9837 Jelentés a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997.

évi zárszámadásának ellenőrzéséről

TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETÉS, A JELENTÉS KÉSZÍTÉSÉNEK KÖRÜLMÉNYEI

II. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok

1. Összegzés

2. Javaslatok

III. Részletes megállapítások

1. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének

végrehajtásáról szóló t/251. számú törvényjavaslat normaszövege

2. az alapok beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének teljesítése

3. A társadalombiztosítási alapok 1997. évi bevételi előirányzatainak

teljesülése

4. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási előirányzatainak teljesülése 1997. évben

5. A nyugdíjbiztosítási alap 1997. évi működési költségvetésének teljesülése

6. A nyugdíjbiztosítási alap vagyonának alakulása 1997-ben

7. Az Egészségbiztosítási alap kiadási előirányzatainak teljesülése

8. Az egészségbiztosítási alap működési költségvetésének teljesülése

9. Az egészségbiztosítási alap vagyonának alakulása 1997-ben

10. A társadalombiztosítási tartozások alakulása, a behajtás érdekében tett

intézkedések

11. A társadalombiztosítás igazgatási szervei által folyósított ellátások

alakulása

I. BEVEZETÉS, A JELENTÉS KÉSZÍTÉSÉNEK

KÖRÜLMÉNYEI

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 86. §.

(1) bekezdése értelmében az Országgyűlés (OGY) a

társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről és

annak végrehajtásáról törvényt alkot. A zárszámadási

törvényjavaslatot az OGY az Állami Számvevőszék (ÁSZ)

jelentésével együtt tárgyalja meg.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a

társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló

1998. évi XXXIX. törvény megszüntette az Egészségbiztosítási

és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot, az alapokat és az

igazgatási szervezeteket állami (kormány) felügyelet alá vonta.

Ez a körülmény az ellenőrzéstől az eddigieknél is feszítettebb

munkatempót igényelt, mivel a jelentés elkészítéséhez a

törvényjavaslat országgyűlési beterjesztését megelőző -

törvényben biztosított - hatvan nap nem állt rendelkezésre.

A benyújtandó zárszámadási törvénytervezet kidolgozásának

segítése céljából az ÁSZ jelentés első változatát szeptember

elején megküldtük a Pénzügyminisztériumnak (PM). A

vizsgálat alapját az alapok auditált költségvetési beszámolói és

az ezekből összeállított, még a hivatalban lévő biztosítási

önkormányzatok által júniusban elfogadott zárszámadási

dokumentumok képezték.

A Kormány által október 1-jén benyújtott T/251. számú

törvény-tervezet ismeretében lehetett csak az ÁSZ

zárszámadást értékelő jelentésének végleges változatát

elkészíteni. A megállapítások kiegészültek a normaszövegre és

a mellékletekre vonatkozó észrevételekkel. Az ÁSZ

jelentésének megállapításai alapvetően a benyújtott tervezethez

kapcsolódnak, de esetenként elkerülhetetlen, hogy a

zárszámadás helyszíni ellenőrzése folyamán szerzett

tapasztalatoknál a korábbi dokumentumokra is visszautaljunk.

Az ÁSZ az ellenőrzés során a súlypontokat (a szabályszerűségi,

törvényességi szempontok érvényesítése mellett) a

társadalombiztosítás pénzügyi alapjai egyes költségvetési

előirányzatainak teljesülésére , az eltérések okainak feltárására,

elemzésére helyezte, figyelemmel a makrogazdasági és a

társadalombiztosítási folyamatok évközi alakulására, valamint

arra a tényre, hogy az Egészségbiztosítási Alap esetében - az év

végén - pótköltségvetés elfogadására került sor.

Az ÁSZ az egészségbiztosítás területét érintően 1998. első

felében két olyan témavizsgálatot végzett, melyeknek

megállapításai adott pontokon a zárszámadáshoz is

kapcsolódnak. Az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1997-

ben hozott vagyongazdálkodási döntéseinek vizsgálatáról és

a külön keretes gyógyszerek támogatási rendszerének

áttekintéséről elkészült és nyilvánosságra hozott jelentések

megállapításait részleteiben nem ismételjük meg, azokra a

zárszámadási jelentés szükség szerint utal (a 7.3. és a 9.

pontoknál).

A zárszámadási ellenőrzés megalapozása céljából - azt

megelőzően - immár hagyományosak a megyei szintű

ellenőrzések is. 1998. első félévében tíz megyei

egészségbiztosítási pénztárnál (MEP) került sor a

gyermekneveléssel összefüggő családi támogatások

megállapításával és folyósításával kapcsolatos feladatok

ellátásának, a tartozásállomány alakulásának és a behajtási

tevékenység, valamint a MEP-ek működési költségvetései

teljesülésének áttekintésére. A vizsgálati tapasztalatokat a

zárszámadási jelentés a megfelelő témakörök ismertetésénél

(a 11. pontban) tartalmazza.

II. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok

1. Összegzés

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi

költségvetéséről szóló 1996. évi CXXV. törvény elfogadását

hosszú (féléves) egyeztetési folyamat előzte meg. A

biztosítási önkormányzatok által elkészített költségvetési

javaslat - elsődlegesen az egészségbiztosítást érintően -

jelentősen eltért a Kormány által előterjesztett, illetőleg az

Országgyűlés által végül elfogadott költségvetéstől, a

bevételeket alacsonyabb, a kiadásokat magasabb összegben

határozta meg.

A költségvetési előirányzatok megalapozottságának vizsgálata

során az eredetileg "null"-szaldósra tervezett költségvetésről

jeleztük, hogy a pénzügyi egyensúly deklarálásának

"erőltetése" elszakad a realitásoktól és az Egészségbiztosítási

Alapnál jelentős mértékű hiány bekövetkezése

valószínűsíthető. Főleg az egészségügyi hozzájárulásból

származó bevételt tartottuk túlzottnak, kiadási oldalon pedig a

gyógyszerek és a gyógyászati segédeszközök támogatási

előirányzatát keveselltük. Jelzéseink utólag igazolódtak.

Az 1997. év folyamán a két biztosítási ág (a két pénzügyi

alap) egyensúlyi helyzete teljesen eltérően alakult, mint

ahogyan azt tervezték.

Bevételi és kiadási oldalon egyaránt az Egészségbiztosítási

Alap helyzete rendült meg és itt merült fel a pótköltségvetés

készítésének igénye.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 1997. évi költségvetése 628,6

milliárd forint bevétellel, 623,4 milliárd forint kiadás mellett,

enyhe többlettel teljesült. A kedvező összkép kialakulását a

bevételi oldal stabilitása tette lehetővé. Az Alapot megillető

munkavállalói és egyéni járulékbevételek összege, a bruttó

keresetnövekedés és az egyéni járulékfizetés felső határának

emelése következtében, több mint 100 milliárd forinttal

meghaladta az előző évit.

Az Egészségbiztosítási Alap az elmúlt évet 498,2 milliárd

forintos bevétellel és 554,0 milliárd forintos kiadási

főösszeggel zárta, a pótköltségvetésben prognosztizáltnál is

jelentősebb, 55,8 milliárd forintos hiánnyal. A hiány

kialakulásában döntő szerepet játszott az , hogy bevételi

oldalon az egészségügyi hozzájárulás 27 milliárd Ft-tal

elmaradt a tervezettől, az ezzel kapcsolatos előzetes

várakozások ugyanis eltúlzottak voltak. A kiadási oldalon

pedig túlteljesültek egyes természetbeni és pénzbeli

juttatásokra fordított kiadások.

Általános érvényű megállapításként adódik, hogy évek óta nem

történt meg az alapok konszolidálása, noha ezt az alapok

eredetileg 300 milliárd forintos vagyonjuttatását 55-65 milliárd

forintra csökkentő 2126/1995. (V. 3.) Kormányhatározat is

rögzítette. A bevételek és kiadások egyensúlya - főleg az

egészségbiztosítást érintően - "esetleges". Ezt az 1997. év

tényadatai és eseményei jól igazolták. Az alapok vagyonhoz juttatása önmagában nem töltötte be

(méreteinél és lehetséges hozadékánál fogva nem is tölthette

be) az eredetileg neki szánt szerepet. Nem járult hozzá a

biztonságos gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez, inkább - mint azt a korábbi jelentésünkben bemutattuk -

"zavart" okozott.

Az ÁSZ eddigi zárszámadási jelentéseiben és más ellenőrzési

dokumentumaiban (így például az Egészségbiztosítási

Önkormányzat 1997. évi vagyongazdálkodásáról szóló

jelentésében is) rendszeresen kifogásolta - az előírt, de eddig

meg nem alkotott - vagyongazdálkodási törvény hiányát,

továbbá azt, hogy a vagyonjuttatás célját nem határozták

meg.

1997. év során az ellátó rendszereket illetően sem a

nyugdíjbiztosítás, sem az egészségbiztosítás területén nem került sor "reformértékű" lépésekre. Kisebb léptékű

változtatások az egészségbiztosítás területén voltak, az

egészségügy finanszírozásának, a gyógyszerrendelés szabályait

illetően.

A nyugdíjak 1997 év elején 19,5 %-kal emelkedtek, ennek

kihatása 96,6 milliárd forint. Az összességében 608,5 milliárd

forintot kitevő nyugdíjkiadások alakulását ezen túlmenően a

létszám- és összetétel változás hatásai, illetőleg a kiegészítő

ellátások növekedése befolyásolta.

A gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás finanszírozására

265,8 milliárd forintot fordítottak, az eredetileg előirányzottnál

5,2 milliárd forinttal többet. Az egészségbiztosítás egyéb

természetbeni ellátásainak kiadásai összesen 124,2 milliárd

forintot tettek ki (ebből a gyógyszertámogatás összege 100,9

milliárd forint volt) ez a tervezetthez viszonyítva 19,4 milliárd

forintos túllépést jelentett. Az Egészségbiztosítási Alapból

fedezett pénzbeli ellátásokra 141,8 milliárd forintot (ezen

belül a rokkantsági ellátásokra 98 milliárd forintot) használtak

fel, ami összességében azonos a tervezett kiadások

nagyságával.

A társadalombiztosítás igazgatási szerveinek működési

kiadásaira összesen 29,8 milliárd forintot fordítottak,

amiből a nyugdíjbiztosítás 12,4 milliárd forintot, az

egészségbiztosítás 17,4 milliárd forintot használt fel. A

működési kiadások a társadalombiztosítás járulék bevételeinek

átlagosan 2,6 %-át teszik ki ami lényegesen kevesebb, mint pl.

a magánnyugdíj pénztárak működési költséghányada.

A társadalombiztosítás igazgatási szerveire jelentős többlet

feladatot ró azon ellátások folyósítása, amelyeket más, zömmel

költségvetési forrásból finanszíroznak. Ezek ellátása 1997 -ben

mintegy 20 %-kal növelte meg az ügyviteli feladatokat.

1997-ben születtek meg, a társadalombiztosításról szóló 1975.

évi II. törvény helyébe lépő - reformokat is megalapozó - új

törvények, amelyeknek a költségvetésre gyakorolt hatása csak

1998-tól jelentkezik.

Új megoldás az, hogy a zárszámadási törvényben kívánják

módosítani a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi

költségvetéséről szóló 1997. évi CLIII. törvényt és

hatálytalanítani az 1992. évi LXXXIV. törvénynek (AT) a

pótköltségvetési törvény készítésének kötelezettségét előíró 11.

§. (8) bekezdését.

A társadalombiztosítási alapok és igazgatási szerveik a költségvetési

szervekre érvényes gazdálkodási, pénzügyi, elszámolási rendet

alkalmazzák, az alapok gazdálkodását jellemző sajátosságok mellett.

Az ÁSZ eddigi vizsgálatai során többször javasolta, hogy a

könyvvezetés és beszámolás szabályozásában ezen sajátosságok

jussanak kifejezésre. Mint ezt a részletes megállapításokban

bemutatjuk 1997-től történt ilyen változás.

A PM a központi költségvetéshez hasonlóan az 1997. évi

zárszámadásban a társadalombiztosítási alapoknál is

érvényesítette az ú. n. GFS rendszer szerinti számviteli

elvet, aminek következtében abban csak az 1997-ben

pénzforgalmilag ténylegesen jelentkező bevételek és kiadások

jelennek meg. A bevételekben így - a korábbiaktól eltérően -

nincs benne az alapok 1996. évi pénzmaradványa, ennek

felhasználása az 1997. év tényleges kiadásai között szerepel. A

kiadások pedig nem tartalmazzák az alapok tárgy évben

képződött pénzmaradványának összegét. A módosítás miatt a

zárszámadás adatai eltérnek a auditált beszámolóban

szereplő összegtől. A változtatások az alapok fő összegein és költségvetési

egyenlegein kívül belső szerkezetében, soronként érintették az

Egészségbiztosítási Alap működési kiadásainak összegeit is.

Ezek teljes körű ellenőrzését idő hiányában már nem lehetett

elvégezni. Néhány tétel vizsgálata azonban az adatok

valódiságát igazolta, amit a jelentés mellékletei között szereplő

tanúsítványok adattartalma is alátámaszt.

A GSF rendszer bevezetése a tapasztalat átmeneti

ellentmondások ellenére pozitív változás, mert megteremti az

egységes elszámolási szemléletet az államháztartás két nagy

alrendszerében.

A T/251. számú törvény-tervezethez tett konkrét

javaslatokon túl a jelentéshez kapcsolódóan nem volt

szükség számszaki észrevételek tételére, mert ezeket a PM

az együttműködés során elfogadta és érvényesítette.

2. Javaslatok

Az Állami Számvevőszék a benyújtott törvény-tervezetet az

alábbi javaslatok figyelembevételével ajánlja elfogadásra.

Az Országgyűlés : 1. Módosíttassa a T/251. számú törvényjavaslat 6. §. (4) és 12. §. (3)

bekezdéseit, illetve a 8. §. (1) és a 16. §. (1) bekezdéseit (a jelentés

1.1. és 1.2. pontjában foglaltak alapján), úgy, hogy az a két biztosítási

alapra nézve összhangban legyen, az alapok maradványainak

egységes felhasználása, megnevezése és az ingyenes vagyonjuttatás

adatainak megjelenítése kérdéseiben.

2. Fontolja meg a törvény a 18. §. zárórendelkezései közül a (2) és

(3) bekezdésekben az 1998. évi költségvetést érintő intézkedések

elhagyását, a jelentés 1.5. pontja szerint.

3. Módosíttassa a nyugdíjbiztosítás által folyósított ellátásokat

ismertető 2. és 5. sz. törvényi melléklet adatait, az ÁSZ jelentés 11.1.

pontja alapján.

4. Dolgoztassa át a Nyugdíjbiztosítási Alap működési

költségvetéséről szóló 8. sz. törvényi mellékletet úgy, hogy az az

államháztartási törvény 115. §. szerint tartalmazza az 1996. évi

tényadatokat, az 1997. évi költségvetési előirányzatokat és az 1997.

évi tényadatokat.

5. Módosíttassa a Nyugdíjbiztosítási Alap tartalékairól szóló 10. sz.

mellékletet a jelentés 6. pontja szerint, úgy, hogy az a valós vagyoni

helyzetet mutassa.

A Kormány::

6. Készítse elő az államháztartási törvény társadalombiztosításra

vonatkozó előírásainak módosítását, pontosítását, kiegészítését. Ennek

keretében helyezzen különös figyelmet a társadalombiztosítás

irányítási rendszerében bekövetkezett változásokra, az alapok

költségvetése, pótköltségvetése, illetőleg zárszámadása készítésének

eljárási szabályaira, az ÁSZ ellenőrzési feladataihoz kapcsolódó

feltételek megteremtésére. Ehhez csatlakozva tegyen javaslatot a

társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi LXXXIV.

törvény módosítására, esetleg új törvény megalkotására.

7. Kezdeményezzen törvényi szintű döntést a társadalombiztosítás

vagyonának jövőbeni sorsát illetően. (Lehetséges döntési változat: a

szolgáltatási vagyon ellenértékét vonják be az alapok 1999. évi

hiányának finanszírozásába és a továbbiakban az ellátórendszerek

működési feltételeit csak az alapok működési vagyona biztosítsa.

Mindezek természetesen nem érvényesek a járuléktartozás fejében

átvett vagyonelemekre.)

8. Hozzon tulajdonosi döntést a Nyugdíjbiztosítási Alapnál a

célszerűtlen tevékenységet folytató VIR és a NYUGBER-CENTER

KFT-k megszüntetésére (átalakítására), a jelentés 6.3. pontja szerint.

9. Alakítsa ki a társadalombiztosítással szembeni tartozások

átvállalásának, kezességvállalásának elveit az 1998. évi XXXIX.

törvény 16. §-ában foglaltaknak megfelelően.

10. A behajtási tevékenység ösztönzési rendszerét úgy szabályozza,

hogy az elsődlegesen a felszámolás alatt nem álló adósok felhalmozott

tartozásának mérséklését eredményezze és a valós teljesítményeket

ismerje el.

11. Vizsgálja felül a társadalombiztosítás által folyósított ellátások

körét, különös tekintettel a régen megállapított, kis összegű

ellátásokra, a megszüntetés lehetőségére (a jelentés 11.1. pontjában

foglaltakra figyelemmel).

A Pénzügyminisztérium:

12. Készítsen kitöltési útmutatót a "D" és "G" jelű költségvetési

beszámolókhoz és mindkét ágra azonos elvek alapján,

összehasonlítható módon határozza meg a költségvetés - zárszámadás

adattartalmát, az összefüggéseket a beszámolóval (a jelentés 2.

pontjában felvetett gondok miatt).

Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási

Pénztár:

13. Végezzék el az 1998-tól a központi költségvetésből finanszírozott

egészségügyi feladatok 1997. év végére vonatkozó pénzügyi

elszámolásait. Az érintett intézmények kapják meg elmaradt

bevételeiket (a jelentés 7.2.2. pontjában foglaltaknak megfelelően).

III. Részletes megállapítások

1. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi

költségvetésének végrehajtásáról szóló t/251. számú

törvényjavaslat normaszövege

1.1. A működési költségvetés 1997. évi maradványa

(6. §. (4) bekezdés és a 12. §. (3) bekezdése)

A törvénytervezet a Nyugdíjbiztosítási Alap működési

költségvetésének 1997. évi maradványaként 421 millió forintot jelöl meg. Ebből 323 millió forint a működési

költségvetés 1997. évi pénzmaradványa és 98 millió forint a

már említett finanszírozási különbözetek elismert része.

Az Egészségbiztosítási Alap működési költségvetésének 1997. évi pénzmaradványának összege 1612 millió forint. A

törvénytervezet 12. §. (3) bekezdésében az szerepel, hogy az

APEH által a családi pótlékkal összefüggő ellenőrzési

tevékenység ösztönzésére átutalandó 15 millió forinton felüli

összeg a Kormány döntése alapján használható fel. Ez a

megkötés (a pénzmaradványt gyakorlatilag már elköltötték)

felesleges és indokolatlan, annál is inkább, mert ilyen feltételt a

Nyugdíjbiztosítási Alap esetében nem szabnak.

A törvényjavaslat a pénzmaradvány szóhasználatot

alkalmazza. Ettől a 6. §. (4) bekezdésében tér el ahol,

előirányzat felhasználás keret maradványáról szól. Az

államháztartási törvényben az "előirányzat-maradvány"

kifejezés a használatos.

1.2. A biztosítási alapok vagyonára vonatkozó szabályok

(8. §. (1) bekezdése és a 16. §. (1) bekezdése)

Az alapok részére történt visszteher mentes

vagyonátadásról szóló két szakasz egymástól eltérően fogalmaz. A Nyugdíjbiztosítási Alap vagyona esetében csak az

1997-ben történt vagyonátadást számszerűsítik 7634 millió

forintban, de ez sem egyezik meg a 10. számú törvényi

mellékletben szereplő 7406 millió forinttal.

Az Alap tartalékait bemutató 10. számú melléklet változatlanul

korrekcióra szorul, mert a tartósan befektetett eszközök 1996.

év végi záróállományának adata nem azonos az 1996. évi

zárszámadásról szóló 1996. évi CLII. törvényben foglaltakkal

(amelyben 14692 millió forint az induló adat, szemben a T/251.

számú törvénytervezet 10. számú mellékletében szereplő 15098

millió forinttal). Emellett az 1997. év végi vagyoncsökkenés

elszámolásának adata sem pontos, mert az ingyenes

vagyonjuttatás összegében nem szerepel a Pannon váltó 132

millió forintos értékcsökkenése.

Az Egészségbiztosítási Alapnál a teljes vagyonátadás összegét

is szerepeltetik és azon belül külön az 1997-ben történt átadási

értéket, ami a normaszövegben 18972 millió forint, az Alap

tartalékait bemutató 11. számú törvényi mellékletben viszont

18901 millió forint (mivel az Express Rt. részvényeit

névértéken és nem átadási értéken tüntetik fel).

A törvénytervezet úgy fogalmaz, hogy a vissztehermentesen

juttatott vagyon az alapok "birtokába" került, a korábbi

"tulajdonába" szóhasználat helyett. Fel kell vetni, hogy a

birtoklás és a tulajdonlás jogának gyakorlása megfelelően nem szabályozott, figyelemmel az alapok különféle

vagyonelemeire (tartós befektetések, ingyenesen juttatott

vagyon, tartozás fejében átvett vagyon, illetve a működési

célokat szolgáló vagyon).

1.3. A kintlévőségek behajtása és a behajtási tevékenység ösztönzése

(3. §. (2) bekezdés, 10. '§. (2) bekezdés)

A zárszámadás helyszíni vizsgálata során az ÁSZ a

kintlévőségek behajtásából származó - eredetileg - 36.414

millió forintos összeget (a jelentés 10.2 pontjában foglaltakkal

összefüggésben) 752 millió forinttal javasolta csökkenteni,

15 millió forinttal mérsékelve a behajtás ösztönzési

alapjának összegét is. A benyújtott törvényjavaslaton ezeket a változtatásokat a PM

átvezette. A behajtási bevétel nagysága mindezek

következtében 35.662 millió forint. Az ösztönzés alapjának

csökkentése abban jut kifejezésre, hogy az egészségbiztosítás

működési pénzmaradványának felhasználható összege 1627

millió forint helyett csak 1612 millió forint.

1.4. A T/251. számú törvényjavaslat zárórendelkezései (18. §.)

A 18. §. (2) bekezdése szerint a gyógyító-megelőző

egészségügyi ellátások "zárt" előirányzata a tényleges

kiadások mértékével, de legfeljebb 1600 millió forinttal

léphető túl, a finanszírozás évközi változásai miatt.

Az OEP-nél folytatott vizsgálat és a kapott dokumentumok

alapján az említett kiadási tétel (6. sz. melléklet 1. cím., 1.

alcím, 1 előirányzat-csoport szám) 1998. évi előirányzatának

megemelése nem tekinthető alátámasztottnak. A

költségvetési törvény ilyen módosítása megteremti az 1998.

évre járó 13. havi bér még ez évi (és nem a jövő év elejére

áthúzódó) kifizetéséhez szükséges források teljes fedezetét.

A társadalombiztosítás 1998. évi költségvetési törvényében

a 13. havi bér kifizetésére szánt 2,3 milliárd forintot az intézmények megkapták - igaz, nem bérarányosan, hanem

teljesítményarányosan. Ezért emelték meg az eredetileg 296

milliárd forintos előirányzatot 298,3 milliárd forintra. A

kifizetéshez - a fekvőbetegellátás területén - esetleg még

hiányzó fedezet a kasszák közötti átcsoportosítással

megteremthető (ehhez az OEP már javaslatot készített és kérték

az egészségügyi miniszter egyetértését is).

A 18. §. (3) bekezdésének elfogadása esetén az Országgyűlés

"tudomásul veszi", hogy a társadalombiztosítási alrendszer

1998. évi együttes hiánya 54.953 millió forinttal több. Ez azt

jelenti, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap eredetileg null-szaldósra

tervezett költségvetésével és az Egészségbiztosítási Alap 22090

millió forintos tervezett hiányával szemben az alapok együttes

hiánya nem lesz több 77.043 millió forintnál.

Mindez nem tekinthető egyenértékű intézkedésnek az elmaradt

pótköltségvetéshez mérten, azt nem pótolja. A

Nyugdíjbiztosítási Alap illetve az Egészségbiztosítási Alap

kezelőjének akkor kell pótköltségvetési javaslatot készíteni, ha

az Alap várható éves egyenlege legalább az előirányzott kiadási

főösszeg 1 százalékával kedvezőtlenebb az előirányzott

egyenlegnél és ez a tárgy év szeptember 30-áig megállapítható

(A.T. 11. §. (8) bek.).

Az 1998. év költségvetési folyamatai már az év közepén

azt jelezték, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alap egyensúlya

nem jön létre. A költségvetés nem tartalmazott fedezetet

a második (augusztusi) nyugdíjemelésre és a

nyugdíjreform tőkefedezeti elemének kezdeti hatása is

erőteljesebb volt a vártnál. Az Alapban az év első nyolc

hónapjában összesen 35,8 milliárd forint hiány

halmozódott fel.

Az Egészségbiztosítási Alap hiánya ugyanez idő alatt 37,7 milliárd forintra nőtt, ellentétben az egész évre

tervezett összesen 22,1 milliárd forinttal. A hiány

alapvetően az egyes ellátások (gyógyszer, gyógyászati

segédeszköz, III. a fokozatú rokkantsági nyugdíjak) és a

működési költségvetés kiadásainak a tervezettet

meghaladó növekedése miatt alakult ki. Ennek

bekövetkeztét az ÁSZ a költségvetés

megalapozottságáról szóló véleményében

valószínűsítette.

Az államháztartási törvény 41. §-a, illetve a

társadalombiztosítás pénzügyi alapjairól szóló 1992. évi

LXXXIV. törvény (A.T.) 11. §-ának (8) bekezdésének

előírásai alapján tehát a pótköltségvetés készítésének

kötelezettsége mindkét alapnál fennállott. Ez utóbbi

szabály hatálytalanítása visszamenőleg nem

értelmezhető.

Az alapokat kezelő ONYF és OEP egyaránt elkészítették

a pótköltségvetésre vonatkozó javaslatokat. Ilyen

törvényjavaslat beterjesztésére azonban végül is nem

került sor. Mint azt a T/251. számú törvénytervezet

indoklása tartalmazza - az eddigi évek

pótköltségvetéseinek kedvezőtlen tapasztalatai miatt - a

Kormány ehhez nem fűzött reményeket.

Az alapok 1998-ban jelentkező tényleges hiánya jelenleg

pontosan nem határozható meg. Az ÁSZ-nak nem tudtak

bemutatni háttér számításokat arra vonatkozóan, hogy a

javaslatban szereplő összeget mi alapozza meg. Becslésen

alapuló számításaink alapján a hiány elérheti a 80 milliárd

forintot .

2. az alapok beszámolási és könyvvezetési

kötelezettségének teljesítése

2.1. Szabályozottság, szabályszerűség megítélése

A társadalombiztosítási alapok és igazgatási szerveik a költségvetési

szervekre érvényes gazdálkodási, pénzügyi, elszámolási rendet

alkalmazzák, az alapok gazdálkodását jellemző sajátosságok mellett.

Az ÁSZ eddigi vizsgálatai során többször javasolta, hogy a

könyvvezetés és beszámolás szabályozásában ezen sajátosságok

jussanak kifejezésre. 1997-től történt ilyen változás, bár ez a

kívánalmakat még teljesen nem elégíti ki.

A költségvetési szervek beszámolási és könyvvezetési

kötelezettségéről szóló 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet nem

ismeri el azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a pénzforgalmi

szemléletű beszámoló készítésénél mindkét ág figyelembe veszi az

alrendszer teljes pénzforgalmát, függetlenül attól, hogy az éves bevételi és kiadási különbözetek - az egymás helyett végzett

tevékenységekkel kapcsolatos - rendezése csak a naptári évet

követően történik meg. Az 1997. év folyamán az egészségbiztosítás a nyugdíjágazatnak 3,3

milliárd forinttal több bevételt utalt át, mint ami megillette, a többletet

a nyugdíjág csak 1998-ban utalta vissza. Így tehát a pénzforgalmi

szemlélet nem érvényesült.

A társadalombiztosítási igazgatási szervek az "A" jelű intézményi

beszámoló garnitúrát, az alapokra vonatkozóan a "D" jelű

nyomtatványt töltik ki. A PM 1997-től a "G" jelű "konszolidált"

beszámoló garnitúra kitöltését is előírta. Gondot okoz, hogy sem a

"D", sem a "G" jelű nyomtatványhoz nem készítettek részletes

kitöltési útmutatót. Ebből fakadóan a két ág eltérően értelmezi és

alkalmazza a beszámolásnál a folyamatos kiadások tartalmát (51.

űrlap 70. sora).

A Nyugdíjbiztosítási Alap a folyamatos működési kiadások között

szerepelteti a beruházási és az adatfeldolgozással kapcsolatos

kiadásokat is. Az eltérő prezentáció oka arra is visszavezethető, hogy

a két Alap Országgyűlés által jóváhagyott költségvetése is eltérő

szerkezetű volt.

Mindkét ágnál a számlarendben rögzítették a könyvvezetésre,

a beszámoló elkészítésére vonatkozó szabályokat.

Meghatározták a (szakmai feladatok és sajátosságok

figyelembevételével) a számviteli politikát, elkészítették az

eszközök és a források leltározási, leltárkészítési és értékelési,

valamint a pénzkezelési szabályzatait. Rögzítették a számviteli

alapelvek érvényesítésének követelményét is.

A kiegészítő mellékletek részletesen ismertetik a biztosítási

ágak szolgáltatási és működési szektorának, gazdálkodási,

egyensúlyi és vagyoni helyzetét, a bevételek és kiadások

alakulását. A hazai kiadásokkal együtt bemutatják a világbanki

programok keretében beérkezett pénz- és egyéb eszközöket.

Az Egészségbiztosítási Alap kiegészítő melléklete

azonban nem tükrözi a valós helyzetnek megfelelően a

folyószámla nyilvántartás súlyos, rendszerbeli

problémáit.

2.2. A mérlegtételek tartalma, valódisága, leltárral való alátámasztottsága

Az alapok költségvetési beszámolói a folyószámla könyvelés súlyos helyzete miatt nem elégítik ki a mérlegvalódiság elvét. Ezt az ÁSZ

évek óta megállapítja.

A járulék és folyószámla nyilvántartás szakfeladatát az OEP szervei

végzik, de az ott jelentkező gondok mindkét alap beszámolójának

hitelességét kérdésessé teszik, a mérlegben kimutatott

adósállományra vonatkozóan. Az 1997. évi költségvetési

beszámolót a könyvvizsgáló ezzel összefüggésben "korlátozó"

záradékkal látta el (1. sz. melléklet). A jelenlegi központilag működtetett folyószámla rendszer egyre

kevésbé képes megfelelni a járulékfizetési kötelezettség bonyolult,

éven belül is többször változó jogszabályi környezetből adódó

követelményeknek, nem tudja kezelni a folyamatosan növekvő

adatállományt. Csak 1997-ben hét alkalommal volt

jogszabályváltozás, ami még egy jól működő nyilvántartási rendszer

mellett is gondot okozna.

A folyószámlák programmal számított egyenlegei az esetek

jelentős részében nem a valós helyzetet tükrözik. Folyamatosak a

manuális beavatkozások az adatállományba, ez óriási

többletmunkával is jár. A rendszerbeli korlátok miatt azonban az adott

időpontban fennálló egyezőség állandóan felbomlik, az eltérések

újratermelődnek.

A helyzetet súlyosbítja a feldolgozatlan ügyiratok nagy száma is

(csak Budapesten 75 ezer ilyen ügyirat volt a mérlegkészítés

időszakában).

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 105/C. §. (3)

bekezdését úgy módosították, hogy a járulékfizetőket a

folyószámlák 1997. november 30.-i egyenlegéről 1998. január 31.-éig kellett értesíteni (a "rendes" szabály szerint az augusztus 31.-i

egyenlegről október 31.-ig kell értesítést küldeni). A két alap auditálás

előtti mérlegadatából az 1997. december 31.-i adósállományból 3

milliárd forintot, a "túlfizetésekből" pedig 1,5 milliárd forintot töröltek az egyeztetések során.

2.3. A befizetések elszámolása a két ágazat között

Mindkét ág pénzügyi pozícióját érinti a befizetések két ág

közötti megosztásának jelenlegi (egy bevallás, egy

folyószámla, egy befizetés) rendszere is.

Ez a rendszer mára egyértelműen túlhaladottá vált, egyre

kevésbé alkalmas az ágakat megillető bevételek egzakt

kimutatására.

A kiegyenlítési sorrendben az egészségügyi hozzájárulás

megelőzi a munkáltatókat terhelő társadalombiztosítási

járulékot, ami a nyugdíjágat hátrányosan érinti. Az

egészségügyi hozzájárulás "idegen" elem a hagyományos

járulékrendszerben, az bárhová is kerülne a sorrendben,

mindenképpen megsértené az ágak között eddig érvényesített

arányossági elvet.

2.4. A konszolidált beszámoló elkészítése, a zárszámadás és a beszámoló

adattartalmának összefüggései. Mint arról a 2.1. pont is szól, az alapok és az igazgatási szervek

1997-től háromféle beszámolót készítenek, az "A" és "D" jelű

mellett áganként, és az alrendszer szintjén a "G" jelű konszolidált

(összevont) beszámolót. Beszámolási kötelezettségének mindkét ág

határidőre eleget tett.

A konszolidáció elveit a két ág önállóan határozta meg, egyes

tételeknél eltérő tartalommal. A beszámolás e formájának bizonyos

összefüggésben az államháztartási mérleg elkészítése szempontjából

van (lehet) jelentősége, célja azonban nem tisztázott. Az kétségtelen,

hogy a zárszámadás adattartalmát e beszámolókból közvetlenül nem

lehet levezetni. Különösen igaz ez a működési kiadások körére, ahol a

zárszámadás adattartalma több tételnél csak a főkönyvi könyvelés,

illetve az analitikus nyilvántartások elemi adataiból "állítható

elő"(erre a jelentés 5. és 8. pontjaiban történik utalás).

Maga a zárszámadás összeállítása sincs egységesen szabályozva és

ebből adódóan az ágak között formai és tartalmi eltérések is vannak.

Ez is a működési költségvetéseknél jelentkezik elsődlegesen. Az Alap

beszámolóját a nyugdíjbiztosítás finanszírozási, az

egészségbiztosítás pedig költségvetési szemléletben készítette el,

ami miatt az Alapból a működési költségvetésbe átadott pénzeszközök

eltérően jelennek meg.

A konszolidált beszámolóban a kintlévőség behajtásából származó

bevétel összege 36414 millió forint, amit összesen 752 millió forinttal

csökkenteni kellett. Ez a behajtás ösztönzési alapját is csökkentette,

15 millió forinttal.

3. A társadalombiztosítási alapok 1997. évi

bevételi előirányzatainak teljesülése

3.1. A bevételek tervezése

Az 1997. évi költségvetés összeállításának idején - hasonlóan az előző

évek gyakorlatához - a bevételek és a kiadások viszonylagos

egyensúlyát kívánták megteremteni. Ennek - az adott költségvetési

paraméterek mellett - nem volt realitása és erre az ÁSZ véleménye is

felhívta a figyelmet.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről

szóló 1996. évi CXXV. törvény a bevételeket az alrendszer

szintjén 1136,6 milliárd forintban, a kiadásokat 1150,1 milliárd

forintban, 13,5 milliárd forint hiánnyal állapította meg. A

Nyugdíjbiztosítási Alap bevételét 615,5 milliárd forint képezte, tervezett hiánya 9,7 milliárd forint volt. Az Egészségbiztosítási Alap

bevételeinek előirányzata 521,1 milliárd forint, a tervezett hiánya

pedig 3,8 milliárd forint volt.

Az év folyamán azonban a két biztosítási alap pénzügyi helyzete

eltérően alakult, amiben közrejátszottak a bevételi oldal tervezésének

időszakában elkövetett hibák, téves feltételezések. Ezekre is

visszavezethető, hogy év közben az Egészségbiztosítási Alap

bevételi - kiadási egyensúlya felbomlott. A költségvetési előirányzatokat jelentősen befolyásolta, hogy 1997.

január 1-jétől a járulékrendszerben is komoly változások

következtek be:

ˇ a munkáltatókat terhelő társadalombiztosítási járulék

mértéke összességében 42,5 %-ról 39 %-ra csökkent. (Az

egyéni járulékok 10 %-os mértéke nem változott.) Ezen belül a

nyugdíjbiztosítási járulék 24,5 %-ról 24 %-ra, az

egészségbiztosítási járulék ennél sokkal jelentősebben, 18 %-

ról 15 %-ra mérséklődött,

ˇ az egyéni biztosítási jövedelemhatár, napi 2500 forintról

3300 forintra emelkedett,

ˇ megszűnt az alapok közötti keresztfinanszírozás és a

központi költségvetés általi "járulékfizetés" a "nem

biztosítottaknak" nyújtott egészségügyi szolgáltatások fedezete.

Ezek az intézkedések forráskivonást jelentettek az

Egészségbiztosítási Alapból,

ˇ bevezették az egészségügyi hozzájárulást, mint az

Egészségbiztosítási Alap kizárólagos bevételét, amely a 3

százalékpontos járulékmérték csökkenés és az előzőekben

jelzett intézkedéseket (melyeknek együttes hatását szakértők

több mint 100 milliárd forintra becsülték) lett volna hivatott

ellentételezni. Ez a bevételi elem azonban a költségvetési

törvénybe irreálisan magas, 97,9 milliárd forint összegű

előirányzattal került be. Ez az előirányzat a fizetésre

kötelezettek számát illetően a valóságosnál több mint 1 millió

fővel nagyobb létszámot feltételezett. Ezért az egészségügyi

hozzájárulás az Alap bevételi oldalának kritikus pontját

jelentette.

3.2. Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetése

Már az év első felében látható volt, hogy a kiadások tervezettet

meghaladó mértékű növekedését a képződő bevételek nem képesek

ellentételezni, az Egészségbiztosítási Alap eredeti költségvetésének

elfogadásakor is meglévő "rejtett hiány" fokozatosan felszínre

került. Az Egészségbiztosítási Alap pótköltségvetéséről szóló 1997. évi

CXII. törvényt novemberben fogadta el az Országgyűlés, 505,8

milliárd forintos bevételi főösszeggel és 40,7 milliárd forintos

hiánnyal. Ez elmozdulást jelentett a realitások irányába, de továbbra is

voltak bizonytalansági elemei, bár azok már zömmel a kiadási oldal

egyes tételeit érintették.

A pótköltségvetéssel egyidejűleg nem módosult a Nyugdíjbiztosítási

Alap bevételi oldala, holott erre az alapok között arányosan

megoszló bevételi tételek (munkáltatói és egyéni járulékok stb.) miatt

feltétlenül szükség lett volna. Ezek esetében a teljesítés adata csak az

eredeti előirányzathoz viszonyítható, értékelhető. Nem módosultak a

társadalombiztosítási alrendszer bevételi és kiadási adatai sem.

3.3. Az alapok bevételeinek alakulása 1997-ben

A társadalombiztosítás összes bevétele 1126,8 milliárd forint volt 9,8 milliárd forinttal kevesebb a tervezettnél.

A Nyugdíjbiztosítási Alap bevétele ebből 628,6 milliárd forint, ami

13,1 milliárd forinttal volt több, mint az eredeti előirányzat, tehát itt a

bevételek alakulása összességében kedvező volt.

Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek összege 498,2 milliárd forintban teljesült, ami a pótköltségvetésben szereplő bevételeknél

7,6 milliárd forinttal, az eredetileg tervezettnél pedig 22,9 milliárd

forinttal volt kevesebb.

A társadalombiztosítás bevételei között a járulék- és

járulékjellegű bevételek a meghatározóak. Ezek együttes összege

1080,1 milliárd forint, ami több mint 95 %-os részarányt jelent. Ezen

belül is meghatározó a munkáltatói járulék 822,9 milliárd forintos,

az egyéni járulékok 158,1 milliárd forintos összege és az

egészségügyi hozzájárulás mintegy 72 milliárd forintos tétele.

Az egyes bevételi kategóriákat több tényező befolyásolja, jellemzi:

ˇ A munkáltatói járulék 14,3 %-kal (102,8 milliárd forinttal)

több az előző évinél és 8,2 %-kal magasabb a tervezettnél is.

Az előző évhez viszonyított növekedés mértékét természetesen

nagymértékben befolyásolja a 3,5 százalékpontos

járulékmérték - csökkenés. A nemzetgazdaság egészében az

előző évhez képest 22,3 %-os bruttó átlag keresetnövekedés

valósult meg (szemben a tervezés időszakában számított 17 %-

kal). A járulékbevételek alakulását a keresetnövekedés és a

járulékmérték csökkenés hatásán kívül jelentősen befolyásolja,

hogy 1997-ben a járulékalap egésze is nőtt, annak szélesítése

következtében.

ˇ Az egyéni járulékok esetében az előző évhez viszonyítva 25

%-os bevétel-növekedés következett be, de a teljesítés alatta

maradt - a tervezéskor erősen felülbecsült - eredeti

előirányzatnak, annál 15 milliárd forinttal, 8,7 %-kal kevesebb.

Az egyéni járulékbevételek alakulását főleg a keresetnövekedés

és az egyéni járulékfizetés felső határának megemelése

befolyásolta.

ˇ Az egészségügyi hozzájárulás pótköltségvetési előirányzata

71 milliárd forint volt, a teljesítés ennél 1 milliárd forinttal lett

több. A hozzájárulás évközi adatai nem adtak valós képet a

bevételekről. Az 1997. évi többszöri, visszamenőleges hatályú

törvénymódosítások miatt vállalkozói körben hosszú időn

keresztül nem voltak terhelhetők a folyószámlák. Terhelés

hiányában a beérkező bevételek a munkáltatói és az egyéni

járulékok között jelentek meg. A helyzet csak az év végén -

záráskor - lebonyolított újra könyvelések után vált

átláthatóvá. A korrekció nagysága 4,9 milliárd forint volt. A

kiegyenlítési sorrend miatt mindez kihatott a bevételek két ág

közötti megosztására is (ezért az év során a Nyugdíjbiztosítási

Alap bevételi pozíciója sem volt egyértelműen

meghatározható).

ˇ Munkáltatói táppénz-hozzájárulásból az

Egészségbiztosítási Alap 7,7 milliárd forint bevételhez jutott. A teljesítés éppen az eredeti és a módosított előirányzat

közé esik (8 és 7 milliárd forint), és reálisnak mondható.

ˇ Nagyságrendje és az alapok vagyonával való szoros

összefüggése miatt bír jelentőséggel a hiány mérséklése

céljából előírt vagyonból keletkező bevételi tétel. A költségvetési törvény a Nyugdíjbiztosítási Alapnál 3,6, az

Egészségbiztosítási Alapnál 6,3 milliárd forintos bevétel elérését

írta elő. Utóbbit a pótköltségvetésben 8,2 milliárd forintra

emelték fel. A Nyugdíjbiztosítási Alap esetében bevételi többlet mellett került sor

vagyoneladásra 1,2 milliárd forint értékben. Az Egészségbiztosítási

Alapnál a nagyösszegű hiány miatt a teljes kötelezettséget

érvényesíteni kellett. Ezt az év során végrehajtott

vagyonértékesítésekből tudták fedezni (erről a 8. pontban történik

említés).

A zárszámadástól és az ÁSZ álláspontjától eltérően, az Alap

könyvvizsgálói jelentése azt tartalmazza, hogy e tétel (a 8,2

milliárd forint) összetevői között szerepel az OTP részvények "

árkülönbözete" 1154 millió forint, - ami értelemszerűen csak

árfolyamnyereséget jelenthetne - valamint 264 millió forint összegben

tartozás fejében átvett vagyonelemek értékesítési bevétele is.

Az OTP részvények semmiképpen sem hozhatók összefüggésbe a

vagyonértékesítési kötelezettség teljesítésével, hiszen azokat

ingatlan megszerzésére fordították. A számvitelben az OEP a

Wesselényi utcai ügyletet beszerzési áron 1,8 milliárd forintban -

árfolyamnyereség elszámolása nélkül, ami szintén "meglepő" -

könyvelte le. Így tehát a főkönyvi könyvelés és a beszámoló adatainak

magyarázata egymásnak is ellentmond, amit az ellenőrzés során nem

volt mód tisztázni. A tényre az auditor is felhívta a figyelmet, de azt

nem minősítette.

Vitatható a vagyonhasznosítás bevételei között az ú. n.

"tartozásos" vagyon értékesítéséből elért bevétel figyelembevétele, hiszen az nem más, mint járulékbevétel (ellenében

járuléktartozást törölnek az adós folyószámláján), így helyesen a

bevételt is ott kellene számba venni. Ilyen bevétel a Nyugdíjbiztosítási

Alapnál említett 1,2 milliárd forintban is van (533 millió forint).

A tartozás fejében átvett vagyon értékesítési bevételét az alapok a PM

(vitatható) korábbi állásfoglalása alapján tették a vagyonhasznosítás

bevételei közé. Ez eldöntendő elvi kérdés.

3.4. Az alapok likviditási helyzete év közben és az év végén

A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi

CXXIV. törvény szerint az Egészségbiztosítási Alap

kamatmentesen 58,3, a Nyugdíjbiztosítási Alap 54,1 milliárd

forint erejéig vehet igénybe hitelt a Kincstári Egységes Számlához

(KESZ) kapcsolódó megelőlegezési számláról. Az Egészségbiztosítási Alap az év minden napján jelentős (18 és 112

milliárd forint közötti összegben) kényszerült hitelfelvételre, amiért

3,3 milliárd forint kamatot kellett fizetni. Év végén a hitel állománya

76 milliárd forintra mérséklődött, az előző évi hiány rendezésével és a

központi költségvetés egyéb megtérítéseivel összefüggésben.

A nyugdíjágazat jobb likviditási helyzetét tükrözi az is, hogy minden

hónapban voltak napok, amikor nem kellett hitelt igénybevenni (a

hitelért fizetett kamat összesen 61 millió forint volt).

A bevételi oldalra ható tényezők (tervezési hibák, keresetalakulás,

jogszabályváltozások stb.) eltérően alakították a biztosítási alapok

pénzügyi pozícióját.

A Nyugdíjbiztosítási Alap az 1997. évet a tervezett 9,7 milliárd

forint hiánnyal szemben 5,2 milliárd forint többlettel zárta. A

szufficit magában foglalja azt az 1,2 milliárd forintot is, amit a

vagyonértékesítés eredményezett. Mivel az Alap többlete csak az év

végén vált egyértelművé és az eredeti költségvetés "a hiány

mérséklése céljából" vagyonhasznosításból is tartalmazott bevételt 3,6

milliárd forint értékben. Az önkormányzat "óvatosságból" határozott a

vagyonértékesítésről. A bevételi többlet "két eleme" a későbbiek

során eltérő megítélést kíván.

Az Egészségbiztosítási Alap hiánya a módosított előirányzat szerinti

40,7 milliárdnál is több, 55,8 milliárd forint lett. Ehhez a bevételek

elmaradása 6,4 milliárd forinttal járult hozzá, a hiány nagyobb részét

az egyes kiadási tételek túllépése idézte elő.

4. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási

előirányzatainak teljesülése 1997. évben

A költségvetési törvény 625,2 milliárd forintban fogadta el az Alap

1997. évi kiadási előirányzatát.

A T/251. számú törvényjavaslatban a Nyugdíjbiztosítási Alap

kiadási főösszege 623,4 milliárd forint.

Az Alap kiadásainak döntő részét (97,5 százalékát) a nyugellátásokra fordították. A 608,5 milliárd forintból 527,3

milliárd forint volt a korhatár feletti saját jogú nyugdíjak összege, és

81,2 milliárd forintot fizettek ki a hozzátartozói ellátásokra. Az előbbi

21,2 százalékkal, az utóbbi 16,6 százalékkal haladta meg az 1996. évi

kiadást. A hozzátartozói ellátások, ezen belül a kiegészítő ellátások

számának, összegének változására hatással volt, hogy nőtt az

időskorúak, az özvegyen maradtak száma, de csökkent a saját

nyugdíjjogosultságot nem szerzettek köre. Az egészségbiztosítás által

kifizetett rokkantsági, illetve a kapcsolódó nyugdíjak összege 98

milliárd forint. A növekedésben meghatározó az 1997. januári 19,5

százalékos nyugdíjemelés, amelynek éves kihatása 96,6 milliárd forint

volt.

A nyugdíjak méltányosságból történő emelésére 500, az egyszeri

szociális segélyezésre 200 millió forintot engedélyezett a

költségvetési törvény, melyből mintegy 600 millió forintot a

Nyugdíjbiztosítási, 100 millió forintot a Egészségbiztosítási Alap

fizetett ki.

A 170 ezer nyugdíjemelési kérelem felénél történt kedvező

intézkedés. Az elutasítások alapvető oka az volt, hogy a kérelmet a

nyugdíjazást-, vagy a korábbi emelést követő 3 éven belül nyújtották

be. A méltányossági nyugdíjemelésben részesülők több mint

kétharmada öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjas. Az egy

nyugdíjasra jutó emelés átlagos összege 992 forint volt, mely az előző

évhez képest kismértékben csökkent.

A szociális segélyt kérők hatvan százaléka, 37,4 ezer fő kapott

átlagosan ötezer forint támogatást.

A nyugdíjkiadások alakulását befolyásolta a létszámnövekedés, a

kiegészítő ellátások számának növekedése, az összetétel változás,

cserélődés, melyek együttes kihatása 6,5 milliárd forint.

A nyugdíjkiadás változásainak összetevőit a 2. melléklet táblázata

szemlélteti.

ˇ A postaköltség 24 millió forinttal 1,1 százalékkal volt több,

mint 1996-ban és 522 millió forinttal, 18,6 százalékkal maradt

el az előirányzattól.

Az előző évinél több mint 24 százalékkal nagyobb kiadási

előirányzat nem volt megalapozott. Az egy főre jutó átlagos

postaköltség csak fél százalékkal nőtt 1997-ben.

ˇ A működésre fordított kiadás 2,9 milliárd forinttal, több

mint 30 százalékkal nőtt az előző évhez képest (a működési

költségvetéssel az 5. pont részletesen foglalkozik).

ˇ A kamat- és hozambevételekkel, vagyongazdálkodással

kapcsolatos kiadás 35 millió forinttal, 59 százalékkal több volt

mint 1996-ban, de 30 millió forinttal kevesebb az 1997. évi

előirányzatnál.

A 94 millió forint kiadási összeg közel hetven százaléka, (65 millió

forint) a postabanki viszontgarancia harmadik negyedévre jutó

kamatköltsége. Az értékpapírok őrzésének díja 9 millió forint, a

vagyonkezeléssel kapcsolatos egyéb szolgáltatások (bizományosi,

szakértői, ügyvédi) költség több mint 2 millió forint, a szolgáltatási

vagyonhoz tartozó ingatlanok kezelésével összefüggő kiadás 11 millió

forint, a járuléktartozás fejében átvett vagyon ágazatra jutó összege

900 ezer forint, az ÁFA kötelezettség mintegy 5 millió forint volt.

ˇ A Kincstári Egységes Számla igénybevétele miatti

kamatkiadás 61 millió forint volt, mely háromszorosa az

előirányzatnak, de csak öt százaléka az előző évi teljesítésnek.

A kamatkötelezettség a decemberi magas hitel-igénybevétel

következménye, amire az ellátások előrehozott kézbesítése

miatt volt szükség. A mindenkori hiteligény nem gazdálkodási

kérdés, az jelentős mértékben külső körülményektől függ, a

kamat összegére az alapkezelőnek nincs (nem lehet) igazi

hatása.

5. A nyugdíjbiztosítási alap 1997. évi működési

költségvetésének teljesülése

5.1. A működési költségvetés bevételei Az Alap működési költségvetésének 1997. évi eredeti előirányzata

12,4 milliárd forint volt, ami 12,6 milliárd forintra teljesült. A

zárszámadási melléklet értelmezhetetlenül tartalmaz 1997. évi

módosított előirányzatot, (a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetését

ugyanis törvény nem módosította), de nem mutatja be a viszonyítási

alapot jelentő 1996. évi tényadatokat. Az 1996. évi teljesítéshez

mérten a működési költségvetés bevételei csaknem 30 %-kal

emelkedtek.

Az Alaptól folyamatos működésre és célfeladatok teljesítésére átvett

összeg 11,7 milliárd forint, a költségvetés saját bevételeinek összege

273 millió forint, a folyósított ellátások utáni megtérítés 606 millió

forint és az 1996. évi pénzmaradvány 169 millió forint volt.

5.2. A működési költségvetés kiadásai A működési kiadások teljes összege (12,4 milliárd forint) megegyezik

az eredeti előirányzattal. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak

létszámára vetítve az egy főre jutó működési kiadás 2,8 millió forint,

az előző év hasonló adatánál 600 ezer forinttal több. A kiadások

alakulásáról a jelentés 3. mellékletében szereplő két tanúsítvány nyújt

átfogó képet.

5.2.1. Személyi juttatások

Személyi juttatásokra 1997-ben 4,8 milliárd forintot fordítottak, 31

%-kal többet az előző évinél (az illetményváltozás, illetőleg a jutalom

összegének növekedése következtében).

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos létszáma egy év alatt

4221-ről 4377 főre nőtt. A rendszeres személyi juttatások havi átlaga 45 ezer forintról 54

ezer forintra nőtt, ezen belül a főigazgatóságon 60 ezerről 93 ezerre, a

megyékben 47 ezerről 55 ezerre, a NYUFIG-nál 37 ezerről 46 ezerre.

A nem rendszeres személyi juttatások nagysága 40 %-kal haladta

meg az 1996. évit. Az éves jutalom egy főre jutó összege 182 ezer

forint volt, ami három és fél havi átlagbérnek felel meg. Ezt szűkebb

körben növelte az ellenőri jutalom összege.

Megbízási díj címén 96 millió forintot fizettek ki, aminek túlnyomó

része az igazgatóságokon merült fel, a nyilvántartási feladatokat ellátó

személyek foglalkoztatása kapcsán. Az ONYF által megkötött

szerződésekre ebből 7 millió forintot fordítottak.

5.2.2. Dologi kiadások

A 3,2 milliárd forintos teljesítés 16,5 %-kal több az előző évinél. A

pénzforgalmi beszámoló eredeti előirányzata és a teljesítés között

jelentős, számos tételnél két-háromszoros eltérés mutatkozik, amit

főleg az ágazati tervezési gyakorlat, valamint a központosított

előirányzatok nagy aránya magyaráz.

A dologi kiadások 60 %-át az üzemeltetési, fenntartási kiadások

alkotják, jelentős összeget fordítottak irodaszerekre,

nyomtatványokra, különféle szolgáltatásokra.

A külföldi kiküldetések, valamint a reprezentáció ellenőrzött tételeinél

megfelelő volt az elszámolás.

5.2.3. Felhalmozási kiadások

Az 1997. évi lehetőségeket a költségvetési törvény 487 millió

forintban határozta meg. A zárszámadásban 735 millió forintos

teljesítésről adnak számot. Az elszámolási gyakorlat a korábbi évekhez képest jelentősen javult, a

főkönyvi könyvelés adataiból a zárszámadás szerinti teljesítés

címenként levezethető.

A működési célú ingatlanok vásárlását, létesítését, a gépkocsik beszerzését a központosított előirányzatból finanszírozták, címenként

ezért a teljesítés-előirányzat adatok összevetésének nincs értelme.

Ingatlanok létesítésére 444 millió forintot fordítottak. Befejeződött a

szombathelyi székházépítés, az egri épület bővítése és épületet

vásároltak Esztergomban, valamint Salgótarjánban. Az ingatlanok

vásárlásakor a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvénynek a

tárgyalásos eljárásra vonatkozó előírásait nem tartották be

maradéktalanul, mert az eredményt hirdetményben nem tették

közzé.

5.2.4. Felújítási kiadások

A költségvetési törvény felújítási célra a területi

igazgatóságoknál, a NYUFIG-nál és a központosított

előirányzatok között 1182 millió forintot irányozott elő. A

zárszámadás szerinti teljesítés ezzel szemben 691 millió

forint. Az "alulteljesítés" lényegében a Fővárosi Igazgatóság

Fiúmei úti épületének elmaradt felújításával magyarázható. Az

Igazgatóság elhelyezésével kapcsolatban eddig már több, mint

80 millió forint költség merült fel (tervezés, tanulmánykészítés

stb. címén) de az elhelyezés mindeddig megoldatlan maradt.

Az ózdi épület felújítására a tervezettnek több mint kétszeresét

költötték. A közbeszerzési eljárás ügyében az NM is folytatott

törvényességi vizsgálatot. A Közbeszerzési Döntő Bizottság az

ONYF-nél formai hibát, és 30 ezer forint bírságot állapított

meg. A debreceni ingatlan felújítása 30 %-kal került többe a

tervezettnél, míg a balassagyarmati felújítás 90%-ra teljesült.

A NYUFIG húsz emeletes toronyházának felújítása 219 millió

forintba került, ami szintén alacsonyabb összeg a tervezettnél.

A munkákra nyílt közbeszerzési eljárás alapján kötötték meg a

szerződéseket és azok - a biztonsági rendszer kivételével -

1997-ben el is készültek.

5.2.5. Informatikai kiadások

A költségvetési törvény 1997-re is a központosított

előirányzatok között tartalmazta

ˇ az informatikai fejlesztések 940 millió forintos és

ˇ a folyamatos informatikai kiadások 150 millió forintos

előirányzatát.

Az informatikai fejlesztések keretösszegét növelte az e címen

képződött, másra nem használható 1996. évi pénzmaradvány 29 millió

forintos összege. A teljesítés adata 945 millió forint.

A folyamatos informatikai kiadások keretösszege (előirányzat

átcsoportosítás következtében) 229 millió forintra nőtt, és a

zárszámadás szerint 234 millió forintra teljesült. Az ellenőrzés a

nyilvántartások átvizsgálása után 322 millió forintos tényleges

felhasználást talált, mert a dologi kiadások között is elszámoltak ilyen

tételeket.

A nyugdíjág zárszámadásában feltüntetett informatikai kiadások

és a világbanki kölcsön hazai kiadásainak adatai fenntartással

kezelendőek, mert a valós kiadások adataival nem egyeznek meg.

Ezeket csak az analitikus nyilvántartásokból lehet megállapítani.

5.2.6. Világbanki kölcsönnel kapcsolatos kiadások

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről

szóló 1996. évi CXXV. törvény szerint:

"a működésre fordított kiadások előirányzata a

világbanki kiadások ténylegesen felmerülő költségeinek

mértékéig kormányegyeztetéssel túlléphetők."

Ezt az egyetértést tartalmazza a 2001/1998. (I. 12.) Korm. határozat,

amely a nyugdíjág esetében idetartozó kiadásként 112 millió forintot

ismer el. A nyugdíjbiztosítás 1997. folyamán három alkalommal kérte

a Kormány intézkedését, de arra csak utólag került sor, az említett

kormányhatározat keretei között.

Az analitikus nyilvántartások szerint a tényleges felhasználás 104

millió forint volt, amit a Nyugdíjbiztosítási Alap 1997-ben a

működési költségvetésből "megelőlegezett".

A világbanki kölcsönfelhasználás több, mint 980 ezer

USD (180 millió forint), melynek többségét a

menedzsment konzultáns cég finanszírozására

fordították. A felhasználási területek egyike sem

szolgálja közvetlenül a hitelnyújtás eredeti célját, csupán

annak egyik feltételét képezi.

A 104 millió forintból 34 milliót kamatként, 25 milliót rendelkezésre

tartási jutalékként fizették ki, a többit ÁFA-befizetésre fordították.

Az ÁSZ az 1997. évi tb. zárszámadás vizsgálatával egyidőben kezdte

meg a TB. alapok informatikai rendszereinek - a pénzügyi

felhasználásokra is kiterjedő - átfogó vizsgálatát, ami az informatikai

fejlesztések és a kölcsönfelhasználás kiadási tételeinek vizsgálatát is

maga után vonja.

5.2.7. Az adatszolgáltatási és nyilvántartási feladatok megvalósítására fordított

kiadások

A címben jelzett feladatok végrehajtására a költségvetési törvény 400

millió forintot fogadott el, amihez képest a teljesítés 421 millió forint

lett (ezzel szemben a zárszámadás csak 229 millió forintot mutat be,

mert a többit az igazgatási szervek dologi kiadásai tartalmazzák).

Az 1975. évi II. törvény 120/A. §-ában foglaltak szerint 1997-ben is

folytatták az 1988-92. évek hiányzó kereseti adatainak gyűjtését

(továbbá megkezdték az egyéni nyilvántartó lapok begyűjtését is).

Továbbra is gond, hogy az adatszolgáltatásra kötelezett munkáltatók

regisztrálása még nem történt meg teljes körűen, a nyilvántartások

pontosítása folyamatos feladat.

5.2.8. Az 1997. évi pénzmaradvány

A működési költségvetés tárgyévi pénzmaradványa 323 millió

forint. "Finanszírozási különbözetként" szerepelt a Nyugdíjbiztosítási

Alap korábbi zárszámadási javaslatában további 144 millió forint,

ami nem az 1997. évi gazdasági események elszámolásával függ

össze és a költségvetési beszámoló nem is tartalmazta. Ebből a

zárszámadás 98 millió forintos keret felhasználását teszi lehetővé, a

Világbanki kiadásokkal kapcsolatosan.

Az 1997. évet megillető pénzmaradvány teljes összege így emelkedett

421 millió forintra.

6. A nyugdíjbiztosítási alap vagyonának alakulása 1997-

ben

Az Alap befektetett eszközeinek záróállománya 23,9 milliárd forint volt, az előző évinél 1,2 milliárd forinttal több. A befektetett

eszközök túlnyomó része - 23,2 milliárd forint - részesedésekben és

értékpapírokban testesül meg, a többi üzemeltetésre átadott eszköz.

A tartósan befektetett eszközök értéke 9,2 milliárd forint, az

ingyenesen átvett vagyon állományi értéke 14,0 milliárd forint volt.

Az Alap működési vagyona 5,5 milliárd forint.

A Nyugdíjbiztosítási Alap 10. számú zárszámadási melléklete az

előbbi adatokkal szemben 12,1 milliárd forint értékű tartósan

befektetett eszközről és 12,2 milliárd forint értékű ingyenes vagyonról

ad számot. A melléklet adattartam a tényleges helyzettől való

eltérések miatt átdolgozásra szorul.

6.1. Tartósan befektetett eszközök

A tartósan befektetett eszközök állománya mintegy 20 %-kal

csökkent az előző évhez képest.

ˇ A lakásfedezeti államkötvény állománya a tőketörlesztés és

értékesítés miatt csökkent, 3,7 milliárd forinttal.

ˇ Beváltották a 23 millió forinton nyilvántartott 1997/V

államkötvényt.

ˇ A VIR és a NYUGBER CENTER KFT együttes értékvesztése

1997-ben 391 millió forint volt.

ˇ Új befektetést hajtottak végre 1783 millió (a könyvelés szerint

1768 millió) forint értékben.

ˇ A hiány mérséklése érdekében a költségvetés bevételeként

669 millió forintot használtak fel, mint arról a jelentés 3.4.

pontja szól. Az 1,2 milliárd forintos vagyonhasznosítási bevétel

többi részét tartozás fejében átvett vagyon értékesítéséből

fedezték.

6.2. Ingyenesen juttatott vagyon

A Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető törvény szerinti vagyon

teljes átadására nem került sor 1997-ben sem.

A rendelkezésre álló adatokból annyi állapítható meg, hogy

összességében 31,6 milliárd forint értékű vagyon került át, ami

ugyan meghaladta a törvényi minimumot (30,6 milliárd forint),

de nem érte el a maximumot, (36,2 milliárd forint) mint

ahogyan az az egészségbiztosítás esetében történt. A két ágazat

tehát nem azonos mértékű juttatásban részesült és nem vették

figyelembe a munkáltatói járulékbevétel arányváltozását sem.

Az ingyenesen juttatott vagyon könyv szerinti értéke (14,1

milliárd forint) jelentősen eltér az átadási értéktől, mert az

Alap az átvett részesedéseket névértéken szerepelteti és

értékvesztéseket is el kellett számolni.

Vagyonértékesítésre összesen 3,9 milliárd forint értékben került sor (4. melléklet). A végrehajtott értékesítéseket részben a piaci ár

alatt bonyolították, mert az OTC piacon forgalmazott részesedések

mennyisége többszörösen meghaladta a keresletet, de a gyors

döntéshozatalt gyakran akadályozta a döntési mechanizmus is (mivel

tulajdonosi döntést kizárólag a közgyűlés hozhatott).

A zárszámadás 12. számú mellékletében a tartozások

vagyonátadással történő rendezése keretében átvett vagyon értéke 787 millió forint, ami a számvitelből levezethető adat. Az év során

egyébként ezen vagyonelemekből 533 millió forint bevételt értek el,

amit betudtak a hiány mérséklése érdekében történt vagyonértékesítési

bevételbe.

6.3. Egyes vagyonelemek helyzetének bemutatása

=A Citadella Befektetési Alapkezelő Kft-t 1997-ben

vásárolták meg 4,8 millió forintért. A Kft pénzügyi helyzetének

rendezéséhez azonnal 15 millió forintos tőkeemelést hajtottak

végre, ami után - annak hatására - az év végi mérleg szerinti

eredmény 3,4 millió forint lett (az előző évet a cég veszteséggel

zárta).

=A Kft kibocsátotta és kezeli a 3 milliárd forint névértékű

Nyugdíj I. Befektetési jegyet, amit kizárólag maga a

Nyugdíjbiztosítási Alap jegyzett le. A fedezetet ingyenes

vagyon eladásából és a lakásfedezeti kötvény

tőketörlesztésének egy részéből, továbbá a kötvény eladásából

teremtették meg.

Az Alap létrehozásának célja a tényleges piaci viszonyok

közötti vagyongazdálkodás, az értékvesztések és a vagyon

felélésének elkerülése. Vagyongazdálkodási törvény

hiányában, a törvény által szabályozott befektetési alap

eredményes vagyongazdálkodást tehet lehetővé. Mód nyílik a

kamatok és hozamok visszaforgatására, növelhető a vagyon

nagysága, amit a társadalombiztosítás költségvetési törvényei

évek óta bevonnak (csökkentenek) a folyó kiadások

finanszírozásába.

A Nyugdíj I. Befektetési Alap az 1997. évet 756 millió forint mérleg szerinti nyereséggel zárta, amit annak függvényében

kell minősíteni, hogy az Alap létrehozása érdekében eladott

vagyonelemeknél (Humán Rt., Pillér II. Befektetési jegy,

Lakásfedezeti államkötvény) 466 millió forint értékesítési

veszteség keletkezett. Ilymódon a valóságos eredmény csak

290 millió forint. A vagyon tőzsdei részvényekben, tőzsdén

kívüli részvényekben, államkötvényekben, diszkont

kincstárjegyben, befektetési jegyben és pénzeszközben testesül

meg, a befektetési alapokról szóló 1991. évi LXIII. törvény

előírásainak megfelelően.

=A VIR Kft 1994. július 1-jétől működik. A Kft-t a

Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat még ez évben vette meg a

Postabanktól 1,7 milliárd forintért, 1997-ig történő

részletfizetéssel. Az Önkormányzat kifizette az utolsó részletet

is, ám ezzel sem vált 100 %-os tulajdonossá, csupán arról

határozott, hogy a bank tulajdoni hányadára vonatkozó opciós

vételi joggal a kft éljen. A Kft (amelynek 1997-ben már három

tulajdonosa volt ) gazdálkodása veszteséges volt, elsősorban

az ONYF által használt irodaépület értékcsökkenése miatt, ami

a Kft tulajdona (!) és amiért a nyugdíjbiztosítás bérleti díjat

fizet.

A tulajdonos Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat egyszer

megvette az ingatlant (kft formájában), évente fizeti az ÁFÁ-

val növelt bérleti díjat. A Kft az üzemeltetést alvállalkozókkal

végezteti, érdemi tevékenységet valójában nem folytat.

A Kft-t bízták meg a tartozás fejében átvett Kresz Géza utcai

ingatlan üzemeltetésével, amiért havonta összesen 550 ezer

forintot fizet a két ág.

A Kft. tevékenységét az ÁSZ 1995. és 1996. évi zárszámadási

jelentései is kifogásolták, vitatva annak létét is.

=A NYUGBER-CENTER KFT-t 1995-ben alapították 600

millió forintos alaptőkével, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság

épület-beruházásának megvalósítására. Az ÁSZ korábban is

megállapította, hogy a társaság feladatai, működésének célja

tisztázatlan.

A Kft az 1997. évet 10 millió forint veszteséggel zárta, egyetlen bevételi forrása a NYUFIG által fizetett bérleti díj

volt, tevékenysége az üzemeltetési számlák érkeztetésében,

kiegyenlítésében és a bérlő felé történő elszámolásban "merült

ki".

7. Az Egészségbiztosítási alap kiadási előirányzatainak

teljesülése

7.1. Az Egészségbiztosítási Alap eredeti és módosított kiadási előirányzata és

annak teljesülése 1997-ben

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről

szóló 1996. évi CXXV. törvény az Alap kiadási főösszegét 524,9

milliárd forintban határozta meg, ami sok tekintetben

megalapozatlan volt, mert több tételnél a reálisnál alacsonyabb

összegekkel számolt. Ez különösen a természetbeni ellátásokat

jellemezte, amire a költségvetésről alkotott véleményében az ÁSZ is

rámutatott.

A tervezés során nem vették figyelembe a tényadatokból és a

szabályokból következő adottságokat, olyan intézkedésekkel

számoltak és azokból "megtakarításokkal", amelyek csak

feltételezéseken (nem számításokon, hatáselemzésen) alapultak. Ez a

tervezési gyakorlat évek óta él, a tények mindig igazolják, hogy nem

alkalmas a valóság megközelítésére.

A Kormány 3051/1997. számú határozatában a kiadások csökkentéséről állást foglalt ugyan, de az OEP-től várta a szükséges

intézkedések megtételét, amelyekre a rendelkezésre álló rövid idő

alatt nem került (nem kerülhetett) sor. A lakosság életminősége

szempontjából meghatározó kérdésekben (gyógyszertámogatás,

gyógyászati segédeszköz-támogatás, közgyógy-ellátás, korhatár alatti

rokkantsági nyugellátások) a folyamatok néhány hónap alatti

megváltoztatását írták elő, amelyekben évek óta nem sikerült

megoldást találni. A fokozottabb biztosítói ellenőrzés terén nem

sikerült jelentős lépéseket tenni.

Az Egészségbiztosítási Alap nem ellátási jellegű kiadásai között is

voltak olyan tételek (KESZ kamatkiadás, világbanki hitel hazai

kiadásai), amelyeknek alacsony, illetve hiányzó összege növelte az

Alap bújtatott hiányát.

Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a gyógyító-megelőző ellátások "zárt"

előirányzata nem biztosítja a teljes fedezetét az egészségügyi

dolgozók béremelésének. A hiányzó 6,3 milliárd forintot tovább

növelte az egyszeri 10 ezer forintos jövedelem kiegészítés 2,3 milliárd

forintot kitevő összege.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetésének elkészítését tehát az Alap kiadási oldalának anomáliái is indokolttá

tették. Az 1997. évi CXII. törvény a kiadási főösszeget 546,5

milliárd forintra emelte, ami a " kritikus" tételek mindegyikét

érintette, több-kevesebb realitás mellett.

A kiadások teljesítési adata összességében 554,0 milliárd forint, a

pótköltségvetésben elfogadottnál 7,5 milliárd forinttal több.

7.2. A gyógyító-megelőző egészségügyi ellátás kiadásainak alakulása

A költségvetési törvény eredetileg 260,6 milliárd forintot szánt az

egészségügyi kiadásokra, amelyet a pótköltségvetésben 265,9

milliárd forintra emeltek. A teljesítés adata ezzel csaknem azonos,

265,8 milliárd forint.

A zárszámadási adatok számviteli nyilvántartásokkal történő

egyeztetése során derült ki, hogy a költségvetési beszámoló 1997-

ben először alkalmazott 61. űrlapjának (ami az ellátási kiadásokat

"kassza"- szerinti bontásban tartalmazza) adatait a számvitel nem is

gyűjti, azt a szakfőosztály adatai alapján állítják össze. Így, noha a

költségvetés kiadásait tartalmazó 51. és 61. űrlap adatai megegyeznek,

ez a tábla inkább tájékoztató jellegűnek tekinthető.

Az analitikus nyilvántartásokkal történő tételes egyeztetés

azonban a kasszák szerinti kiadási tételeket bemutató 7. számú

zárszámadási melléklet adattartalmát alátámasztotta, ez

mindenképpen pozitívum.

A gyógyító-megelőző ellátások előirányzatán belül 1997-ben három

alkalommal került sor átcsoportosításra, a pótköltségvetés

keretében, illetve belső átcsoportosítás formájában, a bérintézkedések

és - előirányzat hiányában - fejlesztési jogcímen.

A pótköltségvetésben az egészségügyi dolgozók egyszeri jövedelem-

kiegészítésére 2,3 milliárd forintos előirányzat szerepel.

Forrásátadásra a központi költségvetésből azonban nem került sor, így

az intézkedés az Egészségbiztosítási Alap hiányát tovább növelte.

7.2.1. A gyógyító-megelőző ellátás egyes formáinak kiadásai 1997-ben

ˇ A háziorvosi ellátásra fordított összeg 25,8 milliárd forint volt. Ezen összegből a hajléktalanok ellátását végző budapesti

és megyeszékhelyi szolgálatok finanszírozására 55 millió

forintot fordítottak.

A finanszírozás szabályainak változtatására 1997-ben nem került

sor. A költségvetési törvényben a finanszírozást meghatározó új

elemként megjelent ugyan a gondozás, de a tevékenység anyagi

elismerésére a gyakorlatban nem került sor.

Új elem a csoportpraxisok létrehozásának lehetősége, amivel csak

viszonylag szűk körben éltek.

Az 1997. végén finanszírozott 6843 szolgálatból 6333 területi ellátási

kötelezettséggel működött. A szolgálatok 78 %-a vállalkozásban látja

el feladatát.

ˇ Az egyéb alapellátás körébe tartozó feladatokra 1997-ben 8,8 milliárd forintot fordítottak (iskola-egészségügy, védőnői

ellátás, ügyeleti szolgálatok, anya- és csecsemővédelem).

Az alapellátás részét képező fogászati ellátásra felhasznált

összeg 7,3 milliárd forint volt. Ez az a szakterület, ahol az

elmúlt években gyakori és jelentős változások voltak a

szolgáltatások körét és finanszírozását illetően egyaránt.

Az 1995-ös stabilizációs intézkedések miatt szűkült a

térítésmentesen igénybevehető szolgáltatások köre, majd a

következő években újra változott, ezekre "tucatnyi" intézkedés

(törvények, kormány- és NM rendeletek) született.

Hasonlóan gyakran változtak a finanszírozás szabályai is, a

"teljesítmény-arányos" díjazás elveinek érvényesítése érdekében. Az

egyes fogorvosi szolgáltatások szakmai tartalmának pontos

meghatározására azonban nem került sor.

A finanszírozási rendszer változásai a biztosítottak ellátásában

sajnálatosan nem eredményeztek javulást, nem szolgálják a Nemzeti

Egészségvédelmi Programban, valamint az 1107/1994. (XI. 23.)

Korm. határozatban megfogalmazott elveket a megelőzés

fontosságáról. Nem preferálja az iskolai fogászati ellátást, és a

fogmegtartó tevékenységet. A legnagyobb létszámú korosztály (a 18

és 60 év közöttiek) csak a sürgősségi ellátást, fogkő eltávolítást,

ínykezeléseket, sebészeti beavatkozásokat kapja térítésmentesen, a

fogmegtartó kezelések. A finanszírozási és támogatási rendszer

alapvető módosítása nélkül e területen előrelépés aligha

képzelhető el.

A házi szakápolás - elkülönítetten - 1996. óta került az

egészségügyi ellátórendszerbe, meglehetősen előkészítetlenül.

A betegek mellett a szakápolást elrendelők és végzők sem

voltak megfelelően tájékozottak (szakmai és jogi értelemben

egyaránt). A fekvőbeteg ellátás finanszírozásának mai

rendszere nem ösztönzi igazán - az olcsóbbnak tűnő - otthoni

szakápolás megerősödését.

Az alapellátásban "szokásos" háziápolás és a szakápolás a

gyakorlatban átfedi egymást, egzakt mutatók (szakmai protokollok)

nincsenek. Ezeket a rendszerbeli ellentmondásokat a MEP-ek

ellenőrzései gyakran felvetik, beleértve a kettős finanszírozás

lehetőségét is. Az ellentmondásokat támasztja alá az is, hogy az 1997-

re eredetileg előirányzott 1250 millió forintot a pótköltségvetés 1000

millió forintra módosította, miközben a teljesítés adata 490 millió

forint lett. Az itt elért "megtakarítás" szolgáltatott részben fedezetet

az egészségügyi ellátás más előirányzataira történő átcsoportosításra.

A házi szakápolás kétségtelenül szükséges és a lakosság által igényelt

ellátási forma, ami ugyanakkor a jelzett problémák, jogszabályi,

szakmai, szakma-politikai változtatását, rendezését indokolná.

A járóbeteg szakellátás körébe tartoznak a

feladatfinanszírozás szerint működő gondozók, továbbá a

teljesítmény szerint finanszírozott szakrendelések és a

szakambulanciák. Előbbiekre 5,3, utóbbiakra 36,5 milliárd

forintot fordítottak. A teljesítményfinanszírozás szabályai év

közben többször változtak.

Művese kezelésekre összesen 6,8 milliárd forintot használtak

fel, ami csaknem fél milliárd forinttal több a

pótköltségvetésben lecsökkentett összegnél. Az egyes

kezelések díjtételei 1997-ben nem emelkedtek, az előirányzat

túllépését a kezelések számának növelése okozta. Az elmúlt

években a művese kezelésekre kifizetett összegek jelentősen

emelkedtek, az 1994. évi 2,6 milliárd forintos felhasználáshoz

képest az 1997. évi összeg 234 %-os növekedést jelent. A

költségemelkedéseket vizsgáló országos célellenőrzés csak az

esetek elenyésző részében állapított meg indokolatlan

támogatást.

A speciális finanszírozású feladatok keretösszegeit a járó- és

az aktív fekvőbeteg kassza tartalmazza (ide tartozik a CT, MRI,

egyéb diagnosztikai vizsgálatok, tételes elszámolású egyszer

használatos eszközök és nagy értékű műtéti eljárások). Ezekre

együttesen 11,1 milliárd forintot fordítottak. Ebben a

finanszírozási körben évek óta gond, hogy a költségvetési

keretek szűkösnek bizonyulnak. Az OEP 1997-ben megkezdte

a szívsebészeti eszközök központosított közbeszerzési

eljárás keretében történő beszerzését.

A nagy értékű műtéti eljárások körébe tartoznak a

transzplantációs műtétek. Ezekből a szív-, a máj- és a

tüdőtranszplantáció 1998-tól a népjóléti (egészségügyi)

tárcához (7.2.2. pont) került, miközben a sokkal nagyobb

esetszámot jelentő vese- és csontvelő átültetések a biztosítónál

maradtak és az előbbiekhez kapcsolódó vizsgálatokat is

finanszíroznia kell. A változtatásra az ellenőrzés logikus

magyarázatot nem talált.

A fekvőbeteg szakellátás finanszírozására 1997-ben 148,4

milliárd forintot fordítottak, 132,5 milliárdot az aktív és 15,9

milliárdot a krónikus ellátás területén.

Az 1996. évi CXXV. törvény 7. számú melléklete az előirányzat

meghatározásánál csaknem 9 milliárd forintos megtakarítással

számolt, bízva az egészségügyi ellátórendszer átalakítását célzó 1996.

évi LXIII. (kapacitás) törvény hatásában. Ez azonban nem

következett be. A közismert nevén "kórházi ágyszámcsökkentés"

érzékelhető megtakarítást és struktúra átalakítást nem eredményezett.

Az ágyszámcsökkenés teljesítménycsökkenéssel nem járt, így

kiadáscsökkenéssel sem. Tévesnek bizonyult az az elképzelés, hogy a

kórházak a bérnövekményt ebből a forrásból tudják fedezni.

7.2.2. Az 1998-tól központi költségvetésből finanszírozott feladatok átadásához

kapcsolódó pénzügyi elszámolások

Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény a vér- és

vérkészítmények ellátásának biztosítását 1998-tól állami feladatként határozza meg, amelyeket a központi

költségvetésből kell fedezni. A feladat 1992-ben került az NM

költségvetéséből az OEP-hez. Az ÁSZ ezen feladatokhoz

kapcsolódó elszámolások vizsgálata során a vérzsákok és a

HCV-HIV tesztek elszámolásainál rendezetlenséget

tapasztalt az OEP és az Országos Vérellátó Központ (OVK)

között, amit a feladatátadás előtt tisztázni kellett volna. Így az

OEP-nél kimutatott zárókészlet nagysága és összege sem

fogadható el. A zárókészlet értékét az egészségügyi tárca

forrásaiból kellene megtéríteni.

A kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII.

törvény a gyógyító ellátások közül kiemelte a mentést és a

ritka, kiemelkedő költségigényű transzplantációs

eljárásokat. Azokat 1998-tól a központi költségvetés

finanszírozza, a fedezet az egészségügyi tárca fejezeti

költségvetésében rendelkezésre áll. A zárszámadási ellenőrzés

keretében az ÁSZ a Semmelweis Orvostudományi Egyetem

(SOTE) és az OEP közötti elszámolásokat vizsgálta meg. Megállapítást nyert, hogy az OEP-nak két hónapos elmaradása

van a SOTE-val szemben, mivel a finanszírozási szabályok

miatt a teljesítmények kifizetése csúszik. Az 1997. november

és december hónapokban elvégzett műtétek kifizetetlenek maradtak. Ezzel egyidejűleg elkészült a SOTE

transzplantációs elszámolása 1995-től, ami további

követeléseket tartalmaz az OEP felé. A műtétet elvégző

intézmény a helyszíni ellenőrzés lezárásáig (1998. július

végéig) nem kapta meg az ellenértéket.

7.2.3. A gyógyító-megelőző ellátások finanszírozásának szabályai 1997-ben

Az aktív fekvőbetegellátás országosan egységes díjazásának eltérését célzó finanszírozási változtatások következtében jelentősen

átrendeződtek a kórházak alapdíjai. Az 1997. márciusi átlagos 37,7

ezer forintos alapdíj decemberre 53,6 ezer forintra nőtt. Ugyanezen

időszak alatt viszont csökkent az országos intézetek, a

gyermekkórházak, a szakkórházak alapdíja és az átlagnál kisebb

mértékben nőtt az egyetemi klinikák, a megyei kórházak és a nagy

fővárosi kórházak alapdíja.

A jelenlegi rendszer sem kezeli kellően a magasabb színvonalú,

személyi és tárgyi feltételek szempontjából igényesebb ellátások

finanszírozását. Az alapdíj nivellálásával egyidejűleg a HBCS-

rendszerben nem határozták meg a progresszív ellátás - kiemelt

súlyszámmal elismert - betegségcsoportjait.

A kiegyenlítő finanszírozás hosszabb távú hatása az ellátórendszer

szempontjából ma még nem látható tisztán. A bevételi pozíciók

ilyen jelentős átrendeződése szakmai szempontból nem kívánatos

változtatásokat is elindíthat.

Hangsúlyosan vetődik fel az amortizáció rendezetlenségének

kérdése is, miután az alapdíj csökkenés a magasabb technikai

felszereltségű intézetekre jellemző (ahol a pótlás költségvonzata is

sokkal nagyobb).

A finanszírozás másik új eleme az ágazati bérmegállapodás

növekményének fedezetére szolgáló fix díj (amelynek összege az

intézmény 1996. II. félévi 1 havi bevétele 60 %-ának 17 %-os

növekménye, csökkentve az ügyeletre megállapított

bérnövekménnyel). Ennek bevezetése a járóbeteg ellátásban

mérsékelte a fix díj csökkenését (az eredeti finanszírozási jogszabály

szerint 1997-re a járóbetegellátásban is kizárólagos

teljesítményfinanszírozást kellett volna bevezetni), a fekvőbeteg

ellátásban a korábbi teljesítménydíjas rendszert váltotta fel a "vegyes"

konstrukció.

A fix díj, feleslegesen bonyolítja a finanszírozást, többletforrást

nem jelent az intézmények számára. A finanszírozás technikai

lebonyolítása az év folyamán háromszor változott, ami az OEP

számára is többletfeladatot jelentett.

7.2.4. A kórházak pénzügyi helyzetének alakulása

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi

pótköltségvetéséről szóló 1996. évi CXX. törvény alapján 1996.

végén mintegy 4 milliárd forint összegben konszolidációs hitelben részesítettek 38 intézményt. A kórházaknak az előleget 2000. végéig

kell visszatéríteni az OEP-nek. 1997-ben ebből 1,5 milliárd forint

volt esedékes, ami rendben teljesült. A konszolidációban részesült

intézmények intézkedéseit és likviditási helyzetét negyedévenként

vizsgálják. Megállapították, hogy 32 intézménynél az

adósságállomány 1997-ben újratermelődött, az év végi összeg 4,6

milliárd forint. Az NM is végzett felmérést a kórházak tartozásairól, 153

intézménynek küldött ki kérdőívet, amiből 135 jelzett vissza. E szerint

közel 10 milliárd forint szállítói tartozás állt fenn az év végén,

amiből 30 napon túli 3 milliárd forint.

7.2.5. Az ügyeleti díjak rendezése és a végkielégítésre felhasználható összeg

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi költségvetése "kórházi

ügyeleti díj" jogcímen 3 milliárd forintot tartalmazott. A

zárszámadásban ennek teljes felhasználásáról számoltak be, ami

azonban nem oldotta fel a téma körüli évek óta tartó feszültséget.

A közalkalmazotti törvény lehetővé tette, hogy az ügyeletet túlórának

minősítsék (amivel a Magyar Orvosi Kamara is egyetértett). Ez

jelentősen eltérő díjazást jelent a kórházakban - kollektív szerződés

szerint - fizetett ügyeleti díjaktól. Az országos helyzetről, a globális

rendezéshez szükséges többletforrás nagyságáról megbízható adat

nem állt rendelkezésre, így az 1997-ben kifizetett összeg hatását sem

lehet minősíteni, azt a kórházak a teljesítmény-finanszírozás szabályai

keretében kapják meg és a bér részeként fizetik ki.

Az elmaradt ügyeleti díjak követelésével egyidejűleg erősödtek fel a

fekvőbeteg ügyeleti ellátás privatizációs törekvései. Jogilag ma sincs szabályozva a fekvőbeteg ellátó osztályokon

vállalkozási formában működtetett ügyeleti rendszer, tisztázatlan az

orvosi felelősség kérdése. Az ÁNTSZ-ek vizsgálatai orvos-szakmai

gondokat is jeleznek.

Az Egészségbiztosítási Alap eredeti költségvetésében 2 milliárd

forintot irányoztak elő az egészségügyi struktúra átalakítás

következtében a kórházakban várható létszámcsökkenéssel kapcsolatos kiadások fedezetére. A pótköltségvetés ezt 1 milliárd

forintra mérsékelte, a ténylegesen kifizetett összeg 912 millió forint

volt, úgy, hogy a keret a járóbeteg szakellátás intézményeinek

létszámcsökkenése esetén is igénybevehető volt. Az érintett létszám

1799 fő volt, ebből 133 fő orvos.

7.3. A gyógyszerek társadalombiztosítási támogatásának alakulása 1997-ben

A gyógyszertámogatás 1997. évi eredeti előirányzata 85,4 millió

forint, amit a pótköltségvetés 94,3 milliárd forintra módosított. A

tényleges kifizetés a 100 milliárd forintot is meghaladta. Ez a

kiadási tétel az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének évek óta az

egyik neuralgikus pontja, a tervezett adat meg sem közelíti a reálisan

várható összeget.

A 7.1. pontban említett 3051/1997. sz. Korm. határozat egy "kísérlet"

volt a kerettúllépés mérséklésére, de az év közepén már nem volt

realitása, hogy hatásos intézkedések születhessenek (noha 1997.

május 1-jétől szigorodtak a lakossági gyógyszerrendelés szabályai).

Az alultervezés mellett a kiadások növekedésében szerepet

játszottak a termelői és import árváltozások, a terápiás struktúra

változásai, a választék bővülése, a szokásosnál is erőteljesebb év végi

"felvásárlási láz".

A lakossági térítési díj mértéke átlagosan 28,4 %, ami az előző évhez

hasonló mértéket jelent.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetéséről

szóló 1997. évi CXII. törvény a gyógyszertámogatás

előirányzatán belül elkülönítette - korábban külön keretesnek

nevezett - az u. n. speciális szerződés szerint támogatott,

magas árú gyógyszerek kiadási előirányzatát, 6,7 milliárd forint összegben. A zárszámadás 6,4 milliárd forintos

teljesítésről számol be.

A téma vizsgálatáról szóló ÁSZ jelentés 1998. május végén

készült el. Az ÁSZ nem kívánt állást foglalni a több év alatt,

spontán módon kialakult külön keret létjogosultságáról, de

rámutatott a rendszer szabályozásbeli hiányosságaira és a

gyakorlati működés ellentmondásaira. Az előirányzat

törvényben történő megjelenítését az ÁSZ azon az alapon

minősítette értelmetlennek, hogy az egyébként "nyitott"

(túlléphető) előirányzaton belül nem lehet a súlyos betegségek

kezelésére szolgáló rész előirányzatot "zártnak" tekinteni. Erre

az OEP főigazgatójának állásfoglalás-kérő levelére adott

válaszban (5. melléklet) is kitértünk.

7.4. A gyógyászati segédeszközökhöz nyújtott támogatás

Az Egészségbiztosítási Alap e költségvetési tétele is rendszeresen

alultervezett. A pótköltségvetésben 15,7 milliárd forintra emelt 14,3

milliárd forintos előirányzat végül 16,8 milliárd forintra teljesült.

Az OEP nyilvántartásai, illetve elemzései szerint a növekedés okai

összetettek:

ˇ közgyógyellátásra veszik igénybe a támogatások csaknem

1/3-át,

ˇ a párhuzamos felírás lehetősége nincs kizárva, nem is

ellenőrizhető (nincs vényszintű ellenőrzés),

ˇ a kihordási idő gyakorlatilag követhetetlen,

ˇ a rendelési indikációkat sokszor nem tartják be,

ˇ nincs kapacitási határa a gyártók és forgalmazó befogadásnak

stb.

A problémák nagy része már évek óta ismert, a megoldásban 1998-

ban várható előrelépés (pl. számítógépes nyilvántartási rendszer

beindítása). A jogi szabályozás, a segédeszköz fogalmának

egyértelmű meghatározása, a rendelhetőség szabályainak szigorítása

és az ellenőrzés erősítése azonban még várat magára.

7.5. Egyéb természetbeni ellátások

ˇ A gyógyfürdői szolgáltatásokra 1997-ben 1,6 milliárd forintot fordítottak. A biztosító 1997-ben az 1996. évi

árszinten támogatta a kezeléseket.

Módosult a jogi és a szakmai szabályozás. A biztosító jelenleg tíz féle

szolgáltatást támogat. Az egyes kezeléstípusokért fizetendő térítési

díjak országosan nem egységesek, de a támogatás (amit az OEP fizet)

az igénybevételhez 100 %-os. A csökkentésre többféle javaslat

készült, de a differenciált támogatás bevezetésére nem került sor,

részben szociális okból.

ˇ Az anyatejellátás 1997. évi eredeti előirányzata 200 millió

forint volt, a teljesítés 133,8 millió forint. Az összeg kizárólag

a járóbeteg ellátás keretében rendelt anyatej ellátást szolgálja.

A kórházak közvetlenül az anyatejgyűjtő állomásoktól rendelik

a szükséges mennyiséget és azt az OEP teljesítménydíjban

finanszírozza.

7.6. Pénzbeli ellátások

Az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira felhasznált összeg 1997-

ben 141,8 milliárd forint volt, ami 16,3 %-kal több az előző évinél.

A táppénzkiadásokra 36,1 milliárd forintot fordítottak, ami

kevesebb, mint az eredetileg tervezett összeg.

A kiadások 1995-től csökkenő tendenciát mutatnak. Ebben

társadalmi-gazdasági tényezők hatása is érvényesül, de szerepet

játszik az is, hogy:

ˇ a betegszabadság időtartalmát 15 napra emelték,

ˇ bevezették a munkáltatói táppénz-hozzájárulást,

ˇ megszűnt a nyugdíjas foglalkoztatottak jogosultsága, és

ˇ a táppénz időtartamának két évre való meghosszabbítása.

Ezek az intézkedések tartósan éreztetik hatásukat, ellensúlyozva a

bruttó keresetek emelkedésének kiadás-növelő hatását is.

A MEP-eknél jelenleg 267 ellenőrző főorvos működik, átlagosan 20

-30 elbírálási helyet ellenőriznek havi egy-két alkalommal. Különös

figyelmet fordítanak a 30 napon túli időtartamú esetekre. Az

ellenőrzések hatása ugyan nem számszerűsíthető, de mindenképpen

van visszatartó ereje.

ˇ A korhatár alatti rokkantsági és baleseti nyugellátásokra 98 milliárd forintot fizettek ki, az eredeti 92 milliárd forinttal

szemben. Ezt a kiadási tételt is az "alultervezettség" jellemzi

évek óta. A tervezés idején azzal számoltak, hogy a

megváltozott munkaképességű személyek ellátórendszerének megkezdett átalakítása már 1997-ben

érezteti hatását. A megteendő intézkedéseknek azonban csak

az elvi alapjai körvonalazódtak, érdemi változás a gyakorlatban

még 1998-ban sem történt.

A 2381/1996. (XII. 20.) Korm. határozat miatt 1997. februárjától

egy évnél hosszabb időre nem lehetett rokkantosítani. Ez a

rendelkezés négy hónapig volt érvényben, ami a mai napig fel nem

számolt torlódást okozott. Az évente 60-65 ezer soros felülvizsgálati

szám 130 ezerre emelkedett. A "várakozók" 2-3 hónapig tovább

kapják a nyugdíjat.

Folyamatban van az elbírálás közel 10 éve kialakított orvosszakmai

irányelveinek korszerűsítésére.

A rokkantosítás problémaköre szoros összefüggésben van az orvosi

és foglalkozási rehabilitáció helyzetével, amiből különösen az utóbbi

megoldatlan. Eredményt csak ezen rendszerek komplex fejlesztésétől

lehet reálisan várni, önmagában a rokkantosítás nem kezelhető.

ˇ Terhességi-gyermekágyi segélyre 1997-ben 6 milliárd

forintot fordítottak. A kiadások 1995-től folyamatosan

csökkennek , az akkori kifizetés összege még 8,9 milliárd forint

volt. Ebben az ellátás feltételrendszerének szigorítása, emellett

- sajnálatosan - a születésszám csökkenése játszott közre.

ˇ Betegségekkel kapcsolatos segélyekre 865 millió forintot fizettek ki. Ezek között legnagyobb tétel - 496 millió forint - a

javasolt (engedélyezett) külföldi gyógykezelések megtérítése

szerepel. Emiatt emelkedett lényegében az eredeti 800 millió

forintos előirányzat. Itt az esetszám és a külföldi kezelések ára

is nőtt. Emellett külföldi sürgősségi gyógykezelésre 119 millió

forintot, rendkívüli szociális támogatásra 249 millió forintot

használtak fel. A kérelmek indoka leggyakrabban a rossz

szociális helyzet és a magas gyógyszer (gyógyászati

segédeszköz) költség.

ˇ Kártérítési járadékokra 810 millió forintot költöttek el, ami

a tervezettnél 90 millió forinttal kevesebb. A bíróság által

megítélt, a munkáltatóktól beszedett járadékjellegű havi

rendszeres ellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság fizeti ki, de a

kiadások az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében

szerepelnek.

7.7. Az Egészségbiztosítási Alap egyéb kiadásai Az Alapból teljesített egyéb kiadások összesített adata 22,2 milliárd

forint, aminek nagyobbik hányadát (a 8. pontban részletesen

ismertetett) működési kiadások képviselik.

ˇ A postaköltségek tényadata 1065 millió forint, 441 millió

forinttal kevesebb az előirányzottnál. E tétel döntően a

járulékfizetőkkel fenntartott kapcsolatok postai díjait, a

járulékbevételek elérése érdekében felmerült banki és egyéb

jellegű (pl. behajtás) kiadásaiból áll.

ˇ A kifizetőhelyeket megillető költségtérítés összege 348 millió forint volt, szemben az eredetileg tervezett 500 millió

forinttal, amit a pótköltségvetésben 400 millió forintra

mérsékeltek. A legalább 100 főt foglalkoztató munkáltatóknál

kifizetőhely működik, ahol az egyes pénzbeli

egészségbiztosítási és a "folyósított" ellátásokat fizetik ki. A

feladat ellátásáért a kifizetőhelyeket egy százalékos térítés illeti

meg. Az országban 1997. végén 9794 kifizetőhely működött.

ˇ A Kincstári Egységes Számlához kapcsolt megelőlegezési

számláról felvett - az előírt összeghatárt meghaladó - hitel

kamatának összege 3,3 milliárd forint volt. Eredetileg erre a

célra mindössze 20 millió forintot terveztek, ami irreális volt.

Ezt a pótköltségvetés 2,5 milliárd forintra emelte meg.

A KESZ igénybevétele kapcsán jelentkező, előre tudott (rejtett) hiány

is hozzájárult az Egészségbiztosítási Alap nagymértékű deficitjének

kialakulásához.

ˇ A pótköltségvetési törvényben az APEH-OEP

együttműködés keretében a behajtási tevékenység ösztönzése

céljából 150 millió forintot terveztek, ennek fele illette volna az

adóhivatalt. A sikertelen együttműködés azonban csak 18

millió forint kifizetését "alapozta" meg.(10.4. pont)

ˇ A kamat- és hozambevételek elérése érdekében teljesített,

illetve a vagyongazdálkodással kapcsolatos kiadások

összege a tervezett 6 millió forinttal szemben 75 millió

forintra nőtt. A jelentős többlet az 1997-ben lebonyolított

ingyenes vagyonátadással hozható összefüggésbe.

8. Az egészségbiztosítási alap működési

költségvetésének teljesülése

8.1. A működési költségvetés bevételei

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1997. évi költségvetéséről

szóló 1996. évi CXXV. törvény 16 455 millió forintos bevételi

előirányzatot hagyott jóvá, amelyet a pótköltségvetésben 18 157

millió forintra emeltek fel (az 1996. évi pénzmaradvány, a behajtás

ösztönzési alapjának forrásnövelése és a családi pótlék ellenőrzését

szolgáló többlet miatt).

A bevételek tényleges összege 17.717 millió forint volt (az

igénybevett 1996. évi pénzmaradvány nélkül). A világbanki

kölcsönnel kapcsolatos kiadásokra az Alaptól 657 millió forint forrást

vontak be és a tervezettnél jobban emelkedett a működési költségvetés

saját bevételeinek összege. Ez utóbbi tétel minden évben jelentősen

túlteljesül (ami csak részben magyarázható a tervezés biztonságára

való intézményi törekvésekkel).

Az 1997. évi működési bevételek összességében 2212 millió

forinttal, haladták meg az előző év bevételeinek nagyságát.

A költségvetés bevételeinek zöme az Alaptól átvett pénzeszköz,

összege 16 169 millió forint.

8.2. A működési költségvetés kiadásai

Az 1997. évi működési kiadások tényleges összege 17 382 millió

forint volt, ami 3154 millió forinttal, 22,2%-kal több az 1996. évi

kiadásoknál. A kiadások költségvetési szerkezet szerinti főbb tételeit a

6. mellékletben szereplő két tanúsítvány adatai szemléltetik.

A költségvetésen belül gyakoriak és jelentősek voltak az évközi

módosítások, átcsoportosítások, főleg a központosított előirányzatok

és az ösztönzésre fordítható források felhasználásával összefüggésben.

A felhasználható pénzmaradvány 1612 millió forint, amiből 1064

millió forintot már kötelezettségvállalás terhel.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vetítve az egy főre jutó

kiadás 2,5 millió forint volt.

8.2.1. Személyi juttatások

Személyi juttatásokra 7754 millió forintot fordítottak, 20 %-kal

többet az előző évinél.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak rendszeres személyi

juttatása havonta átlagosan 54 ezer forint volt. A központi

apparátusnál az átlag 63 ezerről 91 ezerre, a MEP-eknél 43 ezerről 51

ezerre nőtt a havi juttatás.

Az említett foglalkoztatotti körben a létszám 6470-ről 6844 főre

emelkedett, ez a juttatások emelkedésében csak kis szerepet játszott.

A nem rendszeres juttatásokon belül a behajtási ösztönzés nélkül

számított jutalom átlaga 223 ezer forint volt, az OEP központi

apparátusában 553 ezer forint, az igazgatóságokon 195 ezer forint, az

orvos szakértői intézetben pedig 263 ezer forint. Mindez átlagosan

négy, a főigazgatóságon hat havi összegnek felelt meg. A főigazgató

és helyettesei, továbbá a főosztályvezetői kör éves alapilletménye 100

%-ának megfelelő jutalomban (12 havi) részesült, ami a költségvetési

szerveknél "szokásos" javadalmazásnál lényegesen kedvezőbb anyagi

feltételeket jelent.

A behajtás ösztönzésére szolgáló keretből 399 millió forintot fordítottak személyi juttatásra, ami az érintettek körében két havi

jutalom kifizetését tette lehetővé.

A személyi juttatásokon belül kifizetett megbízási díj 155 millió

forint volt. Megbízási szerződéseket szinte minden szakterületen

nagy számban kötöttek, azok jelentős részében olyan költségeket is

elszámoltak, ami egyébként kifejezetten alapfeladat lenne. Így például

az informatikához kapcsolódóan több tíz millió forint volt a megbízási

díj. Az ellenőrzött szerződéseket az előírás szerint kötötték meg, a

pénzügyi elszámolás megfelelő volt. A teljesítésekről azonban nem

készült értékelés, a vezetői igazolások lényegében csak a kifizetésre

adnak felhatalmazást.

8.2.2. Dologi kiadások

A dologi kiadások teljes összege 4627 millió forint volt. Ennek

kétharmadát az üzemeltetési és fenntartási kiadások teszik ki.

Az egyéb kiadások között szerepelnek a jogi szolgáltatásokhoz

kapcsolódó megbízási szerződések díjai. Az ügyvédi irodákkal,

illetve ügyvédekkel jogi tanácsadásra, képviseletre, megállapodások

előkészítésére, ellenjegyzésre számos vállalkozási szerződést kötöttek.

Az Önkormányzat titkársága 2 millió, az OEP főigazgatója, illetve

titkársága által kötött szerződésekre 23 millió forintot fizettek ki. Ennek szükségességét az ÁSZ nem minden (például: speciális jogi

szakismeretet nem igénylő) esetben tudja elfogadni, hiszen egy

országos szervezetnek magasan kvalifikált, jogi végzettségű

munkatársakkal is kell rendelkeznie.

8.2.3. Felhalmozási kiadások

A költségvetési törvény a felhalmozási lehetőségeket 516

millió forintban határozta meg, ami 840 millió forintra

teljesült. E kiadások értékelésénél figyelemmel kell lenni arra a tényre,

hogy a beszámolás szabályai és szerkezete jelentősen eltér a

költségvetés-zárszámadás szerkezetétől, a felhalmozási

kiadások nyomon követése igen nehéz. A számviteli adatok szerint ingatlanok létesítésére (ÁFA

nélkül) 328 millió forintot fordítottak.

Az OEP jelentősebb beruházásai: Esztergomban és Miskolcon

működési célú ingatlanok vásárlása (utóbbinál nem tartották be

a közbeszerzési törvény előírásait), járuléktartozás fejében

átvett ingatlan kivásárlása Kiskunhalason és az OEP székház

közlekedőinek beépítése, biztonsági rendszer kiépítése.

A MEP-ek Miskolcon, Salgótarjánban, Veszprémben és

Szombathelyen végeztek nagy értékű rekonstrukciós munkát.

Járművek vásárlására (ÁFA nélkül) 44 millió forintot

fordítottak. Az OEP négy, az Országos Orvosszakértői Intézet

két személygépkocsit vett. A beszerzéseknél a közbeszerzési

eljárást nem alkalmazták, holott az összeghatár meghaladta a

törvényi előírást. Ugyanez vonatkozik a megyék által

beszerzett gépkocsikra is.

8.2.4. Felújítások

Törvény szerint felújításokra 301 millió forintos keretösszeg állt

rendelkezésre. A zárszámadás teljesítési adata 245 millió forint, a

költségvetési beszámolóban foglaltakkal megegyezően.

Jelentősebb épület-felújítási munkálatokat végeztek Budapesten,

Nyíregyházán, Pécsett és Szekszárdon.

8.2.5. Informatikai fejlesztések

Az informatikai fejlesztések költségvetési előirányzata 500 millió

forint volt, amit az 1996. évi - másra nem használható - informatikai

pénzmaradvány további 455 millió forinttal növelt. Az analitikus

nyilvántartásokból megállapítható tényleges informatikai célú

kiadási összeg 743 millió forint. A zárszámadás ezen a jogcímen csak 507 millió forintos

kiadási összeget jelenít meg. A kiadások többi része más

sorokon, de nevesítés nélkül szerepel. Így a zárszámadási

dokumentum alapján a valós kiadások nem összesíthetők. Az informatikai kiadások zömét beruházási jellegű kiadások

alkotják. Legjelentősebb ezen belül is a személyazonosító jel

helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosítási kódokról

szóló 1996. évi XX. törvény végrehajtásához kapcsolódó

feladatok (TAJ informatikai rendszer) végrehajtása.

A Decentralizált Járulék és Folyószámla (DEJÁK) projekt -

amihez mindenki nagy várakozásokat fűzött - fejlesztése 1997-

ben leállt. A megtorpanás a gyakori jogszabályi változásokkal

csak részben magyarázható.

Az ÁSZ folyamatban lévő informatikai vizsgálata a DEJÁK

rendszerre kiemelt figyelmet fordít.

8.2.6. Világbanki kölcsön felhasználása

A költségvetési törvény a világbanki kölcsönnel kapcsolatos belföldi

kiadásaira eredetileg nem tartalmazott számszerű előirányzatot. A

szabályok szerint a felmerülő tényleges kiadások

kormányegyetértéssel számolhatók el. A 2001/1998. (I. 12.) Korm.

határozat az egészségbiztosítási ágra 767 millió forint értékhatárt

szabott meg. Az OEP-nél a PM által elvégzett vizsgálat a 657 millió

forintos tényleges kiadást elismerte. Ez az összeg szerepel a

zárszámadásban is teljesítési adatként.

A világbanki kölcsönfelhasználás 1997-ben valamivel meghaladta

a 8,5 millió USD-t.

A két biztosítási önkormányzat és a Kormány 1997. közepén közös levélben fordultak a Világbankhoz, melyben a projekt

szerkezeti átalakítását kérték, annak érdekében, hogy támogassa a

hazai államháztartási reform-célkitűzéseket. A Világbank

egyetértésével az eredeti kölcsön összegéből 45 millió USD-t töröltek,

a kölcsönfelvétel végső dátuma 1999. december 31-re módosult és a

87 millió USD-os keretösszeg felhasználásának szerkezete is

változott:

ˇ 48 millió USD-t az OEP,

ˇ 21 millió USD-t az ONYF,

ˇ 8 millió USD-t a két szervezet közösen,

ˇ 10 millió USD-t a KATOR (8) és az Önkéntes Pénztárak

Felügyelete (2) használhat fel.

9. Az egészségbiztosítási alap vagyonának

alakulása 1997-ben

Az ÁSZ 1998. első felében - a miniszterelnök felkérésére -

részletesen vizsgálta az Egészségbiztosítási Önkormányzat

vagyongazdálkodási tevékenységét. Az erről készült V-40-

46/1997-98. számú jelentést az ÁSZ június hónapban hozta

nyilvánosságra. A vizsgálat idején az auditált mérlegadatok

még nem álltak rendelkezésre, ami miatt az 1997. év végi

vagyonállomány adatai pontosan nem voltak

meghatározhatóak. A költségvetési beszámoló és a

könyvvizsgálói jelentés tartalmának ismeretében főleg ezekre

indokolt visszatérni.

Az Alap befektetett eszközeinek 1997. évi záróállománya 16,9

milliárd forint volt. Ezen kívül a pénzeszközben megtestesülő

vagyon meghaladta a 3,7 milliárd forintot. A vagyon összértéke tehát 20,6 milliárd forint. A zárszámadás 11. számú mellékletében

bemutatott vagyon nagysága 20,4 milliárd forint. Az eltérést a tartós

befektetések eltérő számbavétele magyarázza.

A befektetett eszközökön belül:

ˇ a tárgyi eszközök záróállománya 4,3 milliárd forint (itt

szerepel a megvásárolt Wesselényi utcai ingatlan és több, az

ingyenes vagyonjuttatás fejében kapott ingatlan is),

ˇ a befektetett pénzügyi eszközök záróállománya 10,5

milliárd forint, ami az Alap által vásárolt, ingyenesen kapott, és

az u. n. származtatott vagyont képező részesedésekből tevődik

össze,

ˇ az üzemeltetésre átadott eszközök záróállománya 2,1

milliárd forint (bérházak, üdülők, működési ingatlanok).

Az egészségbiztosítás működési szektorában megjelenő vagyon

értéke 8,8 milliárd forint, ami az igazgatási szervek működési

feltételeit (ingatlanok, járművek, gépek, berendezések stb.) képezi.

Az Alap vagyonában 1997-ben rendkívül erőteljes mozgás volt

érzékelhető, alapvetően az ingyenes vagyonjuttatás keretében

odakerült, majd értékesített vagyoni körben.

E vagyonelemek 1996. december 31-i állománya 7,9 milliárd forint

volt, 1997. végén pedig (mint a zárszámadási tábla mutatja) 19,5

milliárd forint. Az Alaphoz összességében 28,8 milliárd forint értékű

vagyon került, túlnyomó része 1997-ben. Az év végi állomány tehát

növekedések és csökkenések eredménye.

A 11,6 milliárd forintos állománynövekedés (19,5 - 7,9) úgy jött létre,

hogy 17,1 milliárd forint értékű vagyont ( 7. melléklet)

értékesítettek és 5,4 milliárd forintot újra befektettek (egyebek

mellett a Postabank tőkeemelésére és a Wesselényi utcai ingatlan OTP

részvények ellenében történt megszerzésére használtak fel). A

végrehajtott vagyonértékesítés biztosított fedezetet a

pótköltségvetési törvényben a "hiány mérséklése céljából" előírt vagyonhasznosítási bevételre is. Erről a jelentés 3.3 pontja szól

részletesebben.

A zárszámadás 12. számú melléklete szerint a társadalombiztosítás

pénzügyi alapjaival szemben fennálló tartozások fejében átvett és

az Egészségbiztosítási Alapot megillető vagyonhányad értéke 1,3

milliárd forint, ami a számviteli nyilvántartásokból levezethető.

10. A társadalombiztosítási tartozások alakulása,

a behajtás érdekében tett intézkedések

10.1. A tartozások főbb adatai

A folyószámlákon nyilvántartott adósság 1997. év végi adata az

auditálás után 226,9 milliárd forint volt (a korengedményes

nyugdíjakkal összefüggő tartozások nélkül). Az előző év azonos adata

221,4 milliárd forint volt.

A tartozások "kis mértékű" növekedésének oka, hogy a

folyószámlákról 30,4 milliárd forintot töröltek. Ebből:

ˇ 18,8 milliárd forintot a felszámolás alatt álló szervezetek meg

nem térülő tartozása,

ˇ 8,5 milliárd forintot (a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai

1996. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló 1997. évi

CXI. törvény 20. §'. (2) bekezdése alapján) a MÁV Rt., a

Mecsekurán Kft. és a Rendőrség tartozása,

ˇ 3,1 milliárd forintot az auditálás során, a folyószámla

egyenlegek rendezése

miatt töröltek.

A felszámolás alatt nem álló cégek tartozását mutató, ú.n. "aktív"

folyószámlákon 1997. végén 133 milliárd forint adósságot

tartottak nyilván (ami egy évvel korábban 131,4 milliárd forint

volt).

10.2. A behajtási tevékenység szabályozottsága

Az ÁSZ az 1996. évi zárszámadás ellenőrzése során a behajtási

tevékenység vizsgálatakor számos ellentmondást talált, melyeknek

nagy része a nem megfelelő szabályozottsággal függött össze.

Az OEP átdolgozta az erre vonatkozó belső utasítást (10/1997. számú

OEP utasítás), ami a szabályozottság terén jelentős előrelépésnek

tekinthető. Ennek ellenére megyei vizsgálatok során az ellenőrzés

több hibát talált, amikor is a behajtási cselekménnyel össze nem

függő befizetéseket is a behajtási bevétel részeként és az ösztönzés

alapjaként vettek figyelembe.

Az ellenőrzés összesen 752 millió forint behajtási bevétel

jogalapját vitatja, amivel az e címen a zárszámadásban kimutatott

összeget csökkenteni kell. Ennek 2 %-os "ösztönzési" vonzata 15

millió forint, amit ugyancsak érvényesíteni kell.

A behajtásból származó járulékbevételek elkülönített kimutatása a MEP-eknél aránytalanul nagy munkaráfordítással történik. A

célelszámolási számlára és a rendszeres járulék - bevételi számlára

történt befizetéseket év közben folyamatosan felülvizsgálják, a két

számla között állandóak az átkönyvelések. A felülvizsgálat azonban

az erőfeszítések ellenére sem teljes körű, nem is lenne megoldható a

jelenlegi nyilvántartási rendszer mellett. Olyan analitikus

nyilvántartás, amellyel a behajtásra vonatkozó főkönyvi adatok

egyezősége alátámasztható, még ma sem létezik.

A behajtási cselekmények és a méltányossági jogkör gyakorlása átfedik egymást, részét képezik a behajtási folyamatnak. Más

esetekben pedig attól független eljárásról van szó.

Ma is érvényes az a korábbi megállapítás, hogy az adós számára

előnyösebb, ha megállapodik a pénztárral a tőketartozás - részben vagy egészben pótlékmentes - halasztott megfizetésére, mintha azt

a szabályok szerint "normál úton" rendezné. Ez az érvényben lévő

ösztönzési szabályok miatt a biztosítónak is érdekében áll (amin csak

egy másfajta érdekeltségi rendszer változtathatna), és az indokolatlan

kezdeményezéseket szakmailag sem tudják "kiszűrni".

10.3. Tartozásátvállalások, kezességvállalások

Az egyes köztartozásokkal összefüggő törvénymódosításokról szóló

1996. évi LX. törvény az adósságállomány hatékonyabb kezelésének

eszköztárát kívánta bővíteni azzal, hogy az "aktív" járulékfizetői

körben megengedte a tartozások átvállalását, illetőleg a

kezességvállalást. Az adósság átvállalásának eljárási rendjét, a döntésre jogosultak körét

az Egészségbiztosítási Önkormányzat 1996. évi 41. számú határozata

alapján az OEP 2/1997. (Tb. K. 1.) számú utasítása tartalmazza. Az

utasítás túlzottan "szűkszavú", lényegében csak azt szabályozza, hogy

a követeléseket legalább a tőketartozás 100 %-át elérő értéken lehet

átvállalni. Nem írja elő például, hogy az átvállalt összeget milyen

fizetési feltételek mellett kell megtéríteni (így maga a szabályozás

nem zárja ki a visszaélés lehetőségét).

Végső soron a mai napig hiányoznak a tartozásátvállalás,

kezességvállalás elvi alapjai, melyeket az önkormányzatok már nem

alkottak meg, így az a társadalombiztosítás irányításában

bekövetkezett 1998. évi változások következtében (az 1998. évi

XXXIX. törvény 16. §. (5) bekezdéséből adódóan) már a Kormány

feladatát képezi.

A gyakorlatban a tartozásátvállalási esetek nem gyakoriak, de itt

is az jellemző, hogy az átvállaló pótlékmentes részletfizetésre kap

lehetőséget (hasonlóan az adósokkal kötött megállapodásokhoz) és

biztosítékul általában bankgaranciát kötnek ki. Az ellenőrzés során az

1996. évi visszásságokhoz hasonló jelenségeket azonban az ÁSZ nem

tapasztalt.

10.4. Az APEH és az OEP együttműködése a behajtás területén

A két szervezet 1997. júniusában megállapodást kötött az adózás

rendjéről szóló 1990. évi XCI törvény 32. §. (3) - (4) bekezdésében

foglaltak végrehajtására, az adó-visszaigénylésből, adó-

visszatérítésből a társadalombiztosítási tartozások visszatartására.

Az Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetésében 3 milliárd

forintos bevételi tétel szerepelt ezen a címen, ami a két alapnál

együttesen 7 milliárd forintot jelentett volna. Ebből azonban a

zárszámadás szerint mindössze 904 millió forint realizálódott.

Az eredményesebb tevékenység fő akadálya, hogy jelenleg kizárólag

az ügyfél nyilatkozata alapján kerülhet sor az adó-visszaigénylésből a

járuléktartozás levonására, a rendszer tehát nem terjed ki valamennyi

adózóra.

11. A társadalombiztosítás igazgatási szervei által

folyósított ellátások alakulása

A társadalombiztosítási alapok forrásait nem terhelő ellátások

nagyságrendje, az ellátások köre évről - évre növekszik. Az 1997. évi

kiadások teljes összege 257,1 milliárd forint, az előző évhez

viszonyítva az 12,7 %-os emelkedést jelent, ami természetesen az

igazgatási szervek (OEP és ONYF) feladatait is állandóan növeli.

11.1. A nyugdíjbiztosítási ág által folyósított ellátások

Ezen ellátások bevételeit és kiadásait a zárszámadás 5. számú

melléklete tartalmazza. E szerint 1997-ben az ellátásokra 99,5

milliárd forintot használtak fel. A zárszámadás adattartalma a

költségvetési beszámoló 59. és 60. űrlapjának adataiból csak

eltérésekkel vezethető le.

A kiadásoknál a beszámoló 2 millió forinttal kevesebbet tartalmaz,

mert:

ˇ a törvénytervezetből kimaradt a mecseki

szénbányászok kereset-kiegészítése (1454 ezer forint),

valamint

ˇ a vagyoni életjáradékoknál a megyei igazgatóságok

postaköltsége (879 ezer forint).

A bevételeket részletező űrlap adatainak nagy része "képzett" szám, s

nem a finanszírozó által ténylegesen átutalt összegeket mutatja, a

zárszámadás adatait nem is ennek alapján állították össze. Az

ellenőrzés szerint a zárszámadás egyes tételeinek helyes adatai:

zárszámadási helyes adat

adat (ÁSZ)

millió forintban ˇ személyi kárpótlás szer.

életjáradék 5065 5150

ˇ előnyugdíj (OMK) 14077 13985

ˇ korengedményes nyugdíj

régi 4009 3644

új 10407 7263

Az ONYF minden finanszírozónak megküldte az elszámolását,

beleértve az 1996-ról elszámolatlanul maradt tételeket is. Ezek a

korengedményes nyugdíjak kivételével megtérültek. Az 1997. évi

ellátások finanszírozásának év végi egyenlege -2596 millió forint

(amihez hozzáadva a régi korengedményes nyugdíjakkal kapcsolatos

tartozásokat, a folyósított ellátások 1997. végéig meg nem térült

összege eléri a 10 milliárd forintot).

A zárszámadás ezzel szemben - helyesen - 924 millió forintos

többletet mutat, mivel az ONYF a korengedményes nyugdíj bevételek

között minden megtérítést figyelembe vett, nem csak a tárgyévet

illetőt (hátralékok törlesztését, a következő évekre átutalt összegeket).

Az előnyugdíj elszámolása nem áttekinthető, a problémák évek óta

fennállnak. Az 1996. évi zárszámadási ellenőrzés alkalmával az ÁSZ

megállapította a postaköltségek dupla számlázását, a korrekciót a mai

napig sem hajtották végre.

Az elszámolásokban gyakran keverednek az ellátási kiadások, a

postaköltségek és a működési költségtérítések elszámolása.

Minden egyes ellátás részletes vizsgálatára a zárszámadási ellenőrzés

alkalmával sincs mód. Ezúttal néhány kisebb volumenű ellátás

felülvizsgálata történt meg. ˇ A cukorbetegek anyagi támogatását - amire 40 millió

forintot fizettek ki - a 18/1987. (XII. 24.) EÜM rendelet

szabályozza, a támogatás mértékét fix összegben, 100 forintban

határozták meg. Az összeg a mai napig nem emelkedett,

beláthatóan az érintetteknek sem jelent érdemi segítséget. Az

ellátottak száma állandóan csökken, az igénybejelentések zöme

1992 előtti.

ˇ A lakbér-hozzájárulás --összege 271 millió forint -

folyósítása is igen régi (1971. és 1982. évi rendelkezéseken

alapul) és az érintettek körére kiterjedően 20-300 forint közötti

kifizetést jelent, átlaga 130 forint. Új támogatást már nem

állapítanak meg, de változatlan szabályok mellett még egy-két

évtized kell ezen ellátási elem megszűnéséhez.

Különböző jogcímeken járó kárpótlás alapján megállapított

életjáradékok együttes összege 7,1 milliárd forint, csaknem 30

%-kal több az előző évinél. Ennek köre 1997-ben is jelentősen

kibővült. Életbe lépett a Párizsi Békeszerződésről szóló 1947.

évi XVIII. törvényben foglaltak végrehajtásáról szóló 1997. évi

X. törvény, módosultak a személyi kárpótlás szabályai. Az

életjáradékokat is megemelték 19 %-kal.

11.2. Az egészségbiztosítás által folyósított ellátások

Az OEP hivatali szervei által 1997-ben teljesített kiadások összege

159 milliárd forint volt, amit a zárszámadás 9. számú melléklete mutat

be, ezen belül legnagyobb a családi támogatások összege (147,3

milliárd forint). Az adatok a költségvetési beszámoló adataiból

levezethetőek.

Az OEP elszámolt a költségvetéssel, az év végén fennmaradt 573

millió forint többletet - megállapodás szerint - zárszámadáskor

tervezik rendezni.

Az NM - PM közös levélben kérte fel az ÁSZ-t a

gyermekneveléssel összefüggő családi támogatások

megállapításának és folyósításának ellenőrzésére. Hat megyében

történt célvizsgálat az igényelbírálás, a megállapítás, folyósítás és az

ellenőrzés kérdéseit tekintette át, alapvetően törvényességi

szempontok szerint. Az OEP is végzett a családi pótlékokra

vonatkozó ellenőrzést.

ˇ A családi pótlékokra 1997-ben kifizetett összeg 105,9 milliárd forint volt. A juttatást jellemzi, hogy a családok 18,5

%-ánál nem szükséges jövedelem igazolás, a gyermekek 30 %-

a után jövedelemtől függetlenül állapítják meg a pótlékot.

Nagyobb részét a munkahelyi kifizetőhelyek és a MEP-ek

fizetik ki, kisebb hányadát a NYUFIG és a MÁV, valamint a

fegyveres testületek.

A megállapítást segítő ügyviteli utasítás (9/1990. sz.) elavult, amin az

időközbeni jogszabályi változások (nem elhanyagolható) hatását nem

vezették át.

A szúrópróbaszerű ellenőrzések azonban azt mutatták, hogy a MEP-

eknél az igényelbírálást gondosan végzik, a jogszabályok előírásait

betartva. A kifizetőhelyek tevékenységét (ezt az ÁSZ nem vizsgálta) a

MEP-ek rendszeresen vizsgálják, melynek keretében fizetési

meghagyás kibocsátására és ellátás kiutalására egyaránt sor került.

A családi támogatások rendszerében 1996. április 1-től következtek

be a jelentősebb jogszabályi változások, aminek leglényegesebb

eleme a jogosultság jövedelemhatárhoz történő kapcsolása volt. Az

1996. évi "megtorpanást" követően 1997-ben a kifizetések ismét

növekedtek, a jogosult gyermekszám csökkenése mellett, főleg az egy

főre jutó ellátás összegének megemelése következtében.

1997-ben az igényjogosultak 3 %-ára kiterjedő ellenőrzést kellett

végezni, az adóhatósággal együttműködve, ami a kiválasztott minta

jövedelemadatainak összehasonlítását jelentette az adóbevallásban

szereplő adatokkal.

Az ellenőrzés mintegy 96 ezer fő jövedelem-adatának megfelelését

vizsgálta és 10 ezer főnél talált eltérést, melynek felülvizsgálata után

24,9 millió forintos visszafizetési kötelezettséget írtak elő.

A családi pótlék jövedelemfüggő rendszerének bevezetésétől

remélt "megtakarítás" nem mutatható ki, hiszen viszonyítási alap

nincs. Ezzel szemben a folyósítás rendszere túl bonyolított, ráfordítás igényes. Közismert, hogy - főleg vállalkozói körben - a

bevallott jövedelmek nem a valós helyzetet tükrözik. A formális

adategyeztetés ezekre az ellentmondásokra nem mutathatott rá, a

tényleges jövedelmi helyzet ellenőrzését még más összefüggésben is

igen nehéz elvégezni.

1996-tól megszűnt a gyermekgondozási díj (GYED),

helyébe lépett az új gyermekgondozási segély (GYES).

Megszűnt a várandósági pótlék és bevezették az anyasági támogatást. Ezen ellátások megállapítása, folyósítása és

ellenőrzése hasonlóan történik a családi pótlékhoz. Az ÁSZ a

MEP-eknél történő kifizetések ellenőrzése során nem talált

szabálytalanságot. Az ellenőrzés tapasztalata alapján

megállapítható, hogy az anyasági támogatás iránti igény

benyújtására rendelkezésre álló 30 nap rövid, előfordult, hogy

jogos igényt emiatt kellett elutasítani.

11.3. A folyósított ellátások működési költségeinek megtérítése

A két ág által folyósított ellátások működési bevételeinek többségét -

1997-ben 1786 millió forintot - a központi költségvetés adta át,

amiből az egészségbiztosító működési költségvetésébe 1180, a

nyugdíjbiztosító költségvetésébe 606 millió forint került. Ezen felül az

Egészségbiztosítási Alap 1997. évi pótköltségvetésében 100 millió

forintot irányoztak elő a családi pótlék ellenőrzésének

többletfeladatára, amiből 15 millió forint az adóhivatalt illette meg.

A nyugdíjbiztosítás a költségvetési hozzájáruláson felül még három

ellátás után kap költségtérítést, ami 1997-ben 197 millió forint volt.

Nincs térítés az előnyugdíj és a korengedményes nyugdíj után.