HÁLÓZATI KULTÚRA ÉS IDENTITÁS

esztétika szakdolgozat Zalavári András

MKE 2012

Manapság a hálózat fogalmába úton útfélen belebotlunk. Meghatározza szociális viselkedésünket,

identitásunkat, a gazdaságot és a kultúránkat is. Egészen hétköznapi életünkben is jelentős szerepet

kap, csakúgy mint az absztrakt modellekben.

A 21. század egyik legfontosabb kutatási területe lehet magát a hálózatot megismerni. Annak

kialakulását, szerkezeti tulajdonságit kutatni. Ezek elsősorban absztrakt matematikai problémák, de

eredményei kiterjednek a tudomány, kultúra, és a mindennapi életünkre is.

Itt nincs is erre hely, sem szükség hogy minden oldalát megvizsgáljuk. Ami minket érdekel, hogy milyen

következményei lehetnek, ha a művészetet egy lehetséges hálózatos struktúra keretein belül

vizsgáljuk. Mi tartja össze, mik az alkotóelemei, mik a tulajdonságai, és mi teszi lehetővé hogy

kialakuljon?

illusztráció: mischer’taxler - drawing time!! 1! Zalavári András 2012

VISZONY MODELLEK

Modellekre így is úgy is szükség van egyszerűen a bőség zavara okán. Az elemeket összefüggésekbe

rendezzük akarva akaratanul is. Ez a rendszerezés automatikus, és elkerülhetetlen. Egy teljesen

véletlenszerű ponthalmazba is hajlamosak vagyunk meghatározható formákat belelátni, csakúgy

ahogy a felhőkben arcokat, állatokat, mitikus figurákat stb. Ha például un. fehér zajt hallunk, ismert,

vagy akár teljesen új dallamokat hallunk benne. Ez a sor folytatható, és igaz absztrakt elemekre is.

TÖRTÉNETISÉG, STÍLUSTÖRTÉNET

A művészettörténetnek is megvan a maga története. Természetesen minden a Görögöknél kezdődik,

viszont jelen viszonyban nincs közvetlen szerepe a mai művészettörténet kialakulásában. A görögök

után először a reneszánszban jelenik meg a művészettörténet igénye.

A reneszánsz elsősorban kommentárok, műleírások vagy életrajzok formájában foglalkozik a

művészettel. A munkák egymástól jól elszigetelt kerek egész értelmezést kapnak. A művészeket

alapvetően egymástól független zseniként tartották számon. Bár voltak mestereik, akiktől kitanulták a

mesterséget, megneveztek iskolákat, de ami az eredetiségüket illeti, a szellemi, “művészi” értéket, az

tökéletesen izolálható és függetlenül kezelik a korábbi alkotóktól. Ez az a korszak, ahol a művészeti

alkotások között nem jelenik meg valamiféle modell, ami felvázolná a viszonyokat.

Vasari után a következő lépés Goethézez köthető, aki megteremti a világirodalom fogalmát. Vagy Hegel

dialektikája, aki összefüggést keres korszakok között, és felállít egy ok-okozati láncolatot. Az első

lépés a mai művészettörténet talajára Winckelmann nevéhez fűződik aki végülis létrehozta a

stílustörténet fogalmát. 1A művészettörténet a 19. században válik önálló tudománnyá saját

fogalmaival, és történeti korszakaival.

A témánk szempontjából a történeti modell megjelenése a mérvadó. Elsősorban azt a tulajdonságát

emelhetjük ki, hogy mostantól az események egy lineáris láncolatot követnek. Korábban az elemek

önálló életet éltek, egymástól függetlenül. Most a korábbi események eredményezik a későbbieket. Az

új modell egy egydimenziós, egyirányú láncolat. Nincsenek leágazások, nincsenek párhuzamos

történetek, és az elemek egy irányba hatnak.

! 2! Zalavári András 2012

1 Németh Lajos - Törvény és kétely

STÍLUSEVOLÚCIÓ

A stílusevolúció fogalma 19. század végének az eredménye. Természetesen Darwin evolúció

elméletéhez köthető, és merőben új nézőpont a korábbi modellhez képest. Az elemek továbbra is

időben határozott, egyirányú viszonyban vannak egymással, azok nem felcserélhetőek. De megjelennek

párhuzamos történetek. A párhuzamos láncok visszavezethetőek korábbi, közös elemekre. A jól ismert

fa struktúrát rajzolja ki. Ez a vezérfonala a művészettörténet oktatásnak, és ugyan ezt az elvet látjuk

visszaköszönni a Tate modern ismeretterjesztő falán,

hogy segítsen eligazodni a művészettörténet apró

bugyraiban. Egy ilyen viszonyrendszerben minden

alkotás elődei hatása alatt áll, és egy korábbi

leszármazottja.

2Borges így kezdi a Coleridge virága című esszéjét:

“1938 táján ezt írta Paul Valéry: “Az

irodalomtörténetnek nem a szerzők élettörténetét kellene megírnia, nem is pályájuk vagy a műveik

sorsát, hanem az irodalmat alkotó vagy olvasó Szellem Történetét. Egy ilyen irodalomtörténet

egyetlen szerző említése nélkül megírható.” Nem ez volt az első alkalom, hogy a Szellem hangot adott

ennek a véleményének; egy másik írnoka már 1844-ben, Concord városában papírra vetette, hogy ”...

úgy tűnik nekem, mintha a világ valamennyi könyvét egyazon szerző írta volna; ... oly mértékben

megegyeznek , rokonok az elbeszélés motívumai és szempontjai, hogy kétségtelen: mind ugyanannak a

minden-látó, mindent-halló úrnak a munkája.”3 Húsz évvel később pedig Shelley azt fejtette ki, hogy a

múlt, a jelen és a jövő minden verse annak a végtelen, egyedüli költeménynek részlete vagy töredéke,

! 3! Zalavári András 2012

2 Borges - Coleridge virágaillusztráció: Ward Shelly - Who invented the Avant Garde, ver. 3

3 R.W. Emerson - Esszék, második sorozat

melyet a földkerekség valamennyi költője ír.” 4T.S. Eliot hasonlóképpen esztétikai alapelvként szögezi

le: “... nincs művész, aki elszigetelt magányosságában értékelhető. Jelentősége éppen elődeihez,

környezetéhez való viszonyában áll.”

FRAGMENTÁLÓDÁS

Itt a különböző modellek tulajdonságairól van szó. Ezek különböző szemléletek, nem feltétlenül a

valódi összefüggéseket tárják fel. Talán sokkal inkább jellemzi az aktuális elmélet születésének

korszakát. 5Nelson Goodman 1978-ban megjelentette Ways of Worldmaking című kötetét, valóságos

"mozgalomról" szólhatott, mely "az egyetlen igazságtól és a rögzített és készen talált világtól" az

igazságok "sokfélesége" és "a világok sokasága" felé halad.

A szerteágazás, párhuzamosság, nem csak a művészettörténet koncepcióiból fakad. Galériák,

művészettörténészek és a művészek számának gyarapodása, az életforma elterjedése sosem látott

mennyiségű munkához vezetett. Ahogy ma több ember él a földön, mint a korábbi generációk

együttvéve, (ahogy több PET palackot gyártottak az utóbbi néhány évtizedben, mint a korábbi

tárólóedények összessége amióta ember él a földön...), úgy több képzőművészetnek tekintett munka

született az utóbbi időkben, mint korábban összesen. Belting többek közt a művészettörténészek

számával magyarázza az egységes művészettörténet felbomlását: 6“A művészettörténelem világa

nagyon nagy lett, annyira nagy, hogy tagjai csak ilyen [MacMillian Publishers, 34 kötet] lexikonok révén

képesek a kapcsolatteremtésre, s ezért jutott egyelőre arra a holtpontra, ahol elhalványul az egyetlen

és kötelező érvényű művészettörténelem egykori értelmének és kulturális normáinak minden fajta

emléke. [...] Művészetteóriák léptek az egységes művészetelmélet helyébe.”

A történetiség, történelem megszűnése 7Fukuyamánál nagyjából azt takarja, hogy megszűnnek a

globális, világméretű események lineáris láncolata. A történelem végével egy lokális, valamivel kisebb

“helyszínen”, a részletekben élnek tovább a történetek. Ezek lokális és egymástól többé-kevésbé

független párhuzamos események halmaza.

8“A modernség korszakát elképesztő heterogenitás jellemzi, ami azt illeti, hogy mi minden számított

művészetnek [...] úgy hogy a leghaladottabb nézőpont egy ideig csak az lehetett, hogy semmilyen

definíciót nem lehet alkalmazni.”

! 4! Zalavári András 2012

4 T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség

5 Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész

6 Hans Belting - A művészettörténet vége és napjaink kultúrája

7 Fukuyama - A történelem vége, és az utolsó ember

8 Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről

9“... Fontenelle a Francia Akadémia kutatási eredményeinek kiadását azzal vezeti be, hogy ama

eredmények ‘egymástól elszakított és független részletek’. Ugyan hozzáteszi, hogy egy napon még

egységes egésszé állhatnak össze. ‘a különálló igazságok, mihelyt már elég sok van belőlük, oly

hevesen kínálják fel a szellemnek kapcsolatukat és kölcsönön függőségüket, hogy úgy tetszik, ha majd

erővel elszakítanánk őket egymástól, igyekeznek természetüknél fogva újra egyesülni’”

"A "tudásegész" kifejezés arra az eszményre utal, hogy az egyén a társadalom mindenkori

ismeretösszességének ne csupán valamely esetleges részletét mondhassa magáénak, hanem -

valamiképpen - mindenre kiterjedő tanultsággal és tájékozottsággal bírjon, a világot teljes és

egységes képben lássa."

Egy ilyen megközelítés feltételezi, hogy ami tudható, az zárt és egységet képez. Minden ismeret

"nyitott műnek" tekintendő, így akár ennek az ismeretösszességnek egy szelete is beláthatatlan

méreteket ölt.

Az emberek a legkülönfélébb információs forrásokból szerzik az ismereteiket, és így vagy úgy a maguk

módján egyénenként szélsőséges ismeret-szekularizáció jelenik meg. Mivel egyre kevésbé határozza

meg a fizikai helyzetünk az általunk megszerzett ismeretek milyenségét azzal találjuk szemben

magunkat hogy egy helyen két egymás mellett ülő ember közös ismeretének metszete egyre

keskenyebb.

A tudásegész egy olyan ideális állapot, ami elsősorban nem fizikai nehézségek által korlátozott, (mint

például idő, agyi kapacitás, memória stb.) hanem egy kézzelfogható, kerek egész, objektív világot

feltételez. Az objektív világ gondolata a 20. században még a fizika területén is átalakult. Newton után

a fizikusok azt gondolták, hogy megtalálták a szükséges leíró egyenleteket a világ működésére, és már

csak pontosítani kell az eredményeket. A relativitás elmélet talán tekinthető pontosításnak, de amit a

quantum mechanika hoz magával, az a fizikában alapvető filozófiai változást hozott.

Az információ felosztását, blokkosítását jól szemlélteti a latin nyelv írásos tagolásának története. A

VII-IX században a latin nem használt szóközt. A szavak tagolása, bekezdések alcímek, fejezetek, mind

mind az információ tagolását tették lehetővé. Ennek a jelenlegi csúcsa a hipertextualizáció. Egy

egybefolyó elejétől a végéig olvasható ismeretanyag mozaikszerűen tagolódik, amiket gyenge

kapcsolatok tartanak össze. A tartalom ilyen lazán összekapcsolt blokkjai szabad prédáivá válnak új

kontextusteremtő teóriáknak. A darabokban feltálalt információs modulok egy új rendszerezés

lehetőségét adják.

OK-OKOZATI LÁNC ÚJRARENDEZÉSE

Az események, elsődleges rendszerező elve mindeddig az idő volt. A kapcsolatot elsősorban az

időrendben találja meg. Éppen ez az a rendszerező elv, ami mind inkább felbomlani látszik, teret adva

új lehetőségeknek.

! 5! Zalavári András 2012

9 Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész

10“Mikor egy új alkotás jelenik meg a művészetben, ezzel olyasvalami történik, mint ami, épp ezáltal,

éppúgy megtörténik, szimultánul, mindazokkal a műalkotásokkal, melyek ezt az újat megelőzték. A

már meglévő művek egymás között ideális rendet alkotnak, ezt a rendet módosítja, ha új (igazában új)

műalkotás iktatódik soraik közé [...] a múltat igenis át kell alakítania a jelennek, éppúgy, ahogy a jelen

iránytűje a múlt.” Az időbeli és földrajzi szempontból is feloldódnak a távolságok. A flusseri

telematikus társadalom “tele” előtag “a távoli dolgok közelhozását jelenit, s nem csupán technikai,

hanem fontos ismeretelméleti és egzisztenciális fogalom is [...] igazából az idő és a tér legyőzéséről

van szó”. Ez tehát egy olyan társadalom jele, amelyben időben és térben távoli dolgok közel kerülnek

egymáshoz, hozzánk. A történetiség, elsősorban 1 dimenziós lineáris ok-okozati összefüggéseket állít

fel. Az események egymásutánisága, egy esemény feltételezi az időben azt megelőző

eseményláncokat.

Az új átrendezi a múltat, így egyenrangú, irány nélküli kapcsolat alakul ki közöttük, csakúgy mint sok

minden mással. Többé már nem az idő az elsődleges rendező elv, az összefüggések többé nem egy

irányban hatnak, hanem több dimenzióban, az elemek kölcsönös kapcsolatban állnak egymással.

El Greco “több száz évvel megelőzte korát”. A maga korában a manierizmus, és a kibontakozóban lévő

romantika is megvetette. A századfordulón tekintettek rá valóban jelentős művészként. Cézanne, a

Blaue Raiter és Picasso közvetlen elődként tekintett El Grecóra, függetlenül a időbeli távolságtól. Hogy

El Greco több száz évvel megelőzhesse korát, nem elég rehabilitálni. Ebben az esetben El Greconak

bizonyos szempontból talán több köze van fent említett művészekhez, mint saját korához. A hasonló

jelenségek egyre inkább a felszínre kerülnek. 11“A történelmi érzék távolról sem abban áll, hogy

múltban csupán a múltat ízleljük, hanem jelenét is; a “történelmi érzék” teljes értelme az, hogy a költő

nem csak saját nemzedékének legközvetlenebb vérrokona, hanem érzi és tudja, hogy az egész európai

irodalom (Homérosztól kezdve) és ezen belül hazájának minden irodalmi alkotása egyidejű az ő

alkotásával -  a múlt és jelen ugyan abba az egyidejű rendszerbe tartozik.”

Remko Scha által létrehozott radicalart.info elsősorban a 20. század művészetével foglalkozik, és

annak a művészettörténeti kontextusával. Figyelemre méltó hogy fogalmak alapján csoportosítja a

munkákat, függetlenül a keletkezési idejétől. Azok saját kulturális kontextusában jelennek meg, legyen

az egy esszé, tudományos kísérlet, vagy évszázadokkal korábbi festmény. Az elsődleges rendező

fogalmak olyan alapvető jelentéssel bírnak mint a “semmi”, “minden”, “fizika”, “koncept”, “folyamat”

stb.

A múzeumok feladat nem csupán a történelmi korszakok bemutatása. Rengeteg olyan kiállítással

találkozhatunk ahol a kultúrát (vagy történelmet) bizonyos tematikus szempontok szerint állítják

össze. Ahol a Coca-Colás üveg az egyiptomi váza mellé kerül. Vagy akár egészen bizarr

összefüggéseket jelenítenek meg tárgyak között, tértől és időtől függetlenül.

! 6! Zalavári András 2012

10 T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség

11 T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség

A múzeum feladata nem csak az állandó gyűjtemény kanonizált viszonyának bemutatása, hanem

annak folyamatos újraértelmezése is. 12“Minden múzeumi rendszer annyit ér, amennyivel hozzájárul az

azokban őrzött tárgyak jelentésének újragondolásához, illetve azok nyilvános kulturális terekben való

újraértelmezéséhez, s így különféle közösségek az aktuális jelenben is érvényes identitásának

konstruálásához.”

HÁLÓZAT, NAGY VILÁG, KIS VILÁG

A hálózatok népszerűsége a szociológia területén fejtette ki először lényeges hatását. Karinthy Frigyes

’29-ben egy rövid történetében találja ki, hogy öt barát közvetítésén keresztül eljuthatunk szinte

bármely ismeretlen vagy ismert emberhez a Földön. (Valószínűleg nem is kell 5 ismerős.) Bár Karinthy

története feledésbe merült, Milgram ’67-ben ezt tudományosan igazolta. A 20. század matematikusa

többnyire hipotetikus hálózatokkal foglalkoztak. Egy létező és megfelelően komplex hálózat

kialakulásáig várni kellett. Az internet megjelenésével a hálózatelmélet újra szárnyra kapott. Az

interneten az információknak nincs valós helye, azok egy dimenzió nélküli térben helyezkednek el. Az

egyetlen ami az itt felhalmozott információnak formát kölcsönöz, az a köztük lévő kapcsolatok. Egy

roppant méretű dinamikus skálafüggetlen hálózat alakul ki.

Az inspirációs közeg, és az információs bokrok annyira megsűrűsödtek, hogy a 21. század irányzatai

egymás mellet jelennek meg, bizonyos pontokon kapcsolódnak, a struktúrájuk egy fa ágai helyett

jobban hasonlítanak egy erdő összefüggő lombkoronájára, elfedve azok törzsét.

13 Flussernél a technikai képek kora a 0 dimenzió. Megszűnik a tér és az idő. Megszűnik a tér a technika

fejlődésével, anyagtalan, virtuális valóságokban, virtuális terekben egyszerre lehetünk itt és bárhol

máshol is. Ez vonatkozik a technikai sokszorosítás korában a műalkotásokra is. Az anyagtalan

munkákra, sokszorosítható képekre, filmekre, fotográfiára jellemző, hogy megszűnik a műalkotások itt-

je és most-ja. 14Az idő felszámolásának oka, hogy a technika segítségével elértük a sebesség végső

határát, az elektromágnesen hullámok sebességét. Az információ áramlás felgyorsulásával felgyorsul

a felejtés, memória vesztés folyamata. “az információ áramlás felgyorsulásával párhuzamosan,

mintegy arra válaszolva, a felejtés folyamata is felgyorsul. Egyre kevésbé emlékszünk a dolgokra. Az

emlékezethez vezető út egyre kevésbé járható, így az ember elveszíti múltját, egyfajta örök jelenben

él.” Az inspirációs előképeink összekuszálódnak, felbővülnek, már saját magunk számára sem teljesen

visszafejthetőek.

A hálózatelmélet egy nagyon hálás modellező rendszer. Egyrészt irdatlan mennyiségű információt

képes felszívni, másrészt tipikusan olyan jelenség, ami több mint annak elemeinek összessége. A

hálózat saját struktúrájában fedi fel tulajdonságait.

! 7! Zalavári András 2012

12 György Péter - Senki földje

13 Vilém Flusser - Képeink

14 Monory M. András, Tillmann J.A. - Ezredévi beszélgetések, Paul Virilio

15”Saskia Sassen és Manuel Castell arra következtetésre jutott, hogy függetlenül a fizikai világtól való

függéstől, ma a gazdaságban az elsődleges rendező elv az információ előállítása, és annak közvetítése

a hálózaton. Bár a korábbi koroknak is megvolt a maguk hálózata, a miénk az első olyan modern kor,

ahol a hálózat a domináns rendező elv, kiszorítva a centralizált hierarchiákat.” Ez a rendező elv, nem

csak a gazdaságra jellemző. Az információ mennyiség, és azok ahistorikus jellegük miatt az állandó

újraértelmezés következtében a kultúránkra is érvényessé válik.

A művészettörténet és annak teóriáinak sokasága sajátos keretbe foglalja a művészetet, és a

művészeket egyaránt. “A modernek korszakát elképesztő heterogenitás jellemzi, ami azt illeti, hogy mi

minden számított művészetnek (és amely mi-mindentől ezt a minősítést természetes újra el is vitatták

minden egyes esetben), úgy, hogy a leghaladóbb filozófiai nézőpont egy ideig csak az lehetett, hogy

semmilyen definíciót nem lehet alkalmazni, és nyilvánvaló, hogy nincs is szükség ilyesmire. Ez volt

nagyjából és egészében Wittgenstein pozíciója. Magának a filozófiának a szemszögéből tekintve úgy

tűnt, hogy a művészet minden teóriát azonnal egy ellenteóriával semlegesítene.” Danto Forster Út

Indiába című regényében “a hetvenkedő misszionáriusok” vitájához hasonlítja amit, “az isteni

vendégszeretet határáról [...] éppen az Isten házának a helységeiben” folytatnak. “16Bebocsátást

nyernek-e a majmok? Vagy, ha őket beeresztik, hát akkor a sakálok?

Mr. Sorley a sakálokat mindenesetre hitványabbnak érezte, ettől függetlenül azonban készségesen

elismerte, hogy Isten határtalan jósága nyilván minden emlősállatot magába foglal. Hát a darazsakat?

Attól, hogy egészen a darazsakig ereszkedtek le, nyugtalan lett, igyekezett másra terelni a szót. És a

narancsok, a kaktuszok, a kristályok és a sár? Hát a baktériumok Mr. Sorley testében? Nem, nem, ez

már túl messzire ment. Valamit csak ki kell zárnunk az isteni seregből, különben nem marad a végén

semmink sem. (És noha Forster rámutat, hogy a hinduizmus nagylelkűsége a darazsak számára is

helyet biztosít, a sár azért csak akadályt képez, bár lehet, hogy csak átmenetileg.)”

Ha egy hálózati struktúrában kíséreljük meg értelmezni egy a művészetet határoló keretet, arra az

egyszerű következtetésre jutunk, hogy ami valamilyen úton módon kapcsolódik bármihez, amire

korábban művészetként tekintettünk, maga is azzá válik. 17“Warhol megmutatta, hogy minden olyan

dolog, ami műalkotás lehet, egy olyan pendanttal rendelkezik, amely - noha ettől külsőleg

megkülönböztethetetlen - mégsem művészet, úgy, hogy a művészet és a nem-művészet közti

különbség nem a közös jegyekben, vagyis nem a puszta tekintettel is felismerhető vonásokban

mutatkozik meg. Amint azonban valaki számára világos lett, hogy a különbséget biztosító jegyeket,

hogy úgy mondjam, a tárgy, a kép jobb sarkában kell keresnie” Ilyen formában minden ami kapcsolódik,

vagy ha úgy jobban tetszik minden amit valaki hozzá kapcsol a hálózathoz művészetté válik. A valódi

kérdés nem az, hogy része-e a hálózatnak, hanem milyen kapcsolatok révén válik a részévé.

Moduláris hálózat tulajdonságai, hierarchiák, csomópontok, gyenge kapcsolatok jelentősége

! 8! Zalavári András 2012

15 Kazys Varnelis - The meaning of network culture (nyersfordítás)

16 Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről

17 Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről

IDENTITÁS

Arisztotelész az utánzást az ember meghatározó tulajdonágának tekinti, és az felismerés, azonosítás

“örvendezés váltja ki”. Az utánzás veleszületett tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva.

Abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás

útján tanul is[...] Ezt bizonyítja a művészeti alkotások példája: vannak olyan dolgok, amelyeket

önmagukban nem szívesen nézünk, de lehető legpontosabb képük szemlélése gyönyört vált ki

belőlünk, mint például a legcsúnyább állatok vagy holtak ábrázolásai. Ennek az az oka, hogy a

felismerés nemcsak a bölcsek számára gyönyörűség, hanem a többiek számára is - csak éppen kisebb

mértékben. Azért örvendeznek a képek nézői, mert szemlélet közben megtörténik a felismerés, és

megállapítják, hogy mi micsoda, hogy ez a valami éppen az, és nem valami más.”

18“Nothing is original. Steal from anywhere that resonates with inspiration or fuels your imagination.

Devour old films, new films, music, books, paintings, photographs, poems, dreams, random

conservations, architecture, bridges, street signs, trees, clouds, bodies of water, light and shadows.

Select only things to steal from that speak directly to your soul. If you do this, your work (and thest) will

be authentic. Authenticity is invaluable; originality is non-existent. And don’t bother concealing your

thievery-celebrate it if you feel like it. I any case, always remember what Jean-Luc Godard said: ‘It’s

not where you take things from, it’s where you take them to.’”

A hasonló idézetek Picassótól Damien Hirstön át rengeteg művésztől olvashatunk.

A kapcsolatot éppen a “lopás” teremti meg csakúgy mint a stílusevolúció esetében az öröklődés. Eliot

úgy ír a “lopásról”, hogy a legmegbízhatóbb próbája egy költőnek, hogy hogyan teszi azt. A jó költő

! 9! Zalavári András 2012

18 Jim Jarmuschillusztráció: Burak Arikan - Antakya Biennial Artist Network 2010

lopással valami újat hoz létre, nem másol. 19“A jó költő általában olyan szerzőtől kölcsönöz aki időben

távoli, vagy idegen nyelvű [kultúrájú], vagy ellenkező érdeklődésű.” Ezzel nem azt állítja, hogy “a

lopás” az valami jó dolog. Hanem amennyiben azt egy új formában dolgozzák fel, és egy új

közönségnek mutatják be, használják fel mások munkáit!

A dinamikus hálózatok tulajdonságai, hogy az új pontok több eséllyel kapcsolódnak a már

meglévőkhöz. Így kialakulnak középpontok amik köré modulok szerveződnek. A modulok között úgy

nevezett gyenge linkek tartják a kapcsolatot a többi modullal. Ezek a modulok is egységet képeznek és

így tovább. A “gyenge kapcsolatok” jelentős szerepet töltenek be, ezek biztosítják a hálózat

stabilitását. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhető, hogy egy hálózat valóban “kis világot” alkot. A

gyenge kapcsolatok nagyon értékesek a hálózat szempontjából, és érdekes analógiára talál Eliot

állításáról az inspiráció jellegéről, egyben az eredetiség, minőség mércéjeként tekint rá.

A hálózatelméletben egy csomópont viszonya a hálózathoz, sokkal fontosabb, mint az saját

egyediségében. A hálózati kultúrában az elemek identitása feloldódik a struktúrában. Sokkal inkább

definiálja annak hivatkozásai. Így az én önálló szerepe, stabilitása megszűnik.20 Hasonló helyzetbe

kerül mint a pénz, amióta megszűnt a dollár közvetlen kapcsolata az arannyal, vagy hasonlóan

viselkedik, mint Derrida différance elméletében a szavak. Egy szó jelentését annak más szavakkal való

viszonya határozza meg. Az én autonómiájának elvesztése egészen romantikus előnyökkel is párosul.

Flusser Thomas Miessgangal folytatott beszélgetés során mondta a következőket: 21“Az emberi és a

mesterséges intelligenciák kreatívak, információkat bocsátanak ki, s más csomópontokból

információkat fogadnak. Ez az én-feladás szituációja. Az individuum, az én felbomlik, a központi mag

feltörődik. A hagyományban az ilyesmire nagystílű szavakat használtak: ez volt az unio mystica, vagy

ahogy Keresztes Szent János fogalmazott: "Olyan magasra röpültem, hogy túlhaladtam az énemet".

De ezt nekünk nem muszáj megtennünk. Amikor megfeledkezem magamról, amikor krimit olvasok,

Schubertet hallgatok, vagy amikor valamelyik hülyeségemről írok, elmerülök a dologban. Teljesen

megfeledkezem magamról, s magában a dologban vagyok. Talán ez nem is a boldogság állapota,

hanem inkább az örömé. Mert végül is mi az orgazmus? Semmi más, mint örömteli feloldódás a

másikban. Az én és a te közötti határ áttörése valami által, amit az "öröm közösségének" kellene

neveznünk. Az a hálózat, amiről ön beszélt, csupán a befogadás perspektíváját nyújtja. De ha az alkotó

csomópontokból nézzük a dolgot, talán boldog hálózatról nem, de örömteli hálózatról lehet szó. S ilyen

hálózatok már léteznek, tehát amit mondok, az nem jövendölés.”

! 10! Zalavári András 2012

19 T.S. Eliot “One of the surest tests [of the superiority or inferiority of a poet] is the way in which a poet borrows. Immature poets imitate; mature poets steal; bad poets deface what they take, and good poets make it into something better, or at least something different. The good poet welds his thest into a whole of feeling which is unique, utterly different than that from which it is torn; the bad poet throws it into something which has no cohesion. A good poet will usually borrow from authors remote in time, or alien in language, or diverse in interest. Eliot, T.S.

20 “Úgy fest, hogy azzal, hogy a művészetet kiemeltük az eddigi keretéből, új korszak nyílt meg, a nyitottságé, a határozatlanságé, vagy, mondjuk ki nyíltan, a bizonytalanságé, és ez a bizonytalanság a művészettörténelemről átterjedt magára a művészetre is.” Hans Belting

21 Thomas Miessgang - Beszélgetés Flusserrel, A technikai képek hegemóniája

FELHASZNÁLT IRODALOM

Németh Lajos - Törvény és kétely

Borges - Coleridge virága

T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség

Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész

György Péter - Senki földje

Vilém Flusser - Képeink

Thomas Miessgang - Beszélgetés Flusserrel, A technikai képek hegemóniája

Monory M. András, Tillmann J.A. - Ezredévi beszélgetések, Paul Virilio

Kazys Varnelis - The meaning of network culture

Hans Belting - A művészettörténet vége és napjaink kultúrája

Fukuyama - A történelem vége, és az utolsó ember

Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről

Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész

Jan Verwoert - Apropos Appropriation: Why Stealing images today feel different

Barabási Albert-László - Behálózva