MAKROÖKONÓMIA

MAKROÖKONÓMIA

Készült a TÁMOP-4.1.2-08/2/A/KMR-2009-0041pályázati projekt keretében

Tartalomfejlesztés az ELTE TátK Közgazdaságtudományi Tanszékén

az ELTE Közgazdaságtudományi Tanszék,

az MTA Közgazdaságtudományi Intézet,

és a Balassi Kiadó

közreműködésével.

MAKROÖKONÓMIA

Készítette: Horváth Áron, Pete Péter

Szakmai felelős: Pete Péter

2011. február

ELTE TáTK Közgazdaságtudományi Tanszék

MAKROÖKONÓMIA

3. hét

Fogyasztó és termelő

Horváth Áron, Pete Péter

Modellek

• Logikai konstrukciók, amelyek a valóságból csak annyit tartalmaznak, ami szerintünk az adott probléma szempontjából fontos

• Elvárások: logikai koherencia, egyszerűség, magyarázó erő (illeszkedés az empíriára)

• Ha magyarázónak jó, használhatjuk kísérletezésre, előrejelzésre

Modellek (folyt.) • Piaci modellek: a szereplők együttműködése

önkéntes csere

• Egyensúlyi modellek: van-e összhang a szereplők csereszándékai, magatartása között és mi hozza létre azt?

• Egy piacon mindig annyit adnak el, mint amennyit megvesznek. Egyensúly akkor van, ha a piaci árak szabadon alakulnak ahhoz, hogy a kialakuló egyensúlyi áron annyit vesznek, amennyit venni akartak, és annyit adnak el, amennyit el akartak adni. Ezt az összhangot nevezzük egyensúlynak

Modellek (folyt.) • Több szereplő, többféle piac szimultán

egyensúlya: általános egyensúly

• ÁE modellben csak az egyensúlyról tudunk érdemi állításokat tenni, a nem egyensúly végtelen sokféleképpen lehetséges

• Disequilibrium modell. Egyes árak nem alkalmazkodnak, ezeken a piacokon nem lesz egyensúly (a többin igen)

• Technikailag: az érintett piacon az árat valami konstansnak tekintjük, de nem tudjuk, honnan jön

Versenyzői egyensúly • Nagyon sokféle egyensúlyi modell van aszerint,

hogy mit tételezünk fel a piaci szereplők viselkedéséről

• A versenyzői egyensúly a tökéletes verseny piaci formájának általánosított egyensúlyfogalma. A szereplők árelfogadóak, vagyis nem veszik figyelembe a saját akcióik árakra gyakorolt hatását, csak igazodnak az árakhoz

• Ezt az egyensúlykoncepciót fogjuk használni, mert ez a legegyszerűbb. (Elvárások?)

Mikro alapú makromodellek

• Mikro alapú modell: tartalmazza a gazdasági szereplők céljainak és korlátainak leírását, és a makro jelenséget az így eredeztetett magatartások egymásra hatásából vezeti le. A modell alapja a mikro-optimalizálás

• Ez nagyon bonyolult. Sokkal bonyolultabb, mint egyszerű és kézenfekvő (ad hoc) szabályosságokat feltételezni a magatartásukról a döntéshozatal leírása nélkül

• A 70-es évekig a makro modellek az utóbbit követték

Példa: fogyasztási függvény

• Regressziót számoltunk az aggregált fogyasztás és a jövedelem kapcsolatára

• C = a + b(Y – T)

• C = a – bT + bY

• Vizsgáljuk az adóemelés hatását!

• Mi legyen b-vel?

• Ha biztosak lehetnénk abban, hogy b nem változik, akkor nem kell mikro-alap

• b változását csak úgy tudjuk leírni, ha leírjuk a fogyasztó teljes döntését, céljaihoz és korlátaihoz való igazodását

Mikro-alap

• Nem erőltetjük mindenre a mikro-alapot

• Ha olyan eseményekre való reakciót

vizsgálunk, amelyeknél biztosak lehetünk

abban, hogy az esemény nem módosítja

érdemben a szereplők egyéni

viselkedését, annak módját, akkor nem

kell mikro. Legtöbbször kell.

• A kurzuson lesz ilyen is, olyan is

A modell alkotóelemei

• Szereplők: termelők, fogyasztók,

kormányzat

• Javak: fogyasztási cikk, ma vagy a

jövőben

• Erőforrások: idő (munkához), tőke

• Technológia: termelési lehetőségek

• Fogyasztói preferencia: a fogyasztói

döntés alapja

Egyperiódusú modell

• Reprezentatív (átlagos) fogyasztó

• A vizsgált problémáink szempontjából az egyes

fogyasztók közti különbségek sokkal kevésbé

fontosak, mint a hasonlóságok: szeretnek

fogyasztani és értékelik az idejüket (nem

mondanak le ingyen a szabadidejükről)

• Egy fogyasztó, de sokat képvisel

• Jövedelemeloszlási problémák kizárva

(mindenki egyforma)

Fogyasztói preferenciák • Óhajtott javak: fogyasztási cikk (C) és

(szabad)idő (l). A szabadidő megválasztásával automatikusan kínál munkát (munkával töltendő időt)

• Munkakínálat: Ns = h – l

• Standard haszonfüggvény: U(C, h – Ns)

• A fogyasztás és a szabadidő is normál javak, ha nőnek a forrásai, mindkettőből többet akar

Fogyasztói preferenciák (folyt.)

A fogyasztó költségvetési korlátja

Pénz nincs, bartergazdaság van, mindennek az árát a

fogyasztási jószág egységében mérjük

w a munka egységének bére (reálbár), a szabadidő ára,

a fogyasztó a reálbért adottságnak, általa nem

befolyásolhatónak tekinti

A fogyasztó tulajdonosa a vállalatnak (valakinek kell), tőle

profit/osztalék jövedelmet kap. Továbbá adót fizet.

Nincs megtakarítás (csak egy periódus van) a fogyasztó a

teljes jövedelmét elfogyasztja

Költségvetési korlát

Némi átrendezésből látszik, hogy a probléma nem

különbözik érdemben a hagyományos fogyasztói

döntéstől.

C és l a jószágok, a fogyasztás ára 1, a szabadidőé w.

A másik oldalon a források, amiket a fogyasztó

felhasználhat.

Az egyetlen különbség, hogy a források értéke függ az

egyik jószág árától, ha a bér nagyobb, többet lehet

költeni.

Költségvetési korlát (folyt.)

Fogyasztói optimum

Fogyasztói optimum (folyt.)

• A fogyasztó adott w és adott π mellett azt

a C,l kombinációt választja, ami

maximalizálja hasznát

• Ezzel egyben eldönti, hogy mennyi

munkát kínál

• Az optimum pontban MRS = w

• Azaz MUl= w*MUc

Algebra max U(C,l) = lnC + ln(h – Ns)

Ns = Ns(w, π – T), munkakínálat

C = C(w, π – T), fogyasztási cikk kereslet

Adott reálbér és nem bérjellegű jövedelem esetén a fogyasztó

meghatározza fogyasztási cikk keresletét és munkakínálatát

C

(h – Ns) = w

Megoldás:

A nem bér jövedelem változása

Ha a fogyasztás és a szabadidő is normáljavak, akkor

az adók csökkenése és/vagy az osztalékok (segélyek,

transzferek etc.) növekedése növekvő fogyasztást és

csökkenő munkakínálatot eredményez

A bérnövekedés hatása a fogyasztásra

és a munkakínálatra

A reálbér növekedése

ellentétes jövedelmi (pozitív)

és helyettesítési (negatív)

hatást gyakorol a szabadidő

keresletére. A bérnövekedés

esetén ezért a munkakínálat

csökkenhet is, növekedhet is.

A fogyasztás esetében

mindkét hatás pozitív,

ezért a reálbér növekedése

a fogyasztási keresletet

biztosan növeli

Munkakínálat, külön ábrázolva

Noha a reálbérnek a kínált

munka mennyiségére gyakorolt

hatásában bizonytalanok

voltunk, egy itt még nem tárgyalt

tényező (intertemporális

helyettesítés) miatt az várható,

hogy a munka–bér

függvényében rajzolt kínálati

görbéje pozitív meredekségű

A nem bér jellegű jövedelem

növekedése csökkenti a

munkakínálatot, a görbét

visszafelé tolja

Reprezentatív vállalat

• Tevékenységének korlátja: a mindenkor

adott termelési technológia

• Termelési függvény, a mikroökonómiából

ismert viszony az erőforrások és az output

között

• Makroökonómiai termelési függvény

• Reprezentatív vállalat

Reprezentatív vállalat (folyt.)

A termelési technológia standard neoklasszikus

termelési függvénnyel jellemezhető

Állandó mérethozadék, a munka és tőke határterméke

csökkenő

Egyperiódusú modellben nincs felhalmozás, a

tőkeállomány egzogénül adott (konstans)

A reprezentatív vállalat munkát keres a piacon, amiért

bért fizet. A vállalat célja a profit maximalizálása

A munka határterméke

A termelési függvény munka

szerinti deriváltja (az ábrán a

görbe meredeksége) azonos a

munka határtermékével

A munka határterméke az

alkalmazott munka

mennyiségével csökken

A munka határtermék-görbéje

Termelékenység

A teljes tényező

termelékenység-növekedése

adott tőke és

munkamennyiség mellett is

növeli a kibocsátást,

valamint növeli a munka

határtermékét

(Az adott munkamennyiség

mellett meredekebb lesz a

termelési függvény görbéje)

A termelékenység növekedésének

hatása

A munka határtermék-

görbéje felfelé, illetve

kifelé eltolódik

TFP • Z minden, amit K és N mennyisége nem

magyaráz meg. Nem csak technológia

• Hosszú távon nő, mert a technika, eljárások

folyamatosan javulnak

• Rövid távon ingadozik, időjárás, szabályozások,

előírások, importált nyersanyagok ára

• Ha ismerjük F-et és K és N idősorait, z

maradékként számítható

Profitmaximalizálás

• A profit a termelés és a költségek

különbsége

• П = zF(K,Nd) – wNd – tőkeköltségek

• A profit annál a munkafelhasználásnál

maximális, ahol MPN = w

• Ez az összefüggés definiálja a munka

keresletét, a munka keresleti görbéje

azonos a munka határtermék görbéjével

Profitmaximalizálás – példa

• Tekintsünk el a tőkétől

• Legyen Y = zln(1 + Nd), ekkor:

• П = zln(1 + Nd) – wNd

• A munkakereslet:

Z

(1 + Nd) = w

Profitmaximalizálás

Munkakeresleti görbe