03a VAMOS kisfuzetSZITAKOTO COVER:4+4 OKimg.alexandra.hu/images/vamosnet.pdf · „Vámos Miklós nemzedéki regényt írt, ám ezúttal eltávolodott a budapesti miliôtôl, a történet

VÁMOSM I K LÓ S

Szitakötô– NEMZEDÉKÜNK REGÉNYE –

„Azt mondják, a teremtés Isten szôttese. A láncfonal az örök, a vetülékfo-nál a múlandó szál benne, maga az Idô pedig nem más, mint a Nagy Mûkibomlása. Vámos Miklós elleste ezt az isteni titkot, ezért van az, hogyteremtményei, nem állóképek, hanem szüntelenül változó mozgógépek,látjuk születni, élni és meghalni ôket. Elôttünk szövi meg az író az örökátváltozás, a múlt, a jelen és a jövô szövetét.

Van, akiben emlékeket idéz ez a könyv, van, aki fölismeri bennea jelenét, s lesz, akinek mindez prófécia és belepillant a jövôjében.

Vámosnak olyan éles tekintete van, és megfigyelései olyan kis dol-gokban is hajszálpontosak, hogy nem vesszük észre: egy misztikus írómûvét olvassuk, aki életünk legfájdalmasabb hiánycikkérôl, az együtt-mûködésrôl beszél.

Nevezzük szeretetnek?”MÜLLER PÉTER

03a_VAMOS_kisfuzetSZITAKOTO_COVER:4+4 OK 2012.09.24 07:51 Page 1

VÁMOSM I K LÓ S

Szitakötô– NEMZEDÉKÜNK REGÉNYE –

„Azt mondják, a teremtés Isten szôttese. A láncfonal az örök, a vetülékfo-nál a múlandó szál benne, maga az Idô pedig nem más, mint a Nagy Mûkibomlása. Vámos Miklós elleste ezt az isteni titkot, ezért van az, hogyteremtményei, nem állóképek, hanem szüntelenül változó mozgógépek,látjuk születni, élni és meghalni ôket. Elôttünk szövi meg az író az örökátváltozás, a múlt, a jelen és a jövô szövetét.

Van, akiben emlékeket idéz ez a könyv, van, aki fölismeri bennea jelenét, s lesz, akinek mindez prófécia és belepillant a jövôjében.

Vámosnak olyan éles tekintete van, és megfigyelései olyan kis dol-gokban is hajszálpontosak, hogy nem vesszük észre: egy misztikus írómûvét olvassuk, aki életünk legfájdalmasabb hiánycikkérôl, az együtt-mûködésrôl beszél.

Nevezzük szeretetnek?”MÜLLER PÉTER


Az Anya csak egy van Vámos Mik-lós nagyregényeinek egyike,1992–94-bôl. A mániás-depresz-sziós – mindközönségesen: fél-bolond – anya viszont pontosanolyan, amilyen sok-sok sorstársanapjainkban. Elviselhetetlen ésmulatságos. Szerencsétlen ésmázlista. Félénk és bátor. Érze-lemszegény és szerelmes. A könyv végére megértjük,mennyivel fajsúlyosabb emberez az idôs hölgy, mint hinnôk.Míg az elsô fejezetekben sajnál-juk, az utolsókban már-már iri-gyeljük, bármilyen megrázóa sorsa. Meghat és megnevettet.Ha a regényt befejezve úgy érez-zük, ideje fölhívnunk a sajátanyánkat, jó nyomon járunk– a szerzô írói nyílvesszeje célbatalált.

Azt mindenki tudja, hogy a gye-rekek figyelnek minket. De hogyannyira, mint Vámos Miklós re-gényében… Azt, hogy mennyireösszekavarjuk fiaink és lányainklelkivilágát mindazzal, ami a szü-leiktôl, nevelôiktôl és más ige-hirdetôktôl zúdul rájuk, ugyan-csak sejtjük, mégis megrendít,ha átélhetjük az ô szemszögük-bôl. A Zenga zének fôhôse mégcsak hatéves, de már a kettôs –hármas, négyes – nevelés akko-rákat csattan a hátán, hogy attólkódul, és a könyv végére szintefelnô, noha még mindig csakhatéves. A gyereknyelv szellemes és egye-di irodalmi ábrázolása teszi ne-vetôssé ezt a fölkavaró regényt.

GY. HORVÁTH LÁSZLÓ

Az Apák könyve... családhistó-ria is. Sok-sok apa vonul felbenne, ám nem mint Ester-házynál „egynevûsítve”, ha-nem megannyi külön-különtörténet külön-külön alakja-ként. Tizenkét nemzedékrôlszól, tizenkét prizmán áttörveugyannak a „nemzettségnek”(ugyanannak?) a históriája,a fejezetek sora mintegy há-romszáz évnyi magyar törté-nelmet, itteni sorsot, jellegetvesz elô, s az író fájlalja, hogyvégzôdésével a könyv márnem az övé, holott ô maga isfolytatódik, az élet is.

TANDORI DEZSÔ

A szerzô oly sokat mesélt márkülönféle gyermekeknekmozgalmas élete során, hogyúgy érezte, ideje írnia egymesekönyvet, ekként haszno-sítva háromszoros atyai élmé-nyeit és tapasztalásait.Azonban ha csorogni kezdszív és lélek tintája, okosenged: törjön magának med-ret, amerre akar. Ilyen ala-pon készült meseregényhelyett az e könyvben olvas-ható mesés regény.


Az Anya csak egy van Vámos Mik-lós nagyregényeinek egyike,1992–94-bôl. A mániás-depresz-sziós – mindközönségesen: fél-bolond – anya viszont pontosanolyan, amilyen sok-sok sorstársanapjainkban. Elviselhetetlen ésmulatságos. Szerencsétlen ésmázlista. Félénk és bátor. Érze-lemszegény és szerelmes. A könyv végére megértjük,mennyivel fajsúlyosabb emberez az idôs hölgy, mint hinnôk.Míg az elsô fejezetekben sajnál-juk, az utolsókban már-már iri-gyeljük, bármilyen megrázóa sorsa. Meghat és megnevettet.Ha a regényt befejezve úgy érez-zük, ideje fölhívnunk a sajátanyánkat, jó nyomon járunk– a szerzô írói nyílvesszeje célbatalált.

Azt mindenki tudja, hogy a gye-rekek figyelnek minket. De hogyannyira, mint Vámos Miklós re-gényében… Azt, hogy mennyireösszekavarjuk fiaink és lányainklelkivilágát mindazzal, ami a szü-leiktôl, nevelôiktôl és más ige-hirdetôktôl zúdul rájuk, ugyan-csak sejtjük, mégis megrendít,ha átélhetjük az ô szemszögük-bôl. A Zenga zének fôhôse mégcsak hatéves, de már a kettôs –hármas, négyes – nevelés akko-rákat csattan a hátán, hogy attólkódul, és a könyv végére szintefelnô, noha még mindig csakhatéves. A gyereknyelv szellemes és egye-di irodalmi ábrázolása teszi ne-vetôssé ezt a fölkavaró regényt.

GY. HORVÁTH LÁSZLÓ

Az Apák könyve... családhistó-ria is. Sok-sok apa vonul felbenne, ám nem mint Ester-házynál „egynevûsítve”, ha-nem megannyi külön-különtörténet külön-külön alakja-ként. Tizenkét nemzedékrôlszól, tizenkét prizmán áttörveugyannak a „nemzettségnek”(ugyanannak?) a históriája,a fejezetek sora mintegy há-romszáz évnyi magyar törté-nelmet, itteni sorsot, jellegetvesz elô, s az író fájlalja, hogyvégzôdésével a könyv márnem az övé, holott ô maga isfolytatódik, az élet is.

TANDORI DEZSÔ

A szerzô oly sokat mesélt márkülönféle gyermekeknekmozgalmas élete során, hogyúgy érezte, ideje írnia egymesekönyvet, ekként haszno-sítva háromszoros atyai élmé-nyeit és tapasztalásait.Azonban ha csorogni kezdszív és lélek tintája, okosenged: törjön magának med-ret, amerre akar. Ilyen ala-pon készült meseregényhelyett az e könyvben olvas-ható mesés regény.


S Z I T A K Ö T Ô 1

Állítólag csak annak szólhatnak egy életre a barát-ságai, aki idejekorán meghal. Valóban? Engem –személyes érintettség okán – régóta izgat a kérdés.A szitakötô a barátság és a nemzedék regénye. Kérdés, mire jutott a múlt század közepén(1950, plusz–mínusz valamennyi) születettgeneráció. Nyolc fôhôsöm (és néhány „kültag”)a keményvonalas szocializmus éveiben volt gyerek.A puhább diktatúrában kamasz és ifjú felnôtt.Életük közepét találta telibe a rendszerváltozás.Már a (fapados) magyar kapitalizmusban is éltekhuszonkét évet. Mire elég hat évtized? Mit értünkel, s mirôl maradtunk le? Mit tanultunk, s mibôlnem? Mit felejtettünk el, s mi vésôdött belénkörökre? (Ha ugyan létezik olyasmi, hogy„örökre”.) Számbavehetô a várható jövô is. Sok a szitakötô-zizegés ebben a regényben.És, az egyik szereplô szavait idézve: sok a férfisírás.De nem több, mint a közös nevetés. V. M.

03b_VAMOS_SZITAKOT_kisfuzet:Layout 1 2012.09.24 11:38 Page 1

2 VÁ M O S M I K L Ó S

„Vámos Miklós nemzedéki regényt írt, ám ezúttal eltávolodott abudapesti miliôtôl, a történet nagy része vidéken játszódik. Sokszereplôje van, sokféle életutat kísér figyelemmel, a cselekménymégis egyben van. Mindig az a szereplô a fontos, akinek nézô-pontjából éppen látjuk az eseményeket. Kibontakozó vagy meg-feneklô életek, halmozódó tapasztalat, bölcsesség és gyakorlatiész; és egy baráti közösség, amely elbeszélôi formaként is jólmûködik.”

MÁRTON LÁSZLÓ


– részlet a regénybôl –

Továbbképzô Központ

már lediplomáztunk, kiléptünk a nagybetûsÉLET-be, állást kaptunk, albérletet találtunk. Elmúlott ahetvenes évek elsô fele, a hatvanasak csorgásához képestgyorsan. Megszületett az elsô gyerek, Gyöngyike, Vica-Gyu-rinál, ôk kezdték közülünk a fajfenntartást, ahogyan a csa-ládosdit is, ha Joli névházasságát nem számítjuk, márpedigazt nem számítjuk. Vica sokáig latolgatta, nyolcunk közül kilegyen a keresztapa és a keresztanya, Gyuri ebbe nem akartbeleszólni, végül sorsoltak. Emô és Kobra jött ki. De igazá-ból az egész közösséget keresztszülônek tekintették, sannak is éreztük magunkat. Mi, akik egy városban éltünk azelsô csecsemônkkel (Tibor bácsi, Kobra, Sneci és VágóAnna), egymásnak adtuk a kilincset Tóth Gyuriék pöttömújszegedi lakásában, a többiek jöttek, amikor tudtak. A fa-latnyi erkélyrôl láthattuk az alacsonyabb épületek fölött aTisza és a Maros összefolyását. Két folyónk van, meg két le-folyónk, gazdagok vagyunk! – e közepes viccet Gyuri a kel-leténél többször sütötte el. Gyöngyike október végén jött avilágra, az elsô hetekben még kitolták az erkélyre babako-S Z I T A K Ö T Ô 3

MI


csiban, eszkimóvá bugyolálva, ám amint leesett a hó, többénem merték. Gyuri már rég elfelejtette, hogy hajdanán pa-tikát akart vezetni Tibor bácsival az oldalán, s a néhány évemegnyitott biológiai kutatóintézetben helyezkedett el.Három szabad állás volt ott, Gyuri úgy képzelte, még kettenodakerülhetnénk, ám csak ôt vették fel, amit döntôenTibor bácsinak köszönhetett. Hja, a szocialista összekötte-tés csodát tesz! A kutató sétatávolságban volt a lakásuktól,Gyuri úgy tartotta, ez a legjobb benne, mert amúgy mûtrá-gyákkal kísérletezni kevéssé mulatságos. Mióta Tibor bácsia városi KISZ-bizottságról átkerült a pártbizottsághoz, a tár-saság néha elvtársozta. Dôlt belôle a panasz: Csupa segg-fej, és mindnek nyalni kell! Az ô egy plusz két félszobásszolgálati lakását épp a seggfejek utalták ki. Ahhoz képestGyuriék otthona kutyaólnak látszott. A vadonatúj épületbeszépreményû ifjú káderek költözhettek, a város legszebbpontján. Az igazat megvallva már Rozsos Tibor elvtárs is aseggfejek soraiba tartozott. Erre mi nem hívtuk föl a fi-gyelmét. Csak Sneci ugrott neki idônként. Lefunkcizta.Szemére hányta, hogy eladta magát. Tibor bácsi ôrjöngött:Könnyû folyton kritizálni meg huhogni, ha akarsz tenni va-lamit a többiekért, a városért, az országért, el kell foglal-nod egy olyan pozíciót, ahol lehet! Vica mindössze másfélhónapra maradt otthon a babával, utána behurcolta amunkahelyére, a gumigyár jogi osztályára. A vécében szop-tatta. A háta mögött úgy emlegették a kollégái: acélmami,a szocialista munka hôse. Kétségtelen, hogy Vicán nem lát-tuk a kisgyerekes anyák csüggedt elnyûttségét, az örökös



idôhiány sem jellemezte. Ô vetette föl az elutazós közös szil-veszter ötletét, s hagyományaihoz híven meg is szervezte.Naptárában jegyzetelte az ehhez szükséges telefonhíváso-kat, kettô híján eljutott a százig, még szerencse, hogy a gu-migyári vonalat használhatta. Addig macerálta Tibor bácsit,míg elintézte, hogy megkapjuk a Szabolcs Megyei Pártbi-zottság Továbbképzô Központját egy hosszú hétvégére. Bé-késben nincs ilyen? – Kobra. Van, de azt nem adták oda.Három éjszaka, húsz fôre, önköltségi áron. Könnyen ment?– Gyuri. Tibor bácsi kis színjátékkal jelezte, hogy csak tisz-tára kellett nyalnia néhány segget.Nehezebbnek bizonyult összeállítani a listát. Vica a végénmár rikácsolt velünk a telefonban: Hát ez nem igaz, meg-haladja erôdet a felnôtt döntés, hogy jössz-e és hányan?JÖSSZ-E ÉS HÁNYAN? – ez is belekerült a nyolcak legen-dáriumába. A helyzet napról napra változott, olykor mind-össze tizennégyen szerepeltünk a listán, máskor túlléptüka húszas keretet, ami Tibor bácsi szerint nem megy, öt szo-bát tudnak kinyitni, csak ezekben van olajkályha, a többi-ben nincs semmiféle fûtési lehetôség. Csodálkoztunk, apártbizottság továbbképzô központjától nagyobb luxustvártunk, még akkor is, ha Szabolcs megye. Ajándék párt-üdülônek ne nézd a fogát!– Tibor bácsi. Ô végig úgy viselkedett, mintha kissé ké-nyelmetlen volna neki, hogy ezt a csürhét beszabadítottaaz úrelvtársak helyszínére. December 31. péntekre esett,mi csütörtök délután érkeztünk, Malaciékat leszámítva, vo-naton. A nyíregyházi állomásra kijött értünk a továbbképzô



központ mikrobusza, hármat kellett fordulnia. A sofôr, akitBélának hívtak, mézes alázatossággal segített a bôröndökbe- és kirakodásánál, azt hihette, valamiféle magas beosz-tású elvtársak vagyunk. Az épület fenyôfákkal teliültetettkertben állt, a kaputól murvás ösvény vezetett a kis tóhoz.Ami a luxust illeti, alulértékeltük, a puritán kinézet min-den igényt kielégítô belsôt takart. Az olajkályha sem a hazaifémdobozféle volt, amelybe képtelenség úgy önteni az ola-jat, hogy ne csorogjon mellé. Rejtély, honnan szerezték azöt francia kályhát, melyek szagtalannak bizonyultak, tartá-lyukba egyheti adag fért el. A szobák az oldalszárnyban vol-tak, ahová üvegtéglás folyosón jutottunk el. Azt hittük,elvtársi nyaraló, de idônként mégis folyhat itt valamiféleképzés, mert a fôépület elejét tágas tanterem töltötte ki,zöld táblával. Ott buliztunk esténként, s néztük a nagy kép-ernyôs színes televíziót a barnára festett, magas fémállvá-nyon. A szobákban is volt tévé, persze, kisméretû, ésvilágvevô rádió is. Az igazi szenzáció a pancs részleg a fô-épület udvari oldalán, az étkezde mellett. Feszített víztükrûúszómedence, legalább húszméteres, hátul egy kerek me-legedô, amelyben gombnyomásra buborékolás és hullám-zás támadt. Hátul szauna és gôzkabin. Az öltözôk elô-terébôl csigalépcsô vezetett a tetôteraszra, a napozóágyak-hoz. Azt hittük, azoknak most kevés hasznát vesszük, de té-vedtünk, fölhúzható üvegfal védte oldalról, nyithatóponyva felülrôl, alulról ideáramlott a fûtött uszoda melege.Bámultuk a napozóágyakról az évszakhoz képest szokatla-nul kék eget, hófehér fürdôköpenyben (a szobákhoz



adták). A felhôk mögül kivillanó nap fénye nyárias sárgáravilágosította a falakat és sápadt bôrünket, úgy éreztük, ilyenszínû lehet a boldogság. A vacsorát jelzô csengetéskor va-lamennyien a vízi részlegben múlattuk az idôt, csak Vicaszoptatta Gyöngyikét a szobájukban. Sneci a hasán feküdt,törülközôbe csavarodva, álla a napozóágy peremén, a cin-kéket bámulta a fákon. Föltápászkodott, hatalmas ásításteresztve ki a száján, amelyet csak késve takart el a húsos te-nyerével, amikor már becsukta. Schneider Miklós meghí-zott, gondoltuk, a törülközôt kidomborította a hasa. Sneciérzékelte, hogy figyeljük, vállat vont: Tudunk élni, bará-taim! Az biztos! – Gyuri. Sneci vigyorgott: Ha a munkás-osztály és a vele szövetséges parasztság látná, hogyandôzsölünk itt, amíg ôk melóznak, betörnék az ajtót, ésagyonvernének minket! Ne beszéljél zöldeket, hadarta Sel-meczy Joli, elôször is, már vége a munkaidônek, ezt rajtadkívül mindenki tudja, aki állásban van, másodszor pedignem mi vagyunk az uralkodó osztály, hanem az apparát-csikok és a pártvezérek! Csönd lett, agyunkba ötlött, mitszól ehhez Rozsos Tibor elvtárs. Joli elég hálátlan, azért ôse tiltakozott, hogy pártfunkci barátunk révén idejöhet-tünk, méghozzá fillérekért. Tibor bácsi azonban nem vettemagára: Jolikám, légy te nyugodt, az apparátcsikok és párt-vezérek mind munkásnak vagy parasztnak tekintik magu-kat. És akkor mi a helyzet énvelem? – kérdezte Malek Laci.A drága bumfordi (ezt a „kövérkés” helyett mondtuk róla)Malaci a megyei tanács erdészeti osztályán kezdte pályafu-tását, újabban pedig a gyomai téesz egyik vezetôje.



Veled az a szitu, hogy te csak egy elkúrt hivatalnok vagy! –felelte az öccse, Malek Szilárd. Ôt most láttuk elôször. Ki-köpött Malaci, csak két fejjel magasabb, két számmal ösz-tövérebb. Amikor kiszállt Malaci Skodájából, mindenkinekbemutatkozott, volt, akinek többször:Szia, Malek László öccse vagyok, Malek Szilárd, a baráta-imnak Szitu!Társaságunk nem kis Malacinak, hanem kis Szitunakkezdte hívni. Pedig Malaci nem lett nagy Szitu. Malaci nôjeelképesztôen magas sarkú cipôben kopogott ide-oda, ôsenkinek se mutatkozott be.Kis Szituról megtudhattuk, hogy vendéglátóiparit végzett,gyakorlóidejét a Tisza Szállóban töltötte, most azonban,mint mondta, dobott egy hatost, Budapestre hívták, a de-cember 31-én megnyíló Hiltonba. A Halászbástyára, tudod,tette hozzá, valahányszor errôl beszélt.Állati büszke volt a Hiltonra és önmagára, nehéz eldön-teni, melyikre inkább. Hamarosan megírja az önéletrajzátA Hilton és én címmel! – Sneci. Nem, Én és a Hilton! –Kobra Karcsi.A vacsorához a két pincér összetolt négy asztalt az étkez-dében, s ünnepire terítették, gyertyákkal, fenyôágakkal.Mind elfértünk körötte. Gyöngyike került az asztalfôre ababakocsiban, édesdeden aludt. Tibor bácsi intésére a pin-cérek kitöltötték a bort. Gyuri fölállt, pohárral a kezében,a, aa, aaa… –mintha morogna. Tudtuk, mi következik, csak a kapcsoltrészek hökkentek meg. Rázendítettünk, teli torokból:



A bávval a méhhel egy az utunk, a jelszavunk munka és –IGYUNK!Ordításunkra Gyöngyike fölriadt, szerencsére márisaludt tovább. Tartottunk tôle, hogy Vica letol min-ket, de nem haragudott. Nekiláttunk a vacsorának, amenüt Tibor bácsi állította össze, telefonon diktáltabe a továbbképzési központ vezetôjének. Csontlevesgrízgaluskával, resztelt máj tört krumplival, cseresz-nyés rácsos. A két üveg vörösbor Tibor bácsi szemé-lyes ajándéka, a további rendeléseket magunk álltuk.Joli javaslatára sorban elmondtuk, mi van velünk, sbemutattuk a kültagokat, akiket magunkkal hoztunk.Gyuri szokás szerint elsütötte, hogy a kültagok szor-zata esetünkben nem egyenlô a beltagok szorzatával,amin úgy röhögtünk, mintha most hallottuk volna el-ôször. Olyan állapotba kerültünk, hogy bármin tud-tunk röhögni már. Tibor bácsi két nôvel jött.A sajátját, Margót a megyei párttitkár jobb kezének ti-tulálta, ám aztán kiderült, hogy gyors- és gépírónô.Margó húga, Nóra is velük volt, ô még egyetemistaBudapesten, közgázos. Ismeri Korin Emôkét. Malaciodahaza, a gyomai téeszben hegyezi a zabot, hivata-losan agronómus. Nemrég kiküldték a Szovjetuni-óba, hogy tanulmányozza az újonnan föltaláltuborkabetakarító gépet. Sajnos, az elmés masina for-gókései vígan elsuhantak az uborkák fölött, hiába ál-lítgatta a szerkentyût az usankában és pufajkábannyüzsgô, Lenin-díjas föltaláló. A béketábor több or-



szágából megjelent kutatóknak elmagyarázta, a géphibátlan, az uborkát kell nemesíteni még, úgy, hogya szárról ne lógjon, hanem fölfele meredjen, akkorminden rendben lesz. Margó megjegyezte, hogy egyLenin-díjas föltaláló azért nem lehet annyira hülye.Kis Szitu ezt cáfolta, akármilyen díjjal lehet akár-mekkora hülye, példaként egy állami díjas szálloda-fônököt említett. Erre már nem figyeltünk, KobraKarcsi következett, ô egyedül jött, és amikor Tiborérdeklôdött, mivel foglalkozik, azt felelte, a válással,az köti le minden energiáját. Feleségül vett egy szex-bombát, toronymagasan a legjobb nôt Gyulán, akieredetileg mohácsi, és a gyógyfürdô presszójábandolgozik. Egyszer csak telefonáltak a rendôrségrôl.Kiderült, hogy a nô hivatásos kurva, immár harmad-szor gyûjtik be üzletszerû kéjelgésért. Kobra kevéshíján elsírta magát, képzelhetitek… és hogy mit szóla családom, mit mond a szomszédság, a haverok, azegész város, arról beszélni se akarok! Hallgattunk.Nagy Karcsi mesélte tovább: Vettünk azzal a kurvávalalkalmi áron egy körkötôgépet, pulóvereket gyár-tunk, illetve most már csak én, emellett vendéglátó-zom, a Halászcsárdában nyomjuk hármasban,hegedû, keyboard és dob… amit a kedves vendégrendel… legalább egy basszgitár kéne még, de nincsrá keret. Ki hitte volna, hogy a Ki mit tudban közép-döntôs Nagy Karcsi valami Halászcsárdában végzi,egy olyan bandában, amelyiknek basszgitárosra se



futja? Gyászoltuk picit. Vágó Anna föltette a kérdést,ô vajon már beltagnak számít-e? Nem kapott választ.Igazán szerencsés, bár nem a szakmájában helyezke-dett el, vezetô tervezô a szegedi ruhagyárban. Arratörekszik, hogy abbamaradjon az ósdi modellek gyár-tása, és nyugatnémet szabásminták nyomán készülje-nek a nôi kosztümök, szoknyák, blúzok, kabátok.Nem könnyû, a gyár párttitkára egy frigid öregasz-szony, legalább negyvenöt éves, folyton politikaiügyet csinál a dizájnból. Mi az a dizájn? – Margó.Anna nem hallotta, a mellette ülô ritkuló hajú srácrabökött: Zsolt, a párom, fizikus, kristályszerkezetekkelfoglalkozik, sajnos, Pesten, távkapcsolat. Zsoltnaksokat kell külföldre utaznia, Leningrádba és Moszk-vába, de Svájcba is néha. Korin Emôke benn maradta gyógypedagógián tanársegédként, jövôre, ha igaz,adjunktus lesz. Jenô, a férje hallásjavító készülékek-kel foglalkozik. Schneider Miklós következett.Ô ugye nem fejezhette be az egyetemet, se diploma,se rendes állás, politikai okból, de ne sajnáljuk, elvan,mint a befôtt. Miért nem szóltál? Valamilyen állástazért kiügyeskedtem volna neked! – Tibor bácsi,szemrehányón. Sneci legyintett, nem érdekes… úgyteszel, mintha nem tudnád, ugyan már, Rozsos elv-társ! Most mibôl élsz? – kérdezte Emô gyorsan, hogymegelôzze a vitát. Sneci nevetgélt, abból, hogy va-sárnap zárva vagyok… értelmiségi segédmunkákból.Emô addig erôsködött, míg Sneci részletezte, fordít,



lektorál, közvélemény-kutatási kérdôíveket töltet ki acenzusból szociológiai szempontok alapján választottszemélyekkel. Friss házas, Judit, a felesége a MadáchGimnáziumban tanít magyart és történelmet. Ad-digra már mindent elpusztítottunk. Tibor a szigo-rúbb arcú pincérhez fordult: Elvtárs, mibôlkaphatnánk repetát? A férfi megenyhült, tört krump-liból maradt doszt, és a süti szélei, de kicsit megég-tek. Nem baj, hozza ki legyen szíves ezeknek a derékpógároknak! – Tibor, bájvigyorral. Értettük, azért let-tünk pógárok, hogy ne kelljen elvtársoznia bennün-ket. Egy korán ôszülô kortársunk lépett be az ajtón,egy nála idôsebbnek látszó nôvel és egy tízéves formakisfiúval, kigombolt télikabátban. Csak a hangjárólismertünk rá: Imrus. Nem értettük, mit keres itt. Ké-sôbb Vica elmondta, hogy azért ásta föl Imrust, mertkülönben nem lettünk volna húszan, akkor minden-kinek többe kerül a szállás és az ellátás. ImrusnakSneci örült legjobban, ôk, mint a politika üldözöttei,szoros kapcsolatban álltak, errôl mi nem sokat tud-tunk. Ha Snecinek Pestre kellett utaznia, Imruséknáléjszakázott. Imrus újabban egy maszek laka-tosmûhelyben kereste a pénzt. Lassacskán az is kibö-kôdött, hogy a nô, Vera, Imrus élettársa. Vera erede-tileg konzervatóriumot végzett oboás, ám évek óta aMagyar Rádió kottatárában dolgozik. A gyerek apjaegy fuvolás, az Állami Népi Együttes tagja. Még a kis-fiú születése elôtt váltak el. Kezdtünk túl sokan lenni



ahhoz, hogy minden kültag nevét megjegyezzük.Vica arra gondolt, talán hibavolt úgy szervezni ezt azévbúcsúztató telelést, hogy hozhattuk a retyerutyán-kat. Aztán arra, hogy neki persze könnyû, egy bel-taggal házasodott össze. Végül arra, hogy hiába, csakígy lehet ezt, akkor is, ha még többen leszünk. Márcsupán Joli nem adta elô élete újabb fejleményeit,azt mondta, hogy nemsoká befut az ô embere is, ésmajd együtt. Megettük a repetát, megittuk a bort, az-után visszasereglettünk a medencéhez, Tibor bácsielintézte, hogy a házirend ránk ne vonatkozzék, kü-lönben a vizes részleget hatkor bezárták volna. Arrahivatkozott a vezetônél, hogy egyszer van szilveszter!Mire az, savanyú arccal: Még szerencse! Imrus any-nyival gyorsabban öregedett nálunk, hogy megsaj-náltuk. Azért is, mert Vera, a kottatári oboás, ahelyetthogy a fiával foglalkozott volna, éber ôrkutyaként vi-selkedett, másfél méternél messzebbre nem távolo-dott Imrustól. Amikor a szaunába is követte, Tiborbácsi epésen megkérdezte: Ezek mindenhova együttmennek? – ekkor vette észre, hogy Vera murugya fiaott kapaszkodik a medence korlátjánál, s hallja. Úgyértem, Gyuri és Vica! – tette hozzá. Istenien éreztükmagunkat. Túlságosan is. Az elôtérben álló becsület-kasszás jégszekrénybôl láttuk el magunkat sörrel ésüdítôvel, a folyékony kenyér jobban fogyott. A fiúkszellentôversenye még csak Imrus élettársát háborí-totta föl, de amikor Kobra és Malaci célba pisilô baj-



nokságot rendezett a fejesugró kôkockáról, a józa-nabb többség is besokallt. Gyuri hajszál híján össze-verekedett Malacival és az öccsével. Tibor bácsi álltközéjük: Barátaim, józanság és viselkedéskultúra,igen? – hirtelen megsejtettük, hogyan intézheti azügyeket pártbizottsági íróasztalánál és közvetlentelefonvonalán.


VM



Vámos Miklós, író.Született Budapesten,1950. január 29-én. Egy lányavan, Anna (1977) és két iker-fia, Henrik és Péter (2003).

Az ELTE állam- és jogtudomá-nyi jogi karán tanult (1970 –1975), s szerzett diplomát.Az Objektív Filmstúdió drama-turgja (1975–1992).Az Ab Ovo Kiadó egyik alapí-tója és vezetôje (1992–1995).Az International Buda Stagemûvészeti vezetôje(1997–2003). A Nation (USA) címû hetilaptudósítója (1990–2005).Mûsorokat vezetett a MagyarTelevízióban (Lehetetlen,Rögtön, 2 Ember).

Fulbright-ösztöndíjaskéntés vendégprofesszorként kétévet töltött az USA-ban, aholtanított a Yale School of Drama,a City University of N. Y. és másegyetemek film- és színmûvé-szeti karain. A Magyar ÍrókSzövetsége, a Pen klub,a MÚOSZ és a SzépírókTársasága tagja.

Díjak: KISZ (1983)József Attila (1984)MSZOSZ (1996)Schell-Washington (1997)Fitz József (2001)Pro Cultura Urbis (2002)Colombus (2003)Köztársaság tiszti keresztje(2005)

Elsôsorban regényíró és novel-lista, de írt sikeres filmeket,színdarabokat és hangjátékokatis. Prózájában elsôsorbana család és a történelem kapcsolata izgatja.

VÁMOSM I K LÓ S


www. europakiado.huwww.facebook.com/europakiado


AZ ÉLETMÛSOROZATBAN EDDIG MEGJELENT:

Félnóta(REGÉNY)

Tiszta tûz(PÁROS NOVELLÁK ÉS KISREGÉNYEK)

Kedves kollégák, 1–2.(BESZÉLGETÉSEK KORTÁRS MAGYAR ÍRÓKKAL)

A csillagok világa(REGÉNY)

Apák könyve(REGÉNY)

Zenga zének(REGÉNY)

Anya csak egy van(REGÉNY)


Documents

03a VAMOS kisfuzetSZITAKOTO COVER:4+4 OKimg.alexandra.hu/images/vamosnet.pdf · „Vámos Miklós nemzedéki regényt írt, ám ezúttal eltávolodott a budapesti miliôtôl, a történet