· Web viewJelenleg is vannak a tőzsdei kibocsátók között olyanok, amelyek nem kötelezettek konszolidált éves beszámoló készítésére, így az IFRS-ek konszolidációs

Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának1

NEMZETGAZDASÁGI MINISZTERNGM/19894/2/2015.

A 2011. évi CXII. törvény27. § (5)-(7) bekezdése szerint

NEM NYILVÁNOS.Készült 2015. május 14-én

ELŐTERJESZTÉS

a Kormány részére

a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról szóló 1639/2014. (XI. 14.) Korm. határozat végrehajtásáról és a

nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának elrendeléséről

Budapest, 2015. május

készítette: látta: jóváhagyta:Mészáros László főosztályvezető

[email protected]+36-1-795-1585

Biróné Zeller [email protected]

+36-1-896-1657

Pankucsi Zoltánhelyettes államtitkár

Orbán Gáborállamtitkár

Gondos Judit közigazgatási államtitkár

Varga Mihályminiszter

mailto:[email protected]



E G Y E Z T E T É S I L A P

1. Az egyeztetés alapadatai

honlapon való közzététel időpontja:[ÉÉÉÉ.HH.NN]

közigazgatási egyeztetésre megküldés:

közigazgatási egyeztetés lezárása:

államtitkári értekezlet időpontja:

kormányülés időpontja

2. Az egyeztetésben részt vevők

2.1. A Kormány ügyrendje/jogszabály alapján egyetértésre vagy véleményezésre jogosultak

intézmény egyetért nem ért egyet

nem adott véleményt

észrevétele maradt

fennMiniszterelnökség

IMBMHM

KKMNFM

EMMIFM

2.2. Egyéb állami szervek (OBH, Legfőbb Ügyészség, Alkotmánybíróság stb.)

egyéb állami szerv egyetért nem ért egyet



fennMagyar Nemzeti BankNemzeti Adó- és VámhivatalKözponti Statisztikai HivatalÁllami SzámvevőszékBudapesti Értéktőzsde




+36-1-896-1657








2.3. Társadalmi szervezetek

társadalmi szervezet egyetért nem ért egyet



fennMagyar BankszövetségMagyar Biztosítók SzövetségeMagyar Okleveles Adószakértők EgyesületeMagyar Könyvvizsgálói KamaraMinőségi Könyvelők KlubjaMagyar Könyvelők Országos EgyesületeMagyar Számviteli Szakemberek EgyesületeMagyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos EgyesületeKönyvelőirodák Országos Szövetsége




+36-1-896-1657








V E Z E T Ő I Ö S S Z E F O G L A L Ó

1. Az előterjesztés célja

1.1. A kormány-előterjesztés elfogadásával elérni kívánt közpolitikai cél

A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet alapján az Európai Unió tagországaiban (így Magyarországon is) 2005-től azon vállalkozások, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség államaiban a tőzsdére bevezették, az éves konszolidált beszámolóikat a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (a továbbiakban: IFRS vagy IFRS-ek) alapján kötelesek összeállítani. E mellett a nem tőzsdei vállalkozások számára is adott a törvényi lehetőség, hogy a hazai szabályozásnak megfelelő számviteli beszámoló elkészítése mellett IFRS alapon készítsék el a konszolidált éves beszámolóikat. A hazai vállalkozások versenyképességének javítása és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében egyre erőteljesebb az igény arra, hogy Magyarországon is úgy váljon lehetővé az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazása, hogy a magyar számviteli szabályok szerinti beszámolót ne kelljen elkészíteni.

Jelen előterjesztés célja, hogy bemutassa a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról szóló 1639/2014. (XI.14.) Korm. határozat végrehajtásának eredményeit és azok alapján meghatározza az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazásának bevezetéshez szükséges jogszabályi változtatások irányait, költségvetésre gyakorolt hatását, valamint a szükséges fordítási, képzési feladatokat és azok költségvetési forrásainak biztosítását.

1.2. A kormány-előterjesztés szükségességének okai

Az IFRS-ek bevezetésének előkészítéseként 2014 októberében készült a Kormány számára egy előterjesztés a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról, amelynek elfogadásával a Kormány elkötelezte magát a hazai számviteli szabályozás fejlesztése, versenyképességének növelése iránt és döntött az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazása hatásainak vizsgálatáról és feltételeinek meghatározásáról.

A kormányhatározat egyes pontjainak végrehajtására a Nemzetgazdasági Minisztérium (továbbiakban: NGM) koordinálásával öt szakmai munkacsoport (pénz- és tőkepiaci, számviteli, adózási, statisztikai, valamint költségvetési, képzési és fordítási munkacsoport) alakult az érintett állami és szakmai szervezetek széles körű bevonásával.

A munkacsoportok munkájának eredményeképpen a következők állapíthatók meg:

1. A hazai vállalkozások nemzetközi versenyképességének biztosítása érdekében szükséges lehetővé tenni az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazását.

2. Az IFRS-ekre való áttérés kiemelt területe annak adóbevételekre gyakorolt, előzetesen pontosan nem számszerűsíthető hatása. A költségvetési hatások és kockázatok csökkentése érdekében több garanciális elem beépítése szükséges az adórendszerbe, ugyanakkor ezen garanciális elemek beépítésétől függetlenül is a várt előnyök hosszú távon fognak jelentkezni.




+36-1-896-1657








3. Más jogszabályok alkalmazásában továbbra is szükséges fenntartani az alapvető számviteli fogalmakat (például számviteli beszámoló, nettó árbevétel, saját tőke stb.), azaz cél, hogy a lehető legkevesebb legyen azon jogszabályok száma, amelyeket az IFRS-ekre történő áttérés okán módosítani kell.

A bevezetés hatóköre és ütemezése

Az IFRS-ek bevezetését több lépcsőben célszerű megvalósítani, azzal, hogy bizonyos szektorokban működő vállalkozások számára biztosítani kell a választás lehetőségét, míg más vállalkozások számára a kötelező alkalmazást szükséges előírni, a következők szerint:

Vállalkozás típusa IFRS-ek javasolt bevezetésének éve2016 2017 2018

1.

HitelintézetekHitelintézettel egyenértékű szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások

Kötelező, dea szövetkezeti integrációban

részvevők számára 1 év

halasztás javasolt

Kötelező

2.Biztosítók, a szolvencia II. szabályozás alá nem tartozó biztosító egyesületek kivételével

Választható Választható

3. MNB felügyelete alá tartozó további intézmények (részletesen lásd később) Választható Választható

4.Az 1-3. sorokban külön nem nevesített előző kategóriákba nem tartozó tőzsdei kibocsátók

Választható Kötelező Kötelező

5.

IFRS-ek szerint készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba bevont, az 1-3. sorokban külön nem nevesített vállalkozások anyavállalati döntés alapján

Választható Választható Választható

6.Az 1-3. sorokban külön nem nevesített vállalkozások bizonyos nagyságrend fölött


Azokban az esetekben, ahol választható az IFRS alkalmazása, ott további kockázatot jelent, hogy az áttérést várhatóan arra az adóévre időzítik az érintett vállalkozások, amikor az számukra a legkedvezőbb, azaz valamilyen adóelőnnyel jár az adott évben, – még ha később ez az előny vissza is fordul. Bár e tényezőn kívül az áttérés időpontját más szempontok is befolyásolhatják, de valószínűsíthető, hogy a szelekció költségvetési szempontból negatív hatást eredményez.




+36-1-896-1657








A bevezetés első ütemében csak választhatóként célszerű alkalmazni az IFRS-eket egyedi beszámolási célra azon cégek számára, amelyek konszolidált beszámolójukra kötelezően vagy anyavállalatuk előírása alapján már jelenleg is az IFRS-eket használják. Ezek a következők:

a) azon nem felügyelt intézmények, amelyek tőzsdei kibocsátók és b) az IFRS-ek szerint készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba bevont, nem felügyelt

intézmények anyavállalati döntés alapján.

A felügyelt intézmények esetében hitelintézetek és az azokkal egyenértékű szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozások esetében 2017-től kötelezően, a többi felügyelt intézmény esetében pedig választhatóként javasolt az IFRS-ek bevezetése. A szövetkezeti integrációban részvevő hitelintézetek esetében egy év halasztás javasolt.

Ugyancsak választhatóként indokolt a bevezetés a bizonyos nagyságrend feletti cégek számára, amelyet a könyvvizsgálati kötelezettség értékhatárához javasolt kötni.

MUNKACSOPORTOK IFRS BEVEZETÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ MEGÁLLAPÍTÁSAI

Számviteli vonatkozások

Az IFRS-ek alkalmazása nem eredményezheti azt, hogy az érintett vállalkozások kettős számviteli rendszert működtessenek. Vannak azonban olyan, elsősorban a társasági jog, a cégjog és a csődjog által szabályozott területek, amelyekkel összefüggésben a két számviteli rendszer közötti különbségek működésbeli eltéréseket eredményeznének, amelyeket a szabályozás során kezelni szükséges.

Annak érdekében, hogy a társasági jogi, cégjogi, csődjogi előírások változatlan elvi tartalommal a jövőben is használni tudják a saját tőke, illetve annak egyes elemeinek (a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék, az adózott eredmény) fogalmát az IFRS-eket alkalmazók számára a kiegészítő megjegyzések részeként elő kell írni egy olyan – a számviteli törvény szerinti saját tőke elemeire vonatkozó – saját tőke megfeleltetési táblát, amely az IFRS-ek alapján elkészített beszámoló adataiból levezethető.

Az IFRS-ek szerint összeállított egyedi beszámoló is éves beszámolóként kerül meghatározásra. Az IFRS-ek esetenként más megnevezéssel vagy tartalommal használnak néhány alapvető számviteli fogalmat, ezért szükséges azok definiálása.

Továbbá szükséges néhány kiegészítő rendelkezés bevezetése az IFRS-ek szerinti beszámolót összeállító vállalkozásokra kiterjedő hatállyal azon témákban, amelyeket az IFRS-ek nem szabályoznak, de alkalmazásuk a hazai jogrendbe történő beillesztés miatt fontos.

Nem lehet megkerülni valamennyi olyan jogszabály vizsgálatát sem, amely számviteli fogalmakat használ, és emiatt szükség lehet egyes rendelkezések újrafogalmazására, módosítására, beleértve a sajátos szabályokat tartalmazó számviteli kormányrendeleteket is.




+36-1-896-1657








Adózási vonatkozások

Az IFRS-ekre való áttérés egyik kiemelt területe annak adóbevételekre gyakorolt, előzetesen pontosan nem számszerűsíthető hatása. A költségvetési hatások és kockázatok csökkentése érdekében az alábbi garanciális elemek beépítése szükséges az adórendszerbe.

Szükséges az adminisztrációs terheket minimalizálni és adózás szempontjából az IFRS-ek alkalmazását választók és nem választók közötti eltéréseket az optimálisan elégséges szinten tartani. A garanciális elemek beépítése azonban elkerülhetetlen a költségvetési érdekek védelmében, így ezek újszerű elemekként fognak megjelenni a társasági adózás rendszerében.

a) IFRS-eket választók adózás céljára történő havi adatszolgáltatása az első két évben

Annak érdekében, hogy áttérés miatti adóhatásokról az adózásért felelős miniszter elegendő és megfelelő információval rendelkezzen, az áttérés első és azt követő adóévében a havi főkönyvi zárások alapján minimális adattartalmú, az adószámítás alapjául szolgáló IFRS-ek szerinti adatokon alapuló adatszolgáltatás előírása javasolt az áttérők számára. Ezen adatszolgáltatás célja a potenciális adóbevétel kiesés elkerülése érdekében történő kockázatok azonosítása és az adóbevételek biztosítása érdekében szükséges szabályozási lépések kellő időben történő megtétele.

b) Adóelőleg-minimum és minimumadó előírása

Az esetlegesen előforduló, korrekciót igénylő szabályozási elégtelenségek negatív hatását az adóelőleg-minimum bevezetésével javasolt az átállást követő két évben egyenletesen szétteríteni. Az adóelőleg-minimum által az adóelőlegek összege nem csökkenhet az átállást megelőző évi kötelezettség szintje alá.

Megfontolandó az adójogszabályokban minimumadó előírása. Így amennyiben egy vállalkozás áttér az IFRS-ek alkalmazására, és fizetendő adója az IFRS-ek szerinti beszámolóban szereplő eredményből számított adóalap szerint kevesebb lenne, mint az áttérés előtti utolsó adóévben (esetleg az áttérés évét megelőző 2-3 év átlagában) ténylegesen fizetett társasági adója, akkor a tényleges adófizetési kötelezettsége ez utóbbival legyen egyenlő.

A pénzügyi szektorba tartozók esetében a szabályozásban indokolt figyelembe venni kivételként (azaz nem érvényesíthetőként) azokat az egyszeri veszteségeket, amelyeket a pénzügyi intézmény az ún. „forintosítási” és „elszámolási” törvény alapján mutatott ki.

c) Adókötelezettségbe beépíthető biztosítékok

Hasonlóan a magyar számvitel és adórendszer különbségeihez, kezelni szükséges az adózás által el nem ismert különbözeteket, melyek elsősorban a következőek:

i. Amennyiben egy vállalkozás áttér a számviteli törvény szerinti könyvvezetésről és beszámoló készítésről az IFRS-ek szerinti könyvvezetésre és beszámoló készítésre, úgy az első évben jelentős eltérés adódhat a magyar szabályok és az IFRS-ek szerinti adófizetési kötelezettsége között. Javasolt ezen különbözetek három évre szétterített




+36-1-896-1657








adózásának lehetővé tétele, illetve annak előírása, hogy a veszteség csak egy hosszabb periódus alatt legyen megjeleníthető a társasági adó alapjában.

ii. A társasági adó eltérések másik csoportja a folyamatos alkalmazás során jelentkezik, és azok lehetnek állandó vagy időszakos eltérések. Az adózás előtti eredmény szintjén felmerülő eltérések kezelésére, a vállalkozások az IFRS-ek szerinti adózás előtti eredményüket a társasági adó törvény által tételesen felsorolt módosító tételekkel korrigálják hasonlóan ahhoz, ahogyan a számviteli törvény szerint beszámolót készítő adózók adózás előtti eredménye esetében kell eljárni.

Az eredménykimutatás adataiból számítandó adók (pl.: iparűzési adó) esetében, az IFRS-ek szerint beszámolót összeállító vállalkozásokra kiterjedő hatályú külön szabályozásban indokolt előírni, hogy ők is megközelítően azonos nagyságú adóalap alapján tegyenek eleget fizetési kötelezettségüknek, mint a számviteli törvény szerinti szabályozás alatt maradók. Nem lehet cél minden az IFRS-ek és a magyar számvitel szerinti szabályozás különbségének azonosítása, de a jelentős tételeket mindenképpen kezelni szükséges.

A változások eredményeként szükséges az adóbevallás nyomtatványok és kitöltési útmutatók átdolgozása. Az adatok kibővített tartalmú feldolgozása kisebb informatikai fejlesztéseket is igényel a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál (a továbbiakban: NAV).

Statisztikai vonatkozások

A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) nemzetgazdasági szintű mutatók számításához alapvetően a társasági adóbevallás, illetve annak mellékletének adatait használja, ezért fontos, hogy törvényi szinten legyen szabályozva az, hogy a társasági adóbevallás mellékletének kitöltési kötelezettsége továbbra is fennmaradjon.

Az első áttekintő vizsgálatok azt mutatják, hogy az IFRS-ek szerinti adatokon alapuló társasági adóbevallás mérlegből számítható mutatókhoz szükséges adatai - változatlan formában, de nem változatlan tartalommal - továbbra is elérhetőek maradnak. A saját tőke tételenkénti bontása a kiegészítő megjegyzések részeként prezentálandó „megfelelési tábla” alapján szintén rendelkezésre fog állni, de az eredménykimutatásra vonatkozó tételek tartalmát részletesen elemezni kell.

Az idősoros adatokban megjelenő esetleges törések kezelésére módszertani vizsgálatokat kell végezni, és szükség esetén az idősorokat egységes módszertan szerint visszavezetni vagy a töréseket szintén magyarázni kell, amelynek megfelelő szakmai felkészülést követően tud eleget tenni a KSH.

A változás hatásainak bemutatására – pótlólagos költségvetési forrás igénybevételével – új eljárásokat, új szakstatisztikai (adat-előállítási) módszertant kell felépíteni.

Mindennek megvalósításához a KSH-nak – a KSH által szolgáltatott adatok alapján – már 2015-ben 173 millió Ft többletforrásra van szüksége (létszámbővítés, informatikai fejlesztés és oktatás költségei összesen). Ezt követően, 2016-ban további 127 millió Ft többlet forrásigénye jelentkezik, melyből 122 millió Ft állandó költséghez kapcsolódik (azaz az azt követő években is fennmarad).




+36-1-896-1657








Az információk összegyűjtéséhez az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) rendeletet és az adójogszabályokat is módosítani szükséges annak érdekében, hogy a statisztikai információs rendszer a jelenlegi színvonalon fenntartható legyen.

Képzések, szakkönyvek fordításának költségigénye és költségvetési forrásai

Az IFRS-ek sikeres bevezetésének egyik legfontosabb tényezője a megfelelő számú és színvonalon képzett szakember megléte, továbbá az IFRS-ek szabályainak, útmutatóinak naprakész magyar fordítása, ingyenesen hozzáférhetővé tétele.

A vizsgálat során az érintett munkacsoport az államigazgatásban dolgozó érintett szakemberek (NAV, NGM, KSH, egyéb államigazgatási szervezetek) képzési lehetőségeit és a szükséges szakmai anyagok fordításának költségeit mérte fel.

Tekintettel arra, hogy az adóvizsgálatok legkorábban az IFRS-ek első alkalmazása utáni évben kezdődnek, az államigazgatásban dolgozó szakemberek képzése így elsősorban 2016. évtől aktuális, kivéve a KSH és az NGM szakembereinek a képzését, akik esetében azt az adatszolgáltatások kidolgozásához szükséges ismeretek megszerzése érdekében már 2015. évbenn indokolt megkezdeni. Az alapképzések után minden évben gondoskodni kell az IFRS-ek ismeretének naprakészen tartásáról is.

Megfelelő szakkönyveket kell az IFRS-eket alkalmazók számára biztosítani. Az IFRS-ek rendszeresen változnak, ezért folyamatosan gondoskodni kell a megjelenő új standardok fordításáról, illetve a módosuló standardok naprakész fordításának elérhetőségéről is. Az IFRS-ek alkalmazáshoz magyarázó szövegek, esettanulmányok kapcsolódnak, amelyek magyar nyelvű fordítása eddig nem történt meg.

Az államigazgatásban dolgozók képzésének és a szükséges szakmai anyagok fordításának költségei az elkövetkező 3 évben nagyságrendileg 180-200 millió Ft-ot tesznek ki. Megfontolva azt a tényt, hogy az előzetes becslések szerint az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő áttérésével kapcsolatos képzési és fordítási költségek nagyságrendje nem éri el a Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program (a továbbiakban: KÖFOP) projektjeinek nagyságrendjét, továbbá azt, hogy a bevezetés ezen feltételeit jelentős részben már 2015-ben biztosítani kell, és a KÖFOP és az érintett piaci szereplők koordinációja jelentős időigénnyel jár, a bevezetés ezen költségeit az érintett intézmények saját költségvetéséből javasolt biztosítani.

1.3. Az előterjesztéssel érintett közfeladat változása

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai bevezetése jelen fázisban közfeladatot nem érint.




+36-1-896-1657








2. Az igénybe vett eszközök

2.1. Jogalkotás

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai bevezetése több jogszabály módosítását igényli. Az érintett jogszabályok körének feltérképezése megtörtént. Az eddig azonosított, módosítandó jogszabályok körét jelen dokumentum részletes előterjesztés része tartalmazza.

2.2. Egyéb intézkedés

Az előterjesztés a jogalkotáson túlmenően további intézkedéseket igényel: szakemberek képzése, KSH statisztikai módszertanának és informatikai rendszereinek fejlesztése, szakkönyvek fordítása és a felhasználók számára elérhetővé tétele.

2.3. Alternatívák

A javasolt megoldással szemben más alternatíva nem merült fel.

3. Kormányprogramhoz való viszony

Az előterjesztés illeszkedik a kormány gazdaság kifehérítésére, a versenyképesség növelésére és az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló programjába.

4. Előzmények, kapcsolódások

Jelen előterjesztés a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról szóló 1639/2014. (XI. 14.) kormányhatározatban foglalt feladatok végrehajtását szolgálja.

5. Európai uniós kapcsolódások

5.1. A tervezetbeli szabályozás európai uniós jogi vonatkozásai

A hatályos jogszabályok az EGT valamely tagállamában található szabályozott piacra bevezetett értékpapírral rendelkező társaságok konszolidált beszámolója esetén írják elő kötelezően az IFRS-ek alkalmazását. (Európai Parlament és a Tanács 1606/2002/EK rendelete a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról, 2002. július 19.)

5.2. Előzetes véleményezési kötelezettség áll-e fenn az Európai Unió joga alapján

Előzetes véleményezési kötelezettség nem áll fenn az Európai Unió joga alapján.

5.3. A tervezet az EKSz. 87. cikke szerinti állami támogatás összefüggései

Az előterjesztés az EUMSz. 107. cikke szerinti állami támogatást nem tartalmaz.

6. Országgyűlési tárgyalásra vonatkozó információk

Az előterjesztés kormányhatározat elfogadását célozza, így az országgyűlési tárgyalást nem igényel.

7. Társadalmi egyeztetés

Az előterjesztés a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény alapján társadalmi egyeztetést nem igényel.




+36-1-896-1657








8. Vitás kérdések

9. Az előterjesztés kommunikációja

1. Milyen kommunikáció javasolt az előterjesztés elfogadása esetén?követő vagy kezdeményező*

*a kívánt kommunikációs forma aláhúzandó!2. A tájékoztatás módja:Kormányülést követő szóvivői tájékoztató igen/nemTárcaközlemény igen/nemTárca által szervezett sajtótájékoztató igen/nem

3. Fő üzenet (4-5 mondat) (a kormányzati kommunikáció tartalma, az előterjesztő kommunikációs szándéka):

A tőkepiacok fejlődése és a pénzügyi világ globalizációjának eredményeként a gazdasági társaságok jelentős része pénzügyi beszámolását a világon leginkább elterjedt egységes számviteli rendszer, a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (a továbbiakban: IFRS-ek) alkalmazásával teljesíti.

A hazai vállalkozások versenyképességének javítása és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében indokolt, hogy Magyarországon is lehetővé váljon az IFRS-ek alkalmazása az egyedi beszámolási célokra. Jelenleg csak a valamely EGT tagállamban értékpapírokat forgalmazó cégek kötelesek a vonatkozó EU rendelet alapján konszolidált éves beszámolójukat az IFRS szabályai alapján elkészíteni. Más vállalkozói kör számára az IFRS-ek alkalmazása Magyarországon jelenleg nem kötelező. A környező országokkal történő összehasonlításban Magyarország elmaradásban van az IFRS hatókörének kiterjesztésében.

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő bevezetése javítaná a hazai vállalkozások beszámolóinak átláthatóságát, a releváns üzleti információk összehasonlíthatóságát, amely egyértelműen segítséget nyújtana a befektetői döntések meghozatalában.

Jelen előterjesztés célja, hogy bemutassa a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról szóló 1639/2014. (XI. 14.) Korm. határozat végrehajtására létrehozott munkacsoportok tevékenységének eredményeit és azok alapján kijelölje és összehangolja azokat a kormányzati lépéseket, amelyek az IFRS-ek hazai alkalmazásával összefüggő jogalkotási és a kapcsolódó költségvetési feladatok végrajtásához szükségesek.

Az előterjesztő részéről nyilatkozó: Pankucsi Zoltán,helyettes államtitkár;

tel.: +36-1-795-6482, e-mail: [email protected];




+36-1-896-1657








A hatásvizsgálati lap az előzetes és utólagos hatásvizsgálatról szóló 24/2011. (VIII. 9.) KIM rendelet alapján az előterjesztés részét képező mellékletben található.

Kérem a Kormányt, az előterjesztést elfogadni szíveskedjék.

Budapest, 2015. május „ „

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter




+36-1-896-1657








H A T Á R O Z A T I J A V A S L A T

A Kormány megtárgyalta és elfogadta a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról szóló előterjesztést, és elrendeli az előterjesztés 1. számú mellékletében szereplő tervezetnek a Kormány határozataként a Magyar Közlönyben való közzétételét.




+36-1-896-1657








1. számú melléklet az NGM/19894/2015. számú kormány-előterjesztéshez

A Kormány

…/2015. (…) Korm. határozata

a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról

A Kormány

1. támogatja a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (a továbbiakban: IFRS-ek) egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazását;

2. jóváhagyja az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő magyarországi bevezetésének ütemezését a következők szerint:

a) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által felügyelt intézmények kivételével 2016. január 1-jétől választható

aa) azon vállalkozások számára, amelyek értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) bármely tagállamának szabályozott piacán forgalmazzák,

ab) anyavállalati döntés alapján azon vállalkozások számára, amelyek legfelsőbb anyavállalata a konszolidált beszámolóját az IFRS-ek alapján készíti el;

b) 2017. január 1-jétől kötelező

ba) azon vállalkozások számára, amelyek értékpapírjait az EGT bármely tagállamának szabályozott piacán forgalmazzák,

bb) a hitelintézetek és a hitelintézetekkel egyenértékű prudenciális szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások számára, a szövetkezeti integrációban részt vevő takarékszövetkezetek és a TakarékBank Zrt. kivételével;

c) 2017. január 1-jétől választható ca) a biztosítók számára, a szolvencia II. szabályozás alá nem tartozó biztosító

egyesületek kivételével,cb) az MNB felügyelete alá tartozó, az előzőekben nem említett minden más

intézmény számára,cc) a könyvvizsgálati kötelezettség alá eső társaságok számára;

d) 2018. január 1-jétől kötelező alkalmazásként a szövetkezeti integrációban részt vevő takarékszövetkezetek és a TakarékBank Zrt. számára;

3. felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy a feladatkörükben érintett miniszterek bevonásával az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazásával érintett jogszabályok módosításait a 2. pontban foglaltaknak megfelelően készítse elő;

Felelős: nemzetgazdasági miniszter a feladatkörükben érintett miniszterek bevonásával

Határidő: 2015. szeptember 30.




+36-1-896-1657








4. felhívja a feladatkörükben érintett minisztereket, hogy az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazásával összefüggésben az érintett szakemberek képzéséhez szükséges képzési költségek fedezetéről saját hatáskörben gondoskodjanak;

Felelős: a feladatkörükben érintett miniszterekHatáridő: folyamatosan

5. felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy az IFRS-ek és azok kiegészítései teljes körű magyar nyelvű fordításáról, valamint az IFRS Foundation által kibocsátott szakkönyvek magyar nyelvre történő fordításáról, azok Magyarországon bárki számára hozzáférhetővé tételéről és a felmerülő költségek fedezetéről saját hatáskörben gondoskodjon;

Felelős: nemzetgazdasági miniszterHatáridő: 2015. december 31.

6. felhívja a nemzetgazdasági minisztert, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter bevonásával az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő bevezetése kapcsán a statisztikai és kapcsolódó informatikai rendszer felkészítéséhez a Központi Statisztikai Hivatal számára megfelelő forrást biztosítson.

Felelős: nemzetgazdasági miniszterHatáridő: azonnal

Varga Mihálynemzetgazdasági miniszter




+36-1-896-1657








R É S Z L E T E S E L Ő T E R J E S Z T É S

A tőkepiacok fejlődése és a pénzügyi világ globalizációjának eredményeként a gazdasági társaságok jelentős része pénzügyi beszámolását a világon leginkább elterjedt egységes számviteli rendszerek, a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (International Financial Reporting Standards, a továbbiakban: IFRS-ek) alkalmazásával teljesíti. A világon jelenleg két jelentős számviteli szabályrendszer létezik: az Amerikai Egyesült Államokban elterjedt US-GAAP és a világ többi részén, így az Európában is használatos IFRS-ek.

A nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról szóló 1606/2002/EK rendelet alapján 2005. évtől az Európai Unióban kötelező az EU által befogadott IFRS-ek szerint összeállítani azon társaságok összevont (konszolidált) beszámolóit, melyek hitelviszonyt vagy tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjait az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) valamelyik tagállamában található szabályozott piacra (tőzsdére) bevezették. Mindezek mellett az EU-tagállamok megengedhetik vagy előírhatják az EU által befogadott IFRS-ek alkalmazását az EGT tőzsdéken nem jegyzett társaságok egyedi vagy összevont (konszolidált) beszámolóinak, vagy az EGT tőzsdéken jegyzett társaságok egyedi beszámolóinak összeállításánál is. Az ilyen típusú társaságok közérdeklődésre számot tartó gazdálkodónak minősülnek, könyvvizsgálóik munkavégzésére is szigorúbb szabályok vonatkoznak az általánosnál. Önkéntesen e társaságok is elkészíthetik egyedi éves beszámolójukat az IFRS-ek szerint is, azonban azt nem kell közzétenniük.

Az EU által befogadott IFRS-ek nem teljesen azonosak a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (a továbbiakban: IASB) által kibocsátott IFRS-ekkel, elsősorban a befogadási eljárás időigénye miatt, másrészt amiatt, hogy az EU fenntartja annak elvi lehetőségét, hogy egyes IFRS-eket (illetve azok egy részét) nem fogad be. Ez utóbbira azonban eddig csak egy esetben került sor, és a tagállamok határozott célja, hogy az ilyen eltéréseket a jövőben elkerüljék.

Azok a magyarországi gazdasági társaságok, amelyek csak a hazai számviteli szabályok alapján állítják össze a pénzügyi kimutatásaikat, versenyhátrányban vannak, mert beszámolójuk nem minden esetben hasonlítható össze az EU-ban tevékenykedő más társaságok beszámolóival.

Amennyiben egy hazai gazdasági társaság IFRS-eken alapuló pénzügyi kimutatást is készít annak érdekében, hogy adatai más országok hasonló társaságainak adataival összehasonlítható legyen, az – jelenleg a kettős könyvvezetés terhe miatt – többlet adminisztrációs terhet jelent számára.

A hazai vállalkozások versenyképességének a javítása és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében azonban egyre erőteljesebb az igény arra, hogy Magyarországon is lehetővé váljon az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazása azzal, hogy az ezt választó társaságok mentesüljenek a helyi szabályok szerinti beszámolási kötelezettség alól. Ez javítaná a hazai vállalkozások beszámolóinak átláthatóságát, a releváns üzleti információk összehasonlíthatóságát, és segítséget nyújtana a befektetői döntések meghozatalában.

Az IFRS-ek bevezetésének legfontosabb előnyei:




+36-1-896-1657








a) a pénzügyi kimutatások és a bemutatott információk összehasonlíthatóak és átláthatóak lesznek;

b) az IFRS-ek alkalmazása könnyebb hozzáférést biztosít a tőkepiacon elérhető forrásokhoz, hiszen az IFRS a számviteli “közös nyelv”;

c) az IFRS alapú beszámoló összeállításának lehetősége alapvető elvárása a külföldi befektetőknek, ezért készítése versenyelőnyt jelent;

d) az IFRS-ek bevezetése költség és adminisztratív teher csökkenést jelent azon társaságok számára, melyek egy nemzetközi vállalatcsoport tagjai, mert e társaságoknak nem kell két számviteli rendszer szerint beszámolni;

e) az IFRS keretjellegű, rugalmas, nem taxatív jellegű számviteli szabályozás, így követi a jelenlegi komplex tranzakciókat és a piaci változásokat.

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazására vonatkozó vállalkozói igények figyelembe vételével 2013. év közepétől a Nemzetgazdasági Minisztérium koordinálásával széles körű szakmai egyeztetésekre került sor, melynek során

a) elkészült egy nemzetközi (elsősorban az EU tagállamaira vonatkozó) kitekintés az IFRS-ek alkalmazásáról, annak tapasztalatairól,

b) kimunkálásra kerültek az IFRS-ek és a hazai számviteli előírások közötti azonosságok, illetve eltérések,

c) felmérésre került az egyedi beszámolási célra IFRS-eket választó vállalkozások potenciális köre.

A nemzetközi kitekintés tanulságai a következők voltak:

a) a környező országokkal történő összehasonlítás alapján Magyarország lemaradásban van az IFRS-ek alkalmazásában. A legtöbb EU tagállam egyedi beszámolási célokra is megengedi az IFRS-ek alkalmazását, de vannak olyan országok is, ahol az erős nemzeti számviteli szabályozás hagyománya miatt az IFRS-ek – az egyedi beszámolásra – eddig kötelezően nem kerültek bevezetésre.

b) az IFRS-ek bevezetésének egyik legkritikusabb feltétele a megfelelően képzett szakember állomány megléte.

Az előkészítő munka folytatásának megalapozására 2014 októberében elkészült a Kormány számára egy előterjesztés a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásáról, amelynek elfogadásával a Kormány elkötelezte magát a hazai számviteli szabályozás fejlesztése, versenyképességének növelése iránt és a további feladatok meghatározása érdekében, a 1639/2014. (XI. 14.) számú határozatával döntött az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának előkészítéséről.

Ennek alapján 2015. március 31-ig meg kellett vizsgálni a bevezetéssel járó hatásokat és 2015. május 31-ig javaslatot kellett tenni a Kormány részére a bevezetéshez szükséges jogszabályi változtatások irányaira, a költségvetési bevételekre gyakorolt hatásokra, valamint a szükséges fordítási, képzési feladatokra és azok költségvetési forrásainak biztosítására.




+36-1-896-1657








A kormányhatározat egyes pontjainak végrehajtására a Nemzetgazdasági Minisztérium koordinálásával öt szakmai munkacsoport alakult az érintettek széles körű bevonásával.

1. Pénz- és tőkepiaci munkacsoport, melynek feladata az IFRS-eket kötelezően alkalmazandó pénz- és tőkepiacon működő intézmények meghatározása, illetve a kötelező alkalmazás alóli mentesítés lehetőségeinek és érintett körének vizsgálata volt.

2. Számviteli munkacsoport, melynek feladata volt az IFRS-ek hatásainak vizsgálata, a számviteli vonatkozású jogszabályok áttekintése, és javaslattétel a szükséges jogszabályi változtatások irányaira.

3. Adózási munkacsoport, melynek feladata volt az IFRS-ek hatásainak vizsgálata, az adózási vonatkozású jogszabályok áttekintése, és javaslattétel a szükséges jogszabályi változtatások irányaira.

4. Statisztikai munkacsoport, melynek feladta a statisztikai adatszolgáltatásokkal és adatgyűjtésekkel kapcsolatos előírások áttekintése, és javaslattétel a szükséges jogszabályi változtatások irányaira.

5. Költségvetési, képzési és fordítási munkacsoport, melynek feladata az IFRS-ek alkalmazása költségvetési bevételekre gyakorolt hatásának a vizsgálata és annak felmérése volt, hogy milyen intézkedések szükségesek az államigazgatásban dolgozó szakemberek képzése, valamint a standardok magyar nyelvű fordítása érdekében, ide értve az ezekhez szükséges költségvetési források biztosítását is.

A Nemzetgazdasági Minisztérium szakemberei mellett a munkacsoportokban részt vettek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a Magyar Nemzeti Bank, a Központi Statisztikai Hivatal, a Miniszterelnökség, az Igazságügyi Minisztérium, a Magyar Bankszövetség és a Magyar Biztosítók Szövetségének szakemberei is. Minden munkacsoportnak tagjai voltak a négy nagy könyvvizsgáló cég kijelölt képviselői is.

Jelen előterjesztés a munkacsoportok 1639/2014. (XI. 14.) Kormányhatározatban megjelölt feladatok végrehajtásainak eredményeit foglalja össze.

Kiindulásként meg kellett ismerni a magyar és az IFRS-ek szerinti szabályozás legfontosabb különbségeit. A magyar számviteli szabályok (a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, a továbbiakban: számviteli törvény) és az IFRS-ek között számos elvi és még több konkrét eltérés azonosítható (a legfontosabb elvi különbségeket lásd a következő táblázatban).




+36-1-896-1657








Magyar számviteli törvény Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS-ek)

Tételesen szabályozza az elszámolási módokat, besorolásokat. Néhány kérdésben választási lehetőséget engedélyez, melyet minden vállalkozásnak a számviteli politikájában kell szabályoznia.

Alapvetően elvi alapú. A számviteli politikának részletes útmutatást kell adnia a mérleg és az eredménykimutatás tagolásáról, az egyes tételek besorolásával, valamint a különböző tranzakciók elszámolásának helyével kapcsolatosan.

A fő számviteli alapelv az óvatosság elve. A fő számviteli alapelv a valós értékelés elve.

Néhány eszközt és kötelezettséget a mérlegkészítéskor ismert értékviszonyok alapján kell értékelni.

A mérlegkészítés fogalma nem ismert, minden tételt alapvetően a mérleg fordulónapján fennálló értékviszonyok alapján értékelnek.

A beszámoló részei: mérleg, eredménykimutatás és kiegészítő melléklet. Ez utóbbinak része a cash flow kimutatás és saját tőke mozgástábla is.

A beszámoló részei: pénzügyi helyzet kimutatás (mérleg), átfogó jövedelemkimutatás (eredménykimutatás), saját tőke- változás kimutatása, cash-flow kimutatás és kiegészítő megjegyzések.

Kifejezett utalás a beszámolás módjára vonatkozó közzétételre és kinyilatkozásra nem követelmény.

Eltérés a számviteli törvény előírásaitól a valós kép érdekében lehetséges, amely speciális közzétételeket és könyvvizsgálói egyetértést igényel.

Akkor beszélhetünk IFRS-ek szerinti beszámolásról, ha az IFRS-ek összes előírásainak megfelelően készült, továbbá ez kifejezetten kijelentésre is kerül a beszámolóban.

I. Jelenleg az IFRS-eket alkalmazók köre Magyarországon

Jelenleg a Budapesti Értéktőzsdén 65 kibocsátó van (ideértve azokat az alapkezelőket is, amelyek nem részvényt, hanem más értékpapírt bocsátanak ki), amelyek közül 46 kibocsátó készít IFRS-ek alapján konszolidált pénzügyi kimutatásokat.

A hatályos hazai és európai uniós szabályozás más vállalkozói körnek nem teszi kötelezővé az IFRS-ek szerinti beszámolást. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy számos gazdasági társaság készít – a hazai előírások szerint készült beszámolók mellett, az anyavállalat számviteli politikája alapján, amely általában az IFRS-eken alapul – IFRS-eknek megfelelő, vagy azzal egyenértékű pénzügyi kimutatásokat.

Ezek a gazdasági társaságok jelenleg párhuzamosan vezetik a könyveiket mind a magyar, mind a nemzetközi előírások szerint. Számukra adminisztrációs teher csökkenést jelentene, ha a továbbiakban csak az IFRS-eket alkalmazhatnák beszámolásuk alapjául.




+36-1-896-1657








II. Az áttéréssel érintett gazdálkodók köre

Nem állnak rendelkezésre pontos adatok arra vonatkozóan, hogy az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő bevezetésekor hány gazdasági társaság választaná azokat az egyedi beszámoló készítési céllal, de nagyságrendi becslések szerint a kötelező alkalmazás évétől kb. 800-1000 vállalkozás lehet alkalmazója választás vagy kötelező alkalmazás miatt az IFRS-eknek.

Az erre választási lehetőséget kapó vállalkozások esetében a döntést befolyásolja, hogy az adott társaságnak anyavállalata külföldi-e és legfelsőbb anyavállalatként alkalmazza-e az IFRS-eket vagy sem. Ez esetben ugyanis a helyi leányvállalat köteles anyavállalata számára az IFRS-ek szerint is rendszeresen adatokat szolgáltatni. Ugyancsak megfontolás tárgya lesz a beszámolás megválasztásakor, hogy a más, kapcsolódó jogszabályok előírásainak betartása milyen plusz adminisztrációs terhet ró az egyes vállalkozásokra. Mindenesetre a jelenlegi kettős (hazai és anyavállalati szabályok szerinti) jelentéstételi kötelezettségtől történő mentesülés lehetősége vélhetően ez egyik motiváló tényező lesz a váltásra.

A kötelező alkalmazás elrendelése azon vállalkozói kör számára indokolt, amelyek az eddigi IFRS-ek szerinti konszolidált beszámoló készítési kötelezettség vagy anyavállalatuk számára történő adatszolgáltatás során szerzett tapasztalataik miatt az IFRS szabályozásból szakmailag felkészültek, adataikat széles körben felhasználják, illetve esetenként azok alapján még befektetési döntéseket is hoznak. Ilyenek a tőzsdei cégek és a hitelintézetek, valamint az azokkal egyenértékű szabályozás alá tartozó pénzügyi vállalkozások.

A felügyelt intézmények bizonyos köre esetében – elsősorban az adatszolgáltatási kötelezettségek egységesítése miatt – csak az azonos időpontban történő bevezetés és kötelező alkalmazás lehet alternatíva.

III. Az IFRS-ek egyedi beszámolás céljára történő bevezetésének tervezett ütemezése

Az IFRS-ek bevezetését több lépcsőben indokolt megvalósítani, továbbá bizonyos szektorokban működő vállalkozások számára a választás lehetősége, míg más típusú vállalkozások számára a kötelező alkalmazás is javasolt.

A bevezetés részletes ütemtervét a következő táblázat szemlélteti.

Vállalkozás típusaEU által befogadott IFRS-ekjavasolt bevezetésének éve

2016 2017 2018

1.

HitelintézetekHitelintézettel egyenértékű szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások

Kötelező,a szövetkezeti integrációban részvevő kör esetében 1 év halasztással

Kötelező

2. Biztosítók, a szolvencia II. szabályozás Választható Választhatókészítette: látta: jóváhagyta:

Mészáros László főosztályvezető[email protected]

+36-1-795-1585


+36-1-896-1657








alá nem tartozó biztosító egyesületek kivételével

3.

MNB felügyelete alá tartozó további intézmények:

Pénzügyi vállalkozások Pénzforgalmi intézmények Elektronikus pénzkibocsátó

intézmények Befektetési vállalkozások Kbftv.* hatálya alá tartozó alapok és

alapkezelők Központi értéktár Központi szerződő fél Budapesti Értéktőzsde Zrt. Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatók Az IFRS-ek szerint készített

konszolidált pénzügyi kimutatásokba anyavállalati döntés alapján bevont közvetítők


4.Az 1-3. sorokban külön nem nevesített előző kategóriákba nem tartozó tőzsdei kibocsátók

Választható Kötelező Kötelező

5.

IFRS-ek szerint készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba bevont, az 1-3. sorokban külön nem nevesített vállalkozások anyavállalati döntés alapján

Választható Választható Választható

6.Az 1-3. sorokban külön nem nevesített vállalkozások bizonyos nagyságrend fölött


*Kbftv. = kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény

1. Hitelintézetek és hitelintézettel egyenértékű szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások

A hitelintézetek (ideértve a szakosított hitelintézeteket és a hitelintézeti fióktelepeket is), valamint a hitelintézettel egyenértékű szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások többsége (kivéve a takarékszövetkezeteket és néhány kisbankot) jelenleg is szolgáltat IFRS-ek szerinti adatokat a külföldi anyavállalatának vagy amennyiben tőzsdén forgalmazzák értékpapírjaikat és konszolidált éves beszámoló készítésére kötelezettek, akkor már jelenleg is e szabályozás alapján készítik konszolidált éves beszámolójukat. Ebből következően ebben a szektorban dolgozó számviteli szakemberek is felkészültebbek az átlagnál. Továbbá a hitelintézetek esetében fontos a 2014. évtől életbe lépett, az EU szinten egységes tőkeszabályozást előíró CRR rendelet alkalmazása is, mely alapján az intézményeknek a szavatoló tőke számítását az alkalmazandó számviteli szabályozással – amely az IFRS –




+36-1-896-1657








összhangban kell elvégezniük. (Jelenleg 43 részvénytársasági formában és 9 fióktelep formában működő hitelintézet van Magyarországon).

A takarékszövetkezetek esetében jelenleg is folyik a szövetkezeti integráció, melynek célja egy egységes (informatikai és közös vállalatirányítási) működési platform biztosítása. Annak érdekében, hogy az integráció minél inkább egységes arculatot mutasson kockázatkezelés valamint közös üzletpolitika szempontjából, a szövetkezeti törvény előírja az egységes informatikai rendszer bevezetését. Ennek megvalósítása 2016. év folyamán kell, hogy a szektor egészét érintően megtörténjen. Az egységes informatikai rendszer lehetőséget nyújt az IFRS alapon történő elszámolások és értékelések bevezetésére. Szakemberek szerint egy év próbaüzem után lesz képes a rendszer az IFRS-ek szerinti beszámolásra, ezért a számukra (TakarékBank Zrt. és 115 tagszervezet) egy év átmeneti mentesség javasolt az IFRS-ekre való áttérés alól. Megjegyzendő, hogy amíg az integrációban résztvevő takarékszövetkezetek és kisbankok egyedi szinten nem térnek át IFRS-re, addig nem indokolt ezt megtenni konszolidált szinten sem. Ezért a TakarékBank Zrt-nek is 2018. évtől lesz indokolt áttérnie az IFRS-ekre.

A Magyar Bankszövetség véleménye szerint a versenysemlegesség érdekében szükséges lehet, hogy az egy éves halasztás az integráción kívül is kiterjesztésre kerüljön, de az így érintett intézmények számát minimalizálni szükséges. Fontos, hogy megfelelően definiált kör kapjon halasztási lehetőséget és a döntés ne egyedi elbírálás alapján történjen. Ezt az IFRS-ekre való átállás tanulási folyamatának mihamarabbi és minél szélesebb körű megkezdése is indokolja. Alapvetően nem támogatott, de megfelelő indokok alapján esetlegesen elfogadható lehet további, az integrációban nem résztvevő cégek számára az egy év halasztás lehetősége.

Az áttérés fontosságát, a kivételek számának minimalizálását és a szektor teljes egészére való egységes kiterjesztését erősíti az a tény is, hogy jelenleg az MNB egy olyan vegyes jelentéstételi rendszert tart fenn, melyben 8 bankcsoport IFRS alapon, 4 bankcsoport, valamint minden hitelintézet egyedi szinten továbbra is a magyar számviteli szabályok alapján számítja tőkekövetelményét.

A hitelintézetek jelentéseinek összehasonlíthatóságát és bankrendszeri szinten elemezhető mutatók előállítását csak a kötelező, kivételek nélküli IFRS bevezetés biztosítja. Az MNB véleménye szerint a versenysemlegesség, a jelentések összehasonlíthatósága miatt sem támogatott az egyedi mentességek adása.

Az IFRS-ekre történő átállás megkívánja az MNB által gyűjtött statisztikai és felügyeleti jelentések és a kapcsolódó informatikai rendszerek átalakítását. Az erre vonatkozó projektek folyamatban vannak. Az IFRS-ek bevezetésének időzítése és jellege (választható/kötelező) azonban befolyásolja ezek alakulását, ezért a 2017. évi kötelező átállás a szektor számára ebből a szempontból is javasolt, a már említett takarékszövetkezeti szektorra érvényes egy éves halasztással.

Az előterjesztés javaslata, hogy a hitelintézetek (beleértve a szakosított hitelintézeteket és a hitelintézeti fióktelepeket is) és a hitelintézettel egyenértékű szabályozásnak megfelelő pénzügyi vállalkozások 2017. évtől kötelezően alkalmazzák egyedi beszámolási célokra az IFRS-eket azzal, hogy a szövetkezeti integrációban résztvevő




+36-1-896-1657








takarékszövetkezetek és takarékszövetkezetekből átalakult bankok, valamint a TakarékBank Zrt. számára egyedi alapon és konszolidált szinten is ez csak 2018. január 1-től legyen kötelező.Alapvetően nem támogatott, de megfelelő indokok alapján esetlegesen elfogadható lehet további, az integrációban nem résztvevő cégek számára az egy év halasztás lehetősége.

2. Biztosító társaságok

A biztosító társaságok közül szinte minden jelentős piaci részesedéssel rendelkező biztosító a külföldi anyavállalat számára összeállítandó rendszeres adatszolgáltatását az IFRS szabályok alapján készíti el, következésképpen ezek a társaságok érdekeltek a mielőbbi IFRS alkalmazásban. Másrészről azon biztosító társaságok, amelyek piaci részesedésük alapján nem, de számosságukat tekintve jelentősek a piacon (biztosító egyesületek) nem valószínű, hogy pénzt, időt, energiát tudnak/akarnak fordítani az IFRS-ekre történő átállás miatt a szakemberek képzésére és választanák egyedi beszámolási célokra az IFRS-eket. Ezért fontos, hogy a szektorban működő cégek számára csak opcionálisan legyen alkalmazható az IFRS. (Jelenleg 32 részvénytársasági formában és 18 egyesületi formában működő biztosító van Magyarországon.)

Az MNB véleménye szerint a 2016. évtől történő bevezetés ebben a szektorban még nem megalapozott, mivel a) a biztosítók és az MNB esetében is biztosítani kell a megfelelő IFRS ismeretekkel

rendelkező emberi erőforrást. Véleményük szerint jelenleg egyik szereplő sincs megfelelő színvonalon felkészülve az egyedi szintű IFRS-ek szerinti beszámoló összeállítására, illetőleg felügyelésére.

b) a szolvencia II-re történő átállás zökkenőmentessége 2016. évben sokkal fontosabb, mint az IFRS-ek szerinti beszámolás, ezért nem célszerű a két váltást egyszerre megvalósítani.

c) a biztosítástechnikai tartalékok értékelésére az IFRS nem tartalmaz speciális előírásokat, így elképzelhető, hogy az átállás után a biztosítók eltérő módszerekkel képzik a tartalékaikat, emiatt az adatok szektorszinten nem lesznek összehasonlíthatók. A nem kellően szabályozott tartalékképzés adózási szempontból költségvetési kockázatot hordoz.

A jelentős piaci szereplőktől, a tartalékolással kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan kapott információk alapján a következő tényeket ismertük meg: a válaszadók 80 %-a készít IFRS-ek szerinti adatszolgáltatást az anyavállalata felé eltérő részletezettséggel (esetenként akár kiegészítő megjegyzésekkel is). A tartalékképzés tekintetében a válaszadók darabszámát tekintve kb. 10 % alkalmazza a US-GAAP tartalékolási szabályait, míg mások az anyavállalat számviteli politikáját (30%) vagy a hazai tartalékolási szabályokat (60%) használják (ez a gyakorlat nem mond ellent a biztosítási szerződésekre vonatkozó IFRS 4 szabályainak, mert az lehetővé teszi speciális IFRS szabályozás hiányában a korábbi számviteli politika alkalmazását). A magyar szabályok szerinti tartalékolási összeghez képest a más szabályokat alkalmazók esetében az eltérés átlagban 10 % alatt van, azaz piaci szempontból nem jelentős.




+36-1-896-1657








Az átállás időszükségletére vonatkozóan a piaci szereplők − arra hivatkozva, hogy még nem ismerik az IFRS-ek bevezetéséhez kapcsolódó más jogszabályok hatásait (pl.: adójogszabályok) − elsődlegesen 1-1,5 évet jeleztek. Ez arra utal, hogy a válaszható piaci körbe tartozó piaci szereplők akkor fognak az IFRS-ek alkalmazására átállni, amikor ez adózási szempontból kedvező.

Az IFRS-ek minél korábbi bevezetését indokolja viszont az a tény, hogy a szolvencia II. hatálya alá tartozó biztosítók esetében a kapcsolódó előírások alkalmazása 2016. évben nagy terhet ró a szektorra, mert az e körbe tartozó biztosítóknak három féle értékelés szerint kell ebben az évben beszámolniuk: szolvencia II. szerint, magyar szabályok szerint és anyavállalatuk számára az IFRS-ek szerint. Jelentős könnyebbséget jelentene, ha ezekből egyet elhagyhatnának. Opcionális bevezetés javasolt a szolvencia II. hatálya alá tartozó biztosító egyesületek esetében is, mert így kihasználható a szolvencia II. és az IFRS hasonló megközelítése.

A szolvencia I. hatálya (azaz a helyi számviteli szabályozás) alatt maradó biztosító egyesületekre ugyanakkor az IFRS-ekre való átállásnak semmiféle hozadéka nem lenne, figyelemmel arra is, hogy ezek az intézmények konszolidációba nem vonhatók be. Az IFRS-ek összetettsége, alkalmazásának magas költségvonzata és eltérő logikája miatt ugyanakkor inkább kockázatokkal kellene számolni. Ezért az IFRS-ekre való átállást e körben nem javasolt.

Az előzőekben ismertetett tények alapján 2017. évtől választható módon javasolt a részvénytársasági formában és fióktelepként működő biztosítók és a szolvencia II. hatálya alá tartozó biztosító egyesületek esetében az IFRS-ek bevezetése, mert ezzel kihasználható a szolvencia II. és IFRS hasonló megközelítéséből adódó előny.

3. MNB felügyelete alá tartozó további intézmények

Az IFRS-ek alkalmazása szempontjából szintén jelentős a pénz- és tőkepiacon működő további intézmények köre, amelyek az MNB felügyelete alá tartoznak. Ilyenek a következők (tájékoztatásul feltüntetjük az érintett szervezetek darabszámát a publikusan elérhető adatok alapján, melyek célja csupán az érintett szervezetek nagyságrendjének bemutatása):

Szervezet DarabszámPénzügyi vállalkozások 257Pénzforgalmi intézmények 6Elektronikus-pénz kibocsátó intézmény (nem hitelintézet) 1Befektetési vállalkozások 24Kbftv. hatálya alá tartozó alapkezelők 64Kbftv. hatálya alá tartozó alapok 587Budapesti Értéktőzsde 1Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató 1Központi szerződő fél 1Központi értéktár 1Összesen 943

Forrás: MNB készítette: látta: jóváhagyta:


+36-1-795-1585


+36-1-896-1657








Kbftv. = kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény

Az előzőekben felsorolt cégek között vannak olyan vállalkozások, amelyek külföldi anyavállalathoz tartozó cégcsoport tagjai. A tapasztalatok szerint az ilyen vállalkozások többsége már jelenleg is IFRS alapon szolgáltat adatot anyavállalata számára. Ez indokolja, hogy számukra választhatóan, anyavállalati döntés alapján legyenek alkalmazhatóak az IFRS-ek.

Azon Kbftv. hatálya alá tartozó alapok esetében, amelyek zártkörűek és vagyonuk teljes egészét egy cégcsoport egy vagy több tagvállalata jegyzi - azaz jelentős az egymás közötti tranzakciók száma -, indokolt az IFRS-ek szerinti beszámolás választhatóvá tétele. Az IFRS-ek alapján nem csak azok az alapok lehetnek konszolidálandóak, melyek 100%-ban az adott intézmény birtokában vannak, hanem ennél akár jelentősen alacsonyabb tulajdonosi arány mellett is szükséges lehet a konszolidáció. Nem lenne viszont méltányos az IFRS-eket csak a konszolidálandó alapok esetében bevezetni, hiszen elképzelhető, hogy egy konszolidált alap akár jelentős része is nyílt piaci forgalomban van, így ennek befektetői más értékelési elvekkel szembesülnének, mint a nem konszolidált, de hasonló befektetési politikával rendelkező alap.

A legtöbb alap esetében az eszközök és kötelezettségek jelenlegi, magyar előírások szerinti értékelési módszere már most is nagyrészt megfelel az IFRS-ek előírásainak.

Mivel a számszaki eltérések minimálisak, valós többletfeladatot maximum a kiegészítő megjegyzések előállítása jelenthet. A beszámolási funkciókat azonban alapkezelők végzik, egyszerre több alap számára. A szinte kizárólag a kiegészítő megjegyzések összeállításával kapcsolatos, és az alapok esetében könnyen standardizálható tudásnak és tapasztalatnak tehát ezeknél az alapkezelőknél kell meglennie, ami az egyes alapokra nézve lényeges plusz költséget nem jelenthet.

Jelenleg több hazai alapkezelő kínálatában megtalálhatók devizában denominált alapok, melyek a tőkepiacok globalizálódása miatt versenytársai külföldi alapkezelők által kezelt alapoknak, amelyek elérhetők hazai forgalmazókon keresztül is. A jelenlegi gyakorlat mellett ezeknek a külföldi és hazai alapoknak a számadatai most nem hasonlíthatók össze.

A hatályos szabályozás szerint az alapok éves beszámolót és éves jelentést is készítenek, könyvvizsgálati kötelezettség jelenleg az éves jelentés tekintetében áll fenn, így ha a bevezetés lesz támogatott, akkor indokolt e kérdés vizsgálata az alapokra vonatkozó IFRS-ek szerinti beszámoló szempontjából.

Továbbá mivel a működő alapok száma igen jelentős, az IFRS-ek alkalmazása esetén az alapok könyvvizsgálatához IFRS minősítésre lesz szükség, ami jelentős számú könyvvizsgálót érinthet.

A táblázatban felsorolt cégek többsége hazai tulajdonú vállalkozás, amelyeknél nem indokolt az IFRS-ek alkalmazását kötelezően előírni, ezért javasolt e kategóriában a választhatóságot fenntartani.




+36-1-896-1657








További szempont, hogy az IFRS-eket alkalmazókra vonatkozó felügyeleti adatszolgáltatások kidolgozásához, közzétételéhez és az érintettekkel való megismertetéséhez megfelelő idő álljon rendelkezésre. Ehhez az MNB számára elegendő felkészülési időt kell biztosítani.

A pénztárak (nyugdíjpénztár, egészségpénztár) konszolidációba nem kerülnek bevonásra, nemzetközi kapcsolatuk nincs és sajátos számviteli szabályok alapján történik könyvvezetésük. Ezért az IFRS-ekre való áttérés lehetőségét nem célszerű számukra biztosítani.

Azon vállalkozások esetében, amelyekből jelenleg 1-1 létezik, néhány már jelenleg is az IFRS-ek szerint is elkészíti pénzügyi kimutatásait. Ezért e körben indokolt a választás lehetőségét fenntartani.

Az MNB felügyelete alá tartozó társaságok és alapok esetében 2017. évtől javasolt választhatóvá tenni az IFRS-ek alkalmazását, míg az MNB által nem felügyelt intézmények esetében – tőzsdei cégeknél és anyavállalati döntés alapján – már 2016. évben is megengedett a választás lehetősége.

4. Tőzsdére bevezetett értékpapírok kibocsátói

A tőzsdére bevezetett értékpapírokat kibocsátó társaságok közül a konszolidált éves beszámoló készítésére is kötelezettek 2005. január 1. óta IFRS-ek szerint készítik el a konszolidált beszámolójukat.

A 2004/109/EU transzparencia irányelv nem írja elő kötelezően az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő alkalmazását, de e tekintetben feltételezhető, hogy a konszolidált beszámolót is készítő társaságok készen állnak az IFRS-ek alkalmazására egyedi beszámolási célra is.

Az Európai Unió tagállamai közül számos ország kötelezővé tette a tőzsdén jegyzett értékpapírok kibocsátói számára az egyedi alapú IFRS beszámolást. A tőzsdei kibocsátók számára előnyt jelent, ha beszámolóik összehasonlíthatók a többi hazai kibocsátó és más országok kibocsátóinak beszámolóival. A kis intézmények esetében ugyanakkor a kötelező alkalmazás – a kötelező alkalmazást nem megkövetelő tagállamokkal szemben - hátrányt jelenthet, tekintettel a bevezetés és alkalmazás többlet költségeire.

Az MNB a tőzsdére bevezetett értékpapírok kibocsátói tekintetében nem támogatja az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő kötelezővé tételét, mert azt a 2004/109/EU transzparencia irányelv nem írja elő kötelezően. Ebből következően annak kötelezővé tétele a kisebb, hazai kibocsátók számára a túlzott adminisztrációs költségek miatt versenyhátrányt jelentene. A tőzsdei társaságokat e minőségükben nem terheli felügyeleti célú adatszolgáltatási kötelezettség, így az adatok ez irányú összehasonlíthatósága esetükben nem merül fel az MNB igényeként. Mindezek alapján a tőzsdére bevezetett értékpapírok kibocsátói tekintetében az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő alkalmazását az MNB opcionális jelleggel javasolja.




+36-1-896-1657








Jelenleg is vannak a tőzsdei kibocsátók között olyanok, amelyek nem kötelezettek konszolidált éves beszámoló készítésére, így az IFRS-ek konszolidációs célokra történő alkalmazására sem. A 2016. évi választható, majd 2017. évtől kötelező IFRS alkalmazás tekintetében a vállalkozások számára megfelelő idő áll rendelkezésre az IFRS-ekre való felkészülésre.

A tőzsdén jegyzett vállalkozások közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók, amelyek esetében – tekintettel arra, hogy kiemelt befektetői figyelem irányul rájuk és konszolidált éves beszámolójukat már jelenleg is IFRS alapon készítik – 2016. évtől indokolt a választhatóság lehetőségét biztosítani azzal, hogy 2017. évtől már kötelező legyen esetükben egyedi beszámolási célokra is az IFRS-ek alkalmazása.

A döntés meghozatalakor indokolt figyelembe venni, hogy a vonatkozó EU irányelv nem teszi kötelezővé az IFRS-ek alkalmazását egyedi beszámolási célokra a tőzsdei kibocsátók számára.

5. Anyavállalati döntés alapján IFRS-eket választó társaságok

„Az IFRS-ek szerint készített konszolidált pénzügyi kimutatásokba bevont, az előzőekben külön nem nevesített vállalkozások anyavállalati döntés alapján” kategóriába tartozó cégek legtöbbje már jelenleg is IFRS alapon is jelent anyavállalata számára. Ez indokolja azt, hogy számukra választhatóan, anyavállalati döntés alapján alkalmazhatók legyenek az IFRS-ek.

Fontos feltétel azonban, hogy az MNB felügyelete alá tartozó intézmények számára ez a lehetőség az adatszolgáltatás kidolgozásának időigénye miatt és az IFRS alapú felügyelésre történő felkészülés miatt, valamint annak érdekében, hogy a felügyelt intézményeknek megfelelő idő álljon rendelkezésükre az új adatszolgáltatásra történő felkészülésre csak 2017-től álljon fenn. A döntés adminisztrációs teher csökkenést jelenthet e kör számára, mert anyavállalati döntés alapján mentesülhetnek a helyi szabályozás szerinti könyvvezetés kötelezettsége alól.

Az előzőekben részletezett indokok miatt 2016. évtől választhatóként javasolt bevezetni az MNB által nem felügyelt vállalkozások számára az IFRS-eket, majd 2017. évtől ezt a lehetőséget javasolt kiterjeszteni az MNB által felügyelt intézményekre is. Addig elegendő idő áll rendelkezésre a felügyelt intézmények adatszolgáltatásainak kidolgozására is.

6. Egyéb társaságok bizonyos nagyságrend fölött

Az előzőekben külön nem nevesített, bizonyos méret feletti társaságok számára is indokolt biztosítani a lehetőséget az IFRS-ek alkalmazására.

Amennyiben egyes vállalkozások – egyéb közvetlen érintettség hiányában – bizonyos nagyságrend felett is alkalmazhatják az IFRS-eket egyedi beszámolási célra, úgy meg kell határozni az alkalmazás nagyságrendi feltételeit. Ez a feltétel lehet a számviteli törvény




+36-1-896-1657








szerint a könyvvizsgálati kötelezettségre vonatkozóan megállapított értékhatár mivel indokolt az IFRS-eket alkalmazók számára kötelezővé tenni a könyvvizsgálatot.

A számviteli törvény alapján kötelező a könyvvizsgálat azon vállalkozásoknál, amelyeknéla) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó éves (éves szintre

átszámított) nettó árbevétele meghaladja a 300 millió forintot, ésb) az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában a vállalkozó által átlagosan

foglalkoztatottak száma meghaladja az 50 főt.

A 2017. évtől történő bevezetés elegendő időt biztosít e kör számára ahhoz, hogy mind a szükséges ismeretek megszerzése, mind pedig a szabályozási környezet megismerése alapján megalapozott döntést hozzanak az IFRS-ek alkalmazásáról.

A könyvvizsgálatra vonatkozó értékhatár alapján javasolt meghatározni az egyéb társaságok számára 2017. évtől az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő választható alkalmazást, mivel indokolt az IFRS-eket alkalmazók számára kötelezővé tenni a könyvvizsgálatot.

IV. Az IFRS-ek alkalmazásának előzetes bejelentése

Azon IFRS-eket egyedi beszámolási céllal alkalmazó vállalkozások esetében, amelyeknél az IFRS-ekre történő átállás opcionális lehetőség, az érintett szervezet az átállás fordulónapja előtt legalább 90 nappal a számviteli rendszer váltásának tényét be kell, hogy jelentse a NAV- és felügyelt intézmények esetén az MNB, mint felügyelet számára is. A bejelentéshez mellékelnie kell választott könyvvizsgálójának igazolását arról, hogy az áttérni szándékozó szervezet számviteli rendszere megfelelően felkészült-e erre.

Tekintettel arra, hogy a könyvvizsgálók munkája alapvetően a Nemzeti Könyvvizsgálati Standardokon alapul, további egyeztetés szükséges arról, hogy ez az elvárás hogyan illeszthető be a Könyvvizsgálati Standardok hatókörébe, azaz a könyvvizsgálók milyen mélységű és hatókörű munkát tudnak végezni ezek alapján és annak végeredményeként milyen tartalmú jelentést tudnak kibocsátani.

Az IFRS-ekre történő felkészülés során választott könyvvizsgáló által történő igazolása és NAV számára történő bejelentése és könyvvizsgáló által történő igazolása javasolt, minden olyan áttérő vállalkozás esetében, amely opcionálisan választhatja azt. Ezen igazolás bemutatása a felügyelt intézmények esetében a felügyelet felé is kötelező lenne.

Egyeztetés szükséges a könyvvizsgálók és az MNB között arra vonatkozóan, hogy az IFRS-re történő áttérés kapcsán az MNB által felügyelt intézmények tekintetében a számviteli rendszer megfelelő felkészültségét igazoló jelentés hatóköre a Nemzeti Könyvvizsgálati Standardok alapján mire terjedhet ki.

V. Számviteli vonatkozások

1. Elvi megközelítéskészítette: látta: jóváhagyta:


+36-1-795-1585


+36-1-896-1657








Az IFRS-ek alkalmazása nem eredményezheti azt, hogy az érintett vállalkozások kettős számviteli rendszert működtessenek és folyamatosan nyilvántartsák vagy számszerűsítsék azokat a különbségeket és hatásaikat, amelyek a magyar számviteli szabályok és az IFRS-ek között azonosíthatók. A kettős rendszer működtetése azért sem indokolt, mert az IFRS-ek és a magyar számviteli előírások azonosított különbségeinek eredmény és értékelésbeli hatásai hosszú távon kiegyenlítődnek.

A hatályos hazai számviteli szabályrendszerben jelenleg is többféle beszámolási forma létezik, amelyek esetenként szintén lényeges eltéréseket mutatnak egymáshoz viszonyítva, miközben jellemzően nem kerül sor ezeknek az eltéréseknek sem a kimunkálására, sem a külön kezelésére az egyes kapcsolódó jogszabályokban. Ugyanez indokolt az IFRS-ek alkalmazásánál is.

Mindezekből az IFRS-ek egyedi beszámolási célú alkalmazása során nem lehet arra törekedni, hogy a számviteli törvény szerinti beszámolóhoz képest jelentkező különbségek tételesen kimunkálásra kerüljenek, mert ezzel a bevezetés előnyei vesznek el.

Az IFRS-ek alkalmazása nem eredményezheti azt, hogy az érintett vállalkozások kettős számviteli rendszert működtessenek. Vannak azonban olyan, a számvitel mellett más jogterületek, így elsősorban a társasági jogban, a cégjogban, a csődjogban is szabályozott területek – mint például a tőkevédelmi szabályokkal, a tőkeemeléssel, a tőkeleszállítással, az osztalékfizetéssel, a pótbefizetéssel, a jogutódlással történő, illetve a jogutód nélküli megszűnéssel kapcsolatos előírások –, amelyekkel összefüggésben a két számviteli rendszer közötti különbségek olyan működésbeli eltéréseket eredményeznek, amelyeket kezelni szükséges.

Ezért tudomásul véve az azokban foglalt és alkalmazott hazai előírások célját, az IFRS-eket alkalmazók számára indokolt meghatározni limitált tartalmú és munkaigényű kiegészítő információk előállítását, továbbá azok bemutatási kötelezettségét.

Ezeknek az új kiegészítő előírásoknak a célja nem számviteli tartalmú szabályozás, hanem a kapcsolódó jogszabályokban a számviteli tartalmú információn alapuló döntések megalapozottságának és egységes kezelésének a biztosítása.

2. Ahol szükséges a megfeleltetés (társasági jog, cégjog, csődjog)

A hazai társasági jogi, cégjogi, csődjogi előírások szorosan kapcsolódnak a számviteli törvény szabályaihoz, különösen a tőkevédelmi szabályokkal, a tőkeemeléssel, a tőkeleszállítással, az osztalékfizetéssel, a pótbefizetéssel, a jogutódlással történő, illetve a jogutód nélküli megszűnéssel összefüggésben.

Annak érdekében, hogy a társasági jogi, cégjogi, csődjogi előírások változatlan elvi tartalommal a jövőben is használni tudják a saját tőke, illetve annak egyes elemeinek (így különösen a jegyzett tőke, a tőketartalék, az eredménytartalék, az adózott eredmény) fogalmát, az IFRS-eket alkalmazók számára a kiegészítő megjegyzések részeként javasolt előírni egy olyan – a számviteli törvény szerinti saját tőke elemeit




+36-1-896-1657








részletező – saját tőke megfeleltetési táblát, amely az IFRS-ek alapján elkészített beszámolóban szereplő adatokból jelentős adminisztrációs többletmunkaigény nélkül levezethető.

A megfeleltetési tábla szerinti saját tőke levezetés és annak részletezése biztosítja azt, hogy ahol a saját tőkére, annak egyes elemeire külön jogszabályok hivatkoznak, ott azok az IFRS-ek szerinti beszámolót készítők esetében is – törvényben foglaltan, kötelező erővel – rendelkezésre álljanak. Azaz a hazai előírásoknak megfeleltetett saját tőke elemek így továbbra is használhatóak lesznek a különböző egyéb jogszabályok alkalmazásában és ezzel elkerülhető ezen külön jogszabályok tételes felülvizsgálata és módosítása. A megfeleltetés tehát alapvetően elvi alapú és nem tételes.

A jegyzett tőke hazai társasági jog szerinti összegét az IFRS-ek szerinti beszámolóban is indokolt a saját tőkén belül külön bemutatni. Ennek kiemelése a mérlegben az IFRS-ek általános szabályai szerint nem kötelező.

A saját tőke megfeleltetési tábla összeállításakor sem lehet a teljes azonosságra törekedni, a cél a tartalmi azonosság. Ez a megközelítés magában hordozza a magyar számviteli szabályok szerinti és az IFRS-ek közötti szabályozás saját tőkére gyakorolt átmeneti hatásainak, illetve az összegszerűségükben nem jelentős, tartós eltéréseinek tudomásul vételét.

Ez a döntéshozók, a befektetők, a tulajdonosok által még elfogadható „ára” annak, hogy az IFRS-ek szerinti beszámolót készítők esetében ne kelljen tételesen kimunkálni a magyar számviteli szabályok szerinti saját tőke értékeit, ne kelljen emiatt gyakorlatilag kettős nyilvántartást vezetni.

3. A számviteli törvény kiegészítése és számviteli kormányrendeletek módosítása

Az IFRS-ek alkalmazásával kapcsolatos, azokat kiegészítő, speciális előírásokat a számviteli törvény egy külön fejezetében indokolt szabályozni.

3.1. Az IFRS-eket alkalmazók alanyai, definíciók

Az IFRS-ek alkalmazásával készült beszámolót is a számviteli törvény szerinti beszámolóként kell definiálni. Ez azért is lényeges, mert más jogszabályok, több esetben is hivatkoznak a számviteli törvény szerinti beszámoló fogalmára.

Itt kell szabályozni azt, hogy mely vállalkozó mikor, milyen feltételek esetén készítheti el, illetve köteles elkészíteni egyedi éves beszámolóját az IFRS-ek szerint, azaz ki lehet ennek alanya. Ennek részletszabályai korábban ismertetésre kerültek.

Más jogszabályok áttekintése alapján egyértelművé vált az, hogy az IFRS-eket egyedi beszámolási célra alkalmazók köréből ki kell zárni néhány speciális helyzetben lévő céget illetve társasági formát, és szervezetet, ilyenek lesznek például:

a) állami vagyonkezelést végző cégek,b) non-profit gazdasági társaságok,




+36-1-896-1657








c) alapítványok, egyesületek, köztestületek, szövetkezetek, társasházak, d) viziközmű társulatok stb.

Az állami vagyonkezelést végző cégek kizárása e körből azért indokolt, mert az IFRS-ek szerint a vagyonkezelt eszközök nem mutathatók ki a vagyonkezelő beszámolójában, mert afelett nem gyakorolnak kontrollt, míg a hazai szabályozás szerint a vagyonkezelt eszközöket (kivéve bizalmi vagyonkezelők) a kötelezettségekkel szemben fel kell venni a mérlegbe és azokat értékcsökkenteni is kell. Ezt a kötelezettséget nem a számviteli törvény, hanem más jogszabályok írják elő. Nem várható, hogy ez a hazai szabályozás a közeljövőben változni fog, ezért a tiltás kiterjesztése e körre indokolt.

Non-profit gazdasági társaságok és viziközmű társulatok esetében ugyancsak a speciális hazai szabályozás indokolja az alkalmazása hatálya alóli kizárás szükségességét.

Indokolt viszont a kiterjesztés bármely vállalkozás fióktelepére is.

Mindezeken túlmenően néhány olyan alapvető számviteli fogalom definiálása is szükséges az IFRS-ek szerint beszámolót készítők esetében, mint:

a) mérleg, b) eredménykimutatás,c) mérlegfőösszeg (eszköz oldali megközelítésű definíció kell),d) adózott eredmény,e) jelentős hiba,f) lényeges hiba,g) funkcionális pénznem.

Erre azért van szükség, mert ezeket a fogalmakat más jogszabályok is használják, viszont az IFRS-ek szabályrendszerében az előzőekben felsoroltaknak eltérő nevük van (kivéve az adózott eredményt) vagy másként határozták meg tartalmukat (például mérlegfőösszeg).

4. Kiegészítő rendelkezések az IFRS-ek szerint beszámolót készítők számára

4.1. IFRS-ek esetén szükséges kiegészítő rendelkezések (bizonylatolás, könyvvezetés, könyvvizsgálat, letétbe helyezés, közzététel)

Az IFRS-ek érdemben nem foglalkoznak a) a beszámolót alátámasztó bizonylatolás szabályaival, b) a főkönyvi és az analitikus könyvelés kapcsolatával, c) a leltárkészítéssel, a leltározással, d) a könyvvezetés rendjével, szabályaival.

Mivel a számviteli törvény ezeket a kérdéseket részletesen szabályozza, ezek a szabályok – néhány kivételtől eltekintve – gyakorlatilag változatlan tartalommal meg kell, hogy maradjanak az IFRS-ek szerint beszámolót készítők számára is.

Szintén szükséges külön szabályozni az IFRS-ek szerinti beszámoló készítése esetén a könyvviteli szolgáltatásra, a könyvvizsgálatra vonatkozó szabályokat is.




+36-1-896-1657








4.2. Közbenső mérleg készítése

A hazai jogrend számos esetben egyes jogügyletek teljesíthetőségét a vállalkozás évközi saját tőkéjének nagyságától teszi függővé, amelynek megállapítására elsősorban a közbenső mérleg hivatott. A számviteli törvény szerint, ha jogszabály közbenső mérleg készítését írja elő, akkor azt a vállalkozó, vagy a jogszabály által meghatározott fordulónapra vonatkozóan – a legutolsó beszámolóval lezárt üzleti év fordulónapját követő nap és a közbenső mérleg fordulónapja közötti időszak gazdasági eseményeinek figyelembevételével – a számviteli törvény szerinti beszámolóra vonatkozó szabályok szerint kell elkészíteni.

Egy vállalkozóra a közbenső mérleg készítési kötelezettségnek akkor is vonatkoznia kell, ha éves beszámolóját az IFRS-ek szerint készíti el.

A számviteli törvény közbenső mérlegre vonatkozó egyéb kapcsolódó előírásai (bizonylatolására, a könyvvizsgálatára, a letétbe helyezésére, a közzétételére vonatkozóan) érvényesek maradnak valamennyi esetben elkészítendő közbenső mérlegre.

4.3. Saját tőke megfeleltetés előírása az IFRS-ek szerinti beszámolóban A számviteli törvény és az IFRS-ek eltérő módon közelítik és határozzák meg a saját tőke fogalmát. Az IFRS-ek szerint:

a) a saját tőke a gazdálkodó egység eszközeinek és kötelezettségeinek különbözete (azaz maradékelven számított összeg);

b) annak során, hogy mit kell tőkeként megjeleníteni, a szerződés formai elemei mellett azok tartalmi elemeit is figyelembe kell venni;

c) nincsenek konkrét szabályok a saját tőke kezdeti megjelenítésével és értékelésével kapcsolatban, a saját tőke általában a tranzakcióhoz közvetlenül kapcsolódó költségekkel csökkentett, befizetett összeg;

d) a tartalékok közül az értékelési tartalékot és az eltérő pénznemben vezetett leányvállalatok átértékeléséhez kapcsolódó tartalékot nevesítik.

Az IFRS-ek nem írják elő konkrétan, hogy mit kell tőkeként definiálni. Ennek meghatározására a gazdálkodó egységnek van lehetősége, melynek során természetesen figyelembe kell vennie a helyi jogszabályokat is, amennyiben vannak ilyenek.

Az IFRS-ek első alkalmazása során összeállított beszámolóban a gazdálkodó egységnek le kell vezetnie a számviteli törvény szerint meghatározott tőke értékéből az IFRS-ek szerinti tőke értékét. Ennek során tételesen be kell mutatni (szövegesen és számszakilag) a legjelentősebb eltérést okozó tételeket.

A más jogszabályokban a saját tőkével kapcsolatban előírtaknak való megfelelést szolgálja a javasolt saját tőke megfeleltetési tábla.

A megfeleltetési tábla előírása az IFRS-ek szerinti egyedi éves beszámolót készítő vállalkozások számára kötelező, az IFRS-ek e tekintetben nem tartalmaznak tiltást.




+36-1-896-1657








A megfeleltetési táblát az IFRS-eket alkalmazóknak nem csak éves beszámolójuk mellékleteként indokolt elkészíteni, hanem minden olyan esetben, amelynek során a magyar jogrendszerben a kettős könyvvezetésre kötelezett társaságok valamilyen esemény miatt, valamilyen szintű beszámolásra kötelezettek. Ilyen esetek többek között azok, amelyre a magyar szabályozás közbenső mérleg készítésének kötelezettségét határozza meg, illetve az átalakulások.

Fontos hangsúlyozni, hogy a megfeleltetési tábla összeállítása az IFRS-ek szerinti beszámoló saját tőkéjének összegét nem érinti, az kizárólag az egyéb hazai előírásoknak való megfeleltetést szolgálja.

A saját tőke megfeleltetési tábla mellett indokolt előírni a jegyzett tőke hazai társasági jog szerinti összegének saját tőkén belüli külön kimutatását is az IFRS-ek szerint készített beszámolóban, mivel az IFRS-ek a jegyzett tőke külön kimutatását csak lehetőségként határozzák meg.

4.4. Visszatérés egyszerű szabályozása, és egységes alkalmazása minden érintett esetben (átalakulás, végelszámolás, felszámolás, önkéntes visszatérés) – Rendező mérleg

Az IFRS-ek szerint készített beszámolóról a számviteli törvény szerinti szabályokra való visszatérés szabályait, feltételeit egyértelműen meg kell határozni úgy, hogy az a lehető legegyszerűbb módon történjen. Azaz ez esetben sem indokolt a két beszámolási rendszer közötti eltéréseket tételesen és teljes körűen kezelni.

a) Átalakulás, egyesülés, szétválás esetén a visszatérést, annak lehetőségét, illetve kötelezettségét a jogutód vállalkozás(ok) beszámoló készítési szabályai határozzák meg (lásd 4.1. pont).

b) Végelszámolás, felszámolás esetén – a külön jogszabályok speciális előírásaira tekintettel – célszerű a visszatérést kötelezően előírni (lásd 4.2. pont).

c) Az IFRS-ek alkalmazására vonatkozó előírásokkal függ össze közvetlenül a számviteli törvény szerinti szabályokhoz való visszatérés szabályozása. E tekintetben különösen fontos figyelemmel lenni az összehasonlíthatóság és a következetesség elvére, amelyből következően legalább olyan – az indokolatlan oda-visszatéréseket megakadályozó – visszatérési szabályokat célszerű előírni, mint amilyeneket a számviteli törvény ma is tartalmaz az egyes választási lehetőségek alkalmazása esetén a visszatérésre. Ezért az IFRS-ek önkéntes választása esetén leghamarabb öt, az IFRS-ek szerinti beszámolóval lezárt üzleti év után térhetne vissza a számviteli törvény szerinti szabályozásra a vállalkozó, illetve arra ennél rövidebb idő alatt csak nagyon indokolt esetekben (pl.: végső tulajdonosváltás, tőzsdéről való kivezetés, stb.) legyen lehetőség.

A visszatérés lehetséges eseteit és az annak során elvégzendő teendőket egyértelműen meg kell határozni a számviteli törvényben azzal, hogy a saját választáson alapuló visszatérés lehetőségét szűk keretek közé célszerű szorítani, megelőzendő az olyan visszatéréseket, amelyeket kizárólag adóelőny vezérel. A spekulatív célú visszatérés lehetőségét ki kell zárni.




+36-1-896-1657








A visszatéréshez rendező mérleget (visszatérési nyitó mérleget) szükséges készíteni, amelynek kiinduló adatait a visszatérés előtti üzleti év IFRS-ek szerint készített beszámolója adja. Ezeket az adatokat kell azokkal a tételekkel korrigálni, amelyek a számviteli törvény szerinti szabályozásban nem értelmezhetőek (pl.: effektív kamatszámítás módszerének hatásai).

A következő időszakra vonatkozó számviteli nyilvántartásokat (a következő üzleti év könyvelését) a rendező mérleg alapján kell megnyitni. A „rendezés” során a korrekciók számát lehetőség szerint minimálisra kell szűkíteni, meghagyva változatlanul az IFRS-ek szerinti beszámoló számviteli törvény szerint is értelmezhető adatait.

A visszatéréskor az eredménykimutatás rendezésére ésszerű és racionálisan végrehajtható megoldás nem adható, ezért annak adatait nem lenne szükséges átrendezni. Az eredménykimutatás adatainak összehasonlíthatóságát a visszatérés utáni első üzleti év beszámolójának kiegészítő mellékletében kell biztosítani.

5. A számvitel fogalmait használó jogszabályok felülvizsgálata

5.1 Technikai megfeleltetés

Számos, elsősorban a társasági jog-, a cégjog-, és a csődjog területéhez tartozó jogszabály használja a számviteli törvény által meghatározott fogalmakat („beszámoló”, „jegyzett tőke”, „saját tőke”).

Nem szükséges új fogalomként az IFRS-ek szerint készített egyedi beszámolót külön definiálni a számviteli törvényen kívüli jogszabályokban, mert az egyéb jogszabályokban használt „számviteli törvény szerinti beszámoló”, „számviteli beszámoló” fogalmak magukban foglalják az IFRS-ek szerint készített egyedi beszámolót is. Ennek biztosítása a számviteli törvény módosításával érhető el.

Ahol jogszabály a saját tőkére, annak egyes elemeire hivatkozik, ott az IFRS-ek szerint egyedi beszámolót készítőknél a megfeleltetési tábla szerinti saját tőke elemeket kell érteni. Ezzel a számviteli szabályozásra utaló megoldással – főszabályként – elkerülhető a számviteli fogalmakat használó jogszabályok tömeges módosítása.

5.2. Tételes felülvizsgálat, az adott előírás tartalmi módosítása

Nem lehet megkerülni, valamennyi érintett jogszabályi rendelkezés esetén annak vizsgálatát, hogy a megfeleltetési tábla szerinti saját tőke figyelembe vétele mellett is érvényesülnek-e az érintett rendelkezéssel elérni szándékolt eredeti célok.

Amennyiben egyes esetekben ez az érvényesülés egyértelműen nem jelenthető ki, úgy szükség lehet egyes rendelkezések újrafogalmazására, módosítására. Erre azonban várhatóan az érintett jogszabályi előírások kis számában kerül majd sor.




+36-1-896-1657








Megvizsgálásra került a törvényi szintnél alacsonyabb szintű jogszabályi megfeleltetést is, amelynek eredménye – elvi megközelítését tekintve – azonos a törvényi szintű szabályozásnál tapasztaltakkal.

5.3. „Saláta” módosítás

Az előzőekben részletezett, a számviteli törvény fogalmait használó jogszabályok technikai, illetve adott esetben tartalmi módosításait összegyűjtve, az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő alkalmazását lehetővé tevő jogszabályi csomag részeként szükséges végrehajtani.

A felmerülő kormányrendeleti módosításokat – az érintett miniszterek felhívásával – az adott kormányrendeletek soron következő felülvizsgálatakor célszerű elvégezni. Természetesen itt is akadhatnak olyan módosítási igények, amelyeket a bevezetésig legkésőbb rendezni kell.

A javasolt alkalmazói kör szükségessé teszi az érintett vállalkozások sajátos beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségéről szóló kormányrendeletek módosítását.

Szükséges lesz a végelszámolás, valamint a felszámolási eljárás számviteli feladatairól szóló számviteli kormányrendeletek módosítása is.

6. A sajátos cégjogi helyzetek számvitelének szabályozása

6.1. Átalakulás (átalakulás, egyesülés, szétválás: e pontban együtt: átalakulás)

Átalakulások esetén fontos szempont az átalakulásban résztvevő vállalkozások működése folytonosságának a biztosítása a végleges vagyonmérleg időpontjáig, továbbá a fennmaradó vállalkozásé azt követően is.

Speciális eljárásrendet igényel az az eset, amikor az átalakulásban részt vevő vállalkozások az átalakulás előtt nem azonos számviteli rendszerben működnek. Figyelembe kell venni azt is, hogy a társasági jog szintén részletesen szabályozza ezt a kérdéskört.

Elkerülendő a számviteli rendszerek megalapozatlan váltogatásainak lehetőségét, indokolt meghatározni azt, hogy az átalakulás ténye nem teremthet alkalmat arra, hogy a korábban IFRS-ek szerint beszámolót készítő vállalkozás saját döntése alapján visszatérhessen a számviteli törvény hatálya alá.

Ezért az átalakulások azon eseteiben, amikor az átalakulás során jogelőd azonosítható, kötelező legyen a jogelőd számviteli rendszerét folytatni. Az önkéntes visszatérésre javasolt öt éves időtartamba viszont a jogelőd alkalmazásának időtartama is beszámítható. Kivétel lehet az önkéntes visszatérés tilalma alól a tulajdonosváltásnak az az esete, amikor a legfelsőbb végső (nem közvetlen) tulajdonos eltérő számviteli rendszerben működik. Ebben az esetben indokolt meghagyni az átalakulásban résztvevők számára a beszámolási rendszerek közötti választás lehetőségét.




+36-1-896-1657








A számviteli törvény jelenleg érvényes, átalakulásokra vonatkozó vagyonmérleg-készítési rendelkezéseit indokolt az IFRS-ek szerinti beszámolókat készítők átalakulásai esetén is alkalmazni a következő kiegészítésekkel:

a) Az átalakulási vagyonmérlegek elkészíthetők az IFRS-ek szerint is, ha az átalakulásról hozott első döntés időpontjában a vállalkozás már az IFRS-eket alkalmazza. Ez esetben szem előtt kell tartani azt, hogy azok ne legyenek olyan virtuális vagyonmérlegek, amelyek csak egy jogi aktus érdekében készülnek a cégbejegyzés céljára és nem alapjai a jogutód vállalkozás „nyitó” adatainak.

b) Az átalakulás előtt eltérő számviteli rendszert alkalmazó vállalkozások esetében (egyesülés, beolvadásos kiválás, beolvadásos különválás) már a jogelőd vállalkozás vagyonmérlegében kezelni kell azt az esetet, amikor az átalakulással válik az IFRS-ek szerinti beszámolásra köteles egy vállalkozás (így különösen kiválás), vagy fordítva.

c) Egyesülés esetén – feltéve, hogy a résztvevő vállalkozások eltérő számviteli rendszert alkalmaznak – kötelezővé kellene tenni, hogy az egyesülési szerződésben rögzítésre kerüljön, hogy az egyesüléssel létrejövő jogutód vállalkozás az IFRS-ek szerint, vagy a számviteli törvény alapján készíti majd beszámolóit.

d) További speciális esetei az átalakulásoknak az IFRS-ek szerint azok a helyzetek, amikor az átalakulással egy olyan speciális üzleti kombináció jön létre, amely esetben – számadatait és tevékenységének jellegét tekintve – egy kisebb vállalkozásba olvad be egy nagyobb vállalkozás („Kis hal megeszi a nagy halat”). Ezt a helyzetet az IFRS-ek nem tekintik átalakulásnak, mert ebben az esetben a kontrollt nem a beolvasztó, hanem a beolvadó vállalkozás fogja gyakorolni. A hazai társasági jogi szabályozás miatt az ilyen eset továbbra is átalakulásként kezelendő azzal, hogy a jogelőd (azaz beolvadás esetén a beolvasztó) ne értékelhesse át eszközeit. Ez elejét venné a jelentős értékű és esetenként spekulatív célú immateriális javak keletkezésének az átalakulások során.

e) Ugyancsak nem átalakulás az IFRS-ek szerint, amikor csak társasági forma váltás történik. Ezt a helyzetet az IFRS-ek olyan adminisztratív eljárásként kezelik, amely gyakorlatilag a vállalkozás nevének megváltozása. Ezt a helyzetet a magyar társasági jogi szabályozás miatt továbbra is indokolt átalakulásként kezelni azzal, hogy ebben az esetben sem célszerű a számviteli rendszerek változtatását megengedni. (Vagyis a jogutód csak olyan számviteli rendet alkalmazhat, amit a jogelődje alkalmazott.)

Tekintettel arra, hogy a magyar szabályozás speciális előírásokat fogalmaz meg abban, hogy átalakulás esetén melyik résztvevő értékelheti át eszközeit és melyik nem, az IFRS-eket alkalmazók számára külön előírást indokolt meghatározni e tekintetben. Esetükben lehetőséget kell adni arra, hogy az IFRS-ek szerinti sajátos értékelési szabályok szerint járjanak el az átalakulás során úgy, hogy amennyiben bármely eszköz átértékelése válik szükségessé, akkor azt a különbözetet átértékelési különbözetként kezeljék.

Fontos megjegyezni, hogy a vagyonmérleg fogalma az IFRS-ek szerint nem értelmezhető, mert nem teljes, mivel átfogó jövedelemkimutatást, kiegészítő megjegyzéseket, cash flow kimutatást, saját tőke mozgástáblát is tartalmazó beszámoló nem készül.




+36-1-896-1657








Az átalakulások legfontosabb számviteli szabályai az IFRS-ek szerint beszámolót készítőknél:a) az átalakulás ténye nem teremthet alkalmat arra, hogy a korábban IFRS-ek szerint

beszámolót készítő vállalkozás saját döntése alapján idő előtt visszatérhessen a számviteli törvény hatálya alá,

b) az önkéntes visszatérés csak 5 év után lehetséges,c) az átalakulásokra vonatkozó vagyonmérleg-készítési kötelezettséget az IFRS-eket

alkalmazók számára is kötelezően indokolt fenntartani,d) az egyes átalakulásokkal kapcsolatban az IFRS-eket alkalmazók számára kiegészítő

rendelkezéseket kell meghatározni, mert az IFRS-ek ezt a témát külön nem szabályozzák.

6.2. Végelszámolás, felszámolás

Az IFRS-ek abból az alapelvből indulnak ki, hogy érvényesül a vállalkozás folytatásának elve. Nem írnak elő konkrét szabályokat arra az esetre, ha ez az alapelv nem teljesül. Így ebben az esetben a gazdálkodó egység vagy a helyi speciális céghelyzeti szabályokat követi, vagy ennek hiányában a saját döntése alapján határozza meg a számviteli politikát.

A jelenlegi magyar rendszerben mind a végelszámolás, mind a felszámolás esetén a folyamat egy-egy lényeges pontján beszámolási kötelezettsége van az érintett vállalkozásnak: a folyamatot megelőző napra vonatkozóan egy tevékenységet lezáró beszámolót készít az érintett vállalkozás, majd ezt követően a végelszámolási, a felszámolási eljárás megindításával a végelszámolás számviteli feladatairól szóló 72/2006. (IV.3.) Korm. rendelet, a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rendelet, valamint vonatkozó egyéb jogszabályok (Cégtörvény, Csődtörvény) előírásait kell alkalmazni. Ezért azt kell megvizsgálni, hogy vannak-e olyan speciális szabályok, amelyeket egy végelszámolás, vagy egy felszámolás során az IFRS-ek szerint beszámolókat készítőknek is alkalmazniuk kell.

A végelszámolási és a felszámolási eljárást külön-külön indokolt kezelni, hiszen más a kiindulópontja a két eljárásnak.

Végelszámolási eljárásra a vállalkozás saját elhatározása alapján kerül sor, és az eljárás megindításától számított 3 éven belül a vállalkozás dönthet úgy, hogy helyreállítja a működését. Amennyiben ez az eset előáll, akkor – szintén az indokolatlan beszámolási rendszer-váltás elkerülése érdekében – szükséges előírni, hogy a végelszámolás befejezését követő első üzleti évben a végelszámolás hatálya alól kikerülő társaság egy áttérési mérleg készítésével térjen vissza az IFRS-ek szerinti beszámolás alá, amennyiben a végelszámolás megkezdése előtt már azt alkalmazta. Ebben az esetben az ilyen vállalkozás már nem minősülhet az IFRS-ek első alkalmazójának.

A felszámolást a legtöbb esetben a vállalkozások hitelezői indítják, kintlévőségeik megtérülése érdekében, vagy annak bíróság általi elrendelésére hivatalból kerül sor, más bíróság vagy valamely hatóság kezdeményezésére. A felszámolások elhanyagolható számban




+36-1-896-1657








végződnek olyan hitelezői egyezségekkel, amelyek után ismét a vállalkozás folytatása eleve alapján tudna tovább működni a vállalkozás.

Mindkét folyamat során kiemelt jelentősége van a hitelezők védelme kérdésének.

Tekintettel arra, hogy a végelszámolási és a felszámolási eljárás azonos abban, hogy a beszámoló összeállításának célja a fennálló kötelezettségek és követelések pontos bemutatása, a vállalkozás jogutód nélküli megszüntetése és a felosztható vagyon megállapítása, a javaslat szerint mind a végelszámolás, mind a felszámolás során kötelezővé kell tenni a korábban IFRS-ek szerinti beszámolót készítők számára a hazai számviteli szabályozásnak megfelelő beszámolást, azaz a visszatérést.

Ez azt jelenti, hogy a végelszámolást, a felszámolást megelőző nappal, mint mérlegfordulónappal még az IFRS-ek szerinti beszámolót kell elkészítenie először a vállalkozásnak, majd annak adataiból egy rendező mérleget kell összeállítania, amely a végelszámolási, a felszámolási eljárás nyitó adatait fogja képezni.

VI. Adózási hatások

Mivel számos adónem (például a társasági adó, a helyi iparűzési adó, stb.) esetén az adó alapja a pénzügyi beszámolók adataiból kerül meghatározásra, ezért az IFRS-ek alkalmazásával az érintett gazdasági társaságok adóalapja és értelemszerűen az általuk fizetett adó összege is eltérhet a magyar szabályok szerinti beszámoláshoz képest.

Az IFRS egyedi beszámolás céljára történő áttérés hatásvizsgálatának fő iránya az előterjesztés alapjául szolgáló 1639/2014. (XI.24.) Korm. határozatban foglaltakra tekintettel a társasági adóra (illetve a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvénnyel megállapított energiaellátók jövedelemadójára) és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvénnyel (a továbbiakban: Htv.) megállapított helyi iparűzési adóra helyezte a hangsúlyt. Azonban az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazása a vizsgált három adónemen kívüli adónemeket [például az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvénnyel (a továbbiakban: Kjtv.) megállapított befizetési kötelezettségeket, a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvénnyel megállapított befizetési kötelezettségeket, a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló 2014. évi LXXVI. törvénnyel megállapított innovációs járulékot] is érintheti, vélhetően eseti jelleggel. Az ezen adónemekkel kapcsolatosan felmerülő szabályozási kérdéseket a későbbiekben lehet tisztázni.

Jelenleg a társasági adó és a számviteli előírások között szoros és többszörös összefüggés áll fenn. Ezt a kapcsolatot a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) az 1. § (5) bekezdése kifejezetten kijelenti, amikor megállapítja, hogy a Tao. tv-t a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni.

A két törvény között a legfontosabb kapcsolódási pontot az adóalap megállapítása jelenti. A Tao. tv. 1. § (5) bekezdése és 6. § (1)-(2) bekezdése alapján a belföldi illetőségű adózó,




+36-1-896-1657








valamint a külföldi vállalkozó társaságiadó-alapjának a megállapításakor a beszámoló, illetve a könyvviteli zárlat alapján megállapított adózás előtti eredményből indul ki, és ezt módosítja az adótörvényben meghatározott jogcímek szerint. További kapcsolatot jelent a Tao. tv. és a számviteli törvény között, hogy az adózó elsősorban a számviteli nyilvántartások szabályszerű vezetésével tesz eleget a társasági adóval kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségének.

Az árbevételben, bevételben felmerülő eltéréseknek, illetve ezen eltérések helyi iparűzési adóra valamint más bevétel alapú adóra vonatkoztatott hatásaira vonatkozó javaslatokat e fejezet külön pontja részletezi.

Amennyiben egy társaság áttér a számviteli törvény szerinti könyvvezetésről és beszámoló készítésről az IFRS-ek szerinti könyvvezetésre és beszámoló készítésre, úgy az első évben jelentős eltérés adódhat a magyar és az IFRS-ek szerinti adófizetési kötelezettsége között (áttéréskori adókülönbözet).

A társasági adó eltérések másik csoportja a folyamatos alkalmazás során jelentkezik, melyek egy része időszakos eltérést, másik részük állandó eltérést eredményez.

Az időszakos eltérést okozó tényezők idővel visszafordulnak (például a tárgyi eszközök számvitel szerinti és adózási célból számított értékcsökkenése miatti adóeltérés legkésőbb az eszköz kikerülésekor visszafordul).

Az állandó eltérések az alkalmazás során folyamatosan jelentkeznek (például az egyes bevétel, vagy költség kategóriák szűkebb tartalmúak az IFRS-ek szerint, mint a magyar számviteli szabályok szerint, ami a helyi iparűzési adó esetében folyamatosan eltérő adófizetési kötelezettséget eredményez a gazdasági társaság számára az IFRS-ekre való áttérés után).

A számviteli törvényben szereplő egyes számviteli kategóriák (pl. nettó árbevétel, anyagjellegű ráfordítások, stb.), amelyek a különböző adónemek adóalapjának kiszámításához szükségesek, nevükben és tartalmukban eltérhetnek az IFRS-ekben szereplő számviteli kategóriáktól. Ez szükségessé teszi az egyes IFRS kategóriák magyar rendszerbeli megfeleltetését oly módon, hogy az adószámításokhoz szükséges adatok az IFRS-ek szerint vezetett könyvelésből és analitikából előállíthatóak legyenek, azaz ne legyen szükség tranzakció szintű módosításokat végezni a könyvelésben az adózáshoz szükséges adatok előállításához.

Az adózási hatások illetve a kapcsolódó jogszabályi módosítások felmérése során alapvető cél volt, hogy: a) az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetése ne

okozzon lényeges eltérést az adózás szempontjából az IFRS-eket választók és nem választók között (azaz a beszámolás mikéntje okán ne keletkezzen lényeges adózási szempontú eltérés a vállalkozások között) – „semlegesség elve”,

b) az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetése ne jelentsen többlet adminisztrációs terhet az IFRS-ek szerint beszámolást készítők számára a nem IFRS-ek szerint beszámolást alkalmazó vállalkozásokhoz képest – „ésszerű nyilvántartási kötelezettség”.




+36-1-896-1657








Az áttérésnek nem lehet hatása az olyan forgalmi típusú adókra, mint az általános forgalmi adó, jövedéki adó, stb., mert ezeknek alapja az áttérés hatására nem változik, valamint az IFRS-eket alkalmazók az adatokat többletmunka nélkül prezentálni tudják.

Hatása lehet viszont az áttérésnek minden olyan adóra, amelynek megfizetése az adózás előtti eredményből levezetett adóalapra vagy az eredménykimutatás adataiból származó számított adóalapra vetítve határozható meg.

Az előterjesztés elkészítéséhez a társasági adó (illetve az energiaellátók jövedelemadója) és a helyi iparűzési adó hatásainak vizsgálatára helyeztük a hangsúlyt, de további adónemeket (például a pénzügyi szektor különadóit, a gyógyszeradókat, az árbevételből kiinduló közterheket, így a reklámadót, biztosítási adót) is érinthet az áttérés, vélhetően eseti jelleggel. Az ezen adónemekkel kapcsolatosan felmerülő szabályozási kérdéseket a későbbiekben kell tisztázni.

1. Az áttérés hatásai

Az IFRS-ek és a számviteli törvény között számos eltérés mutatkozik, amelyek egy része kizárólag az áttérés egyszeri gazdasági eseményéből adódóan jelentkezik, más részük folyamatosan fennáll. A folyamatos eltérések közül több, a felmerülési gyakoriság vagy összegszerűség okán olyan jelentős lehet, hogy az adózási semlegesség elvének megvalósítása érdekében az adótörvényekbe speciális „áthidaló” rendelkezéseket kell beépíteni. Ezek azonban - az adminisztrációs teher minimális szinten történő tartása miatt - nem irányulhatnak az összes fennálló eltérés semlegesítésére.

Egyértelmű, hogy az eltérések egy bizonyos köre nem kerülhet semlegesítésre sem számviteli, sem adózási szempontból. Azonban az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának a hazai számviteli és adózási környezetbe történő bevezetése, egy olyan változásnak tekintendő, amely adózási szempontból meghatározott garanciális szabályok beiktatását igényli (részletesen lásd később).

Előfordulhat, hogy az IFRS-eket alkalmazó cégek számára kidolgozott speciális adózási szabályok nem fedik teljes mértékben a kezelni kívánt (azaz nem kizárólag csak időbeli vagy elhanyagolható mértékű) számviteli különbségeket, és kiskaput hagynak olyan ügyletek végrehajtásának, amellyel az IFRS-ek szerinti beszámoló számadatain alapuló adókötelezettség jelentősen erodálható. Ebben az esetben szükséges megtenni a szabályozási lépéseket.

Ha ez a probléma csak az áttérés évéről készített beszámoló, illetve adóbevallás benyújtásakor válik ismertté, az áttérés évében keletkező bevételkiesés – egyéb óvintézkedés hiányában – szabályozási úton már nem orvosolható. Ezért van szükség a garanciális szabályok kialakítására, amelyek két területen jelentenek biztosítékot a nemzetgazdaság számára:

a) A koncepciók és az azok alapján megalkotásra kerülő jogszabályi rendelkezések tesztelésére nincs lehetőség, így a jogszabály módosításokat azok működése során lehet (és kell) monitorozni, és ha szükséges, korrigálni.

b) A költségvetés pénzforgalmi szempontjait figyelembe véve a garanciális szabályok segítségével elérhető a már megszokott nagyságrendű adó(előleg)bevételek kiegyensúlyozott teljesítése, az esetleges váratlan hatások időbeli kisimítása, későbbi évekre történő elterítése.




+36-1-896-1657








Az IFRS-ek első alkalmazására vonatkozó standard olyan beszámoló elkészítését írja elő, amely olyan értékeket tartalmaz, mintha a társaság korábban is az IFRS-ek szerint vezette volna a könyveit. Az áttérő társaságnak az első IFRS-ek szerinti beszámoló összeállítása során az összehasonlító időszakra vonatkozó adatok előállítása során a saját tőkével szemben kell megjelenítenie a különbségeket. Ezek a tételek tehát nem érintik az adózás előtti eredményt.

A számviteli törvényről az IFRS-ekre történő áttérés okán felmerülő különbözetek külön adóalap-módosító tételek bevezetését teszik szükségessé.

Vélelmezhetően az áttéréskori kezdeti különbözetek hatása jelentősebb lehet, mint a folyamatos különbözeteké, mivel az összes korábbi időszak során felhalmozódott megjelenítési és értékelési különbözeteket tükrözik, nem pedig csak egy beszámolási időszak hatását. A hatás nagyságrendjét növeli az a tény, hogy az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő hazai alkalmazásának bevezetésével a kezdeti néhány évben egyszerre sok és jellemzően nagy adóteljesítménnyel bíró adózó pénzügyi adatában jelentkezik az áttérési különbözet. A kezdeti évek lecsengése után az IFRS-eket elsőként alkalmazók száma és mérete várhatóan egy normál szinten fog beállni.

Előzetes felmérések alapján kb. 800-1000 cég jelezte, hogy élne az áttérés lehetőségével, amennyiben az áttérési feltételek nem jelentenek túl nagy terhet számukra.

2013-ban az adózás előtti eredmény alapján top 1000 cég a teljes társasági adókötelezettség 55%-át adta, és a top 100 cég vallotta be a teljes kötelezettség 32%-át.

Bevallott társasági adókötelezettség, 2013 (millió forintban)összes cég 326 524 100%1000 legnagyobb eredményű cég 178 260 55%500 legnagyobb eredményű cég 158 653 49%100 legnagyobb eredményű cég 103 734 32%Forrás: NAV, naptári éves, kettős könyvvitelt alkalmazó társasági adózó vállalkozások

Az IFRS-ek és a számviteli törvény közötti folyamatos eltérések a következő három al-területre bonthatóak:

1. az adózás előtti eredmény szintjén felmerülő eltérések (ideértve az árbevételben, bevételben felmerülő eltéréseket);

2. a társasági adóalap (és a részben analóg energiaellátók jövedelemadó-alap) módosító tételekben és egyéb tételekben előforduló eltérések;

3. a mérleg-besorolási különbségekből eredő visszaforduló időbeli eltérések.

Az árbevételben, bevételben felmerülő eltéréseknek, illetve ezen eltérések helyi iparűzési adóra valamint más bevétel alapú adóra vonatkoztatott hatásaira vonatkozó javaslatok e fejezet külön pontjában kerültek részletezésre.

2. Garanciális biztosítékok

Az áthidaló adózási rendelkezések az ésszerű mértékű nyilvántartásra vonatkozó elvárás miatt nem irányulhatnak az összes keletkező eltérés semlegesítésére. Az IFRS-ek és a számviteli törvény között fennálló eltérések kezelendőség szempontjából a „lényeges eltérésként”




+36-1-896-1657








megjelenő semlegesség és a mértéktartó nyilvántartási kötelezettség elvét kiegészítve a következőket vette figyelembe:

a) előfordulási gyakoriság,b) adózás előtti eredmény szempontjából való véglegesség/visszafordulás,c) a visszafordulás (ha releváns) várható időtávja, esetenkénti nagyságrend ésd) a gazdasági ciklusokra való érzékenység.

Ez a besorolás kellően megalapozott szabályozási koncepcióhoz vezet, de nem lehet eltekinteni a koncepció esetleges rejtett veszélyei, gyengeségei, előre nem látható kiskapui elleni lehető legteljesebb biztosítékok beépítésétől.

Az áttérés egyik jelentős kockázata a költségvetés pénzáramlására, az adóbevételeire gyakorolt, előzetesen nem számszerűsíthető hatása.

Az áttérésre nem kötelezett, de választható alternatívaként megjelölt cégek körében további kockázatot jelent, hogy az áttérést várhatóan arra az adóévre időzítik, amikor az számukra a legkedvezőbb, azaz valamilyen adóelőnnyel jár az adott évben – még ha később ez az előny vissza is fordul. Bár e tényezőn kívül az áttérés időpontját más szempontok is befolyásolhatják, de valószínűsíthető, hogy a szelekció költségvetési szempontból negatív lesz.

2.1. Az IFRS-eket választók adózás céljára történő átmeneti időszakra vonatkozó adatszolgáltatása

Annak érdekében, hogy a költségvetés az áttérés miatti potenciális adóbevétel kieséseiről az adózásért felelős minisztérium megfelelő időben az esetleges jogszabályváltozások időben történő előkészítése érdekében megalapozott adatokkal rendelkezzen, az áttérés adóévében, illetve az azt követő évben havi főkönyvi zárások alapján minimális adattartalmú, az adószámítás alapjául szolgáló IFRS-ek szerinti adatokon alapuló adatszolgáltatás előírása javasolt az áttérők számára. Ennek akár az érintett társaság könyvvizsgálója által történő korlátozott bizonyosságot adó jelentéssel végződő vizsgálata javasolt.

Ez nem jelenet párhuzamos nyilvántartást, mert az adatszolgáltatás összeállításához szükséges adatok az áttérők nyilvántartási rendszereiből vélhetően többlet munkaigény nélkül előállíthatóak. Javasolt azonban, hogy ez a kötelező adatszolgáltatás csak átmeneti intézkedésként működjön a bevezetés kezdeti időszakában (tehát minden áttérő számára maximum két évig).

Ezen adatszolgáltatás célja nem a magyar és IFRS szabályozás eltéréseinek azonosítása, hanem a potenciális adóbevétel kiesés elkerülése érdekében történő kockázatok azonosítása és az adóbevételek biztosítása érdekében szükséges szabályozási lépések kellő időben – az alkotmányosság és a jogszabályalkotás szabályait betartva – történő megtétele, hogy minden piaci szereplő (alkalmazók, jogszabályalkotók, ellenőrzők) számára elegendő felkészülési időt biztosítson a változások előkészítésére és alkalmazására.

2.2. Az adóelőleg minimum és minimumadó




+36-1-896-1657








A költségvetés pénzáramlása szempontjából a biztosítékul szolgáló egyik eszköz az adóelőleg-befizetések kontrolljában mutatkozik. Egyéb intézkedés hiányában a kockázatok költségvetési hatása megmutatkozhat

a) az áttérés adóévében (a továbbiakban: n. adóév) az adóelőleg-mérséklések összegében (negatív kockázat),

b) az áttérés adóévében az adóelőleg-kiegészítés összegében (negatív és pozitív kockázat),

c) az n+1. adóév második félévére és az n+2. adóév első félévére meghatározott adóelőleg összegében (negatív és pozitív kockázat).

A társasági adóbefizetések rendje már most is mutat késleltetést, hiszen a megelőző évi adóteljesítmény alapján a tárgyév második féléve és a következő év első félévének adóelőleg-kötelezettsége kerül megállapításra.

A cél az, hogy amennyiben az átállás évére keletkezett adókötelezettség – valamilyen szabályozási hiányosság miatt – alacsonyabb a megelőző évi kötelezettségnél, ez a csökkenés ne azonnal jelentkezzen a költségvetésben, hanem minél nagyobb részben csak az átállást követő 2. évben érvényesüljön, amikor már érvényben vannak az időközben esetlegesen meghozott korrekciós intézkedések.

Az adózó az átállás adóévéről szóló adóbevallásában meghatározott, következő 12 hónapos időszakra számított adóelőlegének összege megegyezik az átállás adóévére bevallott kötelezettség összegének és az adóelőleg-minimum (azaz az átállás adóévét megelőző adóévre bevallott adókötelezettség) összegének maximumával. Az esetleges adókulcs-változást az adóelőleg-minimum szabálynak arányosan követnie kell.

Ez a megoldás (a következő pontban az adóelőleg-mérséklésre tett megkötéssel együtt) azt biztosítja, hogy a kötelezettség csökkenése ne legyen érvényesíthető az átállás évéről szóló és a rákövetkező adóbevallás benyújtása közötti adóelőleg-fizetési időszakra vonatkozó előlegek összegében. Előnye, hogy ezzel nem csak a szabályozási problémákból fakadó negatív hatásokat késlelteti, de az átállási különbözetből fakadó kötelezettség-csökkenés hatását sem engedi érvényesíteni az adóelőlegben. Az intézkedés továbbá a bevételkiesést egyenletesen teríti szét az áttérést követő két év között.

A következő példa azt szemlélteti, hogy ebben a két évben hogyan alakul egy olyan adózótól származó költségvetési bevétel, amelynek kötelezettsége a korábbi szint 30%-ára esik vissza. Az egyszerűség kedvéért a példában mindvégig egységes adókulcsot feltételezünk. A számviteli törvény szerint készül a 2014. és 2015. év, az IFRS-ek szerint készül a 2016-2019. évek éves beszámolója.

nincs korrekciós intézkedés 2014 2015 2016 2017 2018 2019adókötelezettség 9 10 3 3 10 10

befizetett előleg I. félév 4 4,5 4,5 5 1,5 1,5visszaigénylés 0 0 0 -6,5 -3,5 0

befizetett előleg II. félév 4,5 4,5 5 1,5 1,5 5feltöltés 0,5 1 0 - 7 3,5

befolyik összesen 9 10 9,5 0,0 6,5 10,0




+36-1-896-1657








adóelőleg-minimum bevezetésével 2014 2015 2016 2017 2018 2019

adókötelezettség 9 10 3 3 10 10befizetett előleg I. félév 4 4,5 4,5 5 5 1,5

visszaigénylés 0 0 0 -6,5 -7 0befizetett előleg II. félév 4,5 4,5 5 5 1,5 5

feltöltés 0,5 1 0 - 3,5 3,5befolyik összesen 9 10 9,5 3,5 3,0 10,0

Az IFRS-ekre való átállás negatív hatásainak ellensúlyozására javasolt, hogy a lecsökkent adókötelezettségre tekintettel, az átállást megelőző adóévek kötelezettsége alapján meghatározott adóelőlegekre adóelőleg-mérséklés ne legyen igénybe vehető.

Az előző táblázattal szemléltetett példában ez a 2016. évi I. és II. félévi, illetve a 2017. I. félévi adóelőleg (4,5 és 5, illetve 5) rögzítettségét jelenti. Ez a szabály az átállás adóévéről szóló bevallás benyújtását követő hónap végéig terjedő, másfél éves időszakban mentesíti az adóelőlegekből származó költségvetési bevételt az áttérés negatív hatásától (míg az esetleges pozitív hatások érvényesülésének nem szab gátat).

Megfontolható, hogy vis major módot adhasson a csökkentésre, azonban a kivétel lehetőségének a megnyitása azzal a veszéllyel jár, hogy számos javaslat igyekszik majd a kivételi kör bővítését elérni.

Ezen túlmenően, az átállás évéről szóló adóbevallás alapján meghatározott adóelőlegekre csak olyan mértékű adóelőleg-mérséklés igényelhető, amely nem csökkenti az előlegek összegét a meghatározás során figyelembe vett adóelőleg-minimum összege alá.

Ezen javaslat az előző példában a 2017. II. félévének és a 2018. I. félévének adóelőlegének (5 és 5) minimum szintjét biztosítja.

A negatív átállási különbözetek érvényesítésének hatását a javaslat adóelőleg-minimum beépítésével biztosítja.

Az esetlegesen előforduló, korrekciót igénylő szabályozási tökéletlenségek (alaphelyzetben két adóévre kiterjedő) negatív hatását a javaslat ezzel az adóelőleg-minimummal teríti szét egyenlően az átállást követő két évben.

Az adóelőleg-minimum, mely által az adóelőlegek összege nem csökkenhet az átállást megelőző évi kötelezettség szintje alá, jelentősen javítja az átállást követő év költségvetési bevételét tekintettel arra, hogy az adóelőlegek az összes befizetés mintegy 2/3-át adják.

A fennmaradó negatív hatást enyhíti, hogy a minimum-szabály a negatív áttérési különbözet előleg-hatását is korlátozza, míg azoknak a vállalkozásoknak a többlet kötelezettsége, amelyeknek az IFRS alapon számított adója magasabb a magyar számvitelen alapuló adónál, teljes egészében befolyik a költségvetésbe és megemeli az adóelőlegek szintjét is.




+36-1-896-1657








Megfontolandó továbbá az adójogszabályokban minimumadó előírása.

Az áttérést megelőző év adókötelezettsége (esetleg a megelőző 2-3 év átlagában) egyfajta minimumadóként működhetne, amely részben védelmet nyújthat azon szabályozási szempontból nem kívánatos áttérések ellen, amelyek döntően az elérhető adóelőnyök miatt választják az IFRS-ek szerinti egyedi beszámolást. Megfontolandó, hogy a minimumadó és a tényleges (IFRS-ek szerinti) adókötelezettség közötti pozitív különbözetet egy monitoring periódus után vissza lehessen igényelni.

Alternatív lehetőség lehet az IFRS-ek szerinti eredménykimutatás adatai alapján számított adóalap szerinti adófizetés – amennyiben az kevesebb, mint a minimumadó – azonban javasolt, hogy ez csak akkor valósulhasson meg, ha az adózó bizonyította, hogy jogosan kisebb az IFRS-ek szerinti adóalapból számított adóráfordítása, mint a minimumadó összege.

Amennyiben egy vállalkozás áttér az IFRS-ek alkalmazására akkor, ha a fizetendő adója az IFRS-ek szerinti beszámolóban szereplő eredményből számított adóalap szerint kevesebb lenne, mint az áttérés előtti utolsó adóévben ténylegesen fizetett társasági adója, akkor tényleges adófizetési kötelezettsége ez utóbbival legyen egyenlő, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy az jogosan kevesebb. Az adóalap kiszámítását csak az IFRS-ek szerinti adatokon alapulva kell elvégezni.

A pénzügyi szektorba tartozók esetében a szabályozásban indokolt figyelembe venni kivételként (azaz nem érvényesíthetőként) azokat az egyszeri veszteségeket, amelyeket a pénzügyi intézmény az ún. „forintosítási” és „elszámolási” törvény alapján mutatott ki.

A garanciális biztosítékok beépítése az adóelőlegbe, illetve adókötelezettségbe beépíthető biztosítékok kombinálhatósága is lehetőség. Az adóelőlegbe beépített és a fentiekben elsőként bemutatott adatszolgáltatás kombinációja elfogadható, és nem jelentene olyan többletterhet az adózók számára, amely az áttérési hajlandóságot rontaná.

A minimumadóra vonatkozó biztosíték beépítése az adóelőlegekre vonatkozó – az előbbiekben ismertetett – átfogó garanciarendszer mellett elképzelhető, hogy nem szükséges.

2.3. Az adókötelezettségbe beépíthető biztosítékok

2.3. 1. A számviteli törvényről az IFRS-ekre történő áttérés egyszeri hatásai

Az IFRS-ek első alkalmazására vonatkozó standard olyan nyitó adatok elkészítését írja elő, amely olyan értékeket tartalmaz, mintha a társaság mindig az IFRS-ek szerint vezette volna a könyveit. A társaságnak az első IFRS-ek szerinti beszámoló összeállítása során az összehasonlító időszak tőkéjével szemben kell megjelenítenie a különbségeket, amelyeket az IFRS-ek szerinti pénzügyi jelentésének kiegészítő mellékletében tételesen és részletes magyarázattal együtt be kell mutatni.

Ennek megfelelően az IFRS-ek szerinti beszámolóra áttérő vállalkozásoknak az áttérést megelőző időszak alapulvételével ki kell számítaniuk a magyar számviteli rendszer és az IFRS-ek eltéréséből fakadó ún. áttérési különbözetet.




+36-1-896-1657








Áttérési különbözet a két számviteli rendszer eltérései közül azoknak a tételeknek a nyomán keletkezik, amelyeket az IFRS-eket alkalmazó cégek számára kidolgozott, speciális adózási szabályok nem kezelnek, mert az adókötelezettség szempontjából csak időbeli különbséget okoznak. Az időbeli különbséget okozó tételek abban az esetben fognak szerepet játszani az áttérési különbözetben, ha az adott tétel az átállást megelőzően a magyar számvitelen alapuló társasági adóalapban már megjelent, de az IFRS-ek szerinti adóalapra csak az átállást követően lesz hatással, vagy éppen fordítva. Az áttérési különbözetet tehát a kétszeres adóztatás, illetve a kétszeres nem-adóztatás elkerülése végett adózás alá szükséges vonni.

A különbözetből fakadó adóhatás lehet pozitív és negatív, abszolút összege pedig – már csak a számításba vett évek száma miatt is – jelentős lehet. Tekintettel arra, hogy az adókülönbözet előjele és abszolút értéke az áttérő cégek eszközeinek és forrásainak egyedi konfigurációjától függ, az adókülönbözetek rendezésének összesített költségvetési hatása nem prognosztizálható.

Az áttérés évét megelőző év saját tőkéjével szemben elszámolandó tételek nem képezik az adózás előtti eredmény részét, így az áttérést megelőző év adóalapjának megállapítása során ezek a tételek külön adóalap módosítás nélkül nem kerülnének figyelembe vételre. Az áttérés során átértékelt tételek a könyvelésből kikerüléskor érinthetik a társaság adózás előtti eredményét és azon keresztül a társasági adóalapját. Példával illusztrálva: ha a készletek az IFRS-ekre történő áttérés során felértékelésre kerülnek, akkor a felértékelés közvetlenül a tőkével szemben számolódik el, így a felértékelés az áttéréskor az adóalapot nem érinti, de a készletek eladásakor alacsonyabb adóalap adódik, hiszen a kivezetett készletérték magasabb, mint egy számviteli törvény szerinti beszámolót készítőnél lenne.

Az előbbiekben bemutatottak szerint egyéb intézkedés hiányában az áttérés költségvetési hatása megmutatkozhat az áttérést követő (n+1.) évben az áttérés évéről szóló adóbevallás alapján még befizetendő illetve visszaigényelhető adó összegében (negatív és pozitív kockázat).

Az eszközök és kötelezettségek értékében megjelenő különbözetek tételes adóelszámolása során figyelemmel kell lenni arra, hogy se kétszeres adózás, se adómentesség nem keletkezzen. Ezen tételes szétválasztás adminisztrációs többletteherrel jár ahhoz képest, mintha nem kerülne sor a szétválasztásra, de mivel az áttérők az IFRS-ek alapján egyébként is kötelesek az adatok részletes bemutatására, a(z) (adó)nyilvántartási többletkötelezettség nem tekinthető túlzott mértékűnek. Az áttérési különbségek a társasági adózás szempontjából két csoportra oszthatók:

1. Az egyik halmaz azon különbségeket foglalja magában, amelyek a számviteli törvénytől történő eltérést okozó hatása az adózás előtti eredményben a későbbi folyamatos működés során történő elszámolás során megjelenítődik, de nem tartozik hozzá olyan (társaság adóalap) módosító tétel, amely a hatást képes lenne semlegesíteni. Ide tartoznak még olyan besorolási, átsorolási (pl. vevői hűségprogramok céltartalék vs elhatárolás), átértékelési eltérések (pl. tárgyi eszközök új értéken történő megjelenítése) miatti különbségek, amelyek nem jelennek meg az adóalapban. Ezen halmaz esetében tehát a munkacsoport megítélése szerint szükség van az áttérési különbség adóztatására.

2. A másik csoportot azon különbségek alkotják, ahol a társasági adószabályozás önmagában képes az eltérési hatás kiegyenlítésére, tehát az áttérési különbség adóztatása nem szükséges. Ide tartozhat például a céltartalék vagy tárgyi eszköz.




+36-1-896-1657








Alternatívaként felmerülhet az áttérési különbözetnek az adóalapban történő 1-3 adóév alatti megjelenítése helyett a „kedvezményezett áttérés”, amely esetében az eszközök, kötelezettségek korábbi adóértékeit vinnék tovább, tehát nem lenne értelmezhető az áttérési különbözetek fentiek szerinti leadóztatása.

Az áttérés miatti társaság adóalap módosító tételekkel kapcsolatosan felmerül, hogy:

a) egy összegben kell az adót megfizetni, illetve lehet visszaigényelni, amely a visszaigénylési oldalon egyértelműen egy figyelmen kívül nem hagyható költségvetési kockázatot jelent,

b) közép-hosszú távon lehet szétteríteni a fizetendő, illetve a visszaigényelhető adót, amelynek az előnye, hogy arányosan elosztható az áttérésből adódó adókülönbözet, így mind az adózó, mind a költségvetés számára egyenletes adófizetést biztosít.

Az átállási különbözetek adózása az alábbiak szerint javasolt:

a) az átállási különbözetek adózási elszámolása úgy legyen időzítve, hogy a visszatérítések és a többletbefizetések időpontja minél inkább egybe essen,

b) a visszatérítések költségvetési hatását az egyébként keletkező adókötelezettség korlátozza,

c) az átállási különbözetek adóhatása ne érvényesüljön az egyébként folytatott tevékenység eredménye alapján meghatározott adóelőlegekben.

Az áttérési különbözet adóztatását nem a múltbéli adókülönbözet rendezése, hanem az érintett tételek kétszeres adóztatásának vagy kétszeres nem-adóztatásának az átállást követő időszakban való elkerülése indokolja. Ennek alapján helyénvaló hogy az az adóalapban jelenjen meg, így az adóztatás mértékére vonatkozóan az átállást követően előírt adókulcs legyen az irányadó. A szóban forgó jövedelmet az adózó a magyar számvitel szerint az átállást megelőzően már leadózta. Amennyiben az IFRS alapú rendszerben – az időzítés kezeletlensége miatt – az átállást követően újra keletkezik ez után a jövedelem után adókötelezettsége, az átálláskor ez a jövőbeni másodszori adókötelezettség visszatérítésre kerül. Ha pedig az adózó a jövedelmet a magyar számvitel szerint a múltban még nem adózta le, de IFRS alapon már leadózta volna - azaz az átállást követően már nem keletkezik kötelezettsége-, úgy ez a jövedelem az átálláskor egyszer (utólag) adóztatásra kerül. Ebben az esetben az elhatárolt veszteség továbbvitelének részletes szabályozása is szükséges lesz.

Az átállási különbözetet az átállás évének nyitó mérlege alapján indokolt kimutatni. Ennek megállapítása alapesetben a mérleg szerinti eredmény, illetve eredménytartalék különbözetéből kiindulva történhet. Egyszerűbb megközelítés lehet, ha a saját tőkében lévő eltérések közül meghatározásra kerülnek azok az átmeneti különbözetek, amelyek jövőbeni hatását adóalap-módosító tételekkel nem kell korrigálni. Ugyanakkor korrigálni szükséges azoknak a tételeknek a múltbeli eredményekre gyakorolt összesített hatását, amelyek jövőbeni hatását az IFRS-eket választó vállalkozások esetében adóalap-módosító tételekkel már korrigáljuk. Így bár a kétféle módszertan különbözik, az adóalapok közt nem okoz eltérést.




+36-1-896-1657








Mivel ezek az adatok az áttérés miatt rendelkezésre állnak, az adózótól megkövetelhető, hogy ennek összegét legkésőbb az átállást megelőző évről benyújtott adóbevallásával egy időben vallja be. Felmerülhet, hogy az adózók már az átállást megelőző érvről benyújtott adóelőleg-kiegészítésben tájékoztató jelleggel adatot szolgáltassanak a várható átállási különbözetekről és azok adójáról, hiszen feltöltés időpontjához időben közeli főkönyvi nyitást már az IFRS-ek szerint kell elvégezni, ezért az adat vélelmezhetően rendelkezésre áll. Ez segítene a költségvetési felkészülésben, a szabályozási korrekciók korai felismerésében, azonban olyan módon szükséges előírni, hogy ne legyen bírságolható.

Az összeg adóztatása egy évvel később, az átállás adóévéről benyújtott bevallással egyidejűleg kezdődne meg, tekintettel arra, hogy az átállás évének költségvetési stabilitását az előleg-mérséklés tilalma már biztosítja. A szabályozásban egyértelművé kell tenni, hogy az átállás évének második félévében még az átállást megelőző évre vonatkozóan kiszámított adókötelezettség alapján kell az adóelőleget fizetni (tehát még az utolsó számviteli törvény szerinti beszámoló alapján készített adóbevallás alapján, és az áttérés adóhatásával nem korrigálható ez az előleg).

A kimutatott negatív különbözetet nem egyszeri adóalap módosító tételként kell kezelni, hanem egy „elhatárolt veszteséget” kell képezni belőle. Több évre teríthető szét a pozitív különbözetek adóztatása. Így felvethető, hogy a pozitív áttérési különbözet az átállás évéről, és az azt követő két adóévről szóló bevallásban három egyenlő részletben kerüljön érvényesítésre adóalap növelő tételként, felvethető, hogy a növelő tétellel szembeállíthatók legyenek a szokásos csökkentő tételek. Megfontolandó, hogy a korábbi évek elhatárolt negatív adóalapja esetleg teljes egészében felhasználható legyen (szemben azzal, hogy normál esetben csak a pozitív adóalap 50%-áig használható fel) és, hogy a beruházási adókedvezmény is felhasználható legyen vele szemben.

A javaslat előnye, hogy a negatív különbözeteknél nem engedi az adóalap lenullázását és ezáltal a negatív költségvetési hatásokat nagyobb eséllyel teríti szét több évre. A megoldáshoz illeszkedik az a kiegészítés, hogy az áttérési különbözet első ízben az átállást megelőző évről szóló bevallásban (és tájékoztatásként az átállást megelőző évi feltöltési bevallásban) kerüljön feltüntetésre.

Az adminisztrációs terhekre vonatkozó elvárást is figyelembe véve az áttérési különbözetek három évre szétterített adózása javasolt, a veszteség csak egy hosszabb periódus alatt legyen megjeleníthető a társasági adóalapban. Ezen javaslat az adóelőlegbe beépített biztosítékrendszerrel együttesen működhet.

Az adóztatandó áttérési különbözettel kapcsolatosan felmerül annak a kérdése, hogy az áttéréskor adóztatandó különbözet a tételes felsorolás helyett meghatározható-e úgy, hogy a számvitelileg kimutatott különbözetből levonásra kerül minden olyan tétel, amely a későbbiekben a folyamatos eltérésekben az adószámításban korrigálásra kerül. Tekintettel arra. hogy az IFRS-ek az áttérési különbözetet mérleg oldalról közelítik meg, a koncepcióval nem egyeztethető össze egy eredményszemléletű megközelítésű definíció.

További részletkérdések szabályozása is szükséges (például az adókedvezmény vagy elhatárolt veszteség érvényesíthetősége a pozitív különbözettel szemben).

2.3.2. Az IFRS-ek és a számviteli törvény közötti folyamatos eltérésekkészítette: látta: jóváhagyta:


+36-1-795-1585


+36-1-896-1657








Az IFRS-ek és a számviteli törvény közötti folyamatos eltérések fajtái:

1. az adózás előtti eredmény szintjén felmerülő eltérések (ideértve az árbevételben, bevételben felmerülő eltéréseket);

2. a társasági adóalap (és a részben analóg energiaellátók jövedelemadó-alap) módosító tételekben és egyéb tételekben előforduló eltérések;

3. a mérleg-besorolási különbségekből eredő visszaforduló időbeli eltérések.

Az adózás előtti eredmény szintjén felmerülő eltérések kezelésére, az adott eltérés minőségéhez igazodva, az IFRS-ek szerint beszámolót készítő adózók adózás előtti eredményüket a Tao. tv. által tételesen felsorolt módosító tételekkel korrigálják, hogy ezzel előálljon egy korrigált adózás előtti eredmény.

Egyes eltéréseknél e módszertan helyett a tétel jellegéből kifolyólag másképp kerül sor a korrekcióra.

Az IFRS-ek és a számviteli törvény közötti folyamatos eltérések két további részre bontható.

a) Az egyik csoportba tartoznak azok, amelyeknél az eltérés korrigálása szükséges annak érdekében, hogy a magyar szabályozást, illetve az IFRS-eket alkalmazó vállalkozások között ne legyen lényeges adózási szempontú eltérés a beszámolás mikéntje miatt, de a korrekció adatának előállítása ne okozzon túlzott adminisztrációs terhet a vállalkozásoknak.

b) A másik csoport azon tételeket foglalja magában, ahol az eltérés korrekciója a ritka előfordulás és/vagy öt éven belüli visszafordulás és/vagy nem jelentős összeg és/vagy még nem hatályos sztenderdek miatt nem szükséges.

A részletszabályok a vonatkozó jogszabály módosításaként lesznek előírva.

4. Iparűzési adó és innovációs járulék alapjára vonatkozó hatások

Mind az iparűzési adó, mind pedig az innovációs járulék alapjául szolgáló adatok (nettó árbevétel, eladott áruk beszerzési értéke, közvetített szolgáltatások stb.) jelenleg a számviteli törvény szerint készített beszámoló vonatkozó eredménykimutatás soraiból nyerhetők. Habár ezek az adatok változatlanul rendelkezésre fognak állni az IFRS-ek szerint beszámolót készítők számára is, azok tartalma és összege bizonyosan nem lesz azonos a számviteli törvény szerinti beszámolás adataival.

Figyelemmel arra a tényre, hogy párhuzamos könyvvezetés nem írható elő, valamint arra, hogy az IFRS-ekre áttérőktől nyert költségvetési bevételek jelentősen nem csökkenhetnek, megoldást az jelenthet, hogy az IFRS-ek szerint beszámolót készítők is közel ugyanazon nagyságrendű adóalap szerint számítsák ki adókötelezettségüket. Ennek elérése érdekében a jelenleg számviteli törvény szerinti és IFRS-ek szerinti adóalap kategóriák tartalmát meg kell vizsgálni és tudatában kell lenni a két számviteli rendszerben az egyes érintett ügyletek elszámolásbeli különbségeivel.

Ennek során azonosíthatóak olyan különbségek, amelyek elhanyagolhatóak. Ezek esetében a különbség eliminálása okán jelentkező szabályozási és adminisztratív többlet nem áll arányban az esetleges adóalap korrekció hatásával, ezért szabályozási lépés nem javasolt.




+36-1-896-1657








Amely tételek jelentősek, azokat az IFRS-ek szerint beszámolót készítők számára meghatározott adóalap létrehozásával kell kezelni. Ebben az esetben is a kiinduló pont az IFRS-ek szerinti beszámoló vonatkozó adata lehet, azonban egy külön szabályozásban egyértelművé kell tenni, hogy mely tételek részei az adóalapnak.

Az iparűzési adóban és az innovációs járulékban is indokolt, hogy a társasági adónál említett garanciális szabályok érvényesüljenek. További részletes vizsgálat tárgyát képezi, hogy az áttérés egyszeri hatásai érvényesülnek-e e két adónemben,

5. Bevétel-alapú, forgalmi típusú adók (reklámadó, biztosítási adó, kulturális adó)

A reklámadó, és a kulturális adó alapja az adóköteles tevékenységből eredő, a számviteli törvény szerint elszámolt nettó árbevétel, a biztosítási adó esetében pedig a számviteli szabályok szerint elszámolt díjbevétel.

E közterhek esetén az adóalapra vonatkozó szabályozást teljesen függetlenné kell tenni a számviteli rendelkezésektől (legyen az akár hazai vagy nemzetközi előírás) és az adó alapjául az adóköteles szolgáltatás-nyújtás számlázott ellenértékét megtenni, azaz még inkább erősíteni e közterhek forgalmi adó jellegét.

VII. Statisztikai vonatkozások

A statisztikai munkacsoport statisztikai szempontból történő megfelelő előkészítéssel, a szükséges feltételek biztosításával megvalósíthatónak tartja az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő bevezetését. Az IFRS-eken alapuló adatszolgáltatással az adminisztratív terhek csökkenése mellett az IFRS-eken alapuló adatok lehetőséget adnak a (multinacionális) nagyvállalati kör tevékenyégének komplexebb vizsgálatára és a gazdaságstatisztikai adatok nemzetközi szintű összehasonlíthatósága is várhatóan javulni fog.

Jelenleg a KSH, az MNB és az NGM a statisztikai munka során jelentős mértékben támaszkodik a társasági adóbevallásnak a számviteli törvény előírásainál részletesebb mérleg és eredmény-kimutatás információira, amely a gazdaságstatisztikai számítások, és makro-elemzések elsődleges adminisztratív forrását jelenti.

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő bevezetése a statisztikai szolgálat számára új helyzetet teremt úgy, hogy mindeközben a hazai törvényi előírásoknak és az ország nemzetközi statisztikai beszámolási kötelezettségeinek változatlanul és hasonló szinten kell eleget tennie.

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő alkalmazása miatt az adatforrás változni fog, de a makro-számok (pl.: GDP) nem változhatnak, továbbá azok – EU jogszabály miatti – előállítási határideje sem módosítható.

Az idősoros adatokban megjelenő esetleges törések kezelésére módszertani vizsgálatot kell végezni és szükség esetén az idősorokat egységes módszertan szerint visszavezetni vagy a töréseket magyarázni kell, amelynek megfelelő szakmai felkészülést követően tud eleget tenni a KSH. Az idősorokban bekövetkező törések, az eltérések nem kielégítő




+36-1-896-1657








magyarázata a megbízhatatlanság, összehasonlíthatatlanság látszatát keltheti, ezért az egyik legfontosabb cél ennek elkerülése.

1. Az adatkör

Az éves társasági adóbevallás mérlege és eredmény-kimutatása a magyar statisztikai szolgálatnak az elmúlt évtizedek alatt kidolgozott általános éves vállalatokkal szembeni adatigényét tükrözi, amelyek egyúttal a gazdaságpolitikai döntéshozatalhoz is nélkülözhetetlenek. Egy ilyen állomány mind a mintavételes felvétel, mind a regiszter építés alapjául szolgál, nélküle a statisztikai alapsokaság nem ismerhető meg.

Az első áttekintő vizsgálatok azt mutatják, hogy az IFRS-ek szerinti beszámolót választó adatszolgáltatók esetében a társasági adóbevallásban jelenleg bekért információk változatlan formában szinte teljes körűen rendelkezésre állnak, azonban azok tartalma esetenként eltérő lehet. Az információknak az összegyűjtéséhez szükséges technikai és jogszabályi háttér szükséges.

2. Az adattartalom

A magyar számviteli előírások és az IFRS-ek szerinti szabályok közötti fogalmi eltérések nagyságrendi hatásaira vonatkozóan jelenleg makroszinten nincs információ. Emiatt a statisztikusok a társasági adóbevallás statisztikai célokra felhasznált mutatóiban jelentkező tartalmi különbségek feltárását, azok kezelésére vonatkozó megoldásokat, pontos, egyértelmű definíciók meghatározását, az ehhez szükséges képzés megszerzése után, új szakmai erőforrások igénybevételével tudják csak megoldani.

Ehhez támpontot adnak a számviteli, illetve adózási munkacsoportok ajánlásai, megállapításai az adózási és számviteli különbségeket tartalmazó listáknak, esetleges korrekciós tételeknek a megismerése is. A statisztikusok feladata a továbbiakban a társasági adóbevallás statisztikai célokra felhasznált mutatóinak alapos áttekintése, a tartalmi különbségek teljes feltárása, azok kezelésére vonatkozó megoldások keresése, pontos, egyértelmű definíciók meghatározása.

Az elsődleges vizsgálatok az mutatják, hogy a szakstatisztikák által megkövetelt fogalmak nem minden esetben a magyar számviteli adattartalomhoz állnak közelebb. Egyes esetekben az IFRS-ek szerinti adattartalom akár jobb közelítését adhatja a vállalkozások éves gazdaságszerkezeti statisztikája (SBS) szerint megkövetelt adattartalomnak.

Az eddig felhasznált információs bázis és az IFRS-ek szerinti beszámolók tartalmi különbségeiből adódó eltéréseket a KSH-nak magyaráznia kell. A változás hatásainak bemutatására – pótlólagos költségvetési erőforrás igénybevételével – új eljárásokat, új szakstatisztikai (adat-előállítási) módszertant kell felépíteni a KSH-ban.

Az egyedi beszámolás céljára 2016. január 1-jével IFRS-eket választó vállalkozásoknak 2015. január 1-jei időpontra át kell fordítaniuk az IFRS-ek értékelési elveinek megfelelően 2015. évi beszámolóban szereplő adataikat. Ennek köszönhetően 2015. évre vonatkozóan lehetőség lesz




+36-1-896-1657








mindkét (magyar számviteli szabályok és IFRS-ek) számviteli rendszer szerint az adatok (pl. árbevétel) számszerű és tartalmi eltéréseinek összehasonlítására, elemzésre, a kapott eredmények részletes kiértékelésére.

Statisztikai szempontból feltétlenül szükséges az éves adóbevallás és az évközi adóadatok (pl.: ÁFA – nettó árbevétel) adattartalma közötti összhang fenntartása is.

Hosszabb távon az ún. IFRS-taxonómia, az IFRS szabványok összességéből gyűjtött adatszolgáltatási kötelezettségek rendszerezett felsorolása biztosítja az MNB, a KSH, a NAV, a minisztériumok és minden egyéb kormányzati és felügyeleti szerv számára szükséges egységes információs bázist, szoros együttműködésben a könyvelő, könyvvizsgáló és szoftvercégekkel.

A statisztikai elszámolásokhoz a társasági adóbevallásból használt mérleg és eredmény-kimutatáshoz köthető mutatók számításához szükséges adatigény áttekintése alapján az alábbi következtetések vonhatók le:

A társasági adóbevallás mérleghez kapcsolódó információi valamint az egyéb, tájékoztató adatokat tartalmazó tábla esetében nem szükséges további vizsgálatot lefolytatni. A tulajdonosi alszektoros bontásra vonatkozó adatok a jövőben is rendelkezésre fognak állni.

A saját tőke tételenkénti bontása elérhető lesz az egyedi beszámolójukat IFRS szerint készítő vállalkozások esetében is, az általuk kötelezően elkészítendő, kiegészítő mellékletben közzéteendő „megfelelési tábla” alapján.

A társasági adóbevallás eredmény-kimutatásra vonatkozó tételeinek tartalmát a következő hónapokban részletesen elemezni kell. Ezek a következők:

a) Értékesítés nettó árbevételeTartalma a magyar számviteli szabályozásban és az IFRS-ekben jelentősen eltér, többletadatok bekérése szükséges.

b) Aktivált saját teljesítmények értékeTartalma a magyar számviteli szabályozásban és az IFRS-ekben jelentősen eltér, többletadatok bekérése szükséges. Saját teljesítmények aktiválását és saját termelésű készletek értékesítését az IFRS-ek szerint eredménykimutatást készítők ennek összegét külön sorban nem mutatják ki.

c) Egyéb bevételekA magyar számviteli szabályozásban és az IFRS-ek fogalmi eltérése közti különbség nem jelentős, de bizonyos esetekben (például támogatások) többletadatok bekérése szükséges.

d) Anyagjellegű ráfordítás összesen Az IFRS-ek szerint az anyag és anyagjellegű ráfordítások tartalma az egyéb működési költség kategóriájától jelentősen eltér. Többletadatok bekérése elengedhetetlen, a tartalmi különbségek feltárása jelentős időt vesz igénybe.




+36-1-896-1657








e) Személyi jellegű ráfordítások összesenA magyar számviteli szabályozás és az IFRS-ek fogalmi eltérése közti különbség nem jelentős, de többletadatok bekérése szükséges (pl. járulékok).

f) Értékcsökkenési leírásTartalmi eltérések tisztázása szükséges, mert esetenként érinti a GDP kalkulációt.

g) Üzemi eredményIFRS működési eredmény a magyar szabályozás szerinti működési eredmény kategóriájától jelentősen eltér (például a helyi iparűzési adó esetében, amelyet az IFRS-ek szerint nyereségadóként is el lehet számolni).

A 7 főtételt, valamint az anyagjellegű ráfordításból számított mutató egyes altételeit illetően pontosan definiálni kell azon kiegészítő adatoknak a körét (pl. bevételek esetén a jövedéki adó és a környezetvédelmi termékdíj, innovációs járulék stb.), amelyek bekérése elengedhetetlen a nemzetközi statisztikai elszámolásokhoz.

Az eredménykimutatás további elemei (mintegy 30 mutató) ilyen mélységű vizsgálatot nem igényelnek, azonban ezekben az esetekben is szükség van a bevallás kitöltési útmutatójának pontosítására.

3. Új statisztikai módszertan kidolgozása

Az egyedi beszámolási célokra IFRS-eket választó vállalkozások számára kisebb adminisztratív terhet jelent a főkönyvi kivonatokban rendelkezésre álló, kiegészítő információk szolgáltatása az adóbevallásban, mint a jelenleg esetenként fennálló, kétféle könyvvezetési kötelezettség. A bekérendő adatok mennyiségében és esetenként tartalmában nem történik változás.

A változás hatásainak bemutatására – pótlólagos költségvetési erőforrás igénybevételével – új eljárásokat, új szakstatisztikai (adat-előállítási) módszertant kell felépíteni a KSH-ban. A KSH a következő táblázatban részletezett többletforrások biztosításával tudja ellátni az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő bevezetését.

adatok ezer Ft-banMegnevezés 2015. év 2016. év 2017. év 2018. év Összesen

Többletfeladatok miatt létszámbővítés(13 fő bére és járulékai) 52 850 79 250 79 250 79 250 290 600

KSH IT feladatok (szerkesztés, programozás, fejlesztés, folyamattervezés) 82 550 30 480 30 480 30 480 173.990

Szakértői díjak 10 000 5 000 0 0 15.000Munkaállomás, IP telefon, szoftver licencek 18 290 0 0 0 18.290

Szerver, hálózat szupport, karbantartás 9 530 12 700 12 700 12 700 47.630ÖSSZESEN 173 220 127 430 122 430 122 430 545.510




+36-1-896-1657








4. Az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő bevezetésével kapcsolatos feladatok időütemezése a KSH-nál

Adminisztratív feladatok Határidő13 fő felvétele a KSH-ba az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő bevezetéséből adódó statisztikai feladatok ellátására

2015. június 15.

Speciális IFRS képzés és azt követő kiegészítő szaktanácsadás a KSH 20 fő szakstatisztikusa részére

2015. június 15.

Külön munkacsoport felállítása a magyar számviteli szabályok és az IFRS-ek közötti tartalmi eltérések adózási, számviteli és statisztikai szempontból egységes kezelésére

2015. július 1.

5 fő felvétele a KSH-ba az IFRS-ek egyedi beszámolási célra történő bevezetéséből adódó informatikai fejlesztési feladatok ellátására

2016. január 1.

Az IFRS-ek bevezetésének többletkiadásaira vonatkozó pénzügyi fedezet biztosítása az érintett költségvetési szervek költségvetésében.

A költségvetés tervezésekor

Szakmai feladatokA magyar számviteli szabályok és az IFRS-ek közötti tartalmi eltérések adózási, számviteli és statisztikai szempontból történő részletes összevetése és megfeleltetése.

2015. október 31.

Javaslat tétel az adózási (és egyéb) jogszabályokban meghatározott adatszolgáltatások kiegészítésére

2015. november 30.

Az IFRS-ekre áttérő vállalkozások adatai számítástechnikai feldolgozási tervének kidolgozása, programozása, futtatása, eredmények elemzése:az elektronikus adatgyűjtési rendszerben, az adminisztratív adatokat kezelő rendszerekben, az egységes adatfeldolgozó rendszerben, az adatbázis rendszerekben (pl. közös adatbázis)

2016. januártól folyamatosan

A nemzeti számlákhoz és az érintett szakstatisztikákhoz (rövid távú statisztika, külkereskedelmi statisztika, stb.) készülő számítások módszertanának módosítása.

2016. február 28.

Az áttérés évében mindkét szabály szerint jelentő vállalkozások adatainak elemzése, javaslat tétel a begyűjtendő adatok körének, tartalmának esetleges javítására és az ebből eredő informatikai fejlesztések végrehajtására.

2016. december 15.

A statisztikai dokumentációk, minőségjelentések, módszertani nyilvántartások naprakésszé tétele.

2017. március 30.

VIII. Képzések és szakkönyvek fordításának időszükséglete és költségigénye

1. Az IFRS képzés jelenleg Magyarországon

Jelenleg az alábbi IFRS képzések érhetőek el a piacon:

a. A mérlegképes könyvelők IFRS minősítéséhez OKJ-s tanfolyam sikeres elvégzése szükséges. A tanfolyamot jelenleg több felnőtt képző szervezet is nyújtja (például MKVK Oktatási Központ Kft., Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt stb.).




+36-1-896-1657








Az IFRS képesítés megszerzésének előfeltétele a mérlegképes könyvelői képesítés. A képzés államilag elismert végzettséget igazoló oklevelet ad.

A képzés 240-360 órás, amely után modulzáró vizsgát, valamint komplex szakmai vizsgát kell a hallgatóknak sikeresen teljesíteniük a regisztráció megszerzéséhez. A vizsga több írásbeli, valamint szóbeli részből áll. A tanfolyam vizsgáztatása központosítottan, a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyeletével készült vizsgasorok alapján történik.

A tanfolyam alól felmentést kapnak az ACCA Diploma in International Financial Reporting (DipIFR) nemzetközi oklevéllel, az ACCA (Association of Chartered and Certified Accontants) végzettséget igazoló oklevéllel valamint az ICAEW IFRS Certificate nemzetközi oklevéllel rendelkező hallgatók.

Ez a képzési forma azoknak javasolt, akik az IFRS beszámolók összeállításában operatívan részt vesznek vagy ilyen beszámolót készítő vállalkozásoknál ellenőrzéseket végeznek (például NAV ellenőrök).

b. Az okleveles könyvvizsgálói képzés jelenlegi tananyagának része az IFRS. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg könyvvizsgálónak tanuló, és a jövőben oklevelet szerző személyek már rendelkezni fognak IFRS ismeretekkel. (Az, hogy ők kapnak-e IFRS minősítést, még nem eldöntött.) Ez a képzési forma azoknak javasolt, akik okleveles könyvvizsgálóként kívánnak a jövőben dolgozni vagy egy a könyvvizsgálóval azonos mélységű ismeretekre van szükségük (pl. ellenőrzéshez, elemzéshez).

c. A már könyvvizsgálói oklevéllel rendelkezőknek szakmai minősítő vizsga letétele szükséges az IFRS minősítés megszerzéséhez, amely egy írásbeli és egy szóbeli vizsgarészből áll.

Minősítést a kamarai tag könyvvizsgáló és könyvvizsgáló cég kérelem alapján kaphat, ha igazolja, hogy eleget tud tenni a minősítéshez szükséges feltételeknek, amely a vizsgán túlmenően még megfelelő idejű szakmai gyakorlat meglétét is megkívánja illetve könyvvizsgáló cégek esetében előírás legalább egy fő IFRS minősítéssel rendelkező természetes személy könyvvizsgáló foglalkoztatása.

d. A fentieken kívül számos különböző tartalmú IFRS tanfolyam elérhető. A nemzetközi hálózattal rendelkező könyvvizsgáló cégek, illetve más felnőttképzési szereplők is megtalálhatóak a piacon. Ezek a képzések elérhetőek áttekintő képzésként (alapképzés) és az IFRS-ek egy-egy témájára fókuszálva. Ebből következően időtartamuk is változó. A képzés tartalma rugalmasan alakítható, mert nem kötött tematika alapján kell végrehajtani, viszont nem végződik államilag elismert vizsgával.

e. Több évig tartó, komplex számviteli képzés az ACCA tanfolyam. A képzés és vizsga angol nyelvű, és ACCA (Association of Chartered Certified Accountant) oklevél megszerzését teszi lehetővé. Ilyen oklevél megszerzése azok számára hasznos, akik szakmailag világszerte elismert, az üzleti élet számos területén használható szakmai végzettséget szeretnének szerezni.




+36-1-896-1657








Az ACCA tantervének előnye, hogy a tradicionális számviteli készségeket kombinálja (számvitel, vezetői számvitel, adózás és üzleti elemzés) a pénzügyi ismeretek, jog, rendszertervezés, könyvvizsgálat, kommunikáció, etika, vállalatvezetés, irányítás és stratégiai tervezés elemeivel.

2. Államigazgatási intézmények szakembereinek IFRS képzése

Az alábbi államigazgatási és állami szervek érintettek az IFRS-ek bevezetése kapcsán, mert bizonyos számú munkatársának szakmai képzésére, illetve továbbképzésére lenne szükség az IFRS-ek sikeres bevezetéséhez a bevezetés előtt és azt követően is.

1) Az IFRS-ek bevezetése kapcsán szakember-képzés tekintetében leginkább érintett államigazgatási szerv a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Becsléseik szerint a bevezetéskor 50 munkatárs IFRS képzése elengedhetetlen ahhoz, hogy az IFRS beszámolóra áttérő gazdasági társaságok ellenőrzése zökkenőmentesen történjen. A későbbiekben az IFRS-re áttérő társaságok számának növekedésével további 50-50 munkatárs képzésére lesz szükség.

2) Speciális IFRS képzésre van szükség a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) munkatársai számára, ahol kezdetben 20, majd a következő két évben évente további 10-10 munkatárs képzésére lesz szükség. Számukra elengedhetetlen a testreszabott, speciális képzés, amely elsősorban az eredménykimutatás tételeinek ismertetésére terjed ki, továbbá szükséges még számukra egy IFRS - magyar számviteli szabályok összehasonlítására kiterjedő képzés is. Ezt követően a KSH munkatársai szerint az egyes mutatószámokkal kapcsolatos IFRS-ek értelmezéséhez IFRS szakértők bevonására is szükség lesz.

3) A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) becslése szerint az első évben 10 fő IFRS képzése válik szükségessé, majd további 10-10 fő képzése a következő 2 évben.

4) Egyéb államigazgatási szervek: Igazságügyi Minisztérium (IM), Miniszterelnökség, Állami Számvevőszék (ÁSZ) és Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI): 10 fő szervezetenként, összesen kb. 40 fő (20 fő képzése a bevezetéskor, további 20 fő a következő 2 évben).

A munkatársak éves továbbképzését is ilyen létszámban kell megvalósítani.

Az OKJ-s IFRS mérlegképes könyvelő képzés felelne meg azoknak, akiknek van mérlegképes képesítésük, míg az IFRS könyvvizsgálói képzés felelne meg azoknak, akik könyvvizsgálói képesítéssel rendelkeznek.

Azon intézmények esetében, ahol a szakemberek nem rendelkeznek az IFRS képzések előfeltételével - amely a mérlegképes könyvelői vagy könyvvizsgálói szakképesítés -, a nem OKJ-s képzések lehetnek csak alternatívák azzal az előnnyel, hogy számukra testre szabott képzési tematika dolgozható ki.




+36-1-896-1657








Fontos szempont a képzések, illetve képző szervezetek megválasztásánál az is, hogy ne csak elméleti tudást szerezzenek a képzésben résztvevők, hanem kapjanak betekintést a gyakorlati kérdésekbe is.

Az egyes képzések költségvonzatai (adatok eFt-ban, a piacon elérhető alábbi átlagos képzési költségek figyelembevételével):

Képzés típusa Képzés idejeóra

Tanfolyam, jegyzetek díja - eFt

VizsgadíjeFt

ÖsszeseneFt

IFRS mérlegképes könyvelő (OKJ-s tanfolyam)

240 120 64 184

IFRS minősítő vizsga könyvvizsgálók számára

80 150 36 186

Különböző IFRS témákban tartott képzések, akár testreszabott programokkal

különböző 240 - 240

IFRS update képzés a változásokról

8 60 - 60

A felnőtt képző intézmények képzései államilag elismert oklevelet nyújtó vizsgával, míg a nemzetközti tanácsadó cégek képzései jelenleg nem vizsgával zárulnak, de szükség esetén vizsga letételére is lehetőség lehet, azonban az drágítja a képzés költségeit.

Államigazgatási szervezetenként és évenként lebontva a következő költségekkel számolhatunk:

Szervezet2015. év 2016. év 2017. év 2018. év

fő költségeFt

fő költségeFt

fő költségeFt

fő költségeFt

NAV* 0 0 50 9.210 100 12.210 150 15.210alapképzés 0 0 50 9.210 50 9.210 50 9.210

- mérlegképes könyvelő

0 0 45 8.280 45 8.280 45 8.280

- könyvvizsgáló 0 0 5 930 5 930 5 930továbbképzés 0 0 - - 50 3.000 100 6.000NGM** 10 2.400 20 3.000 30 3.600 40 4.200alapképzés 10 2.400 10 2.400 10 2.400 10 2.400továbbképzés 0 0 10 600 20 1.200 30 1.800KSH** 20 4.800 30 3.600 40 4.200 50 4.800alapképzés 20 4.800 10 2.400 10 2.400 10 2.400továbbképzés - - 20 1.200 30 1.800 40 2.400Egyéb államigazgatási szervezetek**

0 0 20 4.800 30 3.600 40 4.200

alapképzés 0 0 20 4.800 10 2.400 10 2.400továbbképzés 0 0 - - 20 1.200 30 1.800




+36-1-896-1657








Mindösszesen 30 7.200 120 20.610 200 23.610 280 28.410

*NAV esetében az igényelt képzés típus az OKJ-s IFRS mérlegképes könyvelő képzés azoknak, akik mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkeznek, míg az IFRS minősítő vizsgára felkészítő tanfolyam azon munkatársainknak, akik könyvvizsgálói képesítéssel rendelkeznek. A megoszlás előre nem tervezhető, a számítás elvégzésénél 90%-10% csak feltételezett megoszlás. Tekintettel arra, hogy a kétféle képzés költségében nincs jelentős különbség (2 eFt) ennek nincs érdemleges hatása.

**Államilag el nem ismert vizsgával végződő, testreszabott képzések költségeivel számoltunk, tekintettel arra, hogy ezen cégek érintett szakemberei feltételezhetően nem rendelkeznek az OKJ-s képzések bemeneti alapfeltételeivel.

Tekintettel arra, hogy az adóvizsgálatok legkorábban az IFRS-ek első alkalmazása utáni évben kezdődnek, a NAV szakembereinek képzése 2016. évben kezdődhet, míg a KSH szakembereinek képzését - a statisztikai adatszolgáltatások időben történő kidolgozása érdekében - már 2015. év nyarán meg kell kezdeni.

Az államigazgatás különböző szerveit tekintve 2016. évben 120 fő képzése, majd az azt követő két évben további 480 fő képzése (beleértve a továbbképzést is) válik szükségessé, melynek költségei becslések szerint kb. 80 millió forintot tesznek ki (évenkénti részletezést lásd az előző táblázatban).

A KSH által használt mutatószámokhoz szükséges adatok IFRS-ek szerinti értelmezéshez bevont külső szakértők díja 5-10 millió Ft-ra becsülhető az első évben.

Mivel az adóvizsgálatok legkorábban az IFRS-ek első alkalmazása utáni évben kezdődnek, a NAV szakembereinek képzése 2016. évben később kezdődhet, míg a KSH, az NGM szakembereinek képzését már 2015. évben meg kell kezdeni. Ez utóbbi költségigényét az előterjesztés „statisztikai vonatkozások” című fejezete tartalmazza.

3. Szakmai anyagok fordítása

Magyar nyelven megjelent IFRS-ek már meglévő fordításának javítása

Az IFRS-ek magyar nyelvre való fordítását az Európai Bizottság elvégezte, azok jogszabályként (1126/2008/EK rendelet) kihirdetésre kerültek. A szakértők véleménye szerint azonban a rendelet számos esetben tartalmaz szakmailag nem helytálló fordítással készült szövegeket is. Ezek javítása az alkalmazók és ellenőrzést végzők egységes értelmezése miatt fontos.

Szükséges tehát a már kihirdetett IFRS-ek magyar fordításának javítása, melyet az Igazságügyi Minisztérium koordinál. Ennek során először azonosítani kell a javítandó szöveget, javaslatot kell tenni annak korrekciójára (azaz a helyes szövegre), amennyiben jogosnak vélik a javításokat, megküldik az Európa Tanács, vagy Parlament nyelvi




+36-1-896-1657








szolgálatainak ellenőrzésre, melyek elfogadása esetén megjelentetik a módosítást. A változtatás hatályának a pontos meghatározása fontos kérdés a jogalkalmazás során.

A fordítási munkát mindenképpen az IFRS-ek szövegének javításával kell kezdeni, mert az abban szereplő szakszavak, kifejezések lesznek az alapjai a „B” kötet szövegének is.

A már lefordított IFRS-ek magyar nyelvű szövegének korrekciója várhatóan 20 millió forint költséggel jár.

Az IFRS-ekhez szorosan kapcsolódó, illusztratív példákat. magyarázatokat tartalmazó „B” kötet fordításának feltételei és költségvonzata a következő:

Az IFRS Foundation az a szervezet, amely az IFRS-ek szerzői jogát birtokolja, ezért bármely nyelvre történő fordítás az IFRS Foundation engedélyéhez kötött, amelyről írásos szerződés megkötése szükséges.

Az IFRS szakmai anyagok fordítása szigorú minőségi elvárások alapján kell, hogy megtörténjen, melyek szabályait a Foundation részéletes szabályokban határozta meg (IFRS Translation Policy).

Az IFRS Foundationnal való megbeszélés alapján a megjelentetés engedélyezéséért fizetendő díjak attól függnek, hogy a magyar nyelvű fordítás nyomtatott vagy elektronikus formában kerül megjelentetésre.

Papír alapú megjelentetés esetén ún. royalty megfizetése, elektronikus terjesztés esetén éves díj megfizetése merül fel. A szerződés értelmében a papír alapú megjelentetés esetén az értékesítéseket megbízhatóan szükséges dokumentálni.

Papír alapú terjesztés esetén az IFRS Foundation-nel kötött szerződés tartalmazná a könyv kereskedelmi árát és a publikálás dátumát, a könyv kinézetére vonatkozó előírásokat (a magyar változatnak az eredeti angol verzióhoz kell hasonlítania, de a licenszbe vevő neve és logója szerepeltethető a borítón) és a használati jogról szóló leírást.

A magyar fordítás online portálon történő hozzáférhetővé tétele esetén az IFRS Foundation előírása, hogy a fordítás bárki számára elérhető legyen, ám az elérést az ország területén belülre kell korlátozni, amely technikailag megoldható. Ebben az esetben is szerepeltetni kell a használati jogról szóló leírást a közzétett anyag mellett.

A “B” kötetnek két változata van:

„piros könyv” 2014-ben kb. 900.000 szót tartalmazott

várhatóan 1.250.000 szóból fog állni (2015. márciusban jelent meg)

„kék könyv” 914.880 szó (nem tartalmazza a 2015. január 1. után megjelent IFRS standardokat)




+36-1-896-1657








A „B” kötet fordítása szakmai feladat kell, hogy legyen, az anyag bonyolultságának és mennyiségének ismeretében célszerű a fordítást olyan szervezetekre bízni, ahol nem csak a fordítási, hanem IFRS szakmai kompetencia és kodifikációs tapasztalat is rendelkezésre áll. Ezen túlmenően a mennyiség miatt célszerű a fordítandó anyagot részekre bontani és több egységben fordíttatni.

A „B” kötet fordításának költségei a könyvvizsgáló cégek (PricewaterhouseCoopers és KPMG) előzetes számításai alapján 76,2 millió forintra becsüljük (1.250.000 szó x 61 Ft/szó).

További várható járulékos költségek: Lektori bizottság költségei: 10 fő * 1 millió forint / fő = 10 millió forint Éves royalty díj fizetése az IFRS Foundation számára „B” kötet miatt, kb. 9-10

millió Ft (21.500 GBP)

A már lefordított szakmai anyagok karbantartása 10 millió forint / év összegű költség.

Az IFRS anyagok közzététele a www.kormany.hu weboldalon történne meg.

A magyarázó szöveget és illusztratív példákat tartalmazó „B” kötet egyszeri fordításának becsült költsége a lektorálás díjával együtt: 86 millió Ft.

Az IFRS Foundation számára fizetendő díj költsége 10 millió Ft/évösszegűre becsülhető.

A lefordított szakmai anyagok karbantartása várhatóan további évi 10 millió forint költséggel jár.

4. A képzések és szakmai anyagok fordításának lehetséges finanszírozása

A Közigazgatás- és Közszolgáltatás Fejlesztési Operatív Program (KÖFOP)

A KÖFOP jelenleg Bizottsági egyeztetés alatt van, melyhez a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) javasolt témákat, melyek a következők:1. A közszolgálatban dolgozók egyéni fejlesztési terven alapuló kompetencia-fejlesztése.2. A közszolgálatban dolgozók hatékonyabb tanulását segítő tanulási környezet, oktatási

technológia és képzésmenedzsment fejlesztése.3. Kompetencia-alapú közszolgálati életpálya-programot támogató szolgáltatások.

Megvizsgálásra került az oktatás és a fordítás költségeinek KÖFOP forrásból történő finanszírozásának lehetőségét, azonban az alábbi okok miatt annak lehetősége elvetésre került:

a) A program csak 2016. évben indul, akkor lehet forrásokra pályázni, ezzel szemben az IFRS-ek egyedi bevezetésével kapcsolatban már 2015. évben is jelentős költségek merülnek fel (részleteket lásd összefoglaló táblázatban).




+36-1-896-1657








b) A program részletei még nem ismertek, de az már bizonyos, hogy a KÖFOP keretében csak 1 milliárd Ft-ot meghaladó költségigényű programok finanszírozhatók. A közigazgatásban dolgozó érintett szakemberek képzésének és szakanyagok fordításának költségei meg sem közelítik ezt az értéket.

c) Az NKE által javasolt, még el nem fogadott témákba a fordítás költségei egyáltalán nem lennének beilleszthetők.

d) A pályázat áttételes (NKE-n keresztül) történő lebonyolítása hosszú időt venne igénybe, amely nem hozható összhangba az IFRS-ek bevezetésével összefüggően elvégzendő feladatokra rendelkezésre álló idővel.

5. Költségvetési kérdések

A képzések és fordítás a költségeinek fedezetét – tekintettel arra, hogy a felmerülő költségek nagyságrendje a KÖFOP keretein belül történő közvetlen megvalósítást nem teszi lehetővé, továbbá, hogy az abba történő integrálás jelenleg megalapozottan nem, és csak hosszú átfutási idővel lenne megvalósítható – az érintett szervezetek saját költségvetése terhére javasolt biztosítani.

6. A képzések és fordítások időütemezése

Prioritást kell biztosítani a magyar nyelvű IFRS-ekben található fordítási hibák azonosításának és javításának. Az IFRS-ek fordítási hibáinak javítása után kezdődhet csak meg a „B” kötet fordítása.

Ezzel párhuzamosan – a KSH és az NGM esetében már 2015. évben – indokolt megkezdeni a szükséges alapképzéseket annak érdekében, hogy a statisztikai adatgyűjtés céljára kidolgozandó útmutató elkészítése még az áttérés évét megelőző év vége előtt megtörténhessen. A többi érintett államigazgatási szervezetnél a képzések 2016. évben kezdődhetnek.

Az IFRS-ek egyedi beszámolási célokra történő bevezetésével kapcsolatos egyes, előzetes költségek összefoglaló táblázata (tízezer forintra kerekített adatok alapján)

adatok ezer Ft-banMegnevezés 2015. év 2016. év 2017. év 2018. év Összesen

Statisztikai rendszer továbbfejlesztése miattLétszámbővítés költségei 52.850 79.250 79.250 79.250 290.600Szoftver fejlesztés költségei 82.550 30.480 30.480 30.480 173.990Hardver fejlesztés és karbantartás költségei

27.820 12.700 12.700 12.700 65.920

Szakértői díjak 10.000 5.000 0 0 15.000Összesen 173.220 127.430 122.430 122.430 545.510

Képzések és fordítások




+36-1-896-1657








Szakemberek képzésének költségei

7.200 20.610 23.610 28.410 79.830

Fordítással kapcsolatos költségek

10.000 96.000 20.000 20.000 146.000

Összesen 17.200 116.610 43.610 48.410 225.830

Mindösszesen 190.420 244.040 166.040 170.840 771.340




+36-1-896-1657







Documents

· Web viewJelenleg is vannak a tőzsdei kibocsátók között olyanok, amelyek nem kötelezettek konszolidált éves beszámoló készítésére, így az IFRS-ek konszolidációs