Irodalomtörténeti utazásunk júniusi állomása ezúttal az ...img.alexandra.hu/images/franciamelleklet.pdf · és csak három nap múltán engedték ki, aztán hat szeánszos

Könyvjelzõ | 2013. június 17www.alexandra.hu

Irodalomtörténeti utazásunk júniusi állomása ezúttal az egyik legnagyobb hatású kultúrkörbe, a sajtok, a bor, megannyi mûvészeti ágazat és irányzat hazájába, Franciaországba kalauzolja el

az utazni vágyókat. Dumas, Villon, Stendhal, Moliére, Verne, Merle és Vian – szinte felsorolni is képtelenség, ki mindenkit adott az egyetemes kultúrának Európa egyik zászlóshajója.

A legkiválóbb francia szerzôk munkáit júniusban akár 60% kedvezménnyel is beszerezheti az Alexandra Könyváruházakban.

Frédéric Beigbeder

Robert Merle

Alain Ducasse

Bernard Moitessier

David Foenkinos

Boris Vian

18 Könyvjelzõ | 2013. június

Az utóbbi években mintha megindult volna a kötelezô olvas-mányokká vált könyvek újrafordítása (pl. Balzac: Goriot apó), ami jó jel, azt mutatja, szükség van arra, hogy ezek a mûvek újra beíródhassanak a magyar nyelvû könyvvilágba. Ehhez persze a szó szoros értelmében újra kell íródniuk magyarul, hiszen a fordítások 50-70 év alatt elavulnak. A francia irodalomnak, a réginek, a nem réginek és a legfrissebbnek egyre inkább helye kezd lenni a kiadói kínálatban: helye van az olvasói étlapon, ahogy a sajttálnak is az étkezést lezáró utolsó fogás elôtt.

A francia világ kitágultA frankofón világ sokkal tágasabb, mint Franciaország: azokon az országokon kívül, amelyekben mindig is, vagy évszázadok óta éltek francia anyanyelvûek (Belgium, Svájc, Luxemburg, Kana-da), ide tartoznak Franciaország volt gyarmatai, amelyek nagy része Nyugat-Afrikában található, és azok a ma is Franciaország-hoz tartozó tengerentúli régiók (francia Antillák, indiai-óceáni és csendes-óceáni szigetek), amelyek ilyen-olyan okból nem léptek a II. világháború után sem az önállósodás útjára. És olyan önálló országok is, mint Haiti, Madagaszkár vagy a Seychelles-szigetek.

Camembert, kecskesajt, plusz az a bizonyos elképzelés

A francia sajtokról az is hallott, aki nem szereti ôket. Tudjuk, hogy a sajt helye a desszert elôtt van, és hogy a sajttálon legalább 3 sajtnak mindig lennie kell: egy camembert-nek, egy kecskesajtnak és egy kemé-nyebb, sárga típusúnak. A francia irodalomról is tanult mindenki, olvasott belôle… La Fontaine-t, Perrault-meséket biztosan. No de a többi?

Sokoldalú figura. Az 1965-ös hipster-polihisztor a legújabb hírek szerint egy autógyárral is együttmûködik, egy cool vároai modell kifejlesztésén. De mindenek elôtt: páratlan népszerûségû író, újságíró, könyvkiadó. No meg filmrendezô és televíziós szemé-lyiség. Lehet ennyi minden egyszerre? Mindenesetre a könyvei igazolják: nem kizárt. Díjnyertes regényének (Francia regény, 2009) kerettörténete és apropója egy mélypont: a szerzôt kábítószer-fogyasztásért 2008-ban letartóztatták Párizsban, és csak három nap múltán engedték ki, aztán hat szeánszos kényszergyógykezelé s következett. Fogságának krónikája a család és az addigi életpálya felidézésével váltakozik. Az eredmény: szellemesen komoly, sziporkázóan önkritikus, mozgal-masan ôszinte mû. Igazi francia regény.

Frédéric Beigbeder

Francia regény260 oldal, 2800 FtAkciós ár: 2099 FtEurópa Könyvkiadó

Milyen a legújabb francia irodalom?


Ezekben az afrikai országokban és távoli szigeteken alig egy évszázada, tulajdonképpen a 20. század eleje óta létezik frankofón irodalom. Bár ez a jelzô eredetileg – a 19. század vé-gén megteremtôje, a földrajztudós Onésime Reclus szándéka szerint – nem jelentett mást, mint francia nyelvût, mára a je-lentése jelentôsen módosult. Az, ami francia, kikerült belôle: így különült el Franciaország a többi frankofón országtól, és a kontinentális franciaországi francia írók a frankofón (nem európai születésû, gyakran színes bôrû, általában nem francia anyanyelvû) íróktól.

Amikor valami más kezdôdik: a '80-as évek

Nagyjából ekkor lép színre sok ismeretlen új szerzô, többek között olyanok is, akik frankofónságukat már nem valami-féle szégyellendô, meghaladni való vagy kompenzálandó állapotnak tekintik, hanem adottságnak, amelyet vállalnak, és amelybôl erôt is merítenek: az elefántcsontparti prózaíró,

Kourouma, az afrikai frankofón regény megújítója, akinek két regényét is olvashatjuk magyarul (A Függetlenség fényes napjai, Allah nem köteles), már korábban; az afrikai frankofón színház új nemzedéke, amelynek két legkiemelkedôbb képviselôje talán a régóta Franciaországban élô Koffi Kwahulé és Kossi Efoui; a kiáltványnak is beillô esszéjükben (A kre-olság dicsérete) „kevertvérûségüket”, kevert kultúrájukat és nyelvüket a „világállapot” metaforájává tágító antillai írók, a martinique-i Patrick Chamoiseau, Raphaël Confiant vagy a guadeloupe-i Ernest Pépin, Daniel Maximin. A frankofón az ô átértelmezésükben a franciául, de több nyelvvel való írás ta-pasztalatát jelenti.

Mit jelent több nyelvVEL írni franciául?

Azt, amit minden többnyelvû közegben élô, felnövô ember ismer: a nyelvek átszövik egymást, vagy legalábbis átderen-genek egymáson, akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatá-ban, és nemhogy nem törekszünk erre, hanem szeretnénk inkább elrejteni. A nagy áttörést és az egyik legnagyobb botrányt Kourouma 1968-ban megjelenô elsô regénye je-lenti (A Függetlenség fényes napjai). A franciaországi kiadók sorra visszadobják, felháborodva „afrikai franciaságán”: az olvasók számára már a cím is értelmezhetetlen, az elsô mon-dat hibás, a könyv egésze „a francia nyelv megcsúfolása, sôt megerôszakolása”. Végül – nem véletlenül – Montrealban adják ki, hatalmas siker lesz, sorra nyeri a nemzetközi iro-dalmi díjakat, a közönség és a szakma rácsodálkozik erre a különös, „nyelvek közötti nyelvre”, amelyen Kourouma regénye szól, a szó szerint franciára fordított malinké köz-mondásokra és szólásokra.

Kimondva-kimondatlanul az ô nyomdokán indulnak el napjaink frankofón írói: levetkôzik komplexusaikat, nem akarnak már franciábbak lenni a franciáknál (mint például

Camembert, kecskesajt, plusz az a bizonyos elképzelés

Alig negyven, és máris sok mindenen túl van. Az 1974-es születésû francia író fiatalon lett sikeres, de érettség, tapasz-talat jellemzi prózáját; sokat tud az emberi kapcsolatokról, s ezt bele is írja szövegeibe. A feleségem erotikus potenciálja (2004), vagy a Boldogság esetén (2005) már elõlegezték az áttörést; amely aztán a La délicatesse-szel (magyarul Nathalie második élete; 2009) meg is történt. Audrey Tautou-val a fõszerepben nagy sikerû film is készült ebbõl a modern kori szellemes

szerelmes történetbõl; amely messze nem pusztán szerelmes regény. És nem csak azért szerethetõ, mert a fõhõsnõrõl, Nathalieról, aki egy tragédia után kezdené újra lezártnak tekintett életét, már mindig Audrey Tautou jut majd eszünkbe. Hanem azért, mert „úgy” van megírva: bölcsességgel és humorral. Foenkinos a zene embere is, John Lennonról írott mítosztörõ könyve (2010) tanúskodik errõl.

David Foenkinos

Nathalie második élete212 oldal, 2900 FtAkciós ár: 1999 FtEurópa Könyvkiadó

Párizs jelképe, az Eiffel-torony (1889). A nagyság és dicsôség már a múlté?


sok tekintetben az elsô nagy nemzedék, például a francia Aka-démia tagjává választott Senghor), felszabadultan nyúlnak a francia nyelvhez és a sajátjukhoz, merészen, szinte gátlástala-nul vegyítik, képesek egyszerre kívülrôl és belülrôl látni, az anyanyelvi beszélô biztonságával, de a kívül (is) álló, külsô szemlélô szemszögébôl. Nem hiába hasonlítják például a Goncourt-díjas Chamoiseau nyelvteremtô erejét Rabelais-éhez (1992, Texaco). Rendkívüli nyelvi feszültség, valami radikális másság, Freuddal szólva vonzó és „nyugtalanító ide-genség” jellemzi általában a kortárs frankofón írók legjobbja-inak írásait. A frankofónság rájuk aggatott fogalmát ily mó-don értelmezik át, és töltik meg tartalommal.

A több nyelvvel írás tapasztalata nem áll távol a Nobel-díjas (2008) Jean-Marie Gustave Le Cléziótól sem, aki maga is többnyelvû közegbôl (Mauritius) származik, otthonosan mozog ezenkívül a spanyol nyelvû, az észak-afrikai és egy ideje az ázsiai kultúrákban is. A kritika sokáig fanyalgott is „szinkretizmusa” miatt. A frankofónság zavarossá váló fo-galmát ô nem kevésbé radikálisan újítja meg: azt nyilatkoz-za, hogy „frankofón író vagyok, mivel franciául írok”, vagyis visszatér a szó eredeti, 19. századi jelentéséhez, nagylelkûen megpróbálva lehámozni róla az idôközben hozzátapadt gyar-mati és gyarmatosítás utáni mellékzöngéket. Ott szerepel a 2007. március 16-án a Le Monde-ban megjelenô, A világ-irodalomért címû kiáltvány 44 aláírója között is. Az aláírók köre egyébként nagyon vegyes: ott találjuk a neves (poli-tikai) krimiszerzôt, Daeninckx-et, a Kanadából áttelepült Nancy Hustont, a kínai származású Dai Sijiet, haiti, afrikai szerzôket, és természetesen a két kezdeményezôt: Michel Le Bris-t és Jean Rouaud-t. Nem a goethei világirodalom kon-cepciójáról van itt szó, hanem a világzene vagy az angolszász világban elterjedt world fiction mintájára bevezetett új foga-lomról, amely kiküszöböl(het)i és felvált(hat)ja a történelem terhét magán viselô frankofónia koncepcióját.

Helyváltoztatás

Ez a kiáltvány egyértelmûen jelzi azt a fordulatot, amely az elmúlt két-három évtizedben érlelôdött: a francia irodalom jelentôs része már nem úgy tekint önmagára, mint centrum-ra és megkérdôjelezhetetlen viszonyítási pontra, hanem mint a francia nyelven íródó irodalmak egyikére. Talán a legrégeb-

Minálunk is igen népszerû író; szinte minden könyve megjelent magyarul. Pontos, az olvasót végig lekötõ, gondolatébresztõ, társadalomkritikus könyvei közül jó néhány a hazai közbeszédbe, közgondolkodásba is bekerült. A Mesterségem a halál (1952), az Állati elmék (1967), a Védett férfiak (1974), a Francia história (1977), a Majomábécé (1989) komoly visszhangot váltottak ki megjelenésük idején – nálunk is. Merle 1908-ban született Algéri-ában. Filozófiát és irodalomtörténetet hallgatott a Sorbonne-on, harcolt a II. világháborúban, ott volt Dunkerque-nél, sínylõdött ha-difogságban. A háborús élményeibõl írt Két nap az élet címû regényét 1949-ben Goncourt-díjjal ismerték el. Mint annyi nyugati író, õ is hitt a kommunizmusban. A Szovjetunió 1979-es afganisztáni bevonulásáig. Akkor a megszállást elítélte, gyarmatosításnak nevezte, s a kommunista párt kizárta soraiból.

Robert Merle

A sziget616 oldal, 3500 FtAkciós ár: 2799 FtEurópa Könyvkiadó

Könyvpiac egy párizsi botanikus kertben.A frankofón irodalom mérhetetlenül nagy kincsestár


bire, talán a legnagyobb terjedelmûre, de egyre a sok közül. A hierarchia felszámolódott, a hatalom szétosztódott. Párizs sok tekintetben továbbra is centrum maradt, de sokat veszí-tett az erejébôl. Érezhetô a kívülhelyezôdés és elvándorlás (a mással, az idegennel való találkozás, együtt-lét, együtt-írás) vágya. A köztes állapot (határ-lét vagy metszet-lét) vonzób-bá vagy vállalhatóbbá válik. A legújabb írónemzedéket sok tekintetben a migránslét jellemzi (Dany Laferrière, Alain Mabanckou), ha úgy tetszik, valamiféle otthontalanság, ha úgy tetszik, a magunkra kényszerített bizonyosságokról való lemondás, bizonytalanságunk, folyamatos változásunk válla-lása. Ez azonban azt is jelenti, hogy a francia irodalom kilé-pett a világba és közelebb jött hozzánk. Van, aki valóban Ber-linbe költözött (Marie N‘diaye, Jean-Yves Cendrey, Cécile Wajsbrot), van, aki Budapestre. Egyikük most fordította újra franciára Kosztolányi Neróját, másikuk magyarul írt – sok tekintetben – francia regényt (Marc Martin Márk: Járt utat kétszer járj!).

Az a bizonyos elképzelés…

A regényíró Jean Rouaud szerint – akinek legismertebb mûve az a sajátos, többes szám elsô személyben megszólaló család-regény, amellyel 1990-ben ismeretlenül berobban az irodalmi életbe, magyarul is olvasható (A becsület mezején) – a 2007-es kiáltvány egyik célja a francia irodalom egy bizonyos elképze-lésének megingatása volt. Ez a bizonyos elképzelés a franciák számára egy másikat hív elô, amely azóta, hogy De Gaulle leír-ta Emlékiratai elsô kötetének legelején, szállóigévé vált, a poli-tikusok annyit idézték, hogy mára már elcséplôdött. Eredeti-leg így hangzott: „Mindig (azaz már nagyon fiatalon) volt egy bizonyos (értsd: nagyon is pontos) elképzelésem arról, hogy mi is Franciaország…” Francia fül és elme számára a bizonyos elképzelés óhatatlanul ehhez a bizonyos elképzeléshez kapcso-lódik. Nem véletlenül idézi ide ezt Rouad: úgy tûnik, Francia-országban végképp véget ért az az idôszak, amikor az irodalom az államhoz, pontosabban a nemzetállamhoz kapcsolódott. Mostanra eloldódott tôle.

Ami hiányzik – és ami nem

Egy irodalmat vagy egy irodalmi korszakot leginkább az jel-lemez, hogy mi hiányzik belôle, és mi van erôsen (talán a ko-rábbi idôszakoknál erôsebben is) jelen. A De Gaulle-i bizonyos elképzelésben feltétlenül ott rejlô, részben a francia katoli-cizmusban, részben a köztársasági hagyományban gyökerezô kultúrmisszió hagyománya ma szembeszökôen hiányzik. Bár-milyen lassan is változnak a mentalitások, Franciaországnak a 20. század utolsó negyedében végképp szembe kellett néznie azzal, hogy néhai nagyhatalomból európai középhatalommá vált. Gyarmatbirodalma felszámolódott, de kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után: a francia társadalom nyelvi, vallá-si, kulturális tekintetben hatalmas átalakuláson ment keresz-

Igazi kult-szerzô. Nálunk is, hiszen szinte minden középiskolás átmegy azon a korszakon, amikor kezében a Tajtékos napokkal, vagy a Venyigeszú és a planktonnal álldogál a suli folyosóján, és keres valakit, aki ugyanazt érzi. De ne ironizáljunk! Igenis van Vian-érzés. Persze maga Vian is ironizál, szürrealista és egyben poétikus szövegalkotása, meglepô és közben vonzó szöveguniverzumot hoz létre. Mindössze 39 évet élt ez a különös alkotó (1920–1959), forrásai, hatásai legalább annyira képzômûvészetiek, mint irodal-miak, miközben a jazz-hez is köze volt, állítólag még Miles Davis-

szel is zenélt. A Tajtékos napokat, amelyrôl a Könyvjelzô 58. oldalán bôvebben olvashat, 1946-ban jelentette meg, és nehéz nem arra gondolni, hogy a háború szürreális valósága is belejátszott Vian prózájába. Amely a szerzô életében inkább megrökönyödést váltott ki, mint sikert. De az utókor kult-státuszba emelte.

Boris Vian

Pusztuljon minden rusnyaság!208 oldal, 2500 FtAkciós ár: 1799Cartaphilus Könyvkiadó

Szerzôk és kritikusok a tavalyi Salon Du Livre-en, Párizsban. Egy társadalom, ahol a kultúra „ügy”


tül az utóbbi évtizedekben (a második legnagyobb vallás jelen-leg az iszlám), Franciaország ma sokszínûbb, mint történelme során eddig bármikor.

A szabadság, egyenlôség, testvériség már létrejöttekor, a francia forradalom idején is csak megszorításokkal (jog elôtti egyenlôség) képviselhetô utópisztikus eszméjébôl mintha a legutolsó kerülne egyre inkább elôtérbe. Ha fel kell ismer-nünk egyenlôségünk korlátait (a költô René Char nem is szépít, szabadság, egyenlôtlenség, testvériségként parafrazálja a Köztársaság jelmondatát), marad-e más lehetôségünk, mint-hogy egyenlôtlenségünkbôl kiindulva, de nem erre építve, az emberi lét alapadottságaként, ugyanakkor feladatként is elfo-gadva a köztünk létez(het)ô szolidaritásra helyezzük a hang-súlyt? A világháború alatt, Londonban, a De Gaulle-hoz közel álló körökben készült egy filozófiai tervezet Az emberi jogok nyilatkozatának kiegészítésére: Simone Weil ebben az írásában – amely végül kéziratban marad, és Camus közremûködésével jelenik meg 1949-ben – az ember iránti kötelességekrôl beszél. (Magyarul nemrég jelent meg Begyökerezettség címen.) A mai francia irodalom mintha ezt gondolná tovább vagy újra: egy-más iránti kötelességeinket és az állam, a közösség egyén iránti kötelességeit is, melynek alapja minden egyes ember méltósá-gának tisztelete.

Kritikus, nyugtalanító, zavarba ejtô irodalomNem a botrányokra gondolok, amelyeket általában a média hoz létre vagy fúj fel, és természetesen nem is arra az iroda-lomra, amely gyakran igen magas színvonalon kiszolgál létezô elvárásokat és igényeket, bizonyos elképzeléseket. Hanem arra a nagyon tág értelemben kritikus vagy kritikai irodalomra, amely az irodalmat olyan helynek, talán kísérleti terepnek te-kinti, ahol a kérdések feltevôdnek (fel kell tevôdniük?), a dol-gok (át)értelmezôdnek. Tulajdonképpen elvégzi a kritikáról

alkotott egy bizonyos elképzelésünk kritikáját is, sok tekintet-ben a felvilágosodás hagyományához kapcsolódva, sok tekin-tetben még messzebb nyúlva, felelevenítve egyúttal egy olyan irodalomelképzelést, amelyben szépirodalom és humán tudo-mányok (történetírás, filozófia) még nem váltak el egymástól.

Az új francia irodalom nyugtalan irodalomMég nem tudni, mi, de a francia irodalomban megint törté-nik valami. Sokan a visszatérés irodalmaként emlegetik. Igaz, újra és hangsúlyosan megjelenik a szerzô és vele az önélet-írás (Roubaud: A nagy londoni tûzvész, amely az önéletrajz mûfaját és lehetôségeit újragondoló és megkérdôjelezô vállal-kozás elsô kötete), családtörténet (Michon, Ernaux), autofikció

Ha valaki körülhajózza a Földet egy vitorlással, ráadásul másfél-szer és teljesen egyedül, nem csoda, hogy letisztul. Gondolná a megrögzött szárazföldi. Ám valóban: Bernard Moitessier, aki 1968–69-ben körülnavigálta a bolygót, teljesítette maga vá-lasztotta misszióját, s még szöveggé is tudta formálni. Egyszerû, közben költôi és filozofikus módon. Írása nem csak a magányos barangolók és hajósok bibliája, hanem azoké is, akiket a véges végtelen érdekel, és benne a helykeresô ember. Moitessiert is ez izgatta, nem a verseny – egyszer ki is szállt egy hajósviadalból. Miért? Ahogy maga fogalmazott egy kalandos és veszélyes útjáról küldött üzenetében: „…mert boldog vagyok a nyílt tengeren és talán megmentem a lelkem“. Nos, a lelke megmentésén túl a Kék Bolygó megmentése is foglalkoztatta: környezetvédelmi aktivista volt, tiltakozott a nukleáris fegy-verkezés ellen.

Bernard Moitessier

A hosszú út368 oldal, 3999 FtAkciós ár: 2399 FtAlexandra Kiadó

Iskolások Grenoble-ben. Soknemzetiségû, változatos kultúrájú közeg


(Doubrovsky, akitôl a kifejezés is származik) és fikciós életrajz (Michon Rimbaud-ja); a történelem, akár nagybetûvel (Rouaud, Claude Simon) és a párhuzamos történelmek is (Chamoiseau), vele a történetmondás, inkább a történetek, mint a Történet; a valóság, a dolgok (amelyek már jó ideje foglalkoztatják a francia gondolkodókat és írókat: Perec, Ponge, Foucault) „realista” leírása és elbeszélése, s ezzel olyan rétegek, közegek, helyek és problé-mák, ahova az irodalom régen nem kalandozott: a francia vidék (Echenoz, N’diaye), a vidéki kispolgári lét (Annie Ernaux), a gyár, a gyári munka átalakulása (Francois Bon), a külvárosi lét, amely egyrészt a munkásléthez, másrészt a bevándorláshoz kap-csolódik (Azouz Begag, Faïza Guène).

Igen, a francia irodalom megint szól valamirôl és valaki(k)rôl. De ezt egyrészt mindig abba a kritikai keretbe ágyazva

teszi, amelyrôl már szóltunk (kritikai munkaként), más-részt személyes tapasztalatként. Ez általában nem jelent – legaláb bis nem a megszokott módon – személyes hangot, inkább a megéltség hitelességét. Ennek különbözô válto-zatait dolgozzák ki a kortárs francia regényírók a látszólagos szenvtelenségtôl (Echenoz, Toussaint, Oster, Deville) és mini-malizmustól az antropológiai hûségig és dokumentumszerû-ségig (Ernaux), a vallomásig vagy a tanúságtételig (Grimbert, Mattern, Faïza Guène), a szerzô regényszereplôként való fel-léptetéséig különféle változatokban.

Nem a visszatérés irodalma tehát a mai francia irodalom, hanem az újragondolásé és az átértelmezésé. Hiba lenne azt gondolni, hogy az Új Regény „köldöknézô, meta- és inter-textuális kísérletei” után végre visszatért az „igazi irodalom”, történetekkel és szerethetô-gyûlölhetô szereplôkkel. Egy-részt, mert az Új Regény sokkal több, és sokkal többszínûbb ennél. Másrészt pontosan akkor, amikor megint elkezd mo-zogni valami a francia irodalomban, az 1980-as évek elején, az Új Regényírók is mozdulnak: Sarraute, Robbe-Grillet ekkoriban megjelenô mûvei (Duras-é, Claude Simoné már korábban is) ugyanazokat a változásokat tükrözik, ame-lyeket az akkor publikálni kezdô nemzedék mûvei. Nem generációváltásról, és nem is egyszerû akció-reakcióról van tehát szó, az akkor indulók nagy része nem tagadja meg az Új Regény örökségét sem, „a gyanú” iskoláját kijárva, az ide-genség (a másik, a nyelv, a saját idegenségünk) tapasztalatán megedzôdve, de nem túllépve rajta ír máshogyan. Valamifé-le furcsa, etikai tartást jelent ez (még az olyan különös, pro-vokatív figurák esetében is, mint Houellebecq): szólni azok nevében és azokért is, akiknek erre nincs módjuk, számot vetve ugyanakkor azzal, hogy az irodalom (írás és olvasás) mindig személyes tapasztalat.

TóTH RéKA

Alain DucasseSéf, étteremtulajdonos, gourmet és… minden, ami a gasztronómia kultúrájához köthetô. Miután séfként komolyabb elismertségre tett szert, éttermeket nyitott, s éppenséggel az elsô volt, aki Michelin-csillagos étterem tulajdonosa lehetett. Világhódító e területen, 2000 óta New Yorkban is tevékenykedik, s az étter-mek mellett az edukációt is fontosnak tartja. Gasztro-iskolája van, könyvek szerzôjeként is ismerik. Elegáns, komoly helyeken dolgozott mindig, s ilyeneket is alapított – azaz a múlt idô haszná-lata itt pontatlan, hiszen Ducasse aktív és tevékeny (a Könyvjelzô

76. oldalán, egy könyvén keresztül részletesebben is bemutatjuk munkásságát). Tudását enciklopedikus formában is megörökítette – de ne ijedjünk meg, néha ô is odadob egy sima omlettet. Persze, azt is csak stílusosan!

Desszertek és cukrászat584 oldal, 7500 FtAkciós ár: 4999 FtAlexandra Kiadó

Graffitik egy párizsi ház falán.Nyugtalan társadalom, nyugtalan irodalom


„Mûvészet" – Mai francia drámákAz ezredforduló bõ évtizedé-nek termésébõl merítõ kötet a magyar színházak által bemutatott színmûvek mellett a legfontosabb szerzõktõl közöl egy-egy darabot.

Európa Könyvkiadó

564 oldal, 3700 Ft Akciós ár: 1499 Ft

François MauriacA szerelem sivataga – KisregényekMauriac szellemének szülötteit sze-relmes irigységgel kíséri, ki-kiesve a szenvtelen elbeszélõ elegáns és egyhangú szerepébõl.



Alexandre DumasA Vörös SzfinxEz a regény elõször kerül a magyar olvasók kezébe. Dumas visszatér a tizenhetedik század francia történelméhez, de A Vörös Szfinx ellendarabja A három testõrnek.



Edmond RostandCyrano de BergeracA harminchat évet élt lovag története Rostand romantikus versdrámájának köszönhetõen „új meg új ifjúságok szívét dobogtatja meg", mint Szerb Antal írja.



Henri Beyle StendhalVörös és fekete – Krónika 1830-bólFordulatos, izgalmas és elgondolkod-tató történet a XIX. századi francia társadalomról, ahol a történet

magvát a fõhõs szerelmei és lelki vívódása adja.



Alxis de TocquevilleEmlékképek 1848-rólNem tudományos munka, hanem érdekes, egyedülálló történelmi forrás. Majdnem minden oldalon mé-lyenszántó bekezdések, karcolatok bizonyítják írójuk mûvészetét.



Maurice DruonZeusz emlékirataiA szerzõt elsõsorban a középkor francia történelmébõl merítõ regényeirõl ismerhetjük, ez a szellemes, pajzán írása azonban a görög mitológia világába kalauzol.



Christian JacqTutanhamon utolsó titkaMark Wilder furcsa levelet kap, amely fenekestül forgatja fel az egész életét. Egyiptomba hívják,

ahol nyomába ered a fáraó utolsó titkának…



Christian JacqRamszesz 1. – A fény fiaA könyv Ramszesz korába kala-uzolja el az olvasót, aki naggyá és erõssé tette Egyiptomot, és visszaadta a csodás birodalom hajdani dicsõsségét.



André CastelotJoséphineA tudományos igényû, érzékle-tes, fordulatokban, intimitásban gazdag monográfiája Napoleon Bonaparte tábornok feleségének életét mutatja be.



Robert MerleFrancia história – Francia história I. kötetA Francia história regényfolyam elsõ darabja. A sorozat 13 izgalmas, fordulatos kötetben dolgozza fel a

francia történelem egyik legviharosabb idõszakát.



Pierre MerleRobert Merle – Egy szenvedélyes életMerle zárkózott ember volt, féltékenyen õrizte titkait, de nem hagyta veszendõbe menni: gondo-san tárolta iratait, leveleit.



Érik EmptazA Medúza átka1816-ban francia flotta indul Szenegálba, mely zátonyra fut. Mindössze tizenötüket találja életben a mentõakció. Csodás megmenekülés? Emberevés az ára.



Fred VargasMesszire fuss, soká maradj!A népszerû írónõ civilben közép-korász, és pestisszakértõnek sem utolsó. Regénye izgalmas, okos és mulatságos – vérbeli krimi.



Jacques AttaliKi kormányozza holnap a világot?Az Európai Újjáépítési és Fejlesz-tési Bank (EBRD) alapítója olyan kérdésekre keresi a választ, hogy dönthetünk-e magunk a sorsunkról.



Jean-Christophe RufinVesztett ügyekGrégoire Európa segélymissziós hírnökeként érkezik Asmerába, ahol egy öreg örmény fegyverkereskedõ barátja lesz. Naplója rögzíti a segélymisszió krónikáját.



Alfred JarryKét ÜBÜ-dráma – Schall Eszter rajzaivalAlfred Jarry drámái színháztörténeti jelentõségûek. Olyanok, melyek az elmúlt évszázadban elsõsorban szín-házi mítoszként foglaltak helyet.

Cartaphilus Könyvkiadó


Charles BaudelaireA mesterséges mennyországok – Felvidéki András rajzaivalCharles Baudelaire kötetébe a kor legfõbb bódító szereirõl – a hasisról,

az ópiumról és a borról – írt esszéit gyûjtötte össze.



akciós ajánlat


Thierry JonquetTarantulaThierry Jonquet a bûnügyi regények egyik legnépszerûbb francia mestere. A könyv alapján készült A bôr, amelyben élek címû, Pedro Almodóvar-film.



Laurent GaudéEldorádóA Párizsban született Laurent Gaudé, alig több mint egy évti-zedes írói múlttal a háta mögött, máris a kortárs francia irodalom egyik legfényesebb csillaga.



Viviane VillamontAz ördög parfümjeVillamont egy francia kislány törté-netét meséli el felesleges sziporkák és hamis mentségek nélkül. Pátosz, könyörület és együttérzés nélkül. Az igazság erejével.



Mathias MalzieuA szív mechanikájaA francia rockénekes romantikus, fanyar meséjét bizarr ötletekkel megbolondítva, mintegy fapofával meséli el nekünk – szinte rajzfilm, képregény, ám mégis irodalom.



Paula McLainA párizsi feleség Ernest Hemingway és elsô felesége, a féltékenységgel és ön-bizalomhiánnyal küszködô Hadley Richardson szívszorító szerelmének története.

Alexandra Kiadó


Ines de la Fressange, Sophie GachetPárizsi sikk Ines de la Fressange – a francia sikk ikonikus alakja – megosztja velünk a divat világában eltöltött évtize-dek alatt magáévá tett trükkjeit.

Alexandra Kiadó


Rick SteinFrancia Odüsszeia Gyönyörû ételfotókkal és tájké-pekkel illusztrált könyv, emlék egy szokatlan és idillikus utazásról, emellett pedig klasszikus és külön-

leges receptek izgalmas gyûjteménye.

Alexandra Kiadó


Fiorella NicosiaGauguinGauguin életének esszenciája saját elveszett paradicsomának felkutatása: rátalálás arra a helyre, ahol a mûvészetbôl meg

tud élni, és szabadon élhet szenvedélyének.

M-érték Kiadó


Caroline Lemoine15 perc franciaMindössze napi tizenöt perc nyelvta-nulással eljuthatsz a francia beszédig és szövegértésig. A könyv egyedi vizuális megjelenítése megkönnyíti a tanulást.

M-érték Kiadó


FranciaországEz a gyakorlatias, gazdagon illuszt-rált útikalauz az Ön legmegbízha-tóbb útitársa! Telis-tele szállá-sokkal, programokkal, térképekkel, túraútvonalakkal

Panemex Kiadó


Mike Gerrard, Donna DaileyÚtitárs Top 10 – PárizsTop 10 útikönyvünkben az elsô osztályon utazó és kispénzû turisták egyaránt megtalálják a kedvükre való legfontosabb látnivalókat.

Panemex Kiadó


Alexandre Dumas, Oliver HoA három testôr A Klasszikusok könnyedén sorozat eme kötete lehetôvé teszi az ifjú olvasók számára, hogy már gyerek-korukban megtapasztalják Dumas idôtlen történetének varázsát.

Alexandra Kiadó


Jules Verne, Lisa ChurchNemo kapitány Egy tenger alatti világba léphetsz itt be, melyen rendkívüli kalandok várnak rád. Légy Aronnax professzor társa, aki egy rémisztô tengeri lény nyomába szegôdik.

Alexandra Kiadó


Victor Hugo, Deanna McFaddenA notre-dame-i toronyôrVictor Hugo könyvének átdolgozá-sa a középkori Párizsba repít, mely a történet lényegét megragadva a fiatalabbak számára is érdekessé teszi a regényt.

Alexandra Kiadó


J. M. G. Le ClézioUtazás a fák országábaEgy kisfiú – unatkozik, és szeretne útra kelni – látogatóba megy az erdôbe a fákhoz. Csodás és költôi utazás – egy nagy kortárs író meséje.



Alain VircondeletA kis herceg igaz történeteAlain Vircondelet irodalomtörténész Antoine de Saint-Exupéry jegyzetei és vázlatai felhasználásával meséli

el A kis herceg születésének körülményeit.



A kis herceg – Varázslatos puzzle-könyvA kiadványban 6 varázsla-tos puzzle található A kis herceg történetébôl.

Alexandra Kiadó


A legszebb La Fontaine-mesékA kötetben megtalálhatók a legismertebb mesék, melyek mind jeles példái a La Fontaine-re oly jellemzô józan bölcses-ségnek és maró gúnynak.

Alexandra Kiadó


akciós ajánlat


utazás

És tegyük hozzá, egy fapados repülôjegyet, némi idôt-szervezést is, a teljes Franciaországgal egyetemben. A következôkben csa-ládosoknak, szerelmeseknek, baráti társaságoknak egyaránt ajánlunk programokat.

CsaládokTegyük fel, hogy gyerekekkel érkezünk a gall fôvárosba. Ilyen-kor jó szolgálatot tehet a National Geographic Csavargások-soro-zatának Párizs-kötete: a könyv szerzôi ugyanis komplett családi (értsd: kisebbeknek sem ordítóan unalmas) hétvégét állítottak össze. Ha a teljes, két napra tervezett túrát végigtalpaljuk, ak-kor a lurkók megismerkednek az összes obligát látnivalóval az Eiffel-toronytól a Champs-Élysées-n, a Tuileriák kertjén és a Notre-Dame-on át a Diadalívig. Az is elképzelhetô azonban, hogy hiszünk a szeretettel nevelés erejében, ezért kifejezetten csak a valóban gyerekbarát látnivalókra összpontosítunk. Így a víkend alatt laza tempóban ismerkedhetünk meg például a Parc de la Villette-tel: a Párizs északkeleti szélén húzódó terjedelmes park minden kicsinek tartogat valamit a játszóterektôl a futuris-ta természettudományos múzeumig. Valamivel felnôttesebb szórakozás a Pompidou központ, viszont ha kis szerencsénk van,

IV. Henrik, a hugenottából lett katolikus, a híres francia király nagytermészetû ember lehetett: a házasságaiból született két gyer-mek, illetve a balkézrôl született ki-lenc csemetéje mellett a krónikások hat szeretôjének nevét is megôrizték. A legtöbben mégsem eme impozáns férfiúi teljesítményérôl ismerik, hanem híres mondásáról, amely szerint Párizs megér egy misét.

Tetôtôl talpig

Gallia


utazás

épp lesz majd valamilyen gye-rekfoglalkozás az intézményben lévô Gyerekközpontban (L’A-telier des enfants). Ha mégsem, akkor irány a szintén a földszin-ten lévô Galerie des Enfants, ahol kifejezetten kisebbeknek szóló mûvészeti kiállításokat és foglalkozásokat szerveznek. Vagy elmehetünk a Musée de la Poupée nevezetû intézmény-hez (ez a babamúzeum babák, babaházak és hasonlók pompás gyûjteményét ôrzi az elmúlt két évszázadból), esetleg Párizs leg-régebbi (1836), roppant látványos játékáruházába, az Au Nain Bleu-be. Fontos figyelmeztetés: itt csak nézelôdni érdemes, vá-sárolni kevésbé: a boltban soha ne adjuk gyerekeink kezébe a pénztárcánkat. Semmilyen körülmények között.

PárokA bátrak nem félnek az oroszlántól, az igazán bátrak pedig a közhelytôl és a giccstôl sem: ha szerelmünkkel utazunk egy pá-rizsi hétvégére, nyugodtan összpontosítsunk a Montmartre-ra. A hagyományosan bohémként elkönyvelt negyed valamennyit vesztett ugyan mostanában romantikus légkörébôl, de ettôl még érdemes csavarogni egyet a falusias hangulatú, szûk, kanyargós utcácskákon. A kóborláshoz kalauznak válasszuk a National Geographic Traveler-sorozatának Párizs címû kötetét; a könyv vonatkozó fejezete alapos leírást ad a negyed fôbb látnivalóiról a place Pigalle mulatóitól a Sacré Coeur bazilikán át a legendás Lapin Agile mulatóig, amely olyan viszonylag ismert törzsven-dégekkel dicsekedhetett egykor, mint pl. Picasso, Apollinaire vagy Modigliani. És ha már festôk: mindenképp nézzük meg a Montmartre két megmaradt szélmalmának egyikét, a Moulin de la Galette-et, amelyet egykor Renoir is megfestett (ma étte-rem mûködik az épületben). Ha vidéki andalgásra vágyunk, válasszunk valamilyen szabad-téri elfoglaltságot a Panemex kiadó Útitárs-sorozatának Úton-útfélen Fran - ciaország címû kötetébôl. Kiváló, 3-4 napos túrát tehetünk például Giverny és Varengeville-sur-Mer között Párizstól északra. Útközben felkapaszkodhatunk Oroszlánszívû Richárd kastélyába, a Château Gail-

lard-ba, összeszámolhatjuk, hány különbözô mintájú favázas ház áll Lyons-la-Forêt-ben, esetleg bükkö-sökben kószálhatunk St. Saëns kör-nyékén. Utóbbi esetben vigyázzunk a kullancsokkal: a románc köztudot-tan rosszul viseli a vérszívókat.

HaverokHa laza baráti társasággal indulunk Franciaországba, és na-gyon-nagyon jól megy, vagy épp nagyobb összeget örököltünk, vagy simán csak más pénzét költjük, akkor irány a Riviéra! Kövessük az Alexandra Kiadó Time Out-sorozatának Dél-Franciaország címû kötetében olvasható tanácsokat, és kezd-jünk Cannes-ban, ahol az öbölre nézô Palais des Festivals a híres filmünnep idején kívül is nyüzsög a médiamoguloktól, producerektôl, a mozikból ismerôs nemzetközi hírességektôl. Bámészkodjunk kicsit itt, mielôtt a nyaranta zsúfolt strando-kon tartunk mustrát, vagy elkortyoljuk a kötelezô délutáni aperitifet a boulevard de Midin és a La Croisette-en szétszórt bisztrók valamelyikében. Éjszaka meg igyekezzünk helyet keríteni valamelyik felkapott szórakozóhelyen, mondjuk a Le Bâoli nevûben, ha Scorsesének, DiCapriónak és Tim Robbinsnak jó volt, mi sem csalódhatunk nagyot. Ha Nizzába vetôdünk, kötelezô látnivaló a Vieux Nice, vagy-is az óváros: pasztellszínû házak, galériákkal, ételbárokkal teli, szûk sikátorok, menô fiatalok, csicseriborsós socca. Szomba-tonként érdemes kimenni a place du Palace du Justice-en a könyv- és nyomtatványvásárra: ha nem is vagyunk kimondott bibliofilek, a tarka nyüzsgés biztos tetszik majd.A riviérai utat stílusosan Monacóban, e kb. harmincezer lako-sú, 2 km2-es törpeállamban fejezzük be. Ha meg akarjuk kísér-teni a szerencsénket, ezt mindenképp a legendás Casino de Monte-Carlóban tegyük. A szabályok értelmében viszont nem

mehetünk be, ha nem vagyunk 18 évesek, nincs nálunk fényképes igazolvány, vagy ha monacói ál-lampolgárok, esetleg egyházi sze-mélyek vagyunk. Akkor bizony így jártunk.

S. D.

Úton-útfélen Franciaország 264 oldal, 4900 FtAkciós ár: 3799 FtPanemex Kiadó

Dél-Franciaország 368 oldal, 4999 Ft

Akciós ár: 2499 Ft Alexandra Kiadó

Csavargások Párizs utcáin

192 oldal, 2799 FtAkciós ár: 2199 Ft

Geographia Kiadó

Párizs 272 oldal, 4500 FtAkciós ár: 3599 Ft Geographia Kiadó


Viszonylag kevesen vagyunk, akiknek szalonkát, galambot vagy sármányt kell készítenie a vasárnapi ebédre, jóval töb-ben viszont, akik a piacokon felbukkanó, ritkábban terítékre kerülô fácánt, nyulat, vadkacsát vagy bárányt szeretnénk mes-teri módon feltálalni. Nos, akkor legjobb, ha elôvesszük egy igazi konyhamûvész albumát: milyen is a tuti megoldás!

Alain Ducasse, a 19 Michelin-csillagos sztár-séf új könyve hiánypótló lehet a szakács-könyvek között. Édesanyám százéves sza-kácskönyvében láttam utoljára ennyiféle vadételt, természetesen még a régi techno-lógiákkal és eszközökkel, s közülük nem egy napokig készült. A két könyv között eltelt idôszakban talán nem is hiányoztak nekünk annyira ezek a receptek – a vadásztársaságo-kat leszámítva nem nagyon lehetett efféle húsokhoz hozzájutni. Mostanában viszont a piacokon is sokkal többféle állat húsát lehet

kapni, és ezekhez a jó szakácskönyv is dukál – Ducasse köny-ve pedig pont az, amire szükségünk van. Nincs olyan húsfajta, amihez ne lenne benne egy-egy jó recept. Francia gyökereit le sem tagadhatja, miközben végtelen könnyedséggel ötvözi a modern technológiákat és a hagyományos ízeket. Alain Ducasse azt mondja magáról, hogy olyan, mint egy

virágkereskedô, aki szétosztogatja az áruját. Ez igaz is: minden titkát, trükkjét megosztja velünk. Megtud-juk, hogy hogyan készítsük elô és süssük meg példá-ul a galambot, hogyan készül hozzá a tökéletes köret, és végül azt is, hogy hogyan tálaljuk fel, hogy úgy nézzen ki, mintha egyenesen a sztárséf New York-i konyhájából hoznánk. Legyünk tehát bátrak, pró-bálkozzunk új ízekkel, újfajta húsokkal, és forgassuk sokszor a nagylelkû virágkereskedô pazar könyvét!

gasztro

Egy fenyôrigómell rendel!

Hozzávalók4 személyre

4 marhapofa40 cl marhahúsleves

húsfazékból30 cl marhapecsenyelé

¼ csokor metélôhagyma5 szem sarawaki

fekete bors

Fûszeres szósz400 g vöröshagyma

20 cl tyúkhúsleves1 ág kakukkfû

½ babérlevélnéhány petrezselyemszár

sóvirág30 g vaj

10 cl érett borecet10 konfitált* paradicsomszelet

¼ csokor majoránna

Marhapofa burgonyalepénnyelhagymalekvárral és konfitált paradicsommala marhapofa elôkészítése és fôzéseA marhapofát megtisztítjuk a zsírtól és az inaktól. Meghintjük kevés sóvirággal,* és vákuumzacskóba tesszük, hozzáadjuk a borsot és a húslevest. A zacskót forrásban lévô vízbe he-lyezzük, majd azonnal kivesszük, és jeges vízben kihûtjük.Ezután a pofát 36 óráig fôzzük 60 °C-osvízfürdôben. Kivesszük a zacskót, majd 15 percig szobahômérsékleten, 15 percig csapvízben, végül jeges vízben lehûtjük.

Fûszeres szósz: Petrezselyembôl, kakukkfûbôl és babérlevélbôl, fûszercsokrot* készítünk. Megtisztítjuk a hagymát, hosszában kettévágjuk, szétválasztjuk a réte-geket, majd ismét hosszában 3 mm széles csíkokra szeljük. Serpenyôben felolvasztjuk a vajat, hozzáadjuk a fûszercsokrot és a hagymát, sóvirággal meghintjük, és a hagymát megfonnyasztjuk.Amikor már jól megpuhult, felöntjük az érett borecettel, és a lét elpárologtatjuk. Ismét felöntjük a tyúkhúslevessel, és lassan pároljuk. Gyakran megkeverjük, szép egyenletes színûre pirítjuk. Amikor a hagyma jól megsült és a húslé gyakorlatilag elpárolgott, ellenôrizzük az ízesíté-sét, rozsdamentes tálba kiöntjük, lefedjük folpackkal, így hagyjuk kihûlni. Közvetlenül felhasználás elôtt ismét felmelegítjük, hozzáadjuk a kockára vágott konfitált paradicsomszeleteket, valamint a majoránna-leveleket. Ellenôrizzük az ízesítést, és meglocsoljuk néhány csepp érett borecettel.

Alain Ducasse konyhamûvészete – Húsételek

384 oldal, 7500 Ftakciós ár: 4999 Ftalexandra kiadó


gasztro


2 hízott kacsamájnagyobb lebenyeisóvirág5 g törött bors

szósz100 g nyers hízott máj200 g zöldalma100 g fehér szôlô50 cl kacsapecsenyelé30 cl portóisherryecet

köret5 Granny Smith-alma10 szem fehér moissacisaszla szôlô10 szem kék hamburgimuskotály szôlô20 g derített vaj

Landes-i kacsamáj parázson sütve

a máj elôkészítése és sütéseA májat négy nagy 170 g-os darab-ba vágjuk, megsózzuk, meggrillez-zük. A sütés mindkét oldalon kb. 2 percig tart (nyomással ellenôrizzük). Amikor kész, levesszük róla a hájat, rácson vagy nedvszívó papíron lecsepegtetjük, törött borssal és sóvirággal ízesítjük.

szószA nyers májat feldaraboljuk, és nagy serpenyôben zsiradék nélkül pirítjuk. Hozzáadjuk a kimagozott, nagy darabokra vágott zöldalmát. Néhány percig pároljuk, beledob-juk az elôzôleg összenyomott fehér szôlôt, és kissé besûrítjük. Hozzáadunk 10 cl portóit, ismét

besûrítjük. Felöntjük a kacsapecsenyelével, és 30 percig lassan fôzzük. Ellenôrizzük az ízesítését, átpasz-szírozzuk, és kevés sherryecettel savanyítjuk.

köretMegmossuk és meghámozzuk az almákat. 4 almát 6 részre vágunk, kivesszük a magházakat, és félre-tesszük. Az utolsó almát apró kockára vágjuk, ezt a szósz elkészítésének végére tartogatjuk.Kimagozzuk a szôlôket. Az almadarabokat a derített vajban megpirítjuk, kis színt adva a negyedek két oldalának, a sütés végén sózzuk.


1,2 kg karaj, ízlés szerint azelsô vagy a második bordáról

150 g borjúaprólék3 gerezd fokhagyma

15 cl borjúpecsenyelé15 cl világos borjúalaplé

150 g vaj4 cl olívaolaj

sóvirág

köret750 g spenót a szárával

70 g vaj1 gerezd megtisztított

fokhagyma30 g liszt

30 cl tej60 g zsíros tejszín60 g mascarpone

5 cl szarvasgombalé5 cl sûrû, zsíros

borjúpecsenyelésóvirág

Öntöttvas edényben sült correze-i borjúborda krémes spenóttal, saját szaftjában

a borjúborda elôkészítése és sütéseMegtisztítjuk a bordákat, 4-5 cm hosszan kiszabadítjuk a bordacsontot, és teljesen lekaparjuk. A zsírt a húson hagyjuk, hogy a sütés alatt ízesítse, és a bordákat kétszer átkötjük.Öntöttvas edényben olívaolajon sütjük, gyakran for-gatva mindkét oldalukat megpirítjuk. Amikor félig kész, hozzáadjuk az aprólékot, héjában a fokhagymát, a vajat, ezen karamellizáljuk.A kívánt állagúra sütjük, rácson pihentetjük, közben forgatjuk, hogy a vér ne csöpögjön ki belôle.A sütôedényt kicsit zsírtalanítjuk, kikenjük, és felengedjük a világos alaplével, besûrítjük, kevés borjúpecsenyelevet adunk hozzá, és lassan pároljuk, szafttá fôzzük.Leszûrjük, ellenôrizzük az ízesítést.

köretSerpenyôben felolvasztunk 30 g vajat, hozzáadjuk a lisztet, és nagyon kis lángon fôzzük, majd hagyjuk kihûlni. Beleöntjük a forró tejet, folyamatos keverés mellett besamelt fôzünk, amely a sûrítôanyag lesz. Hozzáadjuk a tejszínt és a mascarponét, levesszük a tûzrôl, belekeverjük a szarvasgombalevet, és sûrû szitán átszûrjük.A spenótleveleket a szárról óvatosan szedjük le, hogy a levelek ne sérüljenek, megmossuk, leitatjuk róla a vizet. A maradék vajat forró lábasban felolvasztjuk, amikor elkezd barnulni, beledobjuk a spenótlevele-ket, melyeket villára felszúrt fokhagymagerezddel kevergetünk, kissé megsózzuk.

alma-szõlõ szósszal

Documents

Irodalomtörténeti utazásunk júniusi állomása ezúttal az ...img.alexandra.hu/images/franciamelleklet.pdf · és csak három nap múltán engedték ki, aztán hat szeánszos