. Toke erős, széles mellű, nagy növésű, hatalmaskezű férfi volt. Orm még nem volt ereje teljében, de azátlagosnál erősebbnek számított. Egyik karjával sikerültToke nyakát elkapnia, a másikkal jobb kezét ragadtameg, nehogy az előhúzhassa kardját. De Tokebelekapott a ruhájába, egy rántással kiszabadítottamagát, és Ormot áthajította a vállán. Orm azonban nemeresztette el, bár úgy érezte, hogy menten kettétörik.Megfordult, és egyik térdét nekifeszítette Toke hátának,hátradobta magát, és ezáltal Toke föléje került. Ekkorminden erejével megragadta, és átfordult, úgyhogyToke alája került, arcával a földnek. Közben már elégsokan felébredtek. Berse futva közeledett egy kötéllel,és azt mondta, ez várható volt, azután, hogy Toke úgyfelöntött a garatra. Toke kezét és lábát - bár vadulvédekezett - jó szorosan összekötözték. Ezutánhamarosan megnyugodott, és egy idő múlva

odakiáltotta Ormnak, hogy most már eszébe jutott anóta többi része is. Bele is kezdett, de Berse vizetöntött rá, és erre elaludt.

Másnap, amikor felébredt, hangosanpanaszkodott, hogy meg van kötözve, és nememlékezett semmire. Amikor megtudta, hogy mi történt,bűnbánó arccal közeledett Orm felé. Panaszolta, az aző szerencsétlensége, hogy mindig viszályba keveredik,ha felönt a garatra. Tudja, hogy a sör megvadítja, s úgylátszik, a borral sincs másképp. Mindenáron azt akartatudni, neheztel-e rá Orm a történtek miatt. Orm aztmondta, nem haragszik, sőt, a jövőben is szívesen veszrészt egy kis verekedésben, amikor Tokénak errekedve kerekedik. De egyet meg kell ígérnie, éspedig,hogy nem énekel többé, mert az esti fecske vagy egyvén varjú az istálló tetején sokkal szebb dalokat énekelToke éjszakai nótáinál. Toke ezen nagyot nevetett, ésmegígérte, hogy feltétlenül megjavul, mert alapjábanvéve jóindulatú ember ő, hacsak a sör vagy a bor megnem változtatja.

Mindannyian azon a véleményen voltak, hogy Orm fiatal kora ellenére várakozáson felül jól viselkedett

ebben az ügyben, mert aki olyankor került Toke kezeügyébe, amikor az már könnyeket ejtett, az ugyancsaklátható nyomokat viselt jó darabig. Ormnak ezáltalnemcsak önmaga, de a többiek szemében is megnőtt abecsülete. Et- től fogva kezdték őt Vörös Kígyónak,Rőde Ormnak nevezni; nemcsak vörös haja miatt,hanem azért is, mert megmutatta, hogy ugyancsakmegáll a talpán, és olyan ember, akit hiábavalóan nemszabad bosszantani.

Néinány nap múlva kedvező szél támadt, és ahajók útnak indultak. Távol tartották magukat a parttól,hogy kíkerűljék a veszélyes áramlatokat. Nyugat feléhajóztak Ramiro birodalma mentén, és megkerülték alegnyugatabbra eső földnyelvet. Azután dél felé eveztekmeredek és erősen töredezett part mentén, majdsziklaszigetek között vitt útjuk, amelyekről a férfiak úgytalálták, hogy hasonlöak az otthoniakhoz. Blekingében.

Végre eljutottak egy folyótorkolathoz, amelyetSalamon állandóan keresett, és a dagállyalbekanyarodtak a folyóra. Addig eveztek rajta, amígcsak zuhatagok meg nem akadályozták őket útjukfolytatásában. Ekkor partra szálltak tanácskozni.

Salamon ismertette velük az út hátralevő részét. Aztmondta, hogy ügyes férfiaknak alig egy napba telik,hogy eljussanak ahhoz az emberhez, akin ő bosszútakar állni, Ramiro király egyik őrgrófjához, Ordonóhoz.

- A legnagyobb rabló és gonosztevő ő - mondtaSalamon - az összes keresztény országokban.

Berse és Krok alaposan kikérdezték Salamont avárról: mennyire erős, hol fekszik, és hány embert tartaz őrgróf a vár védelmére. Salamoni elmondta, hogy avár siklás, jobbára jarhatatlan vidéken fekszik, a kalifalovas serege is alig tudta megközelíteni. Jó búvóhely ezegy rablólovagnak, aki sok kincset, nagy vagyontrejteget. A vár tölgyfa rönkökből épült, és cölöpművesföldsánc védi, őrsége pedig legfeljebb kétszáz főből áll.Tekintve, hogy ennyire rejtett helyen van, Salamon nemhiszi, hogy az őrizet különösképpen erős lehet. Aférfilakosság legnagyobb része egyébként is gyakranfosztogató úton van délen. Krok kijelentette, hogy nemis az őrség ereje a nyugtalanító, annál inkább a sánc ésa cölöpmű, amely erősen megnehezíti gyorsbejutásukat. Az egyik legény úgy vélte, könnyűszerrel

meggyújthatnák a cölöpművet, de Berse azt mondta,ha mindent felégetnek, nem sok örömük lesz akincsekben. Végül is azt határozták, hogy aszerencsére bízzák magukat, és majd megérkezéskor döntik el a támadás legelőnyösebb módját.

Elhatározták, hogy negyven embernek a hajóknálkell maradnia, a többiek pedig este indulnak útnak,amikor lehűl a levegő. Ezután sorsot húztak, hogy kimaradjon a hajóknál, mert legszívesebben mindenkirészt vett volna a kalandban, mivel az gazdagzsákmánnyal kecsegtetett.

Rendbe hozták fegyvereiket, majd lefeküdtek egytölgyesben a forró déli órákban. Aztán ettek, és esteelindultak, összesen százharminchatan. Krok ment elölSa- lamonnal és Bersével, őket követték a többiekegymás után. Némelyiküknek páncélja, másoknakbőrzekéje, sokuknak kardja és lándzsája, egyeseknekviszont csak bal- tája volt, de valamennyien pajzsot éssisakot viseltek. Orm Tokéval ment. Toke azt mondta,jólesik a lábát mozgatnia a sok evezés után.

Vadonban vonultak, emberi nyomokat sehol semláttak. A keresztények és az andalúzok közötti

határterületek akkoriban már régóta elhagyatottakvoltak.

A folyó északi partján haladtak. Sok patakonkellett átgázolniuk. Közben egyre sötétebb lett.Megpihentek, és várták a holdfelkeltét. Amikor a holdfeljött, elindultak északnak egy völgyben felfelé, shamarosan nyílt, sík területre értek.

Salamon jó vezetőnek bizonyult. Már a hajnaliderengés előtt a vár közelébe értek. Ott egy rövid időremegpihentek a bokrok között, közben alaposankörülnéztek, mit tudnak kivenni a halaványholdfényben. Amikor a várhoz értek, bizony elszállt ajókedvük a durva, két ember magasságánál ishosszabb fatörzsekből álló cölöpzet láttán. Amegerősített kapu nagyon szilárdnak látszott.

Krok úgy vélte, talán nem is olyan könnyű ilyen épületfát lángra lobbantani, és azt mondta, hogylegszívesebben tűz nélkül venné be az erődöt. De lehet,hogy nincs más kiút. Rőzsecsomókat kell felhalmozniuka cölöpzet aljában, s azt kell meggyújtaniuk. Reméli,nem ég el minden. Megkérdezte Bersét, nincs-e nekijobb indítványa. Az megvakarta a fejét, nagyot

sóhajtott, és azt mondta, ennél okosabb neki se juteszébe, bár ő se szeretne tüzet használni. Salamon setudott bölcsebb tanácsot adni, és azt mondta, úgylátszik, meg kell elégednie azzal, ha látja, hogy ég el ahitetlen, bár ennél kegyetlenebb bosszút remélt.

Toke odamászott Krokhoz és Berséhez. Aztkérdezte, mire várnak, ő már szomjas. Mennél előbbostromolják meg az erődöt, annál előbb juthat italhoz.Krok azt válaszolta, nehéz lesz bejutniuk. Ha kaphat ötlándzsát mondta Toke -, bebizonyíthatja, hogynemcsak az evezéshez és a söriváshoz ért. Szerettékvolna megtudni, mi a szándéka, de ő csak annyit árultel, hogy ha visszaadja a fegyvereiket, új nyelet kellmajd tenniük lándzsáikba. Berse, aki régtől fogvaismerte őt, úgy döntött, hogy a lándzsákat oda kell nekiadni. Így is történt. Toke le- vágta a lándzsák nyelét,úgyhogy csak rőfnyi hosszú markolatrészük maradt.Ezután azt mondta, hogy elkészült, mire ő és Krok akövek és bokrok között rejtőzve a sánc felé kúsztak.Kiválasztott embereik követték őket.

A vár belsejéből néhány kakaskukorékoláshallatszott, de egyébként csend és nyugalom feküdt a

tájon.A kaputól elég messze másztak fel a sáncra. Toke a

cölöpökhöz érve felállt, és a földtől mintegy rőfnymagasságra beszúrt egy lándzsapengét két fatörzsközé. Teljes erejéből belenyomta, hogy szilárdan álljon.

Valamivel magasabbra, a legközelebbi résbe másik pengét szorított. Amikor végre zaj nélkül mindkettőt jól beékelte, óvatosan rálépett a nyélcsonkokra, és aharmadik pengét valamivel magasabbra, a következőrésbe helyezte. De a harmadikat képtelen volt zajnélkül szilárdan behelyezni, és Krok, aki most márátlátott a tervén, intett neki, hogy jöjjön le, mertmunkáját kalapács nélkül nem folytathatja, de úgy megfelzavarják az embereket az álmukból. Ezzel fogta ahátralevő lándzsapengéket, és elfoglalta Toke helyét akét lábtartón, melyek már szilárdan álltak. Néhány erősütéssel rögzítette a harmadikat is, majd Tokéhozhasonlóan beverte a negyediket és az ötödiket,rézsútosan, valamivel magasabbra. Miután elkészült,egymásután rájuk lépett, és így felért a cölöpök tetejére.

Hirtelen lárma és kiabálás hallatszott az erődbelsejéből, amit harsány kürtszó követett. Közben

egyre több ember igyekezett fölfele Toke lépcsőjén,amilyen gyorsan csak tudtak, és csakhamar odaértekKrokhoz.

A cölöpök belső oldalán palánk futott. Krok és azőt követők leugráltak rá, és leütöttek néhány embert,akik még álmosan, futva közeledtek feléjüklándzsákkal és íjakkal felszerelve. Nyilazni kezdtekrájuk, és néhányukat el is találták, de Krok és a többieka palánkon a kapuhoz futottak, ott leugrottak, hogygyorsan kinyissák, és így az egész csoport bejuthassonaz erődbe.

A bejáratnál heves harc lángolt fel, mert a védőkközül mar sokan odaértek, és pillanatról pillanatratöbben lettek. Egy férfi a húsz ember közül, aki követteKrokot, csüngve maradt a cölöpökön, nyíllal aszemében, és három másik szintén nyilaktól találva esettel, amikor átfutott a fahídon. De akik földet értek, azokszorosan csaportba verődtek, csatakiáltásokathallattak, és karddal, lándzsával a kapuhoz rohantak,ahol vaksötét volt, és a zűrzavar egyre nagyobb lett,mert előttük is, mögöttük is az ellenség katonáitolongtak.

Csatakiáltásaikra kívülről válaszul ordítás hangzott, mert a kintmaradottak a sánc felé futottak, amikorlátták, hogy a kísérlet sikerrel jár. A vikingek ekkorbaltával kezdték verni a kaput, míg mások Tokelépcsőin másztak fel, és a kapuban harcolóksegítségére siettek. A harc ott még bizonytalan volt,barát és ellenség kavargott a sötétben. Krok többembert leterített baltájával, de őt magát is nyakon találtabuzogányával egy hatalmas, fekete, fonott szakállúember. Ő lehetett a vezér. A sisak ugyan felfogta azütést, de Krok megingott, és térdre esett. Páncélok ésemberek tolongásában, ahol lándzsát már nemhasználhattak, és ahol a lábak vértócsában csúszkáltak,végül is Toke, Orm és még egypáran odakerültek akapuhoz, sikerült félretolniuk a reteszeket, és aki azellenség katonái közül nem futott meg, azt azonnalagyonütötték.

A keresttényeket rémület kerítette hatalmába.Menekültek, amerre láttak, mert hátukban érezték ahalált: Mint egy megszállott futott és botladozott azelesettek között Salamon is, aki az elsők között jutottbe a kapun. Egy kardot talált a földön, azt forgatta a

feje felett, s nagy hangon kiáltozott, hogy mindenkisiessen a várhoz. Krok, aki még szédelgett az ütéstől,és nem tudott lábra állni, ugyanezt kiáltotta, míg ottfeküdt a kapunál. Sokan befutottak a sáncon belülikunyhókba ital és nők után kutatva. De a legtöbben amenekülőket követték, akik a középen fekvő nagyvárépület felé futottak, ahol a kapu már tele volt riadtemberekkel. Az üldözők az üldözöttekkel egyidőbenértek oda, még mielőtt ezek becsukhatták volna magukmögött a kaput.

A vár védői most újra elszánt harcba kezdtek, mert látták, hogy az életükről van szó. A fonott szakállúember is bátran küzdött, és két támadóját meg is ölte.De végül is sarokba szorították, összevissza vagdalták,míg súlyos sebekkel borítva el nem bukott. Salamonéppen akkor ért oda. Rávetette magát, megragadtaszakállát, leköpte és dühösen kiáltozott. De afonottszakállún nem látszott, hogy valamit értenemindebből: megrándult a teste, és szempilláilecsukódtak.

Salamon panaszkodott, hogy elkésett, és nemállhatott személyesen bosszút az ellenségén.

Az életben maradt keresztények, miután vezérükelesett, abbahagyták az ellenállást. A vikingeknéhányuknak megkegyelmeztek, mert úgy okoskodtak,hogy talán még hasznukra lehetnek. A győztesekazután alaposan nekiláttak ételnek, italnak, sörnek,bornak. Később átkutatták a várat zsákmányért, vadulveszekedve a nőiért, akiket a búvóhelyeken elrejtőzvetaláltak, mert bizony már régen nem öleltek asszonyt.Lassanként összehordták az egész zsákmányt - pénzt,ékszert, fegyvert, ruhát, páncélokat, háztartásitárgyakat, lószerszámot, ezüsttálakat és egyebeket.Amikor mindent összegyűjtöttek, kiderült, hogy sokkalgazdagabb a zsákmány, mint bárki hitte volna, hiszen avárúr évek óta fosztogatta az andalúzokat és ennekeredménye volt itt felhalmozva - magyarázta Salamon.

Krokot újra lábra segítették. Fejére borba mártottkötést tettek. Örült a temérdek zsákmánynak, de félt,hogy nehéz lesz mindezt a hajókon elhelyezniük. Berseazonban meg volt győződve, hogy sikerülni fog. - Senkisem panaszkodik a nehéz rakomány miatt, akinekzsákmány van a hajóján - mondta.

Aznap mindenki jókedvű volt és elégedett. Jól is

aludtak, éjszaka azután visszaindultak hajóikhoz.Valamennyi foglyot megrakták, és maguk is sok holmitcipeltek. A vár pincéiben néhány andalúziai rabottaláltak, akik sírtak örömükben, hogy megszabadultak,de nagyon rossz állapotban voltak, és alig bírtak vinnivalamit. Visszanyerték szabadságukat, és mostkövették Krok embereit, hogy azután Salamonnaldélen fekvő hazájukba menjenek. A vikingek néhányszamarat is zsákmányoltak. Az egyikre felültettékKrokot. Ő a csoport élén haladt, lába kétoldalt lelógotta földig. Mögötte vezették a többi szamarat élelemmelés sörrel megrakva. A teher az úton rohamosancsökkent, mert az emberek gyakran kívánták apihenést, és ilyenkor jócskán ettek és ittak.

Berse igyekezett siettetni a csapatot, hogy gyorsana hajókhoz érjenek. Nyugtalanította a veszély, hogyesetleg üldözőbe veszik őket, mert néhányanelmenekültek a várból, azóta messzire érhettek, éssegítséget hívhattak. A férfiak legtöbbje azonban vidámvolt, és félig-meddig részeg. Így nem sokat törődtekBerse aggodalmaival. Orm hatalmas csomag selymet,bronztükröt s egy nagy üvegtálat cipelt. Alig bírt nehéz

zsákmányával. Toke jókora, szép faragású faládáthurcolt a vállán, telegyömöszölve sok mindennel. Magamellett pedig egy lányt vezetett, aki kedvére való volt, sakit magának akart megtartani. Sokat nevetett, és aztmondta Ormnak, reméli, hogy a lány az őrgróf lánya.De ekkor hirtelen elszomorodott, mert eszébe jutot,hátha nem akad hely a lánynak a hajón. A sok italtólbotorkálva, botladozva ment, de a lány úgy látszik mármegkedvelte, és támogatta, amikor lábai megcsuklottak. Jónövésű lány volt, én nagyon fiatal.Orm kijelentette, hogy ritkán látott hozzáhasonló széplányt, és jó lenne, ha neki is olyan szerencséje lenne anők körül, mint Tokénak. Toke azonban azt felelte,hogy bármilyen jó barátok is, nem osztozhat a lányonOrmmal, mert túlságosan megszerette már, és hacsakegy mód van rá, meg akarja tartani magának.

Fáradságos út végén értek a hajókhoz, és nagy voltaz öröm az ottmaradottak között, amikormegpillantották a gazdag zsákmányt, hiszen abbólmindenki részesült. Hálálkodtak Salamonnak, és gazdagajándékban részesítették, de ő rövidesen elbúcsúzott avikingektől, és a megszabadított foglyokkal együtt

folytatta útját dél felé. Minél előbb el akart kerülni akeresztények országából. Toke, aki egész idő alattivott, sírva fakadt, amikor meghallotta, hogy Salamonelhagyja őket, mert így nem maradt senki, akisegítségére lett volna abban, hogy a

lánnyal beszélgessen. Fogta kardját, és Salamonután akart futni, de Ormnak és a többieknek sikerült őtkülönösebb erőszakoskodás nélkül megnyugtatniuk.Toke végül is lecsillapodott, és elaludt a lány mellett.Előbb azonban magához kötözte, nehogy elszaladjon,vagy amíg ő alszik, nehogy valaki elrabolhassa.Másnap elosztották a zsákmány. Ez bizony nem voltkönnyű dolog. Minden- kinek egyforma részt kellettkapnia, kivéve Krokot, Bersét, a kormányosokat, ésmég néhány embert, akiknek háromszor annyi járt, minta többieknek. Bár a zsákmány igazságos elosztására alegértelmesebb embereket válasz- tották ki, mégisnehéz volt mindenkit teljes megelégedésre kielégíteni.Berse kijelentette, hogy mivel nagy- részt Toke érdemevolt az erőd bevétele, neki is háromszoros rész járna, ésezzel mindannyian egyet is értettek. Toke azonban aztmondta, hogy megelégednék az egyszeri résszel, ha a

hajóra vihetné a lányt, és békében hagynál vele.- Nagyon szeretném őt hazavinni - mondta -, bár

nem vagyok biztos felőle, hogy grófkisasszony-e. Jólérzem magam mellette már most is, és még jobb lesz,ha majd megtanul a nyelvünkön beszélni, és megértjükegymást.

Berse szerint távolról sem olyan bizonyos, hogy ezaz utóbbi olyan nagy előny lesz, ahogy azt Toke hiszi.Kroknak meg az volt a véleménye,hogy a hajók annyirameg lesznek terhelve zsákmánnyal, hogy a lánynak méga tizenegy főnyi veszteség ellenére sem lesz helye ahajón. Sőt, még az is meglehet - mondta Krok -, hogya zsákmány kevésbé értékes részét itt kell hagyniuk.

Toke ekkor felemelkedett, a lányt vállára vette, és mindenkit kért, nézzék meg, milyen szép és jónövésű. -Azt hiszem, a legtöbben megkívánnák őt itt - mondta. -És ha van valaki, aki nagyon vágyik utána, azzal mostazonnal megverekszem, úgy, amint azt kívánja, karddalvagy baltával. Aki győz, az megtarthatja a lányt, és akimeghal, az többel könnyít a hajó terhén, mint amennyita lány nyom, és ily módon a győztes hazaviheti őt.

A lány egyik kezével Toke szakállába

kapaszkodott, elvörösödött, kalimpált a lábával, amásik kezét szeme elé tartotta, majd újra elvette.Látszott rajta, hogy örül, amiért így megbámulják.

Mindannyian elismerték, hogy Toke bölcsen eszelteki ezt az indítványt. Verekedni azonban senki semakart vele, bármennyire is szép volt a lány, mert Tokétmindenki sokra tartotta. Féltek az erejétől, és ismerték ügyességét a fegyverforgatásban.

Amikor mindent szétosztottak és beraktak ahajókba, úgy határoztak, hogy Toke magával viheti alányt Krok hajóján, bár az volt a legjobbanmegterhelve. Ennyi jutalmat megérdemel azok után, amitaz erődnél végrehajtott. Ezt követően megbeszélték,merre térjenek haza. Úgy döntöttek, hogy felfeléhajóznak a partok mentén, de ha az időjárás engedi,akkor Írhon felé igyekeznek feljutni, mert ilyen gazdagrakománnyal túlságosan kockázatos lenne keskenyszorosokon keresztülhajózni, ahol kellemetlentalálkozásokra számíthatnak.

Ettek, ittak, amennyi csak beléjük fért, mert volt étel, ital bőven; ott is kellett hagyniuk az élelem egy részét. Valamennyien tréfálkoztak, örvendeztek és

mesélgették egymásnak, mit vásárolnak kincseikért ha-zatértük után. Ezután elindultak vissza a folyón.

Krok már csaknem teljesen rendbe jött. Az egyikhajó kapitánya elesett az erődnél, helyette Berse vetteát az irányítást. Toke és Orm ott ültek az evezőiknél,Krok hajóján, úgy, mint azelőtt. A folyón lefelé könnyűdolguk volt. Toke szemmel tartotta a lányt. A fiatalteremtés legtöbbször a lábánál üldögélt, és Toke ügyeltarra, hogy senki se ólálkodjék a közelében.

5

Miért fordult Krok szerencséje két ízben, és hogyanlett Orm balkezes

A folyó torkolatához éppen apály idején értek, sútjuk szerencsés volt, efölötti örömükben nagy tömlőbort és egy üst húst áldoztak. Ezután kifeszítették avitorlákat, bevonták az evezőket, és a gyenge széllelkifelé hajóztak a hosszú öbölből. A súlyosan megrakotthajók mélyen merültek a vízbe, és elég lassan haladtak.

Krok azt mondta, olyan erővel kell evezniük, hogybizony megérzik karjukban, mire újra megpillantják ahazai partokat.

Ez volt a legbalszerencsésebb beszéd - mesélteOrm öreg napjaiban -, amit valaha is hallott. Eszavakkal megtört Krok szerencséje, amely idáigkísérte őket. Mintha csak valamelyik isten hallotta volnameg Krok szavait, és rögtön teljesítette volna jóslatát.

Hét hajó kerülte meg a déli félszigetet északnaktartva, de amint meglátták Krok hajóját, iránytváltoztattak az öböl felé, és fürge evezőcsapásokkalgyorsan közeledtek feléjük.

Másfajta hajók voltak ezek, mint amilyeneketKrok emberei eddig láttak; hosszúak, alacsonyak,könnyedén siklottak a vízen, s tömve voltakfelfegyverzett, fekete szakállas férfiakkal. Sisakjukonszínes kendők és csüngők díszelegtek. Az evezőkmellett két-két férfi ült. Valamennyien meztelenre voltakvetkőzve, és bőrük vörösfe- ketebarnán ragyogott.Rekedt kiáltások kíséretében eveztek feléjük, közbenapró dobokkal éles lármát csaptak.

Krok hajói azonnal szorosan egymás mellé

sorakoztak, és a part felé törekedtek, nehogykörülvehessék őket. Krok nem akarta bevonni avitorlákat;, hátha a szél megerősödik, és a segítségükrelehet. Toke sietve a bálák és a zsákmány közé rejtettea lányt, és jól letakarta, nehogy nyilak vagy lándzsákérhessék. Orm is segített a lány elrejtésében, majdmindketten a karfához álltak a többiekkel együtt. Ormmost jól fel volt fegyverkezve, az erődben szerzettgyűrűs páncélt, pajzsot és egy jó sisakot. Az egyikviking azon töprengett mellettük, hogy vajon ezek azidegenek keresztények-e, és most azért jönnek, hogybosszút álljanak. Orm azonban valószínűbbnek tartotta,hogy a kalifa emberei, mert pajzsukon és zászlóikonnem látszott kereszt. Toke azt mondta, örül, hogy a harcot nem kell szomjasan kezdenie, mert azugyancsak keménynek ígérkezik.

- És akik túlélik - szólt -, azoknak lesz mitmesélniük, mert ezek az emberek erőseknek látszanak,és ráadásul sokan vannak.

Az idegenek már egészen a közelükbe értek.Nyilaik Krok hajói felé röpültek. Ügyesen eveztek,megkerültén és közrefogták a hajókat. Berse hajója

volt legközelebb a parthoz, azt nem tudták megkerülni.Krok jobbra a legszélen volt, és ott rögtön kemény harckezdődött. Az idegenek két hajója ,nekifeszült a Krokhajója külső oldalának, egyik a másik mellé. Láncokkalés vaskarmokkal akaszkodtak bele, és afeketeszakállasok üvöltve megrohanták Krokékat.Nagy túlerővel és vad dühvel tá- madtak. Krok hajójamost már nagyon meg volt terhelve, és elmaradt amásik kettőtől. Egy harmadik ellenséges hajó is feltűnta másik oldalon, és az is beleakaszkodott. A küzdelemmost úgy alakult, hogy Berséék és a harmadik hajókifelé sodródott az öbölből négy ellen- séges hajógyűrűjében. Ezekkel bizony elég sok dolguk akadt, míga Kroké nem mozdult, és egyedül harcolt három ellen.

A szél hirtelen megerősödött. Berse két hajójaegyre távolabb került kifelé. Vad csatazajt hozottfelőlük a szél, és széles vérsávok úsztak utánuk a vízen.

Krok emberei nemigen tudtak Berséékkel törődni, mert mindegyiküknek éppen elég dolga volt azokkal,akik őket támadták meg. Annyi feketeszakállas jött átegy- szerre a karfán, hogy a hajó csaknem felborult éselsülylyedt. Bár sokat levágtak közülük, sokan vízbe

estek, vagy visszafutottak hajójukra, mégis épp elegenmaradtak, és kétoldalról is egyre özönlöttek. Krokvakmerően harcolt, és akit eltalált, annak nem volt többmondanivalója. Hamarosan belátta azonban, hogy azellenség túlerőben van. Ekkor elhajította pajzsát,végigfutott a karfa mellett, s baltáját két kézre fogvahatalmas suhintással szétvágott kettőt a hajókategymáshoz erősítő láncok közül. Egy feketeszakállasazonban elkapta a lábát, ugyanakkor vállai kőzöttlándzsadöfés érte, ettől előrebukott. Belezuhant azellenséges hajóba, ahol mindjárt megrohanták,leteperték és megkötözték.

Krok emberei egyre hullottak, de amíg tudták,védték magukat. Végül is az ellenség az egész hajótelfoglalta, kivéve a hajó orrát, ahol néhányan mégtartották magukat. Ezek között küzdött Toke és Ormis. Toke combját eltalálta egy nyíl, de azért nagynehezen lábon maradt. Orm a homlokára kapottvágást, alig látott a szemébe csurgó vértől. Mindkettennagyon fáradták voltak. Toke kardja eltört egy pajzson.Hátrahúzódott, és így került egy kis söröshordó mellé,melyet az erődben zsákmányoltak, és a hajó orrába

helyeztek. Elhajította a kardcsonkot, felkapta a hordót,s feje fölé emelte.

- Valami hasznunk talán lesz belőle - kiáltotta, és atámadók felé hajította, olyan erővel, hogy néhányan összezúzódtak, sokan pedig felbuktak.

Toke most odakiáltott Ormnak, hogy itt már nincsmit tenniük, azzal fejest ugrott a tengerbe, hogymegpróbáljon kiúszni. Orm és a többiek isutánaugrottak. Az ídegenek lándzsát, nyílat hajigáltakutánuk, néhányat el is találtak. Orm lemerült, majd újrafelbukkant, és úszott, ahogy csak bírt. Öreg korábanerről azt mesélte, hogy kevés dolog nehezebb, mintgyűrűs ingben úszni, amikor az ember már fáradt, és azing is szűk. Toke és Orm ereje hamarosan ellankadt, ésmár majdnem elmerültek. Az egyik ellenséges hajóutánuk evezett, a vikingek tehetetlenek voltak, ígykihúzták és megkötözték őket.

Az idegenek győztek. Partra eveztek, hogymegtekintsék zsákmányukat, és eltemessék halottaikat.De előbb átkutatták a legyőzött hajót; az elesetteket atengerbe hajigálták, majd a rakományt veiték alaposanszemügyre.

A foglyokat partra vezették, összekötöztékkezeiket, és őrt állítottak melléjük. Összesen kilencenvoltak, mindannyian sebesültek.

Várták, hogy megölik őket. Csendben ültek, atengert bámulták. Bersének és a vele együtt eltűntellenséges hajónak nyoma veszett.

Toke sóhajtott, motyogni kezdett magában, majdígy szólt:

Szomjúhoztam én, söröm odalett;iszom Isten italát, és erős leszek.Orm a hátán feküdt, az ég felé bámult, s így felelt:Vár még a tanyám, ott születtem én, nem kéne ott más, csak tej és kenyér.Krok volt a 1egbánatosabb, mert egész úton

szerencsés embernek és hősnek tartotta magát, és mostmeg kellett érnie szerencséje összeomlását. Látta, minthajigálták az elesetteket a tengerbe a hajóról, és ekkormegszólalt ő is:

Szántottunk tengert botor áron,hősi harcon galád hutlás!Toke erre azt mondta, bizony nem gondolta volna,

hogy három költő van közöttük!

- És ha ugyan nektek - mondta Ormnak ésKroknak - nincs is olyan nagy készségetek averselésben, mint nekem, szolgáljon vigaszotokul, hogyaz istenek lakomájánál a költők isznak a legnagyobbkehelyből.

Ekkor kiáltozást hallottak, a hajón nagy keveredés támadt. Az idegenek felfedezték a lány rejtekhelyét.Felhozták a partra, és úgy látszott, összevesznek, hogykié legyen. Sokan törték magukat érte. Éles károgásukmeszszire hallatszott, és fekete szakálluk izgatottanlengett. Amikor ezt látta, Toke így szólt:

- Verekednek a varjak a tyúkért, s a héja törött szárnyakkal nézi civódásukat.

A lányt végül is az idegenek vezére elé vezették. Avezér zömök ember volt, őszbe hajló szakállal, fülében aranykarikákkal. Vörös palástot viselt, kezében pedig hosszú, fehér nyelű ezüstkalapácsot tartott. Alaposan szemügyre vette a lányt, miközban a szakállátsimogatta. Ezután beszédbe elegyedett vele, és látszott,hogy megértik egymást. A lánynak sok mondanivalójavolt, és ujjával többször a foglyokra mutatott. Denéhány kérdésnél, amikor a kapitány is a foglyok felé

intett, a lány széttárta a karját, és megrázta fejét. Azidegenek vezére bólintott, majd parancsot adott alánynak, akin látszott, hogy nem szívesen teljesíti azt,mert karjait az ég felé emelte, és kiáltott valamit.Amikor azután a kapitány szigorú hangon újra rászólt,engedelmeskedett. Levetkőzött, és meztelenült állt aférfi elé. Az idegen hajósok sóhajtoztak, szakállukattépdesték, és elragadtatva motyobtak, mert a lánytetőtől talpig nagyon szép volt. Azután a vezérparancsára lassan körbe forgott, miközben az alaposanszemügyre vette, megtapogatta hosszú, barna haját, ésmegérintette a bőrét. Végül kiegyenesedett, és amutatóujján viselt nagy pecsétgyűrűt rányomta a lányhasára, mellére, ajkára. Odaszólt valamit azembereinek, levetette vörös palástját, és a lányraterítette.

Szavainál az emberek homlokukat érintették akezükkel, tiszteletteljesen mormoltak valamit, ésmeghajoltak. A lány felöltözött, de a vörös palástotmagán tartotta. Ételt, italt nyújtottak neki, ésmindannyian tiszteletteljesen viselkedtek vele.

A foglyok csendben ülve nézték végig mindezt, és

amikor arra került sor, hogy a lányra köpenytterítettek, valamint, hogy étellel és itallal kínálták, Ormazt mondta, úgy látszik, a lánynak van a legnagyobbszerencséje valamennyiük közül, akik a hajón voltak.Toke egyetértett ezzel, és bevallotta, nagyon fáj neki,hogy csak most látja őt először teljes szépségében,amikor már más tulajdonában van. Az idő ugyanistúlságosan rövid volt, és sok egyéb tennivalója akadt.De most már sírni tudna, ha arra gondol, hogy sosehasíthatj.a ketté ennek a nagy pocakos, szürkeszakállas fickónak a fejét, aki végigtapogatta a lányt.

- De remélem - tette hozzá -, az öregnek nem sok öröme lesz a lányban, hisz az első perctől fogvajóindulatúnak és értelmesnek találtam, bár nem értettükmeg egymás szavait. Ezért biztosan lesz annyi esze,hogy hamarosan kést döf ennek a vén kecskének ahasába.

Krok hallgatagon ült, balsorsa lesújtotta. A tenger felé fordult, és nem sokat törődött azzal, ami körülötte történik. De most egyszerre felkiáltott, és ugyanakkoraz idegenek is zajongani kezdtek. Négy hajó tűnt felkint az öbölben. A hajók a part felé eveztek. Ezek

voltak azok, amelyek Bersével álltak harcban. Lassanközeledtek a parthoz, és csakhamar észrevették, hogyaz egyik mélyen merül a vízbe, és erősen sérült, egyikoldala alaposan benyomódott, és sok evezője eltörött.

Bár a foglyok nagyon bánkódtak balszerencséjük miatt, sebeik miatt nagyon gyengék voltak, ésszomjúság is gyötörte őket, erre a látványravalamennyien nevetni kezdtek. Azonnal rájöttek, hogyBerse egyik hajójának si- került a gályában jókora kárttenni, amikor a szél kint a nyílt tengeren erősebbenkapaszkodott bele a vitorlákba.

Az ellenség így arra kényszerült, hogy a továbbiharcot abbahagyja. Miután már csak három ép hajójamaradt, nem tehetett mást, mint hogy a sérülttel együttvissza- evezzen. Néhányan a foglyok közül most abbanreménykedtek, hogy Berse vlsszajön, és megmentiőket. Krok azonban így szólt:

- Berse sok emberét elvesztette, mert hajójánkemény harc dúlt. Ugyancsak szaporán vagdalkozott,amikor utoljára láttam. Ezenkívül könnyen rájöhet, hogyközülünk csak kevesen mar:adtak életben, hiszen nemlátta, hogy hajónk kifutott volna az öbölből. Ezért

inkább azon igyekszik, hogy hazajusson azsákmánnyal, két hajóval vagy eggyel, ha legénységekettőre nem elegendő. De ha csak eggyel ér is haza,Krok hadjáratát mindenkinek elmesélik, és emlékünkfennmarad Listerben. Bennünket azonban most márbiztosan megölnek haragjukban, hogy két hajónkmegmenekült.

Krok jóslata azonban nem vált be, mert egyszerre csa,k vízet és élelmet hoztak nekik, és odajött hozzájuk egy ember, aki megnézte sebeiket. Ebből rögtönmegér- tették, hogy rabszolgák lesznek. Néhányan úgyvélték, hogy a halálnál ez is jabb, másoknak viszontkételyeik voltak, melyik is rosszabb a kettő közül.

Az idegenek vezére néhány evezős rabszolgáthívatott a partra, hogy kikérdezzék a foglyokat. Arabszolgák, úgy látszik, különböző népek fiai voltak,mert sok nyelven próbálkoztak velük, de egyik sebeszélt olyan nyelven, amelyet a foglyok megértettekvolna:

A vezér és társai néhány napot töltöttek a parton, amíg sérült hajójukat kijavították. A vikingek ezen a hajón sok evezőst öltek meg, amikor Berse hajója

nekik támadt. Helyükbe a viking foglyokat ültették. Avikingek megszokták az evezést, és kezdetben nemérezték túlságosan nehéznek, hiszen itt mindenevezőpárt két ember kezelt. Csaknem meztelenülkellett evezniük, amit kezdetbén nagy szégyennektartottak, és valamennyiüknek megláncolták egyik lábát.Eleinte igen fehér volt a bőrük a többiekéhez képest.De a nap csakhamar megperzselte őket, és így mindennapfelkelte újabb kínlódást hozott nekik. Rövid időmúlva azután lehámlott a bőrük, és most már nem isszámolták a napokat. Életük evezés, alvás, éhség,szomjúság között telt. Csak arra gondoltak, hogy ismétihatnak és ehetnek, és hogy újra evezniük kell. Végülodajutottak, hogy néha, amikor a szokottnál keményebb munkától kifáradtak, kis időre az evezőnélis elaludtak, miközben éppúgy eveztek, mint atöbbiek, anélkül, hogy az ütemből kiestek volna, vagy afelügyelő ostorának kellett volna felébreszteníe őket.Tökéletes evezős rabszolgákká váltak.

Eveztek forróságban és szakadó esőben, néhakellemes hűvösségben, de hidegben sosem. A kalifarabszolgái voltak, de hogy hová eveznek, vagy hogy

fáradságuk mire való, azt nem tudták. Meredek partokés gazdag lapályok mentén haladt a hajójuk, és szélesfolyókon küszködtek az erős áramlással. A partokonbarna meg fekete bőrű férfiakat láttak, néha pedig atávolból nőket, akik fátyolt viseltek. BeeveztekNjörvasundba, és elértek addig, ameddig a kalifabirodalma terjedt. Láttak gazdag szigeteket és szépvárosokat, de ezek számukra mind névtelenekmaradtak. Nagy kikötőben álltak meg, s míg eljött atovábbevezés ideje, rabszolgaházakba zárták őket. Keményen eveztek idegen hajók után, hogy a szívük csaknem kiszakadt, és zihálva, előrebukva feküdtektámadás közben, amit látni se tudtak már. Nemismertek se bánatot, se reményt, és már nem fordultakisteneik- hez se. Elég volt nekik, hogy naphosszat anehéz evezőket húzzák, és csak a korbácsos embertőlóvakodtak, aki felügyelt rájuk. Őt vad szenvedéllyelgyűlölték. Akkor is gyűlölték, ha korbácsával hajszoltaőket, de olyankor is, ha kemény evezések alkalmávalsavanyú borba áztatott nagy kenyérdarabokkal járkáltközöttük, és szájukba dugdosta a kenyeret. Ilyenkortudták, hogy pihenés nélkül kell evezniük, ameddig

csak bírják. A szavát nem értet- ték, de hamarosanmegtanulták hangjának lejtéséből, hány ütéstszándékozott mérni a késedelmeskedőkre. Örömüketabban lelték, hogy nehéz halált képzeltek el számáraátvágott torokkal, vagy véresre korbácsolt háttal szerették volna látni.

Orm erről az időszakról öregkorában azt mondta,hogy hosszú volt, mikor átélte, de már ahhoz rövid,hogy elbeszélje, hiszen egyik nap olyan volt, mint amásik, és szinte úgy érezték, mintha mégállt volnakörülöttük az idő.

De voltak mégis bízonyos jelek, amelyelibőlészrevehették, hogy telik az idő. Az egyik ilyen jel aszakálluk volt. Orm volt az egyetlen, akit mintszakálltalan ifjút ültettek az evezőkhöz, de hamarosankinőtt a szakálla, amely vörösebb lett még a hajánál is,és végül olyan hosszúra nőtt, hogy az evezőt seperte.Ennél tovább nem nőtt, mert mindig lekopott. - Aszakáll ápolásának ez a legeslegrosszabb módja -,mondogatta Orm később.

A másik jel: megnövekedett ereje. Erős volt ő már akkor is, amikor az evezőhöz ültették. Krok hajóján

megszokta az evezést, de a rabszolgák munkájakeményebb volt, mint a szabad embereké. Kezdetbena megerőltető, huzamos evezéseknél előfordult, hogyszédült, és gyengeség fogta el. Néhányan társaik szemeláttára szakadtak meg; véres hab boríiotta szakállukat,testük rángatózva bukott hátra a padon. Meghaltak, éstetemüket a tengerbe dobták.

Orm azonban jól tudta, hogy csak két dolog között választhat: vagy addig evez, amíg a többiek, még hahalálra evezi is magát, vagy a felügyelő korbácsa suhint végig rajta. Azt szokta mondani, hogy mindig az előbbit választotta, bár az se volt kecsegtető, de mindjártkezdetben egyszer a hátán érezte a korbácsot, és tudta,hogy ha ez még egyszer előfordul, olyan düh önti el,hogy az számára a biztos halált jelenti. Ezért erejéhezképest jól igyekezett evezni, mégha szédült is, vagy fájta karja és a háta. Egy idő múlva azonban már aligérzett fáradtságot. Az ereje egyre növekedett, míg végülmár mérsékelnie kellett magát, nehogy túl erősen rántsameg az evezőt, melyet most már csak pálcának érzett akezében. Az eltőrt evező miatt ugyanis szigorúkorbácsolással bünteíték az embert. Amíg a kalifa

evezős rabszolgája volt, egész ídő alatt bal oldali evezőtkezelt, aminek az lett az eredménye, hogy bárjobbkezesen ültették le az evező mellé, balkezesenkerült el mellőle. Egész további életében éppen ezértleginkább a bal kezében tartotta a kanalat, és bal kézzelfogta meg a kardot is. Csak a dárdavetést végeztetovábbra is jobb kézzel. Az erő, amelyre itt tett szert,meghaladta a többi férfiét, jól átjárta testét, és a javátOrm megőrizte még öregkorára is.

De szakálla és ereje növekedésén kívül volt egyharmadik jel is, mely az idő múlására fígyelmezteííefáradságos munkája közben. Ez pedig az volt, hogylassanként érteni kezdte az idegenek nyelvét.Kezdetben csak egyegy szót, majd mindig többet. Arabszolgák némelyike távoli országokból származott, kidélről, ki keletről. Beszédük kutyacsaholáshozhasonlított, amelyet rajtuk kívül senki sem értett meg.Mások meg északról, a keresztények közül kerültekfogságba, és szintén megvolt a maguk nyelve. Sokanazonban andalúzok voltak, akik rablókként éslázadókként kerültek az evezők mellé, vagy pedig azért,mert istenükről és annak prófétájáról szóló új tanokkal

ingerelték a kalifát. Ezek, uraikhoz hasonlóan, arabulbeszéltek. A korbácsos felügyelő szintén ezt a nyelvetbeszélte, és mivel az evezősöknek nagy hasznukra volt,ha megértették, hogy a felügyelő mit kíván, tanítójáválett Ormnak, anélkül, hogy erre törekedett volna.

Nehezen érthető nyelv volt, és még nehezebb voltkiejteni a szavakat, mert a hangjai valahonnan a torokmélyéből kerültek elő, és leginkább a varjúkárogásravagy békakuruttyolásra emlékeztettek. Orm és társaikülönösnek találták, hogy az idegenek naphosszat azonfáradoznak, hogy ezeket a hangokat kipréseljékmagukból, ahelyett, hogy emberi módon beszélnének,csakúgy, mint ők, északiak. Orm azonbanmindannyiuknál tanulékonyabbnak bizonyult, talánazért, mert a legfiatalabb volt, vagy talán, mert mindigkönnyűszerrel tanult meg olyan szavakat, amelyek a régihősi énekekben fordultak elő, még ha értelműketsokszor nem is fogta fel. ,

Ezért lett Orm az elsó, aki megértette, mitmondanak nekik, és ő volt az egyetlen, aki egy-egy szótválaszolt is már. Így lett Orm társai szószólója éstolmácsa, úgyhogy a parancsokat attól fogva rajta

keresztül osztogatták. Sok mindent megtudott ezáltal,ami a társait érdekelte. Ahogy tudott, kérdezősködöttazoktól az evezősöktől, akik arabul beszéltek, éstájékozottabbak voltak. Bár az északiak közül ő volt alegfiatalabb, és éppoly rabszolga, mint a többiek,valamiféle vezető szerepet kezdett betölteni, mert Krokmeg Toke egy szót sem voltak képesek megtanulni azidegen nyelvből. Orm ettől kezdve mindig azt mondta,hogy a szerencsén, erőn és a fegyverforgatáshozszükséges rendkívüli ügyességen kívül nincs hasznosabbdolog a férfiember számára az idegenek közöttitanulékonyságnál.

A hajón ötven harcos tartózkodott. Az evezősökszáma pedig összesen hetvenkettő, tizennyolc párevező mellett. Padról padra sókat suttogtakmostanában arról, hogyan szabadulhatnának megbilincseiktől. Ha sikerülne felülkerekedniük aharcosokon, visszanyerhetnék szabadságukat. Alábaikra erősített bilincsek azonban erősek voltak.Gondosan ügyeltek rájuk, és ha a hajólehorgonyozott, őröket állítottak melléjük. Azellenséges hajókkal vívott ütközetek alatt is lejött

hozzájuk néhány harcos, hogy felügyeljen rájuk, és akigyanút keltett, azt nyomban megölték. Amikor partraszálltak a kalifa valamelyik hatalmas hadikikötőjében,rabszolgaházakba zárták őket, és amíg útnak nemindultak, szigorú felügyelet alatt álltak, és sose voltszabad csoportokba tömörül niük.

Lassanként minden reményük odalett, és úgy látták,nem várhatnak mást, mint hogy életük végéig evezősrabszolgák legyenek, hacsak valami ellenséges hajó le nem győzi az övékét, és így esetleg ki nem szabadítják őket. De a kalifának rcngeteg hajója volt, és minden csatában ő volt fölényben, úgyhogy ezzel a lehetőséggel se nagyon számolhattak. Azokat a rabszolgákat, akikellenállással próbálkoztak, agyonkorbácsolták, vagyélve a tengerbe hajították. De előfordult az is, hogyerős evezősöket kiheréltek, és így kellett folytatniuk azevezést. S bár nők közelébe sose kerülhettek, ez voltszámukra a legszörnyűbb büntebés.

Amikor Orm öreg korában rabszolgasága idejérőlmesélt, még jól emlékezett valamennyi honfitársának és több más társának helyére a hajón. Elbeszéléseibeneve- zőkről evezőkre haladva beszélte el, milyen ember

ült mellette, melyik halt meg, ki jött a helyébe, kiketkor- bácsoltak a legtöbbet. Azt mondta, nem esiknehezére minderre visszaemlékeznie, mert álmaibansokszor vissza- tér a hajóra, és maga előtt látja akorbács nyomait viselő megfeszülő hátakat, hallja azemberek nyögéseit és a felügyelő közeledő lépteit.Erős fából készített ágyra volt szüksége, hogy szét nerúgja, amikor ilyen álmaiban lendületet vett egyegyevezőcsapáshoz. És azt is hozzátette: nincs annálnagyobb boldogság, mint mikor az ember felébred, ésrájön arra, hogy mindez csak álom volt.

Krok három evezőpaddal Orm előtt ugyancsak ahajó bal oldalán ült. Krok teljesen megváltozott. Ormés a többiek jól látták, hogy sorsát még nehezebbenviseli el, mint bármelyikük, mert parancsoláshoz voltszokva, és sokáig vakon bízott szerencséjében.

Most hallgatag volt, és ha valamelyik közelébenevező honfitársa megszólította, csak nagyon ritkánválaszolt. Öriási erejével könnyen kezelte az evezőt, smindig úgy viselkedett, mintha félálomban evezettvolna. Látszott rajta, hogy állandóan másutt jár az esze,és mélyen gondolataiba merül. Mozgása néha lelassult,

és evezője kiesett az ütemből. Ilyenkor a felügyelőszigorúan megfe- nyítette. Panaszkodni azonban ekkorse hallotta senki, de még csak nem is átkozódott aszakállába motyogva, mint a többiek. Keményenmegragadta az evezőt, és újra ütemesen húzni kezdte.Azonban tekintetével elgondolkozva követte afelügyelőt, amikor az ellenőrző útját folytatta, és úgynézett rá, mint amikor az ember egy orrára repült darazsat tart szemmel, amelyet nem tud elkapni.

Krok padtársa egy Gunne nevű férfi volt. Gunne gyakran panaszkodott, hogy sokat szidiák Krok miatt. Krok azonban erről egyszerűen nem vett tudomást.Végül is, amikor a felügyelő mindkettőjüket keményenelverte, és Gunne panaszai és haragja a szokottnál iserősebben törtek ki, Krok ránézett, mintha csak mostvette volna őt észre, és így szólt:

- Légy türelemmel, Gunne, már nem soká leszkellemetlenséged miattam. Én vezér vagyok, és nemerre a sorsra születtem. De van itt még valamielintézniva- lóm, ha a szerencsém addig kitart.

Többet azonban nem mondott, és hogy mit akarmég elintézni, azt nem sikerült Gunnénak kiszednie

belőle. Közvetlenül Orm előtt Halle és Ögmund ült, őkketten sokat beszélgettek az egykor átélt szépnapokról; jó ételekről sörről, és az otthoni lányokról.Közben egyre azon törték a fejüket, hogyan tegyék elláb alól a fel- ügyelőt. Azt azonban nem sikerültkitalálniuk, hogyan férhetnének hózzá. Maga Orm egyfeketésbarna idegennel ült együtt, akinek valamivétkéért kivágták a nyelvét. Ez a rabszolga ügyesenbánt az evezővel, és így csak ritkán érte ostor. Ormjobban szeretett volna valamelyik honfitársa mellett ülni,vagy legalábbis olyan valaki mellett, aki nem néma.Orm véleménye szerint az volt a legrosszabb, hogy anyelv nélküli ember beszélni nem tudott, köhögniviszont annál inkább. Orm soha életében nem hallottilyen csúnya köhögést. Ilyenkor a néma arca elszürkült,úgy kapkodott levegő után, mint a szárazrá vetett hal, solyan siralmas állapotban volt, hogy nem sokat adtakvolna az életéért. Orm aggódni kezdett a sajátegészségéért is. Bár a gályarabélet nem sokat értszámára, mégsem akart köhögés közben elpusztulni.Ezt rögtön megállapította magában, amikor a nyelvnélküli ember köhögését hallotta.

Ezek a gondolatok nagyon lehangolták, szerettevolna, ha Toke közelebb ül hozzá.

Toke több evezőpárral hátrább ült Ormnál, és csak olyankor tudtak egymással szót váltani, ha a partravezették őket, vagy onnan vissza a hajóra. Arabszolgaház- ban négyesével összeláncolva ültek aprókamrákban az evezésnél megszokott elhelyezkedésükszerint. Toke megőrizte kedélyét, és mindig kitaláltvalamit, amin nevetni lehetett. Gyakran állt hadilábonevezőtársával, Tuméval, aki Toke szerint az evezésbőljóval kevésbé vette ki részét, mint az evésből. Tokeidőnként szidalmakat szedett versbe, hol Tuméről, hola felügyelőről, és elénekelte ezeket mint evezősdalokat,hogy Orm és a többiek meghallgathassák. A legtöbbettermészetesen ő is azon töprengett, hogyan nyerhetnévissza szabadságát. Éppen ezért a legelső alkalommal,amikor sikerült Ormmal beszélnie, elmondta neki, hogyterve már csaknem készen áll, mindössze egy megfelelővasdarabra volna szüksége. Ennek segítségével a lábánlevő lánc egy szemét szét lehetne feszíteni. Egy sötétéjszakán kellene mindent végrehajtani, amikor a hajókikötőben áll, és az éjjeliőrökön kívül mindenki alszik.

Ekkor kézről kézre adnák a vasat, és csendbenkiszabadítanák magukat. Amikor már valamennyihonfitársuk szabad, nincs egyéb tennivalö, csak hogy asötétben, zaj nélkül megfojtsák az éjjeliőröket, és elvegyék tőlük fegyvereiket. Ha mindez sikerül, éspartra kerülnek, majd csak találnak valami megoldást.

Orm azt mondta, jó a terv, csak a véghezvitelenehéz. Az éjjelíőrök megfojtásánál - ha mégiseljutnának odáig -, úgy gondolja, nagy hasznukra lehet.De honnan szerezzék a vasat? Hogyan tudjanakmeztelen emberek, akiket állandóan figyelnek, ilyenvasat észrevétlenül a hajóra esempészni?

Toke nagyot sóhajtott, és azt mondta, ezek olyannehézségek, amelyeken még gondolkodnia kell. Ennéljobb tervet azonban nem tud kieszelni, várniuk kell ésremélniük, hogy majd csak adódik megfelelő alkalom.

K rokkal is sikerült beszélnie, és elmondta neki atervét, de Krok csak hallgatta, és alig válaszolt.

Egy idő múlva a hajót partra vonták a kalifahajójavító műhelyébe, hogy lekaparják és újrakátrányozzák. Néhány rabszolgát - kettőt-kettőtegybeláncolva - nekiültettek ennek a munkának.

Köztük voltak az északiak is, akik jól értettek a hajókkarbantartásához. Felfegyverzett őrök álltak körülöttük,a felügyelő pedig ott sétált közöttük korbácsával, éssiettette a munkát. Két íjjal és karddal felfegyverzett őrkövette őt mindenfelé, hogy szükség esetén megvédjéka támadóktól. A hajóhoz közel, egy nagy üstben,kátrányt melegítettek. Az üst mellett nagy hordó ivóvízállt a rabszolgáknak.

Krok és Gunne éppen ott álltak a hordónál ésittak, amikor az egyik rabszolgatársukat odacipelték.Munka közben csúszott el, és megsérült á lába,úgyhogy rá sem tudott állni. Leültették, inni adtak neki,közben a felügyelő már közeledett, hogy megnézze, mitörtént. A sé- rült a földön feküdt és jajgatott. Afelügyelő gyanako- dott, hogy csak tetteti magát, éskorbácsát suhogtatva rá- parancsolt, hogy álljon fel,látni akarja, lábra tud-e állni. De a sebesült fekvemaradt.

Krok néhány lépéssel hátrább állt, a hordó túlolda-lán. Most hirtelen közelebb lépett, Gunnét magávalvonta, addigi közönye egyszeriben nyomtalanul eltűnt.Ami- kor már elég közel volt, és látta, hogy a lánc elér

a felügyelőig, nagyot ugrott, megragadta a felügyelőtövénél fogva, s felhajította a levegőbe. A felügyelőhatal- masat üvöltött, az őr, aki legközelebb állt hozzá,megfordult, és kardját Krok felé döfte. Krok azonban,úgy látszik, idejében észrevette ezt, mert oldalt lépett,és a felügyelőt fejjel a forró kátrányba nyomta.Ugyanekkor a másik őr Krok fejére vágott. Krokmegingott, de tekintetét le nem vette a felügyelőkátrányból kiemelkedő szeméről. Nevetett és így szólt:

- Végre megjött a szerencsém!Ezzel felbukott és meghalt. A rabszolgák pedig,

akik valamennyien végignézték a jelenetet, kíabáltak ésujjongtak örömükben, hogy a gyűlölt felügyelőt utolérte végzete. Krok honfitársai örömébe fájdalom is vegyült, és ettől kezdve sokat emlegették Krok hősi tettét és utolsó szavait. Egyetértettek abban, hogy vezérhezméltóan fejezte be életét, és remélték, hogy a felügyelőnem halt meg tüstént, hanem kínlódott még egy darabiga kátrányban.

Toke verset is faragott Krok tiszteletére:Fájt a korbács ütése, a korbácsos tekintete,

tengerjáró lovak lépte, forró vizek zuhogása. Krok, akit a balszerencse rabszolgának odaláncolt, bosszút állt a szabadságért, s fölragyogott szerencséje!Amikor a nabszolgák visszamentek a hajóra, új

felügyelőt kaptak, de valamennyien úgy vették észre,hogy ez okult a történtekből, és sokkal óvatosabbanbánik a korbáccsal.

6

Salamon zsidóról, Subaida uralkodónöről és arról, mikéntnyerte el Orm a Blotianga-kardot

A nyelv nélküli ernbernek, aki Orm mellett evezett, egyre szomorúbbá vált a helyzete, rosszabbodott azálla- pota, és alig ért már valamit a munkája. Így azután,amikor a hajó egyszer a kalífa egyík Malaga nevű délihadikikötőjében horgonyzott, partra vitték, és máskerült a helyére. Az utóbbi időben már nagyrészt Orm

dolgozott a beteg ember helyett is, és most kíváncsivolt, milyen embert osztanak melléje. Másnap reggelhozták is a társát. Négy katona cipelte a hajóra,akiknek bizony meggyűlt vele a bajuk, amikor afeljáróra vonszolták. Már messziről hallották, hogy nekiaztán helyén van a nyelve. Szép, fiatal, borotvált arcúférfi volt. Ordított és átkozödott.

Végül is nagy kínnal-bajjal beemelték a helyébe, és ott kemény kézzel tartották, amíg a láncot a lábára csa-tolták. Ekkor néhány könny csordult végig az arcán, de látszott rajta, hogy csak tehetetlen dühében sír. Odajött a hajó kapitánya meg a felügyelő is, hogy megnézze az új evezőrabszolgát. Ez azonban azonnal fenyegetőzni és szítkozódni kezdett, és olyan nevekkel illette őket,amilyeneket Orm még sose hallott. A rabszolgák megvoltak győződve, hogy ezért majd jól,megkorbácsolják új társukat. A kapitány és a felügyelőazonban csak a szakállu- kat simogatták, és látszottrajtuk, hogy haboznak, miközben újra meg újraelolvasták az írást, amit a katonák magukkal hoztak.Volt olyan rész, aminél bólogattak, volt aminél a fejüketrázták, és meggondoltan beszéltek egymással. Közben

az újonc kiáltozott, s fattyüknak, sza- lonnazabálóknakés szamársarjadékoknak nevezte őket. Végül is afelügyelő feléje suhintotta a korbácsot, és rászólt, hogymaradjon nyugton, majd elvonult a kapitánnyal együtt.Ekkor azután az újonnan érkezett ember kétségbeesettsírásban tört kí, és egész teste reszketett lelkénekfájdalmától.

Orm mindezt különösnek találta, és úgy vélte, nem nagy segítségére lesz ez az ember az evezésnél, hacsak korbácsolás árán nem. Közben azonban örült, hogy a nyelv nélküli ember helyett beszélő társhoz jutott.Kezdetben az új rabszolgának nem sok mondanivalójaakadt, pedig Orm barátságosan szólt hozzá. Azevezése se sokat ért. Nehezen tudott beletörődni amegváltozhatatlanba, és eleinte sokat dühöngött azélelem miatt is, bár Orm szerint, ha ez szűkre is voltszabva, legalább elég ízletes volt. Orm türelmes voltvele szemben, alaposan nekife- küdt az evezőnekhelyette is, olyan bátorítólag beszélt hozzá, amennyirecsak tudott, és nemegyszer megkérdezte, hogy kicsoda,és hogyan került ide.

Társa gőgösen nézett rá, és a vállát vonogatta.

Végül azt válaszolta, hogy ő előkelő család sarja, ésnem szokta meg, hogy rabszolgák kérdezzék ki, akikmég beszélni sem tudnak rendesen. Orm ekkor ígyszólt:

- Azért, amit most mondtál. nyakon ragadhatnálak úgy, hogy megéreznéd, de jobb, ha békesség vanközöttünk, és megismerjük egymást. Itt mivalamennyien rabszolgák vagyunk, te éppúgy, mint mi,többiek. Rajtad kívül sokan vannak itt mások is, akikugyancsak jó családból valók. Ezek közül való vagyokén is. Orm a nevem, és vezér fia vagyok. Igaz, hogy a tenyelvedben nem vagyok jártas, de te még sokkaljáratlanabb vagy az én nyelvemben, mert nem érteszbelőle egy szót sem. Ezért, úgy hiszem, egyformákvagyunk, de ha valamelyikünk többet ér, úgy az alighate vagy.

- Rosszul beszélsz - szólt az újonnan jött ember -, de úgy látszik, értelmes vagy. Lehet, hogy a te törzsed-ben jó családból származol, de velem akkor seversenyezhetsz, mert anyai részről ugyanabból atörzsből származom, mint a próféta, béke legyen vele.És tudnod kell, hogy az én nyelvem Allah ajándéka,

míg a többit az ördögök találták ki, hogy gátolják azigaz hit terjedését. Ezért nem vagyunk mi egyenlőek, temeg én. Nekem, ha éppen tudni akarod, Khalid anevem, Yazid fia vagyok. Apám a kalífánál magasállást töltött be, nagy vagyonom van, és csak adíszparkommal, lakomákkal, zenével és a költészettelfoglalkozom. Most másképp ren- delkezett a sors, denem tart ez sokáig. A férgek rágják ki a szemét annak,aki miatt ide kerültem! Dalaimat egész Malagábanéneklik, és kevés hasonló költő él ma a földön.

Orm erre azt válaszolta, hogy sok költó lehet akalifa birodalmában, mert ő már régebben is találkozottegy ilyennel. Khalid erre azt mondta, hogytulajdonképpen valóban sok van belőlük, mert sokanpróbálkoztak a verselés művészetével, de igazi költőugyancsak kevés akad.

Nemsokára kezdték egymást jól megérteni, bárKhalid gyenge evezős maradt, és időnként semmit semért a munkája, különösen mikor a keze felhólyagzott azevezőktől.

Hamarosan elmesélte Ormnak, hogyan került azevező mellé. Sok mindent ugyan többször kellett

elmondania, és más szavakkal megmagyaráznia, devégül Orm nagyjából megértette.

Khalid elbeszélte neki, mi okoztaszerencsétlenségét. Malagában a legszebb hölgy avárosi helytartó leánya. Ez a helytartóalacsonyszármazású, rosszindulatú ember. Lányánakszépsége azonban o1yan csodálatos, hogy még egyköltő sem álmodhatott szebbről. Khalid egyszer egy aratóünnepség alkalmával fátyol nélkül pillantotta meg őt. Ettől fogva őt szerette a legjobban valamennyi nőközött, és tiszteletére olyan dalokat szerzett, amelyekvalósággal elolvadtak az emberek szájában. Későbbsikerült őt még többször is megpillantania egyszomszédos ház tetejéről, amikor a lány egyedül volt aházuk tetején. Kltörő örömmel üdvözölte őt, karjaitkitárta feléje, s ekkor a lány a fátylát ismét felemeltearcáról. Ez volt a jele annak, hogy viszontszereti. Alány csodálatos szépsége tökéletesen elbűvölteKhalidot.

Amikor már meggyőződött róla, hogy a lány szíveaz övé, gazdag ajándékokkal árasztotta el aszolgálóját, és így üzeneteket tudott küldeni neki.

Amikor pedig a helytartó elutazott a kalifához, hogybeszámoljon neki hivatalának eseményeiről, a lány pirosvirágokat küldött Khalidnak. Khalid öregasszonynaköltözött, és egy rabszolganő segitségével bejutott alányhoz, ahol több ízben is gyönyörteljes szerelmiórákat töltöttek együtt. Egyik nap azonban a városbana lány bátyja megtámadta, és karddal fenyegette őt.Verekedés támadt közöttük, amelyben Khalidügyesebben forgatta fegyverét, és megsebesítettetámadóját. Röviddel ezután a helytartó hazatért,Khalidot elfogták, és eléje hurcolták.

Khalidot elöntötte a düh, vad gyűlőlettel kőpött a helytartó felé, és átkokat szórt rá.

Elbeszélését így folytatta:- A helytartó a törvény szerint nem emelhetett vá-

dat ellenem. Igaz, szerelembe estem a lányával, dehálából gyönyörű dalokba foglaltam nevét, és hogy egyran- gombéli ember nem veheti el egy egyszerűcsaládból származó ember lányát, még a lány apja isbelátta. A fiát megsebesítettem, de ő támadott megengem, és csak irgalmasságomnak köszönheti, hogyéletben maradt. Mindezért a helytartó, ha igazságos

ember, köszönettel tartozott volna nekem. Ehelyettazonban gonosz cselhez folyamodott. A következőketeszelte ki . . . Figyelj, ó pogány, és csodálkozz!

Orm készséggel figyelt, bár sok szó ismeretlen volt előtte. És figyeltek közelükben ülő társaik is, mertKhalid nagy hangon beszélte el történetét.

- A helytartó felolvastatta egyik legszebbkölteményemet, és megkérdezte, én költöttem-e. Aztfeleltem, hogy Malagában minden ember ismeri ezt akölteményt, és tudja, hogy én költöttem, mert ezMalagát dicsőíti, s a legjobb, amit valaha leírtak. Ebbena versemben a következő sorokat írtam:

Egyet biztosan tudok: ha a próféta ízleliazt a drága gyümölcsöt, amit a szőlőtőke hord, sújtó vak tilalmát nem küldhette volna ránk,s gagyta volna, kegyesen, hadd iszogassuk a

bort. Borban, ázik a szakáll, így dicsérné a kehelyt,s elvetvén a tanokat, megitta volna borát.Amikor Khalid elszavalta a verset, sírásban tört ki,

és azt mondta, hogy e sorok miatt ítéltékgályarabságra. Mert a kalifa, aki az igaz hit

védelmezője és a próféta földi helytartója, úgyhatározott, hogy aki a prófétát szidalmazza vagy tanaithelyteleníti, szigorú büntetésben részesül. És a gonoszhelytartó most ezt a módot eszelte ki arra, hogy azigazságszolgáltatást felhasználva bosszút álljonKhalidon.

- Csak az vigasztal, hogy ez az állapot nem tart soká; rokonságom hatalmasabb az övénél, jóviszonyban van a kalifával, és hamarosan eljönszabadulásom órája. Ezért nem mernekmegkorbácsolni a hajón se, mert tudják, hogybüntetlenül senki sem emelhet kezet a próféta rokonára.

Orm megkérdezte, mikor élt a próféta, és Khalidazt válaszoita, több mint háromszázötven éve.

Orm ekkor így szólt:- Ez a próféta valóban igen hatalmas ember lehetett,

ha még most is meg tudja védelmezni a rokonságát, ésmeghatározhatja, hogy mit igyék a nép. Senki emberfiának nem volt otthon Skonéban ilyen hatalma, még Ivar Vidfamne királynak sem, aki aleghatalmasabb ember volt azok között, akik ott valaha

éltek. Igaz ugyan - tette hozzá Orm -, hogy nálunk,otthon, senki sem avatkozik bele abba, hogy a másikmit iszik, sem a király, se más valaki!

Orm arab nyelvtudása erősen gyarapodott, amióta Khalid került melléje, mert az állandóan beszélt, és sok mesélnivalója akadt. Egy idő múlva megkérdezte,merre fekszik Orm hazája, és ő maga hogyan kerültide. Orm elmesélte neki Krok hadjáratát, azt is, mintjutott ő maga Krok legénysége közé, és mindent, ami atovábbiakban történt. Amikor pedig mindent elmondott,ahogy tudott, igy szólt:

- Azért sok minden ezzel a Salamon zsidóval való találkozásunkból adódik. Ö talán a szerencse emberevolt, hiszen kiszabadult a fogságából, és amíg velünktartott, minden jól sikerült. Azt állította, hogy hatalmasember egy Toledo nevű városban, ahol ezüstmíves és aköltők legnagy obbika.

Khalid azt mondta, jól ismeri, mert ezüstműveimeszsze földön híresek, és mint költő is nagy tehetségűahhoz képest, hogy Toledóba való.

- Én nemrégiben hallottam - folytatta Khalid -, amint egyik versét egy északról jövő vándordalos éne-

kelte. Abban megénekelte, miképpen esett az asturiaiőrgróf fogságába, ki őt aztán sokat kínozta.Megénekelte azt is, hogyan nyerte vissza szabadságát,és vezetett vad rablókat az asturiai gróf vára ellen,hogyan rohamozták meg azt, és miképpen ölte meg azőrgrófot, és tűzte fel fejét egy karóra varjúkmartalékául, s végül mint tért haza kincseivel. Ügyesenszerkesztett strófa volt a maga egyszerűségében, bárhangjából hiányzott a lágyság, mely mindem jobb költőtjellemez.

- Annyi biztos, hogy az az ember nem ismerakadályt, ha el akar érní valamit - mondta Orm -, és ha ennyit megtett azért, hogy ellenségén bosszút álljon, úgy azért is tehetne valamit, hogy megjutalmazza barátaít, akik nagy segítségére voltak. Mi szabadítottuk ki őtrabszolgaságából, mi foglaltuk el a várat, és miállottunk bosszút ellenségén; ha ő az országábanhatalmas ember, úgy viszonozlnatná a szívességetnekünk, akik most itt szenvedünk. Merthogymáskülönben hogyan szabadulhatunk innen, nemtudom!

Khalid azt mondta, Salamon közismert

gazdagságáról, és a kalifánál is nagy tekintélye van, bárnem tar- tozik az igazhitűek közé. Orm ekkorreménykedni kezdett, de honfitársainak nem szóltsemmit arról, amit Khalidtcl megtudott. A vége az lett,hogy Khalid megígérte, üzenetet és üdvözletet küldSalamonnak Toledó- ba, amint ő maga kiszabadul.

De ahogy teltek-múltak a napok, anélkül, hogyszabadulására sor került volna, egyre nyugtalanabb lett,és dühödten szidta közönyös rokonságát.

Hosszú költeményt tervezett a bor ártalmasságáról. Bízott benne, hogy valamelyik kikötőben majd leírhatja,és eljuttathatja a kalifához, de mihelyst a víz és acitromlé dícséretéhez ért, döcőgni kezdett a verselés.Annak ellenére, hogy továbbra is hangosan kiáltoztaszitkait a hajó kapitánya ellen, amikor elfogta akeserűség, sose érték korbácsütések.

Orm ezt jó jelnek vélte, és úgy gondolta, hogyKhalid most már nem soká marad közöttük.

Egyik reggelen egy keleti kikötőben, amikor ahajójuk más hajókkal együtt az afrikai tengeri kalózokellen folytatott kemény harcok után visszatért, négyember jelent meg a fedélzeten. Mikor Khalid meglátta

őket, szinte elszédült az örömtől, és még Orm kérdéseítsem hallotta meg.

Egyikük hivatalnok volt magas fejdísszel, bokáigérő köntösben. Levelet adott át a hajóskapitánynak,amit az a homlokához érintett, majd hódolattalelolvasott. A másik férfi valószínűleg Khalid rokonalehetett, mert amint őt bilincseiből kioldotta, egymáskarjaiba estek, sírtak, csókolták egymást, és nagyongyorsan beszéltek, szinte egymástól kapva el a szót. Amásik két férfi láthatóan szolga volt. Ezek ruhákat megkosarakat cipeltek. Khalidot szép ruhába öltöztették, ésétellel kínáltaík. Orm szólt hozzá, hogy adott ígéretéreemlékeztesse. De Khalid ekkor már rokonávalveszekedett, mert az elfelejtett borbélyt hozni magával,és így nem hallott semmit Orm szavaiból.

Ezután Khalid kíséretével együtt partra szállt,miközben a kapitány és a legénység hódolattalköszöntötte őket. Amikor elvonult, előkelően bólintott,és mintha észre sem vette volna volt sorstársait,rokonával kart karba öltve eltűnt.

Orm nagyon elszomorodott, mert Ktzalid kellemes társa volt, s főleg mert előfordulhat, hogy

szabadságában túlságosan előkelőnek érzi majd magátahhoz, hogy viszszaemlékezzék ígéretére. Orm mellémásik embert ültettek, egy kövér kereskedőt, aki hamissúlyokkal mérte áruját. Ez hamar kifáradt evezésközben, munkája nem sokat ért. Ezért több ízbenmegkorbácsolták. Ilyenkor sokáig siránkozott, ésájtatos verssorokat mormogott magában. Benne bizonynem sok öröme telt Ormnak, és ezt az időszakot éreztea legnehezebbnek a hajón. Bízott Khalidban ésSalamonban, de az idő múlásával egyre apadtakreményei.

Cadizban azonban mégis elérkezett végreszerencséjének napja! Egy kapitány jött fel hajójukralegénységével, és valamennyi vikinget kiszabadítottákbilincseiből. Ezután ruhát meg lábbelit kaptak, és egymásik hajóra vitték őket, amely felfelé tartott a nagyfolyón Cordova felé. Segíteniük kellett az evezésben,de bilincsek és korbácsolás nélkül, kedvező váltással.Végre együtt ülhettek, és szabadon beszélgethettekegymással oly sok keserves év után. Majdnem háromkerek esztendeig voltak gályarabok.

Toke sokat dalolt, és boldogan nevetett; azt

mondta, nem tudja, mi lesz velük ezután, de egydologban biztos: most már legfőbb ideje, hogy jóalaposan eloltsa a szomját. Orm azonban azt felelte,jobb lesz, ha kivárja a megfelelő alkalmat, mert nemlenne jó, ha most verekedésre kerülne sor, az ilyesmipedig, ha jól emlékezik, bizony gyakran előfordul,mikor Toke a szomját oltja.

Toke egyetértett Ormmal abban, hogy várniakellene, de hozzáfűzte azt is, hogy a várakozás igennehezére esik. Mindannyian találgatták, vajon mi leszmost velük, és ekkor Orm elmondta, mit beszéltKhaliddal Salarnon zsidóról. Sok dicséret hangzott elakkor Salamonról meg Ormról. És bár Orm voltköztük a legfiatalabb, mostantól fogva mindannyian őttekintették vezérüknek.

Orm megkérdezte a hajóskapitányt, mi lesz asorsuk, és hogy ismer-e egy Salamon nevű zsidót. Akapitány azonban nem tudott mást, csak azt, hogyparancsot ka- pott, vigye őket Cordovába, de Salamonzsidót nem ismeri.

Elértek a kalifa városába. Cordova a folyó kétpart- ján terült el összezsúfolt házakkal, fehér

palotákkal, pálmakertekkel és tornyokkal ékeskedve.A vikingek elcsodálkoztak a város nagyságán ésszépségén, mely minden általuk elképzelhetőt felülmúlt,gazdagsága pedig oly mérhetetlennek tűnt, hogy úgyvélték, az északi tartományok valamennyí hajósagazdag zsákmánnyal térhetne vissza onnan.

Amikor végigvezették őket a városon, a vikingekkíváncsian figyelték az utcák pezsgő forgalmát. Aférfiak panaszkodtak, hogy alig látnak nőket, és akiketláttak, azokat sem igen lehet megkülönböztetniegymástól, mert ruhákba burkolóznak, arcukat pedigsűrü fátyol takarja.

- Szinte elképzelhetetlen - mondta Toke -, hogy egy nő ne tűnjék most előttem szépnek, ha szóbatudnék elegyedni valamelyikkel, mert hiszen három éve már, hogy itt vagyunk, anélkül, hogy nőnek még csak aközelébe is kerültünk volna.

- Ha visszanyerjük szabadságunkat - szólt Ög-mund -, kaphatunk itt nőt, amennyit akarunk; többet, mint bá rki más, mert mi sokkal különbek vagyunk a férjeiknél.

- Ebben az országban - mondta Orm - minden

férfinak négy felesége lehet, ha elismeri a prófétát és betartja tanait. De ha ezt megtette, többé bort nem ihat!

- Nem könnyű választás ez - szólt Toke -, a sörükhíg az én nyelvemnek. De az is lehet, hogy eddig mégnem kóstolhattunk bele legjobb söreikbe. Különben isnekem most legalább négy asszonyra lenne szükségem.

Végül egy nagy udvarba értek, ahol sok katonátláttak. Itt töltötték az éjszakát. Másnap reggel egyidegen férfi jött értük, és elvezette őket az udvartól nemmessze fekvő házba, ahol mindannyiukatmegfürösztötték, és megborotválták. Szép kicsinykelyhekben kellemes italt adtak nekik, utána puhábbruhákat kaptak, amely nem dörzsölte a bőrüket, mertmost, hogy olyan sokáig meztelenek voltak, a ruhátdurvának érezték magukon. Amikor rendbe szedtékőket, egymásra néztek, és nevetni kezdtekmegváltozott külsejükön.

Legnagyobb csodálkozásukra díszesebédlőterembe vezették őket, ahol egy férfi jött eléjük.Rögtön ráismertek: Salamon volt. Bezzeg most egészenmás ember volt, mint amilyennek utoljára látták.Öltözetén, egész külsején látszott, hogy gazdag,

tekintélyes férfi.Salamon szívélyesen fogadta őket. Étellel és itallal

kínálgatta a vikingeket, és azt mondta, érezzék inagukat úgy, mintha saját házukban lennének. Amit az északiak nyelvéből tudott, annak bizony már legnagyobb részét elfelejtette, és így csak Orm tudott vele értekezni.Salamon elmondta, hogy amikor meg.hallotta, milyenrossz, soruk van, tüstént megtett értük minden tőletelhetőt, hiszen ők is a legnagyobb szívességet tettékneki valamikor, és most nagy örömére szolgál, hogyviszonozhatta jóságukat. Orm, amennyire csaknyelvtudásából tellett, köszönetet mondott. Leginkábbazonban arra volnának kíváncsiak, mondta, hogy vajonezután szabad emberek-e, vagy továbbra is rabszolgákmaradnak.

Salamon azt felelte, hogy a kalifa rabszolgáimaradnak, ezen ő se tud változtatni, de a testőrségbenszolgálhatnak, amelynek tagjai a kalifa legjobbhadifoglyaiból és az idegen országokban vásároltrabszolgákból kerülnek ki. A kalifák mindig ilyentestőrséget tartanak, mert így nagyobb biztonságbanérzik magukat, mint felfegyverzett alattvalókkal

körülvéve, akiket a rokonság vagy a barátokkönnyebben megvesztegethetnek, hogy kezetemeljenek urukra, amikor elégedetlenség támad az országban. Mielőtt azonban a testőrséghez kerülnének -mondta -, előbb az ő vendégei lesznek, hogy egy kissé felüdüljenek a sok fáradság után.

A vikingek öt napig maradtak Salamonnál, éséppoly jö soruk volt, mint a nagy hősöknek Odin istenasztalánál. Sok nyalánkságot ettek, és kedvükre ihattakis. Zenészek játszottak nekik, és minden este vidámakvoltak a bortól, mert Salamonnak semmilyen prófétasem tiltotta meg az italt.

Orm és a többiek állandóan szemmel tartottákTokét, nehogy túlságosan sokat igyék, sírva fakadjon,és veszélyessé váljék. Házigazdájuk mindegyiküknekegy-egy fiatal rabszolganővel kedveskedett. Ennekörültek talán a legjobban. A vikingek dicsőítettékSalamont, a nagylelkű embert és vezért, s azt mondták,éppoly derék férfiú, mintha északi törzsből származna.

Toke pedig kijelentette, hogy kevés olyan jó„halászata" volt, mint amikor ezt a nemeslelkü zsidótkihúzta a vízből. Reggelenként soká feküdtek, puhább

párnákon, mint amilyeneken valaha is pihentek. Azasztalnál barátságosan civódtak, azon például, hogymelyikük kapta a legszebb rabszolganőt, és egyiküksem akarta elcserélni a magáét. .

Harmadik este Salamon felszólította Ormot ésTokét, hogy kövessék. Van még valaki - mondotta -,akinek megköszönhetik szabadulásukat, és aki talánmég többet tett értük, mint ő maga. Sok utcán haladtakkeresztül, és Orm megkérdezte, hogy vajon Khalid, anagy költő, Malagából Cordovába jött-e, és talán mostvele találkoznak. Salamon azt válaszolta, hogy akivelmost találkoznak, Khalidnál is előkelőbb.

- Egyébként csak idegen hiheti - folytatta Sala- monhatározottan -, hogy ez a Khalid nagy költő, még ha őezt is állítja magáról. Ha megszámolom a valóban nagyköltőket - mondta Salamon -, akik most a kalifa birodalmában élnek, mindössze csak öten vagyunk, és Khalid sose kerülhet ötünk közé, bármilyens.zorgalmasan is játszadozik a rímekkel. De az őüzenete nélkül semmit se tudtam volna meg rólad ésembereidről. Ezért, ha találkozol vele, és költőneknevezi magát, hagyd csak rá.

Orm azt válaszolta, elég esze van ahhoz, hogy ne vitatkozzék költőkkel a nagyságukról. Toke eközbenfolyton morgolódott, hogy miért hozták őt magukkal,amíkor nem is érti, mit beszélnek, és olyan jól éreztemagát Salamon otthonában. Salamon azt felelte,okvetlenül szükséges, hogy ő is a többiekkel tartson.Így szól a parancs!

Bekerített kerthez értek. Keskeny kis kaput nyitot-tak ki előttük. Beléptek a kertbe, és szép fák, tarkavirágok között sétálva egy térre jutottak, ahol pompásszö- kőkút csobogott. A kútból folyó víz aprópatakocskákban csordogált a virágos fűszőnyegen. Akert másik végéből hordszék közeledett. Négyrabszolga hozta. A hordszéket két rabszolganőkövette, mögöttük karddal felfegyverzett fekete bőrűszolgák lépkedtek.

Salamon, Orm és Toke tiszteletteljesenkiegyenesedtek. A szolgák letették a hordszéket. Arabszolganők odasiettek, és hódolatteljesen fordultak aszék felé, arnely- ből egy lefátyolozott nő szállt kí.Salamon kezét homlokára szorítva háromszor mélyenmeghajolt előtte. Orm és Toke megértették, hogy a nő

királyi származású lehet, azonban mégis kihúztákmagukat, és állva maradtak, mert nem találták férfihozillőnek, hogy nő előtt megalázkodjanak.

A nő előkelően Salamon felé bólintott, majd Ormra és Tokéra nézett, és valamit suttogott a fátyla alatt.Tekintete kedvességet sugárzott. Salamon újrameghajolt előtte, majd így szólt:

- Viking harcosok, mondjatok köszönetet Subaida őfenségének, az ő hatalma szabadított ki benneteket. Orm ekkor így szólt hozzá:

- Ha a te segítségeddel szabadultunk ki, akkorneked tartozunk a legnagyobb hálával. De nem tudjuk, hogy ki vagy, és hogy miért voltál hozzánk ily kegyes.

- Mi már találkoztunk, és talán nem felejtettetek még el egészen.

Így szólt a nő, ezzel félrehúzta fátylát, és Salamon újra meghajolt előtte.

Toke a szakállához kapott, és így szólt Ormhoz;- Hisz ez az én lánykám a várból, és még szebb;

mint akkor volt. Nagy szerencsével járhatott, hogyazóta királynő lett belőle. Jó volna tudni, örül-e, hogyengem viszontláthat.

A nő Tokéra nézett, és azt mondta:- Miért a barátodhoz szólsz, és nem hozzám?Orm azt felelte, hogy Toke nem tud arabul, de

emlékszik rá, és úgy találja, hogy szépsége mégcsodálatosabb lett.

- És nagyon örülünk - mondta Orm -, hogyszerencsére és hatalomra tettél szert. Véleményünkszerint mindkettőt megérdemelted.

A nő Ormra nézett, mosolygott, és így szólt:- De te, Vörös Ember, ráértél, hogy megtanuld ezt

a nyelvet, éppúgy, mint én. Ki a jobbik harcosközületek, te vagy a barátod, akí egyszer parancsolómvolt?

- Mindkettőnket derék embernek tartanak -válaszolta Orm -, én azonban fiatal vagyok, és mégnem tapasztaltam annyit, mint ő. Nagy elismerésbenvolt ré- sze akkor is, amikor elfoglaltuk a várat,amelyben rád találtunk. Ezért úgy gondolom, hogykettőnk közül még most is ő a derekabb, bár ezt a tenyelveden nem tudja neked megmondani. Ámmindkettőnknél különb volt Krok, a vezérünk, de őmár meghalt.

Subaida azt mondta, emlékszik Krokra, ésmegtoldotta azzal, hogy a derék vezérek ritkán élneksokáig. Orm elmondta, hogyan halt meg Krok, mireSubaida bólintott, és így szólt:

- Köztetek és köztem a sors különösen szőtteszálait. Ti bevettétek apám várát, megöltétek őt, és azotthoniak nagy részét, ezért életetekkel kellenefizetnetek. De apám kegyetlen ember volt, éslegkegyetlenebb éppen anyámmal szemben. Gyűlöltemőt, és féltem tőle, mintha szőrös ördög lett volna.Örvendtem, hogy meg- ölték, és nem búsultam amiattsem, hogy idegenek közé kerültem, nem bántam azt,hogy a barátod szeretett, bár nagy gondot okozott,hogy nem tudunk beszélni egymással. Szakálla szagátugyan nem szerettem, de vidám szeme és barátságosnevetése kedvemre volt. Gyengéd kezekkel nyúlthozzám még akkor is, ha részeg volt, vagy ha vágytüzelte. Egyetlen kék folt se támadt testemen, amíg velevoltam, és könnyű terhet rakott rám a hajóhoz vezetőúton. Ezért szívesen követtem volna őt ha- zátokba.Mondd meg ezt neki!

Orm elismételte Tokénak Subaida szavait. Toke

elégedetten hallgatta, és így szólt:- Most saját szemeddel láthatod, milyen

szerencsém van a nőkkel. De ő a legkülönb valamennyiközött, ezt mondd meg neki. Gondolod, hogy nagyemberré akar tenni? - kérdezte Ormtól.

- Erről szót se szólt - válaszolta Orm, és miután lefordította Subaidának Toke szavait, megkérte,mondja el, mi történt vele, amióta útjaik elváltak.

- A hajóparancsnok idehozott Cordovába -mesélte Subaida. - Ő maga nem nyúlt hozzám, nohameztelenül kellett állnom előtte. Látta, hogy megfelelőajándék leszek urának, a vezírnek. Most Almansurtulajdona vagyok, aki a kalifa vezíre, s az országleghatalmasabb emberének számít. Miutánmegismertette velem a próféta tanait, rabszolganőbőlelső feleségévé tett, mert szépségemet valamennyiasszonyánál különbnek találta . . . Dicséret Allahnakezért! Így tulajdonképpen általatok for- dult jóra asorsom, mert ha ti nem jöttetek volna a várba, most isott ülnék, rettegnék az apámtól, és szépségem ellenéreegy rossz férjhez kényszerítettek volna. Ezért akartamsegítségetekre lenni képességemhez mérten, amikor

Salamon, aki nekem a legszebb ékszereket készíti,tudomásomra hozta, hogy életben vagytok.

- Három embernek tartozunk köszönettel - mondta Orm -, amiért kiszabadítottak a hajópadok mellől:neked, Salamonnak és egy Khalid nevű malagaiembernek. De most már tudjuk, hogy a te hatalmad alegnagyobb,

ezért neked tartozunk legtöbb hálával. És aszerencsé- nek, hogy ilyen emberekkel találkoztunk,mint te meg ők ketten, mert különben még mindig azevezőnél ülnénk, és nem várhatnánk egyebet a halálnál.Így szívesen szegődünk urad szolgálatába, és segítjük őtellenségeivel szemben. Csodálatos azonban, hogyhatalmaddal rá tudtad őt bírni, hogy bennünketkiváltson, mert mi, északi hajósok, bizonyáraellenségnek számítunk itt, még Lodbrok fiainak idejeóta.

- Azt a szívességet tettétek uramnak, Almansurnak, hogy elfoglaltátok apam erődjét, és engem hatalmábajut- tattatok. Azonkívül tudvalevő közöttünk, hogy a tiországotokból való emberek szavatartóak, és nagyon jóharcosok. Mind a Nagy Abderrachman kalifának, mind

ap- jának, Abdallah emírnek a testőrségében sokészaki ember szolgált. Veszélyes fosztogatói voltakannak idején a spanyol partvidéknek, de azóta nemsokan vetődtek idáig, és most nincs is közülük senki atestőrségben. Ha híven szolgáljátok uramat, Almansurt,jó fizetést kaptok, és a testőrség kapitánya teljes harciöltözéket meg jó fegyvereket ad nektek. De nekem isvan ám ajándékom számotokra!

Subaida magához intette a hordszék mellett állórabszolgát. A rabszolga két kardot hozott elő. Szépendíszített hüvelyük volt, s nehéz, ezüstveretű övektartoztak hozzájuk. Az egyiket Tokénak nyújtotta át, amásikat meg Ormnak. A két viking nagy örömmel vetteát a kardot, mert bizony már régóta hiányzott a fegyveraz ol- dalukról. Kivonták hüvelyéből, alaposanszemügyre vették pengéjét, és kipróbálták, milyenfogása van markola- tának.

Salamon megnézte a kardokat, és így szólt:- Ezeket Toledóban kovácsolták, ahol a legjobb

ezüstés acélkovácsok vannak. Ott még egyenesrekészítik a kardokat, úgy, ahogy azt a gót királyokidején tették, mielőtt a próféta szolgái ebbe az

országba jöttek volna. Jobb kardokat senki sekovácsol manapság!

Toke elégedetten és hangosan nevetett, magábanmor- mogott valamit, majd így szólt:

Sokáig fogta a harcos az evező fáját, jólesik most kezének a kardot megragadni.Orm sem akart elmaradni Toke mellett a

verselésben, gondolt egyet, maga elé tartotta kardját,és így szavalt:

E szép hölgytől kapott kardot balom fölemeli,s mint Tyr az istenek közt,Orm - a kígyó .-. szúrhat megint.Subaida nevetett, és így szólt:- Férfinak kardot adni épp olyan, mint nőnek

tükröt: másra nincs szemük ilyenkor. De jólesik látni,ha ajándékot örömmel fogadnak. Viseljétekszerencsével! Orm így válaszolt:

- Most vezéreknek érezzük magunkat, mert ilyenjó kardokat még sose láttunk. És ha urad, Almansur

hasonló hozzád, megérdemli, hogy híven szolgáljuk.Ezzel véget ért a találkozás, mert Subaida azt

mondta, ideje, hogy elbúcsúzzék, és talán majd mégláthatják egymást. Ezzel beszállt a hordszékébe, ésrabszolgái elvitték.

Ezután visszatértek Salamon házába. Valamennyien dicsérték Subaidát és remek ajándékait. Salamonelmondta, hogy több mint egy éve ismeri Subaidát,mert többször adott el neki ékszert, és rögtön látta,hogy ez ugyanaz a lány, akit Toke a gonosz őrgrófvárában talált, bár szépsége azóta még tündöklőbbévált.

Toke megszólalt:- Subaida szép, jó, és jól emlékezetében tartja azt,

akit szeretett; igaz, most, hogy újraláttam őt, nehezemreesik elviselni azt a tudatot, hogy más ember

asszonya lett. Megnyugtató érzés azonban, hogy nemannak a nagy hasú, ezüstkálapácsos vénembernek afelesége, aki bennünket fogságba ejtett, az még jobbanbántott volna. Én most egyébként sem akaroktúlságosan sokat panaszkodni, mert a lányon, akitSalamon mellém adott, igazán semmi kivetni valót nem

találok.Orm ekkor Almansurról, Subaida uráról

érdeklődött, miképpen lehet ő az országleghatalmasabb embere, hiszen a kalifának kelleneannak lennie.

Salamon megmagyarázta, hogy és mint áll a dolog. Cordovában az előző kalífa Tanult Hacham, a NagyAbderrachman fia, hatalmas úr volt, bár legtöbb idejét könyvek olvasásával s tudósokkal folytatottbeszélgetésekkel töltötte. Halálakor egy törékeny fiúthagyott hátra, Hischamot, ő a jelenlegi kalifa. Hachamhalála előtt elrendelte, hogy birodalmát fiánakgyermeksége idején legjobb hivatalnoka éslegkedvesebb felesége, a gyerek anyja, együttkormányozzák. Ezek ketten a hatalmat oly élvezetesnek találták, hogy az ifjú kalifát egy palotába zárták, mondván, annyira ájtatos, hogy földi dolgokkal nem foglalkozhatik. Ez a hivatalnok mint a birodalom kormányzója sok nagy győzelmet aratott északon akeresztények ellen, ezért kapta az Almansur, a„Győzelmes" nevet.

A királynő, a kalifa anyja, már régóta mindenkinél

jobban szerette Almansurt. De az ráunt, mert a királynő idősebb volt nála, és így gyakran civódtak a hatalmikérdéseken. Ezért most őt is bezárták, éppúgy, mintfiát, a kalifát. Így Almansur egyedül uralkodik azországban kormányzóként, a kalifa nevében. Sokangyűlölik őt azért, amit a kalifa és annak anyja ellenelkövetett, sokan kedvelik azonban a keresztényekfölött aratott győzelmeiért. Idegenekből állötestőrségéhez mindig jó volt, mert bízott bennük, hiszenők védték azokkal szemben, akik gyűlölték ésirigyelték őt. Ezért Ormra és társairá előreláthatólagszép napok várnak Almansur palotájában, míg békeuralkodik az országban, de kivehetik részüket a harcbólis. Almansur ugyanis minden tavasszal nagy sereggelvonul vagy Asturia királya és Kasztília grófja, vagyNavarra királya és az aragóniai grófok ellen. Ellenfeleiigen félnek tőle, és már sokszor akartak sarcot fizetnineki, csak hogy megszabaduljanak látoga- tásaitól.

- De nehezen tudják megváltani magukat - folytattaSalamon -, és ez azért van így, mert Almansur szerencsétlen ember. Hatalmas ő, és győzelmekbengaz- dag. Minden sikerül neki, és mégis állandóan

rettentő félelem gyötri, mert kezet emelt a kalifára, akia próféta árnyéka. Megrabolta őt hatalmától, ezért félAllah ha- ragjától, és lelke nem nyer nyugalmat. Akeresztények ellen vívott újabb és újabb hadjárataivalminden évben megkísérli Allah haragját kiengesztelni.Ezért nem fogad el soha sarcot valamennyi szomszédoskeresztény fejedelemtől egyszerre, hanem mindig csakegyiktől-másiktól rövid időre. Azt akarja, hogyvalamelyik mindig kéznél legyen, akit buzgalmábankardjával felkereshet. Valamennyi harcos közül, akiebben az országban született, ő a leghatalmasabb, éserős fogadalmat tett, hogy harcmezőn fog meghalni,arccal a sok keresztény felé, akik József fiát tartjákIstennek. Költészettel és zenével alig törődik, így mostrossz napok járnak a költőkre, nem úgy, mint TanultHacham idejében. Szabad idejében azonban nagyörömét leli az arany és ezüst ékszerekben, drágakövekben, ezért én nem is tartozom a gyűlölőiközé. Ezt a házat itt Cordovában azért szereztemmagamnak, hogy könnyebben tudjak kereskedni vele.Bár uralkodna és élvezne minden jót hosszú évekig,hiszen egy ezüstműves számára ő valóban jóságos úr.

Ezt és sok más egyebet mesélt el SalamonOrmnak. Orm pedig Tokénak és a többieknek.Mindannyian egyetértettek abban, hogy Almansurtekintélyes kormányzó lehet. De Allahtól való félelmétnehezen értették meg, mert az északiaknál ismeretlenfogalom volt az istenektől való félelem. Mielőtt sorkerült volna arra, hogy búcsút vegyenek Salamontól,vendéglátójuk jó tanácsokkal látta el őket. Tokénakazt ajánlotta, vigyázzon, nehogy észrevegyék rajta,hogy valaha Subaida az ágyasa volt.

- Ugyanis a kormányzók sem nézik jó szemmel azt a férfit, aki valamikor asszonyukat ölelte - mondta -, ésbátor cselekedet volt Subaidától, hogy veletektalálkozni merészelt, ámbár a tanúk, akik jelen voltak,láthatták, hogy semmi nem történt, aminmegütközhetnének. Almansur éles szemű, jó megfigyelőilyesmiben éppúgy, mint minden egyébben, és ezértToke legyen nagyon óvatos.

Toke azt mondta, nem fenyegeti őt ilyenfajtaveszély. Neki most az a legfőbb gondja, hogy egy jónevet találjon a kardjának. Mert az övé biztosan vanolyan finom kovácsolású, mint , Sigurd kardja, a Gram,

vagy Didriké, a Mimming, avagy a Skofnung, amit RolfKroke viselt. Ezért az ő kardjának is legyen neve atöbbi hősökéhez hasonlóan. Azonban nem találtmegfelelőt, pedig rengeteget töprengett rajta. Orm azövének adott már nevet: Blotungának - Kéknyelvnek -nevezte.

A vikingek nagy hálálkodások közepette távoztakSalamontól, ahonnan Almansur palotájába vezettékőket. Itt egy kapitány fogadta a vikingeket. Harciöltözékkel és teljes fegyverzettel látták el őket, mielőttmegkezdték volna szolgálatukat a testőrségben. Héthonfitársának Orm lett a vezére.

7

Orm Atmansurnál tel jesített szolgálatáról, és arról, hogymiképpen vitorlázott el Szent Jakab

Orm abban az évben kezdte meg szolgálatát a testőrségnél Cordovában, amelyet Hischam kalifanyolcadik évének neveztek. Három évvel Bue Digre ésVagn Okesson Norvégiában vezetett hadjárata előtttörtént mindez, s Orm négy esztendőt töltött ebben aszolgálatban.

A testőrség tagjai nagy tekintélynek örvendtek, és pompásabb ruháik voltak, mint a többieknek. Gyűrűs páncéljaik könnyűek és vékonyak voltak, finomabbkovácsolásúak és jobban edzettek valamennyikovácsolt vértnél, amit Orm és emberei valaha is láttak.Sisakjuk ezüstfényű volt, és időnként bíborpalástotviseltek. Pajzsaikat körben szép írásjelek díszítették.Ugyanezek a jelek szegélyezték Almansur nagy

zászlóját is, amelyet mindig előtte vittek, s amely azthirdette, hogy nincs más győztes Allahon kívül.

Amikor Orm és emberei először kerültek Almansur elé, hogy a testőrség ezredese bemutassa őket, nagyon elcsodálkoztak, mert addig azt képzelték, hogy a kor-mányzó hősies megjelenésű férfi. A valóságbanazonban jelentéktelen külsejű ember volt: sovány, féligkopasz, sápadt arcú és álmos tekintetű. Párnák közöttült, széles kereveten, lassan vakargatta szakállát, sközben nagyon gyorsan beszélt két hivatalnokához,akik előtte ültek a földön, és parancsait jegyezgették.A kerevet mellett egy asztalon rézláda állt, mellettegyümölcsöstál és egy nagy fonott ketrec, ebben néhányapró majom játszadozott, és egy kerékben körbenugrált. Míg a hivatalnokok Almansur szavait jegyezték,a kormányzó gyümölcsöt vett a tálból, és a ketrecrácsai közé dugta. Érdeklődéssel nézte, miképpencivakodnak a majmok a gyümölcsön, és hogyan nyújtják ki utána apró mancsaikat, hogy minél többet markolhassanak. A látvány nem csalt mosolytvonásaira, szomorú arccal nézte őket, miközben újabbgyümölcsöt dugott ketrecükbe, és további parancsokat

diktált író- deákjainak. Rövid idő múlva azutánabbahagyta a tollbamondást, és felszólította hadvezérét,jöjjön közelebb embereivel. Tekintetét felemelte aketrecről, ránézett Ormra és a többiekre. Szeme feketevolt, és bánat tükröződött benne. Tekintete legmélyénégett és szikrázott valami, úgyhogy mindannyiuknaknehezére esett hosszabb ideig szembenézni vele.Alaposan végigmustrálta a férfiakat, egyiket a másikután.

- Harcosoknak látszanak - szólt hadvezéréhez. - Értik a nyelvünket?

A hadvezér Ormra mutatott, avval, hogy ő értarabul, a többiek azonban alig-alig vagy éppenséggelsemmit, és azt is megmondta, hogy Ormot avezérüknek tekintik. A1mansur így szólt Ormhoz:

- Mi a neved?Orm megmondta, és azt is, hogy mit jelent ez

arabul. Almansur tovább kérdezett:- Ki a királyod?- Harald Gormsson - felelte Orm -, ő uralja egész

Északot.- Sose hallottam a nevét - mondta Almansur.

- Örülj neki, uram - válaszolta Orm -, mert ahová az ő hajói eljutnak, a királyok elsápadnak nevehallatára. Almansur Ormra villantotta tekintetét, majdígy szólt: - Ügy látom, jól felvágták a, nyelved és anevedet[3] bizouyára megérdemled. Királyod barátja-ea frankok- nak?

Orm mosolygott és így szólt:- Akkor volt a barátjuk, amikor saját országában

nehézségei voltak. De mióta kedvez neki a szerencse, felégeti városaikat Frankhonban is, Szászhonban is.Iga- zán szerencsés királynak mondható.

- Jó király lehet - mondta Almansur. - Ki az is-tened?

- Ez már nehezebb kérdés, uram - felelte Orm. Azén isteneim népem istenei, és mi éppoly erőseknek tartjuk őket, mint amilyenek mi magunk vagyunk. So-kan vannak, sokan közülük azonban idősek már,úgyhogy a költőket kivéve kevesen törődnek velük. Alegerősebbnek Thor a neve; vörös, mint én, és mindenember barátjának tartják. A legbölcsebb közülükazonban Odin, aki a harcosok istene, és azt mondják,az ő érdeme, hogy mi, vikingek vagyunk a legjobb

harcosok. Azt azonban, hogy értem valamelyikük tett-evalamit. nem tudom. Az viszont biztos, hogy én nemsokat tettem értük. Úgy látom, igen távol esnek ettől azországtól.

- Jól figyelj, te pogány arra, amit most mondok -szólt Almansur -, Allahon kívül nincs más isten. Ne állíts olyant, hogy többen vannak, és azt se mondd,hogy hárman vannak. Javadra válik az ítélet napján, hatöbbé nem beszélsz így. Allah az Egyetlen, azÖrökkévaló, a Felmagasztosult, és Mohamed az őprófétája. Ez az igazság, s ebben higgy! Amikor énhadba vonulok a keresztények ellen, ez Allah és apróféta miatt történik, és helytelen volna, ha aseregemben levő férfiak nem mutatnának irántuktiszteletet. Ezért te és embereid ettől az órától fogva neforduljatok más istenhez, mint az igazihoz.

Orm így válaszolt:- Nekünk, északiaknak, az a szokásunk, hogy

isteneinket hiábavalóan nem szólítjuk, mert nemakarjuk őket kiáltásainkkal zaklatni. Amióta ittvagyunk, nem fordultunk egyik istenünkhöz se, kivéveegyszer, amikor a tenger istenének áldoztunk

szerencsés hazatérésünkért. Ez akkor nem használt,mert rövidesen megjelentek hajóid, és mi, akik ittállunk, fogságba estünk. Lehet, hogy a mi isteneinknekebben az országban kisebb a hatalma, és ezért, uram,szívesen teszek a kedvedre azzal, hogy birodalmadbana te istenedhez tartom magam. Ha akarod,megkérdezem a többieket is, mi a véleményük a dologrél.

Almansur bólintott, és Orm tájékoztatta embereit: - Azt mondja Almansur, hogy az ő istenéhez kell

magunkat tartanunk. Csak egy van neki, akinek Allah aneve, és nem szereti a többi isteneket. Úgy hiszem,ebben az országban az ő istene erős, a mi isteneinkviszont gyengék ilyen távolságra a hazánktól. Nagyobblesz a tekintélyünk, ha alkalmazkodunk az itteniszokásokhoz, és oktalanság volna Almansur akarataellen cselekedni.

A férfiak úgy vélekedtek, hogy bizony nincs egyéb választásuk, mert esztelenség volna felbosszantani ilyen hatalmas urat, mint Almansur. A vége az lett, hogy Orm újra Almansurhoz fordult, és azt mondta, hogymindannyian készek Allaht istenüknek tekinteni, és

ezentúl más istenhez nem fordulnak.Almansur ezután két papot és egy bírót hívatott.

Ezek előtt Orm és társai elismételték Mohamedszolgájának szent szavait, ugyanazokat, amelyeketAlmansur mon- dott Ormnak: Allahon kívül nincs másisten, és Mohamed az ő prófétája. Ormot kivéve,mindannyiuknak neriezére esett a szavak kimondása,noha azokat gondosan elismételgették nekik.

Amikor elkészültek, Almansur elégedettneklátszott, és azt mondta papjainak, úgy véli, ezzelAllahnak jó szolgálatot tett. Ebben valamennyienegyetértettek vele. Ezután Almansur az asztalon állórézládába nyúlt, ahonnan aranyakat vett elő.Mindegyiküknek tizenöt aranyat adott, Ormnak akétszeresét. A vikingek megköszönték az ajándékot,majd a hadvezér visszavezette őket szál- lásukra.

Toke így szólt:- Most megtagadtuk a saját isteneinket, és ez itt,

idegen országban, ahol mások uralkodnak, helyénvalóis lehet. De ha valaha is újra hazamegyek, többetfogok velük törődni, mint Allahhal. Itt azonban, azthiszem, ő a leghatalmasabb, és miatta már aranyat is

kaptunk. És még többre fogom becsülni, ha nőket isjuttat majd nekünk.

Röviddel ezután Almansur hadjáratot indított akeresztények ellen. Testőrségével és egy óriási sereggel észak felé vonult, ahol három hónapig fosztogatottNavarrában és az aragóniai grófságban. Orm ésemberei bőségesen zsákmányoltak, kincseket és nőket,és mindenki elégedett volt szolgálatukkal. Tavasszal ésősszel ha-

dat viseltek Almansur kíséretében. A legnagyobbnyári hőségben azonban Cordovában tartózkodtak,úgyszintén ott töltötték azt az évszakot is, amit adélvidékiek tél- nek neveznek. Igyekeztek az országszokásait magukévá tenni, s nemigen volt panaszraokuk Almansur udva- rában.

A kormányzó gyakran megajándékozta őket, hogyhű- ségüket megszilárdítsa. Ezenfelül megtarthattákmaguk- nak az ostromoknál és más fosztogatásokalkalmával szerzett zsákmányt, miután annak egyötödrészét Alman- surnak szolgáltatták. Allah és a prófétaszolgálata azon- ban időnként nehezükre esett. Amikorháború idején a keresztényeknél bort meg szalonnát

találtak, nem fo- gyaszthatták el azt, noha erősenvágyakoztak mindkettő után. A tilalommal, melyegyügyűbbnek tűnt minden- nél, , amiről addig hallottak,ritkán merészeltek dacolni, mert Almansur nagyonszigorú volt ezekben a dolgokban. Túlságosangyakoriaknak találták az Allah tiszteletére mondottimákat és a hajlongásokat a próféta felé. Ami- korugyanis Almansur hadjáratot vezetett, reggel és este egész hadserege térdre borult, arcával abba az irányba, amerre a próféta városát vélték, és mindegyiküknek többször le kellett borulnia homlokával a földet érintve. Ezt nem tartották férfiúhoz illőnek, és magukban ugyan-csak nevettek rajta. Tulajdonképpen sose szokták meg igazán Allah hitét, de megegyeztek abban, hogylegjobb tudásuk szerint igyekeznek alkalmazkodni ahelyzethez, és mindent úgy csinálnak, ahogy a többiek.Mint harco- sok vitézségükkel kitüntették magukat, és atestőrség- ben nagy tekintélyre tettek szert. Sajátmagukat tartot- ták a legkiválóbbaknak, és amikorzsákmány felosztá- sára került sor, senki semmerészelte jogaikat elvitatni. Összesen nyolcan voltak:Orm és Toke, Halle és Ögmund. Tume, aki Tokéval

evezett, Gunne, aki Krok mellett húzta az evezőt,Félszemű Rapp és Ulf, aki a legidősebb volt közülük,és akinek valamikor régen, egy karácsonyi lakománfelmetszették egyik szája szegletét. A vágástólfélrehúzódott a szája, és nagyobb is volt másokénál, s ezért Grinulfnak, Vigyorgó Ulfnak nevezték. Kedvezett nekik a szerencse, és az Almansurnál eltöltött négy év alatt csak egyetlen társuk vesztette életét.

Ebben az időben sokfelé eljutottak, mert ahogyAlmansur szakálla őszült, úgy nőtt gyűlölete akeresztényekkel szemben, és egyre kevesebbet ültotthon Cor- dovában békességben. Vele voltak,amikor észak felé a legtávolabbra jutott el, éspedigPamplonába, a navarrai birodalomba. Kétszer hiábaostromolta ezt a várost, harmadszorra bevette, éselpusztította. Itt esett el Tume, egy hajítógépbőlkirepített kő zúzta össze. Együtt vitorláztak MajorkábaAlmansurnal, annak saját hajóján, amikor a szigetekhelytartója fellázadt. Őrt álltak akkor is, amikorAlmansur a lázadót és rokonságának harminc tagját lefejeztette. Porban és nagy hőségben küzdöttek ahenaresi kemény csatában a kasztíliai gróf lázadó

serege ellen, végül Ormék körülkerítették, és legyőztékőket. Itt hordták össze este az elesett keresztényeket,és rakták fel a hullákat egy halomba, melynek tetejérőlAlmansur papjainak egyike a próféta híveit imáraszólította. Ezt követően a León birodalma ellen indítottnagy hadjáratban vettek részt, ahol Kövér Sanchokirály olyan kétségbeesett helyzetbe került, hogy végülemberei megelégelték a harcot, és szabadulni akartaktőle, hiszen rengeteg hája miatt már lóra se tudott ülni;letették hát a trónról, és sarcot ajánlottak felAlmansurnak.

E hadjáratok alatt Orm és emberei nem győztékcsodálni Almansur bölcsességét, hatalmát ésvállalkozásait kísérő szerencséjét, legfőképpen afélelmet, amelyet Allahhal szemben érzett, és amódozatokat, ahogyan istenét ki akarta engesztelni. Aport, ami ruháira és cipőire a harctéren rakódott,szolgái minden este lekefélték, egy selyemzacskóbagyűjtötték, és minden hadjáratról hazavittékCordovába. Almansur elrendelte, hogy a keresztényekellen vívott hadjáratokbbl származó porral temessékmajd el, mert a próféta azt mondotta: boldogok, akik

poros utakat róttak a hitetlenek ellen vívott harcban. Félelme még e sok por ellenére se múlt el. Ezértegyszer minden eddiginél merészebb cselekedetrehatározta el magát: elpusztítja a keresztények szentvárosát, Asturiát, ahol Jakab apostol, a nagy csodatevőteteme nyugszik.

Hischam kalifa tizenkettedik esztendejében történt mindez, Orm és emberei már negyedik éve állottakAlmansur szolgálatában. A vezér őszre nagyobbhadsereget gyűjtött, mint valaha, és északnyugatnakvonult az „Üres Országon" keresztül, amely régihatárterület volt az andalúz és az asturiai keresztényekországai között.

Elérték a pusztaság túlsó felén levő keresztényfalvakat, ahol emberemlékezet óta nem járt andalúziaisereg. Mindennap harcba keveredtek, mert akeresztények derekasan védekeztek a hegyek és aszorosok között. Egyik este, amikor a sereg tábortütött, és Almansur az esti imádság után lepihent tágassátrában, a keresztények váratlanul rajtuk ütöttek.Támadásuk kezdetben sikeresnek látszott. Egy kisebbcsapat betört a táborba, nagy zűrzavar keletkezett,

harci és segélykiáltások hangzottak mindenhonnan.Almansur sietve jött elő sátrából sisakkal és karddalfelszerelve, de gyűrűs páncélt nem öltött magára. Ezenaz estén éppen Orm, Halle és a Félszemű Rapp álltakőrt sátrának bejáratánál. Hirtelen a sátorhoz vágtatottnéhány ellenséges lovas, akik megpillantva Almansurt,tüstént ráismertek zöld sisakdíszéről (ő volt az egyetlena seregben, ki e színt viselte). Örömükben felüvöltöttek, s feléje hajították lándzsáikat.

Már erősen sötétedett, és Almansur öreg lévén,nem tudott a lándzsák elől gyorsan elhajolni. EkkorOrm, aki legközelebb állt hozzá, odaugrott, és fellökte,hogy az előrebukott, így két lándzsát az ő pajzsa fogottfel, egy a vállába vágódott, egy pedig a földön fekvőAlmansur oldalát súrolta, úgyhogy még a vére iskibuggyant. Halle és Rapp az ellenség felé futottak,lándzsájukat elhajították, és halálra sebeztek egytámadót. Ekkor mindenfelől emberek özönlöttek ahelyszínre, és a keresztények egy részét megölték, atöbbieket pedig megfutamították:

Orm kihúzta a lándzsát, amely testébe fúródott, és felsegítette Almansurt. Bizonytalanság fogta el, nem

tudta, hogyan vélekedik majd ura arról, hogy Ormfellökte őt. De Almansur boldog volt, hogy sebetkapott, az elsőt, amelyet valaha ejtettek rajta. Nagyszerencsének találta ugyanis, hogy vérét onthattaAllahért, anélkül, hogy sérülése súlyos lett volna.

Előhívatta három lovas vezérét, és az egybegyűltvezérek előtt szemükre vetette, hogy rosszul őrizték atábort. Ezek térdre borultak előtte, és sírva beismertékhibájukat. Almansur ekkor - amint az kegyeshangulataiban szokása volt -, időt engedélyezett nekiklefejeztetésük előtt imádságaik elmondására ésszakálluk felkötésére.

Halle meg Rapp megkapták tőle a maguk marékaranyát, majd a sereg valamennyi alvezérének színeelőtt Almansur Ormot szólította maga elé. Ránézett, ésígy szólt:

- Kezet emeltél uradra, vörösszakállú, és eztegyetlen harcos se teheti meg. Ártottál továbbá abecsületemnek is avval, hogy fellöktél. Beszélj! Véddmagad!

- Sok lándzsa röpködött a levegőben - felelte Orm-, nem volt más választásom. Hiszek azonkívül abban,

uram, hogy a te becsületeden ettől nem esik csorba.Különben is előrebuktál, ellenségeid felé, tehát senki sem állíthatja azt, hogv meghátráltál.

- Úgy gondolom, jól védekezel. Az életemet ismegmentetted, és az még érhet valamit.

Kincsesládájából nehéz aranyláncot hozatott elő,és így szólt:

- Látom, válladba lándzsa fúródott, bizonyáraalaposan megérezted. De itt van, vedd ezt a láncot,legyen ez gyógyír fájdalmaidra.

Ezzel a láncot Orm nyakába akasztotta, amikülönleges megtiszteltetésnek számított. Ettől fogvaOrm és emberei még nagyobb kegyben álltakAlmansurnál, mint eddig. Toke szemügyre vette aláncot, és örült, hogy Orm ilyen nagy értékhez jutott.

- Biztos - mondotta ezután -, hogy Almansurnál jobb urunk nem is lehetne. Szerencsének találomazonban - folytatta - Orm és valamennyíünkszempontjából, hogy Almansur nem hanyatt esett,amikor fellökted.

A sereg ezek után továbbvonult, és végül elért akeresztények szent városába, ahol Jakab apostol teste

pihent, s ahol egy nagy templomot állítottak sírja fölé. Itt kemény harc kerekedett, mert a keresztények azthitték, hogy apostoluk megsegíti őket, s elszántanvédekeztek. Küzdöttek, amíg erejük tartott, de végre isAlman- sur legyőzte őket, a várost bevette és felégette.

A keresztények sok kincset gyűjtöttek íde össze az egész országból, mert ezt a várost sose fenyegetteellenség. Nágy zsákmányra és sok fogolyra tettek szerta győztesek, Almansur elsősorban az apostol sírja fölé emelt nagy templomot szerette volna elpusztítani, de mivel az kőből épült, nem lehetett felégetni. Ezértfoglyokat rendelt oda, hogy lebontsák. A templomtornyában tizenkét nagy harang függött, amelyek azapostolok nevét viselték. Szép csengésük volt, és akeresztények nagy becsben tartották őket, főként alegnagyobbat, amelynek a Jakab nevet adták.

Almansur elrendelte, hogy a harangokaí akeresztény foglyok vigyék Cordovába, ahol a nagymecsetben állítják fel őket, és illatos olajokkalmegtöltve hatalmas lámpásként égnek majd Allah és apróféta tiszteletére.

A harangok rendkívül súlyosak voltak, és

elszállitásukhoz erős eszközöket kellett készíteniük.Minden egyes harang cipeléséhez hatvan fogolyra voltszükség, akik egymást váltogatták. Jakab harangjaazonban túlságosan nehéz volt, úgyhogy azt emberierővel nem tudták elvinni, de még ökrös szekéren sem,mert útjuk hegyi ösvényeken vezetett. Almansurazonban semmiképpen sem akart lemondani aharangról, hiszen legszebb zsákmányának épp ezttekintette.

Allványt készítettek hát, s arra helyezték a harangot,hogy fákon görgetve eresszék le a közelben levőfolyóhoz, s onnan hajón vigyék Cordovába.

Amikor az állvány az alatta levő gömbfákkal együtt elkészült, rudakat dugtak keresztül a harangfüggesztőgyűrűjén, és megpróbálták felemelni. Adélvidékiek azonban ehhez a művelethez nem voltaksem elég magasak, sem elég erősek. Egyre hosszabbrudakat hoztak, hogy többen férhessenek hozzá. Arudak azonban eltörtek, a harang pedig ott maradt aföldön.

Orm és emberei nevetve nézték a többiekerőlködését. Toke így szólt:

- Hat felnőtt embernek nem eshet nehezére ez az emelés.

- Azt hiszem - toldotta meg Orm -, négy is elég. Ekkor Toke, Ögmund és Félszemű Rapp odamentek aharanghoz, beledugtak a gyűrűbe egy rövid rudat, és felemelték az állványra. Almansur, aki éppen arralovagolt, megállt mellettük, és végignézte munkájukat.Magához szólította Ormot, és ezt mondta:

- Neked és embereidnek Allah, áldott legyen aneve, nagy erőt ajándékozott. Úgy látom, hogy te megaz embereid fogjátok a harangot a hajóra és azzalCordovába saállítani, hiszen a többiek meg se tudjákmozdítani.

Orm meghajolt Almansur előtt, és azt válaszolta,hogy e feladat elvégzése nem okoz nekik nagyobbnehézséget. Ezután Almansur kiválasztott néhánytagbaszakadt rabszolgát a foglyok közül. Ezekkel kelletta harangot a folyóhoz hurcolniuk, hogy felrakhassák ahajóra. A parancs szerint nekik kell majd evezniük is.Almansur szállásáról két írnokot küldtek, hogyfelügyeljen a szállításra.

Köteleket erősítettek az állványra, és útnak

indultak. Néhány rabszolga a terhet húzta, mások agömbfákra ügyeltek. Fáradságos út volt, merttöbbnyire lefelé kellett menniük. A harang időnkéntelőrecsúszott és néhány rabszolgát, akik a fákatcserélgették, agyon is zúzott. Orm ekkor köteleketerősített az állvány hátsó részére, hogy a meredeklejtőkőn vissza tudják tartani. Így az után márkönnyebben ment a dolog, és végre leértek a hajóikhoz.

A nem túlságosan nagy, de erősen megépítettkereskedelmi hajónak tíz pár evezője, ezenkívül árbocaés vitorlája is volt. Orm és emberei felcipelték aharangot a hajóra. Kötelekkel és gerendákkal alaposanodaerősítették, majd a rabszolgákat az evezőkhözültették, és elindultak lefelé a folyón. Jó érzés volt, hogyújra hajó urai lehetnek.

Orm emberei felváltva ellenőrizték az evezősöket.A rabszolgákat csökönyösöknek és ügyetleneknektalálták. Azon bosszankodtak, hogy nincsenekbilincseik, és igy egész éjjel őrizniük kell őket.Mindannyian egyetértettek abban, hogy ilyen gyatraevezősöket még sose láttak, és az volt a véleményük,

hogy így bizony nem juthatnak el Cordováig.Amíkor kiértek a folyótorkolathoz, látták, hogy

Almansur hadihajói ott horgonyoznak. Ezek nemtudtak felfelé hajózni a folyón, harcosaik nagy részétbeküldték a szárazföldre, hogy segítsenek az asturiaiakkifosztásában. Orm emberei megörültek ennek alátványnak, és Orm azonnal menesztette a két írnokot:kérjenek kölcsön lábbilincseket a hajóskapitányoktól.Most már odaerősíthették a rabszolgákat. Orm élelmetis szerzett az útra, mert az utazás Cordováig hosszúnakígérkezett. Ezután lehorgonyzott a hadihajók mellett,megfelelőbb szélre várva.

Este Orm Tokéval és Gunnéval együtt partra szállt, társait őrizetül a hajón hagyva. Lefelé haladtak a part mentén néhány halászbódé felé, melyekbe kereskedők rendezkedtek be. Ezek zsákmányolt holmikatvásároltak a katonáktól, és szükségleti cikkeketárusítottak a hajósoknak. Amikor az egyik bódéközelébe értek, látták, hogy hat ember lép be oda, akikegy másik hajó legénységéhez tartoztak. Gunne hirtelenmegállt.

- Ezekkel az emberekkel van valami elíntézni valónk

- mondta. - Láttátok a két elsőt közülük?Sem Orm, som Toke nem nézte meg őket

alaposabban.- Ők azok, akik Krokot megölték - szólt Gunne.

Orm elsápadt, és reszketés fogta el.- Akkor már elég soká éltek - mondta. Kirántották

kardjaikat. Orm és Toke Subaida uralkodónőajándékát viselték. Toke még mindig nem talált olyannevet kardjának, amely éppolyan megfelelő lett volna,mint a Blotunga.

- Krok előbbre való, mint Almansur - mondta Orm- és mi itt mindannyian bosszúval tartozunk haláláért, deleginkább én, aki vezér lettem utána. Ti ketten fussatoka bódé mögé, hogy arrafelé egyikük seme nekülhessen.

A bódénak mindkét végén volt kijárat. Orm ahozzá közelebb eső ajtón ment be, és ott találta a hatférfit a kereskedővel együtt. A kereskedő zsákok közérejtőzőtt, amíkor meglátta Orm meztelen kardját, de ahajósok előkapták fegyvereiket, és kérdéseketkiáltoztak Orm felé. A bódé szűk volt, félhomályuralkodott, de Orm azonnal felismerte azt, amelyikük

Krokot megölte.- Elmondtad az esti imádat? - kérdezte, és úgy a

nyakára vágott, hogy annak a feje rögtön lehullt. Ekkorkét ember csapott Orm felé, ugyancsak meggyűlt velüka baja. A másik három a hátsó ajtó felé futott, ottazonban Toke és Gunne karjaiba szaladtak. Toke, Krok nevét üvöltve, mindjárt agyonvágott egy embert, és hamarosan megölte a következőt is. Nagykavarodás keletkezett a bódéban. Egy férfi felugrott apadra, és Orm felé vágott, de a vágás elakadt amennyezetgerendában, és közben Orm a támadóarcába hajította a pajzsát. A pajzs hegye az emberszemét találta el, az leesett, és ott maradt a földönfekve, mozdulatlanul. Most már nem sokáig tartott aküzdelem. A másikat, aki szin- tén részt vett Krokmeggyilkólásában, Gunne küldte a másvilágra. Orm kétemberrel végzett, Toke hárommal. A kereskedőtazonban, akiből nem sok látszott a sarok- ban, ahovábújt, sértetlenül hagyták, hisz semmi köze se volt ehhezaz ügyhöz.

Amikor véres fegyverzetükkel kiléptek a bódéból,né- hány ember közeledett feléjük. Azért jöttek, hogy

meg- nézzék, mi okozta a lármát, de amikormegpillantották őket, megfordultak, és ijedtenelfutottak. Toke kinyúj- tott karral maga elé tartottakardját, amelynek pengé- jéről sűrű vér csurgott le nagycseppekben.

- Most nevet adok neked, Blotunga testvére.Ezután Rödnäbba - Vöröscsőr - legyen a neved.

Orm a szaladva távolodó emberek után nézett.- Jó lesz, ha mi is sietünk - mondta - mert most

már nem lesz nyugtunk ebben az országban. Demindent megér az, hogy bosszút állhattunk!

A hajóhoz siettek, és elmondták a többieknek, mitör- tént. A hajó azonnal útnak indult, bár teljesen sötétvolt. Mindnyájan örültek, hogy bosszút álltak Krokért,és megértették, hogy sietve el kell hagyniuk ezt azorszá- got. Még segítettek is az evezősöknek, hogy jóiramban haladjanak. Maga Orm a kormányevezőmellett állt, és a sötétségbe kémlelt. Almansur írnokainem tudták, mi történt, és kérdésekkel halmozták előket, de nem sok választ kaptak. A hajö végreszerencsésen kiért az öböl- ből. Délről kedvező széltámadt, és így felszerelhették a vitorlát is. Most már

északnak tartottak, s mire a haj- nal beköszöntött,egyre inkább eltávolodtak a partoktól. Hajót semláttak, amely követte volna őket.

Jobb kéz felől néhány szigetet pillantottak meg, és Orm az egyiknél kikötött. A két írnokot itt partra tette, és üzenetet küldött velük Almansurnak.

- Ilyen gazdától nem menekülünk el bejelentés nél-kül - mondta. - Ezért valamennyien azt üzenjük neki, hogy sorsunk úgy hozta, hat emberét megöltük, mertbosszúval tartoztunk Krokért, a vezérünkért. És hatember élete nem volt túlságosan sok az övéért.Magunkkal visszük a hajót a rabszolgákkal együtt. Ez aveszte- ség bizonyára nem nagyon érinti Almansurt. Aharangot is magunkkal visszük, mert szilárdságotbiztosít a hajónak, hiszen még veszélyes tengereket kellmegjárnunk. Mindannyiunknak az a véleménye, hogyjó urunk volt, és ha nem jön közbe ez a dolog, szívesenszolgáltuk volna tovább is. De most az az egyetlenvágyunk, hogy éle- tünket megmentsük.

Az írnokok megígérték, hogy szóról szóra átadják Orm üzenetét.

Orm így folytatta:

- Az is jó lenne, ha Cordovába érve üdvözletetvinnétek tőlünk egy Salamon nevű gazdag zsidónak,aki költő és ezüstműves, és köszönetünkettolmácsolnátok irántunk tanúsított barátságáért, mert őtbizonyára nem látjuk többé.

- S mondjátok meg Subaida úrnőnek, hogy a hét viking, akiket ő ismer, háláját és üdvözletét küldi -mondta Toke. - És mondjátok meg neki azt is, hogy a kardok, amiket nekünk ajándékozott, nagy hasznunkra voltak, és élükön egyetlen csorbulás sem esett, nohanem sokat pihentek. De ezt az üzenetet úgy kellátadnotok, hogy Almansur ne hallja.

Az írnokok elővették íróeszközeiket, és mindentfeljegyeztek. Ezután a vikingek annyi élelmet adtaknekik, amennyire szükségük lehetett, amíg valami hajórájuk nem talál, vagy amíg ők maguk szárazföldrejuthatnak, és ott hagyták őket a szigeten.

Az evező rabszolgák nyugtalankodtak, és szünetnélkül üvöltöztek, amikor a hajó nyílt tenger felé indult, és nyilvánvaló volt, hogy ők is ott szerettek volnamaradni az írnokokkal a parton. Orm embereikénytelenek voltak pálcákkal és kötélvégekkel

fölszerelve körbejárni köztük, hogy megnyugtassák, ésevezésre bírják őket.

Ugyanis éppen szélcsend volt, és nekik sürgősen elkellett jutniuk ezekről a vizekről.

- Még szerencse, hogy bilincs van a lábukon -mondta Gunne -, mert különben mind kiugráltak volna a hajóból, kardjaink ellenére is. Kár, hogy nem kértünk kölcsön korbácsot, amikor a bilincseket kaptuk, mertúgy látom, a pálcák és kötélvégek nem elég csípősekaz ilyen lázongö embereknek.

- Különös dolog, de igazad van - mondta Toke. -Bizony, amikor magunk ültünk az evezőpadon, nemhittük volna, hogy valaha mi dicsérjük majd arabszolgakorbács hasznát.

- Saját háta fáj mindenkinek a legjobban, ez az igazság - mondta Gunne -, de ezeknek az embereknek jobban fog fájni a hátuk, mint valaha, mert különben nem jutunk tovább.

Toke egyetértett ezzel, és így újra körbejártak, és ütötték az evezősöket, ahogy csak tudták, hogy a hajó gyorsabban haladjon. De az evezés mégis rosszul ment, mert a gályarabok nem eveztek ütemesen. Orm

észrevette ezt, és így szólt:- Veréssel nem tanítjuk meg őket evezni, hiszen

nincs gyakorlatuk benne, de talán a harangsegítségünkre lehet.

Ezzel fogott egy fejszét, odaállt a haranghoz, ésütemesen verni kezdte a fejsze fokával. A rabszolgákfelfigyeltek a kongatásra, és az evezők egyszeribenüteme- sen csobbantak. Orm ezután felváltva veretteembereivel a harangot, és azt tapasztalták, hogyha egybőrrel borított fabunkóval ütik, akkor szól alegszebben. Ezt mindannyian nagyon mulatságosnaktalálták.

Hamarosan újra szelet kaptak, s így nem volt többé szükség evezésre. A szél egyre erősebben kapszkodotta vitorlákba, és viharrá nőtt, úgyhogy a helyzet kezdett veszélyessé válni. Grinulf szerint ez várható is volt, mert nem áldoztak a tenger istenének, mielőtt útnak indultak volna. Ennek azonban néhányan ellentmondtak, ésemlékeztették őt arra az áldozatra, ami után Almansurhajói rövidesen szerencsétlenséget zúdítottak rájuk.Gunne úgy vélekedett, hogy legokosabb, ha Allahnakáldoznak, és ebben néhányan igazat adtak neki. Toke

azonban azt mondta, nem hiszi, hogy Allah szavainakhatalmuk volna a tengereken.

Ekkor Orm így szólt:- Nem tudhatja senki pontosan, mennyire hatalmas

egy isten, és milyen hasznot hajthat nekünk. Ezért talán a legbiztosabb, ha egyiket se részesítjük előnyben atöbbi rovására. És biztos az is, hogy van valaki, akibőlmáris hasznunk volt ezen az úton. Ez pedig SzentJakab. Az ő harangja biztosít hajónkak szilárdságot, ésaz evezésnél is segített rajtunk. Ezért nem szabad rólamegfeledkeznünk.

Orm társai helyeselték vezetőjük szavait; húst ésitalt áldoztak Agirnek, Allahnak és Szent Jakabnak. Azáldozat bemutatása után mind jobb kedvre derültek.

Nem tudták pontosan, merre járnak, csak azt,hogy már jó messzire vannak Asturiától. Sejtettékazonban, hogy észak felé tartanak, a vihar is arrafelésodorja őket, és nem sodródhatnak nyugati irányba,úgyhogy előbbutóbb mindenképp partot kell érniük,akár Írhonban vagy Angolhonban, akár pedigBretagne-ban. Igyekeztek tartani az emberekben alelket. A viharon átsegítette őket a szerencse. Időnként

a csillagokat kémlelték, és úgy látták, helyes iránybanhaladnak.

Legtöbb bajuk a rabszolgákkal volt, mert bár most nem kellett evezniük, erősen leromlottak az állandófélelemtől, a tengeribetegségtől, a ködtől és a hidegtől, úgyhogy valamennyien zöldek voltak, a fogaikvacogtak, és néhányan meg is haltak közülük. Melegruha kevés volt a hajón, és az idő napról naprahidegebb lett; késő őszre járt. Orm és emberei nagygondban voltak a rabszolgák állapota miatt, ésápolgatták őket, már amenynyire lehetett. Amikorevésre került a sor, a legjobb falatokat juttatták nekik,mert tudták, hogy partraszállás után komoly értéknekszámítanak majd.

Végre teljesen elült a vihar, és most egy álló napig szép idejük és jó szelük volt, amely északkelet felésodorta őket. A rabszolgák a napsütésbent kissémagukhoz tértek, estére azonban teljesen elállt a szél,köd borult rájuk, s egyre sűrűbbé vált. A köd hidegvolt és fojtogató, mindannyian fáztak, főleg arabszolgák. A levegő meg se rezdült, a hajómozdulatlanul állt, csak a hullámverés emelte meg néha-

néha.Orm így szólt:- Nagy bajban vagyunk, mert ha hajónkkal egy

helyben állva várjuk a szelet, a rabszolgák meghalnak a hidegtől, ha pedig eveztetjük őket, akkor is meghalnak, amilyen nyomorult állapotban vannak. Tájékozódnisem tudunk, amíg a napot vagy a csillagokat meg nempillanthatjuk.

- Azt hiszem, az a legjobb, ha evezőhöz ültetjük őket - válaszolt Rapp -, ettől talán felmelegszenek, mi pedig kormányozzunk ahogy a hullámvearés sodor,mert a vihart dél felől kaptuk, más után nemigazodhatunk, amíg a köd fel nem száll.

Rapp tanácsát bölcsnek találták. A rabszolgáknaksiránkozásaik dacára az evezők mellé kellett ülniük,azonban erejük alig volt már. Orm emberei megintfelváltva kongatták a harangot, és úgy találták, hogy azmost még szebben szól, mint eddig; hosszan zengettminden egyes ütés után, úgyhogy kellemes társra leltekbenne a sűrű ködben. Közben-közben hagyták, hogy arabszolgák egy kis időre megpihenjenek és aludjanak,de egyébként felváltva, egész éjjel eveztették őket a

hullámverés irányát követve.Hajnalban Ögmund állt a kormánynál, és Rapp

verte a harangot. Társaik aludtak. Egyszerremindketten felkapták fejüket, és egymásra néztek, majdújra fülelni kezdtek. Halk csengés hallatszott a messzitávolból. Nagyon elcsodálkoztak, felébresztették atöbbieket, és valamennyien feszülten figyelték ahangokat.

A csengés egyre-másra felhangzott, és úgy vélték, szemből közeledik.

- Úgy hangzik, mintha rajtunk kívül mások isharanggal eveznének - mondta Toke.

- Óvatosan kell most haladnunk - mondta Grinulf -,lehet, hogy ez Ran és a lányai, akik dallal csalogatják ahajósokat.

- Én inkább úgy hallom, mintha törpékkovácsolnának - szólt Halle -, de az ilyesminek isveszélyes lehet a közelébe kerülni. Talán valami kissziklás sziget közelében vagyunk, ahol gonosz szellemektanyáznak.

A halk csengés még mindig hallatszott a távolból. Mindannyiukat félelem töltötte el, kíváncsian várták,

mit mond majd Orm.A rabszolgák is figyeltek, és élénken beszélgettek

egymás közt. Orm és társai azonban nem értettékszavaikat. - Senki se tudhatja, hogy ez mi lehet - szólaltmost meg Orm -, de helytelen volna, ha ettől acsekélységtől megijednénk. Evezzünk tovább, ahogyeddig tettük, és figyeljünk, amilyen éberen csak tudunk.Egyébként én még sose hallottam, hogy a gonoszszellemek reggel mutatkoznának.

Ezzel egyetértettek, és folytatták az evezést. Afurcsa csengő hang most megerősödött. Apró fuvallatokszálltak feléjük, és a köd lassan felszállt. Egyszerre mindfelkiáltottak, hogy szárazföldet látnak. Köves part terült el szemeik előtt, és szigetnek vagy félszigetnek látszott. A csengés nyilvánvalóan ebből az irányból hangzott, most azonban megszűnt. Zöld füvet meg néhánylegelésző kecskét pillantottak meg, majd néhánykunyhót, amelyek előtt férfiak álltak, és a hajó felétekingettek.

- Ezek nem látszanak se gonosz szellemeknek, se pedig Ran lányainak - szólt Orm. - Itt partra szállunk, hogy megtudjuk, hová vetődtünk.

Így is tettek. A parton álldogáló férfiak nemmutattak félelmet a harci mezbe öltözött emberek láttán,hanem barátságos arccal közeledtek feléjük, ésszívélyesen üdvözölték őket. Hatan voltak,valamennyien fehér szakállú öregek barna köntösökbeburkolózva. Szavaikat egyikük sem értette.

- Milyen országba jutottunk - kérdezte - kinek azemberei vagytok?

Az egyik öreg megértette Orm szavait, és kiáltozni kezdett a többieknek:

- Lochlannach! Lochlannach! - Majd saját nyelvén válaszolt Ormnak. - Írhonba kerültetek, és mi Szent Finnian szolgái vagyunk.

Amikor Orm és emberei ezt meghallották, nagyon megörvendtek, mert csaknem otthon érezték magukat. Kiviláglott, hogy egy kis szigeten kötöttek ki, azon túl már feltünedeztek Írhon partjai. A kis szigeten csak azöregemberek laktak a kecskéikkel.

Az öregek szaporán beszélgettek, és arcukmeglepetést tükrözött. Az öreg, aki értette az északinyelvet, később így szólt Ormhoz:

- Te az északiak nyelvét beszéled, és ezt a nyelvet

én is értem, mert északiakkal sokat érintkeztemifjúkoromban, idetelepedésem előtt. De az bizonyos,hogy sose láttam Lochlannba való férfiakat olyanöltözékben, amilyet ti viseltek. Honnan jöttök? Fehérvagy fekete lochlanniak vagytok-e? . . . És hogyan lehetaz, hogy harangzúgás hangjai között vitorláztokhajótokon? Ma Szent Brandan napja van, és mi az őemlékére kongattuk meg harangunkat, amikormeghallottuk a tietek válaszát a tenger felől. Azt hittük,hogy talán maga Szent Brandan válaszol nekünk, mertő is híres hajós volt életében. De bizonyára ti is mindmeg vagytok keresztelve Jézus Krisztus nevében, haszent hangok kíséretében vitorlázik hajótok.

- Az öreg aztán tud beszélni - mondta Toke -, most csak győzd a válaszolgatást, Orm.

Orm így felelt az öregnek:- Mi fekete lochlannachok vagyunk Harald király

birodalmából. Igaz ugyan, hogy azt nem tudjuk, Harald király él-e még, mert sokáig voltunk távol otthonunktól. Köntöseink és ruháink hispániaiak, mert Andalúziából jövünk, ahol nagyurat szolgáltunk, akinek Almansur a neve. Harangunkat Jakabnak hívják, és abból az

asturiai templomból származik, amelyben Jakabapostol teste nyugszik, ez a legnagyobb valamennyiottani harang közül. Hogy mint került hajónkra, azt mosthosszú volna elmondani. Krisztust ismerjük, deahonnan jövünk, ott nem tartják valami nagytiszteletben; mi magunk nem vagyunk megkeresztelve.Miután azonban ti keresztények vagytok, talán érdekelbenneteket, hogy evezőink mellett keresztények ülnek.A rabszolgáink ők, és ugyanonnan származnak,ahonnan a harang. Most igen rossz bőrben vannak, ésígy nem sok hasznukat vesszük. Épp ezért jó lenne, hapartra kerülhetnének, és itt pihenhetnének, mielőtttovábbindulnánk. Tőlünk pedig ne féljetek. Ti jóembereknek látszotok, mi pedig nem bántjuk azokat,akik nem szállnak szembe velünk. Néhány kecskévelugyan kevesebbetek lesz majd, de ez lesz a legtöbb,amit tőlünk el kell szenvednetek. Nem szándéko- zunksokáig itt maradrii.

Amikor az öregek mindezt megértették,bólogattak, és barátságosan mosolyogtak. Szószólójukelmondta, hogy gyakran fogadnak be magukhozhajósokat a szigeten, és eddig még senki se bántotta

őket.- Mi magunk se bánunk igazságtalanul senkivel -

mondta az öreg -, nincsen egyebünk a kecskéinknél,répaföldeinknél és a kunyhóinknál. Különben ez ittSzent Finnian szigete, akinek hatalma van Istennél, éskezét felettünk tartja. Kecskéinket gazdagonmegáldotta ez évben, úgyhogy élelemben nemszenvedünk hiányt. Isten hozott ezért benneteket arra akevésre; amit nektek nyújthatunk. Nekünk öregeknek,akik jobbára magunkban üldögéltünk itt, nagy öröm, haviláglátott emberek szavait hallgathatjuk.

A rabszolgákat partra hozták, és a hajókatfelvonták a szárazföldre. Orm és emberei végrekipihenhették magukat Szent Finnian szigetén, s közbenösszebarátkoztak az öregemberekkel. Együtt halásztakvelük, s dús fogásaikból etették a rabszolgákat is, míglassan azok is erőre kaptak.

Orm és a többiek rengeteget meséltek abarátoknak, és bár a tolmácsolás akadozott ugyan, azöregeket nagyon érdekelték a távoli országokról szólótörténetek. A harang valósággal csodálatba ejtetteőket. Nagyobb volt ez minden harangnál, amelyről

Írhonban valaha hallot- tak. Kivételes csoda - mondtákaz öregek -, hogy Szent Jakab és Szent Finnian atávolból üzentek egymásnak harangjaik hangjával.Néha, istentiszteletek alkalmával Jakab harangjátkongatták meg a sajátjuk helyett, és örvendeztek,amikor annak hatalmas hangja kiáradt a tenger fölé.

8

Hogyan élt Orm a Szent Finniani barátoknál, és miképpen történt csoda Jellingéven

A szigeten töltött napok alatt Orm és embereisokat tanakodtak, mihez kezdjenek, ha a rabszolgákkellőképpen megerősödnek, és folytathatják útjukat.Valameny- nyien haza akartak menni, Orm is meg atöbbiek is. Ebben az évszakban tengeri kalózoktólnemigen kellett tartaniuk, ilyenkor kevés hajó jár atengeren. De az utazást alapos.an megnehezítette a téliidő. Attól is féltek, hogy a rabszolgák megintleromolhatnak. Az lenne a legokosabb, ha a lehető

leggyorsabban eladhatnák őket. Ennek érdekében vagyLimerickbe kellene hajózniuk, ahol Orm apjának nevétjól ismerik, vagy Corkba vitorlázhatnának, aholDrágaköves Olof már régóta nagyban űzi arabszolgakereskedést.

Érdeklődtek a barátoktól is, mit tartanakelőnyösebbnek. Amikor a barátok megértették, mirőlvan szó, hoszszasan, mosolyogva beszéltek egymással,majd szószólójuk a következőket mondta:

- Látszik, hogy messziről jöttök, és nem tudjátok, mi a helyzet most Írhonban. Mind Limerickben, mind Corkban nehezen fogtok kereskedni. Írhonban mostBrian király van hatalmon, és ha messziről jött idegenekvagytok is, talán hallottátok már nevét.

Orm azt mondta, sokszor hallotta apjától Briankirály nevét, aki a vikingek ellen vezetett hadjáratotLimerickben.

- Most már nem vezet hadat ellenük - folytatta abarát. - Kezdetben a dalcassierek vezére volt, ekkor avikingek háborút indítottak ellene Limerickben. KésőbbThomond királya lett, akkor meg ő indított háborút ávikingek ellen. Ezután azonban királya lett egész

Munsternek, Limericket ostrom alá vette, és a legtöbb ottani vikinget megölte. Az élve maradottakelmenekültek. Most ő a legnagyobb hős Írhonban,királya Munsternek, ura Leinsternek, és hűbéruravalamennyi idegennek, akik a parti városokbanletelepedtek. Jelenleg Malachi, Írhon főkirálya ellenvisel hadat, hogy elnyerje annak feleségét és egészbirodalmát. Drágaköves Olof adót fizet neki, ésharcosokat küld Malachi király ellen vezetett seregébe.Még maga a dublini Selyemszakállú Sigtrygg - akipedig a leghatalmasabb idegen Írhonban - is kétszervolt kénytelen adót fizetni Brian királynak.

- Valóban érdekes újságok ezek - mondta Orm -, ez a Brian király hatalmas úrnak tűnik, noha meglehet, hogy már láttunk nálánál hatalmasabbat is. De hamindez igaz, miért ne adhatnánk el neki arabszolgáinkat?

- Brian király nem vásárol rabszolgákat - vála-szolta a barát -, mert annyit szerez magánakszomszédaitól és a loóhlanniaktól, amennyire szükségevan. Ezenfelül mindenki tudja, hogy három dolog van,amit mindennél jobban szeret, és három, amit mindennél

jobban gyűlöl. Az utóbbiak bizony hátrányosaklehetnek számotokra. A három dolog, amit szeret: alegnagyobb hatalom, ezt már bírja, a legtöbb arany, azis az övé már, és a legszebb nő. Az egész világ tudja,hogy a legszebb nő Gormlaith, Maelmora leinsterikirály nővére - és őt még nem szerezte meg magának.Gormlaith először Olof Kavaran dublini királynak volt afelesége, aki azonban éles nyelve miatt túladott rajta,most pedig Malachi főkirály felesége, aki oly sok időttölt asszonya szobájában, hogy a háborúzásra már aligmarad ereje. Ha Briannak sikerül legyőznie Malachit,övé lesz Gormlaith, mert amit egyszer célul tűz ki magaelé, azt véghez is viszi. A három dolog pedig, amit alegjobban gyűlöl: a pogányok, a lochlanni férfiak és aköltők, akik más királyokat dicsőítenek. Gyűlöleteéppoly erős, mint szeretete, és ezekben a dolgokbansemmi sem engesztelheti ki őt. Miután pedig tipogányok és lochlanniak vagytok, nem ajánljuk, hogy aközelébe kerüljetek, mert nem kívánjuk veszteteket.

A vikingek figyelmesen hallgatták mindezt, és úgytalálták, nem érdemes Brian királlyal kereskedniük.Orm így szólt:

- Úgy látom, a Jakab-harang jó helyre vezetettbennünket, amikor erre a szigetre irányított, és nemBrian király birodalmába.

- Szent Finnian harangja is segített rajtatokmondta a barát. - Most, miután látjátok, mire képesek a szentek még pogányok érdekében is, nem volna-eindokolt, ha Istenben hinnétek ésmegkeresztelkednétek?

Orm azt felelte, hogy nem nagyon foglalkozotteddig a dologgal, és úgy érzi, ez nem olyan égetőensürgős.

- Talán sürgősebb, mint hiszed - válaszolták abarátok -, mert már csak tizenegy év van hátra a világ pusztulásáig, amikor Krisztus megjelenik a felhőkközött, és minden ember fölött ítéletet mond. Addigminden pogánynak meg kell keresztelkednie, ésoktalanság volna az utolsók közé kerülnötök. Apogányok most nagyobb számban térnek meg, mintvalaha, s így egyre kevesebben maradnak asötétségben. És valóban, már nagyon közel lehetKrisztus eljövetele, ha még a pogányokleghitványabbika, a dániai Harald király is

megkeresztelkedett. Ezért most már nektek is el kellenefordulnotok hamis isteneitektől, s igaz hitre kellenetérnetek.

A férfiak csodálkozva néztek az öregre, néhányannevetésbe törtek ki és a térdüket csapkodták.

- Miért nem mondod mindjárt, hogy barát lett, mint jbmagad - szólt Toke -, és leberetválta a haját?

- Mi jártunk világszérte - mondta Orm -, te pedig ittülsz a szigeten testvéreiddel, és csodálatosképpen mégis te mondod el a legnagyobb újságokat. Amit elakarsz velünk hitetni Harald kikeresztelkedéséről,érdekes dolog. Nekem ugyan valószínűbbnek tűnik,hogy valami hajós bolondított ezzel, hogy szórakozzék ajóhisze- műségeden.

A barát azonban kitartott amellett, hogy amitmond, színigazság, nem pedig valamiféle hajósmese.Ezt az újságot ugyanis saját püspöküktől hallotta,amikor az két évvel ezelőtt meglátogatta őket. Hétvasárnapon át mondottak köszönetet Istennek azért ajótéteményéért, ami ezáltal érte a keresztényeket -akiket az északiak állandóan háborgattak.

Miután a hírt megerősítve hallották, végül is

elhitték, amit a barátok mondtak, de ugyanakkornehezen fogták fel a nevezetes újságot.

- Hiszen ő Odintól származik - mondták ésegymásra néztek -, hogyan fordulhat akkor másistenhez? - És egész életében kedvezett neki aszerencse folytatták -, melyet az „as"-ok[4]ajándékoztak neki. Flottái a keresztények ellenvonultak, és gazdagon tértek haza. Mi dolga van akkora keresztény istenekkel?

Fejüket csóválták, és elcsodálkozva üldögéltek.- Harald már öreg - szólt Grinulf - és lehet, hogy

újra gyermek lett, mint Arne király Uppsalában a régi időkben. Mert a királyok erősebb sört isznak, mintmás férfiak, és rengeteg asszonyuk van. Ez idővelkifárasztja őket, annyira, hogy értelmük elsötétül, ésnem tudják már, mit cselekszenek. És mivel királyok,akkor is sze- szélyeik szerint cselekednek, ha azértelmük már elhagyta őket. Így történhetett, hogyHarald királyt behálózták a keresztény tanokkal.

A férfiak bólogattak, és történeteket meséltekotthoni öregemberekről, akik idős korukra gyermekkélettek, és különös ötleteikkel hozzátartozóik életét

keserítették meg. Egyetértettek abban, hogy nem jóazután is élni, ha már kihullottak az ember fogai ésértelme elhomályosodott. A barátok erre azt mondták,hogy még ennél is szomorúbb sors vár rájuk, mert azítélet napján - tizenegy év múlva -, ők ugyancsak hamarelkerülnek a földről. De a vikingek azt felelték, hogytizenegy év elegendő idő nekik, és emiatt nemszándékoznak keresztény hitre térni.

Ormnak gondokban főtt a feje, mert el kellettdöntenie, mitévők legyenek, miután Irhonban nemtanácsos partra szállniuk. Végül is így szólt embereihez:

- Könnyű a vezér dolga, amikor zsákmányt kellosztogatnia, vagy sört kínálnak körbe, de nehezebb,amikor terveket kell kieszelnie, és nem jut eszébeegyetlen jó gondolat sem.

- Indulnunk kell - szólt -, a rabszolgák márösszeszedték magukat annyira, amennyire csak lehetett,és minél tovább maradunk, annál nehezebb út vár ránk.Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha Harald királyhozvitorlázunk. Országában gazdag urak élnek, akik talánjó árat fizetnek a rabszolgákért. Ha meg valóbankereszténnyé lett, olyan ajándékkal kedveskedhetünk

neki, amellyel mindjárt elnyerjük kegyét. Szívesebbenleszek az ő embere, minthogy otthon üljek apámtanyáján, s én legyek a legkisebb fiú, ha ugyan él mégaz öreg és Odd, a bátyám. Ha meg ti hazavágytok,könnyen eljuthattok Blekingébe, miután lebonyolítjuk avásárt, és szétosztjuk a nyereséget. A legnehezebbmindenesetre az lesz, hogy a rabszolgákat életbentartsuk, amikor felérünk a hidegbe.

Orm azt ajánlotta a barátoknak, kössenek üzletet.Adják nekik valamennyi kecskebőrüket, és amennyiruhát csak nélkülözni tudnak. Ennek fejébenmegkapnák a két legvéznább rabszolgát, mert azokkülönben is meghalnának az úton; a barátok azonbanhasznukat vehetik majd. Ezenkívül kapnának.mégnéhány andalúziai ezüstpénzt is. A barátok mosolyogvamondták, hogy ezt jobb vásárnak tartják, mint amilyetaz írek általában lochlannachokkal kötni szoktak, deők. leginkább mégiscsak a Jakab-harangot szeretnék.Orm azt felelte, hogy a harangot nem nélkülözheti.

A vásárt végül is megkötötték, éspedig úgy, ahogy azt Orm javasolta. Így aztán a rabszolgákat úgy-ahogy felöltöztették, útravalóul halat és kecskehúst füstöltek, s

vittek magukkal a barátok répájából is. A barátokmindenben segítettek nekik, mindig barátságosakvoltak, és egy szóval sem panaszkodtak, hogy akecskenyájuk alaposan megapadt a vikingek látogatásaalatt. Egyetlen bánatuk az volt, hogy a szent harangpogányok kezében maradt, no meg az, hogy Orm ésemberei nem látják be, mennyi előnyt jelenteneszámukra, ha megkeresztelkednének. A búcsúnál mégegyszer utoljára beszéltek Krisztusról, Szent Finnianról,az ítélet napjáról és mindarról a veszedelemről, ami ahajósokat éri, ha nem térnek át az igaz hitre.

Orm azt felelte, most nincs arra ideje, hogy mindezt végighallgassa, hozzáfűzte azonban, hogy rossz vezérlenne, ha elutazásakor kapzsinak mutatkozna olyanvendéglátókkal szemben, amilyenek a barátok voltak.Azzal övébe nyúlt, és három aranypénzt nyújtott átnekik.

Amikor Toke ezt látta, elnevette magát ezen anagylelikűségen, és kijelentette, ezt éppúgy ő ismegengedheti magának. Ő ugyanis, amikor eljön azideje, a legjobb tanyák valamelyikéről szándékoziknősülni Listerben, és nagygazda lesz a faluban. Erre ő is

adott három aranyat a barátoknak, akik nem győztekcsodálkozni ezen a nagylelkűségen. A többieknekmindez nem nagyon tetszett, de tekintélyük megőrzésevégett ők is adtak valamit mindnyájan, Grinulfot kivéve.Grinulfot valamennyien kigúnyolták kapzsisága miatt,de ő csak vigyorgott a ferde szájával, szakállátvakargatta, és elégedetten né- zett körül.

- Én nem vagyok vezér - mondta -, és bizony máröregszem is. Hozzám már nem jön olyan lány, akinektanyája van, de még vénasszony sem. Ezért vagyok énkapzsi!

A rabszolgákat újra felhajtották a hajóra,odabilincselték őket, és Orm elhajózott Szent Finnianszigetéről. Megkerülték Írhont, és útjukon jó szeletkaptak. Az őszi hidegtől mindannyian sokatszenvedtek, bár testüket kecskebőrbe burkolták. Ormés emberei olyan hosszú időt töltöttek délen, hogy mostérzékenyebbek voltak a hideggel szemben, mint azelőtt.Mégis valamennyien jókedvűek voltak, hiszen hazájukfelé közeledtek. Csak hajós honfitársaiktól féltek, sállandóan kémlelték a tengert. A barátok ugyaniselmesélték, hogy a dán vikingek most gyakrabban

keresik fel Angolhon partjait, mint valaha, mivel Briankirály hatalma Írhon legnagyobb részét megóvjatámadásaiktól, így Angolhon lett a legcsábítóbb területa fosztogatók szemében. Orm félt, hogy honfitársaiüldözőbe veszik, ezért a hajót igyekezett a szárazföldtőlminél távolabb irányítani, felfelé az angol szorosonkeresztül.

A szerencse kedvezett nekik, és hajóval nemtalálkoztak. Kiértek a nyílt tengerre, s a hullámveréstegyre hidegebbnek érezték. Addig vitorláztak, amígvégre megpillantották Jütland partját. Felnevettekörömükben, mert jó érzés volt olyan országotviszontlátniuk, amely az északiak birodalmáhoztartozik. Partjelzéseket mutogattak egymásnak,amelyekre még abból az időből emlékeztek, amikorKrokkal útnak indultak.

Megkerülték a Skagent, és délnek tartottak, de apartok mentén elállt a szél, így a rabszolgáknak újraevezniük kellett, amennyire erejükből tellett, miközben aJa- kab-harang dalolta az ütemet.

Találkoztak halászhajókkal, s így megtudták,milyen messzire vannak még Jellingétől, amely Harald

király uralma alá tartozik. Megtisztogatták hátfegyvereiket, és rendbe hozták ruházatukat; hogy úgyállhassanak a király elé, mint tekintélyes férfiak. Egyszép nap azután, kora reggel feleveztek Jellingébe, éskikötöttek egy hídnál. Innen már látták a királyi palotát.A kastély egy dombon állt, sánccal és cölöpökkelkörülvéve. A hidak mellett néhány kunyhóból emberekjöttek elő, és csodálkozva néztek Ormra meg társaira,mert látták, hogy idegenekkel van dolguk. Ekkor atalapzat és a görgők segítségével - amelyeket mégAsturiában használtak -, partra emelték a harangot.Sok kíváncsiskodó csődült össze a legközelebbikunyhókból, jöttek, hogy végignézzék ezt az érdekesműveletet, és megtudják, honnan jönnek az idegenek.Ormnak és társainak furcsa érzés volt megint a sajátnyelvüket hallani mindenfelé, hiszen oly sokáig éltekidegenek között. Levették a rabszolgák bilincseit, és aharang elé fogták őket, hogy felvonszolják a királyhoz.

Hirtelen kiáltozás és lárma hallatszott a királyiudvar felől. Kövér embert pillantottak meg hosszúkámzsában, amint futva közeledett feléjük a lejtőn.Simára beret- vált arca volt, mellén nagy keresztet

viselt, a tekintete pedig ijedtséget tükrözött. Elfulladvaért a kunyhókhoz, karjaival hadonászva kiabált:

- Piócát! Piócát! Nincs egyetlen könyörületesember sem, akinek piócái volnának? Azonnal piócákravan szükségem, egészséges és erőteljes piócákra!

Beszédén érződött, hogy idegen, de azért nyelvegyorsan pergette a dán szavakat, bár gyakrankapkodott lé- legzet után.

- Megbetegedtek a piócáink - mondta -, nem akarnak szívni. És a pióca az egyetlen, ami segít rajta, ha fogfájása van. Az Atya, Fiú és Szentlélek nevében, nincs itt egyetlen embernek se piócája?

A kunyhókban senkinek se volt piócája. A kövérpap gyámoltalanul sóhajtozott. Odament a hídhoz, aholOrm hajója horgonyzott, és amikor meglátta a harangotmeg a körülötte álló férfiakat, csodálkozva meredtrájuk, és hozzájuk sietett.

- Mi ez? - kiáltotta. - Egy harang, egy szent harang!Álmot látok? A sátán szemfényvesztése ez vagy igaziharang? Hogy került ide a sötétség és az ördög or-szágába? Soha életemben nem láttam ilyen nagyharangot, még a császár saját templomában, Wormsban

sem.- Jakab a neve, egy apostol után - mondta Orm -,

az ő templomából hoztuk ide, Asturiából. Hallottuk,hogy Harald király megkeresztelkedett, és aztgondoltuk, hogy ez az ajándék örömet szerez majdneki.

- Csoda ez, csoda! - kiáltotta a pap zokogva, és karját az ég felé emelte -, Isten angyalai ránk tekintetteknagy bajunkban, mikor megbetegedtek a piócáink. Eza piócáknál is jobb orvosság. De most már siessetek, siessetek, siessetek! Veszélyes a késedelem, mert erősfájdalmai vannak.

A rabszolgák a királyi udvar felé vontatták aharangot, a pap pedig buzdította Ormékat, hogy hajtsáka rabszolgákat minden erejükkel. A pap egyre beszélt,mintha eszét vesztette yolna, megtörölgette a szemét,tekintetét az égre emelte, és a papok nyelvén segítségülhívta Istent. Orm és a többiek rájöttek, hogy akirálynak a foga fáj, csak azt nem értették, hogy az őharangjuk mit használhat ebben az ügyben. A papazonban szerencséről, csodatételről hadart, az égküldötteinek nevezte őket, és azt mondta, hogy ezután

már minden jóra fordul.- Nem sok foga maradt, dicséret a Mindenhatónak

- mondta a pap -, de az a kevés éppoly sok zavartokoz nekünk, mint minden más ördöngösség az egészországban; mert magas kora ellenére is gyakran beléjükáll a fájdalom, kivéve a két kéket. Amikor a fájdalomgyötri, veszélyes a közelébe kerülni, olyankor mértéknélkül ká- romkodik. A nyáron egyszer, amikor azápfoga fájt, Willibald testvért csaknem mártírrá tette:nagy keresztünkkel, amelyet azért adunk a királykezébe, hogy enyhít- sük fájdalmait, fejbe vágta.Willibald testvér - dicséret az Úrnak -, már felépült,desoká feküdt erős fájdalommal, és szédülésrepanaszkodott. Életünket Istennek aján- lottuk, amikoridejöttünk, Willibald testvér meg én, Poppo püspökötkövetve, a sötétség országába, hogy az evangéliummalés az orvostudománnyal segítsünk az itt lakókon.Szörnyűség azonban, hogy valaki mártíromságra jussonnéhány odvas fog miatt. És ráadásul egyetlen fogát sehúzhatjuk ki, ezt megtiltotta nekünk fejvesztés terhemellett, mert azt mondja, hogy semmiképpen sem akarúgy járni, mint a sveák öreg királya, aki vénségére

tülökből szívta a tejet. Ilyen nehézségek ésszorongatottság közepette élünk mi ennél a királynál,hogy szolgál- juk Isten országát: Willibald testvér, aki alegjobb orvos az egész brémai érsekség területén, ésén, aki kántor is vagyok meg orvos is, és Mátyástestvér a nevem.

Nagy lélegzetet vett, arcáról letörölte az izzadságot, és odakiáltott a rabszolgáknak, hogy siessenek. Azután így folytatta:

- Nekünk, orvosoknak, ebben az országbanlegnagyobb bajunk az, hogy nincsenek ereklyéink,amelyek a segítségünkre lehetnének. Még egy SzentLázár-fogunk sincs, amelyik pedig csalhatatlan szerfogfájás ellen, és jócskán van belőle a keresztényországokban. Mi ugyanis, akik pogányokat keresünkfel, nem hozhatunk magunkkal ereklyéket, mert ha azokpogányok keze közé kerülnének, ezáltalmegszentségtelenítődnének. Imádságainkra, a keresztreés világi gyógyszerekre kell bíznunk magunkat, néhapedig ezek nem elegendőek. Senki se gyógyíthat ezérta csodák gyógyító erejével a dánok között, amíg nemlesznek ereklyék ebben az országban. De hát erre még

soká kell várni. És bár eddig három püspököt és többközönséges hitszónokot agyónütött itt a nép, néhányukholttestét megmentették, és keresztény módoneltemették, s tudjuk is, hol a sírjuk, a Szent Egyházelrendelte, hogy egyetlen püspöknek vagy mártírnak acsontjait sem szabad kiásni gyógyításra valófelhasználás céljából haláluk után harminchat évig.Addig tehát nehéz helyzetben vagyunk mi, itteniorvosok.

Megcsóválta fejét, és bánatosan motyogott valamit, de azután újra felderült az arca:

- De miután Isten segítségével most ilyen nagycsoda történt, már jobb sorsunk lesz, Willibaldtestvérnek is meg nekem is. Bár a bölcsek írásaibannem láttam Szent Jakab nevét a fogfájás elleni különöshatalomként említeni, saját harangjában azonbanmégiscsak sok erőnek kell lakoznia minden gonoszság,így a rossz fogak ellen is. És ezért jöttél te, vezér,minden bizonnyal isten küldötteként Willibald testvérhezés hozzám minden keresztény cselekedet ápolásáraebben az országban.

- Bölcs mester - szólt Orm -, hogyan gyógyítod te

a fogfájást haranggal? Én és társaim távoli országokbanjártunk, és sok különös dolgot megértünk, de ez mindennél különösebbnek tűnik előttem.

- Két különböző módszer ismeretes előttünk,tanultak előtt - felelte Mátyás testvér -, és mindkettőigen jó. Az én elképzelésem szerint, és ebben Willibaldtestvér bizonyára egyetért velem, Szent Gregornak azelőírása a legjobb. Ezt rögtön alkalmad leszmegtekinteni.

Közben elértek a sánchoz és a cölöpökhöz. A nagykülső kaput öreg kapus tárta ki előttük, egy másik

meg belefújt egy kürtbe, jelezvén, hogy idegenekérkeztek. Mátyás testvér most a menet élére állt, éserős hangon szent dalba kezdett.

- Vexilla regis prodeunt.[5]Mátyás testvért Orm és Toke követték, mögöttük

pedig a rabszolgák cipelték a harangot. Ateherhordókat Orm társai hajtották.

A cölöpzeten belül több ház állott, amelyek mind a királyi udvarhoz tartoztak, mert Harald királyhatalmasabb és gazdagabb volt, mint ősei. Gorm királynagy lakomaterme kibővült, és díszesebb lett, a királyi

testőrségnek és cselédségnek pedig hosszú házsoroképültek. A konyhaépületet és sörfőzdét még a költők ismegénekelték, amikor elkészült, és hozzáértő emberekszerint még az uppsalai királyénál is nagyobb volt.

Mátyás testvér a király lakóháza felé vezette amenetet, ahol Harald király öreg napjaibanlegszívesebben tartózkodott asszonyaival éskincsesládáival körülvéve. Magas ház volt tágashelyiségekkel, de nem volt olyan népes, mint azelőtt.Amióta ugyanis Poppo püspök több ízbenmegmagyarázta Harald királynak, hogy igyekeznie kellminden téren keresztényi életet élnie, a király túladottasszonyai nagy részén, és csak néhányat tartott meg afiatalabbak közül. Az idősebbek, akik gyerekeketszültek neki, most más házakban laktak.

Ezen a reggelen azonban nagy volt a nyüzsgés aház körül. Aggódó ábrázatú emberek futkostak fel-alá,férfiak, nők vegyesen. Sokan megálltak, az érkezőketnézegették, és megkérdezték, honnan kerültek ide.

Mátyás testvér abbahagyta az éneklést, ésmindenkit megelőzve lelkendezve rohant a királyszobájába. Orm és Toke követték őt.

- Willibald testvér, Willibald testvér! - kiáltozta. -Még van balzsam Gileadban! Unamkirályom, légyboldog, és dicsőítsd Istent, mert csoda történt teérted,és fájdalmadat hamarosan elűzzük. Olyan vagyok,mint Saul, Kisnak fia, mert elmentem, hogy piócákatkeressek, és ehelyett szent tárgyra leltem.

És míg Orm és emberei nagy kínnal behurcolták a harangot a szobába, Mátyás testvér sorra elmondta,hogy is történt mindez.

Orm és emberei nagy tisztelettel köszöntöttékHarald királyt, és mindnyájan mohó kíváncsisággalnézegették, hiszen sokat hallottak róla, amióta csak azeszüket tudták. A nagy király elkínzott és fájdalomtóleltorzult arcát látva mélyen elszomorodtak.

Harald király ágya benn állt a fal mellett, az ajtóval szemben. Jó, erős, magas faágy volt, párnákkal ésprémekkel megrakva. Három-négy ember széltébenkényelmesen elfért volna benne. Harald király az ágyszélén ült párnákkal körülrakva. A fején sárga, kötöttgyapjú főkötő volt, testét hosszú vidrabőr borította.Lábánál a padlón két fiatal nő guggolt, közöttükolajmécses égett. A király egyik-egyik lábát tartották

ölükben, és szüntelenül dörzsölték, hogy melegenmaradjon.

Mindenki láthatta, hogy Harald igazi nagy király, amint ott ült, noha nem viselt királyi öltözéket, éstekintetében félelem tükröződött. Nagy kerek szemévelsan- dán és bánatos várakozással tekingetett aszobában levő emberekre és a harangra, amelyetbehoztak, de úgy tűnt, nem nagyon érdekli a látvány.Aprókat lélegzett, mint aki nehezen kap levegőt.Fájdalmai kis időre csillapultak, de ő úgy ült itt, mint akivárja, hogy bármelyik pillanatban újra beléhasít a fájás.Magas növésű, erős, széles mellű, pocakos ember volt.Nagy, ránc nélküli arca vörösen fénylett. A haja fehérvolt, szakálla azonban, amely szélesen és vastagon,különálló tincsek- ben terült szét a mellén, sárgásfehérvolt. Elöl, a közepén, keskeny sávon, alsó ajkától lefelésárga volt, ősz szálak nélkül. A fájdalom ellenbeszedett orvosságoktól szája körül már nedves volt aszakálla, úgyhogy két kék szemfoga - melyeknekmessze földön hírük volt, nemcsak színük, dehosszúságuk miatt is -, jobban előtűnt, mint máskor, ésolyan volt, mint egy vén vadkan két agyara. Szemei

dülledtek és véraláfutásosak voltak. Hatalmat ésveszélyt sugároztak, éppúgy, mint széles hom- loka ésbozontos, szürke szemöldöke.

Orm és társai ilyennek látták először HaraldBlotand[6] királyt, Toke később meg is jegyezte, hogyszerinte kevés fogfájós király látszott volnafenségesebbnek nála.

Poppo püspök nem volt benn a szobában, mertegész éjjel virrasztott a király mellett, és imádkozottérte, amikor a fájdalmak nagyon elővették, hallgatniakellett szitkozódásait és fenyegetéseit. Végül már ő sembírta tovább, és elvonult, hogy pihenjen egy keveset.Willibald testvér azonban, aki Mátyás testvérrel együttegész éjjel különféle gyógyszerekkel próbálta enyhítenia király fájdalmait, még mindig mozgékony volt. A jókedélyű, szikár, teljesen kopasz, nagy orrú ésösszeszorított ajkú kis emberke feje búbján sebhelyvöröslött. Szorgalmasan bólogatott Mátyás testvérszávára, és karjait az ég felé emelte, amikor a harangotbecipelték.

- Ez valóban csodatétel - mondta éles, lelkeshangon. - Mintha csak az ég madarai hoznának eledelt

a sivatagba Éliásnak, az elhagyott prófétának, úgyjöttek ezek a vándorok szent erővel segítségünkre.Világi eszközökkel csak kis időre sikerült a fájdalmatszüneteltetnünk, mert amint urunkkirályunktürelmetlenségében kinyitotta száját, fájdalmai újravisszatértek. Így ment ez egész éjjel. De most márbiztos a gyógyulás! Mátyás testvér, mosd le a harangotszentelt vízzel. Azt hiszem, leg- jobb lesz, ha oldalárafektetik, és belül mosd meg. A külsején nem látom aport, amire szükségem volna. Közben én összekeverema többi hozzávalót.

A harangot most felfordították, és Mátyás testvér szentelt vízbe mártott ronggyal megmosta, majd arongyból a vizet egy edénybe csavarta. Jó sok régi porvolt a harangban, úgyhogy a víz egészen fekete lett,aminek Mátyás testvér nagyon megörült. KözbenWillibald atya a gyógyszereivel foglalatoskodott,melyeket nagy bőrtás- kában tartott, s mialattgyógyítószereit válogatta, oktató hangon beszélt aszobában egybegyűltekhez:

- A régi gregoriánus előírás a leghasznosabb ilyen esetekben. Egyszerű és nincs benne semmi titkolni

való. Kökény leve, sertésepe, salétrom, marhavér,csipetnyi borsgyökér és néhány csepp borókabogyó-olaj; mindezt összekeverjük a szentelt vízzel, amelybena szent ereklyét megmosták. A keveréket háromzsoltárnyi ideig kell a szájban tartani, háromszoregymás után. Ez a legbiztosabb szer, amelyet orvosokfogfájás ellen ismernek. Ha elég erős az ereklye, ezsose mond csődöt. Az öreg Ottó császár apuliaidoktorai szívesen alkalmaztak békavért marhavérhelyett, de most már eltértek ettől a felfogástól.

Ládájából elővett néhány apró fémpalackot,kihúzta belőlük a dugót, és megszagolta őket.Megcsóválta fejét, s egy szolgát a konyhába szalajtottfriss marhavérért és friss epéért.

- Mert csak az egészen friss felel meg ilyen esetben - mondta -, és ha az ereklye mégoly erős is, mégis nagy gondot kell fordítanunk a hozzávalókra.

Kis idő múltán úgy látszott, mintha Harald király nyugodtabban viselné a fogfájást. Tekintetét Ormra és Tokéra szegezte, és láthatóan különösnek találta, hogy idegeneket lát szokatlan fegyverzetben. A vikingekugyanis vörös zekét viseltek, kezükben Almansur díszes

pajzsai ragyogtak, sisakjaik pedig orrvédősek voltak,és eltakarták egész arcukat, nyakukat. Harald királyintett nekik. hogy jöjjenek közelebb.

- Kinek az emberei vagytok? - kérdezte.- A te embereid, urunkkirályunk! - válaszolta Orm.

- Ide azonban Andalúziából jöttünk. Ott hatalmas uratszolgáltunk, a cordovai Almansurt, mindaddig, amígbosszút nem álltunk megölt vezéreinkért. Először alisterbéli Krok volt a vezérünk, vele indultunk útrahárom hajóval. De ő meghalt, és sok más társunk iséletét vesztette. Én Orm vagyok, Toste fia, a skoneiKullenból. Én vagyok a megmaradottak vezére.Hozzád pedig ezzel a haranggal jöttünk, amikor úgyhallottuk, hogy megkeresztelkedtél, gondoltuk megfelelőajándék lesz neked, urunk királyunk. Fogfájás ellenihatalmáról nem tudok, de a tengeren nagysegítségünkre volt. A legnagyobb harang volt ez SzentJakab sírjánál Asturiában, ahol sok külö- nös dologtörtént. Oda urunk, Almansur kíséretében kerültünk, akisokra becsülte ezt a harangot.

Harald király nem szólt semmit, csak bólogatott. A lábánál guggoló egyik nő azonban Orm és Toke felé

fordult, azután arabul, nagyon gyorsan így szólt:- Allah, a könyörületes nevében! Almansur

emberei vagytok?Orm és Toke meglepődve nézett a lányra. Valóban

nem gondolták volna, hogy Harald, király udvarábanezt a nyelvet hallják.

A lány szép volt. Nagy, barna, egymástól távol álló két szeme szinte világított sápadt arcában. Fekete haja két hosszú fonatban omlott le a halántékáról. Tokeugyan keveset beszélt arabusul, de mivel régóta nemvolt alkalma nővel beszélgetni, hamarosan megtalálta amegfelelő szavakat.

- Andalúziába való lehetsz. Ott láttam hozzád ha-sonló nőket, bár ott is kevés ilyen szépet látni, mint te. A lány kön,nyedén rámosolygott fehér fogsorát ,kivil-Iantva, de arca rögtön újra bánatos lett.

- Láthatod, ó, idegen, aki itt a nyelvemet beszéled, hová juttatott szépségem - szólt lágy hangján. - Én, akelbitiek törzséből származó andalúz nő, rabszolgaként a legnagyobb sötétség pogányai között, szégyentelenül, fátyol nélkül, ennek a Blotandnak a vén, korhadtlábujjait dörzsölgetem. Ebben az országban nincs más,

csak sötétség és hideg, állati bőrök és tetűk, és olyanételek, amiktől okádnának Sevilla kutyái. Már csakAllahnál keresek menedéket szépségem okozta rosszsorsom elől.

- Valóban méltatlan ez hozzád - mondta Tokebarátságosan -, de csak találsz magadnak itt olyanférfit, aki a lábujjain kívül egyebet is tud nyújtani neked.

A lány vidámabban mosolygott rá, noha az előbbmég könnyben úszott a szeme. Ekkor azonban Haraldkirály megmozdult, és ingerülten szólt:

- Ki vagy te, aki ideállsz varjúnyelven fecsegniaszszonyaimmal?

- Toke vagyok, Listerből, Grogulle fia, és akardomon meg a nagy számon kívül semmim sincs. Ésabban, hogy rabszolganőddel beszéltem, semmiféleellened való rossz szándék nem vezetett. Csak aharangról kérdezősködött, és én válaszoltam neki. Aztmondta, hogy véleménye szerint ez az ajándék éppenolyan jó, mint ő maga, és ugyanúgy hasznodra lesz.

Harald király most újra kinyitotta száját, hogyválaszoljon, de abban a pillanatban eltorzult az arca,felkiáltott, és párnái közé hanyatlott olyan hirtelenül,

hogy a lábánál ülő két fiatal nő elterült a padlón. Azok,akik legközelebb álltak a király ágyához,visszahúzódtak. Tudták, hogy ilyenkor durva éserőszakos. Közben elkészült Willibald testvérkeveréke. A pap bátran előjött, biztató arckifejezésselés ajkán bátorító szavakkal.

- Most, uramkirályom! Most, uramkirályom! szóltcsillapítóan, és keresztet vetett először a király, majd akeverékeket tartalmazó tál felett. Ezután a másikkezébe kis szarukanalat fogott, és kenetteljes hangonígy folytatta:

Ebben a szájban vad kínok dúlnak, de eme írtól rnajd kialusznak, s bizton megérzed, kínjaid múlnak.A király rámeredt a papra és a tálra, mérgesen

lihegett, fejét csóválta és sóhajtozott. Ezutánfájdalmában karjával elutasító mozdulatot tett, éshatalmas hangon így kiáltott:

- Tűnj el innen, pap! El a varázslatoddal meg akotyvalékoddal! Hallbjörn istállómester, Arnkel! Grim!. . . Elő a baltával! Hasítsátok ketté ezt a tetves papot?

De emberei, akik ilyesmit már sokszor hallottak,nem törődtek a kiáltozásaival.

Willibald testvér sem ijedt meg. Tovább folytattanagy hangon:

- Légy türelmes, uramkirályom, ülj fel, és vedd ezt a szádba. Van itt bőven a szentek erejéből ésmindenből, ami hozzá tartozik. Csak három kanállal,uram, és le sem kell nyelned! Énekelj, Mátyás testvér!

Mátyás testvér nagy kereszttel a kezében Willibald testvér háta mögött állott.

Most szent énekbe kezdett:Solve vincla reis, pro fer lumen caecis, mala nostra pelle, bona cuncta posce![7]A király mintha erre az énekre lecsillapodott volna.

Türelmesen hagyta, hogy felsegítsék. Willibald testvér gyorsan a szájába dugott egy kanálnyit a keverékből;és Mátyás testvérrel együtt rögtön hozzáfogott azénekléshez. A szobában levők feszült figyelemmelszemlélték a történteket. A király arca elkékült azorvosság erejétől, de mégis csukva tartotta a száját, és

miután három versszakot elénekeltek, engedelmesenkiköpte a folyadékot. Erre Willibald testvér továbbiéneklés közben még egy kanál orvosságot töltött akirály szájába. Még egy versszakot sem énekeltek végigazután, hogy a király a második kanál folyadékotbevette a szájába, amikor Harald hirtelen lehunyta aszemét és megmerevedett. Majd újra felnézett, éskiköpte az orvosságot. Nagyot sóhajtott, és sörértkiáltott. Willibald testvér abbahagyta az éneket, ésbuzgón előrehajolt:

- Enyhült a kínod, uram? Elmúlt a fájdalom?- Elmúlt - mondta a király, és köpött egyet.

Savanyú volt a keveréked, de segített!Willibald testvér örömében széttárta karjait:- Hozsanna! - kiáltotta. - Beteljesedett! A hispániai

Szent Jakab velünk volt! Dicsérd Istent, uram királyom,mert most szebb idők következnek. A fogfájás töb- bénem fogja lelkedet homályba borítani, és szolgáidmellére sem nehezedik többé félelem.

Harald király bólogatott, s megigazította bajuszát.Ezután két kezével jókora sajtárt ragadott meg, amitegy udvaronc nyújtott feléje, és ajkához emelte. Eleinte

óvatosan kortyolgatott, félt, hogy fájdalma újra előveszi,de azután bizalommal ürítette ki a sajtárt az utolsócseppig, majd újra megtöltötte, és Ormnak nyújtotta át.

- Légy üdvözölve! - mondta. - És fogadd köszö-netemet segítségedért.

Orm átvette a sajtárt, és ivott. A legjobb sör volt, amit valaha kóstolt, erős és ízletes. Ilyen sört bizony csak királyok főzhettek! Szomjasan, mohón ivott.

Toke nézte, mint issza a sört Orm, sóhajtott, és így szólt:

Ha messziről jött a vendég, kiszáradt nyelve és torka, bölcs király úr, hát adassék Tokénak is egy kupával.- Ha költő vagy, hát igyál - mondta Harald ki- rály

-, de költened kell az italhoz is.A sajtárt megtöltötték. Toke az ajkához emelte, és

ivott, fejét egyre jobban hátrahajtva. A királyszobájában mindenki egyetértett abban, hogy sajtártilyen gyorsan aligha ürített ki valaki. Toke pedig,miközben a habot letörölte a szakálláról, gondolkodottegy sort, majd az előbbinél erősebb hangon így kezdte

versét:Sokat szenvedtem sör nélkül, eveztem és verekedtem, Üdvöz légy, Gorm dicső fia, aki sörrel itatsz engem.A szobában tartózkodó férfiak jónak találták Toke

versét, Harald király pedig így szólt:- Manapság egyre kevesebb a jó költő, és egyre

ritkábban talál az ember olyant, aki hosszabbgondolkodás nélkül verset tud faragni. Sokan jöttekhozzám tűzzel és hévvel, lánggal és gyors ésszel, dekeserves látványt nyüjtottak, amint egész télen át ottültek hosszú orral a sör mellett anélkül, hogykülönösebb hasznukat láttam volna, miután márelmondták az otthon betanult rímeket. Én azokatszeretem a legjobban, akiknél könynyen megy averselés. Ilyen lehetsz te, listeri Tóke, mert gyorsabbvagy, mint bárki, aki Einar Skalaglam és Vigfus VigaGlumsson ittjárta óta hallottam. Ti ketten, embereitekkelegyütt itt töltitek nálam a karácsonyt. Sörből pedig alegjobbat kapjátok, ezt megéri ajándékotok.

Ezzel nagyot ásított Harald király, nagyon

kimerítette a nehéz éjszaka. Bundájával jólbeburkolózott, kényelmesen elnyújtózkodott ágyában,és nyugovóra tért oldala mellett a két fiatal nővel. Aprémeket is rájuk terítették. Ezután Mátyás és Willibaldtestvérek keresztet vetettek Harald felett, ésimádságokat mormogtak. Mindenki elhagyta a szobát,a király istállómestere pedig kardjával kezében kiállt azudvar közepére, és háromszor hangosan így kiáltott: „Adánok királya alszik"! - nehogy Harald király álmát alegkisebb zaj is megzavarja.

9

Hogyan mulatoztak a vikingek karácsonykor Harald Blotandkirálynál

Sok tekintélyes ember gyűlt össze az országminden sarkából, hogy a karácsonyt Harald királynáltöltse. Így azután szűknek bizonyultak a hálóhelyiségek,de az ebédlő is. Orm és emberei azonban nempanaszkodtak a sok ember miatt, mert rabszolgáik ígyjó áron elkeltek. Még karácsony előtt sikerült eladniukőket. Amikor Orm szétosztotta a kapott pénzt, embereigazdagoknak és elége- detteknek érezték magukat.Most már hazavágytak Listerbe, hogy eldicsekedjenekzsákmányukkal, és megtudják, Berse két hajójahazaért-e, vagy csak ők maradtak meg Krok embereiközül. Az ünnepet azonban szívesen töltöttékJellingében, hiszen nagy kitüntetés volt az, ha valakikarácsony ünnepén a dánok királyánál ihatott. Aki ezzel dicsekedhetett, tekintélyes embernek számított

egész életében.A legelőkelőbb vendég maga Harald király fia,

Sven Tveskagg volt, aki Hedebyből jött nagykísérettel. Ő is a király ágyasgyermeke volt, mintHarald király valamenynyi gyermeke. Nem nagyonkedvelték egymást, úgyhogy mindketten örültek, haminél ritkábban találkoztak. Karácsonyra azonban Svenkirály mindig eljött Jellingébe, és mindenki tudta, miértjön. Karácsonykor ugyanis, amikor az étkezések alegbőségesebbek, és mindenki a legerősebb italokatissza, gyakran megtörténik, hogy idős férfiak hirtelenmeghalnak az ágyban vagy ivás közben. Így járt Gormkirály is. A nagyon forró karácsonyí sonka után kétnapig szótlanul feküdt, majd meghalt. Sven király pediga kincsesládák közelében akart ólálkodni, mikor eljönapja utolsó órája. De sok karácsonyt töltött márhiábavalóan apja udvarában, és türelmetlensége évrőlévre növekedett. Emberei jól megtermett harcosokvoltak, büszkék és elszántak, s nehezen fértek összeHarald király háza népével. Különösen mióta Haraldkirály és vele együtt sok embere megkeresztelkedett.Sven király ugyanis a régi vallás híve maradt, és

gúnyolta is apját áttérése miatt. Azt mondogatta, hogya dánokkal nem történt volna meg ez a csúfság, ha azöregben lett volna annyi becsület, hogy idejébenmeghal.

Erről azonban nem beszélt hangosan, amikorJellingében volt, mert Harald király könnyen dühbegurult, és ilyenkor ugyancsak veszélyes volt. Akirálynak és fiának nem volt egymás számára semmimondanivalója az üdvözlésen kívül, és avendégcsarnokban díszhelyeiken üldögélve csak akkoremelték egymás felé poharaikat, ha ez elkerülhetetlenvolt.

Karácsony előtti napon hóvihar tört ki, dehamarosan elcsendesedett. A hóvihart kemény hidegkövette. Karácsony napjának reggelén, amikor a papoka karácsonyi misét énekelték, és a királyi udvart akonyha épületében készülő ételek ínycsiklandozó illatatöltötte be, hosszú hajó közeledett dél felől, és akikötőhely felé tartott viharvert vitorláival, jégborítottaevezőivel. Harald király épp a misét hallgatta, amikor ahírt szundikálása közben közölték vele. Tűnődött,vajon kik lehetnek a vendégek. Felment a fedett

folyosóra, és onnan kémlelte a hajót, amely magasépítésű volt, orrán pedig görbe nyakon vörös sárkányfejdíszelgett. A sárkányfej szájából jégcsapok lógtak.Férfiak szálltak partra jéggel borított ruhá- ban; közülükkiemelkedett a kapitány kék köpenyes, nyúlánk alakja,mellette pedig ugyanolyan magas férfi lépkedett vörösköpenyben. Harald király alaposan szemügyre vetteőket, majd így szólt:

- Úgy látom, mintha jomsviking vagy pedig Sveábólvaló hajó volna. Elbizakodott hajósoké lehet, mert egyedül vannak, s mégse tűzik ki a békepajzsot, ígyközelednek a dánok királyához. Csak három emberrőltudok, aki ezt meg meri tenni, ezek: Skoglar Tost,Vagn Okesson és Styrbjörn. Sőt, a hajó beevezettanélkül, hogy a sárkányfejet levették volna, nohatudhatnák, hogy mi, szárazföldiek nem kedveljük ezt alátványt - morfondírozott. - Csak két embert ismerek,aki nem törődik azzal, hogy nekünk szárazföldieknekmi a véleményünk, és ez Vagn meg Styrbjörn. Látszika hajón, hogy nem keresett szélmentes helyet aviharban. Csak egy embert ismerek, akit nem félemlítmeg az olyan vihar, amilyen az éjszakai volt. Ezért azt

hiszem, hogy ez Styrbjörn, a vőm, akit már négy évenem láttam. A kék köpeny is megfelelnefeltevésemnek, mert ő visel ilyet, amíg vissza nem nyeriapai örökségét Erik királytól. Hogy ki a másik, akiéppoly magasnak tűnik, azt biztosan nem tudom. deStrutharald fiai mindhárman magasabbak mindenkinél,és barátai Styrbjörnnek. Sigvalde nem lehet, mert őnem találja helyét karácsonyi lakomán a szégyen miatt,mi akkor érte, amikor hátrafelé evezettHjörungavogban. Hemming, a bátyja meg Angolhonbanvan. Így tehát csak a harmadik, a Hosszú Thorkellehet.

Így beszélt Harald, aki fölöttébb bölcs királynakbizonyult. Amikor az idegenek a királyi udvarba értek,és kiderült, hogy igaza volt, vidámabb lett, mintamilyen Sven király megérkezése óta bármikor. Nagyörömmel üdvözölte Styrbjörnt és Thorkelt, rögtönbefűttetett a fürdőházba, és meleg sört hozatottmindannyiulalak:

- Használ az ilyen út után mindenkinek - mondta -,még a legderekabb harcosoknak is. Igaz, amit az öregek mondogatnak:

Meleg sört, ki fázik, meleg sört, ki fáradt. Meleg sörtöl épül a test, s a lélek föltámad.Styrbjörn néhány emberét az út annyira kimerítette,

hogy valósággal reszkettek. Mikor azonban melegsörrel kínálták őket, mindjárt abbamaradt a reszketés,úgyhogy egy csepp sem ömlött ki a sörből.

- Miután megfürödtetek, és kipihentétekmagatokat, megkezdődik a karácsonyi lakoma -mondta Harald király. - Most már nagyobb kedvemvan hozzá, mert nem- csak a fiamat nézhetem az asztaltúloldalán.

- Itt van Tveskagg is? - kérdezte Styrbjörn, éskörülnézett. - Vele volna egy kis beszédem.

- Tveskagg azt reméli, hogy meghalok a sörtől -mesélte Harald király -, azért van itt. Én pedig azt hiszem, hogyha meg is halnék a karácsonyi lakomán,an- nak nem a sör lenne az oka, hanem az ő savanyúábrázata. Ne félj, beszélhetsz vele eleget. De egyetszeretnék tudni. Bosszúról van szó vagy sem?

- Nem - felelte Styrbjörn -, de még lehet! Hajót és

embereket ígért az uppsalai rokonom ellen vívott harc-hoz, de egyik se jött.

- Tudnod kell, hogy nálam ezekben a szentnapokban nem törhet ki viszály - mondta Harald király-, és azt akarom, hogy ezt rögtön eszedbe vésd, bártu- dom, hogy a hallgatás nehezedre esik. Én most márKrisztus követője lettem, s ő sok mindenbensegítségemre volt. Krisztus pedig nem tűr békétlenségetkarácsony napján. Ez az ő születése napja, és nem tűrviszályt az azt követő szent napokon sem!

- Én hontalan ember vagyok - felelte Styrbjörn -, és nem nagyon telik időmből a békességre. De hanálad vagyok vendégségben, akkor békében maradok,éppúgy, mint a többiek, akármilyen isten nevében üljükis az ünnepséget, mert te jó apósom voltál, és veledsose volt semmiféle vitám. Igaz is, el kell mondanom,hogy Tyra lányod íneghalt. Igazán szívesen hoztamvolna kellemesebb hírt.

- Hát ez bizony szomorú hír - szólt Harald király. -Mi okozta halálát?

- Búskomor lett, amikor egy vend szeretőtszereztem magamnak - mesélte Styrbjörn -, és olyan

haragra gerjedt, hogy vért köpött. Ettől kezdve lassanelhervadt, és meghalt. Egyébként jó feleség volt.

- Úgy van ez, ahogy már régen észrevettem - szólt Harald király -, a fiatalok könnyebben halnak meg,mint az öregek. De ne hagyjuk, hogy ez túlságosanránehezedjék a kedvünkre, amikor karácsonytünnepeljük. Meg azután van úgyis annyi lányom, azt setudom, mit kezdjek velük. Valamennyien gőgösek, éscsak előkelő származású, híres férjeket szeretnének. Havalamelyik elnyeri tetszésedet, nem kell sokáigözvegységben maradnod. Szemügyre veheted őket.Lehet, hogy karácsonyi békességünket erősenfelkavarod majd.

- Most egészen más jár az eszemben, nem aházasság - mondta Styrbjörn -, de erről későbbbeszélünk!

Szobaajtókból és folyosószegletekből sokannézegettek titkon Styrbjörn után, amikor a fürdőházbament embereivel. Ritka vendég volt ő, és a legnagyobbaz északi harcosok között Lodbrok fia óta. Szőke,rövidre vágott szakálla volt és sápadtkék szeme. Akikmég sose látták, elcsodálkozva sugdolództak egymás

között, dicsérték, milyen karcsú és jó növésű ember.Mert mindenki tudja, Styrbjörn ereje oly nagy, hogykardjával, aminek Vaggsong[8] a neve, pajzsokat hasítketté meg páncélba öltözött férfiakat nyakuktól alágyékukig, akár a kenyeret.

Bölcs emberek azt állították, hogy az Uppsalanemzedék régi szerencséje kíséri útjain, ennekköszönheti erejét és hadi sikereit. Ismeretes voltazonban az is, hogy a hagyományos családi balsors s arégi átkok elől ő sem menekülhet. Ezért volt hontalanvezér, és ezért történhetett, hogy időnként nagyfáradtság és búskomorság szállta meg. Ilyenkor amagányt kereste, naphosszat csak feküdt sóhajtozva,magában mormogva, és nem tűrt meg senkit aközelében, kivéve azt az asszonyt, aki a haját fésülte,és egy öreg hárfajátékost, aki ellátta sör- rel, és búsdalokat énekelt neki.

De amint elmúlt a búskomorsága, rögtön hajóraszállt, hogy hadjáratot vezessen. Ilyenkorlegkeményebb embereit is kifárasztotta, és félelembeejtette vakmerőségével és viharokat hozóbalszerencséjével. Állandóan ret- tegés vette körül,

erősebb, mint más vezéreket, mintha hatalmas ésveszélyes istenek örökségét hordozná magában. Sokanazt hitték, hogy valamikor erejének teljében Miklagordba hajózik majd, hogy ott császárrákoronáztassa magát, és hatalmas hajóhaddal járja be avilágot. Sokan azonban szeméből vélték kiolvasni,hogy ífjan, balsorsban éri utol a halál . . .

A karácsonyi ünnepekre minden elkészült már Ha-rald király palotájának hatalmas csarnokában.Valamenynyi férfi ott ült már a padokon. Az ilyen vadmulatozá- sokon asszonynép nem vehetett részt. Elégnehéz a békességet fenntartani a férfiak között is - vélteHarald király -, mennyivel nehezebb lenne, harészegségükben még nőket is tudnának maguk mellett,akiknek bátorságukat bemutathatnák!

Amikor mindenki elhelyezkedett, a királyistállómestere fennhangon kihirdette, hogy a csarnokbanKrisztus és Harald király békéje uralkodjék, és késtcsak evéshez szabad használni; a vágott és szúrtsebeket, minden vérző sebet, amelyet valaki a másikoncsonttal, söröskancsóval, fatányérral, sörmerővel vagyököllel ejt, gyilkosságnak tekintik, Krisztus ellen való

tiszteletlenségnek, jóvátehe- tetlen véteknek. Avétkesnek pedig követ kötnek a nyakába, és vízbefojtják. Különben a férfiak minden fegyverzetet leraktakaz előtérben, és csak a magas rangú harcosok, akikHarald király saját asztalánál ültek, tarthatták maguknálkardjukat. Azokról feltételezték, hogy uralkodnakmagukon, még ha részegek is.

A csarnok úgy épült, hogy nyolcszáz emberszámára volt férőhely benne zsúfoltság nélkül. Középenállt Harald király asztala, ahol rajta kívül még harmincköz- tiszteletben álló férfi foglalt helyet. A többi asztalokkeresztben álltak a csarnok két vége felé. Harald király asztalánál mindkét oldalon három-három díszhely volt.

A királytól jobbra Styrbjörn, balra Poppo püspökült. Szemben vele Sven király, annak jobbján HosszúThorkel, balján pedig egy öreg, kopasz smoői ember,akit Sibbének hívtak. Mellettük ültek a többiek, rangszerint. Ennél az asztalnál Harald király maga határoztameg minden- kinek a helyét. Ormot nem lehetett a nagyvezérek közé számítani, de azért a vártnál is jobbhelyet kapott, Toke úgyszintén, mert Harald királyhálás volt nekik a nagy harangért, és kedvelte a költő

Tokét. Orm a püspöktől számított harmadik helyen ült,Toke pedig a negyediken, mert Orm megmondtaHarald királynak, hogy nem szívesen szakad el Tokétól:barátjának esetleg megárt a sör. Szemben velük Svenkirály kíséretének kapitányai ültek.

A püspök most imát mondott, amit Harald királykívánságára rövidre fogott, majd háromszor emeltékivásra kancsóikat Krisztus tiszteletére, Harald királyszerencséjére és a nap visszatérésére, A pogányok isittak Krisz- tus tiszteletére, mert ez volt az első alkalomaz ivásra és már nagyon szomjaztak a sörre, sokanközülük azonban a kalapács jelét rajzolták kezükkel akancsó fölé, és Thor nevét mormolták, mielőtt ittakvolna. Amikor Harald király szerencséjére ittak, Svenkirály rosszul nyelte a sört, és köhögni kezdett,úgyhogy Styrbjörn meg is kérdezte, talán bizony túlnagyot nyelt.

Ekkor behozták a karácsonyi sonkát. A harcosokés kapitányok elhallgattak, mélyet lélegzettek, ésboldogan vigyorogtak. Sokan megoldották övüket,hogy alaposan felkészüljenek a nagy evésre. Mert bárvoltak emberek, akik azt mondták, hogy Harald király

öreg napjaira fukarkodik ezüsttel és arannyal, étel és italdolgában ilyesmit sosem állítottak róla, s a legkevésbékarácsonyi lakomák alkalmával. Szokása szerintnegyvennyolc jól hízott disznót vágatott le karácsonyra,és azt mondogatta, hogy ha ez nem is elegendő azünnepekre, jut egy jó falat mindenkinek, utána megelégedjenek meg a juh és a marha húsával.

Az ételhordók kettesével vonultak be, hosszúsorban, óriási gőzölgő üstökkel, mások teknőben véreshurkát hoztak. Majd kukták követték őket, hosszúnyársakkal felszerelve, az üstöket odaállították azasztalok mellé, a nyársakkal pedig nagy darab húsokathalásztak ki belőlük, ezeket sorban a vendégek elérakták, s így nem történhetett semmiféle kivételezés.Ezenkívül mindenki elé odatettek egy rőfnyi véreshurkát, vagy még többet is, ha kívánta. Kenyér és sültrépa agyagtálakban állt az asztalon. Az asztalvégekenpedig kádakban állt a sör.

Amikor a hús Ormhoz és Tokéhoz került, az üstfelé fordulva mozdulatlanul ültek, és figyelték, hogyanhalászik a kukta a nyárssal. Nagyot sóhajtottakörömükben, amikor végül is sikerült két finom

sonkadarabot kihalásznia. Emlékeztették egymást,milyen régen is volt, hogy ilyen lakomán részt vettek, éscsodálkoztak, hogyan bírták ki annyi ideig sonka nélküliországban. Amikor a véres hurkára került sor,mindkettőjüknek könny szökött a szemébe, és úgy tűntnekik, sosem kaptak rendes ennivalót, amióta Krokkalútnak indultak.

- Ennek van a legjobb szaga - mondta Orm halkan.- Kakukkfűillat ez - felelte Toke megtört hangon.

Hurkáját a szájába dugta, amennyire csak bírta, nagyotharapott, és élvezettel rágni kezdett. Ezután gyorsan újra hátrafordult, és a szolga után kapott, aki tovább akart menni a hurkákkal. Elkapta zekéjét, és így szólt:

- Adj még ebből a hurkából, ha nincs Harald király tilalma ellenére, mert sokáig volt rossz sorsom azandalúzok országában, ahol nincs férfiaknak való eledel;ez most hét karácsony elmulasztott hurkája, amiremostanáig hiába vágytam.

- Én is így vagyok vele - mondta Orm.A szolga elnevette magát, és azt mondta, hogy

Harald királynak van elég hurkája mindenki részére;majd mindkettőjük elé odarakott még egy jókora

adagot a leg- vastagabb fajtából. Erre megnyugodtak,és alaposan nekiláttak az evésnek.

Egy ideig nem sok szó hangzott el sem a királyasztalánál, sem a többieknél, kivéve, ha sört kértek,vagy a király karácsonyi vendéglátását dicsérték.

Orm jobbján fiatalember ült. Ennivalóját díszes,ezüstnyelű késsel vágta. Szőke, gondosan kifésült, széphosszú haja volt.

Hosszú Thorkel kíséretéhez tartozott, ésnyilvánvalóan előkelő nemzetségből származhatott, hailyen kitüntető helyen ült a király asztalánál, pedig mégszakálla se volt. Ez látszott finom ruháin és ezüstkardövén is.

Amikor az első falatokon túljutottak, Ormhozfordult, és így szólt:

- Lakomán kellemes dolog világlátott emberektársaságában ülni, és mintha úgy hallottam volna, hogyte meg a szomszédod messzebb jártatok, mint sokanmá- sok.

Orm helyeselt, és elmondta, hogy ő meg Toke hétévig voltak Hispániában.

- Számos körülmény miatt hosszabbra sikerült az

utunk, mint vártuk - mondta -, és sokan nem is tértek vissza onnan.

- Akkor sok mesélnivalótok lehet - válaszolt az idegen -, és bár én nem jártam olyan távoliországokban, mint ti ketten, én is tettem olyan utakat,amelyekről kevesen tértek vissza otthonukba . . .Bornholmi vagyok - mondta -, Sigurd a nevem. ApámBue Digre volt. Róla talán már hallottál, ha soká isvoltál idegen országokban. Ott voltam Hjörungavognál,ahol elesett, és ott estem fogságba én is Vagnnal és atöbbiekkel. És nem ülnék most itt veled, és nembeszélhetnék neked mind- erről, ha nem lett volnahosszú hajam. Mert a hajam mentette meg az életemet,amikor a foglyokat meg akarták ölni.

Közben az asztalnál már többen jóllaktak, s ígymegoldódott a férfiak nyelve. Toke is beleszólt abeszélgetésbe, és azt mondta, hogy amit a bornholmimesélt, az különösnek hangzik, és jó történet lehet. Őmaga ugyan mindig úgy találta, hogy a hosszú hajinkább kárára van a harcosnak, mint hasznára. HosszúThorkel ott ült mellettük, s a fogát piszkálta azon azillendő módon, ami a sokat utazott, tekintélyes

emberek között szokásos lett; oldalt fordult, és egyiktenyerét a szája elé tartotta. Ő is meghallotta abeszélgetést, és azt mondta, hogy a hosszú haj mársokszor sodort bajba harcosokat, és ezért okosemberek a hajukat mindig felkötik a sisakjuk alá. Sigurd Buesson elbeszéléséből azonban - mondta -minden harcos megtanulhatja, hogy a hosszú haj ishasznára válhat az okos embernek, és ő azt reméli, acsar- nokban mindenki meghallgatja az érdékestörténetet.

Sven királynak közben jó hangulata kerekedett,noha először, amikor Styrbjörnt észrevette,elkedvetlenedett. Hátrahajolva ült díszhelyén,malackörmöket rágcsált, és a csontokat a padlón levőszalmára köpködte, miközben elégedetten szemlélteHarald királyt - aki Styrbjörnnel nőkről beszélgetett -,mint eszik és iszik az még mindig mindenkinél többet.Figyelte, mit beszélnek a többiek a hosszú hajról, ésezzel kapcsolatban ő is megszólalt, mondván, hogy azokos harcos a szakállára is gondol, mert ha szelesidőben folyik a harc, könnyen előfordul- hat, hogy azember szakálla az arcába lengedezik, éppen akkor,

amikor kard vagy lándzsa ellen kell védekeznie. Ezértneki már régi szokása, hogy hadjáratkor a szakál- látmindig fonatokban hordja. Most azonban szívesen hallaná, milyen haszna volt Sigurd Buessonnak ahajából, mert azok a férfiak, akik a hjörungavogihadjáratban részt vettek, érdekes kalandokrólmesélhetnek!

Poppo püspök alig győzte, amit eléje raktak. Most csak ült, és csuklott a sörtől, de látszott rajta, hogy ő is szeretne valamit mondani. Elmesélné Absalom királyfi történetét, aki hosszú haja miatt keveredett bajba. Ezigen érdekes és tanulságos történet, amely Isten szent könyvében is meg van írva. Sven király közbeszólt,hogy ilyesmit asszonyoknak és gyerekeknek mesélhet,ha kedvük van meghallgatni. Erre persze hevesszóváltás keletkezett közte és a püspök között. Ekkorhirtelen megszólalt Harald király:

- Az ilyen hat napig tartó lakomán van idő arra, hogy mindenkit meghallgathassunk. És kevés dologkellemesebb, mint jóllakottan, sör mellett érdekestörténeteket hallgatni. Jobban telik így az idő azétkezések között, és kevesebb viszályra adódik

alkalom az asztalok mellett. Jómagam is sokathallgattam már közülük érdeklődéssel, akár szentekről,akár apostolokról, akár pedig régi, keleti királyokrólszóltak.

Sokat mesélt nekem a püspök egy férfiúról, kineka neve Salamon volt, akit Isten kedvelt, és hasonlítottrám, bár igaz, hogy neki több asszonya volt. És mostúgy gondolom, hogy legelőször a püspök meséljen,mielőtt kifáradna az ételtől és a sörtől. A karácsonyiivással ő ugyanis kissé hadilábon áll, mivel nem szoktameg idejében. Utána majd mesélhetnek a többieh, akikHjörungavognál voltak, vagy Styrbjörnnel a vendekközött vagy másutt: És aztán vannak itt olyan férfiak is,akik egészen lent jártak Hispániában, és vitorlázvajöttek hozzám egy szent haranggal, amely nagyhasznomra volt. Őket is szívesen meghallgatjuk, amíg alakoma tart.

Mindenki úgy találta, hogy Harald király bölcsenbeszélt; úgy is történt, ahogy ő mondta. Ezen az estén,mikor már behordták a fáklyákat, a püspök Dávidrólés fiáról, Absalomról mesélt. Nagy bölcsességgel, erőshangon beszélt, hogy mindenki hallhassa. Sven király

kivételével mindenkinek tetszett a történet.Amikor a püspök befejezte elbeszélését, Harald

király azt mondta, jó lesz, ha a történetet sok emberemlékezetében tartja. Styrbjörn fölnevetett, Svenkirályra emelte poharát, és így szólt:

- Megszívlelhetnéd a hallottakat, s ezek utánlevághatnád a hajadat olyan rövidre, amilyen apüspöké.

Harald királynak tetszett a megjegyzés. Acombjára ütött, és akkorát nevetett, hogy díszesülőhelye csakúgy rázkódott. Amikor emberei ésStyrbjörn kísérete hallották urukat nevetni, ők isrákezdtek valamennyien, még azok is, akik semmit sehallottak. A végén az egész csarnok zengett. Sven királyembereinek ez egyáltalán nem tetszett. Ó magaelsápadt a dühtől, és mormogott valamit. Szakállátharapdálta, és vészjóslóan nézett körül, szinte ugrásraés összecsapásra készen.

Styrbjörn előrehajolva ült, méregetve őt. Pillájanem rezdült, arcizma nem mozdult. Nagy lett anyugtalanság a csarnokban, és a békés karácsonyihangulat veszélyben forgott.

A püspök kitárta karját, és kiáltott valamit, amitsenki sem értett. A férfiak egymást méregették azasztalon keresztül, és kezük keresgélte, mit isragadhatnának meg legkönnyebben. De Harald királykét udvari bolondja, két apró ír emberke, akik messzeföldön híresek voltak művészetükről, tarkaköntösükben, hajukban tollal, felugrottak a királyasztalára, s meglebegtették bő köpenyük szárnyát,mintha repülni akarnának; pöffeszkedtek, lábukkalkapartak, nyakukat nyújtogatták, és úgy kukorékoltak,mint két igazi kakas. Mindenki úgy találta, jobbankukorékolnak, mint a valódi kakasok. Hamarosan feledésbe merült a harag, és a vendégek önfeledtnevetésétől lett hangos a csarnok.

Ezzel a lakoma első napja véget ért.Másnap, amikor az étkezésen túlvoltak, és

behozták a fáklyákat, Sigurd Buesson elmondta, mitörtént Hjörungavognál, és mit köszönhet hosszúhajának. Valamennyien jól ismerték ezt a hadjáratot:mint indultak útnak a jomsvikingek és embereikbornholmból és Skonéból nagy hajóhaddal, Strutharaldfiainak meg Bue Digrének és Vagn Okessonnak a

vezetésével, hogy elfoglalják Norvégiát Hokan Jarltól,és azt is tudták, milyen kevesen tértek vissza erről azútról. Sigurd nem sokat beszélt erről, de arról sem,mint menekült el Sigvalde hajójával a csatából. Nemvolna okos ugyanis Sigvaldéről rosszat mondania,amikor Thorkel ott ül a hallgatóság soraiban, nohamindenki tudja, hogy Thorkel bátor harcos, és hogy acsatában egy nagy kő repült a fejének, amikor a hajók szemben álltak egymással, és nem volt öntudatánál,amikor a bátyja elevezett.

Sigurd apja hajóján volt, és csak arról beszélt,amiben ő maga is részt vett. Elmesélte apja halálát,milyen heves harcok dúltak, hogyan szorongatták őketa norvégok a hajón, mint kapott Bue kardvágástarcára, mely levitte orrát és álla legnagyobb részét, mintemelte fel azután nagy kincsesládáját, és ugrott vele avízbe, és elbeszélte, hogy Bue hajójának veteránját,Aslak Holmskallét erre hogyan ragadta el a harci düh,és hogyan ment neki sisak és pajzs nélkül azellenségnek. Két kézzel mérte a csapásokat, afegyvereknek hősiesen ellenállva. Végül egy izlandiköltő, aki Hokan Jarl fia, Erik mellett harcolt, fölemelt

egy gerendát a fedélzetről, és összeroppantotta akoponyáját.

- Nekünk, akik apám hajóján még életbenmaradtunk - mondotta Sigurd -, már nem soktennivalónk akadt, mert kevesen voltunk, és nagyonkifáradtunk. Ha- jóinkat pedig már mind elfoglalták,kivéve a Vagnét, amelyen még állt a harc. Bennünketbeszorítottak a hajó orrába, és rövidesen nem tudtukse kezünket, se lábunkat mozdítani. Végül kilencenmaradtunk, mindnyájan megsebesülve, ott szorongtunka pajzsok között, míg aztán fogságba estünk, ésfegyvertelenül a partra vittek bennünket. Hamarosanmegérkeztek a többiek is Vagn hajójáról és magaVagn is a többiekkel együtt. Öt két ember cipelte, kardés lándzsa nyomait viselte a testén, fáradt volt, sápadt,és egy szót sem szólt.

A parton egy farönkre ültünk, lábainkat hosszúkötéllel összekötözték, de a kezünk szabadonmaradhatott. Ott ültünk és vártunk, közben néhányanérdeklődtek Hokan

Jarltól, hogy mit tegyenek velünk. Ö úgy határozott,hogy azonnal meg kell ölni bennünket. Odajött Erik

Jarl, a fia, és még sokan mások, hogy megnézzenekbennünket. Mert a norvégok kíváncsiak voltak, hogyanviselkednek a jomsvikingek, amikor meg kell halniuk.Harmincan voltunk a farönkön: kilencen Bue hajójáról,nyolcan Vagnéról, a többiek más hajókról. Maga Vagna jobbszélen ült.

Ezután felsorolta mindazoknak a neveit, akikéttudta, abban a sorrendben, ahogy a rönkön ültek. Acsarnokban mindenki feszülten figyelt, mert amegnevezettek közül sokan ismert férfiaknakszámítottak, és rokonaik voltak a hallgatóság között.

- Ekkor megjelent egy férfi, bárddal a kezében,megállt Vagn előtt, és így szólt: „Tudod-e ki vagyok?"Vagn ránézett, de nem törődött vele, és nem feleltsemmit, mert nagyon fáradt volt. A másik így szólt: „ÉnThorkel Leira vagyok, és talán emlékezel arra akijelentésedre, hogy megölsz engem, és ágyadba viszedlányomat, Ingeborgot." Ez igaz volt, mert Vagnnakvalóban ez volt a szándéka a hadjárat előtt, mivelmeghallotta, hogy Thorkel lánya a legszebb nőNorvégiában és egyike a leggazdagabbaknak is. „Demost - mondta Thorkel Leira, és szélesen vigyorgott -

inkább olyanformán áll a dolog, hogy én foglak tégedmegölni." Vagn félrehúzta a száját, és így szólt: „Mégnem haltak meg a jomsvikingek." „Ami késik, nemmúlik - mondta Thorkel -, és arról magamgondoskodom, nehogy valaakit kifelejtsünk.Végignézheted, miképpen múlik ki valamennyiembered, és utánuk rögtön te következel! " EzutánThorkel a rönk másik végére ment, és egymás utánlevágta a foglyok fejét. Jó bárdja volt, és buzgónvégezte dolgát, sose kellett kétszer ráütnie egy fejre.Azt hiszem, akik ezt végignézték, elmondhatták, hogyVagn és Bue emberei bátran viselkedtek haláluk előtt.Ketten, akik nem messze ültek tőlem, arrólbeszélgettek, vajon lehet-e még érezni valamit, ha a fejmár lehullt, és az volt a véleményük, hogy ezt nehézelőre tudni. Az egyik azt mondta: „Itt van egy csat akezemben, ha még érzek valamit, miután. a fejemetlevágták, beleszúrom majd a földbe." Thorkel odamenthozzá, és amikor fejét levágta, a csat rögtön kiesett akezéből. Már csak ketten voltak előttem.

Sigurd Buesson mosolyogva nézett végig ahallgatókon, kik csendben ülve, feszülten figyeltek.

Felemelte söröskorsóját, és nagyot húzott belőle.Harald király így szólt:

- Látom, hogy a fejed megmaradt, és hallani akortyolgatásodon, hogy a nyakaddal sincs semmi hiba. Ahogy ott a rönkön ültél, nehéz megérteni, mint tudtad életedet megmenteni, bármilyen hosszú volt is a hajad. Tetszik nekem ez a történet, és ne maradj most mársokáig adós a végével.

Mindannyian egyetértettek Harald királlyal, ésSigurd Buesson folytatta történetét:

- Amint ott ültem a rönkön, nem mondhatnám, hogy jobban féltem volna a többieknél, debosszantónak találtam, hogy meg kell halnom anélkül,hogy szóra ér- demes tettet hajtottam volna végre. Ezértígy szóltam Thorkelhoz, amikor odajött: „Féltem ahajamat, nem szeretném, ha bevéreződnék." Ezzelelőresimítottam a homlokom fölé. Egy férfi, aki Thorkelmögött állt, később megtudtam, hogy a sógora,megfogta a hajamat, a kezére tekerte, és így szóltThorkelhez: „Most vágj!" Thorkel vágott is, de énabban a pillanatban, amilyen gyorsan csak tudtam,visszarántottam a fejemet, úgyhogy a bárd köztem és

Thorkel sógora között zuhant le, és levágta annakmindkét karját. Az egyik ott maradt lógva a ha-jamban.

Mindannyian nevetésben törtek ki, maga Sigurd isnevetett, és így folytatta:

- Ti jót nevethettek, de ez semmi ahhoz képest, ahogy a norvégok nevettek, amikor Thorkel sógorátott látták a földön hemperegve, és Thorkelt, amintszemét rám meresztette. Néhányan a földre feküdtek anevetéstől. Erik Jarl odajött hozzám, és így szólt: „Kivagy te?"

„Sigurd nevem, az apám Bue volt, és még nem halt meg minden jomsviking", feleltem. Jarl erre így szólt: „Meglátszik, hogy Bue atyafiságához tartozol. Akarod, hogy viszaadjam az életedet?" „Olyan embertől, mint te vagy, elfogadom", feleltem. Ekkor megszabadítottak a kötelékeimtől. Thorkelnek azonban ez nem tetszett, és kiáltozni kezdett: „Mit csináltok? Akkor az lesz alegjobb, ha nem is várok tovább Vagnnal." Ezzelfelemelte bárdját, és feléje rohant. De Vagn egyikembere, Skarde, aki a negyedik volt Vagn előtt,igazságtalanságnak tartotta, hogy Vagn feje előbb

hulljon a porba, mint ahogy sor kerülne rá. Ezért,amikor Thorkel futva közeledett, eléje vetette magát.Thorkel megbotlott, és elesett, pontosan Vagn előtt.Vagn erre lehajolt, elkapta a bárdot, és teljes erőbőlfejbe vágta vele Thorkelt. „Ez volt az ígéret fele - szóltVagn - és még nem halottak a jomsvikingek." Anorvégek most még jobban nevettek, mint az előbb. Erik Jarl pedig így szólt: „Akarod megtartani azéletedet, Vagn?" „Ha mind megtarthatjuk", felelte Vagn.„Így legyen", mondta Jarl, és ezzel a többieket iskiszabadította. Tizenketten menekültünk meg a rönkről.

Sigurd Buesson sok dicséretet kapott történetéért,és mindenki magasztalta ügyességét, ahogy hosszú hajarévén megmenekült a haláltól. Sok szó esett ezután az asztalok mellett az elmondottakról, Sigurd Buesson és Vagn szerencséjéről. Orm pedig így szólt Sigurdhoz:

- Toke meg én sok mindenről nem tudunk, amit mások tudnak, mivel oly soká voltunk távol azországtól. Hol van most Vagn, és mi lett vele, miutánelszabadult a rönkről? Történetedből úgy tűnik nekem,mintha neki jobban kedvezne a szerencse, mintbárkinek, akiről eddig hallottam.

- Helyesen szóltál - válaszolt Sigurd -, szerencséjetovábbra sem hagyta el őt. Erik Jarl kegyeibe fogadta.Egy idő múlva felkereste Thorkel Leira lányát, akit mégszebbnek talált, mint híre járta, s akinek nem voltsemmi kifogása az ellen, hogy segítségére legyen a férfielhatározása második részének teljesítésében. Össze-házasodtak, és boldogan élnek. Hazakészül veleBornholmba, amint ideje engedi. De amikor legutóbbhallottam róla, még Norvégiában volt, és panaszkodott,hogy nagyon sok időbe telik, amíg onnan el tud jönni.A lánnyal ugyanis annyi birtokot meg mindenféleingóságot kapott, hogy időbe telik, amíg mindentgyorsan, jó áron eladhat. Vagnnak pedig nem szokása,hogy olcsón adjon túl dolgain.

- Van egy dolog a történetedben, ami nem megy ki a fejemből - mondta Toke Sigurdnak. - Ez pedig apád, Bue kincsesládája, amivel a vízbe ugrott. Ki tudtadhalászni, mielőtt visszaindult ál Norvégiából, vagy más emelte ki? Ha még ott fekszik a tenger fenekén, tudom mit tennék, ha Norvégiába kerülnék: megkeresném a lá-dát, mert Bue ezüstje megérné a fáradságot.

- Sokan kutattak utána - mondta Sigurd -, a

norvégek is meg mi is, akik megmaradtunk Bueemberei közül. Sokan halásztak fogóvasakkal, desemmi sem akadt beléjük. Egyik ember az öbölbenlemerült kötéllel, de többé sohse látták. Azótamindenki azt hiszi, hogy Bue megtartja magának ott lenta ládát, és elbánik azzal, aki meg akarja kaparintani.Mert Bue erős ember volt, s a fölöttünk lakók erejenagyobb az élőknél és ez így lehet Buéval is, bár ő nemfölöttünk van, hanem a tenger fe- nekén, ládája mellett.

- Kár az ezüstért - mondta Toke -, bár igaz, hogy még a legbátrabb ember is visszariad attól, hogy Bue Digre karjaival a víz alatt megismerkedjék.

Harmadnap este Harald király Styrbjörnnek avendek és kurok között átélt kalandjairól kívánt hallani. Styrbjörn azt állította, hogy ő nem tehetséges elbeszélő. Erre kíséretének egyik tagja, egy izlandi vette át a szót. Neve Björn Asbrandsson volt, híres harcos és nagyköltő is egyben, mint minden világot járt férfi Izlandban.És bár most már enyhén italos volt, eleinte igenügyesen, különleges versformában szerkesztettverseket szavalt

Harald király tiszteletére. Ez volt a legújabb és

legnehezebb versforma az izlandi költőknél, és a versekoly művészien voltak összeállítva, hogy nem sokatlehetett tartalmukból megérteni. Mégis mindenkiértelmes arckifejezéssel hallgatta, mert azt, aki nemméltányolta a kö1tészetet, megszólták. Harald királydicsérte a verseket, és a költőnek egy aranygyűrűtadományozott. Toke az asztalra könyökölve ült, fejétkezével támasztva bánatosan arról sóhajtozott, hogybizony ez az igazi költészet. Most belátja - mondta -,hogy ő maga sose tudna olyan verseket költeni,amelyekért aranygyűrű járna.

Az izlandi, akit néhányan BjörnBredvikingakappénak neveztek, és aki két nyarat töltöttStyrbjörnnél, foly- tatta elbeszélését Styrbjörnhadjáratairól és az ott tör- tént csodálatoseseményekről. Jól beszélt, és soká folytathatta anélkül,hogy valaki is belefáradt volna a hallgatásába. Mindenkitudta, hogy igazat mesél, hiszen Styrbjörn maga is ottült közöttük. Sokat beszélt vakmerő vállalkozásairól,Styrbjörn szerencséjéről meg a zsákmányaikról.Elbeszélését egy régi verssel fejezte be Styrbjörnőseiről, az istenektől kezdve egészen Erik nevű

nagybátyjáig, aki most Uppsalában unalkodik, azutolsó strófát pedig maga fűzte hozzá:

Északra megy száz nagy hajóján Styrbjörn is. Vagyont követel; emberei dicsőségben mulatnakcsarnokában Eriknek!Ezt a rigmust hangos jókedv fogadta. Sokan

felugrottak a padokról, és ittak Styrbjörn szerencséjére.Styrbjörn drága ivókelyhet hozatott, átnyújtotta aköltőnek, majd így szólt:

- Ez még nem minden! Verseidért többet kapsz majd, ha Uppsalában leszünk! Ott kíséretem mindentagjára jó fizetség jár, mert Erik nagybátyám takarékosember, és sok haszmos dolgot gyűjtögetett össze.Tavaszra odamegyek, hogy felnyissam a ládáit. Aki elakar kísérni, szívesen látom!

Mind Harald király, mind Sven király embereiközött sokan akadtak, akiket a hallottak felbuzdítottak,és akik ott helyben kiáltozni kezdtek, hogy elkísérikStyrbjörnt. Erik király vagyona ugyanis messze földönhíres volt, és Uppsalát Ivar Vidfamne óta nem érte

fosztogatás.A smoői Sibbe Jarl már részeg volt, gondolatait és

söröskancsóját nehezen tudta kordában tartani, deazért ő is nagy hangon kiáltozta, hogy öt hajóvalszándékszik elkísérni Styrbjörnt, mert érzi, hogy márgyengül az egészsége és ereje, s inkább harcoskéntakar meghalni, s nem úgy, mint tehén a szalmán. Haraldkirály megjegyczte, hogy ő már túlságosan öreg ahhoz,hogy hadjáratban vegyen részt, és embereire szükségevan, hogy itthon fenntartsák a rendet a nyugtalan népközött. De azt nem bánná - mondta -, ha Svenembereket és hajót bocsátana Styrbjörnrendelkezésére.

Sven király elgondolkozva kiköpött, majd húzott egyet a söröskancsójából, közben a szakállávalbabrált, és azt mondta, ő nem nélkülözheti embereit éshajóit, mert szüksége van rájuk a szászok és azobotritek ellen.

- Ezenkívül pedig ésszerűbbnek tartanám - mondta-, ha ezt a segítséget apám nyújtaná, mert az ő korábanembereinek már nincs más dolguk, mint hogy az étkezéseket lessék, és a papok fecsegését hallgassák.

Harald király erre dühbe jött, s nyugtalanság lett urrá a csarnokban. A király azt mondta, úgy látszik, Sven azt szeretné, hogy ő fegyveresek nélküluralkodjék országában.

- De most aztán úgy lesz, ahogy én mondom -kiáltotta, és arca vérvörös lett -, mert én vagyok adánok királya, senki más. Te pedig, Sven, hajót ésembert adsz Styrbjörnnek.

Sven király hallgatagon ült, mert félt apjaharagjától, és mert sejtette, hogy emberei közül sokanszívesen mennének Uppsalába.

Ekkor Styrbjörn így szólt:- Örömmel látom, milyen buzgalommal igyekeztek,

hogy mindketten megsegítsetek. Az lesz a legjobb,hogy- ha te, Harald, határozod el, hogy Sven mitküdjön, te pedig, Sven, hogy apád segítsége mi legyen.

E szavak hallatán sokan nevetni kezdtek, és azegyetértés csaknem helyreállt. Végül elhatározták, hogyHarald is, Sven is tizenkét-tizenkét hajóval segíti Styrb-jörnt, kellő legénységgel felszerelve. Ennek fejébenHarald és Sven egyformán részesülnek majd Erik király kincseiből.

Ezzel véget ért ez az este is.Negyednapra elfogyott a. disznóhús. Helyette

káposztalevest hoztak az asztalra juhhússal, és eztmindenki kellemes változatosságnak találta. Ezen azestén egy hollandi férfi mesélt egy nagy lakodalomról,amelyen Finnvedenben, a vad smolandiaknál vett részt.A lakodalmi ünnepségen egy ló miatt összevesztek, éscsakhamar verekedésre került a sor. A menyasszony ésa koszorúslányok nevettek, tapsoltak és biztatták averekedőket. De amikor a menyasszony - aki nagytekintélyű családból származott -, észrevette, hogynagybátyja egyik szemét a vőlegény egyik rokonakinyomja, lekapott egy fáklyát a falról, és a vőlegényfejéhez vágta, úgyhogy a férfi haja lángra kapott. Azegyik életrevaló koszorúslány azonban hirtelen avőlegény fejére dobta a szoknyáját, jól odaszorttotta, ésígy megmentette az életét, bár az rémesen ordított, ésamikor a feje újra előkerült, kiderült, hogy feketére éskopaszra égett. A fáklyától kigyulladt a szalma apadlón, és tizenegy részeg és sebesült bennégett. Nagyhíre lett ezután ennek a lakodalomnak; olyasmi voltFinnvedenben, amiről érdemes mesélni! A menyasszony

most boldogan él a vőlegényével, bár annak soha többé nem nőtt ki a haja.

Amikor a történet véget ért, Harald királymegjegyezte, hogy szívesen hallgat ilyen vidám dolgokata smolandiak életéről, akik természetüknél fogva nagytréfamesterek ugyan, de gézengúzok is ám! Poppopüspök pedig hálát adhat Istennek, hogy rendesemberek közé került Dániába, nem pedig bitangfinnvedeniek és varendiek közé!

- Holnap pedig - folytatta Harald király - az andalúzok országáról szeretnék hallani, s azokról acsodálatos kalandokról, amelyekben OrmTostessonnak és Toke Grogullessonnak útjukon részükvolt. Azt hiszem, ez mindannyiunkat jól elszórakoztatmajd.

Ezzel véget ért az az este is.Másnap reggel Orm és Toke azon tanakodtak,

melyikük számoljon be kalandjaikról.- Te vagy a vezér - mondta Toke -, neked kell

beszélned.- Te már akkor ott voltál a hajón, amikor én

odakerültem - válaszolt Orm -, és te jobban is

beszélsz, mint én. Itt az ideje, hogy egyszer alaposankibeszéld magad, mert úgy vettem észre, hogy ezekenaz estéken időnként nehezedre esett szótlanulhallgatnod a többieket.

- A beszédtől nem félek - felelte Toke -, és azt hiszem ebben éppen olyan kitartó vagyok, mintmásban. Van azonban egy baj. Sör nélkül nem tudokbeszélni, mert kiszárad a torkom, ez pedig hosszútörténet lesz. Négy este szerencsésen elmúlt felettem,józanul és nyugodtan keltem fel a krály asztalától, ésmégis nehéz volt, bár nem volt sok mondanivalóm.Nem volna jó, ha most ragadna el az indulat, és rosszhírbe kerülnék, mikor a király asztalánál ülök.

- Reméljük, hogy nem lesz baj - mondta Orm -, ésha le is részegedsz egy kicsit mesélés közben, ilyen jó sörtől mégse veszíted el egészen az eszedet.

- Hát lesz, ami lesz - mondta Toke bizonytalanul, és megcsóválta a fejét. Ezen az estén aztán Tokemesélt Krok utazásáról, és arról, mi mindent történtútközben, hogyan került Orm a hajójukra, és hogytaláltak Salamon zsidóra a tengerben; beszélt a várkifosztásáról Ra- miro birodalmában, majd az

andalúzokkal vívott harc- ról, gályarabságukról és Krokhaláláról. Ezután elmesélte, hogyan szabadultak ki arabságból, beszélt Salamon zsidó barátságáról és aSubaidától ajándékba kapott kardokról.

Amikor idáig jutott elbeszélésében, Harald királyés Styrbjörn szerették volna megnézni a kardokat.Orm és Toke odanyújtotta a Blotungát és aRödnäbbát. Harald király és Styrbjörn kihúzták akardokat hüvelyükből, és kézben méregetve súlyukatalaposan szemügyre vették. Mindkettenmegállapították, hogy jobb kardokat még nem láttak.Ezután a kardok körbe jártak az összes asztaloknál,mert . sokan kíváncsiak voltak a fegyverekre. Ormnyugtalanul várta, hogy visszakerüljenek hozzá, mertmagányosnak és szinte meztelennek érezte magát a Blotunga nélkül.

Ormmal és Tokéval rézsútosan szemben kéttestvér ült: Sigtrygg és Dyre. Ők Sven király embereivoltak. Sigtrygg már régóta Sven király saját hajójánszolgált. Erőteljes, durva ember volt, szétterülő harciasszakálla egészen a szeméig nőtt. Dyre, az öccse, Svenkirály legjobb emberei közé tartozott. Orm észrevette,

hogy Sigtrygg egy ideje sötét tekintettel méregeti őt megTokét, és néhányszor úgy tesz, mintha mondani akarnavalamit. Amikor pedig a kardok hozzá kerültek, jólmegnézte őket, bólintott, és úgy látszott, hogy nemszivesen válik meg tőlük.

Sven király szívesen hallgatott elbeszéléseket távoli országokról, s kérte Tokét, folytassa. Toke, akiszorgalmasan élvezte a sört pihenés közben, aztválaszolta, hogy készséggel megteszi, mihelyt aszemben ülő férfiak felhagynak a két kardszemlélgetésével. Sygtrygg és Dyre ekkor szó nélkülátadták a kardokat, és így Toke újra nekikezdett amesélésnek. Almansurról beszélt, hatalmáról,gazdagságáról és arról, mint kerültek testőrségiszolgálatba, és hogyan kellett részt venniük a prófétaimádásában hajlongással és böjtöléssel, beszélt ahadjáratokról. amelyekben részt vettek, és azsákmányról, amit ezekben szereztek. Elmesélteátvonulásukat az Űres Országon, ahonnan Szent Jakabsírjához kerültek, és elmondta, hogyan mentette megOrm Almansur életét, és mint kapott ezért egy nagyaranyláncot.

Ekkor így szólt Harald király:- Megvan még az a lánc, Orm? Szeretném ha

megmutatnád, mert ha éppoly becses, mint kardjaitok,érdemes megnéznünk.

- Megvan a lánc - felelte Orm -, és örökre meg isakarom tartani. Mindig okosabbnak tartottam, ha minélkevesebbet mutogatom, mert olyan szép, hogykönynyen megkívánhatja bárki, kivéve a királyokat, ésa legkiválóbb tekintélyes embereket. Helytelen volna,ha nem mutatnám meg neked, uramkirályom, és Svenkirálynak, meg Styrbjörn királynak és a vezéreknek, deazért jobb volna, ha nem hordanátok körbe az asztalnála többiek között.

Ezzel Orm felnyitotta zekéjét, és levette nyakáról a láncot. Odanyújtotta Sigurd Buessonnak, ő SigurdHallbjörn istállómesternek adta tovább, Hallbjörn pedigPoppo püspök megüresedett helyén át odanyújtottaHarald királynak. A püspök helye azért volt üres, mertbelefáradt a rengeteg karácsonyi ivásba, ágynak esett,és Willibald testvér ápolta. Harald király alaposanmegné- zegette a láncot. A világosság felé tartotta, hogymég inkább gyönyörködhessék szépségében.

Megjegyezte, hogy egész életében gyűjtött ékszert ésdrágaságokat, de ehhez hasonló szépet bizony még őse látott.

A lánc vastag, ragyogó színű aranylemezekbőlkészült. Minden lemez keskeny volt, jó hüvelyknyihosszú és a közepén hüvelykköröm szélességű. A kétvége felé elkes- kenyedett, s apró karikák kapcsolták akövetkező lemezhez. A lánc összesen harminchatlemezből állt, és a lemezek közepén hol vörös, holpedig zöld drágakő ragyogott.

Amikor a lánc Styrbjörn kezébe került, aztmondta, hogy cr bizonyára Vauluncer munkája lehet,de azt hiszi, nagybaítyjának ládáiban ugyanilyen szépékszerek talál- hatók. Sven király úgy vélte, hogy ezolyan kincs, amelyért egy harcos szívesen adná a vérét,királyok lányai pedig a szüzességüket.

Amikor Thorkel megnézte a láncot, és atöbbiekhez hasonlóan megdicsérte, rézsút átnyújtottaaz asztalon Ormnak. Ekkor előrehajolt Sigtrygg ésutánanyúlt, de Orm gyorsabb volt, és elkapta.

- Miért kapkodsz utána? - kérdezte OrmSigtryggtől. - Úgy hallom, nem vagy se király, sem

vezér, mások pedig nem nyúlhatnak hozzá.- Meg akarok verekedni veled az ékszerért -

mondta Sigtrygg.- Az lehet, hogy akarsz - válaszolta Orm -, mert

illemtudás nélküli, kapzsi embernek látszol. Én azonban azt tanácsolom neked, maradj veszteg, és az okosembe- reket hagyd békén!

- Nem mersz velem megverekedni - kiáltottaSigtrygg -, de vagy verekedsz, vagy ideadod a láncot,mert régóta elszámolni valóm van veled, és a láncotjóvátételként akarom!

- Úgy látszik, nem bírod a sört, és az beszél belőled- mondta Orm. - Sose láttalak a lakoma előtt, és ezértnem is lehet velem semmiféle ügyed. Most pedig -folytatta, és kezdte elhagyni a türelme - jobban teszed, ha nyugton maradsz és elhallgatsz, mielőtt megkérem Harald királyt, hogy itt helyben tekerhessek egyet az orrodon. Én békés ember vagyok, és nem szívesennyúlok olyan ormányhoz, mint a tied, de úgy látom,hogy még a legtürelmesebb embert is kihozod abéketűrésből.

Sigtrygg híres harcos volt, erejéről és

erőszakosságáról messze földön ismerték, és nemszokta meg az ilyen hangot. Felugrott a padról éselbődült, mint egy bika. De még hatalmasabbanhangzott Harald király hangja, amikor haragra gerjedvecsendet parancsolt, és megkérdezte, mi a nyugtalanságoka.

- Ez az ember itt, uramkirályom - mondta Orm -, megveszekedett a jó sörödtől és a saját kapzsiságától, mert láncom után ordítozik, és azt állítja, hogy elszá-molni valója van velem, noha még sose láttam.

Harald király panaszkodva állapította meg, hogymindig Sven emberei csinálnak zűrzavart, és szigorúhangon vonta telelősségre Sigtryggöt: annyi esze sincs,hogy tűrtőztetni tudná magát, vagy talán nem hallottaKrisztus és Harald király békéjének kihirdetését acsarnokban?

- Uramkirályom - szólt Sigtrygg -, elmondom, hogymint van mindez, és úgy fogsz vélekedni, hogy igazságom van. Hét évvel ezelőtt kárt szenvedtem, és most megtudtam, hogy ez a két ember részese voltmegkárosításomnak. Azon a nyáron hazafelé tartottunka déli országokból négy hajóval, Hvenskei Bork,

Silverpalle, Faravid Svensson meg én. Ekkortalálkoztunk három útrakelő hajóval, és beszédbeelegyedtünk velük. És ennek a Tokénak azelbeszéléséből tudom most már, hogy melyik négy hajóvolt az. Az én hajómon volt egy Hispániából való feketehajú, sápadt bőrű rabszolga. Ez beszélgetésünk közbena vízbe ugrott, és magával ragadta sógoromat, Oskelt,aki igen derék ember volt, és nyomuk veszett. Mostpedig mindnyájan hallhattuk, hogy ezt a rabszolgát az őhajójuk vette fel, és ez volt az, akit Salamon zsidónakneveztek, és akiből nagy hasznuk származott. Ez a kétember, aki itt ül, Orm és Toke, húzták ki az énrabszolgámat a vízből. Ezt saját szájukból halldttuk. Egyilyen rabszolgából nekem is nagy hasznom lett volna.Ez az Orm most vezére azoknak, akik még megmaradtak Krok hajójáról, és ezért jogos kárpótlást követelek a veszteségért, amelyet ily módonszenvedtem. Ezért követelem most tőled, Orm, hogyadd nekem a láncot kárpótlásul a rabszolgáért és asógoromért, akár jószándékkal adod nekem, akárpárviadalban itt kívül, döngölt földön, pájzzsal éskarddal, most rögtön. Meg kell ölnöm téged

mindenképp, mert azt mondtad, le akarod tekerni azorromat! Nekem, Sigtryggnek, Stigand fiának, Svenkirály törzshajósának még senki se mondott sértőszavakat anélkül, hogy még aznap életével ne fizetettvolna.

- Két dolog vigasztalt, miközben szavaidathallgattam - mondta Orm. - Az egyik az, hogy a lánc az enyém, és az is marad, akárkik is voltak, akik hajódróla tengerbe ugrottak hét évvel ezelőtt. A másik pedigaz, hogy nekem és Blotungának is lesz egy kisbeleszólása abba, hogy kí élje túl a másikat. De mostelőbb hallgas- suk meg Harald királyt, mit szól adologhoz.

A csarnokban mindenki örült, hogy párviadalrakerülhet sor, mert a harc ilyen férfiak között, mint Ormés Sigtrygg, bizonyára szép látvány lesz. Sven király és Sigtrygg úgy vélték, hogy kellemes változatosságotjelent a karácsonyi ivás közben, Harald király azonbangondolataiba merülten ült, tétovázva simogatta szakállát,végül így szólt: ,

- Nehéz dolog helyesen ítélkezni, és nem vagyok benne biztos, hogy Sigtrygg jogosan követelhet-e

Ormtól kárpótlást azért a kárért, amit tulajdonképpennem is Orm okozott neki. Az is igaz, hogy senki seveszít el szívesen egy jó rabszolgát és egy sógortanélkül, hogy ne kívánna magának kárpótlást a kárért.És miután most már sértegetések hangzottak el,közöttük elkerülhetetlen volna az ellenségeskedés,amint a szemem elől elkerülnek. És az olyan lánc,amilyet Orm visel, bizonyára már sok gyilkosságotokozott, és okoz még többet is. Ezért talán a legjobb,ha most párviadalban megverekszenek egymássalmindannyiunk szórakoztatására. Te pedig Hallbjörn,nézz utána, hogy a viadal színterét ledöngöl- jék éskörülkerítsék, ahol a föld a legegyenletesebb. Körbehelyezz fáklyákat, és jelentsd, ha minden készen van.

- Uramkirályom - szólt Orm aggodalmas hangon -.,nem szeretnék részt venni egy ilyen párviadalban.

Mindannyian ránéztek, Sigtrygg és Sven királyemberei közül sokan elnevették magukat. Harald király megcsóválta a fejét, és így szólt:

- Ha nem mersz vele megverekedni, úgy nincs más hátra, add oda neki a láncot, bár úgyse úszod meg az ügyet szárazon. Előbb bátrabbnak látszottál!

- Nem a párviadalra gondolok - mondotta Orm -, hanem a hidegre. Az én torkom hamar megfájdul ilyen időben. Semmi se veszedelmesebb, mint sör mellől és melegből kimenni az esti hidegbe, különösen most,amikor soká éltem a déli országokban, és nem vagyokszokva a téli hideghez. Nem helyeslem, hogy emiatt aSigtrygg miatt a tél hátralevő részében köhögésselbajlódjak, mert az ilyesmi nálam soká tart, és anyámsokszor azt mondta, hogy a köhögés okozza majdegyszer halálomat, ha kellőképpen nem vigyázokmagamra. És ha most tanácsolhatnék valamit,uramkirályom, úgy ez az lenne, hogy a viadal történjékitt bent, az asztalod előtt, ahol elegendő hely van. Ígymagad is teljes kényelemben nézhetnéd végig.

Sokan nevettek Orm aggodalmán, de Sigtrygg már nem nevetett, hanem ordított, hogy majd őgondoskodik róla, hogy Ormnak ne legyenek ilyenaggodalmai. De Orm nem törődött vele, hanem Haraldkirály felé fordulva ült, és várta döntését.

Harald király így szólt:- Szomorú dolog, hogy az ifjúság elpuhul, és már

nem olyan, mint azelőtt. Lodbrok fiai nem gondoltak az

egészségükre és az időjárásra, de fiatalabb koromban én magam sem. Nem is ismerek ma már fiatalok közül hozzám hasonlót, Styrbjörnön kívül. Igaz azonban,hogy az én koromban jobb lesz, ha a harcot innen, ahelyemről nézhetem végig. Az is jó, hogy a püspökágynak dőlt, mert ő ellene lett volna ennek. Úgygondolom, hogy a békét, amit a csarnokbankihirdettünk, nem szegjük meg olyasmivel, amire énadok engedélyt, és nem hiszem, hogy Krisztus nehelyeselne olyan párviadalt, amelynél minden a törvényés a szokások szerint történik. Ezért Orm és Sigtryggitt küzdjenek a szobában, az asztalom előtt, karddal,pajzzsal, sisakkal és páncéllal. És senki nem nyújthatsegítséget nekik csupán a harci fegyverzet felöltésében.Ha az egyik meghal, mindn jól van. De ha valamelyiktöbbé nem tud lábra állni, elhajítja kardját, vagy azasztal alá menekül, a másiknak már nem szabad feléjevágni. A viadalt azonban elvesztette, s ezzel a láncot is.Viadal közben pedig én magam, Styrbjörn és Hallbjörnistállómester figyeljük, hogy minden rendben történjék.

Néhányan elszaladtak Orm és Sigtrygg harciöltözékéért. Közben nagy lárma, kiabálás kerekedett a

csarnokban. Harald király emberei Ormot tartottákjobb harcos- nak, Sven király emberei viszontSigtryggöt dicsérték, és elmondták, hogy kilencemberrel végzett párviadalban anélkül, hogy ő magamegsebesült volna.

A leghangosabb Dyre volt. Megkérdezte Ormtól,hogy a sírban is fél-e majd a köhögéstől, majdbátyjához fordult, és kérte, elégedjék meg ő Ormláncával, neki pedig engedje át Orm kardját.

Toke bánatosan üldögélt, amióta abba kelletthagynia elbeszélését, magában motyogott és iszogatott,de amikor meghallotta Dyre szavait, egyszeribenfelélénkült. Kését az asztal lapjára vágta Dyre előtt,úgy, hogy az megállt benne, mélyen beékelődve a fába,és kardját hüvelyestől odahajította a kés mellé. Ezutánhirtelen mozdulattal átdobta magát az asztalon, olyangyorsan, hogy Dyre nem tudott kitérni előle,megragadta a fülénél és szakállá- nál fogva, arcátrányomta a fegyvereke, és így szólt:

- Látod ezeket a fegyvereket? Ezek éppoly jók,mint Orméi, de magad szerezd meg őket, ne másoktólkolduld. Dyre erős ember volt, megragadta Toke

csuklóját, és keményen megszorította, de nagyon fájt aszakálla és a füle. Nagyokat nyögött, és nem tudottszabadulni Toke markából.

- Most itt tartalak barátságos beszélgetésre -mondta Toke -, mert nem zavarhatod meg idebent akirályi békességet. De nem engedlek el, amíg meg nemígéred, hogy megverekszel velem, mert Rödnäbba nemérzi jól magát tétlenül, amikor a testvére dolgozik.

- Eressz el - nyögte Dyre, miközben Tokelenyomva tartotta száját az asztallapon -, akkormegöllek, amilyen gyorsan csak tudlak.

- Megígérted - mondta Toke, azzal eleresztette, majd tenyeréből kifújta a rátapadt szakállszálakat.

Dyre fülei vörösek voltak, ő maga sápadt a dühtől,és eleinte úgy látszott, alig tud szóhoz jutni. Azutánfelállt, és így szólt:

- Ezt azonnal elintézem veled, így is lesz a legjobb, mert legalább bátyámnak is, nekem is jut egy-egyspanyol kard. Most pedig menjünk ki együtt húgyozni,de kardjainkat ne feledjük magunkkal vinni.

- Helyesen beszéltél - mondta Toke -, közöttünk nincs szükség ceremóniára. Ezért hálás leszek neked,

amíg élsz. Hogy meddig, azt meglátjuk.Ezután mindketten elindultak a király asztalának két

oldalán, majd a keresztben álló asztalok mögötti széles sávon kifelé, a keskeny falba vágott ajtón át. Svenkirály utánuk nézett, és mosolygott. Szerette, haemberei szerepelnek, növelik a hírnevüket és félelmetkeltenek.

Orm és Sigtrygg közben magukra öltötték harciöltözéküket, a padlót, ahol harcra készültek,megtisztították, nehogy megbotoljanak a szalmábanvagy a csontokban, amelyeket Harald király kutyáinakhajigáltak oda. A csarnok két vége felől előretolongtaka férfiak, hogy jobban lássanak, és szorosanösszezsúfolva álltak a padokon, a rézsút állóasztalokon, a küzdőtér két oldalán. Harald királyasztala mögött és a fal mentén. Harald király a legjobbhangulatban volt, és alig várta, hogy láthassa asszonyait,akik az ajtónyíláson kíváncsian bekukucskáltak.Megparancsolta, hogy jöjjenek be lányaikkal együtt, ésnézzék végig a párharcot. Úgy találta, nehéz volnamegtagadni tőlük, hogy ilyen látványosságban résztvegyenek. Néhányuknak helyet szorított maga mellett a

díszhelyen. Két legszebb lánya Styrbjörn mellé ülhetett.Azok bezzeg nem panaszkodtak, hogy szűk a helyük. Ingerlöen nevettek, amikor az ifjú király sörrel kínálta őket, és bátnan ittak. Azoknak a nőknek, akiknek már nem jutott hely mellettük, padot állítottak az asztalmögé, ahol semmi nem takarta el a látványt.

Hallbjörn megfújta a kürtöket, csendre intette ajelenlévőket, és mindenkit felszólított, hogy a harcközben őrizzék meg nyugalmukat. Senki se buzdítsatanácsokkal a küzdő feleket, és ne hajigáljanak semmita küzdőtérre. A két küzdőfél már felkészült. Beléptek akörbe, és elindultak egymás felé. Amikor észrevették,hogy Orm kardját a bal kezében tartja, hangossuttogás, mozgolódás támadt. Jobbkezes és balkezesközött vívott harc ugyanis mindkét fél számáranehezebb, mert a vágások ellenkező oldalról érik őket,s így a pajzsok kevésbé védenek. Meg- látszott, hogymindketten olyan harcosok, akikkel senki sem kerülszembe szívesen, és egyformán halálraszánt mindkettő.Orm fél fejjel magasabb volt Sigtryggnél, és karjai ishosszabbak voltak. Sigtrygg viszont zömökebbnek éserősebbnek látszott. Pajzsaikat gondosan mellük felett

tartották, olyan magasságban, hogy gyorsan védeni tudják vele nyakukat is. Feszülten figyelték egymás kardját, nehogy meglephesse őket az ellenfél. Ahogyközel kerültek egymáshoz, Orm Sigtrygg lábára mértegy vágást, de az gyorsan félreugrott, és keményvágással válaszolt, amely Orm sisakját érte. Erremindketten óvatosabbak lettek, és minden vágástpajzsukkal fogtak fel. Harald király megmagyaráztaasszonyainak, hogy a tapasztalt harcosoknál az a jó,hogy nem hamarkodjáls el a dolgot, és azonigyekeznek, ne legyen rajtuk fedetlen rész, mert ígytovább tart a viadal.

- Nehéz eldönteni, ki lesz a győztes még annak is,aki már sok párviadalt látott - folytatta Harald király -, de a vörös Orm egyike a legbiztosabb kezűembereknek azok közül, akiket valaha láttam, még hafél is a hidegtől. Megeshetik, hogy Sven régi hajósainakszáma eggyel megfogyatkozik a viadal végére.

Sven király - éppúgy mint a két Jarl -, az asztal szélére ült, a küzdők felé fordult, és megvetőenmosolyogva megjegyezte:

- Bár az embereim nem félnek a párviadaloktól,

ritkán fordul elő, hogy valakit ily módon vesztenék el,legfeljebb, ha egymással harcolnak.

Közben visszatért Toke. Sántított, és magábanvalami versfélét motyogott. Amikor a padon keresztülbemászott a helyére, látszott, hogy egyik combja véres.

- Mi lett Dyrével? - kérdezte Sigurd Buesson.- Nem ment hamar, de most már egy életre

kihúgyozta magát.Most már mindenki a küzdelmet figyelte. Űgy

látszott, hogy Sigtrygg gyorsan akar végezni. Hevesentámadt, és arra törekedett, hogy Orm lábához, arcáhozés kardot tartó ujjaihoz férjen. Orm jól védte magát a vágásokkal szemben, de nem sokra ment, és látszott,hogy Sigtrygg pajzsa okozza neki a legnagyobbgondot. Nagyobb volt, mint az övé, szívós fából készült,vastag bőr volt rászegezve, és csak a középen levődomborulat volt vasból. Veszélyes lett volna, ha akardja beleakad a pajzs szélébe, mert akkor Sigtryggeltörhette volna, vagy kicsavarhatta volna a kezéből.Orm pajzsa teljes egészében vasból készült, közepénkicsúcsosodó éllel.

Sigtrygg rávigyorgott Ormra, és megkérdezte, hogy

ugye most nem fázik.Orm arcáról vér folyt a sisakjára mért első csapás

következtében, lábába szúrást kapott, és a kezérevágást. Sigtrygg még sértetlen volt. Orm nem válaszolta gúnyo- lódásra, de lépésről lépésre hátrahúzódott azegyik keresztben álló asztal felé. Sigtrygg megbújt apajzsa mögött, előre és kétoldalt vagdalkozott. Egyrehevesebben támadt, és legtöbben már őt tartották aviadal győztesének. Egyszerre azonban Orm hirtelenelőreugrott, felfogta Sigtrygg vágását, és teljes erejévelnekinyomta pajzsát a másikénak, úgyhogy a pajzsszegáthatolt a bőrön, és erősen beleszorult a fába. Ezután akét pajzsot lefelé nyomta oly erősen, hogymindkettőjük pajzsmarkolata letört. Ekkor mindkettenmeg.hátráltak, kardjuk szabaddá vált és mostegyszerre támadtak. Sigtrygg csapása oldalt érteOrmot, átvágta páncélingét, és mély sebet ejtett rajta.Orm vágása viszont Sigtrygg nyakát érte. Hatalmaskiáltás hangzott fel a csarnokban, amikor Sigtrygg fejelerepült, elgurult az asztal széléig, majd belehullott az ottlevő sóröskádba.

Orm megingott, és az asztalra támaszkodott.

Térdén letörölte a kardját, visszadugta hüvelyébe,azután lenézett a lábainál fekvő fej nélküli testre, és ígyszólt:

- Most már láthatod, kié lett a lánc.

10

Hogyan vesztette el Orm a nyakláncát

A király udvarában: a csarnokban, a konyhában ésa nők szobáiban sók szó esett ezután a nyakláneértvívott párviadalról. Mindenki, aki végignézte a harcot,jól em- lékezetébe véste a hallottakat és történteket,hogy legyen majd érdekes elbeszélnivalója. Sokatdicsérték Orm ügyességét. Styrbjörn izlandi harcosapedig másnap verseket szavalt az örök emlékűviadalról, s arról, hogy milyen veszélyes dolog, ha azember feje belegurul a söröskádba. Mindenkiegyetértett abban, hogy még Harald királynál se sikerültminden évben ilyen jól a karácsony!

Orm és Toke bizony ágynak estek a sebeikkel, ésjó ideig nem sok szórakozásban volt részük, noha

Willibald testvér a legjobb kenőcseivel ápolta őket.Toke sebe begennyedt, időnként önkívületbe esett, ésilyenkor nehezen bírtak vele. Négy embernek kellettlefognia, ha sebét kezelték. Ormnak két bordacsontjatörött el, és sok vért vesztett, gyenge és fáradt volt, régiétvágya sem akart visszatérni. Ezt rossz jelnek tartotta,és sokat búsult miatta. Harald király barátságos kisszobát adott nekik, amelyben tűzhely árasztotta ameleget, és ágyukba szénát kaptak szalma helyett. Eisőnap gyakran felkeresték őket a király és Styrbjörnemberei, hogy a viadalról beszéljenek, és a haragvóSven királyról tréfálkozzanak. A kis szoba megteltférfiakkal és lármával. Végül is Willibald testvér éleshangon kikergette mindannyiukat. Orm meg Tokepedig nem is tudták már, hogy mikor volt jobb: azemberek társaságában, vagy most, hogy egyedülvannak. Elhagyták már őket a saját embereik is. Akarácsonyi lakoma után hazaindultak. Csak Rappmaradt itt, mert szülőföldjén büntetlenül mgölhetőföldön- futó volt. Néhány nap múlva, amikor nagy vihartámadt, és a jég felolvadt, Sven király borús ábrázattal,nem sok szót vesztegetve tengerre kelt. Styrbjörn is

búcsút mondott Harald királynak, sietős lett az útja,hogy körüljárja a vidéket, és embereket toborozzonhadjáratára. Orm embereit ő vitte haza a hajóján, decserébe evezniük kellett az úton.

Styrbjörn szívesen fogadta volna be emberei közé Ormot és Tokét is. Ő maga jött be szobájukba, ésmegdicsérte őket, amiért a karácsonyi ünnepek fényétés érdekességét gazdagították, és biztatta őket, nefeküdjenek már itt soká, ne nyavalyogjanak ezekkel akis karcolásokkal.

- És aztán lássalak benneteket Bornholinba, amikor a darvak arra húznak - mondta -, mert bátor emberek számára mindig van hely hajóimon.

Aztán elment anélkül, hogy válaszukat megvártavolna. Sok sürgős dolga akadt most. Ez volt egészbeszélgetésük Styrbjörnnel...

Egy darabig hallgatagon feküdtek, majd Toke meg-srólalt:

Köszöntöm azt a napot, mikor hajóra száltunk. Darvak, gólyák, vadrucák észak felé szállnak.

Kis gondolkozás után Orm szomorúan így felelt:Ne szólj a darvakról, addigra én ott ieszek, ahol vakond és egérhűs holtakkal játszanak.A legtöbb vendég eltávozott már, és kisebb lett a

sürgés-forgás a konyhán is. Willibald testvér napontakétszer húslevest főzetett a két sebesültnek, hogyfelerő- södjenek. A levest kíváncsiságból a királyasszonyai felváltva hordták be hozzájuk. Eztzavartalanul tehették, mivel Harald király most ágybanfekve pihente ki a karácsonyi lakmározást, ésWilli,bald meg Mátyás testvéreknek a püspökkel együttnála kellett tartózkodniuk, hogy imádkozzanak neki, éshogy vérés béltisztító szerekkel lássák el.

Elsőnek az a fiatal mór nő dugta be a fejét, akit elő-ször pillantottak meg, amikor Harald király elé léptek. Toke nagyot kiáltott, amikor meglátta, és kérte, jöjjön hozzá közelebb. A nő egy kannával meg egy kanállalfelszerelve érkezett, leült Toke fekhelyére, és etetnikezdte őt. Vele jött egy másik lány is. Ő Orm mellé ült.Fiatal teremtés volt, sudár növésű és sápadt arcú.

Szürke szeme volt és nagy, szép szája. Sötét hajátborostyánkőszalag fogta körül. Orm eddig még nemlátta őt, de rögtön észrevette rajta, hogy nem acselédséghez tartozik. Ormnak nehezére esett az evés.Sebe miatt nem tudott felülni, s miközben a lány etette,egy fél kanálnyi leves félreszaladt a torkán, és köhögnikezdett. A köhögéstől fájdalom hasított a sebébe, ésOrm nagyot sóhajtott. A lány elmosolyodott, Ormsötéten nézett rá, s amikor a köhögés megszűnt, ígyszólt:

- Nem azért fekszem itt, hogy kinevessenek. Ki vagy te?

- Ylva a nevem - felelte a lány -, nem is gondoltamvolna, hogy ilyen nevetséges vagy. Hogyan nyafoghatszegy kanál meleg leves miatt te, aki Sven bátyám legjobb harcosát ejtetted el?

- Nem a leves miatt volt - felelte Orm. - Még egynőnek ís lehetne annyi esze, hogy megértse, mennyirefájhat egy ilyen seb, mint az enyém. De ha te Sven király testvére vagy, talán rossz levest hozol nekem.Nem nagyon ízlik. Azért jöttél, hogy bosszút állj akellemetlenség miatt, amit a bátyádnak okoztam?

A lány felpattant, a kanalat meg a kannát atűzhelybe hajította, hogy a leves csakúgy fröccsentszanaszét. Állt, és indulatosan meredt Ormra, de aztánhirtelen megenyhült, elnevette magát, és visszaült az ágyszélére.

- Van bátorságod megmutatni, hogy félsz - mondta a lány -, ezt el kell ismernem, de hogy kettőnk közül kinek van kevesebb esze, azt nem tudom. Láttam azon-ban, amikor Sigtryggel harcoltál. Szép küzdelem volt. És tudd meg, hogy senkit sem érzek ellenségemnek, amiért Sven bátyámnak kárt okoz. És Sigtrygg már amúgyis rászolgált arra, hogy megöljék. A pofájamessze bűzlött, azonkívül Sven meg ő régóta tárgyaltakarról, hogy Sigtrygg engem vesz feleségül. Ha ez ígytörténik, nem sok éjt ért volna meg velem, mert nemelégszem meg akárkivel. Éppen ezért hálával tartozomneked a se- gítségedért.

- Rátarti és szemérmetlen vagy. Talán rosszabbveled összeakaszkodni, mint sok mással - mondta Orm-, de ez biztos így van a királyok lányainál. És nemtagadhatom, Sigtrygg nem érdemelt volna meg téged,többre tartalak annál. Sajnos magam erősen

mgsérültem ebben a viadalban, és nem tudom, mi végetérek.

Ylva a nyelve hegyét fogai közt forgatta,bóíogatott, és ugyancsak töprengett:

- Lehet, hogy rajtad, Sigtryggön és Svenen kívül másáknak is volt káruk és veszteségük ebből a harcból - mondta a lány. - Hallottam a nyakláncodról, amit Sigtrygg meg akart kaparintani. Azt mondják, egydélvidéki királytól kaptad, és hogy a legszebbvalamennyi ékszer közül. Szeretném, ha megmutatnád.Nem kell félned, hogy fogom, és elfutok vele, pedig azenyém lehe- tett volna, ha Sigtrygg győz.

- Csak bajt hoz, ha az embernek olyan holmijavan, amire mindenki kíváncsi - sóhajtotta Ormszomorúan. - Hát akkor miért nem engedted, hogySigtryggé

legyen? - kérdezte Ylva. - Akkor megszabadultálvolna ettől a gondtól.

- Egyet már biztosan tudok - szólt Orm -, bár nemrégóta ismerlek. Aki "feleségül vesz, jócskán várhat, míg övé lesz az utolsó szó.

- Nem hiszem, hogy megkérne valaki. Próbáld meg

te, lássuk, igazad van-e - mondta Ylva. - Iszonyúan nézel ki. Még ha öt nyakláncod volna, akkor semennék így hozzád! Miért nem mosták meg a hajadatés a szakálladat? Hisz még egy smolandinál ispocsékabbul nézel ki. De most felelj : megmutatodnekem a nyakláncot, vagy sem?

- Nem szép dolog, hogy beteg létemre smolandiak-hoz hasonlítasz - mondta Orm. - Előkelő családból származom, mind apai, mind anyai ágon. Göingei Sven Rottnos anyai dédapám féltestvére volt, nagyanyairészről pedig Vidfamne törzséből származom. És mostcsak a betegségemnek köszönheted, hogy megtűrlekitt, és nem kergetlek el. Igaz, örülnék, hamegmosdatnának, bár elég nyomorult vagyok, és haezt megteszed nekem, lega- lább meglátom, ehhezjobban értesze, mint az etetéshez. De lehetséges, hogykirályok lányai nem valóak az ilyen hasznos dolgokra.

- Cselédmunka, amit kívánsz - mondta Ylva -, ésezt előtted senki se merészelte. Ezt biztos azért mered, mert őseid között volt Vidfamne. Igaz, szeretném látni, milyen vagy megmosdatva! Holnap majd korán reggel bejövök hozzád, és meglátod, hogy éppoly jól értek

ehhez én is, mint bárki más.- Szeretném, ha meg is fésülnél - mondta Orm -. és

ha mindent elrendezel teljes megelégedésemre, akkor megmutatom neked a láncot.

Toke ágya tájékán nyugtalanság támadt. Toke feltudott ülni az ágyában. A levestől és a mór lányközelségétől jó kedvre derült. A lány nyelvénbeszélgettek, és ez bizony akadozva ment Tokénak, dekeze annál gyorsabban járt, s mindenáron meg akartaölelni a lányt. Az vonakodott, és a kanállal a kezérecsapkodott, de azért ott maradt az ágyánál, és nemharagudott meg. Toke a szépségét dicsérte, ahogycsak tudta, és beteg lábát át- kozta, mely az ágyhozszegezte.

Orm és Ylva feléjük fordult, Ylva mosolygott, de Orm bosszankodott, és odakiáltott Tokénak, hogyviselkedjék rendesen, és hagyjon békét a lánynak.

- Mit gondolsz, mit szólna Harald király - mondta -,ha meghallaná, hogy asszonyának a fenekét tapogatod?

- Talán azt mondaná, amit te, Orm - mondta Ylva -, hogy szerencsétlenség, ha az embernek olyasmije van,amit mindenki tapogatni akar. De tőlem semmit se tud

meg. Korához képest éppen elég asszonya van, ésennek a szegény lánynak nem sok öröme van köztünk. Sokszor sír, és nehéz megvigasztalni, mert nem sokatért abból, amit mondanak neki. Ezért ne törődj vele, hatréfálkozik valakivel, akivel beszélni tud, és aki derékembernek látszik.

Orm azonban kitartott amellett, hogy Toke csaklegyen eszén ilyen dolgokban, amíg Harald királyvendége. Toke most megnyugodott, és csak a nő egyikhajfonatát tartotta kezében. De úgy találta, hogy Ormfölöslegesen nyugtalankodik.

- Kár erről beszélni - mondta -, amíg a lábammal igy vagyunk. . Te pedig, Orm, magad hallottad, amit akis pap mondott. A király elrendelte, mindent tegyenekmeg, hogy jól érezzük magunkat, hálából abosszúságért, amit Sven királynak okoztunk. Én pedigúgy vagyok vele, amint ezt mindenki tudja, hogy nőnélkül nem érzem jól magam. Ez a lány pedig páratlanszépségű, és ő gyó- gyítana meg engem leghamarabb,hiszen máris jobban érzem magam. Kértem is, jöjjönide, amilyen gyorsán csak tud, hogy talpra állítson, ésnem hiszem, hogy félne tőlem, amiért megfogdostam

egy kicsit.Orm rosszkedvűen mormogott, de a vége az lett,

hogy a nők megígérték, másnap reggel mindketteneljönnek, megmossák Ormék haját és szakállát. Ekkorfutott be Willibald testvér nagy sietve, hogy sebeiketkezelje. Pörölt a kiloccsantott leves miatt, és kikergettea nőket. Még Ylva se mert ellenkezni vele, mertmindannyian féltek attól az embertől, akinek hatalmavan élet és egészség felett. .

Amikor Orm és Toke magukra maradtak, szótlanul feküdtek, és volt mire gondolniuk. Egy idő múlvamegszólalt Toke:

- Most már kedvez nekünk a szerencse, amiótanők járnak be hozzánk. Mindjárt jobb a kedvem is.

Orm azonban így válaszolt:- De nyakunkba szakadhat a szerencsétlenség, ha

nem türtőzteted magad. Bárcsak biztosabb lehetnékbenne, hogy erre képes vagy.

Toke kijelentette, hogy megbízhatik benne.- De az igaz - tette hozzá aztán -, hogy aligha állna

ellent nekem, ha egészséges volnék, és kitartóan ostromolnám. Öreg király nem való ilyen nőnek, és őt

szigorúan tartják, amióta idejött. A neve Mirah ésRhondába való, jó családból származik. Északiakrabolták el. Éjszaka jöttek, és sok más honfitársávalegyütt elcipelték, és eladták őket Corkban a királynak.Az pedig baráti ajándékként Harald királynakadományozta őt a szépsége miatt. Azt mondja, ennél adicsőségnél többet érne, ha fiatalabb emberhez kerültvolna, akivel beszélni is tudna. Nem sok hozzá hasonlójó növésű és hamvas bőrű nőt láttam. De aki mellettedült, azt hiszem, az is dicséretes teremtés, bár szerintemtúl karcsú, nem elég telt. Úgylátom, kedvére való vagy.Ebből is látható, milyen férfiak vagyunk mi, ha mégbetegágyban is ilyen nők kegyét nyerjük el.

Orm azt mondta, hogy most nincs kedveszerelemre gondolni, mert egyre fáradtabbnak ésnyomorultabbnak érzi magát, és talán már nincs is sokhátra neki.

Másnap reggel, alighogy kivilágosodott, jöttek anők, ahogy megígérték. Hoztak magukkal meleg lúgot,vizet és törülközőt. Nagy gonddal megmosták Orm ésToke haját meg szakállát. Ormmal nehezen ment ez,mert nem tudott felülni, de Ylva megtámasztotta, és

óvatosan bánt vele. Becsületes munkát végzett,úgyhogy nem került lúg sem Orm szemébe, sem aszájába és mégis tiszta és rendes lett. Ezután Orm fejétaz ölébe vonta, és hozzáfogott a haja fésüléséhez.Megkérdezte, nem fekszik-e rosszul. Orm aztválaszolta, hogy jól fekszik. Ylvának nehéz voltátfésülnie Orm haját, mert az dús volt, vizes ésösszekuszálódott a mosástól. De türelemmel rendbe hozta, Orm pedig úgy érezte, még sose fésülték meg ennél jobban. A lány most bizalmasan elbeszélgetettvele, mintha régi barátok lettek volna, és Orm úgyérezte, hogy jó együtt lenni vele.

- Lehet, hogy még egyszer éri víz a fejeteket,mielőtt lábra álltok - mondta -, mert a püspök és az emberei szívesen keresztelik meg a betegeket, éskülönös, hogy még nem próbálkoztak veletek.Apámmal is így tettek, amikor súlyosan beteg volt, ésaligha hitték, hogy felgyógyul. És a legtöbben úgy vélik,tél idején jobb a betegágyban megkeresztelkedni, mertolyankor a papok csak az ember fejére öntenek vizet,máskülönben mindenkit a tengerbe mártanak, és eztnem nagyon szeretik, főleg ha a víz jéghideg. Nem

könnyű ez a papoknak sem.Az arcuk elkékül, ahogy ott állnak, térdig vízben, és

a foguk úgy vacog, hogy alig tudják elmondaniáldásaikat. Ezért tél idején legszívesebben az ágybanfekvőket ke- resztelik meg. Engem nyári napfordulókorkeresztelt meg a püspök, Keresztelő napján, de akkornem volt nehéz dolga. Ott guggultunk körülötteingeinkben, én meg a testvéreim, miközben a fejünkfelett olvasott. Amikor felemelte a kezét, befogtuk azorrunkat, és bemártottuk magunkat a vízbe. Énmaradtam legtovább a víz alatt mindannyiunk közül,úgyhogy állítólag az én megkeresz- teltetésem sikerült alegjobban. Aztán szentelt ruhákat kaptunk és egy-egykis keresztet a nyakunkba, és egyikünknek se lett ettőlsemmi baja.

Orm azt felelte, hogy rengeteg különös szokástismer, mivel járt délen, ahol nem volt szabad disznóhústenni, és járt olyan papoknál Írh.onban, akik mindentelkövet- tek, hogy megkere.sztelhessék.

- Ennek ellenére nehezen tudom felfogni - mondta-, hogy mivel használnak ezek a dolgok az embereknek,és milyen örömöt okoznak az isteneknek. Szeretném

látni azt a püspököt vagy más istenes embert, aki hidegvízbe márt engem a fejem búbjáig, legyen akár nyár,akár tél. Arra sincs kedvem, hogy vizet öntessek afejemre, miközben olvasnak felettem. Mert hitem úgy tartja, hogy az ember óvakodjék midenféleördögűzéstől és egyéb hasonló dolgoktól.

Ylva elmondta, hogy Harald király néhány embere zsábára panaszkodott a hátában megkeresztelése után,és ezért kárpótlást követelt a püspöktől, de egyébkáros hatást nem észleltek. Most viszont már sokanvannak, akik azt állítják, hogy a keresztelés jót tesz azegészségnek. Itt a papoknak a disznóhús ellen nincssemmi kifogásuk, ezt Orm karácsonykor maga isláthatta, nem sokat törődnek avval, hogy ki mit eszik.Csak akkor köpködnek, és vetnek keresztet, halóhússal kínálják őket, méha meg valami olyasmit ismotyognak, hogy pénteken azért mégis kerülni kellenea húsevést. De Harald király kijelentette, hogy ilyesmirőlhallani sem akar. Ö ugyan nem mondhatja, hogy az újhit miatt valamiféle kárt szenvedett volna, vannakazonban, akik azt állítják, hogy amióta a régi isteneketelhanyagolják, a termés rosszabb lett, a tehenek teje

meg hígabb.Ylva lassan áthúzta a fésűt egy kibogozott tincsen,

a világosság felé tartotta, s alaposan megnézte.- Nem tudom, hogy lehet - mondta -, de úgy

látom, egyetlen tetű sincs a hajadban.- Lehetetlen - mondta Orm -, akkor rossz a fésű.

Fésülj erősebben.Ylva erre azt válaszolta, hogy ez bizony jó tetűfésű,

és olyan keményen fésülte, hogy biztos fájt a fejbőre tőle, de egyetlen tetűt sem talált.

- Akkor nagy bajom van - mondta Orm -, na-gyobb, mint hittem volna. Mert akkor a betegség avérembe ment át.

Ylva azt mondta, talán nem is olyan veszélyes abaja, de Orm nagyon a lelkére vette a dolgot. Többetaztán nem is szólt, és csak bánatosan sóhajtozott Ylvaszavaira. Tokénak és Mirahnak azonban annál többmondanivalója volt. Úgy látszott, egyre jobbanösszemelegednek.

Ylva végre elkészült Orm fésülésével, a hajával is, meg a szakállával is. Elégedetten nézte művét.

- Most már nincsen olyan madárijesztő képed, és

inkább elhinni rólad, hogy vezér vagy - mondta. -Kevés nő futna el előled, és ezt nekem köszönheted.

Ylva elővette Orm pajzsát, ruhaujjávalmegdörzsölte. ahol a legkevésbé volt összekarcolva, ésa férfi elé tartotta. Orm megnézte magát benne ésbólogatott.

- Jól megfésültél - mondta -, jobban, ahogy egy király lányától elvártam volna. De lehet, hogy temindegyiknél különb vagy. Most már megérdemled,hogy tel- jesítsem a kívánságodat, és megmutassamneked a láncot.

Ezzel szétnyitotta az ingét a nyakán, előhúzta anyakláncot, és odaadta a lánynak. Ylva nagyot kiáltott,amikor kezébe véve érezhette súlyát, s megcsodálhattaszépségét. Mirah otthagyta Tokét, és gyorsan odajött.Ő is nagyot kiáltott.

Orm így szólt Ylvához: - Tedd a nyakadba.Ylva így is cselekedett, de a nyaklánc hosszú volt,

és leért a melle alá. Sietve odaállította a pajzsot a fal mellett álló padkára, és megnézte magát benne.

- Elég hosszú, hogy kétszer is a nyakam körétekerhessem - mondta Ylva, és nem tudta levenni

szemét és ujjait a gyönyörű láncról. - Hogyan kellviselni?

- Almansur egy ládában tartotta - mondta Orm -, és ott senki se láthatta. Amióta az enyém lett, anyakamon hordtam az ingem alatt, horzsolta is abőrömet, és feleslegesen sose mutogattam mostkarácsonyig. Rögtön bajba is sodort. Most a legjobbhelyre került. Éppen ezért legyen a tiéd, Ylva, ésviselheted, ahogyan aka- rod!

Ylva mindkét kezével megmarkolta a nyakéket, és nagy szemeket meresztett Ormra.

- Elment az eszed? - kérdezte. - Mivel érdemel-tem ki, hogy ilyen ajándékot adj nekem? Alegnemesebb királynő is odaadná magát akárkinekennél kevésbé értékes ékszerért is.

- Jól megfésültél - szólt Orm, és mosolygott. - És miVidfamne-törzsbéliek vagy rendes baráti ajándékotadunk, vagy semmit.

Mirah is fel akarta próbálni a nyakláncot, de Toke ráparancsolt, hogy menjen vissza hozzá, és hagyjabékén az ékszert. Tokénak már olyan hatalma voltfelette, hogy Mirah szót fogadott.

Ylva így szólt:- Talán jobb, ha én is elrejtem az ingem alá, amint

te tetted, mert testvéreim és az asszonyok az udvarban kikaparnák a szemem miatta. De hogy miért adodnekem, nem értem, még ha a Vidfamnék véréből vagyis. Orm sóhajtott, és így szólt:

- Minek ez nekem, ha fű nő majd felettem? Most már tudom, hogy meg kell halnom, ha még egy tetűsem érzi jól magát a hajamban. És ezt már régebbensejtettem. Lehet, hogy megkaptad volna akkor is, hanem lennék halálra ítélve, de akkor kárpótlást kívántamvolna tőled. Érdemesnek tartalak arra, hogy ilyenékszert viselj, és úgy gondolom, meg tudod védenimagad, ha valaki megkarmol. De mennyivel jobb lenne,ha életben maradnék, és láthatnálak téged lánccal anyakadban!

11

Willibald testvér haragjáról, és arról, hogyan próbált Ormkérőként szererccsét

Nem telt bele sok idő, és Ylva szavaibeteljesedtek: jött a püspök, és megpróbálta rábeszélnia sebesülteket, hogy keresztelkedjenek meg. De nemsokra ment velük. Orm hamarosan türelmét vesztette,és azt mondta, hagyják őt békében az ilyesmivel, úgyismeghal rövidesen. Toke meg azt mondta, hogy nekiazért nincs ilyesmire szüksége, mert érzi, hogyhamarosan felépül.

A püspök megbízta Mátyás testvért, hogy próbálja türelmesen megnyerni a két vikinget, és addig isoktassa őket a keresztény tanokra. Mátyás testvérnéhányszor megkísérelte, hogy foglalkozzék velük, éssemmiképpen se hallgatott rájuk, hiába kérték, hogyhagyják békén őket. Erre Toke behozatott egykeskeny pengéjű, élesre köszörült lándzsát, és amikorMátyás testvér legközelebb bejött, hogy tanítsa őket,könyökére támaszkodva felült, másik kezével pedig alándzsát méregette.

- Nem volna szép dolog, ha a királyi udvarnál meg-zavarnám a békét - mondta Toke -, de senki se szólhatsemmit, ha ezt egy beteg teszi, önvédelemből. Az semvolna jó, ha bemocskolnánk ezt a kis szobát egy ilyen

kövér emberrel, mint te vagy, mert igen sok véred lehet.De arra gondoltam, hogy ezzel a lándzsával oda tudlakszegezni a falhoz, s akkor talán nem fogsz olyan sokatvérezni, Nem könnyű ez egy ágyban fekvő embernek,de megteszem, ami tőlem telik, éspedig most azonnal,mihelyt fecsegésre nyitod a szádat. Már éppen elegetkértünk, hogy kímélj meg bennünket.

Mátyás testvér sápadtan állt, maga elé tartotta te-nyerét, és látszott rajta, hogy mondani akar valamit. Hevesen megrázkódott, hátrálni kezdett, és sietve el- hagyta a szobácskát, az ajtót meg becsapta magamögött. Nem is jött többet a közelükbe sem. Willibaldtestvér azonban, akit nem sikerült megijeszteniük, jöttez- után is, mint rendesen, kezelte a sebeiket, ésszigorúan szemükre vetette, hogy annyira ráijesztettekMátyás testvérre.

- Te férfi vagy, ha kicsire is nőttél - mondta Toke -, és különös, hogy téged jobban kedvellek, mint atöbbi magadfajtát, bár goromba, mérges ember vagy. De ez talán azért van, mert nem próbálsz rábeszélnibennünket a kereszténységre, hanem megelégszel azzal,hogy sebeinket ápold.

Willibáld testvér azt válaszolta, hogy ő hosszabbidőt töltött a sötétség eme országában, mint a többiek,és ezért ő már kigyógyult gyerekes vakbuzgóságából.

- Kezdetben éppoly buzgó voltam, mint bárki a Szent Benedek-rendi barátok közül, és mindenpogányt meg akartam keresztelni. Most már tudom,hogy mi hasznos és mi hiábavaló. A gyermekeket kellebben az országban megkeresztelni meg a nőket, akikmég nem fetrengtek túlságosan sokat a bűnben, ha mégegyáltalán vannak ilyenek. A felnőtt emberek ebben azországban már áldozatul estek az ördögnek, és Istenigazságszolgáltatásában a pokol tüzén kell majdelégniük, akármenynyire is megkeresztelkednek.Semmiféle megváltás nem segít rajtuk! Így hiszem én,mert most már ismerem őket. Ezért nem fecsérlem azidőmet azzal, hogy rábe- széljelek benneteket.

Egyre hevesebben beszélt, és haragosan meredthol egyikre, hol másikra, majd karjával hadonásznikezdett, és így kiáltott:

- Vérfarkasok, gyilkosok, gonosztevők, mocskosdisznók! Belzebub cimborái, sátánivadékok,viperafajzatok, benneteket tisztítana meg a keresztség,

és ti állhatnátok oda hófehéren a jó Isten szentjeiközé!? Nem! Én mondom: sohasem! Én régi embervagyok az udvarnál, túlságosan sokat láttam, és jólismerlek benneteket! Egyetlen püspök, egyetlenegyházatya se hitethet el velem ilyesmit. Mi lenne, ha avikingeket beengednék a mennyekbe? Szent szüzekután nyúlna mocskos kezetek és erkölcstelen szavakat,harci kiáltásokat üvöltöznétek a szeráfok és azarkangyalok felé! Sörért ordítoznátok Isten színe előtt.Nem, nem! Tudom, miről beszélek. A pokol az egyetlen hely számotokra, akár megkeresztelkedtek,akár nem. Dicsőség legyen a Mindenhatónak örökkönörökké, ámen!

Elkeseredetten kotorászott dobozai és kötszereiközött, majd Tokéhoz fordult, hogy sebére kenőcsötkenjen. - Miért követsz el mindent, hogy meggyógyítsben-

nünket - kérdezte Orm -, amikor ily nagy a harag, amit ellenünk érzel?

- Azért, mert keresztény vagyok, és tudok arosszért jóval fizetni - válaszolta. - És ez több, mintamit ti valaha is megtanulhattok! Vagy talán nem

viselem-e még mindig a fejemen annak az ütésnek anyomát, amit Harald király a szent kereszttel mért rám?És mégis naponta a legnagyobb gonddal ápolom öreg,romlott testét. Azonkívül nagyon hasznosnak tartom, haaz ilyen kiváló harcosokat, mint ti vagytok, megmentjükaz életnek. Mert ti a magatok fajtájából sokat apokolba fogtok küldeni, mielőtt magatokodakerülnétek, amint azt a karácsonyi lakomaalkalmával is láttam. Hadd falja fel egyik farkas amásikat, hogy Isten bárányai nyugalomban éljenek!

Amikor Willibald atya magukra hagyta őket, Toke azt mondta, hogy véleménye szerint ez a kis ember at-tól az ütéstől, amit a király mért a fejére a kereszttel, kicsit meghibbant, mivel szavainak java részeértelmetlen volt.

Ezzel Orm is egyetértett. De mindketten elismerték, hogy a gyógyításban buzgó volt, és nagy gonddalvégezte ápolásukat.

Toke állapota lassan javult. Nemsokára már körbe-sántikált a szobában és a folyosón. Ilyenkor Orm egye-dül feküdt és unatkozott, kivéve, ha Ylva meglátogatta. Amikor Ylva ott ült az ágya szélén, kevesebbet gondolt

a halálra, mert a lány mindig beszédes volt és vidám, ésOrm szívesen hallgatta őt. Érthetetlen módon lehangoltaaz, ha a lány azt mondta, hogy már jobban néz ki, éshamarosan meggyógyul. Ezt ő tudja legjobban, válaszolta Ylvának. De rövid idő múlva már felült az ágyban, anélkül, hogy ez különösebb fájdalmat okozott volna neki, és amikor Ylva legközelebb megfésülte, és nagy, egészséges, vérrel telt tetűt talált a hajában,gondolkodóba esett, és azt mondta, most már ő magase tudja, mit higgyen!

- És kérlek, ne búsulj a nyaklánc miatt - szólt Ylva.- Nekem adtad, amikor azt hitted, hogy meghalsz, ésez most bánt téged, mert érzed, hogy talán mégis életben maradsz. De én szívesen visszaadom neked a láncot, bár ennél szebb ékszert aligha lehet ebben az országban látni. Semmiképpen sem akarom, hogy azt mondják, elcsaltam tőled; ezt már nemegyszer kellett hallan om.

- Igaz, jó volna, ha egy ilyen ékszer a családban maradna - mondta Orm -, de a legjobb lenne, ha tégedis megtarthatnálak meg a láncot is, és másként nem isakarom visszakapni. De mielőtt ebben az ügyben

atyádhoz fordulnék, szeretném hallani a te véleményedetis. Mert amikor először beszéltünk egymással, aztmondtad, hogy leszúrtad volna Sigtryggöt a nászágyon,ha néki adtak volna. Szeretném tudni, velem szembenkegyesebb lennél-e.

Ylva erre nagyot nevetett, és azt mondta, ne legyen túlságosan biztos a dolgában.

- Én ugyanis mérgesebb természetű vagyok,mintsem gondolnád, és nehéz a kedvemre tenmi.Azonkívül a királyok lányai rosszabbak, mint másfehérnép, ha férjhez adják őket, néha még királyokat isölnek, ha nem szeretik őket. Hallottad, hogy járt Agne,a sveák királya valamikor régen, amikor a tengerrőlkeletre eső országból vett el egy királylányt, annakakarata ellenére? Az első éjjel sátorban hált vele egy faalatt, és amikor már mélyen aludt, az asszony köteleterősített az Agne nyakán levű gyűrűre, és felakasztottaa fára, pedig nagy, erős ember volt a király, neki megcsak egy szolgálóleány segített húzni a kötelet. Ezért jólgondold meg, mielőtt velem próbálkozol.

Ylva előrehajolt, megsimogatta a férfi homlokát,megcsipkedte a fülét, és mosolyogva nézett a szemébe.

Orm ettől olyan jól érezte magát, mint régen. Ezután aleány elkomolyodott, és látszott rajta, hogygondolkozóba esett.

- Hiábavaló beszéd mindez - mondotta, mielőtt apja nem nyilatkozik az ügyben, és úgy gondolja, nehéz lesz beleegyezését elnyerni, hacsak nincs Ormnakkülönösen nagy birtoka, sok állata és aranya. - Apámgyakran panaszkodik sok hajadon lánya miatt -mondta Ylva. - Nem könnyű olyan férjeket találnianekünk, akik véleménye szerint elég gazdagok éstekintélyesek. Nem olyan könnyű a sorsa akirálylánynak, ahogy azt hiszik. Sok derék fiatalemberbarátságos arccal közeledik felénk titokban, ésszoknyaszalagjaink után kapkod, amikor senki se látja,de apánkkal nem mernek beszélni. És akik mégisrászánják magukat, leforrázva távoznak. Nagy kár,hogy apám minden áron gazdagon akar férjhez adnibennünket, bár az is igaz, hogy szegény ember

nem nagyon felelne meg nekem. De te, Orm, akiilyen nyakéket ajándékozhatsz, és aki Vidfamnerokona vagy, a leggazdagabb nagyurak közétartozhatsz Skonéban.

Orm azt válaszolta, reméli, hogy megegyezikHarald királlyal. A király kedveli őt Jakab harangjáért,no meg a párviadalért is.

- Hogy pedig otthon Skonéban milyen gazdagvagyok - mondta -, azt magam sem tudom, mivel már hetedik éve annak, hogy eljöttem hazulról, s így semmit se tudok hozzátartozóimról. Az is lehet, hogykevesebben élnek már közülük, mint amikor utoljáraláttam őket, és így örökrészem azóta megnövekedett.De Hispániából több aranyat hoztam magammal, mintez a nyaklánc, és ha nem lenne más vagyonom, csak az,amit onnan hoztam, akkor se lennék szegény ember. Ésahogy ezt szereztem, szerezhetek majd még többet is.

Ylva szomorúan bólintott, és azt felelte, hogy apját ismerve, mindez nem valami biztató. Toke, akibeszélgetésük közben bejött a szobába, hasonlóvéleményen volt, és azt mondta, nagy szükség lenne ittbölcs tanácsokra.

- Szerencsénkre, én elmondhatom nektek -mondta -, hogyan lehet az apa akarata ellenére agazdag és elokelő hajadont legkönnyebben elnyerni.Anyai nagy- apám, a nasebeli Tönne - kezdte Toke - a

smolandiakkal kereskedett. Volt egy kis birtoka,tizenkét tehene, és az a hír járta róla, hogy nagyon bölcsember. Amikor egyszer Varendben járt, meglátott egylányt, akinek Gyda volt a neve. Tekintélyes emberlánya volt, és nagyapám elhatározta, hogy minden áronelnyeri, egyrészt hogy becsületét növelje, másrészt mertnagyon tetszett neki a lány szép termete és vastag,vörös hajfonatai. De Gyda apja, Glum, gőgös embervolt, és azt mondta, hogy Tönne nem megfelelő ahhoz,hogy a veje legyen, noha a lány egészen másvéleményen volt. Gyda és Tönne ekkor nem ültek le,és nem búslakodtak az öreg hajthatatlanságán, hanemhamarosan segitettek magukon. Találkoztak azerdőben, amikor a lány mogyorót szedett ott aszolgálókkal. Röviddel ezután Gyda állapotos lett.Tönne kétszer is megverekedett a lány bátyjával,aminek nyomait mindketten halálukig viselték. Ami- koraztán Gyda ikreket szült, az öreg úgy találta, nem érdemes többé ellenkeznie. Egybekeltek, és mindigegyetértésben éltek; ezután még hét gyerekük született.Otthon a faluban mindenki dicsérte nagyapám eszét éssze- rencséjét, a tekintélye is erősen megnövekedett,

főként miután szép örökség is jutott neki az öreg Glumhalálakor. Ha nagyapám nem talált volna ilyen bölcsmegoldást a házassághoz, most nem ülnék itt, és nemlátnálak el benneteket hasznos tanáccsal, mert tudjátokmeg, anyám volt a mogyoróbokrok alatt fogant ikrekegyike.

- Ha csak az ikrek segítenek - szólt Ylva -, ezt atanácsot könnyebb megfogadni, mint véghezvinni. Ezenkívül nagy különbség van egy varendi paraszt és adánok királya között, és ezért nem biztos, hogy egy ilyen kísérlet nálunk ugyanilyen jól beválnék.

Orm úgy találta, hogy sok minden szól Toketanácsa mellett, de sok ellene is, bár egy beteg éstehetetlen ember nem is igen hallgathat rá. Mostelsősorban talpra kell állnia, hogy Harald királlyalbeszélhessen.

Bizony sok időnek kellett elmúlnia, mire Ormfelépült, a sebe begyógyult, és lassanként visszanyerteerejét. A tél vége felé jártak már. Harald király jóerőben és jó hangulatban volt. A hajók felszerelésévelvolt elfoglalva, Skanörbe készült, hogy behajtsa aheringadót, és Styrbjörnnek - ígéretéhez híven -

elküldje a hajókat. Orm odament hozzá, és elmondta,ami a szívén feküdt. Harald király nem voltbarátságtalan, de mindjárt az elején megkérdezte, mijevan, és kik a rokonai, hogy ilyen előkelő házasságragondol. Orm elmondta, hogyan áll rokonság,származás és apai birtok dolgában, és arról isbeszámolt, hogy mit hozott magával külföldről.

- Ezenkívül vannak földek Göingében is, ezeket anyám örökli - folytatta -, de ezekről keveset tudok. Azt se tudom, rokonságom milyen helyzetben van most,és hogy kik vannak életben, mert hét év alatt otthon sok minden történhetett.

- Az aranylánc, amit a lánynak adtál, nemes ember ajándéka - mondta Harald király -, nekem pedig nagy szolgálatokat tettél, és ezeket nem felejtem el. De a há-zasság a dánok királyának lányával a legtöbb, amireférfi törekedhetik. Eddig még senki se jött hozzámanélkül, hogy többje. ne lett volna annál, amit tefelsoroltál. Ezenkívül van egy bátyád. Ha az él, és fiaivannak, akkor miből tartod el a lányomat? Énlassanként megöregszem, még ha nem is látszik ezrajtam, és szeretném a lányai- mat jó férjek mellett látni,

amíg még ezt el tudom rendezni nekik. Mert Sven ugyannem sokat tesz értük, ha az én időm lejárt.

Ormnak el kellett ismernie, királylányról lévén szó, ő nem sokat adhat.

- De könnyen meglehet, hogy az egész örökség az enyém, ha hazamegyek - mondta. - Az apám öreg volt már hét évvel ezelőtt is, és Odd bátyám Írhonba járt minden nyáron, és nem sok kedve volt ahhoz, hogyotthon telepedjék le. Úgy hallottam, nehéz idők jártaka hazámbeliekre Írhonban az utóbbi években, amiótaott Brian király került hatalomra.

Harald király bólogatott, és azt mondta, hogy Brian király sok dánt is megölt Írhonban, és sok hajóstrabságba ejtett az ír partok előtt, amivel néha jót is tett, mert sokan voltak közöttük olyanok, akik itthonDániában csak zavart meg nyugtalanságot okoztak.

- De ennek a Briannak, Munster királyának -folytatta -, ugyancsak megnőtt a szarva a sok sikertől,úgyhogy most már nem csak barátomtól, corki Olofkirálytól követel adót, hanem rokonomtól, DubliniSigtryggtől is. Ír királyhoz nem illik az ilyenfelfuvalkodottság. És ha eljön az ideje, hajókat küldök

majd a szigetre, hogy egy kicsit letörjem a szarvát. Jólenne, ha elfoghatnám, idehozhatnám, és a csarnokajtajához köttethetném, nemcsak embereimszórakoztatására a sör mellé, hanem mert ez jó leckelenne neki keresztényi megalázkodásból, s intelmülszolgálna más királyoknak is. Mert mindig azt tartottam, hogy a dánok királyát kell a legnagyobbtiszteletben tartani a királyok közül.

- Hiszem, hogy te vagy a királyok legnagyobbika -mondta Orm -, még az andalúzok és a barna emberek között is vannak férfiak, akik ismerik nevedet és hőstet-teidet.

- Szavaidat jól választottad - szólt Harald király -,de egyébként nem tanúsítasz elég tiszteletet irányomban,ha elém állsz, és egyik legszebb lányom kezét ké- redanélkül, hogy tudnád, mint is állsz otthon örökséggel ésbirtokkal. De azért ezt nem írom a rovásodra fiatalkorod és meggondolatlanságod miatt. Kérésedre most nem válaszolok sem igennel, sem nemmel, mert azthatároztam, hogy gyere el ősszel újra, amikor megint itt leszek, és te is jobban ismered otthoni helyzetedet. És ha akkor vagyonodat kielégítőnek találom, megkapod

a lányt azért a barátságért, amellyel irányodbanviseltetem. Egyébként nálam mindig jó szolgálatraszámíthatsz. Addig pedig légy türelemmel.

Ylva rosszkedvű lett, amikor Orm elmondta,hogyan végződött beszélgetésük. Szeme könnybelábadt; és azt kiabálta, hogy megcibálja az öregszakállát kapzsisága és nyakassága miatt, aztán pedigrögtön követi Toke tanácsát. De mikor kissémegnyugodott, jobbnak látta, ha eláll a tervétől.

- Nem félek a haragjától - mondta -, még akkor se, ha üvölt, mint egy bika, és söröskancsót hajít utá-nam. Mert én sokkal fürgébb vagyok nála, és még sose talált el, haragja meg gyorsan elpárolog. De ő olyan, hogy ha komolyan ellenkezem vele valamiben, amitegyszer elhatározott, akkor haragtartó, és sosemulasztja el bosszúját. Ezért az a legokosabb, ha nemmérgesítjük, mert akkor megharagszik mindkettőnkre,és odaad az első jöttmentnek, csak azért, hogybosszantson és megmutassa, hogy ki rendelkezikfelettem. De azt tudd meg,

Orm, hogy nem akarok mást, csak téged, és nekemmegéri, hogy várjak rád őszig, bár hosszú lesz addig az

idő. És ha apám még akkor is ellenkezik, nem vároktovább, hanem követlek téged, ahová akarod.

- Jólesett ezt hallani - szólt Orm.

12

Hogyan tért haza Orm hosszú útjáról

Harald király húsz hajót szerelt fel útjára. Ezekközül tizenkettőt Styrbjörnnek szánt, a többiekkel őmaga készült Skanörbe, mert erős kíséretre voltszüksége a heringadó behajtásához. Legénységét nagygonddal választotta ki. A legtöbben azokra a hajókraigyekeztek, amelyek Styrbjörnnel mentek, mert ott nagyzsákmányra számítottak.

Sokan jöttek el Jellingébe, hogy elkísérjék Harald királyt. Orm és Toke körülnézett az otthonmaradottak között, hogy evezősöket toborozzanak saját hajójukra. Sokallták az árat, amit az evezősök kértek. Most, hogy már ilyen közel voltak otthonukhoz, fukarkodtak akiadásokkal. Hogy megtakarítsák a költséget, végülmegegyeztek egy Oke nevű fyni emberrel, hogy az

megveszi hajójukat, és ellenértékül szerez nekikhajósokat, és mindkettőjüket hazaviszi: OrmotKullenba, Tokét pedig Listerbe, és az útongondoskodik ellátásukról is. Hoszszú huzavonakezdődött ezzel kapcsolatban, amely csaknemverekedéssel végződött Toke és Oke között. Toke ugyanis ezenkívül még pénzt is követelt, mondván,hogy a hajó - véleménye szerint - csaknem új, erős ésjól vitorlázható, ha nem is nagy; Oke azonban aztmondta, nem ad semmit, mert a hajó idegen földi, rosszépítésű, és csekély értékű, úgyhogy máris attól fél,hogy veszít a vásáron. Végül is Hallbjörn istállómestertkérték meg, hogy döntsön vitájukban, és így végreverekedés nélkül megegyeztek, bár Orm és Toke nemjártak valami jól.

Egyiküknek se volt kedve Styrbjörnhözcsatlakozni, mindkettőjüknek más járt az eszében, megaztán Orm ereje nagyon lassan tért vissza, úgyhogy márazt hitte, egész életére gyenge marad. Súlyosannehezedett rá az Ylvától való elválás is. Harald királyújabban vénaszszonyokkal őriztette a lányt, nehogyidőnek előtte túlságosan gyakran találkozzanak. S bár a

vénasszonyok fürgék voltak, panaszkodtak, hogy akirály olyan foglalkozást adott nekik, ami nehezére esiköreg lábaiknak.

Amikor a hajók útra készen álltak, Harald király megáldatta őket a püspökkel. Őt magát azonban nem volt hajlandó magával vinni az útra, mert - amint mondta - a papoknak nincs szerencséjük azidőjárással. A püspök Skonéba szeretett volna menni,hogy utánanézzen papjainak és templomainak, ésmegszámolja há- nyan tértek át a keresztények hitére,de Harald király azt mondta, mindez várhat alegközelebbi alkalomig, amikor valamelyik hajó arraveszi útját. Ő maga sose visz magával püspököt atengerre, de még egyszerű papot sem !

- Túlságosan öreg vagyok már ahhoz, hogy abalszerencsével játsszam - mondta -, tudja azt minden hajós, hogy a tenger gonosz szellemeinek ésvalamennyi hatalmának legádázabb ellenségei aberetváltkoponyájúak, s éppen ezért tüstént vízbefojtják azokat, amikor tengerre szállnak. Guld Harald, abátyám fia, amikor egy- szer Bretagne-ból hazafelévitorlázott sok újonnan el- fogott rabszolgával az

evezők mellett, irtózatos hóvihar- ba került, noha mégcsak kora ősz volt. Amikor hajója már csaknemelpusztult, kiderült, hogy két beretváltkoponyájú van azevezősei között. Behajította őket a tengerbe, s ettőlfogva kitűnő szelük volt az út hátralevő részén.Megtehette ő ezt, mert pogány volt, de hozzám nemillenék, hogy egy püspököt a tengerbe vessek, hogy azidőt megszelídítsem. Ezért kell a püspöknek ittmaradnia.

Aznap reggel, amikor a hajóknak indulniuk kellett, Orm és Toke is útra keltek. Nagy kíséretével, fehérköpenyben, fején ezüstsisakkal Harald király ismegjelent a kikötőhelyen.

Előtte vitték a jelvényét. Amikor odaért, ahol Orm hajója horgonyzott, megállt és kíséretét otthagyvaegyedül szállt Orm hajójára, hogy szót váltson vele.

- Nem akartam elmulasztani ezt az utolsó,kölcsönös tiszteletadást - mondta -, hogy mindannyianlássák, jó barátok vagyunk, s nehogy valaki azt higgye, valami nincsen rendben köztünk, mert még nem adtam neked Ylva lányomat. Ylva most bezárva ül azasszonyokkal, és lármázik velük, mert amilyen heves

termé- szetű, még eszébe jutná, hogy idefusson ahajódhoz, amint én hátat fordítok nektek, és rávenne,hogy magaddal vidd. Ez pedig egyiketeknek se lennejó, se neki, se neked. Egy időre elválunk egymástól.Így most nincs ajándékom számodra, hogy a harangértmegjutalmazzalak, de remélem, őszre más lesz ahelyzet.

Szép tavaszi reggel volt. Az ég derűsen kéklett,enyhe szellő fújdogált. Harald király jó hangulatbanvolt. Alaposan megnézegette Orm hajóját, ésmegállapította,

hogy idegenben készült. A király bölcs volt mindentekintetben. Éppoly jól értett a hajópadlózáshoz, mintegy hajóépítő mester, és most közölte észrevételeitOrmmal.

Feljött a hajóra Toke is, egy nagy láda alattgörnyedezve. Elcsodálkozott, amikor Harald királytmeglátta. Lerakta terhét a fedélzetre, és köszöntötte őt.

- Nagy ládát cipelsz - szólt a király. - Mi van benne?

- Egy és más apróság; cseréltem, hogy elvihessem az anyámnak, ha még életben van - mondta Toke.

Harald király bólogatott, és úgy vélte, szép dolog, ha afiatalok figyelmesek szüleikkel. A maga részéről, mondta, ilyesmit sajnos nem nagyon tapasztalt.

- Most pedig - mondta Harald király, és leült a ládára - szomjas vagyok, innék egy korty sört, mielőtt útjaink elválnak.

A láda recsegett a súlya alatt. Toke nyugtalannak látszott, és közelebb lépett, de a láda kitartott. Ormsört csapolt egy hordóból, és átnyújtotta a királynak.Harald király szerencsés útjukra ivott. Aztán a habotletörölte a szakálláról, és azt mondta,csodálatosképpen a sör mindig a tengeren ízlik neki alegjobban. Ezért korsóját még egyszer megböltette, slassan kiürítette. Ezután búcsúzóul bólintott fejével,partra szállt, és elvonult nagy királyi hajójához, aholéppen most tűzték fel jelvényét: vörös selyemre hímzettkét széttárt szárnyú fekete hollót. Orm Tokéra nézett.

- Miért vagy olyan sápadt? - kérdezte aggódva. - Megvannak a magam gondjai, éppúgy, mint

másoknak - mondta Toke. - Te sem látszoljókedvűnek.

- Én tudom, mit hagyok itt - mondta Orm -, és

nincs az a bölcs, aki megmondhatná, mi vár rámviszszatértemkor, vagy hogy visszajöhetek-e akkor,amikor tervezem.

Valamennyi hajó felszedte a horgonyát, éskülönböző irányokban nekivágtak a tengernek.

Harald király hada lefelé hajózott a szigetek között, Orm hajója felfelé tartott a partok mentén, hogyészakra kerüljön Själlandtól. A szél kedvezett a királyhajóinak, úgyhogy hamarosan messze jártak. Toke ottállt, és utá- nuk nézett, amíg a vitorlák egészen kicsiklettek, majd így szólt:

Nagy sokáig dánok királya pocak jával ládám nyomta. Nem hittem, hogy batyu jával elbírhatja Blotand súlyát.Ezzel odament a ládához, kinyitotta, és kiemelte be-

lőle a batyuját: a mór nőt. A lány bágyadtnak ésösszetörtnek látszott. A láda nagyon szűk volt neki,régóta feküdt már benne, s alig kapott levegőt. AmikorToke talpra állította, összeesett a gyengeségtől. Ottfeküdt zihálva, remegve, félig holtan. Toke újra talprasegítette. A lány ekkor sírva fakadt, és körülnézett.

- Nem kell félned - mondta Toke. - Harald király már messze jár.

Sápadtan ült a lány, és nagy szemét tágrameresztve bámult a hajóra és az emberekre, de nemszólt egy szót sem. Az evezőknél ülő férfiak is nagyszemeket meresz- tettek, és kérdezgették egymást, mitjelentsen ez. De mindannyiuk között a legsápadtabbOrm volt, mintha csak valami nagy szerencsétlenségérte volna. Tágra nyílt szemekkel, szótlanul meredt alányra . . .

Oke kormányos töprengve állt, és szakállátvakargatta.

- Erről nem beszéltél, amikor szerződést kötöttünk - mondta Ormnak -, arról nem esett szó, hogy egy nőis jön velünk. Most pedig a legkevesebb, amit kérek, hogy mondd meg, ki ő, és mért hozták ládában ahajóra.

- Ehhez semmi közöd - felelt Orm sötéten. - Te csak törődj a hajóval, mi majd elintézzük a magunk elolgát.

- Aki nem válaszol, annak veszélyes rejtegetni valóivannak - mondta Oke. - Én idegen vagyok Jellingében,

és nem sokat tudok az ottani dolgokról, de azt bárkiláthatja, hogy itt valami nincs rendjén, és könynyenpórul járhatok. Kitől raboltátok a nőt?

Orm egy kötéltekercsen ült, kezét térdeinösszekulcsolva, háttal Oke felé. Nyugodt hangonválaszolt, anélkül, hogy fejét megfordította volna.

- Kettő közül választhatsz - mondta Orm. - Vagy befogod a szád, vagy behajítlak a tengerbe fejjel lefelé.Válassz, melyiket akarod, de gyorsan. Úgy csaholsz itt, mint egy kölyökkutya!

Oke elfordult, valamit motyogott, és beleköpött atengerbe. Amint ott állt a kormányzó evezőnél, látszott rajta, hogy komor hangulatban töpreng, és ugyancsak kellemetlenül érzi magát. Orm továbbra is akötéltekercsen ült, és elgondolkodva bámult maga elé.

Amikor a lány magához tért ernyedtségéből, éskapott egy kis ennivalót, kissé erőre kapott, de aztánmegint rosszul lett, tengeribetegségbe esett, és nemtörődve Toke vigasztaló szavaival, siránkozva hajolt ahajókorlátra. Toke előbb odakötözte a korláthoz, majdodaült Orm mellé.

- A legnehezebben már túlvagyunk - szólalt meg

Toke. - De az is igaz, hogy sok bajjal jár, ha így szerezaz ember asszonyt magának. Ezt bizony nem sokan tették volna meg. Lehet, én szerencsésebb vagyokmásoknál.

- Nálam szerencsésebb, annyi szentigaz - mondtaOrm.

- Nem biztos - mondta Toke -, mert neked mindigkedvezett a szerencse, és többet ér egy királylány, mintez itt. És ne búsulj azon, hogy nem cselekedhetté: úgy,ahogy én tettem. Túlságosan nehéz lett volna, mert alányt nagyon szigorúan őrizték.

Orm dühösen nevetett. Szótlanul üldögélt, majdráparancsolt Rappra, hogy vegye át a kormányevezőtOke helyett, mert az már éppen eleget hegyezte a fülét.

- Úgy gondolom - szólt ezután Tokéhoz -, jóbarátok vagyunk, hiszen már régóta összetartunk, deazt is látom, hogy igaz, amit az öregek mondanak:sokáig kell próbára tenni egy embert. Ebben abolondságban meg. amit véghez vittél, úgy cselekedtél,mintha én nem is léteznék, vagy nem volnék ráérdemes, hogy egyáltalában gondolj rám.

- Túlságosan érzékeny vagy, s ez nem méltó egy

vezérhez - szólt Toke. - Mások megdicsértek volnaazért, hogy egyedül raboltam asszonyt magamnak,anélkül, hogy bárkit segítségül hívtam volna. Te mégisúgy véled, hogy tiszteletlenséget követtem el veledszemben, amiért nem avattalak be mindenbe kezdettőlfogva. Szerintem az igazi barátságot ilyesmi nemcsorbíthatja.

Orm haragtól elfehéredve meredt Tokéra.- Nehéz elviselni együgyűségedet - mondta. - Mit

törődöm én azzal, milyen módon raboltad el azasszonyodat, vagy hogy milyen titokban tartottad adolgot? Én csak eggyel törődöm, éspedig azzal, hogymost Harald királyt a legnagyobb ellenségünkké tetted,magunkat pedig üldözöttekké egész birodalmában. Teelvetted a magad asszonyát, engem pedig elzártál azenyémtől. Nem érzékenység az, ha az ember nemlelkesedik az ilyenfajta barátságért.

Tokénak nem nagyon volt mivel védekeznie, elkellett ismernie, hogy erre nem gondolt. MegpróbáltaOrmot azzal kiengesztelni, hogy Harald király márúgyse é1 sokáig. Gyenge vigasz volt ez Ormnak. Minéltávolabb jutottak, annál messzebb érezte Ylvát, és

haragja egyre nőtt.Amikor éjszakára lehorgonyoztak egy védett

öbölben, két tüzet gyújtottak. Az egyiknél Orm ült avikingekkel, a másiknál Oke és hajósai. Orm tüzénélsenki se volt túlságosan bőbeszédű, de a másiknálOkénak és embereinek sok mondanivalójuk akadt . . .Halkan beszélgettek, úgyhogy Orm tüzéig nem ért elhangjuk. Amikor a vikingek elfogyasztottákvacsorájukat, az asszony köpennyel leterítve elaludt atűz mellett. Orm és Toke szótlanul ültek alig párlépésnyire egymástól. Közben leszállt az éj. A tengerelszürkült a feltámadt hideg széltől. Nyugat felőlviharfelhők tornyosultak. Orm sóhajtozott, és keményenmarkolgatta a szakállát. Toke a fogát piszkálta.Mindkettőjükben forrt a düh.

- Jó volna véget vetni ennek - szólalt meg Orm. -Mondd meg, hogy akarod - válaszolta Toke.

Rapp elment, hogy tűzrevalót hozzon. Visszafeléjövet, meghallotta szavaikat. Rapp csendes ember volt, ritkán avatkozott bele a mások dolgába, de most azt mondta:

- Jó lenne, ha várnátok a verekedéssel, mert itt

más tennivalónk lesz. A hajósok tizennégyen vannak,mi pedig hárman, az elég nagy különbség.

Megkérdezték tőle, mit hallott.- Meg akarnak támadni bennünket az asszony

miatt - felelte Rapp. - A zsákmányra fenik a fogükat.Hallottam, amikor a fák között rőzsét gyűjtöttem.

Orm nevetett.- Na, most megehetjük, amit főztél - mondta

Tokénak.Toke megcsóválta a fejét, és gondterhelten bámult

az alvó asszonyra.- Ami történt, megtcrtént - mondta. - Most ki kell

eszelnünk valami okosat. Én úgy vélem, legjobb lenne,ha most rögtön nekik mennénk, amíg ott ülnek nyugodtan, és gonosz terveiket szövik ellenünk. Igaz,sokan vannak, de hozzánk hasonló férfi nemigen akad köztük.

- Úgy nézem, rosszra fordul az idő - mondta Rapp-, éppen ezért nem tanácsos, hogy sokat megöljünkközülük, szükségünk van rájuk a hajón, hacsak nem akarunk itt maradni. Jobb lenne, ha mindjártelintéznénk, amit el kell intéznün.k, máskülönben aligha

lesz éjszakai nyugalmunk.- Együgyű emberek ezek Fynből - szólt Toke. Ha

elintézzük Okét és még egypárat, a többiekengedelmesen szót fogadnak. Beszélj, Orm, monddmeg, mit tegyünk. Legjobb volna, ha álmukban lepnénkmeg őket.

Orm kedve tüstént visszatért, amint tennivalójaakadt. Felállt, és vizelt, közben észrevétlenülmegfigyelhette a másik tűznél ülőket.

- Tizenketten vannak a tűz körül - mondta - amikorújra leült. Ez annyit jelent, hogy kettőt elküld-

tek segítségért anélkül, hogy észrevettük volna. Tgyhamarosan többen lesznek, ezért legjobb lesz, ha mostazonnal végzünk velük. Nem valami leleményes ésmozgé kony emberek, mert akkor megtámadtak volnatéged, amikor az előbb egyedül voltál. De most majdmegtanítjuk őket, hogy óvatosabbnak kell lennie annak,aki velünk kikezd. Az a tervem, hogy én odamegyekhozzájuk, s mialatt beszélek velük, és a tekintetükrajtam van, ti ketten utánam jöttök. Gyorsan éskeményen kell odavágnotok, ha azt akarjuk, hogyminden jól végződjék. Nekem pajzs nélkül kell

mennem, nehogy gyanút keltsek, másképpen nemcselekedhetem ...

Kezébe vett egy sajtárt, amiből sört ittak avacsorához, és elindult Oke tüze felé, hogy megtöltse azott álló hordóból. Oke emberei közül néhányan máraludtak, de a legtöbben még ébren ültek, és tekintetükOrmot követte. Orm megtöltötte a sajtárt, félrefújta ahabot, húzott egyet, és így szólt:

- Rossz a hordód fája, Oke, máris faíze van asörüdnek. - Az a sör, ami jó volt Harald királynak,neked is jó lehet - felelte Oke haragosan. - Demegígérem, hogy nem kell többet innod ebből afajtából.

A férfiak nevettek Oke szavain, Orm odanyújtotta neki a sajtárt, és úgy tett, mintha nem hallott volna semmit.

- Kóstold csak meg, nincs-e igazam! - mondta. Oke a helyén ülve átvette a sajtárt, de amikor éppen aszájához emelte, Orm megrúgta az alját, úgyhogy Okeállkapcsát széthasította, és álla a mellére esett.

- Érzed a faízt? - kérdezte Orm, azzal előrántotta kardját, és ledöfte azt az embert, aki a legközelebb ült,

és éppen felemelkedett.A hajósok a tűz körül ugyancsak meglepődtek, s

mire idejük lett volna előkapni fegyvereiket, Toke ésRapp hátulról máris rájuk támadt. Nem sok idejükmaradt, hogy megmutassák mennyit érnek. A vikingekOkén kívül négyüket megölték, kettő az erdőbemenekült, a többi ötöt pedig a hajóra hajtották. Az öthajós felkészült a védekezésre. Orm rájuk kiáltott,hogy hajítsák el fegyvereiket, akkor megmenthetik azéletüket. Azok azonban kételkedve fogadták afelszólítást.

- Nem tudhatjuk, betartod-e szavad - mondták. -Az lehet - válaszolta Orm. - Csak abban re-ménykedhettek, hogy én nem vagyok olyan áruló, mintti.

A hajósok megtárgyalták a dolgot, és úgy vélték,hogy ez nem elég biztosíték. Azt mondták, inkábbelmennek fegyvereikkel együtt, és ott hagyják Ormnaka hajót mindenestől.

- Ha ezt tervezitek, biztosíthatlak benneteket -mondta Orm -, hogy itt helyben megöllekmindanynyiotokat, ha azonnal nem engedelmeskedtek.

Ez talán jobban tetszik nektek?Ezzel felment a hajóra, és feléjük indult anélkül,

hogy Tokét és Rappot megvárta volna. Feje fedetlenvolt, tekintete villogott a haragtól. Kezében a véresBlotungát tartva közeledett hozzájuk, mintha csakkutyákat akart volna megfenyegetni. S a hajósokengedelmeskedtek nekí. Elhajigálták fegyvereiket, sdühösen szidták Okét, mert minden másképp történt,mint ahogy ő ígérte. Közben sötétség borulta tájra, smegélénkült a szél. Orm jobbnak látta, ha minél előbbtábort bontanak, mert félő, hatnarosan a nyakukba jönegy csapat själlandi, hogy visszaszerezze Harald királytulajdonát. Dühös volt Tokéra, mert miatta kellettsötétségben, rossz időben, kevés evezőssel nekivágniuka tengernek.

A vikingeknek sietős lett a dolguk. Hamar felrakták a hajóra az élelmiszeres ládát meg a söröshordókat.Az asszony csendesen sírdogált. Fogvacogva gondoltaz előtte álló útra, de panasz nélkül ült a helyén. Ormott állt kivont kardjával az evezőkhöz ültetett emberekfelett, miközben Toke meg Rapp a sört emelték be.Toke ügyetlenkedett. Orm rájuk kiáltott, hogy

siessenek.- Kicsúszik a hordó a kezem közül, akárhol fogom,

az ujjaim lecsúsznak róla, mert a kezem kettéhasították - szólt Toke szomorúan.

Orm még sose látta őt ilyen bánatosnak. Kardtartó kézfeje hosszában széthasadt, úgyhogy az ujjai közül kettő-kettő kétfelé mutatott.

- A vér nem zavarna - mondta Toke -, de evezni ma este nem tudok. Nagy baj ez most, mert jól neki kellene gyűrköznünk, hogy kikerüljünk az öbölből.

Leöblítette a vért kezéről, és az asszonyhoz fordult. - Te szegény, sok mindenben voltál segítségemre már,hadd lám, tudnál-e most is segíteni.

Az asszony letörölte könnyeit, s odament Tokéhoz. Halkan jajgatott, amikor meglátta, milyen nagy a baj, de ügyesen hozzáfogott a seb kezeléséhez. Borral sze-rette volna kimosni a sebet, pókhálót tenni rá, de ezek hiányában vízzel is boldogult. Füvet és megrágottkenyeret tett a sebre, majd szorosan átkötötte ingébőlletépett vászoncsíkokkal.

- A leghaszontalanabb dolog is hasznossá válhatmondta Orm -, most már mindketten balkezesek

vagyunk.Hangján érződött, hogy haragja lecsillapodott.

Ezután útnak indultak hét evezőssel és Tokéval akormányevezőnél, hogy kijussanak az öbölből, ésmegke- rüljék a félszigetet. Ez volt eddig a legnehezebbfeladat, amit Ormnak valaha is el kellett végeznie.Lándzsát tartott a keze ügyében, hogy azt, aki nem evezjól, figyelmeztethesse kötelességére. Ezért, amikor egynagyobb hullám kiverte az evezőt az egyik evezőskezéből, s az hanyatt esett, nagyon gyorsan felült, ésújra nekilátott az evezésnek.

Az asszony összekuporodva ült Toke lábánál.Félelmében és nyomorúságában arcát tenyerébetemette. Toké meglökte a lábával, és ráparancsolt,hogy fogja a meregetőt, és tegye hasznossá magát. Azasszony igyekezett engedelmeskedni, de nem voltképes semmire. Pedig a hajó már félig volt vízzel.Amikor végre megkerülték a félszigetet, felhúzhatták avitorlákat, és nekiláthattak a víz kimerésének. Egészéjjel sodorta őket a vihar. Orm maga állt akormányevezőnél. Arra törekedett, hogy tartsa azészakkeleti irányt, és remélte, hogy a hullámverés nem

dobja partra a hajót. Senki se reménykedett túlságosan,hogy túlélik ezt a baljós időt, hiszen rosszabb volt ezmég annál is, amelyet Írhonba vezető útjukon átéltek. .

Rapp így szólt:- Öt foglyunk van most itt a hajón, fegyvertelenek

és teljesen a kezünkben vannak. Hogy hasznukatveszszük-e az evezőknél, egyelőre nem tudhatjuk, dehasznunkra válhatnak az idő lecsendesítésében, ha atenger isteneinek áldozzuk őket.

Toke azt mondta, helyesli a tervet, de talánelegendő lenne, ha először csak egyet vagy kettőtvetnének a tengerbe, hogy lássák, segít-e.

Orm azonban kijelentette, semmi ilyesmit nemtehetnek, mert megígérte az öt fogolynak, hogy életben maradnak.

- De ha te, Toke, fel akarsz valakit áldozni a tengeristeneinek - mondta Orm -, ott van az asszony. Mindannyian, jól járnánk, ha megszabadulnánkolyasvalakitől, aki már eddig is ennyi bajt hozott anyakunkra.

De Toke azt felelte, hogy ebből nem lesz semmi,amíg ő él, és van egy keze, amivel a kardot meg tudja

markolni. Így erről többé nem esett szó.Pirkadatkor hatalmas esőt kaptak, amely sűrű

füstként vette körül őket, de a vihar lassanként elült.Amikor kitisztult, megpillantották a hallandi partokat, ésfáradtan értek be vízzel telt, tépett vitorlájú hajójukkal egy folyó torkolatába.

- Ezek a pallók Szent Jakab sírjától hoztak el idáig - mondta Orm -, és most már nem hosszú az út hazáig.De nyaklánc és Jakab harangja nélkül térek haza, ésnagy hasznom nem volt abból, hogy útközbenelajándékoztam őket.

- Egy kardot és egy hajót hozol haza az útról -mondta Toke -, és egy kardot meg egy asszonyt hozok én. Sokan még ilyen jól se jártak azok közül, akikKrokkal indultak útnak.

- Egy nagy király haragja is elkísér bennünketotthonunkba - mondta Orm -, ennél rosszabbat senkisem hozhat magával.

Végre túlestek az utazás kellemetlen részén. Az öt foglyot partra tették, és futni hagyták. Amikorkipihenték magukat, és rendbe szedték a hajót meg avitorlá- kat, szép időt kaptak, és enyhe széllel

vitorláztak a part mentén. Még az asszony is jobbkedvre derült, és segítségükre volt egyben-másban,úgyhogy lassanként Orm is megbékélt vele.

Estefelé kötött ki hajójuk Tostéék sziklás partjamentén, ahol valamikor Krok hajója feküdt.

Elindultak a tanyához, vezető ösvényen. Orm ment legelöl. Valamivel feljebb az ösvény bővizű patakonvezetett keresztül. A patakra háram fatörzset fektettek. Orm így szólt:

- Vigyázz a bal oldali pallóra! Korhadt és síkos! -Rámeredt a fatörzsre, és így folytatta: - Már akkor iskorhadt volt, amikor még itthon voltam. Valahányszorapám erre járt, mindig megjegyezte, hogy minél előbbrendbe kell hoznunk. És még most se csinálták meg. Smégis úgy tűnik nekem, sokáig voltam távol hazulról!De talán akkor az öreg is életben van!

Valamivel odébb, egy magas fán gólyafészketpillantottak meg, gólya is állt a fészekben. Orm megállt,füty- tyentett, mire a gólya szárnyait csapkodta, éskelepelt.

- Megismer - mondta Orm -, ez ugyanaz a gólya!Úgy érzem, mintha tegnap beszéltünk volna egy- mással

utoljára: a gólya meg én.Ezután beléptek egy keritésajtón, s Orm így szólt: -

Jól zárjátok be az ajtót, mert anyám nem szereti, ha ajuhok kiszabadulnak, a vacsora pedig rossz lesz, hamérges.

Kutyák ugattak. Az ajtóból a házbeliek kémleltekki. Amikor az üdvarhoz közeledtek, egy nő furakodottát a férfiak között, és eléjük jött. Osa volt. Arcasápadt volt, de éppen olyan mozgékonynak látszott,mint azelőtt.

- Itt vagyok újra - mondta Orm.- Orm! - kiáltotta Osa, és hangja reszketett. - Az

Isten nagy sokára meghallgatott - tette aztán hozzá. -Egyre többeket kell meghallgatnia mostanában -

szólt Orm. - Mi szállt meg, hogy keresztény lettél? - Egyedül voltam - felelte Osa -, de most már mindenjól van.

- Az embereid már hajóra szálltak? - kérdezte Orm.

- Már nincsenek embereim - mondta Osa -, Odd egy évvel utánad ment el, és elpusztult, Toste pedighárom éve halt meg, azon a télen, amikor a nagy

járvány pusztította az állatokat. De én tovább éltem,mert megtanultam a keresztény igazságot, s merttudtam, hogy visszatérsz, hogy imáim visszahoznak.

- Sok beszélnivalónk van - mondta Orm -, de előbb jól fogna egy kis harapnivaló. Ezek itt azembereim, az asszony idegen földről való és nem azenyém.

Osa azt mondta, hogy most Orm a birtok ura, őmaga Orm barátait a saját barátainak tekinti, és alehető legjobban megvendégelte őket. Szeme könnybelábadt, ami- kor Orm kedvenc ételeit tálalta eléjük. Sokvolt a mesélnivaló, úgyhogy több estére is telt belőle.Arról azonban, hogy Toke mint jutott asszonyához, nemesett szó, mert Orm nem akarta megzavarni anyjaörömét mindjárt a hazajövetelkor. Osa tüsténtmegkedvelte Tokét, és nagy gonddal ápolta felhasítottkezét, úgyhogy az hamar gyógyulni kezdett. Mirahvalszemben is anyai volt és gyengéd, bár sokat nem tudtakbeszélni egymással. Dicsérte a szépségét és feketehaját. Osa úgy találta, kár, hogy

Orm és társai nem hajlandóak vele együtt hálátadni Istennek szerencsés hazatérésükért. De sokkal

jobban örült, mintsem hogy ez kedvét szegte volna, ésazt mondta, hogy Orm meg a többiek jobban megértikmajd mindezt, ha érettebb korba jutnak.

Orm kezdetben kissé idegennek érezte Osát nagyörömével és szelídségével, csak a hatodik napon ismertrá igazan, amikor meghallotta, hogyan szidja Osa acse- lédeit.

Orm és Toke között békesség uralkodott, Ylvárólnem ejtettek szót. Amikor Osának elmesélték, miminden történt velük elindulásuk óta, Orm megint a régibarátságot érezte Toke iránt, és sok mindent hozott feldicséretére. De amikor eszébe jutott Ylva, akkormegváltozott a hangulata, és ilyenkor nem nagy örömetelt abban, hogy Tokét és asszonyát együtt látta.

Mirah napról napra szebb lett, egyszerre nevetettés dalolt. Olyan jól érezték magukat Tokéval, hogyészre se vették a más gondjait. Osa úgy találta, hogyigen szép gyerekeik lehetnének, mire Mirah napsütésesmosolyával azt mondta, hogy ők mindent megtesznek adolog érdekében. Osa azt hajtogatta, hogy minél előbbmegfelelő feleséget szerez Orm számára, de Ormkomor tekintettel válaszolta, hogy nincs szükség olyan

nagy sietségre. Ahogy most a helyzet alakult, Tokenem folytathatta útját hazafelé a tengeren, amíg Haraldkirály Skanörnél tanyázik.

Úgy határozott hát, hogy a szárazföldi utat választja Lister felé, egyedül az asszonyával. Lovakat vásároltaz útra. Rapp Ormnál maradt. Egy korai reggelenindultak útnak, miután hálásan megköszönték Osavendégszeretetét. Orm elkísérte őket egy darabon,hogy megmutassa nekik az utat.

- Itt elválunk - mondta Orm -, jó utat kívánok neked. De hogy ezután mi következik, nem tudommegjósolni, mert Harald király kerestetni fog, bárholvagy.

- Ilyen a mi sorsunk - mondta Toke -, bizony nincsszerencsénk a királyokkal, noha éppoly szelídek vagyunk, mint mások. Almansur, Sven király és Harald király: hasonló véget értünk mindhármuknál, és azt, aki elvinné neki fejeinket, azt hiszem gazdagonmegjutalmaznák. De én azért megpróbálom megtartania magamét.

Ezzel elváltak egymástól. Toke és Mirah eltűnt afák között. Orm visszalovagolt a tanyára, hogy

elmondja Osának, milyen nagy veszedelem leselkedikrájuk, amióta kihívták maguk ellen Harald királyharagját.

MÁSODIK RÉSZ

ETHELRED KIRÁLY BIRODALMÁBAN

1

A maelduni csatáról, és arról, ami utána következett

Sok hajót ácsoltak ezen a tavaszon a partokmentén, és sokat bekátrányoztak azok közül, amelyekmár jó ideje a parton feküdtek. Az öblök és aszorosok ontották a hajókat fedélzeteiken harciaskedvű királyokkal.

Nagy volt a nyugtalanság ezen a nyáron a tengeren. Styrbjörn már korán megindult hadseregével a Keleti-tengeren, rengeteg hajóval, jomsborgi, bornholmi és

skonei legénységgel. Befelé tartott a Malaren felé, ésígy jutott el az uppsalai síksághoz: Itt nagy csatát vívott Erik királlyal. Ekkor esett el Styrbjörn, mindjárt a harc kezdetén, és azt mondják, nevetve halt meg, mertamikor megpillantotta az előrenyomuló sveákhadseregét - a régi módon felsorakozva, lófejekmögött, amelyeket magas rudakon hordoztak, középenmeg Erik királyt, aki régi, szent ökrös szekerén ült -hátravetette fejét, és harsogó nevetésbe tört ki. Ígytalálta el egy lándzsa a nyakán, pont a szakálla és apajzs között. Erre ugyancsak megijedtek Styrbjörnemberei, és tüstént sokan elmenekültek. Nagy diadaltaratott itt Erik király.

Ezután Sven Tveskagg király jött le a dán szigetek közé Fynből és Jütlandból származó hajókkal, hogyelfogja Harald királyt, amint az heringpénzt számolSkanörben. Mert Sven király már nagyon belefáradtabba, hogy az apja sose akar meghalni. De Haraldkirály kitért előle, és Bornholmba ment, ahol sikerülthajókat gyűjteníe. Heves csatákat vívtak egymással, mígvégül Harald király sebesülten Jomsborgba menekült.

Sok viszálykodás dúlt ezekben az időkben a dán

birodalomban. Némelyek Harald királlyal tartottak,mások meg Sven királlyal; egyesek pedig a sajátszerencséjüket kovácsolgatták, hiszen az országgazdátlan volt. A nyár közepe felé megindult Erik királyUppsalából oly hatalmas haderővel, amilyennel a sveákmár régóta nein szálltak vízre. Erik király Styrbjörnhajóhadának maradványát hajtotta maga előtt, akik apartok mentén fosztogattak, hogy megbosszulják urukelestét.

A király elhatározta, hogy bosszút áll Haraldkirályon és Sven királyon, amiért segítséget nyújtottak Styrbjörnnek. Sokan úgy vélték, nem érdemes ellenáll-niuk Styrbjörn győztes ellenfelének, akit mostanában már Segersällnek, Diadalmas Eriknek neveztek. Erikkövette a visszavonuló Sven királyt a szigetekre ésJütlandba is. Hamarosan elterjedt a hír, hogy Haraldkirály hontalanná válva menekült Jomsborgba, és ottbelehalt sebeibe, elhagyva szerencséjétől, amely eddigmindig el- kísérte. A másik két király között azonbanfolytatódott a harc. Erik király fölényben volt, de Svenkirály makacsul ellenállt. Úgy hírlett, hogy a királyiudvar Jellingében hol egyikük, hol másikuk kezében

volt, a legvalószínűbbnek azonban az tűnt, hogy Svenkirálynak sikerült elsőnek Harald király ezüstládáitmegkaparin- tania.

Skonéban ez idő tájt olyan vezető emberek éltek. akiknek nem volt kedvük ezekbe az ügyekbebeavatkozni, és inkább hagyták, hogy a királyok magukközött sntézzék el a vitás kérdéseket, hogy ők a sajátdolgaik- kal foglalkozhassanak.

Ezek között volt Hosszú Thorkel is, aki nem volt Sven király embere, de még kevésbé akarta Erikkirályt szolgálni. Éppen ezért üzenetet küldött avezérekhez és a gazdag parasztokhoz, hogy idegenföldre Frishonba és

Angolhonba szándékozik hajózni, ha erős kíséretreszert tud tenni.

Számos harcos szívesen csatlakozott Thorkelseregéhez, mert Thorkel kedvelt vezér volt, ésszerencsés embernek tartották, mióta Hjörungavognálsikerült életét megmentenie. Styrbjörn szétszóródottseregének tagjai, akik Erik királyt elkerülték, szinténhozzácsatlakoztak, s így hamarosan huszonkét hajóvalállt a Hven-szigetnél a szorosban, de úgy találta, hogy

serege még nem elég erős ahhoz, hogy útnak induljon.Ott csatlakozott hozzá Rőde Orm, Toste fia Kullenból,szép számú legénység- gel felszerelt nagy hajóval. ŐtThorkel Harald király karácsonyi lakomájáról márismerte, és most örömmel üdvözölte.

Bizony hamar ráunt Orm arra, hogy otthon ateheneket meg a béreseket noszogassa, és nem sokáigérezte jól magát Osa mellett, noha anyja mindig akedvében akart járni. Osa még mindig a kamaszfiútlátta benne, és állandóan tanácsokkal látta el, minthaneki nem lett volna egy csepp esze se. Nem sokathasznált az sem, ha megmondta neki, hogy ő márrégóta egyedül határoz saját maga és mások sorsáról.Osa igyekezete, hogy fiát megtérítse és feleségetszerezzen neki, csak még inkább elmérgesítetteviszonyukat.

Harald király halálának hírétől mindkettenmegkönynyebbültek. Ugyanis Osa, amikor meghallotta,mi a helyzet Toke és asszonya körül, nagyon megijedt.El is akarta adni birtokát, hogy felköltözzék apaiörökségébe, a Smolard határán elterülő erdőségekbe,mivel ott nagyobb bizton.ságban lesz Harald király elől.

Orm nem tudott szabadulni Ylva emlékétől, és ez volt a legnagyobb bánata. Gyakran eltűnődött, vajonmi történt a lánnyal Harald király halála után. HáthaSven király hozzáadta valamelyik harcosához, vagyesetleg a sveák kezébe került; ami talán még rosszabb.S mivel Orm Sven király ellensége volt, nem voltlehetősége felkutatni Ylvát, különösen amíg háborúkfolynak a szigetek körül. Osának nem szólt semmitYlváról, hogy elkerülje az ezzel kapcsolatos feleslegesszócséplést. De sok haszna ebből se volt, mert Osaszámos fiatal lányt ísmert a faluban, aki illett volnaOrmhoz. Az anyákat hasonló gondolatokfoglalkoztatták, és sűrűn jöttek lá- togatóba kimosdatottlányaikkal, akiknek vörös selyemszál volt hajukbafonva. Készségesen jöttek a lányok, és ott üldögéltekfeszülő keblekkel, csörgő ékszereikkel, és titokbannagy szemeket meresztettek Ormra. Ő azonban nemmutatott semmiféle érdeklődést mert egyikük sehasonlított Ylvára, egyik se volt olyan vidám ésbeszédes, mint ő. Osa érezte, hamarosan elvesztitürelmét, mert még magának Oddnak se lehetettnehezebben a kedvére tenni.

Ezért azután, mikor híre járt, hogy Thorkel számos hajóval és sok harcossal idegenbe készül, Orm nemsokat törődött Osa könnyeivel, sietve szerzett egy jóhajót, és embereket fogadott fel a faluban. Mindenkitudta, hogy Orm világot járt ember, és hogy sokaranyat hozott haza. Így aztán könnyen szerzettválogatott legénységet. Osának azt mondta, ezúttalaligha marad el annyi ideig, mint első ízben, smegígérte, hogy hazatérése után letelepszik majd, scsak a földdel és az állatokkal törődik. Osa sírt, és aztmondta, hogy ilyen bánatban és magányban nem tudélni, amire Orm azt felelte, hogy Osa úgyis jóval túléliőt, és majd felneveli az unokáit. Osa ettől méghangosabb sírásra fakadt, és ezzel elváltak egymástól.Orm útra kelt vitorlásával Thorkelhez.

Míg Thorkel hajói kedvező szélre vártak,huszonnyolc hajóból álló had közeledett dél felőlevezve. Jelvényeikről és hajóik orráról látszott, hogysveák. Szélcsendes, harcra igen alkalmas idő volt,mindkét fél fel is készült az összecsapásra, de Thorkelátkiáltott az idegeneknek, megmondta nevét, ésközölte, hogy beszéde volna a vezérükkel. A sveáknak

két egyenrangú vezére volt: az egyiknek UpplandiJostein, a másiknak Keletgötai Gud- mund volt a neve.Azért jöttek, hogy segítsenek Erik királynak dániaifosztogatásában. Megkérdezték Thorkelt, még mirekíváncsi.

- Ha harcba szállunk egymással - mondta Thorkel -, kevés haszna lesz a győztesnek, mert mindketten sokembert vesztenénk, bár valószínűleg én kerekednék felül.

- Öttel több hajónk van, mint nektek - mondták azok.

- Az én embereim pedig pihentek, és éppen most fejezték be reggelijüket - mondta Thorkel -, a tiembereitek meg fáradtak az evezéstől, ilyenkor pedignehezebben megy a lándzsavetés és a kardforgatás. Deválaszthatnánk más megoldást is, és azmindnyájunknak előnyösebb lenne; vannak ugyanishelyek, ahol a portyázás kifizetődőbb, mint Dániában.

- Azért jöttünk, hpgy Erik király segítségére legyünk- mondta Upplandi Jostein.

- Lehet, hogy így van - mondta Thorkel -, és hamegverekszem veletek, az meg Sven királynak jelent

segítséget. De ha nem harcolunk egymással, hanem együtt vitorlázunk ki a tengerre, oda, ahol komolyzsákmányt szerezhetünk, úgy vélem, többet teszünkkirályainkért, mintha egymást irtjuk. Életben maradunk,és gazdagság vár ránk.

- Jól beszélsz - mondta Gudmund -, van abban valami, amit mondasz. Lehet, hogy érdemesrészletesebben megbeszélnünk ezt.

- Benneteket nagy vezérekként és becsületesemberekként emlegetnek - mondta Thorkel -, ezértnem félek attól, hogy becsaptok bennünket.

- Ismerem Sigvalde bátyádat - mondta Jostein -, de sok embertől hallottam, hogy te, Thorkel, nemhasonlítasz rá.

Végül is megegyeztek abban, hogy a szigetentalálkoznak megbeszélés végett, a lejtő alján, a hajókróljól látható helyen.

Jostein és Gudmund három ember kíséretébenjelent meg a találkozón, Thorkel pedig öttel.Valamennyien karddal felszerelve érkeztek,lándzsahajításnyi távolságra egymástól, embereikkelszorosan maguk mögött. Thorkel ekkor sört hordatott

körül, disznáhússal és kenyérrel kínálta a többieket, ésnemsokára már látták a hajókról, hogy egymás mellettülnek, bizalmas beszélgetésbe merülve.

Minél többet gondolkodott Jostein és GudmundThorkel javaslatán, annál jobbnak találták azt.Gudmund hamarosan ráállt az alkura. Josteinkezdetben ellenke- zett. Azt mondta, hogy Erik királyharagudni fog. Thorkel azonban sok mindent tudottarról, milyen kedvező mostanában a hajósoknaknyugat felé portyázni, és Gudmund úgy találta, ráérneknyugtalankodni Erik király haragja miatt majd akkor,ha annak eljön az ideje.

Megegyeztek sorra mindenben, hogyan osszák fela hatalmat és az irányítást egymás között, és hogyanosz- tozzanak majd a zsákmányon, nehogy emiattviszálykodás kezdődjék közöttük. Gudmund aztmondta, hogy a hústól meg a sok beszédtől alaposanmegszomjazik az ember, és dicsérte Thorkel sörét.Thorkel megrázta fejét, és azt mondta, hogy bár ez alegjobb, amivel itt most szolgálhat, de közelébe se jönannak a sörnek, amit Angolhonban ihatnak majd, ahola legkitűnőbb ma- láta terem. Josteinnek végül is egyet

keltett értenie avval, hogy ezt az országot érdemesmeglátogatniuk.

Ezek után kézfogással pecsételték megegyezségüket: a jövőben jóban, rosszbanösszetartanak, és adott szavu- kat betartják. Amikorújra hajóra szálltak, három juhot vágtak le a vezérhajókorránál áldozatul a tenger isteneinek a szerencsés időértés a jó hajózásért. Az egész hajóhad örültelhatározásúknak. Thorkel tekintélye pedig, amely máregyébként is nagy volt emberei között, még jobbanmegnövekedett.

Később néhány új hajó is csatlakozott Thorkelhoz, skonéiak és hallandiak, s amikor kedvező szeletkaptak, megindult a had ötvenöt vitorlásával. Ezen azőszön Frishonban portyáztak, és ott is teleltek. Ormérdeklő- dött Thorkelnál és másoknál is, nem hallották-e, mi történt Harald király háznépével. Néhányan úgyhallották, hogy Jellinge leégett, mások úgy tudták, hogyPoppo püspök lecsendesítette a vizet zsoltáraival, és atengerre menekült, noha Sven király mindentelkövetett, hogy elfogja. A király asszonyairól azonbansenki se tudott semmit.

Amióta Ethelred király került uralomra,Angolhonban kezdtek visszatérni a régi idők, amikorLodbrok fiai vol- tak hatalmon. Amikor Ethelrednagykorú lett, és maga vette át a hatalmat, hamarosan a„Határozatlan" vagy, a „Tanácstalan" néven váltismertté; a tengert járó norvégek örömmel gyűltek"össze Angolhon partjai mentén; portyáikhozzásegítették a királyt, hogy nevéhez méltó maradjon. Kezdetben csak kisebb csoportokbanjöttek, de hamarosan elűzték őket, mert amikor apartok mentén a jelzőtüzeket gyújtották, hirtelen sokharcossal találták szemben magukat, és ezek szélespajzsok mögül verekedtek meg velük.

Eközben Ethelred király asztalánál ásítozott, imákat mormogott az északiak ellen, és vezéreinekasszonyaival szórakozott. Amikor meghallotta, hogy ahosszú hajók imái ellenére visszatértek, haragosanüvöltött szobájában, azután fáradtan hallgatta a sok jótanácsot, és siránkozott sok gondja-baja miatt. Ennéltöbbet nemigen tett. Mind gyakoribbá váltak atámadások, a védelem pedig egyre gyengült. Most márnagyobb csoportok is bemerészkedtek, és zsákmányaik

alatt görnyedezve tértek vissza hajóikhoz.A vikingek között az a hír járta, hogy kevés ország

gazdagabb Ethelred birodalmánál. A bátor harcosokkönynyű zsákmányra találnak, mert a partjait kivévebizony már régóta nem fosztogatták Angolhont.

Még nem jöttek nagy hajóhadak, még nem tanulták meg a vezérek, hogy hadisarcot szedhetnek Ethelredládáiból, az érmekké vert ezüstből, de 991-ben ez isbekövetkezett. Tanulékonyságban ezután nem is leszhiba - gondolták a vikingek -, amíg Ethelred uralkodik.

Ethelred uralkodásának ötödik esztendejében,röviddel húsvét után kigyúltak a jelzőtüzek Kent partjaimentén. Az emberek sápadtan kémleltek a tenger felé,és sietve dugdosták el, amit csak lehetett, állataikatkihajtották az erdőbe, és maguk is elrejtőztek.

Hírvivők lovagoltak lélekszakadva, hogyelmondják Ethelred királynak és vezéreinek, hogyminden eddiginél nagyobb hajóhad közeledik aszigethez, és a pogányok már a part felé gázolnak avízben. Nagy nehezen sikerült a védelmetmegszervezniük, de tehetetlenek voltak az idegenekkelszemben, akik nagy csapatokban portyáztak,

fosztogattak, és összeharácsoltak mindent, ami csak akezük ügyébe került.

Nagyon féltek attól, hogy a vikingek behatolnak az ország belsejébe is. A canterburyi érsek ezért jónaklátta felkeresni a királyt, hogy segítséget kérjen tőlevárosa számára. Azonban az idegenek, miutánkedvükre végigrabolták a partvidékeket,továbbhajóztak felfelé a partok mentén. A keletiszászoknál kötöttek ki, és ott is ugyanezt művelték.

Ethelred király és érseke, Sigerik, most hosszabbimákat mondogattak, mint valaha. És amikormeghallották, hogy a pogányok - miután jó néhány falutkifosztottak - újra hajóra szálltak, ajándékokatosztottak ki legszorgalmasabban ímádkozó papjaikközött, és azt hitték, hogy most már megszabadultak amegpróbáltatásoktól. De keserűen csalódtak, mert avikingek hamarosan Maeldun város felé eveztek.Közvetlenül a Panta folyó torkolatánál ütöttek tábortegy szigeten, a folyó két ága között, és felkészültek,hogy megtámadják a várost:

A keleti szászok vezérét Byrhtnothnak hívták.Byrhtnoth magas volt és büszke, s félelem nélküli ember

híré-ben állott. Sikerült erős sereget összegyűjtenie, és

most a vikingek ellen vonult, hogy mással ispróbálkozzék védekezni, ne csak imával. ElérteMaeldunt, és elhaladt a város mellett a vikingek felé.Csak a folyóágak választották el égymástól a kétsereget; Byrhtnoth képtelen volt közel férkőzni avikingekhez a folyó mögül, és éppoly nehezen tudtakazok is hozzájutni. A dagály is beállt közben, ésfeltöltötte a folyót. Nem tehettek egyebet, átkiabáltakegymásn,ak. A seregek att álltak egymással szemben,és várakoztak a játszadozó tavaszi szélben.

Thorkel kíséretének egy tagja, aki beszélt aszászok nyelvén, leereszkedett a víz partjára, felemeltepajzsát, és átkiáltott a másik partra.

- Engem félelem nélküli hajósok küldtek ide, hogy megmondjam nektek: adjatok nekünk ezüstöt ésaranyat, akkor békében élhettek tovább. Tigazdagabbak vagytok, mint mi, és jobb nektek, ha abékességet kincsekkel vá- sároljátok meg, minthalándzsáinkkal és kardjainkkal kerültök szembe. Ha eléggazdagok vagytok, akkor nem keli megölnünk

egymást. Ha szabadságotokat megvásároltátok, ésbékéteket elnyeritek saját magatoknak, acsaládotoknak, birtokaitoknak és mindennek, ami atiétek, akkor a barátaitok leszünk, visszatérünkhajóinkra a váltságdíjjal, elhajózunk innen, és betartjukígéretünket!

Erre Byrhtnoth maga lépett elő, megráztalándzsáját, és így kiáltott vissza:

- Figyeljetek, tengeri rablók, a válaszunkra! Akincs, amelyet nektek szánunk: a lándzsáink hegye éséles kardunk! Szégyen volna, ha egy olyan vezér, mintén, Byrhtnoth, Byrthhelm fia, kinek becsületén egyetlenfolt sincs, nem védené meg országát és királyát.Köztünk csak a pajzshegy és kardél tehet igazságot, éskeményen kell küzdenetek, míg itt egyébre találtok.

Ott álltak egymással szemben, amíg az apály benem állt. Amikor a víz lefolyt, a vikingek hírnöke újraátkiáltott a folyón:

- Most már éppen elég sokáig álltunk itt tétlenül. Jöjjetek át hozzánk, majd itt küzdünk meg, vagy mimegyünk a másik partra.

Byrhtnoth úgy találta, oktalanság volna átgázolnia;

a folyó vize hideg, emberei megmerevednek a hidegtől, és harci öltözékük elnehezedik. Igyekezett minél előbb megkezdeni a harcot, mielőtt emberei kifáradnának, és megéheznének. Ezért válaszul így kiáltott:

- Adok nektek itt helyet; gyertek tüstént át, ésharcoljunk! Egyedül az Isten tudja, ki lesz a győztes. Byrhtnoth költője, aki részt vett a harcban és túlélte azt, így írt később :

Hajósok hada nem félt a víztől, mint a fenevadak mentek a Pantán: a folyó fényes vizén vonultak, fölemelvén hársfa pajzsaik.Byrhtnoth emberei élő sövényként sorakoztak fel

pajzsaikkal. A vezér azt mondta nekik, hogy előszörlándzsáikat hajítsák el, csak azután törjenek előrekardjaikkal, és űzzék vissza a pogányokat a folyóba.De a vikingek, ahogy partot értek, gyorsancsoportokba verődtek a víz mentén, valamennyi hajólegénysége külön csapatban. Csatakiáltásokatkiáltoztak, és hajóskapitányaik vezetésével támadásraindultak. A vikingeket lándzsák raja fogadta, ezektőlsokan elestek, de a többiek gyorsan törtek előre,

mígnem pajzs pajzs ellen tört. Most kemény vag-dalkozás, heves dulakodás kezdődött. A vikingeketmindenütt feltartóztatták, és keményen szorongattákőket. De Thorkel és a közelében vagdalkozó kéthajóskapitány - az egyik Orm volt, a másik FaravidSvensson, nagy hírű själlandi vezér, akit Harald királykiűzött az egész dán birodalomból, és aki együtt harcoltStyrbjörnnel Fyrisnél - a Byrhtnothot védőpajzsgyűrűhöz jutott, és sikerült is áttörnie azon.

Thorkel odakiáltott az embereinek, hogy támadjákmeg a magas, ezüstsisakos embert, s akkor övék agyőzelem. Itt alakult ki azután a leghevesebb harc, és avikingek ugyancsak szorongatták alacsony növésűellenfeleiket.

Faravid előretört, és megölte azt a férfit, akiByrhtnoth vezér jelvényét tartotta. Odavágott magánakByrht- nothnak is, megsebesítette, de ugyanabban apercben maga is elesett; egy lándzsa a szakállán hatoltkeresztül. Mindkét oldalon sűrűn hullottak az emberekaz élen harcolók közül. Ekkor Orm megcsúszott egyföldön he- verő, vértől síkos pajzson, és egy halottrazuhant. Amikor felbukott, nyakát egy buzogányütés

érte, de azonnal elborították a pajzsok, amelyeketközelében levő társai hajigáltak rá, hogy a hátátmegvédjék.

Amikor magához tért, és Rapp segítségével újratalpra állt, a harc már odább húzódott, és a vikingekfelülkerekedtek. Syrhtnoth elesett, és emberei közülsokan elmenekültek; mások viszont közbenfelzárkóztak, mert már körülfogták őket, de továbbrais kitartóan harcoltak. Thorkel átkiáltott nekik acsatazaj közepette, hogy megtarthatják életüket, haelhajítják fegyvereiket, de azok visszakiáltottak:

- Jobban célozunk, keményebben vágunk, és na-gyobb bátorsággal küzdünk, mentül kevesebbenleszünk. És folytatták a harcot, míg csak mind ott nemfe-

küdtek uruk holtteste körül. Hősiességükről sokdalt énekeltek a vikingek, de a maelduni ütközet,amelyet a 991-es évben, három héttel pünkösd előttvívtak, nagy vereséget jelentett Ethelred királynak ésbalsorsot birodalmának, mert most már széltében-hosszában nyitva állt az ország az idegenek előtt.

A vikingek eltemették halottaikat, és ittak az

emlékükre meg a győzelemre. Kiadták Byrhtnothholttestét a szomorú követeknek, akik eljöttek érte,hogy keresztény módon temessék el. Rögtön küldöttekmentek Maeldunba és a többi városba is, hogy mentülhamarább hadisarcot és váltságdíjat szedjenek, és ígyelkerülhessék az újabb vérontást. A vikingek előreörültek, ha a kincsekre gondoltak, amit már amagukénak tekintettek, és nagy haragra gyúltak, miutánelmúlt néhány nap anélkül, hogy bárki pénzzeljelentkezett volna.

Ekkor föleveztek Maeldunhoz, meggyújtották acölöpöket a város folyó felőli oldalán, és ostrom alávették a várost, majd kifosztották. Sajnálták, hogy sokminden elégett, és kevés kincs maradt épségben.Elhatározták, hogy a jövőben óvatosabban bánnak atűzzel, mert céljuk az ezüstszerzés, nem pedig arombolás, ami az ezüstöt is elpusztítja.

Szorgalmasan nekiláttak, hogy lovakat gyűjtseneka környékről, és gyorsan eljuthassanak olyanvidékekre, amelyekre váratlanul lecsaphatnak.Hamarosan számos csapat lovagolt szét mindenirányban, és sokféle zsákmánnyal tért vissza a táborba.

Az egész országban a félelem lett úrrá, s Byrhtnotheleste óta nem akadt vezér, aki harcban szembemerészelt volna szállni velük. Foglyok beszélték, hogyEthelred sápadtan ül falai mögött, és teljestanácstalanságában papjaival együtt imákat mormol.

A maelduni kőtemplomban még leltek néhányembert, akik az ostrom alatt a toronyba menekültek,papokat, nőket és férfiakat. Ezek felvonták magukmögött a létrákat, úgyhogy senki se tudott hozzájukférni. A vikingek azt gondolták, kincseket vittek felmagukkal a toronyba, s mindent megkíséreltek, hogylecsalják őket, s hozzájuthassanak kincseikhez. De setűzzel, se fegyverrel nem értek el semmit. A toronybamenekültek jól ellátták magukat étellel, itallal,zsoltárokat énekeltek, és úgy viselkedtek, mintha semmibajuk se volna.

Amikor a vikingek a toronyhoz mentek, hogybeszéljenek velük, és rábírják őket, jöjjenek le, adjákát kincseiket, a templomból köveket, átkokat éslatrinák písz- kát zúdították a fejükre. A vikingek mindmegegyeztek abban, hogy a kőtemplomok és azoknaktornyai a legbosszantóbb ellénfelek, amivel valaha is

találkoztak.Jostein kemény, öreg legény volt, kapzsi és mohó.

Azt mondta, hogy ő több eljárást is tud, amivelkicsalhatják a templombelieket; össze kellene gyűjtenia foglyokat a templom e1é, és ott egyiket a másik utánmegölni, amíg csak azok ott fent erre a látványra megnem adják magukat. Néhányan egyetértettek Josteinnal,mert nagy tisz- teletben álló, bölcs férfiú volt, deGudmund és Thorkel úgy találta, hogy ez nem volnaharcosokhoz méltó, és semmiképpen sem helyeselték atervet. Inkább - mondta Thorkel - cselhez kellenefolyamodniuk; ő jól ismeri a papokat, és tudja, hogyankell viselkedni velük, hogy kezes bárányokká váljanak.

A templomból kihozatott egy nagy keresztet, amelyaz oltár felett függött. Két ember eléje vitte, maga megodaállt a torony tövébe, és felkiáltott, hogy papokravan szüksége a sebesültek ápolásához, és még inkábbneki magának, hogy eligazítást nyerjem a kereszténytanokban. Az utóbbi időben erős vágy ébredt benne etanok után - mondta. Úgy akar cselekedni, minthamáris keresztény volna, és megengedi, hogy atoronyban levők bántódás nélkül elmehessenek.

Amikor Thorkel kimondta e szavakat, kő zuhant lea toronyból, és pajzsot tartó karját találta el, fent a váll-nál, úgyhogy a viking vezér törött karral bukott fel. A keresztet tartó emberek sietve eldobták terhüket, ésgyorsan továbbvitték vezérüket. A toronybeliekörömrivalgásban törtek ki.

Jostein a közelben állt, és mindent látott.Elmosolyodott, és azt mondta, nem mindig olyanegyszerűek a hadifortélyok, ahogy azt meggondolatlanfiatalemberek elképzelik.

Thorkel emberei haragra lobbantak, amikormegtudták, hogy vezérük megsérült. Sűrűn lőttéknyilaikat a torony nyílásai felé. De ez se használt. Ormazt mondta, látta délen, amikor Almansur embereikifüstölték a keresztényeket a templomtornyokból. Ezttüstént meg is próbálták. Fát és nedves szalmáthalmoztak fel a templomban meg a torony körül, majdmeggyújtották. De a torony magas volt és a szél a füstlegnagyobb részét elfújta. Végül mindnyájanbelefáradtak, és elhatározták, hogy türelemmeldesznek, amíg ott fent az éhség úrrá nem lesz azembereken.

Thorkel elkeseredett rosszul sikerült csele miatt, és félt, hogy kigúnyolják. Azonkívül bántotta az is, hogy egy ideig nem lovagolhat ki a többiekkel, hanem ottkelt ülnie Maeldunban, s őrizheti a tábort. Szerettevolna, ha orvosláshoz értő emberek nézik megsérülését. Orm is odament hozzá, amikor lecsüngő,törött karjával ott ült a tűznél, és meleg sört ivott.Sokan megtapogatták a karját, de senki se volt elégokos, hogy megmondja, miként kellene sínbe tenni.

Thorkel keserves képet vágott a tapogatáshoz, ésazt mondta, elege van az orvostudmányból. Kössék felkarját, ahogy tudják, sínekkel vagy anélkül.

- És most igaz lett, amit mondtam - fűzte hozzá.-Papra lenne a legnagyobb szükségem, mert csak azokértenek az ilyesmihez.

Orm bólintott, és elismerte, hogy a papok kiválóorvosok. A karácsonyi lakoma után Harald királynálsokkal súlyosabb sebe volt, mint most Thorkelnek, ésak- kor is pap gyógyította meg. Most is szüksége volnaegyre, éppúgy, mint Thorkelnek - mondta -, mert afejére kapott ütés még mindig kínozza, és időnként úgyérzi, mintha valami kettéhasadt volna a fejében.

- Te vagy a legokosabb vezérem - mondta Thor-kel, amikor magukra maradtak -, és legjobb harcosom is, amióta Faravid elesett. Az viszont tagadhatatlan,hogy könnyen elcsüggedsz, ha valami baj van, még haaz nem is olyan súlyos.

- Én olyan ember vagyok - mondta Orm -, aki elvesztette a szerencséjét. Azelőtt kedvezett nekem aszerencse, és sok olyasmit megúsztam, ami kevesekneksikerült volna. De amióta hazatértem délről, mindenellenem szegült; meg kellett válnom az aranyláncomtól, amenyasszonyomtól és attól az embertől, akit alegjobban szerettem. És rendszerint harcban is úgyalakul a dolog, hogy alig tudom kivonni a kardomatanélkül, hogy sérülés ne érjen; s ha azt a tanácsot adom,hogy füstöljék ki a tornyot, még az se sikerül.

Thorkel úgy vélte, látott már Ormnál sokkalszerencsétlenebb embereket is, de Orm csak a fejétcsóválta, és hagyta, hogy Rapp vezesse hajósaitfosztogatásra. Ó ott maradt Thorkelnél a városban,szívesen üldögélt egymagában, és nagyon bánatos volt.

Egyik reggel sokáig szóltak a harangok atoronyban, és a fent levők buzgón énekelték

zsoltáraikat, úgyhogy a vikingek felkiabáltak, ésmegkérdezték, miért lármáznak annyira. Nem volt mártöbb kövük, amit a pogányokra ledobhattak volna, deválaszul azt kiáltották, hogy pünkösd van, és hogy ezaz örömünnepük.

Ez a válasz mindnyájukat meglepte, néhányanmegkérdezték, minek örülnek, és hogyan állnak hússalmeg sörrel. Azt felelték, ezzel nem nagyon törődnek,van, amennyi van, de örülnek, mert Krisztus amennyekben van, és segítségükre lesz.

Thorkel emberei zsíros juhokat sütöttek, és a sült hús szaga a torony felé szállt, ahol már mindenki éhes volt. A férfiak felkiabáltak, hogy legyen eszük, jöjjenek le, és kóstolják meg a sültet, de azok nem törődtekvelük, és újra kezdték az éneklést.

Thorkel és Orm együtt ültek, ettek és hallgatták a toronybeliek énekét.

- Rekedtebben énekelnek, mint eddig - mondta Thorkel -, kezd kiszáradni a torkuk. Akkor pedig már nem tarthat soká. Ha kifogy az innivalójuk, lejönnek.

- Rosszabb a soruk, mint az enyém, és mégisénekelnek - mondta Orm, és bánatosan nézegetett egy

szé- pen sült húsdarabot, mielőtt a szájába dugta.- Hát az igaz - mondta Thorkel -,

templomtoronyban énekelni, bizony nem neked való.Ugyanaznap ebédtájt Gudmund visszatért

portyájáról az ország belsejéből. Magasra nőtt, jókedvűember volt, arcát medvekarmoktól szerzett sebhelyekéktelenílették. Részegen és fecsegve lovagolt be vállándrága bíborköpennyel, két nehéz ezüstövvel a derekán,és szélesen mosolygott sárga szakálla felett.

- Ez kedvemre való ország - kiáltotta Thorkel felé, amint meglátta -, gazdagsága felülmúl mindenképzeletet! Egész életemben hálás leszek neked, amiértide- csaltál! Kilenc falut fosztottunk ki meg egy vásárikocsirakományt, és mindössze négy emberünk veszettoda! A lovak térdei meghajolnak a zsákmány alatt,pedig csak a legszebbeket hoztuk magunkkal.

A lovakat ökrös szekerek követték erős sörrelmegrakodva. Jó lenne - mondta Gudmund -, haidejében több hajó után néznénk, hogy mindmagunkkal vihessük, amit ebben az országban olykevés fáradsággal összeszedtünk.

- Ezenkívül sok emberrel találkoztam útközben, két

püspök a vezetőjük. Azt mondták, Ethelred küldöttei. Erre sörrel kínáltam, és magammal hoztam őket. A püs-pökök öregek, és lassan lovagolnak, de hamarosanideérnek. Hogy mit akarhatnak tőlünk, nemigenértettem. Azt mondták, békét hoznak uruktól, dehiszen mi vagyunk azok, akik megszabjuk, hogy mikorlegyen béke, és nem ő. Talán azért jönnek, hogy akeresztény tanokat megismertessék velünk, amireugyan nem sok időnk lesz ilyen jó portyázásilehetőségek mellett.

De Thorkel megörült, és azt mondta, hogy mostéppen papokra volna legnagyobb szüksége, hogy karjátkezelésbe vegyék, és Orm is szeretne pappal beszélnisajgó feje miatt.

- Talán azért jönnek, hogy kiváltsák a foglyokat és a toronyban lévőket - vélte Thorkel.

A püspökök nemsokára belovagoltak. Tiszteletreméltó férfiak voltak, pásztorbotokkal és csuklyákkal,valamint nagyszámú kísérettel, futárokkal,udvarmesterekkel, pohárnokokkal és zenészekkel.Isten békéjét hirdették min- denkinek, akivel csaktalálkoztak. Thorkel emberei, ahányan csak a városban

voltak, odajöttek, hogy megbámulják őket. Néhányanközülük nem tudták, mitévők legye- nek, amikor apüspökök kezüket felemelték feléjük.

A toronyban levők hangos kiáltozásba törtek kiláttukra, és újra megkongatták harangjaikat.

Thorkel és Gudmund a legnagyobbvendégszeretettel fogadták őket. Amikor a püspökökkipihenték magukat, és köszönetet mondtak Istennekszerencsés útjukért, előadták ügyüket.

Az idősebbiknek látszó püspök - akit „SzentEdmund sírjáról való"-nak neveztek - emelkedettszólásra Thorkel és Gudmund előtt, és a többiek isodajöttek, hogy hallják szavait.

A püspök azzal kezdte, hogy gonosz időket élnek,és hogy nagy szomorúság Krisztusnak és egyházának,hogy az emberek nem élnek egymással békességben,megértésben és szeretetben. Itt Angolhonban azonbanolyan sze- rencsés a helyzet, hogy az országnak olyankirálya van, aki teljes szívéből szereti a békét, shatalmas, valamint harcos légiói ellenére - amelyeketbármikor összegyűjt- het -, inkább arra törekszik, hogyellensége hűségét elnyerje, semmint őket karddal

elpusztítsa. Ethelred király a vikingeket derék fiatalembereknek tekinti, tudja, hogy nem volt tanítójuk, sezért járnak téves utakon. Éppen ezért miután Ethelredkirály meghallgatta bölcs tanácsadóit, úgy találtaésszerűnek, ha ezúttal nem szí- gorral jár el, hanemszelíd intelemmel. Ezért bocsátotta útra küldötteit,tudják meg, mint lehetne a nemes északhoni vezéreketés embereket kielégíteni, és rábírni, hagyjanak felveszélyes útjaikkal. Ethelred király kívánsága az volna,hogy térjenek vissza hajóikra, hagyják el Angolhonpartjait, és maradjanak otthon a saját országukban békességben és boldogságban. Hogy ezt könnyebbétegye számukra, és örökre elnyerje barátságukat, olyanajándékokat adományozna nekik, hogy szívüket örömés hála töltené el. Talán ez meglágyítja majd szívüket, ésígy megtanulják Isten törvényét és Krisztusevangéliumát. Ez valóban nagy örömet okozna Ethelredkirálynak, és irántuk való szeretete még jobbanmegnövekednék.

A püspök öregségére meggörnyedt, fogatlanember volt, s így kevesen értették mondókáját, deszavait kíséretének egyik értelmes papja tolmácsolta, és

a vikingek, akik eddig figyelmesen hallgatták, most mindegymásra néztek ennek hallatára. Gudmundsöröshordón ült, részegen és vigyorogva. Kisaranykeresztet fényesített, s amikor megértette apüspök szavait, előre-hátra hintázott elégedettségében.Odakiáltott Thorkelnek, hogy ily en szép beszédre nekikell válaszolnia.

Thorkel illedelmesen kezdte beszédét, azt mondta, hogy amit most hallott, az valóban érdemes arra, hogy fontolóra vegyék. Már északon hallották Ethelred jó hí-rét, de most úgy tűnik neki, a valóság felülmúljaelképzeléseiket. Az a szándéka pedig, hogy nekikajándékokat ad, teljesen megegyezik azzal, amit őkkezdetben elgondoltak.

- Mi Byrhtnoth vezérnek is azt mondtuk, amikor a folyón keresztül beszéltünk vele, hogy ti ebben azországban gazdagok vagytok, és hogy mi, szegényhajósok, barátaitok lennénk, ha megosztanátok velünkkincseiteket. Jólesik most hallanom, hogy Ethelredkirály is ilyképpen gondolkodik; és amilyen hatalmas,gazdag és bölcs ember, bizonyára nem lesz szűkmarkú.Hogy menynyit szándékozik nekünk adni, azt még nem

hallottuk, de sok kincsre van szükség ahhoz, hogyfelvidítson bennünket, mert mi nem vagyunk jó kedélyűemberek. A legjobb az lenne, ha mindent aranyban ésvert ezüstben kapnánk, így volna a számolás és ahazaszállítás a legkönnyebb. És amíg mindenelrendeződik, zavartalanul szeretnénk itt táborozni, és akörnyékről összeszedni mindazt, amire szükségünk vantartózkodásunkhoz és kényelmünkhöz. Van azonbanvalaki, akinek ugyanannyi joga van a döntéshez, mintnekem és Gudmundnak, ez pedig Jostein. Ő mostportyán van embereivel, és amíg visszatér, várnunk kelldöntésünkkel afölött, hogy milyen nagy legyen azajándék. Egyet azonban most rögtön meg szeretnénktudni: van-e kíséretetekben orvosláshoz értő pap, mertsérült karomat kellene kezelnie.

A másik püspök azt válaszolta, hogy két embervan velük, aki jártas az orvostudományban, és azokszívesen megvizsgálják Thorkel sérülését. De cserébeazt szeretné, ha a toronyba zárt emberek lejöhetnének,és sértetlenül távozhatnának amerre akarnak, mert fájótudat - mondta -, hogy éhség és szomjúság gyötri őket.

- Felőlem nyogodtan lejöhetnek, amikor kedvük

tartja - mondta Thorkel. - Hisz erre akartuk mi is rábírni őket, amióta csak ezt a várost elfoglaltuk, de ők makacsul ellenálltak felszólításunknak, és ráadásul ők azok, akik a karomat eltörték, s ennek fejébenkincseik felét a toronyban kell hagyniuk! Igazán kevésez kár- pótlásul a karomért és a sok bosszúságért.rlztán mehetnek, amerre akarnak.

Csakhamar mindnyájan lejöttek a toronyból,sápadtan és lesoványodva. Néhányan közülük sírtak,és a püspök lábai elé vetették magukat, mások víz ésélelem után kiáltoztak. Thorkel emberei bizonyelkedvetlenedtek, amikor látták, milyen kevés érték volta toronyban, de azért adtak nekik enni és bántódásuksem esett.

Orm elment egy vizesdézsa mellett, amelynéltöbben álltak, és ittak azok közül, akik a toronybóllejöttek. Volt köztük egy kis csuhás, kopasz ember.Hosszú orra vott, kopasz feje búbján vörös sebhelyéktelenkedett. Orm csodálkozva meredt rá. Odamenthozzá, és karon ragadta.

- Téged örömmel látlak viszont - mondta -, és hálával tartozom neked. Igazán nem gondoltam, hogy

Harald király orvosával találkozom itt. Hogy kerültél ide?

- A toronyból jöttem - felelte Willibald testvér haragosan -, ott kellett rostokolnom tizennégy napig a tierőszakoskodástok és pogányságtok miatt.

- Sok mindenről kell beszélnem veled - mondta Orm. - Kísérj el, nálam kapsz ételt meg italt.

- Nekem nincs veled semmi beszélnivalóm - felelteWillibald testvér. - Mennél kevesebbet látok a dánokból, annál jobb. Ennyit most már megtanultam. Enni meg inni kaphatok másfelé is!

Orm megijedt, hogy a kis papocska mérgében elfut előle, és eltűnik, ezért gyorsan felkapta, és magávalvitte. Közben megígérte neki, hogy semmi bántódásanem lesz. Willibald testvér vadul ellenkezett, ésszigorúan rákiáltott, hogy engedje el, mert aki egy paprakezet emel, annak a legenyhébb büntetése a lepra.

Orm azért csak bevitte őt egy házba, amit a város ostroma után magának kiválasztott. A házban mostcsak néhány sebesült hajósa tartózkodott, és egypáröregasszony.

Látszott a papon, hogy ki van éhezve, ennek

ellenére, mikor eléje rakták a húst meg a sört, egy ideigmozdulatlanul ült a tál és korsó előtt, s elkeseredettarckifejezéssel nézte az ételt. Aztán felsóhajtott,mormolt valamit magában, majd keresztet vetett az ételfelett, és mohón nekilátott az evésnek. Orm megtöltöttea söröskupáját, és türelmesen várt, amíg a pap éhségétlecsillapította. De a finom sör nem enyhítette Willibaldvonásait, és hangja sem lett barátságosabb; mostazonban már bele- törődött, hogy válaszolnia kell Ormkérdéseire, és nemsokára már buzgón beszélt.

Dániából Poppo püspökkel együtt menekült el,amikor a gonosz és pogány Sven király Jellinge ellenjött, hógy ott kiirtsa Isten valamennyi szolgáját; apüspök most rossz egészségi állapotban van, awestminsteri apátnál él, és siratja a dánok között kárbaveszett munkáját. De Willibald testvér úgy találja, hogyezen talán nincs is mit búslakodnia, ha jól meggondoljaaz ember a dolgot, mert minden bizonnyal mindaz, amitörtént, jel volt Istentől, hogy az északiakat nem is kellmegtéríteni, hanem békében hagyni őket, amíggonoszságukban - mely valóban határtalan - egymástirtják ki. Ő a maga részéről többé sose kíván térítéssel

foglalkozni közöttük. Ezt kész Krisztus keresztjére ésszenvedésére hangosan ki- nyilvánítani bárkinek, akihallani kívánja, még ha az maga a brémai érsek is.

Villogó tekintettel ürítette ki kancsóját, megnyalta szája szélét, és azt mondta, hogy kiéhezett embernek a sör hasznosabb a húsnál. Orm töltött neki, és errefolytatta elbeszélését.

Amikor Poppo püspök meghallotta, hogy dánvikingek vannak a keleti partvidéken, megbízhatóhíreket szeretett volna kapni a dán birodalomról:maradtak-e ott keresztények életben, és hogy igaz-e ahír, hogy Harald király meghalt. A püspök túlságosangyenge volt ahhoz, hogy ilyen veszélyes útravállalkozzék, és ezért kellett Willibald testvérnekelmenni helyette.

- A püspök azt mondta, hogy engem kevés veszély fenyeget a pogányok részéről, még ha megveszekedett kedvükben vannak is. Engem örömmel fogadnak mint orvost, és talán van közöttük néhány, aki meg isbecsül, mert esetleg látott Harald király udvarában.Nekem meg- volt erről a véleményem, mert én jobbanismerlek benneteket, mint ahogyan ő ismerhet. A

püspök túlságosan jó erre a világra. De nem illettellentmondanom neki ezekben a dolgokban, és ezértúgy cselekedtem, amint kívánta. Fáradtan érkeztemebbe a városba egyik este. Az esti éneklés utánlefeküdtem a templom éji szállásán. Nagy kiáltozás éssűrű füst ébresztett fel. Emberek jöttek futva a tűzfényében félig meztelenül, és azt kiál- tozták, hogy azördögök üldözik őket. Pedig nem is ördögök voltak,hanem még annál is rosszabbak. Bizony nem találtamérdemesnek, hogy eléjük menjek Poppo püspök üdvözletével! A többiekkel együtt én is felmenekültema toronyba. Ott pusztultam volna én is és mindannylan,ha Isten nem váltott volna meg bennünket szorulthelyzetünkből ezen a szent pünkösdvasárnapon.

Willibald ezután bólintott, húzott egyet a korsóból, és fáradtan tekintett Ormra.

- Tizennégy napja ennek, és azóta bizony nemsokat aludtam. A test még gyenge . . . nem, nemgyenge, erős, éppoly erős, mint a lélek, de ereje véges. . .

- Majd alhatsz később - mondta Orm türelmetle-nül. - Most felelj : tudsz-e valamit Ylváról, Harald

ki rály lányáról?- Annyit tudok - felelte Willibald testvér habozás

nélkül -, hogy ő a pokolba kerül makacssága éseltévelyedése miatt, ha csak hamarosan meg nem javul.De vajon ki várhat javulást Harald király lányától?

- A nőkre is haragszol? - kérdezte Orm. - Mi rosszat követett el veled szemben?

- Mindegy, hogy mit követett el ellenem - mondta akis pap keserűen -, bár igaz, hogy kopasz, vénbagolynak nevezett, amikor Isten haragjávalfenyegettem.

- Te megfenyegetted őt, te pap? - kérdezte Orm,és felállt. - Miért fenyegetted meg?

- Azt kiabálta, hogy úgy tesz, ahogy ő akar, és hozzámegy egy pogányhoz, ha meg is pukkadnak avilág összes püspökei.

Orm a szakállához kapott, és nagy szemeketmeresztett a papra, majd újra leült.

- Hozzám akar feleségül jönni - mondta halkan.- Hol találhatom meg Ylvát?De erre a kérdésre Orm már nem kapott választ

azon az estén, mert Willibald lassan összecsuklott az

asztal felett. Fejét a karjára hajtotta, és ültében elaludt.Orm megpróbálta felkelteni, de nem sikerült. Végülodavitte a hálópadkához, lefektette, és betakarta.

Csodálkozva vette észre, hogy kedveli ezt aharagos kis papot. De amikor egy kis ideig ott ültegyedül a söre mellett, anélkül, hogy álom jött volnaszemére, türelmetlensége egyre elviselhetetlenebbé lett,odament a padhoz, és keményen megrázta az alvót.

Willibald testvér azonban csak megfordultálmában, és recsegő hangon azt mondta:

- Rosszabbak az ördögöknél! . . .Másnap reggel, amikor a kis pap végre felébredt,

kissé barátságosabb hangulatban volt, és úgy tűnt, nemérzi magát rosszul a házban.

Orm alig várta, hogy megtudja tőle mindazt, amit Ylváról tud. Elmenekült ő is a püspökkel, nem akartotthon maradni Sven bátyja uralma alatt. A telet apüspökkel együtt nagy türelmetlenségben töltötte, mertmielőbb vissza akart térni Dániába, amint onnan jobbhírek érkeznek. Legutóbb azonban az a hír jött, hogyHarald király száműzetésben meghalt. Ylva ekkor úgytervezte, hogy északra megy Gunhild testvéréhez,

Palling dán vezér feleségéhez Northumberlandba. Apüspök nem akarta, högy ilyen veszélyes utazásrairiduljon, arra akarta rábírni, menjen inkább férjhezvalamelyik előkelő emberhez. Megígérte neki, hogysegít a férj kiválasztásában is. Ezekre a szavakraazonban Ylva elfehéredett a haragtól, és szidottmindenkit, még magát a püspököt is.

Ez volt minden, amit a kis pap Ylvárólelmondhatott. Orm örömmel hallotta, hogy Ylvaelmenekült Sven király és emberei elől, de nehezenviselte el, hogy nem talál megoldást, amellyel elérhetnéőt. Gondot okozott neki a fejére mért ütés is, mertfájdalmai még mindig nem szűntek meg, de Willibaldtestvér erre megvetően félrehúzta a száját, és aztmondta, hogy az ilyenfajta koponyák ennél többet iskibírnak! Ezután piócákat helyezett Orm füle mögé, settől a harcos hamarosan jobban érezte magát.

Gondolatai állandóan Ylva körül forogtak,legszívesebben rávette volna Thorkelt és a többieketegy nagy fosztogató hadjáratra London és Westminsterellen, hogy így férhessen közel a lányhoz. De a vezérekés a király küldöttei között már hosszas tárgyalások

folytak Ethelred ajándékáról, és az egész viking seregtétlenül ült. evett, ivott és várakozott. Sok szó esettarról, hogy vajon mennyit kellene méltányosan fizetnieegy ilyen királynak.

A két öreg püspök férfiasan védte ügyét, éspróbálta csökkenteni a vezérek által javasolt összeget.Nagyon szeretnék őket megtanítani arra - mondták,hogy vannak az ezüstnél értékesebb dolgok is, amelyeknem ezen a világon találhatók, és arra is, hogy gazdagembernek nehezebb feljutni a mennybe, mint egyökörnek a kéményen áthatolni. A vezérek figyelmesenhallgatták a püspökök szavait, és azt mondták,hajlandóak magukra venni a kárt a haszonnal együtt, demaradjanak csak annál az összegnél, amit kértek. Hapedig úgy áll a helyzet a mennyel meg a kéménnyel,amint azt a püspökök mondják, úgy vélik, csaksegítségére lesznek Ethelred királynak azzal, haránehezedő vagyonának egy részét átvállalják.

Nagy sóhajtozások közepette végül rábírták apüspököket, hogy az ajánlott összeget fölemeljék, ésvégül megegyeztek. A hajóhad valamennyi embere hatezüstpénzben részesül, azon kívül, amit az eddigi

fosztogatással már szerzett magának. Minden egyeskormányos tizenkét pénzt kap, és valamennyihajóskapitány hatvanat; Thorkel, Gudmund és Josteinpedig fejenként háromszáz ezüstöt. A püspökökkijelentették, hogy ez bizony gyásznap nekik, és nem istudják, mit fog szólni a király ehhez az összeghez, annális inkább, mert más küldöttei meg egy norvég vezérreltárgyalnak, kinek neve Olaf, Tryggve fia, és aki a délipartokon fosztogat hajóival. Bizonytalan, mondották,hogy vajon Ethelred királynak egyáltalában van-e annyikincse, hogy mindenkit kielégíthessen.

Erre a hírre a vezérek megijedtek, hogy kevesetkértek, és esetleg a norvég megelőzi őket. Miutánmaguk között fontolóra vették a dolgot, közölték apüspökökkel, hogy fenntartják követeléseiket, de apüspököknek most már sietniük kellene a királyhoz,hogy elhozzák az ezüstöt, mert rossz néven vennék, haa norvég előbb kapná meg a magáét.

A londoni püspök - barátságos, mosolygós ember -bólintott erre, és megígérte, hogy minden tőlük telhetőt elkövetnek.

- Különös azonban - mondta -, hogy ilyen bátor

vezéreket nyugtalankodni látok a norvég kapitánymiatt, akinek hajóhada sokkal kisebb, mint a tiétek.Nem lenne jó - kérdezte óvatosan -, ha leeveznétek adéli partra, ahol a vezér tanyázik, hirtelenrátámadnátok, és elvennétek összes kincseit? Széphajókkal jött fel Bretagne-ból, és azt mondják, ott sokzsákmányt szerzett. Ez újabb lehetőség volna arra,hogy urunkkirályunk szeretete irá- nyotokbanmegnövekedjék; könnyen osztja majd ki közötteteknagy ajándékát, ha nem lesz többé ez a norvég, akitszintén ki kell elégítenie.

- Thorkel bólogatott, és látszott rajta; hogy habozik.Gudmund viszont nevetett, és úgy vélte, hogy az ötletmegfontolandó.

- Még sose kerültem szembe norvégokkal - mondta-, de mindenki tudja, hogy komoly harcokat kell vívni avelük folytatott csatákban, és sok mesélnivaló is akad olyankor. Otthon, a Brovik körül sokan azt mondják,hogy a keleti gótokon kívül alig akadnak, akiktúltennének rajtuk, ezt pedig nem ártana ki is próbálni!Embereim között már amúgy is akadnak, akik aztmondogatják, hogy ez az út ugyan bőven juttatott nekik

zsákmányt és jó sört, de harcot annál kevesebbet. Ezpedig eléggé szokatlan nekik.

Thorkel elmondta, hogy neki már volt dolganorvégokkal, és semmi kifogása ellene, hogy újratalálkozzék velük, amint rendbe jön a karja.

Jostein azonban hangosan felnevetett, levette akalapját, és a földre dobta maga elé. Mindig a régi,vörös, széles karimájú kalapját hordta, amikor nem voltharcban, mert a sisak dörzsölte.

- Nézzetek rám, öreg vagyok és kopasz, és aholkor van, ott bölcsesség is, ezt tüstént meglátjátok ti is!Titeket kettőtöket becsaphat ravaszságával ez az Istenszolgája, de engem nem, mert én éppoly okos vagyok,mint ő. Neki meg a királyának hasznára volna, harávehetne bennünket, hogy megverekedjünk anorvégokkal és elpusztítsuk egymást. Ígymegszabadulna tőlünk, és nem kellene ezüstjételfecsérelnie a megmaradtakra. De ebből nem leszsemmi, ha én adhatok tanácsot.

Gudmund és Thorkel elismerte, hogy erre nemgondoltak, és valóban Jostein a legokosabb köztük; aküldöttek pedig belátták, hogy itt nincs már mit tenniük.

Felkészültek az útra, hogy visszatérjenek Ethelredkirályhoz, és beszámoljanak a történtekről, no meghogy mielőbb átadhassák az ezüstöt. Előbb azonbanmagukra öltötték legszebb ruháikat, és kíséretükkelegyütt kivonultak arra a térségre, ahol a csata lefolyt.Ott imnt mondtak a halottak felett, akiket már féligbeborított a dúsan növő fű, és varjúk meg hollók nagyserege keringett felettük rekedten károgva.

2

Lelki dolgokról

Nagy volt az öröm, amikor az egyezsegnek hírement a seregben. Mindenki dicsérte őketbölcsességükért és dicsőítették a jóságos Ethelredkirályt, a szegény északi hajósok barátját. Tréfáltak,ittak és nagyon kelendőek voltak a kövér juhok meg afiatal nők. Az okosabb emberek eközbenelgondolkozva ülték körül a tüzeket, és számítgatták azösszeget, ami az egyes hajóknak és az

egész hajóhadnak összesen jut. Nehezen ment, és

sokszor támadt szóváltás afölött, hogy vajon melyikükszámolt helyesen, de számításaik eredményét illetőenmindnyájan megegyeztek abban, hogy el semképzelhető, hogy ennyi ezüst van a világon, kivéve talána császárnál Konstantinápolyban. Néhányankifogásolták, hogy a kormányosok részesedését olymagasra szabták, noha az ő foglalkozásu;k könnyű, éssose kell az evezőknél ülniük. De a kormányosok úgyvélekedtek, hogy minden igazságosan gondolkodóembernek be kell látnia, hogy ők többet érdemelnek.

Bár bőségesen volt sör, és nagy volt a lárma,mégse került komolyabb összetűzésre sor ezekben avitákban, mert mindenki gazdagnak érezte magát, és azéletet szépnek találta, s ezért is nem ragadtak olyanhirtelen fegyvert.

Orm azonban komor gondolatokba merülve ült akis pappal, és úgy találta, kevés ember volt nálanehezebb helyzetben.

Willibald testvérnek sok tennivalója akadt, mertjócskán volt sebesült, akiknek gondját kellett viselnie,és munkáját alaposan és gondosan végezte. Thorkelkarját is megnézte, és akadt egy-két megjegyzése a

püspök orvosait illetően. Neki ugyanis nehezére esettfeltételeznie, hogy más is ért az orvosláshoz. Aztmondta, a püspökkel együtt szándékszik elutazni, deOrm nem akarta el engedni maga mellől.

- Jó dolog az, ha van kéznél orvos - mondta Orm -, és igaz lehet, amit mondasz, hogy te vagyvalamennyiük közül a legügyesebb. És tudd meg,szívesen küldenélek el üzenettel Ylvához, Harald királylányához, mert te vagy az egyetlen, akit elküldenékhozzá. De akkor sose látnálak többé viszont, úgygyűlölsz minket, északiakat, és így sose hallanám megYlva válaszát. Ezért ülök itt most tanácstalanul, annyira,hogy lassankéní elhagy mé.g az étvágyam is, és már azálom is elkerül.

- Fogolyként akarsz itt tartani? - kérdezte Willibaldbosszúsan. - Pedig gyakran hallottam nálatok, hogy nemcsak nagy hősök vagytok, de bízni lehet ígéreteitek-ben is. Valamennyien, akik a toronyban voltunk,ígéretet nyertünk, hogy szabadon eltávozhatunk, amerreakarunk. Ezt talán elfelejtetted?

Orm komoran meredt maga elé, és azt mondta,hogy ő nem felejt el egykönnyen valamit.

- De téged nehéz elbocsátani - folytatta -, mert segítségemre lehetsz akkor is, ha nem is teszel semmit. Te okos ember vagy, kis papocska, most figyelj hátarra, amit mondok: ha te az én helyzetemben volnál, mittennél?

Willibald testvér mosolygott, barátságosan nézettOrmra, és megcsóválta a fejét.

- Úgy látom, nagyon ragaszkodsz ahhoz a lányhoz, rossz természete ellenére is - mondta -, ez pedigkülönös dolog, mert ti istentelen, erőszakos férfiakvagytok, és ott ragadjátok el a nőket, ahol éppenéritek, anélkül, hogy bármelyik után az orrotokatlógatnátok. Talán ez most azért van, mert Ylva királylánya?

- Semmi örökségre nem számíthat, hisz tudjuk,hogyan járt az apja - felelte Orm -, és ebből láthatod, hogy nem a gazdagság, hanem a lány után áhítozom.Az azonban nem árt, hogy jó nemzetségből való, hiszenmagam is jó családból származom.

- Lehet, hogy valami bájitalt adott neked - mondta Willibald testvér -, és azért szereted olyan állhatatosan. - Egyszer adott innom - mesélte Orm -, de többször

soha. Ez akkor volt, hogy először láttam. Húslevest adott. De abból nem sok ment le a torkomon, mertYlva megharagudott, elhajította a kannát is meg alevest is. Te magad voltál az, aki azt rendelted, hogylevest főzzenek nekem.

- Nem voltam jelen, amikor főzték és bevitték -mondta Willibald testvér elgondolkodva. -Fiatalembernek nem is kell sok az ilyen italból, amikor alány fiatal és jó formájú. Ha pedig varázsital volt alevesben, akkor ezen nem lehet változtatni, mert bájitalellen nincs más ír, mint a szerelem. Ezt mondták a régiidők legtudósabb orvosai is.

- Ezt az írt keresem - felelte Orm. - Most pedig megkérlek, adhatsz-e nekem ebben a dologbanvalamilyen tanácsot.

Willibald testvér oktatóan emelte fel mutatóujját. és atyaian így szólt:

- Csak egyet tehet az ember, amikor nehézhelyzetben van, és nem tud segíteni magán; te pedig,szerencsétlen bálványimádó, most valóban nehézhelyzetben vagy. Mert itt most nincs más tennivaló,mint Istentől kérni segítséget, azt pedig te nem tudsz.

- Gyakran segít neked az Isten? - kérdezte Orm. -Segít, ha ésszerű ddgokat kérek - felelte Willibaldtestvér határozottan -, és ez több, mint amit a te isteneid tesznek érted. Nem hallgat meg, ha apróbbbajokról panaszkodom, amelyekről úgy véli, hogyazokat könnyen elviselem; én magam láttam Isten szentszolgáját, Poppo püspököt, amikor a tengeren átmenekültünk, amint buzgón kiáltott Istenhez és SzentPéterhez segítségért tengeribetegsége ellen, anélkül,hogy meghallgatásra talált volna. Amikor azonban atöbbiekkel együtt itt voltam a toronyban, éhség,szomjúság meg pogányok kardja fenyegetettbennünket, és Istenhez fordultunk nyomorúságoshelyzetünkben, akkor meghallgattattunk. noha nem voltköztünk egy sem, aki olyan kedves lett volna Istennek,mint Poppo püspök. Akkor jöttek a király küldötteimegmentésünkre. Igaz, hogy Ethelred ki- rály küldötteivoltak a ti vezéreitekhez, de egyben Isten küldöttei is,akiket ő küldött segítségünkre sok imánk eredményeként.

Orm bólintott, és elismerte, hogy ez eléggévalószínűnek látszik, miután ő maga is látta, hogyan

történt mindez.- Most már azt is megértem, miért nem tudtunk

benneteket a toronyból kifüstölni. Isten, vagy valakimás, akíhez segítségért kiáltoztatok, szelet küldött,hogy elhajtsa a füstöt.

Willibald testvér azt válaszolta, hogy pontosan így történt a dolog; Isten ujja volt ez.

Orm gondolataiba mélyedve ült, és kétkedvesimított végig szakállán.

- Anyám most, öreg korára lett kereszténnyé -mondta. - Két imát tanult meg, azokat gyakranelmondja, és mindkettőt hatásosnak tartja. Anyámszerint ezeknek az imáknak köszönhető, hogy életbenmaradtam, és hazatértem hozzá a sok veszélyből, bárebben talán része volt Blotungának, a kardomnak,magamnak és ne- ked is, kis papocska. Most bizonymagamnak is kedvem volna Istentől segítséget kérni, haolyan segítő szándékú, amint állítjátok róla. De hogymit kíván ellenszolgáltatá- sul, azt nem tudom, és aztsem, hogyan beszéljek vele.

- Ném imádkozhatsz Istenhez, amíg kereszténnyé nem lettél - mondta Willibald testvér -, keresztény meg

nem lehetsz, amíg meg nem kereszteltek; megke-resztelkedned pedig addig nem lehet, amíg hamisisteneidet meg nem tagadod, és nem vallasz hitet azAtyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.

- Ha Allahhal és az ő prófétájával akart beszélni az ember, az nem volt ilyen körülményes - jegyezte meg Orm komolyan.

- Allah és az ő prófétája - mondta a kis papelcsodálkozva. - Mit tudsz róluk?

- Hosszabb ideig jártam a világot, mint te - felelteOrm -, és amikor Almansurnál szolgáltamAndalúziában, Allahhoz és az ő prófétájához fordultunkna- ponta kétszer, néha még háromszor is. És ezeket azimákat még tudom. Ha akarod, el is mondhatom neked.

Willibald testvér elszörnyedésében kitárta karjait: -Istennek, az Atyának, Fiúnak és a Szentlélek nevében!- kiáltotta. - Óvj meg bennünket az ördög művétől ésMohamed átkozott álnokságaitól! Hiszen te rosszabbvagy mindenkinél, mert aki Mohamedre hallgat, azelveszett ember. Mondd meg nekem, vallod-e még Mohamed tanait?

- Mikor Almansurt szolgáltam, el kellett fogadnom

az ő istenét, mert nem volt tanácsos ellenkezni vele -mondta Orm. - Azóta nem volt istenem, s talán ezért van minden baj.

- Különös, hogy Poppo püspök nem tudta megezt, amíkor Harald királynál voltál - mondta Willibaldtestvér. - Mert ha meghallotta volna, hogy a feketecsaló tanait vallod, amilyen jámbor és buzgó, azonnalmegkeresztelt volna, még ha Harald király tizenkétharcosa is fogott volna le a vízbe mártásnál. Jó éskegyes cselekedet, ha közönséges lelket a sötétségbőlés vakságból megválthatunk, és lehet, hogy azészakiakat is ide kell számítanunk, bár ezt nehezenhihetem mindazok után, amiket láttam. Mindenesetre aszent emberek mind megegyeznek abban, hogy hétszerüdvösebb olyan embert megváltani, aki Mohamedtanainak volt megszállottja. Ennél semmi sem okoznagyobb bosszúságot az ördögnek.

Orm most az ördög felől érdeklődött, és Willibald testvér buzgón oktatta.

- Akkor úgy látszik - mondta Orm -, akaratom ellenére felingereltean az ördögöt azzal, hogy nemtartottam ki Allah és prófétája mellett. Ezért érhetett a

sok szerencsétlenség!- Így van - válaszolta a kis pap -, és nagyon helyes,

hogy belátod ezt. Ennél rosszabb helyzetben nemigenlehet valaki, mert az ördög üldöz haragjában, és nincsvédelmed Istennél. Amíg viszont Mohameddel tartottál .. . átok reá! . . . az ördög a barátod volt, ezért ment jóla sorod!

- Úgy van, amint gondoltam - mondta Orm -, ezértüldöz a balszerencse. És az már valóban sok, ha azember sem az Istennek, sem az ördögnek nem tud akedvére tenni.

Egy darabig gondolataiba mélyedve üldögélt.- Vezess el a küldöttekhez - szólt aztán. - Beszélni

akarok velük, mert ők hatalmasak Isten előtt.A püspökök megáldották a halottakat, és

visszatértek a harcmezőről. Hazatérésüket másnapratervezték, mivel a legidősebb püspök elfáradt aharcmezőn tett útjától, és lepihent. De a londonipüspök magához hívatta Gudmundot a szállására. Ottültek, együtt ettek és ittak. Ez volt a püspök utolsókísérlete, hogy rábírja Gudmundot amegkeresztelkedésre.

Mióta csak Maeldunba érkeztek, a két püspökmindent elkövetett, hogy megnyerjék a vezéreket akeresz- ténységnek. Így parancsolta ezt nekik Ethelredkirály és érseke, mert ha a vikingekmegkeresztelkednének, a király becsülete mind Isten,mind az emberek előtt tetemesen megnövekednék.Thorkellel nem sokra mentek; azt felelte, hogy eléggékedvez neki a hadiszerencse, sokkal inkább, mint akeresztényeknek, és ezért semmi kedve sincs új istentválasztani.

Josteinnal se jártak jobban. Némán, hallgatva ült, kezét harci fejszéjére támasztotta, melyet mindigmagával hordott, és Änkesorgnak[9] nevezett.Összevont szemöldökei alól nézett a püspökre,miközben azok Krisztusról és Isten országárólmagyaráztak. Aztán egyszerre csak nevetésben tört ki,kalapját a földre hajította, és azt kér- dezte tőlük,bolondnak nézik-e.

- Pap voltam a nagy áldozatnál Uppsalában,huszonhét télen át - mondta -, Nagy tiszteletlenség,hogy olyan beszéddel jöttök hozzám, ami gyerekeknekés vénasszonyoknak való. Ezzel a fejszével, amit itt

láttok, ezzel vágtam le azokat, akiket a jó termésértévente feláldoztak, és akiket a szent fára akasztottak atemplom előtt. Voltak köztük keresztények is, mégpapok is! Meztelenül térdeltek a hóban. Mondjátokmeg nekem, mi hasznuk volt az istenből?

Ekkor mindkét püspök összerázkódott, éskeresztet vetett. Megértették, nincs értelme, hogy ilyenembert próbáljanak megtéríteni.

Gudmundnál azonban a végsőkig reménykedtek,mert barátságos volt hozzájuk, és szívesenmeghallgatta, amit mondtak neki, sőt, ha túlságosansok sört ivott, olykor meghatottan köszöngette, amiértolyan szépen beszéltek, és annyira szívükön viseliktovábbi sorsát. Ígéretet mégsem tett.

A londoni püspök a legjobb ételeket és italokattálalta eléje, hogy elhatározásra bírja. Gudmundkészségesen maga elé rakta, amivel kínálták. Evés-ivásután a püspök muzsikusai olyan szépen játszottak,hogy Gudmund könnyei a szakállára hullottak. Ekkor apüspök ismét rákezdett, hogy legszelídebb hangján,gondosan megválogatott szavakkal rábeszélje őt.Gudmund hallgatta, bólogatott, és elismerte, hogy sok

minden van a keresztényeknél, ami kedvére való.- Te jó ember vagy - mondta a püspöknek -,

vendégszerető, bölcs, úgy iszol, mint egy férfi, és abeszéded is kellemes. Ezért szívesen járnék akedvedbe, de nem csekélység az, amit kívánsz. Nemszeretném, ha hazamennék, és a házam népe meg aszomszédok kinevetnének, amiért hagytam magamelcsábítani papok fe- csegésétől. De hiszem, hogy azolyan ember, mint te, nagy hatalommal bír, és sok titkottud. Meg aztán van itt egy dolog, amit nemrég találtam,és szeretném, ha megáldanád.

Ujjasa alól aranykeresztet húzott elő, és odatartotta a püspök elé.

- Gazdag ember házában találtam. Két emberéletébe került. Ennél szebb játékszert még sose láttam.A kisfiamnak adom, ha hazamegyek. Folkénak hívják.Az asszonyok Fribyternek nevezik. Derék kis legényke,és nagyon szereti az ezüstöt meg az aranyat.Keményen megfogja, amihez hozzájut. Mind a kétkezét kinyújtja majd a keresztért, ha meglátja! Jólenne, ha szerencsét tudnál varázsolni a keresztbe, mertszeretném, ha fiam gazdag és hatalmas lenne, ha

tisztelet övezné otthon a birtokán, és láthatná, hogy avetése szépen fejlődik, az állatai híznak. Azt akarom,semmi se kényszerítse arra, hogy a kenyere miatttengereken csatangoljon, és idege- nek közöttsínylődjék.

A püspök mosolygott, átvette a keresztet,mormogott valamit, és visszaadta. Gudmundelégedetten tette el varázserejű kincsét.

Gazdag emberként térsz vissza birtokodra - mondtaa püspök -, Ethelred király naagy ajándékot ad neked.De hidd el, ha mondom: szerencséd még nagyobb lenne; ha megtérnél Krisztushoz.

- A szerencséből sose lehet elég - mondta Gud-mund, és elmélázva tépegette szakállát. - Már tudom, melyik szomszédom földjét veszem meg, és azt is, hogy milyen lesz a tanyám; tágasra építem a legjobb tölgyfá-ból. Igaz, sok ezüstöm rámegy, hogy minden olyanlegyen, amilyennek akarom. És akármit is csinálok itt,ta- lán nem nevetnek ki otthon, ha elég gazdag vagyok,és sok ezüst van a ládámban. Ezért hát legyen akedved szerint: keresztelj meg, és én a jövőbenKrisztust köve- tem majd, ha részesedésemet

megtoldod száz ezüstpénzzel.- Ilyen lelkülettel - mondta a püspök szelíden - nem

veszlek fel Krisztus gyülekezetébe! De nem szidlak meg, mert nem ismerheted, amit az Írás mond:boldogok a szegények . . . És túlságosan sok időkellene ahhoz, hogy neked ezt az igazságotelmagyarázzam. De gondold meg, már amúgyis nagyvagyont kapsz Ethelred királytól, nagyobbat, mint bárkimástól kaphatnál. És bár ő valóban hatalmas király, aző ládái sem feneketlenek. Ézért lehetetlenség, hogyneked ilyen sokat adjon, még ha szívesen tenné is. Húszezüstpénz keresztelési ajándékot ígérhetek neked, mertnagy vezér vagy, de ez a legtöbb, és Ethelred királybizonnyal már ezt is sokallja. Most pedig kóstold megezt az italt, amit hoztak, ez a te országodban ismeretlen;forró bor, mézzel és különleges napkeleti fűszerekkelkeverve, fahéjjal és szegfűszeggel izesítve. Aki ért.hozzá, tudja, nincs ennél kellemesebb ital a nyelvnek, sem hasznosabb a töprengés, és búskomorságenyhítésére.

Gudmundnak ízlett az ital, de a püspök ajánlatátnem tartotta méltányosnak; ilyen összegért nem

kockáztathatja hírnevét otthon a falujában.- De a meleg barátságért, amellyel irántad

viseltetem - mondta Gudmund-, megteszem hatvanezüst pénzért. Olcsóbban nem tudsz rávenni.

- Én is barátságot érzek irányodban - mondta a püspök -, és olyan hő az óhajom, hogymegkereszteljelek, és részesévé légy a mennyeknek,hogy szívesen megajándékoználak, csak hogy akedvedbe járjak. Nekem azonban kevés földi javamvan, mindössze tíz ezüstpénzzel tudnám megtoldani azösszeget.

Gudmund erre megrázta a fejét, és álmosanpislogott. Ennyire jutottak, amikor lárma kerekedett azajtó előtt; Orm jött be Willibald testvérrel. A karjánálfogva tartotta a papot. Két ajtónálló követte őket, akikOrm ruhájába kapaszkodtak, és kiabáltak, hogy apüspököt nem szabad zavarni.

- Szent püspök - mondta -, én Orm vagyok, Toste fia, a skonei Kullenból, Thorkel egyik vezére.Szeretném, ha megkeresztelnél, és veled mehetnékLondonba!

A püspök csodálkozva meredt rá, és mintha

először megijedt volna. De amikor észrevette, hogyOrm se nem részeg, se nem dühöngő, tudni akarta, mitjelenthet ez. Nem volt hozzászokva, hogy északiakilyen dologban erőszakoskodnának.

- Azt akarom, hogy Isten védelmébe kerüljekmondta Orm -, mert én nagyobb bajban vagyok, mintbárki más. Ez a pap mindent megmagyaráz neked,jobban, mint én magam.

Willibald testvér kérte a püspököt, bocsássa megbetolakodását; ő nem akart így betörni, barbárhevesség és erőszak áldozata. Erőszakkal vonszoltákide, bár hallották, hogy fontos dolgokat tárgyalnaknégyszemközt.

A püspök kedvesen kérte, ne törődjék ezzel, ésGudmundra mutatott, aki most, az utolsó pohár fűszeresbortól ültében elaludt.

- Sokat fáradoztam vele, hogy rábeszéljem amegkeresztelkedésre - mondta -, de eredményt nemértem el, mert lelkét béklyóban tartja a földi dolgokszeretete. És most Isten küld nekem egy másik embert,aki hívás nélkül jön. Légy üdvözölve, vezér!Elhatároztad magad?

- Igen - felelte Orm -, mert azelőtt Mohamedprófétának és az ő istenének szolgáltam, most pedigmegértettem, hogy ennél nincs veszedelmesebb.

A püspök szeme kikerekedett, háromszor keresztetvetett, és szenteltvíz után kiáltozott.

- Mohamednek és istenének? - mondta Willibald testvérnek. - Hát ez meg hogy lehet?

Ezután közösen mindent megmagyaráztak apüspöknek. A püspök azt mondta: látott már sok bűntés sötétséget, de olyan embert még sose, akiMohamedet szolgálta volna. Amikor behozták aszenteltvizet, fogott egy kis seprőcskét, a vízbemártotta, és ráfröccsentette Ormra, közben imákatmondott a gonosz szellemek elűzésére. Orm elsápadt.Később azt mesélte, hogy a művelet alatt ugyancsakmegszenvedett. Egész testében borzongott, és úgyérezte, mintha minden haja szála az égnek meredne.

A püspök jó ideig szorgalmasan végezte dolgát,végül abbahagyta, és azt mondta, ennyi elég volt.

- Mivel nem habzott a szád, és nem estélrángatózásokba, de még kellemetlen bűzt semárasztottál, látszik, hogy a gonosz szellem már

elhagyott; ezért most már dicsőítheted Istent.Ezután ráfröcskölt egy kis szenteltvizet Gudmundra

is, aki erre hirtelen felocsúdott, és azt kiáltotta, hogy vonják be a vitorlákat. De aztán újra összecsuklott apa- don, és tovább aludt.

Orm letörölte arcáról a cseppeket, és azt kérdezte, hogy ér-e mindez annyit, mint a vízbe mártás. Apüspök azt felelte, hogy nagy különbség van a kettőközött, és hogy nem olyan egyszerű amegkeresztelkedés, a legkevésbé pedig annak, akiMohamedet szolgálta.

- Először meg kell tagadnod hamis isteneidet-mondta a püspök -, és hitet kell tenned az Atya, aFiú és a Szentlélek mellett. Azonkívül oktatást kellnyerned a keresztény tanban.

- Nincsenek isteneim, akiket meg kellenetagadnom - mondta Orm -, és ezentúl Istent, a fiát és alelküket követem! A keresztény tanokat pedig mársokszor hal- lottam. Először a barátoknál Írhonban,aztán Harald király udvarában, és végül otthon,öreganyámnál, amenynyire már ő azt értette, most pedigettől a kis paptól, aki barátom, és sok mindenre tanított

a sátán hatalmáról. Ezért úgy hiszem, ehhez a dologhozéppoly jól értek, mint mások.

A püspök bólintott, és azt mondta, jólesik neki ezt hallani. Hozzáfűzte, hogy ritkán találkozik az emberolyan pogánnyal, akinek már ennyi oktatásban voltrésze a szent dolgokban. Ezután megvakargatta azorrát, és látszott rajta, hogy erősen töpreng valamin. Amélyen alvó Gudmund felé nézett, majd megint Ormratekintett.

- Van itt még valami - mondta lassan és komolyan.- Te gonoszabb kísértésnek estél áldozatul, mint bárkimás, akit valaha láttam, mivel hamis prófétának szolgáltál, aki a sátán legfeketébb vezére. És ha te most ilyen iszonyat után azt akarod, hogy az élő Istenoltalmába kerülj, úgy illik, hogy ajándékot vigyél nekiés templomának, hogy megmutasd: szándékod komolyés szíved megjavult.

Orm azt felelte, ez helyénvaló beszéd, és ad isvalamit, hogy szerencséjét megjavítsa, és védelmetnyerjen Istennél. Megkérdezte, milyen ajándék felelnemeg legjobban.

- Ez a származástól, a vagyontól és attól függ, hogy

mekkora a megkeresztelkedő bűne - felelte a püspök. -Egyszer egy dán vezért kereszteltem meg, aki ebben az országban jutott örökséghez. Öt ökröt, egy hordó sörtés húsz font viaszt adományozott Isten templomának.De régi írásokban olvastam olyan előkelő származásúférfiakról is, akik tíz ezüstpénzt, sőt esetleg tizenkettőtadtak, és ezenkívül templomot építettek, de akkorpersze egész háznépükkel együtt megkereszteltettékmagukat.

- Nem akarom, hogy másoknál rosszabb legyekmondta Orm. - Vidfamne rokonságából származom! Templomot építtetek, amint hazamegyek, megkeresztel-heted a hajóm minden emberét, és tizenöt ezüstpénzt kapsz zsákmányomból, de most azt akarom, hogysegítsd boldogulásomat Istennél.

- Valóban nagy vezér vagy - örvendezett a püspök-, és én minden lehetőt elkövetek az érdekedben. Mindketten elégedettek voltak, de a püspök azontűnődött, vajon Orm komolyan gondolta-e, hogyhajójának egész legénysége megkeresztelkedik.

- Ha én keresztény leszek - szólt Orm -, nemtarthatok a hajómon pogányokat. Mit szólna ehhez

Isten? Akkor már legyen mindenki egyforma előtte. Ésamit én a legénységemnek mondok, annak úgy kelllennie? Vannak néhányan a hajómon, akik mármegkeresztelkedtek, egyszer-kétszer, de az nem árthat,ha még egyszer megteszik.

Orm azt akarta, hogy másnap mind a két püspökés egész kíséretük menjen a hajóra. Szívesen elvinnéőket Londonba és Westminsterbe - mondta. - Ottazután, mindnyájukat megkeresztelhetnék.

- Nagy és erős hajóm van. Kissé szűken leszünkugyan ennyi vendéggel, de az út rövid lesz, és az idő tartósan szépnek ígérkezik.

Orm buzgón fáradozott, hogy rábírja őket az útra,de a püspök azt mondta, ilyen fontos dologban nemdönthet, mielőtt társaival és a többiekkel nem beszél.Kérte Ormot, legyen türelemmel másnapig.

Orm hálálkodva köszönt el a püspöktől, majdWillibald testvérrel együtt visszatért szállására. Willibaldtestvér nem sokat szólt a püspök előtt, de most, ahogyott ment Orm mellett, jóízűen kuncogott magában.

- Min szórakozol olyan jól? - kérdezte Orm.- Sok mindenre hajlandó vagy, hogy hozzájuss

Harald király lányához - felelte a kis pap. - És úgy látom, ügyesen csinálod!

- Ha minden jól megy, nem marad el jutalmad -mondta Orm -, mert úgy érzem, amióta tégedmegláttalak, jobbra fordult a sorsom.

Amikor a püspök magára maradt, mosolyogvaüldögélt gondolataiba merülve, majd szolgájávalfelköltette Gudmundot. Ez kis idő múlva sikerült is,noha Gudmund nagyon morgott, hogy zavarják.

- Sokat gondolkoztam azon, amiről beszéltünk -mondta a püspök -, és Isten segítségével negyvenezüstpénzt ígérhetek neked, ha engeded, hogymegkereszteljelek.

Gudmund ettől azonnal teljesen éber lett, ésrövidesen megegyeztek negyvenöt ezüstben és egy fontfűszerben, abból a fajtából, amelyik a püspök borátízesítette.

Másnap a vikingek megbeszélést tartottakThorkelnél Orm javaslatáról és a püspök útjáról.Gudmund azt mondta, ő is velük vitorlázik, mert haolyan erős védelmet biztosít nekik a küldöttek jelenléte,és ha most úgyis békesség lesz Ethelred király és

közöttük, ő is szeretne ott lenni, amikor az ezüstötkimérik, hogy minden rendben és pontosan történjék.

Thorkel egyetértett ezzel, és azt mondta, hogy ámaga is szívesen velük tartana, ha karja jobbállapotban volna. Jostein azonban úgy vélekedett, elég,ha egy vezér megy el az útra, mert egyébként kevesenmaradnának a táborban, és megtámadhatnák őket.

Szép csendes idő volt, s így a püspököknek semvolt semmi kifogásuk a tengeren való utazás ellen, csakbiztonságban érezhessék magukat a tengeri rablóktól. Avégén elhatározták, hogy Gudmund és Orm hajóikkalfelvitorláznak Westminsterbe a püspökkel együtt, s ottminden lehetőt elkövetnek, hogy a fizetést siettessék:ha a király ott van, megköszönik az ajándékot, de azt ismegmondják, hogy újra kezdik a fosztogatást,méghozzá kíméletlenebbül, mint eddig, ha még sokáigelodázzák a dolgot.

Orm összehívta az embereit, és közölte velük, hogy békés szándékkal Westminsterbe vitorláznak, ésEthelred király szent küldöttei is velük hajóznak majd.Erre a hírre többen nyugtalankodni kezdtek. Aztmondták, merész dolog papokkal tengerre szállni, jól

tudja ezt minden hajós, és püspökökkel talán mégveszélyesebb . . .

Orm megnyugtatta őket, és azt válaszolta, hogymínden rendben lesz, mert ezek Isten szolgái, és olyanszent emberek, hogy őket nem érheti baj, bármit istervezné- nek ellenük a tenger istenei.

Majd így folytatta:- Amikor Westminsterbe érünk,

megkeresztelkedem, mert a szent emberekkel folytatottbeszélgetések után úgy találtam, hogy az a legjobb, haaz ember Krisztushoz tartja magát, és ezek után én isezt szándékozom tenni. S úgy a legjobb, ha a hajónegyetértés uralkodik, és egy hitet vallunk. Ezért az akívánságom, hogy ti is keresztelkedjetek meg velemegyütt! Számotokra is ez a legjobb, ebben bízhattok,ha én mondom, mi.vel én ezt nagyon jól tudom. És havalaki nem ért egyet velem, most szóljon, s akkorholmijával együtt elhagyhatja a hajót, és többé nemtartozik az én hajóm legénységéhez!

Az emberek kételkedve néztek egymásra, és fülüktövét vakargatták, de Félszemű Rapp, a hajókormányosa,

a nagy tekintélyű férfiú, a csoport élére állt, éshelyeslően bólogatott Orm szavaira.

Ezek után senkinek se volt ellenvetése.- Tudom, hogy van köztetek olyan, aki már otthon,

Skonéban megkeresztelkedett - folytatta Orm -, és buzgalmáért talán inget, ujjast vagy egy kis keresztet kapott, hogy azt nyakán viselje. Az ilyenektől néha azt hallja az ember, hogy nem sok hasznukra vált amegkeresztelkedés. De ezek olcsó keresztelkedésekvoltak, nőknek és gyermekeknek valók. Most azonbanmásképpen leszünk megkeresztelve, szentebb emberekáltal, így Istentől védelmet nyerünk, és szerencsénkegész életünkben kedvezőbb lesz. Éppen ezért nemvolna illendő, hogy ilyen előnyt ajándékba fogadjunk el.Én a magam részéről sokat fizetek, közületek pedigmindenki két őrét fizessen.

Nagy morgolódás támadt erre a férfiak között.Néhá nyan azt mondták, nem gondolták volna, hogyilyesmiért fizetniük kelljen, és hogy két őre nem csekélyösszeg.

- Senkit se kényszerítek erre - mondta Örm. - Akioktalanságnak tartja azt, amit mondtam, megtakaríthatja

a pénzét, ha párviadalra kél velem megkereszteltetésünkután. Ha győz, nem kell fizetnie, ha veszít, akkor megúgyse tud már fizetni.

A legtöbben helyeselték a mondottakat, ésfelszólították a fukarkodókat, lépjenek csak elő, deezek zavartan vigyorogtak, és úgy vélték, inkábblemondanak arról, hogy ilyen módon maradjonzsebükben á pénz.

Gudmund és Orm megosztoztak maguk közöttIsten szolgáin, úgyhogy a legidősebb püspökkíséretével Gudmund hajójára szállt, a londoni püspökpedig Orméra. Vele volt Willibald testvér is.

A püspökök megáldották a hajókat, szerencsésútért imádkoztak, és felhúzták az árbocra zászlóikat.Ezután útnak indultak kedvező széllel és szép időben.Az emberek egyre növekvő tisztelettel tekintettek apüspökökre. A hajók a dagály segítségével a Themsefelé tartottak.

Itt töltöttek egy éjszakát a torkolatnál, és másnapreggel ragyogó, tiszta napfelkelténél felfelé eveztek afolyón.

A lakosság gyanakodva, kémlelve állt a parti

bokrok közt, a kunyhók előtt, és a folyó halászai sietvetértek ki a hajók láttán, de rögtön megnyugodtak,mihelyt meglátták a püspökök zászlóit. Néhány helyenfelégetett falvakat láttak, kihalt volt a táj az északiakportyázásai nyomán. Feljebb egy négysoroscölöpépítményhez értek, amelynek csak a közepénnyílt egy keskeny átjáró.

Három fegyveresekkel megrakott hajóval találták szembe magukat, amelyek feltartóztatták őket. Azőrhajók a nyitott rés elé álltak keresztbe, valamennyiemberüket készenlétben tartva.

- Vakok vagytok, vagy elment az eszetek? - kiáltottrájuk Gudmund. - Nem látjátok, hogy békepajzs van ahajónkon, és püspökök vannak velünk?

- Bennünket nem csaptok be - hangzott az őrhajókfelől. - Itt nem eresztünk át semmiféle rablóhadat!

- Királyotok küldötteit tartóztatjátok fel - kiáltotta Gudmund.

- Ismerünk benneteket - válaszolták. - Tele vagytokhamissággal és gonoszsággal.

- Azért jövünk, hogy megkeresztelkedjünk -üvöltött Orm türelmetlenül.

Erre nevetés hangzott az őrhajókról, és egy hangígy kiáltott:

- Ráuntatok a sátánra, uratokra és atyátokra? -Igen - válaszolta Orm haragosan.

Ezen a válaszon aztán még jobban nevettek.A helyzet kezdett veszélyessé válni, mert Ormnak

nem tetszett a nevetés, és megparancsolta Rappnak,kormányozza a hajót oda, ahonnan a legharsányabbhahota hallatszik.

A püspökök azonban nagy sietve előkapkodtákmiseruháikat, és pásztorbotjaikkal hadonászva csendetparancsoltak.

Orm nem szívesen engedelmeskedett, és Gudmundis úgy vélte, nem tűrhetik, hogy sértegessék őket.

A püspökök vitába szálltak honfitársaikkal.Hangjuk nagyon határozott volt. Végre az őrségmeggyőződött róla, hogy szent emberekkel beszélnek,nem pedig foglyokkal vagy álruhába bújtatottrablókkal. Ekkor keresztülengedték a hajókat. Amikoregymás mellett eveztek, néhány dühös szitok hangzottel csupán, ezenkívül nem történt a két hajó embereiközött semmi más.

Orm a méregtől sápadtan állt lándzsával kezében,és haragos tekintettel nézett az őrhajók felé.

- Szerettem volna ezeket emberi viselkedésremegtanítani - mondta Willibald testvérnek, aki melletteállt, és nem látszott különösen nyugtalannak, amikorúgy fordult, hogy harcra kerül a sor.

- Aki kardot ragad, kard által vész el - felelteWi1libald testvér. - Így van ez megírva a Szentírásban, amelyben minden bölcs tan benne foglaltatik. Hogyan jutottál volna el Harald király lányához, ha most harcba bocsátkoztál volna Ethelred király hajóival? Te azerőszak híve vagy, és az is maradsz, ez a legnagyobbbajod!

Orm felsóhajtott, és leeresztette pajzsát.- Ha megkapom a lányt, békés ember leszek -

mondta.De a kis pap kétkedve csóválta a fejét.- Vajon a hiúz meg tudja-e változtatni foltjait? -

kérdezte -, vagy a fekete ember a bőrét? Így is van ez megírva. De mondj köszönetet Istennek és a szent püs-pöknek, hogy most megsegítettek.

Rövidesen áthaladtak a folyó kanyarulatán, s ekkor

jobb kéz felől eléjük tárult London. Olyan látvány volt ez, amin ugyancsak elámult a hajó legénysége, mert a város oly nagy volt, hogy a hajóról nem látszottak aszélei, és a papok azt mondták, hogy bölcs emberekvéleménye szerint több mint harmincezer ember él itt.Sok viking nem értette meg, miből is élhet ez a sokember így, egy helyen összezsúfolva, szántóföldek éstehenek nélkül, De az okosabbak azt mondták, hogyaz ilyen városi lakók gonosz és hamis népség. Jólértenek hozzá, hogyan csalják ki a termést a vidékbecsületes népétől anélkül, hogy saját maguk egyszer isa kezükben tartották volna az eke szarvát vagy akaszát. Ezért jó dolog, vélekedtek az okosak, ha bátorhajósok időnként meglátogatják az ilyenfajta népséget,és elveszik tőlük, amit a földművelőktől kicsaltak.

Valamennyien komolyan nézegették a várost,miközben lassan eveztek a folyóm felfelé, s úgy vélték,hogy itt valóban sok minden lehet, amit érdemes lennemeg- kaparintani . . . De Orm és Rapp kijelemtették,hogy ők láttak már ennél nagyobb városokat is, éshogy ez Cordovához képest nem is olyan óriási.

Elértek a hatalmas fatörzsekből épült, nagy hídhoz,

amely alatt még a tengerjáró hajók is elhaladhattak, ha árbocaikat leemgedték. Sok férfi jött itt futva feléjük, és sok felfegyverzett ember kiáltozta hangosam, hogypogányok és sátánok közelednek; de valamennyienörömrivalgásba törtek ki, amikor püspökeik harsányhangon szóltak nekik, hogy ne nyugtalankodjanak,mert békét kötöttek a tengerjáró férfiakkal.

Amikor a hajók közelebb értek, sűrűn álltak azemberek mindenütt a part mentén, hogy közelrőlláthassák őket. A hajósok megpillantottak néhányszép, fiatal nőt, s buzgón kiáltoztak nekik, hogy haodaérnek, ugorjanak le, ezüst, vidámság és derékférfiak várnak rájuk a hajón, s a papok ott helybenmegáldhatják őket a legkiválóbb keresztény módon.Akadtak nők, akik vidáman nevetgéltek, és aztmondták, nagy kedvük volna, hogy megtegyék, ámtúlságosan magas a híd, nem mernek leugorni róla; errehozzátartozóik megcibálták a hajukat, és verésselfenyegették őket.

Willibald testvér a fejét csóválta, és azt mondta,hogy az ifjúság mostanában igen romlott, még akeresztény is.

Rapp is megcsóválta fejét a kormányevezőnél,amikor a ajó áthaladt a híd alatt, és komoranmondogatta, hogy a nők mindenütt egyformák, csakfecsegni tudnak.

- Be kellett volna fogniuk a szájukat, és rögtön le kellett volna ugorniuk, ahogyan mondták nekik!

Lassan közeledtek Westminsterhez, és a fák közülfeltünedeztek a magas tornyok. A püspökök ismétteljes díszbe öltöztek, és a kíséretükben levő papokegy régi himnusz éneklésébe kezdtek, amelyet egykorSzent Columbanus énekelt a pogányokmegkeresztelésénél.

Itt hajózik a megmentett sereg - légy kegyes, jó Urunk! Veszélyek fölött evezett,s a bűn vizére unt.A sátán bírta nemrég lelküket, már a keresztre vetik szemüket, és megvallják a te szent nevedet, légy kegyes, jó urunk!Az ének szépen hangzott a folyó felett a tiszta

estén, amikor a vikingek beletaláltak az ütembe, ők is

rázendítettek, és úgy gondolták, hogy erre a dallamnanem is rossz evezni.

Amikor pedig az ének véget ért, jobbra fordultak,és kikötöttek a hajóhidaknál, Westminster vörös falaitövében . . .

3

Házasságról, keresztelésről és Ethelred eziistjéről

Ethelred király, a „Tanácstalan", bánatosan ültWestminsterben töméntelen tanácsadójával maga körül,és várta, mi lesz a vége a vikingekkel folytatotttanácskozásoknak. Mindenesetre összevonta seregeitezekben á nehéz időkben saját védelmére és Londonnépének szemmel tartására, mivel a maelduni vereségóta napról napra nőtt a városban az elégedetlenség.Mellette volt érseke is, de ez sem sokat segített. Olynagy volt nyugtalansága, amióta küldöttei elmentek,hogy még a vadászathoz se volt kedve, de nemérdekelték a misék, sőt a nők sem. Leggyakrabbankedvenc légyfogójával szórakozott, és már igen

ügyesen tudott bánni vele. De búskomorságábólegyszeriben felocsúdott, amikor meghallotta, hogy küldöttei visszatértek, és békét kötöttek azészakiakkal. Még nagyobb lett öröme, amikormegtudta, hogy a vikingek vezérei és a legénység isvelük tartott, hogy meg- keresztelkedjenek.

Azonnal elrendelte, hogy London valamennyitemplo- mában konduljanak meg a harangok, és hogyaz idegeneket a legmelegebb vendégszeretettelfogadják. Azonban csakhamar ismét nyugtalan lett,amikor arról értesült, hogy ,.a vikingek két jól felszerelthajóval érkeztek. Nem tudta, örüljön-e vagy aggódjék.A szakállát tépdelte, és a papokat, az udvaroncokat ésa komornyikokat faggatta véleményük felől.

Végül elhatározták, hogy az északiak a városonkívüli nagy mezőn táborozzanak. A városba nemengedik be őket, és a város falainál az őrségetmegerősítik. Ethelred király, „a Tanácstalan",valamennyi templomban kihirdette, hogy a pogányoknagy számban eljöttek, hogy megkeresztelkedjenek ésmegjavuljanak, és ezért dicsőség és hála illeti az Istentés a királyt.

- Holnap reggel pedig - folytatódott a király üzenete-, a küldöttek megjelenhetnek színe előtt, addig kipiheni magát, végül pedig, hogy a küldöttekmagukkal hozhatják a megkeresztelendő vezéreket.

Az északiak táborhelyükre mentek, és a királyhivatalnokai buzgón ellátták őket mindennel, amireszükségük volt.

Hamarosan kigyúltak a tábortüzek, és felbőgtek a vágásra kerülő jószágok. A vikingek fehér kenyér,zsíros sajt, méz, tojáslepény, friss disznóhús és olyansör után kiabáltak, amilyent a királyok és a püspökökisznak. Orm emberei zajongtak a legjobban, nekik voltlegnehezebb a kedvükbe járni, mert úgy gondolták,hogy mivel megkeresztelkednek, megérdemlik, hogyróluk gondoskodjanak a legjobban!

Ormnak azonban máson járt az esze. Szeretettvolna Willibald testvérrel továbbállni.

Egyre nyomorultabbul érezte magát Ylva irántérzett aggodalmában, és alig hitte, hogy ebben avárosban valóban rátalál, bár Willibald egyre biztatta.Attól félt, hogy Ylva férjhez ment, elmenekült vagyelrabolták, vagy hogy esetleg a király, aki bolondja volt

a nőknek, szemet vetett rá, és magához vette.Orm és Willibald feltartóztatás nélkül jutott át a

város kapuján. Willibald testvér a nagy kolostor felévette útját, ahol Poppo püspök az apát vendégekéntlakott, és éppen most tért vissza az esti istentiszteletről.

Poppo megöregedett, és soványabb volt, miótaOrm Harald királynál látta, de arca felragyogott azörömtől, amikor megpillantotta Willibald testvért.

- Ezért köszönetet mondok Istennek - mondta. -Soká voltál távol, azt hittem szerencsétlenség értutadon. Sok minden kérdezni valóm lesz majd, de kiez, aki veled van?

- Egy asztalnál ültünk Harald királynál - mondta Orm -, a királyfiról meséltél, akit a hajánál fogvafelakasztottak. Sokan ültünk ott, és azóta sok mindentörtént. Orm a nevem, Toste fia vagyok, és mostaniutunkon hajót vezetek Thorkel seregében. Ide pedigazért jöttem, hogy megkeresztelkedjek, és elvigyemarámat.

- Azelőtt Mohamedet szolgálta - magyaráztaWillibald testvér buzgón. - De most meg akarszabadulni a sátántól. Őt gyógyítottam meg Harald

király legutolsó karácsonyi lakomája után. Karddalvívtak párviadalt a csarnokban a részeg királyok előtt.Ő meg a barátja fenyegették meg lándzsájukkal Mátyástestvért, mert nem akarták Krisztus tanait meghallgatni.De most elhatározta, hogy megkeresztelkedik!

- Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében - kiáltott a püspök. - Mohamedet szolgálta?

- A londoni püspök kiűzte belőle az ördögöt, és szenteltvízzel meghintette - mondta a kis pap, hogy püspökét megnyugtassa. - De már akkor se volt benne semmiféle gonosz szellem.

- Ylváért, Hanald kinály leányáért jöttem - mondtaOrm. - Elígérkeztünk egymásnak. Harald király is meghallgatta kérésemet.

- Harald király már meghalt - mondta a kis pap -, és a pogányok most egymással háborúskodnakDániában. - Szent püspök - szólt Orm -, szeretném, haa lánnyal most rögtön találkozhatnék . . .

- Sok mindent akartok . . . - mondta a püspök, és hellyel kínálta őket.

- Orm a lány miatt jött ide, hogy egészlegénységével megkeresztelkedjék - mondta Willibald

testvér.- És Mohamedet szolgálta! - mondta a püspök.

Nagy és csodálatos jel ez. Isten most újramegörvendeztet, noha itt ülök, mint a száműzött; skárba veszett minden fáradozásom.

Ezután sört hozatott, kérdezősködött Dániáról és a maelduni megálIapodásukról.

Willibald testvérnek sok mondanivalója akadt, és Orm amennyire tudta, kiegészítette a beszámolót, bár ugyancsak türelmetlenkedett. A püspök szelíd,tiszteletre méltó ember volt, és nehéz volt ellenkeznivele, amikor olyan buzgón érdeklődött.

S mikor végül a püspök mindent megtudott,Ormhoz fordult:

- Most aztán el akarod vinni Ylvát, akeresztgyermekemet? Nem csekélység, ha valaki királylánya után

áhítozik! De valamit tőle is megtudtam ebben azügyben, és ő tudja, mit akar, Isten segítsenmindnyájunkat!

Megcsóválta a fejét, és csendesen mosolygott.- Olyan védenc ő, aki egy öreg embert idő előtt

megvénít. Ha boldogulsz vele, többre vagy képes, mint a boldogult Harald király és mint jómagam. De Isten útjai kifürkészhetetlenek, és ha megkeresztelkedtél,nem bánom, vedd el a lányt. Ha Ylvát férjhez adjuk,nehéz tehertől szabadul meg öreg vállam . . .

- Elég sokáig voltunk távol egymástól, Ylva meg én- mondta Orm. - Engedd, hogy végre meglássam őt! Apüspök habozott, és azt mondta, hogy megérti a fiataloktürelmetlenségét, de most már késő van, és talánleegjóbb lenne, ha a találkozást a keresztelkedés utánra halasztanák. De végül mégiscsak meglágyult a szíve, behívott egy diakónust a. kíséretéből, megparancsolta neki, vegyen maga mellé négy embert, adja át püspöki üdvözletét Ermentrude asszonynak, és kérje meg,hozza ide Harald király lányát a kései időpont ellenéreis.

- Igyekeztem, hogy minden bajtól megóvjam őtmondta a püspök, amint a diakónus elment. - Nagy szükség van erre az ilyen lánynál, mint Ylva, és olyan helyen, mint ez itt, mióta a király és udvaroncai meg egész serege idejöttek. Ylva az áldott emlékű Bertha királynő apácáinál lakik, itt a közelben. Bizony

ugyancsak terhes vendég ő, noha az apácák mindnagyon kedvelik. Kétszer akart megszökni, mertunatkozott. Egyszer pedig, nem is olyan régen,becsalogatott két jobb csa- ládból származófiatalembert, akik az apácák kertjében látták őt, és afalon át beszéltek vele. Rávette őket, hogy egyik reggelkorán másszanak be szolgáikkal és kíséretükkel együtt,és vívjanak párviadalt az apácák gyógyfűmezőin, ígydöntsék el, hogy melyikük kérhesse majd meg a kezét.Ylva a párviadal alatt nevetve ült az ablaknál, ésmindaddig nézte őket, míg csak mindkettőt súlyos sebektől vérezve el nem vitték. Nem illendő, hogyilyesmit kövessenek el apácakolostor előtt, mert ezmélyen sérti a nővérek vallásos érzületét. De az is igaz,hogy a lányt inkább meggondolatlanság, semmintrosszindulat vezette.

- Meghaltak mindketten? - kérdezte Orm.- Összeszedték magukat, noha súlyos sebeik

voltak - mondta a püspök. - Én is segítettem, ésimádkoztam értük. Pedig magam is fáradt voltamakkor és beteg. Terhes nekem egy ilyen védenc, mintő. Sokat intettem őt, és kértem, menjen férjhez

valamelyikhez a kettő közül, ha már oly buzgónharcoltak érte, hiszen jó családból valók. Mondtamneki, hogy nyugodtabban halnék meg azzal a tudattal,hogy férjhez ment. De ekkor he- veskedni kezdett, ésazt mondta, hogy mivel mindketten életben vannak,nem is volt olyan komoly a harcuk, és hallani sem akarróluk. Azt mondta, jobban szereti az olyan férfiakat,akiket nem kell kötözgetni egy kis verekedés után, snem szorulnak pártfogóra. Ekkor hallottam rólad is egyet-mást . . .

A püspök barátságosan bólogatott Orm felé, ésfigyel meztette, ne feledkezzék meg a söréről.

- Sok gondom volt emiatt - folytatta. - Mert a párviadal után az apátnő, a jámbor Ermentrudeasszony meg akarta vesszőztetni Ylva meztelen bőrét.De miután szerencsétlen keresztgyermekem csakvendég a kolostorban és ezenkívül királylány, sikerültettől megmentenem, bár elég nagy fáradságomba került.Apátnők ugyanis nem szívesen hallgatnak tanácsokra, aférfiak bölcsességének meg éppen kevés hitelt adnak,még ha véletlenül püspökök vagyunk is. A végénmegegyeztünk három napi ámában és böjtölésben, és

azt hiszem, így volt ez a leghelyesebb. Igaz, hogyErmentrude asszony erős akaratú és nagy erejű nő,szélesebb keble van, mint sok másnak, de csak Istentudná megmondani, milyen fékezhetetlenné vált volnaYlva, ha megvesszőzik. Könnyebb lett volna elverni,mint utána eltűrni vad felháborodását.

- Első ízben, amikor találkoztunk, Ylva meg én -mondta Orm -, úgy tűnt, hogy még sose volt verésben része, noha ráfért volna. De aztán ez többet sose jutott az eszembe, amikor láttam őt. És azt hiszem,boldogulnék vele a jövőben, ha néha nehezen is.

.- Így mondta ezt a bölcs Salamon király is -mondta a püspök. - Szép nő fenyítés nélkül olyan, minta disznó aranykarikával az orrában. Ez pedig igazlehet, mert a bölcs Salamon király ugyancsak ismerte anőket. Időnként bizony, gondtól gyötörve eszembejutottak ezek a szavak, amikor a lány bánatot okozottnekem. De külö- nös, hogy ezért igazából soseharagudtam rá. Ezért valóban azt hiszem, hogy mindezcsak fiatalos szelességének és meggondolatlanságánakkövetkezménye. Lehet, hogy majd te kordában tudodőt tartani fenyítés nélkül is, ha már egybekeltetek.

- Van itt egy dolog, ami meggondolandó, éssokszor megfigyeltem - szólt közbe Willibald testvér. -Három vagy négy gyerek után a nők kedélye általábanmegnyugszik. Hallottam nős emberektől, hogy ha Istennem rendezte volna el ezt ilyen bölcsen, nehezenlehetne bírni velük.

Orm és a püspök bólogattak.Ekkor léptek hangzottak, és Ylva lépett be.

Félhomály volt a helyiségben, mert még nem gyújtottakvilágot, de Ylva rögtön meglátta Ormot, és örömmelfutott feléje. A püspök azonban gyorsan talpra ugrott,és kitárt karokkal közéjük állt.

- Nem így, nem így! - kiáltotta könyörögve.Nyugodj meg Isten nevében! Ne ess a nyakába papok jelenlétében, egy kolostor megszentelt szobájában.Még meg sincs keresztelve!

Ylva megkísérelte félrelökni a püspököt, de azbátran ellenállt. Willibald testvér is a püspöksegítségére sietett, és megragadta Ylva karját. A lányvégre is engedelmeskedett. Hátralépett, s boldoganmosolygott Orm felé a püspök válla felett.

- Orm! - szólt -, láttam, amint a hajók felfelé

eveznek északi emberekkel a fedélzetükön. Meg láttam egy vörös szakállt is az egyiken, a kormányos mellett. Ekkor sírva fakadtam, mert úgy éreztem, mintha te lettélvolna. És a vénasszony nem engedett ki.

Arcát a püspök karjára hajtotta, testét zokogás rázta . . .

Orm odament hozzá, és megsimogatta a haját, denem nagyon tudta, mit mondjon, mert síró nők nyelvénnem értett.

- Megverem a vénasszonyt, ha akarod - mondta -, csak ne búsulj.

A püspök igyekezett félretolni őt, Ylvát leültette,közben vigasztaló szavakkal nyugtatgatta.

- Szegény gyermek, ne sírj - kérlelte. - Egyedül voltál a sok idegen között, de Isten jó volt hozzád. Ülj most le, ide a padra, kapsz mézes bort. Willibaldmindjárt behozza, jó sok mézzel, és szép gyertyákat isadok neked. Megkóstolod a délről való csodálatosmagvakat is. amit mandulának neveznek. Ezeket abátyámtól, az apáttól, kaptam. Annyit vehetsz, amennyijólesik.

Ylva leült, karjával megtörölte az arcát, majd

csengő nevetésbe tört ki.- A bolond öreg éppoly buta, mint te vagy, Orm -

mondta -, noha ő a szent emberek legjobbika! Azthiszi, hogy bánkódom, és mandulával akarmegvigasztalni. Pedig a mennyországban se lehetneksokan, akik olyan boldogok, mint most én vagyok . . .

Szépen világító viaszgyertyákat állítottak aszobába, Willibald testvér pedig behozta a meleg bort.

Zöld üvegkehelybe öntötte, közben szigorú hangon rendelkezett, hogy gyorsan meg kell inni, hogy teljes ereje és pompás íze élvezhető legyen. Mindenkihabozás nélkül engedelmeskedett neki.

Orm ekkor így szólt:Szépen éga gyertyaláng,olasz pohár isteni jóság;legszebb mégis ez a szép léáng; szép könny ége lány szemében.- Ez az első vers, ami hosszú idő óta megszületett

bennem - tette hozzá.- Ha tudnék - mondta Ylva -, akkor most én is

szívesen költenék egy verset erről a pillanatról. Debiztos, hogy nem tudok. Amikor háromnapi imára ésböjtre fogtak, egész idő alatt gúnyverseket akartamkölteni az apátnőről, és nem tudtam. Pedig atyám néhamegpróbált tanítani, amikor jókedvében volt. Ő maganem tudott verselni, de tudta, milyennek kell lennie aszép versnek. És az volt a legbosszantóbb, hogy nemtudtam semmiféle gúnyverset kitalálni . . . De most mármindegy, mert többé nem őrködik a vénasszonyfelettem.

- Ez igaz, ennek vége már - mondta Orm.Sok kérdeznivalója akadt most Ormnak, és a

püspök meg Ylva nem győzték mesélni, mi mindentörtént utazásuk alatt az utolsó időkben Dániában, éshogyan menekültek Sven király elől.

- Még valamit szeretnék elmondani neked - mondtaYlva. - Amikor Sven közel volt, és nem tudtam, hogy megmenekülök-e előle vagy sem, elrejtettem anyakláncot, amit tőled kaptam. Nem bántam, bármitörténik, csak az ne kerüljön a kezébe. Aztán nem

maradt rá időm, hogy magamhoz vegyem, mielőtthajóra szálltunk. Ez talán bánatot okoz neked, Orm, dehidd el, mást nem tehettem.

- Jobb, ha enyém leszel nyaklánc nélkül, mintha anyaklánc lenne enyém nélküled - felelte Orm -, dekirályi ékszer az, és azt hiszem, veszteségét tenehezebben viseled el, mint én. Hová rejtetted?

- Nyugodtan megmondhatom, mert nincs itt senki, aki továbbmondhatná. Kis távolságra a nagy kaputól, a borókával és hangával borított domboldalon, jobbkézt, közvetlenül a hídhoz vezető út mentén. Ezen adomboldalon három kő áll egymás mellett a bokrokközött. Kettő közülük nagy, és mélyen a földbenfekszik, úgyhogy nem sok látszik belőlük; azokra hajlikrá a harmadik, amelyik akkora, hogy éppen meg tudtamemelni. A nyakláncot egy kendőbe csavartam, akendőt egy szőr- medarabba, és a kő alá tettem. Nchézvolt ott hagynom, mert más emlékem nem volt tőled.De úgy hiszem, ott biztonságban fekszik most is,biztosabban, m.intha ma- gammal hoztam volna idegenországba, mert azon a domboldalon nem jár senki, mégtehenek se.

- Ismerem azokat a köveket - mondta Willibald testvér. - Jártam ott, amikor gyógyfüvet gyűjtöttem, macskatalpat és kakukkfüvet torokfájás ellen.

- Szerencse, hogy a sáncon kívül rejtetted el - mondta Orm -, bár mégis nehéz lesz elhoznunk onnan, olyan közel a farkas odújához.

Ylva szíve erre a hírre megkönnyebült, és mégboldogabb lett. Egyszerre csak a püspök nyakábaugrott, mandulát dugdosott a szájába, és könyörgöttneki, hogy most tüstént, ebben az órában, áldja meg éseskesse össze őket.

A püspöknek ijedtében torkán akadt a mandula, és kitárta két karját.

- Én is úgy gondolom, mint Ylva - szólt Orm.Isten maga segített bennünket, hogy újraösszetalálkozzunk, és most már többé nem válunk elegymástól.

- A sátán szól belőletek - mondta a püspök.- A vénasszonyhoz nem megyek vissza - mondta

Ylva -, itt sem maradhatok! Ormmal megyek! Akkor pedig jobb, ha először megáldasz bennünket!

- De Orm még nincs megkeresztelve - kiáltotta a

püspök kétségbeesve. - Vajon megeskethetem-etulajdon keresztgyermekemet egy pogánnyal? Valóbanszégyenletes látvány egy ilyen mohó vágyra gyúlt lány.Atyád házában nem tanultad meg a legcsekélyebbszemérmességet sem?

- Nem - felelte Ylva határozottan. - Atyám sok mindenre megtanított, de a szemérmességről ő maga se sakat tudott. Vajon mi rossz lehet abban, ihogy férjhez akarok menni?

Orm erre elővett hat aranypénzt az övéből - ezeket még Andalúziából hozta -, és letette az asztalra apüspök elé.

- Megfizetek egy püspököt, amiért megkeresztel -mondta -, nem vagyok szegény, megfizethetek még egy másikat is, hogy megeskessen! És ha ügyes szószólómleszel Istennél, és gyertyát veszel a templomba, nemsokat számít, hogy először megesketnek, és csakazután keresz- telkedem meg. .

- Vidfamne rokonságból származik - szólt Ylva büszkén. - És ha nehezedre esik, hogymegkereszteletlen embert megeskess, hát kereszteldmeg úgy, ahogy otthon Harald király házában a

betegeket keresztelted meg! Mit számít, ha aztán mégegyszer megkeresztelik a többiekkel együtt a királyszíne előtt?

- A szentségekkel óvatosaknak kell lennünk - mondta a püspök -, és nem is tudom, felkészült-ekellőképpen.

- Felkészült - felelt Willibald testvér -, és talán próbakeresztelésben részesíthetjük, noha eznapjainkban nzár nemigen szokás. Éspróbakeresztelésben részesített emberrel keresztény nőházasságot köthet.

Orm és Ylva csodálattal bámultak Willibaldtestvérre. A püspök összekulcsolta a kezét, és mindjártvidámabb arcot vágott.

- Úgy látszik, korom feledékennyé tesz - mondta. -Vagy talán ez a jó bor teszi, mert sok mindenre használ.Régebben szokás volt, hogy próbaképpenmegkeresztelték azokat, akik még nem akartákmagukat megkereszteltetni, de azért Krisztusttiszteletben tartották.

- Nagy szerencse valamennyiünkre nézve, hogy ilyen segítségünk van, mint Willibald testvér.

- Régóta barátok vagyunk - mondta Orm. - S most, szavait hallgatván, még jobban megbecsülöm.Attól a perctől fogva, hogy összetalálkoztam vele,mellém szegődött a szerencse.

A püspök elküldött az apátért, és néhánykanonokért. Készségesen jöttek, hogy segítségérelegyenek, és láthassák az idegen vezért.

Amikor a püspök magára vette öltözetét, kezétszenteltvízbe mártotta, és keresztet vetett Ormra, sközben áldásokat mondott, Orm így szólt:

- Kezdek hozzászokni ehhez, mert nem volt olyan kellemetlen, mint amikor az a másik püspök a kisseprűvel meglocsolt.

Mindnyájan megegyeztek abban, hogylehetetlenség pogány embert a zárda kápolnájábanmegesketni, ezért a szertartás csak a püspökszobájában történhet meg.

Orm és Ylva térdre borultak egy-egyimazsámolyon a püspök előtt.

- Ilyesmihez te nem vagy szokva - mondta Ylva. - Többet térdeltem, mint akárki - felelt Orm -,

amikor az. andalúzok között voltam, de szerencse,

hogy itt nem kell a homlokommal a földet érintenem.Amikor a püspök eljutott az intelmekhez, és

megparancsolta, hogy egyetértésben éljék életüket éssokasodjanak, beleegyezően bólogattak. De amikorYlvát arra intette, hogy férjének mindenbenengedelmeskedjék, egymásra néztek:

- Megteszem, ami tőlem telik - mondta Ylva.- Kezdetben majd csak lesz, ahogy lesz - mondta

Orm -, az engedelmesség egyébként nem a Iegerősebb oldala. De segítségére leszek, hogy eszébe juttassamezt az intelmet, amikor szükség lesz rá.

Végre, amikor mindenen túlvoltak, és mindenki jó szerencsét és sok gyereket kívánt nekik, a püspökaggódni kezdett a nászéjszakájuk miatt. A kolostorban ilyesminek nincs helye, de még a zárda szállásán sem. És nem tudott semmiféle helyet a városban, ahol most befogadnák őket.

- Nem alhatsz vele a férfiak között, tábortűz mellett- mondta a püspök ijedten.

De Orm így szólt:A hajósok sirálymezőn szántanak, asszonyiknak szórt szalmánál,

tollas ágynál különb ágyat tartanak.Willibald testvér elkísérte őket a város kapujához,

hagy kinyittassa nekik a mellékkaput. Ott elköszöntek tőle, és nagy hálálkodások közepette megindultaklefelé a kikötőhelyekhez.

Rapp két embert hagyott a fedélzeten, hogy a hajót megvédjék a tolvajoktól. Este szorgalmasan iddogáltak magukban, úgyhogy most messzlre hallatszotthorkolásuk. Orm fölkeltette őket, és megparancsoltanekik, evezzenek ki a folyóra. Ez eleinte kissé nehezenment, végre mégiscsak sikerült. Ott horgonyt vetettek.A hajót ide- oda ringatta a folyó sodra.

- Most pedig fel is út, le is út - mondta Orm. -Hogy jutunk innen .aprartra? - kérdezték.

- Kiúsztok! Közel a part, mi az nektek - mondta Orm.

Mindketten azt mondták, részegek, és hideg a víz.- Aligha várhatom meg, amíg kijózanodtok, vagy a

víz felmelegszik - mondta Orm.Ezzel nyakon ragadta az egyiket, megfogta az övét,

és a vízbe hajította. A másik követte, anélkül, hogymegvárta volna a rábeszélést. A sötétből hallatszott,

amint lihegve, prüszkölve a part felé úsztak.- Most már nem zavar bennünket senki - mondta

Orm.- Szép nászágy lesz ez a hajó, nem

panaszkodhatom - szólt Ylva.Aznap este későn aludtak el - és jól aludtak . . .

Amikor másnap a küldöttek Ethelred király elé járultak- kíséretükben Gudmunddal és Ormmal -, a király jóhangulatban volt, és kedvesen fogadta őket. Dicsérte akét vezért kikeresztelkedési szándékukért, és érdeklődött, jól érzik-e magukat Westminsterben. Gud-mund előző este alaposan leitta magát, hangja mégmindig rekedt volt, de mindketten úgy vélték, hogynyugodtan igenlő választ adhatn,ak a király kérdésére.

A két püspöknek erre el kellett mesélniük útjukat,és be kellett számolniuk arról, hogy miben egyeztekmeg az idegenekkel. A teremben mindenki feszültfigyelemmel hallgatta őket. A király baldachin alatt ült atrónján, fején koronával, kezében jogarral. Orm úgytalálta, hogy ez újfajta király Almansur és Harald királyután. Magas növésű, tekintélyes ember, ésbársonypalást borítja vállát. Bőre sápadt, barna

szakálla ritka, szemei nagyok.Amikor a püspökök elmondták, hogy mennyi

ezüstről van szó, Ethelred király jogarával hirtelenerősen rácsapott széke karfájára.

A teremben mindenki összerezzent.- Nézd! - szólt a mellette alacsonyabb széken ülő

érsekhez -, négy légy egy csapásra, és mégis rosszlégyfogó ez.

Az érsek azt mondta, nem hiszi, hogy akad mégegy király, aki ilyen ügyes volna, és hozzátette, hogy eznagy kézügyességre, és nagy szerencsére vall. ,

A király elégedetten nevetett. Ezután a küldöttfolytatta beszámolóját, és mindenki feszülten figyelt.Amikor befejezték, a király köszönetet mondott nekik,dicsérte bölcsességüket és buzgalmukat. Ezutánmegkérdezte az érseket, hogyan vélekedjék amegállapodásról.

Az érsek azt felelte: igaz ugyan, hogy ez nagytehertétel, de bizonyára nem tehettek másképp. A királybólintott.

- Jó és örvendetes dolog, Istennek pedigkülönösen tetsző - szólt az érsek -, hogy a mi kegyes

küldötteink nagy hadvezéreket és sok férfit nyertekmeg Krisztus tanainak. Ennek valamennyienörülhetünk!

- Így van ez - mondta a király.Ekkor a londoni püspök azt súgta Gudmumd,nak,

hogy most rajta a sor, beszéljen. És Gudmundkészségesen előlépett. Megköszönte a királyvendégszeretetét, adakozókészségét, és azt mondta,hogy híre ezek után még nagyobb lesz, és eljut egészenÖstergötlandig, sőt, még azon túl is. De egyet nagyonszeretne tudni, nehogy viszály keletkezzék: meddig tart,amíg az ezüstöt megkapják?

A király figyelmesen nézegette Gudmundot, amígaz beszélt, majd megkérdezte, honnan erednek asebhelyek az arcán.

Gudmund azt válaszolta, hogy ezek egy medvemancsainak nyomai, amelyre valamikor gyermekfejjel,oktalan módon vadászott; a medve széttörte lándzsájanyelét, amikor hegyét a mellébe döfte, karmaival pedigaz arcába kapott, mielőtt még fejszéjévelagyoncsaphatta volna.

Ethelred király arca elkomorodott ezekre a

szavakra. - Ebben az országban nincsenek medvék -mondta -, és ez nagy kár. De bátyám, a frankhoniHugo király küldött nekem kettőt, s ezek, nagykedvtelésemre elég jól táncolnak. Szerettem volnamegmutatni neked. De most az a baj, hogy legjobbmedvetáncoltatóm Byrht- nothtal hadba vonult, és ott ismaradt. Nem csekély veszteséget szenvedtem ezáltal,mert most már csak keveset, vagy elgyáltalában nemtáncolnak, amikor más próbálkozik velük.

Gudmund elismerte, hogy ez bizony nagyszerencsétlenség.

- Mindenkinek megvan a maga gondja - mondta -, a mienk az, hogy mikor kapjuk meg az ezüstöt. Ethelred király a szakállát cibálta, majd az érsekre nézett.

- Nagy összeg ez - mondta az érsek -, és még a hatalmas Ethelred királynak sincs most ennyi aládájában. Ezért küldöncöket kell menesztenünk szerteaz országba, hogy összegyűjtsék, amennyire szükségvan. Ez eltarthat két hónapig, de esetleg háromig is.

Gudmund megrázta erre a fejét.- Most segíts, te skonei - fordult Ormhoz -, mert

ez a várakozás túl hosszúra nyúlik, és én már rekedtre beszéltem magam.

Orm előlépett, és azt mondta, hogy ő még fiatal,nem is érzi magát érdemesnek arra, hogy ilyen nagy úrés ilyen bölcs férfiak előtt beszéljen, de azért elmondja mondanivalóját, ahogyan azt a legjobbnak véli.

- Nem csekélység az - mondta -, ha a vezéreket ésembereiket ilyen sokáig megvárakoztatjátok. Rövid a türelmük, kevés bennük a jámborság, és így könnyen megtörténhetik, hogy hamarosan ráunnak a tétlenvárakozásra, főleg most, miután sikereik voltak, éstudják, hogy eredményes fosztogatás vár rájuk, amerrecsak néznek. Ez a Gudmund itt előttetek szelíd és vidámférfiú, amíg minden a kedvére történik, de haragjában aleg- bátrabbak is rettegnek tőle az egész Keleti-tengerkörnyékén, és felborít medvéket, embereket egyaránt.Kíséretében olyan harcosok vannak, akik csakneméppolyan veszedelmesek, mint ő maga!

Mindenki Gudmundra nézett. A viking vezérelvörösödött, és torkát köszörülte. Orm pedig ígyfolytatta:

- És itt van Thorkel meg Jostein, akik hasonlóak

hozzá és az ő embereik éppoly fékezhetetlenek, mint Gudmundéi. Ezért jó lenne, ha a fele összeget mostazon- nal ideadnátok nekünk. Akkor türelmesebbenvárakoznánk, amíg a hátralevő részt összegyűjthetitek.

A király bólintott, az érsekre nézett, majd újra bó-lintott.

- És miután mind Isten, mint te, urunkkirályunk, örültök azoknak, akik feljöttek ide, hogymegkereszteltessék magukat, talán a legokosabb volna,ha ők azonnal megkapnák teljes járandóságukat.Akkor talán a többiek közül sokan fontolóra vennék,hogy talán mégiscsak jó dolog az, hamegkeresztelkedik az ember.

Gudmund hangosan felkiáltott, hogy ezek voltak az ő gondolatai is. ,

- És ha úgy lesz, ahogy most mondtam - folytatta Orm -, megígérhetem, hogy valamennyi emberem velemegyütt megkeresztelkedik. .

Az érsek azt válaszolta, hogy jólesik ezt hallania, és kijelentette, hogy bölcs tanítóik azonnal nekilátnak a keresztelés előkészítéséhez. Erre elhatározták, hogymindenki, aki most feljött a királyhoz,

megkereszteltetése után megkapja az ezüstjét. Amaelduni seregnek pedig egyharmadrészt azonnalelküldenek, a többit hat hét múlva.

Amikor a tanácskozás véget ért és elmentek,Gudmund alig várta, hogy köszönetet mondjon Ormsegítségéért.

- Ennél bölcsebb szavakat még sose hallottam ilyen fiatal ember szájából - mondta -, biztos, hogy tevezérnek születtél. Nagy nyereség az nekem, hogymost mindjárt megkapom az egész ezüstömet, mertkönnyen meglehet, hogy a vége felé egyeseknek márcsak szűkösen jut. Ezért szeretnélek megjutalmazni, ésha megkapom a magamét, öt ezüstpénzt kapsz tőlem.

- Valamit észrevettem - mondta Orm -, ez pedig az, hogy túlságosan szerény ember vagy, mindenbölcsességed ellenére. Ha csak közönséges kis vezérlennél öt-hat hajóval, nagy hírnév nélkül, akkoradhatnál nekem ilyen szívességért öt ezüstpénzt is. Deamilyen hírnévnek te örvendesz messze a Svenbirodalom határain túl is, nem illendő tőled, hogy ennyitadj, nekem pedig nem illendő, hogy ennyit elfogadjak.Mert ez csorbítaná a tekintélyedet.

- Lehet, hogy igazad van - mondta Gudmund. Devajon mit tennél te, ha a helyemben lennél?

- Ismerek olyanokat, akik tizenöt ezüstpénztadnának ilyen szívességért - mondta Orm. - Így tenne Styrbjörn is. Thorkel pedig tizenkettőt adna. De nem akarok neked tanácsot adni ebben, és jó barátokmaradunk, akárhogyan is cselekszel . . .

- Nehéz az embernek megítélnie, hogy milyen híre van - mondta Gudmund gondterhelten, és töprengve hogyta ott Ormot.

Legközelebbi vasárnap valamennyiüketmegkeresztelték a nagytemplomban. A papok aztszerették volna, ha a keresztelés a folyó partjántörténik, minthogy ez régi szokás volt pogányokkeresztelésekor. De sem Gudmund, sem Orm nemvoltak hajlandók magukat a folyóba meg- mártani. Őkketten mentek legelöl, fedetlen fővel, hosszú fehérköpenyekben, melyekre elöl vörös kereszt volt hí-mezve. Utánuk következtek embereik, akinek jutott ugyancsak fehér köpenyben. Fegyverzetét senki setette le, mert Orm és Gudmund azt mondták, hogyritkán válnak meg kardjaiktól, és főként nem idegen

országban. A király a karzaton ült, és a templom televolt emberekkel. A nézők között ott volt Ylva is, akitOrm nem akart mutogatni, úgy vélte, a lány most mégszebb, mint valaha, és félt, nehogy elrabolják. De Ylvaragaszkodott hozzá, hogy elmenjen a templomba, ésmegnézze, milyen istenfélőnek mutatkozik majd Orm,amikor a víz lecsurog a nyakára: Ott ült együtt Willibaldtestvérrel, ő vigyázott rá, nehogy a fehér köpenyekláttán elnevesse magát. Poppo püspök is részt vett akeresztelésben, noha igen gyengének érezte magát. Őkeresztelte meg Ormot, a londoni püspök pedigGudmundot. Ezután hat pap nekilátott, hogymegkeresztelje a többieket is, amilyen gyorsan csaklehetett.

A keresztelés után Gudmund és Orm a király elé léptek. A király mindkettőjüknek egy-egy aranygyűrűt ajándékozott, és azt kívánta nekik, hogy Isten ajövőben legyen velük, majd azt mondta, szeretné, hahamarosan megnéznék a medvéit, mert mostanábanegyre jobban táncolnak.

Másnap a király íródeákja és kincstárnoka kifizette a megkeresztelkedettek ezüstjét, és erre nagy volt az

öröm.Orm emberei nem nagyon lelkesedtek. Nekik

fejenként két őrét kellett fizetniük a keresztelkedésért,mert arra senki sem vállalkozott, hogy megpróbálja azolcsóbbik utat, s megvívjon Ormmal.

- Ezért templomot építtetek otthon -- mondta Orm, amikor a pénzét egy ládába helyezte.

Ezután tizenöt ezüstpénzt zacskóba kötött, elment a londoni püspökhöz, és tőle a tizenöt ezüstpénzértbőséges áldást nyert. Aznap délután megjelentGudmund Orm hajóján ugyanazzal a zacskó pénzzel akezében, kissé részegen és vidám hangulatban. Aztmondta, most már mindenét átszámolta, bizony keménymunka volt ez.

- Gondolkodtam szavaidon - mondta -, és rájöttem,igazad van. Az én tekintélyemmel nem adhatok nekedöt ezüstpénzt. Megadom a tizenötöt, hisz Styrbjörn márúgysem él.

Orm kijelentette, hogy erre nem számított, de nem utasítja vissza ezt a nagy ajándékot ilyen embertől.Viszonzásul odaajándékozta Gudmundnak andalúzpajzsát, amit a Sigtryggel szemben vívott párharcban

viselt Harald király csarnokában.Ylva azt mondta, örül, hogy Orm ért a

pénzszerzésnez, mert neki bizony nincs érzéke azilyesmihez, pedig kell majd az ezüst, mivel reméli sokgyerekük lesz.

Ezen az estén Orm és Ylva Poppo püspöknélüldögéltek búcsúlátogatáson, mert most már sietős lettaz útjuk hazafelé. Ylva sírt, nehezen vált meg apüspöktől, és második atyjának nevezte. A püspöknekis könny szökött a szemébe.

- Ha jobb erőben lennék - mondta -, veletekmennék, mert Skonéban talán még most is hasznomatvehetnék. De ezek az öreg lábak már nem bírnák ahosszű utat.

- Van neked egy derék embered, Willibald -mondta Orm -, vele nagyon jól éreztük magunkat, Ylvais meg én is. Ha már te magad nem jöhetsz velünk, jó lenne, ha ő elkísérne bennünket, hogy megerősítselelkeinket a kereszténységben és talán másokat is. Kár, hogy Willibald atya nem érzi jól magát az északiak között.

A püspók azt válaszolta, hogy Willibald a

legbölcsebb papja, és mindig hasznos munkát végez.- Ő a legügyesebb a kereszteléseknél - mondta -,

bár nagy buzgalmában könnyen morog a bűn ésgyengeség láttán. A legjobb, ha őt magát kérdezzükmeg, mert olyan papot, aki nem szívesen megy, nemakarok mellétek adni.

Amikor Willibald bejött, és megtudta, miről vanszó, bosszúsan kérdezte, mikorra tervezik az indulást.Orm azt felelte, hogy bizony már másnap elszeretnének indulni, ha az idő engedi.

Willibald atya megcsóválta a fejét:- Nem szép tőletek, hogy ilyen kevés időt hagytok

dolgaim elrendezésére - mondta. - Sok kenőcsöt és gyógyszert kell magammal vinnem, ha már a sötétségés az erőszak embereinek országába készülök. DeIsten segítségével mindennel elkészülök, ha sietek, mertveletek szívesen megyek!

4

Hogyan tanította meg Willibald

testvér Sven királyt az Írás egyparancsolatára

Orm meglátogatta Gudmundot, és arra kérte, adjaát üdvözletét Thorkelnek, és mondja el neki helyette,hogy nem térhet vissza a sereghez, mert most már hazakell vitorláznia. Gudmund nagyon elszomorodott, ésmindent elkövetett, hogy rábeszélje a visszatérésre, deOrm azt mondta, szerencséje az utóbbi időbentúlságosan kedvező volt, s nem hiszi, hogy továbbra iskitartsanak.

- Ebben az országban nincs már tennivalóm -mondta. - És ha neked olyan asszonyod volna ahajódon, mint Ylva, te se tennéd őt szívesen partra,tétlen emberek közé, akiknek a nyelvük lóg minden nőután, akit csak meglátnak. Sok verekedésben voltrészem, most már békességben akarok élni vele együtt,és ezt akarja ő is.

Gudmund elismerte, hogy Ylvába bizony hamarbelebolondulna minden férfi. Jól meggondolva a dolgot,ő maga is legszívesebben hazavitorlázna most már

Brovikenbe, mert félti a sok ezüstöt a hajóján. Devissza kell mennie embereihez, és meg kell vinnie a hírtThorkelnek és Josteinnak is a többi ezüstről.

- Az én embereimet itt majd most ravasz nők fogjákmegkörnyékezni - mondta -, hogy elszedjék tőlük értékeiket. Végigtapogatják nadrágjukat, hogy amikor már leitatták őket, előkutathassák ezüstjeiket. Ezért az lesz a legjobb, ha veled együtt leeveznek ők is, haidejében össze tudom szedni a népemet.

Elmentek Ethelred királyhoz és az érsekhez, hogybúcsút mondjanak nekik, és megnézzék a hátsölábaikon csodálatosan táncoló medvéket is. Ezutánmegfúvatták a kürtöket, és a férfiak az evezőkhözültek. Eleinte bizony sokuknak nehezére esett a munka,mert fáradtak és részegek voltak. Gyorsan haladtaklefelé a folyón, és most az őrhajók sem állták útjukat,ehelyett mindenféle tanácsokat üvöltöztek át nekik.

Az éjszakát a folyó torkolatánál töltötték. OttGudmund és Orm elköszöntek egymástól, s mindegyikmegindult a maga útján.

Ylva jól bírta a tengert, de mégis azt kívánta, hogy az út ne tartson soká, mert a hajó szűknek bizonyult.

Orm azzal vigasztalta, hogy az időjárás ebben azévszakban a legkedvezőbb, és aligha fogja viharfeltartóztatni őket.

- Egyébként csak a köveknél, a jellingeidombokon van egy kis elintéznivalónk - mondta Orm -, ez pedig nem jelent nagy kerülőt . . .

Ylva habozott. Vajon okos dolog, ha most hozzákel a nyakéket, amikor senki se tudja, mi a helyzetJütlandban, és ki uralkodik Jellingében? Orm aztmondta, helyesebb, ha minden dolgát egyszerre elintézi.

- És bárki uralkodjék Jellingében - folytatta -, akárSven király, akár Erik király, alig hihető, hogy otthonüldögélnének ebben az évszakban, amikor minden király hadra kel. Éjszaka szálluník partra, és haszerencsénk kedvez, senki se zavarja utunkat.

Willibald testvér jól érezte magát a hajón, nohanem volt betege, akivel kedvére foglalkozhatott volna. Szívesen üldögélt Rapp mellett, amikor az kormány-

zóevezőjénél állt. Hispániáról kérdezősködött megottani kalandjairól. És bár Rapp elég hallgatag embertvolt, nagyon összebarátkoztak.

Lassanként megkerülték Jütland félszigetét, és

délnek tartottak a partok mentén, anélkül, hogy hajóvaltalálkoztak volna. Később ellenszelet kaptak, és azevezés nehezebbé vált. Egyszer ki is kellett kötniük,hogy megvárják, amíg jobbra fordul az idő. Aztán asötétben a jellingei folyótorkolat felé eveztek. Márkissé derengett, amikor Orm megparancsolta, hogy kössenek ki valamivel Jellinge előtt.

Orm úgy döntött, hogy Willibald atya és Rapp két erős emberrel kövesse őt, Ylva azonban maradjon ahajón. Ez nem tetszett a lánynak, de Orm nem tágított.

- Ezekben a dolgokban én határozok - mondta -, bárhogy is lesz majd később. Willibald testvér éppoly jól ismeri a helyet, mint te. Ha pedig emberekkel talál-koznánk, és harcra kerülne a sor, most, amikor márvilágosodik, legjobb lenne, ha nem lennél velünk. Mihamarosan visszajövünk.

Elindultak hát a parton a királyi udvar felé. Willibald testvér éppen azt mondta, hogy már csak egész rövid szakasz van a patakig, amikor lépteket és férfiak kiáltásait hallották lentről, a híd felől.

Néhány ember jószágot hajtott a patakparton.- Az lesz a legjobb, ha megöljük őket, mondta

Rapp, és kezébe vette lándzsáját.. Wíllibald atyatüstént karon ragadta, és szigorúan megtiltotta, hogyvédtelen embereket bántsanak, akik semmi rosszat nemkövettek el. Orm is azt mondta, ha sietnek, semmiszükség erre.

Aztán felfutott a domboldalra.A tehénpásztorok megálltak, és csodálkozva

bámul- ták őket . . .- Kinek az emberei vagytok? - kérdezték. - Harald

királyé - felelte Orm.- Né, a papocska! - kiáltotta az egyik ökörhajcsár.

- A papocska, aki Harald király udvarában élt!- Ezek ellenségek! Fuss és költsd fel az

embereket! Rapp és a másik két férfi űzőbe vette atehénpásztorokat, de a jószág elzárta az utat, úgyhogyazok nagy előnyhöz jutottak. Orm és Willibald rögtönfelismerték a három követ. A nyakék ott feküdt, ahovarejtették.

- Most pedig rohannunk kel egy darabig - mondta Orm, és eltette a nyakéket.

A királyi udvar felöl lárma és kiabálás hallatszott. Amikor elérték Rappot és két emberét, Orm már

sajnálta, hogy nem mentek neki idejében atehénpásztoroknak. Mérgében odavágta lándzsáját azegyik pásztorhoz. Az fekve maradt a kapu előtt.

- Ebből nem sok hasznom volt - mondta mérgesen-, és odaveszett a jó lándzsám is . . .

Ahogy csak a lábuk bírta, futottak a mezőkönkeresztül visszafelé.

Nemsokára kiáltásokat és paták dobogásáthallották maguk mögött. Rapp kitűnően látott egyszemmel is; ő meg Orm futás közben hátranéztek.

- Maga Sven király jön utánunk - mondta Orm. -Nem csekély megtiszteltetés ez!

- És hogy siet - fűzte hozzá Rapp -, még a szakállátis elfelejtette befonni.

Willibald testvér nem volt olyan fiatal, mint atöbbiek, de azért gyorsan futott rövid lábaival,reverendáját magasra emelve.

- Itt vannak végre! - kiáltott Orm. - Vágjátok beléjük lándzsáitokat!

Ezzel megfordult, és a legközelebb álló harcos felé hajította lándzsáját, egy nagy lovon ülő férfi felé, aki Sven király előtt lovagolt. Az ember felágaskodtatta

lovát, amikor látta, hogy feléje repül a lándzsa. Afegyver behatolt a ló szügyébe, az állat előrebukott, ésmaga alá temette lovasát.

Rapp és emberei Sven királyra hajították lándzsáju-kat, de nem találták el.

Sven király szorosan a nyomukba ért, ésOrméknak nem volt több lándzsájuk.

Willibald atya hirtelen lehajolt, felkapott egy jókora követ, és teljes erejéből Sven király felé dobta.

- Szeresd felebarátodat! - üvöltötte dobás közben. A kő Sven király száját találta el. A király hatalmas üvöltéssel összecsuklott a lován, és lecsúszott a földre. - Ez aztán a jó pap! - mondta Rapp.

A kíséret többi tagja sietve Sven királyhoz futott, hogy segítségére legyen. Eközben Orm és embereielértek a hajóhoz. Kimerülten lihegtek, de szerencsérenem sérült meg senki közülük. Orm odakáltott azevezősöknek, hogy készüljenek az indulásra. Közben őmeg a többiek a vízben gázolva igyekeztek a hajóhoz, sodaérve az ottaniak felhúzták őket.

Már jókora távolságra voltak, amikor lovasoktűntek fel a parton. Erős szél támadt a derengésben, jó

irányból kapták a szelet, s így az evezők és a vitorláksegítségével gyorsan eltávolodtak a parttól.

Orm odaadta Ylvának a nyakláncot, és elmesélte,miképpen jártak. Rapp se volt olyan hallgatag, mintmáskor, és elmondta, hogy a kis pap milyen jól tudkővel hajítani.

- Remélem, jól megkapta a magáét - mondta Ylva. - Csupa vér volt a pofája, amikor leesett - mesélte Rapp -, ezt világosan láttam.

- Kis papom - mondta Ylva -, legszívesebben megcsókolnálak ezért a kődobásért.

Orm nevetett:- Ez az, amitől mindig a le,gjobban féltem - mondta

-, hogy nagy jámborságodban papokkal barátkozol. Willibald testvér határozott hangon kijelentette, hogylemond a csókról, de látszott rajta, hogy örül a sokdicséretnek.

- Azt a csókot, amit Sven király kapott, nem felejti el egyhamar - szólt Orm. - De az ilyen dolgokat nem szokás megtorlás nélkül hagyni. Ha most szerencsésen hazaérkezünk, anyám mindjárt csomagolhat is, merteután csak az erdőségekben lesz békességünk, ahová

sem- miféle király nem jöhet utánunk. Úgy gondolom,ott építem meg a templomot is.

(Azt is elmesélem, hogyan élt Orm a határmentierdőségekben, valamint a keresztény tanokban kifejtett buzgalmát, Willibald atya eredményes térítéseit, gondjait és viszálykodásait a smolandiakkal. Meg azt is, ho-gyan tértek vissza a bölények.)

Vége az első kötetnek

[1] Styrbjörn - neves viking vezér 980 körül[2] a harci szándék jele[3] Orm - kígyó[4] asok - a szerencse koboldjai[5] király zászlói lengenek (koraközépkori latin

himnusz)[6] Blotand - Kékfog (Kékfogú Harald, Dánia első

keresztény királya)[7] Oldd meg a rabláncot, A vakoknak fényt hozz, Bajainktól ments meg. Segíts minden jóhoz!

[8] vaggsong - altatódal[9] Änkesorg - özvegybánat

TartalomELŐSZÓELSŐ RÉSZ

A HOSSZÚ UTAZÁS 1Toste parasztról és háza népéről2Krok útjáról, és arról, hogyankerült Orm először hajóra3Mint vitorláztak dél felé, s hogyantaláltak jó vezetőre4Hogyan. érték el Krok embereiRasniro birodalmát, és miképpenütötték fel tanyájukat a dúszsákmányt ígérő vidéken5Miért fordult Krok szerencséje kétízben, és hogyan lett Orm balkezes

6Salamon zsidóról, Subaidauralkodónöről és arról, mikéntnyerte el Orm a Blotianga-kardot7Orm Atmansurnál tel jesítettszolgálatáról, és arról, hogymiképpen vitorlázott el Szent Jakab8Hogyan élt Orm a Szent Finnianibarátoknál, és miképpen történtcsoda Jellingéven9 Hogyan mulatoztak a vikingekkarácsonykor Harald Blotandkirálynál10Hogyan vesztette el Orm anyakláncát11 Willibald testvér haragjáról, ésarról, hogyan próbált Orm

kérőként szererccsét12Hogyan tért haza Orm hosszúútjáról

MÁSODIK RÉSZETHELRED KIRÁLY BIRODALMÁBAN

1A maelduni csatáról, és arról, amiutána következett2Lelki dolgokról3Házasságról, keresztelésről ésEthelred eziistjéről

4 Hogyan tanította meg Willibald testvér Svenkirályt az Írás egy parancsolatára