Versek Es Koszontok

Retkes Tamás: Vőfélynek lenni hivatás!

Vőfélyverseim, köszöntőim

Ajánlom e szerény írásművet néhai dédnagyapám, Skultéti Mihály vőfély emlékének.

Vőfély bemutatkozása

Verseket és tréfát Ismerem én szépen, Mert hogy vőfélység Lenne az én mesterségem. Remélem nem fognak Bennem csalatkozni, S hajnalig fogunk majd Együtt mulatozni.

De hogy tudjanak

Engemet nevemen szólítani, Illik hát nekem Végre bemutatkozni: Retkes Tamás vagyokAbony városából. Én fogok ma A tisztelt násznépnek szolgálni, Hiszem, hogy érdemes lesz Nekem fáradozni.

Bekéredzkedés a lányos házhoz

Lányos ház ajtaján A vőfély kopogtat, Nyomában ott áll már Az egész vendéghad. Be szabad-e lépnünk, Kérdezem a gazdát, Vihetjük-e a továbbSzép menyasszony lányát? Kísérhetjük-e szépen Egész az oltárig, Mulathatunk-e véle Világos virradatig? De szerény kérésünk

Most még csupán annyi, A fáradt násznépet Tessék befogadni.Be szabad-e hát lépni A tisztes hajlékba?

(Ha engedélyt kapunk)

Bebocsátást nyertünk A menyasszonyos házba, Felkérem a násznépet, Tisztelje gazdánkat.

Koszorús lány kikérése

Harmatos virágszálát Kérem a gazdának, Hadd vigyem most én el Kis koszorúslánynak. Koszorúslányokból font bokréta Díszére lesz majdA szép menyasszonynak,

S örömét leli benne majd Az egész vendéghad. E napot a lányok is Meg fogják igen emlegetni; Ki tudja, tán kedvet kapnak Korán férjhez menni. Kérésem ezután

1

Mindössze csak annyi, Hogy a (lány neve) koszorúslánynak Tessék elengedni.

Menyasszony kikérése

Az apostolok lován Nagy utat megtettem, Hogy vőlegény uram kérését Híven teljesítsem, S számára a legszebb Menyasszonyt előkerítsem. Kérésem az örömszülőkhöz Most tehát csak annyi,

Segítsenek küldetésemet Méltón teljesíteni. Át tetszenek-e most vőlegényénekA legszebb menyasszonyt adni? Ígérem, nagyon fog Őrá majd vigyázni, Királynő módjára Fog majd vele bánni.

Menyasszony kikérése II.

A vőlegény urunk úgy érzi, Hogy a csillagos eget Már hiába kémleli. Mert páros csillag Nincs már többet az égen, Ott ragyog a szép Menyasszony szemében. Az a páros csillag A vőlegényre mosolyog, A közös jövőt jelzi,

Fényesen ragyog. Csillagjait a vőlegény Követni kívánja, Egész életében lesz Hűséges jó társa. Az örömszülőket kérem, Engedjék a fiatalokat Közös útjukra, Adják boldogságukra Szülői áldásukat.

Menyasszony kikérése III.

Vőlegény urunk Szentül megfogadta, Hogy ha térdig is kopik Őneki a lába, Felkeresi szépen A menyasszonyos házat, És hangot ad szíve kívánságának. Adják neki a szépséges menyasszonytTakaros feleségnek, Hogy ővele ezentúl Házasságban éljen.

A vőlegény útján én voltam Hűséges kísérője, Most pedig úgy állok itt, Mint megbízott követe. A vőlegény nevében Kérem hát e házat, Adják áldásukat az ifjú párra. Engedjék őket az élet útján Együtt tovább menni, Jóságukról nem fognak Soha elfeledkezni.

2

Hamis menyasszony érkezésére

Nem vagyok én semminek Soha elrontója, De jelen esetünkben Valóság lett a nóta: „Szép lány is van, Csúnya is van.” A szépség viszont Mindig csak belülről fakad, Ebben az esetben tehát Erény bőven akad. Tekintsünk is most el,

Az apróbb hibáktól, Hiszen e tüneménynek Szíve úgyis lángol. Eleped a vőlegényért, Gondolom, ezt látják, A lányok közt hiába is Keresnénk a párját. Remélem, ezt a vőlegény is Hasonlóan hiszi, És ezt szép a menyasszonyt Most oltár elé viszi.

Menyasszony érkezésére

Én a női nemnek Nagy tisztelője vagyok, Minden szép nő után Ha tehetem, megfordulok. A témának már elismert Szakértőjének számítok, És felelősséget vállalok, Azért, amit mondok. Minden egyes nő szép, És gyönyörűek az asszonyok,

De a legcsodálatosabbak Mindig a menyasszonyok.Hoztam is egy szép menyasszonyt, És amondó vagyok, Hogy ily csodás szépséget Csak ritkán láthatok. Átadom a vőlegénynek, És gratulálok hozzá, Találjon rátok és El ne hagyjon soha a boldogság.

Búcsú az édesanyától

Életem nagy napja virradt fel, Mivel a házasság útjára Most lépek fel. De szívemet tépi isA kétség és a bánat, Mert sírni kell, hogy lássam Az édes jó anyámat. Ne sírj kedves édesanyám,

Így kell ennek lenni, Minden madárfiókának Ki kell egyszer repülni. Jóságod nem lehet Soha sem feledni,Szerető gyermekednekMeg fogok maradni.

Búcsú az édesanyától/édesapától

Mint ahogy a fecske is Visszatér fészkére, Úgy tekintek vissza

Boldog gyermekéveimre. Mindezt neked köszönhetem Kedves édesanyám/édesapám,

3

Ki egész életeddel Mutattál nekem példát. Jóra neveltél, a rossztól intettél, Értem való áldozattól Soha meg nem ijedtél.

Szívemből rebegek most Neked örök hálát, Áldd meg Isten, áldd örökké A legjobb édesanyát/édesapát.

Búcsú a testvérektől

Miként egy a folyó és a medre, Miként egy Isten van az egekben, Úgy vagyunk egyek mi testvérek Az életben. Sodorjon az élet bárhová is minket, Örökké megmaradunk Igaz jó testvéreknek.

Búcsú az anyától

Édesanyám rózsafája, Én voltam virága, Kedves édesanyám Legszebb boldogsága. A nyíló virágnak sorsa, Hogy valaki leszedje, S maga örömére Egyedül szeresse.

Elvisznek most tőled, De mégsem egészen, Új helyem ezután Páromnál lészen. Szeretetedet édesanyám, Soha nem feledem, Rózsafám rügyeit Érted is nevelem.

Búcsú a nagyszülőktől

Ünnep ez a mai nap, Drága nagyszüleim, Kiknek köszönhetem Boldog gyermekéveim. Kényeztetés, féltés Volt az osztályrészem,

Jóságotokat el Nem feledhetem. Elszálltak az évek, Felnőtt lett a gyermek, Egészség és boldogság Kísérje léptetek.

Búcsú a mostohaanyától

Kedves nevelőanyám, Jóllehet nem te szültél, Köszönöm azt neked, Hogy a jóra neveltél. Mindenféle rossztól Óvni igyekeztél,

Fiad/lányod helyett is Fiadnak/lányodnak tekintettél. Maradjon ez mindig így, Ne múljon a szeretet, És én mindörökké áldom majd A te nevedet.

4

Búcsú a mostohaapától

Kedves nevelőapám! Tisztelet illet téged, Hisz eddigi életemben Magam mellett tudhattam Segítő személyed.

Nem a vér köt össze, De erős kötelék Maga a szeretet, Búcsúzásul fogadd most Forró ölelésemet.

Búcsú a keresztszülőktől

Ki keresztvíz alá tartott engem, És figyelemmel kísért Egész életemben,

Keresztszüleim jóságát soha nem feledem.

Árva vőlegény/menyasszony búcsúja

Árvaként talált rám A boldogság napja, Arcomat ezért Sok-sok könny áztatja. Drága jó szüleim, Akik értem éltek,

Nem láthatják azt, Hogy házasságra lépek. Hogyha van mennyország, Én tudom, hogy ott vagytok, Szerető gyermeketekre Onnan mosolyogtok.

Árva vőlegény/menyasszony búcsúja II.

Mázsás teherként cipelem Szívemnek bánatát, Nem láthatják szüleim Esküvőmnek napját.

Gondolatban ölelhetlek Én meg csak titeket, Drága jó szüleim, Az ég legyen veletek.

Búcsú a legénybarátoktól

Kedves barátaim, Erős köztünk a kötelék, Összeköt minket A rengeteg szép emlék. Általam már egy legénnyel Kevesebb lesz köztetek,

De szívemben őrzöm Örök emléketek. Búcsúzásul azt kérem tőletek, Hogy jó példámat Követni igyekezzetek!

Búcsú a leánybarátoktól

Kedves lánypajtásaim, Erős köztünk a kötelék,

5

Összeköt minket A rengeteg szép emlék. Általam már egy leánnyal Kevesebb lesz köztetek, De szívemben őrzöm

Örök emléketek. Búcsúzásul azt kérem tőletek, Hogy hajadon homlokotok Beköttetni igyekezzetek!

Kollektív búcsú a vendégektől

Jó komáim, szomszédim, Közeli és távoli rokonaim! Köszönöm, hogy eljöttetek, Hogy nagy utamon elkísértek.

Ezen a szép napon Mind tanúim legyetek, Hogy ne halványuljon soha Annak emléke.

Tányértörésre

Két test, de egy szív Lett már az ifjú pár, Kikre még az életben Sok küzdelem vár. Először is vár rátok Egy ritka szép feladat,

Tányércserepeket seperni Rövid idő alatt. A hangsúly itt azon van, Hogy bár a tányér széthullik, Szerelmetek örök legyen, Mi soha el nem múlik.

Örömszülők köszöntése

A kedves örömszülőket Szeretettel köszöntöm, Mit a fiatalokért tettek, Magam is tisztelem-becsülöm.

Kívánok nekik Kiváló egészséget, És hogy unokáikban Mielőbb gyönyörködhessenek.

Násznagyok köszöntése

Tiszteletre érdemes ember, Kit násznagyságra felkérnek, Mert vállaira nagy Felelősséget mérnek. Sorsdöntő papirost Kell neki aláírni,

Majd pedig a táncban Jó példát mutatni. A jó násznagy úrJussa el nem marad, A szép menyasszonyt Elsők közt forgathatja.

Násznép köszöntése

A tisztelt násznépet Tanúnak hívom, Hogy a mai napnak fénye

Soha ne halványuljon. Rosszindulat-viszály Mindenkit elhagyjon,

6

S rózsás jókedvvel Hajnalig mulassunk.

Pap köszöntése

Eljöttünk hát mindannyian Az Úristen házába, Kinek neve legyen áldott Széles e világban. A jegyespár kérését

Tolmácsolom Isten Hű szolgájához, Esketéssel segítse őket A földi boldogsághoz.

Pohárköszöntő

Poharat emelünk most Nem akármi okért, Mint az ifjú pár boldogságáért. Egészség és béke Kísérje léptüket, Áldottak legyenek Egész életükben. Mutassanak példát

Minden gyermeküknek, És tisztelettel gondoljanak Kedves szüleikre. Szomorúság-bánat Őket elkerülje, Lássák meg együtt Milyen szép az élet.

Vacsora előtt

Sajnálattal kell közölnöm, Hogy késik a vacsora, Mert elveszett bizony A nagy kamra kulcsa. Gondoltam betöröm az ajtót A nagy fejsze fokával, De ennek meg a nyele voltIgen nagyon szúrágta. Nyelezni sem tudtam, Mert az erdő kiszáradt, S az utána járástól Lettem igen fáradt. De a baj nem jár egyedül, Hátravan a java, Óljából megszökött Minden disznó és birka. Pörköltalapanyagnak így

Csak a Bodri kutya maradt, Ki sorsával meg is békélt, Mert már nem ugat És nem harap. Láthatja mindenki, Sokat fáradoztam, Vacsora nélkül Eddig senkit sem hagytam. El is megyek, ha kell, Hortobágyi hegyeket mozgatni, Létra tetejéről Az eget kékre festeni,Végül vízilóval a Dunát felszántani. Egyet viszont meg tudok ígérni:Az ünnepi lakomát Fel fogom tálalni.

7

Vacsora előtt II.

Krisztus urunk egykor régen, Sok embert tartott jólKét hallal és öt kenyérrel. Szavára a kútvízből is bor lett, Ezért is áldotta őt Minden jámbor lélek. Efféle csodákat Én tenni sajnos nem tudok, De ami földi jót csakA konyhán találok,

A vendégek kedvéért Mindent idehordok. Lesz itt mindenféle Ízlés szerint való, Sós is édes is, Hideg avagy forró. De nem is jártatom Már tovább a számat, Hanem megyek, mert Már vár a szolgálat.

Vacsora előtt III.

Hatvannégy vármegyét Mindenhol bejártam, De ilyen jó násznépetMég sehol sem láttam. Minden tiszteletem az önöké, Drága uraim-hölgyeim,

Mert látom, hogy értékelik Nehéz fáradozásaim. De hogy a jó hangulat Köztünk megmaradjon, Azonnal indulok, S a vacsorát tálalom.

Felszolgálókhoz

Ti is derék felszolgálók, Szavamat hallgassátok, A vendégek kívánságát Mindig kutassátok.

Ha így tesztek, senki Sem neheztel majd rátok, És ti is várhatjátok Méltó jutalmatok.

Leveshez

Aranyló húsleves, Amit én most hoztam, Hogy elkészüljek vele, Sokat fáradoztam. Verebeket, rigókat Sokat megkergettem, Míg végül a tyúkólba Be nem keveredtem. Meg is fogtam szépen

A legöregebb kotlóst, Aminek a húsaKissé talán szívós. De oda se neki, Hisz van idő reggelig, Addigra majd, Kinek nincs foga, Az is megeheti.

8

Leveshez II.

Mester! Szólt a kis kukta, Hadd főzzem a levest Magam a lagzira! Lelkesedését a főszakács Hamar le is nyomta, Ne vállalkozz édes fiam Ily nagy feladatra, Sok minden kell ahhoz, Maradj csak magadnak! Hanem aztán, ahogy jött az este, Az alkohol a szakácsot Lábáról levette.

Eldőlt az istenadta, Akár egy zsák búza, Így munka rámaradt A lelkes kis kuktára. Duna vizet forraltA kormos aljú üstbe, Mihez húst és zöldségfélét Gazdagon készített. Elküldte most velem A kész remekművet, Remélve, hogy jóllakatok Minden kedves vendéget.

Pecsenyékhez

Pálinkával készítsük Gyomrunkban a helyet, Mert oly jeles étket hoztam, Amit ez megillet.

Fűszerezése és zsírja Pont el van találva, Átadom tisztelettel A pecsenyés tálat.

Pörkölthöz

Életunt marha volt, Az már egyszer biztos, El is kapta lábát A derék mészáros. Bőrét levette, Húsát kimérte,A szakács kezébe Hűen le is tette. Kérdezte a szakács: Hát most mit csináljak,

Mit főzzek a húsból Ünnepi vacsorára? Mert tudta azt a szakács, Hogy a vendéggel nem játszhat, Mondott is a pörkölt felett Buzgón hű imákat. Átadom hát végre A szakács remekművét, Fogyassza jóízűen Minden kedves vendég.

Pörkölthöz II.

Mikor Árpád apánk népe A Kárpátokon átkelt, Maga előtt számos marhát terelt. Vigyáztak is rájuk Híven a pásztorok, Hanem aztán a legszebb Ökör mégis elkujtorgott. Ezt a szilaj ökröt

Volt szerencsém megfogni, És örömmel jelentem, Most fogom tálalni. Húsa kissé szívós, De annál zamatosabb, Aki foggal nem boldogul, Bicskával darabolja!

9

Pörkölthöz III.

Gyomorbeteg ember Hozzá se lásson, Nehogy ez a pörkölt Hasának megártson.

Legjobb ízűt ebből Csakis az bír enni, Ki a tálnyi pörköltet Borral leöblíti.

Pörkölthöz IV.

Mire e pörkölthöz valókat Mindent felkutattam, Kis hazánk szegleteit Végig bebarangoltam. Makóról hoztam hagymát, Kalocsáról paprikát, Erdélyben bányásztam Apró szemű sóját.

Tisza vizet merítettem, Egri bort is szereztem, Legvégül a húshoz Egy szürke marhát kimértem. Láthatják tehát, Hogy mindent elkövettem, Amit emberi számítás elvárhat, Kívánok önöknek nagyon jó étvágyat!

Borhoz

Törökök császáraMikor hazánkban járt, Megkérdezett egy Fogoly magyar katonát: „Ugyan édes fiam, Áruld már el nekem, Miért nem bír A magyarral Egész török népem?”

A derék magyar vitéz Erre azt felelte, Hogy „jó veresbort Iszik itt fiatalja-öregje.” Kövessük hát mi is Ezt a szép hagyományt, Ürítsünk fenékig Minden borospohárt!

Zenészek bekonferálása

Kit ugat a kutya? Az imént hogy kinézek, Látom, hogy jönnek már A nagyhírű zenészek. ……… város szülöttei ők, A népnyelv úgy tartja,

Játszatok hát valamit, Nosza gyerünk rajta! Hanem odafigyeljetek ám A vendégek óhajára, Mert csakis akkor tudlak titeket Ellátni vacsorával.

Zenészek asztalhoz ültetésekor

10

Összesúgtak az imént A nagyhírű zenészek, Hogyan muzsikálhatunk Tovább a tisztelt násznépnek? Mert száraz lett a pohár, Asztalunk üresen áll, Irgalmas nagy Isten, Mivé lesz a világ?! Szeretnénk kiszáradt Torkunkat öntözni, Korgó gyomrunk zaját Evéssel csitítani. Ha szerény óhajunkat Lesz, ki teljesítse,

Ígérjük nem fogunk Adósok maradni érte. Egészen reggelig Fogunk mulattatni, Készítse lábait A násznépből mindenki. Vőfélyként szólok most Hozzátok zenészek, Művészi lelkű Széparcú testvérek. Ígéretet teszek, Gondoskodom rólatok, Amíg engem láttok, Étlen-szomjan nem maradtok.

Zenészek itatása

Kedves násznagy uram! A segítségét kérem, Mert hogy a két kezem Már kevés lesz nekem. Szomjazik erősen A derék zenekar, Melynek porzó veséje Nagy felhőt kavar. Úgy hiszem, megérdemlik Ők a torokolajozót, Hisz muzsikájuk mellett

Még nem volt, Ki bóbiskolt.Jöjjön már násznagy úr, Az égre kérem, Hogy a szomjas zenészeket Itatni segítsen.Úgy igyatok egészséggel, Ti kedves jó barátok, Hogy hamarosan Szükség lesz még rátok! (Nóta!)

Felszolgálók itatása

Kedves násznagy uram! A segítségét kérem, Mert hogy a két kezem Már kevés lesz nekem.

Szomjazik erősen A derék pincérhad, Melynek porzó veséje Nagy felhőt kavar.

Úgy hiszem, megérdemlik Ők a jó innivalót,

Hiszen szolgálatukra Eddig panasz még nem volt.

Jöjjön már násznagy úr, Az égre kérem, Hogy a szomjas pincéreket Itatni segítsen.

Úgy igyatok egészséggel, Ti kedves jó barátok, Hogy hamarosan Szükség lesz még rátok!

11

Pálinkához

Asztalunkra került a jó szilvapálinka, De amire ideért, keserves volt útja. Az Istenadta gyümölcsöt Meleg nyári verőfény érlelte, Mire néhány szorgos kéz a hordóba szedte. Hosszú sötét rabság várt a nemes gyümölcsre,Aminek végére szagos cefre nem lett. A pokol tüze gyúlt alatta, és rézüstbe lett öntve, Hogy az emberiség javára kifőhessen leve. Így került poharunkba, valahára végre, Jó szilvapálinka, térdre rogyunk érted.

Sörhöz

A hűs, habzó sör sokaknak kedves jó italaezt adja két szép növény: a komló és maláta. Azt szokás mondani, a sör folyékony kenyér, igyon is mindenki, amennyi belefér!

Sörhöz II.

Folyékony kenyérkéntÉrkezett hazánkba Az erjesztett komló léÉs benne a maláta. Édes anyanyelvünk A „sör” névre keresztelte, Nevét azóta sok ember elrebegte. Volt, aki áldotta, És volt, aki átkozta, De a sör természetét

Meg nem változtatta. Legelőször is csak A hólyagot feszíti, Majd a jó fogyasztót Térdre kényszeríti. Érdemes hát e nedűn isGyorsan úrrá lenni. S kapacitás szerint Mértékkel fogyasztani.

Sült húsokhoz

Behoztam tisztelettel A pecsenyés tálat, Amit a násznép már Bizonyára várhat.

Ne várjanak tovább, Drága urak-hölgyek, Mert a teli hasnál Bizony mondom nincs szebb.

12

Sült húsokhoz II.

Figyeljen mindenki, Mert életmód tanácsadás Fog most következni. A kenyér csak hizlal, A burgonya lábizzasztó, Még szerencse,

Hogy a sült hús Önmagában is fogyasztható. Pálinkával készítsük elő Az ő nehéz útját, Sörrel-borral locsolgassuk, Adjuk meg a módját!

Sült baromfihoz

Ez a délceg kakas volt A baromfi ól éke, Gyászolja is immár Minden nemzetsége.

Számtalan árvája És számos sok özvegye, Gyomrunkban lesz Neki végső nyugvóhelye.

Adjuk meg most neki A végső tisztességet, Igyunk egy pohár bort A kakas emlékére!

Süteményhez

Cukrásznak lenni Bizony mondom gyászos,Mert az ember kezeFolyton cukormázos.

De szép hivatás is lehet Süteményt gyártani, Az emberek életét Azzal édesíteni.

Behoztam készséggel A cukrász remekművét, Édes finomságok Földi édenkertjét.

Vacsora megköszönése

Testi táplálékkal Immáron elteltünk, Minden földi jóval Gazdagon töltekeztünk.

Köszönet illesseE lakomáért a házat, Az örömszülőket És a derék szakácsokat.

De még mielőtt A násznép elálmosodna, Megkérek mindenkit, Hogy vegyen részt a táncban.

Ropja hát mindenki, Gyerünk rajta tessék, Hogy az éjféli menü Minél jobban essék.

Vőfély itatása

A sok jó étek után Alig bírom mozdítani számat, Mert italnak híján A torkom kiszáradt.

Hogy bajomat orvosolni tudjam,

És a jó násznépet Nehogy vőfély nélkül hagyjam, Innivalóért egy 70 éves Menyecskét szalajtottam.

Hanem kivárni a sort

13

Én még így sem tudtam, Inkább porzó vesékkel Önök elé álltam.

Hadd kérdezzem meg, Ki lesz olyan kedves, Ki a szomjas vőfélynek Jó itallal kedvez? (megtörténik az itatás)

Áldja meg az Isten, Drága kedves barátom, Mert nem várta meg, Míg beáll szomjhalálom.

Nevét ezért imáimba foglalom, És becses személyét A vendégeknek ajánlom.

Ivásra invitálás

Az átlag magyar ember Csakis akkor iszik, Ha öröme van, ha bánata van, Vagy netán megszomjazik.

Igyunk hát most mi is, Mindannyiunk egészségére, Csak arra kérek mindenkit, Vigyázzon a mértékre.

Gondolom, senki sem akarTaligán ébredni, Mert kellemetlen dolog A nyikorgást hallgatni.

Táncra invitálás

Ha a mai napról Íródna krónika, Abba a derék históriásVajon mit is írna? Leírná bizonnyal, Hogy mily szépen összejöttünk, Az ifjú pár boldogságán Mennyire örvendeztünk. A terített asztak mellé Csendben letelepedtünk, A fenséges falatokkal Torkig töltekeztünk, A szép muzsikaszóra Mind táncra perdültünk? Hát itt indul a hiba!

Rúgja meg a macska! Alszik a zenekar, Vagy csak nincs hangulata? Játszatok valamit, Az Isten szerelmére, Ne várjátok meg, Míg a násznép szétszéled! Kedves vendégeinket pedig Tisztelettel hívom, Hogy most már mindenki Talpra felugorjon! A lakodalmi krónika Tánccal folytatódjon, Közülünk mindenki Reggelig mulasson!

Táncra invitálás II.

Öregapám Doberdónál Felbukott egy fűszálban, Beütötte fejét, És bekerült a kórházba.

Lemondtak már róla Régóta az orvosok, Mikor egy szép ápolónő Jó vörösbort hozott.

Öregapám arca A bortól felhevült, És a szép ápolónővel Vígan táncra perdült.

Tanulsága az esetnek,Hogy ez kell a magyarnak: Vörösbor, szép leány, Na meg persze nóta.

14

Tortához

Fejedelmi étek a Lakodalmas torta, A belevaló cukrot Három teve hordta. Tésztáját hét cukrász Keverte és gyúrta,

És mazsolás tejszínnel Gazdagon locsolta. Fogyasszák hát jóízűen Kedves urak-hölgyek, Mert ki ebből eszik, Annak álma könnyebb.

Menyasszonytáncára

Igen tisztelt násznép, Eljött hát az óra, Egy ékes szép menyasszony Vár a nótaszóra.

Táncoljon hát mindenki, De csak szép sorjában, Adományaikat tegyék Az alkalmi kasszába.

Ezt majd a fiatalokBölcsen felhasználják,

Na de járjuk el most előbbA menyasszony táncát.

Gyertyafény keringőre

Lezárult egy korszak, Küszöbön egy másik, Lám a menyasszonyból is Új menyecske válik.

Vőlegény urunk is beállMost a sorba, karikagyűrűjét Immáron jobb kezén hordja.

Maradjatok meg együtt

A házasélet útján, Világítsa meg ezt Örökfényű gyertyaláng.

Három dolgot nektek most Tiszta szívből kívánok: Ezüst legyen hajatok, Arany a szívetek, És gyémánt a lakodalmatok.

Töltött káposztához

Töltött káposzta Rejtélyes egy étel, A finom darált hús Hitvány káposztalevéllel.

Örök rejtvény marad, Hogy a húst miért kell Káposztával elrontani, De együnk inkább csak húst,

15

És nem fog fejünk fájni.

Új házasok köszöntése

Egyszer egy királyfi Csak azért kelt útra, Hogy megtudja, Mi is a boldogságnak titka. Kérdezett sok bölcset, Tanítót és papot, De kérdésére választ Senkitől sem kapott. Búsan hazatérve, Öregapja látta, Hogy valami miatt Nyugtalan unokája. Kérdezte is tőle, Hogy vajon mi bántja, Ugyan mitől oly gondterhelt orcája?

Felelte a fiú: nem lelem sehol sem, De keresem a választ, Hogy mi a titka a boldogságnak? Felelte az öreg: A válasz kézenfekvő, Hisz élőnek élő a párja, Így rendelte a Teremtő. Keress magadnak párt, Szeresd és tisztelt őt, S ha ezt ő viszonozza, Úgy a boldogság sem várat. Átadta a titkot Az öreg az ifjúnak, S általam üzeni Ugyanezt az új házasoknak.

Új házasok köszöntése II.

Egymásé lettetek hát, Így akarta az élet, Kívánunk most nektek Mindenféle szépet. Gazdag gyermekáldást, Földi tisztességet,

Békét, boldogságot, És jó egészséget. Legyen ez a mai nap Legszebb emléketek, Bonthatatlan barátság Kössön a jó násznéphez.

Új házasok köszöntése III.

Arany karikagyűrű Szerelmetek záloga, Ujjatokon csillogva Mutatja az utat. Utat mutat most A rejtélyes jövőbe.

Az élet sokszor Nem könnyű, De soha ne feledjétek: Ha az emberTársat lelt, A kihívás is könnyebb.

Új házasok köszöntése IV.

A tisztelt násznéptől Engedelmet kérek, Hogy az ifjú párral Elsők között beszéljek. Hallgassátok most Vőfélyetek szavát,

Mert hisz többévnyi házasság Nyomja széles vállát. Élőnek élő a párja, Így van ez rendelve, Mióta világ a világ, Ez a dolgok rendje.

16

Örüljetek egymásnak, Okozzon boldogságot, Hogy oly sok emberből Egymásra találtatok. Egymás hibái előttHajtsatok inkább fejet,

S így nem lesz majd, Mi közétek férhet. Gyarapodjatok mindig Erkölcsben és erényben, Éljétek az életetek Boldog békességben.

Legénység-sirató

Vőlegény urunk Elcsukló hangon kért meg, Hogy adjak kifejezést Mélységes érzelmeinek. Temetni vagyok ittMost a legényéletet, Nem pedig dicsérni, De az elmúlt időkről Érdemes lesz szólni. Említésre méltó Az a sok tivornya, Amelyek végére Néha forgott a szoba.

Mit is tehet a legényember, Ha gömbölyű a talpa, A legjobb családban is Előfordul ez néha. El is kell a legénynek Járni a bolondját, Míg meg nem találja Élete igaz párját. De most, hogy ez sikerült, Több lesz a komolyság, Mert férjnek lenni immáron Magasabb hivatás.

Legénybúcsú története

Összejöttünk néhányan, Mi kedélyes cimborák, Hogy a (vőlegény neve) legényéletének Megüljük a torát. Részben meg egy szentmisét is Megrendeztünk neki, Legalábbis a misebort Buzgón itta mindenki. Illő komolysággal (vőlegény neve) körbevettük,

És a házaséletre Jól felkészítettük. Elmondtuk azt neki, Hogy tekintélyére vigyázzon, Zoknit-inget-gatyát Soha ne vasaljon. Minket a kocsmába Sűrűn látogasson, De élete párjához Sírig hű maradjon.

Papucsférjek monológja

Azt beszélik rólam, Hogy papucsférj vagyok, Pedig hatásköreim Vannak igen nagyok.

Reggel, mint a jó Kakas a baromfiudvarban, Elsőként ébredek, Csak kevésbé hangosan.

Vigyáznom is kell Ám nagyon, nehogy Kedves feleségem Zajra felriadjon.

Ráér még aludni, Hisz még alig múlt fél tíz, Mire pedig felébred, A reggelije úgyis kész.

17

Napközben, ha kívánja, Vele vagyok mindig; Mit vásároltat cipelem, Őt magát követem.

Kocsmába nem enged, Mert erkölcseimre vigyáz, Rossz társaság helyett Rám oszt némi házimunkát.

Ebéd után ismét Pihenni tér, de hát A mosogatóhoz tőlem Úgysem fér.

Porszívóznom viszont Csakis akkor lehet, Ha más dolgom már nincsen,

És kedvenc tv-sorozata is lement.

Este masszírozhatom Fáradt lába szárát, Aminek végére Fellövi számomra a pizsamát.

Ezek ismeretében Minden pletykát cáfolok, Mert házasságomban Igenis úr vagyok.

Engem illet egyedül Az utolsó szó joga,Mert ha nejem szól, Hogy „ugorj!”Csak azt kérdem: „milyen magasra?”

Házisárkány anyósok monológja

Azt pletykálják rólam A rossz nyelvek, Hogy uralmam alatt A vejem igen szenved.

Nem vagyok én boszorkány, Mert köztudott, hogy ezek nincsenek, Seprűmet a pókháló Réges-rég belepte.

Beleszólni soha, Semmibe nem szoktam,

Bár nem tarthatnak vissza, Hogy véleményem osszam.

Gondoskodásom egész Addig terjed, Hogy reggel a kávét Vejemnek ágyba viszem.

Kérésem hozzá ilyenkor csak annyi, Hogy a friss babkávét Tessék ledarálni!

Lányos örömapák monológja

Aki még nem nevelt leánygyermeket, Fogalma sincs arról, Hogy az atyai szív mit érez.

Minden édesapa kicsi kis leányaAz ő második szerelme, Örök boldogsága.

De a kicsi leány

Ahogy térül-fordul, Utána egyre több férfi Feje megfordul.

Álmatlan éjszakák Sorát hozza a gondolat, Hogy az én kis kincsem után Ilyenkor ki koslat?

18

Miként is védhetném Meg a sok akasztófáravalótól; Ássak talán vizes árkot, Vagy elég lesz szögesdrót?

A kutyát elengedtem, A puskát megtöltöttem, Szememet a kapuról Soha le nem vettem.

Éberségemet egy legény Mégis kijátszotta,

S leányom szívét Orvul elrabolta.

Ez az élet rendje, Nem tehettem mást, Hulló könnyek közöttAdtam rájuk áldást.

Drága gyermekeim, Legyetek boldogok, Apai szívemmel most Csak ennyit kívánok.

Legények monológja

Jó legénytársaim, Kik még itt megvagytok, Én lettem most nektek Igaz szószólótok.

Látjátok hát ti is, Mivé lett a világ, ……….. barátunk is Nős embernek állt.

Felfoghatatlan dolog, Hogy benne vajon mi zajlott,

Mikor a szép legényéletnek Így hátat fordított.

Nem lesz tovább kimaradás, De ez még csak kis dolog, Ugrás az asszonyi szóra: Ez jelent nagy feladatot.

De ha már így alakult, Viselje a sorsát, Találja meg párjában Igaz boldogságát.

Hajadonok monológja

Szép hajadon lányok, Kik itt még megvagytok, Én lettem most nektek Igaz szószólótok.

Látjátok hát ti is, Mivé lett a világ, ……….. barátnőnk is Asszonynak állt.

Felfoghatatlan dolog, Hogy benne vajon mi zajlott, Mikor a szép leányéletnek Így hátat fordított.

Ugyanaz mellett ébred fel, Minden áldott reggel, Ki éjszaka még ráadásulHorkolással is hergel.

Ilyen ébresztő után Jön a napi robot, Ami minden szépetEgyszeriben leront.

Van persze, kinek rendes férj jut, Netán nem iszik és nem dohányzik, De az ilyennek a párja Ugyan mit fog tiltani?

19

De ha már így alakult, Viselje a sorsát,

Kívánom, találja meg párjában Igaz boldogságát!

Kardos menyecskék monológja

Alapigazság az, Hogy a rendes ember Nem iszik és nem dohányzik, Így tehát valószínűtlenségénél Fogva nem is létezik. Nekem is erős kézzel kell A rendet fenntartanom, Háztartásunkban a kalapot én hordom. Jobb vagyok, mint sok minisztere Ennek az országnak, Oktatás-gazdaság,

Nép- és egészségügy Mind hozzám tartoznak. Teret hagyok persze olykor, Férjem kívánságának: Hogy zsömlét enne, Vagy kiflit, szabadon választhat. Az Úristen sem hiába teremtette Előbb Ádámot s csak aztán Évát, Mert a tökéletes mű előtt Látni akarta piszkozatát.

Csapodár férjek monológja

Valamikor régen, Egy elgyöngült percemben, Magam is házas igába Hajtottam fejem. A lényegen ez mit sem változtat, Most is gyakran felkeresem A régi cimborákat. Együtt keseregjük ki Ennek a világnak, Hogy ezek az asszonyok

Tőlünk mily sokat várnak. Jól tette az Úristen is, Hogy csak sorrendben teremtett, Asszonyt a világnak Csak a férfi után rendelt. Tudhatta a nagy igazságot, Mit én is jól ismerek, Hogy asszonynéppel az ember Semmi esetre se kezdjen.

A hideg ágy monológja

Régi bútordarab Vagyok már e házban, Az évek során Sok mindent megláttam.

Eleinte forró, nagy csatáknak Adtam én helyet, Minek az okán Sok eresztékem recseg.

De ahogy az évek Elszálltak szép sorban, Egyre kevesebb mozgást Érzek matracomban.

Tudom már előre, Hogy mi jön szép sorban, Tudja meg mindenki,

20

El is mondom gyorsan.

Hétfőn a gazdáim Még üdék a hétvégétől, De a kedvük furcsamódMégsem jön meg ettől.

Kedden leginkább A feje fáj valamelyiknek, Aminek okán A másik a falra megy.

Szerda a hét csúcsa, Villan reményszikra, Ám leginkább ilyenkor Ugrik be túlóra.

Fáradt gazdáim magukat Csütörtökön pihenik,

Mely hosszú folyamat, Mert eltart egész péntekig.

Szombaton elmennek Inkább kirándulni, Engem meg itt hagynak Kétségben vergődni.

Vasárnap „készülni kell A hosszú jövő hétre.” Jó kifogás nem mondom, De mi szükség van erre?

Miért nem lehet azt Végre megérteni,Hogy a hitvesi ágy Akkor legjobb, Ha hagyják nyikorogni.

Lakodalmas miatyánk

Mi atyánk, ki vagy a mennyekben, Mi pedig itt a lagzis gyülekezetben. Jöjjön el az új párnak örök boldogsága, És legyen ma a kedves násznépnek Derűs vigassága. Bocsásd meg a mi előforduló Kedélyes részegségünket, Miképpen mi is megbocsátunkA lábunkra lépőknek.

És ne vígy minket A szertelenségbe, De szabadíts meg örökreBajtól és bánattól, Mert tiéd az ország, De miénk a lakodalom, Ezt rebegi alázattal Az egész sokadalom. Ámen.

Vőfélyek monológja

Ahogy a lakodalmakban Mindenfelé térülök-fordulok, Kérdezgetik sokan, Hogy-hogy vőfély vagyok?

Hogy lehet az, Hogy valaki erre adja fejét, Mit olykor követel Az elégedetlen násznép.

Mindig új helyen Mindig új emberek, Nem is csoda hát, Hogy a vőfélytérd is remeg.

Nehéz ám a forró ételt Verseléssel vinni, És azt, mint egy jó pincér, Ügyesen tálalni.

Táncban első lenni, Olykor énekelni, Kedélyes-mosolygósan Soha nem fáradni.

Lehetetlent nem ismerve Mindent elkövetni, Hogy mindenki számára Jó legyen a lagzi.

21

Saját fogyasztásra Mértékkel ügyelni, Ugyanakkor másokat Ivásra ösztökélni. Mindez nehéz kenyér, Tessék csak elhinni, Bár nem is kell azért Engem megsiratni,

Mert ha nem szeretném, Nem tudnám csinálni.

Jó pap is holtig tanul, Úgy tartja a mondás, Higgyék el azt nekem: Vőfélynek lenni is hivatás!

22