ZALA MEGYE TERÜLETRENDEZÉSI TERVE MÓDOSÍTÁSA · 2010-06-30 · Zala megye területrendezési terve - módosítás Tsz.: 1-10 609 2010. június Fájl: Zala_TrT_mod_2010_e_II 5

Készült Zala megye Önkormányzata

megbízásából

ZALA MEGYE TERÜLETRENDEZÉSI TERVE

MÓDOSÍTÁSA

EGYEZTETÉSI DOKUMENTÁCIÓ

II. KÖTET

2010. JÚNIUS

1085 Budapest Kőfaragó. u. 9.

Tel: 267 05 08, 267 70 78 Fax: 266 75 61 E-mail: [email protected]

www.pestterv.hu

Zala megye területrendezési terve - módosítás

Tsz.: 1-10 609 2010. június Fájl: Zala_TrT_mod_2010_e_II

2

TARTALOM

BEVEZETÉS.................................................................................................................................5 1 A TERÜLETRENDEZÉSI TERV MÓDOSÍTÁSÁT MEGALAPOZÓ SZAKÁGI TERVJAVASLATOKAT ELŐKÉSZÍTŐ VIZSGÁLATOK ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE.......9

1.1 ... NAGYTÉRSÉGI ÖSSZEFÜGGÉSEK ÉS KÜLSŐ KAPCSOLATOK VIZSGÁLATA ........9 1.2 ... TERMÉSZETFÖLDRAJZI ADOTTSÁGOK....................................................................10

1.2.1 Tájföldrajzi meghatározottság............................................................................................... 10 1.2.2 Földtani felépítés, felszínfejlődés.......................................................................................... 10 1.2.3 Domborzati viszonyok, geomorfológiai jellemzés................................................................. 10 1.2.4 Éghajlati adottságok ............................................................................................................. 10 1.2.5 Vízrajzi jellemzés .................................................................................................................. 11 1.2.6 Természetes növényzet........................................................................................................ 11 1.2.7 Talajtani jellemzés ................................................................................................................ 11 1.2.8 Természeti erőforrások, ásványi nyersanyagok ................................................................... 12

1.3 ... A TÁJ JELLEMZŐI .........................................................................................................13 1.3.1 Tájszerkezeti besorolás ........................................................................................................ 13 1.3.2 A táj jellemzői........................................................................................................................ 14

1.4 ... A TÉRSZERKEZET ALAKULÁSA, A TERÜLETFELHASZNÁLÁS VÁLTOZÁSAI, TENDENCIÁK ÉRTÉKELÉSE .................................................................................................16

1.4.1 A térszerkezet és a területfelhasználás jellemzése.............................................................. 16 1.4.2 A területhasználatok táji szintű változásai ............................................................................ 22 1.4.3 Rét és legelő (gyep) területek............................................................................................... 23 1.4.4 Erdőterületek......................................................................................................................... 24 1.4.5 Kivett (beépített) területek..................................................................................................... 24

1.5 ... TELEPÜLÉSHÁLÓZAT, KÖZPONTRENDSZER...........................................................25 1.6 ... DEMOGRÁFIAI FOLYAMATOK.....................................................................................29

1.6.1 Népességszám, népsűrűség ................................................................................................ 29 1.6.2 Népesedési folyamatok ........................................................................................................ 30 1.6.3 A népesség struktúrája ......................................................................................................... 32

1.7 ... KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA, SZENNYEZETT TERÜLETEK SZÁMBAVÉTELE.....................................................................................................................32

1.7.1 Általános környezeti állapot .................................................................................................. 33 1.7.2 Levegőtisztaság-védelem..................................................................................................... 34 1.7.3 Talaj- és földvédelem............................................................................................................ 35 1.7.4 Vízgazdálkodás, vízvédelem ................................................................................................ 35 1.7.5 A felszíni vizek vízminősége................................................................................................. 36 1.7.6 Felszín alatti vizek minősége................................................................................................ 36 1.7.7 Az ivóvíz minősége............................................................................................................... 37 1.7.8 Zaj és rezgés elleni védelem ................................................................................................ 37 1.7.9 Hulladékgazdálkodás............................................................................................................ 37

1.8 ... TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM..................................................................................39 1.9 ... AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET ÉS A KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG VÉDELME ......................47 1.10 . MEZŐGAZDASÁG.........................................................................................................56 1.11 . ERDŐGAZDÁLKODÁS..................................................................................................57 1.12 . ÜDÜLÉS, IDEGENFORGALOM ....................................................................................57 1.13 . VÍZGAZDÁLKODÁS, ÁRVÍZ- ÉS BELVÍZVÉDELEM.....................................................59 1.14 . VÍZELLÁTÁS, SZENNYVÍZELVEZETÉS, SZENNYVÍZTISZTÍTÁS, SZENNYVÍZISZAP ELHELYEZÉS ..........................................................................................64

1.14.1 Vízi-közmű infrastruktúra ellátás vizsgálatának összefoglaló értékelése............................. 64 1.14.2 A megye térszerkezetét érintő vízi-közmű infrastruktúra, vízgazdálkodási elemek ............. 65

1.15 . ENERGIAGAZDÁLKODÁS ÉS ENERGIAELLÁTÁS .....................................................77 1.15.1 Energiaközmű-infrastruktúra ellátás vizsgálatának összefoglaló értékelése ....................... 77



3

1.15.2 A megye térszerkezetét érintő meglevő energiaközmű infrastruktúra elemek..................... 80 1.16 . ELEKTRONIKUS HÍRKÖZLÉS ......................................................................................83

1.16.1 Elektronikus hírközlés vizsgálatának összefoglaló értékelése ............................................. 83 1.16.2 A megye elektronikus hírközlési elemei ............................................................................... 84

1.17 . KÖZLEKEDÉS ...............................................................................................................86 1.17.1 Közúti közlekedés................................................................................................................. 86 1.17.2 Vasúti közlekedés................................................................................................................. 88 1.17.3 Légi közlekedés .................................................................................................................... 89 1.17.4 Vízi közlekedés..................................................................................................................... 90 1.17.5 Kombinált közlekedés, logisztika.......................................................................................... 90

1.18 . HONVÉDELEM ..............................................................................................................91 1.19 . TÁJ TERHELHETŐSÉGE..............................................................................................91

2 ZALA MEGYE TERÜLETRENDEZÉSI TERVE MÓDOSÍTÁSÁT MEGALAPOZÓ (A TERVEZÉS SORÁN FIGYELEMBE VETT) FEJLESZTÉSI CÉLKITŰZÉSEK ÖSSZEFOGLALÁSA..................................................................................................................93 3 A TERÜLETRENDEZÉSI TERV MÓDOSÍTÁSÁNAK SZAKÁGI TERVJAVASLATAI ÉS AZOK MŰLEÍRÁSAI ...........................................................................................................101

3.1 ... ZALA MEGYE TERÜLETRENDEZÉSI TERVE MÓDOSÍTÁSA SORÁN TERVEZETT VÁLTOZTATÁSOK ..........................................................................................101

3.1.1 A megyei szerkezeti terv területfelhasználását érintő változtatások .................................. 101 3.1.2 A térségi szerkezeti tervet érintő - az infrastruktúra hálózattal összefüggő - változtatások102 3.1.3 A megyei övezeti tervet érintő változtatások ...................................................................... 103

3.2 ... A TÉRSZERKEZET ÉS A TELEPÜLÉSRENDSZER FEJLESZTÉSÉNEK JAVASLATA...........................................................................................................................105 3.3 ... TÁJSZERKEZET ALAKÍTÁSA, TÁJRENDEZÉSI IRÁNYELVEK.................................108 3.4 ... A TÉRSÉGI SZERKEZETI TERV TÁJSZERKEZETI VÁLTOZÁSAI ............................110 3.5 ... A KÖZLEKEDÉSI HÁLÓZATOK ÉS LÉTESÍTMÉNYEIK MÓDOSÍTÁSÁNAK TERVJAVASLATA .................................................................................................................118 3.6 ... A TÉRSZERKEZETET ÉRINTŐ ENERGIAKÖZMŰ-INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSI JAVASLAT ZALA MEGYE TERÜLETÉRE ....................................................127

3.6.1 A megyei települések fejlesztési szándékainak kiszolgálásához kapcsolódó energiaközmű fejlesztési feladatok ................................................................................................... 128 3.6.2 Az iparági ágazati fejlesztési elképzelések területi igényeinek biztosítása........................ 131 3.6.3 Az energia közművekkel kapcsolatos esztétikai igények kielégítéséhez szükséges fejlesztési feladatok ........................................................................................................................... 132

3.7 ... A VÍZI KÖZMŰVEK FEJLESZTÉSI JAVASLATA ........................................................133 3.8 ... ORSZÁGOS ÉS TÉRSÉGI (MEGYEI) ÖVEZETEK.....................................................137

3.8.1 Magterület, pufferterület, ökológiai folyosó övezete (országos ökológiai hálózat térségi övezetei) ............................................................................................................................................ 137 3.8.2 Kiváló termőhelyi adottságú szántóterületek ...................................................................... 138 3.8.3 Mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas terület .............................................. 139 3.8.4 Kiváló termőhelyi adottságú erdőterületek ......................................................................... 139 3.8.5 Erdőtelepítésre alkalmas területek ..................................................................................... 140 3.8.6 Erdőtelepítésre másodlagosan alkalmas terület................................................................. 140 3.8.7 Országos jelentőségű tájképvédelmi terület....................................................................... 140 3.8.8 Térségi jelentőségű tájképvédelmi terület .......................................................................... 141 3.8.9 Történeti települési terület .................................................................................................. 144 3.8.10 Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi terület ............................................. 144 3.8.11 Felszíni vizek vízminőségvédelmi vízgyűjtő területe .......................................................... 145 3.8.12 Ásványi nyersanyag-gazdálkodási terület .......................................................................... 145 3.8.13 Rendszeresen belvízjárta terület ........................................................................................ 145 3.8.14 Nagyvízi meder területe...................................................................................................... 146 3.8.15 Földtani veszélyforrás területe............................................................................................ 146 3.8.16 Vízeróziónak kitett terület ................................................................................................... 146 3.8.17 Kiemelt fontosságú meglévő honvédelmi terület ................................................................ 146 3.8.18 Szélerőmű elhelyezéséhez vizsgálat alá vonható terület................................................... 146 3.8.19 Együtt tervezendő térségek övezete .................................................................................. 147



4

3.9 ... KÖRNYEZETVÉDELEMI KONFLIKTUSELEMZÉS, MEGOLDÁSI JAVASLATOK .....148 3.9.1 Közlekedésből eredő konfliktusok és megoldásuk............................................................. 149 3.9.2 Hulladékgazdálkodással kapcsolatos konfliktusok és megoldásuk.................................... 149 3.9.3 Csapadékvíz- és szennyvíz-elvezetés problémáiból eredő konfliktusok és megoldásuk .. 150 3.9.4 Ipari tevékenységből eredő konfliktusok és megoldásuk ................................................... 150 3.9.5 Mezőgazdasági tevékenységből eredő konfliktusok és megoldásuk................................. 150

4 TÁRSADALMI-, KÖRNYEZETI-, GAZDASÁGI HATÁSVIZSGÁLAT A ZALA MEGYE TERÜLETRENDEZÉSI TERVE MÓDOSÍTÁSA KERETÉBEN ÉRVÉNYESÍTETT VÁLTOZÁSOKRÓL ..................................................................................................................152



5

Bevezetés Az 1996. évi XXI. törvény értelmében a megyei területrendezési terv eszköz a térszerkezet harmonikus fejlődésének elősegítésére, a megyei Önkormányzat e tárgyban törvényben biztosított koordinatív szerepének gyakorlására. Zala megye hatályos területrendezési terve 2004-2006 között készült, az akkor hatályos tartalmi követelmények figyelembevételével. A tervet a Megyei Közgyűlés 20/2006. (XII.20.) ÖR számú közgyűlési rendelettel fogadta el. A megyei területrendezési terv - a jóváhagyása időszakában hatályos OTrT figyelembevételével - határozta meg a megye szerkezetének, területhasználatának és területi szabályozásának rendszerét. Ezzel a megyei terv a települések által készített településrendezési tervek készítése számára olyan keretet adott, amelynek helyi szintű betartása esetén a településszerkezet alakításában, illetve az egyes területek felhasználásában biztosítottá vált az országos, a térségi (megyei) és a helyi érdekek összehangolt érvényesülése. A megyei területrendezési terv által megfogalmazottak a jóváhagyás óta növekvő hatékonysággal érvényesülnek a területi és települési tervezésben. Tekintettel arra, hogy a Zala Megye Területrendezési Tervéről szóló megyei közgyűlési rendelet 2006-ben hosszú távra és előremutató módon határozta meg a megye terület-felhasználásának és a műszaki infrastruktúra hálózatoknak a térbeli rendjét, a 2010 évi felülvizsgálat és módosítás nem irányul a terv koncepciójának alapvető megváltoztatására, hanem csak az eltelt időben bekövetkezett - az alábbiakban részletezett - változások miatt szükséges korrekciók átvezetésére. A megyei területrendezési terv módosítását egy belső és egy külső tényező indokolja:

o Az Országgyűlés 2008-ban módosította az Országos Területrendezési Tervről szóló törvényt, jelentős mértékben alakítva az ország térszerkezetére és területhasználati rendszerére vonatkozó korábbi terveket, szabályokat. A hatályos törvények szerint a megyei területrendezési terveket 2010. december 31.-ig hozzá kell igazítani az OTrT-hez, biztosítva annak térségi, majd települési szintű érvényesítését. (Ezt a határidőt időközben a Parlament 2011. december 31.-re módosította, időt és lehetőséget adva egyrészt a megyei tervek megfelelő színvonalú átdolgozására és a jogszabályban rögzített módon történő széleskörű egyeztetésére, másrészt a 2010-ben megválasztásra kerülő új megyei Önkormányzati testületek számára a területfejlesztési érdekeikkel összefüggő szempontok - az OTrT-ben rögzített országos elhatározások változatlansága betartásával történő - érvényesítésére.)

o a jóváhagyott Zala megyei terv 27 §. (4) pontja szerint a területrendezési tervet 5 éven

belül felül kell vizsgálni. Ez a határidő 2011-ben lejár. Tekintettel arra, hogy az Országgyűlés a 2008. évi LVII. törvénnyel módosította a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról szóló törvényt (Btv.), egyértelművé vált, hogy Zala Megye Területrendezési Tervének területi hatálya mely települési körre terjedhet ki. (A kiemelt üdülőkörzethez tartozó települések vonatkozásában a 2008-ban módosított 2000 évi CXII. törvény előírásait kell alkalmazni, csak az azon kívül eső települések körében van mód a Zala megyei területrendezési terv módosítására.) Jelen módosítás tárgya és területe fentiek értelmében Zala megye Balatoni Kiemelt Üdülőkörzeten kívüli területe. A megye területrendezési terve felülvizsgálatára és módosítására - közbeszerzési eljárás eredményeként - a hatályos tervet is készítő PESTTERV Kft kapott megbízást. A szerződés



6

aláírására a területfejlesztési koncepciók, programok és a területrendezési tervek készítéséről és tartalmi követelményeiről szóló új kormányrendelet hatálybalépését követően került sor, így az abban rögzített követelményeknek eleget téve készül el a tervmódosítás annak érdekében, hogy a módosított terv hosszú ideig szolgálhassa a megyei érdekeket. A Nyugat-Magyarországi Régió Fejlesztési Tanácsának anyagi támogatása lehetővé tette, hogy a régió két megyéjének (Vas és Zala megyének) területrendezési tervei felülvizsgálata és módosítása időben és tartalmilag teljesen összehangoltan készülhessen el. A két megyei terv módosításának közös elemeit képezik azok a munkarészek, amelyek tartalmában a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény nem ad mozgásteret az egyes megyék számára. (Ilyen a megyei közgyűlési rendelet - mellékletek nélküli - szöveges munkarésze, illetve a területek karakterének a hasonlósága miatt a megyei területrendezési ajánlások számos eleme). Az eltérések és a megyei sajátosságok érvényesítése elsősorban a településrendszer javaslatban, illetve a megyei közgyűlési rendelet és határozat térképi mellékleteiben, valamint a terv egészét megalapozó és alátámasztó munkarészekben volt biztosítható. A párhuzamos tervezés lehetővé tette a legteljesebb összhang biztosítását a két megyét érintő szerkezeti tervi műszaki infrastruktúra hálózatok összehangolásában és a területrendezési övezetek lehatárolásában érhető tetten. A most hatályos - 2006-ban elfogadott - megyei terv megalapozó vizsgálati munkarészei 2004-2005 között készültek, a bennük foglalt információk egy része - az elmúlt évek változásai következtében - részben elavultak. A megyei terv módosítása során ezért első feladat volt annak a helyzetképnek felvázolása (az ehhez szükséges kiegészítő vizsgálatok elvégzése) volt, amelynek alapján a területrendezés aktuális megyei célkitűzései, illetve az elérésükhöz alkalmazható (területrendezési kompetenciába tartozó) beavatkozások a tervezés során megfogalmazhatók. Bármilyen sok változás történt az elmúlt időszakban (azon belül elsősorban a megye kistérségi struktúrájában), mindezek ellenére a megye településrendszerében, térszerkezetében, terület-felhasználásában nem következtek be alapvető lényegi és érdemi változások. A korábbi vizsgálatok számadatai ugyan elavultak, fő értékelő megállapításai többsége azonban ma is helytálló. Az országos térszerkezeti elemek Zala megyét érintő szakaszaiban tervezett változások (elsősorban gyorsforgalmi úthálózat és vasúthálózat új nyomvonalon tervezett elemei) érvényesítése a megye szerkezeti tervében megtörtént, megvalósítása azonban még várat magára. A módosítást megalapozó vizsgálatok a megye általános jellemzésén, a gazdasági-, társadalmi keretfeltételek felvázolásán túl elsősorban azokra a tématerületekre koncentráltak, amelyek alakításában a megyei területrendezési tervnek jogszabályban rögzített kompetenciái, illetve hatékony eszközei vannak. A vizsgálatoknál felhasználásra kerültek a hatályos terv megalapozására készült vizsgálatok, elemzések kiegészítve az elmúlt évek változásainak bemutatásával. Az előkészítő munka eredményei felhasználásával időközben elkészült Zala Megye Területrendezési Terve módosításának (a települések, az államigazgatási szervek, a térségi társadalmi- és szakmai szervezetek körében egyaránt) egyeztetésre kerülő dokumentuma (jelen kötetek), amelyek egyaránt tartalmazzák a vizsgálatok rövid összefoglalóját, a megyei terv módosításának tervezetét, valamint az azt alátámasztó műleírásokat. Az EGYEZTETÉSI DOKUMENTÁCIÓ a véleményezés megkönnyítése érdekében két kötetben tartalmazza a Megyei Területrendezési Terv módosításának szakmai anyagát. Az I. kötet tartalmazza a jóváhagyásra kerülő munkarészeket:

• a Megyei Önkormányzat Közgyűlésének a Megyei Területrendezési Tervről szóló rendeletének tervezetét a kapcsolódó szöveges és térképi mellékletekkel együtt,



7

• a Megyei Önkormányzat Közgyűlésének a Megyei Területrendezési Terv megyei szabályozási ajánlásairól szóló határozat tervezetét a kapcsolódó szöveges és térképi mellékletekkel együtt,

• a Megyei Önkormányzat Közgyűlésének határozat tervezetét a Megyei Területrendezési

Terv módosítása érvényesítéséhez szükséges intézkedésekről. A II. (jelen) kötet tartalmazza a megalapozó és az alátámasztó munkarészeket:

• a Megyei Területrendezési Terv jóváhagyásra kerülő munkarészei alátámasztásaként és kiegészítéseként - a tartalmi követelményekben meghatározott tématerületekre vonatkozó - elemzéseket, műleírásokat,

• valamint a terv módosítása keretében érvényesített változásokról szóló

társadalmi-, gazdasági- és környezeti hatásvizsgálat tervezetét.

Külön - a módosított tervtől elkülönülő - kötet tartalmazza a tervmódosítás „környezeti értékelését”, a külön jogszabályban rögzítetteknek megfelelően elindított „környezeti vizsgálati eljárás” első eredményeinek bemutatását. A módosítás nem érintette a megyei területrendezési terv valamennyi elemét. Azok a (természeti adottságokkal összefüggő) vizsgálati térképek, amelyek a módosítás eredménye alapján nem változnak, változatlan tartalommal maradnak a módosított terv elemei. A módosítás kidolgozásánál felhasználásra kerültek:

• a hatályos megyei területrendezési terv elfogadásáról szóló megyei közgyűlési rendelet és határozatok,

• azok az országos, régiós és megyei fejlesztési dokumentumok, amelyek közvetve a területrendezés célrendszerét is meghatározzák,

• a módosítást megalapozó vizsgálatok és elemzések fő eredményei, • az Országos Területrendezési Terv (és a tervről szóló törvény) Zala megyére vonatkozó

elemei, • a módosítás elkészítéséhez beszerzett hivatalos ágazati adatszolgáltatások (a 38/2009.

(II.27.) Korm. rendeletben foglaltak figyelembevételével), • a megye településeinek hatályos településszerkezeti tervei, • a módosítás tervezése során - Zala Megye Önkormányzata közreműködésével a

tervező által - beszerzett kiegészítő ágazati adatszolgáltatások és információk, • valamint a területrendezési tervezői munka eddigi eredményei.

Valamennyi - jóváhagyásra kerülő és alátámasztó - munkarész a széleskörű települési önkormányzati, ágazati és társadalmi egyeztetés eredménye figyelembevételével kerül majd véglegesítésre. A hatásvizsgálat és a „környezeti vizsgálat” is a végleges tervi elhatározások figyelembevételével készül el végleges formájában. Ezt követi majd a Megyei Területrendezési Terv - megyei közgyűlési előterjesztésre alkalmas - dokumentációjának elkészítése. A terv előterjesztésére és jóváhagyására akkor kerülhet sor, ha a benyújtott dokumentumok alapján a területrendezésért felelős miniszter nyilatkozik a módosított megyei területrendezési terv és a hatályos Országos Területrendezési Terv összhangjáról. A megyei Közgyűlés a terv, a hatásvizsgálat és a „környezeti vizsgálat” együttes ismeretében dönt majd a terv módosításáról. A megyei területrendezési terv végleges dokumentációja a jóváhagyást követően kerül majd kidolgozásra és megküldésre mindazon kormányzati-,



8

önkormányzati és társadalmi szervezetek számára, akik részt vesznek a tervezési-, egyeztetési eljárásban és akik szerepet vállalnak a tervben rögzítettek érvényesítésében. A területrendezési terv folyamatban lévő módosítása a tervezés és az egyeztetés minden fázisban publikálásra kerül az interneten is annak érdekében, hogy a benne foglaltak megismerhetők és véleményezhetők legyenek a megye társadalma számára. A Zala megyei területrendezési terv módosításának céljai alapvetően nem különböznek azoktól a céloktól, amelyek korábban - a most hatályos terv készítésének időszakában - megfogalmazásra kerültek: Elősegíteni: • Zala megye térszerkezetének - az OTrT-ben 2008-ban történt változtatásokat is figyelembe

vevő - további fejlesztését, a települések, településcsoportok számára a kedvező fejlődési perspektíva területi feltételeinek megteremtését,

• a megye elmaradott és fejlettségben élen járó térségei között a térszerkezet fejlesztésével, valamint a térségi szabályozás alakításával a településközi kapcsolatok erősítését, az együttműködés elmélyítését,

• a területi adottságok és erőforrások hosszú távú hasznosítását és védelmét, • a megye településrendszerének kiegyensúlyozott fejlesztését, a térszerkezetben meglévő

aránytalanságok kiegyenlítését, a meglévő központok erősítését, a központhiányos térségek funkcióinak bővítését, a településrendszer központjai számára kedvező működési feltételek valamint a megfelelő hozzáférhetőség biztosítását,

• a térségi terület-felhasználás rendszerének, optimális hosszú távú szerkezetének meghatározását, a terület-felhasználási és környezethasználati konfliktusok feloldását,

• a műszaki-infrastrukturális hálózatok összehangolt elhelyezését, azok térbeli rendjét, • az ökológiai, társadalmi elvek és értékek érvényesítését, • a megye területén található ökológiailag értékes és a tájképvédelem, szempontjából

értékes területek megőrizve fejlesztésének, a táji, természeti és épített környezeti értékek védelmének biztosítását,

• a kitűnő adottságokkal rendelkező idegenforgalom - közte a gyógy- és termálturizmus - fejlesztését, a lehetőségek mind szélesebb körének kihasználását lehetővé tevő területszerkezet és szabályozás kidolgozását,

• valamint a beépítésre szánt területté való átminősítésre kizárt (illetve korlátozott) területek egyértelmű kiejlölésével és lehatárolásával közvetett módon a fejlesztések lehetséges helyszíneinek biztosítását.

A megyei terv módosítása a tartalmában megújított DTA 50 digitális alaptérképen készül és regionális szinten, 1:50.000-es és 1:100.000-es léptékben oldja meg feladatát, így nem foglalkozik a kizárólag települési önkormányzatok döntési kompetenciájába tartozó részletekkel. A tervezési folyamat végén elfogadásra kerülő megyei területrendezési tervmódosítás elsősorban a további településrendezési tervezés számára fogalmazza meg azokat a regionális szempontokat és kereteket, amelyeknek érvényesítésével a területi folyamatok kedvező irányú befolyásolása biztosítható. Zala Megye Területrendezési Terve módosítása tervezetét a Megyei Közgyűlés Térségfejlesztési Bizottsága 2010. június 25-i ülésén széleskörű egyeztetésre alkalmasnak tartotta és elfogadta.



9

1 A területrendezési terv módosítását megalapozó szakági tervjavaslatokat előkészítő vizsgálatok összefoglaló

értékelése

1.1 Nagytérségi összefüggések és külső kapcsolatok vizsgálata Zala megye az ország, azon belül is a Dunántúl délnyugati részén helyezkedik el. Zala megye egyike hazánk legkisebb területű megyéinek, az ország területének mindössze 4,06%-át teszi ki. Legnagyobb kelet-nyugati irányú kiterjedése mintegy 75km, észak-déli irányban pedig hozzávetőleg 85km. Zala megye lakónépessége a 2009-ben 290.204 fő. Ez az ország népességének 2,89 %-a, a Nyugat-Dunántúli Régió népességének pedig 29,07 %-át teszi ki. (A 2010-es évközi adatok szerint 288.000-en élnek a megyében). Zala megye az európai térszerkezetben Az Európai Unió térszerkezetében Magyarországot a külön lehatárolt 10. sz. Közép-Kelet-Európa nagyrégió részeként szerepeltetik, miközben a másfél évtizede a Nyugat-Dunántúli Régió északi része aktív része egyrészt a Bécs-Pozsony-Győri tengely körüli gazdasági-kulturális fejlődési tengelynek, másrészt az Alpok-Adria nagytérségi idegenforgalmi és kulturális-társadalmi együttműködésnek. Több mint öt éve pedig Ausztria Burgenland tartományával működőképes eurégiót képez „Nyugat-Pannon EURÉGIO” néven és szervezettel. Ezek a tényleges fejlesztési együttműködés kezdeti csírái, majd közös színtereiként is értékelhetők, melyek magunkban hordják a hosszú-, ill. nagy távra prognosztizált; Közép-Délnyugat-Európai Nagyrégió különböző szintű és méretű, közös fejlesztési és együtt kezelhető, ésszerű területrendezési irányait, ill. tényleges kiépítési projekt szintű, jövőbeli feladatait is. Ez a Nyugat-Dunántúli Régió Területfejlesztési Koncepciójában körvonalazott, egyre bővülő (pl. Veszprém megyével) fejlesztési magterület előtt É-D irányban teremt erőteljes gazdasági-közlekedési kapcsolatot, majd fokozatosan bővülve, bevonja Ausztria keleti és déli részeit, Szlovákia nyugati részét, a teljes Szlovéniát és Horvátország jelentős részét, az Észak-adriai és olasz kikötővárosokat.

Az elmúlt évtizedben a Régió és benne Zala megye szoros együttműködést épített ki a „Dunavölgyi Együttműködés” országaival, a „Visegrádi Országok” tagállamaival, Szlovéniával: közös társadalmi, kulturális, oktatási, munkahelyteremtési és turisztikai programjaikkal, ill. Horvátországgal közös: gazdasági-kereskedelmi (piaci), szállítmányozási, logisztikai, majd oktatási-kulturális együttműködéseivel, közös az INTERREG támogatást is igénybevevő projektjeivel. A Nyugat-Dunántúli Régió megyéinek kohéziója és a megyéknek éppen a hátrányos helyzetű kistérségeinek gazdasági-társadalmi fejlődési esélyeinek javítási szempontjából, már jó ideje kiemelt É-D irányú közlekedési kapcsolatok (közúti, vasúti) kiépítése, eddigi hiánya. Zala megyében ez ma már azért is a leginkább megoldandó térszerkezeti probléma, mivel összekapcsolódik a megye középső zónájában jelentkező városhiányos térségi gondokkal. A településhálózatban több „jelölt” vetélkedésének, funkcióbővítési törekvésének egyformán gátját képezi a kapcsolati rendszerek, s azok eszközéül szolgáló mikro és makro térségi közlekedési kapcsolatok hiánya, vagy elégtelensége. Ezek felzárkóztatása most ugyanolyan időszerű igény, mint volt a megyei jogú városok rendszerkapcsolata, mivel ezek egyrészt mára már élvezik az európai közlekedési folyosók közvetlen hatását (Zalaegerszeg a vasúti korridor révén, Nagykanizsa az V/B sz. Helsinki közúti közlekedési folyosó révén rövidesen). Az É-D-i közúti és vasúti kapcsolatok kiépítése, ill. ez utóbbi felújítása és DNy-i irányú bővítése a megye két nagyvárosának logisztikai bekapcsolódását, ill. továbbfejlesztését, mint helyi érdeket erőteljesen kiszolgáltatja, ahogy ezt az Országos Területrendezési Terv is előirányozta. E vázolt és preferált fejlesztések, s ezek területrendezési következményei - melyek jelen rendezési tervben kapnak először alátámasztó, egyeztetett területfelhasználási struktúra elemzést és indoklást - a helyi előnyökön felül, nagyobb, nemzetközi érdekeket is szolgálhatnak, ha számításba vehetők azok a Közép-kelet-európai újabb, prognosztizált fejlődési, áramlási irányok, s azok szállítási következményei (árutermelő, kereskedelmi, szabadidő-üdülési stb.), melyek Európában kimutathatók, s amelyek ráadásul nemcsak



10

érintik, de átszelik a Nyugat-Dunántúli Régiót, különösen Zala megyét, mivel ezek a tengelyek itt találkoznak, sűrűsödnek össze, majd ágaznak el három irányban. Zalaegerszegnek a nyugati irányú irányultság (főleg vasúti) csomópontja, míg Nagykanizsa Ny és K, sőt déli irányban is kaput képez, különösen, ha közútfejlesztések mellé, az Ausztriának is előnyös vasútbővítés is hozzájárulhat.

1.2 Természetföldrajzi adottságok 1.2.1 Tájföldrajzi meghatározottság A megye 3784 km2 területén a völgyekkel erősen szabdalt dombsági felszínek az uralkodóak. Legmagasabb pontja a Keszthelyi-hegységben található 445m magas Köves-tető. Tájföldrajzi értelemben Zala megye csaknem egésze - a megye keleti szegélyét nem számítva - a Nyugat-Magyarországi Peremvidék elnevezésű nagytáj területéhez tartozik. Középtáji szinten a megye területének legnagyobb része a Zalai-dombvidék része. A megye táji változatossága a kistájak szintjén jelenik meg, hiszen Zala megye területén 18 kistáj osztozik. 1.2.2 Földtani felépítés, felszínfejlődés Zala megye területének geológiai viszonyait a fiatal képződmények felszíni túlsúlya, és a térszínek viszonylagos változatossága jellemzi. Idősebb - triász dolomit és felsőpannóniai bazalt - képződmények a felszínen egyedül a megye keleti térségében, a Keszthelyi-hegység területén, illetve annak északi előterében fordulnak elő. A domborzat mai képe döntően a negyedidőszak felszínfejlődésének eredményeképpen alakult ki. A térszínt alaposan felszabdaló szerkezeti mozgások tették még összetettebbé a túlnyomóan meridionális völgyhálózattal jellemezhető domborzatot. A Nyugat-Zalai dombság területén a feldarabolt felszín különböző irányú kimozdulásai vezettek az összetett domborzati kép kialakulásához. Az erózióbázisok térbeli és időbeli változásai és a vízfolyások mederváltozásai szintén domborzatot formáló hatásúak voltak. A Kelet-Zalai dombságban a felső pleisztocénben települt barna löszök az elterjedtebbek, emellett a felsőpannon üledékek jellemzőek a Zalaapáti-hát déli felében. A nyugatabbra fekvő Göcsejben inkább a felsőpannon korú agyag és homok az uralkodó, a barna lösz felszínek mellett. A vízfolyások völgyeiben fiatal - holocén - folyóvízi üledékeket találunk, nagyobb kiterjedésben a Principális-völgyben és a Hetésben, a Kerka felső folyása és a Szentgyörgyvölgyi-patak mentén. 1.2.3 Domborzati viszonyok, geomorfológiai jellemzés Az abszolút értékben viszonylag kis magasságkülönbségek ellenére a megye területén a domborzat erősen tagolt, helyenként pedig kifejezetten változatos képet nyújt. A domborzat uralkodó jellegét a szerkezeti mozgások nyomán kialakult törések mentén feldarabolódott, és különböző mértékben kiemelt elemek határozzák meg. A folyóvizek eróziós és akkumulációs tevékenysége és a periglaciális löszképződés formálta tovább és alakította ki a domborzat mai képét. A megye északkeleti része felszínalaktani és földtani értelemben is eltérő jegyeket hordoz. A Keszthelyi-hegység fennsíkszerű platója, több 400m feletti csúccsal a megye legnagyobb átlagmagasságú térszíne, amelyen néhol jelentős magasságkülönbségek is előfordulnak. A balatonfelvidéki bazaltvulkánosság maradványa a megyehatárhoz közel fekvő Tátika-csoport. 1.2.4 Éghajlati adottságok Zala megye éghajlatában nyugati fekvéséből következőleg az atlanti hatások erősebben érvényre jutnak, mint az ország egyéb területein. Éghajlata ennek megfelelően kiegyenlítettebb, kevésbé szélsőséges mind a hőmérséklet éves menete, mind a csapadékviszonyok tekintetében. Az ország más területeihez viszonyítva Zala megyét az átlagosnál magasabb évi csapadékösszeg, az alacsonyabb nyári, és némileg magasabb téli középhőmérséklet, az átlagosnál alacsonyabb éves napfénytartam, és pozitív vízháztartás jellemzi. Az éghajlati viszonyok a megye területén belül sem teljesen egységesek. A megye északnyugati része hordozza legerőteljesebben az atlanti hatásokat. Keleti, de főként délkeleti irányban haladva a szubmediterrán klímajellemzők is érvényre jutnak, ami elsősorban a nyári hőösszeg növekedésében jelentkezik. Az éves csapadékmennyiség nyugaton 800 mm feletti értéke kelet felé 700 mm alá csökken.



11

1.2.5 Vízrajzi jellemzés Zala megye területének vízföldrajzi viszonyait az átlagoshoz képest csapadékosabb éghajlata, földtani adottságai, domborzati jellege, uralkodó kőzettípusai és a talajviszonyok határozzák meg. A megye területére jutó bőséges csapadék, a kevéssé vízáteresztő felszínközeli kőzetféleségek és talajtípusok pozitív vízháztartást és az átlagosnál kiegyenlítettebb vízjárású vízfolyásokat eredményeznek gyakorlatilag a megye egész területén. Kisvizek leggyakrabban nyár végén alakulnak ki. A megye területe három folyó vízgyűjtőterületéhez tartozik. A Zala vízgyűjtője teljes egészében hazánk területére esik, a megye északi és keleti térsége a Zala folyó vízgyűjtőjéhez tartozik. A megye délnyugati, déli területei a Mura vízgyűjtőjének a részei. A Marcal folyó Zala megye északkeleti szegletét érinti. A megye területét érintő további, a vízhozamuk és vízgyűjtőterületük kiterjedése alapján jelentősebb vízfolyások a Kerka, Cserta, Alsó-Válicka, Felső-Válicka, Szévíz, Principális-csatorna és a Gyöngyös-patak. E vízfolyások jelentik a számos kisvízfolyás alkotta sűrű vízhálózat fővízfolyásait, amelyek a felszíni vizeket összegyűjtve a nagyobb befogadók felé szállítják. A megye nyugati, délnyugati és középső területei pozitív vízháztartású, jelentős, 150mm feletti vízfelesleggel rendelkező bő lefolyású területként jellemezhetők, ezért a Kerka-vidék, a Göcsej, a Mura-mente vízhálózata sűrű. A vízfelesleg és a lefolyási tényezők adatai a megye északi és keleti térségei irányában fokozatosan csökkennek. A folyók, patakok vízjárására a tavaszi árvizek és a nyár végi kisvizek jellemzők. A délnyugati és a középső térségek vízfolyásai esetében az őszi árvizek is gyakoriak. A megye állóvizei közül a legnagyobb kiterjedésű a Balaton Zala megye területére eső nyugati része, amely gyakorlatilag a Keszthelyi-öböl északi és nyugati részét foglalja magába. A Kis-Balaton területén kialakított I. és II. tározó további jelentős összefüggő - állandó és időszakos - vízfelületet alkotnak. A megye területén a völgyekben, vízfolyások mentén számos duzzasztással létrehozott mesterséges tó, halastó található. A felszín alatti vizek előfordulása, mélysége és mennyisége a megye területén jelentős különbségeket mutat. A talajvíz összefüggően csak a folyóvölgyekben és a vízfolyások által feltöltött, alacsonyabb térszínű területeken érhető el. Összefüggő talajvíztükör jellemzi elsősorban a Kerka- és a Mura-mentét és a Zala-völgyet teljes hosszában. A talajvíznívó 2-4 méteren van, mennyisége ezeken tájakon jelentős (3-5l/s négyzetkilométerenként, a Mura mentén a 7l/s-t is eléri). A megye középső, domborzatilag tagoltabb része alapvetően szegény talajvízben, mennyisége nem számottevő, és az is csak a völgyekben jelentkezik, 2-4m mélységben. A megye keleti szegélyén a Keszthelyi-hegység talajvízkészlete nem jelentős, a Kis-Balaton térségében pedig a magas talajvízszint a jellemző. A talajvizek a megye egész területén a kalcium-magnézium-hidrokarbonátos csoportba sorolhatók kémiai jellegük szerint, sok helyen nitrátosodás jellemző. A mélységi vizeket általában 100-200m mélységben érik el az artézi kutak, de a Mura síkján sekélyebbek is lehetnek. Vízhozamuk számottevő. Zalakaroson 99, Pusztaedericsen 900C-os termálvizeket is feltártak. 1.2.6 Természetes növényzet A megye potenciális természetes növénytakarója változatos képet mutat, területén több flórajárás húzódik. A természetes növényzet jellegét az uralkodó klímajegyek és a helyi víz- és talajviszonyok formálták. A megye nyugati, északnyugati fekvésű, csapadékosabb, hűvösebb klímájú térségében a bükkösök, gyertyános kocsánytalan tölgyesek terjedtek el, a keleti, délkeleti, szubmediterrán klímajegyeket is hordozó területek a gyertyános tölgyesek és a tölgy-kőris-szil ligeterdők váltak uralkodóvá. A megye erdőségeinek jellegzetes fafaja volt elsősorban az Őrség vidékén a szelídgesztenye. A jelentősebb vízfolyások akár több tucat kilométer hosszú, néhány kilométer széles völgyeiben a fűz-nyár ligeterdők és a bokorfüzesek alkotják a természetes vegetációt. A Kerka mentén, főként annak felső szakaszánál a fenyőelegyes tölgyesek és a mészkerülő erdei fenyvesek is előfordulnak természetes társulásokban. A természetes növénytársulások ma már csak jobbára foltokban lelhetők fel, az emberi beavatkozás következtében a megye területének nagyobb része mező- és erdőgazdálkodás alatt álló kultúrtáj. 1.2.7 Talajtani jellemzés A megye területének talajviszonyaira a változatos talajtípusok elterjedése jellemző. A talajképző tényezők, így az alapkőzet típusa, a domborzati jelleg, a lejtőviszonyok és kitettség, az éghajlati adottságok, vízháztartás jellege, a természetes és részben a termesztett növényzet típusai kis területen



12

is nagyfokú változatossággal bírnak, s ennek következtében a genetikai talajtípusok sokszínűsége alakulhatott ki. Összességében a megye területén a barna erdőtalajok különböző típusai az uralkodóak. A megye talajadottságai elsősorban az erdőgazdálkodásnak kedveznek, a mezőgazdasági termelés szempontjából jó minőségű, termékeny talajok elsősorban a megye északkeleti tájain fordulnak elő. A megye délnyugati térségében uralkodó talajtípus a rossz, szélsőséges vízgazdálkodású, savanyú pszeudoglejes barna erdőtalaj, amely a Kerka-vidék és a Mura-sík legnagyobb részét összefüggően borítja. Ez a talajtípus az uralkodó a Közép-Zalai-dombság és az Egerszeg-Letenyei-dombság déli vidékén is. A Mura, a Kerka és a Zala folyóvölgyét is fiatal réti öntéstalajok kísérik. A megye középső térségében a nyugaton uralkodó pszeudoglejes barna erdőtalajt a kedvezőbb vízháztartású, jobb termékenységű, agyagbemosódásos barna erdőtalaj váltja fel, és ez a talajtípus jellemzi a megye Zala-völgytől északra fekvő tájait is. Az agyagbemosódásos barna erdőtalajok uralják a Göcsej, a Principális-mente és a Zalaapáti-hát középső és északi vidékét. Zala megye legjobb talajadottságokkal rendelkező vidékeinek a Zala ÉD-i irányú völgyétől keletre elhelyezkedő tájak számítanak. A Zalavári-hát, a Keszthelyi-hegység előtere és a Kisalföld megyébe benyúló délnyugati tájai a jó termőképességű, kedvező vízgazdálkodású, vályog mechanikai összetételű Ramann-féle barna erdőtalajjal és csernozjom barna erdőtalajjal borítottak. Ugyancsak jó termékenységűek a mozaikosan megjelenő réti talajok is. A szintén előforduló, tőzegben gazdag síklápok termőképessége az előzőektől elmarad. A meredekebb domboldalakon az erózió következtében kialakuló földes kopárok jobbára csak szőlőművelésre használhatók, elsősorban a Keszthelyi-hegység lejtőin gyakoriak, de előfordulnak a Zalát kísérő dombhátakon is. A Keszthelyi-hegység leggyakoribb talajtípusa a mészkövön képződött rendzina. A Kis-Balaton térségében a mezőgazdasági termelés szempontból gyenge lápos réti talajok az uralkodóak, helyenként az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barnaföldek is megjelennek. 1.2.8 Természeti erőforrások, ásványi nyersanyagok A geológiai fejlődésmenet jellegzetességei, a fiatal, uralkodóan negyedidőszaki képződmények a megye területén előforduló ásványkincsek palettáját is meghatározzák. Az üledékes kőzetek a szénhidrogének és a különféle építőipari nyersanyagok gazdag előfordulásait teszik a megye ásványkincsvagyonának első helyére. Az ásványi nyersanyagok közül a különböző ércek és a jobb fűtőértékű szénféleségek teljességgel hiányoznak. Sajátos természeti erőforrást jelent a megye termálvízkészlete. Zala megye egykoron jelentős szénhidrogén - elsősorban kőolaj - lelőhelyei (Lovászi, Nagylengyel, Bázakerettye, Hahót) mára kimerültek, vagy termelésük alaposan lecsökkent. A szénhidrogén kutatófúrások és a meddő CH kutak viszont a jelentős hévízkészlet kitermelését és hasznosítását teszik lehetővé. A megye területén jelenleg az 500-at is meghaladja a hévízkutak száma. A Közép-Zalai-dombság (Göcsej) rendelkezik a megyén belül a legnagyobb feltárt hévízkészlettel, a táj nagy része 800C-nál melegebb hévíz reménybeli területnek minősül. A termálvízre alapozott turisztikai fejlesztések közül több is országos jelentőségű, illetve európai hírű fürdőnek számit (Zalakaros, Hévíz, Lenti). A feltárt termálvízkészlet mennyisége és hőmérsékleti jellemzői, és a kitermelésre alkalmas, nagyszámú elfojtott CH-kút további termálturisztikai fejlesztésekhez jelenthetnek megfelelő alapot. Az építőipari nyersanyagok közül a folyóvizek által felhalmozott építési kavics és homok a Mura és a Kerka mentén, és a Felső-Zala-völgyben fordul elő nagyobb mennyiségben (Letenye, Molnári, Murakeresztúr, Kerkaszentkirály, Csesztreg, Zalalövő, Zalaegerszeg). Építési agyag, vályog Iklódbördöce, Gutorfölde és Tófej, illetve Zalaszentgrót térségében jelenik meg összefüggően. A megye északkeleti részén bazaltelőfordulások ismertek Várvölgy, Vindornyaszőlős, Vindornyalak térségében. Vindornyafok, Karmacs közelében díszítő homokkő található, a Keszthelyi-hegység központi régiójában pedig dolomit, dolomitmurva fordul elő. A tőzeg és lápföld előfordulások nagy összefüggő területeket alkotnak. Főbb előfordulási területei a Kis-Balaton medencéje és az Alsó-Zala-völgy, továbbá a Principális-csatorna, a Szévíz és a Felső-Válicka völgye. Zala megye sajátságos természeti erőforrásai közé lehet sorolni a tájképi értékekben gazdag tájait, kiváltképp a változatos, völgyekkel gazdagon behálózott, erdőkkel borított dombsági felszíneket, a Balaton nyugati medencéjét a közelben emelkedő Keszthelyi-hegységgel, illetve a Kis-Balatonnal, a Felső-Zala-völgy Őrséghez közeli tájait. A megye magas fokú erdősültsége, helyenként nagy kiterjedésű egybefüggő erdei ugyancsak lényeges természeti potenciált képeznek.



13

1.3 A táj jellemzői 1.3.1 Tájszerkezeti besorolás Zala megye kereken 3.784 km2-nyi területe tájszerkezetileg nem egységes. A „hivatalos” (MTA) nagytáji földrajzi beosztás szerint jellemzően a Nyugat-Magyarországi nagytájhoz tartozik, de északkeleti és keleti peremén érinti a Kisalföld és a Dunántúli Középhegység nagytájat, valamint délkeleti részén a Dunántúli dombság nagytájat is, és ezen belül is jelentős változatosságot, tájszerkezeti sokszínűséget mutat. Középtáji szinten a Nyugat-magyarországi peremvidéken belül két területegység érintett: elsősorban a Zalai dombvidék, kisebbrészt a Kemeneshát középtáj. A Kisalföld nagytájból elenyésző mértékben a Marcal medencéje, a Dunántúli dombságból kisebb mértékben a Belső - Somogy és a Balaton - medence, illetve a Dunántúli Középhegység nagytájból a Bakonyvidék nyugati pereme is érintett. A középtájakat alkotó kistáji egységek számos jellemzőjükben igen hasonló és igen eltérő paramétereket mutatnak, a geomorfológia, a felszíni formák, az ezeken képződött felszíni vízrendszerek, talajok és élővilág tekintetében egyaránt. Az Nyugat-magyarországi peremvidék nagytáj négy mezorégiója közül kettő érintett. A Zalai dombvidék középtáj érintett kilenc kistája közül hét kizárólagosan Zala- megyei. Ezek mellett a Felső-Kemeneshát kistáj kisebb részét foglalja magában a megye területe, - ezek: • Zalai dombvidék:

• 3411 FELSŐ-ZALA VÖLGY - 28 településből a megyében a Zalaegerszegi kistérségből Zalaegerszeg környéke,

• 3412 KERKA VIDÉK (HETÉS) - 49 településéből a megyében Lenti kistérségből Lenti, Rédics környéke,

• 3413 KÖZÉP-ZALAI DOMBSÁG (GÖCSEJ) 67 település, a Zalaegerszegi kistérségből Bazita, Gellénháza, Hottó környéke,

• 3421 EGERSZEG - LETENYEI DOMBSÁG 44 település, elsősorban a Zalaegerszegi és Letenyei kistérségből Bucsúszentlászló, Zalasztmihály. környéke,

• 3422 PRINCIPÁLIS VÖLGY 8 település, a Nagykanizsai kistérségből Nagykanizsa környéke, • 3423 ZALAAPÁTI HÁT 60 település, a Nagykanizsai kistérségből Nagykanizsa és tágabb

környéke, • 3424 ALSÓ ZALAVÖLGY 13 település, a Zalaszentgróti kistérségből Kehida, Kustány, Türje,

Zalaszentgrót környéke, • 3425 ZALAVÁRI HÁT 15 település, a Keszthely-hévizi kistérségből Hévíz, Zalavár környéke, • 3431 MURA-BALPARTI SÍK 13 település, a Letenyei kistérségből Letenye környéke.

• Kemeneshát: • 3312 FELSŐ-KEMENESHÁT-54 településből a megyében a Zalaegerszegi kistérségből Egervár

környéke A megyében kisebb területi részesedéssel jelenlévő kistájak: - Balaton medence:

• 4111 KISBALATON MEDENCE 6 településből a megyében a Kisbalaton, Fenékpuszta környéke • 4114 BALATON - Keszthelyi- Öböl térsége • 4117 KESZTHELYI RIVIÉRA 5 településből a megyében Keszthely, Balatongyörök környéke

- Belső Somogy: • 4313 NYUGAT-BELSŐ SOMOGY 25 településből a megyében Zalakomár környéke

- Bakonyvidék:

• 5111 TÁTIKA-CSOPORT 13 településből a megyében Zalaszántó környéke • 5112 KESZTHELYI FENNSÍK 5 településből a megyében Rezi környéke

- Marcal-medence:

• 2211 MARCAL VÖLGY 19 településből a megyében Boba környéke • 2212 KEMENESALJA 10 településből a megyében Zalaerdőd környéke • 2213 PÁPA- DEVECSERI SÍK 71 településből a megyében Mihályfa környéke



14

A megye tájszerkezete tájhasználati módjainak egymáshoz való térbeli viszonya alapján írható le. A jellemző tájhasználati módok megállapításához és kategorizálásához áttekintettük és értékeltük a rendelkezésre álló térképi, űr- és légifotó állományokat a területrendezési tervhez szükséges jellemző területfelhasználási kategóriák lehatárolásához. 1.3.2 A táj jellemzői A Zalai dombvidék által a középtáj mindhárom szubrégiója érintett. A vonatkozó tájtipológiai összegzés 9 kistájának éghajlati, talaj, mező- és erdőterületi valamint települési adottságait értékeli. • A Felső- Zala völgy nagyobb, keleti része tartozik a megyéhez. Éghajlata mérsékelten hűvös,

mérsékelten nedves, kelet felé haladva a humiditási érték csökkenő. Domborzatilag magas talajvizű, feltöltött folyóvölgy. Jellemzően síkvidéki - mezőgazdasági jellegű terület, erdősültsége ~18%. Domborzati - földtani különlegessége, hogy az Ős-Rába elhagyott völgye, melyet a közép-pleisztocén időszaktól a Zala formál. Terjedelmes hordalékkúp rendszerének anyaga a kemenesháti és őrségi kavicstakaróval azonos. Ezen a különböző típusú öntéstalajok (43%) mellett közel 30%-ban agyagbemosódásos barna erdőtalaj található. A kistáj hévízkincsben gazdag és jó minőségű agyag készletekkel is rendelkezik. Települései -az érintett megyeszékhely kivételével- többnyire aprófalvak, a melyek a folyóvölgyben lineárisan helyezkednek el.

• A Kerkavidék (Hetés) országhatár menti kistáj is mérsékelten hűvös és nedves szubatlanti éghajlati

jellegű, völgyekkel gyengén tagolt dombvidék, illetve kb. ¼-ed részben feltöltött síkság. Dombsági részét pszeudoglejes barna erdőtalaj borítja, melyet eredetileg jobbára bükkös elegyes gyertyános tölgyesek, kisebbrészt jegenye- és erdei fenyves elegyes tölgyesek borítanak. A medence-felszín, valamint a völgyek réti öntései az uralkodó erdőtársulás mellett ártéri ligeterdőkkel is rendelkeznek. Fő vízfolyása a Kerka- patak, befogadója a Mura. A tájhasznosítás fő típusa a szántóföldi mezőgazdaság (mintegy 40% részarányban), jelentős a gyepek aránya (8%). Mellettük az erdőarány csak ~5-6%,. az egyéb területhasználatok aránya csupán néhány %. 49 települése közül kiemelkedik Lenti, kistérségi központ, a kistelepülések elszórtan helyezkednek el. Területét érinti a 75 és 86.sz. főút, és a rédicsi közúti és vasúti határátkelő (>Szlovénia).

• A Közép-zalai dombság (Göcsej: 650 km2) is mérsékelten hűvös és nedves, délebbi részén nedves

szubatlanti éghajlati jellegű, erősen tagolt eróziós- derázós dombság. Nagyobb, keleti felén agyagbemosódásos barna erdőtalajon gyertyán elegyes bükkös őshonos, a mezőgazdasági területeken az uralkodó szántó mellett jelentős volt az ültetvényterületek aránya is. A kisebb nyugati rész gyengébb termőképességű pszeudoglejes erdőtalajjal borított, a bükkösök mellett erdei és jegenye-fenyvessel elegyes tölgyesek honosak. A völgyekben réti talajok és inkább a mezőgazdasági hasznosítás jellemző. Tájhasználatában az uralkodó mezőgazdálkodás mellett igen jelentős az erdőgazdálkodás (~35%). Szénhidrogén készletét nagyrészt kitermelték, emellett jelentős hévízkészlettel rendelkezik. Település struktúrája változatos, a nagyvárosi megyeszékhely mellett számos, szórtan elhelyezkedő kis- és aprófalvat (67 település) foglal magában, elsőssorban a Zalaegerszegi és Lenti kistérséget érintve.

• A fentivel megegyező területű Egerszeg-Letenyei dombság (650 km2) mérsékelten hűvös és nedves,

délebbi részén nedves szubatlanti éghajlati jellegű, erősen tagolt eróziós dombság. Északi felén az agyagbemosódásos barna erdőtalaj elterjedt, rajta illír jellegű bükkös- gyertyános tölgyes, valamint szántó területek, helyenként hagyományos szőlőültetvényekkel. Délen a gyengébb termőképességű pszeudoglejes barna erdőtalaj szinte egyeduralkodó, kisebb szántó- és nagyobb erdő- aránnyal. A völgytalpak réti típusú talajain a gyepgazdálkodás jellemző. Összességében erdősültsége jelentős, mintegy 30 %. Szénhidrogén készletét nagyrészt kitermelték, emellett hévízkészlettel is rendelkezik. Település strukrúrája változatos, a nagyvárosi megyeszékhely is érintett, mellette számos, szórtan elhelyezkedő kis- és aprófalvat (44 település) foglal magában, elsőssorban a Zalaegerszegi és Letenyei kistérséget érintve.

• A Principális völgy a megye egyik legkisebb kiterjedésű (150 km2) kistája, mindössze 8 település

igazgatási területét érinti. A Principális csatorna ármentesített folyóvölgyét réti és síklápi talajok fedik. Az É-D irányban viszonylag hosszan elnyúló, de keskeny területegység déli része mérsékelten hűvös és nedves, az északi résznél nedvesebb klímájú, magas talajvízállású, széles, feltöltött völgy. Jellemzően gyepes területek, kisebbrészt szántók, az erdőállomány (ligeterdők) nem jelentős. A



15

völgyperemek lejtőin agyagbemosódásos barna erdőtalajok alakultak ki, ahol jelentősebb a szántók és az erdők (gyertyános tölgyesek) aránya. Némi tőzeg- és hévíz előforduláson túl más nem említhető. Települései lineárisan rendeződtek, aprófalvak, illetve részben Nagykanizsához tartozó településrészek.

• A Zalaapáti hát 750 km2-es területével a megye legnagyobb kistája. Éghajlata mérsékelten hűvös és

nedves, szubatlanti jellegű; északi részén erősebben, a délin gyengébben tagolt eróziós- deráziós dombság. Északi ¾-én agyagbemosódásos barna erdőtalaj, déli részén pszeudoglejes barna erdőtalaj jellemző, elsősorban mezőgazdasági hasznosítással, nem egészen 1/3-os erdő borítottsággal. Az uralkodó honos erdőtársulás a bükkös-gyertyános tölgyes, melyet a déli részen felvált a gyertyános-tölgyes. A réti talajokkal fedett patakvölgyekben égeresek is előfordulnak. A kistáj északi részén lignit- déli részén szénhidrogénkincs ismert és bőséges hévíz készlet. Erre települt több fürdőfejlesztés, a legismertebb Zalakaros és Nagykanizsa. A 60 települést magában foglaló tájegység a Nagykanizsai és a Zalaegerszegi kistérséghez tartozik, a települések többsége aprófalu.

• Az Alsó- Zala-völgy (150 km2) mérsékelten hűvös és nedves, szubatlanti jellegű; déli harmadában

rossz lefolyású, feltöltődött, magas talajvizű teraszos folyóvölgy, - északi részén a Felső-Zalavölgyhöz, déli részén a Kisbalatonhoz csatlakozik. A völgyperemi barna erdőtalajokon uralkodó a szántó művelési ág, az erdősültség alacsonyszintű. A völgytalp réti típusú talajain magasabb a gyepek aránya és ligeterdők - égeres láperdők is előfordulnak. Egyetlen nyersanyaga a tőzeg, illetve a még feltáratlan hévíz. Települései lineárisan helyezkednek el, a folyóvölgyben kialakult 76.sz. (Zegerszeg.-7.sz.főút közti) főút és annak északi folytatásában levő szentgróti országút mentén. Legjelentősebb települése a kistérségének is nevet adó Zalaszentgrót város.

• A Zalavári hát (150 km2) a fent leírt Alsó-Zalavölggyel párhuzamosan húzódó, magasabb fekvésű

északi része gyengén tagolt eróziós dombság, déli harmada lösszel fedett homokos- kavicsos hordalékkúp, mely a Kisbalatonnal határos (Zalavár területén), - klímája a fentihez hasonló. Magasabb részein barna erdőtalajok és mezőgazdasági (szántó) hasznosítás jellemző. Legfontosabb ismert kincse a hévíz, amelyre a nemzetközi hírű hévízi gyógyfürdő is települt. A Balaton üdülőkörzet fontos háttér területe, itt található a sármelléki reptér is. Területét keresztezi a 75.sz. (Keszthely- Lenti) főút.

• A Mura bal parti sík külön középtáj egyetlen kistája (200 km2), a megye horvátországi határvidéke,

morfológiailag meghatározó eleme a Mura határfolyó. Klímája mérsékelten hűvös és nedves, szubatlanti jellegű; magas talajvizű teraszos folyóvölgy, melyet északi peremén enyhén tagolt lejtősávok határolnak. Nagy kiterjedésű mentesített árterén réti- és réti öntéstalajok, magasabb térszínein barna erdőtalajok alakultak ki, jellemzően mezőgazdasági hasznosítással. A muramenti kavicsterasz jelentős ivóvízbázis. Emellett a hévízkincs itt is megtalálható, erre települt a letenyei fürdő. A térséget keresztezi a 7.sz. főút, itt elérve az országhatárt: Letenye városa a térség legfontosabb horvátországi közúti-, Murakeresztúr vasúti- átkelőhelye.

A Kemeneshát Felső-Kemeneshát nevű kistája zömében Vas megyében van, de területe részben átnyúlik Zala megyébe is. • A Felső-Kemeneshát mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves, szubatlanti éghajlati jellegű,

eróziós- deráziós völgyekkel helyenként erősen tagolt, máshol fennsík jellegű kavicstakarós dombvidék. Északi lealacsonyodó pereme a Sárvíz völgytől kezdve hordalékkúp síkság jellegű, ahol a barna erdőtalajokon a szántók a terület felét, a gyertyános tölgyesek 20%-át veszik igénybe, a többi gyep, szőlő és gyümölcsös. Külön típust képviselnek a patakvölgyek - köztük a Sárvíz széles völgye a legkiterjedtebb - melyek lápos réti talaján a gyepborítás a jellemző. A dombvidék túlnyomó részét agyagbemosódásos barna erdőtalaj fedi, az erodált helyeken földes kopár foltokkal. Ezeken a szántóarány 40% alá csökken, az elegyes bükkös gyertyános tölgyes erdők elérik az 1/3-os részarányt. De sok a szőlő és gyümölcsös is, a rét-legelő 5% körüli. Nyugaton a fokozódó nedvességgel a pszeudoglejes barna erdőtalaj jellemző, melyen a gyenge szántók és az erdei fenyővel, bükkel elegyes gyertyános tölgyes erdők aránya 1/3-2/3. Az erdő magasabb (33%), a szántó alacsonyabb részesedésű (55%) a megyei átlagnál. A sűrű aprófalvas településstruktúra sűrűsége talán itt a legszembetűnőbb. A megyébe eső mintegy 10 település közül kiemelkedik Egervár. A belterületek aránya 4%, a térszerkezet erősen tagolt. Hasznosított nyersanyaga a homok és a kavics, a mélyben szénhidrogén és hévízkincs is található.



16

A kistáj egészét tekintve jellemzőek a változatos domborzati adottságok, az átlagnál magasabb erdősültség (~35.000 ha = 30%), a szántók (közel 70.000 ha, <59%) alacsonyabb aránya, a belterületek átlagos (3,5-4%) részesedése. A Felső-Kemeneshát területén a sűrű aprófalvas településhálózat alkot táji sajátosságnak is minősíthető együttest.

A Dunántúli dombság Balaton medence középtájának érintett kistájai: • A Kis-Balaton medence egyik legkisebb területű kistáj a megyében, Zala mellett Somogyot is érinti.

Mérsékelten meleg és nedves, részben liget- és láperdős síkság, melynek döntő hányadát lefedi a kisbalatoni nádas-tó rendszer: a Zala torkolatvidéke. A tájegység elsődleges rendeltetése a természet- és környezetvédelem: a Balaton vízminőség-védelme mellett a nádastói vizivilághoz tartozó élőhelyek rekonstrukciós és védelmi területe, előzőekben önálló Tk., jelenleg a Balaton Nemzeti Park része. Ehhez illeszkedő ökoturisztikai funkcióval bír. A Keszthelyi és Hévízi valamint a Nagykanizsai kistérség határvidékén helyezkedik el.

• A Balaton nagy kiterjedésű kistáj a tó medrét foglalja magában, túlnyomórészt nyílt vízfelület.

Kisebb, legnyugatabbi része, a Keszthelyi öböl és a Balatongyörökig kapcsolódó vízfelülete érinti Zala megyét. Nemzetközi és országos szintű kiemelt üdülőkörzet, idegenforgalmi terület. A kistáj szárazföldi és települési területet nem foglal magában, -megyei területe a Keszthelyi, Hévízi kistérség része.

• A Keszthelyi Riviéra a Balaton Zala megyei partvidékét foglalja magában, a megye egyik legkisebb,

de egyik legkülönlegesebb területe. Fő funkciója az idegenforgalom, az üdülés. Mérsékelten meleg és nedves éghajlata jellegében magassági szintek szerint differenciált. A Balatonhoz közeli magas talajvizű területeit lápos réti és síklápi talajok fedik, eredetileg gyepterületek és ligeterdők voltak. Efelett eróziós völgyekkel kissé tagolt, főleg barna erdőtalajokkal fedett lejtős hegylábi felszínek találhatók, a valamikori cseres tölgyes erdők maradványaival. A mezőgazdasági területeken belül magas a tájhagyományként értékelhető szőlők aránya. Az négy balatonparti település -Keszthelytől Györökig- mellett Cserszegtomaj is e kistájhoz sorolt, a Keszthelyi kistérség része.

A Dunántúli dombság Belső Somogy középtájának érintett kistája a Nyugat-belső Somogy: • A Nyugat-belső Somogy kistáj északnyugati széle érinti Zalát néhány településsel. A vele határos

kisbalatoni és zalaapáti hátsági területektől főleg agyagbemosódásos barna erdőtalajával és kissé szárazabb klímájával tér el, ennek megfelelően az őshonos növényzet cseres és homoki tölgyes erdőtársulás. Települési besorolása szerint zalai része -Zalakomár környéke- a Nagykanizsai kistérséghez tartozik.

A Kisalföld nagytájból csekély mértékben érintett a Marcal-medence 3 kistája és a szintén kevésbé érintett Dunántúli Középhegység Bakonyvidék középtájának 2 kistája, területeik átmenetet képeznek a szomszédos megyék kapcsolódó területei felé, elsősorban agrárjellegű területek. Mivel a kismértékben érintett kistájak alapvető tájhasználati módjai és ezek arányai nem különböznek a részletesen vizsgált fenti tájegységektől, ezek további részletes elemzésétől eltekintünk:

A Dunántúli Középhegység Bakonyvidék középtájának érintett kistájai: • A Tátika csoport • A Keszthelyi Fennsík

A Marcal Medence kistájai: • Marcal völgy • Kemenesalja • Pápa- Devecseri sík

Kistáji kapcsolataikat tekintve igen változatosak: míg a Győr-Moson-Soproni Marcalvögy és a Vasi Kemenesalja egyértelműen a Zalai dombság északi kistájaihoz, addig a Pápa- Devecseri sík területei elsősorban a Bakonyvidék kistájaihoz kapcsolódnak. A Bakonyvidéki kistájak alapvetően a Veszprém megyei területekhez tartoznak, Zalában a Balaton medence érintett kistájaival határosak.

1.4 A térszerkezet alakulása, a területfelhasználás változásai, tendenciák értékelése 1.4.1 A térszerkezet és a területfelhasználás jellemzése



17

A megye egészének tájszerkezetét alapvetően meghatározza geomorfológiai - domborzati felépítése, melynek legkarakteresebb elemei a Zala-völgy kezdetben Ny-K, majd (Zalabér után) É-D irányú, változó szélességű völgye, a megye déli határán a Mura- (Kerka-) völgy, valamint ezek mintegy ellenpontjaként a megye belső területének halomvidéki -dombvidéki típusú területe (Zalai-dombság) és északkeleti szélén a keszthelyi - hegység erősen tagolt, középhegységi - zónája. Jelentősebb kiterjedésű síkvidéki típusú területek nem találhatók a megyében (leszámítva az említett folyóvölgyek kiszélesedő szakaszait). Nem szokványos típusú síkvidék, hanem nagy kiterjedésű mély fekvésű, részben lefolyástalan, részben enyhe lefolyású terület Zala völgy dél felé fokozatosan kiszélesedő torkolatvidéke, ahol befogadójával a Balatonnal találkozva létrejött - és részben rekonstrukció alatt áll - a Kis-Balaton nádas tavi, lápos berek területe. A Balaton medencéjéből viszonylag kis rész tartozik a megyéhez, csatlakozva az iménti területegységhez. A domborzati formákhoz többé-kevésbé egzakt módon kötődnek a jellemző területfelhasználási módok. A dombvidéki és hegyvidéki kistájakon elsődleges az erdőgazdasági tájhasználat, a sík- és halom-vidékeken viszont a mezőgazdaság túlsúlya jellemző. A tájszerkezeti jellemzők kistérségi-kistáji alakulása igen eltérő, a morfológiai adottságok, illetve a fent ismertetett tájhasználati sajátosságok következtében. A tájhasználati módosulásokat is eredményező területfelhasználási - művelési ág szerkezeti változások nyilvánvalóan kistérségenként igen eltérő jelleggel és arányban következtek be, ezek számszerűsítése azonban korrekt módon nem oldható meg. A megye területének és térszerkezeti adottságainak ismeretében azonban nagy biztonsággal állítható, hogy a művelés alól kivett területek és ezen belül a belterületek megyei szinten kimutatott jelentős mértékű változásai elsősorban a megye városias és rekreációs típusú, urbanizálódó részein, ezen belül is a Zalaegerszegi, a Keszthelyi és a Hévízi agglomerálódó térségekben jellemzőek. A megye belső területi szerkezetének, jellemző területfelhasználási egységeinek megközelítéséhez szükséges a tájhasználati arányok részterületenkénti megállapítása. A kistájak főbb tájhasználati mutatóinak arányai, mint területfelhasználási szerkezetképző elemek, a tájhasználati módok vizsgálatánál is használt kistáj-kataszter (MTA-FKI 1990.) nem naprakész, de adatai alapján a főbb arányok szemléltetésére alkalmas:

A kistájak főbb tájhasználati mutatóinak arányai

Kistáj Erdőterület, erdősültség

(%*)

Mezőgazdasági ter. / szántó

arány (%*)

Vízfelszín és egyéb (%*)

Belterületi arány (%*)

Megjegyzés,érintett NP

„Zalai megyei kistájak”: az össz. a megyei terület 72%-a Közép-Zalai dombság

(Göcsej) 38 58/48 0-1 5

Egerszeg - Letenyei dombság

32 62/47 2 4

Principális völgy 10 81/56 4 5 (gyep:23%) Zalaapáti hát 27 68/53 1 4 BFNP

Alsó Zalavölgy 10 84/72 1-2 4 Zalavári Hát 15 81/64 1 4

Mura-balparti -sík 16 76/66 4 5 BFNP „Más megyében lévő, de Zalát is érintő kistájak”:

Kisbalaton medence 11 44/25 41 4 Védett,

BFNP Balaton** - - 100(tómeder

) 0 Védett,

BFNP Keszthelyi Riviéra 22 55/40 6 17 BFNP

Keszthelyi Fennsík** 71 28/14 0 2 BFNP Tátika-Csoport** 31 65/48 3 (víz:0) 2 BFNP

Felső-Kemeneshát** 33 62/57 1 4 Felső-Zala völgy** 18 64/43 2 16 ÖNP

Kerkavidék (Hetés)** 41 54/43 1 5 ÖNP Marcal-völgy** 2 92/68 2 3



18

Kemenesalja** 28 69/64 -- 4 Pápa- Devecseri sík 14 81/74 -- 5

Nyugat-Belső Somogy** 42 55/46 2 3 BFNP Zala megyei átlag 31 52/34 6(kivett) n.a.

Megjegyzések: * egész számra kerekített adatok ** nem teljes területével érintett kistáj n.a.: nincs statisztikai adat /Forrás: Magyarország kistájainak katasztere; MTA/

Az egyes tájhasználati módok arányaiból és térbeli elhelyezkedéséből adódó, tájszerkezetet meghatározó kistáji jellemzők az alábbiak szerint állapíthatók meg, a fenti táblázatos adatsorral is alátámasztva: Erdőterületi fedettség: az országos átlagnál jobban (~31%) erdősült megye számos, saját átlagát is meghaladó néhány kistájjal rendelkezik. Ezek közül kiemelkednek a Keszthelyi hegység 70% feletti erdősültséggel rendelkező középhegységi- és a Zalai dombság 33% feletti erdősültséggel rendelkező dombvidéki - típusú területei, a /sorrendben:/ Ny-Belső-Somogy, Hetés, Göcsej és Felső- Kemeneshát, melyek elsődlegesen erdőgazdasági tájhasználatú térségek, - a megye tájszerkezetében zömében jellemzően erdőgazdasági struktúraelemként és az ökológiai hálózat bázisterületeiként határozhatók meg. Az erdők állományszerkezetét, honosságát, fafaj-összetételét is figyelembe véve ezen túl természetvédelmi értékű térségeknek is minősíthetők a megye legerdősültebb kistájai. Ezeket követik a megyei átlagot (31%) megközelítő (25-30%), illetve az átlaggal közel megegyező kistájak /sorrendben:/ az Egerszeg- Letenyei dombság, a Tátika csoport, a Kemenesalja és a Zalaapáti-hát, amelyek szintén jelentős szerepet töltenek be az erdőterületekhez kapcsolódó ökológiai hálózatban, továbbá jelentős egyéb természeti értékek hordozói is. Erdősültségi szempontból negatív irányban emelhetők ki a megye síkvidéki típusú, mélyfekvésű (Kisbalaton), folyó- és patakvölgyi területei, ahol az erdősültségi mutató az országos átlagot (18%) sem haladja meg (2 és 18% közötti), /sorrendben:/ a Marcal-völgy, a Principális- és az Alsó-Zalavölgy, a Zalavári- hát, a Mura balparti sík, valamint a Pápa- Devecseri sík. A Kisbalaton kivételével a többi síkvidéki típusú kistáj elsődlegesen átlagosnál jobb termőhelyi adottságai miatt nem rendelkezik jelentős erdőterületekkel. A mezőgazdasági terület arány és ezen belül is a szántók aránya szerint a fenti (erdősültségi) szempontrendszernek megfelelő értékelés ellentettje várható, mivel a legalacsonyabb erdősültségű, alacsonyszintű reliefenergiával rendelkező és jobb talajadottságú térségek a mezőgazdálkodás, és ezen belül is döntően a szántóföldi művelés hagyományos területei. A megye folyóvölgyi és sík- és halom-vidéki típusú, területei, ahol az erdősültségi mutató az országos átlagot sem éri el (2 és 18% közötti), viszont a szántók aránya átlag feletti /sorrendben:/ a Pápa- Devecseri sík, az Alsó- Zalavölgy, a Marcal-völgy, a Mura- balparti sík, a Kemenesalja és a Zalavári hát kistájak. Ezek közül abszolút területi részesedését tekintve a legjelentősebbek a Göcsej, az Egerszeg-Leternyei dombság, a Zalaapáti-hát kistájak, egyenként 25 ezer hektárt meghaladó szántóterületükkel. A síkvidéki típusú kistájak elsődlegesen átlagosnál jobb termőhelyi adottságaik miatt rendelkeznek jelentős mezőgazdaságilag művelt területekkel, melyek uralkodó jellege (64 és 74% közötti szántóaránnyal) miatt ezek a térségek elsődlegesen agrártérségek, tájszerkezeti szempontból zömmel a jellemzően mezőgazdasági területfelhasználási kategóriába sorolhatók. Átmeneti kategóriát képeznek, de még mindig az elsődlegesen mezőgazdasági dominanciájú térségtípushoz tartoznak a közepes átlagos termőhelyi adottságú (és átlagosan erdősült) Kemenesalja és a speciális mutatókkal bíró Felső-Zalavölgy kistáj. Közös művelési ág - szerkezeti jellemzőjük a szántók dominanciája, mely alól tájképileg és ökológiailag is üdítő kivételek az átlagnál jóval magasabb gyepterületi mutatóval rendelkező gyengébb termőképességű Principális-völgy, Felső-Zalavölgy és Hetés kistájak. A mezőgazdasági tájhasználat, mint szerkezetképző elem sokféleségében sajnálatos módon szegényedett az utóbbi évtizedekben a nyugat-magyarországi tájakon egyébként hagyományos szőlő- és gyümölcsös ültetvényterületek csökkenésével. A megye gyümölcsös és szőlőterülete területe 1-1% alá csökkent, kistérségi - kistáji szinten is nehéz kimutatni a statisztikai adatok alapján azokat a térségeket, ahol tájszerkezetet is befolyásoló mértékben vannak jelen. Inkább mikrotérségi és települési szinten lehet lehatárolni a borászati szempontból is jelentősebb területeket. Kistáji szinten is említhető, 250 hektárt meghaladó kert- és ültetvénykultúrák találhatók /sorrendben:/: Felső- Kemeneshát, Hetés (ennek egyrésze itt, Zala-megye területén), Felső-Zalavölgy és Kemenesalja, vagyis a megye több, egymással



19

össze nem függő területén. Ez utóbbi részterületen a helyzetkép pontosításához hozzá tartozik, hogy a Hetésben számos szórvány gyümölcsös és kert van, mindenféle más művelési ágban nyilvántartva, statisztikailag „láthatatlanul” (hasonlóképpen járt itt a gyepek egyrésze is, amire a tájhasználati elemzés is utalt).

A területhasználati szempontból legerősebben agrárjellegű Zalaszentgróti, Letenyei, Lenti, Zalaegerszegi és Pacsai kistérségek erdősültségi szempontból a megyei átlag alattiak, vagy az átlagot kissé meghaladó átmeneti helyzetben vannak. A legerősebb erdősültségi rátával rendelkező Keszthelyi, Hévízi és Nagykanizsai kistérségekben a mezőgazdasági földhasználat másodlagos, - az erdők aránya legalább a megyei átlag duplája. A földminőségi adatokat regionális szinten áttekintve, hasonló következtetésre juthatunk, a jobb minőségű -megyei átlagot meghaladó ak/ha értékű- földek magasabb arányban fordulnak elő az agrár-jellegű kistérségekben, míg a gyengébbek többségben vannak a magasabban erdősült tájakon. Ez az összefüggés a racionális - termőhelyi adottságoknak nagyjából és egészében megfelelő - tájhasználat kialakult voltára mutat rá. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kistérségi szintet tovább bontva ne fordulnának elő földhasználati ellentmondások a megyében is, elsősorban a „mezőgazdasági túlhasználat” tekintetében, vagyis: az erdősítési programoknak vannak még területi tartalékai. Emellett az extenzívebb mezőgazdálkodási tájhasználat felé is megkezdődött az elmozdulás, amit leggyengébb gyenge termőképességű szántók fokozatos gyepként való visszaalakítása jelez. Itt jegyzendő meg, hogy a megye területének mintegy 2/3-a az országos átlagnál gyengébb termőhelyi adottságú, térségi szinten kiemelkedő termőhelyi értékű terület pedig nincs a megyében. A legjobb földek a Mura völgy és a Zala alsó völgyének térségében fordulnak elő a megyei átlagnál magasabb arányban. Az ugyancsak önálló területrendezési területfelhasználási és egyben tájszerkezeti kategóriát képező jellemzően települési területek és felszíni vizek területei a fenti adatösszefüggések alapján nem jellemezhetők megfelelően, ezért tájszerkezeti összefüggéseik inkább a vonatkozó szakági vizsgálatok eredményének másodelemzésével állapítható meg. A felszíni vizek területeit és hálózatát, a megye vízrajzi viszonyait részletesen ismerteti a vizsgálat természetföldrajzi adottságokkal foglalkozó fejezete, magában foglalva ennek tájszerkezeti összefüggéseit. Ezt kiegészítve a kistájankénti tájtipológiai elemzésében összefoglalt vízrajzi adottságokkal, megfelelő képet kapunk a felszíni vízrendszer tájszerkezeti összefüggéseiről. A megye vízhálózatának fő jellemzője az országos átlagnál jóval sűrűbb hálózata, a csapadékdús és humid jellegű klímának, valamint a tagolt felszíni viszonyoknak megfelelően. Igaz ez elsősorban a különböző kategóriájú folyóvizekre, a Zala folyó és mellékágai, a számos patak, ér, árok és csatorna által alkotott sűrű hálózatra. A megye lényegileg a Zala folyó vízgyűjtőterülete, - a Rába folyó megye északi sávjában található, illetve a Mura megye déli részén levő kisebb részének kivételével. A terepi szintkülönbségek, domborzati lejtésirányok, geológiai törésvonalak és másodlagosan kialakult felszíni mélyvonalak, eróziós völgyek által meghatározott vízfolyások rendszere minden felszínhasználati formára jelentős hatással van. A letelepülési helyekre, a települések kialakulására és fejlesztési irányaira közvetlen hatással voltak és vannak a felszíni vízviszonyok (medertípus, folyásirány, vízhozam, stb.). Hasonlóan befolyásolta a településeket összekötő utak nyomvonalának kialakulását a völgyek iránya, geometriája és vízjárása. A mező és erdőgazdálkodással való közvetett és közvetlen kapcsolatrendszere közismert, a megye egyik legkedvezőbb adottsága bőséges vízellátottsága, sűrű vízhálózata. Ehhez képest viszonylag alacsony az állóvizek aránya, bár a megyét északkeleti szélén érinti az ország legnagyobb természetes tava, a Balaton a területe. A Balaton kis hányada -lényegileg a Keszthelyi- öböl térsége- tartozik a megyéhez, viszont teljes egészében a megye területén van a Kis-balatoni vízrendszer, amely csak részben nyílt vízfelület, nyilvántartási szempontból jelentős része nádas, gyep és kivett kategóriába van sorolva. Az egyéb meglevő tavak, tározók többsége mesterséges eredetű, víztározó illetve halastó. A felszíni vízhálózati elemek közül a tájszerkezetet megyei szinten meghatározó jelentőségű a Balaton - Kisbalatoni komplex vízrendszeren túl táplálója, a Zala folyó. A Zala-völgy felépítéséből, a Zala folyó széles völgyére csatlakozó kisvízfolyások sűrű rendszeréből adódik a táj egyik érdekes szerkezeti sajátossága, erős morfológiai tagoltsága. A jellemzően É-D irányú csapásirányú domborzati tagolást (Alsó-Zala, Principális-csat., Válicka-vgy., stb.) másodlagosan a tájszerkezetet kistérségi, kistáji-középtáji szinten befolyásoló elemek - kisebb folyók és jelentősebb patakok a megye különböző peremvidékein, pl. Mura, Kerka, stb. - törik meg, eltérő völgyirányaikkal.



20

Állóvizei, -a nagyobb térséget illetően is meghatározó Balaton - Kisbalatoni vízrendszer mellett- mesterséges tavai, dombvidéki tározói (pl. Miklósfai halastavak, Csalitmajori-tározó, és számos kisebb tó, tározó) tájszerkezeti szempontból inkább csak lokális jelentőségűek. A tájegység unikális értéke a Hévízi termáltó. Táji szempontból ezekkel kapcsolatban az szögezhető le, hogy kedvező domborzati és csapadékviszonyai alapján még jelentős kihasználatlan tározási lehetőségekkel rendelkezik a megye, a számos különböző szinten tervezett tározó mellett, ezek többszöröse az elméleti tározási lehetőség. A települési területek többnyire pontszerűen, illetve foltszerűen jelennek meg a tájban, itt jellemzően a folyóvízi völgyekhez kapcsolódóan, a síkságok és domboldalak találkozásánál, a domblábi területeken. A sűrű aprófalvas településstruktúra Zala megye legnagyobb részén jellemző, ettől eltérő településszerkezet Zalaegerszeg környékén és a Balaton-part egyes szakaszain alakult ki. A megyeszékhelyről kivezető főbb utak mentén települt községek összenövése megindult, egyfajta vonalas típusú agglomerációs sávok jöttek létre, részben a megyeszékhelyhez csatolva az agglomerálódott településeket (a megyeszékhely+ 28 település). A településhálózat térbeli struktúráját részletesen elemzi a Településhálózat és központrendszer című vizsgálati fejezet. Ezek alapján foglaljuk össze a jellemzően települési területfelhasználási kategória tájszerkezeti összefüggéseit. Zala megye településhálózatának legfőbb jellemzője aprófalvas jellege. Sajátos településstruktúráját jellemzi, hogy 257 településéből városi rangú mindössze 9, ellenben 154-ben alacsonyabb a lakosság száma, mint 500. Ez a települések ~60%-át teszi ki. Kistérségi szinten, a megyén belül jellemzően nagy eltérés van a kis lélekszámú falvak arányát tekintve. A megyei átlagnál nagyobb arányokat találunk a Lenti (80%), a Zalaszentgróti (63%) és a Zalaegerszegi (61%) kistérségekben, viszont az átlag alattit a Keszthelyi, a Hévízi és a Nagykanizsai (50%) kistérségekben. A meglehetősen elaprózódott település struktúra és magas település sűrűség jele a magas, 100 km2 területre jutó településszám (6,8/100 km2), ami közel kétszerese az országos értéknek, ugyanakkor a népsűrűségi mutató az országban az egyik legalacsonyabb: 78 fő/km2. A megye urbanizáltsági fokára jellemző, hogy a lakosság mintegy 60%-a él városokban, ez alacsonyabb érték, mint az országos átlag (a városok száma 1990.óta emelkedett 6-ról 10-re). Kistérségi szinten itt is jelentősek a különbségek: markánsan kiemelkedik a Zalaegerszegi és a Nagykanizsai kistérség 60% feletti értékekkel (igaz, elsősorban a megye-központi város népességtúlsúlya miatt); a Lenti kistérségben 40, a Letenyei kistérségben ez az érték 25% alatti. Az erősen súlypontozott település rendszert jelzi az is, hogy az egy városra jutó falvak száma 25,6 ami országosan ennek a fele. A települési területek elsősorban a belterületeken találhatók. A megye két emelt szintű városi központja Nagykanizsa megyei jogú város és Zala megye székhelye Zalaegerszeg, megyei jogú város - utóbbi a Nyugat-Dunántúli Régió társcentruma (Szombathely és Győr mellett). Megyeszékhelyként és megyei jogú városként - elérhetőségi helyzete alapján -, megyehatáron átnyúló vonzást főként Vas megye dél-délkeleti részére, kisebbrészt Veszprém csatlakozó területeire gyakorol. Tájszerkezeti szempontból is problémát jelent, hogy Zala megye dél-nyugat felé elnyúló speciális alakjából, a székhely-város megyén belüli elhelyezkedéséből és az úthálózat szerkezetéből adódóan Zalaegerszeg elérhetősége a megye határmenti pereméről (meghaladva a 60 percet) kedvezőtlenebbnek mondható, így esetenként - főként a megye déli - délnyugati részén, erősebben érvényesül a szomszédos Szlovéniai és Horvátországi centrumok vonzása is.

Zalaegerszeg erőteljes vonzereje miatt közvetlen környezetében nem alakultak ki mérvadó alközpontok. Tágabb agglomerációs térsége 28 településből áll, hasonlóképpen a megye második legnagyobb városához, Nagykanizsához. A megye egyéb kistérségi városi központjai (Keszthely, Hévíz, Lenti, Letenye, Zalaszentgrót, Zalakaros és Pacsa) mellett a további 1 város (Zalalövő) - népességszámuk igen változó (kerekítve 1.500-20.000 fő közt). A megye településrendszerére jellemző, hogy a települések kicsiny mérete miatt számos körjegyzőség működik, vagy alsó fokon egy adott nagyobb településhez vonzódnak. Ezek elhelyezkedése részben független a nagyobb központoktól való távolságtól: lévén alapszintű igazgatási és ellátási centrumok, főként aprófalvas települések besűrűsödésénél találhatóak. (Részletesebben lsd. a településhálózat fejezetben)



21

A településkategóriák, vonzáskörzetek és az úthálózat összefüggései a települési elérhetőségi viszonyok és a települési ellátottsági szintek függvényei. Megyehatáron túlnyúló vonzásterülettel a nagyvárosi funkciókkal rendelkező Zalaegerszeg bír. Közép és részben felsőfokú igazgatási funkciói vonzást gyakorolnak a megye egész lakosságára, ellátó funkciói - részben a jobb elérhetőségi viszonyok miatt - Vas megye délkeleti és Veszprém délnyugati területeire is kiterjednek. Zalaegerszeg 30 perces közúti elérhetőségi területe lefedi a szomszédos Vas megye jelentős részét, ezért jó esély van arra, hogy a város megyehatáron átnyúló regionális központi szerepét tovább erősítse. Elérhetőségi mutatóin sokat ront a színvonalas vasúti kapcsolatok hiánya. A megyében jelentősebb, megyehatáron átnyúló vonzerővel a speciális központok bírnak. Kiemelhető Nagykanizsa, Somogy megyei területekre is kiterjedő vonzásával. Jellemzőbb azonban a perifériális megyei települések „elvonzódása” a szomszédos megyei centrumok irányába, ami a megye városhiányos mikrotérségeiből következik. A településeket összekötő utak és egyéb műszaki infrastruktúra vonalak hálózata is meglehetősen sűrű, a településhálózatnak megfelelően. A megyeszékhely és a történetileg kialakult városok, kistérségközpontok közt húzódnak a hagyományosan kialakult úthálózat fővonalai, melyek csak néhány rövidebb szakasszal egészültek ki az utóbbi évtizedekben. A településhálózat és az infrastruktúra hálózat kistérségi mutatói is meglehetősen tág határok közt alakulnak, hasonlóan az egyéb tájhasználati és szerkezeti jellemzőkhöz. Tájszerkezeti szempontból itt nem elsősorban az ellátottsági, hanem a sűrűségi és lefedettségi értékek lényegesek, melyek a megyében nagy heterogenitást mutatnak. Meghatározó szerepűek a térségi nagyrendszerek és ezek fővonalai, melyek számos helyen keresztezik a megye területét, részben ráépülve a tájszerkezet természet és településhálózati rétegeire, részben „tranzitjelleggel” azoktól függetlenül. A közlekedési hálózat fő elemei itt az úthálózat és a vasúthálózat nyomvonalainak és csomópontjainak felelnek meg, mivel az egyéb közlekedési ágazatok csak ezekhez képest igen alárendelten vannak jelen a térségben. A közlekedéshálózat térbeli struktúráját részletesen elemzi a Közlekedés című vizsgálati fejezet. Ennek alapján a megye városainak úthálózati kapcsolatain keresztül mutatjuk be a tájszerkezeti szempontból is lényeges közlekedési rendszert. A megye sajátossága, hogy területét jelenleg az M7 és M70 autópályán, és a 7.sz.elsőrendű főúton túl nem érinti a gyorsforgalmi- és elsőrendű- úthálózat, ennek ellenére a megyeszékhely és a megye főbb városainak közúti, és részben vasúti megközelítése is csak részlegesen megoldott. Zalaegerszeg a megye és a régió egyik centruma, közlekedési csomópontja. Zalaegerszeg és a megye egyéb városainak közúti kapcsolata többnyire a viszonylag kis távolságok ellenére sem minősíthető megfelelőnek, ugyanis többségük -maga a megyeszékhely is- csak a mellékhálózaton érhetők el (Keszthely, Zalaszentgrót, Lenti). A főhálózaton (M7, M70, 7.) közvetlenül csak Nagykanizsa, Lenti és Letenye fekszik. A közúthálózat szerkezeti összefüggéseinek tárgyalásánál meg kell említeni a közúti határátkelőket és egyéb, a szomszédos országokkal kapcsolatot teremtő úthálózati elemeket is. Zala megye határmenti elhelyezkedése folytán ez fontos szempont, mert már jelenleg is viszonylag sűrű határokon átnyúló kapcsolatokkal rendelkezik. A régmúltban ezek a kapcsolatok sokkal intenzívebbek voltak - az EU csatlakozás gyakorlatilag visszaállítja a régmúlt állapotát, ezért fontos a hálózati kapcsolatok lehetőségeinek feltárása is.

A nemzetközi forgalomra megnyitott határátkelők Szlovénia irányában Letenye és Lenti - Rédics. A kisebb jelentőségű, korlátozott forgalmú és ideiglenes határátkelőhelyeket a közlekedési munkarész sorolja fel. A különböző jellegű, hivatalosan nyilvántartott határátkelőhelyeken túl - a múltban esetleg működő - olyan úthálózati kapcsolatok is léteznek, amelyek egy nyitott határt eredményező folyamat révén (a fentieken túl) részei lehetnek a határmenti úthálózatnak, valamint az ideiglenes határátkelőhelyek legalább korlátozott közúti forgalomra való megnyitása (kivéve a gyalogos, turisztikai célú utakat).

A megyén áthaladó vasútvonalak viszonylag alárendelt szerepet töltenek be a hazai- és tranzit szállításban is. Ezen valószínűleg változtatni fog -a vasúthálózat eddigi terhelés-megosztásának átalakításával- az egyre jobban előtérbe kerülő új É-D irányú, EU- folyosóként kiépítendő kapcsolat, mely a főúthálózat hasonló irányú fejlesztéséhez is kapcsolódik.



22

Zala megyének vízi személy- és áruszállításra alkalmas folyója nincs, ezért a vízi közlekedés közvetlen szerepet nem játszhat a megye életében. A Zala és a Mura is kevésbé alkalmas a vizisportok művelésére, így ezek sem közlekedési, sem turisztikai, sport, szabadidős tevékenységek szempontjából nem jelentősek. A viziturizmus és a vizisportok tekintetében annál nagyobb jelentőséggel bír a Balaton. A jelentőség természetesen nem a személy- és áruszállítás, hanem az idegenforgalom miatt kiemelkedő, - legjelentősebb kikötője Keszthely. 1.4.2 A területhasználatok táji szintű változásai A területhasználatok változása, a tájalakulás szoros összefüggést mutat a településszerkezet változásával. A múlt század közepéig - végéig a tájhasználat módja jelentős változást nem mutat a középkori állapotokhoz képest. A XIX. sz. második felében bekövetkező ipari forradalom jelentős változásokat okozott a területhasználat szerkezetében is. A területhasználat legkorábbi statisztikai adatai 1895-től állnak rendelkezésre. A tájhasználat a szántó, erdő, rét, legelő, valamint a kivett területek statisztikai adatainak alakulásán jól követhető. Ennek történati adaqtsorát a felülvizsgálat alatt álló tervanyag tartalmazza. A megye jelenlegi területhasználati adatai művelési ágak szerinti bontásban ERDO FASITOTT GYEP (L) GYEP (R) GYUM KERT SZOLO SZANTO HTO NAD KIVETT ÖSSZ

99881,3 1055,1 14674,9 24872,2 5361,0 65031,1 1589,6 107994 174,0 130,3 40763,9 304.230,8 ha

100936,4 39547,1 11864,1 1589,6 304,3 40763,9 304.230,8 ha

33,2 13,0 2,4 1,5 35,5 0,1 13,4 100,0 %

100936,4/33,2 39547,1/13,0 11864,1/3,9 107994/35,5 304,3/0,1 40763,9/13,4 100,0 ha/%

E: 100936,4/33,2 MÖT: 162530/53,4 40763,9/13,4 100,0 ha/%

TT: 263466/86,6 40763,9/13,4 100,0 ha/% (Takarnet adatbázis 2010.)

A megye művelés alól kivett területe 15% alatt marad. A 86%-ot meghaladó termőterület döntő része (közel 2/3) mezőgazdasági terület, több mint 1/3-a erdőterület. (Ez utóbbi több, mint a kivett területek duplája.) A mezőgazdasági összterületen belül uralkodó a szántóterületek aránya (közel 60%) de igen jelentős a gyepterületi arány (~33%) is, ellenben elhanyagolható az ültetvény- és kertterületek (valamivel több mint ~5%), méginkább a nádas+halastavi területek részesedése. A fenti adatokból az országos és régiós átlagot meghaladó erdősültség, az országos és régiós átlagot jóval meghaladó gyepterületi, illetve azt alulmúló szántó- kivett-, ültetvény- és kertterületi arány emelhető ki. A legutóbbi, legfrissebb adatok szerint (Takarnet 2010.) a megye szántóterülete ~107.994 ha. A szántóterületek jelenlegi (2010.) megoszlását ábra szemlélteti, településenkénti bontásban (%), a megye Balaton Kiemelt Üdülőkörzeten kívüli részén. (A következő művelési ági térképek is csak a megye tervmódosítás által érintett részét mutatják be)



23

1.4.3 Rét és legelő (gyep) területek



24

A legutóbbi, legfrissebb adatok szerint (Takarnet 2010.) a megye összes gyepterülete ~39547 ha. 1.4.4 Erdőterületek Az erdőterületek jelenlegi (2010.) megoszlását az alábbi ábra mutatja be településenkénti bontásban (%).

A legutóbbi, legfrissebb adatok szerint (Takarnet 2010.) a megye összes erdőterülete (az erdő- és a fásított területek összesen) 100.936,4 ha. A fenti adatokat - valamint a nyilvántartás szerint a kategóriába tartozó egyéb, egyenként kisebb területű művelési ágak (kert, szőlő, gyümölcsös, nádas, halastó) adatait - összegezve megállapítható, hogy a megye termőterülete (MÖT: mezőgazdaságilag művelt összterülete: 162530 + erdőterülete: 100936 ha) nagyságrendileg nem változott, a 2010.évi összesítés szerint TT= 263466 ha, összességében némi csökkenést mutat. A differencia némi kivett területi növekményben mutatkozik meg. 1.4.5 Kivett (beépített) területek A kissé csökkenő illetve szántó- illetve ültevényterületek rovására az erdőterületek illetve a kivett területek némi növekedése regisztrálható. A kivett területek jelenlegi (2010.) megoszlását az alábbi ábra szemlélteti, településenkénti bontásban (%).



25

A legutóbbi, legfrissebb adatok szerint (Takarnet 2010.) a megye összes művelés alól kivett területe ~40764 ha. A megye legkiegyenlítettebben megoszló területhasználati kategóriája kistérségi szinten. (Ha a városokat kiemelten vizsgálnánk, nyilván más eredményre jutnánk, így azonban a jelentős különbségek elmosódnak.)

1.5 Településhálózat, központrendszer A településhálózat és a központrendszer bemutatása és értékelése a hatályos tervhez dr. Földi Zsuzsa által 2005-ben készített vizsgálatok aktualizálásával készült. Egy megye térstruktúráját annak közlekedési hálózata, településhálózata, központrendszere határozza meg. A településhálózat vizsgálatának fontosságát támasztja alá, hogy alapvető meghatározó szerep van többek között az úthálózat - szerkezet és hierarchia - és más műszaki vonalas infrastruktúra kiépítésében, és kapacitásának meghatározásában, ami egyaránt érint fejlesztési és rendezési kérdéséket. A Zala megyében található települések száma 257. A megyében tíz városi rangú település van, (Pacsa a hatályos megyei terv elfogadása óta eltelt időszakban kapott városi rangot). Zalaegerszeg és Nagykanizsa megyei jogú városok. A megye össznépessége a KSH adatai szerint 2009-ben 290.204 fő (2010-es évközi adat szerint pedig 288.000 fő) 8.700 fővel kevesebb, mint 2003-ban. Mint azt a demográfiáról szóló fejezetben is megállapításra kerül, a népesség csökkenésének üteme Zala megyében meghaladta az országos átlagot, így nem sikerült teljesíteni azt a fejlesztési dokumentumokban az ezredfordulón megfogalmazott megyei célkitűzést, hogy a népességcsökkenés üteme ne legyen nagyobb, mint a főváros nélküli országos átlag. Kedvezőtlen, hogy a



26

népességcsökkenés üteme növekvő, mivel a fogyás mértéke meghaladta a 90-es évtized során regsiztrált változást. Zala megyében a lakosság 55%-a él városi településeken. Ez jellemzi az urbanizáltság fokát, ami országos szinten 64%. A 9 százalékponttal országos érték alatt lévő adat alátámasztja a megye településhálózatának egyik fő jellemvonását, ami a viszonylagos városhiányosság, illetve a városok egyenetlen területi elrendeződése. A megye városi rangú települései közül a megyei jogú városok lakosságszáma haladja meg az 50 000 főt. Zalaegerszeg lakónépessége: 61.774 fő (120 fővel több, mint 2003-ban), Nagykanizsa lakónépessége pedig: 50.540 fő (1.566 fővel kevesebb, mint 2003-ban). A megyében még egy olyan város van, amely népességszáma 10 000 fő feletti ez Keszthely (21.100 fő). Keszthely lakónépessége 2003 óta 1.288 fővel csökkent. A további hét város Lenti, Zalaszentgrót, Letenye, Hévíz, Zalalövő, Zalakaros lakossága nem éri el a 10 000 főt, sőt Zalakarosé és Pacsáé a 2.000 főt sem. A megye városaira általában jellemző a népességfogyás tendenciája alól azonban két város kivétel (Zalakaros, Hévíz). Ezekben 1990 óta növekedett a népesség. A növekedés nem a településnagyság függvénye - tehát nem a nagy népességszámú városok produkáltak további növekedést - hanem a települések speciális vonzerőt jelentő funkcióitól függ. Mindkét növekvő lakónépességű város idegenforgalmi centrum. Zala megye településhálózatának másik kihangsúlyozandó tulajdonsága aprófalvas jellege. A megye nem városi rangú településeinek átlagos lakosságszáma 532 fő. A megye településeinek 61%-a kevesebb, mint 500 lakossal rendelkezik és ezen települések 90%-ban a lakónépesség csökkenő tendenciát mutatnak 1990 óta. A megye települései 30%-ában (78 településen) kevesebb, mint 200 fő, 15%-ában (38 településen) pedig kevesebb, mint 100 fő a KSH által nyilvántartott lakónépesség. Általában véve jellemző, hogy a megye népessége minden összesített településtípusban csökken, de míg ez a csökkenés 1990-hez képest a városok esetében 1%-os, a községekben és nagyközségekben 4%-os. A legnagyobb arányú népességcsökkenést (ami esetenként meghaladja a 20%-t) jellemzően 100 fő alatti településeken tapasztalhatjuk. A településhálózat jellegzetességét adják a Hetésre és a Göcsejre jellemző szegek, mint az e vidékre jellemző több részből álló sajátos településformák. Településkategóriák A települések kategorizálása négy elemet magában foglaló összevont funkció (igazgatási, ellátási, termelési és speciális) alapján történt, különös tekintettel az ellátási és igazgatási funkciók gazdagságra. Ennek alapján a megye települései hét kategóriába kerültek besorolásra. Az utolsó két kategória kialakításánál csak igazgatási funkciókat vettük figyelembe. A mellékelt térképen az első 5 kategóriába tartozó települések találhatók. 1. Emelt szintű városi központ: Zalaegerszeg, Nagykanizsa Ezek a települések mind ellátási mind pedig igazgatási funkcióikat tekintve a legmagasabb mennyiségi és minőségi elvárásoknak képesek eleget tenni. Vonzáskörzetük az egész megyére és bizonyos funkciókat tekintve azon túl is terjed. Az ebbe a kategóriába tartozó két település, megyei jogú város. Mindkét város körül jelentős agglomerációs gyűrű alakult ki. 2. Teljes körű ellátást biztosító város: Keszthely, Letenye, Lenti, Zalaszentgrót Ezek a városok teljes körű középfokú ellátási funkcióval rendelkeznek, de vonzáskörzetük csak esetlegesen terjed tovább, mint a kistérségük határai. A speciális helyzetben lévő központ Keszthely, amely speciális kiemelt idegenforgalmi funkciója révén kiemelkedik ebből a körből, azonban mivel lakosságszáma nem éri el a 10 000 főt és nem lát el térségén jelentősen átnyúló funkciót nem sorolható az emeltszintű városi központok közé.



27

3. Teljes körű ellátást biztosító város - hiányos igazgatási funkcióval: Hévíz, Zalalövő, Zalakaros, A megye városi rangú települései közül a harmadik kategóriába tartozók teljes körű ellátási funkcióval rendelkeznek, viszont igazgatási funkciójuk hiányos. Ez egyrészt alacsony lakosságszámuknak (5000 fő alatt) másrészt annak köszönhető, hogy közülük kettő (Zalakaros és Hévíz) nemzetközi vonzerővel rendelkező idegenforgalmi speciális funkciója miatt kapott városi rangot, ezért elsősorban ellátási feladataiban erősítették meg azokat. 4. Funkciógazdag falusi központ, igazgatási feladatokkal: Bak, Balatongyörök, Cserszegtomaj, Csesztreg, Gellénháza, Hahót, Kehidakustány, Lovászi, Murakeresztúr, Nova, Pacsa, Söjtör, Türje, Vonyarcvashegy, Zalaapáti, Zalabaksa, Zalakomár, Ezek a falusi települések a megye városi rangú települési után a legnagyobb gazdagságú kedvezőbb ellátási és igazgatási funkcióval rendelkeznek. Ellátási funkcióik átmenetet képeznek az alap és középfokú szint között. Ezek a települések jellemzően a megye középső városhiányos területén helyezkednek el egy nyugat -keleti tájolású tengely mentén és leginkább annak keleti felében koncentrálódnak. Ez az a települési kör, amelyből a megye új városi rangú települései adottságok alapján kikerülhetnek. 5. Emelt szintű falusi központ: Bagod, Bánokszentgyörgy, Bázakerettye, Becsehely, Bocfölde, Bucsuszentlászló, Csonkahegyhát, Csömödér, Nagypáli, Gelse, Gutorfölde, Gyenesdiás, Karmacs, Kávás, Miháld, Nagykapornak, Nagyrécse, Óhíd, Páka, Pókaszepetk, Pusztamagyaród, Rédics, Rezi, Salomvár, Sármellék, Surd, Szepetnek, Teskánd, Tótszerdahely, Várvölgy, Zalacsány, Zalaszentbalázs, Zalaszentgyörgy, Zalaszentlászló, Zalaszentmihály, Az emelt szintű falusi központok gyakorlatilag mikrotérségi központok, amelyek saját lakosságuk ellátása mellett a szomszédos települések lakosságának ellátását is biztosítani tudják. Ezek legtöbb esetben általános iskola körzetközpontok is, ugyanakkor van olyan körzetközpont, amelynek egyéb, ellátási funkciói nem jelentenek településen túlmutató vonzerőt. Jellemzően az e típusba tartozó települések az emelt szintű városi központok holdudvarában gyűrűalakzatban fejlődtek ki. Jellemző, hogy Zalaegerszeg esetében ez a településgyűrű a városhoz közelebb található, míg Nagykanizsa esetében távolabb ennek oka a településsűrűségben rejlik. 6. Körjegyzőségi központok: Minden olyan település ebben a kategóriában van, amely egy korábbi kategóriába sem tartozik, viszont körjegyzőséghez csatlakozott község önkormányzata, amely egyben a körjegyzőség székhelye is. 7. Körjegyzőséghez csatlakozott település, nem körjegyzőségi székhely Minden más település, amelynek önkormányzata körjegyzőséghez csatlakozott és a körjegyzőség székhelye másik településen van. Ezek a települések ellátási funkciója többnyire egy-két szolgáltatásra limitálódik.



28

A településhálózat szerkezete Zala megye településhálózatának meghatározó súlypontjai Zalaegerszeg és Nagykanizsa. Közvetlen környezetükben alsóbb és középszintű központokat illetően - azok vákuumszerű szívó ereje miatt - hiányosság mutatkozik. Ez a terület tekinthető a két város agglomerációs gyűrűjének is, mivel a városok és települések viszonya egyre több pontban megfelel az agglomerálódás kritériumainak: • a települések közötti mindennapos kapcsolat (ezzel nem csak az ingázásra utal) • az urbanizáció előrehaladt volta (urbánus foglalkozási szerkezet, magas szintű infrastrukturális

ellátottság városi életforma)



29

• „egymásmellettiség” (a települések viszonylagos fizikai közelsége) • infrastrukturális kapcsolatok (elővárosi közlekedés, közös víz és csatorna stb. rendszerek) • demográfiai folyamatok (népességszám növekedés, bevándorlás) (Beluszky, 1999) A hatályos OTrT csak a megyeszékhely körüli településgyűrűt tekinti agglomerálódó térségnek. Mind Zalaegerszeg, mind pedig Nagykanizsa körül, településűrűségtől függően az ábrának megfelelően egy emelt szintű falusi centrumokból álló gyűrű alakult ki. Ennek oka, hogy ebben a távolságban már egyes alap- és középfokú szolgáltatásokat (piaci és közszolgáltatásokat egyaránt) a vonzás nagysága miatt kötelező, illetve rentábilis működtetni. A megye kisvárosai a megyehatárhoz közel a peremen húzódnak. Ennek megfelelően a megye középső területén, gyakorlatilag a két településhálózati súlypont közötti kelet-nyugati irányú sávban nem találunk városokat. Ez a terület viszont helyet ad több nem városi rangú, de emelt funkciójú településnek. Ezek a funkciók szerinti besorolásban a funkciógazdag falusi központ, emelt szintű igazgatási feladatokkal és a funkciógazdag falusi központ kategóriákba sorolódnak. Kelet-nyugati sáv menti besűrűsödésüknek elsődleges oka a 75 sz. főút dinamikahordozó erejében keresendő. A megye emelt szintű falusi funkciókkal ellátott településekben szegény területei a megye keleti ritkásabb településsűrűségű, illetve annak nyugati részeiben találhatók. A megye a korábbi kistérségi felosztás szerint hat kistérségre volt felosztva. A megyei területrendezési terv jóváhagyása óta megváltozott a kistérségek rendszere. Létrejött a Pacsai, a Zalakarosi és szétvált a Hévízi és a Keszthelyi kistérség. Az új kistérségi határok a korábbinál jobban követik a térségi együttműködések rendszereit.

1.6 Demográfiai folyamatok 1.6.1 Népességszám, népsűrűség Zala megye népességszáma 2009 elején 290.204 fő. 2010 évközi adata szerint pedig már csak 288.000 lakosa van a megyének. A megye népességszámának 2000-es évekbeli alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a 2001-es népszámlálás óta napjainkig eltelt közel egy évtized során regisztrált - országos átlagnál is rosszabb - mintegy 4,1%-os csökkenés következett be. A megye lakónépessége 2001 és 2009. között mintegy 10 és fél ezer fővel csökkent, ami meghaladja egy Lenti nagyságú város népességét is. A népességcsökkenés üteme növekvő, mivel a fogyás mértéke meghaladta a 90-es évtized során regsiztrált változást. Az átlagos népsűrűség a megyében mintegy 77 fő négyzetkilométerenként, ami jóval a 108 fő/km2-es országos átlag alatti, ezzel az értékkel Zala megye az ország hatodik legritkábban lakott megyéje. A népesség területi elhelyezkedése a megyében - a sajátos településhálózati adottságok következtében - rendkívül kiegyenlítetlen. Elsősorban a megye DNy-i aprófalvas térségeiben igen alacsony a népsűrűség, míg a Zalaegerszeget körülölelő agglomerálódó térségben, és Keszthely-Hévíz környékének gyorsan urbanizálódó településeiben és Nagykanizsa vonzáskörzetében magasabb, de még e három kistérség területén is az országos átlag alatti a népsűrűség.

A megye kistérségeinek lakónépessége, 2009 Kistérség Lakónépesség (fő)

Hévízi 12617 Keszthelyi 34726

Lenti 31877 Letenyei 16968

Nagykanizsai 66174 Pacsai 15356

Zalaegerszegi 96712 Zalakarosi 12957

Zalaszentgróti 25458



30

1.6.2 Népesedési folyamatok A népességszám változása a megye területén belül is mutat jelentős területi differenciát. A népességcsökkenés elsősorban Zala megye nyugati, délnyugati részét érinti összefüggően. A Lenti és a Letenyei kistérség aprófalvas településeit érinti leginkább az elnéptelenedés. E települések többségét a népesség elöregedő jellegéből adódóan a halálozások magasabb és a születések alacsonyabb aránya mellett az elköltözések magas száma is sújtja, s ezek a negatív demográfiai folyamatok együttesen vezetnek a lakosságszám drasztikus visszaeséséhez. A Zalaegerszegi kistérség az utóbbi másfél évtized tekintetében az időszak első felében kismértékben csökkenő, később már stagnáló népességű. Természetes népmozgalom Zala megye népessége a hatályos területrendezési terv demográfiai vizsgálatai óta eltelt 7-8 éves időszak alatt folyamatos csökkenést mutat. A természetes fogyás éves értéke a 2001-2009 közötti időszak első felében romlott különösen, a legutóbbi 3 évben a halálozások száma mérséklődött, az élveszületéseké pedig stagnált. 2008-ban a természetes fogyás - azaz az élveszületések és a halálozások különbsége - -4,4 ezrelékes értéke jóval alatta maradt az országos (-3 ezrelék) és a Nyugat-Dunántúli Régió átlagának (-3,7 ezrelék) is. A természetes fogyás 2005 és 2008 közötti mérséklődését követően a legfrissebb 2009-re mért évközi adatok a születések számának drasztikus csökkenését és a halálozások megugrását mutatják, aminek következtében a természetes népességfogyás felerősödött. A születések és halálozások alakulása Zala megyében 2001-2009

0

500

1000

1500

2000

2500

3000

3500

4000

4500

2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009

fő

élveszületés halálozás

Az összességében kedvezőtlen természetes népmozgalmi mutatók gyakorlatilag a megye egész területét jellemzik, de a természetes fogyás mértéke mégsem teljesen homogén, e tekintetben léteznek területi differenciák az egyes térségek között. Hasonlóan a hatályos tervet megalapozó vizsgálatok időszakához, továbbra is a legrosszabb helyzetben a Letenyei és a Lenti kistérség települései vannak, ahol a természetes szaporodás értékei -10 ezrelék alattiak. A Zalaegerszegi kistérséghez tartozó, a megyeszékhelytől délnyugatra elhelyezkedő települések hasonlóan rossz reprodukciós értékekkel jellemezhetők. A megye déli részén, a Nagykanizsai kistérségben szintén összefüggő településcsoport rajzolódik ki hasonlóan rossz mutatókkal, elsősorban Nagykanizsától kelet-északkeleti irányban. Vándorlás A megye és az ország más térségei közötti népességmozgás adja a vándorlási nyereséget illetve veszteséget. Zala megyébe a 2001-2009 közötti időszak első felében többen költöztek be, mint ahányan távoztak. Ez a trend megfordult az évtized közepén, és 2005-től kezdve évről évre több a megyéből elköltöző, mint az ország más részéből odaköltöző. A vándorlási veszteség évről-évre nő, 2009-ben már 850-nel többen hagyták el a megyét, mint ahányan odaköltöztek.



31

A megye lakosságának csökkenéséhez a természetes fogyás mellett - kismértékben - a vándorlási veszteség is hozzájárul. A legnagyobb mértékű népességcsere a szomszédos Somogy, Veszprém és Vas megyékkel, valamint Budapesttel mutatható ki. Budapest esetében egyértelműen a Fővárosba költözések túlsúlya jellemző. A megye külföldi vándorlási különbözete viszont a vizsgált évek során rendre pozitív. A külföldi állampolgárok beköltözése 2006-ban érte el csúcspontját, amikor 992-en telepedtek le a megyében külföldről. A legfrissebb 2009-es adat szerint is 400-an érkeztek Zala megyébe a határokon túlról. Összességében tehát a belföldi migrációs veszteséget a nemzetközi vándorlásból keletkező aktívum ellensúlyozza, sőt az elmúlt években a két folyamat egymást kiegyenlíti. Így összességében a megye esetében jelentős vándorlási veszteségről nem beszélhetünk. A megyén belüli költözések irányultságában a községek állnak elöl. Zala megyében a migráció célterületei legmarkánsabban Zalaegerszeget övező agglomerálódó települések gyűrűjében rajzolódik ki. A megye pozitív vándorlási egyenleggel rendelkező térségei közt a megyeszékhely környezetén túl kiemelkedik még a Keszthelyi és a Hévízi kistérség jónéhány települése, továbbá a Zalakaros környéki települések, és pozitív vándorlási egyenleg jellemzi a 76-os főút menti települések jórészét is.

A vándorlási különbözet alakulása a megyében 2002-2008 között

0

1000

2000

3000

4000

5000

6000

7000

8000

9000

2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008

fő

odavándorlás elvándorlás

A Zalaegerszeget övező jelentős vándorlási aktívumra szert tett települések népességgyarapodása több forrásból adódik össze. A lakónépesség számának migrációs eredetű növekedése e településeken egyrészt a 90-es évektől egyre erőteljesebben nyomon követhető szuburbanizációból (azaz a nagyvárosból a városkörnyék kistelepüléseibe történő kiköltözésekből), másrészt a megye külső vándorlási nyereségének itteni realizálódásából, továbbá a megyén belüli lakóhelyváltoztatások irányultságának megyeszékhely-közeliségéből adódik össze. A változás egyenlegében ez ellen ható tényező a megyeszékhely-környéki településekről a Zalaegerszeg-irányú elköltözés.



32

1.6.3 A népesség struktúrája A népesség szerkezetének tekintetében a legfőbb sajátosság a megye korstruktúrájának feltűnően kedvezőtlen képe. A népességet a nagyfokú elöregedés, azaz az idősebb korosztályok teljes népességen belüli magas részaránya és a fiatal népesség relatíve kisebb részesedése jellemzi. 2004-ben a fiatal (0-14 éves) korosztály aránya 14,6% volt, ami elmaradt az országos átlagtól (15,9%), az idős (65 év feletti) lakosság 16,4%-os aránya is rosszabb volt az országos átlag 15,5%-nál. 2009-re, 5 év alatt az alábbi változás következett be: a 0-14 éves korosztály népességen belüli aránya csökent, ma csak 13,2 százalékot tesz ki a legfiatalabb korcsoport. Az idős, 65 év feletti korosztály 17,5 százalékos részaránya is romlás a 2004-es adatokhoz képest. Azaz a megye korstruktúrája romlik, évről évre csökken a gyermekkorúak, és nő az időskorúak népességen belüli részaránya. Az elöregedő népességszerkezet területi differenciáinak értékelése a területrendezés számára sem érdektelen. A megyében a 65 év felettiek magas aránya gyakorlatilag valamennyi települést érinti. Az idős népesség fokozott részarányával jellemezhető összefüggő településcsoportok elsősorban a megye délnyugati részén rajzolódnak ki. A Letenyei és a Lenti kistérségben a két kistérségi központ közé eső települések csoportjának nagy többségében 30 ezrelék feletti az idős korosztályok aránya, és hasonló jellemzi a Lenti kistérség 86-os úttól nyugatra eső települései többségét is. Zalaegerszegtől keletre a 76-os főút és a Zala által közrefogott területen is több település alkot összefüggő csoportot, melyet a különösen öregedő korstruktúra jellemez. A fiatal korosztályok megyén belüli relatíve magasabb arányával jellemezhető települések elhelyezkedése kevésbé strukturált. Ennek ellenére megállapítható, hogy a Zalaegerszeget körülvevő kistelepülések jelentős részében a megyei átlagnál lényegesen kedvezőbb a korstruktúra a fiatal korosztályok nagyobb súlya következtében. A megyeszékhely körül kialakuló agglomerálódó térség településeiben a szuburbanizáció kiköltözések révén elsősorban a fiatalabb korosztályok részaránya növekszik tartósan. Zalakaros térségében ugyancsak a fiatalabb korstruktúra dominál. Összegzésképpen megállapítható, hogy a demográfiai mutatók összességében a megye Ny-i, DNy-i térségeiben kedvezőtlenebbek mind a korstruktúra, mind a reprodukciós és vándorlási mutatók esetében. A megye K-i, ÉK-i térségei, elsősorban a Balatonhoz és a megye prosperáló turisztikai célterületeihez kötődő Keszthelyi és Hévízi kistérség, illetve a Zalaegerszeg körül kirajzolódó agglomerációs települési gyűrű nyújtja a legkedvezőbb képet a demográfiai adottságok és a regisztrált folyamatok tekintetében. Demográfiai értelemben a Zalaegerszegi, a Keszthelyi és a Hévízi kistérség mutatkozik a megye legdinamikusabb területének. A megye demográfiai értelemben leginkább hátrányos helyzetű térségei elsősorban azok, ahol az erősen negatív természetes fogyás jelentős vándorlási veszteséggel is párosul. Az elöregedő és rohamosan csökkenő népességgel jellemezhető térségek a megye országhatármenti területein, hozzávetőleg a Nagykanizsa - Bázakerettye - Lenti - Csesztreg - Zalalövő vonaltól délnyugatra helyezkednek el.

1.7 Környezeti elemek állapota, szennyezett területek számbavétele A tagolt domborzatú és vízrajzú megye aprófalvas településszerkezete, a gazdasági-társadalmi életének és az infrastruktúra ellátottságának sajátosságai pozitív és negatív módon egyaránt jelentősen befolyásolják a térség környezetminőségét. A térben elkülönült, kis lélekszámú települések infrastruktúra-ellátása műszakilag többlet beruházást, fajlagosan nagyobb költségráfordítást igénylő fejlesztések árán valósítható meg. A településszerkezet és az infrastruktúra-ellátás térségi jellemzői, valamint a települési önkormányzatok és a háztartások önerő fedezet hiánya - az országos közműfejlesztési pályázati-támogatási lehetőségekkel befolyásolt gazdasági környezetet is figyelembe véve - alapvetően a csatornaközmű-ellátás elmaradottságát, hiányosságait eredményezi. A nagyobb városok, illetve városi rangú kisebb települések (Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti, Hévíz, Keszthely, Letenye, Zalakaros, Zalalövő, Zalaszentgrót) gazdasági létesítményeitől eltekintve a megye területének levegőminőségét térségi hatású háttérszennyezés jelenleg nem terheli, a megyén belül ilyen környezeti terhelésű tevékenység, létesítmény nincs.



33

Az aprófalvas, szétszórt településhálózat következtében az infrastruktúra-ellátás nehézségei mellett a kommunális szolgáltatások is - mint pl. a szervezett hulladékgyűjtés és szállítás, a megyei hulladékgazdálkodási tervben meghatározott ártalmatlanítás lehetőségei, azon belül is a lerakással történő ártalmatlanítás - a környezet terhelése nélkül csak többlet költségek, a sűrűn lakott területekhez képest fajlagosan csak nagyobb költségek mellett teljesíthetők. A települések beépített, és beépítésre szánt, védett területfelhasználású területein a környezeti zajterhelés meghatározó forrásaként az országos főutakon és vasúti fővonalakon folyó forgalom, illetve a települések belső közúti forgalma határozható meg. A közcsatorna hálózattal nem rendelkező települések és a közcsatorna hálózattal rendelkező települések közcsatorna hálózatra nem csatlakozó beépített területein keletkező szennyvizeket az előírások szerint, helyben telken belüli tárolókba gyűjtik, amelyek azonban jellemzően emésztőként üzemelnek, kisebb hányaduk un. zárt szennyvíztározó, amelyből a szennyvizet szippantó kocsival szállítják a kijelölt szennyvízleürítő-helyre. A talajba szakszerűtlenül és ellenőrizetlenül kerülő szennyvíz a megye egyik legjelentősebb szennyező forrása, amely veszélyezteti a megye ivóvíz bázisait. A védelem nélküli hulladéklerakók és az elhagyott hulladékok a megye több településén okoznak talajszennyezést, illetve potenciálisan veszélyeztetik a felszín alatti és a felszíni vizeket is. Jelen vizsgálat célja az, hogy megalapozza a megyei rendezési terv felülvizsgálatának és módosításának tervi munkarészeit, ezért a vizsgálati összefoglaló tartalmát elsősorban az határozza meg, hogy • a hatályos terv elfogadása óta eltelt kb. öt év során bekövetkezett változásokra (azoknak is

elsősorban területi vonatkozásaira) helyezi a hangsúlyt, • azokat a környezetvédelemmel összefüggő folyamatokat emeli ki, amelyek a területrendezési

tervezés eszközrendszerével befolyásolhatók, • foglalkozik az elmúlt évek környezetvédelemmel összefüggő jogszabályi változásaival, amelyek a

tervezést befolyásolják. A helyzetértékeléshez a tervegyeztetésben közreműködő államigazgatási szervektől és a környezetvédelemmel kapcsolatos adatbázisokból szereztünk információkat. Személyes megbeszélés során egyeztettünk a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség illetékes munkatársával. A munkarész elkészítése során fontos lett volna megismerni a megye környezetvédelmi programját, és annak érvényesítését elő kellene segíteni a rendezési folyamat során, sajnos azonban a megyének ilyen programja nincs. Ennek pótlását fontosnak tartjuk. A megyei TrT felülvizsgálata tervi tartalmát a fent említett meghatározó tényezők közül a jogszabályi változások és az új jogszabályalkotások is jelentős mértékben befolyásolják. Jelen tervi egyeztetési dokumentáció készítése során felmértük ezeket a változásokat, melyeket a tervbe beépítettünk és amelyek következtében a területfelhasználási és övezeti tervlapok is különböző mértékben módosulnak a hatályos tervhez képest. 1.7.1 Általános környezeti állapot A tagolt domborzatú és vízrajzú megye aprófalvas településszerkezete, gazdasági-társadalmi életének és az infrastruktúra ellátottságának sajátosságai pozitív és negatív módon egyaránt jelentősen befolyásolják a térség környezetminőségét. A térben elkülönült, kis lélekszámú települések infrastruktúra-ellátása csak műszakilag többlet beruházást, fajlagosan nagyobb költségráfordítást igénylő fejlesztések árán valósítható meg. A településszerkezet és az infrastruktúra-ellátás térségi jellemzői, valamint a települési önkormányzatok és a háztartások önerő fedezet hiánya - az országos közműfejlesztési pályázati-támogatási lehetőségekkel befolyásolt gazdasági környezetet is figyelembe véve - alapvetően a csatornaközmű-ellátás elmaradottságát, hiányosságait eredményezi. A terület gazdaságföldrajzi helyzetét jellemzi, hogy a mezőgazdasági területek dominálnak, amelyeken a szántóföldi művelése jelentősége meghatározó. A dombvidék jellegből adódóan az erdőgazdálkodásnak is nagy szerepe van a terület gazdaságában. A megye ipara Zalaegerszeg és környékére koncentrálódik, de szerepe nem olyan nagy, mint a turizmusnak. Az alegység területén



34

számtalan termálfürdő és völgyzárógátas tározó, horgásztó található, amelyek nagy idegenforgalmi szereppel bírnak. A nagyobb városok, illetve nem városi rangú nagyobb települések gazdasági létesítményeitől eltekintve jelenleg szinte nincs a megye területén jelentősebb környezeti terhelésű ipari-kereskedelmi, gazdasági létesítmény. Elsősorban a feldolgozóipar jelenléte jellemző a megyére, és az új termelőkapacitások kialakítása során fokozottan érvényre jut a károsanyag-kibocsátás minimálisra szorítása, a környezeti kockázat összességében alacsony szinten tartása. A termelő ipari-gazdasági létesítmények környezeti terhelése az „elérhető legjobb technológia” alkalmazása mellett a megengedett környezeti határértékek alatt tartható. 1.7.2 Levegőtisztaság-védelem A levegő állapotára vonatkozó vizsgálatok tartalmát, minőségét meghatározza, hogy nem állnak rendelkezésre a megye területének környezeti levegőminőségét térségi szinten jellemző immissziós adatok. A környezeti levegő tényleges állapotára vonatkozó immissziós adatok hiányában a levegőminőségre vonatkozó vizsgálati megállapításokat az emittáló légszennyező-források (pl. ipari, közlekedési, kommunális), valamint a területi adottságok (pl. erdősültség, domborzat, térszerkezeti adottságok, klimatikus viszonyok) vizsgálata és értékelése alapján lehet megtenni. A legfontosabb tényezőket összefoglalva: a megye gazdaságilag kevésbé erős, a kisebb terheléssel üzemelő gazdasági létesítmények jellemzők (feldolgozó, elektronikai ipar), erdősültségének mértéke pedig magas, így levegőtisztaság szempontjából kedvező adottságúnak tekinthető. Az alábbi táblázatokban a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség manuális mérőhálózatának mérései alapján meghatározott légszennyezettségi index értékeket foglaljuk össze. 2005. TELEPÜLÉS NOx SO2 ÜLEPEDŐ POR ÖSSZESÍTETT

INDEX Zalaegerszeg megfelelő (3) kiváló (1) jó (2) megfelelő (3) Lenti szennyezett (4) kiváló (1) megfelelő (3) szennyezett (4) Nagykanizsa szennyezett (4) kiváló (1) jó (2) szennyezett (4)

2008. TELEPÜLÉS NOx SO2 ÜLEPEDŐ POR ÖSSZESÍTETT

INDEX Zalaegerszeg szennyezett (4) kiváló (1) n. a. szennyezett (4) Lenti szennyezett (4) n. a. n. a. szennyezett (4) Nagykanizsa megfelelő (3) n. a. n. a. megfelelő (3)

Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat rendkívül szegényes és hiányos adatbázisa és értékelése alapján csak a nagyobb városok nitrogén-oxidokra vonatkozó levegőminőségi állapotát lehet vizsgálni, melynél megállapítható, hogy a három település NOx-szennyezettsége 2005. és 2008. között összességében jelentősen nem változott, csak cserélődtek a „megfelelő” és a „szennyezett” besorolások. A nitrogén-oxidok magas koncentrációjának oka elsősorban a fokozódó motorizáció. A kibocsátott SO2 és az ülepedő por vonatkozásában - egy adatot kivéve - „jó” vagy „kiváló” volt a helyzet a módosításra kerülő rendezési terv megalkotásának idején, az eltelt időszakra jellemző trendet azonban adat hiányában nem tudjuk értékelni. Zala megye közúthálózata az aprófalvas településszerkezet miatt igen sűrű, sűrűbb az országos átlagnál. A közlekedésből eredő légszennyezés ezért nem csak a nagyobb városokban meghatározó az út menti területek levegőminőségének alakulásában. A jelentős forgalmú utaknak a védendő épített környezet és a természeti értékek területét érintő útszakaszainak kiváltása hosszútávon elkerülhetetlen fejlesztési, illetve rendezési feladat. Különösen égető ez a probléma a Szombathely-Letenye útvonalon fekvő települések esetében, amelyeket nagyon erős átmenő teherforgalom terhel. Nem mérhető, de a lakosság szempontjából jelentős lokális terhelés a bűzhatás, amit egyfelől a közúti közlekedés okoz, másfelől pedig a nem megfelelően telepített állattartó telepek környezetében alakul ki.



35

Az elmúlt években ugyanis jelentős mennyiségű új állattartó (főleg sertés és szarvasmarha) telep létesült, ill. sok a kapacitását bővítette. 1.7.3 Talaj- és földvédelem A megyében jelentős a sérülékeny vízbázisok száma és védőterületeik kiterjedése, ami az adott helyeken minden potenciális és tényleges talaj- és vízszennyező forrás felszámolását szükségessé teszi. A 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet alapján a felszín alatti vizek minőségvédelme szempontjából kiemelten érzékeny és érzékeny meghatározású települések területén a potenciális és tényleges talajszennyező forrásokat föl kell számolni. Az érzékeny területeket mentesíteni kell a talajba szakszerűtlenül és ellenőrizetlenül kerülő szennyvizektől, ennek érdekében a helyben megoldást jelentő környezetkímélő szennyvíz-ártalmatlanítási eljárás alkalmazásának feltételeit biztosítani kell. A közcsatorna hálózattal nem rendelkező ill. a közcsatorna hálózattal rendelkező települések közcsatorna hálózatra nem csatlakozó beépített területein keletkező szennyvizeket az előírások szerint, helyben telken belüli tárolókba gyűjtik, amelyek azonban jellemzően emésztőként üzemelnek, és csak kisebb hányaduk ún. zárt szennyvíztározó, amelyből a szennyvizet szippantó kocsival szállítják a kijelölt szennyvízleürítő-helyre. A talajba szakszerűtlenül és ellenőrizetlenül kerülő szennyvíz a megye egyik legjelentősebb szennyező forrása, amely veszélyezteti a megye ivóvíz bázisait. A védelem nélküli hulladéklerakók és az elhagyott hulladékok a megye több településén okoznak talajszennyezést, illetve potenciálisan veszélyeztetik a felszín alatti és a felszíni vizeket is. Jelentős terhelést okoz a mezőgazdasági tevékenység is. A talajszennyezéssel kapcsolatos folyamatok szoros összefüggésben, kölcsönhatásban vannak a vizek állapotával is, ezért ezek részletes ismertetése egy helyen, a „Vízgazdálkodás, vízvédelem” című fejezetben történik. 1.7.4 Vízgazdálkodás, vízvédelem Vízgazdálkodás és vízvédelem területén meghatározó jogszabály az Európai Unió „Víz Keretirányelve” (VKI) (2000/60/EK), melynek célkitűzései a vizek és az azokkal összefüggő egyéb környezeti elemek átfogó védelmét szolgálják. Az irányelvnek megfelelően 2015-re Magyarország felszíni vizeit jó ökológiai és kémiai, felszín alatti vizeit pedig jó mennyiségi és kémiai állapotba kell hozni. Ennek eléréséhez Magyarország is vállalta a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (VGT) kidolgozásának kötelezettségét. A 2009-ben elkészült VGT-ben az alábbi tervezési alegységek érintik a megyét: 4-1 Zala (a Balaton részvízgyűjtőjén) és 3-1 Mura (a Dráva részvízgyűjtőjén). A VGT gyökeres változást jelent a vízgazdálkodási tervezésben. Egyrészt átfogóbb környezetvédelmi szempontrendszert érvényesít, mint a korábbi vízgazdálkodásban használatos tervtípusok, mivel a vizek állapotának javítása mellett kiemelten foglalkozik a vizekkel kapcsolatban lévő élőhelyek védelmével, állapotuk javításával. Másrészt fontos jellemző, hogy a VGT nem kiviteli terv, hanem a vizek állapotát feltáró, és „jó állapotba” hozását megalapozó stratégiai terv, amely koncepciót és intézkedéseket határoz meg a kitűzött cél elérése érdekében. A vízgazdálkodással, vízvédelemmel kapcsolatos fejezet készítése során aktualitása és komplex szemlélete miatt elsősorban a VGT ismeretanyagára támaszkodtunk. Az adatgyűjtés (az emberi tevékenységekből eredő terhelések, hatások számbavétele) elsősorban a 2004-2008. közötti évekre terjedt ki. Az adatok feldolgozása, a hatáselemzés országosan egységes módszertannal történt. A vizsgálatok elvégzését akadályozó (esetleg ellehetetlenítő) hiányosságok és problémák feltárásra kerültek. Bár a felszíni és felszín alatti vizek jelenlegi monitoring programja kielégíti a „Víz Keretirányelv” előírásait, az állapotértékelés során nyilvánvalóvá vált, hogy az intézkedések tervezéséhez és a már beindított intézkedési programok hatásának ellenőrzéséhez a monitoring hálózat és a programok bővítésére, megerősítésére van szükség. A tápanyag- és nitrát érzékenység szempontjából védettséget élvező területek kijelölését közösségi szinten előíró irányelvekkel harmonizáló hazai jogszabályok rendelkezésre állnak: a 27/2006 (II. 7) korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről, valamint a 240/2000. (XII. 23.) korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről. Nagy tavaink, így a Balaton is a növényi tápanyagterhelés miatt érzékeny terület, és ennek megfelelően a Zala vízgyűjtőterülete védettségre szoruló tápanyag-érzékeny, és egyúttal nitrátérzékeny terület a rendeletek alapján.



36

A megye területén helyezkedik el az épülő Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer, melynek legfontosabb célja a Balaton vízminőségének védelme. A beruházás megvalósítása és eddig elkészült létesítmények üzemeltetése, működtetése kiemelt feladat. A rendszer elsősorban a Balaton Kiemelt Területet érinti, ugyanakkor e cél ismerete és szem előtt tartása a megyei terv készítése során is szükséges. 1.7.5 A felszíni vizek vízminősége Az állóvizek esetében a túl nagy tápanyag és/vagy szervesanyag-tartalom okozza a legjellemzőbb problémát, aminek egyik okaként a kommunális szennyvíz bevezetésének módja nevezhető meg. A halászat és horgászat tápanyag-bevitele, valamint a strandok terhelése szintén fontos tényező. Diffúz telephelyi szennyezésként kerül a vizekbe mezőgazdasági és egyéb eredetű hulladék. Természetesen az állóvizeket tápláló magas szervesanyag-tartalma is rontja a tavak állapotát. A felszíni vízfolyások állapotának legjellemzőbb kedvezőtlen adata szintén a túl nagy tápanyag és/vagy szervesanyag-tartalom. A problémás állapot okaként megjelölhető tényezők:

– kommunális szennyvíztelep, szennyvízbevezetés, – belvízlevezetés, – halastavi vízleeresztések, – mezőgazdaság ― szántóföldi műtrágya- és trágyahasználat, – a tápláló vízfolyásokon érkező túl nagy koncentrációjú hozzáfolyás.

A megjelölt folyamatok eredményeként a Zala folyó vízminősége a középső és alsó szakaszon rossz, és a tápanyag-koncentrációt az erózió tovább növeli. A belvízlevezetés során a vízfolyásokba kerülő víz oxigénszegény. További szennyezést okoz a tervezési területen a fürdők tetemes mennyiségű használtvizének vízfolyásokba vezetése. A korszerűtlen, használaton kívüli, nem megfelelő műszaki védelemmel rendelkező, vagy műszaki védelemmel nem rendelkező hulladéklerakók felszámolása, rekultivációja sok helyen megoldatlan probléma, és ez a vízvédelem szempontjából is konfliktust jelent. A jelentős ipari üzemek közcsatornás kibocsátással rendelkeznek, kivéve a MOL Zalai Finomító és a GE Tungsram Zalaegerszegen. A kibocsátott szennyvíz zömében előkezelést követően települési tisztítóba kerül. Ennek következtében jelentős ipari szennyezés nincs. A veszélyes anyagok biztonságos tárolása megoldottnak tekinthető a területen. A felhasználókat a hatóság rendszeresen ellenőrzi. A mezőgazdasági tevékenységek során jelentős terhelést okoz a szántóföldi növénytermesztés a műtrágyák és növényvédő szerek használata miatt. Az állattartó telepeken keletkező híg és almos trágya megfelelő műszaki védelemmel való tárolása EU-támogatások felhasználásával egyre több helyen megvalósul. Problémát okoz a keletkező trágyának a földekre való kijuttatása is. Számos felhagyott dögkút van a területen, ezek jelentősége azonban nem számottevő. A jelentősebb közlekedési útvonalak csapadékvíz-elvezetése nem tekinthető jelentős veszélyforrásnak a keresztezett vízfolyásokra nézve. Az utak általában korszerűen kiépítettek, kivételt jelent a 86-os főút, amelynek fejlesztése folyamatban van. (Egyébként a közlekedési útvonalak az invazív növényfajok terjedésében meghatározó szereppel bírnak.) 1.7.6 Felszín alatti vizek minősége A talajvíz általában szennyezettnek tekinthető. A települések beépített területén a talajvíz nagyrészt a kommunális szennyvíz-szikkasztások következtében szennyeződött el. A másik jellemző diffúz szennyezési forma a mezőgazdaság terhelése. A műtrágyák, trágyák valamint a gyom- és rovarirtó szerek felhasználásának módja miatt a művelt területek alatt sok helyen a nitrát, ammónium és peszticid szennyezés határérték feletti, vagy a határérték közelében van. A jelenlegi gazdálkodási technológiai következményei mellett az 1990-es évek előtti évtizedekben folytatott, túlzott mértékű műtrágya és növényvédőszer-használat káros hatása a mai napig kimutatható talajvizeinkben. Valamivel kedvezőbb helyzetben vannak a kiemelt dombos területek, ahol a mélyebben elhelyezkedő talajvíz feletti vastagabb fedőréteg a szennyezés egy részét visszatartja, a szennyező hatás azonban itt is egyértelműen kimutatható. Ritka kivételektől eltekintve a művelt területek alatti talajvíz gyakorlatilag ivásra nem alkalmas. Az állattartással összefüggő, az előző fejezetben ismertetett folyamatok a felszín alatti vizeket egyaránt veszélyeztetik. A problémát súlyosbítja, hogy az ivóvízkivételre használt, mélyebben található rétegvizek felszín felől, a szennyezett talajvízből kapják utánpótlásukat. A szennyezett talajvíz hatása már kimutatható a sekélyebb rétegvizekben is.



37

1.7.7 Az ivóvíz minősége A felszín alatti vízhasználatok vonatkozásában jelentős vízkivételt jelent a közüzemi ivóvízellátást biztosító vízművek - elsősorban a több települést ellátó területi vízművek - termelése. A vízbázisok a felső-pannon homokrétegeiben tárolódó rétegvizet csapolják meg. A rétegvízbázisok mellett kiemelt jelentiségű a termálvizek hasznosítása, a fürdők vízkivétele is, valamint a korábbi túlzott vízkivételek mai napig tartó hatása. A termálkutakban a vízbázisok egyikénél sem találtak szennyezést. A szennyezések többnyire kisebb-nagyobb foltokban találhatók, tehát nem szennyezik el a vízbázisok területét, ezért jelenlétük többnyire nem volt kimutatható a VGT során alkalmazott, monitoring kutak használatán alapuló állapotértékelési módszerrel, ugyanakkor a lehetőségekhez mérten megtörtént a tényleges szennyeződések feltárása. Ezek nagy része ipartelepekhez, üzemanyag tárolókhoz kapcsolódó szénhidrogén szennyezés, és előfordulnak közöttük olyanok, amelyek ténylegesen veszélyeztetik az ivóvíz minőségét. A vízműkutak rendszerint a települések határában találhatók, ezért a diagnosztikai vizsgálatokban a szennyezést a legnagyobb arányban (~50 %) a csatornázatlan települések és üdülőövezetek, ill. a belterületi mezőgazdasági termelésből és a kiskertes övezetekből származó nitrát szennyezés okozzák. A második leggyakrabban (~37 %) előforduló, a vízbázisra veszélyt jelentő szennyezések a mezőgazdasághoz fűződnek (növénytermesztés, állattenyésztés vagy mindkettő). Pontszerű, de helyenként a víztermelésre is veszélyt jelentő problémát okoznak a nagylétszámú, iparszerű állattartó telepek. Gyakran előforduló potenciális szennyező forrásnak számítanak a növényvédőszer és műtrágya raktárak, a rossz állapotban lévő használt, vagy felhagyott TSZ géptelepek, üzemanyag tárolók. A feltárt szennyeződések ellenére a megyében egyelőre markáns ivóvíz-minőségi problémák nincsenek. Az ivóvízkezelés a szükséges helyeken a vízminőségtől függő módon általában megoldott. A felhasználásra előirányzott talaj-, és parti szűrésű vízkészletek minőségének állandó biztosításához elengedhetetlen a megfelelő hidrogeológiai védőidomok kijelölése és védelme, a hatásterületeken az építési korlátozások elrendelése és szigorú vízminőség-védelmi intézkedések foganatosítása (pl. mentesítés a szennyvizektől, hulladékoktól). 1.7.8 Zaj és rezgés elleni védelem Zala megye környezeti zajhelyzetének áttekintésére sajnos nem állnak rendelkezésre tematikusan rendszerezett mérési adatok. A megye környezeti zajhelyzetét, zajállapotát alapvetően a közlekedés befolyásolja. A közúti közlekedésből eredő zaj szintje általában a nappali és az éjszakai időszakban is meghaladja a megengedett határértéket a városok forgalmasabb területein. A zajterhelés részben a belső forgalomból, részben az országos főútvonalak települési belterületi szakaszainak átmenő forgalmából ered. A települések lakott területrészeit láncszerűen, helyenként szoros egymás utáni fekvésben fűzik föl az országos főutak. A 76.sz. főút Zalaegerszeg belterületi elkerülő szakaszának átadása 2004-től jelentősen csökkentette a védendő lakóterületeken az átmenő forgalom okozta zaj- és rezgésterhelést. A megvalósult közúti fejlesztés is bizonyítja, hogy a közúti forgalomból eredő zajterhelés elleni védelemnek egyik leghatékonyabb eszköze, ha a forgalmas utak elkerülik a védendő területeket. 1.7.9 Hulladékgazdálkodás A megyében (és az országban) általánosan jellemzi a hulladékgazdálkodás helyzetét, hogy a keletkező hulladékok mennyisége viszonylag magas, míg azok hasznosítási aránya alacsony. Az EU-s szabályozás, kötelezettségvállalás miatt 2009. július 15. óta a hulladéklerakóknak szigorúbb szabályoknak kell megfelelniük, csak az EU normáknak megfelelő, műszakilag korrekt kialakítású hulladéklerakók működhetnek. A követelményeknek való megfelelésre a hulladéklerakók többsége nem tudott felkészülni, így többségüket bezárták. 2009. július 15. után működő lerakók a megyében: veszélyes hulladék lerakó: Zalatárnok - fúrási iszap - Petroszolg Kft. települési szilárd hulladék lerakók: Nagykanizsa, Zalabér, Zalaegerszeg



38

A Zala és Vas megye területét érintő „Nyugat-Balaton és Zala-völgye Hulladékgazdálkodási Program” keretében ISPA támogatással, 2010. december 31. várható befejezéssel épültek/épülnek az alábbi létesítmények: 528 db hulladékgyűjtő sziget, 4 db hulladékkezelő központ, 13 db hulladékgyűjtő udvar, 6 db komposztáló telep, 1 db lerakó Zalabéren (kapacitása 1.000.000 m3). A program keretében 350-400 ezer fő ellátása biztosítható úgy, hogy egy-egy befogadó egység (Zalaegerszeg, Zalabér, Nagykanizsa) 100-150 ezer fő, szelektálással és feldolgozással csökkenthető mennyiségű, lerakással ártalmatlanítható hulladékának elhelyezése oldódik meg. Ehhez Zalaegerszeg, Zalabér és Nagykanizsa térségében komplex fogadó és elhelyező bázisok alakulnak ki. A korábbi telepek megújításával Lentiben, Keszthelyen, és Vas megyében Celldömölkön átrakó és feldolgozó állomások, valamint mindenütt komposztáló állomások teszik lehetővé a szelektált, begyűjtött hulladékok ártalmatlanítását. A települések kapcsolódását a rendszerhez konzorciális szerződések biztosítják. A rendszer kialakításának települési támogatottsága a megkötött szerződések számát értékelve igen magas. A program keretén belül sor került az érintett települések közigazgatási területén található, meglévő, engedély nélküli és megtűrt helyi lerakók rendezett bezárására is. A megyében sok olyan önkormányzati üzemeltetésű kommunális lerakó található, amelyek a védelem (pl. talajszigetelés, felszíni vízelvezetés, védőtávolság) hiánya miatt a környezetüket veszélyeztetik. A környezetet veszélyeztető lerakók területét a potenciális környezeti károkra is kiterjedő rekultivációval meg kell szüntetni. A „Landfill Projekt” keretén belül folyamatban van a lerakók rekultivációja, de a ROP támogatás ellenére is csak évi néhány lerakó rekultivációja valósult meg. A megye területén lévő dögtereket és dögkutakat 2005. december 31-ig bezárták és rekultivációs rendezéssel felszámolták. A hullott állatok ártalmatlanítása a Sárvári ATEV üzemében történik. A megyében veszélyes hulladékégető-mű létesítését tervezik Nagykanizsán. Jelenleg a veszélyes hulladékot Somogy megyébe, Marcaliba viszik. A 2005-2006. közötti időszakban a KvVM két akciót szervezett a „történelmi” növényvédőszer hulladék begyűjtésére és ártalmatlanítására. Ezek keretében öt megyéből összesen 186 tonna növényvédőszer hulladék került begyűjtésre, és sikerült megszüntetni e veszélyes szennyező forrásokat. 2006 tavaszán Zala, Somogy és Veszprém megyékben folyt az akció. E megyék kijelölését a Balaton kiemelt védelme indokolta. A felszíni és a felszín alatti vizek, valamint a talaj minőségét jelentősen befolyásolja a települések vízellátási és csatornázottsági szintje, valamint ezen közműellátási mutatók viszonya, vagyis a közműolló nagysága. Az alábbi ábra a REMEK adatbázis alkalmazásával készült a közműolló kedvező változásának bemutatására.

A megye aprófalvas településrendszere és domborzati, vízrajzi adottságai miatt a szennyvízelvezetés és -kezelés megoldásának kedvezőbb módja lehet az egyedi szennyvíztisztító rendszerek üzemeltetése. Az elmúlt években a szakmai értékelés és a jogalkotás is elmozdult ezeknek a rendszereknek a támogatása



39

felé. A közműves szennyvízelvezető és -tisztító művel gazdaságosan el nem látható területekre vonatkozik az „Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programja”, mely elsősorban a 2000 lakosegyenérték szennyezőanyag terhelés alatti településeken 2015-től 2020-ig megvalósuló fejlesztésekre vonatkozik. Alapvetően az alábbiakban felsorolt, szennyvíztisztítást szolgáló létesítményeket, építményeket határozza meg: - egyedi szennyvízkezelés, - egyedi szennyvíz-elhelyezési kislétesítmény, - egyedi szennyvíztisztító kisberendezés, - egyedi zárt szennyvíztároló. A kistelepülések legmegfelelőbb szennyvízkezelési megoldásának kiválasztásához minden esetben részletes gazdaságossági, hatékonysági vizsgálatok szükségesek, melynek keretében figyelembe kell venni a beruházási, a későbbi üzemeltetési és fenntartási költségeket, illetve a lakosság díjfizetési-képességét is. Mindig az adott helyzetben legjobbnak, leggazdaságosabbnak ítélt megoldásokat kell támogatni a fentiek közül, mérlegelve ezek kombinálhatóságát is.

1.8 Természet- és tájvédelem Magyarország természeti értékekben egyik leggazdagabb vidéke Zala megye. Az elmúlt évtizedek intenzív tájhasznosítási, tájgazdálkodási formáinak következtében - az ország más részeihez hasonlóan - számos táji-, természeti érték semmisült meg, illetve szenvedett el maradandó károsodásokat. Mindezen kedvezőtlen folyamatok ellenére a megyében sok olyan természetileg értékes terület, illetve objektum található, melyek már védettek, vagy arra érdemesek, de akár jogi védelem nélkül is megóvásra érdemesek. A múlt század elején a Kis-Balaton lecsapolása elleni tiltakozások, illetve a madárvilág élőhelyének megmentésére irányuló törekvések tekinthetők a hazai természetvédelem első megmozdulásainak, ami után közel három évtized telt el a madárvilág élőhelyének 1946-ban történt védetté nyilvánításáig. A megye első védett területeit a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzetet és a Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Területet 1976-ban nyilvánították védetté. Ezt követte 1984-ben a Keszthelyi Tájvédelmi Körzet, 1985-ben a Keszthelyi kastélypark Természetvédelmi Terület, 1986-ban a Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet, majd 1993-ban a Hévízi-tó Természetvédelmi Terület létrehozása. A megye természeti értékeinek védelmében az utóbbi másfél évtizedben két jelentősebb lépés történt, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és az Őrségi Nemzeti Park magalakítása. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1997-ben, több részterületből került kialakításra, melyek Zala megyében többek között a korábbi Kis-Balaton TK és Szentgyörgyvölgyi TK területeit is magukba foglalták. Az Őrségi Nemzeti Park 2002-ben, az Őrségi és a Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzetek bevonásával, valamint további új területek védetté nyilvánításával alakult meg. A megye területén a természetvédelmi feladatokat a veszprémi székhelyű Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság látja el (kivételt képeznek ez alól az Őrségi Nemzeti Park Zala megyébe átnyúló részei). Zala megyében jelenleg 2 nemzeti park, 1 tájvédelmi körzet, 3 természetvédelmi terület és több mint 110 helyi jelentőségű természetvédelmi terület található (mindkét nemzeti parknak csak kisebb része érinti a megyét). A védett területek területi megoszlása: nemzeti park 23.260 ha, természetvédelmi terület 301 ha, ex-lege védett lápterület 9800 ha, helyi jelentőségű természetvédelmi terület kb. 2.720 ha. A megye területének (3.784 km2) kb. 9,5%-a védett. Országos jelentőségű védett természeti területek Az országos jelentőségű védett természeti területek kiterjedésük és védettségük jellege alapján a következők lehetnek: nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény értelmében, az előzőekben felsoroltakon kívül (ex-lege) országos jelentőségű védett természeti területnek minősülnek még a lápok és szikes tavak. Ezen kívül a törvény értelmében (ex-lege) országos jelentőségű védett természeti emléknek minősülnek a védett források, víznyelők, kunhalmok és földvárak.



40

Nemzeti Parkok Zala megye területén két nemzeti park található, a Balaton-felvidéki NP és az Őrségi NP. Területi megoszlást tekintve, megyei szempontból a Balaton-felvidéki Nemzeti Park a jelentősebb, mivel ennek mintegy 38%-a esik Zala megye területére, 22 települést érintve, míg további részei Veszprém és Somogy megyében találhatók. Az Őrségi Nemzeti Park Vas megyéből nyúlik át, s öt Zala megyei települést érint. • Balaton-felvidéki Nemzeti Park A Balaton-felvidéki Nemzeti Park a 31/1997. (IX. 23.) KTM rendelettel került védetté nyilvánításra. A nemzeti park összterülete 57.020 hektár, melyből 21.608 hektár esik Zala megye területére (Veszprém megyében 30.765 ha, Somogy megyében 4.646 ha.) A védelem célja alapvetően a Balaton és környéke táji és természeti értékeinek védelme, valamint a Balaton és vízgyűjtőjén a felszíni és felszín alatti vizek és vízkészletek védelme. A nemzeti park hét nagyobb kiterjedésű részterületből áll, ezek a következők: Tihanyi-félsziget; Pécselyi-medence; Káli-medence; Badacsony és a környékbeli tanúhegyek; Keszthelyi-hegység és a Tapolcai-medence; Kis-Balaton; Északi Balaton-part. Zala megyében ezek közül két területrész található, a Kis-Balaton és a Keszthelyi-hegység. A Kis-Balaton a 18. század végén még a Balaton legnyugatibb, sekély medencéje volt, ami gyorsabban tőzegesedett, mint a többi, mivel a Zala itt terítette szét hordalékát. A 19. században a sekély öblöt leválasztották a tóról, majd a Zalát szabályozása után rohamosan töltődni kezdett. A 20. század elején megkezdték a teljes lecsapolást. Már majdnem odaveszett az egykori madárparadicsom, amikor a múlt század nyolcvanas éveiben észbe kaptak a szakemberek és elkezdték a Kis-Balaton környezet- és természetvédelmi szempontú helyreállítását. A terület ma már ismét nemzetközi fontosságú - a Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó - vizes terület. A Kis-Balaton növényzetét a különféle lápi növénytársulások jellemzik. A hatalmas nyílt vízterület körül, és a szigeteken éger- és fűzlápok, zsombékos-sásos társulások, mocsárrétek, nagy kiterjedésű nádasok találhatók. Ritka, veszélyeztetett növényfajai a lápi csalán, a kálmos, a kis holdruta. A terület állatvilágának gerincét a madarak adják. A Kis-Balatonon és környékén kétszázötven madárfajt számláltak - gyakorlatilag a szikes tavakhoz kötődő vízimadarak kivételével szinte valamennyi hazai nádi és vízimadár megtalálható itt -, száztíz itt is fészkel, ebből huszonhét fokozottan védett. A somogyi erdőkből ide jár táplálkozni a réti sas, időszakonként megjelenik a halászsas is, a hamvas rétihéja és a réti fülesbagoly pedig fészkelő. Madárvonulás idején madarak tízezrei zsivatolnak a területen. A halfajok közül tömeges a máshol ritka réti csík és lápi póc. A nádasok ritka emlőse a patkányfejű pocok, gyakori a vidra, a nyuszt és a hermelin. Rovar- és alsóbbrendű faunája pedig még ennél is gazdagabb képet mutat, köztük olyan fajokkal is, amelyek Magyarországon, vagy egész Európában csak itt fordulnak elő. A Keszthelyi-hegység a Balaton északnyugati sarkában található, a karsztjelenségek teljes skáláját felvonultató hegység dolomittömbje jócskán eltér a környezetétől. Szurdokvölgyek, barlangok (pl. a Vadlánylik- és a Szobakő-barlang), töbrök, víznyelők, karsztfennsíkok jellemzik változatos felszínét. A szűk, félhomályos Szent Miklós-, Vár-, és Kígyós-völgy megkapó látvány. A hegység tetején több helyről is festői kilátás nyílik a környékbeli medencékre és a Balatonra. A jórészt erdővel fedett területen több helyen is kiirtották az eredeti fás társulásokat, és helyére gyorsan növő feketefenyveseket telepítettek. A hegység növénytani szempontból párját ritkítóan értékes. A déli kitettségű területek melegkedvelő társulásai keverednek a hűvös szurdokvölgyek növényvilágával, és ez olyan értékes társulásokat eredményez, mint a reliktum elegyes karsztbokorerdő, amelyben a melegkedvelő virágos kőris keveredik a hideg területek fájával, a bükkel. A hűvös élőhelyeken tölgyesek, bükkösök találhatók, a fátlan karszton és letöréseken zárt dolomitpusztagyep él. A hegység mintegy nyolcvan féltve őrzött növényritkasága között találjuk a déli szurdokvölgyekben nyíló zergevirágot, az északi lejtőkön élő medvefül kankalint, a tarka nádtippant, több kökörcsin-, orchidea és szegfűfélét. A Keszthelyi-hegység állatvilágának legértékesebb tagjai a rovarfaunából kerülnek ki, de a terület denevérközössége is igen gazdag, ami a karsztlyukak, barlangok gyakoriságának köszönhető. Az erdőkben mind gyakoribb a nyuszt és a nyest.



41

• Őrségi Nemzeti Park Az Őrségi Nemzeti Park a 4/2002. (II.27.) KöM rendelettel került védetté nyilvánításra, összterülete 43.933,5 hektár, melyből 1.651,9 hektár esik Zala megye területére. A védelem célja alapvetően az Őrség, a Vendvidék és a Vasi-hegyhát táji és természeti értékeinek védelme. A nemzeti park az ország legnyugatibb szegletében található, patakokkal szabdalt, erdőkkel és rétekkel borított dombvidéki terület. A térségben elevenen élnek még az ősi mesterségek, népi hagyományok. Egyedülálló a szeres és szórvány településszerkezet. Mindezek adják együttesen adják a nemzeti park értékét, vonzerejét. A korábbi Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet területe a botanikai ritkaságok mellett erdészettörténeti jelentőségű. A hagyományos gazdálkodás alkalmazkodott a táji adottságokhoz, jellemző volt a bakhátas szántóföldi művelés, a kisparaszti szálalóerdő, a gazdag füvű rétekre támaszkodó szarvasmarhatartás. A népi ipar legszebb darabjai a fazekasok keze alól kerültek ki. A védett területek kezelője az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság. Tájvédelmi körzet • Mura menti Tájvédelmi Körzet A Zala megye délnyugati szegélyén kanyargó Mura folyó a Kerka torkolatától a Drávába ömléséig alkot határzónát Magyarország és Horvátország között. Az országhatár és a Zalai-dombvidék markáns délnyugati pereme között elhelyezkedő terület a Mura mente. A tájképet a gyors sodrású és szeszélyes Mura folyó időszakos árvizei, zátonyokat, új partszakaszokat, szigeteket, holtágakat építő és romboló tevékenysége határozza meg. Az így kialakult értékes élőhelyek viszonylag természetes állapotban maradtak meg, mivel a határsáv közel ötven éven át katonailag elzárt terület volt. A folyókanyarulatok lefűződéséből kialakult holtágak a feltöltődési folyamat különböző fokán állnak, különösen fontos élőhelyeket képviselnek. A Mura kis vízjátéka és medrének folyamatos vándorlása miatt a folyómenti ártéri vegetáció klasszikus zonációja kevésbé markáns, mint nagyobb folyóinknál. A medertől távolodva az egyes növénytársulások sávjai keskenyek vagy a mozaikszerű talajviszonyok miatt fel sem fedezhetők. A kanyarok belső, épített oldalán kialakult, vízfelszín fölé került kavicszátonyok rövid ideig maradnak növényborítás nélkül, szinte azonnal beerdősülnek a víz által szállított magokból. Közvetlenül a meder szélén keskeny sávban iszapnövényzet (szittyók, széleslevelű gyékény) alakult ki, de ez sok helyen hiányzik. A folyóhordalékon, zátonyokon, nagyobb holtágak peremén, de néhol még a kavicsbányatavak mellett is feltűnnek a bokorfüzesek. Ezek kötődnek legjobban az árhullám és a vízszintváltozás okozta folyamatok alakulásához. Legértékesebb pionír fajuk a parti fűz. Az ártéren a legnagyobb területeket lefedő társulások a puhafás ligeterdők. Természetvédelmi területek A megye területén 3 országos jelentőségű természetvédelmi terület található. Ezek közül az egyik egy gyűjteményes kert (Keszthelyi kastélypark), egy hidrogeológiai érték (Hévízi-tó) és egy terület az, mely ténylegesen a tájra jellemző természeti értéket őriz (Zalakomári madárrezervátum). • Zalakomári madárrezervátum Természetvédelmi Terület A Zalakomári madárrezervátum Természetvédelmi Terület a 9/1976 OTvH határozattal került védetté nyilvánításra, a védett terület nagysága 264 hektár. A védett terület Zalakomártól nyugatra, Csapi község mellett található. A külső-somogyi, dél-zalai területek egykor elterjedt tájképalkotó társulásai voltak a kisebb-nagyobb lefolyástalan területek nedves, tocsogós világai. Kiemelkedő értékkel bírtak a dimbes-dombos táj erdős, mocsaras területei, amelyek legjellemzőbb társulásai az égerlápok, illetve az égerelegyes lápok voltak. A belvizek lecsapolása, a vízrendezések miatt ma már csak elvétve találhatók meg a hírmondói ezeknek az élőhelyeknek. Ezek egyike a zalakomári páfrányos égerláperdő, amelyet lenyűgözően szép, "ősvilági" látványa mellett különösen értékessé tesz, hogy az égeres a ritka magyarkőrissel alkot elegyes erdőt. A természetvédelmi beavatkozások következtében a ma is jó vízellátottságú láperdőben nagy kiterjedésű, vízzel ellepett zsombékos tisztások találhatók, rajtuk békaliliom és mocsári pajzsika nő.



42

Az értékes növényvilág és a gazdag kétéltűfauna mellett kiemelkedő jelentőségű az égerláp, mint a rétisas évek óta stabil fészkelőhelye. Más értékes madárfajon, például a fekete harkályon túl, a területen rendszeresen költ a fekete gólya is. • Hévízi-tó Természetvédelmi Terület A Hévízi-tó Természetvédelmi Terület a 19/1993. (IV. 7.) KTM rendelettel került védetté nyilvánításra, a védett terület nagysága 28,7 hektár. A Hévíz belterületén található tó és környéke Magyarország egyik legértékesebb természeti kincse. A tófenéken, nagyjából negyven méter mélyen fakadó, igen bővizű melegforrás mintegy 29 C-fokon tartja a víz hőmérsékletét, ami téli időben sem csökken 26-27 C-fok alá. A tó közepén kialakított fürdőház és a tó felszínén futó pihenőpadozatok minden évszakban lehetővé teszik a fürdést a fedett helyen és a nyílt vízen egyaránt. A tó környékén szépen kialakított, mégis természetesnek ható égeres erdő húzódik. A tó körüli vízkifolyások mentén a hazánkban egyébként ritka tengermelléki káka él. A terület kezelője a Hévízi Gyógyfürdőkórház. • Keszthelyi kastélypark Természetvédelmi Terület A Keszthelyi kastélypark Természetvédelmi Terület a 2/1985. (X. 1.) OKTH rendelkezéssel került védetté nyilvánításra, a védett terület nagysága 8,4 hektár. A Keszthely belterületén található kastélypark 1960-tól helyi védelem alatt állt, az országos védetté nyilvánításig. Az egykor több mint negyvenhektáros európai hírű kastélyparkból mára alig nyolc hektár maradt felaprózva, falakkal elcsúfítva, többször átrendezve, közlekedési úttal átvágva. A kastélypark az angol kertépítészet legszebb hagyományait mutatja. Legértékesebb növényei a több száz éves kocsányos tölgyfák, a kínai páfrányfenyő, több hársfajból álló gyűjteménye, majd félévezredes mocsári tölgye, exotái és kis tavacskája. A kastély építéséhez 1745-ben kezdett Festetics Kristóf. Az épület környezetének rendezésére több terv is született, az évek folyamán gyümölcsös, franciakert, és gazdasági udvar is helyet kapott a területen, mígnem Festetics György 1792-ben elkezdte a mai park elődjének kialakítását, már angolpark stílusban. Ekkor rakta le a fagyűjtemény alapjait is, amelyet elsősorban oktatási célzattal létesített az általa alapított Georgikon, a világ első felsőfokú mezőgazdasági intézménye hallgatói számára. A 19. században Festetics Tasziló egy angol kertépítész segítségével tovább bővítette és fejlesztette a parkot, amelynek épületeit olyan építészek tervezték, mint Ybl Miklós. A park kialakítása során továbbra is megtartották a táj eredeti fáit, de további exotákkal gazdagítva az állományt. Ma mindennek csak tördékét látni, de a park még így is nagyon szép. A terület kezelője a Helikon Kastélymúzeum. A természetvédelmi törvény hatályánál fogva védett területek (ex lege védett területek) A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény értelmében országos jelentőségű védett természeti területnek minősülnek a lápok és szikes tavak, valamint országos jelentőségű védett természeti emléknek minősülnek a védett források, víznyelők, kunhalmok és földvárak. Az ex lege védett természeti területek közül szikes tavak Zala megyében nem találhatók, ellenben lápok több helyen is előfordulnak. A megye területén számos kisebb-nagyobb kiterjedésű, a természet védelméről szóló törvény értelmében országosan védett lápterület található. Ezek összterülete mintegy 9800 hektár. Ezen védett lápterületek 54 település területét érintik, melyek a következők: Alsópáhok, Barlahida, Bazsi, Belezna, Bocfölde, Cserszegtomaj, Csöde, Egervár, Felsőpáhok, Galambok, Gelse, Gelsesziget, Gősfa, Hernyék, Hévíz, Homokkomárom, Kacorlak, Karmacs, Kehidakustány, Kerkakutas, Keszthely, Kilimán, Kisgörbő, Magyarszombatfa, Mihályfa, Nagykanizsa, Nagykanizsa-Miklósfa, Nemesbük, Óhíd, Ortaháza, Pacsa, Pölöskefő, Pötréte, Rezi, Sármellék, Sümegcsehi, Szalapa, Szentgyörgyvár, Szepetnek, Tekenye, Türje, Várvölgy, Vasboldogasszony, Vaspör, Vindornyaszőlős, Zalacséb, Zalakoppány, Zalaköveskút, Zalalövő, Zalaszántó, Zalaszentgyörgy, Zalaszentmihály, Zalaudvarnok, Zalavár. Az ex lege védett természeti emlékek közül elsősorban az egykori földvárak védelmének lesz jelentősége a megye területén. A területek felmérése folyamatban van.



43

A megye területén viszonylag gyakran kerülnek elő természeti értéket képviselő ősmaradványok, elsősorban kavics és homokbányákból, alkalmanként pedig a patakok, folyók medrének átrendeződése során. A természetvédelmi törvény vonatkozó paragrafusainak értelmében a természetvédelmi hatóság feladata ezek sorsáról intézkedni, azokat, ha eredeti helyükön nem lehet megőrizni úgy oktatási, tudományos vagy bemutatási célra kell használni. Országos jelentőségű védelemre tervezett területek A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság Zala megyében több terület országos jelentőségű védetté nyilvánítását tervezi, illetve készíti elő. Ezek főként a megye dél-nyugati és középső részeinek természeti értékekben gazdag területeit érintik. Az országos védelemre tervezett legfontosabb területek a következők:

- Szévíz- Principális Tájvédelmi Körzet (~ 5060 ha) - Kerka-menti Tájvédelmi Körzet (~ 6035 ha) - Mórichelyi-halastavak Tájvédelmi Körzet (~ 565 ha) - Vétyem Tájvédelmi Körzet (~ 7305 ha) - Hévízi-tó Természetvédelmi Terület bővítése

Ezen területek védetté nyilvánítása esetén a jelenlegi 9,5%-ról, közel 15%-ra növekedne a megyében a védett területek aránya. Helyi jelentőségű védett természeti területek A helyi jelentőségű védett természeti területek nyilvántartása nem teljes körű. Ez részben abból ered, hogy a helyi önkormányzatok által védetté nyilvánított területeknél, a védetté nyilvánítás folyamatát nem folytatják le teljes körűen. Így egyrészt a terület nem kerül be az országos nyilvántartásba, másrészt előfordulhat, hogy a - jó szándék ellenére - a védetté nyilvánítás folyamatának jogszerűségébe is hiba csúszik. A megye területén jelenleg több mint 110 helyi jelentőségű természetvédelmi terület található. A helyi jelentőségű természetvédelmi terület összes kiterjedése kb. 2.700 ha. A helyi védettségű természeti területek, a védendő terület, illetve objektum jellegétől függően a következőképpen csoportosíthatók:

a) helyi védettségű parkok, gyűjteményes kertek; b) helyi védettségű fák, fasorok; c) helyi védettségű értékes természeti élőhelyek, erdőterületek; d) helyi védettségű egyéb területek.

Erdőrezervátumok Az erdőrezervátumok olyan védett erdőterületek, ahol minden emberi tevékenységet végérvényesen beszüntetnek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak. Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában jelöltek ki ilyen területeket, amelyek nagy része változatos erdőszerkezetű, gazdag és különleges növény- és állatvilággal rendelkezik, és természetes dinamikát mutat. Az 1990-es években hazánkban is megkezdődött az erdőrezervátum-hálózat létrehozása, és több területen a kutatás is. Az Erdőrezervátum program fő célja: - az erdők természetes életének, változatos szerkezetének, hosszú távú folyamatainak, és gazdag

élővilágának megismerése; - a Magyarország tájait és jellemző erdőtársulásait képviselő erdőállományok - európai rendszerbe

illeszkedő - országos hálózatának kialakítása és megőrzése; - az ismeretek bemutatása és közvetítése a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a természeti

értékeink iránt fogékony társadalmi csoportok felé.



44

Így a program hosszú távú gyakorlati haszna lehet, hogy a természetvédelmi célú erdőkezelés és a természetközeli erdőgazdálkodás a mai gyakorlatnál jobban építhet az erdő természetes folyamataira, az erdő spontán felújulására és természetes faállomány-szerkezetére, amelynek ugyanúgy része a famatuzsálem, a kidőlt, vagy álló holt fa, a koronaszintben megjelenő lék, a sok elegyfafaj, mint a nagy gazdasági értékkel rendelkező szálfa. A megye területén az alábbi erdőrezervátumok kerültek kijelölésre: • Tátika Erdőrezervátum Az erdőrezervátum összes területe 259,2 ha, ebből magterület 87,5 ha, védőzóna 171,7 ha. Az érintett település: Zalaszántó. A jellemző állomány nagy kiterjedésű, plató helyzetű, változatos lombkoronaszintű, elegyes (azonban másodlagos - vagyis ültetett eredetű) bükkös, amely nagyrészt összeroppanási fázisban van. Gyors változások várhatók, a természetes erdődinamikai folyamatok vizsgálatára alkalmas. • Virágos-hegy Erdőrezervátum Az erdőrezervátum összes területe 309,3 ha, ebből magterület 46,6 ha, védőzóna 262,7 ha. Az érintett települések: Balatongyörök (Zala megye), Balatonederics (Veszprém megye) Az erdő régebben igen erős használat alatt állt (sarjaztatták), jelentős része edafikus; másutt az állományok elegyarány viszonyai és összetétele alapvetően az erdőgazdálkodás által kialakított (pl. elegyetlen telepített cseresek). A magterületen öreg állomány nincsen, a faállományok szerkezete egyöntetű, természetes dinamikát még nem mutat. A rezervátumban sok a vágásterület. • Vétyem Erdőrezervátum Az erdőrezervátum összes területe 183,3 ha, ebből magterület 31,0 ha, védőzóna 152,3 ha. Az érintett települések: Tormafölde Két korosztályú (160, 40 éves) lékesedő (dombvidéki), változatos szerkezetű bükkös, ERTI kutatási terület. A hazai bükköseink több, mint fele hasonló termőhelyi adottságokkal rendelkezik, ezért az itt nyert (nyerhető) kutatási eredmények széles körben általánosíthatók. • Remetekert Erdőrezervátum Az erdőrezervátum összes területe 157,6 ha, ebből magterület 31,8 ha, védőzóna 125,8 ha. Az érintett település: Nagykapornak. A rezervátumban dombvidéki bükkös és gyertyános tölgyes található. A magterület nagyobb részét fiatalos alkotja, a többi középkorú gazdasági erdő. Ennek megfelelően a faállományszerkezet homogén és nem természetes kialakulású. A védőzónában még intenzív (nem természetközeli) erdészeti gazdálkodás folyik. • Csörnyeberek Erdőrezervátum Az erdőrezervátum összes területe 105,4 ha, ebből magterület 25,1 ha, védőzóna 80,3 ha. Az érintett település: Zalakomár. A Belső-Somogyban fekvő rezervátum főként égerligetből, égeres mocsárerdőből és keményfaligetből áll. Többnyire régen kezelt, középkorú, vagy öreg állományok találhatók a magterületen és a védőzónában is. A terület többé-kevésbé természetes vízjárását korábban zsilippel szabályozott, de mostanában magára hagyott patak határozza meg. Természeti területek A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény nem kizárólag a védett területekkel kapcsolatos teendőket és eljárási szabályokat fogalmazza meg, hanem túlmutatva ezen a természetközeli állapotban fennmaradt területekkel is foglalkozik. A természeti területek közé tartozik valamennyi olyan földterület, amelyet természetközeli állapotok jellemeznek. A törvény szerint természeti területnek minősül minden, az említett feltételnek megfelelő erdő, gyep, nádas művelési ágú termőföld, valamint a művelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény elhelyezésére szolgál, vagy ha a törvény hatályba



45

lépésekor jogerősen jóváhagyott bányászati műszaki üzemi terv alapján nem áll bányászati művelés alatt, továbbá ha mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület. A törvény rendelkezik arról is, hogy a feltételeknek megfelelő természeti területek jegyzékét közzé kell tenni. Ez még nem történt meg. Zala megyében várhatóan az alábbi területek fogják adni a természeti területek hálózatának gerincét:

− Zala-völgy természetközeli gyepei; − Sárvíz-völgy és Kemenesalja természetközeli gyepei és erdői; − Göcsej erdő-, gyep-, és nádas területei; − Zalaapáti-hát gyep-, nádas- és erdős-ligetes területei;

Zala megye természeti területei

Zala megye természeti területei(az eddig elkészült felmérések alapján)

Természeti területek

Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) Az érzékeny természeti területekre vonatkozó szabályokról a 2/2002. (I. 23.) KöM-FVM együttes rendelet rendelkezik. Az érzékeny természeti területek (ÉTT) célja a természeti (ökológiai) szempontból érzékeny földrészleteken olyan természetkímélő gazdálkodási módok megőrzése, fenntartása, további földrészletek kijelölése, amelyek támogatással ösztönzött, önként vállalt korlátozások révén biztosítják az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség, a tájképi és kultúrtörténeti értékek összehangolt megőrzését. Az érzékeny természeti területek (ÉTT) kijelölése az alábbi kategóriákban történik: - kiemelten fontos ÉTT: azok a területek, ahol nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő természeti,

táji és kultúrtörténeti értékek fordulnak elő, amelyek fennmaradása középtávon (5-10 év) is kétséges a természetkímélő gazdálkodás támogatása nélkül;

- fontos ÉTT: ahol országos viszonylatban jelentős természeti, táji és kultúrtörténeti értékek fordulnak elő, amelyek fennmaradása vagy állapotának javítása érdekében a természetkímélő gazdálkodás támogatása szükséges;

- tervezett ÉTT: ahol jelentős az extenzív mezőgazdasági hasznosítású földrészleteken található élőhelyek száma, de a természeti, táji és kultúrtörténeti értékek jelentősége kisebb, illetve olyan területek, ahol az extenzív gazdálkodás ösztönzésével és támogatásával a terület természeti értéke növelhető, a környezet állapota javítható.



46

Zala megyét valamilyen okból elkerülték az érzékeny természeti terület (ÉTT) kijelölések. A más megyékben, illetve térségekben kijelöltek közül négy ÉTT kis mértékben érinti a megye szélén fekvő településeket. A Zala megyét érintő Érzékeny Természeti Területek (ÉTT) a következők: • A Balaton déli vízgyűjtőjének szárazulatai, berkek, halastavak, nádasok, gyepek és lápos talajon

kialakult szántók (4.1.1.) A terület kategóriája: kiemelten fontos ÉTT. Az érintett Zala megyei települések: Keszthely, Zalakomár.

• Őrség-Vendvidék (6.1.1.)

A terület kategóriája: kiemelten fontos ÉTT. Az érintett Zala megyei települések: Alsószenterzsébet, Csesztreg, Csöde, Felsőszenterzsébet, Kerkafalva, Kerkakutas, Magyarföld, Márokföld, Nemesnép, Ramocsa, Szentgyörgyvölgy, Zalaháshágy, Zalalövő.

• Rába-mente (6.2.2.)

A terület kategóriája: fontos ÉTT. Az érintett Zala megyei települések: Mihályfa, Szalapa. • Zákány-Őrtilos környéke (4.3.1.)

A terület kategóriája: tervezett ÉTT. Az érintett Zala megyei települések: Belezna, Murakeresztúr. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság további három Érzékeny Természeti Terület (ÉTT) kialakítását tervezi:

− Zala-menti ÉTT − Szévíz-Principális ÉTT − Kerka-Cserta-Berek ÉTT

Zala megyében tervezett érzékeny természeti területek

Zala megyében tervezettÉrzékeny Természeti Területek

Zala-menti ÉTT - tervezettKerka-Cserta-Berek ÉTT - tervezettSzévíz-Principális ÉTT - tervezett

A szomszédos megyékbenkialakított ÉTT-k

ÉTT-k

Ökológiai hálózatok Az ökológiai (zöld) folyosók az elszigetelt, értékes természeti területeket, élőhelyeket kötik össze. Az ökológiai (zöld) folyosók hálózatának elemei szervesen illeszkednek az európai, országos, megyei, települési és élőhely szintű ökológiai hálózati felépítésbe. Az ökológiai folyosók kialakításánál törekednek



47

a folytonos hálózati elemek kijelölésére, de előfordulhatnak megszakított (ún. "stepping stone") hálózati elemek is. Az elmúlt években az ökológiai hálózatok átfogó, nagyobb léptékű elemeinek kijelölésére helyeződött a hangsúly. Ezek közé tartoznak a Natura 2000, (az Európai Unió ökológiai hálózata), az országos ökológiai hálózat és a megyei ökológiai hálózatok területei. (Az országos ökológiai hálózat lehatárolásának pontosítása, valamint az ezt kiegészítő megyei ökológiai hálózat kijelölése a megyei Területrendezési Terv feladata.) Natura 2000 európai ökológiai hálózat területei A Natura 2000, az Európai Unió ökológiai hálózata, amelyet a tagországok közösen jelölnek ki meghatározott eljárási rendet követve, két uniós jogszabály - a madárvédelmi (79/409/EEC ) és az élőhelyvédelmi (92/43/EEC) irányelvek - alapján. Kialakításának célja, hogy az európai közösség számára jelentős élőhely típusok hosszútávon fennmaradjanak egy összefüggő ökológiai hálózat részeként. Zala megyében a Natura 2000 területek elsősorban a már meglévő védett természeti, valamint természeti területekkel átfedésben kerülnek kijelölésre. A Natura 2000 területek Zala megye területének várhatóan mintegy 21 %-át teszik ki. Országos ökológiai hálózat területei A 2003. évi XXVI tv. az Országos Területrendezési Tervről (OTrT) kijelöli - többek között - az országos ökológiai hálózat területét, mely megyei szinten a következő övezetekből épül fel: magterület, ökológiai folyoós, pufferterület.

1.9 Az épített környezet és a kulturális örökség védelme Zala megye kulturális öröksége, a települések építészeti képe kiemelkedő jelentőségű a megye területrendezési terve készítése szempontjából. A kulturális örökség legfontosabb elemeinek számbavétele megtörtént a hatályos megyei tervet megalapozó vizsgálatok kidolgozásának részeként. E vizsgálati megállapítások ma is helytállóak és felhasználásra kerültek a megyei területrendezési terv módosításához, amikor az OTrT ezirányú módosítását követően mód van a kulturális örökség részét képező „történeti települési területek” lehatárolására és szabályozásához (az OTrT-t kiegészítő) irányelvek megfogalmazására. A kulturális örökség számbavétele, területei figyelembevétele a tervezés során annál inkább indokolt, mivel Zala megye kistérségei és települései - más megyéknél is erőteljesebb mértékben - kívánnak építeni a helyi értékekre, a turizmus a szabadidő-gazdaság fejlesztésére. Ebből a szempontból is - természeti adottságok, táji értékek mellett - meghatározó jelentőségű a kulturális örökség, az épített környezet. A történeti keretbe ágyazott értékelés a megyei identitás alakítása szempontjából is fontos. Föld alatti építészeti emlékek (régészeti emlékek) Legkorábbi látványos épített emlékeink a késő neolitikum kora rézkori időszakából vannak. Árkokkal körülvett, erődített falutelepülések feltárására került sor a megye déli felében az M7-es autópálya feltárása során. Ezek közül a legfontosabbak:

• Becsehely-Újkúti-dűlő • Sormás-Török-földek • Sormás-Mántai-dűlő.

A felszínen látható emlékanyagban az első jelentős (és látványos) emlékek a bronzkori földvárak. A hajdani faszerkezetbe foglalt kő vagy földkitöltésű falak mára lankás sánccá szelídültek. Néhol ma is mindenki számára egyértelmű a megjelenésük, másutt csak az avatott szem veszi észre őket. Ilyen erődítmény van:



48

• Zalaszentiván-Kisfaludi-hegyen: A meredek oldalú hegy két járható oldalát zárja két föld-fa építésű sánc.

• Oltárc-Márki-hegyen: A magaslat egész területét körbeveszi a sánc, melynek jelentős része megsemmisült.

• Zalaszántó-Tátika hegyen: A középkori vár alatti vulkáni platót övezi a sánc. • Várvölgy-Kisláz-hegyen: A kőbánya Magyarország egyik legnagyobb erődített településének

maradványait jórészt megsemmisítette, csak a déli oldal ép. • Rezi földvár.

A másik nagyon látványos emlékcsoportot a rómaiak hagyták ránk. Az időszámításunk kezdete utáni évszázadokban a Zala mentét is birtokló birodalom a folyó és a térség nevét átörökítette a mának.

• Salla: a római kori város a mai Zalalövő helyén, a folyó átkelőjében volt, ott ahol az Adriától a Baltikumba vezető főútvonal, a Borostyánút keresztezte a Zalát. A város és az út jelentős maradványai romkert formájában láthatók.

• Balatongyörök és Hévíz: Ma a megyében csak ez a kettő látható abból a számos uradalmi központból, melyeket villagazdaságként szoktunk emlegetni.

• Alsórajk: A rendkívül fontos mozaikos villaépület maradványai sajnos visszatemetésre kerültek. • Nagykanizsa-Inkey-kápolna: Az itt feltárt római villa maradványai visszatemetésre kerültek, az

ugyanitt talált ókeresztény sírkápolna maradványainak bemutatása folyamatban van. • Keszthely-Fenékpusztai erőd: A késő római idők egyik legimpozánsabb magyarországi

emlékéből sajnos csak nagyon kevés van bemutatva. A 392x348 méteres erőd négy kapujából a déli, a hatalmas gabonatároló, a horreum, s a később keresztény templomként is szerepet kapó bazilika falmaradványai azok, melyek láthatók.

• Rezi: római kori villa és fürdőház. A magyar honfoglalás előtti időkben megyénk területe a Frank Birodalom határtartományához tartozott. Ennek központja a Zala folyó Balatonba torkollása előtti mocsár világában, egy jól védhető szárazulaton volt.

• Zalavár-Vársziget: Az itt előkerült építészeti emlékek a 9. század európai egyházi építészetét reprezentálják. A Kárpát-medencében egyedülálló a szentélykörüljárós, kápolnakoszorús Szent Adorján benedekrendi apátság.

• Récéskúti-sziget: A dalmát emlékanyaghoz kapcsolódó, kívül egyenes záródású, belül három félköríves apszisú templom.

A honfoglalásunkat követő időszakban a keletről érkezett pásztorkodó, s csak részben földműves életmódot folytató népünknek egy évszázad sem kellett ahhoz, hogy eldöntse, az európai kultúrkörhöz, annak is nyugati ágához kíván csatlakozni. A keresztény világhoz való csatlakozás első emlékei az egyházi épületek voltak, melyek között a nyugati egyház mellett a keleti egyház emelt szakrális épületeket. A 10. század közepe után elindult folyamatból keleti emlékek előkerülésével is számolhatunk, hiszen Bulcsú, annak a törzsnek a feje, mely Zalát is uralta, Bizáncban vette fel a keresztséget. Első ismert emlékeink az 1000 körüli időszakból származnak.

• Zalavári apátság maradványai: Szent István 1019-ben alapított benedekrendi apátságot az egykori frank központ romokban heverő épületei helyén, Zalaváron. Az új egyházi központ a romos Szűz Mária templom felhasználásával készült, nevét azonban a korábban is létezett Szent Adorján kolostor templomától örökölte.

• Zalaszentiván-Kisfaludi hegy: Ugyancsak ennek a korszaknak látványos és megmaradt emléke a bronzkori földvár területén épült erődítmény, mely a határvédelem, a gyepű belső vonalát őrizte.

Zala megye építészeti képe Az építészeti kép alakulása - mint mindenütt - folyamatosan követte a mindenkori stílusirányzatokat, s meghatározóan függött a gazdaság állapotától. Az összképtől való különbözőségét a helyi társadalmi viszonyok, gazdaság helyi sajátosságai határozták meg. Emellett a megye építészeti képének alakításában a történeti események és a háborús időszakok is jelentős szerepet játszottak, a 16-18. században meghatározták annak alakulását. A középkori, nagyjából egyenletes fejlődés a maradandó épületek tekintetében eléggé egyenletes megoszlást mutat. A késő románkor időszakának kis templomai az aprófalvas vidéken nem követeltek újabbakat, nagyobbakat s meghatározóan megmaradtak. Ezt a képet viszont a török háborúk pusztítása a megye déli felében átrajzolta, itt ezek az egyházi épületek jórészt elpusztultak.



49

Így a gótika elsősorban a fejlődő településeken, mezővárosokban, uradalmi központokban és piacos falvakban jelentkezik, s itt is az északi részeken maradt ránk. A zalai falvak építészeti képét máig hatóan a 18. században emelt barokk templomok (kastélyok, kúriák) uralják. Ugyanez a stílus erősen jelen van a nagyobb városaink magjában is, melyet azért ennél dominánsabban ural a 19-20. század fordulóján lejátszódott nagy gazdasági fellendülésből táplálkozó eklektika. A változatos, a mindenkori igényeket kielégítő képbe a 20. század közepe után nyomultak be az erőltetett lakótelep-építések, s a városkép jellegét figyelmen kívül hagyó funkcionális épületek. Szerencsés módon azonban ez a folyamat Zalában mérsékelt maradt, s tradicionális építészeti értékeink zöme megmaradt a jövő számára. A megye legjelentősebb kulturális örökségi és építészeti emlékei azon települések vonatkozásában kerülnek az alábbiakban ismertetésre, amelyek (a hatályos OTrT és az OKM Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által nyújtott adatszolgáltatás alapján) a „történeti település övezete” által érintett terület részét képezik. Veszprém megyében a az OKM Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adatszolgáltatása szerint „Világörökség várományos terület” nincs. A „történeti települési terület” lehatárolására által érintett települések értékeinek ismertetésére az alábbiakban kerül sor. Egervár A mai Egervár két, korábban önálló községből áll: a Zalaegerszeghez közelebb fekvő, várkastélyáról és templomáról híres Egervárból, és a Győrvárhoz közelebb eső Dénesfából. Egervárott az első fa vár a tatárjárás után épült, az akkor nagyon mocsaras területen. Égerfa várról kaphatta nevét a település. 1288-ból már van okleveles említése az erősségnek, ami a XIV. században pusztulhatott el. A ferences barátok építették a gótikus templomot 1475-1511 között. Barokk stílusban 1601-ben és 1758-ban is átalakították. 1969-ben helyreállították eredeti gótikus ablakait, és gótikus formáját is visszakapta. Az egyhajós, nagyméretű templom gótikus eredetét igazolja tömegelrendezése, támpillérei és toronyelhelyezése is. Az 1700-as évek közepén barokk boltozattal fedték, átalakították homlokzatát és nagyon szép barokk berendezéssel látták el. Homlokzatán meghagyták a barokk jegyeket a rekonstrukció után is. A várkastély egy XIII. század végi vár helyén épült a XV. században. Mai reneszánsz alakját 1539-1569 között kapta, bár később, 1676-ban és 1712-1713 között is átépítették. A vár mai formáját a XVI. század hatvanas éveiben nyerte el, amikor az új hadászati elveknek megfelelően átépítették. Az előretörő törökök ugyanis a várak mögé - ahol a jobbágygazdaságokat még nem pusztította el a háború - élelemszerző, rabló csapatokat küldtek. A rablókat csak azok a várak tudták megfékezni, ahol külső várat, ún. huszárvárat építettek, s ahol üldözésükre alkalmas lovasság is volt. Ehhez pedig Egervárt át kellett alakítani. Nádasdy Kristóf építkezései következtében lett négy sarokbástyás, négy oldalról zárt, olasz rendszerű vár. A Rákóczi-szabadságharc után várak sorát robbantották fel, hogy ne váljanak ismét kuruc fészekké, ezért a pusztulás várt az egervári várra is. Végül is ezt az erődítményt elkerülte a vég, mert csak az északi falait repítették a levegőbe; így a továbbiakban, mint egy U alakú várkastély fönnmaradhatott. Gróf Széchenyi Zsigmond 1712-ben elkezdte a vár újjáépítését, és a következő évben be is fejezte - kastéllyá alakíttatva az építményt. Az északi szárnyat lebontatta, a déli és nyugati szárny elé árkádos folyosót építtetett, a keleti szárnyban kápolnát alakíttatott ki. Valószínűsíthető, hogy ekkor húzták fel az épületre a második emeletet, melyhez felhasználták a közeli romos ferences kolostor épületanyagát. Ennek eredményeként kívülről reneszánsz, belső árkádos udvarán pedig barokk stílusjegyeket viselő várkastély jött létre. A XVIII. század végétől nem lakott a kastélyban senki; gondozatlanná vált. 1873-ban vásárolta meg a várkastélyt a Solymossy család. A XIX. században lecsapolták a mocsarat. Kiszáradtak a facölöpök, és a vár falai süllyedtek, megrepedtek. A XX. század ötvenes éveiben már kezdték széthordani az anyagát, de 1960-65 között helyreállította a műemlékvédelem. Jelenleg szálloda.



50

Kemendollár Kemendollár két település: Kemend és Ollár egyesüléséből keletkezett 1895-ben. A település északi részének, Ollár, első említése 1292-ből való, lakói nemesek voltak. A déli rész, Kemend első említése pedig 1328-ból származik. Ekkor már állt a település határában egy vár, amely a törökök idején fontos szerepet játszott a védekezésben. Mindazonáltal a két települést a törökök pusztításai felszámolták. A terület újabb benépesítését az új birtokosok, a Festeticsek végezték a 18. században. A törökök elvonultával az egykori Kemendi vár jelentősége megszűnt, így nagyrészt lebontották és építőanyagként használták fel uradalmi épületek és 1746-ban egy kápolna építéséhez. A két falu egyesítése a 19. század közepén történt, majd fejlődésének nagy löketet adott az 1890-ben elkészült Ukk-Csáktornya vasútvonal létrejötte, amely keresztezte a települést. A kedvező közlekedési adottságoknak azonban hátránya is volt, elvándorlás sújtja a települést, mivel az 1950-es-60-as években nagy ütemben iparosodó Zalaegerszegre költöztek és költöznek a településről. A település legnagyobb értéke az egységesen fennmaradt hagyományos falukép. Lenti A város a szlovén, a horvát és az osztrák határ közelében három néprajzi tájegység (Őrség, Göcsej, Hetés) találkozási pontjában helyezkedik el. A közel 800 éves múlttal rendelkező város 8700 lakosú. A város területén fellelhető legkorábbi nyomok a római korból valók. Valószínűleg lakott település is volt itt, amelyet a Borostyánút közelsége is bizonyít. 1381-ben mezővárosi rangot kapott a település. Lenti vára a törökök által többször ostrom alá került, ám elfoglalni nem sikerült, viszont ez idő tájt az alsó települések nagymértékben elnéptelenedtek. 1768-ban Esterházyak egy úrbéli rendelkezéssel eltörlték a város privilégiumait, így fejlődése jó időre megtorpant. 1770-ben épült az elemi iskolája. 1890-ben készült el a Zalaegerszeg - Lenti - Csáktornya vasútvonal, amely komoly gazdasági fellendülést hozott a településnek. Az I. világháború során a kevert nemzetiségű településen komoly ellentét alakult ki a magyarok és a horvátok között. A trianoni békeszerződés során meghúzott új határ közvetlen Lenti közelében húzódott, amely egyben azt is jelentette, hogy az alsólendvai járásszékhely is a határon túlra, a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz került, így a térség irányításának feladata Lentire hárult. 1925-től járásszékhely lett, aminek azonban megfelelő intézményrendszer hiányában egészen 1950-ig nem tudott jól eleget tenni. Az 1920-as években indult meg az iparosodás Lentin. 1922-ben megalakult a Kerkavölgyi Faipari Rt. Fűrészüzem, amely ekkor a térség legnagyobb vállalata volt. 1923-ban pótkávégyár is létesült itt. 1924-ben ipari iskola, 1928-ban óvoda, 1933-ban polgári, 1938-ban négytantermes katolikus iskola nyitotta meg kapuit a járásszékhelyen. A II. világháborút követően Lenti nem indult komolyabb fejlődésnek, egészen az 1960-as évekig, amikor is megyei határozat alapján Zala megye harmadik ipari központját kívánták itt létrehozni. Ekkor épültek a Zalaegerszegi Ruhagyár és az Erdőgazdaság Fűz- és Kosáripari Vállalat helyi üzemei. 1961-től gimnázium is működik a településen, amely végül 1969-ben kapta meg a nagyközségi rangot. 1965-ben hozzácsatolták Mumort, 1977-ben Lentiszombathelyt. Végül 1979. január 1-jén városi rangot kapott a település - egyúttal még néhány környező települést (Bárszentmihályfát, Lentikápolnát, Máhomfát) is Lentihez csatoltak. A város azóta is töretlen lendülettel fejlődik. A Lenti várat a hódoltság végén romboltatták le. Feltárása még nem történt meg, így építésének idejét, építőjének nevét, alaprajzi elrendezését nem ismerjük. A vár egyes részeinek felhasználásával a XVIII. században épült magtárépület végén a vár egykori bástyája jól felismerhető, pincéjében is középkori részletek találhatók. A lebontott részek alapfalai a magtár szintje alatt vannak. A várat övező egykori vizesárok ma is látható. A város legrégibb műemléke a főtér közepén álló XIII. században emelt Szent Mihály római katolikus templom. A XVII. sz. végén az Eszterházy család alakíttatta a mai formájában is tündöklő barokk stílusúvá. A templom freskóit Dorfmeister István és fia készítették. Egyhajós, egyenes záródású szentélyű, hajójának külső oldalát támpillérekkel erősítették meg. A göcseji táj egyik különlegessége az erdei vasúthálózat, ami mintegy 109 km hosszúságban hálózza be a zalai erdők egy részét. Jelentős mennyiségű faanyagot szállítanak rajta Lentibe és Csömödérbe a fafeldolgozó üzemekbe, valamint a MÁV vonathoz csatlakozva távolabbi helyekre is eljuttatja a kitermelt



51

fát. A személyszállító vonatok 32 km hosszban összekötik a térség kirándulóhelyeit. Lentiből kiindulva gyönyörködni lehet a zajdai erdőkben, elérhető a csömödéri horgásztó, a bázakerettyei termálfürdő, valamint a „Kistolmácsi Szabadidő Központ” fürdő- és horgásztóval. A vasútvonalhoz számtalan kerékpáros és „bakancsos” turistaútvonal csatlakozik. Megközelíthető a Mároki kápolna, a Budafai arborétum, a több száz éves pákai templom, Öveges József professzor szülőháza és a szécsiszigeti Szapáry kastély. Lentiben keresett a fedett és élményfürdővel rendelkező termálfürdő, ami az erdei vasút állomásának szomszédságában található. Nagykanizsa Nagykanizsa Délnyugat-Magyarországon, vadakban és hévizekben gazdag, gyönyörű erdős vidéken fekszik, az M7-es és a tervezett M9-es autópálya metszéspontjában. A XIV. század elején már állt annak a várnak a magja, amely a későbbi időkben átépítések és bővítések után európai hírűvé vált. A vár körüli Kanizsa időközben mezővárossá fejlődött. Az ország 3 részre szakadása után a török rablások állandósultak. Elengedhetetlenné vált a kanizsai vár megerősítése, amely 1554-ben kezdődött meg. A megerősített vár belső, középső és külső várra tagolódott. Az erősséget egy mesterségesen is felduzzasztott mocsár védelmezte. Szigetvár 1566-os eleste után Kanizsa fontossá vált az udvar számára, ezért megtették a Balaton és a Dráva közti főkapitányság székhelyévé. Kanizsa mezőváros nagyon megsínylette Szigetvár elestét, a törökök gyakori pusztításain túl a kereskedelme is összeomlott. 1568-ban Kanizsa királyi vár lett. 1600-ben a vár török kézre került. A törökök tisztában voltak a terület értékével: Kanizsa török vilajet központtá alakult. A várat is átépítették és megerősítették. A török katonaságon kívül egyre több délszláv települt az elmenekült magyarok helyére. Evlia Cselebi híres török történetíró leírása egy forgalmas, több emeletes házakból álló és többnyire fából épült városról szól, két fürdővel, Dzsámival, felsőbb iskolával (medresze), két kolostorral, minaretekkel és több mint ötven bolttal. 1690-ben Batthány Ádám felszabadítja Kanizsa várát. Kanizsa 1705-ig közvetlenül a bécsi udvari kamara fennhatósága alá tartozik. A várban német helyőrséget helyeznek el, a város lakossága új betelepülőkkel gyarapszik. A reményteljesen erősödő város fejlődése azonban megtörik. Lipót császár kivonja a katonaságot és a várat lebontásra ítéli, majd végső csapásként eladományozza, így földesúri joghatóság alá szorítja. 1743-ban gróf Batthyányi Lajos nádor szerzi meg Kanizsát. A földesurak lépésről lépésre megfosztják a várost önállóságától: adófizetésre kényszerítik, megszerzik a fő bevételi forrásait, sőt a mocsártól nehéz munkával elhódított földeket is visszaveszik. A város nem nyugszik bele a történelmi vereségbe és évtizedeken keresztül -pénz nem kímélve- pert folytat a szabad királyi város státusz megszerzéséért, de állandóan vereséget szenved. A népesség gyarapodásával átalakul a város arculata és nagysága. Csak kevés épület készült téglából, a XIX. század közepéig csak egyetlen utcát láttak el szilárd burkolattal. Az első városi fenntartású iskola csak 1807-től működik, viszont nagy hírre tett szert a gimnázium, melyet 1765-ben nyitott Batthyány Lajos, a város földesura 10.000 Ft-os alapítványával. Ekkor Zala, Somogy, Vas vármegyék egyetlen ilyen intézménye volt, és sok diák érkezett Horvátországból is. Az iskolát a piarista rend működtette. Az Adriától Alpokig tartó élénk kereskedelemben mindig is fontos szerep jutott Nagykanizsának. A XIX század közepén a 13.000 lakosú Nagykanizsa a legnépesebb és leginkább polgárosodott város volt Zalában. Első virágkorát a XIX. század második felében élte, amikor kedvező fekvését és jó közlekedési lehetőségeit kihasználva jelentős kereskedelmi központtá fejlődött. A vasúthálózatba viszonylag korán, már az 1860-as évek elején bekapcsolódott. A kereskedők óriási forgalmat bonyolítottak le, megnövekedett hiteligények kielégítése érdekében számos bank jött létre. Megalakultak az első -modern értelemben vett- üzemek, a város ipara egyre számottevőbb lett. Kiszélesedett az oktatás is, 1867-től a gimnázium 8 osztályos lett. 1886-ban iparos tanonc iskola alakul, 1872-ben majd 1891-ben polgári fiú- és leányiskola, 1895-ben felsőkereskedelmi iskola létesült. A polgári jólét eredményeként 1862-ben megjelenik a Zala-Somogyi Közlöny és 1874-től a Zala című lap. Megnyílik 1885-ben a Városi Kórház is. A jelentős fejlődés átalakítja a város képét. A korábbi "sárfészek" 1864-ben 18.000 lakosú 57 utcás várossá növekszik, majd 1910-ben eléri a 28.000 főt. 1870-től elkezdődik az utak téglával való burkolása, majd a század végén elkészül a belvárosi közvilágítás. Nagykanizsa meghatározó katonaváros is volt ebben az időben. A két hatalmas laktanyában állomásozó katonaság számottevő vásárlóerőt képezett. A világháború után a határszélre szorult Nagykanizsa nehéz helyzetbe került, és a háború előtti ígéretes fejlődése szemlátomást megtört. A város ipara és kereskedelme elvesztette a legfontosabb piacait, Horvátországot, Dalmáciát, Törökországot és Olaszországot. A nagy nehézségek ellenére a város igyekezett talpon maradni. Gondos várostervezéssel elkezdődött a vízvezeték- és csatornahálózat



52

építése, a Katonaréten új családi házas negyed épült, új modern Postapalotát építettek. 1926-ban megnyitják a Városi Zeneiskolát. A kórház tovább bővül, 1927-ben megépül a Városi Színház és 1933-ban a strandfürdő. A fontosabb utcákra bazaltkocka és homokaszfalt burkolat kerül, a város köztereit szobrokkal díszítik. 1928-ra befejeződik a Principális-völgy vízrendezése, a gimnázium beköltözik a Sugár úti laktanyába. Ennek pótlására megépül a város szélén a Gábor Áron laktanya. Az 1930-as évek végén felfedezik a zalai kőolajat és földgázt. Megalakul a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT), melynek központja Nagykanizsa lett. A II. világháború után Nagykanizsát különösen kellemetlenül érintette a romló kapcsolat a szomszédos Jugoszláviával. Csökkent a forgalom, megállt a fejlesztés. Az 1960-as évektől kibontakozó viszonylag szabadabb légkör és az általános gazdasági növekedés Nagykanizsán is fellendülést hozott. 1990-től Nagykanizsa egyike lett az ország húsz megyei jogokkal felruházott városának. A városban működő kulturális egyesületek, az egyházak, a település szépítésén munkálkodó szervezetek szerencsésen sokszínűvé formálják a közéletet, teret adnak a polgári életnek. A közlekedési, kereskedelmi, kulturális központként is számon tartott városban műemlékek sokasága látható. Egykori kereskedelmi múltjára utal a belváros szívében álló Vasemberház, a Kereskedelmi Kaszinó, a Bazár Udvar, a Dél-zalai Takarékpénztár épülete, a Biztosító Palotája és a Pénzügyi Palota. A Magyar Plakátház és a Kiskastély időszakos és állandó kiállításoknak, zenei rendezvényeknek adnak otthont. Műemlék épületek: • Felsővárosi templom a Deák Ferenc téren • Axenti-ház (Deák tér 5.) • Bazár udvar (Fő út 8.) • Felsőtemplom (Deák tér) • Förhénci kápolna • Inkey-kápolna (74.sz. főút) • Grünhut-ház (Deák tér 2.) • Lackenbacher-ház (Deák tér 4.) • Magtár (Erzsébet tér 15. udvarán) • Vasemberház (Erzsébet tér 1.) • Városi Színház és Mozi (Károlyi kert) A város mindezeken túl még számos helyileg védett értékkel büszkélkedhet. Nova A Göcsej központjában található községet gyakran emlegetik Göcsej fővárosaként, mely viszonylagos nagyságával mindig kiemelkedett a környék települései közül. Egyes források szerint Noe, vagy Noé bibliai személynevű uraság volt a település első birtokosa. Egy másik vélemény szerint a szláv Nova (vas) = Új falu volt a község neve, melynek csak első tagja maradt fenn. Ismereteink szerint mindvégig a veszprémi püspök birtoka volt: 1446-ban már mezőváros, a török időkben megerősített hely. Itt volt esperes-plébános Plánder Ferenc (1825-1867) a göcseji nyelvjárás tudós kutatója. Római katolikus templom A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, barokk stílusú templomot 1778-ban a neves Hefele Menyhért építette. Ugyancsak híres mester, Dorffmeister István munkái a belső 1779-ben készült barokk falképei. A berendezés ugyanakkor készült, de copf stílusban. Olgamajori Vadászház A környéken lőtt vadak trófeáival díszített kastély valamikor gróf Batthyány Zsigmond tulajdonában volt. A terület vadászati lehetőségeit gazdagítja a hernyéki vaddisznóskert. Szécsisziget A falu a Zalai dombság Mura és Zala folyók völgyei által közrefogott területen, a Közép-Zalai dombságon, a Kerka folyó partján helyezkedik el, nem messze található a szlovén határtól. A Cserta a falu közelében torkollik a Kerkába. A két patakon valaha sok vízimalom működött. Az ősi település a dombok szélén, az erdő tövében helyezkedett el. Később került a falu a Kerka partjára. A Kerka adta mocsaras vidék kitűnő búvóhelyül szolgált a lakosság számára.



53

Biztosan lakott hely volt a XIV. században. Szigeti család volt a tulajdonosa, nevét is innen kapta a falu. A település első okleveles említése 1403-ból való. Ezen oklevél szerint Szigeti Péter ekkor vesztette el Szigetet hűtlenség miatt. Ezeket Széchy Miklósnak a veszprémi püspökség kormányzójának adományozta. Hamarosan elkészült a főúr kastélya, illetve vára is. I. Lipóttól adománylevelet kapott Szapáry Péter (1657-1699). A XIX. század közepéig a Szapáryak birtoka volt a falu és a hozzá tartozó uradalom. 1820 körül Szapáry Etelt gróf Andrássy Károly vette felségül, így került az Andrássy család kezére és 1945-ig ők birtokolták a fent említett területeket. Andrássy-Szapáry kastély A Szapáry család a XVIII. században építtette kastélyát a szécsiszigeti vár egy részének felhasználásával. A kastély később az Andrássy család tulajdona lett. Az épület a magyar barokk kastélyok jellegzetességeit mutatja. Kialakítása egyszerűbb, mint a külföldieké, higgadtabb, mégis betölti reprezentatív szerepét. A kastély földesúri székhely voltánál fogva több volt egy egyszerű lakóhelynél. Birtokosának és családjának otthonaként gazdasági és birtokigazgatási központjaként, valamint nem utolsó sorban a földesúri hatalom reprezentálójaként szolgált. Az épület mai állapotában L alakú, északkeleti-délnyugati tengelyű szárnya a lakószárny. Északkeleti oldalához magtár csatlakozok. A volt istállókat és a kapuépítményt, mely délkeleti oldalon csatlakozott a kastélyhoz, 1945 után lebontották. A kastély helyreállítási munkálatait a PHARE-program keretében végezték el. A felújított kastélyban helyezték el a TRINAT Naturpark magyarországi központját. A kastély mellett egy közel 0.7 hektáros kert van, melyet félkör alakban a középkori várárok vesz körül. A kastélyhoz tartozik még a holtág és a jelenlegi meder által bezárt háromszög alakú 7 hektáros terület. Római katolikus templom Szapáry Péter építette 1750-60 között az egyhajós, gazdag szobordíszítésű barokk templomot. Homlokzati tornyán volutás kapu, felette Szapáry címer és lant ablak. A szentély mögött nagyméretű sekrestye van, felette oratórium. Bivalyrezervátum A szécsiszigeti bivalyrezervátumot a Kerka-mente Natúrpark Egyesület alapította 1999-ben. Célja a génmegőrzés, a bemutatás, a legelők természeti értékeinek és a tájképi értékeinek megőrzése. Szécsiszigeten a nem kívánatos beltenyészet elkerülésére két különböző tenyészetből való bivalycsorda lett telepítve, a továbbszaporodáshoz optimális nemi arány és az elöregedett példányok pótlása miatt. A Kerka holtága és a körülötte kialakult ingoványos terület megfelelő környezetet biztosít a bivalyoknak. Zalaegerszeg A földrajzi környezet, a Zala folyó és a Válicka-patak, amely itt torkollik a Zalába, sok évszázaddal ezelőtt vonzotta már az embert, mert a víz az életet, a mocsárvilág pedig - az élelem mellett - a védelmet is jelentette. A honfoglalók 900 körül hódították meg a vidéket, de csak szórványosan szállták meg. A Zala folyó jobb partján a mocsárból kiálló szárazulaton jött létre ez a település. Nem lehetett jelentéktelen hely, ezt bizonyítja az is, hogy a püspök saját magának tartotta fenn a felügyelet jogát. 1446-ban már mezővárosként említették, az 1515-ből fennmaradt összeírás pedig név szerint is felsorolja jobbágyait, akik családjaikkal együtt legalább ötszázan lakhatták a középkori Egerszeget. A török időkben a - mai megyei bíróság helyén álló - püspöki kúriát földbástyás, fatornyos végvárrá alakították át. Jelentősége Kanizsa 1600-as eleste után azért nőtt meg, mert itt volt az átvezető út a mocsártengerré dagadó Zala folyó árterületén. A kis zalai végvárak központja lett. A törökök pusztításától is sokat szenvedett, ám csak egyszer, 1664-ben foglalták el. Kanizsa 1690-ben történt visszafoglalása után a vár elvesztette jelentőségét, és karbantartás hiányában az enyészeté lett. A XVIII. század elején - mind gyakrabban - itt tartották a nemesi vármegye közgyűléseit, s amikor a királyi rendelet megjelent a vármegyeháza felépítésének kötelezettségével, végképp eldöntötte a megyeszékhely sorsát: Egerszeg fejlődését a székhellyé válás indította el, a kézművesipar és a kereskedelem soha nem látott mértékben fejlődött. A reformkor is felpezsdítette a közéletet, hiszen az egyre viharosabbá váló megyegyűléseken Csányi László és Deák Ferenc a vármegyeházán vívta közjogi küzdelmeit. A település életében a legfeketébb napok 1826-ban köszöntöttek be, amikor tűzvész következtében leégett a mezőváros nagy része. A fejlődés 1850 után újabb lendületet kapott, amikor a helyhez kötött hivatalok száma megnövekedett és a személyi állományuk is állandó lett. Ez ideköltözést, letelepedést jelentett, amaz pedig építkezést, munkaalkalmat. Zalaegerszeg lassan hivatalnokvárossá



54

vált. 1851-ben már négyezren lakták; postahivatala volt, termékeny földjein jelentős volt a szőlő- és bortermelés. A vasúti hálózatba meglehetősen későn kapcsolódott be, ezért az 1872-es közigazgatási átszervezés során azon kevés megyeszékhelyek közé szorult, amelyek nagyközségek maradtak. 1885-ben lett város, ami elsősorban Kovács Károly ügyvédnek, a város első polgármesterének köszönhető. 1887-ben a településhez csatolták a kereskedelmi szempontból fontos Olát. 1890-ben az Ukk-Csáktornya vasútvonal megépítésével a város bekapcsolódott a vasúthálózatba. 1895-ig új gimnáziumot, városházát, szállót, óvodát, pénzügyi palotát, téglagyárat kapott a város. 1891-ben épült a Zala Megyei Levéltár mai épülete, akkor még a főispáni hivatal számára. Stílusa eklektikus, reneszánsz díszítőelemekkel. A bejárat fölött, a homlokzaton a vármegye régi címere látható. 1904-re készült el a bizánci stílusban emelt neológ zsinagóga (ma Városi Hangverseny- és Kiállítóterem). 1909-ben megyei börtön (ma: Zala Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet) létesült a városban. A 20. század eleje már kevesebb fejlődést produkált, így elmondható, hogy Zalaegerszeg ismét elmaradt a környék megyeszékhelyeitől. Az 1920-as évek során ismét kisebb fellendülés volt tapasztalható a város életében. Ekkor épült meg a postapalota, a vasútállomás, a tűzoltóság épülete, a rendőrségi székház (a mai ügyészség), illetve a Notre Dame-rend kolostora. A II. világháború utáni iparosítás (kőolajfinomító, ruhagyár, vajgyár, gyantagyár stb.) ezerszámra szívta fel a környékbeli falvak munkavállalóit. A városfejlesztést 1975-ben Hild-éremmel jutalmazta a Magyar Urbanisztikai Társaság. A terjeszkedő város ma már 17 egykor önálló községet olvasztott magába. Törvényház A vármegyeháza 1730-1732 között épült barokk stílusban Franz Allio tervei alapján. A keleti oldalán látható eklektikus toldalék a XIX. század második felében, már mint bírósághoz készült. A házat a királyi rendeletnek megfelelően úgy alakították ki, hogy a megyegyűlések számára legyen közgyűlési terem; másrészt a megye levéltárát is el tudják helyezni; harmadrészt, a vármegyei rabokat börtönbe tudják zárni. 1872-ig volt vármegyeháza, azóta a bíróság székháza. A barokk stílusban épült egyszerű épületnek a köríves kapubejárat fölött látható timpanon az egyetlen díszítő eleme. Kvártélyház A kvártélyház 1765-ben épült, és az évszázadok alatt többször is változott a funkciója. Egyik emeleti szobájában azonban megőrződött Dorffmeister István festménye 1793-ból. Nevét eredeti rendeltetéséről kapta, amikor a katonaság tisztjei számára szállásul szolgált. (A legénységi állományt ebben az időben magánházakhoz kvártélyozták be.) A század végére már a megyei tisztviselők lakták, de volt benne patika is. Az első emeletet a XIX. század közepén építették rá, a hátsó szárnyát pedig azután kaphatta, amikor a mai megyei bíróság épületéből 1872 körül átköltözött ide a megyei közigazgatás. Az épületet 1891-ben klasszicista stílusban kialakított közgyűlési teremmel egészítették ki, s egybenyitották a levéltár épületével. Ma ez a terem Zalaegerszeg városi közgyűlési terme, falait Csányi László, Deák Ferenc és Zrínyi Miklós nagyméretű képei díszítik. A barokk épület második emeletét 1928-ban Kotsis Iván műegyetemi tanár tervezte meg. Ezzel alakult ki az épület mai formája, ekkor kapta a neobarokk homlokzatot az erkéllyel és a timpanont a megye címerével. Ma hivataloknak, politikai szervezeteknek ad otthont. Római katolikus (Mária Magdolna) templom Az 1750-60 között épült barokk plébániatemplom 44 méter magas tornyai már több mint két évszázada jelzik a város központjának irányát, és nyolc órája mutatja az időt. A belső falképei Johann Cimbal alkotásai. A templom teljes berendezése XVIII. századi barokk munka. Évszázadok óta itt volt a város központja; itt lehetett az a közeli - a Zala folyó mocsarából kiálló - sziget vagy félsziget, ahol az első település létrejött. A templomot a mezőváros akkori földesura, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök építtette. Az építőmester valószínűleg Tierhardt József volt. A homlokzaton az építtetést kezdő Bíró Márton és a befejező Koller Ignác veszprémi püspökök címerei láthatók, alattuk két szent kőszobra. Zsinagóga Az 1904-ben épült, keleti díszítőelemeket is magában foglaló, eklektikus épület ma a város Hangverseny- és Kiállítóterme. Színes ablaküvegein beáramló fény sajátos hangulatot kölcsönöz tágas belső terének. Azaleás völgy Az egzótákat eleinte kísérleti jelleggel telepítették be a sajátos mikroklímájú völgybe. A hegyvidéki hangulatot árasztó környezetben a gyűjtemény később arborétum jellegűvé vált.



55

Csácsi arborétum A városközponttól kb. 4 km-re található a Csácsi arborétum, melynek 84 hektáros területén a nyárfák kivételével a hazai fafajok mindegyike megtalálható. Ezenkívül 30-35 honi és egzóta fafaj és fajta kísérleti telepe. Gébárti tó Zalaegerszegtől északra, két kis patak felduzzasztásával keletkezett a város legnagyobb mesterséges tava, a Gébárti-tó. Zalaegerszeg pihenőövezete a várostól két kilométerre található. A V alakú tó déli csücskében áll a Kézművesek Háza, a túlsó parton pedig a Termálfürdőt, az Aquatherma Termálfalut és Kempinget valamint a Tóstrandot találjuk. Zalaszentgrót A környék az írott történelem előtt is lakott hely volt. Első okleveles említése 1247-ből származik. A középkorban a Zala folyó szigetén négy oldalról zárt kővárat emeltek, amelyről 1299-ből már van adatunk. A vár és környéke rendkívül sokszor váltott gazdát az elkövetkező évszázadokban. 1397-ben az oklevelek már mezőváros (oppidum) néven említik. Az erősséget a török időkben tovább építették. Várát, ami a közeli Kanizsa várának eleste után a Zala-mente egyik legfontosabb erődítménye lett, a törökök többször megtámadták, de elfoglalni nem tudták. Kanizsa 1600-as eleste után végvárrá alakították át, amely később a Rákóczi-szabadságharc egyik fontos színhelye lett. A várat 1710-ben vettek be a császári csapatok, és később le is rombolták. A 18. században kezdett fellendülni a település gazdasága: iparosok, kézművesek települtek ide. Akkori birtokosa, gróf Batthyány Ferenc rendelete alapján több utca, új híd épült, megindult a környező mocsarak lecsapolása. 1830-ban mezővárosi rangra emelkedett, 1854-ben saját jegyzőséget kapott. 1867-ben posta, 1883-ban távírda épült, illetve megindult a helyi kórház építése is. 1887-ben vált járási székhellyé, ahova 1892-ben érkezett meg az első vonat Türje felől, majd 1895-ben már Balatonszentgyörgy községgel is vasúti összeköttetésben állt. 1896-ban óvoda létesült, illetve bevezették a telefont a településre. A sok áldozatot követelő I. világháborút követően épült ki a nagyközség élelmiszeripara: gyümölcsfeldolgozó, tejüzem létesült itt. A II. világháború idején lengyelek százai kerültek a községbe, ugyanis 1939-1945 között itt nagy lengyel menekülttábor működött. A II. világháborút követő időszakban komoly fellendülés indult útjára. A helyi élelmiszeripar nagymértékben fejlődött. 1950-ben Kisszentgrótot, majd 1963-ban Aranyodot és Tüskeszentpétert a településhez csatolták. 1978 végén, amikor az addig Veszprém megyéhez tartozó Keszthelyt és a Keszthelyi járást Zala megyéhez csatolták, a Zalaszentgróti járást a Keszthelyibe olvasztották. Végül 1984-ben Csáford, Tekenye, Zalaudvarnok és Zalakoppány beolvasztása mellett várossá, egyben városkörnyéki központtá alakult a település, de vonzáskörzete valamivel kisebb lett a korábbi járásnál. A rendszerváltást követően a gazdasága jelentősen átalakult, megszűnt a helyi tégla- és sajtgyár, építőipari szövetkezet, és még több munkahely, ellenben megnyílt egy éticsiga-feldolgozó, mely révén nemzetközi hírnévre tett szert Zalaszentgrót. Újjáépült a belváros, renoválták a városi emlékeket, majd 2001-ben termálfürdő nyitotta meg kapuit, mely 2005-ben egy fedett fürdővel bővült. A vár védműveit a kuruc korban elbontották, helyén új kastély épült. A XVIII. században iparosok, kézművesek települtek ide, a kereskedelem fellendült, iskolák, egyletek szerveződtek - ez a felvirágzás évszázada volt. Később, a XX. század végén vasút is épült, majd saját újságot jelentettek meg. Római katolikus templom Az 1753-1758 között épült, barokk stílusú templomban korábbi emlékeket is őriznek: a belsőben Kanizsai Miklós gótikus, XV. századi sírkövét, a barokk kápolnában 1500 körül készült gótikus Madonna-szobrot. A Szent Imre herceg tiszteletére szentelt templom díszes kiképzésű, egyhajós, homlokzati tornyán címerrel, oromzatán két oldalt kővázákkal. Szentélyének jobb oldalán kápolna áll Szent Ince ereklyéivel. Berendezése - a fő- és mellékoltárok, a szószék - 1760 körül készült rokokó munka. A templom építéséhez felhasználták a kisszentgróti ferences kolostor anyagát is. Batthyány-kastély 1767-ben Batthyány Imre bontatta le a fosztogatásokat is megélt régi várat és a helyén felépíttette a ma is álló kastélyt. A copf stílusú U-alakú téglaépület főhomlokzata a Zala folyóval párhuzamosan fut, a szárnyak végén egy-egy félkör alakú torony áll. Az egyemeletes épület északi szárnya alatt van a pince, az emeleten pedig az egykori lakószobák találhatók, ugyanitt középen helyezkedik el a nyugat felé néző díszterem is. A földszint szobáiban az egykori cselédség kapott helyet. 1800-as években a Batthyány



56

család reneszánsz stílusú ajtókat szerelt fel és ugyanilyen stílusú bútorokkal rendezte be a kastélyt. A bútorok jelentős része ma is megtalálható az épületben. A Batthyány-kastélyt 4,3 hektáros, kétszáz éves védett park veszi körül. Romtorony A XV. században ferences barátok telepedtek le a mezővárosban, kolostort és templomot építettek. Miután a török időkben védhetetlenné vált építményt elhagyták a szerzetesek, pusztulásnak indult. A leírások szerint azonban még az 1800-as évek végén is állt mind a két tornya, a falai és a boltozatok is, ekkor azonban gróf Batthyány Ferenc lebontatta, hogy abból az urasági majort megépítse. A polgárvárosiak kérésének eleget téve meghagyták az egyik tornyot, hogy haranglábként szolgálja az ott lakókat. Ma már csak egyetlen torony emlékeztet a hajdan itt élt ferences barátokra, de a templom és a rendház kövei ott vannak a később épült zalaszentgróti műemlékekben. Régi kőhíd Magyarország egyik legrégibb kőhídját 1854-ben építették. A hortobágyi hídhoz hasonlatos építmény négynyílásos, téglaboltozatos. Hossza 43 méter, szélessége 6,5 méter. 1975-ben, amikor a közlekedést az újonnan megépített aszfaltos hídra terelték, úgy volt, hogy lebontják a hidat. Ám az akkori lokálpatrióták, a műemlék megvédése érdekében egy igaz háborús történetet elevenítettek fel. A krónikákból ismert, hogy az 1945-ben felszabadítóként ünnepelt szovjetek Zalaszentgrót fontos ütközetét éppen a hídnál vívták a németekkel szemben. Az aláaknázott hidat mindenképpen meg kívánták védeni a szovjet csapatok, minek következtében a hídon elesett Haddam Hatamov. Ezt követően egészen a rendszerváltásig a környéken Hatamov-hídként emlegették az építményt. A ’90-es évek elejétől rohamosan romlott az állapota, és sokáig félő volt, nem lesz mit megmentenie a híd tulajdonosának, az államnak. A 2000-ben kezdődött felújítási munkálatok végül eredményre vezettek, hiszen Zalaszentgrót egyik legfőbb szimbólumát sikerült megmenteni az összeomlástól, s 2001-ben azt átadni képletesen a járókelőknek. Képletesen, hiszen átkelésre csak azt követően lesz alkalmas a híd, amennyiben megépül a fából tervezett folytatás. Ez köti majd össze ténylegesen az aranyodi partszakasszal, melyet - funkciót adva a hídnak - nem csak a gyalogosok, hanem a kerékpárosok is használhatnának.

1.10 Mezőgazdaság A mezőgazdasági térség elsősorban a mezőgazdasági termelés, földművelés területeit foglalja magában, ezen belül a megyében meghatározó a szántó, másodsorban a gyep (rét, legelő) művelési ágban nyilvántartott terület. A kert, szőlő, illetve gyümölcsös művelési ágak csak alárendelten vannak jelen, de helyi települési szinten jelentősek lehetnek. A mezőgazdasági térségbe tartoznak az intenzíven hasznosított mezőgazdasági üzemi területek mellett azok a mezőgazdasági művelés alatt álló területek, amelyek gyenge termőhelyi adottságúak, környezeti szempontból érzékenyek, amelyeken olyan természet és környezetkímélő, illetve hagyományos gazdálkodási módok folytathatóak, amelyek biztosítják az élőhelyek védelmét, a biológiai sokféleség és a környezeti egyensúly fenntartását, a tájképi értékek megóvását. Ez utóbbiakat a felülvizsgálat alatt álló terv külön kategóriába, a „külterjes mezőgazdasági térségbe” sorolta, megkülönböztetve a döntően szántó- és ültetvényművelés alatt álló „belterjes” térségtípustól. A terv felülvizsgálata és módosítása során, a 2008. évi OTrT előírásokkal összhangban nem alkalmazzuk a külterjes és belterjes megkülönböztetést a mezőgazdasági térségen belül. A megye mezőgazdasági térségbe sorolt területei morfológiailag jellemzően a síkvidéki - halomvidéki - alacsony dombvidéki felszíneken helyezkednek el és itt uralkodó tájhasználatként vannak jelen. A tengerszint feletti magasság, illetve a lejtőkategória értékek emelkedésével a táj mezőgazdasági használata összességében csökken (az erdő nő), a művelési ág szerkezetet tekintve pedig a szántóarány visszaszorulása és vagy a gyepterületi (legelő), vagy a kert- és szőlőterületi arányok emelkedése figyelhető meg, a kitettség és egyéb termőhelyi viszonyok függvényében. Viszonylag jelentős mezőgazdasági - elsősorban tagolt, mozaikos szerkezetű mező- és kertgazdasági - területeket foglal magában az előzőekben tárgyalt „vegyes területfelhasználású” térség, illetve az erdőgazdasági térség is. Ez utóbbinak a tervezett erdőterületi összetevője, az ún. „erdőtelepítésre



57

elsődlegesen alkalmas” területek jelenleg jellemzően (mezőgazdálkodási szempontból gyengébb termőhelyi adottságú) agrár területek. A megye különleges adottságú és tájhagyományai miatt is védendő mezőgazdasági területei legjobb szőlő- és bortemő területei, a Zalai (a volt Balatonmelléki) Borvidékhez sorolt szőlőterületei, dűlői. A borvidék 38 települése 1 kivételével a megyében van, 2 körzete a megye déli és keleti részeit érinti, 6 területegységben: a Zalai körzet, 17 megyei települése (Csáford, Dióskál, Egeraracsa, Galambok, Garabonc, Nagyrada, Orosztony, Pakod, Sármellék, Szentgyörgyvár, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalabér, Zalakaros, Zalaszabar, Zalaszántó, Zalaszentgrót) és a Muravidéki körzet 20 települése (Bak, Becsehely, Csörnyeföld, Dobri, Eszteregnye, Homokkomárom, Kerkateskánd, Lenti, Letenye, Magyarszerdahely, Miháld, Murarátka, Muraszemenye, Nagykanizsa, Rigyác, Söjtör, Szécsisziget, Tormafölde, Valkonya, Zajk) a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei. A borvidék jelenlegi területe 1173 hektár, amelyből közel 1100 ha zalai terület. Másjellegű, - agrár- és egyben településszerkezeti vonatkozású - tájhagyományként emelendő ki a megye északi (Vas megyével és határos) részén az Őrségben jellemző szeres települési és tájszerkezet, amely jellemzően mozaikos, mező- és erdőgazdasági, települési területek együttese. Az itt lévő, művelési ág szerkezetükben is kevert (kert - gyümölcsös - gyep - szántó) mezőgazdasági területek többnyire a vegyes területfelhasználású térségtípusba kerültek besorolásra. Az alapvetően Vas megyei tájegység lehatárolása nyugati irányban Szlovénia felé (pl. Hódos, Kapornak, Szerdahely, Szentlászló) és déli irányban Zala felé is kiterjed (pl. Szentgyörgyvölgy, Magyarföld, Ramocsa, Csöde, Alsó- és Felsőszenterzsébet, de egyes lehatárolások szerint még Csesztreg és Nemesnép is). A szakirodalomban fellehető különböző lehatárolásoktól függetlenül lényeges, hogy a megye Őrséggel határos északnyugati szeglete ahhoz hasonló védendő táj és települészerkezti sajátosságokkal rendelkezik.

1.11 Erdőgazdálkodás A megye erdőgazdálkodási területei elsősorban az erdőművelés - és ehhez kapcsolódóan a vadgazdálkodás - területeit foglalja magába. Döntően erdő művelési ágban nyilvántartott terület, amelyek mellett alárendelten vannak jelen az egyéb művelési ágak (elsősorban szántó, rét, legelő és kivett). Az erdőgazdasági térségbe tartoznak a meglévő erdőterületek mellett azok az erdőtelepítésre elsődlegesen alkalmas területek, amelyeknek termőhelyi adottságaik miatt a jelenleg jellemzően mezőgazdasági hasznosításuk helyett célszerűbb az erdősítése. (A terv felülvizsgálata és módosítása során, a 2008. évi OTrT előírásokkal összhangban nem alkalmazzuk az erdőgazdasági térségre vonatkozó meghatározásokat.) A megye erdőgazdasági térségbe sorolt területei morfológiailag jellemzően a dombvidéki és hegyvidéki felszíneken helyezkednek el és itt uralkodó tájhasználatként vannak jelen. A tengerszint feletti magasság, illetve a lejtőkategória értékek csökkenésével a halomvidéki - síkvidéki területeken a táj erdőgazdasági használata összességében csökken (ahogy a mezőgazdasági részesedés nő), a művelési ág szerkezetet tekintve pedig a szántóarány emelkedése figyelhető meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy ezen általános tendencia mellett a megyében jelentős és értékes erdőterületek találhatók az alacsonyabb tengerszint feletti magasságú és a síkvidéki jellemzőkhöz közelítő területeken is (pl. a Mura völgyben, vagy a kanizsai medence peremvidékein).

1.12 Üdülés, idegenforgalom Zala megye természeti, táji adottságainak és történeti múltjának, kulturális örökségének, hagyományainak köszönhetően sokrétű és jól hasznosítható idegenforgalmi potenciállal rendelkező megyéink közé tartozik. Táji, természeti adottságai jelentik egyik legfontosabb turisztikai potenciálját, a Zalai-dombvidék kedvelt, változatos kirándulóterület. A megye területén több védett terület is található, melyek egyben idegenforgalmi vonzerőt is jelentenek. A Balatonfelvidéki Nemzeti Park, a



58

Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet, a Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Terület és a Kerka-mente Natúrpark emelhető ki e téren. A megye Balaton-parti fekvése már korábban is jó alapot nyújtott a külföldi és hazai idegenforgalom igényelte sajátos turisztikai infrastruktúra kiépüléséhez. A Zala megyei Balaton-part a csendesebb, de tájképi értékekben bővelkedő partszakaszok közé tartozik. A Balaton-part kisebb fürdő- és pihenőtelepüléseinek sorából kiemelkedik Keszthely gazdag kulturális kínálatával (Festetics-kastély, Balaton Múzeum, fesztiválok, stb.). A Balaton kiemelt üdülőkörzet partközeli települései közül 9, az üdülőkörzet további települései közül 6 esik Zala megye területére. Zala megye geotermikus adottságai következtében a megye területén a felszín alatt számottevő hévízvagyon húzódik. A fúrások által feltárt termál- és ásványvizek több településen is fürdők kiépítését tették lehetővé, s ennek köszönhetően a megye idegenforgalmi vonzerei sorában a termál- és gyógyfürdők hagyományosan kiemelt szerepet töltenek be. Hévíz és Zalakaros fürdője nemzetközi jelentőségű, a külföldről hazánkba irányuló gyógyidegenforgalom számára elsődleges célpontot jelentenek. A tradicionális fürdők (Hévíz, Zalakaros) mellett az új fejlesztésű termál- illetve gyógyfürdők, élményfürdők (Lenti, Zalaegerszeg, Kehidakustány, Letenye, Zalaszentgrót, Bázakerettye, Gelse, Pusztaszentlászló) ugyancsak a megye leglátogatottabb turisztikai helyszínei közé tartoznak. A megye több településében is van megfúrt, de elfojtott kút, feltárt hévízkészlet (Szilvágy, Szentgyörgyvölgy, Zalalövő, Andráshida, Oltárc, Pölöske, Dióskál) ami további fürdők létesítéséhez teremt lehetőséget, idegenforgalmi hasznosítás céljára. Jelenleg a hévízkincs hasznosítása döntően a turizmus kiszolgálására történik, a használt fürdővizek hőenergia-hasznosítása még nem valósul meg. Zala megye gazdag kastélyokban, egykori kúriákban, amelyek egy része műemléki védelem alatt áll, illetve tárlatoknak otthont adó bemutatóhelyekké alakították őket. A megye területén fennmaradt és felújított kastélyok közül több is a tőkeerős hazai és külföldi vendégkört megcélzó, és a szolgáltatások egész sorát magas színvonalon nyújtani tudó kastélyszállóvá alakult (Zalacsány, Misefa, Alsópáhok, stb.). A megye turisztikai potenciálját fentiek mellett gazdagítják a helyenként máig fennmaradt kézművestradíciók (Szentgyörgyvölgy, stb.), a templomépítészet és a népi építészet sajátos emlékei (fa harangláb Nemesnépen, Göcseji Falumúzeum Zalaegerszegen, Kallósd, Türje, stb.) a kulturális örökség és szellemiség ápolása (Söjtör, Kehidakustány, Zalaegerszeg, stb.). A Zalai Borvidék ugyancsak hozzájárul a megye turisztikai kínálatának színesítéséhez. A déli kitettségű domboldalak és a Balaton-mellék számítanak a legjobb szőlőtermő területek közé. A Borvidék fontosabb települései közé Zalaszentgrót, Csáford, Sármellék, Zalakaros, Letenye és Murarátka tartoznak. A sok helyen összefüggő természeti táj, a kistelepülésekkel tagolt mozaikos tájszerkezet az ökoturizmus különböző formái számára is kedvező feltételeket nyújt. A hazai és külföldi vendégkörben rohamosan népszerűvé váló lovasturizmus bázislétesítményei (lovasiskolák, lovaspanziók) az igényeket követve a megyében sok helyütt megtelepültek. Ám a megye táji adottságai még további kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek e téren. A gyalogos turizmus esetében mind az egyéni, mind a csoportos, szervezett túrák számára az alapvető létesítmények és turistaútvonalak megtalálhatók. Elsődleges célterületnek a Zala, Kerka és Válicka által közrefogott Göcsej és a Keszthelyi-hegység számít. Zala megye unikális turisztikai értékének számítanak a nagyvadállományban rendkívül gazdag összefüggő erdőségek. A vadászturizmus szempontjából különösen értékes terület a Zalai-dombság, ahol a gímszarvas, illetve a Keszthelyi-hegység, ahol a muflon jelent igazi különlegességet. A megye sok kisvízfolyásból felépülő vízhálózata, a területén található számos természetes és mesterséges tó a horgászáshoz nyújt kedvező feltételeket. A tavak körül több helyen helyi vagy mikrotérségi jelentőségű üdülő- és szabadidőterületek is kialakultak. Sem a folyóvizek, sem az állóvizek nem alkalmasak vízi sportolásra, vízitúrázásra. Ez alól egyedül a Balaton jelent kivételt, amely a vitorlázás, szörfözés célterülete, illetve a Zala, melynek középső szakasza - Zalaegerszegtől - kismerülésű hajóval, lejjebb evezős csónakkal is járható. A Zala folyó Zalabér-Balaton közötti szakasza része a Nagy kör jelvényszerző hazai vizitúra útvonalnak. A Mura, amely mederadottságainál és vízhozamánál fogva alkalmas lenne vízitúrázásra, csak kis szakaszon, határfolyóként érinti a megye területét. E téren a megye speciális adottsága a Hévízi-tó vizét leengedő csatorna, amely télen is evezhető, egyedülálló élményt nyújtva.



59

A megye elérhetősége szempontjából az M7 autópálya és a 7. sz. főút, kisebbrészt az M70 autópálya, továbbá a megyeszékhelyt az országos hálózatba bekapcsoló 76. sz. főút, illetve a külföldi vendégkör egy része számára a sármelléki repülőtér bír nagy jelentőséggel. A turizmust közvetlenül kiszolgáló vonalas infrastruktúra létesítmények közül kerékpárúthálózat tekintetében a megye ellátottsága alacsony. Kerékpárutak elsősorban a nagyobb települések belterületén épültek ki, illetve több rövid településközi szakasz készült el (Zalacsány-Kehidakustány, Lenti-Rédics, Lenti-Külsősárd, Lenti-Zajda, Zalaszentgrót-Zalaudvarnok). A változatos, erdős-mezős dombsági táj, a hangulatos kistelepülések és gazdag látnivalók és a többségében alacsonyforgalmú mellékúthálózat ideális terepül szolgálnak kerékpáros kirándulásokhoz. Zala megye idegenforgalmi súlyát és részesedését a hazai turizmusból jól érzékelteti, hogy a megye 2009-ben összesen 23.485 szállásférőhellyel rendelkezik, ami az egész Nyugat-Dunántúli Régió kapacitásának felét (49,2%) teszi ki, és a Főváros nélkül számított országos érték 9,0 százaléka. A szállásférőhelyek számában az évtized közepéhez (a hatályos megyei területrendezési tervet megalapozó vizsgálatok időszaka) visszaesés következett be, 2005-ben még meghaladta a 26 ezret a megye szálláskapacitása. Ennek ellenére mind a Régión, mind az országon belüli részesedését növelte Zala megye 2005-2009 között, a Régión belül közel 5 százalékponttal. A szálláshelyet is igénybe vevő idegenforgalom területi irányultsága a megye jól meghatározott térségeiben jelentkezik. A turisztikai vonatkozásban leginkább frekventált terület a Keszthelyi és a Hévízi kistérség. E kistérség Balaton-parti települései (Keszthely, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Balatongyörök), hagyományos idegenforgalmi központjai (Keszthely, Hévíz) és az elmúlt évek turisztikai fejlesztései nyomán fellendülő települések (Cserszegtomaj, Alsópáhok) részesülnek kiugróan magas arányban a kereskedelmi szálláshelyek és az ott eltöltött vendégéjszakák tekintetében. A Balatoni régión kívül Zalakaros, Zalaegerszeg, Lenti, Nagykanizsa, Kehidakustány és Letenye rendelkezik jelentős szálláshelykapacitással és azt igénybe vevő idegenforgalommal. A 2000-es évek turisztikai tendenciáinak megfelelően tovább növekszik a gyógy- és termálturizmus, a konferenciaturizmus és az ökoturizmus különböző formáinak (természetjárás, lovas- és kerékpáros turizmus) jelentősége, amely a megye üdülési tájpotenciálja, idegenforgalmi adottságai szempontjából rendkívül kedvező, miután éppen ezekben a szektorokban találhatók legfontosabb területi turisztikai értékei és tartalékai.

1.13 Vízgazdálkodás, árvíz- és belvízvédelem Az Alpok alján fekvő megye domborzati adottsága és csapadék bősége következtében a folyóinak vízgyűjtőjéről változó mennyiségű víz érkezik. A változó vízszállítási igény szerint változik a folyók vízszintje. A változó vízszint árhullámokat okoz, amely ellen a szárazföld védelmét biztosítani kell. A lefutó árhullámok ellen a védelmet részben a természet által kialakított, részben a művi kialakítású védvonal biztosítja. A védvonal a mértékadó árvízszinti árhullámok ellen biztonságos védelmet nyújt a védvonal mögötti, mentett területnek. A folyók menti területek legbiztonságosabb árvízvédelmét a természet alakította ki, un magas parti fekvéssel, a védett terület 1,3 m-rel a mértékadó árvízszint feletti magasságban fekszik. Árvízvédelmet nyújt még a kiépített védvonal, amely gát, jellemzően földgát kialakítású, vagy egyéb vízzáró építmény, ezek korona szintje a mértékadó árvízszint felett van legalább 1,3 m-rel. A gáttest és a folyó medre közötti hullámtéri, a magas part-él és a folyó medre közötti ártéri terület magas vízállásnál elöntére kerülhetnek. Az árterületnek, hullámtérnek a használatáról és hasznosításáról a 21/2006 (I.31.) Kormányrendelet rendelkezik. A megye három vízgyűjtőhöz tartozik, a Zala, a Mura és a Marcal vízgyűjtő területéhez. A megye területének 46 %-a Zala-Balaton vízgyűjtőhöz, 52 %-a a Mura vízgyűjtőjéhez és 2 %-a a Marcal vízgyűjtőjéhez tartozik. A Zala I. vízminőség védelmi kategóriába, a Mura és a Marcal VI. kategóriába tartozik. A Balaton vízminőségének védelme érdekében különös figyelmet kell fordítani a Zala vízminőségére. Ennek szolgálatára épült és épül a Kis-Balaton Védőrendszer.



60

A folyókat és nagyobb vízfolyásokat döntően a Nyuduvizig, a helyi jelentőségűeket a vízi társulatok és az Önkormányzatok, az üzemi vízfolyásokat az érintett üzemek kezelik. A helyi jelentőségű vízi társulatok által kezelt vízfolyások három vízi társulat kezelésében vannak, az egyik a Zalaegerszegi Vízgazdálkodási Társulat, a másik a Principális és Felső Zala menti Társulat, a harmadik a Kis-Balaton és Zala menti Vízi Társulat. A településeken belüli csapadékvíz elvezetés és a kisebb vízfolyások kezelése a települések Önkormányzati kompetenciájába tartozik, s egyben Önkormányzati feladat a településeken összegyűlő vizek továbbvezetésének a megoldása a NYUDUVIZIG, illetve a Társulati kezelésben levő befogadókig. A változó szállítandó vízmennyiségek a befogadó vízfolyásokban főleg a völgy-fenékeken okoznak problémát, továbbá a nem megfelelő karbantartottságú mederszakaszoknál, a mélyvonulatokban, így védekezési feladatok is az alsóbb szakaszokon jelentkeznek többnyire. A tavaszi árhullámok különösen akkor veszélyesek, amikor a meleg esők az amúgy is olvadóban lévő hórétegekre esnek és azokat megolvasztva azokkal együtt folynak le. Veszélyesebb helyi vízkárok akkor keletkezne, amikor heves záporokból néhány óra alatt 80-120 mm csapadék esik. A nagyobb vízgyűjtőjű vízfolyásokon komoly vízkárt okozhatnak a kisebb vízhozamú és hosszabb ideig tartó esők is, főleg akkor, ha a vízgyűjtőn a talajrétegek a korábbi esőktől már telítődtek. A megye árvíz-, belvíz mentessége érdekében már több beruházást valósítottak meg, de még további beruházások megvalósítása szükséges különös tekintettel a ma már folyamatosan tapasztalható klímaváltozásokra. A megye árvízvédelmi helyzetével kapcsolatosan elmondható, hogy a veszélyeztetett területek védelmére I. és II. rendű fővédvonalak, Nyuduvizig és önkormányzati kezelésű védvonalak, illetve árvízi- és záportározók kerültek kiépítésre. Zala megye az ország legcsapadékosabb megyéje, déli részén az éves csapadékmennyiség eléri a 950 mm-t. A sok csapadék élteti a számos kis állandó, és még több időszakos vízfolyást. A megye vízfolyás-sűrűsége meghaladja az országos átlagot, minden egyes km2 területére 1,5 km vízfolyás esik. A Mura bal partján kiépült I. rendű fővédvonal 5 öblözetből áll, teljes hossza 43,36 km. A Zala mentén (a Zala alsó szakaszán) 15,038 km I. rendű és 19,297 km II. rendű védvonal épült ki. A fővédvonalak, mintegy 40 %-án mutatkozik magassági hiány az előírt kiépítési szinthez képest és kb 3,5 %-án mutatkoznak altalaj-állékonysági problémák. Beavatkozásra a Zalai fővédvonal mentén lenne szükség, mivel ott tapasztalhatók a legjelentősebb magassági hiányok (a II. rendű védtöltés 4,5 km-es szakaszán a töltéskorona szintje a mértékadó árvízszintet sem éri el), illetve a töltések anyaga és altalaja ott a legkevésbé megfelelő. Mértékadó esetben a Mura entén kisebb, a Zala mentén azonban jelentősebb védekezési feladatok elvégzése mellett a védművek be tudják tölteni a szerepüket. A megyében 15 település védelmére önkormányzati védtöltés épült ki, összesen 31,942 km hosszban. Kiépítettségük, állapotuk többnyire jónak mondhatók. Az önkormányzati védtöltések az alábbi településeket védik: Alibánfa, Andráshida, Kerkabarabás, Kerkaszentkirály, Lenti, Nagykanizsa, Pakod, Petőhenye, Rédics, Salomvár, Szentgyörgyvölgy, Zalabaksa, Zalaegerszeg, Zalaszentgrót, Zalaszentiván. A VIZIG kezelésű befogadók jelentős része korábban -rövidebb szakaszok kivételével- a lezúduló csapadékvizek fogadására, továbbvezetésére megfelelő kiépítettségűek voltak, azonban a megfelelő karbantartások elmaradása miatt ma már jelentős hányaduk kiépítettsége sem megfelelő. A VIZIG kezelésű és a társulati kezelésű vízfolyásoknak is körülbelül 2/3-a felújításra, fokozottabb karbantartásra szorul. A közelmúltban erre megfelelő gazdasági háttér nem volt biztosítva. A megfelelő karbantartás hiánya miatt az 50 mm-t meghaladó 1-2 napos csapadékok miatt szinte minden vízfolyás a völgyfenéki területeken időnként kiöntene kellő védekezés hiányában. Zala megyei felszíni vízgazdálkodás gondjai nagyrészt a felszíni vízkárelhárításból erednek. Nagyobb vízfolyásaik közül a Mura folyó védtöltései 1 %-os valószínűségű árvízre + 1 m-es biztonságra van kiépítve. E szinthez képest több töltésszakaszon magassági hiányok tapasztalhatók. A Zala folyót a 60-as, 70-es években a 3 %-os vízhozam levezetésére építették ki, de a meder mai szállító képessége



61

lényegesen kevesebb. Az alsó töltésezett szakaszon a hullámtérrel együtt képes csak a 3 %-os vízhozam levezetésére. A megye területén a Kerka-völgy árvíz mentesítése nagyon fontos, mivel a Kerka menti települések árvízvédelme teljes körűen nem rendezett. Első lépésként elkészült az Alsószenterzsébeti tározó, amely a rendezéshez nagyon szükséges volt, de Lenti alatt még további védelmi fejlesztés szükséges. Védelmi fejlesztést igényel a Principális mente is Nagykanizsa-Kiskanizsai városrész által érintett szakaszán. Zala megyében vannak még olyan területek (többnyire mezőgazdasági hasznosításúak) amelyek, bár időszakosan de elöntésre kerülnek, ezek feltárása és a megfelelő védelem kiépítése szükséges. A megyét érintő kiemelt nagy vízvédelmi feladat a Balaton vízminőségének a javítása és védelme. Ennek nagy központi beruházása a Kis-Balaton védőrendszer kiépítése. A védőrendszer I. üteme, a Hídvégi tó, kiépült, azt már 1985-ben üzembe helyezték. A II. ütem, a Fenéki tó építését megkezdték ugyan, de financiális nehézségek miatt teljesen tervszerűen a mai napig sem készült el. Az építése csak akadozva folyik. A második ütemnek csak az észak-nyugati öblözete került átadásra. A vízfolyásokban, vízfelületekben, vízutánpótlásban, csapadékvizekben való bőség egyik oldalról ugyan okoz feladatokat a zavarmentes vízrendezés megoldásánál, de a másik oldalon, mint táji adottság térségfejlesztő hatása is lehet. A Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelet már korábban tanulmányt készíttetett Zala megye azon természeti adottságaival összefüggő fejlesztési lehetőségekre, amelyeket a megye területén haladó vízfolyások (patakok) rejtenek magukban. A patakok a tájesztétikai jelentőségükön túl vízhozam, mederesés, vízminőség stb. adottságai révén további hasznosítási lehetőségeket is hordoznak. Jelentősebb vízhasználatra csak tározó létesítése után nyílik lehetőség. A dombvidéki topográfiai adottságok a völgyzárógátas tóalakítás a gyakoribb, de hossztöltéses tóalakítás is lehetséges. A vizes adottságokkal való gazdálkodás legfontosabb alapelvei: - Természetes folyó, patak partok természet közeli állapotban megtartása a jellemző fauna és flóra

megőrzésével - Vízfolyások hossz irányú átjárhatóságának biztosítása hal-lépcsők kialakítása - Keresztirányú átjárhatóság biztosítása, mentett oldali területek, holt ágak rehabilitációja - Ártéri és hullámtéri gazdálkodás illesztése az ökológiai folyosók biztosításához - Vízminőség javítása, vízkészletek biztosítása - Árvízi biztonság megteremtése, a természetes állapot fenntartása mellett - Mérnök-biológiai módszerek alkalmazása a szükséges folyószabályozási beavatkozásoknál - Ökoturizmus feltételeinek megteremtése - Rekreációs célok összehangolása a vizek ökológiai állapotának elérésével - Vízgazdálkodás kiterjesztése a vízgyűjtőre, Dráva mentén nemzetközi együttműködéssel a felmerült

vízi erőmű létesítési kérdésének rendezési ügyében is. Ezek településrendezési tervbe illesztésével, településrendezési tervi továbbvezetésével lehet a javaslat megvalósítását biztosítani. A vízfolyásokra különböző hasznosítási célra már eddig is több tározó tavat létesítettek. A vizsgálatokban is rögzítésre kerültek a már meglevő tározók jelenlegi hasznosítási mód alapján való csoportosításban:

Tóegység elnevezése

Elzárás szelvénye *

km Helye Felszíne

ha Térfogata 1.000 m3 Hasznosítás célja

Pötréte É-i tőzegbánya tó

Tőzegbánya tó Pötréte 94,0 1,048,0 Horgászat

Kerka patak 40+850 Alsószenterzsébet 200,0 3700 Kebele patak, Szentgyörgy völgyi patak 12+762 Resznek, Zalaszombatfa 272 2840

Pogányszentpéteri IX. tó -"- Pogányszentpéter, Liszó 4,2 54,6 Intenzív halteny

Pogányszentpéteri VIII. -"- Pogányszentpéter, Liszó 2,8 36,4 Intenzív halteny



62

Pakodi víztározó 1+360 Nagytilaj, Pakod 9,0 152,0 Öntözés

Pogányszentpéteri X. tó 9+000 vízkiv. Pogányszentpéter, Liszó 1,8 24,7 Intenzív halteny

Borostyán tó 1+195 Felsőjánosfa, Zalalövő 19,8 505,0 Jóléti

Bozsoki "A" jelű z.t. 0+586 Zalaegerszeg - - Záportározó

Bozsoki "B" jelű z.t. 2+270 Zalaegerszeg - - Záportározó

Vasboldogasszonyi t 8+200 Gősfa - - Permet víz szolg.

Előtározó 4+430 Zalacsány - - Hordalékfogó

Disz tó 2+635 Kiscsehi - - Jóléti

Budafapusztai II.t. 3+000 Kiscsehi 0.88 Jóléti

Pölöskei víztározó 0+400 Pölöske 147,2 3530,0 Horgászat

Gébárti víztározó 0+538 Zalaegerszeg 31,0 980,0 Jóléti

Mórichelyi 7.tó -"- Miklósfa 67,7 880,0 Intenzív halteny

Csömödéri víztározó 1+166 Csömödér 27,0 800,0 Horgászat

Mórichelyi 5. tó -"- Miklósfa 52,0 676,0 Intenzív halteny

Novai víztározó 4+517 Nova 30,2 641,1 Jóléti

Nagykanizsai cs. tó 15+265 Nagykanizsa 29,6 520,0 Jóléti Pötréte É-i tőzegbánya tó

Tőzegbánya tó Pötréte 39,0 482,2 Horgászat


Pacsai víztározó 3+020 Pacsa 20,0 360,0 Jóléti

Mórichelyi 3. tó -"- Miklósfa 23,0 299,0 Intenzív halteny.

Mórichelyi 2. tó -"- Miklósfa 22,0 286,0 Intenzív halteny.

Kistolmácsi t. 7+588 Kustánszeg Németfalu 15,5 285,5 Jóléti

Palini halastó 24+825 vízkiv. Nagykanizsa 22,0 270,0 Halastó

Gosztolai víztározó 6+750 Gosztola, Lendvadedes 10,6 223,0 Árvízcsúcs csökkentés

Zalacsányi víztározó 3+329 Zalacsány 9,6 210,0 Jóléti árv. cs. cs.

Szentpéterföldei t. 5+345 Szentpéterfölde- Pördefölde 18,9 203,0 Horgászat, vadászat

Zalaszentgyörgyi víztározó 0+688 Zalaszentgyörgy 14,1 181,0 Jóléti

Pusztaszentlászlói t. 0+440 Pusztaszentlászló 6,1 171,2 Önt., horgászat

Pőlőskei É-tó Pölöske 12,2 154,5 Horgásztó

Kistolmácsi víztározó 12+353 Kistolmács 10,3 150,8 Jóléti

Mórichelyi 1/a. tó -"- Miklósfa 11,0 143,0 Intenzív halteny

Baki víztározó 2+790 Bak 7,7 140,0 Jóléti

Szajki XI. jelű tó 6+065 Zalavég 8,9 140,0 Intenzív haltenyésztés

Pőlőskei É-tó Pölöske 10,2 130,8 Horgásztó

Galamboki II. tó 5+100 Csapi 7,7 127,5 Jóléti

Zalaszántói tározó 18+245 Zalaszántó 5,7 115,7 Árvízcsúcs csökkentés

Galamboki I. tó 4+450 Galambok 5,6 110,0 Jóléti

Misefai víztározó 14+545 vízkiv Misefa 5,7 106,0 Horgászat

Gyótapusztai I. tó 3+300 Szepetnek 7,4 96,3 Intenzív halteny.

Esztergályi II. sz. t. 2+500 Esztergályhorváti 7,3 95,0 Hordalékfogás

Nagykanizsai ü. t. 17+375 Nagykanizsa 11,6 92,0 Hordalékfogás

Miháldi horgásztó 5+300 Miháld 7,3 90,0 Jóléti



63

Gyótapusztai II. tó 4+210 Szepetnek 6,1 79,1 Intenzív halteny.


Csatári víztározó 2+297 Csatár 4,9 76,4 Jóléti

Zalaszentgróti VII. 3+130 Zalaszentgrót 5,4 70,2 Intenzív haltenyésztés

Mórichelyi 1. tó 2+972 Miklósfa 5,0 65,0 Intenzív halteny.

Mórichelyi 2/a. tó ."- Miklósfa 5,0 65,0 Intenzív halteny

Zalaszentgróti VI. 2+925 Zalaszentgrót 4,7 61,1 Intenzív haltenyésztés

Zalaszentgróti V. 2+620 Zalaszentgrót 3,2 58,5 Intenzív haltenyésztés

Esztergályi I. sz. t. 1+700 Esztergályhorváti 5,3 58,0 Mg. célú

Záportározó II. 4+890 Zalaegerszeg 6,6 55,0 Záportározó

Csönge-majori I. - Gősfa 2,2 54,7 Üzemen kívül

Zalaszentgróti IX. 3+990 Zalaszentgrót 3,9 50,7 Intenzív haltenyésztés

Csönge-majori II. - Gősfa 2,5 50,4 Hordalékfogás

Záportározó I. 4+286 Zalaegerszeg 2,8 50,0 Záportározó

Zalaszentgróti I. 2+306 Zalaszentgrót 4,0 44,0 Horgászat

Zélpusztai 4. sz. tó -"- Zalaszentgyörgy Vaspör 3,4 43,0 Horgász tó

Csókakői ülepítő tár. 0+120 Keszthely 7,0 42,0 Vízm.véd. Keszthelyi Záportározó 1+610 Keszthely 6,5 40,0 Vízmin. Véd.

Zalaszentgróti X. 0+210 Zalaszentgrót 3,2 39,1 Intenzív haltenyésztés

Dabronyi I. sz. tó 2+900 Csáford 3,0 37,0 Vadrécenevelés

Zalaszentgróti IV. 2+306 Zalaszentgrót 3,2 35,2 Intenzív haltenyésztésGyőrvári vadréce nevelő tározó 0+503 Győrvár 4,3 34,9 Vadréce nevelés

Szentmártoni I. sz. tó. 7+050 Zalaszentmárton 3,8 34,2 Halastó

Zalaszentgróti VIII. 3+720 Zalaszentgrót 2,2 33,1 Intenzív haltenyésztés

Zalaszántói 3 tó Zalaszántó 2,2 32,3 Öntözés


Zajki víztározó 4+008 Zajk 4,5 27,0 Intenzív halt.


Dabronyi II. sz. tó 3+500 Csáford 3,0 23,0 Vadrécenevelés

Szuloki tározó 2+147 Valkonya, Oltárc 1,1 22,4 Környezetvéd.i

Csönge-majori III. - Gősfa 1,6 20,1 Hordalékfogás

Büki víztározó 5+940 Ozmánbük 3,6 20,0 Vadkacsa nevelés

Zélpusztai 1. sz. tó 3+500 víz kiv. Zalaszentgyörgy Vaspör 1,7 19,0 Horgász tó

Budafapusztai I. tározó 0+325 Kiscsehi 0,8 19,0 Jóléti

Zalaszentgróti II. 2+306 Zalaszentgrót 1,8 16,2 Horgászat

Várföldei víztározó 1+000 vízkiv Várfölde 1,1 14,5 Jóléti

Zalacsány látványtó 3+280 Zalacsány 0,6 8,6 Látványtó

Botfai záportározó 2+025 Zalaegerszeg - 7,3 Záportározó


Zalaszántói 2 tó Zalaszántó 0,3 6,5 Öntözés Bárándpusztai horgásztó 1+320 Esztergályhorváti 0,6 6,4 Horgásztó

Szentmártoni II. sz. t. 7+820 Zalaszentmárton 0,4 5,2 Halastó




64

Szentmártoni III. sz. tározó 7+820 Zalaszentmárton 0,5 4,1 Halastó


Gébárti tó Előt. 2+273 Zalaegerszeg 1,2 1,0 Hordalékfogás

Gébárti tó előt. II. 1+022 Zalaegerszeg 0,9 0,6 Hordalékfogás

Varászlói V. sz. tó 30+900 Varászló 60,5 544,5 Intenzív halteny

Varászlói IX. sz. tó 26+717 Somogysimonyi 25,1 225,9 Intenzív halteny

Varászlói X. sz. tó 26+717 Somogysimonyi 18,0 162,0 Intenzív halteny

Varászlói VIII. sz. tó 26+717 Varászló 12,8 115,2 Intenzív halteny

Varászlói IV/b. sz. tó 30+900 Varászló 11,9 107,1 Intenzív halteny

Varászlói I.sz. tó 30+900 Varászló 10,5 94,5 Intenzív halteny

Varászlói VI. sz. tó 30+900 Varászló 3,1 27,9 Intenzív halteny

Varászlói IV/a. sz. tó 30+900 Varászló 2,5 22,5 Intenzív halteny

Varászlói II. sz. tó 30+900 Varászló 2,4 21,6 Intenzív halteny

Varászlói XII. sz. tó 30+900 Varászló 13,3 119,7 Intenzív halteny

Varászlói IV/c. sz. tó 30+900 Varászló 6,7 60,3 Intenzív halteny

Varászlói III. sz. tó 30+900 Varászló 5,7 51,3 Intenzív halteny

Varászlói XI. sz. tó 26+717 Varászló 5,3 47,7 Intenzív halteny

Varászlói VII. sz. tó 26+717 Varászló 3,7 33,3 Intenzív halteny Jóléti hasznosítás esetén a tó vízi sportolásra , horgászatra, fürdésre szolgál. Vízkárelhárítás esetén a tó árvízcsúcs csökkentésére, hordalék visszatartó képességével az esetleges szennyezés lokalizálására és száraz időszakban, vízpótlásra hasznosítható. Mező- és erdőgazdasági hasznosítás esetén a tó vizét öntözésre, halászatra, egyéb állattenyésztési célokra hasznosítható. Speciális célú hasznosítás lehetőségét biztosítja például, ha szennyvíz utótisztításra használják. A kialakítható nagyobb tavak egyidejűleg többféle célú hasznosításra is alkalmasak lehetnek.

1.14 Vízellátás, szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, szennyvíziszap elhelyezés 1.14.1 Vízi-közmű infrastruktúra ellátás vizsgálatának összefoglaló értékelése Zala megye vízgazdálkodási feladatait alapvetően meghatározzák a megye geológiai, hidrológiai és topográfiai, valamint meteorológiai adottságai, valamint a megyében élők vízellátásával, vízelvezetésével összefüggő feladatok. A megye hidrológiai adottságait a felszíni vizek és a felszín alatti vizek határozzák meg. A felszín alatti vízbázisok az artézi és a karszt vizek, a források, a réteg- és talajvizek, a felszín feletti vizek elvezetése három vízgyűjtőn, a Marcal,a Mura és a Zala, mellyek több rész-vízgyűjtőt foglalnak magukba. A Zala befogadója a Balaton, ami a felszíni víz szempontjából kiemelten érzékeny vízgyüjtő terület. A Balaton vízét levezető Sió, a Marcal és a Mura által összegyűjtött vizek végbefogadója, a megye területén kívül haladó Duna. A részvízgyűjtők folyói, azok mellékágai, patakok, erek, csatornák, valamint a tavak, víztározók alkotják a megye vízfelületeit, a vízgazdálkodási térséget. Zala megye az ország egyik legcsapadékosabb megyéje. A változatos topográfiai adottságok miatt a gyorsan lefutó vizek elvezetése gondosabb vízelvezetési megoldást igényel, így vízgazdálkodási téren az elsődleges feladat a felszíni vizek zavarmentes elvezetésének megoldása, az árvízmentesség biztosítása.



65

Zala megye településeinek vízellátására az egészséges közüzemi vezetékes ivóvízellátás az utóbbi 20 évben helyi, vagy regionális vízbázisra támaszkodva kiépült. Ma a megye vezetékes vízellátás vonatkozásában, mivel minden település rendelkezik vezetékes ivóvíz ellátással teljesen ellátottnak tekintendő. A megye vízellátására vonatkozásában a vízbázis védelme jelent kiemelt feladatot. Az érzékeny vízbázisok, a szomszédos Vas megyére is átnyúló vízbázisvédelmi határa, a megye területén üzemelő kutak hidrogeológiai védőidoma az arra vonatkozó feladatok megoldását igényli. A felszín alatti vizek minőségi védelme az abból történő vízbeszerzés miatt kiemelt feladat. A felhagyott, tönkrement helyi, vagy házi vízbeszerzési helyek, elsősorban az ásott, de a fúrt kutaknak is a szakszerű lezárása, eltömése, a bányagödrök, hulladéklerakási helyek rekultivációja, a felszíni vizek, tavak gondosabb hasznosítása, mind a felszín alatti vizek védelmét szolgálja. Ezért kerülni kell a talajvíz, a rétegvíz szervesanyag terhelését. Ezeken keresztül ugyanis komoly szennyeződés érheti a védett, a vízbeszerzésre igénybe vett rétegvizeket. A szennyvizek talajba szikkasztásának a felszámolása ezért is nagyon fontos. A szennyvízelvezetés, tisztítás, elhelyezés kérdésének a rendezésében is az elmúlt két évtizedben lényeges előrelépések történtek. A szennyvíz gyűjtése, tisztítása és elhelyezése területén ennek ellenére még a megyében jelentős hiányosságok vannak, hisz az ellátottság vizsgálatára alkalmas utolsó 2008 évi adatokat tartalmazó statisztikai nyilvántartás alapján még 129 olyan település volt, amelyen még nem volt kiépített közcsatorna, bár a szolgáltatók adatközlése szerint az elmúlt évben, 2009-ben újabb 11 településen indult el, illetve folyamatban van az elindítása a közcsatornás szennyvízelvezetés megoldása, így jelenleg már csak 118 település van, amelyen a szennyvízelvezetés jelenleg még megoldatlan. A nem csatornázott településeken és az ugyan csatornázott, de egyes közcsatornára nem csatlakozó ingatlanokból Zala megye vizsgált területén, jelenleg naponta átlagosan 6500 m3 szennyvíz szikkad a talajba, amely veszélyezteti a felszín alatti vízkészleteket, valamennyi felszín alatti vízbázist. Ezért a szennyvíz veszélymentes elvezetése, kezelése, elhelyezése lehetőleg közcsatornával történő összegyűjtése, és szennyvíztisztító telepen történő kezelése mielőbb megoldandó feladat. A vízgazdálkodás körében meg kell említeni a településeken az épített környezetben a legkevésbé megoldott közműellátást, a csapadékvíz elvezetésének jelenlegi hiányosságait, amelyre a térség topográfiai adottságaira tekintettel fokozottabb szükség lenne. Általánosan jellemző a nyíltárkos csapadékvíz elvezetés, amelynek kiépítettsége is nagyon hiányos. 1.14.2 A megye térszerkezetét érintő vízi-közmű infrastruktúra, vízgazdálkodási elemek Vízellátás hálózati rendszerei A vízellátás az elmúlt évtizedekben kormány program eredményeként, a szükséges állami támogatás biztosításával kiépült. Ma a megye vizsgált részén fekvő valamennyi település rendelkezik vezetékes ivóvíz ellátással, s a megyei szinten a lakások vezetékes ivóvíz bekötöttsége 95,2 %-os. Zala megye vízgazdálkodási szempontból -földrajzi elhelyezkedése következtében- mint Alpok alján fekvő megye vizekben gazdagnak tekinthető. A kommunális, az ipari és mezőgazdasági célú ivó- és iparivíz minőségű vízellátás is teljes mértékben hazai vízbázisokról kielégíthető. A települések vízellátása részben helyi vízkivétellel, helyi kutakkal, mint helyi vízbázissal, részben regionális vízbeszerzési lehetőséggel regionális gerinchálózat segítségével történik. A helyi, megfelelő vízminőségű vízbeszerzést, a helyi bázis elszennyeződése esetén a regionális rendszerek fejlesztésével lehet pótolni. A regionális vízbeszerzés lehetősége, ezért különös figyelmet érdemel. Az ellátás biztonsága érdekében a kistérségi-, térségi szolgáltató művek összekapcsolása, regionális rendszerek kialakítása növeli az ellátás biztonságát. A megye vizsgált területrészén fekvő települések vízellátása legnagyobb részben a karsztvíz kincsre alapozott vízművekről történik, emellett meg kell említeni más felszín alatti vízkészletből (talajvíz és rétegvíz) kitermelt vízbázist is, de ezekből a vízbázisokból kivett vízmennyiség a karsztvíz kivételhez képest elenyésző mennyiségű. A megyében a Balaton törvény által érintett települések ellátására felszíni vízkivétel is történik, ez az un Balatoni vízkivétel.



66

A statisztikai adatok elemzése összesítve azt jól mutatja, hogy vízellátás vonatkozásában a fejlesztési feladatokban ma már nem a bekötöttség növelése (jelenlegi vízellátottság 95,2 %) , a "mennyiségi ellátás" megoldása a legfontosabb. A "minőség" biztosítása kerül előtérbe a vízellátás fejlesztési feladatok körében. A „minőségi” igény pedig elsődlegesen a vízminőségre vonatkozik, amely az általánosan terjedő elszennyeződés következtében egyre nehezebben biztosítható. Az egészséges víz, mint a természet legfontosabb kincse kiemelt védelmet igényel. A jövő feladata, rövid és hosszabb távú időciklusban egyaránt a vízbázisok fokozott védelmének biztosítása. Zala megye 257 településéből 120 településének vízellátását a Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt., 78 települését a Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt., 35-öt a Aquazala Kft., 3-at a Vasivíz Zrt. és a többi település vízellátását a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt., illetve települési önkormányzat biztosítja. Az öt nagy szolgáltató részben regionális hálózatról látja el a településeket, de vállal úgy is szolgáltatást, hogy önálló vízművel rendelkező településen is vállalja a vízmű és a hálózat üzemeltetését. Az Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. jelenleg 102 db fúrt mélyfúrású kútból és egy forrásfoglalásból termeli ki a szükséges vízmennyiséget. 22 vízmű üzemmérnökséget üzemeltet: a Szentgyörgyvölgyi, Alsószenterzsébeti, Zalabaksai, Lenti, Pákai, Novai, Zalatárnoki, Becsvölgyei, Nagylengyeli, Milejszegi, Zalacsébi, Bagodi, Egervári, Zalaszentiváni, Nemesapáti, Pókaszepetki, Nagykapornaki, Bucsuszentlászlói, Pacsai, Dióskáli, Söjtöri és a Zalaegerszegi. Az egyes vízmű üzemmérnökség látják el a szolgáltatói feladatokat a hozzájuk tartozó településeken. Az Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. 26 zalai településeket ellátó vízmű rendszert üzemeltet Bánokszentgyörgy, Bázakerettye, Felsőrajk, Galambok, Gelse, Hahót, Kerecseny, Kisrécse, Kistolmács, Lenti, Letenye, Miháld, Mura, Murarátka, Nagybakónak, Nagykanizsa, Nagyrada, Nagyrécse, Nemespátró, Surd, Söjtör, Valkonya, Zajk, Zalakaros, Zalaszentbalázs, Zalaújlak térségében. A vízműrendszerről látja el az egyes rendszerekhez tartozó települések ivóvízigényeit. Az Aquazala Kft. Zalaszentgrót, Nagypáli, Zalabér, Zalalövő Vízmű rendszer üzemeltetését végzi, amelynek segítségével 35 Zala megyei település vízellátását biztosítja.. A Vasivíz Zrt. három település ivóvízellátását biztosítja (Magyarföld, Ramocsa, Kerkafalva) a Bajánsenyei Vízmű rendszerről. A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. Keszthely és térsége, valamint Zalakaros és térségében fekvő települések, a Balaton nyugati oldalához kapcsolódó települések számára bíztosítja a megfelelő ivóvízellátást.

Vízellátás Üzemeltetője Vízmű üzemmérnökségVízműrendszerek, adott

üzemmérnökséghez tartozó települések

Szentgyörgyvölgy

Cséplak

Felsőfarkasi

Alsófarkasi

Kögyár

Márokföld

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Szentgyörgyvölgyi

Nemesnép

Alsószenterzsébet Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Alsószenterzsébeti Felsőszenterzsébet

Zalabaksa

Kerkabarabás

Kozmadombja

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalabaksai

Kálócfa



67

Pórszombat

Kerkaújfalu

Kerkabarabás

Lenti

Bödeháza

Gáborjánháza

Zalaszombatfa

Lendvajakabfa

Baglad

Resznek

Belsősárd

Bárszentmihályfa

Lentiszombathely

Mumor

Külsősárd

Rédics

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Lenti

Máhomfa

Páka

Iklódbördöce

Csömödér

Kissziget

Ortaháza

Dömefölde

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Pákai

Kányavár

Nova

Mikekarácsonyfa

Csertalakos Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Novai

Zebecke

Zalatárnok Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalatárnoki Szentkozmadombja

Becsvölgye Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Becsvölgyei Kustánszeg

Nagylengyel

Gellénháza

Lickóvadamos

Iborfia

Petrikeresztúr

Ormándlak

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagylengyeli

Gombosszeg

Milejszeg

Pálfiszeg

Csonkahegyhát

Németfalu

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Milejszegi

Dobronhegy Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalacsébi Zalacséb



68

Zalaháshágy

Ozmánbük

Vaspör

Zalaháshágy

Salomvár

Keménfa

Bagod

Zalaboldogfa

Hagyárosbörönd

Zalaszentgyörgy

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Bagodi

Boncodfölde

Egervár

Gősfa Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Egervári

Vasboldogasszony

Zalaszentiván

Alibánfa

Zalaszentlőrinc Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalaszentiváni

Petőhenye

Nemesapáti Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nemesapáti Alsónemesapáti

Pókaszepetk

Zalaistvánd Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Pókaszepetki

Vöckönd

Nagykapornak

Nemesrádó

Misefa

Orbányosfa

Padár

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagykapornaki

Bezeréd

Bucsuszentlászló

Nemeshetés

Kisbucsa

Nemessándorháza

Nemesszentandrás

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Bucsuszentlászlói

Pölöske

Pacsa

Zalaszentmárton

Nemesszentpézerúr Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Pacsai

Zalaigrice

Dióskál Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Dióskáli Egeraracsa

Söjtör Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Söjtöri Pusztaszentlászló

Zalaegerszeg Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalaegerszegi

Nagykutas



69

Kiskutas

Böde

Hottó

Teskánd

Babosdöbréte

Csatár

Bocfölde

Sárhida Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Lendvadedes Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Gosztola Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Hernyék Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Szilvágy Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Pusztaapáti Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Gősfa Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Gyűrűs Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Bak Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Önnálló vízmű Zalaszentmihály

Zalaszentgrót

Almásháza

Bazsi (Veszprém megye)

Bókaháza

Döbröce

Esztergályhorváti

Kallósd

Kehidakustány

Kisgörbő

Kisvásárhely

Ligetfalva

Mihályfa

Nagygörbő

Nemesbük

Óhíd

Sénye

Sümegcsehi

Szalapa

Szentgyörgyvár

Tilaj

Türje

Vindornyalak

Vindornyaszőlős

Zalaapáti

Zalacsány

Zalaszántó

Aquazala Kft. Zalaszentgrót

Zalaszentlászló Aquazala Kft. Zalabér Zalabér



70

Pakod

Batyk

Zalavég

Dötk Aquazala Kft. Nagypáli Nagypáli

Zalalövő

Csöde Aquazala Kft. Zalalövő

Felsőjánosfa (Vas megye)

Nagykanizsa

Gelsesziget

Bocska

Magyarszerdahely

Magyarszentmiklós

Újudvar

Fűzvölgy

Homokkomárom

Hosszúvölgy

Kámáncspuszta

Becsehely

Rigyác

Eszteregnye

Sormás

Petrivente

Szepetnek

Tótszentmárton

Semjénháza

Molnári

Tótszerdahely

Murakeresztúr

Fityeház

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagykanizsa

Liszó

Galambok Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Galambok Zalasárszeg

Miháld

Pat Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Miháld

Sand

Surd Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Surd Belezna

Murarátka

Szentmargitfalva

Csörnyeföld

Margitmajor

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Murarátka

Muraszemenye

Bázakerettye Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Bázakerettye

Lasztonya



71

Lispeszentadorján

Báza

Kiscsehi

Lenti

Kerkateskánd

Lovászi

Tormafölde

Tornyiszentmiklós

Dobri

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Lenti

Kerkaszentkirály

Söjtör

Pusztamagyaród

Szentliszló

Bucsuta

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Söjtör

Oltárc

Zalaszentbalázs

Pölöskefő

Kacorlak Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalaszentbalázs

Börzönce

Kerecseny Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Kerecseny Orosztony

Felsőrajk

Pötréte

Alsórajk Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Felsőrajk

Kilimán Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Hahót Hahót

Bánokszentgyörgy Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Bánokszentgyörgy Borsfa

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Gelse Gelse

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Letenye Letenye

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zajk Zajk

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Kistolmács Kistolmács

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Valkonya Valkonya

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagybakónak Nagybakónak

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Mura Mura

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nemespátró Nemespátró

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagyrécse Nagyrécse Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Kisrécse Kisrécse Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagyrada Nagyrada Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalakaros Zalakaros Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalaújlak Zalaújlak

Magyarföld

Ramocsa Vasivíz Zrt. Bajánsenye

Kerkafalva



72

A vízellátás vízbázisai kutak, források és felszíni vízkivétel. A vízmennyiség legnagyobb hányadát mélyfúrású kutak biztosítják. Jelentős szerepet töltenek be a kis mélységű kutak is. Vannak un. egykutas vízellátó rendszerrel, valamint az időjárásfüggő forrásokra támaszkodó vízellátó rendszerekkel ellátott települések, illetve önálló, független rendszerrel ellátott települések, ezekre épített vízellátás kevéssé biztonságos. Ezek számára a regionális csatlakozás lehetőségére fel kell készülni, ha a vízellátási zavarok előfordulnának, vagy ismétlődnének, akkor a csatlakozás kivitelezését meg kell oldani. A vízbázis védelme kiemelt feladata a megyének. A felszíni vízkivételi helyek és a kismélységű kutak körül fokozottan sürgető a védőidom kijelölése. A sérülékeny vízbázisok előzetes hidrogeológiai védőövezetének lehatárolása megtörtént, a 123/1997 (VII.18.) Korm. rend. 5. számú mellékletében előírt korlátozásokat figyelembe kell venni. A jelenlegi és várható vízigények kielégítése mennyiségi szempontból részben a már meglevő vízbázisok szabad kapacitásával, részben a tartalék kapacitások igénybe vételével biztosíthatók. A vízellátásban a vízminőség biztosítása igényel fejlesztési feladatokat. Általánosan a víz vastartalmának csökkentése ad feladatot. A vízellátó rendszerek összekapcsolása miatt helyenként hosszú vezetéken jut el a fogyasztóhoz a víz. A pangó vizek jelentős vízminőség romlást eredményeznek. A vízminőség javítására az ÁNTSZ több helyen időnkénti klórozást ír elő, ami a fogyasztási élvezetet csökkenti. Egyes rendszereknél a víz keménysége okoz kellemetlenséget. A 201/2001.X.25. Korm. rend-ben szigorított 0,1 mg/m3 helyett előírt 0,05 mg/m3 mangántartalomra történő csökkentés érdekében több meglevő kútnál válik szükségessé mangántartalom csökkentését szolgáló beruházás. A vastalanítók rekonstrukciója, vagy kálium permanganátos adagolás, vagy szűrőbedolgozás, amivel a meglevő vastalanítók a szükséges mangántalanítást is el tudják végezni. A rendeletben előírtak teljesítése érdekében a megye minden vastalanítóját felül kell vizsgálni, hogy meg lehessen határozni, a mangántartalom csökkentése érdekében megvalósítandó beruházási igényt. Szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás, elhelyezés Az elmúlt évtizedekben kiépített vezetékes ivóvízellátással párhuzamosan lényegesen megnőtt a fajlagos vízfelhasználás, s ezzel együtt a keletkező szennyvíz mennyisége is. Az elhasznált víz a környezet egyik alapvető szennyező eleme, amelynek megfelelő elhelyezése nagyon fontos feladat. A szennyvízgyűjtés és kezelés problémájának megoldatlansága, valamint a keletkezett szennyvizek jelentős hányadának még ma is kezeletlenül a talajba szikkasztása, az ivóvízkészlet vízminőségének egyik legnagyobb veszélyeztető forrása. A vízügyi ágazat az közelmúltban a korábbi vezetékes ivóvízellátás kiépítéséhez hasonlóan, kormánytámogatás segítségével bonyolította a szennyvízhálózat és szennyvíztisztítás létesítésének intenzív fejlesztését. Ennek hatására több szennyvíztisztító telep létesült és több km-nyi csatornahálózat került már kivitelezésre, ill. van folyamatban. A megvalósított csatornázási és szennyvíztisztító telep létesítési beruházások ellenére azonban a megye 257 településéből napjainkban is még 118 település nem rendelkezik szennyvíz közcsatorna hálózattal. Szerencsére a kiemelten védendő Zala vízgyüjtő területére eső települések döntő hányada közcsatornával rendelkezik, azonban a megyét tekintve a lakások 32,3%-a nem rendelkezik közcsatorna hálózati csatlakozással. A szennyvíz elvezetéssel és kezeléssel összefüggő fejlesztési igényeket elsődlegesen a vízkészlet, a vízbázisok és a felszíni vizek védelme határozza meg. Ezért a nem csatornázott településeknek és a már csatornázott településeknek a még nemcsatornázott településrlszeinek a teljes körű közcsatornás szennyvízelvezetését és az összegyűjtött szennyvizek szennyvíztisztító telepen történő tisztítását mielőbb kéne megoldani. Meg kell említeni, hogy a talaj, talajvíz, rétegvizek elszennyeződését nemcsak a 6500 m3/nap talajba szikkasztott szennyvíz mennyisége okozza, hanem ezt tovább fokozza szennyvíz szennyezettségének növekedése, azaz annak a minősége, mivel a házi szennyvíz (megnövekedett mosószerfogyasztás stb. miatt) egyre magasabb nitrogén és foszfortartalmú. Ezek a szennyező anyagok a talajba és a talajvízbe jutva, jelentős szennyezést okoznak, veszélyeztetve a vízbázisokat.



73

A meglévő csatornahálózat és szennyvíztisztító telepek elsősorban a kommunális szennyvizeket gyűjtik össze és tisztítják. A nagyobb ipari üzemek saját ipari szennyvíztisztítóval rendelkeznek, melynek üzemeltetését is maguk végzik. A szennyvíztisztítás egyik végtermékének, a tisztított víznek a befogadói a vízfolyások, a Rába, a Zala, a Mura, a Principális csatorna, a Marcal, a Kerka, a Berek patak. A másik végterméknek, a szennyvíziszapnak az elhelyezése jellemzően még ma is mezőgazdasági területen történik, de biomasszaként feldolgozva az energiatermelési hasznosítása növekvő tendenciájú. Zala megye 257 településéből 118 jelenleg még nem rendelkezik közcsatorna hálózattal. A 139 közcsatorna hálózattal rendelkező településből az Észak-Zalai Víz- és Csatornamű Zrt. 73 település, Dél-Zalai Víz- és Csatornamű Zrt. 25 település plusz a Balaton törvény alá eső települések közül (Zalakaros és térsége, Galambok) Aquazala Kft. 10 település, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. 20 település szennyvíz elvezetését és annak tisztítását, elhelyezését biztosítja. A többi településeken a szennyvízelvezetés és kezelés a helyi önkormányzat kezelésében áll. Az Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Főmérnöksége 8 db kommunális tisztítótelepet (Csöde, Gellénháza, Kehidakustyán, Pacsa, Páka, Rédics, Tófej, Zalaegerszeg) és további 6 tisztítótelepen (Gelsesziget, Gutorfölde, Hahót, Kacorlak, Letenye, Nova, Türje, Zalacséb) a helyi községi szennyvizeket és a társközségek szennyvizeit kezelik. A Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Főmérnöksége a Balaton törvény alá tartozó területrészen kívül 4 db kommunális tisztítótelepet, (Báza, Lovászi, Nagykanizsa, Tótszerdahely) és további 10 tisztítótelepen (Bázakerettye, Molnári, Murakeresztúr, Sormás, Petrivente, Újudvar, Nagyrécse, Valkonya, Kisrécse, Gelse) a helyi községi szennyvizeket és a társközségek szennyvizeit kezelik. Az Aquazala Kft. Kozmadombján, Zalalövőn és Zalaszentgróton üzemeltet regionális szennyvíztisztító telepet. A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. 8 regionális és 2 helyi szennyvíztisztító telepet üzemeltet.

Szennyvízelvezető rendszer üzemeltetője Szennyvíztisztító telep helye

Szennyvízelvezető rendszerre csatlakozó

települések Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Csöde Csöde

Gellénháza Nagylengyel Babosdöbréte

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Gellénháza

Ormándlak Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Gelsesziget Gelsesziget Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Gutorfölde Gutorfölde Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Hahót Hahót Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Kacorlak Kacorlak

Kehidakustány Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Kehidakustány Zalaszentlászló Lenti Kerkabarabás Zalabaksa

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Lenti

Csesztreg Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Letenye Letenye Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nova Nova

Pacsa Nagykapornak Misefa Nemesrádó Zalaigrice Szentpéterúr Pölöske

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Pacsa

Zalaszentmihály Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Páka Páka



74

Ortaháza Kissziget Csömödér Rédics Resznek Belsősárd

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Rédics

Külsősárd Tófej Baktüttös Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Tófej Pusztaederics

Türje Türje Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalacséb Zalacséb

Zalaegerszeg Keménfa Salomvár Zalaszentgyörgy Bagod Zalaboldogfa Nagykutas Kiskutas Nagypáli Kispáli Lakhegy Egervár Gősfa Vasboldogasszony Zalaszentlőrinc Zalaszentiván Zalaistvánd Pókaszepetk Kemendollár Vöckönd Alibánfa Pethőhenye Nemessándorháza Nemesszentandrás Bucsuszentlászló Nemeshetés Kisbucsa Alsónemesapáti Nemesapáti Pusztaszentlászló Söjtör Bak Sárhida Bocfölde

Észak-zalai Víz- és Csatornamű Zrt. Zalaegerszeg

Csatár Zalaszentgrót Batyk Pakod Zalabér

Aquazala Kft. Zalaszentgrót

Zalavég



75

Csöde Felsőjánosfa Zalalövő

Aquazala Kft. Zalalövő

Szőce (Vas megye) Kálócfa Aquazala Kft. Kozmadombja Kozmadombja

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Báza Báza Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Bázakerettye Bázakerettye

Lovászi Szécsisziget Kerkateskánd Tornyiszentmiklós Tormafölde Dobri Kerkaszentkirály Margitmajor Csörnyeföld

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Lovászi

Muraszemenye Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Molnári Molnári Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Murakeresztúr Murakeresztúr Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagykanizsa Nagykanizsa Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Sormás Sormás Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Petrivente Petrivente

Tótszerdahely Tótszentmárton Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Tótszerdahely Becsehely

Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Újudvar Újudvar Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Nagyrécse Nagyrécse Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Valkonya valkonya (épül) Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Kisrécse Kisrécse (épül) Délzalai Víz- és Csatornamű Zrt. Gelse Gelse

Csapadékvíz elvezetés, felszíni vízrendezés A megye topográfiai adottságából eredően vízfolyásokban, vizes felületekben, tavakban rendkívül gazdag, természeti adottságából eredően a megye kellő mennyiségű csapadékvizet is kap. A vizek elvezetését döntő hányadban természet alakította vízfolyások, s az azokat kiegészítő mesterséges víztározók és vízelvezető rendszerek biztosítják. A felszíni vízrendezés probléma körébe tartoznak a megye területén haladó vízfolyások, patakok, tavak, árkok, erek mellett a településeken belüli (belterületi) csapadékvíz levezetési feladatok is. A vízi közművek közé tartozó csapadékvíz elvezetés kérdése szorosan összefonódik a felszíni vizek rendezésével, s egyben az árvíz- belvíz-védelemmel, mivel a beépített, a beépítésre szánt, de a beépítésre nem szánt területről is a csapadékvizek zavartalan, károkozás mentes elvezetését biztosító csapadékvíz csatorna hálózat, legyen az akár nyílt árok, akár zárt csapadékcsatorna, az, azzal összegyűjtött vizeket a patakok, folyók tavak fogadják be, amelyek közül néhány árvízi eseményeket is okozhat. Rendezett, hidraulikailag méretezett csapadékvíz elvezetésre szolgáló kiépített hálózat (akár zárt, akár nyitott) jelenleg általánosan csak a nagyobb települések beépített területén, vagy, annak is csak egy részén található, kisebb településeken legfeljebb a központjában. A települések döntő hányadán részben a természet, részben az érintett ingatlan tulajdonosok, vagy az útépítés során kialakított nyílt árkok fogadják be a csapadékvizeket, amelyekből a továbbvezetés hidraulikailag méretezett módon nem nagyon megoldott. A vízelvezetésre kialakult, illetve kialakított rendszert sokhelyütt feliszapolódott árkok, árok-szakaszok alkotják. A feliszapolódott nyílt árkok a település arculatát mindig rendezetlenné teszik.



76

Még a kezelt, fokozottan karbantartott virágosan szegélyezett árkok is csak a virágzási időben, az év max. egy-harmadában tudnak javítani a látványán. A települések burkolt felületeiről összegyűlő csapadékvíz, egy 10-15 perces zápor esetén kedvezőtlenebb összetételű szennyezettséget mos le a közlekedési felületekről és folyik a felszíni vizeken keresztül a befogadóba, mint amilyen szennyezést a szennyvíz a talajvízen keresztül juttat a felszín alatti vizekbe. Ezért a közeljövőben kiemelt feladatként kell kezelni nemcsak a csapadékvíz zavartalan elvezetésének településszintű megoldását, hanem az elvezetett, s a befogadóba bevezetendő csapadékvíz tisztításának kérdését is. Csapadékvíz elvezetés fejlesztését elsődlegesen a településeken belül kell megoldani. A csapadékvíz elvezetését biztosító hálózattal az összegyűlő csapadékvizeket a természetes vízfolyásokba, mint befogadóba kell továbbvezetni. A települések területén új beépítések megvalósításával, a növekvő motorizáltság okozta forgalmi igény növekedés területfoglalásával megnő a burkoltsági arány és ezzel megnő az elvezetendő csapadékvíz mennyisége, és lerövidül a csapadékvíz lefutási ideje. A többlet elvezetendő csapadékvíz mennyiség, a gyors lefutás hatására kialakuló vízhullámot úgy kell végigvezetni a kialakított vízelvezető rendszeren, hogy a továbbszállítás a végbefogadóig ne veszélyeztesse se az épített, művi, se a természeti környezetet. A várható igénynövekedés miatt nagyobb szállítókapacitású vízelvezető rendszert kell kiépíteni. A nagyobb települések kisebb-nagyobb hányadán, a kisebb települések egy-egy rövidebb utcaszakaszán kiépített zárt csapadékvíz elvezetési rendszeren kívül a megyében a nyílt árkos vízelvezetési mód kialakítása az általános. A kialakult utak, adott szabályozási szélességében a vízelvezető árkok szállítókapacitásának növelési lehetősége korlátozott. A tervezett utak szabályozási szélességét a területtakarékossági igény korlátozza, így csak korlátozott hely biztosítható a csapadékvíz elvezetésére. Környezetvédelmi szempontból nagyobb biztonsággal, helytakarékosság szempontjából, az urbánusabb arculat érdekében a települések belterületén, a beépítésre szánt területeken a nyílt árkos felszíni vízelvezetés helyett a zárt csapadékcsatornás vízelvezetés kiépítése a kedvezőbb. Településenként a várható igény-változásokat és a várható területfejlesztések hatását figyelembe vevő vízelvezetési tanulmány-tervet kell készíteni, amelyet összegezve az egyes vízgyűjtőre a térségi fejlesztési feladatok megfogalmazhatók. Meg kell jegyezni, hogy -bár nem jellemző, csak a régen csatornázott városközpontokban fordul elő egyesített rendszerű vízelvezetés- a készítendő vízelvezetési tanulmány-tervben a jelenlegi egyesített rendszerű vízelvezetés távlati elválasztásával, elválasztott rendszerűvé történő átalakítási lehetőségével, ha még az, vélhetően csak nagyobb távlatokban realizálható is, foglalkozni kell, mert a szennyvíztisztító telepek gazdaságos üzemeltetését, illetve az élővizek EU által elvárt védelmét nem lehet biztosítani. Ennek az igénynek, az elvárásnak a továbbvezetését a településrendezési tervekben kell rögzíteni. Arra is fel kell hívni a figyelmet, amit ugyan szintén a településrendezési tervben kell majd beépíteni, hogy ahol nyílt árkos vízelvezetési rendszer működik, illetve kialakítása javasolt, szabályozni kell annak megvalósítási lehetőségét, ezt nem szabad a telektulajdonosok ízlésére és igényére hagyni. Szabályozni kell, hogy telkenként max hány behajtó építhető, figyelembe véve a vízelvezető rendszer hidraulikailag méretezett elvezető képességének igényét, szabályozni kell az áteresz kialakítási módját, a behajtók max szélességét, szegély kialakítási lehetőségét. Szabályozni kell továbbá a nyílt árok kialakítási lehetőségét is, hogy annak karbantartása és az üzembiztonságot jelentő szint-tartása is biztosítható legyen. Zala megye az ország legcsapadékosabb térségében helyezkedik el. A csapadékok befogadására, továbbvezetésére a természet által kialakított élővíz hálózat áll rendelkezésre. Patakok-folyók sűrűn hálózzák be a megye területét. A térség domborzati, topográfiai adottsága, az Alpok alji elhelyezkedésből eredően a folyók vízgyűjtő területe túlnyúlik még az országhatáron túlra is. Ez az adottság egyrészt feladatot jelent a lezúduló vizek biztonságos, veszélytelen továbbvezetésének a megoldásával, másrészt ebből az adottságból előnyt is lehet kovácsolni. A vizek, a vízpartok sport, pihenés, üdülés számára nyújtanak lehetőségeket. Ezért nagyon fontos feladat az épített környezet védelmének megoldása a lezúduló vizektől és a ráeső csapadékvizektől, s ezzel egyidejűleg az élővizek hasznosítási lehetőségének megőrzése is.



77

A beépített környezetben kialakításra kerülő vízelvezető hálózaton keresztül az összegyűjtött csapadékvizeket az árkok, a patakok, a folyók vezetik a befogadóba. A megye területe három fő részvízgyűjtő körzetre oszlik: a Marcal, a Zala és a Mura. Mindhárom folyó végbefogadója a Duna. A Marcal a Rábán keresztül, a Zaláé a Balaton-Sió közvetítésével, a Mura a Dráva közvetítésével szállítja a végbefogadóba a vizeket. Az egyes vízgyűjtők befogadóit, majd a végbefogadót alkalmassá kell tenni a jelentkező többlet szállítási igények zavarmentes befogadására. A fogadókészség biztosítására puffer vízfelületek, záportározók stb kialakítása is szükséges. A felszíni vizek között meg kell említeni a térség természetes és mesterséges tavait, amelynek a vízháztartása, vízgazdálkodása a térség gazdasági fejlődésének egyik alapja. A völgyzáró tavak létesítése hozzájárult a kedvezőbb térségi vízháztartási egyensúlyhoz és egyben üdülési idegenforgalmi bázist is jelenthet. Szinte valamennyi vízfolyás szállítóképessége korlátozott, így a településrendezési tervek keretében, azok helyi építési szabályzatában fel kell hívni a figyelmet arra, hogy nagyobb területre (akár 5000 m2) kiterjedő új beépítési javaslat esetén a vízelszállítás lehetőségét meg kell vizsgálni a vízgyűjtőre kitekintéssel, s ha a víz továbbszállítása nagy biztonsággal a vég befogadóig nem oldható meg, akkor a helyi víz-visszatartás kiépítésével lehet a vízgyűjtő területén az elöntés veszélyt kizárni. A vízfolyásokra különböző hasznosítási célra már eddig is több tározó tavat létesítettek. A VIZIG által korábban készített tanulmány tartalmazza a meglevő tározók teljes listáját és jelenlegi hasznosítási módját. A létesített tavak különböző vízhasználati lehetőségeket nyújtanak: • jóléti hasznosítás esetén a tó vízi sportolásra , horgászatra, fürdésre szolgál • vízkárelhárítás esetén a tó árvízcsúcs csökkentésére, hordalék visszatartó képességével az

esetleges szennyezés lokalizálására és száraz időszakban vízpótlásra hasznosítható. • mező- és erdőgazdasági hasznosítás esetén a tó vizét öntözésre, halászatra, egyéb állattenyésztési

célokra használhatják. • speciális célú hasznosítás lehetőségét biztosítja például, ha szennyvíz utótisztításra használják. Zala megye természeti-topográfiai adottságaival összefüggően, a megye területén haladó vízfolyások (patakok) további fejlesztési lehetőségeket is hordoznak. A megyében a zavarmentesebb vízelvezetés érdekében 3 jelentősebb méretű víztározót létesítettek, ebből az egyik a Kerka térségi tározó, a másik a Pölöskei tározó, a harmadik a Kebele tározó. A megye területén a VIZIG nyilvántartása szerint több kisebb tározó, illetve tó található. A térség kiváló adottságokkal rendelkezik további mesterséges tavak kialakítására is.

1.15 Energiagazdálkodás és energiaellátás 1.15.1 Energiaközmű-infrastruktúra ellátás vizsgálatának összefoglaló értékelése Zala megye az ország területének nyugati szélén helyezkedik el, ezért területén országos jelentőségű energiaellátó rendszerekhez tartozó gerinchálózatok közül már csak a nemzetközi funkciójú vezetékek haladnak keresztül. A megye területét elérő gerinchálózatok döntően a megye területén jelentkező igények ellátásában töltenek be bázis szerepet. Ezek a nagyfeszültségű átviteli hálózatok és nagynyomású földgáz szállítóvezetékek nagy állóeszköz értékűek, így helyüknek megváltoztatásának kicsi a realitása. Így ezeket a hálózatokat, valamint azok biztonsági, illetve védőövezeteinek helyét, mint helyhez kötött adottságokat kell kezelni, így meghatározó elemek a megye térszerkezeti tervében. A megyében üzemelő 50 MW alatti kapacitású hő- és energiatermelő bázisok közvetlen helyi energiaigényeket elégítenek ki. A megyében a szélkerekek jelenléte nem jellemző, gázmotorok alkalmazása fordul elő. A gázmotorokkal termelt többlet villamosenergiát a hálózatra adják át.



78

A megye területén még a vízenergia hasznosítása fordul elő, de egyiknek sem éri el a teljesítő képessége a tervlapon való feltüntetés igényét, messze elmarad az 50 MW-tól. Energiaforrás-fejlesztések, helyi hasznosítási szándékok Zala megye területén 50 MW kapacitást meghaladó közcélú energiatermelő bázis nem üzemel. A megye területe alatt húzódó szénhidrogén készlet kitermelése viszont folyamatosan történik. Különösen a megye nyugati, illetve déli részén a MOL Zrt eredményes kutatást végzett és földgáz-kitermelés folyik napjainkban és várhatóan a jövőben is. A megújuló energiaforrás-adottságok közül, a megye területének jelentős erdősültsége következtében, a biomasszának több eleme, így: az erdőgazdasági hulladékok, a fa és bútoripari hulladékok, egyéb növénytermesztési hulladékok, ill. az energiahasznosítási céllal telepített faültetvények folyamatosan keletkező és hasznosítható volumenjei képezik a legnagyobb mennyiséget ahhoz, hogy ezek megfelelő kogenerációs technológiával, kiválthassák fokozatosan - nagy távon - a meglévő • keszthelyi távfűtés hőbázisát, • nagyobb kommunális oktatási, kórházi, egyéb intézményi stb. létesítmények hagyományos

hőenergiahordozóit, • ipari parkok új, egyéb vállalkozások hő- és villamosenergia-átalakító bázisait. Azonfelül, alapenergiaforrásul szolgáljanak új vidékfejlesztési, turisztikai, rekreációs stb. létesítmények energiaellátási rendszereinek. A geotermikus energia többlépcsős hasznosítása (humán erőforrás-foglalkoztatás fejlesztés, gazdasági versenyképesség, életminőség javítás) javasolt, egyrészt a meglévő termálfürdőhelyek korszerűsítése során, kedvezőbb hatásfokú hőhasznosítás kiegészítésekkel, másrészt a térszerkezetben alkalmas helyen preferált új kúthasznosítások létesítésével. A termálvíz hasznosítás megvalósítása számos feltételhez kötött, területrendezési szempontok mellett a meglévő hasznosított kutak védelmét és főleg az újak nyitási és komplex hasznosítási módjait, optimális távolságtartásukat, vízbázisvédelmüket kell biztosítani. Ezek figyelembe vételével alakítható ki az az ideális megyei termálvíz-hasznosítási területi szerkezet, mely mind a helyi befektetői, mind külső hazai vagy külföldi vállalkozói szándékokat és lehetőségeket orientálja. Mindezekből az következik, hogy a meglévő gyógyfürdőhelyeken, a közelmúltban megvalósított fürdőfejlesztéseken, termál komplexumon felül további fürdőhelyek alakíthatók ki. A helyi jelentőségű termálstrandok létesítési lehetőségét nem célszerű korlátozni. A megye területén már a 30-as, majd később a 60-as években folytatott szénhidrogén kutatások kapcsán számtalan CH szempontjából meddőnek tekintett kutat fúrtak, amelyek közül több is alkalmas termálvíz kitermelésre. Ezeknek helyi egészségügyi és sportolási, valamint szabadidős célú hasznosítása javasolt. Erre alapozva a CH kutatófúrások termálkutakká való kiépítésével, a termálvíz többlépcsős és többcélú energetikai hasznosításával helyi termálstrand létesítése van folyamatban, illetve tervezhető. Vízenergia villamosenergiává történő átalakítása, hasznosítás szempontjából szakértői megállapítások szerint nemcsak Magyarország összes potenciális vízerőkészlete (mintegy: 1350 MW) nincs kihasználva a Dunán és Tiszán, de még a kis és törpe vízerőművek sora és kapacitása is elméletileg növelhető lenne a Zala megyei vízfolyásokon. A vízenergia hasznosítás megvalósításánál azonban az ahhoz szükséges erőltetett duzzasztások hatásait kellően meg kell vizsgálni, mert előnytelenül megváltoztathatják és veszélyeztethetik a vízi élővilágot és a vízfolyások egyéb turisztikai és komplex hasznosításait, a csúcsidőben történő villamosenergia termelés és értékesítés előtérbe állításával. Ezért térségi ökológiai rendszervédelemre tekintettel: a törpevízművek üzemeltetése külön hatósági szabályozás és megállapodás szerinti feltételek mellett engedhető csak meg. Szélenergia villamosenergiára való átalakítására már kellő helyi kezdeményezések ismeretesek, de ezek egyike sem éri el az erőművi energiatermelési szintet. Az éghajlati adottságok és az Országos Meteorológiai Intézet szélsebesség mérések - pl. 70 méter magasságban - és a környezeti lehetőségek a megye északkeleti, a védett területektől távolabb eső részeit, jelölte szélerő hasznosítására alkalmasnak.



79

Napenergia hőhasznosításra való átalakítási igénye főleg az üdülőterületeken jelentkezik, kempingek, szabadidőközpontok, üdülőegyüttesek, tározótavak térségében. Ezek helyi szinten jelentősek energiamegtakarítás és környezetkímélés szempontjából, azonban nem alkotnak összefüggő rendszert megyei szinten. Alkalmas szoláris berendezéseik kombinálhatók a biomasszabázisú energiaátalakítási technológiákkal, ahol már mérhető nagyságrendet jelenthetnek a megye korszerű energiahordozói szerkezet-átalakításában. Fotovillamos napenergiahasznosító berendezések használatának elterjesztése célszerű a védett területek, erdészeti-, meteorológiai külterületi létesítményeknek a településektől távol eső állomásai, szolgáltatási központjainak a villamosenergia ellátására, elkerülve ezzel a hagyományos hálózatépítés területi terhelését. Az energiaigények kielégítése, energiaellátottság A megye területén kitermelt szénhidrogént az országos szállítóhálózati rendszeren keresztül forgalmazzák, így a megye területén élők energiaellátása jellemzően a megye területén haladó energiaközmű gerinchálózatokról történik. Ezek nyújtanak lehetőséget a megye egyes településein élők és üdülők korszerű energiaellátására, biztosítják a komfortos életkörülményt, a gazdasági életet megalapozó komfortos munkakörülményt és a termeléshez szükséges technológiai célú energiafelhasználás lehetőségét. A megye jelenlegi ellátottságának értékelése a statisztikai nyilvántartás alapján készült. A korszerű és környezetbarát energiaellátás vezetékes energiahordozók alkalmazásával, illetve a megújuló energiaforrások igénybe vételével valósítható meg. Az energiaellátáshoz szükséges vezetékes energiahordozók közül a villamosenergiaellátás valamennyi település számára rendelkezésre áll, a földgázellátás (a 2008 évi statisztikai nyilvántartás szerint, 2009 január 1.-ei állapotban) 18 település (Börzönce, Kisrécse, Kistolmács, Lasztonya, Maróc, Murarátka, Nemeshetés, Oltárc, Pat, Pusztaapáti, Sand, Szentmargitfalva, Szentpéterfölde, Valkonya, Zajk, Zalamerenye, Zalasárszeg, Zalaszentjakab) kivételével, a többi település ellátására kiépítésre került. A távhőszolgáltatás egyetlen településen (Keszthelyen), a lakótelepek jellegű beépítések ellátására épült ki, de annak hőellátó rendszerére kapcsolódóan egyéb intézmények is részesülnek távhőszolgáltatásban. A megyében a távhőellátásban részesülő lakások aránya jelentéktelen, mivel a lakásállományának mindössze 0,9 %-a, a központi melegvíz ellátásban részesülők aránya pedig csak 0,8 %. A megyében a gázfűtés korai elindulása miatt a távhőszolgáltatás nem terjedt el. A lakások 77,9 %-a rendelkezik gázbekötéssel, ez egyben azt is jelenti, hogy mintegy 97786 háztartásban a termikus (fűtés és használati melegvíztermelési) energiaellátásukat közvetlen gázfelhasználással oldhatják meg. A távhőszolgáltatással és a közvetlen gázfűtéssel ellátott lakások, a megye vizsgált részének a lakásállományának 78,8 %-ában biztosítják a komfort nyújtotta, automatikus üzemvitelű, környezetbarát hőellátás kényelemét, s a lakásállomány 21,2 %-ában kell egyéb, döntő hányadában hagyományos, nem vezetékes (szén, fa, olaj) energiahordozó felhasználásával, a kevésbé környezetbarát és folyamatos kezelést igénylő termikus (fűtési) célú energiaellátást igénybe venni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közhálózat (kiépített földgázhálózat) kínálata -a 18 jelenleg gázellátással nem rendelkező település kivételével- valamennyi gázellátással rendelkező településen lehetővé tenné, hogy további ingatlanok hálózatfejlesztési igény nélkül rácsatlakozhatnának, de a könnyen beszerezhető nem vezetékes energiahordozó és az alacsonyabb komfort elfogadása, ezzel a takarékosabb életvitel, visszatartóan hat. Pl vannak települések, ahol a gázelosztó hálózat település-szinten, vagy 50 %-ot meghaladó kiépítettsége ellenére, hisz állami segítséggel is lehetett hálózatot építeni a település népességcsökkenésének a mérséklése édekében, s a rácsatlakozás mértéke mégis 20 % alatti. A megye energiaellátásában a megújuló energiaforrások hasznosítása néhány gázmotor és a szorványosan előforduló napkollektorok alkalmazásának, valamint a már megvalósított termálvíz hasznosításának kivételével nem jellemző, így az energiamérlegben a jelenlegi szerepük még minimális.



80

1.15.2 A megye térszerkezetét érintő meglevő energiaközmű infrastruktúra elemek Az ország energiaigényét döntően import és csak részben hazai energiahordozókkal elégítik ki. Az energiahordozó behozatal, az import vezetékes szállítórendszerek segítségével történik, a kőolaj és a földgáz csővezeték hálózaton, a villamosenergia nagyfeszültségű kooperációs szabadvezeték hálózaton keresztül érkezik. Az országon belül az energiaszétosztás a kiépített egységes országos alaphálózati (szénhidrogéneknél szállító és villamosenergia vonatkozásában átviteli hálózati) rendszerek segítségével megoldott. A hazai kitermelésű energiahordozók, valamint azok felhasználásával termelt energiát szintén az országos alaphálózati rendszerek segítségével szállítják tovább a felhasználókig. Az energiaigények kielégítésére szolgáló energiahordozók között meg kell említeni a megújuló energiaforrásokat is, amelyek ugyan helyi jelentőséggel bíró természeti adottságok és ma még hasznosításuk minimális mértékű, de távlatilag az ország nemzetközi vállalásainak teljesítésére az energiaellátásben a részvételük jelentősebb mértékű növelését kell megoldani. A megújuló energiahordozók közül a természeti adottságként hasznosítható geoenergiát (termálvízkincs és a földenergia), a szél- és a napenergiát kell említeni, valamint közvetve a biomassza hasznosítható, mint hasznosítható energiaforrást. Zala megyében a területén áthaladó országos szállító és átviteli hálózati rendszerekről történő vételezéssel történik az energiaigények kielégítése, a helyi energiahordozók (megújuló energiaforrások felhasználásának ma még mérhető jelentősége alig van. Villamosenergia ellátás hálózati rendszerei A megye vizsgált területrészén áthaladó átviteli hálózati rendszerhez tartozó 400 kV-os nagyfeszültségű hálózatot a MAVIR Zrt üzemelteti. A nagyfeszültségű 120 kV-os hálózatok vannak még a Mavír Zrt üzemeltetésében is, mint átviteli szerepű hálózat, de döntő hányadában már főelosztó szerepet tölt be, s azok a hálózatok az E.ON-ÉDÁSZ Zrt kezelésébe tartoznak. A megye területén jelenleg áthaladó:

400 kV-os nagyfeszültségű átviteli hálózat távvezeték elemei: - Szombathely-Hévíz, - Hévíz-Litér, - Hévíz Csörnyeföld, - Csörnyeföld-Szlovénia, - Csörnyeföld-Horvátország, - Hévíz-Kaposvár(Toponár)

120 kV-os nagyfeszültségű átviteli és szolgáltatói hálózat elemei:

Átviteli hálózati szakasz: - Hévíz-Keszthely, - Söjtör-Lenti, - Csömödér-Szlovénia, Térségi jelentőségű szakaszok: - Pankasz-Lenti, - Körmend-Zalaegerszeg, - Zalaegerszeg-Keszthely, - Zalaegerszeg-Keszthely felhasítva Bocfölde bekötése, - Keszthely-Balatonszentgyörgy, - Keszthely-Söjtör, - Keszthely-Sümeg, - Keszthely-Tapolca, - Söjtör-Nagykanizsa, - Nagykanizsa-Csurgó-Kaposvár.

A megyében a fogyasztók közvetlen villamosenergia ellátását, a villamosenergia szolgáltatást korábban az ÉDÁSZ Rt. biztosította, amelynek központja Győr volt. Ma a szolgáltatást a budapesti központú E.ON Hungária csoporthoz tartozó E.ON-ÉDÁSZ Zrt. biztosítja.



81

Zala megyei fogyasztók villamosenergia ellátását a szolgáltató a 120 kV-os hálózati rendszeren keresztüli vételezéssel biztosítja. A 120 kV-os hálózat táppontja a Hévizi 400/120 kV-os alállomás és a megyén kívül eső, Szombathelyi és Kaposvári 400/120 kV-os alállomás. Ezekről az iparági alállomásokról táplált 120 kV-os hálózatról vételezett villamosenergia táplálja a megye 120/20/10 kV-os alállomásait, amelyek a megye területén a villamosenergia ellátás bázisának tekinthető. Az országos 120 kV-os alaphálózatból a villamosenergia vételezés lehetősége távlatilag is biztosított. A 120/20, 120/10 kV-os alállomásokról indul a települések ellátását szolgáló 20, illetve 10 kV-os gerinchálózat. A megye villamosenergia ellátásának főbb bázis, ill. gócközpontjai: Zalaegerszeg, Bocfölde, Keszthely, Söjtör, Lenti, Nagykanizsa alállomások Az alállomásokról induló középfeszültségű (20, 10 kV-os) gerincelsoztóhálózat táplálja az egyes településeken belül elhelyezett fogyasztói transzformátor állomásokat, amelyekről induló kisfeszültségű elosztóhálózatról elégítik ki az egyes fogyasztók igényeit. A megye területén áthaladó és az alállomásokat bekötő nagyfeszültségű (400 és 120 kV-os) átviteli hálózat oszlopokra szerelten kerültek kivitelezésre. A középfeszültségű (20 kV-os) hálózatok általánosan oszlopokra szerelten haladnak. A 20 és 10 kV-os közép- és a 0,4 kV-os kisfeszültségű hálózatok a nagyobb városok szűkebb városközpontján és a lakótelepeken földkábelbe fektetve, azon kívül oszlopokra szerelten épültek. Az oszlopokra szerelt középfeszültségű hálózattal felfűzött állomások jellemzően oszlopállomások. Villamosenergia ellátás vonatkozásában foglalkozni kell a villamosenergia ellátás hálózatának és létesítményeinek megjelenési módjával is. A műszaki lehetőségek 0,4-120 kV-os hálózatig (benne a 120 kV-os hálózat is!) a vezetékek oszlopokra fektetését, vagy földkábeles elhelyezését is egyaránt biztosítják. Meg kell említeni, hogy a megye egyes településeinek ellátásában korábban a 35 kV-os rendszer jelentősebb szerepet töltött be, ma már szerepét a 120, illetve a 20 kV-os hálózatok veszik át, így a még előforduló 35 kV-os hálózat fokozatosan felszámolásra kerülő hálózatként kezelhető. Szénhidrogén ellátás hálózati rendszerei A megye területén áthaladó országos alaphálózati rendszerhez tartozó szénhidrogén szállító hálózatokat a MOL csoporthoz tartozó Földgázszállító Zrt üzemelteti. A szénhidrogén szállító hálózati rendszerek közül a nagynyomású földgázszállító hálózat néhány nyomvonala érinti Zala megye területét. A megye területén áthaladó: földgázszállító hálózati rendszerhez tartozó távvezeték elemei: - Körmend-Pókaszepetk, - Pókaszepetk-Ötvös (Veszprém megye) - Ötvös-Sümegcsehi, - Sümegcsehi-Várvölgy, - Várvölgy-Raposka-Tapolca (Veszprém megye), - Várvölgy-Keszthely, - Pókaszepetk-Zalaegerszeg, - Zalaegerszeg-Gellénháza, - Gellénháza-Tófej, - Tófej-Nagykanizsa, - Tófej-Gútorfölde-Lenti, - Lenti-Lovászi, - Lovászi-Báza-Tófej, - Nagykanizsa-Becsehely, - Nagykanizsa-Nagyatád, - Nagykanizsa-Zalakaros-Marcali,



82

Szénhidrogén (olaj, CH termék) termékszállító hálózat távvezetéke: a helyi kitermelés szállítására szolgál Zalaegerszeg-Gellénháza, Gellénháza-Tófej, Tófej-Báza, Bázakerettye nyomvonalon halad a megye területén. A megye földgáz szolgáltatási szempontból korábban a KÖGÁZ szolgáltatási területéhez tartozott, amelynek központja Nagykanizsa volt. Ma a szolgáltatást az E.ON Hungária csoporthoz tartozó E.ON-KÖGÁZ Zrt. biztosítja. A megye földgázellátása egységes hálózati rendszert alkotva épült ki. A rendszer ellátásának bázisa a kiépített országos nagynyomású szállító távvezeték hálózat, amelybe a gáz elsődlegesen a nemzetközi vételezés és kisebb hányadban hazai szénhidrogén mezőkből érkezik. A megye földgázellátása ehhez az országos alaphálózathoz több helyen kapcsolódik. A nagynyomású vezetékre telepített átadó állomások segítségével történik az országos hálózatról a vételezés. Zala megye területén üzemelő átadóállomások, mint bázishelyek a következők: Pókaszepetk, Zalaegerszeg, Gellénháza, Tófej, Lenti, Lovászi, Magyarszerdahely, Nagykanizsa, Becsehely, Zalakaros, Sümegcsehi, Keszthely települések közigazgatási területén üzemelő átadóállomások. A megye területén kívül eső átadóállomás felöl mindössze három település gázellátása történik, Zalaháshágy, Velence és Hagyárosbörönd. Néhány szomszédos Vas megyei település ellátása viszont Zala megyei átadóállomás felöl történik. A Gutorfölde és Pókaszepekt állomásokról induló nagy-középnyomású vezetékek több Vas megyei település ellátásának gerincét képezik. A gázátadó-nyomáscsökkentőkön keresztül nagy-középnyomású vezeték szállítja a földgázt a településekig, általában a települések határába telepített gázfogadóig és a nagy-közép/közép nyomásszabályozóig. A települések közötti elosztás nagy-középnyomású vezetékkel épült ki, ez képezi a megye gázellátó hálózatának a gerincét és erről ellátott a megye településeinek jelentős hányada. A többi település a nagy-középnyomású vezetékekre telepített 6/4, 6/3-as nyomáscsökkentőkről indított középnyomású hálózatokról ellátott. Az egyes településeken belül a fogyasztók gázellátása vagy közvetlen nagy-középnyomású hálózatról vagy a település gázfogadójánál elhelyezett nyomáscsökkentőtől indított középnyomású gázelosztó hálózatról kiépített bekötéssel történik, vagy körzeti nyomáscsökkentőkről indított kisnyomású elosztóhálózattal biztosított. A kisnyomású elosztóhálózattal történő ellátásnál, az arról kiépített ingatlan bekötéssel közvetlen fogyasztói igényeket lehet kielégíteni. A nagy-közép-, vagy középnyomású hálózatról bekötött, ellátott ingatlanokon a fogyasztói gázellátáshoz egyedi helyi, házi nyomáscsökkentőket kell telepíteni, amellyel előállított kisnyomású foldgázzal lehet a fogyasztói igényeket kielégíteni. Körzeti nyomáscsökkentők telepítése és kisnyomású gázelosztás csak városokban és annak is az intenzívebben beépített központi területén fordul elő. A megyében a településeken belüli gázelosztás jellemzően középnyomáson került kiépítésre. A földgáz komplex hasznosításával automatikus üzemvitelű, jól szabályozható, teljes komfortot nyújtó termikus energiaellátás (fűtés, használati melegvíz termelés, főzés) biztosítható. A megye területén 18 település nem rendelkezik jelenleg kiépített gázhálózati kapcsolattal. Ezek a települések vezetékes gázellátás vonatkozásában ellátatlan. Meg kell jegyezni, hogy az infrastruktúra településfejlesztő hatását elemző kutatások a vezetékes gázellátást tekintik az egyes települések népességmegtartó képességét segítő közműágnak, amelyek által biztosított és gazdasági szempontból is fenntartható automatikus üzemvitelre alkalmas, kezelést nem igénylő termikus hőellátás az idősek helyben maradását lehetővé teszik és a fiatalok elvándorlását fékezik. A statisztikai adatok elemzése ezeknél a településeknél ezt igazolják is, így vezetékes gázellátásának kiépítése indokolt lenne. Távhőellátás hálózati rendszerei A megyében távhőellátás egyetlen településen, Keszthelyen üzemel. Az 1180 távfűtéssel rendelkező lakásból 1022 lakás rendelkezik még központos melegvíz szolgáltatással is.



83

A távhőszolgáltatás hőbázisa a helyi kazánház primer tüzelőanyaga a földgáz. A hőtermelés, a hőelosztás településen belüli energiaközmű infrastruktúra elemként fordul elő, így a megye térszerkezetét érdemileg nem érinti. A településrendezési terv szintjén igényel figyelmet. Nem vezetékes és megújuló energiahordozók A nem vezetékes energiahordozók közé tartozik a szén, a fa, az olaj, a PB, valamint a megújuló energiahordozók. A megyében a közvetlen lakossági célú nem vezetékes energiahordozók használata ma még jellemző, statisztikai adatokat elemezve a lakásállomány több, mint 20 %-ában, kb 26613 lakásban a termikus célú, fűtésű célú energiaigényt, jellemzően szénnel, fával elégítik ki. S a szén, a fa tüzelőanyagként való használata hosszabb távon is fennmarad különösen a vezetékes gázellátással nem rendelkező településen, település részeken. A nem vezetékes energiahordozó beszerzési helyek településen belüli telepek, kereskedelmi üzletek. A megújuló energiaforrások közül a nap és a föld energiáját helyi létesítményekkel hasznosíthatók. Az ezirányú természeti adottságokat feltáró tanulmányok alapján ezek hasznosítására az egész megye területén van lehetőség. A településen belüli, egyedi ingatlanonkénti alkalmazásban javasolható nap és föld energia hasznosítás a megye térszerkezeti tervét érdemileg nem érinti. A szélenergiára vonatkozóan a meteorológiai felmérések szerint 50 m feletti magasságban a megye észak keleti területén adott a lehetőség a szélenergia hasznosítására. A szélenergia hasznosítására konkrét szándék még nincs, jelentkezése érintené a megye térszerkezeti terét.

1.16 Elektronikus hírközlés 1.16.1 Elektronikus hírközlés vizsgálatának összefoglaló értékelése 1990-ig a távközlési feladatokat a Magyar Posta látta el. A feladatait 1990-ben, kormányrendelet alapján, három önállóan gazdálkodó szervezetre osztotta: a távközlést a MATÁV Rt., a műsorszórást az Antenna Hungária Rt. és a hagyományos postai funkciókat a Magyar Posta Rt. látta el. A hagyományos postai tevékenységet ma is a Magyar Posta látja el, de úgy a távközlés, mint a műsorszórás azóta több szereplős lett. A legnagyobb hányadát a szolgáltatásnak a Magyar Telekom Zrt látja el. A hírközlési szolgáltatás magába foglalja a távközlési és a műsorelosztási szolgáltatást is, amely szolgáltatások részben vezetékes, részben vezeték nélküli hálózati rendszeren keresztül történnek. Az elmúlt években a hírközlési szolgáltatás rohamosan fejlődött, ma már valamennyi településen pl a vezetékes távközlési szolgáltatás teljes körűen megoldott, hiszen valamennyi igény kielégített. A nem vezetékes távközlési szolgáltatás Zala megye vizsgált településein nem teljeskörű, mivel a topográfiai viszonyok további antennák elhelyezését igényelnék ahhoz, hogy valamennyi településen kellő lefedettséggel a szolgáltatást biztosítani lehessen. Vannak vezeték nélküli távközlési szolgáltatók, akik egyes településen nemcsak beltéri, de még kültéri lefedettséggel sem állnak rendelkezésre. A műsorelosztáshoz a kedvezőbb vételi lehetőséget nyújtó kábel TV szolgáltatás nem áll minden település számára rendelkezésre, ezeken a településeken helyi egyedi antennák segítségével oldják meg a műsor vételt. A statisztikai nyilvántartás szerint ma már olyan település nincs a megyében, ahol a vezetékes távközlés ne lenne kiépítve, de nagyon sok az olyan település, ahol a lakásba bekötött telefonok száma 10 alatt van. A kábel TV szolgáltatás is már több, mint a települések felében, a települések 68,9 %-ában rendelkezésre áll. A magasabb arány a kedvező műsorvételi lehetőség miatt alakult ki, hisz a megye topográfiai viszonyai mellett az egyedi antennákkal kevésbé lehetett eddig a szélesebb körű műsorvételt megoldani. 80 település van, ahol még a vezetékes műsorelosztás nem épült ki.



84

A kábel TV szolgáltatás, ahol kiépítésre került ott az igénybevétele meghaladja a vezetékes telefonellátottság mértékét. Így annak ellenére, hogy 80 településen nem üzemel kábel TV szolgáltatás, a megye lakásállományának az 58,5 %-ában a jó műsorvétel biztosított (a vezetékes távközlési ellátottság 52,6 %). 1.16.2 A megye elektronikus hírközlési elemei Vezetékes hírközlés térségi rendszerei Zala megyében a vezetékes távközlés szolgáltatója a Magyar Telekom Zrt (korábban a MATÁV Rt volt). A primer körzetekre bontottan üzemelő országos vezetékes távközlési rendszer három körzete fedi le Zala megye területét Az országos digitális gerinchálózatnak Győr-Kapuvár-Répcelak-Sárvár-Szombathely-Körmend-Zalaegerszeg-Keszthely-Nagykanizsa, Keszthely-Székesfehérvár, Keszthely-Marcali-Pécs nyomvonalú hálózata fűzi fel Zala megye Zalaegerszegen létesített primer központját. A Zalaegerszeg szekunder központhoz tartozó 53-as körzetszámú Keszthely, 52-es körzetszámú Zalaegerszeg és az 54-es számú Nagykanizsa primer központok a megye településeinek vezetékes távközlési bázisai. A Keszthelyi primer központhoz tartozó települések 83-as, a nagykanizsai primer központhoz tartozó települések 93-as, a zalaegerszegi primer központhoz tartozó települések 92-es távhívó számon csatlakoznak az országos, illetve nemzetközi távhívó hálózathoz. A Zala megyei primer körzetek a Dél-Dunántúli Hírközlési Felügyelet alá tartoznak. Az ellátottságot vizsgálva megállapítható, hogy az ellátás az igény jelentkezését szorosan követi. A már megvalósított gerinchálózat fejlesztés eredményeként a jelentkező mennyiségi igények kielégítettnek tekinthetők és a fejlesztés fokozatosan a minőségi szolgáltatás érdekében történhet. A helyközi tranzit hálózat alatti síkot, a primer központot a körzet helyi központjaival összekötő primer körzeti hálózat képezi. A távközlés fejlesztési tervei alapján épültek meg a körzethálózatok, melyek a megye területén, a primer körzeteken belül az irányítás rendjét, besorolását végzik. A körzethálózatok többségében fény-vezető(optikai) kábel, koax, PCM anyagúak és hagyományos helyközi rézkábelen csatlakoznak. A megépült távközlési hálózatok jellemzően az utak szabályozási szélességén belül, az útburkolatot kísérő zöldsávban ill. a járdában és a vasútvonalak nyomvonalát követően vannak vezetve. A helyi távbeszélő központhoz csatlakozó helyi hálózat és a végberendezések együttesen alkotják az előfizetői hálózatot, mely az egyéni és a közületi fogyasztókat kapcsolja a távközlési rendszerbe. A távbeszélő központok az európai szabvány előírásainak megfelelnek. Az egyes távközlési körzetek területén azok a kis települések, amelyek nem rendelkeznek saját telefon központtal egységes hálózattal csatlakoznak a szomszédos település egységes hálózatot is fogadó telefonközpontjához. Településeken belül az elosztóhálózat a városközpontok, lakótelepek és nagyobb községközpontok, iparipark területén földalatti elhelyezéssel épültek. A perem-városrészekben, a lazább beépítésű városi területeken és a községekben általánosan a távközlési vezetékek föld feletti elhelyezésűek. Jellemzőnek tekinthető, hogy a föld feletti elhelyezésre a kisfeszültségű elosztóhálózat tartóoszlopait használták. Sok helyen önálló oszlopsort helyeztek el a távközlési kábel számára, ezekben az utcákban a föld feletti, oszlopokon vezetett villamos vezetékekkel együtt két, illetve három oszlopsor jelenik meg. A hírközlés alanyi szolgáltatás, amelyet a privatizált szolgáltatók saját fejlesztési feladatként valósítanak meg. A megye területrendezési tervében a hírközlési ágazat szolgáltatóinak fejlesztési elképzeléseit úgy kell befolyásolni, hogy a korszerű hírközlés nyújtotta lehetőségek -a táv-munkavégzés, távtanulás, továbbképzés, információáramlás, logisztikai tevékenység egyre igényesebb biztosítási lehetősége- mellett a megye távlati fejlődési terveit -az idegenforgalmi igényeket, a természetvédelmi követelményeket- a hírközlési létesítmények, hálózatok sem helyfoglalásával, sem látványával ne korlátozza. A község-város, a fejlettebb-elmaradottabb térségek közötti kiegyenlítést segítheti a korszerűbb hírközlési (informatika, hír-, kép- adatátvitelre alkalmas) hálózat kiépítése. Ezért a szolgáltatóknak módot kell adni arra, hogy teljes területi lefedettséget meg tudják valósítani és ezzel az általuk kínált



85

lehetőségek igénybe vétele a megye területén mindenütt biztosíthatóvá válhat. Ehhez az egyes szolgáltatóknak hálózatot kell építeni, egyes szolgáltatóknak létesítményeket kell elhelyezni. A kedvező műsorvétel (rádió-TV) érdekében az épületenként elhelyezendő antennák szerepét a fokozatosan a kiépített vezetékes kábeltévé hálózat veheti át. A kábelhálózat kiépítése a 90-es évek fejlesztése, ma már a kedvező műsorvételt a kábel TV szolgáltatók, a megye lakásállományának nagyobbik felében biztosítják. Településeken belül is a hírközlési hálózat megfelelő fejlesztésével hozzá lehet járulni a település arculatának a javításához. A távközlési vezetékek föld alatti elhelyezésével az utcaképek javíthatók, az egyedi antennák a kábel-TV hálózattal felválthatók. Vezeték nélküli hírközlés térségi rendszerei Zala megye területén az országos mikrohullámú rendszer részeként a Magyar Telekom Zrt és az Antenna Hungária Zrt.-nek üzemelnek mikrohullámú állomásai, melyek között mikrohullámon az összeköttetés biztosított. A mikrohullámú összekötés két pontja között az üzembiztos működéshez, a jelek továbbításához az optikai átlátást biztosítani kell. Ezért területrendezési szempontból a mikrohullámú állomások közötti összekötés védősávjában korlátozási értékekkel számolni kell, amely a megye szabályozási tervében kerül rögzítésre. Az Antenna Hungária Zrt. mikrohullámú állomásai között áthaladó modulációs vonalak, a mikrohullámú összekötés sávjában magassági építéskorlátozásra kell számítani. Az érintett települések a következők: Hegyhátsál(Vas megye)-Bazita-Újudvar-Nagykanizsa és Újudvar-Keszthely. A Magyar Telekom Zrt mikrohullámú állomásai közötti modulációs vonalak: Kerka völgyében Csesztreg központtal, Zala völgyében Zalalövő központtal, Sintén a Zala völgyi települések ellátására Lakhegy központtal. Mind az Antenna Hungária Zrt., mind a Magyar Telekom Zrt mikrohullámú összekötés védősávjában az érintett sávra vonatkozó építési korlátozás mértékétől eltérni egyedi esetben az érintettekkel történő egyeztetés szerint lehet. A két országos mikrohullámú rendszer hálózatán kívül a megye területén áthaladnak ill. érintik a T Mobil, a Telenor és Vodafon mobil távközlési szolgáltatók mikrohullámú hálózatai is. A mobil szolgáltatók által kiépített rendszereken a térségben általában jó minőségű a vétel lehetősége. A T Mobil jelenleg 162 antennát, a Telenor 93 antennát, a Vodafon 52 antennát üzemeltet. A megye topográfiai adottságából kifolyólag még vannak nem teljes lefedettséggel rendelkező területek, települések. Általában a kültéri lefedettség biztosított, de vannak település részek, amelyek még teljesen fedetlenek. A lefedettséget biztosító rendszerek kiépítése folyamatban van. A T-Mobil15 új antenna telepítését tervezi, a Vodafon új antenna telepítési igényét nem jelezte, a Telenor 7 új antenna elhelyezési tervét jelezte. Az Antenna Hungária Zrt Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Zrt végzi a rádió és a televízió műsorának sugárzását országos szinten. Zala megye területének lefedettségét a Nagykanizsa (Újudvar) TV-URH gerincadó, a Keszthely, Lenti, Páka, Letenye, Magyarszombatfa, Zalabaksa, Zalaegerszeg TV átjátszó biztosítja. A modulációs vonalakon jutnak el a jelek, a beárnyékolt területekre és településekre TV átjátszó adók juttatják el a modulációt a földfelszíni műsorszolgáltatásban. Az átjátszók 100 m-es védőtávolságot igényelnek. A megyében a TV átjátszók és műsorszórók a megye területén elfogadható fedettséggel biztosítják a műsorvétel lehetőségét. Ez irányú fejlesztést az ágazat nem tervezett. Meg kell említeni, hogy a tervlapon bemutatott vezeték nélküli szolgáltatást segítő antennákon túl az iparági antennák is jelentős számú létesítménnyel állnak rendelkezésre.



86

1.17 Közlekedés 1.17.1 Közúti közlekedés Főúthálózat A megye gyorsforgalmi úthálózatát jelenleg a közelmúltban több részletben teljes hosszban átadott M7 autópálya, illetve a 2004-ben átadott M70 autóút képezi. Az M7 autópálya részét képezi annak az V. számú helsinki folyosónak, amely az Adriai tenger kikötői és a kelet-európai országok közötti közvetlen közúti kapcsolatot hivatott biztosítani. Az M7 autópálya lényegesen javítja Zala megye és a főváros közötti közúti kapcsolatot, és a nemzetközi közúthálózatban is jelentős szerepet tölt be. Az M7 és M70-es autópályák végleges kiépítettségükben a magyar-horvát (Letenye), illetve a magyar-szlovén (Tornyiszentmiklós) országhatár és Budapest között hoznak létre közvetlen gyorsforgalmi közúti összeköttetést. A gyorsforgalmi utakon túlmenően Zala megye közúthálózatának gerincét a mintegy 313,5 kilométer hosszúságú országos főúthálózat képezi, melynek legfontosabb elemei az alábbiak. A 7. sz. főút az M7 teljes hosszban való kiépítése után is igen fontos szerepet tölt be a megye nyugat-keleti irányú forgalmának lebonyolításában. A hálózatban betöltött szerepe természetesen változott: A nagytávolságú forgalmat most már döntően az autópálya bonyolítja le, a főút a főként a megyén belüli, illetve településközi forgalom kiszolgálásában játszik szerepet. A 75. sz. főút a megye fontos kelet-nyugat irányú tengelye. Jelenlegi kialakítása nehezíti ennek a funkciónak a betöltését, mert a terepadottságok miatti zaklatott vonalvezetés és az egymás után következő rossz paraméterű települési átkelési szakasz jelentősen csökkenti az útvonal kapacitását, szolgáltatási színvonalát. A 76. sz. főút szintén kelet-nyugati irányú, a megye északi részét szolgálja észak-nyugaton Vas megyei kapcsolattal. Vonalvezetésére jellemzőek az előbbi főútra leírtak, de ezek általában a megye morfológiai adottságai következtében természetesnek mondhatók. A 74. sz. főút igen fontos szerepet tölt be a megye közlekedéshálózatában. Észak.déli vonalvezetésű, így nem csak az előbbiekben felsorolt kelet- nyugat irányú főutakat köti össze, hanem a megye két legfontosabb városát is, Zalaegerszeget és Nagykanizsát. Mivel iránya közel megegyezik a megyére jellemző É-D-i völgy-irányokkal, helyszínrajzi vonalvezetése nyugodtabb az előzőeknél. Északi irányban szintén kapcsolatot teremt Vas megyével. A 86 sz. főút a megye egyik legfontosabb főútja, mivel a megye nyugati részén az észak-déli összeköttetést megteremtő útvonal igen fontos nemzetközi szerepet is betölt: a Mosonmagyaróvár és Rédics között húzódó útvonal a Magyarországtól északra levő országok és az Adria közötti forgalom egy részét itt bonyolítják le. A környező országok területfejlesztései, úthálózatpolitikája és a tágabb térség forgalmi igényei egyre jelentősebb forgalommal terhelik a főutat. Elképzelések, tervek, határozatok már születtek, de a forgalom levezetésének jelentős javítását eredményező nagyobb értékű beruházás mind a mai napig nem történt. Zala megye főúthálózatához tartoznak továbbá a 61 és a 71 sz. másodrendű főutak. Ezeknek a megye területére csak néhány kilométeres szakasza esik. A 61. sz. főútnak a megye szempontjából perifériális helyzete miatt inkább csak a megye déli területeinek a keleti irányú kapcsolatát segíti elő. A 71. sz. főút szerepe a Balaton turisztikai jelentősége miatt fontosabb. Az idegenforgalmi idényben a főúttal kapcsolatos eddigi fejlesztések ugyan könnyebbséget jelentenek Keszthelynek, de az eddig történt építések - bármennyire előremutatóak - jelenleg természetesen még nem hozhatták meg azt a jelentős forgalmi hatást, amely szükséges lenne a város és környékének élhetőbb környezeti állapotához. Mivel Zala megye jelentős hosszban határos Szlovéniával és Horvátországgal, az Európa délnyugati területeiről országunkba érkező cél- és átmenő forgalom számottevő része ezeken az úthálózati elemeken jelentkezik. A járműforgalomnak az 1990-es évek közepétől megfigyelhető megnövekedését nem követte az útvonalak teljesítőképességének növelése, ezért ezen utak műszaki állapota sok esetben nem megfelelő, elkerülő utak hiányában egyes belterületi szakaszaik túlzsúfoltak, jelentős környezetszennyezést okozva ezzel az érintett településrészeken.



87

A 7 sz. és a 74 sz. út az európai úthálózat fő elemeit alkotó E jelzésű utak. Az E65 jelzésű Malmö(S)-Pozsony(SK)-Rajka-Letenye-Zágráb(HR)-Chania(GR) út észak-déli irányban, az E71 jelzésű Rijeka(HR)-Zágráb(HR)-Budapest-Miskolc-Kassa(SK) út nyugat-keleti irányban szeli át Zala megyét. Zala megye főútjai jelenleg még megfelelnek az előírásokban foglalt kapacitásértékeknek, ugyanakkor egyes útvonalszakaszok terhelése meghaladja a 9-10000 járművet naponta, azaz a 900-1000 egységjármű/óra csúcsóra-értéket. Ilyen túlterhelt szakaszok találhatók a 61 sz. úton, a 71 sz. úton, a 76 sz. illetve a 86. sz. főúton. Ezeknek a szakaszoknak a terhelésértékei azt mutatják, hogy a megye főútjainak többsége a közeljövőben kapacitásnövelő rekonstrukcióra szorul, amely hosszabb távra nem halasztható a megfelelő közlekedési ellátás és a lakosság komfortérzetének biztosítása érdekében. Mellékúthálózat Az országos közutak megyei mellékúthálózata döntően megfelel a megye geográfiai viszonyainak és sajátos településhálózatának. Zala megye mellékútjainak összhossza (1316 km) az országos mellékúthálózat 5,65%-át képviseli, ami mintegy 40%-kal haladja meg az ország területéhez viszonyított 4,1%-os részesedését. Ennek ellenére Zala megye nem tekinthető jobban ellátottnak alsóbbrendű úthálózat tekintetében, mint az ország többi megyéje, ugyanis a mellékhálózat nagyobb hosszúsága a viszonylag sűrűbb településhálózat és a domborzati viszonyok miatt szükséges, azaz a megye lakossága lényegében nem élvezhet jobb ellátási színvonalat a sűrűbb úthálózat ellenére. Ezt támasztja alá a zsáktelepüléseknek, illetve azoknak a településeknek a viszonylag magas száma, melyek ugyan közel fekszenek egymáshoz, de a mellékút-hálózat adott szerkezete miatt csak az egymás közötti távolság többszörösét megtéve lehet közúton eljutni a szomszéd településbe. Közúti határátkelőhelyek Zala megyének Szlovéniával és Horvátországgal van közös határszakasza. A magyar-szlovén határszakaszon három, a magyar-horvát határszakaszon egy közúti határátkelőhely biztosítja a közúti határátlépést. Magyar-szlovén határszakasz közúti határátkelőhelyei: Nemesnép - Kobilje

− Nyitvatartási ideje: 8-16 óra − Lebonyolódó forgalom: magyar-szlovén személyforgalom

Rédics - Dolga Vas

− Nyitvatartási ideje: éjjel-nappal − Lebonyolódó forgalom: nemzetközi személy- és áruforgalom

Tornyiszentmiklós-Pince

− Nyitvatartási ideje: 6-22 óra − Lebonyolódó forgalom: magyar-szlovén személyforgalom

Magyar-horvát határszakasz közúti határátkelőhelye: Letenye-Gorican

− Nyitvatartási ideje: éjjel-nappal − Lebonyolódó forgalom: nemzetközi személy- és áruforgalom

Közúti tömegközlekedés A jogszabályi kötelezettségek és lehetőségek szerint a tömegközlekedés témaköre nem képezi egy megyei területrendezési terv részét (ez üzemi, üzemeltetési kérdés), de a megye úthálózatának jellegzetességei miatt érdemes néhány szót ezzel a kérdéskörrel is foglalkozni. Mint az előzőekben leírtak mutatják, természetes módon a megye úthálózatára erősen rányomja a bélyegét a megye felszínének jellegzetességét adó völgyes-dombos terep. Az ennek következtében kialakult úthálózat több



88

esetben nem kedvez az autóbuszközlekedésnek, mivel a járatok vonalvezetését teljes mértékben meghatározzák az egyes területeken rossz adottságú útvonalak. A dombokkal, völgyekkel rendkívül tagolt aprófalvas vidéken a területi tagoltság következében hiába magas az úthálózat sűrűsége, ez nem növeli az eljutási lehetőségeket. A személyszállítás lebonyolítása nagyobb járműteljesítményt és több költséget eredményez, s ezek az országos átlagnál lényegesen nehezebb működési feltételeket jelentenek. A megye lakosságának közel fele városokban él. A megye kilenc városa környékén 248 község helyezkedik el, a 248 település több, mint 60 %-a 500 fő alatti lakosú, ezek közül is kiemelkedik a 201-500 fő közötti lakosú települések aránya (33%). A demográfiai helyzet és a gazdasági szerkezet-átalakítás következményeként a kistelepülések népességszáma folyamatosan csökken, ezzel együtt öregszik is, így volumenét tekintve időről időre csökken a hivatásforgalom is. Az esetenként csökkenő, specializált utazási igény és az ellátási kötelezettség, ennek gazdaságtalan volta némely területen feszültségeket teremt. Zala megyében az autóbusz-hálózat az országos úthálózati hossz egészét lefedi, sőt, jelentős forgalom bonyolódik önkormányzati kezelésben lévő utakon is. A községi megállóhelyek átlagos száma rendkívül magas (3 db/település), melyből - aprófalvakról lévén szó - következik, hogy a községen belüli megállóhely távolságok is igen kedvezőek. Zala megyében jelentős volumenű helyi tömegközlekedési szolgáltatás Zalaegerszegen és Nagykanizsán, a két megyei jogú városban van. Keszthelyen és Lentiben részben a városok nagysága, részben szerkezete miatt nem nevezhető jelentős nagyságúnak a városi közösségi közlekedés. Kerékpáros közlekedés A zalai táj kiválóan alkalmas kerékpározásra. Mind a helyi lakosság, mind a megyébe látogató turisták részéről folyamatosan növekvő igény mutatkozik a megye termálfürdőit, természeti értékekben bővelkedő területeit felfűző kerékpárutak iránt. Ennek köszönhetően egyre növekszik azon települési önkormányzatok száma, melyek a helyi lakosság életkörülményeinek javítása, illetve a turizmus fejlesztésének érdekében helyi és regionális kerékpárút fejlesztést szeretnének megvalósítani, de jelenleg még nincs a megyében a megyei terv nagyságrendjének megfelelő országos vagy térségi kerékpárút. A megvalósult kerékpárutak legnagyobbrészt a nagyobb települések környezetében, a bevezető utak mentén, többnyire közlekedésbiztonsági okokból épültek. Természetesen ezek is fontos szempontok, de a megye idegenforgalmának, turisztikai vonzerejének növeléséhez ezek a beruházások nem elegendőek. Törekedni kellene a térségi jelentőségű kerékpárutak kialakítására, amelyek növelnék a megye látogatottságát. A kis forgalmú mellékutak (leginkább az 1.000 egységjármű/nap forgalomnál nem nagyobb terhelésű útvonalszakaszok) általában alkalmasak a kerékpárforgalom levezetésére is. A közúti és a kerékpáros forgalom azonos felületen való bonyolítása nem javasolható ott, ahol a forgalomnagyság ennél nagyobb, vagy a forgalom olyan, hogy túlsúlyban vannak a nehézgépjárművek. 1.17.2 Vasúti közlekedés A vasútvonalakat az OTrT jelenleg érvényes osztályozása és vonalbeosztása szerint tárgyaljuk. Az országos vasúti törzshálózat részét képező vonalak: Zala megye vasúthálózatának egyik legfontosabb eleme a Boba-Zalaegerszeg-Zalalövő-Bajánsenye vonal, mely a határátmenet megvalósulása óta egyben a V sz. közlekedési folyosó része. A vasútvonal egyvágányú, villamosított, forgalma a vártnál jelentősebbnek bizonyul. A Budapest - Székesfehérvár - Nagykanizsa - Murakeresztúr - (Horvátország) vasútvonal megyei szakasza egyvágányú, villamosított. Üzeme az idegenforgalommal szoros összefüggésben van, a téli időszakban személyforgalma jelentősen visszaesik. A nemzetközi vasúti kapcsolatokban is számottevő



89

szerepe van, mert nem csak Horvátországba, hanem ezen keresztül Olaszországba is el lehet jutni ezen a vonalon A Murakeresztúr - Gyékényes egyvágányú villamosított vonal a korábban Nagykanizsa - Pécs néven szereplő vonal része. Két fontos nemzetközi vasútvonalat köt össze: a Budapest - Murakeresztúr és a (Budapest) - Dombóvár - Gyékényes vonalakat, nemzetközi törzshálózati, villamosított fővonal. A Zalaszentiván - Nagykanizsa vasútvonal észak-déli irányban teremt kapcsolatot az említett törzshálózati elemek között, egyvágányú, dízelvontatású vonal. Villamosítása esetén jól egészítené ki a jelenlegi villamosított hálózatot. A megyét érintő egyéb országos törzshálózati vonalak az alábbiak A Szombathely - Zalaszentiván egyvágányú, dízelvontatású vonal a jelenleginél fontosabb szerepet is betölthetne a hálózatban. Azonban a Vas - Zala megye határának környezetében levő igen nehéz terep miatt a fejlesztéshez vonalvezetési rekonstrukció is szükséges lenne és ennek nehézségei hátráltatják a vonal fejlesztését. A Körmend - Zalalövő egyvágányú, nem villamosított vasútvonal jelenleg igen rossz műszaki állapotú. Mivel a Gysev korszerűsíti a Sopron - Szombathely - Szentgotthárd vasútvonalat, célszerű lenne a Körmend - Zalalövő vonal korszerűsítésével ehhez csatlakozni, mert ez növelné a hazai vasúthálózat színvonalát. Ugyancsak az országos törzshálózat része a Balatonszentgyörgy - Tapolca vonal egyvágányú, Balatonszentgyörgy - Keszthely között villamosított. Műszaki állapota gyenge, a forgalom ehhez méretezett. A megye területén levő mellékvonalak: A Zalaegerszeg-Rédics mellékvonal egyvágányú, nem villamosított, műszaki állapota miatt felújításra szorul. Korábban Lendván keresztül kapcsolata volt a déli vasútvonalakkal, de később a Rédics - Lendva szakasz megszüntetésre került. Helyzete jelenlegi formájában bizonytalan, de a lendvai kapcsolat visszaépítésével megmaradása biztosítva lenne. Vasúti határátkelőhelyek A megye egyedüli vasúti határátkelőhelye a Murakeresztúr-Kotoriba vasúti határátkelőhely. A határátkelőhely éjjel-nappal nyitva tart, nemzetközi áru- és személyforgalmat bonyolít. 1.17.3 Légi közlekedés Zala megyében négy repülőtér található, a sármelléki, a nagykanizsa-bajcsai, a zalaegerszeg-andráshidai, és a zalakarosi. Sármelléki repülőtér A repülőtér a településtől 3 kilométerre délnyugatra, a Balaton nyugati vidékén helyezkedik el. A Sármelléki Repülőtér működése alatt hazánk legnagyobb forgalmú vidéki repülőtere. Területe 115 hektár, épületekkel (barakkokkal) együtt 400 hektár, betonozott kifutópályájának mérete 2500 méter x 60 méter. Jelenlegi minősítése: nyilvános nemzetközi repülőtér. A volt szovjet katonai bázis területén lévő repülőtér 1991 tavaszától üzemel polgári repülőtérként. A forgalom korábbi folyamatos felfutása az utóbbi időben megtorpant, 2009-ben bezárták, de a legújabb események lehetővé teszik a forgalom újraindítását. A repülőtér alkalmas vitorlázó-, sárkány-, hőlégballon-repülésre és ejtőernyős ugrásra is. A repülőtér repülőgépbunkerekkel, iparvágánnyal, valamint a fokozatosan növekvő forgalom kiszolgálására nemrégiben megépített új utasforgalmi épülettel is ellátott. A közeljövőre előirányzott fejlesztési tervek elsősorban a hiányzó repülőtéri infrastruktúra pótlását szolgálnák, nevezetesen a pályafény, és a rádiónavigációs eszközök telepítését, a fogadóépület bővítését, illetve a kiszolgáló eszközök pótlását. Az első fejlesztési fázis célja, hogy a repülőtér korlátozott látási- és időjárási viszonyok



90

mellett is üzemelhessen biztonsággal és a régió termálfürdőinek egész éves repülési igényeit kiszolgálhassa. Amennyiben ezen beruházások a gondok rendeződése után megvalósulnak, a fejlesztések megvalósulásának köszönhetően a sármelléki repülőtér képes lesz betölteni a regionális, nemzetközi, kereskedelmi repülőtér szerepkörét, valamint képes lesz szűkebb és tágabb környezetének üzleti, turisztikai, illetve gazdasági célú repülési igényeit maradéktalanul kielégíteni. Zalaegerszeg-Andráshidai repülőtér A repülőtér a várostól 6 km-re északnyugatra, Andráshida településnél van, területe 93 hektár. Ma kizárólag sportcélú repülést bonyolít. Zalaegerszeg Város Önkormányzata 1999-ben 20 évre a Zalaegerszegi Motorosrepülő Klubnak adta a reptér üzemeltetési jogát, melyet követően a repülőtér ismét megnyitásra került. A repülőtér működtetésében érdekeltek közös együttműködésének eredményeképpen sikerült a repülőtéri főépület teljes felújítását megvalósítani. Jelentős lépésnek tekinthető, hogy a repülőtér bekapcsolódott az Országos Mentőszolgálat légi mentőbázis rendszerébe, s ezzel mintegy 70 kilométeres körzetben biztosítottá vált a 15 perces helyszínre érkezés. A 1500 x 40 méteres füves kifutópálya maximum 30 személyes gépek fogadására alkalmas. A Zalaegerszegi repülőtér a hatályos légügyi jogszabályok szerint jelenlegi besorolása csupán „nem nyilvános fel- és leszállóhely”. Csak nappali VFR repüléskre vehető igénybe. Az önkormányzat a repülőteret fejleszteni kívánja. Zalakarosi Repülőtér A Zalakarosi Repülőtér jogi státusza: nem nyilvános fel- és leszállóhely. Csak nappali VFR repülés folytatható. A füves reptér teljes mérete 30 hektár, amiből jelenleg csak 7 hektárt használnak. A füves kifutópálya mérete 30 méter x 1000 méter, melyhez egy 400 négyzetméteres hangár kapcsolódik. A repülőtér jelenleg három funkciót lát el: a turisták számára sétarepülési lehetőséget kínál, igénybe vehető légitaxi szolgáltatás, illetve repülőiskola működik a területén. Nagykanizsa-Bajcsai Repülőtér A repülőtér besorolása nem nyilvános fel- és leszállóhely. 30 hektáros területen üzemel, a tulajdonos engedélye alapján vehető igénybe, kivéve a kényszerhelyzetben lévő légi járműveket. Csak VFR repülés folytatható, kizárólag sport célokat szolgál. A füves leszállópálya mérete 1500 méter x 30 méter. 1.17.4 Vízi közlekedés Zala megyének vízi személy- és áruszállításra alkalmas folyója nincs, sem a Zala, sem a határfolyó, a Mura, nem hajózható. A Balatonon szinte kizárólag személyszállítás folyik, az is csak a turistaszezonban. A Balaton Zala megyei partszakaszán két hajóállomás található, egy Keszthelyen, és egy Balatongyörökön. 1.17.5 Kombinált közlekedés, logisztika A közúti közlekedés torlódásokat és környezetkárosítást okozó hatásait mérséklő törekvések a kombinált fuvarozás térhódítását idézték elő. A közúti szerelvények növekvő mérete, a magas tengelyterhelés döntő mértékben járul hozzá a közutak elhasználódásához, azok megerősítésének szükségességéhez. Ennek magas költsége is indokolja a közutak tehermentesítését, a nehézgépjárművek egy részének vasútra terelését. Zala megye közlekedési hálózatai jelenleg nem vesznek részt a kombinált közlekedés lebonyolításában. Minthogy a megyén jelentős tranzitfolyosók haladnak keresztül, s igen jelentős a megye közútjain áthaladó nehézgépjármű-forgalom, a túlterhelt útszakaszok tehermentesítése szempontjából kiemelten



91

fontos, hogy a megyében kombiterminálok, átrakóhelyek épüljenek, megteremtve ezzel a közúti-vasúti kombinált szállítások feltételeit, s a közúti áruforgalom egy részének a vasútra történő terelését. Szlovénia és Horvátország közvetlen, Ausztria távolabbi szomszédsága, illetve az egyik legjelentősebb, Észak Európát az Adriai tengerrel összekötő korridor mentén való fekvés nemcsak a nagyarányú tranzitforgalmat vonja maga után, hanem azt is, hogy a térség kiváló adottságokkal rendelkezik a logisztikai tevékenységek szempontjából. Nagykanizsa számára különösen kiemelkedő fontosságú, hogy a korábbi nagyvállalati struktúra mellé olyan modern ipari és szolgáltatási szerkezetet építsen ki, amely egyik alapja lehet a város önálló - a tágabb nyugat-dunántúli, ausztriai, szlovén, horvát területeket is átfogó innovációs térségi fejlődésbe integrálódást is elősegítő - gazdasági fejlődésnek. Ebben a törekvésben a tervezett Nagykanizsai Interregionális Logisztikai Szolgáltató Központ és az Ipari Park meghatározó súlyt képviselhet. Zalaegerszeg fontos közlekedési csomóponttá válik a vasúti- és közúti fejlesztéseket követően, ezért működő tőke bevonása mellett támogatandó egy térségi jelentőségű logisztikai szolgáltató központ kialakítása a megyeszékhelyen is. A Sármelléki repülőtér fejlesztéséhez kapcsolódóan szintén egy logisztikai részközpont fejlesztése tenné teljessé a szolgáltatási palettát.

1.18 Honvédelem A megye területén az elmúlt évtizedekben jelentős területeket foglaltak el a honvédség tulajdonában illetve használatában lévő területek. A hatályos megyei területrendezési terv készítésének időszakában a honvédségi területek a vizsgálatok szintjén és a terv munkaközi változataiban ábrázolásra kerültek. A hatályos terv készítése és jelen módosítás készítése között is történtek változások, a honvédség használatában lévő területek száma csökkent. A honvédelmi tárca termódosításhoz adott tájékoztatása értelmében „Zala megyében nem található a honvédelmi terület övezetébe tartozó ingatlan”. A kiemelt fontosságú meglévő honvédelmi terület övezetébe 5 db ingatlan tartozik Zala megyében. Az 5 ingatlanból viszont 3 Hévíz város területén helyezkedik el, amely a Balaton törvény hatálya lá tartozik, ezért a megyei területrendezési tervben nem kerül ábrázolásra. A megyei terv hatálya alá tartozó területen tehát mindössze 2 - egymással közvetlenül határos - kiemelt fontosságú meglévő honvédelmi terület található, mindkettő Zalaszentiván közigazgatási területén.

1.19 Táj terhelhetősége Tájrendezési szempontból elsődlegesen a kedvező táji adottságok, ezen belül is a táji, természeti értékek megőrzése a feladat, összehangoltan a megye fejlődését szolgáló területfelhasználási és szerkezeti változtatások tájbaillesztésének meghatározásával. A tájrendezési vizsgálat fentiek megalapozásához készült és a természetföldrajzi, tájszerkezeti ás tájhasználati, táj-, és természetvédelmi, a tájterhelhetőségi és egyéb szakági (vízügyi, közlekedési, közmű) vizsgálatok szintéziséből áll. A megye tájhasználati módjai közül elsősorban az ökológiai szempontból alapvető mezőgazdasági és erdőgazdasági használat által érintett területek differenciált értékelése történt meg, a meglévő ökológiai hálózat védelme és fejlesztése érdekében. Megállapítható, hogy a megye ökológiai térszerkezetét alapvetően meghatározzák a természetföldrajzi fejezetben részletesen ismertetett éghajlati, feszín alatti és felszíni adottságok, valamint az ezeken kialakult tájhasználat. Az átalakított természeti táj emlékei és emlékezete fennmaradt eredeti, őshonos illetve ezekhez közelálló tájalakulatai, és élőhelyei. Ezek közül a legértékesebbek, legérintetlenebbek természetvédelem alatt állnak, melynek területeit a Természet- és tájvédelmi fejezet ismerteti. Az



92

ökológiai hálózat ezeken kívül magában foglalja az ezeket összekötő zöldfolyosókat, védett területeken kívüli jelentősebb erdő és nedves-vizes területeket, természetközeli területeket és extenzív hasznosítású mezőgazdasági területeket. A megye meglévő ökológiai hálózatának alappillérei a hegy- és dombvidéki erdőterületek, egyik gerincvonala a Mura völgye és oldalágai az egyéb vízfolyások völgyei. Ezen egységes, összefüggő hálózatot alkotó természetes és természetközeli zöldfelületi rendszert, kiegészíti néhány szigetszerűen fennmaradt, ökofolyosóval már (még) nem megfelelően összekapcsolt természetközeli területegység, jellemzően intenzív mezőgazdasági területek zárványában lévő erdőtömbök vagy extenzív területek. Az ökohálózat legértékesebb területei országos szintű védettség alatt állnak, ezek közül területileg legjelentősebbek az Őrségi Nemzeti Park és a tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek valamint az ökológiai hálózatokhoz tartozó területek. (A számos természetvédelmi terület és természeti érték, valamint az európai (Natura 2000) és országos ökológiai hálózat területeinek ismertetését a természetvédelmi fejezet tartalmazza.) A megyében meglevő külszíni fejtések - jellemzően kavics- és homokbányák, illetve szénhidrogén-kutató és kitermelő művek - tájképi megjelenése és környezeti hatásai jellemzően csak helyi szinten okoznak problémát, kiterjedésüknek, sűrűségüknek köszönhetően,- országos, illetve térségi szintű övezeti kijelölésük nem indokolt. A tájrendezési vizsgálatok összefoglaló értékeléseként megállapítható továbbá, hogy a megye táji-környezeti helyzete összességében kedvezőnek minősíthető, regionális szinten speciális tájrendezési konfliktusterületek nem határozhatók meg. A tájszerkezetet és a tájhasználati módokat érintő konfliktusok általános - az ország más régiójában is megfigyelhető - mezőgazdasági földhasználatból, ökológiai és műszaki szemléleti ütközésből, tájvédelmi szabályozatlanságból eredő, nem csupán Zala megyére jellemző problémák. Ilyen típusú és a megyére konkretizálható konfliktusok kezelésére esetlegesen a tervezett műszaki infrastruktúra fejlesztések és az urbanizált területek növekedése, illetve az ökológiai hálózat szándékolt kiterjesztésének ütközése révén lehet szükség. A felülvizsgálat során ilyen típusú konfliktushelyzet a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésének egyes elemeit illetően állhat elő, amelyek megfelelő tájvédelmi - tájrendezési megoldást igényelnek.



93

2 Zala Megye Területrendezési Terve módosítását megalapozó (a tervezés során figyelembe vett) fejlesztési

célkitűzések összefoglalása A területrendezési tervezés célkitűzéseinek meghatározása a Zala megye területét érintő - elfogadott és hatályos - területfejlesztési dokumentumok felhasználásával a területrendezési tervezés számára rendelkezésre álló eszközkészlet ismeretében és figyelembevételével történt. A szövegen belül kivastagításra kerültek a területrendezési tervezésre, azon belül is kiemelten a térszerkezet fejlesztésére, a területfelhasználás alakítására vonatkozó célkitűzések és összefüggések, amelyek viszont csak a szöveg egészének ismeretének birtokában értékelhetők. Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció 2005 decemberében a 96/2005. (XII. 25.) Országgyűlési Határozat keretében került elfogadásra, Magyarország hosszú távú, 15 éves fejlesztési koncepciójaként. Fejlesztéspolitikai alapelvek

o fenntartható fejlődés / olyan gazdasági fejlődés, amely a jövő generációk lehetőségeit szem előtt tartva biztosítja a társadalmi jólétet

o átláthatóság elve / fejlesztéspolitika átláthatóságának és nyilvánosságának biztosítása o partnerség elve / társadalom, gazdaság és tudomány szereplői közötti együttműködés a

nemzeti közmegegyezés kialakítása érdekében o szubszidiaritás elve / a helyi, térségi, nemzeti és közösségi szintek közötti

leghatékonyabb munkamegosztás érdekében elsődleges fontosságú a fejlesztéspolitikai döntések legalkalmasabb szinten történő meghatározása

o mérhetőség elve / követhető és számon kérhető fejlesztéspolitikai hatások o programozás, integrálás elve o decentralizáció elve / az érdekek feltárását és érvényesítését, a gyors döntéshozatalt,

illetve a regionalizmus elvét a fejlesztéspolitika sokszereplőssé válása segítheti elő A Koncepció célja, hogy Magyarország 2020-ra az uniós átlagot meghaladó fejlettségű, a fenntartható fejlődés szempontjait követő, Európa legdinamikusabban fejlődő országai közé tartozzon, ahol a jelenleginél több a munkahely, magasabbak a jövedelmek, biztonságos, tiszta és jó minőségű a környezet, egészséges és hosszabb az élet. Átfogó célok

o versenyképesség - a társadalom, a gazdaság, a tudomány és a kultúra területén o igazságosság - országon belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítése o biztonság - fenntartható fejlődés lehetősége Magyarország jelen és jövő generációi

számára Átfogó célok - kiegészítés

o térségi versenyképesség ösztönzése o területi felzárkózás megteremtése o kiegyensúlyozott településhálózat kialakítása o fenntartható fejlődésnek megfelelő térségfejlődés és területi, természeti, táji,

kulturális örökségvédelem o területi integrálódás Európába / határ menti és interregionális együttműködésben rejlő

lehetőségek o decentralizáció és regionalizmus erősítése



94

Stratégiai célok o magyar gazdaság versenyképességének fokozása o foglalkoztatás bővülése o versenyképes tudás és műveltség o a népesség egészségi állapotának javulása o társadalmi összetartozás, szolidaritás és aktív állampolgári magatartás erősítése o fizikai elérhetőség javulása / lakosság könnyebb és gyorsabb hozzáférése a

munkahelyekhez, javakhoz és szolgáltatásokhoz o információs társadalom kiteljesedése o természeti értékek megőrzése és az erőforrások, valamint a környezeti értékek

fenntartása o kiegyensúlyozott területi fejlődés

Országos Területfejlesztési Koncepció Az Országos Területfejlesztési Koncepció az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció elveit területi egységekre és folyamatokra vonatkoztatva értelmezi, célkitűzéseit sajátos területi megfontolásokkal gazdagítja. A két tervdokumentáció - Országos Területfejlesztési Koncepció és Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció - egymással szoros összhangban készült, kiegészíti egymást. Az első Országos Területfejlesztési Koncepció 1998-ban a 35/1998. Országgyűlési Határozat keretében került elfogadásra. Fejlesztéspolitikai alapelvek

o szubszidialitás és decentralizáció elve o térségi és táji szemlélet elve o rendszerszemlélet, programozás, integrált fejlesztés o hatékonyság és koncentráció elve o fenntarthatóság, biztonság elve o nyilvánosság, partnerség elve o átláthatóság, monitoring és értékelés elve

A Koncepcióban meghatározásra kerülő célrendszer szolgáltatja az ágazati szakpolitikák, az országos, regionális és térségi programok kidolgozásának alapját, ezáltal határozva meg a nemzeti fejlesztési tervezés területi kereteit is. A célok elérését szolgáló hat pillér

o területfejlesztési beavatkozások o területileg integrált szakpolitikák o területrendezés o regionális, megyei, kistérségi és egyéb területi szintek fejlesztéspolitikái o vidékfejlesztés o városfejlesztés

Átfogó célok

o hatékony működés-, térségi versenyképesség erősítése o területi felzárkózás / legsúlyosabb területi elmaradottságok mérséklése o fenntartható térségfejlődés és örökségvédelem / természeti- és kulturális örökség,

erőforrások, értékek, belső összetartozás megőrzése, erősítése, összhangjának megteremtése

o határokon átnyúló kapcsolatok erősítése, területi integrálódás Európába / Kárpát-medence, Közép-Európa, Európa

o decentralizáció és regionalizmus / elmaradott térségek felzárkóztatása helyi-, térségi adottságokhoz igazodó fejlesztések, térségenként összehangolt fejlesztéspolitikai beavatkozások, társadalmi-gazdasági szereplők hatékony bevonása, mozgósítása által



95

o versenyképes budapesti metropolisz-térség o fejlesztési pólusok és városhálózati kapcsolatrendszer fejlesztése o külső- és belső perifériák, elmaradott térségek felzárkóztatása o országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek és tématerületek o határ menti területek fejlesztése, határon átnyúló térségi együttműködések erősítése o rurális térségek területileg integrált fejlesztése

Az Országos Területfejlesztési Koncepció horizontális szempontjai:

o erőforrások védelmét szolgáló területhasználat o értékmegőrzést, hozzáférést biztosító térhasználat-szervezés o hatékony, fenntartható térségi rendszereket, térségi gondolkodást kialakító

térhasználat-szervezés o személy-, anyag- és energiamozgatás, az utazás igényét csökkentő és fenntartható

módon kielégítő térhasználat-szervezés A Nyugat-dunántúli Régiót érintő átfogó célok

o nemzetközi- és belső elérhetőség javítása o regionális gazdasági szerkezet megújítása / Pannon Gazdasági Kezdeményezés o humán közösségi szolgáltatások, intézményi gyakorlat, közigazgatás megújítása o környezetgazdálkodás, környezeti tudatosság erősítése, környezetvédelmi

infrastruktúra fejlesztése o településszerkezet megerősítése o Pannon örökség megújítása

A Nyugat-dunántúli Régió regionális céljai:

o észak-déli gazdasági-, innovációs- és közlekedési tengely fejlesztése o középvárosi központtal rendelkező kistérségek, alcentrumok erősségorientált,

integrált fejlesztése o elmaradott és többnyire természeti értékekben gazdag aprófalvas és speciális

adottságú térségek, belső-, külső perifériák felzárkóztatása, endogén fejlődésük előmozdítása

Új Magyarország Fejlesztési Terv / 2007-2016 Európai Uniós csatlakozásunkat követően Magyarország számára is lehetőség nyílik a különböző európai uniós támogatások igénybevételére. Az Európai Unióból érkező források a lisszaboni célok figyelembevételével és a célok elérését szolgáló Nemzeti Akcióprogrammal összhangban kerülhetnek felhasználásra. Magyarország fejlődése, nemzetközi versenyképességének növelése érdekében az Új Magyarország Fejlesztési Terv - összhangban a Nemzeti Akcióprogrammal - a foglalkoztatás bővítésére, illetve a tartós növekedés elősegítésére helyezi a hangsúlyt. Átfogó célok

o foglalkoztatás bővítése o tartós növekedés elősegítése

Specifikus célok

o foglalkoztathatóság javítása, munkaerő-piaci aktivitás növelése o munkaerő-kereslet bővítése, munkahelyteremtés ösztönzése o kereslet és kínálat összhangját biztosító munkaerő-piaci környezet fejlesztése o versenyképesség javítása / tudásgazdaság és innováció erősítése, termelékenység

növelése o gazdasági bázis szélesítése / regionális különbségek mérséklése, tőkebevonási

képességek fejlesztése, piacbővítés, magasabb piaci integráltsági szinthez való kapcsolódás, korszerű technológiák széles körű elterjesztése



96

o üzleti környezet fejlesztése / elérhetőség megkönnyítése, szabályozási környezet javítása, állami szolgáltatások és működésük hatékonyabbá tétele

Specifikus célok - Nyugat-dunántúli Régió

o térségi innovációs és technológiai központok hálózatának kiteljesítése o vállalkozások együttműködését és új vállalkozások alapítását ösztönző szervezetek

kialakítása o kutatás-fejlesztési kapacitás növelése o egészség-, rekreáció- és aktív turizmus tematikus fejlesztése, termálvízkincs

hasznosítása o örökséghasznosításra alapozott turizmus fejlesztése o összehangolt közlekedési, logisztikai fejlesztések o megújuló energiaforrások hasznosításának növelése, energiatakarékos, önellátó

kistelepülések kialakítása o térségi szervező és közszolgáltatási funkciók fejlesztése o helyi foglalkoztatás lehetőségeinek bővítése o helyi kezdeményezéseken alapuló integrált kistérségi programok, projektcsomagok

kialakítása és megvalósítása Az Új Magyarország Fejlesztési Terv által meghatározott horizontális politikák:

o fenntarthatóság feltételeinek biztosítása / emberi egészség, társadalmi kohézió, kiegyensúlyozott demográfiai viszonyok, épített környezet és kulturális örökség megóvása, fenntartható módon történő hasznosítása, stabil makrogazdasági pálya megteremtése, fenntartása, gazdaság anyag- és energiaigényének csökkentése

o kohézió erősítése Tematikus és területi prioritások

o gazdaságfejlesztés o közlekedésfejlesztés o társadalmi megújulás o környezeti és energetikai fejlesztés o területfejlesztés o államreform

Nyugat-dunántúli Régió - Regionális Átfogó Programja (2007-2013) A Nyugat-dunántúli Regionális Átfogó Program - a II. Nemzeti Fejlesztési Tervvel összhangban, a 2013-ig tartó tervezési időszak finanszírozási forrásaihoz illeszkedve - a Nyugat-dunántúli Régió alapvető fejlesztési célkitűzéseit és az elérhető támogatások szempontrendszerét határozza meg. Középtávú célok

o szakképzés, felnőttképzés, felsőoktatás hatékonyságának javítása / TÁMOP, TIOP o észak-déli közlekedési tengely megépítése / KÖZOP o megújuló energiaforrások fenntartható hasznosítása / KEOP o működő klaszter programok folytatása, hatékonyságuk javítása / ROP o új klaszter programok indítása / ROP o fejletlenebb kistérségek felzárkóztatása, aprófalvak elnéptelenedésének

megakadályozása / Nemzeti Agrár- és Vidékfejlesztési Program o kkv-k fejlesztését segítő pénzügyi támogatási és tanácsadási rendszer működtetése,

innováció-transzfer szolgáltatások biztosítása / GOP o humán közszolgáltatások kistérségi alapú szervezése / ROP o nagyvárosok gazdasági specializációjának, együttműködésének elősegítése / GOP,

ROP



97

o környezetvédelmi infrastruktúra kiépítésének folytatása, nagy hálózati rendszerek teljessé tétele, egyedi szennyvízkezelési beruházások elindítása a kistelepüléseken / KEOP, ROP



98

A Regionális program szerkezete és prioritásai: 1 2 3 4 5 6 7 8 Prioritás Gazdaság-

fejlesztés Humán erőforrás fejlesztés

Közlekedés Környezet-védelem

Energia Település-fejlesztés

Turizmus Közigazgatás modernizáció

Regionális szintű középtávú cél

Pannon Gazdasági Kezdeményezés a regionális gazdasági szerkezet megújításáért

Nyugat-dunántúli emberkincsért - a humán közösségi szolgáltatások, az intézményi gyakorlat, valamint a közigazgatás megújítása

Öt országot összekötő Nyugat-Dunántúli régió nemzetközi és belső elérhetőségének javítása

Életterünk az élő és megújuló Nyugat-Dunántúl - környezet-gazdálkodás, a környezeti tudatosság erősítése és a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése

Hatékony és biztonságos energiaellátás és a megújuló energiaforrások széles körű alkalmazása

Település-szerkezet megerősítése integrált település-fejlesztési programok révén

Pannon örökség megújítása - az épített és kulturális értékeinkért

Közigazgatás hatékonyságának javítása

Ágazati program /központi/

K+F, innováció Vállalkozások fejlesztés Mezőgazdasági vállalkozások diverzifikációja Mezőgazdaság, erdőgazdaság Informatika

Foglalkoztathatóság javítása Alkalmazkodó-képesség javítása Oktatási rendszer társadalmi és gazdasági igényekhez való rugalmas alkalmazkodása Társadalmi részvétel és befogadás Kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés

Nemzetközi elérhetőség térségi elérhetőség áruszállítás logisztika közlekedés

Egészséges, tiszta települések A környezet-biztonság növelése Vizek kezelése Természeti értékek kezelése Fenntartható termelési és fogyasztási szokások ösztönzése Környezet-gazdálkodás

Energia felhasználási struktúra javítása, energiatakarékosság növel. Megújuló energia-forrás hasznosítások növelése Energia-ellátási rendszerek biztonsági növelése, korszerűsítése Hazai + nemzetközi kooperáció bővítése, energiapiac nyitás kiterjesztése

Vidéki örökség megőrzése

Természet közeli, agroturizmus fejlesztése

Közigazgatás megújítása: jogalkotás megújítása, civil társadalom megerősítése, közigazgatás szolgáltatóvá tétele, integrált kistérségi és regionális döntési szintek megerősítése; Közszolgáltatások korszerűsítése: elektronikus közszolgáltatási infrastruktúra fejlesztése, közszolgáltatások minőségének fejlesztése, közérdekű adatok



99

Zala megye felújított területfejlesztési operatív programja (Zala megye területfejlesztési koncepcióját és programját a Pylon Kft dolgozta ki Dr. Unk Jánosné irányításával.) Az Operatív program szerkezete és prioritásainak tartalma: I. Prioritás: A TURISZTIKAI POTENCIÁL ERŐSÍTÉSE Intézkedései: I/1. Turisztikai vonzerők fejlesztése (ERDF) I/2. Turisztikai fogadóképesség fejlesztése (ERDF) II. Prioritás: A TÉRSÉGI INFRASTRUKTÚRA ÉS TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET FEJL. II/1. Térségi kapcsolatrendszer fejlesztése (ERDF) II/2. Térségi infrastruktúra és települési környezet fejlesztése (ERDF) rehabilitáció II/3. Oktatási intézmények (óvoda, ált. iskola) infrastruktúrájának fejlesztése (ERDF) III. Prioritás: A RÉGIÓ HUMÁN ERŐFORRÁS FEJLESZTÉSE III/1. A helyi közigazgatás és a civil szervezetek kapacitásépítése - ESF III/2. Helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása. ESF III/3. Regionális tudásközpontok kialakítása (ESF) III/4. Régió specifikus szakmai képzések támogatása (ESF) IV. Prioritás: A KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE I. Környezetvédelem IV/I.1. Települési környezetvédelem (víz, lég, szvíz, hull., zaj) IV/I.2. Környezetbiztonság (árvíz, kárment.) IV/I.3. Természetvédelem IV/I.4. Energiagazd. (környezetbar. megújuló, hatékonys.) II. Közlekedés IV/II.1. Környezetkimélő közlekedési infrastruktúra IV/II.2. Elérhetőség javítása (fő- és gyorsforgl. út, rep.tér) V. Prioritás: A GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG NÖVELÉSE I. Beruházás ösztönzés V/I.1. Tőkevonzás V/I.2. Vállalkozási innováció fejlesztés V/I.3. Tőkevonzás II. KKV-ok fejlesztése V/II.1. KKV műszaki háttérfejlesztés V/II.2. KKV vállalk. kultúra fejlesztés V/II.3. KKV együttműk. Fejlesztés III. Kutatás + fejlesztés + innováció V/III.1. K+F innováció alkalmazott koop. Kutatás V/III.2. K+F technológiai transzfer V/III.3. K+F vállalati kapacitásfejl. IV. Infrastruktúra, informatika, a társadalom és a közigazgatás fejlesztése V/IV.1. Energiagazd. fejlesztés ösztönzés V/IV.2 Inform. iparágfejlesztés adatbázisfejl. V/IV.3 EU közigazgatás fejlesztése V/IV.4. Infrastruktúra fejlesztés VI. Prioritás: HUMÁN ERŐFORRÁSFEJLESZTÉS I. Munkaerőpiac



100

VI/I.1. Munkanélküliség csökkentése VI/I.2. Foglalkoztatás bővítés II. Társadalmi kirekesztettség csökkentése VI/II.1. Hátr. helyzetű tanulók esélyegyenlősége VI/II.2. Társad. beilleszkedést segítő program VI/II.3. Hátrányos helyzetű lakosság csop.foglalk. III. Oktatás, képzés, támogatás VI/III.1 Egész életen át tartó tanulás VI/III.2 Szakképz. tart. módszer és szerk. fejl. VI/III.3 Oktatás, képzési rendszer korszerűsítése IV. Vállalkozási községfejlesztés VI/IV.1 Munkahelyteremt. váll.képzés VI/IV.2 Felnőttképzési rendszerfejl. V. Humán infrastruktúra fejlesztés VII. Prioritás: AGRÁR- ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS I. Versenyképes alapanyagtermelés II. Élelmiszer feldolgozás fejlesztés III. Vidéki térségfejlesztés VII/III.1 Infrastruktúra fejlesztés VII/III.2 Leader program VII/III.3 Jövedelem bővítése VII/III.4 Alapszolgáltatások bővítése VII/III.5 Falufelújítás, szellemi örökségvédelem Zala megye területrendezési tervének, illetve egyik legfontosabb célkitűzése fenti fejlesztési célkitűzések szolgálata a területrendezés, szabályozás eszközeivel, a fejlesztési programok megvalósításához pedig a térbeli összehangolás lehetőségének megteremtése.



101

3 A területrendezési terv módosításának szakági tervjavaslatai és azok műleírásai

- A JÓVÁHAGYÁSRA KERÜLŐ MUNKARÉSZEKET ALÁTÁMASZTÓ ÉS KIEGÉSZÍTŐ

MUNKARÉSZEK -

3.1 Zala megye területrendezési terve módosítása során tervezett változtatások Tekintettel arra, hogy Zala megye hatályos területrendezési tervel 2006-ban hosszú távra és előremutató módon határozta meg a megye területfelhasználásának és a műszaki infrastruktúra hálózatoknak a térbeli rendjét, a 2010 évi felülvizsgálat és módosítás nem irányul a terv koncepciójának alapvető megváltoztatására, hanem csak az eltelt időben bekövetkezett változások miatt szükséges korrekciók átvezetésére. 3.1.1 A megyei szerkezeti terv területfelhasználását érintő változtatások • A megyei terv felülvizsgálata és módosítása előkészítése során - a hatályos

településszerkezeti tervek tartalmának feldolgozásával a településtervezésben a megyében dolgozó tervezők aktív közreműködésével - elkészült a terület-felhasználás jogi állapotát - ezen belül a települési területek kiterjedését - rögzítő vizsgálat, amely a módosítás kiinduló alapját képezi.

• A megyei szerkezeti tervben tervezett terület felhasználás meghatározása során új elem - a

„vegyes” terület-felhasználási kategória - is alkalmazásra került az OTrT-ben adott felhatalmazás szerint, a megyei sajátosságok figyelembevételével.

• Vegyes terület-felhasználási térségek elsősorban a megye középső és É-i (Zalaegerszegtől

ÉK-re és DNy-ra, valamint a Zala folyó völgyének Ny-i oldalán fekvő térségekben, valamint Nagykanizsától K-re és D-re fekvő változatos területfelhasználású területeken kerültek lehatárolásra a területi sajátosságok figyelembe-vételével. (A vegyes területhasználatú térség a változásokat bemutató alátámasztó térképlapon is ábrázolásra került.)

• Az erdőgazdasági térség tervezett kiterjedése a hatályos megyei tervben tervezetthez

képest nő azáltal, hogy az elsődlegesen erdősítésre alkalmas területek is távlati erdőgazdasági térségként kerültek meghatározásra és lehatárolásra.

• (Az erdőgazdasági térség területi növekménye a változásokat bemutató alátámasztó

térképlapon is ábrázolásra került.) • Az OTrT-ben módosítása során megváltozott területfelhasználási kategóriák alkalmazása

keretében egységes mezőgazdasági térség került meghatározásra és lehatárolásra a megyei tervben, ezzel megszűnik a hatályos megyei tervben kül- és belterjes minősítés, valamint a művelési ág (gyep, legelő, ültetvény) szerinti megkülönböztetés.

• A megyei szerkezeti terv és a megyei területrendezési szabályozás a korábbinál

takarékosabb terület-felhasználásra ösztönöz azzal, hogy - új övezetek alkalmazásával - korlátozza a mező és erdőgazdasági térségben az újabb beépítésre szánt területek kijelölését.

• A területhasználat koordinálását segítik azok (az OTrT-vel összhangban kijelölt) övezetek,

amelyek a beépítésre szánt területek kiterjesztését korlátozzák.



102

• A megyei szerkezeti tervhez kapcsolódó alátámasztó munkarészek megjelenítik a

területhasználatot korlátozó övezetek területi kiterjedését, ezzel kirajzolódik az a korlátozott mozgástér, amelyen belül a települések a törvény által lehetővé tett bővítési lehetőségükkel élhetnek.

• A települési térség ajánlásai új elemekkel egészülnek ki:

o Az új gazdasági terület kijelölésének indokoltságát kis-térségi szinten kell igazolni o új terület igény-bevételére ott van lehetőség, ahol a kijelölés nem ütközik az övezeti

tervben meghatározott korlátozásokkal, illetve ahol a tervezett új terület-felhasználás határos az adott település belterületével.

• Jelen tervezési eljárás keretében készült módosított térségi szerkezeti tervhez egy olyan

településsoros - és valamennyi területfelhasználási kategória területét meghatározó, a tervmódosítás mellékletét képező - területi mérleg készül majd az egyeztetési eljárást követően, amely lehetővé teszi az önkormányzatok által készítendő település-szerkezeti tervekben tervezett eltérések (változtatások) %-os megfelelőségének ellenőrzését.

• A térségi terület-felhasználásra vonatkozó ajánlások kiegészülnek a magyarországi megyei

terület-rendezési tervezés fő tapasztalatai és eredményei felhasználásával. 3.1.2 A térségi szerkezeti tervet érintő - az infrastruktúra hálózattal összefüggő -

változtatások

• Az M9 autópálya nyomvonalának pontosítása (az OTrT törvény módosításának figyelembevételével).

• M7 és M70 autópálya megépült, a terv meglevőként ábrázolja a megvalósult

nyomvonalon.

• Az M75 autópálya nyomvonalának megváltozása (az autópálya nem a 75. sz. út tehermentesítésére, hanem Zalaegerszegnek az országos gyorsforgalmi úthálózathoz való jobb kapcsolódása érdekében épül).

• Az M76 autópálya nem szerepel az OTrT-ben (közel azonos nyomvonalon az M75

autópálya valósul meg).

• M86 autópálya a megyében nem épül (az OTrT szerint Mosonmagyaróvár - Szombathely között valósul meg).

• A 75.sz. és 86. sz. főút magasabb szolgáltatási színvonalon épül át (a párhuzamosan

éplő gyorsforgalmi utak elmaradása miatt).

• Az OTrT-ben szereplő új nyomvonalú főutak (a megváltozott gyorshálózati elemek miatt is) megváltozott nyomvonalakkal szerepelnek.

• A térségi mellékutak nyomvonalvezetésében is történt változás a fő - és gyorsforgalmi

hálózat módosulásának következtében.

• Az országos kerékpárút törzshálózat az OTrT-ben megváltozott, amely maga után vonta a megyei (térségi) kerékpárutak rendszerének megváltozását is.



103

3.1.3 A megyei övezeti tervet érintő változtatások • Az OTrT övezeti rendszerének megfelelően az országos ökológiai részét képező

területeken lehatárolásra kerülnek a „magterület”, „ökológiai folyosó” és a „pufferterület” kategóriák.

• Azokon a területeken ahol területi ütközés van a védelmi kategóriák lehatárolása és a

településrendezési tervekben rögzített terület-felhasználás között, ott a megyei terv intézkedéseket javasol az összhang biztosítására

• Ezzel egyidejűleg a megyei terv módosítása során elmaradnak a hatályos megyei

területrendezési tervben (az akkor hatályos OTrT-vel összhangban korábban alkalmazott és lehatárolt övezetek, mint:

o a „kiemelten fontos érzékeny természeti terület övezete”, o a „védett természeti terület övezete”, o a védett természeti terület védőövezete”, o a „természeti terület” övezete, o valamint az „ökológiai (zöld) folyosó övezete”

• A terv módosítása során - az OTrT-ben is alkalmazott módszertan alkalmazásával -

felülvizsgálatra és a léptéknek megfelelő pontosításra kerül a „kiváló termőhelyi adottságú szántóterület” övezeti lehatárolása a rendelettel elfogadásra kerülő munkarészek között.

• Ezen túlmenően meg-határozásra és lehatárolásra kerül „a mezőgazdasági művelésre

másodlagosan alkalmas terület övezete” a megyei közgyűlési határozattal elfogadásra kerülő munkarészek között.

• Új övezetként kerül lehatárolásra az „erdőtelepítésre alkalmas terület övezete” a rendelettel

jóváhagyásra kerülő munkarészek között és „az erdőtelepítésre másodlagosan alkalmas terület övezete”

• Új övezetként kerül lehatárolásra a „kiváló termőhelyi adottságú erdőterület” övezete az

FVM adatszolgáltatása figyelembe-vételével. • „Térségi komplex táj-rehabilitációt igénylő terület” lehatárolására nem kerül sor Zala

megyében (a hatályos OTrT szerint sincsenek) olyan térségek, amelyek térségi szintű táj-rehabilitációt igényelnek.

• A térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezete (az OTrT-vel megegyező módszertan

alkalmazásával kerül kidolgozásra) • A megyei terv módosítása során az OTrT-ben közigazgatási határosan meghatározott

országos tájképvédelmi területek pontosításra és a térségi tájképvédelmi területekkel kiegészítésre kerültek.

• Elhagyásra kerül a „térségi hulladéklerakó hely kijelöléséhez vizsgálat alá vont terület”

övezete, mivel az elkészült és elfogadott hulladékgazdálkodási tervek alapján kijelölésre (a szerkezeti tervlapon pedig a tartalmi követelmények szerinti ikonokkal ábrázolásra kerülnek) a térségi hulladéklerakó helyek.

• Új övezetként lehatárolásra kerülnek a „történeti települési területek” az OKM

adatszolgáltatásában megadott településkört érintően területi lehatárolásokkal



104

• Lehatárolásra kerül a „rendszeresen belvíz járta terület” övezete a KvVM adatszolgáltatása felhasználásával

• Új övezetként lehatárolásra kerül a „nagyvízi meder” övezete a KvVM adatszolgáltatása

felhasználásával • Új térségi övezetként kerül lehatárolásra a „földtani veszélyforrás terület” övezete • A megyei területrendezési terv módosításában - megyei közgyűlési határozattal

jóváhagyandó munkarészek között - változatlanul szerepelnek majd kiegészítő övezetek, amelyek tartalma segíti a településrendezési tervezést, de előírásai, ajánlásai nem kötelező érvényűek a település-rendezési tervek készítésénél.

Alkalmazott kiegészítő övezetek:

o a mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas terület övezete, o az erdősítésre másodlagosan alkalmas terület övezete, o az együtt tervezésre ajánlott települések övezete, o valamint a szélerőművek telepítése szempontjából vizsgált területek övezete

A fent részletezett változások jobb áttekinthetősége érdekében a megyei területrendezési terv módosításának megalapozó - jóváhagyásra nem kerülő - munkarészei között kerül dokumentálásra az a tervlap, amely a hatályos megyei terv és a tervmódosítás összehasonlítását teszi lehetővé. A tervlap a hatályos terv és a termódosítás szerkezeti tervlapjának egymásra illesztésével készült. Ezáltal értékelhetővé válnak a hatályos tervhez képest a termódosítás során érvényesítendő változások mind a térségi területfelhasználásban mind a műszaki infrastruktúra hálózatok, egyedi építmények vonatkozásában.



105

3.2 A térszerkezet és a településrendszer fejlesztésének javaslata A térszerkezet alakításának javaslata az adottságok vizsgálatára és értékelésére épül. A megye térszerkezetének meghatározó elemei

• a települések rendszere, az eltérő funkciójú és szerepkörű települések egymást kiegészítő hálózata, a települési területek térbeli kiterjedése,

• a táji, természeti (ökológiai) elemek rendszere és hálózata,

• a térszerkezet alakulását befolyásoló - sokszor meghatározó - műszaki infrastruktúra

hálózatok térbeli rendje (elsősorban a közlekedési ezen belül is a közúti közlekedési infrastruktúra).

Zala megye térszerkezete tervezésénél követett célok és prioritások • A térszerkezet alakítása mindenkor a tájszerkezeti, településszerkezeti sajátosságok

figyelembevételével történhet: - a települési területek kompaktságának megtartásával, ahol ez a hagyomány (pld. utcás

települések), - a laza - a táji és az épített környezeti elemek harmonikus - struktúrák megőrzésével és

továbbfejlesztésével ott, ahol ez a tradíció (pld. szeres települések). • Cél a tagolt, harmonikusan fejleszthető térszerkezet kialakítása, ahol a táji-, természeti

elemek, ökológiai hálózatok az összefüggőek és folyamatosak, a művi, települési területek pedig szigetszerűek.

• Támogatott a fejlődési pólusok - elsősorban a városi és városiasodó foglalkoztató és ellátó

központok, valamint a turizmus kiemelt célterületeit jelentő települési központok - továbbfejlesztése, valamint a fejlődési tengelyek erősödése, de ez a változás nem eredményezheti a települési - beépített - területeket összefüggő zónáinak kialakulását.

• Támogatott a térben a polifunkcionális területhasználat, de ez nem eredményezheti az eltérő

környezetminőség-igényű funkciók egymás mellé kerülését, ezzel veszélyeztetve az adott funkció működéséhez nélkülözhetetlen környezetminőség fenntartását és javítását.

• A térszerkezet fejlesztését szolgálva a közlekedési hálózatok fejlesztése, térbeli rendjük

összehangolása segítse elő:

- a megye egésze, térségei - kistérségei - és településcsoportjai (és azok gazdasága) bekapcsolódási lehetőségeit a formálódó magyarországi és európai térstruktúrába, gazdasági szerkezetbe (ennek eszköze a gyorsforgalmi hálózat területfejlesztési szempontokat is figyelembe vevő kijelölése),

- a településközi kapcsolatok erősítését (az országos fő és mellékútvonal hálózat)

továbbfejlesztésével, hálózatának és nyomvonalainak alakításával (a településeket elkerülő szakaszok támogatásával). A szerkezetfejlesztés olyan megoldásokat alkalmazzon, amely elősegíti a megyei relatív hátrányos térségei elérhetőségének a javítását, ott a gazdaságfejlesztés gyorsítását, a népességmegtartóképesség fokozását,



106

- az egyes települések között, illetve a foglalkoztató-, ellátó központi városias települések és a szolgáltatásokat igénybe vevő falvak között ma még számos helyen hiányzó közúti kapcsolatok kiépítésével járuljon hozzá a szolgáltatásokhoz való gyorsabb hozzájutás biztosításához, a magasabb színvonalú oktatási, egészségügyi, kulturális, kereskedelmi szolgáltatások elérhetőségének javításához, ezzel a társadalmi igazságosság érvényesítéséhez.

A településrendszer fejlesztésének javaslata A tervezés fejlesztési elvei és céljai (a megyei területrendezési terv módosítása keretében a településrendszer fejlesztésének sem elvei, sem a céljai nem módosulnak). • Zalaegerszeg Nyugat-Dunántúli Régióban betöltött irányító szerepének megerősítése Győr

mellett. A megyeszékhely a Szlovénia irányultságú térkapcsolatok irányító központjává történő fejlesztése a szükséges intézményi fejlesztésekkel.

• A teljes körű ellátási és igazgatási funkcióval rendelkező városok tehermentesítése a

funkcióhiányos városok és funkcionálisan gazdag községek feladatkörének kiegészítésével, különösen a lakossági ellátás terén.

• A megye minden településén biztosítható legyen az alapfokú szolgáltatások elérhetősége

helyben vagy 15 perces közlekedéssel • A megye speciális - elsősorban idegenforgalmi - funkcióval rendelkező települései egyedi

jellegének megőrzése, városi rang esetén a városi szintű központi funkcióik továbbfejlesztése

• Pólusképzés a megyeközpont és városhiányos területein Településrendszer fejlesztését meghatározó legfontosabb tényezők Településrendszeren egy adott terület településeinek sűrűségére, területi elrendeződésére, azok egymáshoz való térbeli viszonyára, központjaira és azok vonzáskörzeteire utal. A településrendszer időben változó, azonban bizonyos fokú tehetetlenséggel rendelkezik a gazdaság és társadalom átalakulását szerkezetében csak bizonyos idő után képes követni. Fejlődésére számos tényező van hatással. Ezek egy része közvetlen, mások közvetett módon befolyásolják a településhálózat egyes súlypontjainak megerősödését, illetve gyengülését illetve a települési kapcsolatokat. A megye központjai által felvállalt és teljesített funkciói (határaikon túlra is terjedő regionális, nemzetközi feladatkörei) jelentősen kihatnak az érintett térség általános fejlődési potenciáljára. Lényeges a közlekedési hálózat fejlesztése, amely dinamikahordozóként megerősíti egy-egy, már létező központ helyzetét, illetve felértékel más, eddig kisebb jelentőségű települést. Fontos tényező, hogy az aprófalvas településeken lehetetlen minden települést ellátni az összes alapfokú szolgáltatással. Ez esetben egy adott településcsoport ellátó központját, illetve annak elérhetőségét szükséges erősíteni. Egy adott nagyobb kiterjedésű városhiányos területen több település párhuzamosan jelentősebb funkciókat fejleszt. A megye több kisvárosára jellemző - elsősorban a speciális funkciói és a kapcsolódó szolgáltatások - jelenléte, ami kívánatos de ezzel együtt a helyi és környékbeli lakosság igazgatási jellegű ellátása valamelyest háttérbe szorul. A településrendszer fejlesztésének céljai és feladatai



107

• A megye relatív, országon belüli helyzetének és ezzel településhálózati modernizációjának

feltétele, hogy központja milyen, a megyehatáron túlnyúló szerepkörre tesz szert a közel jövőben. A kapcsolódó feladat, hogy Zalaegerszeg meghatározza feladatkörét a régióban és azt minél erőteljesebben érvényre juttassa ezzel erősítve meg pozícióját Győrhöz viszonyítva. A határon átnyúló kapcsolatok vonatkozásában Zalaegerszeg a szlovén-magyar míg Nagykanizsa a horvát-magyar kapcsolatokban játszhat jelentős szerepet. Mivel Szlovéniával, mint Európai Uniós taggal a kapcsolatok erősítése jóval megalapozottabb nemzetközi szerepének erősítése Zalaegerszeg esetében indokolt a rövid és középtávon.

• Zala megyében jelenleg két kiemelten erős központ van, a bipoláris településrendszer

ellensúlyozása Keszthely fejlődésével megindult, ugyanakkor szükséges annak további erősítése, kiemelten a lakosság közszolgálati és intézményi ellátottságának erősítésével. Ez vonatkozik a további három kistérségi központra (Lenti, Letenye és Zalaszentgrót) is, ha adottságaiknál fogva nem is olyan mértékben, mint Keszthelyre. A jelenleg hiányos funkciókkal bíró városokban, különösen azokban, amelyek nem töltenek be kistérségi központi funkciót hiányos a városi igazgatási szolgáltatások kiépítettsége. Fontos feladat elsősorban Zalakaros Zalalövő esetében ezek továbbépítése, mivel tehermentesíthetik a megye két (három) kiemelt központját. Ebben a tekintetben Hévíz eltérő megítélés alá esik a közvetlen közelében található Keszthely és a kiemelt üdülőfunkció miatt.

• A településhálózat fejlesztésének alapkérdése, a városhiányos területek kezelése. Zala

megye esetében ez nem feltétlen jelent központhiányt, sőt a megye középső sávjában számos emelt szintű nem városi funkciójú település van. Ezekből néhány jelenleg is létező funkciói, földrajzi, illetve közlekedésföldrajzi helyzete miatt valódi, akár városi rangú központtá is fejleszthető. Ezek a települések a helyzetfeltárásban a „funkciógazdag falusi központ, emelt szintű igazgatási feladatokkal” kategóriába tartoznak: Csesztreg-Zalabaksa településpár, Gellénháza, Bak, Kehidakustány, Balatongyörök, Lovászi, Türje, Nova. Közülük jelenleg is kiemelt szerepe van a Csesztreg-Zalabaksa településpárnak (kis településsűrűségű terület központja), Gellénházának (Zalaegerszeg mérsékelt ellensúlya) és Pacsának (a megye középső nyugati részének potenciális központja, városi múlttal), és Baknak. (Pacsa az elmúlt időszakban visszakapta városi rangját). Hosszabb távon Egervár és Nagypáli a zalaegerszegi agglomeráció északi részének meghatározó központja lehet. Murakeresztúrnak szintén hosszabb távon van esélye arra, hogy központtá fejlődjön. Az első esetben az útfejlesztések második esetben pedig a határon átnyúló kapcsolatok a település esélyeit meghatározó tényező.

• A mikrotérségi központokként értelmezhető „emelt szintű falusi központok” és „falusi

központok” esetében a feladat az alapszintű ellátás teljessé tétele és a vonzáskörzetek stabilizálása. A mikrotérségi központok megerősítése, és vonzáskörzetükben az elérhetőségi viszonyok javítása hozzájárul az aprófalvak életképességének javításához.

• Az aprófalvak fenntarthatósága csak részben rendezési kérdés - a közúti összeköttetések

biztosítása - nagyobbrészt fejlesztési ügy így nagymértékben összefügg a közlekedési szolgáltatások helyi viszonyoknak és igényeknek történő megfeleltetésének.



108

3.3 Tájszerkezet alakítása, tájrendezési irányelvek Tájrendezési irányelvek A tájrendezési irányelvei a tervkészítés általános irányelveivel és célkitűzéseivel összhangban a megye területének - településeinek, kistérségeinek - fenntartható fejlődését célozzák. A fenntartható fejlődés elvének megvalósítása magában foglalja a megye értékeinek, sajátosságainak megőrzését, a koordináció követelményeinek való megfelelést a szerkezeti, területfelhasználási beavatkozások tervezése és megvalósítása során. A koordináció követelménye egyrészt a megyén belüli települések és kistérségek együttműködését, összehangolt fejlesztését és rendezését, másrészt a megye nagyobb térségbe, a Nyugat-magyarországi régióba való illeszkedését jelenti. A megye értékeinek védelme és sajátosságainak megőrzése a táji - természeti és művi értékvédelem mellett a kulturális, gazdasági és néprajzi hagyományok megőrzését is jelenti. Tájrendezési szempontból elsődlegesen a táji adottságok, ezen belül is a táji, természeti értékek megőrzése a feladat, összehangoltan a megye fejlődését szolgáló területfelhasználási és szerkezeti változtatások meghatározásával. A megye tájszerkezetének és tájhasználati módjainak alakítása a táj- és természetvédelmi szakterület mellett a környezetvédelmi, mező- és erdőgazdasági, közlekedési, közmű és településrendezési ágazatok függvénye és bizonyos szempontból ezek szintézisének tekinthető. Az ágazatok közül tájrendezési szempontból kiemelt figyelmet érdemel a tájhasználati módok egy csoportját meghatározó és tájszerkezeti tényezőként is fontos táj- és természetvédelmi szakterület, valamint más szempontból közlekedési ágazat. A táj- és természetvédelem témakörében meghatározásra kerül a különböző szinten védett és védendő területeken, értékeken túl ezek és a köztes nem védett, de táji, természeti szempontból értékhordozó területek összefüggő rendszere, az ökológiai hálózat, amely térségi jelentőségű szerkezeti elem. Az ökohálózat egy része szervesen kapcsolódik a táj vízrajzi adottságaihoz, a folyó és patakvölgyekhez. Ezekben a térségekben fontos az ár- és belvízvédelmet szolgáló vízrendezési, valamint a természeti értékvédelmet szolgáló tájrendezési érdekegyeztetés, illetve ennek során az ökológiai szemlélet erősítése (l.: vízrendezési fej.). A tájhagyományok megőrzéséhez kapcsolódó speciális feladat a megye őrségi zugában fennmaradt sajátos (szeres) településszerkezeti formák, és más (művi és települési értékvédelmi fejezetekben rögzített) települési értékeinek megtartása. A térségi és települési infrastruktúra szempontjából szerkezetképző közlekedési hálózat fejlesztése vonja maga után a legegyértelműbb tájszerkezeti változásokat, új települési és térségi kapcsolatok létrejöttével. Az új nyomvonalak vezetése, települési és ökológiai hálózati elemekkel való egyeztetése fontos feladata a tájrendezési tervnek. Fontos a felsőbbrendű - országos és térségi - tervekben előírt közúti és vasúti fővonalak megfelelő tájbaillesztése, tájrendezési szempontból is megfelelő nyomvonalvezetése és kialakítása. A fentieken túl speciális tájrendezési feladatként jelentkezik a megyében a sajátos település- és tájszerkezettel rendelkező kis-térségek (szőlő- és borvidéki területek, kertes mezőgazdasági térségek, az Őrvidékkel határos mozaikaos területek) tájvédelmi szempontból is megfelelő településrendezési feladatainak megoldása. Szerencsés tájrendezési adottság, hogy a megyében nem számattevőek - csak helyi szinten jelentkeznek - a külszíni bányászat által



109

okozott tájkárosító hatások. Tájvédelmi és területrendezési szempontból is megfelelően kezelhetők ezek a problémák a településrendezési tervekben. Tájszerkezet A tájszerkezet alakítása szempontjából elsődleges a megye ökológiai hálózati rendszerének kiteljesítése, a meglevő elemek összekapcsolásával, illetve kiegészítésével. Az ökológiai hálózat legértékesebb és legmagasabb szinten védett elemei az országos védettségű természeti területek, a megye területén levő nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek. Ezek kisebb - nagyobb zöld szigeteket képeznek a megye viszonylag jelentős hányadán és közöttük húzódnak az OTrT keretében megkutatott fő ökológiai folyosók (a megyében elsődlegesen a Mura-völgyhöz kapcsolódó vizes-nedves, gyepes - erdős természeti és extenzív mezőgazdasági területsáv). Ezek együtt az elsődleges (országos) szintű ökohálózatot képezik. Az elsődleges hálózat kiegészül másodlagos, megyei szintű ökológiai elemekkel, amelyeket a helyi védettségű területek és valamennyi az elsődleges hálózathoz nem tartozó természeti terület, meglevő és tervezett ökológiai- és zöldfolyosó együttese képez. Az ökológiai folyosók a megye természetföldrajzi sajátosságainak megfelelően elsősorban a kisvízfolyásokhoz, patakvölgyekhez, illetve a hegy- és dombvidéki területek meredek oldalainak erdőihez, illetve mindkét felszíntípusnál extenzív gyepekhez kapcsolódnak. A zöldfolyosók a meglevő és tervezett művi tájelemek (közlekedési és más műszaki infrastruktúra nyomvonalak, új beépítések, településszegélyek) zöldfelületi kiegészítését, környezetvédelmét és tájbaillesztését szolgáló meglevő és tervezett zöldsávok, véderdősávok és erdősítések. Az ökológiai hálózat országos elemeit kiegészítő megyei szintű alkotórészek egymáshoz és az országos hálózathoz is kapcsolódva képeznek rendszert. E rendszer sajátja, hogy a megye minden regionális szinten értelmezhető és jelentős meglevő és tervezett természeti, természetszerű, természetközeli és renaturált területét magában foglalja, függetlenül ezek jelenlegi és tervezett védettségi szintjétől és tulajdonviszonyaitól. Ezért is szükséges e területek védelme, fenntarthatósága érdekében a területrendezési terv keretében - a településrendezési tervek szintjére is átvihető és átvehető - speciális tájhasználati-tájvédelmi szabályozást adni, a tiltások és korlátozások mellett meghatározva a támogatások és ösztönzések lehetőségeit is. Az ökológiai hálózat országos elemeit kiegészítő legfontosabb megyei szintű hálózati elemek az alábbiak: • helyi védettségű természeti területek, • erdőterületek (meglevő erdők és tervezett erdősítések, erdősítésre alkalmas területek) • kisvízfolyások (patakok, erek, stb.) medre és parti sávjai, valamint egyéb vízfelületek

(tavak, tározók), • a megye mezőgazdasági összterületének jelentős hányadát adó gyepterületek, • extenzív műveléssel fenntartandó mezőgazdasági területek (nagyrészt a fentiekkel

átfedésben), • zöldfolyosók (meglévő helyi szintű ökofolyosók, védőzöldsávok, véderdő telepítések).

Tájhasználati módok A tájhasználati módok jövőbeli alakulása szempontjából a tájrendezési fejezet elsősorban a mezőgazdasági és az erdőgazdasági tájhasználatot illetően meghatározó, az egyéb tájhasználati típusok (települési, műszaki infrastrukturális, stb.) más szakági munkarészek keretében meghatározott struktúráját illetően ezek térbeli megjelenését, tájbaillesztését segíti elő. A tájrendezésnek, szándékaink szerint egyre jelentősebb szerepe lesz a felszíni vízrendezés (folyó- és kisvízfolyás szabályozás, ár- és belvízvédelem), a vízfelületek alakítása terén is, az ökológiai szemlélet erősödésével.



110

A mezőgazdasági - és erdőterületek strukturálását és fejlesztését egyre nagyobb mértékben áthatja a racionális tájgazdálkodás - a termőhelynek megfelelő művelési ágak és módok megválasztása -, valamint a települési és természeti környezet védelmének térségi szintű figyelembe vételének szempontjai. Ezeknek megfelelően javaslatot teszünk az elsődelgesen erdő- illetve mezőgazdasági hasznosítású területek kiegészítéseként a mezőgazdasági művelésre, továbbá az erdőtelepítésre másodlagosan alkalmas mező- és erdőgazdasági területi struktúra kialakítására. Ezzel összhangban a nem természeti alapú tájhasználatok (beépítések, műszaki infrastruktúra létesítmények, műszaki és kommunális telephelyek, stb. által igénybevett területek) zöldbeágyazására, tájbaillesztésére, a természeti és mesterséges zöldfelületi rendszerek szerves összekapcsolását elősegítő településrendezési ajánlásokat is tartalmaz jelen tervmódosítás.

3.4 A térségi szerkezeti terv tájszerkezeti változásai A hatályos megyei térségi szerkezeti tervhez képest a változások elsősorban a 2008-ban módosított Országos Területrendezési Terv (OTrT) következményei. A 2003-ban elfogadott OTrT-hez képest a 2008-as módosítás a megye területén növelte az erdőgazdálkodási térség területét, illetve bevezette a vegyes területfelhasználású térség területi kategóriát. A szabályozás is változott: Az új OTrT a megyei tervek számára is lehetőséget biztosított a vegyes területfelhasználású térség kijelölésére, ami táj- és természetvédelmi szempontból is kedvező, mert ebben a területfelhasználási térségben a mezőgazdasági és erdőgazdasági célú területfelhasználásnak egyaránt prioritása lehet. A térségtípusra nincs alkalmazási normatíva kikötve. Ezekkel a lehetőségekkel élve a térségi szerkezeti terv a vegyes területfelhasználású térség területét csökkentette az OTRT-hez képest. Vegyes területfelhasználású térségbe sorolta a terv a megye erdőgazdasági és mezőgazdasági térségek által keverten érintett, mozaikos területeit. A vegyes területek lehetőség szerinti növelésével kívánja hangsúlyozni a terv, hogy ezen térségen belül kiemelt jelentősége van a helyi tájhagyománmyokat őrző mozaikos tájhasználat fenntartásának, továbbá lehetőség van az erdőterületek, fásítások növelésére és ezzel a biológiai sokféleség növelésére, illetve a táj változatosabbá, turisztikai szempontból is vonzóbbá tételére. A térségi szerkezeti tervhez kapcsolódó ajánlások, irányelvek részletes ajánlásokat fogalmaznak meg a táji, természeti értékek védelmére, az ökológiai hálózat területeinek biztosítására, a tájképvédelemre, a hagyományos tájszerkezet megőrzésére, fejlesztésére és a mezőgazdaság, erdőgazdaság több funkciós fejlesztésére vonatkozóan is. Vegyes területfelhasználású térség Az OTrT fogalomhasználata szerint vegyes területfelhasználású térség: országos, kiemelt térségi és megyei területrendezési tervben megállapított területfelhasználási kategória, amelybe mozaikos szerkezetű erdőgazdálkodási, mezőgazdasági és települési térségek tartoznak. Az OTrT Zala megyében 39.226,7 hektár vegyes térséget tervezett. Ezzel szemben a megyei terv kissé csökkentette e területfelhasználási kategória javasolt kiterjedését. A látszólagos csökkenés oka a két terv eltérő léptékéből, pontosságából adódik. A megyeterv a valós területfelhasználásnak megfelelően ábrázolja a települési- és az erdőterületeket, amelyek az OTrT nagyvonalú lehatárolásából kivágásra kerültek.



111

A térségi kategória javasolt alkalmazásának oka a területi adottságokhoz és potenciálokhoz való differenciáltabb alkalmazkodás biztosítása, a településrendezési tervekben nagyobb mozgástér lehetővé tétele azon településfejlesztési szándékok befogadására, amelyek funkciója összhangban van a régiós és térségi célkitűzésekkel és amelyek okozta környezeti terhelés nem ellentétes a területrendezési terv védelmi övezetei szabályozási előírásaival. A megyei területrendezési tervben vegyes területfelhasználású térség került alkalmazásra az OTrT-ben kijelölt területi lehatárolások pontosításával. A térség legjelentősebb összefüggő lehatárolása a Göcsej terletén, Zalaegerszegtől D-re, DNy-ra található. Emellett Nagykanizsától K-re, valamint a megye északi részén Zalalövő térségében fordul elő nagyobb, szigetszerű foltokban. Vegyes területfelhasználású térség területének legalább 85%-át a településrendezési tervekben mezőgazdasági és/vagy erdő területbe kell sorolni. A fennmaradó területen - nagyvárosias lakóterület kivételével - beépítésre szánt terület is kijelölhető. A vegyes területfelhasználási térségre vonatkozó területrendezési ajánlások szakmai megalapozása és javaslatai:

o A vegyes területfelhasználású térség által érintett - gazdaságosan nem művelhető - területeken a racionális földhasználat elvének alkalmazásával cél a kedvezőtlenebb termőhelyi adottságú területek erdő, illetve gyepterületként való használata. A térségen belül előnyben kell részesíteni a rövidtávú gazdálkodási érdekekkel szemben a hosszútávú ökológiai szempontok érvényesítését.

o A térségben beépítésre szánt terület kijelölése csak jóváhagyott településfejlesztési koncepció által meghatározott funkcióra, a takarékos területhasználat szempontjainak figyelembevételével ajánlott. A vegyes területfelhasználású térség által érintett területeken is törekedni kell a történetileg kialakult kompakt településszerkezet megőrzésére és továbbfejlesztésére. Ennek érdekében új beépítésre szánt területek kijelölésére a kialakult településszerkezethez szervesen kapcsolódó és beépítésre alkalmas területen kerüljön sor.

o A vegyes területfelhasználású térség által érintett területeken települési térségen kívüli - ahhoz szervesen nem kapcsolódó - zöldmezős beruházások településrendezési tervbe illesztése előtt területrendezési tanulmányt és stratégiai környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni (a tervezett fejlesztés hatásainak komplex vizsgálatára), ha a tervezett területfelhasználás kiterjedése meghaladja a 10 hektárt, vagy az egymással funkcionális kapcsolatban lévő, de egymáshoz nem kapcsolódó területfelhasználások együttes kiterjedése meghaladja a 15 hektárt. Takaró- illetve szegélyfásítás telepítése indokolt a külterületi szigetszerűen megjelenő zöldmezős beruházások tájbaillesztése érdekében. A szegélyfásítás során lehetőség szerint kerülni kell a tájidegen fajok alkalmazását.

Mezőgazdasági térség Az OTrT mezőgazdasági térség, mint területfelhasználási kategória elsősorban mezőgazdasági művelés alatt álló területeket tartalmaz, amelyek a megyei területrendezési tervben legalább 75%-ban mezőgazdálkodási hasznosítású térség kategóriába kerültek besorolásra. A mezőgazdasági térség területfelhasználására vonatkozó OTrT szabályok: 1./ A megyei területrendezési tervben a mezőgazdasági térség legalább 75%-ban mezőgazdasági kategóriába oszlik, a fennmaradó részen városias települési térség nem jelölhető ki.



112

2./ Borvidéki és bortermőhelyi település szőlőkataszter szerinti I.-II. osztályú területeihez tartozó földrészlet beépítésre szánt területté nem minősíthető. Szőlő művelési ágban nyilvántartott földterület művelési ága csak az illetékes hegyközség, annak hiányában a település jegyzőjének egyetértő nyilatkozata mellett változtatható meg. A mezőgazdasági térség területe a jövőben is meghatározó marad, mint területi súlyát illetően elsődleges, ökológiai szempontból másodlagos tájhasználati mód. A megye tájgazdálkodásában továbbra is a mezőgazdaság a meghatározó az erdőgazdálkodás mellett, csökkenő területi aránya ellenére is (a fent említett „erdősítésre elsődlegesen alkalmas területek övezete” elsősorban a gyengébb termőképességű mezőgazdasági területek rovására került kijelölésre). A területrendezési terv agrárgazdasági céljaként a felülvizsgálat során, a racionális földhasználati elveknek megfelelően, a legjobb termőképességű területek művelésben tartásának biztosítását fogalmaztuk meg. Ezek lehatárolást két oldalról közelítettük: részben az OTRT alapján, az ott meghatározott kiváló termőképességű szántók övezete, valamint az agrárgazdasági vizsgálatok eredményeképp létrehozott mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas területek övezete alapján. Ezt a két mezőgazdasági területi kategóriát tartjuk szükségesnek a településszerkezeti tervekben feltétlenül mezőgazdasági területbe - ezen belül is elsődlegesen általános mezőgazdasági övezetbe - sorolni. A mezőgazdasági térség területfelhasználására vonatkozó megyei irányelvek szakmai megalapozása és tájrendezési javaslatai A tervelőzmények illetve a megye táji - területi adottságainak ismeretében megfogalmazhatók azok a térségi ajánlások, irányelvek, amelyek a mezőgazdasági térség optimális tájhasználatának legfontosabb szempontjait és javaslatait foglalják össze. Az alábbi bekezdésekben összefoglaljuk azokat a szakmai háttéranyagban megfogalmazható javaslatokat, amelyek közül a legfontosabbak bekerülhetnek a terv elfogadásra kerülő munkarészeibe is:

− A termőföld más célú hasznosítása csak a legszükségesebb mértékben és elsősorban a jelenleg beépített területtel határos gyengébb termőhelyi adottságú területeken javasolható. Az átlagosnál jobb adottságú földterület beépítésére szánt területté csak kivételesen indokolt esetben jelölhető ki, amennyiben a művelés alóli kivonás közérdekű és jóváhagyott településfejlesztési koncepcióban támogatott célt szolgál, és arra a funkcióra kevésbé értékes földterület nem áll rendelkezésre.

− A mezőgazdasági térség területfelhasználása során - a mindenkori terület potenciálja és a művelési ág együttes figyelembevételével - ösztönözni kell a gazdaságos árutermelésre alkalmas birtokméretek kialakítását. Ahol a birtokméret az adott művelési ághoz viszonyítva megfelelő, és táji, természetvédelmi érdekeket nem sért, lehetővé kell tenni farmgazdasági típusú területek kijelölését - a gazdálkodással való együttlakás lehetőségének biztosítását - is.

− A termőterületek védelme érdekében külterületen településrendezési tervekben az OTÉK-ban megengedett telekminimumnál nagyobb, illetve az ott megengedett beépítési %-nál kisebb értékeket célszerű meghatározni a beépíthetőség feltételeként, továbbá célszerű a kisebb üzemméretű területek kijelölése helyett a birtokközpontos rendszer ösztönzése a településtervekben. A mezőgazdasági térséghez tartozó területek további felaprózódását a településrendezés eszközeivel is gátolni kell.

− A mezőgazdasági térségben elő kell segíteni az agrár-térszerkezetet előnyösen formáló mozaikos védő erdősávok, fasorok telepítését, egyben biztosítani kell a meglévő mezsgyék, erdősávok védelmét. A területeken meg kell akadályozni a talaj fizikai, kémiai és biológiai degradációját.



113

− A mezőgazdasági térség részét képező kertgazdaság területeken - differenciált külterület-szabályozással, azon belül a helyi sajátosságokhoz illeszkedő területfelhasználási kategóriák alkalmazásával törekedni kell a terület rendeltetésszerű használatához képest intenzívebb beépítések meggátlására. A tájkarakter védelme érdekében a településrendezési tervek készítése során javasolt az OTÉK-ban megengedett telekminimumnál nagyobb - irányelvként: hagyományos szőlő- és intenzív kertészeti területeknél legalább 1500-3000m2, nem hagyományos szőlő- és gyümölcsös területeknél min 3000-6000m2 -, illetve az OTÉK-ban megengedett beépítési %-nál kisebb - 0 és 1% közti - értékeket meghatározni a beépíthetőség feltételeként. A mezőgazdasági térséghez tartozó borvidéki és szőlőkataszterbe sorolt területeken a beépítés településrendezési tervben megállapítandó feltétele a szőlő művelési ágnak megfelelő területhasználat.

− Amennyiben a szántóföldi művelés építményigénye az övezeten kívül(i birtokközpontban) nem biztosítható, a településrendezési tervben megengedhető annak létesítése a terület táji-természeti értéket nem képező részén, max. 0,5%-os, tájbaillő beépítettséggel. Az állattartás, szénatárolás településtervben meghatározandó építményigénye is csak tájba illesztett módon biztosítható, a terület táji-természeti értéket nem képező részén, max. 0,5%-os beépítettséggel.

− A mezőgazdasági térség hasznosításánál érvényesíteni kell a „vizek mezőgazdasági eredetű, nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, rendeletben foglalt előírásokat.

− A térség területhasználata során biztosítani kell az ökológiai tájgazdálkodás, a racionális földhasználat elveinek érvényesülését, meg kell védeni az értéket képező hagyományos tájkarakter elemeit, a mezőgazdasági tájfásítás és dűlőrendszer értékeit. A térségben össze kell egyeztetni a mezőgazdasági hasznosítás, valamint a táj- és természetvédelem érdekeit, az optimális tájhasználat kialakítása érdekében.

− A magasabb ökológiai, de alacsonyabb termőhelyi értékű mezőgazdasági területek az agrárkörnyezetvédelmi alapú környezetkímélő területhasználat, az ökogazdálkodás és az erre épülő ökoturizmus és vidékfejlesztés javasolt célterületei, ennek megfelelően itt kiemelt fejlesztési és rendezési cél a táji változatosság, mozaikosság fenntartása: gyepek - ligetek - erdők, nádasok, nedves - vizes élőhelyek megóvása illetve területi részarányuk növelésének elősegítése.

− Az intenzív művelésből kivonandó öko- (bio-) és egyéb külterjes mezőgazdálkodásra sem alkalmas területek elsősorban extenzív gyepgazdálkodással, honos fafajokkal történő ligetes fásítással, halastóként vagy egyéb vizes- nedves élőhelyek kialakulására módot adó formában hasznosítandók.

− A térségben elsődlegesen a táj értékeinek és karakterének megőrzését szolgáló tájhasznosítási módokat szükséges támogatni. Ezen belül - a területi adottságok és alkalmasság figyelembevételével - az extenzív gyepgazdálkodás - rét és legelőgazdálkodás -, ár- és hullámtéri gazdálkodás, víztározás, halastavak, és többcélú tározók létesítése élvezzen prioritást. A mezőgazdasági térség gyengébb termőhelyi adottságú területeien - az agrár, a környezetvédelmi és az erdészeti támogatási formák összehangolt alkalmazásával - ösztönözni kell a szántóterületek arányának csökkentését, a gyep és erdőterületek arányának jelentős növelését. A vízfolyások menti hullámtéri területeken és a megyei területrendezési tervben ökológiai zöldfolyosóként tervezett területeken található szántóterületeket erdősíteni, fásítani, illetve gyepesíteni célszerű.

− A mezőgazdasági térség beépítésre szánt területté való minősítése általában nem kívánatos, kivételesen csak abban az esetben, ha a terület természeti-, tájképi értékei nem károsodnak, adottságai is fennmaradnak, továbbá a terület biológiai sokfélesége sem károsodik helyreállíthatatlanul. A térségben - a megyei szerkezeti tervben ábrázolt területeken és építményeken túlmenően - új építmény létesítése is csak indokolt esetben, a természeti értékek, tájképi adottságok károsítása, sérelme nélkül legyen lehetséges. Fáslegelőn, nedves réten és lápos-mocsaras területen ill. azok 500 méteres



114

körzetében a vonalas létesítmények telepítése elkerülendő. A vízkincs megőrzendő, a felszíni és csapadékvizeket lehetőleg helyben kell tartani, a talajvíz csökkenését eredményező tevékenység csak kivételesen, indokolt esetben végezhető.

− A mezőgazdasági térségben a táj- és természetvédelmi szempontoknak alárendelten kell elősegíteni az erdősávok, fasorok telepítését, de elsődlegesen a meglévő mezsgyék, facsoportok, erdősávok védelmét kell biztosítani.

A mező- és erdőgazdasági (halvány sárga és zöld színű), valamint a vegyes területfelhasználású (okker színű) térségek elhelyezkedése az OTrT térszerkezeti tervlapjának Zala megyét is magában foglaló alábbi kivágatán.

A mezőgazdasági térség speciális adottságú részterületeinek elkülönítése a térségi szerkezeti tervben nem történik meg, azonban részben önálló övezetként, részben önálló szabályozási előírások illetve ajánlások kidolgozásával javasolta kezelésük. A mezőgazdasági térség már említett speciális adottságú részterületein - borvidéki területek, szeres területek - kívül magában foglal olyan érzékeny természeti területeket és hagyományosan kertgazdasági hasznosítás alatt álló részterületeket is amelyek, sajátosságaik miatt külön figyelmet érdemelnek és indokolt a rájuk vonatkozó speciális előírások meghatározása is az elfogadásra kerülő munkarészekben.



115

Az érzékeny természeti területek nem állnak természetvédelem alatt, nem tartoznak védett tájhoz, illetve ökológia hálózathoz, de táji - ökológiai adottságaik miatt különleges szabályokkal és lehetőségekkel is rendelkeznek. Jellemzőjük, hogy általában mezőgazdasági művelés alatt állnak (jobb esetben gyep, vagy nádas, rosszabb esetben intenzívebb művelési ágakban) és táji - természeti értékeik fenntartásához sajátos kezelésükre van szükség. Mivel ennek korlátozó és támogatási formái külön jogszabályban meghatározásra kerültek, önálló területrendezési tervi elkülönítésük nem indokolt, viszont szükséges legalább irányelvi szinten összefoglalni a fenntarthatóságuk érdekében megfogalmazható szabályokat, ajánlásokat. Az érzékeny természeti területeken támogatott természetkímélő tájgazdálkodással kell biztosítani az élőhelyek, a biológiai sokféleség védelmét, a tájképi és kultúrtörténeti értékek összehangolt megőrzését. Ennek érdekében az alábbi tájhasználati és kezelési javaslatok tehetők:

− a területek természetes illetve természetközeli állapota megőrzendő területei beépítésre szánt területté nem minősíthetők, az övezet területén külszíni bánya nem nyitható, potenciálisan környezetszennyező létesítmény (telephely, nyomvonal) nem létesíthető,

− a mező- és erdőgazdasági valamint vízgazdálkodási területek a táj- és természetvédelmi szempontok prioritásának biztosításával tartandók fenn és a településrendezési tervekben kötelezően külön övezeti előírásokkal szabályozandók, amelyek meghatározása településtervezés feladata,

− a területen épület elhelyezés csak indokolt esetben, az övezet természeti területnek nem minősülő részterületein valósítható meg, a kialakult táblahatárok mezsgyéit, gyepes tábla szegélyeit meg kell őrizni.

A fenti, kívánatos területhasználatot elősegítő javaslatok:

− A területen a természet- és környezetkímélő területhasználat, extenzív gazdálkodás javasolt, Az érzékeny (erdő- és) mezőgazdasági területeken kívánatos az agrotechnikailag intenzívebb művelési ágak és módok felváltása extenzívebb, természetközelibb irányba. Meglévő gyepes és vízhatású területek fásítása kerülendő.

− Az árkok, csatornák, utak mentén és a táblák szélén az élővilág fennmaradását szolgáló fasorokat, cserjesávokat, erdősávokat kívánatos megtartani, illetve javasolt telepíteni, illetve itt levő gyepek területe nem csökkenthető, - a meglevő gyepek fenntartásán túl kívánatos egyéb, ökológiailag kevésbé értékes területek gyepesítése.

− Az állattartás és a gyepgazdálkodás épületigénye az övezet táji- természeti értéket nem képező részén biztosítható. Műtrágyázás, vegyszerezés, intenzív gépi művelési technológiák végzése a rét és legelő területeken kerülendő,

− Az itt lévő vízgazdálkodási területeken a természetes és természetközeli vízmedrekre vonatkozó kezelési - fenntartási irányelveknek megfelelően ajánlott biztosítani a vízi- és vízközeli élőhelyek védelmét, a vízháztartásba történő művi beavatkozások az övezet területén csak árvízvédelmi érdekből végezhetők.

A településrendezés során érvényesítendő irányelvek szakmai megalapozása és javaslata: E területeket - amennyiben a településfejlesztési koncepció nem irányozza elő települési területté fejlesztésüket - az OTÉK kertes övezetére vonatkozó (29.§) szabályok figyelembevételével kell továbbtervezni, a kertgazdasági területre vonatkozó részletes szabályokat - az általános tájvédelem szempontjait is figyelembe véve- a településrendezési tervben kell megállapítani. Cél a kertgazdasági területek beépítetlen mezőgazdasági külterületként való megtartása, a területeken megfigyelhető beépítési igények szabályozott, tájvédelmi követelményeknek is megfelelő mederbe terelése, az illegális és tájképromboló jelenségek visszafogása. A beépítésre szánt területté való átminősítés regulálása érdekében javasoljuk az alábbi előírások megfogalmazását:



116

• a kertgazdasági területek távlatban csak az alábbi feltételek teljesülése esetén fejleszthetők települési térséggé: − amennyiben a település jelenlegi, vagy tervezett belterületéhez (beépítésre szánt

területéhez) szervesen kapcsolódnak, − a tervezett (lakó, üdülő) funkció működéséhez szükséges: − a megközelítést és a közművek elhelyezését egyaránt biztosító közterületek, − a funkcióhoz tartozó (OTÉK-ban szabályozott és a helyi sajátosságoknak is megfelelő)

telekstruktúra, telekméret és telekgeometria kialakítása, erre vonatkozó tulajdonosi vállalások,

− a közművek kiépítettsége illetve kiépítésének és a kommunális hulladék gyűjtésének, − a terület átminősítésével együtt járó többletnépesség ellátására szolgáló helyi humán

infrastruktúra • biztosítottak illetve biztosíthatók, továbbá létrejött fejlesztési megállapodás a

tulajdonosközösség és az Önkormányzat között a szükséges szolgáltatások költségeinek vállalásáról.

A terület azon részére, amely a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló külön törvény alapján borvidéknek (Zalai borvidék) minősülő település I. és II. termőhelyi osztályú határrészein fekszik, e törvény illetve az OTrT vonatkozó a rendelkezéseit is alkalmazni kell. A mezőgazdasági térségre vonatkozó további irányelvek szakmai megalapozása és javaslata: A mezőgazdasági területek táji, termőhelyi és területfelhasználási szempontból is sokfélék, és bár térszerkezeti szinten alapvetően egy - a vegyes térséget is figyelembe véve: kettő - kategóriához tartoznak, szükséges differenciált kezelésük. Változatosságukból ered sokoldalú és körültekintő szabályozási igényük, amely csak részben jelenhet meg a térségi szerkezeti terv szintjén, de kifejthető az övezetek közt, illetve az ajánlások - irányelvek szintjén is. Ezek megfogalmazása során - a fentieken túl - javasoljuk figyelembe venni az alábbiakat is: Az ár-és belvízveszélyes mezőgazdasági területek művelési ágát és módját úgy kell megválasztani, - szántó és egyéb intenzív művelés esetén: megváltoztatni - hogy a vízgazdálkodási és a természetvédelmi szempontok prioritása érvényesüljön, e területek - kemikália-, stb.- szennyeződése kizárható legyen, potenciálisan környezetszennyező vagy veszélyeztető létesítmény elhelyezésére ne kerülhessen sor. Az érzékeny területeken levő mezőgazdasági térségben a szántóföldi művelést a minimumra kell visszaszorítani, de a fennmaradó szántókon is csak extenzív ökológiai gazdálkodás típusú művelés folytatható:

− a tápanyag-utánpótlást, a vegyszerek használatát minőségében, időben és mennyiségben korlátozni szükséges; csak mechanikai gyomirtás megengedett;

− a szántókon is tűrni el kell a belvizes foltokat, időszakos vízállásokat, távlatilag célszerű kezdeményezni a művelési ág váltást;

− a kialakult táblahatárok mezsgyéit, gyepes, cserjés táblaszegélyeit meg kell őrizni. A mezőgazdasági térség rét- legelő művelési ágú területein a gyepek extenzív fenntartása kívánatos. A fenntartás elsődleges módja a legeltetés és kaszálás, műtrágyázás, vegyszerhasználat csak kivételesen megengedett. Intenzív gyepgazdálkodás szántó művelési ágú területen folytatható. A tájfásítás meglevő értékei megőrzendők, új fásítás telepítésénél honos fajok alkalmazhatók. A mező- és erdőgazdálkodási területek egymással összehangoltan tervezhetők és alakítandók A borvidékek szőlőterületein és minden szőlőkataszterbe sorolt területen, továbbá a vegyes művelési ág- és települési szerkezetű (szeres) területeken szükséges a tájhagyományok megőrzése. Erdőgazdálkodási térség



117

A megyei területrendezési tervben az erdőgazdálkodási térségbe legalább 75%-ban erdőterületek és erdőtelepítésre szánt területek tartoznak. Az erdőgazdasági térség területfelhasználására vonatkozó OTrT szabály: 1./ A megyei szerkezeti tervben erdőgazdasági térségként lehatárolt területet a településrendezési tervekben legalább 85%-ban erdőterület kategóriába kell sorolni. E szabály alól kivételt képeznek azok a települések, amelyek közigazgatási területének legalább 50%-a védett. E térségben városi beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. 2./ A közlekedési vonalas infrastruktúra erdőterületen áthaladó szakaszai mellett csak a forgalom lebonyolítását és biztonságát közvetlenül szolgáló építmények helyezhetők el. Az erdőgazdálkodási térség a megye másodlagosan uralkodó területfelhasználása (jelenlegi több mint 30%-os aránya az „erdőtelepítésre elsődlegesen alkalmas” övezettel összesítve meghatározó súlyú a megye területfelhasználásában) és az ökológiai hálózaton belül is meghatározó. Jelentőségét tovább növeli a megye magasszintű erdősültsége mellett az OTrT azon szabálya, hogy az erdőgazdálkodási térség területét a településrendezési tervekben legalább 85%-ban erdőterületként kell kijelölni. A szerkezeti terven jelölt legjelentősebb erdőgazdálkodási térségek elsősorban a hagyományos erdőtájakon találhatók. Ezek az összefüggő erdőtömbök foglalják magukban a megye legértékesebb erdőterületeit, legkiválóbb termőhelyi adottságú erdőit, valamennyi említett tájegységen. Az erdőségen belül magas a természetszerű erdőállományok aránya, amelyek a megye ökológiailag legértékesebb területei. További erdőgazdálkodási térségek a megye területén elszórtan, mozaikosan találhatók meg. Ezeken a területegységeken a már meglévő erdőterületeket egészíti ki a terv nagyobb összefüggő erdőgazdálkodási térségekké, az erdőgazdálkodásra elsődlegesen alkalmas területek bevonásával. A megye térségi szerkezeti tervén tervezett erdőterületként, azaz erdőgazdálkodási térségként meglevő erdők és erdősítésre elsődlegesen alkalmas területek együttese került lehatárolásra. Az erdőterületi bővítés további területi alapjait biztosítja az egyedi megyei övezetként meghatározott erdősítésre másodlagosan alkalmas területek övezete, amely fakultatív településtervezési információ és ajánlás formájában szerepel a TRT-ben, a térszerkezeti tervben nem került ábrázolásra. Az erdőgazdasági térség területfelhasználására vonatkozó megyei irányelvek szakmai megalapozása és tájrendezési javaslatai: Az erdőgazdasági térségben új erdőtelepítések, tájfásítások meghatározásánál kiemelt szempont

− a mezőgazdasági táj ökológiai és környezetvédelmi tagolása, − a véderdők és véderdősávok erózió- és defláció elleni védelemnek megfelelő

telepítése, − a zöldfolyosó-rendszer kiegészítése − és a települési környezetvédelmi érdekek érvényesülését szolgáló erdőstruktúra

kialakítása. A meglevő erdők fenntartása, új erdők telepítése során kiemelt figyelmet kell fordítani a védelmi, valamint az egészségügyi- szociális-turisztikai rendeltetés érvényesítésére, elsősorban a nagyobb városi települések és az üdülő funkciójú települések környezetében. A védett természeti területeken levő erdők elsődleges védelmi rendeltetése mellett a védettség fokának függvényében törekedni kell az ökoturizmus fejlesztésére. A védelem alatt álló



118

erdőterületeken meg kell oldani a fenntartható területhasználat, a biológiai sokféleség védelme, a természetkímélő erdőgazdálkodás szempontjainak összeegyeztetését, törekedni kell az őshonos társulások fajösszetételének fenntartására ill. elősegítésére. Erdőtelepítésre kijelölendő területek meghatározásánál a táji - termőhelyi adottságokat, a mezőgazdálkodásra való területalkalmasságot, a természetvédelmi és gazdasági igényeket is szükséges mérlegelni. Erdőtelepítést a tájvédelmi szempontok figyelembevételével, a tájkarakter megőrzésének biztosításával javasolt végezni. A jelenleg nem erdő művelési ágba sorolt

− természeti területek - természetközeli gyepek, nádasok, mocsarak, vízállásos területek, stb.-,

− védett és védelemre tervezett természeti területek, − Natura2000 hálózathoz tartozó természetes élőhelyek, − a természetvédelmi törvény erejénél fogva védett területek - lápok, földvárak, stb., − illetve védetté nyilvánított - természetvédelmi, tájvédelmi területek

erdősítése általában nem kívánatos, illetve indokoltnak tűnő erdőtelepítési igény esetén csak a természetvédelmi szakhatóság hozzájárulásával végezhető. Az ártereken levő erdőterületek fenntartásánál és tervezésénél figyelembe kell venni a vízgazdálkodási és természetvédelmi érdekeket is, a nem őshonos fafaj-összetételű erdőállományok átalakítására programot célszerű kidolgozni. Összehangolt támogatási rendszerek alkalmazásával indokolt a megyei erdősítési program megvalósításának elősegítése és befolyásolása az alábbi irányelvek figyelembevételével:

− Az erdősítési program megvalósításához teljeskörű állami támogatást és EU-s pénzügyi hozzájárulást javasolt biztosítani.

− A hosszú távú támogatás mértékét a teljes bekerülési összeg figyelembevételével célszerű meghatározni (emelni).

− A célállomány típusonként differenciált támogatási rendszer kidolgozása és alkalmazása indokolt a honos fafajokból álló ültetvények és a természetközeli állományok létrejöttének erőteljes támogatására.

A tényleges új erdőterületek helyét és nagyságát a támogatási feltételekhez alkalmazkodó földtulajdonosok határozzák meg. A tulajdonosokat többoldalú ösztönzőrendszerrel kell rávezetni területük ökológiailag is legmegfelelőbb hasznosítására, az arra alkalmas területeken az erdőtelepítés kezdeményezésére. Ezen ösztönzőrendszer egyik legfontosabb, nem pénzügyi természetű eleme a területi- és települési tervek távlati területfelhasználást meghatározó funkciója. A térségi szerkezeti tervlapon meghatározott erdőtérség magában foglalja a meglévő erdőterületeken túl az erdősítésre elsődlegesen alkalmas (és javasolt) területek összességét. Az erdősítésre elsődlegesen alkalmas területek egyben önálló övezetet is képeznek. Ennek kiegészítésére javasoltuk létrehozni az erdősítésre másodlagosan alkalmas területek övezetét, amely ugyan a térszerkezeti lapon nem jelenik meg, de ajánlott övezetként orientáló lehet a megye településeinek rendezési terv készítése során.

3.5 A közlekedési hálózatok és létesítményeik módosításának tervjavaslata Egy adott település, kistérség, régió lakosságának életminőségét, gazdasági társaságainak lehetőségeit nagymértékben befolyásolja a terület elérhetőségi viszonyai, az infrastruktúrával ellátott területek felértékelődtek. A beruházások bizonyíthatóan azokon a területeken valósulnak meg elsősorban, ahol a közlekedési infrastruktúra és a humán erőforrás rendelkezésre áll. Részben erre a tényre is visszavezethető az ország régiói, megyéi között fennálló gazdasági



119

különbség, amelyet tehát az infrastrukturális ellátottságuk közötti különbségek is magyaráznak. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése így a nemzetgazdaság fejlődésének egyik legfontosabb alapeleme. Európai viszonylatban látható, hogy a gazdaságilag legfejlettebb centrumok és a legjobb elérhetőségű területek szinte tökéletesen fedik egymást. Azok a területek, amelyek közlekedéshálózata jól illeszkedik az európai közlekedési folyosók rendszerébe, kedvező elérhetőségük révén dinamikus fejlődési pályára álltak. A gazdaságilag legfejlettebb centrumokhoz jó elérhetőséggel kapcsolódó szomszédos térségekben is jelentkezik a fejlődési centrum által gerjesztett, a gazdaság területén, de általánosan is jelentkező fejlesztő hatás. Zala megye e tekintetben kedvező közlekedésföldrajzi adottságokkal bír, hiszen Ausztria és Szlovénia gazdasági centrumainak viszonylagos közelsége potenciális együttműködési lehetőségeket hordoz. A megyében tervezett közlekedéshálózati fejlesztések éppen az elérhetőség javítása révén teszik a térséget a működő tőke lehetséges célterületévé. A közlekedésfejlesztések nem csupán a gazdaságot érintik, hanem multiszektoriális hatásúak. Az élet minden területére pozitív befolyással bírnak, mivel minden tekintetben fontos a gyors elérhetőség. Kiemelten fontos a gyorsforgalmi és főutak, valamint a vasút fejlesztése az ipar, kereskedelem, szolgáltatások és az idegenforgalom számára egyaránt. Míg a gazdasági fejlődés szempontjából a főúthálózat meghatározó, addig az elérhetőség társadalmi vetületében az alsóbbrendű úthálózat is fontos szerephez jut. Az alsóbbrendű úthálózat amellett, hogy a közúthálózatban fontos kiegészítő szereppel bír - mivel elősegíti a gyorsforgalmi és főutak kedvező gazdasági hatásának szétterjedését -, társadalmi, szociális szempontból is fontos feladatot lát el. Az alsóbbrendű utak jelentősége, és ezért fejlesztésük szükségessége azzal magyarázható elsősorban, hogy a főutak környezetében koncentrálódó gazdasági aktivitás térségi „felszívódását” lehetővé teszik, javítják a tömegközlekedés feltételeit, miközben a javuló életkörülmények hatására a társadalmi folyamatokban bekövetkező kedvező változások a szociális feszültségeket is oldják (az elvándorlás és népességcsökkenés lassulása vagy megszűnése, az elöregedés folyamatának megállítása). A közlekedési infrastruktúra fejlesztése nem öncél, önállóan nem képes egy térség gazdaságát pozitív irányban befolyásolni, de mint egy széles körű fejlesztési folyamat egyik eleme fejtheti ki kedvező hatását. A terv ismertetése előtt előre kell bocsátani azt a szabályrendszert, amely a megye közlekedési rendszerét alapvetően meghatározza. Ennek egyik alapvető eleme az Országos Területrendezési Terv, amely a hálózatok és létesítmények vonatkozásában döntő jelleggel bír. A megye területrendezési tervének jóváhagyása óta az országos terv több tekintetben - a közlekedést is érintően - lényeges mértékben változott, így e terv közlekedési fejezetében hangsúlyosan fognak szerepelni az országos tervből következő, kötelező jelleggel alkalmazandó változások. A fentieket kiegészíti még az az új jogi keret (a területi tervek részletes tartalmi követelményeit előíró kormány-rendelet), amely pontosan meghatározza azokat az elemeket, amelyekkel a tervben foglalkozni lehet, illetve előírja ezek ábrázolási módját. A terv, illetve a közlekedési hálózatok és létesítmények következőkben leírt rendszere ezeken a jogi előírásokon alapul. A tervezést befolyásoló másik tényező a Balaton törvény, amely a ma érvényes jogi keretek és értelmezés szerint nem teszi lehetővé, hogy a megyei terv keretei között a Balaton törvény területén is tervezés folyjon. Így a megyei tervben a törvényben foglaltakhoz képest változás nem ábrázolható.



120

Közúti közlekedés Gyorsforgalmi hálózat A jelenleg érvényes Zala megyei területrendezési tervben szereplő gyorsforgalmi utakkal kapcsolatban több változás történt a terv jóváhagyása óta. Az Országos Területrendezési Terv legújabb lényegi módosítása során meghatározta az országos fő- és gyorsforgalmi utak módosított rendszerét, amelyet a megyei terveknek - így a Zala megyeinek is - kötelező jelleggel át kell venni. Az e témával kapcsolatos változások a következőkben ismertetésre kerülnek. A gyorsforgalmi utaknak a hálózati forgalommegosztásban betöltött szerepe elsősorban a külső elérhetőségi feltételek javításában határozható meg, de a gyorsforgalmi utak kiépítését sajátos regionális összefüggések is indokolhatják. Ilyen például Zala megye esetében a Nyugat-Dunántúli Régió belső kohézióját meghatározó észak-déli közlekedési tengely kialakítása, amely e régió esetében az M9 gyorsforgalmi utat jelenti. Az M9 gyorsforgalmi út nem csak a régió belső kapcsolatának erősítésére hivatott, de a Dél-Dunántúli és Dél-Alföldi Régiókkal is ez az útvonal teremti meg a magas szintű közúti összeköttetést. Az M9 gyorsforgalmi út elsősorban a regionális kapcsolatok hordozója, de másik fő feladata a nagyobb távolságú tranzitforgalom „leválasztása” a meglévő és túlterhelt fő- és mellékúthálózatról. A megyei terv gyorsforgalmi úthálózata az alábbiak szerint alakul. Az M7 autópálya a tervjóváhagyás óta megépült, nyomvonala a megvalósulás alapján pontosításra került. Autóút jelleggel megépült az M70 gyorsforgalmi út is, így nem csak a Horvátország felé irányuló, de a Szlovéniába tartó forgalom is gyorsforgalmi úton haladhat. Az M75 gyorsforgalmi út szerepe alapvetően megváltozott, ezáltal a nyomvonala is erősen eltér a jelenlegi megyei tervtől. Az M75 a korábbi terven az M9 és az országhatár (Rédics ) között haladt, azaz a 75. sz. főút távolsági forgalmát vezette le. Ezen kívül tartalmazott a terv egy M76 gyorsforgalmi utat is, amely az M7 - M9 (Zalaegerszeg) kapcsolat forgalmát volt hivatott levezetni. Az OTrT jelenleg nem tartalmaz M76 gyorsforgalmi utat, az M75 pedig nem az azonos számú főutat tehermentesíti, hanem tulajdonképpen átveszi a korábbi M76 szerepét, vagyis az M7 (Balatonszentgyörgy) - M9 (Pacsa térsége) nyomvonalon haladva segíti elő Zalaegerszeg autópálya kapcsolatainak javítását, illetve az M7 - M9 észak felé irányuló sarokforgalmának levezetését. Az M9 nyomvonala az OTrT-ben pontosításra került. A nyomvonalvezetésben történt változások nem az útvonal regionális kapcsolatrendszerét érintik, mert továbbra is É-D irányban halad át a megyén és összeköti a Nyugat-Dunántúli Régió megyéit, de a konkrét nyomvonal szinte a teljes megyei szakaszon kismértékben ugyan, de megváltozott (l. a szerkezeti tervet és a közlekedési szakági tervlapot). A Vas megyéből történő átlépési pont keletebbre került (a szombathelyi vasútvonal keleti oldalára), változott a Pacsa környéki vonalvezetés és a megyéből Somogy megye felé a kilépési pont is. A jelenleg érvényben levő megyei terv tartalmazza Zala megyében is az M86 nyomvonalát. Az OTrT módosítás a gyorsforgalmi utat lerövidítette Szombathely - Mosonmagyaróvár kapcsolatra, ezáltal Zala megyében csak a 86. sz. főútvonal marad a jelenlegi kapcsolatrendszerével. A 86. sz. főút távolsági, nemzetközi forgalmának egy részét a horvát és szlovén kapcsolatokkal rendelkező M9 - M7 - M70 útvonal átveszi, így az M86 megépítése helyett a 86. sz. főút szolgáltatási színvonalának emelése történik.



121

Főutak Zala megye főúthálózata (hálózati szempontból) jól kiegészíti az előbbiekben leírt gyorsforgalmi hálózatot, elősegíti ez utóbbin érkező távolsági forgalom szétterítését a megyében. A megye főúthálózata viszonylag szabályos, három-három főúti tengely szolgálja viszonylag egyenletes területi elosztásban: kelet-nyugati irányban a 76., 75., 7. sz. főutak, észak-déli irányban a 86., 74. és 61., valamint közvetlenül a megyehatár veszprémi oldalán húzódó 84. sz. főutak. E már ma is meglevő főutakat egészítik ki az OTrT-ben előirányzott új főúti fejlesztések az alábbiak szerint. A 7. sz. főút nyomvonala kialakult, az M7 autópálya átadásával forgalmi szerepe is megváltozott, nyilvánvalóan erősebb lett a megyén belüli a forgalomelosztási szerepe. Nyomvonalával kapcsolatban változás nem várható. A 61 sz. főút rövid szakaszon halad a megyében. Fejlesztésével kapcsolatban a nagykanizsai elkerülő szakaszának megvalósítása van előirányozva az M7-en létesített M7-7. sz. főút csomóponthoz. 71. sz. főút megyei szakasza a Balaton törvény hatálya alá eső területen van, a törvény az OTrT-ben előirányzott fejlesztéseket tartalmazza (71. sz. főút keszthelyi elkerülő szakasza). A 74 sz. főút esetében lényeges fejlesztés Nagykanizsa-Palin nyugati elkerülésének megépítése és rákötése az M7 autópályára Nagykanizsa térségében a már megépült M7 csomópont északi ágaként. Az OTrT szöveges melléklete csak Nagykanizsa elkerülését tartalmazza, de a rajzi munkarészen Zalaszentbalázs elkerülése is szerepel, így a megyei terven ezt mi is ábrázoljuk (Hahót elkerülése megvalósult). A 75 sz. főút fejlesztése, korszerűsítése fontos feladat lesz a közeljövőben, mivel a korábbi tervekben szereplő M75 autópálya a Pacsa - Lenti szakaszon nem valósul meg. Éppen ezért az OTrT is számos településelkerülő szakaszt tartalmaz: Alsópáhok, Zalaapáti, Pacsa, Zalaszentmihály, Pölöske, Bak, Zalatárnok, Nova, Lenti, Rédics. Ezen településelkerülő szakaszok megépülése és a domborzati adottságokból fakadó nehézkes vonalvezetésnek a lehetőségek szerinti javítása után a főút be tudja majd tölteni a megye kelet-nyugati tengelyének fontos szerepét. A 76 sz. főút megyei szerepe, hogy a megye északi részén összeköti az észak-déli utakat, részt vesz ezen utak forgalmának szétterítésében. Az OTrT-ben szereplő településelkerülő szakaszok: Héviz és Zalacsány a Balaton törvény területén, a továbbiakban Nagykapornak és Hagyárosbörönd. A 86 sz. főút fejlesztése is fontos feladat (hasonlóan a 75. sz. úthoz), mivel az M86 megépítése lekerült a napirendről. Az M86 feltételezett forgalmának egy részét át tudja venni az M9 autópálya, a fennmaradó forgalom levezetésére pedig a feljavított 86. sz. főút alkalmas lesz. A korszerűsítés legfontosabb elemei az elkerülő szakaszok megépítése Zalabaksa, Kálócfa, Kozmadombja, Zalalövő településeknél. Új nyomvonalon történő főútfejlesztések Az OTrT közúthálózattal foglalkozó melléklete tartalmazza az új nyomvonalon kiépítendő új főúti kapcsolatokat is. Ezek az alábbiak:

− A „(Szlovénia) - Bajánsenye - Zalalövő - Zalaszentgyörgy térsége (76. sz. főút)” útvonal Zala megyének biztosít kapcsolatot az új bajánsenyei közúti határátkelővel, valamint az idegenforgalmilag fontos Őrségi Nemzeti Parkkal.

− A „Lenti térsége (86. sz. főút) - Tornyiszentmiklós (M70)” új főút a 86. sz. főút és a határmenti térség forgalmát vezeti rá az új gyorsforgalmi hálózatra (M7, M70).



122

− A „77. sz. főút: Nemesvámos (8. sz. főút) - Tapolca - Keszthely (71. sz. fóút)” útvonal a Balaton törvény hatálya alá tartozó területen halad. Átveszi a nem bővíthető és az üdülési funkciót esetenként erősen zavaró 71. sz. főút szerepét.

− A „Keszthely (76. sz. főút) - Sármellék - Szentgyörgyvár (76. sz. főút)” főút szintén a Balaton törvény hatálya alá tartozó területen halad. Tulajdonképpen jelenleg is meglevő, de az új rendszer szerint átszámozásra kerülő, illetve az új szakaszok miatt más funkciót nyerő főúti kapcsolat.

Mellékúthálózat Zala aprófalvas megye, ezért közúthálózatában meghatározó szerepe van a mellékutaknak. Azonban az alsóbbrendű utak fejlesztésével kapcsolatos kérdéskör általánosságban - a közlekedési fejezet elején idézett jogi szabályozás keretei között - érdemileg nem képezi a megyei területrendezési terv tárgyát. Az országos mellékutak közül csak azokkal az útvonalakkal lehet foglalkozni, amelyek területszerkezeti okokból kitüntetett szerepet kapnak a hálózatban „térségi jelentőségű mellékút”-ként. A térségi jelentőségű mellékutak elemei általában a meglevő mellékúthálózat részeit képezik, azok színvonalasabb, jobb szolgáltatási színvonalra történő átépítését célozzák. Alapvető céljuk a magasabbrendű kapcsolattal el nem látott területek színvonalasabb közlekedési ellátásának biztosítása. A megye területén az alábbi útvonalak térségi jelentőségű mellékútként való kiépítése javasolható:

− Zalaegerszeg - Zalabér - (Sümeg) − Zalaegerszeg - Nova (75. sz. főút) − Zalabér - Zalaszentgrót - Zalacsány − 86. sz. főút (7416 j. ök.út) - Csesztreg - (Bajánsenye) − Bak - Borsfa - Becsehely − Murakeresztúr - Tótszerdahely - Becsehely − Lenti - Csömödér - Borsfa − Nagykanizsa - Murakeresztúr - (Horvátország) − Nagykanizsa (61. sz. főút jelenlegi bevezető szakasza)

A fő- és gyorsforgalmi úthálózat a fenti térségi jelentőségű úthálózattal kiegészítve kiszolgálja a megyén belüli kapcsolati igényeket, viszonylag egyenletes kiemelt hálózati ellátást biztosít a megyében. Annak ellenére, hogy az egyéb mellékúthálózati elemek nem képezik a tervezés tárgyát, az országos mellékutak és a települések viszonya (esetleges elkerülő szakasz, hiányzó településközi kapcsolat) a településrendezési tervezés tárgykörébe van utalva, jó ha néhány gondolattal a megyei terv hozzájárul a települési szinten való tervezéshez. Ennek a témakörnek általában a legkényesebb témája a zsákfaluk zsák jellegének megszüntetése, illetve a hiányzó településközi kapcsolatok esetleges kiépítése. Esetenként felmerülnek olyan gondolatok, hogy a zsákfalu helyzetét javítani kell az egyetlen közúti kapcsolat kiegészítésével, hogy több irányból lehessen megközelíteni a települést. Ezzel kapcsolatba megjegyezhető, hogy semmilyen szakai (útügyi vagy településtervezési) előírásban, javaslatban nem szerepel, hogy egy településnek minimum két közúti kapcsolattal kell rendelkeznie. A zsáktelepülés, mint adottság - természetesen a viszonylag nem nagy községeket értve ez alatt - nem egyértelműen hátrány a település lakóinak életében. Kisebb település esetén (amely döntően lakóterületeket tartalmaz és a lakosság főleg mezőgazdaságból él, illetve mértékadó az üdülési, rekreációs jelleg), a kis forgalomból adódó csendesebb lakókörnyezet, a közlekedési ártalmak csökkent megjelenése, bizonyos biztonsági



123

tényezők kifejezetten előnyösek lehetek egy község életében. Nem elhanyagolható szempont a tervben hangsúlyosan szereplő turizmus figyelembe vétele sem, amely olyan kitörési pont lehet a megyében, amelynél az üdülés különböző szempontjainak megfelelő, de gazdasági potenciával nem rendelkező települések esetében a csendes vidéki életformát megőrzendőnek kellene minősíteni. Ez a kérdés erősen lakosság-függő, sokszor azonos helyzetben levő települések is egészen eltérő módon állnak ehhez a kérdéshez, nem ritkán a falu mértékadó személyiségeinek befolyása alapján. A hiányzó településközi kapcsolatok kiépítésével kapcsolatban viszont gyakran felmerülnek a természetvédelmi ellenvélemények (az eddig érintetlen területeken közúti forgalom fog megjelenni, amely az állat- és növényállomány károsodását eredményezheti). Ennek a problémakörnek a megoldására javasolható a természetes állapothoz közeli megoldást adó utak kiépítése (pl. javított földút). Ez az esztétikai állapotot, az élővilágot nem zavarná, az ide nem való forgalmat nem vonzaná, de elősegítené a terület fenntartását, ellenőrzését, kielégítené a helyben lakók kapcsolati igényét, javítaná a lakosság ellátását és segítené az idegenforgalmat. Közúti határkelők Zala megye Szlovéniával és Horvátország határos, a két országgal az alábbi közúti határátkelők kötik össze Magyarországot Zala megye területén: Gyorsforgalmi- és főúthálózaton lévő határátkelők és határátlépési pontok:

Horvátország felé − Letenye (M7) − Letenye (7. sz. főút)

Szlovénia felé − Tornyiszentmiklós (M70) − Rédics (86. sz. főút)

Térségi jelentőségű mellékúton tervezett határátkelő

Horvátország felé − Murakeresztúr (Kotoriba irányába)

A megye kistérségi központjainak közúti megközelíthetősége A megye tervezett közúthálózatának minősítésénél fontos szempont, hogy a kistérségi központok mai külső és egymásközötti kapcsolatrendszere javul-e a tervezett új hálózati elemek által. A megyének jelenleg kilenc kistérségi központja van, amelyek nagyrészt most is jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkeznek. A kistérségi központok többsége már jelenleg is kedvező közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik, országos főút mellett fekszik, így megközelíthetősége jónak mondható. A terv szerint, a fokozatosan belépő gyorsforgalmi utakkal együtt a központok többsége megfelelő, közvetlen elérést biztosító kapcsolatrendszerrel fog rendelkezni: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Lenti, Letenye, Pacsa, Keszthely. A fentieken kívül Hévíz is jó helyzetben van, mert a 71., 75. és 76. sz. főutak hozzávetőleg azonos (de nem jelentős) távolságra haladnak el a település mellett. Mindössze két kistérségi központ nem rendelkezik közvetlen főúthálózati kapcsolattal: Zalaszentgrót és Zalakaros. Zalaszentgrót helyzete a terv szerint javulni fog azáltal, hogy egy térségi jelentőségű mellékút közvetlenül kiszolgálja (Zalabér - Zalaszentgrót - Zalacsány), ez az új útvonal közvetlenül kapcsolódik egy szintén tervezett kelet-nyugat irányú térségi útba



124

(Zalaegerszeg - Zalabér - Sümeg). Ezáltal Zalaszentgrót ezeken a térségi utakon keresztül viszonylag rövid úton eléri a magasabb rendű hálózatba tartozó utakat: M9, M75 autópálya, 74. és 76. sz. főutak. Zalakaros a Balaton törvény hatálya alá tartozó területen fekszik, de a törvény szerkezeti terve tartalmazza a Zalakarost kiszolgáló mellékút térségi szintre emelését, ezáltal a magasabb szolgáltatási színvonal itt is biztosítható, a közelben haladó főúthálózati elemek (7., 71., 75. és 76. sz. és főutak, M7, M9 és M75 autópályák) felé. Vasúti közlekedés Zala megye területén több fontos hazai, illetve nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező vasútvonal halad át. A vasútvonalakat az OTrT-ben szereplő besorolás alapján tekintjük át. Az országos törzshálózati vasútvonalak részét képező hálózati elemek: Zala megye vasúthálózatának egyik legfontosabb eleme a Boba-Zalaegerszeg-Zalalövő-Bajánsenye vonal, mely a határátmenet megvalósulása óta egyben a V sz. közlekedési folyosó része. A vasútvonal egyvágányú, villamosított, forgalma a vártnál jelentősebbnek bizonyul. Ez a vonal Zalaegerszeget jó helyzetbe hozza nem csak a hazai kapcsolatokat tekintve, hanem nemzetközi viszonylatban is. A Budapest - Székesfehérvár - Nagykanizsa - Murakeresztúr - (Horvátország) vasútvonal megyei szakasza egyvágányú, villamosított. Üzeme az idegenforgalommal szoros összefüggésben van, az egyes szakaszai eltérő terhelésűek. A balatoni idegenforgalommal összefüggésben a téli időszakban személyforgalma jelentősen visszaesik. A nemzetközi vasúti kapcsolatokban is számottevő szerepe van, mert nem csak Horvátországba, hanem ezen keresztül Olaszországba is el lehet jutni ezen a vonalon A Murakeresztúr - Gyékényes egyvágányú villamosított vonal a korábban Nagykanizsa - Pécs néven szereplő vonal része. Két fontos nemzetközi vasútvonalat köt össze: a Budapest - Murakeresztúr és a (Budapest) - Dombóvár - Gyékényes vonalakat, nemzetközi törzshálózati, villamosított fővonal. A Zalaszentiván - Nagykanizsa vasútvonal észak-déli irányban teremt kapcsolatot az említett törzshálózati elemek között, egyvágányú, dízelvontatású vonal. Villamosítása esetén jól egészítené ki a jelenlegi villamosított hálózatot. Egyéb országos törzshálózati vonalak: A Szombathely - Zalaszentiván egyvágányú, dízelvontatású vonal a jelenleginél fontosabb szerepet is betölthetne a hálózatban. Azonban a Vas - Zala megye határának környezetében levő igen nehéz terep miatt a fejlesztéshez vonalvezetési rekonstrukció is szükséges lenne és ennek nehézségei hátráltatják a vonal fejlesztését. A vonalfejlesztés megvalósulásával azonban a nagykanizsai vonallal együtt igen fontos színvonalas régiós kapcsolat jönne létre, amely mind a gazdaság, mind a lakosság, mind az idegenforgalom számára előnyös lenne. A Körmend - Zalalövő egyvágányú, nem villamosított vasútvonal jelenleg igen rossz műszaki állapotú. Mivel a GYSEV korszerűsíti a Sopron - Szombathely - Szentgotthárd vasútvonalat, célszerű lenne a Körmend - Zalalövő vonal korszerűsítésével (villamosítás, pályarekonstrukció) ehhez csatlakozni, mert a kapcsolati lehetőségek gyarapításával ez növelné a hazai vasúthálózat színvonalát.



125

Ugyancsak az országos törzshálózat része a Balatonszentgyörgy - Tapolca egyvágányú, Balatonszentgyörgy - Keszthely között villamosított vonal. Műszaki állapota gyenge, a forgalom ehhez méretezett (a Balaton törvény hatálya alá eső területen halad). A megye területén levő mellékvonalak (térségi jelentőségű vasútvonalak): A Zalaegerszeg-Rédics mellékvonal egyvágányú, nem villamosított, műszaki állapota miatt felújításra szorul. Korábban Lendván keresztül kapcsolata volt a déli vasútvonalakkal, de később a Rédics - Lendva szakasz megszüntetésre került. Helyzete jelenlegi formájában bizonytalan, de a megyei terv javasolja a lendvai kapcsolat visszaépítését, amely egyrészt biztosítaná a vonal fennmaradását, másrészt a határon átnyúló gazdasági és idegenforgalmi lehetőségeket teremtene (l. a bajánsenyei vasúti átmenet megvalósulása után megélénkült kapcsolatokat). A megye vasúti forgalmának javítását célozza a Zalaszentivánnál előirányzott két deltavágány megépítése, amely remélhetőleg a közeljövőben megvalósul. Vasúti határátkelőhelyek Jelenleg a megye egyedüli vasúti határátkelőhelye a Murakeresztúr-Kotoriba vasúti határátkelőhely. A tervezett Rédics - Lendva vasúti kapcsolat visszaépítése esetén létesülne itt egy térségi határátkelőhely. Az OTrT új szerkezeti terve szerint a megyét a déli irányból érkező, tervezett nagysebességű vasútvonal nyomvonala nem érinti, a kedvezőbb vonalvezetési lehetőséget biztosító Gyékényes környezetében belépő vonal került előtérbe. Légiközlekedés A légiközlekedés földi kiszolgáló létesítményei a repülőterek, amelyek lényegében pontszerű objektumok, a jelenleg meglevő repülőterek elhelyezkedése adottságként kezelendő. Rendezési szempontú beavatkozást a megyében meglévő repülőterek (Sármellék, Zalaegerszeg-Andráshida, Nagykanizsa, Zalakaros) csak abban az esetben igényelnek, amennyiben területük bővítése, vagy esetleges megszüntetésük kerülne előtérbe. A megyében található repülőterek közül a zalakarosi a jövőben is a jelenlegi feladatok ellátására rendezkedik be, nagyobb arányú (a regionális repülőtér nagyságrendjét elérő) fejlesztés nem várható. Ez nem is lenne célszerű a környezetének üdülő jellege miatt. A fennmaradó három repülőtér (Sármellék, Zalaegerszeg-Andráshida, Nagykanizsa) földrajzi elhelyezkedése a légiközlekedés szempontjából megfelelő lefedettséget képes biztosítani, azaz további repülőterek kijelölése, létesítése nem javasolt a megyében. Az OTrT Sármelléket országos jelentőségű polgári repülőtérnek jelöli ki, a további két repülőtér térségi jelentőségű repülőtérként kezelhető. A repülőterek fejlesztései (országos kitekintésben is) jelenleg a magántőke kezdeményezésével történnek. Ennek megváltozása a közeljövőben nem várható az ország gazdasági helyzetének ismeretében. De e terv keretei között nem is a fejlesztés mikéntje a kérdés, hanem a repülőterek területi elhelyezkedése, amely a repülőterek további sorsa nélkül is megjelölhető. Lényeges, hogy a megyei tervben szereplő fenti repülőterek fejlesztési lehetőségei az illetékes településrendezési tervekben is megfelelően szerepeljenek, mert az esetleg jelentkező beruházó a repülőtér fejlesztését csak így tudja reális időszak alatt végrehajtani.



126

Kombinált közlekedés, logisztika Zala megyében jelenleg nem adottak a kombinált közlekedés feltételei, mivel az ehhez szükséges kombiterminálok (RO-LA) nem épültek ki. Ugyanakkor a megyén áthaladó közúti tranzitforgalom vasútra „terelése” környezeti és forgalombiztonsági szempontból is kívánatos lenne. Kombiterminálok létesítése elsődlegesen jelentős közúti-vasúti csomópontokban, nagy teherforgalmú nemzetközi határátkelőhelyek térségében, vagy éppen már működő logisztikai központokban indokolt. A minőségi és versenyképes kombinált forgalom beindításához nemcsak átrakó terminálokra van szükség, de megfelelő vasúthálózatra is. A korábban jelzett vasútfejlesztések megvalósulása esetén lehet létjogosultsága kombiterminál létesítésének Nagykanizsa, Zalaegerszeg-Zalaszentiván, Rédics, Zalalövő térségében. Az OTrT korábban tartalmazott országos jelentőségű logisztikai központokat. Az országos szempontból fontosak meg is valósultak, de működésük nem mindig éri el a tervezett (kívánt) szintet. A logisztika, (ennek fizikai megjelenése) a logisztikai központ ugyanis a fuvarozó vállalatok igényei szerint alakítható csak ki, ezt viszont országos szinten (mintegy felülről) kijelölni nem lehet. A különböző jellegű fuvarozó cégek saját maguk tudják a legjobban, hogy milyen logisztikára van szükségük, tehát ez a kérdés a ma már magántulajdonú szállító vállalatok belső elhatározásától függ. Így a logisztikai központok helyének meghatározása átkerült a magánszférába, így az országos tervnek nem része. A megyei terv sem tudja a terület konkrét megjelölésével befolyásolni a logisztikai témakörben beruházni kívánókat, mindössze azok a települések jelölhetők ki, amelyek alkalmasak (nagyságrendjük, vonzerejük vagy létesítményeik által) ilyen beruházások fogadására. Zala megyében Zalaegerszeg és Nagykanizsa nagyságrendjénél fogva, Sármellék pedig a repülőtér adta lehetőségek kihasználásával lehet fogadóképes térségi jelentőségű logisztikai központ létesítésére. Kerékpáros közlekedés A megyei kerékpárút-hálózati rendszer fő elemei az országos jelentőségű (OTrT-ben meghatározott) kerékpáros útvonalak, amelyeket kiegészítenek a megyei turisztikai célterületek elérését biztosító térségi regionális nyomvonalak. A két hálózat jellemzően eltérő funkciót tölt be, ugyanakkor szükségszerűen ki is egészítik egymást. Míg az előbbi hálózat elsősorban a nagytávolságú, többnapos kerékpár-túrák nyomvonala, ahol minden nap más helyen történik az elszállásolás, addig a térségi hálózat a speciális turisztikai célterületek felkeresését teszi lehetővé egynapos, általában mintegy 20-40 km-es túra keretében. A megyei kerékpárút-hálózat kialakításának fő feladata, hogy úgy képezzen egységes hálózatot, hogy a kerékpárturizmus elsődleges kiszolgálása mellett lehetőleg minél hosszabb szakaszokon biztosítsa a jellemzően települések közötti forgalom biztonságos lebonyolítását is. A megyei rendezési terv célja tehát a kerékpárút-hálózati rendszer összefüggéseinek megjelenítése, s nem foglalja magában az egyes települések vagy kisebb településcsoportok egyedi szakaszait, melyek szabályozása a településrendezési tervekben történik. A megyei tervben jelölt kerékpáros kapcsolatok az útvonalakat jelölik, annak konkrét műszaki kialakítása (önálló kerékpárút, kerékpársáv, alsórendű úton vezetett, kerékpározásra kijelölt szakasz) a későbbi, részletesebb tervezés tárgya. Az előbbi megoldások közötti választás a gépjárműközlekedési útvonal forgalom-nagyságának függvényében dönthető el. Országos kerékpárút törzshálózat útvonalai az érvényben levő megyei tervhez képest az OTrT módosítása során jelentősen megváltoztak, ezáltal a megyei regionális (térségi) vonalak is módosultak.



127

Az országos kerékpárút törzshálózat Zala megyét érintő elemei az alábbiak: Délnyugat-magyarországi kerékpárút:

− (Budapest - Fonyód) - Keszthely - Sármellék - Zalakaros - Nagykanizsa - (Nagyatád - Horvátország)

Északnyugat-dunántúli kerékpárút:

− (Győr - Szigliget) - Keszthely - Hévíz - Zalabér - Zalaegerszeg - Zalalövő - (Őriszentpéter) Dunántúli határmenti kerékpárút:

− (Kölked - Siklós - Őrtilos) - Murakeresztúr - Molnári - Letenye - Bázakerettye - Tormafölde - Szécsisziget - Lenti - Rédics - Resznek - Nemesnép - Szentgyörgyvölgy - (Velemér - Bucsu - Hegyeshalom - Bezenye)

− Murakeresztúr - (Horvátország) − Szentgyörgyvölgy - Magyarföld - (Bajánsenye)

Termál kerékpárút:

− Zalabér - (Kám - Csepreg) A megye térségi kerékpárút-hálózatának elemei:

− Zalaegerszeg - Gellénháza - Gutorfölde - Szécsisziget − Zalaegerszeg - Nagykutas - (Vasvár) − Zalaegerszeg - Zalacsány - Hévíz − Nagykanizsa - Molnári − Nagykanizsa - Hahót − Ramocsa - Kozmadombja - Pórszombat - Nova - Zalatárnok − Szentkozmadombja - Söjtör - Felsőrajk - Zalaszabar − Batyk - Mihályfa - (Sümeg)

A fenti országos és megyei kerékpáros útvonalak közvetlenül érintik a kistérségi központokat is (mindössze csak Pacsát közelíti meg egy település távolságra a kerékpárút), tehát a megyei szintű közlekedési kapcsolatok nem csak a közúti közlekedés területén megoldottak, hanem a kerékpáros közlekedésben is.

3.6 A térszerkezetet érintő energiaközmű-infrastruktúra fejlesztési javaslat Zala megye területére

Zala megyében az energiaközműveket érintő fejlesztési feladatokat a megye településeinek hosszú távú fejlődéséhez szükséges élet- és munkakörülmény javítása, a gazdasági élet fejlődésének segítése, a megye idegenforgalmi vonzerejének növelése, valamint a környezetvédelmi igények kielégítése határozza meg. A fejlesztési javaslattal többirányú célkitűzést kell egyidejűleg kielégíteni. Az energiaközmű fejlesztésnek segíteni kell a megye gazdasági életének a fejlődését. Szinte valamennyi település külön-külön elkészített településrendezési tervében kijelölt új lakó-, üdülő- és gazdasági területtel szeretne kínálatot nyújtani a fejlődését segítő be-, illetve letelepülőknek, amelynek energiaellátási lehetőségét biztosítani kell. A vonzóképesség növelése érdekében pedig részben az egyes településeken belül, de regionális kapcsolatok szintjén is az energiaközmű fejlesztési javaslatnak hozzá kell járulnia a megye tájképi megjelenésének a javításához.



128

Ezen célkitűzések teljesítésére az energiaközmű fejlesztéssel kapcsolatos a megyét érintő feladatokat három csoportba lehet sorolni: • Az első csoportba tartoznak: az egyes települések fejlesztési szándékainak

megvalósításához szükséges energiaközmű igényeinek kielégítéséhez szükséges térszerkezetet érintő területigényes fejlesztési igények meghatározása.

• A második csoportba tartoznak: a megye területét érintő tágabb térség fejlesztési igényeinek kiszolgálásához szükséges iparági ágazati fejlesztési elképzelések térszerkezetet érintő területi igényeinek biztosítása.

• A harmadik csoportba tartoznak: a közművekkel kapcsolatos esztétikai igények kielégítéséhez szükséges fejlesztési feladatok.

3.6.1 A megyei települések fejlesztési szándékainak kiszolgálásához kapcsolódó

energiaközmű fejlesztési feladatok A megye jelenlegi energiaközmű ellátottságának az elemzése során a megyén belüli ellátottsági egyenetlenségek is előtérbe kerültek. Az egyenetlenség villamosenergia ellátás területén kevésbé regisztrált, de a korszerű és gazdasági szempontból fenntartható hőellátás lehetőségét biztosító vezetékes gázellátás rendelkezésre állása vonatkozásában a megyén belüli ellátottság egyenetlensége jól vizsgálható. A 18 jelenleg gázellátásban nem részesülő település ellátási lehetőségének megoldása és az alacsonyabb ellátottságú településeken belül az ellátottság növelése szükséges. A megye népességének a változása, a természetes szaporodási mérlege is és a bevándorlási mérleg is negatív, így a változás is negatív. Az elmúlt tíz évben, minden évben -0,4 % körüli mértékkel csökkent a megye népességszám. A népességszám általános csökkenési trendjével terhelt megyében az egyes települések számára figyelmeztető jel, hogy a készített településfejlesztési kínálathoz szükséges területelőkészítési igények mennyire reálisak. A megye területén jelentkező jelenlegi és várható energiaigények kielégítése távlatilag is döntően az országos hálózati rendszerekről történő vételezéssel történik, a helyi energiahordozók (benne a megújuló energiaforrások is) felhasználásának távlatilag nagyobb lesz a jelentősége, de az összes energiaigényből a részesedése a 12 %-ot reálisan csak hosszabb távon érheti el, addig jellemzőbb marad a jelenlegi ellátási rendszer használata. A várható új, többlet kielégítendő igények részben a területfejlesztés során prognosztizált új igényekből, részben a már meglevő fogyasztók igény növekedéséből tevődnek össze. A megye lakossága által vételezett villamosenergia 2008. évben 290 ezer MWh volt. Az egy lakásra jutó átlagos havi villamosenergia felhasználás messze 200 kWh alatt volt, megyei átlagban 143. A háztartások kedvező, korszerű felszereltsége mellett - takarékos villamosenergia fogyasztású berendezésekkel is - az egy lakásra jutó villamosenergia fogyasztás termikus célú hasznosítás nélkül, ha meghaladja a 250-300 kWh/hó körüli fogyasztási volument akkor tekinthető a lakások felszereltsége kedvezőbbnek. Zala megyében ez az adat jelzi, hogy átlagosan megye szinten a lakások felszereltsége várhatóan még fejlődés előtt áll. A várható kielégítendő igényeknél így az új fejlesztési javaslatoknál várható igényeken felül a meglevő fogyasztók igénynövekedését sem lehet figyelmen kívül hagyni. A számítások szerint a hosszútáv végére ez megye szintre összesítve 200-250 MVA kielégítendő többlet igénynövekedést jelenthet. A megyében a lakosság által vételezett földgáz 2008. évben 82,9 ezer m3 volt. Az egy lakásra jutó átlagos éves földgázfogyasztás 850 m3 volt. Az egy lakásra jutó átlagos havi 70 m3 körüli fogyasztási volumen azt jelzi, hogy a gázellátást igénybevevők fűtési célra jellemzőbben lakóhelyiségenkénti, csak komfortot jelentő pl konvektoros fűtési módot veszik igénybe, kevésbé jellemző az összkomfortot nyújtó cirko fűtés használata. A lakáson belüli



129

egyenletesebb hőellátást nyújtó, összkomfort iránti igény növekedése várható, amely a meglevő fogyasztók gázigény növekedését fogja eredményezni. Az energiaigények a takarékos energiafelhasználásra való törekvés, az energiatakarékos berendezések alkalmazása, a megújuló energiaforrások helyi alkalmazásának intenzívebb előtérbe kerülése ellenére, mivel az élet- és munkakörülmény javítása, a termelés korszerűsítése mindig növekvő energiafelhasználással jár, a települések vezetékes energiaigényei -ingadozó növekedési trenddel- folyamatosan emelkednek. A vezetékes energiahordozókkal szembeni növekvő energiaigények kielégítését a hálózati rendszerek fejlesztésével kell biztosítani. A távlati vezetékes energiaellátás, a villamosenergia és a földgázellátás továbbra is az országos egységes hálózati rendszerre támaszkodik. Ezért az országos, Zala megye területén is haladó energiahálózati rendszerek fenntartása, fejlesztése a megye érdeke is. A megye kapcsolata a területén haladó hálózatokhoz, a csatlakozási-vételezési lehetőségei kiépültek. Az országos energiaellátó rendszer biztonsággal áll rendelkezésre az energiaigények kielégítésére. A nemzetközi kapcsolatok rendelkezésre állásával az országban, s ezen belül a megyében várható vezetékes energiaigények bázis oldalon várhatóan kielégíthetők lesznek. A várható igénynövekedéssel az iparág számol, így a hálózatfejlesztési terveit ennek megfelelően alakítja. A közvetlen ellátáshoz szükséges hálózatfejlesztési igények településeken belül jelentkeznek. Villamosenergia ellátás A villamosenergia ellátás vonatkozásában a meglevő fogyasztók várható igénynövekedése, a tervezett új fogyasztók igénye mellett a társadalmi, gazdasági élet fejlődése is a villamosenergia folyamatos fajlagos igénynövekedését eredményezi. Ehhez folyamatos hálózatfejlesztési igény csatlakozik. A hálózatfejlesztési igény lépcsőzetesen település közi hálózatfejlesztési feladatokat határoz meg, amelyek a települések ellátási lehetőségének a bővítéséhez szükségesek. Ebbe a csoportba sorolhatók villamosenergia ellátás vonatkozásában az új alállomások telepítési feladatai és új középfeszültségű hálózatok fektetési igénye. A középfeszültségű hálózatfejlesztési igények település szintű tervezés részét képezik, a nagyfeszültségű hálózatfejlesztési igényt az iparági fejlesztés egyéb fejlesztési terveivel együttesen határozza meg. A megye villamosenergia ellátási rendszerének vizsgálatában rögzítettek szerint a megye fogyasztóinak villamosenergia ellátását a szolgáltató a 120 kV-os hálózati rendszerén keresztül biztosítja. Az átviteli hálózatokon keresztüli villamosenergia vételezés lehetősége távlatilag is biztosított. A 120 kV-os hálózati rendszerről táplálják a megye területén üzemelő, illetve ahhoz közel fekvő 120/20, vagy 120/10 kV-os alállomásokat, amelyek a megye területének villamosenergia ellátási bázispontjainak tekinthető. A 120/20, a 120/10 ill. a 35/20 kV-os alállomásokról indul a települések ellátását szolgáló 20, illetve 10 kV-os középfeszültségű gerinchálózat. A fajlagos villamosenergia igények vonatkozásában egyenletesen növekvő tendenciájú igénynövekedés prognosztizálható. Az egyenletes fajlagos villamosenergia igény növekedés a kommunális évi 3-5 %-kal, az egyéb ipari, vagy nagyfogyasztóknál 1-2 %-kal fog növekedni. A megye kiépített hálózati rendszere és az iparági fejlesztési tervek a várható igények távlati kielégítését is helyi elosztóhálózati fejlesztésekkel biztosítani tudják.



130

Földgázellátás A földgázellátás vonatkozásában a meglevő fogyasztók komfortnövelési (helyiségfűtésről a cirkofűtésre történő átállás) igényével együttjáró igénynövekedés mellett, a tervezett új fogyasztók igénye együttesen jelentkezik. Az ehhez megvalósítandó hálózatfejlesztési igény döntően településen belüli fejlesztési igényként jelentkezik, de a többlet vételezés lehetőségét az iparág egyéb fejlesztési terveivel összehangoltan határozza meg. A megye földgázellátása az országos szállítóhálózati rendszerhez több helyen kapcsolódik. A nagynyomású szállítóhálózatra telepített átadó állomások segítségével történik a vételezés. A gázátadó-nyomáscsökkentőkön keresztül nagy-középnyomású vezeték szállítja a földgázt a településekig, általában a települések határába telepített gázfogadóig és a nagy-közép/közép, vagy nagy-közép/kisnyomású nyomásszabályozóig. A települések közötti elosztás nagy-középnyomású vezetékkel épült ki, ez képezi a megye hálózatának a gerincét és erről ellátott a megye településeinek jelentős hányada. A többi gázzal ellátott település a nagy-középnyomású vezetékekre telepített 6/3-as nyomáscsökkentőkről indított középnyomású hálózatokról ellátott. A szükséges fejlesztési igények az iparági fejlesztési tervek keretében együttesen kerülnek megvalósításra. Távhőellátás A távhőbázis és elosztás településen belüli szolgáltatás, így érdemi hatása megyei tervet érintő térszerkezeti hatása nincs. Nem vezetékes energiahordozó ellátás és megújuló energiaforrások A megyében a nem vezetékes energiahordozók használata -a fokozottabb környezetterhelése ellenére-, valamint a vezetékes energiaellátás fejlesztésének ellenére, hosszabb távban is jelentős marad. Ellátása településen belüli feladat, így térszerkezeti hatása nincs. Jelentős vezetékes energiahordozó felhasználás takarítható meg hosszabb távon a térség természeti adottsága, a szél-, a föld- és a napenergia hasznosításának kínálkozó lehetőségével. A megújuló energiaforrások hasznosítási lehetőségére az átfogó tervek, a fenntartható fejlődés lehetőségét kutató tanulmányok hívják fel a figyelmet, amelyek közül közvetlenül a legeredményesebben a napenergia hasznosítható. A napenergia passzív és aktív hasznosítására is gazdaságos lehetőséget biztosít a napsütéses órák száma. A kedvező fekvésű napos területeken a 2-3000 napsütéses órát is meghaladóan lehet a napenergiát hasznosítani. A korszerű termikus energiaellátás biztosítási lehetőségei közül azért is kell kiemelni a napenergia hasznosítását, mert üdülő-, kiránduló területeken az igények jelentkezése is jelentősen kapcsolódik az időjáráshoz. Napsütéses napokon lényegesen nagyobb a termikus igény, ezeket az igény csúcsokat kedvezően lehet napenergiával kielégíteni. Jelenleg a napenergia használata még alig jellemző, de általa elérhető jelentős energia megtakarítás szélesebb körű alkalmazásra predesztinálja. A megújuló energiaforrások hasznosításának növelése érdekében várhatóan a föld energiájának a hasznosítási igénye is növekedni fog. Ezek hasznosítása többnyire telken belüli, vagy településen belüli fejlesztési igényként jelentkeznek, így a település tervezés szintjén kezelhető, a megye térszerkezeti tervét nem érinti.



131

A szél energiájának hasznosítására az igény fokozódik, bár a termelt villamosenergiára vonatkozó fogadókészség korlátozott, illetve korlátozása várható, ma még az egyedi akár reklámcélú, akár helyi fogyasztási igényeket kielégítő alkalmazása nem jellemző. Az erőmű méretű szélkerék parkok kialakítása amennyiben az 50 MW-ot meghaladja az Országos Területrendezési Terv-ben (OTrT) való területfelhasználás rögzítése is, illetve illesztése is szükséges, 50 MW alatt a megyei tervben kell a telepítési helyet biztosítani-kijelölni. A szélerőműben termelt villamosenergia fogadása jelenleg 120 kV-on történik, illetve a 400 kV-on történő fogadási igény is várható az iparág részéről, így az erőműben termelt villamosenergia szállítását az iparági hálózati fejlesztésekkel kell összehangolni. A megye természeti adottsága az erdőgazdasági hulladékok előfordulásának nagyobb jelenléte, az energiaültetvényként termelhető nagyobb szárazanyag tartalmú növény, amely a biomassza támasz anyagaként nagyobb településeken üzemelő hőbázisnak primer energiahordozójaként szolgálhat. A megye energiafelhasználásában a hagyományos energiahordozó felhasználást lényegesen csökkentheti, hatást gyakorolva ezzel közvetve a térszerkezetet is befolyásoló hálózatokkal szembeni fejlesztési igényeket. De közvetlen hasznosítása energetikai szempontból településen belüli, így közvetlen térszerkezetet érintő hatása nincs. 3.6.2 Az iparági ágazati fejlesztési elképzelések területi igényeinek biztosítása Iparági fejlesztési feladatok egy részét a megye területén jelentkező igények kielégítésére, egy részét a tágabb térségbe jelentkező igények kielégítése érdekében kell megvalósítania. A megye területén jelenleg közcélú erőmű nem üzemel. Az iparág új energiatermelő bázis, 50 MW teljesítményt meghaladó villamosenergia termelő erőmű létesítését Zala megye területén nem tervez. Egyéb beruházó általi, a megye területét érintő 50 MW feletti erőműfejlesztési szándék nem ismert. 50 MW alatti termeléssel szélerőmű parkok, biomassza erőmű és vízerőművek létesítése lehetne, de ilyen irányú szándék sem ismert. Villamosenergia átviteli hálózat iparági fejlesztési tervei: Zala megye területén haladó átviteli hálózatokat a MAVIR Zrt üzemelteti. Előzetes tájékoztatásuk szerint az aktuális hálózatfejlesztési tervükben (amely jelenleg 2020-ig ad kitekintést) nem szerepel új beruházás, amely érintené a megye közigazgatási területét. A megye területén belül a prognosztizált igény növekedés kielégítése viszont gerinchálózat fejlesztést tesz szükségessé. Új alállomás létesítési igénye merül fel Zalakomár, Zalaszentgrót, valamint Letenye térségében, a betáplálásához 120 kV-os hálózafejlesztés is szükséges. Szombathely-Vasvár-Zalaszentgrót-Sümeg új 120 kV-os összekötésének megvalósításával, valamint Nagykanizsa-Letenye-Szlovénia nyomvonalon is új 120 kV-os nyomvonal építendő és Nagykanizsa-Zalakomás-Marcali között is új 120 kV-os nyomvonal építési igénye várható, amennyiben a prognosztizált igény növekedés ténylegesen jelentkezne. Földgázszállító hálózat iparági fejlesztési tervei: -A megye területét érintő iparági földgázszállító vezeték létesítési szándék nem ismert. Az OTrT-ben tervezett földgázszállító vezeték nyomvonal, amely érintené Zala megyét nincs. Meg kell jegyezni, hogy nem zárható ki, hogy a tervezett, un déli áramlat nyomvonala áthaladjon a megye területén, de ennek részletei még nem ismertek. A korábbi megyei terv jelezte, hogy nagy távon várható az Adria tengeri kikötői táppontból indított hajón szállított, importált cseppfolyós földgázra (LNG) alapozott nagynyomású földgázvezeték összeköttetés:



132

• Trieszt-Csáktornya-Tornyiszentmiklós-Lovászi-Lenti-Őriszentpéter-Szentgotthárd-Ausztria nyomvonalon (Lovászi átadóval) („B” változat) vagy a

• Trieszt-Lendva-Rédics-Gellénháza-Zalaegerszeg-Körmend-Szombathely-Ausztria nyomvonalakon („C” vált.), Gellénházai és Szombathelyi átadóval,

• Trieszt-Csurgó-Zalakomár-Hévíz-Sümeg-Celldömölk-Csorna-Mosonmagyaróvár-Pozsony („A” vált.).

A régió szempontjából ez utóbbi, É-D irányú földgázhálózati változat („A”) volna a legelőnyösebb, azzal a változtatással, hogy nyomvonala párhuzamos lehetne a tervezett É-D irányú közlekedési rendszerkapcsolattal, minél kevesebb területhasználati igénnyel. Amellett ez a gázhálózat is hozzájárulhat a megyék összefogását célzó, É-D irányú gazdasági tengelyben jelentkező rendszerfejlesztések korszerű kiszolgálásához, ezért helybiztosításáról célszerű gondoskodni. A megye településeinek gázellátottsági fejlesztése érdekében a még bekötetlen településeket ellátó gerinchálózat fejlesztését is megoldandó. Egyéb szénhidrogénszállító hálózat iparági fejlesztési tervek Zala megye területét érintően nincsenek, illetve nem ismertek. Megújuló energiahordozók hasznosításának iparági fejlesztési tervei: A megyét érintő iparági fejlesztési feladatok között ki kell emelni a megújuló energiahordozók használatának fontosságát és szükségességét. A kormány által aláírt nemzetközi megállapodásokban vállalta, hogy a környezetterhelés csökkentése érdekében az ország csökkenti a fosszilis energiahordozók használatát és vele párhuzamosan növeli a megújuló energiahordozók használatát. A megújuló energiahordozók részarányát az energiafelhasználásban a jelenlegi 1-3 %-ról 10-12 %-ra emeli. Ennek teljesítéséhez jelentősen járulhat hozzá - természeti adottságai alapján - Zala megye. A nemzetközi megállapodás teljesítése érdekében várható a megújuló források hasznosításához támogatási rendszer kidolgozása, különös tekintettel a környezeti állapot javításáért. A jelenleg még meg nem térülő beruházásnak számító szél-, föld- és napenergia, energiaültetvény hasznosítás ezzel a támogatással válhat gazdaságossá. A megye területének előforduló magas talajvízszint állású területen, időszakosan vízzel borított területek hasznosítására lehetőséget kínál az energiaültetvény telepítése. Az így kedvezőtlenebbül hasznosítható mezőgazdasági művelésű területeket célszerű energiahordozó termelésre hasznosítani. Ezeken a felszabaduló területeken energiaültetvényt érdemes létesíteni, ezzel a termelésből kieső terület hasznosítása is egyúttal megoldható. Az energiaültetvény pedig biomasszaként az energiatermelésben hasznosítható. 3.6.3 Az energia közművekkel kapcsolatos esztétikai igények kielégítéséhez szükséges

fejlesztési feladatok A közműfejlesztési feladatok közé sorolhatók azok az esztétikai igények kielégítése érdekében megvalósítandó fejlesztési feladatok, amelyek jellemzőbben településen belüli fejlesztési feladatok. Közművek szempontjából vizsgálva nem lennének megyei szintű tervekben meghatározók, de a települések táji megjelenését, a vonzóképesség növelését szolgálják, hatással vannak a megye gazdasági életére és ezáltal kapnak szerepet a megyei területi tervezésben. Hosszabb távon a települések esztétikai megjelenésével szembeni igények várhatóan lényegesen növekedni fognak. Az energiaellátás vonatkozásában a közműfejlesztések során távlatban előtérbe fog kerülni a tájképet és a településeken belüli arculatot alakító szabadvezetékes, vagy légkábeles villamos energia ellátó rendszerek látványjavítási igénye is.



133

Zala megye gazdasági életének a fellendülését főként az idegenforgalomtól várja, közműveket érintően is a vonzóképességét az esztétikai megjelenésével tudja fokozni. Egyelőre látványjavítás érdekében a hálózatok föld alatti elhelyezésével csak településeken belül, beépített, illetve beépítésre javasolt területeken kell az igényesebb, de egyben költségesebb műszaki megoldás felé törekedni. Csak távlatilag említhető meg, hogy foglalkozni kell a településközi hálózatok földkábelesítésének távlati ajánlatával egyelőre csak a természetvédelmi területeken, vagy egyéb szempontból védett területeken, mivel a műszaki feltétele biztosított, hogy a 120 kV-ig bezárólag a közép- és nagyfeszültségű hálózat is földkábelbe fektetve kerüljön kivitelezésre.

3.7 A vízi közművek fejlesztési javaslata Vízellátás A vizsgálatok értékelésénél meghatározásra került az átlagos napi vízfogyasztás. A lakásállomány javasolt minőségi fejlesztése, a komfortosabb, jobban felszerelt lakások, az igényesebb lakókörnyezet - a takarékos vízhasználatra való törekvés ellenére - az átlagos napi vízfogyasztást növelni fogja. Az ebből eredő többlet vízigény kielégítése a vízbeszerzés kapacitás növelését és az elosztás hálózatának és létesítményeinek a fejlesztését teszi szükségessé. A gazdasági életben jelentősebb szerepet szánnak az idegenforgalomnak, azon belül is kiemelten a termál-gyógy idegenforgalomnak, ezen adottságot hasznosító településeken az idegenforgalmi vonzerőt jelentő fürdő létesítményen kívül, jelentősebb üdülőterületi fejlesztés is javasolható. Ezek szintén újabb kielégítendő vízigényt jelentenek. A lakókörnyezet fejlesztésével párhuzamosan a településközpontok, az intézményhálózat igényesebb fejlesztése is szükséges, amely szintén vízigény növekedést eredményez. A távlatilag kielégítendő vízigények részben a területfejlesztés során prognosztizált új igényekből, részben a már meglevő fogyasztók igény növekedéséből tevődnek össze. A távlatilag kielégítendő vízigények részben a területfejlesztés során prognosztizált új igényekből, részben a már meglevő fogyasztók igény növekedéséből tevődnek össze. A megyében a lakosság által vételezett ivóvíz 2008. évben 9811 ezer m3 volt. Az egy főre jutó átlagos napi vízfogyasztás 91,5 l/fő,nap volt. A várható vízfogyasztás 120-150 l/fő,nap közé várható, ez jelzi, hogy nagyobb távlatban a víztakarékosságra törekedve is a jelenlegi vízfogyasztás kb 30 %-os növekedése várható. A várható távlatban kielégítendő igényeknél így az új fejlesztési javaslatoknál várható igényeken felül a meglevő fogyasztók igénynövekedését sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez az igénynövekedés bázis oldalról várhatóan kielégíthető lesz, de a regionális hálózati rendszer átfogóbb fejlesztési igényével kell számolni. A vizsgálatokban a vízellátást szolgáló vízbázisok és az ellátást szolgáló hálózatok létesítmények és az elmúlt néhány év során bekövetkezett változások részletes vizsgálatra kerültek. A vízigények biztosítására a meglevő vízbázisok, azok szükséges kapacitásra történő kiépítésével rendelkezésre állnak és további vízigény esetén tartalék vízbeszerzési lehetőség is biztosítható. A vízellátásban nem a mennyiségi igény kielégíthetősége okozza a nagyobb gondot, hanem a megfelelő vízminőség biztosítása. A vízvezető, víztároló rétegek elszennyeződése vízminőség romlást okozhat. A még ma is jelentős mennyiségű talajba szikkadó szennyvíz és egyéb felszínről a csapadékvízzel bemosódó, beszivárgó szennyezés



134

lejut a talajvízbe és onnan tovább a víztároló rétegekbe, így az egyre mélyebben elhelyezkedő vízadó réteg elszennyeződését is okozhatja. A vízminőség biztosításához a megfelelő tisztítás, kezelés, egyre költségesebb műszaki megoldással valósítható meg, illetve kritikus esetben a vízbázis feladását is jelentheti, amelyet pótolni a regionális hálózathoz való csatlakozással lehet.

A vízellátással összefüggően a területrendezési terv szerkezeti tervét a vízbázis védelem területfelhasználási lehetőséget korlátozó igénye érinti. A már üzemelő vízbázisok védelmét a kormányrendelet alapján kijelölt hidrogeológiai védőterület biztosítja, egyben meghatározza a hidrogeológiai védőterületen belüli területhasznosítás lehetőségeit. A vízellátásban a vízminőség biztosítása igényel fejlesztési feladatokat. Általánosan a víz vastartalmának csökkentése ad feladatot. A vízellátó rendszerek összekapcsolása miatt helyenként hosszú vezetéken jut el a fogyasztóhoz a víz. A pangó vizek jelentős vízminőség romlást eredményeznek. A vízminőség javítására az ÁNTSZ több helyen időnkénti klórozást ír elő, ami a fogyasztási élvezetet csökkenti. Egyes rendszereknél a víz keménysége okoz kellemetlenséget. A 201/2001.X.25. Korm. rend-ben szigorított 0,1 mg/m3 helyett előírt 0,05 mg/m3 mangántartalomra történő csökkentés érdekében több meglevő kútnál válik szükségessé mangántartalom csökkentését szolgáló beruházás. A vastalanítók rekonstrukciója, vagy kálium permanganátos adagolás, vagy szűrőbedolgozás, amivel a meglevő vastalanítók a szükséges mangántalanítást is el tudják végezni. A rendeletben előírtak teljesítése érdekében a megye minden vastalanítóját felül kell vizsgálni, hogy meg lehessen határozni, a mangántartalom csökkentése érdekében megvalósítandó beruházási igényt. Szennyvízelvezetés, tisztítás, elhelyezés A megye szennyvíz okozta környezetszennyezés csökkentése érdekében a jelenlegi szennyvízhálózatra, illetve annak bővítésével a rácsatlakozás mértékét kellene növelni kiegészítve azzal a célkitűzéssel, hogy a közműolló 10-15 % körüli zárása lenne elérendő. Ennek érdekében részben új tisztítótelepeket kell létesíteni helyi, vagy regionális szerepre alkalmasan, illetve meglevő tisztítótelepre annak bővítésével kell csatlakozni. A jelenleg üzemelő tisztítótelepekre a rákötöttséget az egyes településen belül növelni tudják a szennyvízgyűjtő hálózat bővítésével, ezekre regionális hálózatfejlesztéssel újabb települések csatlakoztathatóak és újabb tisztítótelepek létesíthetőek. Tervezett és meglévő szennyvíztisztítótelep és a rácsatlakozásra tervezett települések:

Szennyvíztisztító telep helye

Szennyvízelvezető rendszerre csatlakozó települések Becsvölgye Milejszeg Csonkahegyhát Németfalu Kustánszeg

Becsvölgye (tervezett)

Pálfiszeg Lenti (meglévő) Pórszombat Rédics (meglévő) Baglad

Vaspör Zalacséb (meglévő) Zalaháshágy



135

Ozmánbük Hagyárosbörönd Zalaegerszeg

(meglévő) Boncodfölde Sand Miháld Zalaszentjakab Galambok (meglévő)

Zalasárszeg Kisvásárhely (tervezett) Kisvásárhely

Döbröce Nagygörbő Zalaszentgrót

(meglévő) Kisgörbő Sénye Kehidakustány

(meglévő) Kallósd Örvényeshegy Ligetfalva Tilajújhely Zalacsány (meglévő)

Tilaj Bázakerettye (meglévő) Budafapuszta

Pusztamagyaród Szentliszló Bucsuta Báza (meglévő)

Bánokszentgyörgy Lovászi (meglévő) Murarátka

Szepetnek Rigyác Eszteregnye Bocska Magyarszerdahely Magyarszentmiklós Kámáncspuszta Fűzvölgy Homokkomárom Hosszúvölgy

Nagykanizsa (meglévő)

Liszó Pötréte Felsőrajk Alsórajk Orosztony Kerecseny Kilimán Zalaszentbalázs

Gelse (meglévő)

Pölöskefő Kiscsehi (tervezett) Kiscsehi Zajk (tervezett) Zajk Borsfa (tervezett) Borsfa Belezna (tervezett) Belezna

Surd Surd (tervezett) Nemespátró Pat (tervezett) Pat

Zalakaros (meglevő) Balaton Kiemelt Üdülőkörzet TrT alá tart települések



136

Ezekkel az új létesítendő tisztítótelepekkel és a regionális csatornahálózatokkal, kiegészítve a meglevő tisztítótelepek bővítésével, a megfelelő gyűjtőhálózat kiépítésével a szennyvíz rácsatlakozás mértéke növelhető lesz, elérve azt a célkitűzést, hogy a szennyvízzel való környezetszennyzés lényegesen csökkenthető legyen. A tisztítási folyamat végtermékeként maradó szennyvíziszap elhelyezése is a környezet veszélyeztetése nélkül oldandó meg. Amennyiben az iszap összetétele ezt lehetővé tenné, célszerű a természetnek visszaadni, erre a mezőgazdasági területen történő elhelyezéssel van lehetőség. Egyébként biomassza formájában energiatermelésre célszerű hasznosítani. 25/2002 (II.27.) Korm rendelet alapján Zala megyében a csatornahálózat kiépítését a következő 48 településen nem támogatják: Alsószenterzsébet, Baglad, Barlahida, Becsvölgye, Borsfa, Börzönce, Bucsuta, Csertalakos, Egeraracsa, Felsőszenterzsébet, Gombosszeg, Gosztola, Iborfia, Kányavár, Kerkafalva, Kerkakutas, Kilimán, Kiscsehi, Kustánszeg, Lasztonya, Lickóvadamos, Lispeszentadorján, Magyarföld, Maróc, Mihályfa, Mikekarácsonyfa, Milejszeg, Nagybakónak, Nemespátró, Óhíd, Oltárc, Pálfiszeg, Petrikeresztúr, Pusztaapáti ,Pusztamagyaród, Ramocsa, Sümegcsehi, Szalapa, Szentkozmadombja, Szentliszló, Szentmargitfalva, Szentpéterfölde, Szilvágy, Valkonya, Várfölde, Zajk, Zalatárnok, Zebecke. A korm. rendeletben rögzített támogatás hiánya ellenére, közülük néhány településnek a szennyvíz elvezetésének és kezelésének megoldása már folyamatban van, néhány számára pedig regionális csatlakozási lehetőség áll rendelkezésre. A szennyvízcsatornázásra nem tervezett apró falvakban, illetve a csatornázott, vagy csatornázásra kerülő településeknél a gazdaságosan nem csatornázható peremterületek, településrészeken keletkező szennyvizek kezelésére a tervezés távlatában is csak egyedi megoldások javasolhatók. A szakszerű szennyvíz szikkasztás kiépítésével (ha ezt egyéb adottság nem akadályozza) ezeken is lehet a környezet károsítása nélkül a szennyvizek kezelését megoldani. Ha bármi okból a szakszerű szennyvízszikkasztás nem alkalmazható, akkor a tervezés távlatában is marad a szigorúan zárt szennyvízgyűjtő medencék kiépítési igénye és az összegyűjtött szennyvizek szippantó kocsival történő elszállítása a kijelölt lerakóhelyre, illetve kezelőhelyre. Felszíni vízrendezés-csapadékvíz elvezetés Az árvíz és belvízvédelmi feladatok mellett településeken belül is kiemelt feladat a csapadékvíz elvezetésének a megoldása. A beépített és beépítésre szánt fejlesztési területeken, a beépítés megvalósításával megnő a burkoltsági arány és ezzel megnő az elvezetendő csapadékvíz mennyisége, és lerövidül a csapadékvíz lefutási ideje. E kettős hatás eredményeként az a többlet elvezetendő csapadékvíz mennyiség, a gyors lefutás miatt kialakuló vízhullám, amelyet a kialakított vízelvezető rendszernek fogadni és továbbszállítani kellene, általánosan zavarmentesen nem biztosítható. Ezért felülvizsgálva a várható új beépítések-burkolások várható hatásait, a befogadók vízszállító képességét a végbefogadóig követve az árvíz és belvízvédelem keretében kell az érintett települések épített környezetének védelmét biztosítani. A településeken az elvezetendő csapadékvíz mennyiségének növekedése és a lefutási idő csökkenése miatt nagyobb szállítókapacitású vízelvezető rendszert kell kiépíteni. Ezzel egyidejűleg a beépített, illetve beépítésre szánt területeken a motorizáltsági igény is növekszik, amelyek a forgalmi felületek bővítését igényelnék. A kialakult utak, adott szabályozási szélességében ezt csak a vízelvezető árkok rovására lehet megvalósítani. A tervezett utak szabályozási szélességét a területtakarékosság korlátozza, így csak korlátozott hely biztosítható a csapadékvíz elvezetésére.



137

A környezetvédők jelentős hányada a csapadékvíz visszatartását előnyösnek tekinti. Ezt kellő rendelkezésre álló hely esetén a szikkasztó árkok segítségével lehetne megoldani. Gondot okoz, hogy általánosan megengedett egyre keskenyebb minimál szélességű telkek miatt egyre sűrűbb kocsi behajtók kiépítésével egyre szűkebb marad a szikkasztásra valóban alkalmas felület. Továbbá a szűk utcák jelentősebb forgalma miatt egyre gyorsabb ki-behajtás lehetőségének a biztosítására egyre szélesebb kocsi behajtókat alakítanak ki, szintén csökkentve a szikkasztó felületet. A biztonságosabb közlekedés érdekében pedig egyre magasabb behajtó szegélyeket építenek, amely a település utcaképét rontja. Általánosan egyharmad-kétharmad arányúvá válik a fedett és nyitott árokszakasz, amely már szikkasztásra csak korlátozottan alkalmas. Meg kell említeni azt is, hogy a nagyobb motorizáltsággal terhelt útszakaszok szénhidrogén szennyezésnek kitett felületek, s záporok esetén részben a légkörből, részben a burkolt felület lemosásával jelentős szennyezést vezetnek az árkokba. Bizonytalan, hogy a szennyezett víz talajba szikkasztásával a vízvisszatartás előnye, vagy az okozott talajszennyezés kerül-e túlsúlyba. Környezetvédelmi szempontból nagyobb biztonsággal, helytakarékosság szempontjából, az urbánusabb arculat érdekében a települések belterületén, a beépítésre szánt területeken a nyílt árkos felszíni vízelvezetés helyett a zárt csapadékcsatornás vízelvezetés kiépítése a kedvezőbb. Településenként a várható igény-változásokat és a területfejlesztések hatását figyelembe vevő vízelvezetési tanulmány-tervet kell készíteni, amelyet összegezve az egyes vízgyűjtőre a fejlesztési feladatok megfogalmazhatók. Az egyes vízgyűjtők befogadóit kell a jelentkező többlet szállítóképesség biztosítására alkalmassá tenni, amelyhez szükséges területi igényt a szerkezeti tervben - az árvíz és belvízvédelem fejezetében - kell biztosítani. Az egyes településekre vonatkozó megállapításokat részben a területrendezési terv szabályozási tervében, részben a települések szabályozási tervében kell kell rögzíteni. A többletvizek zavarmentes elvezetésére, a végbefogadó várható terhelésének egyenletesebbé tétele érdekében az egyes vízfolyásokon duzzasztással tavak létesíthetők. A kialakításra kerülő tavak alkalmat nyújtanak komplexebb hasznosításra. Akár a mezőgazdasági, akár a vízkár elhárítási, akár a jóléti célú hasznosítás gazdaságfejlesztő lehet. A vízfolyásokra különböző hasznosítási célra már eddig is több tározó tavat létesítettek. A létesített tavak különböző vízhasználati lehetőségeket nyújtanak: • Jóléti hasznosítás esetén a tó vízi sportolásra, horgászatra, fürdésre szolgál. • Vízkárelhárítás esetén a tó árvízcsúcs csökkentésére, hordalék visszatartó képességével

az esetleges szennyezés lokalizálására és száraz időszakban vízpótlásra hasznosítható. • Mező- és erdőgazdasági hasznosítás esetén a tó vizét öntözésre, halászatra, egyéb

állattenyésztési célokra használhatják. • Speciális célú hasznosítás lehetőségét biztosítja például, ha szennyvíz utótisztításra

használják.

3.8 Országos és térségi (megyei) övezetek 3.8.1 Magterület, pufferterület, ökológiai folyosó övezete (országos ökológiai hálózat

térségi övezetei) A hatályos területrendezési terv elfogadása óta eltelt időszakban több jogszabályi változás is történt az ökológiai hálózat, táji-, természeti értékek védelmével összefüggésben. Megváltozott az ökológiai hálózat övezeti rendszere, kijelölésre kerültek a Natura 2000 területek. Az



138

országos ökológiai hálózat területét a hatályos területrendezési terv az OTrT vonatkozó övezeti rendszere alapján védett természeti terület övezetbe, védett természeti területek védőövezetébe, természeti terület övezetébe és ökológiai (zöld) folyosó övezetbe sorolta. A 2008-ban módosított Országos Területrendezési Terv az országos ökológiai hálózat új övezeti rendszerét vezette be: magterület, pufferterület, ökológiai folyosó övezetekkel. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium adatszolgáltatása alapján a terv az új övezeti rendszert tartalmazza. Az ökológiai hálózat (Balatoni Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Terve területi hatályán kívüli) megyei területei elsősorban a Vasi hegyhát Zala megyét érintő területén, a Felső Kemenesháton, a Hetés térségében, a Göcsejben, a Nyugat Zalai dombságon, az Egerszeg- Letenyei dombságon és a Principális völgy térségében koncentrálódnak. Az ökológiai hálózat övezeteinek kijelölése során a védett területek mellett meghatározó jelentősége volt a Natura 2000 madárvédelmi területeknek és természetmegőrzési területeknek is. Az ökohálózat megyei területein kijelölt magterületek is elsősorban e tájegységeken találhatók. A pufferterületek jól körülhatárolhatóan a Principális völgyben koncentrálódnak. Az ökológiai folyosó övezete jellemzően a magterületeket egészíti ki, nagyarányú átfedésben a Natura2000 területekkel is. Az ökológia magterületek és folyosók övezetei lefedik a megye valamennyi jelentősebb természetvédelmi területét is. Az ökológiai hálózat övezeteire alkalmazni kell az OTrT vonatkozó előírásai mellett, a természet védelméről szóló törvény előírásait, a védett természeti területek védettségét kimondó rendeletben foglalt előírásokat. A Natura 2000 területeken pedig a vonatkozó kormányrendelet szerinti előírásokat is figyelembe kell venni a településrendezési tervek készítése és a területek hasznosítása során. A terv az ökológiai hálózat kiemelt értékét képviselő, védett természeti területeket is jellemzően magában foglaló magterületekre, az ökológiai folyosó területeire és a pufferterületi övezetre vonatkozóan ajánlásokat is megfogalmaz. Mint azt a táj- és természetvédelmi vizsgálat is megállapította, részletes számszerű adatokkal, térképi lehatárolásokkal is alátámasztotta, Zala megye Magyarország táji- természeti értékekben egyik leggazdagabb vidéke. Az elmúlt évtizedek intenzív tájhasznosítási, gazdálkodási formáinak következtében - az ország más részeihez hasonlóan - számos táji-, természeti érték szenvedett maradandó károsodásokat. Mindezen kedvezőtlen folyamatok ellenére a megyében nagyon sok az olyan természetileg értékes terület, illetve objektum, melyek már védettek, vagy arra tervezettek, de akár jogi védelem nélkül is megóvásra érdemesek. Ezek az országos szinten védett területek (tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek) valamint az időközben megállapításra került Natura2000 európai ökológiai hálózathoz tartozó területek besorolásra kerültek az OTrT által előírt ökológiai hálózati kategóriákba. Az országos ökológiai hálózat területei A 2003. évi XXVI tv. az Országos Területrendezési Tervről (OTrT) kijelöli - többek között - az országos ökológiai hálózat területét, mely megyei szinten a következő övezetekből épül fel: magterület, ökológiai folyosó és pufferterület. A tervmódosítás táj- és természetvédelmi tartalma megjelenik számos más, külön fejezetben tárgyalt területen (tájképvédelmi és örökségvédelmi övezetek), de elsődlegesen az ökológiai hálózatok övezeteiben. Az ökológiai hálózat övezeteinek elhelyezkedését külön övezeti tervlap szemlélteti. 3.8.2 Kiváló termőhelyi adottságú szántóterületek A kiváló termőhelyi adottságú szántóterület övezete országos területrendezési tervben megállapított, kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben alkalmazott övezet,



139

amelybe az agroökológiai adottságai alapján kimagasló agrárpotenciállal rendelkező, ugyanakkor környezeti szempontból a legkevésbé érzékeny, ezért mezőgazdasági árutermelésre legalkalmasabb szántóterületek tartoznak. Ezt az övezetet már tartalmazta a 2006-ban elfogadott megyei területrendezési terv is, azonban a 2008-ban módosított OTrT jelentősen csökkentette ennek a területnek a kiterjedését. Az övezeti lehatárolását ennek megfelelően kellett felülvizsgálni. A megyei terület viszonylag nagy része (mintegy fele) alapvetően mezőgazdasági árutermelő terület, ezért fontos, hogy ezeken a területeken a településtervezés és fejlesztés biztosítsa a mezőgazdasági termelés feltételeit, ezen belül a mezőgazdasági majorok elhelyezésének kedvező szabályozását, a nem üzemelő majorok újrahasznosításának biztosítását, valamint a termőföld védelmét. Mindeközben törekedni kell a nagyüzemi szántóföldi művelés nagy, összefüggő tábláin a mozaikosság kialakítására, meglévő mezsgyék, fasorok megőrzésére, újak telepítésére, melyek a tájkép kedvező alakítása mellett, a termőföld védelmét is szolgálják, valamint ökológiai szempontból változatossá teszik a területet. Ezt szolgálják az övezetre vonatkozó ajánlások is. Az agroökológiai értékelés szerint a megye területének jelentős része kevésbé jó - közepes minőségű termőfölddel rendelkezik, de ezeken belül célszerű meghatározni azokat a területeket, amelyek az országos „kiváló” minősítésbe nem kerülhettek be, de a megyében relatíve jobb minőségű területnek számítanak. Az ezt megalapozó agroökológiai értékelést nemcsak a szántó művelési ágra, hanem valamennyi intenzívebb művelésű területre célszerű meghatározni. Ennek az értékelésnek alapján tettünk javaslatot a mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas, a megyében még jobb minőségűnek számító mezőgazdasági övezet meghatározására. A mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas (közepes termőhelyi adottságú) területek övezetének leírása az egyedileg meghatározott megyei övezeteknél található. 3.8.3 Mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas terület A mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas (közepes termőhelyi adottságú) területek övezetének kijelölését a racionális földhasználat elveinek való megfelelés teszi indokolttá. Mivel a megye területét viszonylag kis területen érinti az OTRT kiváló adottságú szántóterületi övezete, ugyanakkor itt is szükséges a relatíve legjobb minőségű termőföldek mezőgazdasági művelésben tartásának biztosítása. A településrendezési tervek számára iránymutatást adhat a területek agrár-alkalmassági rangsoroláson alapuló minősítése, a művelés alóli kivonással járó területfelhasználási változások tervezéséhez. (Az övezet nem képezi majd a Megyei Közgyűlési rendelet részét.) 3.8.4 Kiváló termőhelyi adottságú erdőterületek A kiváló termőhelyi adottságú erdőterület új övezet, amelyet az OTrT jelölt ki. Az övezeti térkép a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ - Erdészeti Igazgatóság adatszolgáltatása alapján készült. Az övezetre vonatkozóan az OTrT a következő fogalom meghatározást alkalmazza: „Az őshonos fafajokból álló erdőtársulások fenntartására leginkább alkalmas az erdő hármas funkcióját - környezetvédelmi, gazdasági, társadalmi - egymással összhangban a legmagasabb szinten biztosítani képes erdőterületek.” Az övezetre vonatkozóan az OTrT két szabályt tartalmaz.



140

- Egyrészt a külszíni bányatelek megállapítása, illetve bányászati tevékenység engedélyezése a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehetséges.

- Másrészt beépítésre szánt terület csak kivételesen, egyéb lehetőség hiányában, területrendezési hatósági engedély alapján jelölhető ki.

A megye erdőterületi értékeinek fokozott védelme indokolja, hogy a kiváló termőhelyi adottságú erdőterületeken sem beépítésre szánt területek, sem külszíni bányászati terület kialakítása ne legyen megengedhető. 3.8.5 Erdőtelepítésre alkalmas területek Az erdőtelepítésre alkalmas területre vonatkozóan ágazati adatszolgáltatást nem kaptunk, így az a tervező javaslataként kerület kijelölésre, agroökológiai alkalmassági vizsgálat alapján. Az övezet területének meghatározása során kiemelt szempont volt, hogy a mezőgazdálkodási szempontból gyenge termőképességű, beépítetlen és ökológiai hálózathoz nem tartozó területek elsődlegesen erdőtelepítési célra legyenek felhasználhatók, amennyiben az erdősítés termőhelyi feltételei is elvileg biztosítottak. Az erdőtelepítésre alkalmas övezetek kétszintű rendszerét javasoljuk kialakítani. Ennek első szintje az OTrT alapján meghatározott övezet, amelyet erdőtelepítésre elsődlegesen alkalmas területként tartalmaz a terv.

Az övezet területére vonatkozóan az OTrT 19/A §-a kimondja, hogy beépítésre szánt terület csak kivételesen, egyéb lehetőség hiányában területrendezési hatósági eljárás alapján jelölhető ki.

Az erdőtelepítésre elsődlegesen alkalmas területek erdőterületi besorolása és erdőtelepítésre való igénybevétele kívánatos, ezért a térszerkezeti tervlapon ábrázolt erdőgazdasági térség részét képezik. 3.8.6 Erdőtelepítésre másodlagosan alkalmas terület Az erdőtelepítésre másodlagosan alkalmas területek övezetének kijelölése részben a fenti elveknek való megfelelés másik logikus eleme, gyakorlatilag pedig az országos és európai irányelveknek megfelelő erdőterület növelési elvárásoknak való megfelelés egyik eszköze. A megyei szinten meghatározott erdőtelepítésre elsődlegesen alkalmas területeket kiegészítő övezet kijelölése elősegíti az erdősítés területi alapjainak növelését, illetve az e célra igénybe vehető területek meghatározásának megkönnyítését. Amennyiben a településszerkezeti tervekben az elsődlegesen és másodlagosan alkalmas erdőtelepítési területek tervezett erdőként kerülnek besorolásra, nagy valószínűséggel nemcsak az erdőterületek mennyiségi, hanem minőségi fejlesztése is megvalósulhat. Az övezethez ajánlás-szintű előírások kapcsolódnak, ezért csak az erdő-övezeti tervlapon jelenik meg. (Az övezet nem képezi majd a Megyei Közgyűlési rendelet részét.) 3.8.7 Országos jelentőségű tájképvédelmi terület Az Országos Területrendezési Tervvel összhangban a megyei területrendezési terv közigazgatási területek szerint jelölte ki a térségi jelentőségű tájképvédelmi területek övezetét. A 2008-ban módosított OTrT új övezetként bevezette az országos jelentőségű tájképvédelmi övezetet. Az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezete nagyságrendileg a megye felét lefedi. Összefüggően lefedi a Zala folyó völgyének nagy részét, a felső folyásvidéket, a



141

Zalaegerszeg alatti szakaszt Zalaszentgrótig. Az övezethez tartozik a Göcsej Zalaegerszegtől Ny-ra eső területe, a Hetés egy része, valamint a Kis-Balatoni tározók térsége. Ezen területek pontosítása a megyei terv feladata. Az OTrT az országos tájképvédelmi övezet mellett továbbra is fenntartja a lehetőségét térségi jelentőségű tájképvédelmi övezet kijelölésének. 3.8.8 Térségi jelentőségű tájképvédelmi terület A települések és a táj harmonikus egységének megőrzése, a tájképi értékek halmozott jelenléte, a természeti értékekben való gazdagság és természetvédelmi érzékenység figyelembevételével tájképi szempontból kiemelten érzékenynek tartjuk a fenti - országos jelentőségű - térségeken túl a Göcsej országos tájképi védelemből kimaradó területét, a Mura mente egészét, a Principális völgyet és a Dél-Zalai dombság területét, továbbá a részben a Balaton-törvény által érintett Keszthelyi-hegység nyugati előterét és a Zala alsó szakaszát kísérő területeket, amelyeket térségi jelentőségű tájképvédelmi övezetként határoztunk meg. Ezek elhelyezkedését a tájképvédelmi tervlap külön övezetként határolja le. Az övezet területe meglehetősen mozaikos, amit az összetett tájképi jelleg támaszt alá. Az országos és térségi jelentőségű tájképvédelmi övezetek nem foglalják magukba a települési térségek területét, fontos azonban a települések táji környezetében, a hagyományos tájkarakter megőrzése, a települések és az ártéri többszörösen védett táj közötti térségek megyei szintű összehangolt tájképvédelme. Ennek érdekében az OTrT két övezetre vonatkozó szabályozása mellett fontosnak tartjuk az övezetre megfogalmazott ajánlások alkalmazását is az érintett települések rendezési terveinek készítése során. A térségi tájképvédelmi terület övezete lehatárolásának módszertana Hazánkban a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 21/1996-os törvény és a végrehajtásáról szóló 18/1998-os rendelet teremtette meg a területrendezési tervekben a tájképvédelmi övezetek lehatárolásának lehetőségét. A területfejlesztési koncepció, a területfejlesztési program és a területrendezési terv tartalmi követelményeiről szóló 218/2009. (X. 6.) Korm. rendelete rendelet szerint a területrendezési tervek övezetei között kell az országos és a térségi jelentőségű jelentőségű tájképvédelmi terület megjeleníteni.

Az OTRT tájképvédelmi területének lehatárolásához kialakított módszertan megpróbált egy olyan egységes, tájalkotó elemekre alapozott módszert kialakítani, amely kisebb módosításokkal jól alkalmazható a térségi tájképvédelmi övezet lehatárolásokhoz is.

A tájképet meghatározó legfontosabb adottságok két fő csoportba sorolhatók. A rurális tájban a természeti adottságok közül a domborzat, a növényzet, a borítottság, a területhasználat szerkezete, az urbánus tájban kulturális örökség adottságai, az épített elemek száma, minősége, együttese a meghatározó. A tájképben, a vizuálisan megjelenő látványban az elemek sajátosan keverednek és mindkét csoport fontos meghatározója lehet a tájképnek. Az értékelésnél követett alapelvek ezért a következők: - Az értékelés a vizsgált elemek sokszínűsége, eltérősége és jelentős száma miatt csak

térinformatikai feldolgozással valósítható meg. - Minél több vizsgálati szempontot veszünk számításba annál pontosabb értékelést kapunk. - A szubjektivitásból származó arányeltolódásokat a vizsgálatba bevont elemek számának - növelésével csökkentjük. - Csak olyan tájképileg fontos elemeket vizsgálunk, amelyekhez adatbázisa teljes

lefedettségű. - A technikailag a még kezelhető, legrészletesebb adatbázisokat használjuk a

feldolgozáshoz. - Az egységes adatbázis alapját a DTA50 digitális topográfia térkép és a CORINE CLC50

adatbázisok jelentik.



142

- A rendkívül eltérő, különböző jellegű tematikus fedvények (pont, vonal, felület, településsoros adat) összehasonlításának, összekapcsolásának megkönnyítésére, az adatokat egy egységes rácshálós modellbe (500 x 500 m) konvertáljuk. Az értékelések elvégzése után az eredményeket területhatáros fedvénnyé alakítjuk vissza.

- A vizuális hatások értékelése a legtöbb szakirodalmi adat szerint a vizsgált objektum körüli 2 km-es távolságig terjed, ezért az értékelési cellák rácsméretét ennek negyedében 0,5 km-ben határozzuk meg.

- Új, önálló felmérésekre, kutatásokra az értékelés szűk határideje miatt nincs lehetőség, ezért csak meglévő adatokat használunk.

- A nemzetközi gyakorlatban elterjedt tájökológiai méréséi módszereket (landscape metrics) felhasználjuk.

- Az automatikusan kapott eredményeket manuálisan finomítjuk, területhatárok alapján pontosítjuk, de az övezet határa nem jelent területhasználat határokat, mivel az övezet több fontos tényező együttes fellépése eredményeként jött létre.

- A vizsgált elemeket a könnyebb összehasonlíthatóság és számolás kedvéért 10 pontos értékskála rendszerbe konvertáljuk.

- Az értékelésben a pozítív „adottságok”, tájképi értéket növelő tényezők mellet a tájképi értéket csökkentő tényezőket is vizsgálunk.



143

A tájképvédelmi övezet lehatárolásának módszertana, felhasznált adatok

A térségi jeletőségű tájképvédelmi terület övezetének lehatárolása az alábbi szempontok figyelembe vételével történt: - Domborzat a relief energia szerint - Erdőterületek - Gyepek - Szőlőterületek - Folyóvizek, tavak - Szegélyek - Ökológiai hálózat

Domborzat (A) - reliefenergia (1)

Borítottság (C) - erdőterületek (3) - gyepek (4) - szőlőterületek (5)

Természetvédelmi területek (F) - ökológiai hálózat (8) - természetvédelmi területek (9) - Natura2000 (PSci), (10) - Natura2000 (SPA), (11)

Felszíni vizek (D) - folyóvizek, tavak (6)

Kulturális örökség (G) - szakrális építmények, romok (12) - műemlékek (13)

Tájképi értékek összesített denzitástérképe

(500x500 m rácsháló)

Természeti adottságok (+)

Kulturális örökség (+)

Tájszerkezet, diverzitás (E) - szegélyek (7)

Csökkentő tényezők (-)

Láthatóság (B) - láthatóság (2)

Anyagnyerőhelyek (I)- anyagnyerőhelyek, bányater (14)

Utak (J)- autópálya, főút, mellékút (15)

Vasút (K)- Vasútvonalak (16)

Légvezeték (L)- Légvezetékek (17)

Tájképvédelmi övezetek azonosítása (topográfiai terkép és ortofotó alapján a

az övezetek azonosítása)



144

- Természetvédelmi terület - Natura2000 (PSci) - Natura2000 (SPA) - Szakrális építmények, romok - Műemlékek - Értékek összesítve - Anyagnyerőhelyek - Légvezetékek - Utak - Vasútvonalak - Csökkentő tényezők - Tájképvédelmi értékesség (Összesített értékelés) A tájképileg legértékesebb felső 40% értékhatár területeit mutatja az ábra. Jól látható, hogy a tájképileg értékes területek gyakran egy tömbben helyezkednek el, de sok az egy-két cellára kiterjedő terület is. A tájképvédelmi övezet lehatárolása az ortofotón és 10-ezres topográfiai térképen történő beazonosítással történt. 3.8.9 Történeti települési terület Az OTrT fogalom meghatározása szerint: Történeti települési terület: kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben megállapított övezet, amelybe a védendő területegységek - különösen a történeti településközpontok, a történeti kertek, a jelentős régészeti lelőhelyek, az országos és helyi védelem alatt álló területek, valamint ezek környezete, védőövezetei - tartoznak. Az OKM adatszolgáltatása az alábbi Vas megyei településeket sorolja a történeti település övezete által érintett települések közé: Egervár, Kemendollár, Lenti, Nagykanizsa, Nova, Szécsisziget, Zalaegerszeg, Zalaszentgrót. Bár az OTrT szerint a történeti települési területek vonatkozásában elegendő a megyei területrendezési tervekben az érintett területek településsoros meghatározása és ábrázolása, Zala megye területrendezési tervének módosítása keretében ebben a vonatkozásban is továbbléptünk az övezethez tartozó területek előzetes lehatárolásában. A rendelkezésre álló településszerkezeti tervek másodelemzésével, légifotók kiértékelésével, a településszerkezeti sajátosságok figyelembevételével (településenként) lehatárolásra kerültek a történeti települési területek, amelyek pontosítását és szabályozását a településrendezési eszközök módosítása során kell majd elvégezni. Az övezeti tervlap egyaránt tartalmazza a településhatáros lehatárolást, mint a szakmai előkészítő munka eredményét a területek előzetes lehatárolására, minden - az övezet által érintett - településben. A történeti települési terület övezete OTrT által is alkalmazott szabályai a megye területén is érvényesítendők azzal a kiegészítéssel, hogy a konkrét területi lehatárolásokat az övezeti terv tartalma figyelembevételével kell a településrendezési tervekben elvégezni. 3.8.10 Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőségvédelmi terület Az övezet a sérülékeny, felszíni szennyeződésre fokozottan érzékeny vízbázisok és felszín alatti vízkészletek védelmét biztosítja. A hidrogeológiai adottságok következtében a megye területén számottevő felszín alatti vízkészlet helyezkedik el. Különös jelentőségét az adja, hogy



145

a felszín alatti vízkészlet egy része biztosítja a megye számos települése ivóvízszükségletét. A területrendezési övezet legfontosabb célja ennek az ivóvízbázisnak a megóvása a szennyező tevékenységek káros hatásaitól. A megyében a legnagyobb összefüggő védendő vízbázis területek a Zala völgyében, a Keszthelyi-hegység mészkő ill. dolomittömbjében, Lenti térségében, valamint a Mura kavicshordalékkúpján találhatók. E területeken túl az övezet számos kisebb, de a települési vízellátás szempontjából lényeges, és veszélyeztetett víztest védelmét is biztosítja. 3.8.11 Felszíni vizek vízminőségvédelmi vízgyűjtő területe Az övezet célja a vízfolyások és állóvizek szennyezéssel szembeni védelmének biztosítása nem csak a felszíni vizek közvetlen védelme, hanem a teljes vízgyűjtőterületre érvényes területhasznosítási szabályok illetve korlátozások megfogalmazásával. A megye területének sűrű vízhálózata és egyes - városi - térségeinek nagyfokú terheltsége, az intenzív területhasználat, és a Balaton közelsége indokolttá teszi a megye közel felének övezet általi védelmét. Az OTrT alapján az övezet a Balaton vízgyűjtőterületének védelmi feladatait hivított ellátni, ezért Zala megyében is a megye fő folyója, a Balatont tápláló legnagyobb vízfolyás, a Zala vízgyűjtője által érintett területek tartoznak az övezethez. A Balaton víztestével összefüggésben álló Kis-Balatoni vzrendszer övezet által biztosított védelme ugyancsak indokolt. Az övezet a települések közigazgatási határai mentén került lehatárolásra. 3.8.12 Ásványi nyersanyag-gazdálkodási terület Az ásványi nyersanyag-gazdálkodási terület új övezet, a hatályos megyei területrendezési terv nem tartalmazza. Az övezet célja a megye területén ismert ásványkincs készletek lehatárolása, a szükséges területhasználatra vonatkozó előírások területi hatályának kijelölése. Az övezet a Magyar Állami Földtani Intézet és a Magyar Geológiai Szolgálat illetékes területi szerve adatszolgáltatása alapján került lehatárolásra. 3.8.13 Rendszeresen belvízjárta terület A megye területén a síkvidéki vízjárta területeket az un. Pálfai-féle belvíz veszélyeztetettségi, illetve belvíz gyakorisági térkép alkalmazásával vizsgáltuk. A Pálfai-féle térkép a belvíz-borítottsági gyakoriságot négy kategóriába (I, II, III, IV) sorolja. Ezen kategóriák jelentése:

Veszélyeztetettségi kategória

Az elöntés relatív gyakorisága Szöveges minősítés

I. <0,05 Belvízzel nem, vagy alig veszélyeztetett terület

II. 0,05-0,10 Belvízzel mérsékelten veszélyeztetett terület

III. 0,11-0,20 Belvízzel közepesen veszélyeztetett terület

IV. >0,20 Belvízzel erősen veszélyeztetett terület

A megye területén található belvízveszélyeztetettségi kategóriák mindegyike a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területét érinti. A megyei területrendezési terv hatálya alá tartozó területen rendszeresen belvízjárta terület övezete - a VKKI adatszolgáltatása alapján - nem került lehatárolásra.



146

3.8.14 Nagyvízi meder területe A nagyvízi meder területe a 21/2006. Korm. rendelet alapján lett kijelölve, vagyis „A nagyvízi meder területét a mértékadó árvízszint vagy az eddig előfordult legnagyobb árvízszint közül a magasabb jelöli ki”. Ez azt is jelenti, hogy ahol a folyó medre árvédelmi töltések közé van szorítva ott a nagyvízi meder műszaki határa a töltés nyomvonala. Az övezet területe a VKKI adatszolgáltatása alapján került lehatárolásra. Az övezet területe Zala megyében a Mura-mentére korlátozódik. Az övezet területe a Mura teljes megyei - és egyben hazánkat érintő - szakaszát végig kíséri. A folyó belépési pontjától, a horvát határtól (Murarátka) Murakeresztúrig átlagosan 0,5-1 km szélességben húzódik az övezet a folyó mentén. A megyét átszelő Zala mentén nagyvízi meder övezete nem került kijelölése. 3.8.15 Földtani veszélyforrás területe Az övezet összetett szempontrendszer alapján foglalja magába mindazon területek a megyében, amelyek döntően földtani szerkezeti okok, állékonysági adottságok, vagy föld alatti üregek okán kiemelten kezelendők. A hatályos megyei területrendezési terv megfelelő övezete csak a csúszásveszélyes területeket határolta le. Ehhez képest a terv felülvizsgálata során egy gyűjtőkategóriaként a földtani veszélyforrások együttesen képezik részét a térségi övezetnek. Az övezet által a megyében a Kerka-vidék (Hetés), a Mura-mente, a Zala-völgy Zalaszentgrót térségi szakasza és a Keszthelyi-hegység peremvidéke érintett. 3.8.16 Vízeróziónak kitett terület A vízeróziónak kitett terület övezetébe a nagy relatív reliefű területek, a vízmosások és patakvölgyek környezete tartozik. A vízeróziónak kitett terület övezete a megye domborzatilag erősen tagolt, nagy magasságkülönbségekkel jellemzett, és gazdag vízhálózattal rendelkező dombsági területeit - gyakorlatilag a megye teljes területét - foglalja magába. A vízeróziónak kitett terület övezete a Magyar Állami Földtani Intézet adatszolgáltatása alapján került lehatárolásra. 3.8.17 Kiemelt fontosságú meglévő honvédelmi terület A kiemelt fontosságú meglévő honvédelmi terület övezete a Honvédelmi Minisztérium adatszolgáltatása alapján tartalmazza azokat a katonai érdekeltségű területeket, amelyek honvédségi célra történő hosszú távú fenntartásához országos érdek fűződik. Az övezet lehatárolásakor csak a Balaton kiemelt üdülőkörzeten kívüli 5 hektárnál nagyobb honvédelmi területek váltak az övezet részévé. A megyei területrendezési terv hatálya alá tartozó területen mindössze két - egymással határos - terület képezi az övezetet. (Az övezet által így egyedül Zalaszentiván község érintett. A megye területén további kiemelt fontosságú meglévő honvédelmi terület Hévíz közigazgatási területén található, amely a Balaton törvény területi hatálya alá tartozik.) 3.8.18 Szélerőmű elhelyezéséhez vizsgálat alá vonható terület A szélerőmű elhelyezéséhez vizsgálat alá vonható terület övezetének kijelölését több tényező is indokolttá teszi. A növekvő igény a megújuló energiaforrások hasznosítására szükségessé teszi a szélerőmű-parkok elhelyezésére alkalmas térségek feltérképezését is. Sajnálatos, hogy erre



147

nézve az OTRT nem nyújt iránymutatást, mivel ilyen típusú övezeteket nem határoz meg, de lehetőséget ad egyedileg meghatározott övezetként ilyenek meghatározására. A sajátos megyei térségtípus javaslatának másik oka speciális természeti és tájképi - tájvédelmi vonatkozásai. A létesítmények telepíthetőségének alapfeltétele a megfelelő természeti erőforrás, a szükséges erejű és gyakoriságú szél jelenléte és hasznosíthatósága. A létesítménytípus toronyszerű építményei ugyanakkor természeti szempontból és tájképileg érzékeny területeken nem helyezhetők el. Az alkalmassági és kizáró tényezők együttes mérlegelésével szükséges meghatározni azokat a településeket, ahol a későbbiekben a településrendezési tervezés során a legkevesebb konfliktussal kijelölhetők a szélerő hasznosító művek telepei. - 3.8.19 Együtt tervezendő térségek övezete Az „Együtt tervezendő térségek” Zala megyében két szinten kerültek meghatározásra és lehatárolásra. 1./ Zalaegerszeg agglomerálódó várostérsége a hatályos OTrT-ben meghatározottak szerint a megyei terv rendelettel elfogadásra kerülő munkarészei között szereplő „együtt tervezendő térség” övezeteként került lehatárolásra. Zalaegerszeg várostérsége az alábbi településeket érinti: Zalaegerszeg, Boncodfölde, Zalaszentgyörgy, Zalacséb, Hagyárosbörönd, Zalaboldogfa, Kiskutas, Nagykutas, Nagypáli, Kispáli, Zalaszentlőrinc, Pókaszepetk, Kemendollár, Zalaszentiván, Alibanfa, Pethőhenye, Csatár, Bocfölde, Sárhida, Babosdöbréte, Teskánd, Nagylengyel, Bagod, Egervár, Vöckönd, Kisbucsa, Milejszeg, Csonkahegyhát, Dobronhegy.

Az övezet által érintett települések az OTrT 21. §. szerint: (1) Az együtt tervezhető térségek övezetébe tartozó települési önkormányzatok településfejlesztési és

településrendezési feléadataik összehangolt ellátásához - törvényben meghatározott - közös egyszerűsített településszerkezeti tervet készíthetnek.

(2) A közös egyszerűsített településszerkezeti tervnek az egyes településekre vonatkozó részeit az

érintett települési önkormányzatok határozattal fogadják el. 2./ A megyei területrendezési terv módosítása a határozattal elfogadásra kerülő - kiegészítő - övezetek között az OTrT-ben meghatározott zalaegerszegi együtt tervezendő agglomerálódó várostérséget három további - megyei szinten meghatározott együtt tervezendő térséggel egészíti ki. Ezek:

• Nagykanizsa és településegyüttese (Sormás, Szepetnek, Nagyrécse) kiegészülve az M7 mentén az országhatárig húzódó (Eszteregnye, Rigyác, Petrivente, Becsehely, Letenye, Tótszentmárton, közigazgatási területére kiterjedő) településekkel.

• Lenti és településegyüttese: Lenti, Rédics, Külsősárd, Gosztola településegyüttese

• Turisztikai- idegenforgalmi szempontból együtt tervezendő települések köre (amely

kiterjed a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Zala megyét érintő területére is) Keszthely, Hévíz, Felsőpáhok, Balatongyörök, Alsópáhok, Sármellék, Gyenesdiás, Vonyarcvashegy, Cserszegtomaj, Kehidakustány, Nemesbük és Zalacsány településeket érinti.



148

A Térségi hulladéklerakóhely kijelöléséhez vizsgálat alá vonható terület övezete a területrendezési terv módosítása során elhagyásra került. A térségi szerkezeti terv tartalmazza a megye térségi hulladéklerakóhelyeit. E hulladéklerakók a megye hulladékelhelyezési feladatainak ellátására alkalmasak. További hulladéklerakók létesítése a megyében - jelen tervmódosítás - időtávján belül nem tervezett. A megyei terv módosítása megalapozó munkarészei között elkészült és dokumentálásra került az új beépítésre szánt terület kijelölését korlátozó - összesítő - övezet tervlapja. A tervlap együttesen - összevontan - ábrázolja azokat a megyei övezeteket, amelyek által érintett területen az OTrT előírások alapján beépítésre szánt terület nem jelölhető ki. A tervlap a könnyebb tájékozódást szolgálja. A tervlap sorszáma: „D”.

3.9 Környezetvédelemi konfliktuselemzés, megoldási javaslatok A megye környezeti helyzetképe tematikus vizsgálatának összegzéseként célszerű kiemelni azt a néhány környezetvédelmi problémát, környezeti konfliktust, amelyek területi vonzatú megyei szintű elhatározást, települési összefogást, térségi szintű intézkedéseket igényelnek. A területi következmények, beavatkozások mellett megoldható megyei szintű környezeti problémákat a következő alfejezetekben tárgyaljuk. Az előző fejezetben környezeti elemenként elvégzett vizsgálati összefoglaló alapján jelen fejezetben készülő konfliktuselemzés azért szükséges, hogy a megyei területrendezési terv felülvizsgálata és módosítása során célirányosan lehessen alkalmazni a területrendezés azon eszközkészletét, amely

– a környezeti értékek megőrzésével, (a védelmi övezetek területi lehatárolásával) – a térszerkezet fejlesztésével, – a védőtávolságok és védőterületek következetes alkalmazásával, – a terület- és környezethasználat alakításával, – a közlekedési hálózat formálásával, – valamint a közmű infrastruktúra és a hulladékgazdálkodás fejlesztésére vonatkozó

javaslatokkal járul hozzá a megye környezeti állapotának javításához, a környezeti elemek veszélyeztetésének csökkentéséhez, közvetve pedig a lakosság egészségi állapotának javításához. Az integrált megközelítés a korszerű környezetvédelem egyik alapelve (IPPC - 96/61/EK irányelv), ami azt jelenti, hogy a különböző környezeti elemek terhelését és szennyezését nem külön-külön, hanem egységesen kell vizsgálni. A levegőbe, vízbe vagy talajba történő kibocsátások egymástól elkülönült kezelése ugyanis inkább a szennyezés egyik környezeti elemből a másikba történő átvitelére ösztönözhet, mintsem a környezet egészének védelmére. A területrendezési tervezés során más területeken is kiemelten fontosak az ágazati folyamatokat és politikákat átfogó megoldási javaslatok, ezért a konfliktuselemzést és megoldási javaslatokat problémakörönként rendeztük alfejezetekbe. A megyei területrendezési tervnek feladata a területi vonzatú, térségi jelentőségű környezeti problémák megoldására megoldási javaslatokat megfogalmazni. A környezeti problémák megoldási változatai közül azok élveznek elsődleges támogatottságot, amelyeket mind a települések, mind az érintett hatósági közreműködők egyetértésével lehet jellemezni.



149

3.9.1 Közlekedésből eredő konfliktusok és megoldásuk A közúti közlekedésből eredő légszennyezés meghatározó a megye levegőminőségének alakulásában, és a közlekedés okozta terhelés növekvő tendenciát mutat. Zaj- és rezgésvédelmi szempontból is környezeti konfliktust okoz a közlekedés. A vasúti közlekedés okozta zaj- és rezgésterhelés csökkentését a meglévő vonalakon elsősorban nem területrendezési eszközökkel (pl. zajvédő fal építésével, korszerű szerelvények beállításával, zajcsökkentett vágányok fektetésével) lehet megoldani, a közúti közlekedés vonatkozásában azonban elkerülő utak tervezésével és építésével javítani lehet az átmenő forgalom miatt kialakult helyzeten. A megyei területrendezési tervnek ezért az is feladata, hogy az országos és térségi jelentőségű közlekedési nyomvonalak térbeli rendszerének alakítását - meglévő elemek nyomvonal-módosítása, korszerűsítése; új, tehermentesítő elemek tervezése - a megye lakosságának többcélú érdekének megfelelően befolyásolja. A települések belterületét, a védett területfelhasználású területeket, az épített és a természeti értékek területeit elkerülő nyomvonalak kiépítésének szorgalmazása mellett a helyes térszerkezet és területhasználat megválasztásával is sokat lehet segíteni a környezet állapotán. Ugyanakkor kialakult, - de ésszerűen meg nem változtatható - nyomvonal esetén passzív akusztikai zajvédelmi intézkedésekre van szükség. A közlekedés további környezetkárosító hatása a talaj és a vizek szennyezése üzemszerű használat és havária esetén egyaránt. A csapadékvíz korszerűtlen elvezetése (ill. el nem vezetése) ahhoz vezet, hogy a talajba és közvetlenül vagy közvetve a vizekbe káros anyagok mosódnak be. A meglévő utak korszerűsítése, az elkerülő utak és egyéb új útszakaszok építése során ezért kiemelt figyelemmel kell lenni e hatások hatékony mérséklésére. A nyomvonal körültekintő megtervezése mellett fontos a vízelvezetés korszerű megoldása és környezetvédelmi berendezések (pl. megfelelő szűrők) alkalmazása, így biztosítva a környezeti elemek megóvását. 3.9.2 Hulladékgazdálkodással kapcsolatos konfliktusok és megoldásuk A hulladékgazdálkodás átfogó keretszabályozását a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény adja meg. Az egyes tevékenységek és technológiák szabályozásáról az ehhez kapcsolódó kormány- és miniszteri rendeletek, határozatok gondoskodnak, melyek száma sokkal nagyobb arányban szaporodott az elmúlt évtizedekben, mint a hulladékgazdálkodás eredményei. A hulladékok léte miatt - ahogy azt az IPPC is felismerte - gyakorlatilag minden környezeti tényező veszélyeztetett, úgy mint

– a levegő - pl. bűz terjesztése, – a talaj - pl. lúgok, savak bemosódása, – a termőföld - pl. hígtrágya nem megfelelő módon való kijuttatása, – a víz - pl. szennyvíz felszíni vízbe kötése, – a fauna - pl. mérgezett állati tetem más állat által való elfogyasztása, – a flóra - pl. illegális hulladéklerakás valamely védett természeti területen, – a lakosság - pl. a lakóterülethez közeli hulladékkezelő tevékenység által.

A Zala megye területét érintő „Nyugat-Balaton és Zala-völgye Hulladékgazdálkodási Program” keretében megvalósuló térségi hulladékgazdálkodási rendszer üzemeltetését nehezíti a társulás nagy mérete, a résztvevő önkormányzatok nagy száma, ami nagy tehetetlenséget eredményez, bár általa jelentős mennyiségű hulladékártalmatlanító létesítmény valósul(t) meg. A rendezés nélkül felhagyott és az illegális hulladéklerakók szennyezik a talajt, a felszíni és felszín alatti vizeket, a levegőt, így közegészségügyi szempontból veszélyeztető tényezők, és



150

látványuk is rontja a környezetminőséget. Ezeket a lerakókat szakszerűen rekultiválni szükséges, a folyamat végrehajtásához a Landfill Projekt nyújt segítséget. Az értékes épített és természeti környezet védelme érdekében a hulladéklerakó és ártalmatlanító létesítmények helyének meghatározásánál, engedélyezésénél körültekintően kell eljárni. A telepítés lehetséges helyének meghatározásánál ill. a telepítésre nem alkalmas területek kijelölésénél a határokon átnyúló környezeti hatásokra is tekintettel kell lenni. A megyei hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése során az „Országos Hulladékgazdálkodási Terv” és a ”Települési szilárd hulladékgazdálkodás fejlesztési stratégiája, 2007-2016” céljaival, javasolt intézkedéseivel összhangban kell megvalósítani a települési szilárd hulladékgazdálkodás költség-hatékony fejlesztését. Az országosan kiépítendő kapacitások regionális bontását a „Régiós szintű települési szilárd hulladékgazdálkodási stratégia, 2007-2016” című stratégia részletezi. 3.9.3 Csapadékvíz- és szennyvíz-elvezetés problémáiból eredő konfliktusok és

megoldásuk A szennyezett csapadékvíz és az elsősorban települési szennyvíz elvezetésének hiányosságai ill. korszerűtlen megoldásai környezetvédelmi konfliktust eredményeznek. A szennyezés a felszíni vizek, a felszín alatti vizek, a talaj és az ivóvízbázis rendszerének állapotát rontja, ezért a szennyvízelvezetés és kezelés megoldása kiemelt feladat. Az aprófalvas településrendszer és a domborzati viszonyok miatt a korábbi - mindenáron csatornahálózat - trenddel szakítva az egyedi szennyvízkezelő létesítmények telepítése is támogatható (szakmailag, szabályozásilag és anyagilag is). A fejlesztésekkel párhuzamosan fel kell számolni a szikkasztókat. A közúti közlekedés intenzitása miatt a települések burkolt felületeiről összegyűlő csapadékvíz rendkívül káros összetételű szennyezettséget mos le az útfelületekről. Ez a csapadékvíz tovább szennyezi a talajt, valamint a felszíni és a felszín alatti vizeket. A csapadékvíz elvezetés fejlesztését elsődlegesen a településeken belül kell megoldani. A csapadékvíz-elvezető hálózattal az összegyűlő esővizeket megfelelő környezetvédelmi berendezések közbeiktatásával kell a természetes vízfolyásokba, mint befogadókba továbbvezetni. 3.9.4 Ipari tevékenységből eredő konfliktusok és megoldásuk A megye területén elsősorban feldolgozóipar jellemző, és az elmúlt évek szigorúbb szabályozási rendjének köszönhetően az amúgy sem jelentős ipari terhelés tovább csökkent. Jelen terv feladata, hogy a területrendezés eszközrendszerével segítse a jó környezeti állapot megtartását a környezetszennyező tevékenységek létesítési helyének korlátozásával. Ez a szabályozási tevékenység természetesen nemcsak a jelenleg aktuális esetekre vonatkozik, hanem a területek környezeti érzékenységét figyelembe véve mindennemű környezeti terhelésre is. Elképzelhető igényként felmerülő felszíni bányanyitás, szélerőművek vagy az új alternatív tüzelőanyag elégetésére tervezett erőművek létesítése esetén a potenciális veszélyt jelentő térségi légszennyező hatás vagy látványszennyezés elleni védelemről kell gondoskodni alkalmas terület kijelöléséről vagy elhelyezés tiltásáról. 3.9.5 Mezőgazdasági tevékenységből eredő konfliktusok és megoldásuk Zala megye területén hagyományosan jellemző a mezőgazdasági tevékenység, elsősorban a szántóföldi növénytermesztés és az állattartás. A szántóföldi növénytermesztés környezeti



151

terhelése a műtrágyák és növényvédőszerek takarékosabb használata miatt az elmúlt években csökkent. A felszín alatti vizek védelmét segíti a tápanyag-felesleg jelentős csökkentése, például megfelelő trágyázási gyakorlattal. A hatékony agrár-környezetvédelmi intézkedések fontos eszköze erózió-, belvíz- és nitrát érzékeny területeken a művelési ág vagy mód váltása, illetve a területhasználat módosítása erdősítéssel, gyepesítéssel, élőhelyek létrehozásával. A felszíni vizek vízminőségének javításában dombvidéken a tápanyag-gazdálkodás mellett az erózió csökkentésével lehet számottevő eredményeket elérni, amely ennek megfelelő művelési módszerek alkalmazását jelenti, vagy alkalmazható magát a forrást megszüntető művelési ág-váltás. A vizek VKI szerinti „jó állapotának” eléréséhez a dombvidéki kis vízfolyások felső szakaszain mindenképp indokolt a szántó-erdő művelési ág váltás. Az erdők jótékony vízvisszatartó és a talaj vízmegkötő funkciója párosítható a szántók kiszorításának hatására csökkenő tápanyagszennyezéssel. A vízfolyások alsóbb szakaszain, szélesebb völgyekben és síkvidéki jellegű vízfolyásokon pedig elsősorban szántó-gyep konverzió jelenthet megoldást, illetve enyhébb esetben a művelési mód váltása. Utóbbi esetben a vízfolyások mellékén a megfelelő védősávok (erdő, mező) kialakításával kell az intézkedést hatását erősíteni. Ezeket a folyamatot segítik az EU támogatással ösztönző programjai (pl. az agrár-környezetgazdálkodási program) is. A jelenleg is működő országos Nitrát Akció-program keretében a jogszabályban kijelölt nitrátérzékeny területeken a kötelezően alkalmazandó „jó mezőgazdasági gyakorlat” betartása a feltétele a közvetlen mezőgazdasági kifizetéseknek. Az akcióprogram harmadik fázisa zajlik a 2008-2011 közötti időszakban. A megye területén lévő felszín alatti víztestek nem csak a kijelölt nitrát-érzékeny területen mutatnak 50 mg/l-nél magasabb nitrát-koncentrációt, ezért a program 2011. évi felülvizsgálata keretében indokolt a nitrát-érzékeny területek módosítása. Az erózióval szembeni védelem jelenleg a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot (HMKÁ) betartatásán keresztül érvényesül. A 12 % lejtőszög feletti területeken kötelezően betartandók a vetésváltásra és agrár-technikai eszközök alkalmazására (szintvonalra merőleges művelés vagy talajtakarás valamely módozata) vonatkozó szabályok. Ez a közvetlen kifizetések további feltétele. Az 5-12 % közötti lejtőszögű területeken a vállalás önkéntes. Az erózió csökkentését hatékonyabbá teheti, ha az erózió-érzékeny területek kijelölésében a lejtőszögön kívül egyéb szempontok is megjelennek (pl. talajtakaró, lefolyási viszonyok). Az erózió-érzékeny terület, és az annak megfelelő jó gyakorlat bevezetése a nitrát-érzékeny területekéhez hasonló jogszabályi hátteret igényel. Az állattartás fellendülése szintén az EU támogatási rendszerével van szoros összefüggésben. Megállapítható, hogy elsősorban nagylétszámú állattartó telepeket üzemeltetnek, és az elmúlt években folyamatos az új telepek létesítése, és a meglévők fejlesztése, illetve kapacitásbővítése. Az állattartó telepek létesítése és üzemeltetése során gyakori környezetvédelmi probléma forrása, hogy a védőtávolságokat különböző okokból nem tartják be, ráadásul a környezetvédelmi szabályozás a bűzzel, mint légszennyezési formával nem tud érdemben foglalkozni. Az állattartással együtt járó másik környezeti terhelés a trágyakezelésből adódik, és komplex környezeti problémát okoz a felszíni víz - felszín alatti víz - talaj rendszerben, valamint a levegőben egyaránt. A lakó- és érzékeny természeti területek védelme érdekében a területrendezési tervezés során is meg kell erősíteni az állattartó telepek telepítésének szabályait. Az állattartó telepek korszerűsítése szintén hozzájárulhat a terhelések csökkenéséhez, a folyamat az ÚMVP támogatásainak igénybe vételével zajlik. A bejegyzett telepeken kívül fontos feladat a lokális, egyéni, illegális terhelések felszámolása.



152

4 Társadalmi-, Környezeti-, Gazdasági hatásvizsgálat a Zala Megye Területrendezési Terve módosítása keretében

érvényesített változásokról Zala megye hatályos területrendezési tervét - az akkori tartalmi követelmények figyelembevételével - a PESTTERV Kft vezette tervezői konzorcium készítette 2004-2006 között. A tervet a Megyei Közgyűlés 20/2006. (XII.20.) ÖR számú közgyűlési rendelettel fogadta el. A tervkészítés mindkét (előkészítő és javaslattevő) fázisában elkészült - és a tervdokumentációval együtt széleskörű egyeztetésre került - a terv társadalmi-, környezeti és gazdasági hatásainak vizsgálatát tartalmazó hatásvizsgálati dokumentum. A hatásvizsgálat a területrendezési tervezés sajátosságait figyelembe véve átfogóan elemezte a lehetséges hatások összefüggéseit. Ennek figyelembevételével a terv előterjesztési fázisában összefoglalásra kerültek azok a hatások, amelyek a terv elfogadásával várhatóak. E szerint Zala megye Közgyűlése a hosszú távra szóló célok és várható hatások együttes ismeretében döntött a megye szerkezetéről és terület-felhasználásáról. Jelen felülvizsgálatra és módosításra elsősorban az időközben módosított Országos Területrendezési Tervről szóló törvényben érvényesített változtatások, kiegészítések miatt kerül sor. A felülvizsgálat célja ugyanakkor a területrendezési eszközkészlet bővítésével a hatályos törvényi szabályozás pontosítása és kiegészítése a térségre vonatkozó fejlesztési és fenntarthatósági dokumentumokban elfogadott célok, valamint a térségben érintett települési önkormányzatok szempontjai együttes figyelembevételével. Tekintettel arra, hogy Zala megye térszerkezetének és terület-felhasználásának fő elemeit és szabályait a hatályos terv már meghatározta, jelen módosítás előkészítése keretében készített társadalmi-, környezeti-, társadalmi hatásvizsgálat csak azokra az elemekre vonatkozik, amelyek jelen tervezési eljárás részeként kerülnek megváltoztatásra, vagy kiegészítésre. A módosítás tervezésének jelen fázisában - amikor még csak formálódnak a változtatások, kiegészítések - nem lehetséges elkészíteni a terv mindenre kiterjedő végleges hatásvizsgálatát, csak annak előzetesét, amely a tervezés következő stádiumában válik teljessé. A felülvizsgálat célja ugyanakkor - az OTrT módosítással bővült területrendezési eszközkészlet alkalmazásával - az időközben elfogadott fejlesztési és fenntarthatósági dokumentumokban elfogadott célok, valamint a térségben érintett települési önkormányzatok szempontjai együttes figyelembevételével a területrendezés hatékonyságának javítása.



153

Zala Megye Területrendezési Terve módosítása keretében érvényesített változások

társadalmi-, környezeti-, gazdasági hatásainak vizsgálata

A tervezett változtatás várható

Társadalmi

Gazdasági

Környezeti

A tervezett elemek

hatásai

A MEGYEI SZERKEZETI TERVET ÉRINTŐ TERÜLETFELHASZNÁLÁSI VÁLTOZTATÁSOK A megyei terv felülvizsgálata és módosítása előkészítése során - a hatályos településszerkezeti tervek tartalmának feldolgozásával a településtervezésben a megyében dolgozó tervezők aktív közreműködésével - elkészült a terület-felhasználás jogi állapotát - ezen belül a települési területek kiterjedését - rögzítő vizsgálat, amely a módosítás kiinduló alapját képezi.

A tervezés során választott megoldás jogbiztonságot biztosít, azt, hogy a települési önkormányzatok által az önkormányzati és az épített környezet alakításáról szóló törvényekben biztosított döntések beépültek a megyei szerkezeti terv alapját képező terület-felhasználási adatbázisba, tehát a tervezés során e döntésekben meghatározottakhoz képest terület-felhasználási visszasorolásokra nem kerül sor.

Gazdaságilag is kiszámíthatóvá válik a terület-felhasználás, biztosított az egyes területek folyamatos fejleszthetősége.

Az alkalmazott megoldás biztosítja, hogy a települési térség további bővítése során következetesen lehessen alkalmazni azokat a térségi övezeteket, amelyek a terület-felhasználást befolyásolják, korlátozzák. (E korlátozások a jóváhagyott településszerkezeti tervekben beépítésre szánt és jogszerűen kijelölt területeket nem érinti.)

A megyei szerkezeti tervben tervezett terület felhasználás meghatározása során új elem - a „vegyes” terület-felhasználási kategória - is alkalmazásra került az OTrT-ben adott felhatalmazás szerint, a Zala megyei sajátosságok figyelembe-vételével. Vegyes terület-felhasználási térségek elsősorban a megye középső és északi részén a Zalaegerszegtől DNy-ra és D-re fekvő, valamint a megyeszékhelytől K-re elhelyezkedő - Gyűrűs Padár községek vonaláig tartó területeken kerültek lehatárolásra, jellemzően az összefüggő erdőgazdálkodási térség területei kiegészítéseként a dombvidéki jellemzők figyelembevételével. A lehatárolt „vegyes” terület-felhasználási kategória által érintett terület kisebb, mint az OTrT-ben kijelölt, mert a részletesebb és nagyobb léptékű vizsgálatok lehetőséget adtak az erdő és mezőgazdasági térség pontosabb lehatárolására.

A „vegyes” terület-felhasználási kategória alkalmazása az érintett települési önkormányzatok számára lényegesen nagyobb mozgásteret biztosít a külterület terület-felhasználása tervezéséhez. A hatályos OTrT szerint belterületekün kívül teljes mértékben erdőgazdasági térségbe sorolt települések településszerkezeti tervei készítésénél nem lenne mód új - beépítésre szánt - területek kijelöléséhez, ami indokolatlanul szűkítené e települések fejlesztési lehetőségeit.

A „vegyes” kategória alkalmazása gazdasági szempontból nemcsak azért kedvező, mert nagyobb mozgásteret biztosít a települési önkormányzatoknak fejlesztési döntéseik során, hanem mert az e szerint alakított terület-felhasználás kedvező a turizmus-, idegenforgalom fejlesztéséhez is.

A „vegyes” kategória alkalmazásával némileg csökkent az erdőgazdasági térség kiterjedése az OTrT-ben tervezetthez képest, de növekedett a mozaikos tájhasználatot lehetővé tevő vegyes - mező és erdőgazdasági - területek tervezésének lehetősége.



154

Az erdőgazdasági térség tervezett kiterjedése a hatályos megyei tervben tervezetthez képest nő azáltal, hogy az elsődlegesen erdősítésre alkalmas területek is távlati erdőgazdasági térségként kerültek meghatározásra és lehatárolásra. (Az erdőgazdasági térség területi növekménye a változásokat bemutató alátámasztó térképlapon is ábrázolásra került.)

A növekedés az erdőgazdasági hasznosításra való elsősorban alkalmas területeken tervezett, a másodsorban alkalmas területeken javasolt. Ennek következtében a település-szerkezeti tervekben tervezendő erdők kiterjedése - ezzel együtt a megye erdősültsége - tovább fog nőni elsősorban a mezőgazdasági művelésre kevésbé alkalmas területeken, amely egyaránt kedvező a táji potenciáloknak megfelelő tájhasználat kialakítása, másrészt a turizmus- idegenforgalom fejlesztése szempontjából. Az erdősültség további növelése csökkenti a mezőgazdaságilag felhagyott parlag területek arányát, ezzel az érintett térségek fejlődését, ott az életminőség környezeti feltételeinek javulását.

Az erdőterületek kiterjedésének - az erdősítésre elsősorban alkalmas területeken történő - növelése javítja az erdő és a vadgazdálkodás térségi potenciáljait.

Az erdőterületek növelésének egyértelműen kedvezőek a környezeti hatásai. Annak, hogy az OTrT-ben tervezetthez képest a „vegyes” (tehát a vegyesen erdő és mezőgazdasági) területek javára visszalépés történik az erdőgazdasági térség területeiből, annak nincs számottevő negatív környezeti követ-kezménye, mivel a visszalépés elsősorban az erdőtelepítésre relatív kevésbé alkalmas területeken történt, illetve a vegyes terület-felhasználási terület meghatározó része is biológiailag aktív felületként kerül megtartásra a vonatkozó területrendezési szabályok szerint.

Az OTrT-ben módosítása során megváltozott terület-felhasználási kategóriák alkalmazása keretében egységes mezőgazdasági térség került meghatározásra és lehatárolásra a megyei tervben, ezzel megszűnik a hatályos megyei tervben kül- és belterjes minősítés, valamint a művelési ág (gyep, legelő, ültetvény) szerinti megkülönböztetés.

Mivel megyei szinten nem fűződnek direkt érdekek a területhasználat meghatározásához, a gyűjtő-kategória alkalmazása nem jár kedvezőtlen hatással a térség társadalmára. A megyei terv alkalmazott övezetei a megyei szerkezeti terven kijelölt mezőgazdasági térségen belül akár a szántó művelésre való elsődleges, vagy másodlagos alkalmasság vonatkozásában, akár az erdősítésre való elsődleges, vagy másodlagos alkalmasság megjelölésével, akár az ökológiai hálózathoz való tartozás meghatározásával kellő információt szolgáltatnak az egyes területek településrendezési tervben történő meghatározásához.

Mivel a területrendezési tervnek nincsenek hatékony eszközei az egyes területek művelési ágának meghatározására (ez nem is feladata) ez a változtatás nem jár kedvezőtlen gazdasági hatással, ellenkezően a területek alkalmassága figyelembevételével tágabb teret enged a mezőgazdasági hasznosítás területi alkalmasságnak megfelelő kialakításának.

Környezeti szempontból nem értékelhető a változtatás hatása, ugyanis a területekre vonatkozó minden más szabályozási feltétel változatlanul teljesül.

A megyei szerkezeti terv és a megyei terület-rendezési szabályozás a korábbinál takarékosabb terület-felhasználásra ösztönöz azzal, hogy - új övezetek alkalmazásával - korlátozza a mező és erdőgazdasági térségben az újabb beépítésre szánt területek kijelölését.

A hatályos település-szerkezeti tervekben megfogalmazott terület-felhasználás (amely a településenként külön-külön megfogalmazott és elfogadott településfejlesztési koncepciók célkitűzései figyelembevételével került megfogalmazásra és elfogadásra) megjeleníti a megyei települések által elfogadott fejlesztési irányokat és rögzíti az ezek megvalósításához szükséges területeket. A kijelölt területek e szerint elegendőek és alkalmasak a tervezett funkciók megvalósítására.

A helyi és a térségi gazdaság fejlesztéséhez szükséges területek a településszerkezeti tervekben rögzített mértékben rendelkezésre állnak. (A területek indokolt esetekben történő növelésére a mező-gazdasági térség 15%-ában van lehetőség.) Az új területek igénybevétele ütemének csökkentése gazdasági szempontból is kedvező, hiszen közelíti a területigény és a területi kínálat értékeit, hozzájárul ahhoz, hogy először a már kijelölt és előközművesített területek tényleges igénybevételére

Környezeti szempontból kiemelkedő fontosságú az új - beépítésre szánt - területek kijelölésének és igénybevételének lassítása. A megoldás hozzájárul a térség egésze hosszú távú fenntarthatósága biztosításához.



155

Amennyiben a megyei terv hatálya időszakában ma még nem ismert új funkció számára válik szükségessé olyan új területi kijelölés, amelynek nagyságrendje meghaladja a terület-rendezési szabályokban megengedett mértéket, úgy lehetőség van az új elem területrendezési eljárásban történő beillesztésére. Így az indokolt helyi fejlesztési célok megvalósítása - már amennyiben nem sértenek táj- természetvédelmi- földvédelmi érdeket - megvalósíthatóvá válik.

kerüljön sor.

A területhasználat koordinálását segítik azok (az OTrT-vel összhangban kijelölt) övezetek, amelyek a beépítésre szánt területek kiterjesztését korlátozzák. A megyei szerkezeti tervhez kapcsolódó alátámasztó munkarészek megjelenítik a területhasználatot korlátozó övezetek területi kiterjedését, ezzel kirajzolódik az a korlátozott mozgástér, amelyen belül a települések a törvény által lehetővé tett bővítési lehetőségükkel élhetnek.

Az OTrT-ben is érvényesített össztársadalmi érdek fűződik az országos és térségi jelentőségű - a térség hosszú távú potenciáljait is meghatározó táji-, természeti értékek és területek megőrzéséhez. A korlátozással nem érintett területek megjelenítésével a terv elősegíti, hogy a települések már fejlesztési célkitűzéseik és irányaik meghatározásánál figyelembe tudják venni a térségi jelentőségű és értékű területeket.

A területhasználat koordinálásának közvetve és hosszú távon gazdasági hasznai is vannak. Már a fejlesztési gondolkodás és a projekttervezés kezdeti időszakában kiderül ez által, hogy mely területeken nem érdemes jelentős költségráfordítással előkészíteni fejlesztéseket, mivel ott nincs reális esélye a megvalósításnak, vagy hogy a megvalósítás csak a korlátozásokból adódó többletköltségek vállalásával valósítható meg.

Az új területek kijelölésének - térségi övezetek meg-határozásával történő - erőteljes korlátozása biztosítja, hogy új területek kijelölésére és igénybevételére csak ott kerülhessen sor, ahol az nem sért természet-védelmi-, talajvédelmi-, erdővédelmi érdekeket.

A települési térség ajánlásai új elemekkel egészülnek ki: o Az új gazdasági terület

kijelölésének indokoltságát kistérségi szinten kell igazolni

o új terület igény-bevételére ott van lehetőség ahol a kijelölés nem ütközik az övezeti tervben meghatározott korlátozásokkal, illetve ahol a tervezett új terület-felhasználás határos az adott település belterületével.

Az új előírások társadalmi vonatkozásban kedvező hatásúak, hiszen megakadályozzák, hogy -olyan új területek kerüljenek bevonásra, amelynek szükségessége kistérségi összefüggésben nem igazolt. A kistérségi szinten igazoltan szükséges területek kijelölése és fejlesztése hosszú távon előnyt jelent a helyi társadalom szempontjából.

Gazdasági vonatkozásban az új gazdasági terület kijelölése indokoltságának az igazolása hozzájárul a gazdaságfejlesztés térségi összehangolásához, a települések közötti fejlesztési megállapodások rendszerének kialakításához. A települések belterületeitől elszakadó új területi kijelölések korlátozására vonatkozó ajánlás hasonlóképpen közvetett és közvetlen gazdasági előnyökkel jár, csökkentve a közműhálózat fejlesztések bővítésének hosszát, az alacsony hatékonysággal igénybe vett hálózatok üzemeltetésének fenntartását, általában gazdaságosabbá teszi az önkormányzati ellátási kötelezettségbe tartozó település-üzemeltetési költségeket.

Környezeti vonatkozásban azáltal, hogy az új ajánlások érvényesülésük esetén feltételekhez kötődik az új területek igénybe-vételét, csökkentik a környezeti szempontból kedvezőtlen változások dinamizmusát A kompakt település-fejlesztés támogatásával, a tájban véletlenszerűen, esetlegesen és sziget-szerűen kialakuló új beépítések korlátozása pedig tájvédelmi- tájképvédelmi szempontból is pozitívak.

Jelen tervezési eljárás keretében készült módosított térségi szerkezeti tervhez egy olyan településsoros - és valamennyi területfelhasználási kategória

A terület- és településfejlesztésért és rendezésért felelős tárca által megjelenített érdekek fűződnek a terület-felhasználási szabályok betartásához és

A területekkel való átfogó önkormányzati gazdálkodáshoz helyi gazdasági érdekek is fűződnek, így a tervezési dokumentumok ilyen tartalmú kiegészítése kedvező hatású

A területi mérleg, illetve a területi változás számszerűsíthető monitoringozása lehetőségének biztosítása kedvező környezeti



156

területét meghatározó, a tervmódosítás mellékletét képező - területi mérleg készül majd az egyeztetési eljárást követően, amely lehetővé teszi az önkormányzatok által készítendő település-szerkezeti tervekben tervezett eltérések (változtatások) %-os megfelelőségének ellenőrzését.

ellenőrzéséhez. Ezt segíti elő, hogy a tervmódosítás során a területi mérleg is kidolgozásra és elfogadásra kerül, amely kiindulási alapjává, illetve mérő-számává válik az azt követő változtatásoknak.

lehet.

szempontból, hiszen hiteles és összehasonlítható információval szolgál a környezet és természetvédelmi hatóságok, illetve az ebben érdekelt társadalmi szervezetek számára

A térségi terület-felhasználásra vonatkozó ajánlások kiegészülnek a magyarországi megyei terület-rendezési tervezés fő tapasztalatai és eredményei felhasználásával

A kiegészítések kedvező hatásúak az egyes térségek fenntartható fejlesztése feltételei differenciált meghatározásához, amelyhez össztársadalmi és térségi érdekek egyaránt fűződnek.

Gazdasági szempontból a kiegészítő szempontok érvényre juttatása járhat ugyan többletköltséggel, de hosszú távon ezek a többletköltségek jelentik a fenntarthatóság árát.

A kiegészítések többsége a fenntarthatósági követelmények teljesülését segíti ajánlásként és nem kötelező szabályként. (Utóbbit a megyei tervek tartalmi követelményei nem teszik lehetővé.)

A térségi szerkezeti tervet érintő - az infrastruktúra hálózattal összefüggő - változtatások

Az M9 autópálya nyomvonalának pontosítása (az OTrT törvény módosításának figyelembevételével).

A pontosított nyomvonalak által kiszámíthatóbbá válik az egyes települések fejlesztéssel való érintettség. Javulnak az ágazati szintű továbbtervezés feltételei.

Az M9 mentén várható gazdasági fejlesztő hatás elősegíti a térség fejlődését. Ezért is fontos a nyomvonal és a kapcsolatrendszer véglegesítése.

M7 és M70 autópálya megépült, a terv meglevőként ábrázolja a megvalósult nyomvonalon.

A megépült gyorsforgalmi utak színvonalasan összekapcsolják a térséget a hazai és nemzetközi régiókkal.

A jó közlekedési kapcsolatok jelentősen elősegítik a közvetlenül érintett és tágabb környezetük bekapcsolódását a hazai és nemzetközi gazdasági munka-megosztásba.

Az M75 autópálya nyomvonalának megváltozása (az autópálya nem a 75. sz. út tehermentesítésére, hanem Zalaegerszegnek az országos gyorsforgalmi úthálózathoz való jobb kapcsolódása érdekében épül).

A megyeszékhely színvonalasabb közúti kapcsolatai növelik a város vonzerejét, minden területen javítják kapcsolatrendszerét.

A gyorsforgalmi út gazdasági fejlesztő hatása elősegíti a térség fejlődését. Ezért is fontos a nyomvonal és a kapcsolatrendszer véglegesítése.

Az M76 autópálya nem szerepel az OTrT-ben (közel azonos nyomvonalon az M75 autópálya valósul meg).

Az M76 autpálya a 76. sz. főút tehermentesítését szolgálta, tehát azonos sávban haladtak. Az e helyett épülő M75 a 76. sz. főúttól eltérő területsávban valósul meg, tehát a népesség nagyobb hányada lesz fő- és gyorsforgalmi úttal ellátva.

Az előzőek szerint nagyobb területen megvalósuló jobb közlekedési kapcsolatrendszer jelentősen növeli a gazdasági, idegenforgalmi fejlesztésbe bevonható területeket.

M86 autópálya a megyében nem épül (az OTrT szerin Mosonmagyaróvár - Szombathely között valósul meg).

A gyorsforgalmi úttal közvetlenül érintett lakosság száma alacsonyabb lesz, amely a közlekedési kapcsolatokat tekintve negatívan értékelhető, a közvetlenül érintett lakosság szempontjából (környezeti ártalmak, területi kapcsolatok nehézkessége, stb.) előnyösnek is mondható.

Ha csak a tényt nézzük, akkor a változás gazdaságilag hátrányosan érintené az érintett területsávot, de a 86. sz. főút tervezett színvonaljavítása ezt a hátrány némileg kompenzálja.

A 75. sz. és 86. sz. főút

Az érintett térség jelenlegi

A színvonalasabb



157

magasabb szolgáltatási színvonalon épül át (a párhuzamosan éplő gyorsforgalmi utak elmaradása miatt).

kapcsolatrendszere a javuló főúti paraméterek miatt jobb lesz mind a hazai, mind a nemzetközi kapcsolatok viszonylatában.

közlekedés. kapcsolatok előnyösebb fejlesztési, gazdasági potenciált teremtenek a térségnek.

Az OTrT-ben szereplő új nyomvonalú főutak (a megváltozott gyorshálózati elemek miatt is) megváltozott nyomvonalakkal szerepelnek-

A megváltozott főúti nyomvonalak általánosságban egyenletesebb területi ellátást és jobb kapcsolatrendszert biztosítanak a megye lakosságának-

Az egyenleteebb közúti ellátás előnyösebb a gazdaság jelenlegi és jövőbeni szereplőinek, elősegíti a beruházói kedv javulását-

A térségi mellékutak nyomvonalvezetésében is történt változás a fő- és gyorsforgalmi hálózat módosulásának következtében-

A módosult térségi úthálózat (a magasabb rendű hálózatokkal együtt) a jobb területi ellátás következtében javítja a lakosság közlekedési ellátását, így közvetve a lakosság közérzetét-

A javított térségi úthálózat minden kistérséget megfelelően feltár és öszeköt a szomszédos kisrégiókkal, valamint a nagyobb településekkel. Ezáltal általános értelemben is javul a megye gazdasági potenciálja.

Az országos kerékpárút törzshálózat az OTrT-ben megváltozott, amely maga után vonta a megyei (térségi) kerékpárutak rendszerének megváltozását is.

Az OTrT új kerékpárút hálózata jobban követi a kerékpárosok általános céljait, az ehhez igazított megyei rendszer pedig jól kiegészíti ezt. Ezáltal mind a helyi lakosság, mind az idegenforgalom profitál az új hálózatból.

A jobb kerékpárút-hálózat mind a helyi lakosság, mind az idegenforgalom igényeit jobban kielégíti, ami gazdasági előnyökkel is jár.

A térségi övezeti tervet érintő változtatások

Az OTrT övezeti rendszerének megfelelően az országos ökológiai részét képező területeken lehatárolásra kerülnek a „magterület”, „ökológiai folyosó” és a „pufferterület” kategóriák. Azokon a területeken ahol területi ütközés van a védelmi kategóriák lehatárolása és a településrendezési tervekben rögzített terület-felhasználás között, ott a megyei terv intézkedéseket javasol az összhang biztosítására Ezzel egyidejűleg a megyei terv módosítása során elmaradnak a hatályos megyei területrendezési tervben (az akkor hatályos OTrT-vel összhangban korábban alkalmazott és lehatárolt övezetek, mint: o a „kiemelten fontos

érzékeny természeti terület övezete”,

o a „védett természeti terület övezete”,

o a védett természeti terület védőövezete”,

o a „természeti terület”

Össztársadalmi érdekek fűződnek a táji-, természeti értékeink védelméhez, fenntartásához és fejlesztéséhez. Az ennek figyelembe-vételével a módosított OTrT-ben átalakított - és az ágazati fogalom-használattal és követelményekkel is összhangba hozott - védelmi övezeti rendszer mivel szigorúbb és egyértelműbb szabályokat tartalmaz a táji-, természeti értékek védelmére, - kedvező változást jelent a védelem hatékonysága érdekében. Ezen övezetek és övezeti szabályok megyei tervben való alkalmazása ezért egyértelműen pozitív hatású táji-, természeti potenciálok megőrzése valamint a fenntarthatósági követelmények teljesítése érdekében, amelyekhez - a fejlesztési dokumentumok tanulsága szerint - Vas megyében is hosszú távú társadalmi érdekek fűződnek.

A lehatárolások érvényesítésének korlátozó hatása lehet egyes települések önkormányzatai számára, mivel az érintett területeken nem dönthetnek szabadon a területhasználat módjáról. A terület-felhasználási lehetőségek szűkítésének gazdasági hatása is lehet, amennyiben ezeken a területeken szűkül a gazdaság fejlesztéshez szükségesnek tartott új területek kijelölésének és használatbavételének a lehetősége. Ez hatás csökkenthető, ha olyan településfejlesztési politikát folytat az Önkormányzat és azon belül olyan gazdaságfejlesztési célokat fogalmaz meg, amely összhangban van a térség táji-, természeti és ökológiai potenciáljával.

Az OTrT-ben bevezetett és Vas megye tervében is alkalmazott új övezetek lehatárolása környezeti vonatkozásban egyértelműen pozitív hatású, mivel a korábbinál hatékonyabban, szigorúbb szabályok alkalmazásával biztosítja a táji-, természeti értékek védelmét. Ugyanakkor a szabályozás - területrendezési hatósági eljárás beiktatásával - kivételes esetekben lehetőséget ad az egyedi helyzetek értékelésére, (ennek alapján csak olyan terület-felhasználási döntések meghozatalára, amelyek nem járnak együtt a táji-, természeti értékek jelentős sérelmével).



158

övezete, o valamint az „ökológiai

(zöld) folyosó övezete” A terv módosítása során - az OTrT-ben is alkalmazott módszertan alkalmazásával - felülvizsgálatra és a léptéknek megfelelő pontosításra kerül a „kiváló termőhelyi adottságú szántóterület” övezeti lehatárolása a rendelettel elfogadásra kerülő munkarészek között. Ezen túlmenően meg-határozásra és lehatárolásra kerül „a mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas terület övezete” a megyei közgyűlési határozattal elfogadásra kerülő munkarészek között.

Mivel hosszú távú társadalmi érdekek fűződnek a racionális földhasználati módok és rendszerek kialakításához, a megyei tervben alkalmazott övezetek pozitív hozzájárulást jelentenek ahhoz, hogy a településrendezési tervekben a külterületek terület-felhasználási kategóriáit a hosszú távú célok és a területi potenciálok együttes figyelembevételével lehessen meghatározni. Az övezeti lehatárolásokhoz kapcsolódó - a területhasználat módjára vonatkozó - ajánlások pedig hozzájárulnak a területhasználatok területi potenciálokkal összhangban történő alakításához. A mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas területek lehatárolása tájékoztató jellegű és segítséget az ad Önkormányzatok számára a racionális földhasználat szempontjait figyelembe vevő terület-felhasználás érvényesítésére akár az új fejlesztési területek kijelölése, akár az erdősítésre kijelölésre kerülő területek kiválasztása során.

Országos és régiós össze-hasonlításban Zala kevés a „kiváló termőhelyi adottságú szántóterület”, ezért gazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy ezek a területek hosszú távon is a mezőgazdasági termelést szolgálják. Ez gazdaságilag pozitív hatású. Mivel az övezeti szabály lehetővé teszi, hogy „egyéb lehetőség hiányában, a külön jogszabályban meghatározott területrendezési hatósági eljárás alapján” beépítésre szánt terület is kijelölhető, az övezet alkalmazása nem jelent az indokoltnál erőteljesebb korlátozást a gazdaságfejlesztést szolgáló új területek kijelölésében.

A termőföldvédelem hatékony eszközkészlete bővült ennek a két kategóriának alkalmazásával. Ennek pozitív környezeti hatása kiemelkedő. A „kiváló termőhelyi adottságú szántóterület” övezeti lehatárolása biztosítja a legjobb termőképességű területek védelmét, a „mezőgazdasági művelésre másodlagosan alkalmas terület övezete” lehatárolása pedig segítséget és érveket nyújt a jó területek mezőgazdasági művelésben tartásához.

Új övezetként kerül lehatárolásra az „erdőtelepítésre alkalmas terület övezete” a rendelettel jóváhagyásra kerülő munkarészek között és „az erdőtelepítésre másodlagosan alkalmas terület övezete”

Hosszú távú társadalmi érdekek fűződnek a területek racionális használatához, a táji és a turisztikai potenciálok növeléséhez, a biológiai aktivitásérték emeléséhez. Az erdőtelepítésre való alkalmasság új elemként jelenik fenti társadalmi érdekek érvényesítése, a racionális területhasználati módok és rendszerek kialakítása érdekében. A megyei tervben is alkalmazott új övezetek ebben a vonatkozásban is pozitív hozzájárulást jelentenek ahhoz, hogy a településrendezési tervekben a külterületek területfelhasználási kategóriáit a hosszú távú célok és a területi potenciálok együttes figyelembevételével lehessen meghatározni. A kapcsolódó - a területhasználat módjára vonatkozó - ajánlások itt is hozzájárulnak a

Az övezetek lehatárolásának gazdasági vonatkozásában is pozitív hatása van, mivel a lehatárolások lehetővé teszik az erdőgazdálkodás területi alapjainak bővítését úgy az „erdőtelepítésre alkalmas”, mint „az erdőtelepítésre másodlagosan alkalmas terület övezete” által érintett területen. Gazdasági érdekek is fűződnek ahhoz, hogy a települések - az épített környezet alakításáról szóló törvényben szabályozott „biológiai aktivitásérték” romlását - elsősorban olyan területeken kompenzálják - a biológiai aktivitásérték javítását eredményező erdősítéssel, zöldfelületek kialakításával - amely területek alkalmasak az ilyen irányú fejlesztésekre.

Az új övezetek alkalmazásának környezeti hatása pozitív egyrészt azért, o mert elősegítik az

erdőterületek bővítését ebben a megyében, ahol ennek kiemelkedő jelentősége van a táji-, üdülési potenciál alakulásában

o másrészt, mert a lehatároláshoz kapcsolódó övezeti szabály korlátozza a beépítésre szánt terület kijelölésének lehetőségét, ezzel - a legjobb minőségű szántóterületek védelmének mintájára - az erdőtelepítésre leginkább alkalmas területeket is védi a más célú felhasználástól, ezzel közvetve hozzájárul a takarékos területhasználat célkitűzései érvényesítéséhez is.



159

területhasználatok területi potenciálokkal összhangban történő alakításához.

Új övezetként kerül lehatárolásra a „kiváló termőhelyi adottságú erdőterület” övezete az FVM adatszolgáltatása figyelembe-vételével.

Az erdők - és azokon belül is a kiváló termőhelyi adottságú erdőterületek - megőrzéséhez társadalmi érdekek fűződnek, mert többnyire ezek azok a erdőterületek, ahol a területi potenciáloknak megfelelő, honos állományok alakultak ki.

A „kiváló termőhelyi adottságú erdőterület” lehatárolása gazdasági szempontból is kedvező hatású, mert tájékoztat az erdőállományok differenciáltságáról, a gazdálkodási és ökológiai szempontból is legkedvezőbb adottságú erdők területi elhelyezkedéséről.

A „kiváló termőhelyi adottságú erdőterület”- mint a szántóterület - lehatárolása és a hozzá kapcsolódó szigorú szabály alkalmazása - amely csak kivételesen indokolt esetben, területrendezési hatósági eljárás lefolytatása esetén teszi lehetővé e területeken új beépítésre szánt terület kijelölését és a bányanyitást is korlátozza - környezeti és tájvédelmi szempontból egyaránt kedvező hatású

„Térségi komplex táj-rehabilitációt igénylő terület” lehatárolására nem kerül sor Zala megyében (a hatályos OTrT szerint sincsenek) olyan térségek, amelyek térségi szintű táj-rehabilitációt igényelnek.

Az övezet lehatárolása elmaradásának nincs értelmezhető társadalmi hatása

Az övezet lehatárolása elmaradásának nincs értelmezhető gazdasági hatása

A megye kedvező táji- környezeti állapotát érzékelteti, hogy nincsenek olyan területek, amelyek térségi szintű táj-rehabilitációt igényelnek

A térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezete (az OTrT-vel megegyező módszertan alkalmazásával kerül kidolgozásra) A megyei terv módosítása során az OTrT-ben közigazgatási határosan meghatározott országos tájképvédelmi területek pontosításra és a térségi tájképvédelmi területekkel kiegészítésre kerültek.

A tájképvédelemnek - egy olyan megyében, mint Zala megye, ahol a táji- és az üdülési potenciál védelme és fejlesztése kiemelt fejlesztési cél - kiemelkedő jelentősége van. Azok a szabályok, amelyek a hatékony tájképvédelmet biztosítanák - tájvédelmi törvény hiányában - még csak formálódnak a területrendezési-, településrendezési eszközök részeként.

A tájképvédelem - ma még kellően ki nem dolgozott - szempontjainak érvényesítése, (az e szempontból szükségessé váló változtatások) többletköltséget okozhatnak a beruházások előkészítése és megvalósítása során.

A tájképvédelem szempontjainak érvényesítése a területrendezési és a településrendezési tervezésben táji-, környezeti szempontból egyértelműen kedvező hatású. A szabályozás, amely a léptéknek megfelelő részletezettséggel jelöli ki - a közigazgatási határosan rögzített érintettségen belül - a tájképvédelem fő célterületeit, a hatékony védelem eszközrendszerét a településrendezési tervezési eljárásokhoz kapcsolja olyan - a tájképi értékek fennmaradását biztosítani hivatott - eszközök alkalmazásával, mint az építmények tájba illesztését bizonyító látványterv.

Új övezetként lehatárolásra kerülnek a „történeti települési területek” az OKM adatszolgáltatásában megadott településkört érintően területi lehatárolásokkal

A történeti települési területek meghatározásához a térségi érdekeken túl helyi érdekek is fűződnek. A közigazgatási határos lehatárolást kiegészítő - a konkrét területet a lépték adta pontossággal megjelölő - ábrázolás elősegíti annak településrendezési tervben történő pontosítását. Ezzel a kiegészítéssel válik ez a lehatárolás - az OTrT-ben rögzítetthez képest továbblépésnek - társadalmi szempontból pedig pozitív hatásúnak.

Gazdasági hatása itt sem releváns az övezeti lehatárolásnak, mivel a védelem érvényestéséből adódó többletköltségek itt sem a területrendezési szabályozásból következnek.

Környezeti szempontból ez a lehatárolás is pozitív hatású, mert felhívja a figyelmet a történeti belvárosok és településközpontok megkülönböztetett kezelésének és az örökségvédelem szempontjait is érvényesítő továbbtervezés szükségességére, illetve kijelöli a továbbtervezés, a speciális szabályozás célterületeit, ezzel lehetőséget ad a fejlesztési és rendezési tervezés eszközkészletének összekapcsolására.



160

Lehatárolásra kerül a „rendszeresen belvíz járta terület” övezete a KvVM adatszolgáltatása felhasználásával

A „rendszeresen belvíz járta terület” övezet lehatárolás társadalmi szempontból is hasznos, mert tájékoztat azokról a veszélyekről és kockázatokról, amelyek ezeken a területeken a belvizekkel együtt járnak.

A „rendszeresen belvíz járta terület” övezete lehatárolásnak kiemelkedő gazdasági haszna és hatása van, mert megakadályozza, hogy a települések belvízjárta területek irányába bővüljenek, ezzel hosszú távon csökkenthető a belvizek okozta gazdasági károk.

A „rendszeresen belvíz járta terület” övezet lehatárolás környezeti szempontból is pozitív hatású. A lehatárolások elősegítik a településfejlesztési koncepciók és településszerkezeti tervek készítésénél a veszély megelőzés szempontjainak érvényesítését.

Új övezetként lehatárolásra kerül a „nagyvízi meder” övezete a KvVM adatszolgáltatása felhasználásával

A „nagyvízi meder” övezete Zala megyében kis területet érint. Annak a szabálynak érvényesítéséhez, amely ezeken a területeken megakadályozza az új beépítésre szánt terület kijelölését társadalmi és gazdasági érdekek egyaránt fűződnek, ezért ezek a lehatárolások mindkét vonatkozásban kedvezőnek minősíthetők

Annak a szabálynak érvényesítéséhez, amely ezeken a területeken megakadályozza az új beépítésre szánt terület kijelölését társadalmi és gazdasági érdekek egyaránt fűződnek, ezért ezek a lehatárolások mindkét vonatkozásban kedvezőnek minősíthetők

A nagyvízi meder lehatárolás környezeti hatása is pozitív, mert indirekt módon megremti a „teret a folyónak” EU-s irányelv érvényesítésének lehetőségét.

Új térségi övezetként kerül lehatárolásra a „földtani veszélyforrás terület” övezete

A hatályos megyei területrendezési terv az alátámasztó munkarészek között tartalmazta a térségi övezet által érintett területeket. Mivel ezekben a lehatárolásokban nincs változás, a módosítás nem tesz javaslatot a hatályos tervi lehatárolásokat megváltoztatására.

Mivel a hatályos tervben történt lehatároláshoz képest nincs területi változás, annak gazdasági hatása sem értelmezhető.

Mivel a hatályos tervben történt lehatároláshoz képest nincs területi változás, annak környezeti hatása sem értelmezhető.

Új övezetként kerül lehatárolásra a „vízeróziónak kitett terület” övezete

A hatályos megyei területrendezési terv az alátámasztó munkarészek között tartalmazta a térségi övezet által érintett területeket. Mivel ezekben a természeti adottságokból adódó lehatárolásokban nincs változás, a módosítás nem tesz javaslatot a hatályos tervi lehatárolásokat változtatására.

Mivel a hatályos tervben történt lehatároláshoz képest nincs területi változás, annak gazdasági hatása sem értelmezhető.

Mivel a hatályos tervben történt lehatároláshoz képest nincs területi változás, annak környezeti hatása sem értelmezhető.

A Honvédelmi Minisztérium adat-szolgáltatása figyelembevételével módosításra kerül a „honvédelmi terület” övezete

Össztársadalmi érdekek fűződnek a honvédelmi célú területek fenntartásához és biztosításához, ezen érdekek azonban csak a hosszú távon is e célt szolgáló területekkel kapcsolatban relevánsak. Zala megyében a hatályos megyei területrendezési tervben rögzített honvédelmi területi lehatárolásokhoz képest a HM adatszolgáltatása szerint csökkent az övezettel érintett terület. Pozitív változás, hogy a módosított terv már csak a csökkentett kiterjedésű területet tartalmazza a „honvédelmi terület” övezetében

A változtatás megnyitja az utat a felszabaduló területek más célú - az érintett kistérségek és települések fejlesztési célkitűzéseivel összhangban lévő - rekreációs, vagy gazdasági célú hasznosítása előtt, amely változás gazdasági szempontból egyértelműen pozitívnek értékelhető.

A módosítás környezeti szempontból negatív hatású lehet abban az értelemben, hogy míg a honvédségi területeken - a zavartalanságnak köszönhetően - általában biztosított a természeti értékek védelme, ez a védelem más funkciójú területen csak ott érvényesül maradéktalanul, ahol azt más (védelmi) övezeti szabályok biztosítják.

A megyei területrendezési terv módosításában - megyei

A kiegészítő övezetek bővítik a területrendezés eszköz-

Gazdasági szempontból mind a négy kiegészítő övezet

Környezeti szempontból mind a négy kiegészítő övezet



161

közgyűlési határozattal jóváhagyandó munkarészek között - változatlanul szerepelnek majd kiegészítő övezetek, amelyek tartalma segíti a településrendezési tervezést, de előírásai, ajánlásai nem kötelező érvényűek a település-rendezési tervek készítésénél. Alkalmazott kiegészítő övezetek: o a mezőgazdasági

művelésre másodlagosan alkalmas terület övezete,

o az erdősítésre másodlagosan alkalmas terület övezete,

o az együtt tervezésre ajánlott települések övezete,

o valamint a szélerőművek telepítése szempontjából vizsgált területek övezete

készletét, hozzájárulnak a területek potenciáljaiknak leginkább megfelelő használatának meg-határozásához. A lehatárolások és a kapcsolódóan megfogalmazott ajánlások irányadó jellegűek, így nem szűkítik indokolatlanul a települések mozgásterét településrendezési eszközeik kidolgozása és elfogadása során. Az együtt tervezendő települések lehatárolása új elem a megyei terven, a szélerőművek telepítése szempontjából vizsgált területek övezete a hatályos tervnek is részét képezte, ott a lehatárolások kerültek felülvizsgálatra és módosításra a különböző védettségeket rögzítő övezeti lehatárolások változásai miatt.

alkalmazása pozitív, hiszen a mezőgazdasági művelésre, illetve az erdősítésre másodlagosan alkalmas terület övezete lehatárolásai tájékoztatnak a területek művelésre való alkalmasságáról, Az együtt tervezés segíti a települések reális és összehangolt fejlesztési célkitűzéseinek meghatározását A szélerőmű telepítésére alkalmatlannak minősített területek figyelembevétele pedig elősegíti, hogy alkalmatlan, vagy csak jelentős többletköltséggel alkalmassá tehető területeken ne kezdődjenek ilyen irányú fejlesztések.

alkalmazása pozitív, hiszen a a mezőgazdasági művelésre, illetve az erdősítésre másodlagosan alkalmas terület övezete lehatárolásai információt adnak a területek valós potenciáljainak megfelelő használati módok betervezéséhez és kialakításához, Az együtt tervezésre javasolt települések köre segíti a táji-, környezeti szempontból is fontos térségi szemlélet érvényesítését a település-rendezésben A szélerőművek telepítése szempontjából vizsgált területek övezete lehatárolásai alkalmazásával biztosítható, hogy a táj- és a tájképvédelem érdekei és szempontjai a lehető legkevésbé sérüljenek az új szélkerekek, és kiserőművek helykiválasztása és telepítése során.



162

MEGBÍZÓI KONZULTÁCIÓ

Zala megye Önkormányzata részéről Bubics Tamás megyei főépítész

TERVEZŐK, SZAKÉRTŐK NÉVSORA

GENERÁLTERVEZŐ: PESTTERV KFT

Felelős tervező: Schuchmann Péter

Területrendezési vezető tervező Károlyi János

Területrendezési vezető tervező

TERVEZŐK NÉVSORA

Burányi Endre (K1 01-5014, TR1 01-5014) Tájszerkezet, tájhasználati módok, mező- és erdőgazdálkodás,

megyei területrendezési övezetek

Hanczár Zsoltné (mksz. 01-2418), Molnár Dávid Vízgazdálkodás, vízi és energiaközművek, elektronikus hírközlés

Károlyi János (TR1 13-1017)

Természetföldrajzi és táji adottságok, demográfia, idegenforgalom Területfelhasználás, megyei területrendezési övezetek

tervezési koordináció

Dr. Kollányi László Tájképvédelem, környezeti vizsgálat

Kolundzsija Gábor

Épített örökség

Lombár István (mksz.: 01-1167) Közlekedés

Mándi József (TR1 01-5147)

Természet- és tájvédelem Területfelhasználás, megyei területrendezési övezetek

Nádai Brigitta, Payr Anna

Környezetvédelem

Schuchmann Péter (TR1 01-5068) Településrendszer

Területfelhasználás, megyei területrendezési övezetek tervezési módszerek, hatásvizsgálat,

tervezési koordináció

Térinformatikai feldolgozás irányítója Mándi József (TR1 01-5147)

A tervlapok és kartogramok készítői

Mándi József Gertheis Mátyás, Makkai Krisztina, Károlyi János, Molnár Dávid

Documents

ZALA MEGYE TERÜLETRENDEZÉSI TERVE MÓDOSÍTÁSA · 2010-06-30 · Zala megye területrendezési terve - módosítás Tsz.: 1-10 609 2010. június Fájl: Zala_TrT_mod_2010_e_II 5