A HELLENIZMUS ÉS AZ ÓKORI RÓMA POLITIKAI GONDOLKODÁSA

HELLENIZMUS

Datálás

Három korszakot különböztetünk meg az antik politikai filozófia történetén belül:

• Kr. e. 5 – Kr. e. 4. század: klasszikus görög politikai filozófia az ókori Athénban

• Kr. e. 3 – Kr. e. 1. század: hellenisztikus politikai filozófia

• Hellenizmus kezdete: Kr.e. 323: Alexandrosz halála.

• Hellenizmus vége: Kr.e. 31: Octavianus Marcus Antonius feletti győzelme az actiumi csatában. De a kései sztoicizmus egészen Kr. u 200-ig virágzik.

• Kr. u. 1 – Kr. u. 4. század: klasszikus római politikai filozófia az ókori Rómában

• Alexandrosz óriási mértékben kiterjesztette a görög világ határait

• Bár a birodalom szétszakadt ugyan Alexandrosz korai halálát követően, a görög kultúra és a görög nyelv (koiné) terjedését nem lehetett megállítani

• Megnőtt az érdeklődés a földrajz és a történelem iránt

Földrajzi elhelyezkedés

• Kr.e 5 – Kr. e 2. században a fő központ: Athén

• Kr. e. 3 – Kr. u. 2. században további jelentős, de kisebb központok:

• Alexandria: Könyvtár és kutatóközpont 700 ezer papirusztekerccsel. Javították, gondozták is a szövegeket, kommentárokkal látták el.

• Rodosz: Poszeidóniosz itt alapított iskolát.

• Antiókia: Görög alapítású város 250 ezer lakossal.

• Nikopolisz: Epiktétosz iskolát alapít.

• Kr. e. 2. századtól a fő központ: Róma

A kitáguló, ismeretlen világra két válasz adható

Elfordulás a világtól

• Epikurosz: lemond a polgári életről.• Korai sztoa: függetlenség a külvilágtól.A szemlélet lényege: • Egyedül az ember belső világa, az értelem szolgálhat egy nyugodt élet alapjául.•A városállam a háttérbe szorul, és az az idők jele.

Megpróbálni megtalálni a helyünket az új világban

• Középső és kései sztoa.

A szemlélet lényege: • A zűrzavar ellenére fontosak a polgári erények. • Törekedni kell az együttműködésre.• Például a sztoában akozmopolitizmus.

Akármelyik válasz, akkor is szükség van arra, hogy a hellenizmus embere:• értelemezze identitását és• erkölcsi útmutatást kapjon.

RÓMAI ÁLLAMFORMÁK

Az antik Róma történelme

1. Római Királyság

Kr. e. 753–Kr. e. 509

• Róma alapítása: Kr. e. 753 Varro szerint

• Előtte: törzsek laktak egy helyen.

• Legfontosabb törzsek: etruszk, szabin és latin.

• Róma alapítói: Romulus és Remus. Romulus megölte az ikertestvérét és ő lett a király.

• Kezdeti államforma: királyság.

• 7 király Rómában, mindegyik több évtizedig uralkodott

• Első korszak: latin-szabin uralom

• Második korszak: etruszk uralom

• A korai időszak sok, történelmileg nem teljesen hiteles elemet mutat

• A királyságban arisztokratikus jellemzők mutatkoztak

• Teljes jogú tagok csak a patríciusok, akik az „ősatyáktól” származtak a királyság alapításának korából.

• A kezdeti időben csak ők viselhettek hivatalt.

• Kr. e. 509: a Római Királyság vége.

• Utolsó római király: Lucius Tarquinius Superbus

• Fia megerőszakolt egy római asszonyt.

• Ekkor az asszony férje, Collatinus és annak barátja, JuniusBrutus elűzték a királyt.

• Ők ketten lettek konzulok.

• Innentől kezdve mindig 2 db konzul állt a frissen alapított köztársaság élén

• A 300-600 fős szenátussal a hátuk mögött.

2. Római Köztársaság Kr. e. 509 – Kr. e. 29

Kr. e. 6-2. század: • A köztársaság kezdeti időszakában a fő feladat: Róma

területének megszilárdítása és a belső konfliktusok feloldása• Egyrészt védelem a környező törzsektől• Másrészt a patríciusok kiváltságos helyzetéből konfliktusok

• Plebejusok = kézművesek, parasztok, kézművesek, leigázott törzsek tagjai. • Egyre több jogot, egyenlő jogot követeltek maguknak.

• Kr. e. 3. századra a teljes jogú római polgárok alapjogai: 1. Szavazás joga2. Hivatalviselés joga 3. Vagyon joga és 4. Házasodás joga (patrícius és plebejus).

• Nem teljes jogú római polgárok joga: csak a vagyon joga.• Eredmény S.P.Q.R.: (Senatus Populus Que Romanus) A

szenátus és a római nép együttes uralma

• A köztársaság későbbi időszakában a fő feladat: területi terjeszkedés.• A területi terjeszkedés azonban egyre kevésbé hatékony

igazgatáshoz és egyre nagyobb elégedetlenséghez vezetett• A harci költségeket elsősorban a kisbirtokosok és a

szövetségesek állták. • Kr. e. 60 – Kr. e. 48: Első triumvirátus: Julius Caesar, Pompeius és

Crassus.• Julius Caesar tovább terjeszti a köztársaság határait, és a

területi problémákból adódó helyzetet úgy próbálta megoldani, hogy dictatorrá vált, azonban Kr. e. 44-ben meggyilkolták.

• Kr. e. 43 – Kr. e. 36: Második triumvirátus: Antonius, Octavianus, Lepidus. Alatt Lepidus visszavonult, és Antonius és Octavianus megkezdték a harcot az egyeduralomért. • Kr. e. 31.: az actiumi csatában Octavianus legyőzte Antoniust:

hellenizmus vége!

3. Római Birodalom Kr. e. 27 – Kr. u. 395/476

• Már a hellenizmus időszakában birodalmi jellemzők• Kr. e. 27: Augustus a Római Birodalom (Imperium Romanum)

első császára• A Római Birodalom mint császárság

1. Principatus: Augustus hivatalosan lemond az abszolút hatalomról.• A köztársaság intézményei azonban folyamatosan

kiüresednek2. Dominatus: Kr. u. 284-ra az államforma tekintetében is

elismerik a császárságot Diocletianus császár• A hivatalos államforma abszolút monarchia • A polgárok pedig alattvalók (subiecti)

• Császárság szétesése• Egyik legfőbb ok: az utódlás kérdése nem tisztázott, amely

alig néhány hónapos uralomhoz és erőszakos hatalomátvételekhez vezetett

• Másik fő ok: a hatalmas terület. Többek között ezért tette át I. Constantinus császár a birodalom központját Bizáncba Kr. u. 312-ben.

RÓMA JELLEMZŐI

Az ókori Róma jellemzői

• Államforma: nem demokrácia. • Előbb királyság, majd köztársaság, végül császárság.• A királyság korában sem jellemző, hogy isteni lenne a király.• Az arisztokrácia kezdettől kiemelkedő fontossággal bír, később

egyenlő jogok.• Athénhoz képest különbség: bárki teljes jogú római polgárrá

válhatott.• A poliszban a közösség és a közjó egyértelműen elsőbbséget élvez

a magánélethez képest: az ókori Athénhoz hasonlóan • A köztársaság, a res publica „az emberek ügye”, a „közös

ügyek”• Ellentéte a res privata, amely a magánügyeket jelölte.

• Vallás a görögökhöz hasonlóan meghatározó szerepet tölt be: vallásukat szinte egy az egyben a görögöktől veszi át, csak az istenneveket módosítják.• A vallásban a más kultúrákkal való érintkezés miatt helyet kap

egyre inkább a szinkrétizmus.• Megjelenik persze a kereszténység, amely egyre inkább teret

hódít: Kr. u. 313: I. Constantinus császár a milánói ediktumban engedélyezi a keresztény vallást az üldözés után.

• Városok mérete teljesen más léptékű: Róma 1-1,5 millió főt, Alexandria 250 ezer főt számlál. Közepes városok: 15-30 ezer fő, kisvárosok: 2-3 ezer fő. • Politikában való közvetlen részvétel teljesen lehetetlen. • Hivatalviselés is elérhetetlen a nagy számok miatt a legtöbb

embernek• Hatalmas hivatali apparátusra van szükség ennyi ember és

ekkora terület működtetéséhez. • A törvények kodifikálása itt már nagyon erőteljesen megjelenik.

• A római jog minden modern, nyugati jog alapja

RÓMAI POLITIKAI GONDOLKODÁS

Róma és a politikai gondolkodás

Mi számít politikainak?

• Az ókori Athénban minden, ami a polisszal, a társadalom alapvető egységével kapcsolatos. Különleges jellemzője, hogy az etika szorosan összefonódik a politikai kérdésekkel.

• A hellenizmus kezdetét többek között a polisz hanyatlása jellemzi a Kr. e. 4. század végétől, amely alapvetően változtatta meg a politikai gondolkodást. A politikai gondolkodás alapegysége nem a polisz lesz többé; de az etikával való szoros kapcsolata megmaradt.

• Az ókori Rómában egyre inkább közeledik a fogalom a modern politika fogalmához. A politika itt már a társadalom intézmény-alapú vezetését jelenti, amelynek keretében az etika már elsősorban a magánszféra területén tárgyalandó.

Közéleti erény kiemelkedő szerepe• Erényesség Athénhoz hasonlóan rendkívüli szerephez jutott

• Római árnyalat: a család hírnevét is öregbíteni kellett, megfelelni a több generációs nemességnek

• A római polgárság nem elsősorban mint jog, hanem mint kiváltság jelenik meg az emberek fejében

• „Ha Rómában akarsz polgár lenni, legyél olyan, mint a rómaiak.” • Közmondás: „Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak.”

• A rómaiak az erény megszállottjai, mégpedig a közösségi erényeké• Eredete: Panaitiosz• Fennmaradt: Cicero: De officiis

• Augustus címe: princeps = első polgár, amely morális elsőségre utal.

• Censor hivatal: a legrangosabb címhez: a morál felügyelete• A rómaiak elfogadták az autoritást: családon belül az atya (pater)

hatalmát, háborúban a hadvezér parancsát

Római közéleti paideia és emberideál

• Politika rendkívüli jelentősége• Cursus honorum: Sulla által meghatározott karrierív a

magistratusok számára, amely ott nyitva állt minden teljes jogú, római férfi előtt. 1. Quaestor (20): Pénzügyi feladatok; legalább 30 éves.2. Aedilis (2): Kereskedelmi, rendészeti és vallási funkciók.3. Praetor (8): Legalább 40 éves. Városi rend fenntartása.

Bíráskodás polgárjogi és büntetőjogi kérdésekben. Időnként hadvezetés.

4. Consul (2): Állam, és hadügyek irányítása. Mindig két konzul: egymás ellenőrzése és vétójog. Legalább 43 éves. 1 évig lehetett betölteni a pozíciót, utána 10 évig nem. Gyakorlatban sokszor előfordult: egyikük a „belügyekkel”, másikuk a háborúskodással foglalkozott.

5. Censor (2): Census: nép- és vagyonszámlálás 5 évente, pénzügyek ellenőrzése, erkölcs felügyelete.

RÓMAI TÖRTÉNETÍRÓK

Római történetírás

• A rómaiak alapvető gondolkodási egysége a történelemről az exemplum volt• Uralkodó egyéniségek példája a múltban, akik a hatalmat

különféle módon és különböző mértékben gyakorolták• Az alkotmányforma ezzel szemben kisebb hangsúlyt kapott

• Természetesen a római történetírók érzékelték a különbséget a köztársaság és a principatus (Római Birodalom első szakasza) között, azonban számukra a különbség úgy tűnt, mint a döntéshozatal másféle folyamata• Köztársaság: A döntéshozatal nyilvános folyamat• Principatus: A döntéshozatal privát módon, az imperiális

háztartásban zajlik. • A római történetírás exemplumok sorozata

Titus Livius (Kr. e. 59 – Kr. u. 17)• Fő műve: Ab urbe condita (A város alapításáról)• Róma története 142 könyvben a királyok korától Augustusig.

• Fennmaradt könyvek: I-X. (Kr. e. 292-ig), XXI-XLV (Kr. e. 219 –Kr. e. 168)

• A politikai teória helyett fontosabb volt számára egy egységes narratíva megteremtése.

• Ősök erényeit hirdeti, amelyek közösségi jellegűek.• Külpolitikával kapcsolatos alapvető fogalma a jóhiszeműség

(fides), amely szerint Róma mindig csak akkor kezdett háborúba, amikor azt jogosnak érezték • Jogos háború (bellum iustum) fogalmának megteremtése• A rómaiak a görögökkel ellentétben sosem rajtaütéssel és

váratlanul indítottak támadást, hanem azt érvelés és tárgyalás előzte meg

• Később a fogalom Ciceronál bontakozik ki

Polübiosz (Kr. e. 200 k. – Kr. u. 119) görög történetíró Rómáról• Fő műve: Hisztorai (Történet; Polübiosz történeti könyvei)• Célja, hogy ne csak Róma történetét, hanem egyetemes

világtörténelmet írjon. • A történelmet a sors mellett jelentős történelmi személyiségek

is alakítják.

Florus (Kr. u. 2. század)• Fő műve: Epitome Rerum Romanorum• Két részre osztja a történelmet, a Gracchusokkal mint

választóvonallal• Az aranykort felváltja a bronzkor, amelyben morál hanyatlás

figyelhető meg, amely a hatalomvágyból és irigységből következik

Velleius Paterculus (Kr. e. 19 – Kr. u. 31)• Fő műve: Historia Romania (Róma története) 2 könyvben

Plutarkhosz (Kr. u. 46/48 – Kr. u. 125/127)• Fő műve: Bioi paralelloi (Párhuzamos életrajzok) 22 könyvben, 46

életrajzzal.• Párosítás: egy görög és egy római kiemelkedő személyiség

életrajza, jellemük, életük vagy cselekedeteik hasonlósága alapján.

Tacitus (Kr. u. 55/56 – Kr. u. 117/120)• Fő művei: Historiae és Annales.• Célja, hogy történeti írásaival neveljen, ugyanis így mások

példájából tanulhat a következő generáció. • A történelem politikai hatalomról és nem alkotmányokról szól.• Ideális esetben az arisztokrácia tartja kezében a politikai hatalmat,

mivel ők tudnak vele megfelelően bánni.

RÓMAI JOGÁSZOK

Római jogászok

• Eredet: ahogy az athéni államapparátusból adódóan frissen megjelentek a szónokok és a rétorok, úgy Rómában a hatalmas államapparátusból és a részletekig menően kodifikált jogból adódóan felbukkantak a jogászok.

• Feladat: jogi tanácsadás.• Munkájuk: hatalmas jogi irodalom, jogi kommentár és értelmezés.• Forrás: Kr. u. 533: Pandekták (vagy digeszták): 50 könyvből álló

kivonat a klasszikus római korból származó jogászok munkáiból, elsősorban a magánjog területéről.

• Jellemzők:• Klasszikus politikai filozófiával nem foglalkoztak, elsősorban

pragmatikus megközelítés.• Átvettek számos politikai filozófiai elemet, főként a

sztoicizmusból.

Jogi teóriák jogászoktól

A Pandektákban összesen két helyen marad fenn általános jogértelmezés: az írások ugyanis szinte teljes egészében praktikusak

1. IusNomosz vs. phüszisz felosztás megtalálható, de különböző módon

• Kettes felosztás:1. Ius civile: ami az egyes államokra jellemző, eltérő.2. Ius gentium: az államok mindegyikére jellemző, egyetemes.• Hármas felosztás:1. Ius civile2. Ius gentium: amely minden ember számára közös.3. Ius naturale: az a törvény, amelyet a természet ír elő minden

állat számára, tehát ez tágabb, mint az ius gentium.• A gyakorlatban azokon a területeken, ahol az ius civile

összeütközik az ius naturaleval, ott előbbi érvényesül.• Rabszolgaság vs. emberek természettől fogva egyenlők.

2. Igazságosság (iustitia)

• Legjobb meghatározás a jogászi írásokban az, hogy az igazságosság egy folyamatos és kitartó akarat arra, hogy mindenkinek saját jogot tulajdonítsunk.

• Az igazságosság tanai (sztoikus eredet, Cicero: De off.)• Tiszteletre méltóan élni.• Nem ártani másnak.• Megadni mindenkinek az őt megilletőt

3. Közjog vs. magánjog

• Közjog (ius publicum): A római állam ügyeit érinti. • Magánjog (ius privatum): Az egyének érdekeit érintő ügyeket

foglalja magában.

HELLENISZTIKUSPOLITIKAI FILOZÓFIA

Róma és a politikai filozófia

• Politikai filozófiájukat szintén nem maguk dolgozzák ki, hanem nagy részét átveszik a görögöktől.

• Rómában először Kr.e. 155-ben kerültek kapcsolatba a görög filozófiával:

• Követség: peripatetikus Kritolaosz, akadémikus Karneádész és sztoikus szeleukeiai Diogenész.

• Filozófia római ellenzője: Cato: ne rontsák meg az erkölcsöket.

• Filozófia római barátja: Scipio Africanus, akinek köréhez tartozott Panaitiosz.

• A hellenizmus görög és római periódusának egyik fontos különbsége, hogy míg a görög filozófusok elsősorban tanárok voltak, a rómaiak elsősorban jelentős politikai figurák

• Részben ez is hozzájárult ahhoz, hogy a római filozófiában hangsúlyosabban megjelenik a közösség kérdése.

• A kezdő lökést mégis egy görög polgár, Panaitiosz adta meg.

• Latin nyelvű filozófiai irodalom születése csak későn, az Kr. e. 1. században: Lucretius, Cicero, Varro, Seneca

• Érdekesség, hogy nem csak a latin nyelv, hanem a latin ábécé, a mi ábécénk alapja is ekkor alakul ki

• De még ekkor is sokan írtak görögül, pl. Marcus Aurelius és Epiktétosz

• A korszak közös nyelve továbbra a görög

• Római filozófia sajátossága:

• Rétorizált írásmód

• Filozófia praktikus, etikai vonatkozásának hangsúlyozása

• Filozófia politikai ideológiaként való hasznosítása

Fő filozófiai témák

• Előtérbe kerültek az ismeret forrásainak és a tudásigazolásának problémái.

• Jellemző az etika és az életproblémák előtérbe kerülése, de nem tűnik el a teória.

• Ezzel együtt több irányzat teljes filozófiára törekszik: legerőteljesebben az epikureusok és a sztoikusok.

• Platón és Arisztotelész háttérbe szorul, a hellenisztikus filozófusok főleg Szókratészre építenek.

• Éppen Platón későbbi ismételt népszerűséget jelöli majd a hellenisztikus gondolkodás végét: újplatonizmus.

Filozófiai iskolák

A hellenisztikus korban a filozófiai iskolákba való tömörülés volt a jellemző: a különböző filozófusok egyéni vitái helyett iskolák versengése.

Az 2+3 legfontosabb filozófiai iskola a hellenizmus korában:

1. Platón – Akadémia (Kr. e. 387-Kr. u. 529) – kevésbé népszerű (iskola)

2. Arisztotelész – Peripatosz / Lükeion (Kr. e. 335)

3. Epikurosz – Kert / Képosz (Kr. e. 306) - fontos (iskola)

4. Kitioni Zénón – Sztoa (Kr. e. 300) - fontos (iskola)

5. Pürrhón: szkepticizmus (Kr. e. 360 – 270) - fontos (nincs fizikai iskola)

Filozófiai iskolák jellemzői a hellenizmus elején

• Ingatlan kellett hozzá• Iskola vezetője:

• Élethosszig tartó poszt• Példamutató élete modellként szolgált• Legtöbbször maga jelölte ki az utódját• Sokszor politikai szerep, például politikusként vagy

tanácsadóként• Tanulók: Filozófusok és az elit ifjúság • Tantárgyak:

• Filozófia mellett retorika és tudományok .• Nem jellemző minden filozófiai iskolára: az epikureusok

elvetették az általános műveltséget.• Szabályok az iskolához tartozó filozófusokra vonatkozólag:

• Identitásukat meghatározta az adott iskolához való tartozás• Részt kellett venniük a belső vitákban saját állásfoglalással• Védelmezniük kellett a saját iskolájukat más tanokkal

szemben

Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé

• Általában már nem konkrét intézmények• Az is elég volt egy iskolához tartozáshoz, hogy elismerje egy

filozófus az adott irányzat tanait.• A filozófiai iskolák a hellenisztikus korban helyhez kötöttek

voltak és egy konkrét közösség életében való részvételt jelentették, míg i.e. 140-től ezek az iskolák többnyire feloszlanak és számos filozófus Rómába megy • Pártfogót keresnek (több császárnak van filozófus tanára,

tanácsadója vagy bizalmasa)• Magániskolát működtetnek, ahová sokszor a római elit

gyermekei járnak (pl. Epiktétosz)• Császári fenntartású köziskolák tanárai (pl. aphrodisziaszi

Alexandrosz)• A római elit tagjai sokszor filozófusokká válnak (pl. Cicero,

Seneca, Marcus Aurelius)

Filozófiai iskolák a hellenizmus vége felé

• Kr. e. 140-től már szellemi mozgalomként éltek tovább a filozófiai irányzatok, nem konkrét iskolaként.

• Egy adott iskolához való tartozást az döntötte el, hogy az adott gondolkodó elfogadja-e az adott szövegkorpuszt abszolút tekintélynek.

• Ezért is próbálták az iskola alapítójának (és egyéb tekintélyeinek) szövegeit megbízható kiadásban hozzáférhetővé tenni.

3 legfontosabb hellenisztikus filozófiai irányzat

• Epikureizmus, a szkepticizmus és a sztoicizmus.• Platón és Arisztotelész gondolatai kevésbé meghatározóak. • A sztoicizmus örvendett a legnagyobb népszerűségnek.• Egymással versengtek, és gyakran bírálták is egymást, amely

aztán gyümölcsözően hatott mindegyik iskolára:• A sztoikusok és az epikureusok egymást bírálták.• A szkeptikusok mindkettejüket bírálták.

• Az Kr.u. 3. századra sok irányzat és iskola eltűnik vagy beleolvad az újplatonizmusba, amely Plótinosz (Kr.u. 205-270) óta „A Filozófiának” számít már, egyedüli versenytársa csak a kereszténység.

AJÁNLOTT OLVASMÁNY A MAI ÓRÁHOZ

Long, A. A.: Hellenisztikus filozófia. Osiris, Budapest, 1998. 13–28. o.Németh Gy. – Hegyi W.: Görög-római történelem. Tankönyv, Osiris, Budapest, 2011.Rowe, C. – Schofield, M. (szerk.): The Cambridge History of theGreek and Roman Political Thought. CUP, Cambridge, 2005, 401–414. és 517–531. o.

KÖVETKEZŐ ÓRÁRA KÖTELEZŐ SZÖVEG

Sextus Empiricus: A pürrhonizmusalapvonalai 202–249.