2006. január

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

2006. januárX. évfolyam 1. (100.) szám

�Világ proletárjai, egyesüljetek!�

100. jubileumi számával 10. évébe lépett a �Dialektika�1996 õszén Ferencz Lajos felvetette a gondolatot: hozzuk létre

a Marx Károly Társaság idõszaki újságját.A Társaság vezetõsége lelkesen fogadta az elgondolást. Töp-

rengeni kezdtünk: mi legyen a lap címe? Több javaslat közül a�Dialektika� címet fogadtuk el. A lap emblémája Marx Károlyarcképe lett.

Január elsõ hetében, az �Óbudai Munkás� c. III. kerületi mun-káspárti lap hasábjain, bemutattunk egy 2 oldalas próbaszámot,majd kevéssel ezután megjelent Rozsnyai Ervin beköszöntõjével

a januári 6 oldalas elsõ szám. Ismertettük benne rövid kivonatbana Társaság alapszabályát, közöltük Wirth Ádám, Morva Tamás,Sipos János cikkeit, valamint Rozsnyai Ervin �Stratégia és takti-ka� c. elõadását. Semmit sem veszített idõszerûségébõl az a meg-állapítás, amelyet Wirth Ádám tett a lap elsõ oldalán: �� a válságma is arra kötelez, hogy fokozott figyelmet fordítsunk az el-méletre, egyesítsük az összes marxistákat, akik készek és képe-sek küzdeni az eszmei bomlás ellen, megoldani az új elméletifeladatokat�.

Új jelenségek, bonyolult kihívásokA Vezetõség beszámolója a Marx Károly Társaság 2006. január 14-i közgyûlésén

Elõadó dr. Rozsnyai Ervin, a Társaság elnöke (Rövidített szöveg)

Tisztelt elvtársak!A mai beszámolóban szeretnék néhány

új nemzetközi és hazai jelenségrõl beszélni,amelyek napjainkban, a Munkáspárt válsá-ga idején, különösen fontosak számunkra,és döntõen hatnak Társaságunk tevékeny-ségére.

Általános kérdésekA multik vezényletével zajló termelé-

kenységi forradalom nyomán nõ a króni-kus munkanélküliség, és átalakítja a tar-taléksereg hagyományos arculatát. Mintismeretes, a �tartaléksereg� fogalmávalMarx a munkanélküliek tömegeit jelölte,amelyek a gazdaság hanyatlásakor az utcárakerülnek, majd fellendüléskor a tõke bõ-vülõ munkaerõ-szükségletének kielégíté-sére szolgálnak. Ma már ennek a tartalék-nak egyre nagyobb hányadára az a sors vár,hogy soha, fellendüléskor sem fog többévisszakerülni a termelésbe, mert a termelé-kenységi forradalom újabb és újabb mun-kástömegeket tesz fölöslegessé. Az USÁ-ban pl. a 2004-es fellendülés idején a hazaiössztermék 4,2 százalékkal emelkedett, alétminimum alatt élõk száma mégis 37 mil-lió volt, 1,1 millióval több az elõzõ évinél;Latin-Amerikában az elmúlt másfél évtizedalatt, 2,6 százalékos gazdasági növekedésmellett, a munkanélküliség 7,3 százalékról10 százalékra nõtt; az iparilag igen fejlettBelgiumban a lakosság 15 százaléka, más-fél millió ember van munka nélkül. Ezek apéldák tipikusak. Általában több munka-

hely szûnik meg, mint ahány létesül, az újmunkahelyeken pedig többnyire rosszulfizetnek, részmunkaidõben dolgoztatnak,vagy �rugalmas� munkaszervezéssel be-hívják az alkalmazottat, ha van munka,fizetés nélkül �pihentetik�, ha nincsen. Afellendülés inkább a tõzsdéken és a lakos-sági jövedelmek felsõ szintjein mutatkozikmeg; az alsókon nõ a létbizonytalanság.

A gazdasági ellentmondások miatt,amelyek az üzletmenet élénkülésekor semcsillapulnak, fokozódik az imperializmusagresszivitása; de az ellenállás is. Két gócalakult ki: a Közel-Kelet és Latin-Ameri-ka. Az iraki bábkormány olajminisztériu-mának jelentése arról számol be, hogy arendszeres partizántámadások következ-tében a kitermelés szintje nem éri el az in-vázió elõtti, 2003-as szint felét; a Penta-gon év végi jelentése szerint a �koalíció�embervesztesége Irakban 2383 halott éstöbb mint 16 000 sebesült. Latin-Ameriká-ban, Kuba és Venezuela után, újabb teretnyert a baloldal, s ma már Brazília, Argentí-na, Uruguay, Bolívia és Chile is a balra tettfordulatot példázza. A kubai GDP 2005-ben a blokád ellenére 11,8 százalékkal nõtt.A kubai pártlap, a �Granma�, hasábokonát közli, hogy milyen megállapodásokatkötött Kuba a külföldi cégekkel, köztükamerikaiakkal is.

Az imperializmus reakciójaA politikai feszültségek levezetésére az

imperializmus két fõ módszere a fasizmusés a szociáldemokrácia. Mind a kettõt ré-

szint hagyományos, részint új formákbanalkalmazzák.

A fasizmus egyaránt megjelenik �civil�és �állami� változatban. A német államrend-õrség botokkal, bors-sprével, vízágyúval,gumilövedékkel, rúgásokkal, a karate leg-brutálisabb fogásaival támad az antifasisz-ta ellentüntetõkre, akik felvonulnak a fasisz-ta tüntetõkkel szemben; a Cseh-MorvaKöztársaság belügyminisztériuma betiltjaa kommunista ifjúsági szervezetet, az Eu-rópa Tanács Parlamenti Közgyûlése a kom-munista mozgalom hivatalos elítélésére ké-szül. Szítják a pogromhangulatot, kormány-szinten élesztik fel a feketeszázas szellemet.Ezekkel a gyalázatos rendõri és kormány-manõverekkel összhangban, a �civil� fasiz-mus is akcióba lép: a bevándorlókra támad,õket teszi felelõssé a munkanélküliségért,arab-, néger- és zsidóveréseket szervez (azutóbbiak egyikét nemrégiben a bõrfejekgyakorolták fényes nappal a moszkvai ut-cákon) stb. Mindez régi hagyomány, szintea nemzeti örökség része azokban az orszá-gokban, ahol az egekig magasztalt demok-rácia védelme alatt, már-már sportként ûzik.

A Bolgár Antifasiszták Szövetségéneklegutóbbi szófiai nemzetközi értekezleténegy küldött figyelmeztetett rá, hogy ma nemis a hagyományos fasiszta jelenségek alegveszélyesebbek. Errõl nekünk is vannaktapasztalataink. A mai fasiszta elítélhetiHitlert és a nácikat, elmehet kalappal a fe-jén a zsinagógába a holokauszt-megem-

(folytatás a 2. oldalon)

22006. január Dialektika

lékezésre � de közben erõszakolja a kettõsállampolgárságot, állandósítja a Trianon-nal kapcsolatos nacionalista uszítást, le-hazaárulózza a baloldalt, terroristánakmerészeli bélyegezni Ságvárit, tervezi akommunisták agyagba döngölését, elmu-lasztja a békekötésben elõírt eljárást a fa-siszta szervezetek, irodalom és sajtó ellen,új forradalmat hirdet, akadálytalanul szer-vezi a gyorsan mozgósítható rohamcsapa-tokat stb. Várható, hogy a jövõben az ilyes-fajta jelenségek sûrûsödni fognak, mind azimperializmus általános válságának erõsö-dése miatt, mind pedig azért, mert az ellen-állás szervezetlen és gyenge.

A válságnak tehát egyik következmé-nye az, hogy a fasizmus � részint új formák-ban � újjáéled. A másik következmény bo-nyolultabb és nehezebben átlátható: neve-zetesen az, hogy új típusú baloldali pártokjönnek létre annak a politikai ûrnek a be-töltésére, amely a hagyományos szociál-demokrata pártok helyén támadt.

A második világháború után a hagyo-mányos szociáldemokráciára új történelmiszerepet osztottak: ún. �jóléti államok� ki-építését, amelyeknek a növekvõ szovjet éskommunista befolyás feltartóztatására bi-zonyítaniuk kellett, hogy a kapitalizmusszociális téren is felülmúlja a �kommuniz-must�. Ezeket a �jóléti� kulisszákat azon-ban a 20. sz. 60-70-es éveitõl megingattáka tõkés gazdaságban lejátszódó minõségiváltozások, majd kiselejtezésre ítélte aSzovjetunió bukása, mint fölöslegessé váltköltségforrást. Megkezdõdött a �jóléti ál-lamok� leépítése � részben magának a�jóléti államot� eredetileg felépítõ szociál-demokráciának a segítségével, amely ezzela fordulatával megszûnt a munkásmozga-lom pártja lenni, és a liberális burzsoáziapártjává lett. Közben a szociális leépítésekfelgerjesztették a tömegek elégedetlensé-gét, és vele egy baloldali fordulat igényét.Mivel a kommunista pártok többnyiregyengék, a szociáldemokraták pedig lejá-ratták magukat � lásd Schröder bukását �,ûr támadt a politika baloldalán. Itt raktakfészket a liberálszocialistáktól balra álló,de a polgári határokon belül maradó, új re-formista pártok.

Ilyen új párt a Gysi-Lafontaine féle né-met Balpárt (Linkspartei), amely meglepõsikereket ért el a legutóbbi választásokon,és 54 képviselõt juttatott a Bundestagba. Apárt munkaügyi és szociális reformokatkövetel, a külpolitikában pedig háborúel-lenes programot hirdet. Ezeket a követe-léseket természetesen mi is csak helyesel-hetjük. Egyetlen pillanatra sem szabadazonban elfelejtenünk, hogy a bajok gyöke-rét, a tõkeviszonyt, a reformista pártok nemfogják, nem is akarják kitépni, sõt, mûkö-désükkel inkább megerõsítik. (Világossáválik ez akkor, ha történetesen kormányrakerülnek, és szembetalálják magukat saját

(folytatás az 1. oldalról) választási ígéreteikkel. A német PDS pl.,ha bejutott valamelyik tartományi kor-mányba, azonnal besorolt a kormánytöbb-ség neoliberális vonalába, és ezzel felelõs-séget vállalt az antiszociális �reformokért�.)

Van párt, amely nemzetközi szinten vál-lalkozik a hagyományos szociáldemokrá-cia által hagyott ûr betöltésére: az EurópaiBaloldali Párt (EBP). Ez a heterogén bal-oldali pártokból alakult szervezet még csakrövid ideje létezik, de máris fontos tanul-ságokkal szolgál az �új szociáldemokrá-cia� vagy �újreformizmus� vonatkozásá-ban. Dokumentumai harcot hirdetnek aneoliberális globalizáció ellen, követelik azidegen csapatok visszavonását Irakból,olyan politikát sürgetnek, amely túlhalad�a szociálliberális és szociáldemokrata har-madikutas politikai stratégiák impoten-ciáján�. Egyetértünk? Természetesen! Akérdés csak az, hogy mit jelölnek meg apolitikai impotencia stratégiai alternatívá-jaként, és hogyan kívánják azt megvaló-sítani.

A megvalósítás módja: �igazi balolda-li innovatív megközelítéssel� létrehozni a�közvetlen demokráciát�, amely véget vet�a demokrácia hanyatlásának�; e cél érde-kében pedig petíciókat kell benyújtani, nép-szavazásokat és polgárjogi mozgalmakatszervezni stb. A program tehát a kapitaliz-muson belül marad; nem is tartalmaz sem-miféle elemzést arról, hogy mi váltja ki aháborúkat, a monopolista globalizációsszörnyûségeket, a fasizmust, a rasszista bar-bárságot; elõ sem fordul a �kizsákmányo-lás� szó. Az újreformizmusnak éppen az alegfõbb jellemzõje, hogy bírálja a követ-kezményeket, esetenként fel is lép ellenük,de az okokat nem érinti. Ellenkezõleg: illú-ziókat kelt a kapitalizmus gyökeres megre-formálhatóságáról. Bertinotti, a párt veze-tõje, így beszélt az EBP athéni kongresszu-sán: �Fõ feladatunk a szociális és demokra-tikus kompromisszum, amely megalapoz-za a másik Európát, a béke Európáját, arészvételi demokrácia Európáját.� Jelleg-zetes reformista nyelv ez, elemzés helyetta vágyálmok szóvirágaival.

Milyen legyen a viszonyunk az ilyentípusú pártokhoz? Kétségkívül támogat-nunk kell kritikai és gyakorlati fellépéseiketa reformokért, a szociális leépítések ellen,annál is inkább, mert a kapitalizmus belát-ható idõn belül nem lesz más rendszerrelfölcserélhetõ. De az illúzióktól világosanel kell határolódnunk! A reformok szüksé-gesek, a �jó kapitalizmus� illúziója hazugés káros.

Látszólag messze esik ettõl a kérdéstõl,ám valójában a legszorosabban összefüggvele a szocialista múlt megítélése. Az EBPAlapító Okirata szerint a párt �nem lépazokra az utakra, amelyeket a 20. századválasztott�, hanem �visszatér az európaitársadalmi modell politikai és kulturálisgyökereihez�. Mit jelent ez? Elsõsorban

Sztálin és az ún. �sztálinizmus� elítélését,amely az EBP-be való felvétel egyik alap-vetõ követelményekén szerepel az Okiratbevezetõjében. Ahogy Bertinotti mondta:�A sztálinizmus elutasítása politikai iden-titásunkhoz tartozik. Az EBP valamennyialapító pártja elfogadta, és ez a párt egyikalapvetõ eleme.�

Tisztelt elvtársak! Véleményem szerintélesen meg kell különböztetni Sztálin tör-ténelmi személyiségének megítélését a�sztálinizmus� fogalmának propagandisz-tikus funkciójától. Két egészen különbözõkérdés ez. Bárki bárhogyan vélekedjék isSztálinról, tény, hogy a szovjet népek le-gyõzték az addigi világtörténet legerõsebbagresszív hatalmait, amelyek hátországkénthasználhatták szinte egész Európát; tény,hogy a szovjet népek, éhesen és csaknempuszta kézzel, felülkerekedtek tizennégyország intervencióján, lerombolt országu-kat a világ második legnagyobb ipari hatal-mává, szuperhatalommá fejlesztették szintea semmibõl stb. Nem szándékozom bele-bocsátkozni abba, hogy Sztálinnak ebbenmennyire volt vagy nem volt szerepe, csakegyvalamire szeretnék rámutatni: ha hiteltadunk a burzsoá propagandának, amelyazonosítja Sztálint Hitlerrel, a Szovjetunióta náci Németországgal, az ún. �kommuniz-must� a fasizmussal, akkor elsikkadnak aszovjet nép � nyugodtan mondhatom � em-berfeletti teljesítményei, tömeges hõsiessé-ge és önfeláldozása, és máris lezárul a szo-cialista perspektíva: a szocializmus mintjövõ szóba sem jöhet többé, hiszen ugyan-olyan terrorista diktatúra, mint a nácizmus;baloldali programnak pedig nem maradegyéb, mint a �megjavított kapitalizmus�reformista utópiája. Ha tetszik, ha nem,csak két program lehetséges: vagy a forra-dalmi szocializmusé, vagy a kapitalizmusvalamelyik politikai változatáé. � Furcsadolgok adódnak: szociáldemokraták szid-ják a szociáldemokráciát, fasiszták dere-kasan odamondogatnak Hitlernek és a fa-sizmusnak; és az egész sajátos egyvelegetösszeabroncsozza az ún. �sztálinizmus�elleni harc, amely a maga kommunistael-lenes tartalmával lezárja a szocialista táv-latokat, és biztosítja, hogy a baloldal elbó-duljon a saját illúzióitól.

Összegezésül szeretném hangsúlyozni,hogy az újreformizmushoz való viszo-nyunknak, vagy tágabban szólva, egésznépfront- és egységfront-politikánknak alényege röviden így foglalható össze:együttmûködés és elhatárolódás, együtt-mûködés és elhatárolódás! Együttmûködésaz újreformizmus pártjaival, vagy bárkimással, a háborúk, a szociális leépítések, aglobalizációs fosztogatások, a rasszistadiszkriminációk, a környezet- és agy-szennyezés ellen; de elhatárolódás attól aveszélyes illúziótól, hogy a kapitalizmusmegszelídíthetõ és háziasítható.


3 2006. januárDialektika

Hazai tanulságokEzeket a tanulságokat kell alkalmaz-

nunk a bennünket legközvetlenebbül érintõkérdéssel, a Munkáspárt válságával kap-csolatban is.

A Munkáspárt vezetõségének kataszt-rófapolitikája, azt hiszem, mindnyájunkelõtt ismeretes, nem térek ki rá. Fontosabbkérdés, hogy miképpen viszonyuljunk azúj Munkáspárthoz. Ebben a kérdésben erõ-sen megoszlik Társaságunk tagságánakvéleménye, a vezetõségé is, ezért saját sze-mélyes véleményemet fogom ismertetni.

Úgy gondolom, támogatnunk kell az újpártot, amennyiben meghirdetett céljainakmegfelelõen, helyreállítja a pártélet demok-ratikus normáit, védelmezi a demokratikusés szociális jogokat, kiáll az imperialistaagresszió ellen, követeli a munkásmoz-galmi jelképek szégyenletes betiltásánakmegszüntetését; legfõképpen pedig támo-gatnunk kell az egyre nyíltabban színre lépõfasizmus ellen, és minden rendelkezésreálló eszközzel a Fidesz választási gyõzelmeellen. A magam részérõl szívesen látnám,ha az új párt kezdeményezné, vagy részvé-telével segítené egy széles népfront-jellegû

(folytatás a 2. oldalról)

Szóbeli kiegészítés a vezetõség közgyûlés elé terjesztettírásbeli beszámolójához

Elhangzott a Marx Károly Társaság 2006. 01. 14-i közgyûlésénElõadó: Ferencz Lajos ügyvezetõ titkár

összefogás létrejöttét, esetleg � a németBalpárt mintájára � egy választási pártét,amely talán eséllyel indulhatna, ha nem isa soron lévõ, de az azutáni választásokon.Ez az érem egyik oldala. Aggodalommaltölt el azonban, hogy az új pártot sürgõsenés puccsszerûen beléptették az EBP-be;sajnos, ez a lépés szervesen kapcsolódnilátszik az új pártot szervezõ és abban ma-gas funkciót betöltõ munkáspárti alelnökreformkörös múltjához, a Munkáspártbankifejtett tevékenységének szembetûnõ re-vizionista vonásaihoz, valamint újabb ke-letû nyilatkozataihoz, amelyek a multikdemokratikus ellenõrzésének programjávalés hasonló kijelentésekkel illúziókat kelt-hetnek a kapitalizmus természetérõl.

Tisztelt elvtársak! Társaságunk nempárt, nincsenek is lehetõségei, hogy azzálegyen. De marxi-lenini pártra szükségünkvan, mint a levegõre, nélküle nem tudunklétezni, csak nyomorúságosan tengõdni; eza létszükséglet pedig elõírja számunkra,hogy erõfeszítéseinket egy olyan programmegalapozására összpontosítsuk, amelyreális alternatívát kínál a kapitalizmussalszemben, és hozzájárul a magyarországikommunisták pártként való megszervezõ-déséhez.

Társaságunk országos vezetõségének2005. évi munkaterve szerint elméleti tevé-kenységünket a filozófiai, közgazdasági,történelmi tudományok munkacsoportjai-ban kellett kimunkálni. Ehhez megfelelõindíttatást adott jubileumi elméleti konfe-renciánk, melyet 2004. november 6-án, aVasas Szakszervezet székházában tartot-tunk. Az itt elhangzott 7 bevezetõ elõadás,majd az ezt követõ 3 szekció részérõl nyúj-tott indító jelzések adtak alapot a 2005. évielméleti munkára való felkészülésnek.

Az elméleti mûhelymunka során kez-deti eredményekrõl ugyan beszámolhatunk,de átütõ sikerrõl nem. Egyedül filozófiaimunkacsoportunk, a XI. kerületi tagoza-tunk aktivitása következtében mutatott feleredményt két konferencia szervezése ésegy korábbi elméleti füzet megjelentetéseútján. Hatást jelentettek Rozsnyai Ervin�Történelmi� fasizmusok c. könyve és máskorábbi könyvei, füzetei. Ugyancsak ered-ményt mutatott Wirth Ádám elõzõ évi el-méleti füzete, melynek hatása 2005-ben isérezhetõ volt. A �Dialektiká�-ban is többelméleti munka kapott nyilvánosságot, ésa központi fórumunkon, valamint azonkívüli rendezvényeken is mód nyílott azelméleti munkára.

Átütõ sikerrõl azért nem beszélhetünk,mert ténylegesen, tervszerû mûhelymunkanem folyt. Ennek egyik oka a Munkáspár-ton belüli válság, mely több elméleti, alkotómunkával foglalkozó elvtársunk erejét ésfigyelmét lekötötte; másik oka pedig a ve-zetõség soraiban erjedõ, vissza-visszatérõ,hiúságból eredõ, személyeskedésektõl semmentes, kicsinyes elméleti vita erõltetése.

A Közgyûlés bölcsességén múlik, hogyez az acsarkodás lekerüljön a Társaság éle-tének napirendjérõl!

Munkatervünkben hangsúlyt kapott amarxista-leninista képzés és továbbképzésrendszerének kialakítása a Társaság égiszealatt � az érdekelt baloldali szervezetek be-vonásával, igényeik figyelembe vételével.2006. õszére szeretnénk a kezdést, a köz-ponton kívül, az adottságokkal rendelkezõrégiós szervezeteinkben is. Célunk: a hazaikommunista mozgalom megújulásánaksegítése. Javasoljuk, hogy a Közgyûlés fo-gadja el ajánlásunkat.

A vezetõség munkaterve jelentõs sze-repet szánt Társaságunk szervezeti életénekmegújítására. A Közgyûlés elé terjesztendõmunkát végeztünk Alapszabályunk módo-sítása, regionális szervezeteink létrehozása,a �Dialektika� színvonalának növelése, ter-

jesztésének korszerûsítése, valamint költ-ségvetési és pályázati munkánk javításaérdekében.

Alapszabályt módosító tervezetünkbenfigyelembe vettük a vezetõségben kialakultügyvezetõ titkári tisztséget. (Próbálkoztunkügyvezetõ titkárhelyettesi tisztség betölté-sével is, a tapasztalatok azonban nem iga-zolták ennek a tisztségnek az életképessé-gét. Ezért a módosítás ezt a tisztséget figyel-men kívül hagyja).

Szerepeltetjük viszont régiós szerveze-teinket, azok vezetõit, és gondoltunk mû-ködésük biztosításához bizonyos anyagitámogatásukra is.

Alapszabályunk módosításánál a Tár-saság célja és mûködési elvei fejezetben azismeretterjesztõ és tudományos tevékeny-ség mellé az oktatói munkát is hangsúlyoz-zuk. Két új alpontot is elhelyeztünk ebbena fejezetben. Az 5. pontban kifejtjük, hogyA Társaság tisztségviselõit a tagok közvet-lenül, illetve küldöttek útján választják. Amegválasztott vezetõk személyes felelõsség-gel tartoznak a rájuk bízott területen folyómunkáért. Tevékenységükrõl kötelesek be-számolni a tagságnak.

A 6. pont szerint a Társaság mindentagjának joga, hogy véleményét a Társaságfórumain kifejtse. A különbözõ szintû tes-tületek által hozott határozatok mindentagra, a kisebbségi véleményeket képvi-selõkre is kötelezõek, azok nem akadályoz-hatják a cselekvés egységét. (A Közgyûlésaz 5-6 pontban foglaltak módosításáról,illetve elhagyásáról döntött).

Elõzõ közgyûlésünkön elfogadtuk a�Marx Károly Társaság Örökös Tagja� elis-merõ cím adományozását. Ezt most Alap-szabályunkban is rögzítjük. Szeretnénk hamostani Közgyûlésünkön átadhatnánkújabb 18 EMLÉKLAP-ot, a Vezetõség ál-tal javasolt elvtársaink részére. (A Köz-gyûlés egy 19. javasolt személyt is elfoga-dott).

Munkatervünknek megfelelõen kidol-goztuk a régiók mûködési rendjét, melyetmost a Közgyûlésnek ajánljuk elfogadás-ra. Országos szervezetünk 7 régióra tago-zódik. Legnagyobb a Közép-magyarorszá-gi régió, melynek két tagozata a fõvárosiés a Pest megyei, csaknem 800 taggal, il-letve olvasókör taggal. A fõvárosban szük-ségesnek mutatkozik 4 tagozat létrehozása.A többi régió 3-3 megyei tagozatot fogössze.

Javasoljuk, hogy az ideiglenesen meg-bízott régió- és tagozat vezetõket a Köz-



gyûlés erõsítse meg tisztségükben a 2006-ban végrehajtásra kerülõ, régiókkénti vá-lasztásokig.

Írásbeli elõterjesztésünkben részletes-en foglalkoztunk Társaságunk lapjának, a�Dialektiká�-nak helyzetével, a Szerkesztõ-bizottság tevékenységével. Viszont költség-vetési terveink valóra váltásáról még nemtudtunk számot adni, mivel írásos elõter-jesztésünkben még nem rendelkeztünk avégleges számokkal.

2005. évi költségvetési tervünk 1 mil-lió 800 ezer forintos bevétellel és ugyanany-nyi kiadással számolt. Azzal számoltunk,hogy legalább mintegy 1200 tagunk, és ol-vasóköri tagunk az évi 1500 forint tagdíjat,támogatást be fogja fizetni. Haloványanabban is reménykedtünk, hogy az Állam-kincstártól is fogunk kapni némi támoga-tást. Sajnos, pályázatunkat ismételten el-utasították, a tagdíjbefizetõk száma pediga remélt 1200 fõ helyett, 4 fõ hiányában900 fõ volt. Így a bevételünk összege 1 mil-lió egyszáznyolcvanhét ezer 70 forint. Azegyenleg + 19 359 forint.

A tervezettõl azonban több mint 600ezer forinttal elmaradtunk.

Tekintettel a költségvetési tapasztala-tokra, javasoljuk a Közgyûlésnek, hogyemeljük fel a tagdíjat személyenként évi2000 forintra. Ez havonta 167 forintot je-lent személyenként. Ílymódon 900 befi-zetõre számítva, fejenkénti 2000 forint be-fizetése 1 millió 800 ezer forint bevételteredményezne. Ezzel az összeggel bizto-síthatók lennének mûködési feltételeink,propagandamunkánk hatékonyságánakanyagi feltételei. Segíteni tudnánk régiósszervezeteinket is a bevétel 25 százaléká-nak rendelkezésükre bocsátásával.

(folytatás a 3. oldalról) Amennyiben benyújtásra kerülõ pá-lyázatunk az Államkincstár részérõl elfo-gadást nyerne, 2 millió 200 ezer forint bevé-telre számíthatunk. Ez az összeg már bizo-nyos fejlesztésre is alkalmat adhat.

Éppen ezeknek az érveléseknek figye-lembe vételével javasoljuk a költségvetéstervezésénél két variánst elfogadni: A-va-riáns esetén 1 millió 800 ezer forint bevé-telét és kiadását, a B-variánsnál ez az összeg2 millió 200 ezer forintra módosulna.

A jelenleg 1 456 fõs tagságunk (bele-értve olvasóköri tagjainkat is) az elmúltévben nem fizetõ részének nagyobbik fele� legalább 400 fõ � fizetõvé válása eseténanyagi helyzetünk stabilizálódna, megszûn-nének a nap-mint nap jelentkezõ szorítóanyagi problémáink � különösen a �Dia-lektika� megjelentetése és terjesztése vo-natkozásában.

Elõtérbe kerülhetne egy elméleti füzet1 � 2 alkalommal történõ megjelentetéseis. Ezt sajnos az elmúlt évben � szándé-kaink ellenére � nem tudtuk megvalósítani.

A �Dialektika� mûködtetése mellett,mely propaganda- és szervezõ munkánk fõeszköze, egy új szolgáltatást tudtunk beve-zetni az elmúlt évben, ez pedig az internet,illetve e-mail igénybe vétele. Rendszere-sen, naponta, többszáz címre továbbítjuk aTársaságunk életérõl szóló híreket, a bel-és külpolitikai eseményekrõl szóló tájékoz-tatást. Széchy András, Benyik Mátyás,Szende György elvtársak viszik ebben a fõszerepet. Ezt a nagyon fontos tevékenységettovábbra is folytatnunk kell.

Javasolom, hogy a Közgyûlés bízzameg a Vezetõséget ennek a látványos és si-keres propaganda munkának anyagi hátterevizsgálatára, és a lehetõsség szerinti pénz-ügyi támogatására. (Internet és telefon

költségekhez hozzájárulás). Naponta több-száz elektronikus levél érkezésérõl és to-vábbításáról van szó!

Szólnunk kell a társ civil szervezetekkelfennálló kapcsolatainkról.

Tizenhat baloldali, demokratikus, hala-dó társadalmi szervezettel állunk szoroskapcsolatban. Társaságunk számos veze-tõje és tagjai részt vesznek a társszervezetektevékenységében. Többeknek nyújtanaksegítséget kiadványaik elõállításában ésterjesztésében.

Társaságunk a legszorosabb kapcsola-tot a Május Elseje Társasággal és annakvezetõivel tartja. Helyiségüket, eszközeiketfolyamatosan rendelkezésünkre bocsátják,rendszeresen tartunk közös fórumokat. Aközös fórumokhoz a Baloldali AlternatívaEgyesülés is kapcsolódik. Évek óta együttjelenünk meg a május elsejei városligetirendezvényen.

Tagjai vagyunk a Társadalmi Érdek-egyeztetõ Tanácsnak, mint ernyõszervezet-nek, a Baloldali Együttmûködési Tanács-nak. Szoros a kapcsolatunk az ATTAC Ma-gyarország Egyesülettel és a Magyar Szo-ciális Fórummal, a Haladó Erõk Fórumá-val, az MSZOSZ-el, és különösen a VA-SAS Szakszervezeti Szövetséggel és a Bá-nyász Szakszervezettel. Folyamatos kap-csolatban állunk a Szövetség a BaloldalMegújulásáért Elméleti-Politikai Mûhely-lyel, a MEASZ-szal, a Kádár János BarátiKörrel, az EZREDVÉG-gel, a MúltunkÖröksége Alapítvánnyal és az ÖsszefogásÓbudáért Együttmûködési Fórummal.

Tisztelt Közgyûlés, kedves Elvtársak!Kérem, hogy a Vezetõség beszámo-

lóját, az általam elõterjesztett szóbeli ki-egészítéssel fogadják el. A vita, és az eset-leges módosítások után fogadják el az elõ-terjesztésre kerülõ határozati javaslatokat.

A Marx Károly Társaság 2006. 01.14-i közgyûlésének határozataiELÕTERJESZTÉS

a Marx Károly Társaság Közgyûlése elé a Társaság elméleti-politikai irányvonalának megerõsítésérõl,az elméleti és propagandamunka fõ irányairól

A Közgyûlés elfogadja a vezetõség szó-beli elõterjesztését a Társaság elméleti-politikai munkájáról, és a jövõbeli felada-tokról.

A közgyûlés megerõsíti 2005. január15-i 4 pontos határozatát a Társaság és a Dia-lektika irányvonaláról. Az elméleti és pro-pagandamunkánk fõbb irányairól szólóelõterjesztést az alábbiak szerint elfogadja:

1. A kapitalizmus és a szocializmusközötti átmenet elvi és gyakorlati kérdései.Hogyan viszonyul az átmeneti korszak akapitalizmushoz és a szocializmushoz?

2. A szocialista múlta./ Tapasztalatok összegyûjtése olyan

elvtársainktól, akik a szocialista rendszeridején a gazdaság különbözõ területein

vagy az államapparátusban dolgoztak.b./ A Szovjetunió és a szocialista tábor

történetére vonatkozólag azoknak az új do-kumentumoknak a gyûjtése és ismertetése,amelyek a tények feltárására, tárgyilagoskritikai értékelésére, a fél évszázad óta ter-jesztett rágalmak cáfolatára irányulnak.

3. Korunk gazdasági és politikai sajá-tosságai

a./ A multik vezénylete alatt zajló tudo-mányos és technikai forradalom gazdaságiés politikai következményei.

b./ A munkásosztály helyzete és lehe-tõségei. A kommunista mozgalom napja-inkban.

c./ Új politikai erõk és csoportosulások:iszlám mozgalmak; az anarchizmus térhó-

dítása; a terrorizmus fogalmáról; a troc-kizmus napjainkban; a fasizmus új formái;a hagyományos szociáldemokrácia helyébelépõ új pártok osztályjellege, programja,társadalmi funkciója.

4. Közvetlen teendõka./ Válaszok a belpolitika idõszerû kér-

déseire;b./ Tanácskozások a tömegmunka és az

aprómunka tapasztalatairól.Budapest, 2006. 01. 14.

Dr. Rozsnyai Ervinországos elnök

A Közgyûlés az elõterjesztést elfogadtaBp. 06. 01. 14.

Dr. Wirth Ádám, Dr. Vígh LászlóKözgyûlést vezetõ elnökök


ELÕTERJESZTÉSA Marx Károly Társaság Alapszabályának módosítására

A MARX KÁROLY TÁRSASÁG ALAPSZABÁLYAI. A Marx Károly Társaság elnevezése

és székhelye1. Elnevezése Marx Károly Társaság

(továbbiakban Társaság).2. A Társaság országos szervezet, hét ré-

gióban mûködõ megyei (budapesti) éshelyi tagozatokkal.

3. Székhelye: Budapest (cím: II. ker. Zsig-mond tér 8.)

II. Célja és mûködési elvei1. Célja a marxi tanítások és eszmék ter-

jesztése és alkalmazása.2. Ismeretterjesztõ, oktató, és tudományos

tevékenységet folytat.3. Politikai pártoktól független. Tevékeny-

ségét a Magyar Köztársaság alkotmányaés hatályos törvényei keretében fejti ki.

4. Együttmûködik hasonló célú hazai éskülföldi szervezetekkel.

5. A Társaság tisztségviselõit a tagok kül-döttek útján Közgyûlésen választják. Amegválasztott vezetõk személyes fele-lõsséggel tartoznak a rájuk bízott terü-leten folyó munkáért. A tagság elõtt be-számolási kötelezettségük van.

6. A Társaság minden tagjának joga, hogyvéleményét a Társaság fórumain kifejtse.

III.A Társaság tagjai1. Pártállástól függetlenül a Társaság tag-

ja lehet minden nagykorú személy, akicéljaival egyetért, és megvalósításukattámogatja.

2. A belépési szándékot valamelyik régióhelyi tagozatánál vagy az országos ve-zetõségnél kell bejelenteni, amely afelvételrõl dönt.

3. A tagok jogai:* javaslattevõ és szavazati joggal rendelkez-

nek a Társaság döntést igénylõ ügyeiben,* választhatók a tisztségekre és megvá-

lasztják a tisztségviselõket,* részt vesznek és véleményt mondhatnak

a Társaság rendezvényein,* közremûködnek a Társaság állásfogla-

lásainak kialakításában,* megbízással bel- és külföldön képvise-

lik a Társaságot.4. A tagok lehetõségeikhez mérten anyagi-

lag támogatják a Társaság mûködését,tagdíjat fizetnek.

IV.A Közgyûlés1. A Társaság legfelsõbb szerve.2. Meghatározza a Társaság tevékenységé-

nek fõ irányait. Megválasztja és beszá-moltatja a Társaság elnökét, elnökhe-lyettesét , ügyvezetõ titkárát, a PénzügyiEllenõrzõ Bizottság elnökét, és vala-mennyi tisztségviselõjét.

3. Kizárólagos joggal dönt* az országos tisztségek betöltésérõl,* az Alapszabály módosításáról.

* más szervezetekkel, egyesületekkel valóegyesülésrõl, valamely társadalmi szö-vetséghez való csatlakozásról, a Társa-ság szétválásáról vagy feloszlásáról.

4. Elfogadja a költségvetést és a mérleg-beszámolót.

5. A közgyûlést a vezetõség évente köte-les összehívni, ennek tervezett idõpont-ját és javasolt napirendjét a kitûzöttidõpont elõtt legalább 30 nappal kellközölni. A napirendrõl a közgyûlés dönt.A tagság 10 százalékának vagy a veze-tõség egyharmadának kezdeményezé-sére soron kívül rendkívüli közgyûléstkell tartani, melynek idõpontját 15 nap-pal elõbb közölni kell.

6. A közgyûlésen a tagság küldöttekkelképviselteti magát. A küldötteket egysze-rû szótöbbséggel a régiókban mûködõhelyi tagozatok választják a közgyûlésrendelkezésére álló helyiség befogadó-képessége és a taglétszám arányában.Legalább 1 fõvel azonban bármely tago-zat képviseltetheti magát.

7. A Közgyûlésen szavazati joggal a dele-gált képviselõk, közgyûlésen választottországos vezetõségi tagok, és a Társaságörökös tagjai rendelkeznek. Tanács-kozási joggal a Társaság bármely tagjarészt vehet a Közgyûlésen. A szavazatijogát már megszerzõ résztvevõ, akadá-lyoztatása esetén, írásos meghatalma-zással, egy másik küldött által képvisel-tetheti magát.

8. A közgyûlés akkor határozatképes, haazon a szavazásra jogosultaknak leg-alább a fele, személyi ügyek napirend-re kerülése esetén kétharmada megje-lent vagy felhatalmazás útján képvisel-teti magát. Határozatképtelenség esetén8 napon belül meg kell ismételni a köz-gyûlést, amely ekkor a megjelentek szá-mától függetlenül határozatképes.

9. A közgyûlés lefolytatásához levezetõelnököt, jegyzõkönyvvezetõt és hite-lesítõt kell választani.

10.A közgyûlés határozatait általábanegyszerû szótöbbséggel hozza. A titkosvagy nyílt szavazásról a közgyûlés dönt.Kétharmados szavazattöbbség szüksé-ges az Alapszabály módosításához,egyesülés, szétválás vagy feloszlás ki-mondásához.

V. Országos vezetõség1. A Társaság az elnökét, az elnökhelyet-

test, az ügyvezetõ titkárt, a PénzügyiEllenõrzõ Bizottság elnökét és tagjait,valamint a legalább 11 fõs vezetõségtagjait a Közgyûlés a jelenlévõk általjavasolt személyek közül két évreválasztja.

2. A vezetõség az elnök irányításával gon-doskodik az Alapszabály betartásáról,a Közgyûlés döntéseinek végrehajtásá-ról, koordinálja a régiók és tagozataik,valamint a helyi szakmai jellegû munka-csoportok tevékenységét.

3. Hivatalos szervek elõtt és más szerve-zetekkel való kapcsolatokban a Társa-ságot az elnök képviseli. Akadályoz-tatása esetén ezzel helyettesét, az ügy-vezetõ titkárt, illetve a vezetõség mástagját bízza meg.

4. A vezetõség szükség szerint, de legalábbkéthavonta ülésezik.

5. Az elnök és a vezetõség felelõsséggelés beszámolási kötelezettséggel tartozika Közgyûlésnek.

6. A Társaság minden tagja javaslattal ésészrevétellel fordulhat az elnökhöz, il-letve a vezetõséghez.

7. A Társaság örökös tagjait az országosvezetõség javaslatára a Közgyûlés vá-lasztja. Az örökös tag tanácskozási jog-gal vehet részt a régiók, a tagozatok ve-zetõségi ülésein, a Közgyûlésen pedigküldött státuszon kívül, szavazati jog-gal vehet részt.

8. A vezetõség megjelenteti a Társaságidõszaki lapját (�Dialektika�). A lap fe-lelõs kiadója a Társaság elnöke. Felelõsszerkesztõjét a közgyûlés 2 évenkéntválasztja. A lap szerkesztését társadalmiszerkesztõbizottság segíti.

VI.Régiók, helyi tagozatok és szakmaijellegû munkacsoportok

1. Igény szerint, a régiókon belül, megyei(budapesti), helyi (községi, városi, kerü-leti) tagozatok alakíthatók. Megalakulá-sukról értesítik az országos vezetõséget.Területükön a Társaság céljaival, elvei-vel, programjával összhangban önállóantevékenykednek.

2. A tagok érdeklõdési köre, illetve egyesfontosabb témák szerint szakmai munka-csoportok alakíthatók, melyek a Társaságprogramját mûhelymunkával segítik.

3. Önkéntes elhatározásukból, autonómiá-juk megõrzése mellett a Társaság tevé-kenységéhez kapcsolódhatnak más, ha-sonló szellemiségû helyi munkásmû-velõdési egyletek, klubok, baráti körök.

VII.A Társaság gazdálkodása1. A Társaság adományokból és tagdíjak-

ból a számviteli törvény és a hatályospénzügyi elõírások szerint gazdálkodik.A tagdíj nagyságát és fizetési módját aközgyûlés határozza meg. A régiók éstagozatok a közgyûlés által meghatáro-zott arányban részesülnek a befizetések-bõl saját mûködési feltételeik biztosításacéljából. (folytatás a 6. oldalon)


2. A közgyûlés megfelelõ képesítéssel ren-delkezõ pénztárost választ, aki elkészí-ti és a közgyûlés elé terjeszti a költség-vetést, valamint az éves mérleget, vezetia Társaság könyvvitelét, gondoskodikvagyontárgyainak leltározásáról.

VIII.A Társaság megszûnése1. A Társaság megszûnik feloszlással, egye-

sítéssel, feloszlatással, vagy megszûné-sének megállapításával.

2. Megszûnés esetén a vagyon a �Dialek-tika� Alapítvány tulajdonába megy át.

IX.Záró rendelkezésA jelen módosított Alapszabály a Köz-

gyûlés jóváhagyásával lépett életbe. Ezzelegyidejûleg a korábbi Alapszabály hatályátveszti.

A Közgyûlés a módosított Alapszabálytjóváhagyta.

Budapest, 2006. január 14.Dr. Vígh László, Dr. Wirth Ádám

A Közgyûlést levezetõ elnökök

A régiók mûködési rendje(Hét régió)

ELÕTERJESZTÉSA Marx Károly Társaság PénzügyiEllenõrzõ Bizottsága elnökének

megválasztására

A Közgyûlés tudomásul veszi dr. Kõ-míves Imréné, a Pénzügyi Ellenõrzõ Bi-zottság elnöke kérelmét, hogy akadályo-zottsága miatt elnöki teendõi alól mentsefel.

A Közgyûlés megbízza Barabás Bá-lintnét a Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottság el-nöki teendõinek ellátásával.

Budapest, 2006. január 14.Dr. Rozsnyai Ervin

országos elnök

A Marx Károly TársaságOrszágos Vezetõségének

elõterjesztésea Közgyûlés elé, a 2006 évi

költségvetés elõirányzatainakelfogadására

Javasoljuk, hogy a Közgyûlés két alter-natívában fogadja el a Társaság 2006. éviköltségvetési tervét:

A variáns: Abban az esetben, ha azNCA-tól megpályázandó 700 000 Ft fenn-tartási költség hozzájárulást megkapnánk,a bevétel és kiadás egyaránt 2 200 000 Ftösszegre tervezhetõ.

B variáns: Ha nem kapunk állami tá-mogatást, akkor a tervezett bevételi és ki-adási összeget 1 800 000 Ft-ban javasol-juk megállapítani.

Mindkét variáns esetén 900 fõ tagságidíjára számítunk évi 2 000 Ft/fõ tagsági dí-jat kalkulálva.

Kérjük a Közgyûlés jóváhagyását.Budapest, 2006. január 14.


A régió elnevezése: A Marx KárolyTársaság � számú, �. Régiója, helyitagozatokkal és csoportokkal.

Székhelye: (A város, utca, házszámmegnevezése).

Célja, mûködési elvei: A marxi tanítá-sok és eszmék terjesztése, oktatása és alkal-mazása.

Ismeretterjesztõ, oktatói és tudományostevékenységet folytat.

Mûködése a Társaság Alapszabályaszerint történik.

Régió-gyûlés: A régió vezetõ szerve.A Társaság közgyûlésének határozataialapján jelöli meg a régió tevékenységénekfõ irányait. Megválasztja és beszámoltatjaa régió elnökét és vezetõségének tagjait. Arégió-gyûlés akkor határozatképes, ha azona jogosultak legalább kétharmada megje-lent vagy meghatalmazás alapján képvisel-teti magát. A régió-gyûlést legalább éventekét alkalommal kell összehívni. Tervezettidõpontját, napirendjét a kitûzött idõpontelõtt 30 nappal kell közölni.

Vezetõsége: A régiót a régió-gyûlésáltal megválasztott elnök és 3-5-7 tagú ve-zetõség irányítja. A vezetõség tagjait a ré-gió-gyûlés 2 évenként választja, tagjainakszámát is a régió-gyûlés határozza meg.

Helyi tagozatok. A régió keretein belülmûködõ helyi (megyei, városi, kerületi stb.)tagozatok vezetõjét és vezetõségének tagjaita tagok kétharmada 2 évenként választja.

A tagozatok mûködése a Társaság köz-gyûlése, országos vezetõsége, a régió veze-tõsége, és ezeknek megfelelõ helyi tagozat-vezetõségi döntések alapján mûködnek.

A régiók és tagozataik gazdálkodása.A Társaság közgyûlésének döntése szerin-ti arányban részesülnek a tagdíjakból, egyé-ni adományokból befolyt összegekbõl mû-ködési költségeik fedezése céljából. Pénz-ügyi gazdálkodásukat a számviteli törvényés hatályos rendelkezések szerint végzik aTársaság Pénzügyi Ellenõrzõ Bizottságafelügyelete mellett, a Társaság pénztárosá-nak irányításával.

A Társaság idõszaki lapja, a �Dialek-tika� terjesztése, új tagok és olvasók szer-vezése a régió és tagozatai alapvetõ fela-datai közé tartozik. Segítik a lap tartalmá-nak, színvonalának karbantartását idõszerûírásoknak a szerkesztõség felé történõ to-vábbításával.

ELÕTERJESZTÉSA Marx Károly Társaság Régió

Vezetõinek Megbizatására

A Közgyûlés megerõsíti régió elnökimegbízatásukban, az ez évben történõválasztásokig, a következõ elvtársakat:

Fekete JánosI. Dél-Alföld Régió;

Mihály JánosII. Észak-Alföld Régió;

Teszárovics MiklósIII. Észak-Magyarország Régió;

Dr. Kohánka AndrásIV. Közép-Magyarország Régió;

Tibai JózsefV. Dél-Dunántúl Régió;

Révész LászlóVI. Közép-Dunántúl Régió;

Dr. Kerekes JózsefVII. Észak-Dunántúl Régió.


(folytatás az 5. oldalról)

ELÕTERJESZTÉSA Marx Károly Társaság

regionális szervezeteinekpénzügyi támogatásáról

A Közgyûlés elfogadja az elõterjesz-tésben szereplõ javaslatot, hogy a régiók25 százalékban részesedjenek a Társaságköltségvetésében szereplõ bevételi összeg-bõl, mûködési költségeikhez való hozzá-járulás céljából. Az elszámolás a számvitelielõírások szerint történjen.


ELÕTERJESZTÉSA Marx Károly Társaság Oktatási

rendszerének kialakításáról

A Közgyûlés jóváhagyta az elõterjesz-tést a marxista-leninista képzés és tovább-képzés rendszerének kialakítására. Köz-pontilag és régiónként meg kell kezdeni aszervezett oktatási munkát. Cél: a hazaikommunista mozgalom megújulásánaksegítése.

Felelõsök: Dr. Kohánka András, dr.Juhász János, Mihály Albert.



A Marx Károly Társaság költségvetési terve 2005 évreés a végrehajtás eredménye

A költségvetés tervezésénél két variánst kell figyelembe venni, ha az NCA-tól nemkapunk állami támogatást, vagy ha kapni fogunk. Elõzõ esetben 1,200.000 forint bevétel-re és kiadásra tervezhetünk, a második variáns 1,800.000 forint lehetõséget ad.

A Marx Károly Társaság költségvetési terve 2005 évreA tervezésnél az elõzõ évhez hasonlóan két variánst kell figyelembe venni. Az A-

variáns esetében nem számítunk állami támogatásra, ezért a bevételt és a kiadást egyaránt1 millió 800 ezer forintra tervezzük. A B-variáns esetén arra számítunk, hogy pályáza-tunkra kapunk állami támogatást fenntartási költségeink segítésére. Ez esetben a bevételiés kiadási oldalt egyaránt 2 millió 200 ezer forintra tervezzük.

Mindkét variáns esetén � az elmúlt évi tapasztalatok alapján � 1 400 fõs tagságunklegalább 900 tagjának évi, átlagosan 2000 forintos tagdíjára, illetve támogatására számí-tunk.

A-variánsBevétel:Nyitó egyenleg:................. +14.361-Ft.

Éves bevételek:Tagdíjak: ......................... 1.000.000-Ft.Egyéni támogatások ............ 199.800-Ft.Bank kamat:............................... 200-Ft.Összesen: ........................1.200.000-Ft.Bevételek összesen: ....... 1.214.361-Ft.

Kiadás:Fenntartásra:

Helyiség kltsg. .................... 125.000-Ft.Irodaszerek: .......................... 20.000-Ft.Fogyóeszközök: .................... 15.000-Ft.Részösszesen: ..................... 160.000-Ft.

Üzemeltetésre:Posta: .................................. 420.000-Ft.Telefon: ................................ 20.000-Ft.Internet: ................................ 10.000-Ft.Részösszesen: ..................... 450.000-Ft.

Propagandára:Dialektikára: ....................... 500.000-Ft.Fénymásolásra: ..................... 10.000-Ft.Részösszesen: ..................... 510.000-Ft.

Egyéb:Bankköltség: ......................... 50.000-Ft.Reprezentációra: ................... 20 000-Ft.Egyéb: .................................. 10.000-Ft.Részösszesen: ........................80.000-FtKiadások összesen: ........1,200.000-Ft.Egyenleg: ........................ + 14.361-Ft.

Tény adatok 2005. évben(A B-variáns nem jött számításba, mivela pályázat elutasítást nyert)Bevétel:OTP-ben befiz. tagdíjak: ..... 976 704-Ft.Személyesen befiz. tagdíjak: 210 244-Ft.OTP-tõl kamat: .......................... 122-Ft.Összesen: ........................1 187 070-Ft.Kiadás:Dialektikára postával együtt: 710 892-Ft.Posta egyéb: ....................... 143 142-Ft.Fénymásoló, irodaszer: ....... 158 609-Ft.Helyiség kltsg. hozzájárulás: 125 000-Ft.Reprezentáció: ...................... 26 102-Ft.Egyéb: .................................. 56 967-Ft.Összesen: ........................ 1 167 711-Ft.Egyenleg: ........................ + 19. 359-Ft.

Bp. 2006. 01. 07.Ferenc Lajos

ügyvezetõ titkár

A-variánsBevétel:OTP-ben befizetett tagdíj: 1 500 000-Ft.Egyéni befizetésekbõl: ........ 295 000-Ft.OTP kamat: ............................ 5 000-Ft.Összesen: ......................... 1 800 000-Ft.

Kiadás:Anyag költségre: ................... 50 000-Ft.Szolgáltatási költs.: .......... 1 750 000-Ft.Összesen: ......................... 1 800 000-Ft.A tervezett kiadások részletezése:Fenntartásra: ....................... 300 000-Ft.Üzemeltetésre: .................... 500 000-Ft.Propagandára: ..................... 800 000-Ft.Egyéb: ................................ 200 000-Ft.Összesen: 1,800 000-Ft.

B-variáns eseténA bevételi és kiadási oldal egyaránt 400

ezer forinttal 2 millió 200 ezer forintra mó-

dosul. A tételek közül a fõkönyvi kivonat25-ös számlaszáma: �Késztermék� rovatszerint számítógép rendszer felújítására 400ezer forintra módosul. A többi tétel az A-variáns szerint értendõ.

Összegezve:

Bevétel: ......... 2 millió 200 ezer forint,Kiadás: .......... 2 millió 200 ezer forint.

Budapest,2006. 01. 07.

Ferencz LajosÜgyvezetõ titkár

A javaslatot a Közgyûlés elfogadta.Bp. 2006. 01. 14.

Wirth Ádám, Vígh LászlóA Közgyûlést levezetõ elnökök

Közös felelõsségünk!Az antikommunista jobboldal ma min-

denütt (nemzetközileg is, idehaza is) tá-madólag lép fel. Újraélednek és terjednekaz ordas eszmék. A hatalmat gyakorló poli-tikai erõk a neonáci, újnyilas szervezke-désekkel szemben a törvényileg elõírt szi-gorral nem lépnek fel (lásd felmentõ ítéleta Mein Kampf kiadása ügyében, a Vér ésBecsület betiltásának elhúzódása, BácsfiDiána dicstelen �tündöklése�, neofasisztanézetek nyílt vagy álcázott népszerûsítéselegális sajtótermékekben és szervezetek-ben). Miközben tombol az antikommuniz-mus, fokozzák az antikommunista disz-kriminációt: Magyarországon tiltják, és szi-gorúan büntetik a vörös csillag, a sarló éskalapács használatát, az európai jobbolda-li néppárt, benne a Fidesz, az Európa Ta-nácsban, az EU-ban újabb antikommunis-ta, diszkriminatív és korlátozó lépéseketkészítenek elõ.

Nem csökkenti, sõt inkább növeli ajobboldali veszélyt, hogy a jobboldal valódipolitikáját álbaloldali szólamokkal ésdemagógiával, nem ritkán antikapitalistaálruhában, próbálja álcázni. A Fidesz ve-zette jobboldal mindent elkövet azért, hogybármi áron (forradalmat is kilátásba helyez-ve) visszaszerezze a 4 éve elvesztett politi-kai hatalmat. Nem lehetnek illúzióink: erõsés ravasz, mindenre elszánt politikai ellen-féllel van dolgunk.

A dolgunkat nem könnyíti meg, hogy,most, amikor a marxisták összefogására,erejük egyesítésére, közös munkára, közösharcra lenne szükség, a marxista baloldaltöbb tekintetben megosztott, szétforgácsolt,szervezetlen állapotban van. A helyzet kisséhasonlít ahhoz, amit Engels úgy jellemzett,hogy �különféle pártcsoportosulások élet-re-halálra küzdenek egymással, akárcsak arómai birodalom keresztény szektái a leg-súlyosabb üldözés idején.�

A nézeteltéréseknek vannak objektív ésvannak szubjektív okai. Lenin � �Nézet-eltérések az európai munkásmozgalomban�címû írásában, még a múlt század 10-eséveinek elején � arra hívta fel a figyelmet,hogy a munkásmozgalomban (különbözõformákban és árnyalatokban mindenüttmegtalálható) két nagy irányzat (elhajlás):egyfelõl a revizionizmus, opportunizmus,reformizmus, másfelõl kispolgári forra-dalmiság, anarchizmus, anarcho-szindika-lizmus, �baloldali kommunizmus� (ezekLenin kifejezései), �nem magyarázhatóksem véletlenekkel, sem egyes személyekvagy csoportok hibáival�. �Kell lenniükolyan alapvetõ okoknak, amelyek a gazda-sági rendben és valamennyi tõkés országfejlõdésének jellegében gyökereznek, ál-landóan létrehozzák ezeket az elhajlá-sokat.�



Néhány megjegyzés Wirth elvtárs cikkéhez

Lenin szerint, ha mozgalmunkat �nemvalamilyen fantasztikus eszmény mértéké-vel mérjük, hanem egyszerû emberek gya-korlati mozgalmának tekintjük, akkor ért-hetõvé válik, hogy újabb és újabb �újon-cok� bekapcsolódása folytán elkerülhe-tetlenek az elméleti és taktikai ingadozá-sok, a régi hibák megismétlõdése, az ela-vult nézetekhez és módszerekhez való át-meneti visszatérés�. Lenin � munkásságaegész ideje alatt � mind a két elhajlás ellenkövetkezetes harcot folytatott. Behatóanelemezte azokat az okokat, amelyekbenezek gyökereztek, amelyek ezeket állan-dóan létrehozták.

A mai nézeteltérések okainak marxistaelemzése még várat magára. Itt csupán afeladat jelentõségére és megkerülhetetlen-ségére kívánom felhívni a figyelmet. Amitnem helyettesíthet kölcsönös vádaskodás,egymás megbélyegzése és kirekesztése amarxizmusból. Vitáinkban senki nem lép-het fel megfellebbezhetetlen ítélõbíróként.

Tizenhat évvel ezelõtt a MKT azzal acéllal jött létre, hogy összefogja a marxistameggyõzõdésû, a marxizmushoz ragasz-kodó, a marxizmus mellett elkötelezettkülönbözõ pártállású embereket, csopor-tokat, irányzatokat, fórumot biztosítsonszámunkra a vitákhoz és a közös munkához.Nem pártként, hanem pártoktól független

egyesületként jött létre, és mûködött � jól,rosszul � az elmúlt tizenöt évben. Hívtunkés vártunk sorainkba mindenkit, aki készrészt venni ebben a munkában.

Társaságunkban többen ma is a MagyarKommunista Munkáspártra átkereszteltMunkáspárt tagjai. Az elmúlt idõszakbangyakran bíráltuk a Munkáspárt vezetését éspolitikáját. Elvi jelentõségû ideológiai éspolitikai kérdésekben (�jó kapitalizmus�,fasiszta veszély, a marxizmushoz való vi-szony, szövetségi politika) kritikailag állástfoglaltunk, a párton belül a Munkáspártmegújulásáért harcoltunk. Erre a válasz,pártfegyelemre, demokratikus centraliz-musra, többségi határozatra hivatkozva,kizárással, kirekesztéssel való fenyegetõ-zés volt. Ezért többen a megújuló Magyar-országi Munkáspárt 2006 szervezésébenvettünk, illetve veszünk részt. Társaságunksoraiban MSZMP és MSZP tagok is talál-hatók. Nagy számban vannak, akik egyikpártnak sem tagjai. A közös munkáhoztürelemre, empátiára, demokratikus vita-szellemre van szükség. József Attila sza-vaival: �zizegni minden bizalomra, kese-rülõ e marxi munka�.

Éles viták, sõt személyeskedõ összeüt-közések korábban is voltak, és valószínû-leg a jövõben is lesznek. Az esetek több-ségében azonban eddig ezeket konszenzus-kereséssel, józan belátással kezelni tudtuk.

A Társaság egységét és mûködését nemönmagában a vita veszélyezteti, hanem az,ha valaki a vitát erõszakos módszerekkel,ultimátummal, formális szavazással, meg-bélyegzõ határozattal, mások címkézésé-vel próbálja �lezárni�. Ha ezek a módsze-rek uralkodnának el Társaságunkban, ezvalóban veszélyeztetné annak egységét ésmûködõképességét. A kérdés ma az: min-den marxista elkötelezettségû személy, cso-port, irányzat számára nyitott, demokratiku-san mûködõ, a vitákat kultúráltan kezelnitudó egyesületként kívánunk-e tevékeny-kedni, vagy belterjes, befelé forduló, önma-gát elszigetelõ szektává változunk, egy szûkcsoport � �kemény mag� � megkérdõjelez-hetetlen hegemóniájával.

Most dõl el, kitartunk-e Társaságunkeredeti céljai, a marxisták összefogása ésközös munkája, a demokratikus vitaszellemszabadsága mellett, vagy eluralkodik a tü-relmetlenség, a címkézés, a kirekesztés, amia tizenhat évvel ezelõtt létrehozott MKTelsorvadásához vezethet. Ez a közös fe-lelõsségünk. Személyes kötelességemnektartom, hogy erre, úgy is, mint a Társaságegyik kezdeményezõje és alapítója, úgy is,mint jelenleg elnök-helyettese, felhívjam afigyelmet.

Wirth Ádáma Marx Károly Társaság

elnökhelyettese


Wirth elvtárs cikkét olvasva, bizonyosfokig találgatásokra vagyok utalva: érveketés tényeket alig hoz szóba, vagy annyiraburkoltan, hogy értelmezés nélkül nemboldogulok – ami persze mindig a szub-jektivizmus veszélyével jár.

Mirõl is folynak közel két éve a vitáink?Nagyjából arról, hogy csatlakozzunk-e azEurópai Baloldali Párt (EBP) reformista(újabb keletû szóval, �eurokommunista�)irányzatához, vagy maradjunk meg aközgyûléseinken túlnyomó többséggelhatározattá emelt irányvonalnál, amelyTársaságunk legfontosabb feladatát egymajdani marxi-lenini párt programjánakelméleti megalapozásában látja. E feladatellen az a legfõbb kifogás, hogy Társasá-gunk pártoktól független egyesületként jöttlétre, és tagjai ma is különbözõ pártokhoztartoznak, vagy párton kívüliek. Ez igaz.Csakhogy megalakulásunkkor még bízhat-tunk benne, hogy lesz marxista pártunk, maviszont mi vagyunk Magyarországon azegyetlen szervezet, amely vállalni tudja egymarxista pártprogram elméleti elõkészí-tését. Nem biztos, hogy ezt a történelminekmondható feladatot meg tudjuk oldani, deha a reformista-eurokommunista nyom-vonalba lépünk, akkor biztos, hogy nem.

Közgyûlési irányvonalunk ellenzõi a�keményvonalas� jelzõvel illetik az irány-vonal védelmezõit, köztük engem is, hivat-kozva Lenin fellépéseire a “baloldali kom-munizmus” ellen. Valóban: Lenin idejénnagy kárt okoztak a mozgalomnak az ún.“baloldaliak”, pl. Ruth Fischer és csoport-ja Németországban, vagy Bordiga Olasz-országban. Vajon ma is ilyen veszélyt je-lentenek a �baloldali kommunisták�? Õkverték szét a Szovjetuniót, miattuk vanpadlón ma is a nemzetközi munkásmozga-lom? Egyáltalán kik õk, és hol találhatók?Ha mi vagyunk azok, tessék minket névennevezni, és fejünkre olvasni bûneinket!

Olvassák is. Azt mondják, �erõszakkal,ultimátummal, formális szavazással, meg-bélyegzõ határozattal, mások címkézésé-vel� próbáljuk lezárni a vitát, s ezzel �bel-terjes, befelé forduló, önmagát elszigetelõszektává� változtatjuk a Társaságot. Denézzük csak: ki a belterjes? Második évekényszerítik ránk az önmagát ismétlõ vitátaz EBP reformista irányvonalához valócsatlakozás szükségességérõl, a demokra-tikus centralizmus (tehát a közgyûlési ha-tározatok) érvénytelenségérõl, a �balolda-li kommunizmus� veszélyességérõl. Mármindenki elmondta jó párszor a vélemé-

nyét, szóban és írásban, nyilvános fóru-mokon és az Interneten. Végeérhetetlenszócsépléssel terheljük, fontos anyagok ki-hagyására kényszerülve, a korlátozott ter-jedelmû �Dialektiká�-t, melyet amúgyisegyre keservesebben tudunk megjelentet-ni. Újra meg újra végigrágjuk ugyanazt alerágott csontot. Akkor hát ki a belterjes?� Ami pedig a címkézést illeti: Wirth elvtársjoggal ítéli el ezt a módszert. Majd pár sor-ral lejjebb �szûk csoportnak�, �keménymagnak� címkézi a közgyûlési határoza-tok védelmezõit, miközben egyetlen �ejnye,ejnyét� sem veszteget arra, hogy neve-zetteket a szerkesztõbizottság egyik-másiktagja �az elnök fullajtárjainak�, vagy �azelnök frakciójának” címkézte. (Frakciónak� a túlnyomó közgyûlési többség állás-pontjának szószólóit!)

�Éles viták, sõt személyeskedõ összeüt-közések korábban is voltak� � írja Wirthelvtárs. Szerintem ez nem egészen így van.Sohasem volt nálunk szokásban az azagresszív, gyûlölködõ hang, amelyet né-melyik elvtársunk újabban megenged ma-gának.

Befejezem. Dolgozni szeretnék – azértelmetlen huzakodásokkal torkig vagyok.

Rozsnyai Ervin


Marxista tudósok a biztonságrólAz Oroszországi Szocialista Orientá-

ciójú Tudósok Társasága, (rövidített nevénRUSZO), konferencián vizsgálta napjainkbiztonságának kérdéseit, elsõsorban sajátországa nézõpontjából A bevezetõ elõadástV. Seveluha akadémikus, a Társaság elnöketartotta.

Mióta a volt Szovjetunióban és a kelet-európai országokban végbement a kapita-lista restauráció, a legerõsebb kapitalistaállam, az USA, egypólusú világrend kiépí-tésére törekszik. Gazdasági és politikainyomást gyakorol a világ országaira (sajáttõkés versenytársaira is), gyarmatosító poli-tikájának érvényesítésében a katonai bea-vatkozástól sem riad vissza. Folyamatosantörekszik a még létezõ szocialista országok,fõképpen Kína és Kuba destabilizálására,a haladó demokratikus és nemzeti felsza-badító mozgalmak elszigetelésére és bom-lasztására, általános támadást indított anépek szuverenitása ellen. Az általa veze-tett tõkés nagyhatalmi blokk módszeresengyengíti az ENSZ és a Biztonsági Tanácsszerepét, diktátumokkal, különbözõ korlá-tozó intézkedésekkel (embargó, bojkottstb.) igyekszik saját érdekeinek alávetni anemzetközi kapcsolatokat.

Az Európa Tanácson keresztül általánostámadás bontakozott ki a �kommunizmus�ellen. Ez a kampány, amely a �kommunis-ta rendszereket� terroristává nyilvánítja ésazonosítja a nácizmussal, nemcsak a kom-munista és munkáspártok betiltására teszkísérletet, de arra is, hogy megindítsa akommunistákon kívül más baloldali, hala-dó szervezetek és személyiségek üldözését,megfélemlítse a dolgozó tömegeket, elejétvegye szervezett ellenállásuknak a tõke dik-tatúrájával szemben. Az Európa Tanács ja-nuár 25.-i közgyûlésén ugyan sikerült a jobb-oldali pártoknak (benne a magyar jobboldal,a FIDESZ képviselõinek aktív részvételé-vel) az eszmei lejáratást fokozni, de világ-szerte a kommunista és más haladó szer-vezetek, jelentõs tömegek, tekintélyes al-kotó személyiségek eredményes nemzet-közi mozgósításával a tervezett intéz-kedéseket egyelõre a baloldali erõk össze-fogása ellenállása miatt nem tudták elfogad-tatni. Az antikommunista roham kivédé-séért a küzdelem tovább folyik.

Az oroszországi tudomány az utóbbiidõkben számos figyelemre méltó mûvetalkotott korunk biztonsági kérdéseirõl, va-lamint a globalizáció, az ökológia, energe-tika, biotechnika, demográfia stb. problé-máiról. Ami a biztonságot illeti, a konferen-cia ezt a problémát a jelenkor általánosválságával összefüggésben vizsgálta, te-kintetbe véve a kapitalizmus kereteiben zaj-ló tudományos-technikai forradalom mé-lyülõ ellentmondásait, és a szocialista építés

kudarcának okait. Az utóbbi témakörbenkülönös figyelemmel tanulmányozták agorbacsovi-jelcini-putyini kalandorság ka-tasztrofális következményeit. A szovjetha-talom összeomlásával Oroszország elvesz-tette világpolitikai súlyát, a XX. századbanbetöltött történelmi szerepét, lecsúszott anagyhatalmak alsó soraiba. Gazdasági po-tenciálja felére zuhant, az életszinvonal mégmélyebbre esett, veszélybe került az országfüggetlensége. A szocialista rendszer átme-neti vereségével veszendõbe mentek a ke-let-európai országokban a dolgozó tömegekpolitikai, szociális, nemzetiségi vívmányai,a gazdaság közösségi érdekû fejlesztéséneklehetõségei. A hatalom Oroszországbanegy bonapartista jellegû, nagyrészt komp-rádor burzsoá oligarchia kezébe került,kaotikus állapotok közepette.

Vészesen csökken az ország lakossá-ga, fõleg a szlávoké: évente csaknem há-romnegyed milliónyi a csökkenés, a férfi-ak átlag életkora 57-58 év, a nõké 67, amimessze elmarad a fejlett országokétól.Oroszország világméretekben is döntõ fon-tosságú energia- és nyersanyag-készleteitsúlyosan károsítja a rablógazdálkodás; ahatalmas érintetlen tartalékokat nem védikkellõ tervszerûséggel, kiaknázásukat elha-nyagolják. Óriási hiba, hogy a nemzetköziversenyben a világ élvonalába került orosz-országi tudományos-technikai kutatás ésképzés nem kap megfelelõ támogatást sema továbbfejlõdéséhez, sem eredményeinekhasznosításához. Ennek a kérdésnek a je-lentõségét megkülönböztetett hangsúllyalhúzza alá nyilatkozásaiban újra meg újraaz OFKP vezetésében is részt vevõ Zs. Alf-jorov Nobel-díjas akadémikus.

A káosz és a profithajsza miatt fogyaté-kos az ország védelméhez nélkülözhetetlenkatonai erõ. További veszélyt jelent, hogya külpolitika ingadozik, nem egyértelmû,noha még a jelenlegi viszonyok között islehetne Oroszországnak nemzetközi súlyaés befolyási lehetõsége, fõleg ha összefog-na Kínával és Indiával, az arab országokkal,valamint az ún. �harmadik világ� más or-szágaival.

A hatalomra jutott körök céltudatosan�jobbra húzó� diktatórikus politikája egyrerosszabb helyzetbe taszítja az országot, ve-szélyezteti nemcsak Oroszország bizton-ságát, de a volt szovjet országokét és azegész világét is. Ez ellen egyre szélesülneka tiltakozó mozgalmak. Az oroszországiúj baloldali népi-hazafias mozgalombannemcsak a kommunisták vesznek részt,akik a Dumában és a helyi területeken alegnagyobb ellenzéki erõt képviselik: csat-lakoznak hozzájuk az agrárközösségek, azérdekvédõ szakszervezetek, nõi, ifjúsági ésprogresszív nemzetiségi tömörülések, értel-

miségi társulások, a honvédõ háború és amunka veteránjai, a nyugdíjasok, az Orosz-országban is erõteljesen bontakozó össze-fogás a tõkés globalizálás ellen.

A tiltakozó mozgalom népszavazásikampányt indított, megfogalmazva köve-teléseit, melyek egyfajta népi demokratikusjellegû minimális alternatív programot al-kotnak. Célul tûzte ki mindenekelõtt a lét-biztonság helyreállítását (a foglakoztatás,a munkavédelem, a bérek, nyugdíjak és csa-ládi pótlékok terén, az egészségügyben, azingyenes oktatásnak és az otthonhoz jutás-nak a biztosításában stb.). A mozgalom kö-veteli a gazdaság fejlõdéséhez nélkülözhe-tetlen stratégiai fontosságú ágazatok na-cionalizálását, s a biztonság szerves tarto-zékaként a közélet, a szellemi élet tiszta-ságát. Fellazultak az erkölcsi normák; hely-re kell állítani a humanista, hazafias és inter-nacionalista értékeket, a dolgozók szolida-ritását. E követelések mellett tettek hitet akonferencián a kulturális és pedagógiai életkiemelkedõ személyiségei.

A vitában hangsúlyozták, hogy a kép-viseleti demokrácia intézményeinek fel-használását kombinálni kell a tömeg-mozgalmak nyomásával. A szovjetek min-tájára célszerûnek mutatkozik helyi, regio-nális és országos szintû népi önvédelmi ésönigazgató ellenõrzõ bizottságok létreho-zása, törekvés egyfajta �kettõs hatalomra�� mivel a tömegek csak saját tapasztalataikalapján ismerhetik fel a tudatos cselekvésszükségességét.

A. Gromiko akadémikus hangsúlyozta:fokozódott az USA héjáinak agresszivitása,a reakciós erõk kalandorkodása. Az elmúltmásfél évtizedben nem oldódott meg a glo-bális problémák egyike sem. Nem csök-kent, sõt növekedett az egyenlõtlenség azországok között, a gazdagok és a szegényekközött. Az éhezés, a betegségek, a halálozá-si arány, az analfabetizmus az elmaradottországokban nem csökkent, ellenkezõleg;az ökológiai és fegyverkezési korlátozáso-kat, az USA-val az élen, éppen a legfejlet-tebb országok szabotálják. Egész Kelet-Eu-rópában � s ebbe hazánk is beletartozik �kemény nehézségeknek nézünk elébe azelkövetkezõ években. Más kontinensekenis hasonló nehézségekkel kell számolni.

A felszólalók általában bizakodássalnéztek Ázsiára, különösen Kínára � nemhallgatva el aggodalmaikat sem �, és opti-mizmussal szóltak a dél-amerikai konti-nensrõl, amely ma az imperializmus gyen-gébb láncszemei közé tartozik.

Oroszországi kollegáink vizsgálódá-sainak átgondoltsága és módszerességetanulságos és példamutató lehet a miszámunkra is.

Széchy András


Sz. Gubanov:

A szovjet gazdasági rendszer mint a világháborús gyõzelem tényezõje(Befejezõ rész)

A termelékenység háborújaA háború kezdeti szakaszán a munká-

sok és alkalmazottak száma a népgazdaság-ban a háború elõtti 31,2 millióról 12,8 mil-lióra (41%-ra), az iparban 11 millióról 3,8millióra (34,5%-ra) süllyedt; a mozgósítot-tak munkájának pótlására szinte egyiknapról a másikra 1,7-szeresre kellett emelniaz ipari munka termelékenységét, csökkent-ve a termelés fajlagos munkaigényességét.A legfontosabb feladat az volt, hogy meg-felelõ mennyiségben és minõségben lássákel a frontot a haditechnika legkorszerûbbeszközeivel. Döntõen befolyásolta ez a kö-vetelmény a háború kimenetelét. Kedve-zõtlenül hatott a villamosítás és iparosításbefejezetlensége, a fogyatékos anyagi-mû-szaki felszereltség, a mezõgazdaság, közle-kedés és hírközlés fejletlensége.

A háború elõestéjén és kezdetén elkö-vetett hibák ellenére, a szovjet vezetés úrrálett a nehézségeken. Az élõmunka-, anyag-és energia-ráfordítások fajlagos csökken-tése és tervszerû felhasználása érdekébenracionalizálták a vállalatok közötti koope-rációt, bevezették a koncentráció és cent-ralizáció új formáit. A harckocsigyártástpéldául a három legnagyobb gyárban össz-pontosították; mindegyikben futószalagostermelés folyt, a munkaigényesség és ön-költség szigorú ellenõrzésével és számba-vételével. A hadiiparban a termelékenység-növekedés kb. 90%-a a futószalagos gyár-tás széles körû alkalmazásából származott.

Folyamatos volt a mûszaki fejlesztés.A T-34-es közepes harckocsiból 1940-bencsak 115 darab készült, de 1941-ben 6 hó-nap alatt 1100-at állítottak elõ. Ez a típus,amely a második világháború legjobb harc-kocsijának bizonyult, 26-47%-kal köny-nyebb volt a megfelelõ német típusoknál,amellett nagyobb teljesítményû és köny-nyebben irányítható. A háború végéig to-vább javultak taktikai és mûszaki paramé-terei; a különbözõ típusú harckocsik dízel-motorjai is felülmúlták a németekét. A terv-szerû szervezés és a munkások odaadómunkája révén a szovjet harckocsi-termeléshatékonysága a háború éveiben háromszo-rosra nõtt, és kétszeresen felülmúlta a nácihadiiparnak a háború végsõ szakaszábanelért teljesítményét; az önköltség több mint50%-kal csökkent.

A tervszerû irányítás, szakosítás és kon-centráció hasonló elõnyei érvényesültek arepülõgép- és lõszergyártásban, a tüzérsé-gi rendszerek és rádiótechnikai berende-zések elõállításában. Ami a vadászgépeketilleti, a háború kezdeti szakaszán a legjobbtípusok is elmaradtak konstrukcióban,gyorsaságban és tûzerõben a korszerûsítettnémet típusoktól. Tízezrek dolgoztak éjjel-nappal a hátrány lefaragásán; munkájukeredményeképpen csökkent a gépek súlya,tökéletesedett a fegyverzetük, motorjuk1944-ben már kétszerte erõsebb volt, minta háború elõtti típusoké. 1942-43 fordu-lóján, a sztálingrádi védelmi harcok és el-

lentámadás idején, már kibontakozott aszovjet légifölény. Ez érvényesült 1943. áp-rilis 17 és június 7 között, amikor a náciklegjobb erõiket összpontosították Kubany-nál, és egyes napokon mintegy 40 légicsatazajlott le, mindkét oldalon 50-80 géppel;majd a kurszki csatában, 1943. július 5 ésaugusztus 23 között, ahol a szovjet légierõolyan vereséget mért a Luftwafféra, ame-lyet ez nem tudott többé kiheverni. 1944április-májusától az új vadászgépek márjobb repülési és harcászati tulajdonságok-kal rendelkeztek, mint a legjobb német tí-pusok (pl. a Me-109).

Önköltség és szocialista ipar-szervezés. Vertikális integráció

A Nagy Honvédõ Háború alatt a nép-gazdaság védelmi szektora általában együttcsökkentette a munkaigényességet és azönköltséget, a minõség pedig javult; a ter-mékek árnövekedését gyakorlatilag ki-zárták.

Hogy ez a körülmény mennyire rend-szerjellegû, a szocialista tulajdon elõnyei-nek megnyilvánulása, azt két ellenpéldávalszeretnénk megvilágítani. 1942-ben DuPont amerikai fegyvergyáros a következõ-képpen válaszolt Roosevelt adóemelési ja-vaslatára: �Ez a háború nem szünteti mega profit ösztönzõ hatását. A profitot megkell kapni � A piacon most az eladók azurak! Szükség van arra, amit termelünk. Hátjó. Akkor arra kényszerítjük õket, hogy eztjól meg is fizessék nekünk.� � A másik egynémet példa. A Flick-konszern 1942-ben3,6 millió márkáért vásárolta meg az állam-tól a Maschinenfabrik Donauwörthöt, nohaa legkorszerûbb berendezésekkel felszereltgépgyár piaci értéke 9,8 millió márka volt.A konszern egyik üzeme 1940 májusátólpáncélököl-lövedék gyártásáról tárgyaltmagas rangú állami tisztviselõkkel. Ezekkiszámították, hogy a lövedéket az üzemésszerû haszonnal darabonként 24 márkáérttudná szállítani. A konszern 39,25-öt köve-telt; végül megegyeztek 37 márkában. Adarabonként 13 márka különbözet 1943végéig több mint 1 milliót hozott a Flick-konszernnek.

A szovjet hadigazdaságban kíséreltékmeg elõször a bõvített újratermelés vertiká-lis integrációját. Ez mindenütt áttörést ho-zott a termelékenység és hatékonyság terén.Az ipari termelés 1943-ban felülmúlta a há-ború elõtti szintet. A hadigazdaságban fel-tárult a törvény: a vállalatok tervszerû irá-nyíthatóságának mértéke egyenes arány-ban van vertikális integrációjukkal, vagyisazzal, hogy mennyire alkotnak zárt tech-nológiai ciklusokat a végtermékek újrater-melésében. A védelmi ipar magasabb fokonvolt irányítható, mint a polgári ipar. (Az el-különült vállalatok tervmutatókkal valóirányítása nagy nehézségekbe ütközött. Pl.az azonos mûszaki színvonalú ruhagyárak,ahol az egyenruhákat és köpenyeket varr-ták, erõsen különböztek az élõmunka- ésanyagráfordítás, általában az önköltségszempontjából. Ugyanez jellemzi a szén-

bányákat, az élelmiszer- és textilipari üze-meket is.)

Sajnos, a háború alatt felgyûlt szervezé-si és irányítási tapasztalatokat a háború utánnem vették kellõen figyelembe. Új techno-lógiai láncokat alig hoztak létre, a háborúidején létrejötteket pedig nem formáltákintézményesen ágazatközi láncokká. A fej-lett tõkés külföldön viszont gondosan ele-mezték a szovjet hadigazdaság tapasztala-tait, felismerték a technológiailag össze-kapcsolódó vállalatok és cégek ágazatközicentralizációjának és koncentrációjánakelõnyeit. Kidolgozták az ilyen típusúegyüttmûködés lineáris programozásánakapparátusát, és az 1960-as évektõl kibon-takoztatták a vertikálisan integrált gazdál-kodás fejlett formáit.

A szovjet haditermelés eredményeitnem a bruttó vagy a realizált termelés érték-kifejezése szerint mérték, és általában nemolyan mutatók szerint, amelyek a termelõkszempontjából fontosak és jellemzõk. Atermelés a tényleges felhasználás szükség-leteihez igazodott, a termelõk és a végsõfelhasználó között nem volt piaci közvetítés.A megrendelések közvetlenül a frontrólérkeztek, meghatározott mennyiségi ésminõségi követelményekkel, pontos határ-idõvel (�just in time�!).

A háború után ezt a tapasztalatot semhasznosították: a vállalatok munkáját újraa termelõre vonatkoztatott mutatókkalmérték, nem a végsõ felhasználónál mutat-kozó eredményekkel. Az 50-es évek köze-pétõl áttértek a rövid távú profitok növelé-sének politikájára, és semmi sem maradtabból a háború alatti elvbõl, hogy a terme-lékenység növekedése a termékek önkölt-ségének és kibocsátási árainak csökkené-sében fejezõdik ki. Bár a Szovjetunió Ál-lami Tervbizottsága annak idején megál-lapította, hogy a hadiipar haladó tapasz-talatainak alkalmazása a polgári termelés-ben az egész ipari termelés önköltségéneklényeges csökkenéséhez vezetne, a �refor-mátorok� elõször az önköltségcsökkentéspolitikájával hagytak fel, majd a népgaz-dasági számbavétel, a centralizáció és kon-centráció, az ipari és mezõgazdasági terme-lési szakosítás rendszerével; egymásutánvetették el azokat a rendszerjellegû ténye-zõket, amelyek révén a Szovjetunió meg-nyerte a termelékenységi csatát a náci Né-metország legjobb konszernjei ellen. A há-borús gyõzelem a szocialista rendszernekés a szovjet nép erkölcsi-politikai magas-rendûségének gyõzelme volt.

Befejezésül néhány adat arról, hogymilyen súllyal szerepeltek az amerikaiszállítmányok a szovjet katonai gyõzelemkivívásában.

Az amerikai szállítmányok1941. március 11-én fogadta el az USA

kongresszusa a kölcsön-bérleti törvényt(Lend-Lease Act), amely felhatalmazta az



A stagfláció fuvallata

�Fegyverünk és lõszerünk tíz évre elegendõ�Beszélgetés az iraki ellenállásról

Szalah al Mukhtar 1990-91-ben IrakENSZ-küldöttségének tagja volt, 1993-98-ban a legnagyobb iraki napilap, az �AlGumhurija� (A Köztársaság) fõszerkesz-tõje. 1999 és 2003 között nagykövet In-diában, majd Vietnamban. A következõk-ben közöljük � rövidítve � az �Arab Moni-tor� hírügynökség részére adott interjúját.

Arab Monitor: A szemünk elõtt zajlóiraki ellenállást az elõzõ kormány készítetteelõ, vagy a megszállás alatt szervezõdött?

Al Mukhtar: A jelenlegi ellenállástnem az iraki kormány szervezte, hanem aBaath (Újjászületés – a szerk.) Párt veze-tõsége. 2002 elején a Baath befejezte mint-egy 6 millió iraki állampolgár városi had-viselésre való kiképzését. Szaddam elnökszemélyesen irányította és ellenõrizte azelõkészületeket, amelyek magukba foglal-ták 50 millió nagy, közepes és kisméretûfegyver elraktározását megfelelõ mennyi-ségû, tíz évre elegendõ lõszerrel. A csopor-tok felkészültek a gerillaharcra. Az elõké-születeket tehát elsõsorban Irak politikaivezetése szervezte, felhasználva természe-tesen a kormányzati apparátust is. Az or-szág megszállása után az emberek ezreicsatlakoztak a fegyveres ellenálláshoz, egyrészük a Baath Párt szervezetein, mások asaját szervezeteiken keresztül. Jelenleg alegkülönfélébb ideológiájú csoportok har-colnak az amerikai gyarmati megszállásellen: haladó erõk, vallási és nacionalistacsoportok. De a fõ szervezet a Baath moz-galom. Elmondhatom, hogy e szervezetekközött szoros az együttmûködés és a ko-operáció.

AM: Ha a felkelés elõ volt készítve,mivel magyarázza az iszlámista vallási cso-portok elterjedését?

Al Mukhtar: A felszabadító háborúk-ban nagyon fontos minden erõ mozgósításaa megszállók ellen. A történelmi tapaszta-latok egyöntetûen bizonyítják, hogy a hazavédelmében a legkülönbözõbb ideológiájúcsoportok és személyek részt vesznek. Viet-namban például a buddhistáknak igen ak-tív szerepük volt a megszállók kiûzésében.Irakban a történelem legveszélyesebb gyar-matosítói ellen folyik a harc. És mivel külsõsegítség nincsen, a körülmények egyene-sen kikényszerítették az egységet. Az ellen-ség a legkorszerûbb fegyverzettel, harcko-csikkal, sugárhajtású harci gépekkel ren-delkezik. Nekünk egyszerûek a fegyvere-ink. De van egy tömegpusztító fegyverünk,amely képes megfélemlíteni és megsem-misíteni a megszállókat: ez pedig a mártír-akció. (Az öngyilkos merénylet – a szerk.)Emlékeztetek rá, hogy ilyen mûveleteketalkalmaztak Vietnamban, vagy a palesztinszervezetek harcaiban.

AM: Hány iraki vesz részt aktívan azellenállásban?

Al Mukhtar: Az amerikaiak általbeültetett iraki bábkormány felderítõ szol-gálatának adatai szerint az iraki ellenállásharcosainak száma 200 000 fõ; ez a gerinc,amelyet további 200 000 támogat. De azadatok nem helytállóak, mert körülbelül 3millióan támogatják a gerillaháborút; ez azaz óceán, amelyben úszunk. A harcosokszáma sem kevesebb 400 000-nél: alaposkiképzést kaptak, az iraki hadsereg legjobb

tábornokai a vezetõik (elsõsorban a Köz-társasági Gárdák parancsnokai).

AM: Úgy tûnik, az ellenállás beszivár-gott az új iraki biztonsági szervekbe, az újhadseregbe és közigazgatásba.

Al Mukhtar: Ahogy már említettem,a földalatti harcra való kiképzés két évvela megszállás elõtt befejezõdött. Az ameri-kaiak és az ellenállók forrásai egyöntetûenállítják, hogy az ellenállás hírszerzõ szol-gálata minden szinten jelen van, mégpedignemcsak az új iraki közigazgatásban, ha-nem az amerikai hadsereg legmagasabbparancsnokságain is, hiszen a megszál-lóknak égetõ szükségük van tolmácsokra,idegenvezetõkre, munkásokra és techniku-sokra, akik tudnak angolul. Az újonnan lé-tesített biztonsági erõk és az ún. �nemzetigárda� kitûnõ információs források a kol-laboránsokról. Állítom, hogy az ellenálláshírszerzõ szolgálata, amelynek elitjét a ko-rábbi iraki hírszerzés tisztjei alkotják,felülmúlja a CIA-t.

AM: Folynak-e tárgyalások az el-lenállás és az USA között?

Al Mukhtar: Történt néhány levél-váltás közvetítõk útján; az amerikai fél tu-dakozódott, hogy mit is akar tulajdonkép-pen az ellenállás. Közöltük a követelésein-ket, melyek közt az elsõ az amerikai csa-patok feltétel néküli kivonulása Irakból, aziraki állam és magánszemélyek kárpótlásaaz elszenvedett károkért, valamint nemzet-közi újjáépítési alap létesítése. Megegyezésnem volt, tárgyalások sem folytak, mert azellenállás nem tárgyal, amíg a megszállókki nem vonulnak.

Paul Krugman cikkea �New York Times�-ban

Az 1970-es években az olaj és más áru-cikkek árai stagflációt idéztek elõ: a ma-gas infláció és a magas munkanélküliségkombinációját, amely semmilyen jó politi-kai döntésre nem adott lehetõséget. Ha aFed (az amerikai központi jegybank) le-szállítja a kamatlábat, hogy munkahelyeketteremtsen, nekilódul az inflációs spirál; haemeli a kamatlábat, hogy leszorítsa az inf-lációt, tovább növekszik a munkanélkü-liség.

Megtörténhet ez ma is?Az elmúlt hónapokban a stagfláció visz-

szatértétõl való félelem fél évvel ezelõttiszintre nyomta vissza a részvényárakat. Aztazonban kevesen vették észre, hogy a stag-flációnak egy enyhe formája � a növekvõinfláció olyan gazdaságban, ahol messzenem érvényesül a teljes foglalkoztatottság– máris megérkezett.

Igaz, történelmi mércével mérve a hiva-talos munkanélküliség nem rossz, és az inf-láció is alacsony. De az infláció fölfelé kú-szik, noha a munkapiac rosszabb formábanvan, mint ahogy a hivatalos ráta sugallja.

Nézzük csak. A hivatalos munkanélkü-liségi ráta 5,2 százalék � nagyjából azonos

a Clinton-korszak álagával. Ám a munka-nélküliségi statisztikák csak azokat veszikszámba, akik aktívan munkát keresnek.Minden egyéb mutató kedvezõtlenebbnekábrázolja a munkások helyzetét, mint az1990-es években volt. A felnõtt lakosságkisebb hányada van állásban; a munka-nélküliség átlagos tartama � az a hozzá-vetõleges mutató, amely azt jelzi, hogymennyi idõ alatt találhat az elbocsátottmunkás új munkahelyet � jóval magasabb,mint az 1990-es években. És ami a legfon-tosabb: a munkapiac gyengesége miattrossz a munkás alkupozíciója, ezért abérnövekedés minimális volt, nem tartottlépést az inflációval.

E lehangoló adatok a munkahely-terem-tés lomhaságára utalnak. A foglalkoztatása magánszektorban még mindig alacso-nyabb, mint volt a 2001-es visszaesés elõtt.De akkor miért emelte a Fed a kamatlábat?Mert aggódik az infláció miatt, amely meg-haladta a Fed által preferált 2-3 százalékossáv felsõ szintjét.

Mi vezérli az inflációt? Nem a bérek: amunkaköltségek süllyednek, mert a béreklassabban nõnek a termelékenységnél. Azolajárak felelõssége nem vitás, de nem adteljes magyarázatot. Más árak is nõnek.

elnököt, hogy hadfelszerelést, hadianya-gokat, katonai fontosságú nyersanyagokatés más árukat kölcsönözzön, vagy adjonbérletbe a fasisztaellenes koalíció orszá-gainak. A törvény keretében az USA 1941.márciustól 1945. augusztusig 46 milliárddollár értékû árut helyezett el, ebbõl 30milliárd 269 millió értékû árut Nagy-Bri-tanniának, 9 milliárd 800 millió értékût aSzovjetuniónak szállított. Az USA jogotkövetelt a szállítmányok elosztásának ésfelhasználásának ellenõrzésére; ezt a fel-tételt a Szovjetunió elutasította, de Nagy-Britannia elfogadta, és brit gyarmati te-rületeket bocsátott az USA rendelkezésére,katonai támaszpontok létesítése céljából.Ami a Szovjetunióba irányult szállít-mányok mennyiségét illeti, ez � Voznye-szenszkijnek, az Állami Tervbizottságelnökének számításai szerint � a háborúalatti szovjet bruttó ipari termelés 4%-áttette ki. 1941 és �45 között 17,5 millió ton-na rakomány indult útnak a Hitler-elleneskoalíció országaiból a Szovjetunió felé;megérkezésig a veszteség mintegy 10-12%volt. Összehasonlításul vegyük számba,hogy a szovjet hadsereg a háború alatt 20nagy védelmi és 34 támadó hadmûveletetvégzett, s egyedül ezekben a mûveletek-ben 356,4 millió tonna felszerelést használtfel.




Felelõs kiadó: a Társaság elnöke1067 Bp. Eötvös u. 2. Tel: 342-1068Szerkeszti: a SzerkesztõbizottságFelelõs szerkesztõ: dr. Rozsnyai ErvinOTP számlasz.: 1171 1041-2085 9590

DialektikaA Marx Károly Társaság idõszaki lapja

Nytsz.: 75/763/1997Internet: http://dialektika.extra.huE-mail: [email protected]ás: Unio-Print Kuvert Kft.Felelõs vezetõ: Szabó László igazgató

A Marx Károly Társaság központifogadóórái:

Minden hónap 3. pénteken 15�18 óraZsigmond-tér 8. I. em.

Telefon ügyelet: Szombat-vasárnap-ünnepnap kivételével

08 � 18 óra között06 20 355 53 04 mobil számon

MEGHÍVÓA Marx Károly Társaság Vezetõsége

tisztelettel meghívja központivitafórumára. Téma:

Kire szavazzanak a kommunisták?Elõadó: Tamás Gáspár Miklós

filozófus, egyetemi tanárIdeje: 2006. Február 24 (péntek) 16 óra

Helye: 1023 Bp. Zsigmond tér 8.I. em. Elõadóterem.

Minden érdeklõdõt hívunk és várunk!Marx Károly TársaságOrszágos Vezetõsége

OLVASÓI LEVÉL

Az álhazafiság erõsödésenapjainkban

A minap a Ferenciek terén majdhogy-nem földbe gyökerezett a lábam: egy daru-tollas zsinóros atillájú �hazafi� ment elõt-tem sietve .

Utoljára �45 márciusában láttam ilyen�vitézt�. Akkor már nem hetykén-petykénsietett, hanem roskadtan-félve, szinte ván-szorgott. Felvette a szenesember ott felej-tett micisapkáját, saját megszaggatott taka-rítós ruháját, fokos helyett bot volt a kezé-ben, körbe pislogott, mi lesz, ha felismerik?

Most azonban ez a �hazafi� ismét ki-hanemén képpel vonult, délcegen, darutol-lasan. A darutoll: hatalmi szimbólum. A zsi-nóros atilla a �nemesi nemzet� kizáróla-gosságát fejezi ki, az úriszék világát, an-nak legitimitását jelképezi. Megkülönböz-tetõ ruhadarab. A fokos nemcsak úri séta-botként szolgált, a fokossal ütni is lehet.

Kiket is: a rossz magyarokat, a haza-árulókat. Azokat, akik �idegen testként�élõsködnek az országon, megosztva a nem-zetet, amelyet a közös honfibüszkeség, avallásos hit, a közös nyelv köt össze.

De valóban közös a nyelvünk? Ne fe-ledjék: magyarul hangzott a �Tûz!� Baj-csy kivégzésekor. Magyarul hangzott a�Vagonba!� parancs 1944-ben. Magyarulhangzott az �Indulj!� parancs a leventék-nek, hogy testükkel robbantsák fel azaknamezõket. Magyarul hangzott az �Ud-varra sorakozó!� a pincék lakóinak, hogya részeg nyilasok és csendõrök megtudhas-sák: van-e közöttük szökött katona, vagybujkáló üldözött. Közös nyelvünk eltérõcélokért artikulálódott.

Drága uraim! Amíg önök lelkesen da-nolták vagy kurjongatták, hogy �Zászlónkalá annyi magyar álljon, mint a levél a zöl-dellõ ágon�, meg hogy �Ahol a négy folyózúg, ott szenvedni jó!�, addig kitántorgottAmerikába másfél millió emberünk. Azászló alá pedig odaálltak az emberek, mertkényszerítették õket, de egy idõ után mársehova sem tudtak állni, mert jórészt jel-telen sírokban porladtak nagyon-nagyonmessze, vagy a leomlott házak alatt �egymillió-százezren.

A darutollas vitézek �érdemeit� annakidején vitézi telekkel, a zsidóktól elkobzottüzletekkel, hivatalbérleti elõnyökkel ho-norálták.

Ne engedjük, barátaim, a nemzetvesz-tõk gyûlöletét a tömegek érzésévé tenni!Ne engedjük kisajátítani a nép hazafias ésvallásos értékeit!

Szalai József

A MARX KÁROLY TÁRSASÁG KÖZLEMÉNYEI* Novemberi központi vitafórumun-

kon Tóth Károly, az MSZP országgyûlésiképviselõje, a békéscsabai Közgyûlés el-nöke �Baloldali összefogás a választásoktükrében� c. tartott vitaindítót.

* Decemberi országos vezetõségi ülé-sünkön a Társaság január 14.-i Közgyû-lését készítettük elõ.

* Január 14-i Közgyûlésünkön, avezetõség beszámolói és a Pénzügyi El-lenõrzõ Bizottság jelentése után, a vita utánszámos határozat született. Bõvebbenlapunk más oldalain adunk tájékoztatást.

* Február 24-i központi vitafórumun-kon Tamás Gáspár Miklós filozófus, egye-temi tanár tart vitaindító elõadást �Kire sza-vazzanak a kommunisták?� címmel. Figye-lem! Harmadik péntek helyett a negye-dik pénteken kerül sor a Fórumra!

* Tiltakozó táviratot juttattunk el aCseh Köztársaság budapesti Nagykövet-ségéhez a Cseh KISZ betiltása ellen.

* Az egyik osztrák kommunista lap isközölte Társaságunk tiltakozását az Eu-rópa Tanács Parlamenti Közgyûlésénektervezett antikommunista lépése ellen. Tár-saságunk vezetõi és tagjai közül többenszemélyesen is kifejezték tiltakozásukat.

* Országos vezetõségi ülésen, február10-én, értékeljük Közgyûlésünk tapasztala-tait, és elkészítjük a vezetõség 2006. évimunkatervét.

* Decemberi és januári központi vi-tafórumainkat a zsúfolt program miatt el-halasztottuk. Szíves elnézését kérjük azok-nak, akik a szokásos idõpont miatt mégiseljöttek a Zsigmond-térre.

* A �Dialektika� internetes honlap-jának új címe: http://dialektika.extra.hu

* Az MKT ügyeleti telefon számáthibásan közöltük. A helyes szám: 06/20355 52 04. Hétvége és ünnepnap kivé-telével 08-18 óra között.

* Megjelent Rozsnyai Ervin új könyve,�Két Machiavelli� címmel. Kapható köz-ponti fórumainkon és az �Ezredvég� iro-dájában (Bp., VIII. Baross-u. 61.).

További terveinkrõlSonia Díaz, a Kubai Köztársaság

nagykövet-asszonya, március 17-én,pénteken du. 4 órakor, Zsigmond-térihelyiségünkben beszámol hazájahelyzetérõl, válaszol a kérdésekre, ésbeszélget a megjelentekkel. Mindenérdeklõdõt szívesen látunk.

Közgyûlési határozatainknak meg-felelõen, nyilvános elméleti vitadélutá-nokat indítunk, ahol új vagy készülõmunkáikat ismertetik és vitatják meg aszerzõk az érdeklõdõkkel. Ez év elsõ fél-évében a következõ témákat kívánjuknapirendre tûzni:

Dr. Farkas Péter: A maimonopolkapitalizmus sajátosságai

Dr. Rozsnyai Ervin: Gondolatoka bukás elméleti tanulságairólSzegré Viktor: A terrorizmusról

Az összejövetelek pontos idõpontjátkülön fogjuk közölni.

Számításba kell venni továbbá a kapacitás-hiány, a növekvõ ázsiai kereslet és a gyen-gülõ dollár kombinációját, amely meglökteaz árakat olyan ágakban, mint a cement- ésaz acélipar.

Ne kongassunk vészharangot: az 1970-es évek gazdasági bajai nem térnek vissza.De az enyhe stagfláció tényr azt jelenti,hogy ha netán romlik a helyzet, nem lesznekjó döntési lehetõségeink. Tegyük fel pl.,hogy a fogyasztásnak a legújabb adatok-ban látható visszafogása nagyobbnak bi-zonyul, mint jelenleg gondoljuk, és a nö-vekedés megtorpan. Megállíthatja-e akkora Fed a kamatláb-emelkedést, visszatérvea kamatcsökkentõ politikához anélkül, hogylenyomná a dollárt, és felszöktetné az inf-lációt?

Vagy tegyük fel, hogy fennakadás tá-mad az olajellátásban; hogy pl. a szaúdiolajmezõk csökkenõ termelésére vonat-kozó figyelmeztetések igaznak bizonyul-nak. Tegyük fel, hogy az ázsiai központibankok úgy találják, máris túl sok a dollár-juk. Tegyük fel, hogy kipukkan az ingat-lanbuborék. Ezeknek az eseményeknekbármelyike átváltoztathatja a mi enyhe stag-flációnkat valami sokkal komolyabbá.

Persze, szélesebb volna számunkra alehetõségek skálája, ha pl. nem volna olymélységesen deficites a költségvetésünk.


Documents

2006. január