ÖTTORONYHonismereti lapok

1

Megyénk és környéke az őskorban

Miért választotta lakhelyül az őskor embere a Dél-Dunántúlt?

Baranya az ország egyik leginkább sokszínű földrajzi tája és természeti környezete, mely az itt élő ember életformáit és kultúráját is változatossá tette. Pécs és környéke ősidők óta emberlakta térség, változatos adottságai a legkülönbözőbb szükségleteket is ki tudták elégíteni. Az egész Dunántúlon itt van egy helyen a legjobb égethető és a legjobb faragható mészkő, a téglaverésre kiválóan alkalmas agyag, könnyen bányászható homok, és az erdőség egész a síkságig ér.

Fontos tényező a Mecsek, mely északról védte a mindenkori települést csatlakozva a hegy lábánál elterülő síksághoz. A síkság felett 120 méteres magasságban számos karsztforrás fakad. Köztük a legjelentékenyebb a Tettye-forrás, amely esős évszakban 6000 köbméter, a legszárazabb időszakban is 600 köbméter vízmennyiséget szolgáltat.

A pattintott kőkorszak (paleolitikum ) emlékei

A legrégibb települési emlékek 80-60 ezer évesek. A Mecsekben a Mélyvölgyi kőfülkében tüzelésnyomokat és állati csontokat tártak fel a régészek. Megállapításuk szerint a csontokat emberi kéz törte fel. A villányi szőlőhegyen a egy másik nép (i.e. 30-15 000) hagyott nyomokat.( tüzelésre utaló leletek ).

Az ebben a korban élt emberek ismerték és használták a tüzet, egyes feltételezések szerint már elő is tudták állítani azt. Eszközeik természetes állapotú, kevés alakítást igénylő csont, fa és kőeszközök voltak. A széttört kovakavicsok éleit apró kis pattintásokkal alakították különböző módon használható szerszámokká. A lándzsahegyek mellett az állati bőrök tisztításához használt kaparókat, lyukasztókat (ár), fúrókat, famegmunkálásra alkalmas gyaluszerű eszközöket is előállítottak.Az egyik legismertebb eszköz a pattintott marokkő, a szakóca volt.

A pattintott kőkorszak legismertebb magyarországi lelőhelyeit Tatán , Érden és a Bükk hegység barlangjaiban, a Subalyuk barlangban, a Szeleta barlangban és az Istállóskői barlangban tárták fel. Ez utóbbi barlangból került elő egy fiatal barlangi medve combcsontjából készített háromlyukú furulya, amelyen öt hangot lehetett megszólaltatni.

A barlangi kultúrák mellet új műveltségű nép is megjelent Közép-Európában. A vadak vonulását követő vadásznépnek szállásra volt szüksége. Földbe ásott, és ágakkal, bőrökkel befedett lakógödreik ( putri )az első, ember által épített hajlékok voltak.

Az újkőkor (neolitikum) emlékei lakóhelyünkön

A megye területének teljes benépesedése az újabb kőkorban történt. A Mecsek vidéke lett az ún. Lengyeli kultúra központja. A régészeti kultúra egy szakkifejezés, amely a történelem korai időszakában egy időben élt vagy egymást követő népek megkülönböztetésére szolgál. Olyan népet is jelöl, amely földrajzilag jól körülhatárolt helyen, azonos körülmények között alakult ki, gazdasági élete, használati tárgyai, szellemi élete csak az adott népre jellemző.

Egy adott kultúrán belül több régészeti csoportot is elkülöníthetünk. A régészeti csoport elnevezése történhet:

2

- Első, illetve jelentősebb lelőhelyéről: Pl. Lengyeli kultúra, Hatvani Kultúra,

- Az adott nép egy jellegzetes használati eszközéről: Pl.vonaldíszes, mészbetétes kerámia népe

- Az adott nép bizonyos szokásához kapcsolódhat: Pl.halomsíros, urnamezős kultúra

Az újkőkorszak népe növényeket termelt állatokat tenyésztett és jellegzetes díszítésű kerámia edényeket készített. Ahogy a név is utal rá, a korszak embere nagy szakértelemmel megmunkált csiszolt kőeszközöket ishasznált.

Ie. 3800-2800 között élt itt az a nép, amely nevét agyagedényeinek bemélyített vonalas díszítéséről kapta.(vonaldíszes kerámia népe) Leleteik a pécsi Makár-hegyről és a Megyeri rétről kerültek elő. A zengővárkonyi feltárt őskori telep (i.e. 2500) számos más néppel kialakított kapcsolatról árulkodik.( idegen kultúrák eszközeire bukkantak a régészek.)

A fémkorszak

A rézkor a Dél-Dunántúlon kb. ie.2500-2000-ig tartott. Emlékei Pécs-Szabolcsról, Nagyárpádról, Makár-hegyről, Pécs-Vasasról kerültek elő. Nagyárpádon szögletes alaprajzú tűzhelygödrös házakat tártak fel, melyek vesszőfonatos falát sárral tapasztották be. A korszak embere a csiszolt kőeszközök mellet már rézből készült termelőeszközöket is használt. Erre utal a rézkorszak elnevezés is.

Az ie. 2. évezred elején a termelőeszközök anyaga is módosult. A felhasznált új fém a réz és ón keverékéből(ötvözetéből) készült bronz volt. A bronz jobb önthetősége, alakíthatósága, nagyobb keménysége sokirányú felhasználást tett lehetővé.

Jellegzetes bronzkori nép volt a mészbetétes kerámia népe. (i.e.1700-1400)Edényeiket fehér mész díszítésekkel látták el. Közel 50 lelőhelyük, a települések viszonylag rövid élete, az épületek jellege, a csontszerszámok és állatcsontok gyakran helyet változtató állattartó földműves életmódra utalnak. A feltárások azt mutatják, hogy házi állatként tartották a szarvasmarhát, a juhot, a kecskét, a sertést, valamint ismerték a sertést és a kutyát.

A Rézkor (bronzkor) késői szakaszában(i.e. 1300-1100) a Makár hegyen és a Jakab-hegy környékén élt az ún. “Halomsíros kultúra “népe. Jellegzetes temetkezési szokásaikról már olvashattatok. Őket egy másik nép, az “urnasíros kultúra” népe követte(i.e.1100-800). A Rókusdombon 16 sarló, tokos véső, a Makár-tetőn balták, tálak edények kerültek elő. Házaik négyszögletesek, favázasak, nyeregtetősek voltak, a föld felszínére épültek. A gazdasági épületeiket részben, vagy egészben a földbe ásták be. Bronztárgyaikat öntéssel állították elő. Fejlett volt az agyagművesség is. A vagyoni különbségek meglétére utalnak a nagy számban talált ékszerek.

A vaskort területünkön i.e.800-280-ig számítjuk. A vaskorban benépesültek a hegytetők (Jakabhegy, Makárhegy).Ezeken a helyeken kora vaskori régiségeket találtak. A Jakabhegyen az i.e. 7. Század körül az ott lakók menedékül földvárat építettek a kelet felől érkező lovas, nomád népek ellen. Az erődítmény már méretei miatt is egyedülálló a Kárpát-medence nyugati A földvárat a későbbi korok népei is lakóhelyül használták. felében. A pannonok az i.e. 6-4. Században éltek itt.

3

Őket követték a kelták, akik a mai Franciaország területéről érkeztek. A kelták jól értettek a ló, a sertés, a juh tenyésztéséhez, a gyapjú feldolgozásához. A környéken ők honosították meg a fazekaskorong használatát. Fegyvereik kiváló vasból készítették. A csapággyal ellátott kerék, a kasza, az egyszerű aratógép is feltehetőleg a kelták találmánya volt. A fejlett árutermelést és kereskedelmet jelzik a nagy számban előkerült kelta pénzérmék is.

4

A Mecsek hegység és a környező területek története az újkőkortól a késői bronzkorig (i.e. 4000 - i.e. 1200)

Vidékünk legkorábbi régészeti leletei az újkőkorból származnak. Az első földművesek településeinek feltárásakor már nem csak pattintott pengéket, hanem gondosan csiszolt kőszerszámokat is találtak. Ezért ezt a korszakot, mely hazánk területén időszámításunk kezdete előtt ötezer évvel bontakozott ki, csiszolt kőkorszaknak nevezik.

Időszámításunk kezdete előtt háromezer évvel ezelőtt Zengővárkony környékén élt az a nép, amelynek lakóhelyét megtalálták és feltárták a régészek. A Tolna megyei Lengyel község mellett is feltárták falujukat, ezért a régészek a népcsoport emlékeit "lengyeli kultúra" néven emlegetik.

A zengővárkonyi falu lakói és szomszédjai kézzel formálták agyagedényeiket. Az edényeket égetés után festették a környéken található ásványi anyagokkal. A fekete színt a mangánérc, a vöröset pedig a vasérc (vasoxid) felhasználásával érték el. A bonyolult mintákat sokszor úgy alakították ki, hogy először az egész edényt fekete festékkel, azután pedig vörös réteggel vonták be. Ezután rajzolták a mintát úgy, hogy a díszített részeken a felső vörös réteget leszedték ( ilyen módon díszítik manapság is sokfelé a húsvéti tojást!).

A zengővárkonyi lelőhely leghíresebb lelete a gyermekét tartó anya szobrocsája, a “Zengővárkonyi Madonna”. Az újkőkori emberek varázslási szertartásaik során a vetőmag termékenysége érdekében az emberi termékenységet ábrázoló szobrocskákat készítettek. Ezek egyike a híres lelet.

A réz az első olyan fém, amelyet az ember megismert és felhasznált. Már az újkőkor végén is készültek ékszerek rézből. A zengővárkonyi település lakói valószínűleg megtalálták a rézérceket az Árpádtető közelében. A kék és zöld színű rézérc ma is gyűjthető itt, a kozári kőbánya területén.A rézművesség igazi kibontakozása időszámításunk előtt 2500 táján kezdődött. A Lánycsók mellett feltárt rézkori település ásatása során kerültek elő a Délkelet-Dunántúl legkorábbi olvasztótégelyei, amelyek a rézművesek fontos munkaeszközei voltak.

A rézkori népek nem festéssel, hanem karcolással, fényezéssel díszítették edényeiket a mi vidékünkön.

A távoli Kisázsia és az Égei tenger vidékén az időszámításunk előtt 2300 körül már fejlett, városias kultúra bontakozott ki. Az ottani edényformákat sokfelé igyekeztek utánozni, így vidékünkön is megjelentek az új, korábban nem divatos edényformák, mint az elegáns talpas tál.

Időszámításunk előtt 2000 körül új népcsoport vette birtokba a Mecsektől délre fekvő területeket. A délről érkező jövevények főleg a jól védhető, kiemelkedő dombhátakat szállták meg a Pécsi-víz mocsaras völgyének déli oldalán. Nevezetes telepük a Zók melletti várhegy, ami Pécstől délnyugatra található. A Várhegy fennsíkján napjainkban is igen sok edénytöredéket, állatcsontokat lehet találni a szőlők és a kukoricások szántott földjének felszínén.

A zóki kultúra népe vésett mintákkal és mészbetétes díszítéssel látta el edényeit. A legjellegzetesebbek a kívül-belül egyaránt díszített tálak. A korai bronzkorban az egész Kárpát-medencében elterjedt ez a díszedény, és ahol ezt az edényformát megtaláljuk, ott fellelhetők az új korszak fémművességének termékei, a bronzbalták és bronzvésők is.Agyagból készültek a bronzbalták öntőformái. Az öntőtégelyben megolvasztott nyersanyagot az öntőnyíláson olyan gyorsan kellett az előhevített formába önteni, hogy a folyékony fém közben ne dermedjen meg, az öntvény pedig sima felületű legyen. A munka nagy ügyességet és tapasztalatot követelt, a bronzműveseket tisztelet övezte.

5

A korai bronzkor valamelyik vallási szertartásához tartozhattak a madár alakú edények. Nem tudjuk, milyen istenség tiszteletével voltak kapcsolatban, de a madarak ábrázolása egészen a korai vaskorig, tehát ezer éven át gyakori volt Közép-Európában. Az egyik kis edényke is a zóki Várhegyről származik.

A korai bronzkorban újabb déli népcsoportok érkeztek területünkre. Telepeik dombhátakon találhatóak, edényeik a Délkelet-Európában elterjedt formák alapján készültek. Korsóik, tárolóedényeik, szépen formált amforáik a görögországi korai bronzkor edényeihez hasonlítanak.

A bronzművesség nagy fellendülése i.e. 1600 táján kezdődött. Az antimon és a réz egyaránt bányászható volt a Kárpát-medencében. Kiteljesedett a bronzipar, amit a telepeken előkerülő öntőformák, öntőkanalak, az elrejtett bronzkincsek jeleznek. A korai bronzkor egyszerű baltái után a középső bronzkorban különleges díszfegyverek, változatos bronzedények és fokosok jelentek meg.

A bronzkor dunántúli lakossága i.e. 1500 körül pazar díszítésű, mészbetétes edényeket készített.

6

A Mecsek hegység és környéke a késői bronzkortól a római hódításig (i.e. 1200-tól a kelták megjelenéséig)

A Mecsek és környéke a késői bronzkorban is különböző népek lakóhelye volt. A mészbetétes edények népe békés fejlődésének a nyugat felől érkező törzsek támadása vetett véget i.e. 1300 körül. A kialakuló új kultúra az Alpok körzetében és a Duna mentén egységes vonásokat mutat, a bronzművesség is ebben a korszakban , a késői bronzkorban érte el csúcspontját.

Időszámításunk kezdete előtt ezer évvel már minden fontosabb szerszám és fegyver bronzból készült, így a vésők, sarlók és a fémműves szerszámok is. Korábban a sarlók úgy készültek, hogy a fába vagy csontba éles kőpengéket illesztettek. A késői bronzkorban már ezt a szerszámot is bronzból öntötték. A földműves terménnyel, bőrrel, szövettel, élő állattal vagy egyéb áruval fizetett a bronzművesnek az áruért.

A faluközösségek vezetői (a törzsi előkelők) és kíséretük fontos fegyvere volt a lándzsa, amelyet harcban és vadászaton egyaránt használtak. A főleg étkezésnél használt bronzkést és a nagyméretű dísztűket szintén öntéssel állították elő. A kész darabokat gyakran véséssel díszítették. A bronzöntő mesterek kisméretű, finom kidolgozású tárgyakat is készítettek. Dísztűket, csüngőket, varrótűket és tűtartókat az asszonyoknak, nyílhegyeket és horgokat a vadászathoz-halászathoz férfiaknak. A ruhakapcsoló tűk alapformája olyan volt, mint a mai biztosító tűké, de külső oldalukat úgy formálták meg, hogy díszítse is az öltözéket.

A szerszámok is egyre kidolgozottabbakká váltak. A finom fogazású fűrészlapok bronzlemezből készültek, és a mai fűrészekhez hasonlóan lehettek fakeretbe foglalva.

A bronzkor végén, i.e. 800 körül újabb hódító törzsek érkeztek az Alpok vidékéről a Dél-Dunántúlra. Ekkor jelennek meg az első vastárgyak, ez a korai vaskor kezdete.

Vezetőik a jól védhető magas hegytetőket szállták meg. Egyik legfontosabb településük a Pécs melletti Jakab-hegy fennsíkján volt. Az erődített telep magas sáncainak maradványa ma is jól látható a Jakab-hegy fennsíkjának peremén. Az erőd térképén könnyű megtalálni az egykori kapu helyét. Az erődített településen belül külön sánc választotta el a fellegvárat, ahol a törzsfő és kísérete lakott.

A Jakab-hegyről széttekintve látjuk meg igazán, milyen jól választották ki a központi erőd helyét a koravaskori nép vezetői. A Jakab-hegyről a Pécsi-medence, a Mecsek nagy része és a síkság szinte a Dráváig ellenőrizhető volt.

Az erőd sáncán kívül, attól nyugatra kisebb-nagyobb halmok százait találjuk az erdőben. Ezek a halmok rejtik a telep lakóinak sírjait. A halmok feltárása alapján ismerjük a korai vaskori nép temetkezési szokásait. A halottat máglyán elhamvasztották, majd a hamvakat összegyűjtötték és edényekkel, néha fegyvereivel és ékszereivel együtt a sírgödörbe helyezték. A sír fölé halmot emeltek, amit kőkerítéssel, kőgyűrűvel vettek körül. A halott emlékére időről időre áldozatot mutattak be.

„Hosszú kilenc napon át hordták oda egyre a szálfát: ám hogy a Hajnal jött sugarát terjesztve tizedszer, hozták már ki a harcos Hektort, könnyeket ontva, és tették tetemét tetejébe máglya tüzének. És hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből, nagyhírű Hektor máglyája köré sereglettek. Majd miután odagyűltek, s együtt volt valamennyi, máglya tüzét ontván legelőször lángszínű borral

7

végig, ahol csak a tűz pusztított, ennek utána tiszta fehér csontját testvérei, társai szedték össze kesergés közt, s arcukról hullt a kövér könny. Drága arany ládába helyezték csontjait aztán,és betakarták lágy bíbor takarókkal utána; majd a kivájt sírboltba betették, és tetejébe roppant sziklákat seregestül hengerítettek. Halmot emeltek gyorsan; az őrök körben ügyeltek, hogy ne rohanhassák meg a jólábvértes akhájok. Majd mikor állt a halom, hazamentek: s ennek utána szép rendben gyülekezve, dicső lakomát lakomáztak házában Priamosznak, a Zeusz- táplálta királynak.Így rendezték ők a lovas Hektor temetését”

(XXIV. ének 782-804.; Devecseri G. ford.)

Hasonló szertartás keretében építhették a jakabhegyi földvár lakói is a halomsírokat. Az eddig feltárt halmok (a sírokban talált fegyverek és lőszerszámok tanulsága szerint) a katonai arisztokrácia temetkezései lehetnek; nem ismerjük viszont még az uralkodó család és a szegényebb réteg (iparosok, kereskedők, szolgaszemélyzet) sírjait, illetve sírjainak helyét.Az előkelők halomsírjaiból bronznyelű, vaspengéjű tőr, madárfejjel díszített ivókürtvég, ékszerek kerültek elő a Jakab-hegyen. Az egyik halomsírban talált bronz zabla jelzi a lótartás, a harci szekerek fontosságát.

A lószerszám díszek és a zabla a Kelet-Európában akkoriban divatos formákat utánozzák. Az edények gombos kidolgozású, szépen formált példányai a koravaskori fazekasok ügyességét, mesterségbeli tudását dicsérik.A Drávától délre élő vaskori nép nevét a görög és latin történetírók munkáiból ismerjük. Ők voltak az illírek. Az egyik velük rokon népcsoport tagjai voltak a pannonok, akik az i.e. 500 körül költöztek a Dél-Dunántúlra. Később a Dunántúlt elfoglaló rómaiak a pannon nép neve alapján adták e területnek a Pannónia elnevezést.

Valamikor az i.e. VII. században - Róma, a későbbi birodalom ekkor még kicsi város volt - alakult ki a forgalmas Borostyánkő út. Ez a kereskedelmi út a Balti Tenger partjáról vezetett délre az Adriai-tengerhez és a Dunántúlt átszelte a Fertő-tó - Sporon - Szombathely vonalon.

A Kárpát-medencébe érkező borostyánkő, az őskori fenyők megkövesedett gyantája kedvelt ékszeranyaga lett az itt élő illír és pannon hölgyeknek. Természetesen csak a gazdagabbaknak futotta rá. A pannon nők sírjaiból nyakláncok kerültek elő borostyánból. A női ékszerek közé tartoztak a színes üvegből és néha ezüstből készült gyöngyök is.Szentlőrincen és Beremenden is megtalálták a pannonok sírjait és jellegzetes edényeiket. A kis ivócsészék a pannon sírok fontos mellékletei voltak. A lemezes díszítésű, jogar formájú bronztűk és a kis ló szobrocska, a T-alakú ruhakapcsoló tű mind a déli, a balkáni területek hatását mutatja.

Az i.e. VI-V. században az illírek és a pannonok a férfi halottaikat fegyverükkel és lószerszámaikkal együtt temették el. A sírokban a korszakra jellemző harci eszközök voltak: vasból készült lándzsák és kések. A sírokban talált zablák is vasból készültek.

Ez az időszak volt az ókori görög városállamok fénykora. A régészeti leletek mellett írott források is bizonyítják, hogy a korszak legvirágzóbb kereskedelmi ága a lótenyésztés és annak exportja volt. Az Alföldön tenyésztett zömök ázsiai lovak illír és pannon közvetítéssel kerültek a Balkán-félszigetre és a görög területekre.

8

A pannonok népét és a többi, a korai vaskor elejétől itt élő népcsoportot i.e.350 körül - nagyjából a Makedón Birodalom felemelkedésének idején - a harcias kelta törzsek hódították meg. Birtokba vették a Kárpát-medencét és innen kiindulva több rabló hadjáratot indítottak Itália és Hellász felé. Megszállták a Jakab-hegyi erődöt is. Az ott megtalált lándzsát és a vésőt már az ő fegyverkovácsaik készítették.

A magyarországi kelta kultúra és gazdasági élet az i.e. II-I. században virágzott, tehát Róma birodalommá válásának, a Karthágóval vívott háborúinak idején. A kelték magas színvonalú vasművességet, bronz- és ötvösművességet, fazekasságot hoztak létre itt. Központjaik a városias jellegű, erődített magaslati települések voltak. A Pécs melletti Jakab-hegyről is ismerjük az egyik ilyen erődített városukat.

A kelta hódítások sikerei a harcosok bátorsága mellett a vaskovácsok által készített kitűnő vasfegyvereknek (kések, tőrök, pajzsok, lándzsahegyek ) is köszönhetők voltak.

Hosszú, egyenes kardjaikat Julius Caesar római hadvezér és államférfi is említi, aki az Itália északi részén élő keltákat csak hosszú harcok során tudta meghódítani.

A kelta ötvösök bronzból készítették ún.“pengés” ékszereiket, amelyek többek között a Dunaszekcsőn feltárt sírokból kerültek elő.

A kelta bronzművesek magas szintű technikai tudásáról és művészi képességeiről tanúskodnak a gazdagabb női sírokból előkerült bronzékszerek: fibulák, karperecek, ruhakapcsolótűk, férfiak és nők által egyaránt viselt félgömbökből álló lábperecek. Az előkelők bronzfibuláit aranyozással látták el.

A virágkori kelta ipar nagy újdonsága volt az üveggyártás fellendülése. Gyöngyöket és szépen formált, díszített karpereceket készítettek fehér, kék, és violaszínű üvegből.

Említettük már, hogy a Kárpát-medence népei élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak a Balkán-félsziget népeivel. Tőlük - elsősorban Nagy Sándor birodalmától- ismerték meg a pénzgazdálkodást. A kelta törzsfők görög mintára már pénzveréssel is megpróbálkoztak. A vastag, kezdetleges kivitelű kelta pénzeket a görög és macedón pénzekről másolt arcképek és a kelta ízlés szerint rajzolt állatalakok díszítették. Csakhamar minden kelta törzs is saját pénzt kezdett verni görög mintára, ezüstből.

A Dunántúlon a kelták megjelenésével együtt kezdett elterjedni a fazekaskorong használata is. Korongolással nagyobb mennyiségű és jobb minőségű edényeket lehetett előállítani. A kelta uralom megszilárdulásával így a fazekas központok kialakulása is megkezdődött. Ezek a műhelyek nagy területeket tudtak ellátni termékeikkel.

Az Itáliában készült tárgyak megjelenése a kelták körében a római kereskedelem eredménye. Az egyik kelta sírból bronz serpenyő került elő, de készítője római bronzműves volt. A dunántúli kelta uralomnak a kereskedők nyomában megjelenő római hadak vetettek véget az időszámításunk első évtizedeiben.

9

A kelták hazánk területén (i.e. 4. századtól az időszámításunk kezdetéig)

A pannonok népét és a többi, a korai vaskor elejétől itt élő népcsoportot i.e.350 körül - nagyjából a Makedón Birodalom felemelkedésének idején - a harcias kelta törzsek hódították meg.

Az i.e. 6. században a mai Franciaország északi részét, Németország és Svájc egyes területeit a kelták népe lakta fejedelmeik irányítása alatt. A több törzsre tagolódó kelták nevüket a görögöktől kapták, a rómaiak galloknak hívták őket. A görögöktől és a rómaiaktól eltérően a kelták sohasem hoztak létre államszervezetet vagy birodalmat. Nem fejlesztettek ki saját írást. Ennek ellenére az ókori világ egyik legfejlettebb kézművességét és művészetét mondhatták magukénak. A kelták terjesztették el a vas használatát Európa északi részén. Feltalálták a páncélinget és a lovat is ők patkolták először. Harci szekereik küllős kerekét vasabroncs borította, a kerék tengely körüli forgását bronz csapágy segítette. Elsők között használtak ekevasat, és forgatható kézi malmot is. A szántóföldjeiket trágyázták, öszvér vagy ökör húzta vaspapucsos ekéjüket, tolta egyszerű aratógépüket, a gabonatermést kaszával aratták. A szappan „újra feltalálása” is nekik köszönhető.

Az 5-4. században meghódították Hispánia nyugati részét ( a Mai Spanyolország területe), Közép-Európát égészen a Fekete-tengerig. Birtokba vették a Kárpát-medencét és innen kiindulva több rabló hadjáratot indítottak Itália és Hellász felé. A Svájcban feltárt fejedelmi halomsírjaik páratlan gazdagságról tanúskodnak.

A kelta hódítások sikerei a harcosok bátorsága mellett a vaskovácsok által készített kitűnő vasfegyvereknek (kések, tőrök, kardok, pajzsok, sisakok, lándzsahegyek ) is köszönhetők voltak. Kovácsaik kiváló mesteremberek voltak, ők készítették a harcosok hatalmas, néha egy méternél is hosszabb kardjait, melyek markolatát gyakran ember alakúra formálták, hüvelyét pedig általában gazdag vésett díszítéssel borították. Hosszú, egyenes kardjaikat Julius Caesar római hadvezér és államférfi is említi.

A kelták - szorongatott helyzetükben - papjaik, a druidák segítségével gyakran mutattak be áldozatot, hogy megnyerjék az istenek jóindulatát. Nem volt ritka az emberáldozat sem. A kelták hitvilágában nem voltak a keresztény vagy az antik értelemben vett istenek. Tündéreik fákhoz, dombokhoz, vizekhez kötődők voltak, szellemeik pedig megfértek az egyistenhittel is. Hőseik, varázslóik történetei - a kelta regék - beleolvadtak az európai mondakincsbe. Az egyik legismertebb Arthur király és a kerekasztal lovagjainak története.

60 kelta törzs maradt ránk. Erősebb törzseik sorra-rendre folytatták hódító hadjárataikat. Az i.e. 4. század elején Rómát is ostrom alá vették. Két évszázad múltán már a keltáknak kellett védekezniük a római hódítók ellen.

A kelták városai erődített törzsi központok voltak, árokkal vették körül őket. A várfalak gerendaváz köré rakott kőből épültek, tetejükön pedig gerendából készült mellvéd húzódott. A kelták ellenállását hosszú harcok során Julius Caesar törte meg az i.e. 1. század közepén. Hadjáratát a „Gall háborúról” című művében örökítette meg.

A kelták megszállták a Jakab-hegyi erődöt is. Az ott megtalált lándzsát és a vésőt már az ő fegyverkovácsaik készítették.

A magyarországi kelta kultúra és gazdasági élet az i.e. II-I. században virágzott, tehát Róma birodalommá válásának, a Karthagóval vívott háborúinak idején. A kelták magas színvonalú vasművességet, bronz- és ötvösművességet, fazekesságot hoztak létre itt. Központjaik a városias jellegű, erődített magaslati települések voltak. A Pécs melletti Jakab-hegyről is ismerjük az egyik ilyen erődített városukat. A kelta ötvösök bronzból készítették ún.„pengés” ékszereiket, amelyek többek között a Dunaszekcsőn feltárt sírokból kerültek elő.

10

A kelta bronzművesek magas szintű technikai tudásáról és művészi képességeiről tanúskodnak a gazdagabb női sírokból előkerült bronzékszerek: fibulák, karperecek, ruhakapcsoló tűk, férfiak és nők által egyaránt viselt félgömbökből álló lábperecek. Az előkelők bronzfibuláit aranyozással látták el.

A virágkori kelta ipar nagy újdonsága volt az üveggyártás fellendülése. Gyöngyöket és szépen formált, díszített karpereceket készítettek fehér, kék, és violaszínű üvegből.

Az Itáliában készült tárgyak megjelenése a kelták körében a római kereskedelem eredménye. A kereskedők által azok a kelta területek is kapcsolatba kerültek Rómával, amelyeket még nem vontak a fennhatóságuk alá. Különleges szerepe volt ebben az Adriai-tenger partján létesült Aquileia városának, ahonnan az Északi-tengerhez vezető Borostyánkő-út kiindult. Ezen az úton szállították a kelta törzsek számára a különböző itáliai kultúrcikkeket. Így került Pannóniába az a bronzból készült nyeles serpenyő is, amely Capuában készült. Az egyik kelta sírból előkerült tárgy készítője római bronzműves volt.

Említettük már, hogy a Kárpát-medence népei élénk kereskedelmi kapcsolatban álltak a Balkán-félsziget népeivel. Tőlük - elsősorban Nagy Sándor birodalmától- ismerték meg a pénzgazdálkodást. A kelta törzsfők görög mintára már pénzveréssel is megpróbálkoztak.

A vastag, kezdetleges kivitelű kelta pénzeket a görög és macedón pénzekről másolt arcképek és a kelta ízlés szerint rajzolt állatalakok díszítették. Csakhamar minden kelta törzs is saját pénzt kezdett verni görög mintára, ezüstből.

A Dunántúlon a kelták megjelenésével együtt kezdett elterjedni a fazekaskorong használata is. Korongolással nagyobb mennyiségű és jobb minőségű edényeket lehetett előállítani. A kelta uralom megszilárdulásával így a fazekas központok kialakulása is megkezdődött. Ezek a műhelyek nagy területeket tudtak ellátni termékeikkel. A kelták pannóniai uralma idején kezdték alkalmazni az itt élők a kelta találmányokat. A kasza, a csapággyal ellátott kerék alkalmazása kihatással volt a helyi földművelésre. A kelták használtak először hordót, kiváltva ezzel a sérülékeny római amfórákat.

A dunántúli kelta uralomnak a kereskedők nyomában megjelenő római hadak vetettek véget az időszámításunk első évtizedeiben. A kelta törzsek közötti , illetve a törzseken belüli hatalmi harcok lehettek a fő okai annak, hogy a rómaiak végül le tudták győzni őket. Hérodotosz a híres görög történetíró szerint a világ legerősebb népe lehettek volna, ha összefognak, de egymással torzsalkodó kis királyságokra osztották erejüket. Kulturális örökségük nyomait megtaláljuk Európa majdnem minden népénél. Nyelvüket leginkább az ír nép őrizte meg.

11

A rómaiak hazánk területén

Mint tudjátok, Róma városát a latin törzsek alapították az Itáliai félsziget közepén, a hagyományok szerint i.e. 753-ban. Róma kezdetben kicsiny városállam volt. A rómaiaknak mintegy 800 évre volt szükség ahhoz, hogy létrehozzák az ókor legnagyobb és legjobban szervezett birodalmát.

A meghódított területeket tartományoknak, latin nevén provinciáknak nevezték. Itt római mintára szervezték meg az ott élők mindennapjait. A provinciák élén római helytartók álltak. Ők felügyelték a birodalom költségeinek fedezésére szolgáló adók beszedését és Rómába szállítását.

A birodalom területe egyre növekedett. A birodalom legnagyobb kiterjedése idején a Római Birodalom magában foglalta a Földközi-tenger egész medencéjét, Ázsia nyugati területeit és Észak-Afrikát is.

Augustus császár uralkodása idején (i.e.27 - i.u.14), az i.e. 1. században kezdődött Pannónia meghódítása. Ő dicsekedett azzal, hogy a birodalom határait a Dunáig terjesztette ki.

A hódító katonai egységek (légiók) erődített táborai, melyekből a limest, a határt védték igen pontos tervek alapján, mindig szabályos formát követve épültek.A határok mentén a rómaiak őrtornyok sorát építették fel. Ezek olyan közel voltak egymáshoz, hogy akár kiabálva is jelenteni lehetett az ellenség közeledtét. Az őrláncnak fontos szerepe volt a hírszerzésben és a védelemben.

A táborok és a közelükben épülő városok vízellátását bonyolult vízvezetékrendszerek segítségével oldották meg. Dongaboltozatra épített, helyenként több emelet magas vízvezetékeken juttatták el a vizet a hegyi forrásokból Pannónia városaiba is.

Nem csak a katonai táborokat, hanem a polgári városokat is mérnöki pontossággal tervezték meg a rómaiak. Szombathely ( Savaria ) városában az utcák szabályos derékszögben metszették egymást, a várost érintő utak is pontosan a központba futottak be. A várost érintette a római kor leghíresebb kereskedelmi útvonala az ún. “Borostyánkő-út”.

Csodálatos khorintoszi oszlopok díszítették a szombathelyi Ízisz - szentélyt. A kereszténység elterjedése előtt Pannóniában igen nagy tisztelet övezte az egyiptomi Íziszt. Tisztelete feltehetőleg a korábban Afrikában állomásozó és később Pannóniába vezényelt katonák közvetítésével terjedt el.

A mai Óbuda területén feküdt egykor Aquincum. A tábor mellé építették a katonáknak szállást adó várost, míg a polgárváros ettől északra helyezkedett el.A császárkori Róma gazdagságát, a rabszolga-munkaerő olcsóságát bizonyítja, hogy a provinciákban nagyarányú építkezések folytak. Ilyen kiemelkedő építészeti alkotás volt Pannónia helytartójának Aquincumban épült palotája.

Intercisában, a mai Dunaújvárosban tárták fel az egyik katonai tábor kapujának maradványait. Székesfehérvár közelében tárták fel Gorsium emlékeit. Itt maradt ránk egy közkút részlete, valamint egy szentély romja.

Komoly épületeket emeltek mezőgazdasági területeken is. A birtokközpontok (villák) általában négyszögű kerítéssel ellátott, tágas együttesei voltak a gazdasági és lakóépületeknek. Volt olyan villa, amelyet tornyokkal is megerősítettek. A villákat és a városi lakóépületeket minden kényelemmel felszerelték. A házakban padlófűtést alkalmaztak. A vastag padlólapokat kis oszlopok tartották, a fűtést végző rabszolgák forró levegőt fujtattak közéjük, a lehűlő levegő a falba épített kürtőkön keresztül távozott.

A katonai biztonság felvirágoztatta Pannónia kereskedelmét. A kereskedők körében hamar népszerű eszközzé vált a híres “római mérleg”, és természetesen megjelent a pénz is.

12

Pannónia előkelői igyekeztek utánozni az itáliai fényűzést, lakásaik falát freskókkal, padlóikat nagyméretű mozaikokkal díszítették. Olajmécsessel világítottak, az előkelők lakásaiban bronzból öntött mécsesek égtek. Minden lakóházban ott állt a háziszentély, amelyet istennőszobrok díszítettek.

A rómaiak telepítették hazánk területén az első szőlővesszőket, s a szőlő és a bor istenének, Bacchusnak is sokan áldoztak.(görög neve: Dionüszosz)

A római kor szinte egyedülálló, világhírű lelete a világhírű aquincumi vízi orgona. Az orgona sípjait a víz energiáját hasznosító szerkezet szólaltatta meg.

A Pannónia területén található üvegedények valószínűleg más provinciákból (Galliából, Szíriából ) származtak. Népszerű díszítőelemek voltak a kis méretű bronzszobrocskák is. A bronzművesek gyönyörű kancsókat, fibulákat (ruhakapcsoló tű) készítettek.

Jelentős római kori emlékeink a sírkövek. Ezek gyakran házformát utánoztak. Felirataik, díszítésük fontos forrásai a rómaiak pannóniai tartózkodásának

13

Baranya Megye a Római Korban

Megyénk lakott terület volt a római korban, ennek emlékeit a nagyobb építkezések mindig felszínre hozzák, s az is gyakran előfordul, hogy szántás közben bukkan fel néhány pénz, cserép vagy más használati tárgy.

Múltunk emlékei értékesek, ha ilyen nyomról hallunk, értesíteni kell a régészeket, mert a régészeti lelet csak az adott helyszínen - ahogy a régészek mondják: "in situ" -, beszél a múltról.

1979-ben jelent meg a "Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig" c. nagy összefoglaló mű. Ez a könyv 182 római lelőhelyet sorol fel a megyéből. ( A 305-316. lapokon bárki megkeresheti, mi került elő lakóhelyéről és környékéről.) A hatalmas anyag bemutatására természetesen nem vállalkozhatunk, csak néhány jellemző, s az eddigi anyagban még nem szereplő dologra térünk ki.

A római villákA villa a rómaiaknál egyrészt nyaralót jelentett, a gazdag családok töltötték ezekben a tengerparton vagy más szép helyen épült fényűző házakban az év egy részét, ha már megunták a városok zsúfoltságát. A villa másik jelentése: falusi épület, amely egy gazdaság központjában áll. Ezeket villa rustica-nak nevezték. Az épületek két részből álltak: az egyik részben lakott a tulajdonos családjával, a másik részben voltak a gazdasági rendeltetésű épületek.

Baranya megyében ilyen villa rustica-k sorát tárták fel. Kedvező éghajlatunk és jó természeti adottságaink lehetővé tették a szőlőművelés, gyümölcstermesztés, földművelés és állattartás virágzását. Ilyen villát találtak Hosszúhetényben. Ez a villa 67 méter hosszú, 32 méter széles, a homlokzat két sarkán egy-egy hatszögletű torony állt. Az épület közepén téglalap alapú nyitott udvar terült el, a körülfutó folyosóról nyíltak a lakószobák.

A patacsi villa közelében két ásóformájú ekevas, vasfejsze és vaskarika került elő és egy Liber Pater-nek szentelt oltárkő.(Liber Pater volt a szőlőművelés védőistene.) Villa maradványai kerültek elő a Komlóhoz tartozó Mecsekjánosiban, Pellérden, Nagyharsányban, a Pécshez tartozó Rácvárosban is.A bicsérdi fazekas telepen a 2.-tól 4. század végéig működött. Több fazekas kemence került elő, s igen változatos formájú edények. A legjellemzőbbek a vörös sávokkal festett, karcolt fogas dísszel készített nagyméretű edények.

A védelemA Pécs rövid történetét tárgyaló részből kiderült, hogy többször fenyegette ellenség a területet. A következőkben az ehhez kapcsolódó emlékeket soroljuk fel.Római őrtorony a MecsekenAz őrtorony a lapisi vadászház közelében állt. Feladata a környék megfigyelése lehetett. 1939-ben még álltak a 8x8 méter alapterületű épület fali néhol 1 méter 40centiméters magasságban. Ekkor "megkutatták", találtak is 149 pénzérmét, s kísérlet történt a megóvására is. De aztán széthordták a köveket, sőt 1978-ban- amikor az utat szélesítették - ráépítettek az őrtorony egy részére. Ma is megtalálhatjuk a kb. egy méter magas falak alapjait.

14

A limesA limes határvonal, védőrendszer, amelynek kiépítése Traianus császár uralkodása alatt fejeződött be. A Pannónia limes a Duna vonalát követte. Az erődítmények, amelyekben a segédcsapaptok állomásoztak 15-30 kilométerenként álltak. Baj akkor történt, ha az ellenségnek sikerült áttörnie, mert a belső területen már semmi sem állta útját. (Ez történt 167-180 között, amikor Sopianae elpusztult.) Pannóniában 4 légió állomásozott: Vindobona (Bécs), Carnuntum (Németujvár), Brigetio (Szőny), és Aquincum (Óbuda) területén. Elhelyezésük azt bizonyítja, hogy nem az Alföld felől fenyegetett veszély. A limes baranyai szakasza elég rövid. A legfontosabb erődítmény az ókori Lugió (Dunaszekcső) területén állt. A tornyokkal megerősített, magas dombon álló castellumot Diocletianus császár is meglátogatta 293-ban. Innen került elő Marcus Aurelius császár (161-180) életnagyságú bronzszobrának a feje. Lugióval szemben hajóállomás volt, amelyet hídfőerődítmény védett. Római erőd nyomait találtak Kölked határában, a Mohács alatti erődítmény, az ókori Altium várának feltárása pedig most folyik.

15

Pécs és környéke a római korban

A várost a történelem folyamán másképpen nevezték el az egyes korok: SOPIANAE a római város neve. Hogy mit jelent ez a furcsa, többes számú végződésű latin szó, azt senki sem tudja pontosan. A római város több részletét feltárták már, de a "Sopianae" felirat sehol sem bukkant elő. Egy harmadik századi útleírásban fordult elő ötször a név mint Pannónia jelentős városa, amely a Duna és a Dráva szögletében terül el. Ez az útleirás, az ITINERARIUM ANTONINI AUGUSTI, Caracalla császár /212-217/ uralkodásának idejében készült, s a 3. század eleji római birodalom úthálózatának csaknem teljes áttekintését adja. SOPIANAE öt fontos út csomópontjában feküdt - ezért kezdjük anyagunkat az utak ismertetésével:

I. Az utak és az utazásA rómaiak tudták, hogy egy birodalom számára milyen fontosak az utak és a hadseregek, a gazdasági élet, a közigazgatás és a közlekedés számára, ezért a meghódított tartományok úthálózatát is kiépítették.

Az útépítés előtt kijelölték az útvonalat, melynek nyomvonalát lehetőleg egyenesre tűzték ki. Ezután ásták ki a műút helyét. Az út alapja kétrétegű volt: kb. 30 cm vastagságban jól ledöngölt öklömnyi nagyságú kődarabokra került szintén 30 cm vastagságban a mésszel kevert kőtörmelék. Erre épült rá az "úttest kemény magja": durva szemcséjű kavics vagy kőzúzalék, amely kiemelkedett a talajból. s úgy képezték ki, hogy mindkét oldalán lejtsen, így az esővíz nem állt meg rajta. Végül szabálytalan alakú kőlapokkal borították be az utat, a hézagokat kötőanyagokkal töltötték ki.

A hatalmas birodalom egyes vidékeit kb. 90 000 kilométer hosszúságú úthálózat kötötte össze. Sopianae öt fontos út csomópontjában feküdt. Az utakon a távolságokat mérföldkövek jelezték, amelyekre rávésték annak az uralkodónak a nevét, aki alatt készült, s azt is, hogy hány kilométert kell megtenni még egy bizonyos városig.

II. SOPIANAE az ókori város, vagy: város a föld alatt és a múzeumban

Végeredményben minden diák tudja, hogy Pécs helyén állt római SOPIANAE, de aki ennek valamilyen emlékét látni akarja, annak a múzeumba kell elmennie, mert Pécs utcáin nem ütközünk bele római emlékekbe. Az érdekes jelenségnek több oka van. A római várost a népvándorlás korának zavaros évszázadaiban eltemette a Mecsek hordaléka. A középkorban kiépülő Pécs lakói felfedezték az épületeket, de csak kőbányát láttak bennük; széthordták a köveket a házak, a városfalak építéséhez. A modern Pécs kiépülése során ismét előbukkant egy-egy épület a Belvárosban, de ráépítették a tervbe vett házat.

Hol volt tehát Sopianae - illetve hol van a ''földalatti város''?

Mai tudásunk szerint a római város egy 500 méter hosszú, 400 méter széles téglalapnyi területen feküdt. Északi határa kb. a Ferencesek utcája (korábban Sallai utca), nyugati határa a Kórház tér( Petőfi tér), Rákóczi út, keleti határait nem ismerjük pontosan, túlnyúlt a mai Bem utcán, déli határa a Nagy Lajos király útja (Szalai András utca).

16

Mit tudunk történetéről? Sopianae a 2. század elején létesült Marcus Aurelius császár /161-180/ uralkodása alatt a markomann-szarmata háburúkban

elpusztult Újjáépült, de, 260 körül újabb támadás érte Virágkorát a 3. század végétől a 4. század végéig élte.

Ekkor lett tartományi székhely, Diocletianus császár /284-305/ tette meg Valéria tartomány székhelyévé. A rómaiak Augustus császár idejében először Pannónia déli részét hódították meg, amely Illyricum része lett. Tiberius /14-37/ uralkodása osztották ketté Illyricumot: Pannónia és Dalmatia provinciákra. Traianus császár uralkodása alatt /98-117/ került sor Pannónia kettéosztására: - Alsó Pannonia /Pannonia Inferior/ székhelye lett Aquincum - Felső Pannonia /Pannonia Superior/ székhelye Carnuntum

Diocletianus beosztásra szerint: - Pannonia Prima székhelye Savaria - Savia székhelye Siscia - Valériáé Sopianae - Pannonia Secunda tartományé pedig Sirmium

A pécsi Régészeti Múzeum két mérföldkövet őriz III. Gordianus /238-244/ és Tacitus /275-76/ császárok idejéből.

Hogyan utaztak a rómaiak?Elsősorban gyalog. Gyalogoltak a szegényebbek, a katonák - 30 kilométeres menetteljesítménnyel -, s néha még a császárok is. A nagy hódító Hadrianus császár /117-138/ például gyakran csatlakozott a menetelő legionáriusokhoz.

Sokan ló, öszvér vagy szamár hátán a nagyobb távolságokat. A lovaglást a rómaiak nem kedvelték, mivel se patkót, se nyerget, se kengyelt nem ismerték. Az utakon sebesen nyargaló emberek rendszerint futárok voltak, akik sürgős üzeneteket vittek. A gazdagokat - rövidebb távolságra - rabszolgák vitték a gyaloghintókban.

A leggyakoribb jármű valami kocsi volt. Ezek között találunk kétkerekűeket: gyorsan, de nem túl kényelmesen lehetett haladni pl. a két-három ló vagy öszvér vontatott cisiummal. A négykerekű járművek között a legkényelmesebb a carnuca volt. Ezekben akár aludni is lehetett. A nagyobb terheket is négykerekű kocsik szállították, de mivel a szekereket húzó állatokat a fejükre vagy a nyakukra helyezett szerszámmal fogták be a jármű elé nagy terheket nem tudtak húzni. /Ezért szállítottak szívesebben hajókon./

A rómaiak szerettek utazni, s - ellentétben a mai emberrel - csak nagyon ritkán siettek. Útközben szívesen pihentek meg a vendéglőkben.

A nagy fellendülést a 4. század hozta, a század második felében épültek az ókeresztény sírkápolnák. A század végén hun, gót, alán csoportok települtek be a megye területére, megkezdődött a hanyatlás és a lakosság menekülése vagy pusztulása

17

Milyen épületek voltak Sopianae városában?

1903-ban kezdték építeni a mai nagyposta épületét. A építkezés során 50 méter hosszú, 10 méter széles római épület maradványai bukkantak elő Ráépült a posta, de később itt kezdték keresni a városközpont, a Fórum nyomait.

Az 1960-as években ásatások is folytak a területen, előkerültek egy fürdő nyomai, oltárkövek, pénzek és sok használati tárgy. Az 1920-as években a Rákóczi út vonalában csatornákat építettek: ekkor kb. 40 római ház maradványit találták meg.

A nyomokat rendszerezve:Sopianae vízvezetékkel ellátott “modern” római város volt. A Tettye és a Mecsek déli lejtőjének forrásai látták el ivóvízzel a lakókat. A szennyvizeket csatornahálózat vezette el. A közfürdőben márványlapokkal borított vízmedencék és központi fűtés nyomait találták

meg. A rómaiak a padlót és a falakat fűtötték. A kőpadlót téglából vagy kőből készült oszlopok tartották, egy kívül fekvő helyiségben égették a farönköket. A hő a padló alatt és a falak mentén vagy a falakban lévő üreges téglákban áramlott. A melegebb éghajlathoz szokott rómaiak számára még Pannónia déli részén is fontos volt a fűtés.

Sopianae házai mészkőből és téglából épültek – s mint minden vidéki városban – az itáliai házakat utánozták, legfeljebb az ablakok voltak kisebbek a hidegebb éghajlat miatt. Néhány ház szép lehetett: márványoszlop – és oszlopfő töredékek, falfestmények kis darabjai is előkerültek.

A házak berendezéséről, a mindennapi élet tárgyairól a Régészeti Múzeum kiállítása ad képet.

A vallási élet emlékei az oltárok, fogadalmi táblácskák és a polgárváros temetkezési emlékei, amelynek feliratai és képei arról vállalnak, hogy milyen isteneket tiszteletek Sopianae lakói. A pannóniai kelta őslakosság védőistene lehetett az istenpár: Silvanus és Silvana.

A rómaiak nem üldözték a meghódított népek isteneit, hanem “befogadták” vagy azonosították saját isteneikkel. Silvanus hol szelíd alakban jelenik meg / domesticus – vagyis házi / s mint ilyen őrzi a ház, a család békéjét, hol “vad” isten /silvestris /, aki az erdőben bolyongót segíti.Liber Pater a szőlő, a bor, a mámor istene – a Mecsek déli lejtőin és Villányi hegységben már a rómaiak is gondozták a szőlőskerteket.

Az államvallás emlékeit is megtaláljuk a városban: a legfőbb római istennek, Jupiternek hat oltára állt. Ezeket többnyire római katonák állították.A császárkultusz emlékét őrzi II. Valentinianus császár /372-92/ aranyozott bronzszobrocskája.Egy gazdag római házi oltárát díszítette a mai Kővágószőlősön előkerült és a Nemzeti Múzeumban őrzött ”Sarukötő Vénusz” Itáliából hozott szobrocskája.

A rómaiak temetkezési szokásai az évszázadok folyamán változtak. Az ősi temetkezési szokás a hamvasztás ,a halottat máglyára helyezték, a hamvakat és a csontmaradványokat urnába gyűjtve tették a sírba, föléje sírkövet állítottak. A második századtól megszűnik a hamvasztás, a halottakat a legkülönbözőbb szokásokkal temették el. A régészek “csontvázas temetkezésnek” nevezik ezt a módot. A sírköveken gyakran megjelennek az elhunytak, vagy domborműveken, vagy a feliratokon. A feliratok a neveken kívül a foglalkozásról, a származásról elárulnak valami keveset.

18

Így “mutatkozik be” a római város néhány lakója: Ulpius Perus és Ulpia Ruca kelta eredetűek / Ruca tipikus kelta név/ , a férfi Ulpius Traianius császár iránti tiszteletből vette fel a nevét, valószínűleg tőle kapta a polgárjogot. A családi sírkőre a capitoliumi farkas domborműve került, amint Romolust és Rémust szoptatja. Egy népes itáliai kereskedőcsalád, a Caeserniusok emlékét is síremlék őrzi. A család tagjai között két katonát is találunk, akik benősülhettek a gazdag kereskedőcsaládba.

Sopiane városában nem volt katonai tábor, de a kőemlékek sok katona emlékét őrzik. A mai Kozármisleny területén római kocsisír került elő, megtalálták két felszerszámozott ló csontvázát és a halotti díszkocsi maradványait. A kocsi sír a túlvilági utat segítette a rómaiak hite szerint, de elég ritka volt, mert az egyik legdrágább temetkezési, mód.

A római város központjában, a sírokban, s szerte Baranya megyében nagy tömegű római pénzérme került elő. A pénzlelet a régészek ”öröme”, mert segítségével meghatározható a lelet ideje. A római birodalomban ugyanis csak a császár verethetett pénzt. A pénzek előlapján a császár képe látható-a pannóniai polgár valószínűleg a kezébe kerülő pénzről tudta meg legbiztosabban, hogy ki is uralkodik felette. Az érme hátlapja pedig valami kis kép, ami szinte híradásnak tekinthető: ha Viktóriát, a győzelem istennőjét ábrázolja, akkor biztosan győzött valahol a császár, ha két alak kezet fog akkor békekötés történhetett.

III. Az ókeresztény város

A kereszténység Pannóniában a 3. század második felében terjedt el. Négy püspöki város létesült ekkor: Poetovio (Ptuj), Siscia (Sziszek) , Cibale (Vinkovci) és Sirmium (Mitrovica).Poetovio püspöke Victorius volt.

Diocletianus császár (284-305) újjászervezte a római államot, s felújította a római államvallást. Ez utóbbi következtében nagyszabású keresztényüldözést indított el. Pannónia keresztény közösségének vezetői mártírhalált szenvedtek, de nem kímélték az egyszerű embereket sem. Irenieus Sirmium püspöke volt. Legendája megőrizte a püspök perének lefolyását.

“…Elfogatása után Probushoz, Pannónia prefektusához vitték. Probus így szólt hozzá: “Alávetve magad az isteni rendelkezéseknek, mutasd be az áldozatot az isteneknek! Irenaeus püspök ezt felelte: “Irtasson ki aki az isteneknek és nem az Istennek mutat be áldozatot.” Probus prefectus ezt mondta neki:” A legkegyelmesebb császárok megparancsolták mind az áldozatbemutatást mind a kínvallatást.” Ireneus püspök ezt felelte: ”Számomra úgy szól a parancs, hogy inkább vállaljam a kínoztatást, mintsem Istent megtagadva a démonoknak mutassak be áldozatot.” (A püspököt ezután megkínozták, majd “karddal átdöfve, a hóhérok a Száva folyóba dobták”) Sirmiumban négy kőfaragó mester is áldozatul esett az üldöztetésnek. Az ő bűnük az volt, hogy nem akarták elkészíteni a pogány istenszobrot.

Diocletianus császár (306-337) kiadta híres türelmi rendeletét, ezután a keresztény közösségek szabadon gyakorolhatták vallásukat. A 325-ben összehívott niceai zsinat elítélte Ariust és követőit eretnek tanaik miatt. Ariust a Duna vidékére száműzték, s tanai elterjedtek Pannóniában. Ezeket a tanokat vették át a germán népek is.

Sopianae város keresztény gyülekezetének a temetőjét ismerjük. Ez a temető nagy kiterjedésű, épületei híresek egész Európában, de a vele kapcsolatos kérdések sorára nem tudunk még válaszolni. Nem tudjuk, hogy kikből tevődött össze a keresztény közösség, nem tudjuk hogy volt-e a városnak püspöke, hogy temettek-e el szentet vagy mártírt a síremlékekbe, s azt sem tudjuk pontosan, hogy melyik volt az “öt templom”, amelyről városunk később a nevét kapta. (Sokan úgy vélik, hogy a mai székesegyház altemploma az ókori bazilika alapfalaira épült.) Hol van az ókeresztény temető? Sopianae téglalapjának

19

északi részén egy újabb téglalapot kell elképzelnünk, amelynek déli határa a Ferencesek utcája, északi a mai Székesegyház területe, nyugati határát a Szent István tér nyugati oldalán lévő házak kertjeiben kereshetjük, kelet felé a Széchenyi tér és a Hunyadi út vonaláig húzódott. A temető legsűrűbb része a mai Megyei Könyvtár és a Székesegyház környéke, itt kerültek elő a legrangosabb építmények.

A következőkben az ókeresztény temető sírkamráit, temetői kápolnáit mutatjuk be olyan sorrendben, ahogy megtalálták őket. Valamennyi a 4. század második felében épült. Szépségüket az magyarázza, hogy a hívő keresztények halottaik koporsójánál Istenüket tisztelték, tehát nem a halottak, hanem Isten dicsőségére emelték a sírépítményeket. / A pécsiek tévesen katakombának nevezik ezeket az építményeket. A katakomba föld alatti temető, titkos temető, a keresztényüldözések korára jellemző. / Még egy gondolat elöljáróban: a szöveg mellékleteként bemutatott képek rekonstrukciók, ásatások és gondos mérések alapján készítették el ezeket a modelleket.(Fetter Antal munkái) Ma tehát ezeket már nem láthatjuk, de ilyenek voltak sírépítmények, manapság a maradványaikat láthatjuk, gondosan elkészített védőépületekben. Feladat: Nézzétek meg az ókeresztény temető látható emlékeit a helyszínen, s a kis modelleket a Régészeti Múzeumban!

I. számú sírkamra. 1780-ban fedezték fel a Székesegyház átalakítási munkálatai során. Az alsó szint sírkamráját és előterét borították falfestmények. –Szent Péter és Pál apostol ábrázolása. –a mennyezet freskója, ezen négy római arcképe látható.

A három karéjos temetői kápolna (CELLA TRICHORA) 1922-ben a Székesegyház délnyugati tornya és a püspöki palota között találták meg. Az épület előcsarnokból, téglalap alapú középtérből és három, egyforma nagyságú félköríves apszisból áll. A kápolna metszete. A képen látható a falfestmény: alul ívesen záródó fölötte szentek állnak. Feltételezik, hogy a cella trichorát Szent István korában is használták, s a 11. században újra kifestették.

A II. számú festett sírkamra- vagy más nevén “Korsós ókeresztény sírkamra “ 1939-ben tárták fel. Belsejét fehér alapon színes falfestmények borítják .Az északi fal bemélyített fülkéjébe korsót és poharat festettek –innen kapta a nevét. A fülke felett vastag szárú sötétzöld szőlőinda van, sötétzöld és kékesfekete szőlőfürtökkel. A sírkamra felett sírkápolna helyezkedett el.

A hétkaréjos temetői kápolna /CELLA SEPTICHORA/ 1939-ben tárták fel. /A szép templom tehát a jövő régészeit várja, s azt, hogy a városnak pénze legyen a feltárásra / A Megyei Könyvtár udvarában lévő múzeum sírjait a második világháború után tárták fel. Látható itt egy festett ikersír, egy nagyméretű sírkamra 14 sírral és egy kettős fülkével díszített festetlen sírkamra. A Szent István tér keleti oldalán a pezsgőüzem építése során 110 sírt találtak az 1960-as években. Itt is állt egy temetői kápolna, amely védőépületben látható.

20

Az ókeresztény mauzóleum. 1975-76-ban tárták fel. Felfedezését annak köszönheti, hogy Pécs város akkori tanácsa engedélyt adott a régészeknek: végezzenek ásatásokat a Szent István tér parkosított részén, a népszerű “ vízesés” helyén. Képünk a kívülről is látható egyhajós kápolna alapjait mutatja. Ez a sírkamrákra épült rá. Mi a mauzóleum. Az ókorban jelentős, tekintélyes méretű síremléket nevezték így.

Mivel az Ókeresztény mauzóleum látogatható a legkönnyebben, s itt a legtöbb látnivaló is, részletesebben mutatjuk be.

Alaprajz, amely együtt mutatja a felszínre épült kápolnát és a sírkamrákat. A rajz külső vonala mentén a betűk az égtájakat jelentik. A kápolna keleti vonala mentén a betűk az égtájakat jelentik. A kápolna keleti vége tehát félköríves apszissal zárult. A kápolna külső hosszúsága 18,1 méter, szélessége a pillérekkel együtt 9,5 méter. Az É5-D2 stb pillérek tarthatták a kápolna tetejét, amelyet magas, keskeny épületnek képzelhetünk. A sírkamrába a lejáraton át juthatunk - látogatható múzeum. Az altemplomszerű sírkamra három részből áll. Az alaprajzon látható: C- előtér, B. és A a két sírkamra együttes hossza 6,8 méter, szélessége 3,4 méter, a helyiségeket az X és Y pillérek választják el egymástól. A sírkamrákban három szarkofág alapjait és töredékeit találták meg a régészek, az alaprajzon 1, 2, 3.

A szarkofág díszes kőláda, oldalait rendszerint domborművek díszítették, s a rómaiak feliratot is véstek rá. A 1. sz. szarkofág márványból készült, nem helybeli mesterek munkája, a fehér márvány vizsgálata alapján a Dráva menti Noricumból hozhatták. Nem volt egészen kész, amikor idekerült, felirat sincs rajta, de minden valószínűség szerint előkelő egyházi vagy világi személy számára hozták, s az is valószínű, hogy az egész együttes a szarkofág miatt készült el. Sajnos, a sírládát a "bűnös" szekercét - s így csak az alja maradt épen, a padlót pedig több száz kilogrammnyi márványdarab borította.

A síremlékek kirablása mindenütt szokásos volt, de a "barbár munka" magyarázata csak az lehet, hogy a római uralom utáni zavaros időkben laktak a sírkamrákban - erre több más jel is mutat - , s a lakók mozgását zavarta a 2,6 méter hosszú, 1,3 méter széles szarkofág. A szarkofág nyugati vége faragással volt díszítve: két meztelen puttó alakját vehetjük ki. ( A puttó kedves, ruhátlan, szárnyas gyermek - angyalka?) A szarkofág tetejét sikerült összeállítani: három színészmaszk és két repülő szárnyas Ámor díszítette, akik szalagos koszorút tartanak. A 2. sz. szarkofág mészkőből épült, teljesen elpusztult, a 3. számú sárgás homokkőből, ennek oldalai maradtak meg töredékesen. A csontvázakat különítettek el: 11 férfi, 2 nő és egy meg nem határozható személy csontvázát. A színes falfestmények az "A" sírkamra falát borítják.

Képeinken az északi fal két festményét mutatjuk be, de feltétlenül meg kell nézni, mert csak színesen bontakozik ki szépségük. A falfestmény a bűnbeesés jelenetét ábrázolja. A kígyó az almafa törzsén csavarodik, feje a jobb oldalon álló Éva felé hajlik. Ádám a fa bal oldalán áll. A 80-86cm magas alakok zöld falevéllel takarják el a szemérmüket. Dániel próféta az oroszlánok vermében. A kép központjában a kezét imádkozó tartásban magasra emelő Dániel áll, lábánál két oroszlán, az egyik vicsorogva fordul felé. (Dániel prófétát az Ószövetség szerint a perzsa Dárius király vettette az oroszlánok vermébe, mert hivatalnokai bevádolták. Az oroszlánok nem bántották a prófétát.)

21

Baranya megye története a római uralom végétől az államalapításig

A népvándorlás koraA virágzó 4. Század után a 400-as évek zűrzavaros időket hoztak Pannóniára. Megindult a népvándorlás folyamata. Az ide érkező barbár népek dúlásai véget vetettek a római kori civilizációnak, a hanyatlás időszaka következett. Ridegebb, nehézkesebb germán edények már a visszaeséssel beköszöntő középkor emlékei (Batina / Kiskőszeg közelében talált korsók).

A 4. Század vége felé a Római Birodalom meggyengült. A birodalom területére érkező különböző népek kihasználva a belső válságot, véget vetettek Róma több mint ezer éve fennálló uralmának. A birodalom életében döntő jelentőségű 379. évi hadrianopolisi csatavesztés (római-gót, alán) után átengedték térségünket a hun-gót-alán csoportoknak.

A hunok441-ben Attila hun vezér csapatai szállták meg Pannóniát és így lakóhelyünk környékét is, menekülésre késztetve a Kárpát-medence germán népességét (kvádok, vandálok). A hunok itteni életének kimagasló emléke a Pécs-üszögi hun fejedelmi sírlelet. A sírban megmaradt tárgyak alapján a halottat aranyveretes kardjával, aranylemezekkel bevont íjával, nyilaival, aranyborításos tokú lándzsájával temették el. Vele temették el arannyal gazdagon díszített lószerszámát is. A hunok birodalma azonban csak Attila haláláig (453) állt fenn. A római kultúra még egy ideig éreztette hatását, például a római divatnak megfelelően a későbbi korok emberei is téglasírba temették halottaikat ( Pécs-basamalom, Pécs-Móra Ferenc utca).

A keleti gótokA hun fejedelem halála után a korábban leigázott népek között megindult az osztozkodás Pannóniáért. A megadóztatható, antik lakossággal, „feltört” földekkel rendelkező területre szemet vetett a Nyugatrómai és a Keletrómai Birodalom is. A két ország szövetségeseit küldte Pannóniába, így a mai Baranya területére. Pannónián ez időben a keleti gótok három testvérkirálya osztozott. A keleti gótok nem sokat időztek itt. A háborúk során kiélt, elpusztított Pannónia azonban nem tudta kellőképpen táplálni a keleti gótokat, ezért előbb a Balkán-félszigetre (471) majd Itáliába vonultak (489). Híres uralkodójuk volt Nagy Theodorik, aki megpróbált jó viszonyt kialakítani a Keletrómai Birodalom vezetőivel. Theodorik halála után hamar elkövetkeztek a gót uralom végnapjai.

A keleti gót időnek az emléke a domolospusztai fejedelmi női sírlelet. A kor divatjának megfelelően az elhunyt koponyáját még életében, gyerekkorától kezdve tojás alakúra torzították. A sírleletek, rubint berakással díszített fülbevalók, a madárfejjel díszített csat, az ezüst karperec volt viselőjük gazdagságáról tanúskodnak.

22

Gepidák, langobárdokA Kárpát-medencében egyetlen ütőképes hatalom maradt, a Körös-Tisza-Szamos vidékén élő gepidák, akik a Kárpát-medence nagy részén élő keleti gótokat keletre szorították. A keleti gótok elvonulása után a Dráva és a Száva közét a gepidák szállták meg, a Drávától északra pedig a langobárdok foglaltak szállást. A gepida birodalom, melynek súlypontja Erdély területén volt, útjában állott a kelet felé előrenyomuló avaroknak is, akik a langobárdokkal szövetségben legyőzték a gepidákat. Mikor azonban a langobárdok látták, hogy az avarokban még veszedelmesebb szomszédokra tettek szert, lemondtak Pannóniáról az avarok javára. Alboin a langobárd király átengedte Pannóniát az avaroknak azzal a kikötéssel, hogyha nem sikerülne vállalkozásuk Itáliában, 2oo éven belül visszajöhet népével az átengedett területekre. 568 tavaszán, a húsvéti ünnep után a langobárdok minden erejüket és szövetségesüket összeszedve, szvévekkel, bolgárokkal, szászokkal, szarmatákkal és a pannóniai későantik lakosokkal együtt elindultak Itáliába. Itália egyik tájegysége, Lombardia nevében őrzi emléküket. Itteni életükről cserkúti, pécsi és mohácsi leleteik tanúskodnak.

Az avarokIlyen előzmények után 568-ban került Pannónia az avarok kezére, akik több mint 2oo éven át fennálló erős hatalmat alakítottak ki itt. Támadásokat intéztek a szomszédos területek ellen is. Az avar lovas pásztornép volt. Megyénk területe ebben az időben rendkívül sűrűn lakott volt. A Mecsek keleti vidékén egymástól 3-5 km távolságra tártak fel népes avar temetőket. A legtöbb temető, következésképpen település is, a Mecsektől déli irányban nyíló völgyek oldalában volt. E völgyekben ma is patakok, források csörgedeznek, és a patakokat dús rétek övezik. Az avarok szállásai megyénk területén tehát nem a hegyvidéken, hanem az alacsonyabb, dombos, a hegyekből lefolyó patakok által öntözött, jó legelőt és bőséges takarmányt nyújtó részeken voltak.

A sírokban talált fegyverek és a lovas temetkezések (pl. a kékesdi, bólyi lovassír) is mutatják, hogy az avar harcos nép volt. Egy 6-7.századi avar sírból került elő egy aranyozott domborművel díszített, lovas szentet ábrázoló korongfibula ( Nagyharsány) vagy a hittérítőket ábrázoló korongos fibula ( Romonya). A kereszténységet tehát nem irthatták ki teljes egészében a barbár avarok, a továbbélő római népesség tovább őrizte vallását. A jellegzetes övfelszerelések és ékszerek fémművességük magas színvonaláról tanúskodnak Feltűnő, hogy a Mecsek keleti vidékén legtöbbször ősi magyar községek határában találtak avar kori temetőt. ( Pécsvárad, Mecseknádasd, Ellend) Ez arra mutat, hogy az itteni avar lakosság maradéka megérte a honfoglalást, és ezek a magyar községek a korábbi avar települések folytatásai. A temetőkből előkerült sarlók, famegmunkáló szerszámok a népesség földműveléssel, „kismesterségekkel” való foglalkozására utalnak.

67o körül új népcsoport jelent meg a Kárpát-medencében. A régészeti és egyéb források alapján valószínű, hogy a betelepülők új hulláma a kazárok támadásakor az ónugor-bolgár törzsszövetségből kiszakadt népekből állt. Az sem kizárt, hogy ezekkel a népcsoportokkal kisszámú, magyarokat is magukba foglaló népelemek érkezhettek a Kárpát-medencébe. Ezzel párhuzamosan tűntek fel különböző szláv nyelvet beszélő népek a Kárpát-medencében és környékén.

23

A frankokA 8-9 század a nagy változások időszaka volt Közép-Európa keleti részein. A 8. Században az avar államot sorozatos belháborúk gyengítették. 795-ben akkori vezetőjük behódolt a Frank Birodalom vezetőjének, Nagy Károlynak. Nyugat-Európában új nagyhatalom született: a frankok állama. Vezetőjük, későbbi császáruk erős feudális hatalmat hozott létre, és hamarosan a frank seregek feltűntek a Közép-Duna vidéken és Pannónia nyugati részén is. A hódítók az egykori avar területek egy részét bekebelezték, nagyobb része azonban kívül maradt a Frank Birodalom határain. Pannóniában azonban újra és újra feltűntek a frank seregek, hogy lecsendesítsék a hódítók ellen lázadó népeket.

A morvákA lázadások résztvevői voltak az avarok mellett a szlávok is, akikkel a frankoknak különösen sok bajuk volt, hiszen keleti határukon végig szláv népcsoportok éltek. Határaik védelmére a frankok határgrófságokat hoztak létre, e határgrófságokon kívül pedig alávetett szláv fejedelemségek védték a birodalmat. A 9. Században a morvák népe a Frank Birodalom hatalma alatt élt. Kiemelkedő művelődéstörténeti jelentőségű volt két Bizáncból érkező szláv térítőpap látogatása Pannónia földjén. Cirill és Metód papok megalkották a szláv hangrendszernek megfelelő írást, és több egyházi szöveget is lefordítanak szláv nyelvre. Megfordultak a kis délnyugat-dunántúli fejedelemség központjában. A morvák ezután csatlakoztak a keleti keresztény egyházhoz. A morvák harca a Római Katolikus Egyház fennhatósága alá tartozó frank birodalommal szemben egyházi harccá is vált. Morvaország híres uralkodójuk, Szvatopluk idején átmenetileg megerősödött, de halála (894) után állama szétesett.

A honfoglalás előttA 9. Századra Pannónia különböző területei más és más birodalom fennhatósága alá tartoztak. A Dunántúlon frank uralom, az Alföldön és Erdélyben Bolgár uralom, a Felvidéken pedig a morvák uralma volt meghatározó. Baranya területe a Frank birodalomhoz tartozott, Nagy Károly e területet a salzburgi érsekségnek adományozta. Az egyik írott forrás szerint Liupramm (836-859) salzburgi érsek más templomokkal egyidőben Quinque Basilicae-ben is templomot szentelt fel. Egy másik forrás - Arnulf frank király oklevele - arról tudósít, hogy a király a Quinque aecclesiae-i birtokot vámjaival, szőlőivel és erdőivel együtt a salzburgi érsekségnek adományozta. A fenti forrásokban szereplő két helységnevet a kutatás Pécs városával azonosította. A pécsi püspökség alapítólevele szerint a püspöki székhelynek, Pécsnek a latin neve Quinque Ecclesiae volt Ugyanebben az évben kalandozó magyar seregek túlnyomó része Kárpát-medencében maradt, Felső-Tisza vidékén.

895-ben kezdetét vette a magyar honfoglalás. A magyarok 902-ben elfoglalták Morvaországot, és a morvák magyar fennhatóság alá kerültek. A morvák ezután gyakran tűntek fel a magyar kalandozó hadjáratok résztvevőiként, ahol sok esetben gazdag zsákmányra tettek szert. A Morva folyó mentén továbbra is virágzó kézműipar és kereskedelmi élet folyt.

A honfoglalással kezdetét vette a magyar nép története a Kárpát-medencében.

24

TartalomjegyzékMegyénk és környéke az őskorban.............................................................................................2

Miért választotta lakhelyül az őskor embere a Dél-Dunántúlt?..............................................2A pattintott kőkorszak (paleolitikum ) emlékei......................................................................2Az újkőkor (neolitikum) emlékei lakóhelyünkön...................................................................2A fémkorszak..........................................................................................................................3

A Mecsek hegység és a környező területek története az újkőkortól a késői bronzkorig (i.e. 4000 - i.e. 1200)..........................................................................................................................5A Mecsek hegység és környéke a késői bronzkortól a római hódításig (i.e. 1200-tól a kelták megjelenéséig)............................................................................................................................7A kelták hazánk területén (i.e. 4. századtól az időszámításunk kezdetéig)..............................10A rómaiak hazánk területén......................................................................................................12Baranya Megye a Római Korban..............................................................................................14

A római villák.......................................................................................................................14A védelem.............................................................................................................................14A limes..................................................................................................................................15

Pécs és környéke a római korban..............................................................................................16I. Az utak és az utazás...........................................................................................................16II. SOPIANAE az ókori város, vagy: város a föld alatt és a múzeumban............................16

Hol volt tehát Sopianae - illetve hol van a ''földalatti város''?..........................................16Mit tudunk történetéről?...................................................................................................17

Hogyan utaztak a rómaiak?...................................................................................................17Milyen épületek voltak Sopianae városában?.......................................................................18III. Az ókeresztény város......................................................................................................19

I. számú sírkamra..............................................................................................................20A három karéjos temetői kápolna (CELLA TRICHORA)...............................................20A II. számú festett sírkamra- vagy más nevén “Korsós ókeresztény sírkamra “..............20A hétkaréjos temetői kápolna /CELLA SEPTICHORA/..................................................20Az ókeresztény mauzóleum..............................................................................................21

Baranya megye története a római uralom végétől az államalapításig.......................................22A népvándorlás kora.............................................................................................................22A hunok.................................................................................................................................22A keleti gótok........................................................................................................................22Gepidák, langobárdok...........................................................................................................23Az avarok..............................................................................................................................23A frankok..............................................................................................................................24A morvák..............................................................................................................................24A honfoglalás előtt................................................................................................................24

25

26