90

Vagyunk... leszünk...

2014. június Az Erdélyi Körök Országos Szövetségének és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesületének negyedéves lapja

Megjelenik március, június, szeptember, december hónapokban

A TARTALOMBÓLCsapó Endre elemzõje 4Szász I. Tas naplójából 8Forrponton a román-magyar kapcsolatok 11Az Átalvetõ kommentárja 12Shalom - felirat az állomáson 14A szívsebész visszaadta díszdoktoriját 16Konthur Bertalan és

Spaller Árpád dokumentumai 19–24Aranydiplomások a MOGYE-n 28Könyvbemutatók 30–32A Habsburgok is belõlünk gazdagodtak 34Õfensége, Magyarország sírásója 36Szobrok a múló idõben 41A „Teddy fiú" és Mikszáth Kálmán 48Gömbvillámok 49Irodalom: Hervay Gizella 52

Pipacsot éget a kövér határraA lángoló magyar nyár tûzvarázsa.A Tisza szinte forr, mint néma katlan,Mit izzó part ölelget lankadatlan.Selyem felhõi sápadt türkisz égnek,Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.S a végtelen mezõkön szõke fényben

Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalmaÉs föllángol e táj, e néma, lomha?Ha megutálva száz here pimaszt már,Vihart aratva zendül a magyar nyár?

MAGYAR NYÁR – 1918Juhász Gyula

EKOSZ

Az Erdélyi Körök Or-szágos Szövetsége2014. május 17-18-ántartotta közgyûlésétBudapesten, a Re-ménység szigetén. Aközgyûlés résztvevõit

házigazdánk, Nt. Dr. Zalatnay István azErdélyi Gyülekezet vezetõ lelkésze és aKároli Gáspár Református Egyetem do-cense köszöntötte. A köszöntõ után De-ák-Sárosi László költõ Libás Matyi címûeposzának részletét hallgattuk meg.

Az elnöki beszámolóban Dr. SzekeresSándor elnök részletesen ismertette a2013. májusi tisztújító közgyûlés utáni, 10hónapig elhúzódó jogi procedúra kálvá-riáját. A késedelem miatt szervezetünketjelentõs kár érte, mert az Emberei Erõ-forrás Minisztere, Balog Zoltán által azÁtalvetõ folyóiratunknak a 2013-as évremegítélt 800.000 forintos támogatást nemtudtuk igénybe venni. Ezt csak újabbkérelmet követõen, a 2014-es évrekaptuk meg, akkor is lapunk má-sik tulajdonosa, az Erdélyi Magya-rok Tolna Megyei KözhasznúEgyesülete nevére.

Részben a szigorú törvényes elõírások-nak betudhatóan a múltban 23 egyesület-bõl álló szövetségünk 17 tagra csökkent.Pályázni sem tudtunk sehova, míg 2014.február 27-én meg nem kaptuk a jogerõsvégzést, de erre az idõpontra a pályázatikiírások nagy része lejárt. Egyetlen pályá-zatot sikerült benyújtanunk 2014. április17-én, az NKA Szépirodalmi és Ismeret-terjesztés Kollégiumához, melynek célja

az EKOSZ konferencia-sorozata. Ennektervezett témái: Székelyföld autonómiája,a Székely Nemzeti Tanács törekvései, aszékely jog, mint a székely autonómiaalapja, az Európai Unió nemzeti közõssé-gekkel kapcsolatos álláspontja, tapaszta-latok az Európai Unió civil kezdeménye-zésekkel kapcsolatos gyakorlatáról, azerdélyi székelyek megmaradásért folyta-tott küzdelmei Székely Mózes idejében,valamint lapunk helyzete és jövõje. Akonferencia tervezett helyszínei:Salgótarján, Szeged, Sopron és Nagyatád.

Az EKOSZ 2013. évi tevékenységébõlki kell emelni, hogy továbbra is szoroskapcsolatot tartott a Székely Nemzeti Ta-náccsal, a Székelyföldért Társasággal, il-letve a Civil Összefogás Fórummal.

Az EKOSZ elnöke szorgalmazta, hogyminél többen fizessenek elõ folyóiratunk-ra, emellett nagy szükség van a jószívûadakozókra is.

Az elnök kiemelte Csapó Endre Erdélyviharos története címû könyve kiadásá-nak hatalmas nemzetpolitikai jelentõsé-

gét. Egy újabb kiadásra óriásiszükség lenne, ehhez viszontpályázat útján kellene elõteremte-nünk egymillió Ft-t.

A közgyûlésen a szegedi Miha-

lik Kálmán Alapítvány vezetõje tudatta,hogy csatlakozni kívánnak az EKOSZ-hoz.

Az EKOSZ elnöke tájékoztatta a köz-gyûlést arról, hogy a Budapesti SzékelyKör és a Budapesti Reménység Szigeteközös szervezésében 2014. június 28-29.között sor kerül a Szent László Napokraés a Bukovinai Székely Napokra. (A ren-dezvénysorozat az Erdélyország az én

hazám verõcei fesztivált váltja. A progra-mot alább közöljük, de a Budapesti Szé-kely Kör honlapján is olvasható.)

Az EKOSZ szívbõl köszöni Dr. Zalat-nay Istvánnak, az Erdélyi Gyülekezet ve-zetõ lelkészének a szíves vendéglátást,továbbá Ferencz Vilmosnak, a BudapestiSzékely Kör elnökének önzetlenségét,,aki anyagilag támogatta a rendezvényt.

Az EKOSZ tagjai másnap, május 18-ánmegtekintették a felújított Kossuth teret,a Seuso-kincset, az Országházat, benne aSzent Koronát. Köszönik Potápi ÁrpádJánosnak, a Nemzeti Összetartozás Bi-zottsága elnökének, hogy ezt lehetõvétette.

Dr. Szekeres Sándor, EKOSZ elnök

Az Ötágú síp Kulturális Egyesület 2014-ben teljesített programjaiból

1. Február 14: Bálint-napi vigasság. Amûsorban elhangzottak az idén Balassi-karddal kitûntetett felvidéki költõ, Kul-csár Ferenc költeményei. Közremûködteka Móra Ferenc Népszínház tagjai, a Kere-petye Néptáncegyüttes férfi tagjai kato-natáncokat adtak elõ. A kitüntetettet azest házigazdája, Tari István délvidékiköltõ laudálta.

2. Március 27: A Rákóczi-emlékhelyek(szobor és emléktábla) megkoszorúzása aRákóczi Szövetség Szegedi Tagozatávalközösen.

3. Április 7: Megállapodás a KatolikusIfjúsági Alapítvánnyal és a MeritumEgyesülettel az õsz folyamán megrende-zendõ, az I világháború-témakörébõlösszeállított anyag alapján megszervezettvetélkedõrõl. A kiírás a szegedi, Szegedkörnyéki és határon túli gyermekeknek,tanáraiknak szól.

4. Június 16: A Szegeden megrendezés-re kerülõ könyvnapon bemutatjuk és áru-sítjuk a májusban megjelent kiváló, egye-di alkotást, Szekernyés János A magyarságemlékjelei a Bánságban címû, könyvét. Akönyvbemutatón elhangzottakat össze-foglaló írásban elküldjük az Átalvetõ õsziszáma részére.

Az idén is küldtünk Erdélybe és a Dél-vidékre könyveket (két hagyatékból is le-hetõségünk volt erre), valamint ruha-éságynemût, fõleg Böjte Csaba gyermekeirészére.

Budapesti székely Kör

Átalvetõ

2 EKOSZ–EMTEHíreink

Szerkesztõbizottság:Dr. Kövesdy Pál fõszerkesztõ, B. Osvát Ágnes (irodalom és gyermekoldal),

Szabó M. Attila (Székelyudvarhely)Kiadja az EKOSZ elnöksége

Alapító fõszerkesztõ: Orbán LászlóLevelezési cím: Dr. Kövesdy Pál – 7100 Szekszárd, Otthon u. 2. Tel./fax: (36) 74/417-705

E-mail: ekosz@tolna.netA kiadásért felel a lap fõszerkesztõje • ISSN 1416-4698

Nyomdai elõkészítés: Galamb Marietta • Nyomdai munkák: Böcz Nyomda, Szekszárd

Salgótarjáni Erdély-kör

2014. február 26-i összejövetelünkönGréczi Zsoldos Miklós emlékezett meg améltatlanul elfelejtett erdélyi írónõrõl, Ig-nácz Rózsáról, majd Valiskó Ferenc a kom-munizmus áldozatairól.

2014. március 14-én a Kör vendége, Ge-cse Géza történész, újságíró tartott vetí-tettképes elõadást TRIANON – a szabad-ság és az igazság aspektusa címmel.

A 2013. év zárásaként 2014. április 26-án tartottuk meg az éves taggyûlésünket.Az elnöki éves beszámoló és a pénzügyibeszámoló, valamint a 2014. évi programmegtárgyalása után Lõrincz Gyuláné ny.történelemtanárnõ röviden megemléke-zett a március, április havi évfordulókról.Így az 500 éve kereszteshadjáratnak indultés parasztlázadásba torkollott DózsaGyörgy lófõ székely vezette felkelésrõl, va-lamint Magyarország 1944. évi németmegszállásáról. Gréczi Zsoldos Miklós el-szavalta Gáspár Imre fiatal költõ Magyarfo-hász a franciák szentjéhez címû versét,amely a SITI vers- és prózaíró pályázatánhelyezést ért el. (Toursi Szent Mártonhozszól a fohász.) Murányi Sándor ny. iskola-igazgató március 15 ünneplése a Kádár-rendszerben címmel személyes élményei-bõl tartott emlékezõ elõadást. A taggyûlé-sen közremûködött az AKKORD fúvóskisegyüttes.

Valiskó Ferenc SEK elnök

Az Erdélyi Gyülekezet és a BudapestiSzékely Kör médiafelelõse közönségdíjas

A Magyar Katolikus Újságírók Szövet-sége (MAKÚSZ) Ébresszétek fel a vilá-got! címmel fotópályázatot hirdetett,melyre Ferenc pápa mondata által ihletettpályamunkák érkeztek, olyanok, melyek acímre szabadon reflektálnak, témájuk,szereplõik által önmagukon túlmutatóüzenetet hordoznak.

Az 1.500.000 Ft összdíjazású pályázatelsõ helyezését Hajdú D. András Álom ésvalóság címû képe nyerte, mely egy öt-gyermekes, nagybányai édesanya nyomo-rúságos lakásbelsõjében étkezõ gyermekét

ábrázolja. A közönségszavazást FrigyesyÁgnes Szeretet-ösvényén Csaba testvérrelcímû sorozata nyerte.

Tageszeitung: Állítsátok meg a gulyás-Hitler Orbánt!

Okkal feltételezhetõ, hogy a világsajtó-ban a Magyarország ellen írt cikkek ne-gyedszázados rekordját dönti meg aljas-ságban az az írás, amely a berlini Tageszei-tungban jelent meg Állítsátok meg agulyás-Hitlert! fõcímmel és Magyaror-szágnak nincs helye az EU-ban alcímmel.a Reuters brit hírügynökség felvétele il-lusztrálja. Rajta Árpád-sávos karszalaggalfelvértezett milicisták sorfala látható. Aképaláírás: Orbán Viktor miniszterelnöktanácsadóstábja: ilyen alakok nem tartoz-nak Európába, már csak történelmi okok-ból sem.

A rövid cikk szerint amióta Orbán Vik-tor vezeti a kormányt, Magyarország soro-zatos tettesként áll az Európai Bizottságés az Európai Bíróság elõtt a kisebbségekzaklatása (fajok szerinti szegregáció az is-kolában), a sajtó fojtogatása (a kormány-kritikát törvény tiltja) és az alkotmánymegsértése (az Alkotmánybíróságot, aközponti bankot és az adatvédelmi hatósá-got a kormány irányítja). És a magyarok-nak mindez tetszik. De gulyás-Hitlernek(Orbán Viktornak) totál érdektelen min-den Európából jövõ kritika. Heccel a ro-mák és a zsidók ellen, vissza akarja kül-deni az asszonyokat a sparhelt mögé –csak feleségét, az 51 éves Lévai Anikótküldi el vidékre fosztogatni (vég nélkülikorrupció). Orbán nagymagyar álmaivalprovokálja a szomszédos országokat. En-nél már csak az ellenzéki Jobbik és a par-lamenten kívüli Magyar Hajnal (magyarul:„Heil Magyarország”) a rosszabb. Állítsá-tok meg ezt az õrületet! Magyarország ta-karodjon az EU-ból! – áll a baráti Német-ország sajtójában.

A cikkhez egy Magyarországról szólóminilexikon is tartozik. E szerint Magyar-ország lakossága „jobboldali radikális”, azexportjavak a paprika és az útlevelek, azország híressége Habsburg Ottó, és a híreshelyek a Balaton és a lakótelepek, amelyekaz egész országban láthatóak. Végül Ma-gyarország EU-alkalmatossága „nulla”.

Vincze András pedig azt jelenti, hogyMagyarországon korlátozzák a sajtósza-badságot, zaklatják az értelmiséget, az an-tiszemitizmus és a nacionalizmus csírázik.A Magyarország és Európa címen mostmegjelent könyv mutatja be ezeket a ten-denciákat. Errõl immár másodszor többna-pos szimpóziumon tárgyaltak Budapestena német nyelvi és költészeti akadémiatámogatásával. Lovas István

2014. június

EKOSZ–EMTE 3Híreink

Lapunk a Emberi Erõforrás Minisztérium támogatásával jelenik meg.

REMÉNYSÉG SZIGETE, ERDÉLYI GYÜLEKEZET – BUDAPEST X.ker. Gyógyszergyári út

SZENT LÁSZLÓ NAPI MEGEMLÉKEZÉS ÉS BUKOVINAI SZÉKELY TALÁLKOZÓ2014. JÚNIUS 28–29.

A programtervbõl:Június 28. szombat9–12 óráig: Szent László kupa, labdaru-

gó kupa döntõi14 órakor: Elõadás Szent László és a

Magyar Királyság mint európai hatalom címmel (Dr. Hévizi Józsa)

15 órakor: Nyírõ József Madéfalvi veszedelem (Dr. Medvigy Endre)

16 órakor: Hidas-Bonyhádi Székelykörbemutatója

17 órakor: Szent László legendája –freskók Erdélyben, Horváth Zoltán

19 órakor: I. Világháború (100) és aszékely katonaság

20 órakor: „Ó Erdély szép hazám” –Tamás Gábor koncertje

21.30 órakor: Táncház

Június. 29. vasárnap11 órakor: Székelyföld autonómia

konferencia – Kalmár Ferenc EU -képviselõ.

12 órakor: Lelõttem a „lopakodót” –Dani Zoltán ezr. (Székelykeve)

13 órakor: Nóta délután és ÉrdNépdalkör

14 órakor: Szent László mint szakráliskirály - Kocsis István

15 órakor: Dévai Nagy Kamilla ésnövendékei.

16 órakor: Madéfalva és következmé-nyei – Tamás Menyhért

17 órakor: Monor néptáncegyüttes18 órakor: Benedekffy Katalin

és Mészáros János Elek koncert

A két nap alatt székely termékek vására, kirakodóvásár, kürtõskalács, büfé folyamatosan, borkóstoló, étterem olcsó egytál ételekkel.

Csapó Endre

A baloldal bármi lehet– kivéve nemzeti

Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter fi-gyelmeztet, hogy az MSZP soha nem tagadta meg sem aKommunisták Magyarországi Pártját, sem a Magyar Dolgo-zók Pártját, sem a Magyar Szocialista Munkáspártot. Identi-tásukra a miniszterelnök-helyettes szerint a legtökéletesebbleírást néhány évvel ezelõtt Szájer József adta, aki aztmondta: az MSZP olyan, mint az átszoktatott balkezes, min-denért jobb kézzel nyúl, de amikor a pohár lebillen az asz-talról, azért bal kézzel kap. Navracsics Tibor hozzátette:mintha az MSZP megtanulta volna, hogy egy demokráciá-ban hogyan kell viselkedni, de amikor valamilyen váratlanfordulat adódik, akkor a balkezes tör elõ, vagyis a közel százéves múlt, amely a magyarországi baloldalt nem csak meg-határozta, hanem el is torzította. A miniszterelnök-helyettesszerint a szociáldemokrácia hagyománya is jelen volt azországban, de ezt a baloldali értéket a kommunisták meg-semmisítették.

Ebben a néhány mondatban a miniszterelnök-helyettesakarva-akaratlanul megfogalmazta a magyarországi baloldaltermészetrajzát. Rámutatott arra, ami lényege: a baloldalolyan széles politikai választékot tud átívelni, amelybenellentétek, akár ellenségek kerülnek azonos fogalom alá. Abaloldaliságára büszke Egyesült Államok és a baloldaliságáthirdetõ Szovjetunió egyaránt bele is tartoztak abba a szín-képbe, amit vitathatatlanul mindenki baloldalinak tart. Havan valami, ami ebben a sokféleségben közös, az a kötelezõinternacionalizmus.

He ennek a szónak a szótári értelmezését vesszük, mégvonzó is lehetne: „Az internacionalizmus szó szerinti jelentésenemzetköziség, valamennyi nép szabadságának és egyenlõségé-nek, a népek együttmûködésének és barátságának elve.” Apolitikai szótárban már többet megtudunk róla:„Valamennyi nép szabadságának és egyenlõségének, a népekegyüttmûködésének és barátságának, a nemzetek önkéntesegyesülésének védelmezése; küzdelem a sovinizmus ellen, anacionalista elzárkózás, szûklátókörûség, elkülönülés ellen.”(Terényi István által szerkesztett Idegen szavak szótára.)

Az elsõ magyarázat békés, szimpatikus. A vallások nem-zetközisége ilyen képet mutat. Ez lehetne követendõ példa,de van ellenérv: voltak vallásháborúk, és ha jól odafigye-lünk, ma is vannak. Ettõl az elsõ magyarázat még elfogadha-tó. A másik megfogalmazás már nem állapotot jelöl meg,hanem küzdelmet követel, szinte csak egyetlen valami – anemzet ellen. És mint láttuk a gyakorlatban – forradalmak-kal, háborúkkal, társadalmi osztályok legyilkolásával akarteljutni az ideológiájában megfogalmazott szép világba.Terényi szótárában (Szikra Kiadó 1951) elsõ helyen ígyértendõ a nemzetköziség:

„Minden ország proletárjának és dolgozóinak nemzetköziosztályegysége és szolidaritása a burzsoázia uralmának meg-döntéséért, az imperializmus megsemmisítéséért és a kommu-nizmusnak az egész világon való felépítéséért folytatott küzde-lemben. A proletárinternacionalizmus megerõsítése csupán oly

megingathatatlan, gránitszilárd alapon lehetséges, mint a mar-xizmus-leninizmus, amely a munkásosztály világnézete.”

Ennek a kettõs tartalomnak a kivetülése egy XIX. századiköltõ, Palágyi Lajos irodalmi felhorkanásában jelentkezik:

Ki a nemzetközi?Magyar, ki honát megvetiÉs mindent, ami nemzeti,Mindegyre szid, mindegyre mar:Ó, az még nem nemzetközi,Csak rossz magyar.

Palágyi Lajos rájött valamire, amihez a szocializmus maimagyar hívei még nem érettek. Fiatalon lelkes szocialistavolt, írásai versei megjelentek a korabeli Népszavában is. Deamire megérett a helyzet a Tanácsköztársaság létrejöttére,Palágyi lelkesedése alábbhagyott. Azon a ponton bicsaklottmeg benne a szocializmus iránti eszme, ami körül omlado-zik a mai magyarországi baloldal politikai mezõnye: adódik,amikor vállalni kell a magyarságot, esetleg idegen származásellenére is. Idõnként feltûnõ, hogy a nemzetköziség hívei-nek viszonya a nemzeti kötõdéshez jó esetben közömbös,éles helyzetekben ellenséges. Az idõk során annyit verték amagyart magyarságáért, hogy érzékeny a megynyilatkozómagyarellenességre.

Évszázados tapasztalati tõke mûködött a magyar népben2010-ben, amikor a megérett politikai helyzetben önvédelmireflexként döntõ többségi szavazattal kiszorította a nemzet-ellenességben jeleskedett internacionalistákat a közha-talomból. Elsõként az SZDSZ omlott össze. És az MSZP?Három alkalommal volt kormányzó párt – mindhárom alka-lommal együtt, vagy inkább az SZDSZ vezetése alatt –, ésmindvégig a baloldaliságnak olyan csapásán haladt, ami úgyvolt nemzetközi, hogy rossz magyar volt. 2010-ben ezért azágyasságért, majd Gyurcsány felvállalásáért a választókmegbüntették az MSZP-t, korábbi támogatóik jobbik feleelfordult tõlük.

Érdemes elolvasni az interneten található újságok cikkei-hez fûzött olvasói véleményeket is, gyakran tömören rámu-tatnak a lényegre. Egy ilyen így hangzik: „A baloldal miért

Átalvetõ

4 EKOSZ–EMTEElemzõ

Júniusi számunkat Udvarhely-széki (Hargita megye) ha-gyományos, múlt századbeli, sok helyütt már enyészetnek át-adott székely falusi házak fényképeivel díszítettük.

csak Magyarországon nemzetellenes? Máshol a kommunistákis hazafiak voltak, és a nép szaporodását tartották elsõdleges-nek, ellentétben Kádárral, aki megengedte az abortuszt! A mos-tani demokratikus baloldaliak is csak a nemzetellenességükrõlhíresek, folyamatosan feljelentik az országot különbözõ újsá-gokban és az EU/USA-ban, tönkreteszik a gazdaságot, akisebbségekkel és az ellenséges országokkal tartanak, keresz-ténygyûlölõk, drogterjesztõk, kommunistavédõk. Ellentétben atöbbi országgal, ahol a baloldal is nacionalista, nem csak ajobboldal!”

Még egy kiragadott vélemény a nagy kínálatból: „A kom-munisták 1919 óta nem tekintik hazájuknak Magyarországot,mert õk internacionalisták. Kongresszusaikon az internacio-nálét éneklik. Ezek szerint a kommunistáknak ez a »himnu-szuk«!!!”

A magyarországi baloldal tehát leszerepelt, és folyamato-san leszerepel napról napra. Humoros figura GyurcsányFerenc, amikor szívére tett kézzel énekli, hogy: Föl, föl, tirabjai a földnek, Föl, föl, te éhes proletár! (Mint egykoriproligyerek, õ bizony fölkelt, nagyon is! Nagytõkés lett,miniszterelnök, egy ország vezetõje), „Semmik vagyunk, sminden leszünk!” – ez is még az õ dala. De kire gondol,amikor ahhoz a részhez ér: „Pusztuljon ez a rablóbanda, arabságból elég nekünk. ... A gazdagoknak kedve-kényeerõnkbõl szívja ki a vért.” Talán meg sem tanulta ezt a részt,de azt minden bizonnyal vallja fennhangon, lelkesen: „ésnemzetközivé lesz holnapra a világ!” Nem is olyan nehéz alelkes internacionalistáknak a nemzetköziséget hirdetõnyugati politikai képlethez csatlakozni – a magyarországibaloldal csak lépést vált.

Ha visszatekintünk a magyarországi baloldal nemzetelle-nes múltjára: a történelmi Magyar Királyság politikai aláak-názóira (Galileisták), a Tanácsköztársaság terroruralmára,Rákosi majd Kádár akasztófás terroruralmára, nehezenértjük meg, hogy van még politikai párt, amely ma is vállal-ja ebben a sokat szenvedett hazában ezt a múltat. Talánmost kezdi érezni ennek súlyát, amikor igyekszik céljaitújrafogalmazni, miután fölrémlett számára a talajvesztés.Arra hitványak, hogy megtagadják a kommunista múltat,de tettek egy megtévesztõ lépést, átfogalmazták hát aDöntsd a tõkét Öntsd a tõkét-re, de az ellenség ugyanazmaradt: a nemzeti burzsoázia.

Megjelent az MSZP kiadásában a Baloldali Kiskáté 2010novemberében. „Ez a kiskáté hitvallás és vezérfonal kívánlenni azzal a céllal, hogy a baloldali gondolkodást terjesszék ésfejlesszék olvasói.” Felelõs kiadó: Simon Gábor, a MagyarSzocialista Párt Választmány elnöke (õt most éppen gyor-san megtagadták – vigye el a balhét egyedül.) A StratégiaiBizottság kezdeményezésére és ajánlásával Angyal Ádámfogalmazta ezt meg. Nézzük, mit vall ma a kommunista ter-roruralom magyarországi utódpártja:

„A baloldal jelenlegi képviselõi: A környezetvédõk, a közérde-ket megtestesítõ civil és érdekvédelmi szervezetek, a demokra-ták, a „harmadik utas” (Giddens – Blair – Schröder) gondola-tokat vallók, és az azt meghaladó szellemi mûhelyek, csopor-tok, intézmények, a szociáldemokrata és velük együttmûködõpolitikai pártok, a balközép polgári erõk, a liberálisok, a társa-dalmilag felelõs vállalkozások, valamint az ezen elveket képvi-selõ gondolkodók, politikusok a baloldal mai megtestesítõi.”

Ebbõl az idézetbõl kitûnik, hogy a „liberálisok” (SZDSZstb.) benne vannak a politikailag elfogadottak táborában,de pádául a Thürmer-féle Magyar Munkáspárt – látni fog-juk, miért - nem.

„A gazdaság mûködési rendszere: Alapvetõ gazdaságszerve-zési elv a piacgazdaság, amely a tulajdon, a vállalkozás és aversengés szabadságára épül. A baloldal szerint a gazdaságifejlõdéshez a piaci rendszerek mûködtetése mellett társadalmitámogatás és szabályozás szükséges.”

Ebben a szakaszban teljes egészében megtagadták aszocializmus alapvetõ elveit (minden az államé), és elfogad-ták a kapitalista gazdálkodás alapvetõ elvét, nevezetesenazt, hogy a piac mindent elrendez, semmi nem korlátozhat-ja. A „társadalmi támogatás és szabályozás” értelmetlen,mert szabályozást csak az államhatalom képes gyakorolni,viszont a neoliberális elv szerint az állam nem avatkozhatbe a gazdasági életbe. (Ezt szegi meg folyamatosan most anemzeti kormány, ezért támogatja a nyugati kapitalizmus amagyarországi ellenzéket.)

„Piacgazdaság: A piacgazdaság motorja az egyéni érvénye-sülés, mindenki, minden vállalkozás vívja meg a maga harcáta sikerért. A kapitalizmus korai ideológiája is felismerte, hogyha a vállalkozások sikeresek, akkor az egész társadalom jóljár.”

Ez kétszázéves maszlag, elfelejti, hogy ennek ellenébenszervezkedett mindenféle kommunista, szocialista,szakszervezeti irányzat. Ezt még megfejeli az alábbi mon-dattal, amiben a szabadság szóról is csak a piacgazdaságszabadsága jut eszébe:

„A szabadság az önrendelkezés, önmegvalósítás eszméje. Aszabadság a lehetõséget és annak kihasználását jelenti. Ebbenaz értelemben is a piacgazdaság alapja, amelynek lényeges jel-lemzõje a szabad vállalkozás.”

„A világ változásai arra késztették a baloldali gondolkodó-kat is, hogy vizsgálják felül eszméiket” – írja az MSZPKiskáté. „A baloldal már nem a társadalom átalakítását, afennálló rendszer megdöntését és helyébe más, igazságosabb-nak vélt rendszer bevezetését tekinti céljának. A baloldal sajátkorábbi (proletár-) diktatúrára támaszkodó társadalomberendezkedési nézeteivel szakított. A baloldal elfogadja akialakult (demokratikus, alkotmányos és piacgazdasági) tár-sadalmi berendezkedést, és fõ célja a társadalmi haladás kép-viselete, szolgálata, ezen belül az elesettek képviselete.”

„A baloldal felismerte, hogy a piacgazdaság mûködési kere-tei, így a magántulajdon, a szabad vállalkozás, a versenynagyobb gazdasági eredményekhez vezetnek, mint más gazda-ságszabályozási módszerek.”

A három idézett bekezdés õszintébb megfogalmazássalígy hangzana: – A szabadság a piacgazdaság privilégiuma.Minden, amit eddig hittünk, követtünk, tettünk, helytelenvolt és káros, ezután szolgáljuk a kapitalizmus társadalmirendjét. A szocializmust elvetjük, éljen a kapitalizmus.

Nos, erre várhatunk... A magyarországi baloldal 45 évkommunista bûneinek terhével 1989-ben a nyugati tõkészsákmányolás szolgálatára állt, bûnsegédi megvagyonoso-dását a hatalom birtoklásával védte meg két évtizedenkeresztül. Távoltartásuk a hatalomtól nemzeti önvédelem.

(Magyar Élet, 2014. április 3.)

2014. június

EKOSZ–EMTE 5Elemzõ

Csapó Endre

Feltámadóban az országAz országgyûlési képviselõválasztás eredménye azt mutatja,

hogy van elég hit az országban befejezni a negyedszázada aka-dályozott rendszerváltó munkát. Az emigrációban fogyó türe-lemmel éltük át ezt a hosszú, harmadfél évtizedet, amelyneksorán a legnagyobb csalódást a 2002-es választás okozott. Úgylátszik, kellett még az a nyolc év, melynek során a kommunista-liberalista pusztítás felébresztette a nemzet ellenálló akaratát.Hogy miért kellett oly sokat várni a felébredésre, erre a kérdés-re Jelenits István szerzetes, egyetemi tanár egy más alkalommaladott idevágó választ: „A szovjet elnyomás emléke rajtunk maradt,hiszen ez a múlt ma is átitatja ember és ember viszonyát. A szovjetcsapatok kivonultak, de a nyomaikat itt hagyták, és mi itt marad-tunk a sejtjeinkbe ivódott félelemmel, önzéssel, az árulókkal és amaguk irháját mentõkkel. A szocializmus, kommunizmus önzésrenevelt. Errõl is le kellene szoknunk. Az elnyomók kivonulására nemkészültünk fel. Készületlenül ért bennünket e felelõsség a lelki-szel-lemi szabadságra, a sorsunkról való döntésre, a szavazásra is. Ezértvan az, hogy még ma is a megtévesztõ kampányokkal manipulál-hatnak, mert demokráciából nincs magas iskolázottságunk.”

(…) A levélszavazatok feldolgozása során az is kiderült, aMagyarország határain kívül élõ magyar állampolgárok majd 95százaléka a Fideszre szavazott. Orbán Viktor a Fidesz elnöke,Magyarország régi-új miniszterelnöke elsõként a határon túliakszavazatait köszönte meg.

Nézzük elõször az eredmény árnyoldalát. Az, hogy 10 szavazó-ból csak 6 él a lehetõséggel, az ország számára nem kielégítõarány. Az érdektelenségnek sok oka lehet, például az is, ha jólmennek a dolgok, minek beleszólni, bár Magyarországon itt mégnem tartunk. Esetünkben az lehet az ok, hogy a baloldal híveiközül sokan kevesellték pártjuk ellenzéki munkáját, a botrányosanyagi ügyeket, inkább távol maradtak. Itt lehet a magyarázatarra, hogy a Fidesz-KDNP a négy évvel ezelõttinél kevesebb sza-vazattal érte el a kétharmados arányt. További kiábrándult balol-daliak gyarapíthatták a Jobbik eredményét.

A nemzet számára napos oldalon a baloldal elaprózódásátlátjuk. A 38 mandátumon négy párt osztozik: MSZP (Mester-házy), Együtt-PM (Bajnai), Demokratikus Koalíció (Gyur-csány), Magyar Liberális Párt (Fodor), Párbeszéd Magyarorszá-gért (Szabó Tímea). Láthatóan kényszeredetten gyömöszö-lõdtek választási szövetségbe, de már ilyen állapotukban is tet-tek megjegyzéseket egymásra. Persze abban egyetértõek lesz-

nek, hogy minden kormánypárti javaslathoz nem szavazattalviszonyulnak majd. Az adatok jelenlegi állása szerint a balolda-li pártok 38 mandátumából 29-et szocialista politikusok kapnak,majd 4-et 4-et az Együtt–PM Szövetség és a DemokratikusKoalíció jelöltjei, egyet pedig a liberális Magyar Liberális Párt(Fodor Gábor).

Az MSZP-nek most lett volna történelmi alkalma leválni aliberális-nagytõkés kiszolgáló politikáról, felmutatva, hogy fel-adják a liberalista zsákmányolást kiszolgáló SZDSZ-szel, majdannak követõivel mindeddig fenntartott szövetséget. De nemtették. Az MSZP-t behúzták a választási koalícióba. Rá-akaszkodott Bajnai, aki újsütetû pártjával biztosan nem kerültvolna be a Parlamentbe. Ráakaszkodott Gyurcsány, akineksemmiféle esélye nem volt képviselõvé lenni. Mesterházy mitkapott? Pár hónapra miniszterelnökjelölt lehetett, azon kívülkiosztotta szavazóinak jó részét a teljesen kilátástalan pártokközt, annyival lett kevesebb a parlamenti frakciója. Az MSZPhátán jutottak be a Parlamentbe. Csak feltételezés, hogy Mes-terházyt, Amerikában jártakor rávették a szövetségkötésre,mert Bajnai csak ezen keresztül kerülhet vissza a politikai élet-be. Odaát nem érzékelik, hogy Bajnai végleg megbukott a szo-bordöntéskor. Az is igaz, hogy a kádárista szocializmust szívük-ben melengetõ réteg még nem jutott el felismerni, hogy azMSZP elárulta a szocialista eszmét, és a munkásnyúzó kapi-talizmus szolgálatába állt. Ha felismerték volna, tódulnának aszociáldemokrata pártba. Hídvégi Áron politikai elemzõ szerinta baloldali összefogás ellenzékbõl nem volt képes beváltani sajátreményeiket, sõt négy évvel korábbi eredményein sem tudottjelentõsen javítani. Szerinte a baloldal koncepciója egyértelmû-en megbukott, és ez elsõsorban Gyurcsány Ferenc „integrálásá-nak” tudható be, ami megakadályozta a baloldal megújulását.

A baloldal politikai részlege egész ellenzéki idején, beleértvea kampányt is, képtelen volt érvekkel küzdeni a kormány ellen.Ilyesmivel a baloldali média kísérletezett, nem sok ered-ménnyel. Egyaránt megcélozták a mérlegelésre képtelen töme-get, és szünet nélkül szajkózták, hogy Orbánnak mennie kell!, akormányt le kell váltani, ezek lopnak, nagy a szegénység, az elé-gedetlenség, oda a demokrácia, nincs sajtószabadság – és ígytovább a végtelenségig. Kivétel nélkül az állítólagos média-fölényt és a számukra kedvezõtlenül alakuló választási rendszertokolták vereségükért a balliberális pártok. A magukat kormány-váltóknak nevezõ összeborulás képviselõi nem is gratuláltak agyõztes pártnak. (…)

*Számunkra érthetõ, hogy külföldön nem értik, miért nem

váltja le a nép a kiszolgált kormányt az ellenzékre. Hiszen nálukez a váltógazdaság adja meg azt a lehetõséget, hogy a kor-mánycserével mindig valami többet lehet elérni. Az eszükbesem juthat, hogy Magyarországon a pártok nem egymással ver-sengenek azon, hogy melyik tesz többet az országért. Nem tud-ják, hogy van olyan ország, ahol tisztes polgárjogot élveznekolyan politikai pártok, amelyek – szólamaik ellenére – az országtönkretételén, javainak eltulajdonításán dolgoznak. Külföldönteljesen torz képe van Magyarországnak. Nem tudják elképzel-ni, hogy most jutott el az ország a szélsõségektõl mentes közép-mezõny kiépüléséhez. Onnan kellett idáig eljutni, elõbb a szét-rablás politikai pártjaitól el kellett venni a kormányzást, ésennek nyomán vissza kellett szerezni részben állami kezelésbe,részben megbízható kezekbe az ország gazdasági irányítását. Ezbizonyos üzleti érdekeket sért, fõleg azokét, akik a nemzetivagyont elprivatizálták. A külföld nem érzékeli, hogy ez nem

Átalvetõ

6 EKOSZ–EMTEElemzõ

elvétel, hanem visszavétel. Hogy ez nem fasizmus, nem naciona-lizmus, ebben nincsen semmiféle ideológia, csak országosérdek. Olyan hatalom épül, ami védelmet keres éppen az ideo-lógiák (kommunizmus, szocializmus, liberalizmus) által indo-koltnak tartott kifosztó rendszerekkel szemben. Most jött el azideje a kellõ mértékû társadalmi felismerésnek és cselekedet-nek, amivel távol lehet tartani a fosztogatókat az államhatalomintézményeitõl. El kell jutni a társadalmi felismerésben oda is,hogy ilyen politikusok nem kaphatnak támogatást a törvényho-zás házába való bejutáshoz. A külföld politikai és fõként média-körei mindezt vagy nem értik, vagy nem is akarják érteni. Amagyar politikai viszonyokat a maguk politikai berendezéséhezviszonyítják, és csak azt látják, hogy kormányra jutott egy olyanerõ, amely felforgat minden neki nem tetszõt, mellõzve ademokratikus elrendezés szelídebb gyakorlatát. Ezt kell szemelõtt tartanunk, amikor a választási eredmények külföldi vissz-hangjait olvassuk

Földcsuszamlás Az Orbán-kormány „földcsuszamlásszerû”gyõzelmétõl hangos a külföldi sajtó; mint írják, ilyen nagy gyõ-zelemre régóta nem volt példa Európában. Orbánt a brüsszelitámadások csak megerõsítették, a gyenge baloldal pedig mégnem heverte ki saját katasztrofális kormányzása kövekez-ményeit – írják.

A brit Financial Times (FT) európai kiadása a „gulyás revan-sista” nagy gyõzelmérõl ír. A szerkesztõségi cikk kiemeli, hogyMagyarország „lázító” miniszterelnöke földcsuszamlásszerûgyõzelmet aratott. A lap szerint a Fidesz az elmúlt négy évben akülhoniaknak adott állampolgársággal „magáévá tette Nagy-Magyarország ügyét”. Az FT szerint az Orbán-kormány igényszerint beavatkozott a piac mûködésébe, hogy megbüntesseazokat, akiket antiszociálisnak ítélt, és a „nyers többség erejévelerõltette át az alkotmánymódosításokat”. A lap felhívja a figyel-met, hogy a következõ ciklusban Orbánnak bõven lesz lehetõsé-ge arra, hogy „kielégítse hajlamát az állam és a párt közöttihatárok további elmosására”, mert az alkotmánybíróság és amonetáris tanács több tagjának megbízatása is lejár.Ugyanakkor az FT szerint Brüsszel nehezen talált fogást amagyar miniszterelnökön, de a lap szerint „mivel Orbán Viktortotthon semmi sem akadályozza, a miniszterelnök uniós partne-reinek kell „az élre állniuk” a kérdésben.

A Reuters brit hírügynökség jelentésében azt emelte ki, hogyOrbán az elmúlt négy évben ismételten összeütközésbe kerültaz Európai Unióval és a külföldi befektetõkkel unortodox poli-tikája miatt, és a vasárnapi választás után az üzleti világ arrakészül, hogy „a kiszámíthatatlan és egyesek számára ellenséges

intézkedések újabb korszaka következik”. De sok magyar szá-mára Orbán, a kommunizmus ellen küzdõ egykori ellenzéki anemzeti érdekek bajnoka – írja. Örülnek annak is, hogy kor-mányzása alatt a személyi jövedelemadó mellett csökkentek aháztartások rezsiköltségei. A Reuters kiemelte a Jobbik jó sze-replését, amit Európában szoros figyelemmel követnek, próbál-va következtetni arra, hogy a májusi európai parlamenti válasz-tásokon milyen eredmény várható a hasonló szélsõjobboldalipártoktól, köztük a francia Nemzeti Fronttól és a hollandSzabadság Párttól. A jelentés utalt az Orbán-kormány elmúltnégyévi intézkedéseire, a magánnyugdíjpénztárak államo-sítására, a válságadókra és a bankadóra, a pénzintézetekre róttterhekre a devizahitelesek érdekében. Orbán újraválasztásaesetére hasonló intézkedéseket ígért, az üzleti világ arra számít,hogy a bankszektor nagy szeletei kerülnek állami kézbe, ésnagyobb terhek fognak nehezedni a külföldi szolgáltatókra. „Akiszámíthatatlan politika kihathat a forint árfolyamára, különösenha a jegybank tovább csökkenti a már amúgy is rekord- alacsonykamatlábat” – hangoztatta a Reuters, hozzátéve: – Orbán politi-kája segített a magyaroknak kikerülni a recesszióból, de egyesközgazdászok szerint elriaszthatja a befektetõket, akikre azországnak szüksége van a hosszú távú növekedéshez. A válasz-tás mélypontra juttatta a baloldalt, amelynek kezébõl a Fidesz2010-ben kiragadta a kormányrudat. Egyes magyarok azonbanaggódnak, hogy hiteles kihívó híján Orbán „túl sok hatalmatkoncentrálhat a kezében.”

*Befejezésül olvassunk vidámabbat. A Háromszék újságban

Ferenc néven hozzászóló írja:– Végre-valahára még ezt is megértem, megértük. Magyar

állampolgárként részese lehettem a magyarországi parlamentiválasztásoknak. Nem véletlen, hogy ezt annak a pártszövetség-nek köszönhetem/köszönhetjük, amely négy éves kormányzásután – talán egyedülálló módon a világtörténelemben, de amagyarban biztosan – nem erodálódva, újból 2/3- os többségetszerzett, szabad választást követõen! Nem véletlen az sem, hogynem azokra voksoltam/voksoltunk, akik 2004-ben megtagadtakminket, határon kívül rekesztett szerencsétlen flótásokat, merta kampányban végig csak a kormányoldal pocskondiázásával, sa remélt koncok elosztásával voltak elfoglalva, semmiféle kor-mányprogram, s a szavazás lejárta után még annyi erkölcsi tar-tás sem volt bennük, hogy gratuláljanak a gyõzteseknek, illetvea magyarság többségi akarata érvényesülésének! Újat nem, desokat mondó gesztus ez! Továbbá az sem lehet véletlen, hogy ahatárokon túliak nem a gyõzelmet hozták el a kormányoldal-nak, hanem minden bizonnyal az újabb KÉTHARMADOT!(Amúgy nem vagyok híve az ilyen mértékû választási gyõzelem-nek, de ez a nyolc évig, azelõtt egy fél évszázadig regnáló vörö-sök hordalékának eltakarításához szükséges ez a támogatott-ság). A sors, illetve a sorsot alakító nemzet-, és hazaszeretetkeze-nyomát látom ebben. Hálával tartozom ezeknek az embe-reknek, hogy lehetõvé tették, hogy annyi választási-szavazásiparódia után – ezek közé számítom a Frunda nevével fémjel-zett, RMDSz-es kampány-bohózat-szavazást is (bár erre, azakkori helyzetet figyelembe véve, talán szükség is volt) – végreazokra tehettem a „pecsétet”, akiket szívvel-lélekkel támogat-hatóaknak ítéltem meg! Hála azoknak, akik megérdemlik, hogyÁLLAMPOLGÁRNAK érezhetem magamat.

(Magyar Élet, Ausztrália)

(Rövidített szöveg, a választások saját olvasóink által jól ismert ered-ményeinek közlését a szövegbõl elhagytuk – a szerk.)

2014. június

EKOSZ–EMTE 7Elemzõ

Üzenetek egy 70–80 éveskolozsvári palackból

Amikor a Palackposta Erdélybõl címû kis breviáriumot út-jára bocsátottam, éreztem, hogy ama palack tartalmából mégigen sokat kell eljuttatnom a múltat végképp eltörölni nemóhajtó, jövõbe nézõkhöz.

Most éppen egy rövid Vita Sándor-cikk üzenete menténbontogatom ki gondolataimat, hiszen mint e csodálatos pa-lack szinte valamennyi írásából, akár egy ma is elküldhetõlevél figyelmeztetéseit olvashatjuk ki. Ennek igazolására elõ-ször a címét idézem: „Magyarságunk megoszlása ellen.”

A világ, s benne Európa romlásának apokaliptikus látomá-sa telepszik reám, valahányszor összegezni próbálom, hogyhova jutottunk, s valahányszor ilyen szándékú – a félelmetesjelent koncentráltan fejemre zúdító – írást olvasok.

A nem most, hanem már száz esztendeje felismert, maneoliberálisnak nevezett métely, melynek kihunytát többszöris megjósolták, a pénz erejével és a még több profit vágyávallélegeztetõ gépen ápolgatva, látszólag erõteljesen tartja ma-gát és rombol. Rombol, saját híveinek és azok utódainakjövõjével sem törõdve. Hogy mit remélnek, mire számítanak- elképzelhetetlen, érthetetlen, s ezért nem véletlen, hogy„belegondolva” már-már csupán a sátáni szándék maradmeg magyarázatul.

A világban nagy és kis országok más és más módon, másütemben, tehát más idõben válnak áldozatává, de a folyamategyelõre feltartóztathatatlanul megy elõre. A birkává silányí-tó butítás és atomizálás közben a hazugság, mint fontos ké-pesség üli torát. Magyarországon erre nem kell keresni a pél-dát. Bárki azonnal mondja. Nem is egyet, hanem egész sort,bármely napszakban. És valamennyi szembeötlõ (lövõ), hús-bavágó. Ezenközben, s ez által pedig könnyû szerrel lehet be-vetni azt, amire mindenkor oly hajlamosak voltunk. A meg-osztás módszerét. Történelmünk folyamán sokszor váltunk amegosztottság áldozatává, de – ha jól megvizsgáljuk – a meg-osztott magyarság mindkét oldalán sokáig megtalálható volta nemzeti érdek. Bár olykor nem egyforma mértékben, másmódszerrel, más csoportérdekek mentén, de azt mégis szemelõtt tartva. Ma viszont megosztottságunk végletesnek tûnik,s legfõbb jellemzõje (a megosztókon kívüli megosztott töme-get tekintve) nem a mennyiségi, hanem a minõségi megosz-tottság. Egyik oldalon nagy többségben vannak azok, akikremég nem hatott az elsilányító igyekezet. Természetszerûen amásikon éppen fordítva.

Mai megosztóink is a Vita Sándor által emlegetett „táma-dás” módszerét alkalmazzák. A hazug támadásét, tennémhozzá. S itt Vita egy nagyszerû és fájdalmasan, meg persze fi-gyelemreméltóan igaz Spencer idézetet hoz fel: „A támadáskönnyû, a védelem nehéz; az igazság korlátolt, a tévedés határ-talan, s több hely és idõ kell egyetlen állítás valótlanságának be-bizonyítására, mint a támadás egész manõverére, mely egy pil-lanat alatt ölhet s lerombolhatja azt, amit más egy egész életalatt épített.”

Kell-e a napi eseményeket valamennyire követõ olvasó-nak ezt „tovább ragoznom”? Vita Sándor már a kellõ tájé-koztatás hiányát is közösségi érdekellenesnek minõsíti. Demit üzen a múltból arról, ami ma itt folyik? Most ezt idéz-ném: „…még nehezebb felelõsséget viselnek azok, akik szabo-tálják a közösségi munkát vagy homályos vádakkal igyekeznekmegrendíteni a bizalmat a közösség vezetõivel szemben.” Eztírja, s aztán már egy jóslat erejével folytatódnak gondolatai:„Sokszor attól félünk: maholnap társadalmunk fele azon fogmarakodni, ki a jó és ki a jobb magyar, válaszfalak emelked-nek egyének és csoportok, magyar és magyar közé, általánosbizalmatlanság támad a társadalomban s ezzel folyamatosangyengül (…) önmagában vetett bizalma is és a nemzeti lélekbelsõ meghasadása fenyeget.” És még ennél többet is mond:„…hányszor látjuk egymással szemben hadakozni, sürgölõdni,gáncsoskodni az önzés és személyi becsvágyak megszállottjait,s a hiúságukban megbántottakat, a minden áron érvényesülnivágyókat, vagy azokat, (és itt figyelem) akik úgy hiszik, hogymonopóliumuk van ügyeink intézésére, s amit nem õk csinál-nak, az nincs is jól megoldva.”

Következõ gondolata sem idõszerûtlen: „A megvalósítan-dó eszményekrõl kevesen beszélnek, de annál többen arról: kiakarja megvalósítani azokat?...A régi magyar közéleti erkölcs,a >publica honestas< halványulóban.”

Ezek a megállapítások most 75 évesek, és a helyzet, halehet, csak még rosszabb. Hogy ez a rendszereken átívelõromlás hova vezet, jól látható. Már feltûnt a végtelen alagúteleje. A képzeletbeli mozdony egyre hosszabbakat füttyent.

Vita Sándor így figyelmeztet: „Belsõ ellentétektõl elgyen-gült, meghasonlott magyarságra lassú szétmorzsolódás vár.”Azok, akiknek éppen ez a célja, dörzsölhetik kezeiket. Hareményeink szerint belebuknak, majd biztosan mosni is fog-ják tudni. Nekik semmi sem nehéz.

És akkor – zárásul és sûrítve – mi lenne a teendõ? Errõlsem felejt összegzést adni ez a csendes, a kommunizmusévtizedeiben méltatlanul félreállított, egy nemzet káráraelherdált tehetségû zseniális és tiszta magyar: „Mert a célcsak egy lehet: az építõ egység, az összhangos egészet alkotónemzettársadalom, az erkölcsileg és társadalmilag erõs ma-gyarság.”

Mindenekelõtt tehát az egység és az erkölcs!

2014. március 3.

Zsákutcás baloldalA pártpolitika most üli torát. A parlamenti választások

elõtti tülekedésben, s újabb két, idén zajló választásra gon-dolva, fejvesztett tolakodás folyik.

Nyugtalansággal van tele a választók tábora, s legalábbennyi bizonytalansággal a közvélemény- kutatásokban bi-zonytalannak nevezetteké. Mi lesz a következõ 4 (8;12) év-ben? Milyen irányba indulunk? Mert meg kellene mártanulni, hogy az irány a lényeg, s nem a gyors siker ígéretei.

A legfõbb iránytû – a nemzet érdeke – azonban még lebe-gõben van, bár a gyõzelemre felkenteknél gyakran nézege-

Átalvetõ

8 EKOSZ–EMTENapló

Szász István Tas naplójegyzetei

tik, s figyelembe veszik állását. Ott van a kezekben, sõt afejekben, de nem lehet még egyedüli meghatározója a fel-vett iránynak.

A nemzeti gondolat, a nemzettudat olyan valami, ami ál-dozatvállalásra is kész. Nos, ez az, amit a 40 + 25 esztendõkiirtott, illetve nem épített fel. A magyar választói generáci-ók még alig, hogy a fogyasztói társadalom karjaiba vethettékmagukat, s máris áldozatról beszéljünk? Hogy az elõdök?...Rég volt, talán igaz sem volt. Más idõk, más emberek.

Csak éppen azt feledjük, hogy az õ áldozathozataluk nél-kül nem létezhetnénk.

A minden környezõ országban élõ nemzeti minimum, sõtnem egy helyen maximum, a legnagyobb természetességgelmûködik. Egymást poklokra küldõ pártok zárnak össze anemzet közös ügyének bizonyuló vagy csak tûnõ kérdések-ben. Fõleg így van ez a maradékainkat nagy egyetértésbenhomogenizáló utódállam szomszédok esetében.

Intézményt lehetne alapítani annak kutatására, hogy miértéppen mi vagyunk kivételek.

A konzervatív keresztény pártok próbálkoznak, de a párt-politika bilincsei õket is arra kényszerítik, hogy a (nemzet-politika gyakorlásához sem nélkülözhetõ) hatalom demok-ratikus eszközökkel történõ megszerzése és megõrzése érde-kében, kettõs fegyvertárat használjanak. Felismerték, hogy ahosszú távon életet jelentõ nemzeti jelszavak mögött sorako-zó célok hangoztatása mellett, a választók egészen rövidtávúérdekeinek kiszolgálása sem mellõzhetõ. Mindkettõt egyrejobban „csinálják”, de a nemzeti megmaradás legalapvetõbb(tehát legszentebb) céljának akadálytalan megvalósításáhozmég nekik is hiányzik ama nemzeti minimumot természetesmódon elfogadni hajlandó baloldal. Amelyik egyben valóbanbaloldal és ugyanakkor kiszorítja az álbaloldaliak komprádorszellemû, ezért kívülrõl támogatott „tõke-kedvenceit”.

Tehát áldozatvállaló nemzettudatot, a megmaradást szol-gáló nemzetpolitikát iránytûjének tartó kormányzó párt ésnemzeti célokat szolgálni kész baloldal együttes jelenléte az,ami ma égetõen szükséges lenne.

A nemzettudat irányába az oktatáson keresztül, a nemcsaktanító, de nevelõ iskolán át vezet az az út, amely megnyílnilátszik.

A jelenleg kormányzó és optimisták szerint gyõzelemreálló párt minden jel szerint figyel a megmaradás imperatívu-szára, bár az ezzel kapcsolatos veszedelmeket nem emlegeti,talán a pánikhangulatot kerülve?

A nemzeti gondolatot nem tagadó baloldal, egyáltalán ahiteles baloldal, viszont teljes mértékben hiányzik.

A létezõ álbaloldal azok elfajzott utóda, akik a proletárinternacionalizmus bûvöletében (bár tankönyvileg baloldali-ként) rombolták a nemzeti érzést, mint minden osztályokretrográd ellenségét.

Csak néhány példával vázolnám fel ama folytonosságot,mely talán a pártvagyon megszerzése és a másik oldal zsiger-bõl történõ gyûlölése mellett, a legkövetkezetesebben – vö-rös fonalként – húzódik át történetükön.

A kádári internacionalizmus példája az általam megélt1958-as marosvásárhelyi látogatás, amikor Kádár, Apró, Kál-lai és Szirmai elvtársak 8 napos romániai látogatása során, azõket ért megaláztatást (5 napot a vonaton aludtak) szó nél-kül lenyelve, az internacionalizmus jegyében lemondtak

Erdély magyarságáról. Kádár marosvásárhelyi beszédébenmellékmondatként jegyezte meg, miszerint tudja, hogy ittélnek magyar származásúak is. Kállai pedig megnyugtattaromán elvtársait, hogy Magyarországnak van elég területe éslakossága a szocializmus építéséhez. Romániát dicsérték,hogy tökéletesen megoldotta a nemzetiségi kérdést. Ez voltaz a pillanat, amikor az anyaország végleg elengedte kisebb-ségbe került testvérei kezét. Szemléletükre talán a legjellem-zõbb E. Fehér Pál akkori él-publicista megállapítása, hogyErdély Magyarország Algírja.

A nem is olyan kései utódokról már közelebbiek az emlé-kek. A 23 millió románnal fenyegetés, a 2004. december 5.elõtti ellenpropaganda, s most a gyurcsányi kinyilatkoztatá-sok Trianon igazságosságáról, illetve a kettõs állampolgárság,s fõleg a határon túli szavazatjog elítélése aktuális tapasz-talataink. És sehol máshol el nem képzelhetõ.

A nemzettagadás ilyen magaslatairól a baloldal nem tudmár aláereszkedni. Saját érdeke lenne egy tisztulást hozónagyarányú vereség.

Ami ezután remélhetõ, az már egy egészen más történet.De ehhez fel kell még bukkannia valahonnan egy valódi,

múltbéli kölöncöktõl ment és nemzetben gondolkodó balol-dal magvának, hogy maga köré szervezhesse a valóban balol-dali értékeket valló és erõsítõ becsületes magyar választókat.

Az egyirányú zsákutcájában szorongó álbaloldal komprá-dor hada, összekapaszkodva a hasonló helyzetben levõ libe-rális, sõt álkonzervatív szövetségeseivel, egy pillanatnyi kon-centrálás” erõfeszítése közben, a parlamentbe kerülés óhajá-nak sunyin elköhintett al- s a gyõztes jelszavak szánalmasharsogásának felhangjaival, már hiába tekintget a jövõbe.

2014. március 23.

Metamorphosis HungariaeEzekben a napokban a szokottnál is nagyobb intenzitással

pörögnek gondolataink a HAZA körül. Az erdélyi emberszülõföldje megannyi átváltozásának emlékével, vagy törté-nelmi ismeretek híján annak következményeit megélve, aszokottnál fogékonyabb nagy korszakváltások megértésére.

Ha Apor Péter urunk a Leopold diplomát követõen egybécsies „najmódi” Metamorphosis Transilvaniae-ról beszélt,most méltán bizakodhatunk egy olyan nemzeti Metamor-phosis Hungariae-ban, amely erõs hatással lesz az egészKárpát-medence magyarságának sorsára.

Ez a sokak által irigyelt, sokat szenvedett, s örökös, véltmeg valós õstörténeti viták tárgyát képezõ terület a szülõföl-dünk, a hazánk. Mára csak centrális része által, de zsige-reinkben teljes egészében az, tudván hogy éppen legfon-tosabb történelmi tulajdonságunk – a befogadó készség –által másoknak is lehet tõlük el nem vitatott szülõföldje.

De ez a történelem furcsa játékokat folytatott velünk, s ígykerültünk abba a keserves helyzetbe, hogy miközben máso-kat befogadtunk, Európa nem akart befogadni minket, s mi-közben Európa védelmében sokat véreztünk, oda sajátjogon hiába vágyakoztunk.

Aztán mégis megérkeztünk, csakhogy nem úgy, s nemazért, ahogyan, s amiért mi képzeltük. Mert bizony egy gyar-mattartásból meggazdagodott és nemzetiségeit még „idejé-

2014. június

EKOSZ–EMTE 9Napló

ben” homogenizáló, bûneit feledõ, azok megítélését (akárjoggal) anakronisztikusnak vélõ világ látszólag simogatásrakinyújtott keze szorult a nyakunkra. Szüksége volt reánk,hogy hanyatlását elodázza, s ez a terjeszkedõ hajlam napja-inkban is él és virul.

Az Európai Uniónak nevezet új hatalom, akár egykor azOszmán Birodalom, a terjeszkedésre alapozza jövõjét, snem tanul a történelmi tapasztalatból, amely világosan jelzi,hogy ez legfeljebb középtávon hozhat sikert.

Az éppen Európa által összezsugorított hazánknak külö-nös módon kétféle ortodoxia között kell túlélnie. Két egé-szen más jellegû, csak nevében hasonlatos ortodoxiáról vanszó.

Keletrõl az ortodox törésvonal egy vallás (keleti keresz-ténység) által definiált, de annál jóval többet jelentõbizantín mentalitással kúszik reánk, és a szakralizáltxenofóbia homogenizációs vágya által próbál megsemmisí-teni. Nyugatról a globalizáció neoliberális ideológiája akar-ja reánk kényszeríteni a nem véletlenül ortodoxnak neve-zett gazdasági elméleteket és fõleg gyakorlatokat.

Így aztán ismét idegen test vagyunk Európában. Két fon-tos szempontból is, hiszen kelettel szemben 1100 évegyakoroljuk a befogadó gyakorlatot, sõt a Szent Koronavédelme alatt nemzetek nevelkedtek fel. Mai helyzetünk-ben pedig nyugat felé unortodox gazdaságpolitikával próbá-lunk védekezni, hogy kitörjünk újgyarmati állapotunkból.

Nem könnyû ezeket leírni, mert erõs igyekezetek és ér-dekek próbálják azt a látszatott kelteni, hogy bûnös nemzetvagyunk. Hogy elnyomók, népirtók, mások kultúráján gaz-dagodók és minden rosszra hajlamosak lennénk, s enneképpen saját testünkbõl akadnak terjesztõi.

Nem könnyû ezeket leírni, mert a felületesen szemlélõdõszámára úgy tûnhet, hogy mindent Európától kapunk. Hi-szen a beérkezõ pénzbõl látható dolgok születnek.Csakhogy kevesen tudják, milyen és mekkora láthatatlanpénz, sõt egyéb forrásaink szöknek el földalatti járatokonnyugat felé. Ennek megszámlálhatatlan változata közültalán érzékletes példa lehet élelmiszeriparunk leszereléseés exportõrbõl importõrré süllyesztésünk története.

Ebben a helyzetben érkeztünk el oda, hogy az életmentõmetamorphosist vizionáló erõ újra gyõzött, méghozzábetartva a sokat emlegetett nyugati „demokratikus” szabá-lyokat, vagyis választási harcában – minden ellenkezõhíresztelés ellenére – nyugati „ortodox” mércével isméthatalomra került, hogy tovább haladhassunk ama keskeny„unortodox” menekülési ösvényen.

E pillanatban még nem tudhatjuk, hogy az év két másikválasztása miként végzõdik, csak egyben lehetünk biztosak,abban, hogy kemény küzdelem vár még reánk, s hogy azérdeksérültek nem fognak válogatni az ellenünk felvonulta-tott módszerekben. A kettõs mérce mûködni fog, s találnakmajd még cifrább megoldásokat is.

Hogy miért csak mi vagyunk abban a helyzetben, hogybármilyen önpusztításra találnak közülünk való kollabo-ránst, errõl nehéz lenne beszélni. Ez a téma egyre inkábbbelevész egy másik hatalmas ötletük feneketlen zsákjába.Úgy hívják, hogy politikailag inkorrekt.

Korrekt ugyanakkor az, hogy nyíltan polgárháborúvalfenyegetnek, utcai felfordulásokkal és saját demokrácia-el-veiket tagadó kormánybuktatással riogatnak.

Ha a ma szélsõjobbként besorolt erõ verbális akciói elég-nek bizonyultak ilyen besorolásukhoz, akkor azt, amit balli-berálisaink már a kampány idején is fel-felvillantottak, samire most készülnek, nevezhetnénk akár szélsõbalnak.Természetesen csak akkor, ha megmaradunk e széna-szal-ma szómágia rabjainak. Mert azt talán még tudni, hogy mia jobb és mi a bal, de azt, hogy hol a jobb és hol a bal, mársokkal nehezebb.

Próbáljunk azonban inkább örülni, s tekintsük a történte-ket a gondviselés üzenetének, a megmaradás galamb-hoztaolajág reménységének.

És ne pihenjünk. Minden eszközzel küzdjünk a butaságbaoltott, megosztó gyûlölet ellen.

De tanuljuk meg és fogadjuk el, hogy a nemzetépítés ál-dozatvállalást is jelent. Mert egy metamorphosis Hungariaevalamennyiünk sikere lehet.

2014. április 12.

Átalvetõ

10 EKOSZ–EMTENapló

SZIT

VERECKEDr. Szõcs Károly barátomnak

Verecke híres útján jöttem énKeserû már a híres költeményMár nincsen mit várnod s ne reméljDe közben te szívet mégse cserélj.

Ezerszáz éve lelkedbe rágónÜszkös emléked ott áll a hágónHol õsöd fékezvén paripájátMeglátta régi s új hazáját.

Intett nyergében elõre dõlveMajd aláereszkedett a völgybeHogy új ezredévet ott megéljenVérezve gazdagon s szegényen.

Hogy azok kiket védett a karjaBefogadottak megannyi sarjaGazul feledje felnevelõjétS orvul hátába döfje tõrét.

Most visszanézel az üszkös kõreHátadban még ott védenced tõreCsak olvasod paktumok könyveitÉs nyeled s ízleled könnyeid.

Leányfalu, 2014. március 31.

Az országgyûlési választásokat megelõzõ hónapban a ma-gyarországi pártok az Európai Unió szabályainak szellemé-ben választási kampányt folytatnak Erdélyben. Ott, aholnagyszámú magyar szerezte meg a szomszédos ország állam-polgárságát. A román-magyar kapcsolatok jövendõbeli mélyválságának összes kellékei együtt vannak, az elegy robbanás-ra kész. A sajtó a maga eszközeivel nem képes elkendõzni aromániai magyar kisebbség súlyos és vélhetõen elkerülhetet-len problémáját. Szükség volna egy mélyreható, alapos társa-dalmi, gazdasági és politikai elemzésre, egy átfogó látásmód-ra, ami nemcsak a helyzet röntgen-képét adná, hanem meg-mutathatná a követendõ, helyes utat is. Vagyis pontosan azt,amit eddig egyetlen bukaresti politikus sem tett meg az elteltnegyedszázad alatt. Kivételt képeznek természetesen azRMDSZ politikusai, akik tudják, mirõl van szó. Nyilatkoza-taikban és tetteikben egy egységes tervnek megfelelõen célultûzték ki a Románia határain belüli területi autonómiát, el-határolódást attól az államtól, amely belpolitikájában a ki-sebbségekre másodrendû szerepet osztott. Elhatárolódni to-vábbá attól az Európától, amely kész szemet hunyni Magyar-ország politikai és gazdasági kalandozásai felett; ez a Ma-gyarország Berlin dédelgetett gyermeke, és Kohl volt-, megMerkel jelenlegi kancellár kedvence.

A téma újabban a marosvásárhelyi történések kapcsán is-mét a figyelem középpontjába került. Itt jelentõs számú „bé-kés” tiltakozó nyilvánvalóvá tette, milyen érzelmekkel viszo-nyulnak õk Romániához, mit éreznek a románokkal és a ro-mán rendvédelmi hatóságokkal szemben. A részleteket a bu-karesti felelõs hatóságok a szõnyeg alá söpörték, a kormányérdekeit szolgáló sajtó véleménye pedig nem nyom a latba. Aromán állam méltóságát, a román nemzeti színeket, a nem-zet önazonosságát, történelmét 1990 után számtalanszor láb-bal tiporták. Élénken él az emberek emlékezetében, hogyamikor megnyíltak a határok, amikor az európai normáknakmegfelelõen megszûnt Románia és Magyarország közöttivámvizsgálat, több százezernyi románt mint valami go-nosztevõt motoztak meg, aláztak meg egy kevéske élelemért,amit nyugati országokban keresett pénzükbõl vásároltak. Aromán-magyar határon a szemeteskukák megteltek étellel-itallal, amiket, gondosan becsomagolva, az ünnepek utánotthonról magukkal akartak vinni. A magyar vámvizsgálatmegszûnt ugyan, de az ellenõrzéseket, elkobzásokat talá-lékonyan az újonnan létrehozott pénzügyõrség elvégezte. Afináncok feladata úgymond a magyar piac védelme volt a ro-mán „törvénytelen” áruk „áradatával” szemben. Amikor ahatáron kialakult helyzet tûrhetetlenné vált, egyes rejtett ka-merás felvételek nyomán a helyzet javult. A román állam ha-tóságai, akiket azért fizetnek, hogy az állampolgárokat min-den esetben védjék, kisujjukat sem mozdították. Nem moz-dultak Brüsszelben sem.

Köztudott, hogy az egyszerû emberek a mindennapokgondjaival vannak elfoglalva, nincs idejük, sem kedvük poli-tikával foglalkozni. Gyakorlatilag mind a román, mind a ma-gyar nagyon hosszú idõ óta osztozik bajban és bánatban, osz-tozik a közös földön a közös kenyéren. A szélsõséges maga-

tartásnak egy közös alapja van, a szegénység. A bukarestikormányerõk szóvirágai, a politikai pártok bármilyen szövet-sége, egyezsége a nemzeti kisebbségek képviselõivel nemtudja elterelni a figyelmet arról, hogy Románia állampolgá-rai nagy részének fõ és állandó problémája a mindennapokgondja-baja, függetlenül nemzetiségüktõl. Romániában azemberek élet helyett inkább túlélnek. Ezt az igazságot azon-ban gondosan eltitkolják. Néha egy-egy tv-állomás, nézett-ségét növelendõ, mûsorára vesz olyan szégyenletes közér-dekû témákat, mint az elkeserítõ emberi sorsok, munkanél-küliség, otthontalanság, elhagyott és csellengõ gyermekek,reménytelen nyugdíjasok, akik egyik napról a másikra élnek.A felsorolt sorsok, helyzetek a gyengén fejlett államokra jel-lemzõek, nem pedig az Európai Unióra. Két Románia léte-zik, az egyik a valós, telve a rekordokat döntõ alacsony élet-színvonallal: a magas gyermekhalandósággal, az iskolake-rüléssel, az alacsony népszaporulattal, az átlag-életkor csök-kenésével, a másik pedig az ügyeskedõk, furfangosok Romá-niája. Ez a réteg 1990 után teljesedett ki, ezeknek az embe-reknek mindent szabad, a törvényt semmibe veszik, számuk-ra minden a pénz. Az újgazdagok nap mint nap eltapossák azoktondi szájtátikat, a „frájereket”. Ezzel a névvel illetik azügyeskedõk azokat a román állampolgárokat, nemzetisé-güktõl függetlenül, akik becsületes módon küzdenek a létért.

Az igazi drámát az jelenti, hogy az egyes nemzeti kisebbsé-geknek, mint amilyen a magyar is, elfogadhatatlan egy ilyenország. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni – bár-mennyire tagadná is ezt Bukarest - a nemzetiségek hagyomá-nyait, neveltetését, önazonosságát. Az engedékeny és türel-mes románok elfelejteni látszanak történelmüket és hagyo-mányaikat, eközben egyre jobban a szórakozást és a féktelenfogyasztást helyezik elõtérbe. Miközben általánossá vált akorrupció, a hazugság a politikai élet velejárója lett, az életeta politikusok külvárosi zsibvásárrá alacsonyítják, az iskolákfelhagynak a nevelés minimális követelményeivel, az oktatá-si intézményeket súlyos hiányosságok terhelik, elharapózotta középszerûség, a hanyagság, a fiatal generáció számára a„demokrácia” fogalmát rosszul értelmezik. Mindez egy tehe-tetlen állam tehetetlensége miatt történik, amely képtelenellátni feladatait.

Ezzel szemben a kisebbségi magyarok nem akarnak le-mondani hagyományos értékeikrõl, a különbségek pedigegyre nyilvánvalóbbak, a jó példák adva vannak. Elegendõátlépni a magyar határt, hogy tapasztald a szembeszökõ kü-lönbségeket. Magyarország nem rendelkezik számottevõkészletekkel, erõforrásai nem hasonlíthatóak Románia ter-mészeti adottságaihoz. A szomszéd ország virágzó és civili-zált, egy rendben tartott állam képét mutatja, annak elle-nére, hogy ott is léteznek gondok, sokszor súlyos problémákis. Magyarország annak ellenére, hogy a világ térképén csakegy folt, megengedheti magának, hogy védelmezze nemzetiérdekeit, minden tekintetben határozott lépéseket tegyen azállampolgárok biztonsága érdekében, ellenszegül mindenkívülrõl jövõ, az államot alárendelni szándékozó intézkedés-nek. A két állam közötti különbség élesen megnyilvánul a ve-

2014. június

EKOSZ–EMTE 11Erdélyi körkép

Cristian Ulea

Forrponton az erdélyi román–magyar kapcsolatok

zetõk vonatkozásában, akik ott vállalják a felelõsséget azállampolgárok sorsának alakításáért.

Nincs szükség tehát rendkívüli elemzésre ahhoz, hogy lásda különbségeket. Ehhez pedig nem kell más, mint jóérzés.Erre építenek elsõsorban a magyar politikusok, akik átjön-nek Erdélybe, hogy az európai normák szerint választásikampányt folytassanak. Az olyan tûzoltó-módszerek, ame-lyeket a román hatóságok a Jobbik egyik vezetõje ellen alkal-maztak, amikor kitiltották az országból, a megkésett lépésekközzé tartoznak. Románia számára a bumeráng-effektus ga-rantált.

Rögtön az 1989-es rendszerváltást követõen az új buka-resti hatalom elkövette azt a hibát, hogy a romániai magyarkisebbség ügyeit ugyanazokkal a titkosszolgálati eszközökkelgondolta kezelni, mint amiket Ceausescu is alkalmazott. Deelfelejtkeztek arról az alapvetõ tényrõl, hogy a ’89 utáni Ro-mánia már nem Ceausescu szocialista országa, amelyben azerõszakszervezetek támogatásával egyetlen párt uralkodott.Úgy tûnik, hosszú évek múltán az oszd meg és uralkodj elveeredményeket hozott. Az újonnan megalakított magyar poli-tikai pártok nyomán az RMDSZ ereje meggyengült. A jelenhelyzetben ez megbosszulja magát. Az obskurus módszere-ket elõszeretettel alkalmazó Basescu elérte lehetõségeinekhatárait. Az RMDSZ-bõl kivált frakciók radikalizálódtak,élen a rendkívûl ambiciózus Tõkés Lászlóval. Az RMDSZ-t- meglepõen hosszú távolmaradás után - a köpenyegforgatóPonta meghívta a kormányba. Abba a kormányba, amelyiknem képes megoldani Románia alapvetõ problémáit. AVictor Ponta által a magyar szélsõségesek ellen alkalmazottmódszerek hasonlítanak a fanarióták és utódaik által hasz-náltakra, de ezek nem alkalmazhatóak a jelenlegi politikaihelyzetben, és szerencsétlen eredményekkel járnak. A hely-zetet súlyosbítja a miniszterelnök és az államelnök közöttidurva szóváltások sora. Basescu pedig elfelejti, hogy mennyi-vel tartozik a romániai magyar nemzeti kisebbségnek azért,hogy az, Orbán parancsára, nem vett részt az õ eltávolításárarendezett referendumon.

Basescu örök opportunistaként most taktikát váltott, éslelkiismeretlenül kész Erdélyt levegõbe röpíteni. Buka-restben a süketek nagyüzemi párbeszéde folyik. Az üzem-anyagot ehhez azok a különleges szolgálatok biztosítják,amelyek szeretnék garantálni Erdély „csendjét”. Azokról a

szolgálatokról van szó, amelyek nem fogják fel az ország gaz-dasági helyzetének súlyosságát, a magyarságnak, mint õsla-kos entitásnak lelki állapotát. Ezeket a szolgálatokat politi-kusok vezetik, akik a szükséges széles látókör krónikus hiá-nyában szenvednek. Ezek a vezetõk nem képesek a szolgála-tokat - elemi szinten sem - alárendelni a nemzeti érdekek-nek. A NATO és az EU által elõírtakat követik. Ha SabinGherman jó néhány évvel a híres kiáltványa („Elegem vanRomániából”) címeként azt írta volna, hogy „Elegem vanBukarestbõl”, sorsa teljesen másképp alakul. Nem szabad le-becsülni a „provincia” egyre növekvõ ellenérzését mindaz-zal, ami a fõvárosban történik. Amikor majd az erdélyi - ésnemcsak ottani - robbanó töltet begyullad, sem a NATO,sem pedig az EU nem fog beavatkozni. Románia saját belsõgyengeségeivel együtt magányos állammá vált!

Újabban az interneten kering egy vicc, ami ismételten bi-zonyítja, hogy a Dambovita partján hagyomány a bajból tré-fát ûzni: Miért rendeznek Romániában választásokat? Aválasz: Azért, hogy az RMDSZ-nek legyen kivel kormányoz-ni. A valóság az, hogy a bajok hitelesek, igazak, a humor pe-dig keserû. A magyar kisebbség és vezetõi, függetlenül ahivatalos nyilatkozatok hangnemétõl, nem érzik magukategy olyan ország szerves részének, amely olyan vezetésselbír, mint Románia. Ráadásul a gyõztes pártok kormányzás-hoz szükséges többségét az RMDSZ biztosítja. Traian Bases-cunak nincs hitele egyetlen pártszövetségben sem, Pontaminiszterelnök, azon kívül, hogy kicsinyes, személyes- és cso-portérdekek vezérlik, nem látja át tökéletesen a folyamato-kat, hiányoznak nála az államférfiúi képességek. Az õt körül-vevõ, a hatalmat gyakorló személyek saját vagyonuk gyarapí-tásával vannak elfoglalva. Tehát utánuk az özönvíz!

Mindeközben, szemmel tartva mindazt, ami Európa forrópontjain végbemegy, az erdélyi magyarok csak egy dologravárnak: hogy a bukaresti politikai rendszer elleni forradal-mat elkezdhessék, függetlenül attól, hogy ennek milyen ki-menetele lesz. Hátra van még a mozgalom konkrét megvaló-sulásának kidolgozása. A szervezõk figyelembe veszik a köz-ponti hatalom gyenge pontjait, amely hatalom képtelen vál-toztatni rossz szokásain, beidegzõdésein, annak ellenére,hogy idõnként a pártok színüket váltják. Lehet tenni mégvalamit? Valószínû. Ám a helyzeten nem változtat az ál-lamelnök és a miniszterelnök közötti szópárbaj és személyes-kedés, nem tudnak változtatni a titkosszolgálatok sem. Er-délyben valami forr, ez igaz. De nem a víz a kávéfõzõben. romanian .ruvr.ru (2014. 03. 14.)

Fordította Szabó M. Attila

Néhány szerkesztõi gondolat Cristian Ulea cikke nyomán

(Az Átalvetõ júniusi kommentárja)

Több szempontból is közlésre érdemesnek tartom C.U.dolgozatát. Elsõként mert hûen tükrözi, miként látja az or-szág magyar kisebbségét az odafigyelõ és – talán nem túlzáskijelenteni – jóindulatú román értelmiség. Hogyan értékelikcéljainkat, törekvéseinket, de érdeklõdésre tarthat számotMagyarország románokban kialakult képe is, eredményeink

Átalvetõ

12 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

olykor irigységgel vegyes elismerése. Komolyan megszívle-lendõ továbbá az a visszhang, amit a határõrök múltbeli, ot-romba túlkapásai kiváltottak, a közelmúltban pedig sajátszélsõségeink ottani randalírozásai. Melyek nemcsak a cikk-ben, de sajnos a mindennapokban is visszaköszönnek, az er-délyi magyarság nem kis kárára.

Mélyen téved viszont C.U., amikor a magyar politikai ésgazdasági gyakorlatot felelõtlen kalandozásnak, Magyaror-szágot pedig Németország és Merkel kancellár dédelgetett,kedvenc gyermekének ítéli. Nem érzelmekrõl van itt szóugyanis, hanem kõkemény gazdasági-politikai érdekekrõl,legújabban pedig a magyarországi választások realitáskéntvaló kényszerû tudomásul vételérõl, melyeket a nyugati bal-liberális sajtó megpróbál ugyan Orbán Viktor totalitárius po-litikája újabb bizonyítékaként tálalni, csak hát minden igye-kezetük dacára a lóláb mindinkább kilóg a dirndli alól. Mikéntaz RMDSZ vonatkozásában is elmondható, hogy a vá-lasztások kimenetele, legfõképpen pedig az erdélyi magyar-ság 95%-s opciója nyomán ezután többé nem engedheti megmagának az elhatárolódást kormányunk politikai vonal-vezetésétõl, még ha szíve szerint megtenné is. Ideátról azelismerés, fogadókészség biztosított.

A cikk legfõbb érdekességének kétségkívül azt tartom, aho-gyan visszaköszönnek belõle az erdélyi románság és a bu-karesti központi hatalom közötti, a jelek szerint egyre mélyü-lõ repedések, ellentmondások, érdekellentétek. Kényszerûbelátása ez annak, hogy (elnézést, de itt saját magamat kellidéznem) „nem Erdély emeli magához a regáti régiókat, ha-nem azok züllesztik õt magukhoz – az egységes nemzetállamjegyében.” Számunkra nyilvánvaló, hogy mindez sokkal mé-lyebb, súlyosabb kérdés, semmint az pillanatnyi politikaiszembenállásokkkal magyarázható, feloldásukkal pedig meg-oldható lenne. Nyilván egyetlen román politikai elemzõtõlsem várható el, hogy felismerje és kimondja: az országemésztõ gondjainak megoldásához az egységes román nem-zetállami szemléletet kellene feladniuk, gyökeresen szakíta-niuk immár százéves célkitûzéseikkel. Melyek középpont-jában jóltudottan Nagyrománia létrehozása áll, ami saját ér-telmezésükben a megszerzett területek és azokkal együtt anyakukba szakadt nemzetiségek, mára csak az egyetlenkéntmegmaradt és a legveszélyesebbnek tudott magyarság meg-emésztését, feloldását jelentette és jelenti változatlanul,hiszen e nélkül a zsákmányt nem érezhetik soha biztosnak ésvéglegesnek. Egyszóval rá kellene döbbennie az erdélyi ro-mánságnak, hogy jó száz éve utat tévesztett, amikor erdélyi-ségüket, a román-magyar-szász együttélés lehetõségét ésperspektíváit, egy erdélyi Svájc távlatait feláldozták a nagyro-mán eszme bódulatában.

Nos, ha már a valósággal való ilyetén szembenézésre ro-mán részrõl nem számíthatunk, az erdélyi magyarság legitimképviselõitõl ez bizony elvárható lenne. Vagy legalább annyi,hogy ne közösítsék ki, ne átkozzák el azokat, akik ezt helyet-tük is megteszik. Tõkés Lászlóról, az általa fémjelzett politi-kai erõkrõl, pártokról, személyekrõl van szó. Köszönhetõen aFidesz döntésének, az õ személyén keresztül továbbra is biz-tosítva lesz ügyünk, az egységes magyarság eszméjének EU-s képviselete. Tíz éve naivan reménykedtünk abban, hogy azEU olyan keretet és feltételrendszert biztosít majd, ami szá-munkra is a megoldás távlatait nyitja meg. A tíz év a keserûcsalódások sorát hozta. Most, egy újabb ciklus hajnalán

ismét reménykedünk, kommentárom írásakor készülünk azújabb megmérettetésre. Miközben a vén Európa a szakállasnõférfit/férfinõt emeli piedesztálra. Emlékezhetünk rá, mit iskiáltott ez a valaki, amikor átvette a díjat: „Minket nem állítmeg senki” Hát itt talán még nem tartunk, talán még nem azövék a teljes Európa. Ezért is megyünk el szavazni.

Végezetül egy súlyos gondolat, ami a cikkel kapcsolatbanfelmerül, ami szorosan kacsolódik a fentiekhez, és ami a cikk-író, a román gondolkodók szemléletbeli korlátozottságáról isvall. „Románia állampolgárai nagy részének fõ és állandóproblémája a mindennapok gondja-baja, függetlenül nemze-tiségüktõl”- írja C.U. El kell ismernünk, hogy bizony sokerdélyi meg anyaországi magyar is hasonlóképpen vélekedik,joggal. Hiszen valós problémát jelez, egyben annak a re-ményét is, hogy az anyagi gondok megoldása általános pana-ceumot jelent majd. Nem látják be sajnos, hogy a lovak elékötött szekér nem fogja a kátyúból a fogatot kiragadni, hogyelõbb vetni kellene, aratásban csak utána lehet reménykedni.Vetni viszont csak közösen, egymást tisztelve, vagy leg-alábbis tolerálva lehet. Ezzel szemben itt áll elõttünk a rette-netes valóság, amire frontvárosunk, Marosvásárhely tapaszta-latai intenek, ahol pl. az egyik üzletben az eladó, arra a kér-désre, hogy ha már több nyelvet is beszél, miért nem tanulmeg valamennyire magyarul is, végül is a város fele még ma ismagyar, azt válaszolta a minap: mert ez hazafias kö-telességem. Egy másik, talán már idézett kijelentés egy ma-rosvásárhelyi román atyafitól: „csak ettõl a kultúrpalotátóltudnánk valahogyan megszabadulni.” Ajánljuk nekik: próbál-kozzanak elõbb saját árnyékukkal. Mi pedig lássunk hozzámegszabadulni tévhiteinktõl, félelmeinktõl, kisebbrendûségiérzéseinktõl, mindenekelõtt pedig lássunk tisztán.

K. P.

2014. június

EKOSZ–EMTE 13Erdélyi körkép

Kamenitzky Antal

ISTENT AKARTUNKA könnyeinkben bánata ott reszket,az eget is az Õ tintája festi,

és minden évben újra tavaszt tettet,az Õ hitében tudnánk újból lenni.

Szorgalmasan kutatja önnön képét,és egyre újabb arcokban keresné,s ha mégis rosszul választaná népét,azt hibáival együtt is szeretné.

Talán e vers csak öncsalás és ábránd,míg délibábos pusztaságon járnánk,de keressük az Istent önmagunkban,

s tisztábbá égünk saját csillagunkban.Ha csupán szándék, hogy Istent akartunk:messze vagyunk, de jó irányba tartunk.

2013. november 27.

ShalomA holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából újabb

emléktáblával „gazdagodott” Marosvásárhely és annak la-kossága. Ezúttal a nagyállomás kétnyelvû felirata közelébenszintén román és magyar nyelven hirdeti a szöveg az utazóvagy az emléktábla iránt érdeklõdõ számára az észak-erdélyiholokauszt fájdalmát és egyúttal az akkoriban hatalmon levõhorthysta-fasiszta magyar csendõrség embertelenségét.

A pontos szöveg: „A magyar csendõrség a Horthy-rezsim fa-siszta jellegû uralma alatt álló Észak-Erdélybõl 131.639 zsidót– férfiakat, nõket, gyerekeket – deportált 1944 május-júniusá-ban. A náci hatóságoknak átadott zsidók többsége ha-láltáborokban pusztult el. Marosvásárhely vasútállomásáról1944. május 27-én és 30-án összesen 6386 zsidót deportáltak.Emlékezetünkben õrizzük e szörnyû tragédiát a jövõ generációk

okulására. Elie Wiesel Romániai Holokausztkutató Intézet –2014. május”.

A közösségi fájdalom és a közösségi ítélet társítása nemidegen a marosvásárhelyiek számára. A Kossuth (bocsánat:Calarasilor) utcában, nem messze a világszabadság diadalá-ban bízó Petõfi szobrától, a 2003. május 3-án felállított holo-kauszt emlékmû, a zsidó származású Izsák Márton szobrász-mûvész alkotása mellett román nyelvû fekete márványtáblaemlékezik meg a marosvásárhelyi és környékbeli zsidó áldo-zatokról, „akiket a fasiszta magyar kormány deportált 1944tavaszán”. Megjegyzendõ: bár a tavalyi emlékmû-felújításkoraz illetékesek eltüntették az eredeti gyalázó szöveget, és úgytûnt, hogy „lemondanak róla”, mindez csak az ígéret meg-szokott be nem tartásának bizonyult.

És ha visszamegyünk az idõben, egyéb emléktáblák már

román közösségi hõsiességrõl és fájdalomról szólnak, miköz-ben szándékos társításképpen a magyargyûlölet éppúgy köz-vetlenül felsejlik bennük. Horthysta-fasiszta õsei bûneirõl aBernády György polgármester által építtetett egykori város-háza, mai megyeháza bejárati falára elhelyezett „emléktábla-gyûjtemény” emlékezteti az egykori székely fõváros arrahaladó magyar polgárait. A fõbejárat két oldalán elhelyezettkét márványtábla az elsõ és a második világháborúban anemzet újraegyesítéséért küzdõ román katonáknak állítemléket. Mivel 1918. december elsején még nem lehetettszidni sem Horthyt, sem a magyarok fasiszta ideológiáját,ezért az emléktábla felállítói szokatlan „bravúros húzással”csempészték az üzenetüket a szöveg utolsó részébe. Azt tu-datván, hogy az emlékmûvet 1919. december 2-án állítottákfel Marosvásárhely polgárai, majd 1940 õszén megsemmisí-tették a horthysták, végül 1991. szeptember 28-án újraállí-tották. Ugyanaznap, egyszerre avatták a második világhá-borús emléktáblát, amelynek fõszövegébe már be lehetett ír-ni a „horthysta terror” és a „4 év megaláztatás” üzeneteit.

Érdekes egybeesés, hogy egy héttel a marosvásárhelyi ho-lokauszt emlékmû avatása elõtt jelent meg egy újabb tábla amegyeházán. Ez az itt raboskodó 35 román személynek állítemléket, miközben nem felejtkezik el megemlíteni, hogy azeredetileg 1936-ban, a szomorú esemény húszéves évfordu-lóján emelt táblát a horthysták 1940 szeptemberében meg-semmisítették. Hogy a megnevezettek léteztek-e vagy sem,azt nem tudom, de valószínûleg azok állíthatták az emléktáb-lát, akik akkoriban negyvenezer román áldozatot sirattak el akossuthista (-horthysta-fasiszta) magyar kormány bûneként.

Érdekes egybeesések, szomorú hasonlóságok...Kérdem én: az emléktábla-állíttatók számára mi volt fon-

tosabb: az õszinte megemlékezésre, „a jövõ generációk oku-lására” való felhívás, vagy a horthysta gyökerû-õsû magya-rok, a leszármazottak számára frusztráló üzenet megfogal-mazása? Szeretném hinni: az elõbbi volt az indíték.

De miért van szükség Marosvásárhelyen, az együttélés ésegyüttgondolkodás szempontjából amúgyis „beteges” város-ban a hasonló szöveg- és képzettársításokra? Akár akarva,akár – legyünk jóhiszemûek – akaratlanul. A válasz boríté-kolható: Mert az 1992 és 2011 közötti népszámlálások hu-szonötezres vesztesége ellenére még mindig sokan élünk ma-gyarok ebben a városban. Vagy más szavakkal: a legtöbb ma-gyar egy tömbben még mindig Marosvásárhelyen él a magyarállamhatárokon túl. Esetleg továbbgondolva: miközbennekünk minden itthon maradt magyar számít, addig a románnacionalizmus azokat számlálgatja, akik tudatos-tudattalanmegalázottságukban, frusztráltságukban, másodrendûségük-ben örökre elhagyják a várost. Akik nem azért akarnak gyer-meket maguknak, hogy emléktáblák szövegei üzenjenek szá-mukra az idõk végtelenségéig, felelevenítve nagyapáik, déd-apáik, ükapáik bûneit.

A román grandomán, történelemhamisító, hangulatkeltõtörekvéseket már jól ismerjük. A legnagyobb nemzeti zászlóbirtokosaként Guiness-rekorderek lettünk, kétezerötszáz-éves történelmet kreáltunk, kitaláltuk a kontinuitás-elméle-tet és az utólag tudatosult nemzetegyesítõ törekvéseket - so-rolhatja büszkén az elmúlt száz év propagandapolitikáján ne-velkedett hazafi. Sajnos, kevesen hallgatnak az eszükre a szí-vük helyett. Pedig nemcsak a román állampolgárokról kiala-

Átalvetõ

14 EKOSZ–EMTEErdélyi körkép

A marosvásárhelyi holokauszt emlékmû

kított külföldi összkép szégyellnivaló idõnként, hanem az isszegénységi bizonyítvány, hogy a román nemzeti hõsökreleadott szavazatok listáján 4. helyezett Nicolae Ceausescu, 6.Vlad Tepes, és 10. Ion Antonescu.

Bár a történelem egy rendkívül képlékeny és politikafüggõtudományágazat, engedtessék megjegyezni, hogy azért törté-nelmi tények is léteznek. Ilyen vitathatatlan történelmi tény,hogy Ion Antonescu tábornokot háborús bûnösként kivégez-ték. De az is, hogy miközben Nürnbergben a fasiszta bûnösökfelett ítélkeztek, a német, majd amerikai fogságba kerültHorthy Miklóst tanúként hallgatta ki a nemzetközi törvény-szék. Sokféle érzés, vélemény fogalmazódhat meg románnak,magyarnak, zsidónak, németnek, cigánynak a szívében és azagyában, de aki a történelmi tényeket nem tiszteli, vagy lega-lábbis nem veszi figyelembe, akár Antonescuról vagy Horthy-ról legyen szó, az történelemhamisító. Képviselhet bármelyhatalmat, mégis saját árnyékának a korlátai között él.

De lépjünk csak ki városunk nacionalista, az európaiságtóltávol álló szûklátókörûségébõl! Vajon az Európai Unió világ-háborút viselt országainak a vasútállomásai és megyeházai afasiszta terror túlkapásaira figyelmeztetik lépten-nyomonsaját lakosaikat és egyúttal az európai polgárt, a világpolgártis? Vagy közelebbrõl: hol található, vagy mikor lesz felállítvaaz Észak-Erdély nélküli Románia zsidó áldozatainak azemléktáblája?

Nemrég jártam Radócon (Radauti), és megcsodálhattam aTariceanu-kormány által felújított zsinagógát – másokat gya-lázó emléktábla nélkül. Az éjszakát Hadikfalva utolsó zsidólakosánál, a bukovinai magyar értékeket mentõ FurmanRadunál töltöttem, vendégszeretetét és barátságát élvezve.

Jeruzsálembe is elzarándokoltam, keresztyén emberként

Krisztus útját járva. De nem feledkeztem el magammal vinninéhány kavicsot az udvarunkról, melyeket az Aranykapumegnyitására, a Messiás érkezésére váró holtak sírjára he-lyeztem el. És elérzékenyültem a Yad Vashem HolokausztMúzeumban, amikor Radnóti Miklós kézírását és a szilágy-somlyói Markovits család szomorú történetét olvastam, delegfõképpen akkor, amikor a tizenkét éves marosvásárhelyikislány, az ártatlan áldozat Hirsch Lili gyönyörû hajtincseitszemléltem a tárlóban.

Horthyról sem Jeruzsálemben, sem Auschwitzban nem ír-nak annyi rosszat, mint Marosvásárhelyen. Még ott is elisme-rik, hogy amíg õ volt az ország valós ura, az 1944. március 19-i német megszállásig a zsidók viszonylagos biztonságban, bárkétségtelenül hátrányosan megkülönböztetve élhettek Ma-gyarország területén. Az erõskezû tengernagy kormányzóigyengesége ütközött ki, amikor a nyilas hatalomátvételig el-fogadta a kompromisszumot és annak deportálási szörnyûsé-geit, képtelen volt kitörni ebbõl a kényszerhelyzetbõl. Vajonaz õ helyében más mit tehetett, mit tett volna?

Miért emlékeztetnek engem mások büntetlenül az õseimállítólagos bûneire? Éppen ott, ahol élek. És ha igen, szá-mukra – legyenek keresztyének vagy zsidók – miért nincsbûnbocsánat? A gyõztes szégyenét meddig kell még elhor-doznia a vesztesnek? Vajon a valós megbékélést, vagy a szél-sõjobboldali eszmék ellenreakciószerû terjedését szolgáljákaz ilyen és ehhez hasonló tettek, emléktábla-avatások?

Mi, észak-erdélyi és dél-erdélyi magyarok nem ilyenegyenjogúságot és nem ilyen kétnyelvûséget akarunk! Astrada Garii utcán nem óhajtunk olyan kétnyelvû táblát, ami-lyet a minap avattak! Mint jogállamban élõk, uniós tagországpolgárai, nem szeretnénk az elítélteket összemosni a tanúk-kal. Mélységesen szégyelljük, közösségünkre nézve rendkí-vül megalázónak tartjuk, hogy negyedszázados demokráciaés tizenöt éves kormányzati szereplés után Ion Antonescu ésnemzeti költõnk-írónk, Wass Albert közé még ma is egyenlõ-ségjelet tesznek: háborús bûnösök mindketten!

Nem hinném, hogy nekünk is provokáló emléktáblákatkellene felállítanunk, vagy eltüntetett szobrainkat lépten-nyomon megjelölnünk olyan feliratokkal, miszerint a nacio-nalista román kormányzat semmisítette meg azokat. Sokkalinkább békességre, szeretetre, egymás tiszteletére kellenefelszólítanunk embertársainkat. Nemzetiségre és vallásra va-ló tekintet nélkül. Békességet! Shalom!

DR. ÁBRÁM ZOLTÁN

Tegnapelõtt elküldött írásom óta az alábbiakat tudtammeg a sajtóból: az Elie Wiesel Nemzeti HolokausztkutatóIntézet és a közlekedési minisztérium emléktáblákathelyez el 12 vasútállomás homlokzatán az onnan depor-tált zsidók emlékére. Rendkívül szomorúnak tartom, hogyaz emléktáblák magyargyûlöletre és történelemhamisítás-ra szólítanak fel, ráadásul a táblaavató akció csupánÉszak-Erdély vasútállomásaira vonatkozik. Még elszomo-rítóbb, hogy mindez akkor történik, amikor EurópaiUniós választásokra készül országunk is, ráadásul azRMDSZ kormányzati szerepvállalása mellett, assziszten-ciájával és egyelõre tiltakozása nélkül.

A fentiekkel nem azonosulhatok, írásomat továbbra is aközvéleménynek szánom.

Tisztelettel Ábrám Zoltán, 2014. május 17.

2014. június

EKOSZ–EMTE 15Erdélyi körkép

Hirsch Lili copfja (Yad Vashem Holokauszt Múzeum)

Péterffy Árpád professzor a MOGYE oktatáspolitikájaellen tiltakozik

„Tisztelt Rektor Úr! A MOGYE jelenlegi, a magyar nyelvû ok-tatást hátrányosan megkülönböztetõ – a román törvényekkel el-lentétes – diszkriminatív politikája ellen tiltakozva visszaadom a2005-ben kapott, megtisztelõ Doctor Honoris Causa címet. Azoklevelet a doktori tógával, kalappal, és nyakkendõvel együttezennel visszaszolgáltatom. Kérem tisztelettel, ezen cselekedete-met értelmezze polgári tiltakozásnak amiatt, hogy elzárkóznak amagyar nyelvû oktatás teljes körû visszaállításától.”

Ez áll abban a nyílt levélben, amelyet dr. Péterffy Árpád, aDebreceni Egyetem emeritus professzora Leonard Azam-firei professzornak, a MOGYE rektorának címzett, s ápriliselsején adott át az egyetemi rektorátus titkárságán a dísz-doktorsággal járó egyéb kellékekkel együtt. A levelet átvetteugyan a rektor titkárnõje, de azt kérte a professzortól, hogyfordítsa le románra, majd arra hivatkozva, hogy magyar nyel-ven íródott, nem iktatta be. Ez a gesztus az egyetem részérõlellentmond a romániai törvényeknek és az alaptörvénynekis, és hátrányosan megkülönböztetõ cselekedetnek számít.Közismert, hogy hasonló esetekben az Országos Diszkri-minációellenes Tanács elmarasztaló ítéletet hozott.

A professzor érkezése után a rektor is megjelent a titkár-ságon, aki egy OK-val vette tudomásul a díszdoktorságrólvaló lemondást, amit populista gesztusnak nevezett, sszemrehányóan jegyezte meg: elvárta volna, hogy Péterffyprofesszor bejelentse, hogy mire készül. Ennek hiányábannem fogadhatja, amit a professzor nem is kért, hisz vélemé-nyét a nyílt levélben határozottan megfogalmazta.

Véleménye szerint a rektor legfontosabb feladata az okta-tás minõségének állandó javítása, a legjobb feltételek biztosí-tása lenne, hogy a marosvásárhelyi egyetem végzõsei kiváló-an képzett szakemberekké váljanak. Kívülállóként úgy érté-keli, hogy mindezt az egyetem vezetõsége csak a román hall-gatóknak biztosítja, a magyar nyelven tanulókat állandó hát-rányos helyzetbe kényszeríti azzal, hogy az anyanyelvi ok-tatás csak részlegesen valósul meg.

Péterffy professzor gesztusával tiltakozik az egyetem sze-nátusának a március 20-án hozott törvényellenes döntésemiatt, amellyel elhalasztották a magyar nyelvû fõtanszékeklétrehozását azzal a végsõ céllal, hogy a magyar nyelvû orvos-és gyógyszerészképzést elsorvasszák. Tiltakozik továbbáAzamfirei rektornak a magyar nyelvrõl tett nyilatkozata ell-en (2013.12.10.). Véleménye szerint az egyetemi oktatásbanaz a legfontosabb, hogy a hallgatók lehetõleg anyanyelvükönsajátítsák el minél alaposabban a szakmai ismereteket, amielé az egyetem akadályokat gördít, holott meglennének a fel-tételek.

Levelében Péterffy professzor kanadai és ausztrál nyelvtu-dósokat idéz, akik szerint a szakmát anyanyelven lehet a leg-jobban elsajátítani, s nem ért egyet azzal, hogy az elméleti is-mereteket anyanyelven, a gyakorlatot pedig románul oktas-sák.

A professzor saját életpályájára hivatkozva cáfolja a MO-GYE oktatáspolitikáját. Tanulmányait 1960-ban a marosvá-

sárhelyi egyetemen magyarul végezte, majd fiatal orvoskéntteljesen román környezetben (Bukarest) különösebb nehéz-ség nélkül végezte orvosi teendõit. Munkássága során édes-apja, a híres sebész, dr. Péterffy Pál és szeretett tanítómes-tere, dr. Carpinisan Cornel tanácsait tartotta szem elõtt, mi-szerint a beteggel az orvos lehetõség szerint annak anya-nyelvén kell beszéljen a betegségrõl és a kezelésrõl. Svéd-országi letelepedését követõen öthónapos nyelvtanulás utánsvédül értett szót a rábízott betegekkel, akik a nyelvtudásbe-li hiány miatt sohasem kerültek hátrányba. Szakmai tovább-képzése során az angol, svéd, román szakirodalom mellett jóhatásfokkal használta az anyanyelvû szakirodalmat.

Dr. Péterffy Árpád emeritus professzor, aki Svédország-ban szerzett szakmai tapasztalatai birtokában Debrecenbenépítette fel a magyar szívsebészet fellegvárát, 2005-ben nagyörömmel vette át a MOGYE díszdoktori címét, amit nem-csak a saját, hanem édesapja munkája elismerésének is ér-zett az egyetemtõl, amely a gyermekszobája volt, de pálya-kezdésekor nem a magyar végzõsöknek tartogatták a helye-ket. Az akkori örömét felidézve, valószínûleg nem könnyûszívvel hozta meg a döntést a díszdoktori címrõl való lemon-dásról.

Népújság, 2014. április 2. Bodolai Gyöngyi

Valószínûleg nem az én dolgom, sõt a lélektani összetevõk egyrésze is homályban marad elõttem, mégis bátorkodom a mina-pi díszdoktori oklevél visszaadásához néhány keresetlen sortfûzni.

Péterffy Árpád dr. professzor, nyugalmazott szívgyógyász Deb-recenbõl (korábban a svéd partokról) a marosvásárhelyi Orvosiés Gyógyszerészeti Intézet végzettje volt, ha jól tudom. Apjaugyanitt tanított. (E sorok írójának atyja is, de ennek csak a ké-sõbbiekben lesz áttételes jelentõsége.) Kiváló orvosprofesszo-rok tanították a mesterség, a hivatás mûvészetére és szeretetére.Nekik is köszönheti – gondolom – késõbbi eredményeinek meg-alapozottságát. Nos, mikor visszaadta a díszdoktori kitüntetését,akkor egyúttal akaratlanul azoknak a régi orvosdoktoroknak arégen kihûlt orcájára, renoméjára is mért egy csapást. Így vélem.Hiszen a visszaszármaztatott díszdoktorság alapja, origója a régitanulmányokban is rejlik, hangsúlyozom még egyszer.

Mérhetetlen kárt okozott az egyetemnek, melyben a magyarokképzése is folyik, mindenek ellenére. És a szenzációra éhesmédia, valamint az egyetemi közeg nemzetközi szinten is felfog-ja az üzenetet: ez egy olyan intézmény, amelynek kitüntetõ dip-lomáját valaki visszadobta. Az el fog sikkadni az idõk során,hogy politikai meggondolásból tette, marad a puszta és elkese-rítõ tény, hogy az oklevél visszadobatott a megjutalmazottólenkezûleg. Valószínûleg nem is érdemes érte küzdeni, mondhat-ják.

Én azt gondolom, lehet, hogy tévedek, hogy P. Á. orvosdoktor,professzor nevét, megjutalmazását a magyar orvostanárok, pro-fesszorok vetették fel, tettek javaslatot a szenátusnak, az egye-tem vezetõ grémiumának arra, hogy a debreceni (és svéd-országi) professzort tüntessék ki. Nem vagyok tisztában azzal,

Átalvetõ

16 EKOSZ–EMTEFórum

Visszaadta díszdoktori címéta világhírû szívsebész

Õszinte sajnálattal dr. PéterffyÁrpád professzor úrnak

hogy mennyi idõbe, munkába, meggyõzésbe telt, került, amíg azegyetem vezetõsége ráállt erre a kitüntetés-adományozásra.Nem lehetett egyszerû sétagalopp. De végül is sikerült. Nos,most az ô munkájuk, igyekezetük vált semmivé. Nevetségessé.

És végül engedjen meg, professzor úr, egy túlságosan is szemé-lyes megjegyzést. Ha ön netán holland, angol, svéd vagy ame-rikai nemzetiségû – nem állampolgárságú, hanem született(native) holland, svéd, amerikai vagy angolként adta volnavissza tiltakozásul a magyar karral szemben folytatott diszkri-minatív intézkedések és elodázások miatt a díszdoktorságát,akkor annak lenne ám visszhangja, attól a román egyetem-ve-zetés nacionalista társadalma is megszeppenne, meghökkenne,országossá dagadna a botrány, magyarázkodni kényszerülne azország és világ tudományos fórumai elôtt. De mint magyar tu-dós, sajnos, inkább nagy rosszat cselekedett, a további – ha mégakadna ezek után is, bár erõst kétlem – magyar díszdoktorok-kal. Ugyanis azt fogják mondani a román egyetemi körök elfo-gultan és víg kacajjal, nos fiúk, mit mondtunk mi már az elejé-tõl fogva, mikor ti erõszakoskodtatok (?) P. Á. díszdoktorrá fo-gadása ügyében? Nem kell többé ilyen kockázatnak, hiábavaló-ságnak, action gratuite-nek kitenni magunkat s az intézményt.Fogadjunk csak díszdoktorrá olyan tudósokat, akik nemmagyarok, és akiknek soha nem áruljuk el, hogy valaha ismagyarul folyt ezen az egyetemen az oktatás.

Ezzel pedig apáink munkája is megsemmisül a többség és aróluk tudni nem akaró utókor elõtt…

Sajnálkozva üdvözli Önt az egykor egy utcában lakóSebestyén Spielmann Mihály nyugalmazott könyvtárigazgató

Népújság, 2014. április 2.

Fájó szívvel vagyok kénytelen a nyilvánosság elõtt vitábaszállni a régi baráttal, Sebestyén Spielmann Mihállyal. Te-szem ezt olyan orvosként, a MOGYE volt hallgatójaként, akia Péterffy családdal szintén egy utcában (sõt SSM-al egy la-kásban) lakott, aki a Péterffy családhoz barátként bejáratosvolt, és teszem annak dacára, hogy könnyen kiérdemelhetema „kibicnek minden könnyû” leminõsítõ megjegyzést. Ezzelkapcsolatosan bukkan fel egy ifjúkori emlék. Ma is fülembecseng ugyanis a MOGYE egykori, rosszemlékû rektorának,Andrásofszky Tibornak bridzselés közbeni megjegyzése: akibic hallgat, a kibic tölt, a kibicnek nincs lábszaga...

Hát igen, a sors úgy hozta, hogy a mai MOGYE ügyében –sok száz, vagy inkább ezernyi sorstársammal együtt – immárcsak a partvonalon túlról tudunk bekiabálni. Csakhogy ez ajátszma még a mi idõnkben, vagy nem sokkal elõbb kezdõ-dött, azóta is folyik, és a parti tragikus alakulása miatt szorul-tunk annyian kibic-pozicióba. Ezért kellett Péterffy Árpád-nak is Olaszországba disszidálni, a menekülttáborból jutottSvédországba, majd évekig pendlizett a linköpingi és a deb-receni szívsebészet között. Ahelyett, hogy a dolgok normálismenete folytán édesapja, a mi „Pali bácsink” nyomdokainhaladva a MOGYE professzoraként vonuljon nyugdíjba.

Érdemes hát egy kis emlékezõ kitérõt tenni. Történtugyanis a 60-s évek elején (1956 után, az 1958-as Kádár-láto-gatás és a következményes nagy exmatrikulálási hullám utánvagyunk!), hogy a fent említett rektor (az exmatrikulálások

fõ kezdeményezõje és végrehajtója) nyakába vette az orszá-got és elindult az orvosegyetemeken románokat verbuválnisaját egyetemére. Így vélte megmenteni a magyar egyetemet!Így vált országos jelszóvá a Hai sa mergem la Targu Mures,sa facem cariera (gyerünk Marosvásárhelyre karriert csinál-ni). És lõn. A kolozsvári tanársegéd, Pop D. Popa fél év múl-va a Sebészeti Klinika professzora (nem sokkal késõbb rekto-ra, a korábbi rektor nagy gyönyörûségére), tettestársa, a szak-mai analfabéta Truta (ejtsd Truca), akit mindközönségesenTruc D. Trucának emlegettünk) tartományi fõorvos és a Szü-lészeti és Nõgyógyászati Klinika elõadó tanára, hogy csak ket-tõt említsek a sok százból. Azért éppen õket, mert PéterffyPali bácsi, a kiváló sebésztanár e konstellációban lettmenesztve a sebészetrõl és számûzve a nõgyógyászatra. AholTruta úr számára csak mint „vén hûlye” létezett, mígnem egymûtét során az „elõadó tanár úr” sikerrel át nem vágta abeteg ureterét (húgyvezeték), és kétségbeesetten vonította,hogy hívják Péterffyt. (Sok hasonlóan sikeres beavatkozásavolt még Truta úrnak, mígnem köztörvényes bûnök miatt elnem ítélték).

Szóval emigyen, sok-sok magyar szakember tragédiája,életmûvének összeroppanása, rengeteg tehetséges fiatal re-ményeinek, szakmai kilátásainak porba hullása árán haladtelõre a folyamat, melynek során az ország talán legelsõ or-vosi és gyógyszerészeti egyetemébõl, a Miskolcziak, Obálok,Putnokiak, Krompecherek, Mátyás Mátyások fémjelezteiskolából a mai, az országos rangsor vége felé kullogó románvalami lett. Ami a román nagynemzeti elvakultság és nem-zeti gyûlölködés egyik fellegvára, ahol legfontosabb a nem-zeti hovatartozás és a szent anyanyelv használata, az „ide-gen” elemek kiszorítása, és semmiképpen a szakmai szem-pontok figyelembe vétele. Ahol tehát a kényszerûségbõlmegtûrt magyar oktatói gárdának és hallgatóságnak márcsak a kibicszerep jut. Mindennek dacára, fogcsikorgatva te-szik becsülettel a dolgukat, lehetetlen körülmények között.Igen, kibic-szerep jut nekik is, a hajdanvolt magyar Székely-vásárhely hajdanvolt magyar egyetemén, nem csak a világgászaladt egyéb, kibic-sorsra jutottaknak. Azon egyetemrõlszólok, ahol mértékadó szakemberek, pl. Brassai Attila pro-fesszor nézete szerint a kiutat csak a menthetetlenül elfertõ-zöttrõl való végleges leválás, egy önálló magyar orvosegye-tem létrehozása jelenthetné.

2014. június

EKOSZ–EMTE 17Fórum

Egy kis kibickedés

Hogy a díszdoktori cím jeles, nemzetközi rangú magyarszakemberek számára történt odaítélésének milyen mö-göttes indokai lehettek, azt nem tudom, de a román politikaigyakorlat ismeretében joggal feltételezhetõ az imázsterem-tés ravasz szándéka, a farkas báránybõrbe bújtatása. Miköz-ben a való életben, a mindennapok során rendszeresen mér-tek-mérnek pofont a régi orvosdoktorok régen kihûlt orcájá-ra, renoméjára. Igen, kedves S.S. Misi barátom, õk, azAzamfirei-ek teszik ezt, nem Péterffy Árpád professzor. Aki-nek mérhetetlenül kedves, szívmelengetõ volt a megbecsü-lés, elismerés kifejezése régi alma matere részérõl, aki ezzelaz aktussal valamiféle hazatérést élhetett át a régi családiházba, meg az azzal szemközti sebészeti klinikára, édesapjamunkahelyére, ahol számukra, meg annyiunk számára nemvolt hely. Csakhogy Péterffy professzor hovatovább ráébredta valóságra, amikor a hallgatás immár cinkosságot jelent amagyar-írtó intoleranciával. A „kibic” immár nem hajlandótovább tölteni a (hamis) kártyát keverõknek és nem hallgat-hat tovább, hanem közösséget vállal a többi otthoni magyar„kibiccel”. Nem hogy pofont mért volna orcájukra, hanemkimondottan az õ érdekükben cselekedett. Megtette, amittennie kellett egyenes gerincû erdélyi magyarként: odadobtaélete talán legféltettebb szakmai elismerését, és újfent iga-zolta, hogy kiváló orvos és becsületes magyar ember, kiér-demli mindannyiunk tiszteletét. Ezt a tényt elfedni, a nyil-vánvalót meghamisítani jobb esetben rövidlátás, de inkábbmélységes rosszindulat, egy publicista részérõl pedig egyene-sen bûn, szakmai baklövés és barátságtalan cselekedet azélet-halál-harcát vívó magyar közösséggel szemben.

Az Azamfirei-ek meg kérjenek fel díszdoktornak olyannemzetközi hírû tudósokat, akik hajlandók a szakma szégye-névé és az emberi tisztesség fertõjévé tett román intéz-ménytõl azt elfogadni.

Dr. Kövesdy Pál

(Megjelent a marosvásárhelyi Népújság 2014. április 15-i számában.)

A téma a Magyar Nemzet 2014. április 24-i lapszámábanis terítékre került. Ebbõl idézünk néhány mondatot az aláb-biakban, különös tekintettel arra, hogy Péterffy professzorlépése nyomán a MOGYE magyar oktatói kiléptek az egye-tem vezetõségébõl...

A magyar nyelv a színházba meg az otthonokba való – ígynyilatkozott Leonard Azamfirei, a MOGY rektora koráb-ban. Erre Péterffy Árpád, a Debreceni Egyetem professoremeritusa, a MOGYE egykori diákja április elején visszaad-ta marosvásárhelyi díszdoktori címét. A szívsebész dönté-sének azonban még súlyosabb okai is voltak; ezekrõl a pro-fesszor így beszélt:

Az oktatási minisztérium hiába rendelte el a magyar nyelvûtanszékek felállítását, a szenátus – élve az egyetemi autonómiá-val – egy évre elhalasztotta a kérdés tárgyalását, vagyis gyakor-latilag elszabotálta a rendelet végrehajtását. Ekkor határoztamel, hogy nem hagyom szó nélkül a magyar nyelv használatánakilyen durva korlátozását. A cím visszaadásával nem csupán azegyetem minõsíthetetlen döntése ellen kívánok tiltakozni, deüzenni is akarok az erdélyi magyarságnak, mégpedig azt, hogyálljanak ki határozottan saját magukért, jogaikért. Ezt ugyanishelyettük nem fogja megtenni senki. Mélyen hiszem, hogy ebben

a kiállásban az értelmiségnek, és különösen az egyetemi okta-tóknak kell élen járni... Kádár János 1958 februárjában egypártküldöttséggel Romániába ment, ahol Nagy Imrét és társaitõrizték. E porkoláb-szolgálatért fizetségül odadobta az egészerdélyi magyarságot a románoknak. Ekkor kaptak zöld jelzéstahhoz, hogy megszüntessék, beolvasszák a különálló magyaregyetemeket. Így egyesült a Babes-Bolyai Egyetem Kolozsváron,és a marosvásárhelyi, teljesen magyar nyelvû egyetemen ekkorvezették be a román oktatást. A románosítás folyamata az volt,hogy a jó képességû, tehetséges román szakemberek inkábbmáshol próbálkoztak. Vásárhelyen pedig megjelentek azok,akik nem rúghattak labdába másutt, az egyetem ro-mánosításával viszont lehetõség nyílt elõttük a könnyû karrier-re. Ezzel párhuzamosan a magyar oktatást egyre jobban vissza-fejlesztették... Ennek az lett a következménye, hogy nem voltigény magyar tanársegédekre, adjunktusokra... Ha most is csakrománul lehet gyakorlatot tartani a román oktatóknak, ugyan-ez a helyzet alakul ki. Ez nem engedhetõ meg, mert ha megtör-ténne, akkor a magyar nyelv elõbb-utóbb nemcsak az oktatás-ból meg a színházból, de még az otthonokból is kiszorulnaErdélyben.

Átalvetõ

18 EKOSZ–EMTEFórum

Kányádi Sándor 85 évesA Kossuth-díjas költõt, írót, mûfordítót,

a magyar irodalom jelentõs alakját, mindannyiunk lelkének drága értékét

születésnapja alkalmából köszönti lapunk is, sok szeretettel, nagy tisztelettel.

Kányádi Sándor

Elõhangvannak vidékek gyönyörû

tájak ahol a keserûszámban édessé ízesül

vannak vidékek legbelülszavak sarjadnak rétjein

gyopárként sziklás bérceinszavak kapaszkodnak szavak

véremmel rokon a patakszívemben csörgedez csobogtélen hogy védjem befagyok

páncélom alatt cincogatjeget-pengetõ hangokattavaszok nyarak õszeim

maradékaim s õseimvannak vidékek viselemakár a bõrt a testemen

meggyötörten is gyönyörûtájak ahol a keserû

számban édessé ízesülvannak vidékek legbelül

(1982)

1. Megalakulás.Az 1980-as évek második felében nem mûködtek polgári

egyesületek Stuttgartban. A korábban megalakult MÛ-VÉSZ-együttesbõl a ma is mûködõ CSÖBÖRCSÖK tánc-csoport alakult. A kulturális, történelmi, mûvelõdési önkép-zõ kör, az ú.n. KÖNYVTÁRKLUB néven a MagyarKatolikus Misszió keretében mûködött nagyon sikeresenBoronás Barnabás vezetésével.

Erdélyben a politikai nyomás fokozódása, a falurombolásnéven ismert Ceausescu-féle tervek a falvak még fennállószerkezetének gyökeres átalakítására általános nemzetközifelháborodást váltottak ki. Úgy láttuk, cselekednünk kell, éshogy a cselekvésnek formát és súlyt adjunk, megalakítottuk1987 december 4-én az Erdélyi Világszövetség NémetországiSzervezetét. Sikeresebbnek véltük egy nagy Világszövetségrészeként fellépni. Zolcsák István volt az egyesület ügyveze-tõ társelnöke, akit személyesen jól ismertem, õ fogta össze azészak- és délamerikai EVSz szervezeteinek munkáját, meg-alapította, szerkesztette és finanszírozta az Erdélyi Magyarságcímû újságot, memorandumokat szerkesztettek. Kapcsolatotteremtettek az Egyesült Államok szenátoraihoz, hogy befo-lyásolni tudják kellõ információk bemutatásával a Kong-resszus döntéseit Romániával kapcsolatban. Ausztráliábanjárva tapasztalhattam az EVSZ ottani szervezeteinek élénktevékenységét is.

A Zolcsák-féle EVSz alapszabályzatában a célkitûzések kö-zött Erdély Magyarországgal való újraegyesítése állt. Szerve-zetünk megalakulásakor úgy láttuk, ilyen célkitûzéssel lehe-tetlenné tettük volna szervezetünk beiktatását, és magunkravontuk volna az állambiztonsági szervek figyelmét. Tehát astatus quo elismerése mellett nem az államhatárok megvál-toztatását, hanem az erdélyi kisebbségek egyéni és kollektívjogainak biztosításáért demokratikus eszközökkel való küz-delmet tüztük ki célul. Ilyen alapon, akárcsak a pártok, poli-tikai szervezetként kerültünk nyilvántartásba. Viszonylag ma-gas tagdíj megszabásával ki akartuk zárni körünkbõl az eset-leges hõzöngõket, akik nem tenni akarnak, csak hallgatóságotkeresnek véleményeik kifejtéséhez.

2. Tüntetés 1988 június 20-án Strasbourgban.Elsõ politikai jellegû megmozdulásunk egy közös akcióban

való részvétel volt. A Stuttgart környékieket egy nemrégmegalakult, tübingeni magyar diákokat összefogó ifjúságiszervezet vezetõje, Rétfalvi Attila szervezte, a stuttgartiakatjómagam. Nürnberg környékérõl tüntetõket szervezettHarry Binder, a Heimattraue Siebenbürger Sachsen undBanater Schwaben szervezet titkára, amely szervezettel akésõbbiekben is együttmûködtünk. A tüntetésre München-bõl, Frankfurtból, Kölnbõl, Düsseldorfból, Aachenbõl, demás központokból is érkeztek. Több százan vonultunk fel

zászlókkal, transzparensekkel az Európa Parlament épületeelõtt. A tüntetés befejezésekor a tüntetõ egyesületek vezetõ-it többórás megbeszélésen fogadták az Európa Parlamentakkori elnöke és miniszteri rangú fõosztályvezetõi. Itt töb-bek között kifejtettem nemtetszésünket azzal kapcsolatban;hogy a német állam fejpénz fizetésével kivásárolja az erdélyinémet etnikumot, megszüntetve egy saját történelemmel éskultúrával rendelkezõ, évszázadok óta szervezett német nép-csoportot, erõsítve Ceausescu anyagi bázisát és tovább ront-va az erdélyi nemzetiségek egyensúlyát. Komoly ígéreteketkaptunk arra, hogy az Európai Parlament mindent elkövet aromániai falurombolás megakadályozása érdekében.

1988. június 27-én Budapesten a Hõsök Terén több százez-res tömeg tüntetett Ceausescu ellen. Csurka István tartottbeszédet, a tüntetõk kiállása az erdélyi magyarság jogai mel-lett döbbenetes hatású volt a jelenlévök beszámolói szerint.

3. Erdély konferencia - 1988. október 1.Bár feljegyzéseim szerint 1987. március 3-án a Karl-Adam-

Haus-ban az elsõ erdélyi összejövetelünket megtartottuk er-délyi tájak bemutatásával, diavetítés és népdalok elõadásával(Konthur Mária), elsõ nagy politikai rendezvényünk azErdély Konferencia volt.

Hárman (Konthur Bertalan, Török Gyula és Trencséni Já-nos) már az elõkészületek heteiben megfogalmaztunk egymemorandumot, amelynek nemzetközi jogi hivatkozási alap-jaihoz Eva Maria Barki bécsi ügyvédnõ is hathatósan bese-gített. A konferenciát egésznaposra terveztük. Feladata voltfelmérni a magyarság XX. századi tragédiájának körülmé-nyeit és az akkori (1988) helyzetet. Történész elõadóink - Ju-hász Gyula professzor, Jeszenszky Géza, Fülöp Mihály - azelsõ és második világháborús részvételünket, elõzményeit, abékediktátumok körülményeit elemezték. Köteles Pál aNépi Szövetség illetve a MADOSZ erdélyi tevékenységételemezte (a kommunista értelmiség árulása?). Lipcsey Ildikóaz autonómia esélyeirõl Bodor Pál az anyanyelvhasználat,magyar nyelvû oktatás alakulásáról, helyzetérõl tartott elõ-adást, Ara Kovács elõadást küldött a Securitate felépítésérõlés tevékenységérõl. Eva Maria Barki a nemzetközi jog, azemberjogi lehetõségek, a hiányzó kisebbségi kollektív jogokmegfogalmazásának és nemzetközi érvényesítésénekkörülményeirõl beszélt.

A konferenciát követõen a jelenlévõ 23 európai magyarszervezet és egy braziliai EVSz szervezet képviselõi elfogad-ták és csatlakoztak az általunk kidolgozott memorandumhoz.A memorandumot eljuttattuk az európai kormányokhoz, atrianoni és párizsi békét aláíró gyõztes hatalmakhoz, az Egye-sült Államok, Kanada, Japán, Kína konnányaihoz, az ENSZfõtitkárához, a bécsi KSZE utókonferenciához, az EurópaParlamenthez, valamint II. János Pál pápához. Sajtótájékoz-

2014. június

EKOSZ–EMTE 19Dokumentumok

Beszámolóaz Erdélyi Világszövetség Németországi Szervezete mûködésérõl, az egyesület fennállásának

15 éves évfordulója alkalmából. Stuttgart, 2002. december 13-án

„Az erõsödõ autónómia törekvések láttán szükségesnek éreztem bemutatni azt, amit tettünk a rendszerváltás elõtt is, mie-lõtt legitim képviselete lett volna bármely nemzeti kisebbségnek. Talán forrásértékûek lesznek ezek az írások. (Még sok közlendõm lenne…)” (Konthur Bertalan)

tatót tartottunk, rendezvényünkrõl tudósított a StuttgarterNachrichten és néhány Stuttgart környéki újság is. A konfe-rencia és a memorandum érdeme, hogy egységet bizonyítot-tunk és egységesen léptünk fel az erdélyi kisebbségek sorsá-nak rendezése ügyében, a közelgõ európai rendezés elõesté-jén, felismerve, bár még nem remélve, hogy a „keleti blokk”,az ú.n. kommunista rendszer bukása elõtt állunk.

Ez a memorandum elsõ dokumentumként került a svájciENSz-megbízott asztalára, aki egyéves helyszíni vizsgálódásután elítélõ helyzetjelentést írt Romániáról, a kisebbségi bi-zottság elítélte Románia kisebbségi politikáját. Talán nemszerénytelenség, ha büszkék vagyunk arra, hogy mindezt itt.Stuttgartban kezdeményeztük és valósítottuk meg.

4. Erdélyi szervezetek megállapodása – Budapest, 1999.szeptember 23.

Még nem kezdõdött el a „földcsuszamlás” Közép- ésKelet-Európában, amikor Zolcsák István európai látogatásaalkalmával négy egyesület: az Erdélyi Világszövetség(Zolcsák István), Bund der Heimattreuen SiebenbürgerSachsen und Banater Schwaben (Harry Binder), az EVSzNémetországi Szervezete (Dr. Konthur Bertalan), az ErdélyiSzövetség Magyarország (Csepella Imre, Dr. KrasznaiZoltán társelnökök) budapesti tanácskozásán egy megálla-podást fogadtak el, aminek alapján megoldásként egy önál-ló, szuverén, svájci mintára megszervezett föderatív Erdélylétrehozását javasolják, a Biztonsági Tanács hatáskörébejavasolva Erdély ügyét, kérve az európai kormányok támoga-tását, lehetõvé téve a népek önrendelkezési jogának megva-lósítását.

Tizenhárom év távlatából értékelve, a Megállapodás szö-vegével, célkitûzésével a magam részérõl ma is egyetértek.Elismerem késõbbi bírálóim vádját, hogy ezzel a”nagyvágyat”, Erdély egyesítését a nálánál földrajzilag kisebb Ma-gyarországgal elárultuk, azonban a határok megváltoztatha-tatlansága (Helsinki Egyezmény) elvének elfogadása mellettegy önálló, föderatív Erdély, a négymillió románnal szembena két millió magyar számára szinte elképzelhetetlen esélytjelentett volna a továbbéléshez, a megmaradáshoz. AzENSz, a Biztonsági Tanács, a nagyhatalmak támogatása nél-kül és a legilletékesebb, a magyar kormány tevékeny részvé-tele nélkül ez amúgy is hiú ábránd maradt.

A csatlakozásra felkért Svédországi Magyarok OrszágosSzövetsége, a Szabadvilági Magyarok Világkongresszusa

(Cleveland), az Amerikai Magyar Szövetség (Dr. Szász Zol-tán) még csak nem is reagált felhívásunkra.. Ezt így kellelismernünk. Van egy történelmi igény, és létezik egy reálpo-litikai elképzelés meg a hatalmi erõ, amely számára érdekte-lenek vagyunk.

5. 1989.Következett a fordulat éve, az elsõ szabad, választott nem-

zeti kormány. Kisebbségvédelmi nemzetközi konferenciákonszemélyesen megismertem néhány dél-tiroli német vezetõt,akiktõl megtudtam a dél-tiroli német autonómia kivívásánakkörülményeit. Úgy éreztem, ezeket, és a svájci alkotmánybólismert pozitívumokat, amelyeket a magyar kisebbségekügyében fel lehet használni; azonnal közölnöm kell az új mi-niszterelnöki hivatallal.

Levéllel fordultam Antall József miniszterelnök úrhoz. Le-velemben két lényeges pontot domborítottam ki:

a. Ismerve a két ENSz rezoluciót, amelyben Ausztriánakvédõhatalmi státust biztosítanak a német anyanyelvû Dél-Ti-rolban többségben élõ kisebbség ügyeinek védelmében, vala-mint a második rezoluciót, amelyben felszólítják Olaszor-szág és Ausztria kormányait, hogy mûködjenek együtt akisebbség helyzetének megoldására, arra szólítottam fel aMagyar Miniszterelnöki Hivatalt, hogy ennek tükrében, errea történelmi precedensre hivatkozva kérjenek az ENSz-tõlMagyarország számára védöhatalmi státust, hogy kormány-szinten léphessenek fel a szomszédos országokban a magyarkisebbségek érdekében.

b. Második fontos ajánlatom a svájci alkotmánynak a szü-lõföldhöz való jog sérthetetlenségével kapcsolatos megálla-pításaira vonatkozott. A szülõföldhöz való jog elidegeníthe-tetlen, és birtoklása a család három nemzedéken keresztüliállandó otttartózkodásának bizonyításával érhetõ el. Arrakértem a Miniszterelnöki Hivatalt, tanulmányozzák ezt ajogi meghatározást, törekedjenek arra, hogy nemzetközilegelismertessék és az utódországokra alkalmazhatóvá, illetvekötelezövé tegyék mindenütt, ahol a többség erõszakos be-és áttelepítésekkel az etnikai összetételt a maga javára akar-ja megváltoztatni. A törvény értelmében senki sem telepíthe-tõ ki szülõföldjérõl és a betelepítetteknek csak a negyedikgenerációja szerezhetne itt jogokat.

A Miniszterelnöki Hivatal válasza sokáig késett (úgy érte-sültem, hogy nem tudták felkutatni a két ENSz rezolucióeredeti szövegeit, késõbb én magam küldtem meg.)

6. 1989 decemberében a Ceausescu diktatúrát megdöntöt-te a kétes hírû forradalom, ami inkább puccs volt. 1989 kará-csony másod- vagy harmadnapjára Münchenbe hívtak, ahola román Graf Urechea román emigráns csoportokkal,erdélyiekkel, magyarokkal és németekkel, sõt magyarországiszervezetekkel kívánt tárgyalni egy erdélyi párt alapításáról.

Az én álláspontomat, amit olvasói levél formájában aFrankfurter Allgemeine Zeitung-nak is megküldtem, elfo-gadta a „pártalapító közgyûlés” (együttmûködésemnek ezvolt a feltétele.) A következõkrõl volt szó:

a. Románia nem nemzeti állam. Az új román kormány Ro-mániát többnemzetiségû államnak kell nyilvánítsa.

b. A demokratizálódás alapja az emberi jogok tökéletes al-kalmazása kell legyen, a kisebbségeknek kollektív jogokatkell biztosítani.

Átalvetõ

20 DokumentumokEKOSZ–EMTE

Máréfalva

c. Az új román kormány az országot a decentralizálás útjánviszonylag önálló egységek szövetségévé kell alakítsa, ígyMoldva, Oltenia, Munténia, Erdély, Dobrudzsa, Bánát a bu-karesti centralizmustól meg kell szabaduljon. A provinciáktörténelmi hagyományaik szerint fejlõdhetnének, kisebbségiproblémáikat az etnikumok sajátos igényei szerint könnyeb-ben és hatásosabban oldhatnák meg. Erdély egy ilyen önkor-mányzás feltételei mellett minden ottlakó etnikumnak asaját hazát biztosíthatná.

A tervezett erdélyi párt három nyelvû lett volna. A kétna-pos összejövetel kudarcba fulladt. Kiderült, Graf Urecheasemmilyen román bázissal Erdélyben nem rendelkezett - aszámomra felajánlott alelnöki poziciót eutasíthattam azzal,hogy ehhez az EVSz hozzájárulását kell kérnem.

7. Tüntetés 1990 márciusában BonnbanA román nagykövetség elõtt tüntettünk a Vatra

Romineasca magyarellenes pogromját (március 19-20)követõleg. Követeléseinket, a pogrom genocidium jellegéthangsúlyozva magam olvastam fel hangszóróba a követségépülete elött. A szöveg összeállításában Zsidó László pro-fesszor segített. A tiltakozó iratot átnyújtottuk a követségembereinek, maga a követ is kijött közénk, és õ maga isfasiszta szervezetnek minõsítette a Vatra Romineascat (mígotthon a miniszterelnök nyilvánosan parolázott a Vatra elnö-kével.)

8. Csatlakoztunk Tõkés László béke-Nobel-díjra való fel-terjesztésénez (1990 szeptember).

9. Találkozó Verestóy Attilával (RMDSZ szenátor). Jeszenszky, mint külügyminiszter irányította hozzám. Be-

szélgetésünk témája volt megvalósítani a külföldi kapcsolato-kat. Felajánlottan az RMDSZ képviseletek megszervezésé-hez való hozzájárulásomat, segítségemet a fontosabb európaifõváro-sokban, kapcsolatteremtést a külföldi vezetõ sajtóbantevékeny magyar újságírókkal, felvetettem a megfigyelõ stá-tus kialakítását az RMDSZ részérõl az ENSZ-ben, EBEÉ-ben, és a részvételt a kisebbségi jogokkal foglalkozó nemzet-közi szervezetekben. Hangsúlyoztam: az erdélyi magyarságproblémáját európai problémává kell tenni, egyébként aromán parlamentben sikereket nem lehet elérni.

10. 1991. április 13-14-én az Egri Konferencián képvisel-tem az EVSz németországi szervezetét. Körülbelül 60 erdé-lyi küldött is jelen volt, de nem az RMDSZ vezetõsége. Többórán keresztül tárgyaltam Tõkés László püspökkel, aki elégborúsan látta az erdélyi magyarság helyzetét. („Új Mohácselõtt állunk”... ”vert sereget akartok harcba indítani?”).Elõadásra kértek fel a szervezõk, amelyet a konferenciamásodik napján mondtam el.. Rövidített formában a BekeGyörgy által összeállított füzetben nyomtatásban is megje-lent (lásd még Nyilatkozat EVSZ, Erdélyi SzövetségBudapest, Nemzetközi Erdélyi Bizottság Bécs,Kisebbségvédõ Társaság (Zürich).

11. 1991. április 20. Stuttgart-i Erdélyi Vacsora. ElõadóKöteles Pál. Az eredeti elképzelés konferencia volt. Már1991 januárjában javasoltam a délvidéki VMDK vezetõinek,Dr. Hódi Sándornak és Ágoston Andrásnak, a felvidéki

Együttélés párt elnökének, Duray Miklósnak, akik az énmegítélésem szerint a kemény kisebbségi politika határozotthívei voltak, egy magyar kisebbségi csúcsszervezet megalakítá-sát a VMDK, az RMDSZ, az Együttélés vezetésével, azemigrációs nyugati szervezetek támogatásával a 4-4,5 milliókisebbségben élõ magyarság érdekképviseletének összehan-golására. A közös döntések kötélezõek lettek volna a politi-kai megnyilvánulásoknál.

A VMDK nem küldött képvisélõt, de április 21-i országoskongresszusán határozatba iktatta a csúcsszervezethez valócsatlakozást, Duray Miklós írásban küldte el álláspontját, azRMDSZ képviselõje, Borbély Imre nem tudott vízumot sze-rezni.

Ennek ellenére egy „Stuttgarti Nyilatkozatot” szerkesztet-tünk, amelyet elküldtünk a Magyar miniszterelnöknek,külügyminiszternek, valamint Pozsgai Imrének, akit acsúcsszervezet élére szerettünk volna megnyerni, nemzetkö-zi tekintélyének ismeretében, azok után, hogy államfõi meg-választását az MDF meghiúsította. Székely András Bertalanfõkormánytanácsos közvetített (Pozsgai részt is vett aVMDK kongresszusán.)

Az összeállított nyilatkozat a következõket tartalmazta: a. Magyarország forduljon az ENSZ-hez a védõhatalmi

státus megszerzéséért.b. Alakuljon meg a határon kívül élõ magyarság érdek-

képviseleti és politikai szervezeteibõl egy csúcsszervezet,képviselve a többmilliós kisebbségben élõ magyarságot anemzetközi szervezetekben.

A nyilatkozatot elküldtük az érdekelteknek. (közben elké-szítettük a Fordulat második kötetét.

12. 1991. szeptember 11-én Bécsben részt vettem egytanácskozáson, amely a Közép-európai Kisebbségek Fórumátlett volna hivatott megalapítani, fõképp horvát, albán és máskisebbségek részvételével, Eva Maria Barki vezetésével, ahola magyar kisebbségvédelem az akkori politikai helyzetbenmásodrendûvé vált volna. A döntés, az alakulás elnapoltatott.Nagyon helyesen Duray Pozsonyba hívta az érdekelteket no-vemberre, egy jobban elõkészített alakuló összejövetelre.

13. 1991. szeptemberében egy nagyszabású Szécheny em-lékünnepség alkalmából Stuttgartban találkoztam KatonaTamás külügyi államtitkárral. Felvetettem a moldvai csángókmég magyarul beszélõ családjainak nemhivatalos, de folya-matos áttelepítését családösszevonás címén. Felvázoltam alehetséges megoldásokat (Domokos Pál Péter tanítványai-nak a bevonásával), valamint anyagi támogatás megszer-vezésével Nyugatról. Az ajánlatot szívesen vette, de nem tör-tént semmi.

14.. 1991. szeptember 30. Levél Antall József miniszterel-nökhöz.

Siebenbürgische Weltorganisation Sektion B R Deutschland e. V.Erdélyi Világszövetség Németországi CsoportjaTransylvanian World Federation West Germany BranchStuttgart, 1991. szept. 30

Antall József miniszterelnök úrnakMiniszterelnöki HivatalPf.: 2H-1357 DUDAPEST

2014. június

EKOSZ–EMTE 21Dokumentumok

Miniszterelnök úr!Szíves engedelmével visszatérnék az 1991. április 20-i Stutt-garti Nyilatkozatunkban lefektetett álláspontunk kifejtéséhez. Ittmellékelem a két ENSZ rezolucio szövegét, melyet tudomásomszerint nem sikerült idejében elõkeríteni.Az egyre élezõdõ kelet-és közép-kelet-európai, valamint ju-goszláviai helyzet nézetünk szerint fokozottabban sürgeti aMagyar Kormány védõhatalmi státuszának megszerzését. Hacsak a délszláv testvérháborúra utalhatok, Magyarország eré-lyes fellépésével meggátolhatná,.........A kérdés másik megközelítési módja lehetne a HágaiNemzetközi Bíróság bevonása az1. eddig nemzetközi jogi szempontból nem egységesen interp-retált szülõföldhöz való jog kérdéskörének elmélyítésére.2. az anyanyelv és anyanyelvi oktatás minden szintû biztosítá-sának ügyében a határokon kívül élõ öt millió magyar eseté-ben.

Kiváló tisztelettel Dr. Konthur Bertalan, elnök

Témája:a. Védõhatalmi státus megszerzéseb. Az ENSZ rezoluciók másolatac. A szülõföldhöz való jog, a svájci alkotmány megfelelõ cik-

kelyeid. A trianoni diktátumot sem az Egyesült Államok, sem a

Szovjetunió nem ratifikáltae. A magyar nemzet egysége a határok ellenére.f. A magyar állam kötelessége a határokon túl is a magyar

nyelvû oktatás biztosítása, ami nem szuverenitás kérdése.g. A Hágai Nemzetközi Bíróság bevonása.

15. 1991. október 12. Erdélyi Vacsora. Elõadó Cseres Tiboríró. Vérbosszú Bácskában. Történelem-feldolgozás magyarrészrõl, amire sohasem jött válasz a szerb oldalról.

16. 1992. március 21. Erdélyi Vacsora. „Keleten a helyzetváltozatlan?” Kerekasztal beszélgetés erdélyi résztvevõkkel.

17. 1992. november 28. A bukovinai székelység kálváriája.Elõadó Tamás Menyhért.

18. Erdélyi Magyar Kongresszus - Budapest, 1992.augusztus 29. (Ehhez a ponthoz Török Gyula kiváló jegyzõ-könyvét használom fel.)

A kongresszuson kb. 350-400 személy vett részt, nem a ter-vezett teremben, technikai nehézségek miatt. A kong-resszusról távol maradt a magyar kormány, valamint azRMDSZ. A kongresszus egyhangúlag elfogadott nyilatkoza-ta megállapította, hogy a térségünkben zajló tragikus folya-matok oka az önrendelkezési jogok semmibevétele.

Király Károly: „Szeretnénk, ha emberi méltóságunkat tiszte-letben tartva kezelnének bennünket. Ez a nyilatkozat nem többés nem kevesebb annál, mint hogy kinyilvánítjuk igényüket arra,hogy gyakorolhassuk a minket megilletõ jogokat... jogaink gya-korlása elé azonban nap mint nap akadályokat gördítenek.Miért ne szólhatnék, ha jogaimban korlátoznak? Én kérjekbocsánatot azért, mert elnyomnak?...,Hívjanak össze egy nem-zetközi bíróságot, amelyik minden és bárhól történõgenocidium felett ítélkezik…

A román nemzetállam nem ismeri el a magyarság jogát azönrendelkezésre. Márpedig a románok gyulafehérvári gyûlése

1918-ban kimondta minden erdélyi népcsoport önrendelkezésiés önkormányzati jogát... A határmódosításoknak nincs realitá-sa, az erdélyi magyarság az együttélés híve.”

Zolcsák István (Brazilia): „Románia etnikai háborút vív amagyar kisebbség ellen, és félõ, hogy ennek tömeges meneküléslesz a következménye. Az önrendelkezési jog természetes jogaminden népnek, ezért a problémát európai ügyként kell kezelni”.

Eva Maria Barki (Bécs): Az erdélyi magyarok az önrendel-kezési jog követelésével nem kívánnak többet annál, mint ami anemzetközi normák szerint megilleti õket. Jogokat ugyanakkornem lehet senkitõl sem kapni, azért meg kell küzdeni.”

A határozat szerint a kongresszus évente egyszer ül össze.A kongresszusok között a munkát egy kb. 40 személyesbizottság végzi. Tudomásom szerint az „`állandó” kong-resszus gondolatából nem valósult meg semmi. Megítélésemszerint ennek oka abban rejlik, hogy sem az RMVSZ, sem amagyar kormány nem csatlakozott az Erdélyi MagyarKongresszus álláspontjához. (Felsõbb döntõ tényezõk hatá-rozták meg ezt?)

19. A Magyarok 3. Világkongresszus- Budapest, 1992.augusztus 19-21. Többen vettünk részt az EVSZ tagságából.Török Gyula feljegyzéseibõl idézek: „Létharcot folytat a ma-gyarság Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken,valamint az Anyaországban is”

Antall József miniszterelnök: „A magyarságban évszázado-kon át mindig is megvolt az összetartozás tudata. Egy eszmeiMagna Hungaria-ba valamennyi magyar beletartozik, bárhol isél a világon... A magyarság mindig befogadó nemzet volt. Micsak akkor vagyunk szavahihetõek, ha nem tagadjuk, a triano-ni szerzõdés nehezen emészthetõ fájdalmat okozott a nemzet-nek. De ma nem a történelmi fájdalom, hanem a realitásokfelöl kell megközelíteni ezt... Magyarország aláírta a HelsinkiZáróokmányt, elfogadta a Párizsi Chartát, lemondott a határokerõszakos megváltoztatásáról, de a kisebbségben élõ magyarokalapvetõ jogainak biztosítását nem tekinti (más állam) belügy-ének.”

Teller Ede atomfizikus, USA: „A jövõ az együttmûködésbenvégzett tisztességes munkán alapul”

Duray Miklós, Felvidék: „75 éve olyan csapás érte Magyar-országot. amelyet csak a török hódoltsághoz lehet hasonlítani.A magyaroknak békejobbot kell nyújtani az õt körülvevõ többinépnek, az új béke alapkérdése a magyar kérdés rendezése... Akisebbségek a magyar nemzet szerves részének tekintik magu-kat, ám nincs bennük bosszú, sem gyûlölet a szomszéd népek-kel szemben. A magyar kisebbségeknek joguk van az önrendel-kezésre, az önkormányzatra, mûvelödési és kulturális jogaikgyakorlására.

Egy reflexió (Dan Lazarescu - Nemzeti Liberális Párt alel-nöke, Románia): Immár több mint tíz éve tud arról a tervrõl,hogy svájci mintára szervezzék meg Erdélyt, két magyar ésnégy román nyelvû kantonnal. Ezt a liberális politikus utópi-ának minõsíti.

20.1993. március 27. Elõadó Csurka István.Ez volt egyik legsikeresebb rendezvényünk, ami a látoga-

tottságot illeti. Alig fértünk be a terembe. Bevezetõmbenelhangzott néhány kortörténeti jelentõséggel bíró megállapí-tás, amit talán érdemes idézni.

– az erdélyi kisebbség jogaiért való küzdelmet nemzetközi-vé kell tenni.

Átalvetõ

22 EKOSZ–EMTEDokumentumok

– szükséges lenne a kisebbségi választott érdekvédelmiszervezeteknek egy csúcsszervezetét megalapítani a 4-5 mil-lió, határokon túl élõ magyarság jogainak nyomatékosabbképviseletére.

– Az RMDSZ brassói kongresszusán elhangzott az azigény, miután a román kormány 1992 októberében elutasí-totta az RMDSZ követeléseit a magyar autonómia ügyében,hogy Románia fogadja el a magyarságot államalkotó nem-zetként, azonos jogokkal. A román válasz: lehetetlen követe-lés, ilyen példa sehol sincs Európában, a magyarok teljesenlehetetlent kérnek. A hatalom konszolidálódott Romániá-ban. Az RMDSZ kénytelen visszakozni és anélkül, hogyegyetlen követelését teljesítették volna, önszántából levéllelfolyamodott az amerikai szenátushoz, kérve, hogy adnákmeg Románia számára a legnagyobb gazdasági kedvezménystátusát, ami bár pozitív gesztus a románság felé, de ugyan-akkor jókora pofon a több mint egymilliós amerikai magyar-ság képviselõinek és mindazoknak, akik mindent megtettekaz amerikai kongresszusban azért, hogy Románia csak akkorkaphassa meg ezt a fontos kedvezményt, ha az erdélyimagyarságnak megfelelõ kisebbségi jogokat biztosít.

Csurka Istvánt, mint a Magyar Demokrata Fórum egyikalapító tagját, az MDSZ elnökség tagját, az MDSZ alelnök-ét üdvözöltük. A Magyar Út Alapítvány elnöke, a MagyarFórum újság szerkesztõje, Õ volt, aki a kétéves MDF koalí-ció kormányzását áttekintõ, bátor helyzetjelentéssel bírálta.Kiválása (kizárása?) talán csak napok kérdése volt. Új pártalapításáról szóltak a hírek.

Elõadásában bírálta a kormányt, az össz-kárpátmedenceimagyarsággal kapcsolatban nem volt semmi mondanivalója(bár errõl szólt a felkérésünk), pártpolitikai fellépése külö-nösebb rezonanciát nem váltott ki a hallgatóságból. Másnapa sajtó képviselõivel hoztuk össze.

21. Harc a ZDF Aspekte-Kulturmagazin 1993.12.17-i adá-sával kapcsolatban.

Régóta célunknak tartottuk minden olyan média-tevé-kenységgel szembeszállni, ami a magyar történelmet, amagyar igényeket meghamisítva, negatív képet nyújt amagyarságról. Ezen a téren tevékenységünk minden érdemeTörök Gyula nevéhez fûzõdik. Levelünket a ZDF intendán-sának Konthur Bertalan EVSZ elnök aláírásával küldtük el.Felháborodásunkat fejeztük ki azzal az állítással szemben,hogy Magyarország elnyomója lenne a cigány kisebbségnekés minden „másképp gondolkodónak”. Elutasítottuk azt,hogy Horthyt fasisztának, háborús bûnösnek vagy zsidóüldö-zõnek állítsák be. Hivatkoztunk a Nürnbergi perre, valaminta szövetségesek ítéletére, ahol Horthyt nem vádolták és nemítélték el sem mint háborús bûnöst, sem mint fasisztát, semmint zsidóüldözõt - szemben azzal, amit ez a TV-adás állí-tott. Elítéltük azt az állítást„ hogy a magyar közvéleményjobbra tolódott volna, Konrád György és Eörsi István nyilat-kozatait a sajtószabadság beszûkítésérõl teljesen valótlan-nak, az egész adást céltudatosan hamisnak ítéltük meg. Azadás éppen akkor hangzott el, amikor az egész magyarságAntall József halálát gyászolta.

1994. január 31-én prof. dr. Dieter Stolte, a ZDF intendán-sa magyarázkodó levélben válaszolt. Erre Török Gyula 27 ol-dalas tanulmányban reflektált, tisztázva minden történelmiés jelenlegi körülményt.

Összegzésképpen: nem nyertünk csatát olyan értelemben,hogy a ZDF nyilvánosan, önbírálatszerûen visszavonta volnanéhány állítását, de biztosak voltunk abban, hogy ameddigStolte professzor a ZDF intendánsa, kétszer is meggondol-ják, kinek a sugallatára és milyen politikai jelentést készíte-nek Magyarországról. Mellékesen: a TV-adás másolatát aMagyar Nagykövetségnek és a Magyar Külügyminisztérium-nak is megküldtük. Tudomásom szerint ez ügyben nem tör-tént jegyzékváltás.

Stuttgart, 2002. december 13-án Dr. Konthur Bertalan

Névjegy: Dr. Konthur Bertalan. Született 1939. 12 .1.,Brassó. Orvosi diploma 1964. Maosvásárhely. Körorvos1965-tõl 1968-ig Oroszhegy és Felsõsófalva községek-ben. Sebész-szakorvosi képzés és ténykedés – Maros-vásárhely és Szentkeresztbánya 1968–1974. 1974-benelhagyta Erdélyt (disszidált), Nyugatnémetországbantelepedett le, ahol sebészként és traumatológusként dol-gozott 2002-ig .

Magyarországra települve gazdag, nagy nemzetközivisszhangot kiváltó társadalmi tevékenysége lezárult.Évek múltával szükségét látta közreadni fenti összefog-laló beszámolóját, mellyel lapunkat kereste meg. Öröm-mel teszünk eleget a megtisztelõ bizalomnak.

2014. június

EKOSZ–EMTE 23Dokumentumok

Reményik Sándor

Három színA keblünkrõl letiltották,Leszaggatták a három színt;Keblünkrõl beljebb vándorolt:Befogadták a szíveink.Ameddig piros lesz a vér,Ameddig fehér lesz a hó,Amíg zöldel a rét füve,Lesz jel, eszünkbe juttató:Hogy hitünk hol van, hol hazánk,Hogy hova, kihez tartozunk,S kié a föld, hol elsüllyedA koporsónk, ha meghalunk.Hogy az életünk sivatag,Hogy vérbemártott kép a táj,S a testnek a letépett tagUtána sír, utána fáj.Ameddig piros lesz a vér,Ameddig fehér lesz a hó,Amíg zöldel a rét füve,Míg lesz magyar szív, dobbanó:A keblünkrõl letilthatják,Letéphetik a három színt,Keblünkrõl beljebb vándorol,Befogadják a szíveink.E három szín után fog szívünkSikoltva égni, vérzeni,Ki mindenünnen leszaggatta.Jöjjön és onnan tépje ki!

1919. július 14.

„Erdély és Magyarország kapuja évszázadok óta Debrecenbõl ésDebrecenbe nyílik.” (Székelyhidi Ágoston.) Debrecen mindigkaput nyitott az Erdélybõl elüldözötteknek, akár 1916-ra,akár az elsõ vagy a második világháború utánra, vagy akár az1980-as évek végén megindult nagy menekülthullámra gondo-lunk. Az itt letelepedett erdélyiek keresték egymás társaságát.Az összetartozás, az együtt gondolkodás és tevékenykedésmár a múlt század elsõ éveiben szervezetbe tömörítette aDebrecenbe vetõdött erdélyieket. Ebben a városban az Er-délyhez kötõdõ egyesületi életnek nagy hagyományai vannak.

A krónika szerint a debreceni Csokonai kör 1901-ben egy es-télyt rendezett a székely íróknak, melyen többek között jelenvolt Benedek Elek, Jakab Ödön, Gaál Mózes, Jancsó Benedekis. A Csokonai kör egykori jelentése (Lásd: Debreceni Cso-konai kör 1901. évi jelentése) meleg szavakkal méltatja a meg-hívottakat. Ennek az estélynek a hatására a Debrecenben élõszékelyek elhatározták, hogy megszervezik a Debreceni Szé-kely Társaságot, olvashatjuk az „Emlékfüzet a Debreceni Szé-kely Társaság alapításának 20 éves évfordulójára. 1902–1922” cí-mû kiadványban. Az 1902. június 15-én összejött alakuló köz-gyûlés már el is határozta a Debreceni Székely Társaság(D.SZ.T.) megalakulását, és jelszóul tûzte ki „a pusztulás örvé-nye szélén álló székely népfaj megmentését”. A társaság elsõ el-nökének Pünkösty Ferenc államépítészeti fõfelügyelõt válasz-tották. A mozgalom fõistápolója, ahogyan ma mondanánk amotorja ótordai Székely Ferenc mûszaki fõtanácsos volt. Õszervezte meg tulajdonképpen a D. Sz. T. -ét, és õ volt a társa-ság leglelkesebb, és legtevékenyebb tagja. A Debreceni SzékelyTársaság mûködésének céljául a következõket tûzte ki: „A szé-kelység érdekeinek védelme; a magyarság figyelmének ráirányításaaz erdélyi magyarság, a székelység helyzetére; a Székelyföld ter-mészeti kincseinek, vadregényes vidékeinek, fürdõinek, iparánakismertetése; az oláhság terjeszkedésének korlátozása; a székelységvédelme az eloláhosodás ellen; a kormány tevékenységének afölkeltése a székelység ügyei iránt”. A megfogalmazott célokhatékonyabb megvalósításáért a debreceni Társaság csatlako-zott a Székely Társaságok Országos Szövetségéhez, és tevõle-gesen részt vállalt a közös ügy érdekében kifejtett munkában.

1909 júniusában Debrecenben vendégül látják az országosszövetség küldöttségét. A Debreceni Székely Társaság szívügy-ének tekintette és mind anyagilag, mind erkölcsileg támogattaa székely ipari tanulókat. Ugyancsak a Társaság gyámkodottnéhány bukovinai székely és a moldvai csángó iparos tanulófelett és egyengette útjukat az érvényesülés felé. A társaság,akárcsak a többi, szerte az országban mûködõ székely társaság,vészjeleket küldött az ország vezetõi felé a keleti határon gyü-lekezõ „viharról”, vagyis a magyarellenes román szervezkedés-rõl. Az 1910. évi közgyûlésén panaszolják, hogy „saját hazánk-ban vértezetlenül kell kiállanunk, az anyagi eszközökkel jól felvér-tezett nemzetiségi agitációval szemben”

1916-ban az elsõ román betörés elõl menekülõket, akik Deb-recenbe kerültek, a Társaság lehetõségéhez mérten támogattaés segítette.

Erdély román kézre kerülése után, 1919-tõl hatalmas mene-kültáradat indult el az anyaország felé. A statisztikai adatokszerint 1924-ig 197 035 erdélyi magyar érkezett a területének

kétharmad részét elvesztett Magyarországra (lásd: Jelen-tés az Országos Menekültügyi Hivatal négy évi mûködésé-rõl, Budapest, 1924.) A menekültek nagy tömege fõleg

Budapesten keresett menedéket, de sokan közülük Debrecentválasztották új szállásuknak. A Debreceni Székely Társaság azújonnan érkezettek (akik fõleg zilahi menekültek voltak) ügye-inek intézésében, ruhával, élelemmel való ellátásában, társa-dalmi beilleszkedésük elõsegítésében nagy részt vállalt. Ezt atevékenységet mindaddig folytatta, míg megalakult azOrszágos Menekültügyi Hivatal (1920. április 28-án). A Tár-saság nagy mennyiségû adományt és pénz gyûjtött a székelyhadosztály részére, amelyet 1919. március 8-án adtak át a csaifronton.

A D.Sz.T. munkájának fontos részét képezték azok a nyilvá-nos elõadások, melyeknek célja az volt, hogy megismertesse azérdeklõdõket Erdély és a székelyek történetével, múltjával ésjelenével. Az elõadók, többek között dr. Darkó Jenõ egyetemitanár (A székelység helyzetérõl a múltban és a jelenben), dr.Rugonfalvi Kiss István egyetemi tanár (A székely hadosztály ésaz oláh megszállás története), dr. Tankó Béla egyetemi tanár(Erdély kultúrájáról) szakmájuk elismert képviselõi.

Az erdélyi hatalomváltás után, az új helyzetnek megfelelõen,1919-ben, a közgyûlés módosította alapszabályát és egyben újelnököt választott dr. Darkó Jenõ személyében, aki a MagyarTudományos Akadémia tagja, a debreceni Tisza IstvánTudományegyetem ny. r. tanára volt. Halála (1940. január 8.)után, az elnöki székben õt követte Dr. Rugonfalvi Kiss Istvánegyetemi tanár.

A Debreceni Székely Társaság 1934. június 4-én zászlóava-tási ünnepség keretén belül felvállalta az erdélyi magyar ésszékely egyesületek országos értekezletének a megtartását.Az értekezleten 22 erdélyi szervezet és 9 fiókszervezet képvi-seltette magát. A meghívottak között jelen volt gróf BethlenIstván, Pásint Ödön, Szudy Elemér, Jeney Zoltán. Az értekez-leten gróf Teleki Pál elnökölt. Az elhangzott beszédek fõlegazt hangsúlyozták, hogy az egységes és hatékony munka érde-kében a szervezeteknek összefogással létre kellene hozniuk azerdélyiek szövetségét. Egy kis részletet idézek az ott elhang-zott beszédek egyikébõl, amely aktualitása miatt akár ma iselhangozhatna: „De hol van az a szerv, az az erdélyi központvagy hol van az az alakulás, amelyik lépést tartva az események-nek iramával, az elfoglalt országrész minden viszonyát, mindenkörülményét, minden adottságát a lehetõ legpontosabban tudnászámon tartani, amely a leghitelesebb információk segélyévelminden vonatkozásban a helyzet ismeretének csúcspontján álla-na?” (Dr. Kolosváry Bálint az Erdélyi Férfiak Egyesületénekelnöke). Az említett erdélyi központ létrehozásával mind a mainapig adósok az illetékesek.

Az országos értekezlet határozatai nyomán, hosszas tobor-zó és szervezõ munkával, 1939. március 26-án sikerült megala-kítani az ERDÉLYIEK SZÖVETSÉGÉT.

A Debreceni Székely Társaság, Erdélyi Füzetek címmel,történelmi dolgozatok megjelentetésére is vállalkozott. Há-rom füzet megjelenésérõl tudunk: 1. Siculus: A romániai ma-gyar kisebbség kulturális helyzete; Révész Imre: A reformáció azerdélyi oláhok között; valamint Darkó Jenõ: Népességi mozgal-mak Erdélyben és környékén a középkorban; Ez utóbbit 2010-ben újra kiadták. (Lásd: Erdélyi Értesítõ (Az Erdélyi FérfiakEgyesülete hivatalos lapja 1939. évi nyári szám).

Átalvetõ

24 EKOSZ–EMTEDokumentumok

Debrecen és az erdélyiek

A második világháború után a Debreceni Székely Társasága többi egyesület sorsára jut. „Debrecen Város Egyesületi Ka-tasztere 1833 – 2001 között” (Hajdú-Bihar megyei levéltáriközlemények 28. szám. Debrecen, 2002.) címû kiadvány sze-rint a Társaságot 1947. április 3-án számolják fel. A sors iró-niája, hogy a székely származású Rajk László belügyminiszterrendeletére szüntetnek meg több mint 1500 ifjúsági és egyébegyesületet, többek között az erdélyieket összetartó, támoga-tó szervezeteket is.

A már említett Egyesületi kataszter szerint a két világhá-ború között Debrecen városában még két, erdélyieket tömö-rítõ úgymond fiókszervezet mûködött: 1925-ben alakult meg aHargita-Váralja Jelképes Székely Társközség azzal a céllal, hogytámogassa az õshazán kívül élõ székelyek társadalmi, mûvelõ-dési és gazdasági ügyeit. Elnöke Dánér Ábel volt. Az egyesüle-tet 1947. április 3-i dátummal oszlatták fel. A másik a SzékelyEgyetemi és Fõiskolai Hallgatók Országos Szövetsége Debre-ceni Helyi Csoportja, mely 1935-tõl 1946-ig mûködött. Céljuka székely, valamint a többi elcsatolt területrõl érkezett egyete-mi és fõiskolai hallgatók egy szervezetbe való tömörítése. Es-télyek és rendezvények szervezésével a székely öntudat ébren-tartására és a revíziós gondolat támogatására törekedtek.

A második világháborút követõen Észak-Erdély újra románfennhatóság alá került, aminek következtében újabb mene-külthullám indult nyugat felé és Magyarországra. A háborútkövetõ nagy népmozgás statisztikája nem ismert, ezért a kuta-tók is csak becsült adatokkal tudnak szolgálni. Itt fõleg kéttörténész, Für Lajos és Stark Tamás kutatási eredményei nyo-mán megállapíthatjuk, hogy a második világháború után azErdélybõl elmenekültek száma meghaladta a százezer fõt.Ugyanakkor mindkét történész megjegyzi, hogy a szám ennélsokkal magasabb is lehet. (Lásd: Stark Tamás: Magyarországmásodik világháborús embervesztesége, Budapest, 1989, vala-mint Für Lajos: Mennyi a sok sírkereszt, Püski kiadó, New York1987.) Az bizonyos, hogy Debrecenben is sok erdélyi magyartelepedett le. (Lásd: Székelyhidi Ágoston: Debreceni naplóErdélyrõl, Debrecen, 1989.)

A második világégés után, a front elvonultával a román po-litika rátért a békeszerzõdés elõkészítésére, melynek legfõbbcélkitûzése Észak-Erdély visszanyerése, visszahódítása volt.Ennek érdekében a Groza vezette kormány engedményekettett a közel kétmilliós magyarság irányában. Jóllehet az ún.„magyarbarát politika” ellentmondásos volt, mégis sikerültmegtévesztenie, mind a belföldi, mind a külföldi, köztük amagyarországi politikai köröket is. Groza ígéretei (a határok„légiesítése”, a vámhatárok, az országhatárok könnyû átjár-hatósága majd megszûnése, szabad nyelvhasználat stb.) mindaz erdélyi magyarság megnyerése érdekében elõhúzott román„mézesmadzag” részét képezték.

A „magyarbarát” Pertu Groza, Marosvásárhelyen a MagyarNépi Szövetség ülésén (1945. november 15–18.) többek kö-zött azt is bejelentette, hogy „a debreceni vásár idejére megnyit-ja a határt a két ország között - „próbavámuniót léptet életbe” -és felfüggeszti az útlevél használatát”(lásd: Lipcsey Ildikó: A Ma-gyar Népi Szövetség az önfeladás útján, Possum kiadó 1998.)

Az engedmények és a két nép közti megbékélés reményé-nek illuzórikus hangulatában írták alá a magyar és a románírók, valamint a tudományos élet képviselõi (Dimitrie Gusti,Mihai Sadoveanu, Ion Savulescu, Iorgu Iordan, Ion Stoilov,

Szegfû Gyula, Sántha Kálmán, Domanovszky Sándor, Szent-györgyi Albert, Ion Parhon) a Román–Magyar Társaság ala-pító oklevelét, s megfogadták, hogy „minden ellentétnek és gyû-löletnek, melyek hosszú idõn át szétválasztották a népeinket,ezentúl meg kell szûnniük” (lásd: Népi Egység, 1945. szeptem-ber 8.) A Társaság Bukarestben és Budapesten is megalakult.A budapesti Magyar–Román Társaság 1945. szeptember 21-én tartotta alakuló közgyûlését Kodály Zoltán elnökletével. ETársaságok fõleg a kultúra szabad áramlásának lehetõségéthangsúlyozták. A Magyar-Román Társaság, valamint az író-szövetség védnöksége alatt került sor az Ady Endre, Arany Já-nos és Petõfi Sándor emlékünnepségek megrendezésére.Illyés Gyula erdélyi körútja alkalmával azt nyilatkozta, hogysikerült „Erdélyt a békesség asztalává tennünk, mely köré mind-annyian leülhetünk”, ahogyan azt a Timpulban (Idõ) CostaCarei feljegyezte. A cikk a Világosság 1945. augusztus 13-iszámában magyarul is megjelent. Az ígéretek és fogadkozásokhatására az erdélyi és a magyarországi magyarság egy részeõszintén hitt abban, hogy a két nép a megbékélés útjára lépett.

Ez a légkör adott ösztönzést azoknak az embereknek, akikmár régebben is szorgalmazták a magyar és a román népegyüttmûködését és barátságát. Ennek hatására 1946. április10-én megalakítják a budapestitõl függetlenül, a DebreceniMagyar–Román Társaságot. Célul tûzték ki a két nép barát-ságának a szolgálatát, a román kultúra értékeinek a megisme-rését és megismertetését, a kapcsolatok és kölcsönhatásokelfogulatlan vizsgálatát és erõsítését, elsõsorban Debrecenbenés a Tiszántúl térségében. Tervükben szerepelt „a román nyelv,folklór, irodalom és mûvészetek ismertetése és a magyar iroda-lom román nyelvû tolmácsolásának elõsegítése.” Elnöküknek anagy tekintélyû, már országosan elismert pedagógust, Dr. Ka-rácsony Sándor egyetemi tanárt választották. A Társaság ügy-vezetõ alelnöki tisztét dr. Lükõ Gábor egyetemi tanár töltöttebe. Mindketten a román kultúra jó ismerõi és tisztelõi, a kétnép közeledésének tevõleges elõsegítõi voltak. Lükõ Gábor1931 és 1933 között a bukaresti egyetem bölcsészeti karán ta-nult. 1933-ban Dimitrie Gusti (román szociológus, történész,a romániai falukutatási mozgalom elindítója, egyetemi tanár)kutatócsoportjával néprajzi gyûjtést végez román és csángófalvakban. A társaság létrehozásában és a munka beindításá-ban kettõjüknek jutott a fõszerep. A társaság lapot alapít. Lü-kõ Gábor szerkesztésében és a Debreceni Magyar–RománTársaság kiadásában 1946 novemberében jelenik meg a KE-LETI KAPU címû folyóirat elsõ száma. Úgy tervezték, hogykéthavonta fog megjelenni. A lap két számot ért meg (1946.november és 1947. január). A színvonalas folyóirat elsõ száma24 oldalas volt, míg a második szám már 36. A társaság hatal-mas erõfeszítéseket tett a román nyelv és irodalom megismer-tetése és terjesztése érdekében. Létrehoztak egy, fõleg románnyelvû könyveket tartalmazó kölcsönkönyvtárat. Szorgalmaz-ták a román nyelv oktatását az iskolákban és az egyetemen.Tervükben szerepelt egy saját könyvsorozat kiadása is.Magyar–Román Könyvtár címmel kétnyelvû sorozatot indí-tottak, de csak egyetlen könyvet sikerült megjelentetni „ANap Lakodalma” címen.. A megjelent könyv román népballa-dákat tartalmaz eredeti nyelven és magyar fordításban. A bal-ladafordításokat Komjáthy István végezte.

A párizsi békeszerzõdés (1947. február 10.) aláírása utánromán részrõl megszûnt a „barátkozás” kényszere, és az erdé-

2014. június

EKOSZ–EMTE 25Dokumentumok

lyi magyarság körül megfagyott a levegõ. A „légiesített” hatá-rok helyett „vasfüggöny” ereszkedett a magyar–román határ-ra. Az emberi, a kulturális és egyéb kapcsolatok szabad moz-gása a két ország között a minimálisra csökkent. Nemcsak akét „testvéri népi demokratikus ország” közötti határt zárjákle, hanem ezzel együtt megnehezítik az útlevelek kiadását is.„Az útlevélkiadás szüneteltetésének többek között az lett a követ-kezménye, hogy 1947–48 folyamán tömegessé vált az illegális ha-tárátlépés Magyarország felé” – írja Vincze Gábor (Vincze Gá-bor: Illúziók és csalódások, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda1999, 78. old.) Ezek után nem csoda, hogy a Debreceni Ma-gyar–Román Társaság tevékenysége fokozatosan csökkentmajd teljesen értelmetlenné vált. Beolvasztották a budapestiTársaságba és 1949. április 3-i dátummal hivatalosan is meg-szüntették.

A kommunizmus éveiben, 1987-ig az Erdélybõl Magyaror-szágra települõk száma nem volt jelentõs mértékû. Magyar-országon 1958–1987 között 7520 román állampolgárt (túlnyo-mó részt magyar nemzetiségû) honosítottak (Tóth Péter Pál:Haza csak egy van? Püski, 1997.) A Ceausescu nevével fémjel-zett „aranykorszak” többek között az erdélyi magyarság egyredurvább és kegyetlenebb elnyomásában csúcsosodott ki. Avagyonából, magyarságából és emberi mivoltából kiforgatotterdélyi magyarság egy része újra a menekülésben látta meg-maradása esélyét. Ki törvényesen, ki a zöld határon, ki csakgondolatban, de menekült. Ennek következtében több mintszázezer magyarral lett kevesebb Erdélyben. A menekülökközött kis számban román nemzetiségûek is elõfordultak, deõk Magyarországot csak átmeneti szállásnak tekintették. ADEBRECEN címû lap 1988. március 4-i száma az elsõk közöttadott hírt a menekültek helyzetérõl. Bár akkor már elhangzottSzûrös Mátyásnak az a rádiónyilatkozata (1988. január 27.),melyben leszögezte, hogy a Kárpát-medencében élõ magyar-ság a magyar nemzet részét képezi, sõt már létrehozták az Ál-lami Tárcaközi Bizottságot is (1988. február 25.) a lapnak ezta számát mégis betiltották. A címlapon egy ideiglenes tartóz-kodásra jogosító igazolás képe volt, felette Szabó Katalin két-oldalas riportja: ÓHAZÁBAN? ÚJ HAZÁBAN? A lap a Ma-gyarországon maradás nehézségeirõl és lehetõségeirõl szá-molt be. Az írás megrémítette az illetékes elvtársakat, akikvagy még nem értesültek a kormány döntéseirõl, vagy nemakartak arról tudomást venni, ezért elrendelték az utcán áru-sított példányok összegyûjtését és bezúzását. A tartalomravaló tekintettel sok példány már elfogyott, fõleg az ott tartóz-kodó erdélyiek érdeklõdésének eredményeként. Az 1988–89-es debreceni menekülthelyzetrõl hiteles képet kapunk FrankaTíbor„Most jöttem Erdélybõl, valamint Székelyhidi ÁgostonDebreceni napló Erdélyrõl (1989, Debrecen) címû könyvébõl.Debrecen fogadta elõször a zöldhatáron át menekülõk nagyrészét. Debrecen városa, a román határ közelsége miatt kaptaaz elsõ nagy menekülthullámot, melyre a város nem volt fel-készülve. A könyv hangsúlyosan Debrecenrõl szól, de mivelszerzõje széles látókörrel és tudással rendelkezõ ember volt,az országos gondokat is elénk tárja, és a menekültügy orszá-gos problémáiba is betekintést nyújt. A könyvet változatlanformában 2008-ban újra kiadták.

A Debrecenben letelepedett erdélyi menekültek és a már ittelõ erdélyiek összefogásából alakult meg a Hajdú-Bihari Er-délyi Egyesület Debrecen, melynek Helmeczy József villamos-

mérnök volt az elnöke. Az egyesület igyekszik összetartani adebreceni erdélyieket különbözõ rendezvények, kiállítások ésegyéb tevékenységek szervezésével. Mint az Erdélyi KörökOrszágos Szövetségének (EKOSZ) tagegyesülete részt vállal atöbbi egyesülettel a közös munkában. Az elnök az EKOSZvezetõségének is egyik aktív tagja. Az itt kifejtett munkárólbõvebben az EKOSZ lapjában, az Átalvetõben olvashatunk.

A nyolcvanas évek végén a Magyarországra menekült erdé-lyiek is megteremtik saját sajtójukat. A fõvárosban már 1987-ben megjelenik a „Határ, Idõ Napló” címû szamizdat kiad-vány, majd 1989-ben az „Erdélyi Tudósítások”, Debrecenbenpedig egy, Erdély kultúrájának terjesztését felvállaló negyed-éves folyóirat, az Erdélyi Tükör. A lapot eleinte Az ErdélyiMagyar Kulturális és Köznevelési Kör, majd a kilencvenesévek derekától az Erdélyi Szövetség és a Debreceni ErdélyiKör (t.k.: a Hajdú-Bihari Erdélyi Egyesület Debrecen) adjaki. Az utolsó (zárószáma) 2000 szeptemberében jelent meg. Alap fõszerkesztõje mind a 12 évfolyamon keresztül az Erdély-bõl elszármazott Dr. Bajkó Mátyás egyetemi tanár volt. Halá-lával a lap is megszûnt létezni. A lapot Székelyhidi Ágostonszerkesztette, és a szerkesztõbizottságban olyan neveket talá-lunk mint Pomogáts Béla, Beke György, Bényei Miklós, Gaz-da László, Bartha Elek vagy Köteles Pál. A lap mind a 12 év-folyam alatt az erdélyi kultúrának és hagyományainak hû ter-jesztõje volt. Rövid tanulmányokat találunk a híres kolozsvárifotográfusról, Veress Ferencrõl, a polihisztor Brassai Sámuel-rõl, Bolyai Farkasról, Márton Áronról, az erdélyiek legendáspüspökérõl, stb. A szerkesztõk figyelme kiterjed az Erdély tár-gyában megjelent könyvek ismertetésére, folyóiratok bemuta-tására, szociográfiai tanulmányok és irodalmi jegyzetek, stb.közreadására is. Az olvasnivalót ismert és kevésbé ismert köl-tõk versei teszik színesebbé. Tematikus lapszámokkal is talál-kozunk, mint pl. az (1996/3. és 4.), amely a határon túli és amagyarországi oktatáspolitikával (Albert Sándor: Magyar is-kolák Szlovákiában, Fedinec Csilla: A Kárpátaljai iskolarend-szer; Fürj Zoltán: A református tanítóképzés történelmi vál-tozásai, vagy Bauer Ilona: A debreceni leánynevelõ negyed-százada stb.) a nagy múltú iskolák történetével (Albert Ernõ:Sepsiszentgyörgy, Mikó Kollégium, stb.), jelenével és jövõjé-vel foglalkozik. Nagy veszteség, hogy ez az erdélyi és az egye-temes magyar kultúrát bemutató lap nem jutott el a szélesebbnagyközönséghez, és hogy a fõszerkesztõ halála után nemvolt, aki átvegye és tovább folytassa a lap szerkesztését. PedigHajdú-Bihar megyében és Debrecenben is nagyon sok erdélyiértelmiségi él.

Az Átalvetõ 34. számában (2000 június) olvastuk, hogy Szü-lõföldem Erdély címmel új alapítványt hoztak létre, melynekhivatása lesz az erdélyi magyar anyanyelvû oktatás támogatá-sa, az erdélyi történelmi emlékhelyek, emlékmûvek számon-tartása, segítése. Az alapítók között szerepelnek a Hajdú-Bi-hari Erdélyi Egyesület tagjai, köztük Dr. Aszalós Árpád elnökis. A kuratórium elnöke Csiki József.

Debrecen és az erdélyiek kapcsolatáról szólva, beszámo-lónkból nem szabad kihagynunk az Erdélytörténeti Alapít-vány tevékenységének rövid ismertetését. Az ErdélytörténetiAlapítványt a debreceni Kossuth Lajos TudományegyetemTörténelmi Intézetében hozták létre, Erdély jelenének ésmúltjának történeti tanulmányozása, az Erdély és a Pártiumtörténetével foglalkozó kutatók kinevelése, ösztönzése, támo-

Átalvetõ

26 EKOSZ–EMTEDokumentumok

gatása, kiadványok szerkesztése és megjelentetése céljából.Pályázatok meghirdetésével igyekeznek fórumot teremteniazoknak a kutatóknak, akik tanulmányozzák a régióban élõetnikumok, nemzetek és nemzetiségek együttélésének törté-neti kereteit és módosulásait. Erdély történetével és iroda-lomtörténetével kapcsolatos munkák készítésére is ösztönöz-nek. Az Alapítvány kiadásában több értékes történelmi for-rásmunka, Erdély mûvelõdésével kapcsolatos tanulmánykötetjelent meg. Nincs mód minden könyv felsorolására, csak pél-daképpen említünk meg egy néhányat: Csiszár Ádám A nem-zetek együttélésének kérdése Erdély országgyûlésein(1790–1848) címû értekezése, Csaba királyfi elárvult népe(Székely konferencia 2009. október 2–3.); Bényei Miklós Mû-velõdési törekvések az erdélyi reformországgyûléseken,1834–1848;

A közelmúltban olvastam a világhálón (Erdély ma: Tudni,akarni és tenni kell – Civilek Erdélyért Határok Nélkül, 2014.március 5.), hogy egy új, fõleg fiatalokból álló civil szervezetkétnapos összejövetelt hirdetett meg erdélyi és magyarországicivil egyesületeknek, hogy közös gondolkodásra, közös te-vékenységre ösztökélje õket. Itt elsõsorban közös programokszervezésérõl, szorosabb kapcsolatok kialakításáról szólt a Ci-vilek Erdélyért Határok Nélkül címû megbeszélés. A fiatal szer-vezet – 2010-ben öltött hivatalos formát – neve Erdélyt JárókKözhasznú Egyesület (rövidítve EJKE). A szervezet mozgató-ja, mindenese, intézõje, elnöke, egyszóval a lelke Csiki Andrásközgazdász, aki már 2006 óta szervezi maga köré azt a kis csa-patot, amelyik Nyugat-Európa helyett Erdély természeti kin-cseit szeretné megismerni természetjárások, kirándulások,túrák alkalmával. Azonban õk nem csak felfedezik Erdély cso-dáit és gyönyörködnek benne, - pedig ez önmagában is egy na-gyon fontos és tanulságos szempont – hanem azon fáradoz-nak, hogy „tagjaikkal és azok aktivitása révén egy szélesebb kö-zönséggel is megismertessék Erdély természeti, kulturális, gasztro-nómiai gazdagságát és máig virulens (sic!) hagyományait.”Rendkívül fontosnak tartják a határon túli magyarsággal, civilszervezetekkel való kapcsolatok kiépítését, ápolását a ma-gyar–magyar párbeszéd erõsítését. Ennek a kapcsolatépí-tésnek a jegyében szervezték és rendezték meg a DebreceniSzékely Napokat is. Az elsõt 2012. június 9-én annak az elgon-dolásnak a jegyében, hogy „a vallás, hit keretei között az erdélyiirodalom és más mûvészeti ágak megmutassák értékeiket...” Amásodik (2013. június 8.) Debreceni Székely Napot is akár-csak az elsõt, az unitárius egyházzal közösen rendezték. Azunitárius istentiszteletet követõen a mûsor egy irodalmi össze-állítással folytatódott, fõleg erdélyi költõk és írók mûveibõl. ABenedek Elek, Reményik Sándor, Ady Endre, Kányádi Sán-dor, Csiki András stb. verseket Miske László (valamikor anagyváradi színtársulat kiemelkedõ egyénisége), Dr. Kuko-vecz Barbara, Kirs Mónika, Sztányi Gyöngyi és mások tolmá-csolták. Bemutatkozott az Erdélyi Helikon-Marosvécsi Ke-mény Alapítvány, akik a helikoni írói közösség szellemi hagya-tékát ápolják és terjesztik.

„Az általunk szervezett kirándulások és túrák során nagyhangsúlyt fektetünk néphagyományok, mûemlékek, kapcsolódóirodalmi és más mûvészeti alkotások megismerésére és megis-mertetésére” – folytatja a bemutatkozás. A fiatal egyesület ve-zetõinek volt erejük megjelentetni egy negyedéves kiadványthírlevél, majd folyóirat formában, nemcsak internetes,

hanem nyomtatott változatban is. Ez a mai politikai, gazda-sági és fõleg kultúrpolitikai helyzetben, amikor részben atámogatás, részben az érdektelenség miatt az Erdéllyel fog-lalkozó vagy Erdély-súlypontú lapok eltûnõben vannak nem-csak Magyarországon, hanem a nyugati országokban is, nagybátorságra vall. A lap címe TISZTÁS, ami eszembe juttatjaKós Károly Varjú nemzetség címû könyvét és abban a meg-tartó tájat, a POIANAT (tisztás), ahol mindig újraépítik amegmaradás várát.

Egy új lap kiadása számtalan problémával jár, mint példá-ul az írógárda toborzása, a kiadás elkészítése, majd eljuttatá-sa a megcélzott olvasókhoz. A lap megküzdött azokkal agyermekbetegségekkel, melyeket az új kiadványok jellemez-nek. A 12 oldalas elsõ szám, amelyik 2011 decemberébenjelent meg, még nem tartalmazta az impresszumot, és bár aszándék kiolvasható, valójában még csak hírlevél-jellegû, sokképpel és túranapló-szerû beszámolókkal. A második évfo-lyam 3. számától folyóiratként határozza meg önmagát, ésvalóban mind tartalmában, mind terjedelmében izmosodik.Csíki András neve mellett már feltûnnek új szerzõk is, mintpl. Kirs Mónika vagy Papp Gy. László, stb. A tartalom is gaz-dagodik. Az egyesületi beszámolók mellett megjelenik azirodalmi rovat, mely igaz ugyan, hogy egy kissé didaktikusformában, de bemutatja az erdélyi írókat, költõket (ÁprilyLajos, Tamási Áron, Szilágyi István, Wass Albert, stb.), arégen megjelent vagy jelenleg is megjelenõ, fõleg irodalmifolyóiratokat (Zord Idõ, Helikon, Elõretolt Helyõrség, Látó,Serény Múmia, Erdélyi Toll, Székely Útkeresõ stb.), azErdélyben megjelent vagy e témával foglalkozó könyveket.Ugyanakkor a lap fiatal írók, költõk írásainak a bemutatásá-ra is vállalkozik. Kár, hogy a szerzõk egyes írásaiban a ma olydivatos, idegen szavak túlzott és nem mindig megfelelõ hasz-nálata sok esetben az érthetõség rovására megy.

A szövegben már jeleztem a virulens szó helytelen hasz-nálatát. Gondolom, a szerzõ életképes, virágzó és nem fertõzõhagyományokra gondolt. A legutóbb megjelent különszámutolsó, Zárszó címû írásában olvashatjuk: „...az erdélyi magyaridentitástudat megerõsítése és az erdélyiség felértékelõdése, valo-rizációja. Ez utóbbi egy gazdasági kifejezés és valahogy na-gyon idegenül hat akkor, amikor az erdélyi magyar önazonos-ság-tudatról (vagy identitástudatról) beszélünk, melynek leg-fontosabb alkotórésze a szép magyar nyelv ismerete és hasz-nálata. Nagy elõszeretettel használják manapság a szinergiaszót, ami együttmûködést jelent. A fent említett írásban így je-lentkezik: „a határon átnyúló együttmûködés szinergiahatásá-nak elérése az erdélyi magyar kultúra népszerûsítése terén”. Eznem kíván magyarázatot. Az idegen szavak jelentésének meg-állapításánál Bakos Ferenc Idegen szavak és kifejezések szó-tárát, (Akadémiai kiadó, 2006), valamint a Magyar Értelme-zõ Kéziszótárt, (Akadémiai kiadó, 2003) használtuk fel.

A negyedik évfolyamában járó Tisztásnak eddig kilenc szá-ma és egy különszáma jelent meg. A terjesztést, a lap ható-körét nem ismerem, de jó, hogy akit érdekel, ha máshol nem,a világhálón megtalálhatja. Szerintem, ha a szerkesztõk bír-ják munkával és elõ tudják teremteni az anyagiakat, akkor afolyóirat és az egyesületi tevékenység is szép jövõ elõtt áll.

Spaller Árpád

2014. június

EKOSZ–EMTE 27Dokumentumok

2014. április 26-án találkoztak Marosvásárhelyen az AlmaMaterben az 1964-ben végzett orvosok és gyógyszerészek. Az50 éves szakmai múltról stílusos aranydiplomával emlékeztekmeg, bensõséges ünnepség keretében, a MOGYE Szenátusitermében. 1964-ben 52 orvos és 32 gyógyszerész szerzett diplo-mát a korabeli Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben (maEgyetem, MOGYE). Az ünnepeltek részérõl Jung János ésGyéresi Árpád egyetemi tanárok köszöntötték kollegáikat, ajelenlevõ 26 orvost, 18 gyógyszerészt, és meghívott tanáraikat,dr. Fazakas Béla és dr. Csedõ Károly professzorokat. Az arany-diplomákat dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes nyújtotta át. Meg-emlékeztek elhunyt tanáraikról és a 22 orvos- és 10 gyógysze-részkollegáról.

A közös ünneplést követõen az orvosok és gyógyszerészekkülön emlékeztek diákéletükrõl, sorsuk és a szakma alakulásá-ról az eltelt évtizedek folyamán. A találkozó jó hangulatú ban-kettel zárult a hajdani emlékeket idézõ, az elmúlt évtizedek-ben jelentõsen kiépített és rendezett Vikend-telepen, a Polgár-mesteri Hivatal vendégházának vendéglõjében.

Az aranydiplomás orvosok névsora:Áberle András, Bartha Ferenc, Bálint István, Biró Gábor, Bren-

dus Gyula, Garlati Balla Mária, Gyulai Sima Edit, Jung János,Kajáry Éva, Konthur Bertalan, Kósa lehel, Kovács Sándor, LeitiOttó, Lõrincz Attila, Martzy Ágoston, Mátyus SchwarzenbergMárta, Nagy Jenõ, Paizs Elemér, Parádi Levente, Papp Péter,Rácz János, Serester Zoltán, Szántó Piroska, Tallián Ferenc,Török Sándor, Vitos Attila.

Az aranydiplomás gyógyszerészek:Balázs Székely Anna, Bartalis Magdolna, Bálint Páczai Eleo-

nóra, Bányai Képes Ildikó, Boga Tóth Magda, Chalnicean FülöpIlka, Dóczy Cseh Ildikó, Donin Gombási Éva, Drenyovszky Sza-bó Katalin, Drenyovszky Oszkár, Ferencz Bereczki Anna, FodorLevente, Fratean Kiss Erzsébet, Gyéresi Árpád, Kulcsár NovákZsuzsa, Medvés István, Sedlmayr László Gabriella, SzövérffyCsaba Levente, Tamás Bereczky Papp Márta, Tokody VargaKornélia.

Az alábbiakban részleteket közlünk két aranydiplomás-nak az eseményen elhangzott beszédébõl. Mindketten

a MOGYE nyugalmazott professzorai.

Tisztelt Rektor Úr, Professzor Urak, Kedves Kollegák, Barátaim!Nevezetes alkalom hívott össze minket az Alma Mater falai

közé. Várakozás, nosztalgia, e találkozás – számszerûség sze-rint – emberi életünkben megismételhetetlen alkalma kava-roghat mindannyiunk lelkében. Ugyanakkor – az emberi életszintjén – e találkozás lehetõsége valamennyiünk kiváltsága is.Érdeklõdés, kíváncsiság, mi újság hajdani iskolánk életében,hol tart ma a szakmai felkészítés, van-e jövõkép – megannyigondolat, megannyi kérdésre keressük a választ. Közben szem-besülünk azzal is, hogy az idõ múlásából adódóan, kollegáinkkörébõl többeknek nemcsak a saját, hanem már gyerekeik, sõtunokáik közös iskolájáról van szó. (...)

Mi volt viszont az idõtálló, jövõnknek is fontos hozadék? Akomoly, igényes és fegyelmezett, színvonalas oktatás, az értel-

mes munkába vetett hit, a jeles tanáraink által belénk oltottszakmaszeretet. Ez tette lehetõvé, hogy valamennyien, bárhováis sodort az ÉLET – az eldugott moldvai falutól a teljes erdélyimappáig, de a jelenlegi határokon túl is, becsülettel helyt áll-junk és megõrizzük Iskolánk mai napig is garanciát jelentõ jóhírnevét. Az Alma Materünk legendás tanárai egy hivatásra ne-veltek bennünket. Illesse munkájukat ezúton is hálás köszöne-tünk, fõhajtással tisztelgünk valamennyiük emléke elõtt. (...)

És közben sok minden változott, a szakma szemlélete is, jöttaz információrobbanás. Nem volt megállásunk, továbbra isvizsgázni, tanulni kellett. Tudjuk, egyáltalán nem a jelenkortalálmánya az élethosszig tartó tanulás. Minket sose kellett tet-tekre, továbbképzésre bíztatni. Sosem adtunk rá alkalmat,hogy bennünket, gyógyszerészeket diplomás (gyógyszer) ke-reskedõknek tartsanak. A szenvedõ, a tanácskérõ embertársa-ink szolgálatát, segítését tartottuk és tartjuk ma is felada-tunknak.

És a hit kérdése. Évtizedekig próbálták ezt belõlünk kiírtani,és másfajta – azóta megdõlt, új elveket belénk plántálni. De: alélek békessége, a hit maradék életünk sarkköve maradt,egészségünk megõrzésének záloga.

Hisszük és reméljük, hogy a hetedik évtizedéhez közeledõ,nagy múltú Iskolánk, a gyógyszerész szakma fennmarad éstovább fejlõdik. Hálával emlékezünk tanárainkra, akik szak-mai és erkölcsi formálásunk kovácsai voltak.

Az emberi élet sajnos idõben behatárolt. Kívánjuk, hogyegészségben, erõs hitben, utódaink szeretetében részesülve él-jük – immár nyugalomban – életünket. Erõsítsen meg bennün-ket ez a találkozás, örömeink, gondjaink kölcsönös megosztá-sával. Éljen tovább és fejlõdjön Alma Materünk, a marosvá-sárhelyi magyar nyelvû orvos- gyógyszerészképzés!

Vivat Academia,Vivant Professores!Prof. dr. Gyéresi Árpád

Kedves barátaim, kedves „aranyos hetvenkedõk”!Isten hozott Benneteket Egyetemünk régi falai közé, ame-

lyek az elmúlt félévszázad eseményeirõl sokat mesélhetnének.A sikeres felvételi után eltelt egyetemi évek nemcsak a tanu-

lás, a hivatás elsajátítása miatt bizonyultak nehéznek, hanem akor nyomasztó hangulata, a pártpolitikai szellem is azzá tették.Emlékszünk még, amikor 1962-ben, pártutasításra a kétnyelvûoktatást bevezették. Majd, a hetvenes években, a két ta-gozaton a hallgatók létszáma és az oktatók számaránya hama-rosan kiegyenlítõdött. A nyolcvanas években, pártpolitikaidöntés alapján, titkos numerus clausussal elkezdõdött a ma-gyar nyelvû oktatás elsorvasztása és a gyógyszerészeti kart1988-ban meg is szüntették. Ebben az idõszakban 67 oktatóhagyta el az országot. Több tanszéken már nem volt, aki ma-gyarul elõadjon.

A nyolcvanas években kialakult helyzetnek vetettek véget az1989-es események. Már 1990 elején újra indult a gyógyszeré-szeti kar. 1991-ben az intézet hivatalosan megkapta az Orvosiés Gyógyszerészeti Egyetem elnevezést, amely orvosi, fogorvo-si és gyógyszerészeti karokkal mûködött. Újraalakultak a de-mokratikusan megválasztott kari tanácsok és az egyetemi sze-

Átalvetõ

28 EKOSZ–EMTEBeszámoló

2014 aranydiplomásai a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen

nátus. 1990 óta újra minden tantárgyat magyarul is elõadnak.A hallgatók létszáma, az objektivvé vált felvételi rendszermiatt, mindkét tagozaton a jelentkezõk arányának megfelele-lõen alakult, majd kitartó munkánk eredményeként beve-zették a külön beiskolázási számot, fele-fele arányban (...)

Dióhéjban ennyit a történelmi visszapillantásról. A további-akban inkább hivatásunkról és egyéb gondolatokról szólnék.

Rene Descartes, XVII. századi filozófus, az emberiség tudá-sát egy rosszul felépített házhoz hasonlította, amelyet többszörle kell bontani és újjá kell építeni. Szakmai tudásunk képzelet-beli épületét az egyetemi évek alatt kezdtük el felhúzni és ahatodév végére azt hittük, hogy tökéletesre sikerült. Ma mártudjuk, hogy milyen gyakran kellett ezt az épületet, sõt az alap-jait is lebontani, átépíteni, de még az újat is állandóan bõvíte-ni, tökéletesíteni. (…) A végzõs hallgatók búcsúztatásakor aztszoktam mondani, hogy a medicinában az elsõ 40 év a legnehe-zebb. Ezen a nehéz perióduson mi már túl vagyunk, amiezután következett, könnyû volt – nehéz volt? Hadd döntse elezt mindenki maga.

De beköszöntött egy újabb, talán még nehezebb idõszak, ki-hívás, mégpedig az öregségre való felkészülés idõszaka.Lassacskán mûvészkednünk is kell, mert ahogy Fritz Riemannémet pszichoanalitikus ezt megfogalmazta, az ÖregedésMûvészet.(...) Napjainkban vannak olyan tényezõk, amelyekaz öreedést megnehezítik és olyanok, amelyek megkönnyítik.Könnyebb volt megöregedni olyan korokban, amikor az életnem volt ilyen zaklatott, a technika fejlõdése nem volt ilyenlátványos és ilyen ütemû, mint ma. Lehet, hogy ez elsõ hallás-ra megdöbbentõnek tûnik, de gondoljunk csak arra, hogymelyik korcsoport fogékonyabb az újjal, a modern csúcs-tech-nikával szemben? A válasz egyértelmûen az, hogy a fiatalok.Ezért ma a fiatalokat többre értékelik, sõt néha túl is értéke-lik, és megfeledkeznek a korosodó ember általános élettapasz-talatáról, szakmai tapasztalatáról, érettségérõl, megfontoltsá-gáról, higgadtságáról. Emiatt a korosodó egyének meg kellteremtsék az öregedés új „image”-ét, ami azt jelenti, hogymeggyõzõ erõvel kell éljenek és tevékenykedjenek, nem meg-feledkezve arról, hogy az öregedõ embernek mindig van adni-valója az ifjúság számára. Ha e helyett megpróbál konkurálnia fiatalokkal, úgy könnyen eljátszhatja a fiatal nemzedéknekazt a készségét, hogy tiszteletet érezzen egy meggyõzõ emberi

teljesítmény iránt, mint amilyen az öregedni tudás is. (…)Az öregedõ orvos és gyógyszerész ne feledkezzen meg arról,

hogy Õ az írókkal, pedagógusokkal, lelkészekkel együtt azokközé a humán beállítottságú értelmiségiek közé tartozik, akiklegközelebb kerülnek embertársaikhoz és leginkább érvénye-síthetik a társadalomban irányító és tudatosító szerepüket. Azorvos minden történelmi korszakban különös tekintélynekörvendett, és ezt a tekintélyét öregedõ korában is latba vethe-ti. Életének ilyen tekintetben is értelmet adhat. (…) Ma azöregedõ ember és különösen az öregedõ orvos ne Gyóni Gézaköltõi Életörömével éljen, hanem inkább Reményik SándorTörpefenyõje legyen példaképe.

Reményik Sándor:

Törpefenyõ(részlet)

A törpefenyõ fájaAlázat fája itt.Nem hívja ki öntelten,Mindig viharközelben – A menny villámait (…)

Hanem azért próbáldTövestõl tépni ki:Beleszakadsz, de õMagát nem engedi.A földre fekszik néha,Mint tanult birkozó,Vélnéd: vég-kimerült, -S ím: talpra pattanóTörnek a szálfák lennebb,Roppan ezer derék.De él itt fenn e hajló,Magát mindenképp tartóMegpróbált nemzedék.

Kívánom: legyen a mi nemzedékünk egy törpefenyõ-nem-zedék!

Prof. dr. Jung János

2014. június

EKOSZ–EMTE 29Beszámoló

Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdés NapjáraMivel az EMKE „hivatalos” születésnapjának 1885. április 12-ét tekinthetjük (ekkor tartották Kolozsvárt az Unió utcai

Vigadóban az alakuló közgyûlést), 2008-ban az EMKE Országos Elnöksége belsõ kezdeményezésre április 12-ét az ErdélyiMagyar Közmûvelõdés Napjává nyilvánította. Ezen az ünnepi alkalmon, melyet nagy múltú közintézményünk megalapításanapjára rögzítettünk, rendezvényeink szervezésekor a mûveltség közkinccsé tételének gondolatát tartjuk szem elõtt.

Legújabb korában az EMKE számtalan helyi, országos és nemzetközi kitekintésû rendezvényt szervezett, szakmai testüle-teket hozott létre, Magyar Házakat és emlékházakat alapított, kiadványokat jelentetett meg, emlékjeleket hagyott, partnersé-get és támogató szerepet vállalt. Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy tevékenységeink során a magyar identitás és azerdélyiség, az egyetemes kulturális értékek megõrzését követjük.

Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdés Napján azt szeretnénk, hogy ez a nap méltó helyet kapjon a köztudatban. EzértMarosvásárhelyen 2014. április 11-én este ünnepi mûsor keretében az Országos Elnökség részérõl oklevélben részesültekolyan személyek, akik a helyi kisközösségek önszervezõdõ tevékenységében eredményes munkát vállaltak. A három díjazott(Mezei Ildikó, Demeter József, Farkas Miklós) kultúrát pártoló és szervezõ tevékenységére méltán érvényes az EMKE közismertjelszava: „Ki a köznek él, annak élni érdemes”. Dr. Ábrám Zoltán, területi alelnök, az EMKE Maros megyei elnöke

Átalvetõ

30 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Megjelent Péter H. Mária Az erdélyi gyógyszerészet magyarvonatkozásai c. könyve elsõ kiadásának (2002) 2. javított ésbõvített közreadása, két kötetben összesen 886 oldalon, 2013-ban Kolozsváron, ismét az EME kiadásában. A szöveg szer-kesztését, tördelését az EME kiadója, míg a nyomdai munká-latokat a kolozsvári Gloria nyomda végezte jó minõségben. Amásodik kiadás elõszavát prof. dr. Kapronczay Károly, azMTA doktora, r.k. egyetemi tanár jegyzi.

Az I. kötet 391 oldalon 3 fõ fejezetre tagolt: 1. Az erdélyi gyógyszertári hálózat kialakulása c. fejezet a kez-

detektõl (tábori, udvari, egyházi, városi, egyetemi) 1949-ig,a gyógyszertárak államosításáig 722 gyógyszertárt sorol felalapításuk kronológiai sorrendjében. Kiemelten 3 város(Marosvásárhely, Nagyvárad és Temesvár), egy megye (Szi-lágy) gyógyszertárainak és gyógyszerészeinek bõvebbbemutatása szerepel. Ismertetésre kerül több gyógyszertáriellenõrzés eredménye is, valamint különbözõ gyógyszerészieskük szövege.

2. A gyógyszerészképzés c. fejezetben az egyetemi oktatást meg-elõzõ képzés, a külföldön szerzett oklevelesek, valamint akolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen (1872-1919),majd a trianon utáni kolozsvári, bukaresti román egyete-mek, és párhuzamosan a szegedi és budapesti egyetemenoklevelet szerzett erdélyi származású gyógyszerészek adata-inak bemutatására kerül sor, összesen 888 gyógyszerésznél.Ezt követik az 1945 utáni, Marosvásárhelyen folytatódó,elõbb karközi, majd 1948-tól az önálló Gyógyszerészeti Karmegalakulásától történt gyógyszerészképzéssel kapcsolatosadatok. Az oktatást megalapozó tanárok és az egyes disz-ciplínákon dolgozók bemutatásán kívül az itt végzett, többmint 1500 gyógyszerésznek a névsora is megtalálható a2000-es évvel bezárólag. A továbbiakban 198 erdélyi,magyar nemzetiségû, doktori fokozatot is elnyert gyógysze-rész neve kerül felsorolásra, akik 1863-tól a 2000-es évekelejéig különbözõ európai, valamint hazai egyetemekendoktoráltak, megjelölve értekezésük címe is.

3. A gyógyszerészek egyesületi tevékenysége és magyar nyelvû írás-belisége c. fejezetben az erdélyi magyar gyógyszerészekszakmai egyesületeik megalapítására vonatkozó törekvéseiés megvalósításai, megjelentetett szaklapjaik, kiadványaik(szak- és szépirodalmi írások) felsorolása következik. Kü-lön alfejezet foglalkozik a gyógyszerésznõk bemutatásával,számuk növekedésével, valamint az 1848-as szabadság-harcban résztvevõ gyógyszerészekkel.A 493 oldalas II. kötet, 261 erdélyi származású vagy Erdély-

ben dolgozó magyar gyógyszerész részletes életútját és tevé-kenységét ismerteti, számos dokumentum bemutatásával. Eze-ken kívül még 1063 gyógyszerész személyi adatait (születés,oklevél megszerzésének helye, ideje, munkahelye, esetenkéntelhalálozás idõpontja) tartalmazó mellékletet is tartalmaz.

Mindkét kötetben az egyes fejezetek és alfejezetek után iro-dalmi jegyzék van csatolva. A szöveg közötti 199 számozottábrán kívül még számos fénykép illetve gyógyszertári reklám-anyag is található. A feldolgozott adatokat 71 táblázat teszi át-tekinthetõbbé. Az adatgyûjtés levéltárakban (Magyar Or-szágos Levéltár, szegedi és budapesti egyetemi levéltárak, Ko-lozsvári és Marosvásárhelyi Nemzeti Levéltár), könyvtárak-ban (OSZK, Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár), valamint

a leszármazottak által megõrzött és rendelkezésemre bocsá-tott irattárak anyagának (személyes okmányok, diplomák) fel-használásával és 91 adatközlõ segítségével történt. A nem ma-gyar nyelvû olvasók tájékozódását szolgálják a román-, angol-és német nyelvû összefoglalók és tartalomjegyzékek. Mindkétkötetben külön névjegyzék található, összesen mintegy 2458személy nevével. A II. kötet végén a szerzõ röviden ismertetiszakmai tevékenységét és gyógyszerésztörténeti dolgozatai-nak jegyzékét.

A könyv megjelenését magyarországi szakmai társaságok,intézmények és magántulajdonú gyógyszertárak, erdélyi szár-mazású gyógyszerészek leszármazottai, valamint erdélyigyógyszergyárak és magán-gyógyszertárak tulajdonosai anya-gilag támogatták. Köszönet érte.

A könyv magyarországi forgalmazói: Postacím: H–1068 Budapest, Lövölde tér 4. Telefon: 36-1/351-4733 Fax: 36-1/321-3287 Mobil: 36-30/203-9126 E-mail: Tóth Ernõ, erno.toth.deb@gmail.comTelefonszám: 30-431-231

Romániai megrendelési lehetõség az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadójánál 400009 Kolozsvár/Cluj-Napoca str. Napoca/Jókai u. 2–4.Postafió k:400750 Cluj OP.1 CP.191 Tel./fax: 00-40-264-595176Email:kiado@eme.ro (könyvrendelés)biro.annamaria@eme.ru

2014. április 24–26.között tartotta azEME Orvosi ésG y ó g y s z e r é s z e t iSzakosztálya a soronkövetkezõ XXIV. Tu-dományos ülésszakátMarosvásárhelyen.Az ünnepélyes meg-nyitón ez alkalom-mal is kiosztásrakerült a Szakosztályáltal alapított Len-csés György - ArsMedica nevet viselõkitüntetés. Ebben azévben a kitüntetettszemély dr. Péter Mihály ny. egyetemi tanár, az MTAkülsõ tagja volt. Miután dr. Kovács Dezsõ egyetemi tanárfelolvasta a kitüntetett munkásságát, érdemeit részlete-sen bemutató és személyes véleményével kiegészítettlaudácót, dr. Egyed-Zsigmond Imre, a szakosztály múltévi elnöke átadta a kitüntetést, a diplomát és a plakettet,majd erõt, egészséget kívánt további munkájához. PéterMihály köszönõ szavai után a jelenlevõk vastapssal nyilvá-nították ki õszinte elismerésüket a professzor eddigi sok-oldalú és hasznos oktatói és tudományos tevékenységeiránt.

Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai

2014-es Ünnepi Könyvhétre megjelenik Juhos-Kiss János Pirospipacs a vágy válogatott verseskötete. Az elõszót Kabdebó Ló-ránt professor emeritus írta, a borítót Udvari Hajnalka mun-káját dicséri, az illusztrációkat Juhos-Kiss Sándor, Barcsay-díjas festõmûvész készítette. Ízelítõül közöljük az elõszót, kétverset lábjegyzékkel, és egy illusztrációt arcképpel.

Piros pipacs a vágy(Juhos-Kiss János versei elé)

A Mezõség szülötte, onnan érkezett közénk, ahonnan az énörmény-magyar õseim is tovább származtak, ebbe a „kicsi”országba. Nagyapám a szomszéd faluban volt jegyzõ, apámabban a gimnáziumban érettségizett, ahol diákéveiben Juhos-Kiss János is megfordult. Szék – Vasasszentiván – Szamos-újvár. Akik ebbõl a világból jönnek, hozzák magukkal avágyat, hogy természetközeli életet élhessenek. Erdõk, virá-gok között, egészséges környezetben folytassák életüket. Ésha az Isten olyan adottságokkal is felruházta õket, amelyekképessé teszik, hogy versformájú alkotásokat hozzanak létre,akkor abban a versben a szenvedély és a hazai táj elszakítha-tatlan szeretete mellé társítják életük teljes folyamatában ezta „tündérkertet” felidézõ, továbbéltetõ vágyakozást. Juhos-Kiss János versei azzal fogtak meg, ahogy minden szenvedé-lyes felkiáltása mellé valamilyen természeti elemet odatársít.Fantáziája telítve a virágok, növények, fák titokzatos életérevaló hivatkozásokkal.

Szinte hihetetlen: nemcsak verseiben, de az általa itt, a fõ-városban, a Wekerle telepen létrehozott környezetében is újéletre kelti otthoni világát. Amit valaha el kellett hagynia, aztidevarázsolja maga köré. Családja életét csakis ebben a kör-nyezetben tudja elképzelni. A szenvedély, amely feleségéhez,az iparmûvészhez köti, csakis ebben a természetes környezet-ben lelheti meg természetes éltetõ sugárzását. És itt, ebben azáltala maga köré varázsolt kis „kert-Magyarországban” neve-li szeretetben, okos oktatásban kisfiát. Amit õ szülõföldjétõlkapott, ami versei emlékezetében mögötte megelevenedik, azlegyen természetes környezete ennek a felnövekvõ kicsi gyer-meknek is.

Olyan indulat feszíti ezeket a verseket, amelyek mindenmozzanatukban visszaemlékeznek a felnövelõ otthoni vidék-re. De csakis azért, hogy ne csak õ éljen minden pillanatábanaz általa elhagyott vidéken, hanem családja, itt felnövõ fiacs-kája is magába szívhassa azt a természetes meleget, amit vala-ha õ kapott a széki tájban, a Mezõség világában.

Miért figyelmeztetem olvasóit e versek okos olvasására?Mert olyan üzenetet hoz magával szerzõjük, amelyre mind-nyájunknak szükségünk lenne. Természetes egyensúly, szen-vedélyes kapcsolattartás, utódnevelés. Amit mindennapjaink-ban egyszerûen úgy mondhatunk: egészséges család. Ennek aképe rajzolódik meg feszes szövegeiben, harsogó kurjantása-iban. És ez úgy épül elénk, hogy közben a régi otthoni táj su-gározza azt az erõt, amely ennek a kicsi családnak az egyen-súlyban tartásához szükséges. Értékeket hozott emlékezeté-ben, és ezeket az értékeket ide plántálta, a nagyváros kellõsközepébe.

Örüljünk, hogy nem veszett bele a városi forgatagba, ha-nem éppen hogy egy boldog, példázatos családot nyújt átmindnyájunknak, okulásul. Szövegeit ez élteti. Ha olvassuk,örüljünk vele együtt, hogy ez a csoda-család megvalósulhatottitt, a mi mai környezetünkben.

KabdebóLóránt professor emeritus

2014. június

EKOSZ–EMTE 31Könyvbemutató

!!!!!!

Félárbocra eresztett hitünk!!!a

napszínes

szuronyaiszíven szúrtak

elhagytak tengerek!!!

vagyunk mint szétrágott hajótestben a szúmegalázva feszengünk a vaksötétben

a valószerûtlen szubsztanciákbanrobbanunk s elsüllyedünk

Életem a valóság és álom határánvesztegel

életem a valóság és álom határán vesztegel:mint vesztett háborúból visszajött szerelvény –a valóságot megvívtam de elveszítettem az álomérts az álmot nem tudom megközelíteni a valóságért

életem a valóság és álom határán vesztegel:mint vesztett háborúban szétlõtt szerelvény –kifolyt véremtõl rozsdásodott minden kerekems rátekeredtek vívódásaim éveim

életem a valóság és álom határán vesztegel:mint vesztett háborúban ottmaradt szerelvény –nem hozhattam senkim, semmim! kit? mit várhatok?kinyílt szemem deszkával beverem hogy tovább higgyem

arcképem a falon és hogy nem vagyok idegenbena teremtõm talán megbocsát minden vétkemért:láthatatlan fény-üstjében újra összeolvasztrégi álmokkal és új megdöbbenésekkel

folyékony acéllal nõkkel sóvalhogy ne legyek jobb! se rosszabb!a rozsdamentes vasreménynél haegyáltalán van ilyen bennem

Budapest, 1988. április 30.

Márciusi számunk 39. oldalán dr. Toró Árpád nevéttévesen Toró Andrásnak írtuk. A szerzõ szíves elnézését kérjük.

Balázs Kovács Sándor – Gutai István:

Bánátból bánatba(A Sárköz és a temesközi Végvár rokoni kapcsolatai)

Egy regény alaprajzaA legenda szerint anyai nagyapám a családi perpatvarok

során gyakran emlegette (nem éppen hízelgõ szövegössze-függésben) nagyanyám temesvári felmenõit. Édesanyám ígybeszélte el a família egyik ágának eredetmondáját: „Fülöpnagypapáék ott eladták mindenüket. Mindent egyberaktak; mégegy gyufásskatulára való se maradt külön. Aztán költöztekPilisre, a Posta utcában vettek házat. Alig rakodtak el, a nagy-papa átment a szomszédba. Gondolom bemutatkozni, ismer-kedni. Esteledett. Ekkor két álarcos fegyveres jött a kert felõl.Beléptek a konyhába, egyikük a nagymama hasához nyomta apuskáját: Adja oda a pénzt, különben agyonlövi, meg azt is, akia hasában van. Oda kellett adni a pénzt. Odalett a vagyonuk.Mindenük elveszett. Újra kellett kezdeni mindent. A semmibõl.”

Az édesanyám által elmondott eseményt a TolnamegyeiKözlöny 1893. október 22-edikei száma is leírta: „Folyó hó13-án este 7 óra után Pilisen, Fülöp András házába két isme-retlen egyén állított be és az egyedül otthon lévõ Fülöpnétõlkövetelték, hogy adja elõ pénzöket, mit ez megtagadott, mire akét kellemetlen látogató össze-vissza verte és ezután a szekrényelé vonszolva, azt vele kinyittatták, melynek kisebb fiókjában1251 frt. készpénzt és több értékpapírt elvittek.”

Összevetettem a hírlapi tudósítást nagyanyám anyakönyvidátumával, a bûncselekmény születése elõtt két héttel tör-tént. „A rablás után a nagymama letérdelt az Isten szabad egealatt az udvaron – folytatódott édesanyám balladás története– összetette a két kezét és átkot mondott: Az Úristen fossza mega szemük világától azokat, akik ezt tették. Hivatalosan nemtalálták meg a tetteseket, de nemsokára megvakult az egyik kert-szomszéd.”

1996 októberében, amikor az elnökválasztási kampány zaj-lott Romániában, paksi fiatalokat kísértem a temesvári Bar-tók Líceum tudományos diákkonferenciájára. Az eseményután vendéglátónk, Tácsi Erika tanárnõ meghívott bennün-ket Frunda György kampánygyûlésére, amit az egykori Líramoziban tartott az RMDSZ. Ott találkoztam Tõkés Lászlóutódával, Bányai Ferenc esperes úrral is, akinek megemlítet-tem családunk (tudtommal már csak pislákoló) temesvárikapcsolatát. „Végvár az, nem Temesvár” igazított helyre.

KirajzásAmikor felhívtam a végvári önkormányzati hivatalt, Kor-

sós Tamás alpolgármester vette föl a telefont. Miután el-mondtam neki szándékomat, elviccelõdtem vele, mondván:ezzel a névvel Decsen, Pilisen vagy Õcsényben is betölthetnéezt a posztot. Személyesen azonban nem találkoztunk, mertamikorra Balázs Kovács Sándorral, a szekszárdi WosinskyMór Megyei Múzeum munkatársával elõször megérkeztünkVégvárra, õ már Franciaországban élt.1 Balázs Kovács Sán-dort (jó negyven évvel ezelõtt) egyetemista korában tanára,Andorka Rudolf ösztökélte a sárközi anyakönyvek kutatá-sára. (Együttmûködésük nyomán a témából több közöstanulmányuk is napvilágot látott.) E kutatás közben talált ráBalázs Kovács Sándor a végvári nyomra.

A temesközi település emléke az õ rokonságának hagyo-mányában is élt; „Rebi ángyi” mesélt neki róla. (Ahogy a ké-sõbbiekben olvasható, a végvári születésû Tóth Rebeka asárpilisi Gergely Jánoshoz ment feleségül. Gergely János pe-dig Balázs Kovács Sándor nagyanyjának a testvére volt.)

2001 októberében jártunk elõször Végváron. Temesvárután tértünk le a Buziás felé vezetõ útról és nemsokára fel-lélegeztünk, amikor megpillantottuk a Tormac helységnév-táblát. Ez Végvár román neve. „Célba értünk!”. Lassan gurul-tunk a széles, fákkal övezett utcán. Az út mellett libák, puly-kák csipegették a gyöpöt. Elértünk a templomig, majd az út-keresztezõdés utáni piactéren (a sorba állított kõasztaloklegalábbis ezt sejtették) megláttunk egy férfit, aki autójábólszállt ki éppen. Akitõl útbaigazítást vártunk, Valkay Györgyakkori alpolgármester volt. Megismerte a magyar rendszámúautót, táviratom alapján ekkor számított érkezésünkre.Örömmel üdvözöltük egymást. Szállásunkra, szülei házáhozkísért bennünket. Aztán hivatali kötelességei elszólították,de gondoskodott rólunk. Elsõ végvári tartózkodásunk ótaérezzük törõdését.

Sándor délután már a parókia anyakönyveiben kereste azideköltözõ sárközi családok (a Korsós, Bencze, Kubránczki,Leány, Mókus Szabó, Takács, Bogár, Ifjú, Katona, Kiss, Már-ton, Lukácsi, Sallai, Szekeres, Szombati) nyomait. (Késõbb aTemes Megyei Levéltárban vele együtt már én is búvároltama születési, házassági és halálozási anyakönyveket. Amikormegpillantottam Fülöp András és Vas Lídia adatait, feluj-jongtam a fûtetlen kutatószobában: „Megvannak!”)

„Végvár helytörténeti krónikája úgy tudja, hogy az 1794-benelüldözött németek helyére érkezett magyarok Csanád,Csongrád és Békés vármegyébõl, Szentes, Makó és a Tisza kör-nyékérõl jöttek” – összegezte elsõ utunk tapasztalatait. – Nemszól azonban sem az irodalom, sem az emlékezet arról, hogytávolabbról, a Duna mellõl is érkeztek ide telepesek. Igaz nemaz elsõ, 1794. évi hullámmal, hanem pár esztendõvel késõbb.Tolna megyébõl a kisnemesek lakta Dunaszentgyörgyrõl (a tele-pülésrõl írt monográfia sem tud errõl az elköltözésrõl), aSárközbõl: Decsrõl, Õcsénybõl, Alsónyékrõl és Sárpilisrõl, illet-ve a mai Bács-Kiskun megyei, külsõ sárközi településrõl,Érsekcsanádról költözött ide több teljes háztartást alkotó csa-lád. A végvári református egyház anyakönyvei sem említik eze-ket a származási helyeket.”

Szentyai Györgyné (született Bujdosó Mária) szavaibólVégvár és Sárpilis másfajta kapcsolata is kirajzolódik. „Édes-apám kint volt négy évig Sárpilisen, meg Õcsényben 1942. pün-kösd szombatján ment el itthonról. Átúszta éjjel a vizet.

Átalvetõ

32 EKOSZ–EMTEKönyvbemutató

Tizenvalahányan mentek: K. Tóth Zsiga, K. Tóth Sándor bácsi,Szarvas Józsi bácsi, Viszáki Tóth Miska bátyám, PatakiLaci…meg a Rebi néninek a férje, Tóth András. Õ aztán oroszfogságba esett. Úgy tudjuk, tüdõgyulladásban halt meg. Rebi voltpárszor itthon, meglátogatta az anyósát. Gondolom, már õ ismeghalt. Károly bátyám is átment. Édesapám 1946. január 28-án jött haza, szintén szökve. Tavasszal visszaszökött, elhoztaazokat, akik még ottmaradtak.

Az én apám is be volt zárva hat évig, mert föllázadt a kommu-nizmus ellen. Három évig semmit se tudtunk róla. Él-e, hal-e?

Én nem voltam kint soha. Nem ismerek ott személyesen sen-kit. Valami Korsós Éva volt itt Végváron. Emlékszek: régi vise-letben, nagykendõvel átkötve. Ez körülbelül hatvannégybenlehetett, mert akkor édesapám már itthon volt. Nyolcvanhétben

halt meg. Volt itt a Németh Gyuri bácsi Gyuri fia is úgy tíz évePataki Sándor bácsihoz jöttek Decsrõl.

Nagyon szerettem volna legalább egyszer kimenni, hogy meg-lássam, hol volt édesapám négy-öt évig. Nem sikerült. Nem en-gedte meg a helyzetünk. Károly bátyám kétszer volt Végváron:ötvenkilencben és hatvanhétben. Aztán megszakadt vele a kap-csolat.”

A beszélgetés óta Manci néni is járt Sárpilisen, leánya csa-ládjával átköltözött az anyaországba és egy magyarországicsaládlátogatása során – a kapcsolatfelvétel telefonon mármegtörtént - személyesen is találkozott Sárpilisen élõ unoka-öccsével és annak családjával.3 Ebben a szerzõknek is vancsekély szerepe, sõt abban is, hogy Decs és Végvár testvértelepülési szerzõdést kötött egymással.

2014. június

EKOSZ–EMTE 33Könyvbemutató

Jegyzetek

1. Tamás egy idõben alpolgármester, táncoktató – és szervezõ,kultúrmindenes volt: távozása jelentõs érvágást jelentett a vég-váriak számára.” Pataki Sándor: Végvári biblia, IV. Hitel,2013./12. 76. p.

2. Pataki Sándor Végvári bibliájából értesülhettünk róla, hogyKorsós András 78 évesen megtért õseihez. Kiegyensúlyozott,megfontolt, mindenki által kedveltember volt; fiatal korában ahelyi focicsapat egyik erõssége. Uo.

3. Vö: Mi még nem jártunk ott. (Bujdosó István Sárpilis)

Móser Zoltán–Tamás Menyhért: Holtak vigaszaSerdült Benke Éva az Átalvetõ 2014. márciusi számá-

ban írta le (Évszázados veszedelmeink. Madéfalva 1764-2014) a madéfalvi véres vízkereszt elõzményeit és követ-kezményeit.

Móser Zoltán és Tamás Menyhért albuma a 250. évfor-dulóra jelent meg; 2014. január 5-én Madéfalván mutat-ták be. „Gyönyörû találkozása ez a könyv a kétféle… apogány folklórból és a Bibliából egyaránt táplálkozó ihle-tésnek” – írja Alföldy Jenõ a Kortárs áprilisi számában aHoltak vigaszáról.

A könyv képeibõl rendezett kiállítás az év elsõ kéthónapjában Csíkszeredában volt látható. „MóserZoltánban megvan minden tudás fölötti érzékenység,amely egy több évszázados fájdalom és szenvedés fotóravihetõ nyomaira képes rálelni akkor is, ha az egy facsonkfura alakzatába, vagy egy öregasszony törõdött, napszíttaés ráncos kezeibe rejtõzött” – mondta Lakatos Mihály akiállítás megnyitóján. (A megnyitó szövege a februáriSzékelyföldben olvasható; a lapszámot Móser Zoltánfotóival illusztrálták a folyóirat szerkesztõi.)

Tamás Menyhért négysorosa a ráncos kezet ábrázolófényképhez:

Szívem tája kendõ-sötét,szívem táját bú ette szét,segélj, kezem, nyugtatni õt,

nyugtatni a téboly elõtt!„Fákat szenvedni ritkán látunk még a természetben is

ilyen szívfacsaróan, - írja Alföldy Jenõ - mint ahogy Mósermegcsonkolt, száraz karjaikat segélykérõn az égre emelõfák szenvednek.”

Tamás Menyhért (Móser Zoltán fotóit látva, TamásiÁront idézve) mondja: minden fának külön arca van.Megszólaltatja az egykor szárnyas fát; és azt a famatuzsá-lemet is, amelyik látta a halálvölggyé tett Madéfalvát, ahol

„Lõtték, kaszabolták, az Oltba nyuvasztották a védtelenszékelyt. A hajnal veresét a vér veresével vegyítették.”

(Fát, faromot, ágakat 17, kezet - ha a befejezõ képenlátható, bal kezében keresztet tartó, jobbjával az égremutató angyalét is számítjuk – 11 fénykép ábrázol.)

„Tamás Menyhért itt megint – Alföldy Jenõ szerint – aszenvedésesztétika realistájának mutatkozik, bár aremény sugara is áttör a sötét egû történelmi emléken.”

Tenyérnyi fény, rög-ének ésát-átlengõ, tûnt jelenés,

szél érintsen, madár lepke,illatot bont az Úr kertje.

Pro Print Csíkszereda, 2014.

Egy kiállítás kincsei - A bécsi Kunstkammer világhírû gyûj-teménye vajon még mennyi eltulajdonított magyarországiértéket rejt? Évekig tartó felújítási munkálatok után, márci-us 1-jétõl újra látogatható a Habsburgok kincseskamrája, abécsi Kunstkammer. Húsz teremben kétezernél is több rend-kívüli arany- és ezüsttárgyat, mûkincset csodálhatnak meg azérdeklõdõk a Habsburgok évszázadokon át tartó gyûjtõszen-vedélyének köszönhetõen.

A nagy mûvészettörténeti esemény nem feledtetheti, hogyaz összesen mintegy nyolcezer darabból álló különleges gyûj-temény háromnegyede továbbra is rejtve marad a nagykö-zönség elõl, mint ahogyan az a tény is, hogy ennek a világvi-szonylatban is rangos kollekciónak egy részét a 16-17. szá-zadban ellopott páratlan magyar kincsek alkotják. A tárgyaktöbbségének beazonosítása - gondolom - mára lehetetlen,hiszen a Habsburgok évszázadok óta gondosan ügyeltek ar-ra, hogy az eredetet bizonyító megkülönböztetéseket eltün-tessék. A magyar régmúlt meghamisítása és európai hege-móniájuk biztosítása érdekében loptak, aztán fúrtak, farag-tak, kapartak. (Elég csak a Szent Koronán elvégzett barbármûveletekre - Szûz Mária képének felcserélése Dukász Mi-hályéval - vagy a Képes Krónika nekik nem tetszõ részeinekkikaparásaira gondolni.)

Évszázadokon keresztül áramlottak magyar mûkincsekBécsbe, máig nem alakult azonban magyar tudósokból, szak-értõkbõl álló vizsgálóbizottság a tanulmányozásukra, de1932 óta komoly kísérlet sem történt a Habsburg famíliaáltal eltulajdonított kulturális örökségünk visszaszerzésére.

„Egy szerencsétlen órában a Habsburgok becsempésztettek azországba. Nem hívattak, hanem a szó szoros értelmébenbecsempésztettek. És e pillanattól kezdve ránk zúdult az elnyo-más, a nyílt erõszak és alattomos ármányok összes eszközeivela szenvedések végtelen sora.” „.Sohasem volt uralkodóház avilágon, melynek a korlátlan uralmi vágy annyira vérében lettvolna, mint az osztrák-háznak. Náluk ez természet, családi jel-lemvonás, mely, mint a vastag ajk nemzedékrõl-nemzedékreörökbe szállt” - írta róluk Kossuth Lajos.

Hazánk már az Árpádok korában kincses ország hírébenállt, s amikor Habsburg Alberttel megjelent a család amagyar trónon, héjaként vetették rá magukat az aranyra és apáratlan mûkincsekre. Már megjelenésük is a magyar törté-nelem színpadán önmagáért beszélt: 1440. február 22-érevirradó éjszaka Albert özvegye, Luxemburgi Erzsébet király-né német komornájával, Kottanner Jánosnéval kilopatta avisegrádi fellegvárból a Szent Koronát. Évszázados uralmukés elnyomásuk tehát egy gigantikus lopással kezdõdött. Zsig-mond király javai - benne az Anjouktól örökölt kincsekkel -leánya, Erzsébet révén Habsburg Alberthez kerültek.

A Corvina könyvtár pusztulásaHunyadi Mátyás üres kincstárat vett át, de színültig meg-

töltve hagyta utódaira.A budai palota termeit freskók, faliszõnyegek, csodálatos

festmények borították, a mennyezet aranyozott volt, s drága-kövekkel kirakottak az ajtók és az ablakkeretek. Szobor-

remekek álltak a palota udvarán és a termekben, az ötvös-mûvészet tenger kincse alatt roskadoztak a polcok. Világhírûkönyvtárának, a Bibliotheca Corvinianának a kor humanistáicsodájára jártak. Mátyás minden fellelhetõ kincset, tudást -értékmentés céljából - összegyûjtött, a kereszténység jegyé-ben akarta a neoplatonikus filozófia felhasználásával a de-szakralizált európai elit kultúráját újraértelmezni. A budaikönyvtár fénykorában, 1490-ben kb. 3000 kötetnyi kódexbõl,kéziratból állt. Helye a 340 szobás királyi palotában a Duná-ra nézõ keleti oldalon az emeleten, a királyi kápolna mellet-ti boltíves helyiségben volt. A két bolthajtásos teremben akönyvek, kéziratok hárompolcos állványokon feküdtek,melyeket arannyal átszõtt piros bársonyfüggönyök védtek aportól és a fénytõl.

Mátyás halála után hatalmas mûve széthullott, Jagelló II.Ulászló és II. Lajos uralkodása idején külföldi humanistákszerezték meg és hordták el a könyvtár legértékesebb darab-jait. Német humanisták (Brasicanus, Celtes, Cuspinianus) - aHabsburgok megbízásából - lopták ki a kódexeket Bécsbe,pár évvel késõbb Faber János bécsi püspök már pénzt is haj-landó volt áldozni a további kötetekért.

A mohácsi csata után Szulejmán háromszor vonult be Bu-dára, 1526-ban, 1529-ben és 1541-ben. 1526. szeptember 3-ánlóháton érkezett, megtekintette Buda várát, s onnan szemlél-te a túlsó parton felgyújtott Pestet. A zsákmányolt kincsekethajókon, valamint 1400 tevével vitette Konstantinápolyba.Oláh Miklós kancellár tudósított a mérhetetlen pusztulásról.„1526. szeptember 8-án a törökök betörve a palotába leszaggat-ták az ezüstláncokat a könyvekrõl és elpusztították az értékesköteteket.” Azokra a Corvinákra, melyeket Szulejmán elvittKonstantinápolyba, enyészet várt. 350 év múlva AbdulHamid szultán ajándékaként került vissza 16 Corvina hazánk-ba. Ma Mátyás egykori világhírû könyvtárának 216 köteteismert, köztük 52 kötet van Magyarországon, 41 kerültBécsbe, a többi 43 külföldi város 47 könyvtárát gazdagítja.

A bécsi udvari gyûjtemény kezdetét III. Frigyestõl számít-ják, e gyûjtemény elsõ tápláló forrása Mátyás páratlan gaz-dagsága volt. Utóda, I. Miksa folytatta apja kincstáránakgyarapítását. A bécsi udvari könyvtárat 1495-ben alapították,máig emléktábla hirdeti, hogy a császár Corvin Mátyáskönyvtárának nagy részébõl hozta létre az intézményt. Miksaszenvedélyesen gyûjtött minden kincset, amely Mátyásé volt.Megszerezte kardját, pajzsát, ezek ma is láthatók Bécsben.

I. Miksa abban is zseniális volt, hogy háborúkkal és házas-sági szerzõdésekkel (16 gyermeke született három feleségtõlés számtalan ágyasától) kiterjesztette a Habsburg-befolyást:Németalföldre, Spanyolországra, Csehországra, Lengyel-országra, Itáliára és Magyarországra. Fiát, Ferdinándot éslányát, Máriát II. Ulászló magyar király gyermekeivel háza-sította össze. Ferdinánd felesége Jagelló Anna, Mária férjepedig II. Lajos magyar király lett.

Jagelló Anna, amikor a mohácsi veszedelemrõl értesült,ami kincset csak felpakolni tudott, hajókon Pozsonyba szál-líttatott. Ami Habsburg Máriához került, azt vitte magávalNémetalföldre. Ferdinánd 1527-ben vonult be Budára, és

Átalvetõ

34 EKOSZ–EMTEHistória

Nem csak a Seuso-kincsek várnak hazatérésre...

A Habsburgok is belõlünk gazdagodtak

módszeresen végezte az ország kifosztását. Összeíratta,aztán összeszedette a még megmaradt egyházi kincseket,ezek egy része a királyi magángyûjteménybe került, zömébõlpénzt veretett. (Fráter György meggyilkolása után az õ javaiAnna császárné gyûjteményébe vándoroltak.)

Ami mozdítható volt, elloptákFerdinánd, az udvari gyûjtemény megalapítója 1564-ben

bekövetkezett halálával három részre osztódott a kollekció,fiai: II. Miksa császár, Tiroli Ferdinánd fõherceg és StajerKároly fõherceg között. Bécsben, Innsbruckban, Ambras-ban, Gratzban létesültek önálló gyûjtemények, majd száza-dokkal késõbb ismét egy helyen, Bécsben egyesültek. TiroliFerdinánd volt az ambrasi gyûjtemény megalapítója, hozzákerült II. Lajos magyar király fegyverzete és a szigetvári hõs,Zrínyi Miklós sisakja is.

II. Miksa megszerezte Mátyás és Beatrix dombormûvesarcképét, de regnálása idején kerítettek sort ZsámbokyJános magyar polihisztor, orvos, történetíró felbecsülhetetle-nül értékes könyvtárának megkaparintására is.

Zsámboky 530 kódexet ajánlott megvételre 3000 dinárért,Blotius Hugó udvari könyvtáros pedig tájékoztatta a csá-szárt: „ha Zsámboky János kéziratai is abécsi könyvtárba kerülnek, a franciakirály könyvtárát felülmúlja, és a vatikáni-val lesz egyenlõ”. Zsámboky könyvtáráta vételár megfizetése nélkül szereztékmeg, fantasztikus numizmatikai gyûjte-ményét is ellopták.

Az ország mûkincsállományának kirab-lása tovább folytatódott az elmebeteg Hab-sburg Rudolf alatt is. Rudolf császár kab-balista volt, egy szenvedélyének hódolt,mindenbõl aranyat akart csinálni, alkimistacéljának megvalósítása érdekében pedig fanatiku-san gyûjtött mindent. Ügynököket bérelt, akik feltérképez-ték a régi nemesi családok mûkincseit, rendszeresek lettek avagyonelkobzások. Konkrét mûtárgyakra is vadászott, ZrínyiMiklóstól egy pajzsot, Báthory István örököseitõl SzentLászló koronáját kaparintotta meg. Vágyakozott a váradikirályszobrok után is (ezek több méteresek voltak, ésarannyal borítottak), azonban ezek a török pusztításánakestek áldozatul. Bocskai István híres koronáját, melyet atörök szultán nyújtott át neki Rákos mezején 1605-ben, feje-delmi jelvények kíséretében körmönfont ravaszsággal sze-rezte meg az udvar. 1606-ban, mikor Bocskai meghalt, nagyriadalom támadt Bécsben. Bocskai ugyanis végakaratábankikötötte, hogy koronája az ország tárházában õriztessék,külföldre ne kerüljön. Thurzó György rávette Bocskai örö-köseit, a homonnai Drugeth-családot, szolgáltassák ki e kin-cset a nádornak, így került az is a bécsi kincstárba.

A Thököly-Rákóczi-kor meghatványozta a Habsburgokzsákmányszerzését. Minden politikai per hátterében ott lap-pangott a kapzsiság, mely Magyarországot csakugyan kol-dussá akarta tenni. I. Lipót 1671-ben küldte vérpadra a 17.század legnagyobb magyar mûgyûjtõjét, a sárvári grófNádasdy Ferencet. Nyolc kötetre terjedt elkobzott mûkin-cseinek leltára. Például: egy drágakövekkel kirakott arany-szekér, melyet egy elefántcsontból faragott Bacchus ékesítetta kíséretével s díszítették még szentek ezüst szobrai, köztük

Szent István király három láb magas ezüstszobra. A fegyver-tár egyik dísze volt a sok között a Szigetvár ostrománálelesett Deli Vid ezüsttel díszített kardja s egy hétszáz rubin-nal ékesített pallos.

A Thökölyek likavai várát Heister császári tábornok fosz-totta ki. Ékszerek, ruhák, könyvtár, arany- és ezüstnemû,éremkincsek és drága perzsaszõnyegek, gobelinek és szöve-tek vesztek el a magyarság számára, felbecsülhetetlen érték-ben. Nyílt szekereken, esõben áztatva szállították a kincseketBécsbe. A költõ-hadvezér, gróf Zrínyi Miklós könyvtára,gyûjteménye is erre a sorsra jutott, s gróf Batthyány Ferencmûkincsei is. II. József az egyházi javak elárverezésével fosz-totta meg az országot õsi kincseinek maradékától. Klastromikönyvtárak java került az udvari könyvtárba.

A 18. század végére, ami mozdítható volt, ellopták, de amagyar föld még hatalmas kincseket rejtett. 1799. július 3-ána hajdani Torontál megyei Nagyszentmiklóson egy szerb pa-rasztgazda az udvarán árokásás közben aranykincset talált.Szeptember 18-án Neumann abbé, a császári-királyi Régi-ségtár igazgatója kérte, hogy a császár intézkedjék, mert aBánátban páratlan aranylelet került elõ, s ennek megszerzé-sére a Régiségtárnak mindenki elõtt joga van. E kérés követ-

keztében szeptember végén a kincs márBécsben volt. Ezt a világon egyedülállómagyar aranykincset - 23 aranyedényrõlvan szó, 9924,98 gramm színarany súllyal -a bécsi Kunsthistorisches Museum õrzi. A

nagyszentmiklósi lelet 23 gyönyörû arany-edényébõl tizenkettõn rovásírásos felirattalálható, melyet a kutatók máig nem fejtet-tek meg, csak annyit sikerült megállapítani,hogy azok leginkább a székely rovások jelei-hez hasonlítanak. A lelet keletkezésénekkorát az 5-7. századra teszik, ebbõl a ténybõl,

valamint az ötvöstechnika és az ábrázolási stílusbólkikövetkeztetve állapította meg 1878-ban Pulszky Ferenc,hogy ez esetben Attila kincsérõl lehet beszélni.

Mirõl mesélnének kincseink?A Monarchia felbomlása után a közös birodalmi vagyont,

így a Habsburgok császári és királyi gyûjteményeit, kincstá-rát is jogszerûen fel kellett volna osztani. 1919 februárjábana békekonferencián a csehek, az olaszok és az ukránok be isjelentették igényüket. 1920 után a magyar kormány is kísér-letet tett elkobzott kulturális örökségünk visszaszerzésére,de a tárgyalások éveken át nem vezettek eredményre, így avitás kérdésben végül nemzetközi döntõbíróság hozott hatá-rozatot. Az 1932-es velencei egyezménnyel a Bécsbe kerültmagyar mûkincseknek töredéke került csak haza, így Anony-mus Gestája, a Képes Krónika, a Corvinák.

A magyar múlt hiteles tanulmányozásához a 21. századbanmár elengedhetetlen lenne, hogy visszakapjuk jogos nemzetiörökségünket. A középkori oklevelek, kódexek, valamintolyan régészeti leletek, mint a nagyszentmiklósi kincs beha-tó tanulmányozása alapjaiban rengetné meg a hivatalos tör-ténetírás bevett dogmáit, mind a magyar, mind az egyetemestörténelem vonatkozásában. Gyakorlatilag át kelleni írni atörténelmet.

Dr. Bohus Géza egyetemi docens, Miskolci Egyetem

2014. június

EKOSZ–EMTE 35História

Saliera (sótartó)

Amikor 1914. június 28-án az agg Ferenc József, Ausztriacsászára és Magyarország apostoli királya hírül vette, hogyunokaöccsét, Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségétlepuffantotta a fanatikus szerb diák, meghökkentõ dolgotmondott: „ A Mindenhatót nem szabad kihívni magunk ellen!A magasabb hatalom helyreállította azt a rendet, amelyet én saj-nos, nem tudtam.” Õfelsége már a merénylet elõtt is panasz-kodott: „ Fáradt vagyok, leköszönnék örömmel, ha volna egyfiam, akiben megbízom - de ennek a közveszélyes õrültnek akedvéért soha.”

Mi köze Ferenc Ferdinánd fõhercegnek, a Magyar SzentKorona várományosának Trianonhoz? A választ egy kisebbtörténelmi séta adhatja meg. A magyar és osztrák trónörök-lési rendet szigorú szabályok rögzítették. Miután FerencJózsef és Erzsébet királyné (Sissy) egyetlen fia, Rudolf trón-örökös öngyilkos lett (a szeretõjével együtt), az uralkodóédes öccse, Károly Lajos lépett a helyébe. Ám az édesöccs ishamarosan elhalálozni méltóztatott, így annak fia, az 1863-ban született Ferenc Ferdinánd lett a trón(ok) örököse.Kortársai egybehangzó véleménye szerint nehezen elviselhe-tõ, konok, gyakorta megdöbbentõ, sértegetõ lény volt. Õ isnehezen viselt el bárkit, Ferenc Józsefet sem kivéve, akit bi-zalmas társaságban egyszerûen csak „vén trottynak” nevezett.Jómaga így foglalta össze a Habsburg-ház állapotát: „…a miköreinkben hússzorosan is rokona egymásnak minden leendõférj és feleség. Nem csoda, hogy a gyerekek fele idióta vagyepilepsziás.”

A trónörökös, akaratlanul ugyan, de tökéletes önarcképetalkotott. Csak az epilepszia helyébe illesszünk paranoiát (be-teges gyanakvás, üldözési mánia), fóbiát ( kóros, túlzott iszo-nyodás, agresszív gyûlölet), bûnbakkeresést, és minden össze-áll. Ferenc Ferdinánd legfelségesebb figyelmével, tehát para-noiájával, fóbiájával és egyre fokozódó gyûlöletével mindenekfölött minket, magyarokat kegyeskedett kitüntetni! Nemsemmi. (A magyarságot tartotta a sátán Duna-völgyi rein-karnációjának - írja Szász Zoltán történész.) Íme, egy csokor-ra való bölcselme, az illatosabb példányokból: „Magyarországiprogramom egyetlen pontból áll: Haynau!” Másik: „Mindenmagyar, akár miniszter, akár bíboros, polgár, paraszt, zsellér vagyháziszolga - mind forradalmár, mind csõcselék!” Hirtelen eszé-be jutott, hogy õ buzgó katolikus és rögvest helyesbített: „Abíboros nem csõcselék, de azért republikánus az is.”

Tisza Istvánt, aki kõkeményen és okosan védelmezte mindaz 1867-es kiegyezést, mind a magyar érdekeket, „szabadal-mazott felségárulónak, megátalkodott Kossuth-kutyának”minõsítette. Miron Cristea, az erdélyi román ortodox egyházérseke (aki titokban részt vett a fõherceg magyarellenes ter-vezgetéseiben) írja emlékírataiban, hogy a trónörökösmennyire szerette a szép, egészséges, hegyilakó román népet,gyönyörû táncaikat és csodálatos nyelvüket, melyek nemolyan undorítóak, mint az a „barbár csárdás” (érdekes, mégHitler is csodálta a magyar csárdást!), és a magyar nyelvben„sok a tata-tete, szinte rettenetes.” Amikor 1909-ben a románkirály meghívására Sinaiara látogatott, magyargyûlöleténekhíre már elõtte járt. S a dörzsölt, hétpróbás román politika-

csinálók egy „teljesen spontán” tüntetést szerveztek, ahol aztordítozták: Traiasca imparatul romanilor! Jos cu Ungaria!(Éljen a románok császára! Le Magyarországgal!) Ha valakiazt képzeli, hogy Magyarország jövendõ királya és legfénye-sebb védelmezõje fölháborodottan tiltakozott, nagyon téved!Hálakönnyeivel küszködve köszönte meg a „szívbõl jövõ,nem várt” ünneplést. Ekkorra már ugyanis összekotyvasztot-ták azt az istenkísértõen vakmerõ és aljas tervet, miszerintFerenc Ferdinánd trónra lépése után azonnal megszüntetikaz önálló Magyarországot, hazánkat különálló tartomá-nyokra szabdalják a nyelvi-nemzetiségi határok mentén, és azegész birodalmat majd csakis Bécsbõl irányítják. Romániapedig csatlakozik a Habsburg-birodalomhoz, így végre egye-sülhet a magyarországi románokkal. Vagyis nem Erdélyt csa-tolják Romániához, hanem fordítva. Hiába, ha nem megy ahegy Mohamedhez, akkor… a románok királya jön a „ro-mánok császárához”, Ferenc Ferdinándhoz! Így kerekedettvolna ki a Nagy-Ausztriai Birodalom, vagy rövidebben Nagy-Ausztria. Ezt egyedül Magyarország és Tisza István tudtamegakadályozni, éppen ezért a trónörökös a birodalom min-den nemzetét, nemzetiségét, érdekcsoportját alig titkoltanellenünk manipulálta, uszította. Félt és féltékeny volt a ma-gyarok erõsödése miatt. Rémálma volt, hogy az Osztrák-Ma-gyar Monarchia egyszer csak Magyar-Osztrák Monarchiávávedlik. „Pokolba a magyarok összes elõjogaival - mondta - hapedig ez a magyaroknak nem tetszik, akkor akad majd olyanradírgumi, amellyel eltüntetem õket a térképrõl.”

És 1914 júliusában a magyar bakák büszkén masíroztak aháború poklába, a „magyar” trónörökös legyilkolását meg-bosszulandó! Az 1848-as szabadságharc vérpezsdítõ Klapka-indulójának ütemére is, ámbár kicsinyég „aktualizált” szöveg-módosítással. Édes hazánkért helyett immár

„Ferenc Ferdinándért(!) hõsi vérünkOntjuk, hullatjuk míg élünk. Elõre!”(Kész perverzió. Az ördög mindig a részletekben bújik el.

Ebben a megrontásban pl. ki a bûnös?)A magyarok igaz barátja, az erdélyi román Gelu Pateanu

mondotta egyszer: „Nem tudok még egy olyan néprõl a világon,amelyik annyira nem szereti saját magát, mint a magyar.”

Ez is Trianon.Szabó István

Átalvetõ

36 EKOSZ–EMTEHistória

Õfensége, Magyarország sírásója

Bizonyított a románhadsereg vétkessége A katonai ügyészség egy közelmúltban lezárt vizsgálata het-

ven év óta elsõ ízben igazolta a román hadsereg egyes alaku-latainak felelõsségét a romániai holokausztban – jelentette beAlexandru Florian, a bukaresti Elie Wiesel Nemzeti Holo-kausztkutató Intézet igazgatója.

A Iasi megyei Popricani területén az intézet 2010-ben kezd-te meg egy erdõben felfedezett közös sír feltárását, amelyben1941-ben kivégzett zsidók holttestei találhatóak. A közös sír-ban a 36 csontváz mellett a román hadsereg által használt,Medgyesen és Kudzsiron gyártott lövedékeket és töl-tényhüvelyeket is találtak. Az esetet a katonai ügyészség is ki-vizsgálta.

Az ügyet vádemelési javaslat nélkül zárták le, arra hivatkoz-va, hogy a felelõsöket már korábban elítélték, de a vádhatóságáltal kiállított dokumentum elsõ ízben ismeri el, hogy románkatonák nemzetiségük miatt öltek meg civil zsidókat Romá-niában – mutatott rá az intézményvezetõ.

Hozzátette: ez azért is nagyon fontos, mert Romániában mais elhangzanak olyan nyilvános kijelentések, amelyek tagadjákvagy bagatellizálják a romániai zsidók tragédiáját vagy a ro-mán hatóságok felelõsségét.

Az Evenimentul zilei lap a közös sír feltárása idején, 2010novemberében azt közölte: az áldozatok között gyerekek isvoltak, akárcsak az 1945-ben a Jászvásár melletti Stanca Roz-novanunál feltárt másik három közös sírban, ahol 38 gyermekholtteste került elõ a több mint 300 kivégzett zsidó földi ma-radványai között. A lap felidézte, hogy az 1941 nyarán végre-hajtott, csaknem 15 ezer áldozatot követelõ jászvásári zsidóel-lenes pogromért a román hadsereg hatodik vadászezredénektöbb tisztjét ítélték el népirtásért 1948-ban, akiknek feltehetõ-en a popricani-i vérengzéshez is közük volt.

Az állam a kétezres évek elején ismerte el elõször a Ion An-tonescu vezette kormány felelõsségét a több mint negyedmil-lió román állampolgárságú zsidó megölésében az 1941–1944-es idõszakban. A kormány kezdeményezésére 2005-ben meg-alakult az Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet,október kilencedike, a bukovinai deportálások kezdeténeknapja pedig 2004 óta a holokauszt romániai emléknapja.

2014. június

EKOSZ–EMTE 37História

Államférfiak a trianoni békeparancsról

Andrej Hlinka páter, a legnagyobb szlovák párt, a SzlovákNéppárt vezetõje 1925. június 4-én a következõket mond-ta: „Mindannyiunk lelkében lobogjon a magyar haza emléke,mert ezer esztendõs magyar uralom alatt nem szenvedtünkannyit, mint a cseh uralom hat éve alatt.”

Vladimir Iljics Lenin: „Rájuk erõszakolták a békét, de ez abéke uzsorás béke, gyilkosok és mészárosok békéje... hallatlanbéke, rabló béke...ez nem béke, ezek olyan feltételek, amelye-ket útonállók késsel a kezükben diktálnak a védtelen áldoza-toknak.”

André Tardieu, háromszoros francia miniszterelnök, a Lapaix címû könyvében: „Azért nem lehetett a magyaroktólelszakított Felvidéken népszavazást tartani, mert akkor nemjött volna létre Csehszlovákia a lakosság ellenszavazata követ-kez-tében.”

Tomás Garrigue Masaryk, Csehszlovákia elsõ elnöke: „Vá-lasztanunk kellett Csehszlovákia megteremtése vagy anépszavazás között.”

Lord Viscount Rothermere, a Daily Mail kiadója és fõszer-kesztõje, 1927. június 21-i számában megjelent (Magyaror-szág helye a nap alatt – Hungary’s Place in the Sun) címûcikkében a következõket írta: „Két fiam esett el a háború-ban. Nemes eszmékért áldozták az életüket és nem azért, hogye dicsõ nemzettel ilyen igazságtalanul elbánjanak. Addig nemlesz nyugalom Európában, amíg revízió alá nem veszik agalád és ostoba trianoni szerzõdést.”

Francesco Nitti, olasz miniszterelnök, 1924 szeptemberé-ben: „Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul,mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erõs em-berek lakják, akik nem nyugszanak bele hazájuk rombolásá-ba. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogysenki nem vállalja érte a felelõsséget. Mindenki úgy tesz, mint-ha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népekönrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula... aleggonoszabb módon visszaéltek a gyõzelemmel... Nincsenolyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számá-ra azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerí-tettek..”

Herbert Henry Asguit, aki 8 évig volt angol miniszterelnök,1925-ben: „Ez a béke nem államférfiak munkája, hanemsúlyos és végzetes tévedések eredménye.”

Artur Neville Chamberlain, angol miniszterelnök: „A tria-noni szerzõdés eredménye Európában nem béke, hanem az újháborútól való félelem.”

Stanley Baldwin, angol miniszterelnök: „Európa békéje atrianoni békeszerzõdés napján szûnt meg.”

Loyd George, angol miniszterelnök, 1929. október 7-énmondott beszédében: „Az egész dokumentáció, melyet szö-vetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak,csaló és hazug volt.”

Bethlen Gábor és Székely Mózes barátságáról(Az írás második, befejezõ része)Az Erdélyben maradt erdélyi magyar nemesek jelentõs része

azt szerette volna, ha Székely Mózes lehetne a fejedelem, mertcsak benne látták annak lehetõségét, hogy a magyar alkotmá-nyos berendezkedés hagyományainak megfelelõen saját veze-tõje legyen az országnak. Szamosközy szerint Bethlen Gábormég menekülése elõtt igyekezett megnyerni mindenkit SzékelyMózes pártjára, mert véleménye szerint most van itt a kedvezõalkalom az ország visszafoglalására: „A német hadsereg mindenereje az önkéntes rablók gyülevész seregében áll, mely ellen atanács elvégezte [elhatározta], hogy az országból kimenjenek.”11

(E levél egyesek szerint hasonló politikai manõver, mint ame-lyet Bethlen Gábor nem sokkal késõbb Bocskay Istvánnal kap-csolatosan is írt, az általa vezetett szabadságharc elõtt.) BethlenGáboron és az eddig említett menekülteken kívül egyre többerdélyi magyar követte Temesvárra Székely Mózest, mert egye-dül benne látták azt a reménysugarat, amely lehetõvé teheti azErdélyi Fejedelemség függetlenségét.

Székely Mózes 1602. augusztus 20-án Temesváron levelet írta nagyvezírnek. Tudósított a Basta csapataival vívott szeren-csétlen kimenetelû tövisi csatáról, majd megemlítette, hogy elkellett hagynia minden vagyonát és értékét. Levelében beszá-molt Erdély sanyarú helyzetérõl. Kérte Jemiscsi Hasszán nagy-vezírt, hogy azonnal küldjön sereget Temesvár mellé, hogy ele-gen legyenek a Habsburg-csapatok kiûzésére. Az erdélyi mene-kültek vezére megígérte a pasának, ha neki adják a vajdai cí-met, hû lesz a török szultánhoz. Egyes krónikások szerint Szé-kely Mózes levelét maga Bethlen Gábor vitte el a török nagy-vezírnek, más leírások szerint Székely Mózes Bethlen Gáborralközösen ment Székesfehérvárra. Ebbõl is látni lehet, milyennagyfokú bizalom volt a két ember között. Székely Mózesnekmár 1603 szeptemberében a török kiadta az atnámét, melynekalapján Erdély fejedelme lehetett, õ viszont meg akarta várni,hogy az erdélyiek megválasszák, mert a régi magyar jogszokás-ok alapján csak az kerülhetett az ország élére, akit az ország-gyûlés megválasztott, szemben Európa más államaival, ahol azuralkodót nem kellett megválasztani.

Székely Mózes, Bethlen Gábor és a függetlenségpárti erdélyimagyarok, miután a török Portától, Lengyelország vezetésétõl,a Krími Kánságtól és Moldva vajdájától, illetve az otthon ma-radt erdélyiektõl bátorítást nyertek, megindultak csapataikkalaz Erdélyi Fejedelemség felszabadítására: „a török császárderakasképpen Magyarországon a német ellen hadakozván vala afõvezér Jemiczki Hasszán pasa, kihez bemenvén Székely MojzesBethlen Gáborral, az ország állapotját és újólag német kézbe valóesését deplorálván, a vezérnek is szíve megesvén, tavasszal SzékelyMojzest hadakkal Erdélybe kisérteté, bizonyosszámú hadat advánmelléje, és március hónapban, mikoron még a fû ki sem jöttvolna, Székely Mózes kiindult Tömösvárról.”13

Székely Mózes csapatvezérei – Keresztesi Pál és Nagy Albert– székely és magyar fegyveresek élén, kiegészülve török és tatár

fegyveresekkel 1603 márciusában elindultak Karánsebes várá-nak elfoglalására. A lovas katonák mellett gyalogos csapatok isfelvonultak, sõt két nagy faltörõ ágyút is felvontattak a várostromához. A Karánsebes várába menekült magyar nemesektöbbsége egyetértett abban, hogy a várat Székely Mózes csapa-tai vegyék át a németektõl, mások azonban nem értettek egyeta vár átadásával. Keresztesi Pál újabb és nyomatékosabb figyel-meztetésére, hogy ha továbbra is ellenállnak, a városban még aházak is leéghetnek - mert a város házainak többsége zsindellyelvan födve -, a vár lakosai beengedték Székely Mózes csapatait.

Bethlen Gábor ezalatt 2000 fõnyi fegyverest számláló csapa-tával 1603 márciusában a Hunyad megyei Vaskapun keresztülbenyomult Erdélybe, Szászváros felé. Abban az idõben „Szász-város falak nélküli, szász jogú mezõváros a Maros folyásától nemmessze. Lakosai magyarok és vlahok, a kölcsönös összeházasodá-sok révén vegyest, míg a szász nemzetnek úgyszólván minden nyo-ma már rég kiveszett, a vidéket sújtó folytonos csapások következ-tében, vagy más okból.”14 A város királybírója ebben az idõben aNagybányáról, vagy régebbi nevén Asszonypatakáról származómagyar nemzetiségû Mihály deák volt, aki tizenkét tanácsossalegyütt irányította a várost. Szászvárosban ebben az idõben 400Habsburg-párti katona telelt, akik egész télen sanyargatták aváros magyar és román polgárságát. A martalóc zsoldosok pré-dálásai elõl a polgárok a templom-kastélyban húzták meg ma-gukat, ezalatt a zsoldosok annyira tönkretették a várost, hogymég a kerítések nyomai sem látszottak, ezeket is eltüzelték.Amint Bethlen Gábor, Nagy Albert és Gosztonyi Balázs csa-patvezérek vezetésével a felszabadító seregek megjelentek, azsoldosok ijedtükben a város templom-kastélyában szerettekvolna menedéket találni és könyörögtek a szászvárosiaknak,hogy engedjék be õket. A szászvárosi polgároknak azonban ki-sebb gondjuk is nagyobb volt ennél, így a martalócok két tûzközé kerültek. Tech Illés a császárpárti német zsoldosok vezérerohammal próbálta elfoglalni a szászvárosi templomerõdöt,sikertelenül. Tech Illés a templomerõd sáncában szekérváratrögtönzött, de Bethlen Gábor csapatai felmorzsolták ellenállá-sukat, és mindössze tizennégyen tudtak elmenekülni az éjszakafolyamán.15

Ez idõ alatt Székely Mózes is elindult csapatai élén Erdélybelsõ területei felé, és ugyancsak a Vaskapun át 1603. április15-én átlépte Erdély határát, ahol kiáltványt bocsátott ki a zsar-nokság igájában senyvedõ erdélyiek számára. A kiáltványt kö-vetõen az Erdélyben maradt függetlenségpárti magyarok el-kezdtek gyülekezni Székely Mózes táborába. A dél-erdélyi ka-tonai táborban a nagy számban megjelenõ erdélyi fõemberekés a függetlenségért harcolni is kész katonák 1603. április 15-26. közötti táborozáson, ahol országgyûlést tartottak, SzékelyMózest Erdély fejedelmének választották meg.

Eközben Bethlen Gábor csapatával elindult Szászvárosból azország fõvárosa, Gyulafehérvár felé, felszabadítani azt. GiorgioBasta Gyulafehérvár védelmét a brüsszeli származású SpinozaPéter zsoldos kapitányra bízta. Gyulafehérvár lakosai abban azidõben túlnyomórészt magyarok voltak. „A gyulafehérváriak,módfelett gyûlölték a németeket.”16 Spinoza kapitánynakviszont csak négy századnyi német zsoldos katonája volt, akik

Átalvetõ

38 EKOSZ–EMTEHistória

11. Várfalvi Nagy János: i. m., 656. old.12.,Papp Sándor: Székely Mózes erdélyi fejedelem hatalomra kerülésének diplomáciai tanulságai és egy nagyvezíri elõterjesztés keletke-

zése, in: www.aetas.hu/1999_4/99-4-8.htm - 87k.,13. Várfalvi Nagy János: i. m., 657, 711. old.; Hídvégi Mikó Ferenc, Klio III., 387-388. old.14. Szamosközy István: i. m., 284. old.15. Kõvári László: Erdély történelme, IV. kötet, Pesten Ráth Mór, Kolozsvártt Stein János bizománya. 1863., 139. old.,16. Szamosközy István: i. m., 293. old.

igyekeztek minden eszközzel megvédeni a birtokukban tartotterdélyi fõvárost. Bethlen Gábor csapatai 1603. április 27-énmegkezdték Gyulafehérvár ostromát. Közben megérkeztek aSzékely Mózes vezette csapatok is, így egyesült erõvel igyekez-tek felszabadítani a fõvárost. Az ostrom második napján Spino-za német katonái kirontottak a várból és felgyújtottak Gyulafe-hérvár alsóvárosnak nevezett részét, ahol magyarok éltek. Atûz egyre inkább elhatalmasodott és Gyulafehérvár alsóvárosaszinte porig égett. Felgyúlt a fejedelmi palota kapuja, majd sor-ra gyúltak ki a laktanyák is, sõt még a Szent István idejébenemelt impozáns székesegyház nagyobbik tornya is lángotfogott. Ezt követõen felgyúlt a székesegyház kisebbik tornya, ésa benne tárolt puskaportól levegõbe repült. Felgyúlt a felsõ-város a fejedelmi palotával együtt, a Szent György kapuig min-den leégett. Bethlen Gábor és csapata annyira megdöbbent alátványtól, hogy az ostromot nem tudta folytatni egy ideig.Ekkor semmisült meg a szépen szóló harangóra, a súlyosbronzharangok formátlan érccé olvadtak. A német zsoldosokpedig nem oltották a tüzet, hanem össze-vissza futkostak és fej-vesztve igyekeztek elbújni. A gyulafehérvári magyar városlakókfelháborodva a németek tettein, Kálmándi és Sartorius vezeté-sével megtámadták a várat, kinyitották a Mihály kaput, fellázít-va a környék lakóit és a közeli táborban lévõ rácokat. „A néme-tek ellen oly nagy gyûlölet lángolt a sok elszenvedett nyomorúságmiatt még az alja népben is, hogy mikor a felkelés híre köztudo-másúvá vált, még a leghitványabb szolgák is husángot, karót vagyegyéb paraszti fegyvert ragadtak, és szembeszálltak a katonaság-gal.”17 A német zsoldosok azonban, felocsúdva elsõ meglepeté-sükbõl, felvonták a felvonóhidat, a keletkezett réseket betöm-ték, ezzel egyelõre elmaradt Gyulafehérvár gyors bevétele.Szamosközy István, aki valószínûleg szemtanúja volt az esemé-nyeknek, részletesen beszámol Gyulafehérvár ostromáról,megpróbál az objektív történész szemével beszámolni arról,miként fordultak szembe a város lakói és a környék magyarjaiBasta zsoldosaival.

Székely Mózes, Bethlen Gábor és Bektás pasa vezetésével azostrom több napon keresztül folyt, Bethlen Gábor személyesentöbb napon keresztül ostromolta az erdélyi magyarok élénGyulafehérvár várának Mihály- és György kapuját, sõt egyikkatonája ki is tûzte a bástya falára az erdélyi magyarok zászló-ját, de a német zsoldosok sûrû puskatûzzel újra és újra vissza-verték a támadást. Székely Mózest is majdnem találat érteezekben a harcokban, ugyanis tábori köpenyét három puskago-lyó is átszakította, sõt hátaslovának szügye is megsérült.Székely Mózes, Bethlen Gábor és Bektás temesvári pasa a so-rozatos sikertelen ostrom hatására már azon tanakodtak, hogyideiglenesen feladják Gyulafehérvár ostromát és elõször atöbbi erdélyi várat foglalják el, majd csak azt követõen fordul-nak újból vissza a fõváros visszafoglalásához. Végül aztán, azöreg Borbély György tanácsára úgy döntöttek, hogy igyekeznekrábeszélni Spinoza várkapitányt a további, felesleges vérontáselkerülésére, adja fel a várat, és ebben az esetben szabadon el-vonulhatnak... A német zsoldosok tizenkét szekeret kaptak sa-ját vagyontárgyaik és sebesültjeik elszállítására, majd kibontottzászlókkal, dobpergés közepette, teljes hadifelszerelésbenkivonultak Gyulafehérvár várából. Ilyen körülmények közöttsikerült 1603. május 9-én az Erdélyi Fejedelemség fõvárosátfelszabadítani, mellyel egyidõben Székely Mózest megerõsítet-ték Erdély fejedelmi címében.

Bethlen Gábor maga mindig becsülte és nagyra tartotta Szé-

kely Mózest, hiszen mindketten ugyanazokért a célokért har-coltak, az önálló Erdélyi Fejedelemség megmaradásáért, miveltudatában voltak annak, hogy a magyar nemzet fennmaradásacsak úgy lehetséges, ha egy önálló állam keretén belül biztosí-tani lehet a magyarság több évszádos alkotmányos jogait. AHabsburg kormányzat, az elsõ évektõl kezdõdõen, amikoregyáltalán rá tudta tenni a kezét Magyarország valamely részé-re, azonnal nekifogott felszámolni a magyar rendi alkotmá-nyosságot, hatályon kívül helyezte a magyar törvényeket és szo-kásjogot, sõt igyekezett minden területen lecserélni a magyartisztségviselõket német és más, neki megbízható tisztviselõkre.Ezt a folyamatot látjuk I. Ferdinándtól kezdve egészen SzékelyMózes fejedelem trónra lépéséig, de még jóval késõbb is. Ismé-telten meg kell említenem, hogy II. Rudolf erdélyi biztosainak– Johann Molartnak és Nikolaus Burghausennek - az elsõ tény-kedései közé tartozott, hogy megtagadják az esküt az országtörvényeire, nem ismerték el az erdélyi országgyûlés törvényal-kotási jogát sem, az erdélyi magyarokat ki akarták hagyni azügyek intézésébõl.

Székely Mózes fejedelem 1603. május 9-i gyulafehérvári ün-nepélyes beiktatása után is folyt a harc a Habsburg-párti zsol-dosok ellen, Ilyen körülmények között sikerült június 9-én fel-szabadítani Kolozsvárt, majd ezt követõen Segesvár és Szebenkivételével Erdély jelentõsebb városait.

A Habsburg-udvar azonban nem nyugodott bele ilyenkönnyen Erdély elvesztésébe, hanem folyamatosan bíztatta apártján lévõ székelyeket, illetve Radu Serban havasalföldi vajdát,jelentõs pénzösszegeket ígérve azoknak. Radu Serban vajda, ha-bár elõzetesen már hûséget esküdött Székely Mózesnek, alat-tomban újból jelentõs seregeket indított Rácz György és Merzavezetésével Erdély megtámadására. Székely Mózes amint eztmegtudta, Makó Györgyöt és Imecs Mihályt a barcaságiRozsnyó felé indította székely hadak élén, akikhez még csat-lakozott Rhédey Ferenc magyar lovasokkal, illetve Kazi merza,Ali merza és Balad Zultán 3000 lovas és 500 gyalog tatárjával.Székely Mózes tapasztaltabb katonái közül egyesek azt tanácsol-ták, hogy meg kellene várni a fejedelem nagyobb számú fegyve-reseit, de mások ezzel nem értettek egyet, fõleg a fiatal és harci-as Imecs Mihály tüzelte fegyveres összeütközésre az erdélyieket.Ilyen körülmények között került sor 1603. július 5-énKeresztényfalva és Rozsnyó között a csatára, ahol az erdélyiekvereséget szenvedtek, a csatatéren meghalt a tapasztalt MakóGyörgy hadvezér, a fiatal Imecs Mihály, és sok erdélyi magyar.

Székely Mózes csapataival Brassó felé vonult elõre és épp azapáczai erdõn haladt át 1603. július 6-án, amikor hírvivõi meg-hozták a szerencsétlen kimenetelû csatáról szóló híreket. A ve-reség mindenkit ledöbbentett, de magában a fejedelemben isaggodalmat okozott, ugyanis ekkor szenvedte elsõ vereségét azErdélyi Fejedelemség függetlenségi hadjáratában. SzékelyMózes azonban folytatta az elõnyomulást az idegen ellenségescsapatok felé. Apácáról a fejedelem serege Höltövényig vonultmég aznap, ahol letáborozott. Székely Mózes csapataival 1603.július 8-án már a Brassó melletti papírmalomnál ütött tábort,ahonnan követeket küldött a brassói szászokhoz, illetve Beth-len Gábor, Borbély György és Nagy Albert csapatvezérekhez.A brassói szászokkal viszonylag hamar sikerült megállapodnia,ugyanis azok Székely Mózest egyértelmûen elismerték Erdélyválasztott fejedelmének, sõt segítséget is nyújtottak a közösellenség elleni küzdelemben. A brassóiak 1603. július 13-ánjelentõs mennyiségû fegyvert és lõszert biztosítottak Székely

2014. június

EKOSZ–EMTE 39História

17. Szamosközy István: i. m., 299. old.18. Szamosközy István: i. m., 305. old.

Mózes csapatainak, sõt maguk is küldtek 200 saját fegyverest apapírmalom melletti táborba.

Bethlen Gábor ebben az idõben Dévánál táborozott jelentõslétszámú seregek élén. Ezekrõl az eseményekrõl Orbán Balázsaz alábbiakat jegyezte fel könyvében, a Barcaság ismertetésé-nél, külön címszó alatt: „Székely Mózes a régi papirmalomnál.Basta rémkorához térünk vissza, midõn a Mihály vajda és Bastaáltal kipusztított Erdély megmentésére e kor legnagyobb hõse: Szé-kely Mózes, mint kinevezett fejedelem ragadott fegyvert. Míg õErdély nyugati részét tisztitá az ellentõl, addig Basta szövetségese:a vad Ráduj-Szerbán vajda beütött a Barczaságra, s Rosnyónál azellene küldött Imecs és Makó vezérlete alatti székely csapatokatszétszórta.”19

Azt is látnunk kell azonban, hogy a brassóiak Székely Mózesfejedelemhez való hûsége is több ponton sántított. Épp OrbánBalázs az, aki alaposan tanulmányozva a témát, megállapította,hogy ha a brassóiak a tétovázás helyett szívvel-lélekkel SzékelyMózes pártjára álltak volna, akkor sokkal több katonát kellettvolna adjanak. Brassó városa és környéke ebben az idõben mármeghaladta a 80.000 fõt, ezért könnyûszerrel ki tudtak volnaállítani akár 10.000 katonát is, állítja Orbán Balázs. A brassóiszászokról azonban tudni kell azt, hogy többségük nem is akartkatonáskodni, mivel fõleg iparosok és kereskedõk voltak, s hamár mindenképen katonára volt szükség, szívesebben fogadtákfel a székelyeket, akiket fizetett katonaként saját maguk helyettállítottak ki. Abban persze minden bizonnyal igaza van OrbánBalázsnak, hogy Brassó városa is inkább „két tarisznyás” (mostúgy mondanánk, kétkulacsos) politikát folytatott.

Közben megérkezett Bethlen Gábor is mintegy 700 fõbõlálló, fõleg erdélyi magyar nemesekbõl álló csapatával, így Beth-len és Rhédey összesen több mint 1000 fõre rúgó válogatottfegyvereseivel bevonult a Brassó melletti katonai táborba, sõtmég ezt követõen is érkezhettek magyarok és székelyek, ugyan-is Szamosközy István 6–7000 magyar és székely fegyveresrõlbeszél könyvében. Székely Mózesnek ekkor megközelítõen9.500–10.000 harcosa volt. A brassóiaktól kapott ágyúival ésmás fegyvereivel Székely Mózes a tábort jól megerõsítette és azegész tábort szekérsánccal körbevetette.

Az Erdély Mohácsának nevezett, 1603. július 17-i csatábanBethlen Gábor is ott harcolt szorosan Székely Mózes mellett,de a szekérvárba zárt erdélyi hadsereg a sokszoros túlerõvelszemben nem tudott gyõzedelmeskedni. Azért is nevezik a tör-ténészek Erdély Mohácsának ezt a szomorú kimenetelû csatát,mert Székely Mózes mellett itt halt meg mintegy 4000 váloga-tott magyar és székely katona, az akkori erdélyi politikai elitszíne-java. A magyar nemzet szerencséjére Bethlen Gáborebbõl a csatából élve szabadult meg.

A végzetes csatavesztés után Bethlen Gábor is menekültNándorfehérvár (Belgrád) irányába 600 lovas katonájával, illet-ve olyan híres magyar és székely nemesek társaságában, mintCseszeliczki Boldizsár, Kamuthi Farkas, Rhédey Ferenc,Zalasdi Miklós, Makó Gergely, Kun István, Kun Gáspár, BéldiFerenc és Béldi Benedek, Daczó Pál, Nemes Balázs és mégsokan mások.

A rendek közül nagyon sokan már akkor a fiatal BethlenGábort akarták Erdély fejedelmévé választani, de Bethleninkább a nagyobb tekintéllyel bíró és idõsebb Bocskay Istvántjavasolta késõbb Erdély fejedelmének. Bocskay István fejede-

lem sikeres szabadságharca az Erdélyi Fejedelemséget megerõ-sítette, a Habsburgok kénytelenek voltak az államot elismerni.Bocskay tragikus halála után a rendek Rákóczi Zsigmondotválasztották meg fejedelemnek, de õ rövid idõ után lemondott.Az õ lemondása után Báthory Gábor lett a fejedelem, de 5 éviuralkodás után tragikus körörmények között elhunyt. A rendekígy választották meg a fiatal, rátermett Bethlen Gábort Erdélyfejedelmének 1613. október 21-én.

Az új fejedelem kiemelt figyelmet szentelt az árván maradtifj. Székely Mózesnek. Bethlen Gábor magához vette a fejedel-mi udvarba, a Gyulafehérvári Gimnáziumba adta, hogy felsõfo-kú tanulmányait itt végezze el, majd késõbb a fejedelmi udvar-ban az apródok között gondoskodott az árva gyermek nevelte-tésérõl. Amint kezdett felcseperedni az ifj. Székely Mózes alegbensõbb udvari szolgák sorai közé került, majd õ lett a fe-jedelem étekfogója, ami a legbizalmasabb beosztás volt abbanaz idõben. A felnõtté vált ifj. Székely Mózest Bethlen Gáborfejedelem Udvarhelyszék királybírájának nevezte ki, és azeddig meglévõ birtokai mellé újabb birtokokat adományozottneki... Az adományozási oklevél indoklásában az áll, hogyBethlen Gábor háláját akarja kifejezni az örökre kegyes éshálás emlékezettel tisztelt siménfalvi Tekintetes és NagyságosSzékely Mózesnek, aki századában hasonlíthatatlan hõs volt,ezen kívül kölcsönös barátság, szeretet, valamint tisztelet övez-te életében.20 Bethlen Gábor még egy másik oklevélben isjelentõs adományokkal halmozta el az ifj. Székely Mózest (...)Ifj. Székely Mózest ugyanis atyjának nyert javaiból kifosztották,ezért Bethlen Gábor, mivel nem akarta, hogy az árván felnõttifjút számûzöttnek és hontalannak tekintsék, aki iránt külön-ben a fejedelemhez anyai ágon való vérségi kötelékek is szána-kozásra indították, és attól a céltól vezérelve, hogy õt atyja eré-nyeinek s hõsi bátorságának követésére buzdítsa, neki adomá-nyozta ezeket a birtokokat.21

Bethlen Gábor fejedelem halála után Brandenburgi Katalinfejedelemasszony Gyulafehérváron 1630. február 24-én kelte-zett oklevelében újabb adományokkal gazdagította ifj. SzékelyMózest. Az adománylevél indoklása, kevés módosítással,hasonló, mint a Bethlen Gábor fejedelem életében kiadott ok-mányok, vagyis Székely Mózes egykori fejedelem vitézségénekés az erdélyi haza iránti elkötelezettségének állítanak ezúttal isemléket.

A magyar nemzet Habsburg Birodalom alatti 150 éves tetsz-halott éveiben a hatalom emberei minden megtettek azért,hogy a magyarság teljesen eltûnjön. Nem lehetett megemlékez-ni népünk õsi szabadságjogait, alkotmányos berendezkedésétvédõ harcainkról, nem lehetett méltatni az olyan lázadóknaktekintett erdélyi fejedelmeket, mint Székely Mózes, BocskayIstván, Bethlen Gábor és II. Rákóczi Ferenc. Az 1848-1849-esszabadságharc után aztán, ha lassan is, de végül elindult útjáraaz a generáció, amelyik kiegyenesedett gerinccel vállalta Szé-kely Mózes fejedelem küzdelmes életének bemutatását.

Székely Mózes és Bethlen Gábor barátságáról azért tartot-tam fontosnak elmélkedni, mert e két nagy magyar személyiségéletmûvét ilyen szempontból is érdemes alaposabban vizsgálni.Remélem, ilyen jellegû kutatásokat mások is végeznek majd. Ahamis és szándékosan ferdítõ írások helyett nemzetünk nagyja-it remélhetõen megfelelõ alázattal és tisztelettel fogják említe-ni a könyvekben. Szekeres-Lukács Sándor

Átalvetõ

40 EKOSZ–EMTEHistória

19. Orbán Balázs: Orbán Balázs: Székelyföld leírása, IV. kötet, Pest, 1870., 335. old.20. Jakab Elek, Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb idõktõl 1849-ig, Pallas-Akadémia kiadó,

Csíkszereda, 1994,, 341-342. old.; Székely Oklevéltár IV. kötet, 234-236. old.21. Jakab, Szádeczky: i. m.341-343. old.; Székely Oklevéltár IV. k. 204-208. old.

1896 egyik tavaszi hajnalán néhány brassói és pesti polgárkapaszkodott felfele a huszonhat szerpentines úton a Cenk-tetõre, köztük a történetíró, költõ politikus, akadémikus, aMTA Történelemtudományi Bizottságának elnöke, ThalyKálmán. Most éppen nem a Rákócziszabadságharc költészetét kutatta,hanem mint a debreceni FüggetlenségiPárt országgyûlési képviselõje fontosdologban járt, végrehajtandó az ország-gyûlés határozatát. Éppen az õ javasla-tára fogadták el 1896. április 21-én aVIII. törvénycikket, mely szerint azezeréves honfoglalást országszerteméltó módon megünneplik. A javaslatlényege az volt, hogy az ország hét pont-ján állítanak emlékmûveket a honfogla-lás ezeréves évfordulójára. Mindjártbizottságot is alakítottak, melynek el-nöke Thaly Kálmán lett, megbízójaVekerle Sándor kormánya. A cél az,hogy álljanak ezek az emlékoszlopok atörténelmi Magyarország négy égtájfelõli kapuiban, „emlékeztetni az utast, ahon lakóit és az innen elszakadni akarónemzetiségeket, hogy ez a föld magyarállamterület ezer év óta, és azt akarjuk,hogy tovább is, mint vasoszlop álljon amagyar állam a második ezer évben is.”Bármilyen irányból érkezik az utazó, emlékjelet lásson, hogymagyar földre érkezik. Ki sejtette még akkor, hogy nem isegészen két évtized múlva nem utazók, hanem megszállócsapatok érkeznek, új hatalom katonái özönlik el az orszá-got, új határokat húznak a maradék körül, és gondjuk lesz rá,hogy a régi határt jelzõ emlékeknek még írmagjuk se marad-jon. A négy égtáj felõl álló történelmi kapuk helyétDévénynél, Munkácson, Brassóban és Zimonyban jelöltékki, a három másik emlékmû helyét pedig az akkori országjelentõs belsõ helyszínein: Ópusztaszeren, Pannonhalmán ésa Nyitra feletti Zobor-hegyen képzelték el. Mindenik emlék-mûre felkerül Magyarország címere és a két évszám: 896-1896. Az alapkõletételt mindenhol ünnepség kíséri majd.1896-ra csak a dévényi, zimonyi és brassói emlékmû készültel teljesen.

Thaly Kálmán azon a hûvös április végi hajnalon, a Cenktetején találta meg az egyik megfelelõ helyet: „Ide építsük,erre a kemény sziklára, amelyen az egykori vasoroszlán állott tízévig, ez, ha az Isten is úgy akarja, itt fog állani ezer esztendeig!

Mint az ország, amelyet jelképez.” (A vasoroszlánt 1851-benállították fel császári akaratból. A Habsburg Birodalom gyõ-zelmét hirdetõ hatalmas bronz oroszlánt azonban 1862-benmennykõcsapás pusztította el, valósággal megolvasztva agyõzelmi jelképet. A vasoroszlán talapzatán a következõ fel-irat állott: „Austria cum Russia unita, Rebellio devicta!”,azaz: Az Oroszországgal egyesült Ausztria a lázadást lever-te.) Ám hiába volt az isteni akarat, a történelem máskéntrendelkezett az ezeréves hon emlékére állított jelképekkel.

Brassóban Thaly úgy látta, hogy a legszebb helyet találtameg, mind a hét közül a legszebbet, és bár tudta, hogy ez vi-haroknak nagyon kitett helyszín, de nem tágított. (A történe-lem viharaira nem is gondolt) „…E pontról nem csak a Bu-csesd, Király-kõ, Csukás, Nemere havasait, hanem még a távo-li csíki Hargitát, s a Radnai-havasokat is meglátni. (Thaly Kál-mán jobban ismerte a kuruckori költészetet, mint Erdélyföldrajzi viszonyait, a Radnai-havasokat nem látni e helyrõl.)

Brassó fõterére és utczáira valósággalbenéz ez az emlék.” Vagyis az oda kép-zelt Árpád, azaz egy Árpád-kori harcos.Ugyanis a mûvészi elképzelés az volt,hogy az emlékoszlopokra többnyireturulmadarakat, Hungária isten-asszonyt, Árpád vezért állítsanak. (Aturul a magyar eredetmondák mi-tologikus madara, a magyarok õsipogány hitvilágának emléke, a monda-világ tõle eredezteti az Árpád-házat,Turul nemzetségébõl. Az önálló magyarnemzeti identitás és a nemzeti összetar-tozás jelképe. Azonosítható a kerecsen-sólyommal, illetve az altáji havasisólyommal. A turul szó valószínû törökeredetû, togrul, turgul vadászsólymotjelent. Tegyük itt hozzá, hogy Európalegnagyobb madárszobra Tatabányán, aKõ-hegyen található, Kézai Simon kró-nikája szerint Árpád itt gyõzte le

Szvatopluk szláv fejedelem seregét. Ezt aszobrot, Donáth Gyula alkotását 1907-ben emelték, a madár szárnyainak fesztá-

volsága 15 méter. Erdélyben a millenniumot követõ évtize-dekben háromszáz turulmadaras emlékoszlop volt.) Azemlékmûvek tervezõje Bencsik Gyula, menet közben a ter-vek többnyire módosultak, az emlékmûvek kivitelezése mára törvény elfogadása elõtt megkezdõdött, és különbözõ idõ-pontokban fejezõdött be. A hetes szám sem volt véletlen,beleillett a koncepcióba: a honfoglaló vezérek számánakmegfelelõen hét emlékmû állítandó.

Thaly azonban nem számolt a brassói városháza testületé-nek szász tagjaival, akik a Cenk-tetõ zöld területeit nemakarták átengedni az emlékmû számára. A költõ Thaly lel-kesült beszéde, a honszeretet emlegetése megtette a hatást:„Ti szász urak, ti szász testvérek! Íme, annyi idõ óta, hétszázesztendõ óta laktok közöttünk, vajon elnyomtuk-e mi magyarokvirágzó kultúrátokat, iskoláitokat, nyelveteket? Elkoboztuk-enemzeti vagy egyházi vagyonotokat? Sõt, megosztoztunk min-den jóban és minden viszontagságban! Vajon miféle más nem-zet védõ szárnyai alatt lennétek még ily virágzón hétszáz évmúlva?”

2014. június

EKOSZ–EMTE 41Veszendõ értékeink

Szobrok a múló idõben

„Egy ezeréves Duna-táji nemzetet igazságtalanul, mohón, rö-vidlátóan feldaraboltak, s az elszakított részek és az anyaországezt a kegyetlen mûtétet soha nem heverte ki. Nincs nemzet,amely föladhatná a jogot, hogy tiltakozzon önmaga megcsonkí-tása, földarabolása ellen.” Márai Sándor Hallgatni akartamHelikon Kiadó 2013. Budapest

A Brassóban lerombolt Árpád fejedelem szobra újraalkotott mása

a háromszéki Torján

Miután fellelkesülve a szónok azt is megígérte, hogy címe-rüket felteszik az emlékoszlopra, a szász városi testület vál-lalta, hogy a város gondoztatni és erdõõreivel õriztetni fogjaaz emlékhelyet. (Mikor Thaly Kálmán 1898-ban visszaem-lékezéseit megírta az emlékoszlopok felállítási munkálatai-ról, még nem tudhatta, hogy már 1901-ben ismeretlen me-rénylõk rá fognak lõni a szoborra, aztán 1913 szeptemberé-ben bombát robbantanak mellette ismeretlen tettesek. Amegrongált talapzatból mázsás darabok szakadnak majd ki,s ezután, egy decemberi vihar alatt még tovább pusztul az olybüszke emlékmû. A robbantásra válaszként október 19-énezer hétfalusi csángó-magyar ünnepelt a helyszínen, meg-koszorúzva a megcsúfolt emlékmûvet. A rombolást betetõzia román betörés Erdélybe 1916-ban, mikor a betörõ hadse-reg katonái ágyúval is lõnek majd az oszlopra. Végül a mara-dékot is elhordatják a megszállók, ez az 1950-es években fogbekövetkezni, amikor a talapzat utolsó maradékát is elta-karítják. A szobor feje megmenekül majd a rombolásból, so-káig rejtegetik õrzõ kezek, majd 2002-tõl a brassói evangéli-kus egyház hivatalában megtekinthetik, akik még tudnakerrõl a szoborról. A szobor majd újjászületik Miholcsa Józsefszobrászmûvész jóvoltából, átköltözik Brassóból Három-székre, Torjára, az Apor család hajdani birtokán találnak he-lyet neki. A Torján felállított Árpád fejedelmet megörökítõegészalakos szobor köszöntésére Magyari Lajos, sepsiszent-györgyi költõ Árpád címû versét a szoborállító torjaiaknakajánlotta: „Itt állt hát Õ, mintha Kárpát-gerincen állna, /s márcsak titkon nézne vissza az óhazára. /Itt áll, s állunk véle mind-annyian,/kiknek e földön még fájó s méltó gondja van, /kiket,bár szántak néma pusztulásra,/naponta indulunk új honfogla-lásra, /kikben ha már nem moccanna a föld szerelme,/e földcsak dudvát, gyilkos epéket teremne…/Itt áll hát Õ, szívében azelhagyott hazával, /gyötrött, kergetett, szép honszerzõ hadával,/s elõtte az Ígéret földje, a térség,/amint élni, meglakni a fátu-mok kimérték, /az új haza, mi még sokszor el fog veszni, /devesztett hazában is /csak itt, itt lehet újra hont szerezni.”

A Cenken 1896. október 18-án felállított ezeréves emlékaz elsõ volt, mely a pusztulásnak áldozatul esett. Hiszenamikor elõször megrongálták, még messze voltak aMonarchia polgárai az elsõ világháborútól, annak következ-ményeitõl, Brassóban még nem szervezhette az új hatalomaz elsõ korszak emlékmûveinek tudatos pusztítását.

Ám még ne szaladjunk ennyire elõre az idõben, egyelõre1896-ban Brassóban vagyunk az ezredévi szobor, JankovicsGyula alkotásának ünnepi felavatásán. A mintegy 24 métermagas emlékmû arccal az alant húzódó román határ felénézett, tetején a három és fél méter magas szoborral. Abácstoroki homokkõbõl faragott harcos bal kezében címer-rel ellátott pajzsot, jobb kezében pedig keresztet és hegyévela földre támaszkodó szablyát tartott. Fején rostélyos sisak,öltözetét a kornak megfelelõen mintázta meg a mûvész. Azemlékoszlop felavatására 1896. október 18-án, vasárnap ke-rült sor. Reggel a belvárosi római katolikus templomban ün-nepélyes szentmisét tartottak, itt jelen voltak a történelmiegyházak képviselõi, városi képviselõk, brassói polgárok,fõrendiházi tagok, és megjelent az ünnepségen Háromszékmegye képviseletében hétszáz polgár is. Fenn, a Cenk-tetõnPerczel Dezsõ belügyminiszter mondott avató beszédet:„Hálát kell adnunk az isteni gondviselés azon ritka kegyéért,

mellyel a nemzetet egy hosszú évezreden át megtartotta.” A ma-gyar címert csak 1897 májusában kapták meg a Belügy-minisztériumból, és akkor helyezték el az emlékoszlop kele-ti oldalán. Miután 1902-ben, mindössze egy évvel a szobor-ra irányzott lövések után ismét valakik csákánnyal estekneki, a városi tanács az emlékmû megvédésére vaskerítésselzárta körül a helyet.

A Cenken, az ország keleti kapujában felállított emlékmû-nek mását Dévénynél, a nyugati kapuban állították fel a régimagyar határon, a Duna és Morva folyók egyesülésénél levõhegyen. Jankovics Gyula másik alkotása 21 méter magasoszlopon egy õrálló Árpád-kori vitézt ábrázolt. Az obeliszkaz 1809-ben a franciák által felrobbantott vár helyére került.Az alap épíménye 6 méter széles átmérõjû, nyolcszögû, gaz-dagon díszített korinthoszi oszlop, rajta a határt vigyázó Ár-pád-kori harcos, jobbjában leeresztett magyar kard, baljá-ban tartja a földre állított, Magyarország címerével díszítettpajzsot. Az emlékmû sugallja a békés, de országát mindigvédõ katonát, a „nyugati kapu”, Pozsony közelében.

1920-ban cseh legionáriusok rögtönzött állványról vasru-dakkal rombolták szét apró darabokra törve. Akkoribantöbb mint ötven felvidéki szobor jutott erre a sorsra. Milyenokból, kérdezhetné a ma embere. Talán kisebbségi érzésbõl,lehetne a válasz.

Az északi és déli határra szintén egyforma, turulmadarasoromdíszítésû emlékeket állítottak. Az ország északi határá-nál, Munkácson, a vár egyik sarkában, a Zrínyi Ilona bástyamellett állították fel a 25 méter magas emlékoszlopot, rajtaegy négy és fél méteres fesztávolságú szárnyú turulmadárral.A Beszkidek felõl repülõ turul jelképezte a honfoglalók ér-kezését a Vereckei-szorosból. Bezerédy Gyula alkotását1924-ben rombolták le a cseh katonák. Miután a katonák„munkájukat elvégezték”, a Kárpátaljára 1938-ban bevo-nuló magyar katonák a várban megtalálták a sérült turult,újra felállították, de jött 1945! A szobor a kaszárnyává alakí-tott várban várta a feltámadást. Ám 1945-ben az új hatalom,a szovjet beolvasztotta, azt beszélték akkoriban, hogy ötágúbronz csillagot öntöttek belõle. Szerencsére maradt róla hi-teles felvétel Erdélyi Mór, a kor híres fényképészének albu-mában, aki 1897-ben végigutazta a helyszíneket és megörö-kítette az utókor számára a hét millenniumi emlékmûvet.(Albuma: A magyar állam fennállását megörökítõ hét vidé-ki emlékmû.) Így a fénykép alapján, de méreteiben nagyobbturulszobrot az ungvári szobrászmûvész, Beleny Mihajlo új-raalkotta. A visszaállítást anyagilag támogatta a munkácsiszármazású Amerikában élõ Pákh család. (Pákh Imre 1950-ben Munkácson született, Leningrádban végzett egyetemet,majd elhagyta a Szovjetuniót, New-Yorkban végzett közgaz-dasági egyetemet, sikeres üzletember lett. Ma a Munkácsy-képek tulajdonosa, mûpártoló, mûgyûjtõ.) A munkácsi em-lékmû az egyetlen, amelyiknek a helyén magánkezdeménye-zésre 2008-ban az eredeti mûvet felidézõ új alkotást állítot-tak fel. Nem volt zavartalan a Kijevben újraöntött turulma-dár-szobor sorsa, mert ultranacionalista kijevi körök fasisz-ta jelképet láttak benne, revizionista szándékokat, és min-dent megpróbáltak, hogy a szobor visszaállítását megakadá-lyozzák. Magát az ukrán Beleny Mihajlot is megkörnyékez-ték, igyekeztek jobb belátásra bírni, meg is fenyegették. Aszobrászt azonban magának az emlékmûnek az elkészítése

Átalvetõ

42 EKOSZ–EMTEVeszendõ értékeink

inkább foglalkoztatta, mint a nacionalista indulatok, márújabb terve is volt, II: Rákóczi Ferenc lovas szobrának az el-készítése. „Vérzivataros huszadik század évtizedeiben az intole-ranciával párosuló hatalmi gõg elpusztította az emlékmû-vet…”- mondta az ünnepi szónok, Lengyel Zoltán, Munkácsmegbízott polgármestere a turulmadaras emlékmû felava-tásán. Ne felejtsük, hogy Budapesten egyes körök a XII. ke-rületben felállított turulos emlékmûvet ugyancsak fasisztajelképnek tekintették, és odáig mentek, hogy lebontásátkövetelték. A helyszínek, az idõk is változhatnak, a kicsinyesindulatok nem.

Az ország déli kapujában, Zimonynál felállított emlékmûtetején Attila, illetve Árpád kardját csõrében tartó turuljelezte, hogy a Száván inneni hazát az õ népe és leszármazot-tai birtokolják. Nem sokáig, tehetnénk hozzá, mert az ezer-éves mítoszokat a huszadik század szétfújja, a megszerzetthaza birtoklása is pillanatok alatt szûnik meg más hatalmakakaratából. Nem láthatták eleink, milyen sors vár szoborra,hazára hamarosan. A zimonyi emlék talán a legmonumentá-lisabb volt a maga 37 méteres magasságával. A négyszög ala-pon magasodó hármas torony közül a legmagasabb tetejénvörösrézbõl készült turulmadár állt, kiterjesztett szárnyaielérték a négy és fél méter fesztávolságot. Csõrében Hunyadikardját tartotta. A két kisebbik torony közti párkányon Hun-garia kõszobra állt, kétfelõl egy-egy kõoroszlánnal. A kõ-szobrok Róna József alkotásai, a turul Bezerédy Gyula mun-kája. Az építmény falát zománcozott tégla borította, rajtaszínes majolika címerpajzsokkal a pécsi Zsolnay gyárból. Ezta gyönyörû emléket a Hunyadi János hajdani várának romja-in emelték. E vár falai között halt meg Hunyadi János, 1456.augusztus 11-én a Duna jobb partján, átellenben a mai Belg-ráddal, a hajdani Nándorfehérvárral. 1924-ben pünkösdrevirradó éjszaka a szerb Srno-szervezet tagjai többszöri pró-bálkozás után felbérelt munkásokkal eltávolították a toronytetején levõ turulmadarat, és ledöntötték Hungária alakját.Ma a Belgrád külvárosának számító Zimonyban áll a Hon-foglalás emlékmû megcsonkítva, a Hunyadi mauzóleumánaknyilvánított tulajdonképpeni Hunyadi-torony kilátó, a gon-dozatlan, romos területen.

Az ötödik emlékmûvet a Nyitra folyó völgye fölé, a Zobor-hegy 587 méter magas csúcsára emelték. A talapzatáról felfelenyúló 22 méter magas gránitgúla oldalán egy-egy felröppenõturulmadárral, Kallós Ede plasztikáival. Az emlékmû létre-hozását a császár is támogatta, avatására emlékérmet is veret-tek. Az emlékmû a honfoglalás egyik utolsó csatájára emlé-keztette a szemlélõt, melynek során Huba, Szovárd és Ka-locsa csapatai legyõzték Zobor vitézt. Valamint ez volt SzentLászló halálának helye is. 1896. augusztus 30-án avatták felünnepélyes külsõségek között. A cseh legionáriusok 1921.február 9-én robbantották fel, a törmeléket legörgették ahegyrõl, ezekbõl ereklye-gyûjtögetõ turisták ma is találhatnakegy-egy darabot. A rombolás végrehajtói a négy vörösrézbõlkészült turulmadarat feltehetõen az anyagáért magukkal vit-ték. Ám a talapzatot meghagyták, késõbb 1932-ben rávéstéka pánszlávizmus eszméjét hirdetõ Ján Kollár egyik verséneknéhány sorát: „Az idõ mindent megváltoztat, / az idõt is, / gyõ-zelemre õ vezeti az igazságot,/ ami már tévelygõ korszak szán-déka volt, / a kor megfordítja.” (Csámpai Ottó átirata)

Anonymus krónikájában olvasható: „Árpád vezér meg ne-

mesei Szent Márton hegye tövében ütöttek tábort (…) majdmikor a hegyre felhágtak, Pannonia földjének szépségét látvaigen megörültek.” Ennek emlékére Pannonhalmán nem em-lékoszlopot, hanem a hajdan ott álló Kálvária templom he-lyén egy kápolnát építettek a millennium évfordulójára. Azalapkövet 1896 augusztusában rakták le, de csak 1897-benszentelték fel az épületet. A kápolnához hasonló zárt kupo-lacsarnok egy vörösrézbõl készült 3,2 méter átmérõjû SzentKorona másolatot tart. A hajdani kupola belsejét LotzKároly és tanítványai díszítették, a kápolna azonban máigbefejezetlen, üresek az oldalt levõ szoborfülkék. Az 1930-asévekben Aba-Novák Vilmos hozzáfogott egy nagyszabásúfreskó megfestéséhez, a lebontott kupola új tetõzetén elké-szült ugyan néhány festmény, de a mûvész halála miatt amunka befejezetlen maradt. A pannonhalmi emlékmû isBenczik Gyula tervei alapján készült, oromzatán a szimboli-kus szobrok Bezerédy Gyula alkotásai. Ma ez az épület aVilágörökség listáján van.

Ópusztaszer az egyetlen hely, ahol síkvidéken és nem ma-gaslaton emelték az emlékhelyet. Anonymus krónikájábanolvashatunk a vezér és a törzsfõk tanácskozásáról, a „szer”-rõl, ahol megbeszélték az ország dolgát. Itt, Ópusztaszeren,az Alföldön egy 20,5 méter építményt emeltek, hat oszloppalövezett kis csarnokot, melyre faragott kõbõl rakott gúla tete-jén Árpád fejedelem ülõszobrát állították fel, Kallós Edemunkáját. A fejedelem jobb kezét kardja markolatán nyug-tatja, kõoroszlánokkal körülvéve. Amikor 1997-ben felújítot-ták az emlékmûvet, Buzár Károly szobrász újrafaragta aszobrokat. Az eredeti Árpád szobor ma fedett helyen van, aFeszty-körképnek helyet adó körcsarnok bejáratánál áll.

Csak az ópusztaszeri és a pannonhalmi emlékmû maradtfenn mindmáig az eredetihez hasonló állapotban. 1896-tól aMonarchia széthullásáig szerte a hazában a honfoglalók di-csõségét hirdették az ezeréves évfordulóra emelt emlékjelek.Ám az idõ sodrában a monumentumok szinte nyomtalanuleltûntek. Mégis minden magyar számára érthetõ üzenetethordoztak, hordoznak ma is hiányukkal, mindnyájunk szá-mára érthetõ egységes jelképrendszert tükröznek: eredet-mondáink õsi szimbólumait, leggyakrabban a turulmadarat.A honfoglalást követõ nagy csatákat, Rákóczi harcait, az1848-as csaták helyszíneit, a világháborúban elesett hõsökemlékét is a turul õrzi. Ha mégis túlélték a rombolást, akkorrosszul tájékozódott, tudatlan emberek szavakkal alázzákmeg. Tudatlanságában mondhatta például így egy budapestiturista a madéfalvi emlékmû elõtt, hogy ez bizony egy fasisz-ta jelkép. Millenniumi emlékmûveink hajdan Ausztria, Szer-bia, Oroszország és Románia felé néztek, és a magyar államintegritását hirdették.

Ma Munkács Muncacevo (Ukrajna), Zimony Zimun(Szerbia), Dévény Devin (Szlovákia), Nyitra Nitra(Szlovákia), Brassó Brasov (Románia). 1920. június 4-én aszomszédos országok javára idegen urak területileg meg-csonkították Magyarországot, az ország korábbi területe 282ezer km-rõl 93 ezer km-re csökkent, lakossága a korábbi 18millióról 7, 6 millióra. Magyarok milliói kerültek kisebbségisorsba, színmagyar területek kerültek idegen államok tulaj-donába.

Serdült Benke Éva(Következõ lapszámukban folytatjuk)

2014. június

EKOSZ–EMTE 43Veszendõ értékeink

Elõször diákkorában járt a Madarasi-Hargitán. Egy rozogateherkocsin érkeztek a Hargita alján elterülõ faluba, s mivel anap már érkezésükkor sárgás-vörösen lebukott a Tizenhétfalu-si erdõrész mögött, társaival együtt nem mertek nekiindulni anagy útnak, így a vendégszeretõ székelyharisnyás gazdák szé-napadlásán töltötték az éjszakát.

Nyár volt, korán virradt. Amint a felkelõ nap arany sugarai-val elárasztotta a falu fölé magasodó fenyõerdõt, kísérõ taná-rukkal az élen nekiláttak a tizenkét kilométernyi erdei ösvé-nyen a Hargita megostromlásának.

Alig voltak tizenöt-tizenhat évesek, még alig „pelyhedzettlegénytoll” az állukon, így nem csoda, ha Gárdonyi Egri csilla-gok-jától ihletetten úgy képzelték, hátizsákjaikkal a hátukonigazi „ostromló katonák”

Mielõtt a Csihányos kútjához vezetõ ösvényhez érkeztek vol-

na, elõször a faluhoz közel lévõ Fingató borvízforrásnál tele-töltötték kulacsaikat a kotlóstojás-ízû ásványvízzel, s meg semálltak a Csihányos kútjáig. Ott tartották elsõ pihenõjüket.

Egyikük elõvette éles zsebkését, s a kút közelében lévõ fiatalfenyõ törzsébe mélyen belevéste nevének kezdõbetûit. A fenyõvele egyidõs lehetett, kérge még rozsdás-barna színû, simavolt.

* * * Több mint fél évszázad telt el. A siheder, aki a fiatal fát meg-

sértette, már életének harmadik harmadában baktat, de egész-séges, kitûnõen érzi magát. Ehhez az is hozzájárult, hogy életesorán mindvégig rendszeres természetjáró túrákon vett részt,de „azon az úton” azóta sem járt. Ezért határozta el, hogy,akár erõpróbaként, most gyalogosan, ugyanazon az ösvényenismét „megostromolja” az 1801 m magasan lévõ csúcsot. Bárfelesége meg gyermekei ellenezték, elõvette megfakult háti-zsákját, belepakolta a legszükségesebbeket, ahonnan nemmaradhatott ki a régen megszokott füstölt szalonna meg avörös hagyma sem, pedig felesége mindenképpen szendvicse-ket akart ráerõszakolni, mondván, ma ez a módi.

Nyár dereka volt, mint forró kemence ontotta melegét a jú-nius végi tûzõ nap. Az égen sehol egy felhõfoszlány, hogy bárpár percig eltakarhatná a napot. Nagyot szippantott a friss le-vegõbõl, amikor a zsúfolásig megtelt autóbuszról lekászáló-dott. Aztán nekiindult a diákkorából emlékeibe vésõdött ös-vénynek. Elõször a Fingatónál megtöltötte mûanyag palackját,

aztán neki a Csihányosnak. Alig várta, hogy az évszázados, mo-hos törzsû, gyantaillatú fenyõk közé érkezzen. Némileg meg-gyengült látása firtatóan tekintget a tájra, keresi a zsenge korá-ból ismert fenyõrengeteget, de hiába. Elõször azt gondolta,nem jó helyen jár, mert a Csihányoshoz vezetõ ösvény fölé né-hol földig hajló gallyak között lehajolva kellett annak idejénmenniük. Ment hát felfelé, egyre bizonytalanabbul, mígnemegyszerre csak felbukkant elõtte a kút, a Csihányos kútja. Nemhitt a szemének. Körös-körül tar minden. Csak egyetlen mo-haszakállas, megtépázott vén fenyõ áll a kút közelében. Kö-zelebb lépve hozzá felismeri a vén fenyõ immár cserepes ol-dalán a vastagon beforrt hegedésben az õ diákkori monog-ramját. Most, öregen, elszégyelli magát, eszébe jut BenedekElek Ne bántsd a fát címû verse. Félhangosan mormolva bocsá-natot kér fiatalkori, meggondolatlan tettéért. Aztán lehevere-dik a vén fenyõ alatt az illatos nyoszolyára, mely az évek so-kasága alatt rakódott egymásra a lehullatott száraz fenyõ-tûkbõl.

Nézi a tükör-tiszta kék eget a megtépázott, gyér lombokközött, s arra gondol, mi mindent tudna mesélni e vén fa fenyõ-rigó-füttyös tavaszi hajnalokról, az alatta összebúvó szerelmespárokról, viharos téli éjszakákról, a holdvilágos éjszakákonfalopásra induló szekeresekrõl, a múltról és jelenrõl.

- Mondj valamit nekem te rokkant öreg, tárulkozz ki, hiszenifjú korunktól sorstársak vagyunk, és szinte azonos a sorsunkis. Téged nemcsak a kúthoz vonuló, agancsaikat pucoló szarva-sok, a karmaikat rajtad élesítõ medvék sebeztek meg, hanemmég én is, annak idején a bicskámmal. Engem a mostoha sorssebzett, minden lélekkínzó ostorával. Beszélj hát öreg! – bíz-tatja az öreg fát.

Ám a fenyõ hallgat. A fenyõket nehéz szóra bírni, s ha be-szélnek is, csak a sorstársak értik panaszaikat. Egy enyhe szel-lõ megmozgatja csupaszodó öreg ágait, aztán az is elillan aKoporsódomb felé.

Ahogy a fullasztó melegben sóvárogva utána néz, egyszercsak mégis megszólal az öreg barát, a megtépázott, szinte ég-benyúló Magányos. Talán mert nagyon akarta, de tisztán halla-ni vélte recsegõ hangját.

– Tudod, sorstársam, mi fenyõk nem sokat beszélünk, pedigmi sokat láttunk, tapasztaltunk, de hiába is beszélnénk, úgy-sem értik meg szavainkat. Hidd el, nem hiába írtak rólunkannyi szép, szívhez szóló dalt, melyek születésükkor mind iga-zak voltak. De ma már... Hirtelen gyantakönny cseppent aföldre. Utána egy ideig csend volt, mélységes csend.

– Kérlek, mesélj tovább, sorstársam! - nógatja az idõs turistamagasba emelt tekintettel. Milyen volt az életed? Látom vas-tag törzseden a sok megkövesedett gyantakönnyet, melyek kö-zül egyet én okoztam sok-sok évvel ezelõtt. Bár a seb beforrt,a heg örökre megmaradt. De hidd el, most már nem is bántannyira, hisz általa ismertem rád. Mondd, hol vannak a társa-id, szomszédaid, akikkel közösen annak idején oly varázs-latossá tettétek e tájat?

Háta mögött fiatal, fürge mókus szalad a puha avaron, ül-dözõje, a gyilkos nyest elõl menti irháját. Menekülése zajtalan,a fenyõ hívja fel rá a figyelmet.

– Látod öreg barátom, nekünk most igazán van miértkönnyeznünk. Ez a szerencsétlen kedves fürge állat, a kirándu-

Átalvetõ

44 EKOSZ–EMTEVeszendõ értékeink

Egy öreg fenyõ panasza– A tönkrezúzott Természet védelmében –

lók kedvence, immár nem tud ágról-ágra ugrani. Hajdan, azágaink közt átszûrõdõ napfényben mókuskölykök ugrándoz-tak, jókedvükben kergetõztek odafenn. Biztonságban éreztékmagukat.

– Hová lettek társaid, hisz annyian voltatok, alig lehetetttõletek az ösvényen haladni a meredek oldalon? Most megolyan tar a Hargita oldala, mint a fejem búbja.

– Tudod, mi elég hosszú életûek vagyunk. Ritkán ér minketbetegség, de akkor éppen úgy pusztít közöttünk, mint köztetekannak idején a pestis, meg a kolera. Szerencsére ezt mi meg-úsztuk, miként a szélviharokat is. Mivel gyökereink a sziklákonoldalt futnak szét, néhány testvéremet tövestõl csavarták ki azerrefelé rettenetes viharok. Tudjuk, aki a hirtelen támadt fer-geteg útjába esik, annak mennie kell, nem is bánkódunk hátemiatt. Hiszen így van ez köztetek is, egyik elõbb, másikkésõbb ér a végcélba.

Hirtelen éles hangú, keserves sivítás zavarta meg beszédü-ket. Mivel nem volt más fa a közelben, a szerencsétlen mókusa nyest áldozatául esett.

Egy ideig csend honolt, majd újra eleredt a panaszáradat.– Emlékszel, sok-sok évvel ezelõtt lépten-nyomon szarvas-

rudlival találkozhattál. Ma alig-alig lehet néhányat látni. Tu-dod mi az oka? Elpanaszolom neked, ha meghallgatod. Mos-tanában sok errefelé a zaj, a motorzúgás. Láncfûrészekkel fel-szerelt emberek ítélet nélkül végzik ki társaimat nap mint nap.Hatalmas rönkszállító kocsik zaja veri fel a csendet, viszik azörökkévalóságba kergetett társaimat utolsó útjukra, akárcsaknálatok a gyászkocsik. Még a Hargita mindenható urai, a ha-talmas barnamedvék is elvándoroltak a zaj elõl. Úgy hallottam,nekik szokatlan területen, a lombhullató, alacsonyabb domboksûrûjében lelnek menedéket. Mi fenyõk irtózunk mindentõl,ami zavarja a csendet. Ezért sírunk, könnyezünk immár foly-ton, néhányan, akik még megmaradtunk. Nekem is csak azértkegyelmeztek meg, hogy árnyat vessek a kútra, hûvösen tart-sam a vizét. Igaz, mostanság ritkábban keresnek fel gya-logosok. Terepjáró gépkocsikkal, négykerekû motorkerékpá-

rokkal igyekeznek a csúcs felé a levágott társaimból meggaz-dagodottak, kiknek csomagtartói dugig vannak finomságokkal,meg cifrábbnál cifrább hûsítõ italokkal. Mintha az többet érnea Csihányos kút friss vizénél. Hát ezért sírunk, könnyezünk,öreg barátom.

Hirtelen gyantaillatú, kellemesen bizsergõ érzése támadt azöreg vándornak. Gyorsan felült, megdörzsölte szemeit a tûle-vél derékaljon. Álmodott volna? Nem, meg van gyõzõdve,hogy valaki, egy régi ismerõs beszélt hozzá.

Ült a vén fenyõ alatt, hátát nekitámasztotta cserepes törzsé-nek, indulásra készülõdött. Az ég aljára lassan leereszkedett azalkony, égõvörös sugaraival búcsúzni készült a nap. Rigó röp-pent el mellette, talán éjjeli szállást keresve. Hirtelen észbekapott, messze még a tetõ, ha nem indul, a sötétség rabjáulesik.

Újra feltámadtak a gyenge szélfiókák, melyektõl susognikezdtek öreg barátja gyér, tûlevelû ágai. Talán ez volt utolsóüzenete feléje, õ meg hosszú léptekkel nekiindult a csúcs felévezetõ kapaszkodónak.

Felfelé ballagva megpróbálta felidézni Tompa László versé-nek egy ide illõ szakaszát, mely nagy késõre eszébe jutott, shalkan, félhangosan el is mormolta: „Kibírtam én már sok telet,/Míg jöttek jégtörõ szelek, /S gallyaimon, mint húrokon / Új fuval-mak zenéltek. / Így múltak, újultak évek! / Én az idõkkel bátranszembenézek.”

Mintha a Csihányos kúti magányos, vén barátja ihlette volnaszékely költõnket e vers megírására. Istenem, milyen varázs-latos tud lenni a Gondolat!

Gálfalvi Gáborny. igazgató-tanító,

a Magyar Kultúra Lovagja

2014. június

EKOSZ–EMTE 45Veszendõ értékeink

Támogatóink(a megjelölt elõfizetõi díjakat meghaladó befizetéseket tekintjük

támogatásnak)

Emlékezetünk rá: lapunk függetlenségét és erdélyi olvasó-inkhoz történõ díjmentes eljuttatását teszik lehetõvé e nagy-lelkû adományok. Köszönjük!

Bányai Károly Budapest 2500Boér Ferenc Kolozsvár 3500Dr. Bújtás János Sopron 1500Dr. László László Marosvásárhely 20 RONDr. Pázmány Elemérné Pilis 500Dr. Tamás Attila Pécs 5000Dr. Szekeres Sándor Monor 10.000 FtDr. Szõts Dániel Sepsisz.gy. 1500Dr. Zoltáni Miklós Nagykörös 3500Dénes László Szentendre 1500Fülöp Ferenc Bocfölde 3500 FtKomporály Vilmos Sepsiszentgyörgy 5500Krajnyák József Komló 4000Magdalena Tibád Németo. 2000 FtÖtvös Lajos Gyál 1500Péterrffy Gyöngyi USA 20 USDProf. dr. Fazakas Béla Marosvásárhely 10 RONProf. Dr. Nagy Judit Pécs 500Schmid Éva USA 20 USDSzabó Gáborné Tolnanémedi 4500Szász Olga Monor 3500Tófalvi Árpád Sz.udvarhely 350

A munkaDolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos,

mihelyt elkészül, az élethez áll.Illyés Gyula

A Munka az embernek mások és maga megsegítéséreirányuló tevékenysége. A munka igazi értelme tehát: vala-mi hasznosat csinálni, valami olyat, ami az ember jólétét,szükségleteinek és igényeinek kielégítését szolgálja. Amunka ezáltal az ember értékfelismerõ és értékteremtõképességével függ össze, és az emberi közösség fennmara-dásának, a civilizáció szüntelen fejlõdésének a biztosítéka.Ezért a munkára nevelés, a munkaszeretet kialakítása fon-tos, és már a családban, kisgyermekkorban kezdõdik, akisgyermek ösztönös játékaival, utánzási kedvével, belene-velõdéssel és – a szülõk, felnõttek részérõl – ennek tuda-tos irányításával, mely általános jellegû és alapvetõ képes-ségfejlesztõ hatású. A kötelességteljesítés a családban alegjobb módja a gyermekek munkaerkölcsi nevelésére.

Bizonyos ismeretekre, képességekre, és készségekre –tehát (ön)képzésre is – bármilyen munka elvégzéséhezszükségünk van, sõt a munka maga is egyfajta önképzéstjelent, azaz fejlõdünk, ügyesedünk, tanulunk általa.

Maga az iskolai tanulás is már munka, ami azt is jelenti,hogy – mintegy menetközben – megtanít dolgozni is: szor-galomra, kitartásra, rendre, fegyelemre, idõbeosztásra,pontosságra, a munkakörülmények megteremtésére, és amunka megszervezésére szoktat. Az iskola tulajdonképpe-ni feladata nemcsak az írásbeliségben felhalmozott tudáslényegének az átadása, hanem az egyén hajlamainak,netán tehetségének a felmérése és mûvelése is, majdennek alapján a kedvének, egyéniségének megfelelõ, eljö-vendõ foglalkoznak a kiválasztása, végül pedig az ehhezszükséges sajátos tudás és szakértelem elsajátíttatása. Ahelyes pályaválasztáshoz ezért többnyire hosszabb idõ,bizonyos érettség, tapasztalat szükséges, és kellõ tudás is,hiszen nyilvánvaló, hogy az alaposabb felkészülés és maga-sabb iskolázottság bõvíti az elérhetõ foglalkozások körét.

Körülbelül hatezer foglalkozás van, mindegyiket ismernilehetetlen, de kell tudni, milyen nagyobb csoportokbasorolhatjuk õket, milyen a különféle munkák jellege, mi atársadalmi szerepe, tisztában kell lenni, melyek a személyikövetelményei, melyek a kizáró okok, melyek a munkanehézségei, milyenek a fizetési, továbbfejlõdési és elhelyez-kedési lehetõségek, milyen a társadalmi megítélése, egyál-talán: mik az elõnyei és hátrányai, milyen a vele összefüg-gõ életvitel, és persze: melyek vannak közülük elérhetõközelben. A helyesen kiválasztott foglalkozás az önmegva-lósítás egyik legfontosabb területe, a világgal való kapcso-latunk jellemzõ módja és eszköze, egyfajta hatalom,amellyel kedvezõ hatást gyakorolhatunk a külsõ környezetegy bizonyos részére, egyszersmind lehetõség és alkalomérdeklõdésünk és jó tulajdonságaink kifejtésére.

A pályaválasztással sorsunkat döntjük el. Ha rosszulválasztunk, elrontjuk életünket, de lehet, hogy a másokétis megkeserítjük vele, valahol pedig üresen marad egynekünk való hely, vagy pedig másvalaki, esetleg érdemte-lenebb tölti azt be. Az életben ugyanis mindenkire vár egyhely, amely az õ helye, egy feladat, amelyik éppen nekivaló, mert mindannyiunkat rendelt valahova az Úr, s hamegtaláltuk igazi hivatásunkat, egyben rátalálunk valódiönmagunkra is. Kinek-kinek kötelessége mind magával,mind a társadalommal szemben, hogy ne akarjon az lenni,aminek nem született, és ne oda menjen, ahova „bejut”,vagy ahová küldik, hanem ahova való; ez azt jelenti, hogymindenki oda menjen, ahol képességei legjavát nyújthatja,mert ott tud a leghasznosabban tevékenykedni, és ott ér alegtöbbet. Lehet ugyanis valaki kiváló egy bizonyos szakte-rületen, ugyanakkor egy másik munkára teljességgel alkal-matlan. Aki pedig nem tud minõségi munkát végezni, aznem alkalmas arra a foglalkozásra. Egyáltalán nem elégátlagosnak lenni. Ám ahhoz, hogy valamiben igazánkiemelkedõ eredményt tudjunk elérni, nem elég a jó szán-dék: rátermettség, tehetség is kell.

Keresd ezért azt, ami a te hajlamodnak, természetednekmegfelel, azzal foglalkozz, még ha kezdetben nem is aratszvele sikert. De amire tehetséget, elhivatottságot érzel,arról ne mondj le, azért vállald a terheket is, mert a tehet-ség kiváltság, ami kötelességeket ró rád. A születési kivált-ság ajándékát tehát munkával kell meghálálni, mert amunka fejleszti ki a tehetséget, e nélkül elvész.

Akkor járunk el tehát helyesen, ha olyan foglalkozást vá-lasztunk magunknak, amelyik tetszik, amelyet szeretünk,amelyik érdekel, amelyhez legnagyobb a kedvünk. Kedvnélkül, lelkesedés nélkül nehéz jól dolgozni, hiszen ügy-buzgalom, jó kedély nélkül nem lehet igazán jó munkátvégezni, s emiatt csak azok érnek el kiváló sikereket azéletben, akik szeretik munkájukat. Víg munkában nehe-zebben is fárad el az ember, hiszen a kedvvel végzettmunka szinte már nem is munka, hanem szórakozás, kedv-telés, amit élvezettel, akár ingyen is mûvelnénk.

A helyes pályaválasztáshoz tehát egész személyiségünkkiértékelésére, testi, lelki, és szellemi tulajdonságaink,munkaképességünk, természetünk, egyéni hajlamaink,kedvünk, és tehetségünk teljes felmérésére egyaránt szük-ségünk van, hiszen igazi sikert csak azon a pályán érhe-tünk el, amelyik összhangban van egyéniségünkkel. Azember azonban nemcsak születik valaminek, hanem leszis, a feladathoz fel is kell nõni, a foglalkozás gyakorlásárapedig fel is kell készülni. Ahhoz tehát, hogy ne csak amunka feleljen meg nekünk, hanem mi is meg tudjunkfelelni a munkának, sajátos tudást, szakértelmet kell sze-rezni, azaz megfelelõ hozzáértésre, képességekre is szertkell tenni. A korszerû szakmai-tudományos ismeretekelsajátítása, majd a fejlõdésükkel való lépéstartás a tökéle-tes munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges.

„Ne légy szeles... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy acsillag megy az égen, úgy érdemes”. A gyorsaság, a haté-konyság nem a sietségnek és a kapkodásnak, hanem – a

Átalvetõ

46 EKOSZ–EMTEMûhely

jobb munkafeltételeken és munkamódszereken kívül – apontosságnak és a pontos idõbeosztásnak az eredménye.A pontosság és összpontosító képesség viszont nem csu-pán fegyelem dolga, hanem érdeklõdésé és érzékenységéis. A közönyösségbõl nemtörõdömség fakad, a nemtörõ-dömségbõl pedig hanyagság, a szándékosan hanyag, rosszminõségû munka azonban már vétek, melyet a társadalomkárára követünk el. A munka ugyanis szolgálat, foglalko-zásunkon keresztül pedig elsõsorban másokat szolgálunk,mint ahogy mások is mindenekelõtt foglalkozásukonkeresztül segítenek minket. Így mûködõképes, így maradfenn a társadalom, melynek életmûködése egymásra utaltrészmûködésekbõl tevõdik össze. Foglalkozásunk lehetõ-vé teszi a magunk bekapcsolódását is ebbe az össztársadal-mi munkamegosztásba, ami nélkül már az emberi társada-lom semmiképpen sem állhatna fenn.

Foglalkozás lehet a tudományok, mûvészetek, és mes-terségek bármelyik ága, egyiket sem szabad lebecsülnivagy lenézni, mert mindegyik hasznos, sõt nélkülözhetet-len lehet a társadalmi munkamegosztásban. Léteznekazonban olyan foglalkozások is, amelyek a társadalomnakkárára vannak, mert nem hasznos társadalmi igényeket,hanem mesterségesen felkorbácsolt szenvedélyeket,mûvágyakat, és álszükségleteket elégítenek ki. Így hát nemszabad a munkát csupán a megélhetés vagy meggazdago-dás eszközének tekinteni, és semmi többnek. Hogyha kizá-rólag a magunk igényeit és vágyait tekintjük célnak éscsakis azokat helyezzük elõtérbe, könnyen álutakra téve-dünk. A hiba tulajdonképpen nem magában a vágyaink-ban, hanem ezeknek a vágyaknak a kielégítési módjábanvan. Akiknek a foglalkozásából a társadalomnak csak káraszármazik, az is „dolgozik”, de amit elkövet, az nemmunka, hanem bûncselekmény, mert szándékosan rosszatcsinálni: bûn. Becsületes ember ellenben akárhogy is éljen,csakis tisztességes munkából akar megélni.

Munkát azonban nem csak kenyérkeresetként végzünk,hanem azon kívül is, hiszen a szabad idõ rovására vállaltbármilyen kötelezettség teljesítése munka. Foglalkozásonkívüli lehet az a munka is, amelyet már nem a társadalomszámára, hanem önmagunk és családunk javára végzünk.Ide tartoznak az önellátással és általában a háztartássalkapcsolatos teendõk, vagyis mindaz, amivel magunk éscsaládunk szükségleteit és igényeit közvetlenül elégítjük ki(bevásárlás, ügyintézés, rendbetevés, gondoskodás stb.)Mindez (a foglalkozással ellentétben, amely természetsze-rûleg leszûkíti személyiségünk eredeti sokoldalúságát,viszont el is mélyíti egy meghatározott irányban) sokolda-lú gyakorlati tudást igényel, ami azonban növeli független-ségünket és megkönnyíti beilleszkedésünket a környeze-tünkbe; ezért amit az ember maga is megtehet, lehetõlegne bízza másra. Így hát a foglalkozáson kívül is érdemesminél többféle mesterséget, szakmát, szokást stb. legalábbfelületesen ismerni, mert ez segít bennünket helytállni,hasznossá válni a mindennapi élet sokféle helyzetében.

A munkaképesség a testi, lelki, és szellemi képességek-tõl egyaránt függ. Az ember munkavégzõ képessége azon-

ban nemcsak fizikai értelemben vett munkaképességetjelent, ugyanis lehet valaki testi értelemben akár munka-képtelen is, mégis, biztató szavával, sugárzó szeretetével,egyéni varázsával, megszentelt életének hõsi példájávalmég mindég hatalmas munkát végezhet.

A munka végeredményben a fajfenntartás és az önfenn-tartás szolgálatában álló jellegzetes emberi tevékenység;az, hogy vágyait, terveit és céljait munkával éri el, alapve-tõen jellemzi az embert. Munka közben fejlõdik a tudo-mány, a mûvészet, tökéletesednek az emberi képességekés történik a „haladás”, munkával alakítjuk kedvünkre akörnyezetet, a világot, az életet, és úgy tûnik, a munka adértelmet az emberi életnek. Az, aki – noha munkaképes –lemond a munkáról, hogy csak a henyélésnek és szórako-zásnak éljen, sajátos emberi arculatát veszíti el, és súlyoslelki válságba kerülhet. Arról nem is beszélve, hogy a leg-mélyebb nyomorba is süllyedhet. A munkában kincs vanelrejtve, de csak az talál rá, aki dolgozik.

Mégis, a munka mindenek elé helyezése tévelygés, melymások és magunk valódi érdekeinek a háttérbe szorulásátés az eszköz céllá magasztosulását eredményezi. A szorga-lom erény, ám a folytonos, hajszolt munka, ami nem hagyidõt közben a másokra figyelésre és a magunkra ügyelés-re, embertelenség és tulajdonképpen céltévesztés is.

Ezzel szemben a víg serénység, a jókedvvel végzett, len-dületes, élénk és hozzáértõ munka az ember egyik leg-szebb arculatát mutatja meg, sõt magát az arcot is megszé-píti: átszellemültté teszi (akárcsak a szerelem, vagy a hittelmondott ima); mi több, rejtett összefüggésben áll a dalicsinossággal, a jólöltözöttséggel és tisztasággal is, valósá-gos ünnep és igazi látvány, melyet még nézni is öröm; azéletkedv, egészség és boldogság forrása, a szabadság egyikterülete, mely fejleszti személyiségünket (nyelvünket, gon-dolkodásunkat, ügyességünket, bátorságunkat, akarat-erõnket, kultúráltságunkat), kiteljesíti egyéniségünket,tiszteletet és megbecsülést szerez számunkra, vagyis érté-kes hatással van egyéni, családi, és társadalmi életünkreegyaránt.

Veér Gyõzõ, Szováta

2014. június

EKOSZ–EMTE 47Mûhely

Bemutatjuk a fõszereplõket: Mikszáth Kálmán, továbbáTheodore ( „Teddy”) Roosevelt, az Egyesült Államok 26.elnöke (1901-1909.) Becenevei: Teddy boy, cowboy, keménylovas, cserkészfiú. Nem tévesztendõ össze Franklin D.Roosevelttel, aki 1933-1945 között elnökösködött, és elõbbi-nek távolabbi unokaöccse.

Teddy Roosevelt Amerika egyik legrendhagyóbb személyi-sége. Szinte naivan, javíthatatlanul romantikus és vakmerõ-en bátor. Egy brit diplomata így okítja kollégáját: „Kérem,vegye figyelembe, hogy az Elnök körülbelül hét éves lehet”.Idealista, rajongó, mégis kõkemény realista. Nem álmodo-zott, hanem álmodott. Egy erõs, tiszta és férfias Amerikáról,mely példát és utat mutat a világnak. Gyakran hangoztatottjelmondata: Beszéljetek finoman, de mindig vigyetek magatok-kal egy nagy furkósbotot! Megépítteti és birtokba veszi aPanama- csatornát. Negyvenévesen lovasezredet szervez, ésennek élén harcol Kubában a spanyolok ellen. Gyõz. Egészéletében harcol a dúsgazdagok visszaélései, az óriásvállala-tok túlhatalma ellen. Gyõz. Egész életében ádázul küzd akorrupció ellen, a közélet tisztaságáért. Gyõz... néhányszor.Imádja a természetet, nemzetközi hírû földrajzi felfedezõ ésszenvedélyes vadász - de nem lövi le azt a medvét, melynekmegpillantja apró, esetlen bocsait. (Nem nehéz kitalálni,kirõl nevezték el Teddynek - mackónak.) Ez az ember egészéletében olvas. És mindenbõl tanul, épül benne valami.(Rossz nyelvek szerint többet olvasott, mint az utána követ-kezõ amerikai elnökök együttvéve...) A vén Európa nagytisztelõje, de Európa a múlt - a jövõ: Amerika! Õ kormá-nyozta be az USA-t a világpolitikába. Mintegy hab a tortán,hogy az orosz-japán háborút lezáró béketeremtõ szorgosko-dásáért Nobel-díjjal jutalmazzák.

Történt pedig, hogy a századforduló tájékán egy angol-ra fordított regényre bukkant, melynek címe: Szent Péteresernyõje. Teddy egy ültõhelyben elolvasta. Aztán még egy-szer, majd még egyszer…A keményöklû, nagy romantikus(még elnök korában is bokszolt, majdnem kiütötték fél sze-mét!) rátalált a másik, jóval csendesebb, szelíd iróniába bur-kolódzó nagy romantikusra, Mikszáth Kálmánra.

Hogy ki ez a Mikszáth, azt mindennél tökéletesebben érzé-keltették számára mûvei. De kik ezek a magyarok, akiknekilyen megejtõ alkotói vannak? Teddy Roosevelt belemerült amagyar irodalomba és a magyar történelembe. Csodálatos„utazás” lett ebbõl. Minden, ami magyar volt, rokonszenves-sé, mindenki, aki bántotta a magyarokat „rossz fiúvá vált.”Különösképpen Bethlen Gábor fejedelem személyiségebûvölte el. Még inkább Bethlennek az a módszere, ahogyanpolitikai tanácsadójává avatta a Jóistent. Ez úgy történt,hogy a fejedelem találomra, véletlenszerûen felütötte a Bib-liát – és ahol kinyílott, ott volt a tanács. Csak értelmezni kel-lett az Írást! Meg persze hinni és imádkozni. Az „interkom-munikáció” jól mûködött. Bethlen Gábor, mint tudjuk, nagyés jó döntéseket hozott. Teddy Roosevelt is kipróbálta a sza-badalmat. Mûködött. Aztán elmesélte a történetet a már

említett Franklin D. Rooseveltnek. Õ is kipróbálta. Nála ismûködött. Kivéve Jaltában. (Nem véletlen, hogy eme máso-dik Roosevelt fiatal korában kerékpáron jókora túrát tetthazánkban. Tisztelte Horthy Miklóst és szíve egyik icipicicsücskében mindig jutott hely Magyarország számára is. Deõ már „csak” nagy politikus volt, és csak Amerika vélt vagyvalódi érdekeire ügyelt.)

Teddy Roosevelt a magyarok helyérõl a történelemben

A nagy amerikaimár régóta ki akartafejezni tiszteletétMagyarország ésnagy írója iránt.Erre 1910 áprilisá-ban adódott lehetõ-ség. Végre találkoz-hatott MikszáthKálmánnal és amagyarokkal. AzOrszágházban mon-dotta a következõ-ket:

„-Én nem csaktisztelem Magyaror-szágot és nem csakszimpatizálok vele,hanem bámulója va-gyok, mert tudom,

hogy Magyarország történelmében számtalan olyan tanulságvan - számunkra és minden más nemzet számára - amelyetmegtanulnunk érdemes.

Megtanulhatjuk a bátorság leckéjét, megtanulhatjuk a vas-elhatározás és kitartás leckéjét.

Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az õ múltjá-ért. Amikor Amerika még Európa méhében volt, Magyarországvolt az, mely meggátolta a barbarizmus terjedését, és amely acivilizált világ biztonságát õrizte. Az önök õseié az érdem, hogyazokat a támadásokat visszaverték, amelyek a barbarizmusvilágából indultak a nyugati kultúra ellen. Az önök õsei testük-kel állították meg a barbarizmus terjedését... George Washing-ton népe... ma is csodálattal adózik az önök nagy, bátor, nemeskirályainak, Erdélynek, a Duna partjain küzdõ dicsõ harcosokés gyõzelmes csaták emlékének.

Nincs illusztrisabb történelem, mint a magyar nemzet törté-nelme. Én ismerem ezt a történelmet és nem tarthatnámmagam mûvelt embernek, hogyha nem ismerném.”

Szabad-e most kérdeni, mit ér a kultúra, ha magyar? Ésmit ér az ember, ha magyar?

Szabó István, Sarkad

Átalvetõ

48 EKOSZ–EMTEMûhely

A „Teddy fiú” esete Mikszáth Kálmánnal

Gyárfás András

Gömbvillámok(részletek)

Folytatás elõzõ lapszámunkból

Csípkelõdések„Az Országgyûlés Hivatala az Orczy Kultúrkert Egyesület

Miénk a ház elnevezésû projektjét felkarolva hívott meg százszerencsést, akik a lehetõ legjobb helyrõl, az OrszágházVadásztermének erkélyérõl követhették figyelemmel a fényjáté-kot.” Eddig az idézet egy vezetõ magyar lapból, és bennemdolgozik az ördög s kérdi, ha én annak az épületnek a tera-szán vagyok, amit majd mögöttem kivilágítanak, akkor énmit látok a fényjátékból? Legfeljebb engem iskivilágítva látnak azok, akik okosan a túlsó oldalról nézik ateljes képet, de hogy én a legjobb helyen lennék, azt kétlem.Azt hiszem, a riporter a tûzijátékot összetévesztette aParlamentet elsõ alkalommal megvilágító fényjátékkal.

De a Szent jobb körmenetet nekünk, TV-nézõknek érthe-tõvé és még gazdagabbá tevõ kommentátor már nem téve-dett, hanem tudatosan hallgatott „hadd beszéljenek aképek önmaguktól” fedõnév alatt. Így aztán, aki nem azelejétõl kapcsolt rá, percekig Csíksomlyóra képzelhettemagát, aztán sajnos megszólalt a minket okosító, erre atémára szakosított úr, és megkérdezett mellette ülõket,hallgatókat, egeket és földieket: „Szent István felajánlottaMagyarországot Szûz Máriának. Vajon Szûz Mária tudja-e,hogy Trianonban feldarabolták az országát?

Hát a mellette ülõk nem tudtak válaszolni, én mint hall-gató beismerem, nem tudom a választ, református vagyok,utánanéztem az interneten, de Szûz Máriát és Trianontnem sikerült összehoznom, maradnak az égiek adósok aválasszal. De az, aki ilyen kérdéseket tesz fel, az kegyeltjeaz égieknek, s biztos boldoggá teszik.

Más. Az érsek a záró imában megemlített valami zavaróeseményt, amibõl mi nem láttunk semmit, de amit a közös-ség fegyelme elbírt, és így zökkenõmentes, szép volt a kör-menet. Mi történhetett? Csak spekulálni tudok, s ezt köte-lezõ, ha már az ember ilyet hall. Azt hiszem, valaki gratulál-ni akart Szent Királyunknak és kezet akart rázni a SzentJobbal. De lehet, hogy valami más volt. Ki tudja?

Most már, közel 70 évesen gyorsleltárt készítve az át-vagy megélt ünnepségekbõl, elsõ helyen a lövétei iskolaimegnyitó marad. Látogatóban voltam a körorvosnál és ottmarasztottak az iskolai ünnepségre, amire két hónapjakészültek, hogy a lehetõ legjobbat nyújthassák. Volt máregy válogató is, és a nyertes kislány, az egyik tanító bácsicsengõ hangú kislánya fog énekelni. Így is lett.

A párttitkár pár keresetlen szóval (más nem is igen voltneki) megnyitotta az új tanévet, majd felhangzott a pódi-umról az elõadás fénypontja: „János bácsi a csatában /Jánosbácsi a csatában/ Megbotlott egy fûszálban. / János bácsitestét kukacok eszik / János bácsi testét kukacok eszik /Hálle-hálleluja, Hálle-hállelúja/ Ez az ember egy hulla.”Taps, és be a kocsmába kevertet inni.

Gondolatok egy sétányonTovább rágódom a kérdésen, amit a körmenet kommen-

tártora tett fel. Kétségtelenül mondani akart valamit ésnem kérdezni, annak ellenére, hogy nyelvtanilag a „VajonSzûz Mária tudja-e, hogy a Szent István által rábízott orszá-got Trianonban feldarabolták?”- egyértelmûen: kérdés.

A tegnap a nagy vihartól megtépett közeli, gesztenyefássétány látványa bizarr módon választ adott.

Nem, nem kérdés, vád volt ez, és nem az égieket, hanemönmagunkat és jogosan vádolt, de nem akart ünneprontólenni, s rövid szünet után újra a körmenet színes forgatagá-ról beszélt.

Trianon után az égi naptárban alig telt el egy pillanat, s1940-ben újra együtt volt Magyarország, majd politikusainkhibájából újból széthullott. Aztán újabb szünet után, 2004.december 5-én megkérdezték tõlünk a fentiek: Ha mármint állam nem tudtok, lélekben akartok-e egyek lenni?

Gyermekkorom vallásos regéibõl kísért, hogy amikor azÚr meg akarván tudni, mi is lett az emberekkel a kiûzeté-sük után, lejött a földre. Hosszú vándorlása közben meg-szomjazott, és csak nagy sokára jött valaki, aki inni adottneki. Hálából megígérte neki, hogy teljesíti kérését, misze-rint, mielõtt eljönne a kaszás, idejében figyelmeztetni fogja.Sok évre rá meghal az ember és panaszosan áll az Úr elé:Uram, miért nem tartottad be ígéreted? - Háromszor isüzentem, ember. Elõször megromlott hallásod, majd a sze-med, és a végén megrogyott a térded, csak te nem értettedmeg intelmeimet.

Félek, hogy most, amikor az autonómia lehetõsége test-közelbe kezd kerülni, nem értjük meg, hogy ez az utolsó égiintelem, és megint az anyaország badarságán bukik el azÜgy. Mikor értik meg végre a forrófejû árpádsávosok, hogyha végigrohannak autóikkal az erdélyi városkákon és botorjelszavakat üvöltve a kocsiablakból lobogtatják a zászlót,vagy ha várostáblákat szegeznek ki - ártanak az ottanimagyaroknak?

Nem is olyan rég volt, hogy Marosvásárhelyen két részegturista felmászott a városházát éppen körülvevõ állványok-ra, és éjszaka kitûzte a piros-fehér-zöld lobogót. Mire aváros felébredt, õk már a hátáron túl pancsoltak a hõsiességbüszkeségében, és nem rontotta örömüket, hogy rá 2 hétrenem volt egy magyar igazgató sem a nagyvállalatok élén avárosban!

S ha már panaszkodok, vádolok, valami még eszembejutott, s visszaugrok témában és idõben.

2004. december 5-ét én már a nyolcvanas években megél-tem. Mint menekültstátuszt élvezõ svájci turisták jártukNew York utcáit, amikor a nagy park közelében láttuk, hogykülönbözõ színû zászlók és jelvények alatt gyülekeznek.Rákérdeztünk, hogy mi készül? - Ma van az elnyomott

nemzeti kisebbségek Világnapja - volt a válasz. Percek alattmegkaptuk a magyar trikolort, és fiunkkal hármasbanbeálltunk a sorba. El sem indulhattunk, odajött egy kaca-gányos, vitézsujtásos szervezõ, mellén annyi kitüntetéssel,hogy Brezsnyev is megirigyelhette volna, és megkérdezte,honnan jövünk? - Erdélybõl, válaszoltuk megilletõdve. -Akkor ne ide, oda álljanak - mutatott a piros-sárga-kék tri-kolorra -, mert maguk románok.

2014. június

EKOSZ–EMTE 49Emlékek húrjain

PedigréA tegnap érdekes levelet hozott a postás. Ajánlva volt, és

a borítékon a hatalmas betûkkel írt BUSINESS REPLMAIL arra késztetett, hogy már a lépcsõházban kibontsam.Bankkártya nagyságú, anyagú és alakú angol igazolvány,meg kísérõ levél németül - kerültek elõ. A közel másfél évetörtént szívmûtétemnek a hozadéka.

A mûtét után a zárójelentéssel együtt már kaptam egy iga-zolványt, amit állandóan magamnál kell hordanom, hogy hafogorvosra, bõrgyógyászra vagy bármilyen kisplasztikaibeavatkozásra szorulok, hát az orvosnak tudnia kell, hogyelõtte egy bizonyos antibiotikumot kell beadnia, kivédendõa számomra többszörösen veszélyessé vált fertõzéseket.

Ez a mostani személyim, az IMPLANT PATINET RE-GISTRY központ SANTA ANA USA küldeménye, és haóhajtom, utána lehet kérdezni annak a szarvasmarhának,aki Argentínában olyan kegyes volt, hogy úgy nõtt fel, táp-lálkozott, meg gondolom idõ elõtti s nem végelgyengülésutáni halálával lehetõvé tette, hogy én tovább éljek az õszíve csücskével.

A szobába érve most már hangosan gondolkoztamtovább, hogy mi minden van a világon, és dicsértem azeszem, hogy a biológiai és nem a mechanikai billentyû mel-lett szavaztam a mûtét elõtti rövid beszélgetésben. Itt mostnem térek ki, hogy melyiknek milyen elõnyei vagy hátrá-nyai vannak, nem ez a tegnap élménye.

Még eszembe jut, hogy rákérdeztem a profra, hogy ugyedisznóbillentyût kapok-e (úgy tudtam, azok olvadnak be alegkönnyebben az emberi szívbe) - Nem, ma már marha-szívvel sokkal jobb eredményeket érünk el - volt a válasz. -És tessék mondani, a marhaszívvel lehet majd disznólkod-ni?

Ezt, mint a helyzethez nem illõ kérdést válasz nélkülhagyta a prof, gondoltam akkor, de késõbb rájöttem, a kitû-nõ sebésznek nem föltétlen jellemzõje a humorérzék, sértetlenség miatt maradt a kérdés csüngve a levegõbe.

Mégiscsak utána kéne kérdezzek annak a szarvasmarhá-nak, nem hiszem, hogy szíve egy kis darabjával nem kaptama jellemébõl is valamit, és aztán az még sem mindegy, hogykosztromai tejelõ õsei voltak-e, vagy magyar szürkemarha,Holstein-friz, Jersey, Ayrshire, Szimentáli, svájci tarka,Aberdeen angus, fehér-kék belga, brilliroztam a 6-ik osz-tályban tanultakkal. És a pedigréjét is tudnom kell, lehet,olyan társasságba keveredek, hogy valaki ugyanilyen mûté-ten esett át, s csak rá kell verjek, hogy de az enyém…. sakkor itt jön majd a pontos pedigré…

És így tovább, és így tovább. Még olyasmit is mondtam,hogy micsoda véletlen, a feleségem Pampa, és az argentin,életemet meghosszabbító szarvasmarha is a pampákonlegelt valamikor. Hát nem csodálatosak isten utjai?

Itt szólt közbe a feleségek leges-legjobbika: - András, éna helyedben inkább az után érdeklõdnék, hogy tehén volt-e vagy bika?

No komment.

Õsz van

Szeptember. Hiába van még olyan meleg, mint nyáronvolt, amikor egy délutánon nyár volt, ez már õsz. Érzem,

hogy jön a hideg esõ, a sár, a sötétség, az elmúlás.Becsengettem a családi orvosunkhoz, amúgy sem voltam

már rég, aztán kíváncsi is voltam, hogy vagyok. Megvizsgált. Azt mondta, jól. A véleményeink ellentéte-

sek, de Õ a szakember. Az a bajom, hogy nincs semmibajom, és ezen nem tud segíteni senki.

Emberek! Állítsátok meg az Õszt, vagy lõjetek le.

Essünk túl rajta

A hosszú út elsõ Magyarországi állomása az üzlet, hogygyorsan a legszükségesebbeket megvegyük, ne kelljen más-nap reggel ilyen prózai dolgokkal foglalkozni. Na megbekapcsolni a TV-t, hallgatni a híreket, megtudni hova,mire jöttünk.

A bevásárlás zökkenõmentes, éjjel-nappal, vasárnap isnyitva tart a nagy bolt s benne a még Svájcból ismert már-kák, nagyságra, csomagolásra teljesen azonosak, sõt még azárak is, csak a közben baromian megerõsödött franknakköszönhetõen valamivel alacsonyabbak.

Pillanat alatt túl is esünk rajta, nyomás haza, s míg a nejkipakol (én összegyûrök mindent –mondja, még a közelébesem szabad mennem a bõröndöknek, pedig sokkal gyorsab-ban tudnám elrendezni a cuccot...), bekapcsolom aHíreket.

10-15 perc, míg rövidre fogva elsorolják az aznapi halálosközúti baleseteket. Nagyon soknak tûnik ez egy viszonylagkis országban, de ez biztosan hétvégi helyzet, várjuk meg ahétköznapokat, akkor majd lecsendesedik a közlekedés.Ám aztán jön a kalapács.

Rátérnek a világon még sehol teljességében és érdemle-gesen meg nem oldott egészségügyre, és izgatottan várom,hogy a valamikor Erdélybõl az orvosi kórházi ellátás hete-dik mennyországának tartott magyar korházakban mi az új.

Hát igaz ugyan, hogy olyan mélyen, mint ahol Romániaáll, ott még nincsenek. Ott ugyanis félbevágott pille palac-kokban viszik be az ebédet a hozzátartozók, és a mindigfolyékony valamit, hogy evõeszköz ne kelljen hozzá. Deamit most az ernyõn látok, és amit az itteni magyarországiigazgató fõorvos mond, az letaglóz.

Kénytelenek voltak lecserélni az evõkészletet mûanyag-ra, mert a kanalat, kést, villát, tányérokat rendszeresenellopják a betegek vagy látogatóik. Sõt a WC-ülõkéket,csapokat, tusrózsát, mindent, ami leszerelhetõ, hetente kellpótolniuk. Az utóbbi idõben, hogy megkezdõdött a halász-évad, az érleszorítók is eltûntek a sebészetrõl, mert a halszájából a horgot kivenni ezzel a legkönnyebb. Na, ebbõlelég.

Együnk gyorsan valamit s feküdjünk le, hátha ki lehet eztaludni.

Kicsomagoljuk a már Svájcból ismert és itt most vásároltélelmiszereket, majd a mosószert, fogpasztát, stb, és lefa-gyunk. Ez nem igaz, úgy ahogy ott mondják „még köszönõviszonyban sincs” a minõség az otthon megszokottal. Hol,mikor, hogyan és milyen többletmunkával cserélik ki?Sejtelmem sincs.

Csak arra a kérdésre tudok válaszolni, hogy miért? Deezt hagyjuk, jöjjenek az indián nyár ajándékozta, kerítésenbelüli boldog, kellemes napok.

Átalvetõ

50 EKOSZ–EMTEEmlékek húrjain

Már sokadszorra futok neki, és a léc elõtt - félek - újravisszakanyarodom vagy átsétálok alatta. Túl magasra tet-tem volna? Túl korán dobbantok, és nem az ugrólábam-mal?

Ahogy idõben távolodom az élménytõl, lassan csak arraemlékszem, hogy rájöttem valamire, de ha azt csak úgy,mint egy ezer ismeretlenes rejtvénynek a megoldásátleírom a feladat nélkül, banális közhellyé válik. És ha vala-mi untat, sõt lassan csalánkiütést kapok tõle, az az, ha vala-ki „kínai bölcsességekkel” akar szórakoztatni.

Megismételhetetlen, akkor és ott elõször megélt indiánnyár volt. A vén ház udvarának még vénebb, óriás hársfájaárnyékába kellett felhúznom függõágyam, ott még ölelt ameleg, és az árnyék megengedte, hogy a ferdén zuhogónapsugarak ellenére is olvasni tudjak. Mint mindig, magammellé tettem a friss újságot, 2-3, itt-ott nyitott könyvet, egykitépett lap Sudoku az „ördögi nehéz” kötetbõl befogva akemény irattartóba, a Füles évkönyv valamikor 1990 körü-li száma, ceruza, írótoll (a radírgumiért majd kiabálok), ésegy nagy bögre kávé.

Viszonylag gyorsan megtaláltam a stabil pózt az ágyban,ahonnan mindent elérek, de mielõtt valamihez is nyúltamvolna, behunytam a szemem, hogy tudatosan kiélvezzem,„milyen jó most nekem”.

Ekkor történt, abban biztos vagyok, csak azt nem tudom,hogy hogyan. Elõször erõs hiányérzetem támadt, ezt méghamar tisztázni tudtam, és rájöttem, hogy nem hiányzik,hanem éppen az van, amire 20 éve, amióta itt néha méláz-gatok - vágyom. Csend volt. És ez a mai modernizált faluna lehetõ legritkább kincs. Ha éppen nem nyírnak füvet,kaszálnak motorral, motorfûrésszel nem aprítják télire afát, nyesik a gyepût, és ezt stafétabot-szerûen egyik szom-széd végzi, másik kezdi, akkor az asszonyok kiteszik a rádi-ót az ablakba, és a lehetõ legnagyobb hangerõvel a sajátslágerükkel túlordítani igyekeznek a komaasszonyt.

Tarkítja a hangzavart a két fiatal mama, kiknek gyerme-kei még nem járnak iskolába, és állandó üvöltéses fegyel-mezéssel kell nekik megtanítani, hogy mi mindent nemszabad.

Ha valaki (majdnem azt írtam, hogy „jól odafigyel”, deez ugye lehetetlen) ki tudja hámozni a zajcsokorból azintelmeket, akkor csodálkozik, hogy minek ilyen hosszú ésbonyolult lista a tiltott dolgokról, mikor pár percen belülkiderül, hogy egy gyereknek semmi sem szabad. Majd hafelnõnek, akkor meg majd minden kötelezõ lesz.

Az egyensúlyban benne van a világ örökléte.Addig gyötröm magam, míg fel tudom idézni minden

részletét annak a pillanatnak. Érzem, tudom, hogy megis-mételni lehetetlen, de ha újra építem a képet, hangokat,színeket, illatokat és még sok-sok mindent, amit nemérzékszerveinkkel fogunk fel, de akkor ott volt bennem,mellettem, körülöttem, talán újra abba az ismeretlen,negyedik vagy sokadik dimenzióba utazhatok, ahol akkorjártam.

Sorra kell vennem mindent, aminek kisugárzása köztu-dottan olyan erõs, hogy hatása alól elbújni nem lehet: akönyvek a függõágy mellett a fûben, Sergio Bambaren:The Dolphin. Story of a Dreamer, Ljudmila Ulickaja:Imágó, Szabó Dezsõ: Életeim I.

Biztos vagyok benne, hogy az álmot látó DanielAlexander delfin kis története már megjelent a magyarkönyvkiadásban is, de nekem a menyem adta születésnapiajándékként, és bár élvezettel csak magyarul szeretekolvasni, megkapott, és már csak néhány oldal, hogydesszertként sorra kerüljön. Az Imágó-t azelõtt való napvettük, és sietnem kellett az olvasással, mert Pampa márvárt rá. Ulickaja rövidebb lélegzetû elbeszéléseinek álta-lunk is átélt, megélt eseményei, hangulatai vettek rá, hogymegszegjem az ezelõtt 5 évvel tett fogadalmam, és könyvetvettem. Szabó Dezsõ sokadszorra újraolvasott könyve, hamár Bambaren Delfinjét desszertnek neveztem, a nagyonszeretett, de a háziorvosunktól letiltott igazi zsíros, tejfö-lös, húsokban gazdag és õsi magyar fûszerekkel ízesített,de a francia konyha módszereivel készített fõfogás. A rejt-vények meg a Sudoku a kis pirulák, arra jók, hogy ha párórányi olvasás nem butit el, hát ezekkel megjöjjön azáldott fáradtság.

Mi volt még? A vén ház, az udvar, patak, erdõbe szaladódomboldal, 30 méter hosszú és 2 méter magas sövénykerí-tés, stb., de ezek lényegtelen kellékei a NagySzíndarabnak.

Egy váratlanul színre lépõ és a hangulatot meghatározószereplõ a hársfa. Október, a gyönyörû, száraz, langyosnapsütés megszínesítette a dús koronát, és egyszerre csakteljes szélcsendben elõször egy, két, majd százával kezdtekhullani a levelek. Akkor kaptam fel a fejem, amikor akezemben tartott könyv eltûnt a sárga, barna, vöröseslepedõben. Ekkor már zenéje is lett az egymáshoz, ágak-hoz súrlódó, majd a fûbe perzsaszõnyeget terítõ levelek-nek.

Felnéztem a koronára és (közhelynek hangzik) bebur-kolt az elmúlás örök szépsége.

* * *

Igen, Igen, tudom mi tart vissza, mi gátol abban, hogyújra felidézzem azt az egyedüli, több mint hangulatot, alétnek eddig még meg nem élt formáját.

Körülírhatom saját magam és a nagyok szavaival, deamikor kimondanám, mellbe ver, hogy Közhely, ami szá-momra minden beszélgetés, írás, kép és dallam rákfenéje.És kimondom még egyszer és még egyszer, és felidézem anaponta újságban, rádióban, utcán és útfélen rám ömlõközhelyáradatot, és szomorú beleegyezéssel bólintok rá,hogy ha elcsépelt és undorítóan unalmas is, de igaz.

Akkor most mi legyen? Vissza kell feküdnöm a függõ-ágyba a hárs alá s eltépnem a köldökzsinórt mindentõl, mikörbe vesz térben és idõben, nem kómában, nem klinikaihalálban, és még csak mûvileg elaltatva sem, de tudva,érezve, hogy létezem, valami kábítószerekkel sem elõidéz-hetõ transzban.

Nem a hárs szólt hozzám, mint a tenger a kis delfinhez,nem, hisz nem hallottam, éreztem. S most, hogy gátlásom-tól megszabadít az emlékezés és az írás, hirtelen megije-dek. Akarom még egyszer? Szabad játszani a halállal?Mert az volt. Az lehetett, semmi más.

Az, a végtelen jó.Folytatjuk

2014. június

EKOSZ–EMTE 51Emlékek húrjain

Az embertelenségrõl semmi sem vallmegrendítõbben és pontosabban,mint a gyermeksikoly.Az igazi szerelem színtelen,hallgatag, mint a hétköznapok.Csak az énekel, aki vár valakit.Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok

(Hervay Gizella: Szakítás)

Hervay Gizella költõ, író, mûfordító 1934-ben született Makón sokgyermekes szegénycsaládban. A tanulás lehetõségéért keményenmeg kellett dolgoznia. A középiskolát Zilahon végezte1952-ben, fõiskolai tanulmányait a Szentgyörgyi IstvánSzínmûvészeti Fõiskolán kezdte, majd a Bolyai Tudo-mányegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos diák-ként államvizsgázott 1956-ban. Akkoriban ismerte meg aszintén költõi pályája elején álló, ugyancsak bölcsészSzilágyi Domokost, akivel pár év múlva házasságot kö-tött, s ez egész életére, költészetére döntõ hatással volt.1956–57-ben a Napsugár, 1957-tõl 1959-ig az Ifjúmunkásszerkesztõje, 1959 és 1961 között a bukaresti Magyar Lí-ceum tanára. 1964-tõl 1966-ig a Mûvelõdés belsõ munka-társa, egy ideig az Ifjúsági Könyvkiadó szerkesztõségé-ben talál munkát. Életük bukaresti éveinek nehéz anya-gi körülményein 1968 és 1971 között ismét az Ifjúmun-kás szerkesztõségében kapott állás enyhített.

Költészete igen jelentõs, amelynek eddigi legteljesebb,hozzáférhetõ tára Az idõ körei c. 1999-ben megjelent,összegyûjtött verseket tartalmazó kötet, Balázs Imre Jó-zsef gondozásában. Gyermekíróként kiemelkedõt alko-tott kisfiához, az 1977-es romániai földrengésben tragi-kusan elhunyt Attilához írt mesefüzére, a Kobak könyve,majd Kobak második könyve, amelyekkel sajátos mesetí-pust honosított meg a magyar gyermekirodalomban. Fiá-nak édesapja, a híres erdélyi lírikus, az ugyancsak tragi-kus utat bejárt Szilágyi Domokos, aki 1976-ban önkezé-vel vetett véget életének. Az õ és fiuk, Attila elvesztésepótolhatatlan veszteségeket jelentettek az ember és al-kotó számára, néhány év múlva követi õket. Költészete aszemélyes kapcsolatok belsõ világának, erõterének titok-zatos mozgásait, alakváltozásait kutatja és képzi le ere-deti, az asszonylírán messze túlmutató módon. Sokatfordított a kortárs román költészetbõl is.

A Forrás elsõ nemzedékével lépett szín-re. Virág a végtelenben címû verseskötete(1963) költõi érzékenységgel fordul a nõksorsa felé, a kint és bent egyaránt újjáépülõvilágot akarja megragadni. Ekkor még egy-formán foglalkoztatja a szocialista építés, amunkatelepek, a falu, a város, az új lakóte-lepek világa és saját érzelmi teljesedése, aboldog, erõt adó szerelem. Költõvé azon-ban a Reggeltõl halálig (1966), majd a Tõ-mondatok (1968) verseiben érik. Kispolgár-album címû korai versciklusában még csak

a „korszerûtlen alázat” ellen lázad, a nagyanyák sorsátutasítja el magától, a Tõmondatokban már magára az em-beri létre kérdez rá, ennek távlatában gondolja újra aköltõ a költészet feladatát, a költõi beszédet tõmonda-tokra bontva le, mert azt vallja: „az irodalom nem iroda-lom”. Az élet védelmét várja a lírától, vagyis önmagátólis („Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!”). AJózsef Attila-i élményt nem költõi hatásként, hanem sa-ját élete véres valóságaként éli át. Ha a Virág a végtelen-ben a bizonyosság könyve volt, a rákövetkezõk a fel-ébredt és részben megválaszolt kételyt kiáltották világgá.A külsõ díszítõelemek verseiben most már fölöslegesséválnak, valóban a tõmondatok puritánságával, kemény-ségével szól, a képalkotástól a gondolatépítés felé halad.Nyilvánvaló hatással van rá Szilágyi Domokos költészeteis. Így 1973-as kötetének címadó verse, az Ûrlap példáulrokonságot õriz olyan Szilágyi-ars poeticákkal, minta Számvetés és a Hétmérföldes csizma, ugyanakkor válasz-nak tekinthetõ. Formailag azonosul és el is különül Szi-lágyi Domokos költõi beszédétõl, épp a tõmondatokjegyében. A külsõ világ megértésének további akarásá-val, ám mégis a belsõ ûr növekedésével jut el olyan líraicsúcsokra, ahonnan ijesztõ mélységek nyílnak. „Kitaszít-va önmagunkból” lehet csak odáig jutni, ahol a Zuhaná-sok címû oratórium (1977) születik. Tulajdonképpen ezaz érzelmi regényként olvasható vers is válasz SzilágyiDomokosnak; A láz enciklopédiája alapmotívuma ismer-hetõ fel benne („még egy emelet magány”), de önállónagy lírai mû, sok száz jajkiáltás és gondolati felismerésszabálytalan foglalata; „a szerelem szakadékaiban”reménytelenül vergõdõ nõ keresi benne kétségbeesettenaz utat a Társ felé, miközben tudja a végsõ ítéletet:

Átalvetõ

52 EKOSZ–EMTEIrodalom – B. Osvát Ágnes rovata

Eleven hagyományHERVAY GIZELLA

(Makó, 1934. október 10. – 1982. július 2. Budapest)

„Rács kettõnk között.” S a rászakadó kettõs halál aztbizonyítja, hogy ez a kétségbeesés tovább fokozható, akiszolgáltatottság a sorsnak nem ismer határt. Volt férje,költõtársa és a fiában folytatódó élet megszakadása alegsötétebb tónusú lírához vezeti el, olyan csúcsokhoz-mélységekhez, amelyek Vörösmarty, Vajda, Ady, JuhászGyula rokonává teszik. Az egyéni fájdalom a Számûzöttszivárvány (1980) verseiben s a késõbbiekben közösségiméreteket ölt, sõt kozmikussá válik. „Ami lettünk volna,vagyok egymagam.! Szavaimnak immár kettõs súlya van./Szemeddel is nézem, amit láthatok.! Veled járok, éppenhogy csak nem vagy ott.”

Magánéletének nehézségein, az újra és újra legyõznipróbált magányon nem segített költõi eredményeinekegyre egyértelmûbb elismerése (1973-ban írószövetségiés KISZ-díjat kapott). Házassága Szilágyi Domokossalvégképp megromlott, szétváltak útjaik.

Hervay Gizella 1976-ban Magyarországra települt, otta Móra Ferenc Könyvkiadónál dolgozott. Életmûvéneklényeges részét alkotja a Kobak könyve. Nem egyszerûmeséskönyv ez, hanem egyidejûleg irodalmi-pszichológi-ai kísérlet, amennyiben egy kisfiú, Kobak mesél bennük,a szerzõ csak lejegyzi, esetleg röviden kommentálja azelmondottakat. Formailag is a gyermeki látás-, gondol-kodás- és beszédmódot követi, a felnõtteket megdöb-bentõ kérdéseket tesz fel. Kobak jellegzetesen mai gyer-mek, aki régi típusú meséi mellett (amelyek a tárgyakmegszemélyesítésében, a társra vágyásban fejezõdnekki), a gyermeki jóság, tisztaság-naivság történetei mellettrákérdez a technikai világra (autó, traktor, robotgép), deennél is jellemzõbbek lelki megnyilvánulásai, a felnõt-tek pszichózisát tükrözõ magatartásjelek. Az 1966-banmegjelent kötetet 1968-ban követte Kobak második köny-ve, 1973-ban pedig a Kobak könyve címmel s a gyimes-középloki általános iskola tanulóinak gyermekrajzaivalkészült gyûjteményes kiadás.

Román versfordításai közül a legjelentõsebb AnaBlandiana lírájánaktolmácsolása, a Ho-mokóra címû kötet(1971). Riportjai,könyvrecenziói fõlegaz Ifjúmunkásban je-lentek meg. Románula Tineri poeti maghiaridin Romania címû an-tológiában (1979) 11verse található TudorBaltes fordításában.

1977 márciusában abukaresti földrengés-ben meghal fia, Szilá-gyi Attila. Errõl a fel-mérhetetlen és pótol-hatatlan veszteségé-

rõl így vall: „Tudni kell, a fiam tizenöt éves korára négynyelven olvasott a halakról. Csak a halak érdekelték már.Nyaranta elment a nagybátyjához, aki halbiológus volt.Csavargó kedvû fiatalember. Járták az erdõt Sepsi-szentgyörgy mellett. A nagybátyja egyik napról a másikravírusos agyvelõgyulladást kapott, meghalt. A fiam ott volt.Elvesztette a nagybátyját, elvesztette a halait is.

Rá néhány hónapra az apja sírja szélin állt. Engem odasem mertek engedni. Akkor csináltattuk az útlevélfényké-pet. Indultunk volna Magyarországra. De – Istenem! – csakén jöttem. Úgy volt, hogy a fiam jön utánam. Április negye-dikén kellett volna megérkeznie, március negyedikén volt aföldrengés Bukarestben. Nézd meg az útlevélfényképét! Iszo-nyat a szemében. Nem tudom életem végéig megbocsátanimagamnak, hogy nem hoztam magammal a fiamat.”

Ennél szívbemarkolóbb vallomást nem sokat olvasni,hallani, itt már elakad a lélegzet, megáll a toll az emberkezében.

1978-ban megjelent Kettészelt madár címû kötetébenSzilágyi Domokosnak és Szilágyi Attilának állít emléket.A történelmi kor iszonyatát – amelyben sorstársaivalegyütt élni kényszerült - imígyen vetette papírra: „Akitmég élni, írni hagynak, azt kirakatba szánják. Hogy hivat-kozni lehessen – íme, megoldottuk a nemzetiségi kérdést.De próbáljon meg valaki az elûzött tömegek jajkiáltásávalérvelni – megsemmisíttetik. A testvériség nevében, amibenkomolyan hittünk. Megírom, hogy veszett oda a magnósza-lag, milyen iszonyatos módon. Megírom, hogy tudassam avilággal: ELVETTÉK TÕLÜNK AZ ÉLET LEHETÕSÉ-GÉT!”

* * *Milyen örömmel kívánnék én most, Tanárnõ, boldog

születésnapot Neked. És miért ne tehetném meg, hanem szaladtál volna le a Földrõl olyan elgyötörten, már32 évvel ezelõtt. Boldog nyolcvanéves anya, nagymamalehetnél, csak hát az angyalok nem azért jönnek a földre,hogy megélhetõ emberi életkort érjenek, sajnos, hamar

rájönnek, hogy aföldi életnél nincsfélelmetesebb és fe-nyegetõbb valami,így sietve távoznakinnen.

Levelet próbálokírni most Hozzád,fél évvel a 80. szüle-tésnapod elõtt, merttudom, Te is legszí-vesebben levélbenk o m m u n i k á l t á lazokkal, akiknek tu-domására akartadhozni akár szerete-tedet, akár szenve-déseid tömkelegét,

2014. június

EKOSZ–EMTE 53Irodalom

tudva tudtad, hogy a szó elröppen, de az írás – jó esetben- megmarad. Azt gondoltad, hogy levél formábankönnyebben eljut a lelkéhez annak, akihez szólni akarsz.Hervay Gizi, drága néhai magyartanárnõm, mindenttudtál a világról, éppen csak a világ mûködési rendjétnem tudtad megváltoztatni, nem tudtad, hogy a tisztes-séges elméletek örökre elméletek maradnak. Töröttszárnyú angyalként lebegtél Te mindig ég és föld között.Adni akartál, folyton csak adni, miközben senki nemakarta leakasztani lelkedrõl az ólomsúlyú nehezékeket,amiktõl a mosolyod is olyanná vált, mint egy bocsánatké-rés, mintha folyton azt kérdezte volna a szemed: mondjamár meg valaki, szabad-e nekem mosolyognom, ha ide-bent nehéz súlyok húzzák alá a lelkemet.

Mi újat mondhatnék még én, aki az iskola befejezteután nyolc évvel, már csak egyszer találkoztam Veled, ittVásárhelyen, a Fõtéren láttalak meg, amint hatéves kis-fiad kezét fogva siettél valahová. Utánad rohantam éspillanatnyi meghökkenésed után sírva borultunk egymásnyakába. Könnyezve, nevetve meséltem, hogy az iskolá-ban, ahol dolgozom, a folyosó falait a Te Kobak-könyvedrajzai, szövegei díszítik, naponta állok meg elõttük ésRád emlékezem. Hívtalak, hogy gyere, nézd meg, mu-tasd meg Kobaknak, hogy mennyire népszerûvé vált avásárhelyi magyar elemisták körében, de nem jutott ráidõd. Siettél, nem kérdeztem hová, siettél, mint mindig,és soha nem értél oda, ahova szerettél volna. De tudnodkell, hogy tanításaid örökre a lelkembe égtek, még akkoris, ha némelyikük eleve kudarcra volt ítélve.

* * *Hervay 1980-ban elhangzott, keserû szavai immár tör-

ténelmi értékûekké váltak: „A kisebbségi kérdés nem er-délyi kérdés, nem fölvidéki kérdés. Magyar kérdés. A pusz-ta létünkrõl van szó. Az egész magyarság puszta létérõl.Arról, hogy életünk lesz-e, vagy halálunk. Mintha a Szózat-ban élnénk. Nem lehet ezt a kérdést megkerülni, vagy haj-togatni: megmaradni, megmaradni. A puszta megmaradás:hátrálás. Ez a történelem logikájából nyilvánvaló. Gyara-podni kell észben, erõben, öntudatban. Közösségben kellgondolkodni – mert éppen ezt nem engedélyezik. Mert ép-pen ezt akarják betiltani. Közösségben kell élni, mert éppenezt nem engedélyezik. Mert éppen ezt akarják betiltani.Hogy a sok magánember egyenként megsemmisíthetõlegyen.”

„Nem tudok abba belenyugodni, hogy Magyarországon aHimnuszt meg a Szózatot is eldugják. Olyan kislemezt lehetcsak kapni, amelyiken a Himnusz is meg a Szózat is néma.A verset nem éneklik.

Ha még attól is félünk, hogy a Himnuszt és a Szózatotfennhangon énekeljük Magyarországon, akkor hova dugjukmagunkat? Az antikváriumba, ahol a néma Himnuszt mega néma Szózatot árulják?

Eldugjuk a Himnuszunkat – hogy kapni is lehessen, megnem is, hogy hallani is lehessen, meg nem is –, miközben

négyszázezer magyar eltûnik? Néma a Himnuszunk, némaa Szózatunk, mikor a kisebbségeket módszeresen eltüntetika történelem színérõl is? Akit meg tíz-húsz év alatt eltüntet-ni nem lehet, azt a történelem alá szorítják, hogy tüntesse elönmagát? A történelem alá, mint a középkorban a jobbá-gyokat?

Szülõföldjükrõl kiûzetnek, városaikba nem telepedhetnekbe. Földönfutókká válnak, számûzöttekké a saját szülõ-földjükön. Puszta létükért nyelvüket kell kifordítaniuk.Szégyelljük a Himnuszunkat, szégyelljük a SzózatunkatMagyarországon? Hát ha felhangzik a Szózat, már az isnacionalizmus? Ha kimondatik kétmillió föld alá szorítottmagyar jajkiáltása, már az is nacionalizmus? Hát én itthonvagyok. És otthon vagyok Szilágyban és Kolozsvárott, ésotthon vagyok Pozsonyban, mintha csak Kolozsvárott len-nék. Ezt tõlem már senki el nem veheti. Hacsak az életem-mel együtt.”

Magányérzése 1976-os Budapestre távozásával csakfokozódott, a súlyos családi veszteségek – Szilágyi Do-mokos öngyilkossága, majd közös fiuk, Attila (Kobak)halála a bukaresti földrengéskor, 1977 márciusában –idegeit végképp megrongálták, nem tudott segíteni rajtaa leggondosabb orvosi kezelés sem.

Hervay Gizella 1982. július 2-án öngyilkosságot köve-tett el Budapesten. Több búcsúlevelét összetépte. Azegyik, legbõvebb változat így hangzik: „Bocsáss meg,Apám, bocsájts meg, férjem, bocsáss meg, fiam. Bocsássmeg, testvérem, bocsáss meg, barátom. Bocsájts meg, sze-relmes társam. Ami rád méretik, az méressen rám is. Osz-tozni akarok a szenvedésedben.” Egy másik, amelyet alá is

Átalvetõ

54 EKOSZ–EMTEIrodalom

írt, így: „Bocsánatot kérek mindenekért. Bûnömet az Istenítélje meg. Hervay Gizella.”

Meggyötört teste Kolozsvárott, a házsongárdi temetõ-ben nyugszik, Szilágyi Domokossal és Szilágyi Attilávalközös sírban. Szelleme azonban halhatatlanul fenn lebegaz irodalom örök értékû, liláskék köddel bevont egén.

Hervay Gizella

Levél helyettMilyen gyönyörû: szólni lehet és kiszámíthatatlan,

hogy mit válaszolnak. És megtörténhetik: társra istalálhatunk, csak meg kell tanulnunk az õ egyetlen,soha meg nem ismételhetõ nyelvét. Csak meg kellismernünk, a föld rétegein át haladva, a történelemkorszakain át haladva, eljutva oda, ahol õ csak õ,ahol õ a teljes világegyetem és megszólítani:

Megtalálni azt a szót, amit õ keresett, de nemtalált, amire szüksége van, hogy a föld rétegein áthaladva, a történelem korszakain át haladva, eljus-son végre oda, ahol õ csak õ, ahol õ a teljes világ-egyetem. Felesleges és nevetséges olyan szavakatdobálni felé, amelyeket mi szeretünk, ezzel csakmegütjük, hiszen én, ha azt mondom: tej, nagy dió-fát látok, a lomb közt kis égdarabok, a fa alatt kertiasztal, pohárban tej, tündöklik a tej, a táj. De lehet,hogy õ arra emlékezik, hogy nem kapott tejet, nemvolt, és az anyja messze volt és megütöd a szóval.De ha megtalálod neki azt a szót, amit keres!Társad lesz és válaszol és válaszában felfénylik azelveszett szó, ami gyermekkorod zsebébõl valamikornyomtalanul kigurult.

Ha megtalálnám! Sose merném többet kimondania szót: szeretlek! Csak azt mondanám: vonat, merttalán állomás mellett lakott és évein át-átzakatolt avonat, félelmet hozott és sóvárgást távoli tájak felé.Vagy azt mondanám: cigaretta, mert kidobta avonatablakon át a csomag cigarettát, mikor tisztulótüdõvel robogott a szerelem felé.

Csak rá kell figyelni, a mozdulataira: a karjávalmost olyan ívet ír le, amilyet csak azt tud, aki egészlényével mozdul vagy szól, semmi más nem válaszneki, csak az, ha te is egész valóddal felé fordulsz.

A szájad mellett egy ránc emlékezik, és a szemed-ben olyan látható a szégyen, hogy elfordul és ciga-rettára gyújt. Fájdalmaiddal soha el nem érheted,arcodon a fájdalom nyomai és hangodat érdesséteszi a visszafojtott sírás. El kell hagynod emlékei-det is, mert történelem elõtti korból valók, mikormég nem tudott emberhez szólni az ember, csakütött. Csupa kék-zöld folt az arcom, nem szóltakhozzám, csak ütöttek, s nekem most szólnom kell,meg kell találnom azokat a szavakat, amelyekre

neki van szüksége. Hiába mondom a magam szava-it, nem figyel oda. Kikapcsolja a telefont.

De hiszen volt egy mozdulata, feléd fordult, mintaki egész lényével mozdul, felé fordultál, mint akiegész lényével válaszol, megölelt, mint aki elõszörölel, mint aki utoljára ölel, megölelted, mint aki elõ-ször ölel, mint aki utoljára ölel. Mégis csak ennyitmondtam: szeretlek.

Adalékok Hervay Gizella élettörténetéhez, az adott

korra jellemzõ levéltöredékekSzilágyi Domokos Méliusz Annának

és Méliusz JózsefnekMhely, hej! A XX. sz.-ban

(Marosvásárhely, 1962. március-április)

Kedves Bátyám és Anna, levelem alcíme: Nagy TrógerVagyok, avagy Mea Culpa vagy Amit Akartok. Ezt nemrészletezem.

Vásárhely kies egy hely. Megérkeztem gyászlépésben, selsõ este azon csodálkoztam, hogy már 12 órája itt vagyoka városban, s még senkitõl sem kértem kölcsön. De aztán

meglett az is. Aztán sür-gõsen kimentem Szász-régenbe, ott egy festõ ba-rátomnál laktam és jár-tam ki Alsóidecsfürdõre,ahol többé-kevésbé talp-ra lettem állítva. Két hétmúlva visszavitorláztama fõvárosba és elkezdtemlakni a filharmónia iro-dájában, szintén egy –ezúttal zeneszerzõ – ba-rátom révén (az õ felesé-ge az idecsi fürdõorvos).Gondoltam, befekszem

dögleni az ideg- és elmére, de elõbb pénz kellett, hogy nelegyek oan árva, hogy ne legyek oan árva (Juhász Ferencután szabadon). Így esszejöttem Sütõvel, fölrakott az ÚjÉlet Moszkvicsára, s mentem a kies vidékre szemlélni megaz új életet. Riportoztam 18 láj napidíjért, míg kiderült,hogy a 18-bõl nem lehet megváltanom a világot, sõt, mégmagamat sem. Akkor átmentem Hajduhaj Gyõzõhöz(Pandur Victor), merthogy aszuta, beletesz az áprilisi szám-ba. Nosza, hamar írtam egy verset a kollektivizálás befeje-zésérõl, ehhez jött az Építõk címû rossz vers meg a Vasöntõk(erõsen megszelidített állapotban: Ugye, borzadsz ha nézedõket – helyett: Ugye ámulsz, ha nézet õket estébé), no meg

2014. június

EKOSZ–EMTE 55Irodalom

a Festõ halála, mely körül nagy közelharc folyott, de végülis félreménnyel bekerült. És akkor, uraim, segítségemre jötta képzõmûvész szövetség elnöke, Camil Ressu és sürgõsenmeghalt, és erre Székely János diadalmas csataordítássalrögvest és tüstént odaírta motteau gyanánt, hogy: C.R.emlékére. Gyõzõ, persze, megígérte, hogy ad elõleget, de egy

frászt. Viszont megért min-dent, hogy láttam õt csárdásttáncolni: nemzeti, sõt nem-zetközi röhej. Nagy csalódásvolt viszont, hogy megláttamHonegger fényképét (majdmegmutatom, hogy csalódja-tok Ti is), viszont pozitív,hogy meghallgattam II. és III.szimfóniáját. És azon kívülGregorián kórusokat (a fil-harmóniában), Haydn 101.óra-szimfóniáját und andere.

Még gyermekrajzokat is szereztem, nem is szólva, 150.213új ismerõsrõl. Most már sürgõsen hazautazom, mert túl sokembernek kell köszönnöm az utcán. (…)

(…) Gyõzõnek elmondtam a Tücsök és hangyát. Kínosannyerített. Különben tud értelmes is lenni, ha akar. Csak rit-kán akar.

(…) Szóval, ma este hazautazom. Remélhetõleg találko-zunk majdan. Addig is jó munkát és mulatást. Annánakkézcsókom, Méliusznak harcos ölelés Domi

Szilágyi Domokos Méliusz Annának és Méliusz Józsefnek

Bukarest, 962. ápr. 16.(…) Az Ocskó-elégiából gondoltam, hogy most nem lesz

semmi, Õigazszavúságuknál. Most dúl a kollektivizálásbefejezése. (…) különben az a véleményem, hogy hiábaírtad meg nekik a véleményedet, az Igaz Szó pofáján elégvastag a kollektív bõr, leráznak mindent, mint kutya a vizet.Egy idõben én is írogattam nekik nagyon csúnya dolgokat,de rá se bagóztak. Gyõzõnek szerfölött jól idomított az érzé-kenysége. Meg miegymás. (…)

Millió üdv. Sz.

Dimény István Méliusz Józsefnek

Bukarest, 1962.„…de akkor a Hervay Gizi telefonált: Szisz 40 fokos láz-

ban fekszik, félrebeszél és senki, egyetlen orvos sem akarkijönni. Hogyhogy? Úgy. Erik mindenféle tanácsokat adottannak a jóindulatú, buta és tehetetlen lúdnak. Hívja feldoktor Kahánát, hívja a mentõket. Nem hívhatja, mondja,mert ez volt az utolsó 25 banisa. Erre a Fond nevében beszé-lek én a „serviciul pentru asistenta la domiciliu”-val.Megígérték, hogy jönnek. (De még este 11-kor nem voltak).Kovács János kölcsön adta az Elõre autóját. Szisz feléledttiszteletünkre, de infernális, amit ott találtunk. A szoba

szaga vastag a szellõzetlenségtõl, az áporodott levegõtõl és abeteggel, együtt a bilin ülõ gyermekkel. Szellõzés, a gyerekátkerül a másik szobába. Kiderült, hogy nemcsak az utolsó25 baniról van szó. Te, ezek nem ettek aznap. A gyereksem!...”

Hervay Gizella Méliusz Józsefnek

Bukarest, 1966. május 3.

Kedves Méliusz elvtárs !Elõször is szeretettel üdvözlöm Annával együtt. Ezen

kívül kérni is szeretném valamire: írna nekem egy ajánlóle-velet az Írószövetségbe? Hogy tag lehessen belõlem. Milyenott kinn Szinaján? Mi itt Kobakkal nagyokat sétálunk,olyan nagyot nõtt a gyerek, hogy rá se ismernének. A mesés-könyvecském, a Kobak könyve most jelenik meg, majd kül-dök belõle. A verseskötetem is nyomdában is van már.Szóval, sok jó hír, csak sajnos egészségileg gyengén állok.Hiába, nagyon nehéz volt az elmúlt három esztendõ.Nagyon szerettem volna szóban, nem levélben kérni ezt azajánlólevelet, de hát majd megköszönöm személyesen.

Nagyon sok szeretettel üdvözlöm, Annát csókolomGizi

* * *„Szilágyi Domokos az életérzést fogalmazta meg a hat-

vanas évek végén, a Határok címû versében: „Határokonjárok örökké,/ mindig csak a határokon,/ ami inneni, amielérhetõ:/ végül is fájni kezd,/ fájni, hogy megtudjam azodaátot,/ s hazudott is, hogy megtudom,/ vár a határokon/aszent hazugság, a remény.” Ebben a versében a határokátlépésének élménye már a kétségbeesett életen túliátlépés látomásával társul, hiszen nagyon jól sejti a költõ,hogy az egész Földet nem lépheti át, és hiába szûkíti lemesterségesen a teret, hiába növekszik az átlépés utánisóvárgás, azon az emberi iszonyaton, amelyet õ élt át,csak életén túl léphet át: „s minél könnyebb poggyásszallépek át majd,/ annál mélyebb nyomokat hagyok a talaj-ban.”

Temetésekor, 1976-ban a legtöbben csak a költõt gyá-szoltuk, és alig sejtettük, hogy rövidesen egy egész nem-zetiség vádirata lesz ez a „tiszta elmével” út utolsó szám-vetése.

„De nekünk az a dolgunk, hogy ne csak megrendüljünk,hanem éljünk a közös életbenmaradás kérges reményével –írta akkor Hervay Gizella és hozzátette -, tündöklõ költé-szetével, amit ránk hagyott! (…) Õ kifogyott a reménybõl –ránk hagyta.”

Sajnos, azóta Hervay Gizella is továbbadta a reményt.Vajon mihez kezdjünk ezzel a sok ránk testált

reménnyel?” (Ágoston Vilmos, Bp. 1989. június)

Forrásmunka: Visszavont remény. Szépirodalmi Könyvkiadó.Budapest, 1990.

Összeállította: B. Osvát Ágnes

Átalvetõ

56 EKOSZ–EMTEIrodalom

2014. június

EKOSZ–EMTE 57Irodalom

„ahogy érkeztem, úgy megyek haza/lehajtott fejû napraforgó/mindkét szemem kipereg/ kiszáradt kút szomjat sem oltó”

(Hervay Gizella: Isa por és homu párban)

Hervay Gizella

ZsoltárÉn ember vagyok magyar és Európa hiába szaggatták szét szilánkokrahiába tiltjátok meg hogy szeresseksiratót kiáltok hogy belereszketaz ég s a föld kettéhasad a tányéra vasárnapi asztalon – mindenki igazáért

jöttem és addig élek míg szabadon szerethetekértem jönnek a havasok kékszemû tengerekszemem helyén szilva szájam helyén szõlõamíg az igazság otthonunkban felnõaddig tanulunk járni amíg hazaértünkvelünk jár a gyermek aki meghalt értünkaki nincs de élõ mert akarjuk mert gyermeknélküle nem lehet szeretni a szerelmetnélküle hazátlan minden vár minden városárva a falevél a lelkünk is sárosérte támadunk fel minden hétfõn újraövé az ég s a föld minden országútjaminden vizespohár a kezében koccanminden boldog magzat rá gondol ha moccankezébõl támad a szél szemébõl hull az esõlábnyomában virág világ árvája õa dagasztóteknõ neki szül kenyeretszemével szeressen az aki megszeret

Hervay Gizella

Emberi hangonGyermekkoromban nem hittem el,hogy beszélgetnek az állatok,s most emberi hangon szól hozzáma heverõ kõ, vízparti kagyló, homok,ha testem kõ-, víz-, kagylóés homokkorszakára gondolok,a lélekben leülepedettpliocén rétegek felettsúlyos léptekkel rohanszörnyû pikkelyeivela brontoszaurusz-rettegés-roham.Szelíden nézem szívemetkihaló állataival.

B. Osvát Ágnes

Ködben, kékben, rózsaszínben…

A költõ az, kirõl senki nem beszél,szavait szertehordozza a szél,Õ kergeti szét a felleget,

s õ festi azúrkékre az eget.A virágillatot is õ leheli,a csillaglángok az õ szemei.

Hervadó tájban a fáradt lomb le-lenéz,s a reménytelen ág némán a ködbe nyúl.Mintha markoló kéz lenne az egész,ködtartó tenyér, mi áll makacsul.Uram, ha egyszer reám hagynád,átvállalnám a kékség varázsát !

Kellene hozzá a tenger kékje,s a búzavirág szelídsége,vad örvényeknek sötét mélye,mik ecsetemen vegyülnek konokul.Ahhoz, hogy álmaim ködébe nézzek,kékre festeném a mindenséget.

Majd futótûzként kékké válna,a kék hívõknek kék fohásza,és kékké válna az Isten háza,s a szelíd Mária rámmosolygana.Szétterült tinta-egemen én hálót vetek,mely magasba tör és ott lebeg,

és kékségemben boldog vagyok, a bíbor felhõ is nekem ragyog.Van tiszta lég, van, tudom, de csak a kék ormok felett.Jó annak, ki már odafenn lebeg,s érinthet ködtakaró felleget.

2014. március 23.

Fiam, az ablakból láttad tegnap délután, hogy bottal, kalappal a

kapun kiléptem, pár lépést tettem a piac felé, majd hirtelenfordulással visszatértem. Nem csak láttad, fel is tûnt neked,kérdezted is, miért, én feleltem: „Majd megtudod”.

Nem arra gondoltam, igazán nem arra, hogy levelemetolvasván megtudod. Hanem arra, hogy mint sokunkra, elkö-vetkezik Reád is (ahogy látlak, egész bizonyosan elkövetke-zik) az idõ, hogy séta közben minden különösebb indoklásnélkül, egy láthatatlan diszkrét gentleman hozzád csatlako-zik, a füledhez hajol és belesúgja: „Kár minden lépésért, for-duljon nyugodtan vissza, Uram”. És ahogy engem visszatér-ni láttál, úgy engedelmeskedik e tanácsnak minden megszó-lított, bárhova indult volna – nyugodtan hazatér.

És otthon is marad.Szeretném, fiam, ha párezer kilométer fölösleges sétát

megtakaríthatnéka számodra. Úgyvan az, hogy ez ahalk szavú látha-tatlan azért ér eláltalános sikere-ket, mert csakazokhoz csatlako-zik, akiknek arcánamúgy is ott ül a

hajlamosság a visszafordulásra. Nos... ha levelem nyománpár évvel hamarabb ülne ki arcodra, - én mondom, Fiam –nem lenne okod bánni.

Elsõ levelemben ígértem, hogy nem lesz egy szó ez írásom-ban, mit mai fejeddel is ne érthetnél meg. De azt nem ígér-hettem, hogy nem találkozol bennük egy emberrel, akinektettei és gondolatai néha érthetetlenek lesznek elõtted: azapáddal, aki megértésért, mindenki más elõtt, mégis csak ate fiatalságodhoz fordulhat. Azt is ígértem, hogy nevetni valóis lesz e levelekben. Hát nem nevetni való, hogy legtöbbször,mikor kalapomat, botomat összekerestem és neheztelõ kér-dezõsködéseidre kurtán azt feleltem: „Dolgom van.” – énvoltaképpen sose tudtam, hova indulok s hol fogok meg-állani !? Csak mentem. Így láttam a többi emberektõl, kiklótnak-futnak, kocsiba ülnek, ezzel tárgyalnak, azzal tárgyal-nak, titokzatoskodnak, sarki beszélgetésre megállnak, kávé-házi sarokba sugdolózni ülnek, néha elutaznak, sürögnek-forognak, estére megállnak, reggel újra kezdik. Így folyik azéletük és ebbõl megélnek, ebbõl a sürgés-forgásból élnekazok is, akiknek élete reájuk bízatott. És vettem a botot, akalapot, ezt az életet utánoztam én, fiam, mikor naponta

többször a kapun kiléptem, térültem-fordultam, beszélget-tem, meg sugdolóztam, olykor vitáztam, néha kocsiba ültem,de mindezt csak úgy, mint Dummer Auguszt, tehetetlen ten-niakarással, éppoly ügyefogyottan, mint õ, de nem olyankedvesen és azért – még nevetés formájában sem – jutott kinekem a siker.

Azt mondod, fiam, mégis csak furcsa, hogy én azt hittem:céltalan futkosással célt lehet érni, kenyeret keresni lehet.Elvégre Te úgy látod, hogy egyik ember orvos, a másik ügy-véd, a harmadik kereskedõ. És a negyediknek és a századik-nak, mindnek van valami különleges foglalkozása, annakderekasan utánalát, a betegéhez megy, a törvényszékre siet,vagy az üzletfelét keresi fel. Céltalanul senki sem szaladgál…(Látod, fiam, rád fogom, hogy ezt mondod, pedig nemmondtad soha. De arra emlékszel ugye, hogy nevetve meg-kérdezted, miért mondom mindig, hogy: dolgom van. Anevetés az én „dolgom”-nak szólott, e pénzt nem hozó, cél-talan futkosásnak, szegény Dummer Auguszt esetlen bukdá-csolásainak.)

Hogy hihettem!?Fiam, a hitet a jóisten adja, olyikunknak egyebet sem ad, s

ha ezt sem adta volna, azt tudom, hogy hol lennék márrégen, de hogy Te hol: azt nem tudom. Pár óra álom – jóbúfelejtõ, s én úgy ébredek reggel, mint egy Fáraó. Királyiváram kapuján, ahogy kilépek, megdobban a föld a lábamalatt és délcegen nézünk egymás szemébe – én meg a Nap.Fiam, a kenyérgondok, miktõl estére kis gombolyaggá görbe-dek, reggel nincsenek sehol. Enyém a föld, az élet, mindenlehetõség és minden alkalom. Terveim közt egy új megváltása legkevesebb. Kis emberi ravaszságok csomóján az elme élenevetve vág keresztül. Mesetávolba tünnek a tegnap pat-kányharcai.

S hogy este mégis?! S hogy minden este összetörve, min-den tagomban kiállva, üres zsebekkel, szemlesütve úgy térekhaza…!? Igaz.

Valami van, amit nem értek. De azért – a nevetéseddel –nincsen egészen igazad.

Azt helyesen látod, fiam, hogy egyik ember ügyvéd, amásik orvos, a harmadik kereskedõ, mindenkinek van vala-mi tanultsága vagy képesítése, s ezt, ha jól esik, fel is jegyez-heti a névjegyére. Én is megtehetném. De hol van ez még –a foglalkozástól!? Mekkora távolság még odáig, hogy a ta-nultságból foglalkozás legyen!

Azt mondják: „Kezdeni kell, a többi jön magától”. És énelhiszem, hogy a többi jön magától, azt is, hogy kezdeni kell,csak azt nem tudom, hogyan. Sokat kérdeztem, nem mondtameg senki. Feleltek – de Isten bocsássa meg – nem igazat

Átalvetõ

58 EKOSZ–EMTEGyermeloldal

Tanítómesék nagyobb gyermekeknek, talán felnõtteknek is.

Osvát Kálmán: LEVELEK A FIAMHOZ

feleltek. Legtöbben nevettek. Ezek hazudtak a legszörnyûsé-gesebben. Fiam, ha kérdésre valaki nevetéssel felel – szaladjattól az embertõl messzire. Mert nem csak a feleletet tagad-ták meg tõled, hanem az emberséget is. Meg se állj, fiam!

Nem tudhattam meg soha, hogyan „kezdik” az emberek. Smost nem mondhatom meg neked sem, pedig én vagyok azegyetlen, aki neked, ha tudnám, megmondanám. Sok célta-lan futkosásomnak, lásd, ez is célja volt: meglesni õket, csakazért is, kitudni titkon: mégis, hogy kezdik el. A tanultságu-kat hogyan hozzák elõször forgalomba.

Nem tudtam meg soha. Egy pillanat ez, amelynek titkátóva õrzik. Õk tudják, miért. Én már csak a folytatást láttam,azt a „többit, ami magától jön”. Errõl tudok is egyet-mástmondani.

Magától jön. Olyan könnyen jön, hogy nekünk, Augusztok-nak, keserû lesz a szánk és fitymálva nézzük a munkátlandiadalt. Sokszor meg nevetünk a harsány hó-rukk! kiáltáso-kon, homloktörülgetésen, fáradságmutogatáson, gondmíme-lésen, amivel a „munkájukat”, ezt a semmit kísérik.

(Semmi? Csináld utána, Auguszt!)És tehetetlen dühvel veszem a pálcám, a kalapom – dol-

gom van, fiam! – és rohanok és csak a város végén eszmélekmagamra: hát újra itt vagyok… de miért és hova? Szomorú-an és nagyon fáradtan, de azért sietve iszkolok haza, merthórukk-jukkal megölnek az okos Augusztok.

Isten megáldjon, fiam, mostantól mindig a szobámbantalálsz, jer minél sûrûbben, tanítlak egyre-másra, legyen mitkenni, ha felnõsz – a névjegyedre.

2014. június

EKOSZ–EMTE 59Gyermeloldal

Kellemes, tartalmasan eltöltött nyári szünidõt kíván éstovábbra is szeretettel várja leveleiteket, javaslataitokat a

szerkesztõ néni, az alábbi címre: B. OSVÁT ÁGNES

540.477 Marosvásárhely (Targu Mures), str. Armonieinr. 22 ap. 13, jud. Mures, Románia.

Telefon: 0040265/249918, 0040365/803670,0040770/173128

E-mail osvatagnes@gmail.com

Százszorszépek a teánál

Mécsvirágok, nénikék,Így beszélnek össze ketten:Már egyszer illenékTeát adni itt a kertben.

Itt ez a turbolya,Ide jön a hosszú asztal,Erre az uzsonna,Sári néni szolgál azzal.

Meghívót küldenekSzázszorszép kisasszonykákhoz,Útifû, az öregSüteményt hoz teához.

Nagy vígan, boldoganMindannyian fölvonulnak,Egy, csak egy híja van aSzép vendégkoszorúnak.

De ihol, már loholAz elkésett apró vendég,Néni szól: jól van, jól,Csakhogy itt vagy, te kis csöppség!

Most pedig estelig,Vége nincs a víg beszédnek,Az idõ eltelik. Jó éjt,Pá, és hazatérnek.

Vikár Béla

Napraforgó és GeorginaNapraforgó, napégette képpel,Csak egy szóra a szomszédba lépdel.Szomszédasszony, Georgina néni,Gyermekeit mutogatja néki.

Napraforgó édeskedve mondja:Húgomasszony, sok lehet a gondjaElvennék én gondjaiból egy s mást,Adja nékem azt a vörös sipkást!

Azt feleli Georgina: kérem,Dehogy adom, hogy is adnám vérem!Sokan vannak, szent igaz, de lássaÕk szívemnek a vigasztalása!

Mind oly édes, oly szelíd és ékes,Mind vidám és mind oly egészséges!Ha szegény is, de az anyjuk vagyokMennyországom a szemükben ragyog.

A k

épek

et r

ajzo

lta:K

reid

olf E

rnõ

ÁTALVETÕ ONLINELapunk pillanatnyilag 2008-ig visszamenõleg az

interneten a következõ címeken olvasható: www.ekosz.hu, www.erdelyikor.hu.

Szellem székelyföld felett

Új szentünk humora „...Én csak Isten szolgáinak szolgája

vagyok” XXIII. János pápát legtöbben ked-vesnek, egyszerûnek, szociálisan érzékeny-nek és igen jó humorúnak ismerték.Szentéletû, türelmes ember volt. Ezért iskerült sor szentté avatására!

Íme, néhány kedves, humoros megnyilatkozása: Egy kórházlátogatás alkalmával megkérdezte egy kisfiútól, mi szeretne

lenni, ha felnõ. A gyerek azt felelte: rendõr vagy pápa. „A helyedben arendõrséget választanám – mondta a Szentatya. – Pápa akárkibõl lehet,nézz csak rám!”

„Éjjelente gyakran felébredek, eltöprengek a világ súlyos problémáin, éselhatározom, hogy mindezt el kell mondanom a pápának. Aztán más-nap, mikor felébredek, rájövök, hogy én vagyok a pápa.”

Amikor egy riporter megkérdezte, hányan dolgoznak a Vatikánban,János pápa állítólag így felelt: Nagyjából a fele.

Egy bíboros nehezményezte, hogy a vatikáni fizetésemelés után az egyikalkalmazott ugyanannyit keres, mint õ. A pápa azt mondta: Annak azalkalmazottnak tíz gyereke van; remélem, a bíborosnak nincsen.”

Egy este a barátját látogatta meg a Szentlélek Kórházban. A nõvér, akiajtót nyitott, így mutatkozott be: Szentatyám, a Szentlélek fõnöknõjevagyok. A pápa így felelt: De jó magának! Micsoda állása van! Én csakIsten szolgáinak szolgája vagyok.

Egyszer azt írta: „Három dolog viszi romlásba az embert: a nõk, a sze-rencsejáték és a földmûvelés. Apám a legunalmasabbat választotta.”

Tisztelt olvasóink! Végre-végre, közel egy évnyi késedelem után abban

a helyzetben vagyunk, hogy mellékelni tudjuk lapunk-hoz a befizetési csekkeket. Ezeket minden egyes pél-dányba behelyeztük (kivéve természetesen az erdélyicímzetteket). Azon olvasóink, akik közben eljuttattákmár befizetéseiket valamilyen módon, kérjük, tekint-sék a csekket semmisnek, vagy adják azt tovább.

Örömmel közöljük, hogy az elõfizetõi díjon tovább-ra sem változtattunk, ez továbbra is 1500 Ft. belföldre,Európába 10 EU, a tengeren túlra 20 USD egy évre.Elõfizetni természetesen banki átutalással is lehet, akövetkezõképpen:

Belföldrõl: Erdélyi Körök Országos Szövetsége.Számlaszám: 10918001-00000063-39990003,UniCredit Bank, Szekszárd.

Külföldi átutalás esetén: Erdélyi Körök OrszágosSzövetsége 2200 Monor, Kapisztrán János u. 49.Számlaszám: 10918001-00000063-39990003. IBAN:HU34 1091 8001 0000 0063 3999 0003. Bank-kód:UNICREDIT BANK - SWIFT (BIC): BACXHUHB

Támogatóink listáját a 45. oldalon közöljük!