162. Ktesibios örökségepublikacio.uni-miskolc.hu/data/ME-PUB-41686/Kov%E1ts.pdf · [Hahn István (szerk.): A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest,

Gépterv. és Termékfejlesztők XX. Orsz. Szem. 1 Miskolc

Ktesibios öröksége

162. Ktesibios öröksége

Géptervezők és Termékfejlesztők XX. Országos Szemináriuma

Miskolc, 2004. 11. 11-12. Miskolc – MAB Székház, 2004. 11. 11.

A Nagy Sándor1 Kr. e. 323-ban Alexandriá-ban bekövetkezett halálát követően kitört dia-

dokhusok harcának csitulásával, az utódlási kérdések eldöntésével Egyiptom-ban megszületik a Ptolemaiosi Birodalom, ahol egy kezdeti ingatag állapotot követően II. Ptolemaios, akit Ptolemaios Philadelphos2 néven is ismerünk, elindít egy olyan folyamatot, melynek eredmé-nyeként Alexandriá-ban kulturális-tudományos központ alakul ki (a Museion). Az egyiptomi és görög eszme és ismeretanyag valamennyi vonatkozásában ötvöződik, s ebből a kölcsön-hatásból jön létre a hellén kultúra, a hellenizmus.

Lényegesek ennek az alexandriai központnak a műszaki vonatkozásai is. Spontán módon, csupán feltételezhető indíttatással elkezdődik egy terület, a hidraulika és pneumatika maga-sabb szinten, elsősorban gyakorlati célú művelése. Olyan nevekhez fűződik ez, mint Ktesi-bios3, Arkhimedes4, a bizánci Philon5, Heron6 és Straton7. 1 Nagy Sándor; Alexandros (Kr. e. 356 – 323): kiváló ókori hadvezér és államférfi, Makedónia királya Kr. e.

326-tól; II. Fülöp és Olympias fia. Nevelője Aristoteles, aki felkeltette érdeklődését a tudományok iránt és kora széles látókörű, művelt emberévé tette. Fokozottan érdekelte a hadviselés, 18 évesen már kitűnt a görög városállamok elleni khaironeiai csatában. Atyja halála után letörte rokonait, elfojtotta a lázongásokat. Kr. e. 334-ben kb. 35 ezer fős seregével megkezdte ázsiai hadjáratát. Fennhatósága alá vonta a kisázsiai városálla-mokat, Szíriá-t, Palesztiná-t, Egyiptom-ot, Babilon-t. Az elfoglalt területeken kb. 70 új várost alapított (pl. Alexandriá-t). Kr. e. 330-ban megkezdte Közép-Ázsia meghódítását, majd 327-ben India ellen indult. Biro-dalma ellentmondásokkal volt terhes, nélkülözte az egységes gazdasági alapot, halála után részeire bomlott szét. Maláriában (?) halt meg. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

2 Ptolemaios Philadelphus, II.; Ptolemaeus (Kr. e. 308 – 246): egyiptomi uralkodó (Kr. e. 285 – Kr. e. 246). Megerősítette Egyiptom politikai és gazdasági helyzetét, támogatta a tudományt, a művészetet és a vallási kultuszt. Uralkodása idejére tehető a görög-egyiptomi keverékkultúra kibontakozása. [Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.]

3 Ktesibios (Kr. e. III. sz., tevékenységi ideje Kr. e. 270 körül, feltételezéssel Kr. e. 296 – Kr. e. 228): alexandriai görög feltaláló és fizikus. Az ókori Alexandria mérnöki iskolájának első nagy alakja. Neki tulajdonítják a le-vegő rugalmasságának felfedezését. Az első gép, amelyet elkészített, édesapja borbélyműhelyében működött (az nem ismeretes, hogy milyen célokat szolgált). Gépeket készített Arsinoe részére (II. Ptolemaios Philadel-phos testvérfelesége). Lehet, hogy Straton-nal dolgozott együtt, aki Kr. e. 288-ig Alexandriá-ban élt. Leghí-resebb találmánya a szívó-nyomó szivattyú, amelyet az ókorban Ketsibios-féle gépnek is neveztek. Alexandriá-ban megépítette az első, víznyomással üzemelő orgonát (hidraulos), amelyben a sípokat működ-tető levegő nyomását ólomsúlyok helyett víz biztosította. Feltalálta továbbá a tűzoltófecskendőt (a római tűzoltók használták) és néhány más, légnyomással működő gépezetet (pl. légnyomással működő katapult). Tökéletesítette a klepsydrát (ez az évszakonként változó órahosszúságot is mutatta), egy rekonstruált példá-nyát a müncheni Deutsches Museum őrzi. Ilyen óra volt az athéni Szelek Tornyá-ban is. Az óra 3 m magas volt, s felső része az állatégővi jeleket tartalmazta. Tanítványa volt Heron, s alkotásai az ő leírásából, vala-mint Vitruvius munkájából ismertek. Írásaiból (A találmányokról; A pneumatikáról) csak töredékek maradtak fenn. Munkássága alexandriai Heron és bizánci Philon nyomán teljesedett ki. A Pallas szerint megfigyelte, hogy a sűrített levegő, ha a légkörbe szabadul ki, hangot ad. Szerkezeteiben fogaskerekeket, ill. fogaskerék-fogasléc kapcsolatokat alkalmazott. Az ő találmánya alapján készített szi-vattyút Castrum Novum romjai között Civita Vecchia-nál találtak. Bizánci Philon szerint ő találta fel a szél-puskát. [Andai P.: A mérnöki alkotás történet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. 1/360 p.; p. 24.] [Britannica Hungarica. Magyar Világ Kiadó, Budapest, 1994 – 2002.] [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – ] [A Pallas Nagy Lexikona. Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt., Budapest, 1893 – 1900.] [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

[http://www.swan.ac.uk/classics/staff/ter/grst/People/ktesibios.htm]



Ktesibios-ra, egy alexandriai „mérnök”-re, egy borbély fiára ritkán hivatkozunk. Ő egy-részt édesapja műhelyébe készített különböző szerkezeteket, másrészt matematikával is fog-lalkozott, de ezen kívül számos hidraulikus és pneumatikus gépet is szerkesztett. Ezek egyike a víziorgona. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ő tekinthető e két terület megalapozójának, atyjának.

Ktesibios biztosan a Kr. e. III. sz.-ban élt, bizánci Philon és Arkhimedes kortársa, s valószí-nűleg mindkettőnek, ha áttételesen is, tanítványa. III. Ptolemaios Eurgetes8 egyiptomi uralko-dó idején tevékenykedett Kr. e. 246 és Kr. e. 221 között. Ő többek között egy több sípból álló fúvós hangszert készített, amelyet „organon hydraulikon”-nak („vízmű eszköz”-nek) neve-zett. Ennél a táplevegő, azaz a szél nyomását víz szabályozta, ill. tartotta megközelítően azo-nos értéken. Alkotásáról szerkezeti rajz nem maradt fenn, de különböző ábrázolások igen, amelyekből elég jól lehet rekonstruálni. Egy alexandriai relief pl. Ktesibios-t kezében trombitával, s feleségét, Thays-t egy 15 sípból álló orgonával ábrázolja (1. ábra).

De megemlíti Marcus Vitruvius Pollio9 is „Decem libri de architectura” („Tíz könyv az építészetről”) c. művében is.

[http://www.uni-muenster.de/Physik/TD/Uvortec/Informatuion/Automat/Arbeitsbl/abbeospiel.htm]

4 Arkhimedes (i. e. 287 – i. e. 212): görög matematikus és fizikus. Kiemelkedő eredményeket ért el a geometriá-ban. Vizsgálatai során olyan módszereket alkalmazott, amelyek a modern matematikai analízis kezdeteinek tekinthetők. Közelítő módszereket talált a négyzetgyök kiszámítására és a harmadfokú egyenletek megoldá-sára. Tőle származik a felhajtóerőre vonatkozó törvény. Több mint 40 gépet talált fel, őt tartják a csigasor megszerkesztőjének is. [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

5 Philon (i. e. 250 körül): alexandriai (helyesebben bizánci) haditechnikai író, görög mechanikus (nem azonos a hasonló nevű alexandriai filozófussal!), Heron idősebb kortársa, egyes feltételezések szerint Ktesibios tanít-ványa. Fennmaradt Mechanika {Mekhanike syntaxis (=A mechanika szisztematikus ábrázolása)} c. összefog-laló munkájának IV. könyve, a hajítógépekről (Belopoiika), amely témáját tekintve azonos Heron hasonló c. művével, de leírásai még kevésbé szemléletesek. Kivonatosan ugyancsak ránk maradt a VII. és a VIII. köny-ve, amely a várépítés technikáját tárgyalja. (Az Antik Lexikon szerint: a 4. rész, a 7. kivonatosan, a 8. görögül, az 5. arabul. Ez utóbbi a haditechnikával foglalkozik.) Neki tulajdonítható a műszaki szaknyelv megte-remtése. Személyéhez kötődik az az elv is, hogy egy technikai megoldásnál az esztétikumnak is szerepe van.

[Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.] [Hahn István (szerk.): A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1963. 1/943 p.; p. 412.] 6 Heron (i. e. 120 körül): alexandriai görög matematikus és természettudós. Ktesibios tanítványa. Geometriai

eredményei közül legismertebb a háromszög területének kiszámítására szolgáló ún. Heron-képlet. Munkáiban összefoglalta kora természettudományos eredményeit, vizsgálta a testek tulajdonságait, Pneumatika c. művé-ben 78 különböző készüléket ír le, amelyet melegített levegő vagy gőz hajt. Számos hidraulikus gépet szer-kesztett, a leghíresebb a gőzturbina ősi formájának tekinthető Heron- vagy aeolus-labda. Figyelemre méltó a földmérésről írt tankönyve is; ebben leírja a használatos műszereket, a mérőeszközöket, a módszereket, a szintezés végrehajtását, tárók és aknák kitűzését. [Andai P.: A mérnöki alkotás története. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. 1/360 p.; p. 23.] [Új Magyar Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959 – 1962.]

7 Straton (Kr. e. 340/330 – Kr. e. 270/267): görög peripatetikus filozófus, Ii. Ptolemaios Philadelphos nevelője, Theophrastos halála után a Lykeion vezetője. – 44 műve ismert (logika, teológia, természetfilozófia, lélek-tan), ezek töredékekből és másodlagos forrásokból rekonstruálhatók. Állatrendszertana jelentős, a növénytant ő alapította meg. Kiemelkedő jelentőségűek a Peri tu uranu (Az égboltról), a Peri tu pneumatos (A lélekről), a De causis plantarum (A növények okairól { a növényélettan összefoglalása}), valamint a Historia planta-rum (általános növénytan) c. munkái. Újszerű a lélekről vallott felfogása.

[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.] [net] 8 Ptolemaios Eurgetes; Ptolemaios, III. (Kr. e. 284 – Kr. e. 222): makedón eredetű egyiptomi uralkodó (ur.: Kr.

e. 246 – Kr. e. 222). II. Ptolemaios és I. Arsinoe fia. Sikeres háborút viselt Szíriá-ban, újjászervezte az egyip-tomi közigazgatást, jelentős építkezéseket folytatott.

[Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.] 9 Vitruvius, Marcus Pollio Vitruvius, Marcus Pollio (Kr. e. kb. 84 – Kr. u. 10): Julius Caesar, majd Augustus

császár építésze, mérnök. Építészként valószínűleg ő építette a fannoi bazilikát; ő vezette be a vízvezetéki csöveknél használatos quinaria (4,453 cm) mértékegységet is. Fő munkája: De architectura, ebben akuszti-kai kérdéseket is tárgyal.



Az ötlet valószínűleg nem tőle származik. Ugyanis Tertullianus10 „De anima” c. művének XIV. fejezetében így ír:

1. ábra Ktesibios és Thais

[http://www.orgona.hu/orgonaink/tuzolto orgona h.html]

„Nézzétek Arkhimedes nagyszerű nagyságát, akarom mondani (az ő elvei szerint készített) hydraulikus orgonát. Mennyi tagja, mennyi része van, mennyi utat tesznek meg a hangok, mennyiféle hang, micsoda sokféle változatosság, mennyi sípsor – és mindez egyetlen egység!”

Mi indokolta e hangszer megalkotását? Miért volt erre egyáltalán szükség? Milyen előzményekre lehet hagyatkozni?

Az eredet a mitológia ködébe vész. A legrégibb ismert ős a pásztorsíp, bölcsője Ázsia, s különféle változatairól számos asszír és egyiptomi síremlék, kínai és indus lelet tanúskodik. A legrégebbi leletek a rénszarvascsontból készült phalangsípok (paleolitikum vége, kb. Kr. e. 150 000), amelyek inkább jelző, mint zenei feladatot láttak el, s csupán egy hangot adtak ki. [Andai P.: A mérnöki alkotás történet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1959. 1/360 p.; p. 24.]

[Művészettörténeti ABC. Terra Kiadó, Budapest, 1961. 1/567 p.] 10 Tertullianus, Quintus Septimus Florens (kb. 155 – kb. 225): római egyházi író, eredetileg ügyvéd Rómá-ban,

majd 195-től Karthágó-ban. Eredetileg az ortodox keresztény álláspontot képviselte, később csatlakozott a montanizmus híveihez („vértanú kereszténység”), s írásaival döntő szerepe volt ez utóbbi jellegének kialakí-tásában. Hatása teológiai, etikai és poltikai téren is igen jelentős: a vallást az Isten és az ember közötti jogi vi-szonyként értelmezte. Írásaiból 31 maradt fenn. Fő művei: Apologeticum (Védekezés a pogányokkal szem-ben); Adversus Marcionem („Markion ellen”); Adversus Hermogenem („Hermogenes ellen”); De praescrip-tione haereticorum („A pogányok hivatkozási jogáról); De baptismo („A keresztségről); De spectaculis („A látványosságokról”); Adversus Praxean (a szentháromságtan megfogalmazása). – A latin nyelvű keresztény próza megteremtője mind terminológiai, mind dogmatikai szempontból.

[Antik Lexikon. Corvina, Budapest, 1993.] [Magyar Nagylexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994 – 2004.]



Fiatalabb lehet az első réslyukú fuvola (2. ábra), majd a Kr. e. 80. évezredből már ismert 3. ill. 5 hangképző nyílással ellátott csontfuvola is.)

2. ábra Rénszarvas ujjcsontjából készült

üreges csontsíp Zárt oldalnyílással cisz3, nyitottal

g3 hangmagasságot ad [Tarnóczy T.: Akusztika. Akadémiai Kiadó,

Budapest, 1963. 1/559 p.; p- 15.]

Ebből fejlődött ki a syrinx vagy pánsíp (3. ábra), a kínai szájorgona (4. ábra), a japán shoe, a zsidó ugáb (a nomád korszakra jellemző nem kultikus fúvós hangszer; ajak- vagy nyelvsípos is lehetett, talán az aulos – oboa – rokona) és még számos más népi hangszer.

3. ábra 4. ábra Pánsíp Kínai szájorgona [Springer] [Springer]

Ide sorolható az ausztrál bennszülöttek didgeridoo nevű fúvós hangszere is, amelynek korai változatai már a barlangfestményeken is szerepelnek (5. ábra), rekonstruált változatát a 6. ábra szemlélteti.

5. ábra A didgeridoo egy ausztrál barlangfestményen

6. ábra

Didgeridoo



Megszólaltatásuk, különösen hosszabb játék esetén, eléggé megterhelő, s valószínűleg ez teremtette meg az igényt egy tökéletesebb, s kevésbé fárasztó változat megalkotásához. Először a duda született meg Kr. e. 1500 körül (7. – 8. ábra), majd további fejlődésként Ktesi-bios szerkezete, a víziorgona, amelyet bizánci Philon „kézzel fújtatott syrinx”-nek nevezett, Heron tökéletesítette, aki, ha korban nem is, de Ktesibios méltó utóda és tanítványa. E tökéletesített változat viszont már teljességgel ismert, mert ha romokban is, de fennmaradt egy példány, egy római tartományban, Pannoniá-ban. Valószínű születési ideje Kr. e. 246 és Kr. e. 221 között, azaz ez már a Heron-féle szerkezet lehet.

7. – 8. ábra Duda

A Ktesibios-féle szerkezet nem maradt fenn, de érmék, szobrocskák és reliefek megőrizték

formáját (9. – 12. ábra).

7. ábra 8. ábra Laurenti Nica (I. sz.) Traianus (I. sz.)



9. ábra Valentinianus (V. sz.) 10. ábra National Museum Carthago

11. ábra 12. ábra National Museum Copenhagen Nennig villa. Trier. Mozaik (II. sz.) Az eddigieken túlmenően Pompeji-ben találtak maradványokat, de ezeknél csak 9, ill. 11

síp és a szélszekrény maradt fenn (13. ábra).



13. ábra A pompeji hydraulis részlete

Az aquincumi lelet-ről van szó, s ahogyan megmaradt, összességében az is egy érdekes

történet. De már ezt megelőzően, 1881 decemberében, a Filatori-gát-nál régészeti ásatásokat foly-

tattak és egy, a Kr. u. IV. sz.-ból származó szarkofágot találtak. Feltehetőleg a közeli temető-ből hozhatták át, hogy újból felhasználhassák. Eredetileg Aelia Sabina számára készült, aki a III. sz. első felében élhetett. A lelet azért érdekes, mert a felirat szerint ebben az időben már hivatásos orgonistákat alkalmaztak. A felirat kedves szavakkal búcsúztatja Sabiná-t, a kedves feleséget:

„Clausa iacet lapidi ciniunx pia cara Sabina. Artibus edocta superabat sola maritum.

Vox ei grata fuit, pulsabat pollice cordas. Set cito rapta silet. Ter denos duxerat annos.

Heu male quinque minus, set plus tres meses habebat, Bis septemque dies vixit. H/a/ec ipsa superstes

Spectata in populo hyraula grata regebat. Six felix quicumquem leges, te numina servent,

Et pia voce cane: Aelia Sabina vale.”

T. Ael(ius) Iustus hydraularius salarius leg(ionis) Il ad (iutricis) coniugi faciendum curavit.

„Ím ez a kősír zárja magába a drága Sabinát. Múzsák gyermeke volt ő, túlszárnyalta a férjét.

Éneke kellemes emlék, lantján hallgat a húr már, Mert közülünk kiragadták. Harminc éve se volt még,

Jaj, kevesebb volt öttel, bár negyed évet is ehhez, S kétszer hét napot élt rá. Akkor még, mikor itt volt,

Hydrán szépen játszva gyönyörködtette a népet. Légy boldog, ki elolvasod ezt, és óvjon az Isten! S mondd kegyelettel e szót: Aelia Sabina, vale!”



T. Aelius Iustus, a II. „Segítő légió” fizetéses orgonistája állíttatta feleségének

[Ford.: Gergely Antal. In: Klotz, Hans: Az orgonáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1975. p. 229.] Az aquincumi orgonát illetően. A mai Óbudá-n, a múlt század első felében, az Aquincumi Múzeum környékén a Fővárosi

Elektromos Művek új transzformátorházat épített. Alapjainak kiásásakor egy beomlott római kori pincét, s ennek romjai alatt egy orgona erősen megrongálódott bronz sípjait és számos alkatrészét találták meg.

Ez az épület a Collegium Centonariorum volt, az egykori aquincumi szövő iparosok föld-szintes céhháza, amely a III. sz.-ban leégett. (Az orgona akkor zuhanhatott a pincébe, amikor 250 körül egy ellenséges ostrom során maga a céhház is leégett.) Itt állt az orgona, amelyet egy bronztábla szerint Caius Iulius Viatorinus, az aquincumi városi tanács tagja, volt városi rendőrfőnök, támogatásuk megszerzése érdekében a céhnek adományozott (5. ábra) Modestus és Probus consulok idejében (228-ban).

5. ábra Az adományozó márványtábla

Eredetileg ez a céh a posztókészítőket és az ácsokat fogta össze (Collegium fabrum et cen-

tonarium). 200 körül szétváltak, az ácsok a mai Óbudá-ra, a posztókészítők pedig Aquincum-ba tették át székhelyüket. Utóbbiak itt egy székházat is építettek. (Amikor napjainkban szó esik erről a leletről, mindig az aquincumi tűzoltók céhét említik. Ezt azonban annyiban kell módosítani, hogy a kisebb városokban a kézművesek látták el ezt a feladatot, elsősorban a posztókészítők, mert a tűzoltáshoz elsősorban vízbe áztatott nemezlapokat használtak.)

A maradványokat (6. – 7. ábrák) Nagy Lajos egyetemi tanár, az Aquincumi Múzeum akkori vezetője ásta ki 1931-ben. Az első rekonstrukciót Nagy Lajos és Kalmár János elképzelései alapján a pécsi Angster-cég végezte el 1935-ben, de működtetéséhez az eredeti megoldás he-lyett szelet használtak. 1959-ben történt egy újabb rekonstrukció az Angster-féle minta alap-ján, azaz ez sem víziorgonaként működött. Alkotója Ráfael Viktor, a múzeum resturátora. Ugyanő 1956-ban már egy megszólaltatásra alkalmatlan makettet is készített a Tűzoltó Múzeum számára.



6. ábra Az orgona maradványai

7. ábra Orogona maradványok

1969-ben egy újabb rekonstrukció kezdődik, amelyet Werner Walcker-Mayer ludwigsburgi

orgonaépítő nevéhez fűződik. Ennek során az eredeti alkatrészeket helyreállították, a hiányzó elemeket pótolták. 1973-ban készült el, de ismét nem vízi-, hanem szélorgonaként.

Az eredeti megoldás rekonstrukciója Minárovics János, a Tűzolzó Múzeum kutatójának ér-deme, aki 1987-től foglalkozott behatóbban ezzel a feladattal. 1996-ra készítette el ezt az Angster-cég utóda, a Pécsi orgonaépítő Manufaktúra. Ma az Aquincumi Múzeum-ban találha-tó.

A rekonstrukciós változatokat a 8. – 9. ábrák szemléltetik.



8. ábra Rekonstrukciós vázlat

9. ábra Rekonstrukciós vázlat



A víziorgona vázlatát Heron alapján a 10. ábra mutatja. A táplevegőt egy légszivattyú juttatja egy légtartályba (légüst, szélharang, pnigeus). Ennek

alsó peremén nyílások vannak (vagy a szélharang lábakon áll). Levegőt juttatva ide a vízosz-lop a tartályon belül csökken, azon kívül ugyanakkor megemelkedik. Túl sok levegő betáplá-lása esetén az az alsó nyílásokon távozhat. A légüstből a levegő egy ún. szélládába kerül, majd onnan a sípokhoz.

Heron-nál a táplevegőt 1, Vitruvius-nál már 2 szivattyú biztosította. Az aquincumi leletnél (8. ábra) a sípok 4 sorban helyezkednek el, soronként 13 – 123. A sípok nyelvsípok, s ezt az egykori leírások bizonyítják, aulos-oknak nevezvén azokat (az ajaksípok megnevezése: fistu-la). A nyelv eredetileg nádlapocska, s ezt csak később helyettesítették fémlemezekkel, ame-lyek időtállóbbak és stabilabbak voltak. (Egyes nézetek szerint ajaksípokat is beépítettek, köz-vetlenül ráhúzva a szélládára.)

8. ábra A víziorgona Heron-féle vázlata



xx. ábra Bizánci orgona Theodosius obeliszkjén (IV. sz.)

xx. ábra

Hidraulikus orgona rajza az utrechti zsoltároskönyvből (VI. sz.) A levegőt négy ember pumpálta a víznyomás alatt álló tartályokba



xx. ábra Portatív (XIV. sz.-i kódex illusztrációja

(Csak ajaksípok!)

xx. ábra Portatív

(Csak ajaksípok!) Itália, 1608

Conservatoire, Brüsszel



Kisregál (XVIII. sz.)

Conservatoire, Brüsszel



A Vitruvius leírás Gulyás Dénes fordítása; p. 253/255.

Tizedik könyv Nyolcadik fejezet 1. A víziorgonákról pedig nem mulasztom el megírni, mi működésük elve, amilyen röviden és pon-

tosan csak képes vagyok tárgyalni. Fából csapolt alépítményre bronzból készült ládát helyezünk. Az alapzaton jobbra és balra létra formájára összecsapolt léceket állítunk fel, s ezekbe bronz hengereket illesztünk. Bennük esztergán finoman megmunkált, mozgatható dugattyúk vannak, a közepe vas könyökhöz rögzítve, az emelőrudak csuklókkal vannak összekötve és gyapjas bőrrel bevonva. A felső lapon pedig kb. három hüvelyk átmérőjű nyílások vannak. Ezeknek a nyílásoknak a közelében csuklókkal bronzdelfineket erősítünk fel, amelyeknek szájából láncon függő kis rézda-rabok érnek a hengerek nyílásai alá.

2. A ládán belül, a víztartónál, van egy szélüst, ami olyan, mint egy fordított tölcsér. Ez alatt elhe-lyezett, kb. három hüvelyk magas kockák tartják vízszintesen az alsó teret a szélüst széle és a láda feneke között. Ennek a nyaka felett egy csapolt láda tartalmazza a gépezet legfontosabb részét, amit a görögök kanon muszikosznak neveznek. Ennek hosszában, ha tetrakhordosz, úgy négy csa-torna készül, ha hexakhordosz, hat, ha oktokhordosz, nyolc.

3. Minden egyes csatornát egy csap zár le, vasfogantyúkkal ellátva. Ha ezeket a fogantyúkat elfor-dítjuk kinyitják a láda felől a csatornákba vezető nyílásokat. A csatornák felől pedig a kanonnak keresztben elhelyezett nyílásai vannak, s ezek megfelelnek a felső táblán lévő nyílásoknak. Ezt a táblát görögül pinaxnak nevezik. A tábla és a kanon közé lécek vannak elhelyezve, amelyeket ugyanilyen módon átlyukasztottak és olajjal itattak át, hogy könnyen lehessen betolni és újra ki-húzni őket. Ezek zárják el azokat a lyukakat, és plinthidesznek nevezik őket. Ezeknek ki- és betolá-sa egyik lyukat elzárja, a másikat kinyitja.

4. E lécekre vasrugók vannak erősítve, s a billentyűkkel összekötve. A billentyűk érintése folyamato-san mozgásba hozza a léceket. A tábla fölötti nyílásokhoz, amelyeken a csatornákból a levegő kilép, gyűrűk vannak enyvezve, s ezekbe szorítják valamennyi orgonasíp nyúlványát. A hengerek-ből pedig összekötő csövek vezetnek a szélüsthöz, annak nyakai pedig a ládán lévő nyílásokig vezetnek. Ezeken esztergályozott és odaerősített szelepek vannak, s ezek, mikor a láda levegőt kap, a nyílásokat eltömve, nem engedik a szelet visszamenni.

5. Így, amikor a karokat felemelik, a rudak lehúzzák a hengerek dugattyúját, és a csuklóra erősített delfinek beléjük bocsátva dobjaikat, levegővel töltik meg a hengerek terét. Ha pedig a rudak heves és sűrű lüktetéssel felemelik a dugattyúkat a szivattyúkban és a dobokkal elzárják a felső nyíláso-kat, az oda bezárt levegőt erős nyomással a csövekbe kényszerítik, amelyeken át az a szélüstbe áramlik, és annak nyakán át a ládába. A rudak erősebb mozgatásával pedig a sűrűre összenyo-mott levegő betódul a csapok nyílásain át, és széllel tölti meg a csatornákat.

6. Így, ha a billentyűket kézzel érintjük, azok a léceket állandóan előrenyomják és visszahúzzák, vál-takozva elzárva és kinyitva a nyílásokat, és a zene művészetének megfelelően, változatos mértékek sokaságával zengő hangokat keltenek. Amennyire igyekezhettem, ezt a homályos témát írásban minél világosabban adtam elő, de ez nem könnyű tárgy, és nem is mindenkinek könnyen érthető, csak azoknak, akiknek van gyakorlatuk az effélékben. Mégis, aki alig érti meg az írásból, amikor megismerkedik magával a tárggyal, úgy találja majd, hogy mindez mégis gondosan és elmésen van elrendezve.

Documents

162. Ktesibios örökségepublikacio.uni-miskolc.hu/data/ME-PUB-41686/Kov%E1ts.pdf · [Hahn István (szerk.): A hadművészet ókori klasszikusai. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest,