HÁLÓZATI KULTÚRA ÉS IDENTITÁS
esztétika szakdolgozat Zalavári András
MKE 2012
Manapság a hálózat fogalmába úton útfélen belebotlunk. Meghatározza szociális viselkedésünket,
identitásunkat, a gazdaságot és a kultúránkat is. Egészen hétköznapi életünkben is jelentős szerepet
kap, csakúgy mint az absztrakt modellekben.
A 21. század egyik legfontosabb kutatási területe lehet magát a hálózatot megismerni. Annak
kialakulását, szerkezeti tulajdonságit kutatni. Ezek elsősorban absztrakt matematikai problémák, de
eredményei kiterjednek a tudomány, kultúra, és a mindennapi életünkre is.
Itt nincs is erre hely, sem szükség hogy minden oldalát megvizsgáljuk. Ami minket érdekel, hogy milyen
következményei lehetnek, ha a művészetet egy lehetséges hálózatos struktúra keretein belül
vizsgáljuk. Mi tartja össze, mik az alkotóelemei, mik a tulajdonságai, és mi teszi lehetővé hogy
kialakuljon?
illusztráció: mischer’taxler - drawing time!! 1! Zalavári András 2012
VISZONY MODELLEK
Modellekre így is úgy is szükség van egyszerűen a bőség zavara okán. Az elemeket összefüggésekbe
rendezzük akarva akaratanul is. Ez a rendszerezés automatikus, és elkerülhetetlen. Egy teljesen
véletlenszerű ponthalmazba is hajlamosak vagyunk meghatározható formákat belelátni, csakúgy
ahogy a felhőkben arcokat, állatokat, mitikus figurákat stb. Ha például un. fehér zajt hallunk, ismert,
vagy akár teljesen új dallamokat hallunk benne. Ez a sor folytatható, és igaz absztrakt elemekre is.
TÖRTÉNETISÉG, STÍLUSTÖRTÉNET
A művészettörténetnek is megvan a maga története. Természetesen minden a Görögöknél kezdődik,
viszont jelen viszonyban nincs közvetlen szerepe a mai művészettörténet kialakulásában. A görögök
után először a reneszánszban jelenik meg a művészettörténet igénye.
A reneszánsz elsősorban kommentárok, műleírások vagy életrajzok formájában foglalkozik a
művészettel. A munkák egymástól jól elszigetelt kerek egész értelmezést kapnak. A művészeket
alapvetően egymástól független zseniként tartották számon. Bár voltak mestereik, akiktől kitanulták a
mesterséget, megneveztek iskolákat, de ami az eredetiségüket illeti, a szellemi, “művészi” értéket, az
tökéletesen izolálható és függetlenül kezelik a korábbi alkotóktól. Ez az a korszak, ahol a művészeti
alkotások között nem jelenik meg valamiféle modell, ami felvázolná a viszonyokat.
Vasari után a következő lépés Goethézez köthető, aki megteremti a világirodalom fogalmát. Vagy Hegel
dialektikája, aki összefüggést keres korszakok között, és felállít egy ok-okozati láncolatot. Az első
lépés a mai művészettörténet talajára Winckelmann nevéhez fűződik aki végülis létrehozta a
stílustörténet fogalmát. 1A művészettörténet a 19. században válik önálló tudománnyá saját
fogalmaival, és történeti korszakaival.
A témánk szempontjából a történeti modell megjelenése a mérvadó. Elsősorban azt a tulajdonságát
emelhetjük ki, hogy mostantól az események egy lineáris láncolatot követnek. Korábban az elemek
önálló életet éltek, egymástól függetlenül. Most a korábbi események eredményezik a későbbieket. Az
új modell egy egydimenziós, egyirányú láncolat. Nincsenek leágazások, nincsenek párhuzamos
történetek, és az elemek egy irányba hatnak.
! 2! Zalavári András 2012
1 Németh Lajos - Törvény és kétely
STÍLUSEVOLÚCIÓ
A stílusevolúció fogalma 19. század végének az eredménye. Természetesen Darwin evolúció
elméletéhez köthető, és merőben új nézőpont a korábbi modellhez képest. Az elemek továbbra is
időben határozott, egyirányú viszonyban vannak egymással, azok nem felcserélhetőek. De megjelennek
párhuzamos történetek. A párhuzamos láncok visszavezethetőek korábbi, közös elemekre. A jól ismert
fa struktúrát rajzolja ki. Ez a vezérfonala a művészettörténet oktatásnak, és ugyan ezt az elvet látjuk
visszaköszönni a Tate modern ismeretterjesztő falán,
hogy segítsen eligazodni a művészettörténet apró
bugyraiban. Egy ilyen viszonyrendszerben minden
alkotás elődei hatása alatt áll, és egy korábbi
leszármazottja.
2Borges így kezdi a Coleridge virága című esszéjét:
“1938 táján ezt írta Paul Valéry: “Az
irodalomtörténetnek nem a szerzők élettörténetét kellene megírnia, nem is pályájuk vagy a műveik
sorsát, hanem az irodalmat alkotó vagy olvasó Szellem Történetét. Egy ilyen irodalomtörténet
egyetlen szerző említése nélkül megírható.” Nem ez volt az első alkalom, hogy a Szellem hangot adott
ennek a véleményének; egy másik írnoka már 1844-ben, Concord városában papírra vetette, hogy ”...
úgy tűnik nekem, mintha a világ valamennyi könyvét egyazon szerző írta volna; ... oly mértékben
megegyeznek , rokonok az elbeszélés motívumai és szempontjai, hogy kétségtelen: mind ugyanannak a
minden-látó, mindent-halló úrnak a munkája.”3 Húsz évvel később pedig Shelley azt fejtette ki, hogy a
múlt, a jelen és a jövő minden verse annak a végtelen, egyedüli költeménynek részlete vagy töredéke,
! 3! Zalavári András 2012
2 Borges - Coleridge virágaillusztráció: Ward Shelly - Who invented the Avant Garde, ver. 3
3 R.W. Emerson - Esszék, második sorozat
melyet a földkerekség valamennyi költője ír.” 4T.S. Eliot hasonlóképpen esztétikai alapelvként szögezi
le: “... nincs művész, aki elszigetelt magányosságában értékelhető. Jelentősége éppen elődeihez,
környezetéhez való viszonyában áll.”
FRAGMENTÁLÓDÁS
Itt a különböző modellek tulajdonságairól van szó. Ezek különböző szemléletek, nem feltétlenül a
valódi összefüggéseket tárják fel. Talán sokkal inkább jellemzi az aktuális elmélet születésének
korszakát. 5Nelson Goodman 1978-ban megjelentette Ways of Worldmaking című kötetét, valóságos
"mozgalomról" szólhatott, mely "az egyetlen igazságtól és a rögzített és készen talált világtól" az
igazságok "sokfélesége" és "a világok sokasága" felé halad.
A szerteágazás, párhuzamosság, nem csak a művészettörténet koncepcióiból fakad. Galériák,
művészettörténészek és a művészek számának gyarapodása, az életforma elterjedése sosem látott
mennyiségű munkához vezetett. Ahogy ma több ember él a földön, mint a korábbi generációk
együttvéve, (ahogy több PET palackot gyártottak az utóbbi néhány évtizedben, mint a korábbi
tárólóedények összessége amióta ember él a földön...), úgy több képzőművészetnek tekintett munka
született az utóbbi időkben, mint korábban összesen. Belting többek közt a művészettörténészek
számával magyarázza az egységes művészettörténet felbomlását: 6“A művészettörténelem világa
nagyon nagy lett, annyira nagy, hogy tagjai csak ilyen [MacMillian Publishers, 34 kötet] lexikonok révén
képesek a kapcsolatteremtésre, s ezért jutott egyelőre arra a holtpontra, ahol elhalványul az egyetlen
és kötelező érvényű művészettörténelem egykori értelmének és kulturális normáinak minden fajta
emléke. [...] Művészetteóriák léptek az egységes művészetelmélet helyébe.”
A történetiség, történelem megszűnése 7Fukuyamánál nagyjából azt takarja, hogy megszűnnek a
globális, világméretű események lineáris láncolata. A történelem végével egy lokális, valamivel kisebb
“helyszínen”, a részletekben élnek tovább a történetek. Ezek lokális és egymástól többé-kevésbé
független párhuzamos események halmaza.
8“A modernség korszakát elképesztő heterogenitás jellemzi, ami azt illeti, hogy mi minden számított
művészetnek [...] úgy hogy a leghaladottabb nézőpont egy ideig csak az lehetett, hogy semmilyen
definíciót nem lehet alkalmazni.”
! 4! Zalavári András 2012
4 T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség
5 Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész
6 Hans Belting - A művészettörténet vége és napjaink kultúrája
7 Fukuyama - A történelem vége, és az utolsó ember
8 Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről
9“... Fontenelle a Francia Akadémia kutatási eredményeinek kiadását azzal vezeti be, hogy ama
eredmények ‘egymástól elszakított és független részletek’. Ugyan hozzáteszi, hogy egy napon még
egységes egésszé állhatnak össze. ‘a különálló igazságok, mihelyt már elég sok van belőlük, oly
hevesen kínálják fel a szellemnek kapcsolatukat és kölcsönön függőségüket, hogy úgy tetszik, ha majd
erővel elszakítanánk őket egymástól, igyekeznek természetüknél fogva újra egyesülni’”
"A "tudásegész" kifejezés arra az eszményre utal, hogy az egyén a társadalom mindenkori
ismeretösszességének ne csupán valamely esetleges részletét mondhassa magáénak, hanem -
valamiképpen - mindenre kiterjedő tanultsággal és tájékozottsággal bírjon, a világot teljes és
egységes képben lássa."
Egy ilyen megközelítés feltételezi, hogy ami tudható, az zárt és egységet képez. Minden ismeret
"nyitott műnek" tekintendő, így akár ennek az ismeretösszességnek egy szelete is beláthatatlan
méreteket ölt.
Az emberek a legkülönfélébb információs forrásokból szerzik az ismereteiket, és így vagy úgy a maguk
módján egyénenként szélsőséges ismeret-szekularizáció jelenik meg. Mivel egyre kevésbé határozza
meg a fizikai helyzetünk az általunk megszerzett ismeretek milyenségét azzal találjuk szemben
magunkat hogy egy helyen két egymás mellett ülő ember közös ismeretének metszete egyre
keskenyebb.
A tudásegész egy olyan ideális állapot, ami elsősorban nem fizikai nehézségek által korlátozott, (mint
például idő, agyi kapacitás, memória stb.) hanem egy kézzelfogható, kerek egész, objektív világot
feltételez. Az objektív világ gondolata a 20. században még a fizika területén is átalakult. Newton után
a fizikusok azt gondolták, hogy megtalálták a szükséges leíró egyenleteket a világ működésére, és már
csak pontosítani kell az eredményeket. A relativitás elmélet talán tekinthető pontosításnak, de amit a
quantum mechanika hoz magával, az a fizikában alapvető filozófiai változást hozott.
Az információ felosztását, blokkosítását jól szemlélteti a latin nyelv írásos tagolásának története. A
VII-IX században a latin nem használt szóközt. A szavak tagolása, bekezdések alcímek, fejezetek, mind
mind az információ tagolását tették lehetővé. Ennek a jelenlegi csúcsa a hipertextualizáció. Egy
egybefolyó elejétől a végéig olvasható ismeretanyag mozaikszerűen tagolódik, amiket gyenge
kapcsolatok tartanak össze. A tartalom ilyen lazán összekapcsolt blokkjai szabad prédáivá válnak új
kontextusteremtő teóriáknak. A darabokban feltálalt információs modulok egy új rendszerezés
lehetőségét adják.
OK-OKOZATI LÁNC ÚJRARENDEZÉSE
Az események, elsődleges rendszerező elve mindeddig az idő volt. A kapcsolatot elsősorban az
időrendben találja meg. Éppen ez az a rendszerező elv, ami mind inkább felbomlani látszik, teret adva
új lehetőségeknek.
! 5! Zalavári András 2012
9 Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész
10“Mikor egy új alkotás jelenik meg a művészetben, ezzel olyasvalami történik, mint ami, épp ezáltal,
éppúgy megtörténik, szimultánul, mindazokkal a műalkotásokkal, melyek ezt az újat megelőzték. A
már meglévő művek egymás között ideális rendet alkotnak, ezt a rendet módosítja, ha új (igazában új)
műalkotás iktatódik soraik közé [...] a múltat igenis át kell alakítania a jelennek, éppúgy, ahogy a jelen
iránytűje a múlt.” Az időbeli és földrajzi szempontból is feloldódnak a távolságok. A flusseri
telematikus társadalom “tele” előtag “a távoli dolgok közelhozását jelenit, s nem csupán technikai,
hanem fontos ismeretelméleti és egzisztenciális fogalom is [...] igazából az idő és a tér legyőzéséről
van szó”. Ez tehát egy olyan társadalom jele, amelyben időben és térben távoli dolgok közel kerülnek
egymáshoz, hozzánk. A történetiség, elsősorban 1 dimenziós lineáris ok-okozati összefüggéseket állít
fel. Az események egymásutánisága, egy esemény feltételezi az időben azt megelőző
eseményláncokat.
Az új átrendezi a múltat, így egyenrangú, irány nélküli kapcsolat alakul ki közöttük, csakúgy mint sok
minden mással. Többé már nem az idő az elsődleges rendező elv, az összefüggések többé nem egy
irányban hatnak, hanem több dimenzióban, az elemek kölcsönös kapcsolatban állnak egymással.
El Greco “több száz évvel megelőzte korát”. A maga korában a manierizmus, és a kibontakozóban lévő
romantika is megvetette. A századfordulón tekintettek rá valóban jelentős művészként. Cézanne, a
Blaue Raiter és Picasso közvetlen elődként tekintett El Grecóra, függetlenül a időbeli távolságtól. Hogy
El Greco több száz évvel megelőzhesse korát, nem elég rehabilitálni. Ebben az esetben El Greconak
bizonyos szempontból talán több köze van fent említett művészekhez, mint saját korához. A hasonló
jelenségek egyre inkább a felszínre kerülnek. 11“A történelmi érzék távolról sem abban áll, hogy
múltban csupán a múltat ízleljük, hanem jelenét is; a “történelmi érzék” teljes értelme az, hogy a költő
nem csak saját nemzedékének legközvetlenebb vérrokona, hanem érzi és tudja, hogy az egész európai
irodalom (Homérosztól kezdve) és ezen belül hazájának minden irodalmi alkotása egyidejű az ő
alkotásával - a múlt és jelen ugyan abba az egyidejű rendszerbe tartozik.”
Remko Scha által létrehozott radicalart.info elsősorban a 20. század művészetével foglalkozik, és
annak a művészettörténeti kontextusával. Figyelemre méltó hogy fogalmak alapján csoportosítja a
munkákat, függetlenül a keletkezési idejétől. Azok saját kulturális kontextusában jelennek meg, legyen
az egy esszé, tudományos kísérlet, vagy évszázadokkal korábbi festmény. Az elsődleges rendező
fogalmak olyan alapvető jelentéssel bírnak mint a “semmi”, “minden”, “fizika”, “koncept”, “folyamat”
stb.
A múzeumok feladat nem csupán a történelmi korszakok bemutatása. Rengeteg olyan kiállítással
találkozhatunk ahol a kultúrát (vagy történelmet) bizonyos tematikus szempontok szerint állítják
össze. Ahol a Coca-Colás üveg az egyiptomi váza mellé kerül. Vagy akár egészen bizarr
összefüggéseket jelenítenek meg tárgyak között, tértől és időtől függetlenül.
! 6! Zalavári András 2012
10 T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség
11 T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség
A múzeum feladata nem csak az állandó gyűjtemény kanonizált viszonyának bemutatása, hanem
annak folyamatos újraértelmezése is. 12“Minden múzeumi rendszer annyit ér, amennyivel hozzájárul az
azokban őrzött tárgyak jelentésének újragondolásához, illetve azok nyilvános kulturális terekben való
újraértelmezéséhez, s így különféle közösségek az aktuális jelenben is érvényes identitásának
konstruálásához.”
HÁLÓZAT, NAGY VILÁG, KIS VILÁG
A hálózatok népszerűsége a szociológia területén fejtette ki először lényeges hatását. Karinthy Frigyes
’29-ben egy rövid történetében találja ki, hogy öt barát közvetítésén keresztül eljuthatunk szinte
bármely ismeretlen vagy ismert emberhez a Földön. (Valószínűleg nem is kell 5 ismerős.) Bár Karinthy
története feledésbe merült, Milgram ’67-ben ezt tudományosan igazolta. A 20. század matematikusa
többnyire hipotetikus hálózatokkal foglalkoztak. Egy létező és megfelelően komplex hálózat
kialakulásáig várni kellett. Az internet megjelenésével a hálózatelmélet újra szárnyra kapott. Az
interneten az információknak nincs valós helye, azok egy dimenzió nélküli térben helyezkednek el. Az
egyetlen ami az itt felhalmozott információnak formát kölcsönöz, az a köztük lévő kapcsolatok. Egy
roppant méretű dinamikus skálafüggetlen hálózat alakul ki.
Az inspirációs közeg, és az információs bokrok annyira megsűrűsödtek, hogy a 21. század irányzatai
egymás mellet jelennek meg, bizonyos pontokon kapcsolódnak, a struktúrájuk egy fa ágai helyett
jobban hasonlítanak egy erdő összefüggő lombkoronájára, elfedve azok törzsét.
13 Flussernél a technikai képek kora a 0 dimenzió. Megszűnik a tér és az idő. Megszűnik a tér a technika
fejlődésével, anyagtalan, virtuális valóságokban, virtuális terekben egyszerre lehetünk itt és bárhol
máshol is. Ez vonatkozik a technikai sokszorosítás korában a műalkotásokra is. Az anyagtalan
munkákra, sokszorosítható képekre, filmekre, fotográfiára jellemző, hogy megszűnik a műalkotások itt-
je és most-ja. 14Az idő felszámolásának oka, hogy a technika segítségével elértük a sebesség végső
határát, az elektromágnesen hullámok sebességét. Az információ áramlás felgyorsulásával felgyorsul
a felejtés, memória vesztés folyamata. “az információ áramlás felgyorsulásával párhuzamosan,
mintegy arra válaszolva, a felejtés folyamata is felgyorsul. Egyre kevésbé emlékszünk a dolgokra. Az
emlékezethez vezető út egyre kevésbé járható, így az ember elveszíti múltját, egyfajta örök jelenben
él.” Az inspirációs előképeink összekuszálódnak, felbővülnek, már saját magunk számára sem teljesen
visszafejthetőek.
A hálózatelmélet egy nagyon hálás modellező rendszer. Egyrészt irdatlan mennyiségű információt
képes felszívni, másrészt tipikusan olyan jelenség, ami több mint annak elemeinek összessége. A
hálózat saját struktúrájában fedi fel tulajdonságait.
! 7! Zalavári András 2012
12 György Péter - Senki földje
13 Vilém Flusser - Képeink
14 Monory M. András, Tillmann J.A. - Ezredévi beszélgetések, Paul Virilio
15”Saskia Sassen és Manuel Castell arra következtetésre jutott, hogy függetlenül a fizikai világtól való
függéstől, ma a gazdaságban az elsődleges rendező elv az információ előállítása, és annak közvetítése
a hálózaton. Bár a korábbi koroknak is megvolt a maguk hálózata, a miénk az első olyan modern kor,
ahol a hálózat a domináns rendező elv, kiszorítva a centralizált hierarchiákat.” Ez a rendező elv, nem
csak a gazdaságra jellemző. Az információ mennyiség, és azok ahistorikus jellegük miatt az állandó
újraértelmezés következtében a kultúránkra is érvényessé válik.
A művészettörténet és annak teóriáinak sokasága sajátos keretbe foglalja a művészetet, és a
művészeket egyaránt. “A modernek korszakát elképesztő heterogenitás jellemzi, ami azt illeti, hogy mi
minden számított művészetnek (és amely mi-mindentől ezt a minősítést természetes újra el is vitatták
minden egyes esetben), úgy, hogy a leghaladóbb filozófiai nézőpont egy ideig csak az lehetett, hogy
semmilyen definíciót nem lehet alkalmazni, és nyilvánvaló, hogy nincs is szükség ilyesmire. Ez volt
nagyjából és egészében Wittgenstein pozíciója. Magának a filozófiának a szemszögéből tekintve úgy
tűnt, hogy a művészet minden teóriát azonnal egy ellenteóriával semlegesítene.” Danto Forster Út
Indiába című regényében “a hetvenkedő misszionáriusok” vitájához hasonlítja amit, “az isteni
vendégszeretet határáról [...] éppen az Isten házának a helységeiben” folytatnak. “16Bebocsátást
nyernek-e a majmok? Vagy, ha őket beeresztik, hát akkor a sakálok?
Mr. Sorley a sakálokat mindenesetre hitványabbnak érezte, ettől függetlenül azonban készségesen
elismerte, hogy Isten határtalan jósága nyilván minden emlősállatot magába foglal. Hát a darazsakat?
Attól, hogy egészen a darazsakig ereszkedtek le, nyugtalan lett, igyekezett másra terelni a szót. És a
narancsok, a kaktuszok, a kristályok és a sár? Hát a baktériumok Mr. Sorley testében? Nem, nem, ez
már túl messzire ment. Valamit csak ki kell zárnunk az isteni seregből, különben nem marad a végén
semmink sem. (És noha Forster rámutat, hogy a hinduizmus nagylelkűsége a darazsak számára is
helyet biztosít, a sár azért csak akadályt képez, bár lehet, hogy csak átmenetileg.)”
Ha egy hálózati struktúrában kíséreljük meg értelmezni egy a művészetet határoló keretet, arra az
egyszerű következtetésre jutunk, hogy ami valamilyen úton módon kapcsolódik bármihez, amire
korábban művészetként tekintettünk, maga is azzá válik. 17“Warhol megmutatta, hogy minden olyan
dolog, ami műalkotás lehet, egy olyan pendanttal rendelkezik, amely - noha ettől külsőleg
megkülönböztethetetlen - mégsem művészet, úgy, hogy a művészet és a nem-művészet közti
különbség nem a közös jegyekben, vagyis nem a puszta tekintettel is felismerhető vonásokban
mutatkozik meg. Amint azonban valaki számára világos lett, hogy a különbséget biztosító jegyeket,
hogy úgy mondjam, a tárgy, a kép jobb sarkában kell keresnie” Ilyen formában minden ami kapcsolódik,
vagy ha úgy jobban tetszik minden amit valaki hozzá kapcsol a hálózathoz művészetté válik. A valódi
kérdés nem az, hogy része-e a hálózatnak, hanem milyen kapcsolatok révén válik a részévé.
Moduláris hálózat tulajdonságai, hierarchiák, csomópontok, gyenge kapcsolatok jelentősége
! 8! Zalavári András 2012
15 Kazys Varnelis - The meaning of network culture (nyersfordítás)
16 Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről
17 Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről
IDENTITÁS
Arisztotelész az utánzást az ember meghatározó tulajdonágának tekinti, és az felismerés, azonosítás
“örvendezés váltja ki”. Az utánzás veleszületett tulajdonsága az embernek gyermekkorától fogva.
Abban különbözik a többi élőlénytől, hogy a legutánzóbb természetű, sőt eleinte éppen az utánzás
útján tanul is[...] Ezt bizonyítja a művészeti alkotások példája: vannak olyan dolgok, amelyeket
önmagukban nem szívesen nézünk, de lehető legpontosabb képük szemlélése gyönyört vált ki
belőlünk, mint például a legcsúnyább állatok vagy holtak ábrázolásai. Ennek az az oka, hogy a
felismerés nemcsak a bölcsek számára gyönyörűség, hanem a többiek számára is - csak éppen kisebb
mértékben. Azért örvendeznek a képek nézői, mert szemlélet közben megtörténik a felismerés, és
megállapítják, hogy mi micsoda, hogy ez a valami éppen az, és nem valami más.”
18“Nothing is original. Steal from anywhere that resonates with inspiration or fuels your imagination.
Devour old films, new films, music, books, paintings, photographs, poems, dreams, random
conservations, architecture, bridges, street signs, trees, clouds, bodies of water, light and shadows.
Select only things to steal from that speak directly to your soul. If you do this, your work (and thest) will
be authentic. Authenticity is invaluable; originality is non-existent. And don’t bother concealing your
thievery-celebrate it if you feel like it. I any case, always remember what Jean-Luc Godard said: ‘It’s
not where you take things from, it’s where you take them to.’”
A hasonló idézetek Picassótól Damien Hirstön át rengeteg művésztől olvashatunk.
A kapcsolatot éppen a “lopás” teremti meg csakúgy mint a stílusevolúció esetében az öröklődés. Eliot
úgy ír a “lopásról”, hogy a legmegbízhatóbb próbája egy költőnek, hogy hogyan teszi azt. A jó költő
! 9! Zalavári András 2012
18 Jim Jarmuschillusztráció: Burak Arikan - Antakya Biennial Artist Network 2010
lopással valami újat hoz létre, nem másol. 19“A jó költő általában olyan szerzőtől kölcsönöz aki időben
távoli, vagy idegen nyelvű [kultúrájú], vagy ellenkező érdeklődésű.” Ezzel nem azt állítja, hogy “a
lopás” az valami jó dolog. Hanem amennyiben azt egy új formában dolgozzák fel, és egy új
közönségnek mutatják be, használják fel mások munkáit!
A dinamikus hálózatok tulajdonságai, hogy az új pontok több eséllyel kapcsolódnak a már
meglévőkhöz. Így kialakulnak középpontok amik köré modulok szerveződnek. A modulok között úgy
nevezett gyenge linkek tartják a kapcsolatot a többi modullal. Ezek a modulok is egységet képeznek és
így tovább. A “gyenge kapcsolatok” jelentős szerepet töltenek be, ezek biztosítják a hálózat
stabilitását. Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhető, hogy egy hálózat valóban “kis világot” alkot. A
gyenge kapcsolatok nagyon értékesek a hálózat szempontjából, és érdekes analógiára talál Eliot
állításáról az inspiráció jellegéről, egyben az eredetiség, minőség mércéjeként tekint rá.
A hálózatelméletben egy csomópont viszonya a hálózathoz, sokkal fontosabb, mint az saját
egyediségében. A hálózati kultúrában az elemek identitása feloldódik a struktúrában. Sokkal inkább
definiálja annak hivatkozásai. Így az én önálló szerepe, stabilitása megszűnik.20 Hasonló helyzetbe
kerül mint a pénz, amióta megszűnt a dollár közvetlen kapcsolata az arannyal, vagy hasonlóan
viselkedik, mint Derrida différance elméletében a szavak. Egy szó jelentését annak más szavakkal való
viszonya határozza meg. Az én autonómiájának elvesztése egészen romantikus előnyökkel is párosul.
Flusser Thomas Miessgangal folytatott beszélgetés során mondta a következőket: 21“Az emberi és a
mesterséges intelligenciák kreatívak, információkat bocsátanak ki, s más csomópontokból
információkat fogadnak. Ez az én-feladás szituációja. Az individuum, az én felbomlik, a központi mag
feltörődik. A hagyományban az ilyesmire nagystílű szavakat használtak: ez volt az unio mystica, vagy
ahogy Keresztes Szent János fogalmazott: "Olyan magasra röpültem, hogy túlhaladtam az énemet".
De ezt nekünk nem muszáj megtennünk. Amikor megfeledkezem magamról, amikor krimit olvasok,
Schubertet hallgatok, vagy amikor valamelyik hülyeségemről írok, elmerülök a dologban. Teljesen
megfeledkezem magamról, s magában a dologban vagyok. Talán ez nem is a boldogság állapota,
hanem inkább az örömé. Mert végül is mi az orgazmus? Semmi más, mint örömteli feloldódás a
másikban. Az én és a te közötti határ áttörése valami által, amit az "öröm közösségének" kellene
neveznünk. Az a hálózat, amiről ön beszélt, csupán a befogadás perspektíváját nyújtja. De ha az alkotó
csomópontokból nézzük a dolgot, talán boldog hálózatról nem, de örömteli hálózatról lehet szó. S ilyen
hálózatok már léteznek, tehát amit mondok, az nem jövendölés.”
! 10! Zalavári András 2012
19 T.S. Eliot “One of the surest tests [of the superiority or inferiority of a poet] is the way in which a poet borrows. Immature poets imitate; mature poets steal; bad poets deface what they take, and good poets make it into something better, or at least something different. The good poet welds his thest into a whole of feeling which is unique, utterly different than that from which it is torn; the bad poet throws it into something which has no cohesion. A good poet will usually borrow from authors remote in time, or alien in language, or diverse in interest. Eliot, T.S.
20 “Úgy fest, hogy azzal, hogy a művészetet kiemeltük az eddigi keretéből, új korszak nyílt meg, a nyitottságé, a határozatlanságé, vagy, mondjuk ki nyíltan, a bizonytalanságé, és ez a bizonytalanság a művészettörténelemről átterjedt magára a művészetre is.” Hans Belting
21 Thomas Miessgang - Beszélgetés Flusserrel, A technikai képek hegemóniája
FELHASZNÁLT IRODALOM
Németh Lajos - Törvény és kétely
Borges - Coleridge virága
T.S. Eliot - Hagyomány és egyéniség
Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész
György Péter - Senki földje
Vilém Flusser - Képeink
Thomas Miessgang - Beszélgetés Flusserrel, A technikai képek hegemóniája
Monory M. András, Tillmann J.A. - Ezredévi beszélgetések, Paul Virilio
Kazys Varnelis - The meaning of network culture
Hans Belting - A művészettörténet vége és napjaink kultúrája
Fukuyama - A történelem vége, és az utolsó ember
Arthur C. Danto - Történetek a művészet végéről
Nyíri Kristóf - Hálózat és tudásegész
Jan Verwoert - Apropos Appropriation: Why Stealing images today feel different
Barabási Albert-László - Behálózva