Suetonius: Cézárok élete

7/24/2019 Suetonius: Cézárok élete

http://slidepdf.com/reader/full/suetonius-cezarok-elete 1/182

SUETONIUS

CAESAROK ÉLETETIZENKÉT ÉLETRAJZ

FORDÍTOTTA: KIS FERENCNÉ

A VERSBETÉTEKET FORDÍTOTTA: TERÉNYI ISTVÁN



2

TARTALOM

ELS ! KÖNYV

JULIUS CAESAR i. e. 100-44

MÁSODIK KÖNYV

AUGUSTUS OCTAVIANUSi. e. 27 - i. sz. 14

HARMADIK KÖNYV

TIBERIUS14-37

NEGYEDIK KÖNYV

CALIGULA37-41

ÖTÖDIK KÖNYV

CLAUDIUS41-54

HATODIK KÖNYV

NERO54-68

HETEDIK KÖNYV

GALBA68-69

OTHO69

VITELLIUS69

NYOLCADIK KÖNYV

VESPASIANUS69-79

TITUS79-81

DOMITIANUS81-96



3

ELS ! KÖNYV



4

JULIUS CAESAR i. e. 100-44

1. ...Tizenhat esztend! s sem volt, mikor apját elvesztette; a következ! évben Juppiter papjává jelölték, és elhagyván lovagrend" családból származó, de igen gazdag feleségét, Cossutiát,akit még gyermekkorában eljegyzett, feleségül vette Cinna, négyszeres consul leányát,Corneliát; t! le született leánygyermeke, Julia. Sulla, a dictator, semmiképpen sem tudtarábírni, hogy Corneliától is elváljon. Büntetésb! l megfosztották papi méltóságától, elvették felesége hozományát, családi örökségeit, és ráfogták, hogy Sulla ellenségeinek pártjáhoztartozik. El kellett t" nnie Rómából. Helyzetét a negyednapos láz is nehezítette, mégisváltoztatnia kellett rejtekhelyét éjszakáról éjszakára, és jó pénzért kénytelen volt megváltanimagát a felkutatására küldött nyomozóktól. Rokonsága-sógorsága, a Vesta-szüzek, MamercusAemilius és Aurelius Cotta közbenjárására végezetül kegyelmet kapott. Annyi bizonyos, hogySulla, aki bizalmas barátai, jeles férfiak kérésének hosszú ideig ellenállt, végül mégis engedett

kitartó ostromuknak, és - isteni sugallatra vagy más indítékból - kijelentette: teljesedjék óhajuk, ám tudják meg, hogy akinek megmentését annyira szívükön viselik, vesztét okozzaegykor annak az arisztokrata pártnak, melyet! k mindannyian védelmeznek; mert Caesarbannem isegy Marius lakozik.2. Caesar el! ször Asiában, Marcus Thermus praetor f ! hadiszállásán teljesített katonaiszolgálatot; parancsnoka elküldte Bithyniába, hogy hozza el a hajóhadat. Ez alkalommal sokávesztegelt Nicomedesnél; járta is a szóbeszéd, hogy a király fajtalankodásra csábította; a hírtcsak meger ! sítette, hogy néhány nap múlva új ürüggyel ismét útra kelt Bithyniába, hogy ottegyik szabadosa és cliense számára valami tartozást kell behajtania. Kés! bb jobb hírnevetszerzett magának, s! t Mytilene ostromakor Thermus a corona civicát adományozta neki.

3. Katonáskodott - de csak rövid ideig - Servilius Isauricus alatt is Ciliciában. Mikor ugyanishírét vette Sulla halálának, a Marcus Lepidus szervezte zavargásban reménykedve hamar visszatért Rómába. Lepidusszal azonban, noha az igen jó feltételekkel kecsegtette, mégsemlépett szövetségre, mert nem bízott a tehetségében, de a helyzet alakulásában sem, ami nemvolt olyan kedvez! , mint remélte.4. Egyébként - miután a zavargás elült - zsarolás címén megvádolta Cornelius Dolabella voltconsult, aki pedig már diadalmenetet is tartott; a vádlottat azonban felmentették, mire Caesar elhatározta, hogy Rhodus szigetére utazik a felé áradó gy" lölködés el! l, de azért is, hogy aszónoklás leghíresebb tanítómesterének, Apollonius Molónak el! adásait békében és nyuga-lomban hallgathassa. A téli hónapokba nyúló utazás közben, Pharmacussa sziget közelében

kalózok fogságába esett, és akárhogy is méltatlankodott, egyetlen orvos és két szolgakíséretében csaknem negyven napig fogva tartották. Társait és többi szolgáját Caesar ugyanisrögtön elküldte, hogy valahonnan váltságdíjat teremtsenek el! . S amint leszámolták az ötventalentumot, a kalózok partra tették! ket, Caesar pedig haladéktalanul hajóhadat szervezett, ésüldözésükre indult a tengeren; kézre kerítette! ket, majd, amint fogságában annak idejéntréfásan fenyeget! zött, kivégeztette a kalózokat. Mithridates ezalatt a szomszédos területeketdúlta fel. Caesar nem akart a szövetségesek megpróbáltatása idején tétlenkedni, s Rhodusróláthajózott Asiába, kisegít! csapatokat szervezett, el" zte a király helytartóját a provinciából, saz ingadozó, bizonytalankodó városokat megtartotta Róma fennhatósága alatt.5. Katonai tribunusként - ez volt els! tisztsége, melyet Rómába visszatérve népszavazás útján

elnyert - lelkesen támogatott minden törekvést a Sulla által megnyirbált tribunusi hatalomhelyreállítására. Még felesége bátyjának, L. Cinnának, és másoknak is, akik vele együtt a



5

zavargások idején Lepidus pártjára álltak ugyan, de a consul megöletése után Sertoriushozmenekültek, a Plotius-féle törvényjavaslat alapján engedélyt szerzett, hogy Rómábavisszatérhessenek - ebben az ügyben beszédet is mondott a népgy" lésen.6. Quaestor volt, mid! n a fórumi szószéken elmondta a szokásos halottdicsér ! beszédetJuliáról, elhunyt nagynénjér ! l, valamint feleségér ! l, Corneliáról. Nagynénje dicséretében ígyemlékezik meg az id! s hölgy és tulajdon apja családfájának két ágáról: „Julia néném nemzet-sége anyai ágon királyoktól származik, apai ágon a halhatatlan istenekkel rokon. A MarciusRexek ugyanis Ancus Marciustól származnak - anyám is ezt a nevet viselte; a Juliusok pedigVenustól, s a mi családunk ezek nemzetségéb! l való. Megvan hát ebben a nemzetségben aleghatalmasabb emberek, a királyok feddhetetlensége és a királyokat is hatalmukban tartóistenek szentsége.”Cornelia halála után feleségül vette Pompeiát, Q. Pompeius leányát, L. Sulla unokáját; kés! bbazonban elvált t! le, mert az asszonyt házasságtöréssel gyanúsították; Publius Clodius ugyanisegy nyilvános vallási szertartás idején n! i ruhában behatolt hozzá; ezért a senatusszentségtörés címén vizsgálatot is indított a férfi ellen.7. Quaestorként Küls! -Hispaniát kapta tartományul. A praetor rendeletéb! l igazságszol-gáltatási körútján Gadesbe érkezvén, Hercules temploma mellett megpillantotta Nagy Sándor szobrát és feljajdult, mondván, hogy unja már a semmittevést, hogy még nem vitt végheznevezetes tettet, holott Nagy Sándor az! korában már leigázta a földkerekséget; nyombankier ! szakolta elbocsáttatását, hogy visszatérhessen Rómába, és miel! bb minden kedvez!alkalmat megragadhasson nagy tettek végrehajtásához. Másnap éjjel megzavarta! t egy álom(azt álmodta ugyanis, hogy tulajdon anyján er ! szakot tett); az álomfejt! k felcsigázták reménységét, mert látomását úgy magyarázták, hogy a világuralom jövendöltetett meg neki,hiszen álmában meggyalázott anyja nem más, mint a föld, mindnyájunk édesanyja.

8. Így hát id! el! tt elhagyván Hispaniát, ellátogatott a latin tartományokba, melyek nagyharcot vívtak a római polgárjog elnyeréséért; Caesar bizonyára merész vállalkozásraösztönözhette volna a provinciák lakóit, ha a consulok - éppen ezért - vissza nem tartják egyid! re a Cilicia ellen toborzott legiókat. De Caesar Rómában rövidesen nagyobb tettek végrehajtásába kezdett.9. Nem sokkal aedilisi hivatalának elfoglalása el! tt meggyanúsították ugyanis, hogy MarcusCrassus volt consullal, továbbá Publius Sullával és L. Autroniusszal - mindkett! t elítélték consullá jelöltetésük után vesztegetésért - összeesküvést sz! tt. Elhatározták, hogy a következ!év elején megtámadják a senatust, és megölik azokat a senatorokat, kiknek személyébenmegegyeztek; Crassus átveszi a hatalmat, s mint dictator kinevezi Caesart a lovasság

parancsnokává, s ha majd tetszésük szerint megváltoztatták az alkotmányt, ismét consulirangra emelik Publius Sullát és L. Autroniust. Err ! l az összeesküvésr ! l Tanusius Geminus ismegemlékezik történelmi m" vében, Marcus Bibulus is Rendeleteiben, az id! sebb C. Curio pedig beszédeiben. Mintha erre utalna Cicero is Axiushoz írott levelében, mondván, hogyCaesar már consulsága idején meger ! sítette egyeduralmát, hiszen arra törekedett mint aedilisis. Tanusius hozzáf " zi még, hogy Crassus - megbánásból-e vagy félelemb! l - nem jelent mega kijelölt napon a gyilkosság végrehajtására, így aztán Caesar nem adta meg a jelt, melyetmegegyezésük értelmében adnia kellett volna: márpedig abban állapodtak meg, mondja Curio,hogy Caesar ledobja togáját a válláról. Ugyanez a Curio s vele együtt M. Actorius Naso arróltudósít, hogy Caesar titkos szövetségben állt még az ifjú Gnaeus Pisóval is, akinek soron kívül juttatták tartományul Küls! -Hispaniát, mert ráterel! dött a gyanú, hogy! is tagja a rómaiösszeesküvésnek; abban állapodtak meg egymással, hogy egyazon id! pontban Piso a határon



6

túl, Caesar Rómában szervez forradalmi felkelést az ambronusok és transpadanusok támoga-tásával. Közös tervüket Piso halála hiúsította meg.10. Aedilisi tisztsége idején nemcsak a Forumot, a Comitiumot és a basilicákat, hanem aCapitoliumot is ideiglenesen felépített oszlopcsarnokokkal ékesítette; ezek más célt nem isszolgáltak, mint hogy a felhalmozott rengeteg holmi között fény" zési tárgyainak egy csekélyrészét is bemutassa. Állatviadalokat és nyilvános játékokat nemcsak consultársával együttrendezett, hanem különállóan is, ez volt az oka, hogy a közösen viselt költségekért is egyedül! t emlegették hálával; hivatali társa, Marcus Bibulus, nem is titkolta, hogy úgy járt! , mintPollux: miként az ikerpár templomát a Forumon mindenki csak Castor templomának hívja,úgy kettejük közös b! kez" ségét is egyedül Caesarénak tekintik. Ráadásul Caesar gladiatori játékot is rendezett, igaz, hogy kevesebb vívópárral, mint tervezte; a mindenfel! l felvásárolthatalmas rabszolgahad ugyanis rémületet keltett ellenfelei körében, ezért rendeletileg meg-állapították a gladiatorok számát, aminél több rabszolga-gladiatort senki sem tarthatottRómában.11. A nép kegyét megnyervén, néhány tribunus segítségével megkísérelte, hogy néphatározatútján Egyiptomot jelöltesse ki magának provinciául; a rendkívüli parancsnoki tisztség meg-szerzésére jó alkalom nyílt, mert az alexandriaiak el" zték királyukat, akit a senatus„szövetséges és barát” címmel tüntetett ki. Ezt az ügyet általában mindenki rosszallotta. A javaslatot már az arisztokrata párt ellenzése miatt sem sikerült elfogadtatni. Erre Caesar, hogyaz arisztokraták tekintélyét viszonzásképpen mindenáron csorbítsa, visszaállíttatta CaiusMariusnak a Jugurtha-féle háborúból meg a cimberek és teutonok ellen viselt hadjárataibólszármazó diadaljelvényeit, melyeket Sulla csak nemrégiben távolíttatott el; kiterjesztettetovábbá az orgyilkossági perek vizsgálati eljárásait olyan személyekre is, akik a Sulla-féle proscriptiók idején vérdíjat vettek fel római polgárok meggyilkolásáért az államkincstártól,holott a Cornelius-féle törvények ezeknek az embereknek kivételes helyzetet biztosítottak.

12. Felbérelt továbbá valakit, hogy vádolja meg hazaárulással G. Rabiriust, pedig a senatuskiváltképpen az! segítségével fékezte meg jó néhány évvel azel! tt Lucius Saturninust, alázadó tribunust; a sors szeszélye éppen Caesart jelölte ki a vádlott bírájául, s! oly szenve-délyesen ítélkezett, hogy a néphez fellebbez! G. Rabiriusnak leginkább a bíró kérlelhe-tetlensége vált hasznára.13. Minthogy a provincia megszerzésének terve füstbe ment, a pontifex maximus tisztségétakarta mindenáron elnyerni, méghozzá pazarlóan szórva pénzét vesztegetésre; mikor reggelelindult a választási gy" lésre, s számot vetett adóssága összegével, azt mondta anyjának, aki búcsúzóul megcsókolta, hogy vagy f ! papként tér haza, vagy sehogy. És valóban, kéttekintélyes, nagy vetélytársát, akik mind korra, mind rangra jócskán fölötte álltak, oly módongy! zte le, hogy ellenfelei tribusaiból egymaga több szavazatot kapott, mint két vetélytársa azösszes tribusokból együttvéve.14. Praetorrá választása után, mikor a Catilina-féle összeesküvés leleplezésekor az egészsenatus halálbüntetést követelt a b" nrészesek fejére, egyedül! javasolta, hogy különítsék el a b" nösöket egyenként, különböz! tartományi f ! városokban, ott tartsák! ket ! rizetben, éskobozzák el vagyonukat. S! t, a szigorúbb rendszabályokat követel! senatorokat ugyancsak megrémítette, újra meg újra rámutatva, mennyire meggy" löli majd! ket a római nép; ezértDecimus Silanus, a következ! évre kinevezett consul, minthogy csakis megszégyenülésselvonhatta vissza szavazatát, nem restellte azt magyarázattal enyhítve megmásítani - mintha azemberek keményebben értelmezték volna szavait, mint amilyennek! szánta. És bizonyáraérvényesült volna Caesar akarata - hiszen sok embert, többek között Cicero consul öccsét ismegnyerte magának -, ha Marcus Cato beszéde az ingadozó senatori rendet véleményében



7

meg nem er ! síti. De Caesar csak akadályozta az ügyet továbbra is. Végül egy csapat rómailovag, aki fegyveres! rségként a senatusi üléstermet körülvette, a véleményéhez szenvedé-lyesen ragaszkodó Caesart halállal fenyegette; még kardot is rántottak, úgyhogy a mellette ül!senatorok mind elhúzódtak t! le, és néhányan alig-alig tudták! t testükkel vagy togájukkalfedezve megvédelmezni. Ekkor annyira megrémült, hogy nemcsak engedett álláspontjából,hanem az év hátralev! heteiben nem is mutatkozott többé a senatus-üléseken.15. Praetori hivatalába lépése els! napján javasolta, hogy a Capitolium újjáépítése ügyében anép színe el! tt vonják felel! sségre Quintus Catulust, s egyúttal bízzák másra ezt a feladatot;minthogy azonban az arisztokrata párt összefogásával szemben nem érezte magát elég er ! snek - látta is ! ket, amint nyomban az új consulok beiktatása után nagy számban és makacsellenállásra készen hazafelé mentek -, visszavonta ezt a javaslatát.16. Egyébként elszánt támogatója és védelmez! je volt Caecilius Metellus néptribunusnak,mikor az hivatali tiszttársai tiltakozásával szemben forradalmi törvényjavaslatot terjesztett el! ,végül is senatusi határozattal mindkett! jüket felmentették hivatalos megbízatásuk alól. Demég ezek után is volt bátorsága hivatalában maradni és bíráskodni, s csak mikor tudomására jutott, hogy fegyveres er ! szakkal készülnek tevékenysége félbeszakítására, bocsátotta ellictorait, vetette le bíborszegély" togáját, és menekült haza lakásába, hogy a megváltozottkörülmények parancsa szerint visszavonuljon a közügyekt! l. Még a tömeget is lecsendesítette,mikor az két nappal kés! bb nagy zajongással támogatást ígért neki hivatala visszaszerzéséhez. Nem ezt várták volna t! le, és a senatus, mely éppen a csoportosulás miatt nagy sietve összeült,legtekintélyesebb tagjai útján mondott neki köszönetet, a Curiába idézte, és elismer ! szavak kíséretében, az el! bbi határozatot érvénytelenítve, újra hivatalába iktatta Caesart.17. Csakhamar újból veszedelmes helyzetbe került; Novius Niger quaestor el! tt LuciusVettius Judex, a senatus el! tt pedig Quintus Curius, az összeesküv! k terveinek els! lelep-lez! je - aki szolgálataiért az államtól pénzjutalmat is kapott -, azt állította róla, hogy Catilinatársai közé tartozik. Curius azt mondta, Catilinától tudja a dolgot, Vettius még azt is meg-ígérte, hogy bemutatja a kézírásos levelet, melyet Caesar Catilinához intézett. Ezt már nemt" rhette Caesar, és erélyesen hivatkozott Cicero tanúvallomására, mely szerint önként adott átneki néhány adatot az összeesküvésr ! l; el is érte, hogy Curiust nem jutalmazták meg; Vettiust pedig, miután ingóságait Caesar lefoglaltatta és elárvereztette, a népgy" lésen jól elverték,majdhogy ízekre nem tépték a szószék tövében, végül börtönbe zárták. Hasonlóképpen járt Novius, a quaestor is, amiért megengedte, hogy magasabb hivatali állású személy ellen panaszt tegyenek nála.18. Mikor hivatalos éve praetori tisztségében lejárt, és sorshúzás útján Küls! -Hispania jutottneki tartományul, hitelez! i nem akarták elengedni, de! kezesek útján elhárította! ket, ésszokással-jogrenddel ellenkezve elutazott, miel! tt még a szükséges utasításokat megkaptavolna a tartomány igazgatására; talán valami készül! peres eljárástól félt, vagy szövetsége-seinek óhajtott szorongattatásukban miel! bb segítségére sietni. Helyreállítván a rendet a provinciában, hasonló sietséggel, utódját be sem várva távozott onnan is, hogy megtartsadiadalmenetét, és consulságra pályázzék . Minthogy azonban a választások id! pontját már kit" zték, jelentkezését csak úgy vehették figyelembe, ha magánemberként érkezik a városba;de mert törekvését, hogy kivonja magát az érvényes törvények rendelkezései alól, sokanellenezték, kénytelen-kelletlen lemondott a diadalmenetr ! l, hogy a pályázók sorából ki nezárják.19. Két vetélytársa volt, Lucius Lucceius és Marcus Bibulus. Minthogy Lucceiusnak tekintélye kevés, pénze azonban sok volt, egyezséget kötött vele, hogy a maga vagyonából, dekett! jük nevében pénzt ígérjen a választók egyes osztályainak. Mikor ez a dolog kitudódott,



8

az arisztokraták nagyon megijedtek; attól tartottak, hogy ily tökéletesen egyetért! társ oldalánCaesar a legmagasabb tisztségben semmit! l sem riad majd vissza. Rábírták hát Bibulust,ígérjen! is ugyanakkora összeget, mint a másik jelölt, s! t, többen pénzt is adtak neki erre acélra, és még maga Cato sem vonta kétségbe, hogy az effajta vesztegetés a haza üdvét szol-gálja.Tehát Bibulusszal együtt választották consullá. És most az el! kel! k, ugyancsak félelemb! l,mindent elkövettek, hogy az újonnan választott consulokra olyan jelentéktelen tartományokat bízzanak, ahol csupán erd! ségre és hegyi legel! kre kell gondot viselniük. Caesart ez a valóbannagy igazságtalanság késztette arra, hogy mindenféle szolgálattal megnyerje magának GnaeusPompeiust, akit igen sértett, hogy bár legy! zte Mithridates királyt, a senatorok csak vonakodva hagyták jóvá intézkedéseit. Caesar kibékítette Pompeiusszal Marcus Crassust is,aki pedig nagy viszálykodásban viselt közös consulságuk óta régi ellensége volt; szövetkezettmind a kett! vel, hogy Rómában semmi ne történhessék, amit hármuk közül akár egy is nemakarna.20. Hivatalba lépése után els! ként Caesar hozott rendeletet, hogy minden ügyet, melyet akár asenatusban, akár a nép színe el! tt tárgyalnak, írásba foglalva tegyenek közzé. Életre keltettetovábbá azt az! si szokást, hogy amely hónapban nem gyakorolja a hatalmat, el! tte egytörvényszolga járjon, a lictorok pedig mögötte. Mikor a földosztásról szóló törvényjavaslatátel! terjesztette, consultársát, aki a javaslat ellen foglalt állást, fegyverrel" zte el a Forumról; azmásnap a senatus el! tt panaszt emelt, de nem akadt senki, aki effajta er ! szakoskodás miattszót emelni vagy akár csak véleményt nyilvánítani merészelt volna - holott ezt máskor sokkalkisebb jelent! ség" dolgokban is megtették. Bibulus ett! l annyira elkeseredett, hogy míghivatali ideje le nem telt, otthonában tartózkodott, és csak írásban jelentette tiltakozását.Attól fogva Caesar minden államügyet egyedül, a maga feje szerint intézett, és némelytréfacsináló, ha játékos kedvében tanúként aláírt valamit, az id! pontot nem Caesar és Bibulusconsulságának évével jelölte, hanem úgy, hogy „kelt Julius és Caesar consulsága alatt”, vagyiskétszeresen, melléknevén és családi nevén is, egyedül! t nevezték meg. Nemsokára aztánszéltében-hosszában ezt a kis verset idézgették:

Nem Bibulus, Caesar volt minden tettnek a lelke:Semmit nem tett az consuli éve alatt.

A Campus Stellatust, melyet! seink ünnepélyesen állami birtoknak nyilvánítottak, továbbá acampaniai szántóföldeket, melyeket az államnak fizetend! haszonbér ellenében a tulajdo-nosok birtokában meghagytak, sorshúzás mell! zésével osztotta fel húszezer három- vagytöbbgyermekes család között. Könnyített a bérl! kön, mikor a bérleti díj leszállítását kérték,elengedte nekik az összeg egyharmadát, de a nyilvánosság el! tt megintette! ket, hogy a bérletmegújításakor ne tegyenek többé ilyen szerénytelen ajánlatot. Más-más oldalról felmerültigényeket is kielégített, senki sem mondott neki ellent; ha valaki mégis tiltakozni próbált, arraráijesztett. Marcus Catót, aki felszólalt ellene, lictorral vezettette ki a teremb! l, és börtönbezáratta. Lucius Lucullust, mert valahogy nyegle hangon feleselt vele, úgy megfélemlítette egyrágalmazási üggyel, hogy térden állva kért bocsánatot. Mikor Cicero egyik törvényszéki beszédében a közállapotok miatt siránkozott, Caesar a szónok halálos ellenségét, PubliusClodiust, aki már régóta hiába kísérletezett, hogy a patriciusi rendb! l a plebeiusok sorábakerüljön, még aznap délután, három óra körül átsegítette a plebeiusi rendbe. Kés! bb minden-féle vesztegetéssel rábírta Vettiust, hogy tegyen vallomást az ellenpárt tagjai ellen, hogy! tPompeius meggyilkolására biztatták; Vettiust fel is vezették a szószékre, s elkezdte az el! remegállapított nevek felsorolását; mikor azonban egyik-másik név említése hatástalannak és



9

rosszindulatú gyanúsításnak bizonyult, Caesar úgy megrettent a meggondolatlan terv sikerét! l,hogy állítólag méreggel tétette el láb alól a feljelent! t.21. Ez id! tájt vette feleségül Calpurniát, a consuli tisztségben utódjául kiszemelt L. Pisoleányát; Juliát, tulajdon leányát pedig Gnaeus Pompeiushoz adta feleségül, de el! bb felbon-tatta eljegyzését Servilius Caepióval, pedig az jelent! s segítséget nyújtott neki nemrégiben,mikor Bibulus ellen harcolt. Az új rokoni kapcsolatok létrejötte óta, ahogy régebben Crassust,most mindig Pompeiust szólította fel els! nek a senatus ülésén, hogy mondja el véleményét;márpedig szokás szerint a véleménykérésnek az a sorrendje marad meg egész évben, melyet aconsul január elsején elkezdett.22. Most tehát apósa és veje támogatásával az összes tartományok közül a legel! nyösebbet,Galliát választotta magának, mert fekvése és egyéb viszonyai miatt alkalmasnak látta dics!tettek véghezvitelére. Kezdetben ugyan a Vatinius-féle törvény alapján csak az Alpokoninneni Galliát és Illyriát kapta meg, kés! bb az Alpokon túli, ún. „nagyhajú” Galliát is. Asenatorok attól tartottak, ha! k megtagadják is t! le, majd megadja neki a nép. Caesarnak úgyfejébe szállt a dics! ség, hogy nem tudta magát türt! ztetni, és néhány nap múlva az egésztanácsülés el! tt kérkedve kijelentette, hogy hiába ellenkeztek, hiába jajgattak ellenfelei, csak elérte, amire vágyott, s ezentúl a fején táncol! majd mindenkinek; aztán mikor erre valakigúnyosan megjegyezte, hogy asszony legyen a talpán, akinek ilyesmi egykönnyen sikerül,Caesar mintegy elértve a célzást, így válaszolt: „Syriában is egy Semiramis uralkodott, Asianagy részét meg az Amazonok tartották egykor hatalmukban.”23. Mikor consuli megbízatása lejárt, a két praetor, Gaius Memmius és Lucius Domitius,rendkívüli vizsgálatot követelt ellene elmúlt évi hivatali ténykedései miatt. Caesar kérte asenatustól a vizsgálat lefolytatását, de miután a senatus nem látott neki a dolognak, és háromnapot hiábavaló szócsépléssel töltött, elutazott tartományába; erre quaestorát különfélevétségek címén nyomban perbe fogták. Majd Lucius Antistius néptribunus! t magát idéztetörvény elé, de Caesar a tribunusok testületéhez fellebbezett, és elérte, hogy amíg szolgálatiügyben Rómától távol van, nem emelhetnek vádat ellene. Biztonsági okokból tehát minden-áron le kellett köteleznie a mindenkori tisztségvisel! ket, ennélfogva a hivatalra pályázók közül csak olyanokat támogatott és engedett tisztséghez jutni, akik megígérték neki, hogytávollétében is megvédik. Nem is habozott, hogy err ! l bárkit! l esküt vagy írásbeli nyilatko-zatot vegyen.24. De mikor Lucius Domitius, a consuljelölt, nyíltan fenyeget! zni kezdett, hogy amit praetorként nem tudott keresztülvinni, majd megteszi consuli min! ségében és megfosztjahadseregét! l, Caesar tartománya egyik városába, Lucába kérette Crassust és Pompeiust, ésrábírta! ket, hogy Domitius consulságának meghiúsítása érdekében pályázzanak másodszor isa consuli tisztségre, neki pedig további öt évre hosszabbítsák meg f ! parancsnoki megbíza-tását. Ebben bízva, az államköltségen szervezett legiókhoz más, a maga pénzén állítottcsapatokat is hozzácsatolt, s! t, egyet még az Alpokon túli gallok közül is toborzott; acsapatnak gall neve is volt (Alaudának vagyis pacsirtának hívták), Caesar római módraképezte ki és fegyverezte fel, majd a legio egész legénységének megadta a római polgárjogot.Ezután már semmiféle háborús alkalmat el nem szalasztott, még ha igazságtalan ésveszedelmes volt is. Olykor szövetségeseket támadott meg, olykor ellenséges és vad népeket.Végül a senatus elhatározta, hogy bizottságot küld ki a galliai helyzet megvizsgálására. Volt,aki úgy vélte, Caesart ki kell szolgáltatni az ellenségnek. Minthogy azonban vállalkozásaimindig szerencsével jártak, mindenki másnál gyakrabban és hosszabb ideig tarthatott hálaadó

ünnepeket.



10

25. Kilenc év alatt, míg a f ! hatalmat kézben tartotta, körülbelül ezek voltak f ! bb tettei: EgészGalliát - az erd! s Pyrenaeusok, az Alpok és a Gebenna hegység, valamint a Rhenus ésRhodanus határolta hárommillió-hétszázezer római lépésnyi területet - a szövetséges és nagyérdemekben b! velked! államok kivételével - római provinciává tette, és negyvenmilliósestertius évi adót vetett ki rá;! volt az els! római, aki hidat veretett a Rhenuson, úgy intézetttámadást a folyó túlsó partján él! germánok ellen, és súlyos vereségeket mért rájuk;megtámadta az addig ismeretlen britannusokat is, és legy! zvén ! ket, pénzt és túszokat csikartki t! lük; ennyi eredményes vállalkozása között mindössze háromszor szenvedett kudarcot,nem többször: Britanniában a nagy vihar kis híján elpusztította hajóhadát, Galliában Gergoviamellett szétszórták egyik legióját, germán területen pedig t! rbe csalták és meggyilkolták kétlegatusát, Tituriust és Aurunculeiust.26. Ez id! tájt vesztette el sorban egymás után az anyját, a leányát és nem sokkal kés! bb azunokáját is. Id! közben Publius Clodius megöletése miatt fölbolydult Róma, s ezért a senatusúgy határozott, hogy Gnaeus Pompeius személyében csak egy consult választanak. Caesar erremegegyezett a néptribunusokkal, akik! t Pompeius consultársául kívánták jelölni, jobb, ha azt

terjesztik jóváhagyásra a nép elé, hogy f ! vezéri megbízatásának közeli lejártával Rómátóltávol is pályázhasson másodszor a consulságra, és ne kelljen ezért alkalmatlan id! ben, aháború befejezése el! tt tartományából visszatérnie. Alighogy ezt elérte, máris magasabb célok felé tört, és telve jó reménnyel, egyetlen alkalmat sem mulasztott el arra, hogy b! kez" ség vagyegyéb szívesség árán, hivatalos min! ségében vagy magánvagyona révén mindenkit megnyer- jen magának. Zsákmányrészesedéséb! l hozzáfogott egy forum felépítéséhez, annak csak atelke több mint százmillió sestertiusba került. A népnek leánya emlékére olyan látványosságotés lakomát ígért, amilyet még el! tte senki. És mert az ünnepséget igen nagy várakozás el! ztemeg, noha az el! készít! munkát el! z! leg mészárosokra bízta, végül mégis a maga cselédsé-gével végeztette el. Megbízást adott, hogy ismert gladiatorokat, bárhol küzdjenek is ellenségesérzület" néz! k el! tt, er ! szakkal raboljanak el és! rizzenek meg az! számára. A kardvívókatnem vívóteremben, nem vívómesterek útján képeztette ki, hanem római lovagok házában;amint leveleib! l kit" nik, a kardforgatás m" vészetében jártas senatorokat is megkérte, vállalják el egyik-másik gladiator betanítását, és adjanak neki gyakorlat közben is útmutatást. A legiók zsoldját egyszer s mindenkorra megduplázta. Gabonát osztott nekik, valahányszor b! ségeskészletek álltak rendelkezésre, méghozzá az engedélyezett mértéken felül, és id! nkéntzsákmányolt rabszolgával is megajándékozta minden egyes emberét.27. Aztán, hogy rokoni és baráti kapcsolatait Pompeiusszal megújítsa, feleségül kínálta nekitestvérhúga unokáját, Octaviát, aki el! z! leg Caius Marcellushoz ment férjhez, maga pedigmegkérte Pompeius lányának a kezét, holott azt már Faustus Sullának szánták. Nemcsak Pompeius egész környezetét, s a senatus nagy részét nyerte meg magának kamatmentes vagyigen csekély kamatot hozó kölcsönökkel, hanem b! kez" en megajándékozott egyéb rendekheztartozó különféle embereket is, akik meghívásra, de hívatlanul is felkeresték; adott ajándékotfelszabadítottaknak, s! t egyes személyek kedves rabszolgáinak is, aszerint, hogy milyen közelálltak patrónusaik vagy gazdáik szívéhez. Akkoriban! volt a perbe fogott, az eladósodottemberek, a tékozló ifjúság egyetlen és készséges segít! je, hacsak egyiknek-másiknak b" ne,adóssága vagy fény" z! életmódja meg nem haladta azt a mértéket, amelynél még egymagakisegíthette volna! ket a bajból; az ilyeneknek nyíltan megmondta: polgárháború kellene -csak az segíthet rajtuk.28. Nem kevesebb buzgalommal kereste a királyok, provinciák kedvét a földkerekségenmindenütt; némelyeknek ezrével adott ajándékba foglyokat, másoknak a senatus és a népfelhatalmazása nélkül segít! csapatokat küldött, amennyit s ahová csak kívánták; Italia, a kétGallia s a két Hispania, de még Asia és Görögország legnagyobb városait is remek épületekkel



11

ékesítette. Végül általános megdöbbenést keltett, és az emberek csak kérdezgették egymástól,hová is vezet mindez; ekkor M. Claudius Marcellus consul rendeletben közhírré tette, hogyigen fontos államügyben javaslatot kíván a senatus elé terjeszteni. Javasolta, hogy Caesar helyére még hivatalos ideje lejárta el! tt utódot jelöljenek, hiszen a béke már úgyis helyreállt;kötelezzék Caesart, hogy gy! zelmes hadseregét bocsássa el; továbbá hogy távollétében nevehessen részt a választásokon, mivel Pompeius annak idején nem a nép egyetértésévelérvénytelenítette a kedvéért a törvényt. (Az történt ugyanis, hogy Pompeius a tisztvisel! k jogáról szóló törvény egyik fejezetében, mely a távollev! ket kizárja a tisztségekre pályázók sorából, Caesarral sem tett kivételt, mert egyszer " en megfeledkezett róla; csak kés! bb javította ki ezt a hibát, mikor a törvény szövegét már ércbe vésve a kincstárban elhelyezték.)Marcellus nem elégedett meg annyival, hogy Caesart tartományaitól és e kiváltságátólmegfossza, hanem javasolta még, hogy a colonusoktól, akiket a Vatinius-féle törvény alapján Novum Comumban letelepített, vonják meg a római polgárjogot, mert azt Caesar csak vesztegetés céljából és a törvényes rendelkezéseken túlmen! mértékben adta meg nekik.29. Caesar ezen igen felindult, és úgy vélekedett - amint fültanúk elmondják -, hogy nehezebb! t, az állam els! emberét az els! helyr ! l a másodikra, mint a másodikról az utolsóraleszorítani, és részint a tribunusok közbelépésére, részint a másik consul, Servius Sulpiciussegítsége révén, minden er ! vel ellenállt. Még a következ! évben, Caius Marcellus consulságaidején - aki hivatalában unokabátyját, Marcust követte és annak kezdeményezéseit is átvette -Caesar hatalmas pénzáldozattal megszerezte magának védelmez! ül Marcellus consultársát,Aemilius Paulust és Gaius Curiót, a leger ! szakosabb tribunust. De látva, milyen elszántanfolyik a harc ellene, s hogy a jöv! évre kijelölt consulok az ellenpárt emberei, levélben fordulta senatushoz, és kérte, ne vegyék el t! le népadta kiváltságát, vagy pedig hívják vissza had-seregükt! l a többi f ! vezért is. Általában úgy vélik, Caesar abban bízott, hogy könnyebbenösszehívja, amikor csak kedve tartja, veteránjait, mint Pompeius a maga újoncait. Közbenellenfeleivel is azon egyezkedett, hogy lemond nyolc legiójáról, továbbá az Alpokon túliGalliáról, ha consullá választásáig meghagynak neki két legiót s hozzá még egy provinciát azAlpokon innen, vagy akár csak egy legiót és Illyriát.30. De miután a senatus megtagadta kérését, ellenfelei pedig nem akartak vele semmiféle politikai egyezséget kötni, az Alpokon inneni Galliába ment; ott igazságszolgáltatásikörútjának befejezése után megállapodott Ravennában, és elhatározta, hogy háborúval áll bosszút, ha a senatus az érdekében fellép! tribunusok ellen szigorúbb rendszabályokatalkalmaz.Ezt használta fel kés! bb ürügynek a polgárháborúra: de feltehet! , hogy más oka volt. GnaeusPompeius el-elmondogatta: Caesar látva, hogy sem a megkezdett nagy építkezéseket befejezni

nem tudja, sem a népnek a hazatéréséhez f " zött reményeit magánvagyonából valóra nemválthatja, szeretett volna mindent felforgatni és zavart kelteni. Mások azt állítják, félt, hogyszámot kell adnia az els! consulsága idején a jóslatok, a törvény, a tribunusok tiltakozásaellenére véghezvitt minden cselekedetér ! l - hiszen M. Cato újra meg újra esküszóval er ! sít-gette, hogy bíróság elé állítja, mihelyt hadseregét elbocsátotta. Félt azért is, mert széltében-hosszában beszélték, mihelyt magánemberként hazatér, Milo példájára fegyveresekt! lkörülvett bíróság el! tt kell majd védekeznie. Még hihet! bbé teszi a dolgot Asinius Pollio, aztállítván, hogy mikor Caesar meglátta a pharsalusi csatamez! n elesett ellenséges katonák szétszórt tetemeit, szó szerint ezt mondta: „Ezt! k akarták: annyi kiváló tett véghezvitele utánengem, Caius Caesart is elítéltek volna, ha a hadsereghez nem fordulok segítségért.” Mások viszont úgy vélik, minthogy er ! sen hozzászokott a katonai parancsnoksághoz, s felmérte minda maga, mind ellenségei erejét, élt a kedvez! alkalommal, hogy magához ragadja az uralkodóihatalmat, melyre kora ifjúsága óta annyira vágyott. Úgy látszik, hasonlóképpen vélekedett



12

Cicero is, aki „A kötelességekr ! l” cím" m" ve harmadik könyvében azt írja, hogy Caesar állandóan Euripides verssorait idézgette, melyeket maga így fordított le latinra:

Ha már jogot tiporsz, uralmadért tegyed,De más dolgokban törvénytisztel! maradj.

31. Mikor tehát jelentették, hogy hiába volt a tribunusok tiltakozása - titkon maguk is elmene-kültek Rómából -, hogy gyanút ne keltsen, el! reküldte cohorsait, maga pedig ugyanez okbólnemcsak hogy megjelent egy nyilvános színházi el! adáson, hanem ott gondosan meg isvizsgálta egy építend! gladiator-iskola tervrajzát, továbbá szokása szerint részt vett még egynépes lakomán is. Napnyugtával aztán öszvéreket hozatott a szomszédos malomból, befogatta! ket, és nagy titokban, szerény kísérettel útnak indult; minthogy azonban a fáklyákat kioltotta,letévedt az útról, és sokáig bolyongott, míg végre hajnaltájban vezet! re akadt, s a legnehe-zebben járható ösvényen gyalogolt tovább; utolérve csapatait a Rubico folyónál, tartományahatárán rövid pihen! t tartott, s jól meggondolva, mire vállalkozott, ezekkel a szavakkal fordultkörnyezetéhez:„Most még - mondta - visszafordulhatunk; mert ha ezen a hidacskán átmegyünk, azután már mindent a fegyverek döntenek el.”32. Miközben így fontolgatta a dolgot, jelenséget látott. Hirtelen egy igen magas, szép termet"ember jelent meg el! tte, aki nádsípot fújva a közeli sziklán üldögélt; nemcsak pásztorok gy" ltek köré, hogy meghallgassák, hanem elhagyván soraikat, katonák is, kürtösök is; az óriásegyik kürtös kezéb! l kiragadta a tubát, leugrott egyenesen a folyópartra, és hatalmas er ! velindulót fújva a támadásra, a túlsó part felé tartott. Akkor azt mondta Caesar:„Menjünk hát, amerre az istenek jeladása és ellenségeim igazságtalansága vezérel. A kocka elvan vetve.”33. Így átvezetve seregét a folyón, gy" lést hívott egybe, melyen a hozzá menekült tribunusok is részt vettek,! pedig ruháját mellén megszaggatva, sírva kérte katonái támogatását. Egyesek úgy mondják, hogy a lovagi rend tagjait megillet! vagyont is ígért minden katonájának: ezazonban tévedés. Szónoklata, buzdító szavai közben ugyanis bal keze ujját felemelve többször fogadkozott, hogy mindenkit kielégít, aki segít neki méltóságát megvédeni, s! t, még ujjáról agy" r " t is szívesen átengedi nekik; a hátsó sorokban a katonák inkább csak látták, minthallották a szónokot, s azt hitték, hogy Caesar azt mondja, amire kézmozdulatából ítélvekövetkeztettek. Szállt a hír, hogy Caesar arany lovaggy" r " t és négyszázezer sestertiust ígértminden katonájának.34. Ett! l fogva sorjában a következ! tetteket vitte véghez: elfoglalta Picenumot, Umbriát,Etruriát, sebtében kinevezett utódját, Lucius Domitiust pedig, aki mint vezér Corfiniumotmegszállva tartotta, megadásra kényszerítette és elbocsátotta; ezután a Fels! adriai-tenger partján Brundisiumba igyekezett - oda menekült Pompeius meg a két consul is, hogy miel! bbátkelhessenek Görögországba. Caesar sokáig iparkodott megakadályozni, hogy útra keljenek,de hiába; így aztán bevonult Rómába, felszólította a senatorokat, hogy a haza nevébensegítsék meg, majd megtámadta Pompeius leger ! sebb csapatait, melyek M. Petreius, L.Afranius és M. Varro vezérlete alatt Hispaniában állomásoztak; övéinek kijelentette, hogyel! bb a vezér nélküli hadsereg ellen indul, s csak ha majd visszatér, akkor vonul a seregnélküli vezér ellen. És noha Massilia ostroma elhúzódott, hiszen a város bezárta el! tte kapuit,és a hiányos élelmiszerellátás is er ! sen késleltette, hamarosan mégis gy! zelmet aratott.



13

35. Innen visszatért Rómába, majd átkelt Macedoniába, és ott négy hónapig tartó ostrom utána pharsalusi csatában végleges gy! zelmet aratott Pompeius fölött, aztán Alexandriáig üldöztea menekül! t; amikor azonban Pompeius megöletésér ! l értesült, valóban veszedelmes háborútindított Ptolemaeus ellen, aki neki is álnokul életére tört; sem a terep, sem az id! járás nemkedvezett neki, s! t, télvíz idején a jól felkészült, agyafúrt ellenség városában kellett készület-lenül, mindenben hiányt szenvedve harcba bocsátkoznia. A gy! zelem kivívása után Egyiptomkirályságát Cleopatrának és öccsének adta át; nem merte azonban tartománnyá tenni, attóltartott ugyanis, hogy er ! szakos helytartó kezén forrongások t" zfészkévé válhat. Alexandriábólelment Syriába, majd Pontusba, oda szólították sürget! en a Pharnacesról érkez! hírek. A nagyMithridatesnek ezt a fiát, kinek a sok siker fejébe szállt, s most a jó alkalmat megragadva,támadásba lendült, Caesar megérkezése ötödik napján, szembetalálkozásuk negyedik órájá- ban, egyetlen rohamban tönkreverte; azóta gyakran emlegette, mekkora szerencsével jártPompeius, hogy hadi dics! sége javát ilyen gyáva népség ellen hadakozva arathatta. Caesar aztán legy! zte Scipiót és Jubát, akik Afrikában pártjuk utolsó maradványait próbálták életrekelteni, kés! bb pedig Pompeius fiait Hispaniában.

36. A polgárháborúk folyamán csak olyankor szenvedett vereséget, ha az ütközet alvezérei parancsnoksága alatt folyt, különben soha; alvezérei közül Caius Curio Africában pusztult el,C. Antonius Illyriában esett az ellenség fogságába, P. Dolabella ugyancsak Illyriábanveszítette el hajóhadát, Gn. Domitius Calvinusnak pedig a hadserege veszett oda Pontusban.Caesar tulajdonképpen mindig sikeresen harcolt, sohasem kétes kimenetel" hadiszerencsével.Csupán két esetben történt másként: egyszer Dyrrachiumnál, ahol kijelentette, hogy Pompeiusnem tud gy! zni, mert bár visszaszorította! t, nem vette üldöz! be; másszor az utolsó csatában,Hispania területén, mikor ügyei állása miatt kétségbeesve már öngyilkosságon törte a fejét.37. A háborúk befejeztével ötször tartott diadalmenetet, Scipio legy! zése után, néhány naposszünet közbeiktatásával, egy hónap alatt négyet, aztán Pompeius fiainak leveretése után

nyomban még egyet. Els! és legfényesebb diadalmenetét a galliai gy! zelem örömére ünne- pelte, a következ! t az alexandriai, majd a pontusi, a rákövetkez! t az africai, az utolsót pedig ahispaniai gy! zelem emlékére, mindegyiket más-más pompával és küls! ségek között. A galliaidiadalmenet napján a Velabrum mellett elhajtva eltört kocsijának a tengelye, s! kis híjánkiesett bel! le; fáklyafény mellett vonult fel a Capitoliumra, a fáklyaviv! k jobbról-balrólnegyven elefánton ültek. A pontusi gy! zelem diadalmenetében a dísztárgyak között egytáblácskát is vitetett, három szó állt rajta csupán: „Jöttem, láttam, gy! ztem.” Ez a többifelirattól eltér ! en nem a véghezvitt tettekre emlékeztetett, hanem a háború gyors befejezésére.38. Minden kiszolgált gyalogosának zsákmány címén a polgárháború kezdetén juttatottkétezer sestertiuson felül még huszonnégyezer sestertiust ajándékozott. Földet is osztott, ha

nem is egy tagban, hogy ne kelljen a birtokosokat helyükr ! l elzavarnia. Adott továbbá anépnek fejenként tíz modius gabonát, ugyanannyi font olajat és háromszáz sestertiust, amitmár korábban megígért, majd késedelmi kamat fejében még száz sestertiust hozzá. Rómábankétezer sestertius összegéig mindenkinek elengedte évi házbérét, Italiában azonban csak az éviötszáz sestertiust meg nem haladó lakbéreket. Lakomát meg húsosztást is rendezett, ahispaniai gy! zelem után pedig két nagyszabású villásreggelit; az els! t ugyanis sz" kösnek s amaga nagylelk " ségéhez méltatlannak tartotta, ezért öt nappal kés! bb egy másik, az el! bbinéldúsabb reggeli lakomát nyújtott a népnek.39. Különféle látványosságokat: gladiator-párviadalokat, színházi el! adásokat rendezett aváros minden kerületében - az el! adásokon más-más nyelven beszél! színészek léptek fel -

továbbá cirkuszi játékokat, atlétaversenyeket és tengeri csatákat. A Forumon egyik versenyenküzdött a praetori családból való Furius Leptinus és Q. Calpenus, egykori senator és ügyvéd



14

is. A pyrrhicha nev" táncot asiai és bithyniai fejedelmek gyermekei járták. Az el! adásokonDecimus Laberius római lovag is mimus-színészként lépett fel, és miután Caesartól ötszázezer sestertiust és egy aranygy" r " t kapott ajándékba, a színpadról a zenekar térségén keresztülegyenesen a tizennégy padsorban fenntartott helyére ment. A cirkuszi játékokon - a Circusépületét kétoldalt kib! vítették, és vizes árokkal vették körül erre a célra - a legel! kel! bb ifjak hajtották a négy- és kétfogatú kocsikat,! k végezték a lovas mutatványokat is. A „trójai játék”- ban nagyobb és kisebb fiúk csapata vett részt. Az állatviadalok öt napig tartottak, és egy nagyharci játékkal zárultak, melyet két, öt-ötszáz gyalogosból, három-háromszáz lovasból és húsz-húsz elefántból álló csapat vívott meg egymással. És hogy minél tágasabb hely maradjon aküzdelemre, elmozdították a céljelz! oszlopokat, helyükön pedig két szemben álló tábortállítottak fel. Az atléták viadala a Mars-mez! n ideiglenesen felépített porondon három napigtartott. A tengeri csatában, a kisebbik Codeta-mez! n e célra kiásott medence vizén két-,három- és négy-evez! soros tyrusi és egyiptomi gályák ütköztek meg egymással. E látvá-nyosságra mindenfel! l annyi ember sereglett össze, hogy az idegenb! l jött vendégek nagyrésze az utakon s a keskeny utcákon felállított sátrakban hált; gyakran megesett, hogy a nagytömegben sok embert agyonnyomtak, köztük két senatort is.40. Ezek után Caesar az államügyek rendezéséhez kezdett; megjavította a naptárt, mert azt a papok a szök ! hónap hibás beiktatásával úgy megzavarták, hogy az aratás ünnepe a naptár szerint nem a nyári, a szüret pedig nem az! szi id! szakra esett; az évet a nap járásához igazí-totta, meghatározván, hogy háromszázhatvanöt napból álljon, a szök ! hónapot megszüntette,ehelyett minden negyedik évben eggyel megtoldotta a napok számát. De most már, hogy január elsejét! l kezdve az id! számítás rendje kiigazodjék, november és december közé beik-tatott két hónapot; ezért az év, melynek során a rendszabályokat bevezette, a szök ! hónappalegyütt - mert a régi szokásnak megfelel! en az is éppen erre az évre esett - tizenöt hónapbólállt.

41. Kiegészítette a senatust, patriciusi rangra emelt egyeseket, kib! vítette a praetorok,aedilisek, quaestorok, de még az alacsonyabb beosztású tisztvisel! k számát is; a censoriintézkedés következtében rangjuktól megfosztott vagy vesztegetés címén elítélt tisztvisel! ketvisszahelyezte állásukba. A választási jog gyakorlásán úgy osztozott meg a néppel, hogy aconsulságra pályázók kivételével a többi hivatali jelölteket felerészben a nép akarata szerint,felerészben Caesar javaslatára nevezték ki. A választók egyes csoportjaihoz intézettrendeletein ez a rövid szöveg állt:„Caesar, a dictator, az illetékes tribushoz. Ezt és ezt az embert ajánlom nektek, hogy szavaza-totok birtokában tisztséget nyerjen.” A proscribáltak gyermekeinek is megengedte, hogytisztséget viseljenek. Az igazságszolgáltatást ismét kétfajta, egy lovagrend" és egy senatori

rend" bíróra bízta, a „kincstári tribunusok” hivatalát, e harmadik fajta bírói tisztségetmegszüntette. A népszámlálást nem a régi szokás szerint, nem a régi helyen végeztette, hanemutcánként a „szigetek” elnevezés" bérházak tulajdonosaira bízta, és a háromszázhúszezer ingyengabonára jogosult lakos névsorából százhúszezret törölt; elrendelte továbbá, hogy a praetor a névjegyzékben nem szerepl! lakosok közül sorshúzás útján töltse be elhunytszegénysorsú, ingyengabonára jogosult polgárok helyét, hogy az új népszámlálás zavargásokraokot ne szolgáltasson.42. Nyolcvanezer polgárt osztott be tengeren túli gyarmatokra, majd az ily módon meg-csappant városi lakosság számát igyekezett megtartani; elrendelte, hogy minden húsz évenfelüli és negyven éven aluli lakos három egymás után következ! évben csak olyan feltétellel

tartózkodhat távol Italiától, ha katonai szolgálatot teljesít, s a senatorok fiai is csak az esetbenutazzanak külföldre, ha valamely tisztvisel! katonai vagy polgári kíséretéhez tartoznak;



15

továbbá, hogy az állattenyészt! k férfikorban járó pásztoraiknak legalább egyharmadátszabadon született polgárok közül alkalmazzák. Rómában minden orvosnak s a szabadm" vészetek mestereinek megadta a polgárjogot, hogy ily módon a Városban maradjanak, sezzel a letelepedést a f ! városban mások szemében is kívánatossá tegye. Az adósok ügyében -véget vetve s" r " n hangoztatott reménységüknek, mely szerint az adósságokat eltörlik - akövetkez! t rendelte el: becsültessék meg ingatlanaikat a polgárháború el! tt kifizetett árak alapján, és hitelez! iket oly módon elégítsék ki, hogy a felvett kölcsön összegéb! l vonják le,amit kamat címén valójában már készpénzben vagy más értékben megfizettek; így azadósságoknak csaknem egynegyede elenyészett. Minden egyesületet megszüntetett, csak anagyon régi alapításokat hagyta meg. A b" ntettek megtorlását megszigorította; és minthogy agazdag emberek könnyebben követtek el b" ncselekményt, hiszen vagyonuk csökkenése nélkülmehettek szám" zetésbe, Caesar - amint Cicero írja - meghagyta, hogy a gyilkosokat egész,más b" nösöket fele vagyonuk elkobzásával büntessék.43. Igen gondosan és nagy szigorúsággal szolgáltatott igazságot. A zsarolás címén elítélteketmég a senatori rendb! l is eltávolította. Egy praetori rangú férfi házasságát, noha házasság-

törésnek még a gyanúja sem merült fel, érvénytelennek mondta ki, mert olyan n! t vettfeleségül, aki csak két nappal azel! tt vált el el! bbi férjét! l. A külföldi árukat megvámoltatta.Megtiltotta a gyaloghintó használatát, a bíborruha és gyöngyös ékszer viselését, felmentést ezalól egyes embereknek adott csupán, azoknak is csak ha bizonyos életkort elértek, és csak bizonyos napokra. Igen szigorúan megtartotta a fény" z! étkezést tiltó törvényt, az élelmiszer- piacokon! röket állított, akik a tilalmas árukat elkobozták és elébe vitték; olykor katonákat iskirendelt, s ha a rend! rök figyelmét valami elkerülte volna, azok még az asztalról is elvitték afeltálalt ételt.44. De a város szépítésére és rendezésére, továbbá a birodalom védelmére és gyarapítására isnapról napra több és nagyobb jelent! ség" tervet dolgozott ki. Mindenekel! tt olyan Mars-

templomot akart építeni, amilyet még nem látott a világ, mégpedig úgy, hogy erre a célrafeltölteti és építkezésre alkalmassá teszi azt a tavat, melynek vizén nemrégiben a tengeri csatátrendezte; egy különlegesen nagy, a Tarpei-sziklához simuló színházat akart építeni; egységeselv szerint kívánta rendezni a polgári jogot, szerette volna a törvények rengeteg, zavaroshalmazából a legjobb és legcélszer " bb rendeleteket kiválogatni, és néhány könyvben össze-foglalni; tervbe vette egy igen nagy méret" görög és latin nyelv" , közhasználatra bocsátandókönyvgy" jtemény összeállítását; a vásárlás és összeállítás feladatát Marcus Varróra bíztavolna. Egyéb tervei: a pomptinusi mocsarak kiszárítása; a Fucinus-tó lecsapolása, m" útépítése az Adriai-tengert! l az Appenninek gerincén át a Tiberisig; az Isthmus átvágása; a pontusi és thraciai tartományokba özönl! dákok visszaszorítása; végezetül Kis-Armeniaterületér ! l háborút akart indítani a parthusok ellen, de csak miután már kisebb ütközetekbenalaposan megismerte! ket. Ilyesmivel foglalkozott, ezeken töprengett, mikor a halál utolérte.Miel! tt azonban err ! l beszélnék, nem árt, ha el! bb alakjáról és külsejér ! l, öltözködésér ! l ésszokásairól, valamint polgári és katonai képességeir ! l néhány fontos dolgot megemlítek.45. Úgy mondják, magas termet" , fehér b! r " , izmos, telt arcú, élénk fekete szem" , virulóanegészséges ember volt; csak élete utolsó éveiben ájult el gyakran, és szenvedett nyugtalanítóálmoktól. Kétszer lepte meg az ún. „választási betegség” nyilvános tárgyalásokon. Testápolásdolgában szinte túlságosan aprólékos volt; nemcsak gondosan nyiratkozott és borotválkozott,hanem némelyek szerint egyebütt is eltávolíttatta sz! rszálait; igen nehezen viselte el egyrecsúnyább kopaszodását, mert gyakran észrevette, hogy ellenfelei emiatt kicsúfolják. Így aztánrászokott, hogy ritkuló haját hátulról el! re fésülje, s a senatus és a nép által ráruházottvalamennyi kitüntetés közül azt fogadta, azzal élt legszívesebben, mely feljogosította, hogyállandóan babérkoszorút viseljen.



16

Azt mondják, különlegesen is öltözködött: senatorokat megillet! széles bíborsávos, rojtos ujjútogában járt, s azt mindig a sáv fölött kötötte meg igen lazán; ezért terjedt el Sulla mondása,melyet a nemességnek szánt figyelmeztetésül, hogy „óvakodjanak az övét hanyagul visel!ifjútól.”46. Eleinte a Suburában, szerény kis házban lakott; majd f ! papi tisztsége elnyerése óta a ViaSacrán, egy középületben. Sokan közlik róla, hogy igen kedvelte a fény" z! en ízléses beren-dezést: mondják, hogy Diana szent ligetének környékén egy villát, melyet nagy költséggelalapjaitól újonnan épített, kés! bb csak azért romboltatott le földig, mert nem egészen feleltmeg ízlésének, pedig az id! tájt még jelentéktelen állású, eladósodott ember volt; azt isemlegetik, hogy hadjáratain mindenüvé magával cipelt egy márvány- és mozaikpadlót.47. Állítólag Britanniába is csak azért ment, mert remélte, hogy ott gyöngyökre bukkan -nagyságukat tulajdon kezével latolgatta; mindig szenvedélyesen gy" jtött drágaköveket, finomm" v" ércedényeket, szobrokat, régi festményeket. Képzett, nagy m" veltség" rabszolgákért olyhihetetlen árat fizetett, hogy maga is szégyellte, és ezért megtiltotta, hogy az összegeketkiadásai közé bejegyezzék.48. A provinciákban állandóan két ebédl! t tartott fenn, egyiket magasrangú tisztjei és m" veltgörögjei, a másikat az el! kel! római méltóságok és a provinciák nemessége számára. A házifegyelmet kisebb-nagyobb dolgokban egyaránt oly szigorúan megtartotta, hogy egy péket bilincsbe veretett, mert vendégeinek más kenyeret szolgált fel, mint neki; legkedvesebbszabadosát halállal büntette, mert elcsábította egy római lovag feleségét, pedig még csak panaszt sem tett ellene senki.49. Jó hírét Nicomedesszel való fajtalan kapcsolatán kívül semmi sem homályosította el; aztazonban sokáig és keményen szemére vetették, és mindenfelé gyalázták érte. Meg sememlítem Calvus Licinius igen ismert versét:

...Mit csak BithyniaBírt egykoron, meg Caesar férfi-ágyasa.

Mell! zöm Dolabella s az id! sebbik Curio senatusi beszédeit, melyekben Dolabella Caesart „akirályné vetélytársának”, „királyi nyoszolya derékaljának”, Curio pedig „Nicomedes istálló- jának” és „Bithynia bordélytöltelékének” mondta. Nem szólok Bibulus rendeleteir ! l sem,melyekben az consultársát nyíltan „Bithynia királynéjának” nevezte, „kinek azel! tt egy király,ma már egész királyság fekszik a szívén”. Élt az id! tájt bizonyos Octavius nev" ember, akimint Marcus Brutus mondja, elmebaja miatt szabadabban szólhatott. Ez az ember egyszer nagy társaságban, ahol Pompeiust királynak szólította, Caesart mint királynét üdvözölte. De C.

Memmius azt is szemére veti, hogy egy nagy lakomán, ahová több római keresked! ishivatalos volt - név szerint fel is sorolja! ket -, Caesar, úgy, mint a többi szépfiú, Nicomedes-nek pohárnokaként teljesített szolgálatot. Cicerónak az sem volt elég, hogy néhány levelébenmegírta, mint vezették be az ajtónállók Caesart a királyi hálószobába, hogyan feküdt be a bíborpaplanos, arany ágyba, és miképpen szennyezte be Venus sarja ifjúsága virágát Bithyniá- ban; hanem mikor Caesar a senatusban Nysa, Nicomedes leánya ügyében véd! beszédet tartottés felemlegette a király jó szolgálatait, odaszólt neki:„Hagyd el már, kérlek; hiszen jól tudja mindenki, hogy mit adott! neked, s mit te neki.”A galliai diadalmenetben pedig katonái más tréfás dalok között, melyeket a diadalkocsimögött haladva máig is énekelnek, ezt az ismert nótát fújták:



17

Caesar Galliát, de! t meg Nicomedes gy" rte le.Most triumphust tarthat Caesar, mert legy! zte Galliát:Míg viszont ki! t lebírta, semmi cécót nem csinált.

50. A közvélemény azt tartja, hogy kéjvágyó volt, sok pénzt költött gyönyör " ségek hajhászá-

sára, és sok el! kel! hölgyet is elcsábított, többek között Postumiát, Servius Sulpiciusfeleségét; Lolliát, Aulus Gabinius nejét; Tertullát, Marcus Crassus feleségét, s! t Gn.Pompeius feleségét, Muciát is. Pompeiusnak legalábbis végig kellett hallgatnia a két Curio -apa és fia - meg mások szemrehányásait, hogy hatalomvágyból kés! bb mégiscsak feleségülvette a lányát annak az embernek, kinek kedvéért elvált egy asszonytól, pedig az már háromgyermeket is szült neki, és akit sóhajtozva a maga Aegisthusának nevezett. De mindenasszonynál jobban szerette Serviliát, Marcus Brutus anyját, akinek nemcsak el! z! consulságaidején vásárolt hatmillió sestertiust ér ! gyöngyös ékszert, hanem más ajándékokon kívül a polgárháborúk idején árveréseken olcsón megszerzett hatalmas birtokokkal is elhalmozta, ésmikor az alacsony vételáron többen csodálkoztak, Cicero igen szellemesen megjegyezte: annális kedvez! bb ez az ár, hiszen aharmadrészt már levonták bel! le. Tudott dolog volt ugyanis,hogy Servilia nem bánta volna, ha leánya, Tertia is szerelmi viszonyba bonyolódik Caesarral.51. Még a tartományokban sem tartózkodott férjes asszonyoktól, ez kit" nik a következ!verssorokból is, melyeket katonái ugyancsak a galliai diadalmenetben énekeltek:

# rizd, polgár, asszonyod, mert itt a n! csábász kopasz,Galliában tékozolt! , itt meg kölcsönökb! l él.

52. Szeretett királyn! ket is, így a mór Eunoét, Bogud király feleségét, Naso tudósítása szerint! t is, férjét is rengeteg, mérhetetlen érték " ajándékkal halmozta el; de legjobban Cleopatrátszerette, gyakran hajnalig lakomáztak együtt és hálótermes hajóján bejárta volna vele csaknemegész Aethiopiát fel Egyiptomig, ha serege meg nem tagadja, hogy útján tovább kövesse;végül is meghívta a királyn! t Rómába, s onnan a legmagasabb tiszteletadásokkal, ajándé-kokkal elhalmozva bocsátotta útnak, s! t, azt is megengedte, hogy Cleopatra újszülött fia az!nevét viselje. Err ! l a gyermekr ! l azt állítja nem egy görög történetíró, hogy alakjára, járásáraCaesarhoz hasonlított. M. Antonius a senatus el! tt is meger ! sítette, hogy a gyermeket Caesar a magáénak ismerte el; így tudja ezt, C. Matius és C. Oppius, de Caesar többi barátja is;közülük C. Oppius, mintha bizony ez ügyben védekezésre vagy bizonyításra volna szükség,kiadott egy könyvet, mely szerint akit Cleopatra annak mond, nem Caesar fia. Helvius Cinnanéptribunus több ízben kijelentette, hogy volt a kezében egy törvényjavaslat, melyet nekiCaesar parancsára, annak távollétében kellett volna a senatus elé terjeszteni; eszerint Caesar,ha gyermeket óhajt nemzeni, feleségül vehet bármely n! t, ahányat csak kíván. S hogy kétségse maradjon fel! le, milyen fajtalan természet" és házasságtörésben b" nös ember hírében állt,megemlítem, hogy az id! sebbik Curio egyik beszédében minden asszony férjének és mindenférj asszonyának nevezte! t.53. Mértéket tartott a borivásban, ezt nem tagadták még ellenségei sem. Marcus Catótólszármazik ez a mondás: „Egyedül Caesar fogott hozzá józanul a köztársaság megdöntéséhez.”Az asztali élvezetek iránt különben is oly közömbösnek festi Caius Oppius, hogy mikor egyszer vendégségben friss olaj helyett avasat tálaltak elébe, s a többi vendég hozzá semnyúlt, egyedül! vett magának a szokottnál is nagyobb adagot, hogy a házigazdát a hanyagságvagy modortalanság gyanújának árnyéka se érje.



18

54. Önzetlenségével sem katonai, sem polgári tisztségeiben nem t" nt ki. Néhány fennmaradtemlékirat tanúsága szerint proconsulsága idején elfogadta Hispaniában a szövetségesekt! lösszekoldult pénzt, és adósságait törlesztette bel! le; a lusitanok városait pedig, hiába hódoltak meg önként, hiába nyitották meg neki kapuikat, ellenség módjára kifosztotta. Galliában azistenek ajándéktárgyakkal teli szentélyeit és templomait kirabolta, s a városokat is inkább azsákmány kedvéért, semmint valamely b" nös cselekedetük miatt pusztította el; ezért aztándúskált az aranyban, és fontját háromezer sestertiusért bocsátotta áruba Italia-szerte és a tarto-mányokban mindenütt. Els! consulsága idején háromezer font aranyat emelt el a Capitolium- ból, s ugyanannyi aranyozott rézpénzt tett a helyére. Szövetséges országokat, királyságokatadott el jó áron, csak Ptolemaeustól hatezer talentumot vett fel Pompeius és a maga nevében.Kés! bb pedig már egészen nyilvánvaló zsarolásokkal és szentségtör ! m" veletekkel fedezte a polgárháborúk, a diadalmenetek s a nyilvános játékok költségeit.55. Ékesszólásban és katonai tudásban a legkiválóbbak dics! ségének szintjére emelkedett,olykor felül is múlta! ket. Dolabella megvádoltatása óta kétségtelenül a legjobb véd! k közötttartották számon. Annyi biztos, hogy Cicero Brutusnak ajánlott írásában, melyben a szónoko-

kat felsorolja, azt mondja, nem ismer senkit, aki Caesart felülmúlná, továbbá hogy választé-kosan, ragyogóan beszél, s! t el! adásmódja nagyszer " és nemes; Cornelius Neposnak pedigezt írja ugyancsak Caesarról: „Nos hát?! Találsz-e akár egyet is a szónokok között - pedig! k egyébbel nem is foglalkoztak -, akit Caesarnál többre tartanál? Ki múlja! t felül világosanfogalmazott, magvas gondolatokban? Kinek van nála ékesebb vagy csiszoltabb kifejezés-módja?” Ifjúkorában, úgy látszik, Caesar Strabo példáját követte a szónoklás m" vészetében,kinek „A sardiniaiakért” mondott beszédéb! l nem egy részt szóról szóra átvett, „Divinatio”cím" törvényszéki beszédébe. Azt mondják, cseng! hangon, tüzesen, élénk, mégis kecseskézmozdulatokkal szónokolt. Fennmaradt néhány beszéde, de van köztük olyan is, melyállítólag nem t! le származik. A „Quintus Metellus védelmében” mondott beszédér ! l Augus-tusnak - nem ok nélkül - az a véleménye, hogy inkább a gyorsírók által hibásan lejegyzettszövegr ! l van szó, mintsem az! fogalmazványáról; némelyik példányon ugyanis meg semtalálom ezt a címet, hogy „Metellus ügyében mondott beszéd”, hanem ez áll rajta: „Beszéd,melyet Metellusnak írt”, holott szónokként Caesar szerepel benne, aki Metellus és a maganevében veri vissza közös rágalmazóik vádaskodásait. Augustus azt tartja, hogy „A katonák el! tt Hispaniában” cím" beszédet is aligha írta Caesar; pedig két beszéd is maradt fenn ezen acímen: az egyiket állítólag az els! csata el! tt mondta volna el, a másikat csak a második csatael! tt; err ! l viszont Asinius Pollio azt állítja, hogy az ellenség váratlan támadása miattCaesarnak nem is maradhatott ideje a beszéd elmondására.56. A maga tetteir ! l is hagyott ránk emlékiratokat, például „A galliai hadjáratról” és „A polgárháborúról”, melyet Pompeius ellen viselt. Azt ugyanis, hogy „az alexandriai”, „azafricai” és „az egyiptomi” háborúról írott m" veknek ki a szerz! je, nem tudjuk: egyesek szerintOppius, mások azt tartják, Hirtius, aki Caesarnak „A galliai hadjáratról” cím" utolsó és befejezetlen m" vét is kiegészítette. Caesar emlékiratairól Cicero már idézett „Brutus”-ábanígy beszél: „Emlékiratokat írt, méghozzá igen elismerésre méltó, egyszer " , igaz, bájos emlék-iratokat, mint felesleges ruhát, lehántott róluk minden szóvirágot; és mégis, noha nem voltegyéb szándéka, mint hogy másoknak anyagot nyújtson a történetíráshoz, talán csak atökfej" eknek tett szolgálatot, akik az! anyagát hajbodorító szerszámaikkal szeretnék kicirkalmazni, a jóízlés" embereket azonban elriasztotta az írástól.” Ugyanezekr ! l azemlékiratokról mondja Hirtius: „A közvélemény annyira magasztalja! ket, hogy inkábbelvette, mintsem megadta a lehet! séget az íróknak, hogy ezzel a tárgykörrel foglalkozzanak.

Pedig mi többre értékeljük, mint mások; mások ugyanis csak azt látják, milyen kit" n! éshibátlan ez a m" , de mi azt is tudjuk, hogy milyen könnyedséggel s milyen gyorsan írta.”



19

Asinius Pollio azt tartja, hogy az „Emlékiratok” nem készültek kell! gonddal és teljesh" séggel, minthogy Caesar mások tetteir ! l sok mindent vakon elhitt, a maga cselekedeteit pedig talán szándékosan, de talán mer ! feledékenységb! l, hibásan írta meg. Úgy véli továbbá,hogy Caesar szerette volna kijavítani és átdolgozni ezt a m" vét. Ránk maradt még „Azanalogiáról” és „Anticato” cím" két-két könyve, továbbá „Utazás” cím" költeménye. Ezek közül az els! m" két könyvét az Alpokon átkel! ben írta, mikor Innens! -Galliából hivatalosigazságszolgáltatási körútja befejeztével hadseregéhez visszatért; a következ! kett! tvalamikor a mundai csata idején, a legutolsót pedig huszonnégy nap alatt, mikor RómábólTúlsó-Hispaniába utazott. A senatushoz intézett levelei is fennmaradtak; úgy látszik, leveletel! ször ! hajtogatott össze laponként, napló formában; consulok, hadvezérek ugyanis azel! ttmindig csak a nagy tekercsek egyik oldalára írtak, ha levelet küldtek. Megvannak Ciceróhoz,valamint bizalmas embereihez családi ügyekr ! l írott levelei is, melyekben ha titkos dolgotközölt, kulcsírást alkalmazott, vagyis úgy állította össze a bet" k sorrendjét, hogy abbólvalóságos szó ki nem alakult; ha valaki ezt az írást meg akarja fejteni, az ábécé negyedik bet" jét, tehát a D bet" t helyezze az A helyére; hasonlóképpen kell a többi bet" t is felcserélnie.Azt mondják, gyermek- és ifjúkorában is írt néhány m" vet, mint például: „Herculesdicséreté”-t, „Oedipus tragédiájá”-t és „Közmondások gy" jteményé”-t; Augustus azonbanegyszer " és rövid levélben megtiltotta Pompeius Macernek, akit a könyvtárak felügyeletévelmegbízott, hogy ezeket a kis munkákat közreadja.57. Fegyverforgatáshoz, lovagláshoz kiválóan értett, a fáradságot hihetetlenül állta. Menetelésközben lovagolt is néha, többnyire azonban az élen gyalogolt, mindig hajadonf ! tt, es! ben,napsütésben egyaránt; hihetetlen gyorsasággal tette meg a leghosszabb utakat is, poggyásznélkül, bérkocsin naponként akár százezer római lépést; ha a folyó tartóztatta fel útjában,úszva vagy felfújt töml! kbe kapaszkodva kelt át rajta, és gyakran még futárait is megel! zte.58. Hadi vállalkozásaiban nem is tudom, mi volt nagyobb, óvatossága-e vagy merészsége;

hadseregét sohasem vezette cselvetésre alkalmas utakon, míg a terepviszonyokat ki nemkémlelte; Britanniába is csak akkor vitte át seregét, mikor a kiköt! k fekvését, a hajózásiviszonyokat és a partraszállás lehet! ségeit a szigeten már alaposan áttanulmányozta. Mikor hírül hozták neki, hogy az ellenség körülzárta táborát Germaniában, gall ruhában hatoltkeresztül az ellenséges! rségeken övéihez; Brundisiumból Dyrrachiumba az ellenségeshajóhad egységei között, télvíz idején kelt át; csapatai, hiába küldte sürgetésükre egyik követeta másik után, késlekedtek, pedig parancsot kaptak, hogy nyomban kövessék; végül fejét beburkolva, éjszaka, kísér ! nélkül, egymaga szállt titokban egy kis bárkára; csak akkor fedtefel magát és engedte meg a kormányosnak, hogy a vihar el! l meghátráljon, mikor a habok már-már elborították.

59. Ha vállalkozásba kezdett, nem riasztotta meg, nem tartotta vissza semmiféle isteni el! jel.Hadjáratát Scipio és Juba ellen nem halasztotta el, pedig áldozat bemutatása közbenelszabadult kezéb! l az áldozatra szánt barom. Mikor kiszállt a hajóból, megbotlott, de! akedvez! tlen el! jelet jóra magyarázva így kiáltott: „Kezemben vagy, Africa!” Az afféle jóslatokat pedig, hogy abban a provinciában a Scipiók neve szerencsét hoz és legy! zhetetlenerej" , kijátszotta, mert táborában mindig tartott egy, Cornelius-nemzetségb! l való, igenmegvetett személyt, akit gyalázatos életmódja miatt Salvito melléknévvel illettek.60. Csatát nem csupán el! re meghatározott terv szerint, hanem a jó alkalomnak megfelel! en iskezdeményezett, gyakran nyomban a felvonulás után, akár a legszörny" bb vihar idején is,amikor senki sem várhatta; csak pályafutása vége felé habozott, ha ütközetre került a sor, mert

úgy vélte, minél gyakrabban gy! z, annál kevésbé kísértheti meg szerencséjét, és semmifélegy! zelem nem hozhat annyit számára, amennyit egy sikertelen ütközet elvehet t! le.



20

Valahányszor az ellenséget megszalasztotta, a táborát is elfoglalta: ily módon szemernyi id! tsem engedett a csapatoknak, hogy rémületükb! l felocsúdjanak. Kétes kimenetel" csatábanhátraküldte a lovakat, els! sorban a magáét, hogy így a menekülés eszközeit! l megfosztvamindenki jobban érezze a helytállás szükségességét.61. Különleges lovon járt; lova lábán a pata úgy vált szét, mint az ember lábán az ujjak; azállat a palota istállójában született, és minthogy a jósok ezt a világuralom el! jelének tekintették, Caesar nagy gonddal nevelte fel; maga ülte meg el! ször, a ló más lovast nem ist" rt a hátán. Caesar kés! bb Venus Genetrix temploma el! tt állíttatta fel szobrát.62. A felbomlott csatasort nemegyszer maga rendezte újjá, elébe állt a menekül! knek,feltartóztatta és egyiket-másikat torkon ragadva, az ellenség felé fordította! ket; gyakran úgymegrémültek t! le, hogy egyik zászlótartó, akit futás közben megállított, Caesar mellének szegezte a zászlórúd hegyét, egy másik pedig a kezébe nyomta a hadijelvényt.63. Állhatatosságának az alábbiak nem kisebb, talán éppen nagyobb bizonyítékai. A pharsalusi csata után seregét el! reküldte Asiába, maga pedig, miközben egy kis bárkán a

Hellespontuson átkelt, rábukkant az ellenséges pártállású L. Cassiusra, aki tíz hadihajóval jöttellene. Caesar nem futamodott meg, hanem közvetlen közelébe siklott, és megadásra szólítottafel, és Cassiust, aki kegyelemért könyörgött, fel is vette hajócskájára.64. Alexandriában egy híd ostroma közben az ellenség el! retörése miatt egy csónakbakényszerült; mikor aztán mások is nagy számban tolongani kezdtek körülötte, beugrott atengerbe, és úszva menekült egy kétszáz lépésnyire vesztegel! hajó felé, felnyújtott baljábanfeje fölött tartotta irományait, hogy el ne ázzanak, hadvezéri köpenyét pedig foga közé kapta,hogy az ellenség hadizsákmányként meg ne kaparintsa.65. A katonát nem erkölcsei, nem is a vagyona alapján becsülte meg, hanem aszerint, hogymilyen er ! s, és szigorúan, de egyszersmind elnéz! en is bánt vele. Nem mindig és nemmindenütt gyakorolt nagy szigorúságot, csak olyankor, ha az ellenség a közelben tartózkodott:olyankor aztán igen kemény fegyelmet követelt, meg sem mondta katonáinak az indulás vagyaz ütközet id! pontját, hanem megkívánta, hogy bármelyik pillanatban menetre és harcrakészen álljanak. Riasztotta is! ket gyakran, minden ok nélkül, kiváltképpen es! s id! ben vagyünnepnapokon. Néha parancsot adott, hogy tartsák! t szemmel, és ilyenkor éjjel, de akár nappal is, kilopakodott és jókora kerül! t tett, hogy a keresésére késlekedve induló katonákatminél jobban elcsigázza.66. Ha katonái megrémültek az ellenséges csapatok nagyságáról kering! hírekt! l, nem úgy bátorította! ket, hogy eltagadta vagy mérsékelte az effajta hírek igazságát, inkább nagyokattódítva eltúlozta a hallottakat. Mikor tehát elterjedt az a hír, hogy Juba érkezése szörny" ségeslesz, gy" lésbe hívta katonáit, és ezt mondta: „Tudjátok meg, néhány nap múlva tíz legióval,harmincezer lovassal, százezer könny" fegyverzet" gyalogossal és háromszáz elefánttalmegérkezik a király. Hagyják abba most már egyesek a találgatást, a fejtörést, higgyenek nekem, hiszen én biztosan tudom mindezt; mert ha nem, behajózom! ket a legódivatúbb bárkába, és parancsot adok, menjenek, amerre a szél viszi! ket.”67. A vétségeket nem minden esetben torolta meg és nem is egyformán büntette, csak aszökevényeknek és lázadóknak volt könyörtelen üldöz! je és büntet! bírája, a többiek dolgafölött szemet hunyt. S! t, némelykor gy! zelmes, nagy ütközet után el is engedte a szabályszer "szolgálatot, és engedélyt adott, mulatozzanak csak az emberek kedvükre. Még dicsekedett isvele, hogy az! katonái kikenve-kifenve is jól harcolnak. Gy" léseken nem katonáknak, hanemsokkal hízelg! bb néven bajtársaknak szólította! ket. Nagy gondot fordított felszerelésükre,aranyos-ezüstös fegyvereket ajándékozott katonáinak, részint a fényes látvány kedvéért,



21

részint azért, hogy elvesztésükt! l félve még szívósabban küzdjenek. Annyira szerette katonáit,hogy Titurius vereségének hírére megnövesztette haját, szakállát, és addig le sem nyiratta, míg bosszút nem állott érte. Ily módon nagy odaadásra és bátorságra ösztönözte! ket.68. A polgárháború kezdetén az egyes legiók centuriói felajánlották, hogy ki-ki saját költségénegy lovast állít Caesarnak, és minden katona zsold és gabona-fejadag juttatása nélkül, ingyenteljesít szolgálatot; a tehet! sebbek ugyanis magukra vállalták a szegénysorsúak ellátását.Caesart hosszú hadvezéri pályája folyamán h" tlenül soha el nem hagyta senki; sok fogságbaesett katonája pedig, akinek megígérték, hogy életben hagyják, ha Caesar ellen fegyvert fog,visszautasította ezt a feltételt. Éhséget és egyéb megpróbáltatásokat úgy t" rtek katonái ostrom-állapot idején, vagy akár ha! k ostromolták az ellenséget, hogy mikor Pompeius Caesar dyrrachiumi véd! sáncainál meglátott egy f " b! l sütött kenyeret - az volt a táplálékuk -,megjegyezte, „vadállatokkal van dolga”; hamar el is vitette a kenyeret, meghagyván, hogysenkinek meg ne mutassák, különben az ellenség türelme és szívós kitartása megtöri katonái bátorságát.Caesar katonáinak harci vitézségét az is bizonyítja, hogy mikor Dyrrachiumnál egyetlen-egyszer vereséget szenvedtek, maguk követeltek megtorlást, s a f ! vezérnek inkább vigasz-talnia, mintsem büntetnie kellett! ket. A többi csatában könny" szerrel arattak számtalangy! zelmet az ellenség fölött, még ha szám szerint kevesebben voltak is. A hatodik legioegyetlen cohorsa például órákon keresztül védett egy er ! döt Pompeius négy legiója ellen, ésaz emberek csaknem egy szálig elpusztultak az ellenség nyilaitól - százharmincezret találtak meg a sánc mögött. Nem is csodálkozik ezen az ember, ha egyesek h! stetteire visszagondol,akár Cassius Scaeva, akár Gaius Acilius közkatona cselekedeteire, hogy másokét ne isemlítsem. Scaeva még akkor is kitartott! rhelyén, a rá bízott er ! d bejáratánál, mikor a félszemét kil! tték, csíp! jét, vállát átdöfték, pajzsába pedig százhúsz nyíl fúródott. Acilius amassiliai tengeri csatában jobbjával az egyik ellenséges hajó farába csimpaszkodott, s mikor

jobb kezét levágták, a görög nép körében híres Cynaegirus példáját követve felugrott a hajóra,és pajzsgombjával kergette maga el! tt az ellenséget.69. Caesar katonái a galliai hadjárat tíz éve alatt egyszer sem lázadtak fel; a polgárháborúk folyamán ilyesmi is megesett néhányszor, de hogy a rend oly hamar helyreállt, annak nem ahadvezér engedékenysége, hanem inkább tekintélye volt az oka. Sohasem engedett ugyanis alázongóknak, ehelyett mindig nyíltan szembeszállt velük; a kilencedik legiót példáulgyalázattal eresztette szélnek Placentiánál, noha Pompeius még fegyverben állott, és csak nagykeservesen, sok-sok könyörgésre, a f ! kolomposok megfenyítése után fogadta! ket vissza.70. És mikor a tizedik legio katonái az africai háború kitörése idején súlyos fenyeget! zések közt és Róma helyzetének veszélyeztetésével elbocsátásukat s azonfelül megjutalmazásukat iskövetelték, Caesar pillanatig sem habozott, hiába ijesztették barátai, odament közéjük, ésfeloszlatta a legiót; aztán pedig egyetlen szóval, azzal, hogy „polgárok”-nak nevezte! ket ésnem katonáknak, könny" szerrel megtörte és engedelmességre bírta a csapattestet; azt felelték neki, hogy! k katonák, s bár Caesar nem akarta, önként követték Africába; de még így is azzal büntette a lázadás f ! kolomposait, hogy megvonta t! lük a zsákmány és a juttatott földbirtok egyharmadát.71. Ügybuzgalom és megbízhatóság dolgában már ifjúkorában is kit" nt, ha cliensei érdekér ! lvolt szó. Az ifjú Masinthát olyan szenvedélyesen védte Hiempsal királlyal szemben, hogy avita hevében Juba királyfi szakállát is megragadta; mikor pedig védencét megbírságolták,megszöktette a letartóztatására küldött hatósági emberek el! l, sokáig magánál tartotta, majd praetori hivatalának lejárta után Hispaniába utazva, számos híve között, a bárdokat hordozólictorok kíséretében, gyaloghintójában magával vitte.



22

72. Barátaival mindig igen gyöngéden és el! zékenyen bánt; egyszer egy erdei útján elkísérte! t Caius Oppius, aki közben hirtelen rosszul lett: Caesar az egyetlen fekv! helyet átengedteneki, maga pedig a puszta földön, a szabad ég alatt hált. A legnagyobb hatalom birtokában jónéhány alacsony származású embert igen magas tisztségekbe juttatott; mikor ezt szemérevetették, nyíltan kimondta, hogy ha magas méltóságát tekerg! k és orgyilkosok segítségévelkellett volna megvédenie, még azoknak is épp akkora hálával tartoznék.73. Sohasem neheztelt oly súlyosan senkire, hogy adandó alkalommal szíves-örömest ki ne békült volna vele. Caius Memmius heves támadásaira ugyan hasonló élességgel válaszoltírásban, nemsokára mégis lelkesen támogatta, mikor a consuli hivatalra pályázott. CaiusCalvusnak pedig, aki hírhedt epigrammáinak megjelenése után barátai révén igyekezettCaesart kibékíteni, önként s méghozzá els! nek írt. Valerius Catullust meg, bár úgy érezte,hogy Mamurráról írott verseiben! t bélyegezte meg örök id! kre, még aznap, mikor bocsánatotkért t! le, meghívta ebédre, s! t még az apjával is éppen úgy vendégbarátságot tartott mintazel! tt.74. Engedékeny természete még olyankor is megmutatkozott, ha büntetett: a kalózokat, akik elfogták, megfeszíttette ugyan, hiszen esküvel ígért nekik kereszthalált, de parancsot adott,hogy el! bb fojtsák meg! ket; sohasem tudott ártalmára lenni Cornelius Phagitának sem, pedigcsak nagy pénzáldozattal sikerült megszabadulnia, hogy egy éjszakai rajtaütés alkalmával, betegen, menekülés közben Sulla kezére ne adja! t; Philemont, rabszolgatitkárát, aki Caesar ellenségeinek megígérte, hogy! t méreggel elteszi láb alól, csak egyszer " halállal büntette;tanúnak idézték meg Publius Clodius - felesége, Pompeia csábítója - ellen, akit a vallásosszertartások meggyalázásával is vádoltak, de! azt állította, hogy nem tud semmir ! l, holottanyja, Aurelia, és húga, Julia, ugyanazon bírák el! tt kivallotta az igazat. Arra a kérdésre pedig,hogy miért vált el feleségét! l, így felelt: „Mert az én hozzátartozóimhoz nemcsak b" n, de méga gyanú árnyéka sem férhet.”

75. Csodálatos mértékletességet és bölcsességet tanúsított nemcsak a polgárháború alatt, deannak gy! zelmes befejezése után is. Míg Pompeius közhírré tette, hogy ellenségének tart a jöv! ben is mindenkit, aki nem a köztársasági párthoz húz, Caesar kijelentette, hogy barátaiközé sorol mindenkit, aki semleges marad. Akiknek pedig Pompeius ajánlására adott tisztirangot, lehet! vé tette, hogy átálljanak Pompeiushoz. Ilerdánál annak idején tárgyalás indultmeg a megadás feltételeir ! l, és a két fél között állandó érintkezés kezd! dött; Afranius ésPetreius azonban megbánták a dolgot, s valamennyi Caesar-pártit megölették táborukban;Caesar mégsem tudta rászánni magát, hogy ekkora becstelenséget hasonlóval viszonozzon. A pharsalusi csatában kihirdette, hogy a polgári lakosságot meg kell kímélni, és megengedtekatonáinak, hogy ki-ki tetszése szerint egy-egy ellenséges párthoz tartozónak megkegyelmez-

hessen. Senki sem tud olyasmir ! l, hogy csatamez! n bárkit megöletett volna; kivételt csak Afranius, Faustus és az ifjú Lucius Caesar esetében tett, de úgy tudják, hogy még ezeket semaz ! akaratából végezték ki, bár az els! kett! , miután kegyelmet kapott, újra fegyvert fogottellene, a harmadik pedig nemcsak Caesar rabszolgáit irtotta ki kegyetlenül, t" zzel-vassal,hanem még a nyilvános játékokra szánt vadállatokat is lemészároltatta. Élete vége felé aztánmég azok is hazatérhettek Italiába, akiknek nem bocsátott meg; s! t polgári és katonaitisztségeket is viselhettek. Helyreállíttatta Lucius Sulla és Pompeius szobrait is, melyeket anép ledöntött. Ha valaki rosszban sántikált ellene vagy szidalmazta, inkább azon volt, hogy adolgot megakadályozza, mintsem megbosszulja. Nem is üldözte sem a felfedezett össze-esküvéseket, sem az éjjeli összejöveteleket, csak közhírré tette, hogy mindegyikr ! l tudomástszerzett, és ha rágalmazásnak vette hírét, megelégedett annyival, hogy nyilvánosan figyelmez-tette az illet! t, hagyjon fel vele. Nyugodtan t" rte, hogy Aulus Caecina rágalmazó iratával ésPitholaus igen rosszindulatú verseivel a becsületébe gázoljon.



23

76. Egyéb cselekedetei és mondásai épp eleget nyomnak a latban, hogy kimondjuk: visszaélthatalmával, és nem ok nélkül gyilkolták meg. Mert nem elég, hogy mértéktelenül sok tisztséget elfogadott - örökös consulságot, élete végéig tartó dictatori hatalmat, az erkölcsbírólegf ! bb hivatalát, ezenfelül az „imperator” el! nevet, a „haza atyja” melléknevet, szobrotállíttatott magának a királyok sorában, trónszéket az orchestrában - hanem azt is elt" rte, hogyminden emberi méltóságnál magasabb kitüntetéseket szavazzanak meg neki: aranyszéket atanácsban és a törvényszéken, díszkocsit, amilyenen a cirkuszi játékok alkalmával azistenszobrokat körülviszik, templomokat, oltárokat, szobrot az istenek szobrai között, helyetaz istenek tiszteletére terített asztalnál, f ! papot a maga tiszteletére, saját Lupercus papitestületet, s hozzá még azt is, hogy egyik hónapot róla nevezzék el; minden tisztséget kényére-kedvére adott s kapott. A harmadik és negyedik consulságot már csak névleg viselte,megelégedett a dictatori hatalommal, melyet a consuli ranggal együtt egyszer s mindenkorramegadták neki, és mindkét évben két-két consult nevezett ki helyettesévé az év utolsó háromhónapjára; így a közbees! id! ben nem kellett más gy" lést megtartania, csak a néptribunusok és aedilisek választási gy" lését; a praetorok helyére praefectusokat nevezett ki, hogy azok távolléte esetén Róma közigazgatási ügyeit intézzék . A január elseje el! tti napon pedig, mikor az egyik consul váratlanul meghalt, a néhány órája megüresedett tisztséget odaadta egy jelöltnek. A hagyományokat semmibe véve, éppilyen önkényesen osztogatta a hivatalokattöbb évre; tíz praetori rangú embernek consuli jelvényeket ajándékozott, újdonsült polgárjogúszemélyeket, köztük néhány félig barbár gallust, felvett a senatorok sorába. Ezenkívül a pénzverde meg az adóügyek vezetését házi rabszolgáira bízta. Az Alexandriában hátrahagyotthárom legio gondozását és parancsnokságát Rufinus nev" szabadosa fiára, egyik kegyencére bízta.77. Amint Titus Ampius írja, nyilvánosan is tett nem kevésbé elbizakodott kijelentéseket: „Aköztársaság semmi, test nélküli, tartalmatlan fogalom, puszta elnevezés; Sulla analfabéta volta politikában, hiszen lemondott a dictatori hatalomról; jó lesz, ha az emberek megfontoltabban beszélnek vele, és törvénynek tekintik a szavát.” Arcátlanságában odáig ment, hogy mikor aharuspex rossz jeleket látott, s közölte hogy az áldozati baromnak hiányzik a szíve, aztmondta: a jöv! ben majd kedvez! bbek lesznek az el! jelek, ha! úgy akarja; nem kell isteni jelnek tekinteni, ha egy baromnak hiányzik a szíve.78. A legnagyobb, szinte engesztelhetetlen gy" löletet azonban azzal keltette, hogy a VenusGenetrix temploma el! tt ülve fogadta a senatorokat, mikor a neki megszavazott legmagasabbkitüntetésekr ! l szóló határozattal elébe járultak. Egyesek azt állítják, hogy Cornelius Balbustartotta vissza Caesart, aki fel akart kelni helyér ! l; mások szerint egyáltalán nem is voltszándékában, s! t Gaius Trebatiust ugyancsak barátságtalan pillantással mérte végig, mikor azfigyelmeztette, hogy álljon fel. Ez a cselekedete azért is volt ennyire felháborító, mert mikor egyik diadalmenetén a tribunusok padsora el! tt elhajtott, és Pontius Aquila néptribunus nemkelt föl helyér ! l, Caesar méltatlankodva így kiáltott: „Követeld hát vissza t! lem a köztársa-ságot, Aquila tribunus!” - s a következ! napokon bárkinek ezzel a feltétellel tett csupánígéretet: „Ha ugyan Pontius Aquila megengedi.”79. A senatus lebecsülésének ilyen szégyenletes kinyilvánítása után még nagyobbarcátlanságot követett el. A latin áldozati ünnepségekr ! l hazatér ! ben valaki a nép szertelen,soha nem hallott üdvrivalgásától kísérve fehér szalagos babérkoszorút nyomott Caesar szobrafejébe. A két néptribunus, Epidius Marullus és Caesetius Flavus letépte a fehér szalagot akoszorúról, a tettest pedig megbilincseltette; Caesar erre, talán mert fájlalta, hogy királlyáválasztásának kísérlete ilyen rosszul sikerült, vagy mert - mint mondta - elragadták t! le adics! séget, hogy a királyi hatalmat maga utasíthassa vissza, durva szitkozódások közöttmegfosztotta hivatalától a két tribunust. Mégsem tudta elhárítani a gyanút, hogy királyi rangra



24

vágyik, hiába válaszolta a népnek, mikor „király”-ként köszöntötte, hogy! „Caesar és nemkirály”; hiába tolta el magától és ajánlotta fel a Legjobb és Leghatalmasabb Juppiter capito-liumi templomának a királyi diadémot, melyet Antonius, a consul, a Lupercalia ünnepéntöbbször is, már-már a fejére helyezett. S! t, a legváltozatosabb hírek keringtek arról, hogyelköltözik Alexandriába vagy Iliumba, és magával viszi a birodalom minden kincsét; barátaira bízza a katonai táborozásoktól kimerült Italiát, valamint Róma kormányzását, végül hogy alegközelebbi senatus-ülésen Lucius Cotta, a tizenötös bizottság egyik tagja határozati javaslatot terjeszt el! , melynek értelmében Caesart királlyá kell kikiáltani, mert a Sibylla-könyvekben az áll, hogy a parthusokat csakis király gy! zheti le.80. Az összeesküv! k azért siettek tervük véghezvitelével, nehogy kénytelenek legyenek ezt a javaslatot megszavazni.Azel! tt szétszórtan, kettesével-hármasával tartották tanácskozásaikat, de most mindenkitegybehívtak, minthogy már a nép is elégedetlen volt a dolgok állásával, és titkon is, nyíltan is,szidalmazta az önkényuralmat, és szabadítókra áhítozott. Amikor idegeneket iktattak asenatorok sorába, valaki ezt a hirdetményt függesztette ki: „Mindenkinek üdvére: meg nemutassa senki a Curiát az új senatornak!” Úton-útfélen ezt énekelték:

Curiánkban ülnek mostan Caesar megvert galljai,Bíbor sávos tunikára váltották nadrágjukat.

Quintus Maximus, akinek háromhónapi id! tartamra a consuli tisztséget átadta, egyszer belépett a színházba; mikor a lictor szokás szerint figyelmeztette érkezésére a közönséget,mindenfel! l azt kiáltozták: nem! a consul. Caesetius és Marullus tribunusok leváltása után, akövetkez! választógy" léseken több szavazócédulát is találtak, mely! ket jelölte consulnak.Lucius Brutus szobrára valaki ezt írta fel: „Bárcsak élnél!” Caesar szobrán meg ez a versike

állt:Brutus volt az els! consul, mert el" zött egy királyt,Ez két consult kergetett el, s így lett végül is király.

Több mint hatvan ember esküdött össze Caesar ellen; az összeesküvés vezet! i Caius Cassius,Marcus és Decimus Brutus voltak. Eleinte haboztak, vajon mikor Caesar szavazásra szólítjafel a tribusokat a Mars-mez! n, rohanjanak-e rá több oldalról, dobják le a hídról és öljék megalatta, vagy pedig a Via Sacrán, esetleg a színház bejáratánál támadják-e meg; minthogyazonban március Idusára Pompeius csarnokába hívták egybe a senatust, minden nehézségnélkül erre a helyre, erre az id! pontra esett választásuk.

81. De Caesarnak is nyilvánvaló csodajelek adták hírül közeli halálát. Néhány hónappalazel! tt Capua tartományban a Julius-féle törvény alapján odatelepített colonusok villákatakarván építeni, kibontottak néhány! srégi sírt - ezt szívesen is tették, mert a sírokban sok szépmív" , régi edényre bukkantak; munka közben az egyik síremléken - állítólag Capysnak,Capua alapítójának síremlékén - egy görög bet" s, görög nyelv" , efféle tartalmú feliratotfedeztek fel: „Ha egyszer napfényre kerülnek Capys csontjai, egyik sarját tulajdon vérrokonafogja meggyilkolni, de bosszúból haláláért szörny" csapások érik majd Italiát.” Ennek atörténetnek - ha valaki mesének vagy koholmánynak tartaná - Cornelius Balbus, Caesar bizalmas, jó barátja a szerz! je.Halála el! tt néhány nappal megtudta Caesar, hogy a lovak, melyeket, átkelvén a Rubicón, afolyó istenének szentelt és! rizet nélkül szabadon bocsátott, azóta nem akarnak legelni, éss" r " n ontják könnyeiket. Spurinna, a béljós is figyelmeztette Caesart, mikor áldozatot



25

mutatott be: óvakodjék a veszedelemt! l, mely március tizenötödikénél tovább nem váratmagára. Egy nappal március Idusa el! tt pedig azt látták, hogy valami tarkabarka madárseregüldöz! be vesz egy ökörszemet, mely babérággal a cs! rében a közeli ligetb! l Pompeius csar-noka felé repül, és ott széjjeltépi. A gyilkosság napjára virradó éjszaka önmagát látta Caesar álmában, amint a felh! k fölött röpköd, majd Juppiterrel kezet szorít; felesége, Calpurnia pedigazt álmodta, hogy házuk homlokzata beomlott, és férjét karja között leszúrták: ekkor hirtelenmagától kitárult hálótermük két ajtószárnya. Ezért, és mert gyengélkedett is, Caesar sokáighabozott, ne maradjon-e inkább otthon, s ne halassza-e kés! bbre ügyeit, melyeket asenatusban akart el! terjeszteni; végül Decimus Brutus felszólítására, hogy ne töltesse az id! thiába a nagy számban összegy" lt s már amúgy is régóta várakozó senatorokkal, úgy tizenegyóra felé mégiscsak elindult; baljában egyéb írások között az összeesküvés leleplezésér ! l szólófeljelentést tartotta, melyet valaki kezébe adott,! azonban csak kés! bb akarta elolvasni. Aztánmég szertartás közben, noha több áldozati barom levágása után sem kapott kedvez! jóslatot,fittyet hányva a vallásos intelemnek, belépett az ülésterembe, és rámosolyogva Spurinnára,szinte kötekedett vele, hogy hamis jósnak bizonyult, mert íme, minden különösebb baj nélkülelérkezett március Idusa: „Elérkezett bizony - mondta erre a jós - de még el nem múlott.”82. Miközben elfoglalta helyét, tiszteletadás ürügyén körülállták az összeesküv! k; Cimber Tillius, aki a f ! szerepet magára vállalta, nyomban odalépett hozzá, mintha kérni akarnavalamit; mikor Caesar nemet intett és kézmozdulattal jelezte, hogy „majd máskor”, Cimber Tillius mindkét vállán megragadta a togáját; Caesar felkiáltott: „De hiszen ez er ! szak”, mireaz egyik Casca néhány hüvelykkel a torka alatt megsebesítette. Caesar megragadta Cascakarját, és írószerszámával keresztüldöfte, de hiába akart felugrani helyér ! l, nem tudott, mertmásfel! l is sebet kapott; mikor észrevette, hogy mindenfel! l kivont t! rök merednek rá, fejét beborította togájával, bal kezével meg bokájáig lehúzta a toga öblös ráncait, hogy testének alsó részét is tisztességesen eltakarva essen el. Így aztán huszonhárom t! rdöfést! l leterítve,csak az els! szúrásnál hallatott egy halk sóhajt; van, aki azt állítja, hogy a rárohanó MarcusBrutusnak így szólt: „Te is, fiam”; mikor kilehelte lelkét, mindenki szétfutott, s! ott hevertmagában, míg végül három rabszolga hordszéken, melyr ! l a karja lelógott, hazaszállítottatetemét. Orvosa, Antistius nézete szerint a sok szúrás közül egyedül csak mellsebe volthalálos, melyet másodjára kapott.Az összeesküv! k áldozatuk tetemét legszívesebben a Tiberisbe dobták volna, vagyonátelkobozták, intézkedéseit megsemmisítették volna, de féltek Marcus Antonius consultól ésLepidus lovassági f ! parancsnoktól, és ezért elálltak szándékuktól.83. Apósa, Lucius Piso követelésére Antonius házában felbontották és felolvasták Caesar végakaratát, melyet el! z! évben, szeptember tizenharmadikán lavicanumi birtokán írt, és a

Vesta-szüzek f ! nökasszonyának adott át meg! rzésre. Quintus Tubero azt írja, hogy els!consulsága és a polgárháború kitörése között eltelt id! ben többször is Gn. Pompeiust neveztemeg örököseként, és ezt katonáinak gy" léseken fel is olvasta. De ebben az utolsó végren-deletben három örököst jelölt meg, éspedig n! vére unokáit: Caius Octaviusra maradt vagyonaháromnegyed része, Lucius Pinariusra és Quintus Pediusra pedig együttesen a maradványegynegyed része; a végrendelet végén Caius Octaviust fiává fogadta, és ráhagyta nevét is;gyilkosai közül többet is kijelölt születend! fia gyámjául, Decimus Brutust meg éppenmásodörökösévé tette. A népnek Tiberis-parti kertjeit hagyta örökül, és hozzá háromszázsestertiust fejenként.84. A temetés kihirdetése után a Mars-mez! n, Julia síremléke közelében állították fel a

máglyát, a szószék el! tt Venus Genetrix templomának mintájára aranyos épületet emeltek; benne arannyal-bíborral leterített elefántcsont ágyat helyeztek el, az ágy fejénél diadal-



26

jelvényeit és azt a ruhát, amelyben megölték. Aki halotti ajándékot vitt, annak megengedték,hogy a fennálló rendelkezések figyelmen kívül hagyásával, tetszése szerint választhassa meg bármelyik utat a Mars-mez! ig; arra számítottak ugyanis, hogy egy nap nem elegend! atemetési menet lebonyolítására. A halotti játékok között halottsiratóként, de azért is, hogymeggy" löltessék a gyilkosság tetteseit, ilyen részleteket énekeltek Pacuvius tragédiájából, a„Fegyverek odaítélésé”-b! l:

Én megmaradtam. Miért? Hogy elpusztítsanak?

Más, hasonló tartalmú szöveget is mondtak Atilius „Electrá”-jából. Dicsér ! beszéd helyettAntonius, a consul, kikiáltó útján hirdette ki a senatus határozatát, mely minden isteni ésemberi megtiszteltetést megszavazott Caesarnak; felolvasta továbbá az eskü szövegét, melyminden senatort egy ember üdvének oltalmazására kötelezett; maga Antonius kevés szótf " zött mindehhez. A szószék el! tt felállított halottas ágyat az arra az évre megválasztotttisztvisel! k és volt hivatalos méltóságok vitték le a Forumra. Egyesek azt javasolták, égessék el tetemét a capitoliumi Juppiter templomában, mások Pompeius csarnokát ajánlották - köz- ben megjelent két férfi, derekukon kard, kezükben két-két hajítódárda, és ég! viaszfáklyávalmeggyújtották a máglyát; erre a körül álldogáló tömeg nyomban száraz r ! zsét, törvényszéki padokat hordott össze, és mindenféle ajándéktárgyat, ami keze ügyébe esett. Azután jöttek afúvós zenészek és a színészek, szétszaggatták és t" zbe dobták régebbi diadalmenetek alkalmával viselt ruháikat, melyeket erre az alkalomra felvettek; így tettek az öreg, kiszolgáltlegionáriusok is fegyvereikkel, melyekben a temetésen díszelegtek; sok római hölgy is t" zbedobta ékszereit, valamint fiúgyermekeik talizmánjait és ruháit.A hivatalos gyász idején a külföldi származású lakosság is gyászolt mindenfelé, ki-ki a magamódján, kiváltképpen a zsidók, akik néhány éjszakán át ellátogattak a máglya hamvaihoz.

85. A nép fáklyákkal a kézben nyomban Brutus és Cassius házához indult; miután onnétkeményen visszaverték, útban visszafelé névcsere folytán, tévedésb! l a szemközt jöv!Helvius Cinnát ölte meg Cornelius Cinna helyett, akit halálra keresett, mert el! z! nap egynyilvános gy" lésen szenvedélyesen szónokolt Caesar ellen; fejét lándzsa hegyére t" zvehordozták körül a városban. Kés! bb a nép mintegy húsz láb magas numidiai márványtömbb! lkifaragott oszlopot emelt a Forumon, és ezt a feliratot véste rá: „A haza atyjának.” S azutánmég hosszú id! n át meg! rizték a szokást, hogy Caesar nevére esküdve ezen a helyen mutattak be áldozatot, tettek fogadalmat, tisztázták vitás ügyeiket.86. Némely hozzátartozója azt gyanította, hogy Caesar nem is akart már élni, nem ügyeltmagára; rossz volt az egészsége, azért nem is tör ! dött a figyelmeztet! jósjelekkel és barátaiintelmeivel. Néhányan úgy vélték, hogy bízva a senatus legfrissebb határozatában és esküjé- ben, elbocsátotta még hispaniai! rségét is, mely fegyveres! rszolgálatot teljesített körülötte.Mások szerint szívesebben nézett szembe egyetlenegyszer a mindenfel! l fenyeget! veszé-lyekkel, mint hogy örökösen vigyázzon magára, és feszültségben éljen. Azt is elbeszélik többen, hogy gyakorta mondogatott olyasmit, „nem annyira a maga érdeke, sokkal inkább aköztársaságé, hogy! életben maradjon; eleget élvezte már a hatalmat s a dics! séget; ha! tvalami baj éri, nem lesz nyugta az államnak, s! t, még súlyosabb polgárháborúkat fog elszen-vedni.”87. Abban csaknem mindenki egyetért, hogy az effajta halál szinte kívánatos volt számára.Egyszer ugyanis, mikor Xenophon m" vében azt olvasta, hogy Cyrus betegsége vége felé bizonyos intézkedéseket tett temetése dolgában, Caesar az ilyen lassú haláltól megborzadvagyors elmúlást kívánt magának; egy nappal a halála el! tt, amikor Marcus Lepidusnál ebéd



27

közben arról folyt a szó, ki mint szeretné végezni életét,! a váratlan, hirtelen halált válasz-totta.88. Ötvenhatodik évében halt meg, az istenek sorába iktatták, éspedig nemcsak a senatushatározatának eleget téve, hanem a nép! szinte meggy! z! déséb! l is. Az els! ünnepi játékok idején ugyanis, melyeket utóda, Augustus, nyomban Caesar istenné avatása után tiszteletérerendezett, délután öt óra felé üstökös t" nt fel, és hét napig egyfolytában ragyogott az égen;általában azt tartották, hogy az égiek közé befogadott Caesar lelke az, és ezért ábrázolják! tazóta is csillaggal a feje fölött. Elrendelték, hogy a gy" léstermet, ahol megölték, zárják be,március Idusát nevezzék az apagyilkosság napjának, és e napon soha többé ne tartsanak senatusi ülést.89. Gyilkosai közül egyik sem élte túl akár csak három évvel is, és egyik sem halt megtermészetes halállal. Mindegyiket elítélték, aztán egyik így, másik úgy, ki háborúban, ki atengeren pusztult el; akadt olyan is, aki ugyanazzal a t! rrel ölte meg magát, amellyel Caesartmeggyilkolta.



28

MÁSODIK KÖNYV



29

AUGUSTUS OCTAVIANUSi. e. 27 - i. sz. 14

1. Sokan mondják, hogy az Octaviusok nemzetségét hajdan a leghíresebb családok közötttartották számon Velitraeben. Volt ugyanis a város legnevezetesebb részén egy utca, melyrégt! l fogva az Octavius nevet viselte; mutogattak is ott egy oltárt; valamelyik Octaviusnak szentelték annak emlékezetére, hogy mikor egy szomszéd-háború vezéreként áldozatotmutatott be Marsnak, és közben az ellenség váratlan betörésér ! l értesült, félig nyersen lekaptaaz oltárról az áldozati barom bels! részeit, gyorsan felvagdalta, harcba vonult, és aztángy! ztesen tért vissza. Volt továbbá egy néphatározat, hogy az áldozati szertartást ezentúlmindig így mutassák be Marsnak, az áldozatra szánt állat egyéb maradványait pedig adják átaz Octaviusoknak.2. Ez a nemzetség, melyet Tarquinius Priscus király vett fel más kisebb nemzetségekkel együtta senatus tagjai közé, majd Servius Tullius a patriciusi rendbe, az id! k folyamán plebeiussálett, és hosszú id! telt el, míg Julius Caesar révén megint visszakerült a patriciusok közé.Ebb! l a nemzetségb! l els! ként C. Rufust választotta meg a nép tisztvisel! nek. Quaestorihivatalt viselt; két fia volt, Gnaeus és Caius, t! lük származik az Octavius család két ága,melynek sorsa annyira különbözik egymástól. Gnaeus és összes utódai ugyanis magastisztségeket töltöttek be. Caius és leszármazottai ellenben, véletlenül-e vagy a maguk akara-tából, mindnyájan megmaradtak a lovagi rend tagjainak, de Augustus apja már nem. Augustusdédapja mint tribunus teljesített katonai szolgálatot Aemilius Papus f ! vezérsége alattSiciliában, a második pun háború idején. Nagyapja megelégedett városi tisztségeivel, és nagyvagyon birtokában igen békés öregkort ért meg.De ezeket a dolgokat megírták mások; maga Augustus sem írt önmagáról egyebet, mint hogyrégi és vagyonos lovagi családból származik, melynek tagjai közül els! nek apja emelkedettsenatori rangra. Marcus Antonius azt veti a szemére, hogy dédapja szabadon bocsátottrabszolga volt, Thuri vidéki kötélver ! , nagyapja pedig pénzváltó. Ennél többet sehol semtaláltam Augustus apai! seir ! l.3. Augustus apja, Caius Octavius, kora ifjúságától fogva nagy tekintély" , gazdag ember volt;ezért csodálkozom, mikor némelyek róla is azt írják, hogy pénzváltó volt, és a szavazatok adásvételénél a Mars-mez! n m" köd! ügynöknek tartják; minthogy jómódban nevelkedett,könnyen jutott magas hivatali tisztségekbe, és kiválóan el is látta azokat. Praetori hivatalalejártával sorsolás útján Macedonia tartományt kapta meg kormányzásra, s az úton odafelémegsemmisítette a szökevényeket, Spartacus és Catilina maradék csapatait, melyek Thuri

környékét megszállva tartották; ezt egyébként a senatus külön megbízással kötelességévé istette. Tartományát nemcsak igazságosan, hanem nagyon bátran is kormányozta; miután a bessusokat és thrákokat egy nagy csatában széjjelszórta, úgy bánt a szövetségesekkel, hogyMarcus Cicero máig fennmaradt leveleiben arra inti és figyelmezteti saját testvérét, Quintust,aki az id! tájt az asiai tartomány proconsulaként nem örvendett éppen jó hírnek, kövesseszomszédjának, Octaviusnak példáját, miként kell a szövetségeseknél érdemeket szerezni.4. A halál hirtelen érte utol, mikor Macedoniából távozott, miel! tt még a consuli tisztségre jelöltethette volna magát; három gyermek maradt utána, a nagyobbik Octavia, Anchariátólszületett leánya, továbbá a kisebbik Octavia és Augustus, Atiával való házasságából. Atia,Marcus Atius Balbusnak és Juliának, Caius Caesar n! vérének a lánya volt. Balbus apai ágon

egy Aricia-beli nemzetségb! l származott, családja tagjai közül sokan viseltek senatori rangot;anyai ágon igen közeli rokonságban állott Pompeius Magnusszal; maga praetori hivatalt viselt,



30

tagja volt a húszas bizottságnak, mely a Julius-féle törvény alapján földet osztott Campaniá- ban. Mégis a fentebb említett Antonius, megvetve Augustus anyai ági származását is, azthánytorgatja fel neki, hogy dédapja africai eredet" volt, és Ariciában hol illatszerrel keres-kedett, hol molnárkodott. A parmai Cassius pedig némely levelében nemcsak molnár unokájának tartja Augustust, hanem valami aprópénzváltó sarjának is: „Anyád lisztje Aricialegdurvábban! rl! malmában készült: azt is a Nerulum-beli pénzváltó gyúrta aprópénzt! lmocskos kezével.”5. Augustus M. Tullius Cicero és Marcus Antonius consulsága idején, szeptember huszonhar-madikán született, kevéssel napkelte el! tt, a Palatinus városnegyedben, az Ökörfejek terén; mais ott áll a szentélye, melyet nem sokkal halála után avattak fel. A senatusi okmányok szerintugyanis egy ifjú patricius, C. Laetorius, házasságtörés b" ntettével vádolva, enyhít! körül-ményként nemcsak ifjúságára és nemesi származására hivatkozott az egybegy" lt atyák el! tt,hanem arra is, hogy tulajdonosa, úgyszólván papja és! rz! je annak a darab földnek, melyet azistenné vált Augustus születésekor legel! ször érintett; kérte, hogy erre az! saját, különistenségére való tekintettel kegyelmezzenek meg neki; ekkor hozták a határozatot, hogy a

háznak azt a részét szentéllyé kell avatni.6. A helyet, ahol nevelkedett, nagyszülei birtokán, Velitraeben, még ma is mutogatják; nagyonkicsi helyiség, olyan, mint valami éléskamra; a szomszédságban azt beszélik, hogy ott isszületett. Szentségtörésnek tartják, ha oda bárki szükségtelenül és tisztátlanul belép, és régt! lfogva hiszik, hogy ha valaki vakmer ! en mégis bemegy a helyiségbe, azt rémület és borzalomrettenti vissza; ez egyébként csakhamar valóban be is bizonyosodott. Mikor ugyanis a villa újtulajdonosa, nem tudom, véletlenül-e vagy próbaképpen ott ágyaztatott meg magának éjsza-kára, néhány óra múlva valami láthatatlan er ! kivetette a kamrácskából, és félholtan találták meg ágyastul, mindenestül az ajtó el! tt.7. # sei eredetének emlékezetére a Thurinus melléknevet adták a gyermeknek, de meglehet,hogy azért kapta ezt csupán, mert apja nem sokkal születése után szerencsével harcolt Thurikörnyékén a szökött rabszolgák ellen. Azt, hogy a Thurinus melléknevet valóban használta,fényes bizonyíték alapján állíthatom: megszereztem ugyanis egy régi, ércmív" , gyermekkoriképecskéjét, melyen már-már elmosódott vasbet" kkel ez a név állt; a császárnak ajándé-koztam ezt a képecskét, s! most hálószobájában, a házi istenek között tiszteli. De MarcusAntonius is gyakran szólítja leveleiben, csúfságból, Thurinusnak; Augustus meg viszonzás-képpen csak annyit ír, csodálkozik, hogy sértésként vágják szemébe régi nevét. Kés! bb vettefel a C. Caesar, majd az Augustus melléknevet, az els! t nagybátyja végrendeletben foglaltutasítására, a másodikat Munatius Plancus javaslatára; mert szemben egyesek tanácsával, hogyRóma második alapítójaként a Romulus nevet viselje, egy másik indítvány gy! zött, mégpedig

az, hogy nevezzék inkább Augustusnak, nemcsak mivel ez a név új, hanem mert sokkalfenségesebb is (hiszen a szent helyeket is, és ahol az el! írt szertartások után felszentelnek valamit, ugyanezzel a szóval nevezik a „gyarapodásról”, vagyis: ab auctu, vagy a „madarak viselkedésér ! l és étvágyáról”, azaz: ab avium gestu et gustu, miként Ennius tanítása ismondja:„Miután a dics! Rómát felséges el! jelek - augusto augurio - alapján megalapították.”).8. Négyéves korában vesztette el apját. Tizenkettedik évében járt, mikor nagyanyja, Juliaravatalánál, a nyilvánosság el! tt elmondta a halottdicsér ! beszédet. Négy évvel a férfitogafelöltése után Caesar africai diadalmenetén katonai kitüntetésekkel ruházták fel, noha fiatalkora miatt még sohasem vett részt háborúban. Majd mikor nagybátyja, Caesar, Gn. Pompeiusfiai ellen a két Hispaniába vonult, ugyancsak kivívta elismerését; alighogy felépült ugyanissúlyos betegségéb! l, az ellenségt! l veszélyeztetett utakon, kis számú kísérettel, s! t, miután



31

még hajótörést is szenvedett, gyalogosan ment utána, nemcsak buzgóságáról téve bizonyságot,hanem kiváló jellembeli tulajdonságokról is.Caesar a két Hispania leigázása után a dákok, majd a parthusok ellen készülvén hadjáratra,Augustust el! reküldte Apolloniába, hogy ott tanulmányokat végezzen. Mihelyt pedig Caesar megöletése után az ifjú megtudta, hogy! lett az utódja, sokáig habozott, ne kérje-e a legköze-lebb állomásozó legiók segítségét; aztán elhamarkodottnak és éretlennek ítélte elhatározását,elvetette azt, majd Rómába visszatérve mégis átvette örökségét, hiába aggodalmaskodottanyja, hiába ellenezte a dolgot mostohaapja, Marcius Philippus, volt consul is. És ett! l kezdvehatalmas hadseregek élén el! bb mintegy tizenkét évig M. Antoniusszal és M. Lepidusszalegyütt, kés! bb aztán negyvennégy évig egymaga kormányozta az államot.9. Most pedig, hogy életének f ! vonásait megrajzoltam, a részleteket nem id! rendben, hanemtartalmuk szerint csoportosítva mutatom be, hogy pontosabban megismertethessem. Öt polgárháborúban vett részt, éspedig: Mutinánál, Philippinél, Perusiánál, Siciliában ésActiumnál; ezek közül az els! t meg az utolsót M. Antonius ellen vívta, a másodikat Brutus ésCassius, a harmadikat L. Antonius, a triumvir öccse, a negyediket pedig Gnaeus, Pompeius fiaellen.10. E háborúk indítéka és oka abból a meggy! z! désb! l fakadt, hogy mindennél sürget! bbkötelessége bosszút állni nagybátyja meggyilkolásáért, és érvényben megtartani összesintézkedéseit; ezért, mihelyt Apolloniából visszatért, nyomban elhatározta, hogy Brutust ésCassiust váratlanul, er ! szakkal és (minthogy azok a rájuk leselked! veszedelmet megsejtve,elmenekültek), törvényes úton is megtámadja, és távollétükben gyilkosság címén perbe fogja.Caesar gy! zelme emlékére maga rendezett játékokat, mert akiknek ez hivatali kötelességük-höz tartozott volna, nem volt hozzá bátorságuk. Hogy pedig többi tervét még következe-tesebben hajthassa végre, az egyik váratlanul elhalt néptribunus helyére jelöltette magát, noha patricius volt, de a senatori rangot még nem érte el. Minthogy azonban Marcus Antoniusconsul, akit! l a leger ! sebb támogatást várta, törekvéseit keresztezte, és segítséget, törvényesúton, még a legjelentéktelenebb ügyben is csak magas pénzösszeg árán adott, az el! kel! k pártjához fordult; úgy gondolta tudniillik, hogy azok igen gy" lölik Antoniust, amiért DecimusBrutust Mutinában megostromolta, és fegyveres er ! vel ki akarta kergetni Caesartól ajándékbakapott tartományából, melynek kormányzásában a senatus határozata is meger ! sítette. Néhány párthíve buzdítására orgyilkosokat bérelt fel Antonius ellen; mikor a cselszövésre fény derült,a veszélyes következményekt! l megrémülve, óriási pénzáldozattal megnyerte a veteránokat amaga és a köztársaság védelmére. Mint propraetor és ennek a hadseregnek vezére parancsotkapott, hogy Hirtiusszal és Pansával, akik a consuli hivatalt elnyerték, Decimus Brutussegítségére siessen; Augustus a vezetésére bízott hadjáratot három hónap alatt két ütközetben

befejezte. Antonius írja, hogy az els! csatában megfutamodott, s csak két nap múlva került el!lova és köpenye nélkül; azonban nemcsak hadvezérként, hanem mint közkatona is megtette amagáét, mert a harc kell! s közepén elvette a súlyosan sebesült zászlótartótól a sasjelvényt, ésmaga vitte vállán.11. Minthogy a háború folyamán Hirtius az els! vonalban elesett, Pansa pedig belepusztultsebeibe, híre járta, hogy mindkett! nek ! okozta halálát azért, hogy Antonius menekülése után,ha majd a köztársaság consulok nélkül marad, egymaga vegye kézbe gy! ztesen mindháromhadsereget. Pansa valóban gyanús körülmények között halt meg, s ezért! rizetbe vették Glyconev" orvosát, akir ! l azt hitték, hogy sebébe! hintett mérget. Ehhez Aquilius Niger méghozzáteszi, hogy Hirtiust, a másik consult, a csata z" rzavarában Augustus maga ölte meg.



32

12. Mihelyt azonban megtudta, hogy Antoniust megfutamodása után M. Lepidus befogadta, atöbbi hadvezér és a sereg pedig önként átpártolt hozzá, habozás nélkül otthagyta az optimaták pártját, és ürügyet keresvén elhatározása megmásítására, egyesek szavait és cselekedeteitelferdítette; azt állította, hogy némelyek! t gyereknek nevezték, mások meg csúfot" ztek bel! le, mondván, olyan ember! , akit dicsérni kell és felmagasztalni; hogy sem! , semveteránjai nem részesültek ill! hálában, amilyet pedig méltán megérdemeltek. És hogy bizonyságot tegyen róla, mennyire megbánta korábbi csatlakozását hozzájuk, Nursia városlakóit hatalmas pénzbüntetéssel sújtotta; majd mikor nem tudtak fizetni, ki" zte ! ket a város- ból, mondván, hogy közpénzen síremléket emeltek a mutinai csatában megölt polgároknak ésráírták: „Elhullottak a szabadságért.”13. Miután Antoniusszal és Lepidusszal szövetséget kötött, betegen és gyengélkedve ugyan,de befejezte a philippi háborút, méghozzá kett! s csatában: az els! ben kénytelen volt táborátelhagyni, és alig tudott az Antonius vezette szárnyhoz menekülni. Diadalát igazán nem élvezteszerényen: ellenkez! leg, Brutus fejét azzal az utasítással küldte Rómába, hogy Caesar szobrának a lába elé vessék, maga pedig a legel! kel! bb foglyot is gyalázkodva, dühödten

szidalmazta; s! t egyiknek, aki könyörögve kérte, hogy tisztességesen temessék el, állítólag aztfelelte: „lesz rá gondjuk a madaraknak”. Mikor egy apa fiával együtt kett! jük életéért könyör-gött, Augustus megparancsolta, hogy döntsék el sorshúzás vagy kockajáték útján, melyiknek kegyelmezzen meg közülük, és végignézte mindkett! jük halálát; miután ugyanis az apát, akiönként adta magát hóhérkézre, kivégezték, a fiú is megölte magát. Ezért a többiek, közöttük Marcus Favonius, Cato híres vetélytársa is, mid! n láncra verve felvonultatták! ket, Antoniust,mint f ! vezért tisztelettudóan üdvözölték, Augustust ellenben a legförtelmesebb szidalmakkalillették.A gy! zelem után felosztották maguk között a hatásköröket; Antonius a Kelet igazgatását vettekezébe, Augustus pedig vállalta, hogy visszavezeti a veteránokat Italiába, és kiosztja nekik a

községi földekb! l járandóságukat; de sem a veteránoktól, sem a birtokosoktól nem kapottköszönetet; ezek ugyanis azt panaszolták, hogy el" zték ! ket földjükr ! l, amazok pedig hogynem bántak velük érdemük szerint, úgy, amint remélték.14. Ez id! tájt Augustus kényszerítette Lucius Antoniust, aki consuli méltóságában és bátyjahatalmában bízva felkelést szított, hogy meneküljön el Perusiába; éheztetéssel megadásra bírtaugyan a lázadót, de önmagát is nagy veszedelembe sodorta mind a háború folyamán, mind azazt megel! z! id! szakban. Egy közkatonát ugyanis, aki a nyilvános játékok alkalmával alovagrend" ek számára kijelölt tizennégy padsor egyikében foglalt helyet, a hivatalszolgávaleltávolíttatott. Ellenségei nyomban elhíresztelték, hogy a katonát a helyszínen megkínoztatta,majd kivégeztette; akkor kis híján áldozatul esett a felb! szült katonanépség zendülésének.

Szerencséjére a katona váratlanul épen-egészségesen el! került. Máskor meg Perusia falai alattáldozat bemutatása közben egy hajszálon múlt, hogy a városból el! tör ! gladiatorok csapata elnem fogta.15. Perusia bevétele után igen sok embert halálra ítélt, azoknak pedig, akik kegyelmet kértek vagy menteget! zni próbálkoztak, röviden félbeszakítva! ket, annyit mondott: „Meg kellhalnotok.” Néhány történetíró szerint a meghódolt perusiai lakosok közül kiválasztott három-száz senatort és lovagot, és az istenné vált Julius tiszteletére emelt oltáron, március Idusánáldozati barmok módjára lemészároltatta! ket. Többen azt is írják, hogy jól meghányta-vetettea dolgot, miel! tt fegyvert fogott Perusiánál; az volt a célja, hogy titkos ellenfelei, meg azok,akik inkább félelemb! l, mint jó szándékból maradtak veszteg, egy Lucius Antoniushoz

hasonló lelkület" vezet! ben bízva felfedjék magukat, s akkor! a legy! zöttek elkobzottvagyonából a veteránjainak megígért jutalomösszegeket kifizetheti.



33

16. Legel! ször a siciliai háborút indította meg, de ez a háború sokáig tartott, és gyakranabbamaradt, hol azért, mert helyre kellett állítani a hajóhadat, mely a nyári viharok és kéthajótörés következtében megrongálódott, hol mert az élelmiszerszállítás fennakadása s azegyre súlyosbodó éhínség miatt a nép békekötést követelt; miután újonnan felépítette hajóit,felszabadított, és az evez! padokhoz ültetett húszezer rabszolgát, sikerült végre a Lucrinusi- ésAvernusi-tó és a tenger közötti összeköttetés megteremtésével, Baiae mellett a Julius-félekiköt! t létrehoznia. Ebben a kiköt! ben gyakorlatoztatta hajóhadát egész télen, meg is vertePompeiust Mylae és Naulochus között; az ütközet órájában azonban úgy elnyomta az álom, barátai alig gy! zték felkölteni, hogy adjon végre jelt a csata megkezdésére. Azt hiszem, ezindította Antoniust arra, hogy szemére vesse: nem is tudta biztos szemmel áttekinteni afelállított csatarendet, hanem hanyatt fekve, bambán az eget bámulta, és addig fel sem kelt,nem is került katonái szeme elé, míg Marcus Agrippa meg nem szalasztotta az ellenségeshajókat. Mások meg b" néül róják fel szavait és cselekedetét, hogy amikor a vihar elpusztítottahajóit, azt kiabálta: „Neptunus sem akadályozhatja meg, hogy gy! zelmet arassak.” Kés! bb pedig, a legközelebbi cirkuszi játékok napján, az ünnepi díszmenetb! l még az isten képmásátis eltávolíttatta. Éppen ezért nem a véletlen m" ve, hogy ebben a háborúban több és nagyobbveszedelemmel kellett szembenéznie, mint addig bármikor. Amikor hadseregének egyrészével Siciliában partra szállt, majd visszatért a szárazföldre, hogy hátramaradt csapatait isátszállítsa, Demochares és Apollophanes, Pompeius két alvezére váratlanul rajtaütött; alig-aligsikerült egyetlen hajóval megmenekülnie. Más alkalommal pedig Locri mellett gyalogosanRegium felé igyekezve, megpillantotta Pompeiusnak a part közelében haladó két-evez! soroshajóit; azt gondolván, hogy az! hajói azok, lement a partra, és közben csepp híja, hogy el nemfogták. És miközben úttalan utakon menekült, történt, hogy kísér ! jének, Aemilius Paulusnak arabszolgája, aki még mindig fájlalta, hogy gazdája apját, az id! sebbik Paulust Augustus proscribáltatta, ki akarván használni a bosszúra oly kedvez! alkalmat, gyilkosságot kíséreltmeg ellene. Pompeius elmenekülése után Augustus egyik tiszttársát, M. Lepidust, akitsegítségül hívott Africából, megfosztotta hadseregét! l, mert az húsz legiója h" ségében bizakodva, megfélemlítéssel és fenyeget! zésekkel egyre nagyobb szerepet követelt magának;de könyörgésére Augustus mégis megkímélte az életét, és örökre Circeibe szám" zte.17. Marcus Antoniusszal kezdett! l fogva ingatag és bizonytalan kapcsolatát, mely sok békü-lési kísérlet után is csak éppen hogy helyreállt, végül egészen megszakította; s bizonyságáulannak, hogy az az ember mennyire elfajzott a római erkölcsökt! l, a Városban hagyott vég-rendeletét, melyben Cleopatrának még a gyermekeit is megnevezte örökösei között, felbon-totta, és gondja volt rá, hogy azt egy népgy" lésen felolvastassa. Miután a haza ellenségének nyilvánította Antoniust, mégis megengedte rokonainak és barátainak, hogy felkeressék - ígyengedélyt adott többek között C. Sosiusnak és Titus Domitiusnak, az akkori consuloknak is.Bononia lakosait, minthogy azok régt! l fogva Antonius hívei voltak, felmentette az eskükötelezettsége alól, melyet egész Italiának Augustus h" ségére fogadnia kellett. Nem sokkalkés! bb Actiumnál tengeri csatát nyert; az ütközet a kés! éjszakába nyúlt, úgyhogy a gy! ztes ahajón töltötte az éjszakát. Alighogy Actiumból téli szállására, Samosba vonult vissza, hírétvette, hogy katonái, akiket a gy! zelem kivívása után mindenfel! l Brundisiumba irányított,fellázadtak, s a nekik járó jutalmat és elbocsátásukat követelik; izgatottan indult visszaItaliába, és átkelés közben kétszer is nagy viharral küzdött meg (el! ször a Peloponnesus ésAetolia kiugró hegyfokai között, majd a Cerauniai-hegyeknél, gályáinak egy-egy részemindkét alkalommal elsüllyedt, s a hajónak, melyen maga utazott, elrongyolódott a vitorlája,eltört a kormányrúdja); huszonhét napnál nem tartott tovább, míg a katonák kívánságaitrendezte, addig Brundisiumban maradt, majd kerül! vel Asián és Syrián keresztül Egyiptombament, és rövid ostrom után elfoglalta Alexandria városát, ahová Antonius Cleopatrávalmenekült. Antoniust, aki még utoljára kísérletet tett a kibékülésre, öngyilkosságba kergette, és



34

holttestét meg is szemlélte. Cleopatrához, minthogy mindenáron szerette volna diadalmeneteszámára életben tartani, elhívatott néhány psyllost, hogy szívják ki testéb! l a mérget; az a hír járta ugyanis, hogy kígyómarástól pusztult el. Augustus a királyn! t Antoniusszal közös sírbatemettette, s a síremléket, melyet még! k kezdtek maguknak építtetni, befejeztette. A fiatalAntoniust, Fulvia két fia közül az id! sebbiket, er ! szakkal elhurcoltatta az isteni Juliusszobrától, ahová az sok hiábavaló könyörgés után menekült, és meggyilkoltatta. Caesariont,akir ! l Cleopatra azt híresztelte, hogy Caesar fia, ugyancsak menekülése közben ölette meg.Antonius és a királyn! többi közös gyermekét rokonokként nemcsak életben tartotta, hanemkinek-kinek körülményeihez képest megélhetést és pártfogást biztosított.18. Ugyanebben az id! ben felhozatta a sírboltból és megszemlélte Nagy Sándor koporsóját ésholttestét, majd aranykoronát helyezve fejére, virággal borította el, úgy rótta le kegyeletétiránta; mikor azonban megkérdezték t! le, nem óhajtja-e a Ptolemaeumot is megtekinteni, aztmondta, királyt akar látni, nem pedig hullákat. Egyiptomot római provinciává alakítva mégtermékenyebbé, Róma gabonaellátására még alkalmasabbá akarta tenni, minden Nílus vizéveltáplált csatornát megtisztított katonai munkálatokkal az évek óta lerakódott iszaptól. Hogy

actiumi gy! zelmének emlékét az utókor számára még fényesebbé tegye, Actium mellettmegalapította Nicopolis városát, továbbá elrendelte, hogy ötévenként nyilvános játékokatrendezzenek; táborának helyét pedig Apollo! srégi templomával kib! vítve, zsákmányolthajósjelvényekkel díszítette, majd Neptunusnak és Marsnak szentelte.19. Ezután id! r ! l id! re különféle besúgások révén felfedett zavargásokat, forrongásokat,összeesküvéseket fojtott el csírájában, miel! tt még lábra kaphattak volna, így az ifjú Lepidus,továbbá Varro Murena és Fannius Caepio, majd M. Egnatius, aztán Plautius Rufus és LuciusPaulus, leányunokája férjének zendüléseit; ezeken kívül a végrendelethamisítással vádolt,aggkori gyengeségben szenved! Lucius Audasius, továbbá a parthinus származású félvér,Asinius Epicadus, végezetül pedig Telephus, egy római asszony névmondó szolgájának

összeesküvését. Nem volt ugyanis hiány még a legalacsonyabbrend" ek által kezdeményezettösszeesküvésekben, veszedelmekben sem. Audasius és Epicadus Augustus leányát, Juliát, ésunokáját, Agrippát akarta a szám" zetésük helyéül kijelölt szigetekr ! l a hadsereghez szöktetni;Telephus pedig, akinek egy jóslat uralkodói hatalmat ígért, egyenesen Augustus és a senatusmegtámadására készült. S! t, egyszer éjjel elfogták az illyricumi hadsereg egyik markotá-nyosát, aki az ajtónállókat rászedve, vadászkéssel az oldalán a hálószoba tájékán settenkedett;nem tudni, hogy! rült volt-e, vagy csak színlelte a tébolyt, mert kínvallatással sem tudták szólásra bírni.20. Külföldön összesen kétszer viselt háborút személyesen; mégpedig ifjúkorában, Dalma-tiában, majd Antonius leverése után pedig a cantabriaiak ellen. A dalmatiai háborúban meg is

sebesült, egyik csatában parittyak ! érte a jobb térdét, másodszor meg egy híd beomlásaközben sérült meg combján és két karján. A többi hadjáratot alvezérei irányították, egyesesetekben azonban, így a pannoniai és a germaniai háborúk során személyesen is megjelent atáborban, vagy pedig nem messze tartózkodott a csaták színhelyét! l, így például Rómábólelment Ravennáig, Mediolanumig vagy akár Aquileiáig is.21. Részint személyesen, részint alvezérei útján leigázta Cantabriát, Aquitaniát, Pannoniát,Dalmatiát egész Illyriával együtt, továbbá Raetiát, a vindelicusokat, a salassusokat - ezek alpesi törzsek. Gátat vetett a dákok betöréseinek, három vezérüket nagyszámú seregükkelegyütt megölte, a germánokat visszakergette túl az Elba folyón; közülük a suevek és sicambe-rek meghódoltak, ezeket átvezette Galliába, és a Rajna menti földeken telepítette le! ket. Más

lázongó népeket is engedelmességre bírt. Igaz és kényszerít! ok nélkül azonban egyetlen népetsem támadott meg soha; távol állott t! le, hogy hadi dics! sége öregbítése végett kiterjessze a



35

birodalom határait; egy-két barbár fejedelemt! l a Bosszúálló Mars templomában még esküt isvett, hogy megtartják a békét és barátságot, melyet maguk kívántak; másoktól pedig újfajtatúszokat követelt, éspedig n! ket, mert észrevette, hogy férfi kezesekkel a barbárok nemigentör ! dnek: mégis megengedte nekik, hogy túszaikat, valahányszor kedvük tartja, kiválthatják.Még a gyakran és hitszeg! módon lázadó törzseken sem állt különösebben súlyos büntetéssel bosszút; ilyenkor a foglyokat azzal a feltétellel adta el rabszolgának, hogy hazájukkalszomszédos területen nem raboskodhatnak, és harminc évnél el! bb fel nem szabadulhatnak. Evitézség és mértékletesség hírére az indusok és scythák, akiket addig csak hírb! l ismert avilág, arra szánták magukat, hogy követeik útján önként kérjék Augustus és a római nép barátságát. Kívánságára a parthusok is könny" szerrel átengedték Armeniát, kiadták a hadi jelvényeket is, melyeket még M. Crassustól és M. Antoniustól zsákmányoltak; túszokat isfelajánlottak neki, s! t, számos trónkövetel! jük közül azt ismerték el, akit Augustus választottki számukra.22. Janus Quirinus templomát, melyet Róma alapításától fogva uralkodása kezdetéig csak kétszer tartottak zárva, Augustus ennél jóval rövidebb id! alatt, békét teremtve szárazföldön

és tengeren, három ízben záratta be. Kisebb diadalmenetben kétszer vonult be Rómába; a philippi csata és a siciliai háború után. Nagy diadalmenetet háromszor rendezett, a dalmatiai,az actiumi és az alexandriai gy! zelem emlékére - három-három naposat.23. Mindössze két súlyos és szégyenletes vereséget szenvedett, mind a kett! t Germaniában, aLollius- és Varus-féle vereséget; a Lolliustól elszenvedett csapás esetében nagyobb volt aszégyen, mint a kár, a Varus-féle viszont csaknem megsemmisít! vereséget okozott, minthogyakkor három legiót gyilkoltak le hadvezérrel, alvezérekkel, kisegít! csapatokkal, mindenestül.Mihelyt Augustus err ! l értesült, katonai! rségeket rendelt ki városszerte, hogy a forrongásnak elejét vegye; a provinciák helytartóinak pedig meghosszabbította hivatalos megbízatását, hogytapasztalt és a helyi viszonyokkal ismer ! s emberek tartsák féken a szövetségeseket. Fényes

játékok rendezésére tett fogadalmat a Legjobb és Leghatalmasabb Juppiternek, ha jóra fordulsegítségével az állam helyzete: így történt ez a cimberek és marsusok ellen viselt háborúidején is. Azt mondják, annyira leverte ez az esemény, hogy hónapokon keresztül megnövesz-tette haját, szakállát, s miközben fejét az ajtófélfához verdeste, ilyeneket kiáltozott:„Quintilius Varus, add vissza legióimat!” A vereség napján minden évben komor gyász-ünnepet ült.24. A honvédelem terén sok változást és új intézkedést vezetett be, de nem egy! si szokást iséletre keltett. A katonai fegyelmet igen szigorúan vette: még alvezéreknek is nehezen és csak a téli hónapokban adott engedélyt, hogy feleségüket meglátogassák. Egy római lovagot, akikét fiának hüvelykujját megcsonkította, hogy a katonai szolgálat alól kivonja! ket, rabszolgá-

nak adatott el, vagyonát pedig dobra verette, de mikor látta, hogy adóbérl! k akarják megvásá-rolni, rábízta egyik szabadosára, hogy küldje el falura, és engedje szabadon. Az egész tizedik legiót, mely csak makacskodva hajlott az engedelmességre, gyalázattal bocsátotta el, máslegiókat pedig, melyek nagy hangon elbocsátásukat követelték, a kiszolgált katonákat meg-illet! szokásos jutalmak nélkül eresztett szélnek. Az ellenség el! l megfutamodó csapatokatmegtizedeltette, és kenyérgabona helyett árpával látta el! ket. Ha egy centurio elhagyta! rhelyét, éppen úgy életével lakolt, mint bármelyik közlegény; egyéb vétségekre különfélemegszégyenít! rendszabályokat alkalmazott: megparancsolta, hogy a b" nös a f ! vezér sátrael! tt álljon egész nap alsóruhában, öv nélkül, s kezében mér ! rudat vagy gyeptéglát tartson.25. A polgárháborúk befejezése után akár gy" lésen, akár írásbeli rendeleteiben nem bajtár-

saknak, hanem csak katonáknak szólította fegyvertársait, és azt sem engedte meg, hogy fiaivagy mostohagyermekei parancsnoki min! ségükben efféle megszólítást használjanak; úgy



36

vélte, van abban valami hízelgésféle, ami a katonai alá- és fölérendeltség szellemével, de anyugalom légkörével, valamint a maga és családja fenségével nem fér össze.Szabadon bocsátott rabszolgát csak a római t" zvész meg a gabona drágulása miatt várhatóforrongás okozta félelem idején engedett katonáskodni, ezenkívül két ízben csupán: el! ször azIllyriával határos területek megszállása miatt, másodszor a Rhenus folyó partjának védelmére;ezek rabszolgák voltak, akiket tehet! sebb férfiak és asszonyok állítottak katonának; Augustusnyomban felszabadította és a tartalék els! sorába helyezte! ket; nem szolgálhattak vegyesen aszabadon született polgárokkal, másféle fegyverzetet is kaptak.Könnyebben osztogatott érem alakú kitüntetéseket, nyakláncot vagy más arany- és ezüst-tárgyakat, mint sánc- vagy fali koronát, ami sokkal nagyobb tisztességet jelentett; ilyesmitnagy ritkán adott - nem hajhászva a népszer " séget -, olykor akár egy bakancsos közlegénynek is. Marcus Agrippának siciliai tengeri gy! zelme után világoskék lobogót ajándékozott. Úgyvélte azonban, hogy olyanoknak, akik maguk is tartottak már diadalmenetet, és hadjáratainak résztvev! i, gy! zelmeinek osztályos társai voltak, nem adhat kitüntetést, mert nekik is megvolta joguk ahhoz, hogy kitüntetést adományozzanak bárkinek, tetszésük szerint. Azt tartotta, misem illik kevésbé a tökéletes hadvezérhez, mint az elhamarkodott sietség és vakmer ! ség.Ezért s" r " n idézgette a görög mondást: „Lassan járj, tovább érsz”, meg hogy „Jobb a kitartóhadvezér, mint aki túl merész”, továbbá azt a latin szólást, hogy „Mindent idejében végez azember, ha jól intézi dolgát”. Egyébként az volt a véleménye, hogy csatába vagy háborúba csak akkor bocsátkozzék az ember, ha reménysége a sikerre nagyobb, mint félelme a veszteségt! l.„Ha valaki ugyanis nagy kockázat árán csekély eredményt hajszol - szokta mondani -, olyanemberhez hasonló, aki aranyhoroggal fog halat, pedig azt, ha elvész, semmiféle zsákmánynem kárpótolja.”26. Tisztségeket, hivatalokat a törvényes kor elérése el! tt is ellátott, egyes újfajta méltósá-gokat pedig élete végéig viselt. Még huszadik évét sem töltötte be, mikor megszerezte aconsuli hatalmat, mégpedig úgy, hogy legióit szinte ellenségként egészen Róma alá vonultatta,és követeket küldve a városba, a hadsereg nevében magának követelte a consulságot. Ezalkalommal a küldöttség vezet! je a senatus ingadozását látva, hátravetette köpönyegét, éskardja markolatára mutatva nem habozott a tanács színe el! tt kijelenteni: „Majd megteszi ez,ha ti nem teszitek.” Másodszor kilenc év múlva lett consul, harmadszor egy év kihagyásával,majd egymás után tizenegyedszer is elnyerte a consuli hivatalt; bár újból felkínálták neki,többször elutasította a tisztséget, míg végül hosszú - tizenhét évi - id! után tizenkettedszer iselfogadta; két esztend! vel kés! bb pedig maga kérte tizenharmadszorra is, hogy két fiát, Caiustés Luciust nagykorúságuk alkalmával az állam els! tisztségvisel! jeként vezethesse a Forumra.A közbüls! öt consuli tisztséget, a hatodiktól a tizenegyedikig egész éven át viselte, a többit

hol kilenc, hol hat, négy vagy három hónapig, s! t a másodikat mindössze néhány óráig. Mertalig foglalta el a f ! helyet január elsején a capitoliumi Juppiter temploma el! tt felállítottelefántcsont széken, helyettest állítván, hamarosan le is mondott tisztségér ! l. Nem isRómában kezdte meg minden esetben consuli hivatalát, így például a negyedik consulságotAsiában, az ötödiket Samos szigetén, a nyolcadikat és kilencediket pedig Tarracóban.27. Az állam újjászervezésére felállított triumviratus tisztségét tíz éven keresztül látta el;ebben a min! ségben a proscribálások megszüntetése érdekében egy ideig szemben állttársaival; de ha ilyen eljárás mégis elkezd! dött, mindkett! jüknél keményebben viselkedett.Mert társai bizonyos emberek esetében gyakran hajlottak szép szóra, könyörgésre,! azonbanmindenáron arra törekedett, hogy senkit se kíméljenek; tulajdon gyámját, Caius Toraniust is

szám" zetésbe küldte, pedig az mint aedilis, hivatali tiszttársa volt apjának, Octaviusnak.Junius Saturninus még azt is megírja, hogy mikor a tömeges szám" zetések és vagyonel-



37

kobzások lezajlottak, és M. Lepidus a senatusban a múlt eseményei miatt menteget! zve a jöv! re nézve megcsillogtatta a kegyelem reményét, mondván, hogy elég volt már a büntetésb! l, Augustus vele szemben kijelentette: úgy egyeztek meg egymással a szám" zetések dolgában, hogy! szabad kezet biztosított magának a cselekvésre. Annak jeléül azonban, hogynyakasságát megbánta, lovagi méltóságra emelte T. Vinius Philopoemenest, akir ! l azt beszél-ték, hogy szám" zött patronusát valamikor házában rejtegette. Mint triumvir sokféleképpenébresztett gy" löletet maga iránt. Egy gy" lésen például, melyen polgári tömeg jelenlétébenkatonáihoz szólt, észrevette, hogy Pinarius római lovag valamit feljegyez; azt gondolván, hogyhírszerz! , kém, ott a helyszínen leszúratta. A következ! évre megválasztott consul, TediusAfer, kissé gunyorosan emlékezett meg valamely cselekedetér ! l. Augustus erre úgy megré-mítette fenyegetéseivel, hogy a szerencsétlen egy szakadékba vetette magát. Egy alkalommallátogatást tett nála Quintus Gallius praetor, aki ruhája alatt egy kétlapos írótáblát szorongatott;Augustus azzal gyanúsította, hogy kardot rejteget, de ott nyomban nem tette szóvá a dolgot,mert attól félt, hogy esetleg egyebet is találhat nála; nem sokkal kés! bb azonban centuriókkalés katonákkal leráncigáltatta a bírói emelvényr ! l, mint valami rabszolgát kínpadra vonta, és bár a vádlott semmit be nem vallott, megölette; el! bb azonban saját kez" leg kinyomta aszemét. Augustus maga azt írja, hogy a praetor egyik kihallgatás alkalmával megtámadta! terre ! rizetbe vétette, szám" zte Rómából, és Q. Gallius hajótörés vagy rablók támadásakövetkeztében pusztult el. A tribunusi hatalmat élete végéig megtartotta, kétszer azonban öt-ötévre tiszttársat vett maga mellé. Ugyancsak élethossziglan vette át az erkölcsök és törvények felügyeleti jogát; így, bár a censor tisztségét nem ruházták rá, háromszor tartott censust -el! ször és harmadszor tiszttársával együtt, másodszor pedig egymaga.28. Kétszer is gondolt a köztársaság visszaállítására: el! ször nyomban Antonius leverése után,mert emlékezett rá, hányszor vetette szemére Antonius: rajta múlik, hogy még mindig neméledt újjá a régi alkotmány; másodszor pedig hosszan tartó betegsége miatt elkeseredve, mikor a tisztvisel! ket, s! t a senatust is házába hívatta, és átadta nekik az államháztartás könyveit. Deaztán mérlegelve a dolgot, hogy egyrészt magánemberként most már nemigen élhet bizton-ságban, másrészt nem bízhatja az államot könnyelm" en több ember gondjára, megmaradtelhatározásánál, hogy mégis megtartja a hatalmat; nehéz eldönteni, vajon az eredmény volt-e jobb vagy a szándék. Ezt a szándékát gyakran hangoztatta, de azonkívül egyik rendeletében isilyen szavakkal tett róla bizonyságot: „Engedtessék meg nekem, hogy az államot egészségesés biztos alapokra helyezzem, és azt a jutalmat élvezhessem érte, amit szeretnék: mondják elmajd rólam, hogy én teremtettem a legjobb közállapotokat, s ha meghalok, azzal a remény-séggel szálljak sírba, hogy az állam alapjai úgy, amint én megvetettem, szilárdan fenn-maradnak.” Ezt a kívánságát valóban teljesítette is magának, mindenáron arra törekedve, hogya dolgok új rendje miatt senki se elégedetlenkedjék.Rómát, mely akkoriban még nem volt birodalmi méltóságához ill! en ékes, s árvízt! l, t" z-vészt! l is sokat szenvedett, úgy megszépítette, hogy jogosan büszkélkedhetett: márványvárosthagy örökül az utókorra, pedig csak téglavárost kapott. A város biztonságáról - amennyireemberi bölcsességgel tehette - még a távoli jöv! re nézve is gondoskodott.29. Igen sok középületet emelt, közülük a legnevezetesebb: a Bosszúálló Mars templomávalékesített Forum, Apollo temploma a Palatiumon, a Mennydörg! Juppiter temploma a Capito-liumon. A Forumot a törvényszéki tárgyalásokra seregl! emberek miatt kellett felépíteni, sminthogy a két régi forum nem bizonyult elegend! nek, harmadikra is szükség volt; így aztánhamarjában átadták rendeltetésének, pedig a Mars-templom akkor még el sem készült. Arról isgondoskodtak, hogy ott kiváltképpen törvényszéki tárgyalásokat és sorshúzás útján bíróválasz-tásokat tartsanak. Mars templomára még az apja megbosszulásáért megindított philippi háborúidején tett fogadalmat; elrendelte tehát, hogy a senatus itt tanácskozzék háborúkról és



38

diadalmenetek tartásáról, a helytartók között itt sorsolják ki a tartományokat, a gy! zelmesenhazatért vezérek pedig itt ajánlják fel az isteneknek diadalmi jelvényeiket. Apollo templomát palatinusi házának azon a részén építette fel, melyet a jósok szerint az isten egyvillámcsapással maga jelölt meg; oszlopcsarnokokat is épített hozzá, meg egy görög és latinnyelv" könyvtárat, ahol id! sebb korában gyakran tartott senatus-üléseket és szemlét a bíróitestületek fölött. A Mennydörg! Juppiternek templomot szentelt hálából, hogy megmentetteéletét, amikor a cantabriai háború idején egy éjszaka az úton villám csapott be gyalog-hintójába, és fáklyaviv! rabszolgáját halálra sújtotta. Néhány nagyszer " épületet mások, ígyunokái, felesége és n! vére nevében is emelt; Caius és Lucius oszlopcsarnokát és bazilikáját,Livia és Octavia csarnokait és Marcellus színházát. De a többi el! kel! séget is gyakran buzdította, hogy ki-ki tehetségéhez képest, akár új emlékm" vekkel, akár a régiek felújításával,csinosításával tegye szebbé a várost. Építettek is sok szépet; Marcius Philippus a Muzsák Herculesének templomát, Lucius Cornificus Diana templomát, Asinius Pollio a Szabadságtemplomának atriumát, Munatius Plancus Saturnus templomát, Cornelius Balbus egyszínházat, Statilius Taurus az Amphitheatrumot s végül M. Agrippa számos nagyszer "épületet.30. A várost kerületekre és lakónegyedekre osztotta fel; a kerületek felügyeletét sorshúzásútján kijelölt tisztvisel! k látták el; a lakónegyedekét pedig a lakosság által megválasztottvezet! k. A t" zvész megel! zésére ! rszemeket és éjjeli! rjáratokat szervezett; az árvízmegfékezésére kiszélesíttette és kitisztíttatta a Tiberis medrét, melyet régt! l fogva eltömött atörmelék, és elkeskenyítettek az épületek kiszögellései. Hogy a város megközelítése minélkönnyebbé váljék, a Via Flaminiát maga építtette ki egészen Ariminumig, a többi utat pedig -felosztva - a diadalmenet tartására jogosult hadvezérekkel zsákmányrészesedésükb! l állíttattahelyre.A megszentelt épületeket, akár ódonságuk miatt omlottak össze, akár t" zvésznek estek

áldozatul, helyreállíttatta, s ezekre is, másokra is b! kez" en ontotta az ajándékokat. Egyetlenadományként, csak a Capitoliumi Juppiter kincstárába tizenhatezer font aranyat és ötszázezer sestertius érték " drágakövet és gyöngyöt tett le.31. Mihelyt a f ! papi hivatalt, melyet Lepidus életében nem akart magához ragadni, annak halála után elfoglalta, minden jelentéktelen vagy kétes hír " szerz! t! l való, mintegy kétezer görög vagy latin nyelv" jóskönyvet, mindenfel! l egybehordatott és elégetett; nem tartott megegyebet, csak a Sibylla-könyveket, azokat is szemelvényesen; aranyozott szekrénykében! rizte! ket a Palatinusi Apollo szobrának talapzata alatt. A régi meggondolás szerint javíttatta ki azisteni Julius rendezte naptárt, melyet hanyagságból összevissza zavartak azóta; a naptár rendezésekor annak emlékére, hogy els! consulságát és kimagasló gy! zelmeit a sextilis

hónapban érte el, azt jelölte a maga nevével, nem pedig a szeptember hónapot, melybenszületett. A papok, kiváltképpen a Vesta-szüzek számát és tekintélyét, de még inkább jövedelmét megnövelte. Mikor egyik elhalt Vesta-sz" z helyébe új papn! megválasztásárakerült sor, sokan megkörnyékezték Augustust, hogy leányaiknak ne kelljen a sorshúzásbanrészt venniük; erre! megesküdött, hogy önként ajánlaná fel bármelyik leányunokáját, haelérte volna közülük egy is a törvényes korhatárt. Az! si, lassanként elfelejtett vallásosszertartások közül nem egyet életre keltett, így: a madárjóslatok a közjólétért, a Flamen Dialistisztét, a Lupercalia ünnepét, a százévenként ismétl! d! ünnepi játékokat és a keresztutakonrendezett játékokat. A Lupercalia ünnepén eltiltotta a még pelyhes állú ifjakat attól, hogy afutásban részt vegyenek; elrendelte továbbá, hogy a százévenként rendezett játékok éjjelilátványosságait mindkét nembeli ifjúság csakis valamely feln! tt hozzátartozója kíséretébenlátogathatja. A keresztutak véd! isteneit, rendeletére, évenként kétszer, tavaszi és nyárivirágokkal díszítették. A halhatatlan istenek után leginkább a hadvezérek emlékét tisztelte,



39

akik a római nép hatalmát a legalacsonyabb fokról a legmagasabbra emelték. Ezért megtartvaa régi feliratokat, mindegyiknek helyreállította a maga épületét, és szobraikat, diadalmenetenviselt díszruhájukban, az isteneknek ajánlva elhelyezte forumának két oszlopcsarnokában;azután kiáltványában közhírré tette: azt szeretné, ha a polgárok! t még életében, az eljövend!korok fejedelmeit pedig kés! bb ezekkel a hadvezérekkel mérnék össze. Pompeius szobrát iselhozatta a Curiából, ahol C. Caesart megölték, és egy márvány Janus-ív alatt állította fel,Pompeius színházával szemközt.32. Sok igen rossz, a közre veszedelmes jelenséget szüntetett meg, amely a polgárháborúk okozta törvénytelen állapot kezdete óta harapózott el, vagy akár a béke idején keletkezett;csavargók kószáltak mindenfelé csapatokba ver ! dve, övükben t! rt hordtak, mint mondták, amaguk védelmére. Az országút vándorai, szabadok, rabszolgák egyaránt, válogatás nélkülrablótámadás áldozatául estek, és a földbirtokosok rabszolgatömlöceiben tartották fogva! ket;újonnan szervezett egyesületek cégére alatt mindenféle csavargó bandák ver ! dtek össze,közös gaztettek elkövetésére. Augustus a legalkalmasabb helyeken katonaságot állított, ésgátat vetve a rablásnak, megvizsgálta a rabszolgatömlöcöket, a régi, törvényesen engedélye-

zett egyesületeken kívül pedig valamennyit feloszlatta; megsemmisítette azt a feljegyzést,mely az állampénztár régi adósainak névsorát tartalmazta, és rendkívül jó anyagotszolgáltatott az üldözésre; bizonyos városi ingatlanoknak, melyekr ! l nem tudták bizonyosan,hogy kié, tulajdonosokat jelölt ki; a vádlottak nevét, ha pörük már régóta húzódott - amibencsak ellenségeiknek telt öröme -, töröltette; feltételül szabta, hogy ha valaki ugyanazon acímen másodszor is vádat emel, pervesztés esetén maga szenvedi el a büntetést. Hogyegyetlen b" ntény se maradjon büntetlenül, és késedelmeskedés miatt egyetlen per el neévüljön, elrendelte, hogy a harminc napot, melyet addig a magasrangú tisztvisel! k által rende-zett játékok számára tartottak fenn, igazságszolgáltatásra fordítsák. A három bírói testülethezegy negyediket csatolt az alacsonyabb néposztályok tagjaiból, ez volt a kétszázasok osztálya,mely kisebb jelent! ség" ügyekben ítélkezett. Bírói tisztségre már harmincéveseket is, tehát aszokásosnál öt évvel fiatalabb embereket alkalmazott. De minthogy sokan elhárították maguk-tól a bírói megbízatást, nagy nehezen hozzájárult, hogy az egyes bírói osztályok felváltva egy-egy évig szüneteljenek, november és december hónapokban pedig általános törvényszékiszünetet tartsanak.33. Maga is kitartóan, nemegyszer kés! éjszakáig ült törvényt; ha gyengélkedett, a bírói szék el! tt elhelyezett gyaloghintójában vagy otthon heverészve végezte munkáját. Ítélethozatalközben nemcsak körültekintéssel, hanem nagy jóindulattal is járt el; mondják, hogy egyszer egy nyilvánvaló apagyilkossággal vádolt embert! l azért, hogy a zsákba varratástól megkímélje- e büntetéssel ugyanis csak azokat sújtották, akik tettüket megvallották -, ezt kérdezte: „Ugye,nem ölted meg apádat?” Máskor egy végrendelethamisítás tárgyalásakor, ahol minden tanútelítélhettek volna a Cornelius-féle törvény alapján, nemcsak két szavazócédulát adott át azesküdteknek - egy elítél! és egy felment! szavazatot -, hanem egy harmadikat is, hogy azzalmindenki, akit csalárd módon vagy megtévesztéssel bírtak rá a végrendelet aláírására,felmentést nyerhessen. A Rómában lakó peres felek fellebbezési ügyeit a városi praetorra bízta, a provinciák lakosainak effajta ügyeit volt consulokra, ezek közül egyet-egyet bízottmeg az egyes tartományok fellebbezési ügyeinek intézésével.34. A törvényeket felülvizsgálta, némelyiket újra életbe léptette, így a fény" zésr ! l, a házasság-törésr ! l és közszemérem megsértésér ! l, továbbá a hivatali vesztegetésr ! l és a rendek tagjainak házasodásáról szóló törvényt. De emezt - minthogy valamivel szigorúbb rendelkezésekkeltoldotta meg, mint a többit - az ellenzék zajos tiltakozásával szemben csak úgy vihettekeresztül, hogy a büntetések egy részét elengedte, vagy legalábbis enyhítette, új házasság-kötést három év elteltével engedélyezett, továbbá felemelte a jutalomösszegeket is. Mikor



40

pedig egy nyilvános színházi el! adás alkalmával a lovagok makacsul a törvény visszavonásátkövetelték t! le, odahívatta Germanicus gyermekeit, közülük néhányat ölébe ültetett, a többitapjuk vette a térdére, s így mutatta meg! ket a népnek, kézmozdulatokkal és arcjátékkal is jelezve, hogy bátran vegyenek példát err ! l a fiatal apáról. De mihelyt észrevette, hogy atörvény szellemének érvényesülését serdületlen leánykák eljegyzésével és s" r " n váltakozóházasságkötésekkel akadályozzák, megrövidítette az eljegyzések id! tartamát, és megnehe-zítette a válásokat.35. A fölösen felduzzasztott létszámú senatus idomtalan, rendezetlen tömeggé vált. Augustuskétszeri selejtezéssel visszaadta régi keretét és fényét. (A senatorok száma ugyanis ezernél ismagasabb volt, s akadt közöttük bizony méltatlan ember is; ilyenek Caesar halála után pártfogók kegye vagy saját pénzük révén jutottak be a senatusba. A nép „alvilágiaknak”nevezte! ket.) Az els! selejtezésnél a senatus határozott, minthogy minden senator egy-egy újtagot maga választott, a másodiknál Augustus és Agrippa döntött; ez alkalommal Augustusállítólag úgy elnökölt, hogy ruhája alatt páncélt viselt, derekán kardot, székét pedig tíznagyerej" senator-barátja állta körül. Cordus Cremutius azt írja, hogy még a senatorokat is

csak egyenként, motozás után bocsátották elébe. Egyeseket rábírt, hogy önként mondjanak letisztségükr ! l, s ha ezt megtették, továbbra is megengedte, hogy díszruhájukat viseljék, szín-házban és nyilvános lakomákon a senatorokat megillet! díszhelyen üljenek. És hogy e váloga-tott, érdemes férfiak senatori teend! iket minél ünnepélyesebben és minél kisebb megterhe-léssel végezhessék, elrendelte, hogy minden senator, miel! tt helyét elfoglalja, tömjént ésszínbort áldozzon az oltárnál annak az istennek, kinek templomában a senatus éppen ülésezik;továbbá hogy havonta csak kétszer, elsején és tizenharmadikán, illetve tizenötödikén tartsanak senatus-ülést, szeptemberben és októberben pedig elég, ha csak a határozatok meghozataláhozszükséges számú, sorshúzás útján kijelölt senator jelenik meg; félévenként bizottságokatszervezett, s ezekkel a senatus elé terjesztend! ügyeket el! zetesen megtárgyalta. Nagyobb jelent! ség" dolgokban nem a szokásos sorrendben kérte a senatorok szavazatát, hanem úgy,ahogy neki jólesett, mégpedig azért, hogy mindenki úgy figyeljen, mintha nemcsak egyetértenie, hanem véleményét indokolnia is kellene.36. Más intézkedéseket is életbe léptetett, így többek között elrendelte a következ! ket: asenatus üléseir ! l ne közöljenek tudósításokat; a tisztvisel! k hivatali idejük leteltével neinduljanak nyomban tartományaikba; a proconsuloknak pénzt utaltatott ki öszvérek és sátrak vásárlására - azel! tt az állam adta nekik bérbe ezeket; az államkincstár felügyeletét elvette avárosi quaestoroktól, és praetoroknak vagy volt praetoroknak adta át, a százas bírói testületösszehívását pedig, ami régen a volt quaestorok feladatköréhez tartozott, a decemvirekre bízta.37. Azt akarta, hogy az állam igazgatásában minél többen részt vegyenek, ezért új hivatalokat

eszelt ki: így a közmunkák, vagyis az utak, a vízhálózat, a Tiberis szabályozásának, azingyengabona kiosztásának felügyeletét, a városi elöljáróságot, aztán egy hármas bizottságot asenatorok megválasztására, egy másikat meg, valahányszor csak kellett, a lovagok csapat-szemléinek megtartására. A hosszú id! óta be nem töltött censori tisztséget betöltette.Gyarapította a praetorok létszámát. Azt követelte továbbá, hogy valahányszor! t a consulitisztséggel megbízzák, ne egy, hanem két hivatali tiszttársat adjanak mellé; de kívánságát nemtudta keresztülvinni, általánosan ellenezték, mondván: eléggé csorbítja méltóságát már az is,hogy tisztségét nem egymaga viseli, hanem egy másik személlyel megosztja.38. Nem fukarkodott a hadierények elismerésével. Több mint harminc hadvezérnek valódidiadalmenetet engedélyezett, de még ennél is többen kaptak engedélyt a diadalmenet helyett

járó kitüntetések viselésére. A senatorok gyermekeit miel! bb hozzá akarta szoktatni az állam-ügyek intézéséhez, ezért megengedte, hogy a gyermekruhát levetve nyomban felölthessék a



41

széles bíborszegély" togát, továbbá hogy a senatus ülésein részt vegyenek; ha pedig katonai pályát választottak, nemcsak a legiók tribunusává, de a szövetségi csapatok lovassági parancsnokává is kinevezte! ket; s! t, hogy a tábori életet mindegyik megismerje, két-két ilyensenatori rendb! l való fiatalembert állított egy-egy lovasszázad élére. A lovagok csapattesteitgyakran megszemlélte, és hosszú szünet után felújította a díszfelvonulások régi szokását. Deazt már nem t" rte, hogy a felvonuláson - mint régen szokás volt - egy lovagot valamelyik vádlója lerántson lováról; ha valaki kora vagy testi gyengesége miatt lovagolni nem tudott,annak megengedte, hogy lovát el! reküldve gyalogosan jelentkezzék nevének felolvasásakor; aharmincöt évnél id! sebb lovagoknak kedvezményt adott, visszaadhatták lovukat, ha nemakarták tovább tartani.39. A senatus tagjai közül kiválasztott tíz ember közrem" ködésével minden lovagot kénysze-rített, hogy adjon számot életér ! l; a megrovást érdeml! k közül némelyikre pénzbüntetést rótt,másokat megbélyegzett, ismét másokat különféle figyelmeztetésben részesített. Az effajtaintelem legenyhébb válfaja az volt, hogy átadott egy írást, s azt a kiszemelt lovag halkan, csak magában, de ott a helyszínen köteles volt elolvasni. Egyik-másik azért kapott megrovást, mert

olcsó kamatra pénzt vett kölcsön, hogy aztán magasabb összegért továbbadja.40. Ha a népgy" léseken senatorok nem jelöltették magukat kell! számban tribunusi tisztségre,akkor Augustus a római lovagok közül választott tribunusokat, méghozzá úgy, hogy hivataluk letelte után tetszés szerint maradhattak akár a senatori, akár a lovagi rend tagjai. Rómában sok lovag élt, akinek vagyona nagymértékben megcsappant a polgárháborúk idején, s ezek félve aszínházi törvények szigorától, nem mertek az! ket megillet! tizennégy padsorban helyetfoglalni; Augustus megüzente nekik, hogy a büntetés nem vonatkozik rájuk, ha akár! k személyükben, akár apáik valamikor rendelkeztek a lovagrend tagjaitól megkívánt vagyonnal.A népszámlálást utcánként végeztette; s hogy a népet gabonakiosztás címén túl gyakran el nevonják a munkától, elrendelte, hogy ezentúl évenként háromszor, négy-négy hónapra osszák ki a gabonát; kés! bb mégis engedett a nép kívánságának, hogy a régi szokás szerint ki-kihavonként kapja meg adagját. Visszaállította a választási gy" lések régi gyakorlatát is; és míg aszavazások adásvételét különös szigorúsággal büntette, a maga tribusa tagjainak, a Fabius- ésScaptius-tribusbelieknek a választások napján fejenként ezer sestertiust adott a magáéból,nehogy valamelyik jelöltt! l pénzt követeljenek. Rendkívül fontosnak tartotta, hogy a népkülföldiekkel vagy rabszolga-származásúakkal ne keveredjék, ezért nagyon sz" k marokkalmérte a római polgárjogot, és a rabszolgaszabadítást is korlátozta. Tiberius egyik görögvédence számára kért t! le római polgárjogot; Augustus levélben azt válaszolta neki, csak úgyadja meg, ha kérése jogosságáról! t személyesen meggy! zi; Liviának is nemet mondott, mikor egy adófizetésre kötelezett gall számára polgárjogot kért; felmentette a gallust az adózástól, és

kijelentette, hogy szívesebben károsítja meg egy kissé a kincstárt, mint hogy a római polgárjog becsületét lejárassa. Nem elégedett meg azzal, hogy megsokszorozva a nehézségeket, arabszolgáktól elvegye szabadságukat, vagy ami még ennél is több, felszabadulásuknak a remé-nyét, hanem a felszabadíthatók számának, feltételeinek, válfajának aprólékos szabályozásáhozazt is hozzáf " zte, hogy a rabszolga semmiféle úton-módon el nem nyerheti szabadságát, havalamikor láncbüntetést vagy kínvallatást szenvedett.Megpróbálta újjáéleszteni a régi római viseletet, ruházkodást is, és mikor egy népgy" lésen afeketébe öltözött tömeget meglátta, méltatlankodva így kiáltott:

Lábad alatt a világ, togás nagy római nemzet!

és az aedilisekre bízta, meg ne t" rjenek senkit a Forumon vagy környékén, ha köpenyétlevetve, alatta nem togát visel.



42

41. Adandó alkalommal minden rend iránt b! kez" volt. Mikor az alexandriai diadalmenetidején a királyi kincset hazahozta, annyi pénz került forgalomba Rómában, hogy a kamatlábcsökkenésével a föld ára magasra szökött; és valahányszor kés! bb az elkobzott vagyonokbóltetemes pénzfölösleg folyt be a kincstárba, meghatározott id! re kamatmentes kölcsönt adottolyan embereknek, akik a kölcsönzött összeg kétszeres értékét fel tudták ajánlani zálogul. Asenatori vagyon alsó határát felemelte nyolcszázezerr ! l egymillió-kétszázezer sestertiusra: havalakinek ennyi pénze nem volt, annak maga is odaadta a hiányzó összeget. Gyakran juttatott pénzadományt a népnek, de általában különböz! összegeket: hol négyszáz, hol háromszáz,volt úgy, hogy kétszázötven sestertiust fejenként; még a kisfiúkról sem feledkezett meg, pedigazel! tt csak a tizenegy évesnél nagyobb gyermekek kaptak. Sz" kös években igen olcsón, s! tingyen is osztogatott gabonafejadagot, és duplájára emelte a pénzadományról szóló utalvá-nyokat is.42. Ez az uralkodó inkább a jólét el! mozdítására törekedett, mint népszer " ségre; ezt bizo-nyítja szigorú válasza, mikor a nép a bor hiánya és magas ára miatt panaszt emelt: megfelel!gondoskodás történik arról, hogy a nép meg ne szomjazzék, hiszen veje, Agrippa építi

mindenfelé a vízvezetéket - mondta. Máskor pedig, mikor a nép egy rég megígért pénz-ajándékot szorgalmazott, azt felelte, hogy! állni szokta szavát; de ha olyan pénzt követelt t! lea nép, amire sohasem tett ígéretet, hirdetményben hozta tudomására, hogy csúf és szemér-metlen ez a magatartás, és hozzáf " zte, nem adja meg az összeget, pedig már el! z! leg anépnek szánta. Egy tervezett pénzosztás alkalmával tudomására jutott, hogy sok szabadon bocsátott rabszolgát is beiktattak a polgárok sorába; mint el! bb, most is éppoly keményen éshatározottan tagadta meg, hogy pénzt juttasson illetékteleneknek, s! t, a többieknek iskevesebbet adott, mint amennyit megígért, hogy az el! re meghatározott összegb! l fussa.Egyszer jóformán semmi sem termett, s a dolgon nem lehetett segíteni; ekkor ki" zte Rómábóla rabszolgakeresked! k és gladiator-iskolamesterek rabszolgáit, valamennyi külföldit - azorvosok és tanítók kivételével - és a szolgaszemélyzet egy részét. Mikor végül a gabonaellátásmegjavult, maga írja: keményen nekilátott, hogy az ingyengabonaosztást örökre megszün-tesse, minthogy az emberek ebben bízva abbahagyják a földek megm" velését. Tervét azonbanmégsem vitte véghez, mert biztosra vette, hogy halála után utódai a népszer " ség kedvéértúgyis bevezetik újból. Annyira mégis korlátozta a kiosztást, hogy a földm" vesek ésgabonakeresked! k, valamint a városi nép érdekeit egyaránt figyelembe vette.43. Mindenkit felülmúlt a sok, változatos és nagyszer " látványosság szervezésében. Magamondja, hogy négyszer rendezett játékot a saját nevében, huszonhárom ízben pedig távol lev! ,vagy kell! vagyonnal nem rendelkez! f ! tisztvisel! k helyett. Nemegyszer városnegyedenként,több színpadon, mindenféle nyelven beszél! színészek közrem" ködésével rendezett el! adá-sokat nemcsak a Forumon és az Amphitheatrumban, hanem a Circusban és a Septában is, devolt úgy, hogy csak állatviadalt mutatott be; az atléták versenyeit a Mars-mez! n emeltfatribünökr ! l nézte a nép; tengeri csatát is rendezett a Tiberis mentén kiásott térségen, aholmost a Caesarok ligete áll. A játékok napjain! rséget állított fel Róma-szerte, hogy a rablók nezaklassák az otthon maradó csekély számú lakosságot. A Circusban kocsihajtókat, verseny-futókat és állatviadalokban jártas bajvívókat léptetett fel, nemritkán a legel! kel! bb ifjúságsoraiból. De gyakran rendezte meg a trójai játékot is kisebb-nagyobb fiúk szerepeltetésével,mert régi és dics! szokásnak tartotta, hogy nagyhír " nemzetségük nemes erényeit így bemutassák. Egyik ilyen játék közben Nonius Asprenas elesett és megsebesült; Augustusaranyláncot adott neki ajándékba, és megengedte, hogy! és utódai a Torquatus melléknevetviseljék. Kés! bb azonban véget vetett az effajta el! adásoknak, mert Asinius Pollio, a szónok,

a senatusban keményen és haragosan panaszt emelt unokája, Aeserninus balesete miatt, aki a játék közben lábát törte.



43

Színházi el! adásokon és gladiatori játékokon többször felléptetett római lovagokat is, míg asenatus határozattal meg nem tiltotta. Azután többé már nem szerepeltetett nemesi származásúifjút, csak még egyszer, utoljára, a fiatal Lyciust, mert meg akarta mutatni a népnek, hogy a fiúalig két láb magas, tizenhét font a súlya, és hatalmas a hangja. Egyik nyilvános játék alkalmával az arena közepén közszemlére állíttatta a túszokat, akiket a parthusok akkor küldtek el! ször Rómába; utána pedig a maga páholya fölött, a második sorban jelölt ki nekik ül! helyet. Valahányszor, a látványosságok id! pontján kívül is, soha nem látott vagy figye-lemre méltó ritkaság érkezett Rómába, azt tetszés szerinti helyen, soron kívül bemutatta anépnek: így egy rhinocerost a Septánál, egy tigrist a színházban, egy ötven r ! f hosszú kígyótmeg a Comitiumon állított ki.Az isteneknek ajánlott circusi játékok alatt egyszer rosszullét fogta el, és ezért gyalog-hintójában végigd! lve vezette a kocsisort, mely az istenek képmását vitte; máskor pedig,mikor Marcellus színháza megnyitásának tiszteletére játékot rendezett, elefántcsont székének eresztékei széthullottak, és! hanyatt esett.Az unokái által rendezett játékok közben, mikor a nép attól félt, hogy az épület romba d! l, sezért sem visszatartani, sem megnyugtatni nem tudták az embereket, Augustus felkelt ahelyér ! l, és leült azon a részen, melyet mindenki a legveszedelmesebbnek tartott.44. A látványosságok z" rzavaros, laza szabályaiban rendet teremtett; felb! szítette ugyanis az asérelem, mely Puteoliban egy senatort ért, hogy a színházban, a zsúfolásig megtelt néz! térensenki sem akart neki helyet adni. Senatusi határozatot hozatott, hogy az els! széksort mindennyilvános el! adáson a senatoroknak kell fenntartani; a szabad és szövetséges nemzetek követeinek pedig megtiltotta, hogy az orchestrában helyet foglaljanak, mert tudomására jutott,hogy nemegyszer felszabadított rabszolgákat is elküldenek követnek. Elkülönítette továbbá anépt! l a katonaságot is. Külön helyet rendelt az alsó néposztályhoz tartozó házasembereknek,külön oszlopba ültette a kiskorú fiúkat, s közvetlenül melléjük nevel! jüket; azt is elrendelte,hogy a néz! tér közepén piszkos ruhában senki se ülhessen. A n! knek még azt sem engedtemeg, hogy a férfiak között ülve nézhessék végig a gladiatori játékokat, holott erre azel! ttengedélyt kaphattak; most a n! k csak az emeleti helyekr ! l, maguk között nézhették a játékokat. A színházban csak a Vesta-szüzeknek adott külön helyet, méghozzá szemben a praetor székével.Az atléta-versenyekt! l távol tartotta az egész n! i nemet; az egyik ökölvívó versenyt, melyetmint f ! pap a nép kívánságára rendezett, éppen ezért a másnap reggeli órákra halasztotta el, ésrendeletben hozta tudomására mindenkinek, az a kívánsága, hogy asszonyok ne látogassák aszínházat tizenegy óra el! tt.

45. A cirkuszi játékokat barátai és védencei lakásának ebédl!terméb

!l nézte végig, néhafelesége és gyermekei körében, páholyukban ülve. Az el! adásokról olykor órákra, gyakran

napokra is elmaradt, igazolva távolmaradását, és mindig kijelölt valakit, hogy helyette azelnöki tisztséget ellássa. De ha ott maradt, semmi egyébbel nem foglalkozott; talán kerülniakarta az olyan megjegyzéseket, amilyeneket Caesarról annak idején rosszallóan tettek, hogy a játékok közben iratokat olvas, levelekre válaszolgat; vagy pedig mert valóban érdekelte,lekötötte figyelmét a cirkuszi el! adás - ezt egyébként sohasem rejtette véka alá, gyakran! szintén megvallotta. Ezért aztán sok b! kez" jutalmat, ajándékot adott a mások által rendezett játékok és ünnepségek alkalmával is a magáéból, és valahányszor görög versenyt tekintettmeg, minden egyes résztvev! t mindig érdeme szerint jutalmazott meg. Leginkább az ököl-vívókat kedvelte, kiváltképpen a latinokat, de nemcsak a törvényesen elismert, hivatásos bajnokokat, akiket gyakorta eresztett össze görögökkel, hanem szerette nézni a köznépb! lvaló birkózókat is, akik a sz" k sikátorokban m" vészi stílus híján, csak úgy vaktában vere-



44

kedtek. Általában mindenkit méltányolt, aki nyilvános el! adásokon bemutatta m" vészetét: azatléták kiváltságait meger ! sítette és b! vítette; megtiltotta, hogy a gladiatorok a kegyelemreménye nélkül vívjanak; megszüntette azt a régi törvényt, hogy a tisztvisel! k bárhol és bármikor megfenyíthetik a színészeket; ezt a jogukat csak a színpadra és a játékok tartamárakorlátozta. De azért éppen olyan szigorú felügyeletet gyakorolt az atléták és a gladiatorok páros viadalai felett. A színészek kicsapongásait például igen szigorúan büntette. Egyszer tudomására jutott, hogy egy Stephanion nev" , togás szerepeket játszó színész egy fiúruhábaöltözött, fiúsan megnyírt római úrhölggyel szolgáltatta ki magát az asztalnál; a színészt háromszínházban megkorbácsoltatta, majd szám" zte; Hylas pantomim-m" vészt, akit a praetor bepanaszolt, tulajdon háza atriumában mindenki szeme láttára megvessz! ztette; Pyladest megszám" zte Rómából és Italiából, mert ujjal mutatott a néz! re, aki ! t kifütyülte, és ígyráirányította a közönség figyelmét.46. A f ! város és a városi közigazgatás rendezése után Italiát huszonnyolc gyarmat alapításávalgyarapította; ezeket b! ven ellátta középületekkel, különféle adójövedelmeket biztosítottnekik; s! t jog és megbecsülés dolgában többé-kevésbé egyenl! vé tette ! ket Rómával. Új

szavazási módszert gondolt ki, amely szerint a f ! városi tisztvisel! k megválasztásakor agyarmati városok tisztvisel! i a maguk területén összegy" jtik a lakosok szavazócéduláit, ésnéhány nappal a f ! városi választás el! tt lepecsételve Rómába küldik. És hogy sehol se legyenhiány kell! számú nemességben és a tömegek utánpótlásában, az egyes városok javaslatára islovagi rangra emelt minden fiatalembert, aki lovassági tiszti szolgálatba kívánt lépni; azoknak az alsó néposztálybeli szül! knek pedig, akik a vidéki környezetekben tett utazgatásai soránigazolták, hogy fiaik, leányaik vannak, a gyermekek száma szerint ezer-ezer sestertiust osztottki.47. A jelent! sebb tartományokat, melyeket az évenként váltakozó helytartók könnyen vagy biztonságosan kormányozni nem tudtak, maga vette gondjaiba, a többit kisorsoltatta a

proconsulok között; de még ezek között is csereberélt, és hol egyiket, hol másikat gyakranmeglátogatta. Némely féktelenségében vesztébe rohanó szövetséges várost megfosztottszabadságától; más eladósodott községnek könnyített a terhén; a földrengés pusztítottahelységeket újjáépíttette; ismét másokat, melyek a római nép szemében érdemeket szereztek,latin vagy római polgárjoggal ajándékozott meg. Tudomásom szerint Africán és Sardiniánkívül nincs olyan tartomány, melyet meg ne látogatott volna. Oda is szándékában álltellátogatni Siciliából, miután Sextus Pompeiust legy! zte, de a tartós, roppant er ! s viharok miatt nem mehetett, kés! bb pedig már sem oka, sem alkalma nem volt az utazásra.48. A királyságokat, melyeket a hadijog alapján kerített hatalmába, kevés kivétellel vagyvisszaadta uraiknak, vagy idegeneknek adományozta! ket. A szövetséges királyokat kölcsönös

rokoni kötelékekkel f " zte egymáshoz, készséges szerz! je és támogatója lévén mindenfélerokonság, barátság létrehozásának. Mindegyikr ! l úgy gondoskodott, mint a birodalom tagjárólés részesér ! l; a kiskorúaknak és elmebetegeknek gyámot rendelt ki korhatáruk eléréséig,illetve gyógyulásukig; legtöbbjük ivadékait pedig a maga gyermekeivel együtt neveltette,taníttatta.49. A hadseregb! l a legiókat és a segédcsapatokat tartományonként szétosztotta; a hajóhadegyik része Misenumnál, a másik Ravennánál horgonyzott az Adriai- és a Földközi-tenger védelmére készen; a hader ! többi egységeit részint Róma, részint a maga személyének biztonságára a f ! városban tartotta; a Calagurris-beliek és a germánok csapatait azonban,melyeknek tagjai Antonius legy! zetéséig, illetve Varus vereségéig a test! rségben teljesítettek

szolgálatot, elbocsátotta. Három cohorsnál többet sohasem t" rt meg Rómában, azokat is csak állandó táborhely nélkül, a többi csapattestet a szomszéd városok körül felállított téli és nyári



45

szállásokra irányította. A katonáskodást egyébként a szolgálati id! és jutalmak szigorúrendjével szabályozta; kinek-kinek rangja szerint meghatározta a szolgálati éveinek megfelel!és az elbocsátáskor járó jutalmakat, hogy se a túl hosszú szolgálati id! , se az elbocsátás utánrájuk váró ínség ne indítsa forrongásra! ket. Hogy a szolgálathoz és a szolgálat letelte utánszükséges költségeket mindenkor nehézség nélkül el! teremthesse, új jövedelmi források megnyitásával katonai kincstárt alapított. Közvetlenül és minél gyorsabban akart értesülni éstudomást szerezni mindenr ! l, ami egy-egy tartományban történik; ezért a hadiutakon, rövidszakaszonként eleinte ifjú gyalogfutárokat, majd járm" veket állított. Emez jobban bevált, merta helyszínr ! l hírt hozó futárokat ily módon akár személyesen is kihallgathatta.50. A hivatalos megbízólevelekre, valamint magánleveleire eleinte sphinxalakú pecsétetnyomott, kés! bb Nagy Sándor, majd a maga képmását, melyet Dioscurides metszett; utódai ismindig ezzel pecsételték le kés! bb írásaikat. Leveleit úgy keltezte, hogy nemcsak a nap,hanem az éjszaka órájának a percét is megjelölte.51. Sok méltó bizonyíték maradt fenn kegyességér ! l és népbarát elveir ! l. Nem sorolom el,hogy az ellenséges pártok tagjai közül ki mindenkinek kegyelmezett meg, s! t, juttatott magasállásokat, elég, ha csak megemlítem: megelégedett azzal, hogy két plebeiust, Junius Novatustés Cassius Patavinust, pénzbírságra, illetve könnyebb fajta szám" zetésre ítélje; pedig Novatusaz ifjú Agrippa nevében hallatlanul goromba nyílt levelet írt neki, Cassius Patavinus meg egynépes lakomán kijelentette, volna bizony kedve is, meg bátorsága is ahhoz, hogy Augustustleszúrja. Egy törvényszéki tárgyaláson a cordubai Aemilius Aelianust egyebek közt azzalvádolták, hogy rossz hírét kelti a császárnak; Augustus ekkor szinte haragosan fordult avádlóhoz: „Szeretném - mondta - ha ezt bebizonyítanád nekem; akkor majd megmutatomAelianusnak, hogy nekem is van nyelvem, s én még különb dolgokat mondok majd! róla” -ezzel az egész vizsgálatot egyszer s mindenkorra megszüntette. Tiberiusnak pedig, aki ebbenaz ügyben indulatos levélben panaszkodott neki, így válaszolt: „Ne engedd, Tiberiusom, hogy

fiatalos hevületed elragadjon, és ne bosszankodj azon, hogy van, aki engem rágalmaz; éppenelég annyit tudnunk, hogy ártalmunkra nem lehet senki.”52. Tudta jól, hogy még a helytartók tiszteletére is szoktak templomot szentelni; magamégsem fogadta el másként ezt a megtiszteltetést egyetlen provinciában sem, csak ha atemplom az! nevével együtt Róma istenasszony nevét is viseli. A f ! városban azonban mégezt is kereken elutasította, s! t beolvasztatta a tiszteletére egykor felállított ezüst szobrokat, ésazok árából háromlábú arany edényeket ajánlott fel a Palatinusi Apollónak. A nép er ! nek erejével rá akarta ruházni a dictatori hatalmat, de! térdre hullott, és togáját válláról lehúzva,csupasz mellét feltárva visszautasította azt.53. Mindig irtózott, ha úrnak szólították, mintha az valami gyalázkodó vagy sért! dolog volna.Egyik színházi el! adáson, ahol megjelent, a színész ezt szavalta: „Ó, a szelíd, jó úr.” Az egészközönség nagy lelkesedéssel egyetért! en tanújelét adta, elérti, hogy róla van szó: Augustuskézmozdulatával és arcjátékkal nyomban elutasította magától ezt a célzást, másnap pedigrendeletben szigorúan megrótta az effajta méltatlan hízelkedést. Még gyermekeinek ésunokáinak sem engedte meg, hogy akár komolyan, akár tréfásan úrnak szólítsák, és azt ismegtiltotta, hogy maguk között egymást ezzel a hízelg! elnevezéssel illessék. Rómából vagymás városból, akár oda utazott, akár vissza, mindig este vagy éjszaka érkezett, mert nem akarta hivatalos fogadásokkal senkinek alkalmatlankodni. Consuli min! ségében általában gyalo-gosan mutatkozott a nyilvánosság el! tt, egyébként csukott gyaloghintóban. A vegyes fogadó-napokon még a köznépet is színe elé bocsátotta, és szívélyesen fogadta kérelmeiket, valakit

tréfásan meg is dorgált, amiért oly bizonytalanul nyújtja át neki kérvényét, mint elefántnak a pénzdarabot.



46

A senatus-ülések napján mindig a Curiában üdvözölte az Atyákat, mégpedig ül! helyükön,nevén szólítva mindegyiket - nem kellett, hogy valaki el! re megmondja neki a senatorok nevét; távozáskor hasonlóképpen búcsúzott el, miközben mindenki ülve maradt a helyén.Sokat járt társaságba, gyakran látogatott el családi ünnepségekre. Hajlott korában azonbanegyik eljegyzési lakomán már terhére esett a nagy zsivaj. Gallus Terrinius senatort, pedig nemis volt közeli barátja, meglátogatta, mikor hirtelen megvakult, és elhatározta, hogy éhhalállal pusztítja el magát; a császárnak sikerült a beteget személyes vigasztalásával az életnek megnyernie.54. Egyszer a senatusban, mikor beszédét mondta, közbekiáltottak: „Nem értettem!” Aztánismét valaki más: „Ellentmondanék ám, ha engednék!” Több alkalommal pedig, amikor avitázók szertelen kitörései miatt bosszankodva távozott a Curiából, némelyek odamondogattak neki: „Talán csak szabad a senatoroknak az állam ügyeir ! l beszélniök?” A senatuskiegészítésére összehívott ülésen, mikor minden senator megválaszthatott valakit, AntistiusLabeo választása Marcus Lepidusra, Augustus hajdani ellenségére esett, aki akkor szám-" zetésben élt. Mikor Augustus megkérdezte Labeótól, nem talált-e Lepidusnál méltóbbembert, az így felelt: „Megvan mindenkinek a maga véleménye.” Az efféle szabadszájú beszéd vagy makacskodás miatt azonban soha senkinek nem esett baja.55. A senatusban néhanapján keringtek róla gyalázkodó iratok, ezek miatt nemigen fájt a feje,nem is fordított gondot megcáfolásukra, szerz! iket fel sem kutatta; annyit rendelt el csupán,hogy ezentúl fogják perbe az álnéven gyalázkodó levelek vagy gúnydalok szerz! it.56. Még ha gonoszkodó, pajkos tréfák támadásai felingerelték is, kiáltvány formájában vála-szolt. Azt azonban nem engedte meg, hogy a senatus rendeletet bocsásson ki a végrendele-tekben olvasható szabadszájú kifakadások ellen. Valahányszor részt vett a tisztvisel! k választásán, jelöltjeivel együtt végiglátogatta választópolgárait, és! si szokás szerint kérte

szavazataikat. Maga is úgy szavazott tribusában, mint bármely más polgár. Ha tanúként bíróság elé idézték, nyugodtan t" rte mind a kihallgatást, mind az ellenfél bizonyítását.Forumát keskenyebbre építtette, nem tudta magát rászánni, hogy a szomszédos házakattulajdonosaiktól elvegye. Fiait mindig csak ilyen szavakkal ajánlotta a népnek megválasztásra:„Ha megérdemlik.” Mikor egyszer megjelentek a színházban, és helyér ! l felemelkedvemindenki megtapsolta! ket, Augustus komolyan megharagudott. Azt akarta, hogy barátai nagyés befolyásos férfiak szerepét töltsék be az állam életében, de a többiekkel egyenl! jogokatélvezzenek, és a törvényeknek és bírói ítéleteknek alávessék magukat. Mikor Asprenas Noniust, egyik bizalmas barátját, méregkeverés b" nével vádolva Cassius Severus bíróság eléállíttatta, Augustus tanácsot kért a senatustól, miként viselkedjék, mert - mondta - nem tudja,mit tegyen; ha ugyanis védelmére kel, kivonja a vádlottat a törvény hatalma alól; ha nem állmellé, azt mondják majd, cserbenhagyja és mintegy maga is már elítéli barátját. Az egészsenatus egyetértésével a véd! k padján ült néhány órán át, de hallgatott, s még a szokásosméltatást sem mondta el barátja érdekében. Clienseinek is védelmet nyújtott a törvényszék el! tt, így egy bizonyos Scutariusnak is; ez kiszolgált, de önként újra jelentkez! katonája volt,most pedig jogsértés miatt törvény elé idézték. A vádlottak közül egyet mentett meg csupán azelmarasztaló ítélett! l, azt is úgy, hogy a vád képvisel! jét a bírák színe el! tt kérlelte meg; avádlott Castricius volt, aki! t annak idején Murena összeesküvésér ! l értesítette.57. Könny" megérteni, mekkora népszer " ségre tett szert ilyen magatartásával. A senatusihatározatokat meg sem említem, hisz azt mondhatná valaki, hogy azokat kényszerb! l vagyalázatból hozták meg. A római lovagok közös elhatározásból mindig két napon keresztülünnepelték Augustus születése napját. Fogadalmat tettek élete biztonságáért, s ezért a rendek évenként egyszer egy pénzdarabot dobtak a Curtius-tóba; január elsején akkor is felvitték neki



47

az újévi ajándékot a Capitoliumra, ha nem tartózkodott Rómában; ezek árából Augustus igenértékes istenszobrokat csináltatott és állított fel különböz! városnegyedekben, így példáulApollo Sandaliarius, Juppiter Tragoedus és más istenek szobrait. T" zvész pusztította palatinusi házának felépítésére veteránjai, a decuriák, az egyes tribusokhoz tartozó köznépönként, ki-ki tehetségéhez képest pénzt adományozott;! azonban ezekb! l az összegekb! lvalami csekélységet, minden halom pénzb! l egy-egy denariust vett el csupán. Ha valamelyik tartományból Rómába visszatért, nemcsak szerencsekívánatokkal, hanem énekszóval észenével fogadták. Gondoskodtak róla, hogy Rómába érkezése napján soha ne hajtsanak végrehalálos ítéletet.58. Az egész nép egyhangúlag a legnagyobb lelkesedéssel ruházta rá „a haza atyja”melléknevet: el! ször a köznép, Antiumba küldött követsége útján; minthogy ezt nem fogadtael, kis id! múlva Rómában, mikor a színházba belépett, a babérkoszorús ünnepl! közönségadott hangot e kívánságnak; végül a senatus a Curiában, mégpedig nem határozattal, nemközfelkiáltással, hanem Valerius Messala szavain keresztül, aki a többiek megbízásából ígyszólt hozzá: „Szerencsét és békességet neked és családodnak, Caesar Augustus! Ezzel úgy

véljük, egyszersmind a hazának is szerencsét és boldogságot kívánunk: a senatus a rómainéppel egyetértésben a haza atyjaként üdvözöl téged.”Augustus könnyezve így felelt nekik (ezt is változtatás nélkül idézem, mint az imént Messalaszavait): „Minden vágyam beteljesült, Egybegy" lt Atyák, így hát mi mást is kérhetnék ahalhatatlan istenekt! l, mint hogy egyetért! megbecsülésetek irántam életem végéig meg-maradjon!”59. Antonius Musa, az orvosa, fáradságos munkával veszedelmes betegségb! l gyógyította ki;ezért közpénzb! l szobrot emeltek neki, közvetlenül Aesculapius szobra mellett. Nem egycsaládf ! végrendeletébe foglalta, hogy örököseik vezessenek áldozati barmot a Capitoliumra,és felirat hirdesse el! tte: teljesítik atyáik fogadalmi áldozatát azért, hogy Augustus túlélte! ket. Néhány italiai város attól a naptól számította az új évet, amelyen Augustus meglátogatta! ket. Sok tartományban városonként nemcsak templomokat és oltárokat, hanem ötévenkéntismétl! d! játékokat is alapítottak tiszteletére.60. Minden baráti és szövetséges ország királya egy-egy Caesarea nev" várost alapítottAugustus tiszteletére; elhatározták továbbá, hogy az olympusi Juppiternek ajánlott s már régmegkezdett templomot Athénben közös költséggel felépítik, és Augustus geniusának szentelik; országaikat is gyakran elhagyták, és nemcsak Rómában, hanem a tartományokban isrómai viseletben, királyi jelvények nélkül teljesítettek neki szolgálatot cliensek módjára, hahivatalos ügyben utazott.

61. Most, hogy el!adtam, milyen hadvezér, milyen tisztvisel

! volt, miként kormányozta békében és háborúban a földkerekséget átfogó államot, beszélek bels! családi életér ! l is,

hogyan s miképpen élt otthon, övéi között, ifjúkorától haláláig.Anyját els! consulsága idején vesztette el, Octaviát, a húgát pedig ötvennégy éves korában. Alegnagyobb tisztelettel adózott mindkett! nek nemcsak életükben, de haláluk után is.62. Fiatalon eljegyezte P. Servilius Isauricus leányát, de mikor az els! összet" zés utánkibékült Antoniusszal, és mindkét hadsereg azt követelte, hogy vezéreiket rokoni kötelék isf " zze egymáshoz, feleségül vette Antonius mostohaleányát, Claudiát, aki Fulvia és P.Claudius házasságából született, s akkor még serdületlen leányka volt; minthogy azonbanAugustus Fulviával, hitvese anyjával összeveszett, érintetlenül, sz" zen hagyva Claudiát, elváltt! le. Majd házasságot kötött Scriboniával, aki már két consuli rangú férfi felesége is volt, segyikt! l gyermekei születtek. Augustus aztán Scriboniától is elvált, mert - mint maga írja -



48

sértették az asszony kicsapongásai, és nyomban megszöktette Livia Drusillát, Tiberius Nerofeleségét, aki pedig éppen gyermeket várt; ezt az asszonyt kitartóan szerette, tiszteltemindvégig.63. Scriboniától való Julia leánya; Liviától, bármennyire kívánta is, nem született gyermeke:az asszony egyetlenegyszer esett teherbe t! le, de a gyermek id! el! tt jött a világra. Juliát,alighogy felserdült, el! ször Marcellushoz, n! vére, Octavia fiához adta feleségül, majdMarcellus halála után M. Agrippához, el! bb azonban rábírta n! vérét, engedje át neki tulajdonvejét; Agrippa ugyanis akkor az egyik Marcellával élt házasságban; gyermekeik is voltak.Aztán Agrippa is meghalt, és akkor Augustus sokáig keresgélt férjnek valót leánya számára alovagok közül is, végül mostohafiára, Tiberiusra esett választása, akit rákényszerített, hogyvárandós feleségét! l, gyermekei anyjától elváljon. M. Antonius azt írja, hogy Augustus Juliátel! ször az! Antonius nev" fiával jegyezte el, majd Cotisóval, a géták királyával, maga pedigugyanakkor feleségül kérte a király leányát.64. Julia és Agrippa házasságából Augustusnak három fiúunokája származott, Caius, Luciusés Agrippa, továbbá két leány, Julia és Agrippina. Juliát egy censor fiához, Lucius Paulushozadta feleségül, Agrippinát n! vére unokájához, Germanicushoz. Caiust és Luciust örökbefogadta -! si szokás szerint pénzzel-mérleggel megvásárolta apjuktól, Agrippától -, s már igenfiatalon bevonta! ket az államügyek intézésébe; majd consullá jelöltette és elküldte! ket atartományokba, hogy látogassák meg a hadseregeket. Leányait és leányunokáit úgy nevelte,hogy még a fonást is meg kellett tanulniuk; nem mondhattak, nem tehettek olyasmit, aminyilvánosságra vagy a családi napló lapjaira ne kerülhetett volna. Annyira távol tartotta! ketaz idegenekkel való érintkezést! l, hogy L. Viciniusnak, egy nemesi származású fiatal-embernek ezt írta egyszer: illetlen dolog, hogy leánya köszöntésére eljött hozzájuk Baiaeba.Unokáit olvasásra, írásra, de más elemi ismeretekre is maga tanította, és mindennél jobbanigyekezett, hogy a gyermekek az! keze vonását utánozzák; ha együtt étkeztek, unokái mindig

a lábainál álló, alsó pamlagokon ültek; úton pedig vagy el! tte kocsikáztak, vagy mellettelovagoltak.65. De hiába táplált szép reményeket utódjairól s nevelésükr ! l, a szerencse istenn! je elhagyta.A két Juliát, leányát és unokáját, miután jó hírüket erkölcstelenséggel beszennyezték,szám" zte; Caiust és Luciust tizennyolc hónap leforgása alatt vesztette el, Caius Lyciában,Lucius Massiliában pusztult el. Ekkor a patriciusok gy" lésén hozott törvény alapján örökbefogadta a Forumon harmadik unokáját, Agrippát, és mostohafiát, Tiberiust; de Agrippátrövidesen megtagadta, és durva, szilaj természete miatt Surrentumba szám" zte. Türelme-sebben viselte el hozzátartozói halálát, mint gyalázatát. Caius és Lucius halála nem törte megolyan nagyon, de mikor leányáról Rómától távol, a quaestor útján tett írásbeli jelentést a

senatusnak, szégyenletében sokáig nem járt emberek közé, s! t, az is megfordult a fejében,hogy ne végeztesse-e ki Juliát. Annyi mindenesetre biztos, hogy az id! tájt, mikor Julia egyik bizalmasa, Phoebe, egy felszabadított rabszolgan! felakasztotta magát, Augustus azt mondtamagáról, hogy szívesebben lenne Phoebe apja. Juliától megvonta nemcsak a bort, hanemminden finomabb dolog élvezetét, megtiltotta, hogy engedélye nélkül akár szabad ember, akár rabszolga meglátogassa; de még így is tudni kívánta, ki a látogató, milyen korú, milyen alakú,arcb! re milyen szín" , testén milyen különös ismertet! jelek vagy sebhelyek láthatók. Csak ötév elteltével vitette el leányát a szigetr ! l, s helyezte elviselhet! bb körülmények közé a száraz-földön. De arra semmi áron nem bírhatták rá, hogy véglegesen visszafogadja; mikor pedig arómai nép egyre sürgette, azt mondta nagy nyilvánosság el! tt, hogy kíván nekik Juliáhozhasonló feleséget és leánygyermeket. Megtiltotta, hogy unokájának, a kisebbik Juliának gyermekét, aki már a szám" zetésben jött a világra, elismerjék és fölneveljék. Agrippát, akicseppet sem szelídült meg, s! t napról napra féktelenebbé vált, egy szigetre szállíttatta, s még



49

katonaságot is rendelt! rizetére. Határozatot hozatott a senatussal, hogy Agrippa élethosszig-lan fogságban maradjon, és valahányszor említés történt róla vagy a két Juliáról, sóhajtvaidézte:

Bár ne születtél, vagy pusztultál volna te n! tlen.

Nem is nevezte! ket másként, csak az! „három fekélyé”-nek, vagy „három rákfenéjé”-nek.66. Barátságot nem egykönnyen kötött, de kitartóan meg! rzött; barátainak nemcsak erényeit,érdemeit ismerte el méltó módon, de megt" rte vétkeit, gyengeségeit is, ha nem haladták meg a józan mértéket. Sok barátja között nem is találhatunk kegyvesztett embert, kivéve SalvidienusRufust és Cornelius Gallust, akiket pedig igen alacsony sorból consullá, illetve egyiptomihelytartóvá emelt. Az egyik lázadást szított ellene, és ezért Augustus a senatusra bíztamegbüntetését, a másikat hálátlansága és rosszindulatú természete miatt kitiltotta házából,valamint tartományaiból. Gallust azonban vádlóinak töméntelen feljelentése és a senatushatározatai öngyilkosságba hajszolták; Augustus ekkor megdicsérte azokat, akik személye

iránti kegyeletb!l annyira felháborodtak Gallus tettein, másfel

!l azonban megsiratta, éskeservesen panaszkodott: egyedül! nem haragudhat - úgymond - barátjára, ameddig csak

jólesik. Többi barátja - ki-ki els! a maga rangja-beliek között -, ha okozott is neki kelle-metlenséget néha, élete végéig nagy hatalomnak és gazdagságnak örvendett. Olykor bizonynem bánta volna Augustus, ha M. Agrippa - hogy mást ne is említsek - kevésbé érzékeny,vagy Maecenas kevesebbet fecseg; amaz ugyanis egy leheletnyi elhidegülést gyanítva, és mertAugustus állítólag többre becsüli nála Marcellust, mindent faképnél hagyva elutazottMytilenébe; ez pedig, mihelyt tudomást szerzett Murena összeeesküvésér ! l, nyomban elárultaa titkot feleségének, Terentiának.Viszonzásképpen Augustus is megkívánta, hogy barátai mind életükben, mind haláluk után

kimutassák iránta jóindulatukat. Legkevésbé sem sóvárgott ugyan örökségek után, ésismeretlen ember végrendeletéb! l soha semmit el nem fogadott; barátai végakaratában mégisérzékenykedve latolgatta a maga személyére vonatkozó utalásokat, és nem is titkolta bánatát,ha egyik-másik kurtán vagy nem ill! tisztelettel emlékezett meg róla; hasonlóképpen jelét adtaörömének is, ha valaki hálával és kegyelettel említette meg nevét. Néha egy-egy szül! egészvagyont vagy örökségrészt hagyott rá; ezeket nyomban visszaadta gyermekeiknek, vagy hakiskorúak voltak, megtartotta a vagyont, amíg a fiúk a törvényes korhatárt elérték, a leányok pedig házasságot kötöttek, akkor aztán kamatostul adott nekik mindent vissza.67. Mint rabszolgatartó és patronus nemcsak szigorú volt, hanem el! zékeny és jóságos is; sok szabadosát igen tisztelte, becsülte; így Licinust, Celadust és másokat is. Cosmus nev"rabszolgájára, aki pedig nagy gorombaságokat mondott róla, nem mért súlyosabb büntetést,kalodába záratta csupán. Mikor egyszer házgondnoka, Diomedes kíséretében sétát tett, az útonegy vadkan dühödten nekirontott, gondnoka meg rémülten csaknem odavetette! t a vadállatelébe; Augustus ezt inkább ijedtségnek tulajdonította, nem pedig rossz szándéknak, s mint-hogy Diomedest! l bármiféle csalárdság távol állt, tréfára fordította a valóban veszedelmesesetet. Polust, legkedvesebb rabszolgáját viszont! kergette halálba, mikor megtudta, hogy b" nös viszonyt folytat el! kel! római hölgyekkel; titkárának, Thallusnak összetörette alábszárát, mert egyik magánlevelét ötszáz dénárért eladta; Caius fia ceremóniamesterének ésírnokainak nehéz súlyokat akasztott a nyakába s vízbe fojtotta! ket, mert gazdájuk betegségét,majd halálát felhasználva, dölyfösen és kapzsi módon sanyargatták a tartományt.68. Sok gyalázatos dolgot beszélnek kora fiatalságáról. Sextus Pompeius azért szidalmazta,mert elpuhult, férfiatlan; Marcus Antonius szerint nagybátyjától fajtalankodással érdemelte kiörökbefogadtatását; Lucius, Marcus Antonius öccse, azt állítja, hogy nemcsak Caesarral



50

fajtalankodott, hanem Hispaniában Aulus Hirtiusnak is odaadta magát háromszázezer sestertiusért, s hogy combja között forró dióhéjjal égette puhábbra a sz! rszálakat. Ezért egyik színházi el! adáson az egész közönség Augustus gyalázatára értelmezte és nagy tetszés-nyilvánítással fogadta a színpadon elmondott verset, mely egy Cybele-papról szólt:

Nézd a bestét, hogy babrálgat újjával a nagydobon!Még barátai sem tagadják, hogy férjes asszonyokkal folytatott b" nös viszonyt, de azzal mente-getik, nem a vére hajtotta, meggondolásból tette csupán, hogy ellenségei terveit, szándékait ilymódon feleségük révén kipuhatolja. M. Antonius nemcsak Liviával elhamarkodottan kötöttházasságát veti szemére, hanem azt is, hogy egy consuli rangú férfi feleségét az ebédl! b! lférje szeme láttára vitte hálószobájába, és mikor ismét az asztalhoz vezette, az asszonykának csak úgy égett a füle, a haja meg zilált volt; továbbá, hogy Scriboniától azért vált el, mert aztúl szabadszájúan háborgott, mennyire hatalmában tartja Augustust a szeret! je; aztán hogy barátaitól kerít! szolgálatokat követel, és azok a kedvéért tisztes családanyákat, serdült korúsz" z lányokat vetk ! ztetnek p! rére, és vizsgálnak meg tet! t! l talpig, mint ahogy Thoraniusrabszolgakeresked! nél szokták végigmustrálni a vev! k a portékát. Mikor még sem idegen-kedés, sem ellenséges érzés nem volt köztük, Antonius egy bizalmas levélben így írt neki: „Miokozott ekkora változást érzelmeidben, talán hogy a királyn! vel hálok? De hiszen afeleségem! S méghozzá nem ma kezdtem, hanem jó kilenc évvel ezel! tt. És hát te vajon csak Drusillával hálsz? Oly szerencsés legyen az életed, mint hogy e levél olvasásakor már régenmagadévá nem tetted Tertullát vagy Terentillát, Rufillát vagy Salvia Titiseniát, vagy mind atöbbit. És egyáltalán mit számít, hogy kivel csillapítja az ember vágyait?”70. Sok mendemonda szólt egy titkos asztaltársaságról is, melyet általában dódekatheosnak, atizenkét isten körének hívtak; a vendégek itt isteneknek és istenn! knek öltözve hevertek azasztalnál. Augustus pedig Apollo viseletében ékeskedett; err ! l nemcsak Antonius ír levelébenés sorolja fel elkeseredve a meghívottak nevét egyenként, hanem egy névtelen költ! is említésttesz róla közismert versében:

Mallia bent a teremben látott féltucat istent S féltucat istenn! t - jelmezük isteni volt.Caesar Phoebus Apollónak szerepében enyelgett, S házasságot tört sorban a többivel! ;Fenn az égilakók undorral másfele néztek, És aranyos trónját elhagyta Juppiter is.

Az asztaltársaság rossz hírét csak súlyosbította a szörny" éhínség és nyomorúság Rómában;másnap odakiáltották Augustusnak, hogy az istenek az egész gabonát felfalták, és Caesar csakugyan Apollo, de Apollo Tortor, vagyis Apollo, a „Kínzó”: a város bizonyos részénugyanis ezzel a melléknévvel tisztelték az istent. Tudták Augustusról továbbá, hogy szenvedé-lyesen szereti a drága bútordarabokat meg a corinthusi bronzedényeket, s hogy kockajátéknak hódol. A tömeges szám" zetések idején ezért felírták a szobrára:

Míg ezüstöt gy" jt apám, én a bronzot kedvelem.

mert elterjedt az emberek között a hír, hogy Augustus sok embert corinthusi vázái miatt íratott be a számkivetésre ítéltek névsorába; a siciliai háború idején pedig ez az epigramma járta:

Hajóhadát elpáholták már kétszer is,De gy! zni vágy - ezért kockázik szüntelen.



51

71. Az effajta vádak vagy rágalmak közül a fajtalankodásról szóló mocskos hírt cáfolhattameg legkönnyebben, mert az id! tájt, meg kés! bb is, erkölcsösen élt; de ugyanígy a fény" zésmendemondáit is megcáfolta azzal, hogy Alexandria bevétele után a királyi ház felszerelé-séb! l egyetlen kristálykelyhen kívül semmit meg nem tartott magának, és nemsokára még amindennapi használatra szánt aranyedényeket is mind egy szálig beolvasztotta. Szerelmikapcsolatai folyton-folyvást tartottak; kés! bbi éveiben, azt mondják, inkább sz" z lányokatkívánt, szüzeket keríttetett magának, még a felesége segítségével is. A kockázásról kering!hírekkel cseppet sem tör ! dött, egyszer " en, nyíltan játszott, puszta szórakozásból, még id! skorában is, méghozzá nemcsak december havában, hanem máskor is, ünnepnapon,hétköznapon egyaránt. Ez kétségtelenül igaz. Azt mondja err ! l egyik saját kez" leg írottlevelében: „Ugyanazokkal vacsoráztam együtt, Tiberiusom, mint máskor; új vendégkéntVinicius meg az id! sebbik Silius csatlakozott hozzánk. Vacsora közben amúgy öregesen-rangosan, tegnap is, ma is folyt a játék; úgy kockáztunk, hogy ha valaki kutyát vagy hatotdobott, egy-egy dénárt fizetett minden kockáért a banknak, ha meg Venust dobott, kihúztamagának az egészet.” Egy másik levelében pedig ezt írja: „Minerva öt napját elég kellemesentöltöttük, Tiberiusom; mindennap játszottunk, a kockajáték deszkalapja egy pillanatra semh" lt ki. Öcséd óriási lármát csapott közben; a végén nem is vesztett sokat, s! t, az egész napiveszteségb! l lassanként várakozáson felül jól kilábalt. Én, a magam számlájára, húszezer sestertiust vesztettem, de csak azért, mert szokásom szerint könnyelm" en játszottam. Haugyanis minden hanyag dobást beszámítok, vagy megtartom magamnak az összeget, amitelajándékoztam, jó ötvenezer sestertius nyereség üti a markomat. De jobb szeretem így; b! kez" ségem híre dics! ségemet az égig emeli.” Leányának így ír: „Itt küldök nekedkétszázötven dénárt, ennyit adtam fejenként minden vendégemnek, kockázzanak, játsszanak páros-páratlant, ha kedvük tartja.”72. Életkörülményei tekintetében egyébként igen mértéktartó volt, s a b" nös pazarlásnak méga gyanúja sem férhetett hozzá. El! ször a Forum Romanum mellett a gy" r " kovácsok lépcs! jefölött lakott, a szónok Calvus házában; kés! bb a Palatiumon, ott is az igen szerényHortensius-féle házban, mely sem nagyságával, sem díszes homlokzatával ki nem t" nt; egyrövid albanumi mészk ! oszlopcsarnok ékesítette csupán, bent a szobákban azonban semmárványdísz, sem m" vészi mozaikpadló. Több mint negyven évig egy és ugyanazon háló-szobában aludt télen-nyáron, és ámbár tapasztalta, hogy a városi tél cseppet sem használegészségének, mégis állandóan Rómában töltötte a telet. Ha néhanapján titokban ésháborítatlanul akart dolgozni, erre a célra egy magaslaton fekv! , különálló kis lakást használt,melyet Syracusaejának vagy technophyonjának, m" termének nevezett; ide járt el vagy pedigvalamelyik szabadosának környékbeli nyaralójába; ha megbetegedett, Maecenas házábanfeküdt. Ha kirándulást tett, leginkább a tengerpartra, a campaniai szigetekre látogatott el, vagya Rómához közel fekv! városkákba, Lanuviumba, Praenestébe vagy Tiburba, ahol a Hercules-templom oszlopcsarnokában gyakran törvénykezett is. Irtózott a tágas, pompás nyáriluxuspalotáktól. Földig romboltatta azt is, melyet unokája, Julia hatalmas költséggel építtetett;a maga közepes nagyságú villáit nem szobrokkal és festményekkel ékesítette, hanemsétányokkal és kerti növényekkel, valamint régiségekkel és csodálatos ritkaságokkal; így például villájában Capri szigetén ma is látni még hatalmas tengeri szörnyek és vadállatok óriási végtagjait, melyeket Gigászok Csontjainak és H! sök Fegyvereinek hívnak.73. Takarékossága háztartása felszerelésében és bútorok dolgában kit" nik, ha megnézzük hátrahagyott ágyait, asztalait, melyek még egy magánember házába sem igen illenek. Aztmondják, egyszer " ágynem" vel vetett, alacsony és olcsó ágyon hált. Rendszerint egyszer "

háziruhában járt, melyet n! vére, felesége vagy leánya készített neki: togája se nem sz" k, senem b! , a bíborszegély se nem széles, se nem keskeny, saruja talpát azonban kissé maga-



52

sabbra csináltatta, hogy a valóságosnál derekabbnak lássék. Hivatali öltözékét és cip! ithálószobájában hirtelen bekövetkez! , váratlan dolgok esetére mindig készenlétben tartotta.74. Gyakran hívott vendégséget, méghozzá szabályos lakomára, és rangjuk szerint igenmegválogatta a meghívandókat. Valerius Messala azt írja, hogy felszabadított embert sohasemhívott meg asztalához Menas kivételével,! t azonban, miután elárulta Sextus Pompeiushajóhadát, Augustus teljes jogú polgárrá emelte. Augustus maga írja, hogy meghívott! bizonymagához olyan embert is, aki valamikor futárja volt, éspedig azért, mert annak villájában akartegyszer megszállni éjszakára. Néha kés! bb ült asztalhoz és korábban távozott, mint a többiek,de vendégei azért lakomázni kezdtek, még miel! tt ! is leheveredett volna, és kereveteikenmaradtak akkor is, ha házigazdájuk már visszavonult. A vacsora három fogásból állt, s még haigen b! séges volt, sem szolgáltak fel hat fogásnál többet: ha nem szórta is a pénzt b! kez" en,igen barátságos természet" volt. A hallgatag vagy csendes szavú vendégeket bevonta atársalgásba, és lakomázás közben felolvasókat, színészeket, s! t közönséges cirkuszi bohócokat, de még gyakrabban mesemondókat is felléptetett.75. Az ünnepeket, az ünnepélyes évfordulókat fény" z! módon, olykor azonban csak valamitréfával ülte meg. A Saturnaliák ünnepén, de máskor is, amikor csak kedve tartotta,ajándékokat osztogatott, díszruhákat, arany- és ezüstnem" t, továbbá mindenféle, a királyok korából való régi érméket meg külföldi veret" pénzdarabokat; de volt úgy is, hogy semmimást nem adott, csak homályos és kétértelm" felirattal ellátott b! rtakarót, szivacsot,mer ! kanalat, fogókat és más effélét. Szokása volt, hogy lakomák alkalmával különböz! érték "tárgyakra beváltható sorsjegyeket meg letakart képeket árusított, s ilyenkor a vev! k a kéteseredmények miatt hol csalatkoztak reményükben, hol elégedettek voltak; a sorsolásban avendégek kerevetenként, hármasával vettek részt, s így közösen osztozkodtak a nyereségen, deközösen viselték a veszteséget is.76. Kevés és roppant egyszer " ételt fogyasztott (ezt is megemlítem). Legjobban a feketekenyeret, és az apró halat, a kézzel sajtolt túrót meg az évente kétszer term! zöld fügétszerette; ebéd el! tt is evett olykor bárhol és bármikor, ha megéhezett. Így ír err ! l egyik levelében: „Egy kis kenyeret meg datolyát ettünk a kocsiban.” Másutt meg: „Mikor gyalog-hintómon a palotából lakásomra mentem, egy uncia kenyeret meg néhány szem keményhéjúsz! l! t fogyasztottam.” Ismét másutt: „Még a zsidó sem tartja meg szombati böjtjét oly buzgón, Tiberiusom, mint ahogy én ma megtartottam, hiszen csak a fürd! ben, egy órávalnapnyugta után ettem, akkor is két falatot csupán, miel! tt illatos ken! ccsel ledörzsöltettemmagamat.” Ilyen rendszertelen szokások miatt történt meg néha, hogy lakoma el! tt vagy utánamagában félrevonulva evett valamit, a terített asztalnál pedig nem is nyúlt az ételhez.77. Bort is mértékletesen ivott. A mutinai táborban is csak háromszor ivott bort étkezéskor,írja Cornelius Nepos. De ha már igen jól ellátta magát, akkor is legfeljebb hat pohárral; haennél több csúszott le a torkán, kihányta. Legjobban a raetiai bort kedvelte; az étkezések id! pontja között azonban nem ivott. Ital helyett hideg vízbe áztatott kenyeret fogyasztott,olykor egy falatnyi uborkát, salátatorzsát vagy friss, fanyar, boríz" almát.78. A déli villásreggeli után úgy, amint volt, ruhástul-cip! stül led! lt egy kicsit, lábát betakarva, szemét kezével beárnyékolva. Vacsora után dolgozószobájában, hever ! jén pihentle, itt aztán ébren maradt kés! éjszakáig is, míg a napi munka hátralev! részét teljes egészébenvagy legalább nagyobbrészt fel nem dolgozta. Azután lefeküdt, de hét óránál többet sohasemaludt, azt sem egyfolytában, mert közben háromszor-négyszer biztosan felriadt. Ha álmamegszakadt, és - mint ahogy gyakran megtörténik - ismét elaludni nem tudott, felolvasókatvagy mesemondókat hívatott ágyához, hogy elaltassák, és ilyenkor aztán gyakran átaludta areggelt. Éjjel csak olyankor virrasztott, ha volt mellette valaki. Nem szeretett korán kelni; és



53

ha akár hivatalos ügyben, akár áldozati szertartás miatt korábban kellett fölkelnie, pusztán akényelem kedvéért meghált valamely ismer ! sénél, aki az illet! hely szomszédságában lakott.De az álmot annyira kívánta, hogy mikor gyaloghintóján vitték az utcákon, vagy megálltak vele, itt-ott szundikált közben.79. Felt" n! en szép, igen kecses volt az alakja életének minden szakaszában, pedig mindenféle pipereholmit megvetett; még a hajviseletével is kevéssé tör ! dött; egyszerre több borbélyt isfoglalkoztatott, szakállát meg hol nyíratta, hol beretváltatta, s közben rendszerint olvasottvagy írt valamit. Arckifejezése mindig nyugodt és der " s volt, akár beszélt, akár hallgatott;egyik gall törzsf ! nök megvallotta honfitársainak, hogy mikor átkeltek az Alpokon,elhatározta,! bizony kihallgatás ürügyén a közelébe férk ! zik, és letaszítja a mélységbe, deAugustus arcának der " jét! l, nyugalmától ellágyult, és elállt szándékától.Ragyogó, világos szeme volt, jólesett neki, ha azt hitték, isteni er ! lakozik benne, és örült,hogy akire er ! sen rászegezte nézését, az, mintha napfény vakítaná, lesütötte tekintetét;öregkorában azonban nem látott jól a bal szemére; foga ritkás, kicsiny és recés felület" volt; ahaja enyhén hullámos és világossz! ke - a szemöldöke egészen összeért; füle közepesnagyságú; kiálló és lefelé görbül! az orra; arcszíne a fehér és napbarnított szín keveréke;termete alacsony (Julius Marathus nev" szabadosa ugyan öt és háromnegyed lábnyira becsüliAugustusról írott életrajzában), ezt azonban feledtette tagjainak szépsége és arányossága;alacsony növése egyébként is csak akkor t" nt szembe, ha karcsúbb termet" ember álltmellette.80. Foltok és anyajegyek tarkították testét, s mint mondják, ezeknek száma, rendje, mellén ésalsótestén szétszórva, mint a Göncölszekér csillagjai; de b! rkeményedések is voltak rajta, sazok a viszketegség ellenszeréül állandóan és er ! sen használt vakarószerszám nyomán szinteösszecsomósodtak. Bal csíp! ízülete, combja és lábszára nem volt olyan er ! s, mint a jobb, sezért néha bicegett is; a homok- és nádi iszapfürd! k azonban helyreállították egészségét. Jobbkeze mutatóujját néha oly gyengének érezte, hogy ezt a merev, fagytól dermedt tagját csak úgytudta írás közben használni, ha egy szaruból készült karikát húzott rá. Hólyagbántalmakról is panaszkodott, s fájdalma csak olyankor enyhült, ha köveit a vizelete kihajtotta.81. Életében sok súlyos és veszedelmes betegségen esett át; kiváltképpen a cantabriai háborúután, mikor mája kiválasztó mirigyeinek m" ködése akadozni kezdett, és! elkeseredésébennem a természetes, hanem egy azzal ellenkez! , veszélyes gyógymóddal kísérletezett; a meleg borogatások ugyanis mit sem használtak, ezért Antonius Musa tanácsára hideggel kezeltettemagát.Azt tapasztalta, hogy egyes betegségek évr ! l évre, meghatározott id! szakban kiújulnak rajta;

születésnapja táján többnyire bágyadtságot érzett; tavasz elején rendesen hashártyagyulladástkapott, mikor pedig elérkezett a déli szél ideje, megnáthásodott. Így hát betegségt! l meg-gyötört teste sem a nagy hideget, sem a nyári forróságot nem jól viselte.82. Télen úgy védekezett a hideg ellen, hogy négy tunicát, vastag togát, inget, gyapjúmellényt,lábravalót és harisnyát húzott magára; nyáron nyitott ajtónál aludt, nemegyszer a szök ! kútmellett, az oszlopos udvaron, olykor legyeztette magát valakivel. De még a téli napot semt" rhette, és széles karimájú utazókalapja nélkül ki sem lépett a napra. Utazásokat mindiggyaloghintóban és éjszaka tett, akkor is csak lassan, meg-megállapodva, így aztán RómátólPraenestéig vagy Tiburig két napig tartott az útja, de ha valahova tengeren eljuthatott, inkábbazt választotta. Minthogy így elgyengült a teste, gondosan ügyelt magára, mindenekel! tt úgy,

hogy ritkaságszámba ment, ha megfürdött (gyakrabban kenette ugyanis magát). Aztán t"zmellett izzasztotta, majd langyos vagy napon melegített vízzel locsoltatta testét; de



54

valahányszor idegei gyógyítására sós tengeri fürd! t vagy albulai kénesfürd! t kellett vennie,elegend! nek tartotta, ha fakádban (spanyol néven duretában) ülve, kezét, lábát felváltvamozgatta.83. A lovas és fegyveres harci játékokat a polgárháborúk után nyomban abbahagyta, és áttért a b! r- és széllabdajáték gyakorlatára. Kés! bb már csak sétalovaglás vagy sétagyaloglás közbenvégzett mozgást, majd kabátba vagy takaróba burkolózva, a pálya végén ugrott meg futott isegy keveset. Szelleme pihentetésére horgászott, kockázott, golyózott vagy dióban játszottkisfiúkkal, akiket szép arcocskájuk meg csacsogásuk miatt úgy szeretett, hogy a mórok országából meg Syriából s mindenfel! l udvarába hozatta! ket. A törpékt! l, korcsoktól és máseffélékt! l irtózott, mert a természet gonosz játékának, rossz el! jelnek tekintette! ket.84. Kora ifjúságától fogva tehetségesen és szorgalmasan gyakorolta magát az ékesszólásban ésa szabad m" vészetekben. A mutinai háború idején hiába volt tengernyi dolga, azt mondják,mégis naponta olvasott, írt és szónokolt. Ett! l kezdve pedig sem a senatus sem a nép, sem ahadsereg színe el! tt nem tartott másként beszédet, csak úgy, ha mondanivalóját meggondolta,elrendezte, noha megvolt a képessége a rögtönzéshez is. Minthogy nem akart sem emléke-zetbeli hibát ejteni, sem a könyv nélküli tanulásra id! t vesztegetni, ahhoz szoktatta magát,hogy mindent felolvasson. Fontosabb beszélgetéseit egyes emberekkel, s! t Liviájával ismindig jegyzetei alapján folytatta, hogy se többet, se kevesebbet ne mondjon a kelleténél.Kellemesen és sajátos hanghordozással beszélt, hangját kitartóan csiszolta az énekmesternél;néha azonban, ha megfájdult a torka, kikiáltó közvetítette szavát a néphez.85. Sok, különféle tartalmú prózai m" vet írt, egyet-mást fel is olvasott bel! le meghitt barátikörben, hallgatóság el! tt, így „Cáfolat Brutus Catója ellen” cím" munkáját; ezt a kötetet már öregkorában, legnagyobbrészt maga olvasta fel, de aztán belefáradt, s átadta Tiberiusnak, hogyolvassa tovább; majd „Buzdítás a bölcseletre” és „Visszaemlékezések életemr ! l” cím" m" vét,melyet tizenhárom könyvben írt meg, de csak a cantabriai háborúig folytatott. A költ! im" fajokban csak kísérletezett. Fennmaradt egy kötete, melyet hexameteres verssorokban írt,tárgya és címe: „Sicilia”; van még egy másik, szerény terjedelm" munkája: az „Epigrammák”,ezeket mindig a fürd! ben fogalmazta. Nagy lelkesedéssel kezdett egy „Aiax” cím" tragédiamegírásához, de mivel nehezen sikerült, megsemmisítette; barátai érdekl! désére pedig, hogymit csinál Aiax, azt felelte: „Aiaxom szivacsba d! lt.”86. Szónoki m" vészetében jó ízlésre és egyszer " ségre törekedett, kerülte a mesterkélt,körülményes mondatokat - amint maga mondta -, az avítt szavak korhadó illatát. Legf ! bbgondja az volt, hogy gondolatait minél világosabban kifejezze. Ezért és mert olvasóját,hallgatóját megzavarni vagy szavai megértését késleltetni nem akarta, nem aggályoskodott,hanem minden szó el! tt kitette az elöljárót, a köt! szókat pedig mindig megismételte; haezeket ugyanis elhagyja a szónok, beszéde homályosabb értelm" , még ha tetszet! sebb is. Amodoroskodó és régiesked! beszéd" embereket, mint különféle hibákban szenved! ket,egyaránt undorral megvetette, s! t ingerelte is olykor; kiváltképpen kedves Maecenasát, kinek „illatos olajjal kikent-kifent stílustincseit” rendületlenül gúnyolta, és tréfásan utánozvakifigurázta. De nem kímélte Tiberiust sem, aki id! nként ódon és rejtett értelm" szavakravadászott. Marcus Antoniust meg éppen szidalmazza, hogy! rült, mert stílusát az emberek inkább csodálják, mint értik; majd kigúnyolja, hogy milyen rosszul és következetlenülválasztja meg stílusát, és hozzáteszi: „S te még habozol, hogy Annius Cimbert és VeraniusFlaccust utánozd-e, vagy Sallustius Crispus azon szavait használd inkább, melyet Cato»Origenes« cím" m" véb! l másolt ki? Vagy inkább az asiai szónokiskolák tartalmatlan

szóáradatát akarod nyelvünkben meggyökereztetni?” Másik levelében unokája, Agrippina



55

tehetségét dicséri, mégis azt mondja: „De arra kell törekedned, hogy írásban is, szóban iskönnyedén fogalmazd mondanivalódat.”87. A hétköznapi nyelvben saját kez" leg írott leveleinek tanúsága szerint gyakran éskülönleges módon használt egyes kifejezéseket. Ha valakir ! l például jelezni kívánta, hogyfizetési kötelezettségét sohanapján teljesíti - azt mondta: „Fizet ám majd a görög Kalendaenapján”; ha meg arra intett, hogy a dolgokat úgy kell venni, amint vannak, ezt a kifejezésthasználta: „Elégedjünk csak meg a magunk Catójával”; valamely sürg! s ügy gyorselintézésér ! l szólva mindig ezt mondta: „Gyorsabban, mint ahogy a spárga megf ! .” Butahelyett következetesen a korlátolt, fekete helyett az éjszín,! rült helyett a kötöznivaló szóthasználta; ha valaki rosszul érezte magát, azt mondta rá, olyan, mint a megecetesedett bor;unalmas, ny" gl! d! emberre pedig, hogy káposztaíny" , ami közönséges nyelven annyit jelent,mint ízetlen; „vagyogatunk” - mondta továbbá mindig vagyunk helyett, s a domus szó egyesszámú birtokos esetét domosnak ejtette. Ezt a két szót soha másképpen nem használta, netartsa hát senki nyelvtani hibának, hanem tekintsék megrögzött szokásának.Kézírásában is a következ! ket figyeltem meg: a szavakat nem választotta el, a sorok végér ! lnem vitte át a felesleges bet" ket a következ! sorba, hanem közvetlenül az illet! szó alá írta, ésegy kapcsolójellel kötötte össze vele.88. A helyesírásra, vagyis a grammatikusok által megállapított írásmódra és szabályokra nemügyelt annyira; valószín" leg azokkal értett inkább egyet, akiknek véleménye szerint úgy kellírni is, ahogyan beszél az ember. Egyébként nemcsak bet" ket, hanem gyakran egészszótagokat is felcserélt vagy éppenséggel kihagyott, ez azonban gyakran csak egyszer " emberitévedés. Meg sem említeném, ha nem csodálkoznék azon, amit egyesek megírtak róla: aztugyanis, hogy egy consuli rangú legatust tudatlannak és m" veletlennek bélyegzett, s hivataliutódot nevezett ki a helyére, mert felfedezte, hogy kéziratábanmaguk helyett az állt:makuk.Ha kulcsírást használt, A helyett B, B helyett C bet" t és így sorban mindig a bet" sor következ! jegyét írta le, az X bet" helyett azonban mindig dupla A-t.89. A görög nyelv és irodalom m" velésére ugyancsak nagy gondot fordított; ezen a téren iskiváló eredményeket ért el. A görög irodalmi stílusban pergamoni Apollodóros volt mestere,akit öregember létére magával vitt az ifjú Augustus, mikor Rómából Apolloniába utazott.Sokoldalú tudásra tett szert, mikor együtt lakott a filozófus Areusszal és két fiával,Dionysusszal és Nicanorral, de görögül mégsem tudott sem folyékonyan beszélni, semszabadon fogalmazni; ha ilyesmire szükségképpen mégis sor került, latinul fogalmazott, ésodaadta valakinek, hogy fordítsa le. De maga is járatos volt a költészetben, igen kedvelte arégifajta komédiát, s gyakran el! is adatott effajta darabokat nyilvános színházi el! adásokon.Mind görög, mind latin szerz! k tanulmányozásakor leginkább a közéletre vagy magánéletrealkalmazható példák és tanítások ragadták meg a figyelmét; ezeket szóról szóra lemásolta, stöbbnyire elküldte háza népének vagy egyes katonai alakulatok és tartományok vezet! inek, deakár Róma f ! tisztvisel! inek is aszerint, hogy kinek-kinek miféle figyelmeztetés vált éppenhasznára. Néha egy egész könyvet felolvasott a senatusnak, és rendeletben ismertette a néppel,így például Q. Metellus beszédét „A népszaporodásról” és Rutiliusét „Az építkezések módjáról”; ezzel is csak meg akarta gy! zni az embereket, hogy a két ügy nem az! fejébenfordult meg el! ször, hanem már! seiknek is szívén feküdt annak idején.Kora nagy tehetségeit sokféleképpen segítette: jó szívvel, türelmesen meghallgatta nemcsak verseiket vagy történelmi tárgyú m" veiket, hanem a szónoklatokat vagy párbeszédes jelene-teket is. Róla azonban csak egészen kiváló, nagy tekintély" író írhatott, s a praetorok szigorú parancsot kaptak, tiltsák meg, hogy nevét úton-útfélen, nyilvános el! adásokon elkoptassák.



56

90. Babonás természetér ! l ilyen mendemonda járja: nagyon félt a mennydörgést! l-villámlástól; egy éjjel az országúton - ezt már említettem is - lecsapott mellette a villám; ett! lúgy megrettent, hogy azóta mindenüvé egy tengeri borjú b! rét cipelte magával talizmánként, sa közelg! vihar legapróbb jelére nagy sietve behúzódott valami mélyen fekv! , boltozatoshelyiségbe.91. Er ! sen foglalkoztatták álmai, de éppúgy mások látomásai is a maga személyér ! l.Philippinél annak idején egészségi okokból elhatározta, hogy nem lép ki sátrából; kés! bbegyik barátja álmának sugallatára mégis megváltoztatta szándékát, szerencsére éppen jókor: azellenség ugyanis hamarosan elfoglalta a tábort, és mivel úgy tudták, hogy Augustus betegenfekszik benn a sátorban, fegyverrel összeszurkálták és darabokra szedték gyaloghintóját.Tavasszal gyakran lepték meg rémít! , sohasem teljesül! , idegesít! álmok; más évszakokbanritkábban, s álmai ilyenkor többnyire beteljesültek. Akkoriban szinte állandó látogatója volt aMennydörg! Juppiter templomának, melyet nem is olyan régen! szentelt fel; egyszer megjelent neki álmában a Capitoliumi Juppiter, s elpanaszolta, hogy híveit elcsalogatják szentélyéb! l. Augustus erre megnyugtatta a capitoliumi istent, hogy a Mennydörg! Juppiter

voltaképpen csak ajtónállója neki; kés! bb aztán, hogy szavát állja, cseng! ket szereltetett aMennydörg! Juppiter templomára úgy, amint ajtókra szokás. Valamely másik álmának útmutatása szerint az év bizonyos napján fel s alá járt az utcán, és üres tenyerét egy-egyas -érta járókel! k elé nyújtva kéregetett.92. Szilárdan hitt mind a szerencsés, mind a baljós el! jelekben. Rossz jelnek tekintette, hareggel fordított sorrendben, el! bb a bal, aztán a jobb cip! jét húzták a lábára. Ha ellenbenhosszabb szárazföldi vagy tengeri útra kelt, s az indulás napján történetesen b! harmat hullott,abban miel! bbi hazatérése kedvez! el! jelét látta. Mélységesen tisztelte a szokatlan természeti jelenségeket is. Háza el! tt a kövezet repedésein keresztül szárba szökkent egy fiatal pálma;alighogy megpillantotta, nyomban bevitette a fácskát a compluviumba, a házi istenek

csarnokába, és gondját viselte, hogy minél szebben gyarapodjék. Egyszer hírét vette, hogyCapri szigetén megérkezése pillanatában friss levelet hajtott egy korhadt, öreg tölgyfa,melynek elhaló ágai csaknem a földet verték már: úgy megörült a jó hírnek, hogy Capriértcserébe odaadta Nápoly városának Aenaria szigetét. Tiszteletben tartott bizonyos napokat is.Hetivásárok másnapján például sohasem indult útnak; a hónapok Nonae-in (ötödik, illetvehetedik napján) pedig nem kezdett fontos ügyek intézésébe; ett! l csupán az tartotta vissza,hogy - mint Tiberiusnak írja - a névnek baljós a csengése.93. Az idegen vallások szertartásai közül egyeseket - els! sorban az! si és Rómában régt! lmeghonosodott szokásokat -! szintén tisztelt, másokat mélyen megvetett. Athénben beavatták a misztériumok titkos szertartásaiba. Mikor kés! bb Rómában az attikai Ceres-papok ügyében

ítélkeznie kellett a törvényszéken, mihelyt a szertartások bizonyos titkos mozzanatai szóbakerültek, szétoszlatta a bírák tanácsát, de a hallgatóságot is, és maga folytatta a peres felek kihallgatását. De egyiptomi utazgatása közben arra már nem érdemesítette Apis templomát,hogy kedvéért egy rövid kerül! t tegyen, s! t, unokáját, Caiust, megdicsérte, amiért Judaeamellett elhaladva nem ájtatoskodott a jeruzsálemi templomban.94. S ha már szó esik ilyesmir ! l, azt sem árt elmondani, hogy születése el! tt, születése napján,de kés! bb is, bizonyos események jó reménnyel biztattak, figyelmeztettek elkövetkezend!nagyságára, és megjövendölték, hogy a szerencse állhatatosan mellé szeg! dik. Valamikor régen Velitraeben villámcsapás érte a városfal egyik részét; az égi jeleket úgy értelmezték,hogy a város egyik polgára magához ragadja majd egyszer a legf ! bb hatalmat; ebben a jós-

latban oly szilárdan megbíztak a Velitrae-beliek, hogy azon nyomban hadat üzentek Rómának,s! t, kés! bb is gyakran háborúskodtak vele, s nemegyszer csaknem belepusztultak a remény-



57

telen kimenetel" küzdelembe; de a tények utóbb mégis igazolták, hogy az a hajdani jóslatvalóban Augustus jövend! hatalmának volt hírnöke.Julius Marathus jegyezte fel, hogy egy-két hónappal Augustus születése el! tt Rómában,nyilvános helyen csodajelet láttak, mely hirdette, hogy királya születik a római népnek; asenatus rémületében úgy határozott, hogy a folyó évben született gyermekek közül egyet semszabad felnevelni; a sok római férfi azonban, akinek felesége várandós volt, mind azt remélte,hogy a jóslat kinek-kinek születend! gyermekén teljesedik be, s ezért gondoskodott róla, hogyez a senatusi határozat soha törvényer ! re ne emelkedjék.Asclepiades Mendes „Theologumena” cím" könyveiben azt olvasom, hogy Atia, Augustusanyja, éjféli, ünnepélyes istentiszteletre Apollo szentélyébe érkezett egyszer; szolgáival földreállíttatta gyaloghintóját, s miközben arra várt, hogy a többi nemes hölgy is felébredjen,elszenderedett. Ekkor észrevétlenül kígyó siklott gyaloghintójába, majd nemsokára elt" ntonnan; álmából felriadva Atia úgy érezte, mintha az urával hált volna, és ezért gyorsanmegtisztálkodott; de hiába, testén nyomban nagy, kígyó alakú folt támadt, melyet sehogyansem tudott eltávolítani, s ezért kés! bb soha többé nem mutatkozhatott nyilvános fürd! ben; azemlített esemény után a tizedik hónapban megszületett Augustus, akit a történtek miattmindenki Apollo fiának tartott. Atia nem sokkal születése el! tt azt álmodta, hogy beleikin! nek testéb! l, s nyúlnak, egyre nyúlnak, végül elborítják az eget-földet. Octavius, az apamegálmodta, hogy Atia méhe a felkel! nap sugárkévéjét ontja magából.A gyermek születése napján éppen Catilina összeesküvésének ügyét tárgyalták a Curiában, sOctavius, felesége lebetegedése miatt, kissé kés! bb érkezett az ülésre; ismeretes, hogy mikor P. Nigidius Figulus a késedelem okáról s a fiú születésének pontos idejér ! l értesült,kijelentette: megszületett a földkerekség ura. Ugyanezt a biztató jóslatot er ! sítették meg Liber pater szent ligetében a papok, mikor Octavius hadseregével átvonult Thracia pusztaságain, ésa barbárok jóshelyén útmutatást kért fia jöv! jér ! l: abban a pillanatban ugyanis, hogy Octaviusszínbort loccsantott az oltárra, láng lobbant, s a templom nyitott tetején keresztül felcsapott azégig - ilyen csodajelet a papok tudomása szerint csak Nagy Sándornak küldtek az istenek,mikor ott, ugyanannál az oltárnál mutatta be áldozatát. Következ! éjjel Octaviusnak megjelentálmában a fia, emberfeletti nagyságban, kezében villám és jogar, a Legjobb ésLeghatalmasabb Juppiter díszruhájába öltözve, fején sugárkorona, úgy állt büszkén, egy,tizenkét hófehér paripa vontatta, babérkoszorús kocsin. Csecsem! korában - így írja C. Drusus- dajkája egy este lefektette a sima földön álló bölcs! jébe; reggelre a gyermek elt" nt, s csak hosszú keresés után akadtak rá egy magas torony tetején, ahol napkeletnek fordulva feküdt.Beszélni is alig tudott még, mikor nagyapja Róma környéki villája közelében a brekeg! békákra ráparancsolt, hogy elhallgassanak; azt mondják, azóta sem kuruttyol több béka azon a

helyen. Mondják, hogy egyszer a campaniai út mentén, a negyedik mérföldk ! nél, egy ligetbenreggelizett; hirtelen sas csapott le, és kiragadta kezéb! l a kenyeret, magasra szállt vele, majdszelíden és váratlanul visszaadta neki. Quintus Catulus a Capitolium felszentelése után kétéjjel egymás után álmot látott, el! ször azt, hogy a Legjobb és Leghatalmasabb Juppiter azoltára körül játszadozó gyermekek közül félrevont egyet, és ölébe helyezte az állam jelképét,melyet addig maga tartott a kezében; a következ! éjjel Catulus álmában ugyanazt a fiúcskátlátta a Capitoliumi Juppiter ölében ülni. Mikor onnan leparancsolta, az isten figyelmeztet! enrászólt: ez a gyermek a haza üdvére n! fel. És másnap, mikor szembetalálkozott Augustusszal,akit azel! tt nem is ismert, nagy csodálkozással állapította meg, hogy szakasztott mása azálmában megjelent kisfiúnak. Catulus el! z! álmát egyesek másként mondják el: eszerintmintha Juppiter, mikor a gyerekek vezet! t kértek t! le, az egyik közülük való fiúcskáramutatott volna, mondván, ahhoz forduljanak kívánságaikkal, egyszersmind csókra nyújtottaujjait a kisfiúnak, s azután szájához érintette! ket. M. Cicero, mikor C. Caesart a Capitoliumra



58

kísérte, történetesen elmesélte barátainak, mit álmodott el! z! éjjel: egy bájos arcú fiúcskaereszkedett le aranyláncon az égb! l, megállt a Capitolium kapuinál, és Juppiter ostort adott akezébe. Ezután hirtelen megpillantotta Augustust, akit a többiekhez hasonlóan! sem ismert -az ifjút ugyanis nagybátyja, Caesar, az áldozati szertartáshoz hívatta el; Cicero egyreer ! sítgette, ez az a fiú, ennek a képe jelent meg neki álmában. Mikor Augustus el! ször öltöttefel a férfitogát, a széles bíborsávos tunica, melynek varrása kétoldalt felbomlott, a lábáhozhullott. Egyesek úgy értelmezték, ez nem jelent mást, mint hogy a rend, melynek ez aruhadarab a jelvénye, ugyancsak a lába elé hullik Augustusnak. Az isteni Julius Mundánáltáborhelyet ütve kivágatott egy erd! t, de megparancsolta, hogy az ott talált pálmafát agy! zelem kedvez! el! jeleként hagyják meg; a pálmából nyomban kisarjadt rügy néhány napalatt oly magasra hajtott, hogy nemcsak a fatörzs magasságát érte el, hanem túl is n! tt rajta, éságai közt csapatostul galambok fészkeltek, pedig ez a madárfajta ugyancsak kerüli a keményés durva level" fákat. Azt mondják, kiváltképpen ez az el! jel indította Caesart arra, hogyutódjául senki mást ne válasszon, csakis n! vére unokáját. Apolloniai magányában Augustusegyszer Agrippa kíséretében felment a matematikus Theogenes csillagvizsgálójába.Agrippának, aki els! nek tette fel kérdéseit, nagy, szinte hihetetlen dolgokat jövendölt meg atudós; ekkor Augustus elhallgatta születése id! pontját, makacsul egy szót nem ejtett ki a szá- ján, félelemb! l talán vagy szégyenkezésb! l, hogy ! t jelentéktelenebbnek ítélhetnék a másik-nál. Mikor hosszas rábeszélés után nagy nehezen és habozva mégiscsak válaszolt a kérdésre,Theogenes felugrott, és istenként tisztelte. Azóta Augustus oly er ! sen bízott végzetében, hogyszületése jelét nyilvánosságra hozta, s ezüstérmét veretett a bak csillagképével, melynek jegyében a világra jött.95. Mikor Caesar megöletése után Apolloniából visszatérve Augustus bevonult Rómába, atiszta, derült égen hirtelen szivárványhoz hasonló karika koszorúzta a nap korongját; ésnyomban ezután villám csapott Caesar leánya, Julia síremlékébe. Consul korában, az els!madárjóslat alkalmával tizenkét saskesely" jelent meg neki, éppúgy, mint Romulusnak; azáldozat bemutatásakor pedig kiderült, hogy minden áldozati barom mája alul, a bels! oldalonkétszeresen n! tt; minden szakért! úgy értelmezte, hogy ez nagy és boldogító események jele.96. De valamennyi háborúja kimenetelét is megérezte. Mikor a triumvirek Bononia mellettegyesítették seregeiket, megtörtént, hogy az Augustus sátra tetején üldögél! sasmadarat kétoldalról két varjú támadta meg, de a sas alaposan ellátta a bajukat, s a földhöz vagdosta! ket;észrevette ezt az egész hadsereg, és nyomban megsejtette bel! le az Augustus és hivataltársaiközött eljövend! s kés! bb csakugyan bekövetkezett viszályt, s! t, annak kimenetelét is.Philippinél a gy! zelmet egy thessaliai ember jövendölte meg Augustusnak, az istenné váltJulius megbízásából, aki egy elhagyatott úton megjelent el! tte. Perusiánál nem sikerült azáldozat bemutatása: Augustus éppen parancsot adott, hogy hozzanak újabb áldozati barmokat,mikor az ellenség hirtelen el! retört, s az áldozatra szánt állatokkal együtt a szertartáshoztartozó edényeket is elrabolta. A béljósok egyhangúlag megállapították, hogy mindaz a vesze-delem és szerencsétlenség, mely az áldozat bemutatása közben Augustusnak megjövendöl-tetett, most az áldozati barmok birtokosaira száll. Így is történt. A siciliai tengeri csata el! ttinapon a parton sétálva kiugrott egy hal a tengerb! l, és Augustus lába elé hullott. Actiumnál,mikor csatarendben álló hajóihoz lement, szembejött vele egy szamárhajcsár a szamarával; ahajcsár neve Eutychus (szerencse fia), a szamáré Nicon (gy! z! ) volt. Gy! zelme utánmindkett! jük ércszobrát felállíttatta az egykori tábor helyén emelt templomban.97. Halálát, melyr ! l a továbbiakban beszélek, valamint halála után istenné válását is egészennyilvánvaló megnyilatkozások hozták tudomására. A Mars-mez! n, mikor nagy tömeg el! tt azötévenkénti tisztító áldozat szertartását végezte, feje fölött sas keringett, majd átszállt aszomszédos templomra, és letelepedett Agrippa nevének kezd! bet" jére. Mihelyt ezt Augustus



59

észrevette, megparancsolta hivatali tiszttársának, bízzák meg ünnepélyesen Tiberiust, hogy akövetkez! tisztító áldozatra tegye le a szokásos fogadalmat, mert! , noha a feliratos fogadalmitáblák készen állanak, nem óhajt olyasmit megfogadni, amit már be nem válthat. Ugyanekkor egy villámcsapás eltörölte szobra feliratán nevének kezd! bet" jét. Úgy értelmezték a dolgot,hogy még száz napig él, mert a C bet" a százas számot jelöli; továbbá, hogy a jöv! ben azistenek sorába iktatják, mert aesar, vagyis a Caesar név fennmaradó része etruszk nyelvenannyit jelent, mint isten. Ezért, minthogy Tiberiust Illyriába akarta küldeni, és Beneventumigszerette volna maga is elkísérni, de peres felek tartóztatták, kérve! t, hogy újabb és újabbügyekben mondjon ítéletet, felkiáltott: nem marad tovább Rómában, még ha minden összefogis visszatartására (ezt is az egyéb el! jelek között tartották kés! bb számon). Nyomban útnak isindult, és eljutott Asturáig: innen a kedvez! szél miatt, szokása ellenére, kora hajnalban indultel, s ekkor kezd! dött egy er ! s bélhuruttal kés! bbi betegsége.98. Akkor aztán végigjárta a campaniai tengerpartot s a szomszédos szigeteket, négy napottöltött teljes magányban Capri szigetén, átengedve magát a pihenésnek és der " s hangulatnak.A Puteoli öböl mellett elhajózva egy Alexandriából éppen befutott hajó utasai és legénysége -

ünnepl! ruhában, koszorús f ! vel, tömjént áldozva - jó kívánságokkal és mértéktelendicséretekkel halmozták el Augustust:! biztosítja életüket, a hajózást - mondták; csakis az!segítségével élveznek szabadságot, jólétet. Ett! l úgy fellelkesült, hogy útitársai közöttfejenként negyven aranyat osztott szét, és megesketvén! ket, biztosítékot követelt t! lük, hogyezt az összeget kizárólag alexandriai áruk vásárlására fordítják. Még a következ! napokon iskülönféle ajándékokat, togákat és köpenyeket osztogatott, és úgy intézkedett, hogy a rómaiak görög, a görögök pedig római ruhában járjanak, s egymás nyelvén beszéljenek. Szorgalmasanlátogatta az ephebosok gyakorlatait, voltak még ugyanis szép számmal Capri szigetén, a régiszokásnak megfelel! en. Lakomát is rendezett nekik, melyet maga is végignézett, ésmegengedte, s! t, megkövetelte szórakozásképpen a legszabadosabb játékokat, a gyümölcs- ésétellopást, valamint ajándékutalványok eltüntetését. Egyszóval mindenfajta jó mulatságbanrészt vett. Capri mellett az egyik szigetet, Apragopolist, a semmittevés szigetének nevezte,mert kíséretének egyes tagjai oly léh" t! életet éltek ott: egyik kedves emberét, Masgabast, asziget alapítójának szokta nevezni. Mikor ebédl! jéb! l meglátta, hogy az elmúlt évben elhaltMasgabas sírját nagy, fáklyaviv! tömeg keresi fel, ezt a rögtönzött görög verssort kezdteszavalni:

Fundátorunknak sírját látom égni én.

Ezután odafordult Tiberius egyik kísér ! jéhez, Thrasyllushoz, aki vele szemben hevert s azegész ügyr ! l mit sem tudott, és megkérdezte t! le, mit gondol, melyik költ! t! l való ez a vers:

mikor látta, hogy a másik habozik, hozzáf "zte a következ

!t:

Nézd, Masgabast fáklyák lángjával tisztelik

és err ! l a sorról is megkérdezte vendége véleményét. De minthogy az csak annyit tudottválaszolni, hogy akárki írta, remek jó vers, Augustus hangosan felkacagott, és egyik tréfát amásik után röppentette fel. Majd átkelt Neapolisba, noha még mindig bélgyengeségbenszenvedett, s betegsége hol rosszabbodott, hol javult; megnézte a tiszteletére ötévenkéntrendezett tornajátékokat, és Tiberiusszal elutazott rendeltetésük helyére. De az úton visszafeléer ! sen meggyengült az egészsége, és Nolában kellett maradnia; odarendelte vissza útjárólTiberiust, hosszan tartó, titkos megbeszélést folytatott vele, s azután semmi fontosabb

dologgal nem is foglalkozott többé.



60

99. Élete utolsó napján érdekl! dött, vajon a róla szóló hírek nyugtalanságot keltenek-e azutcán; tükröt kért, és megigazíttatta haját és megereszkedett állkapcsát. Majd beengedteszobájába barátait, és azt kérdezte t! lük: nem gondolják-e, hogy! az élet komédiáját elég jól játszotta, s végül ezt f " zte hozzá:

Játékunk hogyha tetszett, hát tapsoljatok,Jókedv" en tomboljatok mindannyian.

Ezután mindenkit! l búcsút vett, és miközben a Rómából érkez! vendégekt! l Drusus betegleánya fel! l érdekl! dött, hirtelen, Livia csókjai közt, e szavak kíséretében halt meg: „Liviám,emlékezz házasságunkra, s élj boldogul!” Könny" halállal múlt ki, úgy, ahogyan mindigkívánta. Valahányszor ugyanis azt hallotta, hogy valaki kínlódás nélkül hunyt el, mindighasonló,ενθανασια -t, könny" halált (ezt a szót szokta használni) óhajtott a maga és övéiszámára. Miel! tt kilehelte lelkét, egyetlen jel mutatott csupán arra, hogy nem tud magáról:hirtelen megrettent, és azon siránkozott, hogy negyven ifjú el akarja! t rabolni. Ez is inkább jóel! érzetére mutat, semmint arra, hogy félrebeszélt: mert pontosan ennyi test! rkatonája vitteaztán holttestét a máglyához.100. Ugyanabban a szobában halt meg, ahol apja, Octavius, a két Sextus, Pompeius ésApuleius consulsága idején, szeptember tizenkilencedikén reggel kilenc órakor, harmincötnappal hetvenhatodik születésnapja el! tt. Holttestét a municipiumok és tartományok városainak tisztvisel! i vitték Nolától Bovillaeig, mégpedig a nyári meleg miatt éjszaka,nappal pedig az egyes városok bazilikáiban vagy legszentebb templomaiban tartották.Bovillaetól kezdve a lovagi rend vette át a tetemet, s vitte be Rómába, ahol is háza el! -csarnokában helyezték el. Temetése megrendezésében, emléke tiszteletében a senatorok szintevetekedtek egymással; sok egyéb között többen azt javasolták: a gyászmenet diadalkapunvonuljon át, el! tte a Curia épületében álló Victoria-szobrot vigyék, s a gyászdalokat alegel! kel! bb családok fiai és leányai énekeljék; mások azt ajánlották, a temetés napjánmindenki tegye le aranygy" r " jét, és vasgy" r " t húzzon az ujjára; ismét mások, hogy a legf ! bbtestületek papjai gy" jtsék össze Augustus csontjait. Volt, aki azt tanácsolta, hogy augusztusnévvel ezentúl a szeptember havát jelöljék, minthogy ebben a hónapban született s halt megAugustus; másvalaki pedig, hogy a születése napjától haláláig terjed! egész id! szakotAugustus korszakának nevezzék, s így vezessék be a naptárba is. Végül mégis korlátotszabtak a tiszteletadásnak; két halottdicsér ! beszéd hangzott el fölötte, egyiket Tiberiustartotta az isteni Julius temploma el! tt, a másikat Drusus, Tiberius fia, az úgynevezett régiszószékr ! l; aztán a senatorok vitték le vállon a Mars-mez! re, ott égették el. Akadt olyan praetori rangú férfi, aki megesküdött rá, hogy látta, mikor az elhamvasztott test az égbe szállt.

Hamvait a legel! kel! bb lovagok gy" jtötték össze - tunicában, övüket megoldva s mezítláb - ésa Mausoleumban helyezték el. Ezt az épületet a Via Flaminia és a Tiberis folyó között,hatodik consulsága alatt emelte Augustus, s a köré ültetett erd! ket, sétányokat megnyitotta anép számára.101. Végrendeletét, L. Plancus és C. Silius consulsága idején, április másodikán, halála el! ttegy évvel és négy hónappal maga készítette, s két fejezetben részint saját kez" leg írta, részintszabadosai, Polybius és Hilarion kézvonásával íratta meg. A Vesta-szüzek hozták el! hárommásik tekerccsel együtt; Augustus ugyanis náluk helyezte letétbe végakaratát. Mindezeket azírásokat a senatusban bontották ki és olvasták fel: els! örökösökként Tiberiust egy fél és egyhatod részben és Liviát egy harmad részben jelölte ki, és meghagyta, hogy nevét mindketten

viseljék; másodörökösként Drusust, Tiberius fiát, egy harmad részben, a maradék összegre pedig Drusus fiát, Germanicust nevezte meg, három fiúgyermekével; harmadfokú örökösként



61

rokonait és számos barátját. A római népre összesen negyvenmillió sestertiust, a városi tribu-sokra három és fél milliót hagyott; test! reinek fejenként ezer, a városi csapattestek tagjainak öt-ötszáz, a legiók legénységének pedig három-háromszáz sestertiust; meghagyta továbbá,hogy ezt az összeget, melyet ugyanis külön, erre a célra félretéve! rzött kincstárában,nyomban fizessék ki.Különféle egyéb örökségekr ! l is intézkedett, egyik-másik húszezer sestertiust is kitett:kifizetésükre egyévi határid! t szabott, s azzal menteget! zött, hogy magánvagyona bizonyszerény; megvallotta, hogy örököseire százötvenmillió sestertiusnál több nem jut, holott! azelmúlt húsz év alatt barátaitól ezernégyszázmilliót örökölt; igaz, hogy ezt az összeget csaknemegészében, két apai örökségével és egyéb hagyatékokkal együtt az államra költötte.Megtiltotta, hogy a két Juliát, leányát és unokáját haláluk után az! sírboltjába temessék. Ahárom tekercs közül az egyik a temetésér ! l szóló intézkedéseket tüntette fel; a másik cselekedeteinek jegyzékét tartalmazta - úgy rendelkezett, hogy ezt érctáblákra vésve aMausoleum el! tt állítsák fel; a harmadik tekercsben az egész birodalom legfontosabb adataitfoglalta össze; hol, mekkora létszámú és milyen fajta katonaság szolgál, mennyi pénz van az

állam- és magánkincstárában, mekkora az adójövedelmek összege. Hozzácsatolta még afelszabadítottak és rabszolgák névsorát is, akik mindezekr ! l felvilágosítást adhatnak.



62

HARMADIK KÖNYV



63

TIBERIUS14-37

1. A Claudiusok patriciusi nemzetsége - mert élt egy másik, éppoly vagyonos, tekintélyes plebeiusi nemzetség is e néven - a Regilli nev" sabin városból származott. Onnan vándorolt be, cliensek nagyszámú kíséretével, az újonnan alapított Rómába Romulus társuralkodójának,Titius Tatiusnak vezetésével, vagy még inkább Atta Claudius, a nemzetségf ! vezérlete alatt,hat évvel a királyok el" zetése után; a patriciusok sorába iktatott nemzetség cliensei számáraföldet kapott az államtól az Anio folyó túlsó partján, magának pedig temetkezési helyet aCapitolium tövében. Ett! l kezdve az id! k folyamán huszonnyolc consuli, öt dictatori, hétcensori tisztséget viseltek e nemzetség tagjai, továbbá hét nagy és két kis diadalmenetettartottak. Az egyes családok különféle el! - és melléknevekkel különböztették meg magukategymástól; de egyhangúlag elutasították a Lucius el! nevet, mert nemzetségük két ilyen nev"tagja közül az egyiket rablás, a másikat gyilkosság miatt elítélték. Melléknevei közé azonban

felvette a nemzetség a Nero melléknevet, ami sabin nyelven annyit jelent, mint er !s, derék.

2. Sok Claudiusnak maradt fenn az emléke azért, mert az állam szolgálatában kiváló érdemetszerzett; volt azonban köztük olyan is, aki nagyot vétett. Hogy csak a legfontosabbakatemlítsem, Appius Caecus azt tanácsolta, bontsák fel a szövetséget Pyrrhus királlyal, mertkáros az államra. Claudius Caudex a tengerszoroson átkelve els! nek " zte ki a punokatSiciliából. Claudius Nero megverte a Hispaniából hatalmas hadsereggel érkez! Hasdrubalt,miel! tt még öccsével, Hanniballal egyesülhetett volna. Másfel! l ellenben Claudius AppiusRegillianus, a törvényhozó tízes bizottság egyik tagja robbantotta ki a plebeiusok ismételtfelkelését a patriciusok ellen, mert b" nös vágyból, er ! szakkal rabszolgan! jévé akart tenni egyszabadon született fiatal leányt. Claudius Drusus gyémánt fejékes szobrot állíttatott magának

Appius forumán, és cliensei segítségével megkísérelte, hogy elfoglalja Italiát. ClaudiusPulcher pedig Siciliánál a vallás törvényeit semmibe véve tengerbe dobatta a tyúkokat, melyek a jóslatok idején nem akartak enni, „igyanak hát, ha zabálni nem akarnak” - mondta, ésmegkezdte a tengeri csatát; és mikor vereséget szenvedvén, a senatus felszólította, hogynevezzen ki teljhatalmú parancsnokot, csúfolódásával ismét veszélyeztette az állam üdvét,mert hivatalszolgáját, Gliciast jelölte ki parancsnokká. A Claudiusok asszonyai közötthasonlóképpen különféle példákra akadunk: ebb! l a nemzetségb! l való ugyanis az a Claudia,aki egykor egy Cybele istenasszony kegytárgyaival megrakott hajót kiszabadított a Tiberiskavargó örvényéb! l; mindenki füle hallatára könyörgött az istenekhez: segítsék ki a hajótvesztegléséb! l, ha szüzessége sértetlen. Claudia volt az a másik is, akit n! k körében szokatlan b" ntett, a nép fenségének megsértése miatt fogtak perbe: kocsija ugyanis egyszer a s" r "

tömegben csak nagy keservesen tudott haladni, s! akkor hangosan kinyilvánította óhaját; bárcsak életre kelne ismét bátyja, Pulcher, s veszítené el újból hajóhadát, mindjárt kevesebbvolna a cs! cselék Rómában. Közismert dolog még az is, hogy az egy P. Clodius kivételével -aki azért, hogy Cicerót Rómából elüldözze, egy nála jóval fiatalabb plebeiussal fogadtattaörökbe magát - minden Claudius megrögzött arisztokrata s a patriciusok hatalmának éskiváltságos helyzetének mindenkor elszánt védelmez! je volt; a plebeiusokkal szembenviszont mindegyik oly er ! szakosan és dölyfösen lépett fel, hogy f ! benjáró vétséggel vádolvasem volt hajlandó a nép színe el! tt gyászruhában megjelenni, és életéért könyörögni; némelyik Claudius a civakodás, s szitkozódás hevében még a néptribunusoknak is el-ellátta a baját.Egyik Claudia, egy Vesta-sz" z, maga is diadalszekérre szállva, egész a Capitoliumig kísérte

bátyját, aki a nép engedelme nélkül tartott diadalmenetet, hogy valamelyik néptribunus be netilthassa vagy meg ne akadályozhassa a felvonulást.



64

3. Ebb! l a törzsb! l származik Tiberius Caesar, mégpedig mindkét ágon; apjának! se Tiberius Nero, anyjáé Appius Pulcher: mindkett! Appius Caecus fia volt. Rokonságba került aLiviusokkal is, mert anyai nagyapját örökbefogadás útján felvették a Livius családba. Plebeiusrend" család volt ugyan, mégis nagy tekintélynek örvendett; tagjai közül nyolcan viseltek consuli tisztséget, ketten censorságot, hárman tartottak nagy diadalmenetet, de volt, akit adictator és a lovasság f ! parancsnokának rangjával is kitüntettek; hírnevét kiváló férfiak öregbítették, leginkább mégis Salinator és a Drususok. Salinator censori méltóságábankönnyelm" ség címén megrótt minden tribust, amiért! t másodszor is consullá, s! t censorráválasztották, noha els! consulsága letelte után a bíróság elítélte, és pénzbírság megfizetésérekötelezte. Drusus ezt a melléknevet azért kapta maga és utódjai számára, mert az ellenségDrausus nev" vezérét kézitusában megölte. Állítólag! hozta vissza a propraetor korábanGalliából azt az aranyat is, melyet hajdan, a Capitolium elfoglalásakor a senonok törzsének szolgáltattak ki; tehát nem úgy csikarták ki Camillustól, mint a hagyomány tartja. Drususükunokája, akit a Gracchusok elleni harcokban szerzett érdemeiért a „senatus oltalmazójá”-nak neveztek, egy fiúgyermeket hagyott maga után; ezt a fiút, aki hasonló zavargások idejénmaga is sok minden új intézkedést akart bevezetni, az ellenséges párt csalárd módon megölte.4. Tiberius apja, Nero, aki C. Caesar alatt quaestori hivatalt viselt, az alexandriai hadjáratidején a hajóhad parancsnokaként igen sokat tett a gy! zelem kivívásáért. Ezért Publius Scipiohelyett rá ruházták a f ! papi méltóságot, és elküldték Galliába, hogy ott többek között Narbótés Arelatét coloniává szervezze. Mégis, Caesar meggyilkolása után, mikor az egész senatus azavargásoktól rettegve nagy nehezen elszánta magát a közkegyelem kihirdetésére,! még azsarnokgyilkosok megjutalmazására is javaslatot tett. Kés! bb, praetori megbízatásának végefelé, mikor a triumvirek között viszály támadt, törvénytelenül megtartotta a hatalom jelvényeit, majd L. Antoniust, a triumvir öccsét Perusiába kísérte; a többiek ekkor már mindmegadták magukat, s! egymaga maradt a pártján; azután mégis el! bb Praenestébe, onnan Neapolisba szökött, végül miután hiába szólította fegyverbe a rabszolgákat, Siciliábamenekült. De megbántódva azon, hogy Sextus Pompeius nem bocsátotta nyomban színe elé éseltiltotta a vessz! nyalábok viselését! l, áthajózott M. Antoniushoz Achaiába. Együtt tértek vissza Rómába, mikor a béke teljesen helyreállt; otthon átengedte várandós feleségét, LiviaDrusillát, fiúgyermeke anyját, Augustusnak, aki az asszonyért ostromolta! t. Nem sokkalezután meghalt; két fiút hagyott maga után, Tiberiust és Drusust - mindkett! viselte a Neronevet is.5. Sokan azt tartják, Tiberius Fundiban született; erre sovány magyarázat, hogy anyai nagy-anyja állítólag Fundi-beli asszony volt, s hogy kés! bb valamikor, senatusi határozat alapjánott állítottak szobrot Felicitas istenasszonynak. Több s az el! bbinél megbízhatóbb forrásszerint Rómában született, a Palatiumon, november tizenhatodikán, M. Aemilius Lepidusmásodik és L. Munatius Plancus els! consulsága évében, a philippi háború idején. Így áll ez anaptárban meg a hivatalos naplókban. Akad olyan is, aki Tiberius születését egy évvelkorábbra, Hirtius és Pansa, vagy egy évvel kés! bbre, Servilius Isauricus és Lucius Antoniusconsulsága idejére teszi.6. Gyermekkora keservesen, küzdelmesen telt, szülei menekülésük útján mindenüvé magukkalvitték; Neapolisnál, mikor az ellenség rajtaütése miatt alig tudták észrevétlenül a hajót elérni,a gyermek sírásával kétszer csaknem elárulta! ket; egyszer dajkája keblér ! l, másszor anyjaöléb! l ragadták el olyan emberek, akik a válságos pillanatokban könnyíteni óhajtottak agyenge asszonyok terhén. Végighurcolták Sicilián és Achaián, s hivatalos úton felajánlották! ta lacedaemoniaknak, mert azok a Claudiusok védnöksége alatt álltak; mikor onnan egy éjjelelindultak, a gyermek életveszélybe került. Hirtelen erd! t" z keletkezett, és minden iránybólúgy körülfogta az egész kíséretet, hogy Livia ruhájának egy darabja s valamennyire még a haja



65

is megégett. Fennmaradtak az ajándékok, melyeket a gyermek Pompeiától, Sextus Pompeiusn! vérét! l kapott Siciliában - egy útiköpeny t" vel és arany amulettek -, ezeket még ma ismutogatják Baiaeben. Rómába visszatérve, M. Gallius senator végrendeleti úton örökbefogadta Tiberiust,! át is vette az örökséget, nevét azonban rövidesen letette, minthogy Galliusaz Augustus-ellenes párthoz tartozott. Kilencéves korában mondta el a dics! ít! emlékbeszédetelhunyt apjáról a forumi szószéken. Kés! bb mint serdül! ifjú az actiumi gy! zelem emlékérerendezett diadalmenetben Augustus kocsiját kísérve, a bal oldalon befogott lovon ült, mígMarcellus, Octavia fia, a jobb oldalon lovagolt. El! kel! helyet foglalt el mind a látványos-ságok idején, mind a trójai játéknál, melyen a nagyobbacska fiúk lovascsapatának parancsnokihelyét töltötte be.7. A férfitoga felöltése után ifjúsága, a következ! években, uralkodása kezdetéig nagyjából ígytelt el: gladiatori játékot rendezett, egyet apja, másikat nagyapja, Drusus emlékezetére,mégpedig különböz! id! ben, más-más helyen, az els! t a Forumon, a másodikat azAmphitheatrumban: ez alkalommal több kiérdemesült bajvívót visszahívatott, és száz-százezer sestertius fellépti díjat fizetett nekik. Színházi el! adásokat is hirdetett, de nem jelent

meg azokon; mindent nagy pompával rendezett, anyja és mostohaapja költségére. Feleségülvette Agrippinát, M. Agrippa lányát, ama Caecilius Atticus római lovag unokáját, akihezCicero levelei szólnak; kés! bb, mikor felesége már megszülte Drusus nev" fiát, kénytelen voltelválni t! le, noha boldogan éltek egymással, s az asszony ismét teherbe esett. Nyomban n! ülkellett vennie Augustus leányát, Juliát. Nagyon bánkódott emiatt, mert szerette Agrippinát.Julia természete azonban nem tetszett neki, hiszen mindenki tudta, hogy az már el! bbi férjeéletében szemet vetett! rá. Még a válás kimondása után is fájt a szíve, amiért eltaszítottamagától Agrippinát, s mikor egyszer véletlenül összetalálkoztak az utcán, megb" völten,könnyes szemmel nézett utána; vigyáztak is azontúl, hogy még egyszer eléje ne kerüljön azasszony. Juliával eleinte egyetértésben és kölcsönös szeretetben élt; kés! bb azonban olysúlyosan összekülönböztek, hogy Tiberius nem is hált vele többé, pedig már megvolt együtt-élésük záloga, egy kisfiú, aki Aquileiában született, s még csecsem! korában meghalt.Germaniában vesztette el öccsét, Drusust, kinek holttestét maga hozta fel Rómába, s egészúton gyalog menetelt el! tte.8. Közhivatali tevékenységét azzal kezdte, hogy Archelaus királyt, Tralles lakosait ésthessaliaiakat különféle peres ügyekben védte Augustus ítél! széke el! tt. Laodicea, Thyatira ésChios lakóinak, akik egy földrengésnek áldozatul esve segítségért könyörögtek, szószólója letta senatus el! tt. Fannius Caepiót, aki Varro Murenával összeesküdött Augustus ellen,hazaárulás címén bíróság elé állította és elítéltette. Elvállalt két másik feladatot is, agabonaellátást, ami egyre akadozott, valamint a rabszolgatömlöcök átvizsgálását Italia-szerte.A tömlöcök gazdái ugyanis valami gyanú miatt gy" löletessé váltak; azt suttogták, hogynemcsak vándorokat vetnek rabságba, hanem olyanokat is, akiket a katonai szolgálattól valófélelmük hajt az efféle rejtekhelyre.9. Katonai szolgálatot el! ször a cantabriai hadjárat idején teljesített, mint katonai tribunus,majd Keletre vezette hadseregét, az armeniai királyságot visszaadta Tigranesnek, és f ! vezériemelvénye el! tt diadémmal koronázta meg. Visszaszerezte a hadijelvényeket is, melyeket a parthusok annak idején M. Crassustól elragadtak. Ezután csaknem egy évig a barbárok betöréseit! l s a fejedelmek viszálykodásaitól zaklatott Gallia Comatát igazgatta. Kés! bb !vezette a rhaetiai, a vindeliciai, továbbá a pannoniai és a germaniai hadjáratot. A rhaetiai és avindeliciai háborúban az alpesi népeket, a pannoniaiban a breucusokat meg a dalmátokatigázta le. A germaniai hadjáratban negyvenezer ember adta meg magát, ezeket átvezetteGalliába, s a Rhenus folyó mentén lakóhelyet jelölt ki nekik. Ezek a tettek kis diadalmenettartására jogosították fel; diadalkocsin vonult be Rómába, s mint egyes írók vélik, els! nek ! t



66

tüntették ki diadalmenet helyett díszjelvényekkel; ezek között volt egészen új kitüntetés is,amivel el! tte senkit sem tiszteltek meg. Állami hivatalt részint a törvényes korhatár eléréseel! tt, részint csaknem egyfolytában, megszakítás nélkül viselt, így quaesturát, praeturát,consulságot: rövid id! vel azután másodszor is elnyerte a consuli tisztséget, majd öt évtartamára a tribunusi hatalmat.10. S miközben csak úgy áradt feléje a szerencse, élete derekán, egészsége teljében, hirtelenelhatározta, hogy visszavonul, és ameddig csak lehet, távol marad a közélett! l; nem tudni,vajon azért-e, mert boldogtalanul élt a feleségével, akit sem perbe fogni, sem elzavarni nemmerészelt, de többé elviselni sem tudott; vagy pedig mert azt gondolta, ha állandóan szemel! tt van, megunják, távollétében viszont inkább megmarad, s! t, még növekszik is tekintélye,ha az államnak valamikor ismét szüksége lenne személyére. Egyesek szerint a helyét és amásodik legmagasabb rangot, melyet eddig maga viselt, önként adta át Augustus immár feln! tt korú gyermekeinek; ebben M. Agrippa példáját követte, aki mihelyt M. Marcellusközhivatal viselésére megérett, Mytilenébe távozott, hogy még a gondolata se merülhessen felannak, hogy jelenlétével megakasztani vagy keresztezni akarná Marcellus útját. Tiberius, ha

kés! bb is, ugyanezt mondta. Akkortájt azonban kérését azzal indokolta, hogy megelégelte asok hivatalt, pihenésre volna szüksége. Rá sem hederített anyja könyörgésére, semmostohaapjára, aki még a senatus el! tt is elpanaszolta, hogy! t magára hagyják. S! t, mikor kérésével makacsul szembeszálltak, Tiberius négy napon át nem is nyúlt ételhez. Végül mégiselutazhatott; feleségét, fiát Rómában hagyva, Ostiába sietett, kísér ! i beszédét egyetlen szóválaszra sem méltatta, s távozásakor alig ölelt meg egyet is közülük.11. Ostiából a campaniai tengerpart mentén indult el, de Augustus betegségének hírére rövidid! re megszakította útját. Minthogy azonban elterjedt róla a hír, hogy valami jelent! sebbesemény reményében vesztegel, még a viharos id! járással sem tör ! dve, elhajózott Rhodusba;a sziget bája, egészséges leveg! je ugyanis már annak idején is megejtette szívét, mikor

Armeniából arrafelé tért vissza. Rhodus szigetén megelégedett egy szerény épülettel s egyannál alig valamivel nagyobb vidéki villával: úgy élt, mint a többi egyszer " ember, lictor éshivatali szolga nem járt el! tte, ha a gymnasiumban sétálgatott; a görög lakossággal csaknemúgy érintkezett, mint vele egyenrangúakkal. Egy reggel, mikor napi id! beosztásáról rendel-kezett, véletlenül kicsúszott a száján, hogy szeretné meglátogatni a város betegeit; környezetefélreérthette szavait: ezért elrendelték, hogy minden beteget szállítsanak be a városi oszlop-csarnokba, és betegségük szerint osztályozva helyezzék el! ket más-más csoportokban.Tiberius a váratlan látványtól megdöbbenve sokáig azt sem tudta, mit csináljon; végül körbe járva mindenkihez odament, és bocsánatot kért a legalacsonyabbrend" , számára egészenismeretlen embert! l is. Egy eset ismeretes, hogy tribunusi hatalmát látható formábangyakorolta volna, többr ! l senki sem tud - ez pedig a következ! : kitartóan látogatta aziskolákat és a tanítómesterek el! adótermeit, ahol is egyszer a szofisták heves vitájába beavatkozott, mire valaki a másik csoportból azt állította róla, hogy részrehajló, és durvánmegsértette. Tiberius erre hazaballagott, majd hivatalszolgái kíséretében hirtelen ismétmegjelent, kikiáltó útján bírói széke elé idézte a sérteget! t, és börtönbe vetette. Kés! bbmegtudta, hogy feleségét, Juliát, kicsapongásai és házasságtör ! életmódja miatt a bíróságelítélte, és Augustus az! nevében elküldte neki a válólevelet: noha megörült a hírnek, mégiskötelességének tartotta, hogy t! le telhet! en s" r " levelezés útján kegyelmet eszközöljön ki azapától, leánya számára; maga pedig megengedte, hogy Julia, ha érdemtelenül is, megtarthassamagának az! egykori ajándékait. Tribunusi hivatali ideje leteltével megvallotta, csupán azérttávozik Rómából, hogy a Caiusszal és Luciusszal való versengésnek még a gyanúját is

elkerülje; most azt kéri - hiszen ma már ilyesmit! l nem kell tartani, s a két ifjú immár maga iskönnyen megvédheti a második rangot az államban - engedjék meg, hogy viszontláthassa



67

rokonait, mert vágyódik utánuk. De nem kapott engedélyt, ehelyett figyelmeztették, neokozzon neki gondot rokonsága, hiszen annak idején er ! nek erejével maga hagyta el.12. Nem szívesen bár, de Rhoduson maradt tehát, s még anyja révén is alig tudta elérni, hogygyalázatának leplezésére elhíreszteljék, azért kell Rómától távol élnie, mert Augustusnak! akövete a szigeten. Abban az id! ben már nem is magánemberként viselkedett, hanem nagyonalázatosan, s! t rémülten; behúzódott a sziget belsejébe, elrejt! zve a Rhodus mellett elhajózórómaiak tisztelg! látogatásai el! l: állandóan felkeresték ugyanis, mert nem akadt olyan,katonai vagy polgári tisztségre kinevezett tisztvisel! , aki tartománya felé igyekezve, akár kerül! vel is, útba ne ejtette volna Rhodust. Nemsokára más okot is talált a szorongásra.Egyszer meg akarván látogatni mostohafiát, Caiust, a Kelet kormányzóját, áthajózott Samosszigetére, de észrevette, hogy a fiú, kísér ! je és nevel! je, Marcus Lollius áskálódásainak hatására elidegenedett t! le. Még meg is gyanúsították, hogy egykori centuriói útján többszemélynek kétes értelm" üzeneteket küldött, mikor azok szabadságukról a hadsereghezvisszatértek, mintha így akarta volna kipuhatolni, miként vélekednének egy forradalmiváltozás lehet! ségér ! l. Augustus tudomására is hozta Tiberiusnak, hogy mivel gyanúsítják;!

pedig azóta szüntelenül ostromolta a császárt, adjon mellé valakit, bármiféle rangú-rend"ember legyen is, aki szavait és tetteit ellen! rzi.13. Abbahagyta megszokott lovas- és fegyvergyakorlatait is, és levetve! si ruházatát, görögös palliumot és sarut kezdett viselni; így élt csaknem két éven keresztül, s napról napra csökkentiránta az emberek megbecsülése és együttérzése. A dolog odáig fajult, hogy Nemausus város polgárai lerombolták mellképeit és szobrait. Az is megtörtént, hogy egy sz" kkör " lakomán,nevének említésekor felállt egy vendég, s fogadalmat tett Caiusnak, ha óhajtja,! onnannyomban elhajózik Rhodus szigetére, s magával hozza a szám" zött (így nevezték ugyanisTiberiust) fejét. Kiváltképpen ezek az immár nem félelemszülte, hanem valóban veszélyes jelenségek kényszerítették arra, hogy nemcsak! , de anyja is, bens! séges könyörgések útján

kérje, engedjék meg, hogy hazatérhessen; egy kedvez! véletlen folytán végül valóbanmegkapta az engedélyt. Augustus elhatározta ugyanis, hogy ebben az ügyben nagyobbik fiaegyetértése nélkül nem dönt. De fia és M. Lollius akkor éppen igen feszült viszonyban álltak egymással és Caius ezért enyhébbnek és békülékenyebbnek mutatkozott mostohaapja iránt.Hozzájárulásával visszahívták tehát Tiberiust; de kikötötték, hogy az államügyek intézésébenrészt nem vehet, s egyéb politikai tevékenységet sem folytathat.14. Távozása után nyolc évvel tért haza, nagy és biztonságos jöv! reményében, amit már életeels! napjától kezdve megjövendöltek a jóslatok és csodajelek. Livia ugyanis, mikor visel! svolt vele, különféle jelekb! l szerette volna megtudni, hogy fiúgyermeket hoz-e a világra; ezérta kotló alól kivett egy tojást, és azt hol! , hol udvarhölgyei, felváltva melengették kezükben,

míg végül egy gyönyör " szép tarajos kiskakas kelt ki bel! le. Tiberiusnak csecsem! korábanScribonius, a matematikus is fényes jöv! t jósolt: még uralkodni is fog valamikor - mondta atudós -, de királyi jelvények nélkül; akkor ugyanis még senki sem tudhatott semmit a caesarok hatalmáról. Els! önálló hadjárata alkalmával, Macedonián keresztül Syriába vezetvén had-seregét, az egykori gy! ztes legiók forradalmi ajándékaként Philippinél felszentelt oltárokbólláng csapott fel; kés! bb, mikor útban Illyria felé Patavium mellett Geryon jóshelyét meg-látogatta és maga is sorshúzás útján kért jóslatot, figyelmeztetést kapott, hogy ha választ vár,dobjon arany kockákat az Aponus-forrásba; ekkor dobása nyomán a vízben a kocka lapjairavésett legmagasabb szám jelent meg - a forrás fenekén mind a mai napig láthatók a kockák.Hazarendeltetése el! tt néhány nappal egy sas ereszkedett le háza tetejére - Rhoduson azel! ttsose láttak sast; a hazatérésér ! l szóló hír vétele el! tt egy nappal ruhaváltás közben úgy látta,mintha tunicája égne. Thrasyllus matematikust, a titkos ismeretekben jártas tudóst is, akitkíséretébe fogadott, akkor tisztelte leginkább, mikor az megjósolta, hogy a közeled! hajó



68

örömhírt hoz neki; pedig épp abban a pillanatban határozta el, hogy a tudóst, minthogy jóslataival ellentétben sorsa egyre rosszabbra fordult, mint hamis jóst, titkainak ismer ! jét sétaközben a tengerbe taszítja.15. Rómába visszatérve, nagykorú fiát, Drusust bemutatta a Forumon a népnek, azutánnyomban elhagyta a Carinákon épült Pompeius-féle házat, és átköltözött Maecenas kertjeibeaz Esquilinusra; ott teljes nyugalomban élt, magánügyeit intézte csupán, hivatalos tevékeny-séget nem folytatott. Caius és Lucius három év alatt bekövetkezett halála után Augustus M.Agrippával, a két elhunyt fiú öccsével együtt, fiává fogadta; el! bb azonban maga is kénytelenvolt Germanicust, öccse fiát örökbe fogadni. Ezután már nem is élt a családapa hatalmával,elvesztett jogait nem is gyakorolta többé. Vagyis nem ajándékozott, nem szabadított felrabszolgát, s! t, örökséget vagy más hagyatékot is csak a család fiúgyermeke részére engedé-lyezett tulajdon címén fogadott el. Ez id! óta hivatalból egyetlen alkalmat sem halasztottak el,hogy tekintélyét növeljék; mikor pedig Agrippát, mint várományost, jogaitól megfosztották ésszám" zték, még sokkal biztosabban remélhette, hogy a trón egyedül! rá száll.16. Ismét ráruházták a tribunusi hatalmat ötévi id! tartamra; megbízást kapott, hogy állítsahelyre a nyugalmat Germaniában; a parthusok követei is parancsot kaptak, hogy átadvánkormányuk üzenetét Augustusnak Rómában, látogassanak el Tiberiushoz is a tartományba.#azonban, mihelyt megtudta, hogy Illyria elszakadt, új háború gondját vette vállára: a punháborúk óta nem volt ennél súlyosabb külföldi hadjárat; három évig háborúskodott tizenötlegióval és ugyanennyi szövetséges segít! csapattal, nehéz körülmények között, igen nagyélelmiszerhiánnyal küszködve. És noha többször visszahívták, mégis kitartott helyén; féltugyanis, hogy az ilyen közeli és makacs ellenséget a visszavonulás csak újabb támadásraingerli. Kitartása jutalmául óriási eredményt ért el, mert legy! zte és hatalma alá kényszerítetteegész Illyriát, mely Italia és Noricum, Thracia és Macedonia, a Danuvius folyó s az Adriai-tenger öble között terül el.

17. E gy! zelmi dics! séget még a véletlen is növelte. Ez id! tájt történt ugyanis, hogy Varushárom legióval Germaniában odaveszett; senki sem kételkedett benne, hogy ha Illyriát el! bble nem verik, a gy! ztes germánok szövetkeznek a pannonokkal. Ezért nagy diadalmenetet éssok magas kitüntetést szavaztak meg Tiberiusnak. Egyesek azt javasolták, hogy a Pannonicus,mások, hogy az Invictus, ismét mások pedig, hogy a Pius melléknevet adják neki. Augustusazonban beavatkozott az ügybe, mondván, hogy Tiberius érje be majd azzal a névvel, mely az! halála után rászáll. A diadalmenetet maga Tiberius halasztotta el, mert Varus veresége miattállami gyászt rendeltek el. De Tiberius azért bíbor togában, babérkoszorúsan vonult beRómába, s a csoportokban álldogáló senatorok szeme el! tt ment fel a Septán felállítottemelvényre, s foglalta el a középs! helyet Augustusszal együtt, a két consul között, majd

miután a népet köszöntötte, menetben elkísérték a templomokhoz.18. A következ! évben ismét elutazott Germaniába, s miután meggy! z! dött róla, hogy aVarus-féle vereség a hadvezér meggondolatlansága és hanyagsága miatt következett be, többésemmiben sem intézkedett a katonai tanács véleményének megkérdezése nélkül. Így! , akieddig mindig csak a maga véleményére hallgatott, s nem hiányzott neki soha senki, mostszokásától eltér ! en többekkel is megbeszélte a hadjárat tervét; maga pedig a szokottnálszigorúbb felügyeletet gyakorolt. A Rhenus folyón átkel! ben a már többé-kevésbé megrövidí-tett kocsisort a készletekkel addig nem engedte át a hídon, míg a parton állva maga meg nemvizsgálta a kocsik súlyát, hogy valóban csak az engedélyezett és szükséges holmit viszik-e. ARhenuson túl úgy rendezte be életét, hogy a gyepen ülve fogyasztotta el az ételt, gyakran sátor

sem volt a feje fölött éjszaka; rendelkezéseket a következ! napra vagy parancsot hirtelenelvégzend! feladatokra mindig írásban adott; még figyelmeztette is katonáit, hogy ha nem



69

értenek valamit, magyarázatért bármikor, még az éjszaka bármely órájában is csak hozzáforduljanak, ne máshoz.19. A katonai fegyelmet er ! sen megkövetelte, felújítva minden régi fegyelmez! és becsületbeli büntetést: még az egyik legio parancsnokát is szégyenletesen megbélyegezte,amiért néhány katonáját egy felszabadított rabszolgával együtt küldte el vadászni a folyó túlsó partjára. Csatát mindig bizakodva kezdett, valahányszor éjjel munka közben, hirtelen, küls!indíték nélkül leesett és kialudt a világítás; egyébként pedig ugyancsak kevés teret engedett aszerencsének s a véletlennek: ezt azonban jeladásnak tekintette - mint mondta -, mely eddignála is,! seinél is, parancsnoki tevékenységük közben mindig jól bevált. Mégis, nem sokkal aszerencsés kimenetel" vállalkozás után egy bructer törzsbeli ember kis híján meggyilkolta:környezetébe férk ! zött ugyanis, de bizonytalankodásával leleplezte magát, és kínpadoncsikarták ki bel! le a vallomást a tervezett b" ntettr ! l.20. Tiberius kétévi távollét után Germaniából Rómába hazatérve megtartotta diadalmenetét,melyet annak idején el kellett halasztania; kíséretében meneteltek csapatparancsnokai -Tiberius nekik is kieszközölte a diadalmi jelvényeket. Miel! tt felkanyarodott volna aCapitoliumra, kiszállt kocsijából, s térdet hajtott elnökl! atyja el! tt. Batót, a pannonok vezérétdús ajándékokkal elhalmozva Ravennába helyezte át hálából, amiért egyszer szabadonengedte ! t, mikor hadseregestül egy hegyszorosban körülzárta. Ezután ezer terített asztalonreggelit adott a népnek, s fejenként háromszáz sestertius ünnepi ajándékot minden rómainak.Templomot szentelt fel Concordiának - majd hadizsákmányából Castornak és Polluxnak isegyet, maga és bátyja nevében.21. Nem sokkal ezután a consulok törvényt bocsátottak ki, annak értelmében Augustusra ésTiberiusra közösen bízták rá a tartományok kormányzását, valamint a census megtartását;Tiberius az ötévenkénti népszámlálás lebonyolítása után elutazott Illyriába. De még útközbenhazahívták; súlyos állapotban ugyan, de még életben találta Augustust, s egy egész napotkettesben töltött vele. Tudom, azt mondják, hogy mikor Tiberius e titkos beszélgetés utánkilépett a szobából, a szolgák állítása szerint Augustus így szólt volna: „Szerencsétlen rómainép, hogy e lassan! rl! fogak malmába kerül majd.” Azt is jól tudom, hogy többen megírták,milyen nyíltan és leplezetlenül rosszallotta Augustus Tiberius barátságtalan természetét. Ha benyitott, Augustus még fesztelen, jókedv" beszélgetéseit is félbeszakította; feleségekérésének engedve mégsem tagadta meg örökbefogadását, becsvágya is erre indította talán,gondolván, hogy ha ilyen utódot hagy hátra, inkább visszakívánják majd! t. De azt már el nemhiszem, hogy oly körültekint! és bölcs államf ! , mint Augustus, ennyire fontos ügyben bármitis meggondolatlanul cselekedett volna. Úgy vélem inkább, hogy mérlegelve Tiberius erényeités hibáit, erényeit tartotta többre; már csak azért is, mert a népgy" lésen megesküdött, hogy

„csak az állam jóléte érdekében fogadja fiává”, és leveleiben is többször nevezi a legtapasz-taltabb hadvezérnek s a római nép egyetlen támaszának. Ennek bizonyítására hadd álljon ittnéhány levélrészlet: „Isten veled, kedves, jó Tiberiusom, hozzál szerencsét nekem ésmagadnak, te nagyszer " hadvezér.”„Szeretett fiam, és - igaz, mint ahogy élek - te legbátrabb férfiú, legtökéletesebb hadvezér,isten veled!” Vagy: „Nyári táboraid rendjét illet! en! Én bizony úgy vélem, Tiberiusom, hogyennyi nehézség közt, a csapatok ily nagymérv" kimerültségét figyelembe véve, senki semoldhatta volna meg bölcsebben a dolgot, mint te. Akik veled voltak, mind azt állítják, hogy aza vers rólad is szólhatna:

Egynek az ébersége vezette révbe honunkat.”



70

„Valahányszor olyasmi történik, ami fejtörést okoz nekem, valahányszor nagyon bosszan-kodom valamiért, hitemre mondom, utánad vágyódom, Tiberiusom, s eszembe ötlik az ahomerosi verssor: Hogyha velem jön, az ég! láng közül is hazatérünk mindketten, hisz olyannagyon ért minden haditervhez.Ha azt olvasom vagy hallom, hogy a tartós er ! feszítésekt! l megfogytál, pusztítsanak el azistenek, ha egész testemben meg nem borzongok; kérlek tehát, kíméld magad, nehogy betegséged híre anyádat és engem megöljön, s a római népnek a birodalom sorsáért kelljenremegnie. Mit számít, hogy én egészséges vagyok-e, ha te nem vagy az? Fohászkodom azistenekhez, hacsak nem haragszanak a római népre, tartsanak meg téged nekünk, engedjék meg, hogy most és ezután mindig jó egészségnek örvendj.”22. Tiberius addig nem is értesített senkit Augustus haláláról, míg az ifjú Agrippát el nemtették láb alól. Agrippát egy! rizetére kirendelt katonai tribunus ölte meg, miután agyilkosságról szóló parancsot elolvasta. Ma is vitás, vajon halálos ágyán nem Augustushagyta-e hátra ezt a rendeletet, hogy elejét vegye a halála után bekövetkez! zavargásoknak: deaz is meglehet, hogy Livia mondta tollba Augustus nevében Tiberius tudtával, de akár tudtanélkül is. A tribunus jelentette Tiberiusnak, hogy parancsára megtörtént a dolog, Tiberiusazonban - talán, hogy a gy" lölködésnek elejét vegye - azt felelte, nem adott! semmiféle parancsot, s a tribunus igazolja csak magát majd a senatus el! tt. Kés! bb aztán szemet hunytfölötte, és a dolog feledésbe merült.23. Tribunusi hatalmánál fogva összehívta a senatust, s megkezdte beszédét; közben - mintaki fájdalmát nem tudja elviselni - hirtelen felnyögött, s azt óhajtotta, bárcsak hangjáhozhasonlóan a lélek is elszállna bel! le, majd fiának, Drususnak nyújtotta át az írott szöveget,hogy ! olvassa tovább. Ezután behozatta Augustus végrendeletét, melyet egy szabadon bocsátott rabszolga olvasott fel: a végrendelet aláírói közül csak a senatori rangúakat bocsátotta be, a többiek a Curia épületén kívül ismerhették el csupán aláírásaikat. Avégrendelet így kezd! dött: „Minthogy a balszerencse elrabolta fiaimat, Caiust és Luciust,vagyonom fele részét és egyhatodát Tiberius Caesar örökölje.” Ez is csak meger ! sítette azemberek gyanúját: azt tartották ugyanis, hogy Augustus inkább kényszerb! l, semmint szabadelhatározásából nevezte ki Tiberiust örökösévé, minthogy e kinevezés el! l semmiképpen semtérhetett ki.24. Tiberius, noha nyomban megragadta és nyíltan gyakorolta is a hatalmat - hiszen atest! rséget, hatalma erejének és tekintélyének jelképét is szolgálatába állította -, sokáig mégisúgy tett, mintha el akarná hárítani magától. Szemérmetlen képmutatással hol letorkolta barátait, akik elhatározásra buzdították, mondván, hogy nem tudják, miféle vadállat a hatalom;hol meg a szinte térden állva könyörg! senatust tartotta bizonytalanságban kétértelm" vála-szaival, ravaszkodó habozásával; végül is többen türelmüket vesztették, s valaki a tömegb! lelkiáltotta magát: „Uralkodjék, vagy mondjon le”; egy másik ember nyíltan a szemébe vágta:„Mások késlekedve teljesítik, amit megígértek, de! késlekedve ígéri meg, amit pedig már javában cselekszik.” Végül, szinte kényszer hatása alatt és panaszolva, hogy „nyomorult éskeserves szolgaságra vetik”, elfogadta a legf ! bb hatalmat, de megcsillogtatta a reményt, hogyegyszer majd lemond róla. Ilyesmit mondott: „Majd csak eljutok odáig, hogy öregségemrenyugalmat adtok nekem.”25. Habozásának az volt az oka, hogy félt a mindenfel! l fenyeget! veszedelmekt! l, gyakranhangoztatta, hogy „fülénél fogja a farkast”. Agrippa Clemens nev" rabszolgája például nemmegvetend! hadsereget toborzott össze, hogy gazdáját megbosszulja; L. Scribonius Libo, egynemesember ugyanakkor titokban egy zendülés élére állt; Illyriában és Germaniában pedigkett! s katonai felkelés tört ki. Mindkét hadsereg sok, rendkívüli követeléssel állt el! :



71

mindenekel! tt a test! rséggel azonos zsoldot követeltek. A Germanicus-féle hadsereg katonáicsak olyan fejedelmet ismertek el, akit maguk választottak, s mindenáron rá akarták bírniakkori parancsnokukat, Germanicust, hogy ragadja meg a hatalmat -! azonban makacsulellenállt. Tiberiust ez az eset rémítette meg leginkább, s ezért arra kérte a senatust, hogy azállamügyeknek csak egy tetszésük szerint meghatározott részét bízzák rá, mert - mondta -senki sem képes egy vagy akár több tiszttársa segítsége nélkül az egész állam irányítására.Még betegséget is színlelt, hogy Germanicus annál nyugodtabban várja be gyors utódlásátvagy biztos társuralkodását. A zendülések elfojtása után cselvetéssel hatalmába kerítetteClemenst. Libót azonban - nem akarván a kezdet kezdetén szigorúbb rendszabályokhozfolyamodni - csak trónralépése második évében vádolta meg a senatus el! tt; a közbees!id! ben megelégedett azzal, hogy megfigyelés alatt tartotta. Egyszer, mikor a többi pappalegyütt Libo is az áldozati szertartásnál sürgöl! dött, az acélpengéj" áldozókés helyett bádog-kést csempésztetett a kezébe; magánkihallgatáson is csak fia, Drusus jelenlétében fogadta, és beszélgetésük egész tartama alatt fel és alá sétálva, jobbját fogta, mintha járkálás közbenrátámaszkodnék.

26. Félelmét! l megszabadulva, uralkodása kezdetén valóban úgy viselkedett, mint bármelyállampolgár - szinte magánember módjára. A rengeteg magas kitüntetés közül kevesetfogadott el, akkor is csak a szerényebbeket. Születése napját, mely a plebeiusi cirkuszi játékok idejére esett, alig engedte megünnepelni; végül csupán egy kétfogatú kocsiszámmal b! víthették a m" sort. Megtiltotta, hogy templomokat, áldozó- és egyéb papi személyeketszenteljenek neki; szobrait és mellszobrait is csak engedélyével állíthatták fel, feltételül szabtaazonban, hogy nem az istenszobrok, hanem csupán az épület díszítményei között. Azt ismegtiltotta, hogy rendeleteire esküt tegyenek, és szeptember havát Tiberiusnak, októbert pedigLiviusnak nevezzék el. Visszautasította továbbá az „imperator” el! nevet, a „haza atyja”melléknevet is, valamint hogy háza el! csarnokában a „corona civicá”-t kifüggesszék. Még azörökségképpen kapott „Augustus” nevet is olyankor használta csupán, ha királyoknak vagyuralkodó családok fejének írt levelet. Consuli tisztséget mindössze háromszor viselt, egyszer néhány napig, másodszor három hónapig, harmadszor pedig távollétében, májustizenötödikéig.27. A hízelkedést annyira utálta, hogy egyetlen senatort sem engedett oda gyaloghintójához,ha nem volt hivatalos vagy üzleti dolga vele; egy consuli rangú férfi bocsánatért esedezvetérdre akart hullani el! tte: Tiberius olyan heves mozdulattal húzódott el t! le, hogy közbenhanyatt vágódott; s! t, ha beszélgetés vagy folyamatos beszéd közben valaki egyetlen hízelg!szót is ejtett, tétovázás nélkül félbeszakította, megrótta érte az illet! t, és helyesbítette, amit azmondott. Egyszer valaki „úr”-nak szólította, s! nyomban tiltakozott az efféle szégyenletesmegszólítás ellen. Ismét másvalaki „szent elfoglaltságáról” beszélt, egy harmadik meg aztmondta, hogy „parancsára a senatushoz fordult”; Tiberius rábírta! ket, hogy „parancs” helyetta „javaslat”, „szent” helyett pedig a „fáradságos” szót használják.28. Még a róla és hozzátartozóiról kering! gyalázkodó, rosszindulatú szóbeszédet, gúny-verseket is nyugodtan és egykedv" en vette tudomásul, gyakran hangoztatván, hogy „szabadállamban legyen szabad a nyelv meg a gondolkodás is”. És mikor a senatus az effajta b" ntények és b" nöz! k üldözésére bírósági eljárást javasolt, Tiberius azt mondta: „Nincs annyiid! nk, hogy még ilyen ügyekbe is belebonyolódjunk. Ha ezt a kisablakot megnyitjátok,hovatovább nem is foglalkozhattok egyébbel: ennek ürügyén minden személyi ellentét elénk kerül majd.” Ránk maradt egy másik, a senatusban tett, igen szabadelv" kijelentése: „Ha ez azember másképpen beszél, gondom lesz rá, hogy számot adjak neki szavaimról és tetteimr ! l;de ha még akkor is kitart véleménye mellett, gy" lölni fogom.”



72

29. Mindez azért is nagyon figyelemre méltó, mert Tiberius maga oly udvariasan éstisztelettudóan viselkedett külön-külön mindenkivel, de az egész senatussal is, hogy az már szinte meghaladta az emberség fogalmát. Egy alkalommal, mikor a Curiában nem értett egyetQ. Hateriusszal, ezt mondta: „Bocsáss meg, kérlek, ha mint senator, kissé er ! sebb kifejezésthasználok veled szemben.” Aztán a többiekhez intézve szavait, folytatta: „Megmondtamgyakran, Egybegy" lt Atyák, most csakúgy, mint máskor, hogy a jó, a haza üdvét szolgáló,ekkora, szinte korlátlan hatalommal felruházott uralkodónak kötelessége, hogy szolgálatáralegyen a senatusnak, a polgárok összességének, de igen gyakran az egyes embereknek is; és énnem szégyellem, amit az imént kimondtam, hogy mindig jó, igazságos, megért! gazdáimvoltatok, s azok vagytok most is.”30. Intézkedései bizonyos mértékig még a szabadság látszatát is keltették; fenntartotta ugyanisa senatus és a tisztvisel! k régi tekintélyét és hatalmát: mind a legcsekélyebb, mind alegnagyobb jelent! ség" köz- és magánügyben jelentést kellett tenni az Egybegy" lt Atyáknak;így például adókról és monopóliumokról, közm" vek építésér ! l vagy helyreállításáról, katonaisorozásról és szolgálatból való elbocsátásról, valamint a legiók és segédcsapatok beosztásáról:

végül a katonai f ! parancsnokság meghosszabbításáról, rendkívüli háborús helyzetben a parancsnoki állások betöltésér ! l, továbbá királyoknak címzett válaszlevelek tartalmáról éskülalakjáról. Egy lovassági parancsnoknak rablás és er ! szakoskodás vádja miatt Tiberiusutasítására a senatus el! tt kellett védekeznie. A Curiába mindig egyedül, kíséret nélkül lépett be: egyszer betegen, gyaloghintóban vitték be a tanácsterembe, akkor is nyomban eltávolítottakísér ! it maga mell! l.31. Egy rossz szót sem ejtett, ha olyan határozatot hoztak, amellyel nem értett egyet. A jöv!évre megválasztott tisztvisel! k dolgában úgy vélekedett, hogy helyes, ha nem tartózkodnak távol Rómától, hanem ott maradnak és felkészülnek hivatásukra; egy praetorjelölt mégisrendkívüli, úgynevezett szabad megbízást kapott, hogy elutazzék Rómából. Más alkalommal

hiába szavazta meg, hogy Trebia város lakói örökölt pénzükb! l új színházépület helyetthadiutat építsenek, nem tudta keresztülvinni, hogy az örökhagyó végakaratát megváltoztassák.Mikor pedig egy határozat feletti vitában két pártra szakadt a senatus, és! , véleményét jelezve, a kisebbségi csoporthoz ment át, bizony senki sem követte. Minden egyéb dolgot iscsak hivatalos úton, a törvényes rendnek megfelel! en intéztek az! idejében; a consulok tekintélye úgy megnövekedett, hogy Africából a követek hozzájuk fordultak, és panaszt tettek,hogy Tiberius Caesar, akihez küldetésük szól, húzza-halasztja ügyeik elintézését. De nem iscsoda, hiszen Tiberius mindenki szeme láttára felkelt helyér ! l a consulok el! tt, és az utcán iskitért útjukból.32. Consuli rangú hadseregparancsnokokat megrótt, mert cselekedeteikr ! l nem tettek írásbeli

jelentést a senatusnak, és mert katonai kitüntetések adományozásakor hozzá terjesztenek fel javaslatot, mintha bármely kitüntetés adományozására nem szólna a felhatalmazásuk. Egy praetort megdicsért, mert az felújítva a régi szokást, dicsér ! szavakkal emlékezett meg! seir ! lhivatalba lépésekor a népgy" lésen. Tiberius némely el! kel! ember temetésén olykor egész amáglyáig elkísérte a halottat. Hasonló el! zékenységet tanúsított kevésbé jelentékeny emberek és dolgok esetében is. A rhodusiak f ! tisztvisel! jét, aki egy hivatalos levelet a szokásos befejez! mondat nélkül küldött el neki, Rómába idézte; de egyetlen szóval sem tett nekiszemrehányást, csak odaíratta a levél végére a kell! befejezést,! t pedig hazaküldte. Diogenes,a grammaticus mindig szombatonként tartott vitael! adást Rhoduson; Tiberius egyszer soronkívül elment hozzá, hogy meghallgassa, de Diogenes nem fogadta! t, hanem szolgájávalmegüzente, jöjjön el majd hét nap múlva. Kés! bb aztán Diogenes Rómában tisztelegni óhaj-tott nála, s már ott is állt a palota kapuja el! tt; Tiberius ekkor nem tett egyebet, csak értéséreadta a tudósnak, hogy hét év múlva ismét jelentkezhet nála. A tartományok helytartóinak,



73

mikor azok rábeszélték, hogy emelje az adókat, így válaszolt: „A jó pásztornak az a dolga,hogy a nyáját megnyírja, de meg ne nyúzza.”33. Lassanként csak kibújt bel! le az uralkodó, és az is maradt mindvégig; ez ugyan sokáigkülönféleképpen nyilvánult meg, mégis inkább t" nt ki szelídségével és azzal, hogy a közjóel! mozdítására törekszik. Els! sorban mindig azért avatkozott bele ügyekbe, hogy valamihelytelenséget megakadályozzon. Épp ezért visszavont bizonyos senatusi rendelkezéseket,felajánlotta szolgálatait tanácsadóként a bírói testületeknek, s ott ült mellettük, vagy velük szemben elöl; ha pedig azt beszélték, hogy egy vádlottat kedvezésb! l felmentenek, váratlanulmegjelent, s a bírákat a terem közepén vagy a bírói emelvényen állva emlékeztette atörvényre, esküjükre s a b" ntettre, melyben ítélkezniük kell; ha továbbá a közerkölcsökethanyagság vagy valamilyen rossz szokás következtében veszély fenyegette, javító szándékkalmindig közbelépett.34. A színházi el! adások és kardviadalok kiadásait csökkentette, pontosan meghatározta aszínészek fizetését is, és korlátozta a bajvívópárok számát. Er ! sen felháborodott, mikor meghallotta, hogy a korinthosi vázák ára mérhetetlenül felszökött, és három tengeri halharmincezer sestertiusért kelt el a piacon, ezért javasolta: korlátozzák a háztartások fény" z!gazdálkodását, és senatusi határozattal évr ! l évre mérsékeljék az élelmiszerek piaci árát. Azaedilisek kötelességévé tette: korlátozzák a vendégfogadók és kocsmák forgalmát, hogy azok még péksüteményt se árulhassanak. Az általános takarékosságot személyes példamutatásávalis er ! síteni akarta, ezért még ünnepnapokon is gyakran el! z! napról megmaradt és megkezdettfogásokat tálaltatott fel magának ebédre; egyszer úgy esett, hogy egy fél vadkant tettek azasztalra, s Tiberius evés közben megjegyezte, hogy a vadkan jótulajdonságai ugyanolyanok,mintha egészben tálalták volna elébe. Rendelettel tiltotta el a mindennapi csókváltást, és azt,hogy január elseje után újévi ajándékokat küldjenek egymásnak az emberek. Maga is hozzá-szokott ugyan, hogy az újévi ajándékokat négyszeres értékben viszonozza, mégpedig szemé-

lyesen; kés! bb azonban terhére esett, hogy akik az ünnepnapokon nem tudtak hozzáférni,kés! bb egész hónapban zaklatták - így hát újév után nem viszonozta többé az ajándékokat.35. Erkölcstelen élet" férjes asszonyok ügyében - ha közvádló nem emelt vádat ellenük -elrendelte, hogy! si szokás szerint a családi tanács hozzon ítéletet. Egy római lovagot feloldottesküje alól, hogy elbocsáthassa feleségét, akit tulajdon vejével tetten ért; házasságkötésük idején ugyanis a lovag megesküdött, hogy az asszonyt soha el nem taszítja magától.Könny" vér " rangbeli hölgyek az örömlányok hivatását kezdték" zni, hogy a törvényszabta büntetést! l megszabaduljanak, s ne kösse! ket többé a férjes asszony társadalmi állásával járó jogi helyzet és méltóság; a két nemesi rendb! l való elvetemült fiatalok pedig önként vállalták a szégyenletes büntetést, csak hogy a senatus határozata meg ne gátolhassa nyilvános

fellépésüket a színházban vagy az arénában. Tiberius mind az asszonyokat, mind az ilyenfiatalembereket szám" zetésbe küldte, hogy senki efféle csalás útján kiutat ne találjon. Egysenatort megfosztott rangjától, mert megtudta, hogy július elseje el! tt költözött ki birtokára;ha ugyanis az a nap már elmúlt, római lakását olcsóbban vehette bérbe. Egyik quaestort ahivatalából mozdította el, mert feleségét, akit tartománya kisorsolását megel! z! napon vett el,másnap elküldte magától.36. Az idegenb! l behozott szertartásokat, az egyiptomi és zsidó vallás gyakorlását elnyomta;az effajta babonák hív! it kényszerítette, hogy a szertartásukhoz való ruházatukat éskegyszereiket elégessék. A fiatal zsidókat zord éghajlatú tartományokba küldte katonaiszolgálatra; többi honfitársukat és a hozzájuk hasonló vallásúakat kiutasította Rómából, s örök

rabszolgasággal fenyegette! ket, ha parancsának ellenszegülnének. El" zte Rómából a csilla-gászokat is; de amelyik elment hozzá könyörögni és megígérte, hogy abbahagyja mesterségét,



74

annak megkegyelmezett.37. Különös gondot fordított a csavargók és más lázongó elemek veszélyeztette közbiz-tonságra. A szokottnál több katonai! rséget állított fel Italia-szerte. Rómában tábort rendezett be, hogy egy helyen tarthassa a test! rcsapatokat, melyek azel! tt itt-ott, a városon kívülszétszórva állomásoztak. A népi zendüléseket kemény kézzel megfékezte, de sokat tett azértis, hogy megel! zze ! ket. Egyszer a színházban nagy csetepaté támadt, s közben agyonütöttek valakit: Tiberius szám" zetésbe küldte a két párt vezet! it és a színészeket, akik miatt averekedés fellángolt.Hiába volt a nép könyörgése, rá nem bírhatták, hogy visszahívja! ket. Pollentia városábanegyszer a nép egy magasrangú tiszt halála alkalmával addig nem engedte ki a Forumról agyászmenetet, míg az örökösükt! l egy gladiatori játék rendezésére elegend! összeget ki nemcsikart; Tiberius valamilyen ürüggyel Rómából és Cottius királyságából - titokban tartva a célt- csapatokat indított el, és hirtelen fegyvert rántva, nagy trombitaszóval a város kapuihozvonultatta ! ket; a városi nép és a tisztvisel! k nagyobbik részét élethossziglan börtönbevettette. A menedékhelyek egykori jogait, kiváltságait országszerte mindenütt eltörölte.Cyzicus lakóit, minthogy római polgárokkal szemben er ! szakosságra vetemedtek, megfosz-totta állami kiváltságaiktól, melyeket a mithridatesi háború idején megszereztek. Ellenségesmegmozdulásokat parancsnokai révén fékezett meg, maga már nem vállalkozott hadjáratra; de parancsnokainak is csak sok tétovázás után, végszükség esetén adott megbízást. Ellenségesérzület" és gyanús jellem" királyokat inkább fenyeget! zéssel, szemrehányással tartott kordá- ban, nem pedig er ! szakkal. Néhányat közülük szép szóval, ígéretekkel Rómába csábított, ésonnan nem engedte! ket többé vissza, így a germán Maroboduust, a thrák Rhascupolist, acappadociai Archelaust, akinek országát is római tartománnyá alakította.38. Trónralépése után két egész éven át ki sem tette a lábát Rómából; a következ! id! szakbanis csak a szomszéd városokig, legfeljebb Antiumig ha eljutott, azt is csak igen ritkán és rövidid! re, noha gyakran kijelentette, hogy meglátogatni készül a tartományokat meg a hadsereget;már oly sok el! készületet tett az utazásra - kocsikat cs! dített össze, élelmiszerkészletekethalmoztatott fel a hely! rségi városokban és tartományokban, s! t, végül fogadalmat is tettszerencsés elindulására és hazatérésére -, hogy tréfásan Callippidesként emlegették;! t ugyanisa görög közmondás úgy ismeri, mint aki mindig szalad, de egy hüvelyknyit sem halad el! re.39. Mikor azonban a halál megfosztotta mindkét fiától - Germanicus Syriában, DrususRómában pusztult el - campaniai magányába vonult vissza; széltében-hosszában beszélték,hogy nem is tér többé haza onnan, és nemsokára meghal: félig-meddig csakugyan így istörtént, éspedig hamarosan. Rómába valóban nem tért vissza többé, néhány nappal elutazásaután pedig Tarracina mellett egy „Barlang” elnevezés" épületben, vacsora közben, hatalmask ! tömbök zuhantak le a ház fölött emelked! szikláról; a sziklazápor sok vendéget, sok szolgátagyonütött, Tiberius azonban - ki hitte volna - épen-egészségesen megmenekült.40. Campaniát bebarangolva felszentelte Capuában a Capitoliumot, Nolában Augustus temp-lomát (ezt használta fel ürügyként utazására), azután elment Capriba; a sziget kiváltképpenazért b" völte el, mert egyetlen keskeny földsáv vezetett csupán belsejébe, egyébként égig ér ! ,meredek sziklák koszorúja s a mély tenger határolta. Minthogy a nép a fidenaei szeren-csétlenség után, mikor a gladiatori játékok közben a színház összeomlott, és húszezer ember életét vesztette, kitartóan követelte hazatérését, Tiberius nemsokára visszatért, és mindenkitszíne elé bocsátott, aki csak kívánta; ezt már csak azért is szívesen tette, mert mikor Rómábólannak idején elutazott, rendeletben tiltotta meg, hogy bárki megszólítsa, és az úton véges-végig elzavart mindenkit, aki beszélni kívánt vele.



75

41. De mióta Capri szigetére visszavonult, úgy elhanyagolta az államügyek intézését, hogyazontúl többé nem is töltötte fel a lovasság decuriáit; nem cserélte ki sem a katonaitribunusokat és parancsnokokat, sem a tartományok helytartóit; Hispaniába és Syriába jónéhány éven keresztül nem küldött consuli rangú követet. Engedte, hogy a parthusok Armeniát, a dákok és sarmaták Moesiát elfoglalják, Galliát pedig a germánok feldúlják, s eznemcsak nagy gyalázatot hozott a birodalomra, de még a létét is veszélyeztette.42. Csendes magányában, minden kényszert! l megszabadulva, az emberek szeme el! l szinteelrejt! zve, egészen szabadjára engedte b" nös hajlamait, melyeket addig nagy nehezen vissza-fojtott; sorjában, egyenként beszélek majd róluk. A táborban, már újonc korában Tiberiushelyett a Biberius, Claudius helyett a Caldius, Nero helyett pedig a Mero nevet ragasztották rá,annyira rabja volt a bornak. Kés! bb, mikor mint uralkodó a közerkölcsök megjavításán buzgólkodott, két nap, két éjjel tartó eszem-iszomot csapott Pomponius Flaccus és L. Pisotársaságában, és nyomban oda is adta az egyiknek Syriát, a másiknak Róma város elöljáróitisztét, az err ! l szóló hivatalos okiratban pedig „minden kellemes órája vidám cimborái”-nak szólította ! ket. Sestius Gallus, a dúsgazdag, vén kéjenc, akire Augustus egykor becsület-

büntetést rótt, s akit néhány nappal azel! tt maga is megszidott a senatusban, egyszer meghívtavacsorára; Tiberius csak olyan feltétellel fogadta el a meghívást, ha az öreg nem változtat aszokásain, nem rövidíti meg a lakoma rendjét, és mezítelen lányok szolgálják fel az ételt. Nemes származásúakkal szemben valamelyik egészen ismeretlen quaestorjelölt pályázatátfogadta el, csak azért, mert egyik lakomán, mikor koccintott vele, fenékig ürítette borosamphoráját. Asellius Sabinusnak kétszázezer sestertiust ajándékozott egy párbeszédesversezetért, melyben egy gomba, egy feny! rigó, egy osztriga és egy seregély vetélkednek egymással. Szervezett továbbá egy újfajta hivatalt is az „élvezetek” számára, annak vezetésétT. Caesonius Priscus, római lovagra bízta.43. Capri magányában azt is kitervelte, hogy kerevetes szobáját titkos örömtanyának rendezi

be: mindenfel! l leányokat, szépfiúkat hozatott, továbbá a szerelem m" vészetének ocsmányváltozataiban jártas, leleményes szakért! ket - „sprintriák”-nak hívta! ket -, ezeknek hárma-sával összekötözve Tiberius szeme láttára kellett szeretkezniük egymással, hogy a látványtóllankadó férfiassága újra fellobbanjon. Hálótermeit a legpajzánabb jeleneteket ábrázolófaliképek és rajzocskák ékesítették, ezekre Elephantis verssorait vésette, hogy vágya kielégí-tése közben ki-ki megkapja a szöveget is az ajánlott minta mellé. Erd! kben, ligetekbenVenus-berkeket létesített, s ott fiatal fiúk és leányok Pan és nymphák öltözékében, barlangok mélyén, sziklák mélyedéseiben szerelemre csábítgattak: ezért az emberek a sziget nevéb! lszójátékot faragva, széltében-hosszában Caprineusnak, azaz bakkecskének nevezték Tiberiust.44. Ennél is ocsmányabb, gyalázatosabb hírek keringtek róla, az ember szinte elmondani vagy

meghallgatni is restelli, nemhogy elhinni: állítólag kisfiúkat tanított be, halacskáinak nevezve! ket, hogy úszás közben két combja között forgolódjanak, és nyelvükkel meg apróharapdálásokkal csiklandozzák, aztán nagyobb, de anyjuk kebelét! l még el nem választottcsecsem! k szájába adta szeméremtestét és mellbimbóit - effajta gyönyör " ségek vonzották mind hajlamainál, mind koránál fogva. Ezért mikor valaki azzal a feltétellel hagyta rá örökülParrasius festményét, melyen Atalanta szájával ingerli szerelemre Meleagert, hogy hamegbotránkozik rajta s nem fogadja el, helyette egymillió sestertiust kap - Tiberius bizony aképet választotta, és még szobája falára is felakasztotta. Azt is mondják, hogy egyik szertartásközben annyira megejtette a tömjéntartót viv! fiúcska szépsége, hogy nem tudott er ! t vennimagán, s a szertartás befejezése után nyomban magával vitte, és megbecstelenítette nemcsak ! t, hanem a gyermek bátyját, egy fuvolás fiúcskát is; kés! bb a két gyermek kölcsönösenfelhánytorgatta egymásnak ezt a szégyent, Tiberius ezért mindkett! nek összetörette lábszárait.



76

45. Szokása szerint még a legel! kel! bb hölgyekkel is igen pimaszul bánt, erre fényes példaegy bizonyos Mallonia nev" n! halála: Tiberius hálószobájába vitette, de minthogy az asszonyállhatatosan visszautasította kívánságait, a közvádlók kezére adta, és nem restellte a bíróságel! tt megkérdezni t! le, hogy nem gondolta-e meg a dolgot; az asszony a bíróság épületéb! legyenesen hazarohant, és t! rt döfött szívébe, de el! bb még hangosan szemébe vágta a „büdösvén bakkecské”-nek ocsmányságait. A legközelebbi színházi el! adáson ezért fogadta és adtatovább kés! bb nagy tetszéssel a közönség az egyik atellai utójátékban elhangzott szavakat:„Vén kecske is szívesen megnyalja a sót.”46. A pénzzel takarékosan, s! t, zsugorian bánt, külföldi utazásain és hadjáratain kísér ! itfizetés helyett csupán élelemmel látta el; egyetlenegyszer viselkedett b! kez" en, akkor ismostohaapja jóvoltából: kíséretét rang szerint három részre osztotta, s az els! csoportbanhatszázezer, a másodikban négyszázezer sestertiust osztott szét, a harmadikban azonban,melynek tagjait nem barátainak, hanem görögöknek nevezte, csak kétszázezret.47. Uralkodása idején egyetlen nagyszabású középületet sem emelt, mindössze két építkezéstkezdeményezett: Augustus templomát és a Pompeius-féle színház helyreállítását, demindkett! t befejezetlenül hagyta hátra annyi év után, és nyilvános játékot sem rendezett; méga mások rendezte játékokat is csak nagy ritkán látogatta, hogy ne ostromolják kérésekkel;egyszer ugyanis kénytelen volt már Actiust, a színészt szabadon bocsátani. Néhány senatortmegsegített ínségében; a többiek baján azonban nem kívánt könnyíteni, ezért kijelentette,hogy a jöv! ben csakis azoknak áll rendelkezésére, akik a senatus el! tt számot adnak ínségeshelyzetük valódi okáról. Sok senatort a szerénység, a szemérmesség erényére hivatkozvailyenformán el is rettentett: ezek közé tartozott Hortalus, Q. Hortensius, a szónok unokája, akiigen szerény anyagi helyzetben, Augustus tanácsára házasodott meg és nemzett négy gyereket.48. B! kez" ségr ! l mindössze kétszer tett bizonyságot: egyszer százmillió sestertiusnyikamatmentes hitelt bocsátott ki három esztend! re; más alkalommal pedig, mikor a Caelius-dombon néhány háztömb leégett, a háztulajdonosoknak megtérítette az épületek árát. Els!intézkedését nagy pénzsz" ke idején, a nép könyörgésére kellett meghoznia; senatusi határozatútján elrendelte ugyanis, hogy a bankárok pénzüket kétharmad részben telekbe fektessék be,az adósok pedig ugyanilyen arányban nyomban fizessék vissza a kölcsönvett összegeket - ez aterve azonban meghiúsult. Második intézkedésével Tiberius az akkori id! k szörny" nyomorátkívánta enyhíteni. Ezt a jótéteményét oly nagyra tartotta, hogy rendeletére a Caelius-dombnevét Augustusra változtatták. A katonáknak kifizette ugyan az Augustustól örökül hagyottösszeg kétszeres értékét, de azóta soha többé nem ajándékozott nekik semmit; egyedül atest! rség tagjainak adott fejenként ezer dénár jutalmat, amiért nem csatlakoztak Seianushoz;némi pénzjutalmat a syriai legiók is kaptak, mert egyedül! k nem tisztelték hadi jelvényeik

között Seianus képmását; még a kiszolgált katonák elbocsátását is csak nagy ritkánengedélyezte, mert hajlott koruk miatt halálukra, haláluk esetén pedig a megtakarítható pénzösszegre számított. A tartományokat sem támogatta pénzadományokkal; kivételt csak Asia jelentett, mikor városait földrengés pusztította el.49. Kés! bb, az id! k folyamán Tiberius nyílt rablásra vetemedett. Közismert tény, hogy Gn.Lentulust, a hihetetlenül gazdag augurt megfélemlítéssel, szorongattatással életuntságba haj-szolta, és rábírta, hogy! t tegye egyedüli örökösévé; pártját fogta a dúsgazdag és gyermektelenvolt consulnak, Quirinusnak, és elítéltette Lepidát, egy magasrangú római hölgyet, akit férjeugyan már több mint húsz éve eltaszított magától, de most méregkeverés vádjával perbefogott; pimasz és átlátszó ürügyeken Gallia és Hispania, Syria és Görögország el! kel!

személyiségeit is kifosztotta. Egyeseknek nem is tudott mást a szemükre vetni, mint hogyvagyonuk egy részét készpénzben tartják maguknál; sok várostól, sok magánszemélyt! l



77

megvont régi kiváltságokat, így az ércbányászat vagy a vámjövedelmek szerzett jogát;továbbá aljasul kifosztotta és megölette Vononest, a népét! l el" zött parthus királyt is, aki arómai nép oltalma alá helyezte magát, és mesés kincsekkel megrakodva Antiochia felé tartott.50. Gy" lölte rokonságát is; el! ször öccse, Drusus ügyében leplezte le magát: elárulta ugyanis,hogy Drusus levelében arról írt neki, hogyan s miként kényszeríthetnék Augustust a szabadsághelyreállítására; kés! bb megnyilvánult gy" lölete a család többi tagjával szemben is.Feleségét! l, Juliától annyira elhidegült, hogy szám" zetésében az emberiességnek vagyfigyelemnek legkisebb jelét sem adta - márpedig ez a legkevesebb, amit az ember elvárhat - és bár Juliát atyja kívánságára egy városkába zárták el a világtól, Tiberius azt is megtiltotta neki,hogy a házból kilépjen, vagy emberek társaságát élvezze: még az apjától örökségképpenreámaradt vagyont is elvette t! le az eddig fizetett évjáradékkal együtt, és arra hivatkozott,hogy Augustus végrendeletében err ! l az összegr ! l nem esik szó. Anyjára, Liviára ismegharagudott, mert attól tartott, hogy vele egyenl! részt követel magának a hatalomból;kerülte is a gyakori találkozást, a hosszú, titkos megbeszéléseket Liviával; vigyázott, azt nehiggye senki, hogy cselekvését anyja tanácsai irányítják - pedig szüksége volt rájuk, s meg is

fogadta ! ket. Igen rossznéven vette a senatus javaslatát, hogy császári címei közé az„Augustus fia” mellé iktassák be a „Livia fia” megjelölést is. Nem engedte meg, hogyanyjának „a haza szül! anyja” melléknevet vagy bármi más állami kitüntetést adományoz-zanak. Gyakran figyelmeztette is, hogy tartózkodjék a fontosabb, nem asszonyoknak valóállamügyek megtárgyalásától; kiváltképpen mikor a maga szemével látta, hogy Livia a Vesta-templom mellett keletkezett t" zvész idején személyesen megjelent, és - amint azt férje oldalánmegszokta - buzdító szavakat intézett a néphez, katonasághoz, hogy minél szorgosabbansegítsenek a tüzet eloltani.51. Azóta nyílt háborúság tört ki közöttük, mint mondják, a következ! okból; Livia egyszer kitartóan ostromolta, hogy egy polgárjogot nyert embert vegyen fel a decuriák tagjai közé;

Tiberius csak azzal a feltétellel volt hajlandó kívánságát teljesíteni, ha hozzájárul, hogy jegyz! könyvbe vétesse: ezt a dolgot anyja csikarta ki t! le. Livia ett! l nagy haragra gerjedt,el! hozta a titkos kamrájából Augustus régi, hozzá címzett leveleit, melyekben Tiberius durvaés összeférhetetlen természetér ! l esik szó, és felolvasta! ket. Tiberius nagyon szívére vette,hogy anyja oly sokáig meg! rizte, s most ellenséges indulattal szemére lobbantja e leveleket;sokan úgy vélik, távozásának Rómából ez volt egyik f ! oka. Elutazása után anyja még háromévig élt; Tiberius mindenesetre egész id! alatt egyszer látta, egyetlen napon, akkor is néhányórára csupán; nem ment el kés! bb betegágyához sem, s! t, még a temetésére sem érkezett meg, pedig több napon át remélni engedte jövetelét; és a már-már széthulló, oszladozó holttesteltemetése után nem engedte, hogy istenné avassák, mintha ez lett volna anyja kívánsága.Érvénytelennek min! sítette anyja végrendeletét is, és rövidesen elvesztette kegyét Liviaminden barátja vagy bizalmasa, akire halálos ágyán a temetésére vonatkozó kívánságátrábízta; ezek közül egy lovagrend" férfit kényszermunkára küldött egy vízi taposómalomba.52. Atyai gyöngédséggel egyik fiát sem szerette; sem édesgyermekét, Drusust, sem fogadottfiát, Germanicust; amarra hibái miatt haragudott. Drusus ugyanis könnyelm" volt, éskicsapongó életet élt. Tiberius nem is igen bánkódott a halála miatt; a temetésr ! l csaknemnyomban visszatért megszokott teend! ihez, s azt is megtiltotta, hogy a bíróságok hosszabbítélkezési szünetet tartsanak. S! t, a trójai küldötteknek, minthogy kissé elkésve nyilvánították részvétüket, szinte megfeledkezve fájdalmáról, csúfolkodva azt válaszolta, hogy viszonzás-képpen maga is! szinte részvétét nyilvánítja kit" n! polgártársuk, Hector elvesztése miatt.Germanicusra annyira féltékenykedett, hogy nagyszer " tetteit feleslegesnek becsmérelte, dics!

gy! zelmeit pedig rágalmazta, mondván, hogy kárt okoztak az államnak. És mikor Germanicusa váratlanul bekövetkezett nagy éhínség miatt megkérdezése nélkül utazott Alexandriába,



78

panaszt tett ellene a senatusban. Sokan úgy vélik, Gn. Piso syriai követ személyén keresztültulajdonképpen! az oka Germanicus halálának is; Pisóról, akit kés! bb e gyilkosság miatt vádalá helyeztek, azt tartják, hogy szívesen felmutatta volna megbízóleveleit. Ezért jelentek megazután mindenféle feliratok, s hallatszott gyakran efféle kiabálás éjszakánként: „Add visszaGermanicust.” Tiberius maga er ! sítette meg kés! bb ezt a gyanút, mert Germanicus felesé-gével és gyermekeivel is kegyetlenül bánt.53. Menyét, Agrippinát, aki férje halála után egyszer szabad folyást engedett fájdalmának,Tiberius kézen fogta, és egy görög verssort idézve így szólt hozzá: „Ha nem uralkodhatsz,leánykám, azt hiszed tán, megsértettelek?” - s nem is méltatta többé beszélgetésre. Egyszer megtörtént, hogy Agrippina az ebédnél nem merte megkóstolni az almát, mellyel Tiberiusmegkínálta; attól fogva többé nem hívta meg asztalához, mintha Agrippina azzal vádoltavolna, hogy meg akarja! t mérgezni: pedig el! re kieszelt dolog volt ez mindkét részr ! l.Tiberius azért kínálta meg, hogy próbára tegye, Agrippina pedig biztosra vette, hogy apósameg akarja ölni, azért vigyázott magára. Tiberius végül is azzal gyanúsította menyét, hogy holAugustus szobránál, hol a hadseregnél keres menedéket, és ezért Pandataria szigetére

szám" zte; Agrippina gyalázkodó szavakat zúdított rá, mire apósa egy centurióval kiverette afél szemét. És mikor az asszony elhatározta, hogy éhhalállal pusztítja el magát, Tiberiusszétfeszíttette a száját, úgy tömték bele az ételt. De Agrippina csak kitartott szándékánál; éhenis halt, de apósa még azután is a leggyalázatosabb vádakkal illette, és javasolta, hogy születésenapját iktassák a baljóslatú napok sorába. Még kérkedett is vele, hogy nem fojtotta megkötéllel s nem taszította a mélységbe a Gemoniae lépcs! r ! l; e kegyes cselekedet elismeréséülmegengedte, hogy senatusi határozattal köszönetet mondjanak neki, és a CapitoliumiJuppiternek aranyedényt áldozzanak.54. Minthogy Germanicustól három unokája maradt, Nero, Drusus és Caius, Drusustól pedigcsak egy, fiai halála után Tiberius elhatározta, hogy Germanicus két id! sebbik fiát, Nerót és

Drusust a senatus figyelmébe ajánlja; és azon a napon, melyen a két fiú a férfitogát felöltötte,olajjal és borral ajándékozta meg a népet. De mikor hírét vette, hogy újév napján a két fiú boldog életére is hivatalosan fogadalmakat tettek, kijelentette a senatus el! tt, hogy effajtamegtiszteltetésben csak tapasztalt, élemedett korú embereket kell részesíteni; ezzel elárultaérzelmeit irántuk, s így Nero és Drusus mindenféle feljelent! k szabad prédájává lett: Tiberiusa legkülönfélébb fogásokkal ingerelte, izgatta! ket, hogy heves kifakadásokra ragadtassák magu-kat; kifakadásaikat azután besúgták neki, mire! levélben vádat emelt ellenük, a legkeser " bbszidalmakat zúdította fejükre, és végül ellenségeinek kiáltva ki! ket, mindkett! t éhhalálraítélte: Nerót Pontia szigetén, Drusust a Palatium legmélyén ölette meg. Sokan azt tartják, Nerótöngyilkosságba kergette az egyik hóhér, aki mintha a senatus megbízásából tenné, hurkot éskampós szeget mutatott neki; Drusust pedig úgy kiéheztették, hogy párnája bélését rágcsáltakínjában; mindkét fiú földi maradványai úgy szétszóródtak, hogy kés! bb már aligha gy" jt-hették össze.55. Régi barátain és rokonain kívül még húsz el! kel! rómaiból tanácsadó testületet alakítottmagának a közügyek intézésére. Alig kett! -három maradt bántatlan közülük, a többit ilyenvagy amolyan okból tönkretette. Többek bukásával egy id! ben Aelius Seianust is, akit nemannyira jóindulatból emelt a hatalom legmagasabb polcára, hanem inkább azért, hogy segít-ségével és cselszövéseivel Germanicus gyermekeit behálózza, és fia, Drusus, édesgyerme-kének biztosítsa a trónutódlást.56. Nem bánt szelídebben az udvarában él! görög tudósokkal sem, akiket pedig leginkább

kedvelt. Egy Zeno nev" tudós egyszer igen cikornyás modorban beszélt, és Tiberiusmegkérdezte t! le, miféle kiállhatatlan tájnyelvet használ? A tudós rávágta, hogy dór nyelven



79

beszél; mire Tiberius Cinaria szigetére szám" zte, mert azt hitte, Zeno az! régi, magánoséletére céloz; Rhodus szigetén ugyanis dór dialektusban beszélnek. Tiberius napi olvasmányaialapján mindig különféle kérdéseket intézett a tudósokhoz az asztalnál; tudomására jutottegyszer, hogy Seleucus grammaticus azt tudakolja háziszolgáitól, hogy! mikor, melyik szerz!m" veit olvasgatja, s ily módon felkészülve jelenik meg az étkezésnél; el! bb eltiltottaasztalától, majd halálba kergette a tudóst.57. Kegyetlen és rideg természete már gyermekkorában kiütközött, s ezt legel! ször mestere arhetoricában, gadarai Theodorus ismerte fel bölcsen és jellemezte igen találóan, mert vala-hányszor megszidta, görögül „vérrel gyúrt agyagtömb”-nek nevezte. Valamivel világosabbankit" nt természete trónralépésekor, uralkodása kezdetén, mikor a mértékletesség látszatávalmég az emberek megnyerésére törekedett. Egy mókamester el! tt gyászmenet vonult elegyszer, s az tréfásan odakiáltott a halottnak, jelentse Augustusnak, hogy még mindig nemfizették ki a pénzösszeget, melyet a népnek örökül hagyott; Tiberius maga elé hurcoltatta atréfacsinálót, kifizettette a neki járó összeget, aztán megparancsolta, vigyék a veszt! helyre;tegyen személyesen jelentést apjának az igazságról. Nem sokkal kés! bb a senatusban

megfenyegetett egy Pompeius nev" makacskodó római lovagot, hogy láncra vereti: és biztosította róla, majd pompeianussá válik még Pompeius; ily módon illette maró gúnnyalennek az embernek a nevét, s vele együtt a Pompeius-féle párt egykori szerencsétlen sorsát.58. Ez id! tájt történt az is, hogy a praetor ama kérdésére, óhajtja-e a felségsértésekbenítélkez! bíróságot összehívni, azt felelte: a törvényeket alkalmazni kell; és bizony szörny"kegyetlenséggel alkalmazta is azokat.Valaki egyszer leszerelte Augustus szobráról a fejet, hogy másikat tegyen helyébe. Az ügyetmegtárgyalták a senatusban, és mivel nem láttak tisztán, kínvallatásra került a sor. A vádlottatelítélték, mire a besúgásnak csakhamar olyan áradata indult meg, hogy halálos vétségnek számított olyasmi, ha valaki Augustus mellszobra közelében korbácsolta meg rabszolgáját, haott váltott ruhát, ha Augustus képmásával díszített érmét vagy gy" r " t vitt magával azillemhelyre vagy a bordélyházba, ha Augustus bármely szavát vagy cselekedetét a legcseké-lyebb bírálattal illette. Halállal lakolt az is, aki tartományában olyan napon fogadott elkitüntetést, melyen valamikor Augustust ünnepelték.59. Mindezeken kívül a szigorúság s az erkölcsök megjavítása ürügyén, de inkább hajlamai-nak engedve, oly vadul, oly kegyetlenül garázdálkodott, hogy jó néhány gúnyversben meg- bélyegezték mindennapos gaztetteit, és megjósolták az elkövetkezend! ket.

Durva, kegyetlen szörny, tömören hadd mondjak el ennyit:Pusztuljak, ha szeret téged az édesanyád.

*Hisz te lovag sem vagy, mert százezer pénzed az nincsen,

És Rhodus számodra számkivetés helye csak.*

Caesar, mondd, hova tünt a saturnusi régi aranykor?Vaskorban maradunk, míg a te életed ép.

* Nem kell néki a bor, most már csak vért akar inni:

Színbornál jobban élvezi, szürcsöli azt.*



80

Nézd Sullát, a Szerencsést (hej, csak! maga volt az?), Nézd Mariust, amikor Rómába gy! zve vonult, Nézd a viszály viharát felidéz! Antoniusnak Vért! l g! zölg! , undorító kezeit -S mondd, hogy Róma veszend ! : vért ont mindig a gy! ztes, Számkivetettségb! l hogyha a trónra kerül.

Kezdetben szerette volna a dolgot úgy felfogni, hogy csak a rendszabályaival elégedetlen-ked! k kötekedésér ! l van szó, nem is lelkükb! l fakad, csak bosszúságukon, epés kedvükönkönnyítenek vele. Mondogatta is gyakran: „Bánom is én, ha gy" lölnek, csak helyeseljenek!”Kés! bb maga bizonyította be, mennyire igaz és igazságos volt a versek minden sora.60. Néhány nappal Capriba érkezése után, egyszer éppen magányát élvezte, s ekkor egy halászváratlanul átnyújtott neki egy óriási tengeri halat; Tiberius a hallal szétverette a halászábrázatát, mert az, miközben a sziget túlsó végéb! l úttalan-utakon felverg! dött hozzá,megrémítette. A halász, míg büntetését elszenvedte, még dicsérgette eszét, hogy a hatalmas

rákot is, melyet szintén kifogott, oda nem adta; Tiberius elrendelte, hogy a rákkal is tépjék cafattá a halász arcát. Test! rsége egyik katonáját azért ítélte halálra, mert kertjéb! l kicsalo-gatott egy pávát. Egyik utazása alkalmával gyaloghintója elakadt a tüskebokrok között, ezértaz út kiválasztásáért felel! s centuriót, az els! cohors egyik parancsnokát földre tepertette ésfélig agyonverette.61. Kés! bb csak úgy dúskált a kegyetlenség minden változatában - kegyetlenkedni mindigvolt kivel: el! ször anyját, majd unokáit és menyét, végül Seianus bizalmas barátait ésismer ! seit vette üldöz! be. Emennek halála után csapott dühe a legmagasabbra: így világosankiderült, hogy azel! tt sem Seianus bujtogatta, inkább csak alkalmat szolgáltatott neki, hakívánta. Mégis egy rövidre fogott életrajzszer " értekezésben Tiberiusnak volt bátorsága leírni,

hogy Seianust csak azért büntette meg, mert megtudta, hogy fiának, Germanicusnak gyer-mekeit halálra üldözi; pedig az egyiket Tiberius akkor ölette meg, amikor Seianus már gyanúba keveredett, a másikat pedig Seianus halála után. Hosszú volna egyenként elsorolnikegyetlen tetteit: elegend! , ha dühöngésének fajtáiról mintegy példaként adok számot. Nemmúlt el nap halálos ítélet nélkül, még isteneknek szentelt vallásos ünnepnap sem. Újév napjánis hajtottak végre ítéletet; sok embert feleségestül, gyermekestül vád alá helyeztek és elítéltek.Tiberius elrendelte, hogy a halálraítélteket rokonságuk nem gyászolhatja meg; a feljelent! k-nek, de a tanúknak is nemegyszer magas jutalmakat t" zött ki. Minden feljelent! szavainak hitelt adtak. Mindent halállal büntetend! cselekedetnek min! sítettek, még a legegyszer " bbnéhány szót is. Egy költ! nek szemére lobbantották, hogy szomorújátékában Agamemnontdurva szavakkal sértegeti; egy történetírónak pedig, hogy Brutust és Cassiust az utolsórómaiaknak nevezi, mindkét szerz! t nyomban megbüntették, írásaikat megsemmisítették,holott azok néhány év el! tt mindenkinek megnyerték tetszését, s! t, szerz! ik maguk olvasták fel ! ket Augustusnak. Némely fogolytól nemcsak a szellemi foglalkozás vigaszát vonták meg,hanem a látogatás, beszélgetés lehet! ségét is. Ha valakit kihallgatásra törvény elé idéztek, az biztosra véve elítéltetését, már otthon megsebesítette magát, hogy a kínzást, a gyalázkodástelkerülje; volt, aki a Curia kell! s közepén megmérgezte magát; de hiába, sebeit bekötözték, ésfélholtan, görcsben rángatózva is bedobták a börtönbe. Egyetlen elítélt sem kerülte el azakasztást, vagy hogy a Gemoniae szakadékába le ne taszítsák - húsz áldozat egyetlenegynapon csupán, köztük fiúcskák és asszonyok. Az éretlen kislányokat, minthogy! si szokásszerint hajadonokat megfojtani tilos volt, a hóhér el! bb megbecstelenítette, s csak azután

fojtotta meg! ket. Az önkéntes halálra szánt embereket er ! szakkal tartották életben. Tiberiusszemében ugyanis túl könny" büntetés volt a halál; mikor meghallotta, hogy az egyik vádlott,



81

Carnulus, hamarább végzett magával, így kiáltott: „Carnulus kicsúszott a markomból.”Egyszer, miközben megszemlélte a foglyokat, valaki könyörögni kezdett, hogy gyorsítsa mega halálbüntetését; mire Tiberius így felelt: „Még nem békültem ki veled.” Egy consuli rangúférfi írta meg feljegyzéseiben, hogy az egyik népes lakomán, melyen maga is részt vett, egytörpe a többi tréfacsináló közt az asztal mellett váratlanul és hangosan megkérdezte Tiberiust,vajon miért él még mindig a felségsértés címén perbefogott Paconius. Tiberius perszemegszidta, amiért oly szemtelenül járatja a száját, néhány nap múlva mégis írt a senatusnak,hogy Paconius kivégzésér ! l miel! bb határozzon.62. Vad dühöngése csak növekedett elkeseredésében, mikor Drusus fia halálának valódi oká-ról értesült: azt gondolta ugyanis, hogy Drususnak szertelen életmódja okozta halálát; mikor aztán megtudta, hogy fia tulajdon felesége, Livilla és Seianus mesterkedése következtébenméregt! l pusztult el, nem kímélt meg senkit sem a kínvallatástól, sem a halálos ítélett! l: sok-sok napon keresztül csakis a nyomozás ügyének szentelte magát - csakis azzal foglalkozott;mikor jelentették neki, hogy megérkezett rhodusi vendége, akit titkos levélben Rómába hívott,késlekedés nélkül kínpadra feszíttette, mintha a vizsgálatnak valamely nélkülözhetetlen

tanújáról lett volna szó. Kés! bb kiderült a tévedés, de hogy a vendég senkinek el ne mond-hassa sérelmét, inkább megölette. Capri szigetén ma is mutogatják még hóhérmunkájaszínhelyét, ahonnan az elítélteket hosszan tartó, válogatott kínzások után a tengerbe dobatta;odalent matrózok csapata fogadta az áldozatokat, és doronggal, evez! vel addig püföltetestüket, míg a lélek végképp ki nem szállt bel! lük. Tiberius maga is kieszelt egyfajta kínzást:csalárd módon színborral leitatta a gyanúsítottakat, majd hirtelen lekötöztette szemérem-tagjukat, úgyhogy a boldogtalanok a szoros kötelék meg a vizelet okozta kíntól majd szét-repedtek. S ha a halál el nem jön érte, és Thrasyllus - mint mondják - a hosszú életreményében rá nem bírja, hogy halasszon egyet-mást kés! bbi id! re is: még többet gyilkol, ésmindenki úgy véli, hogy a még életben hagyott unokáit is megöleti; Caius ellen ugyanisgyanút fogott, Tiberiust pedig, minthogy házasságtör ! szerelemben fogant, megvetette. Egondolat nem is jár messze az igazságtól: hisz oly gyakran elmondta, mily boldog voltPriamus, hogy övéit mind túlélte.63. Sok jele van annak, hogy rémtettei miatt életében nemcsak mások gy" lölték, átkozták,gyalázták, de a maga lelkiismerete is gyötörte. Megtiltotta, hogy a jelmagyarázóktól titokban,tanúk jelenléte nélkül, bárki bármit megkérdezzen. Egy jóshelyet Róma közelében el is akart pusztítani, de a praenestei írások fenségét! l megrettenve mégis elállt szándékától: a lepecsételtszekrényben Rómába vitetett jövendölések hozzáférhetetlenek voltak mindaddig, míg azereklyét ismét vissza nem helyezték a templomba. Két consuli rangú férfit helytartónak nevezett ki a tartományokba; elküldeni azonban nem merte, inkább visszatartotta! ket, mígvégre néhány év múlva kinevezhette utódjaikat; megtarthatták hivatalos rangjukat, adott isnekik állandóan megbízásokat, de feladataikat csak követeik és kisegít! tisztvisel! ik útjántartoztak elvégezni.64. Menye és unokái elítéltetésük után csak megbilincselve, zárt gyaloghintóban mozoghattak;a katonák megtiltották a szembejöv! knek, a vándoroknak, hogy utánuk forduljanak vagy jöttükre megálljanak.65. El kellett t" rnie, hogy a zendül! Seianus születésnapját hivatalosan megünnepeljék,aranyozott mellszobrait városszerte tiszteljék; nagy nehezen elérte, ha fáradságosan is, inkábbfortéllyal és cselszövéssel, mint uralkodói tekintélyével, hogy végül mégiscsak megbuktassaellenfelét. Legközelebb ugyanis, ötödik consulsága alkalmával tiszttársul maga mellé vette,

hogy e megtiszteltetés ürügyén a maga közeléb! l eltávolítsa; tiszttársat hosszú id! után ezértfogadott el csupán. Seianust kés! bb a rokonság reményével s a tribunusi hatalom megszerzé-



82

sével kecsegtette, aztán váratlanul a legszégyenletesebb, gyalázkodó hangú beszédben vádoltameg; beszédében arra kérte a senatorokat, küldjenek egy helyettes consult, hogy! t, a magánosvénembert katonai fedezet alatt hozzájuk vezesse. De még így sem volt biztos a dolgában, ésezért, zavargásoktól tartva, jó el! re kiadta a parancsot, hogy unokáját, Drusust, akit szigorú! rizetben mindeddig Rómában tartott, most bocsássák szabadon, és szükség esetén adják átneki a hatalmat; készenlétbe helyeztetett hajókat, mert arra is gondolt, hogy elmenekülvalamelyik legióhoz; közben a sziget legmagasabb pontjáról folyton-folyvást a jelzéseketkutatta; el! z! leg ugyanis elrendelte, hogy adjanak neki már jó messzir ! l jelzéseket, hogy nekelljen a hírviv! kre várakoznia, bármint alakul is a helyzet. Még Seianus összeesküvésének elfojtása után sem érezte magát nyugodtabban és nagyobb biztonságban; eltelt még kilenchónap, míg villájából, az úgynevezett Juppiter-villából kimozdult.66. Meggyötört lelkét égette a mindenfel! l hallható gyalázkodás, melyet részint az elítéltek vagdostak nyíltan a fejéhez, részint mocskolódó hangú gúnyiratok formájában a senatorok ül! helyein teregettek szét a színházban. Ezek igen különböz! képpen hatottak rá: szégyen-érzésb! l szeretett volna hol mindent titokban tartani és elhallgatni; hol pedig megvetését

fejezte ki azzal, hogy önként mutogatta és terjesztette! ket. Még Artabanus, a parthusok királya is megtámadta egy levélben, szemére lobbantva rokonainak, barátainak meggyilko-lását, lustaságát, gyönyörhajhászó természetét, és azt tanácsolta, maga vessen véget életének,ekképpen elégítse ki polgártársai jogos, nagy gy" lölet szülte kívánságát.67. Kés! bb önmagával is meghasonlott, és bánata lényegét egyik levele kezd! soraiban ígyfoglalta össze: „Mit is írjak nektek, Egybegy" lt Atyák, vagy másképpen írjak talán, vagy akár ne is írjak semmit mai állapotomban - pusztítsanak el az istenek és az istenn! k nyomorul-tabbul, mint ahogy most pusztítanak, ha tudom.” Egyesek úgy vélik, Tiberius jöv! be látóképessége révén mindezt el! re tudta, és mindenkinél sokkal el! bb látta, milyen gy" lölet,micsoda szégyen szakad reá; trónralépésekor azért utasította vissza makacsul a „haza atyja”

melléknevet és azt, hogy esküt tegyenek rendeleteire - nehogy annál nagyobb legyen aszégyen, ha méltatlanná válik erre a megtiszteltetésre. És beszédéb! l, melyet e két ügyr ! ltartott, ez csakugyan világosan kivehet! ; egyszer azt mondja ugyanis, hogy mindig az marad,aki volt, erkölcseit soha meg nem változtatja, míg csak eszénél lesz; de már csak a példakedvéért is vigyázni kell, nehogy a senatus olyan ember tetteinek elismerésére kötelezzemagát, aki bármi okból mégis megváltozhat. Máskor így beszél: „Ha pedig - mondja - bármikor csalatkoznátok jellememben vagy odaadásomban irántatok (kívánom, hogy életemutolsó napja el! bb következzék be, mint az, melyen becsülésteket megvonjátok t! lem), a»haza atyja« elnevezés nem hoz többé dics! séget rám; de tirátok szégyent hoz, mert vagyoktalanul adtátok nekem ezt a nevet, vagy állhatatlanul megváltoztattátok rólam vélemény-teket.”68. Nagy test" , nagy erej" ember volt, közepesnél magasabb termet" , széles vállú, a mellkasadomború. Egyébként keze-lába szabályos, arányos; bal keze mozgékonyabb és er ! sebb volt,mint a jobb, ízületeiben pedig oly er ! s, hogy egy egészséges, friss almát ujjával keresztül-döfött; egy kisfiú vagy akár egy fiatalember fejét is két ujja közé csíptetve megsebesítette.Arcb! re fehér, a haja hátul úgy len! tt, hogy nyakszirtjét is elfedte - ez családi vonása, arcanemes, gyakran mégis hirtelen támadt daganatok éktelenítették; különlegesen nagy szemével -ami szinte csodaszámba ment - éjjel is, sötétben is látott, igaz, hogy csak közvetlenül ébredésután, rövid ideig, azután hamar meggyengült látása. Járás közben nyakát mereven hátraszegte;arcának feszült kifejezése volt, s többnyire hallgatagon járt-kelt; legközelebbi környezetéhezsem szólt, vagy ha igen, csak nagy ritkán; ilyenkor ujjának kényesked! mozgatásával kísérteszavait - csupa kellemetlen, önteltségre valló tulajdonság. Augustus szidta is érte, és gyakran próbálta mentegetni a senatus és a nép el! tt, mondván: „Természetadta s nem jellembeli hibák



83

ezek.” Kiváló egészségnek örvendett; uralkodásának úgyszólván egész ideje alatt nemrongálódott meg szervezete; pedig harmincéves korától kezdve a maga belátása szerint,orvosok segítsége vagy tanácsa nélkül szabályozta életmódját.69. Az istenek tiszteletével, a vallással nem sokat tör ! dött; er ! sen vonzódott ugyanis acsillagászathoz, és az volt a meggy! z! dése, hogy minden a végzet akaratából történik. Amennydörgést! l mégis nagyon félt; mihelyt az ég beborult, fejére tett egy babérkoszorút; babérfába állítólag sohasem üt a mennyk ! .70. A görög és latin irodalommal alaposan foglalkozott. A latin stílusban Corvinus Messaláttekintette mesterének; ifjúkorában az akkor már id! s szónok el! adásait hallgatta. Kényes-kedésb! l és mert mesterkéltségre törekedett, túlságosan zavarossá tette stílusát, és ezértrögtönözve sokkal jobban beszélt, mint ha felkészült. Írt egy lírai költeményt is, címe: „SiratóL. Caesar halálára”. Görög verseket is költött, s azokban Euphoriont, Rhianust és Partheniustutánozta: ezeket a költ! ket nagyon kedvelte, meghagyta, hogy írásaikat, képmásaikat anyilvános könyvtárakban a régi, kiváló írók között állítsák ki; ezért sok tudós szinte egymássalversengve írt tanulmányt róluk, Tiberiusnak ajánlva m" vét. A császárt leginkább mégis azérdekelte, hogy ki mennyi mesés történetet tud - ez az érdekl! dése szinte a balgaságig, anevetségességig terjedt. A tudósokat ugyanis, akiknek társaságában, mint mondtuk, legszí-vesebben forgolódott, effajta kérdésekkel tette próbára: Ki volt Hecuba anyja? Hogy nevezték Achillest annak idején a lányok között? Miféle dalokat énekeltek a szirének? Augustus halálaután például, mikor el! ször lépett be a senatus üléstermébe, a kegyeletnek és a vallásszabályainak eleget téve, Minos példájára tömjént és színbort áldozott, fuvolakíséret nélkülugyan, s éppen úgy imádkozott, mint annak idején a krétai király, fia halálakor.71. Görögül fordulatosan és könnyedén beszélt, mégsem használta gyakran ezt a nyelvet;kiváltképpen a senatusban kerülte, annyira, hogy egyszer, miel! tt a monopólium szótkimondta, el! bb engedelmet kért, hogy idegen kifejezést kell használnia. Máskor meg egysenatusi határozatban ezt a szót olvasták fel:εµβχηµα , mire Tiberius javasolta, hogy cseréljék ki, és alkalmazzanak latin szót helyette, vagy ha megfelel! t nem találnak, inkább több szóvalkörülírva fejezzék ki a dolog értelmét. Egy katonától valaki görögül kért tanúvallomást;Tiberius utasította, hogy csak latinul adhat választ.72. Visszavonultsága egész ideje alatt mindössze kétszer akart Rómába visszatérni; egyszer egy három-evez! soros bárkán egészen a Naumachiával szomszédos kertekig eljutott, s akkor aTiberis két partján felállított katonai! rségek eltávolították útjából a szembejöv! ket; máskor aVia Appián a hetedik mérföldk ! ig ment el, de csak egy pillantást vetett a falakra, a városbanem ment be, mindkét alkalommal visszafordult; hogy el! ször miért, azt senki sem tudja,másodszor azonban rossz el! jel ijesztette meg. Szívesen elszórakozott egy kígyóval; egynapon szokása szerint a tenyeréb! l akarta megetetni, de látta, hogy a kígyót hangyák rágták meg; jelnek tartotta ezt, mely figyelmeztette, óvakodjék a tömeg er ! szakosságától. Nyombanvisszatért tehát Campaniába, Astura táján azonban lázbetegség verte le lábáról; mikor kissémegkönnyebbült, Circeibe vette útját. Nem akarván elárulni, hogy gyengélkedik, megjelent atábori játékokon, s! t, dárdájával maga is célba vette felülr ! l az arénába behajtott vadkant: denyomban görcsöt érzett oldalában, er ! sen meg is izzadt t! le, s hogy a huzat is megcsapta, betegsége súlyosbodott. Egy ideig mégis er ! t vett magán, és bár Misenumnál tovább nem jutott, csöppet sem tért el mindennapi életmódjától, nem hagyta abba sem a lakomázást, semegyéb gyönyör " ségeit, részint féktelen természete parancsára, részint színlelésb! l. Orvosa,Charicles, minthogy másnap hajnalban szabadságra készült, az asztaltól felkelve megfogta

Tiberius kezét, hogy megcsókolja;! azonban azt hitte, hogy az orvos csak üt! erét akarjakitapintani, ezért ráparancsolt, hogy maradjon, d" ljön vissza a kerevetre, és kés! éjszakáig



84

elnyújtotta a lakomát. Még betegen is megtartotta szokását, hogy ebédl! terme közepén,lictorral az oldalán, külön-külön, név szerint búcsúzott el vendégeit! l.73. Id! közben azt olvasta a senatusi határozatokban, hogy felmentettek, mégpedig kihallgatásnélkül bizonyos vádlottakat, akikr ! l ! csupán annyit írt a senatusnak, hogy feljelent! neveztemeg ! ket; vélt sérelmén mérgel! dve elhatározta, hogy visszatér Capri szigetére, mivel csakis biztonságos helyzetb! l mert bármilyen rendszabályhoz nyúlni. A viharos id! járás és súlyos- bodó betegsége miatt azonban Misenumban kellett maradnia; kevéssel ezután meg is halt aLucullus-féle villában, élete hetvennyolcadik, uralkodása huszonharmadik évében, márciustizenhatodikán, Gn. Acerronius Proculus és C. Pontius Nigrinus consulsága idején. Egyesek azt tartják, Caius Caligula adott be neki lassan öl! , pusztító mérget; mások úgy vélik, hogyegy váratlanul megsz" nt lázroham után hiába kért ennivalót, nem adtak neki; ismét mások szerint párnával fojtották meg, mikor ájulásából magához térve, visszakövetelte az ujjáróllehúzott gy" r " t. Seneca azt írja, hogy végóráját közeledni érezvén, maga húzta le gy" r " jét,mintha valakinek át akarná nyújtani, de kis ideig még kezében tartogatta, azután gyorsanujjára húzta ismét, és bal kezét ökölbe szorítva, sokáig mozdulatlanul feküdt; majd hirtelen

szolgáit hívta, de mert kiáltására senki sem válaszolt, felkelt: ereje azonban elhagyta, éságyától nem messze összeesett.74. Utolsó születésnapján a temenosi Apollót látta álmában - hatalmas, gyönyör " remekm" ez,melyet Syracusaeból hozott magával, hogy az új templom könyvtárában elhelyezze. Az istencsendesen figyelmeztette: lehetetlen, hogy szobrát Tiberius szentelje fel. Néhány nappal halálael! tt Capri szigetén földrengés következtében összed" lt a világítótorony, Misenumban pedig a por meg az ebédl! f " téséhez behordott szén rég elhamvadt parazsa és kih" lt hamuja hirtelenfellángolt, mihelyt esteledni kezdett, és kés! éjszakáig makacsul világított.75. Tiberius halála oly nagy örömet keltett a nép körében, hogy a hír hallatára az utcára tódultmindenki; hol azt kiabálták: „a Tiberisbe Tiberiusszal”, hol meg, hogy kérik a Földanyát és azalvilági isteneket, holtában is csak az elátkozottak sorában adjanak neki helyet; sokan múltbeliirgalmatlanságán és legfrissebb rémtettein keseregve hurokkal meg a Gemoniae szakadékkalfenyegették a holttestet. Volt ugyanis egy senatusi határozat, mely szerint a halálos ítéleteketmindig az ítélethozatalt követ! tizedik napon kell végrehajtani; néhány elítélt kivégeztetéseéppen arra a napra esett, melyen Tiberius halálhírét bejelentették. A szerencsétlenek irga-lomért könyörögtek; minthogy azonban Caius még nem érkezett vissza Rómába, és nem voltsenki, akit megkérdezhettek vagy segítségül hívhattak volna, az! rök, hogy a törvényt meg neszegjék, megfojtották s a szakadékba vetették a rabokat. A gy" lölet tehát csak er ! södött, úgyérezték, mintha a zsarnok kegyetlenkedése még halála után sem sz" nt volna meg. Mikor amenet elindult a holttesttel Misenumból, sokan azt kiabálták, hogy inkább Atellába kellene

vinni, és ott egy kissé megpörkölni az Amphitheatrumban; a katonák azonban Rómába vitték,elégették és ünnepélyesen eltemették.76. Végrendeletét két évvel halála el! tt készítette el két példányban; az egyiket maga, amásikat egy felszabadított rabszolga írta, de szövegük azonos volt; a végrendeletet igenalacsonyrangú tanúkkal íratta alá. Úgy rendelkezett, hogy két unokája, Caius, Germanicus fia,és Tiberius, Drusus fia, egyenl! részben öröklik vagyonát, és egyik a másik helyére lép azörökségben. Sok egyéb járandóságot is hagyott maga után: a Vesta-szüzeknek meg akatonaságnak egy összegben, a római népnek pedig fejenként állapította meg örökségét, éskülön megemlékezett az utcák felügyel! ir ! l is.



85

NEGYEDIK KÖNYV



86

CALIGULA37-41

1. Germanicus, Caius Caesar apja, Drusus és a kisebbik Antonia fia, akit apai nagybátyja,Tiberius örökbe fogadott, a törvényes korhatár elérése el! tt öt évvel már quaestori tisztséget,utána pedig mindjárt consuli rangot viselt. Majd a Germaniában állomásozó hadseregf ! parancsnokaként, nem tudjuk, h" ségb! l-e vagy inkább kegyeletb! l, de mindenesetre fékentartotta az összes legiókat, melyek Augustus halálhírére makacsul megtagadták Tiberiuselismerését, és neki kínálták fel a legf ! bb államhatalmat; kés! bb, legy! zve az ellenséget,diadalmenetet tartott. Másodszor is consullá választották, de miel! tt hivatalát megkezdtevolna, Keletre küldték, hogy a rendet helyreállítsa; mikor azonban már Armenia királyát islegy! zte, Cappadociát pedig római tartománnyá szervezte, hosszabb betegség után meghaltAntiochiában - elterjedt a gyanú, hogy megmérgezték. Nemcsak azért gondoltak erre, mertegész testét kék foltok borították, szája meg habzott, hanem azért is, mert amikor elégették,

csontjai közt épségben találták meg a szívét; márpedig annak köztudomás szerint olyan atermészete, hogy ha méreg hatol belé, a t" z nem tudja elpusztítani.2. Meghalt tehát, mégpedig mint mondják, Tiberius cselszövése miatt, Gn. Piso segítségévelés közrem" ködésével; ez ugyanis akkoriban helytartó volt Syriában, és nem csinált titkot bel! le, hogy vagy az apját, vagy a fiút magára kell haragítania; így hát a beteg Germanicustsúlyos szavakkal és durvaságokkal hihetetlenül megsértette; ezért Rómába visszatérve, a népcsaknem ízekre tépte, a senatus pedig halálra ítélte.3. Germanicus olyan testi és szellemi erényekkel ékeskedett, mint senki más - ez közismertdolog: szép termet" , nagy erej" férfi volt; igen m" velt mind a görög, mind a latin szónokim" vészet és irodalom terén; rokonszenves volt, és csodálatos módon, kitartóan törekedett azemberek jóindulatának és szeretetének megnyerésére. Szép termetéhez csupán ösztövér lábszára nem illett, de lassanként az is gyarapodott valamelyest, használt a mindennaposlovaglás a reggeli után. Gyakran gy! zte le párviadalban ellenfelét. Beszédet is mondott a bíróságon, pedig akkor már megtartotta diadalmenetét; tanulmányainak sok emléke közötthátrahagyott néhány görög vígjátékot is. Hazájában is, külföldön is egyszer " polgárkéntviselkedett; szabad és szövetséges városokba lictorok nélkül lépett be. Valahányszor híresemberek sírjára bukkant, halotti áldozatot mutatott be szellemeiknek. A Varus-féle vereségidején megölt katonák régen szétszórt hamvait egyetlen sírhalomban akarta nyugalomrahelyezni, és els! nek fogott hozzá, hogy saját kez" leg összegy" jtse és egy helyre hordjatetemeiket. Rágalmazóival - bárkivel és bármi okból - oly szelíden és gyanútlanul bánt, hogymég Pisóra is, aki pedig figyelembe se vette határozatait és sokáig üldözte védenceit, csak azért dühödött meg, mert megtudta, hogy méregkeveréssel és varázslattal akarja! t eltenni lábalól; de akkor sem folyamodott egyébhez, csak! si szokás szerint felmondta a vendégbarát-ságot, hozzátartozóira bízva a bosszúállást, ha vele bármi történne.4. Erényei miatt gazdag jutalomban részesült; övéi úgy tisztelték és szerették, hogy Augustus(többi rokonáról nem is szólok) sokáig habozott, ne! t jelölje-e ki utódjául, majd meghagytaTiberiusnak, hogy fogadja örökbe; igen népszer " volt általában - ezt sokan említik írásaikban -,ha valahová megérkezett, vagy valahonnét elutazott, akkora tömeg fogadta, illetve kísérte,hogy nemegyszer élete is veszélyben forgott; mikor pedig egy lázadás leverése után Germa-niából hazatért, az összes test! rcsapatok kivonultak fogadására, pedig csak két cohors kapott parancsot rá; Róma népe meg, tekintet nélkül korra, nemre, rangra, egész a huszadik mérföldk ! ig eléje özönlött.



87

5. Halálakor és halála után még ennél is szebb, fényesebb volt a híre. Halála napján k ! velhajigálták meg a templomokat, felfordították az istenek oltárait, sokan kidobták az utcáraháziisteneiket, és újszülötteiket is kitették. S! t, azt mondják, még az idegen népek is, akik egymás közt vagy akár ellenünk háborút viseltek, mint valami közös, állami gyász idején, egy-hangúlag fegyverszünetet kötöttek; egyes királyok szakállukat és feleségük haját leborot-váltatták a legmélyebb gyász jeléül; még a „királyok királya” is tartózkodott a vadászattól éslakomázástól el! kel! ivel, s ez a parthusoknál olyasmi, mint nálunk a bíróságok szüneteltetése.6. Germanicus megbetegedésének els! hírére a lakosság Rómában lesújtva és szomorúanvárakozott frissebb jelentésekre, de kés! este, mikor hirtelen elterjedt a hír, hogy javult azállapota, fáklyával a kézben, áldozati barmokat vezetve tódultak az emberek a Capitoliumra,és csaknem betörték a templom kapuit, hogy fogadalmi áldozatukat miel! bb bemutathassák.Tiberius is felserkent álmából az örömujjongás hangjára, mindenfel! l szólt az ének:

Mentve Róma, mentve ország, megmaradt Germanicus.

Mikor azonban kitudódott, hogy Germanicus sorsa megpecsételtetett, semmiféle vigasztalás,semmiféle rendelet sem gátolhatta meg az országos gyászt, mely még a vidám decemberiünnepnapokon sem szünetelt. Az elkövetkez! id! k borzalmai csak növelték az elhunyt dics! -ségét és a személye iránti szeretetet a nép körében: mindenki azt vallotta, hogy még Tiberiusis annyira becsülte! t és tartott t! le, hogy elfojtotta a maga kegyetlenségét, mely kés! bbel! tört.7. Germanicusnak Agrippina volt a felesége, M. Agrippa és Julia leánya, akit! l kilencgyermeke született: kett! közülük még csecsem! ként meghalt; egy másik aranyos gyermek pedig kisfiú korában - Cupidónak öltözött képmását Livia az isteneknek ajánlotta, acapitoliumi Venus templomában, Augustus pedig szobájába tartogatta képét, és valahányszor belépett, megcsókolta. A többi gyermek - három lány, Agrippina, Drusilla és Livilla, akik között egy-egy év volt és három fiú, Nero, Drusus és C. Caesar - túlélte apját. Nerót ésDrusust a senatus Tiberius vádja alapján ellenségnek nyilvánította.8. Caius Caesar augusztus 31-én született tulajdon apja és C. Fonteius Capito consulsága alatt.A ránk maradt adatok annyira különböz! ek, hogy nem tudjuk biztosan, hol született. Gn.Lentulus Gaetulicus azt írja, Tiburban látta meg a napvilágot; az ifjabb Plinius pedig a treveritörzs országába, Confluentes várostól északra, Ambitarvium faluba teszi születése helyét;azzal érvel, hogy ma is mutogatnak ott még feliratos fogadalmi oltárokat, melyeken ez áll:„Agrippina szüléséért.” Néhány kis vers, mely trónralépése után széltében-hosszában elterjedt,arra utal, hogy a hadsereg téli táborhelyén született:

Táborban született, fegyverre nevelte az apja,Császár lesz - mondták még az el! jelek is.

Én a hivatalos naplóból úgy látom, hogy Antiumban jött a világra. Gaetulicust cáfolja Plinius,azt állítván róla, hogy adatait hízelgésb! l találta ki, mert a becsvágyó ifjú uralkodó hírétöregbíteni akarta azzal, hogy a Herculesnek szentelt városból származtatta; ezért is merészeltekkorát lódítani, mert egy évvel korábban Germanicusnak csakugyan született egy fiaTiburban, s azt szintén C. Caesarnak hívták; ez volt az a szeretetre méltó kisfiú, akinek koraihaláláról az imént szóltunk. Pliniusnak viszont az id! rend mond ellent. Augustus korárólszólva ugyanis minden történetíró egybehangzóan állítja, hogy a Germanicust csak consulihivatala ideje leteltével küldték Galliába, olyan id! pontban tehát, mikor Caius már megszületett.



88

Nem er ! síti meg Plinius véleményét az oltár felirata sem: Agrippina ugyanis kétszer is szültleánygyermeket azon a vidéken, s a szülést, bármilyen nem" is a gyermek, latinul puerperium-nak hívják; egyébként a régiek olykor puerának nevezték a leányt és puellusnak a fiúgyer-meket. De fennmaradt Augustustól is egy levél, melyet halála el! tt néhány hónappalunokájához, Agrippinához írt, s abban Caiusról ez áll (más gyermek ezen a néven ugyanisakkor már nem élt): „Tegnap megbeszéltem Talariusszal és Aselliusszal, hogy ha az istenek isúgy akarják, május tizennyolcadikán! k kísérik el a kis Caiust. Elküldöm vele rabszolgáimközül még az orvosomat is; megírtam Germanicusnak, hogy azt magánál is tarthatja, ha jólesik. Ég veled, Agrippinám, nagyon vigyázz magadra, hogy jó egészségben érkezzGermanicusodhoz.” Azt hiszem, most már elég világos, hogy Caius nem születhetett azon ahelyen, ahova Rómából kétéves korában vitték el. Ezek a tények a versecskék hitelét iscsökkentik, annál is inkább, hiszen szerz! jük ismeretlen. Nem is marad más hátra: csakis ahivatalos okmányt tekinthetjük bizonyítéknak, kiváltképpen azért, mert maga Caius mindenvidéknél, minden városnál jobban, úgy szereti Antiumot, mint a szül! földjét; s! t, úgymondják, Rómát megunva elhatározta, hogy a császári ház székhelyét, egész udvartartását isoda költözteti.9. A Caligula („Kiscsizma”) nevet tréfából kapta azért, mert katonák között nevelkedett, ésmindig a közlegények viseletében járatták. A katonák a mindennapos érintkezés révén nagyonmegszerették, szívb! l ragaszkodtak hozzá; ez kiderült, mikor Augustus halála után a zendül!és eszeveszett, felforgatásra kész csapatokat kétségtelenül puszta megjelenésével fékezte meg.A lázadás ugyanis csak akkor ért véget, mikor a katonák észrevették, hogy a gyermeket afelkeléssel járó veszedelmek miatt elviszik, és a szomszéd város gondjaira bízzák . Akkor azendül! k megbánták tettüket, utolérték, feltartóztatták a kocsit, és könyörögve kérték, nehozzanak rájuk ekkora szégyent.10. Caius elkísérte apját a syriai hadjáratra is; mikor onnan hazatért, el! bb anyjánál

nevelkedett, majd annak szám" zetése után dédanyjánál, Livia Augustánál; ennek halálakor még gyermekként mondta el a szónoki emelvényr ! l a dicsér ! beszédet. Ezután nagyanyja,Antonia vette magához, és már huszadik évében járt, mikor Tiberius Capriba hívatta; ugyan-aznap öltötte fel a férfitogát, s borotválta le el! ször szakállát; ezt azonban nem ünnepelték meg, nem úgy, mint két bátyja nagykorúságának napját. Már itt megkísérelték sokan, hogymindenféle úton-módon behálózzák, vitába kényszerítsék, de erre senkinek sem adottlehet! séget; övéinek szerencsétlen sorsáról látszólag egészen megfeledkezve úgy tett, minthami sem történt volna; hihetetlen önuralommal viselt el mindent, amit el kellett t" rnie; dédapjaés annak környezete iránt oly engedelmes volt, hogy nemhiába mondták róla, „nincs nála jobbrabszolga, de gonoszabb gazda sem”.

11. Gonosz és vad természetét már akkor sem tudta féken tartani; buzgó szemlél! je volt akínvallatásoknak és kivégzéseknek; vendéghajjal és hosszú ruhában látogatta a lebujokat, bordélyokat, és élénken foglalkoztatta a balett- és énekm" vészet; ezt Tiberius is szívesenvette, gondolván, hogy talán megszelídül t! le féktelen szelleme; mert ez a bölcs öregember bizony tisztán látott, és gyakran megmondta: „Caius az! bánatára és mindenki másnak aromlására maradt életben”; aztán, hogy „keresztes viperát nevel! a római népnek s egyPhaetont a földkerekségnek”.12. Caius nemsokára feleségül vette Junia Claudillát, M. Silanus, egy igen el! kel! ember leányát. Azután augurrá jelölték, bátyja, Drusus helyébe, de még át sem vette tisztségét, mikor „képességei és gyermeki kegyelete elismeréséül” máris f ! pappá léptették el! ; a császári ház

ugyanis támaszaitól megfosztva egészen elárvult, mióta az egykor h" séges Seianus gyanúbakeveredett és életével lakolt, s így Caius reménye a trónutódlásra egyre biztosabbá vált. Ezt a



89

reményt er ! sítette még, hogy miután Junia gyermekágyban meghalt, Caius házasságtörésrecsábította Ennia Naeviát, Macrónak, a test! rcsapatok parancsnokának feleségét, és megígérteneki, hogy feleségül veszi, mihelyt hatalomra jut; ezt esküszóval, keze vonásával is meg-er ! sítette; ezután Ennia révén rábírta Macrót, hogy mérgezze meg Tiberiust. Sokan így tudják:állítólag lehúzatta a haldokló ujjáról a gy" r " t, de mert úgy látta, hogy az nem engedi, párnátdobatott az arcára, és a maga kezével nyomta össze a gégéjét; egy felszabadított rabszolga aszörny" b" ntett láttán feljajdult, ezért Caius a helyszínen keresztre feszíttette. A dolog nem járhat messze az igazságtól, mert jó néhány történetíró feljegyezte, hogy Caius, ha azapagyilkosság véghezvitelét nem is, a terv kieszelését kés! bb bizony maga is bevallotta. Mertvalahányszor gyermeki ragaszkodásáról szót ejtett, eldicsekedett, hogyan lopózott be t! rrel akezében az alvó Tiberius hálószobájába, hogy anyját és bátyjait megbosszulja; de aztán mégismegszánta a császárt, és eldobva fegyverét, ismét kiment; Tiberius azonban, noha észrevette! t, sem kihallgatásra rendelni, sem megbüntetni nem merészelte.13. Trónralépésével az egész római nép, de mondhatnám az egész emberiség kívánságateljesült, és nemcsak a tartományok nagy része és a katonaság, mely gyermekkora óta ismerte,

tartotta a legkívánatosabb uralkodónak, hanem Róma egész lakossága is, mert emlékeztek apjára, Germanicusra, és sajnálták is, hogy egész családját kiirtották. Ezért MisenumbólTiberius gyászmenete élén gyászruhában indult el ugyan, de egész úton oltárok, áldozati bar-mok és lobogó fáklyák között haladt, örvendez! emberek s" r " serege vette körül, s halmoztael jókívánságokkal, és kedveskedve „csillagnak”, „kisfiúnak”, „babámnak”, „kicsikémnek” becézte.14. Mihelyt bevonult Rómába, a senatus jóváhagyásával, a Curiába beözönl! nép kívánságáraérvénytelenítette Tiberius akaratát; a császár ugyanis végrendeletében Caius mellé másik, méggyermekéveiben járó unokáját rendelte társörökösként; Caiusra ruházták tehát a legf ! bbhatalmat, s a nép úgy tombolt örömében, hogy azt mondják, nem egészen három hónap alatt

több mint százhatvanezer áldozati barmot vágtak le. És mikor néhány nap múlva a Campa-niával szomszédos szigetekre utazott, mindenfelé fogadalmat tettek szerencsés hazatérésére; alegcsekélyebb alkalmat el nem mulasztották volna az emberek, hogy bizonyságát adják,mennyire szívükön viselik jólétét, mennyire aggódnak épségéért. Mikor pedig egyszer megbetegedett, a nép egész éjjel a Palatium körül tolongott; olyan is akadt, aki fegyverrel akézben akart harcolni a beteg gyógyulásáért, többen ugyanez okból életüket ajánlották felcserébe az! egészségéért. Nemcsak a rómaiak mértéktelen szeretete vette körül, hanem akülföldi el! kel! ségek rokonszenve is. Artabanus, a parthusok királya például, aki gy" löletét ésmegvetését Tiberiusszal szemben mindig kimutatta, Caius barátságát mindenáron meg akartanyerni; elment egy megbeszélésre a consuli rangú császári követhez, és az Euphrates folyónátkelve tisztelgett a sasok, a római hadijelvények és a császárok képmása el! tt.15. Ám Caius maga is mindent megtett, hogy az effajta emberek szeretetét megnyerje.Alighogy s" r " könnyeket hullatva elmondta a halottdicséretet Tiberius fölött és nagy pompá-val eltemette, hogy kegyelete annál inkább kit" njék, szörny" viharban nyomban Pandateriáraés a Pontia-szigetekre sietett, hogy hazaszállítsa anyja és bátyja hamvait; vallásos alázattallépett sírjukhoz, és saját kezével rejtette maradványait az urnákba. Hasonló drámai jelenetek közt vitte! ket vezéri zászlóval díszített két-evez! soros hajóján Ostiába, innen fel a TiberisenRómába, ahol is fényes nappal, nagy sokaság el! tt, a legel! kel! bb római lovagok szállították földi maradványaikat két díszes hordágyon a Mausoleumba.Tiszteletükre évenként halotti ünnepet rendelt el: anyja emlékezetére még külön cirkuszi

játékokat is, ezenkívül egy hintót ajánlott fel, hogy a menetben majd azon vigyék anyjaképmását. Apja emlékezetére a szeptember hónapot Germanicus havának nevezte el. Ezek



90

után egyetlen senatusi határozattal nagyanyjára, Antoniára ruházta mindazokat a kitüntet!címeket, melyek valaha Livia Augustát illették. Atyai nagybátyját, Claudiust, aki addig csak egyszer " római lovag volt, consulsága idején maga mellé vette tiszttársának. Öccsét, Tiberiust,férfitogája felöltése napján örökbe fogadta, és az ifjúság vezérévé nevezte ki. Nénjeitiszteletére határozatot hozatott a senatusban, hogy minden eskü szövegéhez f " zzék hozzá:„Sem magamat, sem gyermekeimet nem szeretem jobban ezentúl, mint Caiust és testvér-nénjeit.” A consulok beszédeinek els! mondata ezentúl így hangzott: „Hogy üdvére és javáraváljék Caiusnak, s az! testvérnénjeinek.” Hasonló nagylelk " ségb! l felmentette az elítélteket,és hazahívta a szám" zötteket: a régebbi id! kb! l elhúzódó b" nügyeket megszüntette. Anyja éskét bátyja pörének írásbeli bizonyító anyagát összehordatta a Forumon, s hogy az egykorifeljelent! knek és tanúknak többé ne kelljen remegniük, az istenek tanúságára hivatkozvakijelentette, hogy nem olvasta az iratokat, egy ujjal sem nyúlt hozzájuk, és ezzel az egészcsomót elégette. Írásbeli feljelentést arról, hogy bizonyos emberek az életére törnek, hiábanyújtottak át neki, nem fogadta el, és megállapítva, hogy! semmi olyat nem tett, amiért valakigy" lölhetné, azt is kijelentette, hogy nem hallgat besúgókra.

16. A bujálkodó fiúkat, Tiberius fajtalan, ocsmány gyönyör " ségeinek b" ntársait tengerbeakarta fojtani, de minthogy mindenfel! l megkérlelték, csak Rómából tiltotta ki! ket. TitusLabienus, Cremutius Cordus, Cassius Severus senatori határozattal eltiltott írásait felkutatta,és megengedte, hogy az emberek újra kézbe vegyék s olvassák; hiszen neki is legf ! bb érdeke -mondta -, hogy az események az utókor számára fennmaradjanak. A birodalom költségvetését,melyet Augustus azel! tt mindig ismertetett, Tiberius azonban nem, a nép tudomására hozta. Atisztvisel! knek szabad kezet adott az igazságszolgáltatás terén - a feleknek semmiféle ügybennem kellett hozzá fellebbezniük. A római lovagokat szigorú és alapos, de mértéktartó vizs-gálatnak vetette alá, s ha valakit jogos panasszal vagy gyalázattal illettek, attól a nyilvánosságel! tt elvette a lovát; akit kisebb hibában talált vétkesnek, annak csak a nevét hallgatta el anévsor felolvasásakor. A bírák munkájának megkönnyítése végett a bírói testületek számátnégyr ! l ötre emelte fel. A régi népgy" lések életrehívásával vissza akarta adni a népnek választójogát. Tiberius hagyatékát, noha végrendeletét Caius megsemmisítette, de még JuliaAugusta végrendeleti hagyatékát is - melyet viszont Tiberius érvénytelenített - h" ségesen,minden akadékoskodás nélkül kifizette. Italiának elengedte az árverési illetékek fél százalékát.Sok embernek megtérítette a t" zkár összegét; s ha egy királynak visszaadta országát, egyúttalegészében megfizette az id! közben befolyt adójövedelmet és egyéb bevételeket is, így példáula commagenei Antiochusnak visszaadta a római államkincstár számára lefoglalt százmilliósestertiust. És hogy megmutassa, mily nagy támogatója minden példás cselekedetnek, egyszer nyolcvanezer sestertiust adott egy felszabadított asszonynak, mert a kínpadon, a legszörny" bbgyötrelmek között sem vallott egyetlen szót sem bevádolt gazdája b" nér ! l. Mindezekért egyébkitüntetések között senatusi határozattal megszavaztak Caiusnak egy arany emlékpajzsot,melyet évenként, bizonyos napon az áldozó papok testülete a senatus kíséretében felvisz aCapitoliumra, s ott nemes ifjak és lányok külön ez alkalomra költött dalban zengik majderényeit. Arra is határozatot hoztak, hogy uralkodása els! napját Pariliának nevezik, ígyakarván példázni, hogy ez a nap Róma második alapításának tekintend! .17. Négyszer viselt consuli tisztséget: el! ször július elsejét! l kezdve két hónapon keresztül;másodszor január elsejét! l harminc napig; harmadszor január tizenharmadikáig; negyedszer ugyanezen hónap hetedikéig. Ezek közül a két utolsót az egymás után következ! két évben.Harmadszor Lugdunumban egymaga lépett hivatalba, de nem g! gb! l vagy nemtör ! döm-ségb! l, mint némelyek gondolják, hanem mert távol Rómától nem tudhatta, hogy tiszttársa

január elsején meghalt. Pénzadományt kétszer juttatott a népnek, mégpedig három-háromszázsestertiust fejenként; ugyancsak kétszer adott fényes lakomát a senatoroknak és lovagoknak s



91

e két rendbeliek feleségeinek és gyermekeinek is; a második alkalommal a férfiaknak ezenkívül díszruhát, a fiúcskáknak meg az asszonyoknak tompa fény" , bíborszín" szalagokatosztogatott. És hogy a hivatalos örömujjongás örökké tartson, még egy nappal megtoldotta aSaturnalia ünnepet, s azt az Ifjúság Napjának nevezte.18. Rendezett néhány gladiatori játékot is, hol Taurus Amphitheatrumában, hol a Septában;ezeken az africai és campaniai ökölvívók válogatott csapatait léptette fel. Nem mindigelnökölt személyesen a látványosságok idején; esetenként hivatalos embereknek is, barátainak is átengedte a megtisztel! elnöki helyet. Gyakran rendezett sokféle színházi el! adást: néhaéjszakai játékot is, ilyenkor egész Róma fáklyafényben ragyogott. Különféle ajándéktárgyakatis szóratott a nép közé, és ennivalóval teli kenyeres kosarakat osztogatott mindenkinek. Egyik ilyen ételkiosztás alkalmával észrevette, hogy egy vele szemben ül! római lovag milyenmohón habzsolja az ennivalót - erre a maga részét is odaküldte neki; egy senatornak pedigugyanez okból okmányt juttatott a kezébe, mellyel soron kívül praetorrá nevezte ki. Igen sok reggelt! l estig tartó cirkuszi játékot is rendezett, ezeket vagy africai vadászat, vagy úgyneve-zett trójai lovaglás szakította meg: a leghíresebb játékok idején vörössel és zölddel vonatta be

a pályát, és csak senatori rangú kocsihajtókat engedett fellépni. Egyszer a helyszínen rendezettefféle cirkuszi játékot, mert miközben a Gelotius-féle ház emeletér ! l a Circus felszerelésétvizsgálta felül, néhányan a szomszéd Maenius-ház erkélyér ! l ezt kérték t! le.19. Maga is kitalált egyfajta, eddig ismeretlen látványosságot. A háromezerhatszáz lépésszéles tengerszoroson hidat veretve összekapcsolta Baiaet Puteoli kiköt! jével; ehhezmindenfel! l összegy" jtette a teherhajókat, és kett! s rendekbe osztva lehorgonyoztatta! ket,majd földet döngöltetett rájuk olyanformán, mint a Via Appia burkolásánál. Ezen a hídonvonult oda s vissza két napon át: els! nap cifra szerszámos lovon - fején tölgyfalevél-koszorú, b! rpajzs a karján, oldalán kard -, aranyhímes görög ingben pompázva; másnap kocsihajtóruhában, kétfogatú versenykocsijába a legnemesebb paripák befogva, el! tte a gyermek Dareus

haladt, a parthusok túsza, mögötte a test! rök serege és barátainak csapata kocsikon. Tudom,sokan azt gondolják, Caius azért építtette ezt a hidat, mert versenyre akart kelni Xerxesszel,aki a világ ámulatára a jóval keskenyebb Hellespontust ívelte át; mások szerint Germaniát ésBritanniát akarta a hatalmas m" hírével megrémíteni, mert éppen háborúra készült ellenük. Énazonban gyakran hallottam gyermekkoromban nagyapámtól, neki pedig az udvar egyik beavatott bizalmasa mesélte el az építkezés történetét: eszerint Thrasyllus, a csillagász aztmondta egyszer Tiberiusnak, aki az utódlás megoldásán töprengve csepp híján nem vér szerinti unokáját jelölte örökösévé, hogy „Caius éppoly kevéssé kerül uralomra, mint amilyen biztos, hogy nem kél át lóháton a baiaei öblön.”20. Külföldön is rendezett ünnepségeket: Sicilia szigetén, Syracusaeban görög játékokat,

városi Bacchus-ünnepségeket, a galliai Lugdunumban úgynevezett vegyes el! adásokat:ilyenkor a görög és a latin ékesszólás m" vészetében is versenyt hirdettek, és mint mondják, alegy! zöttek kötelességévé tették, hogy megjutalmazzák a gy! zteseket, és dicshimnuszokatzengjenek róluk; ha valamelyik szerz! m" ve a legkevésbé sem tetszett, írásm" vét szivaccsalvagy akár a nyelvével magának kellett letörölnie, hacsak nem akarta, hogy nádpálcávalellássák a baját, vagy megmártogassák a közeli folyóban.21. Befejezte a Tiberius uralkodása alatt csak felerészben elkészült építkezéseket, Augustustemplomát és Pompeius színházát. Maga kezdeményezte vízvezeték létesítését Tibur környékét! l kezdve, valamint az Amphitheatrum építését a Septa szomszédságában; e kétmunkálat közül az els! t utódja, Claudius végezte be, a másik félbemaradt. Syracusaeban

helyreállíttatta az! srégi, összed! lt városfalakat és az istenek omladozó templomait. Elhatá-rozta továbbá, hogy újjáépíti Polycrates királyi palotáját Samos szigetén, befejezi a didymei



92

Apollo templomát Miletosban, várost alapít az Alpok gerincén, de mindenekel! tt átvágjaAchaiánál a földszorost; el is küldött egy Caius nev" tisztet, hogy végezze el a méréseket.22. Ennyit az uralkodóról: a továbbiakban a szörnyetegr ! l kell szólnom. Többféle melléknevetvett fel („a kegyes”, a „tábor fia”, „a hadsereg atyja”, „a legjobb és leghatalmasabb Caesar” -így szólították); egyszer véletlenül fültanúja volt, amint külföldi országok királyai, akik hivatalos ügyben Rómában jártak, asztalánál vitatkozni kezdtek egymás családjának nemesiszármazásáról, mire Caius felkiáltott: „Egy legyen az úr, egy a király!” És nem sok híja volt,hogy a gyémántos koronát fejére nem tette, s a principatus küls! jelvényeit a királyi hatalom jeleivel fel nem cserélte. Többen figyelmeztették: hiszen úgyis fölötte áll minden fejedelem-nek, minden királynak; de ez csak arra indította, hogy felségességét isteni eredet" nek tekintse.Megbízást adott, hogy az istenek vallásos tiszteletben tartott szép mív" szobrait, így azolympiai Zeus képmását is, hozzák el Görögországból, szereljék le a fejét, hogy helyébe azövét tehessék; a Palatium egy részét a Forumig meghosszabbította, Castor és Pollux temp-lomát pedig a királyi palota el! csarnokává alakította, maga odaállt a két testvér-isten közé,hogy az ájtatoskodók hozzá is imádkozzanak; néhányan Juppiter Latiaris néven köszöntötték

is. Templomot alapított önmaga istenségének, hozzávaló papi testülettel és aprólékosankieszelt áldozati szabályzattal együtt. Életnagyságú aranyszobra ott állt a templomban, mindigolyan ruhában, amilyet maga aznap viselt. A leggazdagabb emberek befolyást, pénzt nemkímélve versengtek, hogy papi testülete vezet! ségében helyet kapjanak. Áldozatul flamingót, pávát, fajdkakast, numidiai tyúkot, gyöngytyúkot és fácánt öltek, naponta fajtánkéntcsoportosítva. Éjjel Caius a ragyogó teliholdat ölelkezésre, szeretkezésre hívta nemegyszer,nappal titkos megbeszéléseket tartott a Capitoliumi Juppiterrel, hol sugdolózva, hol fülét azisten szájához tartva, hol haragosan, olykor még ingerülten is.Egyszer kihallatszott, mikor fenyeget! hangon görögül így szólt Juppiterhez: „Vagy te emelszfel engem, vagy én téged!” Végül - így szokta mesélgetni - megbocsátott az istennek, és

miután Juppiter meghívta! t, hogy lakjanak egy fedél alatt, hidat emelve az isteni Augustustemploma fölött, összekötötte a Palatiumot a Capitoliummal. Majd, hogy Juppiter mégközelebb kerüljön hozzá, a Capitolium térségén új épület alapozásához kezdett.23. Szégyellte Agrippa alacsony származását, ezért nem akarta, hogy! t unokájának tekintsék,vagy annak mondják; éktelen dühbe gurult, ha valaki akár prózában, akár versben Agrippát acsászárok! sei közé sorolta. Azzal viszont eldicsekedett, hogy anyja vérfert! zés gyümölcse:Augustusnak leányával, Juliával való közösüléséb! l származik. És nem volt elég, hogyAugustus hírét így bemocskolta, megtiltotta, hogy a jöv! ben az actiumi és a siciliai gy! zelemévfordulóját megünnepeljék, azt állítván, hogy mindkett! gyászt és balszerencsét hozott arómai népre. Dédanyjának, Livia Augustának, akit gyakran „Ulixes alsószoknyában” névvel

illetett, egy, a senatushoz címzett levelében azt merészelte felhánytorgatni, hogy származásaalacsonyrend" , mert anyai nagyapja Fundi város elöljárója volt; márpedig hivatalos okmányok bizonyítják, hogy a szóban forgó Aufidius Lurco Rómában magas tisztségeket viselt. Nagyanyját, Antoniát nem fogadta bizalmas kihallgatáson, mert az öregasszony tiltakozott,hogy azon Macro katonai parancsnok is részt vegyen. Ez a méltánytalanság és szégyenletes bánásmód is oka volt Antonia halálának, bár ahhoz - úgy tartják - unokája egy kis méreggel ishozzájárult. Halálakor Caius a legcsekélyebb tiszteletet sem adta meg neki; ebédl! jéb! l néztevégig, mint ég a máglya alatta. Öccséhez, a gyanútlan Tiberiushoz hirtelen beküldött egykatonai tribunust, az ölte meg; apósát, Silanust pedig arra kényszerítette, hogy borotvávalelmesse a nyakát; mindkét esetben talált ürügyet tettéhez. Silanus ügyében azt, hogy apósaegyszer, viharos id! ben nem akarta elkísérni tengeri útjára, hanem otthon maradt, remélve,hogy ha veje elpusztul a viharban, majd! keríti hatalmába Rómát; Tiberius ügyében pedigazt, hogy öccse ellenmérget szedett - elárulta a szaga is -, mintegy bizonyítani akarván, hogy



93

mérgezést! l kell tartania bátyja, mármint Caius részér ! l; pedig Silanus csak a számáraelviselhetetlen tengeri betegséget s az utazás fáradalmait akarta elkerülni, azért maradt otthon;Tiberius pedig állandó és egyre súlyosbodó köhögése miatt szedett orvosságot csupán.Claudiust, a nagybátyját is (utódját a trónon) csak azért hagyta életben, hogy gúnyt" zzön bel! le.24. Mindhárom n! vérével b" nös viszonyt folytatott; nyilvános lakomákon bal kéz fel! l, azalsó kereveten helyezte el! ket egyenként, felesége pedig a jobb oldali, fels! kereveten foglalthelyet. N! vérei közül Drusillát, úgy mondják, sz" zlányként csábította el, amikor maga isgyermektogát viselt még, s nagyanyjuk, Antonia, akinél együtt n! ttek fel, rajta is kapta! ketegyszer, amint együtt háltak. Kés! bb megszöktette Drusillát, aki akkor már Lucius CassiusLonginus felesége volt, és nyíltan úgy élt vele, mint törvényes hitvesével. Mikor egyszer megbetegedett, minden vagyona és a birodalom örökösévé is tette! t. Drusilla halálakor törvénykezési szünetet rendelt el; és halállal b" nh! dött, aki ez id! alatt kacagott, mosakodott,szülei, felesége és gyermekei társaságában vacsorázott. Caligula t" rhetetlen bánatában egyéjjel hirtelen elt" nt Rómából, bejárta Campaniát és Syracusaeba igyekezett. De onnan is

nyomban visszafordult, és szakállasan, hosszú hajjal érkezett haza. És azóta bármilyenügyben, még a népgy" lésen vagy a katonák el! tt is csak ezekkel a szavakkal tett esküt:„Drusilla istenségére!” Másik két n! vérét nem becsülte, nem szerette ilyen szenvedélyesen;gyakran át is engedte! ket kegyeltjeinek. Aemilius Lepidus perében ezért is ítélte el! ket olykönnyen házasságtörésért és b" nrészességért egy személye ellen szervezett összeesküvésben.A vesztegetéssel, szédelgéssel kicsalt, kézírásos leveleket nemcsak maga terjesztette min-denfelé, hanem a meggyilkolására állítólag el! készített három, feliratos t! rt is felajánlotta aBosszúálló Marsnak.25. Nehéz eldönteni, mi volt ocsmányabb: hogyan kötötte vagy hogyan bontotta fel házassá-gait. Livia Orestilla C. Pisóval tartotta lakodalmát, melyen Caligula is megjelent, és meg-

parancsolta, hogy nyomban vezessék házába a leányt. Néhány nap múlva aztán elküldtemagától, majd két évvel kés! bb szám" zte, mert az asszony id! közben állítólag régi férjévelegyütt élt. Mások úgy mondják, hogy a lakodalmi ebédnél üzenetet írt a vele szemközt hever !Pisónak: „Hozzá ne nyúlj az asszonyomhoz!” - S mindjárt az asztaltól magával vitte a n! t;másnap rendeletben hirdette ki, hogy Romulus és Augustus példája nyomán szerzett asszonytmagának. Lollia Paulina, így hívták a consuli rangú C. Memmius hadseregparancsnok feleségét; egyszer szó esett róla, hogy Lollia nagyanyja valamikor gyönyör " szép asszony volt;Caligula azon nyomban felhozatta Lolliát vidékr ! l, elválasztotta férjét! l és feleségül vette;majd rövidesen elbocsátotta, megtiltva neki, hogy még egyszer férfival háljon. Caesoniát, aki pedig sem különösen szép, sem fiatal nem volt, és egy másik férfinak már három leányt szült,ezt a romlott, érzéki asszonyt sokkal lángolóbban és hívebben szerette, Caesonia gyakrangörög köpenyben, sisakban, oldalán karddal lovagolt mellette, s Caius úgy mutogattakatonáinak; barátai meztelenül is láthatták. Szülése után a hitves nevével tisztelte meg, ésugyanazon a napon férjének és újszülött leánykája apjának vallotta magát. A kislánynak pediga Julia Drusilla nevet adta; minden istenn! templomába elvitette, majd Minerva ölébehelyezte, kérve, hogy ez az istenn! táplálja és nevelje fel a gyermeket. A gyermek származásátmi sem bizonyította fényesebben, mint vad természete; ez már akkor is er ! sen kiütközött,hiszen a leányka ujjacskáival összemarta kis játszótársai arcát, szemét.26. Kevéssé fontos, de unalmas is volna ezek után elbeszélni, hogyan bánt rokonaival és barátaival; Ptolemaeusszal, Juba király fiával, aki unokaöccse volt (maga is M. Antoniusunokája, Selene nev" leányától), de mindenekel! tt Macróval és Enniával, akik hatalomrasegítették; ezeknek ahelyett, ami rokoni jogon megillette! ket, vagy amit szolgálataikértmegérdemeltek volna t! le, kegyetlen halállal fizetett. Magatartása a senatussal szemben sem



94

volt tisztelettudóbb vagy szelídebb: a legmagasabb rangú senatorokat togásan futtatta jó pár ezer lépést díszkocsija körül, vagy pedig lakománál vászonkötényben, mint a rabszolgákkal,velük szolgáltatta ki magát; másokat meg titkon megöletett, azután mégis mintha életbenvolnának, továbbra is meghívta! ket magához; néhány nap múlva pedig azt hazudta róluk,hogy megölték magukat. A consulokat felmentette állásuktól, ha születésnapjáról rendeletbenhírt nem adtak; egyszer ezért három napig hivatalos irányítás nélkül folyt az élet Rómában.Quaestorát, akinek neve az egyik összeesküvés során szóba került, megkorbácsoltatta éslevetett ruháit a katonák talpa alá teríttette, hogy verés közben biztosabban álljanak a lábukon.A többi rangbeli embert is hasonló g! ggel, durvasággal kezelte. Egyszer, mikor az emberek úgy éjféltájban elfoglalták az ingyenhelyeket a Circusban, zsivajgásuk megzavarta álmát -mire bunkós bottal kergetett szét mindenkit. A tolongásban több mint húsz római lovagot,ugyanannyi úrihölgyet és sok más alacsonyabb néposztálybeli embert agyonnyomtak. Színháziel! adások idején, bajt akarván keverni a köznép és a lovagi rend tagjai között, a szokásosid! pontnál korábban osztotta ki az úgynevezett szabad jegyeket, hogy a legszegényebbek alovagok számára kijelölt padsorokat elfoglalják. Ha gladiatori játékot rendezett, a legt" z! bbnapsütésben félrehúzatta a vászontet! ket, s megtiltotta, hogy bárki elhagyja a néz! teret;máskor félretétette a Circus rendesen el! készített m" sorszámait és helyette félig döglött vad-állatokat, vénségt! l roskatag vívókat, különleges gépezetben m" köd! gladiatorként közismert,de láthatóan nyomorék test" családapákat állított be. Nemegyszer bezáratta a magtárakat, ésmegüzente a népnek, hogy most pedig éhínség következik.27. Vadállati kegyetlenségét leginkább ilyen dolgok bizonyítják: egyszer egy állatviadalel! készületei közben kiderült, hogy igen sokba kerül a hús a vadállatok etetéséhez; ezértkijelölte, hogy a bebörtönzött b" nöz! k közül kit kell felfalatni a vadállatokkal. A rabokatsorra megszemlélve, egy pillantást sem vetett a táblájukra, hanem a helyiség közepén meg-állva elrendelte, hogy kopasztól kopaszig vezessék el! ket. Valakit! l, aki az! gyógyulásáértannak idején fogadalmat tett, hogy beáll gladiatornak, most kicsikarta ígérete teljesítését; csak miután gy! zött, és sokan könyörögtek érte, engedte el a szerencsétlent az arénából. Egy másik ember ugyanez okból ugyanakkor életét ajánlotta fel, most azonban tétovázott; Caligula erreátadta szolgalegényeinek; ezek felkoszorúzva, felpántlikázva végigvezették az utcákon, éskövetelték t! le, hogy váltsa be fogadalmát - végül ledobták a Sáncról. Sok magasrangú férfit -el! bb bélyeget sütve rájuk - bányamunkára, útépítésre vagy állatviadal megvívására ítélt, minta vadállatokat, ketrecbe zárt vagy kettéf " részeltetett. És mindezt nem valami súlyos ok miatt,többnyire csak mert kedvez! tlenül nyilatkoztak egy Caligula rendezte játékról, vagy mertsohasem esküdtek az! geniusára. A szül! ket kényszerítette, hogy fiaik kivégzését végig-nézzék. Valaki egyszer betegségére hivatkozva kimentette magát - Caligula gyaloghintótküldött érte; egy másik apát fia kivégzése színhelyér ! l nyomban meghívott magához, ésnyájaskodással jókedvre, tréfálkozásra biztatta. A cirkuszi játékok és állatviadalok egyik felügyel! jét szeme láttára lánccal korbácsolták napokon keresztül, de csak akkor ölette meg,mikor az áldozat oszlásnak induló agyveleje b" zével zavarni kezdte. Egy atellai vígjáték költ! jét egyetlen kétértelm" verssoráért az Amphitheatrum arénájának közepén elevenenmegégetett. Egy római lovagot a vadállatok elé vetett, és mikor az hangos szóval ártatlanságáthangoztatta, kivezettette, kivágatta nyelvét, s úgy küldte vissza az arénába.28. Egyszer megkérdezte egy hosszú szám" zetéséb! l nemrég visszahívott embert! l, hogy mitcsinált ott mindig; az hízelgésb! l így felelt neki: „Kértem az isteneket, hogy pusztuljon elTiberius, és te légy az uralkodó.” Caligula azt gondolván, hogy az! szám" zöttjei nyilván az!haláláért imádkoznak, elküldte embereit szerteszét a szigetekre, azok minden szám" zöttet

legyilkoltak. Egy alkalommal azt kívánta, hogy egyik senatort ízekre tépve láthassa; felbérelttehát embereket, és azok, mikor a senator a Curiába belépett, hirtelen kiabálni kezdtek, hogy



95

„a haza ellensége”; rárohantak, írószerszámaikkal összeszurkálták, és átadták a többieknek,hogy tépjék ízekre. Caius csak akkor elégítette ki étvágyát, mikor az áldozat tagjait, az utca porában végigvonszolt beleit halomba rakva maga el! tt látta.29. Cselekedetei szörny" ségét még növelték kegyetlen szavai. Minden egyébnél dicséretreméltóbbnak találja önmaga jellemében - mondta, hogy az! szavait használjam - azαδιατρεψια -t (rendíthetetlen szilárdságot). Nagyanyja int! szavára, mintha az, hogy nemengedelmeskedik, nem is lenne elegend! , így válaszolt: „El ne feledd - mondta -, nekemmindent szabad mindenkivel szemben!” Mikor meg akarta öletni öccsét, akit meggyanúsított,hogy félelmében orvosságot szed mérgezés ellen, így szólt: „Még hogy ellenmérget Caesar ellen?” Szám" zetésbe hajszolva n! véreit, megfenyegette! ket: „Nemcsak sok szigetem van,hanem sok kardom is!” Egy praetori rangú ember egészségi okokból elment Anticyrába, ésonnan levél útján több ízben kérte, hogy meghosszabbíthassa szabadságát. Caligula elrendelte,hogy öljék meg, s hozzáf " zte: „Egy kis érvágás kell neki, ha az elleborus ennyi id! óta nemsegít.” Valahányszor tíznaponként a kivégzend! foglyok névsorát aláírta, azt mondta: rendeziszámláját. Úgy esett, hogy egyszer egyazon id! ben ítélt el gallokat és görögöket: ekkor azzal büszkélkedett, hogy leigázta Gallograeciát.30. El! re megfontolva, mindig csak s" r " n alkalmazott apró ütésekkel engedett büntetni, ésállandóan így figyelmeztetett: „Úgy üsd, hogy úgy érezze, mindjárt meghal!” Egyszer név-csere folytán mást végeztek ki, nem kijelölt áldozatát; Caius csak annyit mondott, hogy az iséppúgy megérdemelte a büntetést. Gyakran idézte dölyfösen ezt a tragédiából ismert mondást:

Gy" löljenek csak, f ! , hogy féljenek.

Gyakran éppen így járt el a senatorok ellen is, Seianus híveinek, anyja és két bátyjafeljelent! inek nevezve! ket: el! hozakodott olyan levelekkel, melyekr ! l régebben azt állította,

hogy elégette!ket; Tiberius kegyetlenségér

!l szólva pedig megállapította, hogy az nem istehetett másként, hinnie kellett annyi vádlónak.

A lovagrendet folyton szidalmazta, hogy miért rajong annyira a színházért meg a cirkusziel! adásokért. Egyszer a tömeg más versenyz! nek fogta pártját, mint! , s ezért haragragerjedve felkiáltott: „Bárcsakegy nyaka lenne az egész római népnek!” Mikor pedig aközönség Tetriniust, az útonállót követelte a porondra, Caius így szólt: „Akik látni kívánják,maguk is Tetriniusok!” Öt, csoportosan vereked! , tunicás hálójátékos, ugyancsak öt, úgy-nevezett üldöz! jét! l szinte küzdelem nélkül engedte legy! zetni magát: mikor elhangzott a pa-rancs, hogy szúrják le! ket, az egyik ismét felkapta háromágú villáját, és mind az öt gy! ztestmegölte vele. Caius rendeletet adott ki err ! l az esetr ! l, és azon siránkozott, hogy ez bizony

kegyetlen gyilkosság; még azokat is megátkozta, akik végig tudták nézni ezt a szörny"séget.31. Gyakran elpanaszolta, hogy korának oly kedvez! tlenek a viszonyai, mert semmiféle

országos jelent! ség" szerencsétlenség sem teszi emlékezetessé. Augustus uralkodását aVarus-féle vereség, Tiberiusét a fidenai színház beomlása tette nevezetessé; az! uralkodását pedig a feledés veszélye fenyegeti az általános jólét miatt. Ezért újra meg újra azt kívánta, jöjjön pusztulás a hadseregre, jöjjön az éhínség, a pestis, a t" zvész, nyíljon meg a föld.32. Még a pihenés, a játék és az asztali örömök idején sem szüneteltek kegyetlen szavai éstettei. Gyakran reggelizés vagy lakoma közben, jelenlétében vezettek le komoly kihallgatá-sokat, s azokon kínzást is alkalmaztak nemegyszer. Egyik katonája, aki a lefejezések m" vészevolt, néhány fogolynak az! színe el! tt vágta le a fejét. Puteoliban a már említett, maga

tervezte híd felavatásakor sok, a parton nézel! d! embert odahívott magához, majd hirtelen atengerbe taszíttatta! ket. Ha pedig valaki a kormányrúdba igyekezett kapaszkodni, azt csák-



96

lyákkal, evez! kkel visszadobatta a vízbe. Rómában egy nyilvános lakomán egyik rabszolgaelemelt valamelyik kerevetr ! l egy ezüstlemezt; Caligula nyomban hóhérkézre adta, ésmegparancsolta, hogy a bakó vágja le a karját és azt nyakába akasztva er ! sítse mellére, vigyenel! tte egy táblát, mely a büntetés okát feltünteti, így vezesse végig a lakomázók között. Egyvívóiskolából való mirmillót, aki fakarddal edz! gyakorlatot végzett Caiusszal és egyszer önként lábai elé hullott, t! rrel komolyan keresztüldöfött, aztán koszorúval fején úgy parádézott, mint a valódi gy! ztes. Máskor meg az áldozati barom már ott állt az oltár el! tt, ! pedig az állatot letaglózó pap ruhájában, magasra emelve az áldozó fejszét, lesújtott - azáldozás bemutatásához készül! d! papra.Ismét máskor, vidám lakoma közben heverészve hirtelen felkacagott; a mellette fekv! kétconsul udvarias kérdésére, hogy mit nevet, Caligula így felelt: „Mi mást is nevetnék, mint azt,hogy csak egy intésembe kerül, és akár el is vágják mindkett! tök torkát!”33. Kedvtelései közé tartozott a következ! is: egyszer Juppiter szobra tövében megkérdezteApellest, a tragikus színészt, hogy kett! jük közül kit tart nagyobbnak, és minthogy a színésztétovázott, korbácsütésekkel csaknem szétmarcangolta; mikor Apelles kegyelemért könyör-gött, Caligula a hangját dicsérgette, hogy mily kellemes még így, jajveszékelés közben is.Valahányszor felesége vagy valamelyik szeret! je nyakát megcsókolta, hozzátette: „És ezt acsudaszép nyakat, ha akarom, egy pillanat alatt elmetszik.” S! t, azzal is gyakran kérkedett,hogy kicsikarja Caesoniájától, ha kell, kínvallatással is, miért szereti annyira.34. De nemcsak irigyen és rosszindulatúan, hanem g! gösen és kegyetlenül bánt minden id! k minden szülöttével is. Híres emberek szobrait, melyeket Augustus a helysz" ke miatt acapitoliumi térségr ! l elvitetett s a Mars-mez! n állított fel, Caligula ledöntette és megcson-kíttatta; ezért nem is tudták többé eredeti feliratokkal helyreállítani! ket. Ezután megtiltotta,hogy megkérdezése és engedélye nélkül él! embernek emlékm" vet vagy mellszobrotállítsanak. Gondolt arra is, hogy megsemmisíti Homeros költeményeit; „miért is ne tehetnéugyanazt - mondta -, amit Platon megtett, mikor Homerost egyszer " en kidobta maga szerkesz-tette államából?” Csepp híján Vergilius és Titus Livius írásait és mellszobrait is eltávolíttattaaz összes könyvtárakból; Vergiliust tehetségtelen, igen tudatlan embernek, Liviust b! beszéd" ,felületes mesemondónak becsmérelte. A jogtudósokról szólva pedig, minthogy tudományuk használatát meg akarta szüntetni, gyakran kérkedett azzal, hogy „Herculesre, eléri egyszer,hogy rajta kívül egyetlen jogtudós sem adhat többé tanácsot senkinek”.35. A legel! kel! bb családoktól elvette! si kitüntetéseiket: egy Torquatustól a nyakláncot,egyik Cincinnatustól a hajfürtöt, a Pompeiusok! si ágából való egyik Cn. Pompeiustól a„Nagy” melléknevet. Ptolemaeust - az el! bb már említettem -, akit országából magáhozhívatott és nagy tisztességgel fogadott, csak azért ölette meg, mert egyik maga rendeztegladiatori játék közben a néz! térre belépve bíbor köpönyege csillogásával magára vonta azemberek figyelmét. Valahányszor szép, ápolt hajú ember a szeme elé került, nyomban meg-nyíratta és elcsúfította. Élt akkoriban egy Esius Proculus nev" fiatalember, derék csapattisztfia, akit hatalmas termete, szép arca miatt Colosserosnak neveztek. Ezt az ifjút parancsáraegyik el! adáson kirángatták néz! téri helyér ! l, bevitték az arénába, és ott el! bb egy thrák bajvívóval, majd egy nehézfegyverzet" görög harcossal kellett megküzdenie; miután mindkétellenfelét legy! zte, Caligula parancsot adott, hogy kötözzék meg, rongyosan vezessék végig avároson, úgy mutogassák az asszonyoknak, aztán fojtsák meg. Egyébként nem élt olyanalacsony származású, nyomorúságos ember Rómában, akinek Caligula szíves-örömestártalmára ne lett volna. A „liget királyá”-val csak azért, mert f ! papi tisztét már sok-sok éve

viselte, párviadalban jóval nagyobb erej" ellenfelet állított szembe. Mikor egy versenyenPorius, az egyik kocsiversenyz! , a maga eredményesen küzd! rabszolgáját felszabadította, s a



97

közönség ezért lelkesen ünnepelte, Caligula oly dühödten rohant ki a néz! térr ! l, hogysarkával togája szélére taposott, és fejjel lefelé legurult a lépcs! n, majd méltatlankodva,ordítozva kijelentette: minden népek parancsolója, a római nép, ily lényegtelen ügy miattnagyobb tiszteletben részesíti ezt a gladiatort, mint akár istenné vált uralkodóit, akár! t, akimegjelent a versenyen.36. Sem a maga becsületét, sem a más tisztességét nem kímélte. Azt beszélik, M. Lepidus,Mnester, a pantomim-színész, néhány külföldi túsz meg Caligula fajtalan, b" nös szerelembenéltek egymással. Valerius Catullus, egy consuli család gyermeke, világgá kiáltotta, hogymegbecstelenítette és fajtalan szenvedélyével beteggé tette! t. Vérfert! z! kapcsolata n! vérei-vel, továbbá közismert szerelmi viszonya egy Pyrallis nev" utcalánnyal azonban nem tartottatávol a legel! kel! bb rangbeli hölgyekt! l sem: ezeket többnyire férjük társaságában meghívtamagához vacsorára, és a kereveten heverészve, gondosan, aprólékosan, kalmár módjáravégigmustrálta! ket, mikor lábánál elhaladtak; még állukat is megemelte, ha szemérmesenlehajtották fejüket. Kés! bb, ahányszor csak jólesett, kivonult az ebédl! b! l, magához rendelteazt, aki legjobban megtetszett neki; majd a bujálkodás friss nyomaival arcán visszatért, s

mindenki füle hallatára dicsérte vagy ócsárolta az asszonyt, felsorolva testének, szerelmi játékának erényeit és fogyatékosságait. Egyeseknek Rómától távol lev! férjük nevébenelküldte az elbocsátó levelet, s a válást a hivatalos naplóban közhírré tétette.37. Pazarlásban a legb! kez" bb tékozlók képzeletét is felülmúlta: egészen újfajta fürd! ket,különleges fogásokat, étrendeket eszelt ki; illatosított forró és hideg fürd! ket vett, ecetbenfeloldott drágagyöngyöt ivott, vendégei elé aranyból sült kenyeret és eledeleket tálalt,megjegyezve, hogy vagy takarékoskodjék az ember, vagy szülessék Caesarnak! Volt úgy,hogy több napon keresztül nem csekély összeg" ércpénzt szórt a Julius-féle basilica tetejér ! l anép közé. Liburnusi tíz-evez! soros hajókat csináltatott, tatjukat drágak ! vel rakatta ki,szivárványszín" vitorlák feszültek rajtuk, tágas belsejükben meleg fürd! medencék, csarnokok,

ebédl! termek sorakoztak, de még sz! l! t! kék és gyümölcsfák számára is volt hely b! ven: akora délutáni óráktól kezdve itt tanyázott Caius, és zeneszóval, kartánc-kísérettel járta behajóin Campania partvidékét. Paloták és villák építésekor, a józan ésszel ellenkezve, alegbuzgóbban mindig olyasmit akart, amit mindenki lehetetlennek tartott. Ezért a tenger haragos, mély vizén gátat építtetett, kivájatta a legkeményebb k ! sziklát, síkságokon hegyeketemelt, ásóval-kapával hegygerinceket hordatott el, lapályt varázsolva helyükbe - és mindezthihetetlen gyorsasággal, mert a legkisebb késlekedés fejvesztéssel járt. De hiszen nem isakarok én egyenként mindent felsorolni; elég az hozzá, hogy Caius - egy év sem telt bele -Tiberius Caesar egész hatalmas vagyonának, kétezer-hétszázmillió sestertiusnak a nyakárahágott.

38. Így aztán, hogy kiürült a zsebe, sz" kölködve egész figyelmét a rablásra fordította, s alegcsalafintább jogsértések, adóztatások, zálogosítási eljárások egész sorát találta ki. Olyanemberek jogát a római állampolgárságra, akiknek! sei ezt a címet a maguk és utódjaik számára megszerezték, kétségbe vonta, ha az „utód” az illet! római polgárnak nem a fia volt;azt állította ugyanis, hogy az „utód” megjelölés a leszármazottak további sorára nem vonat-kozhat; az isteni Julius és Augustus keze írásával kiállított s most bemutatott okmányokat,mint régi, idejétmúlt rongyokat széttépte. Hamisnak ítélte a megállapított adózási osztálybasorolást is, ha valakinek a jövedelme a census lezárása után bármi okból megnövekedett. Arangid! s csapattisztek végrendeleteit, melyekben Tiberius uralkodásának kezdete óta sem az,sem Caligula nem szerepelt az örökösök névsorában, hálátlanság címén érvénytelenítette;továbbá tévesnek, illetve semmisnek ítélte mások végrendeletét is, ha akadt, aki azt vallotta,tudomása van róla, hogy az örökhagyó, halála esetére Caesart szándékozott örököskéntmegnevezni. Mikor aztán ismeretlen emberek, családapák, félelemb! l rokonaik sorában,



98

gyermekeik között! t is örökösüknek jelölték, Caius mókás kedv" legényeknek nevezte! ket,hogy e nyilatkozat után még azt remélik, hogy életben maradhatnak, és jó néhánynak közülük mérgezett süteményt küldött ajándékba. Ilyen ügyekben maga látta el a bíró tisztét, de el! bbmeghatározta az összeget, melynek eléréséig tisztségében megmaradni óhajt: amint a pénztmegszerezte, visszahívatta magát. Hát még mikor halasztást nem t" rve, több mint negyvenkülönféle b" nnel terhelt vádlott fölött mondott egyszerre ítéletet, és eldicsekedett Caesoniá-nak, aki akkor serkent fel álmából, hogy mennyi mindent elvégzett, mialatt! déli pihen! jétélvezte. Egyszer dobra verte az összes gladiatori és egyéb játékok felszerelését, és szemé-lyesen árusította a tárgyakat; maga szabta meg mindegyiknek az árát, méghozzá oly magasan,hogy egyesek, minthogy kénytelenek voltak mérhetetlen összegekért megvásárolni azokat, ésegész vagyonuk ráment, felvágták ereiket. Közismert dolog, hogy Aponius Saturninus egyszer a vásárlók padján elbóbiskolt; Caius nyomban jelt adott a kikiáltónak, nehogy a praetori rangúúr s" r " fejbólogatása véletlen elkerülje figyelmét; azután addig folytatták a licitálást, míg amit sem sejt! el! kel! ségnek kilencmillió sestertiusért tizenhárom gladiatort oda nem ítéltek.39. Galliában is ehhez hasonló dolgokat m" velt; elítélt n! vérei ékszereit, bútorát, rabszolgáit,

s! t, még felszabadított személyzetét is mérhetetlen összegekért áruba bocsátotta; a nyereségt! laztán úgy megjött a kedve, hogy a régi császári palota egész felszerelését elvitette Rómából, sa szállításhoz hivatalból igénybe vette nemcsak a bérkocsisok járm" veit, hanem a taposó-malmokból az igavonó barmokat is; úgyhogy Rómában nemcsak kenyér nem volt, hanem sok peresked! elvesztette perét, minthogy a törvényes határid! ben a bírák el! tt megjelenni nemtudott. Az egész limlomtól szabadulni akarván, mindenféle cselt, csalárdságot latba vetett; holzsugorisága miatt támadt rá valakire, mondván, nem restelli-e, hogy nála is gazdagabb; holúgy tett, mintha fájna a szíve, hogy fejedelmi holmit magánemberek kezére kell juttatnia.Megtudta, hogy egyik gazdag helybeli polgár kétszázezer sestertiust fizetett a meghívókatkézbesít! udvari szolgáknak, hogy csempésszék! t be a vendégek közé; Caligula nem is vetterossznéven, hogy egy-egy vacsoráját ily sokra becsülik. Mikor másnap látta, hogy az ember ottül az árverésen, odaküldött neki tudom is én, miféle apróságot, hogy vegye meg kétszázezer sestertiusért, és megüzente: most majd magának Caesarnak a meghívására vehet részt avacsorán.40. Az új, azel! tt ismeretlen adókat el! bb adóbérl! k útján, de minthogy ezek túlzott hasznothúztak, kés! bb test! rsége tisztjei és tribunusai útján hajtotta be; minden holt tárgyat, mindeneleven embert megadóztatott. A Rómában eladott összes élelmiszerek árából bizonyosrészesedést szabtak meg a kincstárnak; országszerte minden bírósági ügy és pereskedés céljára pedig a perelt összeg két és fél százalékát; de ennél magasabb összeget róttak ki büntetésül, havalakir ! l kiderült, hogy adósával kiegyezett, vagy elengedte követelését; adóra a teherhordómunkások napszámának egynyolcadát vonták le, az utcalányok keresetéb! l pedig naponta egyszeretkezés árát. A törvényt még ki is egészítették: eszerint meg kell adóztatni a hajdan voltkéjn! ket és kerít! ket is; még a házasságokra is adót vetettek ki.41. Ezeket az adórendeleteket Caius kihirdetés útján ismertette, de írásba nem foglalta; így azemberek, minthogy az írott szöveget nem ismerték, sok vétséget követtek el; ezért végül iskifüggesztették a törvény szövegét, de egészen kis bet" s írással és olyan gyér forgalmú helyen,hogy jóformán senki el nem olvashatta. Caius a pénzszerzés egyetlen módját sem hagyta próbálatlan, ezért bordélyházat alapított a Palatiumon: a hely el! kel! ségéhez ill! en elkülöní-tett, szépen berendezett szobácskákban finom hölgyek és szabadon született fiúk teljesítettek szolgálatot; Caligula szétküldte a névkikiáltókat a forumokra, a csarnokokba, meghívott fiatalés id! s férfiakat, hogy vágyukat kielégítsék; az egymás után érkez! vendégeknek, ha éppennem hoztak magukkal pénzt, kölcsönt is adott, és nevüket nyilvánosságra hozta, hogy íme,ezek az emberek szívesen segítenek az! jövedelmét megnövelni. Még a kockajátékból



99

származó nyereséget sem vetette meg, inkább növelni igyekezett akár hazugsággal, hamis játékkal is. Egyszer átadta a játszmát a mellette ül! játékosnak, kilépett atriumába, és meg-hagyta, hogy két, a ház el! tt éppen elhaladó gazdag római lovagot nyomban tartóztassanak le,vagyonukat pedig kobozzák el; azután ragyogó arccal visszatért társaihoz, és eldicsekedett,hogy ilyen remekül még sohasem sikerült egyetlen dobása sem.42. Mikor leánya megszületett, megint csak felpanaszolta szegénységét, mondván, hogy mostmár nemcsak a császárság, hanem az apaság terheit is viselnie kell, és önkéntes adományokatgy" jtött a leányka eltartásához és kelengyéjéhez. Rendeletileg azt is tudomására hozta anépnek, hogy újév alkalmából szívesen elfogad ajándékot: és csakugyan, ott állt háza el! csar-nokában január elsején, hogy átvegye a sok adományt, melyet minden rend" és rangú ember tömegesen, két kézzel meg togája öbléb! l csak úgy ontott eléje. A pénz érintését! l az utóbbiid! ben már akkora szenvedélyre gyúlt, hogy gyakran óriási halom aranyat hordatott össze együres helyiségben, és mezítláb sétált, vagy akárhányszor egész testével meghempergett benne.43. Katonáskodással, háborús ügyekkel egyszer próbálkozott csupán, de akkor sem fontoltameg el! re a dolgot; elment egyszer Mevaniába, hogy meglátogassa Juppiter Clitumnusfolyóját és ligetét; ott valaki figyelmeztette, hogy bataviai test! rségét jó lenne toborzással újrakiegészíteni, mire fejébe vette, hogy hadjáratot indít Germania ellen; késlekedés nélkülnyomban összevonták a legiókat, a kisegít! csapatokat, mindenütt a legszigorúbbanelvégezték a sorozást, soha nem látott mennyiségben halmoztak fel élelmiszerkészleteket, ésútnak indultak; hol sietve, oly gyorsan vonultak, hogy a test! rcsapatok szokásuktól eltér ! en ateherhordó állatok hátára rakták fel a hadijelvényeket, és mögöttük meneteltek, hol meg olylassan és kényelmesen sétáltak, hogy Caius egy octophorusnak nevezett gyaloghintón utaz-hatott, s a környékbeli városok lakosságával sepertette tisztára és locsoltatta végig az utakat a por miatt.44. Alighogy betette a lábát a táborba, buzgó és szigorú hadvezérnek szeretett volnamutatkozni, és ezért a tiszteket, akik a kisegít! csapatokat a legkülönfélébb helyekr ! l kissékésve vezették el! , gyalázattal leváltotta. Majd szemlét tartva a hadsereg sorai között, többid! s centuriót, köztük olyat is, aki alig néhány nap múlva szerelt volna le véglegesen,megfosztott rangid! s tiszti fokozatától, mondván, hogy öreg már és gyenge: a többieketmegszidta kapzsiságuk miatt, és a kiszolgált katonák jutalomösszegét hatezer sestertiusraszállította le. Egyebet nem is ért el, mint hogy Adminius, Cynobellinus brit király fia, akit apjaelkergetett hazulról, szerény kis csapattal átszökött hozzá, és oltalmába ajánlotta magát; erreCaligula olyan kérked! levelet küldött Rómába, mintha az egész szigetország megadta volnamagát; lelkére kötötte továbbá a futároknak, hogy kocsijukkal a Forumon keresztül egész asenatus ülésterméig elhajtassanak, és üzenetét csakis Mars templomában, a senatus

jelenlétében nyújtsák át a consuloknak.45. Nem lévén alkalom háborúskodásra, test! rsége néhány germán katonájának meghagyta,keljenek át a Rhenus folyón, rejt! zzenek el, neki pedig reggeli után nagy riadalmat keltve jelentsék, hogy itt az ellenség. Így is történt; erre barátaival és a lovas test! rök egy részévelfelkerekedett a közeli erd! be, és ott kivágatva a fákat, hadizsákmány módjára díszítette fel! ket; majd estére hazatérve, az embereket, akik nem mentek vele, mindennek elmondta,félénk, gyáva kutyáknak nevezte; kíséretének, gy! zelme osztályos társainak pedig újfajta, újelnevezés" kitüntetéseket adományozott; ezeket a nap, a hold és a csillagok jelével díszítette,és felderít! -kitüntetésnek nevezte el. Nyomban ezután néhány külföldi gyermek túszt elvitetettaz iskolából, és kísérettel titkon elküldött valahová; majd hirtelen, a lakomától felkelve,

lovasságával utánuk eredt, és mint szökevényeket láncra verve visszahozta! ket; nem ismerthatárt az efféle komédiázásban. Ezután folytatta a lakomát, s a csapat bevonulásáról jelentést



100

tev! tiszteket kényszerítette, hogy amúgy teljes felszerelésben heveredjenek le az asztalhoz.Vergilius ismert verssorával hívogatta! ket:

T" rjetek, élteteket fenntartva a boldog id! kre.

Közben rendeletet bocsátott ki, melyben alaposan lehordta a Rómában él! senatust meg anépet, hogy míg Caesarjuk harcban áll s életét annyiszor veszélyezteti,! k szokatlan id! benlakomázva, cirkuszi és színházi el! adásokon, kellemes kiruccanásokon, szórakozva töltik életüket.46. Végül, mintha egy csapással befejezni szándékozná a háborút, csatasorba állította a seregetaz Oceanus partján, felállítva a golyóvet! és egyéb hadigépeket; senki sem tudta, nem issejtette, mihez akar vajon kezdeni, mikor hirtelen parancsot adott, hogy mindenki gy" jtsönkagylókat, töltse meg vele sisakját, ruhája elejét; ezeket - mondta - Oceanustól zsákmányolják,mert az a capitoliumi meg a palatinusi istenek adósa. Gy! zelme emlékére egy magas tornyotemelt, és az, mint a Pharos, utat mutatva a hajóknak, világított éjjel, majd a b! kez" ség

hallatlan példájaként bejelentette, hogy katonáinak fejenként száz dénár jutalmat ad, és ígyszólt hozzájuk: „Menjetek hát örvendezve, menjetek hát gazdagon.”47. Ett! l kezdve nem volt más gondja, csak a diadalmenet; a foglyokon és szökevény barbárokon kívül Gallia egész lakosságából kiválasztotta a legmagasabb termet" , mint magamondta: αςιοθριαµβεντος , vagyis a „diadalmenetre méltó” férfiakat, köztük néhány f ! -embert is, és a díszfelvonulásig féltve! rizte ! ket; nemcsak arra kényszerítette foglyait, hogysz! kítsék meg és növesszék hosszúra a hajukat, hanem germánul is meg kellett tanulniuk, s! tgermán nevek felvételére is kötelezte! ket. Elrendelte továbbá, hogy a három-evez! soroshajókat, melyekkel egyszer tengerre szállt, nagyobbrészt szárazföldi úton vontassák el Rómá- ba. Pénzügyi megbízottjainak pedig megírta, hogy a diadalmenetet minél kisebb összegb! l

rendezzék meg, mégis olyan legyen, amilyet nem látott még a világ, hiszen minden rómaivagyonával rendelkezhetnek.48. Még miel! tt Galliát elhagyta volna, valami b" nösen kegyetlen dolgot eszelt ki: le akartagyilkolni a legiókat, melyek Augustus halála után fellázadtak, és atyját, Germanicust, akkorivezérüket, meg! t, mint kisgyermeket,! rizetben tartották. Ett! l a tébolyult gondolattóleltérítették ugyan, de azt már semmiképpen sem tudták kiverni a fejéb! l, hogy meg netizedeltesse a legiót. Gy" lésbe hívta a katonákat; azok fegyvertelenül jelentek meg, mégkardjukat is leoldották,! pedig felfegyverzett lovassággal körülzáratta! ket. De azután - látva,hogy egyiknek-másiknak gyanús a dolog, és ellopózik a gy" lésr ! l fegyveréért, hogy kéznéllegyen, ha er ! szakra kerülne a sor - menekülésszer " en távozott a gy" lésr ! l, és ment egyenesen

Rómába; ott minden dühét a senatusra ontotta, megfenyegetve a senatorokat, hogy annyidicstelen tettének hírér ! l elterelje a figyelmüket; majd azt panaszolta egyebek közt, hogycsalással elütötték megérdemelt diadalmenetét! l, noha nem sokkal azel! tt halálbüntetés terhemellett maga tiltotta meg, hogy személyének szóló bármiféle tiszteletadásra javaslatottegyenek.49. Közben magasrangú tisztek mentek eléje, és kérték, igyekezzék haza miel! bb; ezekre nagyhangon rákiáltott: „Megyek már - mondta -, megyek, de velem jön ez is” - ezzel rácsapottfelcsatolt kardja markolatára. Majd rendeletben is közölte, hogy visszatér, de csak azokhoz,akik kívánják hazatérését, vagyis a lovagrendhez és a néphez: mert a senatusnak sem polgára,sem uralkodója nem lesz! soha többé. Megtiltotta, hogy fogadására egyetlen senator is aszeme elé kerüljön; majd elvetve vagy talán csak elhalasztva a diadalmenet gondolatát,születése napján ovatióval vonult be Rómába. Nem telt bele négy hónap, hogy meggyilkolták; példátlan gaztetteket követett el, és még nagyobbakat forgatott a fejében. Tervbe vette, hogy



101

átteszi székhelyét Antiumba vagy Alexandriába, de el! bb legyilkoltatja a két el! kel! rendlegtekintélyesebb tagjait. Ebben nem is kételkedhet senki, hiszen titkos írásai között megta-láltak két könyvecskét, egyiknek a címe „Kard”, a másiké „T! r”. Mindkett! ben a halálra-ítéltek névsora és személyükr ! l szóló megjegyzések szerepeltek. Megtaláltak egy különfélemérgekkel telitömött, hatalmas szekrényt is; mikor ezt Claudius kés! bb elsüllyesztette,tartalmával, mint mondják, megmérgezte a tengert; rengeteg hal elpusztult, a dagály partravetette tetemüket.50. Caligula magas termet" , sápadt arcú, testes, nagy darab férfi volt; nyaka, combja nagyonvékony, szeme, halántéka beesett, homloka széles és komor, haja ritkás, feje búbján egészenkopasz, de teste egyéb részeit sz! r borította. Épp ezért halálos b" nt követett el valaki, haelhaladván el! tte felülr ! l nézett rá, vagy bármi okból kimondta azt a szót, hogy „kecske”.Arca természett! l fogva is félelmetes volt, de! a tükör el! tt rémületesnél rémületesebbfintorokat gyakorolva, szántszándékkal még förtelmesebbé igyekezett tenni. Sem teste, semszelleme nem volt egészséges. Gyermekkorában nyavalyatörésben szenvedett, ifjúkorában jólviselte a fáradságot, néha mégis rájött hirtelen a gyengeség, ilyenkor sem állni, sem járni nem

tudott, egyenesen tartani is alig bírta magát. Szellemi fogyatékosságát maga is észrevette, ésgyakran gondolt rá, hogy gyógykezeltetés céljából visszavonul valami csendes helyre. Álta-lában úgy vélik, hogy felesége, Caesonia, szerelmi bájitalt adott neki, attól azonban elborult azelméje. Az álmatlanság sok izgalmat okozott neki: éjszakánként három óránál többet sohasemaludt, de ilyenkor sem pihent nyugodtan, csodálatos álomképek riasztgatták. Egyszer aztálmodta egyebek közt, hogy a tenger ember-alakot ölt, és elbeszélget vele. Az éjszaka nagyrészét tehát - megunva a virrasztást, a heverészést - vagy fekhelyén ülve töltötte, vagy tágascsarnokában bolyongott, és sóvárogva várta, hogy megvirradjon.51. Nem ok nélkül tulajdonítom én zavaros szellemének, hogy olyan ellentétes rossztulajdon-ságok egyesültek természetében, mint az óriási önbizalom meg a roppant félelem. Az

isteneket megvetette ugyan, de már a legenyhébb dörgésre, villámlásra összerezzent, elfedtefejét, ha pedig er ! södött az égiháború, felugrott fekhelyér ! l, és elbújt az ágy alá. Siciliai útjángúnyt " zött ugyan a sok helybeli babonából, az Aetna-csúcs füstölgését! l és dübörgését! lazonban úgy megrémült, hogy éjnek idején elmenekült Messanából. A barbárokra csak úgyszórta a fenyegetést, mégis túl a Rhenus folyón, mikor a hadsereg s" r " sorokban egyhegyszorosban menetelt,! meg kocsin haladt velük, és valaki megjegyezte, hogy nem kisz" rzavart okozna, ha az ellenség most valahonnan váratlanul felbukkanna, Caius nyombanlóra pattant és elvágtatott a hídhoz. De mikor látta, hogy azt teljesen ellepték a lovászok meg ateherszállítmányok, türelmetlenül követelte, hogy! t az emberek feje fölött kézr ! l kézre adják tovább, így végül partra szállították. Kés! bb hírét vette, hogy Germania fellázadt; erreelmenekült, de el! bb készenlétbe helyeztette a hajóhadat; csak azzal vigasztalódott, hogy atengeren túli tartományok még akkor is megmaradnak neki, ha a germánok, mint egykor acimberek, gy! ztesen elfoglalják az Alpok gerincét, vagy akár a senatorok Róma városát;kés! bb, azt hiszem, ez az eset sugalmazta gyilkosainak a gondolatot, hogy lázongó katonáinak azt hazudják, Caligula egy vesztett csata hírére félelmében maga vetett véget életének.52. Ruhája, cip! je, egész öltözködése sem római, sem polgári, de még férfi vagy akárcsak emberi viselethez sem hasonlított. Gyakran tarka hímzéses, drágak ! vel kivarrott, hosszú ujjas paenulában mutatkozott nyilvános helyen, karpereccel karján, olykor selyemruhában, n! iviseletben; hol saruban és kothurnusban járt, hol a test! rök rövid szárú csizmájában, de akár n! i cipell! ben is; igen gyakran látták aranyozott szakállal, jobbjában villámot, háromágúszigonyt vagy kígyós botot tartva - az istenek jelvénye valamennyi; néha még Venus-öltözetben is mutatkozott. Diadalmenethez ill! díszruháját már hadjárata el! tt állandóanhordta; de felvette Nagy Sándor páncélját is, melyet annak sírboltjából emeltetett ki.



102

53. Görög és latin irodalmi m" veltsége hiányos volt, a legnagyobb eredményt a szónoklásterén érte el; készsége, ékesszólása kiváltképpen kit" nt, ha megtámadni készült valakit.Mindig megtalálta haragjához a méltó szavakat és gondolatokat, de a megfelel! el! adásmódotés hanger ! t is; indulata úgy elragadta, hogy nem bírt egy helyben megállni, hangját pedig atávol állók is meghallották. Ha beszédre készült, azzal fenyeget! zött, hogy most majd„kivonja virrasztásától éles kardját”, a szelídebb, simább stílust mélyen megvetette, s azakkoriban közkedvelt Senecáról azt mondta, hogy „csupa iskolai dolgozatot ír”, beszéde megolyan, „mint a homok mész nélkül”. Híres szónokok beszédeire gyakran válaszokat szerkesz-tett, fogalmazott továbbá törvényszéki vád- és véd! beszédeket is a senatus el! tt súlyosanmegvádolt emberek ügyében; és aszerint, hogy íróvessz! je merre ragadta el, szavai vagysúlyos ítéletet, vagy felmentést hoztak a vádlottnak; a lovagrend tagjai rendeleti úton mindigmeghívást kaptak, hogy hallgassák meg beszédeit.54. De másfajta, egymástól egészen különböz! m" vészeti ágakat is nagy szorgalommalm" velt. Jó vívó volt, kocsihajtó, de énekes meg táncos is egyszersmind; maga éles t! rrelvívott mindig, és a Circusban felépített pályán hajtott; énekelni és táncolni annyira szeretett,

még nyilvános el! adásokon sem állta meg, hogy a tragikus színész szövegmondását halkandúdolva ne kísérje, vagy mozdulatait mindenki szeme láttára dicsér ! en vagy bírálgatva neutánozza; úgy látszik, annak halála napján csakis azért hirdetett pervigiliumot, hogy ezt azalkalmat megragadva, életében el! ször színpadra léphessen. Gyakran táncolt még éjszaka is;egyszer a második! rváltás idején a Palatiumba rendelt három consuli rangú el! kel! séget, s avégs! re elszánt, félelemt! l remeg! embereket egy emelvényre ültette; hirtelen hangosfuvolaszó és ütemez! hangszer kíséretével, tunicásan, bokáig ér ! köpenyben eléjük perdült,ellejtette táncát, azután elt" nt. Érdekes, hogy ez az egyébként oly ügyes ember úszni nemtudott megtanulni.55. Ha valakit nagyon megszeretett, annak az esztelenség határáig kedvébe járt. Mnester

pantomim-színészt, még a színházban is megcsókolta nemegyszer; és ha valaki annak táncszáma közben akár csak a legenyhébb formában is nemtetszésének adta tanújelét, magaelé parancsolta, és saját kez" leg korbácsolta meg. Egy római lovag egyszer zajt csapottMnester jelenete alatt; Caligula odaküldött hozzá egy centuriót, és megüzente, induljonazonnal Ostiába, onnét útrakelve vigye el levelét Ptolemaeus királynak Mauretaniába. Alevélben ez állt: „Ennek az embernek, akit hozzád küldök, se jót, se rosszat ne tégy!” Azúgynevezett thrák vívókat germán test! rcsapata tisztjeivé léptette el! . A mirmillók fegy-verzetét ellenben csökkentette. A gy! ztes Columbusnak könny" sebébe mérget dörzsölt,melyet azóta columbinusnak hívott. Legalábbis ezt a feliratot találták meg szekrényében atöbbi méreg között. A kocsihajtók zöldruhás csapatát annyira szívébe zárta, hogy rendszeresenistállójukban étkezett, és éjszakára is nemegyszer ott maradt náluk. Eutychusnak, a hajtónak tivornyázás közben, egyéb vendégajándékon kívül kétmillió sestertiust is adományozott.Incitatus nev" lovának - miután az állat nyugalma kedvéért a cirkuszi játékok el! tti naponkatonaság útján intézkedett, hogy a környék lakossága egy hangos szót se ejtsen - nemcsak márványistállót, elefántcsont szerszámot, bíbor takarót, drágak ! vel ékes nyakláncot adomá-nyozott, hanem egy palotát is, személyzettel, berendezéssel, hogy méltó módon fogadhassa anevében meghívott vendégeket; mint mondják, az volt a szándéka, hogy consullá is kinevezi.56. Több embernek is kedve támadt, hogy ezt a dühöng! ! rültet megölje. De azután, hogyegyik összeesküvés a másik után leplez! dött le, többen pedig tétováztak, mert nem jött még ela kívánt alkalom, két ember végül mégis megegyezett egymással. Tervükr ! l tudtak a leg- befolyásosabb szabadosok meg a test! rség parancsnoka is, akik - minthogy nevük egyik összeesküvés tagjai sorában, ha igaztalanul is, szóba került - úgy érezték, most már gyanúsak és gy" löletesek Caligula szemében. A császár ugyanis félrevonta! ket, és nagy nyugtalanságot



103

okozott nekik, mikor kivont kardjára mutatva azt állította, hogy hajlandó önként elpusztítanimagát, ha! k azt állítják, hogy halált érdemel: Caius azóta is szüntelenül rágalmazta egyiket amásik el! tt, és egymás ellen ingerelte! ket. Végül megállapodtak, hogy a palatinusi játékok idején törnek rá a császárra, mikor délben kilép a színházból; Cassius Chaerea, a test! rcsapattribunusa magának követelte az els! ség jogát a támadásra; ezt az id! s embert Caius állandóan,ocsmány módon elpuhult kéjencnek csúfolta; ha Cassius jelszót kért t! le, a császár mindigPriapus vagy Venus nevét adta meg; ha valami okból köszönetet kellett mondania Caiusnak,az trágár mozdulattal, illetlen formában nyújtotta csókra a kezét.57. Közeli halálát sok el! jel hirdette. Az olympiai Juppiter szobra, melynek lebontását éselszállítását Rómában már régen elhatározták, hirtelen oly hangos kacagást hallatott, hogy amunkások az ingó-leng! állványokról szanaszéjjel menekültek. Aztán megjelent egy Cassiusnev" ember, azt állítván, hogy álmában parancsot kapott, áldozzon bikát Juppiternek.Capuában március tizenötödikén villám csapott a Capitolium épületébe, Rómában pedig acsászári palota atriumának! rszobájába. Akadt nyomban, aki az egyik jelet úgy értelmezte,hogy a császár életét valamelyik! rz! je veszélyezteti, a másikat pedig, hogy egy nagy ember

meggyilkolását jelzi, úgy, mint annak idején történt,ama bizonyos napon. Mikor CaligulaSullától, a csillagásztól megkérdezte, mit mutat születési id! pontjának csillagképe, a tudós aztfelelte: egész biztosan er ! szakos halál vár rá. Az antiumi jóshely is arra intette: óvakodjék Cassiustól. Ezért nyomban megölette Cassius Longinust, aki akkoriban proconsul voltAsiában, arról ellenben megfeledkezett, hogy Chaereát is Cassiusnak hívják. Megöletése el! ttegy nappal azt álmodta, hogy fenn az égben ott áll Juppiter trónszéke mellett, és az istenek atyja jobb lábának nagyujjával úgy megrúgja, hogy nyomban lezuhan a földre. A csodajelek közé tartozik továbbá mindaz, ami a gyilkosság napján, közvetlenül a nagy esemény el! tttörtént. Miközben ugyanis Caligula áldozatot mutatott be, ráfreccsent egy flamingó vére.Mnester, a pantomimus pedig aznap egyik tragikus darabban ugyanazt a táncot járta, mintegykor Neoptolemus, a tragikus m" vész az ünnepi játékokon, amikor Phillippus macedonkirályt megölték. A „Laureolus” cím" színjátékban a f ! szerepl! jelenetét, amelyben mene-külés közben földre omlik és vért köp, a többi segédszínész egymással versengve utánozniakarta, végül is az egész színpad vérben úszott. Estére pedig olyan el! adásra készültek,melyben az alvilági eseményeket egyiptomi és aethiopiai szerepl! k jelenítették meg.58. Január huszonnegyedikén történt, a nap hetedik órájában: Caligula bizonytalankodva,hogy felkeljen és elinduljon-e reggelizni - az el! z! napi étel ugyanis megfeküdte gyomrát -,végül barátai unszolására mégis elhagyta az épületet. A föld alatti folyosón, melyen át kelletthaladnia, asiai nemesifjakat gyakorlatoztattak, mert a következ! jelenetben fel kellett lépniük;Caligula megállt mellettük, hogy megnézze és biztassa! ket. Ha a csapat vezet! je azt nemmondja neki, hogy! t most épp a hideg rázza, a császár visszafordult volna, hogy nyombanmutassák be neki ezt a m" sorszámot. A történtekr ! l kétféle hír járja. Egyesek így mondják:miközben a fiúkkal beszélgetett, Chaerea hátulról nagyot vágott kardjával a tarkójára, és ígykiáltott: „Rajta!” Ezután Cornelius Sabinus, a másik összeesküv! tribunus elölr ! l döfte át amellét. Mások azt állítják, hogy mikor Sabinus a beavatott centuriók csoportját szétoszlatva, akatonai szabályzat szerint jelszót kért Caiustól, és az neki „Juppiter” nevét adta meg, Chaereaígy kiáltott: „Érjen hát utol haragja.” Aztán mikor Caius odafordult, hogy megnézze, ki beszélígy hozzá, Chaerea eltörte az állkapcsát. A földön fetrengve, verg! dve ordította, hogy még él,de ekkor a többiek harminc helyen megsebezték és megölték. Megállapított jelszavuk ugyanisígy hangzott: „Még egyet.” Volt, aki az ágyékába döfte kardját. A lármára rudakkal felszerelveodacs! dültek hintóviv! i meg germán test! rei is, hogy megvédjék; gyilkosai közül néhányat

meg egy-két ártatlan senatort meg is öltek közben.



104

59. Huszonkilenc évet élt: három évig, tíz hónapig és nyolc napig uralkodott. Holttestéttitokban a Lamia-féle kertekbe szállították, hevenyészett máglyán jóformán csak félig égették el, és lazán bekaparták a gyep alá; kés! bb a szám" zetésb! l hazatér ! nénjei kiásták, elégették és eltemették. Eléggé ismert dolog, hogy míg ez be nem következett, szellemek kísértették akert ! reit; a házban, ahol megölték, egyetlen éjszaka sem múlt el, hogy valami rémít! dologne történt volna, míg végül a ház maga is le nem égett. Vele egy id! ben halt meg felesége,Caesonia, egy centurio kardjától, és leánya, kinek fejét gyilkosai a falhoz verdesték.60. Az alább következ! eseményekb! l elgondolhatja bárki, milyen id! k jártak akkoriban.Mikor meggyilkolásának híre elterjedt, el! bb senki fia el nem akarta hinni; gyanakodtak, nemCaius találta-e ki és terjesztette magáról ezt az újságot, hogy ily módon kipuhatolja azemberek gondolatait; még az összeesküv! k sem határoztak az utódlás jogáról. A senatus pedigoly nagy egyetértésben óhajtotta a szabadságjogokat helyreállítani, hogy a consulok a senatus-ülést el! ször nem is a Curiába hívták össze, mert hiszen annak Julius-féle curia volt a neve,hanem a Capitoliumon; néhány senator azt mondta, hogy a Caesaroknak még az emlékét is elkell törölni, és ezért rombolják le templomaikat. De mindenekel! tt megfigyelték és meg is

jegyezték, hogy minden Caius el! nev" Caesar kard által pusztult el, amióta csak az els! t aCinna-féle zavargások idején megölték.



105

ÖTÖDIK KÖNYV



106

CLAUDIUS41-54

1. Claudius Caesar apját, Drusust - akit egykor Decimus, kés! bb Nero melléknéven ismertek -Livia hozta a világra három hónappal azután, hogy áldott állapotban férjhez ment Augus-tushoz; azt rebesgették, hogy a fiú korábbi szerelmi viszonyukból származik, s így tulajdon-képpen édesgyermeke mostohaapjának. Születése után ugyanis hamarosan mindenfeléelterjedt ez a kis vers:

Három hónap alatt szül gyermeket is a szerencsés.

Ez a Drusus quaestori és praetori rangban a raetiai és germaniai hadjáratban f ! vezérként vettrészt, és! volt az els! római hadvezér, aki hajón bejárta az északi óceánt; túl a Rhenus folyónnagyszabású, új csatornarendszert létesített, mely a mai napig az! nevét viseli; gyakranmegverte és visszavetette az ellenséget a vadon mélyére, üldözésével is akkor hagyott felcsupán, mikor egy emberfelettien hatalmas termet" barbár asszony jelent meg el! tte, és latinnyelven tiltotta meg neki - gy! ztes létére -, hogy tovább menjen. Mindezen tetteiért megkaptaaz ovatio jogát, valamint a diadalmenettel járó kitüntetéseket: praetori tisztsége leteltévelnyomban consuli hivatalba lépett, majd ismét hadjáratot kezdett, s ott is halt meg a nyáritáborban, melyet azóta Átok-tábornak neveznek. Holttestét a municipiumok és tartományok el! kel! ségei maguk vitték a vállukon, majd átadták az írnokok elébük kivonuló decuriáinak,azok szállították tovább Rómába, végül a Mars-mez! n temették el. A hadsereg ezenkívül mégdíszsírhalmot is emelt neki, mely körül évenként katonai felvonulást rendeztek, s a galliaiszövetséges államok ünnepi áldozatot mutattak be. A senatus számos egyéb megtiszteltetésközött egy gy! zelmi jelvényekkel ékes márványdiadalívet szavazott meg neki a Via Appián,

továbbá a Germanicus melléknevet, melyet nemcsak! , de utódai is viselhettek. A köz-vélemény azt tartja, hogy harcias természet" ember volt, de nagy népbarát is egyúttal. Mertnemcsak arra törekedett, hogy gy! zelmet arasson az ellenség fölött, hanem a személyes bátorságért járó legmagasabb kitüntetésre is, ezért a csata hevében életét kockára téve gyakranmegkereste a germánok hadvezéreit; abból sem csinált titkot, hogy mihelyt teheti, helyreállítjaa régi, köztársasági alkotmányt. Ez lehet az oka - gondolom - némely történetíró merészállításának, hogy Augustus gyanút fogott és visszahívta tartományából; minthogy pedigDrusus tétovázott, mostohaapja méreggel tétette el láb alól. Ezt nem azért említem meg,mintha igaznak vagy akár valószín" nek tartanám, inkább csak megjegyezni kívánom; hiszenAugustus még életében annyira kedvelte Drusust, hogy valahányszor csak tehette, fiaitársörökösének nevezte - halála után pedig maga mondta el róla a dicsér ! beszédet, arra kérveaz isteneket, hogy „az! két Caesarját Drusushoz hasonlóvá tegyék, s neki magának is olyantisztességes halált szánjanak, mint ennek az embernek”. Nem elégedett meg annyival, hogy Drusus sírhalmán a maga költötte verset ércbe vésette,hanem életrajzát is megírta prózában. Drususnak a fiatalabbik Antoniától sok gyermekeszületett ugyan, de csak három élte! t túl közülük: Germanicus, Livilla és Claudius.2. Claudius, Julius Antonius és Fabius Africanus consulsága évében, augusztus elsejénszületett, Lugdunumban, azon a napon, melyen ott el! ször szenteltek oltárt Augustusnak;Tiberius Claudius Drususnak nevezték el. Majd mikor bátyja, örökbefogadtatása után, aJulius-család tagja lett, felvette a Germanicus melléknevet. Még csecsem! volt, mikor

elvesztette apját; egész gyermek- és ifjúkora különféle makacs betegségekkel való küzde-lemben telt el; ezért testi és szellemi fejletlensége miatt még feln! tt korában sem tartották



107

közhivatalra vagy bármi más magánjelleg" foglalkozásra alkalmasnak. Sokáig, még nagykorú-ságának elérése után is idegen gyámságtól szenvedett, s! t, egy nevel! vigyázott rá; nevel! jér ! legyik írásában el is panaszolja, hogy „külföldi volt, valamikor istállófelügyel! , és azért adták mellé, hogy! t minden lehet! alkalommal a legkegyetlenebbül ráncba szedje”.Gyenge egészsége miatt a gladiatori játékon, melyet apja emlékezetére bátyjával közösenrendezett, palliolumban elnökölt - egészen új szokás volt ez -, és aznap, mikor a férfitogátfelöltötte, az éjszaka kell! s közepén, ünnepélyes kíséret nélkül, gyaloghintóban a Capito-liumra vitette magát.3. Az irodalomnak és a m" vészeteknek kora ifjúságától kezdve nagy figyelmet szentelt, éstudásáról gyakran a nyilvánosság el! tt is bizonyságot tett. De ezen a téren sem tudott magának tekintélyt kivívni, vagy jöv! jére nézve reményt ébreszteni. Antonia, az anyja is azt mondo-gatta róla, hogy „emberi szörnyszülemény”, hogy „a természet csak megkezdte, de be nemfejezte”; s ha valakire a korlátoltság bélyegét akarta rásütni, azt szokta volt mondani, „még butább, mint az! Claudius fia”. Nagyanyja, Augusta is mindig a legnagyobb megvetéssel bántvele; a legritkább esetben szólította meg; ha pedig valamiért figyelmeztetésben részesítette,azt is csak néhány rövid, epés sorban vagy közbenjáró útján tette. Nénje, Livilla, mihelyt jövend! uralkodásáról tudomást szerzett, nyíltan, mindenki füle hallatára átkozódni kezdett arómai nép ily szerencsétlen, ily méltatlan sorsa miatt. De hogy dédnagybátyja, Augustus,miként vélekedett jó vagy rossz tulajdonságairól, leginkább leveleinek egy-egy fejezetéb! lviláglik ki.4. „Kívánságodnak megfelel! en megbeszéltem Tiberiusszal, Liviám, hogy mihez kezdjünk ate Tiberius unokáddal a Mars-ünnep játékai idején. Abban egyetértettünk, hogy egyszer végremeg kell határoznunk, milyen elveket kövessünk személyét illet! en. Ha ugyanis, hogy úgymondjam, tökéletes és épelméj" , miért habozunk, miért nem járatjuk vele végig ugyanazokat atiszteletbeli állásokat és rangfokozatokat, melyeket bátyjának végig kellett járnia. Ha ellenbenazt gondoljuk, hogy hiányzik egy kereke, és testben-lélekben fogyatékos, rejtegetni való, nemszabad nevetség tárgyává tennünk sem! t, sem önmagunkat az emberek szemében, akik amúgy is megszokták, hogy az efféle jelenségeken gúnyolódjanak. Ha egyszer s mindenkorranem szabályozzuk ezt a dolgot, csak beleizzadunk, hogy valahányszor el! léptetése szóbakerül, mi esetenként akarjuk eldönteni, alkalmas-e valamely tisztség elnyerésére, vagy sem.Pillanatnyilag - erre nézve kéred tanácsomat - nincs kifogásom ellene, hogy a Mars tiszteletérerendezett játékok idején az áldozó papok asztalának felügyeletét rábízzuk; csak engedje, hogySilanus fia, aki egyébként rokona is, tanácsokkal lássa el, úgy aztán nem csinál majd semmifelt" n! vagy nevetséges dolgot. De azt már nem helyeslem, hogy a cirkuszi játékokat acsászári páholyból nézze végig. Ott ugyanis er ! sen ráirányul az els! sorokban ül! néz! k

figyelme. Nem helyeslem továbbá, hogy a latin ünnepek alatt akár részt vegyen a felvonulásona Mons Albanusra, akár Rómában maradjon. Mert miért ne lehetne akár Róma praefectusa is,ha egyszer bátyját felkísérheti a hegyre? Íme, kedves Liviám, úgy vélem, rendezni kell egyszer ezt az egész dolgot, hogy ne lebegjünk örökké remény és félelem között. Ha akarod,levelemnek ezt a részét odaadhatod elolvasni Antoniánknak is.” Másik levelében ez áll: „Én pedig, míg te távol vagy, mindennap meghívom az ifjú Tiberiust vacsorára, hogy ne étkezzék mindig egyedül Sulpiciusával meg Athenodorusával; bárcsak nagyobb gonddal és kevésbétudományosan választana ki valakit magának, és annak utánozná a mozgását, a tartását, a járását. Szegény nem sok szerencsével dicsekedhetik; pedig komoly dolgokban, ahol szellemenem kalandozik tévutakra, kiviláglik természetének vele született el! kel! sége.”



108

Vagy egy részlet harmadik leveléb! l: „Hogy unokád, Tiberius, miképpen nyerhette eltetszésemet, mikor beszédét mondta, kedves Liviám, azon, pusztuljak el, de ma sem gy! zök eléggé csodálkozni. Nem értem, hogy aki egyébként ennyire összefüggéstelenül beszél,hogyan képes szónoklatában oly összefügg! en elmondani, amit mondania kell.” Ismeretes,hogy Augustus miként rendelkezett fel! le kés! bb: az áldozó papi tisztségen kívül semmiféleméltóságra nem emelte, végrendeletében is csak harmadfokú örököseként, csaknem azidegenek között, ott is csak hatodrészben nevezte meg, és mindössze nyolcszázezer sestertiusthagyott rá.5. Nagybátyja, Tiberius, mikor Claudius hivatali rangot kért t! le, csak a consuli tisztséggel járó jelvényeket adta meg neki. És mikor Claudius tovább sürgette valóságos hivatali meg- bízatásokért, azt válaszolta neki levélben, hogy „íme, küld neki negyven aranyat a Saturnaliaés Sigillaria ünnepeire”. Erre aztán Claudius végképp lemondott a hivatalviselés reményér ! l,nyugalmasan visszavonult, és hol kertjeiben, külvárosi birtokán, hol campaniai villájábanéldegélt magányosan; és minthogy mindenféle alja néppel barátkozott, közismert semmittevé-sén kívül rossz hírét még részegeskedéssel meg kockázással is tetézte.

6. És bár így élt, az emberek mégis tisztelték és megbecsülték. A lovagrend kétszer választottavédnökévé, hogy a rend számára igen fontos kéréseket el! terjesszen: egyszer, mikor azt kérték a consuloktól, engedjék meg, hogy a lovagok vállukon vigyék Augustus holttestét Rómába;másszor pedig, hogy Seianus leverése alkalmából szerencsekívánataikat ugyancsak a consu-loknak tolmácsolja. S! t, ha belépett a színházba, a közönség mindig felkelt helyér ! l, éslevetette köpenyét. A senatus is határozatba foglalta, hogy soron kívül az isteni Augustustiszteletére rendelt, sorshúzás útján választott papok közé sorolja; kés! bb pedig, mikor házátt" zvész pusztította el, a senatus közpénzb! l helyreállíttatta, és megadta neki a senatorokatmegillet! szavazati jogot. Ezt a jogát Tiberius, Claudius gyengeelméj" ségére hivatkozva,eltörölte, de megígérte, hogy a t" zkárt a maga vagyonából megtéríti. Tiberius azonban mégis-

csak harmadfokú örökösként a vagyon harmadrészéb! l elégítette ki, csaknem kétmilliósestertiust hagyott rá, és többi hozzátartozója között! t is, név szerint ajánlotta a hadsereg, asenatus és a római nép jóindulatába.7. Végül unokaöccse, Caius uralkodása alatt, aki trónralépése után kezdetben mindenáronigyekezett az emberek becsülését megnyerni, közhivatalra is jelölték, s! t, a császárral együttkét hónapig consul is volt; ekkor történt, hogy mikor hivatali jelvényeivel el! ször jelent meg aForumon, egy sas, mely éppen arra repült, hirtelen a jobb vállára telepedett. Sorshúzás útjánnégy év múlva másodszor is consuli tisztséghez jutott; Caius helyett többször is elnökölt aszínházi el! adásokon, és ilyenkor a közönség ezt kiáltotta neki: „Éljen a császár nagybátyja!”vagy: „Éljen Germanicus öccse!”

8. Azért ezentúl is sok megszégyenítésben volt része. Ha ugyanis kissé késve érkezett alakomához, nagy nehezen csak úgy kapott helyet, ha többször is körüljárta az asztalt;valahányszor ebéd után elbóbiskolt - s ez bizony megtörtént nemegyszer -, olajbogyó- vagydatolyamagvakkal hajigálták meg; de a tréfacsinálók is fel-felköltögették, csak úgy mókából,ostorral, virgáccsal. Ha pedig horkolt, görög papucsot húztak a kezére, hogy mikor hirtelenfelriad álmából, összekarmolja vele az arcát.9. Gyakran veszedelemben is forgott. El! ször consulsága idején, mikor csaknem elmozdí-tották hivatalából, mert a császár két bátyjának, Nerónak és Drususnak a szobrait csak sok huzavona után csináltatta meg és állíttatta fel; kés! bb is folytonosan zaklatták idegenekt! lvagy éppen a maga háznépét! l származó feljelentésekkel is. Lepidus és Gaetulicus össze-esküvésének felderítése után, mikor többekkel együtt! t is elküldték követségbe Germaniába,hogy a császárnak szerencsekívánatait kifejezze, ismét életveszélybe került; Caius ugyanis



109

felháborodott, s! t, dühöngött, hogy miért éppen nagybátyját tartották legalkalmasabbnak errea küldetésre, olyanformán hat ez, mintha Claudiusnak egy kisfiút kellene fegyelmeznie;némely történetíró azt állítja, hogy Caius megérkezésekor ruhástul, úgy, ahogy volt, bedobattaa folyóba bátyját. Ett! l kezdve a senatusban mindig! szavazott utoljára, s hogy meg-szégyenítsék, mindig t! le kértek véleményt legutoljára. Még egy végrendelethamisítási pert isa nyakába akasztottak, mondván, hogy! is szerepelt állítólag az aláírók között. Kény-szerítették továbbá, hogy belépéséért az új papi testületbe nyolcmillió sestertiust fizessen;emiatt akkora nyomorba süllyedt, hogy kötelezettségének eleget tenni nem tudván, a zálogjogitörvény értelmében - ha jelképesen is csupán - a praefectusok rendeletével együttkifüggesztették nevét a birtokok eladói között.10. Életének nagy része ekképpen telt el, míg aztán csaknem ötvenedik éve felé szintecsodával határos véletlen folytán hatalomra jutott. Caius merényl! i másokkal együtt! t iseltávolították, és azt állítván, hogy a császár egyedül óhajt maradni, elterelték közeléb! l atömeget; erre Claudius visszavonult a Hermaeumnak elnevezett pihen! helyre. Nem sokkalezután az öldöklés zajától megrettenve fellopakodott a legközelebbi emeleti teraszra, és

elrejt! zött az ajtó függönyszárnyai mögé. Ott lapult, mikor egy véletlenül arra rohanóközkatona meglátta a lábát, és hogy megtudja, ki az ott, er ! vel kiráncigálta rejtekhelyéb! l,majd felismerte, és a félelmében térdre hulló Claudiust - császárjaként köszöntötte. Magávalvitte bajtársaihoz, akik mindeddig csak káromkodtak, mert nem tudták, mihez kezdjenek.Ezek azután gyaloghintóba ültették, és minthogy a maga emberei szétfutottak, felváltva vitték vállukon a táborba; Claudius pedig szomorú volt és félt, s a szemközt jöv! tömeg sajnálkozottrajta, mert azt hitték, hogy ártatlanul kivégezni viszik. A sáncok mögé érve a katonai parancs-nokságon töltötte az éjszakát, most már biztonságosabb érzéssel ugyan, de vajmi kevésreménnyel jöv! jét illet! en. A consulok ugyanis a senatussal és a római városi csapatokkalelfoglalták a Forumot és a Capitoliumot, és helyre akarták állítani a közszabadságot; Claudiustis meghívták a néptribunusok útján, hogy menjen el a Curiába, és adja le szavazatát, de úgylátszik, azt felelte, „a felfordulás és az er ! szak miatt nem teheti”. Csak másnap, mikor asenatus az élénk véleménykülönbségek és a sok viszálykodás miatt ímmel-ámmal tudtacsupán akaratát végrehajtani, és az épület körül ténferg! tömeg is egy irányító hatalmatkövetelt - méghozzá név szerint -, engedte meg Claudius, hogy a katonák a gy" lésen feles-küdjenek nevére; fejenként tizenötezer sestertiust is ígért nekik -! volt a császárok között azels! , aki még katonái h" ségét is pénzért vásárolta meg.11. Mihelyt meger ! sítette hatalmát, az volt a legsürg! sebb dolga, hogy a két napnak, melyenaz állam alkotmányának megváltoztatásáról tanácskoztak, még az emlékét is eltörölje.Bocsánatot és feledést ígért minden akkor elhangzott szóért, minden tettért - és állta is szavát;néhány tribunust és centuriót öletett meg csupán a Caius ellen összeesküv! k közül, példamu-tatás okából, és mert megtudta, hogy azok az! fejét is követelték. Azután családja emlékének kegyes ápolására fordított nagy gondot, és nem volt el! tte szentebb vagy gyakrabban használtesküforma, mint ez: „Augustusra mondom.” Gondoskodott róla, hogy nagyanyját, Liviátistenné avassák, és a cirkuszi játékokon Augustus hintójához hasonló elefántfogatú kocsitszavaztatott meg neki; szüleinek nyilvános halotti ünnepet, apjának, születése évfordulóján,ennél is fényesebb cirkuszi játékot fogadott; anyjának pedig díszkocsit, amelyen képét vitték aCircuson keresztül, továbbá az Augusta melléknevet, mert azt életében megvonták t! le. Bátyjaemlékezetére, melyet minden alkalommal megünnepelt, a neapolisi díszversenyen még egygörög komédiát is betaníttatott, és azt a dönt! bírák ítélete alapján koszorúval tüntette ki. MégMarcus Antoniusnak is tisztelettel és hálás megemlékezéssel adózott, és rendeletben

nyilvánította ki: apja, Drusus születésnapjának megünneplését azért óhajtja oly sürget! en,mert ugyanarra a napra esik nagyapja, Antonius születési évfordulója is. A márvány diadalívet



110

pedig, melyet a senatus Pompeius színháza mellett egykor Tiberiusnak megszavazott, dekés! bb elhanyagolt, Claudius megépíttette. És noha Caiusnak minden rendelkezésétvisszavonta, meggyilkolása napját - pedig az a maga trónralépésével egybeesett - nem engedteaz ünnepnapok sorába iktatni.12. Szerény és egyszer " volt magatartása, ha a maga méltóságának növelésér ! l esett szó; nemhasználta az „imperator” el! nevet, elutasította a káprázatos kitüntetéseket, leánya menyegz! jétés unokája születésnapját csendben, családi körben ünnepelte meg csupán; a senatus jóváhagyása nélkül egyetlen szám" zöttet sem hívott vissza; kérte a senatust, tiszteljék megazzal, hogy test! rparancsnoka és a katonai tribunusok elkísérhessék! t a Curiába, továbbáhogy procuratorai bírói ítéleteit érvényesnek fogadják el. Hogy magánbirtokain vásárnapokattarthasson, arra a consuloktól kért engedélyt; a hatóságok hivatalos vizsgálatain a tanácsegyszer " tagjaként gyakran vett részt. Ha pedig a tisztvisel! k játékot rendeztek, maga ishelyér ! l felemelkedve, a közönséggel együtt üdvrivalgással és karlengetéssel ünnepelte! ket.Valahányszor a néptribunusok bírói széke el! tt megjelentek, elnézésüket kérte, amiérthelysz" ke miatt nem ültetheti le! ket, hogy meghallgassa jelentésüket. Ezért rövid id! alatt

igen megszerették, nagy népszer " ségre tett szert; egyszer szájról szájra járt a hír, hogy útbanOstia felé, orvul meggyilkolták; ez a nép körében nagy megdöbbenést keltett, és addigkáromolták, szidalmazták árulónak a katonaságot, gyilkosnak a senatust, míg hol az egyik, hola másik, s! t, egyszerre több tisztvisel! t is a forumi szószékre nem vonszoltak, s azok ki nem jelentették, hogy a császárnak semmi baja, s már Róma közelében jár.13. Túl sokáig azonban mégsem maradt cselszövésekt! l mentes az élete és bizony nemcsak egyes emberek veszélyeztették, hanem összeesküvés, de még polgárháború is. Egy plebeiustt! rrel kezében leptek meg a császár hálószobája mellett az éjszaka kell! s közepén; defelfedeztek két lovagot is, akik ugyancsak t! rrel és vadászkéssel felszerelve ácsorogtak körülötte a szabadban; egyik színházból kijövet akarta megtámadni Claudiust, a másik áldozat

bemutatása közben, a Mars-mez! n. Felkelést szervezett ellene Asinius Gallus és StatiliusCorvinus - a két szónok, Pollio és Messala unokái -, s azok több szabadosát és rabszolgáját is bevonták a szervezkedésbe. Furius Camillus Scribonianus, Dalmatia legatusa polgárháborútrobbantott ki;! t azonban öt nappal kés! bb megölték; a hitszeg! legiókat ugyanis b" nbánatraindította, hogy mikor elindultak az új császárhoz - véletlenségb! l-e vagy az istenek akaratából-, egyszer " en nem tudták se a sast feldíszíteni, s a hadijelvényeket a földb! l kihúzni, vagy akár helyükb! l elmozdítani.14. Consuli tisztséget a régin kívül négyszer viselt: az els! kett! t egymás után, a többit négy-négy évi id! közben; a legutolsót egy fél éven át töltötte be, a többit két-két hónapig, aharmadikat pedig olyképpen, hogy - a császárok esetében egészen szokatlan módon - egy

elhalt consul helyébe választották meg. Mint consul, de hivatali tisztségén kívül is, nagykörültekintéssel szolgáltatott igazságot még a maga vagy hozzátartozói családi ünnepein, néhaakár ! si vallási ünnepnapokon is. Nem mindig követte szigorúan a törvény el! írásait; a jóindulat és méltányosság szempontjából, belátása szerint felváltva alkalmazott szigorú vagyenyhe büntetéseket. Ha valaki magánjogi ügyben többet követelt, mint amennyi járt neki, ésezért perét elvesztette, annak perfelvételt engedélyezett; ha azonban nagyobb szabású csalásértmarasztaltak el valakit, a törvényes büntetés korlátait túllépve arra ítélte, hogy vadállatokkalviaskodjék az arénában.15. Kihallgatások és ítélethozatal dolgában az esze csodálatos módon különféleképpenm" ködött; hol körültekint! en és bölcsen, hol meggondolatlanul, elhamarkodottan, nemegyszer

ostobán, mint valami bolond. A bírói decuriák szemléje közben azt állította valakir ! l, hogytúlságosan szeret ítélkezni, és nyomban el is bocsátotta, csak azért, mert az illet! , nevének



111

felolvasásakor, nem élt a háromgyermekes apák kiváltságával, és nem kért mentesítést aszolgálat alól; egy másik jelöltet ellenfelei felszólítottak, hogy perét a császár elé vigye;!azonban azt állította, hogy az ügy csak a rendes bíróságra tartozik. Ezt az embert Claudiuskényszerítette, hogy nyomban maga hozzon ítéletet, és személyes példájával bizonyítsa be,hogy igazságos bíró válik-e majd bel! le, ha egyszer a más dolgában kell majd ítélkeznie. Egyasszony tulajdon fiát nem akarta a magáénak elismerni; minthogy a bizonyítás anyaga egyik fél részér ! l sem volt kielégít! , azzal kényszerítette vallomásra az asszonyt, hogy ráparancsolt,lépjen házasságra az ifjúval. Távollev! k esetében könnyedén hozott ítéletet a megjelentek javára, és nem vizsgálta meg, hogy az ellenfél mulasztásból-e vagy kényszerít! okból nem jelent meg a tárgyaláson. Máskor valaki elkiáltotta magát, hogy a hamisítónak vágják le akezét; Claudius nyomban elhívatta a hóhért késeivel, egész felszerelésével együtt. Egykülföldi állampolgár ügyében kisebb vita támadt az ügyvédek között, vajon togában vagy palliumban álljon-e a vádlott bírái elé; Claudius pártatlanságát akarván bizonyítani, elrendelte,hogy ahányszor a vád vagy a védelem képvisel! je beszél, a vádlott annyiszor váltson ruhát.Mondják, hogy egy perben egyszer az írótábláról olvasta fel az ítéletet, mely szerint annak javára döntött, aki igazat mondott. Ezek a dolgok annyira csorbították a tekintélyét, hogymindenfelé, ország-világ el! tt megvetéssel beszéltek róla. Valaki egyszer azt vallotta, hogy azegyik tartományból megidézett tanú nem jelenhet meg a tárgyaláson; a távolmaradás okátazonban elhallgatta, és csak hosszas kérdez! sködésre bökte ki végre: „Meghalt - mondta acsászárnak -, gondolom, engedelmeddel.” Másvalaki, megköszönve, hogy a vádlott védelméreengedélyt kapott, odavetette neki: „Mert hát így szokás ez.” Gyakran hallottam magam is azöregekt! l, hogy az ügyvédek er ! sen visszaéltek türelmével, és valahányszor Claudius leszállta bírói emelvényr ! l, nemcsak szóval hívták vissza, hanem togája szegélyénél fogva tartóz-tatták, még a lába szárát is megragadták. Ezért nem is csoda, hogy az egyik szegény görögkeresked! száján kicsúszott a vita hevében: „Te nemcsak öreg vagy már, hanem hülye is.”Egy római lovagot n! kkel való szemérmetlenkedés címén fogtak perbe. A vád hamis volt, deellenfelei másként nem férhettek hozzá; mikor a lovag látta, hogy hivatásos ringyókat idéztek meg és hallgatnak ki tanúként ellene - közismert dolog ez -, keser " en szitkozódva Claudiusostobasága és kegyetlensége miatt, íróvessz! jét, tábláját, melyet kezében tartott, úgy vágta acsászár képébe, hogy jócskán megsebesítette az orcáját.16. Claudius censori tisztséget is viselt, melyet Plancus és Paulus censorok után hosszú ideignem is töltöttek be; de ezt a hivatást is egyenetlenül, különféle alapelvek és eljárások szerintgyakorolta. Egyik lovagi szemlén megbélyegz! megjegyzés nélkül engedett át egy gyalázattalillethet! fiatalembert, mert az apja kijelentette, hogy szerinte a fiú hibátlan: megvan neki -mondta Claudius - a maga censora. Egy másik, kicsapongásairól és csábításairól hírhedt ifjútis csak arra figyelmeztetett, hogy vagy mérsékelje, vagy óvatosabban gyakorolja fiataloscsínytevéseit; s még hozzáf " zte: „Mert ugyan miért kell nekem tudnom, hogy ki a szeret! d?”És mikor egyszer bizalmas barátai kérésére eltörölte egyik lovag neve mell! l a megbélyegz!megjegyzést, azt mondta: „A törlés nyoma mindenesetre megmarad.” Egy kiváló férfit, agörög tartomány legtekintélyesebb emberét törölte a bírák névjegyzékéb! l, mert nem tudottlatinul, s ezért még a római polgárjogtól is megfosztotta. Senkit! l sem vette szívesen, ha nemmaga adott számot életér ! l, úgy, ahogy tudott, védnök igénybevétele nélkül. Sok embertmeglepetésszer " en és egészen újfajta ok miatt bélyegzett meg, gyakran csupán azért, mert az!tudta és beleegyezése nélkül elutazott Italiából; másokat azért, mert valamelyik tartománybanaz idegen király kíséretében mutatkoztak; utalt is rá, hogy el! dei idejében Rabirius Postumusa hazaárulás gyanúját vonta magára bírái el! tt, mert Alexandriába utazott, Ptolemeushoz,hogy megmentse a királynak nemrégiben kölcsönadott pénzét. Még sok más embert isigyekezett megbélyegezni, de nyomozóinak nagyfokú hanyagsága miatt, s a maga gyalázatára,többnyire kiderült róluk, hogy ártatlanok; akit azzal vádoltak, hogy agglegény, gyermektelen



112

és szegény - házas, családos és gazdag embernek bizonyult; akit pedig megrágalmaztak, hogyfegyverrel öngyilkosságot követett el - az ledobva magáról a ruhát, megmutatta, hogy teste épés sértetlen. Censori hivatása idején más nevezetes esemény is történt: a Sigillariusok utcájá- ban egy pompás kiállítású ezüst kocsi volt eladó; azt a kocsit megvásároltatta, és megparan-csolta, hogy szeme el! tt törjék össze; majd egyetlen napon húsz rendeletet bocsátott ki,különösen kett! volt közöttük figyelemre méltó: az egyik arra intett, hogy a közelg! b! ségesszüret el! tt szurokkal jól el kell tömni a boroshordókat, a másik meg arra, hogy kígyómarásellen nincs jobb a taxusfa levénél.17. Egyetlen hadjáratot kezdeményezett, az is meglehet! sen szerény vállalkozás volt. Asenatus ugyanis megszavazta neki a diadalmenettel járó kitüntetéseket,! azonban nem tartottaezt kielégít! nek fejedelmi méltóságához, hanem valódi diadalmenet dics! ségére vágyott; hogyezt elérje, mint legalkalmasabb területet, Britanniát választotta; ott ugyanis az isteni Julius ótanem próbálkozott senki, de a tartomány éppen er ! sen forrongott is, mert Róma nem szol-gáltatta ki a britanniai szökevényeket. Ostiából elindulva, útban a tengeren odafelé, a viharosészaki szél miatt kétszer csaknem elsüllyedt, el! ször Liguria közelében, majd a Stoechades-

szigetek mellett. Ezért Massiliából szárazföldön folytatta útját Gesoriacumig onnan kelt áthajón a szigetre; egyetlen kardcsapás és vérontás nélkül néhány nap alatt megadásra kény-szerítette a sziget nagy részét, és elindulása után hat hónappal már vissza is tért Rómába, aholfényes diadalmenetet tartott. Nemcsak a tartományok f ! nökeinek, hanem némely szám" zött-nek is megengedte, hogy e látványosság megtekintésére Rómába utazzék; a hadi zsákmányok között palatinusi háza homlokzatára a polgári korona mellé a tengerészeti koronát iskifüggesztette, jeléül annak, hogy behajózta és megszelídítette az Óceánt. Diadalszekeremögött Messalina, a felesége haladt díszhintójában. Ugyancsak ott haladtak mögötte mind-azok, akik ebben a háborúban a diadalmi kitüntetéseket megkapták; a többség gyalogosan és bíbortogásan, egyedül Crassus Frugi ült cifra szerszámos lovon, pálmamintás, hímzetttogában, minthogy! már másodszor érdemelte ki ezt a kitüntetést.18. Mindvégig nagyon szívén viselte a f ! város és a gabonaellátás gondját. Az Aemilianusrólelnevezett városnegyedben keletkezett makacs t" zvész idején két éjszakán át a Diribitorium- ban maradt: a katonaság és házicselédsége nem bizonyult elegend! nek, ezért a tisztvisel! k útján segítségül hívta a népet minden városnegyedb! l; maga elé állítva a teli pénzeskosarakat,közrem" ködésre buzdította az embereket, és kinek-kinek elvégzett munkája szerint szabtameg a jutalmát. Egyszer azonban a sorozatos rossz termés miatt igen sz" kös volt agabonaellátás; ekkor a tömeg a Forum kell! s közepén feltartóztatta Claudiust, szidalmakkalárasztotta el, és száraz kenyérdarabokkal úgy meghajigálta, hogy sebesülten, egy titkos átjárónkeresztül alig tudott elmenekülni a Palatiumra; ezután már ki is gondolt mindenfélelehet! séget, hogy a gabonaellátást akár a téli viharok idején is biztosítsa. A gabonakereske-d! knek el! nyös feltételeket biztosított: magára vállalt ugyanis mindennem" veszteséget arraaz esetre, ha valamelyiket a tengeren vihar következtében károsodás éri; nagy kedvezmé-nyeket juttatott továbbá mindazoknak, akik kereskedelmi hajók építésére vállalkoztak - kinek-kinek a maga körülményei szerint:19. Így például egy polgárnak megadta a felmentést a Papius Poppaeus-féle törvény rendel-kezései alól; egy latin jogú embernek a teljes római polgárjogot; asszonyoknak a négygyer-mekes anyák jogait: ezek az intézkedések a mai napig érvényesek.20. Nem sok, de annál hatalmasabb és fontosabb közm" vet létesített; a legjelent! sebb ezek között a Caius idejében megkezdett vízvezeték; továbbá a Fucinus-tó lefolyó csatornája és az

ostiai kiköt! . Pedig jól tudta, hogy ezek közül az egyiket Augustus nem engedélyezte, hiábakönyörögtek neki állandóan a marsusok; a másik munka megkezdését pedig már az isteni



113

Julius is többször elhatározta, de a munkálatok nehézsége miatt elállt szándékától. AClaudius-féle vízvezeték céljaira egy k ! építmény segítségével egészen Rómáig elvezette a b! viz" hideg forrásokat - egyiknek Kékforrás volt a neve, a másik kett! nek Curtius ésAlbudinus -, valamint az Anio novus folyót, Róma alatt pedig több, díszesen kiképzettmedencében szétosztotta vizüket. A Fucinus-tó lecsapolására is f ! ként a haszon, de legalábbannyira a dics! ség reményében vállalkozott; néhányan ugyanis saját költségükön elvállalták alecsapolás munkáját, ha annak fejében átengedik nekik a mocsártalanított földterületet.Háromezer lépésnyi távolságban részint kiásatta, részint kivájatta a hegyoldalt, így hozta létrenagy keservesen a csatornát, tizenegy évi munkával, harmincezer ember szakadatlan dolgoz-tatásával. Felépítette az ostiai kiköt! t, mégpedig úgy, hogy jobbról-balról két mólóval fogtakörül, a bejáratánál pedig, ahol már mély a tenger, k ! gátat emelt; ezt a lehet! legszilárdabbanakarta megalapozni, ezért elsüllyesztette azt a hajót, amely egy hatalmas obeliszket szállítottEgyiptomból Rómába, cölöpökkel vétette körül, és arra az alexandriai Pharos mintájára egyóriási tornyot építtetett, hogy éjjel fényjelekkel utat mutasson a hajóknak.21. Gyakran osztogatott adományokat a népnek. Számos nagyszer " színjátékot rendezett;

nemcsak a régt! l megszokott el! adásokat az ismert helyeken, hanem újakat is eszelt ki vagyújított fel az! si id! kb! l, éspedig ott, ahol el! tte még senki. A leégett Pompeius-színházhelyreállításának tiszteletére rendezett játékon az orchestrában felállított emelvényen elnökölt;el! bb a színház fölött emelt templomban mutatott be áldozatot, onnan jött le, és a néz! térenáthaladva foglalta el székét, miközben a közönség szótlanul ülve maradt a helyén. Meg-rendezte az évszázados játékokat is, azt állítván, hogy Augustus túl korán, nem a kell!id! pontban tartotta meg ezt az ünnepet; pedig történeti m" vében Claudius maga írja, hogyAugustus az évek igen gondos számítása után rendezte ismét e sokáig szünetel! ünnepeket.Ezért csúfolódtak sokan a kikiáltó szaván, mikor! si szokás szerint ekképpen hívta meg anépet az ünnepi játékokra: „mert senki sem látott és nem is lát többé ehhez hasonlót”;márpedig élt még jó néhány ember, aki már maga is látta a játékokat, s! t, volt olyan színész,aki annak idején is, most is szerepelt az el! adásokon. Cirkuszi játékot is gyakran rendezett aVaticanuson, ilyenkor minden ötödik kocsiverseny után egy-egy állathajszát iktatott be. Amárványfülkékkel, aranyos céloszlopokkal díszített Circus Maximusban - ahol azel! tt csak tufak ! b! l épült istállók és faoszlopok álltak - külön ül! helyet jelölt ki a senatoroknak, akik azel! tt a közönség között elvegyülve foglaltak helyet. A kocsiversenyeken kívül trójai játékotis rendezett, s hozzá még egy állatviadalt, melyben az africai vadállatokat saját lovas test! r-csapata pusztította el a tribunus és a praefectus vezetésével; felléptetett ezenkívül thessaliailovasokat is, akik vad bikákat kergettek körös-körül a Circus porondján, majd a kimerültállatok nyakába ugrottak, és szarvuknál fogva lenyomták fejüket a földig. Sok igen változatosgladiatori viadalt rendezett: évenként egyet a test! rlaktanyában, állathajszák és fényesfelszerelés nélkül; egy teljes és szabályos kardviadalt a Septában - azután ugyanott még egysoron kívüli, rövid, csak néhány napig tartó játékot, melyet Sportulának nevezett, mert els!alkalommal így hirdette meg: „csak hirtelen összeütött vacsorafélére hívja meg a népet”. Másel! adásokon sohasem volt olyan közvetlen, szinte közönséges a magatartása, mint emezen; ittmég a gy! zteseknek is úgy számolta le az aranyakat, bal keze ujjain hangosan olvasva, mintaz egyszer " nép fia; közbekiáltással, kérdésekkel buzdította jókedvre az embereket, „úrnak”szólítgatta! ket, miközben nem éppen szellemes, er ! ltetett tréfákkal f " szerezte beszélgetéseit;így mikor Palumbust követelték a néz! k, megígérte, hogy rendelkezésükre bocsátja, ha sikerülelfogatnia. De talpraesett, egészséges dolog volt, hogy mikor egy kocsihajtó ügyében annak négy fia könyörgött hozzá, az összes jelenlev! k helyeslése közben felmentette a szolgálat alól,és egy táblát körülhordoztatva figyelmeztette a népet „milyen jó dolog gyereket nevelni, mertíme, láthatják, hogy még egy gladiatornak is segítségére és hasznára lehetnek”. El! adatotttovábbá a Mars-mez! n egy város meghódítását és kifosztását megjelenít! harci játékot, és egy



114

jelenetet Britannia királyainak meghódolásáról - maga hadvezéri köpenyben ült az elnökiszékben. A Fucinus-tó lecsapolása el! tt még rendezett egy tengeri csatát a vízen. Ekkor történt, hogy miután a tengerészek elmondták szokásos szavaikat: „Üdvözlégy, Caesar, ahalálraszántak köszöntenek téged” - a császár így válaszolt: „Talán nem is!” A katonák eztúgy értelmezték, hogy kegyelmet kaptak, és nem akarták megkezdeni a harcot; Claudiussokáig tétovázott, hogy t" zzel-vassal kiirtsa-e mindet, végül helyér ! l felugorva, csúnya,kacsázó lépteivel körüljárta a tó partját, és hol szép szóval, hol fenyeget! zéssel rávette! ket,hogy harcoljanak. Ezen a játékon egy siciliai és egy rhodusi tizenkét-tizenkét háromevez! -soros hajóból álló harci egység ütközött meg egymással; a tó közepér ! l pedig gépi szerkezetsegítségével egy trombitáló ezüst Triton emelkedett ki és adott jelt a csata megkezdésére.22. Sok vallásos szertartást, polgári és katonai szokást, különféle rendekre mind Rómában,mind külföldön érvényes szabályt helyreigazított; az avultakat visszavonta, de több újat is bevezetett. A papi testületek számának kiegészítésekor el! bb letette az esküt, csak azutánnevezett ki új tagot; éberen ügyelt arra, hogy ha földrengést észlelnek Rómában, a praetor népgy" lést hívjon össze, és törvényszéki szünetet rendeljen el; valahányszor szerencsét-

lenséget jelz! madár t" nik fel akár Rómában, akár fenn a Capitoliumon, b" nbánati napottartsanak, s ezt a szertartást - elzavarván az iparosok és rabszolgák tömegét - mint pontifexmaximus maga nyitotta meg, int! szózatot intézve a néphez a szószékr ! l.23. Összevonta a törvénykezés id! szakát, mely azel! tt téli és nyári szakaszra oszlott. Azigazságszolgáltatást harmadik személyt illet! hagyatéki ügyekben - amit Rómára korlátozvaazel! tt évenként más-más hatóságokra bíztak - most egyszer s mindenkorra és a tartomá-nyokra is kiterjed! hatáskörrel bizonyos tisztvisel! k kötelességévé tették. Megszüntette aPapius-féle törvény Tiberius Caesartól származó cikkelyének érvényét, mely szerinthatvanéves férfi nem képes többé gyermeket nemzeni. Intézkedett, hogy a consulok kiskorúgyermek számára soron kívül rendeljenek ki gyámot, továbbá, hogy akit a hatóságok a

tartományokból kitiltanak, azt se Rómába, se Italiába többé be ne engedjék. Maga is újfajtatilalmat léptetett életbe, egyeseknek megtiltotta, hogy Rómából a harmadik mérföldk ! nélmesszebbre távozzanak. Ha fontosabb ügyekben döntött, a Curiában a két consul széke közöttaz emelvényen ült. A szabadságkérelmek jóváhagyását, melyet azel! tt a senatus intézett,magának tartotta fenn.24. Consuli címet még kétszázezer sestertius vagyonnal rendelkez! procuratoroknak is ado-mányozott. Ha valaki lemondott senatori rangjáról, attól a lovagi rangot is megvonatta.Egyszer senatori rangot adott egy felszabadított rabszolga fiának - holott kezdetben kijelen-tette, hogy senatorrá csakis olyan embert nevez ki, akinek már a dédapja is római polgár volt;de feltételül szabta, hogy el! bb egy római lovag fogadja örökbe. Még így is tartott azonban a

szemrehányástól, és ezért elhíresztelte, hogy a kinevezett! se, Appius Caecus censor, maga isfelvette szabadosok (libertinusok) fiait a senatus tagjai közé; nem tudta azonban, hogy Appiuskorában és utána még egy ideig nem azokat nevezték szabadosoknak, akiket gazdájuk felszabadított, hanem az ilyenek szabadon született gyermekeit. A quaestorok testületének kötelességévé tette, hogy az utak kikövezésének munkájáért jutalmul gladiatori játékotrendezzen a népnek; elvette a testülett! l Ostia és Gallica tartományt, de visszaadta neki aSaturnus templomában elhelyezett államkincstár felügyeletét, melyre id! közben a praetorok vagy - mint most - a volt praetorok viseltek gondot. Leánya jegyesének, Silanusnak, megadta adiadalmi jelvényeket, pedig még el sem érte nagykorúságát; az id! sebbeknek pedig oly s" r " ns oly könnyen osztogatta ezt a kitüntetést, hogy fennmaradt egy levél, melyet állítólag azösszes legiók nevében intéztek hozzá, és arra kérték benne, adja meg a consuli legatusoknak ahadseregparancsnoksággal együtt mindjárt a diadalmi jelvényeket is, hogy ne keressenek er ! nek erejével okot a háborúra. Plautiusnak ún. ovatiót engedélyezett, s mikor az Rómába



115

bevonult, elébe ment és oldalán haladva kísérte a Capitoliumra és vissza a városba. GabiniusSecundusnak, aki legy! zte a germaniai chaucus törzset, a Chaucius melléknév viselésétengedélyezte.25. A római lovagok katonai szolgálatának rendjét úgy szabályozta, hogy a cohors irányításaután egy szárny, azután pedig egy legio tribunusi állását adományozta nekik. Ezenkívül!szervezett meg egyfajta katonaságot és képzeletbeli hadiszolgálatot is, melyet „létszámfölötti”-nek neveztek, és annak keretei közé távollev! k és csak névlegesen bevonult férfiak tartoztak. A katonáknak senatusi határozattal megtiltotta, hogy a senatorok házát tisztelg!látogatás céljából felkeressék. A római lovag módjára viselked! szabadosokat vagyonuk elkobzásával büntette; a hálátlanokat, akik ellen patronusuk panaszt emelt, ismét szolgaságravetette, ügyvédeiknek pedig kijelentette, a jöv! ben nem fogad el t! lük panaszbejelentéstfelszabadított rabszolgák ügyében. Némelyek beteg és súlyosan elgyengült rabszolgáikatkitették Aesculapius szigetére, hogy kibújjanak a gyógyításukkal járó terhek viselése alól;Claudius elrendelte, hogy a szigetre kitelepített minden rabszolga legyen szabad, és hameggyógyul, ne váljék ismét gazdája tulajdonává; ha pedig valaki inkább megöli rabszolgáját,

semhogy a szigetre kitegye, azzal úgy kell bánni, mint a gyilkossal. Az utazókat rendeletbenfigyelmeztette, hogy italiai városokon csakis gyalogosan, hordszéken vagy gyaloghintónhaladhatnak keresztül. Puteoliba és Ostiába egy-egy cohorsot helyezett el, hogy elejét vegyék a sok t" zvésznek. Külföldieknek megtiltotta, hogy római nevet, illetve családi nevet fel-vegyenek. Ha valaki a római polgár jogával illetéktelenül élt, azt az Esquilinus mezején bakóvégezte ki. Achaiát és Macedoniát még Tiberius tette császári tartománnyá, Claudiusmindkett! t visszaadta a senatusnak. Lycia lakosait megfosztotta szabadságuktól, mert halálosellenségeskedésben éltek egymással; a rhodusiaknak azonban visszaadta szabadságukat,minthogy megbánták régi b" neiket. Ilium lakosainak, a római nép! seinek, minden adót örök-re elengedett; felolvasott egy görög nyelv" levelet, melyet a senatus és a római nép intézettSeleucus királyhoz, barátságot és szövetséget ígérve neki arra az esetre, ha vérrokonait, Iliumlakosait mindennem" adófizetés kötelezettsége alól felmenti. A zsidókat, akik Chrestus bujtogatására szüntelenül zavarogtak, ki" zte Rómából. A germánok követeinek megengedte,hogy színházi el! adáson az orchestrában foglaljanak helyet, annyira megindította! t egyszer " ,szilárd önbizalmuk: el! bb ugyanis a köznép soraiban jelöltek ki nekik ül! helyet, de mihelyt agermánok észrevették, hogy a parthusok és az armeniaiak követei a senatorok között ülnek,minden további nélkül maguk is odatelepedtek, és kijelentették, nem alábbvalók! k azoknálsem vitézség, sem rang dolgában. A gallok druida-szertartásait, melyekt! l Augustus alatt csak a római polgárokat tiltották el, szörny" kegyetlenségük miatt egészen eltörölte; az eleusisiszent misztériumokat ellenben szerette volna Atticából Rómába átplántálni.# kezdeményeztetovábbá, hogy Venus Erycina elöregedett, roskadozó templomát államköltségen újjáépítsék.Más népek királyaival a Forumon kötött szövetséget, miközben disznót áldoztak, és aszertartásnál a fetiales papok! si imaszövegeit mondták. De ez és sok egyéb intézkedése, jóformán egész uralkodása, nem az! m" ve volt, inkább felesége és felszabadított rabszolgáifeje szerint kormányozott; Claudius maga többnyire az! akaratuk végrehajtója volt.26. Kora ifjúsága idején kétszer járt jegyben: el! ször Aemilia Lepidával, Augustus dédunoká- jával, majd Livia Medullinával, aki a Camilla melléknevet is viselte, mivelhogy Camillus, adictator ! si nemzetségéb! l származott. Els! jegyesét még mint sz" zlányt hagyta el, mertszülei megsértették Augustust; a másodikat menyegz! jük napján halálos betegség ragadta elt! le. Feleségül vette Plautia Urgulanillát, majd Aelia Paetinát; egyiknek apja diadalmenetbenvonult be a Városba, a másiké consuli rangot viselt. Mindkett! t! l elvált; Paetinát csak

jelentéktelen összezördülések, Urgulanillát azonban fertelmes kicsapongásai miatt hagyta el,és mert az asszony gyilkosság gyanújába keveredett. Ezek után feleségül vette Valeria



116

Messalinát, unokabátyja, Messala Barbatus leányát. Ezt pedig kivégeztette, mert megtudta,hogy különféle b" nökön, becstelenségeken kívül jósok színe el! tt aláírt és a hozományrólintézked! szabályos szerz! dés alapján házasságot kötött C. Siliusszal; Claudius test! rei el! ttegy gy" lésen kijelentette, hogy „agglegény marad, mert házasságai rossz véget értek; és hamégsem maradna n! tlen, szúrják le tulajdon kezükkel, egy szava sem lesz ellene”. De nemtudta szavát állni, és hamarosan házassági feltételekr ! l kezdett tárgyalni még Paetinával is,akit egykor elhagyott, majd Lollia Paulinával, C. Caesar hajdani feleségével. Végül Agrippina,öccsének, Germanicusnak a leánya, a rokonság jogán csókkal, kedveskedéssel addig-addigcsábítgatta szerelemre, míg Claudius a legközelebbi senatusi ülésen felbérelt valakit szószóló-nak, hogy mintegy legf ! bb államérdekb! l, kényszerítsék! t, vegye feleségül unokahúgát; javasolja továbbá, hogy engedélyezzenek a jöv! ben olyan házasságokat, amelyeket mind ezideig vérfert! zésnek tekintettek. Alig egy nappal ezután megtartották a menyegz! t; de példájukat nem követte senki, csak egy felszabadított rabszolga meg egy primipilaris, akinek esküv! i szertartásán Claudius maga is részt vett Agrippinával együtt.27. Három felesége szült neki gyermeket: Urgulanilla Drusust és Claudiát; Paetina Antoniát,

Messalina pedig Octaviát meg egy fiút, akit el! bb Germanicusnak, majd Britannicusnak nevezett el. Drusust még gyermekkorában elvesztette; a kisfiú Pompeiben megfulladt egykörtét! l, melyet játék közben a magasba dobva szájával akart elkapni; a gyermeket néhánynappal azel! tt jegyezte el Seianus leányával. Ezért ámulok annyira, hogy egyes történetírók azt állítják, Seianus ölte meg orvul. Claudiát, aki valójában Claudius felszabadított rab-szolgájától, Botertól fogant, noha öt hónappal a válás kimondása el! tt született, és kezdték ismár felnevelni, meztelenül kitétette az anyja ajtaja elé. Antoniát Cn. Pompeius Magnushoz,majd Faustus Sullához adta férjhez, Octaviát mostohafiához, Neróhoz, pedig a leány el! bbmár Silanusszal járt jegyben. Britannicus Claudius trónralépése után a huszadik napon, annak második consulsága idején született, s! már karonül! korában megmutatta fiát a gy" lésen akatonáknak; gyakran ajánlotta a nép kegyébe is, mikor a játékok idején ölében tartotta, vagymaga mellé állította, és a tömeg üdvrivalgásától kísérve szerencsés jövend! t kívánt neki.Három veje közül Nerót örökbe fogadta, Pompeiust és Silanust azonban nemcsak elutasítottamagától, hanem meg is ölette.28. Felszabadított rabszolgái közül a herélt Posidest tartotta a legnagyobb becsben, s a britanniai diadalmenet alkalmával a legkiválóbb katonák között a „hasta purá”-val tüntette ki;de éppen úgy megbecsülte Felixet, akit el! bb egy szövetséges lovascsapat, majd a rómailovasság parancsnokának, végül Judaea tartomány helytartójának rangjára emelt, és aki háromkirályn! férje volt; éppígy Harpocrast, annak azt is megengedte, hogy gyaloghintón járjonRómában, és nyilvános játékokat rendezhessen; ezeken kívül a tudós Polybiust, aki gyakransétált jobbján-balján a két consullal. De mindenkinél többre tartotta magántitkárját, Narcissust, és pénzügyi tanácsadóját, Pallast; örömmel hozzájárult, hogy senatusi határozatútján óriási pénzösszegekkel, továbbá quaestori és praetori címekkel tüntessék ki! ket, demindezen kívül úgy megszedhették magukat, annyit rabolhattak össze, hogy mikor Claudiusegyszer az államkincstár szegénysége miatt kesergett, jogosan kapta ezt a választ: majd lesz pénze b! ven, ha két felszabadított rabszolgája társul veszi maga mellé.29. Mint mondottam, ezek az emberek meg a feleségei uralkodtak rajta, s! nem is a feje-delem, hanem a szolga szerepét játszotta. Az! érdekük, vagy akár csak tetszésük és kedvük szerint osztogatta a tisztségeket, a hadseregparancsnoki rangot, a feloldást a büntetések alól,vagy éppen a súlyos büntetéseket, és többnyire azt sem tudta, mit cselekszik. De hogy ne isemlítsem egyenként a legjelentéktelenebb apróságokat - a visszavont kedvezményeket, azérvénytelenített ítéleteket, a hivatalok betöltésér ! l szóló, késedelmesen kibocsátott vagynyilvánvalóan meghamisított rendeleteket -, annyit mondok csupán, hogy veje hajdani apósát,



117

Appius Silanust és a két Juliát - egyik Drusus lánya volt, a másik Germanicusé - egészen bizonytalan vád alapján megölette, még véd! t sem engedélyezett nekik; ugyanígy bánt elnagyobbik lánya férjével, Cn. Pompeiusszal, valamint a kisebbik jegyesével, L. Silanusszal.Ezek közül Pompeiust egyik szeret! je karjában szúrták le, Silanust pedig négy nappal január elseje el! tt mondatták le praetori tisztségér ! l, és éppen Claudius és Agrippina menyegz! jenapján küldték a halálba. Harminc senator és háromszáznál is több római lovag ügyében olykönnyedén hozott halálos ítéletet, hogy mikor egy consuli rangú férfi kivégzése után acenturio jelentette, hogy parancsára megtörtént a dolog, azt mondta,! semmi effélét nem parancsolt; a dolgot mégis jóváhagyta; szabadosai ugyanis állították, hogy a katonák köteles-ségüket teljesítve önként álltak bosszút császáruk ellenségén. De az már csakugyan elképesz-t! , hogy Messalina és szeret! je, Silius házasságkötésekor a hozományról szóló szerz! déstmaga is aláírta; erre úgy vették rá, hogy azt mondták neki, álszertartás az csupán, melynek segítségével az ! fejér ! l akarnak egy el! jelek útján megjövendölt szerencsétlenségetelfordítani és másvalakire hárítani.30. Alakjában volt valami méltóság, akár állt, akár ült, leginkább mégis ha hever ! jén pihent.

Teste hatalmas és nem vézna,! sz haja és telt nyakszirtje megszépítette arcát. Járás közbennem vált el! nyére, hogy térde rogyadozott, és akár vidám volt, akár komoly, sok mindenelcsúfította: illetlen nevetése például; még rútabb volt, ha haragudott, ilyenkor habzott a szájaés folyt az orra, ehhez járult még, hogy nyelve is nehezen forgott, amúgy is mindig remeg!feje pedig minden mozdulatnál csak még inkább ide-oda járt.31. Hajdan gyenge egészsége kiválóan helyreállt, mióta trónra lépett; csak a gyomorfájáskínozta annyira, hogy egyszer, mint mondja, már öngyilkosságra is gondolt.32. Gyakran rendezett b! séges lakomát, többnyire igen tágas helyiségben, volt úgy, hogyhatszázan is hevertek az asztalok körül. Lakomát adott a Fucinus-tó lecsapolása alkalmából is,miközben csepp híja, hogy a nagy er ! vel kizúduló vízbe bele nem fulladt. Minden vacsoráhozmeghívta gyermekeit, valamint a legel! kel! bb családok fiait és leányait, akik! si szokásszerint a kerevet lábánál ülve étkeztek. Az egyik vendéget meggyanúsították, hogy el! z! napellopott egy aranyserleget; másnap újra meghívták, és agyagcsuprot tettek elébe. Mondják,hogy Claudius egy rendelet kibocsátásán is töprengett, ezzel megengedte volna vendégeinek,hogy a lakománál emésztés okából halk, de akár er ! sebb hangot is hallassanak; megtudtaugyanis, hogy valaki, aki ilyesmit szeméremb! l visszatartott, súlyosan megbetegedett.33. Ételt is, bort is igen jó étvággyal fogyasztott mindig, mindenütt. Egyszer Augustusforumán ítélkezett éppen, s hirtelen megcsapta orrát a reggeli illata, melyet a szomszédosMars-templomban a Salius-papoknak készítettek; nyomban elhagyta a bírói emelvényt,felment a papokhoz, és letelepedett asztalukhoz. Soha másként, mint tele hassal, jóllakva nemkelt fel az asztaltól, és ha étkezés után tátott szájjal, hanyatt fekve elaludt, tollat dugtak letorkán, hogy gyomra terhén könnyítsen. Keveset aludt (éjfél el! tt már rendszerint felébredt), sígy nemegyszer a törvényszéki tárgyalás alatt is elszunyókált, ilyenkor még az ügyvédek is,akik épp ezért hangosabban kezdtek beszélni, alig tudták felébreszteni. Kimondhatatlanulvonzódott a n! khöz; férfiakhoz azonban egy cseppet sem. Szenvedélyesen kockázott: akockajáték m" vészetér ! l még könyvet is írt; utazás közben is játszott; a kocsija belsejébe úgyer ! sítették oda a táblát, hogy a dobások a járm" rázódása miatt semmiképpen fel ne boruljanak.34. Vad és vérszomjas természete mind nagyobb, mind kisebb jelent! ség" dolgokban meg-mutatkozott. A kínzásokkal vegyes kihallgatásokat, az apagyilkosok kivégzését maga isvégignézte. Egyszer kedve támadt, hogy Tiburban egy régi szokás szerint folyó kivégzéstvégignézzen; a b" nösök már a karókhoz kötözve álltak, s akkor kiderült, hogy hiányzik egy



118

bakó; Claudius Rómába küldetett bakóért, maga pedig kés! estig ott maradt, hogy megvárjaérkezését. Gladiatori játékok alkalmával, akár maga rendezte! ket, akár más, mindigmegadatta a kegyelemdöfést azoknak, akik véletlenül elestek - kiváltképpen, ha hálóvalküzdöttek -, hogy láthassa a haldoklók arckifejezését. Egyszer elesett két bajvívó, kölcsönösenhalálra sebezve egymást; Claudius megparancsolta, hogy kardjukból azon nyomban csinál- janak neki apró késeket mindennapi használatra. A déli órákban tartott állathajszákat annyirakedvelte, hogy már kora reggel elment az el! adásra, és helyén maradt délben is, mikor aközönséget ebédelni hazaengedte; a hivatásos bajvívókon kívül gyakran valami hajánálel! rángatott ok miatt életre-halálra egymásnak eresztett embereket a kovácsm" helyb! l, asegédszemélyzet tagjai közül és más, hasonló fajta népet, ha egy szerszám, szerkezet, gépvagy más efféle nem m" ködött hibátlanul. Egyik névbemondóját togásan, úgy, ahogy volt, beküldte egyszer az arénába.35. Mégis, mindenekfölött félénk és bizalmatlan volt. Ámbár uralkodása els! napjaiban, mintmondtuk, a nyájas ember szerepét játszotta, a lakomákon csak úgy merészelt megjelenni, halándzsás test! rei körülállták, és az ételt katonái szolgálták fel; beteglátogatást is csak úgy tett,

ha el! bb átkutatták a hálószobát, és még a párnákat, takarókat is alaposan kirázták,megvizsgálták; a következ! id! ben kivétel nélkül minden látogatóját motozók kezére adta,akik a legalaposabban átkutatták ruháikat. Csak kés! bb, akkor is vonakodva egyezett bele,hogy n! ket, kisfiúkat és leányokat végig ne tapogassanak, s hogy ne vegyék el a kísér ! kt! lvagy az írnokoktól írószerszámaikat, tábláikat. Egyik felkelés idején Camillus, abban ameggy! z! désben, hogy háború nélkül is megrémítheti Claudiust, gyalázkodó és pimaszulfenyeget! z! levelet írt neki; felszólította, hogy mondjon le a hatalomról, és magánemberkéntéljen tovább nyugalomban; Claudius összehívta a vezet! embereket, mert nem tudta, vajon neengedelmeskedjék-e a felszólításnak.36. Néhány meggondolatlanul jelentett cselszövés hírére annyira megrémült, hogy már-már a

hatalomról is lemondott. Említettem már, hogy egyszer, mikor áldozatot mutatott be,közelében elfogtak egy embert, t! rrel a kezében; Claudius erre kikiáltók útján nyombanösszehívta a senatust, és könnyek között, hangosan siránkozva panaszolta el a helyzetét, hogysehol sem leli biztonságát; ezután sokáig nem is mutatkozott nyilvános helyen. Lemondottlángoló szerelmér ! l is Messalina iránt, de nem szégyenletes megaláztatása miatt, hanem mertéletét féltette: azt hitte ugyanis, hogy Messalina szeret! jét, Siliust akarja hatalomra juttatni; ezid! tájt menekült szégyenszemre, rémülten a katonai táborba, s egész úton egyebet semkérdezett, mint hogy biztonságban van-e vajon az! császári hatalma.37. Ezért minden jelentéktelen vád vagy bármelyik feljelent! el! vigyázatosságra és bosszúrakésztette, ha gyanakvását csak a legcsekélyebb mértékben sikerült is felkeltenie. Egy peres-

ked! ügyfél meglátogatta egyszer, és titokban elmondta neki: azt álmodta, hogy valakimegölte a császárt; kis id! múlva az illet! rámutatott ellenfelére, aki épp egy kérvényt hozottClaudiushoz, hogy íme, az a gyilkos; azt az embert nyomban a veszt! helyre vitték, mint akittetten értek. Azt mondják, Appius Silanus hasonlóképpen pusztult el: Messalina és Narcissusszövetkeztek ugyanis, hogy elteszik láb alól. Megosztván egymás közt a szerepeket, Narcissuskora hajnalban szinte megzavarodva rontott be gazdája hálószobájába, mert - mint mondta -azt álmodta éppen, hogy Appius gyilkolja urát; erre Messalina csodálkozást színlelve meg-szólalt, hogy! is ugyanezt az álmot látta már több éjszaka egymás után. Ezután nemsokára,ugyancsak el! zetes megbeszélés alapján, bejelentették Appius érkezését - el! z! nap ugyaniserre az órára a császárhoz rendelték; minthogy jövetele az álom értelmét bizonyította,Claudius parancsára nyomban letartóztatták és kivégezték. Másnap a császár egy percig semhabozott, hogy a történtekr ! l a senatusban beszámoljon, és szabadosának köszönetet mondjon,amiért az még álmában is az! jólétén! rködik.



119

38. Claudius tudta magáról, hogy dühkitörésre és haragra hajlamos, ezért rendeletben mente-get! zött mindkét tulajdonsága miatt, megígérve, hogy „dühe rövid ideig tartó és ártalmatlanlesz, haragja pedig mindig igazságos”. Ostia lakosait súlyos szidalmakkal illette, mert nemküldtek elébe csónakot, hogy a Tiberisen feljöhessen, s azt írta, „úgy bántak vele, mint valamiközemberrel” - kés! bb váratlanul oly módon bocsátott meg nekik, hogy az úgyszólván amenteget! zéssel is felért. Ha valaki nyilvános helyen alkalmatlan id! ben közeledett hozzá, aztsaját kez" leg kergette el. Máskor kihallgatás nélkül és ártatlanul szám" zetésbe küldött egyquaestori írnokot és egy volt praetor senatort; az írnokot azért, mert egy perben annak idején,mikor ! még magánember volt, élesen állást foglalt ellene, a senatort pedig, mert aediliskorában megbüntette Claudius birtokainak bérl! it, akik a törvényt semmibe véve f ! tt ételtárultak, az ügybe beavatkozó majorost pedig megkorbácsoltatta. Ez alkalomból ki is vette azaedilisek hatásköréb! l a kocsmák felügyeleti jogát. Még ostobaságát sem rejtette véka alá,hanem néhány rövid beszédben azt bizonygatta, hogy butaságot kellett színlelnie Caius alatt,ha ép b! rrel akart szabadulni, hogy jelenlegi állását elnyerje. De nem tudott meggy! zni senkit;rövid id! múlva ugyanis megjelent egy könyv, melynek görög címe „A bolondok gyógyulása”,s arról szólt, hogy a bolondságot senki sem színleli.39. Egyebek között f ! ként feledékenységén és meggondolatlanságán csodálkoztak azemberek, vagy hogy görögösen fejezzem ki magam, azon, hogy mennyire a fellegekben jár, ésnem ismeri fel a dolgok lényegét. Messalina megöletése után nemsokára asztalhoz heveredveazt kérdezte: „Hát az úrn! miért nem jön?” A kivégzettek közül nem egyet másnap lakomáravagy kockajátékra hívott meg magához, és mintha csak késlekednének, küldönc útján korholta! ket, hogy miféle álomszuszékok. Mikor a vallás törvényeit megszegve feleségül akarta venniAgrippinát, továbbra is minden beszédében „leányának”, „fogadott gyermekének” nevezte,akit „mint csecsem! t ölében tartott, és maga nevelt fel”. Amikor elhatározta, hogy családinevét Neróra ruházza, mintha nem lett volna elég szégyen, hogy bár él a fia, mégis örökbefogadja mostohagyermekét, folytonosan azt hangoztatta, „eddig még sohasem fogadtak besenkit a Claudiusok családjába”.40. Beszéde és magatartása oly nagyfokú hanyagságot árult el, hogy az ember szinte azt hitteróla, eszébe sem jut talán, hogy ki az, aki beszél, kikhez szól, hol és milyen id! ben. A senatusban egyszer a mészárosok meg a kocsmárosok ügyét tárgyalták, mire Claudius felkiáltott: „Node kérdezlek benneteket, ki tud a maga napi jó falatja nélkül meglenni?”, és már ecsetelte is,mekkora b! ség uralkodott régen a csapszékekben, s hogy azel! tt maga is ott vásárolta mindiga bort. Egyik quaestori állás ügyében azzal indokolta meg pártfogó szavazatát, hogy „a jelöltapja egy pohár friss vizet adott neki egyszer, mikor beteg volt”. Egy asszonyt tanúságtételreidéztek a senatus elé: „Ez a n! - mondta Claudius - anyám felszabadított rabszolgája és bizalmasa volt; de engem mindig a maga gazdájának tekintett. Azért mondom ezt, mert élnek a házamban olyanok, akik engem nem tekintenek uruknak.” De még a bírói emelvényen iskiabált, mikor Ostia lakosai a nyilvánosság el! tt egy kérvényt terjesztettek eléje: semmi oka rá- ordította -, hogy jót tegyen velük;! is éppúgy szabad elhatározásból cselekszik, mint bárkimás. Azután meg ilyesmi volt a szavajárása, minden órában, minden percben hallhatta t! le bárki: „Telegeniusnak tekintesz engem?” - vagy ez a görög mondás: „Beszélj, de hozzám nenyúlj.” De sok ehhez hasonló is; magánemberhez sem illik ilyesmi, hát még egy császárhoz,aki se nem m" veletlen, se nem tanulatlan, s! t, nagy buzgalommal foglalkozik irodalommal ésm" vészetekkel.41. Történetírással ifjúkorában kezdett foglalkozni Titus Livius buzdítására és SulpiciusFlavus segítségével. Mégis, mikor népes hallgatóság el! tt el! ször tartott felolvasást, rosszuladott el! , és ezért gyakran a maga hibájából h" vösen fogadták. Egyik felolvasása kezdeténvalamelyik nagy test" hallgató súlya alatt összetört a pad, és a teremben kitört a kacagás; a zaj



120

már elült, de Claudius a hallgatóságot továbbra sem tudta féken tartani, s! t, id! közönként azesetre emlékeztetve, maga is újra felidézte a nevetést. Császár korában is nagyon sokat írt,m" veit egy megbízottja olvasta fel. Történeti munkáját a Caesar meggyilkolása után követ-kez! korszakkal kezdi. De aztán mégis kés! bbi id! kre tért át, és a polgárháború befejezésénélkezdte, mert érezte, hogy az elmúlt id! kr ! l sem szabadon, sem! szintén nem beszélhet - anyjaés nagyanyja gyakran megszidta érte. Az el! bbi anyagból két kötetet, emebb! l pedig negyven-egyet hagyott hátra, írt nyolc kötetet a maga életér ! l, inkább ízetlenül, semmint csiszolatlanstílusban, továbbá egy meglehet! s m" veltségr ! l tanúskodó m" vet, „Cicero védelmébenAsinius Gallus könyvei ellen”. Kieszelt három új bet" t is, és mint igen szükséges kiegészítést,a régiek sorához csatolta; ennek értelmér ! l már magánemberként is adott ki egy kötetet,kés! bb mint császár, könnyen elérte, hogy általánosan használják is. Fennmaradt ez az írástöbb könyvben, napi tudósításban, továbbá az épületek felirataiban.42. Nem kisebb buzgalommal folytatta görög tanulmányait, és minden alkalommal jelét adta,hogy mennyire szereti, milyen nagyszer " nek tartja ezt a nyelvet. Egy külföldinek, aki mindgörögül, mind latinul jól tudott, ezt mondta: „Minthogy mindkét nyelvünkön jól beszélsz...”

Achaiát pedig úgy ajánlotta a senatorok figyelmébe, hogy ez a tartomány a közös tudományoskapcsolatok miatt különösen kedves neki. A senatusban, gyakran összefügg! beszédben,görögül válaszolt a követeknek. Valahányszor ellenséget vagy hazaárulót kivégeztetett, a palota! rség tisztjének, aki a szabályzatnak megfelel! en a jelszót kérte t! le, szántszándékkalezt a verssort mondta:

Rázd le nyakadról, még miel! tt a haragja kitörne.

Görög nyelven is írt „Etruszk történet” címen húsz, „Carthagói történet” címen pedig nyolckötetet. Ezek kedvéért az alexandriai múzeumhoz egy róla elnevezett újabb épületet csatoltak,meghonosították továbbá a szokást, hogy ott évenként, meghatározott napokon, egyik épületben a „Thyrrhenika”, a másikban a „Carchédonika” fejezeteit, mint valami el! adó-teremben, felváltva felolvassák.43. Élete alkonyán egy-két jelb! l felismerhet! en megbánta, hogy feleségül vette Agrippinát ésörökbe fogadta Nerót. Szabadosai egyszer elismeréssel emlegették egyik bírósági kihall-gatását, melyen egy házasságtöréssel vádolt asszonyt elítélt; erre Claudius megjegyezte: „Nekiis az a sorsa, hogy kicsapongó asszonyai legyenek, akiket meg kell büntetnie.” Erre az éppenhozzá lép! Britannicust szorosan magához ölelte, és biztatta, hogy mihelyt megn! , apjaminden tettének okát megtudja majd; aztán görögül még utána kiáltotta: „Meggyógyít majd, kimegsebzett.” Kés! bb pedig, mikor elhatározta, hogy a serdületlen, gyenge testalkatú fiú,minthogy elérte a kell! kort, felöltheti a férfitogát, ezt mondta: „Legyen végre valódi Caesarjaa római népnek.”44. Nem sokkal ezután megfogalmazta végrendeletét, s azt valamennyi hatósággal aláíratta.De miel! tt végére jutott volna, közbelépett Agrippina, akit nemcsak ez, hanem a magalelkiismerete és a sok, b" neit jól ismer ! feljelent! is igen nyugtalanított. Abban mindenvélemény egységes, hogy Claudius méregt! l pusztult el; csak arról folyik vita, hogy hol éskinek a kezét! l. Egyesek azt állítják, hogy a fellegvárban, mikor a papokkal lakomázott, ésHalotus, a herélt ételkóstoló volt a tettes; mások azt mondják, hogy otthon Agrippina étettemeg, mérgezett gombával, a gomba ugyanis Claudius legkedvesebb eledele volt. A dologkövetkezményeir ! l is különféle hírek keringenek. Sokan azt tartják, hogy a méreg hatásáranyomban megnémult, és szörny" kínok között eltöltött éjszaka után hajnaltájt adta ki lelkét. Néhányan viszont azt is tudni vélik, hogy el! bb elszunnyadt, majd minthogy tele gyomorralfeküdt le, mindent kihányt; erre újabb adag mérget adtak be neki, lehet, hogy f ! zetben, mert



121

üres gyomra kívánta az ételt, de az is meglehet, hogy klistély alkalmazásával, hiszen máskor isígy jártak el, ha teleette magát, s úgy tettek, mintha most is ekként akarnának segíteni rajta.45. Halálát az utódlás kérdésének elrendez! déséig titokban tartották. Ezért mintha csak betegeskednék, fogadalmakat tettek a felgyógyulására, és csupa képmutatásból színészeketvezettek be hozzá, mintha az volna a kívánsága, hogy szórakoztassák. Október tizenharma-dikán halt meg, Asinius Marcellus és Acilius Aviola consulsága idején, élete hatvannegyedik,uralkodásának tizennegyedik évében. Ünnepélyesen, fejedelmi pompával temették el, ésfelvették az istenek sorába. Ezt a megtiszteltetést ugyan Nero figyelmen kívül hagyta, majdmeg is szüntette, s csak kés! bb, Vespasianus állította újra vissza.46. Halálát kiváltképpen a következ! el! jelek hirdették: fürtös csillag jött fel az égen, melyetüstökösnek hívnak; villámcsapás érte apja, Drusus szobrát; és abban az évben a tisztség-visel! k minden osztályából igen sokan elhunytak. De bizonyos tényekb! l kit" nik, hogy magais tudott közeli haláláról, és nem is csinált bel! le titkot. Mikor ugyanis a következ! évrekijelölte a consulokat, senkit sem nevezett ki hosszabb id! re, mint az a hónap, amelybenmeghalt; halála el! tt az utolsó senatus-ülésen pedig sokszor buzdította egyetértésre gyerme-keit, és zsenge koruk miatt az Atyák kivételes figyelmébe ajánlotta mindkett! t. Az utolsó bírósági tárgyaláson pedig újra meg újra kijelentette az emelvényr ! l, bár baljóslatú szavaitmindenki helytelenítette, hogy elérkezett halandó élete végéhez.



122

HATODIK KÖNYV



123

NERO54-68

1. A Domitiusok nemzetségéb! l két család szerzett magának fényes hírnevet: a Calvinusok meg az Aënobarbusok. Az Aënobarbusok! se és egyúttal a családi melléknév szerz! je, L.Domitius, egyszer, útban hazafelé a mez! r ! l, szembetalálkozott két, embernél magasabbtermet" ifjúval, s azok, amint elhaladtak mellette, megparancsolták neki - így szól a történet -,tegyen jelentést a senatusnak és a római népnek egy gy! zelemr ! l, melyr ! l addig senki semtudott biztonsággal semmit; isteni hatalmuk bizonyságául végigsimították állát, s íme, feketeszakállát egyszeriben vöröses ércszín" re változtatták. Ez a megkülönböztet! jel tovább éltutódaiban is, mert legtöbbjük r ! t szakállú volt. Melléknevüket pedig mindnyájan megtartották akkor is, mikor már a családban heten consuli hivatalt viseltek, ketten diadalmenetet tartottak,ugyancsak ketten elnyerték a censori méltóságot, és a patriciusok rendjébe is felvették! ket.Minden Aënobarbust vagy Gnaeusnak, vagy Luciusnak hívtak; ezt a két nevet is különlegesen

változatos sorrendben viselték, éspedig egyet-egyet hárman egymás után, majd felváltva ki-kihol az egyiket, hol a másikat. Úgy tudjuk ugyanis, hogy az els! , a második és a harmadik Aënobarbust Luciusnak hívták, a soron következ! hármat Gnaeusnak; a többieket váltakozórendben hol Luciusnak, hol Gnaeusnak. Azt hiszem, érdemes bemutatni a család néhánytagját; annál könnyebben értik meg majd, hogy Nero, ha személyében elfajzott is az! sök erényeit! l, mégis híven tükrözte vissza hibáikat, mintegy öröklött és velük születetttulajdonságaikat.2. Kissé távolabbról kezdeném tehát: ükapja, Gn. Domitius megharagudott a pontifexekre,mert apja helyébe nem! t választották testületük tagjává, ezért tribunusi hatalmánál fogvamegvonta t! lük és a népre ruházta a megüresedett papi helyek betöltésének jogát: consul

korában pedig az allobroxok és arvernusok leverése után elefántháton járta be a tartományt,nagy katonai kísérettel, mint valami diadalmenetet tartó hadvezér. Róla mondta LiciniusCrassus, a szónok: „Nem csoda, hogy érc a szakálla, mikor az orcája vasból, a szíve pedigólomból való.” Az! fia kért senatori vizsgálatot praetor korában Caesar ellen, amikor lemondott consuli tisztségér ! l, melyet - sokak szerint - törvénytelenül s a jóslatokkalszembeszegülve viselt; kés! bb consuli min! ségében Caesart, mint f ! parancsnoki hatalommalfelruházott személyt, a galliai hadseregt! l igyekezett visszahívni; végül az ellenpárt Caesar utódjává jelölte, a polgárháború elején pedig Corfiniumnál fogságba esett. Kés! bb, miutánelbocsátották a fogságból, az ostromlott massiliabelieket er ! sítette meg csatlakozásával, dehirtelen azokat is cserbenhagyta, végül elesett a pharsalusi csatában. Nem eléggé állhatatos,mégis kegyetlen jellem" ember volt; kétségbeesett helyzetben, csupán félelemb! l, meg akarthalni, de azután annyira megrémült, hogy tettét megbánva, kihányta a mérget, melyet már lenyelt, orvos-rabszolgáját pedig felszabadította, amiért bölcsen és el! relátóan kevésbéártalmas keveréket adott be neki. Amikor pedig Gn. Pompeius a középen állók, a semleges politikát követ! k dolgában tanácskozott embereivel, egyedül! javasolta, hogy az ilyeneket isaz ellenséghez sorolják.3. Egyetlen fiú maradt utána csupán, kétségtelenül az volt a legkülönb egész nemzetségében.Tudott Caesar meggyilkolásáról, bár maga nem vett részt benne, a Pedius-féle törvény alapjánmégis elítélték; erre elment Cassiushoz és Brutushoz - közeli rokonságban állt ugyanis velük -, majd az ! haláluk után újra átvette az egykor már reábízott hajóhad parancsnokságát, éshaderejét meg is növelte; és csak akkor adta meg magát önként M. Antoniusnak, mikor pártjátmár mindenütt egészen szétverték, és ezzel nagy érdemet szerzett. Mindazok közül, akiket azemlített törvény alapján ítéltek el, egyedül! térhetett haza, és tölthette be sorjában a



124

legmagasabb tisztségeket; majd amikor ismét kitört a bels! viszály, Antonius legatusakéntfelkínálták neki a legf ! bb hatalmat azok, akik restelkedtek Cleopatra miatt; de megrokkant azegészsége, s ezért se átvenni, se visszautasítani nem merte a hatalmat, hanem átment Augus-tushoz; ott is halt meg néhány nap múlva, és bizony esett egy-két folt a becsületén. Antoniusugyanis elhíresztelte, hogy szeret! je, Servilia Nais után vágyódott annyira, azért szökött át.4. T! le származik Domitius, aki mint a családi vagyon szerz! je, nemsokára arról lesznevezetes, hogy Augustus végrendeletében szerepel; az is növelte hírét, hogy ifjúkorában híreskocsihajtó volt, és megszerezte a diadalmenet helyett járó kitüntetéseket a germaniaihadjáratban. Hivalkodó, tékozló, kegyetlen természet" ember, aki L. Plancus censort aedilislétére arra kényszerítette, hogy az utcán kitérjen el! le; praetori és consuli tisztségében pedigrómai lovagokat, s! t, el! kel! hölgyeket léptetett fel mimusok szerepében a színpadon.Állatviadalokat rendezett a Circusban és Róma minden kerületében; továbbá gladiatori játékokat is, de azok oly kegyetlenek voltak, hogy Augustus, mivel titokban hiába figyel-meztette, végül is kénytelen volt rendeleti úton megrendszabályozni.5. T! le és az id! sebbik Antoniától született Nero apja: sz! röstül-b! röstül gy" löletes ember. AKeletre induló fiatal C. Caesar egyik kísér ! jeként megölte felszabadított rabszolgáját, mertnem akart annyit inni, amennyit! parancsolt; Caesar büntetésb! l el is bocsátotta kísér ! icsapatából, de! azért továbbra sem élt mértékletesebben. Ellenkez! leg, a Via Appia egyik mellékutcájában hirtelen megvadult lovaival agyongázolt egy kisfiút, Rómában pedig a Forumkell! s közepén egy római lovagnak kiverte a fél szemét, mert éles hangú szóváltás támadtköztük; egyébként oly hitvány volt, hogy nemcsak az uzsorásokat csapta be a megbízásábólvásárolt tárgyak összegével, hanem praetori hivatalában a kocsihajtókat is alkudozásaival akit" zött versenydíjak körül. Még n! vére tréfálkozása is erre mutatott, végül Nero a kocsihajtógazdáinak panaszára kimondta: „A versenydíjakat a jöv! ben a helyszínen ki kell fizetni.”Tiberius uralkodásának vége felé felségsértéssel, házasságtöréssel vádolták, továbbá, hogy

vérfert! z! viszonyt folytat n! vérével, Lepidával, de a trónváltozással járó z" rzavarban mind evádak alól sikerült kibújnia; Pyrgi városában a vízikórság vitte el, egyetlen fia maradt, Nero,akit Germanicus leánya, Agrippina hozott a világra.6. Nero Antiumban született, kilenc hónappal Tiberius halála után, december tizenötödikén,hajnalhasadáskor, úgyhogy a nap sugarai csaknem el! bb érintették testét, mint a föld.Születése körülményeib! l sokan sok rettenetes dolgot jósoltak, de rossz jelnek tekintették apja, Domitius szavát is, aki barátai szerencsekívánatait azzal utasította el, hogy t! le ésAgrippinától nem is születhet más, mint szörnyeteg, olyan gyermek, aki veszedelmet hoz avilágra. A szerencsétlen jöv! re utalt a megtisztulása napján mutatkozó jel is: Caius császár ugyanis, n! vére kérésére, hogy adjon tetszése szerint bármilyen nevet a gyermeknek,

véletlenül ránézett nagybátyjára, Claudiusra, aki kés! bb császár korában Nerót örökbefogadta, és kijelentette, hogy annak nevét adja a fiúnak; nem is gondolta komolyan, csak úgytréfából mondta, maga Agrippina is elvetette a nevet, hiszen Claudius akkor már nevetségtárgya volt a császári palotában. Nero hároméves korában vesztette el apját, aki! t csak egyharmad részben tette örökösévé, de még ez a vagyon sem egyedül rá szállt, mertörököstársa, Caius, az egész vagyont kézhez kaparintotta. Kés! bb anyját is szám" zték, ésakkor csaknem szegényen, sz" kölködve, Lepida nev" nagynénjénél nevelkedett, két nevel! ,egy táncos meg egy borbély felügyelete alatt. Claudius trónralépése után azonban nemcsak azapjától örökölt vagyont szerezte vissza, hanem mostohaapja, Crispus Passienus hagyatékarévén úgyszólván meggazdagodott. Szám" zetéséb! l visszahívott anyja hazatérése után annak közbenjárása és befolyása révén oly magasra emelkedett, hogy mindenfelé azt beszélték,Messalina, Claudius felesége felbérelt bizonyos embereket, fojtsák meg pihen! órája közben,mert versenytársává n! tt Britannicusnak. A történethez hozzátartozik még, hogy párnájáról



125

egy hatalmas kígyó emelkedett fel, mire a gyilkosok rémülten elmenekültek. Ez a mese egyéb-ként onnét származik, hogy egyszer egy kígyó vedlett b! rét találták meg párnája alatt azágyban; ezt anyja kívánságára sokáig arany karperecébe zárva, jobb karján viselte; akkor dobta el, mikor anyja emlékével már mit sem tör ! dött, élete végén, súlyos megpróbálta-tásaiban pedig már hiába is kereste újra el! .7. Egészen kicsi volt, a fiúkort is alig érte még el, s máris kitartóan és felt" nést keltveszerepelt a trójai játékokban. Tizenegy éves korában Claudius örökbe fogadta, és az akkoribanmár senatori rangú Annaeus Senecára bízta nevelését. Azt mondják, Seneca már a következ!éjjel azt álmodta, hogy Caius Caesart bízták a kezére; Nero pedig hamarosan beigazolta ezt azálmot, mert mihamar bizonyságát adta gonosz természetének. Testvérét, Britannicust, akimegszokásból egyszer, még örökbefogadtatása után is Aënobarbusnak szólította, mintkakukkfiókát igyekezett apja el! tt rágalmazni. Hogy anyjának, aki a vádlottat üldözte,kedvébe járjon, elment tanúskodni nagynénje, Lepida ellen, amikor perbe fogták. Amikor el! ször jelent meg a Forumon, pénzadományt ígért a népnek, jutalmat a katonaságnak;felvonulást rendezett a test! rség el! tt, és ott ! maga vitte a pajzsot; ezután a senatus színe

el! tt mondott köszönetet nevel! apjának. Consuli tisztségét betölt! apja el! tt Bononia lakóiérdekében latinul, a rhodusiak és iliumbeliek érdekében pedig görögül mondott véd! beszédet.Bíróként el! ször Róma városa praefectusi tisztségében lépett fel az úgynevezett latinünnepnapokon, melyeken a legnevesebb ügyvédek nem szokványos és általában könnyenmegítélhet! eseteket, hanem számos igen fontos ügyet egymással versengve terjesztettek el!döntésre; Claudius, igaz, megtiltotta ezt. Nem sokkal kés! bb feleségül vette Octaviát;Claudius üdvére fogadalmat téve pedig cirkuszi játékokat és állatviadalt rendezett.8. Tizenhét éves volt, mikor Claudius halálhíre nyilvánosságra került, s! aznap déli tizenkett!és egy óra között kilépett az! rszolgálatot teljesít! csapathoz; baljóslatú nap volt egészében, smég ezt az id! pontot tartották legalkalmasabbnak a hatalom gyakorlásának megkezdésére; a

Palatium lépcs! in „imperator”-ként köszöntötték, majd gyaloghintón a táborba, onnan, miutángyorsan szózatot intézett a katonasághoz, a Curia épületébe vitette magát; este volt már, mirerengeteg kitüntetéssel elhalmozva hazaért - közülük, fiatal kora miatt, csak a „haza atyja”melléknevet nem fogadta el.9. Uralkodását a kegyelet színjátékával nyitotta meg, mert Claudiust nagy halotti pompávaleltemette, elmondta fölötte a dicsér ! beszédet, és az istenek sorába iktatta. Apja, Domitiusemlékének a legnagyobb tisztelettel adózott. Anyjának átengedte a legfontosabb államügyek,valamint a császári udvartartás vezetését. Uralkodása els! napján az! rszemélyzetnek ezt a jelszót adta: „a legjobb anya”; és azóta gyakran mutatkozott vele egy gyaloghintóban.Antiumba telepítette a test! rség kiszolgált katonáit, oda helyezte továbbá a leggazdagabb

rangid! s centuriókat is; igen költséges munkával egy kiköt! t is építtetett.10. Jó szándékát még nyilvánvalóbbá akarván tenni, kijelentette, hogy Augustus rendelkezéseszerint kíván uralkodni, ezért egyetlen alkalmat sem mulasztott el b! kez" sége, szelídsége,szívélyessége fitogtatására. A súlyosabb adókat vagy eltörölte, vagy mérsékelte. A Papius-féletörvényben a feljelent! knek biztosított jutalom összegét egynegyedére szállította le. A népnek fejenként négyszáz sestertiust ajándékozott, minden el! kel! , de kell! vagyonnal nem rendel-kez! senatornak évjáradékot juttatott, egyeseknek akár ötszáz sestertiust is; a test! rcsapatok-nak havonta ingyenes gabonaellátmányt biztosított. Valahányszor kérték, hogy a szokásnak megfelel! en írja alá valakinek a halálos ítéletét, ezt mondta: „Bárcsak ne ismerném a bet" -ket!” Valamennyi rend tagjait minden alkalommal, mégpedig nevüket megjegyezve köszön-

tötte. Ha a senatus köszönetét fejezte ki valamiért, így viszonozta: „Csak ha majd rászol-gáltam!” Gyakorlatozásához beengedte a népet a pályára, gyakran a szónoklást is gyakorolta a



126

nyilvánosság el! tt: költ! i m" veket is adott el! , nemcsak otthon, lakásában, hanem aszínházban is, a közönség oly nagy örömére, hogy el! adásáért hálaadó ünnepet szavaztak megneki, s a költemények egy részének aranybet" s szövegét a Capitoliumi Juppiternek ajánlották.11. Sok különféle m" fajú látványosságot rendezett: ifjúsági ünnepélyt, cirkuszi játékokat,színházi el! adást, gladiatori viadalt. Az ifjúsági ünnepélyen korosabb, consuli rangú férfiakat,s! t, id! s hölgyeket is felléptetett. A Circusban a lovagoknak a többiekt! l elkülönített helyet jelölt ki; ilyen el! adásokon négyes tevefogatokat is versenybe állított. A birodalom örökösfennállásáért fogadalomból rendezett el! adásokon - ezeket parancsára a „legnagyobb” jelz! velemlegették - mindkét rend mindkét nembeli fiatalságából igen sokan vállaltak szerepet. Egyvárosszerte ismert római lovag elefántháton léptetett végig az arénában ferdén kifeszítettkötélen. Bemutatták Afranius „T" zvész” cím" vígjátékát is; megengedték, hogy a szerepl! k kirabolják és megtartsák maguknak az ég! ház egész berendezését. Mindennap egy sereg ado-mányt szórt szét a nép között; ezer különféle fajta madarat, mindenféle ennivalót, élelmiszer-és ruhautalványt, egyéb, arany és ezüst holmira, drágak ! re, igazgyöngyre, festményekre,rabszolgákra, igavonó baromra és szelídített vadállatokra beváltható utalványokat; még

hajókat, bérházakat, földeket is kisorsoltatott.12. Ezeket az el! adásokat a színpad melletti páholy magasított ülésér ! l nézte végig. A gla-diatori játékon, melyet a Mars-mez! környékén egy év leforgása alatt felépített Amphitheat-rumban rendezett, egyetlen embert sem öletett meg, még a b" nöz! k közül sem. Ellenbennégyszáz senatort és hatszáz római lovagot, csupa gazdag, hibátlan tekintély" embert léptetett porondra a párviadalokon; a két el! kel! rend tagjai közül többen a vadállatok leszúrásában ésaz aréna egyéb m" sorszámaiban is segédkeztek. Tengeri csatát is rendezett, miközben avízben tengeri szörnyetegek úszkáltak; külföldi nemes ifjak felléptetésével fegyvertáncotadatott el! , és a szerepl! knek táncszámuk után egyenként római polgárjogról szóló okiratotadományozott. Az egyik táncosjáték közben - sokan legalábbis látni vélték - egy bika

valósággal meghágta az üsz! alakú faalkotmányba zárt Pasiphaët. Az egyik m" sorszámIcarusa, mihelyt felszállt, nyomban lezuhant Nero hever ! je mellett, még a vére is ráfröccsent acsászárra. Nero maga csak nagy ritkán elnökölt, egyébként heverészve, kezdetben aprónyílásokon keresztül, kés! bb az erkélypáholy oldalát megnyitva nézte végig az el! adást.Els! nek ! vezetett be Rómában görög szokás szerint ötévenkénti hármas versenyeket,melyeken a zene, a testgyakorlás és lovaglás szerepelt - ezt a versenyt Neroniának nevezte el;egyúttal fürd! t is építtetett, meg egy gyakorlóteret, s a senatoroknak meg a lovagoknak ingyenes olajat biztosított. Az egész m" vészi verseny irányítására sorshúzás útján consulirangú férfiakat jelölt ki, ezek preatori széken ültek; ezután lement az orchestrába a senatorok ül! helyeire, s ott vetélytársai egyhangú helyeslésével átvette a latin szónoklat és költészetm" veléséért járó gy! zelmi koszorút, melyért a legel! kel! bb személyek küzdöttek; acitheram" vészet díja el! tt azonban - noha a dönt! bírák felajánlották neki - csak fejet hajtott,és Augustus szobra el! tt helyeztette el azt. A testgyakorló versenyen, melyet a Septábanrendezett, ököráldozat bemutatása közben el! ször borotválta le a szakállát, majd egy igendrága, igazgyönggyel kirakott aranytokocskába zárta, és fogadalmi ajándékul a Capitoliumbanhelyezte el. Az atlétikai versenyekhez meghívta a Vesta-szüzeket is, mivelhogy Ceres papn! iis részt vehettek az olympiai játékokon.13. Nem említek érdektelen dolgot, ha elmesélem a Nero rendezte többi látványosság közöttTiridates armeniai király bevonulását Rómába. Ezt az embert fényes ígéretekkel csábította af ! városba, de a rendeletben megjelölt napon a s" r " köd miatt nem tudta a népnek megmutatni,és ezért egy kés! bbi, alkalmas napra halasztotta a dolgot; a Forum templomai közelébenkörös-körül fegyveres csapatokat helyezett el, maga pedig a gy! zelmes hadvezér dísz-ruhájában, zászlók és hadijelvények között foglalt helyet az elefántcsont széken; els! nek jött



127

Tiridates, aki felment a magasított emelvényre, hogy ott térdet hajtson a császár el! tt, mire Nero felemelte jobbjával és átölelte; ezután meghallgatva kérelmét, levette Tiridates fejér ! l atiarát, és diadémot tett a helyébe; közben a hálálkodó király szavait egyik volt praetor tolmácsolta a sokaságnak. Ezután Nero a színházba vezette vendégét, és miközben azismételten s" r " n biztosította hálájáról, a maga jobbján jelölt ki neki ül! helyet. Ezért a népimperatorként köszöntötte; ekkor Nero babérkoszorút vitt fel a Capitoliumra, bezárta a Janus-templom kapuját, mintha már nem is volna többé háború.14. Négyszer viselt consuli hivatalt: az els! t két hónapig, a másodikat és a legutolsót fél évig,a harmadikat négy hónapon keresztül; második és harmadik consuli tisztségét közvetlenülegymás után látta el, a többiek után egy-egy évi szünetet tartott.15. Ha törvényt ült, mindig másnap, akkor is írásban, nem pedig rögtönözve közölte ítéletét a peres felekkel. A tárgyalásoknál azt a gyakorlatot követte, hogy az egybefolyó vád- és véd! - beszédek mell! zésével egyenként és pontról pontra hallgatta ki az érdekelteket. Valahányszor utána visszavonult tanácskozásra, senkinek sem kérte általánosságban vagy a nyilvánosságel! tt a véleményét, hanem külön-külön, szó nélkül és titokban olvasta el mindenkinek azírásbeli véleményét is, csak azután mondta ki a döntést úgy, ahogyan neki tetszett, mintha atöbbség is egyetértene vele. A senatus tagjai közé sokáig nem vette be a felszabadított rabszol-gák gyermekeit, azoktól pedig, akiket el! djei már felvettek, megtagadta a hivatalviselés jogát.Az így fölössé vált hivatali jelölteket, vigaszul a hátrányos helyzetért és halogatásért, parancsnoki rangban a legiók élére állította. A consuli tisztséget többnyire hat hónapra adtameg. Egyik consul egyszer közvetlenül január elseje el! tt halt meg, de Nero senkit semnevezett ki a helyére, rosszallotta ugyanis Caninius Rebilius példáját, aki csupán egyetlennapig volt consul. A diadalmi jelvényeket olykor quaestori rangú embereknek is megadta, s! tnemegyszer lovagoknak, méghozzá nem is mindig katonai érdemekért, hanem bármiféle más jó szolgálatért is. Beszédeit írásban küldte meg a senatusnak, s a quaestort megkerülve -

akinek pedig ez volt a hatásköre - többnyire a consul útján olvastatta fel.16. Rómában a házak építésének új módját találta ki; mind a „szigetek”-nek nevezettháztömbök, mind a magánpaloták elé oszlopcsarnokot emeltetett, hogy azok lapos tetejér ! l at" zvésznek elejét vehessék; ezeket a maga költségén építtette. Tervbe vette, hogy avárosfalakat egészen Ostiáig meghosszabbítja, s a tengert egy csatorna segítségével bevezetiaz óvárosba. Sok régi büntet! és tiltó rendelkezést támasztott fel és vezetett be maga is. Kor-látot szabott a tékozlásnak: az ingyenes teljes étkeztetések helyett csak az élelmiszeradagok kiosztását engedélyezte; megtiltotta, hogy a kocsmákban egyéb f ! tt ételt, mint káposzta- ésegyéb f ! zeléket árusítsanak, pedig azel! tt ilyen helyen mindenféle ételt kiszolgáltak.Halálbüntetést szabott a keresztényekre, erre a káros, új babonának hódoló népségre: betiltotta

a kocsihajtók szórakozását, akiknek! si kiváltságuk volt, hogy keresztül-kasul bejárják avárost, és csak úgy tréfából raboljanak, fosztogassanak; a pantomimszínészek pártjait pedig, aszínészekkel együtt, kitiltotta Rómából.17. A hamisítások ellen akkoriban fedezték fel az eljárást, hogy az okiratok egyes tábláit el! bbátlyukasztották, majd háromszoros fonalat húztak át a lyukakon, csak azután tették rá a pecsétet. Gondoskodtak róla, hogy a végrendelet els! két viaszlapját, melyre az örökhagyónevét írták fel csupán, az aláíró tanúknak üresen mutassák meg, és hogy aki más ember számára végrendeletet fogalmaz, abba önmagának hagyatékösszeget be ne írhasson; hogy a peresked! k ügyvédeiknek pontosan meghatározott tiszteletdíjat fizessenek, a bíráknak azonban semmit, azoknak megélhetését az államkincstár biztosítsa; végezetül, hogy az állam

peres ügyeit ezentúl a Forum és a dönt! bírák hatáskörébe utalják; és minden fellebbezés a bíráktól a senatus elé kerüljön.



128

18. A birodalom növelése, határainak kiterjesztése eszében sem volt soha, nem is engedettefféle csábításnak, inkább arra gondolt, hogy Britanniában állomásozó hadseregét ishazahozza; ett! l is azért állt el csupán, mert félt, hogy árt vele nevel! apja dics! ségének.Polemon lemondásával Pontus királyságát, Cottius halála után annak alpesi országát tettecsupán római tartománnyá.19. Külföldre mindössze kétszer készült, Alexandriába és Achaiába; az alexandriai útrólazonban még az indulás napján lemondott, mert megijesztette egy vészjósló el! jel. Rómatemplomaiban körútját végezve, a Vesta-templomban leült egy kicsit; mikor ismét fel akartkelni, el! bb ráhágott togája szélére; azután annyira elsötétült el! tte minden, hogy semmit semlátott. Achaiában hozzákezdett, hogy átvágja az Isthmust, gy" lésbe hívta test! rcsapatait, s amunka megkezdésére buzdította! ket; a kürtjel elhangzása után pedig els! nek fogta meg azásó nyelét, s a kosárba rakott földet vállán hordta el. El akart jutni a Caspi kapukig, erre acélra az italiaiak közül sorozott új legiót csupa szép szál, hat láb magas férfiakból, és NagySándor phalanxának nevezte! ket. Ezeket a részint semmiképpen sem kifogásolható, részintigen dicséretes tetteit azért hordtam itt össze, hogy elválasszam! ket gonosz és b" nös

cselekedeteit! l, amelyekr ! l ezután akarok beszélni.20. Gyermekkorában egyéb tanulmányai között zenei nevelésben is részesült. Mihelyt trónralépett, udvarába hívatta Terpnust, kora legkiválóbb citheram" vészét, és napokon keresztülébren maradt vacsora után kés! éjszakáig, úgy hallgatta énekét; lassanként maga is tanulni,gyakorolni kezdett, és semmit el nem mulasztott, amit az effajta m" vészek hangjuk meg-tartása és er ! sítése érdekében megtettek. Hanyatt fekve ólomtáblát tartott mellkasán,klistéllyal, hánytatókkal tisztította beleit, nem fogyasztott gyümölcsöt s a hangra ártalmasételeket; végül már úgy érezte, megfelel! haladást tett (ámbár gyenge és tompa csengés" volta hangja), és nagyon szeretett volna színpadra lépni; barátai körében gyakran példálózott is agörög közmondással, hogy „a rejtett muzsikát nem becsüli senki”. El! ször Neapolisban lépett

fel; és bár hirtelen földrengés rázta meg a színházat, nem hagyta abban az éneklést, amíg dalátelejét! l végéig el! nem adta. Ugyanott gyakrabban, több napig is énekelt, majd hangjakímélése végett rövid pihen! t engedélyezett magának, de ehhez sem volt türelme, hanem afürd! b! l titokban visszatért a színházba; az orchestrában, a közönség körében ült le falatozni,majd görögül ígérgette, hogy „csak egy kortyocskát iszik, azután valami szépen cseng! dalténekel nekik”. Az új szállítmánnyal éppen Neapolisban partra szálló alexandriaiak dallamostetszésnyilvánításától megb" völve, még több embert hívott meg Alexandriából. Éppilyenserényen válogatott ki lovagrend" , majd ötezernél is több, a népb! l való markos fiatalembert,hogy azok csoportokba osztva a taps és tetszésnyilvánítás különféle módját megtanulják („zümmögés”, „kongás”, „csattanó” volt ezeknek a neve), és énekszáma közben a színházbanszolgálatot teljesítsenek - csupa felt" n! en szép hajú, gyönyör " en öltözött ifjú, bal kezénmindegyik gy" r " t viselt; vezet! ik pedig fejenként negyvenezer sestertius fizetést kaptak.21. Nagyon szeretett volna Rómában is szerepelni, ezért a Nero-féle versenyt a megállapítottid! pontnál korábban t" zte ki. Mindenkinek, aki csak mennyei hangját hallani óhajtotta,megígérte, hogy „otthon, a kertjében, teljesíti kívánságukat”; de mivelhogy a nép kérésétszolgálattev! test! rsége is támogatta, megígérte, hogy mégis inkább a színházban lép fel;nyomban fel is íratta nevét a m" soron szerepl! többi énekes névjegyzékére; sorsot húzott azurnából, éppúgy, mint a többiek, és mikor rá került a sor, katonai tribunusok és legbizal-masabb barátai kíséretében kilépett a színpadra, citheráját a test! rség parancsnokai vitték utána. Ezután megállt, majd a nyitány elhangzása után Cluvius Rufus volt consul útján bejelentette, hogy a „Niobé”-t fogja elénekelni, és a délutáni órákig nem is hagyta abba; agy! zelmi koszorú kiosztását, valamint a verseny hátralev! részét a következ! évre halasztotta,hogy gyakrabban legyen alkalma énekelni. De azt meg nem gy! zte kivárni, ezért folytonosan,



129

újra meg újra fellépett. Még a magánosok védnöksége alatt rendezett el! adásokon semátallotta szerepelni a többi m" vész között, mikor az egyik praetor egyszer egymillió sestertiustkínált neki. Tragédiákban is álarcos, színpadi ruhás szerepet vállalt, ilyenkor az istenek ésh! sök, valamint az istenn! k és h! sn! k szerepét hozzá és mindenkori szeret! ihez hasonlatosálarcban kellett a színészeknek eljátszaniuk. Többek között a „Vajúdó Canace”, az „Anya-gyilkos Orestes”, a „Megvakított Oedipus” és a „Dühöng! Hercules” szerepében is fellépett.Err ! l az utoljára említett darabról mesélik, hogy a bejáratnál! rtálló fiatal újonc, látva, hogy acsászárt a szerepnek megfelel! en felékesítik, majd megbilincselik, odarohant, hogysegítségére siessen.22. A lovakat már gyermekéveiben is különleges módon kedvelte, és bár megtiltották, állan-dóan cirkuszi játékokról beszélt; egyszer tanulótársai között arról panaszkodott, hogy a Zöld párt egyik hajtóját meghurcolták; mikor a tanítómester ezért összeszidta, azt hazudta, hogy!Hectorról beszélt. De még uralkodása kezdetén is, naponta elefántcsont négyfogatos kiskocsikkal szórakozott játékasztalán, és Róma környékbeli üdül! ib! l, el! bb titokban, majdegészen nyíltan, minden jelentéktelen cirkuszi el! adásra is feljött a f ! városba; mindenki

biztosan tudta, hogy ilyen napon Rómában található. Nem csinált titkot bel! le, hogy szeretnégy! zelmi pálmáit szaporítani; ezért az el! adások a megszaporított versenyszámok miatt kés!éjszakáig elnyúltak, és a hajtócsapatok gazdáinak úgy fejükbe szállt a dics! ség, hogy egyegész napnál rövidebb ideig tartó futamra nem is akarták csapataikat bérbe adni. Kés! bb Nerónak a hajtásra is kedve szottyant, és egyre gyakrabban akarta magát ebben a szerepben ismegmutatni; kertjeiben szolgaszemélyzete és egyéb aljanép körében gyakorolta magát el! bb,majd próbát tett mindenki szeme láttára a Circus Maximusban, ahol egy felszabadítottrabszolga adott jelt kend! vel arról a helyr ! l, ahonnan azt máskor az illetékes tisztvisel! teszi.De nem elégedett meg azzal, hogy m" vészetér ! l csak Rómában tegyen bizonyságot, hanemmint már említettem, elutazott Achaiába a következ! okból: a városok, melyek dalosversenytszoktak rendezni, elhatározták, hogy a citheraénekesek összes gy! zelmi koszorúit elküldik neki. Nero oly boldogan fogadta ezt a megtiszteltetést, hogy a követeket, akik a koszorúkathozták, nemcsak els! nek engedte színe elé, de még bizalmas barátaival egy asztalhoz is ültette! ket. Közülük egyik megkérte, hogy énekeljen valamit vacsora közben; énekét oly túláradólelkesedéssel fogadták, hogy Nero azt mondotta, „egyedül a görögök tudnak zenét hallgatni,egyedül! k méltók m" vészetére”. Nem halogatta tovább a dolgot, útnak is indult mindjárt, ésmihelyt Cassiopénál partra szállt, Juppiter Cassius oltáránál mutatta be el! ször ének-m" vészetét.23. Ett! l kezdve végigjárta valamennyi ünnepi versenyt. Elrendelte, hogy a legkülönböz! bbid! pontokra kit" zött dalosversenyt egyazon évben tartsák meg; ezért nem is egy mégugyanabban az esztend! ben megismétl! dött. Az olympiai versenyen a hagyománytól eltér ! enzenei bemutatót is rendezett. Nem t" rte, hogy e foglalkozása közben bármi megzavarja vagyhátráltassa, ezért szabadosa, Helius levelére, mely arról értesítette! t, hogy a rómaiközállapotok megkívánják jelenlétét a f ! városban, ezekkel a szavakkal válaszolt: „Bár azttanácsolod és azt szeretnéd, hogy miel! bb visszatérjek Rómába, arra kellene inkább rábírnod,azt kellene kívánnod, hogy Neróhoz méltóan térjek haza.” Mialatt énekelt, még szükségéresem mehetett ki senki a színházból. Ezért azt mondják, némelyik asszony el! adás alatt szültemeg gyermekét; sokan pedig, ha már megunták hallgatni és áradozni róla, a zárt városkapukonvagy a falakon titokban átugorva, szöktek ki Rómából, de olyan is akadt, aki halálát színlelvevitette ki magát a városból. Szinte hihetetlen, mennyire félt, mennyire szorongott fellépéseiel! tt, mennyire féltékenykedett vetélytársaira, és rettegett a versenybíráktól. Vetélytársaival

úgy bánt, mint egyenrangúakkal, figyelmes volt hozzájuk, és megnyerni igyekezett! ket; hátuk mögött azonban rosszat mondott róluk, nemegyszer szemt! l szembe is szidalmazta, s ha nála



130

többet tudtak, meg is vesztegette! ket. Miel! tt m" sorát megkezdte, mindig igen tisztelet-tudóan szólította meg a versenybírákat: „mindent megtett, amit tennie kellett - mondta -, de azeredmény Fortuna istenasszony kezében van: nekik, mint bölcs és tudós férfiaknak, köte-lességük, hogy minden véletlenszer " tényez! t kikapcsoljanak”; ha a bírák biztatták, hogy neféljen semmit, nyugodtabb lett, de még így is izgatott volt, mert egyik-másik bíró hallgatag-ságát, tartózkodását szigorúságnak, rosszindulatnak vélte, és mint gyanús embert megjegyeztemagának.24. Verseny közben oly engedelmesen megtartotta a szabályokat, hogy még köpni semmerészelt soha, a verejtéket is karjával törölte le homlokáról. Egyik tragikus szerepébenkicsúszott kezéb! l a kormánypálca, gyorsan lehajolt érte és felvette; de mégis megrémült,hogy e hiba miatt kizárják a versenyb! l, s csak akkor nyugodott meg, mikor némajátékosamegesküdött, hogy a nép tombolása, tetszésnyilvánítása miatt senki sem vehette észre azt azapróságot. Gy! ztesnek mindig! jelentette be magamagát; ezért a kikiáltók versenyében isrészt vett. És hogy más gy! ztesnek még az emléke vagy a nyoma se maradjon fenn, elrendelte,hogy döntsék le mindegyiknek a szobrát, a képmását, kampókkal vonszolják el és dobják be

valamennyit a csatornába. Kocsihajtóként is többfelé versenyzett, az Olympián pedig egytízfogatú kocsit hajtott - bár Mithridates királynak egy maga költötte versben szemére vetetteugyanezt. Ez alkalommal valahogyan kidöntötték kocsijából; vissza is emelték nyomban, denem tudott mégsem helytállni, és kiállt a futamból; azért persze mégis fejére tették a gy! zelmikoszorút. Elutazásakor az egész tartománynak megadta a szabadságot, a bíráknak ezenkívülrómai polgárjogot és hatalmas pénzjutalmat. E jótéteményeket maga hirdette ki az isthmusi játékok végén a stadion közepér ! l.25. Görögországból Neapolisba visszatérve, mivelhogy el! ször ebben a városban mutatta bem" vészetét, fehér lovon vonult be, és a versenyek gy! zteseinek szokása szerint a városfal egyrészét lebontatta; hasonlóképpen vonult be Antiumba, Albanumba, onnan pedig Rómába; de

római bevonulásakor azt a kocsit használta, melyet egykor diadalmenetén Augustus; bíborruhát viselt, aranycsillagokkal telehintett görögös inget, fején az olympiai babérkoszorú, jobbjában a pythiai diadaljelvény, a többit meg nagy pompával vitték el! tte, feliratok hir-dették, hogy hol, kiket, milyen énekkel vagy költeménnyel gy! zött le; kocsiját örömujjongvakísérte a hivatásos tapsolók csapata, és azt kiabálták, augustianusok! k, diadalmenetének katonái. Ezután a Circus Maximus egyik ledöntött íves kapuja alatt haladt el a menet, aVelabrumon, a Forumon és a Palatiumon keresztül Apollo templomába. Amerre elhaladt,áldozati barmokat vágtak le tiszteletére, sáfrányillatú folyadékkal öntözték az utakat, énekes-madarakat, virágfüzéreket, édességet hullattak rá mindenfel! l. A szent gy! zelmi koszorúkathálószobájában ágya körül helyezte el, ott állíttatta fel citheradalnok-ruhás szobrait is; ígyverette rá a pénzérmékre is alakját. Mindezek után szenvedélyét csöppet sem kívántamérsékelni vagy csak kissé is tompítani; ezért, hogy hangját megóvja, beszédét katonáihozmég akkor is írásban fogalmazta meg, vagy másvalaki útján mondatta el, ha maga jelen volt;egyébként bármit tett, akár komolyan, akár tréfából, figyelmeztet! szóval mindig ott álltmellette énekmestere, intve! t, hogy kímélje hangszálait, és arctörl! t tartott a szája elé; sok embernek barátságát is felajánlotta, másoknak pedig felmondta, aszerint, hogy lelkesen vagytartózkodóan ünnepelték m" vészetét.26. Kevélysége, bujálkodó természete, kapzsisága és irgalmatlansága kezdetben csak itt-ottütközött ki, inkább mint valami ifjúkori tévelygés, de már akkor sem kételkedett benne senki,hogy ezek a b" nök jelleméb! l fakadnak, nem pedig fiatalságából. Mihelyt besötétedett, fejébehúzott egy hajóssapkát vagy kocsiskalapot, és ellátogatott a kocsmákba; keresztül-kasulkóborolt a sikátorokon, pajkoskodva, s cseppet sem volt ez veszélytelen dolog: ilyenkor bele-kötött a vacsoráról hazatér ! emberekbe, ha valaki védekezett, azt megsebesítette, és bedobta a



131

csatornába. Be-betört kis üzletekbe és kirabolta azokat, otthon pedig szabályos bazártrendezett be, ahol a megszerzett és alkura bocsátott zsákmányt árusította. Az effajta vere-kedések közben nemegyszer szeme világát és életét is veszélyeztette; egy széles bíborsávviselésére jogosult el! kel! ember ugyanis, akinek feleségét megmarkolta, csaknem halálra pofozta. Ezért ily kés! i órákban sohasem mutatkozott többé nyilvánosan, csak úgy, ha katonaitribunusai a távolból, titokban szemmel tartották. Napközben is gyakran elvitette magátgyaloghintón a színházba, és a pantomimusok miatt kirobbanó zavargásoknak emeleti páholyából nemcsak szemlél! je, de bujtogatója is volt. Ha pedig verekedésre került a sor, sk ! vel, kettétört széklábakkal vagdalkoztak, maga is sok hasonló tárgyat hajigált a néz! k közé,egyszer még a praetort is alaposan fejbe kólintotta.27. Lassanként azonban er ! södtek b" nös hajlamai, titkos és játékos jellegük is elkopott; nemis igyekezett többé leplezni! ket, hanem nyíltan nagyobb b" nök elkövetésének útjára lépett.Lakomáit délben kezdte, éjféltájban fejezte be, közben meleg, nyárid! ben hideg fürd! kkelüdítette fel magát. Id! nként nyilvános helyen is nagy lakomát csapott, így a tengeri csaták céljára szolgáló elkerített medencében, a Mars-mez! n vagy a Circus Maximusban, és ilyenkor

Róma éjjeli pillangói és könny" vér " hölgyecskéi szolgáltak fel az asztaloknál. Valahányszor aTiberisen leevezett Ostiába vagy Baiaei-öböl mellett elhajózott, mind a folyó mentén, mind atengerparton különféle lebujokat, örömtanyákat állítottak fel, ahol el! kel! hölgyek látták el agazdasszony szerepét, és hol innen, hol onnan csalogatták, hogy térjen be hozzájuk. Családiebédekre is bejelentette magát, és volt úgy, hogy egyiknél csak a fejre való selyemszalagkerült négyszázezer sestertiusba, a másiknál meg maga a rózsaolaj még ennél is többe.28. Nemcsak szabadon született fiúkat és férjes asszonyokat becstelenített meg, hanemer ! szakot tett egy Rubria nev" Vesta-sz" zön is. Actét, a szabadon bocsátott rabszolgan! tcsepp híján törvényesen is feleségül vette, és rábírt consuli rangú embereket, esküdjenek meg,hogy az asszony királyi vérb! l származik. Az ifjú Sporust, akit megfosztatott férfiasságától, és

mindenáron n! vé akart változtatni, nászajándékok tömegével, vörös fátyollal a fején, nagyfelt" nést kelt! , ünnepélyes esküv! i szertartás után házába vitette, és úgy élt vele, mint felesé-gével. Ma is emlegetik még egy tréfacsináló szellemességét: „be jól járt volna, az emberiség,ha Domitius is ilyen asszonyt visz a házhoz”. Ezt a Sporust a császárnék díszruhájábaöltöztette, gyaloghintón járatta, magával vitte görögországi összejövetelekre, vásárokra,Rómában a Sigillaria ünnepélyre, és a nyilvánosság el! tt folytonosan csókolgatta. Még atulajdon anyját is megkívánta, és annak ellenségei riasztották meg csupán, akik attól féltek,hogy ez a szilaj és telhetetlen asszony e furcsa viszony révén majd túl nagy hatalomra teszszert; ezt a dolgot nem is vitatja senki, miután Nero ágyasai közé vett egy örömlányt, akifelt" n! en hasonlított Agrippinához. Sokan állítják azt is, hogy valahányszor anyjával közösgyaloghintóban utazott, fajtalan szeretkezésükr ! l árulkodó nyomok maradtak ruháján.29. Maga is oly szemérmetlenül bocsátotta áruba testét, hogy végül is minden tagját megfer-t! zte. Egészen új játékot is eszelt ki; azt ugyanis, hogy vadállat b! rébe varrva kitört egyketrecb! l, és nekiesett karókhoz kötözött férfiak és n! k szeméremtestének, majd miutánkedvét töltötte, er ! szakot tétetett önmagán Doryphorusszal az egykori rabszolgával; és míg!asszonyává tette Sporust, magát odaadta Doryphorusnak, s hozzá még olyan hangot, olyansikoltásokat hallatott, mint a sz" zlány, akin er ! szakot tesznek. Sok mindenkit! l hallottam,! szinte meggy! z! dése volt, hogy nincs erkölcsös ember a világon, sem olyan, akinek makulátlan a teste; csak a legtöbben eltagadják b" neiket, és ravaszkodás mögé rejtik; ezért havalaki nyíltan megvallotta szemérmetlenségét, annak egyéb vétkeit is megbocsátotta.



132

30. Azt tartotta, hogy pénz, vagyon csak akkor boldogít, ha pazarolni lehet. Piszkos, zsugorialak, aki mértéket tart kiadásaiban; a valóban kiváló, nagyszer " ember elherdálja, tékozolja a pénzét. Csodálta, dics! ítette nagybátyját, Caiust, els! sorban azért, mert a Tiberiusról rámaradtvagyonnak oly hamarosan nyakára hágott. Ezért sem a pazarlásban, sem az ajándékozásbannem ismert mértéket. Tiridates tiszteletére szinte hihetetlen összeget - nyolcszázezer sestertiust - költött naponta, távozásakor pedig százmilliót adott neki ajándékba. Menecratescitheraénekesnek és Spiculus vívóbajnoknak pedig olyan emberek vagyonát, házát adtaajándékba, akik már diadalmenetet is tartottak. Cercopithecus Panerotest, az uzsorást, aki Nero segítségével városi és vidéki telkek birtokához jutva hihetetlenül meggazdagodott,csaknem királyi pompával temette el. Sohasem vette fel kétszer ugyanazt a ruhát. Hakockázott, pontonként négyszáz sestertius volt a tét. Aranyos hálóval halászott, a háló köteleit bíbor és skarlátfonalból sodorták. Kísérete állítólag sohasem állt ezer szekérnél kevesebb! l, azöszvérek patkóját ezüstb! l verték, a hajcsárok ruhája canusiumi bíborszövetb! l készült; amenetet mazacusi lovasok és futók felékszerezett, cifra csapata zárta be.31. Mégis, az építkezések terén m" ködött a legkártékonyabban. Palotáját a Palatiumtól az

Esquiliaeig b! vítette ki, és el! bb „átjáró”-nak, kés! bb, mikor a t" zvész után átépítette,Aranyháznak nevezte. Ennek nagyságáról és berendezésér ! l talán elég, ha elmondom akövetkez! ket: el! csarnoka akkora, hogy abban a Colossus (Nero) százhúsz láb magas szobraelfért; oly tágas volt, hogy magába fogadott egy ezer lépés hosszúságú hármas oszlopsort megegy tavat, melyet mint a tengerpartot, városokat jelképez! épületek, továbbá szántóföldek,mez! k, sz! l! k, legel! k és erd! k díszítettek, tele mindenféle háziállattal és vaddal. A palotatöbbi részében minden arannyal volt burkolva, drágak ! vel, gyöngyházzal kirakva. Az ebédl! -termek mennyezetén mozgatható elefántcsont lapokat és csöveket alkalmaztak, hogy avendégekre felülr ! l virágot szórjanak, és illatosított vizet permetezzenek. A nagyebédl! t kör alakúra formálták, s az éjjel-nappal, szünet nélkül forgott, mint a világegyetem; a fürd! ket atenger és az Albula folyó vize táplálta. Ekképpen befejezve palotája építését, a felavatásánnagy elismeréssel így nyilatkozott: Végre - mondta - kezd emberhez méltóan lakni.Megkezdte ezenkívül egy fedett oszlopsorokkal körülzárt fürd! medence építését Misenumtólaz Avernus-tóig, hogy abba minden Baiae környékén található melegforrást bevezessenek.Megkezdtek továbbá egy csatornát az Avernus-tótól Ostiáig, hogy ha nem is a tengeren, deegy százhatvan római mérföldnyi útszakaszon mégis hajóval juthassanak el oda; a csatornát pedig oly szélesre tervezték, hogy ha szemközti irányból érkez! ötsorevez! s hajók találkoz-nak, kitérhessenek egymás el! l. E munkálatok elvégzésére valamennyi foglyot Italiába vitettemindenünnen, és elrendelte, hogy még a súlyosan b" nöz! ket is csak kényszermunkára ítéljék.Tékozló dühét nemcsak császári hatalmába vetett hite f " tötte, hanem a reménység is, hogymegtalálja a mérhetetlen rejtett kincset, melyr ! l egy római lovag bejelentést téve teljes bizonyossággal ezt állította: az! srégi aranykincset a Tyrusból menekül! Dido királyn! vittemagával, s az mai napig ott fekszik Africában elrejtve, tágas barlangokban, és igen kevésfáradsággal feltárható.32. Reményében azonban csalatkozott, s így magára hagyatva annyira kimerült, úgyelszegényedett, hogy még a katonák zsoldfizetését, a veteránok végkielégítését is húzni-halasztania kellett; ezért hamis vádaskodáshoz, nyílt rabláshoz folyamodott. Mindenek el! ttelrendelte, hogy felszabadított rabszolgák halála után, ha eléggé nem bizonyítható okból olyancsalád nevét viselték, amellyel maga is rokonságot tartott, javaiknak ne a felét, hanemöthatodát foglalják le számára; továbbá ha az örökhagyó uralkodója iránt hálátlanságot tanúsít,egész hagyatéka az államkincstárra szálljon; s! t, még az effajta végrendelet megírásával,

fogalmazásával megbízott jogtudóst is büntessék meg; végül ha valaki szükségesnek érzi,hogy bejelentést tegyen bármilyen cselekedetr ! l vagy akár beszélgetésr ! l is, effajta ügyekben



133

a felségsértési törvény alapján kell eljárni. Visszavonta a jutalmakat is, melyeket a versenyek gy! zelmi koszorúiért viszonzásképpen az egyes városoknak adományozott. Megtiltottatovábbá az amethyst és a tyrusi bíborszín használatát, majd felbérelt valakit, hogy árusítsonebb! l az anyagból néhány unciát a piacon,! pedig ennek ürügyén az összes keresked! k raktárait lefoglalta. S! t, mint mondják egyszer egyik énekszáma közben észrevett a közönségsoraiban egy tiltott bíborba öltözött hölgyet, és feljelentette a procuratoroknál; a hölgyetelhurcolták, és nemcsak ruháját, de egész vagyonát is elkobozták. Hivatalt mindig ilyenszavak kíséretében adott valakinek: „Tudod, mi kell nekem, ugye?” vagy: „Az a feladatunk,hogy arról gondoskodjunk, ne legyen senkinek semmije.” Végezetül már a legtöbbtemplomból is kivonta a kegyeleti ajándékokat, az arany- és ezüstszobrokat beolvasztotta;köztük még a Penateseket is, melyeket Galba kés! bb újra felállított.33. Családtagjai és mások megöletésének a sorát Claudiusszal kezdte meg; e gyilkosságnak nem ! volt ugyan kezdeményez! je, de mindenesetre tudott róla; ezt egyébként nem is titkolta,hiszen az ismert görög közmondást emlegetve gyakran nevezte a gombát az istenek eledelének, mert Claudiusnak gombával adták be a mérget. Annyi biztos, hogy az elhunytat

mindenféle gyalázkodó szóval, szidalommal illette, hol ostobasággal, hol meg kegyetlenséggelvádolta. Gyakran tréfálkozott rovására, mondván, hogy abbahagyta bolondjárását az emberek közt, s ilyenkor a latin szó els! szótagját jól megnyújtotta; Claudius sok rendelkezését,intézkedését mint valami! rült vagy beszámíthatatlan ember utasításait, érvénytelenítette.Végül halotti máglyája helyét is csak alacsony, silány min! ség" fallal engedte bekeríteni.Britannicust sem azért tette el méreggel láb alól, mintha irigyelte volna az övénél kellemesebbcsengés" hangját, hanem mert félt, hogy apja dics! emléke él az emberek között, s! t tekintélydolgában túlszárnyalja. A mérget egy bizonyos Locusta nev" híres méregkever ! asszonytólkapta, de az igen lassan hatott, és Britannicusnak bizony csak er ! sebb hasgörcsöt okozott; Nero ezért maga elé rendelte az asszonyt, saját kez" leg összeverte, és a szemére lobbantotta,hogy méreg helyett gyógyszert adott. Locusta azzal védekezett, hogy! csak a b" ncselekménytakarta jobban titkolni, azért mért ki kisebb adagot, mire Nero így szólt: „Bizonyára nagyonfélek én a Julius-féle törvényt! l, ugye?”, és kényszerítette az asszonyt, hogy hálószobájában, aszeme láttára egykett! re gyorsan öl! mérget keverjen. Ezután egy bakkecskén próbálta ki aszert, de minthogy a haláltusa öt órán át tartott, újra és újra s" r " bbre f ! zette, majd egy malac-cal etette meg. A malac nyomban megdöglött, s ekkor Nero parancsot adott, hogy vigyék be amérget az ebédl! be, és tálalják fel az asztalnál étkez! Britannicusnak. És mikor Britannicus azels! korty után holtan esett össze, Nero azt hazudta vendégeinek, hogy csak a szokásosepilepsziás roham van rajta, és másnap gyorsan, a legnagyobb záporban, egészen hétköznapimódon temette el. Locustának feladata teljesítéséért büntetlenséget biztosított, s! t, mégtanítványokat is küldött hozzá.34. Anyjára, aki a szavait, tetteit figyelemmel kísérte és élesen bírálta, el! bb csak ráijesztett,hogy gy" löletet kelt ellene, mert elhíreszteli, hogy miatta készül lemondani a hatalomról éselutazni Rhodusba; kés! bb minden megtiszteltetést! l és hatalomtól megfosztotta: elvette t! legermán katonai test! rcsapatát, s! t, még palatiumi lakásából is ki" zte. Abból sem csináltgondot, hogy miképpen kínozza: ha Rómában tartózkodott, egyik pert a másik után indítottaellene, ha pedig vidéken húzódott meg, egyeseket megbízott, hogy háza el! tt elhaladva gya-lázatos beszédekkel, rosszhiszem" tréfákkal zaklassák magányában. De anyja fenyegetéseit! lés er ! szakosságaitól megrettenve elhatározta, hogy elteszi láb alól. Három ízben méreggel próbálkozott, de észrevette, hogy az öregasszony ellenméreggel látta el magát, ezért háló-szobája mennyezetét úgy építtette meg, hogy egy gépezet segítségével éjszaka az alvóra

rázuhanjon. Err ! l a tervr ! l sokan tudtak, ezért nem tarthatták eléggé titokban; kiagyalta tehát,hogy egy könnyen darabokra hulló hajót készíttet, melyen anyja akár hajótörés közben, akár



134

úgy, hogy fülkéje romba d! l, elpusztul majd. Ezért békülékenységet színlelve hízelked! hangúlevélben Baiaeba kérette, hogy az Ötnapos ünnepet együtt üljék meg; a f ! kormányosnak megbízást adott, hogy a liburnusi hajó, melyen anyja érkezik, mintegy véletlenül ütközzék össze valamivel, maga pedig jól megnyújtotta az ünnepi lakomát. Mikor aztán anyja mondta,hogy szeretne már hazatérni Bauliba, az összetört hajó helyébe azt a mesterségesen törékenyalkotmányt kínálta fel neki, és maga is jókedv" en kísérte ki a hajóhoz; búcsúzáskor még akeblét is megcsókolta; a hátralev! id! t azonban vállalkozása eredményét lesve, nagy izga-lomban, ébren töltötte. De amikor megtudta, hogy minden másként történt, és anyja partraúszva megmenekült, nem tudta, mitév! legyen. Elfogatta és megkötöztette Agrippina fel-szabadított rabszolgáját, Lucius Agerinust, aki nagy örömmel hozta a hírt, hogy úrn! je ép ésegészséges - el! bb azonban t! rt helyezett el közvetlen közelébe, mintha felbujtott orgyilkos-ként a császár életére akart volna törni; aztán megparancsolta, hogy öljék meg anyját, de haddhiggye mindenki, hogy az b" ntette felfedezése miatt maga vetett véget életének. Megbízhatószerz! k még ennél is szörny" bbet mesélnek: Nero állítólag odarohant, hogy megszemlélje ameggyilkolt tetemet, megtapogatta a tagjait, egyiket ócsárolta, másikat dicsérgette, aztánmegszomjazott és jót ivott közben. B" nének súlyát azonban, noha a katonák, a senatus és arómai nép szerencsekívánataikkal bátorították, sem akkor, sem kés! bb nem tudta elviselni, ésgyakran bevallotta, hogy anyja képe, s a Furiák lángoló fáklyái és ostorcsapásai üldözik. Méga mágusok szent szertartásaival is igyekezett felidézni és kibékíteni anyja halotti szellemét.Görögországi utazása idején nem is merészelt az eleusisi misztériumokon részt venni, mertmegtudta, hogy a szent szertartásoktól minden b" nöst és gonosztev! t kikiáltó útján távoltartanak. Anyja meggyilkolása után nagynénje elpusztítása következett. Egyszer meglátogattasúlyos bélrenyheségben szenved! nénjét, és mikor az pelyhedz! szakállát megsimogatva,öregesen kedveskedve így szólt: „Ha ezt egyszer a kezembe kapom, akár meg is halok”, Neroodafordult a körülötte állókhoz, és szinte gúnyolódva mondta, hogy akkor hát nyombaneltávolítja szakállát; az orvosoknak pedig elrendelte, „alaposabban tisztítsák meg a beteget”.Még meg sem halt az öregasszony, máris rátette kezét a vagyonára, végrendeletét is lefoglalta,hogy a hagyatékból semmi el ne kallódjék.35. Octavián kívül még két felesége volt, Poppaea Sabina, egy volt quaestor leánya, akiel! z! leg egy római lovaghoz ment férjhez; utána pedig Statilia Messalina, a kétszeres consulés diadalmenet tartására érdemesített Taurus dédunokája. Hogy ezt az asszonyt magáévátegye, megölette férjét, Atticus Vestinust, aki akkor éppen consuli hivatalt viselt. Octaviáthamarosan megunta, és barátainak, akik ezért korholták, azt felelte, Octaviának „meg kellelégednie a hitvesi rang jelvényeivel”. Többször sikertelenül próbálta megfojtani, inkábbelvált t! le olyan ürüggyel, hogy medd! ; a nép azonban helytelenítette a válást, s! t, még agyalázkodástól sem kímélték, ezért Nero számkivetésbe küldte feleségét. Végül házasság-töréssel vádolta és megölte; a vád azonban oly szemérmetlenül hamis volt, hogy a tárgyalásonmindenki állhatatosan tagadott; ezért Nero felbérelte Anicetust, volt nevel! jét, aki azt vallotta,hogy cselszövés útján megbecstelenítette Octaviát. Forrón szerette Poppaeát, akit tizenkétnappal azután vett feleségül, hogy Octaviától elvált. És mégis megölte egy rúgással! t is, merta visel! s beteg asszony szidalmakkal árasztotta el, mikor egyszer nagyon kés! n tért haza akocsiversenyr ! l. Egyetlen lánya született Poppaeától, Claudia Augusta, akit azonbankisgyermek korában el is vesztett. Nem volt olyan rokona, akit b" nnel be ne mocskolt volna.Antoniát, Claudius leányát megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és megölette, mertPoppaea halála után nem akart férjhez menni hozzá. Hasonlóképpen meggyilkoltatta vér-rokonait is, vagy akik sógorság révén kerültek rokonságba vele: ezek között volt az ifjú AulusPlautius is;! t kivégzése el! tt még meg is becstelenítette, mondván: „Most aztán menjenanyám, és csókolgassa az utódomat”; elhíresztelte, hogy a fiú az! anyja szeret! je volt, és azcsászári hatalmat ígért neki. Mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea még serdületlen



135

gyermekét, halászat közben tulajdon rabszolgájával vízbe fojtatta, mert azt rebesgették, hogyhadvezéresdit meg császárosdit játszik. Tuscust, dajkája fiát, Egyiptom helytartóját azértszám" zte, mert a császár tiszteletére el! készített medencék vizében megfürdött. Senecát,tanítómesterét halálba kergette; pedig elbocsátási kérelme és vagyonáról való lemondásaalkalmából szentül megesküdött neki, hogy „alaptalan a gyanúja, és! inkább választaná ahalált, semhogy ártalmára legyen”. Burrusnak, a test! rség parancsnokának torokfájás ellenígért gyógyszer helyett mérget küldött. Gazdag és id! s, szabadon bocsátott rabszolgáit, akik! tegykor örökbefogadtatásához hozzásegítették, majd bizalmas tanácsadói voltak a hatalomban,ételükbe, italukba szórt méreggel sorban eltette láb alól.36. Nem kevesebb kegyetlenséggel járt el családi körén kívül, idegenekkel szemben is.Üstökös t" nt fel egymás után több éjszakán keresztül az égen, s ezt általában a hatalmasok közeli pusztulása jelének tartják. Nagy aggodalmára úgy értesült Balbillus csillagásztól, hogyilyen végzetes jelek esetén a királyok valamely el! kel! ség feláldozása révén szokták a maguk fejér ! l elhárítani és f ! embereikre átruházni a szerencsétlenséget; Nero nyomban el ishatározta, hogy kiirtja a legel! kel! bb rómaiakat. Valami meg is er ! sítette szándékában, ami

méghozzá az igazság látszatát is keltette; az id! tájt ugyanis két összeesküvésnek is híre mentéppen: közülük a nagyobbszabású a Piso-féle összeesküvés volt Rómában; a másikat, aVinicius-félét Beneventumban szervezték kés! bb, ott is fedték fel. Az összeesküv! k három-szoros bilincsbe verve jelentek meg a tárgyaláson; egyesek önként bevallották vétküket,mások még büszkélkedtek is vele, mondván, hogy ezen a minden ocsmány b" nnel beszennye-zett emberen valóban csak egyféleképpen lehet segíteni: ha megölik. Az elítéltek gyermekeitel" zték Rómából és megmérgezték, vagy éheztetéssel pusztították el. Ismert dolog, hogynémelyiket nevel! ikkel, táblahordozóikkal együtt egy és ugyanazon id! pontban, étkezésközben ölték meg, másokat pedig megakadályoztak benne, hogy megszerezzék napiélelmüket.

37. Ett! l kezdve se vége, se hossza nem volt a gyilkolásnak; Nero ölt: bárkit, bármi okból.Hogy mást ne is említsek, Salvidienus Orfitusnak azt vetették a szemére, hogy a Forumkörnyékén háza három nagyobb helyiségében idegen országok követeit szállásolta el; CassiusLonginus jogtudósnak, aki a szeme világát is elvesztette, azt, hogy! srégi családfájánmegtartotta C. Cassiusnak, Caesar gyilkosának képmását; Paetus Thraseának, hogy olyan aképe, mint valami komor iskolamesteré. A halálraítélteknek néhány órát adott csupán. És hogysemmiféle késlekedés ne történjék, orvosokat hívatott, akik a tétovázókat mindjárt „kezelésbevették”; így nevezte ugyanis az elvéreztetés célját szolgáló érvágást. Még azt is emlegetik,hogy egy nagybél" egyiptominak, aki szívesen a foga közé kapott nyershúst, de bármi egyebet,amit eléje raktak, szeretett volna él! embereket odadobni, hogy marcangolja szét és falja fel! ket. Büszkén, felfuvalkodottan, hogy mindez sikerült neki, azt mondta, „egyetlen uralkodósem tudta eddig, mi mindent megtehet”. Sok, egészen félreérthetetlen kijelentést is tett gyak-ran, hogy! bizony nem kíméli a megmaradt senatorokat sem; hogy eltörli ezt a rendet azállam életéb! l, s a tartományokat, a hadsereget a római lovagokra és a felszabadított rabszol-gákra bízza ezentúl. Sem érkezéskor, sem távozáskor nem tüntette ki csókkal a senatorokat,s! t, még a köszöntésüket sem viszonozta. Az Isthmus munkálatainak ünnepélyes megkezdéseidején nagy tömeg el! tt, hangosan fejezte ki óhaját, hogy „a maga és a római nép javáraszolgáljon ez az ügy”, s a senatust közben meg sem említette.38. De nem kímélte sem a népet, sem szül! városa falait. Beszélgetés közben ezt a sort idézteegyszer valaki:

Ha meghalok, a földet t" z eméssze el.



136

- „S! t - mondta Nero - még életemben!” Így is cselekedett: mintha ugyanis bosszantaná azódon épületek csúfsága, a girbegörbe, keskeny utcák látványa, felgyújtotta Rómát; ez olynyilvánvaló volt, hogy sok consuli rangú férfi egy ujjal sem bántotta Nero szolgáit, pedigkóccal, fáklyával a kézben tetten érték! ket tulajdon házaikban; néhány terményraktárt azAranyház szomszédságában, minthogy a telkére igen vásott a foga, el! bb hadigépekkel kellettösszeromboltatnia, csak azután gyújthatta fel. Hat nap, hét éjjel dühöngött a t" zvész, s a népemlékm" vek, síremlékek épületébe húzódva keresett oltalmat és menedéket magának. Arengeteg lakóházon kívül akkor égett le a régi vezérek sok,! si szokás szerint hadizsák-mánnyal ékesített palotája, a királyok isteneknek szentelt templomai, továbbá a pun és a gallháborúk idején felajánlott fogadalmi templomok és minden,! sid! kb! l fennmaradt látnivaló,nevezetesség. A város égését Nero a Maecanas-toronyból nézte végig, a „lángok szépségébengyönyörködve” - mint mondta, s ismert színpadi öltözetében a Trója elfoglalásáról szóló dalténekelte. De a lehet! legnagyobb hasznot és zsákmányt akarván húzni még ebb! l aszörny" ségb! l is, kihirdette, hogy ingyen magára vállalja a hullák meg az üszkös romok eltakarítását, de nem engedte, hogy házatája maradványaihoz bárki is közelítsen; közbenazonban az önként felajánlott, valamint a kényszer " en behajtott költség-hozzájárulásokkalmind a tartományokat, mind a magánemberek anyagi er ! forrásait csaknem kimerítette.39. Az uralkodó okozta nagy bajokhoz és csapásokhoz még néhány szerencsétlen véletlen ishozzájárult: pestisjárvány, mely egyetlen! sz folyamán harmincezer halottal növelte Libitina bevételi számláját; a britanniai vereség, melyben a két legnevezetesebb várost kifosztották, éssok római polgár meg szövetséges vesztette életét; a Keleten elszenvedett gyalázat, hogyArmeniában iga alatt hajtottak át egy legiót, Syriában pedig csak nagy keservesen tudtak helytállni. Csodálatos és igen figyelemre méltó dolog, hogy Nero a legnagyobb türelmet agúnyolódó, gyalázkodó emberekkel szemben tanúsította; és senkivel nem volt olyan szelíd,mint azokkal, akik szellemes mondásokkal, gúnyversekkel sértegették. Ilyesmit görögül éslatinul városszerte terjesztettek írásban, szóban egyaránt; így például az itt következ! versecs-kéket:

Nero, Orestes, Alkmaion - anyagyilkosok. Nero tulajdon édesanyját ölte meg.Aeneas volt - efel! l nincs kétség -! se Nerónak:Apját vitte amaz, ez az anyját vitte (halálba).Míg a mienk lantol, kürtjét riogatja a Parthus, Paean lesz a mienk, az meg a Messzelöv! .Rómából egy ház lesz: költözz hát Veibe, polgár, Bár lehet, hogy Veit is elnyeli majd az a ház.

Sohasem kutatta, kik e versek szerz! i, s! t, megakadályozta, hogy súlyosan megbüntessenek közülük néhányat, akiket a senatusnál feljelentettek, Isidorus, a cynikus filozófus, melletteelhaladva, a nyílt utcán nekitámadt, hogy „Nauplius gonosztetteit jól énekli, de a maga jótéte-ményeit rosszul alkalmazza”; Datus, az atellai vígjátékszínész pedig valamelyik énekszámaközben ezt a szöveget, hogy „ég áldjon, apám, ég áldjon, anyám”, olyan mozdulatokkalkísérte, hogy egyszer ivást, máskor úszást utánzott, Claudius és Agrippina halálára célozva, avers záró soránál pedig, hogy: „Orcus fogja a lábatokat”, mozdulatával a senatusra utalt. Nero pedig, akár mert mindenféle gyalázkodást megvetett, akár mert fájdalma nyílt bevallásávalnem akarta az indulatokat felkorbácsolni, beérte annyival, hogy mind a színészt, mind afilozófust kitiltotta Róma és egész Italia területér ! l.



137

40. Ilyen uralkodót csaknem tizennégy éven át megt" rt a világ, aztán végül mégiscsak cserbenhagyta. Bukását a gallok indították meg Julius Vindex vezérlete alatt, aki akkoriban propraetorként állt a tartomány élén. Csillagjósok már régen megjövendölték Nerónak, hogyegyszer megfosztják a hatalomtól; ebb! l a korszakból való híressé vált mondása: „m" vésze-tünk eltart bennünket” - hogy annál nagyobb tisztelettel gondoljanak énekm" vészetére, melyneki császárként szórakozást, magánemberként azonban megélhetést nyújt. Egyes jósok aKelet uralmát ígérték neki arra az esetre, ha kicsöppen a hatalomból; mások Jeruzsálemkirályságát, többen pedig egész egykori hatalma visszaszerzését. E harmadik jóslatra hajlottleginkább, ezért Britannia és Armenia elvesztése, majd gyors visszaszerzése után úgy vélte,hogy ezzel a kedvez! tlen jóslatok már be is teljesedtek rajta. Mikor azonban a delphi Apollo jóshelyén azt hallotta, hogy óvakodnia kell a hetvenharmadik évt! l, azt gondolta, akkor érimajd utol a halál, és eszébe sem jutott Galba életkora; s! t, annyira bízott a maga kés!öregségében és kivételes, tartós szerencséjében, hogy mikor egy hajótörés alkalmával leg-drágább értéktárgyai elpusztultak, nem habozott kijelenteni bizalmasai között, hogy „majdvisszahozzák neki a halak”. Neapolisban, anyja meggyilkolása napján tudta meg, hogy Galliafellázadt; oly nyugodtan és egykedv" en fogadta a hírt, az ember azt hitte, örül a jó alkalom-nak, hogy a hadijog alapján kifoszthatja a gazdag tartományt. El is ment nyomban a gym-nasiumba, és nagy kedvteléssel figyelte az atléták versenyét. Vacsora közben is nyugtalanítólevelekkel zavarták meg, de épp csak annyira haragudott meg, hogy fenyeget! zni kezdett, bizony rosszul járnak majd a lázadók. Aztán nyolc napig egyikre sem válaszolt, sem üzenetet,sem utasítást nem küldött senkinek, hallgatott mélyen az egész dologról.41. Végül Vindex számos sért! rendelete arra indította, hogy levélben felkérje a senatust,álljon bosszút a személyén és az állam tekintélyén esett sérelemért, távolmaradását Rómától pedig torokfájással indokolta. Mindennél jobban fájt neki, hogy Vindex gyarló énekesnek ésnem Nerónak, hanem Aënobarbusnak nevezte. Nero kijelentette, hogy családi nevét, melyetgyalázkodásra használnak ellene, újra felveszi, örökbefogadás útján nyert nevét pedig nemhasználja többé. A többi rágalmat azzal utasította el magától, hogy hazugság, s érvül azt hoztafel, hogy! t tudatlannak nevezik a m" vészetben, melyben pedig nagy jártasságra és tökéletes-ségre tett szert, és egyre kérdezgette környezetét! l, ismernek-e nála kiválóbb m" vészt. Deazután egyik követjárás a másikat érte, és ekkor rémülten tért vissza Rómába; csak egyútközben mutatkozó, nem túl jelent! s el! jel könnyített valamennyit a lelkén: észrevetteugyanis, hogy egyik emlékoszlop domborm" vén egy gall katonát hajánál fogva vonszol magaután egy római lovag, erre a látványra nagyot ugrott örömében, és égnek tárva karját,hálálkodott az isteneknek. De még ezután sem hívta egybe a senatust és a római népet, hanemcsak néhány el! kel! embert, akikkel futólag tanácskozott, majd az egész napot egy új és eddigismeretlen víziorgona megtekintésével töltötte: maga ismertette egyes alkatrészeit, beszélt aszerkezet elmésségér ! l és bonyolultságáról, kijelentvén, hogy mindezt a színházban is bemutatja majd, ha ugyan Vindex megengedi.42. Ezután azonban megtudta, hogy Galba és egész Hispania is elszakadt t! le; erre a hírreájultan esett össze, és megtört lélekkel, hangtalanul és mozdulatlanul feküdt sokáig a földön.Mikor pedig magához tért, megszaggatta ruháit, és fejét verdesve bizonygatta, hogy neki már vége; dajkájának, aki vigasztalásul folyton azt duruzsolta a fülébe, hogy más uralkodóval ismegtörtént már ilyesmi, azt válaszolta, hogy „! mindenkinél hallatlanabb, másoknak ismeret-len sorsra jut, hiszenélve veszti el a legf ! bb hatalmat”. De azért továbbra sem hagyta abba,nem is mérsékelte eddigi fény" z! , semmittev! életmódját. S! t, mihelyt valami kedvez! hír érkezett a tartományokból, nemcsak fényes lakomát rendezett, hanem pajzán dallamokra,

megfelel! kézmozdulatok kíséretében, maga adott el! a bukott vezérek rovására gúnydalokat,melyek kés! bb széles körben elterjedtek; egyszer titokban a színházba vitette magát, ahol az



138

egyik nagy sikerrel szerepl! színésznek megüzente, „mértéktelenül visszaél az! (mármint Nero) m" vészetével”.43. A felkelés kezdetén - mint mondják - mindjárt sok kegyetlen rendszabályt vezetett be, ésazok nem is ellenkeztek természetével, így: minden hadseregparancsnokhoz, minden hely-tartóhoz hivatali utódot és gyilkosokat kell meneszteni; a birodalom egész területén mindenszám" zöttet és minden Rómában él! galliait le kell gyilkolni - amazokat, hogy a lázadókhozne csatlakozzanak, ezeket meg, mivelhogy cinkosai és segít! i honfitársaiknak; Galliát afosztogató csapatok prédájául odadobni; az egész senatust egy lakomán méreggel megölni;Rómát felgyújtani, vadállatokat nekiereszteni a népnek, hogy a t" zvész ellen nehezebbenvédekezhessék. Végül mégiscsak visszah! költ mindezekt! l, nem a lelkiismerete szaváraugyan, hanem mert félt, hogy nem tudja terveit megvalósítani, és mert meggy! z! dése szerinthadjáratot kellett indítania, hivatalos idejük lejárta el! tt megfosztotta méltóságuktól a consu-lokat, és mindkett! jük helyét maga foglalta el - egy jóslat szerint ugyanis csak consulkéntgy! zhette volna le Galliát. A vessz! nyalábok átvétele után a lakomától felkelve, bizalmasaivállára támaszkodva elhagyta az ebédl! t, és kijelentette, hogy amint Gallia földjére lép, nincs

más szándéka, csak fegyvertelenül a hadsereg színe elé állni és sírni; azután ha a lázadók megbánják tettüket, másnap vidám lakoma közben maga szerzette vidám gy! zelmi dalokaténekel majd nekik.44. A hadjáratra készül! dve mindenekel! tt a kocsikat válogatta ki, amelyeken a színházifelszerelést szállította, ágyasait pedig, akiket magával vitt, férfi módra megnyíratta, éshadibárdokkal, pajzsokkal mint amazonokat vonultatta fel. Ezután zászló alá szólította avárosi tribusokat; de senki sem jelentkezett, ezért elrendelte, hogy a rabszolgatartó urak meghatározott számú rabszolgát állítsanak el! ; minden családtól csakis válogatott embereketfogadott el, és nem tett kivételt sem az udvarmesterek, sem az írnokok esetében. Azt iselrendelte, hogy minden rend vagyona bizonyos részét beszolgáltassa, ennek következtében a

bérházak és magánpaloták lakói is egyévi lakbérüket tartoztak a kincstár rendelkezésére bocsátani. Ezt a rendelkezést igen szigorúan végrehajtotta, és nem fogadott el, csakistökéletesen kivert érmét, színezüst pénzt és teljes súlyú aranyérmét; ezért sokan mindenfélefizetést nyíltan megtagadtak, és egyhangúlag követelték, vonja vissza inkább besúgóitól ahatalmas összegeket, amelyeket azok jutalomképpen kaptak t! le.45. Még növelte a gy" löletet személye iránt, hogy a gabona drágulásán is nyerészkedni akart.Véletlenül ugyanis az általános éhínség idején híre járt, hogy egy alexandriai hajó homokotszállít az udvari birkózók számára. Ez aztán úgy felkorbácsolta a haragot ellene, hogy nemvolt olyan gyalázkodás, amit a fejére ne szórtak volna. Egyik szobrán a fejre er ! sítettek egyhajfürtöt meg egy görög nyelv" feliratot, mely így szólt: „Itt az ideje a valódi versenynek”,

meg: „Most álljon hát el! .” Egy másik szobra nyakára pedig b! rtarisznyát akasztottak, és eztírták alá: „Én mi egyebet adhattam? De te csak ezt a koldustarisznyát érdemled.” Azoszlopokra is feliratok kerültek: „Még a kakasokat is felriasztotta énekével.” Éjjel sokan úgytettek, mintha rabszolgáikkal gy" lt volna meg a bajuk, és s" r " n követelték Vindexet.46. Nyilvánvaló rossz el! jelek rémítgették hol álom, hol jóslatok és jelek formájában, régiek is, meg újak is.# , aki régebben sohasem álmodott, most meggyilkolt anyja képét látta magael! tt, amint egy hajón kicsavarja kezéb! l a kormányrudat; majd azt álmodta, hogy Octavia, afelesége rántja magával egy sötét szakadékba, szárnyas hangyák sokasága lepi el testét, végüla leigázott népek szobrai a Pompeius-féle színháznál állják körül, és nem engedik továbblépni; máskor meg kedvenc asturiai lova változott egész testében majommá, csak a feje

maradt meg, és dallamos nyerítést hallatott. A Mausoleumban maguktól tárultak ki az ajtók,és belülr ! l egy hang a nevén szólította. Január elsején a feldíszített Laresek a szertartás



139

el! készületei közben földre zuhantak. Az áldozati szertartás közben Sporus átnyújtott nekiajándékul egy gy" r " t, amelynek kövére Proserpina elrablása volt rávésve. Az újévi foga-dalmak letétele idején már tömegesen összegy" ltek a senatorok és a lovagok, de alig tudták aCapitolium kulcsait megtalálni. Mikor Vindex ellen írott beszédéb! l felolvasták a senatusbanezt a részt, hogy „meg kell lakolniuk a b" nösöknek, és hamarosan méltó véget kell érniük”,mindenfel! l ezt kiáltották: „Megéred bizony, Augustus.” Azt is megfigyelték, hogy nyilvá-nosság el! tt utoljára a „Szám" zött Oedipus”-t énekelte, és ezzel a verssel végezte:

Hitves, anyám, apám, mind a halálom kívánja.

47. Kés! bb jelentették, hogy a hadsereg többi része is elpártolt t! le; a leveleket, melyeketreggeli közben kapott, darabokra tépte, felborította az asztalt, két kedves, homerosinak nevezett serlegét, melyet Homeros énekeib! l vett jelenetek díszítettek, földhöz vágta, majd kisaranydobozba rejtve a Locustától kapott mérget, átment a Servilianus-féle kertekbe: ottel! reküldve Ostiába legh" ségesebb szabadosait, hogy helyezzék készenlétbe a hajóhadat,megpróbálta rávenni tribunusait és test! rsége tisztjeit, kísérjék el menekülése útján. De azok vagy kitér ! válaszokat adtak, vagy nyíltan megtagadták kérését, és egyik még fel is kiáltott:

Meghalni ily keserves volna hát?

Nero különféle terveket forgatott fejében; vajon a parthusokhoz vagy Galbához forduljon-eoltalmat kérve, vagy gyászruhában a nyilvánosság elé lépjen-e inkább, és a szószékr ! l kérjenmeghatóan bocsánatot a múltban elkövetett cselekedeteiért, és ha nem sikerül maga feléhajlítani szívüket, ne kérje-e, hogy legalább az egyiptomi helytartóságot hagyják meg neki.Kés! bb megtaláltak a szekrényben egy, ez ügyben megfogalmazott beszédet is; mégis úgyvélik, attól félt, hogy még miel! tt a Forumra ér, darabokra tépik az emberek. A továbbifejtörést másnapra halasztotta, de éjféltájban felköltötték, és tudatták vele, hogy test! rségeelvonult; erre kiugrott ágyából, és elküldött barátaiért. Minthogy egyik sem adott hírt, magamellé véve néhány embert, mindegyiket felkereste lakosztályában. De minden ajtót zárvatalált, és mivel hívó szavára semmiféle választ sem kapott, visszatért hálószobájába, ahonnanközben már az! rség is szertefutott; még az ágyhuzatot is magukkal vitték, a mérget rejt!dobozka pedig elt" nt. Nero nyomban elküldött a gladiator Spiculusért vagy valamelyik igenkiváló vívóbajnokért, hogy annak kezét! l pusztuljon el. És mikor egyiket sem találták, ígykiáltott: „Nos hát, nincs se barátom, se ellenségem?” - ezzel elrohant, mintha neki akarnamenni a Tiberisnek.48. De éppily hirtelen egyebet gondolt, valami titkos rejtekhelyre kívánkozott, hogy újraösszeszedje magát; Phaon, szabadon bocsátott rabszolgája felajánlotta neki a Via Salaria ésVia Nomentana közt a negyedik mérföldk ! nél fekv! vidéki birtokát; úgy, amint volt,mezítláb, csak egy tunicát meg egy ócska, színehagyott köpenyt kapott magára; fejét befedve,arca elé zsebkend! t tartva lóra szállt, négy ember kísérte csupán, köztük Sporus is. Alighogyfelocsúdott a földrengés meg egy szeme el! tt lecsapó villám rémületéb! l, meghallotta egyközeli táborból a katonák zajos beszélgetését; a katonák úgy értelmezték a dolgot, hogy ezek a jelek reá nézve kedvez! tlenek, Galbára viszont szerencsések, ehhez járult még, hogy aszembejöv! k közül is ezt mondta valaki: „Ezek itt Nero nyomában járnak”; másvalaki megazt kérdezte a lovasoktól: „Mi újság Rómában Neróról?” Ekkor lova megbokrosodott az útonhever ! hulla szagától, neki meg félrecsúszott arcáról a kend! je, mire egy kiszolgált test! r felismerte és köszöntötte is. Mihelyt az elágazáshoz értek, eleresztették lovaikat, és árkon-

bokron keresztül egy nádason átvezet! ösvényen haladtak tovább nagy keservesen úgy, hogyemberei ruhadarabokat teregettek meztelen talpa alá; végül elérkezett a villa hátsó bejáratá-



140

hoz. Phaon biztatására, hogy húzódjon meg egy homokbánya üregében, azt felelte: „nem akar élve a föld alá kerülni.” Rövid várakozás után, mialatt titkos besurranását a villábael! készítették, egy közeli pocsolyából vizet merítve, tenyeréb! l akart inni, de el! bb így szólt:„Íme, ez Nero frissít! je.” Ezután egyenként kihúzta köpenyéb! l a fennakadt s az anyagotszaggató töviseket, majd négykézláb végigmászott egy kiásott árok sz" k medrén, be alegközelebbi kis fülkébe, és lerogyott a szegényesen megvetett, paplan helyett ócska kabáttalletakart fekhelyre; közben igen megéhezett, megszomjazott, de míg a felkínált fekete kenyeretundorral tolta el magától, nagyot húzott a langyos, állott vízb! l.49. Ett! l kezdve kísér ! i egy emberként sürgették, hogy amennyire csak módjában áll, próbáljon megszabadulni a reá váró gyalázatos bánásmódtól; erre megparancsolta, hogyszeme láttára ássanak meg egy testére méretezett gödröt; továbbá hogy ha találnak, hordjanak össze néhány darab márványkövet, hozzanak vizet, fát, hogy tetemér ! l ill! gondoskodástörténjék; minden egyes utasításnál elsírta magát, és újra meg újra elmondta: „Micsodam" vész pusztul el bennem!” Mialatt így telt-múlt az id! , Phaon futárja levelet hozott, s!kitépte az írást a hírnök kezéb! l, ezt olvasta benne: a senatus ítélete kimondta rá, hogy

ellenség, parancsot adott felkutatására, hogy! si szokás szerint szenvedje el a halált. Neromegkérdezte, milyen fajta büntetés is az. Mikor megtudta, hogy a meztelenre vetk ! ztetettember nyakát befogják egy villába, testét meg halálra vessz! zik, megrettent, felkapta a kétt! rt, melyet magával vitt, majd kipróbálván mindkett! nek az élét, ismét elrejtette! ket,mondván, „nem érkezett még el végs! órája”. Azután többször kérte Sporust, hogy kezdjen ráa panaszdalra meg a sirató énekre; kés! bb azt kérte, hogy valaki segítse meg, és mutassonneki példát, hogyan hal meg önkezét! l az ember; kés! bb gyávaságát ostorozta ily szavakkal:„Undorító, ocsmány módon élek”; „nem illik ez Neróhoz, nem illik”; „jól meg kell fontolnimindent ilyen helyzetben”; „rajta, légy férfi.” Ekkor már közeledtek is a lovasok, akiknek parancsba adták, hogy élve kerítsék! t kézre. Mihelyt Nero észrevette! ket, reszketvemormolta ezeket a sorokat:

Így igaz ez, vagy sem, de kimondani késztet a lelkem,Gyorslábú paripák dobogása ütött a fülembe

majd titkára, Epaphroditus segítségével nyakába döfte a kést. A rohanó centuriónak, akiköpenyét a sebre nyomva úgy tett, mintha segítségére sietne, félholtan így szólt: „Kés! ”, meghogy: „Ez aztán a h" ség.” Ezzel a mondattal kilehelte lelkét. Szeme - a jelenlev! k meg-rökönyödésére és elborzadására - kidülledve meredt meg. Kísér ! it! l mindenekel! tt azt kérte,hogy feje senkinek ne kerülhessen a kezébe, hanem úgy, amint van, testét egy darabbanégessék el. Ezt meg is ígérte neki Icelus, Galba felszabadított rabszolgája, aki maga is

kevéssel azel!tt szabadult börtönéb

!l, ahová a felkelés elején vetették.

50. Nero temetésének költségei kétszázezer sestertiust tettek ki; az arannyal átsz! tt fehér sz! nyegeket vették el! hozzá, melyeket maga is mindig használt január elsején. Földi marad-ványait Ecloga és Alexandria, a dajkái, és Acte, az ágyasa, együtt temették el a Domitius-nemzetség sírboltjában, mely a Mars-mez! r ! l fenn a kertes domb tetején látható. Ebben asírboltban áll egy vörös márvány koporsó, fölötte egy lunai márvány oltár, thapsusi k ! korláttalkörülvéve.51. Csaknem középtermet" volt, teste foltos és rossz illatú, haja hirtelensz! ke, arca inkábbszép, mint kellemes, szeme szürkéskék és igen gyenge; nyaka túl kövér, a hasa er ! senkidomborodott, lábaszára túl vékony, egészsége jó és tartós. Hiába élt ugyanis mértéktelenkicsapongások közt, uralkodása tizennégy éve alatt mindössze háromszor volt beteg, s mégekkor sem hagyott fel sem a borivással, sem egyéb szokásaival. Öltözködésében, egész



141

tartásában oly szemérmetlen volt, hogy haját nemcsak soronként rendezett csigákba fésülte,hanem achaiai útján egészen vállig leeresztve hordta; és igen gyakran könny" hálóingben,nyaka köré kend! cskét csavarva, öv és saru nélkül, házipapucsban mutatkozott a nyilvánosságel! tt.52. A tudományokban, m" vészetekben jártasságra tett szert már gyermekkorában. A filozó-fiától csupán anyja tartotta távol, arra intve fiát, hogy nem császárnak való mesterség az; arégi szónokok olvasásától pedig tanítója, Seneca tiltotta el, hogy a maga m" vészete maradjon Nerónak minél tovább példaképe. Ezért leginkább a költészet felé hajlott, szívesen éskönnyedén faragott verset; nem igaz, amit többen is állítanak, hogy mások m" veit sajátjakéntadta közre. Kezembe került több füzete és írótáblája, rajtuk néhány közismert verssora a magakézírásával, s ezekb! l könnyen megállapítható, hogy egyik sem másolat vagy tollbamondásraírott sor, hanem olyasmi, amit gondolkodva, alkotás közben jegyez fel az ember; annyi benneugyanis a kihagyás, áthúzás vagy az egyes szavak fölibe írott javítás. A festészetben, dekiváltképpen a szobrászatban is ért el nem is középszer " eredményt.53. De mindennél jobban törekedett a népszer " ségre, és vetélytársa volt mindenkinek, akivalamiképpen hatást gyakorolt a tömegek érzelmeire. Elterjedt róla a vélemény, hogy a színé-szek gy! zelmi koszorújának elnyerése után odáig süllyedt, hogy a legközelebbi alkalommalatlétaként óhajtott volna részt venni az olympiai játékokon. Kitartóan gyakorlatozott ugyanis;az atlétikai versenyeket Görögországban is mindig a dönt! bírák módjára, a stadium földjénhelyet foglalva nézte végig, és ha a küzd! párok túlságosan a pálya szélére húzódtak, sajátkez" leg vonszolta! ket vissza a középre. Mivelhogy az énekm" vészet terén Apollóval, akocsihajtásban a Nap istenével tartották egyenl! nek, elhatározta, hogy tetteiben Herculestutánozza majd. Azt beszélik, arra készült, hogy egy szelídített oroszlánt az arénában anéz! közönség szeme láttára bunkóval leüt, vagy megfojt puszta kézzel.54. Élete vége felé a nyilvánosság el! tt fogadalmat tett, hogy ha uralma fennmarad, agy! zelme tiszteletére rendezend! ünnepi játékokon víziorgona-m" vész, fuvola- s dudam" vészszerepében óhajt bemutatkozni, az utolsó napon pedig táncosként Vergilius „Turnus”-átkívánja ellejteni. Egyesek feljegyezték, hogy Parist, a táncm" vészt, mint veszélyes vetélytársátmeg is ölette.55. Forrón vágyott az örökkévalóságra, hogy hosszan tartó dics! emléke maradjon fenn, demindezt igen ostoba módon. Sok tárgyat, helységet megfosztott például régi elnevezését! l, ésa maga nevét adta neki. Április havát Neroneusnak nevezte el. Azt is eltervezte, hogy Rómát Neropolisnak hívják majd.56. Az istenek tiszteletét mindvégig megvetette, csak a syriai istenn! vel tett kivételt. Kés! bb

ezt az istenn!t is annyira semmibe vette, hogy szobrát levizelte, mert közben már másfajta babona kerítette hatalmába, és egyedül ahhoz ragaszkodott makacsul, hosszú ideig. Egy

ismeretlen plebeius az összeesküvések ellenszeréül egy kislányt ábrázoló szobrocskát adottneki ajándékba; minthogy pedig közvetlenül ezután lepleztek le egy összeesküvést, Nero ezt aszobrocskát legf ! bb isteni hatalomként tisztelte, és naponta háromszor mutatott be áldozatotneki: akarta is, hogy az emberek azt higgyék, a talizmán a jöv! t is megmondja neki. Halálael! tt néhány hónappal részt vett egy béljóslás szertartásán, de az nem hozott neki szerencsésel! jeleket.57. Harminckettedik évében halt meg, azon a napon, amelyen Octaviát megölte; a hír oly nagyörömet keltett, hogy az emberek feltették fejükre a szabadságot jelképez! sapkát, és abban

szaladgáltak városszerte. Mégis akadt, aki hosszú id!n keresztül tavaszi és nyári virágokkalékesítette a sírját; hol bíbortogás képmása került el! a szónoki emelvénynél, hol némely



142

rendelete, mintha még élne, és ellenségei végromlására hamarosan visszatérne közéjük. MégVologesus, a parthus király is buzgón kérte, mikor egyszer a szövetség megújítása ügyébenkövetséget küldött a senatushoz, hogy tartsák tiszteletben Nero emlékét. Végezetül húsz évvelkés! bb, jómagam is fiatalember voltam még, felt" nt valamerr ! l egy ismeretlen származásúember, aki elhíresztelte magáról, hogy! Nero; a császár neve még akkor is oly népszer " volt a parthusok körében, hogy ezt az embert buzgón támogatták, és alig lehetett rábírni! ket, hogykiszolgáltassák Rómának.



143

HETEDIK KÖNYV



144

GALBA68-69

1. A Caesarok nemzetsége kipusztult Neróval; ezt számos el! jel, de köztük kiváltképpen kett!

hirdette meg világosan. Livia nem sokkal azután, hogy Augustus feleségül vette, ellátogatottvei birtokára; egyszer csak egy sas repült el a feje fölött, és ölébe hullatott egy fehér tyúkot, babérággal a cs! rében, sértetlenül, úgy, ahogy a földr ! l elragadta; Livia parancsára felnevelték a tyúkocskát, az ágat pedig elültették; kés! bb annyi kiscsirke látott napvilágot arrafelé, hogy avidéki háznak, ahol ez történt, mai napig „Villa a tyúkokhoz” a neve; az ágacskából pedig olys" r " babércserje hajtott ki, hogy a császárok mindig abból hozattak maguknak koszorúnak valót diadalmeneteikhez; ekkor vezették be a szokást, hogy valahányszor egy császár diadal-menetet tartott, új babérágat ültetett el azon a helyen. És megfigyelték, hogy egy-egy császár halálával egy id! ben a maga ültette bokor is elfonnyad. Igen ám, de Nero életének utolsóévében nemcsak a cserjés pusztult ki gyökerestül, hanem a tyúkok is megdöglöttek a környé-

ken; nem sokkal ezután villám csapott a Caesarok templomába, és minden császárszobornak egyszerre hullott le a feje; Augustusnak még a kormánypálcát is kiütötte kezéb! l a mennyk ! .2. Nero után a hatalomban Galba következett, akit semmiféle rokoni kötelék sem f " zött acsászári házhoz; annyi azonban biztos, hogy igen el! kel! származású ember volt, családfája! srégi és terebélyes, a feliratokon mindig Quintus Catulus Capitolinus dédunokájának neveztemagát; császár korában háza atriumában kiállította családfáját, s azon származását apai ágonJuppiterre, anyai ágon pedig Minos király feleségére, Pesiphaëre vezette vissza.3. Hosszú volna felsorolni egész nemzetsége! seit címestül-rangostul: ezért röviden csak az!családjáról szólok. Nem lehet biztosan tudni, hogy a Sulpiciusok közül ki viselte els! nek aGalba melléknevet, hogy ki, miért s honnét kapta. Némelyek szerint egyik! se hosszú,hiábavaló ostrom után végül galbanummal bekent fáklyákkal gyújtott fel egy hispaniai várost;mások úgy vélik, hogy hosszan tartó betegsége idején állandóan galbeust, azaz egy gyapjúba burkolt orvosságot használt; van, aki azt mondja, hogy igen kövér volt, olyasféle alak, akire agallusok azt mondják, hogy galba; de akad olyan is, aki azt állítja, hogy sovány volt, akár atölgyfa lombjai közt tanyázó apró állatkák, a galbák. A család hírnevét Servius Galba alapoztameg, aki consuli tisztséget viselt, és kora legkiválóbb szónoka volt; a történetírók tanúságaszerint praetori hivatala leteltével Hispaniát kapta meg tartományként, ahol harmincezer lusitaniait hitszeg! módon lemészárolt, s ezért! lett volna a Viriathus-féle háború okozója.Unokája - Caesarnak egykor legatusa Galliában, kés! bb azonban ádáz ellensége, mert hiába pályázott consulságra, Caesar meghiúsította tervét - csatlakozott Brutus és Cassiusösszeesküvéséhez; ezért a Pedius-féle törvény alapján elítélték. Ett! l az embert! l származik Galba császár nagyapja és apja. Nagyapja inkább tudományával, mint hivatali méltóságávalszerzett hírnevet magának: praetori rangnál magasabbat ugyan nem ért el, viszont gondosankidolgozott, terjedelmes történelmi m" vet hagyott maga után. A császár apja consuli hivataltviselt, és noha alacsony termet" , úgyszólván púpos, s a szónoklásban nem is kiváló tehetség"ember volt, buzgón folytatta az ügyvédi mesterséget. El! ször Mummia Achaicát vettefeleségül, Catulus unokáját, a Corinthust leromboló Lucius Mummius dédunokáját; kés! bbLivia Ocellina volt a felesége, egy igen gazdag és szép asszony, aki, mint mondják, Galbanagy tekintélye miatt önként kínálkozott fel neki, és szándékához még er ! sebben ragasz-kodott, mikor a férfi négyszemközt levetk ! zött és megmutatta teste fogyatékosságait, nehogyaz asszony azt gondolja, hogy el akarja titkolni el! le. Achaicától két fia született, Caius ésServius; közülük Caius, a nagyobbik, miután vagyonát elverte, eltávozott Rómából; Tiberius



145

megtiltotta neki, hogy a kell! korhatárt elérve, sorshúzás útján proconsulságra pályázzék,ezért maga vetett véget életének.4. Servius Galba, a császár, M. Valerius Messala és Cn. Lentulus consulsága idején született,december huszonnegyedikén, Terracina mellett, egy vidéki házban, mely a Fundiba vezet! útmentén bal kéz fel! l emelked! domb tetején épült. Mostohaanyja, Livia örökbe fogadta, ezértfelvette a Livius családi nevet, valamint az Ocellaris melléknevet, el! nevét pedigmegváltoztatta. Egészen trónralépéséig ugyanis nem Serviusnak, hanem Luciusnak hívattamagát. Ismeretes, hogy gyermekkorában kortársaival együtt Augustusnál járt látogatóban, s acsászár megcsipkedve a fiú arcát, görög nyelven így szólt hozzá: „Te is belekóstolsz még,fiam, a mi hatalmunkba.” De Tiberius is mondott hasonlót, mikor megtudta, hogy Galba, haid! s korában is, de hatalomra kerül: „Fel! lem nyugodtan élhet - mondta -, nem tartozik az már énrám!” Galba nagyapjának kezéb! l pedig, mikor egy hirtelen villámcsapás miatt áldozatotmutatott be, egy sas elragadta az áldozati barom bels! részeit, és felrepült vele egy dúsanterm! tölgyfára. Ezt úgy értelmezték, hogy családja kés! n ugyan, de magához ragadja alegf ! bb hatalmat. Az öregember gúnyolódva ennyit mondott csupán: „Az ám, majd ha meg-

ellik az öszvérkanca. Galbát felforgató szándékában semmi sem er ! sítette meg annyira, mintaz, hogycsakugyan megellett egy öszvérkanca; ezt ugyan mindenki mint valami rossz el! jelethideglel! sen fogadta, egyedül! örült neki, emlékezve nagyapja áldozati szertartására ésszavaira. Nagykorúsága napján azt álmodta, hogy Fortuna istenasszony szól hozzá, mondván,ott áll holtfáradtan az ajtaja el! tt, s ha be nem engedi hamarosan, odadobja magát az els!embernek, akivel szembetalálkozik. Galba felébredt ezután, kinyitotta az atrium ajtaját, ésküszöbén ott találta az istenn! hüvelyk nagyságú szobrocskáját; maga vitte ki ölében Tuscu-lumba, nyári üdül! jébe, elhelyezte háziszentélyében, és tiszteletére havonta áldozat bemu-tatására, évente pedig hajnalig tartó ünneplésre tett fogadalmat. Még el sem érte a megállapo-dott férfikort, máris makacsul ragaszkodott az! si római szokás fenntartásához, hogy szabado-sai és rabszolgái napjában kétszer felkeressék, és reggelSalvé -val, esteValé -val köszöntsék.5. A tudományok közül kiváltképpen a jog foglalkoztatta. Rászánta magát a házasságra is.Felesége, Lepida, és két fia halála után azonban nem n! sült meg többé; elhatározásátólsemmiféle kedvez! ajánlat sem téríthette el, még Agrippina sem, pedig az Domitius halálaután özvegységre jutott, és Galbát még felesége életében mindenáron el akarta csábítani; ezértLepida anyja hölgytársaságban csúnyán összeszidta, még meg is pofozta egyszer. Galbamindenekel! tt Livia Augustát tisztelte mélyen; Livia Augusta! t életében kegyeibe fogadta,halála után pedig végrendeletében csaknem gazdag emberré tette: Galba neve ugyanis ötmilliósestertiusszal állt az örökösök listájának élén; minthogy azonban az összeget csak szám- jegyekkel és nem bet" kkel írták ki, Tiberius, az els! rend" örökös, ötszázezerre változtatta aszámot; ezt az összeget pedig Galba nem fogadta el.6. Hivatali pályafutását még a törvényes korhatár elérése el! tt megkezdte; mint praetor Floraistenn! ünnepén új látványosságot eszelt ki: kötélen táncoló elefántokat mutatott be; ezutánközel egy évig kormányozta Aquitania tartományt, majd hat hónapig rendes consuli tisztségetviselt; megtörtént vele az a furcsaság, hogy Cn. Domitiust, Nero apját követte ebben atisztségben,! t pedig Salvius Otho, a kés! bbi Otho császár apja - mintha ez a tény csak jelezniakarta volna az eljövend! eseményeket, hogy! majd középen, e két ember fiai között lép acsászári trónra. Caius Caesar kinevezte Gaetulicus parancsnoki helyére; megérkezve alegiókhoz, másnap egy ünnepélyes el! adáson észrevette, hogy a katonák tapsolnak, ha valamimegnyeri a tetszésüket; ezért rendeletet adott ki, hogy tartsák kezüket a köpenyük alatt. Jártais a tréfa nyomban táborszerte:

Frissen, bajtárs, Galba jár itt, nem pedig Gaetulicus.



146

Éppilyen szigorúan megtiltotta, hogy szabadságot kérjenek. Az öreg katonákat, de azújoncokat is állandó foglalkoztatással edzette; a barbárokat, akik már Galliába is be-betörtek,visszaszorította; mikor Caius császár személyesen megérkezett, Galba oly nagy elismeréstszerzett mind magának, mind hadseregének, hogy az összes tartományokból mindenfel! lösszevont csapatok közül senki sem részesült az övéhez hasonló kitüntetésben és jutalomban;kiváltképpen azzal tüntette ki magát, hogy a díszfelvonulás után teljes fegyverzetben méghúszezer lépést futott a császár hintaja mellett.7. Mihelyt eljutott hozzá a hír, hogy Caiust meggyilkolták, sokan biztatták, most ragadja megaz alkalmat,! azonban inkább a nyugalmat választotta. Ezért Claudius igen megkedvelte, barátai körébe fogadta, s oly nagy becsben tartotta, hogy mikor váratlanul könny" betegségbeesett, elhalasztották miatta a britanniai hadjárat megkezdésének id! pontját. Africát proconsul-ként két éven át kormányozta; nem is sorsolás, hanem kinevezés útján kapta meg a bels!viszályoktól és a barbárok betöréseit! l zaklatott tartományt, hogy rendet teremtsen benne.Rendet is teremtett, nagy szigorúsággal, de éppoly igazságos eljárással még csekély jelent! -ség" dolgokban is. Egyszer bebizonyosodott, hogy valamelyik katonája egy hadjárat alatt,

mikor igen sz" kös volt az élelmiszerellátás, gabona-fejadagja fölös részét modiusonként százdénárért árusította; Galba megtiltotta, hogy ha a katona élelmiszerkészlete elfogy, bárkimegsegítse; ez a katona kés! bb éhen halt. Más alkalommal bíráskodás közben egy igáslótulajdonjogáról folyt a vita; egyik részr ! l sem hangzott el kielégít! bizonyítás vagy tanú-vallomás, és ezért igen nehéz volt igazságos ítéletet mondani. Galba úgy határozott, hogytakarják le az állat fejét, és vezessék el az itatóhoz, a szokott helyre, ott vegyék le róla atakarót, s a ló azé legyen, akihez ivás után magától odamegy.8. Az akkortájt Africában, régebben Germaniában véghezvitt tettei miatt megkapta a diadalmi jelvényeket, továbbá papi állást három testületben: a tizenötös felügyel! bizottság, a Titius-,valamint az Augustus-féle papi testület tagjává fogadták; ett! l kezdve Nero uralkodásának

csaknem fele idejéig többnyire visszavonultan élt, és még szolgálati ügyben is mindig csak úgy utazott, ha egymillió sestertius érték " aranyat szállító kocsi haladt mellette, míg végülegyik fundi tartózkodása idején rábízták Hispania Tarraconensis tartomány kormányzását.Odaérkezésekor történt, hogy mikor egyik templomban áldozatot mutatott be, a szolgálattev!gyermekek közül a füstöl! t kezében tartó kisfiú hirtelen egészen meg! szült. Akadt mindjárt jelmagyarázó, aki megfejtette a dolgot: azt jelenti ez, hogy hatalomváltozás várható, és egyöregember kerül az ifjú helyére, vagyis! , Galba, fogja Nerót felváltani. Nem sokkal ezutánvillám csapott be az egyik cantabriai tóba, melyben tizenkét bárdot találtak - a császárihatalom nyilvánvaló jelvényeit.9. Nyolc éven keresztül különböz! módszerekkel, egyenetlenül igazgatta a tartományt. Eleinte

kemény volt, szigorú, szinte mértéktelen a vétségek megtorlásában. Egy pénzváltónak, akih" tlenül kezelte a pénzt, levágatta és a váltóasztalra szegeztette a kezét; egy gyámot keresztrefeszíttetett, mert megmérgezte védencét, akinek örökösévé is! t jelölték; ez az ember a törvé-nyekre hivatkozott, és bizonyította, hogy teljes jogú római polgár, mire Galba vigasztalásul ésmegtisztel! módon a büntetésnek mintegy enyhítéseképpen elrendelte, hogy egy másik, jóvalnagyobb, fehérre festett keresztet állítsanak fel neki. Lassanként rest, tunya életet kezdett élni,hogy Nerónak szembe ne t" njék, és „mert - mint gyakran mondogatta - a semmittevésr ! lsenkinek sem kell számot adni”. Éppen Új-Carthagóban tartott gy" lést, mikor Aquitaniakövetét! l, aki segítségét kérte, megtudta, hogy Galliában zavargások törtek ki. Egymást érték Vindex levelei is, aki felszólította, mentse meg az emberi nemet, és vegye át a hatalmat. Nemsokat tétovázott, hanem részint félelemb! l, részint reménykedve, elfogadta az ajánlatot. Kéz-hez kapta ugyanis a megöletésér ! l szóló titkos utasításokat, melyeket Nero a procuratoroknak megküldött, elhatározásában meger ! sítették további kedvez! el! jelek és jóslatok, de



147

kiváltképpen egy el! kel! sz" z jövendölése - ennek jelent! ségét az adta meg, hogy CluniábanJuppiter papját álmában az isten szentélyéb! l figyelmeztették, hogy kétszáz évvel azel! tt egy jövend! mondó leány ugyanazokat a szavakat hirdette. E szavaknak az volt az értelme, hogyvalamikor Hispaniából támad új fejedelme, uralkodója a római birodalomnak.10. Galba tehát rabszolgafelszabadítás ürügyén lépett az emelvényre, ahol felállíttatta magael! tt rengeteg olyan ember képmását, akit Nero elítélt és megöletett; közben egy nemes ifjúállt mellette,! t éppen erre az alkalomra rendelte oda az egyik szomszédos Baleari-szigetr ! l,ahol számkivetésben élt; Galba siralmasnak ecsetelte a közállapotokat, de mikor a tömegcsászárként köszöntötte, azt mondta, hogy! csak a senatus és a római nép követe. Ezutántörvénykezési szünetet rendelt el, és régi hadseregéhez, mely egy legióból, két lovashadosztályból és három cohorsból állott, új legiókat és segédcsapatokat soroztatott be atartománybeli köznép soraiból; az el! kel! , továbbá bölcs és korosabb, tekintélyes emberekb! lsenatusfélét szervezett, hogy valahányszor idejét látja, odafordulhasson tanácsért. Csapatotszervezett a lovagrend" ifjúság köréb! l is; az ifjak megtartották ugyan aranygy" r " jüket, deevocati néven! rszolgálatot teljesítettek hálószobája környékén a közkatonák helyett. Hirdet-

ményeket bocsátott ki szerte a provinciában, és mindenkit külön-külön felkért, csatlakozzék hozzá, és amennyire erejéb! l telik, segítse a közös ügyet. A f ! hadiszállásul kiválasztott városer ! dítése közben ez id! tájt egy szép, régi mív" gy" r " t találtak, rajta Victoria istenasszonyfaragott képmása egy tropaeummal. Nyomban ezután Dertosánál partra vet! dött egyfegyverrakományt szállító alexandriai hajó, nem volt annak se kormányosa, se legénysége, seutasa; mindenki úgy értelmezte az el! jelet, hogy igazságos, helyes, az isteneknek tetsz! dologez a háború; és akkor hirtelen, egészen váratlanul, csaknem összezavarodott ismét minden.Egyik lovas csapat hitszegését megbánva kísérletet tett, hogy a táborhoz közeled! Galbának az engedelmességet megtagadja; alig-alig sikerült a zászlók alatt megtartani! ket. Másfel! l kishíja, hogy rabszolgái, akiket Nero egyik szabadosától a b" ntett végrehajtására kijelölveajándékba kapott, egykori gazdájuk utasítására meg nem ölték, mikor egy sz" k utcácskán afürd! be tartott; azon múlt csupán, hogy azt kiáltották egymásnak, hogy „itt az alkalom”, errenyomban kihallgatásra vitték! ket, és követelték, hogy mondják meg, milyen alkalomról beszélnek, végül is kínpadon csikartak ki vallomást bel! lük.11. Csak tetézte e sok viszontagságot Vindex halála; ez annyira megdöbbentette, hogy úgyérezte, mindenki cserbenhagyja, és nem járt messze az öngyilkosság gondolatától. Közbenhírek érkeztek Rómából, és megtudta, hogy Nerót megölték, és mindenki felesküdött az!nevére; erre elhagyta a „legatus” nevet, és nyomban felvette a „Caesar” címet. Hadvezériköpenyben indult útnak Rómába, nyakába akasztott t! r himbálózott a mellén; togát nem isöltött addig, amíg le nem gy! zte a zendülések vezet! it, Rómában Nymphidius Sabinust, atest! rség parancsnokát és két legatust, Germaniában Fonteius Capitót, Africában pedigClodius Macert.12. Kegyetlenségének és kapzsiságának híre megel! zte érkezését. Azt beszélték, hogyHispania és Gallia városait, ha csak kissé habozva csatlakoztak hozzá, súlyos adókkal,némelyiket a városfalak lerombolásával büntette; az ilyen városok elöljáróit asszonyostul,gyermekestül kivégeztette, beolvasztotta a tizenöt font súlyú aranykoronát, amelyet Tarracolakosai Juppiter! si templomából el! hozva átnyújtottak neki, és behajtott t! lük a súly-veszteség fejében még három uncia aranyat. Ez a kósza hír csak er ! södött, terjedt, mihelytRómába megérkezett. A hajóhad legénységét ugyanis, amelyet Nero az evez! padok mell! lsorkatonasággá léptetett el! , visszakényszerítette régi beosztásába, mikor pedig ellenálltak ésmakacsul követelték, hogy adják nekik vissza a sast meg a többi hadijelvényt, Galba nemcsak lovassággal kergette szét, de meg is tizedeltette! ket. Egy germán cohorsot a caesarok egykor ! rcsapattá szerveztek; ezt az alakulatot, mely a h" ségpróbát annyiszor kiállta, Galba fel-





149

ezt Galba nem váltotta be, és gyakran hangoztatta is, hogy! sorozza és nem vásároljakatonáit. Ez minden tartományban nagy elkeseredést okozott köztük. A test! rséget egyébkéntmég megfélemlítéssel és becsmérl! szóval is megharagította, mert egyre többet bocsátott elközülük, azzal gyanúsítva! ket, hogy Nymphidius hívei. De leginkább a fels! -germaniaihadsereg zúgolódott, mert becsapták: nem kapta meg a jutalmát a gallok és Vindex ellenteljesített szolgálatáért. Éppen ezért ez a hadsereg volt az els! , amelyik az engedelmességetmegtagadta, és január elsején csakis a senatusnak volt hajlandó h" ségesküt tenni; a katonák nyomban el is határozták, küldöttséget menesztenek a test! rséghez azzal a megbízatással,mondják meg, hogy a Hispaniában kikiáltott császár nem kedvükre való; válasszon most már a test! rség egyet, hogy az egész hadsereg rászavazhasson.17. Galbának tudomására jutott az eset; úgy vélte, nem azért becsülik le els! sorban, mert öreg,hanem mert nincs gyermeke. Ezért az üdvözlésére körülötte sündörg! emberek tömegéb! lhirtelen kiválasztotta és kézen fogta Piso Frugi Licinianust, ezt az el! kel! származású, kiválófiatalembert, akit már régóta igen kedvelt, és végrendeletében neve és vagyona örökösévétette; fiának szólítva bevezette a táborba, és a gy" lésen örökbe fogadta, de jutalmazásról akkor

sem tett egyetlen szó említést sem. Ezzel még inkább megkönnyítette M. Salvius Othónak,hogy hozzálásson terve megvalósításához, amit hat nappal az örökbefogadás után csakugyanmeg is tett.18. Számos nagy fontosságú jel már uralkodása kezdetén megmutatta Galbának, hogy mi vár rá. Útban Róma felé jobbról-balról, minden városban jószágot áldoztak; egy bika az áldozó- bárd ütését! l megvadulva széttépte kötelékét, egyenesen nekirohant a díszhintónak, és fel-ágaskodva egészen bevérezte a császárt; majd a kocsiból kiszálló Galbát csaknem megsebe-sítette egy jár ! r lándzsájával a nagy tömegben. Megérkezvén Rómába, útban fel a Palatinusra,földrengés fogadta, amit bikab! géshez hasonló hang kísért. De még nyilvánvalóbb jelek következtek. Kincseib! l félretett egy gyönggyel és drágak ! vel kirakott nyakéket, hogy azzal

tusculumi Fortunáját ékesítse, kés! bb ezt az ékszert, mint ami jelent! sebb helyhez méltó,hirtelen a capitoliumi Venusnak ajánlotta; másnap éjjel megjelent álmában Fortuna, szemérevetve, hogy becsapta, mert másnak adta azt az ajándékot, melyet neki ígért, és megfenyegette,hogy majd! is elveszi t! le mindazt, amit eddig adott. Másnap kora hajnalban rémültenserkent fel álmából, és el! reküldött valakit villájába, hogy ott az álomkép kiengesztelésére bemutatandó áldozathoz minden el! készület megtörténjék, majd maga is kiment Tusculumba;de nem talált egyebet, csak langyos hamut az oltáron, mellette egy gyászruhás öregembert, akiüvegedényben tömjént, agyagcsuporban meg színbort tartott a kezében. Megfigyelték továbbá,hogy mikor január elsején áldozatot mutatott be, leesett fejér ! l a koszorú; a jóslat idejénelrepültek el! le a tyúkok; az örökbefogadás napján szólni akart a katonákhoz, de szolgáifeledékenységükben tábori székét nem állították fel az emelvényre, ahogy máskor szokták; asenatusban pedig fordítva helyezték el a curulisi széket.19. Megöletése el! tt néhány órával, áldozati szertartás közben, figyelmeztette a béljós, jólvigyázzon, mert nem járnak messze gyilkosai. Nem sokkal ezután megtudta, hogy Otho bennvan a táborban; és miközben mindenfel! l szorongatták, hogy menjen! is oda (tekintélye és jelenléte legy! zi tán Othót), elhatározta, hogy megmarad a helyén, csak meger ! sítette magátaz egyes legiók! rségeivel, melyek sokfelé, különböz! képpen elszórva táboroztak. Aztánmégis felöltötte a vászon vértet, noha akkor már nyíltan kimondta, hogy nemigen használ azannyi éles kard ellen. A hamis hírek azonban, melyeket az összeesküv! k terjesztettek, mégiskicsalták az utcára; néhányan minden ok nélkül azt állították, hogy lezajlott már az ügy,elfojtották a zavargást, az emberek pedig tömegesen jöttek, hogy elmondják szerencse-kívánataikat és letegyék a h" ségesküt; elébük akarván menni, akkora önbizalommal lépett ki palotájából, hogy egy katonának, aki azzal dicsekedett neki, hogy megölte Othót, csak ennyit



150

mondott: „Kinek az utasítására?!”, és így ment tovább egészen a Forumig. Ott aztánlovaskatonák ugrasztották szét az odaözönlött tömeget - a gyilkosság végrehajtását ugyanislovasokra bízták; mikor ezek távolról meglátták a császárt, megálltak egy pillanatra, majdhirtelen ismét nekiugrattak, és miután kísér ! i mind elhagyták, legyilkolták Galbát.20. Van, aki azt mondja, hogy a z" rzavar kitörésekor így kiáltott: „Mit csináltok, bajtársak?Hiszen én a tiétek vagyok, ti meg az enyéim!” Még pénzjutalmat is ígért. De nagyobb a számaazoknak, akik úgy mondják el a dolgot, hogy önként tartotta oda a nyakát, mondván: „Rajta,hát, vágják csak el, ha meg kell lennie!” Csak az a meglep! , hogy egyetlen jelenlev! semigyekezett császárja segítségére sietni, ha pedig valaki a másikhoz fordult segítségért, az ügyetsem vetett a felszólításra; egyik germán katonákból álló egység volt az egyetlen kivétel.Ezekben még frissen élt a hála azért, hogy Galba betegségük és sebesülésük idején olyszívélyesen bánt velük, s ezért szinte repültek a segítségére; de kés! n érkeztek, mert nemismervén a várost, kerül! utat tettek és elkéstek. Galbának a Curtius-tó mellett vágták el anyakát, és úgy, ahogy volt, otthagyták; arra jött aztán egy közkatona, aki éppen gabonátvételezett, és az, terhét letéve, levágta törzsér ! l a fejet, és minthogy hajánál megfogni nem

tudta, ölébe rejtette, majd mutatóujját belenyomta a szájába, úgy vitte el Othóhoz. Az megodaajándékozta a mutatványosoknak meg az utcakölyköknek, akik dárdahegyre t" zve,gúnydalok kíséretében vitték körül a táborban, és ilyeneket kiáltoztak: „Nos, Galba - mostteljék örömöd éveidben.” Erre a pimasz tréfálkozásra leginkább a következ! dolog ingerelte! ket: néhány nappal el! bb elterjedt a hír, hogy a császár, mikor valaki a külsejét dicsérte ésazt mondta, milyen friss és fiatalos még mindig, így válaszolt: „Az er ! m sértetlen egész még.”A fejét Patrobius Neronianus egyik felszabadított rabszolgája vásárolta meg a cs! cselékt! lszáz aranyért, és odadobta arra a helyre, melyen Galba parancsára patronusát kivégezték.Végül jóval kés! bb a fejet törzsével együtt Argivus, a kincstárnok temette el, Aurelius útikertjében.

21. Közepes termet" , kopasz, kék szem" ember volt, az orra hajlott; kezét-lábát annyiraelnyomorította a köszvény, hogy a cip! t egyfolytában sokáig nem t" rhette a lábán, könyvet pedig sem kézben tartani, sem lapozni nem tudott. Jobb oldalán egy nagy húsdaganat támadt, saz annyira kiállt, hogy alig-alig tudta elkötni.22. Sokan mondják, hogy nagy ev! volt, és télen már napfelkelte el! tt táplálkozott egykeveset; asztalnál pedig b! ségesen látta el magát, még az ételmaradékot is kézr ! l kézre adattaés szétosztotta a felszolgálók között. Gyönyör " ségét jobbára csak férfiakban, mégpedig igenizmos, fajtalankodásra hajlamos emberekben lelte. Mondják, hogy mikor Icelus, egyik régiágyastársa, Hispaniában Nero halálhírét jelentette ki, mindenki szeme láttára nemcsak szen-vedélyes csókkal fogadta, hanem nyomban szerelméért könyörgött és magával vitte háló-

szobájába.23. Hetvenhárom éves korában, uralkodása hetedik hónapjában halt meg. A senatus, mihelyttehette, elhatározta, hogy szobrot állít neki egy hajóorrokkal díszített oszlopon, a Forumnak azon a pontján, ahol meggyilkolták. Vespasianus azonban érvénytelenítette ezt a határozatot,mert úgy tudta, hogy Galba orgyilkosokat küldött Hispaniából Judaeába, hogy! t megöljék.



151

OTHO69

1. Otho! sei egy Ferentium nev" városkából származnak, régi, nemesi családból, mely Etruriahajdani fejedelmeivel rokon. Nagyapja, M. Salvius Otho, apai ágon római lovagcsalád sarja,anyai részr ! l alacsonyrend" , kétes származású, még csak nem is szabadon született talán -ugyanis Livia Augusta kegyességéb! l lett senatorrá, az! házában nevelkedett, de praetoritisztségnél feljebb mégsem vitte. Apja, L. Otho nemzetsége anyai ágon számos el! kel! , nagycsaláddal rokon, s Tiberiusnak oly kedves embere volt, arcvonásaiban annyira hasonló hozzá,hogy sokan a császár fiának tartották. Africában a proconsuli tisztséget és a rendkívüli katonaihatalmat igen lelkiismeretesen látta el. Volt bátorsága Illyricumban a f ! hadiszállás el! ttszemélyesen kivégeztetni néhány katonát, aki a Camillus-féle lázadásban való részvételétmegbánva, parancsnokait, a Caligula elleni felkelés f ! kolomposait megölte; jól tudta pedig,hogy Claudius ugyanez okból annak idején el! léptette ! ket. Emiatt tekintélye növekedettugyan, de a rokonszenv csökkent személye iránt; ezt azonban hamarosan visszaszereztemégis, mert az árulkodó szolgáktól megtudta, hogy egy római lovag Claudius életére tör, s!ezt a cselszövést felfedezte. Ezért nemcsak a senatus adta meg neki azt a ritka megbecsülést,hogy szobrot állított tiszteletére a Palatiumban, hanem Claudius is felvette a patriciusi rendbe,és nagy beszédben dicsérve jótulajdonságait, hozzátette: „Olyan ember, hogy nála különbfiakat sem kívánok magamnak.” Albia Terentiától, egy igen el! kel! hölgyt! l, két fia született,L. Titianus és a kisebbik, Marcus, aki melléknévként az! nevét viselte; volt egy leánya is, akitmég n! vé érése el! tt eljegyzett Drususszal, Germanicus fiával.2. Otho császár április huszonnyolcadikán született, Camillus Arruntius és Domitius Aënobar- bus consulsága idején. Ifjúsága kezdetén már akkora könnyelm" ségr ! l és garázda természetr ! ltett bizonyságot, hogy apja gyakran csak veréssel tudta féken tartani. Mondják, hogy éjjel az

utcán kóborolt, és valahány gyenge vagy berúgott ember az útjába akadt, megfogta és köpe-nyét ráborítva megpokrócozta. Kés! bb, apja halála után úgy tett, mintha beleszeretett volnaegy felszabadított rabszolgan! be, aki a császári udvarnál nagy kegyben állt; célja az volt, hogyeredményesen egyengesse útját, bár már öreg volt az asszony, és viharos élet állt mögötte.Mégis az! közvetítésével került kapcsolatba Neróval, és jellemük hasonlósága miatt könnyenemelkedett fel barátai között az els! helyre; igaz, mondják azt is, hogy fajtalan szerelmiviszonyt folytattak egymással; Otho hatalma akkorára n! tt, hogy egy volt consult, akit zsarolá-sért elítéltek, hatalmas pénzösszeg ellenében habozás nélkül bevitt a senatusba, hogy vissza-vételéért köszönetet mondjon az Atyáknak, pedig akkor még meg sem adták neki a felmentést.3. Nero minden tervébe, minden titkába beavatta; így azon a napon, amelyet a császár tulajdon

anyja meggyilkolására kijelölt, Otho szokatlanul kellemes vacsorát adott kett! jük tiszteletére,hogy minden gyanút elhárítson; Nero akkori szeret! jét, Poppaea Sabinát, akit a császár férjét! l megszöktetett, befogadta házába, és névházasságot kötött vele. Kés! bb nemcsak elcsábította, de oly szenvedélyesen beleszeretett, hogy még Nerót sem tudta megnyugvássalvetélytársának tekinteni. Mondják, hogy nem engedte be házába a küldöncöket, akik meg- bízatásuk értelmében elmentek hozzá Poppaeáért; még Nerót sem engedte be, aki rábízottkincsét hol szép szóval, hol fenyeget! zéssel visszakövetelte t! le, ajtaja el! tt ácsorgott. Ezért acsászár felbontotta a névházasságot, és Othót elküldte legatusnak Lusitaniába. Ennyi elég is,gondolta, nehogy a szigorúbb büntetés esetleg fényt derítsen az egész színjátékra; és mégiselterjedt az emberek közt ez a distichon:

Kérditek: miért csöppent ki Otho látszat-hivatalból?Mert feleségével kezdett szerelmi viszonyt.



152

A tartományt mint volt quaestor tíz éven keresztül kivételes mértéktartással, igen tartózkodó-an igazgatta.4. De mihelyt eljött az alkalom a bosszúra, els! ként csatlakozott Galba kezdeményezéséhez;maga is reménykedett benne, hogy trónra léphet, erre biztatták a körülmények, de f ! kéntSeleucus, a csillagász er ! sítette hitét; régen is mondta neki már egyszer, hogy túléli Nerót,most azonban váratlanul megjelent nála, és ismételten megjövendölte, hogy rövidesen hata-lomra jut. Otho tehát semmiféle jó szolgálatot vagy vesztegetési lehet! séget el nem mulasz-tott; valahányszor vacsorán fogadta a császárt, fejenként egy aranyat adott a szolgálatra beosztott cohors tagjainak; de más úton is igyekezett érdemeket szerezni a katonák szemében.Valaki egyszer pereskedett szomszédjával földjük közös mezsgyéje miatt, és! t kérte feldönt! bírónak. Otho erre az egész földet megvásárolta, és szabad tulajdonként a panaszosnak ajándékozta; végül már aligha akadt ember, aki ne érezte, ne vallotta volna, hogy egyedül!méltó a trónutódlásra.5. Reménykedett abban is, hogy Galba majd örökbe fogadja; nap nap után erre várt. De Galbainkább Pisót fogadta fiává, ezért reményei szertefoszlottak,! meg er ! szakhoz folyamodott;erre ösztönözte lelke fájdalmán kívül súlyos pénzbeli adóssága is. Nem is csinált titkot bel! le,hogy csak mint uralkodó tud a felszínen maradni; és mindegy neki, hogy ellenség kezét! l acsatatéren vagy hitelez! i szorongatásától a Forumon hullik-e el. Néhány nappal el! bb egy-millió sestertiust csikart ki a császár egyik rabszolgájától egy kincstárnoki állás megszerzésefejében. Ezzel a csekély összeggel vágott neki akkora vállalkozásnak. El! ször öt felderít!szolgálatost avatott be tervébe, majd a másik tízet; ezeket kettesével el! bbi bizalmasaivezették hozzá; tízezer sestertiust nyomban kifizetett, ötvenezret pedig megígért nekik fejenként. Ezek után másokat is beavattak még tervükbe, de nem túl sok embert, mert bíztak benne, hogy sokkal többen csatlakoznak majd hozzájuk, ha eljön a cselekvés órája.6. Úgy tervezte, hogy nyomban az örökbefogadás szertartása után elfoglalja a tábort, és Galbáta Palatiumban vacsora közben támadja meg; mégis elállt tervét! l a szolgálattev! cohorskedvéért, hogy ne fokozza a test! rcsapat tagjai ellen ezzel is a gy" löletet; Caius Caesar meg-öletésekor, de akkor is, mikor Nerót mindenki magára hagyta, ez a cohors teljesített ugyanis! rszolgálatot. A közbees! id! t a baljóslatú el! jelek magyarázatával meg Seleucusszal töltötte.Végül a megbeszélt napon, figyelmeztetve cinkosait, hogy a Forumon Saturnus templomael! tt az arany mérföldk ! nél várjanak rá, kora reggel köszönteni ment Galbát; a császár szo-kása szerint csókkal fogadta. Otho ezután részt vett az áldozati szertartáson, és végighallgattaa béljós jövendölését is. Majd egyik szabadosa jelentésére, hogy az építészek megjöttek - ezvolt ugyanis a jeladás -, mintha egy eladó házat akarna megtekinteni, elbúcsúzott, és aPalatium egyik hátsó kijáratán a megbeszélt helyre sietett. Mások szerint azt mondta, hogy

lázas, és megkérte szomszédját, ezzel mentse! t ki, ha valaki keresné. Gyorsan beült egy n! igyaloghintóba, és a táborba igyekezett; a hintóviv! kb! l azonban hamar kifogyott a szusz, mireOtho kiszállt, és futva igyekezett tovább; közben cip! zsinórja kioldódott, s ezért meg kellettállnia; az elvesztegetett id! t pótolni akarván, kísérete vállára vette, császárként köszöntötte, ésüdvrivalgással, kivont kardok között kísérték a f ! hadiszállásra; a szembejöv! k is mint beavatottak és résztvev! k csatlakoztak a menethez. Alighogy megérkezett, elküldött néhányembert, hogy öljék meg Galbát és Pisót; a katonák megnyerése érdekében a gy" lésen semmitsem bizonygatott nagyobb hévvel, mint hogy annyit tekint a magáénak csupán, amennyitkatonái meghagynak neki.7. Napnyugtakor elment a senatus-ülésre, és rövid beszédben elmondta, hogy! t az utcáról

szinte elrabolták, és er ! szakkal rákényszerítették a hatalmat; kijelentette továbbá, hogy aközakaratnak eleget téve uralkodik majd, és ezzel felment a Palatiumba. A szerencsét kívánó



153

tömeg sok más hízelgése között valaki az alsó néposztályból Nerónak nevezte, s Otho semmi jelét sem adta, mintha vonakodnék ett! l az elnevezést! l, s! t egyes történetírók szerintokmányaihoz, valamint a tartományok helytartóihoz írott els! leveleihez a Nero melléknevetis odabiggyesztette. Annyi bizonyos, mit sem bánta, hogy Nero szobrait és képmásait újrafelállították; procuratorait és felszabadított rabszolgáit is visszahelyezte régi hivatalukba. Ahatalomban els! tevékenysége az volt, hogy ötvenmillió sestertiust engedélyezett az Aranyház befejezéséhez. Azt mondják, azon az éjszakán rémülten riadt fel álmából, és nagyokatnyögött. Többen berohantak hozzá; ágya el! tt a földön fekve találtak rá, amint Galba halottiszellemét igyekezett minden módon kiengesztelni, mert azt hitte, az üldözi, fekhelyér ! l is azdobta le; másnap, mihelyt az áldozati szertartás ideje eljött, megint esett egy nagyot, és akkor ezt mormolta magában görögül: „Mivégre fújtam hosszúszárú fuvolámat?”8. A Germaniában állomásozó hadseregek is éppen ez id! tájt esküdtek h" séget Vitelliusnak.Mihelyt ez Otho tudomására jutott, megbízta a senatust, menesszen küldöttséget Germaniába,hogy megvigye a hadseregnek a lezajlott császárválasztás hírét, és nyugalomra, békességreintse a katonákat. Azért közbenjárók és levelezés útján mégis felkínálkozott Vitelliusnak,

hogy jó társuralkodó és v! válhatna bel! le. Kiderült azonban, hogy a háború elkerülhetetlen,és már közeledtek Vitellius el! reküldött hadvezérei és csapatai; ekkor Otho a test! rségszeretetének és h" ségének olyan jelét tapasztalta, amely csaknem a senatori rend lemészárlásátokozta. A császár ugyanis elrendelte, hogy a legénység szállítsa át a fegyvereket Rómából, ésOstiában rakja hajóra. Mikor azonban a táborból éjszaka el! hozták a fegyvereket, többencselszövést gyanítottak, és zajt ütöttek; vezérük nem lévén, felrohantak mindannyian aPalatiumba, s a senatorok kiirtását követelték; a tribunusokat, akik fel akarták tartóztatni! ket,elsodorták az útból, néhányat meg is öltek közülük, és amúgy véresen rontottak be azebédl! terembe, a császárt keresve, s csak akkor álltak el szándékuktól, mikor végre meglátták Othót. A császár a hadjáratot erélyesen és túlzott sietséggel kezdte meg, még a jóslatokra semfordított kell! képpen figyelmet, s! t, azt sem vette észre, hogy a szent pajzsokat kihozták ugyan, de már vissza nem vitték a szentélybe, pedig! sid! k óta rosszat jelent az ilyesmi; ésmindez méghozzá olyan napon történt, melyen az istenanya hívei gyászdalaikat és siratóikatkezdik énekelni; egyébként is igen kedvez! tlen el! jelek t" ntek fel. Az egyik barmot példáulszerencsés el! jelek között áldozták fel Dis atyának; pedig effajta áldozatnál az a jó, ha éppenellenkez! el! jel mutatkozik; mikor Otho kivonult Rómából, feltartóztatta a Tiberis áradása, ahuszadik mérföldk ! nél pedig épületek romhalmaza zárta el az utat el! le.9. Éppily meggondolatlanul határozta el, hogy megvívja a dönt! ütközetet, pedig jól tudtamindenki, hogy a háborút amennyire lehet, el kell nyújtani, hiszen az ellenséget éhség megkedvez! tlen terepviszonyok szorongatják; talán nem állhatta már tovább a bizonytalanságot,és még Vitellius megérkezése el! tt szeretett volna dönt! csapást mérni az ellenségre, demeglehet, hogy katonái harci indulatát nem tudta többé féken tartani. Maga Otho azonban nemvett részt az ütközetben, hanem Brixellumban maradt. Három csekély jelent! ség" csatában: azAlpoknál, Placentia környékén és Castor ligeténél gy! zött; de az utolsó és egyben legfonto-sabb ütközetben, Betriacumnál, megverték, méghozzá árulás folytán; megvolt ugyanis aremény a szóbeli tárgyalásra; erre a katonák abban a hitben, hogy megállapodnak a békefeltételeiben, el! jöttek, és ekkor váratlanul, tanácskozás helyett harcra kényszerítették! ket.Otho nyomban elszánta magát a halálra; sokan, nem is ok nélkül, úgy vélik, hogy nem kétség- beesésében tette, vagy mert nem bízott eléggé csapataiban, hanem inkább mert restellt volnatovábbra is az állam kockáztatásával és katonái vére hullásának árán a hatalomhoz ragasz-kodni; pedig tartaléka még most is érintetlenül állt, és a többi egység is útban volt

Dalmatiából, Pannoniából és Moesiából; még a megvert harcosokat sem sújtotta le annyira a



154

vereség, hogy bármi áron, akár magukra hagyatva is ne vállalkoztak volna rá, hogy lemossák agyalázatot.10. Apám, Suetonius Laetus is végigküzdötte ezt a háborút, a tizenharmadik legio keskeny bíborsávos katonai tribunusaként. El-elmesélte, hogy Otho még mint magánember annyiragy" lölte a polgárháborút, szinte megborzongott, mikor valaki egyszer ebéd közben említésttett Cassius és Brutus haláláról; nem támadt volna Galbára sem, ha nem bízik abban, hogyháború nélkül sikerül keresztülvinni a dolgot;akkor egy közkatona példamutatására határoztael, hogy megválik az élett! l; ez a katona ugyanis hírt hozott neki a hadsereg vereségér ! l, desenki sem akart hitelt adni szavainak, és hol hazugnak, hol gyávának bélyegezték, akimegfutott a csatából; erre a katona Otho lábánál kardjába d! lt. E látvány hatására, mondjaapám, felkiáltott a császár, hogy! pedig többé nem sodor veszélybe ilyen érdemes embereket.Testvérbátyját, annak fiát, továbbá a barátait egyenként felszólította, gondoskodjék már mostki-ki magáról, öleléssel, csókkal bocsátotta el! ket, visszavonult és két levelet fogalmazott:vigasztaló levelet n! vérének s egy másikat Nero Messalinájának, akit szeretett volna feleségülvenni - most gondjaira bízta holttestét és jó emlékezete ápolását. Ezután egész levelezését

elégette, nehogy a gy! ztes kezébe kerülve, bárkire bajt vagy veszedelmet hozzon. Háznépeközött pedig szétosztotta minden pénzét.11. Miközben intézkedéseit megtette, s felkészült a halálra, z" rzavar keletkezett; meghallottaugyanis, hogy ha valaki el akarja hagyni a tábort és elmegy, azt szökevényként elfogják;toldjuk hát meg egy éjszakával ezt az életet - mondta így, szóról szóra -, és megtiltotta, hogy bárkivel er ! szakoskodjanak; majd hálószobája ajtaját kés! éjszakáig nyitva tartva, mindenkitfogadott, aki beszélni óhajtott vele. Kés! bb egy korty friss vízzel oltotta szomját, el! vett kétt! rt, jól megvizsgálta az élüket, majd egyiket a párnája alá dugta, azután zárt ajtók mögöttmély álomba merült. Hajnaltájban ébredt fel végül, és egyetlen szúrással átdöfte keblét a balmellbimbó alatt; els! feljajdulására berohantak hozzá emberei, de! már hol takargatva, hol

feltárva sebét kilehelte lelkét; gyorsan eltemették - így rendelkezett -, harmincnyolc éveskorában, uralkodása kilencvenötödik napján.12. Otho nagy lelkiereje cseppet sem vallott külsejére, megjelenésére. Azt mondják, nem n! ttnagyra, lába formátlanul, görbén állt; csaknem asszonyos kacérsággal öltözködött, testétsz! rtelenítette, er ! s kopaszodása miatt pedig szorosan fejhez simuló, szinte felismerhetetlenvendéghajat viselt; naponta borotválkozott, és mióta csak el! ször ütött ki borosta rajta, vízbenáztatott kenyérbéllel dörzsölte orcáját, hogy sohase n! jön szakálla. Az Isis-ünnepségekengyakran a szertartás el! írásos vászonviseletében jelent meg. Úgy gondolom hát, halála azértvolt oly csodálatos, mert sehogyan sem egyezett az életmódjával. A jelenlev! katonák közülsokan sírva csókolták kezét-lábát, amint ott feküdt, legbátrabb férfinak, egyetlen császárjuk-

nak nevezték, és a máglya közelében maguk is er ! szakos halállal váltak meg az élett! l. Sok messze földön állomásozó katona a hír hallatára fajdalmában párviadalban végzett egymással.Szép számmal akadt olyan is, aki életében gyalázta, halála után azonban dicséretekkel hal-mozta el, és sokan hirdették széltében-hosszában, nem is azért ölte meg Galbát, hogymegragadja a hatalmat, hanem hogy a köztársaság rendjét és a szabadságot helyreállítsa.



155

VITELLIUS69

1. A Vitelliusok eredetér ! l egyes történetírók más-más, egymástól igen különböz! tudósítá-sokat hagytak ránk; egyesek azt állítják, hogy! srégi, nemesi család, mások hogy új, isme-retlen, s! t, alacsony származású; ha ez a sok eltér ! vélemény a család körülményeir ! l nemeredne sokkal régebbi id! b! l, azt hinném, Vitellius talpnyalói és lekicsinyl! i között támadt avita. Fennmaradt egy Q. Vitelliusnak, az isteni Augustus quaestorának ajánlott könyvecske,szerz! je Quintus Eulogius, és abban ez áll: a Vitelliusok Faunustól, az aboriginesek királyátólés a sok helyütt istenségként imádott Vitelliától származnak, és valamikor egész Latium fölötturalkodtak. Maradék utódaik sabin földr ! l vándoroltak be Rómába, és ott felvették! ket a patriciusi rendbe; e nemzetségr ! l soká fennmaradtak különféle emlékek, így a Via Vitellia,mely a Janiculustól a tengerig vezet; továbbá egy ilyen nev" colonia, melynek védelmét azaequiculusok ellen magának követelte a nemzetség; továbbá a samnit háború idején egy

Apuliába küldött alakulattal Nuceriában is letelepedett néhány Vitellius; ezeknek az utódjaiazután hosszú id! múlva visszatértek Rómába, és újra a senatori rend tagjai sorába léptek.2. Mások ellenben azt állítják, hogy a nemzetség! se egy felszabadított rabszolga, CassiusSeverus, de mások szerint is, foltozóvarga; ennek fia elárverezett birtokok felvásárlásán és parcellázásán jól meggazdagodott, feleségül vette egy Antiochus nev" pékmester rosszféleleányát, gyermekükb! l pedig már római lovag lett. De hagyjuk a véleménykülönbségeket.Annyi biztos, hogy élt egy Nuceriából való P. Vitellius, aki - akár! si nemes, akár szégyellnivaló apától, nagyapától származott - római lovag és Augustus udvari procuratora volt. Négy,csak melléknevükben különböz! , de azonos nev" , magas rangú fiúgyermeket hagyott magaután, Aulust, Quintust, Publiust és Luciust. Aulus consul korában halt meg, ezt a tisztséget

Nero császár apjával, Domitiusszal osztotta meg; világfi volt, fényes lakomái messze földönhíresek. Quintus elvesztette senatori rangját, mert Tiberius egyik intézkedése alapján agyengébb képesség" senatorokat elmozdították. Publius, Germanicus kíséretének egyik tagja, bevádolta és elítéltette C. Pisót, Germanicus ellenségét és gyilkosát; ezután praetori rangraemelték, kés! bb Seianus egyik cinkosaként letartóztatták, és bátyja! rizetére bízták. Ekkor egytollkéssel felvágta ereit, de aztán, nem mintha megbánta volna öngyilkosságát, inkább hozzá-tartozói könyörgésére megengedte, hogy elkössék, gondozzák a sebét, végül megbetegedett, ésott a fogságban meg is halt. Lucius el! bb consul volt, majd Syria helytartója, és Artabanust, a parthusok királyát a legnagyobb ravaszsággal nemcsak személyes találkozásra bírta rá, hanemarra is, hogy a római hadijelvények el! tt tiszteletét lerója. Claudius császárral egy id! benrendes consuli tisztséget viselt, majd kés! bb censori rangot is. Mialatt Claudius a britanniaihadjárat idején Rómától távol volt, az uralkodás gondját is rábízták; önzetlen, szorgalmasember volt, nevét csak az tette hírhedtté, hogy szenvedélyesen megszeretett egy felszabadítottn! t: az asszony nyálát mézzel keverve - méghozzá nem is titokban, hanem egészen nyíltan -naponta orvosságként szedte érmegbetegedése és torokbántalmai miatt. Csodálatos m" vészevolt a hízelgésnek, C. Caesart is! tisztelte el! ször istenként; Syriából való visszatérése utáncsak fedett f ! vel, körbe forogva merészelt közeledni hozzá, végül földre hullott el! tte. Afelesége és felszabadított rabszolgái füttyére táncoló Claudiusnak is mindenképpen kedvébeakart járni, ezért legnagyobb kegyként azt kérte Messalinától, engedje meg, hogy! húzhassale cipell! jét; Messalina levetett jobb cip! jét azután állandóan togája és tunicája közé rejtveviselte, id! nként el! vette és csókolgatta. Narcissus és Pallas aranyból kifaragott képmásait

házi istenei között tisztelte. Ezt a mondást is neki tulajdonítják: „Bárcsak gyakran rendezhet-





157

zálogba csapta, hogy az utazás költségeit el! teremtse. A körülötte tolongó és maradásátkövetel! hitelez! k tömegét, köztük sinuessai és formiaei lakosokat, minthogy adójövedel-meiket elsikkasztotta, csak fenyegetéssel tudta nyakáról lerázni; egy felszabadított rabszolgát,mert az kissé erélyesebben követelte vissza t! le a kölcsönadott összeget, koholt vád alapjánfogott perbe, mondván, hogy az belerúgott; az eljárást csak akkor szüntette meg, mikor újabbötvenezer sestertiust sikerült kicsikarni t! le. Megérkezésekor a császárral elégedetlenked! észendülésre hajlamos hadsereg katonái karjukat ég felé tárva, örömmel fogadták, mintha azistenek ajándékul küldték volna nekik ezt a javakorabeli, kedélyes és nagylelk " embert,akinek az apja háromszor is viselt consuli tisztséget. Ezt a már rég kialakult jó véleménytVitellius újabb bizonyítékokkal er ! sítette meg, mert egész úton véges-végig csókkal köszön-tötte a legegyszer " bb közkatonát is, aki szembejött vele, és szerfölött barátságos volt mindenöszvérhajcsárhoz, minden vándorhoz; reggel külön-külön megtudakolta mindenkit! l, vajonreggelizett-e, azt pedig, hogy maga már túl van rajta, böffentéssel jelezte.8. Mihelyt a táborba betette a lábát, mindenkinek teljesítette kívánságát; sok ember ügyébenmaga szüntette meg a megbélyegzést, hárította el a vádaskodást, és törölte el az elítéltek

büntetését. Így azután alig telt bele egy hónap, a katonák egy este, nem tör ! dve azzal, hogymilyen nap van, és hány az óra, beállítottak hozzá, s úgy, ahogy volt, háziköntösben kiránci-gálták hálószobájából, és császárrá kiáltották ki; körülvezették a legs" r " bben lakott utcákon,kezében az isteni Julius kivont kardja, melyet Mars szentélyéb! l hoztak el! és nyújtottak átneki az els! szerencsekívánatok alkalmával; nem is tért vissza a f ! vezéri szállásra, csak mikor a kandallóból kipattanó szikra lángba borította az ebédl! t; ett! l mindenki megdöbbent, mertkedvez! tlen el! jelnek tekintette,! azonban így szólt: „Nyugodjatok meg, csak nekünk világít.” Mindössze ennyit mondott a katonáknak. Csakhamar a fels! -germaniai hadsereg is,mely Galbától a senatushoz pártolt, elismerte; Vitellius pedig - miután egyhangúlag felaján-lották neki - nagy örömmel fogadta el a Germanicus melléknevet; az Augustus jelz! t egyel! reelhárította magától, a Caesar nevet pedig egyszer s mindenkorra elutasította.9. Galba megöletésének hírét véve intézkedett Germania ügyeiben, azután kétfelé osztotta ahadsereget; az egyiket Otho ellen küldte, a másiknak maga állt élére. Az el! re indított had-sereg szerencsés el! jelet látott: hirtelen sas t" nt fel jobb kéz fel! l, körülröpdöste a hadi- jelvényeket, majd lassan szállt tovább a menet el! tt; mikor ellenben Vitellius maga indultútnak, hirtelen leomlott a sok, tiszteletére emelt lovas szobor, és egyszerre mindegyiknek eltörött a fels! lábaszára; a babérkoszorú pedig, melyet pontosan a szertartás szabályai szerintrakott a fejére, beleesett a folyóba. Kés! bb Viennában, a bírói székben, törvénykezés közbenegy kakas repült a vállára, onnan meg a fejére. Halála pontosan úgy következett be, amintezek az el! jelek hirdették: legatusai er ! sítették meg ugyanis a hatalmát, melyet! megtartaninem tudott.10. A betriacumi gy! zelemr ! l és Otho haláláról még galliai tartózkodása idején értesült; pillanatig sem tétovázott, hanem egyetlen rendelet kibocsátásával feloszlatta valamennyitest! rcsapatot, és megparancsolta, adják át fegyvereiket a tribunusoknak, mivelhogy rossz példát mutattak. Százhúsz embert pedig, mert megtalálta leveleiket, melyben Galba meggyil-kolásánál szerzett érdemeik fejében Othótól jutalmat követeltek, felkutatott és kivégeztetett:valóban kiváló, nagyszer " magatartás ez, mely a jövend! beli császár személye iránt méltánkelthette a legjobb reményt, ha egyéb dolgokban is inkább a hatalom fensége, nem pedighajlamai és régi életmódja irányították volna tetteit. A városokon ugyanis a diadalmenetettartó hadvezér pompájában vonult keresztül; a legfény" z! bben berendezett, díszesen felkoszo-rúzott és pazarlóan dús készletekkel ellátott hajókon evezett végig a folyókon; sem szolga-népe, sem katonái körében nem követelt meg fegyelmet, tréfára fogta fosztogatásaikat, kicsa- pongásaikat, ha a mindenütt közköltségen biztosított ellátásukat kevesellve, tetszésük szerint



158

rabszolgát szabadítottak fel vagy ütöttek-vertek, de gyakran fegyverrel is megsebesítettek, s! t,meggyilkoltak bárkit, aki szembeszállt vagy akár csak ellenkezett is velük. A csatatérreérkezve eléggé el nem ítélhet! hangon így merészelte buzdítani az oszlásnak induló hullák látványától elborzadó embereket: „Nincs jobb illat, mint a megölt ellenségé, hát még ha polgártársunk is.” De azért maga is jó adag színbort megivott, hogy a rettenetes b" zt jobbanelviselje, a többit meg katonái között osztotta szét. Hasonló könnyelm" séggel és hányavetienkiáltott fel, mikor meglátta az Otho emlékezetére felállított egyszer " feliratos sírkövet:„Hiszen mausoleum ez, olyan, amilyet megérdemel”, a t! rt pedig, mellyel Otho megöltemagát, fogadalmi ajándékul Marsnak ajánlva, elküldte Colonia Agrippinensis tartományba.Az Alpok gerincén még hivatalos virrasztást is elrendelt.11. Rómába trombitaszóval, hadvezéri köpenyben, karddal az oldalán vonult be a legiók hadijelvényeit! l körülvéve, kísérete ugyancsak hadiöltözékben, katonái kezében kivont kard. Napról napra kevesebbet tör ! dött minden isteni és emberi törvénnyel; az alliai vereség napjánkezdte meg f ! papi hivatalát; a tisztvisel! k választását tíz évre el! re elrendezte, magát pedigélethossziglan consullá jelöltette. Hogy pedig kétség se férjen hozzá, kit választott uralkodá-

sához példaképül, az egész papság segédletével halotti ünnepélyt rendezett Nerónak a Mars-mez! közepén; a lakomán pedig megkérte az egyik citherást, kinek játéka nagyon megtetszettneki, hogy adjon el! valamit a Dominicusból; és mikor a zenész Nero egyik dalába belekezdett, nagy elragadtatással els! ként tapsolta meg.12. Ilyen kezdet után az uralkodás gondját nagyrészt a legügyesebb színész és kocsihajtókényére-kedvére bízta, leginkább azonban Asiaticusnak, felszabadított rabszolgájának engedteát. Asiaticust még ifjúkorában megrontotta szerelmével, s az megunva a dolgot, megszököttt! le; Vitellius Puteoliban talált rá, ahol a fiú limonádéárusítással foglalkozott, megbilin-cseltette, de nyomban fel is oldotta, és visszafogadta kegyeibe; az ifjú azonban szégyenletesmagatartásával és vadságával ismét megharagította, ezért eladta ugyan egy vándor vívómester-

nek, de miel! tt még egyik gladiatori játék végén felléptették volna, hirtelen megszöktette, éscsak tartománya, Germania átvételekor bocsátotta szabadon: uralkodása els! napján avacsoránál neki ajándékozta az aranygy" r " ket, pedig még aznap reggel, mikor mindenki eztkérte t! le, elszántan fogadkozott, hogy nem ejt többé ilyen szégyenfoltot a lovagi rend becsületén.13. Természete leginkább fény" zésre és kegyetlenségre hajlott; háromszor, gyakran négyszer élvezte napjában az étkezés gyönyör " ségét: reggelit, ebédet, vacsorát, éjjeli lakomát; könnyenmegbirkózott mindezzel, mert hozzászokott a hányáshoz. Egy és ugyanazon a napon többfelé bejelentette magát: ilyesfajta vendéglátás el! készülete kinek-kinek legalább négyszázezer sestertiusába került. Legtöbbet beszéltek mind között a vacsoráról, melyet Rómába érke-

zésekor bátyja adott a tiszteletére, ezen kétezer különleges fajta halat és hétezer ritka madarattálaltak fel.# azonban még ezt is túlszárnyalta; akkora ezüsttálat ajánlott fel fogadalmiajándékul, hogy azt nagysága miatt maga is „a városvéd! Minerva pajzsának” nevezte. Ebbena tálban csukamájat, fácán- és pávaagyvel! t, flamingónyelvet és murenatejet f ! ztek össze - azínyenc falatok beszerzésére a parthusok országától a hispaniai tengerszorosig mozgósították ahajóhadat meg a háromevez! soros hajókat. De mert nemcsak jó étvágyú, hanem féktelenülragadozó, telhetetlen bend! j" ember volt, még áldozati szertartás közben vagy utazás alattsem tartóztatta meg magát: s! t, az oltárok között járva, úgyszólván a t" zhelyr ! l kapta le éstömte szájába a húst, az áldozati kalácsot, az országúti fogadókban pedig még g! zölg!f ! zelékkel vagy el! z! napi ételmaradékkal is jóllakott.



159

14. Mindenféle okból er ! sen hajlott a gyilkosságra, a halálbüntetésre; nemes embereket,egykori tanulótársait, cimboráit, akiket mindenféle hízelgéssel nemcsak baráti körébe, de ahatalom gyakorlásába is bevont, különböz! fortélyokkal megölte; egyiknek maga adta be amérget egy pohár friss vízben, mikor az lázában inni kért. Jóformán sohasem kímélte azuzsorásokat, az adó- vagy vámbérl! ket, akik! t valamikor Rómában adóssága megfizetéséértszorongatták, vagy utazás közben vámot szedtek t! le. Ilyesvalaki egyszer tisztelg! látogatásttett nála; nyomban a veszt! helyre vitette, majd gyorsan visszahozatta, és mikor már mindenkiirgalmasságáról lelkendezett, megparancsolta hogy szeme láttára végezzék ki, mondván,„legeltetni akarja a szemét”. Egy másiknak két fiát is kivégeztette, mert könyörögni próbáltak apjuk életéért. Egy római lovagot, aki, miközben a veszt! helyre hurcolták, odakiáltott neki,hogy „hiszen örökösöm vagy”, arra kényszerített, mutassa be a végrendeletét; mihelytelolvasta, hogy a lovag felszabadított rabszolgáját is vele együtt társörökösévé jelölte,elrendelte, fojtsák meg gazdájával együtt azt a szabadost is. Néhány alacsony néposztálybelitazért ölt meg, mert a cirkuszi Kék pártot hangosan szidalmazták, és azt hitte, ezt csupánmegvetésb! l személye iránt és az uralomváltozás reményében merészelik megtenni. De úgysenkit sem gy" lölt, mint a rágalmazókat meg a csillagászokat; ezeket bármiféle feljelentésrehalálra ítélte; kiváltképpen azért dühödött meg, mert rendelete kibocsátása után, mely arrólintézkedett, hogy a csillagászok október elsejéig távozzanak Rómából és Italiából, nyombanmegjelent egy röpirat a következ! szöveggel: „A chaldeusok is tudatják, mindenki üdvére,hogy ama elsejéig Vitellius Germanicus sem marad az él! k sorában.” Azzal is gyanúsítják,hogy része volt anyja meggyilkolásában, mert betegsége idején nem engedett táplálékot adnineki; egy chattus törzsbeli asszony, akiben úgy bízott, mint valami orákulumban, azt jósoltaugyanis, hogy „akkor szilárdul meg véglegesen a hatalma, ha anyját túléli”. Mások azt írják,hogy anyja nem tudott megbékélni a helyzettel; félt is a reá váró veszedelemt! l, mérget kért ésmeglehet! s könnyen kapott is a fiától.15. Uralkodása nyolcadik hónapjában Moesia és Pannonia tartományokban állomásozóseregei elpártoltak t! le, és a tengeren túli Judaeában, valamint a Syriában tartózkodó had-sereggel együtt Vespasianusnak részint személyesen, részint távollétében esküdtek h" séget.Most aztán meg akarván tartani a többiek ragaszkodását és rokonszenvét, Vitellius a megvesz-tegetés minden válfaját magánvagyonából, közpénzb! l egyaránt b! kez" en alkalmazta.Sorozást is tartott Rómában, s az önként jelentkez! knek nemcsak azonnali szabadulást ígért agy! zelem kivívása után, hanem a teljes idejét kiszolgált katonát megillet! összes el! nyöket ismegcsillogtatta el! ttük. Ekkor már szorongatta! t az ellenség szárazföldön és tengerenegyaránt; egyfel! l bátyját küldte eléje egy hajóhaddal, melynek legénysége újoncokból ésgladiatorokból állott, másfel! l meg csapatait, és hadvezéreit, akik Betriacumnál szálltak szembe az ellenféllel. Itt is, ott is vagy megverték, vagy elárulták, mire azzal a feltétellel, hogysértetlenségét biztosítja, és százmillió sestertiust ad át neki, tárgyalásba bocsátkozottVespasianus öccsével, Flavius Sabinusszal; a Palatium lépcs! jér ! l nyomban beszédet isintézett köré seregl! katonáihoz, mondván, hogy „lemond a hatalomról, melyet elfogadni semakart”; minthogy azonban szavai nagy ellenkezést váltottak ki, elhalasztotta a dolgot; de aligmúlt el az éjszaka, kora reggel gyászruhában ment fel a forumi szószékre, és s" r " könny-hullatások közt ismét elmondta ugyanezt, most azonban papírlapról olvasta fel szándékát. Akatonaság meg a nép azonban ismét félbeszakította, és biztatta, hogy ne hagyja el magát,egymással versengve ígérték meg neki támogatásukat; erre ismét bátorságra kapott, váratlanulmegtámadta az immár gyanútlan Sabinust meg a Flaviusok pártját, visszaszorította hadaikat aCapitoliumra, és felgyújtva a Legjobb és Leghatalmasabb Juppiter templomát, megsemmi-sítette ! ket; a csatát meg a templom égését lakoma közben a Tiberius-féle palotából néztevégig. Nemsokára azonban megbánta tettét, és másokra hárítva a felel! sséget a b" nért, gy" lésthívott egybe, s megesküdött, esküre szólítván a jelenlev! ket is, hogy „mindenki a közrend



160

meg! rzését tekintse legf ! bb kötelességének”. Ezután leoldotta övér ! l a t! rt, és odanyújtottael! bb a másik consulnak, majd mikor az nem fogadta el, sorban a tisztvisel! knek, végülegyenként a senatoroknak, aztán, minthogy senki sem fogadta el, távozott a gy" lésr ! l, minthaConcordia templomában kívánná elhelyezni. De aztán, hogy egyesek azt kiáltották utána, „!maga az egyetértés”, mégis visszatért; kijelentette, hogy fegyverét nemcsak megtartja, defelveszi a Concordia melléknevet is.16. Rábírta a senatorokat, küldjenek a Vesta-szüzek kíséretében követeket, hogy békét vagylegalábbis gondolkodási id! t kérjenek. Másnap még válaszra várt, amikor a felderít! jelentette, hogy közeledik az ellenség. Azonnal hordszékbe ült, és két ember - egy pék megegy szakács - kíséretében titokban felment az Aventinusra, szül! házába, hogy onnan Campa-niába meneküljön. De csakhamar a bizonytalan és vérszegény hírre, hogy elfogadják a békeajánlatot, visszavitette magát a Palatiumba; a palotát azonban üresen találta, s lassan azok is eltünedeztek mell! le, akik el! z! leg vele maradtak, erre egy aranypénzzel megtömött övetcsatolt a derekára; bemenekült a kapus fülkéjébe, kutyát kötött az ajtófélfához, az ajtót pedigággyal, párnákkal eltorlaszolta.

17. Éppen akkor törtek be az ellenséges csapatok el!! rsei, és minthogy senki sem akadtútjukba, hadiszokás szerint nekiláttak, hogy átkutassák a palotát. Ezek el! ráncigálták kuckójából, és kikérdezgették, hogy „kicsoda, és nem tudja-e, hol lehet Vitellius”; el! ször hazudozással félrevezette! ket, kés! bb azonban mégis felismerték, s akkor nem átallott szün-telen azon rimánkodni, hogy tartsák! rizetben, akár börtönben is, mert fontos mondanivalóttartogat számukra Vespasianus biztonságáról; végre kezét hátrakötve, kötelet akasztvanyakába, rongyosan, félmeztelenül vonszolták le a Forumra; a Via Sacrán végig számtalantesti bántalomban és sértésben volt része; fejét a b" nösöknél szokásos módon hajánál fogvahátrarángatták, álla alá hegyével felfelé kardot er ! sítettek, hogy arcát mutassa, és tekintetétföldre ne szegezhesse; sárral, piszokkal hajigálták meg, gyújtogatónak, zabálónak szidták, s a

tömeg egy része még teste fogyatékosságaiból is csúfságot" zött. (Hihetetlenül nagyra n! ttugyanis, arcát a sok borozástól vörös foltok tarkították, kiállt a potroha, fél combja megbénult,mert régen egyszer egyik versenyen Caius császárnak segédkezett négykerek " kocsiján.)Végül a Gemoniae-lépcs! nél rengeteg apró késszúrással szinte darabokra vagdosták, úgy ölték meg, és egy kampóval a Tiberisbe vontatták tetemét.18. Bátyjával és fiával együtt halt meg élete ötvenhetedik évében; nem csalatkoztak, akik megjósolták, hogy az említett el! jel Viennánál annyit jelentett csupán, hogy egy gallszármazású embernek esik majd a kezébe: valóban, Antonius Primus, ellenfelének hadvezérevégzett vele, aki Tolosában született, és gyermekkorában a Becco melléknevet viselte. Ezannyit jelent, hogy „kakascs! r”.



161

NYOLCADIK KÖNYV



162

VESPASIANUS69-79

1. A három császár lázadása és er ! szakos halála következtében meggyengült, csaknemmegingott hatalmat végre kézbe vette és megszilárdította a Flaviusok nemzetsége, melynek eredete homályos volt ugyan, és az! sök fényes képsorával nem dicsekedhetett, az államnak azonban mégsem vált szégyenére; bár közismert dolog mégis, hogy Domitianus kapzsiságáértés kegyetlenségéért csak megérdemelt büntetését vette el. Titus Flavius Petro - Reate tarto-mány lakosa, a polgárháborúban Pompeius centuriója vagy újra behívott veteránja -elmenekült a pharsalusi csatából, és visszatért hazájába; miután kegyelmet kapott s a katonaiszolgálatból elbocsátották, kölcsönpénzek behajtásával foglalkozott. Sabinus nev" fia nemteljesített katonai szolgálatot (egyesek szerint ugyan primipilaris volt, mások szerint betegeskedése miatt mégis elbocsátották), hanem a negyvened rész kivetésekor adószed! voltAsiában. Fennmaradtak mellszobrai, melyet a városok állítottak neki, és rajtuk ez a görög

nyelv" felirat állt: „A tisztességes adóvégrehajtónak.” Kés

! bb uzsorás mesterséget

"zött ahelvétek között, ott is halt meg, hátrahagyva feleségét, Vespasia Pollát, és t! le született két

fiát; a nagyobbik, Sabinus, Róma praefectusi tisztségét viselte, a kisebbik, Vespasianus, pedigcsászári hatalomra jutott. Polla el! kel! nursiai családból származott, apja Vespasius Pollio,háromszoros katonai tribunus és egy katonai tábor parancsnoka volt; bátyja pedig senator praetori rangban. Mai napig Vespasiaenek hívnak egy községet a hatodik mérföldk ! mellettemelked! dombtet! n, a Nursiából Spoletium felé vezet! úton; a Vespasiusokról sokféleemléktárgy látható ott, fényes bizonyságául, hogy! srégi, tekintélyes család volt. Nemtagadom el: többen azt állítják, hogy Petro apja a Padus folyó túlsó partján mint bérl! fogadottfel napszámosokat, akik Umbriából évr ! l évre mez! gazdasági munkára szeg! dtek el a sabinföldeken, azután megtelepedett Reate városában, ott is házasodott meg. Én ennek sehol semminyomát sem találtam, hiába jártam utána a legnagyobb gonddal.2. Vespasianus Sabinumban született, Reatétól északra, egy Phalacrine nev" kicsiny faluban,november tizenhetedikén este, Q. Sulpicius Camerinus és C. Poppaeus Sabinus consulságaalatt, öt évvel Augustus halála el! tt; atyai nagyanyja, Tertulla nevelte cosai birtokán. Ezért ahelyet, ahol bölcs! je ringott, még császár korában is gyakran felkereste, a villát pontosan úgy! rizte meg, eredeti alakjában, nem akarta, hogy a szemének kedves, régi tárgyakat nélkülözniekelljen; nagyanyja emléke oly kedves volt neki, hogy vallásos ünnepeken és egyéb szentnapokon mindig az! ezüst pohárkájából ivott. Nagykorúságának elérése után sokáig nemakarta a széles bíborsávot hordani, pedig azt már a bátyja is megkapta; végül egyedül anyjatudta rábírni, hogy kérjen engedélyt e jelvény viselésére. Anyja ezt inkább a gúny erejével,semmint kéréssel vagy tekintélyével érte el; bátyja helycsináló szolgájának nevezte ugyanisVespasianust. Mint katonai tribunus Thraciában szolgált, quaestor korában Cretát és Cyrenaétsorsolták ki neki tartományként. Kés! bb aedilisi, majd praetori tisztségre jelölték; aedilisi pályázatán el! bb megbukott, és kés! bb is csak nagy keservesen, hatodiknak nyerte el ahivatalt: emezt ellenben, mihelyt megpályázta, az els! k között el is nyerte. Praetor korában,hogy a senatusra dühöng! Caius el! tt mindenáron érdemeket szerezzen, a senatus ülésén aztkövetelte, hogy a császár germaniai gy! zelme emlékezetére rendezzenek soron kívüli játé-kokat, és javasolta, hogy súlyosbítsák az összeesküv! k büntetését azzal is, hogy el se temetik ! ket. Köszönetet mondott továbbá a császárnak ugyancsak e nagytekintély" rend el! tt, hogy! tegy vacsorameghívás tisztességére méltatta.



163

3. Közben feleségül vette Flavia Domitillát, az africai Sabrata városból való római lovag,Statilius Capella hajdani szeret! jét; a n! nek ugyan latin polgárjoga volt csupán, de a jog-sérelmek megszüntetésére hivatott bíróság csakhamar szabadon született, római polgárn! vényilvánította; erre az adott alapot, hogy Flavius Liberalis, maga is ferentinumi születés" ,egyszer " quaestori írnok csupán, leányának ismerte el. Ett! l az asszonytól születtek gyermekei, Titus, Domitianus és Domitilla. Vespasianus túlélte feleségét és leányát, mind-kett! t még magánember korában vesztette el. Felesége halála után ismét magához vette régiszeret! jét, Caenist, Antonia felszabadított rabszolgan! jét és bizalmasát, és még császár korában is csaknem úgy élt vele, mint hitvestársával.4. Claudius uralkodása alatt Narcissus pártfogására egy legio legatusaként Germaniábaküldték; ezután áthelyezték Britanniába, ahol harmincszor ütközött meg az ellenséggel. Kétigen er ! s népet, több mint húsz várost és egy, a britanniai partokhoz közel fekv! , Vectis nev"szigetet megadásra kényszerített; a f ! vezéri tisztet részint Aulus Plautius consuli rangú parancsnok, részint maga Claudius látta el. Ezért jutalmul megkapta a diadalmi jelvényeket, ésrövid id! közben egymás után kétszeres állást a papi testületben, ezenkívül a consuli

méltóságot is, melyet az év utolsó két hónapjában viselt; a közbees! id! t proconsulságáignyugalomban és visszavonultságban töltötte, mert félt Agrippinától, aki akkor még er ! s befolyást gyakorolt fiára, és a halott Narcissusnak még a barátait is gy" lölte.Ezután Africát kapta meg sorshúzás útján, és mindenki nagy megelégedésére, tisztességgeligazgatta tartományát; egyetlenegyszer hajigálták meg répával, Hadrumetumnál egy lázadásidején. Annyi bizonyos, hogy onnan semmivel sem tért vissza gazdagabban, mint ahogyelment; a hitele is csúnyán megingott, ezért minden birtokát kénytelen volt elzálogosítani bátyjánál; méltósága fenntartása érdekében pedig öszvérkereskedésre kényszerült; emiattmindenfelé Muliónak nevezték. Azt mondják, rábizonyították, hogy kétszázezer sestertiustcsikart ki egy fiatalembert! l, aki apja akaratával szemben elnyerte jogát a széles bíborsáv

viselésére; az ilyesmi persze foltot ejtett jó hírén. Nero achaiai útján a kísérethez tartozott, deszörnyen magára haragította a császárt, mert valahányszor csak énekelt, Vespasianus kiment,de ha ott maradt is, mindig elaludt; ezért nemcsak a császári házból tiltották ki, hanem anyilvános üdvözléseken sem vehetett részt; visszavonult hát egy félrees! kisvárosba, ott lapultéppen a végs! kt! l remegve, mikor váratlanul egy tartományt, meg egy hadsereget bíztak rá.Keleten mindenfelé úgy tudták egy régi, megingathatatlan vélemény alapján, hogy a sorsakaratából, az id! tájt, Judaeából való emberek ragadják magukhoz a világ uralmát. Ezt a jóslatot, amely mint kés! bb kiderült, egy római császárról szólt, a zsidók önmagukra vonat-koztatták és fellázadtak: megölték helytartójukat, és megszalasztották a sürg! s segítséget viv!syriai consuli rangú legatust; még az egyik hadijelvényt is elvették t! le. Most, hogy e felkelés

elnyomásához nagy hadsereg, bátor hadvezér kellett, mégis olyan, akire ilyen fontos ügyetrábízhatnak, Vespasianusra esett a választás; alkalmassá tette ugyanis rátermettsége, egyszer "származása, neve miatt pedig tartani sem kellett t! le. Vespasianus két legiót, nyolc lovas-hadosztályt és tíz cohorsot csatolt a hader ! höz, parancsnokai közé odavette nagyobbik fiát is;mihelyt megérkezett Judaeába, magára vonta a többi ország figyelmét is, mert mindjárthelyreállította a tábori fegyelmet, és egyik-másik csatában nagy állhatatosságról tett bizony-ságot; egy vár ostrománál k ! hajítás érte a térdét, pajzsával pedig jó néhány nyilat felfogott.5. Nero és Galba halála után, Otho és Vitellius kezdett egymással küzdeni a hatalomért, ekkor támadt Vespasianusnak reménye a császári hatalomra, melyet több el! jel már jóval azel! ttfelébresztett benne. A Flaviusok vidéki birtokán egy Marsnak szentelt öreg tölgyfa Vespasia

mindhárom szülése idején gyökerét! l kezdve friss ágakat hajtott; kétségtelenül jelezte ezmindegyik gyermeke sorsát: az els! hajtás gyenge volt, és hamar kiszáradt (ilyenformán a



164

leányka meg sem érte egyéves születése napját), a második er ! s és dús volt, és nagy szerencsétígért; a harmadik ág meg akár egy fa. Ezért Sabinus, az apa, úgy mondják, a jóslat biztatásáraígy jelentette anyjának a hírt: „császárunokája született”; de az öregasszony csak kacagta, éscsodálkozott, hogy „míg! még mindig eszénél van, fia megbolondult”. Kés! bb Caius Caesar egyszer nagyon megharagudott rá, mert mint aedilis nem gondoskodott kell! képpen az utcák seprésér ! l; ezért a császár megparancsolta, hogy a katonák színültig töltsék meg bíbortogájaöblét az úttestr ! l összegy" jtött szeméttel; sokan úgy értelmezték a dolgot, hogy a most lábbaltiport, gazdátlan állam forradalmi úton az! védelmébe kívánkozik, azaz ölébe hull. Egyszer reggelizés közben egy idegen kutya egy ember kezét vonszolta be ebédl! jébe, és az asztal aláejtette. Máskor meg vacsora alatt egy igavonó ökör ledobván nyakából az igát, berontott ebéd-l! jébe, megkergette a szolganépet, majd mintha hirtelen elfáradt volna, a pamlagon hever !Vespasianus lába elé rogyott, és földig hajtotta el! tte a fejét. Egy ciprusfa nagyapja birtokángyökerestül kifordult a földb! l és kid! lt, pedig vihar sem volt, de másnap annál frissebben ésszilárdabban n! tt vissza a helyére. Achaiában azt álmodta, hogy maga és hozzátartozóiszerencséje akkor kezd! dik el, mihelyt Nerónak egy fogát kirántják; úgy is történt, mertmásnap, amint az orvos a császár szobájából az atriumba lépett, felmutatott Vespasianusnak egy frissen kihúzott fogat. Judaeában egyszer a Carmel-hegyi isten jóshelyét! l kért jóslatot, sazt a választ kapta, hogy bármire gondol, bármit hánytorgat lelkében, lehet bármily merészdolog is, beteljesedik. Egyik el! kel! foglya, Josephus, állhatatosan azt hajtogatta, amikor megbilincselték, hogy rövidesen maga Vespasianus engedi! t szabadon, de akkor már mintcsászár. Rómából is jelentettek neki ilyen csodadolgokat: hogy Nero élete utolsó napjaibanfigyelmeztetést kapott álmában, vigye el a Legjobb és Leghatalmasabb Juppiter díszhintójátszentélyéb! l Vespasianus házába, onnan pedig a Circus épületébe; nem sokkal ezután, mikor anépgy" lésen Galba éppen másodszor kezdte meg consuli hivatalát, az isteni Julius szobramagától Kelet felé fordult; a betriacumi csata megkezdése el! tt pedig két sas t" nt fel, és vias-kodni kezdett egymással; az egyik éppen vereséget szenvedett, s ekkor Kelet fel! l odaszálltegy harmadik, és elkergette a gy! ztest.6. Addig mégse fogott hozzá semmihez, hiába sürgették, buzdították katonái, míg véletlenülmás ismeretlen és t! le távol állomásozó csapatok ki nem jelentették, hogy mellé állnak. Amoesiai hadsereg három legiójából két-kétezer embert küldtek Othónak segítségül, de aligindultak útnak, máris jelentették, hogy közben legy! zték ! ket, és a császár maga vetett végetéletének; ! k azonban mintha el sem hinnék az újságot, folytatták menetelésüket Aquileiavárosáig. Az alkalom meg saját zabolátlanságuk mindenféle fosztogatásra csábította! ket, demert féltek, hogy visszatérésük után számot kell adniuk tetteikr ! l és megbüntetik! ket,elhatározták, hogy császárt jelölnek és választanak maguknak: „mert hiszen nem alábbvalók ! k, mint a hispaniai hadsereg, mely Galbát választotta, vagy a test! rség, mely Othót, de akár agermaniai hadsereg, mely Vitelliust kiáltotta ki császárnak.” Összeállították tehát a consulirangú parancsnokok névsorát, akkor azonban az egyiket ezért, a másikat amazért kifogásolták;néhányan a harmadik legióból, melyet valamikor Nero halála idejében helyeztek át SyriábólMoesiába, nagy dicsérettel nyilatkoztak Vespasianusról; erre mindenki egyetértésével késle-kedés nélkül felírták nevét az összes zászlókra. Akkor ugyan megfékezték ezt a zavargást, éstöbbé-kevésbé ismét engedelmességre bírták a katonákat. Az eseménynek mégis híre ment, ésTiberius Alexander, Egyiptom helytartója, július elsején els! nek eskette fel legióit Vespasia-nus h" ségére; kés! bb ezt is tekintették uralkodása els! napjának. Ezután július tizenegyedikéna Judaeában állomásozó hadsereg fogadott neki h" séget. Legjobban a következ! események segítették a dolgát: egy több példányban terjesztett levél, nem tudom, valódi-e vagy hamisít-vány, melyet az elhunyt Otho írt Vespasianusnak, amelyben könyörög, hogy bosszulja meg ahalálát, és kéri, vegye gondjaiba az államot; ugyanakkor olyan hír is keringett, hogy Vitelliusgy! zelme után elhatározta, hogy megváltoztatja a legiók téli táborhelyét, és a germaniai



165

csapattesteket Keletre helyezi át, mert ott biztonságosabb és könnyebb a szolgálat. Ezenkívüla tartományok vezet! i közül Licinius Mucianus, a királyok közül pedig a parthus Vologaesuscsatlakozott hozzá; amaz félretéve az ellenségeskedést, amit féltékenykedése miatt akkoribankinyilvánított, megígérte neki a syriai hadsereget; ez pedig negyvenezer nyilas katonát.7. Megkezdte hát a polgárháborút; hadvezéreit és csapatait el! reküldte Italiába, maga pedigáthajózott közben Alexandriába, hogy Egyiptom kulcsát ki ne kelljen adnia kezéb! l.Egyiptomban egyszer jóslatot akart kérni hatalma tartósságáról, ezért mindenkit elküldvemaga mell! l, egyedül lépett be Serapis templomába; forrón könyörgött az istenhez, s mikor végül megfordult, mintha felszabadított rabszolgája, Basilides ötlött volna szemébe, amintottani szokás szerint gyógyf " csomót, koszorút és áldozati kalácsot nyújt felé; pedig biztos,hogy Basilidest senki sem engedte be a templomba, egyébként idegbetegsége miatt járni isalig tudott, és Alexandriától távol élt. Utána jött is mindjárt a levél a hírrel, hogy Vitelliuscsapatait Cremonánál szétverték,! t pedig Rómában megölték. Vespasianusnak, mint mindenváratlanul hatalomra jutott új uralkodónak, nem volt még kell! tekintélye, és hiányzottmagatartásából bizonyos fenség is; de rövidesen ezt is megszerezte. Két szegény ember, egy

vak meg egy béna egyszerre járult bírói emelvénye elé, és kérte, gyógyítsa meg! ket, mertSerapis álmukban megjelent nekik, és azt ígérte, a vak visszakapja szeme világát, haVespasianus nyálával megkeni; a bénának meger ! södik a lába, ha sarkával megérintenikegyeskedik. Vespasianus nemigen bízott benne, hogy a dolog bármi csekély sikerrel is járhat,s nem merészelt próbát tenni; végül barátai buzdítására mégis mindkét dolgot megkísérelte, saz eredmény nem maradt el. Ezzel egy id! ben Tegea városában, Arcadiában jövend! mondók ösztönzésére ásatásokat végeztek megszentelt helyeken; felszínre kerültek régi mív" edények,melyeken egy Vespasianuséhoz igen hasonló arc volt látható.8. Így tért haza Rómába, fényes hírnévvel; a zsidók legy! zésének örömére diadalmenetettartott, és régi consuli tisztségét még másik nyolc consuli megbízatással toldotta meg. Censori

hivatalt is viselt; uralkodása egész ideje alatt nem volt fontosabb dolga, mint az ingadozó,már-már omladozó államot el! bb meger ! síteni, majd mindenképpen megszépíteni. A katona-ság részint gy! zelmét! l elbizakodva, részint a szégyenletes vereség miatt érzett fájdalmábanmindenféle szabadosságra, arcátlanságra ragadtatta magát. A tartományok, a szabad városok,de az egyes királyságok sem különben, ellenségeskedésben éltek egymással. Ezért Vespa-sianus a Vitellius-féle csapatok kötelékeib! l sokat elbocsátott, a többieket pedig er ! s fegyelemalatt tartotta; de gy! zelme részeseinek sem engedett meg semmi rendkívüli dolgot, s! t, még atörvényes jutalmakat is csak jó sokára fizette ki nekik. A fegyelem megszilárdítására sohasemmulasztotta el az alkalmat; egy fiatalember ken! cst! l illatosan óhajtott köszönetet mondanineki egy praefectusi állás elnyeréséért, de Vespasianus nemcsak megvet! mozdulattal hárítottael, hanem igen komolyan megszidta: „Bárcsak fokhagymától b" zlenél inkább” - mondta neki,és visszavonta a kinevezési okiratot. Tengerészei, akik Ostiából és Puteoliból Rómába oda-vissza mindig gyalogoltak, azt kérték egyszer t! le, hogy lábbelikoptatás címén adjon nekik valami kevés pótlékot:! azonban válaszra sem méltatva elutasította! ket, s! t, parancsot adott,hogy ezentúl mezítláb tegyék meg az utat; azóta is mezítláb járnak. Achaiát, Lyciát, Rhodust,Byzantiumot, Samost megfosztotta szabadságától, hasonlóképpen római tartománnyá tetteCilicia Traheiát és Commagenét, holott ezek addig királyaik uralma alatt álltak. Cappadociát a barbárok állandó betörései miatt több legióval er ! sítette meg, parancsnokává római lovaghelyett egy volt consult nevezett ki. Rómát egészen elcsúfították a romok meg a sok régit" zvész omladékai; ha a törvényes tulajdonosok nem iparkodtak, Vespasianus mindenkinek megengedte, hogy az üres telkeket elfoglalja, és építkezzék rajtuk.# kezdeményezte a

Capitolium helyreállítását is, els! nek fogott hozzá a romok eltakarításához, és bizonyosmennyiség" törmeléket maga szállított el a hátán; továbbá a háromezer érctáblát számláló



166

levéltár helyreállítására is vállalkozott, amely a Capitoliummal egy id! ben égett le, s Rómaegyik legszebb, leg! sibb intézménye volt; mindenfel! l felkutatta a másolati példányokat, merta levéltárban megvolt csaknem minden senatusi határozat, melyet Róma alapítása óta hoztak,továbbá a népgy" lések határozatai szerz! désekr ! l, idegen népekkel való szövetségekr ! l, egyesemberek kiváltságairól.9. Új épületeket is emelt: a Béke templomát a Forum szomszédságában, a Caelius-dombon azisteni Claudius templomát, melyet még Agrippina kezdett, de Nero csaknem földig rombol-tatott, továbbá egy amphitheatrumot a város közepén, mert megtudta, hogy már Augustus isott szerette volna felépíteni. A két el! kel! rendet, minthogy különféle kivégzések folytánszámbelileg megcsappant és réges-régi mulasztások miatt erkölcsileg beszennyez! dött,megtisztította és kiegészítette, felülvizsgálva mind a senatorokat, mind a lovagokat; améltatlanná vált tagokat eltávolította, és köztiszteletben álló embereket fogadott a helyükreItaliából meg a többi tartományokból. Majd tudomására akarván hozni mindenkinek, hogy akét rend között csak rangbeli különbség lehet, jogok tekintetében azonban semmi, egy senator és egy római lovag között folyó perben kimondta: „A senatort szidalmazni nem szabad, de

szidalmait szidalommal viszonozni állampolgári joga bárkinek.”10. A peres ügyek nagymértékben felhalmozódtak, mert az igazságszolgáltatás szünetelésemiatt a régi ügyek elintézetlenül maradtak, a kor viszontagságos körülményei következtében pedig sok új per keletkezett. Vespasianus sorshúzás útján bírákat választott tehát, megbízva! ket, hogy a háborúban elrabolt javakat tulajdonosaiknak visszaadják, továbbá a százas bíróitestület ügyeit, minthogy azok elintézését az ügyfelek valószín" leg meg sem érhetnék, soronkívül lezárják, és minden lehet! módon megrövidítsék.11. Nagyban virágzott a kicsapongás, a fény" z! életmód, minthogy mi sem korlátozta. EzértVespasianus javasolta a senatusnak, hozzon határozatot arról, hogy minden n! , aki idegenrabszolgával áll össze, maga is szolgálónak tekintessék; továbbá, hogy az uzsorások, akik egy-egy család fiának hiteleznek, ne hajthassák be effajta követeléseiket még a családf ! halálaután sem. Minden egyéb dologban uralkodása kezdetét! l végéig tiszteletben tartotta és jó-indulattal kezelte a polgár jogait.12. Alacsony származásából sohasem csinált titkot, gyakran még büszkélkedett is vele. S! t,mikor bizonyos emberek kísérletet tettek, hogy a Flavius-nemzetség eredetét visszavezessék Reate város alapítóira és Hercules egyik kísér ! jére, kinek szobra ma is ott áll a Via Salarián,Vespasianus kikacagta! ket. Semmiféle küls! díszre nem vágyott; diadalmenete napján, belefáradva a szertartás vontatottságába, unalmába, nem tudta elhallgatni, hogy „úgy kell neki,ha volt olyan balga, hogy öregségére diadalmenetre vágyakozott, hiszen ezzel sem! seinevének nem tartozott, sem maga nem remélt ilyesmit soha”. A tribunusi hatalmat és „a hazaatyja” kitüntet! címet is csak nagy sokára fogadta el. Azt a gyakorlatot pedig, hogy a tisztelg!látogatásra érkez! ket megmotozzák, még a polgárháború tartama alatt megszüntette.13. Szelíden t" rte barátai szemtelenkedéseit, a jogászok cs" rését-csavarását és a filozófusok gyalázkodásait. Az erkölcstelen hír " Licinicus Mucianusnak is, aki érdemeire hivatkozvamindig kevés tiszteletet mutatott iránta, csak titokban és legfeljebb annyit mondott a szemébe,mikor valamelyik közös barátjuknál panaszkodott, hogy „én legalább férfi vagyok”. SalviusLiberalis egyik gazdag vádlott ügyében mondott véd! beszédében azt a merész kijelentést tette,hogy „ugyan mi köze a császárnak ahhoz, hogy Hipparchusnak százmillió sestertius vagyonavan” - Vespasianus megdicsérte érte. Demetrius, a cynicus filozófus, elítéltetése után az utcánegyszer szembetalálkozott a császárral, de nem kelt fel a helyér ! l, nem is köszöntötte, hanemmég valami gorombaságot is morgott az orra alatt; Vespasianus azonban beérte annyival, hogy„az a kutya”.



167

14. Sérelmeket, ellenséges indulatokat szívesen felejtett, megbosszulni sohasem akart; egykoriellenségének, Vitelliusnak a leányát is fényesen kiházasította, hozományt és berendezéstajándékozott neki. Mikor annak idején Nero palotájából kitiltották, s! kétségbeesve kérdezte,hogy hová menjen, mitév! legyen mármost, egyik udvaronc, aki a kihallgatások ügyét intézte,ajtót mutatva neki így felelt: „A fészkes fenébe.” Kés! bb bocsánatot kért t! le ez az ember;!

pedig csupán szavakban, mégpedig ugyanannyi és azonos tartalmú szóban zúdította rá dühét.Távol állt t! le, hogy gyanú vagy bármiféle veszélyt! l való félelem alapján valakinek ártalmáralegyen; mikor barátai figyelmeztették, hogy óvakodjék Mettius Pomponianustól, mert annak csillagképe születésekor császári hatalmat jövendölt, consullá nevezte ki, és kezeskedett róla,hogy az az ember sohasem felejti el az! nagylelk " ségét.15. Nem egykönnyen találunk olyan esetet, hogy valaki ártatlanul b" nh! dött volna, ha csak távollétében vagy tudtán kívül nem. Még Helvidius Priscus is - aki! t egyszer " en Vespasianusnéven üdvözölte, mikor Syriából hazatért, és praetori hatáskörében a császári rendeletek szövegében soha megtisztel! jelz! vel nem illette, de még a nevén sem nevezte -, tehát ez azember is csak akkor vonta magára haragját, mikor egy éles hangú vitában úgyszólván rendre-

utasította a császárt. De Vespasianus még! t is, noha számkivetésbe küldte és parancsot adottkivégzésére, mindenáron igyekezett megmenteni, és megpróbálta az ítélet végrehajtóitvisszahívatni; meg is mentette volna, ha nem tájékoztatják tévesen arról, hogy Priscust már megölték. Egyébként sohasem örvendett senki halálának, és igazságos halálos ítéletet semhozott másként, csak könnyek és sóhajtozások között.16. Elmarasztalni egyedül pénzsóvár természete miatt lehet. Nem elég, hogy a Galba idejébenmegszüntetett adónemeket ismét bevezette, s! t, új és még súlyosabb adókat honosított meg,felemelte a tartományok illetékeit, egyesekét akár a kétszeresére is, hanem nyíltan olyan üzletitevékenységet folytatott, amit még egy magánembernek is szégyellnie kellett volna: fel-vásárolt bizonyos árukat, hogy kés! bb annál nagyobb nyereséget húzzon bel! lük. Nem

habozott, hogy hivatalra pályázóktól megtisztel! állásokért, vádlottaktól - akár b" nösök, akár ártatlanok voltak - felment! ítéletekért pénzt elfogadjon. Azt is mondják róla, hogy minélkapzsibb természet" ek voltak praetorai, annál zsírosabb állásokba helyezgette, hogy majdannál súlyosabb pénzbírságra ítélhesse! ket; úton-útfélen mondogatták, hogy szivacsnak hasz-nálja ezeket az embereket, mert ha kiszáradtak, megnedvesíti, ha pedig nedvesek, kifacsarja! ket. Egyesek szerint a kapzsisága a természetéb! l fakadt, és ezt egy öreg marhapásztor a sze-mébe is mondta egyszer; trónralépése idején ugyanis hiába rimánkodott az öreg, hogy váltságdíjnélkül bocsássa! t szabadon - ezért hát odakiáltott neki: „A róka is csak a sz! rét változtatja, atermészetét soha!” Mások azt tartják, hogy a kincstár szegénysége és az állampénztár sz" kösállapota miatt vetemedett ekkora zsiványságra, rablásra; err ! l bizonyságot tett már uralkodásalegelején, s kijelentette, „az állam fenntartásához négymilliárd sestertius szükséges”. Ezvalószín" is, minthogy a rossz úton szerzett eszközöket a lehet! legjobban használta fel.17. Mindenkivel igen b! kez" en bánt, a senatorok jövedelmét rangjukhoz ill! en kiegészítette;a vagyontalan volt consulokat évenként ötszázezer sestertiusszal támogatta; a birodalomterületén sok földrengés és t" zvész pusztította várost segített újjáépíteni.18. Meleg pártfogásban részesítette a tehetséges embereket és a m" vészeteket: els! nek ! jutta-tott közpénzb! l évente százezer sestertius életjáradékot a görög és latin szónokoknak; kiválókölt! ket, de m" vészeket is, így a Cos szigetbeli Venus vagy a Colossus helyreállítóját nem-csak magas fizetéssel, de drága ajándékokkal is jutalmazta: egy mesterembernek, aki aztígérte, hogy hatalmas oszlopokat csekély költséggel felszállít a Capitoliumra, önként magas

jutalmat fizetett, a munkát mégsem végeztette el, mondván, „engedje meg, hogy el! bb enniadjon a népnek”.



168

19. A Marcellus-féle színház helyreállításának tiszteletére rendezett el! adásokra leszerz! dtettea régi színészeket és énekeseket. Appellaris tragikus színésznek négyszázezer, a cithera-kísérettel énekl! Terpnusnak és Diodorusnak kétszázezer sestertiust adott, annak pedig, aki alegrövidebb szöveget mondta is, negyvenezret, a rengeteg aranykoszorún kívül. Szinte állan-dóan vendégeskedett, méghozzá gyakori, b! séges lakomákat adott, hogy az élelmiszerkeres-ked! ket megsegítse. Férfiaknak rendszerint a Saturnaliák ünnepén, n! knek március elsejénadott vendégajándékot; de mégse tudta régi zsugoriságának rossz hírét feledtetni. Azalexandriaiak Cybiosactesnak gúnyolták, így hívták valamikor egyik piszkos kapzsiságárólhírhedt királyukat. Temetésén Favor, a mimusszínész alakította Vespasianust, és a szokásnak megfelel! en életéb! l ismert szavait és tetteit utánozva azt kérdezte a rendez! t! l, mibekerülhet ez a temetés meg a felvonulás; a válasz ez volt: „Tízmillió sestertiusba.” Ekkor amimus az egész nép füle hallatára azt kiáltotta, „adjanak neki százezer sestertiust, és fel! leakár nyomban be is dobhatják a Tiberisbe”.20. Szögletes alkatú ember volt, keze-lába izmos, er ! s, arckifejezése mintha mindig er ! l-ködnék. Ezért egy szellemes városi tréfacsináló, mikor a császár kérte, hogy róla is mondjon

valami csíp! set, így felelt neki: „Mondok biz én, csak könnyíts el! bb magadon.” Kit" n!egészségnek örvendett, habár egyebet nem tett ereje meg! rzésére, mint hogy nyakát és tagjaitütemesen maga dörzsölte le a labdázóban, és havonta egyszer böjtnapot tartott.21. Életrendje hozzávet! leg így folyt: uralkodása kezdete óta mindig korán, még a hajnaliórákban felkelt; ezután átolvasta a leveleket, a hivatalos ügyekr ! l szóló jelentéseket, majd barátait fogadta; mialatt az üdvözlések elhangzottak, maga húzta fel cip! jét s vette fel ruháját.A folyamatos ügyek intézése után mozgott egy keveset, utána lefeküdt egyik ágyasával a sok közül, akiket az elhalt Caenis helyében tartott magának; hálószobájából a fürd! be, onnanebédl! jébe ment. Úgy mondják, ilyenkor volt a legkegyesebb, legelnéz! bb hangulatban;szolganépe ezeket a pillanatokat használta ki leginkább, ha valamit mindenáron el akart érni.

22. Vacsoránál, de más alkalmakkor is, mindig jókedv" en, tréfálkozva intézett el ügyeket. Nagy érzéke volt a tréfához, de annyira vonzódott annak durva, mocskos fajtájához, hogy méga trágár szavaktól sem tartózkodott. Mégis fennmaradt néhány igen szellemes mondása,többek között a következ! k: Mestrius Florus volt consult, aki figyelmeztette! t, hogy a hintószó helyes kiejtése plaustra, nem pedig plostra, Vespasianus másnap Flaurus néven köszön-tötte. Egy n! személy, aki úgy tett, mintha halálosan beleszeretett volna, egyszer levette alábáról, és miután együtt háltak, Vespasianus negyvenezer sestertiust adott neki; intéz! jekérdésére, hogy milyen címen vezesse be pénztárnaplójába ezt az összeget, a császár ígyválaszolt: „Vespasianus agyonszeretéséért.”23. Görög verssorokat is elég talpraesetten használt: egy magas termet" emberr ! l, akinek bizonyos tagja felt" n! en nagyra n! tt, ezt mondta:

Jó nagyokat lépdelt, és rázta nagyárnyú lándzsáját.

Egy igen gazdag, Cerulus nev" felszabadított rabszolgáról, aki szabadulni akarván adóterhei-t! l, szabadon születettnek vallotta és nevét megváltoztatva Lachesnek neveztette magát, eztmondta:

...Ó, Laches, Laches,Ha meghaltál, megint csak élni fogsz tovább,Mint Cerulus.



169

De kiváltképpen piszkos pénzügyei közben szeretett tréfálkozni, hogy gy" löletességüket egykis humorral f " szerezze, és szinte tréfára fogja az egészet. Egyik kedves szolgája kincstárnokiállást kért egyszer t! le valaki számára, azt állítván, hogy testvére az illet! ; Vespasianuselhalasztotta a választ, de magához hívatta a jelöltet; kifizettette magának a pártfogónak szántösszeget, és késlekedés nélkül kinevezte. Majd amikor szolgája az ügy fel! l kérdez! sködött,azt mondta neki: „Keress magadnak másik testvért; mert akir ! l azt hitted, hogy a tied, az az éntestvérem.” Útközben meggyanúsította egyszer kocsisát, hogy azért ugrott le és patkoltattameg az öszvéreket, hogy közben egy kérelmez! nek jusson ideje a közelébe férk ! zni. Nyomban megkérdezte kocsisától, hogy mennyit keres ezen a patkoláson - s a fele hasznotkikötötte magának. Titus, a fia, egyszer szemére vetette, hogy még a vizelés megadóztatását iskieszelte; Vespasianus erre Titus orra alá dugta az els! befizetésb! l származó pénzdarabot, sközben azt tudakolta, „bántja-e a szaga”, Titus tagadó válaszára azt mondta: „Pedig látod, ezabból a vizeletb! l való.” Követek jelentették neki, hogy elhatározták, közpénzb! l, nagy költ-séggel, óriás szobrot emelnek neki; Vespasianus eléjük tartotta tenyerét, homorítva, és fel-szólította! ket, hogy tegyék bele most azonnal a pénzt, itt az alap készen. Sem a halálfélelem,sem a közvetlen vég nem tartotta vissza a tréfától. Mikor ugyanis több más csodajel között aMausoleum ajtaja hirtelen kitárult, és az égen üstökös jelent meg, az els! jelenségre aztmondta, hogy az Augustus nemzetségéb! l való Junia Calvinára vonatkozik; a másodikra pedig, hogy a parthusok királyára, hiszen az visel hosszú hajat. Betegsége els! rohamánálmegjegyezte: „Ó jaj, azt hiszem, isten lesz bel! lem.”24. Kilencedik consulsága idején, Campaniában jöttek rá könnyebb rohamok; mindjárt vissza-tért Rómába, onnan Cutiliaebe, majd reatei birtokára utazott, ahol évente nyaralni szokott. Ittmég rosszabbodott állapota, mert a túl gyakori hideg fürd! t! l gyomorrontást kapott; mégiséppen úgy ellátta uralkodói teend! it, mint azel! tt, ágyban fekve még a követeket is fogadta, deaztán váratlanul bélgyengeség lépett fel, mely csaknem végzett vele. „A császárnak - mondta -állva kell meghalnia.” Miközben er ! lködve felemelkedni igyekezett, támogatóinak keze köztlehelte ki lelkét június tizenharmadikán, hatvankilenc éves egyhónapos és hétnapos korában.25. Mindenki egyetért abban, hogy annyira bízott mind a maga, mind hozzátartozói jócsillagzatában, hogy a szinte folytonosan tartó összeesküvések idején is nyugodtan jelentetteki a senatusnak: „Vagy fiai követik! t a hatalomban, vagy senki.” Azt mondják, egyszer álmában egy tökéletesen kiegyensúlyozott mérleget látott a császári palota el! csarnokának közepén, egyik serpeny! jében ott állt Claudius és Nero, a másikban! és fiai. Nem iscsalatkozott: csakugyan, ugyanannyi éven át, egyforma ideig uralkodtak.



170

TITUS79-81

1. Titust, aki melléknevét apjától örökölte, s akit az emberiség kedvencének, gyönyör " ségének neveztek, az emberek nemcsak természetes tulajdonságai miatt halmozták el szeretetükkelcsászár korában - pedig annál nincs nehezebb dolog -, hanem inkább azért, mert igen értett arokonszenv megnyeréséhez, s mert a szerencséje is nagy volt; magánemberként viszontnemcsak nyilvánosan szidalmazták, hanem egyszer " en gy" lölték, pedig az apja már császár volt akkor. A Caius meggyilkolásáról híres év december harmincadikán született, nem messzea Septizoniumtól, egy ütött-kopott ház sötét, sz" k szobácskájában; a kis szoba a mai napigfennmaradt, mutogatják is még.2. A császári udvarban Britannicusszal együtt nevelkedett; egyforma oktatásban részesültek,egyazon tanítómester tanította! ket. Ez id! tájt egy homlokjós, akit Narcissus, Claudiusszabadosa hívott a palotába, hogy Britannicust megszemlélje, szilárdan állította: Britannicus- ból sohase lesz császár, de Titus, aki ott álldogált a közelében, egész biztosan trónra lépegyszer. A két ifjú azonban oly szoros barátságban élt egymással, hogy az italt, mely Britanni-cusnak halálát okozta, állítólag Titus is megkóstolta, és hosszú id! re megbetegedett t! le.Emlékezve mindezekre, kés! bb aranyszobrot állított Britannicusnak a Palatiumban, majd egymásik elefántcsont lovasszobrot emelt, ezt még ma is körülhordják a cirkuszi játékok alkalmával; el! ször pedig Titus maga is ott haladt mögötte.3. Már gyermekkorában kiütköztek kiváló testi és szellemi adottságai, s ezek évr ! l évremindjobban csillogtak: szépségében méltóság és báj egyesült; rendkívül er ! s volt, habár nemn! tt nagyra, és kissé kidudorodott a hasa; kivételes emlékez! tehetséget árult el és nagy képes-ségeket mind a békés élet, mind a háború m" vészeteiben. Fegyverforgatásban, lovaglásbanegyaránt kit" nt; latin és görög nyelven nagy könnyedséggel szónokolt és verselt (akár rögtönzött is), de még a zenéhez is értett, és kellemesen, ügyesen énekelt és táncolt. Sokfel! lértesülök arról is, hogy hozzászokott a leggyorsabb bet" vetéshez, és írástudó szolgáivaltréfából, játékosan versenyre is kiállt; utánozni tudott minden kézírást is, amit valaha látott, ésgyakran kijelentette, hogy a legügyesebb okmányhamisító lehetett volna bel! le.4. Katonai tribunusként Germaniában és Britanniában igen tevékeny és mértéktartó ember hírét vívta ki magának; ez kit" nik a tiszteletére felállított szobrok, emlékoszlopok sokaságábólés azok felirataiból szerte mindkét tartományban. A katonai szolgálat leteltével a Forumontevékenykedett, de jobbára csak olyan ügyekben, melyek becsületére váltak, mintsem állandófoglalkozásként. Ekkortájt vette feleségül Arrecina Tertullát, akinek apja római lovag, de

valamikor a test! rség parancsnoka volt; felesége halála után az igen el! kel! származásúMarcia Furnillát vette el, de alighogy leányuk született, elvált t! le. Majd quaestori tiszteleteltével egy legio parancsnokságát kapta meg, és elfoglalt két igen er ! s judaeai várost,Tarichaeát és Gamalát; egyik csatában kil! tték alóla a lovát, de! felpattant egy másikra,melynek gazdája maga is ott esett el az ütközetben.5. Galba trónralépésekor! t küldték el, hogy kifejezze neki szerencsekívánatait; amerre csak megfordult, mindenütt azt hitték az emberek, hogy Galba fiává akarja fogadni, azért hívatjaRómába. De Titus, mihelyt meghallotta, hogy Rómában ismét kitört a zavargás, visszafordultútjából; a paphusi Venus jóshelyéhez fordult jóslatért, hogy milyen tengeri út vár rá, s a válaszegyszersmind a császári hatalomra is meger ! sítette reményét. Része is lett benne hamarosan;

visszamaradt, hogy leigázza egész Judaeát, és a végén Hierosolyma ostrománál tizenkétellenséges harcost ugyanannyi nyílvessz! vel keresztüll! tt és megölt; a várost leánya születése



171

napján vette be, és katonái örömujjongásukban „imperator”-ként köszöntötték; minthogy pedig Titus nyomban haza kívánt térni a tartományból, visszatartották, és hol könyörögve, holfenyeget! zve kérték, hogy vagy maradjon velük, vagy vigye! ket is magával. Innen származik a gyanú, hogy el akart szakadni apjától, és a Kelet királyságára fájt a foga. Növelte még ezt agyanút, hogy kés! bb, útban Alexandria felé, Memphisben az Apis bika beszentelésénél, e régivallásos szertartás szabályainak megfelel! en, diadémot viselt; akadt mégis, aki mindjárt sietettmásként értelmezni a dolgot. Ezért azonnal Italiába igyekezett, teherhajón ért el Regiumba,onnan tovább Puteoliba, majd viharsebesen Rómába; meglep! dött apjához pedig, bizonyítaniakarván e hírek alaptalan voltát, így szólt: „Megjöttem, apám, megjöttem.”6. És attól kezdve részese, védelmez! je lett apja uralmának. Együtt tartottak diadalmenetet,együtt viseltek censori hivatalt. Hivataltársa volt apjának a tribunusi hatalomban, valamint hétconsuli tisztségben is. Magára vállalt csaknem minden hivatalos teend! t: leveleket mondotttollba apja nevében, rendeleteket fogalmazott, a quaestor helyett! olvasta fel a senatusban a beszédeket, még a test! rség parancsnokságát is, amit mind ez ideig valamelyik római lovaglátott el, átvette és zsarnoki módon, er ! szakosan gyakorolta. Ha valakit er ! sen gyanúba fogott,

szétküldte megbízottait a színházakba, katonai táborokba, hogy követeljék a tömegek nevébenaz illet! halálos ítéletét, s! azután habozás nélkül megölette. Többek között így járt A.Caecina volt consul, akit Titus meghívott vacsorára, de alighogy a vendég kilépett ebédl! - jéb! l, leszúratta. Volt is rá oka, mert megkaparintotta Caecina kézírásos beszédvázlatát,melyet egy gy" lésen szándékozott a katonáknak elmondani. Ilyen eljárással többé-kevésbégondoskodott jöv! je biztonságáról, de pillanatnyilag igen nagy gy" löletet keltett maga iránt;úgyhogy aligha lépett még trónra rosszabb hír " , mindenki szemében oly gy" löletes uralkodó.7. Kegyetlenségén kívül duhaj természetét is szemére vetették, mert kés! éjszakáig tivor-nyázott tékozló módon cimboráival; de azt is mondták rá, hogy erkölcstelenül él, mivelhogyszépfiúk, heréltek rajzottak körülötte, és mert bolondul beleszeretett Berenice királyn! be,

akinek állítólag házasságot is ígért. Kapzsisággal is vádolták, mert híre járt, hogy apja bíróságiítéleteivel kereskedik, azokat vesztegetésre használja fel. Egy szó mint száz, egész nyíltanmásodik Nerónak tartották, úgy is hívták. Neki azonban hasznára vált ez a hír, mely nyombantrónralépése után csupa dicséretté változott, mert kés! bb nemcsak hogy hibát nem találtak benne, hanem a legszebb erényekkel ruházták fel. Inkább kedélyes, semmint tékozlóan drágalakomákat rendezett. Olyan barátokat választott, akiket az utána következ! uralkodók is meg- bízhatónak ítéltek, mind a maguk, mind az állam számára, és kiváló haszonnal foglalkoztatták ! ket. Vonakodva bár, de mégis nyomban elküldte Rómából a vonakodó Berenicét.Legkedvesebb pártfogoltjai közül némelyeket, még ha a tánc nagy m" vészei voltak is éskés! bb színpadon is felléptek, nem kegyelt többé b! kez" en, s! t, nyilvános el! adáson meg senézte ! ket. A polgároktól sohasem vont meg semmit; s más ember tulajdonától úgy távoltartotta magát, mint senki más: még a szokásos, megengedett ajándékokat sem fogadta el. De b! kez" ség dolgában el! dei nem múlták felül. Mihelyt az Amphitheatrumot felszentelte, ésmellette hamarosan felépítette a fürd! ket, fényes kiállítású, pompás lakomát adott. A régi Naumachia helyén tengeri csatajátékot rendezett; továbbá gladiatori játékot, majd egyetlennapon ötezer különféle vadállattal állatviadalt.8. Természetes jóindulatára vall, hogy míg Tiberius intézkedésére azóta minden császár csak akkor ismerte el az el! deikt! l származó kiváltságokat, ha azokat írásbeli úton maga ismegújította, Titus egyetlen rendeletben minden régi kiváltságot meger ! sített, és nem engedte,hogy az emberek ismételten kérvényezzék t! le. Bármilyen kéréssel fordultak hozzá, szívósanügyelt rá, hogy reménytelenül senkit el ne bocsásson magától. Bizalmasai figyelmeztették,hogy többet ígér, mint amennyiért helytállhat, de! csak annyit mondott: „Nem távozhat elszomorúan senki, aki a császárral beszélt.” Egyszer vacsora közben eszébe jutott, hogy egész



172

nap nem segített senkinek a baján, s akkor ezt az emlékezetes, méltán dicséretes kijelentésttette: „Barátaim, elvesztegettem ezt a napot.” Mindig oly szívélyesen bánt az egész néppel,hogy egyik gladiatori játék meghirdetésekor kijelentette: nem a maga, hanem a nép ízléseszerint akarja a játékot megrendezni. És ezt csakugyan meg is tette. Senkinek a kérését megnem tagadta, s! t, biztatta az embereket, kérjenek bátran mindent, ami jólesik. Mivelhogykimutatta gyengéjét a thrák fegyverzet" gladiatorok iránt, szóval, kézmozdulattal gyakran tré-fálkozott azon, hogy! bizony részrehajló - de mindezt császári méltósága és a becsületességsérelme nélkül. Egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy népszer " ségre tegyen szert;fürd! jébe a köznépet is bebocsátotta, s úgy fürdött el! ttük. Néhány szerencsétlenség ésszomorú esemény történt uralkodása idején: így a Vesuvius t" zhányó kitörése Campaniában,Róma égése három éjjel, három nap, meg egy pusztító pestis, amilyet nem látott a világ. E sok csapás alatt nemcsak a gondos fejedelem, hanem az apa egyedülálló szeretetével is kit" nt; holegy megnyugtató rendeletet bocsátott ki, hol vigasztalt, segített, míg csak telt az erejéb! l. Voltconsulokból sorshúzás útján gondnokokat választott Campania újjáépítésére. A Vesuvius kitö-résekor a lávában elpusztult emberek javait, ha örököst nem hagytak maguk után, a porrá égettvárosok újjáépítéséhez utalta ki. Róma égése után kijelentette, hogy minden elpusztult köz-épület egyedül az! személyes károsodása, ezért felajánlotta, hogy szedjék össze a császáricsalád kastélyainak minden kincsét a középületek és templomok helyreállításához; megbízotttöbb római lovagot, gondoskodjanak a dolog miel! bbi végrehajtásáról. Az egészségügyi hely-zet javítása, a betegségek enyhítése érdekében minden isteni és emberi segítséget megpróbált,minden áldozati szertartást, minden gyógyszert felhasznált. Az id! k csapásaihoz hozzátartoz-tak még a besúgók és megbízóik, akiket oly régóta szabadjára engedtek. Titus ezeket rendsze-resen megkorbácsoltatta vagy megbotoztatta a Forumon, kés! bb végigvezettette az Amphi-theatrum porondján, majd részint rabszolgapiacon eladatta, részint igen kemény éghajlatúszigetekre szállíttatta! ket. Hogy pedig a hozzájuk hasonlók vállalkozó kedvét egyszer smindenkorra elvegye, megtiltotta többek között, hogy egyazon ügyben több törvény alapjánvádat emeljenek, valamint meghatározott id! elteltével az elhunytak jogi helyzetét vitatárgyává tegyék.9. A f ! papi tisztséget, mint mondta, azért fogadta el csupán, hogy „kezét a vért! l tisztántartsa”, és állta is a szavát, mert azóta az! parancsára, de akár csak tudtával is, senkit megnem öltek, és bár volt rá ok b! ven, esküdözött, hogy szívesebben pusztul el maga, mint hogymásokat elpusztítson. Két patriciusi családból való emberre rábizonyították, hogy szemetvetett a császári hatalomra - de Titus csak figyelmeztette! ket, hogy hagyjanak fel az ilyes-mivel, mondván, „a császári hatalom a sorstól való”, de kívánhatnak bármi egyebet, megígéri,hogy teljesíti kérésüket; azonnal futárt menesztett egyikük Rómától távol él! anyjához, hogynyugtassák meg aggodalmában, fiának nem történik semmi baja. Egyébként nemcsak asztalához hívta meg, hanem másnap a gladiatori játékokon szántszándékkal a maga szom-szédságában helyezte el! ket, és a bajvívók elébe hozott vasfegyverét is átnyújtotta nekik,hogy vegyék szemügyre. Azt is mondják, hogy mikor születésük csillagképét megismerte,kijelentette, hogy veszély fenyegeti mindkett! t, mégpedig kés! bbi id! pontban és nem az!részér ! l; ez aztán be is következett. Öccse szüntelenül meg akarta buktatni, s! t, a hadseregetis csaknem fellázította ellene, végül mégis szökni készült; Titus mégsem tudta rászánni magát,hogy megölje, el" zze, vagy akárcsak az eddiginél kisebb megbecsülésben részesítse;ellenkez! leg, mint uralkodása els! napja óta mindig, ezután is társuralkodója- és örököseként bánt vele, és csak titokban kérlelte könnyes szemmel, hogy testvére is viszonozza érzéseit.10. Ilyen körülmények közt érte el korai halála, s ez nagyobb csapás volt az emberiségre, mint! rá. A színházi el! adás befejeztével, melynél a közönség szeme láttára b! ven omlottak könnyei, még szomorúbb hangulatban utazott el sabin földre; az áldozati barom ugyanis



173

szertartás közben elszaladt t! le, s a derült égb! l mennydörgés hallatszott. Ezután az els!éjszakai szálláson belázasodott, de gyaloghintóban csak tovább vitette magát, közben, mintmondják, félrehúzva a függönyöket, feltekintett az égre, és keservesen siránkozott: „nemérdemli meg - mondta -, hogy elpusztuljon, nem kell megbánnia semmilyen cselekedetét - egykivételével.” Hogy mi lehetett az az egy,! el nem árulta, más pedig nemigen akadhatnyomára. Egyesek úgy vélik, talán öccse feleségével folytatott szerelmi viszonyára gondolt.Pedig nem tartott fenn b" nös viszonyt vele, ezt Domitia szent esküvel vallotta;! ugyan nemtagadta volna, ha igaz a dolog, s! t, dicsekedett volna vele; minden erkölcstelenségét kész-séggel elismerte.11. Titus ugyanabban a villában halt meg, ahol apja, szeptember tizenharmadikán, két évvel,két hónappal és húsz nappal azután, hogy örökébe lépett, élete negyvenkettedik évében. Mikor halála híre kitudódott, olyan volt, mintha mindenkinek személyes bánatává változott volna ahivatalos gyász; a senatus, még miel! tt rendelet útján összehívták volna, gyülekezett aCuriában, melynek zárt ajtóit el! bb ki kellett nyitni, és olyan hálaadást rendezett a halottnak,olyan dicshimnuszokat zengett róla, amilyet Titus életében, míg köztük járt, sohasem hallott.



174

DOMITIANUS81-96

1. Domitianus október huszonnegyedikén született, mikor apját consullá jelölték - a következ!

hónapban hivatalba is lépett -, Róma hatodik, a „Gránátalmához” nev" kerületének egyik házában, melyet kés! bb a Flavius-nemzetség templomává avatott. Gyermekkorát és ifjúságaels! éveit, mint mondják, oly nagy szegénységben és gyalázatban töltötte, hogy még egyezüstedény használatára sem futotta; többé-kevésbé ismert dolog, hogy Clodius Pollio volt praetor, akir ! l Nero „Félszem" ” cím" költeménye szól, meg! rizte és nemegyszer mutogatta isegy kézírásos levelét, melyben Domitianus egy éjszakáját ígéri neki; van, aki azt állítja, hogyDomitianust utódja, Nerva is megbecstelenítette. A Vitellius-féle harcok idején apainagybátyjával és meglev! csapataival a Capitoliumra menekült; mikor az ellenség betört, és atemplom kigyulladt, az egyik felügyel! házában töltötte az éjszakát; Isis-papnak öltözve e hiú babona kiszolgálói között a Tiberis túlsó partjára szökött, és egyik tanulótársa anyjánál

egyetlen szolga kíséretében úgy megbújt, hogy a kopók hiába jártak a nyomában, kézrekeríteni mégsem tudták. Csak a gy! zelem kivívása után jött el! végül, amikor Caesarkéntköszöntötték, és consuli hatalommal felruházva átvette a városi praetor megtisztel! hivatalát,igaz, hogy névlegesen csupán, mert az igazságszolgáltatás gyakorlatát rangid! s tiszttársára bízta. Egyébként uralkodói hatalmát oly önkényesen gyakorolta, hogy már akkor megmutat-kozott, milyen lesz kés! bb. Több ember feleségére szemet vetett - külön-külön nem is akaromfelsorolni - Domitia Longinát, Aelius Lamia feleségét megszöktette, és maga vette feleségül;egyetlen napon több mint húsz római és tartománybeli állást osztogatott szét. Vespasianusmaga is gyakran mondogatta, „csodálkozik, hogy neki még nem küldött utódot a helyére”.2. Szükségtelenül hadjáratot indított Gallia és a germán területek ellen, hiába figyelmeztették

atyai barátai; mindenáron bátyjáéval egyenrangú tetteket akart véghezvinni, és hozzá hasonlóérdemeket szerezni. Ezért megszidták, és figyelmeztették, hogy koráról, helyzetér ! l meg nefeledkezzék. Azóta apjánál lakott, és valahányszor apja és bátyja a nyilvánosság el! tt mutat-kozott, neki elefántcsont székük mögött kellett gyaloghintóján haladnia; akkor is mögöttük haladt fehér lován, amikor a judaeai gy! zelem megünneplésére diadalmenetet tartottak. Hatconsuli hivatal közül csupán egyet viselt rendes consulként, azt is azért, mert bátyja lemondotta tisztségr ! l és pártfogolta! t. Maga is bámulatosan tudott szerénységet színlelni; mindenek-el! tt úgy tett, mintha rajongana a költészetért, pedig azel! tt nem foglalkozott vele, kés! bbmeg éppen megvetette és elutasította magától; s! t, még szavalt is a nyilvánosság el! tt.Vologesus, a parthusok királya, az alánok elleni hadjáratához segédcsapatokat követelt, f ! ve-zérnek pedig Vespasianus egyik fiát; Domitianus mindent elkövetett, hogy mint legalkal-masabbat,! t küldjék oda miel! bb. De ez a terv valahogyan felborult; ekkor ajándékkal,ígérettel próbált rábírni más keleti fejedelmeket, hogy hasonló követeléssel álljanak el! . Apjahalála után sokáig habozott, ne kínáljon-e kétszeres jutalomösszeget a katonáknak, és nemsokat okoskodott, hanem terjeszteni kezdte, hogy apja társörökösnek! t jelölte ki, devégrendeletét meghamisították. Azóta szüntelenül törte a fejét, hogyan tudná bátyját akár titokban, akár nyíltan, t! rbe csalni; végül megparancsolta, hogy Titust súlyos betegen, miel! ttlelkét kileheli, hagyják magára, mintha meghalt volna; halála után pedig azonkívül, hogyistenné avatta, semmi más tisztességet meg nem adott neki, s! t, beszédeiben, rendeleteibengyakran gúnyosan emlékezett meg róla.3. Uralkodása kezdetén naponta egy órát töltött titkos szobácskájában; ott nem csinált egyebet,csak legyeket fogdosott, és kihegyezett íróvessz! jére t" zdelte! ket; ezért Vibius Crispus arra akérdésre, hogy van-e a császárnál odabent valaki, ezt a nem is képtelen választ adta, „még



175

csak egy légy sem”. Domitiát, a feleségét, aki második consulsága idején egy fiút szült neki, akövetkez! évben az Augusta címmel tüntette ki. Kés! bb azonban elvált t! le, mert az asszonyhalálosan beleszeretett egy Paris nev" színészbe; de nem telt bele sok id! , nem bírt nélkülemeglenni, és mintha a nép követelésére tenné, visszavette. Uralkodói gyakorlatában holilyennek, hol amolyannak mutatkozott, természetében b" n és erény egyforma aránybankeveredett, míg végül minden erénye b" nné változott; amennyire feltételezhet! , rablóvá,természetét meghazudtolva, a nyomorúság tette, kegyetlenné pedig a rettegés.4. Gyakran adott igen költséges el! adásokat nemcsak az Amphitheatrumban, hanem a Circus- ban is: itt a két- és négyfogatú kocsik évenként ismétl! d! versenyén kívül kett! s, mégpediglovas és gyalogos csatát rendezett; s! t, az Amphitheatrumban még egy tengeri csatát is.Éjszakai állatviadalain és gladiatori játékain fáklyafényben nemcsak férfiak, de n! k isküzdöttek. A quaestorok játékait hosszú szünet után ismét bevezette, és oly buzgón látogatta,hogy rábízta a népre, kérjen el két vívó párt az! csapatából, és teljes udvari felszerelésbenrendelkezésre is bocsátotta! ket. A gladiatori játékok egész ideje alatt egy vörös ruhás, torz ésfelt" n! en kicsi fej" törpe állt a lábánál; sokat beszélgetett vele, nemegyszer komoly dolgokról

is. Valaki legalábbis úgy hallotta egyszer, hogy Domitianus megkérdezte a törpét! l, „nemtudja-e vajon, hogy miért látta! jónak Mettius Rufusra bízni Egyiptomot a legközelebbihivatali kinevezések id! szakában”. Hajós csatákat is rendezett, azokon csaknem teljeshajóhadak szerepeltek, s ezért a Tiberis mentén medencét ásatott és építtetett ki, még aleger ! sebb zivatarban is kitartott a munkálatoknál elejét! l végig. Megrendezte az évszázados játékokat is, de az utolsó id! pontot nem a Claudius, hanem az Augustus rendezte játékok évét! l számította. Ennek folyamán a cirkuszi verseny napján hétr ! l ötre csökkentette az egyesfutamok pályáját, hogy a száz versenyszámot miel! bb befejezhessék. Továbbá ötévenkéntismétl! d! versenyt alapított a Capitoliumi Juppiternek, három ágazatban: zenében,lovaglásban és testgyakorlásban, és mindehhez jóval több díjat, mint manapság szokás. Görögés latin nyelv" prózai m" vek el! adásában is versenyt hirdetett; énekeseken kívül kórusok,citheradalnokok és szólóm" vészek is felléptek; a stadionban leányok is részt vettek a futó-versenyen. A versenyeken maga elnökölt magas sarkú cip! ben, görögös szabású bíbortogában,Juppiter, Juno és Minerva képével díszített aranykoronával a fején, mellette Juppiter f ! papjaés a Flavialisok papi testülete foglalt helyet, ugyanilyen öltözetben, csakhogy koronáikon mégaz ! képmása is ott díszelgett. Évenként megülte továbbá Minerva ötnapos ünnepét a MonsAlbanuson, papi testületet is alapított az istenn! tiszteletére: ebb! l választották sorshúzásútján az ünnepi játékok elnökeit, hogy azok állatviadalok, színházi el! adások, szónoki éskölt! i versenyek rendezésér ! l gondoskodjanak. A népnek háromszor adott fejenként három-száz sestertius pénzajándékot, a látványosság néz! inek pedig b! séges lakomát. A hét halomünnepén az els! napon a senatoroknak meg a lovagoknak étellel teli kosarakat, a köznépnek kisebb élelmiszeradagokat osztogatott, s els! nek ! kezdte meg a falatozást; másnapmindenféle ajándékutalványt szóratott a néz! k közé, de mivelhogy azok legnagyobbrészt aköznép ül! helyeire hullottak, a senatorok és lovagok padsorainak minden egyes ék alakúoszlopára még ötven ilyen utalványt hajigált.5. Sok t" zpusztította nagy épületet helyreállított, köztük a Capitoliumot is, mely kés! bb ismétkigyulladt; a feliratokon azonban csak a maga nevét tüntette fel, és régi épít! ikr ! l egy szóvalsem emlékezett meg. Újonnan épített fel egy templomot a Capitoliumon az# rz! Juppiternek,továbbá egy forumot, mely ma Nerva nevét viseli; azután a Flavius-nemzetség templomát, egystadiont, egy Odeumot, egy tengeri csatára alkalmas medencét; kés! bb ennek köveib! lállították helyre a Circus Maximus két leégett oldalszárnyát.



176

6. Hadjáratait részint magától, részint kényszerb! l kezdeményezte; magától kezdett háborút achattusok ellen; kényszerb! l pedig egyet a sarmaták ellen, mert megsemmisítettek egy legiót parancsnokostul, kett! t a dákok ellen, az els! t Oppius Sabinus volt consul veresége miatt, amásodikat pedig mert megverték Cornelius Fuscus test! rparancsnokot, akire pedig a hadjáratvezetését rábízta. A chattusokat és dákokat váltakozó hadiszerencsével lefolyt ütközetek utánlegy! zte, és ezért kett! s diadalmenetet tartott; a sarmata háború után csak babérkoszorújátajánlotta fel a Capitoliumi Juppiternek. A polgárháborút, melyet L. Antonius, Fels! -Germaniahelytartója robbantott ki, mesébe ill! szerencsével leverte; maga nem is volt jelen, de aRhenus folyó a dönt! ütközet órájában megáradt, és az Antoniushoz csatlakozni készül! barbár csapatok nem tudtak átkelni rajta. A gy! zelemr ! l el! bb értesült el! jelek, mint hírnökök útján; az ütközet napján ugyanis Rómában álló szobrát egy hatalmas sas beborította kétszárnyával, és ujjongó hangot hallatott; nem sokkal ezután már széltében-hosszában rebes-gették, hogy Antoniust megölték, többen még állították is, hogy maguk látták a fejét, melyetelhoztak Rómába.7. A mindennapi élet gyakorlatában is sok mindent megújított. Megszüntette az állami

élelmiszeradagok kiosztását, és helyette újra bevezette a rendszeres étkeztetést. A cirkusziküzd! csapatok számát a régi kett! r ! l négyre emelte, az arany- és bíborszalagos csapat fel-állításával. A színészeket eltiltotta a színpadtól, de megengedte, hogy magánosok házában bemutassák m" vészetüket. Megtiltotta, hogy férfiakat heréljenek. Leszállította a rabszolga-keresked! knél még fellelhet! heréltek árát. Egyik évben, gazdag sz! l! -, de hihetetlenülgyenge gabonatermés idején azt hitte, hogy az emberek majd szerfelett nagy gondot fordítanak a sz! l! m" velésre, és elhanyagolják a szántóföldeket; ezért rendeletet bocsátott ki arról, hogyItaliában senki se telepítsen új sz! l! t, a tartományokban pedig vágják ki a t! kéket, s asz! l! skerteket legfeljebb felerészben hagyják meg: a dolog végrehajtását azonban nem kísértefigyelemmel. Egyes igen magas állásokat felszabadított rabszolgáknak meg római lovagoknak juttatott. Megtiltotta, hogy a jöv! ben két legio egyazon táborban állomásozzék; továbbá hogyezer sestertiusnál nagyobb összeget bárki letétbe helyezzen a tábori pénztárnál; azt tapasz-talták ugyanis, hogy L. Antonius, aki két legiót tartott táborában, a felkelés kirobbantásakor számíthatott a letétbe helyezett összegekre is. Egynegyedével, azaz három-három arannyalmeg is emelte katonái zsoldját.8. Szorgalmasan és gondosan törvénykezett gyakran a Forumon felállított bírói emelvényen,de soron kívül is. A százas bíróság részrehajló ítéleteit megsemmisítette. A dönt! bírákatismételten figyelmeztette, ne engedjék, hogy rabszolgaszabadítási ügyekben hamis érvekkelmegtévesszék! ket. A megvesztegetett bírákat mindig bírói testületükkel együtt büntette meg.Kezdeményezésére a néptribunusok vádat emeltek egy sikkasztó aedilis ellen, és bírói vizs-gálatot kértek ügyében a senatustól. Róma tisztvisel! it és a tartományok vezet! hivatalnokaitannyira kordában tartotta, hogy soha olyan mértéktartóan és igazságosan nem m" ködtek még,mint az! idejében; látjuk, hogy utána mennyi mindenféle b" ntettel vádoltak sokat közülük.Miután szigorúan hozzálátott az erkölcsök megjavításához, megszüntette a színházban is azt aszabadosságot, hogy a lovagok padsoraiban bárki helyet foglalhasson. A nyilvánosan terjesz-tett gyalázkodó leveleket, melyekkel el! kel! férfiakat és n! ket rágalmaztak, megsemmisítetteés szerz! iket szégyenletesen megbélyegezte. Egy quaestori rangú férfit eltávolított a senatorok közül, mert azt beszélték róla, hogy szenvedélyes mimus és táncos. Rosszhír " asszonyoktólmegvonta a gyaloghintó használatát, továbbá hagyaték vagy bármiféle örökség elfogadásának jogát. Egy római lovagot törölt a bírák névjegyzékéb! l, mert újra feleségül vette elválthitvesét, akit annak idején házasságtörés b" ne miatt taszított el magától. Több senatort éslovagot a Scantinius-féle törvény alapján ítélt el. A Vesta-szüzek esetében szigorúan éskülönféleképpen büntette a szüzességi fogadalom megszegését, amit sem apja, sem bátyja



177

nem vett komolyan; a korábbi botlásokat halálbüntetéssel, a kés! bbieket pedig! si szokásszerint. Az Oculata-n! véreknek, de ugyanígy Varronillának megengedte, hogy tetszésük szerint válasszanak halálnemet maguknak, csábítóikat pedig számkivetésre ítélte. Corneliátazonban, a Vesták f ! nökasszonyát, akit egyszer már felmentettek, de most hosszú id! múltánújra perbe fogtak és elmarasztaltak, elevenen temettette el; a szeret! it pedig a Comitiumonhalálra vessz! ztette, kivételt csak egy volt praetorral tett, mert annak b" nössége ezek után semigazolódott be, és kínpadon tett vallomását önmaga ellen nem tekinthették eléggé meg-gy! z! nek; ! t tehát szám" zetésbe küldte. És hogy a vallás bármiféle megsértése büntetlenül nemaradjon, a síremléket, melyet egyik szabadosa emelt fiának a Capitoliumi Juppiter templomának építésére szánt kövekb! l, katonák segítségével lebontatta, s a benne találtcsontokat és emléktárgyakat a tengerbe süllyesztette.9. Kezdetben annyira irtózott mindenféle öldöklést! l, hogy mikor apja távollétében egyszer eszébe ötlött Vergiliusnak ez a verssora:

Még miel! tt a kegyetlen törzs lakomára leölné...

kiadott egy rendeletet, hogy ökröt ne áldozzanak az isteneknek. A fösvénység, kapzsiságnyoma egy ideig sem magánemberként, sem császár korában nem mutatkozott természetében;ellenkez! leg, gyakran nemhogy önzetlenségr ! l, de túlzott adakozó kedvr ! l is bizonyságot tett.Környezetében mindenkit b! kez" en megajándékozott, és kiváltképpen arra intett igen komo-lyan, hogy ne kicsinyeskedjenek soha semmiben. A végrendeleti úton rá hagyott örökségeketnem fogadta el, ha az örökhagyó gyermekei éltek. Érvénytelenítette továbbá Ruscius Caepiovégrendeletében azt a tételt, hogy örököse évenként egyszer a Curiába belép! senatoroknak fejenként bizonyos összeget adjon. A peres ügyeket, melyek már öt éve folytak az állam-kincstárnál, mind egy szálig megszüntette; újrafelvételt csak egy év elteltével engedélyezett,akkor is kikötötte, hogy a feljelent! t számkivetésre ítéljék, ha perét nem nyeri meg. A quaes-tori hivatal írnokainak, akik a szokásnak megfelel! en, bár a Clodius-féle törvény tilalmávalellenkezve üzleti tevékenységet folytattak, régebbi vétségeik ügyében megkegyelmezett.Mikor a kiszolgált katonáknak földet osztottak, itt-ott feleslegben maradt egy-egy földdarab;ezeket az elévülési törvény alapján visszaadta régi tulajdonosaiknak. A rágalmazási perek tömegét úgy szorította vissza, hogy súlyos büntetéseket rótt a rágalmazókra: mindenfeléemlegették is a mondását, hogy „amelyik uralkodó nem fegyelmezi a besúgókat, az ösztönzi! ket”.10. De nem maradt sokáig ilyen kegyes és mértékletes; mégis hamarább esett a kegyetlenség,mint a kapzsiság hatalmába. Paris, a pantomimus színész tanítványát, egy szegény és akkor épp nagyon beteg fiatalembert azért öletett meg csupán, mert küls! re, valamint m" vészetébenmesterére emlékeztette, tarsusi Hermogenest pedig a történeti m" vében található néhánycélzás miatt; még azokat is keresztre feszíttette, akik m" vét lemásolták. Egy családapát anéz! térr ! l az arénába vonszoltatott, és a kutyák elé dobatott, mert egy thrák bajvívóról aztmondta, „a mirmillóval csak megbirkózik, a játékrendez! vel azonban soha”; nyakába táblátakasztottak ezzel a felirattal: „Mocskos szájú gyászvitéz.” Sok senatort, köztük voltconsulokat is, megöletett: így Civia Cerealist asiai proconsul korában; Salvidienus Orfitust ésAcilius Glabriót szám" zetésük színhelyén, mintha felkelést akartak volna kirobbantani,másokat egészen jelentéktelen dolgok miatt, így Aelius Lamiát is egy nagyon régi és ártatlan, bár félreérthet! tréfáért; valakinek ugyanis, aki a hangját dicsérte, miután feleségétDomitianus megszöktette, így válaszolt görögül: „Az ám, hiszen megtartóztatom magamat”;

Titusnak pedig, aki újabb házasságra biztatta, ezt mondta: „Talán te is asszonyt akarszszerezni magadnak?” Salvius Cocceianust azért végeztette ki, mert nagybátyja, Otho császár



178

születésnapját megünnepelte; Mettius Pomposianust, mert mindenki tudta, hogy születésicsillagképe császárságot mutatott, és mert a földkerekség pergamenre rajzolt térképét,valamint Titus Livius m" veib! l a királyok és hadvezérek beszédeit mindig magánál hordta,rabszolgáinak pedig a Mago meg a Hannibal nevet adta; Sallustius Lucullust, a britanniaikatonai parancsnokot, mert elt" rte, hogy az új divatú lándzsákat Lucullus-féle lándzsának hívják; Junius Rusticust, mert dics! ít! megemlékezést írt Paetus Thraseáról és HelvidiusPriscusról, és a legszentebb embereknek nevezte! ket; b" nügyének tárgyalása alkalmábólminden filozófust kitiltott Rómából és Italiából. Megölette továbbá Helvidius fiát is,mondván, hogy egyik színpadi utójátékban Paris és Oenone képében az! és felesége válásátfigurázta ki. Flavius Sabinus, egyik unokabátyja meggyilkolására az adott okot, hogy mikor aválasztási gy" lésen consulnak jelölték, a kikiáltó a nép felé fordulva tévedésb! l consul helyettcsászárnak nevezte. Attól, hogy a zendülés felett gy! zedelmeskedett, csak n! tt kegyetlensége;új módszerrel kínoztatott meg az ellenpárt tagjai közül sokat, hogy megtudja t! lük a mégrejt! zköd! résztvev! k nevét: szeméremtestüket t" zzel égette, jó néhánynak a kezét levágatta.Köztudomású, hogy az ismert nev" emberek közül csak kett! nek kegyelmezett meg, egyszéles bíborsáv viselésére jogosult tribunusnak meg egy centuriónak; ezek, hogy ártatlan-ságukat könnyen hihet! vé tegyék, fajtalankodásra hajlamosnak vallották magukat, s így nemis lehetett semmiféle súlya szavuknak sem a hadvezérek, sem a katonák körében.11. Kegyetlensége nemcsak nagy volt, hanem ravasz és hirtelen természet" is. Pénztárosát egynappal azel! tt, hogy keresztre feszíttette, behívatta hálószobájába, er ! nek erejével odaültettemaga mellé az ágyra, s az, mikor elment, nyugodtnak és vidámnak érezte magát; a császár még azzal is megtisztelte, hogy vacsorájából egyes fogásokat elküldött neki. ArrecinusClemens volt consul, egyik bens! bizalmasa és kémje, akinek halálos ítéletében már döntésthozott, még mindig a régi, s! t, a réginél is nagyobb kegyben részesült egészen addig, amígegy napon Domitianus együtt kocsikázva vele, meg nem pillantotta a boldogtalan ember besúgóját, és azt nem mondta neki: „Akarod-e, hogy ezt a hitvány szolgát holnapmeghallgassuk?” Hogy pedig az emberek türelmével a legmegvet! bb módon visszaéljen, alegszomorúbb ítéletet is kegyes beszéddel vezette be; így aztán a kegyetlen halált mi sem jelezte biztosabban, mint az uralkodó szelídsége. Néhány embert felségsértéssel vádolva beidézett a Curiába: és minthogy elöljáróban kijelentette, „majd meglátja ma, mennyirekedves! a senatusnak”, könnyen elérte, hogy a vádlottakat halálra ítélték, méghozzá az! sök szokása szerint; ekkor megrettenve a büntetés szörny" ségét! l és csökkenteni akarván a feléjeáradó gy" löletet, közbelépett ilyen szavakkal - nem haszontalan ezt pontosan megismerni -:„Engedjétek meg, Egybegy" lt Atyák, és minthogy szerettek engem, teljesítsétek kérésemet, bár tudom jól, hogy nem egykönnyen érhetem el: hadd válasszák meg az elítéltek maguk kivégeztetésük módját. Ekképpen megkímélitek ugyanis magatokat a látványtól, egyszersmindazt is megtudja ország-világ, hogy személyesen részt vettem ezen a senatusi ülésen.”12. Az építkezések meg a játékok kiadásai, továbbá a felemelt katonai zsold kimerítette akincstárt, ezért Domitianus kísérletet tett a hadi kiadások mérséklésére, éspedig a katonailétszám csökkentése útján; de mikor ráébredt, hogy ilyenformán állandó veszélyt jelentenek majd a barbárok betörései, és ezzel még nem menekült meg anyagi gondjaitól sem, gondol-kodás nélkül, minden úton-módon rabláshoz kezdett. Elevenek és holtak javait szüntelenül, bármilyen panasz vagy feljelentés alapján elvették. Elég volt, ha valaki a császár fensége ellena legcsekélyebb dolgot tette vagy mondta. Idegen emberek hagyatékát elkobozták, ha csak egyetlen ember akadt is, aki azt vallotta, maga hallotta az elhunyt szájából még annak életében, hogy a császárt teszi örökösévé. Egyebeken kívül kivételes szigorúsággal hajtotta be

a zsidó-adót; feljelentettek mindenkit, aki ugyan nem vallotta magát annak, de zsidó módjáraélt, valamint olyanokat is, akik eltitkolva származásukat, nem akarták a népükre kivetett adót



179

megfizetni. Emlékszem, hogy egész fiatalon ott voltam, mikor a procurator egy népes testületszíne el! tt megvizsgált egy kilencven éves aggastyánt, körül van-e metélve vagy sem. Ifjúkoraóta a legcsekélyebb nyájasság is hiányzott Domitianus természetéb! l, dölyfös volt, és nemismert mértéket sem szavaiban, sem tetteiben. Caenis, apja ágyastársa, Histriából hazatérve,úgy, mint azel! tt is szokása volt, meg akarta csókolni,! azonban csak kezét nyújtotta neki.Rosszallván, hogy bátyjának a veje ugyancsak fehér ruhás szolgaszemélyzetet tart, így kiáltott:

Nem jó ám a sok úr kormányzata; egy legyen úr csak.

13. Végre mikor uralomra került, nem gy! zött hivalkodni a senatusban, hogy „! engedte át ahatalmat apjának is, bátyjának is; most csak visszaadják neki”. És nem restellte elvált feleségevisszavételekor rendeleti úton kijelenteni, hogy „visszahívta! t isteni nyoszolyájára”. Szívesenhallotta, ha az Amphitheatrumban lakomázás közben így kiáltottak: „Éljen boldogan urunk ésúrn! nk!” Ellenben mikor a Capitoliumi Juppiter tiszteletére rendezett versenyen az összes jelenlev! k egyhangúlag arra kérték, vegye vissza a senatusból egykor eltávolított PalfuriusSurát, a szónoki verseny most kitüntetett gy! ztesét a patriciusok sorába, kikiáltó útján adott parancsot válaszképpen, de csak annyit, hogy elhallgassanak. Ugyanilyen g! gösen viselkedett,ha procuratorai nevében levéltervezetet diktált; azt rendszerint így kezdte: „Urunk és istenünk így parancsolja.” Ett! l kezdve se írásban, se szóban nem is szólította másként senki. ACapitoliumon csakis arany- és ezüstszobrokat állíthattak neki, azt is meghatározott súlyban.Akkora Janus-íveket és diadalkapukat építtetett magának Róma-szerte minden kerületben, ésannyit, hogy valaki egyszer felírta egyikre görögül, hogy „ELÉG”. Tizenhétszer volt consul,annyiszor, mint el! tte senki. A közbüls! consulságokat közvetlenül, egymás után viselte; decsaknem mindet névlegesen; egyik hivatala sem tartott tovább május elsejénél, javarésztazonban csak január tizenharmadikáig. Ezután kétszer tartott diadalmenetet, majd felvéve aGermanicus melléknevet, szeptember és október havát a maga két nevér ! l Germanicusnak és

Domitianusnak nevezte el; egyik hónapra esik uralkodásának kezdete, a másikra meg aszületésnapja.14. Ilyen dolgok miatt félelmetessé és gy" löletessé vált mindenki szemében, és végül barátaiés felszabadított rabszolgái összeesküdtek ellene és megölték; az összeesküvésben felesége isrészt vett. Élete utolsó évét, még a napját is, már régt! l fogva sejtette; s! t, még utolsó óráját éshalála nemét is; a chaldaeusok mindent megjósoltak neki kora ifjúsága idején. Még az apja isnyíltan kikacagta egyszer vacsora közben, mert nem akart a gombából enni, és azt mondtaneki, hogy ha ismerné végzetét, inkább a vastól félne. Ezért folytonosan félelemben és aggo-dalomban élt, a legcsekélyebb gyanús jel is mértéktelenül felizgatta; úgy tudják, csupán azindította a sz! l! skertek kipusztításáról hozott rendelete visszavonására, hogy kézr ! l kézre járt

Rómában egy könyvecske, mely ezeket a görög sorokat tartalmazta:Rágjad bár gyökerem, termek; Caesarnak elég lesz,

Hogy bemutathasson szent italáldozatot.

Ugyanez a rettegés volt az oka, hogy a senatus új és külön az! számára kieszelt kitüntetéseitelutasította, pedig nagyon vágyott minden ilyesmire. A senatus ugyanis határozatot hozott,hogy „valahányszor consuli tisztséget visel, sorshúzás útján erre kiválasztott római lovagok vonuljanak el! tte ünnepi díszben, lándzsával a kézben, a lictorok és hivatalszolgák között”. Ésamint a várt veszedelem közeledett, napról napra jobban szorongott; az oszlopcsarnokban,ahol sétálni szokott, átlátszó világító k ! vel rakatta ki a falakat, hogy - mint a fényes tükörben -

mindent láthasson, ami a háta mögött történik. Többnyire a foglyokat is titokban, egyedülhallgatta ki, kezében tartva bilincseiket. Személyzetét pedig meg akarván félemlíteni, hogy ne



180

merje a példát követve gazdáját meggyilkolni, halálra ítélte Epaphroditust, a császári titkárt,mert azt beszélték róla, hogy mikor trónfosztása után Nero maga akart véget vetni életének,segítséget nyújtott neki.15. Végezetül egészen jelentéktelen és váratlanul felröppent gyanú miatt, nem sokkal consulihivatala letelte után megölette unokabátyját, Flavius Clemenst, ezt a megvetend! módon tunyaembert, akinek fiait még kicsi korukban nyíltan a maga utódjainak szánta, és eltörölve réginevüket, megparancsolta, hogy ezentúl az egyiket Vespasianusnak, a másikat Domitianusnak nevezzék.Ezzel a cselekedetével végképpen meggyorsította a maga halálát. Nyolc hónapon keresztülannyiszor csapott be a villám háza táján, hogy a sok jeladásra végül felkiáltott: „Találja hát el,akit akar.” Be is csapott a mennyk ! a Capitoliumba meg a Flavius-nemzetség templomába;ugyancsak villám sújtotta palatinusi házát, méghozzá hálószobáját; a vihar ereje leszakította afeliratot diadalmi szobra talapzatáról, és hozzácsapta egy közeli emlékm" höz. A fa, melyannak idején, mikor Vespasianus még magánember volt, d! ltéb! l felegyenesedett, mosthirtelen újra kid! lt. A praenestei Fortuna istenn! , akinek uralkodása folyamán végig, mindenév kezdetekor kegyelmébe ajánlotta magát, s az évr ! l évre ugyanazt a szerencsés jóslatot adtaneki válaszul, most végtelenül lesújtó szavakat hallatott, még vérontást is emlegetett. Babo-násan tisztelte Minervát, de most azt álmodta róla, hogy kilépett háziszentélyéb! l, ésmegmondta, hogy nem tudja! t többé oltalmazni, mert Juppiter elvette fegyvereit. Mindennélinkább megdöbbentette Ascletarion, a csillagász válasza és esete. Ezt az embert valakifeljelentette - de maga sem tagadta -, hogy el-eldicsekszik azzal, amit m" vészetével a jöv! b! lmeglát; Domitianus megkérdezte t! le, vajon azt is tudja-e, hogy milyen halál vár önmagára?A csillagász határozott válaszára, hogy „nemsokára kutyák marcangolják szét testét”, acsászár ugyan nyomban parancsot adott kivégzésére, de bizonyítani akarván a kérked!tudományának hiábavalóságát, azt is meghagyta, hogy igen gondosan temessék el. Ekkor

hirtelen nagy vihar támadt, és felborította a máglyát; a félig elégett holttestet pedig csakugyankutyák marcangolták szét; az esetet a napi hírek között ebéd közben mesélte el a császárnak Latinus, a mimus, aki éppen arra járt, és véletlenül meglátta, hogy mi történt.16. Egy nappal a halála el! tt szarvasgombát tálaltak elébe, de! azt parancsolta, tegyék el nekimásnapra, majd hozzátette: „Ha ugyan még holnap megehetem”; majd odafordulva kör-nyezetéhez, azt bizonygatta: „Holnap a Hold vérrel szennyez! dik be a Vízönt! ben, és olyasmitörténik, amir ! l a földkerekségen mindenütt beszélnek majd az emberek.” Éjfél körül annyiramegrémült valamit! l, hogy felugrott fekhelyér ! l. Másnap korán reggel kihallgatott és halálraítélt egy Germaniából hozzá küldött madárjóst, aki arra a kérdésre, hogy mit jelentsen egy bizonyos villámcsapás, uralomváltozást jósolt. Valamivel kés! bb Domitianus kissé er ! sebben

megvakart a homlokán egy elmérgesedett sebhelyet, és kicsordult a vére. „Bárcsak ennyib! lállna” - csúszott ki a száján. Akkor megkérdezte, hány óra; mire öt óra helyett, melyt! l mindigfélt, szándékosan azt mondták neki, hogy hat. Gondolván, hogy most már elmúlt a veszély,igen felvidult, és testápoláshoz készül! dve éppen el akart sietni, mikor Parthenius, a kamarásavisszatartotta és jelentette, hogy fontos, halaszthatatlan ügyben valaki jelentést akar tenni.Ezért a császár mindenkit elküldött, visszavonult a szobájába, és ott meggyilkolták.17. A gyilkosság el! készítésér ! l és véghezvitelér ! l ezt tudjuk: annak idején, mikor az össze-esküv! k a dolog hogyan- s mikéntjér ! l tanakodtak, arról ugyanis, hogy a fürd! ben vagy ebédközben végezzenek-e vele, Domitilla procuratora, az akkor éppen sikkasztással vádoltStephanus vállalkozott a terv végrehajtására. Hogy a gyanút magáról elterelje, napokon

keresztül gyapjúval és pólyával tekerte körül a karját, mintha fájna, majd a megbeszélt órábant! rt csúsztatott a kötés alá; ezután azt mondta, hogy egy összeesküvésr ! l óhajt jelentést tenni;



181

bebocsátották tehát,! pedig a császárnak, miközben megdöbbenve olvasta az átnyújtott jelentést, lágyékába döfte a t! rt. A sebesülten is védekez! Domitianusra rárohant Clodianus, asegédtiszt, továbbá Maximus, Parthenius felszabadított rabszolgája, és Saturius, a kamarások parancsnoka, meg egy gladiator is, és hét szúrással megölték. Egy fiúcska, aki, mint mindig,épp a házi istenek fülkéjében tartott ügyeletet, tanúja volt a gyilkosságnak. Ez a fentiekenkívül még azt is elmesélte, hogy mikor Domitianus az els! sebet kapta, kiáltott neki, adjakezébe a párnája alá rejtett t! rt, és hívja azonnal a cselédséget;! azonban az ágy fejénél csak at! r markolatát találta meg, egyébként minden ajtó zárva volt; közben Domitianus rávetettemagát Stephanusra és a földre rántotta. Sokáig dulakodtak, a császár hol a t! rt akarta kicsa-varni gyilkosa kezéb! l, hol a szemét akarta összeszabdalt ujjaival kinyomni. Szeptember tizennyolcadikán ölték meg, élete negyvenötödik, uralkodása tizenötödik évében. Holt-testének, melyet közönséges, nyitott koporsóban, egyszer " sírásók vittek ki, dajkája, Phyllis,adta meg a végtisztességet a Via Latinán épült villájában; földi maradványait becsempészte aFlavius-nemzetség templomába, és összekeverte Titus leányának, Juliának hamvaival - azt is! nevelte fel ugyanis.

18. Magas termet" , vörös kép" férfi volt, arckifejezése szerény, nagy szeme kissé rövidlátó;egyébként jóvágású, szép ember, kiváltképpen fiatal korában. Egész alakja hibátlan, kivéve alábát, melynek ujjai rövidre n! ttek; kés! bb elcsúfította kopaszsága, továbbá domború hasa éstúl vékony lábszára, igaz, hogy az csak hosszú betegeskedése alatt fogyott le annyira. Nagyonis jól tudta, hogy szerénységet kifejez! arca rokonszenvet ébreszt az emberek szemében, ezérta senatusban így dicsekedett egyszer: „Eddig, biztosan tudom, hogy kedveltétek lelkületemet saz arcomat.” Kopaszsága annyira bántotta, hogy azon is megsért! dött, ha valaki másnak tréfából vagy a veszekedés hevében szemére vetették, hogy kopasz; egy könyvecskében,melyet a hajápolásról közreadott s egyik barátjának ajánlott, mintegy a maga és barátjavigasztalására, ezek a sorok találhatók beiktatva:

És nem látod-e, hogy magam is mily szép vagyok és nagy...„És bár ugyanaz a sors vár az én hajamra is; mégis nyugodt lélekkel viselem el, hogy ifjú-koromban vénemberré tegyen a hajam. Tudd meg, hogy nincs kedvesebb a szépségnél, denincs annál mulandóbb sem.”19. A fáradtságot nem jól t" rte, csaknem sohasem járt gyalogosan Rómában; a hadjáratok idején menetelés közben ritkán lovagolt, inkább gyaloghintón járt. A fegyvergyakorlatokatcseppet sem kedvelte, viszont szenvedélyesen nyilazott.Sokan látták, hogy Albanus-hegyi birtokán százával ejtett el különféle fajta vadat; némelyiketszándékosan találta el úgy, hogy a két nyílvessz! szarvként állt ki az állat fejéb! l. Egy messze

álló kisfiúra, aki jobb kezét célpontként a magasba emelte, nemegyszer oly ügyesen célzott,hogy a nyílvessz! k átsuhantak ujjai közén, anélkül, hogy bárhol megsebesítették volna.20. A tudományok m" velését uralkodása kezdete óta abbahagyta; gondoskodott ugyan at" zvész pusztította könyvtárak helyreállításáról, mindenfel! l összevásároltatta az elégettm" vek fellelhet! példányait, és embereket küldött Alexandriába, hogy másolják le, javítsák kiaz egyes köteteket. A történelmi és költ! i m" vek megismerésére azonban sohasem fordítottgondot, de még csak a legszükségesebb stílus elsajátítására sem. Tiberius császár magyará-zatain és hivatalos okmányain kívül nem olvasott semmit; leveleit, szónoklatait, rendeleteitmásokkal fogalmaztatta, mégis választékosan beszélt, olykor szellemesen is. „Szeretném -mondta -, ha oly szép lehetnék, amilyennek Maltius gondolja magát.” Valakir ! l, akinek! szbe

csavarodó, vörös haja volt, megjegyezte, „olyan, mintha hóra vörös bort loccsantottak volna”.



21. Azt mondta, siralmas az uralkodó helyzete, mert egy összeesküvés hírét csak akkor hisszük el komolyan, ha már meg is ölték a császárt. Szabad idejében kockajátékkal szóra-kozott, még ünnepnapokon vagy a kora reggeli órákban is; ugyancsak korán megfürdött, ésalaposan jóllakott, nem is fogyasztott többet ebédnél, csak egy Matius-almát és egy kevés italta kancsóból. Gyakran rendezett dús lakomákat, de azok hamarosan befejez! dtek: napnyug-tánál tovább egy sem tartott, utána pedig nem folyt ivászat. Míg el nem jött az alvás ideje,egyebet nem tett, csak magában sétálgatott.22. A testi gyönyör " séget szerfelett élvezte, mindennapos szeretkezéseit mint valamitestgyakorlatot, „ágytornának” nevezte. Azt beszélték, hogy szeret! it maga sz! rteleníti, s hogya legközönségesebb ringyókkal együtt fürdik. Bátyja leányát még sz" zen felkínálták neki, de!semmiképpen sem akarta feleségül venni, mert már rabja volt Domitiának; mikor azonban aleányt máshoz adták férjhez, megszöktette, pedig akkor Titus is élt még; kés! bb, mikor Domitia apját és férjét elvesztette, nyíltan kimutatta iránta szenvedélyét; azt mondják,!okozta az asszony halálát is, mert kényszerítette, hogy t! le fogant magzatát elhajtsa.23. Meggyilkolását a nép közömbösen fogadta, a katonaság ellenben felháborodással, ésnyomban az „isten” melléknévvel akarta megtisztelni; készen is állt megbosszulására, csupán jó vezet! i hiányoztak a tett végrehajtásához. Rövid id! múlva mégis gy! zött a nép akarata,miután makacsul követelte a gyilkosság bujtogatóinak megbüntetését. A senatorok ellenbenannyira ujjongtak, hogy a Curiába özönlöttek, és nem tudván uralkodni magukon, gyalázkodó,keser " szidalmakkal illették a halottat; létrákat hozattak, és elrendelték, hogy a szemük el! tt

Documents

Suetonius: Cézárok élete