Bence Lajos

Rá-olvasásokVálogatott és új versek

TARTALOM

Óda a hazatérőhözPsalm XX.Kitakarítottál!Kondor repüléseiSzó, jel, nyelvAngyali mosolyok kereszttűzébenOlorisi rekviemNégy wakaMűemlék-vers apámnakVáráson a proliDidergő fénybenPsalm XXlI.Kalmár idők„Csak a tudata a tiéd...”Öndefiniálási kísérlet két képbenSorok közöttNaponta mondogatjukElkésett intelem»Mert elhagyatnak akkor mindenek.«Segesvári RózsaMúló jelenlétedM. Hajnóczy PéterLepke I.Lepke II.Fotós intelmek koravén kezdőknekA por csak beföd...Ha énekel, sírTűlevél nőA karácsonyfák egyre kisebbekNem tudniTávozóbanFohászSzerelmesversMetszéspontokÁlom torzó

ÉdesedemHalállal jön

Nagyon fog fájniAlternatíva

LétleletA vers születéseNyulak októbere

TélPillanatnyi helyzetem def-finiálása

Felvonom vitorlámCsak a szégyened marad meg

Arra gondolt...Vigyázzatok rám

SótartóVáza és hamutartó

Váza és hamutartó ’78Töredék I.

Töredék II.Töredék III.Töredék IV.Töredék V.

Töredék VI.Töredék VII.

Töredék VIII.Mérgeim, ha megmutatnám

Kettesben az öröklétbenSzíves szívtelen

Virágok, előre...Vers az örökkévalóságból

TengerTisztább dalokat kérek...

Lesz alkalma gondolkozniArs poetica

Leteszem a tollatHarc a verssel

Jó lenne

2

ÓDA A HAZATÉRŐHÖZMottó: „hogy gyávasággal senki a föld alatt nyugvó elődök hősi nevére rút szégyent ne hozzon...”

(Alkaiosz)

I.

Boldog lehet, ki kerülőkkel,dűlőutak mentén,kertek alatt végülmégis hazatalál.

Isten! Mivé lesz a KŐ is3/4 évszázad után...mivé szelídülhet a kín,mivé nemesül a pusztulás?Mit építhet itt a szenny,rombol a törvény?Miféle kór, miféle mákonyhatalma testesül, miféleönként-halál?

Nem volt másként soha...Nem volt másabb a sors,a gonosz mostoha. Se jó, serossz, se kegyeske:messzire esett innen

Aquincum, Aquileia,még messzebb Róma.Nem énekelt itt Homér,Vergil, sem Horác.Huzatos hely, vad hordáktanyája voltál Halicanum.

E boreaszi fagybannem virult mandula,csírában fagyottmeg minden vágytólduzzadó akarat./Délben kelt itta nap.../A hordó is savanyúbort érlelt - nemisteni ambróziát.Dalnok, piktor,„isten hozta” helyettsunyi mosolyra talált.

3

II.

Az élet annak rajza ismásodlagos: ami fontos, a Mű maga;a kő, a gipsz, a véső, a kalapács,az isteni sugallatú forma.Mayer Zala, vésőd alól dicsőmúltunk mázsás törvénye perel;gyors tekintetű, párducos Árpádés a Hét Vezér, s bár „egyetlennégyzetcentiméterük sem hiteles”,mégis hisszük, így jöhettek csak,lobogó ingujjban, fölkínálva nekikmagát a végtelen róna, ki nemelégített gyönyörű lány, Pannónia.Nem ágrólszakadt, nem kiűzött hordafejedelmi arc és fejedelmi külső.Hogyan is kezdhetnék kia súlyos palástot fém-molyok?(A fátyol alól is könnyűangyal mosolyog.) Csernoch Jánosazóta is visszakéri, „amitéletében megmenteni nem tudott”.Aradon csákányos kezektől,a Téren mákonyos eszméktőlmegtépázva az allegória,s a Kerepesiben kuncoga mosottkő... - szegény,szegény Mayer-Zala.

Vágd bele a vésőt,formáld kalapáccsal,ha kell, hogy harangkéntkonduljon, hang - és szótalanulne legyen a száj,lelkedből adj hozzá,csak már mozduljon;és feszüljön az izomzat,adj kezükbe nyilat,vagy hangszert - csak ígyne hagyd őket, az elmenőketa történelem árváit.Vagy hívd cinkostársadat,az eróziót segítségül,csak így ne maradjon,csak így ne hagyd!Vagy másképpen tégy csodát!Régóta hiányzik már egy újcsipkebokor-fellobbanás.Így tán beteljesül a régi vágy:„Isten is megáldja a hazát!”

4

III.

Ki tudja, elmennivagy visszatérni könnyebb.Simogató mosolyt küldenifának, erdőnek.Tudod, itt már a hősök ismeghaltak, de még moccana kiszikkadt csontváz.Naponta pislákolva gyulladki bennünk egy-egy régi láng.Néhai ünnepelt, Mayer Zalalégy üdvözölve nálunk.Amazonaszi rengetegbetévedt Odüsszeusz,ki hosszú bolyongás utánvégre hazatalált.

5

I.

6

PSALM XX.„Csak az a vég! - Csak azt tudnám feledni!”

(Madách Imre)

Uram, a gép forog,de az alkotó már egy kissésokáig pihen az évmilliókmár kikezdték tengelyétkerékfogait ráférne egy kisújítás, kenegetés vagyegyáltalán egy kis portalanításígy még elzörög egy ideigebbe még én is beszállokde egyebet tőlem ne várjhidd el én nem értekaz örökkévalósághozcsak a földi, kétkezidolgokban vagyok jártasegy picit s te mostmégis kikezdtél egyenesenkihívtál, Uram, bár énidőben figyelmeztettelektudtam, hogy ebből is,per lesz iparkodtamis módosító javaslattalelőhozakodni megbeszélésreváltoztatni a vitát vagyha már itt tartunk nevezzükhivatalosan imánakamely tudvalevő, hogy a Veledfolytatott párbeszédet jelenti

(Közjáték)

Uram tisztázzuk a dolgotén nem akartam semmit Tőledmindent megtettem, hogy szóváltásrane kerüljön sor közöttünk ismervénhelyzetemet, kérlek hallgass megki láthatatlan is vagy és minden-ható, akkor kitől várjammeghallgatásomat, bűneimbocsánatát, és hogyan várhatszakkor őszinte kritikáttanúvallomást, ha Te vagya Teremtőm és a TeremtőKépzeletem is egyszemélyben? Mi értelmea szócséplésnek úgyisazt fogod tőlem hallani

7

amit már régen tudsz, de:Talán a végét azt lehetettvolna másképpen csinálnibár ebben sem vagyok biztosvagy a Gonoszt, Uram, agonoszt nem lehetne kihagynia játékból kísértés vanígy is elég, s az emberkit saját hasonmásodrateremtettél oly nehezenáll ellen ezeknekne büntesd érte, Uram.Hagyjuk abba, Uramkülönben is hogy jövökén ahhoz, hogy Veledvitatkozzam, ha az együtt-működésben reménykedtél elkell hogy keserítselek:semmi kedvem a világújrateremtéséhez csináldcsak magad úgy is szégyentvallanál velem, hát kérlekne favorizálj! Nem maradthát másra, mint elismernikudarcunkat, bár tudom, hogyNeked lesz fájdalmasabb,az igazi vesztes mégis csakTe vagy par excellence: Tetökéletlen Istenségén, tökös halandó.

8

KITAKARÍTOTTÁL!M. emlékének

(A vers eredetije elveszett,emlékezetből idéztem ide.Bár az is lehet, hogy a témaelső és egyedüli megformálása ez.)

Hát kitakarítottál!Kiáltó jelként simulniaz ajtófélfára:ez volt a kurta válaszoda végleg kiüresedett,végsőkig értelmétveszített, semmivéfoszló létnek.

Pedig a feltámadásrakészült akkor éppen minden.Az ébredező domboldalaktövében a nagytakarításeltüntethető eredményekénttüzek égtek. Tábortüzek!A kanyargó füst is a kikeletillatát hozta.

Futótűzként terjed ela hír is, a Mari, tudod,a hodosi, a pszichológus...A magabiztosság alabástromszobra, ki a létezésösszes terhévelegyüttfélvállról fogta...

Tekintetemet most isa füstölgő földről, a borús égrevetettem, mint aki feltekintészre ne vegyék,hogy nincs jelen! -hogy ismét a jelekre,jelzésekre, másvilágiüzenetre figyel. Van-e, mertkell, hogy legyen valami jel,amolyan elejtett,de még felhasználható kód,információféleodaátról.

9

S volt is:pl. a búcsúztatóalatt a megszólaló, őrültkiskakas, meg a friss kenyérillat(ez bizonyosan te voltál),vagy a bugyuta gyászbeszéda Kismariska pecsétektőlduzzadó „passzusáról” - szakasználhirtelen feltámadtforgószél.

Pedig dorgálássalkívántam kezdenieredetileg szómat.Félig kész idézetekkelagyamban a késői J. A.súlyos önvádjaitidézendő. Ilyenekkel, mint„gondoltál arra, mikorhegynyire dagadt a gond,hogy szeretned is kéne,te bolond!”De ma már ez sem áll.Meg milyen jogon?Nem, nem,hessegettem el magamtóla gondolatot - félrea durvasággal, félre azegésszel!Halál-ügybenúgysincs semmiMentség,Sem vigasz, semVád, semmi az egyik, sema másik mellett kimondottérvek, kimondásukatsem élik túl.

Mert az életen mindig győza halál, s arra ishogy a másik partonegy másik Isten áll,kinek Enyészet a neve!”Reményt gerjesztő rejtélysincs, mert Ő a titok maga.A hatalmas és kegyetlenSötét Űr ura, kinek a Halális csak szolgája.Mely mentséga végsőkig kiáztatott,elszervetlenült léttől.

10

Végső bizonyosságra éhesekszámára, a túlsó partraérés Kháron imbolygóladikjában.

Feltámadás az alászállásban,alászállás a feltámadásban.

11

KONDOR REPÜLÉSEIÉn már elfelejtettem, milyen álombanmaradtam el. Megfeledkeztem.

(Kondor B.)

Magamról is megfeledkeztem,elfelejtettem, milyenkoordinátarendszerrekifeszítve égek és félek,rettegett igazadtólmíg egy nap.aszott-keményrenem zsugorodikössze szívem,s a magamból gyúrtagyagból amolyanelfuserált szoborráössze nem állok,mit egy angyalbő szárnysuhogásközepette felemel,hogy a felhő magasbóltudja szemlélni tehetetlenzuhanásomat,s mint törikízeire időközbenformáját vesztettfigurám a betonon- a kabátom alól kihullóv e r s e kpéldányaivalegyütt -Mit reggel a kukásoka többi hasonló,hasznavehetetlentárggyal együtt,a szemét közéhajítanaknagy ívben.

12

SZÓ, JEL, NYELV

Versem a teremtő- ama végsőfőhajtás előtt - atudomány és teremtőa n y a n y e l velőtti hajt fejet.Mert megtanultuk:minden népsaját nyelvén letttudós, s azt is,hogy nélküledsemmi sem megy.Elfeledni sem lehetTéged, ahogy anyjátsem feledi az ember,kilopózni belőled,lelépni angolosan,mert értelmét vesztené,mert a létezés igéikerülnének veszélybe,homályossá válóbeszéded kerülnetartomány kívülihelyzetbe.

Mit kezdhetnélpéldául a magyaráz szóval,hogyan értetnéd meg magadatnélküle a süketülőa meta-kommunikatívraés az interaktívrazsigerelt térben?Milyen nyelven üvöltenéddühödten, az Istenszerelméért: Ne magyarázz!!!,ne okoskodj, ne ámíts!!!

Mert, ha nagyon fáj,mindenre van megoldás,mindenre van szer,sugár, műszer azagyátömlesztéshez is.

Csak egyre nincs,tudósok, fejek,barátaim, a bugyutabutaságra miért nemtalált fel semmit a világ?!

13

Vagy legalább, miért nemamputálható?!Miért nem csonkolható,kontroll alá miértnem fogható! Némaságramiért nem kárhoztatható?

Miért nincs legalábbellenszere?! Miért?Szó, jel, nyelvmiért nincs hozzá?

14

ANGYALI MOSOLYOK KERESZTTŰZÉBENMinden névtelen angyali teremtésnek

Hosszabb idejeegy angyallal élektársbérletben.Hogy honnan szereztem?Hát csak úgybecsengetett hozzám,egy jól megcélzottidőpontban, nyombanébredés után, vagy darvadozásidején. Amolyan átmenetiidőpontban.

Mert az angyalok az át-menet után is az átmenetiállapotokat kedvelik.Csak egy apró gondvan velük: mindenféleközeledési szándékotelutasítanak, ajzószertől,kávétól óvakodnak.S mindezt oly természeteseleganciával teszik, hogybeleborzong az ember...E szabály megsértéseugyanis angyaléknálszigorúkövetkezményeketvonna maga után.

S akkor mire jó egyilyen lény?Mindenek előtta háztartásban lehetnagy hasznátvenni. Bejárónőhíján ő hordja lereggelenkénta szemetet, mos,főz, takarít egész nap.A sötét lépcsőházsem rettenti elattól - angyali lámpásábanörökégő olaj ég -,hogy a friss sajtótfelhozza.

S mivel gyorsan tudkülsőt változtatni

15

(máskor az egyszerű halandószámára egyébként láthatatlan)az alattunk lévő boltba őtküldjük sajtért, frisszöldségért. Meg kegyelemértaz Úristenhez.Megfigyeltem ilyenkorünneplőbe öltözik.(S mivel nemtartozik a zsengetizenévesek korosztályába -néhány cseppparfümöt is csöpögteta füle mögé.)

Ettől függetlenül igenértékes lény.Bejárónő sem kell,ragyog az egész ház,mert angyaléknál ezígy szokás. Engemgyakran megdorgál:- Hogy lehetsz márennyire balek, ennyiretrehány? - mondja.De ezt is olyaranyosan teszi,szinte kacérkodva,azzal a kegyetlenmosollyal a szája,szögletében, az esetlegesvisszahívás kockázatátis vállalva, amivelaz embert végképpleszereli. Haragudnirá lehetetlen.

Csak ez a mosoly a szája,szögletéből csak ez,csak ez ne tűnjön el soha,mert mosoly nélkülegy angyal sem angyal ma.Ezért ígérem, hogy ezentúlszófogadó leszek, meg háthogy is tudna angyal-menteséletet élni az, ki mennyeiigényeket támaszt?A földi mennyországrafelesküdtek? Kérdés van,válasz nincs!

16

OLORISI REKVIEMHat kényszeredett haiku Sz. S.-nak

Olorisi délelőtt.Tündérek karéjában -a barázda üvegkoporsó.

*

Szerteszéjjel gurulógumók, olcsó játékok.Főpróba halálhoz.

*

Déli harangszó.Asztag-árnyék tövébenMegterített asztal.

*

A szél szirének énekéthozza feléd, sirató ez,vagy a nyárfa sír?

***

Titkot fejtünk.Mindent felejtünk.Oloris: szúnyog-temető.

17

NÉGY WAKA

Föl-föl iparkodjhamar fel a hegyrerobbanó rügyek közé.Kankalin-kánkán.

**

Ez lenne háta kikelet, a tavasz?Hóban madárhulla,árvalányhaj-paróka.

**

Olvad. Lesz ismétnagy sár, locspocs.Mocsár szélén, erdőaljánbújik már a hírhozó.

**

Metszeni is kellene már.(Ernyedt, fáradt testek.)A tavalyi lenyesvea termő ág marad.

18

MŰEMLÉK-VERS APÁMNAK

Gondoltam - állíthatnékapámnak én is emlékművetamolyan műemléketmég életében (ha eztegyáltalán az ő esetébenmég életnek lehet nevezni).Olyat, mint nagyjainka régi tankönyvek szerint:Petőfi az Egy estémotthon-ban, Aranya Családi kör-ben.Aranyt egekig magasztaltamiatta a pórnépPetrovicsot, a rossz szerbivadékot megrótta.Mondván: minek gyalázzaazt a szegény kocsmárostazzal, hogy csak húsvágáshozért, meg miegymás, míg őmaga az országban lófrál.Inkább állna be a pultmögé, majd meglátná...

Csak azt tudnám,miért vágtatok olyanbárgyú pofát, amikorötletemmel előhozakodtam.- Versből? - kérdeztétekszinte kórusban. - Mertaz olcsóbb, mi? - gúnyolódottanyám, de a többi szemrehányótekintetet vetett reám.Ti csak temetnétek -löktem vissza, különösebbreakcióra nem is számítva.Én nem sír-emlékre gondoltam -próbáltam magyarázkodni, deezzel sem értem el semmit.

Én a társadalmi megbecsüléshelyettire gondoltam: hiszenvalljuk be: két-három rendszertépte, cibáltaez volt számára az életmelódiája ettőllett ily keskeny éspici, de nem voltsoha S P I C L I,

19

gondoltátok volnaegykoron, proletárok?

Pedig álmában ő is tisztaruhát hordott, ilyenkora hivatali tintanyalók is„jó napot” köszöntek néki.Csak kedvenc Kinga teheneszemlélte gyanakvótekintettel rajta a változást.

20

VÁRÁSON A PROLIImrének

Váráson a prolinem kell bejárnimajd hívják -addig is mannakénthull a pénz, a MANI.

Panaszos még a hangja,hogy de kár, hogy elmúltaz aranyélet, mikorszervezve volt a párt-élet, egyesítvea világ-proletár.Akkor sem volt jó,de most aztán márvégleg uncsi,az élet így mitőllesz fincsi?

Reménykedik a dőre,s titokban talán még hiszi,(bár nem mondják nekigyűlésen, szakszervezetin)hogy ez a világ márneki készül megint,itt.

21

DIDERGŐ FÉNYBEN

Didergő fénybenülök a kertben.A nyár illatávalszámban, szívemben.A nyár színeiszememben.

Kezemben megsárgultfűcsomó, szinte márszéna. Fészeknekjó lenne kikeletkor.Most minden kihalt,minden néma...

Telik a magtár,a csűr, a hordó.Zúg a gép,forog az orsó...Betakarítás ez,vagy takarodó?S hány lesz még,kérdem magamtól?

Hirtelen köd borula kertre. Megrezdüla szőlő ázott levele.Hamuszínű párahull halántékomra...

Higgyem, hogy mindezcsak ugratás, tréfa?Vagy szeszélyes sorsjátéka, mely a sövénymögül figyel.

Hogy mit keresekmég mindig itt...Végképp nem hiszi el.

22

PSALM XXII.Barátaimért Odaátra

Uram! Ne figyelj most reám!Káromlás minden leírt,minden kimondott szavam,- az isten verje meg! -látod, már káromlásaimközepén is te állsz.

Poklod lángjaitól azonban,míg élek, félek. Kénesszagtól meg orrfacsarástkapok, a perzselt hússzagától meg egyenesenh á n y i n g e r e mtámad - magam sem tudom,miért. Hiszen az sem lehetrosszabb, mint a bűzlőföldi mocsár-lét.

Kérve könyörgöm, Uram,számold fel a szörnyűintézményt, hol örökmindent emésztő tüzedbensülnek a lelkek.Tábla jelezze:„A fűtés bizonytalanidőre felfüggesztve!”

Rendeld el a per újrafelvételétte, hatalmas Bíró -, mégelőbb enyhíts törvényeiden.Az ÖRÖKKÉfogalmát mint büntetési időttöröld az ítéleteid közül,vagy módosítsd legalábbfelfüggesztettre.

És pihenni hagyd azokat,kiket már Idelenn feleskettélaz örökkévalóságra, pillájukrakő-nehéz álmot bocsáss!Vagy bennünket, emlékezőketkárhoztass végső feledésre!Nyugodjál meg te is Uram,nem jó a harc, a harag,a háborúskodás.

Magaddal is békélj meg, Uram!Csituljon el végrea harc, a gyűlölködés.

23

És reményt adj,hogy lesz még feltámadás,bizonyosságot, hogy e földi létet,önként vállalt siralomvölgyet -a tényleges Örök Élet követi.Takarítsd ki és bővítsdMennyországodat, hol angyalaidszárnysuhogása közepetteélvezhetjük majd a test-nélküliségszabadságát, az anyagtalanságüdvét, a súlytalan lebegéskegyét.

24

KALMÁR IDŐK

Üzenettel van teli a táj.Kifeszített ökörnyál-huzalok,megannyi telefondrót,cafatként omló lombozateldobott újságpapír,indákra tapadókiterített levél-rongy,megannyi elkésetthír-kobold.

Jelzés értékű minden:a kútkáván felejtettrozsdás pléhvödörsarkából kifordultistállóajtó, a zsalusarokvasának némanyikorgása,a kifosztott kukoricagóré,a járom az eresz alatt.Nagyapám itt felejtettdohányzacskója, feledésbőlreprodukálható intelme,a múltról, a máról,az enyészetről, sárról.

Ami maradt: megecetesedettbor a kamrában, pálinka,mely a sebre jó csak,meg reumára, meg halántékra...Kalmár idők:a tékozlásoké, a nagykitárulkozásoké, a végkiárusításéminden megvehető, itt minden eladó -kivéve lelkünket, melyreBelzebubtól van foglalónk.

25

„CSAK A TUDATA A TIÉD...”(Hódolat Vlaj Lajosnak)

Csak a tudata a tiéd,a drága földdé, melyelföldelésedre kivirult.Mert ad a táj,dajkál, széppel, borral,reménnyel, orrod előtt lengmézesmadzagja, de foglyulejt ragacsa, ha megmártózolbenne, nincstöbbé menekülés,nincs kiút.

Elmondja neked, - hafüled is van hozzá -,miről hallgat a kagylóhéj,a csigaház, elsusogja,elzúgja a Pannón tengeri,a kukoricás. Máskorröptetni próbál,hűtlenséggel csábíta provincia,új hazát keresni,máshonba. Útilaput teremaz árokpart, az ajtófélfa,s világgá viszminden út...Fejedben zúgja, zümmögi -ezernyi rovarhangon -incselkedő, mézes-mázasinvitálással, parancsszóval, hogy:hazád keresd, megtaláld,házat, mely otthonod lészen.

De az ajtóban márvisszatántorítapád „útravalója”,az „innen nem jutszmessze”. S mert merszedsincs hozzá, elmennimersz-e?

Megtántorodsz!Feleszmélsz!

Itt ez a táj,e szűkre méretezetthaza, talpad alattzokogó rög, ősöd sírja.

26

Mint tékozló fiú,ki megtér a szülői házbakönyör- és kenyértelenvendégként dajkál,kölykének becéz,cirógat, mesél,orgonaillattal hitegethazáig. S hívhatnakmár tornyos városok,párizsok, csalogathatnakidegen pamlagok és pázsitok,el már nem indulsz soha,hiába csábít a csoda,a számkivetettek dacafelel helyetted is:nem, nem soha.Mert ide taszít a sors isa gonosz mostoha, az idegenföld vásott közönye,ide húz vissza az út mentijegenye távolt fürkészőtekintete, megannyireszketeg sóhajaa tavaszi szélben.

27

II.

28

ÖNDEFINIÁLÁSI KÍSÉRLET KÉT KÉPBEN

I.

eldobandóhasznavehetetlenségek,»mennyi kidobott pénz«,vélekedett öreganyámiskolás próbálgatásaimróljegyzetfüzeteimetnagy előszeretettel rakvatejesfazékra, kovászos uborkára(bele ne essen valami!)ennyi kialvatlan rosszhiszeműségtévhit, előítélet birtokábanaz ember kizsigerelt életérenem is tekinthet másképp:hasznavehetetlen dolgoklomtárára»ne veszd a szemedet ezekkel«- intenek le ma is,aztán az utcán találjamagát az ember, járókelőketszólít le, idétlen,önmaga szórakoztatásárajátszik.

II.

meg kellene fogalmaznimindezek után azt isami történeteink hátterébőlkimered - mint matracból kiálló rugóezen akad fönn minden - merttudjuk, ha megfejted, föltárodrugóit, könnyebbencsomósodik a szájba, szívásnélkül is odacsődüls kiköpni sem nehézcitromos szájízűnek, de:minek nevezzem akkoraz egész munkafolyamatot, hanem múltam fürkészésének,hogy ne mondjam öncsodálatnakmost, hogy ezt is, azt is megtudok már élni, a kéziratleadási határidejének szorításátólsürgetve (a dolgok végsőkimenetelébőlkifolyólag) ez az öndef-finiálásiszándék is elhamarkodott vállalkozásnakbizonyulhat

29

SOROK KÖZÖTT

I.

hétévesen, elsőbenszigorúan a vonalra,csak a formárafigyelveha a mondanivaló isfeljebb/lejjebb-csúszottnem járt érte megrováse l í r á s n a k véltékkésőbb megtanultunkolvasni is í g y- nem árt az óvatosság,leplezd magad - hangzottminden oldalról - sokanbérelnek tollat, vagykölcsönöznek a fogyatékosok,egyszóval é l n e k ezzela hatalomtól nem kis mértékbentámogatott szolgáltatássalmióta drágább lett a festék,a fogyasztást illetően pedignem árt előbb a szerzőszármazásáról, munkahelyérőlesetleges pótfoglalkozásáróltájékozódni

II.

azóta tanuljuke furcsa ábécétsorközökben botladozvaszóvirágok illata mögéhúzódva, jelek, kódokkolosszusában többé r t e l m e t keresvevállalva a versben bujdosást,a bújócskát, szellemiipics-apacs játékot, újraés újra, nap mint napmegkíséreljük a lehetetlentbízva-remélve, hogy a világmégiscsak lefordítható.

30

III.

(Mellékdal)

Nekem is add megboldogabb énekemengedve szabad folyásta szónak, csapongva bármint vad folyón a csónak,ha kinyitva minden zsilipés retesz, ne fojtsd megcsírájában versemönvédelmi reflex!

31

NAPONTA MONDOGATJUK

Naponta mondogatjukkülönösen így tavasz elejénmég semmi sincs eldöntvemég m i n d e n l e h e tújra és újra szájba vesszükmorzsolgatjuk hangpróbáttartunk, töréspróbát ismert nem mindegy, hogy hovahelyezzük a hangsúlyt,hisz könnyen megbillenheta mondanivaló e nyelvingoványban.Naponta mondogatjuknyár kezdetén, ősz beálltával,télvíz idején, újabb esélyeinkszámbavételével, lehetőségeinkkorlátaival is számolva,az esetleges hibalehetőségeketis felmérve. Aztán döntéshozatalrakerül a sor: l e g y e n csaka hangsúly így hatványozottan,amolyan megrögzött maximalistamódjára a M I N D E N-en.

nemhihetemhogy ezek a fákkissé távol az erdőtőlv é l e t l e nvannakitt valami r e n dszabályt erősítő bizonyosságazért mégis kell hogy legyen mindenbena csillagok járásábana vizek vonulásábana vakondokútvesztőibencsodákegyébkéntmindenkivel megeshetnekahogy így lépegetek e furcsat é v e l y g ő k közöttbibliai rengeteghíján

32

erdőtlenül

33

ELKÉSETT INTELEM(Babits Mihálynak)

(fagyban is szomjazótorok)miért nem engedtedpillangóként rajzaniszavaidatmit lenyeltélutóbb mind fönnakadt;pedig olvashattadúton-útfélen:mindennemű GYÜLEKEZÉSTILOS!

34

»MERT ELHAGYATNAK AKKOR MINDENEK.«Két miniatur Pilinszky Jánosnak

I.

kézmosás előtti csöndkihül az úr vacsorájaahogy egy madártoll

al

ál

eb

eg

II.

mert elhagyatnak akkor:fejemnél tücsökzenelábamnál ganéj, s újra fája kutyaólak csendje, az égvefelejtett villanyok magányade, te már akkor mint istenk í v ü l vagy, szentségesenu t á l t.

35

SEGESVÁRI RÓZSABartók László előadóművésznek

A virágkötélből a kötél,a selyempárnából tollkéntkihulló Létünk, messzeűztük azóta a Kánaánt.

Vérző sebünk: Segesvár.Ordítóan néma utca: Segesvár.Szobor-csöndben fuldoklóMuszáj-Hit.

Reményt mégis te adj!tört tagokkal, átszúrt oldaladdal is.Te Szervátiusz-szobor-összetöröttség.Te csonttá szelídült Hűség.

Minden dalod: Forradalom!És nagyobb minden Északi-Fénynél.Higgyük, hogy csak Az? lidércesfellobbanás, csalóka lángolás?

Nincs megállás! - szólíts, ha lankadunk,ha fogytán a bor és a dalunk,mert csalóka ez a forradalom:jaj, belerohadunk!

Előre hát, tűzön-vízen át! - forr,dühöng vezényszavad, próféciád.Hanyatt halva is küzdeni kész,Petőfi!

Te földdé roncsolt Csoda,Te örök Most-vagy-Soha,Szabadság-király, vörösSegesvári Rózsa.

36

MÚLÓ JELENLÉTED

Múló jelenléted fölfeslettvalahol: kilátszikalsónemű-szégyened,indulnál, de mozdulatodmegfagyott vízesésszándékod őrzi csupán,lépéseid is ilyenek:elszántak, bár aknamezőnjársz szüntelen

csak a gyalogátkelőt kerüldnagy ívben,az igazi ellenséga véletlent választja

37

M. HAJNÓCZY PÉTER

ad di gm elengetted magadhoz as za va ka t

m k é a g t f l o á l v y á a dék k

38

LEPKE I.(avagy festőnk kór-dekorátuma)

Gálics Istvánnak

Akit ébredéskor csakmegérint a Fény, aki csakválogat a dolgok között:boldog.

A hajnal is lepkeszárnyonérkezik hozzád, színei kielégülésértkopognak csukott pilládon.Látszólag preparálva vagy...Ha szűnik a látás kínja,ha nyugszik az idegbajos pupilla,de a gombostűk helye még fölsajduleste, lefekvés előtt, s márrezeg is a finom erezet,csillópor száll.

Álmodban egy óriáshegedű- új héttornyod! - belsejébendörömbölsz reménytelenül.

39

LEPKE II.(újabb kori variáns, ugyanolyan ajánlással)

Akit ébredéskor csakmegérint a Fény, aki csak válogata dolgok között:boldog.A hajnal is lepkeszárnyonérkezik hozzád,színei kielégülésértkopognak csukott pilládon.Látszólag preparálva vagy...Ha szűnik a látás kínja,ha nyugovóra tér az idegbajospupilla. De a gombostűkhelye még felsajdul este,lefekvés előtt, s már rezega finom erezet:csillópor száll...

Barátom, ki ismereda lepkék nemi életét is,mondd, hány lepkehalállalmérhető egy élet?!.

(1987-1997)

40

FOTÓS INTELMEK KORAVÉN KEZDŐKNEK

elsőés egyben a legfontosabbaz expozíciós tér-időkiválasztása, a helyesrekeszelés

második:(nem kevésbé fontos)a fény-árnyék arányaa sejtelmesség fokozója lehetmert tudjuk: ha egy tárgynak nincsárnyéka, az árnyéknak tárgyaléte kétségtelen kétségeketébreszthet

tovább:a háttér és a perspektívais számtalan lehetőséget kínála kimondhatatlan kimondása terén

ne feledjük!a szín a tárgyak hangja(fekete-fehérben is)

mert:meddő kísérletnek bizonyulhataz utólagos javítása RE-TUS!!!

41

A POR CSAK BEFÖD...

A por csak beföd...a hamu emléke őrzicsontod ízétvelőd akaratátm e l e g e d e tazt is, hogy megvolt írvaminden a kőbe’

kiálló szög vagybeleverve az időbe

42

HA ÉNEKEL, SÍR

a csipkékszemérmessége világítaz éjben, s egyszentjánosbogárka

aki visszanézelveszítiszerelmét mintama néhai énekes,vagy kén -kő hullik városára

részeg tenyered eltévedttestemen, bőröm alatt halkanpendülnek alvó húrjaim

bolond hangszerha énekel,sír

43

TŰLEVÉL NŐ

kiszikkadt nyelvemledobta díszeit

gombolyagbagubancolódikminden a-gondolat(torkomon akad)

fáj mindenfölösleges szótűlevél nő nyelvemalatt

44

A KARÁCSONYFÁK EGYRE KISEBBEK

Gyermekded emlékeimben:csillag-lányok, évák,éjféli misék képzete.

A rajongás karácsonyfáiegyre kisebbek, szaloncukraibaa semmi magányátcsomagolta anyám.

A csillagos, csillagszóróscsorda-pásztorok a kisdedetkeresik keresve: azóta is.

Azóta sem

45

NEM TUDNI

(a melled fölötttalálható) hajszálereidrőlmint térképeken folyók hálózataszövődmény-szövevényaz é l e tjut eszembeazzal a különbséggelhogy eredetük és torkolatuk isismeretlen

lányunknál is meglátszanakmondodnála sem tudnihonnan eredneknem tudni

46

TÁVOZÓBAN

Mire eljössztiszta leszekmint a tó.Tenger-szemedbennem alhat.

Hajam is olyan lesz:Őszelőn havazgat.

Csuromvizesentávozol majd,s én hosszasan nézek utánad...

De mielőtt elmész:Hajolj le!távozóban megigazítomkoronádat.

47

FOHÁSZ

Adj a szerelemnekmelegágyat, erőta szeretőknektöbb tüzet a vágynakadj a csavargóknakjó időthazátlanoknak hazáthalottaknak tetszhaláltköltődnek tüzelőtmelegednialkotni lázathitetleneknek hitethívőknek kétségeterősödni

ÉS SZABADÍTS MEGA GONOSZTÓL...

48

SZERELMESVERS

(olyan vagy mint a nap)

ha szemem süket volnaha fülemmel sem nézhetnéleks ha érintésed sem lenneenyém, akkor talán nővéredbea napba lennék szerelmes

mert olyan vagy mint a nap

ha fázom betakarszha sötét van hozzám bújszhogy ne féljek egyedülha melegtől szenvedekelrejtőzöl felhőid mögé

olyan vagy mint a nap

49

METSZÉSPONTOK

nagyon fázhatotta föld, ha hó alá bújtmelegedni; pedig rilkeienhideg és fehér, mint arcodabban az osztrák kisvárosbanduinó feléaz is talán a sorsiróniája,hogy villach is kapcsolatbanvan a fehérrels talán az is,hogy azóta mindkettena vattacukortól ishideglelést kapunk

50

ÁLOM TORZÓ(kint ragyogó nap )

Kőben felejtett testrészekkatedrálisok nyújtóznaka földszínű égre.

II.

Bizonytalan ecset -vonások az előtérben:(hullámzó kielégületlenség)

III.

A háttérben: hintaló-fogat,gyermekjátékok, katonák,a szuronyok élén megvillanónapfény, mint rossz álomután...

IV.

Kint: ragyogó nap.

51

ÉDESEDEM

Nem a tekintetemhajolt meg, a földemelkedett arcomhoz.

Nem a szívem nőtt meg,országos alázatom.

Ha fönn jár a tekintetem,akkor is a csizmám látom.

Jegenye-magasból nézle rám régi arcom.

Mancsos kezek igazítanakszívverésemen.

Leheletkönnyű fájdalomtólfenten - késő érések idején -lassan é d e s e d e m.

52

HALÁLLAL JÖN

I.

Halállal jön a beteljesülésnyár végével a végkisülésa hóval már minden felejt;csak a halhatalanokat kímélimeg: ők halállal születnek

II.

ők halállal születnekcsak születnek, akár az istenekde meghalni egy sem tud;az öröklét kiszemeltjei ők -ettől szomorú mindegyikettől fakó ragyogásuk

III.

az öröklét kiszemeltjei őkmár születésükkor gondosankiméretnek, jut mindenkinekaranyából -így lesz senkié -ad csak, de nem kap semmitőt ki érti meg?

IV.

őt ki érti meg?s ha megérti, ki követné önként,ki segítene neki tüzet lopni,ki szeretné boldognak látni,ki gyűlölné jobban önmagánál,ki halna vele részvétből,tudva, hogy mindene másé?

53

NAGYON FOG FÁJNI

a bizonytalan kézmozdulatokideje jön el, ujjaink hiábakeresik párjukat, túrnak homokba,rejtőznek zsebek mélyére;

e tétova szemrebbenések idejénmindenki szemüveget hord majda fölös vagy hiányzó dioptriáraügyet sem vet senki, divat lesz

a sötét napszemüveg, közel máraz idő mikor a süket fülekbebeköltözik a halál, minden

fölösleges limlomot kitakaríts nagyon fog fájni a mocskátólmegtisztult beszéd, a tiszta szó.

54

ALTERNATÍVA

Csupa csiripelés ez a tél.Hívja bolyhos hó-csibéit a szél.

Hóval telik meg a szánk.

Ha be nem fogjuk, megfulladunk.Ha befogjuk, meghalunk.

55

LÉTLELET

Nem egy szívet melengetőérzés így harminc fölöttarra ébredni, hogy az embernekma van a születésnapja, mi többpont a 33-madik - krisztusi kor -intézném el egy fanyar gesztussalszellentve is hozzá, élve ezzel alegősibb és legnyomatékosabbvéleménynyilvánítási formával,ha egy csomó egyéb dolog iselő nem tolakodna, vegyük csaka költészetet, hirtelen arragondolok, lehetne ebből a témábóla l k a l m i verset is kanyarintani,olyan alapon ahogy alkalom szülia tolvajt, de ilyen előre megfontolt,hogy nem mondjam h á t s ó szándékigézetében indítani a verset máreleve kétségeket ébreszt, ha taktikákés praktikák DEkoncentrálják azembert, akkor már eleve lőttekaz egésznek, így válik manufaktúráváa verskészítés, maga a versperditává, a verskészítőp e n n a h a j d e r r éhiszen az alkotási folyamategészséges és spontán-ihletettfolyamatát vonja kétségbe azilyen eljárás, továbbá szótlehetne még ejteni az elhelyezés,a passzolás problémájáról is, vagyarról hogy végre jól érzem magamebben a versben, meg arról, hogye kissé hosszúra nyúlt bevezetőután tulajdonképpen itt, ezen a pontonkellett volna kezdődnie az írásosmegformálásnak, de hát ennyi flancotaz ember megengedhet magának aszületésnapjánugye Attila, mert lehetnemeglepetés is e költeménye vers-hét-szűk-esztendőben, mikortakaréklángon égek és pislákol csakbennem a szellem meg a lélek, szaporodnakbennem a lékek meg az élek, ettőldidereg számban e szabálytalannem-ének, csikorog tollam nem

56

fogja a papír, s hiábareménykedem ő k sem fogjákceruzámat, s az is csodával határoshogy élek (lassan, tűnődve ), ha márláng és láz sincs elég a lázadáshoze szemellenzős forradalombanpedig hátjuthatott volnaeszembe derűsebb példa ismondjuk az, hogy így nézhetettki a megváltó is, szőke volt,és lányok álmodtak vele,tévedés ne essék, nincs szándékombanújrafogalmazni önmagamat,új ars poeticát sem szeretnékírni, hiszen ez a vers semlétszükségletből keletkezett,létformának sem tekintema versírást, s csak abbanreménykedem, hogy szerencsésenk i t a l á l ok ebbőla versből - finito, finito! -ennyi ön-definíció és ön-elemzés után, így az utolsószó jogán, amolyan használatiutasításként azért mégiscsak jó lenne kiötlenivalami frappánsat, s hirtelenaz jut eszembe, ha már úgyis ott munkál tagadhatatlanula nyomot hagyni igénye, s aremény is, hogy egyszer majdnekünk is lesz utóéletünk,s az is, hogy a spontán önfeltárulkozásesetleg visszatetszést iskiválthat a nyájas olvasóban.A dokumentálási szándékaz esetleges esztétikaimellett, legyen hát e VERS - egyszelet hiányzó születésnapitortáimból -képes/képtelen üzenet,l é t l e l e t.

57

III.

58

A VERS SZÜLETÉSE

forgolódom az ágybanholnap verset fogok írni

ezen is túl kell esni

versem tüzes leszés pirosfölszisszen ha víz-embernyúl hozzá

egyébkéntteljesen fölöslegesszerepet tölt majd be(az élnitudásban)

59

NYULAK OKTÓBERE

Csőre töltött puska a tér.Ravaszra bénult ujjak,vizsla-torkosság.Hetedmagamban vacogok a körben.Tőlem jobbra is, balra ispuska dörren!- Nem mozdulni -bátorítom magam.

De a szomszéd kukoricásbanmár megrezzen a szár,nagy csizma sötétülfölém:megáll, vár...

Vállára kap, és én pontúgy lógok ott fönn,mintha élnék!

60

TÉL

most a napis szobatisztaminden vízdarabokbanvasra verveminden földrész

acél:te őrzödaz időt

borzas vízjéggé fagyvatiltakozik:ne fényképezz le!fésületlen vagyokgyűrött.

Uram, add, hogymindig készenvárjuk azexpozíciót.

61

PILLANATNYI HELYZETEMDEF-FINIÁLÁSA

Előttem egy fal.Mögöttem egy négylábú fogas.De én nem láthatomcsak a tekintetét érzem.Jobbra egy asztalon üreskonzervdoboz:tompa hiányérzet.Olvasólámpa:jótékony leleplezés.Karóra:életünk agancs-bélyege.Balra,egy ember ülnem ismerhetemlehet, hogyapám.

62

FELVONOM VITORLÁM

szakadtak úszóföldem vitorlái;egyetlen életemhalálom martalékamert félve közeledetta part felé

fejfámra ez van írva:»rászakadt az éjszaka«

sírom fölötta kitagadott emberzokog;a haldokló krisztus arcais felragyogderes fejfáján megálla kés

felvonom vitorláma szelíd szeretetmég késik

63

CSAK A SZÉGYENED MARAD MEG

Érzékeid zűrzavaralesz a veszted.Tépett réteken bolyongszmajd esztelen.Érthetetlenné fajulbeszéded.Lemondasz mindenről.

Csak a szégyened marad megarcod pírja nem.

64

ARRA GONDOLT...

Néha, ha a buszonvagy a villamoson megérintegy nő könyöke vagyvállanem gondolsz semmire

későbbnéhány év múlvarájösszlehet, arra gondolt(hogy)

65

VIGYÁZZATOK RÁM

Pohár vagyok mely elkopikzötyögő vonatokon hiábaszállítanátoktéves haláltáborokba.

Pohár vagyok mely eltörikmécses-szívem tartalmaszétmarja majd szögesdrót-közönyötök.

Vigyázzatok rám!

66

SÓTARTÓ

látodmilyen gonosz vagyetetnek egész nap sóvalte pedig paprikát követelszhagyj békénhadd éljem a világomebben a kis kocsmában

és kérlek ne molesztáld folyton apincéreket

67

VÁZA ÉS HAMUTARTÓ

Kocsma.Alkohol mámoraröppen át rajtam.

Két vendég érkezik:a férfi virágot rendela nő hamut.

68

VÁZA ÉS HAMUTARTÓ '78

az értelemmélyén mindegymitől rettegünk

verbális megnyilatkozásaimattízezer év múlvais őrzia falmikrostruktúrája

A nősema férfiSEM

69

TÖREDÉK Itehetetlenségünkegyértelműsége már nem gáncsolsokan vagyunk mi»elkésett-korán jöttek«

szégyenünk is nemes szégyende viszolygástok indokolt:nyakunkonkötél nyoma,de lázadásunk szükségszerű

70

TÖREDÉK II.

egy kis merénylet kénetestemnagyon elkanászodtam

és könyörtelenül ölj meg,ha már nem bírszmagammal

71

TÖREDÉK III.

később döbbentem csak rá:száműzetésemben azértfújt szakadatlana szél,hogy elvigyemímelt szégyentelenségemet

pedig:féltem ám mintegy kutya

72

TÖREDÉK IV.

tárgyi bizonyítékhiányábansemmi sem bizonyítjalétünket

ki tudjanem hiány-ea válasz is

73

TÖREDÉK V.

töprengéseink látszatánakegyértelműsége vitathatatlan

de: nem vagyunk teljesenveszélytelenek!

74

TÖREDÉK VI.

kiterjedésünk korlátjavagy tebőr

nem zavar,ha befeléterjedünk?

75

TÖREDÉK VII.

a kristályokatolykor baleset éri

ilyenkor mi mulatunk

és sírnakkikkel tegeződött

76

TÖREDÉK VIII.

verset akartatokhát íme:vegyétek

a hosszú folyosóvégén kijáratÉN erre megyek,ÉN arra...

77

MÉRGEIM, HA MEGMUTATNÁM

mérgeim, ha megmutatnám:lenne ám nagy riadalommost még nem,most még nem akarommost még nyugalom kellkalászt érlelő idő,lelkem fényéveiszívem moccanásamost még mind-mindneki hódolminden Ő

hiányból lettéls a hiány lett értedén csak akartalaknem könnyű:megérted?

vigyázz, az órádnincs mindig összhangban a miénkkelvárj, míg hozzád állítjákaddig is harcolj,és bízva bízzálmérgeim, ha megmutatnám...

aztán felém jösszszájadban virág

78

KETTESBEN AZ ÖRÖKLÉTBEN(Anyámnak)

Néha álmombanha emlékek nem bántanak,anyám hasában ringatózomkettesben az öröklétben.

Messziről jöttem talánhét tengeren átezért fáradtam elilyen korán:húszegynéhány évesen.

Elképzeltem magunk együttringó csípődben lakni de jó voltmennykőtől, villámtólamíg ő óvott.

És tudtad te isacélt hordasz,s ha megszülöd benne valamimeghasadéjszakáid azóta világosak

És havazik álmodbanfiad, ha néha vétkezik:tudja, megbocsátani csak te tudodgyönyörű szép vétkeit.

79

SZÍVES SZÍVTELEN

Őgyelgek kinn a réteken.Bokrok közt. Egyedül.Méhecske zúg, leszállni készül.Lábaimhoz ül.

Szelíden jön, nem támad,arcomat hosszan kémleli.Nyúlok utána. MegsimogatnámNem engedi!

Körüldongja szívem,azt hiszi, kék virág.Megérzi, hangot váltglóriáz, elrepül...

a szertartásnak vége.Én összeállok megintszervezetté, így leszekteljes: szíves szívtelenül

Nyár van. Aranyos.Lobogó búza, hullámzó tengeri.Bogár hál kedvesemmel,sirálynak képzeli.

80

VIRÁGOK, ELŐRE...

A lövészárkok üresekcsak a szél simogatásapótolja kezed.

A puskadörrenések lépteidneszével pörölnek.Itt-ott géppuskakacagás.

Virágok, jobbszárny előre!A méhek már várnak...

81

VERS AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁGBÓL

Látod, csak ez a vers maradtaz örökkévalóságból

azóta gyűlölt a hazamint a fronttól visszatértférj testeaz esték még elviselhetőkde a hajnalok borzalmasakmint a hasadona csók

a virágok is megérzikjöttöd hiányát

82

TENGER

I.

aki látott már aludniasszonyt puha mellekkelaz tudja csak milyen atenger ha háborgatninem kényszeríti a jugoszerelmünk te gyengevízililiom szitakötők miértmerészkednek kelyhedrenektárt szedegetni

II.

szerelmem nagy hajó!álmaink katedrálisamiért olyan omlandómiért nincs türelmünkpórázon tartanunk kételyünketó, tenger, csak egymásbasüllyedve mutatodanyaságod nekünkkét ellentétes erőt együvéformálni más ki tudna?

III.

gondoltál már arra drágamilyenek voltunk dobolóhalántékunk és vérünklüktetése lemeztelenedvea gondolatoktól csak egyrekoncentrálva csak ránkés reggelre mindigugyanaz történt:ijedt virágaink kinyíltaknagy fehér vázádban

IV.

ki jön velem ma éjjelszeretni?akinek két csókja vanaz a harmadikat ráadásulkapjavizek szerelmeseki szabadítja ránk az aszálytki tudna ezerszer jobbangyűlölni nálad?

83

V.

fekete isteni bortólés fenyőillattól részegenki tudná eltitkolnia költő sejtelmeit:vajon milyenek a tenger lányai:a mikrovilág vizeibennövekvő élet:tízezer év a magzatfejlődési ideje

VI.

kik láttak téged, tenger?kik nem látták mégszűz testedetki látta előszörágyék-hullámzásodat,ki látta, ki?kislányom, tenger!ki szólított így?ki szomorított asszonnyáTenger, és ki húzta kiutolsó hajszáladat?

VII.

Tenger! Mutasd megazt az órátamelyben nagy Énekfakad a sirályokvisongásábóltaníts szárnyaknélkül is zuhanni,taníts kitépettnyelvvel kiáltanitaníts meg az anyatejértelmezésére, taníts!

84

TISZTÁBB DALOKAT KÉREK...

Szabad asszociációmban nemtudom meddigterjednek énem premisszáiilyenkor riadtan menekülünkTőlem

Szálló varjakra dől a sörétszájukból kilóg magam okoztaversem

Tisztább dalokat kérekeszmei mondanivalóval éstragikus hangvétellelmásképp egy fíttyetsem ér az egészezek híján nem isérdemesÉLNI.

85

LESZ ALKALMA GONDOLKOZNI

lassan elmarad minden„és mégis”a szivárványaz elkésett esőkaz ősza madárhulláshol maradta kéklő sugárömlésmeg az üres szemek

nyomozótiszt kisérőimszájából a bebörtönzöttKrisztus hangja:„lesz alkalma gondolkozni”

86

ARS POETICAkiki a költők tehetetlenek napjainkban

(Domonkos J.)

És te, költő?ezerszer elátkozott, mit szólsz?Hallgatsz...Mit is tehetnél?Ököl-nagyságú szívedmeddig nem robban még?Gyújtózsinórját ezeréve meggyújtották,magadba szenvedted máregész Európát.Pápai optimizmusod ennyire naiv?

Száműzötten a látóhatárra,hogy ujjal mutogassanak:nem döglik meg,de vérét adja, ha szeretik:verset ír, énekelorgonalevéllel citeráz,jelszót dadog, alázatról gügyögegyszóval:kiszabott,szigorú,fegyelmezettlesz: apátok gyermeketek,nevelő tanártok, szeretőtök.

Azóta jóra fordult mindenkiúttalanságunkban felmásztunka keresztre,felfeszültünk,és vártuk a télidőt,a lombtalanítást,hogy látva lássunk,hogy látva lássatok.

87

LETESZEM A TOLLAT

letettem a tollatholtan fordult ki alólaaz utolsó szó

szertartás nem leszbedoblak egy gödörbes leöntelek oltott-radírral

őrt én állokszemélyesen

„Felhívom figyelmüket:minden szökési kísérletszigorú megtorlást követ!”

A Karhatalom

88

HARC A VERSSEL

rövid töprengés utánengedtem az erőszaknakkihörpintettem méregpoharadatVERS

azóta én vagyoka legjobb ember

te pedig aggódsz hiszencsak próbára akartál tenniés jössz föl bennem

89

IV.

90

JÓ LENNE

Jó lenne tisztalappal kezdeni,nem ily elhasználtszamárfüles irkalapra írni,élvezni a friss papírcellulóz-illatát, vagyfamentesre, lemondva e nagyszerűélvezetről, azzal sem törődve,hogy a korrektori munkaután újból piszkozattáválik a vers, s ezáltalúj komplexus forrásává

Mégis jó lennetiszta lappal kezdeni,felhőtlen fővel alkotni,gyermeki rajongással néznia leírt szót, mondatot,„korai”, attilás verseketkuglerről és libasültről;szeretőnek szerelmeset,asszonynak az örök hűségről,gyereknek gyerekeset,mily régen dédelgetett terv:bordalt magamnak.

S utolsó kívánságként,de jó is volnabőrkötésben díszelegni(bár: mennyi lenyúzottbőrbe került eddig is az egész!)kirakatokban, leányszobákpolcain.S ha ez is összejött, végül,de jó is lenne,Istenem, az egyszer,békén hagyni a papírt,- francba az egésszel -és semmit, semmitsem írni.