Vitéz Nagy László élete és tevékenysége

(Karcag, 1879. június 28. – Karcag, 1937. december 7.)

„Boldog az a nép, melynek ilyen a gyermeke, és büszke az a gyülekezet, melynek ilyen

szolgája van”.1

Bevezetés

1920. szeptember 21-én született meg ez az írás, amelyik az I. világháború legtávolabbi

magyar protestáns hadifogoly-gyülekezetének presbitériumi gyűlésén született és Nagy

László unikális tevékenységét őrizte meg az utókor számára.

Nagy László életútjának megírásához nagy lökést adott a leszármazottakkal (id. és ifj. Tóth

Istvánnal) való személyes kapcsolat, illetve a Cseh Géza által publikált haditett-leírások,

amelynek kiemelkedő darabja „főszereplőnké”. Nagy köszönettel tartozunk továbbá Dr.

Berecz Ágnes gyűjteményigazgatónak (Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday

Gyűjteménye, Budapest), aki az első perctől támogatta a megjelentetést.

Az első világháború kitörésének századik évfordulója jelenti azt az alkalmat, amelynek

kapcsán egy olyan életpályát tudunk bemutatni, amely példamutató lehet sokak számára.

2010 nyarán kezdődött az a levéltári munka, amelynek egyik kiemelkedő pontja lehet a vitéz

Nagy László életét és tevékenységét bemutató internetes oldal.

„Hősök voltak mindannyian…” – Jász-Nagykun-Szolnok megye a Nagy Háborúban címmel

egy egyedülálló és országos hírű kiállítást sikerült létrehoznia a Levéltárnak 2011-ben, amely

– már a közelgő centenáriumra is gondolva – az első világháború megyei hőseinek,

áldozatainak, és a hátország, illetve a hadifogságban töltött évek megpróbáltatásainak kívánt

emléket állítani.

A kiállítást nagyszabású kutató- és gyűjtőmunka előzte meg, amelynek eredményeit egy

reprezentatív, intézményünk gondozásában megjelentetett elektronikus kiadványban és egy

folyamatosan bővülő online blogon (http://hosokvoltak.blog.hu/) foglaltuk össze.

1 Nagy László „bizonyítványa”. MNL JNSZML IX. 250. a. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének

iratai, általános iratok.

Vitéz Nagy László (1879-1937) karcagi kántor-tanító volt, aki 1915-ben vonult be a cs. és kir.

68. gyalogezredhez. A keleti fronton kitüntetette magát vitézségével, majd 1916 nyarán

fogságba esett. A több éves szibériai hadifogság alatt egyik szervezője és prédikátora volt az

eurázsiai földrész legkeletibb magyar protestáns egyházközségének Nyikolszk-

Usszurijszkban.

A Walter Teeuwissen2 holland származású lelkész nevéhez köthető -és a „nyikolszki” YMCA

által alapított- Biblia Kör egyik szervezője és előadója, az ún. szórakoztatási osztály vezetője

volt.

Munkánk három nagy részből áll. A Nagy László életét és tevékenységét feldolgozó

tanulmányból (amelyben -többek között- szólunk a hadifogság körülményeiről, a hadifoglyok

hazaszállításáról, a Vitézi Rendről és a vitézi telek fenntartásának nehézségeiről), a Nagy

László által a Ráday Gyűjteményben elhelyezett hagyatékból (az általa megőrzött iratok -pl.

beszámolók, részletes jegyzőkönyvek, a Biblia óra anyagai, imádságok- ugyanis hűen és

pontosan őrzik e gyülekezet emlékét, a hadifogság megpróbáltatásait), illetve egy kép- és

dokumentumgyűjteményből.

1879-1915

Nagy László 1879. június 28-án született a Nagykunság fővárosában, Karcagon. A református

vallású családba érkezett gyermek édesapja Nagy Ferenc (1838-1908) földműves, kisbirtokos,

édesanyja Sánta Katalin (1846-1919).3

A szülők 1864-ben kötött házasságából három fiú született: Ferenc, Péter és László.4

Szülővárosában végezte az elemi iskolát, majd a gimnázium első éveit.5

1895-ben kezdte el a négy évfolyamos Debreceni Református Tanítóképzőt, ahol 1900. április

23-án tette le „tanítóképesítési vizsgálatait”.6 1899 őszétől azonban már tanított egy Bihar

megyei kis településen, Esztáron.

2 1886-1967. Életéről: KOVÁCS, 1999. 106-107.p. és az unokája, Suzanne Teeuwissen által üzemeltetett

honlapon: http://suzanneteeuwissen.free.fr/Walter%20Teeuwissen%20Biography.html 3 MNL JNSZML XXXIII. 1. Karcag, református születési anyakönyv, 218/1879. Keresztszülei: Sós István és

Láposi Erzsébet. 4 MNL JNSZML XXXIII. 1. Karcag, református házassági anyakönyv, 79/1864. A testvérekről: KURUCZ,

2002. 91-98.p. 5 MNL JNSZML VIII.125.b. A Karcagi Református Elemi Népiskola iratai. Osztálykönyvek, 1888-1889. és

MNL JNSZML VIII.54.e. Anyakönyvek, 1894-1895. 6 Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár, II.8.c.2. 1900.

A Debreceni Református Tanítóképzőben végzett. Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi

Levéltár, II. 8. c. 2. 1900.

Itt ismerkedett meg kollégája, Szőke Sándor (és Szabó Mária) lányával, Szőke Izabellával

(1882-1964), akit 1900. október 15-én vett el feleségül.7

Esztáron születtek meg első gyermekeik is: László (1901-1957), Zoltán (1903-1974), József

(1907-1994) és Izabella (1909-1910).8

1909-ben véget ért az esztári évtized. Nagy László ugyanis megpályázta valamikori

iskolájának üresedésben lévő tanári állását és -a többi 15 jelentkező előtt- el is nyerte azt.

Szolgálati bizonyítványában kiemelték kiváló kántori működését és orgonatudását.9

7 Esztár, házassági anyakönyv, 11/1900. Online elérhetősége: https://familysearch.org/

8 Esztár, születési anyakönyv, 37/1901., 21/1903., 12/1907., 36/1909. Online elérhetősége:

https://familysearch.org/ Izabella 1910. március 6-án hunyt el Karcagon. MNL JNSZML XXXIII. 2. Karcag,

halotti anyakönyv, 96/1910. A gyerekek életéről: KURUCZ, 2002. 102-106.p. 9 MNL JNSZML VIII.125.a. A Karcagi Református Elemi Népiskola iratai. Iskolaügyi bizottság üléseinek

jegyzőkönyve.

1909-ben került vissza szülővárosába, Karcagra. MNL JNSZML VIII. 125. A Karcagi Református

Elemi Népiskola iratai. Adatok a Református Népiskola történetéhez. 69.p.

1909-től tehát Karcagon élt és dolgozott, már itt született Miklós fia 1913-ban.10

Az első világháború kitörése után természetesen a tanítókat, tanárokat is behívták katonai

szolgálatra. Az elemi iskola tanítói közül Vajó János, Szilágyi Lajos, Kálmán Mihály, Kárpáti

Károly, Varga László, illetve 1915. március 15-én Nagy László vonult be.11

1915-1920: Háború és hadifogság

Nagy László a császári és királyi 68. gyalogezredhez vonult be 1915-ben.12

Hadapródként

harcolt ezredével az oroszok ellen a Kárpátokban. 1916-ban ő is részese volt az orosz

hadsereg támadó hadműveletének, amely -Alekszej Bruszilov lovassági tábornokról-

Bruszilov-offenzíva néven híresült el.13

Nagy László ezen a hatalmas veszteségeket hozó

nyári hadműveletben kapta meg I. osztályú ezüst vitézségi érmét, illetve esett hadifogságba.

10

MNL JNSZML XXXIII. 2. Karcag, születési anyakönyv, 729/1913. Online elérhetősége:

https://familysearch.org/ 11

MNL JNSZML VIII. 125. A Karcagi Református Elemi Népiskola iratai. Adatok a Református Népiskola

történetéhez. 71.p. 12

A Hadtörténelmi Levéltár Tiszti személyügyi iratanyagai között nincs Nagy Lászlóra vonatkozó adat. 13

SZIJJ, 2000. 89-90.p. és UDOVECZ, 2013. 211-245.p.

Nagy László így emlékezett vissza a kitüntetéssel járó haditettére:14

A 68. gyalogezred „melynek első századánál teljesítettem csapatszolgálatot, mint

szakaszparancsnok, 1916. június 30-án támadásra kapott parancsot. Megkezdtük éjjel ½ 2

órakor az előnyomulást. A muszka tábori őrse hamarosan észrevette a veszedelmet, azonnal

futott vissza az állásba, hogy jelentse a mi közeledésünket. Jelentésüket csakhamar észleltük is

tettekben, amennyiben az orosz igen nagy gránátokkal próbálta sorainkat megbontani, ami

nem sikerült.

Századunk előnyomulási irányában egy kis erdőcske esett, melynek széléig minden komolyabb

veszteség nélkül eljutottunk, de ott pár órára meg kellett állnunk, mert oly erős gépfegyvertűz

fogadott bennünket, hogy előnyomulni nagyobb, igazán számottevő veszteség nélkül nem

lehet. Én voltam a század jobbszárny-szakaszának a parancsnoka. Sebesültjeim s halottaim

lövéseiből megállapítottam, hogy az ellenség elég magasan lő, amennyiben a nagyobb

emberek leginkább a fejükön sebesültek, vagy kaptak halálos fejlövést.

A szomszéd század eddig se tudható okból megzavarodott s felbomlott sorokban próbált az

erdőcske mélyébe menekülni. Én azonban megállítám a társaságot, s bár nehezen, de

bevontam őket az én rajvonalamba. Századom nem mozdult előre. Ezredem jobb szárnyát

visszanyomta az orosz. Kevés gondolkozni való idő volt. Tudtam, hogyha sokáig még az erdő

szélén maradok, az orosz ágyúval fog onnan kivetni. Ezt nem várhattam be, ezért

szakaszomat, amely elég szép számú volt a szomszéd századdal, egyenként való futással

kivittem az erdő széléről, s mikor utolsónak én is elhagytam az erdőt, megkezdte azt lőni az

orosz nagy, nehéz gránátokkal. A kivonulást veszteség nélkül tettem meg. Beástuk magunkat

közel az ellenséghez.

Természetesen folytos gépfegyver tűzben. Itt töltöttük a napot, nem tudva, hogy tőlünk jobbra,

balra mi történik, mert telefonistáink elestek. A szomszéd századdal sem volt meg a kellő

összeköttetés. Este mégis valahogyan kézről kézre adott írásbeli parancsot kaptunk, hogy az

est beálltával fel kell menni az orosz álláshoz egész rohamtávolságig. Alkonyodott. Mieink

részéről pergőtűz, majd a rohamjelre kiugráltunk kis fedezékeinkből, s csúszva-mászva, nagy

áldozatok árán feljutottam szakaszommal a muszka drótakadályig. Ott hangtalanul fejbedőt

lökve vártuk a parancsbeli 2 órát, mikor rohamozni számítottunk. A drót előtti állásunkból

azonnal kerestem az összeköttetést, először századommal balra, majd jobbra s egy árva lelket

sem találtam. Mit tehettem mást, visszavonultam, s akkor tudtam meg, hogy csak én tudtam

14

Az MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában található haditett-leírásokról: CSEH, 2010. 507-555.p.

szakaszommal feljutni a rohamtávolságig. A sikertelenség miatt a roham lefúvatott”.15

Nagy László 1916. július 21-én esett fogságba. Ennek körülményeit Winter András naplójából

ismerhetjük meg:

„Mi a Lipa-folyó mocsaras partjai mentén állásban voltunk Novostav és Holatin községek

közt. A hajnali ködben alig-alig látunk. Lármás hangzűrzavar hallatszik hátulról és

balszárnyunk felől. Értesülünk, hogy az oroszok hátulról közelítve felgöngyölítik a

frontszakaszunkat. A meglepett embereink részéről az ellenállás szinte lehetetlen, s felesleges

áldozat volna. (…) A folyó túlsó partján ott találtuk az 1. századunkat, a 2-ikat, az egész I.

zászlóaljunkat, a 38. gyalogezredet és a 21-es vadászokat, az osztrák 31. landwehreket.

Jóformán az összes legénység és tisztjeik fogságba estek. Itt a nagy haderő, előttünk a

fogság”.16

Winter András szolnoki gimnáziumi tanár naplót vezetett a hadifogság évei alatt. Az 56

hónapos hadifogságot együtt élte át Nagy Lászlóval, így pontosan ismerhetjük fogságuk

helyszíneit:

1916. augusztus – 1917. szeptember: Tobolszk

1917. október – 1918. április: Habarovszk

1918. május – 1919. szeptember: Petropavlovszk

1919. október – 1920. október: Nyikolszk-Usszurijszk

15

Nagy László haditett-leírása. MNL JNSZML IX. 250. a. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének

iratai, általános iratok. 16

WINTER, 1992. 25-26.p. Winter András szolnoki gimnáziumi tanár naplót vezetett a hadifogság évei alatt. Az

56 hónapos hadifogságot együtt élte át Nagy Lászlóval, így pontosan ismerhetjük a fogság topográfiáját és

körülményeit.

Nagy László hadifogságának állomásai.

A hadifogság

Létszám

Nagy László egyike lett ekkor azon százezreknek, akiknek a háború nem feltétlen ért véget

1918-ban.

Hogy hányan voltak Nagy fogolytársai, erről a szakirodalom is csak becsléseket közöl.

Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregéből az oroszok ellen harcolók közül kb. 2 millió fő

esett fogságba, akik közül 5-600 ezer volt a magyarok száma.17

A téma kiváló kutatói

(Bonhardt Attila és Petrák Katalin)18

Józsa Antalra hivatkoznak, aki több –nem magyar-

kiadványt, illetve statisztikai forrást összevetve jutott a fenti adatokhoz. Ám Józsa is

fontosnak tartotta leszögezni, hogy „az orosz fogságba esett osztrák-magyar katonák és

tisztek számáról rendkívül eltérő és egymásnak ellentmondó adatok láttak napvilágot; számos

statisztikus és történész megoldhatatlannak ítélte annak megállapítását, hogy összesen hány

osztrák-magyar került orosz fogságba”.19

17

JÓZSA, 1970. 92-94.p. 18

BONHARDT, 1994.a., BONHARDT, 1994.b., BONHARDT, 1984., BONHARDT, 1985., BONHARDT,

2010. és PETRÁK, 2000., PETRÁK, 2012. 19

JÓZSA, 1970. 92-93.p.

Az alapmunkának számító „Hadifogoly magyarok története” című könyv is megerősít

bennünket a bizonytalanságban: „Hogy a valóságban tehát hány osztrák-magyar katona

sínylődött orosz hadifogságban, - sohasem fogjuk pontosan tudni!”20

Alon Rachamimov 2002-ben megjelent munkájában áttekintette a nemzetközi szakirodalom

témánkba vágó adatait, melyek hasonló számokkal (1.6 – 2.1 millió fő) dolgoznak.21

Életkörülmények

Az első világháború a hadifoglyok kérdésének kezelésében is változást hozott. Egyrészt már

nemzetközi szerződések szabályozták a hadifogságba jutottak helyzetét. Itt arra a két

nemzetközi békeértekezletre kell gondolnunk (1899: Hága, 1906: Genf), amelynek

eredményeit a magyar országgyűlés 1913-ban foglalt törvénybe.22

A 17 cikkely rögzítette a

hadifoglyok jogait és kötelességeit. Másrészt olyan tömegeket kellett ellátni, amely sok

államnak gondot okozott.

A cári Oroszország fogságába kerülőknél további tényezőket is meg kell említenünk. Az az

orosz álláspont, amely minél távolabb akarta tudni az európai hadszíntértől a német, osztrák

és magyar foglyokat, oda vezetett, hogy 1918 végén „Szibériában, Ufában, Orénburgban,

Turkesztánban, Számárában, Jékátyérinburgban és a Káspi-tenger mellett tartózkodók (…)

számát mintegy 5-600.000 főre becsülték”.23

A foglyok szállítása, élelmezésük és ellátásuk is „messze elmaradt a nemzetközi

előírásoktól”.24

Meg kellett küzdeniük az éghajlati szélsőségekkel, az elégtelen táplálkozással

és higiéniás viszonyokkal, majd az óhatatlanul megjelenő járványokkal is.

Mindezek mellett érdemes megemlítenünk Pásztor Péter álláspontját, aki a szovjet Gulág-

rendszernek, illetve a nácik koncentrációs táborainak prototípusát látja a hadifogoly-

táborokban.25

Ráadásul 1917-ben megbukott a cári rendszer, amelynek következtében az addig fennálló

igazgatási rendszert is felszámolták, ezzel pedig tovább súlyosbodott a hadifoglyok helyzete.

20

BAJA-DR. LUKINICH-PILCH-ZILAHY, 1930. II. 32.p. 21

RACHAMIMOV, 2002. 37-38.p. 22

1913. évi XLIII. törvénycikk az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és

nyilatkozat becikkelyezése tárgyában. Online elérhetősége: http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7239

A hadifoglyok jogállásáról: PETRÁK, 2012. 83-87.p. 23

BAJA-DR. LUKINICH-PILCH-ZILAHY, 1930. II. 553.p. 24

BONHARDT, 2010. 135.p. 25

RACHAMIMOV, 2002. 79-82.p.

„A szocialista forradalom az általános szabadság nevében szabadnak nyilvánította ugyan az

oroszországi hadifoglyokat és megszüntette őrizetüket, ezzel együtt azonban központi

ellátásukat is”.26

Ez tulajdonképpen a hadifoglyok önellátását jelentette, ami az egyre

nagyobb káoszba zuhanó, polgárháború dúlta hatalmas országban lehetetlennek tűnt. És bár

az 1918 tavaszán megkötött breszt-litovszki béke értelmében a hadifoglyok hazatérhettek,27

az egyre sikeresebb ellenforradalmi erők és a csehszlovák légió ténykedése miatt Szibéria és

Turkesztán kiürítését el kellett halasztani.

1916-1919

A Nyikolszk-Usszurijszkban működő magyar protestáns hadifoglyok egyházközségéről szóló

összefoglalójában Nagy kiemelte, hogy „majdnem minden hadifogoly-táborban tartottak

istentiszteletet, ha máskor nem, nagy ünnepen, fegyveres, jámbor muszka ellenőrök

jelenlétében. Az igehirdetés folyt, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, míg a muszka be nem

tiltotta. A betiltás gondolata rendesen a z irodákban levő cseh nemzetiségű írnokoktól indult

ki. Pl. a tobolszki istentiszteletet megakadályozták először azzal, hogy az imádságot s a

prédikációt német nyelvre lefordítva be kellett a cenzornak mutatni. Majd később azt kívánták,

hogy a tiszta magyarajkú legénységnek németül olvassuk fel a cenzúrázott prédikációt.

Lehetetlen volt”.28

A korábban már idézett Winter András több helyen is megemlítette Nagy Lászlót, aki tagja

volt annak a 45 (máshol 44) főnek, akikkel együtt végigélte a fogság hosszú éveit. „Mi 44-en

egy külön kis csoportot alkotunk. Még első nap. Az összeverődött 68, 69, 32, 38

gyalogezredbeliek. S néhány tüzér. Valamennyien tartalékos tisztek és tisztjelöltek”.29

1916 karácsonyán a tobolszki táborban karácsonyfát állítottak és „Nagy Laci a karácsonyfa

alatt intonálta a „Mennyből az angyal lejött hozzátok...” éneket. Együtt énekeltünk felekezeti

különbség nélkül valamennyien, s igaz áhítattal mondtuk el a „Miatyánk” –ot”.30

A

következő év karácsonyán már arról írt Winter, hogy „Nagy Laci énekkart szervezett”, akik

26

BONHARDT, 1994.b. 3.p. 27

A Cs. és Kir. Hadügyminisztérium kimutatása szerint orosz és román fogságból 1918. október 19-ig 4595 tiszt

és 675.719 katona tért haza. In: BAJA-DR. LUKINICH-PILCH-ZILAHY, 1930. 553.p. 28

NAGY László: Adatok a Nikolsk-Usszuriskiji magyar protestáns hadifoglyok egyházközségének történetéhez.

In: Nagy László hagyatéka. Ráday Könyvtár Kézirattára, K 0-350 7.p. (A továbbiakban: Nagy László hagyatéka) 29

WINTER, 1992. 28.p. Itt kell megjegyeznünk, hogy a tisztek és a legénységiek ellátásában, elhelyezésében, a

velük való bánásmódban jelentős különbség volt. 30

Uo. 42-43.p.

énekeltek is a Kovács Arthur (tartalékos főhadnagy, egykori református misszionárius,

földművelésügyi minisztériumi számtanácsos) által tartott karácsonyi istentiszteleten.31

Petropavloszkban Kovács és Nagy temették a messze idegenben elhunyt hadifoglyokat.32

Nyikolszk-Usszurijszk, 1919-1920

A Vlagyivosztoktól kb. 100 kilométerre fekvő településre 1918 őszén kerültek magyar

hadifoglyok – először Berezovkáról. Az évek óta üresen álló korábbi katonai támaszpontok,

laktanyák, barakkok közül kettőt az oroszok, egyet a japánok felügyeltek.

Az orosz vezetés alatt álló táborokban működött az a hadifoly-gyülekezet, amely minden

tekintetben unikálisnak nevezhető, és amelynek egyik oszlopa Nagy László volt.

A nyikolszki protestáns egyházról Kovács Bálint írt részletesen Krisztus kisded egyháza című

munkájában, míg a tábori életről az egyik nézőpontot Winter Andrásnál találhatjuk meg.33

A tábor hitéletének alakulásáról az 1919. május 4-én formálisan is megalakult egyházközség

presbiteri jegyzőkönyvei adnak kiváló áttekintést.

Ezek szerint a beköltözést követő hónapokban „a folytonos zaklatottság, (…) az elhelyezés

szétszórtsága, az érintkezés nehézsége” szinte lehetetlenné tette a „hit élesztésére és

ápolására” tett bármiféle kísérletet. 1919 tavaszán azonban Békássy István őrnagy,

Görgey Miklós százados, Szabó Mózes magyarhidegkúti tanító,34

illetve Szőnyi Sándor

főgimnáziumi tanár35

közreműködésével -650 taggal- megalakult a „Nyikolsk-Usszurijszki

Magyar Protestáns Hadifogoly Egyházközség”.36

Az egyházközség prédikátora Szabó Mózes, majd Nagy László volt.

1919 őszén azonban nagyon nehéz helyzetbe került a protestáns közösség. Egyrészt

megérkeztek a kiürített petropavlovszki tábor hadifoglyai (köztük Nagy László), másrészt

elhunyt a gyülekezet vezetője, irányítója Békássy István. Ekkor „úgy látszott, hogy ez a

31

Uo. 58.p. 32

Uo. 75.p. 33

KOVÁCS, 1999. 37-76.p., WINTER, 1991. 82-89.p. Továbbá: DELL’ADAMI, 1925. 70-74.p. 34

1887-1958. Életéről: KOVÁCS, 1999. 99-102.p. Szabó Mózes és Szőnyi Sándor gyermekei összeházasodtak.

A most 92 éves „gyermekek”, dr. Szőnyi László és felesége 2014. március 24-én fogadta nagy szeretettel e sorok

íróját. A család tulajdonában van az 1920-ból származó emlékkönyv, illetve faládika, amelyeket Szabó Mózes

kapott búcsúzásakor. 35

1888-1972. Életéről: KOVÁCS, 1999. 103-105.p. 36

Presbiteri jegyzőkönyv, 1920. július 27. In: Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, 21. fond

Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) iratai. 31. doboz, 18. YMCA-hadifoglyok, 1919-1935. (A továbbiakban:

MRE Zsinati Levéltára)

kettős csapás, meg a túlzsúfoltság következtében előállott nyomott hangulat, a beállt zord

időjárás okozta szenvedések, az élelmezési mizériák a megsemmisülés örvényébe sodorják

kisded gyülekezetünket”, ám ebben az időben tűnt fel a tábortól pár kilométerre fekvő

vasútállomáson Rew. W. Teeuwissen, aki gyökeresen megváltoztatta a tábor életét.37

Teeuwissen, mint a YMCA titkára cseh kérésre érkezett Nyikolszkba. Az itt állomásozó

csehek ugyanis a Vlagyivosztokban működő YMCA kirendeltség vezetőjétől, MacNoughton-

tól38

lelkészt kértek katonáik számára. Nagy megjegyezte, hogy szerencséjük volt, hiszen

MacNoughton „bennünket magyarokat jól ismert (…), hiszen a világháború alatt feleségével

Budapesten lakott s innen látta el keresztyéni megbízatását a hadifoglyok között”.39

Az amerikai lelkész feltűnésének híre sokakban reményt keltett, hiszen „az amerikaiak

kezében levő orosz hadifogolytáborokról fantasztikus mesék keringtek: naponta hús, (...)

naponta kávé, (...) teljesen új egyenruha és fehérnemű-felszerelés, (...) rendes fizetés...”40

.

Teeuwissen, egy 1927-ben Magyarországon adott interjúban úgy emlékezett a

kapcsolatfelvételre, hogy „egy rongyos magyar fogoly élete kockáztatásával átmászott a négy

méter magas drótkerítésen és hozzám jött. Segítsen Uram rajtunk - mondta a katona -, 9000

nyomorult tengődik itt ebben a rettenetes fogolytáborban. Sem enni, sem tüzelőt nem kapunk.

Mindennap megfagy közülünk egy sereg és öngyilkos lesz kétannyi. Az őrülés határain

állunk. Meghallgattam a katonát - Kováts Arthur barátom volt”.41

Kovácsot ezután megkérte, hogy a táborban megszervezett protestáns egyháznak a

vezetőjével, Szabó Mózes református tanítóval ismét keresse őt fel. Ekkor megállapodtak

abban hogy „a hadifoglyoknak abnormális lelkiállapotára való tekintettel keresni fogunk két-

három olyan hadifoglyot, kiket szilárd hitükből táplálkozó lelkiereje arra képesít, hogy az ő

vezetésével bibliaolvasó körök vezetőivé kiképeztessenek”.42

Ezt követően négy hadifogoly: Szőnyi Sándor, Szabó Mózes, Klops Frigyes szász teológus

és Nagy László vállalkozott arra, hogy a fogolytáborból az állomásra kijárjanak.43

Nagy László így emlékezett ezekre a hetekre:

„E sorok írója sohasem tud hálát adni Istennek, hogy az utat megmutatá neki, mert ez

útratérés előtt csak névről ismerte, tanította Krisztust. Most pedig megösmerte, megszerette

Őt, és igaz örömmel hirdette Krisztus evangéliumát, és hirdeti ma is. (...) Kedden, pénteken

37

Presbiteri jegyzőkönyv, 1920. július 27. és 1920. szeptember 26. In: MRE Zsinati Levéltára. 38

Edgar MacNaughton (1882-1933) a YMCA titkára. Életrajza: http://www.gutenberg-

e.org/steuer/archive/AppendixB/steuer.YMCASecretaries_m.html 39

Nagy László hagyatéka, 9.p. 40

Kovács Arthur összefoglalója. In: MRE Zsinati Levéltára. 41

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1928. november 11. 42

Kovács Arthur összefoglalója. In: MRE Zsinati Levéltára. 43

Szabó Mózes és Szőnyi Sándor összefoglaló jelentése. In: MRE Zsinati Levéltára.

látogattuk meg a YMCA titkárát. A tanulás - mert az volt - de. 9 órától, du. 4 óráig tartott.

Tárgy: ima, bibliaolvasás, tanulmányozás, eszmecsere, YMCA szervezete, működése, célja.

Tanulásunk fáradtságos, de áldásos, gyümölcshozó volt. Megismertük a Szentírást,

megszerettük s olvasgattuk azt. A magunk csendes óráit kezdtük és megtartani. Bibliai

dolgozatokat készítettünk. Bibliai eszmecsere, magyarázat, prédikáció feladott anyagait

feldolgoztuk. Minden munkaszeretetből, őszinte munkakedvből kifolyó volt. Dolgozatainkat

egymás között szeretettel, bizalommal megbeszéltük, megtárgyaltuk.

Óh, Istenem! Beh kedves órák voltak ezek!”44

A felkészítő időszak után a tisztek között Szőnyi Sándor, a legénység között Nagy László

végezte a lelki munkát. „A hadifogoly lelke fásult, bizalmatlan, reményt vesztett, sokat

nélkülözött, szenvedett, durva lélek volt, különösen a legénységé. Megcsapkodták azt a

kommunizmus, szocializmus, nihilizmus, vallástalanság hullámai, s mindezen

veszedelmességek közep is mutatták hatásukat. Beszédjük goromba, istent gyalázó szavakkal

teljes, magukviseletük félszeg, tiszteletlen és bizalmatlan, nehezen hozzáférhető volt. De az

Úr velünk volt, s adott erőt a nehéz munkához”.45

A nyikolszk-usszurijszki Protestáns Hadifogoly-gyülekezet vezetői.

Álló sor: W. Teeuwissen, Szőnyi Sándor, Kocsis Sándor, Kovács Arthur.

Ülő sor: Klops Frigyes, Nagy László, Szabó Mózes.

Kovács Bálint: Krisztus kisded egyháza. Budapest, 1999. 36.p.

44

Nagy László hagyatéka, 10.p. 45

Uo., 11.p.

Nagy László 1935. január 29-én írt levelében felidézte a másfél évtizeddel korábbi

munkájukat:

„…az evangéliumot bevinni, a tüzet meggyújtani a lelkekben, oda már tüzes lélek és egész

szív kell. Próbáltam. Nekem sikerült megszervezni a világ legnagyobb katonai bibliakörét,

ahogy az amerikaiak nevezték. Gyönyörű, Isten áldotta munka volt. Megszerveztük az

igazi YMCA-t”. 46

A KIE (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) öt osztállyal (vallásos, nevelési, szórakoztató, sport,

kávéházi) működött – természetesen a Teeuwissen által szervezett anyagi támogatásból.47

A vallásos osztály vezetője Szabó Mózes prédikátor volt, ő végezte az istentiszteletek, Biblia

órák tartását, kórházak, betegszobák látogatását, az egyház vezetését. Nagy László nevéhez

fűződik ugyanakkor a táborokban működő két Biblia Kör megszervezése.

A Nagy László által vezetett Biblia Kör. Suzanne Teeuwissen tulajdonában.

46

Nagy László levele. In: MRE Zsinati Levéltára. 47

Nagy László hagyatéka, 11-18.p. és KOVÁCS, 1999. 50-55.p.

Nagy László írt az Úrvacsora-osztásról is:

„Ott állt a tiszta pokróccal leterített gyalulatlan deszkából készült Úrasztala, rajta a szent

jegyek, tiszta törölközővel letakarva. Japán vörösbor, muszka kenyér, körül kálvinista és

evangélikus magyarok. Bádogtányérról adja a kenyeret szeretett lévitánk, alumínium-

pohárból e sorok írója a bort. S látom, hogy hullanak könnyei csaták tüzében barnult arcú,

sebhelyes katonának a kenyérre, s még inkább a borba. Mindannyiszor bizony meghatva,

könnyek között fejezzük be Úrvacsoránkat”.48

A szórakoztató osztály vezetője Nagy László volt, aki szerint „más volt a lélek állapota ott,

mint idehaza. Ott az anyagi gond nem bántotta a hadifoglyot. A legszükségesebb megvolt,

ellenben a lelke az vágyott, vágyott valahová, messze.... haza. (...) Nagy, nehéz munka volt,

de sikert hozó, mert egészséges lelkeket vezettünk haza...”49

Nagy nevéhez fűződött a zenekar, a mozi, a színház szervezése, illetve működtetése. Az

utóbbi kapcsán elevenítette fel Nagy László az alábbi esetet:

„Egy alkalommal színházi előadásunkat meglátogatta Mr. MacNoughton főtitkár is; a Gül

babát adtuk. Az első felvonás után igen elkomolyodva, megbántódva, csalódva így szólt

hozzám a Főtitkár úr: „Mr. Nagy, hogy mert Ön nőket csempészni a táborba, pláne

színpadra?” Nagyot néztem és mondám neki: „Uram, a nők mind férfiak”. „Azt én nem

hiszem”. Kénytelen voltam az öltözőbe bevinni, hol a fiúkat (...) öltözve találta. Igen örült és

csodálkozott”.

Nagy László egy sportversenyt követő fogadáson történt kellemetlen epizódról és a nemzeti

büszkeség fontosságáról is megemlékezett:

A Sportosztály „részt vett a Vladivosztokban rendezett kerületi versenyen, s minden téren

leverte a muszkákat, elhozva előlük minden első díjat. Tettük ezt mi magyarok akkor, mikor

a béke még nem volt elfogadva, idegen államok képviselői jelenlétében.

E versenyre bevittük a dalárdát és a cigányzenekart, s este a hadifoglyok hangversenyt

adtak. (...) A hangversenyt a YMCA rendezte és így a meghívásokat is az eszközölte.

Ott volt minden nemzet consulja családostól, igen sok előkelő muszka, s a kikötőben

veszteglő japán, kínai, amerikai hadihajók tisztikara és legénységi küldöttsége.

A bejáratnál e sorok írója és egy YMCA titkár fogadta a vendégeket. Még most is eszembe

jut az a lekicsinylő kézfogás, melyben részem volt a bemutatásnál. Hiszen nem csoda,

48

Nagy László hagyatéka, 12-13.p. és KOVÁCS, 1999. 50.p. 49

Nagy László hagyatéka, 16.p.

mindenki úgy ismert bennünket, mint kulturálatlan, vad népet, amint ennek a francia consul

búcsúzáskor kifejezést is adott.

A hangverseny pompásan sikerült, el volt ragadtatva a társaság, tapsolt, tombolt az

örömtől. (...) Itt egy igen érdekes incidens történt. A nagy terem fel volt díszítve. Ott volt

minden nemzet lobogója, valóságos zászló-padlásdíszítés. Minden nemzeté, csak a magyaré

nem.

Kérdem az ügyeletes YMCA titkárt: „Hát a mi zászlónk hol vagyon?” Felelé: „A ti

zászlótokat nem lehet felhúzni, mert még a béke nincs megerősítve.”

„Úgy? Akkor nem lesz hangverseny” - felelém magyaros kiejtésű németességgel.

Megijed a titkár, elkezd kérlelni, hogy így a sok előkelővendég, úgy a sok delnő. „Szégyen

lesz. Abszurd...”

„Nem bánom, akármi lesz, de magyar zászló nélkül, nem énekelünk, nem muzsikálunk.”

A titkár nem tehet mást, én pedig nem engedhetek magyar mivoltomból.

Végre is a termet felülvizsgáló vetett véget a dolognak azzal, hogy fel kell húzni a magyar

zászlót. De nem volt ám! Sebaj. Azonnal elküldtem egy fiút a magyar kormány kiküldöttjéhez,

és lett zászló, melyet a legközépre, az angol és francia zászló közé húzattam fel”.50

Walter Teeuwissen 1920 nyarán, 10 hónapi működés után elhagyta a nyikolszki tábort és

hazatért. A távozó lelkészt -akit bizalmasabb körben csak „az öreg” –nek (más helyen: Old

Prisoner) hívtak- hihetetlen szeretet és tisztelet övezte a magyar hadifoglyok között.

Az 1920. augusztus 20-án nejének címzett levelében a gyülekezet vezetői egy állandóan

mosolygó, jó humorú és jószívű baráttól búcsúztak, aki az ő „mesterük”, védelmezőjük volt a

nehéz időkben.51

Teeuwissen 1927-ben és 1928-ban járt Magyarországon. 1928 őszén Szolnokon is tartott

előadást, és a helyi sajtó szerint Karcagot is betervezték, ám erre nem került sor.52

„A tábor első őrangyalát, Mr. Teeuwissent később Mr. Tucker váltotta föl. Mindkettőjüknek

sikerült a keresztény felebaráti szeretet önzetlen munkájával megnyerni a táborlakók szívét.

Jóban-rosszban osztoztak sorsukban, együtt éltek velük, áldásosan befolyásolták

50

Nagy László hagyatéka, 17-18.p. 51

Levél Mrs. Teeuwissennek – 1920. augusztus 20. In: MRE Zsinati Levéltára. 52

Karcagi Napló, 1928. november 14.

életmódjukat, mozgásba, pezsgésbe hozták a tábor lanyha vérkeringését és bizalommal

töltötték el őket”.53

W.L. Tucker YMCA-titkár „igazolása”. Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára, 21. fond

Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) iratai. 31. doboz, 18. YMCA-hadifoglyok, 1919-1935.

Hazatérés

Az 1918-ban bekövetkezett összeomlás és fegyverszünet aláírásakor még mindig több

százezer osztrák-magyar hadifogoly tartózkodott a volt cári birodalom területén.

A Kelet-Szibériából történő hazaszállítást 1918 után számos tényező, így pl. a békeszerződés

és az anyagi kondíciók hiánya akadályozta. A győztes antant hatalmak ugyanis ragaszkodtak a

világháborút lezáró békeszerződések meglétéhez, másrészt a távoli területről történő hazajutás

-úgy tűnt- csak tengeri úton volt megoldható, aminek költségeit a legyőzötteknek kellett

(volna) állnia.54

1919-ben így csak a Vöröskereszt szervezetei (Nemzetközi, Dán, Amerikai)

útján juthatott a kormány némi támogatást a fogságban levő magyaroknak.

53

DELL’ADAMI, 1925. 72-73.p. 54

A magyar hadifoglyok hazaszállításának történetét dr. Bonhardt Attila írta meg. BONHARDT, 1985.

1920. március 13-án végre engedélyezték az antanthatalmak egy magyar misszió elutazását

Szibériába, ráadásul május 29-én Koppenhágában aláírták Szovjet-Oroszországgal a

kölcsönös hadifogolycsere-egyezményt.55

A magyar misszió Dell'Adami Géza századosból és dr. Kovács István orvos-őrnagyból állt,

akik az Egyesült Államokban élő magyarság segítségével próbálták a hazahozatalhoz

szükséges pénzt összegyűjteni.56

Végül csaknem 1 millió dollárt sikerült gyűjteni pl. az

Amerikai Vöröskereszt (500.000), az Amerikai Magyar Segélyegyletek (kb. 153.000) és az

Izraelita Segélyegyesület (Joint – 250.000) hathatós közreműködésével, a Keresztény Ifjak

Egyesülete (YMCA) a fogolytáborok segélyezésének ügyét vitte a hátán.57

1920 májusától elindulhattak az első magyar hadifoglyokat is szállító hajók: az első hajón

távozott Szőnyi Sándor, majd ősszel Szabó Mózes is, aki után Nagy László lett a nyikolszki

egyház prédikátora.

De Nagy sem maradt már sokáig, hiszen a Scharnhorst október 5-i távozása után az őt szállító

Meinam hajó október 25-én szedte fel horgonyát Vlagyivosztokban.58

„Hazautazásunk alkalmával, mely hajón történt, sikerült úgy a YMCA-től, mint az Amerikai

Vöröskereszt vezetőségétől nagy mennyiségű szeretetadományt kieszközölni. Így pl. 2060

ember részére hoztam dohányt, cigarettát, szappant, tejkonzervet, halkonzervet, csokoládét a

40 napos útra. Az Amerikai Vöröskereszt ellátott az útra gyógyszerekkel és kórházi ruhákkal

olyan bőven, hogy mikor Triesztbe megérkeztünk, 12 nagy láda feleslegünk maradt. Ezenkívül

egy új műtőasztal felszereléssel. A megbízó levelem úgy szólt, hogy a fennmaradó készlettel

szabadon rendelkezem. A maradék gyógyszer és felszerelés értéke 1920. decemberi becslés

szerint 12 000 korona. Én ezeket a dolgokat a csóti tábornak ajándékoztam, úgy gondolva,

eddig is fogoly-célt szolgált az ajándék, hadd szolgálja tovább is azt. Hazám szegény koldus

volt s igen örültem, hogy egy kissé, egy paránnyal könnyíthettem elviselhetetlen terhén”.59

55

BONHARDT, 1994.b. 5-6.p. 56

Dell’Adami Géza Megváltás Szibériából című könyvében foglalta össze tevékenységét. A Hadtörténelmi

Levéltárban olvasható a Magyar Vöröskeresztes Misszió megmaradt iratanyaga. 57

BONHARDT, 1985. 582. és 590.p. 58

A hazatérő szállítmányokról: DELL’ADAMI, 1925. 178-179.p. 59

MNL JNSZML IX. 250. a. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének iratai, általános iratok.

A Nagy Lászlót is hazahozó Meinam hajó. Tóth István tulajdonában.

A Meinam december közepén kötött ki Triesztben. A megérkezést követően azonban nem

haza, hanem egy ún. leszerelő-táborba, Csótra vezetett az út. Az 1919-ben miniszteri

utasítással felállított táborok kettős funkcióval bírtak: egyrészt egészségügyi (a járványok

megakadályozása miatt fertőtlenítették és felülvizsgálták őket), másrészt politikai

karanténként (politikai megbízhatóság ellenőrzése).60

A háromnapos tábor után a hazatérők többsége már otthon karácsonyozhatott.

Nem mindenki térhetett azonban haza. Egy 1921-ből származó összeírás szerint Jász-

Nagykun-Szolnok vármegyében több mint 1000 főt jelentettek be „orosz” eltűntként,

valószínűsíthető hadifogolyként. Az áldozati névsorokkal egybevetve megállapítottuk, hogy

számos katona már évekkel korábban elhunyt, ám hollétéről a bejelentő családtagok -ezek

szerint- semmit sem tudtak.61

60

Részletesen: BONHARDT, 1994.a. 61

MOL K 73 Külügyminisztérium, Hadifogoly Osztály, 1920-1929. T/11. tétel, 30.cs. Hadifogoly névjegyzék.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye. Például Törökszentmiklós 81 főt, Jászberény 147 főt, Jászapáti 64 főt,

Mezőtúr 66 főt jelentett be.

1920-1937

1921 szeptemberétől Nagy László ismét tanítani kezdett. A nyár folyamán azonban még egyik

főszervezője volt a Keresztyén Ifjúsági Egyesület Karcagon tartott országos konferenciájának.

Az 1921. július 24. és 28. között tartott rendezvény egyrészt „fordulópontot” jelentett a

mozgalom életében, másrészt „eddig magyar földön ilyen nagy létszámú konferencia -

legalábbis az ifjúság között- nem volt”.62

Miért Karcagon rendezték a konferenciát? „A beavatottak tudták azonban, hogy Karcagon

van valaki, akinek 23 ezer kilométert kellett utaznia, hogy megismerkedhessék a Keresztyén

Ifjúsági Egyletek munkájával és aki Nikolsk-Ussuriski keserves rabsága idején megízlelve a

Krisztusért való e nagyszerű munkát, fogadást tett Istennek, hogy tehetsége szerint továbbra is

dolgozni fog az ifjúság érdekében”.63

A rendezvény sikerét a beszámolók a „Nagy Péntek” társaságnak tulajdonították. A társaság

„tagjainak száma kettő: Nagy László karcagi ref. tanító, egy örökké mosolygó, kis, fekete

ember és Péntek József karcagi városi tanácsos, egy örökké elégedetlenkedő nagy, fekete

ember. (…) Ők (…) szerelték le az aggodalmaskodókat, ők vállalták a felelősséget az esetleges

sikertelenségért, ők toboroztak barátokat, segítőket, szállásadókat, ők szereztek fuvart, ők

szedték össze a székeket, asztalokat, ők vállalták a pénztár kezelését, ők bérelték az edényt és

evőeszközöket, ők vásárolták meg (…) a húst, tejet, főzeléket, krumplit, lisztet, fát, zsírt,

fűszert, petróleumot, ők szerezték és fizették a napszámosokat, (…) stb., stb.”.64

Nagy László úgy emlékezett, hogy a nyikolszki „formában való megszervezését óhajtottam

volna hazatérésem után a honi KIE-nek, azonban boldogult Megyercsy bácsi arról még

hallani sem akart. Pedig a karcagi konferencia után igen nagy eredményt értünk volna el. Én

látva a lépten-nyomon történő kudarcot, a szervezés alkalmatlan eszközeit, a munkatérről

visszavonultam. Később Megyercsy bácsi is erre az útra tért, de már akkor az első fellángolás

elaludt és újra kellett kezdeni a propagandát. Ez bizony nehezen megy”.65

62

KOVÁCS, kézirat, 202.p. Köszönjük Kánási Szabolcs levéltáros segítségét! 63

PONGRÁCZ József: A Karcagi napok. In: Magyar Ifjúság, 1921/6-8.sz. 2.p. 64

Tényezők és körülmények. . In: Magyar Ifjúság, 1921/6-8.sz. 4-5.p. 65

Nagy László hagyatéka, 19.p.

Nagy László 1922-től kezdve új tisztséget is betöltött: az 1920-ban létrehozott Országos

Vitézi Szék, majd a következő időszakban megszervezett Vitézi Rend járási vitézi

hadnagyává nevezték ki.66

A februári kinevezés után augusztus 15-én ünnepélyes keretek között a Margitszigeten –másik

három karcagival (Csontos Lászlóval, K. Szabó Imrévvel, Kocsis Mihállyal) együtt- vitézzé

avatták.67

Nagy László vitézi egyenruhában és vitézi oklevele. Tóth István tulajdonában.

A vitézi telkek rendszerét az 1920 tavaszán Karcagon történt felajánlás alapozta meg. A

román megszállás alól felszabadult Karcag száz hold földet ajánlott fel a Horthy Miklós

kormányzó rendelkezésére, vitézi telkek céljára.

„Mi a Szabad Nagy Kunok hajdani székvárosának, Karcag rendezett tanácsú városnak

képviselőtestülete, adjuk tudtára mindenkinek, kiket a jelenben illet, vagy jövőben illetni fog,

hogy 1920. év március hó 15-én tartott díszközgyűlésünkben osztatlan lelkesedéssel hozott

40/1920. határozatunkkal Főméltóságú nagybányai Horthy Miklós Kormányzó úrnak a

magyar nemzet régi óhajának teljesítése - a Magyar Nemzeti Hadsereg megteremtése,

Magyarországnak bölcs és igazságos kormányzásával szerzett, soha el nem hervadó

66

SZÉCSY-OSZLÁNYI-OSZLÁNYI-FARKASS, 1931., 92. és 210.p. A Vitézi Rendről: TÁTRAI, 1997. és

TÁTRAI, 2000., NÉGYESY, 1999. és NÉGYESY, 2000. 67

Nagy-Kunság, 1922. augusztus 20.

érdemeinek megörökítésével - másrészről pedig a nemzeti eszme és hősi vitézség kiváló

képviselőjének mindenkori megjutalmazására Nagy-Kun-Karcag város határában felajánlott

és és Őfőméltósága által kedvesen fogadott egyszáz katasztrális hold földterületet (…) átadtuk

és rendelkezésére bocsátottuk”.68

1920. április 13-án azonban nemcsak a 100 holdról szóló díszoklevelet adták át a személyesen

megjelenő Horthynak, hanem díszpolgári oklevelét is.

„A legnagyobb örömmel tettem eleget a meghívásuknak, hogy ezen díszközgyűlésen

megjelenjek, amelyen Karcag város képviselőtestülete egy olyan hazafias tényről tett

bizonyságot, amely a történelemben s a jövőben arany betűkkel lesz bejegyezve. (…) Ezt a

nevemhez fűződő 100 holdat is arra akarom felhasználni, hogy a jövőben Karcagnak hős fiait

donációkban részesítsem.”69

Így is lett: 1923. augusztus 26-án Karcagon került sor az ünnepélyes beiktatásra.70

Az 50 katasztrális hold méretű birtok azonban nem váltotta be a leendő gazdálkodó

reményeit. Egyrészt „a várostól tizenegy kilométer távolságra feküdvén, a madár is csak

elvétve jár arra, nem csuda hát, ha elunta magát. (…) Az elmúlt héten nagy tudományú

bizottság kereste fel a halasi laposban fekvő vitézi telket és megállapították, hogy ha a tavaszi

vizek következetesen el nem öntenék a szóban levő területet, azon a földön egész szépen

lehetne gazdálkodni. (…) Azt az állítást, hogy a vitézi telket nyáron se lehetne meg közelíteni

száraz lábbal, a vitézi telek nevében rágalomnak jelentjük ki”.71

Másrészt -a birtoklap szerint-

a vastartalmú agyagszántóként jellemzett birtokon ugyan elindult a gazdálkodás és az

építkezés, ám már 1930-ban 6.200 pengő erejéig jelzáloggal terhelték (később a kölcsönök

peresítésére is sor került), 1933-tól pedig már bérbe is adták azt.72

Nem véletlen tehát, hogy vitéz Nagy László aktív szerepet vállalt a karcagi Gazdasági

Egyesületben, amely 1931 őszén hét pontból álló javaslatot fogadott el a birtokosok védelme

és a kibontakozás érdekében.73

A Vitézi Rend Örkényi Gazdaképző Intézetének első vármegyei hallgatója (1926-tól 1927-ig)

Nagy László József nevű fia volt.74

Az iskola deklarált célja az volt, hogy „a Vitézi Rend

68

SZÉCSY-OSZLÁNYI-OSZLÁNYI-FARKASS, 1931., 60-61.p. 69

SZENTESI-TÓTH, 1928. 116-117.p. 70

Részletes beszámoló: Nagy-Kunság, 1923. szeptember 1. Az avatáson készült filmanyag online elérhetősége:

http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=8000 71

Nagy-Kunság, 1922. szeptember 3. 72

MNL JNSZML IX. 250. a. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének iratai, vitéz Kocsis Mihály

iratai, 270/1944. és MNL JNSZML IX. 250. b. Birtoklap. 73

Karcagi Napló, 1931. szeptember 16. 74

MNL JNSZML IX. 250. b. Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének iratai, Előjegyzés a Vitézi

Rend Örkényi Gazdaképző Intézet tanfolyamait végzett hallgatókról. 1926-1945.

telkes vitézeit és várományosait, továbbá a megfelelő vagyonnal rendelkező kisgazda ifjakat

hazafias szellemben tanult gazdákká kiképezze, hogy az iskola elvégzése után képesek

legyenek saját birtokaik okszerű kezelésére és vezetésére”.75

A költségeket a vármegyei

törvényhatóság alapítványi helyek támogatása révén állta.76

Vitéz Nagy László -egészségi állapota romlása miatt- egyébként már az 1924/1925. egész

tanévben szabadságon volt, majd a Minisztérium 66.680/IX/1925. számú rendeletével 1925.

október 1-től nyugdíjazták.77

De nem a pihenés és a tétlenség időszaka jött el: 1927-ben Csontos Imre országgyűlési

képviselő a régóta húzódó világháborús hősi emlékmű felállításának ügyében vitéz Nagy

Lászlót és Hemző Lajost kérte fel, mert „a közigazgatástól ezt várni nem lehet”.78

Társelnöke

volt a Kenyeres János által vezetett helyi kormánypárti szervezetnek,79

és szoros kapcsolatot

ápolt a Független Kisgazdapárttal is.80

1934-től haláláig a karcagi Frontharcos főcsoport társelnökeként munkálkodott.81

Ebbéli

munkáját a szervezet társelnöke, Kiss Mihály búcsúbeszédében így foglalta össze:

„Valóságos misszionárius munkát vállalt, olyat, amilyet a fogság keserves éveiben is

teljesített fényes sikerrel. (…) Ugyanezt teljesítette éveken keresztül a mi frontharcos

főcsoportunkban. A bajtársaknak nem kell ismételni, mi volt ő nekünk, karcagi

frontharcosoknak. De tudja azt a város közönsége is. Mert minden nyilvános

megmozdulásunkat ő készített elő azzal a korlátlan lelki és szellemi erővel, amely sajnos,

legélesebb ellentétben állott testi erejével”.82

Hosszú fogságában megviselt szervezete 1937. december 7-én feladta a harcot: vitéz Nagy

László 58 éves korában -mellhártya-gyulladás következtében- elhunyt.83

Sírja ma is megtalálható a karcagi Északi temetőben.

75

A Vitézi Rend Örkényi Gazdaképző Iskolájának ismertetése. Budapest, 1926. 5.p. 76

SZÉCSY-OSZLÁNYI-OSZLÁNYI-FARKASS, 1931. 212.p. 77

MNL JNSZML VIII. 125. A Karcagi Református Elemi Népiskola iratai. Adatok a Református Népiskola

történetéhez. 76., 177. és 202-203.p. 78

Karcagi Napló, 1927. február 5. 79

Karcagi Napló, 1931. június 13. 80

Karcagi Napló, 1933. július 19. 4.p. 81

Karcagi Napló, 1934. december 22., 1935. december 7., 1936. március 7. 82

Karcagi Napló, 1937. december 11. 83

MNL JNSZML XXXIII. 2. Karcag, halotti anyakönyv, 287/1937. és UB. 1/1938.

Nagy László és felesége sírja a karcagi Északi temetőben. Fotó: Bojtos Gábor.

Ki volt Nagy László?

„A karcagi földnek csodálatos, ritka kivirágzása. Vajjon terem-e még hozzá hasonlókat a

karcagi televény?”84

84

Karcagi Napló, 1937. december 11.