A CIVILIZÁCIÓ ÉS A KULTÚRA PARADIGMÁI

Magyar Tudomány • 2002/6

720

Az én tárgyam elõször is a kultúra és a civilizá-ció „paradigmája” vagy paradigmái. Ezutántérek át a globalizációra.

Hadd kezdjem a filológiával. Mind a kul-túra, mind a civilizáció keretfogalmak. Mind-kettõ az újkorban jött létre, és különbözõ-képpen használják õket.

KULTÚRA

Raymond Williams nagy filológiai anyagonbizonyítja, hogy több fontos kifejezés maijelentése a 18. század utolsó és a 19. századelsõ évtizedeinek Angliájában alakult ki.Mindet szûkebb, konkrétabb és köznapibbértelemben használták azelõtt. Ilyen min-denekelõtt az ipar, a demokrácia, az osz-tály, a kultúra, a mûvészet. A sor a követ-kezõkkel folytatódik: ideológia, humaniz-mus, romantika, bürokrácia, kapitaliz-mus, kollektivizmus, kommercializmus,kommunizmus, liberalizmus, egalitaria-nizmus, tömegek, középkor, proletariátus,szocializmus, munkanélküliség, pro-gresszió, reformizmus, szolidaritás. Eric J.Hobsbawm a következõket teszi hozzájuk:gyár, gyáros, középosztály, konzervatív,arisztokrácia, nemzetiség, mérnök, válság,utilitarizmus, statisztika, szociológia, zsur-nalisztika, ideológia. Chaunu adatai szerintaz Európa megjelölés (a korábban haszná-latos keresztény világ helyett) a 17. század-ban vált általánossá. Azt pedig Niklas Luh-mann mutatja ki, hogy az állam szót is ugyan-ebben az idõben kezdték a mai értelembenhasználni.

Meggyõzõ szótár. Bizonyítja, hogy Ang-liában, amely akkor a kapitalista világ kiala-kításában mindenkit megelõzött, valóbanújfajta élet kezdõdött, amelyhez új fogalmakkellettek. Olyan új szavak, amelyek nélkülazóta sem tudjuk leírni a társadalmat se tudo-mányosan, se köznapi nyelven.

Egy szót azonban nem említ egyiküksem, pedig mai értelmében az is ennek akornak a szülötte. Ez pedig a társadalom. Eza kifejezés a 17. század óta az emberek több-milliós, sõt akár több százmilliós csoportjátjelenti, amely szövevényes hierarchikus éshorizontális rendet alkot, közösségekkel ésintézményekkel, áttételes és többszörösenáttételes kapcsolatokkal. A korábbi évszáza-dokban az így értelmezett társadalom mégnem bontakozott ki, tehát fogalma sem lé-tezhetett.

A kultúra meghatározása

A tudományos közhelyek közé tartozik,hogy a kultúrának nincs egységesen elfo-gadott meghatározása, hanem igen sokfélevan forgalomban. Ismeretes, sõt szinte márlegendássá vált Kroeber és Kluckhohn köny-ve, amelyben 165 darab definíciót gyûjtöt-tek össze, és azóta is sok új született. Pedig ahelyzet nem annyira katasztrofális. A defi-níciók korántsem annyira diffúzak. Szerke-zetük ugyanolyan, mint a mondaté. Négyelem szerepel mindegyikben. (1) Az„alany”, vagyis az ember és az emberek cso-portjai, közösségei. (2) Az „állítmány”, vagy-is az emberek tárgyi tevékenysége. (3) A

A CIVILIZÁCIÓÉS A KULTÚRA PARADIGMÁI

Vitányi Ivántudományos tanácsadó, Politikai Tudományok Intézete

721

„tárgy”, vagyis ami a tevékenység által létre-jön, éspedig (a) anyagi tárgy, (b) társadalmiszervezõdés, csoport, intézmény, (c) szelle-mi tárgy, nyelv, ismeret, tudomány, mûvé-szet, vallás. És végül (4) mindezek rendszertalkotnak, mint a nyelvben a mondat. Ez arendszer a társadalom, a kultúra és a civilizáció.

Minden kultúradefiníció beilleszthetõebbe a rendszerbe. Áttételesen azok is, ame-lyek mintegy felülnézetben fogják össze azegészet. Közülük csak négyet idézek. JurijLotmant, aki szerint a kultúra egyenlõ a nemgenetikus információval. Erdei Ferencet, akiszerint a kultúra azon eljárások összessége,amelyek elviselhetõvé teszik az életet.Hegelt, aki szerint a kultúra az embernek aza képessége, amellyel az egyest alá tudjarendelni az általánosnak. És végül, de igazánnem utoljára (mert van benne valami végsõigazság) Sir Roy Shaw-t, aki szerint ha valakivalamit tesz (if anybody does anything) azmár kultúra.

Külön ki kell itt emelnünk a kulcsfogal-mat, a tárgyat, amelyet a kultúra terminusá-nak elemzésében objektumra és objektivá-cióra kell szétbontanunk. Az objektum magaa nyers tárgy, úgy ahogy a természet adja.Az objektiváció viszont a tárgy, ahogy az em-ber a maga használatára és képére átformálja.Fogalmába egyaránt beletartozik az emberáltal megformált tárgy, a társas közösség, azintézmény, a szokás, a nyelv, a szimbólumokrendszere, az érték, a hír, az ismeret, a tudás,az esztétikum, a hit, a vallás.

Nálunk úgy látszik, mintha az objektivá-ció eleve lukácsista fogalom lenne, mivelmaga Lukács György bõségesen használta.Márkus György azonban kimutatta, hogy afogalom története Herderig megy vissza, õhasználta elõször az ember által teremtettvilág értelmében, vele jelölve meg mindazt,ami az ember életmódját az állati léttõl meg-különbözteti. Ebbõl a gondolatkörbõl eredMarx termelés-fogalma is – ahogy Márkusmondja: „termelés-paradigmája” –, csakúgy

Wilhelm Diltheynél a kultúra, mint az „életobjektivációja”, amelybe mintegy „bele va-gyunk merítve”, és ezáltal vagyunk tagjai azemberi közösségnek. És ugyanez jelenikmeg például Richard Rorty igazság-elmé-letében: a „világ odakint van”, az „igazság”viszont mibennünk, azokban a mondatok-ban, amelyeket az ember a világról alkot;nem felismerjük, hanem létrehozzuk. Ez azember világa. És ugyanezt jelenti József Atti-lánál az „emberi mû”, amely búg miben-nünk, mint a mélyhegedû.

Következzenek ezután a saját definíció-im, amelyek véleményem szerint mindeze-ket tartalmazzák, és összefüggõ, logikus sortalkotnak:

A társadalom az ember és ember, em-ber és közösség viszonya, amit az objekti-váció közvetít.

A kultúra az ember viszonya az objekti-vációkhoz, vagyis az „emberi mûhöz”, azember által teremtett, megformált világhoz.

A civilizáció az objektivációk összessége,amelyeket az ember alkotott, és ami az em-beri tevékenység és az emberi közösségekalapjául szolgál.

A kultúra, a társadalom és a civilizáció fo-galmának tartalma és terjedelme voltakép-pen azonos, csak más-más oldalról nézve. Avalóságban az emberi élet különbözõ szféráioszthatatlanul együtt jelennek meg, csak azemberi absztrakció bontja szét õket. A gon-dolkodás számára a szétválasztás szükséges,de össze is kell tudnunk õket rakni.

Ráadásul ezek a fogalmak úgy vannakösszeszerkesztve nyelvünk „szemiotikaiuniverzumában”, hogy kölcsönösen átfe-dik egymást. A társadalmat „szférákra” szok-ták osztani, megkülönböztetve legalább hár-mat (gazdasági, a társas, szellemi-szimbolikusszféra), esetleg – mint Talcott Parsons – atársas viszonyoktól különbözve a politikát,négyet. Így a gazdaságnak is megvan e há-rom oldala, Pierre Bourdieu nyomán példáula tõkének is három formáját különböztetjük

Vitányi Iván • A civilizáció és a kultúra paradigmái


722

meg. A kultúrának pedig nyilvánvalóan há-rom ágazata van: az anyagi, a társadalmi(plusz esetleg különválasztva a politikai) ésa szellemi kultúra.

CIVILIZÁCIÓ

A civilizáció fogalma is ebbe a körbe tartozik.Norbert Elias szerint Rotterdami Erasmus1530-ban a civilizált viselkedésrõl megjelentkönyve (De civilitate morum puerillium)terjesztette el.

A kultúra fogalmát a sokféle meghatáro-zás ellenére is nagyjából azonos vagy egy-mást megközelítõ értelemben használjuk. Ezazonban nem mondható el a civilizációról. Aszónak három legfontosabb értelmezését,jelentését nyelvterületekhez köthetjük. Mása hagyományos francia-angol, más a németés más a modern amerikai-angol értelme.

A civilizáció hagyományosangol és francia fogalma

Elias is ezt vallja. Könyve szerint (A civilizációfolyamata) a civilizáció fogalmában a „nyu-gat öntudata” fejezõdik ki, a nyugati emberbenne foglalja össze „a nyugat és az emberi-ség haladása felett érzett büszkeséget”. Olyanviselkedés, amely az utóbbi évezred európaiemberét elválasztja a nem-európaitól.

A klasszikus marxizmus is ezt a civilizációfogalmat használta. Engels a terminust LewisHenry Morgantól vette, aki két társadalmiállapotot különböztetett meg: az „õstársa-dalmat” (vadság és barbárság) és a civilizá-ciót. Engels szerint a civilizáció egyenlõ azosztálytársadalommal is.

A civilizáció német fogalma

A német értelmezés más formában, máigható érvénnyel választja külön a civilizációtés a kultúrát. A civilizáció inkább külsõ for-mákat, a kultúra inkább belsõ értékeket jelöl.Így jelenik meg Kantnál is. Amikor tehátmegkülönböztetjük a kultúrát a civilizációtól,a német értelmezést ismerjük el jogosnak.

A német fogalom szerint a civilizáció nemfeltétlenül jár együtt a kultúrával, a kultúrapedig a civilizációval. A civilizáció haszon-élvezõi (a gazdag népek és a gazdag réte-gek) nem mindig jeleskedtek és jeleskedneka kultúrában, a kultúra nagyjai pedig sokszorszûkölködnek a civilizáció javaiban. A németértelmezés szélsõséges változatát képviseliOswald Spengler, aki a kultúrák leszálló ágát,elöregedett szakaszát nevezte civilizációnak.

A civilizáció modernamerikai-angol fogalma

Az újabb angolszász irodalomban a civilizációa civil társadalommal kapcsolódik össze. Ezösszefügg egy másik nyelvi problémával.Német nyelven a Bürger szónak egyetemesértelme van, nem csupán gazdag embert(burzsoát) jelent, hanem általában a moderntársadalom városi emberét. A francia nyelvviszont különválasztja õket a bourgeois és acitoyen kettõsségében. Az angol termino-lógia az elsõre átvette a francia kifejezést (abourgeois szót angolul is használják), a má-sodikra pedig a civil szót alkalmazzák.

A civil társadalom legáltalánosabb leírásaazt mondja ki, hogy az minden, ami a moderntársadalomban a család és az establishment(a politikai–gazdasági szervezet) között terülel. A társadalomnak ugyanis van egy szintebiológiai szintje, amelyet Veres Péter emberitenyészetnek nevezett. A civilizáció elsõ sza-kasza e fölé emelte az establishment (a poli-tikai hatalom és az üzleti szerkezet) mindhatalmasabb építményeit. Közöttük csakegy vékony réteg maradt. Az újkori fejlõdésazonban – miközben az establishment ter-jedelme és hatalma is megsokszorozódott –mind szélesebb és szervesebb lehetõségetnyújtott a civil társadalomnak. Olyannyira,hogy elõbb mintegy csak közéjük ékelõdött,de ma meghatározó elemét alkotja az egészszerkezetnek. És vannak, akik szerint rajtamúlik a jövõ demokratikus, „polgári” fej-lõdése.

723

Ebben az értelemben tehát a civilizációaz emberi társadalom, gazdaság, kultúra,technika olyan fejlõdését jelenti, amely a tár-sadalom hármas szerkezetében mind na-gyobb szerepet hagy meg a civilitásnak.

Egyes szám és többes szám

Tudnunk kell azonban, hogy a maga általá-nosságában mindhárom fogalom absztrakció.Nincs társadalom általában, a valóságbancsak társadalmak vannak. A világtársa-dalom, de már a nemzeti társadalom isabsztrakció. Nincs kultúra általában, a va-lóságban csak kultúrák vannak. A kultúraegyetemes fogalma absztrakció. Nincscivilizáció általában, a valóságban csakcivilizációk vannak. A civilizáció általánosfogalma absztrakció.

Az ellentmondások

A keretfogalmakat jól elrendezhetjük, de tud-nunk kell, hogy a valóságban mindez kegyet-len ellentmondásokkal van telve. Voltakép-pen arra valók, hogy az emberi létezés nagyellentmondásait keretbe foglalják. Haddsoroljak fel – kifejtés nélkül – néhány alap-vetõ ellentmondást a legfontosabbak közül!

• Az anyagi és a szellemi kultúra ellen-téte (amely német nyelven a kultúra és acivilizáció ellentétében jelenik meg).

• A „tenyészet”, a civil társadalom és azestablishment ellentéte.

• A barbárság és a civilizáció ellentéte.• Az egyes regionális civilizációk ellen-

téte (ahogy többek között Samuel P. Hunt-ington kifejtette).

• Az „objektív” és a „szubjektív” kultúraellentéte. (Simmel megkülönböztetése. Ob-jektív kultúra, amely valamely társadalombanvagy társadalmi körben egyáltalán létezik.Szubjektív kultúra, amit használnak belõle.)

• És végül a legfontosabb: az anyagi ja-vak, a kultúra, a civilizáció, az anyagi, társa-dalmi és szellemi tõke birtoklása, és a belõlevaló kirekesztés ellentéte.

Amióta van emberi társadalom, ezekkela kérdésekkel vívódik. Ezek látószögébõlkell vizsgálnunk a globalizációt is.

GLOBALIZÁCIÓ

Fogalma nem akkor született, mint a kultú-ráé, a civilizációé, vagy a társadalomé. Maiértelmében jóval késõbb, a 20. század máso-dik felében. Amikor maga a jelenség nem-csak kibontakozott, de az emberi világ egyiklegnagyobb problémájává vált.

Három dolgot szeretnék róla mondani.Tézist, antitézist és – nem szintézist – újra atézist. (De most már az antitézissel meg-erõsítve.)

1. A globalizáció nem új dolog, az embe-riség egész történetében globalizációs folya-matok követték egymást.

2. Ez a mostani azonban mégis új dolog,különbözik az eddigiektõl.

3. Mégse.

1. A globalizáció nem új jelenség

Azt mondhatjuk, hogy az emberiség törté-nete az egymást követõ globalizációk törté-nete. Akkor kezdõdött, amikor valamelyõsünk rájött arra, hogy jobban tud dolgozni,ha az éppen használt követ kiélesíti, és ennekérdekében a felesleges darabokat lepattintjaróla. Folytatódott azzal, aki csiszolta a követ,aki maga gyújtotta meg az elsõ tüzet, akifeltalálta a kereket, aki ásóval-kapával lazí-totta a földet, aki elkészítette az elsõ kerámiát,aki fémmé olvasztotta az ércet.

Minden esetben ugyanaz történt, mintamikor, mondjuk Bill Gates valami radikálisújítást vezet be a számítógépiparba. Csak aterjedés folyamata volt akkoriban lassúbb. Afeltalálók mellett csakhamar megjelentek akereskedõk, és meggyõzõdésem, hogy ottvoltak a PR-menedzserek is. (Tudja kedvesszomszéd, milyen ügyesen vágja a kõ a bõrtúgy, ahogy X. Y. lepattintgatta?)

A sort folytathatjuk. Hatalmas globalizá-ciós folyamatok indultak el a nagy folyami



724

kultúráktól (vagy ha úgy tetszik civilizációk-tól). Hatásuk messzire terjedt. Aztán jött agörög kultúra, amely a hellenizmus és a rómaibirodalom által terjedt ki az akkoriban elér-hetõ glóbuszra. Közben ugyanezt tette azindiai, a kínai, az inka, a maja birodalom. Majdkövetkezett a nagy világvallások, a keresz-ténység, az iszlám, a buddhizmus, a brah-manizmus globalizációja.

Az újkor globalizációja a kapitalizmusfokozatos kiterjedését jelenti. A folyamategyes szakaszait a nagy technikai felfedezé-sek határozzák meg. Elsõ volt a gõzgép, az-tán következett a robbanómotor, majd a tö-megkommunikáció és fõképp a számítógépáltal mind teljesebbé váló globalizáció. A világáltaluk más lett, mint azelõtt volt. Most itt tar-tunk. Meglehet, ezután a biológiai forradalomáltal kiteljesedõ globalizáció következik.

Kitérés a kultúrára, különös tekintettela nemzeti kulturális identitásra

A történelem a globalizációk története, a kul-túra története a kulturális formák globalizá-ciójának története. Hadd vegyem példánaka zenét. A kultúrantropológia (például Lévi-Strauss) leírja az õsi települések szerkeze-tének átalakulását. Az elsõ forma egy olyanlaza háló, amelynek nincs szigorú struktúrája,hanem az épületek additíven és ismétlõdõenállnak egymás mellett. Nem foglalkozik vele,de ennek felelnek meg a zene legõsibb szer-kezetei, repetitíven követik egymást, a hang-

közök nem alkotnak rögzített rendszert, ésfõleg nem rendezõdnek hierarchikusan.

Ilyenek a magyar népdalkincsben agyermekdalok. Jó példa a következõ: Egy-szer egy idõben / szilaji erdõben / szarkákveszekedtek / szarka papné meghallotta /szunyog lábát kirántotta / nézi mint a csík/ lába megcsúszik / egy nagy tóba beleesik/ társaitól messze esik / ó pé ku / nagytorkú/szegény Pali leesett a padlásrú’. (1. ábra)Egyetlen dallamtöredék ismétlése, továbbiszerkezet nélkül, mindegy, hogy hányszor.

A település második formája már hatá-rozott szerkezetet ölt, két egymást tükrözõrészt, amelyek a kezdet, a vég és a középhierarchiája szerint rendezõdnek. Ugyanezjelenik meg a zenében, mindenekelõtt azötfokúságban (pentatónia). Tiszta, világos,kötött és félreérthetetlen hangközök, a kez-det, a vég és a közép hierarchiája, tükörkép-szerû szerkezetek.

Vegyünk erre is egy példát, a legegysze-rûbb ötfokú dallamok közül. Megrakják atüzet, / mégis elaluszik. / Nincs az a szere-lem, / aki el nem múlik. // Rakd meg ró-zsám, rakd meg / lobogó tüzedet, / Haddmelegítsem meg / fázó kezeimet. (2. ábra)A dallam világosan mutatja ezt a szerkezetet,a világ elrendezettségét és megalapozott-ságát. (Ráadásul szövege sem érdektelen,jó példa az ösztönös népi egzisztencializ-musra. Abból a súlyos megállapításból, hogyminden, a szerelem is elmúlik, „elaluszik”,

1. ábra

725

nem azt a következtetést vonja le, hogy ak-kor hagyjuk kialudni, hanem éppen azt,hogy akkor gyerünk.)

Az ötfokúság – mint Szabolcsi Bence azidevonatkozó irodalmat összefoglalja – anagy folyami civilizációk (Nílus, Tigris-Eufrá-tesz, Gangesz, Hoang-ho stb.) méhébõl szü-letett. Az elsõ nagy kultúrák keretében, ahon-nan a nagy vallások, a filozófiai, a tudományés a magas mûvészet csírái is kibontakoztak.

Aki tehát úgy gondolja, hogy az igazán,ízig-vérig magyar zene, nemzeti identitásunkzenei letéteményese az õsi magyar pentató-nia, annak tudnia kell, hogy ez a forma egykorábbi nagy globalizációs folyamat kereté-ben terjedt el a világ jókora részében.

A görög kultúrában, majd a hellenizmus-ban az ötfokúságot hétfokúság (heptatónia)váltotta fel. Ez nem csupán azt jelentette,hogy a hangsort még két hanggal kiegészí-

tették. A hangközviszonyok tisztázása óriásiszellemi teljesítmény, Püthagorász zsenijekellett hozzá. Annak vizsgálata, hogy mi azazonosság és a különbözõség, mi a közép éshány közép van, mi a harmónia és mi a disz-harmónia, mi az idea és mi a megvalósítás.Platón éppúgy nem születhetett volna mege nélkül, mint a kereszténység. A heptatónzene (egyelõre a modális hangsorok formá-jában) a hellenizmus közvetítésével elterjedtaz egész akkori világon. Vagyis globalizáló-dott. Egyik folytatása az arab zenében erõ-södött meg, a makámok világában, a variá-ciók végtelenségében, az átmenõ hangokdíszítõ melizamitkájában.

Hozzánk már ez a formája jutott, feltehe-tõleg arab közvetítéssel (talán még Kazáriá-ból, s késõbb, már a jelenlegi hazában déli-délkeleti szomszédainktól). Gondoljunk pél-dául arra a dalra, amely hangról hangra követiaz elõbbit (Megrakják a tüzet), de melizmái-nak intenzív teljessége által más jelleget kap.Imhol kerekedik egy fekete fölhõ, / abbantollászkodik egy fekete holló. / Állj meg holló,állj meg / Hadd üzenek tõled / Apámnakanyámnak, jegybéli mátkámnak. / (3. ábra)


2. ábra

3. ábra


726

Aki tehát nem elégszik meg az elõbbidallam szikár ötfokúságával, hanem a régi ma-gyar népdalkincs csodálatos, feldíszített pen-tatóniájában találja meg a magyar zenei iden-titásának forrását, annak tudnia kell, hogymost ismét egy másik, ezúttal görög, helle-nisztikus, iszlám globalizációval azonosul.

És ezt így folytathatnánk, mindmáig. Be-szélhetnénk arról, hogy a heptatónia klasszi-kus fajtája aztán hogyan jutott el hozzánk azeurópai zene közvetítésével, és hogyan letta magyar zene úgynevezett új stílusánakforrásává. Beszélhetnénk a reneszánsz hatá-sáról (egyebek közt népballadáink világá-ban) csakúgy, mint a késõbbi európai tona-litás betörésérõl. És még azt is elmondhat-nánk, hogy aki pedig nem tanulta meg (anépzenei mozgalomban vagy a Kodály is-kolában) a népdalt, hanem hagyományosmódon a magyar nótát tartja igazi magyarnak,az két további globalizációnak hódol. Azegyik az európai zenei univerzumnak a 19.század elejére kialakult dúr-moll dallamvilá-ga, amely nagyon is általános alapképleteketkövet. Az orosz Borisz Aszáfjev, majd az angolDeryck Cooke egymástól függetlenül a szó-tárát, vagyis a dallammodellek tárát is felállí-totta. A magyar nóta ennek csak egy helyivariációja. Ráadásul egy másik, évszázadoszenei stílus, a cigányság zenei hagyományai-nak segítségével.

Így tehát azt mondhatjuk, hogy a nemzetkulturális identitásának szerkezete azonos azegyén individualitásának biológiai struktú-rájával. Egyéniségünk ugyanis azon alapul,hogy (a természet sztochasztikus játéka út-ján) milyen géneket sikerült összeszednünkvagy összelopkodnunk eleinktõl. Egyik sema sajátunk, egyéniségünk abból adódik, hogymiképp tevõdnek össze az elemek – és per-sze, hogy mit tudunk ebbõl kihozni. Ugyanezvonatkozik nemzeti kultúránkra, nemzetisajátosságainkra, nemzeti mibenlétünkre. Ezazon alapul, hogy a világkultúra eddigi „gén-jeibõl” mi került be (a globalizációs folyama-

tok útján) a mi kultúránk szervezetébe. Éshogy hogyan tudunk velük gazdálkodni.

2. Ez a globalizációmégsem ugyanolyan globalizáció

Antitézisem tehát úgy hangzik, hogy a jelenglobalizációs folyamat mégis alapvetõen kü-lönbözik minden eddigitõl. Ez a globalizációnem azonos velük. Tehát Martin Albrow véle-ményét kell elfogadnunk, aki szerint a törté-nelem átlépett egy határt, fokozati különb-ség van az „univerzáció” (így nevezi össze-foglalóan) régi és új formái között. Õ nem adnevet a régieknek, de ha gondolatát követ-jük, egyaránt nevezhetjük õket transz-missziónak, expanziónak vagy akár prolife-rációnak. A lényeg, hogy itt most az utóbbiszázötven, még inkább száz, de leginkábbaz utóbbi ötven évben valami más is törté-nik, mint annak elõtte.

Mi a különbség? Mikor válik a transzmisszióvagy expanzió globalizációvá? Amikor akülönbözõ irányban elindult folyamatok körbezárulnak, s ezáltal az egész köztes terület átte-kinthetõ, zárt rendszerré válik. Amikor mind-eggyé válik, hogy mondjuk egy üzenetet,hírt, felfedezést, új eljárást, modellt, módszertjobbra vagy balra indítunk-e el expanziósútjára, mindkét irányból visszajut a feladóhoz,mégpedig egyenlõ és belátható idõ alatt.Nem képletesen is értem, hiszen nincsenhatár a Földön, amelyen a felsorolt folyama-tok elakadnának. Bármelyik irányba indulvaazonos idõ alatt járják körül a Földet. De mégfontosabb a képletes értelem, nemcsak a Földgömbölyûségét tapasztaljuk meg újra és újra,hanem maga a világ rendszere zsúfolódottbele a gömbbe. Kialakult a világfalu. Éppen-séggel nem egységes (hisz a falu sem egy-séges soha), ám a tér nem határtalan, csakbelülrõl látszik annak. Az extenzív mennyi-ségek intenzív mennyiségekké változtak.

Ez azonban csak a diagnózis egyik fele.Az igazi probléma, az igazi veszély nem ez,bár ebbõl adódik. Használjuk itt – a rövidség

727

kedvéért és közelebbi magyarázat nélkül –a zárt és nyitott társadalom, társadalmirendszer Karl R. Popper által kidolgozott ter-minológiáját. A zárt társadalmak ezek szerintaz autokrácia és az autoritarianizmus örök-ségét hordozzák. Ilyenek voltak az emberitársadalom szervezetei, államai és nemzeteiévszázadokon és évezredeken keresztül.Ilyenek voltak, mert nem lehettek mások;az adott feltételek, a technikai lehetõségek,a források és javak mennyisége és elérhetõ-sége nem tette lehetõvé, hogy a korábbi éséppen jelen nemzedékek által megterem-tett lehetõségekbõl „mindenki egyaránt ve-hessen”. Ezért zárttá kellett tenni a rendszert,mert csak így lehetett legalább azt megõrizni,amit már elértek.

Ezek a zárt rendszerek teremtették megazokat a módszereket, modelleket, eljáráso-kat, algoritmusokat, amelyeket aztán transz-misszív úton továbbadtak. Lényegükhöztartozott azonban a transzmissziós–expan-ziós folyamat nyitottsága. Elindult valamerre,és teljesen szabad tér állt elõtte. Mint az elek-tromos hullám megy a térben, ahol nem térítiel (túlságosan) valamely tömeg ereje.

Most azonban maga a folyamat vált zárt-tá, mert a tér bezárult körülötte. És ez óriásiveszély, ez a jelen diagnózisának lényege.

Nem a globalizáció tehát a baj, hanem aza lehetõség, amelyet a jelen globalizációs fo-lyamatai nyitnak meg. Hogy teljesen körbe-zárja a társadalmat és az embert.

Ez persze csak a diagnózis absztrakt ré-sze. Konkrétságot az ezzel összefüggõ való-ságos ellentmondások elemzése ad. Mostcsak felsorolni tudjuk õket.

3. Mégis

A harmadik válasz ezek után így szól: a mostfolyó globalizáció sok szempontból mégisfolytatása az eddigieknek. Egy szempontbólbizonyosan: a jelen globalizáció is elégtelen,részleges, ellentmondásos – épp úgy, minta többiek voltak. A világ körré, vagyis inkább

gömbbé (glóbusz) zárult, de ezáltal az eddigszûkebben, additíven érvényesülõ ellent-mondások is globálissá váltak.

Az ellentmondások három fõ szférájátkell kiemelnünk.

1. A gazdasági javak és források eloszlása

Kétségtelen, hogy a világ gazdaságilag-tech-nikailag legfejlettebb részében, az euro-amerikai vagy atlanti centrumban sokkaltöbb ember, a társadalomnak mintegy két-harmada él viszonylag tisztességes, stabil jó-létben, biztonságban, birtokában van az eh-hez szükséges kultúrának és eszközöknek.Ez több mint bármikor ezelõtt volt a világon.Ezt nevezik fejlõdésnek, de ha valaki a poszt-modern gondolkodás szellemében kifogá-solja ezt a szót, legalább többülésnek. Valóban,akár azt is meg lehet kérdõjelezni, hogy ajólétet fejlõdésnek nevezhetjük-e. (Ha pél-dául azt kérdezzük: vajon boldogabb is lett-e az egyes ember vagy darabjaként is értéke-sebb, mint, mondjuk ezer évvel ezelõtt?Ilyenkor a válasz mindenképpen a nem.)Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy atöbbülés bekövetkezett. Ma több ember éla Földön, mint azelõtt, több ház, több gép,több jármû, több út, több könyv, darabszám-ban több kulturális termék van a birtokunk-ban, mint akármikor.

Ebben a helyzetben még kiáltóbb tényaz eloszlás egyenlõtlensége. Amit azzal aszámmal lehet megfogalmazni, hogy ma avilág 20 %-ának a kezében van a gazdaságiforrások és javak 80 %-a. Legfeljebb az atlantiországokban valamivel több a 20-nál, Feke-te-Afrikában meg kevesebb. De a dichotó-mia fennáll. És ez a szakadék – az egész világ-ra kivetítve – még mélyebb, mint korábban.Különösen, ha a világtársadalom a globali-záció folytán mind zártabbá válik.

2. A demokrácia szintje és elosztása

Nincs módom most itt a használt termino-lógia kifejtésére és indoklására, ezért csak



728

jelzem, hogy Arisztotelész – Karl Popper –és Robert Dahl kifejezéseivel próbálom ahelyzetet leírni.

Az autokratikus, monarchikus, mindenízükben zárt rendszerek után a fejlõdés(vagy többülés) során olyan új politikai for-mák jöttek létre, amelyek a kevesek uralmát(oligarchia) megvalósítva némiképpennyitottabbá váltak a társadalmi közakaratfigyelembevételére. Néhány demokratikuskísérlet kivételével (Athén) – amelyek azon-ban szükségszerûen meglehetõsen korláto-zattak maradtak – csak az újkor euro-atlantivilágában vált szélesebb körben lehetõvé ademokrácia ideáljának megközelítése, a de-mokratikus poliarchia formájában. Dahl ne-vezi így a mai szintet, amely egyrészt a leg-több, amit a demokrácia terén az emberiségeddig elért, másrészt azonban még mindignem nevezheti az ideál megvalósításának.Már csak azért sem, mert voltaképpen ezena téren is csak az emberiség 20 százalékajutott el erre a fokra. Jobbára azoknak, akikaz anyagi biztonságot is jobban megszerez-ték. Mivel úgy van ez, ahogy a biblia mondja:akinek van, annak adatik, akinek pedig nin-csen, attól az is elvétetik, amije van.

A globalizáció korunkban ugyanúgykonzerválja ezeket az arányokat, mint a gaz-dasági viszonyokat.

3. Univerzális globalizációés rész-globalizáció

A globalizáció elégtelensége és zártsága aztis lehetõvé teszi, hogy az egész földgolyórakiterjedõ egységes folyamat helyett a világegyes részei éppen különállásukat erõsítsékmeg technikai, gazdasági és tudományosforradalmak segítségével. Ezt tartalmazzaSamuel P. Huntington helyzetelemzése. Masokfelé szólal meg a huntingtonizmusnak aza vulgáris formája, amely ezt a lehetõségetmár-már kikerülhetetlen sorscsapásként jel-lemzi. Ezt nem fogadhatjuk el. A civilizációkvagy kultúrák (Huntington azonos értelem-

ben használja a két fogalmat) regionális har-ca és ennek keretében a fundamentaliz-mus(ok) globalizációja nagyon is valóságosveszély.

Nem egy hagyományos kollektív, közös-ségi magatartás áll itt szemben a moderntársadalom vértelen individualizmusával, ha-nem egy alacsonyabb fokú, középkori, tör-zsi-etnikai-vallási identitás válik a globalizá-ció lehetõségeivel harcos fundamentaliz-mussá, és akarja elsöpörni a civil társadalommagasabbrendû libertárius közösségét.

Úgy van ez, ahogy a zsarnoksággal: Holzsarnokság van, ott zsarnokság van – minta költõ mondta. Ahol pedig globalizáció van,ott mindenben globalizáció van. Nemcsak afejlõdés, nemcsak a demokrácia globalizá-lódik, hanem a zsákutca, az elmaradottság,az autokratikus fundamentalizmus is. Amígfennáll a 20-80 százalék rendszere, legfeljebbannyi történhet, hogy mások kerülnek bele a20 százalékba. És kezdõdhet minden elölrõl.

Két út áll elõttünk

Ismét idézhetünk itt egy népdalt: Két út állelõttem, melyiken induljak? Ez a helyzetállt elõ újra az emberiség történelmében is.Legalább két út – természetesen rengetegváltozattal.

1. Kevesebb demokrácia,nagyobb koncentráció

Ez az út az elkülönült hatalmi centrumokkülön globalizációját és harcát, a demokrácia(a poliarchia) korlátozását jelenti. Visszaál-lítják a társadalom zártságát, a civil társadal-mat pedig belefojtják az infoténment, edu-ténment, kultoténment és végül a szociotén-ment világába. (E manapság nemzetközilegironikusan használt kifejezések második felétaz entertainment, azaz szórakoztatás szóbólképzik.) Ebben is lehet élni, mert az elnyo-más eszközei is globalizálódnak, a fegyverekés titkosrendõrök elnyomásánál sokkal kel-lemesebb a ténmentokrácia.

729

IRODALOMAlbrow, Martin and King, Elisabeth: Globalization,

Knowledge and Society, Sage, 1990Arisztotelész: Politika, Gondolat Kiadó. Bp. 1969Aszafjev, Borisz: Az orosz zene mesterei, Zenemû-

kiadó Budapest, 1962Bourdieu, Pierre: The Forms of Capital In: Handbook

of Theory and Research for the Sociology ofEducation Ed. by John G. Richardson, New York,Greenwood Press, 1983

Chaunu, Pierre: A klasszikus Európa, Gondolat Kiadó,Budapest 1971 (La Civilisation de l’Europe Clas-sique Arthaud, Paris, 1966)

Cooke, Deryck: The Language of Music OxfordUniversity Press, 1959

Dahl, Robert Allen: Democracy and its Critics. NewHaven and London, Yale University Press, 1989

A pluralista demokrácia dilemmái Osiris Kiadó,Budapest 1996, - 220. p.

Dilthey, Wilhelm: A történelmi világ felépítése aszellemtudományokban Gondolat Kiadó, Buda-pest, 1974

Elias, Norbert: A civilizáció folyamata Budapest,Gondolat, 1987 (Über den Prozess der Zivilisation,Frankfurt am Main, 1982)

Engels, Friedrich: Eugen Dühring úr tudomány-forradalmasítása Marx-Engels Mûvei, 20., Bu-dapest, 1963

Erdei Ferenc: Parasztok Atheneum kiadása, é.n.Hobsbawm, Eric J.: A forradalmak kora (1789-1848)

Kossuth Könyvkiadó, 1988. (The Age of Revolution,Europe 1789-1848, Weidenfeld and Nicolson, 1961)

Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása

és a világrend átalakulása Európa KönyvkiadóBp., 1998. (The Clash of Cicvilizations and the Re-marquing World Order Touchstone Books, 1998)

Kroeber, A. L. and Kuckhohn, C.: Culture. A CriticalReview of the Concepts and Definitions, Papers ofPeabody Museum of Archeology and Ethnography,1952

Lévi-Strauss, Claude: Structural AnthropologyPenguin Books, 1963

Lotman, Jurij: Szöveg, modell, típus, Gondolat Könyv-kiadó, 1973

Luhmann, Niklas: Soziale Systeme. Grundriss einerallgemeinen Theorie Frankfurt a/M., 1984

Lukács György: Az esztétikum sajátossága, AkadémiaiKiadó, Budapest, 1965

Márkus György: Metafizika – mi végre?, Osiris Kiadó,Budapest 1998

Morgan, Lewis Henry: Ancient Society or Researchesin the Lines of Human Progress from Savagerythrough Barbarism to Civilization, London, 1877

Parsons, Talcott: The Social System, New York, FreePress, 1951

Popper, Karl R.: A nyitott társadalom és ellenségei,Balassi Kiadó, 2001. (The Open Society and itsEnemies I-II., London, Routledge and Sons, 1945)

Rorty, Richard: Esetlegesség, irónia, szolidaritás,Jelenkor, 1994

Spengler, Oswald: A nyugat alkonya, Európa Könyv-kiadó, Budapest, 1994

Szabolcsi Bence: A zene története, Rózsavölgyi éstársa, 1940

Williams, Raymond: Culture and Society 1780-1950– London, Chatto and Windus, 1960


A dolgok ilyen alakulásának vannak jelei.Huntington kritikusan beszélt arról, hogy anyugati világ már régóta igazi harmónia nél-küli eufóriában él. Most ennél még többetkell mondanunk. 1990, a szovjet rendszerösszeomlása óta ugyanezt a világot a katarzisnélküli hamis eufória jellemzi. Nem képesszembenézni saját történelmével. A kultúranem technikai okok miatt veszített szerepé-bõl, hanem azért, mert maga is belenyugodotta katarzis hiányába.

2. Nem kevesebb:több, erõsebb, civil demokrácia

Ez a másik út, van-e lehetõsége? Csak akkor,ha a demokrácia új szintjét lehet megterem-

teni. Amely a jogok és a kisebbségek védel-me, a poliarchia mellett nagyobb hangsúlytad a szolidaritásnak, a – belsõként, kötele-zettségként értelmezett – kötelességnek, arészvételnek és az egyenlõségnek. Amelya civil társadalom elvét globalizálja. Amely– folytatva a monarchia, oligarchia, poliarchiaterminusainak sorát – a szó legteljesebbértelmében vett pánarchiát vallja ideáljának.

El tud-e ezen az úton indulni az embe-riség? Ezt a jövõ fogja megmutatni.

Kulcsszavak: civilizáció, kultúra, globali-záció

Documents

A CIVILIZÁCIÓ ÉS A KULTÚRA PARADIGMÁI