Amióta Las Vegasba köl-töztünk, lassan és nehézke-sen kezdõdött az új magyarismerõsök és barátok kiala-kítása. Ez érthetõ, hiszenhárom-négy hónap alattnem könnyû új közeli vi-szonyt felépíteni, ezért fõ-ként a másfél éve elhunytunokahúgom baráti köretölti be a jelenlegi ismeretsé-günket.

Las Vegasban minden ésmindenki új számunkra, ésaz is elmondható, hogy ittnem léteznek hosszú évtize-dek óta fennálló magyar klu-bok és egyesületek, ame-lyekbõl jó néhány mûködikChicagóban és a város kör-nyékén.

Pedig itt is sok magyar él,azonban a kapcsolatok in-kább személyes jellegû ba-rátságokra alapulnak, a ma-gyarsághoz tartozás igazáncsak másodrendû kérdés azitt élõ honfitársaink számá-ra.

Igaz, mûködik itt egy ma-gyar református gyülekezet,ahol minden hónap utolsóvasárnapján tartanak isten-tiszteletet, az új vallási cso-portosulás ökumenikus jel-legû, a gyülekezet szeretettelvárja és befogadja más fele-kezetek tagjait.

A Las Vegas-i magyar re-formátus egyház cca. másfélévvel ezelõtt alakult, hogymennyire befolyásolja majda továbbiakban a helyi ma-gyarság összefogását, össze-tartozását, az egyelõre kér-dés. Feltétlenül jó és dicsére-tes kezdeményezés, remél-jük sikeres lesz a jövõben.

A gyülekezethez tartozika nemrégiben alakult cser-készcsapat és az egyház ke-retében mûködõ magyar is-kola, ezek szerintem re-ményt keltõek a közösségiélet kialakításához.

Tavaly a karácsony elõttnéhány nappal tartott isten-tisztelettel összekapcsolt ta-lálkozón Nt. Lányi Gábor lel-kész kérte a gyülekezet tag-jait és a megjelenteket, hogyálljunk össze egy közös fel-vételre, így létezésünkneknyoma marad a jövõben.

Magam is sokfelé láttammár ilyen százéves fotókat,amelyek régen megszûntkülönféle vallású templo-mok falát ékesítették. Ez aLas Vegas-i gyülekezetrõlkészült kép maradjon emlékaz utókor számára!

Számomra jelenleg aSzocsiban kezdõdött XXII.téli olimpia közvetítése elégszórakozási lehetõségetnyújt. Az ünnepi megnyitótmár lebonyolították, nálunka napokban chicagói bará-tok jártak látogatóban, ígykeveset láthattam a nagy-

szerû showból, bár a lángbehozatalát és a fáklyagyúj-tást - már a késõ éjszakaiórákban - azért megnéztem.

Az elmúlt héten ismét amagyarországi választásokkörül forgó történetek keltet-ték fel a figyelmemet. A„csodatevõ” internet segítsé-gével olvashattam, valamitláthattam is az ott történõ iz-galmas politikai eseménye-ket.

Az Orbán-kormányt Hor-thy-restaurációval vádoló ri-portokat olvashattam a bal-oldali magyar médiában ésláttam a tévés adásokban.Baráti felhívásra kezdtemnézni az ATV adásait, érdek-lõdéssel néztem és hallgat-tam Kálmán Olga, MészárosAntónia és Havas Henrik be-szélgetéseit.

Különösen érdekes voltMészáros Antónia Szabadszemmel címû mûsora,amelyben Boross Péter egy-kori miniszterelnök volt a ri-porter vendége. A furcsacím: „A Horthy-rendszer re-

habilitálása zajlik?” egybenBoross Péter személye kel-tette fel az érdeklõdésemet.

Boross Péterrel 1998 utánjómagam is készítettem in-terjút az Országházban lévõirodájában. Az egykoricõger – katonai középisko-lás diák – érdekes interjú-

alany volt, akkoriban ta-nácsadó szerepét töltötte beOrbán Viktor mellett.

A Szabad szemmel címûprogramban az interjú vagyinkább beszélgetés során afiatal hölgy felvetetteSzakály Sándor történész,az újonnan felállított VeritasTörténetkutató Intézet igaz-gatója ellen a baloldali sajtó-ban felhozott vádakat.

Boross Péter volt az, akiSzakály Sándort a Veritasélére ajánlotta, és megdöb-benéssel vette tudomásulazt az attakot, a szótár sze-rint támadást, amire a törté-nész eddigi munkásságanem adott okot. MészárosAntónia megjegyzése töb-bek közt arra is irányult,hogy Szakály Sándor a vitézirend tagja.

Az eddig visszafogottBorossból kitört az indulat,és megkérdezte: „Mondja,kérem, mi baja van a vitézirenddel? Az én édesapám isvitéz volt az elsõ világhábo-rúban!” A hölgy erre nem

tudott mit válaszolni, és rög-tön másra terelte a szót.

Olvasóim közül sokan tud-ják, hogy a Magyarságban a'90-es években több eszten-dõn át a sportrovat vezetõjevoltam. Fiatalkori emlékeimközött volt az Elektromos csa-patában játszó v. Hidegkuti

Nándor, aki késõbb az Arany-csapat játékosa lett.

A népszerû Nándit a vi-lághíres csapatban Öregnekhívták Puskás Öcsiék, miu-tán az 1922-ben születésûHidegkuti néhány évvel idõ-sebb volt a társainál.

K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. február 22. – 8. szám –

AMERIKAI KRÓNIKAHarmath István

Bizonyára kevesen tud-ják, hogy a csapat híres ki-lences számot viselõ játéko-sa Óbudán született, polgáricsaládban Hidegkuthy Nán-dor néven. Édesapja vitézicímet kapott elsõ világhábo-rús hõstette miatt. Miután avitézi rang örökölhetõ, ígyjoggal használta v. címet aneve elõtt.

A labdarúgó 1945 utánezt már nem viselte, gyár-igazgató édesanyját is mun-kásnõvé varázsolta SebesGusztáv, filmen mutatták,ahogy a gyárban, gép mel-lett dolgozik. „Akik ismertekminket, tudták, hogy eznem igaz” – mondotta ké-sõbb Hidegkuti Nándi.

A fent említettHidegkuti-ismertetõ meg-található a magyar Google-on, amint a vitézi kitünte-téssel kapcsolatos informá-ciók is. Újságíró-riportertõlelvárható lenne, hogyelõbb utánanéz a dolgok-nak, mielõtt kelletlenül,bambán néz a kamerába.

A Szabad szemmel inter-jújában Horthy Miklós is szó-ba jött. Boross Péter kijelen-tette, hogy Horthy megítélé-sében teljesen más az állás-pontja, mint a Rákosi-rend-szerbõl ismert hamis és torzí-tott történelmi vélemény.

A bûnös nép, bûnösnemzet negatív elméleténekoktatása mellett a pozitívu-

mokat is be kellene mutatnia jövõ generációk számára,erre lenne hivatott az újVeritas Intézet. Boross Pétertovábbá kijelentette: maga isrészt vett az egykori kor-mányzó temetésén, ahol azegyik koszorún az állt: „a

hálás zsidóság”, ezzel végeis lett az interjúnak.

1944-ben, amikor végelett a Horthy-rendszernek,még 10 éves sem voltam, ígyaz ismereteim nem szemé-lyes jellegûek. Tanulmánya-imat 1945 és 1948 között azÉrseki Katolikus Gimnázi-umban kezdtem, melyetazután Rákosiék 1948-banállamosítottak.

Az ott tanított történelmetmég nem hatották át a Ráko-si-rendszer hazugságai. Errekésõbb került sor, akkor,amikor a második négy éveta Fürst Sándor névre változ-tatott Toldy Ferenc Gimnázi-umban jártam ki.

Miután ismereteim aHorthy-rendszerrel kapcso-latban hiányosak, ezért se-gítségül veszem Fekete Ist-ván barátom karácsonyraküldött Emberek vagyunkcímû könyvébõl a követke-

zõket. Az idézet a Barátokcímû elbeszélésbõl szárma-zik, amelyben az idõsMártonffy Eduárd fiatal ba-rátainak nyújt egy kis törté-nelmi oktatást.

„Köztudomású, HorthyMiklós kormányzó nem-csak, hogy nem szerette anémeteket, hanem egyálta-lán nem bízott bennük! Ésa végsõ gyõzelmükben semnagyon hitt. Mindezek elle-nére, csakis a velük valószövetség adott valami hal-vány reményt, hogy vissza-szerezhessük elorzott terü-leteinket és ott – fõként el-nyomásban – élõ magyartestvéreinket. Úgy érezte,hogy hazánknak talán so-ha többé nem adódik ha-sonló lehetõsége. A jelekszerint a kormányzó úr jö-võbelátása sajnos ez idáigigaznak bizonyult.

Sok helyen hallottam ésolvastam már azt a nevetsé-ges és minden realitást mel-lõzõ véleményt, hogy Hor-thynak meg kellett volna ta-gadnia a németekkel valószövetséget és hadba lépést.Aki azonban egy kicsit is is-meri az akkori történelmi té-nyeket és katonai erõket, an-nak tudnia kell, hogy ugyan-az lett volna a sorsunk, minta többi, úgynevezett ellenál-ló országoké!

A franciákat 44 napalatt, a görögöket 27, a nor-végeket 24, a belgákat 19,Lengyelországot és Jugo-szláviát 18, a hollandokatpedig 6 nap alatt rohantale a német hadigépezet. Hami, teljesen értelmetlenülellenállunk – bizonyára sú-lyos vérveszteségeket ésanyagi károkat szenvedve–, nekünk is ez lett volna asorsunk. A németeknekszükségük volt a mezõgaz-dasági termékeinkre és avasútvonalainkra, teháterõszakkal szövetségesük-ké tettek volna bennünket!

Ha szembeszegülünk, anémetek biztos, hogy egy fa-siszta és németbarát kor-mányt ültetnek Horthy kor-mánya helyére, amely min-den téren kiszolgálja õket! Ésebben az esetben a zsidók tö-meges deportálása és gyilko-lása nem 1944 márciusátólkezdõdött volna el, amikor anémetek megszállták Ma-gyarországot, hanem két-há-rom évvel elõbb...

És nem kétszázezer ma-gyar katona és ötvenezer sze-rencsétlen zsidó munkaszol-gálatos ment volna Oroszor-szágba, hanem félmillió!Vagy akár egymillió! Mertárkot ásni, halottakat temet-ni, vagonokat kirakni, lõ-szert szállítani, golyót fogniés a németeket rabszolga-ként kiszolgálni fegyvertele-nül is lehet!”

Ezt gondoltam hozzáten-ni a heti cikkemhez és el-mondani, hogy ezeket a so-rokat Fekete Pista barátomnem tegnap, hanem évekkelezelõtt írta, az egyik Ma-gyarságban megjelent elbe-szélésében. Ez is egy véle-mény a Horthy-rendszerrõl!

Lehet rajta vitatkozni, deelhallgattatni nem lehet.Amennyiben meghallgatjuka Rákosi- vagy Kádár-kor-szak verzióját, akkor ennekis van létjogosultsága.

Szabad szemmel a Horthy-rendszerről

Balról: az egykori vitéz Hidegkuti Nándor, Kõrösi László menedzser, Puskás Ferenc, Harmath István

és Szepesi György az 1994-es labdarúgó-világbajnokság idején, Chicagóban

Megtelt a templom Las Vegasban

A hálás zsidóság koszorúja