MAKROÖKONÓMIA
MAKROÖKONÓMIA
Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében
Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén
az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék,
az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,
és a Balassi Kiadó
közreműködésével.
MAKROÖKONÓMIA
Készítette: Horváth Áron, Pete Péter
Szakmai felelős: Pete Péter
2011. február
ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék
MAKROÖKONÓMIA
3. hét
Fogyasztó és termelő
Horváth Áron, Pete Péter
Modellek
• Logikai konstrukciók, amelyek a valóságból csak annyit tartalmaznak, ami szerintünk az adott probléma szempontjából fontos
• Elvárások: logikai koherencia, egyszerűség, magyarázó erő (illeszkedés az empíriára)
• Ha magyarázónak jó, használhatjuk kísérletezésre, előrejelzésre
Modellek (folyt.) • Piaci modellek: a szereplők együttműködése
önkéntes csere
• Egyensúlyi modellek: van-e összhang a szereplők csereszándékai, magatartása között és mi hozza létre azt?
• Egy piacon mindig annyit adnak el, mint amennyit megvesznek. Egyensúly akkor van, ha a piaci árak szabadon alakulnak ahhoz, hogy a kialakuló egyensúlyi áron annyit vesznek, amennyit venni akartak, és annyit adnak el, amennyit el akartak adni. Ezt az összhangot nevezzük egyensúlynak
Modellek (folyt.) • Több szereplő, többféle piac szimultán
egyensúlya: általános egyensúly
• ÁE modellben csak az egyensúlyról tudunk érdemi állításokat tenni, a nem egyensúly végtelen sokféleképpen lehetséges
• Disequilibrium modell. Egyes árak nem alkalmazkodnak, ezeken a piacokon nem lesz egyensúly (a többin igen)
• Technikailag: az érintett piacon az árat valami konstansnak tekintjük, de nem tudjuk, honnan jön
Versenyzői egyensúly • Nagyon sokféle egyensúlyi modell van aszerint,
hogy mit tételezünk fel a piaci szereplők viselkedéséről
• A versenyzői egyensúly a tökéletes verseny piaci formájának általánosított egyensúlyfogalma. A szereplők árelfogadóak, vagyis nem veszik figyelembe a saját akcióik árakra gyakorolt hatását, csak igazodnak az árakhoz
• Ezt az egyensúlykoncepciót fogjuk használni, mert ez a legegyszerűbb. (Elvárások?)
Mikro alapú makromodellek
• Mikro alapú modell: tartalmazza a gazdasági szereplők céljainak és korlátainak leírását, és a makro jelenséget az így eredeztetett magatartások egymásra hatásából vezeti le. A modell alapja a mikro-optimalizálás
• Ez nagyon bonyolult. Sokkal bonyolultabb, mint egyszerű és kézenfekvő (ad hoc) szabályosságokat feltételezni a magatartásukról a döntéshozatal leírása nélkül
• A 70-es évekig a makro modellek az utóbbit követték
Példa: fogyasztási függvény
• Regressziót számoltunk az aggregált fogyasztás és a jövedelem kapcsolatára
• C = a + b(Y – T)
• C = a – bT + bY
• Vizsgáljuk az adóemelés hatását!
• Mi legyen b-vel?
• Ha biztosak lehetnénk abban, hogy b nem változik, akkor nem kell mikro-alap
• b változását csak úgy tudjuk leírni, ha leírjuk a fogyasztó teljes döntését, céljaihoz és korlátaihoz való igazodását
Mikro-alap
• Nem erőltetjük mindenre a mikro-alapot
• Ha olyan eseményekre való reakciót
vizsgálunk, amelyeknél biztosak lehetünk
abban, hogy az esemény nem módosítja
érdemben a szereplők egyéni
viselkedését, annak módját, akkor nem
kell mikro. Legtöbbször kell.
• A kurzuson lesz ilyen is, olyan is
A modell alkotóelemei
• Szereplők: termelők, fogyasztók,
kormányzat
• Javak: fogyasztási cikk, ma vagy a
jövőben
• Erőforrások: idő (munkához), tőke
• Technológia: termelési lehetőségek
• Fogyasztói preferencia: a fogyasztói
döntés alapja
Egyperiódusú modell
• Reprezentatív (átlagos) fogyasztó
• A vizsgált problémáink szempontjából az egyes
fogyasztók közti különbségek sokkal kevésbé
fontosak, mint a hasonlóságok: szeretnek
fogyasztani és értékelik az idejüket (nem
mondanak le ingyen a szabadidejükről)
• Egy fogyasztó, de sokat képvisel
• Jövedelemeloszlási problémák kizárva
(mindenki egyforma)
Fogyasztói preferenciák • Óhajtott javak: fogyasztási cikk (C) és
(szabad)idő (l). A szabadidő megválasztásával automatikusan kínál munkát (munkával töltendő időt)
• Munkakínálat: Ns = h – l
• Standard haszonfüggvény: U(C, h – Ns)
• A fogyasztás és a szabadidő is normál javak, ha nőnek a forrásai, mindkettőből többet akar
Fogyasztói preferenciák (folyt.)
A fogyasztó költségvetési korlátja
Pénz nincs, bartergazdaság van, mindennek az árát a
fogyasztási jószág egységében mérjük
w a munka egységének bére (reálbár), a szabadidő ára,
a fogyasztó a reálbért adottságnak, általa nem
befolyásolhatónak tekinti
A fogyasztó tulajdonosa a vállalatnak (valakinek kell), tőle
profit/osztalék jövedelmet kap. Továbbá adót fizet.
Nincs megtakarítás (csak egy periódus van) a fogyasztó a
teljes jövedelmét elfogyasztja
Költségvetési korlát
Némi átrendezésből látszik, hogy a probléma nem
különbözik érdemben a hagyományos fogyasztói
döntéstől.
C és l a jószágok, a fogyasztás ára 1, a szabadidőé w.
A másik oldalon a források, amiket a fogyasztó
felhasználhat.
Az egyetlen különbség, hogy a források értéke függ az
egyik jószág árától, ha a bér nagyobb, többet lehet
költeni.
Költségvetési korlát (folyt.)
Fogyasztói optimum
Fogyasztói optimum (folyt.)
• A fogyasztó adott w és adott π mellett azt
a C,l kombinációt választja, ami
maximalizálja hasznát
• Ezzel egyben eldönti, hogy mennyi
munkát kínál
• Az optimum pontban MRS = w
• Azaz MUl= w*MUc
Algebra max U(C,l) = lnC + ln(h – Ns)
Ns = Ns(w, π – T), munkakínálat
C = C(w, π – T), fogyasztási cikk kereslet
Adott reálbér és nem bérjellegű jövedelem esetén a fogyasztó
meghatározza fogyasztási cikk keresletét és munkakínálatát
C
(h – Ns) = w
Megoldás:
A nem bér jövedelem változása
Ha a fogyasztás és a szabadidő is normáljavak, akkor
az adók csökkenése és/vagy az osztalékok (segélyek,
transzferek etc.) növekedése növekvő fogyasztást és
csökkenő munkakínálatot eredményez
A bérnövekedés hatása a fogyasztásra
és a munkakínálatra
A reálbér növekedése
ellentétes jövedelmi (pozitív)
és helyettesítési (negatív)
hatást gyakorol a szabadidő
keresletére. A bérnövekedés
esetén ezért a munkakínálat
csökkenhet is, növekedhet is.
A fogyasztás esetében
mindkét hatás pozitív,
ezért a reálbér növekedése
a fogyasztási keresletet
biztosan növeli
Munkakínálat, külön ábrázolva
Noha a reálbérnek a kínált
munka mennyiségére gyakorolt
hatásában bizonytalanok
voltunk, egy itt még nem tárgyalt
tényező (intertemporális
helyettesítés) miatt az várható,
hogy a munka–bér
függvényében rajzolt kínálati
görbéje pozitív meredekségű
A nem bér jellegű jövedelem
növekedése csökkenti a
munkakínálatot, a görbét
visszafelé tolja
Reprezentatív vállalat
• Tevékenységének korlátja: a mindenkor
adott termelési technológia
• Termelési függvény, a mikroökonómiából
ismert viszony az erőforrások és az output
között
• Makroökonómiai termelési függvény
• Reprezentatív vállalat
Reprezentatív vállalat (folyt.)
A termelési technológia standard neoklasszikus
termelési függvénnyel jellemezhető
Állandó mérethozadék, a munka és tőke határterméke
csökkenő
Egyperiódusú modellben nincs felhalmozás, a
tőkeállomány egzogénül adott (konstans)
A reprezentatív vállalat munkát keres a piacon, amiért
bért fizet. A vállalat célja a profit maximalizálása
A munka határterméke
A termelési függvény munka
szerinti deriváltja (az ábrán a
görbe meredeksége) azonos a
munka határtermékével
A munka határterméke az
alkalmazott munka
mennyiségével csökken
A munka határtermék-görbéje
Termelékenység
A teljes tényező
termelékenység-növekedése
adott tőke és
munkamennyiség mellett is
növeli a kibocsátást,
valamint növeli a munka
határtermékét
(Az adott munkamennyiség
mellett meredekebb lesz a
termelési függvény görbéje)
A termelékenység növekedésének
hatása
A munka határtermék-
görbéje felfelé, illetve
kifelé eltolódik
TFP • Z minden, amit K és N mennyisége nem
magyaráz meg. Nem csak technológia
• Hosszú távon nő, mert a technika, eljárások
folyamatosan javulnak
• Rövid távon ingadozik, időjárás, szabályozások,
előírások, importált nyersanyagok ára
• Ha ismerjük F-et és K és N idősorait, z
maradékként számítható
Profitmaximalizálás
• A profit a termelés és a költségek
különbsége
• П = zF(K,Nd) – wNd – tőkeköltségek
• A profit annál a munkafelhasználásnál
maximális, ahol MPN = w
• Ez az összefüggés definiálja a munka
keresletét, a munka keresleti görbéje
azonos a munka határtermék görbéjével
Profitmaximalizálás – példa
• Tekintsünk el a tőkétől
• Legyen Y = zln(1 + Nd), ekkor:
• П = zln(1 + Nd) – wNd
• A munkakereslet:
Z
(1 + Nd) = w
Profitmaximalizálás
Munkakeresleti görbe