A NYULAK SZIGETE,ahol az Isten rabjai laktak…

…éltek…

…halálukig.

„- Ahun a Sziget, a Nyulak szigete.A mai Margitszigetre mondotta. Tekintetes, szép sziget volt az akkor. Hosszabb és szélesebb is, mint most. Közepén két

templomtorony nyúlott ki a még leveletlen fák közül.”

„Négyszögre szabott, téres-tágas új épület

állott ottan. Még csupasz tégla minden

fal, de már a tetőt cserepezte a

munkások raja. Az épület elején magas

hátú, szép kis templom állt a nagy

házzal egybeépítetten.”

„Jancsi sohase látott akkora udvart. Fák is álltak benne,

öreg fák. Ketteje nyírfa volt, a többi tölgy. A

tölgy még csak nem is

rügyezett…”

„ A folyosó vonala közepén világosabb boltozatos átjáró van ott a belső udvarra. Csak kis udvar az; körös-körül tornác. Csupa oszlop és oszlop. Mind fehér kőoszlop...A nagyudvar közepén kutat kövezett három munkás.”

„Tehát templom, nagy, hideg

templom. Nem akkora, mint a

fejérvári, de mégis nagy. A

márványküszöbös, vasrácsos terem meg az apácák

kórusa. Látott már ilyet otthon is, Fejérvárott.”

„Még akkor híre se volt az

üvegablaknak. A templomokra

máriakőből raktak karikás

ablakot.”

„Elhűlten látta, hogy a kép alatt, egy

szegen, vaskos nyelű korbács

függ.Szíjkorbács volt, négyágú. A nyél szennyessége és a gombos

szíj-végek vörhenyes

kopott sága...”

„Mikor kiértek a folyosóra,

mindenfelől nyíladoztak az ajtók. Fehér

csuhás, fekete csuklyás barátok jelentek meg a

folyosón, de köpönyeg nélkül.

Valamennyi sovány.”

„Mondják a szórorok, hogy a kis Margit mindjárt ebéd után sorra térdepelt minden feszületet és

minden Mária-képet, amennyi csak a klastromban van. És valamennyi

előtt ájtatoskodott egy páter-t meg egy ávé-t.”

Jancsi utánuk bámult.- Mindenki rab-e? - kérdezte félénken.

- Mindenki - bólintott Szikárdusz.- A király is?- Király is.

- Kinek rabja a király?- Nemzet rabja.

- Mink is rabok vagyunk-e?- Mink is.

- Mink kinek a rabjai vagyunk?- Isten rabjai, fraterkám.

„Margit szomorúan mosolygott.- Miért mondasz engem hercegkisasszonynak?

Szikárdusz rámordult:- Micsoda bolondok megbeszélsz? Margit fogadalmas szóror. Nem szereti hallani “hercegkisasszony”.

Margit helyeslőn bólintott:- Nem, fráter. Krisztusnak szolgálóleánya vagyok én. Ez az egyetlen méltóságom.”

„De a liliom meg csupa rejtelem.

Honnan veszi a liliom azt a csodás

tisztaságú fehérségét?A földből?

A föld fekete.És miért szeret

elrejtőzötten élni?”

„Mily szép a halálban! Vonásainak szögletessége elsimult. Homloka

derült. Az arca színe mint kisleány korában. Szemének szép fekete pillái mozdulatlanul sötétlenek a fehér arcban. Mintha boldog álma

volna...”

„Jancsi hozzálépett, s odafektette a kis nyaláb liliomot a mellére:- Neked neveltem. Téged illet, Istennek lilioma!”

„A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa.”

Készítették: Láthatatlan lámpások

Ács Brigitta Csató Péter Járdán Eszter Orosz Luca Vizi Mátyás