A cigány három élete

Sándor Márton

meséje alapján

Egyszer volt egy cigány, ez a cigány egy alkalommal elment az erdőbe fát vágni. Úgy gondolta, hogy ha a szekeret oda állitja ahová a fa le fog dőlni, akkor a fa pont a szekerébe fog esni. Arra járt egy szegényember és azt mondta, hogy az úgy nem jó, mer a lovát és a szekerét összenyomja. A cigány nem hallgatott rá és igy a lova megdöglött. Megijedt a cigány, a szegényember után futott és megkérdezte, hogy meddig él, ha már ilyen okos.

-Te cigány teneked, csak három fing az életed.

A cigány rögvest futott haza, hogy búcsúzzon el a családjától. Hazafele fingott egyet.

-Jajj! Már csak két életem van.

Megy tovább, s még egyet fingott.

-Jajj! Már csak egy életem van.

Megy tovább, s az utolsó fingásánál lefeküdt a földre. Jön egy ember, szólongatja s, hogy nem kel fel megcsapja az ostorával. Felugrik a cigány, s kérdezte:

-Milyen ostora van, hogy még a halottat is feltámasztja?

Az ember a cigánynak adja az ostort. A cigány fut, s talál egy halottas házat. Bémegy s azt mondja, hogy menjenek ki, mert ő feltámasztja a halottat. Kimentek, a cigány pedig csapkodni kezdi a halottat, de hiába. Akkor bémegy a kamrába s megiszik egy borkán savanyútejet, hogy azért ő se maradjon szégyenbe.

Kiugrik az ablakon és beorditja:

-Emberek, gyertek, mert felkelt a halott és megivott egy borkán savanyútejet.

Azzal elfutott, s azóta is él ha nem fingta el a három életét.