1.) Mutassa be pénz kialakulását a véletlen cserétől az általános cseréig, a fémpénz megjelenéséig

A közösségekre eleinte csak az önellátás volt jellemző. Csak annyit termeltek, amennyit el is fogyasztottak. Később termékek köre bővült, annyit állítottak elő amennyit csak tudtak megjelent a fölösleg. Eleinte csak árucsere, vagyis barter „árut cseréltek áruért” elv működött. Problémák: mindig megtalálni a megfelelő cserepartnert, a termékek nem oszthatók, stb. Egyre több áru és szolgáltatás jelenik meg, elkezdődik a specializáció (munkamegosztás). Kiválasztódik egy különleges áru (általános egyenértékes), melyet az egyes szereplők elfogadnak és használnak ügyleteik során. (kagyló, prém, só, stb.) Pénzként funkcionáló eszköznek: tartósnak (értékállónak), oszthatónak, egyneműnek (minden tagja azonos értékű legyen), fajlagosan nagy értéket képviseljen, és a gazdasági szereplők minden tagja elfogadja.Megjelenik a pénz. Európában a természeti adottságoknak illetve a nemesfémek kedvező tulajdonságaiknak hála az arany és az ezüst tudták betölteni a pénzfunkciót. A két fém együttes jelenléte a bimetalizmus. Ekkoriban a pénz lényege az, hogy önmagában is belső értékkel bír. Első probléma, amikor az arany és az ezüst egymáshoz viszonyított értéke már nem stabil Grasham-törvény: „A rossz pénz kiszorítja a jó pénzt” vagyis amint valamelyik értéke csökken, a másik erősebb fém automatikusan kiszorul a forgalomból. Anglia volt az első, aki felhagyva a kettős valuta illúziójával, a monomentalista, vagyis csak az aranyra épülő rendszert hoztak létre. Egyes országokban a bimetalizmust úgy próbálták fenntartani, hogy rögzítették az ezüst és arany értékarányát. (latin pénzunió). Egyre elterjedtebb lett, hogy minden országon belül egy általánosan elfogadott érmét adtak ki. Az, hogy egy aranytallér hány gramm aranyat tartalmazott a pénzláb nagyságát, vagyis az árak mércéjét jelentette.

2.) A pénz funkciói

- értékmérő: egyes termékek ára a pénzen keresztül határozódik meg, a piacon megjelenő áruk egymáshoz való aránya a pénz bekapcsolódásával történik.- forgalmi eszköz: az áruk egyszerű cseréje helyett a pénz közbeiktatásával történnek a fizetések, vagyis az áru forgalomba bekapcsolódik a pénz is.- fizetési eszköz: az áru eladása nem feltétlenül jelenti az árbevétel egyidejű realizálását. A vevő adóssá, az eladó hitelezővé válhat, hiszen van, hogy a pénz csak egy távolabbi időpontban képes az ár realizálására.- felhalmozási eszköz: fontos, hogy a pénz stabil, vagyis nem csökkenő értékű legyen, hiszen a pénz alkalmas arra, hogy a birtokunkba kerülő összeget nem azonnal fordítjuk további áruk vásárlására, hanem felhalmozzuk, raktározzuk.- nemzetközi pénz: a nemzetközi forgalom bővül, szükségessé válik egy olyan eszköz, (eszközök) megjelenése, mely képes általánosan elfogadott módon a négy alap funkciót betölteni. (pl: XIX század angol font, XX század második fele dollár).Külföldi szakkönyvekben: - elszámolási egység, -fizetési eszkö és csere eszköz, -halasztott fizetési eszköz, -értékőrző funkció.

3.) A pénz helyettesek az értékpapír a váltók megjelenésének okai és következményei

Az arany mellett mesterséges, és aranyra bármikor átváltható helyettesek jelentek meg, melyek az arannyal párhuzamosan vettek részt a pénzügyi rendszer működésében. Az arany kopik, szállítása kockázatos és olykor nehézkes, így célszerű az önmagukban értéktelen papír

- 1 / 21 -

anyagú pénz helyettesek megjelenése. Eleinte az aranyművesek voltak, akik a náluk elhelyezett aranyról igazolást állítottak. Ezzel azonban az összesített pénzmennyisége nem változott. Az ipari forradalmat követően az áruk, majd a szolgáltatások mennyiségének bővülése, a tömegtermelés beindulásával a forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség is növekedett. A nemesfémek mennyisége nem növelhető korlátlanul így relatív pénzhiány alakult ki, az áruforgalom lebonyolítása korlátokba ütközött. Szükségszerűvé vált megoldást találni a problémára. Megjelennek az értékpapírok, vagyis a váltók. A kereskedő elvitte az árut, de erről kiállított egy hitelviszonyt jelentő váltót, melyben rögzítette a visszafizetés feltételeit. A kereskedő vállalta, hogy adott későbbi időpontban teljesíti a fizetést, a fizetendő összeg nyilvánvalóan nagyobb, mint az azonnali fizetéskor, vagyis valamekkora kamatrészt is tartalmaz. De a relatív pénzhiány okozta gondok csak abban az esetben, javulnának, ha a gazdasági szereplő képesek (általánosan elfogadottá válik) tovább forgatni a pénz helyetteseket. Felvetődik egy újabb probléma: a bizalom, vagyis az adós fizetőképessége. A nagyobb biztonság és a papírok forgalomképessége miatt létrejönnek a tőkeerős bankok. Eleinte minden bank saját magukra szóló követeléseket, lejárat nélküli, kamat nélküli bankárváltókat bocsátott ki. Ezek a pénz helyettesek már hitelnyújtás révén kerültek a gazdaságba eljutottunk a modern pénz alapjához, a hitelpénzhez.

4.) Az arany szerepének csökkenését és az állam színrelépésének folyamatát ismertesse

Az arany szerepének csökkenése: Lásd 3.) kérdésAz államok többségére jellemző volt, hogy kiadásaik meghaladták bevételeiket. Az állam is megpróbálja orvosolni a relatív pénzhiány problémáját, így a bankok mellett maga az állam is kibocsát papír anyagú pénzeket, melyeket hatalmunknál fogva kötelezően elfogadtattak mindenkivel. kényszer árfolyammal ellátott pénzhelyettesek. A kibocsátott pénz mértéke nő mely, folyamatos inflációt, a nemesfémek forgalomból való fokozatos eltűnését, pénzügyi válságokat, devalvációt jelentette. Vita a nemesfémek és a pénzhelyettesek mennyisége között. Currency-iskola: az összesített pénzmennyiség nem lehet nagyobb, a nemesfémek mennyiségénél, mert az inflációt okozna. Angliában elfogadták a Peel-törvényt, mely currency elméletre épült. A törvényt időről-időre felfüggesztették, és az arany fedezetett meghaladó pénz mennyiséget bocsátottak ki. Ezzel szemben állt a banking-elmélet, mely követői szerint nem baj, ha a kibocsátott pénzhelyettesek meghaladják az aranyfedezetett. Persze azt elismerték túlzott mértéke inflációhoz vezethet. Az elméletük alapja az volt, hogy nem arany fedezet, hanem áru fedezet kell, hogy álljon a kibocsátott pénz mögött. Így jutottunk el a modern pénz fogalmához.A pénzhelyettesek és a nemesfémek egészen az I. Világháborúig látszólag probléma nélkül tudtak együtt élni a gazdaság körforgásában. Mivel a forgalomban lévő pénz összege egyre inkább nőt, az aranyfedezete pedig csökkent, igen nagy problémát jelentett mikor mindenki egyszerre próbálta volna pénzét nemesfémre váltani. Egyetlen megoldás a konverzió, vagyis az átváltási lehetőség felfüggesztése volt. Ezzel az arany stabilitása és a pénzügyi szerepe gyakorlatilag megszűnt.

5.) Mutassa be a modern pénz teremtését és a bankrendszer szereplőit

A modern pénz belső értékkel nem bíró, mesterséges, teremtett eszköz, melynek a gazdaságba való bekerülése – teremtése – illetve onnan történő kikerülése – megsemmisülése – a bakrendszer intézményeinek segítségével történik. A modern bankrendszer szereplői: - központi bank, - kereskedelmi bankok, - nem monetáris pénzintézetek. A pénz formailag lehet

- 2 / 21 -

készpénz és lehet számlapénz. Hatáskör szerint lehet kereskedelmi banki pénz, mely pénzteremtés révén számlapénz formában jön létre és csak adott ügyfélkörön érvényes és lehet jegybankpénz, mely szintén pénzteremtés révén, számlapénz formában (mely „fogyasztható „ készpénz formában átváltható), de a gazdaság egészére érvénye hatókörrel bír. A modern pénz olyan bankpasszíva (bankkal szembeni követelés), mely képes betölteni a fizetési, forgalmi és felhalmozási funkciókat, valamint csak a bankrendszeren kívül értelmezhető. A modern pénz teremtéseinek módjai: - hitelnyújtás (multiplikátor a tartalékráta reciprokával egyenlő), - devizavásárlás (valuta-készpénz, deviza-valutára szóló követelés, számlapénz v csekk)Kereskedelmi bankok: Kezdetben letéti intézményként működtek, vagyis minden üzletfél pénzét külön kezelték, és annak jelentkezéséig azt megőrizték. 100%-os tartalék. Majd rájöttek, hogy a letétesek nem egyszerre, hanem folyamatosan jelentkeznek, lehetővé téve a résztartalék elvén alapuló működést. A létrejövő bankok a náluk elhelyezett összegért kamatot fizetek. Így eljutottunk a betétgyűjtés alapjaihoz, a passzív bankügyletekig. De amennyiben a hitelek visszafizetése nem zökkenőmentes, vagy az adó csődbe megy (bankcsődök) felmerül a kérdés: A betétesek biztonságának problémája. Megoldás: A betétesek biztonságát szolgáló, őket bankcsőd esetén bizonyos összeghatárig kárpótló intézményes rendszer a betétbiztosítás. (’33-ban USA: Deposit Insurance Corporation, ’93 Magyaroszág: Oszágos Betétbiztosítási Alap). Az egyre növekvő nagyságú betétek lehetővé tették a hitelezési tevékenység megkezdését, vagyis az aktív bankügyleteket. Jelentős fellendülés az ipari forradalom idején következett be, hiszen a húzó ágazatok (bányászat, kohászat, vasútépítés) hatalmas tőkés és hosszú lejárató hitelek igényeltek. Ez idő tájt alakult ki az angol és német típusú bankrendszer. Az angol típusú vezérlő elve, hogy a különböző típusú és kockázatú ügyletek elkülönüljenek, ezzel szemben a német típusú bankrendszerben nem történt meg ez a fajta szétválás. Míg régebben a bankok fő bevétele kamatmarzs volt, napjainkra ez a különböző szolgáltatások után felszámított jutalék lett. Tehát a kereskedelmi bankok tevékenységei: passzív és aktív bankügyletek, valamint a betét formában létrejövő pénzállomány teremtése.Központi bank : nem profitorientált, általában Rt. Formában működő bank, mely egyrészt őrködik az adott ország pénzének értékállandósága felett, másrész biztosítja az ország fizetőképességét. A következő feladatokat és tevékenységeket nem kizárólag a központi bank végzi. Az intézményrendszert összefoglaló néven (ide tartozik a Pénzügy Minisztérium, a bankokat felügyelő intézmény stb.) központi monetáris hatóságnak nevezzük. Tevékenységei: 1.) pénzkibocsátás – emisszió: az adott gazdaság egészére érvényes hatókörrel bíró ún. jegybankpénz kibocsátása, valamint a monetáris politika eszközeivel folyamatosan hatást gyakorol a gazdaság egészének pénzmennyiségére (készpénz + számla pénz). 2.) „Bankok bankja”, „végső mentsvár : pénzintézeti számlák vezetése és számukra a likviditás (pénzé tehetőségi fok, vagy fizetőképesség) biztosítása. Bank pánik esetén a végső mentsvárat jelenti. – csak jó fedezet mellett ad hitelt, - minden jó hitelbiztosítékot elfogad, - relatíve magas kamatot számol fel, így ker. bankokat kellően ösztönzi, hogy likviditásukat megőrizzék, - a működési elveit nyilvánosságra hozza a gazdasági szereplők számára. 3.) Árfolyam-politika, devizatartalékok: árfolyam-politikai döntések meghozatala és devizapiaci intervenciós (beavatkozási) kötelezettség végrehajtása. Minden ország rendelkezik tartalékokkal, melyek az ország fizetőképességét biztosítja. Ezen tartalékok arany részaránya elenyésző, hisz a devizatartalék könnyen pénzé tehető, biztonságos értékpapír formában létezik.

- 3 / 21 -

6.) Az állam feladata a pénzügyi és gazdasági életben. A feladatok összehangolásainak eszközei

Modern gazdaságokban a fő teendők a gazdasági növekedés, a munkanélküliség, az infláció, fizetési mérleg, és a belső költségvetési egyenleg lehetőség szerinti optimális megvalósítása. Ezen célok eléréséhez a pénzügyi politikán, mint eszközön keresztül vezet az út. A pénzügyi politika két fő részre bontható: monetáris és költségvetési vagy fiskális politika.Monetáris politika: legfőbb célja a pénzkínálat szabályozása és antiinflációs politika folytatása. Pénzteremtést a jegybank és a kereskedelmi bankok is végez. A pénzkínálat (MS) a monetáris bázis (MB) és a multiplikátor (m) szorzata : MS = m * MB. A pénzkínálat változásához vagy az MB vagy az m re kell hatást gyakorolni. Az eszköz lehet direkt és indirekt. Az direkt eszköz lényege, hogy a központi monetáris hatóság közvetlenül a szabályozandó tényező értékét határozza meg. Mivel ezen eszköz „finom szabályozásokra” nem képes, napjainkban szerepük nem túl nagy. A jól működő gazdaságokban általában indirekt eszközöket alkalmaznak. Indirekt eszközök: 1.) Kötelező tartalék ráta: A jegybank kötelezően előírja, hogy a kereskedelmi bankoknak a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani. Tartalékráta = (készpénz + jegybanki pénz) / kereskedelmi bank összes betéte. Ezzel szabályozzák a kereskedelmi bankok pénzteremtési korlátait. Ez általában egy hosszabb időtávra szóló döntés így nem változtatják napi szinten. (tartalékráta nőker bank kevesebb hitelt nyújthatcsökken a multiplikátorcsökken a pénzmennyiség).2.) Refinanszírozás, rediszkont: A kereskedelmi bankok által nyújtott hitel mögött jegybanki forrás áll. Amennyiben ezt a forrást, hitelkeretet növelik, akkor a pénzintézet több hitelt lesz képes kihelyezni, amennyiben csökkentik kevesebbet. A rediszkont politika szerepe napjainkban egyre csekélyebb. Ha a lejárat előtt a váltót forgatják a hátralevő időszakra esedékes kamat levonásával leszámítolják, diszkontjálják azt. Ha a ker. bank nyújtja be az értékpapírt a központi bankhoz rediszkontálásról vagy leszámítólásról beszélünk, mely során a ker. bank jegybankpénzhez jut. 3.) Kamatpolitika: A refinanszírozási kamatlábat növelik akkor várhatóan a ker. bankok is növelik a saját hitelkamataikat, így a gazdálkodók hiteligény és ezzel a pénzkereslete is csökken. 4.) Nyílt piaci műveletek: A központi bankok nagy mennyiségű állampapírral rendelkeznek, melyek adás-vételével alakítják a pénzmennyiséget. Autonóm, mert kizárólag az adott ország központi monetáris hatóságának döntésétől függ, valamint közvetlen és rugalmas, mert a pénzmennyiség azonnali változását okozza így naponta többször is alkalmazható eszköz. Repók, visszavásárlási megállapodások lényege, hogy a központi bank megvásárolja az értékpapírt, de rögtön megállapodnak arról, hogy a ker. bank. adott időpontban a papírt visszavásárolja.5.) Erkölcsi ráhatás: A központi monetáris hatóság olykor személyes megbeszéléseket folytat a bankok, pénzintézetek vezetőivel és többé-kevésbé európai eszközökkel pórbálja elképzeléseit megvalósítani. + 6.) Valutatanács: működése azt jelenti, hogy a helyi fizetőeszköz és egy választott külföldi deviza átváltási arányát rögzítik. Költségvetési vagy fiskális politika: A költségvetési politika fő célja a hosszú távú gazdasági növekedés (infrastruktúrális beruházások, oktatás színvonalának javítása, a társadalmi stabilitás, szociálpolitikai, adópolitikai döntések meghatározások stb.) elősegítése. A gazdaságpolitika céljai: a gazdaságon belüli ciklusos fellendülés és visszaesés keretek közé szorítása, a munkanélküliséget a lehető legkisebb szinten tartani, (mely általában áremelkedéssel, inflációval jár együtt). Főbb eszközei: 1.) Adózás (visszaesés idején adók

- 4 / 21 -

csökkentése), 2.) Közkiadások (visszaesés esetén közkiadási programok beindítása). Vannak automatikus eszközök, stabilizátorok öngyógyító folyamatok (Pl: munkanélküli segély, progresszív adózás – személyi és társasági jövedelmek sávosan adóznak) és diszkrecionális eszközök (Pl: közmunkák – autópálya építés, eseti kifizetések, adókulcsok változtatása)Az I. vh után 1929-1933 között túltermelési válság, recesszió söpört végig a világon. A SAY-dogma szerint: „Minden kínálat megteremti saját maga keresletét” nem is alakulhatott volna ki válság. Hiba a klasszikus tételben: - a pénz megjelenésével lehetőség nyílt arra, hogy az eladó nem feltétlenül jelent meg azonnal vevőként, - a pénz egyik funkciója a felhalmozás lehetősége, vagyis megjelenik a megtakarítás fogalma. Pl: - a munkabér kettős jellege (mikroszinten a munkabér költség, cél, hogy minél kisebb legyen, makroszinten a kereslet egy része) Veszély, ha az árumennyiség gyorsabban nő, mint a bérek eladatlan áruk keletkeznek. - A gazdasági fellendülés hitelbővüléssel járt, valamint a hitelezői fedezetek csökkenésével. – Az ezüst jelentős mértékben veszített értékéből az aranyhoz képest. Stb. Maga a válság egy spirális folyamat: árufelesleg árcsökkenés csökken a termelés elbocsátások kevesebb elkölthető munkabér az összkereslet csökken árcsökkenés …. Keynes javaslata, hogy az állam támasszon pótlólagos keresletet (úgy hogy közben az árumennyiség ne növekedjen), megszüntetve a kínálat és kereslet közötti űrt. A világválság időszakától jellemző az állami beavatkozás, valamint az improduktív, (III.) szektor, vagyis a szolgáltatások térhódítása. A beavatkozás eszközei:

7.) A pénzkínálat (monetáris) politika szabályozása és eszközei

Monetáris politika: legfőbb célja a pénzkínálat szabályozása és antiinflációs politika folytatása. Pénzteremtést a jegybank és a kereskedelmi bankok is végez. A pénzkínálat (MS) a monetáris bázis (MB) és a multiplikátor (m) szorzata : MS = m * MB. A pénzkínálat változásához vagy az MB vagy az m re kell hatást gyakorolni. Az eszköz lehet direkt és indirekt. Az direkt eszköz lényege, hogy a központi monetáris hatóság közvetlenül a szabályozandó tényező értékét határozza meg. Mivel ezen eszköz „finom szabályozásokra” nem képes, napjainkban szerepük nem túl nagy. A jól működő gazdaságokban általában indirekt eszközöket alkalmaznak. Indirekt eszközök: 1.) Kötelező tartalék ráta: A jegybank kötelezően előírja, hogy a kereskedelmi bankoknak a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani. Tartalékráta = (készpénz + jegybanki pénz) / kereskedelmi bank összes betéte. Ezzel szabályozzák a kereskedelmi bankok pénzteremtési korlátait. Ez általában egy hosszabb időtávra szóló döntés így nem változtatják napi szinten. (tartalékráta nőker bank kevesebb hitelt nyújthatcsökken a multiplikátorcsökken a pénzmennyiség).2.) Refinanszírozás, rediszkont: A kereskedelmi bankok által nyújtott hitel mögött jegybanki forrás áll. Amennyiben ezt a forrást, hitelkeretet növelik, akkor a pénzintézet több hitelt lesz képes kihelyezni, amennyiben csökkentik kevesebbet. A rediszkont politika szerepe napjainkban egyre csekélyebb. Ha a lejárat előtt a váltót forgatják a hátralevő időszakra esedékes kamat levonásával leszámítolják, diszkontjálják azt. Ha a ker. bank nyújtja be az értékpapírt a központi bankhoz rediszkontálásról vagy leszámítólásról beszélünk, mely során a ker. bank jegybankpénzhez jut. 3.) Kamatpolitika: A refinanszírozási kamatlábat növelik akkor várhatóan a ker. bankok is növelik a saját hitelkamataikat, így a gazdálkodók hiteligény és ezzel a pénzkereslete is csökken.

- 5 / 21 -

4.) Nyílt piaci műveletek: A központi bankok nagy mennyiségű állampapírral rendelkeznek, melyek adás-vételével alakítják a pénzmennyiséget. Autonóm, mert kizárólag az adott ország központi monetáris hatóságának döntésétől függ, valamint közvetlen és rugalmas, mert a pénzmennyiség azonnali változását okozza így naponta többször is alkalmazható eszköz. Repók, visszavásárlási megállapodások lényege, hogy a központi bank megvásárolja az értékpapírt, de rögtön megállapodnak arról, hogy a ker. bank. adott időpontban a papírt visszavásárolja.5.) Erkölcsi ráhatás: A központi monetáris hatóság olykor személyes megbeszéléseket folytat a bankok, pénzintézetek vezetőivel és többé-kevésbé európai eszközökkel pórbálja elképzeléseit megvalósítani. + 6.) Valutatanács: működése azt jelenti, hogy a helyi fizetőeszköz és egy választott külföldi deviza átváltási arányát rögzítik.

8.) A költségvetési (fiskális) politika feladata. Az állami beavatkozás a pénzforgalomba, a beavatkozás eszközei

Költségvetési vagy fiskális politika: A költségvetési politika fő célja a hosszú távú gazdasági növekedés (infrastruktúrális beruházások, oktatás színvonalának javítása, a társadalmi stabilitás, szociálpolitikai, adópolitikai döntések meghatározások stb.) elősegítése. A gazdaságpolitika céljai: a gazdaságon belüli ciklusos fellendülés és visszaesés keretek közé szorítása, a munkanélküliség szintjét a lehető legkisebb tartása, (mely általában áremelkedéssel, inflációval jár együtt). Főbb eszközei: 1.) Adózás (visszaesés idején adók csökkentése), 2.) Közkiadások (visszaesés esetén közkiadási programok beindítása). Vannak automatikus eszközök, stabilizátorok öngyógyító folyamatok (Pl: munkanélküli segély, progresszív adózás – személyi és társasági jövedelmek sávosan adóznak) és diszkrecionális eszközök (Pl: közmunkák – autópálya építés, eseti kifizetések, adókulcsok változtatásaikAz I. vh után 1929-1933 között túltermelési válság, recesszió söpört végig a világon. A SAY-dogma szerint: „Minden kínálat megteremti saját maga keresletét” nem is alakulhatott volna ki válság. Hiba a klasszikus tételben: - a pénz megjelenésével lehetőség nyílt arra, hogy az eladó nem feltétlenül jelent meg azonnal vevőként, - a pénz egyik funkciója a felhalmozás lehetősége, vagyis megjelenik a megtakarítás fogalma. Pl: - a munkabér kettős jellege (mikroszinten a munkabér költség, cél, hogy minél kisebb legyen, makroszinten a kereslet egy része) Veszély, ha az árumennyiség gyorsabban nő, mint a bérek eladatlan áruk keletkeznek. - A gazdasági fellendülés hitelbővüléssel járt, valamint a hitelezői fedezetek csökkenésével. – Az ezüst jelentős mértékben veszített értékéből az aranyhoz képest. Stb. Maga a válság egy spirális folyamat: árufelesleg árcsökkenés csökken a termelés elbocsátások kevesebb elkölthető munkabér az összkereslet csökken árcsökkenés …. Keynes javaslata, hogy az állam támasszon pótlólagos keresletet (úgy hogy közben az árumennyiség ne növekedjen), megszüntetve a kínálat és kereslet közötti űrt. A világválság időszakától jellemző az állami beavatkozás, valamint az improduktív, (III.) szektor, vagyis a szolgáltatások térhódítása. A beavatkozás eszközei:

9.) Mutassa be az államháztartás felépítését

1.) Központi költségvetés 2.) Központi költségvetési szervek 3.) Önkormányzatok 4.) Elkülönített állami pénzalapok 5.) Társadalombiztosítási alap A központi költségvetés bevételei:

- 6 / 21 -

-adójellegűek bevételek (adók, vámok, esetleg társadalombiztosítási járulék), -nem adójellegű bevételek (illetékek, bíróságok), -állami tulajdonból származó jövedelemből származók. Központi költésvetési szervek: Az alsó szint finanszírozása lehet központosított modell (lényege: a felső szinten meghatározott és leosztott feladatok végrehajtása, helyi szinten, de nem feladatuk szükséges források előteremtése) és önkormányzati modell (itt jó néhány feladat elvégzése a helyi döntéshozók dolga, ehhez persze szükséges az erőforrások biztosítása is). Önkormányzatok: a bevételek fő típusai: -adók: (a helyi szinten kivetett adók, és a központilag beszedett adók egy részének visszajuttatása, a legfőbb forrás általában a személyi jövedelmekhez kapcsolódik), -állami támogatások, -egyéb bevételek (pl: helyi szinten kibocsátott kötvények, önkormányzatok saját vállalkozásainak jövedelme.).Elkülönített állami pénzalapok: Általában valamely minisztérium alatt működő, valamely pontosan meghatározott cél érdekében létrehozott alap, melynek feladata a végrehajtás.Társadalombiztosítás: Egy elkülönülő pénzügyi alap. Fő feladatai: -nyugdíjak, -egészségügyi ellátás, szociális jellegű kiadások finanszírozása. Fő bevételei: -munkavállalók és munkáltatók által fizetett járulékok, -társadalombiztosításból származó jövedelmek. Probléma: felosztó-kirovó rendszer)

10.) Az adózás elvei és gyakorlata

A haszonelv lényege: a hozzájárulás mértéke akkor igazságos, ha az arányban áll a fogyasztással. Fizetőképesség elv lényege: a hozzájárulás mértékét a jövedelmi és vagyoni helyzet függvényében kell meghatározni. Indirekt adók, olyan árukra kivetett adók melyek kivetésekor és meghatározásakor nem veszik figyelembe az adózó egyéni körülményeit. (pl: benzin ár) Direkt adók természetes személyekre vagy gazdálkodókra kivetett , azok körülményeitől függően változók. (pl: személyi jövedelem adók). Legfontosabb adók: 1.) Jövedelem adók: -személyi jövedelemadó, -társasági nyereségadó. Az állami beavatkozás egyik eszköze a progresszív adózás rendszere volt. Hátrányok: -visszatart a kockázatos és nagy hozamú tevékenységektől, -hátrányosan érinti Pl.: művészek, feltalálók, -az egyének kiemelkedésének lehetőségét gátolja. Előnyök: -kompenzálja sok indirekt adó hatását, Felmerült a családi jövedelemadó bevezetése: lényege, hogy az egy háztartásban élő személyek jövedelmeit nem külön-külön, hanem összevontan adóztatják. 2.) Forgalmi, fogyasztási adók (az eltitkolt jövedelmek fogyasztáskor biztosan megjelennek) Fogyasztási adót egészségre ártalmas, luxuskategóriába tartozó termékre vetik ki. Forgalmi adó általános érvényű, hatásköre majdnem minden termékre szolgáltatásra kiterjed. Az adófizetés alapja szerint beszélhetünk bruttó (teljes árbevételt), és nettó (csak az adott termelési fázisban hozzáadott értéket veszi figyelembe) adóról. Az adófizetés gyakorisága szerint van egy-, több-, vagy összfázisú forgalmi adó. Tehát nettó forgalmi adó esetén nem a teljes árbevétel, hanem csak a hozzáadott érték képezi az adó alapját. Hazánkban is az ún. értéknövekedési adót alkalmazzák, mely lényegét tekintve egy összfázisú nettó forgalmi adó. Az érték növekedési adót (VAT Value Added Tax) magyarul ÁFA általános forgalmi adót használják. Általában több forgalmi adókulcsot alkalmaznak (pl. kedvezményes tételek: gyógyszer, alapvető árucikkek stb.) Az áfa előnyei: -érdekelté teszi a gazdaság szereplőit a korrekt számlázásra, -a bruttó adónál tapasztalt halmozódás elkerülhető, -rejtett adó. Az áfa hátrányai: -sok adminisztráció, -aránytalanul sújtja az alacsonyabb jövedelműeket, hiszen ők jövedelmük nagyobb hányadát költik fogyasztásra, mint a módosabbak, -infláció gerjesztő hatás (a vizsgálatok nem, vagy csak részben támasztják alá).

- 7 / 21 -

3.) Vagyonadók: Vagyonhoz, ingatlanhoz kapcsolódó adók. A haszonelv szerint a közszolgáltatások növelik az ingatlanok értékét, így a tulajdonosaknak hozzá kell járulniuk a közkiadások finanszírozásához. A fizetőképesség elv szerint a vagyon, mint adóalap egy nagyon hatékony rendszer megalkotását teszi lehetővé.

11.) Ismertesse a vámokat és vámpolitikát

A hazai és nemzetközi piac közötti kapcsolat egyik pénzügyi elem a vámok rendszere. Adott földrajzi területhez, illetve annak határához kapcsolódik. A vám kivetése a terület feletti ellenőrzés deklarálása. A vámok funkciói: 1.) Fiskális szempont azt jelenti, hogy az állam egyszerűen jövedelemszerzési céllal veti ki a vámot. A vám és import befizetések a költés vetés egy jelentős részét adják. 2.) Piacvédelmi szerep azt jelenti, hogy a vámtételek befolyásolják az import termék árát, és így a vele a hasonló hazai áruk piaci esélyeit is. Hátrány lehet, hogy a hazai mesterségesen védett termelők, folyamatosan igényt tartanak a piacvédelemre, melynek az lehet az eredménye, hogy a verseny hiányában, képtelenek lesznek versenyképes termékek előállítására. A piacvédelem adminisztratív módszereit különböző nemzetközi szervezetek és szerződések korlátozzák, így egy állam sem dönthet önállóan, ezen kérdésekről. 3.) A kereskedelem politikai feladatok ellátása is fontos funkció, hiszen az országok állandó harcot folytatnak az egyes piacok megszerzésért. A legfőbb kérdés a piacra jutás feltételei, vagyis a vámok és nem vám jellegű akadályok (mennyiségi korlátozások, belső adók, exporttámogatások stb.) vonatkozásában tett kölcsönös engedmények. Vámpolitika: XVII. Század közepe a merkantilizmus megjelenése, melynek vámpolitikája már nem fiskális funkciókon alapul. A merkantilisták fő céljai: -a lehető legtöbb nemesfém bent tartása az országban, ezzel növelve az adózóképességét. –a lehető legnagyobb lakosságnövekedés elérése, legnagyobb külső piac meghódítása, szintén az adózóképesség növelése miatt. Ekkoriban jutott először nagy szerephez a védővámokat alkalmazó protekcionista gazdaságpolitika, mely a hazai piacot minden áron védte, ugyanakkor a gazdaság megerősödése után új piacokat kívánt meghódítani. Majd XIX. Századra Anglia (a világ akkori legerősebb gazdaság-politikai hatalma) elkezdi hirdetni a szabadkereskedelem elvét, melynek lényege, hogy le kell bontani minden adminisztratív korlátot, mely akadályozza a kereskedelmet. (A gyarmatosítás ennek erőszakos megszerzése. A gyorsan fejlődő országok eljutnak egy olyan fejlettségi szintre, hogy piacokra lenne szükségük, de akkora már nincs független terület, így erőszakos újrafelosztás I. II. világháború) A nemzetközi kereskedelmet vámokkal és nem vámjellegű akadályokkal lehet korlátozni. Az integráció során egyes országok, illetve ország csoportok különböző megegyezéseket kötöttek a kölcsönösen elfogadott vámpolitikáról. -Vámunió: ha két vagy több ország megállapodást köt, hogy egymás között részben vagy egészben megszüntetik a vámot, a külső országokkal szemben pedig egységes vámpolitikát alkalmaznak, -Szabad kereskedelmi övezet: u.a. csak nincs egységes vámpolitika. -GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény)

12.) Ismertesse a currency és a banking pénz elveit

A pénzhelyettesek megjelenése célszerű és szükségszerű volt. Eleinte csak a bankok, majd az állam is kibocsátott pénzhelyetteseket. Akkoriban alakult ki a vita a nemesfémek és a pénzhelyettesek mennyisége között. Currency-iskola: az összesített pénzmennyiség nem lehet nagyobb, a nemesfémek mennyiségénél, mert az inflációt okozna. Angliában elfogadták a Peel-törvényt, mely currency elméletre épült. A törvényt időről-időre felfüggesztették, és az arany fedezetett meghaladó pénz mennyiséget bocsátottak ki. Ezzel szemben állt a banking-

- 8 / 21 -

elmélet, mely követői szerint nem baj, ha a kibocsátott pénzhelyettesek meghaladják az aranyfedezetett. Persze azt elismerték túlzott mértéke inflációhoz vezethet. Az elméletük alapja az volt, hogy nem arany fedezet, hanem áru fedezet kell, hogy álljon a kibocsátott pénz mögött. Így jutottunk el a modern pénz fogalmához

13.) Ismertesse a monetaristák pénzelméletét

Az I. vh után 1929-1933 között túltermelési válság, recesszió söpört végig a világon. A SAY-dogma megdőlt. John Maynard Keynes a megoldást az állami beavatkozásban látta. Elmélete szerint az állam pótlólagos kereslete termelésével megnöveli a kibocsátást, nő a foglalkoztatottság és a gazdaság egyre jobban és jobban kihasználja a potenciális lehetőségeit. Milton Friedman a chicagói iskola képviselője szerint az egész gondolatmenet hibás. Véleményük szerint a gazdaságra jellemző hosszú távú növekedési pálya adott, így a keynesi módszerek alkalmazsával a gazdaság szereplői rövidtávon alkalmazkodnak az új feltételekhez, azonban hosszú távon nem tudunk változást elérni. Ha a pénzmennyiséget növelik, az végeredményben csak inflációt okoz a gazdaság kibocsátása nem változik. Ezért úgy gondolták, hogy a gazdasági szereplők, akkor járnak a legjobban, ha pénzmennyiség bővítésének tervezett ütemét sok évre előre meghatározzák.

14.) Ismertesse a Say-dogmát

Az I. vh után 1929-1933 között túltermelési válság, recesszió söpört végig a világon. A SAY-dogma szerint: „Minden kínálat megteremti saját maga keresletét” nem is alakulhatott volna ki válság. Hiba a klasszikus tételben: - a pénz megjelenésével lehetőség nyílt arra, hogy az eladó nem feltétlenül jelent meg azonnal vevőként, - a pénz egyik funkciója a felhalmozás lehetősége, vagyis megjelenik a megtakarítás fogalma. Pl: - a munkabér kettős jellege (mikroszinten a munkabér költség, cél, hogy minél kisebb legyen, makroszinten a kereslet egy része) Veszély, ha az árumennyiség gyorsabban nő, mint a bérek eladatlan áruk keletkeznek. - A gazdasági fellendülés hitelbővüléssel járt, valamint a hitelezői fedezetek csökkenésével. – Az ezüst jelentős mértékben veszített értékéből az aranyhoz képest. Stb. Maga a válság egy spirális folyamat: árufelesleg árcsökkenés csökken a termelés elbocsátások kevesebb elkölthető munkabér az összkereslet csökken árcsökkenés …. Keynes javaslata, hogy az állam támasszon pótlólagos keresletet (úgy hogy közben az árumennyiség ne növekedjen), megszüntetve a kínálat és kereslet közötti űrt. A világválság időszakától jellemző az állami beavatkozás, valamint az improduktív, (III.) szektor, vagyis a szolgáltatások térhódítása. A beavatkozás eszközei: 1.) Adózás (visszaesés idején adók csökkentése), 2.) Közkiadások (visszaesés esetén közkiadási programok beindítása). Vannak automatikus eszközök, stabilizátorok öngyógyító folyamatok (Pl: munkanélküli segély, progresszív adózás – személyi és társasági jövedelmek sávosan adóznak) és diszkrecionális eszközök (Pl: közmunkák – autópálya építés, eseti kifizetések, adókulcsok változtatásaik

15.) Mutassa be a devizaárfolyamok elméletét

Ha rendelkezünk 100 dollárral, és ezt el szeretnénk cserélni pl.: kanadai dollárra a nagy kérdések így hangzanak: Mindezt milyen árfolyamon tehetjük meg és milyen tényezők

- 9 / 21 -

befolyásolják az átváltási arányt? Ha árfolyamot vizsgálunk, történelmi kortól függetlenül két fontos fogalmat kell tisztázni, mégpedig a paritás és az árfolyam definícióját és lényegét.Paritás: egy elméleti érték, melyet hosszas elemzés után állapíthatunk meg, s arra utal, hogy (elméletileg legalábbis) milyen szinten kellene a „reális árfolyamnak” elhelyezkednie. Pl.: Tegyük fel, hogy az USA és Kanada gazdasági helyzetét és pénzügyi rendszerét vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a reális átváltási arány 1:2.Árfolyam: a mindenkori árfolyam azonban ettől eltérhet, sőt az esetek többségében el is tér. (Mint nap mint nap tapasztalhatjuk, semmilyen eszköz, sem ingatlan, sem értékpapír, sem deviza esetén nincs kőbe vésett érték, mely fillérre pontosan eligazítana az adott eszköz piaci árát illetően.) A deviza árfolyam egy piaci érték, mely magába foglalja az aktuális keresleti-kínálati elemeket is, így teljesen természetes módon különbözhet az elméletileg meghatározott aránytól.A paritás tehát egy elméleti, míg a devizaárfolyam egy piaci kategória.Felmerülő kérdések lehetnek egyrészt: Hogyan is tudjuk meghatározni az USA dollár és a Kanadai dollár egymáshoz viszonyított arányát? Másrészt ezen arány hogyan változik az idő előrehaladtával, hogyan tudjuk a határidős piacok működését leírni? Erre jó néhány elmélet próbál választ adni. Ezek közül az egyik a vásárlóerő-paritás elve, ami prompt, vagy azonnali árfolyamok alakulását, míg a másik a kamat-paritás elve a termin, vagy határidős árfolyamok alakulását próbálja magyarázni és rendszerbe foglalni,Vásárlóerő-paritás: Egy adott ország pénze nem más, mint az adott gazdaság áru- és szolgáltatás-mennyiségére szóló követelés. Ez természetesen mindenkor igaz (kortól független) pl.:egy liliomos aranyforint birtokában jogunk lett volna a Károly Róbert-kori Magyarországon ilyen értékben vásárolni. Ha 100 USA dollárt el szeretnénk cserélni Kanadai dollárra, akkor valójában az USA gazdaságára szóló követelés helyett a kanadai gazdaságra, annak áruira és szolgáltatásaira vonatkozó általános követelésre akarunk szert tenni. Megpróbáljuk meghatározni, hogy 100USD-ért mennyi élelmiszert, műszaki cikket, ruhafélét vásárolhatunk stb. Ha ugyanezen javakhoz (másképpen: egy meghatározott fogyasztói kosár tartalmához) Kanadában 200 kanadai dollár ellenében jutunk, a vásárlóerő-paritás elve szerint a két deviza átváltási aránya –elméletben- 1:2.A fenti gondolatmenet alapjai már a középkori gondolkodók műveiben is fellelhetők, de az elmélet megfogalmazását Cassel tette meg 1920-ban megjelent művében. „A külföldi valutáknak az értékelése ezért lényegében a két ország valutájának egymáshoz viszonyított vásárlóerejétől függ.” A The Economist című gazdasági hetilap már évek óta közzéteszi ún. Big Mac Indexét. Ennek lényege, hogy egy teljesen szabványos terméket (hamburgert) vesz alapul. Ha vásárlóerő-paritás elve maradéktalanul érvényesülne, akkor a Big Mac ára a helyi fizetőeszközben kifejezett ár és a hivatalos devizaárfolyam alapján kalkulálva, mondjuk USD-re átszámítva nagyjából azonos lenne. Vagyis pl.: a Magyarországi Big Mac forintárát és a dollár-árfolyamot figyelembe véve hazánkban egy hamburger ára 1,25 US, míg a Fülöp-szigeteken hasonló kalkuláció alig valamivel több, mint 1 USD míg Nagy-Britanniában közel 3USD-s árat eredményez. (2001 évi adat). A vásárlóerő-paritás elve alapján azt kellene tapasztalnunk, hogy egyes országokban az árak (hivatalos devizaárfolyamon számítva) gyakorlatilag megegyeznek. A valóságban azonban ez nem így van, ezt mindannyian tapasztalhattuk már. (utazásaink során). A világ bármely pontján megegyező terméken alapuló Big Mac Index is ezt mutatja. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy míg a szupermarketekben történő bevásárlás során vagy egy műszaki cikkeket árusító üzletben általában hasonló árakat látunk, addig éttermekben, a fodrásznál vagy orvosnál kiállított számlák már tartogathatnak meglepetéseket. Mi lehet ennek az oka?A Balassa-Samuelson hatás azt mondja: Válasszuk külön a nemzetközi külkereskedelembe kerülő (sör, chips, TV stb) illetve külkereskedelembe nem kerülő (szolgáltatások) javakat. A külkereskedelembe kerülő javaknál általában csekély eltérést tapasztalunk a vásárlóerő-

- 10 / 21 -

paritás alapján számított árakhoz képest, ezt a szupermarketekben is örömmel észleljük. Minél kevesebb adminisztratív korlátozás (védővám, behozatali tilalom) akadályozza az áruforgalmat, annál nagyobb esély van a vásárlóerő-paritás elvének gyakorlati érvényesülésére.A külkereskedelembe nem kerülő javaknál, szolgáltatásoknál viszont már más a helyzet. A Balassa-Samuelson hatás szerint az egyes országok között a szolgáltatások területén kisebb a termelékenység-különbség, mint a külkereskedelembe kerülő javak esetében. Magyarul, míg mondjuk az ipar területén óriási különbségek lehetnek abban, hogy két ország vállalatai, alkalmazottai milyen hatékonysággal tevékenykednek, a szolgáltatások területén jóval kisebb a mozgástér. És mivel egy kimagasló termelékenységű országban a bérek magasabbak, ugyanakkor hasonló kvalitású munkaerő számára fizetett bér adott országon belül nem térhet el drámaian, ezért a – ráadásul nagy élőmunka igényű – szolgáltatások relatíve drágának tűnnek számunkra ezekben az országokban. Így például egy horvátországi tengerparti étteremben elfogyasztott vacsora árát barátságosabbnak találjuk, mint egy hasonló norvégiai estebéd költségeit. Ugyanakkor egy Norvégiából érkező turista hármasával rendeli a koktélokat.A kamatparitás elve: Az előbbiekben azt vizsgáltuk, hogy adott pillanatban milyen tényezők határozzák meg az egységnyi USD-ért kapott más deviza mennyiségét. (láttuk nem egyszerű a válasz) Azt vélhetőleg mindenki szeretné tudni, hogy a jövőben mennyi lesz az egyes devizák árfolyama. Erre persze nem tudunk választ adni –azt viszont tudjuk elemezni, hogy a jövőbeni időpontokra vonatkozó határidős árfolyamok milyen módon vezethetők le a jelenlegi jegyzésből. Itt tehát arról van szó, hogy bizonyos törvényszerűségek meghatározzák, hogy ma milyen árfolyamon lehet kötni egy későbbi, mondjuk fél évvel későbbi időpontra határidős ügyletet valamilyen devizára –de ez persze nem azt jeleneti, hogy fél év múlva ezt a bizonyos értéket fogjuk látni devizaárfolyamként. Tegyük fel, hogy egy dollárért jelenleg 2 eurot kapunk. A kamatparitás elmélete szerint a határidős devizaárfolyam az azonnali árfolyam és a két deviza kamatkülönbsége alapján vezethető le. Jelöljük a dollár kamatlábát rD -vel az euro kamatlábát rEU val ha rendelkezünk egy dollárnyi összeggel és azt egy évre befektetjük, akkor az időszak végén 1+rD nagyságú dollármennyiség lesz a birtokunkban. Ha viszont a meglévő egy dollárunkat a jelenlegi árfolyamon (E0) eurora váltjuk és ezen euro összeget helyezzük el egy évre betétformában vagy vásárolunk ilyen lejáratú hitelviszonyt jelentő értékpapírt, akkor az esztendő végén

euro összeggel rendelkezünk.

Hatékonyan működő piacon az E1 határidős árfolyam értéke a három kiinduló érték (azonnali árfolyam, két deviza kamatlába) alapján meghatározott. Ennek magyarázata, hogy amennyiben az adott célt két úton is megközelíthetjük, és mindeközben nem ütközünk jelentősebb akadályba, akkor a két mód azonos eredményt kell adjon. (természetesen a felmerülő átváltási költségeket is figyelembe kell vennünk, így kisebb mértékű eltérés esetén a konverzió költségeiből adódóan nem érdemes a másik utat választani).Ha a piac hatékonyságát kimondó tételt elfogadjuk, akkor élhetünk a szabad közlekedési lehetőségek feltételezésével.

, ebből következően vagyis a dollár határidős árfolyama

a két deviza kamatlába alapján becsülhető.

16.) Mutassa be az aranypénz és aranydeviza rendszer működését

- 11 / 21 -

A pénz kialakulásakor, mikor a pénz önmaga is áru volt és lényegét az adta, hogy belső értékkel rendelkezett, különböző országok fizetőeszközeinek arányát könnyűszerrel meg lehetett határozni.„A” ország egységnyi pénze: 10g arany „B” ország egységnyi pénze: 5g aranyHa az egyik ország pénzérméje 10g aranyat tartalmazott, míg a másik országé 5g-ot, akkor az ún. aranyparitás szerinti érték 1:2. Mivel a pénz belső értékkel rendelkezett, a mindenkori árfolyam nem térhetett el a paritástól. Az árfolyam, ekkor nem más, mint egyszerű fizikai mértékegységek aránya, vagyis súlyok (10g és 5g) egymáshoz viszonyított értéke.Ha visszaemlékezünk arra, amit a pénzláb tárgyalásakor elmondtunk, akkor láthatjuk, hogy az „A” ország egységnyi pénze pl:1 aranytallér=10g arany felírásakor az aranytallér pénzlábát határoztuk meg. „B” országánál 1 aranytallér=5g arany egyenlőség is a pénzláb definiálásra szolgál. Azaz más szavakkal: az aranypénzrendszer időszakában az árfolyam a két pénzláb aránya. A gazdasági szereplők örök igénye, hogy lehetőség szerint minél kevesebb bizonytalansági tényezővel kelljen számolni. Igaz ez az árfolyamokra is, és napjainkig folyamatosan keresik annak lehetőségét, hogyan lehetne egy viszonylagos stabilitást, kiszámíthatóságot biztosító rendszert létrehozni. Az aranystandard fénykora a XIX. század végétől az I. világháborúig tartott. E korszakban (az aranyra korlátlanul átváltható papír anyagú pénzhelyettesek korában) az árfolyamok hosszú távon stabilak voltak. Az aranypont-automatizmus lényege, hogy a az árfolyam csak egy szűk sávban az alsó és a felső aranypont között ingadozhatott és mindez külső beavatkozás nélkül, automatikusan történt. Ennek oka, hogy jelentős eltérés esetén az arany közbeiktatásával is megoldható lett volna a fizetés, így lényeges árfolyamesések nem tudtak kialakulni. A két világháború között nem működött egységes, nemzetközinek mondható pénzügyi rendszer. Az aranydeviza-rendszer létrehozásáról 1944, Bretton Woods-ban döntöttek. Középpontjában a dollár állt, mely átváltható volt aranyra. A tagvalutáknak a dollárhoz képest meghatározott paritása volt. Ha az árfolyam a paritás plusz-mínusz 1 százalékos környezetét el akarta hagyni, a jegybankok kötelezően beavatkoztak, interveniáltak. Mivel az egyes országokban a gazdaságok eltérő módon fejlődtek és az inflációs ráták is eltérhettek, ezért felmerült a paritások módosításának igénye. Végül 1971-ben megszűnt a rendszer. A Bretton Woods-i rendszer megszűnése után jellemzővé vált a devizák „lebegése”. 1979-ben kezdetét vette az Európai Közösség által életre hívott EMS rendszer működése. Minden tagvalutának az ECU-vel és a többi tagvalutával meghatározott paritása volt. 1993 nyaráig az egyes paritásokhoz plusz-mínusz 2,25 százalékos (kivételes esetben plusz-mínusz 6%-os ) intervenciós sáv kapcsolódott. 1993 nyarától azt az értéket plusz-mínusz 15 százalékban határozták meg, ez gyakorlatilag lebegést jelentett. Az egységes európai pénz, az euro bevezetésének kezdete 1999. január 1-je volt, ekkor még csak számlapénz formájában létezett. A hétköznapi életbe készpénz formában 2002. elejétől került forgalomba.

17.) Mutassa be a nemzetközi valuta alapot

A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) és a Világbank (International Bank of Reconstruction and Development, IBRD) létrehozásáról 1944-ben Bretton Woods-ban hoztak döntést. A II: világháborúból az USA politikailag és gazdaságilag is megerősödve került ki, így nem meglepő, hogy a kialakuló aranydeviza-rendszer és az új nemzetközi együttműködés is az USA és a dollár szerepvállalásán alapult. A világválságtól kezdve, majd az I. világháború idején tömegessé vált a devizaügyletek korlátozása és különböző

- 12 / 21 -

kötöttségek bevezetése. (oka: Azok az államok, melyek fizetési-mérleg pozíciója kedvezőtlenné vált kényszerintézkedésként vezettek be adminisztratív korlátozásokat.) Egyik fő cél a szabad áru-, és szolgáltatás –forgalmat, a pénz, és tőkemozgást akadályozó tényezők háttérbe szorítása, mely cél elérése érdekében egy ennek megfelelő intézményrendszert is létre kellet hozni. Belépés feltételei: -csak országok és azok kormányai kérhetik a felvételt, - az orzság önállóan alakítja külkapcsolatait és eleget tesz az Alapokmány foglaltaknak. Az IMF céljai és feladatai: - a tagországoknak kedvezőtlen fizetési mérleg esetén, források biztosítása a deviza korlátozások elkerülése végett., - a nemzetközi áruforgalom bővítése, a meglévő akadályok megszüntetése, - az árfolyamrendszer stabilitása, - a nemzetközi monetáris együttműködés elősegítése. Belépés feltételei: -csak országok és azok kormányai kérhetik a felvételt, - az orzság önállóan alakítja külkapcsolatait és eleget tesz az Alapokmányban foglaltaknak. Az IMF alapszabályát két ízben módosították 1969-ben (az SDR megjelenése) és 1976-ban (az arany trónfosztása). Az SDR: A nemzetközi likviditási problémák (nemzeti és nemzetközi pénz ellentéte) megoldására egy külön intézmény által kibocsátott pénzt hoztak létre 1969. SDR (Special Drawing Rights – Különleges Lehívási Jogok). Az IMF Ügyvezető Igazgatósága javaslatot tesz a Kormányzó Tanácsnak az SDR kibocsátásra. A kibocsátást meghatározott időszakokra állapítják meg (eddig három alkalommal). A kibocsátás után a tagországok számláin a kvótanagyságok alapján megjelenik az összeg. Az így allokált hitelt nem kell visszafizetni. (csak, ha a tagország kilép az IMF-ből, vagy likviditás felesleg keletkezik a Kormányzó Tanács szerint), de az IMF kamatot kérhet utána. Kezdetben az SDR-nek is aranyparitása volt, hisz értéke 1 dollár és annak aranytartalma volt. Majd a dollár leértékelődik, később az aranyparitás megszűnik, így 1974-től egy 16 valutából álló kosár alapján határozzák meg az értékét. A kosárba kerülés a világkereskedelmi forgalomban betöltött szerep alapján lehetett. 1981-től már csak az öt legnagyobb részarányú ország fizető eszköze szerepel benne. Közvetlen felhasználás: -egy ország passzív fizetési mérleg esetén SDR ellenében konvertibilis fizetőeszközt szerezhet, -felhasználható más országoknál lévő saját valuta visszavásárlására, -a tagországok különböző ügyleteket bonyolítanak segítségével. Nem közvetlen felhasználás: -ha egy ország a devizaárfolyamát az SDR-hez köti, -IMF-en belül és kívül is a ker. forgalomban értékállandósági záradékok és indexek meghatározása.Az arany trónfosztása: 1976. Kingston hivatalosan deklarálják, hogy arany szerepe a nemzetközi árfolyam rendszerben megszűnt. 1978-ban az egyes devizák aranytartalmára vonatkozó kitételt törölték. Az IMF is fokozatosan felszámolja aranytartalékait. Az IMF legfőbb forrása a kvóta befizetésekből van (időről-időre alaptőkeemelés), mely nagyságát belépéskor állapítják meg. A részesedés nagyságától nem csak a befizetések mértéke, hanem a szavazatok megosztása, a hitelek nagysága és az SDR-ból való részesedés is függ. A belépéshez bizonyos fokú konvertibilitásra van szükség, mely módjai és szintjei az Alapokmányban vannak meghatározva. Az IMF-el kötött hitelszerződés egyfajta garancia a nemzetközi pénz és tőkepiacon. A hitelek főbb forrásai: -szabadon felhasználható devizák, -SDR, -aranyleadások, adományok. A hitelnyújtás formája: swap: (valuta csere) az adott ország megkapja a hitelt és saját fizető eszközét adja cserébe Ezzel egyidejűleg kötelezettséget vállal arra, hogy majdan a hitel visszafizetés időpontjában visszavásárolja az IMF-nél lévő saját gazdaságára szóló követelést megtestesítő devizáját. A fizetési mérleg problémák kezelésére eleinte rövid távú programokat szántak, később különböző alapokat (Olajkeret-az olajválság esetén) hoztak létre. Két fő hitelfajta létezik a készenléti (stand by) (12-24 hónapra) és a kiegészítő finanszírozási (36-48 hónapra) megállapodás.Magyarország 1982-ben nyert felvételt. Hazánk Ausztriával, Belgiummal, Csehországgal, Luxemburggal, Szlovákiával és Törökországgal együtt alkot egy csoportotII. Európai területi főosztály.

- 13 / 21 -

18.) Mutassa be a Világbank csoportot

1944-es Bretton Woods-i konferencián döntöttek létrehozásáról. A Világbank legfőbb célja a gazdasági növekedés beindítása és a fizetési mérleg egyensúlya, melyet konkrét projektek, programok finanszírozásával kíván elérni. Ezen eszközök segítségével, mintegy multiplikatív módon a gazdaság egészére hatással van. Mára a Világbank nem egy intézmény, hiszen az újabb feladatok megoldására újabb részben elkülönülő ám mégis összetartozó társaságokat hoztak létre. 1.) IBRD (International Bank of Reconstruction and Development) Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank 2.) IDA (International Development Association) Nemzetközi Fejlesztési Társulás 3.) IFC (International Finance Corporation) Nemzetközi Pénzügyi Társaság 4.) ICSID (International Centre for Settlements of Investment Disputes) Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja 5.) MIGA (Multilateral Investement Guarantee Agency) Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség Az IBRD a már említett célokon túl a háború okozta gazdasági és egyéb tragikus hatásainak megszűntetését tűzte ki célul. A Világbank részvénytársasági formában működik. Csak az IMF tagországok lehetnek részvényesek, hiszen a kvóta alapján jogosultak a jegyzésre. A jegyzett tőke 2%-át konvertibilis fizetőeszközben, 18%-át pedig hazai devizában kell befizetni. (a fennmaradó hányadot, csak rendkívül eset kapcsán szükséges befizetni, amire a fennállás óta nem volt még példa). A szervezet működése (Kormányzótanács, Ügyvezető Igazgatóság), a szavazás alapja és módja megegyezik az IMF-ével. A Világbank klasszikus módon nyújtja a hitelt (IMF- swap formában). Néhány nyújtható hitel formája: -Beruházási hitel, -Átfogó szerkezet átalakítási hitel, -Ágazati szerkezet-átalakítási hitel, -Szerkezet átalakítási hitel. A nyújtott hitelek hosszú lejáratúak és az adott célországoknak megfelelő állami garanciát kell biztosítania a visszafizetésre vonatkozóan. Az igényelt hitel csak a külországokból beszerzendő termékekre vonatkozhat. Napjainkra egyre elterjedtebb a társfinanszírozás gyakorlata, vagyis amikor egy projecthez nem elegendő a Világbank által nyújtott hitel („A” típusú hitel- a bank saját forrásai) és az adott ország hozzájárulása, ezért külső befektetők („B” típusú hitel- a külső befektetők által biztosított hányad) bevonására van szükség.

19.) Mi az értékpapír és az értékpapír piac

A gazdaság szereplői lakosság, üzleti szektor, és az állam, (külföld) mind megtakarítanak, és vannak akik szívesen felhasználnák ezen megtakarításokat. A pénzügyi közvetítő intézményrendszer feladata, hogy segítse a felek egymásra találását és összehangolja legkülönfélébb elvárásokat. Értékpapírok:Jog alapján: 1.) Követelést jelentő: valamilyen hitelviszonynak felel meg, a befektetőnek arra van joga, hogy adott módon, adott időben az előre megállapított feltételekkel a követelésben foglalt összeget megkapja. Pl: kötvény, váltó 2.) Részesedést jelentő: a befektető a tulajdoni hányadának megfelelő súllyal érdekeit érvényesítheti a vállalatműködését érintő kérdésekben, (tagsági jellegű jogok) valamint jogosult a vállalat nyereségének adott hányadának megszerzésére (vagyoni jellegű jogok). Pl.: részvény, tulajdon szerzést igazoló értékpapír 3.) Az áru feletti rendelkezési jogot jelentő: Pl.: közraktárjegy

- 14 / 21 -

Hozam alapján:1.) Fix hozamúak: a) Nem kamatozó értékpapírok: Pl.: váltó, diszkont kincstárjegyaz államnak nyújtandó rövid lejáratú kölcsönt jelent. A hozamhoz úgy jut a befektető, hogy a papírt névérték alatt (diszkonttal) vásárolja meg. b) Fix kamatozású kötvények: klasszikus hitelezési jogokat megtestesítő értékpapír, ahol előre, számszerűen meghatározzák a kamatot.2.) Változó hozamúak: Pl.: részvény, ahol a vállalat által elért profit aktuális nagyságától függ a hozam. 3.) Átmeneti formák: a) Átváltható kötvény: amikor a hétköznapi hitelviszonyt részvényre történő átváltási joggal egészítik ki. b) Lebegő kamatozású kötvény: amikor a hitelek után fizetendő kamatok nagyságát a jövőben piaci kamatok arányában határozzák meg. Lejárat szerint:1.) Rövid lejáratú: 1 évnél rövidebb futamidejű Pl.: váltó2.) Közép lejáratú: 1-5 éves futamidejű Pl.: kötvények3.) Hosszú lejáratú: 5 évnél hosszabb futamidejű Pl.: kötvény, záloglevél4.) Lejárat nélküliek: Pl.: részvény, ahol végeleges pénzlekötést jelentenek és a vállalt működéséhez állandó forrást biztosítanak. Átruházhatóság szerint:1.) Bemutatóra szóló: az élhet a jogokkal akinek éppen akkor a birtokában van. Az átruházás átadással történik.2.) Névre szóló: Az értékpapír tulajdonosa meghatározott természetes személy ill. jogi személy. Az átruházás átruházási nyilatkozattal (cedálással) történik. 3.) Rendeletre szóló: Az eredeti tulajdonos jogait forgatással (hátirat útján) ruházhatja át más személyekre. Pl.: váltóEgyéb értékpapírok: 1.) Letéti jegy: A kereskedelmi bankok által kibocsátott értékpapírok megvásárlói forrást biztosítanak a pénzintézet számára. Lényegében ugyanazt jelenti, mint bármilyen betét elhelyezése. A letéti jegy meghatározott névértéken, 1-3 éves futamidővel, bemutatóra és névre szóló formában egyaránt kibocsátásra kerülnek.2.) Közraktár jegy: A közraktárak a nagykereskedelmi tevékenységgel együtt járó gondokat próbálták enyhíteni. A fogyasztási javak tárolása mellett az ehhez kapcsolódó hitel tevékenységgel is foglalkozott. A közraktárjegy (warrns) két részből áll: árujegyből (ami az áru feletti rendelkezési jogot igazolja) és zálolgjegyből (amin fel van tűntetve a hitel konkrét feltételei).3.) Zálog levél: A jelzálog az ingatlanokra bejegyzett jog, mely szerint a vagyontárgy birtokosa csak korlátozottan rendelkezhet tulajdona felett. H ingatlan vásárláshoz hitel kívánunk felvenni, akkor a hitel fedezete természetesen maga az ingatlan lesz. Általában a hitel feltétele a saját erő megléte. A záloglevelet sepciálisan jelzáloghitelekkel foglalkozó pénzintézetek bocsátanak ki. Fix kamatozású, kis kockázatú és ebből eredően kis hozamú is.Értékpapír piacok:Első lépés mikor a kibocsátó (megtakarítások felhasználója) megjelenik a piacon és közli, hogy milyen célok megvalósítására kívánja felhasználni az összeget, és várja a befektetők reakcióit. Ha megvásárolják a papírokat (lejegyzik a felkínált mennyiséget) akkor máris az elsődleges piacon vagyunk, ami színtere az értékpapírok kibocsátásának és legyártásának. Ha befektető el szeretné adni értékpapírját (mert elégedetlen, vagy már nem bízik a kibocsátóban, vagy csak egyszerűen pénzre van szüksége), akkor ezt a másodlagos piacon teheti meg, ahol az értékpapírok gazdát cserélnek. Csúcsintézménye a tőzsde, az a koncentrált piac, hogy találkoznak vevők és eladók, valamint az értékpapírokkal történő kereskedés színtere.Közvetlen pénzügyi közvetítés: ha a befektető maga foglalkozik azzal, hogy felkutatja a konkrét igényeket és ő dönti el, hogy melyik forrás igénylőnek adja a pénzét. A valóságban ez elég ritka. Közvetett pénzügyi közvetítés: Egy közvetítő intézmény bekapcsolódik a

- 15 / 21 -

folyamatba, elemzéseket követően, pénzügyi szakemberek döntik el melyik beruházását, céget, vagy magánszemélyt fogják a befektetők pénzéből finanszírozni. Ilyen pénzügyi közvetítők: a kereskedelmi bankok, befektetési bankok, a befektetési alapok, a jelzálogbankok, a lízingcégek, a biztosítók, nyugdíjpénztárak. Kereskedelmi bankok: a megtakarítóktól betéteket gyűjtenek, mely után kamatot fizetnek, és a hiteligénylőknek kamat fejében hitelt nyújtanak. Átvállalják az ügyfélkockázatot és összhangot teremtenek az eltérő időbeli lejáratú igények között. Befektetési bank: Történelmileg különvált az angliai és a kontinentális (német) bankfejlődés. Az angliainál különvált a klasszikus kereskedelmi banki tevékenység és befektetési banki tevékenység (a tőkepiaci értékpapír kibocsátásokat, befektetések szervezését, lebonyolítását végzik). Általában a befektetési bankokat bízzák meg a források felkutatásával, ilyenkor a bank javaslatot tesz a forrás bevonás módjára megszervezi koordinálja az értékpapír kibocsátását, felkutatja a potenciális vásárlókat . Mindezért fejében a banki fizetségül a kibocsátás teljes költségének 3-4 %-át is megkaphatja. Befektetési alap: Az alapok meghirdetnek egy befektetési politikát, hogy milyen jellegű eszközöket kívánnak vásárolni, akinek ez megtetszik csatlakozik az alaphoz. Az így összegyűlt pénzt pénzügyi szakemberek a meghirdetett elvekkel összhangban befektetik azt. A befektetési alapok, mint „személytelen tulajdonosok” a világ mindenrészéről akár 100.000 kisbefektető összegyűjtött tőkéjét is képviselheti. Jelzálog bank: Az ingatlanok finanszírozását segíti. (lakás, ház vásárlás, felújítás, vállalati ingatlanberuházás…) Megkeresi azokat a megtakarítókat, akik viszonylag kis kockázattal (fedezet maga az ingatlan), hosszú futam időre szeretnék befektetni pénzüket. A begyűjtött összegből pedig hiteleket nyújtanak. Biztosító: Legfőbb szerepe nem a megtakarítás, hanem a kockázatok kezelése, a nem várt események anyagi hatásainak közömbösítése. Ennek a szolgáltatásnak természetesen ára van , amit a biztosítottak havonta befizetnek. Ezt az összeget a biztosító pedig befekteti. A források nagy részét 85-90%-át állampapírokban tartják, de a magasabb várható hozam reményében részvény és ingatlan befektetéseket is alkalmaz. Vannak az élet és a vagyonhoz kapcsolódó biztosítások, az előbbi hosszabb az utóbbi rövidebb időre szóló befektetési lehetőség. Egyre népszerűbb a unit linked biztosítás, ahol az ügyfél maga döntheti el milyen befektetési konstrukcióba fekteti pénzét. Nyugdíjpénztár: 1998-ig Magyarországon kizárólag az ún. felosztó-kiróvó nyugdíjrendszer működött, vagyis az éppen most munkaképes, dolgozó polgárok befizetéseiből fizetik ki az éppen most nyugdíjas korúak járandóságát. Napjainkban azonban a fejlettebb államokra a népesség elöregedése a jellemző, így a keresőképes fiatalok aránya a nyugdíjasokéhoz képest egyre csökkenő. szükségszerű, hogy nyugdíj rendszer legalább részben piaci alapon működjön. Mo-on megjelentek az önkéntes pénztárak. A belépőket az állam adókedvezménnyel is támogatta. A befizetett összeget a magánpénztárak főleg kevésbé kockázatos állampapírokba fektetik. A lényeg, hogy a felosztó-kiróvó rendszer együtt működik a magánnyugdíj pénztárakkal, ahol is mindenki saját nevére gyűjthet pénzt.

20.) Ismertesse a kereskedelmi bankok és biztosítók tevékenységét

A kereskedelmi bankok is képesek pénzt teremteni, igaz nem a gazdaság egészében érvényes jegybankpénzt, hanem az adott pénzintézet ügyfélkörén belül érvényes kereskedelmi banki pénzt.A kereskedelmi bankok a közvetett tőkeáramlás szereplői, azaz a megtakarítók rájuk bízzák pénzüket és a bank szakemberei döntenek a kihelyezésekről. Korábban a tőkeközvetítés

- 16 / 21 -

intézményrendszere jóval egyszerűbb volt, mivel kisebb számú és kevesebb speciális szolgáltatást nyújtó intézmény volt a piacon. A bankok klasszikus tevékenysége a betétgyűjtés és a hitelnyújtás, (most már a fizetési forgalom lebonyolítása is, illetve különböző speciális szolgáltatásokat nyújtanak) klasszikus bevételük pedig a kamatkülönbség másnéven kamatmarzs. Ma már jellemző, hogy a kamatmarzs mellett komoly arányt képviselnek a különböző jutalékos ügyletekből származó összeg. A bankok fontos szerepe, hogy a különböző futamidejű, nagyságrendű, esetleg különböző devizákban megjelenő igényeket összehangolják és közvetítési tevékenységük során ezek között, összhangot teremtsenek.A pénzintézetek három szempont egyidejű figyelembevételével végzik tevékenységüket ezek: - Likviditás – Jövedelmezőség – Biztonság. Ezeknek a feltételeknek egyszerre nem igazán lehet megfelelni, meg kell találni az egészséges egyensúlyt.A bankok működése bizonyos kockázatokat rejt magába. A bankok működése során három fő kockázattal kell szembenézni: likviditási, a piaci és a hitelkockázattal.1.) Likviditási kockázat: A pénzintézet a rendelkezésre álló pénz felhasználásával kapcsolatban a következő lehetőségek közül választhat.: -Hitelezés, -Kihelyezés bankközi piacon, -Állampapírt vásárolhatA likviditási kockázat azt jelenti, hogy a betétesek megjelenhetnek pénzükért s a banknak kötelessége a teljesítés. A bank ugyanakkor nem képezhet száz százalékos tartalékot, felkészülve a legrosszabbra, mivel a betétek után kamatot fizet és tevékenységének alapja a hitelezés.2.) Piaci kockázat: A piaci kockázat azt jelenti, hogy a bank eszközeinek értéke a piaci hatások következtében változhat. Két legfontosabb kockázat lehet a kamatlábak és a devizaárfolyamok módosulásából adódó bizonytalanság. Kockázatkezelés lehet: határidős ügyletek3.) Hitelkockázat:A hitelkockázat nem más, mint annak kockázata, hogy a hitelfelvevő nem tudja (nem akarja) visszafizetni a felvett összeget. Kockázat kezelés: hitelelbírálás, diverzifikálásBanki ügyletek:A passzív bankügylet nem más, mint a bank forrásszerző tevékenysége. Nevét onnan kapta, hogy a bank mérlegének bal oldalára, vagyis aktív oldalára vonatkozó döntéseket jelent.Klasszikus formái: -Betét ( látraszóló, - lekötött.), -Értékpapír (letéti jegy), -Jegybanki refinanszírozás, -Bankközi piacon szerzett pénz.Az úgynevezett aktív bankügylet a bank kihelyezéseit takarítja. Nevét onnan kapta, hogy a bank mérlegének bal oldalára, vagyis aktív oldalára vonatkozó döntéseket jelent. Klasszikus formái: -Hitelkihelyezés, -Állampapír vásárlás -Bankközi piac (más bankok részére bocsátott forrás). Cél: profitszerzés.A bank kihelyezésekor fontos lépés a hitelbírálat, amikor azt elemzik, hogy a hitel visszafizetése reális-e. Amennyiben a hitelfelvevő nem tudja(akarja) a hitelt visszafizetni, akkor a bank, különböző, előzetesen meghatározott fedezet segítségével próbál pénzhez jutni.Hitelek: -Rövid lejáratú: forgóeszközhitel cégműködését biztosító hitel, -Hosszabb lejáratú: projekthitel beruházási igényt jelentő, nagyobb kockázatHitelfedezetek: -Személyi biztosíték: kezesség, bankgarancia, -Tárgyi biztosíték: óvadék, zálogjog.A bankok mai napig meglévő feladata a fizetési forgalom lebonyolítása. Megkülönböztetünk: készpénz- és számlapénz forgalmat. (a készpénzforgalom aránya a pénzügyi rendszer fejlődésével egyre csökken.). A számlapénzforgalom lényege: a. bankok, a gazdasági szereplők tranzakcióit végigvezetik az egyes számlákon.

- 17 / 21 -

Belföldi fizetési módok: -Átutalás, -Inkasszó. Külföldi fizetési módok: -Átutalás, -Inkasszó, -Akkreditív.BiztosítókA biztosítók klasszikus tevékenysége valamilyen kockázat kezelése, napjainkban emellett mind a befektetési piac jelentős szereplői is figyelmet érdemelnek. A kockázatkezelési magatartásformák: -Prevenció (megelőzés), -KompenzációPrevenció: megpróbáljuk elkerülni a számunkra kedvezőtlen (rizikós) események bekövetkezését.Kompenzáció: a már bekövetkezett káresemény utólagos – általában pénzbeli- ellentételezése. A biztosítás a kompenzációs típusú magatartásforma intézményesült módja.Kárfelosztás: A biztosítás gyökerei az ókorban létrejött társulásokig nyúlnak vissza, amikor e társulások tagjai kötelezettséget vállaltak arra, hogy bizonyos károk bekövetkezte esetén egymást kölcsönösen segítik. Ezt nevezik kárfelosztásnak, melynek hátránya, hogy a valós kockázattól független az anyagi teher illetve az utólagos befizetés miatt bizonytalan a szükséges összeg megléte. Kockázatfelosztó rendszer: Amikor mindenki csak akkora összeget hajlandó fizetni, amely arányban áll a kockázatnak kitett vagyonytárgy értékével és a káresemény bekövetkezésének valószínűségével. Az üzleti alapon működő biztosítások előfeltétele: -a nagy számú megfigyelés megléte, -a mérhetőség, -a véletlenszerűség érvényesülése.A biztosítás lényege, hogy létre kell hozni egy veszélyközösséget, vagyis az azonos kockázatnak kitett személyek vagy gazdasági egységek csoportját. A közösség tagjai díjat fizetnek, amelyből pénzalapot képeznek, ami majd fedezetett nyújt a felmerülő kifizetésekre.Biztosítások csoportosítása: A biztosítás tárgya szerint lehet: -személyi (élet, baleset, betegbiztosítás), –vagyonbiztosítás (vagyoni, anyagi jellegű károkra). Napjainkban elfogadott felosztás szerint élet és nem élet biztosítások.Károk jellege szerint: -kárbiztosítás (a térítés mértéke függ a bekövetkezett kár nagyságától), -összegbiztosítás (a káresemény bekövetkeztekor a megállapodott összeget fizeti ki)Kockázatporlasztás: egy nagyobb vagyontárgy biztosítása esetén, a biztosító átadhatja a kockázat és persze a díj egy részét más biztosítóknak viszontbiztosításÁllományegyesítés: ha egy-egy biztosítónak adott állománya (pl.: lakásbiztosítás) túl kicsi, akkor nem tud érvényesülni együttbiztosítás (pool), központosítják a bevételeket és a kiadásokat is közösen fedezik, esetleg a nyereséget is szétosztják.

21.) Befektetési alapok, befektetési politika

A befektetési alapok őshazája az USA, ahol már sok évtizedes múltra tekintenek vissza és a kezelt vagyon nagyságrendje mintegy hétezer millió dollár. Magyarországon 1992-ben hozták létre az első befektetési alapot, a befektetett összeg napjainkra elérte az 56O milliárd forintot.Léteznek ingatlanalapok és értékpapíralapok a kezelt vagyon alapján az utóbbiak számítanak meghatározó súlyúnak. Az alapok meghirdetnek egy befektetési politikát, hogy milyen jellegű eszközöket kívánnak vásárolni, akinek ez megtetszik csatlakozik az alaphoz. Az így összegyűlt pénzt pénzügyi szakemberek a meghirdetett elvekkel összhangban befektetik azt. A befektetési alapok, mint „személytelen tulajdonosok” a világ mindenrészéről akár 100.000 kisbefektető összegyűjtött tőkéjét is képviselheti. Az alapkezelési szabályzat tartalmazza, hogy a befektetési alapok, mint közvetítők a megtakarítok pénzén kötvényeket, részvényeket, ingatlanokat vásárolnak.

- 18 / 21 -

A befektetési alapok előnyei: -hogy képzett szakemberek folyamatosan figyelik a piaci történéseket, és ennek alapján hozzák meg befektetési döntéseiket. -A nagy tételben történő befektetés kedvezőbb költséggel történik, mint kisbefektetők esetén. -A nagyobb összeg lehetővé teszi, hogy sokféle befektetési lehetőség között osszák meg a pénzt, ezzel a kockázat mérsékelhető diverzifikációA befektetési alapok fajtái: (-Zártvégű, -Nyíltvégű)Zártvégű befektetési alapok: -határozott időre, -határozott összeggel hozzák létre, -a befektető a futamidő végéig nem kérheti az alapkezelőt pénzének visszafizetésére, -a jegyzési időszakban történik befektetési jegy kibocsátása, -a jegyek visszaváltására csak az alap megszűnésekor kerül sor. Ha a befektető mégis pénzéhez szeretne jutni a másodlagos piacon (tőzsdén) teheti meg. A befektetési alapban lévő összeget nem változtatja meg, csak annak a néhány befektetési jegynek más lesz a tulajdonosa.Nyíltvégű befektetési alapok: -határozatlan időre jönnek létre, -bármikor lehet csatlakozni hozzá, -bármikor kérhetők az alapkezelőt befektetési jegyünk visszavásárlásáraA meghirdetett befektetési politika alapján, a konkrét befektető kockázata – és hozamelvárásának ismeretében lehet választani az egyes konstrukciók közül.:Pénzpiaci alapok: látraszóló bankbetétekhez hasonlítanak, az árfolyamveszteség kockázata gyakorlatilag nem létezik, ehhez nem kiemelkedő, szolid hozam társul. Az alap jellemzően rövid lejáratú , hitelviszonyt megtestesítő konstrukciót (állampapírok) vásárol.Kötvényalapok: magasabb hozam, az alapkezelő hosszabb futamidejű kötvényeket is vásárol. Árfolyamkockázattal számolni kell.Vegyes alapok: kötvényeket és részvényeket is tartalmaz. Magasabb kockázat, magasabb hozam.Részvényalapok: kifejezetten magas kockázatot kedvelőknek szól.Külföldi részvények és kötvények vásárlására szakosodott alapok. A befektetési jegyeknek is van árfolyama. A befektetési alap esetében naponta kiszámolják az úgynevezett eszközértéket.(a befektetési jegyek aznap mennyit érnek.) Az eszközértéket korrigálják a különféle díjakkal (közvetítői, bróker, alapkezelő, letétkezelő díjai), így kapják meg a nettó eszközértéket.A naponta közzétett egy jegyre jutó nettó eszközérték azt jelenti, hogy a befektetési alap összes befektetésének éppen aznap mennyi a piaci értéke (egy jegyre vetítve), s ezen az árfolyamon lehet vásárolni vagy eladni a jegyeket.A befektetési döntéseket hozó alapkezelő mellett kötelezően működik egy letétkezelő (bank) , mely ellenőrző funkciót lát el, őrzi az alap és így a befektetők eszközeit, értékpapírjait, eszközei.

22.) Ismertesse a tőzsdét

Kialakult a másodlagos piac, melynek csúcsintézménye a tőzsde. Ide folyamatosan érkeznek információk, a befektetők folyamatosan értékelik az értékpapírokat, itt egymásra találhatnak a vevők és eladók, és meghatározott szabályok szerint bonyolódnak az ügyletek. 1864ben nyitotta meg kapuit először a Budapesti Áru- és Értéktőzsde, az Osztrák Magyar Monarchia gazdasági virágkora idején a vezető tőzsdék között emlegették. Az I. Vh. Után a budapesti tőzsde szerepe jelentősen csökkent, végül 1931. nyarától 1932. őszéig pedig zárva tartott. A II. Vh. után a szocialista tervgazdálkodás idején 1948-ban bezárta kapuit. 1983-ban megjelentek a kötvények, majd 1987-ban a PM és a Magyar Kereskedelmi Kamara aláírt az Értékpapír Kereskedelmi Megállapodást, mely lehetőséget teremtett a tőzsde napok tartására. Elsőnként a határidős ügyletekre koncentráló Budapesti Árutőzsde (BÁT) kezdte meg tevékenységét, majd 1990. június 21-én a Budapesti Értéktőzsde (BÉT).

- 19 / 21 -

A BÉT egy külön törvényben meghatározott, önszabályozó szervezet, mely a tagok tulajdonában van. Napjainkra már megtörtént a vagyonnevesítésAz MNB mellett, főként brókercégek a tulajdonosok. A BÉT bevételei: -tagok befizetései (éves díj, forgalomtól függő díj), -értékpapírok kibocsátóinak befizetései (egyszeri bevezetési díj, éves forgalomban tartási díj), -információ-értékesítés (másodpercre pontos adatok hozzáférése). Ha egy befektetőnek pénzre van szüksége és úgy dönt, hogy ehhez bevon külső befektetőket is, akkor ezt teheti zárt körben, vagy nyilvános kibocsátás keretében., vagyis tőzsdei bevezetéssel. A tőzsdei jelenlét előnyei: -könnyebb az értékesítés, hisz koncentráltan találhatók potenciális vevők és eladók a piacon, -egyfajta minősítést biztosít, hisz bizonyos feltételeket, szabványokat támasztanak a cégekkel szemben, -folyamatos publicitás (újságok, befektetési elemzők).A tőzsdei jelenlét hátrányai: -pénzbe kerül, -információkhoz mindenki hozzáférhet, -a tőzsdei árfolyamot gyakran összekötik a cég szolgáltatásainak minőségével, -a részvényeket bárki megveheti.A tőzsdei kereskedés módjai: -nyílt kikiáltás, -elektronikus kereskedés (pl.: NASDAQ).Bevezetési és Forgalomban tartási Szabályzatban rögzítik, hogy milyen módón kerülhet be a BÉT-re egy vállalati papír, állam papapír, vagy határidős ügylet. Ez a alapján a részvények lehetnek: „A” kategória, ha a bevezetendő részvénysorozat -árfolyamértéken számított összértéke nem lehet kevesebb, mint 2,5 milliárd forint, -minimum 25%-ának, vagy 2 milliárd forintnyi papírnak kell közkézen lennie, vagy tulajdonosi kör min. 500 szereplő, -minimum 100 tulajdonosa legyen, -a kibocsátó vállalatnak minimum 3 teljes, befejezett auditált üzleti évvel kell rendelkeznie.„B” kategória, ha a bevezetendő részvénysorozat –árfolyamértéken számított összértéke nem lehet kevesebb, mint 100 millió forint, -közkézhányadra vonatkozó elvárás nincs, -minimum 25 tulajdonosa legyen.„T” technológia papírok piaci szegmense: -a bekerülést a kibocsátónak kell kérelmeznie, -igazolás, arról, hogy a kibocsátó tevékenysége alapján technológiai kibocsátó, -vállalja, hogy legalább évente tart egy befektetői/elemzői találkozót, -a nagyobb tulajdonosok bizonyos időszakra értékesítési korlátozásokat vállalnak.Ha bekerült a papír a tőzsdére a kibocsátónak rendszeresen tájékoztatni kell a befektetőket. („A” és „T” negyedévente, „B” félévente gyorsjelentés) + 30 percen belül bármely a cég életében történt pozitív v. negatív eseményről.Az állampapírok az OTC (over-the-counter) a tőzsdén kívüli kereskedésben vesznek részét inkább. Azonnali ügylet: amikor gazdát cserél az áru (részvény) és az árat jelentő pénzösszeg. Határidős ügylet: egy későbbi időpontra vonatkozik a megállapodás. A befektetők brókercégeket bíznak meg a tőzsdei kereskedésre, jutalék fejében. Piaci áras megbízás: nem egy konkrét számot határoznak meg, hanem csak azt mondja a befektető, hogy adott áron kösse meg az ügyletet.Limitáras megbízás: rögzítik a maximum árat, melyen még megvásárolhatja és a minimum árat, melyen még eladható. stop-loss megbízás: egy küszöb ár, melyet elér vagy alá megy, akkor zárni kell a pozíciót. Régebben a papírok hátoldalán vezették a tulajdonos váltást. Napjainkra azonban az értékpapír kereskedés nagyságrendje és sebessége annyira megnőtt, hogy inkább számítógépes jelként, könyvelési tételként értelmezhetjük. Ez a folyamat a dematerializáció.Szervezetek: 1.) Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (KELER) –elszámolás biztosítása, -garancia rendszer a befektetők biztonsága érdekében, 2.) Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) –általános ellenőrző szerv, -az értékpapír kibocsátóinak ellenőrzése (felügyelet által jóváhagyott Kibocsátási Tájékoztató), -vizsgálják a brókercégek működését.

- 20 / 21 -

3.) Tőzsdei Elszámolási Alap (TEA) –tőzsdei ügyletek teljesítésének biztonságát szolgálja, forrása a tőzsde tagok befizetései. 4.) Befektető Védelmi Alap (BEVA) –befektető kockázat kezelése, -Pl: brókercég tönkremegy, akkor az ebből adódó veszteséget kompenzálja, -forrása a brókercégek befizetései.

23.) Milyen tőzsdeindexeket ismer?

A tőzsdeindex az egész tőzsde hangulatváltozásait jelzi, világszerte minden tőzsde számít és publikál. Adott tőzsdén, egy adott napon, a résztvevő összes részvény ármozgását egy mutató számba sűrítjük, akkor megkapjuk a tőzsdeindexet. Az indexek fontos gyakorlati szerepe: -határidős piac egyik terméke, -intézményi befektetők (befektetési alapok) tevékenységük során gyakran követnek valamilyen indexet. Megállapítanak egy bechmarkot (egy referencia hozamot), amelyhez képest lehet értékelni a befektetési teljesítmény. A legismertebb tőzsdeindexek:1.) Dow Jones index: (DJIA) -Amerikában, már több, mint 100 éve hozták létre, -30 fontos részvény árfolyamát tükrözi,2.) Standard & Poor’s 500 (S&P 500)3.) NASDAQ: -a technológiai vállalatok részvényárait jelzi.4.) DAX 305.) NIKKEI 2256.) BUX –a BÉT indexe, -1991. január 2-án 1000 pontról indult, -az összetételét évente 2-szer felülvizsgálják, és módosítják a kosár tartalmát.

24.) Mi kötvény és az állampapír

25.) Mi a részvény?

- 21 / 21 -