–1– (Goya)

FRANCISCO JOSÉ Y LUCIENTES GOYA Fuendetodos, 1746 – Bordeaux, 1828

 

 

Spanyol festő. Egy Zaragoza melletti kis faluban született, apja aranyozómester volt. Egész további sorsát eldöntötte azzal, hogy 14 éves korában segédnek állt be egy szorgalmas templomdekorátor, José Luzán y Martínez mellé.

Legkorábbi ismert művei 1771-es itáliai tartózkodásának idejéből valók és jól érzékeltetik, mennyire elvárták tőle, hogy a korabeli ízléshez igazodjék. A késői műveiből ismert Goya csak 1775 után mutatkozik meg.

Itáliából visszatérve, elnyerte első templomi megbízását – amelyet még sok követett – a zaragozai Nuestra Senora del Pilar-székesegyház egy részének kifestésére. A munkálatok idején nősült meg. Felesége, Josepha Bayeu annak a Francisco Bayeu-nek a húga, aki Mengs közvetlen munkatársa és kora tekintélyes spanyol festője volt.

III. Károly Mengsre bízta a madridi királyi kárpitszövő manufaktúra vezetését; ezután pedig Francisco Bayeu ajánlására Goyát tervezőként alkalmazták az üzemben. A madridi Pradóban megőrzött "kartonok" – az 1774-es első olajvázlattól az 1792-es utolsó tervig – szemléletes áttekintést nyújtanak arról, milyen gyorsan és tökéletesen beletanult a mesterségbe. Gobelintervei messze fölülmúlnak minden díszítő rendeltetésű munkát, ami Európában ez idő tájt készült - és akkor még nem is szóltunk festői minőségükről.

–2– (Goya)

San Isidora napi népünnepély 

A napernyő (1777) olyan tökéletes egyensúlyt valósít meg a Tiepolo-féle választékos körvonal és a Mengs-féle klasszikus tömörség között, hogy akár a barokk stílus utolsó nagy teljesítményének is nevezhetnénk.

Fejlődésének következő jelentős lépése udvari kapcsolataiból következett. 1777–78-ban rézkarc-sorozatot készített a királyi gyűjteményben található Velázquez-festményekről. Ez volt az első komolyabb próbálkozása az akvatinta eljárásával, amelynek hamarosan nemzetközileg is legjelesebb művelői közé emelkedett. Emellett alaposan

–3– (Goya)

megismerkedett Velázquez művészetével, amely a kortársi hatásoknál jelentősebb segítséget nyújtott későbbi fejlődéséhez.

1779-ben megpályázta ugyan az udvari festői tisztséget, de elutasították; elnyerte viszont az akadémikusi rangot Krisztus a kereszten (1780) című diplomamunkájával. A következő tíz évben megpróbálta kiharcolni, hogy elismerjék Spanyolország első művészének. Szívós érvényesülési törekvésének része volt például a királyi megbízás elnyerése a madridi San Francisco el Grande-templom oltárképének megfestésére éppen úgy, mint a spanyol főúri családoknak végzett munkák. Hogy teljesen tudatában volt ingatag társadalmi helyzetének, jól mutatják önarcképei, amelyeket belefoglalt ezeknek az éveknek néhány festményébe (példa rá: IV. Károly családja, 1800–1801).

1789-ben az új király, IV. Károly trónra lépésekor megkapta az udvari festői

kinevezést. Az új hatalom egyre több munkát rakott vállaira. Folytatta a kárpittervek készítését, teljesítette az egyre népszerűbb portrémegbízásokat, és emellett meg kellett festenie az új királyképmások teljes sorozatát is. Spanyolország történelmének egyik

–4– (Goya)

legsötétebb korszaka volt ez. A francia forradalom rémétől rettegve, a királynő és kegyence, Godoy miniszterelnök zsarnokoskodása alatt, IV. Károly összeroppant. Goya két, a franciákkal szimpatizáló liberális barátját száműzték; talán az emiatt érzett szorongás és a túlhajtott munka együttes következménye volt az a betegség, amelytől

Alba hercegnő 1797  

Manuel Osorio 1788 

Erkélyen  Goya és orvosa (1820) 

–5– (Goya)

1792–93-ban szenvedett. Valódi betegsége ma is rejtély, csak azt tudjuk, hogy mélységes megrázkódtatás volt számára mindez, amiből teljesen süketen került ki, és művészi munkájában is változást eredményezett. Magányosabb lett, és hirtelen tudatára ébredt saját szelleme mélységeinek. Az a festmény és nyomatgyűjtemény, amely Sebastian Martínez (betegsége idején vendéglátója) birtokában volt, a képzelet és a témák új lehetőségeit tárták fel előtte, és a lábadozás időszakában megengedhette magának, hogy szabad legyen, ne kösse semmiféle megbízói igény

Az 1794-ben bádoglemezre festett, kisméretű képeken a kegyetlenség és a szenvedés jelenik meg lenyűgöző erővel, Goya festői kifejezőkészsége pedig kiteljesedik. Az új szellemi beállítottság első gyümölcse a belső vívódásra erősebben utaló 1797-ben elkezdett

Los Caprichos (Szeszélyek) sorozat. A nyolcvan, szöveggel kísért rézmetszetlap a korabeli liberális mozgalom eszmevilágát tükrözi, elsősorban vezéralakja, Jovellanos gondolataiét.

A madridi San Antonio de la Florida-remetekápolna kupolájának freskói pedig azt bizonyítják, hogy nemcsak rézkarcok vagy olajfestmények nagyszerű megoldására volt képes, hanem falfestményekére is. A freskók 1798-ban készültek, amikor a művészben nem élt nagy rokonszenv az egyházi rítusok iránt, ezért a freskók főszereplője inkább az egyszerű madridi nép, nem pedig a csoda, amelynek tanúja. Ebben az időszakban Goya valamennyi művét merészség és szellemi intenzitás jellemzi. A IV. Károly családja élvezettel megfestett díszítő részleteivel és lefegyverző természethűségével nem kis részben magát Goyát ünnepli, az udvar első festőjének pozíciójában. A rövid életű liberális kormányzat bukása után Goya sok barátját elveszítette száműzetés vagy intrikák miatt, de saját helyzete nem ingott meg, továbbra is személyes kapcsolatban maradt Godoy-jal is, a királlyal is.

A Felöltözött maya és a Ruhátlan maya c. képeit 1805 előtt festette, és 1808-ban

említik őket Godoy vagyoni leltárában

–6– (Goya)

1808-tól élete végéig a politikai események mélyen érintették - nem annyira fizikai, mint inkább érzelmi tekintetben. Napóleon egyre erősebben beavatkozott a spanyolországi eseményekbe; 1808-ban nemcsak IV. Károly lemondását kényszerítene ki, hanem Franciaországban őrizetben tartotta a trónörököst, Ferdinándot is, és saját fivérét, Józsefet ültette a spanyol trónra. A következő hat évben az ország a "függetlenségi háború" kínjait szenvedte el, gerilla-hadviselés viszontagságaival és Wellington ibériai hadjáratával. A lakosság súlyos megpróbáltatásával és nélkülözésével járó események betetőzéseként 1814 márciusában VII. Ferdinánd személyében újból a régi királyi család foglalta el a trónt

Köszörűs 1808-1810 SZM Korsós lány 1808-1810 SZM .

–7– (Goya)

Goya egy 1808-ban tett rövid zaragozai látogatástól eltekintve az egész időszakot Madridban töltötte, mind nagyobb elszigeteltségben. A spanyol főnemesek portrémegbízásai megfogyatkoztak, felesége 1812-ben meghalt. Figyelme egyre inkább saját munkájára összpontosult. Beletörődött, hogy megfesse a hódítók képmásait, amelyek reprezentatív portréfestészetének változatlanul magas színvonalát tanúsítják.

Személyes reakciója a háborúra a nyolcvan rézkarc- és aquatinta nyomatát tartalmazó, megrendítő A háború borzalmai-sorozat (1808–14), amely arra volt hivatott, hogy megjelenítse a Bonaparte ellen vívott véres háború végzetes következményeit Spanyolországban. A jeleneteket ezúttal is, akárcsak a Los Caprichos-sorozatnál, ironikus szövegek kísérik. Ezek a látványos szörnyűségekkel teli lapok, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Spanyolország minden társadalmi

állapotába, éles ellentétben állnak azzal az önelégült érzelmességgel, amelyet

Franciaország hivatalos festői – például Gros vagy Horace Vernet – sugallanak munkáikkal. A gyilkosságot, erőszakot és éhezést megelevenítő lapokon Goya a reménynek egyetlen sugarát sem villantja fel. A sorozat 1863-ig nem került nyilvánosságra. A művész ebben az időszakban festett néhány kisebb méretű olajképet, és – szokásától eltérően – csendéleteket is.

A Bonaparte József uralmát követő kormányzat meghiúsított minden liberális várakozást. Az új király tisztogatásokat kezdeményezett a liberálisok ellen, és újból bevezette az inkvizíciót; Goyát azonban nem érte megtorlás, amiért az előző rendszernek dolgozott, és megmaradt udvari festői hivatalában. Egész sor portrén örökítette meg az új uralkodót.

Vénkisasszonyok 1808 

–8– (Goya)

1814-ben azt javasolta a helytartótanácsnak, hogy sorozatot készít "a háború legnevezetesebb és leghősiesebb eseményeiről".

1808. május másodika (1814) című képével a spanyol királyság védelmében kitört és a franciák által kegyetlenül levert népfelkelésnek kívánt emléket állítani. A festmény ragyogó színeivel és mozgalmasságával nagy hatással volt Delacroix-ra. E korszak legforradalmibb alkotása azonban az 1808. május harmadika (1814). Kompozíciójának tömörsége Goya stílusának fokozódó egyszerűségére vall; ennek jele a fekete alap és az erőteljes színkontraszt is (összevetve Manet Miksa császár kivégzése című festményével, egyértelmű a francia művészre gyakorolt hatás).  

 

 

 

 

 

 

–9– (Goya)

Őrültek udvara              Húshagyó kedd 

 

Élete utolsó tíz évét teljes visszavonultságban töltötte. 1819-ben egy vidéki házat vásárolt, "A süket házát" („Quinta del Sordó"), amelyet a rákövetkező négy évben a "fekete festmények" - kel díszített fel. Ez a 16 különböző méretű pannóból álló együttes ma a madridi Pradóban van. A képsorozat szándéka nem világos: van köztük irodalmi, bibliai és életképi témájú festmény is. Sötét színekkel, formai és méretbeli torzításokkal Goya erőteljes, de néha hátborzongató jeleneteket alkotott; ilyen a gyermekét felfaló Saturnus is. Ezek arról tanúskodnak, hogy az emberi természet sötét oldalai kerültek érdeklődésének középpontjába.  

 

 

 

Saturnus 

–10– (Goya)

A liberális kormányzatot, amely 1820-ban rákényszerítette VII. Ferdinándot a cádizi alkotmány elfogadására, három év múlva elkergette a francia hadsereg, amellyel a spanyol király titkon szövetkezett. Goya, akinek sok barátja már elhagyta az országot, engedélyért folyamodott, hogy Franciaországba utazhasson. 1824-ben rövid párizsi tartózkodás után Bordeaux-ban telepedett le. Aktivitása idős korában sem csökkent: továbbra is visszafogott ecsetvonásokkal festett portrékat, leegyszerűsített kompozícióval, a sötét színek szűk skálájára szorítkozva. Kísérletezni is kezdett, egyrészt a litográfia frissen felfedezett technikájával, másrészt az elefántcsont alapra való festéssel. Magányosság és keserűség kísérte utolsó éveit

Stílusának alakulását talán személyeket ábrázoló képeinek megoldásmódja szemlélteti a legjobban: korai művei még nagyrészt a XVIII. századi francia grand style érvényesüléséről tanúskodik. Emberábrázoló képessége a legerőteljesebben olyan portrékon érvényesül, mint Chinchón grófnő képmása (1800). A hölgy akarata ellenére lett Godoy felesége. Szomorkás magányáról nemcsak arcvonásai és idegesen összekapaszkodó ujjai árulkodnak; ezt tükrözi például a törékeny, aranyozott szék és a fekete környezet fenyegető ellentéte is.

Festői stílusának jellegzetessége, hogy vékony festékrétegek sokaságából építette fel a színeit. A rézkarc-sorozatok (Los Caprichos és A háború borzalmai) munkálatait követően Rembrandthoz hasonló tudatossággal kezdte alkalmazni a fény-árnyék hatásokat. Saját állítása szerint három mestere volt: a természet, Velázquez és Rembrandt.

Goyának óriási tekintélye volt a XIX. századi Franciaországban. Baudelaire, Hugo és Gautier a romantika és az impresszionizmus előfutárát látták benne, és jelentős művészek egész sora merített ihletet munkáiból. Az angolok általában nem sok érdeklődést mutattak iránta 1896- ig, amikor is a National Gallery három művét megvásárolta. Napjainkban már világszerte elismerik, hogy az 1800 körüli időszak legnagyobb művészegyénisége volt, nemcsak Spanyolországban, hanem egész Európában.

–11– (Goya)

 

–12– (Goya)