W. Shakespeare: A makrancos hölgy

X X X I I I . é v f o l y a m 1 2 . s z á m • 2 0 0 0 . d e c e m b e r • D R Á M A M E L L É K L E T

S Z Í N H Á ZA M A G Y A R S Z Í N H Á Z I T Á R S A S Á G F O L Y Ó I R A T A

D R Á M A M E L L É K L E T 2 0 0 0 . d e c e m b e r

William Shakespeare

A MAKRANCOS HÖLGY

AVAGY

A HÁRPIA MEGZABOLÁZÁSA

Fordította: Nádasdy Ádám

SZEREPLŐK

Keretjáték:

RAVASZ KRISTÓF, fazékfoltozóKOCSMÁROSNÉNEMESÚRAPRÓD (nemeshölgynek öltözve)ELSŐ VADÁSZ, majd ELSŐ SZOLGAMÁSODIK VADÁSZ, majd MÁSODIK SZOLGAHARMADIK SZOLGAFIÚCSAPOSSZÍNÉSZEK

Színdarab:

BAPTISTA MINOLA, gazdag páduai polgár

KATALIN, a „makrancos", Baptista nagyobbik lányaPETRUCHIO, veronai nemes, Katalin kérőjeGRUMIO, Petruchio személyi szolgájaCURTIO, Petruchio vidéki házának gondnoka NÁTÁN,FÜLÖP, JÓZSI, MIKLÓS, PÉTER, Petruchio szolgáiSZABÓKALAPOS

BIANCA, Baptista kisebbik lányaGREMIO, öreg páduai polgár, Bianca kérője

HORTENSIO (átöltözve: Litio), páduai nemes, BiancakérőjeLUCENTIO (átöltözve: Cambio), pízai nemes, BiancakérőjeTRANIO (átöltözve: LUCENTIO), Lucentio kísérőjeBIONDELLO, Lucentio szolgájaVINCENTIO, gazdag pízai polgár, Lucentio apja

ISKOLAMESTER (átöltözve: Vincentio), mantuai emberÖZVEGY, szép fiatal nőBAPTISTA SZOLGÁI

A fordító megjegyzései

A hagyományos magyar címen ném akartam változtat-ni,jóllehet nem fedi az angolt, és a mai magyar fülnek a„makrancos" és a „hölgy" szavak irodalmiasnak, ope-rettszerűnek hatnak.

A rövid/hosszú i/í, a/ú, ü/ű esetében a saját beszé-demet követtem, mely gyakran nem azonos az akadémiai(tehát a helyesírásban is rögzített) normával, például akíván, ifjúság, szörnyű szavakban én rövid i- , u - , ü-tejtek: „kroán, ifjúság, szörnyü ", s így a jambusaim istöbbnyire eszerint működnek. A szövegben mégis azakadémiai helyesírást követtem, hogy az olvasónak nelegyen zavaró; a színész meg majd a fülére hagyatkozik.

Az álruhába öltözött szereplők igazi neve után záró-jelben közlöm az álnevet. Például Lucentio (Cambio).


KERETJÁTÉK ELSŐ SZÍN

Hely: egy angol falusi kocsma előtt.Jön Ravasz Kristóf és a Kocsmárosné

RAVASZ Elintézem én magát, ne féljen. KOCSMÁROSNÉMajd megkapja a magáét, gazember. RAVASZ Az énnevem Ravasz, mi nem vagyunk gazem-

berek! Utánanézhet: mi még Oroszlánszívű Vilmos-sal jöttünk be. Úgyhogy, mutatis mutandis, utánamaz özönvíz. Tutto silenzio!

KOCSMÁROSNÉ Nem fizeti ki az összetört poharakat?RAVASZ Nem én, egy petákot se. Távozz tőlem, Sátán

Kutyája, és kushadj jéghideg vackodon.KOCSMÁROSNÉ Megmondom én, mit csinálok: hívom

a rendőrt. (El)RAVASZ Hívjad a csendőrt is, meg a fegyőrt, meg a malőrt.

Én majd beszélek velük a törvény szerint. Egy lépéstnem mozdulok, értve? Jöjjön csak; várom tárt karok-kal. (Elalszik)

Kintről kürtszó. Jön a Nemesúr a kíséretével vadászatból

NEMESÚR Vadász, te menj, és lásd el a kutyákat.Pihentesd Cimborát: fáradt szegény, ésFickót tedd a morgós szuka mellé.Figyelted, Vezér milyen ügyesen kapottszagot a sövény szögletében? Azt a kutyáthúsz fontért el nem adnám!

1. VADÁSZ Hát nem rosszabb a Bundás se, uram. Őugatott, ha elveszett a nyom,de kétszer is talált halvány szagot.Higgye el, uram, ő a jobb kutya.

NEMESÚR Ez marhaság. Ha Visszhang tudna futni,többre becsülném egy tucat ilyennél. Nanézz utánuk, és etesd meg őket! Holnapmegint vadászni akarok.

1. VADÁSZ Meglesz, uram.NEMESÚR (észreveszi az alvó Ravaszt)

Ez mi? Halott? Vagy részeg? Hé!Szuszog még?

2. VADÁSZ Szuszog, uram. Melegíti a sör,azért alszik ilyen jól a hidegben.

NEMESÚR Micsoda véglény! Fekszik, mint a disznó! Ó,zord halál! Tükörképed is undok! Urak,megviccelem a részeget.Mit gondoltok, ha csöndben ágyba

tennénk,szép ruhát kapna, ujjaira gyűrűt,az ágya mellett tálcán csemegék, elegánsszolgák lesnék ébredését - nem hinnéazt a koldus, hogy nemes?

1. VADÁSZ Így van, uram, mást nem nagyon hihetne.2. VADÁSZ Meg lenne döbbenve, mikor fölébred.

NEMESÚR Mintha csak álmot látna, képzelődne.Fogjátok hát: legyen komoly a tréfa.Vigyétek csöndben a legjobb szobámba,szép képekkel aggassátok körül, mocskosfejét mossátok lágy szerekkel, és jó illatúfát füstöljetek.Álljon készen zene, ha majd fölébred,

édességes, mennyei hangzatokkal.Ha megszólal, haptákban álljatok,és alázatosan, szolgai hangonezt mondjátok: „Mit parancsol, uram?"Egyiktek tartson ezüst kézmosót csöpprózsavízzel és virágszirommal, másik akancsót, harmadik a kendőt, mondván:„Urunk, hűsítse a kezét!" Valaki álljon ottfinom ruhákkal, és kérdezze: „Ma mitvesz föl az úr?" Egy másik számoljon bea lováról, kutyáiról meg arról, hogy azúrnő mily gyászban van, hogy férjurabeteg. Be kell neki beszélni, hogy bolondvolt; s ha úgy véli: most az - hátálmodik, mert valójában nagy hatalmúlord. Így tegyetek; csak ügyesen, urak.Ez pompás szórakozás lesz nekünk, hamértéktartóan tudjuk csinálni.

1. VADÁSZ Uram, úgy játsszuk majd a szerepünket,hogy buzgalmunk elhiteti vele:csakugyan az, aminek mondjuk őt.

NEMESÚR Vigyétek akkor óvatosan ágyba,s ha fölébred, ki-ki tegye a dolgát.

Ravaszt kiviszik. Kintről trombitaszó

Nézd meg, fiú, mi ez a trombitálás.

Egy szolga el

Talán valami nemesúr, akiutazás közben itt fog megpihenni.

A szolga visszajön

Na, ki az?SZOLGA Uram, jelentem: színészek.

Ajánlkoznak, hogy játszanának önnek.NEMESÚR Jöjjenek be.

Jönnek a színészek

Üdvözletem, urak.SZÍNÉSZEK Köszönjük, kegyelmes úr.NEMESÚR Akarnak nálam játszani ma este?1. SZÍNÉSZ Fogadja kegyelmed szolgálatunkat.NEMESÚR Kész örömmel. (A 2. Színészre) Már

láttam ezt a fickót:ő játszotta azt a parasztlegényt,(Az 1. Színészhez) mikor maga grófnőnek

udvarolt.(A 2. Színészhez) A nevét nem tudom;

de mondhatom,hogy jó ízléssel, meggyőzően adta.

2. SZÍNÉSZ A Soto szerepe volt az, uram.NEMESÚR Így van, így van, és remekül csinálta.

Nos, a legjobbkor jöttek, emberek,annál is inkább, mert olyasmit űzök,amiben művészetük jól jöhet.Egy úrnak fognak játszani ma este;de lesz-e magukban önfegyelem,

XXXIII. évfolyam 12. szám • 2000. december • DRÁMAMELLÉKLET

ha látják majd fura viselkedését, - mertsose volt még színházban a lord -; nehogynevetőgörcsöt kapjanak,és meghántsák nekem; mert jobb, ha tudják:egy mosoly már a sodrából kihozza.

1. SZÍNÉSZ Kegyelmes úr, türtőztetjük magunkat,legyen akármilyen csudabogár.

NEMESÚR Te, fiú, kísérd a konyhába őket, ésvendégeld meg mindahányukat. Adjnekik, amit házam adni tud.

Egy szolga a színészekkel el

Fiú, menj apródomhoz, Bertalanhoz:öltözzön nőnek, de alul-felül. Ha kész,kísérd a részeg ágya mellé, szólítsdúrnődnek, lesd parancsait.A hálám - mondd meg - nem fog elmaradni,ha olyan finoman viselkedik, mint ahogylátott nemeshölgyeket viselkedni a férjükoldalán. Így jelenjen meg a részeg előtt,szerényen, halk szavúan, jólnevelten,mondván: „Mit parancsol az én uram,amivel asszonya, hű felesége kimutathatjaszolgáló szerelmét?" Aztán ölelgesse,csókolja össze, majd elgyötörve,lehorgasztott fejjel sírjon a fiú a roppantörömtől, hogy édes ura a bajból kigyógyult,miután hét évig azt képzelegte, hogy koldus,nincstelen és nyomorult. Ha nincs a fiúbannői tehetség, hogy megrendelt könnyeketzáporozzon, egy hagyma is eléri ezt a célt:egy kendőben titokban odatartva majdnedves szemeket csinál neki. Siess, hogymindez hamar meglegyen: később eligazítlakjobban is.

Egy szolga el

A fiú könnyen ölti majd magáraegy hölgy hangját, járását, modorát.Alig várom, hogy halljam, amikor arészeget férjének nevezi,s hogy szolgáim hogy bírnak fapofávalhajbókolni e rossz paraszt előtt.Megyek, segítek. Ha jelen vagyok, azkordában tartja a jókedélyt,mely különben könnyen elszabadul.

Mind el

MÁSODIK SZÍN

Hely: Anglia, a Nemesúr vidéki háza.Jön (vagy láthatóvá válik) Ravasz és kísérete fönt, egyemelvényen, valamint a Nemesúr

RAVASZ Szánjanak meg egy korsó világossal!1. SZOLGA Nagyságos úr, van jó spanyol borunk.

2. SZOLGA Kegyelmes úr, óhajt egy kis befőttet?3. SZOLGA Melyik ruháját kívánja viselni?RAVASZ Én Ravasz Kristóf vagyok, ne szólítsanak nagy-

ságosnak meg kegyelmesnek. Életemben nem ittamspanyol bort. És ne befőttet adjanak, hanem egy jó egy-befőtt marhát! A ruhámat ne kérdezze, mert annyi ka-bátom van, ahány hátam, annyi harisnyám meg cipőm,ahány lábam - néha több lábam is, mint cipőm; vagyolyan cipőm, amelyből kinéznek a lábujjaim.

NEMESÚR Mentsen az ég ettől az őrülettől!De szörnyű, hogy egy ilyen származású,gazdag és megbecsült nemesuratmegszállva tart az átkos elmebaj!

RAVASZ Mi? Hogy én bolond volnék? Hát nem én vagyokRavasz Kristóf, az öreg Ravasz fia Barton-heath falu-ból, aki születtem szatócsnak, tanultam gyapjúmosó-nak, fölcsaptam medvetáncoltatónak, és most beálltamfazékfoltozónak? Kérdezzék, meg a kövér HacketMariannt, a wincoti kocsmárosnét, hogy ismer-e. Haerre nem azt feleli, hogy tizennégy pennyvel lógok nekia sörökért, akkor lógjak az akasztófán, mint akeresztény világ legnagyobb gazembere.

Egy szolga sört ad neki

Ugye? Nem vagyok én hibbant! Na, egészség! (Iszik)

3. SZOLGA Jaj, ez kergeti gyászba asszonyunkat.2. SZOLGA Jaj, ez tesz minden szolgát búskomorrá.NEMESÚR Ezért kerül nagy ívben a rokonság:

a tébolyod kiverte őket innét.Ó, nagyuram, nemes véredre gondolj,hívd vissza száműzött ép eszedet,s helyette száműzd a, rossz képzelődést!

Nézd, szolgáid hogy állnak körülötted,mindegyik csak egy intésedre vár. Akarszzenét? Apolló lantja szól, (Zene) és húszfülemüle dalol füledbe.Vagy aludnál? Mi ágyba fektetünk, melylágyabb, édesebb, mint az a fekhely, mitSzemiramisznak vetettek egykor. Sétálnivágysz? Szőnyegből lesz az udvar. Vagylovagolni? A lovadra gyönggyel, arannyalkivert szerszámot adunk. Szeretszsolymászni? Sólymaid lecsapnak apacsirtára fentről. Vagy vadásznál?Kutyáid hangját az ég zengi vissza, svelük csahol minden földi gödör.

1. SZOLGA Ha nyúlra vadásznál, agaraidgyorsabbak, mint a jó tüdejű szarvas.

2. SZOLGA A képek tetszenek? Hozzuk nekedAdoniszt friss patak partján lefestve,míg Vénusz megbújik a sás között,mely lélegzetétől szinte remeg,mint amikor a sással szél cicáz.

NEMESÚR Vagy megmutatjuk lót, a szüzet,akit meglep az álnok Jupiter;

oly eleven a kép, mintha csinálnák.3. SZOLGA Vagy Daphnét, amint fut tüskés bozótban,

lábán sebek, mint az igazi vér:ha látja, bánatában sír Apolló,oly mesteri azon a yér s a könny.

NEMESÚR Nemesúr vagy, nem más, mint nemesúr;


és asszonyod van, sokkal gyönyörűbb,mint hanyatló korunk bármely leánya.

1. SZOLGA Mielőtt érted ontott könnyeiárvízként dúlták szét vonásait,a legbájosabb lény volt a világon;bár most se marad el senki után.

RAVASZ Nemes vagyok? Van ilyen asszonyom? -Vagy álmodom? - Vagy eddig volt az álom? -Nem alszom: látok, hallok és beszélek.Lágy selymet érzek és finom szagot. Afrancba is, tényleg nemes vagyok, nemRavasz Kristóf fazékfoltozó. Jó, hozzátokbe a nagyságos asszonyt, és még egy korsónagyon könnyű sört.

2. SZOLGA Óhajt kezet mosni, kegyelmes úr?Ó, boldogság, hogy eszét visszanyerte!Ó, végre fölfogja, hogy kicsoda! Tizenötéve egyfolytában alszik, s ha fölébredt,ébren is álmodott.

RAVASZ Tizenöt éve?! Egész jó szunya. Ésnem is szólaltam meg ezalatt?

1. SZOLGA Szólt, szólt, uram, de értelmetlenül:mert bár végig e szobában feküdt, arrólbeszélt, hogy kidobták az ajtón, akocsmárosnét azzal fenyegette, hogybíróság elé fogja citálni, mert hamismércével méri a sört. Meg valami Cilitszólongatott.

RAVASZ Cili! A kocsmárosék cselédje!3. SZOLGA De uram, nincs se kocsma, se cseléd, se

olyanok, akiket fölsorolt,mint Ravasz István meg Napsz, a görög,meg Gyöpös Péter, meg Bogyó Tamás,meg húsz másik ilyen nevezetű: ők nemléteznek, sose láttuk őket.

RAVASZ Áldjuk az Istent, hogy így rendbe jöttem.MIND Ámen.

Jön az Apród nemeshölgynek öltözve kísérőkkel.Egyikük sört ad Ravasznak

RAVASZ Köszönöm, majd meghálálom.

APRÓD (HÖLGY) Hogy szolgál jó gazdám egészsége?RAVASZ Inkább őneki szolgálnak, de jól!

Hol a feleségem?APRÓD (HÖLGY) Itt, édes gazdám; mondd, hogy mit

tegyek.RAVASZ A nejem vagy, és nem hívsz férjuradnak?

„Gazda" - a szolgáknak; neked - a férjed!APRÓD (HÖLGY) Férjem és gazdám, gazdám és uram:

én engedelmes asszonyod vagyok.RAVASZ Tudom, tudom. (A többiekhez) Hogy

szólítsam az asszonyt?NEMESÚR Madame-nak.RAVASZ Erzsi madame? Vagy Jolán madame?NEMESÚR Simán „madame", uraknál így szokás.RAVASZ Asszony madame, azt mondják, átaludtam

tizenöt évet, vagy még többet is.APRÓD (HÖLGY) Bizony, és nekem harmincnak tűnik,

hisz ágyadból ki voltam zárva végig.RAVASZ Hosszú idő. Na, hagyjanak magunkra.Ravasz és az Apród kivételével mind el

Madame, vetkőzz, és bújj ágyba velem.APRÓD (HÖLGY) Legnemesebb uram, hadd kérjelek,

hogy pár napig még ments föl ezalól, vagylegalább, míg le nem száll a nap. Orvosaidhatározott parancsa,hogy ágyadtól távol tartsam magam,mert visszavethetne régi bajodba.Ne haragudj, de így áll a dolog.

RAVASZ Hát bizony, áll a dolog, már alig bírok várni.De nem szeretnék visszaesni a képzelgéseimbe.Úgyhogy várok, bárhogy sürget a húsom-vérem.

HÍRNÖK (jön) Nagyságos úr, a színtársulatod,hallván örömteli fölépülésed,

előadna egy kis komédiát;ezt tanácsolják orvosaid is,mert a bánattól megdermedt a véred, sa melankólia tébolyt okozhat.Azt javallják: nézd meg a darabot,add a fejed vidám szórakozásra,mely erősít, és elűzi a bajt.

RAVASZ Egye fene. Adják elő. Ez a... kamélia, ez ilyenbetlehemezős vagy bukfencezős?

APRÓD (HÖLGY) Nem, jó uram, ez finomabb anyag.RAVASZ Anyag?APRÓD (HÖLGY) Szóval, történetféleség.RAVASZ Jó, megnézzük. Asszony madame, ülj

mellém!Boruljon a világ, egyszer vagyunk

fiatalok!

ELSŐ FELVONÁSELSŐ SZÍN

Hely: Pádua, Baptista háza előtt.Fanfár. Jön Lucentio és Tranio

LUCENTIO Mindig az volt a vágyam, Tranio,hogy lássam Páduát, a tudományoknemes bölcsőjét itt, Lombardiában,Itália gazdag gyümölcsösében; apámjósága - és jószága - révén most végreitt vagyok, s velem te is, sokszorkipróbált, hűséges kísérőm. Pihenjünkmeg, aztán vágjunk bele a hozzánkméltó komoly tanulásba. A tekintélyesPíza városaszült engem, ahogy előttem apámat, avilágjáró nagykereskedőt,

Vincentiót a Bentivoliókból.Úgy illik, hogy Vincentio fia,

ki Firenzében nőtt föl, most beváltsa ahozzá fűzött szép reményeket, és jósorsát jó tettekkel kísérje. Épp ezért,Tranio, a tanulástaz erkölcstannal kezdem, mivel abbankimutatja a filozófia:az erény teszi boldoggá az embert.Te mit gondolsz? - Mert én úgy jöttem elPízából Páduába, mint akikis pocsolyából a mély vízbe ugrik, s

mohón igyekszik szomját oltani. TRANIOMi perdonato, drága jó uram.


Mindenben osztom az érzelmeit:nagyon szép, hogy a filozófiaédességén lakmározni kíván.

De azért, uram, miközben csodáljuk azerkölcstan nemes tételeit,ne váljunk sztoikus vén szottyosokká: netiszteljük úgy Arisztotelészt, hogyOvidiust közben megtagadjuk. A logikátmeg a retorikátgyakorolja baráti társaságban;üdítse magát verstannal, zenével - deszámtanból és metafizikából csakamennyit a gyomra befogad. Nemhasznos az, amiben nincs öröm: tanuljaazt, amit tényleg szeret.

LUCENTIO Köszönöm, Tranio, a jó tanácsot.( A távol lévő Biondellóra)Jaj, Biondelló, mért nem szállsz már partra,hogy elrendezhetnénk a dolgainkat,keresnénk szállást, ahol majd idővelösszejöhetnek új barátaink.De várj egy percet: ezek kicsodák?

TRANIO Kis műsorral fogad minket a város!

Lucentio és Tranio félreállnak. - Jön Baptista, Katalin,Bianca, Gremio, Hortensio

BAPTISTA Uraim, ne nyúzzanak tovább.Tudják, milyen szilárdan eltökéltem,hogy nem adom kisebbik lányomat,amíg az idősebbnek férje nincs.Én önöket ismerem, kedvelem:amelyikük szereti Katalint,az kérje meg nyugodtan a kezét.

GREMIO Kérje a hóhér! Majd az bír vele.Hortensio, óhajt egy feleséget?

KATALIN Kérem, apám, muszáj, hogy odadobjonlábtörlőnek minden jöttment elé?

HORTENSIO Lábtörlőnek?... Maga durva ahhoz.Lágyuljon meg, ha férjet is akar.

KATALIN Drága uram, attól maga ne féljen.A dolog nincs a szívemhez közel.S ha így is lenne, arra volna gondom,hogy sámlival ápoljam a fejét,és kipingáljam, mint egy kis hülyét.

HORTENSIO Az ilyen ördögtől mentsen az Isten!GREMIO És óvjon engem is!TRANIO (félre Lucentióhoz) Uram, ez mulatságnak nagyszerű!

A lány bolond, vagy szörnyen önfejű.LUCENTIO De hogy hallgat a másik! Ebből érzem, hogy

benne lágyság van, lányos szemérem. -Csönd, Tranio.

TRANIO Jól van, uram; hát csak bámulja csöndben.BAPTISTA Nos, uraim, én máris úgy cselekszem,ahogy mondtam: Bianca, befelé!

És ne légy megbántva, édes Biancám,mert ezután se szeretlek kevésbé.

KATALIN A papa kedvence! Most bőghetne egy sort,ha találna rá okot.

BIANCA Örülj, nővérkém, hogy nincs örömöm.Apám, meghajlok óhaja előtt.Majd könyv és hangszer lesz a társaságom:olvasgatok, gyakorlok egyedül.

LUCENTIO (félre Tranióhoz) Tranio, hallod? Ez Minervahangja!

HORTENSIO Signor Baptista, mért ilyen rideg?Rossz érzés, h o g y Bianca bánatátépp mi okozzuk.

GREMIO Kalitkába zárná, Signor Baptista, esárkány miatt,hogy éles nyelvét rajtá köszörülje?

BAPTISTA Uraim, nyugodjanak. Kár a szóért.Menj be, Bianca.

Bianca el 1

Mivel tudom, mennyire szeretia hangszereket, zenét, verseket,tanárokat fogadok föl a házhoz,hogy oktassák. Ha ön, Hortensio,vagy Signor Gremio, ön tud ilyet,küldjék ide - én bőkezű leszek,ha jó tanárt kapok, mert énnekema gyermekeim nevelése szívügyHát, Isten velük. Katalin, maradhatsz,mert Biancához van még pár szavam. ( E l )

KATALIN Na már nehogy ne mehessek én is! Jó, hogynem adnak órarendet, mintha magamtól nem tudnám,hol akarok lenni és hol nem! Mi? ( E l )

GREMIO Mehetsz az ördög öreganyjához. Akkora drágakővagy te, hogy senki se mer kézbe venni. Hát, Hortensio,nem olyan nagy dolog a szerelem: ha egy ideigtürelmesen malmozunk, majd kiböjtöljük. Mind a kettenbefuccsoltunk. A viszontlátásra. De édes Biancám irántiszerelmem arra kötelez, hogy ha találok alkalmasembert, aki kedvenc tárgyaira taníthatná, azt beajánlomaz apjánál.

HORTENSIO Én is, Signor Gremio. De egy szóra még.Bár eddig a köztünk folyó harc nem tűrte a tárgyalást,most viszont - gondoljon bele -, ha azt akarjuk, hogyismét bejárhassunk szép hölgyünkhöz, és Biancaszerelméért újra boldogan versenghessünk, akkor minda kettőnknek egy és ugyanazt a dolgot kellelőmozdítanunk.

GREMIO Mi az, kérném?HORTENSIO Világos, uram: hogy férjet szerezzünk a

nővérének.GREMIO Férjet? Talán ördögöt.HORTENSIO Mondom: férjet.GREMIO Mondom: ördögöt. Azt hiszed, fiacskám -

bármilyen gazdag is az apja -, hogy van olyan őrült, akiházasságra lép a pokollal?

HORTENSIO Ugyan, Gremio! Bár maga meg én nembírjuk a patáliáit, de azért, kérem, van elég jó ember avilágon - csak meg kell őket találni! -, akik elvennékminden hibájával együtt, ha elég pénz jön melléje.

GREMIO Nem tudom. Nekem ez a hozomány, ilyenfeltételekkel, körülbelül annyi örömet hozna, mint haminden reggel megkorbácsolnának a főtéri feszületnél.

HORTENSIO Ahogy mondja: a rohadt almából nincs mitválogatni. De figyeljen: ez a tilalom most barátokká teszbennünket. Tartsuk is fönn a barátságot, amíg Baptistanagyobbik lányát férjhez segítjük, és ezzel a kisebbiketfölszabadítjuk - aztán újra: hajrá! Édes Bianca! Aki mer,az nyer! Utolsó pár, előre fuss! Mit szól ehhez, SignorGremio?


GREMIO Benne vagyok. Pádua legjobb lovát adnám oda,hogy azon induljon udvarolni, aki képes ezt a lánytmegnyerni, megesketni, megfektetni és meg-szabadítanitőle a házat. Menjünk.

Gremio és Hortensio el

TRANIO Mondja, uram, hát tényleg létezik,hogy hirtelen lecsap a szerelem?

LUCENTIO Ó, Tranio, míg belém nem hasított, én sehittem, hogy létezik ilyesmi. De amígbámultam mások baját, magam hullottama sötét verembe, és most őszinténbevallom neked - hisz te vagy legbensőbbbizalmasom, mint Dido királynőnekegykor Anna -: Tranio, égek, sóvárgok,megszűnök, Tranio, ha nem kapom meg ahalk szavú lányt. Légy okos, Tranio -tudom, hogy az vagy. Segíts ki, Tranio -tudom, segítesz.

TRANIO Uram, most kár is volna összeszidnom;érzelmet nem szüntet a korholás. Haszerelmes lett, csak azt mondhatom:„Redime te captum quam queas minimo!"1

LUCENTIO Köszönöm, fiú. Folytasd. Megnyugodtam.Még vigasztal is az okos tanács:

TRANIO Ön olyan elmerülten nézte őt,hogy észre se vette a lényeget.

LUCENTIO Dehogynem. Láttam, hogy szép arcú ő,mint Agenor leánya, Európa,kinek kegyét Zeusz oly esdve kérte,hogy Kréta földjét csókolta a térde.

TRANIO Csak ezt? Azt nem, hogy mit művelt a másik?Veszekedett, olyan vihart kavart, hogyemberi fülnek az nem való!

LUCENTIO Mozdulni láttam koráll ajkait,s ahogy beszélt, illatos lett a lég. Szentszendeség - nekem ennyi elég.

TRANIO (félre) Ideje fölrázni a révületből. - (Lucentióhoz)Ébredjen föl! Ha szereti a lányt, forgassa azeszét, hogy megszerezze. Szóval: a nővéreegy hárpia,s míg apja tőle meg nem szabadul,addig a kisebbik szűzen marad;

ezért az apja kalitkába zárta,hogy ne is tudják zaklatni a kérők.

LUCENTIO Ó, Tranio, milyen kemény apa!De nem mondott olyat, hogy addig isképzett tanárt keres a lánya mellé?

TRANIO De mennyire, uram - kész is a terv!LUCENTIO Kész, Tranio.TRANIO

Lefogadom, uram,mindkettőnk terve egyfelé mutat. LUCENTIOElőbb te mondd.

TRANIO Maga fölcsap tanárnak,és vállalja a kislány oktatását.Ezt tervezi.

LUCENTIO Igen. Megoldható?TRANIO Nem megy. Mert ki játssza el közben önt,

Vincentio fiát itt Páduában,

1. „A fogoly o lc són is k ivá l tha tó !"

aki házat visz, társalog, tanul,s a földijeit megvendégeli?

LUCENTIO Basta, nyugodj - az egész összeállt. Miitt még nem mentünk be sehová, ésarcunk alapján se tudható,ki úr, ki szolga. Vagyis logikus:te leszel úr helyettem, Tranio,

lesz házad, szolgád, ahogy én csinálnám;én meg, mondjuk, firenzei leszek, vagynápolyi, vagy szegény pízai. Eztkitaláltuk. Vetkőzz, Tranio,és vedd föl az én kalapom-ruhám. HaBiondello megjön, neked szolgál; majdmeggyőzöm, hogy a száját befogja.

TRANIO Az bizony jó lesz.Rendben van, uram, minthogy ezt kívánja, sén engedelmességgel tartozom - mertédesapja így küldött magával: „Légyfiamnak szolgálatára", mondta (bár azthiszem, nem így képzelte el) - hátvállalom: játszom Lucentiót,mert nagyon szeretem Lucentiót.

Ruhát cserélnek

LUCENTIO Szeresd is, mert Lucentio szerelmes;én rabszolga leszek, hogy megszerezzem,kinek látványa a szemembe égett.

Jön Biondello

Itt jön a csibész. - Hát te hol maradtál?BIONDELLO Hogy hol? Tán inkább ön hol van, uram??Hát Tranio ellopta a ruháját,

vagy maga az övét, vagy mind a ketten??LUCENTIO Gyere ide! Ez nem a tréfa perce,

úgyhogy kellő komolyságot mutass.A társad, Tranio, hogy mentsen engem,felölti ruhámat, személyemet;és én, hogy meneküljek, az övét - mertpartra szállva egy verekedésben megöltemvalakit, s félek: keresnek. Szolgálj neki -értetted? -, ahogy illik; én eltűnök, hogyép bőrrel megússzam. Fölfogtad ezt?

BIONDELLO Uram, én egy szavát se.LUCENTIO És Traniót többé ne vedd a szádra,

mert Tranio átment Lucentióba.BIONDELLO Hát jó neki. Bár én is átmehetnék.TRANIO Kívánd neki, fiú, a szíve kívánságát, hogy

Lucentio kapja Baptista kisebbik lányát. Defigyelj - nem miattam: a gazdádért

muszáj -,hogy finom legyél, s nehogy bárhol

gikszert csinálj.Magunk között persze Tranio maradok, demásutt a gazdád: Lucentio vagyok.

LUCENTIO Tranio, menjünk.Még egy dolog a te feladatod:

lépj a kérők közé. Azt kérdezed: miért?Nyomós okom van rá - tedd meg a kedvemért

Mindhárman el.- Az emelvényen a keretjáték szereplői beszélnek


1. SZOLGA Uram, ön bóbiskol, nem is figyel. RAVASZDehogynem, a Szűz Mária édesanyjára mon-

dom. Jó műsor, nagyon jó. Van még tovább is?APRÓD (HÖLGY) Uram, épphogy elkezdődött!RAVASZ Pompás előadás, madame feleségecském;

csak fejezzék is be.

Ülnek, és nézik az előadást

MÁSODIK SZÍN

Hely: Pádua, Hortensio háza előtt.Jön Petruchio és Grumio

PETRUCHIO Elhagytalak, Verona, egy időre,hogy meglátogassam itt, Páduában abarátaimat, és köztük isa legkedvesebb, szívbéli barátot,Hortensiót. Szerintem ez a háza.Zörgessél gyorsan, hallod, Grumio?

GRUMIO Zörgessem, uram? Én önt? Ön talán egyszáraz lopótök? Vannak még a belsejében magok?...

PETRUCHIO Te hülye, azt kértem, hogy kopogtassál.GRUMIO Ja, hogy kopogtassam, uram? Tehát ön inkább

érett görögdinnye? Vagy nem is biztos, hogy érett?PETRUCHIO Kopogtass, ahogy kell, te vadbarom.

Zörgess már, vagy én zörgetlek agyon.GRUMIO A gazdám ideges. Zörgessem, azt akarja,

aztán meg bosszúból a fülem lecsavarja.PETRUCHIO Na, nem csinálod?

Ha nem zörgetsz, én mindjárt becsönge-tek neked,

azt aztán szolmizálva elénekelheted.

(Csavarja Grumio fülét)GRUMIO Segítség, emberek! A gazdám megbolondult!PETRUCHIO Zörgess, ha azt mondom, te nyavalyás!HORTENSIO (jön) Mi az, mi folyik itt? - Öreg cimborám,

Grumio; és jó barátom, Petruchio! Hogy s mint vagy-tok Veronában?

PETRUCHIO Signor Hortensio, csapjál már szét közöttünk.Con tutto il cuore ben trovato2 - hozzád

jöttünk.HORTENSIO Alla nostra casa ben venuto,

molto honorato signor mio Petruchio.3Grumio, állj föl! Min van a vita?

GRUMIO Kérem, uram, ne figyeljen arra, amit ez latinulpapol. Ha ez nem törvényes indok, hogy kilépjek aszolgálatából, akkor semmi. Azt kérte, hogy zörgessemés kopogtassam rendesen. Hát kérdem én, illő, hogyegy szolga így bánjon az urával, akinek talán - hogy ismondjam - nincs ki mind a négy kereke? Vagy éppen ötvan neki?

Bár, Isten az atyám, ha jól helybenhagyom,most szegény Grumiót nem kínoznák agyon.

PETRUCHIO Tiszta hülye. - Figyelj, Hortensio, aztmondtam: zörgessen a kapudon, de őaz istennek se kopogott.

GRUMIO Zörgetni a kapun? Uram atyám! Hát nem aztmondta világosan: „Zörgess, nyava-

2. Teljes szívemből köszöntelek3. Isten hozott a házamban, tisztelt Petruchio uram.

lyás, kopogtassál, zörgess rendesen, ko-pogtassál keményen!"? És erre most jön akapuval?

PETRUCHIO Tűnj el, hülye, vagy hallgass, azt javaslom!HORTENSIO Petruchio, hagyd: én jótállok érte.Szomorú, hogy így összekaptatok

a régi, jó, hűséges Grumióval. -De mondd, barátom, milyen kedvező szélfúj téged Veronából Páduába?

PETRUCHIO Az, amelyik minden fiatalembertszétszór a világba, hogy a szerencsétmessze keressék, ne otthon, aholnincs mit tanulniuk. Egy szó, mint száz,Signor Hortensio, úgy áll a dolgom, hogyapám, Antonio, már nem él,s én elindultam az orrom után,hogy jó asszonyt, jó életet találjak.Pénz van nálam elég, otthon a birtok, hát

nekivágtam látni a világot. HORTENSIOBeszélhetek nyíltan, Petruchio?

Ajánlhatok egy komisz, zsémbes asszonyt?

Azt hinnéd, nem jár érte köszönet,de hogy gazdag lesz, azt ígérhetem,nagyon gazdag. Bár... túlzottan szeretlek,hogy őt kívánjam melléd.

PETRUCHIO Hortensio, jó barátok közöttpár szó is elég: ha ismersz olyat,

aki elég gazdag Petruchiónak- mert násztáncomhoz a pénz hegedül -, harút is, mint Florentio szerelme,vén, mint a Szibilla, és hárpiább.mint Xanthippé, a Szókratész neje,én nem félek, érzelmeimben őnem ingathat meg, még ha oly vad is,mint a viharzó Adriai-tenger.Gazdag asszonyt keresek Páduában;ha gazdag, boldog leszek Páduában.

GRUMIO (Hortensióhoz) Látja, uram, ennek ami a szívén,az a száján. Adjon neki elég aranyat, akkor összead-hatja egy rongybabával, egy madárijesztővel vagy egyöreg gebével, aminek egy foga sincs a szájában, ésannyi baja van, mint ötvenkét lónak együttvéve. A jóegészségnél csak egy fontosabb: a pénz.

HORTENSIO Petruchio, ha már így belementünk,folytatom, amit viccből kezdtem el.Tudok neked feleséget szerezni,

aki vagyonos, szép és fiatal,és úrinőhöz illően nevelték.

Egy baja van - s ez bajnak elegendő:kibírhatatlanul veszekedős,

vad és akaratos, olyannyira,hogy ha szegény is lennék, mint a koldus,egy aranybányáért $e kellene.

PETRUCHIO Hortensio, állj! Az arany nagy úr. Monddmeg, hogy ki az apja - és elég. Megkéremén akkor is, ha süvölt,

mint őszi felhőkből a zivatar.HORTENSIO Az apja neve Baptista Minola,

barátságos és finom úriember.A lány neve Minola Katalin,

gonosz nyelvéről híres Páduában.PETRUCHIO Az apját ismerem, á lányt magát nem.Az úr apámnak volt jó ismerőse.


Nem alszom, míg nem láthatom a lányt,úgyhogy most engedd meg, Hortensio,hogy el is búcsúzzam nagy hirtelen,hacsak nem volna kedved elkísérni.

GRUMIO (Hortensióhoz) Könyörgöm, uram, engedje el,amíg tart ez a kedve. Állítom, ha az a nő úgy is-mernéőt, mint én, megértené, hogy a hegyes nyelv egyáltalánnem hat rá. Teszem azt, elmondja hatszorszemétládának. Á, nem ér az semmit: olyan ember ez,ha ő rákezdi, csak úgy tobzódik a szófigurákban.Higgye el, uram, ha az a nő kicsit is szembeszegülvele, a gazdám úgy meglóbálja előtte a replikáját,hogy csillagokat fog látni tőle. Maga ezt az embertnem ismeri, uram.

HORTENSIO Petruchio, várj meg, veled jövök,mert Baptista őrzi a kincsemet.Őnála van életem ékköve,a kislánya, a gyönyörű Bianca,de elzárja tőlem s a többiektől,akik szerelmi versenytársaim,mert úgy gondolja: teljes képtelenség -a felsorolt jellemhibák miatt -,hogy Katalinnak bárki udvaroljon.Ezért Baptista úgy rendelkezett,hogy senki se kaphassa meg Biancát,

míg el nem kelt a komisz Katalin. GRUMIO„A komisz Katalin" -

fiatal lánynak elég durva cím!HORTENSIO Most segíthetsz, Petruchio barátom:

mutass be engem, persze álruhában,mint tanárt az öreg Baptista úrnak,mint zenemestert Biancája mellé,hogy ezzel a kis csellel legalábbutat s módot találjak a szívéhez,és zenélhessünk zavartalanul.

GRUMIO Nincs ebben semmi rossz. Ha az öregeket kellátverni, a fiatalok mindjárt egy húron pendülnek.

Jön Gremio és Lucentio (mint Cambio)

Uram, uram, nézzen csak oda! Ki jön ott, hm?HORTENSIO Csönd, Grumio. Egyik riválisom.Petruchio, állj félre.

GRUMIO Hú, de kinyalt ifjonc, kész amorózó.

Petruchio, Grumio és Hortensio félreállnak

GREMIO (Lucentióhoz [mint Cambióhoz])Nos, rendben van, a listát átfutottam.Beköttetem szépen a könyveket - csupaszerelmes történet, remélem? -, éskérem, ne olvasson mást neki. Érti adolgot? Azon túlmenően,amit Signor Baptista beígért,

én sem leszek fukar. Most vigye a papírt:(Visszaadja a listát)a könyveket illatosra csinálják,mert parfőmnél illatosabb a lány,akihez szólnak. Mit olvas neki?

LUCENTIO (CAMBIO) Bármit is olvasok, azon keresztülönt ajánlom majd, mint támogatómat, olyerővel, mintha ön állna ott;sőt talán még hatásosabb szavakkal -

hacsak nem kiművelt szónok az úr.GREMIO Ó, a műveltség mekkora erény!GRUMIO (félre Petruchióékhoz) Ó, a vén kecske mekkora

kretén!PETRUCHIO Csönd legyen!HORTENSIO Grumio, hallgass! (Hangosan) Jó napot,

Signor Gremio!GREMIO Magának is, Signor Hortensio!

Tudja, hová megyek? Baptista Minolához.Megígértem, hogy próbálok szerezni aszép Bianca mellé jó tanárt,és szerencsésen ezt az ifjú emberttaláltam, aki tudásban s modorbanépp megfelel; sok költőt olvasott, ésmás jó könyveket, állíthatom.

HORTENSIO Remek. Én meg találkoztam egy úrral,aki hamarosan ajánl nekemegy jó zenészt, hogy hölgyünket okítsa.Így én se szolgálom méltatlanabbula szép Biancát, akit úgy imádok.

GREMIO Én szintúgy - majd a tetteim beszélnek!GRUMIO (félre) Majd a zsebeid beszélnek.HORTENSIO Ne most valljunk szerelmet, Gremio.

Figyeljen rám, ha tud; olyat mesélek,ami örömhír mindkettőnk fülének.(Petruchióra) Ezzel az úrral most futottam össze;

ha ráállunk egy alkura vele,ő megkéri a komisz Katalint,

s ha jó a hozomány, el is veszi.GREMIO Könnyű azt mondani.

Hortensio, elmondta a hibáit?PETRUCHIO Tudom, hogy csípős, kellemetlen némber.

Ha ennyi az egész - hát semmi gond.GREMIO Ez a beszéd, fiam! - Hová valósi?PETRUCHIO Veronai vagyok, Antonio fia. Apám

halott, vagyonom eleven, szép hosszúéletben reménykedem.

GREMIO Ilyen nővel? Ilyen élet? Ijesztő.De ha van gyomra, hát menjen bele; énmindenben támogatni fogom. De kellez a vadmacska?

PETRUCHIO Kell az élet?GRUMIO Ha kell neki, fölakasztom a nőt.PETRUCHIO Mi másért jöttem, ha nem pont ezért?

Azt hiszik, olyan kényes a fülem? Tánnem hallottam oroszlánüvöltést? Nemhallottam a tengert, széltől űzvetombolni felhevült vadkan gyanánt?Nem hallottam bömbölő csatazajt, s azég dörgő ágyúit odafönn?Vad ütközetben nem hallottam-edohszót, nyerítést, trombiták zaját? Smaguk egy női nyelvtől féltenek, melyakkorát se pukkan a fülünkben, mintparaszt kályháján a gesztenye?!Gyereknek néznek?

GRUMIO Pedig nagyfiú.GREMIO Hortensio, figyeljen.

Ez az úr a legjobbkor érkezett,hasznára önmagának s önnek is.

HORTENSIO Én azt ígértem, hogy mi ketten együttálljuk az udvarlás költségeit.

GREMIO Álljuk, álljuk, ha elnyeri egészen.


GRUMIO Bár így bízhatnék egy jó kis ebédben! Jön

Tranio (elegánsan, Lucentiónak öltözve) és Biondello

TRANIO (LUCENTIO) Szép jó napot, urak. Megmondanák,ha kérhetem, hogy merre van a házaegy Baptista Minola nevű úrnak?

BIONDELLO Akinek két szép lánya van, arra gondol?TRANIO (LUCENTIO) Úgy van, Biondello.GREMIO Egy pillanat! Ön is egy lányt keres?

TRANIO (LUCENTIO) Mondjuk, apát és lányát. De miértérdekes?

PETRUCHIO Ne a veszekedőset, ha megegyezhetünk.TRANIO (LUCENTIO) Nem kell veszekedős. Biondello,

gyerünk.LUCENTIO (CAMBIO) (félre) Eddig jó, Tranio!HORTENSIO Uram, egy szóra még!

Ön annak a lánynak megkéri a kezét?TRANIO (LUCENTIO) És ha igen? Talán törvénybe ütközik?GREMIO Nem, ha maga innen szó nélkül eltűnik.TRANIO (LUCENTIO) No de uram, az utca énnekem nem

áll nyitva, mint önnek?GREMIO De a lány, az nem!

TRANIO (LUCENTIO) Megtudhatnám, miért nem?GREMIO Hiszen tudható:

őt választotta Signor Gremio.HORTENSIO Őt választja Signor Hortensio.TRANIO (LUCENTIO) Csöndet, csöndet! Ha úriemberek,

hallgassanak végig türelmesen.Baptista, ugye, nemes férfiú,

aki atyámat régről ismeri;és ha a lány valóban oly csinos,lehet több kérője, s közöttük én.A szép Helénát ezren ostromolták,hadd legyen még egy Biancának is.Lesz is! Lucentio lesz az az egy,s ha kell, még Párisszal is ölre megy!

GREMIO Ez túltesz rajtunk szónoklásilag.LUCENTIO (CAMBIO) Hadd erőlködjön - majd belebukik!PETRUCHIO Hortensio, mi ez a sok szöveg?HORTENSIO (Tranióhoz [mint Lucentióhoz])

Tisztelt uram, egy kérdést, ha megenged.Látta már valaha Baptista lányát?

TRANIO (LUCENTIO) Nem, de tudom, hogy kettő van neki:amilyen hírhedt nagyszájú az egyik, a másikoly közismerten szerény.

PETRUCHIO Uram, az elsőt hagyja meg nekem.GREMIO Azt bízzuk rá a bátor Herkulesre: több

lesz az, mint tizenkét hősi tett.PETRUCHIO (Tranióhoz [mint Lucentióhoz])

Elárulok magának valamit:a kisebbik lányt, akit ön keres,az apja elzárta kérőitől,

és nem ígéri oda senkinek,amíg az idősebbik nem kel el;a kisebbik csak akkortól szabad. TRANIO

(LUCENTIO) Ha tényleg ön lehetne az az ember, aki segítnekünk (s így nekem is),

mert mint a jégtörő, halad előre,megszerzi azt, szabaddá teszi ezt, -

amelyikünk boldogan elnyeri,az biztosan nem lesz szűkmarkú önhöz.

HORTENSIO Uram, jól mondja, jól gondolkozik.

És minthogy kérőnek mondja magát, önis legyen hálás ennek az úrnak, akinekmind le vagyunk kötelezve.

TRANIO (LUCENTIO)Nem leszek kicsinyes. Hogy megmutassam,meghívom önöket ma délutánra,hogy hölgyünk egészségére igyunk,mint az ügyvédek, akik hevesentámadják egymást, s közben jó barátok.

GRUMIO, BIONDELLO Remek javaslat! Emberek, gyerünk.HORTENSIO Csináljuk ezt, a javaslat kiváló.

Petruchio, légy nálam ben venuto.

Mind el

MÁSODIK FELVONÁSELSŐ SZÍN

Hely: Baptista házában.Jön Katalin és Bianca összekötözött kézzel

BIANCA Ne alázz meg engem, se magadat azzal,hogy rabszolgát csinálsz belőlem. Utálomezt. De a csecsebecséket,ha eloldod a kezem, mind lehúzom, aruhámat is, egy szál pendelyig;vagy bármi mást parancsolsz, megteszemaz idősebb iránti tiszteletből.

KATALIN A kérőid közül - mondd meg azonnal! - kitszeretsz legjobban? És ne színészkedj! BIANCA

Hidd el, édes, a férfiak közöttmég nem pillantottam meg azt az arcot,mely minden másnál jobban tetszene.

KATALIN Hazudsz, kis pondró. És Hortensio?BIANCA Ha ő kell neked, édes, esküszöm, én

rábeszélem, hogy tiéd legyen.KATALIN Úgy! Szóval inkább á vagyont kívánod?

Majd Gremio szépen fölcicomáz.BIANCA Őmiatta irigyelsz ennyire?...

Ugye viccelsz? Már kezdem érteni,hogy vicceltél egész idő alatt.

Kérlek, Kata, oldozd ki a kezem. KATALIN(megüti) Ahogy ez vicc, úgy volt a többi is. BAPTISTA(jön) Mi ez, te lány, micsoda szemtelenség?!

Bianca, állj oda. Szegényke sír.Menj, varrogass, ne állj szóba vele.(Katalinhoz) Szégyelld magad, te ördögi

teremtés,mért bántod azt, aki sohase bántott?Mikor zavart csak egy rossz szóval is?

KATALIN A hallgatása, az dühít halálra. (Biancáraveti magát)

BAPTISTA A szemem láttára...?! Menj be, Bianca.

Bianca el

KATALIN Nem bír engem, apám?! Persze, világos: ő akis kedvenc, őt kell férjhez adni; énpártában álljak a lakodalmán,és gyerek helyett majmokat neveljek. Neszóljon hozzám, leülök zokogni, míg kinem élhetem a bosszúmat. (El)


BAPTISTA Van nálam szomorúbb családapa? -De ki jön itt?

Jön Gremio és vele Lucentio (mint Cambio, egyszerű ru-hában); Petruchio és vele Hortensio (mint Litio); vala-mint Tranio (mint Lucentio) és vele szolgája, Biondello,aki lantot és könyvekét cipel

GREMIO Jó napot, Baptista szomszéd!BAPTISTA Jó napot, Gremio szomszéd. Tiszteletem az

uraknak.PETRUCHIO Tiszteletem. Nincs önnek egy leánya,

Katalin nevű, szép és szűzies?BAPTISTA Katalin nevű lányom van, uram.

GREMIO (Petruchióhoz) Ez túl direkt, nem kell ígyrárohanni!

PETRUCHIO Ne szóljon rám, jó, Signor Gremio?!(Baptistához) Veronai nemes vagyok, uram.

Hallottam, lánya mily bájos, eszes,hogy alkalmazkodó, csendes, szerény,tehetséges, mégis visszafogott, -ezért bátorkodom betolakodniaz ön házába, hogy saját szememmelbizonyosodjak meg: a hír igaz.És ittlétem belépti díjakéntfölfogadtam ezt a fiatalembert(Bemutatja Hortensiót [mint Litiót]):

képzett zenész és matematikus,hogy oktassa e tárgyakra a lányát,aki - mint hallom - nem kezdő ezekben.

Fogadják el, már meg ne bántsanak.Mantuai, a neve Litio.

BAPTISTA Isten hozta, uram, és őt is önnel.De Katalin, a lányom - higgye el -nem önhöz való, nagy-nagy bánatomra.

PETRUCHIO Úgy látszik, nem kíván megválni tőle,vagy a személyemet nem kedveli.

BAPTISTA Ne értsen félre, őszinte vagyok.Hova valósi? Hogy szólíthatom?

PETRUCHIO Petruchio vagyok, Antonio fia:őt Olaszország-szerte ismerik.

BAPTISTA Ó, hogyne. Örömmel látom fiát.GREMIO Jól van, Petruchio, de hagyja végre

szóhoz jutni a többi ügyfelet.Ön tolakszik - hátrább az agarakkal!

PETRUCHIO Elnézést, Signor Gremio, de szeretnémcsinálni.GREMIO Azt elhiszem, uram, de jól meg fogja bánni.

(Baptistához) Szomszéd úr, ez kétségkívül szépajándék volt. Hogy kifejezzem hasonló jó szándéko-mat, én, aki nagyobb odaadással vagyok ön iránt, mintbárki más, ingyen nyújtom önnek ezt a fiatal tudóst(Bemutatja Lucentiót [mint Cambiót]), aki már jó idejetanul Rheimsben: ugyanolyan járatos a görögben,latinban s más nyelvekben, mint amaz a zenében ésmatematikában. A neve Cambio. Kérem, fogadják elszolgálatait.

BAPTISTA Hálás köszönet, Signor Gremio. Isten hozta,kedves Cambio. (Tranióhoz [mint Lucentióhoz]) Detisztelt uram, úgy látom, ön idegenként áll itt. Szabadtudakolnom jövetelének okát?

TRANIO (LUCENTIO) Bocsássa meg, uram, ha vakmerően,idegen létemre föllépek itt,

hogy megkérjem nőül az ön leányát, aszép és szűzies ifjú Biancát. Tudom aztis, hogy döntése szerint az elsőbbségnővérét illeti.Én ahhoz kérek csupán engedélyt,hogy jó származásom ismeretébenfogadjon engem a kérők közé, ésházában vendég lehessek én is. Akét lány tanításához pedigegy egyszerű hangszert hadd adjak át,meg néhány görög s latin klasszikust.Értékük akkor lesz, ha elfogadja.(Átnyújtja a lantot és a könyveket)

BAPTISTA (felüti az egyik könyvet, s meglátja benne aLucentio nevet)Lucentiónak hívják? Honnan jött?

TRANIO (LUCENTIO) Én pízai vagyok, apám Vincentio.BAPTISTA Ő fontos ember; hírből ismerem. Hát Isten

hozta nálunk, jó uram. (Hortensióhoz [mintLitióhoz]) Fogja a lantot, (Lucentióhoz [mintCambióhoz]) s maga a könyveket.Máris mennek a tanítványaikhoz.Hé, háziak!

Jön egy szolga

Vezesd az urakata lányaimhoz: ők az új tanárok.Fogadják illő szeretettel őket.

Szolga, Hortensio (mint Litio), Lucentio (mint Cambio),és Biondello el

Sétáljunk a gyümölcsöskertben egyet,aztán ebédelünk - mindnyájukatmeghívom magamhoz, ha elfogadják.

PETRUCHIO Signor Baptista, nekem sok a dolgom,nem jöhetek mindennap udvarolni. Önismerte apámat, kinek én megörököltemminden vagyonát,mely inkább nőtt, mintsem fogyott azóta.Mondja meg: ha belém szeret a lánya,mekkora hozományt kapok vele?

BAPTISTA Halálom után földjeim felét,és most rögtön húszezer aranyat.

PETRUCHIO És én e hozományért biztosítom- ha túlélne engem - özvegyi részétminden földemből és bevételemből.Írjunk tehát szerződést ön meg én,hogy mindkét fél ehhez tartsa magát.

BAPTISTA Előbb ön szerezzen meg valamit:a lány szerelmét - minden azon áll.

PETRUCHIO Ó, hát az semmi. Tudja, apuka,ha ő büszke, hát én makacs vagyok: ésahol két tűzvész találkozik, fölemésztikharagjuk anyagát. Kis tüzet kis szélhatalmasra szít, de az orkán mindenlángot kiolt. Én őhozzá, ő hozzámidomul - kemény udvarló vagyok, nemgyerek.

BAPTISTA Hát udvarolj, fiam, csak járj sikerrel.De készülj föl pár kellemetlen szóra.


PETRUCHIO Föl vagyok vértezve, mint sziklacsúcs,mely rezzenetlenül dacol a széllel.

Jön Hortensio (mint Litio), fején az összetört lanttal

BAPTISTA Mi van, barátom? Sápadt vagy kicsit!HORTENSIO (LITIO) Pont ettől féltem, hogy sápadt leszek.BAPTISTA Belelendült a lányom a zenébe? HORTENSIO(LITIO) Katonának való az, nem zenésznek!

A vasat talán jobban tiszteli.BAPTISTA Nem tudod őt a zenébe betörni?HORTENSIO (LITIO) Sajnos ő törte belém a zenét!

Csak azt mondtam, hogy hibás a fogása,s az ujját akartam hajlítani,

erre komiszan kötözködve így szólt:„Ujjat húzunk? Na, itt egy új fogás!" - ésahogy kimondta, fejbe csapott, akoponyám átment a hangszeren, csakálltam elképedve, percekiga lantba zárva, mint egy kalodába, őmeg zenebohócnak nevezett,meg sarlatánnak, s húsz más rondaságnak,

mint aki készült rá, hogy megalázzon.PETRUCHIO A mindenségit, de jópofa nő!

Ha lehet, most még jobban megszerettem.Eldiskurálnék vele szívesen!

BAPTISTA (Hortensióhoz (mint Litióhoz])

Na, jöjjön velem, nem kell úgy letörni. Akisebbikkel folytassa a munkát: ő nyílteszű, és hálás, ha tanítják. - SignorPetruchio, jön most velünk, vagyideküldjem Kata lányomat?

PETRUCHIO Legyen szíves.

Mind el, Petruchio kivételével

Én itt megvárom őt,s ha jön, majd udvarolok lelkesen. Haszitkozódik, a szemébe mondom, hogyédes szavú, mint a csalogány. Ha zordképet vág, azt mondom: olyan, mintharmatban fürdő reggeli rózsa. Ha áll csaknémán, és egy szót se szól, megdicsérem apergő, gyors beszédét, és hogy milyenmetszően szellemes. Ha azt mondja:menjek - megköszönöm, mintha egy hétrevendégségbe hívna. Ha nem hajlandóhozzám jönni, közlöm, hogy ki is tűzhetjükaz esküvőt.De már jön is; Petruchio, beszélj.

Jön Katalin

Jó reggelt, Kata - hallom, ez a neve.KATALIN Jól hallja, de csak félig, mert nagyothall:

aki ismer, az Katalinnak hív.PETRUCHIO Hazugság, mert maga simán Kata,

pompás Kata, néha komisz Kata; akatalógusok legszebb Katája,Katába csomagolt édes katarzis,akinek legKatább az alkata -tudd meg, Katám, vigaszom és reményem,hogy jó szívedet mindenütt dicsérik,

méltatják szemérmes szépségedet(bár messze nem úgy, ahogy érdemelnéd):ez indít, hogy megkérjem a kezed.

KATALIN Indítja, igen?... Aki ideküldte,az indítsa is vissza. Látom én,

hogy könnyen megindul.PETRUCHIO Aztán hogyan?KATALIN Mint a sámli a szappanos kövön.PETRUCHIO Sikamlós téma. Hát ülj rám, gyere.KATALIN Szamár való ülésre, maga - az?PETRUCHIO Asszony való szülésre, maga - az?KATALIN De nem ilyen gebétől, mint maga.PETRUCHIO Drága Katám, nem terhellek, ha nem kell.

Te fiatal vagy még, egy könnyű nőcske.KATALIN Könnyű kicsúszni egy mamlasz kezéből.

Ahhoz fajsúly kell, hogy súlyos legyek.PETRUCHIO Súlyos legyek? Vigyáz, hogy be ne kapd!KATALIN A csőrömmel - ha itt legyeskedik! PET-RUCHIO A csőröcskédre rábukik a sólyom.KATALIN A sólyom süvít innen kifelé!PETRUCHIO Jaj-jaj, darázs, nézd, hogy föl van dühödve!KATALIN Ha darázs vagyok, jól magába csípek.PETRUCHIO Muszáj leszek a fullánkiját kitépni.KATALIN Persze, bolond - ha meg tudná találni.PETRUCHIO Ki ne tudná, mivel csíp a darázs?

A farkával.KATALIN A nyelvével.PETRUCHIO Ha farka nincs.KATALIN Azért döfköd a nyelvével az úr? PETRUCHIOHogy én a kegyed farkát döfködöm? (Átöleli)

Katókám, én nemesember vagyok -KATALIN Próbáljuk ki! (Megüti)

PETRUCHIO Pofon csapom, ha még egyszer megüt!KATALIN Akkor nem is nemes.

Ha megüt, süljön l e a kutyabőra nemesi családi címeréről.

PETRUCHIO Ó, járatos a címertanban is?KATALIN A magáé mi? Egy kakastaréj?PETRUCHIO Házikakas, és Kata lesz a tyúkom.KATALIN Nem kell kakas, ha nincsen harci kedve.PETRUCHIO Jaj, Kata, ne legyen már savanyú!KATALIN Milyen legyek, ha vadalmára nézek?PETRUCHIO Itt nincs vadalma, nem kell savanyogni.KATALIN De van, de van!PETRUCHIO Mutassa!KATALIN Ahhoz tükör kellene.PETRUCHIO Ja, hogy az arcom?KATALIN Okos kisfiú!PETRUCHIO Magához tényleg még gyerek vagyok.KATALIN Mégis aszott.PETRUCHIO A gondtól.KATALIN Gond - magánál?PETRUCHIO Nézze, Kata, ezt így nem ússza meg.KATALIN Csak ingerlem. Jobb is, ha most megyek.PETRUCHIO Dehogy! Maga kiváló társaság.

Azt mondták: érdes, dölyfös, duzzogó,de úgy találom: hazudott a hír,mert játékos, kedve és szellemes, kevésszavú, de édes, mint a bimbó. Te nemnyafogsz, nem nézel gúnyosan, nemharapod be mérgesen a szád,mint más lányok, s nem mondasz folyton

ellent.


Kérőidet jó szívvel fogadod,és kulturáltan társalogsz velük.Mért mondja a világ, hogy Kata sántít?Ó, rosszmájú világ! Hiszen Kataoly sudár, mint a mogyorófavessző,szép barna, mint a mogyoró maga, ésédesebb, mint annak belseje.Hadd nézzem, ahogy jársz! Nem is bicegsz.

KATALIN A szolgáidat rángasd, te hülye.PETRUCHIO Diana nem járt olyan délcegen

a ligetben, mint Kata e szobában!Légy te Diana, s legyen ő Kata,e Kata szűz, s e Diana szerelmes!

KATALIN Ezt a szöveget hol tanulta be?PETRUCHIO Az anyaszült eszemmel rögtönöztem.KATALIN Hát észt is rakott magába az anyja?PETRUCHIO Csak meg van fagyva.KATALIN S mitől olvad el?PETRUCHIO Az ágyad melegétől, Katicám.

Úgyhogy elég is volt a fecsegésből: azédesapja beleegyezett,hogy hozzám jöjjön, tisztes hozománnyal,s - tetszik, nem tetszik - elveszem magát.Kata, én neked való férj vagyok, s ahogyvan fény, mely látnom engedi kedvemrevaló szép formáidat,oly biztos, hogy te máshoz nem mehetsz.Mert én leszek az, aki megszelídít, ésvadmacskából házi kiscicává,szelíd, kezes Katává alakít.

Jön Baptista, Gremio, Tranio (mint Lucentio)

Itt jön apád. Ne tiltakozz, ne lázadj:mert Katalin kell, s én el is veszem.

BAPTISTA Nos, Signor Petruchio, hogy halad alányommal?

PETRUCHIO Remekül, uram, hogy másképp?Én rosszfelé nem is tudok haladni.

BAPTISTA És te, Katalin lányom? Rossz a kedved?KATALIN A lányának nevez? Hát, mondhatom,

gyengéd, szerető apa az ilyen,hogy hozzáadna egy futóbolondhoz,egy hőzöngő kis dumajancsihoz,aki szerint a hangerő a lényeg.

PETRUCHIO Apuka - a világ is, maga isméltatlanul beszélt erről a lányról.Ha komiszkodik, az csak taktika;ő nem dacos: szelíd, mint a galamb. Nemforró, hanem enyhe, mint a hajnal.Türelmes, mint a legendás Griseldis, ésszűzies, mint Lukrécia volt.Egy szó, mint száz, úgy egymásra találtunk,hogy vasárnap már egybe is kelünk.

KATALIN Vasárnap téged kéne fölakasztani. GREMIOHallod, Petruchio, azt mondja, téged kéne

fölakasztani.TRANIO (LUCENTIO) Ennyire haladtál? Akkor bezár-

hatjuk a boltot.PETRUCHIO Türelem, urak, ő az én jelöltem.

Ha nekünk így jó, mért szólnak bele? Miketten egymással megállapodtunk, hogymások előtt ó komisz marad.

Tudják, alig merné hinni az ember,hogy mennyire szeret. Tündér Kata! Anyakamba borult, és édes csókkal,fogadkozással úgy elhalmozott,hogy egy perc nem sok, és megnyert magának.Maguk kezdők. Mert az csodás dolog, haférfi és nő magára marad,hogyan teszi az ádáz bestiátegy pipogya kis ember is szelíddé.Add a kezed, Kata, megyek azonnalVelencébe, megvenni a ruhákat.Papa, gondoskodjon a lagziról.Mindene meglegyen az én Katámnak!

BAPTISTA Mit mondjak?... - Kérem a kezeteket.Isten óvjon, legyetek boldogok.

GREMIO, TRANIO (LUCENTIO)Úgy legyen, ámen. Mi tanúskodunk.

PETRUCHIO Apuka; nejem; uraim - agyő.Én megyek is, hiszen mindjárt vasárnap.Lesz gyűrűnk, csipkénk, gyöngy és drágakő;na, csókolj meg, Katám; vasárnap esküvő.

(Megcsókolja)

Petruchio és Katalin külön-külön el

GREMIO Ezt hamar összehozták, ezt a partit.BAPTISTA Most úgy vagyok, mint a kereskedő:a piac pang, és ritka a vevő.

TRANIO (LUCENTIO) Az áru magánál penészedett -most hasznot hoz, vagy végleg odavész.

BAPTISTA Az én hasznom e frigyben van lekötve.GREMIO S a szája vajon kinek lesz bekötve?...

De térjünk át a kisebbik leányra:eljött a nap, amelyet várva vártunk.Én mint szomszéd első kérője voltam.

TRANIO (LUCENTIO) Én meg Biancát annyira imádom,hogy arra nincs se szó, se fogalom.

GREMIO Taknyos, mit tudod, mi a szerelem?! TRANIO(LUCENTIO) Vénség, a te szerelmed jégverem!GREMIO A tiéd főz, de el is párolog.

Linkóci, állj le - években az érték!TRANIO (LUCENTIO) A nőknél csak az ifjúság a mérték!BAPTISTA Elég, urak, hagyják - hadd döntsek én. A

tett a lényeg. Aki bőkezűbbentudja a lányomnak gondját viselni,azé lesz Bianca szerelme.Nos, Signor Gremio, ön mit ajánl?

GREMIO Először is itt a városi házam,benne ezüst-arany étkészletek,

szép mosdótálak finom kis kezének,és mindenütt tírusi kárpitok.Ébenfa ládikókban áll a pénz,ciprusfa tárlókban a szőttesek,

drága ruhák, függönyök, baldachinok,finom vásznak, török hímzésű párnák,arannyal átszőtt velencei fodrok,ónkannák, rézedények, minden-minden,ami egy házba kell. Kint a tanyánszáz fejőstehén (nagyon jól tejelnek!),istállómban százhúsz hízott ökör,és felszerelés a kellő arányban.Magam koros vagyok, nem tagadom, sha holnap meghalok, ez az övé,


ha - amíg élek - ő csak az enyém. TRANIO(LUCENTIO)Dejól jön eza „csak"!Nos, jó uram: az énapámnak csak egy fia van.

Ha megkapom a lányát feleségül,ráíratok három-négy házat is

Píza belvárosában, akkorát,mint Gremio bácsié Páduában.

Továbbá évi kétezer dukátota földek hasznából őrá hagyok.(Gremióhoz) Mi van, megcsíptem,Signor Gremio?

GREMIO Kétezer dukát évi földhaszon?!(Félre) Az egész birtokom annyit nem ér! -(Hangosan) Megkapja; s még egy szállítóhajót,mely Marseille közelében horgonyoz.(Tranióhoz [mint Lucentióhoz])

Torkán akadt a szállítóhajó?TRANIO (LUCENTIO) Ó, Gremio - apámnak három is van

ilyenből, meg két nagy teherhajóés tizenkét gyors gálya. Ezeket

a lányra íratom: és amit önmég megajánl, abból is kétszer annyit.

GREMIO Én fölajánlottam mindenemet;ennél többet nem adhatok neki.Ha megfelel önnek az én személyem, a

lánya megkap engem és amim van. TRANIO(LUCENTIO) (Baptistához)

Akkor csakis enyém lehet a lány:maga ígérte. Gremio veszített.

BAPTISTA Valóban, jobb az ön ajánlata.Ha apja kezeskedik mindezért,a lány öné; különben - megbocsásson - haön előbb halna meg, mint az apja, mitörökölne öntől a leányom?

TRANIO (LUCENTIO) Ez gáncsoskodás. Fiatal vagyok.GREMIO Meg lehet halni fiatalon is.BAPTISTA Nos, uraim,

én döntöttem: mint tudják, most vasárnapKatalin lányom tartja esküvőjét;a következő vasárnap Biancát(Tranióhoz [mint Lucentióhoz])önhöz adom, ha meglesz a kezesség; hanem, úgy Signor Gremióhoz.Most búcsúzom, és köszönöm önöknek. (El)

GREMIO Ég áldja, szomszéd.(Tranióhoz [mint Lucentióhoz])Nem vagy te veszélyes!Kis hazardőr, apád nem lesz bolondodadni mindenét, aztán öreg koráratenálad nyomorogni. Tyúkeszű!Vén olasz róka az, nem lágy szívű. (El)

TRANIO Húzd a kopott irhádat a fenébe! -Hát, blöfföltem, mert lap nincs a kezemben.Azon vagyok, hogy gazdámnak segítsek.Egy út van csak: az ál-Lucentiónak apátcsinálni: ál-Vincentiót.Kész csoda - általában az apákcsinálják gyermekeiket; de itta gyerek csinál apát, vérbelit. (El)

HARMADIK FELVONÁSELSŐ SZÍN

Hely: Baptista háza.Jön Lucentio (mint Cambio), Hortensio (mint Litio), Bi-anca

LUCENTIO (CAMBIO) Hátrébb, te kintornás! Ne tolakodj.Már elfelejtetted, hogy Katalin milyenfogadtatásban részesített?

HORTENSIO (LITIO) Csak ne okosodj: ez más, ez a lány;ő mennyei harmóniák szülője. Úgyhogy, haszabad, én jövök előbb; ha eltöltöttünk egyút-át zenével, jut annyi majd a te tárgyadra is.

LUCENTIO (CAMBIO) Te nagyképű szamár, annyit se tudsz,hogy mire teremtették a zenét? Nem arra,hogy a lelket felüdítse tanulás, munka, napigond után?! Úgyhogy első a filozófia - aszünetben majd tálald a zenédet.

HORTENSIO (LITIO) Fiú, elég a pimaszságaidból!BIANCA Urak, kétszeresen megbántanak,

ha azt vitatják, hogy én mit szeretnék!Én nem vagyok kisiskolás kölyök, engemnem köt csengő meg órarend: én úgytanulok, ahogy jólesik. A vitából elég:üljünk le szépen. (Hortensióhoz [mint

Litióhoz]) Fogja a hangszerét, és játsszonaddig; mire fölhangol, ő befejezi.

HORTENSIO (LITIO) Ha fölhangoltam, végez ővele?LUCENTIO (CAMBIO) Azt várhatod. Na, hangolj, igyekezz!

Hortensio félrehúzódik és hangot

BIANCA Hol hagytuk abba?LUCENTIO (CAMBIO) Itt, kisasszony. (Könyvet tesz eléje)

„Hic ibat Simois, hic est Sigeia tellus,Hic steterat Priami regia celsa senis."4

BIANCA Elemezze.LUCENTIO (CAMBIO) Hic ihat: ahogy már mondtam;- Simois: én Lucentio vagyok; - hic est: a pízai Vincentiofia; - Sigeia tellus: álruhában, hogy elnyerjem szerelmét;- Hic steterat: az pedig, aki Lucentióként udvarol; -Priami: az Tranio, a kísérőm; - regia: az én szerepem-ben; - celsa senis: hogy becsapjuk a vén bájgúnárt.

HORTENSIO (LITIO) Kisasszony, készen áll ahangszerem. BIANCA Halljuk.

Hortensio játszik

Juj, hamis a fölső.LUCENTIO (CAMBIO) Köpjél a lyukba, aztán kezdd

elölről. Hortensio ismétfélrehúzódik

BIANCA Na, megpróbálom én is elemezni: Hic ibat

Simois: nem ismerem magát; - hic est Sigeia tellus:

nem bízom magában; - Hic steterat Priami: vigyáz-

4. Itt folyik a Simois folyó, itt van Trója mezeje,Itt áll az agg Priamosz fenséges palotája. Ovidius


zon, hogy ez ne halljon minket; - regia: ne reméljentúl sokat; - celsa senis: de azért reméljen.

HORTENSIO (LITIO) Kisasszony, kész vagyok. (Játszik)LUCENTIO (CAMBIO) Hamis a basszus!HORTENSIO (LITIO) A basszus jó; másvalaki hamis!

(Félre) Né, hogy tüzeskedik a nagyokos!Ez udvarol! Az én kis mindenemnek!Te Okos Tóni, jó lesz, ha figyellek!

BIANCA (Lucentióhoz) Egyszer talán hiszek, de méggyanakszom.

LUCENTIO (CAMBIO) (a következő sorra mutat)

Ne gyanakodjon - mert Ajacidész:nem más, mint Ajax, nagyapja nevéről.

BIANCA A tanáromnak hinnem kell, különbennapestig vitatkozhatnék vele.

De hagyjuk. - (Hortensióhoz) Litio, mostmaga jön.

Ne vegye rossz néven, drága tanár úr,hogy kettőjükkel így tréfálkozom.

HORTENSIO (LITIO) (Lucentióhoz)

Mehetsz sétálni egyet. Köszönöm.Ma nem lesz háromszólamú gyakorlás.

LUCENTIO (CAMBIO) Jaj, de pedáns vagy! Várok én,ha kell -

(Félre) és figyellek, mert (ha minden igaz) azenész úrfi szerelemre gyulladt. (Odébb

húzódik)HORTENSIO (LITIO) Kisasszonyom, mielőtt kézbe venné

a hangszert, és fogásokat tanulnánk, azalapokkal fogjuk kezdeni;a skálát megtanítom röviden,könnyebben, gyorsabban, hatásosabban,mint bármely kollégám tanítaná.Itt van leírva szépen az egész. (Papírt ad át)

BIANCA De hát a skálán régen túl vagyok!HORTENSIO (LITIO) Ez Hortensio-skála. Nézze meg.BIANCA (olvas) „Ha G a dó, az összhangzat alapja,

úgy Á a ré, így kér HORTENSIO:a H a mi, fogadd férjül, Bianca,a C a fá, mert hozzád ő való;a D a szó, minden hang én vagyok, az Éa lá , ha nem szánsz, meghalok." - Ezskála? Hát én nem kérek belőle.Konzervatív vagyok; holmi szeszélyértnem rúgok föl bevált szabályokat.

SZOLGA (jön) Kisasszony, édesapja kéreti,hogy hagyja most a könyvet, és segítsendíszíteni a nővére szobáját.Mint tudja, holnap lesz az esküvő.

BIANCA Édes tanár urak, én búcsúzom.

Bianca és a szolga el

LUCENTIO (CAMBIO) Kisasszony, akkor nincs okommaradni. (El )

HORTENSIO Ám nekem van okom, mert úgy tűnik,szerelmes ez a kis okoskodó.De, Biancám, ha oly igénytelen vagy,hogy minden csalétekre ráharapsz,vigyen, aki akar. Ha másra nézel,Hortensio se vár égő szívével. (El )

MÁSODIK SZÍN

Hely: Baptista háza előtt.Jön Baptista, Katalin, Bianca, Gremio, Tranio (mintLucentio), Lucentio (mint Cambio), mások, szolgák

BAPTISTA (Tranióhoz) Signor Lucentio, ma esedékesPetruchio s Katalin esküvője -de semmi hír a jövendő vejemről.Mit fognak szólni? Kész komédia,hogy nincsen vőlegény, mikor a pap ottáll, és kezdené az esketést!Nagy szégyen ez nekünk, Lucentio!

KATALIN Csak az én szégyenem! Hogy kényszer árán,a szívem ellenében adnak össze

egy eszement tahóval, akineka hódítás kell, nem a nősülés.

Én megmondtam, meg én, hogy sült bolond;hogy ez a nyers, kemény viselkedés csakkeserű tréfáit leplezi.S hogy mulatós ember hírében álljon,száz nőnek is megkéri a kezét,lagzit csináltat, fűt-fát összehív,de esze ágában sincs házasodni.Most mondhatják a szegény Katalinra:„Ott a bolond Petruchio neje -

ha méltóztatna el is venni őt!"TRANIO (LUCENTIO) Türelem, Katalin, s Baptista úr:

higgyék el, jót akar Petruchio,bármi is tartja vissza most szavától. Igaz,hogy nyers, de megfontolt, tudom; igaz,hogy mulatós, de rendes ember.

KATALIN Katalinnak meg úgy kellett, igaz? (Sír)

Katalin, Bianca, szolgák el

BAPTISTA Menj, kislányom, nem csodálom, ha sírsz;ilyen sértés fájna egy szentnek is,nemhogy neked a rossz természeteddel.

BIONDELLO (jön) Uram, uram, nagy újság van! Azt elnem lehet mondani!

BAPTISTA Kár. Akkor hogy fogjuk megtudni?BIONDELLO Hát úgy, hogy elmondom. Jön Petruchio!BAPTISTA Megjött?BIONDELLO Dehogyis, uram.BAPTISTA Hát akkor?BIONDELLO Most jön.BAPTISTA És mikor lesz itt?BIONDELLO Amikor itt áll, ahol én, és látja önt ott.TRANIO (LUCENTIO) De mi ebben az elmondhatatlan?

BIONDELLO Hát az, hogy Petruchión új kalap van, derégi kabát; hozzá egy háromszor kifordított öregnadrág; olyan csizma, amit már szemétvödörnekhasználtak, az egyik csatos, a másik fűzős; egy rozsdásöreg kard a városi fegyverraktárból, törött markolattalés csonka hüvellyel; a harisnyatartója szét vanszakadva; a lova sánta - a nyereg régi, molyette, és nemhozzá való a sarkantyú -, ráadásul a ló takonykóros,majd' belefullad, ínydaganat kínozza, gennyes folyásfertőzi, a lába pókos, az inai inognak, elöntötte asárgaság, gyulladt a fültöve, kerülgeti a kergekór, rágjaa rühesség, a háta horpadt, a fara ficamos, a mellsőlábai keresztbe állnak; a zabla a po-


fája közepén van, a kötőfék meg egyszerű birkabőr,amit ugye muszáj feszesen tartani, hogy meg ne bo-toljon, ettől viszont sokszor elszakadt, és úgy kellettmegcsomózni; a hasa alatt hatszor javított heveder, afarka körül bársonyozott női farhám, rajta valami hölgymonogramja szépen kiverve, és az egész itt-ottspárgával összefércelve.

BAPTISTA És ki van vele?BIONDELLO Jaj, uram, a komornyikja, tisztára úgy van

fölszerszámozva, mint a ló: vászonharisnya az egyiklábán, gyapjú lábszárvédő a másikon, piros és kékszalaggal felkötve; a fején egy öreg kalap, amibe tollhelyett negyvenféle tiritarka zsinórt fűzött - egy rém-ség, rémség az egész alak, nem is hasonlít normáliskeresztény inasra vagy úriember komornyikjára.

TRANIO (LUCENTIO) Valami szeszély sarkallhatja erre.De gyakran jár igénytelen ruhában.

BAPTISTA Örülök, hogy megjött, akárhogy is jön.BIONDELLO Pedig nem jön, uram.BAPTISTA Nem azt mondtad, hogy jön?BIONDELLO Ki? Hogy Petruchio jön?BAPTISTA Igen, hogy Petruchio jön.BIONDELLO Nem, uram: a lova jön, s a hátán hozza őtBAPTISTA Jaj, hát az mindegy.BIONDELLO „Dehogy, Szent Jakabra!

Fogadjunk egy frankba:aki lovon megy,az már több, mint egy,de még nem egy falka."

Jön Petruchio és Grumio

PETRUCHIO Na, hol az úri népség? Ki van itthon?BAPTISTA Isten hozta, uram.PETRUCHIO Rosszkor zavarok?BAPTISTA Jókor zavar, uram.TRANIO (LUCENTIO) Nincs úgy öltözve, ahogy illene.PETRUCHIO Ha úgy lennék, talán nem is zavarnék?

De hol van Kata? Hol a szép menyasz-szony? -

Apuka hogy van? - Baj van, uraim?Mért bámul úgy a tisztes társaság,mint akik csodát látnak, üstököstvagy baljós külsejű rémalakot?

BAPTISTA Tudja, uram, ma van az esküvője. Aztfájlaltuk, hogy talán el se jön;most meg az fáj, hogy ilyen készületlen.

Pfúj, nem szégyelli ezt a maskarát, melyszennyfoltként virít az ünnepünkön?

TRANIO (LUCENTIO) És mondja el, milyen fontos teendőtartotta távol jövendő nejétől,és forgatta ki így saját magából?

PETRUCHIO Unalmas történet, hallgatni kínos. Alényeg az, hogy álltam a szavam,és itt vagyok - bár késni kényszerültem;ennek okát majd alkalmas időbenmegnyugtatásukra előadom.De hol van Kata? Ne várjon tovább.Megy az idő! A templomba velünk!

TRANIO (LUCENTIO) Ne menjen így be a menyasszonyáhozA szobámban talál ruhát magának.

PETRUCHIO Énnekem nem kell. Így megyek be hozzá.BAPTISTA De ugye nem így veszi feleségül?

PETRUCHIO De, pontosan. Úgyhogy elég a szóból;hozzám jön férjhez, nem az öltönyömhöz.Ha azt, amit majd elvisel belőlem, úgytudnám lecserélni, mint e gúnyát, az jobblenne neki, s még jobb nekem. De minektársalgok én itt magukkal, miközben vár ajövendőbelim,hogy mátkaságát csókkal igazoljam?!

Petruchio és Grumio el

TRANIO (LUCENTIO) Mi célja lehet az őrült ruhával?Ha lehet, próbáljuk meg rábeszélni,hogy átöltözzön még templom előtt.

BAPTISTA Megyek utána: látnom kell, mi készül.

Baptista, Gremio, Biondello, szolgák el, csak Tranio(mint Lucentio) és Lucentio (mint Cambio) marad

TRANIO (LUCENTIO) Uram, a szerelmen túl kell az is,hogy az apának tetsszen a dolog.Ehhez - mint nagyságodnak már jeleztem -kerítek valakit; mindegy, ki az,

majd kiokosítjuk a feladatra:ő lesz a pízai Vincentio,ő fog kezeskedni itt Páduábanmég nagyobb pénzről is. mint én ígértem.Így ön békén imádhatja Biancát,s atyai áldással veheti el.

LUCENTIO (CAMBIO) Ha tanártársam nem kémkednefolyton Bianca mindenlépése után,

én feleségül venném lopva is;aztán már tilthatná a nagyvilág -ami enyém, a világért nem adnám.

TRANIO (LUCENTIO) Majd apránként vizsgáljuk meg adolgot,

hogy hol és mint tudunk előrelépni.Kijátsszuk a vén kecskét, Gremiót,az árgus szemű zord apát, Minolát, azügyeskedő zenést, Litiót -és célhoz ér g a z d á i Lucentio.

Jön Gremio

A templomból jön, Signor Gremio? GREMIOOly boldogan, mint egykor iskolából.

TRANIO (LUCENTIO) És jön az ara meg a vőlegény is?GREMIO A vőlegény? ... Inkább verőlegény!

Ádáz egy fickó, már a lány is érzi. TRANIO(LUCENTIO) Ádázabb nála is? Az nem lehet. GREMIO

Egy ördög az az ember, egy kanördög.TRANIO (LUCENTIO) Az a nő meg az ördög öreganyja.GREMIO Á, kis galamb az, csacska áldozat.

Tudja, Lucentio, mikor a papazt kérdi: „Elveszed-e Katalint?",ő rávágta: „Hogy a fenébe ne?",és olyan hangosan káromkodott,hogy szegény pap leejtette a könyvet; samikor lehajolt, hogy fölvegye,a buggyant vőlegény úgy megpofozta,hogy pap a könyvre, könyv a papra dűlt.


„Tessék - aszongya -, most szedjék föl őket."TRANIO (LUCENTIO) Mit szólt a lány, mikor fölkelt a pap?GREMIO Csak reszketett. Petruchio dühöngött,

hogy őt a pap nem veszi komolyan.Na, aztán a sok szertartás utánbort kér. „Egészség!", azt kiáltja, minthahajón koccintana a cimborákkalvihar után. A muskotályt kiitta,a piskótát viszont a sekrestyés ijedtarcába vágta, csak azért, mert annak -úgymond - kiéhezett szakálla volt, éspiskótáért látszott könyörögni.Ezután nyakon csípte a menyasszonyt,és olyan cuppanós csókot adotta szájára, hogy visszhangzott a templom.Én erre föl a szégyentől kijöttem,és utánam az egész társaság.Sose volt ilyen őrült esküvő.De csönd - már hallom a zenészeket!

Zene. Jön Petruchio, Katalin, Bianca, Baptista, Horten-sio (mint Litio), Grumio, szolgák

PETRUCHIO Urak, barátok, mindent köszönök.Tudom, hogy velem akartak ma enni, ésgazdag lakodalmat készítettek,de sajnos elszólít innen a dolgom,úgyhogy én ezennel távozom is.

BAPTISTA Te még ma este el akarsz utazni?!PETRUCHIO Mennem kell még sötétedés előtt,

ne furcsállja. Ha tudná, mi a dolgom,inkább kérné, hogy menjek, mint maradjak.Nos, tisztelt egybegyűltek, köszönöm,hogy látták, amint odadom magam etürelmes, édes és szűzi nőnek. Egyenek,koccintsanak apukával - nekem indulnomkell; Isten velük.

TRANIO (LUCENTIO) Kérjük, maradjon legalább ebédre!PETRUCHIO Nem tehetem.GREMIO Akkor hadd kérjem én.PETRUCHIO Nem, nem lehet.KATALIN Akkor hadd kérjem én.PETRUCHIO Ez már igen.KATALIN Igen? Hát itt maradsz?PETRUCHIO Ez már igen, hogy te kérsz, hogy maradjak.

De nem maradok, bármennyire kérsz.KATALIN Ha szeretsz, maradsz.PETRUCHIO Grumio, a lovakat!GRUMIO Igen, uram, készen állnak; a zab már fölza-bálta őket.

KATALIN Márpedigcsinálj, amit akarsz, én nem megyek, sema, se holnap, csak ha jónak látom. Azajtó nyitva, tessék, ott az út,mehetsz, amíg a csizmád talpa friss.Én akkor megyek majd, ha jónak látom.Alighanem goromba férj leszel,ha így keménykedsz már az elején.

PETRUCHIO Katám, nyugodj meg, és ne haragudj.KATALIN De haragszom - ahhoz semmi közöd.

(Baptistához) Apám, ne szóljon. Itt fog őmaradni.

GREMIO Na, kérem szépen, már kezdődik is.

KATALIN Uraim, , jöjjenek, meg van terítve.Könnyű egy nőből bolondot csinálni, hanincs benne erő és ellenállás.

PETRUCHIO Az urak menjenek, Katám; igen.Tegyék, amit a menyasszony kíván.Irány a lagzi, ünnepeljenek,egyenek, igyanak, mulassanakdosztig - vagy akasszák föl magukat.De az én gyönyörű Katám velem jön.Ne bámuljanak, ne dühöngjenek:magammal viszem, ami az enyém.Ő az én vagyonom, a holmim, ő a házam,a jószágom, a magtáram, a földem,lovam, ökröm, szamaram, mindenem -hát tessék: nyúljon hozzá, aki mer! Atörvényt hozom rá a vakmerőre, akimegállít Páduában. - Grumio, rántskardot; itt rablók vesznek körül, mentsdki az úrnődet, ha férfi vagy. - Ne félj,kislány; nem bántanak, Katám. Pajzskéntvédlek milljókkal szemben is.

Petruchio, Katalin, Grumio el

BAPTISTA Hát menjenek, a két csöndes virágszál.GREMIO Jobb is, mert meghalok a nevetéstől.TRANIO (LUCENTIO) Ez minden lagzi közt a legbolondabb.LUCENTIO (CAMBIO) (Biancához)

Úrnőm, mit tart a nővére felől?BIANCA Bolond nő bolondul köt házasságot.GREMIO Petruchio meg szépen bekatázott.BAPTISTA Barátaim! Habár az ifjú pár

az asztalunknál nem foglal helyet,azért finomságokban nincs hiány.(Tranióhoz [mint Lucentióhoz])Lucentio, te ülj a vőlegény,Bianca meg a menyasszony helyére.

TRANIO (LUCENTIO) Menyasszonykodjon az édesBianca?

BAPTISTA Úgy van, Lucentio. Gyerünk, urak!

Mind el

NEGYEDIK FELVONÁSELSŐ SZÍN

Hely: Petruchio vidéki háza

GRUMIO (jön) A rosseb egyen meg minden fáradt gebét,minden dühöngő gazdát és minden sáros utat! Embertígy még nem vertek! Embert így még nem szapultak!Ember így még el nem fáradt! Előreküldtek, hogybegyújtsak, ők meg majd jönnek melegedni. Még jó,hogy kicsi vagyok, könnyen felfortyanok, különben azajkam odafagyott volna a fogamhoz, a nyelvem aszájpadlásomhoz, a szívem a hasamhoz, mire találtamvolna egy tüzet, ahol kiolvadjak. De most majd, ahogyfújom a kályhát, bele is meleg-szem. Amilyen idő van,nálam nagyobb szabású emberek is megfáznának.Hahó! Curtio!

CURTIO (Jön) Ki szólít ilyen vacogva?GRUMIO Egy jégdarab. Ha vízszintes. volnék, el tudnál


siklani a vállamtól a lábamig csak annyi nekifutással,amennyi a fejem meg a nyakam. Tüzet, édes Curtio!

CURTIO Jön a gazdám meg a felesége is, Grumio?GRUMIO 0, persze, Curtio, persze - úgyhogy tűz, tűz, jaj,

de messze a kanális.CURTIO Tényleg olyan kiállhatatlan az a nő, ahogy

mondják?GRUMIO Az volt, édes Curtio, mielőtt beállt ez a fagy.

De hát tudod, a tél móresre tanít embert, asszonyt,állatot; meg is szelídítette a régi uramat, az új asszo-nyomat és engem - érted, kolléga?

CURTIO Lehet, hogy te állat vagy, Hüvelyk Matyi, de énnem.

GRUMIO Hüvelyk Matyi?! Nézz oda, a te szarvad egylábnyi hosszú, annyi én is megvagyok. Csinálod vég-reazt a tüzet, vagy megmondalak az új úrnőnknek, akineka kezét, most, hogy kéznél leszel neki, mind-jártmegérzed, úgy, hogy kilel a hideg, ha nem ügyködsz ameleggel!

CURTIO Na és mondd, Grumio, mi újság a nagyvilágban?GRUMIO Az, hogy hideg van, Curtio, mindenki fázik,

csak az nem, aki fűt; úgyhogy tüzelj. Légy dolgos, hogyjól menjen a dolgod; mert a gazdám és az asszonyomhalálra van fagyva.

CURTIO Már be van gyújtva. Gyerünk, Grumio, halljuka híreket.

GRUMIO „Hó, hó, Jancsika, kútba esett a cica" - ez anagy újság.

CURTIO Te csak folyton cicázol az emberrel.GRUMIO Épp ezért fűtsél, hogy dorombolhassak a tűznél.

Szörnyen át vagyok fázva. Hol a szakács? Megfőzték avacsorát, kitakarították a házat, leraktak friss gyékényt,lepókhálóztak? A szolgákon új bársonykabát, fehérharisnya? Minden komornyik az esküvői ruhájábanfeszít? Frissek a rózsák, üdék a Rózsik, abroszfölterítve, minden a helyén?

CURTIO Készen áll minden; úgyhogy légy szíves, a hí-reket.

GRUMIO Először is a lovam kifáradt, a gazdám és azasszonyom meg kiborult.

CURTIO Hogyhogy?GRUMIO A nyeregből a sárba, na de ennek története van.CURTIO Mondjad, drága jó Grumio.GRUMIO Nyújtsd ide a füled.CURTIO Tessék.GRUMIO Tessék. (Fülön csapja)

CURTIO Mi van?! Ezt érezni kell, nem hallgatni?GRUMIO Bizony, mert ez egy igen érzékletes történet; a

pofon volt a zörgetés, hogy bebocsátást nyerjen afüledbe. Akkor elkezdem. Pro primo: jöttünk lefelé egysáros domboldalon, a gazdám az asszonyom mögött -

CURTIO Ketten egy lovon?GRUMIO Mit szólsz bele?CURTIO Hát csak a ló miatt.GRUMIO Akkor meséld te. Ha nem szakítasz félbe,

hallhattad volna, hogy esett el az asszonyom lova, őmeg alája; hallhattad volna, micsoda pocsolyában fe-küdt, és milyen mocskos lett; hogy a gazdám hagyta aló alatt feküdni, és engem kezdett verni, amiért azasszonyom lova megbotlott; hogy gázolt az úr-nőm asárban, hogy leszedje rólam a gazdámat, hogy az hogykáromkodott, hogy a nő hogy könyör-

gött, ő, aki életében sohasem könyörgött; én hogyóbégattam, a lovak hogy elszaladtak, az úrnőmkötőfékje elszakadt, az én lovam farhámja elveszett, sokmás emlékezetre méltó dologgal együtt, amelyek mostmind a feledés homályába veszendnek, és te tudatlanultérsz meg sírodba.

CURTIO Ezek szerint az úr kiállhatatlanabb, mint azasszony.

GRUMIO Úgy van, majd megtapasztalod te is meg atöbbi büszke gyerek is. De mit beszélek én itt? Hívd aszolgákat: jöjjön a Nátán, a Józsi, a Miklós, a Fülöp, aWalter, a Nudli meg a többi. Legyen a fejük simárafésülve, a kék kabátjuk lekefélve, és a harisnyakötőjükne legyen felemás. A bal lábukkal pukedlizzenek, és nemerjék megérinteni a gazdám lova farkának egyszőrszálát se, amíg földig nem hajoltak. Elkészültek?

CURTIO El.GRUMIO Hívd ide őket!CURTIO (kikiált) Halljátok, hé? Gyertek az úr elé, hogy

az úrnő se akadjon fönn semmin.GRUMIO Fönnakadt az már a tüskebokorban.CURTIO A domboldalon, ugye? Értem én.GRUMIO Akkor miért nekik szólsz, hogy fönn ne akadjon?CURTIO Csak azt akarom, hogy becsüljék meg magukat.GRUMIO Szerintem inkább az úrnőt kéne megbecsülni!

Jön négy szolga: Nátán, Fülöp, Józsi, Miklós

NÁTÁN Megjöttél, Grumio?FÜLÖP Hogy vagy, Grumio?JóZSI Né, a Grumio!MIKLÓS Cimborám, Grumio!NÁTÁN Hogy s mint, öregfiú?GRUMIO Megjöttem, igen. Hogy vagyok, igen. Né, igen.

Cimborád, igen. Köszönésből elég. Pajtások, szépekvagytok! Minden kész, minden takaros?

NÁTÁN Minden el van készülve. Közel jár a gazda?GRUMIO Itt van egy köpésre. Szerintem már le is szállt a

lóról. Úgyhogy ne legyetek - Jézus ereje, csönd! Halloma gazdámat.

Jön Petruchio és Katalin

PETRUCHIO Hol ez a sok barom? Nincs senki kint,hogy tartsa a kengyelt meg a lovat?Hol a Nátán, a Gerő, a Fülöp?

SZOLGÁK Itt vagyunk, uram, itt vagyunk.PETRUCHIO „Uram, uram, itt vagyunk, itt vagyunk!"

Tuskóeszű, neveletlen hülyék!Senki se vár, senki se tiszteleg?Hol az a segg, akit előreküldtem?

GRUMIO Seggel előre? Nem mondta, uram.PETRUCHIO Bunkó paraszt! Eltompult bányaló!

Nem mondtam, hogy kint várj a ház előtt,és hozd a többi kretént is magaddal?!

GRUMIO Uram, még lógott a Nátán kabátja, aGábor cipőjén eltört a dísz,kormozni kellett a Péter kalapját, aWalter tőréhez nem volt hüvely. CsakÁdám, Ráfis, Gergő volt csinos, atöbbi rongyos, öreg, maszatos;így, ahogy vannak, most köszöntik önt.


PETRUCHIO Futás, marhák, kérem a vacsorámat!

Szolgák el

(Énekel) „Ó, hol van már legénykorom? Hol van a régi -"Ülj le; Kata, érezd magad otthon. Ételt,ételt, ételt, ételt!!

Jönnek a szolgák a vacsorával

Na végre! Jól vagy, édes kis Katám?A csizmámat ki húzza le? Mi lesz?!

Egy szolga kezdi lehúzni a csizmáját

(Énekel) „Elindult hát a víg barát,hogy nyakalja az út porát -" (A

szolgához) Állj, vadbarom! Kicsavaroda lábam!

(Megüti) Nesze; a másikkal jobban vigyázz!Jól vagy, Katám? Vizet kérek! Futás!

Jön egy szolga vízzel

Hol van a kutyám, Troilus? - Fiú, menj,hívd át hozzánk Ferdinánd öcsémet. Őtcsókkal kell hogy üdvözöld, Kata.Papucsom?! Hol van? Kapom a vizet?Mossál kezet, Kata, otthon vagy itt.

A szolga elejti a vizeskancsót

Te nyomorult cseléd, hát ledobod?!(Megüti a szolgát)

KATALIN Légy türelmes, kérlek: nem így akarta.PETRUCHIO A nyomorult, taplóagyú ökör!

Ülj le, Kata, éhes lehetsz te is.Mondasz áldást, Katám? Vagy mondjak én? -Ez birka?

ELSő SZOLGA Igen.PETRUCHIO Ki hozta be?PÉTER Én.PETRUCHIO Ez összeégett! Égett az egész! Micsoda

disznók! Hol van a szakács?! Hogymeritek a konyhából kihozni ésföltálalni, ha egyszer utálom?! Tessék,vigyétek, tányért, poharat! (Hozzájukvágja az ételt)Figyelmetlen hülyék! Ostoba bunkók!Még morogtok? Na, mindjárt számolunk!

Curtio, szolgák el

KATALIN Kérlek, szívecském, ne légy ideges.Jó volt a hús, csak te vagy túl igényes.

PETRUCHIO Mondom, Kata, égett volt és kiszáradt.Ilyet ennem kimondottan tilos, mert epéttermel, dührohamra indít; jobb is, hamind a ketten böjtölünk, mert magunktólis epések vagyunk, a túlsült hús ezencsak rontana.Légy türelmes, holnap majd helyrehozzuk;

de ma éjszaka együtt böjtölünk. Mostgyere, viszlek a hálószobába.

Petruchio és Kata el. - Jönnek a szolgák egyenként

NÁTÁN Péter, láttál már ilyet?PÉTER A saját fegyverével győzi le.

Jön Curtio

GRUMIO Hol az úr?CURTIO Bent van nála,

s az önmérsékletről tart szentbeszédet,fröcsög, leckézteti - az meg, szegény, aztse tudja, mit mondjon, hova nézzen, ül,mint aki álmából fölriadt. -Tűnés, tűnés, mert erre jön az úr.

Mind el. Jön Petruchio

PETRUCHIO Ügyesen kezdtem az uralkodást,és remélem, sikerrel végzem is. Asólymom teljesen kiéhezett,s míg le nem bukik mélyre, nem kap enni,különben sose tér meg a helyére. Másmód is van, hogy szokja a kezet, éshallgasson a gazdája szavára: ha ébrentartjuk - mint az ifjú sólymot, melycsapkod, verdes engedetlenül. Ma nemevett még, és nem is fog enni; múlt éjjelnem aludt, és most se fog. Ahogy ahúsnál, majd találok én az ágyazásnál isegy kis hibát, szanaszét hányok párnát,lepedőt, jobbra dunyhát és balra takarót.Az egész cécó közben úgy teszek, hogymindez az ő kényelmére van. Emiatt nemfog tudni lefeküdni, s ha elbóbiskol,pörölök, üvöltök, hogy ne hagyja aludnia ricsaj. Így kell a nőt kedvességgelmegölni, így töröm meg dacostermészetét. Aki makacs nőt jobbanidomít, ossza meg velünk műhelytitkait.(El)

MÁSODIK SZÍN

Hely: Pádua, Baptista háza előtt.Jön Tranío (mint Lucentio) és Hortensio (mint Litio)

TRANIO (LUCENTIO)Lehetséges az, Litio barátom, hogy Bianca

kisasszony mást szeressen,mint Lucentiót?

Nagyon ügyesen színlel ez a lány.HORTENSIO (LITIO) Uram, meggyőződhet, hogy

igazam van,ha itt megáll, s figyeli, hogy tanulnak.

Félreállnak. - Jön Bianca és Lucentio (mint Cambio),mindketten könyvvel


LUCENTIO (CAMBIO) Kisasszony, tetszik önnek, amitolvas? BIANCA Mit olvas ön? Előbbárulja el.

LUCENTIO (CAMBIO) Azt olvasom, amit gyakorlok is:A szerelem művészetét.

BIANCA Bár lenne ön e tan professzora! LUCENTIO(CAMBIO)Sön,édeshölgy,szívemnagyasszonya!

Bianca és Lucentio félrehúzódva kedveskednek egymás-sal. - Hortensio (mint Litio) és Tranio (mint lucentio)előrejön

HORTENSIO (LITIO) Gyorsan haladnak, annyi szent.De kérem,

hogy esküdhetett maga, hogy Biancanem szeret mást, csakis Lucentiót?

TRANIO (LUCENTIO) Ó, álnok szív! Ingatag asszonyok!Én mondom, Litio, döbbenetes.

HORTENSIO Hát tudja meg: nem vagyok Litio,se zenetanár, ahogy itt szereplek;már undorodom álruhában élniolyan nőmiatt, aki úr helyett

egy ilyen senkiházit istenít.Uram, az én nevem Hortensio.

TRANIO (LUCENTIO) Signor Hortensio, hallottam én,hogy mélyen érez Bianca iránt;most, hogy magam is látom: léha nő ez, énönnel együtt - ha nincs ellenére -megtagadom Biancát és szerelmét.

HORTENSIO Nézze, hogy játszanak! Lucentio,itt a kezem. Erősen fogadom:mostantól kirekesztem a szívembőlmint érdemtelent, akire hiába

pazaroltam dőrén javaimat.TRANIO (LUCENTIO) Én ugyanígy őszintén esküszöm,

hogy nem veszem el, akkor se, ha kérlel. Pfúj,nézze ezt az állati enyelgést.

HORTENSIO Bár mind elhagynák, s kapná ezt az egyet!...Én azzal is megtartom eskümet,hogy három napon belül elveszekegy gazdag özvegyet, aki imád,pont azóta, mióta én imádtamezt a gőgös, pimasz kis pávatyúkot.Isten önnel, Signor Lucentio.A jó szív, s nem a tetszetős alakfog ezentúl a nőkben vonzani.Most megyek, igen, el vagyok tökélve. (El)

Lucentio (mint Cambio) és Bianca előrejön

TRANIO (LUCENTIO) Kisasszony, annyi jót kívánok önnek,amennyi jár az igaz szeretőknek!Most rajtakaptam mással, kis szerelmem,S Hortensióval együtt megtagadtam.

BIANCA Ne vicceljen. Mindketten megtagadtak?TRANIO (LUCENTIO) Meg.LUCENTIO (CAMBIO) Akkor végeztünk is Litióval.TRANIO (LUCENTIO) Bizony. Elvesz egy vidám özvegyet,

s mindezt egy nap alatt nyélbe üti.BIANCA Sok boldogságot.TRANIO (LUCENTIO) És meg is idomítja.BIANCA Ez igen!TRANIO (LUCENTIO) Bizony, idomártanfolyamra jár.

BIANCA Idomártanfolyam? Hat van ilyen?TRANIO (LUCENTIO) Van, kisasszony. Petruchio a főnök;

megtanít minden trükköt-praktikát, hogyhogyan szelídítsünk hárpiát.

BIONDELLO (jön) Uram, uram! Oly régen állok őrt,hogy kutya fáradt vagyok - erre látok egyöreg mentőangyalt közeledni! Pontmegfelel!

TRANIO (LUCENTIO) Kiféle, Biondello?BIONDELLO Tán kereskedő vagy iskolamester,

nem tudom, uram; külseje komoly,járása, tartása apaszerű.

LUCENTIO (CAMBIO) Mit akarsz vele, Tranio?TRANIO (LUCENTIO) Ha hiszékeny, én csellel rábeszélem,

hogy adja ki magát Vincentiónak, éskezeskedjen Baptista előtt mint a valóságosVincentio. - Vigye a lányt, a többit bízza rám.

Lucentio és Bianca el. - Jön az Iskolamester

ISKOLAMESTER Szép jó napot.TRANIO (LUCENTIO) Önnek szintúgy, uram.

Messzire megy, vagy itt az útja vége?ISKOLAMESTER Vége, uram, egy-két hét erejéig;

de aztán följebb, Rónáig egészen, sonnan Tripoliba, ha Isten éltet.

TRANIO (LUCENTIO) Hová valósi, kérném?ISKOLAMESTER Mantuába.TRANIO (LUCENTIO) Az Isten serelmére! Idejön?

Az életével játszik Páduában!ISKOLAMESTER Az életemmel? Ez nem tréfa, kérem.TRANIO (LUCENTIO) Halál jár annak, aki Mantuából

idejön Páduába. Tudja mért? HajóikatVelence visszatartja, a dózse és az önökhercege közötti magánviszály ürügyén -mindezt kihirdették nyilvánosan. Talánmivel ön frissen érkezett, azért nem tud errőla tilalomról.

ISKOLAMESTER Uram, ez nekem szörnyű bajt jelent,mert Firenzéből csekkeket hozok, és itt kéneőket beváltanom.

TRANIO (LUCENTIO) Nos hát, uram, hogy megsegítsem,azt tenném, vagyis azt ajánlanám - Demondja, járt Pízában valaha?

ISKOLAMESTER Ó, jártam én, uram, és nem is egyszera tekintélyes Píza városában.

TRANIO (LUCENTIO) Ismeri ott Vincentio urat?ISKOLAMESTER Nem ismerem, de hallottam, ki az:

páratlanul gazdag kereskedő.TRANIO (LUCENTIO)Ő az apám, és úgy áll a dolog,

hogy bizonyos fokig hasonlít önre.BIONDELLO (félre) Mint alma az osztrigára, de egy az

egyben.TRANIO (LUCENTIO) Mivel a helyzete életveszélyes,

apám kedvéért megsegítem önt; és nagyonszerencsés véletlen az, hogy Vincentio úrraígy hasonlít. Ön fölveszi az ő nevét,személyét, s az én házam becses vendégelesz. Vigyázzon: játssza jól a szerepét! Érti,ugye? És így is fog maradni,


míg elvégzi a városban a dolgát.Szívességből teszem: fogadja el.

ISKOLAMESTER Elfogadom, uram, s önt úgy tekintem,mint életem nagylelkű védnökét.

TRANIO (LUCENTIO) Jöjjön tehát, járjunk el eszerint.Ja, még egy dolgot el kell mondanom:apámat bármelyik nap ide várjuk,kezeskedni egy házassági ügyben köztem sBaptista úr lánya között. Majd mindenbeneligazítom önt. Jöjjön, adok illő ruházatot.

Mind el

HARMADIK SZÍN

Hely: Petruchio háza.Jön Katalin, Grumio

GRUMIO Nem, Isten ments, én olyat nem merek.KATALIN Én szenvedek, ő meg egyre keményebb.

Azért vett el, hogy most éhen halasszon?Az apám küszöbén a koldusok,ha kérnek, rögtön kapnak alamizsnát - sha nem, hát mások tesznek jót velük. Deén, aki kérni sose tanultam,és soha kérni nem is kényszerültem,most éhes és kialvatlan vagyok:álmom veszekedés, étkem szidás. Ésminden kínnál jobban kínoz az, hogyő ezt szeretet címén teszi,mintha nekem az alvás és evésszörnyű betegséget, halált okozna.Nagyon kérlek, hozzál ennivalót,mindegy, hogy mit, csak ehető legyen.

GRUMIO Mit szólna például egy borjulábhoz?KATALIN Ó, remek, nagyon kérlek, hozd hamar.GRUMIO Félek, hogy az túl sok epét csinál.

Mit szólna egy jó roston sült pacalhoz?KATALIN Azt szeretem. Hozd, édes Grumio.GRUMIO Bár... nem tudom - félek, az is epés.

Mit szólna egy mustáros marhasülthöz?KATALIN Jaj, az az egyik kedvenc ételem. GRUMIOJó, de a mustár csípős egy picit. KATALIN Hát akkormustár nélkül, csak a marhát. GRUMIO Azt nem lehet.Mustár kötelező,

anélkül nem hoz marhát Grumio.KATALIN Én nem bánom, ha együtt, ha külön.GRUMIO Akkor külön a mustárt, marha nélkül.KATALIN Jaj, takarodj, te aljas, te csaló! (Veri)

Csak ételneveket tálalsz elém.Dögölj meg az egész csapattal együtt,akik a nyomoromon így röhögtök!Takarodj, mondom!

Jön Petruchio és Hortensio ételekkel

PETRUCHIO Hogy vagy, Katám? Csak nincs baj, édesem?HORTENSIO Szeret itt lakni?KATALIN Jól szeretnék lakni!

PETRUCHIO Szedd magad össze, nézz jókedvűen.Nézd, édesem, milyen gonddal csinálom

neked az ételt, még be is hozom.Ezért, ugye, köszönet jár, Katám?Egy szót se szólsz? Jaj, nem tetszik az étel!Ezek szerint hiába fáradoztam.Vigyétek vissza.

KATALIN Hagyjátok, könyörgöm!PETRUCHIO A legszerényebb szolgálatnak is

kijár a köszönet; vagy megkapom,vagy ne is nyúlj a tálhoz.

KATALIN Köszönöm.HORTENSIO Signor Petruchio, ön a hibás.

Jöjjön, Kata, majd szórakoztatom.PETRUCHIO (félre) Edd meg az egészet, Hortensio! -

(Hangosan) Váljék javára finom kis szívednek.Egyél gyorsan, Katám. És most, bogárkám,megyünk apádhoz vissza, hogy mulassunkszépen fölöltözve, mint bárki más. Leszrajtunk selyemsál, lesz gyűrű, lánc, leszsapka, zsabó, zsinór, firlefánc, lesz krinolinés paszomány és kelmék, lesz karperec ésgyöngy, és ami kell még.

Már meg is ettél? A szabó van itt, -hogy alakodra öntse fodrait.

Jön a Szabó

Jöjjön, mutassa, mi szépet hozott.Szedje elő.

Jön a Kalapos

Mi újság van magával?KALAPOS Itt a kalap, amit rendelni tetszett.PETRUCHIO De hát ez egy főzelékesfazék!

Egy bársony müzlitálka! Pfúj, de ronda!Valami kagyló ez? Vagy nagy dióhéj?Miféle vacak, mütyür, micisapka?! Vigyeinnen, és hozzon egy nagyobbat!

KATALIN Nem kell nagyobb. Ez éppen divatos, azúrihölgyek ilyet hordanak.

PETRUCHIO Majd kapsz ilyet, ha úrihölgy leszel,de addig nem.

HORTENSIO (félre) Az nem lesz egyhamar.KATALIN Uram, remélem, szólnom még szabad, és

szólok is. Nem vagyok csecsemő. Náladkülönbek meghallgattak engem; ha tenem tudsz, hát dugd be a füled. Nyelvemhadd mondja ki szívem dühét: ha titkothord, még megreped a szív; ezértragaszkodom, hogy szabadon szólhassakbármiről, ha jólesik.

PETRUCHIO Teljesen így van. A kalap silány.Egy puncstorta, egy semmi, egy mignon.Szeretlek, édes, hogy nem szereted.

KATALIN Szeretsz, vagy nem szeretsz, én szeretem.Ezt akarom, vagy nem kell semmilyen.

PETRUCHIO A ruhád? Tényleg. Mutassa, szabókám!

Kalapos el

Úristen! Ez miféle maskara!Mi ez? Az ujja? Ez egy ágyúcső!És föl van vagdalva, mint egy pite?


Csak lik meg luk, meg nyílás, meg kivágás,mint füstölőn a borbély üzletében.Na mondd, szabócskám, mi az isten ez?

HORTENSIO (félre) Ebből nem lesz se kalap, se ruha.SZABÓ Ön rendelte, hogy gondosan csináljuk,

a mai idők divatja szerint.PETRUCHIO Az rendben van; de mondtam én olyat,

hogy elszúrhatják a divat szerint?!Na, szökdécseljen haza sebesen,mert hoppon maradt ezzel a vacakkal.Nem kell. Vigye, adja akárkinek.

KATALIN Szerintem remekbe szabott ruha,rendkívül szép, finom és elegáns.Te hülyét akarsz csinálni belőlem?

PETRUCHIO Bizony, ez itt hülyét csinál belőled.SZABÓ A hölgy azt mondja, a nagyságos úr csinál

hülyét belőle.PETRUCHIO Példátlan pimaszság! Te gombostű, te cérna,

te rőf, te könyök, fél arasz, hüvelyk,te kis tetű, te bűzbogár, hazudsz!Az én házamban egy gyűszű nekem jön?!Tűnés, te rongy, te maradék, te vég, mertúgy megmérlek a mérőrudaddal, hogynem feleselsz többé, amíg élsz! Mondom:a ruhát te rontottad el.

SZABÓ Nagyságod téved: a ruha olyan,ahogy megrendelték a főnökömnél.Grumio adta le a rendelést.

GRUMIO Én nem adtam le, csak az anyagot.SZABÓ No de hogy kérték elkészíteni?GRUMIO Uram, hát tűvel és cérnával.SZABÓ De azt csak megrendelte, hogy kiszabjuk?!GRUMIO Meg hogy hímezzél, mi?SZABÓ Hímezni, azt tudok.GRUMIO Velem nem fogsz. Lehet, hogy már sok embert

kidekoráltál, engem akkor se fogsz. Hallgass ide, aztmondtam a főnöködnek, hogy szabja ki a ruhát,nem azt, hogy miszlikre szabja. Ergo hazudsz.

SZABÓ Nana, itt a megrendelőlap, az bizonyíték.PETRUCHIO Olvassa!GRUMIO Hazudva olvas, ha azt mondja, igaz.SZABÓ (olvas) „Megrendelés. Egy csípőben laza ruha."GRUMIO Uram, ha valaha is mondtam olyat, hogy

csípőben laza, varrjon bele a szoknyaráncba, és ver-jen halálra egy spulni barna cérnával. Én csak aztmondtam: ruha.

PETRUCHIO Tovább.SZABÓ „Kis félköríves körgallérral."GRUMIO A gallért beismerem.SZABÓ „Az ujja bő."GRUMIO Ujjából kettőt is beismerek.SZABÓ „Az ujjak szabása cikcakkos."PETRUCHIO Na itt a turpisság.GRUMIO Hibás a vádirat, uram, a vád hibás! Én azt

rendeltem, hogy az ujjakat vágják ki, majd varrjákössze; ezt rád bizonyítom, még ha kivont gyűszűvelrohansz is rám.

SZABÓ Amit mondok, igaz; és ha olyan helyen lennénk,majd kapnál is tőlem!

GRUMIO Állok rendelkezésedre, itt és most. Te fogd atűpárnát, én kérem a mérőrudat, és ne kímélj.

HORTENSIO Ha szétvágod, Grumio, nem lesz, akiösszefércelje!

PETRUCHIO (a Szabóhoz) Szóval, fiam, nem kérem aruhát.

GRUMIO Nem is önnek van, hanem az úrnőnek.PETRUCHIO Vigye, használja föl a mestere.GRUMIO Micsoda?! Arról szó se lehet! Még hogy a

nyavalyás fölvegye az úrnőm ruháját, a mestere megközben használja!

PETRUCHIO Ember, hova akarsz kilyukadni?GRUMIO Hát ez az! Mélyebbre, uram, mint gondolja.

Na szép, fölvenné az úrnőm ruháját, a mestere meghasználgatná. Pfuj, csak ennyit mondok, pfuj.

PETRUCHIO (félre Hortensióhoz) Hortensio, szólj,hogy te fizeted a szabót. - (Hangosan a Szabóhoz)

Vigye innen, menjen, nem érdekel.HORTENSIO (félre a Szabóhoz) A ruhát holnap én kifizetem.

Ne bántsa az úr hirtelen beszéde.Csak menjen, és tiszteltetem a mestert.

Szabó el

PETRUCHIO Gyere, Katám, elmehetünk apádhoztisztes és egyszerű ruhában is.A pénztárcánk dagadjon, ne a külsőnk: atartás teszi gazdaggá a testet,s ahogy a nap sötét felhők közül,úgy fénylik át rongyon a becsület. Apacsirtánál többet ér a szajkó,csak mert a tollazata ékesebb?Az angolnánál jobb a vipera,

mert tarka bőrét öröm nézegetni?Nem, jó Katám; te sem vagy kevesebbolcsó ruhád, szerény külsőd miatt. Haszégyennek tartod: engem okolj. Úgyhogyvidulj, mert indulunk azonnal, hogyapádnál mulassunk, szórakozzunk.(Grumióhoz)Menj, szólj a szolgáknak, hogy készülődünk;a lovakkal légy kint á Nagyfasorban, mikisétálunk, ott szállunk nyeregbe. Na,nézzük csak: most úgy hét óra van, ebédretalán meg is érkezünk.

KATALIN Dehogyis, drágám, már kettőre jár,csak vacsorára lehet odaérni.

PETRUCHIO Ó, lesz hét óra, mire lóra szállok! -Bármit mondok, teszek, kigondolok, tefolyton beleszólsz. Hagyjuk, urak, mamégsem utazom; akkor megyek, ha énmondom meg, hogy hány óra van.

HORTENSIO Ez dirigálna még a napnak is!

Mind el

NEGYEDIK SZÍN

Hely: Pádua, Baptista háza előtt.Jön Tranio (mint Lucentio) és az Iskolamester (mintVincentio)

TRANIO (LUCENTIO) Uram, ez az a ház. Óhajtja, hogybeszóljak? ISKOLAMESTER(VINCENTIO)

Igen, hát persze. Hogyha nem csalódom,


Signor Baptista emlékezni fog,hogy húsz éve egy ízben Genovában, aPegazusban együtt volt szobánk.

TRANIO (LUCENTIO) Helyes, maga vigye a szerepétméltósággal, ahogy atyához illik.

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Meglesz.

Jön Biondello

De nézze: jön az inasa.Ki kéne tanítani.

TRANIO (LUCENTIO) Tőle ne féljen. Szóval, Biondello,vedd komolyan a dolgot, azt ajánlom.Játszd el, hogy ez tényleg Vincentio.

BIONDELLO Ne féljen semmit.TRANIO (LUCENTIO) És Baptistának megvitted a hírt?

BIONDELLO Hogy Velencében van az édesapja,és ön ma ide várja Páduába.

TRANIO (LUCENTIO)Remek fiú vagy. Fogjad ezt italra.(Pénzt ad neki)Itt jön Baptista. Ügyesen, uram!

Jön Baptista és Lucentio (mint Cambio)

Signor Baptista, jókor érkezett.(Az Iskolamesterhez [mint Vincentióhoz])Atyám, ő az, akiről szóltam önnek.Kérem, legyen most igazi apám: adjanekem örökségül Biancát.

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Lassan, fiam.(Baptistához) Uram, hadd mondjam el,

hogy most, midőnpénzek behajtására Páduábamegérkeztem, fiam, Lucentioföltárta, milyen komoly szerelem állfenn közte s az ön lánya között. Ésmivel csupa jót hallottam önről, ésmivel fiam szereti a lányt,és az is őt, minek várjon tovább?Én jó apaként hozzájárulok,hogy megnősüljön; és ha uraságod nemtartja rossznak, megegyezhetünk: énkész örömmel hajlandó vagyok lányáraírni a kívánt vagyont. Mért kezdenékkicsinyeskedni önnel, Signor Baptista,hisz oly jó a híre?!

BAPTISTA Uram, ha megbocsát, hát szólok én is.Tetszik, hogy szókimondó és rövid. Igaz,hogy a fia, Lucentioszereti lányomat, a lány meg őt, hacsaknem színlelik vonzalmukat. Ezért ha öncsak annyit mond nekem, hogy atyaianbánik a fiával,s lányomra kellő vagyonrészt írat, aházasságnak nem lesz akadálya: alányomat a fiához adom.

TRANIO (LUCENTIO) Köszönöm, uram. Hol volna a legjobbaz eljegyzést megtartani, s megírni akezességi szerződést, amely mindkét félszámára megnyugtató?

BAPTISTA Ne énnálam, Lucentio - tudod,a falnak füle van, és sok a szolgám.

Az öreg Gremio is leskelődik,a végén még meg tudnának zavarni.

TRANIO (LUCENTIO) Akkor nálam, ha nincsen ellenére.Apám is ott szállt meg; úgyhogy ma este ottcsendben mindent elintézhetünk.(Lucentióra [mint Cambióra] mutat) Aszolgájával hívassa a lányát, (Biondellóramutat)az emberem meg közjegyzőt szerez.Csak azt bánom, hogy ilyen kapkodásbancsak összekapkodott vacsora lesz.

BAPTISTA Benne vagyok. (Lucentióhoz) Cambio, fusshaza,

és Biancának szólj, hogy készülődjön.Ha gondolod, mondd el neki, mi történt:Lucentio apja megérkezett,s ő mindjárt férjhez megy Lucentióhoz.

Lucentio (mint Cambio) el .

BIONDELLO Hát menjen is, adnák az istenek.TRANIO (LUCENTIO) Ne istenezz nekem, hanem szaladj!

Biondello el

Signor Baptista, hadd menjek előre.Isten hozta. Csak egy tál lesz az étel.Jöjjön, uram, majd Pízában bepótlom.

BAPTISTA Jövök utánad.

Mind el. - Jön Lucentio (mint Cambio) és Biondello

BIONDELLO Cambio!LUCENTIO (CAMBIO) Mit akarsz, Biondello?BIONDELLO Látta, ahogy a gazdám kacsintott és nevetettmagára?

LUCENTIO (CAMBIO) Igen, Biondello, de miért?BIONDELLO Hát semmiért. Csak itthagyott, hogy el-magyarázzam az ő jeleit meg jelzéseit, hogy mi ab-ból a konzekvencia.

LUCENTIO (CAMBIO) Vond le, kérlek.BIONDELLO Hát lényeg a lényeg, hogy Baptista meg van

oldva, mivel egy csaló fiú még csalóbb apjával beszélt.LUCENTIO (CAMBIO) Na és akkor?

BIONDELLO A lányát ön fogja odahozni a vacsorára.LUCENTIO (CAMBIO) És aztán?

BIONDELLO Az öreg pap a Szent Lukács-templombanbármikor rendelkezésre áll.

LUCENTIO (CAMBIO) És mindebből mi következik?BIONDELLO Azt én nem tudom, de az tény, hogy valamihamis kezesség körül ügyködnek. Szerintem önrevár az igazi kezesség, cum privilegio ad imprimen-

dum solum.5 A templomba! Fogja a papot, a jegyzőtés két becsületes, jómódú tanút.

Ha ezután se képes eljutni hatról ötre,hát akkor le is mondhat Biancáról örökre.

LUCENTIO (CAMBIO) Ide hallgass, Biondello - -BIONDELLO Nem érek rá. Ismertem egy lányt, aki egydélután alatt férjhez ment, mikor kiment a kertbe a töltöttnyúlgerinchez petrezselymet hozni. Ezt ön is megcsi-

5. a nyomás kizárólagos jogával


nálhatja, uram, úgyhogy a viszontlátásra. A gazdám meg-bízott, hogy a Szent Lukács-templomban szóljak a pap-nak: álljon készen, ha ön jönne a függelékével. (El)

LUCENTIO (CAMBIO) Én jövök, ha a lány is úgy akarja.Örülni fog - úgyhogy mit habozok?Lesz, ami lesz, odaállok elébe;ha nem jön, akkor Cambiónak vége. (El)

ÖTÖDIK SZÍN

Hely: országút Páduán kívül.Jön Petruchio, Katalin, Hortensio, szolgák

PETRUCHIO Gyerünk, Isten nevében, apukához. Tejó ég, milyen fényes most a Hold!

KATALIN A Hold? A Nap! Nem holdfény van ilyenkor.PETRUCHIO Mondom, a Hold süt ilyen fényesen.KATALIN De hát a Nap süt ilyen fényesen!PETRUCHIO Anyám fiára esküszöm, magamra,

ha mondom: hold vagy csillag, vagy akármi;vagy sose érünk oda az apádhoz. -(A szolgákhoz) Fordítsátok vissza a lovakat. -(Hangosan) Csak beleszól, mindenbe

beleszól.HORTENSIO Mondja utána, mert itt maradunk.KATALIN Tovább, kérlek, ha eljöttünk idáig;

és legyen Nap vagy Hold, ahogy te mondod.Ha szerinted inkább spárgakanóc, mostantólnekem is pontosan az.

PETRUCHIO Mondom, a Hold.KATALIN Én tudom, hogy a Hold.PETRUCHIO Sajnos hazudsz. Ez az isteni Nap.KATALIN Na hála Isten, az isteni Nap.

De nem a Nap, ha azt mondod: nem az, s aHold a te szíveddel változik.Aminek te hívod, pontosan az,és az lesz Katalin számára is.

HORTENSIO Petruchio, megnyerted a csatát.PETRUCHIO Na jó, továbbmegyünk. Hát így guruljon

a kugligolyó, deszkái között.De halkan, útitárs közeledik.

Jön Vincentio

(Vincentióhoz) Jó reggelt, bájos hölgy!Merrefelé? -

Mondd meg, édes Katám, de igazán,láttál-e szebb. finomabb úrihölgyet? Arcána pír s a gyöngyfehér vetekszik! Díszíti-eoly csillag az eget,mint két csillagszeme ez égi arcot? -Szende leány, még egyszer jó napot. -Katám, öleld meg ezt a szép teremtést.

HORTENSIO Megbolondítja a bácsit, ha női szerepbekényszeríti.

KATALIN Bimbózó szűz, te hamvas, friss virág,mondd, merre tartasz? Hol van lakhelyed?Boldog szülő, ki ily szép lányt nevelhet,de boldogabb a férfi, aki melléa sors téged jelöl ki ágyasul.

PETRUCHIO Te jó ég, Kata, elment az eszed?Ez egy férfi, aszott, ráncos, öreg,

nem szűzlány, aminek te állítod!KATALIN Bocsássa meg, apó, Szemem hibáját,úgy elvakított az imént a nap,

hogy mindent zöldnek látok s fiatalnak.Már fölfogom, hogy ön tisztes apóka.Botor hibámat ugye megbocsátja?

PETRUCHIO Kérem, bátyám, tegye; és mondja el,hogy merre tart. Ha egyfelé megyünk,örömmel vennénk kedves társaságát.

VINCENTIO Kedves uram s jókedvű asszonyom,mit mondjak: különös fogadtatás.Nevem Vincentio, Pízában élek, ésPáduába megyek, fölkeresni hosszabbidő után a fiamat.

PETRUCHIO Őt hogy hívják?VINCENTIO Lucentio, uram.PETRUCHIO Micsoda véletlen! Hogy fog örülni! Mi

rokonok leszünk; ön az idősebb; ezérthadd szólítsam kedves papának. A hölgya feleségem; a húgátaz ön fia a minap vette el.Ne hüledezzen: remek lány amúgy,bőséges hozománnyal, jó családból, ésszámos olyan adottsága van, hogybármely nemesifjú elvehetné. Öleljenmeg, Vincentio papa,és menjünk az ön dérék, jó fiához; azboldog lesz, hogy ön megérkezett.

VINCENTIO De igaz ez, vagy azzal szórakoznak,hogy megtréfálnak mindenkit, akimaguk mellé sodródik útja közben?

HORTENSIO Én tanúsítom, papa, tényleg így van.PETRUCHIO Jöjjön, győződjön meg, hogy így igaz,

ha gyanakszik a sok tréfa miatt.

Mind el, Hortensiót kivéve

HORTENSIO Petruchio, ez bátorságot önt belém.

Futok az özvegyhez 4 ha nem elég szerény,Hortensio már tudja, hogyan legyen

kemény. (El)

ÖTÖDIK FELVONÁSELSŐ SZÍN

Hely: Pádua, Lucentio háza előtt.Jön Gremio, és megáll elöl. - Jön Biondello, Lucentio,Bianca

BIONDELLO Gyerünk gyorsan, uram, mert készen áll apap. LUCENTIO Röpülök, Biondello. De lehet, hogy rádott-hon szükség van, úgyhogy menj.

Lucentio és Bianca el

BIONDELLO Nem én, én látni akarom önt az esküvővela háta mögött, aztán gyorsan szaladok vissza a gaz-dámhoz. (El)

GREMIO (nem látta őket) Nem értem, Cambio mértkésik ennyit.

Jön Petruchio, Katalin, Vincentio, Grumio, szolgák


PETRUCHIO Ez az a ház, Lucentio lakása.Az apósomé odébb van, a térnél;megyek tovább, Isten önnel, uram.

VINCENTIO Nem mehet el anélkül, hogy ne innánk.Hadd hívjam meg magunkhoz egy italra,és biztosan akad majd étel is. (Kopogtat)

GREMIO El vannak foglalva odabenn. Hangosabbankopogjon.

Iskolamester (mint Vincentio) kinéz az ablakon

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Ki kopog úgy, hogy

majd bedől a kapu?VINCENTIO Uram, benn van Signor Lucentio?

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Benn van, uram, demost nem lehet vele beszélni.

VINCENTIO Akkor se, ha valaki egy-kétszáz fontothozott neki, hogy fölvidítsa?

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Tartsa meg a száz fontjátmagának. Nem lesz neki arra szüksége, amíg én élek.

PETRUCHIO (Vincentióhoz) Ugye, mondtam, hogy a fiátnagyon szeretik itt Páduában? - (Az Iskolamesterhez)

Hallja, uram? Mellőzzük a részleteket, kérném, mondjameg Signor Lucentiónak, hogy az apja meg-jött Pízából,itt áll a kapuban, és beszélni akar vele.

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Te hazudsz! Az apjaMantuából érkezett, és itt néz rád az ablakból.

VINCENTIO Maga az apja?ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Úgy van, uram, leg-

alábbis ezt mondja az anyja, ha hihetek neki.PETRUCHIO (Vincentióhoz) Ez meg mi, uram? Ez kész

szélhámosság, hogy magára veszi egy másik embernevét!

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Fogják meg a gazembert!Valami trükköt sejtek, valakit be akarnak csapni itt avárosban az én nevemben.

Jön Biondello

BIONDELLO Láttam őket együtt a templomban. Istenadjon nekik boldogságot. - Jaj, ki ez itt? Az öreg gaz-dám, Vincentio! Végünk, tönkre vagyunk téve!

VINCENTIO (Biondellóhoz) Gyere csak ide, te kötélrevaló!BIONDELLO Ugye nem kötelező, uram?VINCENTIO Gyere csak ide, csirkefogó! Mi van, elfelej-

tetted, ki vagyok?BIONDELLO Elfelejtettem? Nem, uram. Nem felejthettem

el, hiszen soha életemben nem láttam önt.VINCENTIO Micsoda, te címeres csaló, sose láttad a

gazdád apját, Vincentiót?BIONDELLO Már hogy az én tiszteletre méltó öreg gaz-

dámat? Hát hogyne, uram. Ott néz ki az ablakon.VINCENTIO Igen? Kinéz? (Veri Biondellót)

BIONDELLO Segítség! Segítség! Őrült, meg akar gyilkol-ni! (El)

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Segítség, fiam! Segítség,Baptista úr! (Eltűnik az ablakból)

PETRUCHIO Gyere, Kata, álljunk félre, és nézzük meg,mi lesz a vita vége.

Jön ki a házból az Iskolamester (mint Vincentio) szol-gákkal, Baptista, Tranio (mint Lucentio)

TRANIO (LUCENTIO) Uram, ki maga, hogy meg meriütni a szolgámat?

VINCENTIO Ki vagyok, uram? Inkább maga kicsoda?Szentséges istenek! Ó, a cifra gazember! Selyemmel-lény, bársonynadrág, bíborköpeny, kürtőkalap! Én tönkrevagyok téve, tönkre vagyok téve. Míg én ott-hon jógazda módjára dolgozom, a fiam meg a szolgám szórja apénzt az egyetemen.

TRANIO (LUCENTIO) Micsoda?! Mi baja van?BAPTISTA Bolond ez az ember?TRANIO (LUCENTIO) Uram, ön józan idős úriembernek

tűnik a külseje alapján, de a szavai őrültnek mutatják.Mit fáj az magának, ha én gyöngyben-aranyban járok?Hála jó apámnak, telik rá.

VINCENTIO Apádnak? Te gazember! Hiszen ő vitorla-készítő Bergamóban.

BAPTISTA Téved, uram, ön téved. Mégis mit gondol,hogy hívják ezt az urat?

VINCENTIO Hogy hívják?! Mintha nem tudnám, hogyhívják! Én neveltem hároméves kora óta, úgy hívják,hogy Tranio.

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Takarodjon, vén szamár!Az ő neve Lucentio, ő az én egyetlen fiam, és ő örökli

minden vagyonomat tőlem, Signor Vincentiótól.VINCENTIO Lucentio?! Úristen, ez megölte a gazdáját!

Fogják el, követelem, a herceg nevében! Ó, fiam, fiam!Mondd meg, te gazember, hol van a fiam, Lucentio?

TRANIO (LUCENTIO) Hívjanak rendőrt!

Jön egy rendőr

Vigye ezt az eszelős alakot a börtönbe. - Baptista papa,kérem, figyeljen rá, hogy aztán előállítható legyen.VINCENTIO Börtönbe vinni engem?GREMIO Várjon, őrmester. Nem megy börtönbe.BAPTISTA, Ne szóljon bele, Signor Gremio. Én mondom,hogy megy a börtönbe.

GREMIO Vigyázzon, Signor Baptista, nehogy az orránálfogva vezessék. Esküdni mernék, hogy ez az igaziVincentio.

ISKOLAMESTER (VINCENTIO) Esküdj, ha mersz!GREMIO Azt azért nem merek.TRANIO (LUCENTIO) Akkor azt is mondhatná, hogy énmeg nem vagyok Lucentio.GREMIO De, azt tudom, hogy te vagy Signor Lucentio.BAPTISTA El a vén bolonddal, börtönbe vele!VINCENTIO Hát szabad így bánni az idegennel? Erő-

szakoskodni, gyalázni? Nyomorult gazember!

Jön Biondello, Lucentio, Bianca

BIONDELLO Végünk, nézzék, ott van. Tagadja meg,esküdözzön, hogy nem ismeri, különben mindnyá-junknak vége.

LUCENTIO (letérdel) Bocsásson meg, édesapám.VINCENTIO Él az én édes fiam?

Biondello, Tranio, Iskolamester (mint Vincentio) pánik-szerűen el

BIANCA (Baptistához) Bocsásson meg, drága apám.BAPTISTA Mi a vétked? Holvan Lucentio?


LUCENTIO Itt van Lucentio, az igaziVincentio fia,

ki leányodat oltárhoz vezette,míg csalfa ármány port hintett szemedbe.

GREMIO Ez aztán a szélhámosság, és így az orrunk előtt!VINCENTIO Hol az a csirkefogó Tranio,

a gazember, az arcátlan csaló?BAPTISTA (Lucentióra) Ez nem a házitanár, Cambio?BIANCA Most Cambióból lett Lucentio.LUCENTIO A szerelem csodája ez. Biancát

hogy elnyerjem, cseréltem Tranióval; őszerepelt a városban helyettem,míg én, boldogan, végre-valaháraaz üdvösség vágyott révébe értem. DeTraniónak én adtam parancsot; kérem,bocsásson meg neki, apám.

VINCENTIO Levágom az orrát a gazembernek, aki bör-tönbe akart volna küldeni.

BAPTISTA Ide hallgasson, fiatalember: maga elvette alányomat anélkül, hogy a beleegyezésemet kérte volna?

VINCENTIO Ne aggódjon, Baptista, meg fogja találni aszámítását, legyen nyugodt. De én most bemegyek,hogy megbosszuljam ezt a gazságot. (El)

BAPTISTA Én is, hogy fölmérjem, mekkora disznóságoktörténtek itt. (El)

LUCENTIO Ne sápadozz, Bianca, apád nem lesz dühös.

Lucentio és Bianca el

GREMIO Megyek velük, facéran, mert Bianca se lett nőm;egy reményem van csak, hogy megtömöm

a bendőm. (El)KATALIN Édes, menjünk utánuk, nézzük meg, mi lesz

ennek a cirkusznak a vége.PETRUCHIO Előbb csókolj meg, Katám, aztán megyünk.KATALIN Hogy?! Itt az utca közepén?PETRUCHIO Miért, szégyellsz?KATALIN Nem, drágám, Isten ments; csókolózni szé-

gyellek.PETRUCHIO Akkor gyerünk haza. (Grumióhoz) Hallod,

fickó, haladj.KATALIN Ne, inkább megcsókollak. (Megcsókolja) De,

szerelmem, maradj.PETRUCHIO Na, így már jó. Gyere, Kata, te édes:

folytatni könnyű, csak kezdeni veszélyes.

Mind el

MÁSODIK SZÍN

Hely: Lucentio háza. Ma tartották Baptista házábanLucentio és Bianca nászi lakomáját, ahonnan a társa-ság ide jön át desszertre.Jön Baptista, Vincentio, Gremio, Iskolamester, Lucentioés Bianca, Petruchio és Katalin, Hortensio és az Özvegy.A szolgák, valamint Tranio, Biondello és Grumiodesszertet és italt szolgálnak föl

LUCENTIO Ha sokára is, összhangba kerültünk, sideje, annyi ádáz harc után,

derülni a sok elkerült bajon.Biancám édes, üdvözöld apámat,

s én a tiédet, jó rokon gyanánt. Bátyám,Petruchio! Nővérem, Katalin! Hortensio,szerelmes Özvegyeddel! Fogyasszatok,Isten hozott minálunk. E csemege abögyünket bezárja nagy lakománk után.Tessék leülni, evéshez, iváshoz,beizélgetéshez.

Leülnek

PETRUCHIO Mindig csak ülni, ülni, enni, enni!BAPTISTA Ez Pádua, Petruchio fiam.PETRUCHIO Pádua csupa kedveset kínál.HORTENSIO Remélem, ez mindkettőnkre igaz lesz.PETRUCHIO Á, Hortensio féli özvegyét!ÖZVEGY Nem félek én, azt csak bízza ide.PETRUCHIO Maga értelmes nő, de félreértett.

Úgy értem, Hortensio fél magától.ÖZVEGY Aki szédül, mindent forogni lát.

PETRUCHIO Jól megfelelt.KATALIN Hölgyem, hogy érted ezt?ÖZVEGY Csak megfogant bennem egy kósza téma.PETRUCHIO Már megfogant?! Hallod, Hortensio?HORTENSIO A nejem fejében. Egy gondolat.PETRUCHIO Ügyes riposzt. Özvegy, csókot neki! K A -TALIN „Aki szédül, mindent forogni lát." -

Megmondanád, hogy mit értesz ezen?ÖZVEGY A férjed, mivel asszonya komisz,

más férjeket is áldozatnak hisz.Hát ezt akartam mondani.

KATALIN Eléggé érdes mondanivaló.ÖZVEGY így van, érdes szívecském.KATALIN A te szívecskéd, az l ehe t , hogy érdes.PETRUCHIO Hajrá, Kata!HORTENSIO Hajrá, Özvegy!PETRUCHIO Fogadjunk, hogy Kata két vállra fekteti.HORTENSIO Az az én tisztem.PETRUCHIO Tiszthez illő beszéd. Na, isten-isten.

(Hortensióra iszik)BAPTISTA És Gremiónak tetszik az a sok vicces ember?

GREMIO Azt mondom, jól egymásba illenek.BIANCA Mert füle-farka van a vicceiknek!

Magának viszont füle van és szarva.VINCENTIO No né, a kis menyasszony, hogy fölébredt!BIANCA De nincs mire, úgyhogy alszom tovább.PETRUCHIO Hohó, azt nem lehet! Ha már beszálltál,

el kell viselned egy-két gyors poént.BIANCA Beszálltam, de most más bokorra szállok;

ha követsz, tájold át a fegyvered. -Ki jön velem?

Bianca. Katalin. Özvegy el

PETRUCHIO Hál ez kiröppent. Ugye, Tranio,te célba vetted, el mégse találtad?Ezért igyunk most a mellélövőkre!

TRANIO Lucentio ráküldött, fogy befogjam.Az agár fut - a gazdáé a zsákmány.

PETRUCHIO Jól mondtad, úrfi. Kutya élet ez!TRANIO Ön, uram, persze magának vadászott.

De úgy tűnik, a vad lövöldöz önre.BAPTISTA Hoppá, Petruchio! Ez eltalált.


PETRUCHIO Köszönöm, Tranio, a harapást.HORTENSIO Valld csak be szépen: ugye eltalált?PETRUCHIO Bevallom, jó: horzsolt kicsit a vicc,

de ahogy lepattant rólam az éle,kettőtökön súlyos sebet ütött.

BAPTISTA Most komolyan, Petruchio fiam,tiéd a legkomiszabb feleség.

PETRUCHIO Szerintem nem. Próbát is tehetünk:küldjön mindegyikünk az asszonyáért,és akié a legszófogadóbb,a leggyorsabban jön, ha férje hívja, az

fogja megnyerni a fogadást. HORTENSIO Jó,rendben. Mi a tét?

LUCENTIO Húsz korona.

PETRUCHIO Húsz korona?Annyit a sólymomra vagy a kutyámra tennék;a nejemre még hússzor annyit is.

LUCENTIO Legyen száz?HORTENSIO Rendben.PETRUCHIO Áll a fogadás.HORTENSIO Ki kezdi?LUCENTIO Majd én.

Menj, Biondello, hívd ide az asszonyt.BIONDELLO Megyek. (El)BAPTISTA Fiam, állom a felét, hogy Bianca jön.LUCENTIO Nem felezek. Aratok egyedül.

Jön Biondello

Na, mi van?BIONDELLO Uram, azt mondja az úrnőm,

hogy nem ér rá, és nem tud jönni most.PETRUCHIO Mi? Nem ér rá, és nem tud jönni most?

Ez válasz?GREMIO Válasz, méghozzá finom.

Imádkozzon, hogy rosszabbat ne kapjon.PETRUCHIO Én mást remélek.

HORTENSIO Menj, Biondello, kérd meg a nejemet,hogy jöjjön azonnal.

Biondello el

PETRUCHIO Ó, „kérje meg"! Hátakkor biztos jön.

HORTENSIO Félek, barátom,hogy a tiédet kérni se lehet.

Jön Biondello

Na, hol a feleségem?BIONDELLO Azt mondja, ez valami tréfa lesz.

Nem jön. Azt üzeni, hogy menjen ön.PETRUCHIO Ez egyre rosszabb. Nem jön. Ó, de kínos.

Ez tűrhetetlen, ez kibírhatatlan!Menj, Grumio, az úrnődhöz, futás:parancsolom, hogy tüstént idejöjjön.

Grumio el

HORTENSIO Tudom a választ.PETRUCHIO Éspedig?HORTENSIO Hogy nem jön.

PETRUCHIO Hát akkor nincs mit tenni, balszerencse.

Jön Katalin

BAPTISTA Hú, az áldóját, itt jön Katalin.KATALIN Mit kívánsz, édes férjem, mért hivattál?PETRUCHIO Hol a húgod s Hortensio neje?KATALIN A társalgóban csevegnek a tűznél.PETRUCHIO Hozd csak be őket; és ha vonakodnak,

ostorral hajtsd ide a férjurukhoz.Szaladj, hallod, és hozd őket azonnal.

Katalin el

LUCENTIO Ha van csoda, hát ez biztosan az.HORTENSIO Így van; de mit jelent ez a csoda?PETRUCHIO Békét jelent, szeretetet, nyugalmat,

szilárd erőt, tisztelhető tekintélyt.Szóval csupa édeset, boldogat.

BAPTISTA Szerencse fia vagy, Petruchio!A fogadást megnyerted, én pedigmellé adok húszezer aranyat,mint még egy hozományt még egy leányhoz,hisz' nem is ő az, úgy megváltozott.

PETRUCHIO Még ennél jobban is nyerni fogok:megmutatom, milyen szófogadó,hogy engedelmességből mit tanult.

Jön Katalin, Bianca, Özvegy

Jön is, és hozza a dacoskodókat, mintnői bölcsessége foglyait. - Katalin,nem áll jól az a kalap. Dobd le tehát,és taposs rá cipővel.

Katalin megtapossa a kalapfát

ÖZVEGY Sose legyen sóhajtásra okom,míg nem csinálnak így hülyét belőlem.

BIANCA Mi ez az elvakult szófogadás?LUCENTIO Bár te is ilyen vakon szót fogadnál.

A tisztánlátásod, édes Biancám,száz aranyamba került máma este.

BIANCA Te vagy az elvakult, ha rám fogadsz.PETRUCHIO Mondd el a nyakas nőknek, Katalin,

hogy mivel tartoznak a férjuruknak.ÖZVEGY Ne vicceljen. Nem kell itt szónokolni.PETRUCHIO Tessék, gyerünk, és kezdjed ővele.ÖZVEGY Ne csinálja.PETRUCHIO De csinálja! - És kezdjed ővele.KATALIN Pfúj! Pfúj! Simítsd el mérges homlokod, s

szemed gúnyos nyilával ne sebezdkirályodat, uradat, vezetődet. Ez bájodatlemarja, mint a fagy, úgy megtépázzatiszta híredet, mint forgószél a fák gyöngerügyét; nem illő, és nem szeretetre méltó.A mérges asszony: felkavart ivóvíz, sáros,gyanús, taszító, iszapos; és míg ilyen,nincs az a szomjazó, aki egy cseppjét isérintené. A férjed: urad, őröd, életed,fejed és fejedelmed. Ő törődik


veled és mindeneddel; ő a testétmunkával gyötri földön és vízen,viharos éjben és jeges napon,míg te az otthon melegében ülsz;és nem kíván kezedből más jutalmat, mintszerelmet, derűt, szófogadást:adósságunkhoz képest gyér viszonzás.Mint alattvaló az uralkodóját,úgy tisztelje az emberét az asszony. Hadacos, makacs, nyűgös, savanyú, nemhallgat férje meggondolt szavára, mi mása nő, mint hűtlen lázadó, egy jóságos úraljas árulója?Pirulnom kell, hogy oly buták a nők, hogyharcolnak, s nem békéért esengnek; győzniakarnak, nyeregben maradni, s nemszolgálni, szeretni, szót fogadni. Mért lágya testünk, mért gyönge, puha, világiügyködésre képtelen,ha nem azért, hogy lelki alkatunk e külsőveljól összhangban legyen? Ugyan, ti nyakas,tehetetlen férgek! Volt énnekem is nagyöntudatom, dagadó szívem, s tán még többagyam, hogy szóra szót, dühre dühötfeleljek. Most már tudom: lándzsáinkszalmaszálak, erőnk gyönge, semmi se tesziszéppé; látszunk valaminek, s az vagyunklegkevésbé. Ne hagyjuk, hogy a gőgvezessen minket: férjünk lába alá tegyükkezünket. Ezt teszem én is: íme, a kezem,parancsolj, uram, rendelkezz velem.

PETRUCHIO Micsoda nő vagy! Csókolj meg, Katám!

Megcsókolja

LUCENTIO Nyertél, öreg - tátva marad a szám!VINCENTIO Szép, ha a gyermekek ily engedelmesek.LUCENTIO De csúnya, ha a nők ily engedetlenek.PETRUCHIO Gyere ágyba, Kata, már minden rendben.

(Lucentióhoz és Hortensióhoz)Nősültünk hárman, pórul jártak ketten.

(Lucentióhoz) Én nyertem, bár nyilad acélkörbe talált.

Megyek, míg nyerésben vagyok. Jó éjszakát!

Petruchio és Katalin el

HORTENSIO Ez csoda! Megneveltél egy komisz bestiát!LUCENTIO Az a nagyobb csoda, hogy így hagyta magát.

Mind el

KERETJÁTÉKBETÉTEKAZ ÖTÖDIK FELVONÁSBAN

(Nem hitelesek)

Az ötödik felvonás első és második színe között

NEMESÚR Ki van ott benn? Gyertek ide, urak:alszik megint; fogjátok ügyesen, ésadjátok rá a saját ruháját, és tegyétekoda, ahol találtuk, a kocsma falamellé, le a földre. De föl ne ébredjen,vigyázzatok!

FIÚ Meglesz, uram. Gyertek, segítsetek cipelni.

A darab végén.Hely: ugyanaz a kocsma, mint a keretjáték nyitóképében. Jön két ember, akik behozzák Ravasz Kristófoteredeti ruhájában, és leteszik, oda, ahol találták; majdtávoz-nak. - Jön a Csapos

CSAPOS Most, hogy az éj évadja elvonult, sa kristály égről hajnal integet,már indulok - de hoppá, ki van itt? Szeritég, Ravasz! Itt maradt éjszakára! Na,fölébresztem. Biztos Farkaséhes, bár jólmegtömte sörrel a hasát.Hahó, Ravasz! Ébredj már föl, te disznó!

RAVASZ Simon, tölts bort! Hova lettek a színészek? Nemvagyok nemesúr!?CSAPOS Egy fészkes fenét vagy te nemesúr! Még mindig

részeg vagy?RAVASZ Ki ez? A csapos! Úristen, fiú, olyan gyönyörűt

álmodtam az éjjel, amilyet te még nem is hallottál.CSAPOS Igen, persze, de inkább igyekezz haza, mertagyonver a feleséged, hogy itt álmodozol egész éjjel.

RAVASZ Ha igen, tudom, hogy bánjak vele:álmomban ráncba szedtek egy komisz nőt.A legszebb álmomat zavartad össze,amit valaha láttam. Megyek az asszonyhoz

hazafele:ha bosszant, majd ugyanúgy elbánok vele.

CSAPOS Hé, várjál, Ravasz, elkísérlek hazáig, aztánmondd el az egészet, amit álmodtál!

Mindketten el

V É G E

Kiadó: Színház Alapítvány. Felelős kiadó: Koltai TamásKészült a KÁNAI nyomdában, Budapesten

Documents

W. Shakespeare: A makrancos hölgy