DIÁKSZÓ
A hajdúböszörményi Eötvös József Általános Iskola és Alapfokú
Művészetoktatási Intézmény lapja. 2011. február
Kedves Gyerekek!
7
2011. április 23-án ünnepelné 85. születésnapját Janikovszky Éva
írónő, akitől minden gyermek és felnőtt könnyedén idéz klasszikussá
vált sorokat:
Kire ütött ez a gyerek?
Velem mindig történik valami
Az úgy volt... stb.
Az évforduló alkalmából iskolánk pályázatot hirdetett.
A VI. feladat a következő volt:
„Az úgy volt…” címmel írj rövid, humoros történetet, ami veled
esett meg!
Készíts hozzá illusztrációt is!
Ebben a számban közöljük valamennyi pályázó írását és
rajzát.
Pityke, Pedró és a cipőfűző
Tavaly nyáron, egyik délután szalonnát sütöttünk. Pityke kutyám,
akivel éppen játszottam, elkapta a cipőfűzőm és kirántotta a
lábamat, de úgy, hogy el is estem. Aztán Pedró, a tyúkom, el akarta
kapni a cipőfűzőm, mert azt hitte, giliszta. Sokat nevettünk!
Nagy Patrik 3.a.
A cicám és a tonhalas
vacsora
Egyszer tonhalat ettem vacsorára. Utána kimentem a cicáimhoz. Az
egyik cica odajött hozzám. Észrevettem, hogy tonhalas az egyik
ujjam. A cica elkezdte nyalni, majd utána harapdálni a kicsi
fogával, mert azt hitte, az ujjam egy tonhal!
Tóth Mária Alexa 3.a.
A tyúk és a cumi
Akkor történt, amikor én még meg sem születtem. A tesóm kicsi
volt, bement a tyúkólba, a tyúk pedig bekapta a tesóm cumiját.
Lemostuk, és kicsi koromban
ez a cumi lett a Barbie
babám cumija.
Horváth Nikolett 3.a.
A szánkó
Egyszer, egy téli napon, elmentünk szánkózni a barátaimmal a
dombhoz. Melegen felöltöztünk, hogy ne fázzunk. Odafele a jeget
eltakarta a hó és nagyot estünk. Amikor odaértünk, felhúztuk a
szánkót a dombra. Amikor lecsúsztunk, a szánkó eldőlt, mi pedig
nagyokat nevettünk. Lajos véletlenül legurult a dombról és
kiszakadt a nadrágja. Szerencsére nem
ütötte meg magát.
Jókedvűen és kipirosodva
értünk haza.
Gyarmati Zsófia 3.a.
Betti kutyám
Az úgy volt, hogy amikor még
kicsi voltam, Betti kutyánkkal
labdáztunk. Olyan kis ügyetlen
volt, hogy rúgta a labdát, és
fejen talált. Két napig nem
szóltam hozzá.
Szemán Sára 3.a.
A nagy esés
Elestem, auuuuuuuu!
Balogh Nikolett Ivett 3.a.
Összetévesztettek
Az úgy volt, hogy a téli szünetben egy délelőtt a nővérem
barátnőjét vártuk vendégségbe.
Reggeli készülődés folyamán Marica fésült meg, és akkor két
copfot csinált nekem. Azt tudni kell, hogy az én hajam legtöbbet
csak lófarokba van összekötve. Elkészült a frizurám és leültem a
számítógép elé. Ekkor belépett apukám a szobába, köszönt és azt
mondta, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztél. Én akkor még
háttal ültem neki, értetlenül fordultam vissza, és így szóltam
hozzá:
· Apa, én Fruzsi vagyok!
Persze ez csak azért történhetett meg, mert apa még nem ismerte
a testvérem osztálytársát. Különben sem hasonlítunk Andival
egymásra, mert ő szőke, rövid hajú, én meg barna, hosszú hajú
vagyok.
Így esett meg, hogy összetévesztettek mással, de én nem
haragudtam édesapámra.
Nagy Fruzsina 3.a.
Tappancs
Az úgy volt, hogy egyszer mentem
haza az iskolából, és az udvaron
találtam egy barna szemű kiskutyát. Úgy
neveztem el, hogy Tappancs. A tesóm
ragaszkodott az Őzil névhez, de akkor is
Tappancs lett. Tappancs nagyon
szomorú volt, mert nem volt játszótársa.
Az unokatesóméktól azonban kaptam két
kiscicát, azokkal nagyon jóba lettek,
télen úgy aludtak, hogy összebújtak.
Most már nem fél Tappancs.
Lajos Vanda Renáta 3.a.
Szánkóztam
Az úgy volt, hogy amikor leesett az első hó, Apa felajánlotta,
hogy megszánkóztat. Előkerestük a szánkót, és én boldogan pattantam
rá. Apa egyre gyorsabban húzott, ám egy pillanat alatt oldalra
rántotta a szánkót. Engem olyan váratlanul ért a dolog, hogy arccal
a hóba borultam. Ennek ellenére szeretek szánkózni.
Bíró Boglárka 3.a.
Hóesés és nevetés
Az úgy volt, hogy mikor tízóraiztunk, a barátnőm, Zsófi azt
mondta, esik a hó. Én meg azt mondtam, hogy nem is igazán, mert
csak az eső esik. De igazán nem is ez a lényeg, hanem más. Mikor a
tanító néni megszólalt, azt mondta, hogy hagyjuk abba a nevetést,
mert pont az egyik anyukával beszélt.
Vida Viktória 3.a.
Elestem
Az úgy volt, hogy szaladtam ki,
elcsúsztam, és a sárba estem.
Szepesi Imre 3.a.
Az ajtó
Alig voltam másfél éves, nem nagyon tudtam még beszélni. A
nyitott ajtókat nem szerettem. Úgy hívtam őket, hogy „tató”, a
testvérem pedig „tatóka”.
Kelemen Lajos 3.a.
Foci
Az úgy volt, hogy az udvaron
focizás közben elestem
Marjai András 3.a.
Megbotlottam
Egyszer elmentem a keresztapámékhoz,
ahol a kertben megbotlottam egy kőben,
és majdnem elestem. Szerencsére sikerült
talpon maradni, így még nevettem is a
történeten!
Fehér Tímea 3.a.
Bundás és a sapka
Az úgy volt, hogy amikor még kicsi
voltam, a kutyánk, Bundás elvette a
sapkámat és boldogan, a farkát csóválva
szaladt el vele. Én pedig rohantam utána.
Fehér Boglárka 3.a.
Csillag
Az úgy volt, hogy amikor beültem az autóba, becsuktam az ajtót,
kinéztem az ablakon, ott volt a lovunk, Csillag.
Uzonyi Szabina 3.b.
Óvodai emlék
Az úgy volt, hogy óvodás koromban egy napon elég jó kedvem
volt.
Délután, mikor alvásidő volt, a barátnőmmel, Dórival folyton
viccelődtünk, kuncogtunk, nevetgéltünk. Ha az óvó néni kiment,
mindannyian elkezdtünk lármázni, beszélgetni. Ha az óvó néni
visszajött, mindannyian alvást színleltünk. Így ment ez egész
alvásidő alatt. Dórival még vicces hangokat is adtunk ki, mintha
valaki horkolt vagy tüsszentett volna.
Számomra ez elég mókás
délután volt.
Szkupi Ildikó 3.b.
Mint két tojás
Az úgy volt, hogy kisgyermek koromban beleültem Bandi papa
ölébe. Ekkor észrevettem, hogy Bandi papa velem szemben ül. De
akkor kinek az ölében ülök én? Némán felnéztem a bácsi szemébe, a
hangos nevetésre megijedtem. Ki ez a bácsi? A Bandi papa testvére
volt. Úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás.
Legközelebb megálltam a kör közepén és megvártam, amíg az én
papám így szólt:
· Gyere kis unokám, ülj ide az ölembe!
Sajtos Enikő 3.b.
A cicák és a hógolyó
Az úgy volt, hogy kitettem a cicám ennivalóját. Kis idő múlva
két cica lakmározott belőle. Hogy megijedjenek, gyúrtam egy
hógolyót, és utánuk dobtam. Az egyik cica nyávogott, ami pont úgy
hangzott:
· Úgy sem találsz el!
Jót nevettem rajtuk.
Tóth Bettina 3.b.
A Mikulás
Az úgy volt, hogy amikor olyan három éves voltam, december
elején nagyon vártam a Mikulást. Ötödikén kifényesítettem a
csizmám, és este kitettem az ablakba.
Elhatároztam, hogy nem fogok elaludni, hogy megláthassam a
Mikulást. Már majdnem elszenderedtem, amikor zajt hallottam.
Gyorsan felkeltem, és az ajtóhoz lopakodtam, megtörtént, amire
vágytam. Megláttam a Mikulást. Piros ruhában és piros sapkában
volt. Csak egyetlen dolog volt rajta furcsa, hogy az apukám papucsa
volt a lábán. Majd pár hét múlva rájöttem, hogy igazából apa volt a
Mikulás.
Nagy Gréta 3.b.
Ló az ablakban
Az úgy volt, hogy Vida mamáékhoz átjött a szomszéd lova és
benézett az ablakon. Én pedig csak néztem és ámultam.
Vida Nikoletta 3.b.
Esetem a lámával
Az úgy volt, hogy nyáron a nyíregyházi vadasparkban voltunk a
szüleimmel és az öcsémmel. Nagyon tetszett minden állat. Séta
közben a lámákhoz értünk, meg akartam etetni, és majdnem leköpött.
Nagyon vicces volt.
Mező Dominika 3.b.
Suzi és a hajgumi
Az úgy volt, hogy egy nap kimentem az udvarra. Játszani akartam
Suzival, a kutyánkkal, de ő elkezdett harapni. nem tudtam,
hogy miért, de aztán rájöttem,
a hajgumimat akarta, és a végén
el is vette. Nem kaptam vissza.
Balogh Orsolya 3.b.
Fejemen a sapka?
Az úgy volt, hogy biciklizni voltam. Vakítóan sütött a nap.
Megijedtem, hogy a baseball sapkám otthon felejtettem! Fejemhez
kaptam rémülten, s akkor vettem észre, hogy a sapka
rajtam van. Jókedvűen bicikliztem
tovább.
Fesető Eszter 3.b.
Tapi és a cipő
Van nekem egy kiskutyám, aki a Morzsa kisfia. Ez a kiskutya
Tapi, össze-vissza pisil mindent. Apukám a cipőjét az ajtó előtt
hagyta, a kiskutya ezt megtalálta és belepisilt. Amikor apukám
felhúzta a cipőjét, észrevette, hogy csupa nedves lett a zoknija.
Szoboszlai Sára 3.b.
Balatonon
Az úgy volt, hogy nyáron, a Balatonon nyaraltunk. Az
unokatestvéremmel, és a szüleivel sokat játszottunk a tóban, sárral
is dobálóztunk. Nagyon vicces volt! Bakó Anett 3.b.
Háp, háp, háp
Az úgy volt, hogy kis koromban volt öt kiskacsánk. Esténként be
kellett tenni a kiskacsákat a helyükre. Én mindig a nyakuknál
fogtam meg, ők pedig mondták, hogy háp, háp. Juhász Erika 3.b.
Mint egy kacsa
Az én történetem lehet, hogy nem olyan vicces, inkább
fájdalmas.
Az úgy történt, hogy 3-4 éves körül lehettem, amikor még
mamáéknál laktunk. Egyszer elővettük az összecsukható széket, amire
én ráültem. Egy kicsit később a mamám odahívott, hogy üljek az
ölébe. Amikor mentem volna, a szék hirtelen összecsukódott, én
pedig nekiestem a telefonasztalnak. Sajnos kicsattant az ínyem,
feldagadt a szám és nagyon fájt. A vicces az volt, hogy úgy néztem
ki, mint egy kacsa.
Hosszú idő múlva begyógyultak a sebeim.
Rácz Debóra 4.a.
Mi a mese?
Az úgy volt, hogy Péter bácsi jól megtanította nekünk a mese
fogalmát. Mindig azt mondta, hogy ha álmunkból fölkeltenek
bennünket, akkor is tudni kell, mi a mese.
Az iskola háromnapos erdei iskolát szervezett Bánkútra. Egy
nagyon hosszú gyalogtúrára mentünk, ahol jól elfáradtunk. A
fáradtság ellenére hajnali 1-ig beszélgettünk. Reggel Péter bácsi
jött minket ébreszteni. Odajött az ágyamhoz, megfogta a két lábam
és elkezdte rázni, közben hangosan kérdezte:
· Mi a mese?
Én álmosan feleltem:
· Csodás elemekkel átszőtt, kitalált történet!
Erre mindenki nagy nevetésben tört ki.
Kirándulás utáni héten, magyar órán Péter bácsi mondta, hogy van
itt az osztályban olyan gyerek, akit ha álmából felkeltenek is
tudja, mi a mese!
Kapusi Kitti 4.a.
Elindultam a nagyvilágba
Hát az úgy volt, hogy amikor még egészen kicsike voltam, egyszer
világgá akartam menni.
Mivel anya megszidott valamiért, én megharagudtam rá. Fogtam egy
kosarat, és belepakoltam a játékaimat. és a három kiscicámat.
Mérgesen indultam útnak, mert anya még csak nem is marasztalt. Sőt!
Kikísért az ajtóig, és azt mondta, reméli, hogy találok egy jobb
anyukát. Én meg csak álltam, és azt sem tudtam, merre menjek, hova
menjek? Szerencsére a cicáim kiugrottak a kosárból és
visszaszaladtak. Én pedig azt mondtam anyának, hogy a cicáim nélkül
nem megyek sehova. Ezzel visszafordultam én is. Meg aztán nem kell
nekem másik anyuka, gondoltam, és belebújtam anya ölelésébe. Olyan
boldogság fogott el, hogy sírva fakadtam. Anya pedig azt
mondta:
· Te kis csacsi! – és álomba ringatott.
Hát ez volt az én világgá
menésem rövid története.
Szendrei Dorina 4.b.
Sárkánymentő akció
Az úgy volt, hogy a Balatonon nyaraltunk. Nagyon sokat
játszottunk a vízben. Kakasoztunk, labdáztunk stb. Mikor
kakasoztunk, Bogi, a testvérem, apa nyakában, én pedig a nagyobbik
tesóm nyakában voltam, és megpróbáltuk egymást felborítani.
Egyszer apa kitalálta, hogy ússzunk be a legtávolabbi stéghez.
Rengeteget ugráltunk a mély vízbe. Látjuk, hogy anya közeledik a
csónakkal, és hozza a sárkányrepülőt. Odaadta Boginak, hogy
reptesse. De egyszer arra lettünk figyelmesek, hogy Bogi kezéből
kitépte a szél a sárkányrepülőt. Erre Bali, a testvérem
felkiált:
· Sárkánymentő akció!-
Beugrott a vízbe, és éppen elkapta a zsinór végét.
Nekem ez volt a legviccesebb és legizgalmasabb történetem.
Bíró Bianka 4.b.
Hóember
Az úgy volt, hogy hóembert építettünk. Nagy nehezen meggyúrtuk a
lábát és a hasát, de ketten nem bírtuk és hívtuk a mamánkat. Hárman
már felbírtuk emelni, de amikor rátettük, széttört. Nagyot
nevettünk, és kezdtük elölről.
Kocsis Máté 4.b.
Bújócska
Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem az iskolából egy pénteki
napon, úgy döntöttünk, meglátogatjuk mamáékat. A többi
unokatestvérem is ott volt. Eldöntöttük, hogy bújócskázunk. Már
mindenki volt hunyó, végül rám került a sor. Hamar megtaláltam a
lányokat, kivéve Laci unokatestvéremet. Majd hosszas keresés után
megnéztük az ágyneműtartóban is, ahol ő édesen szunyókált.
Nagy Julianna 4.b.
Az úgy volt
Az úgy volt, hogy Tibivel sok viccet meséltünk egymásnak, és
nagyon sok mindenkit csaptunk be. A medencébe hasast ugrottunk,
nagyon csípte a hasunkat. Nagyon jól szórakoztunk. Tibi félre
mondott egy szót, nagyon nevettünk rajta. Utána hazamentünk,
elmeséltem anyukámnak, mit csináltunk Tibivel.
Hortó Dávid Bence 4.b.
Vadaspark
Egy nyári napon a miskolci vadasparkba mentünk. Amikor az ara
papagájhoz értünk, az egyik azt mondta, hogy gyertek ide. Nagyot
nevettünk rajta. Utána a lámákhoz mentünk. A láma az unokatestvérem
pulóverére köpött. Az egyéves unokatestvérem kezéből a szendvicset
vette ki. nagyon jól éreztem magam.
Tóth Virág 4.b.
Foci
Az úgy volt, hogy a nyáron fociztunk, ki akartam védeni a
labdát. Lefejeltem a kapufát, aztán belegabalyodtam a hálóba.
Zelenka István 4.b.
Állatkert
Az úgy volt, amikor az állatkertben voltunk, megnéztük a piros
fenekű páviánokat. Nagyon, de nagyon csúnyák voltak, de azért
szépek. Tovább mentünk, a madaraknál tartottunk, utána a lámákhoz
értünk, majdnem leköpött. A nyulakhoz is be lehetett menni,
megsimogatni őket, majdnem megharapta az ujjamat.
Tóth Alexandra 4.b.
Csillám és Pajkos
Az úgy volt, amikor eljött nálunk a barátnőnk Nagy Kinga, akkor
elmentünk szánkózni. Felöltöztünk és elindultunk. Útközben
elneveztük a szánkót Csillámnak, a csúszó deszkát pedig Pajkosnak.
Odaértünk a dombra. Én csúsztam meg Kinga, de a szánkó nem akart
indulni. Kinga pedig elkezdte mondani:
· Gyí, Csillám! Gyí!
Meglöktük nagyon, olyan erősen,
hogy gyorsan ment. A végén
leestünk a Csillámról és nagyot
nevettünk mind a hárman.
Papp Kitti 4.b.
Talicska
Az úgy volt, hogy nyáron a barátommal játszottunk. Azt
játszottuk, hogy ő beleült a talicskába, és én vezettem. De egy
nagy kőbe
ütköztünk, és felborultunk.
Demeter Csaba 4.b.
Hógolyóztunk
Én és a kistesóm elmentünk hógolyózni. Igaz, hogy ő győzött, de
azért én is meghógolyóztam. Azután a kertben megfürdettem, de nem
hagyta magát, visszaadta. Beszaladtam előle, ő utánam, és úgy
megvert, mint kutya a macskát. Nem sírtam, de nem is nevettem.
Aztán megbeszéltük a dolgot, mivel nagyon fel volt turbózva és
akkor üt, vág. Ez a nap nagyon szórakoztató volt!
Molnár Orsolya 4.b.
Az úgy volt
Az úgy volt, hogy egyszer fociztam és kapus voltam. Mikor repült
a labda, én ugrottam, de nem sikerült elkapnom, ezért beestem a
kapuba, a hálónak. De volt olyan is, amikor horgásztunk és
beleestem a tó vizébe, nagyon hideg volt a víz.
Sóvágó Bence 4.b.
Hóember
Az úgy volt, hogy télen hóembert építettünk. Laci rakta fel a
szemét és a gombjait. Makacskodtam, hogy én rakom fel az orrát. Apa
felemelt, én pedig úgy odanyomtam a hóember orrát, hogy leesett a
feje.
Bődi Tamás 4.b
Medvefarm
Nyáron néhány napot töltöttem keresztanyámnál, Budapesten. Egyik
nap meglátogattuk Veresegyházán a medvefarmot. Itt barnamedvék
élnek, a látogatók egész közelről csodálhatják meg, és etethetik is
őket. Mi is vittünk mézet, és ott kaptunk óriási fakanalat.
Sétáltunk a kerítés mellett, a macik árnyékként követtek bennünket
a kerítés másik oldalán. Várták a finom falatokat. A kerítésen
keresztül nyújtottam be a fakanalat a mézzel. A macik
megrohamozták, és szabályosan veszekedtek azon, hogy melyikük
nyalja le a mézet a fakanálról. Az egyik már majdnem bekapta, mikor
a másik félrelökte és gyorsan lenyalta a kanalat. Ennek az lett az
eredménye, hogy kapott egy taslit a másiktól, majd birkózásba
kezdtek. Olyanok voltak, mint a fiúk az osztályból. Jókat nevettünk
rajtuk Katival.
Uzonyi Vivien 4.b.
Szilveszter
Tavaly történt, pont szilveszterkor.
Előtte való nap anyától kaptunk mindannyian egy-egy
anyósnyelvet. Nagyon jól telt az este. Sokat nevettünk, tűzijátékot
is lőttünk. Amikor eljött az éjfél, mindenki kiment az utcára.
Éjfélkor kint koccintottunk, és fújtuk a dudát. Én úgy fújtam, hogy
kifújtam, majd visszaszívtam. De egyszer csak észrevettem, hogy
valami a torkomra ment. Eddig tartott nekünk a szilveszter.
Szaladtam anyához, ő megnézte a dudát, és egyből mondta, hogy a
sípot nyeltem le. Hazamentünk, s anya tejet, lekvárt, hashajtót
adott, így nem kellett orvoshoz menni.
Molnár Boglárka 4.b.
Kutyaláb
Az úgy volt, hogy
amikor apukám elindult
volna a húsboltba a kutyámnak ennivalót vásárolni, azt mondta
anyukámnak:
· Anya, gyere, menjünk, vegyünk kutyalábat!
Ezen az egész család jót nevetett, mivel tudtuk, hogy a kutyaláb
helyett csirkelábat kellett volna mondania.
Ez négy éve történt, de még ma is jó poén a családban. Balogh
Efraim 4.b.
Pecáztunk
Reggel elmentünk pecázni az én kis családommal. Minden rendben
indult, de aztán jöttek a jobbnál jobb sztorik. Már majdnem
kiértünk a tóra, és láss csudát, defektet kaptunk. Gyors
kerékcsere, aztán hajts! Megérkeztünk, kiderült, hogy otthon maradt
a pecabot. Apukám, a nagy pecázó, felszerelte a botot, amit kölcsön
kértünk, bedobta a vízbe, szakadt minden, ami csak létezik. Aztán
elkezdtünk főzni. Megfőtt a kaja, enni kellett volna, de otthon
maradt az evőeszköz. Ezen már az egész család nevetett
egyfolytában!
Sajtos Roland 4.b.
Negyed nyolc
Az úgy volt, hogy a téli szünet egyik reggelén álmosan
vánszorogtam ki a nappaliba. Ott összefutottam anyával, aki éppen
munkába készülődött. Kérdeztem tőle, hogy ma mikor indul. Anya azt
válaszolta kérdésemre, hogy negyed nyolckor. Én felháborodva
rávágtam, bezzeg máskor 7 óra 15 perckor indulsz!
Anya elkezdett nevetni, mert
a kettő ugyanazt jelenti.
Fesető Balázs 5.a.
Biciklizni tanultam
Az úgy volt, hogy még óvodás voltam, amikor kaptam egy kerékpárt
a szüleimtől. Eleinte csak pótkerékkel tudtam menni. Egyszer
mondtam apukámnak, hogy pótkerék nélkül akarok biciklizni. Az első
utam a szomszéd kis árkába vezetett, ugyanis fék helyett
gyorsítottam.
Kiss Andrea 5.b.
A nagy téli csúszás
Az egész úgy volt, hogy kimentem a tűzzománcról levegőzni az
udvarra és jött velem pár barátnőm is. Aznap Fannira egy kicsit
begurultam és pont megláttam, amint ott áll. Gondoltam, „beolvasok”
egy kicsit neki! Odasiettem, de nem láttam, hogy ott egy óriási jég
van. Elcsúsztam, magammal rántottam Fannit is, ezáltal mind a
ketten hátraestünk. Elöl állt egy éppen csúszni készülő fiú, és azt
kérte, hogy állítsanak neki akadálypályákat a jégen, ő pedig majd
azt kikerüli. Azt hitte, mi vagyunk az akadály. Amikor nekünk
úgymond sikerült felállni, a csúszó fiú nekem jött, én pedig
Fannira estem. Eldőltünk mind a hárman, mint a dominók! Szabó
Vanessza Gitta 6.a.
Dezodorok között
Az úgy volt, hogy amikor kétéves voltam, elvitt anyukám sétálni
a városba.
Olyan kisgyerek voltam, aki folyton izgett-mozgott, minden
érdekes, színes dolog tetszett nekem. Anyukámmal bementünk a DM
boltba, s míg ő nézelődött, én egy óvatlan pillanatban beestem a
dezodoros dobozok közé. Odajött hozzám anya, gyorsan felállított,
és elkezdte visszaállítani a dezodorokat. Ekkor az egyik eladó azt
mondta, hogy tessék hagyni, majd
én visszapakolom. Egy kis
idő múlva ki is mentünk
a boltból.
Baranyi Fanni 6.a.
Motoroztam
Egyszer, amikor kb. 1-2 éves lehettem, mint mindig, mindennapos
programként mamához mentünk.
Volt egy kismotorom, amivel nagyon szerettem motorozni. Akkor is
motoroztam a sok növény között, kint az udvaron. Egyszer csak
elvesztettem az egyensúlyomat és elestem. Azt mondtam:
· „Hoppá, „elbobútam!” (Hoppá, elborultam!)
Anya és mama nagyon nevettek. Mama megsimogatott, én felálltam
és motoroztam tovább.
A kismotoromat pár év
múlva Kitti, a húgom és
Bogi, az unokatestvérem
használta.
Papp Andrea 6.a.
Itt a kabát, hol a kabát?
Az úgy volt, hogy amikor készültem az első matematikai
versenyemre, anyu új kabátban indított útra.
Olyan izgatott voltam, hogy nem is figyeltem a kabátra. A baj
akkor kezdődött, amikor páran készülődni kezdtünk a versenyre, és
én nem tudtam, hogy melyik az én kabátom. Hiába kérdezték:
· Hogy néz ki? Milyen a színe?
Nem tudtam válaszolni, mert fogalmam sem volt róla. Már a
húgomat is megkérdezték, majd Zita néni anyukámat is felhívta
telefonon. Ezután felmentem az emeletre és kerestem egy szürke
színű kabátot, ahogy anyu leírta a színét. Meg is találtam a sapkám
és a sálam mellett. Ekkor jutott eszembe, hogy inkább ezeket
kellett volna keresni, hamarabb meg lett volna a kabátom is.
Eléggé ciki volt a helyzet.
Csak az vigasztalt, hogy a
városi versenyen második
helyezést értem el.
Szendrei Dániel 6.a.
Belgiumi emlékek
Az úgy volt, hogy amikor Belgiumban voltunk a néptáncos
csoporttal fellépni, én és Adrienn egy családnál laktunk azon a pár
napon.
Több mókás eset is történt velünk ez idő alatt.
Úgy kezdődött, hogy Szonjának, akinél laktunk, volt két nagy
kutyája. Az egyik barátságos volt, de a másik majdnem leharapta a
kezemet, addig, míg ki nem vittük őket játszani egy mezőre.
A mezőn nagyon sok tehénlepény volt, és én amilyen ügyes vagyok,
beleléptem az egyiknek a közepébe. Nagy nehezen letakarítottuk a
cipőmet, de egy kicsit érződött rajta a tehénlepény szaga.
Egy másik nap elmentünk vásárolni az egész családdal. Mire
visszaértünk, Ani, a barátságosabb kutya, megette a croissanomat és
két szendvicsemet, csak a szalvéta cafatok és a papír maradt meg.
Nem tudom, hogyan szedte le az asztalról, és hogyan csomagolta ki
azokat.
Szonjával alig értettük meg egymást, mert nekik a német az
anyanyelvük és még franciát tanult, én pedig angolt. Volt neki egy
sminkkészlete, amiben púder is volt. Kisminkeltük magunkat, a púder
miatt teljesen fehér lett az arcom.
Úgy néztem ki, mint egy szellem.
Utána, mikor mosakodtunk,
habos lett a víz. A habból szakállat
csináltam magamnak, ezen is sokat
nevettünk.
Ezekre a vidám és vicces dolgokra
emlékszem a legjobban.
Kiss Katalin Kitti 7.a.
Lepsénynél még megvolt
Az úgy történt, hogy a téli szünetben felmentünk
Bükkszentkeresztre szánkózni. Jött a testvérem barátja, Laci is.
Hol egyedül, hol párosával csúsztunk a meredek lejtőn. Nagyon
élveztük, hogy száguldoztunk a szánkóval. persze az is előfordult,
hogy a földön kötöttünk ki. Apával sikerült a legmesszebb
lecsúsznunk. Később kerestünk egy meredekebb, jobb pályát, amin
volt egy bukkanó. Lacival csúsztunk le először, de nagyon hátra
ültem. Így mikor az ugrató után én felrepültem, alólam kiszaladt a
szánkó. Laci csúszott tovább a szánkóval, mintha mi sem történt
volna, én meg nevetve huppantam bele a hóba. Anyukám humorosan,
nevetve mondta:
· Lepsénynél még megvolt!
Móricz Virág 7.a.
Sanyi macska megtréfált
Az úgy volt, hogy amikor hazajöttem az iskolából, nem találtam
Sanyit, a sziámi macskámat. Nagyon megijedtem! Kerestem kint az
udvaron, de nem volt ott. Bementem és megráztam a Kitekat dobozát,
amiben a macskatáp van. Ekkor derült ki, hogy egész végig a mosógép
dobjában aludt.
Nagy Adrienn 7.a.
Eltévedtünk
Az úgy volt, hogy amikor nyaralni voltunk és már mindent
láttunk, elmentünk a szállást körülvevő településeket megnézni.
Először Kisgyőrbe mentünk, ahol olyan emberek élnek, akik
fafaragással töltik mindennapjaikat. Nagyon szép fából faragott
kerítéseket és faszobrokat láttunk. Utána az erdőben túráztunk a
turista útvonalon, de egyszer csak nem találtunk jelzéseket és
eltévedtünk. Több órán át bolyongtunk az erdőben, mire találkoztunk
egy másik csoporttal. Nagyon megörültünk nekik, de kiderült, hogy
ők is eltévedtek. Így már együtt mentünk az erdőben, mire egy
tisztásra értünk, amiben derékig érő fű volt. Itt már térerő is
volt, így felhívtuk a polgármestert, aki elmondta a kivezető utat.
Utólag kiderült, hogy a polgármester lánya is a másik csoport tagja
volt.
Szerencse, hogy találkoztunk velük, mert ha nem, akkor még most
is ott járkálnánk!
Kapusi Zoltán 8.a.
Én és a gyíkom
A nyáron történt, amikor egy pecázás alkalmával a
Keleti-főcsatornán fogtam egy zöld hasú, picike gyíkocskát.
Minden vágyam volt, hogy legyen egy saját gyíkom, és
gondoskodhassam róla. Szeretetem határtalan volt, ezért mindig
magammal vittem.
Egy nap barátnőm, Fanni nálunk volt, akinek ugyancsak fogtam egy
gyíkot, persze az nem volt olyan aranyos, mint az enyém. Fanniért
jött az anyukája, kikísértük őket. A gyíkom a kezemen napozott.
Majd egyszer azt vettem észre, hogy a gyíkocskám nem napozik a
kezemen. Elkezdtük keresni, Zsuzsa néni, Fanni, anyu és én, de
sajnos nem találtuk. Anyu vígasztalt, hogy majd fogok másikat, de
én krokodilkönnyeket potyogtattam. Fanniék elmentek, majd az
asztalhoz ültünk ebédelni. Szomorúan ettem, közben mindig a
gyíkocskára gondoltam.
Hirtelen bizsergető érzést éreztem a fejemen, odanyúlok, hogy
megigazítsam a hosszú hajamat. Ahogy odanyúltam ismerős kis test
lapult a hajamban. A gyíkom volt.
Nagyon megörültem, és újból sírtam, de most már örömömben.
P. Nagy Larissza 4.b.
