XVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2013. ÁPRILIS

iustum aequum salutar

e

A PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KARÁNAK LAPJA

itelet.pazmany@gmail.com itelet-pazmany.blog.hu

SIKEREKKEL GAZDAGON ZÁRTUK A XXXI. OTDK-T 5. OLDAL

SZÉCHENYI-DÍJAS DR. VARGA CSABA PROFESSOR EMERITUS 7. OLDAL

„MEGTISZTELŐ VOLT, HOGY EGYBŐL SZABAD KEZET KAPTAM, ENGEDTÉK, HOGY ÖNÁLLÓAN ALAKÍTSAM AZ ÓRÁIMAT” POGÁCSÁS ANETT TANÁRNŐVEL 3. OLDAL

A MI KEMÉNY-LEGÉNYEINK 19. OLDAL

ElmélkedésAlessandro Atyával„Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.”

(Lk 12,34)

A Bibliában ez a mondat az igazi kincsről szóló részben található. De mit is jelent ez? Mi valójában az igazi kincsünk? Sok pénz, márkás ruha, piros Ferrari, villa a Gellért-hegyen? A Szentírás szerint nem, de ha jobban belegondolunk, mi is rájövünk, hogy nem erről van szó. Igaz, hogy a pénz boldo-gít, hiszen általa nem szenvedünk hiányt semmi-ben, de ha szívünk mélyére nézünk, érezzük, hogy a teljes boldogságot nem adja meg nekünk. Azt csakis a Megváltón keresztül tudjuk elérni. A földi javak – égi javak ellentétpárt bizonyára minden-ki sokat hallotta már hangoztatni, de tényleg van alapja, valóban többet ad nekünk az igazi kincs. Ha azt szeretnénk, hogy ez ne csak egy elméleti, megfoghatatlan dolog legyen, hanem mi magunk is felismerjük, mindenképp olvassuk el Alessand-ro Atya értelmezését egyik kedvenc evangéliumi szakaszáról.

Ha végignézünk egy napunkon, látjuk, hogy amiben értéket találunk, arra nem sajnáljuk időnket, pénzünket, energiánkat. Télen elmegyünk síelni, hétvégén moziba, vizsgaidőszakban pedig lemondunk mindenről, hogy a tanulásra minél több időt tudjunk szánni. Életünk tele van ilyen kincsekkel, és nem szoktuk az időnket kevés-bé jelentős dolgokra pazarolni. Jézus, aki jól ismeri az embert, többször hangsúlyozza azon lényeges képessé-gét, hogy meg tudja különböztetni a fontosat a nem fontostól, és arra fordít időt, ami igazán számít.

Az eredendő bűn miatt megfigyelhető egyfajta rendetlenség a világban, folyton megjelenik a bálvány-imádás. A legtöbb embernek megvan a saját bálványa, melyet istenként imád. Vannak, akik egész életüket a családnak, a karriernek, az egészségnek, a sportnak vagy épp egy háziállatnak szentelik. Ezen dolgok nem feltétlenül rosszak, sőt általában jók, de fontos, hogy ne elégedjünk meg csak ezekkel. Ugyanis amikor vala-mi kellemes dolog történik velünk, sikereket érünk el, boldogság tölt el minket, választhatunk, hogy mara-dunk-e azon a szinten, melyen egyébként jól érezzük magunkat, vagy tovább keressük-e az emberi javakon túlmutató, valódi boldogságot. Ha őszintén magunk-ba nézünk, látjuk, hogy Istenre, a végtelen értékek közvetítőjére vágyunk igazán. Jézus észrevette, hogy sok ember azért nem követi, mert másra figyel, nem Ő az életükben az első, hanem a saját kincsük, me-lyet jobban szeretnek, mint a jelenlévő Istent. Állítani mindenki tudja, hogy neki Isten a legfontosabb, de a gyakorlat sokszor nem ezt tükrözi. Időt kell hagyni az Úrra. Látni kell, hogy az ember méltósága nem csak olyan dolgokban rejlik, mint például ötöst kapni egy vizsgán, megtalálni az igaz szerelmet, vagy meggazda-godni. Ezek sem elhanyagolhatóak, de a szívünk több-re vágyik. Jézus e szavakkal arra buzdít minket, hogy tisztázzuk, mi ez a több. Az ember reményét korlátolt földi javakba helyezi, de sokszor azt érzi, hogy nem megy neki semmi. Valójában Jézus az, aki leghőbb vá-gyainkat be tudja tölteni.

Életünkben sokszor nincs hely Krisztusra, de amikor úgy érezzük, hogy nem elégszünk meg bál-ványainkkal, nyitottá kell válnunk az örök értékek megkeresésére. Mindig egyre többre vágyunk, valami korlátlanra, amely lelki szomjunkat ténylegesen oltja. Jézus az, akire a legjobban szükségünk van, Ő a végte-len, a legfontosabb.

Kiss Lúcia

BeköszönőA fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak

és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?- teszi fel a kérdést Wass Albert most nekünk, a megújulás időszakában. Különösen aktuális ez, gondolva a húsvéti keresztre, a hosszú „tavaszi” szünetre, mely után megújulva kezdhetjük el a félév második negyedét. Megújulva testben, lélekben. Az idei szemeszter második Ítélete is a tavaszt, a meg-újulást várva született.

Szerkesztőink ebben számban annak jártak utána, hogy miként lehet a karriert és a tanu-lást összeegyeztetni a családdal, gyermekvállalással. A témát több oldalról is körüljárták, hi-szen Pogácsás Anett Tanárnővel készült interjúnkban, Titeket kérdeztünk és Esélyegyenlőség rovatunkban is különböző megközelítésekből vizsgálódtak.

Együtt szurkolhattunk és örülhettünk hallgatótársainknak a tudományok és a sport terén is, így figyelmetekbe ajánljuk a XXXI. OTDK-ról és a Vízilabda Bajnokságról készült be-számolókat.

A második szám elkalauzol minket az Országháztól egészen Amerikáig, Kultúra&Kritika rovatunk pedig kielégíti a könyvbarátok, színházrajongók és filmkedvelők igényeit. Mind-ezek mellé friss kürtöskalácsot és tésztakülönlegességeket ajánlunk!

Élménydús olvasást kíván az Ítélet Szerkesztősége!Balázs Beáta, Hajdu Rita

A PPKE JÁK HÖKTÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOMElmélkedés Alessandro atyával 2

„Megtisztelő volt, hogy egyből szabad kezet kaptam, engedték, hogy önállóan alakítsam az óráimat” – Interjú Pogácsás Anett Tanárnővel 3

Mint-a-Parlament 5

Sikerekkel gazdagon zártuk a XXXI. OTDK-t 5

Széchenyi-díjas Dr. Varga Csaba professor emeritus 7

Az amerikai álom – egy magyar joghallgató szemével 7

Váratlan évkezdet a Vatikánban 9

Titeket kérdeztünk 10

„Semmi sem lehetetlen” – avagy hogyan legyen az ember egyszerre egyetemista és anya 11

Mi köti össze az Erasmust a karrierrel? 12

Pázmány Szalon 13

The ‚D’ is silent, hillbilly 14

Vonzások és változások 15

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból 15

Anna Karenina 16

Könyvajánló – „Csak múlásunk törvény…” 16

Versek 17

A vizek ura 18

A mi kemény-legényeink 19

„A könyveknek egyedi története, hangulata van.” 20

A „Haza Háza” 21

Pasta. e basta – avagy csak a tészta és más semmi! 23

Kürtöskalács a körtéren 23

A kamaszkor gyönyörei 24

Mi vár egy nőre, ha kikerül az egyetem védőszárnyai alól? 25

„A jogászképzés nem tölti be funkcióit” 27

Főszerkesztők: Balázs Beáta, Hajdu RitaOnline felelős: Hoffmann Zsolt Korrektor: Gottlieb Péter Szakmai tanácsadó: Dr. Koltay András

Szerzőink: Ádám Flóra Julianna, Balogh Blanka, Fedor Zsuzsanna Réka, Hoffmann Zsolt, Kalász Veronika, Karczub Eszter, Kiss Lúcia, Kurucz. Á. Konrád, Orosz Cintia, Szabó Tamás, Szatmári Anna, Szigeti Imola,

Teleki Levente, Tompai Nikolett, Tóth Krisztina, Tóth Máté Rabán, Varga JánosKészült: Vareg Hungary Kft. (www.vareg.hu)

Korábbi számaink a http://issuu.com/itelet-pazmany

oldalon elérhetőek!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

2 2013/április

Ítélet Beköszöntő

„Megtisztelő volt, hogy egyből szabad kezet kaptam, engedték, hogy önállóan alakítsam az óráimat”Interjú Pogácsás Anett tanárnővel

Február utolsó napján, a Karrier Iroda szervezésében vitaest volt Pályakezdés nőknek címmel (lásd az erről szóló be-számolót szintén ebben az Ítéletben). Ezen alkalomból mások mellett Po-gácsás Anett is beszélt tapasztalatairól, akit most részletesebben is kikér-dezünk. A következő megállapítások mind igazak rá: egyetemünk volt hall-gatója és jelenlegi oktatója. Adjunktus a Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tan-széken. Az általa tartott órákra mindig pár pillanat alatt betelik az összes hely. Korábban a Kutatásszervezési és Külügyi Iroda koordinátora volt, de máig fontos szerepet tölt be a Karon az oktatáson kívül is: ő az Országos Tudo-mányos Diákköri Tanács kari titkára, a kari TDK felelős és a tehetséggondozó program egyik vezetője is. Az egye-temen kívül is sok szál fűzi a jogtudo-mányhoz: tagja a Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesületnek, a Magyar Ipar-jogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesü-letnek és a Szerzői Jogi Szakértő Tes-tületnek illetve a Médiatudományi Intézet szakértője. Nem mondhatni, hogy unatkozna, és az imént felso-roltak még jócskán nem jelentik a teljes életét. Mellette ugyanis a családi életére is szentel elég időt és energiát. Mint az biztos sokaknak feltűnt, nyárra várja első gyermekét. Az Ítélet mostani témája: család és karrier. Az interjún keresztül bepillantva a tanárnő életébe, jó példát látunk arra, hogy miként lehet ezt a kettőt összeegyeztetni, ügyesen megoldani, hogy egyik se kapjon túl nagy hangsúlyt a másik rovására.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Pázmány egy visszatérő motívum a ta-nárnő életében: itt tanult, itt tanít, és még a férjével is itt ismerkedett össze. Haladjunk azonban szépen sorban, először is, kérem, meséljen kicsit arról, miért épp a Pázmány mellett döntött!

Az óvodától a gimnáziumig görög kato-likus intézményekbe jártam Hajdúdorogon, a szülővárosomban, így – főként katolikus volta miatt - egyértelmű volt számomra, hogy ha jogi egyetem, akkor a Pázmány. Továbbá a nővérem egyik barátnője idejárt az első évfolyamra, és sok jót mesélt róla. Egyébként az orvosin is gondolkoztam… Úgy tűnhet, mintha kizárólag a doktori ti-tulus megszerzése lett volna a célom a pálya-választáskor, de az igazság az, hogy kedvenc tantárgyaim a biológia és a kémia voltak, ami indokolhatta az orvosit, másrészt tör-ténelem fakultációra jártam és rendszeresen prózamondó versenyeken vettem részt, ezek a tények pedig a jog irányába tereltek. Végül a jogra esett a választásom, beadtam hát a jelentkezésemet. Akkor még szóbeli fel-vételi is volt, és az is számított, hogy hittant és latint tanultam a középiskolában. A csa-ládban előttem egyébként soha senki nem volt jogász, de nagyon örülök, hogy végül így döntöttem.

Ennek mi is örülünk! Tanulmányai egy részét külföldön végezte. Mik a tapasz-talatai a holland, illetve a cambridge-i oktatásról?PhD-s hallgatóként alkalmam nyílt egy éven át a hollandiai Nijmegenben tanulni Erasmus ösztöndíjjal. Fantasztikus élmény volt, ráadásul a PhD-seket hazatérésük után nem várja itthon vizsgák tömkelege. Egy évre mentem ki, ami nagyon jól telt, de ennyi idő pont elég volt. Ezalatt fejlődött a nyelvtudásom, sok tapasztalatot szereztem, és remek közösségbe kerültem. Nemcsak a hollandok, hanem az összes többi oda-utazó diák kultúráját is megismertem, sőt az ottani oktatási módszert is meg tudtam figyelni, hiszen akkor már ilyen szemmel is követtem az órák menetét. Nijmegen után lettem Erasmus koordinátor a Kutatásszer-vezési és Külügyi Irodánál.

Cambridge-i diplomámat 2010-ben itt, Magyarországon szereztem. A Páz-mánynak volt egy szoros együttműködése

a Cambridge-i Egyetemmel, ennek kere-tében idejöttek órákat adni az ottani ok-tatók. A kétéves képzés angol nyelven folyt, és a végén brit értelemben vett diplomát adott. Egyébként a férjem is elvégezte a kurzust, csak más évfolyamon. Ez a lehe-tőség sajnos pár éve megszűnt.

Oktatók számára is létezik csereprogram. Münchenbe Erasmus koordinátorként, külügyi kapcsolatos gyakorlat céljából ju-tottam ki, és ezt összekötöttem egy kutató-úttal, a szerzői jogról gyűjtöttem anyagot az egyik legnagyobb, szellemi alkotások jogára specializálódott könyvtárban, amely pont Münchenben található.

Ha valaki Pogácsás Anett önélet-rajzát olvassa, láthatja, hogy lépten-nyomon kapcsolatba került a TDK-val, OTDK-val… (a pár hete, Szegeden meg-rendezett OTDK-ra kijutó pázmányos csapatot is a tanárnő fogta össze – a szerk.)Jelenleg Tóth Tihamér kutatási dékánhelyettes úr vezetésével én vagyok a Kutatásszervezési és Külügyi Irodánál a TDK felelős, illetve az OTDT kari titkára, Szilágyi Pál segítsége mellett. Ám a tudo-mányos diákköri kutatással már évekkel ko-rábban, hallgatóként kapcsolatba kerültem. Az egyetemi életből próbáltam minél jobban kivenni a részem, főleg tanulmányi szempontból. A mi időnkben még minden diáknak két évfolyamdolgozatot kellett be-adnia, én az elsőt állambölcseletből írtam Horkay Hörcher Ferenc tanár úrhoz, a má-sodikat pedig polgári jogból Tattay Leven-téhez, aki azt tanácsolta, hogy ennek kere-tében foglalkozzak szerzői joggal. Ekkor még nem tudtam, mi az pontosan, még nem is tanultuk, éppen ezért ez a dolgozat még a személyiségvédelem témaköréhez kötődött, mert nem mertem belevágni az ismeretlenbe. Később aztán az ő biztatására TDK dolgozatot írtam szerzői jogi té-mában. A kari fordulóról továbbjutottam az országos döntőbe, ekkor ötödéves voltam.

32013/április

Portré Ítélet

Nem igazán akartam részt venni rajta, mert a kétévente megrendezett OTDK pont a záróvizsgáim környékére esett, és Győrben tartották. A tanár úr azonban addig győz-ködött, amíg el nem mentem. Odafelé menet emlékszem, a Ptk.-t tanulgattam, mert alig volt két hét a polgári jogi záró-vizsgámig. Végül második helyezett lettem, és a vizsga is jól sikerült. Azóta is hálás vagyok Tattay tanár úrnak, hogy rábeszélt az OTDK-ra, nélküle nem hiszem, hogy vállaltam volna, és sok mindent köszön-hetek ennek a helyezésnek. Miután minden záróvizsgámat sikeresen letettem, megsze-reztem a diplomát, nagyon boldog voltam, és ott állt előttem az egész nyár.

Aztán valahogy ismét a Pázmányhoz ve-zetett az út…Friss diplomámmal a kezemben hazau-taztam Hajdúdorogra pihenni, feltöltődni, és csak a nyár végén állt szándékomban visszatérni Pestre. A továbbiakat illetően két tervem volt: elhelyezkedni egy ügyvédi irodánál polgári jogi vonalon, vagy munkát találni a Mezőgazdasági Minisztériumnál. Két hete tartott ez a csodálatos nyári időszak, amikor egyik nap megcsörrent a telefon, és édesanyám szólt, hogy engem keresnek a Pázmányról. Hirtelen átfutottak az agyamon a lehetséges opciók: hiány-pótlásra fognak felszólítani, nem tettem le egy ötödik záróvizsgát stb. A telefont ma-gamhoz véve, a vonal túlsó végén Jobbágyi tanár úr mutatkozott be. Teljesen megdöb-bentem: vajon elfelejtettem elmondani az egyik tételemet a záróvizsgán, vagy tévedés történt, és mégsem szereztem meg a dip-lomát? Aztán az egyik ámulatból estem a másikba: a tanár úr felkért, hogy tanítsak az egyetemen. Azt mondta, váratlan üresedés történt a Polgári Jogi Tanszéken, és Tattay tanár úr engem ajánlott, akit azóta is áldok ezért, sokat köszönhetek neki. Jobbágyi tanár úrnál az OTDK-n való szereplésem volt a döntő. Egy nap haladékot kértem a gondolkodásra, másnap pedig visszahívtam, hogy szívesen visszatérek a Pázmányra, vál-lalom a tanársegédi állást. Ezután feljöttem Budapestre, megbeszéltük a részleteket, így munkaszerződéssel a zsebemben izgatottan vártam az év elejét.

Milyen érzés volt a katedra másik ol-dalán állni?Megtisztelő volt, hogy egyből szabad kezet kaptam, engedték, hogy önállóan alakítsam az óráimat. Friss tapasztalataim voltak a saját gyakorlataimról, és próbáltam össze-vegyíteni kedvenc tanáraim stílusjegyeit, öt-vözve a saját elképzeléseimmel. Két dolgot

szerettem volna elérni: egyfelől lásson a csoport gyakorlatot, másfelől a szemi-nárium segítse a vizsgára való felkészülést. Az első évben csak akkor vizsgáztattam, ha valakit helyettesíteni kellett. Ilyen esetekben előfordult, hogy ott felelt előttem vala-melyik volt évfolyamtársam. Ez kissé ké-nyelmetlen volt, azonban nem lehet minden egyes esetben összeférhetetlenségre hivat-kozni. Később szerencsére ez nem jelentett gondot se nekik, se nekem, megmaradt a jó viszony. A szorgalmi időszakban alap-vetően gyakorlatvezető vagyok, és szabadon választható tárgyakat oktatok mind a mai napig, de van, hogy előadáson is helyette-sítek, illetve a levelezősök esetében több száz fős gyakorlatokat is szoktam tartani. A tanítást illetően két forrásból merítettem: diákkoromban voltak kedvenc gyakorlatve-zetőim, akiknek az óráira mintaként tudtam tekinteni, emellett pedig tanársegédként mindenkinek végiglátogattam az óráját, hospitáltam előadáson is, és összegyűj-töttem, hogy melyik oktatónál mi tetszett a legjobban. Ezen a téren sokat köszönhetek Landi Balázsnak, Szabó Saroltának és Éles Anitának. Érdekes ellentmondás, hogy a nővérem pedagógusnak tanult, de más terü-leten helyezkedett el, sosem tanított, nekem pedig ez anno eszembe sem jutott, aztán egyszer csak mégis én találtam magamat a katedrán, és nagyon szeretem. Bár a vizsga-időszak nem a szívem csücske, és igazából diákként jobban szerettem, mert ott rajtam múlt a dolog, most meg nem. Az oktatás mellett TDK titkár vagyok, amit szintén nagyon élvezek. Erasmus koordinátor is szerettem lenni, mert sok kedves emberrel kerültem és kerülök kapcsolatba. Eltökélt szándékom visszajönni, tanítani a babázás után, bár legalább egy évig biztosan otthon maradok majd vele.

Jól látszik, hogy remekül megtalálja a közös nevezőt a hallgatókkal, de hogy kezelte a kapcsolatot azokkal a kollé-gákkal, akik azelőtt a professzorai, ta-nárai voltak?Mindnyájan nyitottak, kedvesek és segí-tőkészek voltak, és rögtön kollégaként ke-zeltek. Nem csak a Polgári Jogiról, de más tanszékekről is sokan segítettek. Nagyon szeretek ennek az oktatói közösségnek a tagja lenni! Bár furcsán hangozhat, de a leg-nehezebb a nagy professzorokkal való tege-ződés volt.

Milyen szakmai tevékenységeket végez az egyetem falain kívül?Szakértői tevékenységet folytatok a szakte-rületeimen (szerzői jog és a médiajog). Egy-

részt tagja vagyok a Szerzői Jogi Szakértő Testületnek. Amikor felmerül egy érdekes szerzői jogi kérdés, és én kapok felkérést a Testülettől, egyeztetnek velem, hogy válla-lom-e az ügyben szakvélemény készítését. Ha igen, az eljáró háromfős tanács másik két tagjával általában e-mailen, majd sze-mélyesen is egyeztetünk, és elkészítjük a szakvéleményt. Ezen kívül a Médiatudo-mányi Intézet számára is több szakértői anyagot készítettem, illetve az új médiajogi tankönyv (Magyar és európai médiajog) összeállításában is közreműködtem. Ez sze-rencsére olyan szakma, hogy nem mindig kell hozzá fizikai jelenlét, alapvetően elég egy laptop. Persze oktatni személyesen kell, és egyébként sem árt, ha könyvtárba járunk, vagy részt veszünk egy-egy konferencián, de a nagy részét lehet távmunkában is vé-gezni. A kisbaba megszületése után e mun-káimba mértékkel fogok visszakapcsolódni, az elején biztos, hogy ő lesz a főszereplő, de aztán a kutatásnak is szeretnék újra na-gyobb figyelmet szentelni. A férjem ügyvéd, de sokszor tudunk együtt dolgozni. Sze-rintem két jogász jó párosítás, mert bár nem ugyanazt csináljuk, gyakran tudunk egy-másnak segíteni.

És akkor térjünk is át a mostani Ítélet másik vezérfonalára: kérem, mutassa be a családját!A férjem szintén pázmányos volt, a fe-lettem lévő évfolyamba járt, de itt még any-nyira nem ismertük egymást. 2009 márci-usában találkoztunk szintén az egyetemen, tényleg az isteni gondviselésnek köszön-hetően. A cambridge-i kurzus felelőse a kar részéről Pünkösty tanár úr volt. Mivel pont nem ért rá, és akkoriban én voltam a Külügyi Iroda koordinátora, megkért, hogy helyettesítsem a diplomaosztón. A férjem is ott állt a frissdiplomás „cambridge-i” diákok sorában. A rendezvény után min-denki átment a fogadásra, ahol szóba ele-gyedtünk, és egyeztettük, hogy ki melyik évfolyamba járt. A szerencsés találkozásból házasság lett 2011 szeptemberében. Az es-küvőnk a budapesti Szent Család plébánián volt, és pont a Család Évében. Jó volt, hogy a kollégák közül is sokan el tudtak jönni, megható volt ott látni a Kar vezetőit, a nagy professzorokat, a fiatal kollégákat és a volt oktatókból lett barátnőket is. A cere-mónia után – nevemhez illően – egy kis po-gácsázást tartottunk a templomkertben, és persze utána egy nagy lagzit a családdal, ba-rátokkal. Családunk a nyáron új taggal fog bővülni, akit nagyon várunk. Most nemrég derült ki, hogy kisfiú. Egy jó tanárember gyermekéhez méltóan nem szorgalmi idő-

4 2013/április

Ítélet Portré

Mint-a-Parlament2013. március 14-én az Országház Kö-zönségszolgálati Osztálya az első ország-gyűlési szimulációs tesztprogram kere-tében rendezte meg Mint-a-Parlament nevű rendezvényét. A programon hat egyetem hallgatói képviseltették magu-kat: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Ká-roli Gáspár Református Egyetem Ál-lam- és Jogtudományi Kara, a Budapesti Corvinus Egyetem, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtu-dományi Kara és a Pázmány Péter Kato-likus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara. A tesztprogram lényege, hogy a hallgatók közelebbről is megismerhessék a törvényhozás folyamatát és bepillan-tást nyerhessenek a plenáris és bizottsági munkába. Az első megmérettetés a 14-ei Tréningnap volt, ahol a csapatok előzetes feladatok teljesítése után vehettek részt. Húszfős frakciókat alkotva a design és frakcióprogram elkészítése után törvény-javaslatot kellett írni tetszőleges témában. A szervezők az elkészült javaslatokat és programokat a szimulációs játék előtt szétküldték a csapatoknak, hogy felké-szülhessenek az „országgyűlési vitára”.

Egyetemünk frakciója a Keresztény Fiatalok a Jövőért Párt nevet választotta magának, melynek tagjai főként alkot-mányjog iránt érdeklődő hallgatókból verbuválódtak. A KFJP a sportról szó-ló 2004. évi I. törvény, valamint az ez-

zel összefüggő törvények módosításáról nyújtott be javaslatot, különös tekintettel a szurkolói kártya bevezetésére, a sport-rendezvényekről való kitiltás idejének meghosszabbítására, valamint a veszélyes üzemnek minősülő sportrendezvények-

re. A felkészülésben Csink Lóránt, Ha-jas Barnabás, Kurunczi Gábor és Varga Ádám Tanár Urak segítettek.

Az Tréningnap helyszínéül az Ország-ház Delegációs Terme szolgált. A meg-nyitó és a szakmai előadások után követ-kezett az általános vita, ahol a bemutatott törvényjavaslatokhoz lehetett kérdéseket intézni, azokat kritikával illetni, vagy méltatni. A vita lezárásaként szavazásra került sor: a három legtöbb szavazatot kapott frakció kormányt koalíciót alkot-hatott. A KFJP a negyedik helyezést érte el szavazatai számával, így az ellenzéki oldalon indulhat a tesztprogram máso-dik állomásán, az Ülésnapon. Az Ülés-nap április 18-án kerül megrendezésre az Országház Felsőházi Termében, melynek plenáris ülésén a kormányoldalra került javaslatokról vitázhatnak a résztvevők.

Mivel az előkészítést és lebonyolítást is a vártnál nagyobb figyelem kísérte, az Országgyűlés Hivatala ígéretet tett, hogy a program a jövőben félévente kerül majd megrendezésre. Az Ülésnapról következő számunkban tudósítunk!

Hajdu Rita

szakban, nem vizsgaidőszakban, hanem a nyári szünetben érkezik, máris jól tudja a dolgát. Ha elég nagy lesz, tényleg vissza szeretnék jönni tanítani. A Pázmány külö-nösen családbarát, sok kollégának van kis-babája, kisgyereke.

Az interjú végére érve egészen vilá-gossá vált számomra, hogy a Jóisten végig a tenyerén hordozta a tanárnőt, de ehhez az ő kitartása, szorgalma, nyi-tottsága és optimizmusa is kellett. Az Ítélet egész szerkesztősége nevében

sok örömöt és boldogságot kívánunk neki ezután is, és gratulálunk az új kis családtag érkezéséhez!

Kiss Lúcia

Sikerekkel gazdagon zártuk a XXXI. OTDK-t2013. március 25-27. között került megrendezésre a XXXI. Országos Tu-dományos Diákköri Konferencia Ál-lam- és Jogtudományi Szekciója. Az OTDK már fél évszázada hallgatók, oktatók és intézmények kiemelkedő-

en fontos tudományos megméretteté-se. Ezen rangos diákversenynek idén a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara adott otthont. A konferencián az ország jogi karainak legtehetségesebb hallgatói képviseltet-

ték magukat, így nem meglepő, hogy számos remek előadást hallhattunk.

A napfény városa hóesésbe burkoló-zott, így nem igazán volt sok lehetősé-günk gyönyörködni benne, ám a szegedi vendéglátás kifogástalannak minősít-

52013/április

Portré | Aktuális Ítélet

hettük a regisztrációtól, az állófogadáson át, egé-szen az eredményhirdeté-sig. Pázmányos csapatunk gondoskodott az izgalmas versenynap estéjén rende-zett összejövetel hangula-táról.

A 34 tagozatban dol-gozó zsűri a legtöbb első helyezést Pázmá-nyos hallgatóknak ítél-te oda – szám szerint 9 első helyezést nyertek el hallgatóink, számos má-sodik, harmadik helyezés, különdíj és legjobb op-ponensi díj mellett. Dr. Pogácsás Anettnek, mind kari TDK titkárnak, mind több első és különdíjas pályamű konzulensének, rengeteget köszönhet Karunk az elért sikerekért.

A verseny köszöntőjében minden-ki olvashatta azt, hogy a tudományos diákköri munka fontossága messze túlmutat az országos konferenciákon megszerzett helyezéseken és díjakon, il-letve a karok között fennálló többé vagy kevésbé megalapozott rangsorokon: az egyetemi oktatók és tudományos ku-tatók elsődleges utánpótlási forrásává vált, személyes és szakmai kapcsolato-kat épít, sokoldalú és művelt szakembe-

reket képez. Mindezek felett azonban értéket teremt és közvetít: a világot megismerni és jobbá tenni kívánó em-ber humánumát.

Weiszburg Tamás, az Országos Tu-dományos Diákköri Tanács alelnöke így fogalmazott: „Az a fontos, hogy itt vannak, nem az, hogy ki mit kap!”. Az Országos Tudományos Diákköri Tanács alelnöke felhívta a résztvevők figyelmét: az a lényeg, hogy milyen kapcsolatok-ra tettek szert a konferencián. Meg-köszönte a szervezők, a zsűritagok, a felkészítő tanárok munkáját. Kiemelte: a megjelentek egy olyan felnövő értel-

miségi csoport tagjai, akik egységesen tudnak majd hatni az országra. Meg kell találniuk a kapcsola-tokat más tudományágak fiatal képviselőivel, hiszen ők lesznek az a „krém”, akik képesek egységes bevonatot adni a társada-lom tetején, hogy 10-15 év múlva Magyarország valóban egy jobb, és béké-sebb ország lehessen.

Az ünnepség végén az SZTE ÁJTK dékánja, a XXXI. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójá-nak elnöke, Szabó Imre a következő konferencia

rendezési jogának jelképes stafétabotját átadta a Nemzeti Közszolgálati Egye-tem Közigazgatás-tudományi Kara szá-mára, ami a 2015. évi rendezvénynek ad majd otthont. Ezen több olyan újdon-ságot is szeretnének bevezetni, melye-ket közös munkával, a kari műhelyek diákköri bizottságaival, tanácsaival és a kollégák közreműködésével alakítanak ki. Az elkövetkezendő két évben szak-mai konzultatív fórumot tartanak. Sok mindent meghagynak a régi korszakból, de nagyon sok újítást vezetnek be.

Szigeti Imola

Agrár- és szövetkezeti jog tagozatAz I. helyezettnek járó díjat nyerte Zlinszky Péter, konzulens Dr. Lábady Tamás és Dr. Kurucz Mihály (PPKE)

Alkotmányjog I. tagozatAz Országos Bírósági Hivatal különdíjasa Márton András és Tőzsér Tamás, konzulens Dr. Hajas Barnabás (PPKE)

Alkotmányjog II. tagozatA legjobb opponensi díját nyerte: Szabó Levente (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Bakó Beáta Csilla, konzulens Dr. Fekete Balázs (PPKE)

Büntető (anyagi) jog III. tagozatLőrinczy György, Csongrád megyei főügyész különdíjasa Bálint Bettina, konzulens Dr. Belovics Ervin (PPKE)

Infokommunikációs jog tagozatA Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság különdíjasa Jakubecz Viktória, konzulens Dr. Varga Zs. András (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte: Bodnár Katalin, konzulens Dr. Szabó Sarolta (PPKE)

Jog- és állambölcselet I. tagozatII. helyezettként végzett Sas Andrea, konzulens Dr. Paksy Máté (PPKE)

Jog- és állambölcselet II. tagozatA legjobb opponensi díját nyerte: Tóth Máté Rabán (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Horváth Gábor, konzulens Dr. Könczöl Miklós (PPKE)

Közigazgatási jog III. tagozatA legjobb opponensi díját nyerte: Pátkai Nándor (PPKE) III. helyezettként végzett Csáki Petra, konzulens Dr. Hajas Barnabás (PPKE)

Kriminológia tagozatA Magyar Kriminológiai Társaság különdíjasa Mészáros Péter, konzulens Dr. Tamási Erzsébet (PPKE)

OTDK eredmények

6 2013/április

Ítélet Aktuális

Munkajog tagozatIII. helyezettként végzett Hrecska Renáta, konzulens Dr. Gyulavári Tamás (PPKE)

Nemzetközi jog tagozatA Szegedi Közjegyzői Kamara különdíjasa Kovács Anna, konzulens Dr. Varga Réka (PPKE).

Pénzügyi jog I. tagozatSzentes város különdíját nyert Ghira Márton, konzulens Dr. Csehi Zoltán (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte: Simon Barnabás, konzulens Dr. Szilágyi Pál Béla (PPKE) A Gazdasági Versenyhivatal Versenykultúra Központja által a legjobb versenyjogi tárgyú dolgozat különdíját nyerte: Simon Barnabás

Pénzügyi jog II. tagozatA legjobb opponensi díját nyerte: Kollár Kristóf (PPKE) II. helyezettként végzett Tőzsér Tamás János, konzulens Dr. Szilágyi Pál Béla (PPKE)

Polgári jog II. tagozatIII. helyezettként végzett Péter Ákos, konzulens Dr. Koltay András és Dr. Reindhardt Ákos (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte Kovács Zsófia, konzulens Dr. Jobbágyi Gábor (PPKE)

Polgári jog III. tagozatA Magyar Ügyvédi Kamara különdíjasa Kovács Krisztián, konzulens Dr. Pogácsás Anett (PPKE) Az I. helyezettnek járó díjat nyerte: Vajna Zita Barbara, konzulens Dr. Lábady Tamás és Dr. Pogácsás Anett (PPKE)

Polgári jog IV. tagozatAz I. helyezettnek járó díjat nyerte Takó Sándor, konzulens Dr. Pogácsás Anett (PPKE)

Polgári jog V. tagozatAz I. helyezettnek járó díjat nyerte: Ujhelyi Dávid, konzulens Dr. Pogácsás Anett (PPKE)

Polgári eljárásjog tagozatA legjobb opponensi díját nyerte: Gelencsér Dániel (PPKE) Darák Péter, a Kúria elnökének különdíjaként 1 hetes szakmai gyakorlatot nyert a Kúria elnöke mellett Veres Mária, konzulens Dr. Harsági Viktória és Dr. Horváth E. Írisz (PPKE)

Széchenyi-díjas Dr. Varga Csaba professor emeritusMinden évben március 15-én adják át a tudományos élet kiemelkedő képviselői-nek elismerésére a Széchenyi-díjakat. Jo-gászt utoljára 2004-ben díjaztak ezzel az állami kitüntetéssel, akkor Dr. Vékás La-jos részesült ilyen elismerésben. Idén – a díj negyed évszázados fennállása során a jogtudósok sorában nyolcadikként – Dr. Varga Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, Egyetemünk profes-

sor emeritusa vehette át a díjat. Dr. Varga Csaba egyike Karunk alapítóinak, meg-alakulásától 2011-ig vezette az akkor Ki-válósági Helyként elismert Jogbölcseleti Intézetet. A kitüntetést a jogelmélet vala-mennyi területét felölelő, nemzetközileg is számon tartott több évtizedes tudo-mányos, kutatói munkássága, eredményes oktatói, közéleti tevékenysége, példaérté-kű életpályája elismeréseként ítélték oda.

Saját büszkeségünk, hogy a kutatóegye-temi rangra pályázó Pázmány Péter Ka-tolikus Egyetem két évtizedes fennállása óta Karunk képviselője részesült elsőként e legmagasabb tudományos elismerésben.

Szerkesztőségünk ezúton gratulál a Pro-fesszor Úrnak!

Az amerikai álom – egy magyar joghallgató szemévelSzuper munka New York államban, nyelvgyakorlás, külföldi barátok, álom-fizetés, trópusi nyaralás, éjjel igazoltató seriff, hurrikánszezon, aligátorok, delfi-nek... Csupa felejthetetlen élmény, amiért érdemes volt kiutaznom e kontinensnyi országba.

Már régóta terveztem, hogy szerencsét próbálok az Újvilágban. Fűtött a kaland-vágy. Jelentkeztem hát a Camp Counselor USA cégnél, mely nappali tagozatos hall-gatók számára közvetít nyári munkát amerikai gyerektáborokba. Föltettem az önéletrajzomat, majd az állásinterjú kö-

vetkezett. Mindez angolul. Több pozíci-ót is megpályáztam: a camp counselor a táborozó gyerekekre felügyel, vagy épp apacs törzsfőnökként játszik velük; ám végül a support staff (tábori kisegítő sze-mélyzet) munkakörre nyertem felvételt a New York állambeli Berkshire Hills

72013/április

Aktuális | Szabályok Ítélet

Emanuel Camps-ben. Lelke-sen készültem a nyárra: „rá-gyúrtam” az angolra, fölvettem a kapcsolatot a leendő kollé-gákkal, és beadtam a vízum-kérvényt. Az USA Bevándor-lási Hivatalának űrlapján ilyen kérdések szerepeltek: „Tagja-e terrorista- vagy gerillacsoport-nak? Elkövetett-e már nép-irtást vagy más el nem évülő bűncselekményt?”

Tavasszal megkaptam a J1-es vízumot az Egyesül Államok Nagykövetségén, a Szabadság téren. Gyorsan letettem a vizsgákat az egye-temen, s június 5-én nekivágtam a nagy kalandnak. Mikor reggel a reptéren el-búcsúztam édesanyámtól és a bátyámtól, belém hasított a gondolat, hogy hónapo-kig nem fogom látni őket. Nagyon kime-rített a kilenc órás repülőút New Yorkba, és furcsa volt a jetlag is. (Hiába éreztem úgy, hogy „nekem már este van”, a hat-órás időeltolódás miatt ezen a földrészen még csak koradélutánra járt!) A Kennedy reptéren egy segítőkész magyar fiú várt a CCUSÁ-tól, taxival elvitt Manhattanbe, a hostelbe. Az első éjszakámat itt töltöttem. Másnap felhívtam Davidet, a táborigaz-gatót, hogy jöhetnek értem az e-mailben megbeszélt helyre, majd fogtam a bőrön-dömet s nekivágtam a városnak. Izgultam, mert önállóan kellett eljutnom a Grand Central pályaudvarhoz. Onnan két órát vonatoztam vidékre, Wassaic-ig. Itt várt rám David. Furgonnal elvitt a Berkshire Hills Emanuel Camps-be. Erdő, tó, rusz-tikus faházak. Gyönyörű volt. A BHEC felnőtt és gyerek táborból állt, mindkét helyen dolgoztam. Egy ötvenfős, egye-temistákból álló nemzetközi team tagja lettem. Tízen voltunk magyarok; akadtak itt mexikóiak, csehek, oroszok, ausztrálok, koreaiak, törökök, és persze helyiek. Egy-ből összebarátkoztunk, bár a klikkesedés néha zavart.

A vezetőség segített bankszámlát nyit-ni, s kaptunk Social Security Cardot is (TB kártya). A munka könnyű volt. Egy nap nyolc órát dolgoztunk: hajnalban keltünk, előkészítettük az ételt a táboro-zó gyerekeknek s a felnőtt vendégeknek, felszolgáltunk, mosogattunk, takarítot-tunk. Hat nap munka, s egy day off: így ment ez három hónapon át. Nem volt unalmas, hisz sok idő jutott szórakozás-ra, sportra is. Mikor ráértünk, úsztunk a tóban, a medencében, filmet néztünk a tábor mozijában, buliztunk a közeli disz-

kóban, tanultunk baseballozni, biliárdoz-tunk vagy elbicikliztünk Massachusetts-be, s ugráltunk a lélegzetelállító Bash Bish vízesés szikláiról. Olyan volt, mint egy klassz osztálykirándulás és egy nya-ralás keveréke. Ám a legtöbb programot a Nagy Alma kínálta. Ha szabadnapom volt, bevonatoztam New York City-be. Nem lehet leírni azt az eufóriát, amit a városnézések alkalmával éltem át. A tö-meg oly színes volt. Mindenfelé csadoros nők, hászid rabbik, manökenek, turbános szikhek, afro utcagyerekek, járdán térdep-lő muszlimok, puerto ricói bevándorlók, vallási fanatikusok, akik arról prédikáltak, hogy „eljő az apokalipszis, mert Obama a patás ördög...”. Huszonnyolc metróvonal van, a kocsikban légkondi üzemel. Egy vonaljegy $2,5. Nagy élmény volt látni az ENSZ palotát, melyről nemzetközi köz-jogból tanultam. Ámuldoztam a Broad-way fényei, a híres Fifth Avenue, a Sza-badság szobor, a kínai negyed és a többi nevezetesség láttán. Az Empire State Building 102. emeletéről szédítő kilátás nyílt a felhőkarcolók dzsungelére, a pár-huzamos utcákra és a Central Park zöld négyszögére. Micsoda gazdagság min-denütt! Augusztusban a főnökünk juta-lomból elvitt Bostonba, ahol megnéztük a Harvardot. A világ leghíresebb egyeteme mellett, egy internet caféban vettem fel a Neptunon az őszi félévre a tantárgyakat.

Sokan kérdezik tőlem, milyenek az amerikaiak? Nos, kedvesek, bár legtöbb-jük kissé műveletlen. Egy műszak után felolvastam a People magazinból az idős, gyengénlátó vendégeknek, s megkérdez-ték, honnan jöttem; azt hitték, Európa az egy ország! S mikor meséltem a bronxi kollégáimnak, hogy nálunk a jogi egye-temen latin nyelvet kellett tanulni, nem értették, miért fontos „mexikóiul” tudnia egy magyar ügyvédnek. Hát ennyire tájé-

kozatlanok. A nyár végén lecsapott Irene

a Keleti Partra. Evakuálni kel-lett a tábort. Pár napig Great Barringtonban húztuk meg magunkat, míg elvonult a tér-ségből a pusztító hurrikán.

Szeptember 7-én lejárt a szerződésem. Megkaptam az alapfizetést ($1.290) és a bor-ravalót, összesen 4.000 dollárt (kb. 860.000 Ft). Az utolsó munkanapomon kijött hozzám a bátyám. Bérelt kocsival fe-deztük fel a Keleti Partot: Phi-ladelphia, Virginia, Maryland, Észak-, Dél-Karolina, Geor-

gia... A fővárosban, Washington D.C.-ben megnéztük a Fehér Házat és a kétkamarás parlamentet, a Capitoliumot. A tíz tagál-lam közül leginkább Florida tetszett buja pálmafáival, cukorfehér tengerpartjaival és mocsaraival. Az autóút mellett lefil-meztünk pár vadonélő aligátort, ám sajnos nem láttunk floridai pumákat. Az óceán-ra épült úton egészen Key Westig autóz-tunk, mely a kontinentális USA legdélibb pontja. Kuba innen már csak kilencven mérföld. Miamitól délre úsztam egy Cayo nevű, aranyos delfinlánnyal. Másnap nem találtunk szállást a bátyámmal, így a ko-csiban aludtunk az óceán partján. Nehe-zen jött a szemünkre álom, hiszen itt a trópusi éghajlaton még éjjel is csak ritkán megy le a hőmérséklet 86 Fahrenheit (30° C) alá, nem beszélve a millió moszkítóról. Éjfél körül aztán egy tagbaszakadt seriff ébresztett minket, és kérte a papírjainkat. Tanácstalanul nézett föl az útlevelünkből: hol a fenében van az a „Hungary”? Sze-rencsére nem bírságolt meg, amiért a par-ton aludtunk. Sőt még útba is igazított: azt mondta, öt mérföldre innen, a Cápa szigeten vannak parkolók, ott nyugodtan alhatunk. Pár nappal később épp időben értünk vissza a JFK reptérre, ugyanis kö-zelgett egy újabb hurrikán. Végül szeptem-ber 22-én érkeztünk haza Magyarországra. Hiányoztam az első előadásokról, szemi-náriumokról, de úgy érzem, megérte eddig maradni, hisz ez a nyár volt életem legka-landosabb időszaka. Tengernyi élményben volt részem, sokat fejlődött az angolom, és mindez csupán egy repülőjegy áráért! Ígyhát bátran ajánlom a Pázmányos hall-gatótársaim figyelmébe ezt a fantasztikus munka-, nyelvtanulási és nyaralási lehető-séget. Éljétek át Ti is az amerikai álmot! (A Pázmányblogban bővebben is írtam mindezekről.)

Szabó Tamás

8 2013/április

Ítélet Szabályok

Váratlan évkezdet a VatikánbanXVI. Benedek meglepő visszavonulását követően különleges utód került a pápai trónra

Néhány, évek óta terjedő találgatáson kívül semmi sem utalt arra, hogy az év első negyedévében gyökeres változások várhatók a Katolikus Egyház legfelsőbb vezetésében. Egészen a betegek idei vi-lágnapjáig minden a megszokott rend-ben zajlott a Vatikánban. Február 11-én délben azonban XVI. Benedek pápa vá-ratlanul bejelentette, hogy megromlott egészségi állapota miatt már nem ké-pes megfelelően ellátni feladatait, ezért a visszavonulás mellett döntött. Világszerte megdöbbenés fogad-ta az egyházfő latinul elmondott szavait. A szentszéki sajtóközpont igazgatója, P. Frederico Lombardi bíboros bevallotta, hogy az még a vatikáni dolgozókat is villám-csapásként érte. A február utolsó napján érvénybe lépő székürese-désig eltelt napok XVI. Benedek távozásának előkészítésével, illetve a pápaválasztói gyűlés megszerve-zésével teltek. Az immár emeritus pápa egyik utolsó döntésének köszönhe-tően a konklávéval nem kellett megvárni a korábban előírt tizenöt napot, azt a vá-lasztásra jogosult bíborosok megegyezése szerint már március 12-én megkezdhet-ték. Később vált igazán érdekessé, hogy a száztizenöt szavazójoggal rendelkező bíboros között négy szerzetes is volt. Ket-ten közülük Jézus Társaságának tagjai, de egyikük betegség miatt távol maradt. A szigorú biztonsági intézkedések mellett a külvilágtól hermetikusan elzárt Sixtus-kápolnában megtartott választás a vára-kozásokkal ellentétben kifejezetten rövid idő alatt eredményt hozott. Mindössze a második napig, az ötödik választási for-dulóig kellett várni, hogy valaki megkapja a szavazatok kétharmadát. A pápai trón tekintélyének megőrzése érdekében ar-ról is XVI. Benedek pápa döntött, hogy egyszerű többség még hosszúra nyúlt sza-vazás esetén se legyen elegendő, de erről ezúttal szó sem volt. Március 13-án este hét óra után néhány perccel felszállt a szavazócédulák elégetéséből származó fe-hér füst, ami azt jelentette, hogy véget ért a széküresedés időszaka. Így az előd szán-dékának megfelelően a húsvéti ünnepek

idején már új főpásztor vezeti a Katolikus Egyházat. Miután elfogadta megválasz-tását, trónra léphetett Ferenc pápa. Sze-mélye és névválasztása nem kevésbé meg-lepő, mint XVI. Benedek visszavonulása.

Az egyházfők sorában kétszázhatvan-hatodikként választották meg Buenos Aires érsekét, Jorge Mario Bergoglio bíborost. Az argentin származású pápa több mint ezerkétszáz év után az első nem európai, aki a Föld legnépesebb val-

lási közösségét vezetheti. A kilencvenedik pápa, III. Gergely Szíriában látta meg a napvilágot. Hosszú ideig azonban ez nem keltett meglepetést, hiszen a katolikus egyház korai történetét a kulturális mel-lett a földrajzi sokszínűség is jellemez-te. Az egyház a Közel-Keleten született meg, az első évszázadokban a Földközi-tenger keleti medencéje és a partvidék volt a meghatározóbb, Észak-Afrikának pedig kiemelkedő szerep jutott. Az ame-rikai földrész viszont még sohasem adott pápát. Ez mégsem nevezhető érdemte-lennek, hiszen a közel másfélmilliárd ke-resztény csaknem egyötöde Latin-Ame-rikában él. Ám ennek ellenére Bergoglio bíborost nem említették az esélyesek között, sokkal inkább Sao Paolo érsekét, Odilo Pedro Scherert. Egyházi körökben mégis sokan várták. Egyöntetű vélemény, hogy nyolc évvel korábban az akkor meg-választott XVI. Benedek egyetlen riválisa volt. Nem csak származását tekintve első azonban Ferenc pápa, hiszen ezt megelő-zően még soha nem foglalhatta el jezsuita szerzetes Szent Péter székét. Az előzetes találgatásokat kora is megcáfolja. A leg-többen arra számítottak, hogy az ebben

a hivatalban fiatalabbnak számító bíbo-rosok közül kerül trónra valaki, aki aztán akár évtizedekig is vezetheti egyházát. Az új pápa viszont hetvenhat éves, alig fia-talabb, mint elődje volt megválasztásakor. Különleges a névválasztás is, bár eddigi munkásságát ismerve korántsem megle-pő. Az elesettek iránt mindig különösen elkötelezett új egyházfő a szegények vé-dőszentje, Assisi Szent Ferenc után vá-lasztotta programadásnak is tekinthető

pápai nevét. Ezzel a két korábban népszerű nevet összevontan válasz-tó I. János Pált nem számítva, Fe-renc a 913-tól mindössze egy évig uralkodó Lando óta az első pápa, aki olyan nevet választott, amit ko-rábban egyetlen elődje sem.

Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én, Buenos Airesben született. A lengyel és német után újra olasz pápát várók számára igazolást jelenthet, hogy Bergoglio olasz emigráns család gyermeke.

Szinte egész eddigi életét az argentin fővárosban töltötte. A helyi egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, majd 1958-ban belépett Jézus Társaságába. Tanult és szolgált Chilében, Mexikóban illetve Spanyolországban is, doktori disz-szertációját Németországban fejezte be. Pappá 1969-ben szentelték, 1973 és 1979 között már a jezsuita rend argentin tar-tományának vezetője volt. Néhány éves Córdobai lelkivezetői szolgálatot köve-tően 1992-ben szentelték püspökké, ez-zel egyidejűleg kinevezték Buenos Aires segédpüspökévé. Bíborossá II. János Pál pápa kreálta 2001-ben, de már 1997-ben a város koadjutor érseke, vagyis utódlási és más különleges jogokkal felruházott püspöke lett. 2008-tól pápává választásáig Buenos Aires érsekeként szolgált. 2005 és 2011 között az Argentin Püspöki Konfe-rencia elnöki tisztét is betöltötte. A Vati-kánban három kongregációnak, valamint a Család Pápai Tanácsának és a Pápai Latin-Amerika Bizottságnak is tagja volt.

Hazájában nagy tisztelet és szeretet övezi személyét. Intelligenciáján, szerény-ségén és a szegények melletti elkötelezett-ségén kívül sokakból elismerést váltott ki

92013/április

Hitélet Ítélet

Titeket kérdeztünk…Az életben vannak olyan kérdések, amelyek megválaszolása örök dilem-mának számít. Aktuális lapszámunk-ban is egy ilyen témáról kérdeztelek Titeket. Mit gondoltok, a család és a karrier mennyire összeegyeztethető manapság? Ezzel kapcsolatban van-nak-e már elképzeléseid?

Papp Janó (jogász, IV. évfolyam)

A karrier kontra család dilemma elsősor-ban a nőknél szokott előkerülni, de szerin-tem egy férfi életében is ugyanúgy terítékre kerül ez a probléma. Nyilván azért járunk jogra, mert szeretnénk egy bizonyos egzisz-tenciát megteremteni magunknak. Kétlem, hogy az egyetemen tanuló diákok minimál-béren tengődve képzelik el az életüket. Ez azért érthető szerintem, hiszen sajnos nem lehet pénz nélkül élni, viszont csak abból sem. Az igazi természet abban mutatkozik meg, hogy mennyit teszünk meg a szerette-inkért, és mennyit egy Volvo-ért. Személy szerint, ha a karrieremben egy olyan szint-re sikerül eljutnom, hogy a gyerekeimnek nem kell nélkülözniük semmit, akkor azt mondom, hogy sikeres lettem. Onnan to-

vább viszont nem érdemes magasabb cé-lokért ész nélkül hajtani, egy nagyobb ház, még egy autó, egy drágább nyaralás nem ér annyit, hogy ne legyek ott a gyermekeim-nek, amikor szükségük van rám. Szerintem a legtöbb embernél itt csúszik el valahol a dolog, hogy nem látják meg, mikor kell megállni és élvezni azt, amid már megvan. Erről egyébként az „Ez a mi mesénk” című dal pár sora jut eszembe:

A magunk dolga, ami minket érdekel De tiszteletet manapság az érdemelAhol szép a ház, jó nagy garázzsal Mikor nevettél utoljára anyáddal?A pénz egy szép napon puszta papír lesz.

Andavölgyi Vivien (jogász, IV. évfolyam)

Az Effemine Egyesület a Fiatal Nőkért diákszervezet tagjaként, vezetőjeként a kérdés mindig is foglalkoztatott. Előadása-ink fő kérdése a meghívott vendégeinkhez mindig is ez: működik-e a családalapítás és karrierépítés egyszerre? A válasz pedig az esetek döntő többségében az, hogy ez csak akarat kérdése. Ezzel én is egyetértek, bár a saját életemben a kérdés még nem aktuális.

Ennek ellenére úgy gondolom, már most el kell kezdeni tudatosan készülni arra, hogy mint nő helyt tudjak állni a munkaerőpi-acon, és a karrieremet az elképzeléseimnek megfelelően tudjam építeni. Mindezek mellett azonban elképzelhetetlennek tar-tom, hogy teljes és boldog életet élhessek anélkül, hogy családot alapítsak, gyermeket vállaljak. Úgy gondolom tudatos tervezés-sel, jó időbeosztással a balansz a család és karrier között teljes mértékben megteremt-hető.

Rózsa Bernadett Noémi (jogász, IV. évfolyam)

Ezt a kérdést így nehéz az egyetemről, je-lenlegi hallgatóként megítélni. A szakmai gyakorlatok alatt sok családos embert is-merhettem meg. Mind a közigazgatásban és mind közjegyzőként helyt tudtak állni a szakmájukban, valamint családanyaként, családapaként is. Nem állítom, hogy ez könnyű feladat. Kívülről nézve, így a dip-lomaszerzés előtt, még bonyolultabbnak tűnik, de véleményem szerint teljesíthető feladat. A család és a szakmai sikerek nem zárják ki egymást.

a politikai elittel szembeni bátor kiállása is. Az argentin gazdaság összeomlásakor, 2002-ben nyíltan felszólalt az országban eluralkodó, a nemzet egységét veszélyez-tető korrupció ellen. A tüntetések kímé-letlen rendőri leverését látva pedig azon-nal az elnököt kérte közbelépésre. Jorge Mario Bergoglio érsekként is egy kis la-kásban élt és metróval járt hivatalába, ha Rómába kellett repülnie, turistaosztályon tette. 2009-ben létrehozta a barakkváros-ok pasztorációjának püspöki bizottságát, mert fontosnak tartotta, hogy az egyház eljusson az Istentől távoli emberekhez, így nem feledkezhetett meg azokról, akik az utolsók voltak Buenos Airesben. Sze-mélyiségére jellemző, hogy amikor hívei és munkatársai el akarták kísérni a konk-lávéra, arra kérte őket, maradjanak ott-hon, és az utazásra szánt pénzt osszák szét a szegények között. Olasz-argentinként természetes, hogy rajong a labdarúgásért, amikor tehette, a helyszínen szurkolt ked-

venc csapata, az egykor katolikus papok által alapított San Lorenzo mérkőzésein.

Konzervatív teológiai nézeteit ismer-ve nem várhatóak drasztikus változások az egyház hozzáállását illetően. Ferenc pápa – elődeihez hasonlóan – elutasítja az abortuszt, a fogamzásgátlást, az azo-nos neműek házasságát és az eutanáziát. Minden körülmények között küzd azon-ban a társadalmi igazságtalanságok ellen. Együttérzést mutat az AIDS-betegekkel, és megrótta azokat a papokat, akik nem voltak hajlandóak megkeresztelni a há-zasságon kívül született gyermekeket. Személyét és környezetét is elkerülték az elmúlt évtizedek egyházat érintő bot-rányai. Emiatt hiteles irányítója lehet az egyház belső megújulási folyamatának, amit sokan el is várnak tőle.

Az új egyházfő fogadtatása a hívek között és a világ nem vallásos része felől is egyértelműen pozitív. Ferenc pápá-ról elmondható, hogy a legkevésbé sem

megosztó, emberközeli személyiség, aki már első szavaival nagy hatást tett az őt világszerte figyelőkre. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a konklávé eredményét értékelve mondta: „Nem az számít, hogy argentin. Az új pápa szu-verén egyéniség. Energikus, és odafigyel mindenkire: velem beszélgetve tudta azt is, milyen magyar papok szolgálnak egy-házmegyéjében.” Népszerűségét már az első napokban tovább növelte, amikor ki-fejtette, szegény egyházat szeretne, amely egyúttal a szegények egyháza is. Egyértel-mű elvárás a Szentatyával kapcsolatban, hogy építsen hidat az emberek, a hívők illetve a velük egyre inkább távolságtartó Katolikus Egyház között. Jó hír, hogy e várakozás nem csak jogos, de találkozik is Ferenc pápa elképzeléseivel. Minden okunk megvan tehát, hogy optimistán te-kintsünk uralkodásának évei elé.

Teleki Levente

10 2013/április

Ítélet Hitélet | Titeket kérdeztünk

Kindelmann Dóra (jogász, IV. évfolyam)

Család vagy karrier, e klasszikus mond-hatni örök téma, mely a közvélemény te-kintetében is megosztott, meglehetősen nehezen megválaszolható.

Ezzel kapcsolatban először az a kérdés merülhet fel, hogy tulajdonképpen mit is jelent a karrier? Esetleg egy kívánt, dédelgetett cél elérése, melynek során időről-időre egyre magasabb beosztásba kerül az ember. Ugyanakkor számomra karrier lehet az is, ha a lehető legna-gyobb odaadással, a magunk örömére azt csináljuk, amit szeretünk, sikeresek va-gyunk benne, csillogás, pozíció és min-den külcsíntől mentesen. Ezen utóbbinál nem a siker üldözése, egy nehezen elér-hető, talán elérhetetlen célért való küz-dés a lényeges, melynek során az emberi kapcsolatok kialakítása háttérbe szorul, hanem egy harmonikus, „szimbiózis” kialakítása e kettő között. Véleményem szerint ez teljes mértékben elképzelhető, sőt lehetséges, döntő szempont azonban az élet ezen válaszútjánál a megfelelő társ megtalálása, akit az élet bonyolult, olykor szövevényes ösvényein át lelünk meg. Ez utóbbi függvénye, hogy a két fél áldozatos, egymást segítő kapcsolatában valóban megtartható-e az egyensúly a család és a karrier között vagy a mérleg a karrier irányába dől.

Sarkadi Dóra (jogász, IV. évfolyam)

Talán így negyedik év vége felé érve ez a téma egyre jobban foglalkoztatja a hallga-tókat, főként a nőket. Hogyan tovább az egyetem után? A befektetett energia vajon meg fog-e térülni? Összeegyeztethető-e ez egyszerre a család gondolatával?

Természetesen ez nem egy egyszerűen megválaszolható kérdés, hiszen minden-ki más mintát látott a családjában, rokonai, barátai körében. Társadalmi tény, hogy a gyerekvállalás kitolódott, elsőként az egyé-nek anyagi biztonsága és a karrier, ami elő-térbe került. Számomra nagyon fontos, hogy amellett, hogy az ember dolgozik és karriert épít, amikor végzett a teendőkkel, akkor egy meleg, szeretetteljes közeg várja otthon, amit szerintem a család tud megadni. Ha pedig az ember nem vállal gyereket, akkor ez a csa-ládi fészek előbb-utóbb kihűl. Az egyetem alatt is fontos, hogy az ember megtanuljon egyszerre több mindent csinálni. Legyen ez akár sport, hobbi vagy szakmai gyakorlat. Ez a fajta rendszer alapot tud adni arra, hogy ké-sőbb a munkát a családdal, gyermekekkel is össze tudja egyeztetni. Azt gondolom, hogy egy megfelelő pár választásával azok a plusz feladatok, amit a gyerek és a család adnak át-hidalható, utána pedig csak kamatoztatni le-het a jobbnál jobb élményeket. Női szemmel én összeegyeztethetőnek tartom a kettőt úgy, hogy párhuzamot állítok a kettő között és

nem sorrendet. Talán nekünk, nőknek nem feltétlen a vezető pozíciók csúcsára kell töre-kednünk, hanem megtalálni azt a középutat, ami ezt a két területet összekapcsolja.

Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a neki megfelelő utat!

Gyenei Balázs (jogász, IV. évfolyam)

Meglátásom szerint manapság ennek a kér-désnek is egy kicsit nagyobb feneket keríte-nek a kelleténél, sőt úgy veszem észre, hogy a médiából és a társadalomból érkező hatások, megnyilvánulások úgy próbálják beállítani a család és a karrier fogalompárosát, mintha a kettő kizárná egymást.

Szerintem viszont e két dolog egy agilis, sikerorientált ember életének a természetes velejárója. Évekkel, generációkkal ezelőtt nem okozott problémát az emberek többsé-ge számára a karrier építése, és nem tekintett úgy a családra, mintha az gátolná a szakmai sikerek elérésében.

Nekünk sem kell messzire mennünk, hogy ezen – ha szabad így fogalmazni – felfogás, szemlélet képviselőire példát találjunk, gon-doljunk csak az egyetemünkön tanító szá-mos oktatóra (legyen az illető akár nő, akár férfi), akik már anyaként vagy apaként élik a mindennapjaikat, mégis egy meglehetősen sikeresnek ígérkező karrier kezdetén állnak.

Orosz Cintia

„Semmi sem lehetetlen” – avagy hogyan legyen az ember egyszerre egyetemista és anyaInterjú Szondiné Pálfy Annával, egyetemünk negyedéves jogászhallgatójával

A tél utolsó napján, egy napsütötte délutánon találkoztam Szondiné Pálfy Annával és kislányával, Dor-kával, hogy megosszák velem, milyen is a baba-mama élet, hogyha minderre az egyetemi évek alatt kerül sor.

Mesélj egy kicsit magadról!Szondiné Pálfy Anna vagyok, jelenleg egyetemünk negyedéves hallgatója. 2008-ban felvételiztem, de egy évvel később kezdtem az egyetemet, mint a többiek, mert Franciaországban dol-goztam. Most 23 éves vagyok, s úgy éreztem, ideje megállapodni. 2012 nyarán

mentem férjhez, Dorka pedig november 8-án született.

Szinte a félév közepén…Igen, szeptemberben még nagy pocakkal mentem „kulcsolni” a tanárokhoz, hogy a gyakorlataimat sikerüljön elintézni, a szülés előtt pedig még az EV és a KV

112013/április

Titeket kérdeztünk | Esélyegyenlőség Ítélet

időszakban megcsináltam pár vizsgám, de a többségük a rendes vizsgaidőszakra maradt, így az nem volt könnyű időszak.

Hogyan viszonyult az egyetem a ter-hességedhez?Meglepően jól fogadták a tanárok, mind-annyian gratuláltak, nagyon segítőkészek és rugalmasak voltak, és most is azok. Fi-gyelnek arra, hogy könnyebb legyen a dolog – bár talán nem is ez a megfelelő szó rá, hiszen attól, hogy az ember otthon van és KV-s, attól nem könnyebb a dolog, hanem más. Az évfolyamtársaim is iz-gatottan várták Dorottyát, igyekeztek a lehető legtöbbet segíteni.

Tehát nem vagy egy átlagos egyete-mista.Egy átlagos egyetemistának év közben is vannak gyakorlatai, hajtják a tanárok, nekem pedig saját magamnak kell rá-vennem magam, hogy tanuljak. Régebben a könyvtárban tanultam mindig, meg-szoktam a nagy csöndet, most pedig Dor-kával meg kell tanulni esetleg gyereksírás mellett is tanulni. Bele lehet ebbe is jönni, csak hát nehezebb, más. – közben Dorka nyugodtan eljátszadozik mellettünk a csör-gőjével, néha felénk pislog, de jól tűri, hogy most nem ő áll édesanyja figyelmének közép-pontjában – Egyébként az egyetemen is sok lehetőség van, ebből a szempontból a Pázmány nagyon jó, lehetőségek tárháza. Kedvezményes vizsgarenddel nagyon sok minden megoldódik, nem kell bejárnod az órákra. Félév elején be kell adni a KV-kérelmet, majd jön az értesítő, hogy si-került-e. A fő tárgyakra megkapja az ember az engedélyt, a szabadon válasz-tottakra viszont csak az utolsó évben. A vizsgákat így KV-, de akár rendes vizs-gaidőszakban is letehetem. A gyakorla-tokat pedig – tanártól függően – vagy egy házidolgozattal, vagy jogesetmegoldással, esetleg egy ZH-val tudom kiváltani. Nemcsak a tanárok, hanem az adminiszt-rátorok is segítőkészek, eddig mindenhol pozitív hozzáállással találkoztam.

Vizsga, ZH alatt kell, hogy legyen valaki, aki segíthet neked.Igen, mindig figyelembe kell venni, hogy ilyenkor nem ülhet a gyerek a kezemen, találnom kell valamilyen megoldást. Édesanyám nagyon sokat segít nekem, sokat vigyáz Dorkára, de ebben segít az is, hogy otthon dolgozik. Vizsgák idején készítünk egy ütemtervet, felosztjuk a feladatokat, és máris sokkal gördüléke-nyebben megy minden. A férjem sajnos

sokat dolgozik, így ő ebben nem mindig tud segíteni, de az egész családtól nagy tá-mogatást kapunk.

Bizonyára sokszor kérdezik, hogy miért éppen most vállaltál gyereket, az egyetemi évek alatt, ami sokak számára a legnehezebb, illetve sokak számára a legnagyobb szabadsággal járó időszak.Mindenképpen lényeges, hogy én meg-szoktam a terhelést, megszoktam, hogy egyszerre több dolgot csináljak, így szá-momra nem megoldhatatlan feladat, hogy a gyermeknevelés mellett egye-temre járjak. Azt hozzá kell tenni, hogy az egyetem előtti évben Franciaországban „kiéltem” magam, nem érzem úgy, hogy elvesztegetném a „szabad éveimet”. Ahogy már korábban említettem, sok támogatást kapok, és két fő cél lebeg a szemem előtt: a diploma, és hogy a gyer-mekemnek megadjam azt, ami neki a legjobb.

Hogyan éled meg az anyaságot?Most már nem érzem magam gyereknek, de a két húgom mellett már korábban megtanultam felelősségteljes lenni. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljes mértékben felfogtam volna, hogy anya lettem, erre csak apránként jövök rá. Min-denképpen úgy gondolom, hogy kell ez a dolog az ember életébe, hiszen minden napra jut valami, ami csodálatossá teszi az anyaságot. Az anyaság nem akadályoz semmiben, csak meg kell találni a lehető-ségeket, meg kell tervezni előre, hogy mi, hogyan legyen, igazodni kell a babához, de utána lényegében az ember azt teszi, amit csak szeretne.

Sokan gondolják az egyetem után, hogy mivel most fog a karrierjük be-indulni, még nincs itt az idő a gyerek-vállalásra. Talán e tekintetben te már „előnyben” vagy.Magyarországon sajnos az a tendencia, hogy egyre kevesebben, egyre idősebben vállalnak gyereket. A terhes gondozóban például sok, akár 40 éves nővel talál-koztam, akik épp az első(!) gyermeküket várták. Jogászként talán még nehezebb egy nő helyzete, hiszen több év is el-telhet, mire stabil állása lesz, ez a szakma átka. Nekem így valóban könnyebb hely-zetem van: mire elvégzem az egyetemet, már bölcsődés-óvodás korú lesz a gyer-mekem, s a későbbiekben sem fogom úgy érezni, hogy kimaradtam valamiből. Azt hozzá kell tennem, hogy az anyaságról

nem szabad lemondani, bár ahhoz, hogy lehessen az embernek családja, előre kell tervezni, de ha már megvan, a család és a karrier működik együtt. Család nélkül nem lehet teljes életet élni.

Mik a terveid a jövőre nézve?Ha sikerülnek a május-júniusi vizsgáim, akkor szeretném megcsinálni a kötelező szakmai gyakorlatot, nyáron pedig le-tenni a nyelvvizsgámat. Most a legjobban a munkajog érdekel, ügyvédként ezen a területen szeretnék majd elhelyezkedni. Szóba került az is, hogy esetleg Dorkának lesz egy kistestvére a közeljövőben.

Mit tanácsolnál azoknak, akik egye-temistaként gondolkoznak a gyerek-vállaláson?Nekem szerencsém van: megtaláltam azt, aki mellett le szeretném élni az életemet, egy türelmes, nyugodt gyermekem szü-letett, a terhesség sem volt túl komplikált, valamint a családom is mellettem áll. Nemcsak ezek számítanak, hanem ha va-lakinek megvan a kedve, a kitartása mind-ehhez és természetesen az egyetem támo-gatása, akkor ne féljen belevágni. Az én jelmondatom az, hogy semmi sem lehe-tetlen.

Ádám Flóra Julianna

12 2013/április

Ítélet Esélyegyenlőség

Mi köti össze az Erasmust a karrierrel? Manapság ha valaki részt vesz egy állásinterjún, rögtön az első kér-dések között szerepel: milyen nyel-veket beszél?

Az Erasmus program többek között ebben is segítséget nyújt, hiszen egy új ország új kihívásokat rejt magában. Ezek a kihívások közé tartozik a nyelvtanulás is. Európa „nagy” országaiban – Francia-ország, Spanyolország, Olaszország, Né-metország – az adott nyelven történik a tanítás, vizsgázás. A többi országban mindez angolul zajlik. Az angol mellett persze heti óraszámban lehet tanulni az adott nyelvet. Természetesen nemcsak az órákon kell használnod az adott nyelvet, hanem a kommunikációra is barátaiddal, szomszédokkal, eladókkal. Mindez ja-vítja és magabiztossá teszi a már meg-szerzett nyelvtudásodat idegen kö-zegben. Persze egy állásinterjún a döntési pillanatban nem az számít, hogy volt-e valaki Eramuson vagy sem. Az ember számít. Egy Erasmusos diák kipróbál-hatja magát egy addig ismeretlen kultú-rában, egy másik dimenzióban, ahol kap-csolati rendszerét a legalsó szintről kell felépítenie a beilleszkedéshez, és ezzel addig ismeretlen kihívásokkal szem-besül. Az idegennyelvtudás elsajátítása mellett nagyon fontos hozzáadott érté-kekkel gazdagodhatunk.

Kiutazók figyelmébe ajánlom még, hogyha a fent említett országba sze-retnél utazni, iskolánkban feltétel hogy az adott nyelven minimum egy közép-szintű nyelvtudással rendelkezz. Tudom, mindenki számára csábító a spanyol ten-gerpart, ezzel a lehetőséggel azonban csak a spanyolul tudó diákok élhetnek.

Balogh Blanka

Pázmány SzalonEmbernek maradni

A szemeszter első Pázmány Szalonja március 13-án került megrendezésre. Szilasi Alex művész urat a munkája kül-földre szólította, így egyedül Dr. Horváth Attila volt jelen mint az est házigazdája. A meghívott vendég ezúttal nem a művész-világból jött, hanem egyenesen a Magyar Máltai Szeretetszolgálattól (MMSz), mint általános alelnök. Az úr nem más, mint Vecsei Miklós, aki 1989 óta segíti a haj-léktalanokat és a hátrányos helyzetű em-bereket. Vecsei Úr a Pázmányon szerzett teológiai diplomát, majd Hollandiában tanult, hogy megszerezze szociálpoli-tikusi végzettségét. Tagja volt a Hajlékta-lanokért Közalapítvány kuratóriumának, s jelenleg is magisztrális lovag a Máltai Lo-vagrendben.

Vecsei Miklós az előadását az alábbi idézettel kezdte: „Azoknál, akik túl sok csapást szenvedtek el – akárcsak a rab-szolgák –, a szívnek az a része, melynek a rosszra meglepetten kellene felkiáltania, legtöbbször halottnak bizonyul. Halott, de sohasem egészen. Csupán kiáltani nem tud már. Megrekedt a süket és szakadatlan nyöszörgés állapotában.” Az Alelnök Úr hagyott pár perc szünetet nekünk, hogy felfogjuk és végiggondoljuk a hallottakat, majd elmesélte nekünk, hogyan kezdődött a pályafutása. Elmondta, hogy mekkora lélekjelenlét szükséges egy lelkileg nyo-morult ember gondozásához. Példaként a mozgássérülteket hozta fel, akiknek sze-retet és odafigyelés kell, nem pedig szá-nakozás és túlzott aggodalom, mert pont az ilyen negatív magatartással teszünk rosszat. Ugyanúgy kell őket kezelni, mintha teljes értékű emberek lennének.

Ezután Vecsei Úr kitért a magyarországi hajléktalanok helyzetére. Megdöbbentő adatokat hallottunk. Tudtátok például, hogy a hajléktalanok 4%-a felsőfokú vég-

zettséggel rendelkezik? Van köztük orvos, jogász, bölcsész. Most nyilván azt kérde-zitek magatoktól, hogy mégis hogyan jut el egy ember ilyen mélységekbe? Nos, a legtöbbjüknél a mélylesiklás a válással kezdődik. Tiszta sor, a gyerek nyilván az anyánál marad, nem lesz több céljuk az életben, befordulnak, felélik a kapcsola-taikat, s végül egyedül maradnak. El sem hiszitek, hogy mennyien vannak emiatt az utcán. Persze, van olyan is, akinek meg-haltak a családtagjai. Az egyik hajlék-talan például boldogan élt a gyönyörű csa-ládjával, mígnem egyszer nem figyelt oda egy jobbkéz-szabályra, és karambolozott egy másik kocsival. A felesége és a gyer-mekei a helyszínen meghaltak, ő börtönbe került, s utána nem is gondolt soha arra, hogy neki ismét meg kellene próbálnia célt keresnie az életében. Pedig nagyon fontos, hogy legyen egy cél, egy motiváció, hogy az ember fel tudjon állni. Ehhez leg-többször egy másik ember szeretete kell, mert ahogy Vecsei Miklós mondta, haj-léktalanná az válik, aki nem szeret, és akit nem is szeretnek. Régen is volt sze-génység, de az emberek mindig tartották egymásban a lelket. Ma már nem sze-génység van, hanem nyomor, mely olyan mély depressziót szül, hogy sokan elfor-dulnak a társadalomtól.

Vecsei Úr még beszélt nekünk az ingyenkonyhákról, a hajléktalanszállókról, s a különböző, hajléktalanokat segítő programokról. Bíztatott minket is, hogy nyugodtan lehet menni bármikor segíteni a MMSz-nak, mindenkit tárt karokkal várnak. Mivel mindent úgysem tudok egy cikkbe leírni, javaslom Nektek, hogy lá-togassatok el hozzájuk, ahol rengeteg ér-dekes dolgot hallhattok, sikertörténeteket és bukásokat egyaránt.

Alelnök Úr egy idézettel zárta beszédét, mely előtt leszögezte, hogy ő abszolút pártsemleges: „Világos, hogy egy olyan párt, mely az uralomra jutás vagy a kor-mányzóhatalom megőrzésének gondjában él, e kiáltásból csupán a lármát hallja ki. Reagálása attól függ, hogy a lárma erősíti vagy gyengíti saját propagandája zaját. De egyik esetben sem lesz képes arra, hogy jövőbe látó és gyengéd figyelemmel ki-hallja és fölismerje e zajok rejtett jelen-létét.”

Fedor Zsuzsanna Réka

132013/április

Kultúra & Kritika | Erasmus Ítélet

The ‘D’ is silent, hillbillyQuentin Tarantino neve alatt láttunk már véres thrillert (Kutyaszorítóban), véres ponyvát (Ponyvaregény), véres akciófilmet (Kill Bill), véres szatírát (Négy szoba) és véres háborús filmdrámát (Becstelen Brigantyk), így ideje volt már egy western sztorit is felvenni a listára. A Django elsza-badul című filmjében Európa sötét korszaka után ezúttal Amerikát vette górcső alá.

Az alaptörténet nagyon egyszerű. Egy német ex-fogorvos fejvadász, Dr. King Schultz (Christoph Waltz) felszabadít egy Django nevű rabszolgát ( Jamie Foxx), akivel kalandorok módjára bejárják a Vad-nyugatot és elkapják az összes rosszfiút. Végül kiszabadítják főhősünk szerelmét, a szintén fekete és a történet kedvéért perfekt német Broomhilda von Shaft-ot (Kerry Washington) a rabszolgatartó Dél egyik legnagyobb „mágnása”, Calvin Candie (Le-onardo DiCaprio) karmai közül.

A látszólagos jó, rossz és csúf története mögött azonban több van és erre magának a rendezőnek a neve a garancia. A film a polgárháború előtti rabszolgaság témakörét járja körül, s az adott korra jellemzően meg is fűszerezi egy jó adag rasszizmussal – a polgárpukkasztás magasiskolája. A történet nem pusztán az elfeledni kívánt múltat ele-veníti meg a fehérek szempontjából, hanem felveti a feketék felelősségvállalását is. Az elnyomókat általánosan teszi nevetségessé, így például abban a jelenetben, ahol a Ku-Klux-Klan tagjai nem férnek a „bőrükbe”, s terhesnek érzik, hogy megkülönböztető je-

gyükül szolgáló kámzsájukban induljanak gyilkolni. Kifigurázza az álértelmiségi rab-szolgatartó réteget is. Calvin Candie rajong a francia kultúráért, ám nem beszél franciául; rajong Alexandre Dumas-ért, ám sejtelme sincs róla, hogy imádott írója bőrszíne nem éppen olyan, mint az övé. Tarantino nem felületes, így megvizsgálja a másik oldalt is, és egy karakterben teljesíti be mindazt, ami a feketék számlájára írható. Steven (Samuel L. Jackson) a legellentmondásosabb sze-

replője a filmnek. Candie-nek szinte ősidők óta a házirabszolgája, ám hihetetlenül meg-alkuvó, hiszen gyűlöli saját származását, a többi rabszolgát, s ennek ahol tud, hangot is ad. Bizalmas úr-szolga viszony bontakozik ki előttünk a vásznon, gyakorlatilag Steven Calvin Candie minden furfangja és bosz-szúja.

A szereplők tipikusak, megvan a jó-rossz szembeállítás, ám csak párosan tudnak egy egészet alkotni. A főhőst alakító Jamie Foxx játéka eltörpül a kifinomult és frappáns humorú – ismét remeklő – Christoph Waltz

mellett, viszont figyelemreméltó a karak-terfejlesztés. Az eleinte hallgatag címsze-replő a film végére felnő pártfogója szint-jéhez: megtanul olvasni és kifejezni magát, bár személyét továbbra is inkább tettei ha-tározzák meg. A sötét oldalon a selyembe csomagolt kegyetlenséget kapjuk Candie minden külsőségével – talán nem véletlen a névválasztás – és Steven minden haragjával és alattomosságával együtt.

Az akciójelenetek nem kapnak olyan hangsúlyos szerepet, mint a korábbi Tarantino-filmekben, viszont a meglévőek igen velősre sikeredtek. Hagyományaihoz híven a rendező ismét szerepet vállal, fo-kozva ezt azzal, hogy ő hal meg a leglátvá-nyosabban. Nagyon fontos szempont egy filmben a zene, ugyanis második képi vi-lágként szolgál. A Django zenéjének szerzői között olyan nagy nevek is szerepelnek, mint Ennio Morricone, John Legend vagy Johnny Cash. Ha csak a zenét hallgatjuk, akkor is magunk elé tudjuk képzelni a ka-raktereket vagy az adott jelenetet.

A film vége western-tipikus: a hős el-lovagol a naplementében, hátrahagyva múltját és Candie Land égő maradványait, de mégis hiányérzetünk van. Hiányzik az a fricska, amit már jól megszoktunk, ami a film „tarantinoságát” adja. Ennek ellenére mégsem csalódás, úgy gondolom, hogy mindenki megtalálja a saját ízlésének meg-felelő értelmezést a műértőktől egészen a laikusokig. Mr. Tarantino, well done!

Hajdu Rita

Vonzások és változásokKiállítás a Magyar Nemzeti MúzeumbanBeköszöntött a jó idő, a tavasz, s ilyenkor ki-állításokból sem lehet hiány Budapesten. Az én figyelmemet elég hamar felkeltette az az egyedülálló tárlat, mely 2013. március 22-től 2013. július 21-ig látogatható. A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és a Magyar Nemzeti Múzeum közös kiállítása idén ta-vasszal közelebb hozza a 18-19. századi fes-tészetet a kultúrát kedvelőkhöz. A magyar közönség most olyan műveket csodálhat meg, amelyek mindegyike magángyűjtemé-nyekből származik. A KOGART kezde-ményezésére közel ötven műgyűjtő értékes festményeit gyűjtötték össze. A megközelí-tőleg százharminc műremek között olyan festményeket tekinthetünk meg, mint id.

Markó Károly nagyméretű mitológiai kom-pozícióit, vagy a 19. század fontosabb hazai személyiségének portréját megfestő Ba-rabás Miklós arcképeit, ezen kívül a roman-tikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb kép-viselőjének, Székely Bertalannak csodálatos képeit. Madarász Viktor történelmi festmé-nyeit is megcsodálhatjuk. Madarász a leg-erősebb, legönállóbb tehetsége volt a fej-lődésnek indult magyar művészetnek, s történeti felfogást tekintve (ami a tech-nikáját és koloritjának gazdagságát illeti) méltó versenytársa nem akadt csakis később, Munkácsy Mihály személyében. Természe-tesen Munkácsy Mihály sem maradhat ki a

sorból, akinek „Poros út” című festménye a Magyarországon eladott legdrágább képek közé tartozik. Ki ne szeretne gyönyörködni Munkácsy Mihály képeiben, főleg ha csak különleges alkalmakkor tekinthető meg. A nagy mesterek mellett Mányoki Ádám, Donát János, Telepy Károly, Paál László, Mészöly Géza, Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky László, Ferenczy Károly és még közel félszáz további neves festő alkotásait sorolhatnánk fel. Ezeket a remekműveket csodálhatja meg az, aki ellá-togat erre az egyedülálló kiállításra.

Tompai Nikolett

14 2013/április

Ítélet Kultúra & Kritika

Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságbólElőadás a Radnóti Színházban

Egy 1973-ban írt dráma, annak megfil-mesített változata, melyből sorozat is ké-szült. E három alakban ismert leginkább Bergman Jelenetek egy házasságból című da-rabja. Azonban ezek mellett a budapesti Radnóti Színházban is bemutatták 2012 decemberében és az óta is nagy sikerrel játsszák a színpadra vitt változatot.

A történetben nincs semmi rendkívüli, egy tizenkét éve házasságban élő pár hét-köznapi délutánjait, estéit mutatja be az előadás első negyede. A feleség karakterét – Marianne-t – Szávai Viktória, a férjét – Johan-t – Schneider Zoltán formálja meg.

A dráma nyolc év történéseit öleli fel és jeleníti meg. A boldognak vallott házas-ságtól kezdve, a vívódásokon, botrányos pil-latokon és a másik életét meghatározó be-jelentéseken át egészen a válás utáni évekig követhetjük nyomon a két ember sorsát.

Johan és Marianne látszólag elégedettek az életükkel, mindketten polgári környe-zetből származnak, nem küzdenek anyagi gondokkal, született két lányuk és saját hi-vatásukban is helyt állnak, és szeretik is a munkájukat. Johan egyetemi oktató, pszi-chológiát tanít, Marianne pedig ügyvéd, családi jogra specializálódott.

Egy nap, amikor a házaspár nyaraló-jukban tölt néhány napot, a férj megérkezé-sével minden megváltozik. Bejelenti, hogy beleszeretett egy másik nőbe és viszonyuk már jó ideje tart, amiből felesége semmit sem vett észre. Johan el akarja hagyni a csa-ládját és másnap reggel távozik is, próbál mindent maga mögött hagyni. Cseppet sem foglalkoztatja, hogy gyerekeik jövője

hogy alakul és mit gondolnak majd apjuk hirtelen távozásáról. Johan kész tények elé állítja feleségét és ezzel az első felvonás végén utoljára látjuk úgy ezt a két embert, ahogy eddig megismertük őket.

A második felvo-násban a házaspár kapcsolatában eddig szinte ismeretlen szi-tuációk kerülnek be-

mutatásra, emellett két új ember is születik. Marianne kezd felül emelkedni addigi ér-zésein, és nyitott lesz más férfiakkal való kapcsolatokra is. Johan ezzel szemben megunja szeretőjét és titkon reménykedik abban, hogy talán helyre lehetne hozni a Marianne-al való házasságát, mert haza, a biztos otthonba vágyik. Utolsó találko-zásuk után egy évvel látják újra egymást az akkor hivatalosan még mindig házas felek. Eleinte feszengnek és egy pillanatra mind-ketten meg is bánják, hogy találkozót be-széltek meg. Ezután egy évvel pedig végre aláírják a Marianne által gondosan előké-szített iratokat a válással kapcsolatban.

A darab utolsó jelenete nyolc évvel később játszódik a legelsőhöz képest. Johan-nak új felesége van, Marianne pedig másodszorra is férjhez ment. A régi nyara-lóban találkoznak újra, ahol egy hétvégét kettesben tudnak tölteni, mert mindket-tőjük családtagjai elutaztak erre az időre. A korábban viharosnak is bemutatott kap-csolatuk most mintha eljutott volna arra a pontra, hogy egymással teljesen őszintén beszélhessenek, ami házaséletük alatt nem sikerült. Marianne szerint ez azért alakult így, mert most már semmilyen kötelezett-ségük nincs egymással szemben. A meg-enyhült férfi és nő nyugodtan és teljesen természetesen tölti el ezt a néhány napot a másik társaságában.

Bergman stílusa utánozhatatlan és hi-hetetlen nagy empátiával tudja bemutatni mindkét fél aktuális érzéseit, gondolatait, hangulatát. Az író mellett méltatnám a szí-nészeket is, Szávai Viktóriát és Schneider

Zoltánt, akik rendkívül lendületessé és fe-szültté tudták tenni a darabot játékukkal.

Felhívnám a majdani közönség fi-gyelmét arra, hogy ne úgy érkezzenek meg a színházba, mintha egy vígjátékot néz-nének meg. Amikor láttam az előadást, el-gondolkodtam azon, hogy nézőtársaim vajon hogyan értelmezhetik a Jelenetek egy házasságbólt. Szinte az egész előadás alatt harsány nevetés hallatszott a közönség so-raiból, annak ellenére, hogy véleményem szerint ez abszolút nem a mulattató jel-zővel ellátható szituációkat felölelő da-rabok közé tartozik.

Szeretném ajánlani a Jelenetek egy há-zasságból könyv alapú változata és az előadás mellett annak folytatását is, melyet Bergman 2001-ben írt meg Sarabande címmel. Johan és Marianne ebben a tör-ténetben idős korukban találkoznak újra hosszú évek után. A többszereplős cse-lekmény elsősorban Johan és fia konf-liktusára épül, azonban Marianne és volt férje kapcsolatát sem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindkét mű könnyen és gyorsan elolvasható, akár egy délután alatt is. Azonban elgondolkodtatóak, az emberi kapcsolatok bemutatása Bergman speciali-tásai közé tartoznak.

Az Ítélet korábbi számában említettem már a Radnóti Színházban, egyes elő-adások előtt tartott Ráhangolót, amely az adott darab valamely alkotójával való be-szélgetés formájában kívánja bevezetni és felkészíteni a nézőket a cselekménnyel kap-csolatban. Ez a Ráhangoló érinti a Jelenetek egy házasságból című előadást is, azonban ilyen esemény a darabok előtt nem mindig kerül megrendezésre, a Színház honlapján lehet tájékozódni a pontos időpontokról.

Talán egyetemistaként máshogy te-kintjük meg a darabot, hiszen még nem abban a korban vagyunk, hogy saját há-zasságunkkal összevetve, akaratlanul is arra gondolva nézzük végig az előadást. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, akinek Bergman már bármilyen alkotásával el-nyerte a tetszését, illetve a komolyabb, emberi kapcsolatokat bemutató témákat kedvelőknek.

Szatmári Anna

152013/április

Kultúra & Kritika Ítélet

Anna Karenina Klasszikusok a Madách Színházban

Az Anna Karenina gróf Lev Nyikolajevics Tolsztoj orosz író egyik fő alkotása, orosz realista regény, mely alapjául szolgált számtalan filmnek, leg-utóbb például 2012-ben Keira Knightley főszereplésével készült drámának is. Ter-mészetesen a színház élménye össze sem hasonlítható egy mozifilmével. Amikor belépünk a gyönyörű épületbe és meg-látjuk a díszletet és a fényeket, s a szí-nészek jelenléte egy teljesen más világba repít minket… Ez egy szinte leírha-tatlan érzés, s emiatt érdemes színházba járni. Aki nem ismerné a musical törté-netet, annak röviden felvázolnám. Anna egy csodálatos fiatal nő, aki a moszkvai szokások szerint egy idősebb férfi fele-ségeként él. Egy nap azonban szenve-délyes szerelemre lobban egy fiatal tiszt iránt. Ez a kapcsolat azonban botrányba torkollik. Anna férje képes lenne meg-bocsájtani, sőt meg is védi feleségét, ő azonban nem tudja elfelejteni a tisztet. Az asszony bűne miatt egyre közelebb sodródik a végzete felé. Anna Karenina

válni kíván, de gyermekét nem bírja el-hagyni, szenvedélyének azonban nem bír ellenállni. Élete azután sem lesz fel-hőtlen, hogy Vronszkijjal él együtt. Gyermekük születik, de Anna folya-matosan vívódik, a fiát nem láthatja, és az emberek összesúgnak a háta mögött. Karenin továbbra sem egyezik bele a vá-lásba. A fiatal nő nem bírja a megpró-báltatásokat, nem képes együtt élni bű-nével, s kapcsolata Vronszkijjal sem felhőtlen. Anna az őrület határához ér, s a vonat egyre közeleg… A történet végét azért nem árulnám el, de az bi-zonyos, hogy Annát utolérte a bűne. A színdarabot Polyák Lilla főszereplésével láthattam, akinek a hangja teljesen el-bűvölt, és egy merőben más Kareninát adott vissza, mint amit eddig láttam. A gazdag érzelemvilág, és a klasszikus iro-dalmi mű megihlette Kocsák Tibor ze-neszerzőt is. A történet megdöbbentő igazságát a darab zenei aláfestése sokkal emelkedettebbé tette. Ha érdekel va-lakit, hogy egy lóversenypályát hogyan

tudnak a színpadra varázsolni, s szeret-nének látni egy érzelemben gazdag, el-gondolkodtató előadást, akkor minden-képpen nézzék meg az Anna Kareninát a Madách Színházban..

Szatmári Anna

Könyvajánló – „Csak múlásunk törvény…”Nehéz műfaj az életút-interjú. Külö-nösen szép feladat olyasvalaki, ráadásul még nem is éppen lezárt életútját be-szélgetésbe foglalni, mint Dr. Varga Csabáét. Lapunk 2011. decemberi szá-mában már megjelent egy erősen rö-vidített változata annak az interjúnak, ami az Ítélet online felületén teljes egé-szében is olvasható. Ugyanilyen össze-foglaló céllal, de jóval nagyobb terjede-lemben, könyv formájában jelent meg nemrég Mezei Károly beszélgetése Dr. Varga Csabával, a Kairosz Kiadó Ma-gyarnak Lenni sorozatának CIII. köte-teként. A címül szolgáló idézet egy sora Professzor Úr egyik versének, melyet, mint nemrég egyik alumni találkozóján megtudhattuk, az elkerülhetetlennel való szükségképpeni szembesülés ihletett a közelmúltban.

A könyvet lapozgatva óhatatlanul az jut a Professzor Urat valamennyire is ismerő olvasó eszébe, hogy bár hihetet-lenül tartalmas minden oldala, így is csak a felszínét sikerült megkapargatni annak, amire a könyvsorozat címe alapján keresi a választ: miben áll magyarnak lenni? A praktizáló joghallgató számára pedig, kü-lönösen a vizsgaidőszakban, amikor – vé-letlenül – a kezébe kerül a könyv, szintén elementáris erővel hatnak az alábbi sorok:

„Az egyetemre keveset jártam be, de sokat tanultam, Sólyommal közösen készülve a vizsgákra. Nappal náluk. Ha elfá-radtunk, leültünk a zongorához, és a Liszt-Kórus repertoárjából énekeltünk, Mozart Requiemjéből. Avagy Thomas Mannba, Németh Lászlóba – apja kedvenceibe – ol-vasgattunk bele, majd visszatértünk a mun-

kához. A délutánt és az estét viszont nálunk töltöttük. Májusi vizsgaidőszakban ki-mentünk az udvarunkra. Kertünk kényel-metlen, de kedves Zsolnay-gombája kőasz-talán és ülőkéin hajnalig elvoltunk egy erős lámpa mellett. A vizsga előtti nap délben fejeztük be a tanulást. Elmentünk kirán-dulni, vagy úszni vagy hangversenyre. Tiszta fejjel, kipihenten érkeztünk másnap megmérettetésre, és lehetőség szerint elsőnek mentünk be a vizsgáztatóhoz. Mindketten hívószavak sorával vázlatként kimerí-tettük a tételt, várva, hogy lenne-e kérdés. Ez úgyszólván mindig jeles eredményt biz-tosított.”

Talán a mellettem könyv fölött görnyedő (sors)társamból egyszer alkotmánybíró vagy köztársasági elnök lesz? Végső soron változhat annyit, előnyére. (Vagy hátrá-

16 2013/április

Ítélet Kultúra & Kritika

nyára.) Akár a részleteket, akár az egész kirajzolódó életutat tekintve, az önma-gammal való összehasonlítás a másik, ami óhatatlanul fölmerül. Vajon kellő mélységben és intenzitással élem meg, elegendő tartalommal töltöm föl fiatal-ságomat? Válasz nincs, hiszen az életút,

mely az interjúnak tárgya, nem tétel, csak egy személyes példa. Meg-, tovább-, és újragondolásra késztet, mint Varga Csaba egész életműve.

Talán mégsem ördögtől való ötlet, a paragrafusok olvasásában elfáradva, pi-henésképpen olvasni. Mondjuk valamit

Varga Csabától, vagy éppen őróla…

„Csak múlásunk törvény…” – Varga Csaba jogfilozófussal beszélget Me-zei Károly; Kairosz Kiadó Bp., 2012

Tóth Máté Rabán

Kurucz Á. Konrád: Közép(m)értékA világon azért vagyok,megleljem, mi benne ragyog;de minél inkább keresem,már az sem lesz, ki szeressen.

Keresem, mit más nem kutat;de éltük vajon példát mutat?Boldogok ők vagy kiégtek?Talán régen attól égtek,

mi most számomra oly érdekes,ám rájöttek, hogy felesleges.A gondok, bajok őket érték,s elfeledték, mi az érték.

Letapossák ma a legszebb virágot,s az ember helyett romlottnak mondják e világot.Pedig a világ ártatlan, nem is az tesz tönkre,a reményt mi vesszük el tőle – csak nehogy örökre!

Én hiszem, e világon van még olyan érték,mi mindannyiunk életében középmérték.Ezt keresem én, s ha rálelek majd, megosztom,mert ér annyit az ember, hogy ettől meg nem fosztom.

Marcali, 2012. október

Kurucz Á. Konrád: New York előttSzívem most a torkomban dobog;magyarnak lenni oly nagy dolog!Ennyire még nem éreztem soha,de az Élet elvisz holnap tova.

Megragad engem, szárnyára vesz,s távol e földtől, az Újvilágba letesz.Épségben hogy tudok én odaérni,ha teljes szívvel csak itt tudok élni?

De az Élet szólít, nem várhatok tovább.Ha itt maradnék? Nem lehetnék annál butább.Hiszen időmet kinn azzal töltöm,megfigyeljem, mit nem tudok itt magyar földön.

Megfigyelem, s ezt csak azért teszem,hazahozzam, minek ottkinn hasznát veszem.Hazajövök, egy percet késni nem fogok,s abból, mit hoztam, magyar szívet faragok.

Marcali, 2013. január 29.

Kurucz Á. Konrád:

A KöltészethezTollat adtál kezembe,hogy szolgád legyek,de nem vésted a fejembe,milyen nagy hegyek,

mik előttem tornyosulnak.Árnyékukat ma már látom,de ha lelkemben megkondulnakharangjaid, belátom,

hogy Hozzád közelebb kell mennem,hisz a világtól én távol vagyok;s úgy kell Hozzád közel lennem,hogy minden mást mögöttem hagyok.

Mert teljes embert kívánsz,s közben mindent elveszel.De csak Te vagy, ki „ott” állszmindig, s ezzel magaddá teszel.

Sötét vagy, de fényt gyújtasz,kívül vagy, s mégis bennem;nem vagy enyém, de mit nyújtasz,úgy érzem, hogy el kell vennem.

Mert minden utam Hozzád vezet,ha nem is terem ott sok virág,de Hozzád jutok, ha el is temet,ki is taszít ez a világ.

Árnyékukat ma már látom,de azt nem, hogy mekkorák a hegyek;s mindösszeset meg kell másznom,hogy alázatos szolgád legyek.

Marcali, 2013. február 16.

172013/április

Kultúra & Kritika Ítélet

A vizek ura Interjú Illés Sándorral, a Ferencváros vízilabdásával

Folytatván Karunk kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó, és egyben jó tanuló hallgatóinak bemutatását, e számunkban Illés Sándorral, a Fe-rencváros vízilabdásával beszél-gettem.

Hogyan kezdődött el a sportkar-riered, mindig vízilabdás szerettél volna lenni?A karrierem hét éves koromban kez-dődött, általános iskola második osztálya körül. Mivel nagy volt a mozgásigényem és volt rajtam túlsúly is, valamilyen moz-gásformát el kellett hogy kezdjek. A ví-zilabda a szüleim választása volt, bennem a sydney-i olimpiai döntő után született meg az elhatározás, hogy még sokáig szeretnék a pólóval foglalkozni.

Mit jelent neked a Ferencváros?Az előkészítő bajnokságokat a Vasas csapatában játszottam, tizenkét évesen lettem a Fradi játékosa. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy futball szintjén már kiskoromtól kezdve az FTC volt a ked-vencem, szerencse, hogy a vízilabda-karrierem is oda vezetett! Az Ferenc-városnak az életemben nagyon nagy szerepe van, ennek a nagy összetartó családnak vagyok a tagja és ez büszke-séggel tölt el.

Mi volt a legszebb emléked és a leg-nagyobb sikered vízilabdásként?A saját karrieremben nem tudnék ki-emelni egy győzelmet vagy egyéni tel-jesítményt. Voltak szép eredményeim a Fradival – kétszeres Komjádi kupa ezüst vagy Magyar Kupa bronz –, de remélem, a java még csak most jön! A legszebb emlékeim természetesen a felnőtt válo-gatott mérkőzései, főleg az olimpián le-játszott meccsek.

Hogyan lettél Pázmányos?Mivel jól tanultam középiskolában, ezért biztos voltam benne, hogy tovább szeretnék tanulni. Inkább a humán vo-nalon voltam erős, ezért szerettem volna jogászhallgató lenni. A Pázmányról az idősebb ismerőseim jó képet festettek, illetve megtudtam, hogy több válogatott pólós is itt végzett – például az olimpiai bajnok Steinmetz Ádám is –, így be-adtam a jelentkezésem és szerencsére si-került bekerülnöm.

Mennyire lehet egyszerre sporto-lóként és joghallgatóként is megfe-lelően teljesíteni?Őszintén eleinte nem nagyon gon-doltam, hogy menni fog a kettő együtt. Napi hat-hét óra edzés mellett jó, hogy ha haza tudok vánszorogni és beesni az

ágyba. Aztán ahogy elkezdtem csinálni, hozzávetőleg fél évbe telt mire meg-szoktam a Pázmányos életet, a tanárok elvárásait és a hangulatot. Azóta nem jelent gondot együtt csinálni a két el-foglaltságot. Hozzá kell tennem, hogy az egyetem oktatóiban nagyon együtt-működő embereket ismertem meg, akik lehetővé tettek számomra olyan feltéte-leket, melyek által extrém helyzetekben képes voltam teljesíteni egyes tárgyakat.

Egyetemi éveid után mivel szeretnél foglalkozni?Az életem a sport körül forog, tehát a profi karrier után sem szeretnék elsza-kadni tőle. A jogi diplomámat a nyelvtu-dásommal együtt a sportdiplomácia te-rültén szeretném kamatoztatni. Persze addig még nagyon sok víz lefolyik még a Dunán, de például nem tartom elkép-zelhetetlennek az edzősködést sem.

Aki még sportágválasztás előtt van, mivel győznéd meg, hogy a vízi-labdát válassza?Azzal, hogy az uszoda közegénél jobb teret a felnövésre, a barátok szerzésére, a személyiségfejlődésre, a jó hangulatú testmozgásra nem tudok elképzelni. Amellett, hogy – tapasztalatom szerint – a vízilabdások a lányoknál is egy kicsi előnnyel indulnak, köszönhetően jelleg-zetes testi ismertetőjeleiknek.

Hoffman Zsolt

„Az életem a sport körül forog, tehát a profi karrier után sem szeretnék elszakadni tőle.”

18 2013/április

Ítélet Sport

A mi kemény-legényeink

Bizonyára a legtöbben olvasóink közül már értesültek – az élő közvetíté-sünknek köszönhetően – az I. Magyar Egyetemi- és Főiskolai Vízilabda Baj-nokságról. Most a két nap eseményeit összerostálva is elolvashatjátok.

Sportszerető emberként engem is meglepett a hír, mikor megtudtam egyik évfolyamtársamtól egy szép márciusi napon, hogy van az egyetemünknek egy vízilabdacsapata. Egyből arra gon-doltam, hogy sok unatkozó hallgató elment testnevelésóra helyett pancsolni és labdázni egy uszodába. Szerencsére gyorsan meg lett cáfolva ez a tézis, mert a srácaink igenis komolyan gondolták a dolgot. Amikor elmondták, hogy a csa-patban több igen neves Országos Baj-nokságban játszó játékos van, illetve a csapat edzője Dr. Steinmetz Ádám, aki szintén karunkon végzett, borítékolva volt a siker.

Az egyetemi bajnokság híre is szinte az utolsó pillanatokban jutott el a hall-gatókhoz, ennek ellenére igen nagy számban voltunk jelen. Öröm volt nézni, ahogy a nézőtér megtelik pázmányos fi-úkkal és lányokkal, dobokkal, zász-lókkal. A drapériákon ott volt az elma-

radhatatlan „CSAK A PÁZMÁNY” jelszó. Fanatikusainknak lehetősége volt egyedi, Pázmány Vízilabdás szurkolói póló vásárlására is, amit a többi in-tézmény drukkerei irigykedve néztek. A tornán új szabályok szerint mérkőztek meg a csapatok azért, hogy a közönség számára még látványosabb legyen a ví-zilabda. Többek közt ilyen újítás, hogy a hét méteren túl lőtt gól duplán számít, illetve eggyel kevesebb játékos van a vízben, de a labda mérete is kisebb volt.

Elkezdődött az első mérkőzés a BGF ellen, ahol fiaink sajnos alulmaradtak, de ezt tudjuk be annak, hogy még nagyon korán reggel volt. A következő ellenfél a csoportban a szervező és egyben a torna nagy esélyesnek tartott Semmelweis Egyetem csapata volt. Az uszoda megtelt a szurkolóinkkal, akik győzelembe hajszolták csapatunkat, de úgy, mintha egyszerre két csapattal ját-szottunk volna. A csoportban ezek után körbeverés alakult ki, és nagy megle-petésre a SE csapata lett a harmadik, előttünk viszont a BGF egyből az elő-döntőbe jutott. A két legjobb csoport-második még kapott egy utolsó esélyt a legjobb négybe való továbbjutásért.

Mivel a Károli és a PTE számunkra kedvező meccset játszott, így aznap este játszhattunk az ELTE csapatával.

Élet-halál harc kezdődött, ahol az első három negyedben a közönség és a csapat együttes erővel is csak üldözni tudta a vezető ELTE csapatát, pedig já-tékosaink képzettsége és a papírforma is a mi javunkra szólt. Tíz perccel a vége előtt, mint valami deus ex machina egy görög színdarabban, csoda történt. Többgólos hátrányból fordítva átvettük a vezetést. A közönség katarzisban volt, a doboktól és a szurkolók hangjától szinte a végét jelző hangot sem lehetet hallani. És megvan, győztünk! Nyug-tával dicsérhettük a napot, mivel előd-öntősök lettünk.

Eljött a vasárnap, szintén korán reggel. A döntőbejutásért az ellen-felünk a Corvinus volt. A szurkolók a helyükön voltak, mindent beleadtunk, de valahogyan megint egy olyan forga-tókönyv lett a végére, amiben mi ma-radtunk alul. A bronzmeccsen, amit Be-nedek Tibor vezetett nekünk, a BME csapatával kerültünk össze. Itt már mindenkin látszott a kétnapos folya-matos terhelés. Ellenfelünk az új szabá-lyoknak köszönhetően a távoli gólokkal nagy előnyre tett szert, amit már nem tudtunk leküzdeni. Amikor vége lett a mérkőzésnek, senki nem törődött már azzal az álommal, hogy érmet fogunk szerezni. Az egész közönség, aki fia-inknak drukkolt, külön kiemelném itt a rokonokat, barátokat, illetve más, akár konkurens egyetem tanulóit, felállva tapsolt és éltette a csapatot és a Páz-mányt. Ebben a pillanatban mindenki büszke lehetett a vízilabdásainkra és magára, hogy pázmányos.

A jövő még a csapat előtt áll, rengeteg tehetség játszik nálunk, lehet, sőt kell is nagyokat álmodnunk! Mind a csapat, mind a közönség hatalmas volt, rólunk beszéltek az újságok, tévéadások. Re-mélem, mielőbb találkozunk újra, hogy együtt, teli torokból szurkolva mondjuk:

HAJRÁ PÁZMÁNY!

Hoffmann Zsolt

192013/április

Sport Ítélet

„A könyveknek egyedi története, hangulata van.” Interjú Hajnal Péterrel, a Iustinianus boltvezetőjével

A Iustinianus Egyetemi Könyvesbolt a PPKE JÁK hivatalos jegyzetboltja, így a Karon tanuló hallgatóknak két-ségkívül nem okoz meglepetést a bolt névválasztása, hiszen már az első római jog előadások egyikén szó esik Iustinianus császárról. Tudatos volt-e ez a névválasztás, képvisel-e Iustinianus császár valamilyen ér-téket, amiért annak idején úgy dön-töttek, hogy a bolt az ő nevét fogja viselni?Természetesen tudatos volt a névvá-lasztás. Ahogy említette, az első római jog előadások egyikén valóban hall-hatnak róla a diákok, ezért csak röviden összegezném, hogy miért is ő a névadója boltunknak. Iustinianus közel négy év-tizedig tartó uralkodása alatt páratlan életművet alkotott, amelyben a politikai, a teológiai és a jogi szempontok mind-végig rendkívül szorosan összefonódtak. Óriási jogalkotó-jogfejlesztő tevékeny-séget végzett és érdemes kiemelni, hogy a több mint félezer rendeletének egy je-lentős része vallás- és egyházügyi tárgyú volt. Az egyház szervezetének és mű-ködésének szabályozása mellett különös hangsúlyt fektetett a keresztény szelle-miség és értékrend erősítésére. Mindezek tudatában egy főleg jogi könyveket árusító jegyzetboltnak, amely hasonló szellemiséget képvisel, ráadásul egy ka-tolikus egyetem területén működik, azt gondolom találó és méltó elnevezés.

Kérem, néhány mondatban idézze fel a bolt alapításának történetét, a kez-deteket, illetve azt, hogy hogyan ke-rültek kapcsolatba az egyetemmel!1996 szeptemberében „nyitotta meg kapuit” a társulat egyetemi-főiskolai jegyzetboltja. Az idézőjel azért kívá-natos, mert működésünk elején nem volt külön bejárata az üzletnek, a bü-fével egy légtérben történt a könyvek, jegyzetek árusítása. A mai formáját – ha jól tudom – 2000-ben nyerte el, amikor is szép bútorokkal és különálló bejá-rattal vált önálló könyvesbolttá. Azt va-lószínűleg kevés hallgató tudja, hogy az az épület, amelyben most tanul, valaha a Szent István Társulat székháza, egyben tulajdona volt. A Társulat építtette 1898-ban és működtette egészen az ál-lamosításig. A rendszerváltást követően a Katolikus Egyház kapta vissza az épü-letet. Az egyetem homlokzatán, a Szent István szobor alatt a jelenlegi felirat he-lyett valaha ez állt: Szent István Társulat. Tulajdonképpen így kerültünk kapcso-latba az egyetemmel, és noha volt arról szó, hogy néhány helyiség majd a rendel-kezésünkre áll, ebből annyi vált valóra, hogy az egyetem alagsorának egy részét használhatjuk, mint raktárt és működtet-hetjük ezt a jegyzetboltot.

A jegyzetboltban a JÁK-on folytatott oktatáshoz szükséges könyveken, jegyzeteken kívül megtalálhatóak a Szent István Társulat hitéleti és szép-irodalmi kiadványai is. Mennyire van kereslet ez utóbbi nyomtatványok iránt? Hogyan tudja a jegyzetbolt tá-mogatni az egyetem szellemiségét? Tőlünk az említett kiadványokat főleg ajándékba (karácsonyra, születésnapra) viszik. A Biblia természetesen örök „sláger”, de a klasszikus magyar szerzők műveit is szívesen megveszik, bár ez tényleg kis része a forgalmunknak. A jegyzetboltban szerencsés helyzetben va-gyunk: egy katolikus egyetemen, egy ka-tolikus kiadó alkalmazásában dolgozunk, így bátran képviselhetjük a katolikus ér-

tékrendet. Mi a magunk munkájával tudjuk legjobban építeni ezt a szellemi-séget: szeretettel, figyelmességgel, ked-vességgel, udvarias kiszolgálással, meg-értéssel, becsülettel, felkészült, pontos tájékoztatással, derűs hangulattal igyek-szünk a hallgatók számára a boltban töltött időt többé tenni egyszerű vásár-lásnál.Manapság, amikor a papír alapú ol-vasnivalókat kezdi kiszorítani a di-gitális technológia – gondolok itt az e-bookra és társaira –, hogyan tud egy hagyományos könyvesbolt ér-téket képviselni? Ön szerint mi az, ami miatt jobb élmény lehet egy „rendes” könyvet kézbe venni annál, mintha a keresett szöveget az inter-neten olvasnánk el? A könyv szinte mindenki számára alapvető élmény a gyerekkorból. Szüleink, nagyszüleink meséi, majd iskolásként az éjszakába nyúló regényolvasások olyan emlékek, melyek megalapozzák a könyvek iránti szeretetet. A könyvesbol-toknak – és főleg a kiadóknak – nagy fe-lelősségük és nem elhanyagolható fel-adatuk, hogy ezt a szeretetet fenntartsák, felébresszék. Ezt sok módon tehetik: tet-szetős borítókkal, kedvező árképzéssel, a boltokban megfelelő termékelhelye-zéssel. Mi például épp most tervezzük a bolt átalakítását, szeretnénk lehetőséget teremteni arra, hogy már a boltban ké-nyelmesen bele tudjanak olvasni a vásár-lóink a könyvekbe. Bízom benne, hogy az olvasósarok a következő tanévre megva-lósul. Az interneten olvasás „ellen” most a hallgatóktól sokszor hallott panaszt hoznám fel: „kifolyik a szemük”. A köny-veknek egyedi története, hangulata van. Szeretem látni, hogy sokan élvezik a könyvek illatát, még egy jegyzetnél is fi-gyelik a borító épségét, szépségét. Rá-adásul a könyv még mindig az egyik legjobb ajándék. Én ezért azt gondolom, a két forma még sokáig párhuzamosan megmarad.

20 2013/április

Ítélet Környezetrajz & kulinária

IustinianusEgyetemi Könyvesbolt

1088 Budapest, Szentkirályi u. 30.; Telefon: 327-0781E-mail: iustinianus@stephanus.hu

Aktuális információk: facebook.com/iustinianus.konyvesboltWebáruház: http://www.szitkonyvek.hu

Nyitva:hétfőtől csütörtökig: 9 – 16 óráigpénteken: 9 – 14 óráigszombaton: 9 – 13:30 óráigVizsgaidőszakban szombatonként az üzlet zárva tart

Minden kétséget kizáróan nem a Iustinianus az egyetlen üzlet, ahol egy egyetemista beszerezheti a jogi tanulmányához szükséges tanköny-veket. Pázmányos hallgatóként miért éri meg mégis Önöknél vásárolni? Nyújtanak e valamiféle kedvezményt a kar hallgatóinak? Természetesen tudjuk, hogy nem mi va-gyunk az egyetlen „szaküzlet” a kör-nyéken. A diákoknak ezért igyek-szünk minden kiadványra kedvezményt nyújtani, ami azt jelenti, hogy jelenlegi kínálatunk több mint 90%-ára vala-milyen engedményt adunk. A kedvez-mények mértéke nyilván nagyban függ attól, hogy a könyveket milyen feltéte-lekkel kapjuk a kiadóktól. Most például a Novissima Kiadóval sikerült kedvezőbb feltételekben megállapodnunk, az elért kedvezményt pedig így a hallgatóknak át tudjuk adni. Januártól így már a törvény-könyvekre is jár diákkedvezmény, de azt gondolom nem a kedvezmények az elsőd-legesek, hiszen azt szinte minden köny-vesboltban kaphatnak diákként. Amiben mi „egyediek” tudunk lenni az a felké-szültségünk: rendszeres kapcsolatban állunk a tanszékekkel, tanárokkal. Igyek-szünk naprakész információkkal segíteni a hallgatókat, akik sokszor tőlünk tudják meg, milyen irodalomra van szükségük.

Hogyan próbálják népszerűsíteni az üzletet, részt vesznek-e kiállítá-sokon, kulturális rendezvényeken és ehhez hasonló eseményeken?Az üzletnek létrehoztunk egy Facebookoldalt, ahol friss információkat adunk a beérkező újdonságokról. Itt fo-gadjuk a hallgatók üzeneteit, megvála-szoljuk a könyvekkel kapcsolatos kérdé-seket. Szeptember óta szépen gyarapszik az oldalt követők száma. A Szent István Társulat szinte minden jelentős „könyves” eseményen részt vesz kiállítóként, illetve minden évben megrendezi a már hagyo-mányosnak számító Szent István Könyv-hetet, mely a hazai keresztény könyvek ünnepe is egyben. Ezeken az esemé-nyeken a Kiadó a teológiai és szépiro-dalmi művek mellett a jogi szakköny-veket is mindig büszkén felvonultatja. Tavaly például Frivaldszky tanár úr volt az egyik dedikáló a Szent István Könyv-héten, az Ünnepi Könyvhétre pedig Job-bágyi tanár úr kapott hasonló felkérést.

Végezetül, megosztaná-e az olva-sókkal a legkedvesebb emlékét, ami a Iustinianushoz köti? Bár csak másfél éve dolgozom itt, már számos élmény akad, amiből válogat-hatok, mégis azt hiszem, könnyű dolgom van, ha választanom kell. Tavaly egy

igazán eseménytelen napon egyszer csak betoppant egy úr (talán nem fogja bánni, ha név szerint is megemlítjük: dr. Dió-szegi György), akinek a lánya jár ide a JÁK-ra. Csupán beugrott egy törvény-könyvért. Egy ilyen vásárlás nem tart tovább általában két-három percnél. Másfél órát maradt, mert úgy belejöttünk a beszélgetésbe. Kiderült, hogy történész, így főleg a magyar történelemről esett szó. Egyetlen félmondatban sem be-szélt semmi keserűségről, kizárólag po-zitív megközelítésben szólt, bármire is terelődött a szó, pedig a magyar törté-nelem nem a legvidámabb téma. Hihe-tetlen élmény volt: ez az ember maga volt a két lábon járó derű, sugárzott belőle a remény, az optimizmus. Ez a talál-kozás felért egy lelkigyakorlattal. Végül, mintegy „borravalóként” itt hagyta II. János Pál pápa híressé vált mondatát, melyet a halálos ágyáról üzent a Szent Péter téren imádkozóknak: „Legyetek derűsek, én is az vagyok!” Azóta ezt mot-tóként ki is tettük a boltban, és igyek-szünk meg is felelni neki…

Karczub Eszter

A „Haza Háza” Látnivalók az OrszágházbanAz Országház (Parlament) különleges és egyedi jelképe Magyarországnak, ami ha-zánkra nézve az egyik legmeghatározóbb monumentális építmény, amelyet méltón övez mély elismerés és tisztelet vala-hányszor egy ember ráveti tekintetét.

Habár külsejét tekintve is lenyűgöző

épület, mégis a belseje sokkal magával ra-gadóbb, mint azt elsőre gondolnánk. Va-lóban, az embert, mikor elmegy egy par-lamenti látogatásra, ámulatba ejti az a sokszínűség és pompa, amivel az Or-szágház kecsegteti. Nem véletlenül olyan hatalmas az érdeklődés az országházi lá-

togatások iránt, hisz nemcsak a külföldiek számára, hanem az egyszerű magyar ál-lampolgárok számára is egy fantaszti-kumot jelent az életben a Parlament belső környezetét felderíteni, ami a kívülállók számára csupa misztikumot rejt.

Az Országház megismerése fontos mo-

212013/április

Környezetrajz & kulinária Ítélet

mentumként hathat életünkre, büszkén dicsekedhetünk vele, hogy „Én is voltam már a Parlamentben”! Megismerése el-engedhetetlen értéket jelöl a magyarok számára, és mivel turisztika szempontból is az egyik legjelentősebb forgalmú hely, ezért megfelelő felkészültséggel bizto-sítják a nyilvánosság számára a látogatást. A tájékozódás elősegítése végett lehetőség van nyolc nyelven idegenvezetésre is, így a látogató választhat a magyar, az angol, a francia, a héber/angol, a német, az orosz, az olasz és a spanyol nyelvek közül. De mit is láthatunk az Országházban?

Legelőszöris a díszlépcső ragadja meg a tekintetünket, aminek két oldalán orosz-lánszobrok fogadják a látogatókat. A dísz-lépcső egészen a főbejárathoz vezet, de a turistacsoportok a XII. kaputól tudják azt megközelíteni. Különösen figyelemre méltó az ezt övező díszlépcső-csarnok, ami Steindl Imre egyik legragyogóbb épí-tőművészi alkotása. Lenyűgöző képeket lehet itt megtekinteni, mint Lotz Károly három allegorikus freskóját, vagy „A tör-vényhozás apotheózisa” című képet, de ugyancsak itt találkozhatunk a „Magyar-ország dicsőítése” című képpel.

A lépcsőn felérve a kupolacsarnokba vezet az utunk, ahol körbepillantva ti-zenhat uralkodó szobra és címerpajzsa ad rövid emlékeztetést hazánk történelmére, mely Árpád vezérnél kezdődik és őt követi balról jobbra haladva Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, II. András, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János és Hu-nyadi Mátyás. Azután az erdélyi feje-delmek közül Báthori István, Bocskai István, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György; végül pedig három Habsburg: III. Károly, Mária Terézia és II. Lipót.

Legérdekesebb látnivalóság a kupola-csarnokba a mostanra tizenhárom éve el-helyezett Szent Korona és a koronázási jelképek. A Szent Koronát, az ország-almát, a jogart és a kardot az Országház Kupolatermében felállított speciális táro-lóban helyezték el. A 28 millió forintért építtetett és 15 millió forintos biztonsági berendezésekkel felszerelt tárolóban a ko-ronát és a koronázási ékszereket termé-szetes fény nem éri, és a speciális megvilá-gítás miatt sosem vetődik rájuk árnyék. A vitrin földrengésbiztos, és oxigén helyett nitrogén veszi körül az ereklyéket állaguk megóvása érdekében.

Nevezetes helyiségek övezik a kupo-lacsarnokot a Duna felőli oldalon, így a Vadászterem, ami az Országház nagy-ebédlője, ami szintén csodálatraméltó freskókkal büszkélkedhet, mint például

a mennyezeten Tardos-Krenner Viktor képe az aratás, a szüret és a bőség alle-góriái, míg a bejárati falsíkon Spányi Béla festette meg öt híres-neves magyar vár művészi látványát. A Vadászterem sar-kainál két kisebb terem nyílik: a déli a képviselői büfének ad otthont, míg az északi – a Gobelinterem – sajtótájékoz-tatók gyakori színhelye.

Fontos állomás látogatásunk során a képviselőházi ülésterem, melyhez az út a társalgón keresztül vezet minket. A társal-góval átellenben, rövid keresztfolyosó túl-

oldalán nyílik a képviselőházi ülésterem. Ez az ülésterem patkó alakú, 25 méter mély, hátsó falánál 23 méter széles és 17 méter magas. A kiváló akusztikájú üléste-remben eredetileg 438 képviselőnek ké-szítettek speciálisan formatervezett bőr-üléseket, míg a patkó belső körének bársonyszékeiben a mindenkori kormány épp jelen lévő tagjai, az államtitkárok, a házelnök és a köztársasági elnök ülnek. A legfontosabb helyet pedig az Ország-gyűlés levezető elnöke foglalja el az elnöki emelvényen a jegyzők mellett.

Érdekesség, hogy a folyosókon szá-mozott szivartartóval ellátott hamutálcák találhatók, így amíg az épületben lehetett dohányozni, a képviselőknek nem kellett eloltaniuk a szivarjukat, amíg beszaladtak szavazni az ülésterembe.

A korábbi alsóházi – ma képviselőházi – ülésteremmel átellenben, a kupolacsar-nokból jobbra nyíló északi szárnyon ta-lálható a rendi gyűlés egykori felső táb-lájának örököse, a főrendiház tanácskozói terme.

2003-ban a köztársasági elnök hiva-talával együtt beköltözött az újjáépített Sándor Palotába. Azonban az Ország-házban három szoba továbbra is a rendel-kezésére áll az épület főlépcsőház melletti részén. Az Országház déli szárnyában ta-lálhatóak a miniszterelnök fogadótermei és munkaszobája, amik szintén jelentős műveknek adnak otthont: itt látható Kossuth Lajos kormányzói apoteózisa, vagy Patay Lászlónak II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozását bemutató fal-festménye.

Végezetül érdemes szót ejteni a nyilvá-nosság számára elérhető és leghasznosabb helyiségről, az Országgyűlési Könyvtárról, melynek hatalmas olvasó terme a már em-lített főemeleti Vadászterem alatt helyez-kedik el. Ennek az intézménynek a bir-tokában lévő anyagokra tekintve joggal mondhatjuk, hogy a könyvtár felbecsülhe-tetlen értéket őriz. Itt található az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központja is. A mintegy félmilliós ál-lomány használatát számos modern infor-mációs rendszer segíti.

Nagyvonalakban szóltam az Országház látnivalóiról, de még így is számos helyet feltáratlanul hagytam, így ezért is javaslom a kedves olvasóknak, hogy aki még nem tette meg, az feltétlenül látogassa meg a Parlamentet, aki pedig már járt a falai között, annak is érdemes újból felkeresnie, hiszen gyönyörűsége megunhatatlan.

Tóth Krisztina

22 2013/április

Ítélet Környezetrajz & kulinária

Pasta. e basta – avagy csak a tészta és más semmi! Egy mondás szerint az olasz háziasszony az év minden napjára tud másfajta pastát készíteni. És valóban, hiszen Itáliában csaknem háromszázötven féle tésztát je-gyeznek. Az olaszok hagyományt terem-tettek, ám ’This is history in the making.’ avagy így készül a történelem – mutatták meg nekünk a Leves.-ből ismert fiúk és érkezett a folytatás, a Pasta.!

A szlogen nem változott, Eat the street! Pasta to go!, s a helyszín is maradt a szívünkhöz és az Egyetemhez is közeli Kálvin tér. A sor, mint ahogy azt már a Leves.-nél is megszokhattunk, kígyózik, tele kíváncsi egyetemistával, ide látogató külföldivel, akik még hitelesebbé teszik a kis tésztabárt. Hiszen ez még nekik is valami új. Durumlisztből készült tészták a világ különböző tájainak ízeit rejtő fel-tétekkel dobozban, akár helyben fogyasz-tásra, akár elvitelre – nem is olyan messze, elég csak a múzeumlépcsőig, garantáltan sok tészta és leves-fogyasztóval ebédel-hetünk együtt délidőben, napsütésben. Kinek, mit – ízlés szerint választhat min-denki a napi négyféle tésztából. Visz-szatérő ajánlatok között találjuk például az O.G.-t (original gangster-tészta fok-hagymás paradicsomszósszal és rengeteg

bazsalikommal), a Soprano-t (pasta tej-színes alapú fokhagymás szósszal, fehér borral, spenóttal), a Castro-t (tészta pulykás chili babbal, kukoricával, kö-zepesen csípősen, egy kis tejföllel), a Guantanamo-t (tészta enyhén chilis, sáf-rányos, paprikás, oregánós paradicsom-szósszal, csirkével, tejföllel) vagy az örök kedvenc Bolognait, egy kis borral „fű-szerezve”. Az összhatás pedig zseniális, ahogy vártuk. És alig várjuk már az újabb piros pontot. Mert reméljük lesz még!

Bátran próbálja hát ki, aki szereti a kü-lönleges ízeket, aki valami változatosra vágyik, vagy csak egy ebédre két előadás között. Mert a Pasta. az más tészta!

Balázs Beáta

Vanília illatát hozza a szél a Móricz Zsigmond körtéri forgatagban. Szokatlan jelenség ez a zsúfolt városi közlekedés ezen csomópontján. Elhatároztam, hogy a végére járok, és felkeresem a finom illat for-rását. Úgy érzem magam, mint a játékban, amiben minél közelebb jutok az elrejtett dolog megtalálásához, annál melegebb jelzőt használ a játékostárs és a „tűz” varázs-igével jelzi, hogy a keresés végre értem. Így erősödik egyre és ingerli orrom gyöngéden az édes illat. Nem kell sokat haladnom, a Villányi út 6. alatt megtalálom, amit ke-restem. „Róbert kalács” – hirdeti az ízléses fatábla. Egy kürtöskalácsos üzlet ontja az érzéki illatokat. Kissrác korom óta kedvenc

édességem a kürtös kalács, szóval csak egy szó jut eszembe: „Bingó!”

Az üzlet a Szent Margit Gimnáziummal szembeni épület alagsorában található. Kisebb sportteljesítmény lekászálódni a lépcsőkön, de megéri a kalandot! Közle-kedésileg is nagyon jó helyen van: közel a Móricz, és a 61-es villamos pontosan a Róbert kalács előtt tesz le. Benyitva ott-honos, meleg légkör fogad. A város nyüzs-géséből és rohanó forgatagából mintha egy béke szigete szerű kis kuckóba csöp-pennénk. Szemben a pulton kis és nagy kürtös kalácsok tömött sorai. Egyik szebb és ínycsiklandozóbb, mint a másik. Az illat-orgiáról nem is beszélve, az már teljessé vált.

Kürtöskalács a körtéren

232013/április

Környezetrajz & kulinária Ítélet

Mostanában egyre-másra különböző korú gyerekek tűnnek fel a környezetemben. Minden kornak megvan a maga bája, de az a része is, amit a szülőknek muszáj túlélni, de hála az égnek, nekem ezzel a probléma-körrel egyelőre még nem kell foglalkoznom. A gyerekek, illetve a kamaszok nagyon bá-josak és aranyosak (is) tudnak lenni, de mindenki tudja: ez csak pár óráig tart, utána elmúlik (mármint a báj), ellenben akkor már sok kilométert tudhatok közöttünk, így örvendezhetek azon, hogy ez már nem az én gondom, és ez nem egy hátrány, lássuk be! Erről eszembe jutott, hogy hajdanán én is „tartózkodtam” ebben az állapotban, és meggyőződésem, hogy mindenki meg-könnyebbülten tapasztalta ennek elmúlását. De milyen is ez valójában? Újra belehelyez-kedtem ebbe az élethelyzetbe, és rájöttem: nem is olyan nagy baj, hogy elmúlt…Vannak az életben sztereotípiák, amit azok alanyai rendre kikérnek maguknak, ezzel is bizonyítva, hogy bizony-bizony van azoknak valóságalapjuk, nem is kevés. Ilyenek a kamaszokra vonatkozók is. Ki-bírhatatlanok, szemtelenek, tiszteletlenek, néha ön- és közveszélyesek, fárasztóak, frusztráltak, depressziósak, és persze úgy érzik, őket és tömérdek mennyiségű problé-máikat SENKI A FÖLDÖN (ideértve ter-mészetesen a szüleiket is, főleg őket) nem érti, és nem is értheti meg. Nyilvánvaló, hogy ezt csak a kegyetlen felnőttek látják így, akik abszolút közönyösek és értetlenek,

és nem látják át azokat a nagy horderejű válságokat, amikkel a kamaszoknak a nap minden pillanatában szembesülniük kell. Aki elmúlt tizennyolc éves, szerintem pon-tosan tudja, miről beszélek. Igen ám, de aztán a kamaszok felnőnek, gyerekeik születnek, és (általában) a ka-maszkor szülők által okozott gyötrelmei a kegyes idő jótékony homályába vesznek. Így mire a csöppségek elérik a bűvös 14-16 éves kort, a szülők ugyanazon köröket kezdik el futni, amitől anno, a régi szép időkben si-koltozva futottak ki a Tejútrendszerből (is). Az élet körforgása így válik teljessé és tö-kéletessé. A nagyszülők ekkora már csak „távoli” szemlélői az eseményeknek, ese-tenként jót derülnek az utánuk következő generáció kínlódásain, és örülnek, hogy vége a saját kínlódásaiknak. Lássuk, hogy is telnek egy átlagos kamasz napjai. Felkelni, pláne korán, mérhetetlenül utál (vannak, akiknek ez később is jellem-zőjük). A reggel 8 órás iskolai kezdés egyér-

telműen a „korán” kategóriába tartozik, ezt mindenki beláthatja. Ezt követi a „Jaj, mit vegyek fel” kérdéskör, a „Jaj, mit kezdjek a hajammal/fejemmel/kövérségemmel/az élettel úgy általában” lamentálás, és végül a „Nincs értelme élni sem” monológ, ráadásul még a torka is fáj. Ergo: tulajdonképpen, ha jobban belegondol, inkább nem menne ma iskolába, és visszafekszik kipihenni a sokk-hatást, a kérdés tehát eldőlt. Esetleg holnap megpróbálja? Esetleg. Majd meglátja. Húsz perc múlva éktelen kiabálás: „Mi tart ennyi ideig? EL FOGSZ KÉSNI!”. A kamasz lelkivilágát ez (értsd: a késés) annyira nem dúlja fel. Némi szópárbaj után kegyeskedik kijönni elvonultságából, mélyen megbántva érzelmeiben, majd közli, hogy „Te nem értesz semmit” és „Téged egyáltalán nem érdekel, mi van VELEM”. Ez a kis köz-játék azonban előrevetíti a súlyos tényeket: le fogja késni a tömegközlekedési eszközt, ám ez sem rendíti meg igazán. A tanárok szintén hülyék, szintén nem értik meg és nem értékelik őt érdemei szerint, így alap-jában véve totál felesleges iskolába járni, mert úgysem abból fog megélni, amit ott tanul, az érettségi pedig még olyan messze van, ezért amiatt is felesleges aggódni. Ez végre némileg megnyugvással tölti el. Az iskola pusztán arra jó, hogy találkozhat ha-sonszőrű, elnyomott, agyonvegzált sorstár-sakkal, akiknek nagyjából ugyanúgy indult a napja, mint az övé. Miután valahogy túlélte a napot, hazaindul (persze szigorúan

A kamaszkor gyönyörei

Hamar észreveszem, hogy itt még rengeteg dologgal szolgálnak a kalácsokon kívül. Finom kávét lehet kapni, sokféle üdítőt is rejt a kávégép melletti hűtő. Bal kéz felől pedig aszalt gyümölcsös édességcsomagok, grillázs, krumplicukor és még rengetegféle nyalánkság. Először ez a kavalkád át se látható. A kalácsok rendkívül sokféle vál-tozatban készülnek. Egyesek tésztájában mazsola, alma, aszalt szilva, aszalt barack, dió vagy csokoládé található. Sőt van sajtos kürtös kalács is. Egyszóval igen egzotikus és széleskörű a választék.

Most jön még csak a java. Amitől ugyanis igazán kivételes a hely az maga Robi, az ő személyisége. Ide nem lehet csak úgy kutya-futtában betérni. Sokan rohannak, kikérik a kalácsot vagy más édességet, odadobják a pénzt és már fordulnának is kifelé… Ha Robi hagyná, de ő nem engedi. Valahogy

mindig megtalálja a módját, hogy szóba ele-gyedjen a legsietősebb vendéggel is. Ötletes kérdéseket tesz fel, vagy csak egyszerűen jó a kommunikációs érzéke. „Milyen volt a napod?” – kérdezi és elkezdődik egy jó kis beszélgetés. Velem könnyű dolga van, engem nem nehéz kibillentenie a meg-szokott vásárlási rohanós ritmusból. Egyes frigid nőknél viszont obszcén kérdéseket kell, hogy bevessen kedvenc kalácsosunk. Én magam is megütköztem először, de leg-alább hatott az illetőre. Lényeg, hogy hamar rájöttem Róbert szeret kapcsolatba kerülni a vevőivel. Tényleges kapcsolatba. Ha nem is nagyon mély ez az érintkezés és csak két percig tart, de legalább túljut egy személy-telen vásárlási ügylet felszínességén. „Moss kezet (mert itt azt is lehet ám, van a ven-dégek számára nyitva álló térben egy külön csap) és foglalj helyet! Hogy tetszik itt?” –

valahogy így mutatkozott be nekem Robi.A vásárlásom végére sok mindennel gaz-

dagabb lettem. Először is jóllaktam egy nagyon finom kürtös kaláccsal, amit leöblí-tettem egy kis kávéval. Másodszor volt egy jó kis beszélgetésem egy érdekes figurával. Összességében egy meghitt élményben volt részem. Szerintem sok más vendég is ugyanígy van ezzel. Igazi értékesítési stra-tégia ez a nyitott és kedves bánásmód a ven-dégekkel. Ez az ember nagyon tud valamit, mert ezek után biztos, hogy visszajövök. Ügyes bajos dolgaink intézése közben ja-vaslom: térjünk be a Róbert kalács üzletbe, biztos, jó érzésekkel távozunk. Ha viszont valakinek nincs annyi ideje magára, hogy jóízűen elfogyasszon egy kürtös kalácsot, akkor ott tényleg komoly baj van.

Varga János

24 2013/április

Ítélet Környezetrajz & kulinária | Humor

Pályakezdés – csak nőknek – olvashattuk nemrég az egyetemen itt-ott elhelyezett szórólapokon, plakátokon. A cím alatt három név is fel volt tüntetve: Dr. Gyeney Laura, Dr. Kiricsi Karola és Dr. Pogácsás Anett. Ők voltak a Karrier Iroda által szervezett vitaest vendégei, akik Sergő András kérdéseire válaszolva tapaszta-lataikat és tanácsaikat osztották meg a hallgatósággal (innen az utolsó bátor férfiú is eltávozott, a „csak nőknek” meg-szólítást szigorúan értelmezve). Nemrég még ők hárman is az egyetem hallgatói voltak, így hiteles képet tudtak adni arról, hogy mire számíthat, aki a Páz-mányról kikerül. Eloszlattak sok ködös foltot azzal kapcsolatban, hogy vajon mi vár ránk a diploma után, miért jó jogot hallgatni, és hogy miként lehet összehan-golni a családi életet a munkával.

Mindhárman megerősítették, hogy ezt az összeegyeztetést igenis meg lehet oldani; hogy jogi végzettséggel rengeteg

helyen el tudunk helyezkedni; és hogy sok munkahelyen kifejezetten örülnek, ha az állás iránt érdeklődő családos ember.

Gyeney tanárnő, aki adjunktus az Európajogi Tanszéken, mellette pedig egy ikerpár boldog édesanyja, hangsú-lyozta, hogy a gyermek kiváló hajtóerő, mert összeszedettségre sarkall, és annyi energiát ad, hogy a gyermekvállalás alatt is tovább képezhetjük magunkat (ő maga ikrei rácsos ágya mellett írta meg több száz oldalas doktori disszertációját). Ha valaki elmegy szülni, több munka hárul a kollégákra, akik ilyenkor általában szo-lidaritást szoktak tanúsítani, azonban a munkáltatótól is függ, hogy miként fo-gadják a gyermek érkezését. A tanári állást jól hozzá lehet igazítani a gyermek-neveléshez, de minél előbb dönteni kell, hogy mikor és milyen intézménybe sze-retnénk járatni csemeténket. Már a böl-csödébe való fogadásra is előfordul, hogy éveket kell várni.

Kiricsi Karola a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szóvivője, de sok helyen kipróbálta magát, mielőtt rátalált a leginkább hozzáillő pályára. Azt taná-csolta, hogy első munkahelyként a szí-vünkhöz közel álló területen próbáljunk elhelyezkedni. Megerősített minket abban, hogy a jogi alapismeretek globális rálátást adnak mindenre, és hogy hasznos külföldön is tanulni, mert rengeteg ta-

pasztalatot, jobb nyelvtudást ad.Pogácsás tanárnő adjunktus a Ma-

gánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszéken, és férjével nyárra várják első gyerme-küket. Szerinte nem nagy gond, ha nincs egy ideig konkrét tervünk, hiszen a jog széleskörűségéből adódóan mindig bőven van honnan válogatni, illetve más pályák felé is megnyílhat az út. Jó, ha minél jobban körülnézünk pl. szakmai gyakor-latok révén, hogy konkrét környezetben mit kell csinálnia egy bírónak, egy ügy-védnek, egy ügyésznek vagy a közigazga-tásban elhelyezkedőknek. Megemlítette még a házastársak közötti munkameg-osztás fontosságát a munka és a háztartás területén egyaránt. A tanárnő bővebben beszámolt az Ítéletnek családi életéről és életpályájáról, az interjú szintén ebben a számban olvasható. Lapozzon oda min-denki, aki kíváncsi többek között arra, hogy a tanárnő hogyan kapta meg a fel-kérést, hogy visszatérjen a Karra oktatni!

Összességében kiválóan sikerült a vi-taest, amelyen tulajdonképpen nem is vi-tatkozott senki, mert egyhangú vélemény született arról, hogy a családalapítás ha-talmas öröm, amely összehangolható a karrierrel, ami pedig szorgalommal, lel-kesedéssel és jó hozzáállással nagyon is megvalósítható.

Kiss Lúcia

Mi vár egy nőre, ha kikerül az egyetem védőszárnyai alól?Vitaest a Karrier Iroda szervezésében

csak abban az esetben, ha a felmenők nin-csenek otthon), esetleg ott marad az iskola területén. Lényegét tekintve mindegy, hogy hol van, mert egy a fontos: az ég egy adta mindennel foglalkozik, csak a leckével nem (az okot és az indokot lásd fentebb). Tudja jól, hogy a szülők hazaérkezésük után először a házi feladat aktuális ál-lapota iránt fognak érdeklődni, de ez nem számít, a remény hal meg utoljára, hogy hátha most mégsem ez történik. Úgyis ez történik majd, de ez sem számít. Az el-gyötört szülők beesnek az ajtón, és jöhet egy újabb jelenet. A gyermek kiborítja szüleit, a szülők kiborítják gyermeküket, így van ez rendjén, a kölcsönösség alapján. Meré-

szebb gyermekek a kiabálás után úgy vágják be maguk után az ajtót, hogy az kis híján tokostul esik ki, ami szintén nem számít. Ezután jöhet a jól bevált zenebömböltetés és a csapkodás, emellett pedig az élet igaz-ságtalanságán történő puffogás és füstölgés. Ám előbb-utóbb ki kell jönnie, mert azért a mártírhalálra még nem áll készen. Kö-vetkezhet a harmadik felvonás, újabb elvá-rásokkal: „Miért nem segítesz a házimun-kában?”, erre variáció a „Ugye rend van a szobádban?”. A kamasz nem érti, azaz nem is akarja érteni a „rend” fogalmát. Kinek mi a rend, ugye. Neki pont jó úgy, ahogy van, mert a zseni átlátja a káoszt. Jöhet az újabb duzzogás. Mire véget ér a nap, nemcsak hu-

manoidoknak lógnak cafatokban az idegei, de még a háziállatok is furcsán festhetnek. És ez így megy minden nap, a szülők fogösszeszorítva túlélnek, vágják a centit, és sűrűn fohászkodnak az idő gyorsabb múlá-sáért.Összegezve szép időszak ez, csak győzze mindkét fél cérnával és idegekkel. De mindkét fél vigasztalódhat azzal a gon-dolattal, hogy pár év elteltével bebizonyo-sodik, hogy neki volt igaza… Mint már em-lítettem: a remény hal meg utoljára!

Kalász Veronika

252013/április

Humor Ítélet

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara(1088 Budapest, Szentkirályi u. 28-30.)

F E L V É T E L T H I R D E Ta doktori (Ph.D.) képzésben való részvételre

az állam- és jogtudományok területén

A PPKE-JÁK Jog- és Államtudo-mányi Doktori Iskola 2013 szeptembe-rében indítja a doktori (Ph.D.) fokozat megszerzésére felkészítő, három éves képzést nyújtó programját az állam- és jogtudományok területén.

A képzésben való részvétel feltételei:a.) hazai egyetem állam- és jogtudo-mányi karán egységes, osztatlan jogász-képzésben szerzett, legalább „jó” mi-nősítésű („cum laude”) egyetemi szintű jogász diploma/oklevél; A „rite” diplo-mával rendelkező felvételizőket, abban az esetben lehet felvenni a doktori kép-zésbe, ha a diploma megszerzésétől 3 év eltelt.

b.) külföldi egyetem állam- és jogtu-dományi szakirányán szerzett és nem honosított, vagy nem állam- és jogtu-dományi egyetemi végzettséggel ren-delkező pályázó felvételi pályázatának elfogadásáról a Tanács dönt. Külföldön szerzett oklevelet a jelentkezés előtt a vonatkozó jogszabályoknak megfe-lelően kell elismertetni;

c.) záróvizsgát tett egyetemi hallgatók jelentkezéskor csatolják a tanulmányi osztály igazolását. A felvételi döntés esetükben feltételes. A „jó”, illetve „cum laude” minősítést el nem érő oklevél a feltételes felvételt érvényteleníti;

d.) két élő, a tudományos kutatás kö-rében alkalmazható idegen nyelvből szerzett C típusú vagy azzal egyen-értékű középfokú nyelvvizsga. Indokolt esetben – különösen a választott ku-tatási területre tekintettel – a Tanács a DI Felvételi Bizottságának javaslatára elfogadhatja az egy élő és egy holt-

nyelvből C típusú, vagy azzal egyen-értékű középfokú nyelvvizsgával ren-delkező pályázó felvételi pályázatát is;

e.) egészen kivételesen a Kari Doktori Tanács engedélyezheti egy középfokú C típusú nyelvvizsgával vagy azzal egyen-értékű nyelvvizsgával történő felvételt azzal, hogy az abszolutórium megszer-zéséhez a másik középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű nyelvvizsga meglétének igazolása fel-tétel.

A képzés módja (és díja):nappali tagozatos hallgatói jogvi-szonyban, állami ösztöndíj mellett;levelező tagozatos önköltséges hallgatói jogviszonyban;

a képzés díja: 90.000.- Ft/félév

az egyéni képzés keretében végzett doktori tanulmányokhoz lásd a Kari Doktori Szabályzat 20. §-ának (2.) pontját a Doktori Iskola honlapján. (www.jak.ppke.hu)

A jelentkezéshez szükséges mellékletek:

• adatlap; (WinWord dokumentum)

• szakmai életrajz;

• a felsőfokú tanulmányok lezárását igazoló diploma/oklevél másolat(ok);

• az idegen nyelvi ismereteket igazoló diploma/oklevél másolat(ok);

• tanszéki fogadónyilatkozat; (WinWord dokumentum)

• a kutatási terv vázlata

• a felvételi eljárás díjának (9.000.- Ft) befizetéséről szóló igazolás (OTP 11707024-20433873)

A jelentkezés módja és határideje: A pályázatokat levélben vagy személye- sen, a

• Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola Titkárságán,

• Szalainé Szikszai Krisztina doktori ügyintézőnél III. emelet, 305. szoba

lehet benyújtani 2013. június 25-ig.

A jelentkezők felvételéről – a beadott pályázati anyagok és a június 27-én ese-dékes szóbeli felvételi beszélgetés alapján – a Felvételi Bizottság javaslatára a Kar Doktori Tanácsa dönt.

A jelentkezéssel és a felvételi eljárással kapcsolatos további részletes infor-mációk, valamint a szükséges nyomtat-ványok letölthető változata a Doktori Iskola honlapján (https://jak.ppke.hu/jog-es-allamtudomanyi-doktori-iskola/adminisztracio/felveteli-hirdetmeny) érhetők el.

Információ: a 4297-291 közvetlen telefonszánon.

A Doktori Iskola Koordinátorának, dr. Frivaldszky Jánosnak (tanszék-vezető, egyetemi docens) fogadóórája: péntekenként 900-1100 között. Helyszín a Doktori Iskola (tel.: 4297-291) vagy a Jogbölcseleti Tanszék (tel.: 4297-229).

26 2013/április

Ítélet Karrier

A Bibó István Szakkollégium az ELTE Állam- és Jogtudományi karán vita-estet szervezett, amelyen a vitapart-nerek a következő tételmondat mellett, illetve ellen érveltek: „A jogászképzés nem tölti be funkcióit”. A vitázó felek az oxfordi típusú vitaforma mintájára kialakított struktúrában (nyitó beszéd – kifejtő érvelés – közönség kérdések – záróbeszéd), kötött időkeretben fej-tették ki álláspontjukat.

Az esemény elején, illetve végén a szervezők felmérték, hogy a közönség mekkora arányban értett, illetve nem értett egyet a tételmondattal, s a vitát az a fél nyerte, amely nagyobb arányban volt képes a hallgatóságot a saját ál-láspontja mellé állítani. A tételmondat mellett érvelt Dr. Jakab András, az MTA TK Jogtudományi Intézetének igazgatója, egyetemi oktató és Lukács Anna, a TopTierLawyers felvételi ta-nácsadója. A tételmondat ellen érvelt Dr. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke és Dr. Sonnevend Pál, az ELTE ÁJK dékánhelyettese.

A vita kezdete előtti szavazás a tétel-mondattal 20 egyetértő, 10 egyet nem értő és 11 tartózkodó szavazatot hozott.

A vita Dr. Jakab András felszóla-lásával kezdődött meg, aki a jogász-képzés funkcióit a következőképpen határozta meg: általános kultúrember-képzés, a joggyakorlat számára hasz-nálható személyek képzése és a jog-tudományi utánpótlás biztosítása. Nyitóbeszédében kifejtette, hogy véle-ménye szerint a jogászképzés jelenleg nem tölti be funkcióit, ugyanis a képzés a diákok többsége számára arról szól, hogy a könyvet bemagolják és minél pontosabban megtanulják, s a gyakor-latra kevés hangsúlyt fektetnek. Ál-láspontja szerint ennek a struktúrának nincs értelme, mert állandóan változik a jog, valamint mindez nem szimu-lálja kellőképpen a jogászi munkát, s a jegyek csak arról tanúskodnak, hogy az

illető jó tanuló-e, s nem arról, hogy jó jogász lenne-e. Végül arra a következ-tetésre jutott, hogy a jogesetek megol-dására kellene nagyobb hangsúlyt fek-tetni az oktatás során.

Dr. Sonnevend Pál ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a jogászképzés betölti funkcióját, melynek legfőbb, egyetlen funkciója az, hogy gyakorló jo-gászokat képezzenek. Mindez azonban – tette hozzá – négy elemből épül fel: a tárgyi tudás, a gondolkodási képesség, a „gerinc” és a háttérismeret elsajátítá-sából. Úgy vélekedett, hogy a jogász-képzés a kötelező kurzusokon túl a sok egyéb fakultatív lehetőséggel mindezt biztosítani tudja, s a kellő energiát be-lefektető diák széleskörű tudásra tehet szert. Végezetül kiemelte a sok gyakorló ügyvéd általi oktatást az egyetemen, ami intenzív kapcsolatot teremt a jog és az egyetem között.

Lukács Anna a jogi szakmát két részre osztotta: a profitorientált és a nem profitorientált részre. Elmondása szerint munkakörében évente 200-250 fiatal jogásszal találkozik, így mind a nemzetközi cégek igényét, mind pedig a jelöltfelhozatalt jól ismeri. A jogász-képzés hiányaként emelte ki (s ezzel indokolta azt is, hogy nem tudja be-tölteni a funkcióit), hogy a kötelező tananyag melletti széles tárház csak vá-lasztható és nem kötelező. S mivel az emberi természet dőre, ezért véleménye szerint egy „kis pöccentés” hiányzik az egyetem részéről, amely a jogászhallga-tóknak megfelelő motivációt adna, ami azonban így hiányzik.

Utolsónak Dr. Réti László mondta el nyitóbeszédét, amelyben kifejtette, hogy nem látja úgy, hogy a funkciók nem lennének betöltve, de lehetne akár jobb is a képzés. Véleménye szerint a joggyakorlat formálja ki, hogy mire van igény, de kiemelte, hogy a magyar képzés kitűnő bírákat, ügyvédeket ad a régiónak.

A felek a nyitóbeszédek után részben az elhangzottakra reagálva, részben pedig a saját álláspontjukra támasz-kodva részletesebben kifejtették állás-pontjukat. Az érvelések során leginkább a magolás és a jogesetmegoldás kér-désköre került középpontba.

Dr. Sonnevend Pál a német képzés mintáját hozta fel arra példaként, hogy a tisztán jogesetmegoldásra épülő képzés nem elég, hiszen így a diákok nem megfelelő tárgyi tudással kezdenek neki a jogesetmegoldásnak, valamint még ez a rendszer sem képes a gyakor-latban ténylegesen használható jogeset-megoldó módszert adni.

Dr. Jakab András ellenben úgy véle-kedett, hogy a vizsgák során a jogeset-megoldást kellene előnyben részesíteni, s az egyetemi képzésbe be kellene építeni többek között a kötelező per-beszéd kurzust. A magolás, mint egyik fő problémaforrás tekintetében a felek többnyire egyetértettek. Lukács Anna kiemelte, hogy a kreativitás, a logika, a gondolkodási képesség elengedhe-tetlen, s a magolás csak limitált tudást ad. Hozzátette, hogy talán kijelenthető, hogy maga a magyar kultúra egy magoló kultúra, és a retorikát hiányolja a jogászképzésből.

Ezek után a jelenlévők kérdéséket te-hettek fel, majd a zárszók után a má-sodik szavazásra került sor. Dr. Réti László felhívta a figyelmet arra, hogy véleménye szerint a befogadó fél szem-pontjából betölti a funkcióit a jogász-képzés, s a hallgatók ezt a kérdést ne az alapján értékeljék, hogy az egyetem azt nyújtotta-e, amit ők maguk elvártak, hanem törekedjenek az objektivitásra. A szavazás eredménye végül 20 a tétel-mondattal egyetértő, 21 egyet nem értő és 1 tartózkodó szavazat lett, így a vitát a tételmondat ellen érvelők nyerték.

Ádám Flóra Julianna

„A jogászképzés nem tölti be funkcióit”Beszámoló a Bibó István Szakkollégium szervezésében tartott vitaestről

272013/április

Karrier Ítélet

KÉPEK AZ I. MAGYAR EGYETEMI- ÉS FŐISKOLAI VÍZILABDA BAJNOKSÁGRÓL ÉS A XXXI. OTDK-RA VALÓ FELKÉSZÜLÉSRŐL

itelet-pazmany.blog.huA KÉPEKET KÉSZÍTETTE: JOÓ KRISTÓF.