2013-59-b. Bombasztori.doc

Kathryn Ross

Bombasztori

Egy földközi-tengeri utazás a hihetetlenül jóképű Marco Lombardival a férfi hófehér jachtján csodálatos élmény lehetne. A fiatal újságírónő, Isobel Keyes azonban a háta közepére kívánja ezt a kalandot, mert meggyőződése szerint a playboy hírében álló milliárdos juttatta csődbe az apját. Ráadásul éppen neki kell interjút készítenie ezzel a botrányhőssel! A lány azonban már azelőtt a vonzó és karizmatikus ellenség karjában találja magát, mielőtt feltehetné neki az első kérdést…

Eredeti címe: Interview with a Playboy (2011)Megjelent: 2013. október 16.

HARLEQUINMinden perce különleges TM

Kathryn Ross Bombasztori (JKSZ 59/2. kötet)

1. FEJEZET

– Nocsak, milyen kellemes meglepetés! – mondta Marco Lombardi.A könyvelő, aki éppen a szerződéseket nézte át Marcóval,

felpillantott a papírok közül, és ránézett a biztonsági kamerák monitoraira, amelyek az iroda falán sorakoztak.

– Hiszen ez a riporter napok óta itt szaglászik! – jegyezte meg nyugtalanul.

– Igen, tudom – válaszolta mosolyogva Marco –, de nincs miért aggódnia, ezúttal én magam hívtam őt ide.

– Tessék? Ezek szerint maga engedte meg neki, hogy körbeszaglásszon?

– Pontosan – válaszolta Marco, aki szemmel láthatóan szórakoztatónak találta a helyzetet.

– Nem értem. Azt hittem, utálja a riportereket, és sohasem ad nekik interjút.

– Alapvetően így is van, de ezúttal úgy döntöttem, hogy kivételt teszek.

Az olasz multimilliomosnak eddig sikerült elrejtenie a magánéletét a nyilvánosság elől. A két évvel korábbi válása óta még rosszabb véleménnyel volt a sajtó munkatársairól, mint azelőtt.

Most viszont éppen azt a riportert hívta meg, aki véleménye szerint az összes többin túltett. Amint Marco megjelent valahol, Ms. Keyes is azonnal felbukkant, és számtalan kérdést tett fel a Sienna nevű édességgyártó cég felvásárlásával kapcsolatban. Az üzlet azonban egyelőre szigorúan titkos volt, mivel a szerződés részleteit éppen a napokban dolgozták ki.

– De… miért? – kérdezte a könyvelő, aki pontosan tudta, hogy Marco Lombardi sohasem cselekszik meggondolatlanul.

– Egy közmondás szerint egy mosoly a legelegánsabb módja annak, hogy kimutassuk a fogunk fehérét, és úgy döntöttem, hogy megszívlelem ezt a tanácsot.

A monitoron látszott, hogy Isobel Keyes türelmetlenül ránéz az órájára.

2 / 110


– Hány órára hívta ide? – érdeklődött a könyvelő. – Átvigyem a szerződéseket az irodámba? Egyedül is át tudom nézni őket…

– Arra semmi szükség – válaszolta Marco, és ismét a papírok fölé hajolt. – Ms. Keyes várhat egy kicsit, elvégre boldog lehet, hogy egyáltalán meghívtam ide.

– Értem. Ezek szerint megpróbálja addig feltartani, amíg aláírjuk a szerződéseket?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy igyekszem lekötni valami mással a figyelmét – mondta mosolyogva Marco. – De most foglalkozzunk inkább a fontos dolgokkal!

Miközben a könyvelő kezébe vette a papírhalom tetején heverő szerződést, megsajnálta az ajtóban várakozó fiatal nőt, aki egyszerű nadrágkosztümöt viselt. Valószínűleg tényleg boldog, hogy kapott egy időpontot a nyilvánosságot kerülő multimilliomostól. De ha azt hiszi, hogy sarokba szoríthatja Marco Lombardit, akkor nagyon téved.

Isobel egy cseppet sem volt boldog. Egy órával ezelőtt majdnem sikerült kiderítenie, hogy mi rejtőzik a Sienna-ügy hátterében, ugyanis az egyik részvényes hajlandó lett volna nyilatkozni neki. Az interjút azonban az utolsó pillanatban visszamondták, és Claudia, a lap főszerkesztője közölte vele, hogy semmi sem lesz a sztoriból.

– Sokkal érdekesebbet találtam ki a számodra! – folytatta izgatottan Claudia. – Az imént felhívott a kiadó tulajdonosa. Nem fogod elhinni, de Marco Lombardi úgy döntött, hogy exkluzív interjút ad a Daily Bannernek!

Isobel szólni sem tudott a meglepetéstől. Többször is megpróbált időpontot egyeztetni Marco Lombardival, de a férfi titkárnője minden egyes alkalommal lerázta.

– Vajon a Siennával kapcsolatos kérdéseimre is válaszolni fog? – kérdezte reménykedve.

– Ezt verd ki a fejedből! Bennünket nem az üzleti ügyei érdekelnek, hanem a magánélete és főként a válása. Egy ilyen sztorival megduplázhatjuk a bevételünket!

Isobel ökölbe szorította a kezét. Tudta, a munkatársai többsége kapva kapna az alkalmon, hogy interjút készíthessen a jóképű olasszal,

3 / 110


őt viszont a komoly témák foglalkoztatták. Sokkal jobban érdekelte, milyen jövő vár a Sienna alkalmazottaira, mint hogy ki mindenki fordul meg Marco Lombardi ágyában.

– Mr. Lombardi várja önt, Ms. Keyes! – A recepciós hölgy rámosolygott Isobelre. – A legfelső emeleten van az irodája.

Csodás! – gondolta Isobel, miközben rápillantott az órájára. A férfi egy órán át várakoztatta, nyilván szándékosan.

Miközben felfelé tartott a lifttel, igyekezett megnyugodni. Tudta, hogy kénytelen lesz teljesíteni a főszerkesztő kívánságát, de szörnyen bosszantotta a helyzet. Megvetette a Lombardihoz hasonló férfiakat, akik mindig azt tették, amihez kedvük volt, és senkire sem voltak tekintettel. Isobel első kézből győződött meg az igazáról: tizenegy évvel korábban Marco Lombardi megvásárolta a nagyapja cégét, azután szétdarabolta. Az idős embernek pedig megszakadt a szíve.

Isobel könyörtelen üzletembernek tartotta Lombardit, és nem értette, hogy az emberek miért akarják kideríteni, mi áll a válása hátterében. A férfi hírhedt szoknyavadász volt, és Isobel meglepőnek találta, hogy egyáltalán megnősült. A válása óta pedig szinte minden héten más nővel az oldalán jelent meg az újságok címlapján, ahol egy alkalommal még szívtiprónak is titulálták.

Amikor a lift ajtaja kinyílt, Isobel vett egy mély lélegzetet, és figyelmeztette magát, hogy riporterként van itt, és az előítéletei nem befolyásolhatják.

– Erre jöjjön, Ms. Keyes!A titkárnő bekísérte az egyik irodába, ahonnan lélegzetelállító kilátás

nyílt Londonra. Isobelt azonban sokkal inkább az a férfi érdekelte, aki a hatalmas íróasztal mögött ült.

Az elmúlt években annyit hallott Lombardiról, hogy zavarba jött a közelségétől, habár a férfi fel sem pillantott a munkájából.

– Ha jól sejtem, Ms. Keyeshez van szerencsém – jegyezte meg közönyösen.

Lombardi kifogástalanul beszélt angolul, némi olasz akcentussal, ami rendkívül szexivé tette. Fehér inget viselt, amelynek felső gombjai nyitva voltak. Isobelnek feltűnt, milyen napbarnított a bőre. Megállt az asztal előtt, és Lombardi abban a pillanatban ránézett. Amikor találkozott a tekintetük, Isobel szíve hevesen megdobbant.

4 / 110


Nagyon jól néz ki! – állapította meg. A férfinak kisportolt teste volt, ami határozott megjelenést kölcsönzött neki, mégis ragyogó sötét szeme volt a leglenyűgözőbb. Isobel úgy érezte, mintha a férfi egyenesen a lelkébe látna.

Képtelen volt megszólalni, pedig az újságcikkek és a fotók alapján pontosan tudta, hogy a harmincöt éves Lombardi mennyire jóképű.

– Kérem, foglaljon helyet! – mondta a férfi, és rámutatott az egyik székre.

Isobel úgy érezte, hogy teljesen kibillent a lelki egyensúlyából. Össze kell szednie magát!

A férfi eközben egykedvűen méregette.Isobelt egyáltalán nem lepte meg Lombardi viselkedése. Tisztában

volt vele, hogy sohasem tudná felvenni a versenyt azokkal a nőkkel, akikkel a férfi találkozgatott. Az exfelesége filmsztár volt, akit a legszebb nők között tartottak számon. Hozzá képest Isobel tökéletesen érdektelennek számított. Egyszerű nadrágkosztümöt viselt, a domborulatai túlságosan teltek voltak, hosszú sötét haját pedig praktikus okokból hátrafésülte az arcából.

Isobelnek azonban ilyen volt a stílusa. Riporterként elsősorban arra törekedett, hogy komolyan vegyék, ezért háttérbe szorította a nőiességét. Ráadásul nem is akart tetszeni Marco Lombardinak. Isobel apja szintén nagy rajongója volt a szebbik nemnek, ezért a lány pontosan tudta, hogy az ilyen típusú férfiak hajlamosak tönkretenni a környezetükben élők életét.

Ettől a gondolattól Isobel gyorsan visszatért a valóságba.– Nos, Mr. Lombardi! Úgy tűnik, hogy sikerült elterelnie a

közvélemény figyelmét a Sienna tervezett felvásárlásáról – kezdte hetykén, miután leült a felkínált székre.

Marco eredetileg úgy tervezte, hogy nem hagyja abba a munkát, és egy darabig még várakoztatja a nőt, de erre a megjegyzésre hirtelen felpillantott.

– Valóban? – kérdezte szárazon.Meglepte Isobel rideg hanghordozása, mert a nők többsége általában

azonnal flörtölni kezdett vele. Úgy tűnik, ez a lány nem tartozik a többséghez.

5 / 110


– Ne tegyen úgy, mintha nem tudná! – válaszolta a lány. – Hiszen ezért egyezett bele ebbe az interjúba.

Amikor Marco először megpillantotta Isobelt a belső kamerák képein, rögtön arra gondolt, hogy egy szürke egérkével van dolga, akit könnyedén le fog rázni néhány rövid, kétértelmű válasszal. Most azonban rájött, hogy feltehetően tévedett.

– Nagyon magabiztosnak tűnik.– Az is vagyok – közölte Isobel, és felszegte az állát. – Ma reggel

találkoztam a Sienna könyvelőjével.– Ezt készséggel elhiszem. A könyvelőm szabad ember, és oda

megy, ahová akar.– Oda megy, ahová maga küldi – válaszolta a lány.A férfinak feltűnt a smaragdzöld fény Isobel dühösen szikrázó

szemében. Ezúttal alaposabban is megfigyelte a lány arcát, és rájött, hogy legfeljebb huszonkét éves lehet, habár a fellépése miatt először jóval idősebbnek gondolta. Gyönyörű a bőre. Ha több figyelmet fordítana a külsejére, akár vonzó is lehetne, állapította meg magában. A lány frizurája nem valami előnyös, és jóformán nincs is kisminkelve, az öltözéke pedig kifejezetten unalmas, gondolta Marco. Egyetlen olasz nő sem lenne képes egy ilyen blúzban mutatkozni, amelyet Isobel ráadásul végig be is gombolt. A dereka azonban karcsú, a vonalai pedig kifejezetten nőiesek.

Isobel észrevette, hogy Marco alaposan végigméri, és akaratlanul elpirult. Nem értette a saját reakcióját, hiszen megvetette ezt az embert, aki akkor sem érdekelte volna, ha ő lett volna az egyetlen férfi a földön. Ráadásul azt is tudta, hogy Marco sem érdeklődik iránta. Végül arra a következtetésre jutott, hogy így akarja elterelni a figyelmet a témáról.

– Ne akarja elhitetni velem, hogy nem érdekli a Sienna! – kötötte az ebet a karóhoz, miközben kihúzta magát a széken.

Marco elmosolyodott. A lány makacsságát elismerésre méltónak tartotta, de úgy érezte, ideje újra a kezébe vennie az irányítást.

– Az üzletpolitikámmal kapcsolatban akar kérdéseket feltenni? – kérdezte.

– Nem! – Isobel még jobban elvörösödött, mert eszébe jutott, hogy könnyen bajba kerülhet a munkahelyén, ha nem követi az utasításokat. – Ezzel csak arra akartam célozni, hogy… hogy képben vagyok.

6 / 110


A férfi szája széle gúnyosan megrándult, azután az asztalon lévő telefon után nyúlt.

– Kérem, gondoskodjon róla, hogy az autóm tíz perc múlva előálljon! – utasította a titkárnőjét.

– Kellemetlen kérdést tettem fel, ezért most faképnél hagy?Isobel igyekezett állni a férfi tekintetét, de hirtelen elfogta a félelem.

Ha nem készíti el ezt az interjút, biztosan ki fogják rúgni. Marco habozott a válasszal, és a lánynak eszébe jutott a hitele, amelyet tavaly vett fel, hogy egy nagyobb lakásba költözhessen. Szüksége van a munkájára!

– Őszinte leszek magával, Mr. Lombardi! Gazdasági újságíró vagyok, ezért elsősorban az üzleti ügyei érdekelnek, a Daily Bannernek azonban arra a cikkre van szüksége, amelyet maga megígért. Egy bombasztorira. Ha nem készítem el az interjút, akkor…

– …akkor komoly bajba kerül – fejezte be a mondatot a férfi, és elmosolyodott. – Miért szolgáltatja ki magát nekem, Ms. Keyes?

Pontosan tudja, hogy nincs választásom! – gondolta dühösen Isobel.– Mert ellenkező esetben valóban komoly bajba kerülök.Marco észrevette, hogy a lánynak nehezére esik a beismerés, és

gúnyosan felvonta a szemöldökét.– Van magánál személyi igazolvány?– Miért érdekli? – kérdezett vissza meglepetten Isobel.– Azt ígértem a lapjának, hogy bepillantást engedek a

magánéletembe, Ms. Keyes, ugyanakkor az a helyzet, hogy rengeteget utazom. – A férfi belecsúsztatta a szerződéseket a táskájába. – Lesz néhány tárgyalásom Olaszországban meg Nizzában, és egy óra múlva indul a gépem. Ha valóban szüksége van erre a riportra, akkor velem kell jönnie.

– Erről szó sem volt! Nekem azt mondták, hogy meghív majd magához…

– Pontosan ezt teszem. Dél-Franciaországban lakom.– Hiszen Londonban is van egy háza! – mondta kétségbeesetten

Isobel.Marco becsukta a táskáját, és ránézett a lányra.– Igen, valamint Párizsban, Rómában és Barbadoson is. A

főhadiszállásom azonban a francia Riviérán van.

7 / 110


– Értem. – Isobel nyelt egyet. – Sajnos, nem a Riviérára készültem, és az igazolványom sincs nálam.

A férfi majdnem megsajnálta – de csak majdnem. Valójában meglehetősen rossz véleménye volt a riporterekről. Vámpíroknak tartotta őket, akik abból élnek, hogy mások vérét szívják.

– A főszerkesztője biztosan nagyon csalódott lesz – jegyezte meg, és észrevette, hogy Isobel hirtelen elsápad.

– Ha útközben megállunk a lakásomnál, húsz perc alatt összepakolok – javasolta kétségbeesetten a lány.

– Húsz percet sajnos nem tudok elvesztegetni, de öt percet szívesen adok magának.

Amikor Isobel ránézett, észrevette, hogy a férfi szeme vidáman megcsillan. Rájött, hogy kezdettől fogva magával akarta vinni, és csak játszadozott vele egy kicsit, mint macska az egérrel.

Hirtelen úgy érezte, hogy legszívesebben megfutamodna.– Ha elkészült, indulhatunk – mormolta a férfi türelmetlenül.Isobel felugrott a székből. Mindenképpen Marco Lombardival kell

mennie.

8 / 110


2. FEJEZET

Amikor Isobel kilépett az irodaépületből a férfi mögött, elindult feléjük egy csapat szenzációhajhász riporter, akik az utca túlsó oldalán várakoztak. Néhány fotós arra kérte Lombardit, hogy nézzen a kamerába, a többiek pedig kérdésekkel kezdték bombázni. Az érdekelte őket, hová megy, kicsoda Isobel, és hogy beszélt-e mostanában a volt feleségével.

Marcót látszólag nem zavarta a dolog, a lányt viszont meglepte a riporterek makacssága. Szokatlan érzés volt a kollégái érdeklődésének kereszttüzében állni. Agresszívnak tartotta a vakuk villogását és a kérdések áradatát.

Amikor végre beültek Marco elsötétített limuzinjába, megkönnyebbülten hátradőlt.

– Talán a barátai voltak? – kérdezte gúnyosan a férfi.– Dehogyis! – A lányt meglepte a kérdés. – Semmi közöm hozzájuk!

Olyanok, mint a dögkeselyűk.– És maga micsoda?Isobel lassanként hozzászokott a férfi csipkelődő stílusához.– Én nem ilyen riporter vagyok.– Ó, hát persze! Majdnem elfelejtettem, hogy maga komoly újságíró,

akit a gazdasági témák érdekelnek.Isobel felszegte az állát.– Valószínűleg jól végzem a dolgomat, különben nem ragaszkodott

volna éppen hozzám.– Nem szívesen rombolom le az illúzióit – válaszolta Marco –, de

éppen azért egyeztem bele ebbe az interjúba, mert torkig vagyok az újságírókkal. Úgy vettem észre, hogy kifogyhatatlanok az ostoba kérdésekből. Az egyikük még arra is kíváncsi lett volna, mit reggeliztem.

– Ezzel ugye nem azt akarja mondani, hogy…?– Semmi különöset nem akartam mondani! – vágott a lány szavába

határozottan Marco. – Csupán azt szeretném megértetni magával, miért egyeztem bele ebbe az exkluzív interjúba. Remélem, hogy ezzel véget vethetek az örökös zaklatásnak.

9 / 110


– És miért éppen a Daily Bannerre esett a választása? – kérdezte Isobel.

– Az utóbbi időben többször is feltűnt nekem a maga neve. Írt egy cikket az Alexia csoporttal kötött üzletemről, és néhány ellenséges hangvételű riportot az egyik áruházláncomról, valamint a Roland csoportnál betöltött szerepemről. Soroljam még?

– Nem szükséges, értem a célzást – dünnyögte Isobel. Kétségtelen, hogy az elmúlt időszakban sokat foglalkozott Marco Lombardi üzleti ügyeivel, de mindig alapos kutatómunkát végzett. – Sohasem állítottam, hogy törvénytelen dolgot művel, és igyekeztem objektív maradni.

– A cikkei azonban gyakran pánikhangulatot keltettek – vetette közbe Marco.

– Gazdasági újságíró vagyok. Az a feladatom, hogy megmagyarázzam az olvasóknak, mi történik körülöttük.

A férfi bólintott.– Most pedig az a feladata, hogy mindenhová kövessen engem.Isobel döbbenten rámeredt.– Talán így akar megbüntetni? – bukott ki belőle a kérdés.Marco ránézett, azután elnevette magát.– Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az ország bármelyik riportere

azonnal hajlandó lenne cserélni magával.A lányt bosszantotta Marco arroganciája – és az is, hogy igaza volt.– Nem akartam panaszkodni, csupán arra céloztam, hogy…– …hogy maga komoly újságíró, és jobban érdeklik az üzleti ügyeim,

mint az étkezési szokásaim? – fejezte be a mondatot Marco.– Pontosan.– Őszintén szólva örülök, hogy elmesélhetem magának, miként

jutottam el idáig.Isobel biztosra vette, hogy a férfi egyoldalú betekintést fog nyújtani az

üzleti ügyeibe, de erről a vélekedéséről inkább hallgatott.– Sajnos, az embereket jobban érdekli a szerelmi élete – jegyezte meg.– Valóban? – A férfi egyenesen a szemébe nézett.– Sajnos, igen.Marco elmosolyodott. Lassanként kezdte megkedvelni Ms. Keyest.

Lehet, hogy ezúttal szerencséje lesz, és ez a lány valóban nem a szennyesében akar turkálni.

10 / 110


– Ezek után elárulja nekem, hogy miért vált el a feleségétől? – kérdezte hirtelen Isobel. – Mindenki úgy vélte, hogy maga és Lucinda tökéletesen összeillenek.

Még sincs szerencsém, gondolta azonnal a férfi. Ez a nő is olyan, mint a többi újságíró, akik mindenbe beleütik az orrukat.

– Mindent a maga idejében, Ms. Keyes! – válaszolta ridegen.Isobel azonnal észrevette, hogy a férfi bezárkózott előtte, és meglepte

a reakciója. Talán rosszulesik neki, hogy a sajtó szoknyavadásznak titulálta, és talán éppen azért egyezett bele ebbe az interjúba, mert más fényben akarta feltüntetni magát.

Ha azt hiszi, hogy az orromnál fogva vezethet, akkor nagyon téved, gondolta Isobel komoran.

A limuzin lelassított, és amikor a lány kinézett az ablakon, látta, hogy megérkeztek a lakásához.

– Igyekezni fogok – ígérte, amikor a sofőr kiszállt, és kinyitotta neki az ajtót.

Az egyik szomszédja elsétált mellettük, és amikor megpillantotta Marco Lombardit, úgy tűnt, hogy mindjárt elájul.

– Nem gondolja, hogy inkább az autóban kellene megvárnia? – kérdezte idegesen Isobel, amikor a férfi elindult, hogy kinyissa neki a bejárati ajtót.

– Nem. Talán attól fél, hogy pletykálni fognak rólunk?– Ez eszembe sem jutott – válaszolta a lány, és dühösen ránézett.Marco újra vidámnak tűnt. Valószínűleg rendkívül szórakoztatónak

találta a helyzetet. Ugyan ki feltételezné, hogy éppen Isobel iránt érdeklődik, amikor a világ legszebb női közül válogathat?

A szenzációhajhász riporterek követték őket a csöndes zsákutcába, és újra fotózni kezdtek. Isobel annyira zavarba jött, hogy képtelen volt beledugni a kulcsot a zárba. Marco megfogta a kezét, és az érintésétől a lány megborzongott.

– Parancsoljon! – mondta Marco, miután elfordította a kulcsot, és kinyitotta az ajtót Isobel előtt. – Talán idegesítik az újságírók?

– Egyáltalán nem – válaszolta a lány, akit valójában sokkal jobban zavart Marco közelsége, mint a fotósok.

– Csak ön után!– Köszönöm.

11 / 110


Vajon mi ütött belém? – töprengett Isobel, miközben belépett a folyosóra. Szinte remegett az idegességtől. Elindult felfelé a lépcsőn az első emeleti lakásához, Marco pedig követte. Isobel évek óta gyűlölte ezt a férfit, aki most úgy lépett be a nappalijába, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

Észrevette, hogy Marco alaposan körbenéz, és megpróbálta az ő szemével látni a saját lakását. A használt bútorok meglehetősen kopottnak tűntek a délutáni napfényben, és le merte volna fogadni, hogy Marco méretre szabott, olasz öltönye többe került, mint a lakás összes berendezése együttvéve.

Isobel hirtelen megrázta a fejét. Lehet, hogy szerény körülmények között él, de emiatt nem kell szégyenkeznie. Egész életében egyedül boldogult, és keményen megdolgozott azért, hogy eljusson idáig. Ráadásul Marco Lombardival ellentétben mindig őszinte és egyenes volt másokkal.

Ez a férfi a csőd szélére juttatta az ő nagyapjának a gyárát, és az idős férfi végül kénytelen volt eladni neki a vállalkozását. Lombardi azonnal belekezdett az átszervezésbe, ami azzal járt, hogy a legtöbb dolgozót elbocsátotta. Isobel apja az elsők között került az utcára.

A lány pontosan emlékezett az apja megtört tekintetére, amikor bejelentette otthon, hogy elbocsátották. Azután leült a konyhaasztalhoz, és a tenyerébe temette a fejét. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy feleslegesen küldték el az embereket, mert a gyár nyereséges volt, és Isobel nagyapja ugyanezt állította.

– Ez a férfi rettenetesen kapzsi, kislányom – mondta neki az apja. – Bizonyos emberek nem érik be a tisztes nyereséggel, és mindenből szemérmetlen hasznot akarnak húzni.

A lány ezekre a szavakra gondolt, miközben ránézett Marco Lombardira. A férfi körülbelül annyi idős lehetett, mint most Isobel, amikor felvásárolta a nagyapja cégét, és a dolgozók felét elbocsátotta. Alig egy évvel később jelentős haszonnal továbbadta a gyárat.

Marco előszeretettel alkalmazta ezt az eljárást más cégek esetében is, és harmincéves korára multimilliomos lett. Isobel azon töprengett, vajon kínozza-e néha a lelkiismerete a viselkedése miatt, de azonnal elhessegette magától ezt a gondolatot. Marco Lombardi egy cseppet sem törődött mások érzéseivel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy

12 / 110


másfél évnyi házasság után faképnél hagyta a feleségét, és azóta úgy váltogatta a barátnőit, mint mások a fehérneműjüket.

Ebben mindenesetre hasonlított Isobel apjához.– Gyorsan összepakolom a holmimat – mondta a lány, és elkapta a

férfiról a tekintetét.– Igyekezzen! – sürgette Marco. – Komolyan mondtam, hogy öt

percet adok.Isobel beszaladt a hálószobába, és kinyitotta a ruhásszekrényét. Vajon

mit vigyen magával egy dél-franciaországi kirándulásra? Elég kevés nyári ruhája volt, de elképzelhető, hogy nem is lesz meleg, hiszen még csak május van.

Hirtelen kinyílt az ajtó, és Isobel hátrafordult.– Még négy perc – közölte Marco, és nekidőlt az ajtófélfának.– Igyekszem, amennyire csak tudok. – A lány gyorsan

belegyömöszölt egy pólót és egy farmert egy kis utazótáskába, azután turkálni kezdett a fehérneműs fiókban. – Magamra hagyna egy kicsit? – kérdezte, és odafordult a férfihoz.

– Vegye úgy, hogy itt sem vagyok! – mondta Marco, azután elmosolyodott, és odalépett az ablakhoz.

Meglehetősen pimasz, de legalább hátat fordít, gondolta dühösen Isobel. Kivett a fiókból egy hálóinget, egy köntöst meg néhány alsóneműt, és azokat is beledobta a táskába.

– Ne feledkezzen meg az igazolványáról! – figyelmeztette Marco. – Az a legfontosabb.

– Nem fogom elfelejteni.– Rendben van.A férfi úgy állította be a reluxát, hogy kilásson az utcára, és Isobel

rájött, hogy csak ezért ment be utána a hálószobába. A lakás többi ablaka ugyanis a belső udvarra nyílt.

– Ott vannak még a riporterek? – kérdezte kíváncsian.– Sajnos, igen. – A férfi odafordult felé. – Jobban tenné, ha igyekezne,

különben holnapra a szeretőmként fog szerepelni az újságok címlapján.Marco elégedetten vette tudomásul, hogy Isobel elpirul.– Ezt erősen kétlem, Mr. Lombardi! – válaszolta ridegen a lány.– Miért?– Mert egyáltalán nem vagyok az esete – mondta zavartan Isobel.

13 / 110


– Nem? – kérdezte vidáman a férfi.– Nem. – A lány hirtelen úgy érezte, mintha Marco szándékosan

ugratná. – Mindenki tudja, hogy a hosszú combú szőkékre bukik – közölte csípősen. – És szeretném, ha tudná, hogy maga sem az én esetem.

A férfi gúnyosan felvonta a szemöldökét, mintha nem hinne neki.Borzasztóan öntelt alak! – gondolta dühösen Isobel. Valószínűleg még

egyetlen nő sem utasította vissza.– Valóban azt hiszi, hogy ez meghatja az újságírókat? – kérdezte a

férfi.– Mire céloz ezzel?– A riporterek akkor is összeboronálnának minket, ha az unokahúgom

lenne.– Ez nem igaz!Marco szeme megvillant.– Ezt nevezem szakmai összetartásnak…A lány vállat vont.– Az biztos, hogy nem könnyű megvezetni minket.– Ennek ellenére azt hiszi, hogy a szőkéket részesítem előnyben –

válaszolta a férfi –, pedig valójában a barnák a gyengéim.Isobel tudta, hogy a férfi csak viccel, ennek ellenére libabőrös lett a

tekintetétől. Megint csak ugrat, gondolta. Kizárt dolog, hogy érdeklődjön irántam, és én sem érdeklődöm iránta, figyelmeztette magát. Világok választják el őket egymástól.

– Máris hozom a piperetáskámat, és indulhatunk.Marco utánafordult, és megállapította, hogy még sohasem találkozott

olyan nővel, aki ennyire hűvösen kezelte volna. Érdekes módon éppen ez keltette fel az érdeklődését Isobel iránt.

Körbenézett a szobában. Úgy tűnt, hogy Isobel egyedül él. A berendezés egyszerű volt, de ízléses. Pontosan olyan, mint a gazdája, gondolta. A tekintete az íróasztalra vándorolt. A papírhalomból és a jegyzetekből arra következtetett, hogy Isobel sokat dolgozik otthon. A mellette lévő polcon gazdasági témájú könyvek sorakoztak. Vajon ezeket olvasgatja elalvás előtt? – tűnődött Marco.

Az asztalon néhány bekeretezett fénykép állt, amelyeket a férfi közelebbről is megnézett. Az egyiken egy ötven év körüli nő volt, a

14 / 110


másikon pedig egy hetvenes férfi. Talán a szülei… Isobel apja jóval idősebb volt az anyjánál, ráadásul valahonnan ismerősnek tűnt Marcónak.

Isobel visszament a szobába, és a férfinak ez eszébe jutott, hogy még rengeteg dolga van.

– Sürget az idő! – figyelmeztette a lányt, miközben ránézett az órájára.

– Mindjárt készen vagyok.Isobel odatette a piperetáskáját a többi holmijához.– Valóban? Ez igazán lenyűgöző – mondta mosolyogva a férfi, azután

vetett egy pillantást Isobel utazótáskájára. – Még egyetlen nővel sem találkoztam, aki ilyen kicsi táskával vágott volna neki egy hétvégi kirándulásnak.

– Talán azért, mert eszem ágában sincs magával tölteni az egész hétvégét! – vágott vissza bosszúsan Isobel.

– Az majd kiderül – jegyezte meg mosolyogva a férfi.– Egynapos üzleti útra megyünk – közölte a lány. – Csütörtök van,

ezért egy egész hétvégéről szó sem lehet.Marcót meglepte Isobel reakciója. A legtöbb nő bármire képes lett

volna, hogy eltölthessen vele néhány napot, Isobelt azonban láthatólag megrémítette a gondolat.

– Holnap hazarepülhet egyedül, de nem hiszem, hogy addigra végzünk az interjúval.

– Nos, ez esetben igyekeznünk kell.A férfi kajánul elvigyorodott.– Sok sikert! Az elkövetkező két napban rengeteg dolgom lesz, ezért

alig marad majd időm a riportra. Valószínűleg hétfőnél előbb nem fog hazajönni.

– Ugye csak viccel? – kérdezte döbbenten a lány.– Eszem ágában sincs – válaszolta Marco nyugodtan.Isobel semmi esetre sem akart egy hosszú hétvégét eltölteni a férfi

társaságában, és a gondolattól hevesebben kezdett verni a szíve.– Nem hiszem, hogy olyan sokáig tudok maradni – dünnyögte halkan.– Ahogy gondolja. – A férfi vállat vont.Isobel pontosan tudta, hogy kénytelen lesz Marco Lombardival

maradni, amíg a riport el nem készül, különben a főszerkesztőjével fog

15 / 110


meggyűlni a baja. Eközben a férfi tető alá hozza majd a Sienna-ügyletet, és azonnal elkezdi feldarabolni a céget, ahogyan azt máskor is tette.

Isobelnek egy csöppet sem volt ínyére, hogy a férfi ezúttal is meg fogja úszni következmények nélkül. Marco Lombardinak kizárólag a pénz számít, és a legkevésbé sem törődik másokkal. Hirtelen azonban eszébe jutott, hogy talán mégis tehet valamit. Igaz ugyan, hogy nem szellőztetheti meg az üzleti ügyeit, de az olvasók előtt beállíthatja arrogáns szoknyavadásznak, ami ráadásul meg is felel az igazságnak.

Isobel jókedve hirtelen visszatért, és gyorsan felkapta az utazótáskáját.Lombardi nagyon okosnak képzeli magát, de ezúttal én fogok utoljára

nevetni, gondolta elégedetten.

16 / 110


3. FEJEZET

Isobelnek általában rengeteget kellett várakoznia a repülőtéren – először sorba kellett állnia a biztonsági ellenőrzésnél, azután a beszállás előtt is. Marco Lombardi útitársaként azonban minden másként zajlott. A férfinak sehol sem kellett várakoznia, és a reptér munkatársai rendkívül előzékenyen bántak vele. Igen, Mr. Lombardi… természetesen, Mr. Lombardi… ahogy óhajtja, Mr. Lombardi – Isobel egész idő alatt mást sem hallott.

Lenyűgözőnek találta, hogy ilyen hamar végeztek a beszállással. Amikor felmentek a fedélzetre, rádöbbent, hogy a férfi magángépén vannak, és rajtuk kívül nincs más utas. Ezek szerint ilyen érzés gazdagnak lenni, gondolta.

Hamarosan tízezer méter magasan repültek. Egymással szemben ültek a kényelmes bőrfotelekben, amelyek terebélyesebbek voltak, mint Isobel kanapéja. Marco kissé oldalra fordult, hogy használni tudja a fedélzeten lévő telefont. A felszállás óta az egyik római tanácsadójával tárgyalt, Isobel nem tudott olaszul, ezért sajnos nem értette, hogy miről van szó. Egy darabig újságolvasással ütötte el az időt, de a férfi mély, meleg hangja állandóan elterelte a figyelmét.

Az olasz nyelv rendkívül érzéki, állapította meg. Álmodozva hallgatta Marcót, és néha lopva rápillantott a férfira. Nem tudta kivonni magát a bűvköréből.

A férfi hirtelen ránézett, és amikor találkozott a tekintetük, Isobel testét forróság járta át.

Elszégyellte magát, és dühösen elfordult. Az interjúra kellene koncentrálnia, nem pedig arra, milyen jóképű Marco Lombardi!

Isobel egyébként sem tulajdonított különösebb fontosságot a megjelenésnek. Az apja is vonzó volt, sármos és művelt, akiért rajongtak a nők. Isobelnek már kislány korában is feltűnt, hogy a szebbik nem képviselői mindig rámosolyognak az utcán, és nagyon büszke volt az apukájára.

Azt természetesen nem sejtette, hogy az apja csak a nagyapja pénze miatt volt együtt az anyjával.

17 / 110


Amikor az apósa eladta a gyárat, és ő maga munkanélküli lett, Martin Keyes elsősorban saját maga miatt kezdett aggódni. Két hónappal később, amikor Isobel nagyapja meghalt, és kiderült, hogy az összes vagyonát elviszi az adóhivatal meg a temetési költségek, az apja borzasztóan dühös lett. Egyik éjszaka összeveszett Isobel anyjával, és azt üvöltözte, hogy kizárólag a családi vagyon miatt vette feleségül, és most úgy érzi, tizenkét évet elvesztegetett az életéből. Ezután becsapta maga mögött az ajtót, és többé nem látták.

Isobel élete attól kezdve gyökeresen megváltozott. Az anyja nehezen tudott megbirkózni a helyzettel, ő pedig sokáig arról ábrándozott, hogy egy napon az apja majd visszatér hozzájuk, és bocsánatot kér a viselkedéséért. Egy év elteltével váratlanul megpillantotta az apját az iskola előtt egy másik nő társaságában. A meglepetéstől földbe gyökerezett a lába, és mozdulatlanul nézte, ahogyan egy nála fiatalabb gyerek boldogan odaszalad hozzájuk, azután együtt beülnek egy Mercedesbe, és elhajtanak. Az apja rá sem nézett, mintha nem is ismernék egymást.

Attól a naptól kezdve Isobel nem hitt többé a tündérmesékben, és utólag úgy gondolta, hogy akkor vált önállóvá és realistává. Megfogadta, hogy egyetlen férfiba sem lesz szerelmes csak azért, mert jól néz ki.

Marco befejezte a telefonbeszélgetést, és elpakolta a papírjait.– Még húsz percünk van a leszállásig – közölte hirtelen. – Kér valamit

inni?Mielőtt Isobel válaszolni tudott volna, a férfi magához intette az

utaskísérőt.– Kérem, hozzon nekem egy whiskyt, Michelle! – mondta, azután

kérdőn Isobelre nézett.– Én egy narancslevet kérek.Marco odafordult felé a fotellal.– Szerencsére pontosak vagyunk – jegyezte meg, miután ránézett az

órájára. – Még sötétedés előtt megérkezünk, és megcsodálhatja a lélegzetelállító tengerparti tájat.

– Nagyszerű! Majd ezt is beleírom a cikkbe. Messze lakik a nizzai reptértől?

– A házam az olasz határ közelében található, de van saját leszállópályám – magyarázta Marco.

18 / 110


– Saját leszállópályája van? – kérdezte döbbenten Isobel.– Igen, csupán tízpercnyire a házamtól. Nizza környékén általában

nagy a forgalom, és ezzel sok időt nyerek. – A férfi egykedvűen vállat vont.

– Mert maga mindig siet – jegyezte meg ironikusan a lány.Marco vidáman elnevette magát, és a tekintetéből melegség áradt.A légikisasszony kihozta az italokat, és Isobel észrevette, hogy

kedvesen rámosolyog Marcóra, amikor odahajol a férfihoz.Valószínűleg minden nőre ilyen hatással van, gondolta Isobel.– Ha jól sejtem, maga nem iszik alkoholt, igaz? – kérdezte a férfi

Isobeltől, miközben odanyújtotta neki a narancslevet.– Köszönöm. De igen, szoktam, munka közben viszont soha.Isobel igyekezett profinak látszani. Lehet, hogy minden nő szívesen

elutazna Marco Lombardival Dél-Franciaországba, neki viszont a munkájára kell koncentrálnia. Ez a férfi pontosan tudja, mit akar, és azt is, hogy miként érheti el a célját. Feltehetően azt tervezi, hogy az ujja köré csavarja egy számára kedvező cikk érdekében, őt azonban nem lehet ilyen könnyen megtéveszteni.

– Gyakran használja a magángépét? – tette fel gyorsan a kérdést.– Úgy érzem magam, mintha rendőrségi kihallgatáson lennék – dobta

vissza a labdát vidáman a férfi.– Igazán sajnálom. – Isobel zavartan fészkelődni kezdett az ülésben. –

A cikkhez szerettem volna adatot gyűjteni.– Hm… – A férfi kényelmesen elhelyezkedett, és figyelmesen

végigmérte Isobelt. – Maga sohasem szokott lazítani? – tette fel végül a kérdést.

A személyeskedő megjegyzés teljesen váratlanul érte a lányt.– Már mondtam, hogy…– …munka közben soha – fejezte be a mondatot Marco. – Nos, volna

egy javaslatom. Mivel az én házamban fogunk tölteni néhány napot és éjszakát, félre kellene tennünk a szertartásos udvariaskodást, nem gondolod?

Amikor a férfi tegezésre váltott, Isobelben azonnal megkondultak a vészharangok.

– Kérlek, szólíts Marcónak! – folytatta válaszra sem várva a férfi. – Én pedig Izzynek foglak hívni…

19 / 110


– Senki sem szólít Izzynek! – vágott a szavába a lány.– Semmi baj. Szeretek első lenni. – Isobel szeme dühösen felvillant,

mire a férfi elégedetten elmosolyodott. – Hamarosan megérkezünk a francia Riviérára. Arrafelé nem ilyen merevek az emberek.

– Én nem vagyok merev, Mr. Lombardi!– Marco – helyesbített a férfi. – Próbáld ki, biztosan menni fog!– Nos, rendben van… Marco! – A lány vállat vont, azután hozzátette:

– Most pedig te következel: ISOBEL! – És kihívóan a férfira nézett.– Na látod! Máris olyan vagy, mint egy igazi francia nő – élcelődött a

férfi.A tekintetük találkozott, és Isobel kissé elbizonytalanodott. Lehet,

hogy ezúttal túlságosan messzire ment?– Azt hiszem, elkanyarodtunk a témától – dünnyögte.– Valóban? – Marco hangja ismét gúnyossá vált.– Igen. Azt hiszem, jobban tennénk, ha a tényeknél maradnánk.A lány tekintete egyszerre volt elutasító és szomorú. Talán fél

előbújni a rejtekéből, ötlött fel hirtelen a gondolat Marcóban.Végighordozta a tekintetét Isobel hibátlan bőrén, érzéki száján és

nőies vonalain, amelyeket a nyakig begombolt blúz rejtett. Lenyűgözőnek találta a lány ártatlanságát és visszafogottságát. Olyan macskára emlékeztette, amelyik csak akkor kezd el dorombolni, ha a megfelelő helyen simogatják. Ugyanakkor az is eszébe jutott, hogy egy riporterrel van dolga, aki bármire képes lenne egy jó sztoriért.

– Ne félj, Izzy! Nem fogunk nagyon eltávolodni a témától.A pilóta ekkor bejelentkezett, és közölte, hogy megkezdik a leszállást.Isobel Marcót figyelte, aki komótosan becsatolta az övét. Amikor a

férfi végigmérte, elakadt a lélegzete, ezúttal viszont nevetségesnek érezte magát, amiért azt hitte, hogy Marco flörtölni akar vele.

Bizonyára azt hiszi, hogy egy szürke egérke vagyok, aki bármire képes egy mosolyáért, gondolta. Ebben a pillanatban a gép kissé megbillent, és Marco táskája leesett a földre. Amikor Isobel lehajolt, hogy segítsen neki összeszedni a papírokat, képtelen volt ellenállni a kísértésnek, és beleolvasott az egyikbe. Sajnos azonban nem tudott olaszul, és csak a fejlécet tudta kivenni: Porzione.

Odanyújtotta a férfinak a papírokat.– Mi ez?

20 / 110


– Ezzel nem kell foglalkoznod – válaszolta Marco, és gyorsan visszatette a papírokat az aktatáskájába.

Bizonyára egy újabb cég, amelyet szét akar darabolni, gyanakodott Isobel.

– Csatold be a biztonsági övet! – figyelmeztette a férfi.– Persze, köszönöm.Isobel bekötötte magát, és kinézett az ablakon.Porzione – feltétlenül meg akarta jegyezni ezt a szót, hogy később

rákereshessen az interneten. Tudta, hogy nem írhat a férfi hivatalos ügyeiről, de egy kis kutatás sohasem árt, és talán elejthet a cikkben egy-két sort Marco könyörtelen üzletpolitikájáról.

Igyekezett a cikkre, a kék égre és a repülő motorhangjára koncentrálni. Még saját magának sem volt hajlandó beismerni, hogy vonzódik ehhez a férfihoz.

Ráadásul biztosra vette, hogy csak a képzelete játszik vele, hiszen elhatározta, hogy sohasem fog beleesni egy Marcóhoz hasonló szívtipró csapdájába. Ezenkívül arról is meg volt győződve, hogy a józan ész képes legyőzni a vágyakat. Túlságosan gyakorlatias ő ahhoz, hogy az érzelmei irányítsák, talán éppen azért, mert már gyermekkorában megtapasztalta, mi történik akkor, ha valaki nem a megfelelő férfiba szeret bele.

Az anyja képtelen volt összeszedni magát a válás után. Hosszú ideig depresszióval küzdött, és Isobelnek kellett gondoskodni róla. Egy alkalommal azt is beismerte a lányának, hogy még mindig szerelmes a volt férjébe.

Isobel nem értette, hogyan szerethet egy férfit, aki ilyen rosszul bánt vele, és megfogadta, hogy ez vele sohasem fordulhat elő. Eddig ez sikerült is. Az egyetemen volt ugyan néhány barátja, de mindig tartotta velük a két lépés távolságot. Egyiküket sem engedte túlságosan közel, és könnyelműen sohasem bújt ágyba senkivel. Ehelyett inkább belevetette magát a munkába. Mivel az anyja egyedül nevelte fel, sohasem volt elég pénzük, ezért Isobelnek mielőbb meg kellett szereznie a diplomáját. Nem engedhette meg magának, hogy egy férfi eltántorítsa a céljaitól.

Az egyetem után megismerkedett Robbal, akit azonnal megkedvelt, azonban úgy vélte, hogy a karrierje sokkal fontosabb nála. Azért tetszett neki Rob, mert megbízható és egyenes ember benyomását keltette, aki

21 / 110


kezdetben nagyon visszafogottan viselkedett, de lassanként egyre nagyobb teret hódított meg a lány életéből. Rob kijelentette, hogy szívesen vár addig, amíg Isobel úgy érzi, itt az ideje elveszteni az ártatlanságát. Azt is mondta, hogy tiszteli és csodálja Isobelt, és osztja az erkölcsi nézeteit. Ő is tudta, hogy milyen érzés az, amikor valakinek összetörik a szívét: még kisfiú volt, amikor az anyja elhagyta őt és az apját.

Amikor elmesélte Isobelnek ezt a történetet, a lány nagyon megsajnálta, és lassanként kezdett megbízni benne. Rob a legjobb barátja lett. Amikor a férfi megcsókolta, Isobelben nem lángolt fel a szenvedély, de a férfi képes volt megnevettetni, és biztonságban érezte magát mellette. Amikor Rob megkérte a kezét, Isobel természetesen igent mondott.

Rob azonban mégsem volt annyira megbízható, mint Isobel hitte. Azt állította, hogy hisz a hűségben, de sajnos hazudott. Amikor Isobel rájött, hogy megcsalja őt, a férfi hirtelen megváltozott. Azt hangoztatta, hogy Isobel kényszerítette ebbe a helyzetbe, mert annyira távolságtartóan viselkedett vele.

A lány egy pillanatra lehunyta a szemét. Legalább rájött, mi zajlik a háta mögött, mielőtt hozzáment volna Robhoz.

Mindig is tudta, hogy a karrierjére kell koncentrálnia, és hogy önálló életet kell élnie.

Amikor kinyitotta a szemét, észrevette, hogy Marco figyelmesen méregeti, és különös érzés kerítette a hatalmába. Isobel nem értette, mi történik vele. Igaz ugyan, hogy ennek a férfinak van a legszexisebb szeme, amelyet valaha látott, de biztosra vette, hogy nem vágyik rá.

Gyorsan elkapta a tekintetét. Ilyesmire gondolnom sem szabad! – figyelmeztette magát.

Amikor alábuktak a felhők alá, hirtelen megpillantotta a csillogó Földközi-tengert és a homokos partot, a távolban pedig sötét erdővel borított hegyek magasodtak.

A gép fokozatosan ereszkedni kezdett, és Isobel attól félt, hogy a tengerben fognák landolni. Érezte, hogy úrrá lesz rajta a pánik, de végül elrepültek egy fehér homokos strand fölött, és leszálltak.

– Kissé korán érkeztünk, de az autó elvileg öt perc múlva itt lesz – mondta Marco, miután kikapcsolta a biztonsági övet és felállt.

22 / 110


Isobel is felemelkedett, de amikor észrevette, hogy túlságosan közel kerültek egymáshoz a szűk utastérben, azonnal megbánta, hogy nem volt egy kicsit türelmesebb.

Oldalra lépett, hogy ki tudja nyitni a csomagtartót, és kivegye belőle a táskáját.

– Majd én! – ajánlkozott a férfi.– Köszönöm, de egyedül is boldogulok – közölte határozottan Isobel.Amint kinyitotta a csomagtér ajtaját, a táskája kiesett belőle, és

lehorzsolta a vállát.Marco gyorsan felkapta a táskát a földről.– Minden rendben? – kérdezte.– Igen, azt hiszem. – Isobel vágott egy grimaszt, és végigsimított a

vállán.– Hadd nézzem meg!A férfi a karjára tette a kezét.– Semmi bajom, tényleg!Marco érintésétől a lány remegni kezdett.– Elszakadt a blúzod, és vérzel.Isobel odanézett, és megállapította, hogy valóban keletkezett egy

vörös folt a hófehér blúzán.– Csak egy karcolás, semmi komoly.– Nekem úgy tűnik, hogy nem csak egy karcolás. Megnézzem

közelebbről?Isobel azonnal elpirult.– Arról szó sem lehet!A férfi nagyon szórakoztatónak találta Isobel tiltakozását.– A seb a kulcscsontodon van, Izzy. Csak a felső három gombot kell

kigombolnod.– Miattam ne aggódj! Én…Marco tudomást sem vett a tiltakozásáról.– Idehozná az elsősegélyládát, Michelle? – kiáltott oda az

utaskísérőnek, aki azonnal eltűnt a gép hátsó részében. – Lássuk, mi történt!

– Mondtam már, hogy nem komoly a seb…Isobel még be sem fejezte a mondatot, a férfi máris elkezdte

kigombolni a blúzát.

23 / 110


– Ezt majd én elintézem, Marco!– Legalább most már nem esik nehezedre kimondani a keresztnevem.

– A férfi egyenesen Isobel szemébe nézett, és elmosolyodott. – Gyerünk, gombolkozz!

– Majd később.– Félsz tőlem, Izzy? – kérdezte a férfi, és gúnyosan felvonta a

szemöldökét.– Ugyan mi okom lenne félni tőled? – kérdezett vissza dacosan Isobel,

és elkezdte kigombolni a blúzát.Marco észrevette, hogy remeg a keze. Eddig még egyetlen nőre sem

volt ilyen hatással, és azon töprengett, hogy vajon mitől fél Isobel valójában.

– Kész! Elégedett vagy?A nő szeme dühösen szikrázott.– Az túlzás – szúrta oda szinte megvetően Marco, és észrevette, hogy

a lány elpirul.Isobel most inkább megszégyenültnek tűnt, mint szégyenlősnek. A

férfi összeráncolta a homlokát, és legszívesebben visszaszívta volna a szavait.

Kétségtelen, hogy Isobel leginkább egy szürke egérkéhez hasonlított, és egészen más volt, mint azok a nők, akikkel Marco általában kapcsolatba került, mégis volt benne valami, ami felkeltette az… érdeklődését.

A férfi kinyújtotta a kezét, és finoman végigsimított Isobel kulcscsontján, azután lejjebb húzta a blúzát, hogy meg tudja nézni a sebet.

Isobel nem számított rá, hogy a bőrén fogja érezni a férfi ujja hegyét. Megborzongott a vágytól, ami korábban sohasem fordult elő vele.

Amikor Marco észrevette, hogy a lány zöld szeme vágyakozón felvillan, végre rájött, hogy mitől fél valójában Isobel. Ezek szerint mégsem olyan közömbös iránta, mint amilyennek mutatta magát. A lány idegesen megnedvesítette az ajkát a nyelvével, és kapkodva vette a levegőt.

A férfi azon töprengett, vajon mit tenne, ha most megcsókolná, de gyorsan elhessegette magától ezt a nevetséges gondolatot. Isobel

24 / 110


újságíró, ő pedig ki nem állhatja az újságírókat. Elkapta pillantását a lány szájáról, és szemügyre vette az aprócska sebet a kulcscsontján.

– Szerencsére nem mély – állapította meg. A stewardess odanyújtotta neki az elsősegélyládát. – Köszönöm, Michelle! Idegurították már a lépcsőt?

– Igen, Mr. Lombardi. Készen állunk a kiszálláshoz.Marco átadott egy üveg fertőtlenítőszert meg egy darab vattát

Isobelnek.– Ez elég lesz hazáig.– Köszönöm.Isobel szíve még mindig hevesen vert. Marco érintése olyan elsöprő

vágyat ébresztett benne, amelyhez foghatót még sohasem érzett. De miért éppen ez a férfi váltott ki belőle ilyen reakciót? Biztosan csak a képzelete játszott vele…

Isobel teljesen összezavarodva hagyta el a gépet. Hogy az iménti jelenetről elterelje a gondolatait, körülnézett. Balra egy szőlőhegyet látott, amely egészen a lemenő nap rózsaszín fényében fürdőző hegyekig húzódott. A szőlőültetvény innenső végénél egy kisebb hangár állt, de több épület nem volt a közelben.

A lány ránézett Marcóra. A férfi hanyagul átvetette a zakóját a vállán, teljesen nyugodtnak tűnt. Isobel alapvetően szerette volna arrogánsnak és önteltnek beállítani a készülő cikkben, de Marco viselkedése megingatta az elhatározásában.

Felidézte magában az érintését s a tekintetéből áradó melegséget – és hirtelen újra elbizonytalanodott.

Vajon mi történik vele? Hiszen az a férfi Marco Lombardi, a földkerekség leghírhedtebb nőcsábásza! Ezt egyetlen pillanatra sem szabad elfelejtenie!

Ebben a pillanatban megérkezett a limuzin. A sofőr leparkolt mellettük, kiszállt, és kinyitotta nekik az ajtót.

25 / 110


4. FEJEZET

Marco villájához szűk és kacskaringós út vezetett. Néha közvetlenül a hegy oldalában haladt, a következő kanyarban pedig meredeken lejteni kezdett a tenger felé. Isobelt lenyűgözte az utazás, közben erősen kapaszkodott az ülésbe, de az éles kanyarokban így is odacsúszott Marco mellé.

Azt kívánta, bárcsak a szemben lévő ülést választotta volna, a férfi azonban azt állította, hogy innen sokkal jobb kilátás nyílik majd a tengerre, és nem kavarodik fel a gyomra sem. Isobel általában jól viselte a hosszú autóutakat, de el kellett ismernie, hogy ez a szakasz még a legerősebb gyomor számára is kihívást jelent.

– Igazad volt, a tengerpart valóban gyönyörű – mondta, miután maguk mögött hagytak egy újabb kanyart.

Ezúttal ismét fölfelé kapaszkodtak, és a lány megpillantott néhány eldugott villát, amelyekhez úszómedence és ápolt kert tartozott.

– Igen, valóban gyönyörű ez a hely.A férfi észrevette, hogy Isobel erősen kapaszkodik, nehogy véletlenül

hozzáérjen. Azután a lány nyakára vándorolt a tekintete. A seb miatt nem gombolta be a felső gombokat a blúzán, és ettől teljesen megváltozott a külseje. Sokkal jobban érvényesült az alakja, és lehullott róla a korábbi, merev póz.

Marco telefonja megcsörrent, és a férfi fogadta a hívást. Jobb dolga is van annál, mint hogy egy kellemetlenkedő riporter külsején töprengjen!

Isobel hallotta, hogy a férfi folyékonyan beszél franciául.– Hány nyelven beszélsz? – kérdezte Marcótól, miután az befejezte a

telefonálást.– Öt nyelven, ami megkönnyíti a munkámat.– Hihetetlen! Én sajnos egyet sem. Az iskolában tanultam ugyan

franciát, de már mindent elfelejtettem.– Itt gyakorolhatsz – javasolta a férfi. – Ha mindennap használod, egy

idő után újra belejössz.A limuzin lekanyarodott az útról, és felbukkant előttük egy hatalmas

kapu, amelyen áthajtottak. A villához vezető utat hatalmas pálmafák

26 / 110


szegélyezték, a kert pedig rendkívül ápoltnak tűnt. Valószínűleg egy seregnyi kertész dolgozik itt, gondolta Isobel. A következő kanyar után felbukkant előttük Marco háza.

A villának két emelete volt, mindegyik szinten terasz futott körbe, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a hatalmas úszómedencére.

– Nagyon szép ház – jegyezte meg szárazon a lány. – Kényelmesen elférsz benne?

Marco szeme vidáman felcsillant.– Nos, ha már itt tartunk, valamivel nagyobb is lehetne.Az autó lefékezett a bejárat előtt, és Isobel gyorsan kiszállt, mielőtt a

sofőr kinyitotta volna neki az ajtót.Ezen a forró délutánon csak a tenger hullámainak neszezését lehetett

hallani, amelyek finoman nyaldosták a homokos partot. Isobel a hang irányába fordította a fejét, és megpillantott egy lezárt strandot, amelyhez stég is tartozott. A stéghez pedig egy jacht volt kikötve.

– Egy újabb játékszer? – kérdezte Marcótól, aki szintén kiszállt a limuzinból.

A férfi követte a pillantását.– Ezt a játékszert a munkám során is használom. Ezenkívül szeretek

kihajózni a tengerre, és magam mögött hagyni mindent.Isobel ránézett, és egy pillanatig úgy vélte, szomorúságot lát a férfi

tekintetében, mintha Marco valóban ezekben a tengeri túrákban keresne vigaszt. Azután a férfi rámosolygott, és Isobel rájött, hogy megint tévedett. Ennek a közismert playboynak nyilvánvalóan nincs szüksége vigasztalásra! Hogy lehetett ennyire ostoba?

– Gyere, megmutatom a szobádat! – Marco bevezette a házba.

A rendkívül elegáns előcsarnok közepéről az emeletre kanyargós lépcső vezetett fel, amelyet hatalmas ablakok szegélyeztek, és ettől úgy nézett ki a lépcsőház, mint egy katedrális. Minden újnak és nagyon modernnek tűnt.

– Mikor költöztél ide? – kíváncsiskodott Isobel, mialatt követte a férfit az emeletre.

– Két évvel ezelőtt.

27 / 110


– Ezek szerint a válásod után vetted ezt a házat? – kérdezte enyhén zihálva a lány, mert Marco megszaporázta a lépteit.

– Igen, körülbelül akkor.A férfi kinyitott egy ajtót, és megvárta Isobelt.A lány belépett, és elkerekedett a szeme az ámulattól. A tágas és

rendkívül elegáns helyiségben a bézs és a türkiz dominált, az ágy pedig akkora volt, mintha tíz emberre tervezték volna. Isobel attól félt, hogy a hatalmas ruhásszekrényben elvész majd az a pár darab ruha, amelyet becsomagolt.

– Ha ez itt a vendégszoba, akkor vajon milyen lehet a te szobád? – kérdezte, miközben kipillantott az üvegajtón a teraszra, amely a Földközi-tengerre nézett.

– Ha érdekel, szívesen megmutatom – ajánlotta a férfi. – Itt van a tiéd mellett.

A férfi pimasz mosolyától Isobel elpirult.– Nos, inkább nem, köszönöm. Azt hiszem, erre az információra nincs

szükségem a cikkhez.– Aztán nehogy azt mondd, hogy nem ajánlottam fel! – Marco

felnevetett. – Egyelőre magadra hagylak. Odalent találkozunk a vacsoránál. Egy óra múlva megfelel?

– Persze.Isobel igyekezett közömbösnek látszani, de legszívesebben fent

maradt volna a szobájában. Ami nevetséges, hiszen annyi időt kell eltöltenie Marcóval, amennyit csak lehet, hogy minél több anyagot gyűjthessen a cikkhez.

Miután a férfi kiment a szobából, a sofőr behozta Isobel táskáját.A lány alaposan körbenézett a szobához tartozó fürdőszobában, amely

tele volt tükrökkel, a padlóba süllyesztett kádból pedig nagyszerű kilátás nyílt a teraszra és a tengerre. Isobel elhatározta, később vesz egy fürdőt, hogy ellazuljon, de elsőként a sebét akarta kitisztítani. Amikor levette a blúzát, hogy közelebbről is szemügyre vegye a sérülést, hirtelen újra eszébe jutott Marco érintése, de gyorsan elhessegette magától a gondolatot.

Miután ellátta a sebét, felhúzott egy pólót, azután elővett a táskájából egy jegyzetfüzetet meg egy tollat, és kiült a teraszra.

28 / 110


Már délután hat óra volt, de a levegő továbbra sem hűlt le, de a pálmák között kellemes szellő fújdogált. Isobel egy kis ideig mozdulatlanul ült, élvezte a kilátást, és felidézte magában a nap eseményeit.

Mit tudtam meg eddig Marco Lombardiról? – töprengett. Az természetesen nem újdonság, hogy egy könyörtelen üzletemberrel van dolga.

Előhalászta a telefonját, mert ki akarta deríteni, hogy miféle cég rejtőzik a Porzione név mögött. Beírta a szót az internetes keresőbe, de csupán egy jótékonysági alapítvány adatait kapta meg eredményül, amely szellemi fogyatékos gyermekeket támogatott. Gyorsan átfutotta a honlapot. Az alapítvány koraszülöttekkel is foglalkozott, valamint tanácsokat adott azoknak a pároknak, akik elvesztették a gyermeküket. Isobel kizártnak tartotta, hogy ennek bármi köze lenne Marcóhoz, és úgy vélte, hogy gépelési hibáról lehet szó. A biztonság kedvéért mégis rákeresett a férfi nevére a honlapon belül.

Néhány másodperc múlva kiderült, hogy Marco a Porzione alapítója és igazgatója. Isobel tanácstalanul hátradőlt a székben. Vajon miért hozott létre Marco Lombardi egy ilyen alapítványt?

Felébredt a kíváncsisága, és ezúttal Marco nevét meg az „alapítvány” szót írta be az internetes keresőbe. Legnagyobb meglepetésére számos jótékony célú alapítvány nevét kapta meg eredményül.

Erről vajon miért nem lehet olvasni a lapokban? Lehet, hogy a férfi szándékosan tartja titokban ezt a tevékenységét, ráadásul az emberek szívesebben olvasnak mások szerelmi életéről, mint a jótékonykodásukról.

Isobel elszégyellte magát. Ő vajon miért nem tudott erről? Másrészt viszont a gazdagok közül sokan költik jótékony célokra a pénzük egy részét, és valószínűleg Marco is ezek közé tartozik. Ami nem jelenti azt, hogy jó ember. Talán így több adókedvezményhez jut.

Folytatva a kutatást, ezúttal Marco volt feleségének a nevét írta be a keresőbe – Lucinda White. Elsősorban a filmjeivel kapcsolatban kapott információkat, de talált több olyan oldalt is, amelyeken a Marcóval kötött házasságát taglalták.

Mivel a házaspár szigorúan titkolta a magánéletükkel kapcsolatos részleteket, az összes hozzáférhető újsághír feltételezéseken alapult. A

29 / 110


fényképekből csupán az derült ki egyértelműen, hogy nagyon szerették egymást.

Marco és Lucinda gyönyörű párt alkottak. Nem csoda, hogy a riporterek és a fotósok mindenhová követték őket. A fényképüket bármelyik lap szívesen megvásárolta. A sajtó igyekezett minden apró részletet kideríteni az életükről: hová járnak vásárolni, hol nyaralnak, hogyan rendezték be a hollywoodi házukat. Isobel lassan megértette, hogy Marcónak miért van olyan rossz véleménye a riporterekről.

Másfél év után a házasságuk váratlanul véget ért, és a pár kibékíthetetlen ellentétre hivatkozott. A válás gyorsan és békésen zajlott. Mindketten azt állították, hogy barátok szeretnének maradni.

Azóta két év telt el, de sem Marco, sem Lucinda nem házasodott meg újra. A férfit természetesen rengeteg nővel látták, de egyiküknek sem volt komoly kapcsolata. Néhányan azt állították, hogy még mindig szeretik egymást, de akkor vajon miért nem jöttek össze újra?

A válás után sem szűnt meg az érdeklődés irántuk, és számos teória született azzal kapcsolatban, miért ért véget a házasságuk. Néhányan úgy vélték, hogy Marco unatkozott, ezért inkább visszatért a régi életéhez – kutyából nem lesz szalonna. Mások arra a következtetésre jutottak, hogy Lucinda gyereket akart, Marco viszont nem. Megint mások pedig úgy hitték, hogy Lucindának viszonya volt valakivel.

Vajon mi lehet az igazság? – töprengett Isobel.Ő sokkal valószínűbbnek tartotta, hogy Marco csalta meg a feleségét,

de azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy a család gondolatától szállt inába a bátorsága. Ugyanakkor azt is el kellett ismernie, hogy Lucinda nagyon szép nő, ráadásul sikeres színész, ezért talán mégis ő csalta meg Marcót.

Isobel alaposabban megnézte Lucinda egyik reklámfotóját. A nő apró fehér bikinit viselt, amely többet mutatott, mint amennyit takart. Gyönyörű teste volt, hosszú haja és csodálatos kék szeme.

Lehet, hogy az egyik filmbéli partnere csábította el, ő pedig nem tudott nemet mondani. Ilyesmi rendszeresen megtörténik Hollywoodban.

De ha mégis viszonya lett volna egy másik férfival, azt bizonyára megírták volna az újságok. A válás óta egyetlen pletyka sem keringett Lucindáról, és egyetlen fotó sem készült róla éttermekben vagy a háza előtt másik férfi társaságában. Marcóról viszont annál több kompromittáló fénykép látott napvilágot.

30 / 110


A férfit látszólag hidegen hagyta a válás, habár közvetlenül utána készült róla egy kép, amelyen meglehetősen elgyötörtnek látszott, és a tekintetében szomorúság tükröződött.

Lehet, hogy Marcónak mégis vannak érzései? Talán Lucinda mégis megcsalta, és ettől teljesen a padlóra került.

Isobel mérgesen összeráncolta a homlokát. Vajon miért akarja a védelmébe venni a férfit? Bizonyára azért tűnt annyira elgyötörtnek azon a fényképen, mert átmulatta az előző éjszakát, vagy talán azért, mert aznap nem keresett annyi pénzt, amennyit szeretett volna, és a hangulatának semmi köze sem volt a váláshoz.

Isobel elhatározta, hogy kideríti az igazságot. Egyelőre abbahagyta a böngészést a neten. Az esti vacsoránál biztosan fel fog tenni néhány kellemetlen kérdést Marcónak. Felállt, és bement a szobába, hogy átöltözzön.

Nagyon ideges volt, amikor lement a lépcsőn, és belenézve a hatalmas tükörbe a maradék önbizalma is elszállt. Fekete szoknyát és fekete blúzt viselt, ami a hétköznapokra tökéletesen megfelelt, ehhez a vacsorához azonban kifejezetten unalmasnak tűnt.

Bosszúsan fújt egyet. Az elmúlt években számtalan interjút készített, de egyszer sem töprengett azon, milyen ruhát visel! Nem azért van itt, hogy jó benyomást tegyen Marco Lombardira, hanem azért, hogy megírjon egy ütős cikket. Ez csupán munka, semmi több.

Megpillantott egy ajtót a folyosó végén, amely résnyire nyitva volt. Közelebb ment, és bekukucskált. Marco az íróasztala mögött ült, és csak akkor vette észre őt, amikor bekopogtatott. A férfi felpillantott, és rámosolygott. Isobelnek hevesen megdobbant a szíve.

– Elnézést, nem akartalak megzavarni…– Semmi baj, éppen végeztem. Gyere be! – mondta a férfi.A lány egy bátortalan őzgidára emlékeztette Marcót, amely bármelyik

pillanatban megfutamodhat előle. Az öltözéke is rendkívül visszafogott volt. Ápolt benyomást keltett, de a legkevésbé sem volt szexi. A blúza annyira bő volt, hogy tökéletesen elrejtette az idomait. Nem akarja, hogy a férfiak megbámulják, gondolta Marco. És vajon miért fogja állandóan össze a haját?

31 / 110


Isobel úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy a férfi alaposan végigméri, de érezte, hogy egyre idegesebb lesz. Pontosan tudta, hogy nem manökenalkat, de Marcónak akkor sincs joga így bámulni őt.

– Elárulod, hogy min dolgozol? – kérdezte ridegen.A férfi felnevetett.– A kérdésedből arra következtetek, hogy most is dolgozol.– Igen, hiszen ezért vagyok itt.A lány felszegte az állát, és igyekezett egykedvűnek mutatkozni. A

legtöbb nő bizonyára bármit megtett volna azért, hogy Marcóval vacsorázhasson, és biztosan a legjobb formájukat hozták volna erre az alkalomra, Isobel viszont nem tartozott közéjük. Őt kizárólag a munkája érdekelte.

Marco továbbra is kíváncsian méregette, és a lány egyre idegesebb lett. Megpróbálta bebeszélni magának, hogy a férfi minden nőre így néz, mert azt remélte, hogy ettől megnyugszik.

– Éppen azt akartad elmesélni, hogy min dolgozol – próbálkozott újra.– Egyáltalán nem akartam elmesélni – válaszolta gúnyosan Marco. –

De mivel ilyen kedvesen tetted fel a kérdést, válaszolok. Egy szerződésen dolgozom a francia Cheri Bon nevű cég felvásárlásával kapcsolatban.

– Ismerős ez a név… – Isobel egy pillanatig elgondolkodott. – Azt hiszem, tavaly olvastam róla valamit. Ha jól emlékszem, egy édességgyártó cégről van szó, amely családi vállalkozásként indult, de hamar kinőtte magát. Ugye anyagi nehézségeik vannak?

– Úgy látom, alaposan felkészültél – mondta elismerően Marco. – Ezek szerint valóban elolvastad a polcodon lévő gazdasági könyveket.

– Talán már elfelejtetted, hogy gazdasági újságíró vagyok? Igyekszem követni az eseményeket – válaszolta Isobel.

– Hát persze. – Marco elmosolyodott.– Igazság szerint azt hittem, hogy a Siennát akarod megvásárolni –

folytatta a lány.Megint előbújt belőle a riporter, gondolta Marco, azután felállt.– Menjünk vacsorázni! Mára elegem van az üzletből.– Ezek szerint mind a két céget megvásárolod?Isobel tudta, hogy inkább hallgatnia kellene, de mindenáron többet

szeretett volna megtudni.

32 / 110


– Makacs vagy, igaz? – kérdezte mosolyogva a férfi.A lány vállat vont.– Érdekel a téma.– Holnap mindent elmesélek a Cheri Bonról, rendben? Elkísérhetnél

Nizzába, ott van a cég székhelye – javasolta Marco. – Megígérem, hogy részletesen beavatlak a terveimbe.

– Valóban? Az nagyszerű lenne! – A lány sugárzott a boldogságtól. – Ha jól sejtem, össze akarod olvasztani a két üzemet.

– Mondtam már, hogy mára elég lesz, Izzy! – Marco megfogta a lány karját és odavezette az ajtóhoz. – Nézzük meg, mit készített nekünk Stella vacsorára!

Az érintéstől Isobel megborzongott, és remélte, hogy Marco nem veszi észre a bizonytalanságát. A férfi figyelmét azonban semmi sem kerülte el. Olyan érzése volt, mintha Isobel szándékosan kerülne mindenfajta testi kontaktust. Talán éppen emiatt ébresztette fel a vadászösztönét.

Miközben végigsétáltak a folyosón, Marco tekintete a lány csípőjére szegeződött. Úgy sejtette, hogy a bő ruha alatt csinos nő rejtőzik. Minél több időt töltött Isobel társaságában, annál kíváncsibb lett.

– A teraszon fogunk enni – közölte, azután kinyitott egy ajtót.Az asztal két személyre volt megterítve: a borospoharak és az ezüst

evőeszközök meghitten ragyogtak a gyertyafényben. A tenger fölött éppen lement a nap, és az eléjük táruló kép meglehetősen romantikusnak hatott.

– Ez igazán csodálatos, Marco! – mormolta meghatottan a lány.– Köszönöm, de a dicséret nem engem illet, hanem a szakácsnőmet,

Stellát – válaszolta mosolyogva a férfi.– Ugye tudja, hogy nem vagyok a barátnőd, és csupán egy üzleti

vacsoráról van szó? – kérdezte Isobel.– Nem hinném. – Marco szeme vidáman csillogott. – Stella az

alkalmazottam, ezért nem tartom szükségesnek felvilágosítani a vendégeim státuszáról. De ha ragaszkodsz hozzá, szívesen idehívom, és mindent elmagyarázok neki.

– Felesleges.

33 / 110


Isobel elpirult. Ostobaságot kérdezett, hiszen Marco nyilvánvalóan nem érdeklődik iránta, és kétségbeesetten igyekezett visszanyerni az önuralmát.

– Arra nem gondoltál, hogy esetleg jegyzeteket akarok készíteni? Ha elárultad volna neki, hogy interjút készítek veled, talán máshogyan terítette volna meg az asztalt. A gyertyafény miatt meglehetősen sötét van idekint.

– Ó, értem már! – A férfi kihúzott Isobelnek egy széket, és megvárta, amíg leül. – Úgy tudom, van itt néhány lámpa is. – Odament a villanykapcsolóhoz, és felkattintotta. – Így megfelel?

A lány arra számított, hogy felgyullad néhány izzó a fejük fölött, ehelyett azonban a kertben fénylettek fel a lámpák. Ez a megvilágítás csak fokozta a romantikus hangulatot.

– Bizonyára te is tudod, hogy ez rajtam nem sokat segít.– Nekem viszont sokkal jobban tetszik így.Marco visszament az asztalhoz, és leült Isobellel szemben.– Nos, ez esetben kénytelen leszek diktafont használni – közölte a

lány, és keresgélni kezdett a táskájában. – Ugye nincs kifogásod ellene? – Válaszra sem várva kitette a diktafont az asztal közepére.

– Őszintén szólva egy cseppet sincs ínyemre. – A férfi felkapta a készüléket, és belebeszélt a mikrofonba: – Ms. Izzy Keyes, kérem, jusson eszébe, hogy néha magának is ki kell kapcsolódnia! Egyébként pedig mondta már magának valaki, milyen gyönyörű, amikor mérges?

Marco ezután kikapcsolta a diktafont, és elégedetten figyelte a lány dühösen szikrázó zöld szemét.

– Ne gúnyolódj velem! A cikkhez gyűjtök információkat.– Komolyan beszéltem. – A férfi hirtelen rádöbbent, hogy valóban

őszinte volt. Nagyon izgatónak találta Isobelt, amikor haragudott. – Azt javaslom, beszélgessünk egy kicsit! Így is megismerhetjük egymást közelebbről – tette hozzá rekedt hangon. – Remélem, nem bántottalak meg.

– Egyáltalán nem, de azt hiszem, nem értesz engem. – A lány szíve a torkában dobogott. – Riportot készítek veled, és…

– Azt hiszem, te nem értesz engem, Izzy! Egy teraszon ülünk a Földközi-tenger partján, és éppen vacsorázni készülünk. Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy szabályok közé szorítsuk. Szívesen

34 / 110


megadok neked minden szükséges információt, de úgy, ahogyan én szeretném. Különben felejtsük el az egészet!

Marco egyenesen a lány szemébe nézett.– Nos, úgy tűnik, nincs más választásom… – Isobel tanácstalanul

vállat vont. Ez a beszélgetés egészen másként zajlott, mint ahogyan elképzelte. – Csak biztosra akartam menni, hogy semmit sem felejtek el abból, amit mondasz.

A férfi előrehajolt, és bort töltött a poharukba.– Mire igyunk? – kérdezte.A lány legszívesebben azt válaszolta volna, hogy munka közben nem

iszik alkoholt. Marco szeme azonban gúnyosan felvillant, és Isobel rájött, hogy a férfi csak erre vár, ezért meggondolta magát.

– Az igazságra – válaszolta nyugodtan.A férfinak szemmel láthatóan nem tetszett a válasz.– Ugyan mióta érdekel egy riportert az igazság?– Nem minden riporter egyforma – válaszolta komolyan Isobel. –

Olyan is akad közöttük, akit nem érdekel a szenzáció.Marco keserűen felnevetett.– Az én tapasztalataim egészen mások.– Lehet, hogy még nem találkoztál a megfelelő riporterrel.– Valóban így gondolod?Marco bizalmatlanul végigmérte a lányt. Teljesen mindegy, hogy

igazat mondott-e Isobel, semmi esetre sem fogja elárulni neki, miért vált el valójában a feleségétől. Bizonyos dolgokat senkivel sem oszt meg, főleg nem egy újságíróval.

– Nos, ez majd kiderül. – Isobel hanyagul vállat vont. – Miért nem mesélsz nekem egy kicsit az életedről?

– Én is éppen erre akartalak kérni téged. – A lány dühösen rámeredt, mire Marco elnevette magát. – Ha azt akarod, hogy meséljek neked magamról, akkor tőled is elvárom ugyanezt. – A férfi ivott egy korty bort. – Ezt gyűlölöm a legjobban a riporterekben. Vajon miért gondolják, hogy jogukban áll kérdéseket feltenni a személyemmel kapcsolatban? Hiszen idegenek vagyunk egymás számára.

Isobel tudta, hogy a férfinak igaza van, ennek ellenére nem állt szándékában megnyílni előtte.

– Az én életem nem olyan érdekes – dünnyögte.

35 / 110


– Nem hiszek neked.Marco továbbra sem értette, miért érdekli ennyire ez a lány. Bizonyos,

hogy Isobel egyáltalán nem az esete. Hirtelen eszébe jutott az a pillanat, amikor kigombolta a lány blúzát. Nagyon meglepte, hogy a levegő felszikrázott közöttük.

Most újra alaposan végigmérte Isobelt, és arra gondolt, hogy ebben a pillanatban szívesen kigombolná a blúzát, azután felkapná és bevinné az ágyába.

36 / 110


5. FEJEZET

Hamarosan besötétedett, és a telihold fénye visszatükröződött a tenger felszínén. Mindketten hallgattak, miközben Isobel nyugtalanul fészkelődött a székén. Marco pillantásától minden egyes alkalommal nekilódult a szíve.

A férfi kigombolt, fehér inge jól kiemelte olívaszínű bőrét. Markáns álla kissé borostás volt, ami rendkívül… étvágygerjesztővé tette. Isobel összeráncolta a homlokát. Ezt a szót semmi esetre sem szabad felhasználnia a cikkben.

– Ha jól emlékszem, éppen magadról akartál mesélni – jegyezte meg a férfi, és rámosolygott.

– Mégis miről?– Egyszerűen csak vágj bele! Mesélj egy kicsit a szüleidről és a

gyermekkorodról! – javasolta Marco.A lány vállat vont.– Londonban nőttem fel – kezdte lassan. – Az édesanyám most

Brightonban él.– És az édesapád?– Fogalmam sincs, hol lakik. Tizenegy éves voltam, amikor elhagyott

minket, és azóta semmit sem tudok róla.– Nem törődött veled? Ezek szerint apaként csődöt mondott – közölte

Marco.Isobel nem akarta beismerni, hogy a férfinak igaza van. Talán azért,

mert az apja éppen Marco miatt vesztette el a munkáját. Vajon a történtek ellenére még mindig kötődik az apjához?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy elég sok gondja volt. Nem mindenkiből lesz jó apa.

A lány belekortyolt a borba.Marco ismét olyan figyelmesen hallgatta, hogy Isobel egészen

zavarba jött. Úgy érezte, mintha a férfit valóban érdekelné, amit mond.Ebben a pillanatban megjelent a szakácsnő, és a beszélgetés

félbeszakadt. Stella letette a felszeletelt olasz sonkát, a ciabatta kenyeret és egy tál olívabogyót az asztalra. Magas, ötven év körüli nő volt, és

37 / 110


nyilvánvalóan alig beszélt angolul, mert Marco franciául mutatta be Isobelnek. A férfi váltott vele néhány szót, és Isobel hálás volt, amiért félbeszakították, mert nem akart a múltjára gondolni. Sokkal inkább töprengett volna azon, hogy miként álljon ellen Marco vonzerejének.

– Stella azt mondta, hogy a kedvemért olasz előételt készített, a te kedvedért viszont egy angol étel lesz a főfogás – magyarázta Marco, miután a szakácsnő elment. – Az édesség azonban francia lesz, mert Stella szerint a francia konyha felülmúlhatatlan. Ezt leszámítva nincsenek előítéletei.

– Nagyon kedvesnek látszik – jegyezte meg Isobel mosolyogva.– Valóban az, ráadásul megbízható is… de ezúttal valami nincs

rendjén.– Mire gondolsz? – kérdezte kíváncsian Isobel, de hirtelen felfedezte a

vidámságot a férfi tekintetében.– Attól tartok, hogy ez az olívabogyó nem olasz – jelentette ki színlelt

komolysággal Marco. – Attól tartok, hogy az utca végén lévő olívaültetvényről származik.

– Ez borzasztó! – A lány belement a játékba, és az arca aggodalmas kifejezést öltött. – Micsoda hanyagság!

– Manapság senkiben sem lehet megbízni.Marco kivett egy olívabogyót a tálból, alaposan megvizsgálta, azután

bekapta.– Nos, mi a véleményed? – kérdezte nevetve Isobel.– Nem is tudom… – A férfi felvonta a szemöldökét. – Nem szeretném

viszontlátni a holnapi újságokban, amit most mondok. Az olasz olívatermesztők biztosan felháborodnának.

Isobel ismét elnevette magát.– Komolyan beszélek – mondta Marco. – Az olaszok számára nagyon

fontos az étkezés.– Miattam nem kell aggódnod. Megbízható újságíró vagyok.– Amint már mondtam, ez majd kiderül. – Találkozott a tekintetük, és

a férfi odanyújtotta Isobelnek az olívabogyós tálat. – Kóstold meg! Nagyon finom.

Az olíva valóban nagyon finom volt, ahogyan a ciabatta is, és Isobelnek eszébe jutott, hogy reggel óta egy falatot sem evett.

38 / 110


– Azt hiszem, eleget hallottam a családodról. Elárulod, hogy ki volt az a férfi, aki összetörte a szívedet? – tette fel váratlanul a kérdést Marco.

– Miért gondolod, hogy összetörte valaki a szívemet? – kérdezett vissza meglepetten a lány.

– Nem tudtam, csak találgattam. – A férfi vállat vont. – Néha úgy érzem, mintha fájdalmat látnék a tekintetedben.

– Sajnos, csalódást kell okoznom. Nem vagyok romantikus alkat.– Értem. Kőkemény újságíró vagy, akit nem érdekelnek az érzelmek –

jegyezte meg gúnyosan Marco.– Pontosan.A férfi belenézett Isobel szemébe, és nem tudta eldönteni, hogy a lány

igazat mondott-e. Még mindig látta azt a furcsa kifejezést a tekintetében…

– Őszintén szólva semmi közöd a magánéletemhez! – fakadt ki dühösen Isobel.

– Te viszont azt hiszed, hogy mindent megtudhatsz az enyémről, igaz? – vágott vissza a férfi.

– Igen. És ideje lenne erre a témára terelni a beszélgetésünket.– Ezek szerint sohasem voltál férjnél, és még nem éltél együtt

senkivel? – folytatta Marco.Isobel nem értette, hogy miért olyan fontos ez, és zavartan

megköszörülte a torkát.– Nos, egyszer jegyben jártam valakivel, de nem működött a dolog –

mondta, azután egy figyelmeztető pillantást vetett a férfira. – Már túl vagyok rajta, és a fájdalom is elmúlt.

– Nemrégiben történt, ugye?– Fél évvel ezelőtt. Témát válthatunk végre?A lány tekintetéből könyörgés áradt.– Rendben van. Többet nem beszélünk erről – mondta Marco, és a

magasba emelte a kezét.– Helyes, ugyanis inkább rólad kellene beszélnünk.Stella megjelent, letett az asztalra néhány tálat, azután elment.– Remélem, nem leszel csalódott – jegyezte meg a férfi, miután

benézett az egyik fedő alá.– Ezt hogy érted?Isobel azt hitte, hogy az interjúról van szó.

39 / 110


– Mert marhasült lesz provence-i fűszerekkel, amely egyértelműen francia étel, nem angol.

Marco rátett egy szelet húst. Isobel tányérjára. Evés közben mindketten hallgattak. A lány a tenger morajlását hallgatta, és kissé megnyugodott.

– Már értem, miért vásároltad meg ezt a házat. Csodálatos a környezet! De nem értem, hogy miért nem Olaszországban laksz.

– Olaszország életem nagy szerelme, Franciaország viszont olyan, mint a szeretőm – válaszolta lágyan a férfi, és Isobel megborzongott.

– Ha jól sejtem, a szeretők terén alaposan kiismered magad – dünnyögte.

– Inkább a szenvedély terén – helyesbített Marco. – Tudom, hogy képes rabul ejteni az ember érzékeit.

Amikor egymás szemébe néztek, a lány testét hirtelen forróság járta át. Egy pillanatig arra gondolt, milyen érzés lenne, ha Marco megcsókolná, és a karjába venné, de gyorsan összeszedte magát. Ebből elég!

– Ezért ment tönkre a házasságod? – kérdezte, hogy témát váltson. – Megismerkedtél valaki mással?

– Mindig ugyanaz a nóta… – Marco megrázta a fejét. – Más kérdés nem jut az eszedbe?

Isobel elpirult.– Ez érdekli az embereket.– Két évvel ezelőtt váltam el, Izzy! Azóta sok minden történt.– Válaszolsz a kérdésemre? – bizonytalanodott el a lány.Marco megrázta a fejét.– Egyelőre nem.Isobelt meglepte a felelet.– Hiszen azért hívtál ide, hogy az életedről beszélgessünk…– Az életem nem csak a válásból áll. Más kérdéseket kellene feltenned

– mondta Marco, és határozottan a lány szemébe nézett.Stella ismét félbeszakította őket. Lepakolt az asztalról, azután kihozta

a desszertet: francia karamellpudingot. Isobelnek biztosan ízlett volna, de időközben elment az étvágya.

40 / 110


– Milyen kérdéseket tehetek fel neked? – kérdezte a férfitól, miután újra kettesben maradtak. – Esetleg mesélhetnél arról, milyen érzés rettenetesen gazdagnak lenni.

– A hanghordozásodból arra következtetek, hogy megveted az életmódomat – jegyezte meg halkan a férfi. – Ha jól sejtem, szerinted semmi közöm a valósághoz, és fogalmam sincs arról, milyen a szegénység.

Isobel vállat vont.– Valami ilyesmi…– Nyolcéves koromig Nápoly egyik szegénynegyedében éltem, Izzy.

Semmink sem volt.– Azt hittem, gazdag családból származol – mondta zavartan Isobel.– Az édesanyám gazdag családból származott, de amikor hozzáment

az apámhoz, aki szegény volt, kitagadták. Csak akkor fogadták újra vissza, miután az apám meghalt.

– Ezt nem tudtam – lepődött meg a lány.– Ebből is látszik, milyen keveset tudsz rólam. – Marco telefonja

megszólalt, és a férfi ránézett a kijelzőre. – Bocsáss meg, kérlek! Fel kell vennem, üzleti ügyről van szó.

A férfi hátradőlt a székében, és olaszul fogadta a hívást, azután megjelent Stella, és megkérdezte, hogy kérnek-e kávét. Isobel igyekezett franciául válaszolni neki, és megköszönte a finom vacsorát. Nem kért kávét, mert inkább a bor ízét akarta élvezni.

Hirtelen észrevette, hogy Marco mosolyogva figyeli őt. Biztosan kinevet a borzalmas francia beszédem miatt, gondolta. Azután ismét eszébe jutott, mit mesélt a férfi a családjáról. Ez a történet valahogyan sokkal… sokkal emberibbé tette.

Megint a védelmembe veszem! – gondolta dühösen. Lehet, hogy Marco Lombardinak nehéz gyerekkora volt, de akkor is ő az a kegyetlen üzletember, aki elvette a nagyapjától a gyárát.

Felállt, és elsétált a terasz végébe, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt az úszómedencére. Ezen a meleg éjszakán a türkizkék víz meglehetősen csábítónak tűnt.

– Igazad volt, Izzy – hallotta meg hirtelen Marco hangját, aki befejezte a telefonbeszélgetést, és követte őt. – Valóban gyakorolnod kell a franciát.

41 / 110


– Köszönöm. Észrevettem, hogy kinevettél.– Nem nevettelek ki, és örülök, hogy megpróbálkoztál vele. – A lány

háttal a terasz korlátjának támaszkodott, Marco pedig megállt közvetlenül előtte. – Miért vagy ilyen szigorú magaddal, és miért rejtőzöl állandóan a munkád mögé? – kérdezte a férfi. – Csak velem viselkedsz így, vagy más férfiakkal is?

Isobel felfortyant:– Pontosan tudom, milyen ember vagy valójában!Amint kimondta ezeket a szavakat, azonnal meg is bánta őket.– Elárulod, hogy mire céloztál ezzel? – kérdezte higgadtan a férfi.– Inkább nem – suttogta Isobel. – Szerintem mára be kellene

fejeznünk. Jó éjszakát, Marco!Megpróbált elmenni a férfi mellett, de Marco megfogta a karját.– Addig nem engedlek el, amíg nem válaszoltál a kérdésemre.Találkozott a pillantásuk, és a lány rájött, hogy Marco komolyan

beszél.– Rendben van. Gátlástalan üzletembernek tartalak. – Isobel

összeszedte a bátorságát. – Cégeket vásárolsz, azután tönkreteszed őket, és nem érdekel, hány ember kerül az utcára miattad.

– Rengeteg előítéleted van velem kapcsolatban – mondta a férfi, miközben lassan megrázta a fejét.

Isobel elpirult.– Számomra fontos az igazság, Marco!– Üzletemberként néha kénytelen vagyok kemény döntéseket hozni,

de nem tudom, miért gondolod, hogy szándékosan tönkreteszem a megvásárolt cégeket, és hogy szándékosan bocsátom el az alkalmazottakat. – A férfi elkomolyodott. – A régi dolgozók számára mindig igyekszem új munkahelyet biztosítani a saját cégemnél.

Isobel zöld szeme dühösen szikrázott.– Ez remekül hangzik, de tudom, hogy több kisebb céget is

rákényszerítettél már az eladásra.– Tévedsz, Izzy! Sohasem tettem ilyet.– Ez hazugság! – A lány egyenesen Marco szemébe nézett. – A

nagyapámat is rákényszerítetted, hogy eladja neked a gyárát.Megkönnyebbült, hogy végre kimondta, ami a szívét nyomta, mégis

megbánta a meggondolatlanságát, hiszen a munkája a tét. Ahelyett hogy

42 / 110


kellemesen elbeszélgetett volna Marcóval a férfi szerelmi életéről, a múltjában kezdett vájkálni, ami ráadásul rajta kívül senkit sem érdekel.

– A nagyapád gyárát? – kérdezte meglepetten a férfi. – Hogy hívták a cégét?

– Már így is jóval többet mondtam a kelleténél. Hagyjuk ezt a témát… – igyekezett menteni a helyzetet Isobel.

Marco azonban meg sem hallotta, amit mondott.– Keyes, Keyes… – töprengett hangosan, azután megrázta a fejét.

Hirtelen azonban eszébe jutott az a fénykép, amelyet Isobel hálószobájában látott. – Hayes! David Hayes. Így hívták azt a férfit a fényképen. Ő volt a nagyapád?

Marco látta Isobel szemében a kétségbeesést, és egyszerre minden eszébe jutott.

– Tíz évvel ezelőtt vásároltam meg azt a céget.– A nagyapám szorgalmas és becsületes ember volt, te pedig

tönkretetted – válaszolta Isobel mereven.– Valóban ez a véleményed rólam? – kérdezte Marco.– Tudom, hogy így történt – közölte határozottan a lány. – Addig

gyötörted, amíg végül kénytelen volt egy nevetséges összegért eladni neked a céget.

– Nem így történt – válaszolta higgadtan a férfi. – Először segítettem talpra állítani a vállalkozást, utána pedig megvásároltam. Egy tehetségtelen üzletvezető tette tönkre a nagyapád cégét, nem én.

A lány megrázta a fejét.– Nekem azt mesélte, hogy…– Egy cseppet sem érdekel, mit mesélt neked! – vágott a szavába

Marco. – A nagyapád érthetetlen okból egy olyan emberre bízta az üzemet, aki a csőd szélére sodorta. Amikor megvásároltam a céget, őt küldtem el elsőként.

Isobel döbbenten meredt Marcóra, és úgy érezte, mintha egy pillanatra megállt volna az idő.

– Az a férfi nem fizette ki a számlákat, és rengeteg adósságot halmozott fel… – Marco elhallgatott, mert észrevette, hogy Isobel arcából kifut minden vér. – Minden rendben?

– Igen.

43 / 110


A lány igyekezett megőrizni a lélekjelenlétét, de egy világ omlott össze benne. Hirtelen rájött, hogy hosszú éveken keresztül Marco Lombardit hibáztatta, holott valójában az apja volt felelős mindenért. Az apja volt a gyár üzletvezetője!

Vajon miért nem árulta el neki a nagyapja az igazságot? Miért fedezte az apja hazugságát, és miért hibáztatta ő maga is Marco Lombardit? Isobel valójában pontosan tudta a választ. Annak idején imádta az apját, és a nagyapja képtelen volt lerombolni egy kislány illúzióit. Valószínűleg a nagyapja volt az egyetlen ember, aki igazán szerette őt. Ennek ellenére ő is hazudott neki.

A csönd kezdett elviselhetetlenné válni.– Az apám volt a cég üzletvezetője – mondta halkan Isobel.Marco bólintott.– Igen, sejtettem. Nagyon sajnálom, de az apád egy csaló volt.A lány rém ostobának érezte magát. Legszívesebben továbbra is

Marcót hibáztatta volna mindenért, de el kellett ismernie, hogy az apja sohasem volt túlságosan megbízható.

A férfi megfogta az állát, és felemelte a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

– Nagyon szívesen elfogadom a bocsánatkérésedet – mondta kedvesen.

Isobel megborzongott a férfi érintésétől.– Talán valóban félreértettem a helyzetet – ismerte el, azután

elfordította a fejét.– Nem talán, hanem biztosan – makacskodott Marco.– Akkor is nagyon olcsón jutottál hozzá az üzemhez – válaszolta

konokul Isobel.– És ez talán tilos?A lány szeme dühösen felvillant.– Ennek már tíz éve, Izzy! Akkoriban még kezdő voltam.

Kiszagoltam egy jó üzletet, és lecsaptam rá.Isobel nyelt egyet.– Nos, rendben van. Beismerem, hogy tévedtem. És nagyon sajnálom.A lány hangja remegett, és egy könnycsepp futott végig az arcán.

Marco gyorsan letörölte.

44 / 110


– Kérlek, ne! – Isobel ijedten hátralépett. – Így is elég ostobának érzem magam. Ráadásul nem szoktam sírni… – Dacosan a férfira pillantott. – Kizárólag saját magamra haragszom. Az apám akkoriban még velünk élt, és a nagyapám valószínűleg nem akarta összetörni az illúzióimat.

– Ezt megértem – mondta halkan Marco.– Én viszont nem. A nagyapám néhány hónappal később meghalt, és

amikor kiderült, hogy semmit sem örököltünk utána, az apám összepakolt, és elment.

– Mindannyian követünk el hibákat – vetette közbe Marco. – A nagyapád a legjobbat akarta neked. Biztosan nagyon szeretett téged.

Isobel szeme újra könnyes lett.– Elnézést! – mondta, és megdörzsölte a szemét.– Semmi baj.A férfi együttérzése meglepte Isobelt, és zavartan ránézett. Marco

tekintete hirtelen a szájára vándorolt, és felszikrázott köztük a levegő.– Azt hiszem, jobban tesszük, ha elmegyünk aludni…– El akarsz menekülni? – kérdezte gúnyosan a férfi.– Nem. Miért akarnék elmenekülni?– Jó kérdés – mondta Marco, azután az ujjával finoman megsimogatta

a lány arcát.Amikor a férfi ismét a szájára nézett, Isobelben feltámadt benne a

vágy. Marco lassan lehajtotta a fejét. A lány tudta, hogy meg akarja csókolni.

– Marco… – suttogta halkan.A férfi ezt meghívásnak vette, és Isobel szájára szorította a száját. A

lány egy pillanatra megdermedt, azután szenvedélyesen viszonozta a csókot, és közben érezte az ajkán saját könnyeinek sós ízét. Hirtelen eszébe jutott, hogy egy hírhedt szívtipróval van dolga, és jobban teszi, ha mielőbb véget vet ennek az ostobaságnak.

Azonban olyan jól érezte magát, hogy képtelen volt tiltakozni. Ha ilyen csodálatos érzés megcsókolni őt, akkor vajon milyen érzés lehet hozzásimulni? – töprengett.

Gyorsan elhúzódott a férfitól.– Mi ez az egész? – kérdezte zihálva.– Azt hiszem, csóknak hívják – válaszolta mosolyogva a férfi.

45 / 110


– Én inkább ostobaságnak nevezném. Nem vagy az esetem, Marco, és én sem vagyok a te eseted!

– Ennek ellenére vonzódunk egymáshoz.A lány dühösen megrázta a fejét.– Én nem vonzódom hozzád!– Mihez kezdjek veled? Egyáltalán nem tudsz hazudni.Isobel rájött, hogy Marcónak igaza van. Valóban vonzódik hozzá,

habár a férfi biztosan csak játszik vele. Hirtelen elbizonytalanodott. Tudta, ha Marco újra megcsókolná, képtelen lenne ellenállni neki.

– Az adott körülmények között az lenne a legjobb, ha holnap elutaznék. Az újság majd ideküld helyettem valaki mást – mondta végül.

Marco halkan füttyentett egyet.– Tényleg félsz tőlem – állapította meg.– Én semmitől sem félek! – vágott vissza dühösen Isobel. – Csupán

igyekszem józanul viselkedni. Azt hiszem, túlléptünk egy bizonyos határt…

Marco hátrált egy lépést.– Felőlem nyugodtan elutazhatsz. Megkérem a sofőrömet, hogy

holnap reggel vigyen ki a repülőtérre. De ha elmégy, a Daily Banner lemondhat erről az interjúról.

– Ezt te sem gondolod komolyan.– Én mindig komolyan beszélek, Izzy! – közölte a férfi. – Mindig.

46 / 110


6. FEJEZET

Isobel nem tudott aludni. Nagyon meleg volt, és egymást kergették a gondolatai. Nyugtalanul forgolódott a hatalmas franciaágyban.

Nem értette, hogy miért zaklatta fel ennyire Marco csókja.Elképzelhető, hogy mégsem ő tette tönkre a nagyapja cégét, ennek

ellenére gátlástalan szívtipró, aki kihasználja mások gyengeségét – a magánéletben és az üzleti életben egyaránt. Isobel eldöntötte, hogy mielőbb haza kell utaznia, de így sem tudott megnyugodni.

Hogyan fogja kideríteni az igazságot Marcóról, ha elmegy? Egyszer már tévedett vele kapcsolatban, és nem akarta újra elkövetni ezt a hibát. Ráadásul olyan vágyat ébresztett benne, amilyet eddig még egyetlen férfinak sem sikerült.

Kétségbeesetten igyekezett összeszedni a gondolatait, de Marco csókjának emléke erősebbnek bizonyult az akaratánál. Amint lehunyta a szemét, erre a meghitt pillanatra kellett gondolnia.

Rob érintésétől sohasem vert ilyen hevesen a szíve. Tulajdonképpen Isobel sohasem hagyta, hogy úrrá legyen rajta a szenvedély, és elhitette magával, hogy ez így is van rendjén. Nem akarta elveszíteni az irányítást, ráadásul komoly kapcsolatra vágyott, férjre, gyerekekre.

Annak idején nem is sejtette, hogy Robnak szeretője van, és valószínűleg sohasem jött volna rá, ha nem látogatja meg őt váratlanul. A férfi megpróbálta elhitetni vele, hogy az a hiányos öltözékű szőkeség a nappalijában semmit sem jelent a számára. Azt állította, hogy most először lépett félre, és Isobelt tette felelőssé, amiért nem lett a szeretője.

Isobel egy darabig valóban saját magát okolta. Sohasem hagyta, hogy elveszítse a józanságát, és mindig a munka játszotta az életében a főszerepet. Egészen mostanáig.

Ismét eszébe jutott, hogy milyen nehezére esett elszakadnia Marcótól. Ráadásul amikor közölte a férfival, hogy nem folytatja az interjút, a munkáját is kockára tette. Ha a riport nélkül tér vissza a szerkesztőségbe, biztosan búcsút mondhat az állásának.

Vajon miért éppen Marcóval hozta össze a sors? Hiszen sohasem kedvelte az ilyen típusú férfiakat.

47 / 110


Mit szólna hozza, ha megtudná, hogy még szűz vagyok? – töprengett. Biztosan kigúnyolná, és közölné vele, hogy ez a gyermekkori traumájának köszönhető.

Isobel lehunyta a szemét, és igyekezett valami másra gondolni. Egy cseppet sem érdekelte Marco véleménye, és nem szenvedett a gyermekkora miatt. Éppen attól vált ennyire erőssé, ami jelen helyzetben kifejezetten a hasznára válhat.

Már majdnem elaludt, amikor meghallotta az ajtócsapódást. Ijedten felült, de a ház ismét elcsendesült. Felkelt az ágyból, és odament az ablakhoz. A telihold fényében tökéletesen ki lehetett venni Marco jachtját, amely a kikötő végében ringatózott.

A lány ránézett az órájára, és megállapította, hogy hajnali négy óra van, ezért valószínűleg még senki sincs ébren. Ebben a pillanatban azonban meglátta Marcót. A férfi öltönyt viselt, és egyértelműen a hajója felé tartott.

Egy hajnali vitorlázáshoz biztosan nem viselne öltönyt, gondolta Isobel. Lehet, hogy üzleti útra indul, csak hogy ő nyugodtan össze tudja pakolni a holmiját és távozhasson? Valószínűleg már szólt a sofőrjének, hogy vigye ki őt a reptérre.

Isobel pánikba esett. Még nem állt készen arra, hogy hazautazzon, hiszen a legtöbb kérdésére még nem kapott választ.

Gondolkodás nélkül belebújt a köntösébe, és futva elindult a férfi után.

Isobel csak akkor lassította le a lépteit, amikor kiért a stégre. Vett egy mély lélegzetet. Közelről a jacht jóval nagyobbnak és szebbnek tűnt. A hatalmas árbocok szinte az égig értek, és látszott a hajón, hogy minden szempontból tökéletes játékszer egy olyan férfi számára, mint Marco, aki csak a legjobbal éri be. A férfi biztosan csak olyan nőket hív meg ide, akik koktélruhát és drága ékszereket viselnek.

Ehhez képest Isobelen csupán egy köntös volt.Lehet, hogy jobban tenné, ha visszamenne a házba, reggel pedig

szólhatna a sofőrnek, hogy meggondolta magát, és mégsem utazik el.De mi történik akkor, ha a sofőr csak Marco utasításainak

engedelmeskedik, vagy esetleg kiderül, hogy a férfi több napra elutazott?

48 / 110


Isobelnek gyorsan kellett cselekednie, ezért felment a fedélzetre. A hold fényét leszámítva sötét volt, és csak a hajó hangját lehetett hallani, ahogyan lágyan ringatózott. A lány egy darabig tanácstalanul állt, azután észrevette, hogy az egyik ablakból világosság szűrődik ki.

Közelebb ment, és bekukucskált. A csillár fénye meghitt fénybe burkolta a bőr sarokgarnitúrát, és az előtte lévő üvegasztalt, Marcót azonban sehol sem látta.

Óvatosan továbbment, hogy keressen egy ajtót, és hirtelen megpillantotta a férfit, aki a hajó korlátjánál állt, és éppen telefonált.

– Leellenőriznéd a számokat? – kérdezte Marco. – Amint tudok, elrepülök New Yorkba. – Megfordult, és észrevette Isobelt. – Tedd meg, amire kértelek, Nick! Később visszahívlak – mondta, azután letette a telefont.

Először a nő meztelen lábán akadt meg a tekintete, azután a szaténból készült köntösén.

– Mit keresel itt, Izzy? – kérdezte rekedt hangon, és a lány megborzongott.

– Én… nos, nem tudtam aludni, és láttam, hogy elmentél – dadogta.– Nem tudtál aludni?Marco felvonta a szemöldökét.– Mielőbb szólni akartam neked, hogy meggondoltam magam.A férfi közelebb lépett hozzá.– Mire gondolsz?– Természetesen az interjúra – mondta erőtlenül Isobel. – Úgy

döntöttem, hogy maradok.– Ó, értem már! – Marco elmosolyodott. – Sejtettem, hogy maradni

fogsz, elvégre riporter vagy, és szükséged van erre a sztorira. De mit keresel a jachton?

– Attól féltem, hogy elutazol.– Holnap reggel valóban Olaszországban kell lennem, de azt

terveztem, hogy utána visszajövök érted, és együtt megyünk el Nizzába. – A férfi összeráncolta a homlokát. – Azt hitted, hogy búcsú nélkül távozom?

– Nem! Vagyis… igen. – Isobel hangja megremegett. – Meg akartam győződni arról, hogy minden rendben van-e közöttünk.

– Hát persze.

49 / 110


A férfi nyugodt hangjától és a tekintetétől Isobel pulzusa meglódult. Hirtelen rádöbbent, hogy nem a munkája miatt szaladt Marco után. Egy különös érzés hajtotta, amelyet képtelen lett volna szavakba önteni. A felismeréstől azonnal inába szállt a bátorsága.

– Ennek igazán örülök. Azt hiszem, jobb lesz, ha most visszamegyek a házba.

– Azzal sajnos már elkéstél – közölte higgadtan Marco.– Hogy érted?– Időközben kihajóztunk a nyílt tengerre.Isobel körbenézett, és rájött, hogy a férfi igazat mondott.– Azonnal vissza kell fordulnunk! – követelte rémülten.– Nem lehet, cara.– De én nem mehetek Olaszországba!A lány ijedten hátrafordult. Marco közvetlenül mögötte állt.– Miért nem? – kérdezte mosolyogva a férfi.– Például azért, mert köntösben vagyok.Marco alaposan végigmérte. Isobel sötét haját összeborzolta a szél, a

köntöse lecsúszott a válláról, és előbukkant krémszínű bőre. A férfi kezdettől fogva sejtette, hogy a merev külső mögött egy szexi nő rejtőzik, és a tegnapi csókjuk is arról árulkodott, hogy a lány tele van szenvedéllyel. De Isobel valami miatt félt előbújni az álarca mögül.

A hajót megbillentette egy nagyobb hullám, és Marco a lány derekára tette a kezét, hogy megtartsa. Isobel megpróbálta kiszabadítani magát, de a férfi érintésétől elgyöngült.

– Azt hiszem, te is érzed, mennyire vonzódunk egymáshoz, Izzy! Szerintem engednünk kellene a vágyainknak.

Marco nyugodt hangja rettenetesen felbosszantotta a lányt.– Én inkább azt hiszem, hogy te vagy a legarrogánsabb férfi, akivel

valaha találkoztam.A férfi elmosolyodott, és azon töprengett, hogy Isobel vajon az

ágyban is ilyen temperamentumos-e. Talán itt az ideje kideríteni. Lassan végighordozta tekintetét a lány arcán és a testén. Isobel újságíró, ráadásul egyáltalán nem az esete, de minél több időt töltöttek egymás közelében, Marcót annál kevésbé érdekelték a tények.

– Elárulok valamit, cara! Azért bosszankodsz miattam ennyire, mert kívánsz.

50 / 110


A lány tágra nyílt szemmel meredt rá.– Nem igaz!– Azt szeretnéd, ha megcsókolnálak… Azt szeretnéd, hogy

szeresselek… És pontosan ettől félsz – folytatta zavartalanul a férfi.Isobel megrázta a fejét.– Lenyűgöző az önbizalmad – mondta remegő hangon.Marco a karjára tette a kezét, és magához húzta.– Tudom, hogy mit akarok.A lány kétségbeesetten igyekezett kiszabadulni Marco szorításából, de

a férfi erősen tartotta.– Kérlek… Marco… – suttogta.– Kérlek, csókolj meg? – kérdezte a férfi.Amikor lehajolt hozzá, Isobel szíve majdnem kiugrott a helyéből.

Marco suttogott valamit olaszul, azután a szájára szorította a száját.A lány tiltakozni akart, de az érzései erősebbnek bizonyultak. Először

Marco mellkasára fektette a tenyerét, azután átkarolta a nyakát, és szenvedélyesen viszonozta a csókját. Kimondhatatlanul vágyott rá!

Hirtelen érezte, hogy Marco kibontja a köntöse övét. Alatta meztelen volt, ezért tudta, hogy meg kellene állítania, de képtelen volt rá.

A férfi átkarolta a derekát, azután simogatni kezdte a csípőjét.– Látod, hogy igazam volt? – suttogta Isobel fülébe. – Olyan erősen

vágysz rám, hogy alig tudsz uralkodni magadon.Normális körülmények között Isobelt szörnyen feldühítették volna a

férfi szavai, de most úgy érezte, mintha teljesen elvesztette volna a józan eszét. Átadta magát Marco csókjának, és semmi másra nem akart gondolni.

A férfi keze lejjebb csúszott a csípőjéről, egészen a legérzékenyebb pontjáig. Csodálatos érzés volt. Amikor Marco újra megcsókolta, és a nyelvét is bedugta a szájába, Isobel megborzongott a vágytól.

A férfi azonban hirtelen eltolta magától.– Azt hiszem, keresnünk kellene egy kényelmesebb helyet, nem

gondolod? – kérdezte kedvesen, azután lehajolt, és ismét megcsókolta Isobelt.

Ha most lefekszem vele, talán elmúlik végre az a vágy, amelyet iránta érzek, futott át a lány agyán, és talán sikerül örökre kigyógyulnom belőle.

51 / 110


Marco válaszra sem várva felkapta Isobelt, és végigsétált vele a fedélzeten. Azután kinyitotta az egyik kabin ajtaját, és újra letette a lányt. Isobel haja lágyan a vállára omlott. Te jóságos ég! Még sohasem láttam ilyen szép nőt! – gondolta Marco.

A lány szégyenlősen elkapta a tekintetét, és körbenézett az elegáns helyiségben, amelyben egy hatalmas franciaágy terpeszkedett. Vajon hány nőt csábított már el itt? – jutott eszébe hirtelen a kérdés, de gyorsan elhessegette magától a gondolatot. Azóta vágyott erre a pillanatra, amióta először megpillantotta Marcót.

A férfi levette a zakóját, azután elkezdte kigombolni az ingét. Gyönyörű teste volt: széles váll, lapos has és vékony derék. Igazi sportolóalkat.

Marco észrevette, hogy Isobel őt bámulja.– Gyere ide! – mondta neki mosolyogva.A lány habozott, de Marco magához húzta, azután lecsúsztatta a

vállán a köntösét, amely a földre hullott, és Isobel meztelenül állt előtte.– Azóta várok erre a pillanatra, amióta felbukkantál a fedélzeten –

suttogta rekedten.Isobel bőrét szinte perzselte Marco szenvedélyes pillantása.– Ehhez mit szólsz? – suttogta a férfi, és a térdére ültette Isobelt.– Én… még nem tudom pontosan. Képtelen vagyok tiszta fejjel

gondolkodni – mondta halkan a lány, miközben átkarolta Marco vállát. A férfi meztelen bőre hozzáért a melléhez. Csodálatos érzés volt. – De ha jól sejtem, minden nőre ilyen hatással vagy…

Marco elnevette magát.– Egy úriember nem beszél a hódításairól.– Hát persze! – Isobel beletúrt a férfi sűrű fekete hajába. Amikor

Marco megcsókolta a nyakát, elakadt a lélegzete. A férfi szája ezután lejjebb vándorolt, egészen a melléig. – De azt is tudom, hogy nem vagy úriember.

Amikor Marco a szájába vette a mellbimbóját, Isobel megborzongott a vágytól. Még sohasem érzett ilyen erős szenvedélyt, és még többre vágyott. Előrehajolt, és csókolgatni kezdte a férfi nyakát.

– Tudtam, hogy valójában egy vadmacska vagy. A hűvös külső csak látszat.

52 / 110


Marco lefektette a lányt az ágyra, és szenvedélyesen csókolni kezdte, Isobel készségesen viszonozta a gyöngédségeket. Amikor a férfi véletlenül hozzáért a kulcscsontján lévő sebhez, fájdalmasan felkiáltott, és Marco azonnal puha csókokkal borította a kék foltot.

Annyi kedvesség volt ebben a gesztusban, hogy Isobel majdnem elsírta magát.

Marco végül kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett belőle egy óvszert.

– Jobban tesszük, ha biztosra megyünk – dünnyögte halkan, azután gyorsan felhúzta.

Újra megcsókolták egymást, de amikor a férfi belé akart hatolni, Isobel halkan felkiáltott. Marco azonnal mozdulatlanná dermedt.

– Fájdalmat okoztam?– Nem! – hazudta Isobel, mert nem akarta tönkretenni a pillanatot.Amikor a férfi ismét közeledni kezdett hozzá, beleharapott az alsó

ajkába.Marcónak nem szabad megtudnia, hogy még szűz. Iszonyúan

szégyellte volna, ha kiderül.A férfi ismét visszahúzódott.– Valami nincs rendben, igaz?– Minden rendben van. Ne hagyd abba!– Tudom, hogy fájdalmat okozok. Mintha számodra ez lenne az első

alkalom…Marco nem fejezte be a mondatot, és úgy tűnt, mintha elgondolkodott

volna.– Ne beszélj ostobaságokat!Isobel megsimogatta a férfi széles hátát, de képtelen volt a szemébe

nézni.Marco összeráncolta a homlokát. Az nem lehet, hogy ez a lány még

érintetlen, gondolta. Hiszen a lány minden érintésére szenvedélyesen és tüzesen reagált. De azért elbizonytalanodott.

– Még szűz vagy? – kérdezte hitetlenkedve.A lány teste görcsbe rándult a szégyentől.– Nem!Marco azonnal tudta, hogy Isobel hazudik. Felült, és magához húzta,

habár a lány megpróbált tiltakozni.

53 / 110


– Nézz rám! – követelte Marco, azután erőszakkal maga felé fordította a fejét. – Még szűz vagy?

– Számít ez?Isobel szeme dühösen szikrázott.– Rengeteget – válaszolta lágyan a férfi. – Hidd el, ha tudtam volna,

akkor…– Akkor kinevettél volna? Vagy húztál volna egy újabb strigulát az

ágy végébe? – támadt neki hevesen Isobel.– Akkor figyelmesebb lettem volna – válaszolta nyugodtan Marco.– Arra semmi szükség. Ez csupán szex, semmi több…A férfi finoman elsimította Isobel haját az arcából. Egyértelmű volt,

hogy a lány számára nagyon is fontos szerepet játszik a szex. És az is nyilvánvaló volt, hogy valaki korábban nagyon megbántotta. Talán a vőlegénye?

Ehhez semmi közöm, figyelmeztette magát Marco. Hiszen ő csak le akar feküdni lsobellel. Végül azonban magához húzta a lányt, és lecsókolta az arcáról a könnyeket.

Hihetetlen volt a gondolat, hogy még senki sem ért hozzá ehhez a gyönyörű testhez.

De hogyan tehetné a magáévá ezek után?– A szex különleges dolog – suttogta a lány fülébe. – És nem akarok

fájdalmat okozni neked.– Nem okozol fájdalmat – motyogta Isobel.Marco egyenesen a szemébe nézett.– Úgy értettem, hogy nem akarom megsebezni a szívedet. – A férfi

kedvesen megsimogatta Isobel haját. – Az a helyzet, hogy nem tudok és nem is akarok ígérni semmit, cara!

– Pontosan tudom, hogy egy playboy vagy… – mondta remegő hangon a lány.

Marco egy pillanatig elgondolkodott.Most kellene visszautasítanom, gondolta Isobel, de valójában nagyra

értékelte a férfi őszinteségét, ami sokkal jobb volt a hazugságnál.– Nem akarok ígéreteket kicsikarni belőled, Marco! – suttogta. – Azt

szeretném, ha őszinte lennél hozzám, és azt sem bánom, hogy csak egyetlen éjszakát töltünk együtt.

54 / 110


7. FEJEZET

Isobel forgolódni kezdett a hatalmas franciaágyban. A teste fáradt volt, és elgyötört, furcsamód mégis remekül érezte magát. Félig még aludt, ezért nem tudta pontosan, hol van, és hogy mi történt vele. Az oldalára fordult, azután hirtelen eszébe jutott Marco, és gyorsan kinyitotta a szemét.

Te jóságos ég! Miután visszatértek az emlékei, úrrá lett rajta a pánik. Óvatosan felült, és szétnézett a kabinban, de a férfit sehol sem látta. Ettől kissé megkönnyebbült, ugyanakkor elfogta a nyugtalanság is.

A feje visszazuhant a párnára. Képtelen volt elhinni, mi történt hajnalban. Eszébe jutott, hogy Marcóval megcsókolták egymást a fedélzeten, azután szenvedélyesen szerették egymást, ő pedig úgy érezte, mintha végre hazaért volna.

A mennyezetet bámulva igyekezett összeszedni a gondolatait, és úrrá lenni az érzésein. Nyilván Marco összes áldozata így érzi magát, gondolta elkeseredetten. Ez a férfi a csábítás mestere.

Vajon miért sétált be ilyen könnyedén a csapdájába? Akárhogyan igyekezett, nem talált elfogadható választ erre a kérdésre. Úgy érezte magát, mint akit megbabonáztak. Az egyik pillanatban még tökéletesen józan volt, a következőben viszont…

Lassan eszébe jutottak a részletek. Marco az ölében hozta be őt a kabinba, azután pedig rájött, hogy még szűz.

A lány hangosan felnyögött, és belefúrta a fejét a párnába. Bármikor megállíthatta volna a férfit, de képtelen volt megtenni, mert rettenetesen kívánta őt.

Amikor eszébe jutott, mi történt azután, megborzongott. Marco eleinte nagyon óvatos volt. Átsegítette a kezdeti fájdalmon, és ő végül egyre jobban élvezte az együttlétüket. A férfit láthatólag felizgatta, hogy bevezetheti őt a szerelem rejtelmeibe. És ő egyre többre vágyott. Marco pedig újra és újra eljuttatta őt a csúcsra.

Isobel sohasem hitte volna, hogy ez egyszer majd vele is megtörténik. Elvesztette az önuralmát, ráadásul éppen Marco Lombardi kedvéért!

55 / 110


Azt mondta a férfinak, azt sem bánja, ha csupán egyetlen éjszakát töltenek együtt, és az volt a legmeglepőbb, hogy valóban így is gondolta. Annyira kívánta Marcót, hogy kizárólag a pillanatra tudott gondolni. A rákövetkező reggel és az ébredés eszébe sem jutott.

Felhajtotta a takarót, és gyorsan kiugrott az ágyból.Nem szabad ezen gyötrődnöm! – figyelmeztette magát. Manapság ez

teljesen megszokott, ráadásul többé nem fog előfordulni.Biztosra vette, hogy Marco sem gondol már az egészre, és ennél jóval

fontosabb dolgok foglalkoztatják. A hajó nem haladt, ezért úgy vélte, hogy időközben kikötöttek valahol Olaszországban. Marco valószínűleg már egy tárgyaláson van, és minden figyelmét a munkájára összpontosítja. A férfi életében nem a szex, hanem a munka játssza a főszerepet, és Isobel tudta, hogy követnie kellene a példáját.

Bement a fürdőszobába, beállt a zuhany alá, és megnyitotta a csapot. Elhatározta, hogy ő is a munkájára fog koncentrálni. Ha most leülne Marcóval szemben, bizonyára nem éreznének semmi különöset. Ami történt, csupán szex volt, nem több. Hiba lenne továbbra is ezen töprengenie.

Isobel kilépett a zuhany alól, és becsavarta magát egy puha törülközőbe. Marco borotvája a mosdó szélén hevert, és a lánynak hirtelen eszébe jutott, milyen izgató érzés volt, amikor a bőrét finoman végigkaristolta a férfi borostás álla. Felidézte magában a továbbiakat is, de aztán megrázta a fejét.

Gyorsan visszament a kabinba. Nem szabad arra gondolnia, mennyire élvezte az együttlétüket, hiszen még el kell készítenie a riportot Marcóval. Ráadásul egy újabb problémával is szembesült: a köntösén kívül más ruha nem volt nála.

Belebújt újra a köntösbe, és ránézett az éjjeliszekrényen lévő órára – már majdnem dél volt!

Azon töprengett, Marco vajon végzett-e már a munkával. Ha igen, akkor elképzelhető, hogy éppen az ebédjét fogyasztja a fedélzeten.

Idegesen belenézett a tükörbe, és megállapította, hogy egy kissé elgyötörten fest. A bőre néhány helyen még mindig piros volt, a szája felduzzadt Marco csókjaitól, és a haja vad csigákban omlott alá. Ugyan, kit érdekel? – vonta meg a vállát. Nem akar jó benyomást tenni Marcóra,

56 / 110


hiszen úgysem jelent semmit neki. Nem akarja megváltoztatni Marcót, és nem akar számon kérni rajta semmit.

Összeszedte a bátorságát, és felment a fedélzetre.

Odakint csodálatos idő volt, a kék ég tisztán ragyogott Isobel feje fölött. Mélyen beszívta a tengeri levegőt, és körbenézett. A jacht a part közelében horgonyzott. A távolban észrevett egy kikötővárost, mögötte pedig magas hegyek tornyosultak.

Azután megpillantott egy terített asztalt a fedélzet végében. A fehér abrosz és az ezüst étkészlet vakítóan világított a napfényben.

– Jó reggelt, asszonyom! – Egy tetőtől talpig feketébe öltözött férfi lépett ki a hajókonyhából. – Kér reggelit? – kérdezte, azután rámutatott az egyik székre.

Mintha egy ötcsillagos szállodában lennék, gondolta Isobel.– Csak egy kávét iszom, köszönöm.– Biztos benne? Szívesen hozok magának omlettet, müzlit vagy

croissant-t. Monsieur Lombardi azt mondta, hogy érezze otthon magát.– Ez igazán kedves, de csak egy kávét kérek. – A lány a pincért

figyelte, aki odahozott az asztalhoz egy ezüstszínű kávéskannát. – Mr. Lombardi merre van? – kérdezte mintegy mellékesen.

– Üzleti ügye van Nizzában, asszonyom!– Nizzában? – Isobel kinézett a partra. – Azt hittem, Olaszországban

vagyunk…– Ma reggel Olaszországban voltunk, de időközben ismét

visszatértünk Franciaországba.Annyit legalább kiderített, hogy Marco nincs a fedélzeten, és Isobel

ettől kissé megnyugodott.A pincér kitöltötte neki a kávét, és a forró ital párája összekeveredett a

tenger sós illatával.– Az újságok már megérkeztek, és van itt két csomag is a maga

számára. Kívánja, hogy idehozzam őket, asszonyom?– Igen, legyen szíves!A pincér eltűnt, és hamarosan megjelent egy nagy halom újsággal és

két aranyszínű dobozzal a kezében, amelyek piros szalaggal voltak átkötve.

57 / 110


– Ezeket ma reggel hozták a hajóra? – kérdezte Isobel a férfitól, amikor lepakolta elé a különféle sajtótermékeket.

– Igen, asszonyom! Monsieur Lombardi utasítására minden reggel friss újságoknak kell lenniük a jachton.

Ez csak természetes! Mindenkinek a jachtjára kellene hozatnia a friss újságokat, gondolta Isobel fanyarul. Azután elmosolyodott, mert elhatározta, hogy ezt az információt mindenképpen meg fogja említeni a cikkben. A lapok főként Olaszországból és Franciaországból származtak, habár néhány angol újság is akadt közöttük. Természetesen mindegyik gazdasági témájú volt – és a Daily Banner nem szerepelt közöttük.

Isobel belekortyolt a kávéjába, azután alaposabban szemügyre vette a csomagokat. A felső doboz szalagja alá egy boríték volt becsúsztatva, amelyen az ő neve állt.

Kinyitotta a borítékot, és kivette belőle a levelet.

Remélem, jól aludtál, Izzy! Ebédnél találkozunk a nizzai virágpiacon. Gyere egy órára a Chez Henri nevű étterembe, és kérlek, ne késs el! Marco

Ez inkább utasításnak hangzik, mint meghívásnak, gondolta morcosan Isobel.

Remélem, jól aludtál! Micsoda szemtelenség! És hogyan ebédelhetnének együtt, amikor nincs mit felvennie. Hacsak…

Gyorsan kibontotta a szalagot, és felemelte a doboz fedelét.A többrétegnyi selyempapír alól egy gyönyörű, zöld-piros színű nyári

ruha bukkant elő. Azonnal tudta, hogy rendkívül drága darabbal van dolga, ráadásul pont megfelelő volt a méret. A dobozban néhány selyem fehérneműt is talált.

Azután kibontotta a másik csomagot, amely egy aranyszínű, magas sarkú szandált és egy hozzá illő táskát rejtett.

Isobel nyelt egy nagyot. Még soha életében nem voltak ilyen szép és drága holmijai. Ennek ellenére nem tartotta helyesnek, hogy ajándékot fogadjon el egy olyan férfitól, akivel lefeküdt – mintha a kitartott szeretője volna.

58 / 110


Összeráncolta a homlokát, és visszazárta a dobozokat.De ha nem fogadja el a ruhát, nem ebédelhet együtt Marcóval, pedig

ma talán végre sor kerülhet az interjúra. Ha így lenne, már holnap visszarepülhetne Londonba, és örökre elfelejthetné Marco Lombardit!

Háromnegyed egykor Isobel egy motorcsónakban ült, amelyik elvitte őt Marco jachtjáról a kikötőbe.

Miközben lassan megközelítették a partot, a lány lesimította a haját, amelyet összeborzolt a szél, és őszintén remélte, hogy a történtek után képes lesz Marco szemébe nézni.

A motorcsónak kikötött, és Isobelhez odalépett egy férfi, aki ugyanolyan egyenruhát viselt, mint a pincér a jachton. Úgy tűnt, hogy Marco sok embert foglalkoztat, mert csak a hajója személyzete öt tagból állt.

A kikötőben egy limuzin várta. Amikor a sofőr megpillantotta Isobelt, azonnal kiszállt és kinyitotta neki az ajtót.

A lány nem szokta meg, hogy ilyen előzékenyen bánjanak vele, de el kellett ismernie, hogy élvezi a dolgot. Ráadásul a ruha tökéletesen illett rá, és előnyösen kihangsúlyozta a vonalait. Valójában csak a smink hiányzott. Nem érdekes, milyen a megjelenésem, inkább a munkámra kellene koncentrálnom! – figyelmeztette magát.

A limuzin áthajtott egy kapu alatt, amely az óvárosba vezetett, és kisvártatva lefékezett. A sofőr ismét kiszállt, és kinyitotta neki az ajtót.

– Monsieur Lombardi már várja – közölte, és egy kicsi, macskakövekkel kirakott térre mutatott, ahol egymást érték az éttermek.

Isobel úgy érezte magát, mint egy tinédzser az első randevúján. Felemelte a fejét, és kiegyenesítette a vállát. Igyekezett arra gondolni, hogy ez csupán egy munkaebéd. Körbenézett, és megcsodálta a várost: a gyönyörű, régi épületeket, amelyek piros és sárga színekben pompáztak, a rengeteg virágot a standoknál, mélyen beszívta a szegfűk, liliomok és rózsák illatát, amely összekeveredett a tenger szagával.

Azután észrevette Marcót, aki az egyik kávézó teraszán ült, és éppen az étlapot tanulmányozta. Sötét öltönyt és fehér inget viselt, s olyan elegáns volt, hogy Isobel minden másról megfeledkezett.

59 / 110


El sem akarta hinni, hogy ez a lélegzetelállító férfi valóban rá vár. Úgy érezte magát, mintha álmodna.

Marco felpillantott, és meglepetten végigmérte.– Nagyon csinos vagy, Izzy! – mondta, és felállt.– Köszönöm.Isobel hirtelen elbizonytalanodott. Sajnálta, hogy nincs kifestve, mert

szeretett volna olyan jól kinézni, mint azok a nők, akikkel a férfi általában randevúzott.

Ez nem randevú! – figyelmeztette rögtön magát. Azonkívül pontosan tudta, hogy Marcót akkor is csak a szex érdekelné, ha ő lenne a legszebb nő a világon.

– Nagyon jól áll neked ez a ruha.A férfi megvárta, amíg Isobel leül, azután ő is visszaült a helyére.– Igen… köszönöm. A titkárnőd választotta kávészünetben? –

kérdezte Isobel némi iróniával.Marco elnevette magát.– Nem, megláttam az egyik kirakatban úton az irodám felé. De

valóban a titkárnőm ment érte a kávészünetben.– Nos, először nem akartam elfogadni, de rájöttem, hogy biztosan

botrányt okoztam volna, ha köntösben ülök be ebédelni valahová.– Egyetértek, habár abban is nagyon szexi vagy – válaszolta a férfi, és

egyenesen a lány szemébe nézett.Isobel elengedte a füle mellett a megjegyzést, habár hirtelen eszébe

jutott az a pillanat, amikor a férfi kibontotta a köntöse övét…– Hogy érzed magad? – kérdezte hanyagul Marco, azután odaintett a

pincérnek.– Remekül.Isobel igyekezett, hogy a hangja ne remegjen meg.– Ennek igazán örülök.Marco alaposan végigmérte a lányt. Sejtette, hogy csinos ruhában és

kibontott hajjal jól fog kinézni, de arra nem számított, hogy ennyire szép lesz. Isobel haja göndör fürtökben omlott a vállára, a bőre smink nélkül is hibátlan volt, az ajka pedig természetes barackszínben ragyogott.

Mégis a szemét találta a legérdekesebbnek – a pillantása egyszerre volt határozott és védtelen. Marcónak eszébe jutott, milyen szenvedélyesen reagált a kényeztetésére.

60 / 110


– Nagyon élveztem a hajnali órákat – jegyezte meg mintegy mellékesen, és elégedetten figyelte Isobelt, aki azonnal elpirult.

– Igen, valóban egészen… tűrhető volt. – A lány igyekezett higgadtnak látszani, habár legszívesebben azonnal elrohant volna, minél távolabb Marcótól. – Hogy sikerült a mai tárgyalás? – kérdezte gyorsan, hogy másra terelje a szót.

– Annyira nem volt fontos. Őszintén szólva szívesebben töltöttem volna még néhány órát az ágyban.

– Én… akkor nem gondolkodtam, Marco! – válaszolta zavartan Isobel. – Ha nem bánod, inkább nem beszélnék róla többet.

A férfi elmosolyodott.– Egyikünk sem sejtette, hogy ez megtörténik. Felőlem ráfoghatjuk a

sorsra.A lány bólintott. Azt hitte, hogy ezzel végleg tisztázták a dolgot, de

amikor ránézett Marcóra, rájött, hogy tévedett.– Rendeljünk valamit! – javasolta a férfi, amikor a pincér az

asztalukhoz lépett.– Remek ötlet.Isobel tanulmányozni kezdte az étlapot, de egy cseppet sem volt éhes.– Itt nagyon ízletesen készítik a tenger gyümölcseit – magyarázta

Marco. – A salade nicoise pedig a környék egyik specialitása.– Akkor a salátát választom – felelte hálásan Isobel.Marco franciául adta le a rendelést, és a lány megpróbált tudomást

sem venni a férfi szexi hanghordozásáról, noha kevés sikerrel.Marco érdeklődve figyelte a lányt, és észrevette a fájdalmat a

tekintetében. A levegő továbbra is szikrázott közöttük, és tudta, hogy egyetlen érintéssel képes lenne lerombolni azt a falat, amelyet a lány önvédelemből ismét felhúzott maga köré.

Legszívesebben most azonnal megcsókolta volna. A tárgyalás közben csak arra tudott gondolni, milyen érzés lenne újra együtt lenni vele. De látott valamit Isobel tekintetében, amiből arra következtetett, hogy ezúttal több időre van szükség.

Ez a lány teljesen másként viselkedett, mint azok, akik többnyire beérték egy kedves mosollyal. A válása óta Marco senkit sem engedett közel magához – ráadásul Isobel újságíró volt. Hamarosan New Yorkba kell utaznia, de addig szerette volna kiélvezni a lány társaságát.

61 / 110


– Van egy jó hírem. Ma délelőtt aláírtuk a szerződést a Cheri Bonnal – újságolta.

– Valóban? – Isobel érdeklődve felegyenesedett a székében. – Hajlandó lennél beavatni a részletekbe?

A férfi rámosolygott.– Talán igen.Marco elhatározta, hogy Isobel kedvéért ebéd közben úgy fog tenni,

mintha csupán üzleti kapcsolat lenne közöttük, utána viszont minden másként lesz.

62 / 110


8. FEJEZET

Isobel nyakát kellemesen melegítette a nap. Az étel nagyon ízletes volt, a társalgás pedig érdekfeszítő. Marco elmesélte neki a francia édességgyártó cég felvásárlásának részleteit.

– Ha valamit elhatározol, akkor semmi sem állhat az utadba, igaz? – kérdezte a lány.

– Hiszen te is pontosan ilyen vagy – felelte vidáman Marco. – Ha jól emlékszem, hetekig szaglásztál a Sienna székhelye körül, mert mindenáron ki akartad deríteni, mi zajlik odabent.

– Azt hittem, hogy csődbe akarod vinni a céget. – Isobel bűntudatosan pillantott rá. – Akkoriban azt gondoltam, hogy a nagyapám vállalkozását is te tetted tönkre, de kiderült, tévedtem.

Marco figyelmesen nézett rá.– Ez még mindig fájdalmas emlék a számodra, ugye?A lány zavartan vállat vont.– Nagyon szégyellem, hogy téged hibáztattalak. Nem hittem volna,

hogy az apám képes lesz újra megsebezni – tette hozzá, és szomorúan megrázta a fejét. – De inkább ne beszéljünk erről!

– Említettem már, hogy te vagy az első riporter, akinek élvezem a társaságát? – kérdezte Marco, azután előrehajolt és elsimított egy hajtincset a lány arcából.

A vallomás és az érintés erős érzelmeket váltott ki Isobelből. Legszívesebben ő is elmondta volna a férfinak, hogy élvezi a társaságát, de végül meggondolta magát. Hiszen Marco Lombardi playboy, aki csak játszik vele.

A férfi telefonja megcsörrent, és ő fogadta a hívást.Ezúttal olaszul beszélt, és Isobelnek eszébe jutott, hogy éjszaka is

olasz szavakat suttogott a fülébe. A gondolattól hirtelen elöntötte a forróság.

Marco befejezte a beszélgetést, és letette a telefonját az asztalra.– Sajnos, még be kell ugranom az irodába, mielőtt visszamegyünk a

jachtra. Ugye nem bánod?– Egy cseppet sem.

63 / 110


Amikor a lány belegondolt, hogy hamarosan ismét kettesben lesznek a jachton, elfogta a félelem. A körülöttük lévő emberek miatt egyelőre nem esett nehezére úgy tenni, mintha semmi sem történt volna közöttük, de mi lesz akkor, ha kettesben maradnak?

– Azt hiszem, vihar közeledik – jegyezte meg a férfi, miközben odaintett a pincérnek.

Isobelt eddig nem érdekelte az időjárás, de most ő is észrevette a sötét felhőket a tenger fölött.

Felálltak, és Marco átkarolta a lány vállát, úgy sétáltak végig a macskaköves téren, azután bekanyarodtak az egyik szűk utcácskába.

Nagyon romantikus volt a férfi oldalán andalogni az óváros festői sikátoraiban. A házak nagyon régiek voltak. Néhány ablakpárkányon virágcserepek díszelegtek, másutt kalitkába zárt kanárik.

– Először jársz Nizzában? – kérdezte Marco, mert észrevette, hogy a lányt szinte megbabonázza a környezet.

– Igen, még sohasem jártam Dél-Franciaországban.– Ez esetben feltétlenül meg kell mutatnom neked néhány

nevezetességet.– Nagyszerű lenne… De nem nyaralni jöttem.– Én sem – jegyezte meg mosolyogva a férfi. – De úgy tehetnénk,

mintha.Mielőtt Isobel válaszolhatott volna, eleredt az eső.– Gyere, siessünk! – mondta Marco, és megszaporázta a lépteit, a

lányt pedig a karjánál fogva húzta magával.A délutáni égbolt elsötétedett, megdördült az ég, azután hirtelen

ömleni kezdett az eső. Isobel hamarosan bőrig ázott, és a férfi gyorsan behúzta egy szűk kapualjba. Egymáshoz bújva figyelték a hirtelen támadt zivatart és a menedéket kereső embereket.

– Micsoda idő! – jegyezte meg nevetve Isobel.Marco ránézett.– Minden rendben? Látom, hogy teljesen eláztál.– Te is.Amikor a férfi a szemébe nézett, Isobel minden másról

megfeledkezett. Olyan szívesen megcsókolta volna…Marco lehajolt, a szájára szorította a száját, és hevesen csókolózni

kezdtek.

64 / 110


– Nagyon régen csókolóztam utoljára kapualjban – mondta mosolyogva a férfi, miután elengedte Isobelt.

– Én is. Azt hiszem, tizenhat éves voltam.– Őszintén sajnálom, hogy nem ismertelek tizenhat éves korodban –

válaszolta Marco. – Habár akkor még feltűnőbb lett volna a közöttünk lévő korkülönbség.

Isobel is sajnálta, hogy nem tizenhat évesen találkozott először a férfival. Valójában azt szerette volna, ha egészen más lett volna az élete akkoriban. A délutáni randevúk és csókok helyett mindennap lélekszakadva rohant haza az iskolából, mert sohasem tudta, mi vár rá otthon.

A férfi kinézett az utcára.– Kissé elcsöndesedett az eső. Elfutunk az irodámig? Itt van a

közelben.Isobel bólintott.– Ennél jobban már úgysem tudok elázni.

A nyakukba szedték a lábukat, és hamarosan egy irodaépület hátsó bejáratánál találták magukat. Marco beütötte a kódot, és az elektromos kapu hangtalanul kinyílt. A belső udvaron egy gyönyörű kert díszelgett.

– Isten hozott a Lombardi cég székhelyén!A régi kúriát sárgára festették, az ablakokat szegélyező zsalugáterek

pedig fehérek voltak.– Nem hittem volna, hogy egy irodaépület ilyen szép lehet – mondta

meglepetten Isobel.– Az édesanyám itt nőtt fel. A ház a tizenkilencedik században épült.Marco bevezette a lányt az előcsarnokba, ahonnan egy csigalépcső

vezetett fel az emeletre, és a bal oldali üvegajtó mögött nyíltak az irodák. Az épületet úgy újították fel, hogy teljes egészében megőrizte egykori báját.

A titkárnő eléjük sietett egy halom levéllel a kezében, és franciául köszöntötte Marcót. Isobel azon töprengett, vajon ez a fiatal szőke nő vásárolta-e meg neki ma délelőtt azt a ruhát, amelyet viselt.

65 / 110


– Mit szólnál ahhoz, ha megszárítkoznánk és innánk egy kávét? – kérdezte Marco, miközben a lift felé mutatott. – Szólok a sofőrnek, hogy később jöjjön értünk.

A lány azt hitte, hogy az emeleten is irodák vannak, de amikor kiléptek a liftből, egy elegáns lakásban találta magát.

– Nagyon szép – mondta elismerően, miután a férfi bevezette a szalonba.

– Igen, felfogadtam egy belsőépítészt. Azt szerettem volna, ha a ház megőrzi az eredeti formáját.

Isobel végighordozta tekintetét az antik bútorokon, azután felfedezett egy ajtót, amely egy erkélyre nyílt. Innen biztosan csodálatos kilátás nyílik a tengerre, amikor szép idő van, gondolta.

– Örülök, hogy nem a jachton vagyunk – jegyezte meg.– Pedig ott is biztonságban lennénk – válaszolta a férfi, aki képtelen

volt levenni a tekintetét a lányról.Isobel vizes ruhája hozzátapadt a testéhez, és hihetetlenül kívánatosan

festett. Marco úgy érezte, azonnal meg kell kapnia őt.– Nem kell visszamennünk a jachtra. Itt is maradhatunk – javasolta

rekedt hangon.Isobel pontosan tudta, mire vágyik a férfi, és kénytelen volt beismerni,

hogy ő ugyanazt akarja.– Nos… ez remekül hangzik – suttogta, és a szíve hevesen vert.A szeme úgy ragyogott, mint a smaragd. És én még azt hittem, hogy

egy szürke egérkével van dolgom, gondolta Marco.– Az ebédnél is nagyon csinos voltál, de ez a ruha vizesen még jobban

áll neked, cara! – suttogta.Odalépett a lányhoz, lecsúsztatta a vállán a ruhája pántját, és

megcsókolta meztelen bőrét. Eközben az ujja hegyével simogatni kezdte a mellbimbóját a nedves selymen keresztül.

Isobel olyan erős vágyat érzett, hogy alig kapott levegőt.A férfi lassan lejjebb csúsztatta rajta ruhát, és csókolgatni kezdte

Isobel mellbimbóját. A lány jólesően felnyögött. Marco majdnem elvette az eszét a nyelvével.

Odakintről mennydörgés hallatszott, mintha Isobel szenvedélyének visszhangja lett volna.

A lány felsóhajtott, amikor Marco hevesen megcsókolta.

66 / 110


– Most azonnal akarlak, Izzy! – suttogta a férfi. – Újra és újra el akarok veszni benned.

Isobel annyira kívánta őt, hogy a minden gátlás lehullott róla. Marco szenvedélyes csókjától szinte lángolt a teste. A férfi végül felemelte, és lefektette az íróasztalra, a postáját pedig egyetlen mozdulattal lesöpörte a földre.

Felhúzta a lány ruháját, az ujjai Isobel combjának belső részét simogatták, azután lehúzta róla a selyem fehérneműt. Amikor közelebb lépett, Isobel átkulcsolta a lábával.

– Ne kínozz tovább, Marco! – suttogta. A kezével végigsimított a férfi ingén, és türelmetlen mozdulatokkal kigombolta. – Tudod, mennyire kívánlak.

Marco áthúzta a lány fején a ruháját, azután ledobta a földre. Isobel végre meztelenül feküdt előtte.

– Szívesen kínozlak, cara! – mormolta. – Mondd el, mennyire kívánsz engem!

Ismét csókolgatni kezdte Isobel mellbimbóját.– Megőrülök érted… – mondta a lány, és lehunyta a szemét.– Azt hittem, hogy el akarod felejteni, ami kettőnk között történt.Marco elégedetten látta, hogy a lány elpirult.– Valóban ezt akarom… de nem most.A férfi elnevette magát.– Kérlek… szükségem van rád… most!Marco tudta, hogy a józan ész tehetetlen azzal a szexuális vággyal

szemben.– Türelem, cara! – mondta, és keresgélni kezdett a zakója zsebében. –

Biztosra kell mennünk…– Nem akarok várni!A lány szeme izzott a szenvedélytől, és Marcót lenyűgözte a szépsége.

Minden erejét össze kellett szednie, hogy képes legyen uralkodni magán.Isobel kihívóan ránézett, azután kezébe fogta a férfi meredező

hímtagját. Marco sötét szeme felizzott, és hevesen megcsókolta Isobelt. Mindkettőjükön úrrá lett a vágy, és képtelenek voltak uralkodni magukon.

67 / 110


Egyikük sem gondolt többé a lehetséges következményekre. Amikor Isobel végre eljutott a hőn áhított csúcsra, Marcónak még éppen időben sikerült kicsúsznia belőle. Azután kimerülten feküdtek egymás mellett.

Isobel a férfi mellkasára fektette a fejét, és hallotta, hogy a szíve hevesen ver, csakúgy mint a sajátja. Úgy érezte, mintha valóban eggyé olvadtak volna.

– Mi volt ez? – kérdezte remegő hangon Isobel.Marco halkan elnevette magát, és megsimogatta a lány haját.– Azt hiszem, Dél-Franciaországban az imént földrengés volt.Isobel álmodozón elmosolyodott. Nem értette, hogyan képes ilyen

könnyelműen viselkedni Marco közelében, de a legszívesebben örökre ott feküdt volna mellette. Tudta, hogy amint kibontakoznak egymás öleléséből, ismét a józanságé lesz a főszerep.

– Szerencsére egészen jól megúsztuk – válaszolta gyorsan.– Igen, egészen jól – ismerte el mosolyogva Marco.A férfi még sohasem vesztette el annyira az önuralmát, hogy ne

gondolt volna a következményekre. Miután csillapította Isobel étvágyát, alig maradt ideje kisiklani belőle. Őszintén remélte, hogy még időben…

– Minden rendben van? – kérdezte tőle a lány, mert észrevette, hogy a férfi arca elkomorodott.

– A tűzzel játszottunk, cara…Isobel azonnal megértette a célzást. Marco látta a szemében felvillanó

félelmet.– Hogy lehettem ennyire felelőtlen? – kérdezte döbbenten a lány.– Ha jól sejtem, mindkettőnk eszét elvette a szenvedély.Isobel elpirult, azután zavartan kiszabadította magát a férfi öleléséből,

és felvette a ruháját.Marco odalépett mellé, és felemelte az állát.– Csodálatos volt, ami az imént történt. Mindketten átadtuk magunkat

az érzéseinknek, és nem gondoltunk a következményekre. Ne hibáztasd magad, cara! Majd együtt megoldjuk.

Isobelnek nagyon jólestek a férfi szavai. Legszívesebben hozzásimult volna.

– Ezenkívül elővigyázatos voltam. Biztosan rendben lesz minden – nyugtatta Marco, azután magához húzta és megcsókolta.

68 / 110


A lány gyorsan elkapta róla a tekintetét, mert az érintéstől ismét úrrá lett rajta a vágy.

– Lehet, hogy le kellene zuhanyoznom.– Érezd magad otthon! A fürdőszoba a folyosó végén van – mondta

Marco.Jobban oda kellett volna figyelnem! – gondolta bosszúsan, azután

odament az ablakhoz és kinézett az utcára. A válás óta egyetlen nőhöz sem akart közel kerülni, éppen ezért ostobaság volt ekkora kockázatot vállalnia.

Még mindig esett az eső, és Marcónak eszébe jutott az a nap, amikor hasonló idő volt. Azon a napon vesztette el Lucinda a gyermeküket.

A férfi beletúrt a hajába, hogy megszabaduljon az emlékeitől. Alig várták a gyermek érkezését, és a baleset után Marco rettenetesen kiszolgáltatottnak és elveszettnek érezte magát.

Azóta sok idő telt el. Lucinda már majdnem túltette magát a traumán, és mindketten új életet kezdtek. Marco kizárólag a munkájára koncentrált, és néha belebonyolódott egy-egy rövid kalandba. Ennél többre nem is vágyott.

Elfordult az ablaktól, és megpillantotta a postáját, amelyet olyan könnyelműen lesöpört a padlóra, amikor az imént eszét vette a vágy. Mennyire kívánta Isobelt…

Összeráncolta a homlokát, és felszedte a leveleket.Ez a nő egy riporter! – figyelmeztette magát Marco. Kizárt dolog,

hogy komoly kapcsolat legyen közöttük.

Isobel levetkőzött, és beállt a zuhany alá. Ma délelőtt megfogadta, ilyesmi többé nem fog előfordulni, de most kiderült, hogy Marco közelében mindig elgyengül.

Az egyik pillanatban még teljesen józan volt, a következőben pedig elhatalmasodott rajta a szenvedély, és már fikarcnyit sem gondolt a következményekre.

Valójában egyáltalán nem olyan férfira vágyott, mint Marco, és tudta, hogy amint visszatér Londonba, többé nem fog hallani róla.

69 / 110


Miután megtörülközött, belecsavarta magát egy fürdőlepedőbe, azután megszárította a haját. Hirtelen észrevette, hogy nincs egyedül – a férfi a résnyire nyitott ajtón keresztül figyelte őt.

– Hoztam kávét – mondta Marco, és letette a csészét a polcra.– Köszönöm.A férfi farmert meg fehér pólót viselt, és remekül festett.– Az öltönyöm teljesen átázott – magyarázta.– Igen, az én ruhám is.– Ez a fürdőlepedő is nagyon jól áll neked – mondta rekedt hangon

Marco.– Esik még az eső? – kérdezte gyorsan Isobel, hogy másra terelje a

szót.– Igen, éppen ezért szabadnapot adtam a sofőrnek. Arra gondoltam,

hogy itt tölthetnénk az éjszakát.– Szerintem ideje lenne végre a munkára koncentrálni, nem gondolod?

– kérdezte zavartan a lány.– Lehet, hogy igazad van, de még nincs kedvem visszatérni a

hétköznapokba – felelte Marco, azután közelebb lépett Isobelhez, és egyetlen mozdulattal lerántotta róla a fürdőlepedőt.

Ezen az egy éjszakán már semmi sem múlik, gondolta, miközben átölelte a lányt.

Amikor Isobel felébredt, Marco karjában feküdt a hatalmas franciaágyban. Csodálatos érzés volt ilyen közel lenni hozzá. Odakint megszólaltak a templomi harangok, és a reggeli napfény átszűrődött a zsalugáter résein.

A lány odafordult Marcóhoz, és legszívesebben megsimogatta volna olívaszínű bőrét, de nem akarta felébreszteni. Tegnap a férfi azt mondta, hogy rengeteg dolga van, ezért biztosan azonnal munkához látna. Esetleg válaszolna még néhány kérdésre az interjúval kapcsolatban, és utána visszaküldené őt Londonba, amilyen gyorsan csak lehet.

Isobelt rémesen bosszantotta, hogy elszomorítja ez a gondolat. Örülnie kellene, hogy végre befejezheti a riportot, és hazarepülhet! Tudta, hogy nem szabad hiú ábrándokat kergetnie Marcóval kapcsolatban.

70 / 110


A férfi hirtelen kinyitotta a szemét, és észrevette, hogy Isobel őt nézi.– Jó reggelt, álomszuszék! – köszöntötte vidáman Marco.– Már órák óta ébren vagyok – válaszolta Isobel, és igyekezett

egykedvűnek tűnni.– Valóban? Hiszen tíz perccel ezelőtt még horkoltál.– Nem igaz! Sohasem horkolok.– Honnan tudod, ha még sohasem aludtál együtt senkivel?Marco elnevette magát, azután alaposan végigmérte a lányt. Isobel

haja szétterült a párnán, és a legkevésbé sem emlékeztetett arra a nőre, aki nyakig begombolt blúzban állított be az irodájába.

– Mi az oka, hogy korábban sohasem feküdtél le senkivel? – kérdezte tőle halkan.

Isobel zavarba jött, és elpirult.– Nem akarok a múltamról beszélni.– Miért nem? Én vezettelek be az efféle időtöltés rejtelmeibe, ezért

nekem nyugodtan elmondhatod az igazat.– Ezek szerint számodra ez csupán időtöltés? – kérdezte döbbenten a

lány.– Nos, elképzelhető, hogy a válásom óta nem vettem túlságosan

komolyan a szexet… – mondta Marco, és elkomorult az arca.Isobelt meglepte a beismerés.– Ennyire megviselt? – kérdezte.– Megviselt… sí.A férfi mondott még valamit olaszul.– Nem értettem.– Nem fontos. Ebben a pillanatban csak te számítasz. – Marco az ujja

hegyével elsimította a ráncokat Isobel homlokán. – Gondolom, számodra is nyilvánvaló, hogy élvezem a testi örömöket. De most rólad van szó.

A lány képtelen volt megbízni Marcóban, hiszen tudta róla, hogy nagy szoknyavadász, ugyanakkor meglepte, hogy mégis megviselte a válás.

– Hidd el, hogy a tapasztalatlanságomnak nincs különösebb oka – mondta halkan. – Miután az apám elhagyott minket, az anyám sokat betegeskedett, és volt néhány borzalmas kapcsolata.

Isobelnek eszébe jutott, hogy gyermekkorában mindig félve ment haza az iskolából, mert nem tudta, milyen állapotban fogja viszontlátni az anyját.

71 / 110


– Ezért egyikőtöknek józanul kellett viselkednie, igaz? – kérdezte Marco.

A lány vállat vont.– Igyekeztem mielőbb munkát találni, hogy ki tudjam fizetni a

tanulmányaimat.– Azután megismerkedtél egy férfival, és eljegyeztétek egymást…– Igen, elkövettem ezt a nagy hibát. Amikor megismertük egymást

Robbal, nagyon magányos voltam. A kapcsolatunk sohasem volt túlságosan szenvedélyes. Elsősorban barátként tekintettem rá, és továbbra is a karrieremre akartam koncentrálni. – Isobel hátat fordított a férfinak. – Rob azt mondta, hogy nem bánja, ha a nászéjszakáig megőrzöm az ártatlanságomat, ami számomra nagyon romantikusan hangzott. – A lány beleharapott az ajkába. – Azután egyik este váratlanul beállítottam hozzá, és éppen egy másik nő volt nála. Egy héttel korábban jegyeztük el egymást.

– Az a férfi egy idióta! – háborgott Marco.Isobel megfordult, és elmosolyodott.– Köszönöm, de én is elég ostoba voltam, hiszen elfogadtam a

házassági ajánlatát.A lány elvette a székről Marco ingét, és belebújt.– Azt hiszem, inkább rólad kellene beszélnünk – jegyezte meg,

miközben begombolta az inget.– Szerintem te sokkal érdekesebb vagy, főleg ha az ingem van rajtad –

mondta Marco, és jelentőségteljesen elmosolyodott.Isobel felkelt, odament az ablakhoz, és elhúzta a függönyt. A férfi

megcsodálta a lány hosszú combját és érzékien ringatózó csípőjét.– Milyen az idő? – kérdezte.– Gyönyörű! – sóhajtott fel Isobel, miközben a piros tetők fölött

elnézett a napsütésben szikrázó tengerre. – Mintha az eső mindent tisztára mosott volna.

– Ez esetben azt javaslom, hogy öltözz fel, azután elmegyünk reggelizni valahová – javasolta a férfi.

Isobel bólintott.– Nagyszerű ötlet!

72 / 110


Amikor a férfi felvetette a reggeli ötletét, Isobel azt hitte, hogy keresnek egy kellemes kávézót valahol a városban. Az ajtó előtt azonban egy piros kabrió várta őket.

– Hűha! Gyönyörű autó – szólt, miután kényelmesen elhelyezkedett a bőrülésben.

Marco mosolyogva ült be a volán mögé.– Megkértem a sofőrt, hogy hozza ki a garázsból.– Le vagyok nyűgözve. A te életedben minden olyan simán megy –

évődött a lány.– Nem mindig, Izzy! Nekem elhiheted.Marco elővett egy napszemüveget a kesztyűtartóból, feltette, és

beindította a motort. A tengerparti sétány mellett haladtak, és amikor megálltak egy piros lámpánál, Isobel észrevette, hogy a nők megbámulják Marcót. A férfi azonban látszólag ügyet sem vetett a kíváncsi tekintetekre.

– Arra gondoltam, hogy valahol a Cannes-ba vezető út mentén kellene reggeliznünk. Az a világ egyik legszebb útszakasza.

– Remekül hangzik – válaszolta vidáman Isobel. – Mikorra kell visszaérned?

– Nem kell. Úgy döntöttem, hogy kiveszek egy szabadnapot – közölte a férfi. – Szerencsére már aláírtuk a szerződést a Cheri Bonnal, a többi munka pedig várhat egy kicsit.

Marcónak valójában rengeteg tennivalója lett volna, de Isobel miatt szabaddá tette magát. Nem is emlékezett rá, mikor hanyagolta el a munkáját utoljára egy nő miatt. Csupán egyetlen napról van szó, nyugtatgatta magát. Az utóbbi időben sokat dolgozott, ezért megengedheti, hogy turistáskodjon egy kicsit. Ráadásul Izzy remek társaság, gondolta, és lopva a lányra pillantott.

Miután elhagyták a várost, beletaposott a gázba.– Felhívom a jacht személyzetét, és szólok nekik, hogy vegyenek fel

minket Cannes közelében. Onnan továbbhajózhatunk Saint-Tropez-ba, ha neked is megfelel.

– Bármi megfelel, ami neked jó…Amikor Isobel rájött, hogy mit mondott, és zavartan elpirult.– Ne aggódj! Értem, mire gondolsz – mondta nevetve a férfi. –

Élvezzük ezt a csodálatos napot!

73 / 110


Áthajtottak néhány aprócska falun, és végül beértek Cannes-ba. A város tengerpartját pálmafák szegélyezték, és egymást érték az elegáns szállodák. Mindenfelé hatalmas plakátokat láttak, amelyek a híres filmseregszemle programját hirdették.

– El is felejtettem, hogy most van a cannes-i filmfesztivál – jegyezte meg izgatottan Isobel. – A város biztosan nyüzsög a hírességektől.

– Kétségtelenül. – A férfi rámutatott egy épületre az út baloldalán. – Az ott a fesztiválpalota. Ott mutatják be a filmeket.

Isobel balra nézett, és megpillantotta a vörös szőnyeget, amelyen előszeretettel fényképeztették magukat a sztárok. Hirtelen eszébe jutott, hogy Marcóról és Lucindáról is látott egy fényképet a vörös szőnyegen. Marco szmokingot viselt, Lucinda pedig hosszú, fehér estélyit.

Arra gondolt, hogy most talán többet is kideríthetne Marco volt feleségéről, de amikor ránézett a férfira, torkán akadt a szó. Nem akarta elrontani a hangulatot. Vagy talán attól fél, hogy Marco még mindig szerelmes a volt feleségébe? Valahogy olyan érzése támadt, mintha a férfi titkolna előle valamit.

Hirtelen elfogta a nyugtalanság. Tudta, össze kell szednie magát, különben az a veszély fenyegeti, hogy szakmailag és érzelmileg egyaránt elvérzik.

– Nagyon elcsöndesedtél – jegyezte meg Marco egy idő után.A lány vállat vont.– Eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt ti is ezen a szőnyegen

álltatok Lucindával.– Igen. Abban az évben Lucinda egyik filmjét is jelölték a díjra.Isobel megállapította, hogy Marco nagyon kedvesen mondta ki a volt

felesége nevét.– De ez nagyon régen volt – tette hozzá a férfi.Akkor még boldogok voltunk, gondolta. Tele tervekkel, mert Lucinda

akkor tudta meg, hogy terhes.Isobel szívesen rákérdezett volna, mi történt, de nem volt hozzá

mersze. Úgy érezte, hogy ez nem a megfelelő alkalom.Marco arra számított, hogy Isobel elárasztja a kérdéseivel, de

legnagyobb meglepetésére a lány hallgatott. Képtelen kiismerni – mindig

74 / 110


máshogyan viselkedik, mint amire számít. Kőkemény riporterből pillanatok alatt képes átváltozni azzá a sebezhető, fiatal.

– Az étterem kívül esik a városon – szólalt meg –, de ha gondolod, Cannes-ban is megreggelizhetünk.

– A város most biztosan tele van kíváncsi újságírókkal. Jobban tesszük, ha elkerüljük őket – közölte Isobel.

A férfi felnevetett.– Ezek szerint pontosan értjük egymást.Isobel hátrahajtotta a fejét, és csöndesen szemlélődve megállapította,

hogy még sohasem látott olyan gyönyörű strandokat, mint ezen a tengerparti részen. A türkizkék víz fölött aranyló sziklák magasodtak a kék ég felé. Az út kanyarogva vezetett a dombok között, és csodálatos kilátás nyílt a Földközi-tengerre.

Isobelt időnként kicsit megszédült, és örült, hogy Marco ilyen biztos kézzel fogja a kormányt.

Kis idő múlva a férfi lefékezett egy aprócska étterem előtt.Kiültek a teraszra, élvezték a kilátást, kávét ittak, és csokoládés

croissant-t ettek hozzá.– Normális körülmények között nem ennék reggelire csokoládét –

ismerte be Isobel. – Úgy érzem magam, mintha nyaralnék.Marco átölelte, és a lány szemébe nézett. A szél összeborzolta Isobel

haját, s nagyon fiatalnak és boldognak látszott.– Akkor tegyünk úgy, mintha nyaralnánk! – javasolta hirtelen ötlettel.

– Hajózzunk végig a part mentén! Csak néhány nap az egész. S azt tesszük, amihez kedvünk támad, ha akarunk, délben szeretkezünk.

Isobel boldogan megborzongott.– És mi lesz a munkával?A férfi bátorítóan rákacsintott.– Három nap múlva New Yorkba kell utaznom egy tárgyalásra. A

többi munka pedig megvár.– És mit mondjak a főszerkesztőnek? Biztosan fel fog hívni…– Kapcsold ki a telefonodat! – ajánlotta mosolyogva Marco. – Vagy

mondd meg neki, hogy másként alakultak a dolgok!

75 / 110


9. FEJEZET

A nap ragyogóan sütött a kék égbolton, és a hőmérő harminc fokot mutatott. Isobel átsétált a hátsó fedélzetre némi hűsítő fuvallat reményében, de ott sem mozdult a levegő.

A jacht a saint-tropez-i kikötőben horgonyzott. Miközben Isobel a zöld dombokkal szegélyezett tengerparti városka terrakottaszínű házait és harangtornyát figyelte, olyan érzése támadt, mintha egy festményt nézegetne.

Még sohasem láttam ennél szebbet, gondolta. Mindent pontosan meg akart jegyezni, hogy a komor téli estéken újra felidézhesse magában a képet. Rengeteg szép emlékkel lett gazdagabb. A Marcóval töltött három nap egyszerűen varázslatos volt.

Az első napon egy elegáns fürdőhely közelében kötöttek ki. Miután megebédeltek, felkerestek néhány drága butikot, és amikor visszatértek a jachtra, Isobel megállapította, hogy az összes ruhát és bikinit, amelyeket megcsodált, odaszállították a kabinjába.

Nagyon kellemetlenül érezte magát, de Marco kijelentette, hogy ezek nélkül nem lenne igazi a nyaralás.

Isobelnek még sohasem volt ilyen szép holmija: finom pamutruhák, amelyek kimondottan kellemes viseletnek bizonyultak a hőségben; selyemestélyik, amelyeket vacsorához viselt a fedélzeten és rengeteg csábos fehérnemű. Életében először elegánsnak és vonzónak érezte magát, annak ellenére, hogy nem azokból a körökből származott, ahonnan Marco általában a barátnőit válogatta.

A férfi kitűnő társaságnak bizonyult, és nagyon kedvesen bánt vele. Együtt piknikeztek a csillagos égbolt alatt, ellátogattak egy szigetre, ahol pipacsok között sétálgattak a mezőn, azután leheveredtek egy olívafa árnyékába, és pezsgőt kortyolgattak. Többször is szeretkeztek a jacht fedélzetén – a déli hőségben és a csillagos ég alatt egyaránt.

Isobel még sohasem érezte ennyire jól magát, és azt kívánta, bárcsak ez a nyaralás soha nem érne véget. Tudta azonban, hogy Marcónak másnap reggel New Yorkba kell utaznia.

76 / 110


Egyikük sem hozta szóba ezt a témát, de az elválás gondolata egész nap sötét árnyékként lebegett a fejük fölött. Isobel nem akarta elrontani az utolsó közös napjukat, de képtelen volt elrejteni a szomorúságát.

Marco a kabinjában volt, és éppen telefonált. A lány tudta, hogy a vacsoránál beszélniük kell majd az interjúról.

Az elmúlt három napban sok mindent megtudott a férfiról, de azt nem sikerült kiderítenie, miért vált el a feleségétől. Valahányszor szóba került Lucinda, Marco mindig elszomorodott. Isobel rájött, hogy tévedett, amikor azt hitte, hogy a férfit hidegen hagyta a válás.

A hajó személyzete most felvonta a horgonyt, és kibontotta a vitorlákat. A lány hirtelen azt kívánta, bárcsak Marco itt lenne mellette, hogy átkarolja őt, és megnyugtassa, hogy nincs vége a kapcsolatuknak. Ám szembe kellett néznie a tényekkel: csodálatos napokat és éjszakákat töltöttek együtt, de Marco nem ígért neki semmit. Isobel pontosan tudta, mire számíthat.

Közeledett a búcsú.Kis idő elteltével Marco is felment a fedélzetre, és megkereste Isobelt,

aki a hajó végében állt, és a tajtákos vizet figyelte a jacht mögött.A férfi tetőtől talpig végigmérte.Isobel egy zöld ruhát viselt, amely szabadon hagyta a hátát, és

elképesztően szexi volt. Az elmúlt néhány napban gyönyörű nővé változott. A férfi alig akarta elhinni, hogy nemrég még szürke egérkének látszott.

Amikor közelebb lépett hozzá, Isobel megfordult.– Azt hittem, többé elő sem jössz a kabinodból – mondta mosolyogva.– Rengeteg e-mailt kaptam, és el kellett intéznem néhány telefont is.– Én még nem mertem visszakapcsolni a mobilomat.Marco észrevette, hogy a lány mosolya nem őszinte. Látta a

tekintetében a fájdalmat.– Ugye nem bántad meg? – kérdezte a férfi, és felemelte Isobel állát.– Nem, semmit sem bántam meg – válaszolta rekedten a lány. – Jó

érzés volt kiszabadulni egy kicsit a hétköznapokból.– Én sem bántam meg semmit – mondta Marco, azután

szenvedélyesen megcsókolta. – Sajnos, hamarabb el kell utaznom New Yorkba, mint ahogyan terveztem. Már vissza is indultunk a villa felé.

– Értem.

77 / 110


Isobel a napsütés ellenére megborzongott.– De van még egy egész esténk. Csak éjfélkor kell elindulnom.– Nagyszerű.A lány megpróbálta leplezni, hogy remeg a hangja.– Van itt még egy apróság a számodra – szólt Marco, és átnyújtott

neki egy hosszúkás dobozt. – Nézd meg, mi van benne!Isobel remegő kézzel kinyitotta a dobozt, és amikor megpillantotta a

smaragdokkal és gyémántokkal kirakott nyakéket, elakadt a lélegzete.– Ez gyönyörű… de nem fogadhatom el.– Ragaszkodom hozzá – válaszolta mosolyogva Marco.Isobel megrázta a fejét.– Rengeteg ajándékot kaptam tőled. Mielőtt hazautazom, vennem kell

egy bőröndöt, hogy minden beleférjen.– És mi ezzel a baj?Az a baj, hogy az összes ajándékról hajlandó lennék lemondani, ha

veled tölthetnék még egy napot, gondolta leverten a lány.– Szerintem túlzásba estél – mondta hangosan.– Ostobaság! Vedd úgy, hogy ezzel mutatom ki, mennyire élveztem

ezt a néhány napot. – Marco kivette az ékszert a dobozból, Isobel nyakára illesztette és bekapcsolta, azután hátrált egy lépést. – Tökéletes! Igazam volt: a kövek pontosan illenek a szemed színéhez. Neked van a legszebb zöld szemed a világon – tette hozzá mosolyogva.

– Neked pedig a legszebb nevetőráncaid – viszonozta a bókot Isobel.– Mindig olyan megfontolt vagy, Izzy! Éppen ezt szeretem benned.Sajnos, nem mindig, gondolta csüggedten a lány. Nem lehetett olyan

ostoba, hogy beleszeressen Marcóba! Hiszen a férfi számára ő csupán egy futó kaland.

– Ha már a józanságnál tartunk, volna még néhány kérdésem a riportomhoz – közölte, és igyekezett tárgyilagosnak tűnni.

– Szívesen válaszolok, de inkább később – mondta csillogó szemmel a férfi, azután magához húzta Isobelt.

– Marco…!A lány ímmel-ámmal tiltakozott, de ezúttal sem volt képes ellenállni a

férfinak.

78 / 110


– Tudod mit? – Marco az ujjával kitapogatta a csomót a lány nyakánál, amely a ruhája pántjait tartotta. – Nagyon szívesen megnéznélek magamnak úgy, hogy csak a nyaklánc van rajtad.

Isobel Marco karjában ébredt. A hajókabinban teljes sötétség uralkodott.

A lánynak fogalma sem volt, mennyi lehet az idő. Hirtelen úrrá lett rajta a pánik. A férfi ma éjszaka elutazik! Képtelen volt elhinni, hogy elaludt, hiszen hamarosan el kell válniuk egymástól.

– Ébren vagy, Marco? – kérdezte, és gyorsan felült.– Igen… Engedd el magad!A férfi magához húzta és megcsókolta a homlokát.– Hány óra? – suttogta Isobel.– Lassan ideje felkelnem. Minden erőmet össze kell szednem, hogy

képes legyek elválni tőled – mormolta Marco.A lány alig akart hinni a fülének.– Valóban?– Igen – válaszolta rekedt hangon a férfi. – Úgy tűnik, valami furcsa

dolog történt velem az elmúlt néhány napban. Azt hiszem, elvarázsoltál. Egyszerűen képtelen vagyok betelni veled.

Isobel elmosolyodott.– Újságíró vagyok, és nem tudok varázsolni.– De igen. – Marco szájon csókolta. – Szerintem az ajkadban van a

varázserőd.– Ha valóban elvarázsoltalak volna, akkor most nem tudnál magamra

hagyni. – Isobel viccnek szánta a megjegyzését, de látta a férfi tekintetében, hogy komolyan vette, amit mondott. A lány vett egy mély lélegzetet. – Mehetnél későbbi géppel, és velem tölthetnél még egy éjszakát…

Marco felkönyökölt, és Isobel egy pillanatig azt hitte, hogy elgondolkodik a javaslatán.

A férfi azonban megrázta a fejét.– Nem tehetem, cara! Nagyon fontos tárgyalásom lesz.– Értem. – Isobel érezte, hogy elpirul. Nem lett volna szabad

előjönnie ezzel a javaslattal! – Nekem is vissza kell mennem Londonba.

79 / 110


Vajon helyesen cselekszem? – töprengett Marco. Isobel kétségtelenül kívánatos, és szívesen eltöltene vele még egy éjszakát, az elmúlt néhány napban azonban elhanyagolta a munkáját. Mielőbb New Yorkba kell repülnie. Az lesz a legjobb, ha most rögtön véget vet ennek az egésznek. Hozzászokott Isobel társaságához, de nem vágyik komoly kapcsolatra.

Belenézett a lány zöld szemébe, és eszébe jutott, hogy Isobelnek nincsenek tapasztalatai a futó kalandok terén. Nem szabad megbántania őt!

– Ugye tudod, hogy nem ígértem neked semmit…?– Nincs szükségem ígéretekre! – Isobel elhúzódott a férfitól, mert

megalázónak találta a helyzetet. – Szerettem volna nyaralni még egy kicsit, ennyi az egész. – Kiült az ágy szélére, és felvett egy pólót. – Szerinted van még időnk egy kávéra?

– Remek ötlet!A férfi felkapcsolta az éjjeli lámpát, miközben Isobel belebújt egy

fehér rövidnadrágba. Marco észrevette, hogy a nyaklánc még mindig rajta van. A smaragdok pontosan úgy ragyogtak, ahogy a szeme.

A férfi szívesen magához húzta volna, de erőt vett magán és ő is felkelt az ágyból.

– Megyek zuhanyozni. A fedélzeten találkozunk.

Isobel nagyon megkönnyebbült, amikor végre kilépett a kabinból. Felsétált a fedélzetre, és mélyen beszívta a friss tengeri levegőt. Haragudott magára, hiszen ismerte a játékszabályokat. Ostobaság volt abban reménykednie, hogy több is lehet közöttük egy futó kalandnál.

Tudta, hogy egyáltalán nem Marco esete. Ő a manökeneket részesítette előnyben, nem az újságírókat.

Azon töprengett, hogy a férfi talán jobban megnyílt volna előtte, ha nem egy riporterrel lett volna dolga. Isobel most először bánta meg, hogy ezt a foglalkozást választotta.

Amikor elindult a hajókonyha felé, észrevette, hogy kikötöttek Marco villája előtt, és hirtelen eszébe jutott az az este, amikor köntösben a férfi után szaladt. Úgy érezte, mintha egy örökkévalóság telt volna el azóta. Más ember lett, és a karrierje már nem annyira fontos a számára. Az elmúlt napokban jóformán eszébe sem jutott az interjú.

80 / 110


Jól tudta, hogy ha a riport nélkül tér vissza Londonba, valószínűleg búcsút mondhat az állásának, de ebben a pillanatban még ez sem izgatta.

Mivel a személyzet már elhagyta a jachtot, saját maga készítette el a kávét, azután felvitte a fedélzetre.

Pár perccel később Marco is megjelent. A férfi sötét öltönyt viselt, és olyan jól festett, hogy Isobel szíve hevesen megdobbant, amikor meglátta őt.

– Fogadjunk, hogy már nincs időd kávézni, igaz? – kérdezte, mert észrevette, hogy a férfi az órájára pillant.

– Mindjárt indulnom kell. – Marco belekortyolt a kávéjába, azután letette a csészét. – Megkértem az egyik alkalmazottat, hogy pakolja össze a holmidat, és vigye be a házba. Szerintem először is aludd ki magad!

Isobel megállapította, hogy a férfi ismét úgy beszél vele, mint egy üzletember, pedig ő úgy érezte, hogy az elmúlt néhány napban közelebb kerültek egymáshoz. Ezek szerint tévedett, gondolta szomorúan.

– Rendben van – mondta, és vállat vont. – Holnap először is lefoglalom a repülőjegyemet.

– Én már mindent elintéztem. A sofőröm tíz órára érted jön.– Úgy látom, mindenre gondoltál – jegyezte meg Isobel.Csak arra nem, milyen nehéz lesz elválnom tőled, gondolta Marco.

Ismét ránézett az órájára.– Kísérj el a házig, cara! – mondta, és kézen fogta a lányt.Szótlanul elhagyták a jachtot, és átvágtak a sötét kerten. Amikor

elhaladtak a citromfák mellett, Isobel vett egy mély lélegzetet, hogy megnyugodjon.

– Az íróasztalom felső fiókjában találsz néhány fényképet – szólalt meg váratlanul Marco. – Remélem, segítségedre lesznek a riport megírásában. Nyugodtan elviheted őket.

– Miféle képek? – kérdezte feltámadó kíváncsisággal a lány.– A nászutunkon készültek, a Karib-szigeteken. Sikerült leráznunk a

riportereket, ezért rajtunk kívül még senki sem látta ezeket a fotókat. És ott van a szüleim esküvői fényképe is… – Odaértek a házhoz. – Valamit még el akartam mondani neked, Isobel! Nagyon szerettem Lucyt.

– Igen… sejtettem. – A lány vállat vont, azután gyengéden hozzátette: – Nem tudsz megbocsátani neki?

– Mit kellene megbocsátanom?

81 / 110


Isobel egy pillanatig habozott.– Nos, azt hittem, hogy viszonya volt valakivel. Végtére is színésznő

volt, és…– …és ebből rögtön az következik, hogy hűtlen volt hozzám, igaz? –

vágott a szavába Marco. – Ti, újságírók mind egyformák vagytok! A következtetéseitek mindig elhamarkodottak.

– Igazságtalan vagy – válaszolta dühösen Isobel. – Igyekeztem visszafogni magam, és nem tettem fel kellemetlen kérdéseket. Mégis szenzációhajhász újságírónak tartasz, igaz?

A férfi nem válaszolt.Isobel hátat fordított neki és felrohant a lépcsőn a házhoz.Marco a bejárat előtt érte utol, és elkapta a karját.– Várj, Izzy! – Felemelte a lány állát, hogy a szemébe nézhessen. –

Komoly újságírónak tartalak.– Egyetlen kérdésemre sem válaszoltál a házasságoddal kapcsolatban,

én pedig nem akartam erőszakos lenni.– Az sem számított volna, ha erőszakos vagy – jelentette ki higgadtan

Marco. – Nem állt szándékomban megosztani veled a magánéletem részleteit. Kezdetben azért nem, mert csupán egy kíváncsi riporternek tartottalak, később pedig annyira élveztem a veled töltött napokat, hogy hosszú idő óta először végre nem gondoltam a múltamra. Ez nagyon ritkán fordul elő velem.

Isobel nyelt egyet.– Mi történt valójában? – kérdezte halkan.Marco sokáig hallgatott, mire végül válaszolt:– Lucy nyolc hónapos terhes volt, amikor elvesztette a gyermekünket.– Te jóságos ég! Borzasztóan sajnálom. – Isobel döbbenten meredt a

férfira. – Miért nem mondtad el? Azt hittem…– Azt hitted, amit mindenki más. Azt hitted, hogy azért szakítottunk,

mert az egyikünk hűtlen volt. – A férfi komoran nézett. – Valójában azért váltunk el, mert elvesztettük a gyermekünket. Sajnos, ezen nem sikerült túltennünk magunkat.

– Őszintén sajnálom! Erről sejtelmem sem volt. Egyetlen újság sem írta meg, hogy Lucinda gyermeket vár.

– Mindent elkövettünk, hogy a magánéletünk rejtve maradjon a nyilvánosság elől, de ezt te is tudod. Ráadásul Lucynak felkínáltak egy

82 / 110


fontos szerepet, ezért nem akarta nagydobra verni a terhességét addig, amíg alá nem írta a szerződést. Mindig bő felsőrészt viselt, ezért senki sem vette észre, hogy állapotos, és hacsak tehette, nem mozdult ki otthonról.

– Hogyan történt? – kérdezte halkan Isobel, miután a férfi egy darabig hallgatott.

– Autóbaleset. – Marco beletúrt a hajába. – Esett az eső, és éppen a jövőnket tervezgettük, amikor megpördült az autónk. Egy kamion áttért a mi sávúnkba, és ki kellett kerülnöm.

A lány szeme tágra nyílt a döbbenettől.– Először azt hittük, hogy sértetlenül megúsztuk, de a biztonság

kedvéért bevittem Lucyt az egyik közeli klinikára. Az orvosok azt mondták, hogy minden rendben van, de Lucynál hamarosan beindultak a fájások. A kisfiunk halva született. Gyönyörű volt, és tökéletes, de…

Amikor Isobel észrevette a férfi szemében a fájdalmat, összerázkódott.

– Ez rettenetes! Egy ilyen fájdalmat nem lehet szavakba önteni…– A szavak nem segítenek… Semmi sem segít, nekem elhiheted.

Örökké felelősnek fogom érezni magam… örökké!– Miért? – Isobel elgondolkodva nézett rá. – Hiszen nem te voltál a

hibás!Marco megrázta a fejét.– Honnan tudod? Hiszen én ültem a volán mögött…– Nem szabad így gondolkodnod! Tragikus baleset történt.A férfi kétkedőn ránézett.– Ezt már sohasem fogjuk megtudni. Annyi bizonyos, hogy emiatt

váltunk el. Máshogyan kellett volna viselkednem. Mindketten összeomlottunk, és a munkába menekültünk, hogy valamivel eltereljük a gondolatainkat. A házasságunk hamarosan véget ért. Egyikünk sem csalta meg a másikat, habár néha azt kívánom, hogy bárcsak így történt volna. Akkor legalább gyűlölhetnénk egymást.

– Te viszont még most is szereted Lucyt, igaz?Isobel olyan halkan beszélt, hogy nem is volt biztos benne, hogy

Marco meghallotta a kérdést. A férfi nem válaszolt. Azután megérkezett a limuzin, és lefékezett a ház előtt.

– Indulnom kell a reptérre.

83 / 110


– Most először beszéltél erről, Marco?– Igen. Ráadásul éppen egy újságírónak… – A férfi felvonta a

szemöldökét. – Az élet tele van meglepetésekkel, nem igaz?– Ugye tudod, hogy bennem megbízhatsz? – suttogta Isobel.– A kezedben van az életem. – Marco vállat vont. – Valójában egy

cseppet sem érdekel, mit írsz le rólam, Izzy! Csupán arra kérlek, hogy Lucyt hagyd ki belőle…

– Természetesen.Egy pillanatig mélyen egymás szemébe néztek.– Különleges teremtés vagy, cara! – A férfi megsimogatta Isobel

arcát. – Örülök, hogy éppen veled osztottam meg a házasságom titkát.Marco sietve megfordult, és beszállt az autóba.Isobel addig állt a lépcsőn, amíg a limuzin piros lámpái el nem tűntek

a sötétben.

84 / 110


10. FEJEZET

– Nos, milyen ember valójában Marco Lombardi?Isobel megbánta, hogy bement a szerkesztőségbe. Ha mindenkitől

kapott volna egy fontot, aki feltette neki ezt a kérdést, már régen elrepülhetett volna a Karib-szigetekre. Vagy esetleg New Yorkba. Valójában azonban egyáltalán nem akart New Yorkba repülni…

– Nagyon kedves volt – válaszolta barátságos hangon a titkárnőnek.– Sejtettem. Egyébként nagyon tetszett a cikk. Úgy tűnik, hogy

valóban nagyszerű ember. Az a rengeteg alapítvány, amelyekről éveken keresztül senki sem tudott… És ezek szerint a válás is nagyon megviselte. Szerencsésnek érezheted magad, hogy megismerkedhettél vele.

A titkárnő eltűnt, mielőtt Isobel válaszolhatott volna. Valójában nem tartotta magát annyira szerencsésnek. Éjszakánként, amikor egyedül feküdt az ágyában, és Marcóra gondolt, azt kívánta, bárcsak soha ne találkozott volna vele. Rettenetesen hiányzott neki a férfi.

Hét hete látta Marcót utoljára, aki a búcsú óta nem is jelentkezett.Isobel tudta, hogy tapasztalatként kell elkönyvelnie azt a néhány

napot, és mielőbb el kell felejtenie a férfit.De hogyan tudná elfelejteni őt, amikor mindenki egyfolytában felőle

érdeklődik?Isobel tárgyilagos, visszafogott hangú cikket írt Marcóról. Olyan

embernek mutatta be, aki sokra vitte, ugyanakkor megszenvedte a válását. A házaspár gyermekéről és a balesetről egyetlen szót sem ejtett, ehelyett úgy állította be a dolgot, mintha a rengeteg munka és a szenzációhajhász riporterek örökös zaklatása miatt ment volna tönkre a házasságuk. Emellett írt még néhány sort a férfi nehéz gyerekkoráról is.

A cikk teljesen új megvilágításba helyezte Marcót – és nem támasztotta alá, hogy megrögzött szoknyavadász lenne. Mindenki el volt ragadtatva. Azon a hétvégén az újság pillanatok alatt elfogyott.

– Hívjuk fel, és kérjünk tőle még egy interjút! Ezúttal bemutathatnád az otthonát. És vihetnél magaddal egy fotóst is – javasolta a főszerkesztő délelőtt a telefonban.

85 / 110


Isobel megpróbálta elmagyarázni, hogy Marco nagyon elfoglalt, és hogy nem szokta fogadni a telefonhívásokat.

– Nem kedveli az újságírókat – ismételte meg újra és újra. – Egyszeri alkalom volt, és azért kerülhetett rá sor, mert megelégelte a pletykákat.

A főszerkesztő azonban nem érte be Isobel válaszával, és berendelte a szerkesztőségbe.

A megbeszélésen Isobel igyekezett meggyőzni a főnökét, és közölte vele, hogy elegendő anyag áll a rendelkezésére egy újabb cikk megírásához, amelyben bemutathatná Marco otthonát és a jachtját. Ennek ellenére nem tudtak megállapodni egymással.

Amikor Isobel eltette a jegyzeteit a táskájába, eszébe jutott, hogy nem használta fel azokat a fényképeket, amelyeket Marco adott neki. Helyettük az újság archívumában lévő fotókból dolgozott.

Ha felajánlaná a főszerkesztőnek a képeket, talán nyerhetne egy kis időt. Ehhez azonban nem volt szíve.

Isobel újra megnézte a képeket, és azon töprengett, Marco vajon még mindig szereti-e a volt feleségét.

Ideje hazamennie és kipihennie magát. Az elmúlt néhány napban alig aludt, és egyfolytában Marco Lombardi járt a fejében.

Odakint esett az eső. Isobel megállt a szerkesztőség bejáratánál, és azon töprengett, hogy talán hívnia kellene egy taxit.

– Jó napot, Ms. Keyes! – intett oda neki az egyik recepciós hölgy. – Nagyon tetszett az interjúja Marco Lombardival. Szemtelenül jóképű férfi, mi?

– Igen, valóban.Isobel mosolyt erőltetett az arcára. Ha valaki még egyszer szóba

hozza előtte Marcót, biztosan sikítani fog!– Készít vele egy újabb riportot? Úgy tudom, megint Londonban van.– Azt hiszem, még New Yorkban tartózkodik – válaszolta Isobel.– Nos, a minap láttam róla egy fényképet az egyik újságban. A New

York-i reptéren kapták lencsevégre, és azt írták, hogy éppen Londonba tart.

Isobel lassan megfordult. Ez az információ elkerülte a figyelmét, pedig rendszeresen elolvasta a lapokat és a magazinokat, hogy naprakész legyen. Az utóbbi időben azonban túlságosan fáradtnak érezte magát, ezért az újságok jórészt olvasatlanul hevertek az íróasztalán.

86 / 110


– A pletykák szerint a volt felesége filmbemutatójára készül.– Lucinda is ott lesz? – kérdezte tettetett közönnyel Isobel.– Éppen ezt akartam megkérdezni magától – válaszolta mosolyogva a

recepciós.– Sajnos, fogalmam sincs. Nem vagyok bizalmas viszonyban Mr.

Lombardival.Isobel felhajtotta a kabátja gallérját. Azonnal friss levegőre volt

szüksége.Kilépett az esőbe, és megkönnyebbülten felsóhajtott. Elege volt az

örökös kérdezősködésből!Marco visszatért Londonba, de nem jelentkezett nála. Isobel szemét

elfutotta a könny, noha pontosan erre számított.Mire elért a metrómegállóig, teljesen átázott. Péntek volt, ezért a

peron zsúfolásig megtelt emberekkel. Isobel gyűlölte a tömeget, és miután beszállt a metróba, lehunyta a szemét, és Marcóra koncentrált.

Azon töprengett, hogy a férfi vajon kizárólag a filmbemutató miatt jött-e Londonba.

A következő megállónál újabb utasok zsúfolódtak be a metrókocsiba. A levegőben nedves ruha és vizes haj szaga terjengett, s Isobelnek felfordult a gyomra.

Lehet, hogy ki kellene szállnom a következő megállónál, gondolta. Valójában azonban egész nap rosszul érezte magát.

Hirtelen kinyitotta a szemét.Napok óta fáradt és lehangolt, ezenkívül gyakran émelyeg.Hiszen a terhességnek is ilyen jelei vannak!

Az eső olyan erősen zuhogott, hogy Marco alig látott ki az autóból. Több mint húsz perce parkolt Isobel háza előtt.

Vajon hol késik a lány? A szerkesztőség recepciósa azt állította, hogy éppen elkerülték egymást. Ebben a pillanatban hirtelen megpillantotta Isobelt, aki lehajtott fejjel közeledett, a kezében pedig egy bevásárlószatyrot tartott. Marco közölte a sofőrrel, hogy egyelőre nincs rá szüksége, azután kiszállt.

– Helló, Izzy! – üdvözölte a lányt, aki éppen akkor nyitotta ki a bejárati ajtót.

87 / 110


Isobel meglepetten hátrafordult.– Marco! – A lány döbbenten meredt rá. – Mit keresel itt?– Nem akarok elázni. Menjünk inkább beljebb!A férfi elvette Isobeltől a szatyrot, és észrevette, hogy jéghideg a keze.

Ráadásul nagyon sápadtnak tűnt.Beléptek az ajtón, és felmentek az emeletre. Isobel csak akkor hitte el,

hogy valóban nem álmodik, amikor beléptek a konyhába. Marco valóban itt van a lakásában!

A férfi az esőkabát alatt sötét öltönyt viselt, és szokás szerint remekül nézett ki. Isobel azonban rettenetesen érezte magát. A hajából csöpögött a víz, és a nadrágja hozzátapadt a combjához.

– Mit keresel itt? – tette fel újra a kérdést.– Látni akartalak.Isobel levette az esőkabátját, és lerakta a táskáját a konyhaasztalra.Nagyon törékenynek látszik, gondolta Marco.Isobel észrevette, hogy a férfi figyeli. Mégis mit képzel magáról?

Hetekre eltűnik, azután hirtelen felbukkan a háza előtt. Ehhez nincs joga!– Az a helyzet, hogy rengeteg a munkám, ezért az lenne a legjobb, ha

most elmennél.A lány dacosan felszegte az állát.Marco elmosolyodott. Már majdnem elfelejtette, milyen

temperamentumos tud lenni Isobel.– Fontos ügyben jöttem – mondta, azután magához húzta a lányt, és

szájon csókolta.– Ezt nem kellett volna – suttogta Isobel, miután Marco elengedte.– Lehet, hogy igazad van, de már megtörtént. Szerintem ki kellene

bújnod a vizes ruhából…– Nem fogok lefeküdni veled, Marco!A férfi elnevette magát.– Ha ezért jöttem volna, már régen ágyban lennénk, cara!– Erősen kétlem.– Öltözz át, Izzy! Teljesen átáztál – mondta kedvesen a férfi.Isobel bement a hálószobába, és dühösen keresgélni kezdett a

szekrényében. Marcónak nem volt joga bejelentkezés nélkül beállítani hozzá, és kérdezés nélkül megcsókolni őt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne! De vajon mit keres itt? – töprengett. Képtelen volt

88 / 110


eldönteni, mit vegyen fel. Végül remegő kézzel leakasztott egy egyszerű, fekete ruhát a vállfáról, azután gyorsan megtörölte a haját, és levetkőzött.

– Ettél már? – kiáltotta Marco a konyhából. – Elmehetnénk valahová.Isobel szívesen elfogadta volna a meghívást, de nem akart úgy

ugrálni, ahogyan a férfi fütyült.– Hosszú napom volt, és nincs kedvem kimozdulni! – kiáltotta vissza.Ezenkívül még mindig hányingere volt.Gyorsan belebújt a ruhájába, és kirúzsozta a száját. Így már sokkal

jobb, gondolta, amikor belenézett a tükörbe. Vett egy mély lélegzetet, és visszament a konyhába.

– Van valami ehető is a konyhádban? – kérdezte a férfi, miközben az egyik szekrény tartalmát vizsgálgatta.

– Mégis mit művelsz? – kérdezte meglepetten Isobel az ajtóból.Marco levette a zakóját, és feltűrte az inge ujját. Szemmel láthatóan

tökéletesen otthon érezte magát.– Átkutatom a szekrényeidet – válaszolta zavartalanul. – Éppen egy

tárgyalásról jövök, és mindjárt éhen halok.– Ezzel azt akarod mondani, hogy Marco Lombardi főzni is tud? –

kérdezte vidáman a lány.– Természetesen. Hiszen olasz vagyok, – Marco előhúzott egy

csomag félkész tésztát. – Ez meg mi?Isobel elnevette magát.– Nincs időm főzni.– Úgy látom, enni sincs – állapította meg a férfi, miután alaposan

végigmérte.– Ez nem igaz! – válaszolta a lány, pedig ő is tudta, hogy sokat

fogyott.– Be kell érnünk azzal, ami van – váltott témát Marco, azután vizet

forralt az egyik lábasban, és a konyhában hamarosan kellemesen meleg lett.

Miközben a víz felforrt, a férfi elkezdett kipakolni a bevásárlószatyorból.

Abban van a terhességi teszt! – gondolta kétségbeesetten Isobel, és gyorsan felugrott.

– Hagyd csak, majd én elpakolok! – mondta, és kikapta a férfi kezéből a szatyrot.

89 / 110


Marco elmosolyodott.– Ha végeztél, tölthetnél nekünk egy pohár bort.– Rendben.Amikor a férfi egy pillanatra hátat fordított, Isobel gyorsan kivette a

szatyorból a tesztet, azután bevitte a fürdőszobába, és eltette a szekrénybe.

Nem vagyok terhes! – nyugtatgatta magát. Hiszen egyszer már menstruált, mióta visszajött Franciaországból. A hideg tükörhöz szorította a homlokát.

– Minden rendben lesz – suttogta halkan.

A konyhaasztalnál vacsoráztak. Isobel lekapcsolta a villanyt, és meggyújtott néhány gyertyát.

– Nos, Marco, elárulod végre, mit akarsz valójában?A férfi éppen bort töltött a poharaikba.– Kíváncsi voltam, mi van veled. – Kérdőn nézett a lányra. – Hiszen

remekül éreztük magunkat Franciaországban, nem igaz?– Nagyszerű kaland volt, de semmi több. Őszintén szólva nem

számítottam rá, hogy valaha viszontlátlak.Valójában Marco sem akarta többé viszontlátni Isobelt, de képtelen

volt kiverni a fejéből. Igyekezett bebeszélni magának, hogy csupán egy riporter, aki hamarosan megszellőzteti majd az újságban a válása valódi okát. A lány azonban megtartotta a szavát, és egy rendkívül visszafogott, szinte együtt érző cikket írt a házasságáról. Azóta Marcónak egyre gyakrabban jutott eszébe Isobel. A tárgyalásai közben felidéződtek benne a lány szenvedélyes csókjai, sőt az egyik szerződés aláírásakor egyenesen azon kapta magát, hogy az első szeretkezésük jár a fejében.

– Arra gondoltam, hogy tisztázhatnánk néhány dolgot. Először is el akartam mesélni neked, hogy olvastam a cikkedet.

– Ó! – Isobel érdeklődve kihúzta magát a székén. – Valószínűleg most először vetted a kezedbe a Daily Bannert! Ezt megtiszteltetésnek veszem.

– Annak veheted. – Marco elmosolyodott. – Valójában semmire sem számítottam, de sikerült meglepetést okoznod.

– Hogy érted?– Megőrizted a titkomat.

90 / 110


– Talán nem bíztál bennem? – kérdezte meglepetten a lány.– Nos, meglehetősen bizalmatlan vagyok, de köszönettel tartozom

neked.– Semmivel sem tartozol – válaszolta nyugodtan Isobel.– A fényképeimet sem használtad fel… – jegyezte meg Marco. –

Elárulod, hogy miért?A lány vállat vont. Ha a főszerkesztője megtudná, hogy nem használta

fel azokat a fotókat, amelyeket Marco önként adott át neki, biztosan azonnal kirúgná.

– Nem volt szükségem rájuk. Ha akarod, vissza is adom őket.A férfi ivott egy korty bort, és figyelmesen végigmérte Isobelt, de

nem válaszolt.– Jövő héten elmégy Lucinda premierjére, igaz? – váltott témát a lány.– Mostanában pletykalapokat olvasol? – kérdezett vissza gúnyosan

Marco.– A szerkesztőség recepciósától hallottam – ismerte be zavartan

Isobel.– Mindig meglep, hogy egy recepciós többet tud az életemről, mint én

magam. – A férfi megrázta a fejét. – Ma reggel érkeztem Londonba. Útközben meg kellett állnom Dublinban, mert gondok voltak az egyik ottani cégemmel.

– Értem… – Isobel kissé megnyugodott. Ezek szerint Marco csak ma érkezett, de ettől függetlenül sem jelentkezett nála az elmúlt hetekben. – De ugye elmégy a filmbemutatóra?

– Lucinda meghívott, de nem ezért vagyok itt.– Akkor talán egy fontos üzleti ügy miatt?– Pontosan. Egy rendkívül fontos ügy miatt…A gyertyák lobogó fénye árnyékot vetett Marco arcára, és Isobel

észrevette, hogy a férfi a száját bámulja. A lány hirtelen megborzongott a vágytól.

Annyira kívánta ezt a férfit, hogy alig tudott uralkodni magán.– Főzök egy kávét – javasolta gyorsan.Marco figyelmesen végigmérte.– Tényleg jól vagy, Izzy?– Hát persze!

91 / 110


Isobelnek hirtelen eszébe jutott az a délután Nizzában, amikor Marco irodájában voltak. Annyira hevesen kívánták egymást, hogy el sem jutottak az ágyig, és egyikük sem gondolt a következményekre.

A lány gyorsan elhessegette magától a gondolatot.– Miért ne lennék jól?Marco vállat vont.– Nos, Nizzában kissé felelőtlenül viselkedtünk.Talán Marco azért utazott ide Londonba, hogy elkerüljön egy

esetleges kellemetlen meglepetést? Isobel döbbenten meredt rá. Vajon mit szólna, ha elárulná neki, attól fél, hogy terhes?

Hiszen nem vagyok az! – nyugtatta meg magát gyorsan. Ha viszont mégis gyereket várna, akkor először is saját magával kellene tisztába jönnie, mielőtt beavatná Marcót.

– Igen, felelőtlenek voltunk – válaszolta –, de miattam nem kell aggódnod. Jól vagyok.

Isobel felállt, és berámolta a koszos tányérokat a mosogatóba.– Talán az lenne a legjobb, ha most elmennél, Marco! – jelentette ki

hirtelen.– Lehet, hogy igazad van. – A férfi odalépett a háta mögé. – De nem

akarok elmenni.– Késő van, és nagyon elfáradtam.– Ki kellene venned néhány nap szabadságot – mondta Marco, és

megsimogatta a lány karját.– Szerencsére hétvége jön. – A tekintetük találkozott, és Isobel látta,

hogy a férfi szeme felragyog. – Tényleg nem lenne szabad…Isobel nem tudta befejezni a mondatot, mert Marco szenvedélyesen

szájon csókolta.– Tudom – mondta a férfi, és magához húzta –, de képtelen vagyok

ellenállni neked, Izzy!A lány igyekezett uralkodni magán, de amikor Marco újra

megcsókolta, egyszerűen megtört minden ellenállása.

Isobel Marco karjában ébredt. Odakint esett az eső, és éppen hajnalodott. Talán ezt a napot az ágyban kellene töltenünk, gondolta elgyötörten. Ismét elfogta a rosszullét, de ezúttal annyira erősen, hogy

92 / 110


felkelt és kirohant a fürdőszobába. Szerencsére még éppen időben ért oda.

Miután könnyített magán, leült a kád szélére, és igyekezett megnyugodni.

Azonnal el kell végeznem a tesztet, gondolta, de hirtelen elfogta a félelem.

Mihez kezd, ha valóban terhes?Vajon képes apa nélkül felnevelni a gyermekét? Mi lesz, ha ő is

csődöt mond, ahogyan az anyja?Mindenképpen el kell végeznie a tesztet. Mégpedig most rögtön!

93 / 110


11. FEJEZET

Marco az oldalára fordult az ágyban, és miután ránézett az éjjeliszekrényen lévő órára, megállapította, hogy hat óra. Haza kell mennem, volt az első gondolata.

A válása óta gondosan megválogatta a barátnőit. Nem vágyott komoly kapcsolatra, ezért csak olyan nőkkel randevúzott, akik betartották a játékszabályokat.

Azután megismerte Izzyt, és az élete a feje tetejére állt. Olyan varázslatos volt a lány, hogy ő az összes játékszabályról megfeledkezett.

Amikor megtudta, hogy Isobel még szűz, azonnal véget akart vetni a viszonyuknak, de képtelen volt rá. A közösen töltött hétvége után megfogadta, hogy soha többé nem találkozik vele, de ezt a fogadalmát sem tudta betartani.

Miután felöltözött, észrevette, hogy Isobel már jó ideje eltűnt. Kilépett az előszobába, és a keresésére indult.

Isobel a konyhaablaknál állt mezítláb, köntösben, és kibámult az ablakon.

– Hideg van, Izzy! Meg fogsz fázni – mondta kedvesen a férfi.A lány legszívesebben azt válaszolta volna, hogy egy megfázáson már

semmi sem múlik, ehelyett azonban megfordult. Látta, hogy Marco már felöltözött.

– Indulni készülsz? – kérdezte a férfitól.Marco bólintott, azután odalépett hozzá.– Miért keltél fel ilyen korán?– Nem tudtam aludni – válaszolta Isobel. – És te?– Én mindig hatkor kelek. Sok a munkám.A lány gúnyosan elhúzta a száját.– Lehet, hogy jobban hasonlítunk egymásra, mint hitted – jegyezte

meg, és minden erejét összeszedte, hogy ne remegjen a hangja. – Mindkettőnk számára a karrier a legfontosabb.

Marco megsimogatta a lány arcát, és Isobel teste azonnal reagált. Ebben a pillanatban egyikük sem gondolt a munkára. A férfi legszívesebben azonnal visszacipelte volna a lányt az ágyba. Őrületesen

94 / 110


vágyott rá! Ez a nő minden férfit levenne a lábáról, gondolta, és tisztában volt vele, hogy pontosan ezért kellene most azonnal elindulnia.

Isobel ránézett Marcóra, és megpróbálta elképzelni, miként reagálna, ha közölné vele, hogy terhes. Biztosan ledermedne a döbbenettől!

– Az lesz a legjobb, ha most elmégy – jelentette ki határozottan. – Az előbb azt mondtad, hogy sok a munkád, és nekem is dolgoznom kell.

A lány ellépett a férfi mellett, és vizet töltött a teáskannába. Egyáltalán nem kívánta a forró italt, de így hátat fordíthatott Marcónak. Nem akart újra elgyengülni.

A férfi nekidőlt az ablakpárkánynak, és egy darabig szótlanul figyelte Isobelt.

– Igazad van, tényleg indulnom kell – mondta végül.A lány elővett egy csészét a szekrényből, és rá sem nézett Marcóra.– Csapd be magad után az ajtót! – jegyezte meg könnyedén.A férfi tudta, hogy ha most átkarolná, Isobel azonnal meggondolná

magát. Biztosra vette, hogy a lány is vágyik őrá, de nem akart hamis reményeket ébreszteni benne. Nem vágyott komoly kapcsolatra. Az örök szerelem frázisáról mindig az a pillanat jutott az eszébe, amikor átvette a válási papírokat.

Isobel keresett egy teafiltert.– Azt hiszem, elállt az eső. Ha igyekszel, nem fogsz megázni.A férfi már elindult az ajtó felé, de hirtelen meggondolta magát,

odalépett Isobelhez, és maga felé fordította, hogy a szemébe nézhessen.– Kapok egy búcsúcsókot?Isobel elhúzódott.– Ne nehezítsd meg még jobban a helyzetet, Marco! – suttogta. –

Mindketten tudjuk, hogy ez nem működhet.– Rendben van, cara! – A férfi hangjából szomorúság áradt. –

Valóban ezt akarod?– Igen.Egy pillanatig egymás szemébe néztek, azután Marco elengedte a lány

karját, megfordult és eltűnt. Isobel hallotta, hogy becsapja maga mögött az ajtót.

Tehát elment. A lány azt hitte, hogy ettől végre megkönnyebbül, ehelyett azonban úgy érezte, hogy mindjárt meghasad a szíve.

Hirtelen újra elfogta a rosszullét, és kirohant a fürdőszobába.

95 / 110


Marco már majdnem kiért az utcára, de hirtelen megtorpant. Ez ostobaság! Valóban azt akarom, hogy így érjen véget? – futott át a fején.

Gyorsan megfordult, és felsietett a lépcsőn. A lakás ajtaja nyitva volt, ezért belépett és bement a konyhába, de Isobel nem volt ott. A fürdőszobából gyanús hangok szűrődtek ki, azután a lány lehúzta a vécét.

Marco megállt az ajtó előtt.– Minden rendben, Izzy?A lány egy pillanatig hallgatott.– Ha jól emlékszem, arra kértelek, hogy menj el! – válaszolta végül

nyersen.– Beteg vagy?Marco válaszra sem várva belépett a fürdőszobába.A lány a kád szélén ült, és egy törülközővel szárítgatta az arcát.– Mit keresel itt? – kérdezte ijedten.A férfi leült mellé, és alaposan végigmérte.– Miért nem említetted, hogy rosszul vagy?Hozzá akart érni Isobelhez, de az elhúzódott tőle.– Megkértelek, hogy menj el!– Igen, tudom. – Marco hirtelen megpillantotta a terhességi teszt

dobozát, amely a mosdó szélén hevert. – Terhes vagy? – kérdezte hitetlenkedve.

A lány nem válaszolt.– Kérdeztem valamit!Isobel összeszedte magát.– Igen! Terhes vagyok!A férfi döbbenten meredt rá.– Hiszen tegnap este azt mondtad, hogy minden rendben van…– Tegnap még nem tudtam biztosan. Ma reggel végeztem el a tesztet.– És miután megtudtad az eredményt, képes voltál elküldeni anélkül,

hogy engem is beavattál volna?Marco szeme villámokat szórt.Isobelnél betelt a pohár. Hogy merészel ez a férfi ilyen hangon

beszélni vele?

96 / 110


– Mégis mit szóltál volna, ha elárulom neked, hogy terhes vagyok? – fakadt ki dühösen. – Ó, drágám, ez nagyszerű, házasodjunk össze, és legyünk boldogok, amíg meg nem halunk? – A férfi félbe akarta szakítani, de Isobel elutasítóan felemelte a karját. – Nem mintha arra számítanék, hogy megkéred a kezem. Ugyanis eszem ágában sincs hozzád menni.

– Nagyszerű! Ugyanis eszem ágában sincs megkérni a kezed.Egy pillanatig dühösen méregették egymást, azután a lány elfordította

a fejét.– Ezek szerint ebben egyetértünk.– Valóban? – Marco megrázta a fejét. – Még mindig nem tudom

elhinni, hogy képes lettél volna eltitkolni előlem a dolgot!– Hiszen alig vártad, hogy kívül lehess az ajtón! – Isobel idegesen a

hajába túrt. – Egyelőre én sem tudom, mit gondoljak erről az egészről. És ebben a pillanatban nem tudok tekintettel lenni rád.

– Azt hiszem, mindketten sokkos állapotban vagyunk – mondta rövid hallgatás után a férfi.

– Igen, én is azt hiszem. – Isobel a tenyerébe temette az arcát. – Hiszen csak egyetlenegyszer nem vigyáztunk! Ha belegondolok, hogy mások éveken keresztül próbálkoznak, hogy gyerekük lehessen… Micsoda igazságtalanság!

A férfi szótlanul eltöprengett Isobel szavain.– Talán más szemszögből kellene megközelítenünk a dolgot – vetette

fel.– Hogy érted? – A lány felállt. – Tekintsük pusztán egy

kellemetlenségnek, amelytől mielőbb meg kell szabadulnunk?– Nem erre gondoltam. – Marco megfogta Isobel karját. – Talán

felfoghatnánk úgy is, hogy ajándékot kaptunk az élettől.– Ajándékot?Isobel majdnem elsírta magát.– Igen. Egy gyermek a világ legértékesebb ajándéka.Amikor a lány ránézett, tudta, hogy Marco a halott fiára gondol.

Valószínűleg eszébe jutott, milyen boldog volt, amikor a felesége elárulta neki, hogy terhes. Isobel szíve megsajdult.

– Alaposan át kell gondolnunk, hogyan tovább! – Marco megfogta a lány kezét. – Én képes vagyok gondoskodni rólatok, és jólétet biztosítani a számotokra.

97 / 110


Isobelt szörnyen bántották a férfi szavai. Pedig az imént azt hitte, hogy felcsillant egy halvány reménysugár…

– Szerinted itt pénzről van szó? – A szemét elfutották a könnyek. – Egy gyerekről beszélünk, Marco, akinek szeretetre és gondoskodásra van szüksége! – Elkeseredetten megrázta a fejét. – Egyelőre nem döntöttem el, mi legyen a következő lépés – jelentette ki, azzal elhagyta a fürdőszobát.

A férfi utánament.– Arra gondolsz, hogy esetleg el fogod vetetni? – kérdezte döbbenten.Isobel gyorsan hátrafordult.– Eszembe sem jutott! – Lehorgasztotta a fejét. – Valójában ki

akartam várni a megfelelő pillanatot, hogy tisztességes körülményeket tudjak biztosítani a gyermekem számára. Azt szerettem volna, hogy rendezett legyen az élete, nem pedig olyan, mint amilyen az enyém volt.

Isobelnek legördült az arcán egy könnycsepp, és a férfi gyengéd mozdulattal letörölte.

– Én gondoskodni fogok rólad, Izzy! Többet nem ígérhetek.A lánynak hálát kellett volna éreznie, de hirtelen rájött, hogy szereti

Marcót, és hogy ennél többre vágyik. Micsoda ostobaság! – gondolta elgyötörten.

– Nem akarok hamis reményeket ébreszteni benned, Izzy. Egyszerűen képtelen vagyok rá… – Marco megrázta a fejét, azután átölelte a lányt. – Nem akarok újra megnősülni, de ezt biztosan megérted.

– Igen, megértem. – Isobel büszkén felszegte a fejét, és kiszabadította magát a férfi öleléséből. – Én sem akarok hozzád menni. Semmit sem akarok tőled.

– Veszek neked egy szép lakást Londonban – közölte Marco.– Van lakásom, és nincs szükségem könyöradományra! – vágta rá

dühösen Isobel.– Szó sincs adományról. Nem maradhatsz itt…– Kérlek, menj el! – vágott közbe a lány. – Eleget hallottam.– Gondold végig!Isobel dacosan felszegte az állát.– Nem költözöm el, és képes vagyok gondoskodni magamról. Most

pedig menj el végre!

98 / 110


Marco szíve szerint folytatta volna, de látta a kimerültséget a lány szemében.

– Rendben van, elmegyek, de újra beszélnünk kell egymással, miután mindketten megnyugodtunk.

– Szerintem már mindent megbeszéltünk – válaszolta dühösen Isobel.– Ezzel nem értek egyet. Pihend ki magad, Izzy! Később jelentkezem.

– Nagyszerű ötlet, hogy a következő cikkben Marco franciaországi életét és az ottani házát akarod bemutatni! De szerintem személyesen is találkoznod kellene vele.

Isobel pulzusa az egekbe szökött. Számtalanszor beszélgettek már erről a főszerkesztővel, de képtelenek voltak dűlőre jutni egymással.

Egy hét telt el azóta, hogy Isobel megtudta, terhes, és időközben eldöntötte, hogy meg akarja tartani a gyereket.

– Mindenképpen beszélned kell Mr. Lombardival! – közölte Claudia.Vajon mit szólna, ha elárulnám neki az igazságot? – tűnődött Isobel.

Marco legalább egy tucatszor felhívta, de ő képtelen volt beszélni vele. A férfi néhányszor be is csöngetett hozzá, de Isobel nem nyitott ajtót neki. Nem fog kiszolgáltatottá válni, és ezt a gyermekének is be fogja bizonyítani!

Ivott egy korty vizet. Ideje lezárni végre ezt a beszélgetést.– Tudom, hogy Mr. Lombardi nem kedveli az újságírókat, de veled

hajlandó volt szóba állni – folytatta Claudia a győzködését. – Hívd fel, és kérj tőle egy időpontot!

Mit tegyek? – tanakodott magában kétségbeesetten Isobel. Ha nem enged Claudia kérésének, sohasem jut ki ebből az irodából.

– Mr. Lombardi kizárólag azért egyezett bele az interjúba, hogy véget vessen a válásával kapcsolatos pletykáknak. Nem hiszem, hogy hajlandó lenne egy újabb beszélgetésre, ráadásul…

Isobel nem tudta befejezni a mondatot, mert a főnöke hirtelen felugrott a székéből, és az üvegből készült falon keresztül kinézett a fogadótérbe.

– Egy jóképű férfi áll odakint, és elég nagy felfordulást okoz – állapította meg izgatottan Claudia. – Esküdni mernék, hogy Marco Lombardi az!

99 / 110


Isobel szívverése felgyorsult. Vajon mit keres itt a férfi? Hiszen gyűlöli az újságírókat! Előrehajolt, és ő is kikukucskált. Valóban ő volt az!

– Hiszen ez Marco Lombardi személyesen! – Claudia szeme mohón felcsillant. – Micsoda szerencse! Azonnal hívj ide egy fotóst, Isobel!

A lány azonban képtelen volt megmozdulni, és döbbenten figyelte a férfit, aki egyenesen Claudia irodája felé tartott.

Kisvártatva kinyílt az ajtó, és a férfi belépett a szobába.– Mr. Lombardi! – üdvözölte szívélyesen Claudia. – Micsoda

kellemes meglepetés!Marco azonban tudomást sem vett róla, és egyenesen Isobelhez

fordult.– Éppen erre jártam, és gondoltam, talán válthatnék néhány szót

Isobellel. Sajnos, a lakásán hiába próbáltam utolérni.Isobel észrevette, hogy Claudia meglepetten felvonja a szemöldökét.

Tudta, hogy az állásával játszik, ezért vett egy mély lélegzetet, és felemelte a fejét.

– Nahát, Mr. Lombardi! Ezek szerint megkapta az üzenetemet? Nem számítottam rá, hogy személyesen fog megkeresni…

– Pedig számítanod kellett volna rá, Izzy! – válaszolta a férfi, és a szeme dühösen szikrázott.

– Ez nagyszerű! – szólt közbe izgatottan Claudia. – Nem is tudtam, hogy Isobel üzenetet hagyott magának, Mr. Lombardi. Arról van szó, hogy…

– Magunkra hagyna minket egy pillanatra, Ms. …? – vágott a szavába Marco, és kedvesen rámosolygott a hölgyre.

Claudia majdnem elolvadt a gyönyörűségtől.– Miss Jones, de szólítson nyugodtan Claudiának!– Claudia! – Marco kezet rázott a nővel. – Magunkra hagyna minket,

kérem?– Természetesen. Ha szüksége lenne rám, odakint leszek…– Köszönöm – válaszolta Marco, és kinyitotta az ajtót.– Mégis mit képzelsz magadról? – fortyant fel Isobel, miután

kettesben maradtak.– Én is épp ezt akartam kérdezni tőled – válaszolta a férfi. – Miért

bujkálsz előlem?

100 / 110


– Megmondtam, hogy időre van szükségem.– Beszélnünk kell. Aggódom miattad… és a gyermekünk miatt.– Ne ilyen hangosan! – figyelmeztette a lány, és ijedten az ajtóra

nézett. – Ne felejtsd el, hol vagyunk!– Nem érdekel, hol vagyunk – felelte eltökélten a férfi.– Ha holnap az újságok címlapján fogod olvasni a mondataidat, akkor

biztosan érdekelni fog – emlékeztette Isobel. – Én itt dolgozom, és nem akarom, hogy a feje tetejére álljon az életem!

– Akkor beszélgessünk! – követelte határozottan a férfi.– Képtelen vagyok rá.Isobel teljesen összezavarodott. Itt állt előtte az a férfi, akinek

szívesen megvallaná az érzéseit. Elmesélné, mennyire fél attól, hogy nem lesz jó anya, és attól is, hogy ugyanazt a hibát fogja elkövetni, mint a saját anyja. Nagyon örül ennek a gyereknek… és szereti Marcót.

De pontosan ez a probléma. A férfi ugyanis nem szereti őt. Ezek után hogyan mondhatná el neki, mit érez? Nem akarta, hogy Marco kötelességtudatból tartson ki mellette. Akkor inkább egyedül marad.

Vett egy mély lélegzetet.– Ez nem a megfelelő hely egy beszélgetésre.– Akkor hozd a táskádat, és menjünk el ebédelni valahová!– Nem lehet. – Isobel megrázta a fejét, és kinézett az előtérbe. A

munkatársai úgy tettek, mintha dolgoznának, de közben lopva őket figyelték. – Nem mehetünk el innen együtt. Azonnal pletykálni kezdenének rólunk.

– Na és?– Én itt dolgozom. A kolléganőim halálra piszkálnának a

kérdéseikkel. Két hét múlva lesz az első ultrahangos vizsgálat. Oda elkísérhetsz.

– Pontosan mikor?– Huszonötödikén, fél kilenckor.Marco bólintott.– Most pedig menj el, kérlek! – Isobel lehalkította a hangját. – Nem

szeretném, ha kiderülne, hogy terhes vagyok. Még túlságosan korai lenne.

– Rendben van, elmegyek. Tíz perced van, hogy odaérj az autóhoz – közölte a férfi.

101 / 110


– Marco!– Tíz perc, Isobel! – figyelmeztette Marco. – Különben visszajövök

érted.A férfi sarkon fordult, és kiment az ajtón. Claudia megpróbálta

megállítani, de Marco szó nélkül elsétált mellette.– Mit mondott? – kérdezte izgatottan Claudia, miután visszament az

irodájába. – Vihetsz magaddal fotóst is?Isobel fogta a kabátját és a táskáját.– Azt mondta, hogy még átgondolja – válaszolta kitérően. – Mennem

kell, Claudia! Majd holnap felhívlak.Isobelnek számtalan kérdésre kellett válaszolnia, mire végül kijutott

az épületből. A kollégái tolakodóan kíváncsiak voltak.Marco limuzinja a bejárat előtt állt.– Miért nem mentél el legalább a sarokig? – kérdezte szemrehányóan

a férfitól, miután beült mellé a hátsó ülésre.– Mi tartott ilyen sokáig? – kérdezett vissza Marco, azután alaposan

végigmérte a lányt.Isobel úgy érezte, hogy egyenesen a lelkébe látna.– Hiszen csak tíz percet kellett várnod.– Tíz percet és egy egész hetet – jegyezte meg komoran a férfi. –

Miért bujkálsz előlem?– Nem bujkálok. Hagytam üzenetet, hogy az orvos megerősítette a

terhességet. Ezenkívül az előbb azt is elmondtam, hogy mikor lesz az ultrahangos vizsgálat. Pontosan annyit tudsz, mint én – válaszolta Isobel, azután szemrehányóan hozzátette: – Nem rabolhatsz el a munkahelyemről. Szeretem a munkámat, és szükségem van rá.

– Ez nem igaz, nincs rá szükséged – javította ki Marco. – Megmondtam, hogy gondoskodni fogok rólad.

– Én pedig megmondtam, hogy nem kérek a gondoskodásodból. Szeretném megőrizni a függetlenségemet. – A limuzin elindult, és Isobel kinézett az ablakon. – Hát nem érted, hogy mindkettőnknek szívességet teszek ezzel? – suttogta.

– Hogy érted? – kérdezte a férfi, és odahajolt hozzá.– Nem szeretjük egymást, Marco! Csupán egy futó kaland volt

közöttünk, és nem gondoltunk a következményekre. Senki sem akarta, hogy ez megtörténjen.

102 / 110


– Nem így terveztük, de mégis így történt. Most viszont keresnünk kell egy megoldást.

A férfi tárgyilagos hangja mélyen megsebezte Isobelt.– Igyekszem megoldást találni, és igyekszem elfogadni a helyzetet.

Téged viszont csak az érdekel, hogy tiszta legyen a lelkiismereted.– Tessék? – kérdezte meglepetten Marco. – Talán azt hiszed, hogy én

nem vágyom erre a gyermekre?– Tudom, hogy akarod őt. Még nem tetted túl magad a kisfiad halálán,

és kétségbe vagy esve…– Valóban kétségbeesett voltam, amikor meghalt a fiam, és valóban

sokáig tartott, mire sikerült összeszednem magam. – A férfi egyenesen Isobel szemébe nézett. – De nagyon vágyom erre a gyerekre, Izzy! El sem tudod képzelni, mennyire.

A lány szeme megtelt könnyel, és gyorsan pislogott néhányat, nehogy Marco észrevegye rajta, mennyire elérzékenyült.

– Ez esetben őszintén sajnálom, hogy kizártalak téged… – motyogta zavartan.

– Elfogadom a bocsánatkérésedet.– Ettől függetlenül szeretném megőrizni az önállóságomat – tette

hozzá Isobel. – Semmit sem akarok elfogadni tőled.– Nos, a lakással kapcsolatos ajánlatom talán kissé elhamarkodott

volt. A jövőben türelmesebb leszek.A lány egyetértően bólintott.– Ezenkívül őszintének kell lennünk egymással. Ha úgy döntesz, hogy

visszamégy a volt feleségedhez, előtte szólnod kell nekem…– Nem megyek vissza Lucyhoz. – A férfi megfogta Isobel kezét. –

Nagyon szerettem őt, de már eltávolodtunk egymástól.A lány nem hitte el egészen, amit hallott, de egyelőre be kellett érnie

ennyivel.

103 / 110


12. FEJEZET

Isobel ránézett a naptárra, és elmosolyodott. Ma lesz az első ultrahangos vizsgálata. Annyira izgatott volt, hogy legszívesebben szétkürtölte volna a hírt az egész világnak, Marcóval azonban úgy döntöttek, hogy egyelőre titokban tartják a terhességét.

Isobel egyrészt nem akarta kihívni maga ellen a sorsot, másrészt pedig nem akarta viszontlátni a saját fényképét az újságok címoldalán. A szenzációhajhász riporterek egyszer már lencsevégre kapták őket, amikor Marco hazavitte őt az irodájából.

Egy héttel később, amikor együtt ebédeltek, szintén lefotózták őket. Isobelnek sikerült elkerülnie a további kérdéseket, ugyanis azt állította, hogy egy újabb cikket ír Marcóról. Egyelőre mindenki elhitte, hogy csupán erről van szó.

Biztosan azért, mert ő nem gyönyörű és híres filmsztár.Isobel gyorsan elhessegette magától ezt a gondolatot. Egyelőre az a

legfontosabb, hogy megőrizzék a titkukat.Amióta kiderült, hogy terhes, Marcóval nem szeretkeztek, és a

feszültség szinte elviselhetetlenné vált közöttük. Az egyik pillanatban Isobel eszméletlenül vágyott a férfi érintésére, a következőben viszont meggyőzte magát, hogy mindenkinek így a legjobb. Végtére is Marco csak azért volt mellette, mert az ő gyermekét hordja a szíve alatt.

Úgy sejtette, hogy a férfi még mindig szerelmes Lucindába, habár ő az ellenkezőjét állította.

A színésznő időközben megérkezett Londonba, az új filmje bemutatójára. Aznap Isobel látott róla egy fényképet az egyik újságban, amelyen az egyik kávézóban ült a volt férje társaságában. A vastaggal szedett szalagcímek azt hirdették, hogy talán újra összejönnek egymással.

Isobel szíve összeszorult a gondolatra, és gyorsan felállt. Nem szabad ostobaságokra pazarolnia az idejét! Fel kell öltöznie, hogy időben odaéljen a kórházba. Marcóval megbeszélték, hogy negyedórával a vizsgálat előtt találkoznak.

104 / 110


Isobel éppen elkészült, amikor csöngettek az ajtón. Egy pillanatig arra gondolt, hogy nem nyitja ki, hiszen senkit sem várt. De a csengő másodjára is megszólalt.

– Jövök már! – kiáltotta.Marco állt odakint, és sötét öltönyében olyan lélegzetelállítóan festett,

hogy Isobelnek szinte elállt a lélegzete.– Remélem, nem szaladtál! – aggodalmaskodott a férfi.– Mégis mire számítottál? Hiszen úgy nyomtad a csengőt, mint egy

őrült – válaszolta csípősen a lány.Marco elmosolyodott.– Vigyáznod kell a kisbabára – mondta, és szemügyre vette Isobelt.A lány sötét haja keretbe foglalta az arcát, a bőre tiszta volt, a szeme

pedig ragyogott. Remekül nézett ki.– Gyönyörű vagy, Izzy! Már nem vagy rosszul reggelenként?– Szerencsére nem. Mit keresel itt, Marco? – A lány rápillantott az

órájára. – Azt hittem, a kórház előtt fogunk találkozni.Talán azért jött, mert személyesen akarta közölni, hogy mégsem tud

elkísérni, gondolta. Biztosan tárgyalásra kell mennie.– Mondd meg nyugodtan, ha mégsem érsz rá! – mondta. – Egyedül is

elboldogulok.– Természetesen veled megyek. Érted jöttem – válaszolta türelmesen

Marco.– Ó, értem… – Isobel vállat vont. – Azt hittem, azért kell a kórházban

találkoznunk, nehogy a fotósok lencsevégre kapják, amiért együtt megyünk be.

– Ezt nem én vetettem fel, hanem te – jegyezte meg a férfi.– Valóban? – Isobel úgy tett, mintha nem emlékezne pontosan, de

valójában tudta, hogy Marcónak igaza van. Tényleg ő javasolta, hogy a kórházban találkozzanak. – Akkor gyere be! Innom kell még egy kis vizet, hogy jobban látszódjon a kicsi a fényképen.

– Rendben van.Marco rámosolygott a lányra. Szívesen átölelte volna, de uralkodott

magán. Elővigyázatosnak kell lennem, gondolta, miközben követte Isobelt a konyhába.

105 / 110


– Még van tíz perced, azután indulnunk kell. – Amikor Isobel a szájához emelte a poharat, a férfi észrevette, hogy remeg a keze. – Ideges vagy? – kérdezte.

– Nem, egy cseppet sem – hazudta a lány.Marco hitetlenkedve felvonta a szemöldökét.– Nos, talán egy kicsit – ismerte be végül Isobel.– Minden rendben lesz.– Igen, én is azt hiszem. – A lány igyekezett egykedvűnek látszani. –

Ideje elindulnunk!

A kórházba vezető úton alig szóltak egymáshoz.Amikor beléptek a női klinikára, Isobel hiányolta, hogy nem fogják

egymás kezét. Mindennél jobban vágyott arra, hogy valódi pár legyenek, ez azonban rendkívül ostoba kívánság volt.

Erősnek kell maradnia, és hinnie kell abban, hogy egyedül is elboldogul. Marco a gyerek miatt van itt, nem miatta.

A recepciónál Isobel bediktálta a nevét. Az ápolónők kíváncsi pillantásokkal méregették őket. Marcót természetesen mindenki felismerte.

– Lehet, hogy mégsem kellett volna velem jönnöd – súgta a lány, miután leültek a váróban. – Holnap valószínűleg az összes újságban benne leszünk.

– Téged zavarna?– Igen – ismerte be Isobel. – Az újságírók ostromolni fognak a

kérdéseikkel.A férfi vállat vont.– Mondd meg nekik, hogy törődjenek a saját dolgukkal!– Ms. Keyes! – szólt oda az egyik ápolónő a vizsgáló ajtajából.Kis idő múlva Isobel egy ágyon feküdt, és arra jutott, hogy biztosan

azért fél annyira, mert ez a gyerek mindennél fontosabb a számára.Egész életében családra vágyott. Tinédzserként arról ábrándozott,

hogy két lánya lesz, meg egy fia, és a férje mindennél jobban szereti majd őket.

Valószínűleg túl sok romantikus filmet láttam, bosszankodott. Úgy tűnik, hogy a szerető férjről le kell mondania.

106 / 110


Miközben az orvos rákente a zselét a hasára, ő ránézett Marcóra. A férfi komoly arckifejezéssel figyelte az eseményeket.

– Ez az első gyerekük? – kérdezte az orvos.– Igen…Isobel ismét a férfira pillantott. Vajon most a fiára gondol? Szívesen

megfogta volna a kezét, de uralkodott magán.– Nos, akkor lássunk hozzá! – A doktornő mozgatni kezdte az

érzékelőt Isobel hasán. – Ha a képernyő felé fordítja a fejét, megnézheti a kisbabát – mondta barátságosan.

Egy darabig csönd volt, miközben az orvos elgondolkodva tanulmányozta a képernyőt.

– Minden rendben van? – kérdezte idegesen Isobel.– Újra megfigyeljük a szívhangot. – A doktornő ismét mozgatni

kezdte az érzékelőt a kismama hasán. – Kérem, feküdjön nyugodtan!Isobel ránézett Marcóra, és a férfi megfogta a kezét.– Szólok az egyik kollégámnak. Kíváncsi vagyok a véleményére. – Az

orvos visszatette a helyére az érzékelőt. – Mindjárt jövök.Isobel szíve hevesen vert.– Szerinted valami baj van, Marco?– Ne izgasd fel magad! Nem tesz jót neked – mondta a férfi, és

közelebb lépett.– Úgy érted, hogy nem jó a babának, igaz?Miközben várakoztak, minden perc egy örökkévalóságnak tűnt.– Biztosan szívesebben lennél most valahol máshol! – fakadt ki

hirtelen Isobel.– Ez nem igaz.– Ha nem lennék terhes, most a volt feleségeddel lennél, nem pedig

velem.– Én melletted akarok lenni – válaszolta komolyan Marco.Isobel megrázta a fejét.– Nem, nem akarsz. Még mindig Lucindát szereted. Láttam a

fényképeteket a mai újságban.– Már mondtam, hogy barátok vagyunk. Beszélni akartam vele

kettőnkről, mert joga van hozzá, hogy tőlem tudja meg először. Ugye nem hiszel az újságoknak? – vetette közbe a férfi.

107 / 110


– Nem… – Isobel komoran nézett Marcóra. – Nos, talán mégis! – ismerte be habozva. – Nagyon félek! – Minden büszkesége szertefoszlott. – Annyira vágyom erre a kisbabára…

– Tudom, és biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz – igyekezett megnyugtatni a férfi.

– Én nem vagyok olyan biztos. Szeretném, ha tudnád, hogy ha bekövetkezik a legrosszabb, nem kell mellettem maradnod.

Isobel arcán végigfolyt egy könnycsepp.Marco érezte a lány hangjában a feltételezett veszteség miatt érzett

fájdalmat. Mondott valamit olaszul, azután ránézett Isobelre.– Nem fogod elveszteni ezt a kisbabát, cara! De ha bekövetkezik a

legrosszabb, melletted leszek. Együtt fogjuk átvészelni.A lány szomorúan megrázta a fejét.– Szeretlek, cara! – szakadt ki hirtelen Marcóból. – A válásom után

megesküdtem, hogy többé nem lesz komoly kapcsolatom, és belevetettem magam a munkába. Azután találkoztam veled, és lassanként meghódítottad a szívemet. Úgy érzem, hogy a részemmé váltál. Nem akartam, hogy ez bekövetkezzen, de mégis így történt.

Isobel azon töprengett, vajon valóban hallotta-e a szavakat, amelyeket annyira szeretett volna hallani, vagy csak a képzelete játszott vele.

– Ez azt jelenti, hogy szeretsz? – kérdezte döbbenten.– Igen, csak túlságosan… ostoba voltam ahhoz, hogy beismerjem.

Attól féltem, hogy újabb hibát fogok elkövetni. – Marco megszorította a lány kezét. – Nagyon vágyom erre a gyerekre, Izzy, és rád is! De néha elbizonytalanodom, hiszen egyszer már csődöt mondtam. Nem tudom, mit ígérhetnék neked.

– Mondtam már, hogy nincs szükségem az ígéreteidre – válaszolta halkan Isobel. – Csak mondd még egyszer, hogy szeretsz!

– Teljes szívemből szeretlek.– És ha valami baj történik a kisbabával? – kérdezte a lány, és már a

gondolatra is megsajdult a szíve.– Akkor együtt fogjuk átvészelni – mondta határozottan Marco.Ebben a pillanatban belépett a doktornő egy másik orvos

társaságában.– Szeretném meghallgatni a kollégám véleményét is – ismételte meg a

doktornő, azután megint végigsimított az érzékelővel Isobel hasán.

108 / 110


Minden szempár a képernyőre szegeződött.– A kolléganőmnek igaza van – mondta a másik orvos, és rámutatott a

képernyőre. – Maga ikreket vár, Ms. Keyes – közölte mosolyogva. – És minden a legnagyobb rendben van.

Isobel kimerültnek érezte magát, amikor végre elhagyták a kórházat, és odasétáltak Marco autójához.

– Valóban azt mondta, hogy ikreket várok? – kérdezte halkan.– Én is úgy hallottam – válaszolta mosolyogva a férfi.Beszálltak az autóba, és egy darabig mindketten szótlanul ültek.– Ikrek – ismételte meg Isobel, azután a férfira emelte a tekintetét. –

És azt is jól hallottam, amikor azt mondtad, hogy szeretsz?A férfi elmosolyodott,– Mindent tökéletesen hallottál.– Ezek szerint nem csak álom volt?Marco megrázta a fejét.– És valóban nem vagy már szerelmes a volt feleségedbe?– Ugyan, Izzy! Már régen nem szeretjük egymást. Lucy végre ismét

boldog, és én is az vagyok, mert kaptam egy második esélyt az élettől…Találkozott a pillantásuk.– Szeretlek, Isobel Keyes! – mondta Marco gyengéden. – Ugye adsz

nekem még egy esélyt? Szeretném bebizonyítani, hogy jó férj vagyok.– Jó férj? – A lány szeme tágra nyílt a meglepetéstől. – Azt hittem,

hogy soha többé nem akarsz megnősülni.Marco kisimított egy hajtincset Isobel arcából.– Amikor a kórházban voltunk, és attól féltünk, hogy elveszítjük a

gyerekünket, hirtelen ráébredtem, hogy téged is elveszíthetlek. Rájöttem, hogy ettől sokkal jobban félek, mint a házasságtól.

– Valóban nem álmodom? – kérdezte remegő hangon Isobel.A férfi megrázta a fejét.– Mi a válaszod? Akarod, hogy életem végéig tiszteljelek, óvjalak és

szeresselek?Isobel képtelen volt uralkodni az érzelmein, és potyogni kezdtek a

könnyei.

109 / 110


– Kérlek, ne sírj, cara! Tudom, hogy nehezen bízol az emberekben, de ígérem neked, hogy nem hagylak cserben.

– Ó, Marco! Nagyon szeretlek.Megcsókolták egymást. Ez volt életük legszebb csókja.Amikor nagy sokára elengedték egymást, észrevették, hogy Marco

autóját körbevették a riporterek, és lelkesen kattintgatták a fényképezőgépüket.

– Azt hiszem, ideje visszavonulnunk – jegyezte meg a férfi. – Elmegyünk hozzám?

– Igen, Marco! Menjünk haza!

110 / 110

Documents

2013-59-b. Bombasztori.doc