International meetingGRUNDTVIG Project ‘F.E.P.I.D’

Further Education for People with Intellectual Disabilities

Összefoglaló az első munkatalálkozóról a Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány részéről

Idő: 2008. október 12-14.

Helyszín: Der Retzhof, Leibnitz, Austria

Résztvevők az Alapítvány képviseletében: Kostyál Katalin és Haller Szilveszter

Tartalom:

I: NAP - Délelőtt1.) Az érkezés2.) A koordinator bemutatkozik3.) A “disable” fogalma4.) A project logoja5.) Részvételi problémák6.)Az intézmények bemutatkoztak:

I. NAP - Délután1.) Helyi nevezetességek:a) A Retzhof Kastélyb) Kalandpark

II. NAP – Délelőtt1.) Fő terveink

a) A kézikönyvb) Hét találkozóc) A tanulókról

2.) Eszközök, amelyekkel munkánkat segítjüka) e-mailb) A project honlapja

II. NAP – DélutánBuschenschank

ÖSSZEGZÉS

1. NAP – Délelőtt

1.) Az érkezés

Ahogy a középkori Európának legfontosabb sószállító útvonala az ausztriai Leibnitzen vezetett át, úgy találtuk magunkat kollégámmal életünk első Európai Uniós projektjének első helyszínén ugyanott. Mai szemmel egy picike hátsó utcának látjuk az egykori főútvonalat, de ez a tudás megmagyarázza, miért éppen oda épült később a Retzhof családról elnevezett gyönyörű kastély.

2.)A koordinator bemutatkozikPénteken, az első munkanapunkon a kastély szemináriumi termében bemutatkozott a projekt vezetője, Polonca Koshi, a felnőtt továbbképzésekkel foglalkozó osztrák Retzhof intézmény képviseletében, akitől megtudhattuk azt, hogy a projekt folyamatának szervezését ő fogja kézben tartani. Ő lesz a motor, a résztvevők tájékoztatásáért is ő felel, neki lehet alapvető kérdéseket feltenni. Ő állította össze a két éves projekt időbeosztását, amit itt most elfogadtunk.

3.)Tisztáztuk, hogy „disable” fogalom esetünkben kifejezetten nem a mozgássérültekről szól, mi csakis az értelmi sérültekkel foglalkozunk.

4.)

Néhányan készültek a projektünk számára logo-tervvel. Ezek tartalmi és formai elemzése után kiválasztottuk a legnagyobb elfogadottságú képet. Mostantól ezt használjuk hivatalos jelképünkként. Többek között éppen a fenti elvi kérdések miatt nem szavazhattunk másik, nekünk kedvesebb logora.

5.)Megtudhattuk, hogy a pályázaton nyert intézmények nem mindegyike tudott eljönni Leibnitzbe. A román fél lemondta a teljes részvételét, az olasz és a görög csapat pedig legközelebb, majd Limogesban fog csatlakozni hozzánk. Középtájt, halvány lila blúzban látható koordinátorunk, Polonca Koshi, mi pedig a hátsó sor bal oldalán állunk.

6.)Az intézmények bemutatkoztak:

6./a)A képviselt intézmények általában súlyosan és sokszor halmozottan sérült felnőttek fejlesztésével és képzésével, avagy ápolásával foglalkoznak. Van különbség, hogy foglalkoztató vagy bentlakásos intézményről van szó, de ezek mindegyike kifejezetten a súlyosan sérültek szegregált képzésében, foglalkoztatásában jártas.

Hárman ettől eltérően kapcsolódunk a projekthez:Az osztrák fél felnőtt továbbképzéseknek ad otthont, azokat szervezi.A franciák azt az intézményt képviselik, akik az országuk kormánya megbízásából az egész országban törődnek a szellemi sérültek problémáival . Intzémények együttműködését követik, intézményeket látogatnak. Kapcsolatba hozzák az igényeket a szabályokkal. Francia kollégáink, bár mindkétetten tanárok eredetileg, már néhány éve ennek az intézménynek a szolgálatában működnek.

A mi alapítványunk működtet Carl Rogers szellemiségében egy középiskolát, amelyben inkluzívan képzünk egy-két enyhén sérült fiatalt ,aik csak annyiban kapcsolódnak a felnőtt képzés programjához, amennyiben sérülésükből adódódoan túlkorossá válnak a középiskolás korosztályhoz képest. Bemutatkozó előadásunkban felvázoltuk ezt a helyzetünket.

Ez az a szál, amellyel a közös munkába be tudnánk kapcsolódni.Mi azt tudjuk hozzátenni a projekt sikeréhez, a többiek szemléletének bővítéséhez, hogy az integráció illetve az inkluzióra való törtekvés során szerzett tapasztalatainkkal mintegy hidat tudunk felépíteni, kapcsolódási pontokat tudunk folyamatosan keresni a súlyos és speciális fejlesztést igénylő szegregáltak és az egészen enyhén sérült, s inkluzívan nevelhetők között. Aktív közreműködésünk eredményeképp megjenhetne az átmeneti helyzetben lévő emberek problémája is abban a kézikönyvben, amit a project végtermékeként szeretnénk összerakni a mindennapi és akár a szakemberek számára is.

Előadásunk során nemcsak az idegen helyzetben tartott angol nyelvű előadás kihívásának kellett megfelelni, de kifogott rajtunk a technika ördöge is. A helyi számítógép úgy tűnt, hogy nem tudja megnyitni a rogersi értékekről, az alapítványunkról és a középiskolánkról erre az alkalomra készített PPP-t. Mivel járatlanok voltunk az ilyen nemzetközi munkacsoportokon való előadásokban, még itthon előkészítettünk egy papír alapú bemutató anyagot is, amellyel mintegy kiállításon szemléltetni tudtuk volna ugyanazokat a gondolatainkat. Abban a 10 percben, amíg Szilveszter rendbe rakta az elektronikus eszközöket, ezekkel a flipchartra ragasztott tablókkal tartottam az előadásomat. Büszkék voltunk a hajlékonyságunkra.

6./b)Az első találkozás okán, az ismerkedés oldása céljából megvendégeltük a résztvevőket néhány otthonról hozott specialitásunkkal. A szünetekben megkínáltuk csapattársainkat téliszalámis szendvicsekkel, amelyek mellé a résztvevők nagy örömére magyar bor és édesség különlegességet szervíroztunk.

I. NAP - Délután

1.) Helyi nevezetességek :

1./a)Ebéd után a Retzhof Kastély – Oktatási Ház igazgatója, Joachim Gruber bemutatta nekünk a hely eredetét, s még ma is látható történelmi emlékeit.

1./b) Kipróbálhattuk a parkban található kalandpark játékait szakavatott kísérő segítségével.Odébb egy nagy ágyásban kialakított különböző edző-járást gyakoroltató útvonalakon edzhettük magunkat.

II. NAP – Délelőtt

1.)Fő terveink :

1./a)

Tisztáztuk, hogy kinek és milyen céllal fogjuk elkészíteni a végcélként megjelölt kézikönyvet. A projekt kiírása szerint kézzelfogható segítséget szeretnénk ezzel nyújtani mindenkinek, aki a célcsoporttal foglalkozik. Nem kifejezetten szakemberek számára készül majd ez a munka. Fontos, hogy segítők, magánemberek is jó, felhasználható, kézzelfogható ötleteket, metodikai javaslatokat, tapasztalat- és esetleírásokat találjanak benne.

1./b)Hét alkalommal találkozunk a két év alatt az eredeti kiírás szerint. Ezeknek a találkozóknak a helyszínéről és idejéről egyeztettünk itt személyesen.2008. 10. 23 – 10. 25; Ausztria, Leibnitz2009. 02. 12 – 02. 15; Frainciaország , Limoges2009. 06. 04 – 06. 07; Szlovénia, Ptuj és Hrastovec2009. 10. 01 – 10. 04; Ciprus, Limasol2010. 01. 28 – 01. 31.; Olaszország, Nápoly2010. 03. 18 – 03. 21; Németország (a helyszín még tárgyalás alatt)2010. 06. 03 – 06. 06; Ausztria, Leibnitz

1./c)Egyeztettük, hogy mely alkalommal hozhatják el az intézmények a tanulóikat. Elhatároztuk, hogy a Hrastovecbe és az utolsó leibnitzi találkozóra szerveznek a szlovén pedagógusok foglalkozásokat számukra.

2.)Eszközök, amelyekkel a munkánkat segítjük:

2./a)A hatékony munkavégzésünkhöz megegyeztünk abban, hogy folyamatosan tartjuk egymással email-ben is a kapcsolatot, hogy kérdéseket és feladatokat is tudjunk ezen a módon megoldani. A következő meetingek egy részét az interneten is elő tudjuk készíteni.

2./b)Megszavaztuk, hogy létrehozunk egy honlapot amelyet egy Polonca által választott külsős céggel csináltatunk meg. Ehhez minden résztvevőnek egyenlően elosztott Euro összeggel kell hozzájárulnia.

II. NAP – Délután

Egy kedves meglepetés várt bennünket. Autóbusszal elvittek bennünket a közeli hegyekbe egy szüreti mulatságra. A neve Buschenschank. Helyi szokás a szőllős gazdák saját borát az útszélen, illetve a házukba tessékelve elfogyasztani. Végigvittek bennünket a helyi borúton, majd a meredek hegyoldalakra telepített szőlők között megálltunk egy gazda házánál. Jó bort és finom hidegtálakat szolgáltak fel számunkra.Mivel a sofőrünk is vendégnek számított, este ugyanazzal a busszal vittek vissza a szállásunkra bennünket.

ÖSSZEGZÉS:

Emblematikus helyen rendezték az első találkozót,, amelyet még érzékletesebbé tett a buszos kirándulás során az út egyik oldalán az osztrák, másikon a szlovén határ látványa. A táj,

amelyet nem lehet határvonalakkal elválasztani, az őrségi lankákból fokozatosan szigorodott magas hegyekkel, ahogy Szlovénián át Ausztriába érkeztünk. Projektünk koordinátorának helyzete is erősítette ezeket az érzéseket bennünk. Ő szlovén származása és állampolgársága mellett Ausztriában dolgozik a Retzhof Házban, s így Ausztriát képviselte a projektben, miközben két szlovén intézmény is helyet kapott a csapatban.

A különböző nyelvek ismerete és a résztvevők jóindulatú, energikus hozzállása nagyon jó kedélyű hangulatot eredményezett a napok során. A segítőkészség a nyelvi nehézségeken is átsegített mindenkit. Mi is számíthattunk ilyen támogatásra.

Számunkra komoly bizonytalanságot okozott, hogy nem találkoztunk egész idő alatt egyetlen sérülttel sem, vagyis a szóban forgó esetek súlyosságáról nem alkothattunk képet. A bemutatkozóban felvázolt egyedi helyzetünk miatt szükségünk lett volna a tisztánlátásra. Úgy gondoltuk, ezt a kérdést elnapoljuk a következő alkalmakra.