A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN II

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI

BUDAPESTEN

II.

Budapesti Művelődési Központ

2003.

Módszertári füzetek / Különszám

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN II.

2

Tartalomjegyzék

Szerkesztői előszó ........................................................................................................................ 5

Drucker Tibor A CSEPELI MUNKÁS OTTHON TÖRTÉNETE ............................................................... 6

Bevezető ............................................................................................................ 6

A történelmi múlt ............................................................................................................ 7

A csepeli munkásotthon nyolcvan esztendeje ......................................................................... 11

A kezdetek (a ’10-es évek) ................................................................................................ 11

Felépült az otthon (a ’20-as évek történései) ................................................................. 14

Az alkoholellenes mozgalom........................................................... 17

A természetbarát mozgalom .......................................................... 17

Az eszperantó mozgalom ................................................................ 17

Válság és háború (a ’30–’45 közötti évek) ...................................................................... 18

A béke évtizedei (a ’45 –’68 közötti korszak) ................................................................. 19

A hagyományőrző új palota (’68 – tól napjainkig) ......................................................... 22

A Csepeli Általános Munkáskönyvtár ............................................................................. 25

Önálló könyvtár a Rákóczi úton ...................................................... 27

Méltó helyen a könyvek birodalma ................................................ 28

A Tamási Lajos olvasó munkás klub ................................................ 31

Zenei élet a munkásotthonban ....................................................................................... 32

A Csepeli Általános Munkás Dalkör ................................................ 32

A Csepeli Vasas Dalkör .................................................................... 33

A női kamarakórus .......................................................................... 34

A Menyecske Együttes .................................................................... 35

A gyári tűzoltózenekartól a Fesztivál Fúvószenekarig ..................... 35

A tangóharmonika-zenekar ............................................................ 36

Az ifjúsági zenekar .......................................................................... 36

A pengetős- és kamarazenekar ....................................................... 36

A munkásszínjátszás .......................................................................................................... 37

A tánc művészete .............................................................................................................. 39

A Csepel Táncegyüttes .................................................................... 39

A Kis Csepel Táncegyüttes............................................................... 41

A Csepp-Csepel Táncegyüttes ......................................................... 42

A Csepeli Öregtáncosok Együttese ................................................. 42

A Csepel Táncegyüttes Ifjúsági Együttese ....................................... 42

A mazsorett ..................................................................................... 42

Mesterségek művészei- művészetek mesterei ............................................................. 43

A Csepeli Képzőművész Kör ............................................................ 43

A munkásotthon fotóköre .............................................................. 46

A csillagász szakkör ......................................................................... 47

A Maróczy sakk-kör ......................................................................... 48

Az ismeretek terjesztése ................................................................................................... 49


3

A zene, a színház – helyben ............................................................ 49

A munkásotthon vigalmi gárdájától a befogadó színházig ............. 50

Gyermekek és ifjak a munkásotthonban ........................................ 51

Pezsgő élet a Nyugdíjasklubban ...................................................... 52

Tanfolyamok ................................................................................... 52

A történet vége az új idők kezdete ......................................................................................... 53

Források .......................................................................................................... 54

Cs. Szabó Mária: A BUDAI TÁNCKLUB TÖRTÉNETE ...................................................................... 55

I. Bevezető gondolatok a kerületről ........................................................................................ 55

II. A Budai Táncklub elődeinek története (1890-1962.) ............................................................ 56

III. A Budai Táncklub múltja ................................................................................................... 58

A megalakulás és a "hőskor"(1962-l972.) ....................................................................... 58

Az "aranykor", a ’70-es, ’80-as évek. ............................................................................... 60

A ’90-es évek ...................................................................................................................... 62

A jelen: mozdulat- és táncművészeti műfajok, trendek az intézményben ................................ 62

Hagyományőrzés a Budai Táncklubban ......................................................................... 65

A Budai Táncklub felújítása .............................................................................................. 66

A Budai Táncklub jelenét, jövőjét meghatározó munkatársak .................................... 67

Cs. Szabó Mária, intézményvezető ................................................. 67

Szollás Erzsébet ............................................................................... 67

Giliczéné Bencze Mária ................................................................... 67

Dékány Éva ...................................................................................... 68

Bárány Ilona .................................................................................... 68

Puskás Judit ..................................................................................... 68

Kis Judit ........................................................................................... 68

Vágvölgyi Györgyi............................................................................ 68

Dalotti Tibor .................................................................................... 69

Szubjektív utószó .......................................................................................................... 70

Források: .......................................................................................................... 71

Siklós Zsuzsa-Gábor Ilona A KISPESTI MUNKÁSOTTHON TÖRTÉNETE 1893-2003. ........................ 73

Siklós Zsuzsa - Az első kispesti művelődési ház születése ........................................................ 73

Előszó .................................................................................................................................. 73

Kispest megalakulása a Wekerle – telep születéséig (1871-1908) .............................. 73

Kispest kulturális életének kibontakozása és fejlődése (1871-1908) .......................... 75

A Kispesti Munkásotthon létrehozásának kezdeményezése 1893-1909................... 78

A várossá válás felé 1908-1923 ........................................................................................ 80

A kulturális élet fejlődése 1909-1923 .............................................................................. 83

A Kispesti Munkások Építő Szövetkezetétől az alapkőletételig 1909-1922 ............... 84

Alapkőletétel ...................................................................................................................... 85

Felavatják az otthont (1923. május 6) ............................................................................. 85


4

A város élete 1929-1950 között ....................................................................................... 87

A Munkásotthon élete 1945-1950 .................................................................................. 87

A Munkásotthon élete felújítástól- felújításig. 1950-1966 ........................................... 89

Ismeretterjesztés 1961-1962-es év ................................................................................. 93

Művészetek terjesztése 1961-1962-es év ...................................................................... 93

Művelődési ház nélküli népművelés korszaka. 1966-1968 .......................................... 97

Azok a 70-es évek. ............................................................................................................. 98

Újabb felújítás és a régi-új név. Kispesti Munkásotthon 1980-as évek ..................... 101

Gábor Ilona: A KMO – a rendszerváltástól napjainkig ............................................................. 102

Az újjászervezés ............................................................................................................... 102

A tevékenységek alakulása a 90-es évektől napjainkig ............................................... 104

Zárszó ................................................................................................................................ 108

Források: ......................................................................................................... 109

Szerzőink: ................................................................................................................................. 110

Drucker Tibor ......................................................................................................... 110

Cs. Szabó Mária ......................................................................................................... 110

Siklós Zsuzsa ......................................................................................................... 110

Gábor Ilona ......................................................................................................... 111


5

Szerkesztői előszó

Kedves Olvasó!

Kedves Kolléga!

A " Közművelődés házai Budapesten 2."című kiadványunkban folytatjuk a közművelődés

intézményeinek ismertetését. Ebben a kötetben is – akár előző füzetünkben - három

nagymúltú intézmény mutatkozik be.

Korábbi kiadványunkban a Csili Művelődési Központ, a Csekovszky Árpád Művelődési Ház,

a Fővárosi Művelődési Ház szerepelt, most a Csepeli Munkásotthon, a Kispesti Munkásotthon

valamint a Budai Táncklub történetével ismerkedhetünk meg.

A kötet tartalmi rendezőelvén sem változtattunk: a településrész-, a helyi művelődés-, az in-

tézmény- és tevékenységtípusai történetét olvashatja a téma iránt érdeklődő.

Az azonos szerkesztési elvek ellenére minden intézményről szóló írásnak más a hangulata,

mások a színei, különbözőek tartalmi hangsúlyai, hiszen történetük, lelkületük is más -, és

nem utolsó sorban megőrzött dokumentumaik száma és jellege is nagyon különböző.

Amikor egy intézmény vezetője elhatározza, hogy megírja vagy megírattatja házának történe-

tét, akkor szembesül igazán azzal, hogy milyen hiányos a rendelkezésre álló írásos emlék-

anyag, s milyen kevéssé dokumentált a ház tevékenysége. Jószerencse, ha legalább emlékező

tanúkat fel tud még kutatni.

A szerzők és a szerkesztő üzeni e helyről is minden kollégának, hogy időben gondoljon arra,

hogy a ma végzett tevékenység holnapra már történelem, s felelősségünk van abban, hogy mit

tud meg intézményünkről, szűkebb pátriájának művelődéstörténetéről az utókor. Hiszen igaz s

megszívlelendő Illyés Gyula gondolata, hogy a “múltat is teremteni kell”.

Kellemes és hasznos időtöltést kíván - a kötet valamennyi alkotója nevében is - a szerkesztő:

Slézia Gabriella


6

Drucker Tibor

A CSEPELI MUNKÁS OTTHON TÖRTÉNETE

Bevezető

„Ki itt belépsz, templomba lépsz be,

Szentség a munka és erő,

Ez a jövő nagy menedéke,

Embert egekbe emelő.

A munka a rend és a béke,

Az életünknek lelke ő.”

Juhász Gyula: A munkásotthon homlokára

A munkásotthon aulájának vitrinsorában egy kortörténeti kiállítás látható. Izgalmas váloga-

tásban felelevenedik a ház múltja és jelene, fényképek, színiplakátok, érmek, plakettek, em-

lékserlegek, megannyi emlékezetes pillanat relikviái.

E lapokon a munkásotthon zord gyermekéveit elevenítjük fel, és a múlt emlékét kulcsként

adjuk át megőrzésre a jelen és a jövő nemzedékének, hogy segítségével könnyebben ismer-

hessék fel saját életük megannyi tanulságát. Az otthon tevékenységének későbbi részesei so-

kan itt vannak ma is közöttünk. Apák és nagyapák ők, a hajdani ifik, kik őrizték a hagyomá-

nyokat, és akik számára nem közömbös, ami itt történik, és erre figyelmeztetik gyermekeiket,

unokáikat.

A Csepeli Munkásotthon az egymást követő generációk számára az oly sokat változó vi-

lágban mindig újat és korszerűt tudott adni. A korábbi évtizedekben majd minden jelentős,

nagy művészegyüttes és igen sok világhírű művész vállalta a csepeli fellépést. Nagy sikerrel

szerepelt az Alekszandrov Együttes, vezényelt a munkásotthon hangversenyén Ferencsik Já-

nos, hegedült David Ojsztrah.

Napjainkban a munkásotthon felavatásának nyolcvanadik esztendejében itt került sor a

Nagy-Budapest létrejöttének ötvenedik évfordulóját köszöntő ünnepségre. 2000. január 27-én

a csepeli születésű Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Csepel díszpolgá-

ra arról szólt, hogy a 21. század Európájának közösségszervező ereje a község, a város, a la-

kóhely lesz. Csepelen a helyi közösség kristályosodási, vonzási pontja immár nyolc évtizede a

munkásotthon, betölti szerepét ma is, és bizton reméljük, hogy az elkövetkező évtizedekben

is.


7

A történelmi múlt

„…Feléd siet remegve bús

Pillantatom, mindig feléd, arany kalász

Hazája, boldog róna, hol

Csókolva ölelkeznek Csepel mezőivel

Dunánk ezüst hullámai.”

Petőfi Sándor: Honvágy

A munkásotthon egész története, nyolc évtizedes múltja, velünk élő jelene és felvázolható

jövője ezernyi szállal kötődik a Csepel-szigethez. Talán nem érdektelen, ha a mai olvasó –

vázlatosan – képet kap erről a földről és az itt élt emberekről.

A Csepel-sziget jó tízezer évvel ezelőtt, a geológiai jelenkorban, a holocénben alakult ki a

Duna árteréből. A sziget talaja termékeny volt, a vadállatok megélhetést találtak, így mód

nyílt a vadászatra és az állattenyésztésre is. Az ősember ezért is előszeretettel kereste fel a

termékeny szigetet, mely jó búvóhelyet is jelentett számára. Így már jóval a honfoglalás előtt

folyamatosan kimutatható Csepel-sziget földjén az embernek és munkájának nyoma.

Mintegy 4000 évvel ezelőtt, a rézeszközök használatáról elnevezett rézkorban a Dunához

közel, a mai Vízművek területén élt egy nép, melynek életmódjáról csak az ásatások nyújta-

nak képet. E nép már szép fazekasárut is készített. Majd a rézkor végén újabb népet találunk

itt, melyet jellegzetes edényeikről a „harangedények népének” neveznek. Ők már vadászattal

foglalkoztak és a bronzöntéshez is értettek.

Az időszámításunk előtti évszázadokban az ide vándorolt kelták egyik törzse, az

eraviszkuszok meghonosították a vasművességet. Azután az időszámítás körüli időben a Ró-

mai Birodalom légiói szállták meg a Duna jobb partját, majd a 4. században megjelentek a

sziget nyugati partján.

A népvándorlás viharai arra kényszerítették a Római Birodalmat, hogy feladja a mai Du-

nántúl területét. Helyükbe a hunok, gepidák, longobárdok, avarok, szlávok, frankok, majd a

magyarok léptek. Közvetlenül a honfoglalás után, még az államalapítás előtt megszállták

Csepelt a magyarok. Ásatási leletek és írásos bizonyítékok is igazolják ezt.

A 8–9. század fordulóján bekövetkezett honfoglalás után Árpád vezér megszállt Csepel-

szigeten. Erről Anonymus, a 12. század végén élt ismeretlen nevű (egyes történetírók szerint

Posa boszniai püspök rejtőzik a gesztaíró mögött) krónikás tudósít. Szerinte ez a sziget volt

egy ideig a magyar törzsszövetség élén álló fejedelem székhelye. Történetének igazságát ma

már nem tudjuk igazolni, hiszen Anonymus maga is háromszáz évvel az események után élt.

Az azonban bizonyos, hogy a sziget a későbbi királyok birtokában volt, és időnként megszáll-

tak itt. Anonymus leírása így szól: „Árpád vezér pedig nemeseivel a szigetre lépett, megte-

kintve ennek a helynek termékenységét és bőségét, melyet a Duna vize erődít, kimondhatatla-

nul megszerették, és elhatározták, hogy ez a sziget a fejedelemé legyen, és minden nemes

személynek legyen itt udvara és faluja. (…) Lovászai mesterének pedig egy bizonyos kunt,

egy igen bölcs, Sepel nevű férfit nevezett ki. Mivel ez a Sepel nevű lovászmester itt tartózko-

dott, ezt a szigetet a mai napig Sepelnek hívják.”

A névtelen krónikás történetének persze elsősorban saját korára, tehát a 11–12. századra

vonatkozóan van forrásértéke, és azt bizonyítja, hogy a sziget az uralkodó udvarának kedvelt


8

nyári tartózkodási helye és az uralkodói ménes szálláshelye is. Anonymus leírása most, a mil-

lennium, az államalapítás évfordulóján a csepeliek számára különösen érdekes.

A sziget 1541-ig, a török hódítás koráig a mindenkori uralkodó birtoka, aki azt többnyire

feleségének adta, ahogy Anonymus tanúsága szerint Árpád is.

A sziget legrészletesebb leírását a 16. században élt Oláh Miklóstól ismerjük. Ő II. Lajos

király titkára volt, később özvegye szolgálatában állott, majd a század második felében esz-

tergomi érsek lett. Hungária (Magyarország) című munkájában írja: „… Egy másik szigetnek,

mely kevéssel Buda alatt kezdődik, Csepel a neve. Királynéi birtok található itt, egy udvarház,

több mezőváros, mégpedig Csepel, Tököl, Szentmárton és a rácok lakta Kevi. (…) Semmi

sem hiányzik itt, ami akár az élelmezéshez, akár a kényelemhez szükséges.”

1541-ben Csepel török kézre került. Ekkor foglalták el Szulejmán török szultán hadai

Buda várát, és ettől kezdve az egész környéket.

A török uralom idején a település valószínűleg teljesen elpusztult, mert 1690-ben mint el-

hagyott helyet, 1695-ben mint pusztát emlegetik. 1708-ban a sziget a kurucok kezére került,

és Sőtér Tamás ezredes csapatai téli szállásául szolgált, de a következő évben már ismét a

németeké a sziget, akik megbüntetik a ráckevei bírót, mert megszöktetett egy kuruc hadna-

gyot a Dunán át. A harcok persze meggyötörték a lakosságot, hol a labancok, hol a kurucok

számára kellett rendkívüli adót fizetniük.

Az újjáépítés a Rákóczi szabadságharc befejezése után indult meg. A ráckevei uradalom

vezetősége 1712-ben kötött szerződést Johann Georg Utz-cal sváb földről érkező telepesek

befogadására. Ennek ellenére csak az 1720-as regnikoláris összeírásban szerepel először a

falu, mely szerint 1717-ben települt meg hét német és tizenhét délszláv jobbágycsalád. Az

1770. évi úrbérrendezés idején negyvenkét jobbágy és zsellér család élt itt, összesen 316 em-

ber. A korabeli összeírás 1828-ban már kilenc zsellérsorsú iparost említ meg, míg az általáno-

san elterjedt foglalkozás a juh- és marhatenyésztés volt a földművelés mellett. Az országot

pusztító 1831. évi kolerajárvány megtizedelte a sziget lakosságát, majd a szomorúan neveze-

tes 1838. évi árvíz, mely március 14-én átszakította a csepeli gátakat, percek alatt elöntötte a

falut, és 114 házából 106-ot elpusztított. Az árvíz levonulása után a Dunától védett mai helyén

jelölték ki a község új központját. A lakosság többsége az árvíz után is földműveléssel, állat-

tenyésztéssel foglalkozott. A sziget mezőgazdasági jellegéhez igazodott az első ipari tőkés

vállalkozás is. Mauthner Ödön 1874-ben hozta létre csepeli magtisztító telepét.

Csepel újkori történetében a legjelentősebb tőkés vállalkozás Weiss Manfréd nevéhez fű-

ződik. Weiss Manfréd 1882-ben alapította Berthold nevű bátyjával közösen az Első Magyar

Konzervgyárat Pesterzsébeten, a közvágóhíd melletti Máriássy utcában. Az üzem fokozatosan

átállt a konzervdobozok gyártására, majd figyelme egy sokkal jövedelmezőbb üzlet, a lőszer-

gyártás felé fordult. 1886-ban indította meg a Manlicher töltények tárainak, majd fokozatosan

a töltény egyéb alkatrészeinek gyártását. Az üzem azonban robbanásveszélyes volt, ezért

Weiss Manfréd üzemét erről a lakott területről Csepelre helyezte át. Az első favázas bódét

1892-ben állították fel a csepeli János legelőn, és a szigeten termelni kezdett az első 5-6 ló-

erős gép. A kis üzem rohamos fejlődését elősegítette Csepel kedvező földrajzi helyzete: a

főváros közelsége, és az olcsó nemzetközi vízi út, a Duna is. A századforduló után Csepel az

ország ipari termelésének egyik központja lett. Nagyipari üzemek egész sora helyezkedett el a

két Duna-ág körülölelte szigeten. Közöttük továbbra is a legjelentősebb az ország nagy hadi-

ipari üzemévé lett Weiss Manfréd Művek volt.


9

Az ipar gyors fejlődése jelentősen megváltoztatta az 1880-ban alig több, mint 1500 lelket

számláló község arculatát. Az egymás után épülő üzemek, gyárak nagyszámú vidéki lakossá-

got vonzottak. A bevándorlók igyekeztek munkahelyeikhez közel letelepedni, s így létrehoz-

ták Csepel apró, családiházas települési jellegét, egyúttal megváltoztatták a lakosság összeté-

telét is. A századforduló előtt jórészt mezőgazdasági foglalkozású népességnek 1910-ben már

csupán 7,7 százaléka foglalkozott őstermeléssel. Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint a

község összlakossága 9462 fő volt. Az iparban foglalkoztatottak részaránya 1930-ra elérte a

79,2 százalékot. A községnek 1930-ban már 22 000, 1939-ben 40 000 lakosa volt. Manapság

a kerület 84 ezer lakójából a dolgozó népesség mintegy 35-40 százaléka az ipari munkaterüle-

ten keresi kenyerét.

Csepel az iparban elfoglalt jelentős szerepe miatt gazdasági és társadalmi vonatkozások-

ban is mind fontosabbá vált a főváros és az egész ország életében is. A századforduló után

mindenekelőtt a Weiss Manfréd gyár révén világszerte ismertté vált Csepel neve. Szinte min-

den jelentősebb háborúban WM-gyári lőszert alkalmaztak. Gyakran előfordult, hogy a támadó

és a megtámadott egyaránt csepeli hadianyagot használt. A gyárnak rendszeres vásárlói voltak

még a monarchia ellenfelei is. A szövetséges Németország, Bulgária, Törökország éppen úgy,

mint az ellenfelek: Anglia, Olaszország, Oroszország, Hollandia.

Az első világháború során Csepelen megötszöröződött az acéltermelés. 1916-ban a gya-

logsági lőszergyártás meghaladta a napi kétmillió darabot, és tízezret a tüzérségi lőszerek

száma.

Az elveszített háborút, elvetélt forradalmakat, román megszállást, vörös- és fehérterrort

átvészelt országra nehéz sors várt, és különösen nehéz évek következtek az előbb vörösnek,

majd bűnösnek minősített, munkanélküliségtől sújtott nyomortól szenvedő csepeli munkás-

ságra.

A baloldal vezető ereje a Szociáldemokrata Párt volt. Az 1922-ben megkötött Bethlen–

Peyer megállapodás eredményeként a párt polgárjogot nyert. Megszüntették a statáriumot, az

internálást, amnesztiát hirdettek. Cserébe a Szociáldemokrata Párt lemondott a politikai

sztrájkokról, a forradalmi követelésekről, és elhatárolta magát a kommunista eszméktől. A

megállapodás hatására Csepelen is javultak a szociáldemokrata munkásmozgalom működési

feltételei.

Jobboldali pártok csak az 1930-as években alakultak Csepelen. Korábban a munkásság

megnyerése céljából létrehozott Keresztényszocialista Vas- és Fémmunkások Szakszervezete

és a keresztény-nemzeti rendszert támogató, a trianoni békeszerződés miatt elvesztett terüle-

teket fegyveres erővel visszafoglalni szándékozó revíziós egyesületek helyettesítették a jobb-

oldali pártokat.

1931-ben az Egyesült Keresztény Párt, 1933-tól a Nemzeti Egység Pártja alakult meg

Csepelen, és szomorú, de igaz, hogy az 1939-es választáson a nemzetiszocialista pártnak, a

Hungarista Mozgalomnak, a későbbi Nyilaskeresztes Pártnak több szavazata volt, mint a szo-

ciáldemokratáknak. A nyilasok időleges előretörése után népszerűségük gyorsan csökkent, és

a szélsőséges nemzetiszocialista fasiszta csoportosulások, mozgalmak soha nem nyerték el a

lakosság többségének támogatását.

A lakosság jelentős része a rossz lakásviszonyok miatt szenvedett. Ezrek éltek a gyár

melletti nyomornegyedek nedves, zsúfolt, közmű nélküli házaiban, szükséglakásokban vagy a

királyerdei földbe vájt viskókban. A község külső területén nem volt vezetékes víz és áram-


10

szolgáltatás. Az emberek ezrei a drága viteldíjak miatt naponta gyalog jártak munkahelyeikre,

vagy kerékpáron közlekedtek.

Az elemi iskolák túlzsúfoltakká váltak. Több iskolában három műszakban tanítottak, és

ahogy Ontovics István tanító úr írta: „a sokgyermekes családok tanulói a téli hónapokban a

ruha és a cipő hiánya miatt hiányoztak az iskolából”.

A háború éveiben a község lakossága közel 20 ezerrel gyarapodott, és megközelítette a

60 ezres lélekszámot. Csepel az ország legnépesebb faluja, a magyar ipar talán legjelentősebb

centruma, a két világháború között nagyközség maradt.

1944-ben súlyos bombatámadásokat szenvedett, és a községet övező ipartelepek jelentős

része romokban hevert. A bombázások következtében sok volt a halálos áldozat és sok százan

vesztették el otthonukat.

1944. október 15-én Horthy kudarcba fulladt kiugrási kísérlete után Csepelen is nyilas ha-

talomátvételre került sor. Folytatódott a gyárak gépeinek már korábban megkezdett nyugatra

szállítása, az üzemek kirablása, a csepeli munkások szándékosan lassították a termelést, aka-

dályozták a gépek és termékek elszállítását, és 1944. december 4-én itt került sor az ország

talán legjelentősebb ellenállási megmozdulására, a község kiürítését megakadályozó tömeg-

tüntetésre. Csepel népe bátorságáról és békevágyáról tett tanúbizonyságot.

1945. január 9-én hajnalban a német és a magyar csapatok elhagyták a szigetet, maguk

mögött felrobbantva a Kvassay- és a Gubacsi-hidat.

A csepeliek hallatlan erőfeszítéssel takarították el a romokat, építették fel a község 3000

romba dőlt házát, állították helyre a gyárakat. A WM gyár 520 000 négyzetméter területéből

400 ezer négyzetméter erősen megsérült, 120 000 teljesen romhalmazzá vált.

1949. szeptember 12-én megyei várossá, 1950. január 1-jén pedig a főváros XXI. kerüle-

tévé lett Csepel. Új lakótelepek, iskolák, óvodák, parkok épültek, és 1951. május 1-jére meg-

indult a csepeli gyorsvasút, végre közvetlen kapcsolatot teremtve a fővárossal.

1956-ban a csepeliek is fegyvert fogtak a szabadság, a demokrácia és a nemzeti függet-

lenség eszméjéért, és sokan hullatták vérüket a harcok során. A csepeli munkásság végig ki-

emelt zászlóvivője volt a forradalom eszméinek, itt tartottak legtovább, november11-ig a har-

cok, és ugyancsak itt működött legtovább, egészen 1957. január17-ig a Munkástanács is. 1957

márciusában még sztrájkok voltak a Csepel Művekben.

1956 után viszonylag gyorsan konszolidálódott Csepel élete. Fejlődésnek indult az ipari

termelés, nagyszabású építkezések kezdődtek. 1962-ben 11 általános iskola, 2 gimnázium,

technikum, gyógypedagógiai intézet működött már, és a Csepel Művekben a Műegyetem ki-

helyezett tagozata oktatta a jövő mérnökeit. Az üzemek általános iskoláiban az esti és levele-

ző tagozatokon, technikumban és egyetemeken több ezren tanultak.

1978-ig közel 80 000-re növekedett a lakosság, és bár az 1979. évi szanálások, elköltözé-

sek miatt átmenetileg nagymértékben csökkent a lélekszám, 1980-tól mindenekelőtt az új la-

kótelepek építése nyomán folyamatosan újra felfelé ívelt. Ezzel párhuzamosan átalakult a

lakosság összetétele. Felgyorsult a társadalmi átrétegződés folyamata. A lakótelepek itt is

megnövelték a fiatal családalapítók és a gyermekek számát. Megváltozott az iskolázottság

szintje, átalakultak az igények.

A sokat próbált Csepel életében az 1980-as évek már szeizmográfként jelezték a gazda-

sági, társadalmi változások hozta új korszakot, majd 1990-ben elkövetkezett a politikai rend-

szerváltás mely időszak Csepelt, mindenekelőtt a kerület iparát érintette súlyosan Gyárak és


11

vállalatok egész sora ment tönkre, így a Csepel Vas- és Fémművek is. Teljesen leállt a Posz-

tógyár és egy sor kisebb üzem.

Nehézségek ezen felül is akadnak. Rossz állapotban vannak az utak, teljes az állami la-

kásépítés hiánya, beszűkültek a szociális segélyezés anyagi lehetőségei, elmaradt az iskolák

felújítása, korlátozott az időskorúak támogatása. Összességében az aktív lakosság 5-6 száza-

lékára becsülhető a munkanélküliek aránya.

Ebben a helyzetben reménykeltő, hogy új vállalkozások jönnek létre, jelezve, hogy a

mélyponton már túljutott, és minden bizonnyal új fejlődésnek indul Budapest–Csepel. Ennek

a folyamatnak fontos eseménye történt 2000. május 16-án. Ezen a napon avatta fel Károly

walesi herceg, a brit trónörökös a Csepel II. gázturbinás erőművet. A 260 millió dollár értékű

– több, mint 70 milliárd forintnyi – beruházás a legnagyobb brit befektetés Kelet-Közép-

Európában, és hazánk teljes villamosenergia-termelésének 7 százalékát fogja biztosítani.

Csepel történetének ez a vázlatos ismertetése a homályba vesző múlttól a kézzel fogható

jelenig csupán arra szolgál, hogy az olvasó, ki a munkásotthonra kíváncsi, el tudja helyezni

azt ebben a változó, átalakuló világban. Azok számára pedig, akik részt vesznek az otthon

munkájában, egyenesen létfontosságú annak a közegnek az ismerete, melyben tevékenyked-

nek. Ehhez a vállalt ügy alázatos szolgálatára, áldozatkészségre, nem csekély makacsságra, a

kultúra iránt érzett elkötelezettségre és talán mindenekelőtt az itt élő emberek szeretetére, bi-

zalmára volt szükség.

E tulajdonságok nélkül ma csupán a munkásotthon emlékét eleveníthetnék fel lelkes hely-

történészek, és zajló élet helyett márványtábla örökítené meg emlékét az Árpád utca és a Tán-

csics Mihály utca sarkán lévő épületen.

A csepeli munkásotthon nyolcvan esztendeje

A csepeli munkásság szervezeti életének központja a Csepeli Munkásotthon volt. A Szociál-

demokrata Párt csepeli szervezete, a vasasok, fások, bőrösök, építők, földmunkások szakszer-

vezete rendszeresen az otthonban tevékenykedett. A bérharcok alkalmával innen irányították a

sztrájkolók küzdelmeit.

A mozgalmi munka mellett, ahhoz szorosan kapcsolódva, az otthonban volt a munkásság

szellemi központja is. Itt tevékenykedett a Csepeli Általános Munkás Dalárda, a Munkásszín-

játszók Vigalmi Gárdája, és az Általános Munkás Könyvtár, melyeknek jelentős szerep jutott

a munkások nevelésében. Ugyancsak itt volt a bázisa a Természetbarátok Turista Egyesületé-

nek, az Eszperantista Mozgalomnak, a Gyermekbarátok Egyesületének és az Alkoholellenes

Mozgalomnak is

A kezdetek (a ’10-es évek)

A Vas- és Fémmunkások Csepeli Helyi Csoportja 1903-ban alakult meg, a Niederkirchner-

féle vendéglőben, követte őket 1904-ben a Fa- és Építőmunkások Helyi Csoportjának meg-

alakulása. Éveken keresztül ebben a vendéglőben tevékenykedtek a szakszervezeti csoportok.

A szervezésen, tagdíjbefizetésen és egyéb szakszervezeti munkán kívül hozzáláttak önálló

kulturális életük megszervezéséhez is. A vasas helyi csoport 1906-ban átköltözött a Molnár-

féle vendéglőbe, majd 1912-től kezdve a Pickerman-féle vendéglőben volt az állandó szék-

helyük.


12

Már 1908-ban felmerült a Csepeli Munkásotthon felépítésének gondolata, minthogy az

egyre fejlődő mozgalom, a szociáldemokrata párt és a szakcsoportok a különféle vendéglők-

ben meghúzódva helyszűke miatt nem tudtak rendszeresen működni, másrészt a szakegyleti

tagokra nézve is káros volt – anyagilag, erkölcsileg egyaránt –, hogy a vendéglőkben kellett

ügyeiket intézni. Elhatározták, hogy bármilyen áldozat árán is, otthont teremtenek maguknak.

Még 1908-ban, a József utca (ma Táncsics Mihály utca) és a Ferenc utca között, (a mai

munkásotthontól nem messze) a munkásoktól összegyűjtött pénzen 475 négyzetméteres telket

vásároltak, (melyet később a zsidó hitközségnek adtak el). Vágó József építésszel elkészítet-

ték a modern, emeletes otthon tervrajzát.

A három évvel később, 1911. augusztus 27-én megalakult Munkásotthon Szövetkezet.

Alapszabályát még az évben jóváhagyták. Az alakuló közgyűlésen a helybeli Népszava előfi-

zetők és főleg a párttagok vettek részt. A közgyűlés előkészítését még a június 23-i pártveze-

tőségi ülésen kezdték meg, ahol jelen volt a munkásotthon ideiglenes vezetősége is. A Mun-

kásotthon Szövetkezet alapítására az Újpesti Munkásotthon Szövetkezet (1909) létrehozása

adta az ötletet. A szövetkezeti forma, lényegében részvénytársaság, azon kívül, hogy széles-

körű társadalmi bázist biztosított a munkásotthonnak, anyagi létét erősítette, jogilag is szilár-

dabbá tette.

Gyűjtőívet bocsátottak ki, minden testvérszervezetet, önálló kereskedőt, iparost felkértek

az adományozásra. A gyűjtés során például Udovcsiki Péter borbélymester (Gyár u. 3.) az

építendő Csepeli Munkásotthon javára kétnapi bevételét ajánlotta fel. A csepeli futballtéren

levő cirkusz igazgatósága egynapi bevételének 50 százalékát adta a Munkásotthon Alapra, és

jó üzleti érzékkel versenybirkózást is rendezett a csepeli munkások részvételével. 1911. július

30-án a csepeli ÁFOSZ tagjai a szigeti zsilip melletti kiserdőben rendezett kirándulás tiszta

jövedelmét ajánlották fel a munkásotthon céljaira. Az ünnepélyre 20 filléres belépti díjat kel-

lett fizetni.

Az építőszövetkezet megalakulása után alig egy hónappal, minthogy telke volt már a

munkásotthonnak, a szövetkezet kiírta a versenytárgyalási hirdetményt. Az igazgatóság elha-

tározta, hogy az épületet még 1911-ben tető alá kell hozni, hogy 1912-től a földszinti nagy-

termet és a vendéglőt használni lehessen. Egyidejűleg a munkásotthon ideiglenes igazgatósá-

ga felkérte a szervezeteket gyűjtőíveik visszaszármaztatására. A nagyon nehéz anyagi körül-

mények között élő csepeli munkások azonban nem tudták a szükséges pénzt összehozni, így

építkezésre a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt még nem gondolhattak. 1914-ben pedig

kitört a világháború.

A gyűjtés folytatása érdekében a vas- és fémmunkások helyi csoportjának szervezőbizott-

sága magas színvonalú matinékat, műsoros esteket rendezett. A Munkás Műkedvelők Szövet-

sége 1915. július 20-án hívott össze rendezői értekezletet az augusztusi erdei ünnepség előké-

szítésére, amelyen a csepelieken kívül részt vettek a szakszervezetek vigalmi bizottságai,

Erzsébetfalva, Kispest, Soroksár, Dunaharaszti és Újpest pártszervezetének képviselői is.

A csepeli erdei ünnepségnek kimondott célja volt, hogy „anyagi erőt teremtsen az állandó

munkás-színház, illetve a Csepeli Munkásotthon felépítéséhez.” A jövedelemből segélyezni

kívánták a háborúban elesett munkások hozzátartozóit is.

A csepeli ünnepség – mint a Népszava 1915. augusztus1-i számában írta – minden vára-

kozást felülmúló sikert ért el. „Nagyon fontos esemény volt ez, hiszen egyre kevesebb az al-

kalom arra, hogy az öntudatos munkások találkozzanak egymással. Szinte felemelő tudattal


13

hatott ránk, amikor a csepeli Zsilip-erdő vasárnapi vendégeinek nagy számán végigtekintet-

tünk.”

Ezekben a nehéz háborús években egy pillanatra sem állottak el a csepeli munkások a

megfelelő, korszerű, új munkásotthon építésének gondolatától. Tovább folyt a gyűjtés. A cse-

peli SZDP szervezet például évente 600 koronát ajánlott fel az építkezésre.

A Weiss Manfréd gyár vezetősége a hadbavonultak özvegyei és árvái javára alapot kívánt

létesíteni, és ezért 1915-től a munkások béréből 2 százalékot vontak le. 1915 tavaszán az így

összegyűlt pénzből igényelt a munkásotthon vezetősége kölcsönként olyan összeget, amelyből

meg tudja vásárolni a szükséges épületet. 35 000 koronát utalt ki a gyárigazgatóság. Ebből és

az előzőleg összegyűjtött pénzből vásárolták meg az Árpád utca és a József utca sarkán lévő

földszintes nagy épületet, a volt Saufner-féle vendéglőt – munkásotthonnak. (Perényi József

Csepel története című könyvében olvashatunk erről.)

1915 októberétől kezdődően a különböző szakcsoportok átköltöztek a jelenlegi munkás-

otthonba, ahol megkezdte működését az énekkar, valamint a vigalmi gárda. A 200 személy

befogadóképességű úgynevezett biliárdterem volt az épület legnagyobb helyisége.

A munkásotthonban mind pezsgőbb lett az élet, nap mint nap tele volt emberekkel. Ven-

déglője, illetve söntése jelentős forgalmat bonyolított le. Össztáncokat, tánciskolákat szervez-

tek, könyvtári élet folyt.

Az elkészült munkásotthon avató ünnepsége 1916. november 12-én zajlott le a József ut-

ca 22. szám alatt. Az avatásra meghívták az összes csepeli szervezett munkást. A munkásda-

lárda a „Munkásüdvözlet” kórusművel köszöntötte a csepeli munkásság új kulturális intézmé-

nyét.

Ahogy a háború vége felé nőtt az elkeseredés, a mindennapi kenyérgondok, a háború el-

leni megnyilvánulások központjává vált az otthon. Kicsinek bizonyultak már helyiségei,

mindinkább gondolni kellett megnagyobbításukra.

A Csepeli Munkásotthon Szövetkezet 1916 őszén a gyári munkabérekből levont, a had-

bavonultak családtagjait segélyező alap maradványából ismét kért és kapott 50 000 koronát a

munkásotthon céljaira. A befolyt összegből vásárolták meg Leszkovics Gyula volt községi

főjegyző özvegyétől a tőszomszédságban levő 555 négyszögöles telket. 1917-ben bankköl-

csön igénylésével és nem utolsó sorban részvény-téglajegyek kibocsátásával, tehát a munká-

sok fillérjeiből megindult az építkezés, Diebold Hermann pesterzsébeti építőmester tervei

alapján, az ugyancsak pesterzsébeti Bocsák János kőművesmester vezetésével.

A Munkásotthon Szövetkezet VIII. rendes évi közgyűlésén, 1918. február 24-i beszámo-

lója szerint a szövetkezet mérlegszámlája 80 000 korona tiszta vagyont mutatott ki.

Az 1918. november 7-i közgyűlésen már jelentést tettek az új munkásotthon építésének

közeli befejezéséről, és úgy tervezték, hogy a modern színpaddal is ellátott munkásotthont

1919 tavaszán, de legkésőbb augusztus havában felavatják.

A csepeliek nagyon akarták ezt a házat. Sokan önkéntesen és ingyenesen részt vettek az épí-

tésben, a munkásfiatalok különösen kitettek magukért. A Tanácsköztársaság kikiáltása után is

nagy buzgalommal folyt a nagyterem építése, majd a Tanácsköztársaság leverése után egy

időre leállt a munka.


14

Felépült az otthon (a ’20-as évek történései)

Hosszabb huzavona után sikerült az építkezést befejezni, és 1920. március 14-én megtörtént

az új munkásotthon felavatása. Az avatóünnepet a Csepeli Munkászenekar és az

Erzsébetfalvai Általános Munkás Dalkör szereplése tette felejthetetlenné. Minthogy a színház-

terem mozgókép előadásokra is alkalmas volt, a népszerű mozi már a felavatás délutánján

birtokba vette a „Századok legendája” című film bemutatásával a Csepeli Munkásotthont.

Csepel munkásságának nagy eseménye volt ez. Nemcsak az új nagyterem, hanem az udvar és

az utca is munkásokkal volt teli.

A munkásotthon épülete két részre oszlott: a régi, 1900 körül épült hajdani kocsmaépület-

re és az emeletes újra. A régi, földszintes épületben volt az igazgató és a gondnok lakása, iro-

dák, söntés és egy nagyobb terem. Az új épület tánc céljaira, bálok rendezésére is használható

színházterem volt. Előcsarnok, ruhatár, pénztár, az emeleten erkély és karzat, vetítőház, két-

három kisebb helyiség, nyílt terem tartozott hozzá. A terem parkettázott volt, mennyezete

pedig kazettákkal díszített vasbeton dongaboltozat, a kazetták mindegyikében egy-egy vil-

lanyégővel. Aranyozott gipszmintákkal díszített falát Maróti Géza festőművész két hatalmas

pannója díszíti. A Magyarországon egyedülálló falképeket 1919-ben helyezte el a színházte-

remben. Ezek egyike a munka, a másik a művészet iránti hódolatot szimbolizálja. Egészében

a 30×14 méteres színházterem a szecessziós építészeti stílus reprezentatív alkotása. A szín-

házterem színpada megfelelt a kor követelményeinek, nagy volt és jól felszerelt. Alatta he-

lyezték el az öltözőket. A pincékbe a kazánház, a gépház és a tüzelőanyag-raktár kerültek.

A munkásotthonnak építészetileg és művészettörténeti szempontból egyaránt jelentős

színházterme a későbbi átalakítások során is lényegében érintetlen maradt, és megőrizte min-

den szépségét.

Közel nyolcvan esztendővel a ház felavatása után ismét reflektorfénybe került a színház-

terem. Ráday Mihály, a főváros építészeti, iparművészeti és képzőművészeti kincseinek ava-

tott ismerője és megszállott védelmezője, méltónak találta városvédő tévésorozatába illeszte-

ni. Ő, bár sommásan uniformizáltnak nevezi az 1968-ban felépült új munkásotthont, és perle-

kedik a „rettentő” új falburkolatért, de lelkesen fedezi fel az erkély stukkóin a különböző ipa-

rokra emlékeztető címereket, a boltozatos terem mennyezetét és mennyezeti világítását, Ma-

róti Géza hatalmas képzőművészeti alkotását, melyhez hasonló méretű műve csak a mexikói

operaházban található.

Ráday Mihály a munkásotthon lelkes patrónusává szegődött, az építészettörténészek fi-

gyelmét felhívta a házra, javasolta, hogy írjanak róla. A munkásotthon épülete 1999-ben a

Budapest Fővárosi Közgyűlése 19-1279/99 sz. határozatával helyi védettséget kapott. A Cse-

peli Munkásotthon Alapítvány kuratóriuma és a ház igazgatósága többször kezdeményezte a

színházterem felújítását, de saját erőből ezt megvalósítani nem tudta. Most végre az állhatatos

törekvést siker koronázta, és a millennium tiszteletére pályázati támogatásból és a ház saját

erőforrásait is igénybe véve restauráltatták Maróti Géza két pannóját. Rendbehozatalukat kü-

lönösen időszerűvé tette, hogy nyolc évtized alatt megindult a gombásodás, a ragasztóanya-

gok kifáradtak. Különleges eljárással szabályosan letekerték a pannókat a falakról, az eredeti

felszínvizsgálat nyomán a régi színeket is helyreállították.

Így hát nyolcvan esztendő múltán ismét eredeti szépségében jelenik meg a munkásotthon

ékessége, a színháztermi pannók és a képmezők.


15

Hátra voltak még a mennyezet és erkély díszítő, festő és aranyozó munkái, és el kellett

végezni a falak tisztítását, felületjavítását és festését is, mindezt tudományos igénnyel és

szakmai megalapozottsággal.

Ennek a munkának az elvégzése érdekében megpályázták a Budapest Bank Budapestért

Alapítvány – az épített értékek védelme témakörben – meghirdetett pályázatát is, valamint

újabb pályázatot nyújtottak be a Fővárosi Önkormányzat Városképvédelmi Bizottságához.

Ezek sikerrel jártak, így meg lehetett kezdeni a munkálatokat. A restaurálást a Lotz Studió

Kft. és a Térrajz BT. hajtotta végre. Munkájukat támogatta Szentkirályi Miklós, a Restaurátor

Kamara elnöke, dr. Kiss Katalin, a Főpolgármesteri Hivatal Település Értékvédelmi Ügyosz-

tályának vezetője és Horváth Gyula, csepeli önkormányzati képviselő, a Fővárosi Városkép-

védelmi Bizottság alelnöke is, akik szakmai tanácsokkal segítették ezt a jelentős vállalkozást.

Így a Maróti-pannók, színes tempera festéssel, hosszában összeillesztett vászonra készítve,

díszes gipszdíszítésekkel kiegészítve, teljes harmóniában pompáznak.

A színházterem pannói Maróti Géza életművének szerves részeként az Iparművészeti

Múzeum hozzáértő művészettörténészének, Ács Piroskának feltáró és feldolgozó munkája

nyomán kiadványként - a Csepeli Munkásotthon történetének mellékleteként – is megjelent.

Ebből részletesen is megismerhetjük Maróti Géza életútját, művészi munkásságát.

De térjünk vissza az 1920-as évek történetéhez. Az új munkásotthon építkezése 2 614

198 koronába került. Az otthon vezetősége a váci takarékpénztárnak 785 000 koronával, közel

1 600 000 koronával a Vas- és Fémmunkások Szövetségének és egynéhány magánembernek

is néhány ezer koronával tartozott elkészültekor. (Inflációs összegekről van szó.)

Az infláció és a nyomor következtében éleződött a politikai és gazdasági harc, napról

napra nőtt a munkanélküliség. Ilyen körülmények között az emberek együttlétre vágytak, igé-

nyelték a segítséget, a bátorító szót. A munkásotthonban élénk munka folyt. A politikai és

kulturális nevelő tevékenységet jól mutatják másfél év számadatai (1920. március 14-től

1921. szeptemberig): 172 mozielőadást, 65 színielőadást, 154 színpadi próbát, 14 táncestélyt,

57 énekkari próbát, 58 értekezletet, 11 oktató előadást, 312 ipari képző tanfolyami előadást,

208 olvasópróbát tartottak a színházteremben és az egyéb helyiségekben.

Az otthon vezetősége, hogy a befektetett kölcsönök kamatait és a fenntartási költségeket

fedezhesse, igyekezett azt minden tekintetben kihasználni és jövedelmezőbbé tenni. Mozgó-

kép előadásokra is kapott engedélyt, melyet azonban belügyminisztériumi rendelet alapján

1921. augusztus 1-jén az otthontól megvontak és Csepel községnek adtak át. A munkások

belenyugodtak volna az engedély megvonásába, mert a filmelőadások nem váltották be a jö-

vedelmezőséghez fűzött reményeiket.

A mozgókép-előadások engedélyének megvonása után azonban Csepel község elöljáró-

sága a leghallatlanabb módon az otthon helyiségének elrekvirálását is kérte, amit az

erzsébetfalvai lakáshivatal kirendeltsége minden törvényes indoklás mellőzésével Csepel köz-

ség elöljáróságának meg is ítélt. Az ügy óriási felzúdulást váltott ki. A Népszava 1921. szept-

ember 20-i számában így írt: „… ez az intézkedés a munkásság körében, amely a rendkívül

súlyos gazdasági viszonyok mellett amúgy is a végsőkig elkeseredett, olyan gyűlöletet váltana

ki Csepel község elöljárósága és egyéb közhatóságai iránt, amely okvetlen felborítaná a hely-

zetet… Arra pedig, hogy ez a béke fölbomoljon, itt szüksége nincs sem a munkásoknak, sem

a hatóságoknak. A csepeli szervezett munkásság a legélesebben tiltakozik otthonának elvétele

ellen és szükség esetén ezt a tiltakozását el fogja juttatni az Amszterdami Nemzetközi Szak-


16

szervezeti Irodához és a Genfben székelő Nemzetközi Munkaügyi Hivatalba is. Márpedig ez a

mostani súlyos külpolitikai helyzet közepette nem volna hasznára az országnak…”1922. janu-

ár 9-én az alispán a helyi jobboldali erők unszolására rendőrökkel akart érvényt szerezni a

jogtipró határozatnak. Amikor ezt a gyár dolgozói megtudták, valamennyien abbahagyták a

munkát, az otthonhoz tódultak. Fekete volt az otthon környéke az emberektől. Olyan egyönte-

tű és félelmetes volt a munkások tömegtüntetése, hogy az elemi erejű felháborodás meghátrá-

lásra kényszeríttette a rendőröket, és Koncz főjegyzőék kénytelenek voltak lemondani a mun-

kásotthonról. A tüntetés megtette a hatását, megelégedtek a moziengedély visszavonásával.

Az egyházi és jobboldali befolyás érvényesítésére más módszereket is alkalmaztak. Már a

háború alatt, 1917-ben felmerült Csepelen egy kultúrház építésének gondolata. A fő cél az

volt, hogy a munkásotthon tevékenységét és a munkásmozgalom eszmei, politikai hatását

ellensúlyozzák. Robl János címzetes kanonok elkészíttette az egyik helybeli kőműves mester-

rel a néhány száz ember befogadására alkalmas kultúrház tervét is.

Építkezésre azonban csak 1923-ban került sor, midőn dr. Koncz János főjegyző előter-

jesztésére és buzdítására a község képviselőtestülete 70 millió papírkoronáért megvette lovag

Szekeres (Stern) Richard volt gyárigazgatónak a Horthy Miklós út 64. szám alatti házát, és

négyszáz személyes színpaddal ellátott kultúrházat építettek.

Az intézmény létrehozásának célját mindennél világosabban mutatja az építkezés és be-

rendezés kiegészítésére szolgáló gyűjtőív szövege.

„Kedves Barátom!

Belügyminiszter úr hozzájárulásával Csepel községben egy kultúrház felállításához

nyertünk engedélyt: vármegyei alispán úr viszont 370 923. szám alatt engedélyt adott

arra, hogy a felállítandó kultúrház céljaira az alulírott főjegyző és Niederkirchner

Ferenc községi bíró által kibocsátandó gyűjtőívekkel adományokat gyűjthessünk. Azt

hiszem nem szorul bővebb leírásra, hogy gyártelepekkel telített községünkben, ahol a

gyárakban alkalmazott munkásság szervezve áll a kommün iránt hajló szociáldemok-

rata vezetők befolyása és terrorja alatt, mily üdvös hivatása lesz a létesítendő kultúr-

háznak… Országos érdeknek kell tartanom azt, hogy olyan exponált helyzetben lévő

munkásgócpontban, mint Csepel község, a keresztény és nemzeti irányú kultúrház

minél hatásosabban fejthesse ki hazafias és áldásos működését: mindezek alapján

mellékelve küldök egy darab számozott gyűjtőívet és teljes bizalommal kérlek arra,

tedd kitűzött célunkat meleg szeretettel magadévá és hassál oda, hogy gyűjtésed úgy

egyeseknél, mint községedben levő hazafias és keresztény alakulatoknál minél fénye-

sebb eredményt érjen el, és eszközöld ki azt is, hogy kultúrházunk létesítéséhez ado-

mányával községed is hozzájáruljon…Az adomány gyűjtésére 1923. évi március 20-

ig nyertünk engedélyt; a gyűjtött összegeket a jelzett napig kérjük Csepel község elöl-

járósága címére elküldeni.

Szeretettel kérlek, hogy nehéz társadalmi helyzetünket megkönnyíteni szíveskedjél.

Csepel, 1923. január 4.”

A kultúrház építése Diebold Herman tervei alapján 1925-ben megkezdődött a Szent Imre

tér és a Templom utca sarkán. Átadására 1928-ban került sor. A Csepeli Munkásotthon vonze-

rejét – közvetve – rendkívül jól mutatja az a tény, hogy a felépült kultúrház veszteséges lett. A

csődtől a kultúrház léte felett mindenben féltő gonddal őrködő szövetségi elnök, dr. Koncz


17

János főjegyző csak úgy tudta megmenteni, hogy a község módosabb lakói kisebb-nagyobb

összeggel járultak a fenntartáshoz, sőt más községek vezetői is segítségére siettek a deficites

gazdálkodás eltüntetéséhez. A deficit javát persze a község pénzéből fedezték.

Az alkoholellenes mozgalom

A munkásotthonban a 20-as években jelentős szerephez jutott az alkoholellenes mozga-

lom. Az egészségügyi és a szociális vonatkozásokon túl nagy politikai jelentőséget is tulajdo-

nítottak ennek a munkásság életében. Az Alkoholellenes Szövetség első nagyobb megmozdu-

lásán, az 1924. január 20-i matinén zsúfolásig megtelt a munkásotthon színházterme.

1925-ben már büszkén számolhattak be arról, hogy Csepelen legalább ezer híve van a

mozgalomnak. Ekkor alakult meg, többszöri elutasítás után, Pest megye alispánjának engedé-

lyével, a munkásotthon székhellyel az alkoholellenes helyi csoport. Még ebben az esztendő-

ben a csoport propagandájának eredményeként a Munkásotthon Szövetkezet igazgatója köz-

gyűlési határozatot fogadott el az otthon italmérésének megszüntetéséről. „Alkohol és mun-

káskultúra egymást kizáró fogalmak” volt a döntés indoklása. A határozatot elfogadták, de

végrehajtására már nem került sor. Az igazgatóság a korábbi állásfoglalást „rossz viccnek”

deklarálta és a söntés megmaradása mellett döntött, mert anélkül az otthon fenntartása lehetet-

lenné válna. Tény, hogy az akkori 100 ezer koronás évi bevétel 70 százalékát az italmérés

adta. Az antialkoholista csoport kénytelen volt vereségét tudomásul venni. Sikertelen volt az a

javaslatuk is, hogy a munkásdalárdák műsoraiból töröljék a gyakran szereplő bordalokat.

Száműzték volna például Verdi Ernani című operájából a Banditák bordalát (No rajta, igyál,

igyál! Kevés örömöd a borban találd…), mert ezek a dalok nem szolgálják a munkásosztály

kultúráját.

Alkoholellenes propagandájuk, előadásaik – kirándulások, juniálisok, hajóutak – mégis

sok munkásra hatottak. Mindenképpen méltóak arra, hogy munkásságukról megemlékezzünk.

Szervezetszerű életük azóta átalakult, de nem szűnt meg a napjainkig tartó sziszifuszi

küzdelem a túlzott alkoholfogyasztás és annak káros hatásai ellen, sőt kibővült az ifjúság új,

sajnos terjedő önpusztító veszedelmével, a kábítószerfogyasztással szemben.

A 20-as években elindult mozgalom tehát alkoholellenes klub formájában ma is él, és a

munkásotthon mindenekelőtt a szabadidő tartalmas felhasználását kínáló aktív foglalkozások-

kal, ismeretterjesztő előadásokkal veszi ki a részét ebből a harcból.

A természetbarát mozgalom

1927-ben szervezték újjá a munkásotthonban a természetbarátok csepeli csoportját. A kezde-

tek az I. világháború idejére nyúltak vissza. Ekkor fogalmazták meg ennek a mozgalomnak a

feladatát, a testileg-lelkileg egészséges ember nevelését. A csepeli munkások eleinte az

erzsébetfalvai természetbarát egyesületben turistáskodtak, majd 1919 tavaszán a Csepeli

Munkások Sportegyesületében is megalakult a turisztikai szakosztály.

A természetbarát mozgalom, mely tevékenységével a természet szeretetére, megóvására

nevelt, az Országjárók Klubja szervezésében ma is jelen van a munkásotthon életében, Von-

zóerejére jellemző, hogy ma már több, mint száz tagja van. Programjaikat közösen szervezik a

csepeli sportklubbal. Vezetőik, Németh Ilona és Halmann Ferencné a nagy múltú mozgalom

törekvéseinek méltó folytatói.

Az eszperantó mozgalom


18

Az 1920-as évek munkásotthoni tevékenységének sokszínűségét mutatja, hogy helyet

adott az eszperantó mozgalomnak is. Akkor úgy gondolták, hogy az eszperantó, ez a mester-

séges világnyelv a munkásmozgalom segítője, közvetítő nyelve lehet. A hatóságok tartottak

ettől a kellőképpen nem ellenőrizhető nyelvtől, féltek, hogy államellenes mozgalom lappang a

tanítás ürügyén. Az akkori rendőri jelentések ezért az eszperantó mozgalmat politikai szem-

pontból „megbízhatatlannak” nyilvánították.

Az eszperantó, a világot átfogó nemzetközi nyelv ma is él ugyan, de sokat veszített von-

zásából. Szerepét átvették a nagy világnyelvek, elsősorban az angol. A munkásmozgalom őrzi

az eszperantó mozgalom szép hagyományait, de csupán fotók és visszaemlékezések formájá-

ban. Sok év óta nem működik aktívan ez a valaha oly nagy hatású mozgalom.

Válság és háború (a ’30–’45 közötti évek)

Igen nehézzé vált a helyzet 1930 után, a nagy gazdasági válság idején. A szerencsésebbek

egy-két napot dolgoztak, ezrek őgyelegtek a gyárak körül, tanakodtak, gyülekeztek, vitatkoz-

tak a munkásotthonban, amely nagyon megérezte ezt a pangást. Nem volt bevétele, alig tudták

a kiadásokat fedezni, pedig ebben az időben a takarítónőn kívül senki sem kapott fizetést,

mindent társadalmi munkában végeztek el.

A munkásotthon az építkezésből fennmaradt adósságát sem tudta határidőre rendezni, a

váci bank az otthon elárverezésére készült. A munkások összefogása, mint már annyiszor,

ismét megmentette a munkásotthont. A Vasas Szakszervezet átvette az egyéneknél lévő rész-

vényeket és kifizette az adósságot. Tulajdonjogilag tehát az otthon a Vasas Szakszervezeté

lett. Ez a lépés is bizonyította, hogy a munkásmozgalom vezetői nagy fontosságot tulajdoní-

tottak a munkásotthon kulturális tevékenységének, az itt folyó közösségteremtő, közösségfej-

lesztő munkának

A hazai jobboldal erősödésének ebben az időszakában a legális mozgalmi tevékenység is

jórészt a kulturális szervezetre tolódott át. E szervezetek szinte elválaszthatatlanok a munkás-

otthontól. A harmincas évek végén egyre nyíltabban és rohamosabban tolódott jobbra Ma-

gyarország. Kibontakozott a munkásszervezetek és intézmények elleni nagy kormánytámadás.

1939-ben a központi járási főszolgabírói hivatal a 35 évvel azelőtt létesült helyi csoport alaku-

lási jegyzőkönyvének bemutatásához ragaszkodott. Minthogy az eredeti jegyzőkönyvet bemu-

tatni nem tudták, be akarták szüntetni a Vas- és Fémmunkások Helyi Csoportjának működé-

sét. Megindult a hivatali huzavona. 1941-ben még mindig az engedélyezés körül folyt a harc.

Az alispáni hivatal ragaszkodott az alakuló közgyűlés jegyzőkönyvének bemutatásához. Mi-

közben jogi csűrések és csavarások útján folyt a hatósági támadás, Vajna Gábor nyilas képvi-

selő panaszt tett a főispánnál a csepeli nyilas párthelyiség igénybevétele miatt: „… A Nyilas-

keresztes Párt csepeli pártszervezetének legnagyobb részét külső munkák végzésére 55 fillé-

res órabér mellett ideszállított román munkásoknak utalják ki. … Köztudomású, hogy Csepe-

len a József és az Árpád utca sarkán munkásotthon van, benne 600 személy befogadására al-

kalmas színház és táncterem…”A nyilas panasz meghallgatásra talált és ezután egyszerű,

gyakorlati módon tették lehetetlenné a munkásotthonban folyó szervezeti életet. Munkaszol-

gálatosokat, majd katonákat szállásoltak be az otthonba, egyszerűen kisajátították azt.

A beszállásolások miatt a munkásotthon élete szinte teljesen megbénult, a bevételi forrá-

sai elapadtak. A Vasmunkás Szövetség vezetősége több ízben fordult a beszállásoltatások

megszüntetése ügyében a belügyminiszterhez, majd a honvédelmi miniszterhez. A belügymi-


19

niszter érdeklődésére a Csepeli Munkásotthonban történt katonai beszállásolásokkal kapcso-

latban a Magyar Királyi. Budapesti I. Honvédelmi. Hadtest Országmozgósítási kormánybiztos

ezt írta:

„A Csepeli Munkásotthonban felmerült panasz ügyében jelentem, hogy a Munkásegyesü-

letek Szövetségének panasza annyiban felel meg a valóságnak, hogy a beszállásolások alkal-

mával helyiségeik tényleg igénybe lesznek véve, de ez kereken az igénybevevő katonai alaku-

latnak határozott kívánságára történik. A munkásotthon helyiségei a legalkalmasabbaknak

bizonyultak a beszállásolásra, mert a legénység és a parancsnokság egy helyen, illetve épület-

ben szállásolható el. Közérdekű tevékenységet az egyesület nem fejt ki, s erre a mai viszo-

nyok mellett szükség sincs. Különösen Csepelen a jelen állapotok mellett, ahol 60 000 mun-

kás dolgozik, szociáldemokrata működésnek nincs helye, és nem is ajánlatos. Hivatalos tény-

kedéseiket, amennyiben erre szükség volna, el tudják végezni az általuk jelzett vendéglői he-

lyiségben is, de erre sem volna szükség.”

Ez már világos beszéd volt, nem is mentesítették többé hosszabb időre a munkásotthont.

1941 decemberében a pesterzsébeti városi képviselőtestület ülésén Zsámboki Pál városi

képviselő az összes jelenlevők élénk helyeslése között előterjesztette azt az indítványt, hogy

„… a képviselőtestület nyomatékosan foglalkozzék a munkásotthonok és szakszervezetek

feloszlatásával. Ezek az otthonok melegágyai a kommunista elveknek. Itt húzódik meg a

nemzetköziség, a vallástalanság, az osztályok elleni harc. Ugyanígy a „gyermekbarát” émelyí-

tően veszedelmes nevelési rendszere, az istentelen természetbarátok társasága. Ezek semmi-

ben sem javultak, legfeljebb föld alatt csinálják (a mostani viszonyok közt érthetően) azt, amit

azelőtt nyíltan csináltak…”

A német megszállás után (1944. március 19.) a munkásotthont a hatóságok minden tilta-

kozás ellenére zár alá helyezték, értékeit, pénzét és a berendezést a Nemzeti Munkapárt keze-

lésébe adták. Megszűnt itt a munkásszínjátszás, elcsendesedett a munkásotthon.

A béke évtizedei (a ’45 –’68 közötti korszak)

1945 után a mozgalmi jelleg erőteljesen csökkent, és a munkásotthonból egyre inkább a

művelődés háza lett. A politikai, mozgalmi tevékenység átkerült az üzemekbe, és fokozatosan

a lakóterületekre is. Mindez megváltoztatta Csepellel együtt a munkásotthon jellegét is.

A falusias, elzártságában családias Csepel, ahol mindenki mindenkit ismert, az 50-es

évek óta nem létezik. Mint egy társadalmi kohó működött a várossá váló község, ahol a pa-

rasztok az átalakulás keserves, mégis szükségszerű folyamatában munkássá, a munkások kö-

zül sokan technikussá, mérnökké váltak. A főváros színházai, hangversenytermei megnyíltak

a csepeliek előtt. A korabeli statisztikák bizonyítják, hogy csupán a Csepel Művek dolgozói

évente 50-60 ezer darab színházjegyet vásároltak a gyári jegyirodában. A munkásotthon nap-

lói, statisztikai számai tükrözik a lakosság érdeklődésének, igényeinek alakulását.1954-ben

45000-en fordultak meg a házban, vettek részt ismeretterjesztő programokon, koncerteken,

színházi előadásokon, filmvetítéseken, táncrendezvények, szakkörök, klubok összejövetelein.

1956-ban 122 000, 1958-ban 298 000, 1960-ban 350 000 érdeklődő kereste fel a munkásott-

hont.

A 60-as években megindult a magyar gazdaság fellendülése, és ezzel együtt pezsgésnek

indult, új kezdeményezésekkel gyarapodott a kulturális élet. A nagy múltú együttesek, a szín-

játszók, a kórus, a zenekar, a képzőművészkör mellett ekkor alakult meg a táncegyüttes, létre-


20

jött a biológiai, a honismereti, a bábos és a kézimunkázó szakkör. Gyerekek százait vonzotta a

balett és a művészi torna, és természetesen a szülők is ideszoktak. Agócsy Pál, a Nemzeti

Múzeum tudományos munkatársa a biológia iránti érdeklődést plántálta a fiatalokba, Sándori

Antónia és a magyar művészi tornát világhírűvé tevő Berczik Sára vezették a mozgásművé-

szeti csoportokat. Ilosvai Varga István festőművész vagy Fasang Árpád, a kórusművészet

jeles művelője fémjelezték a maguk szakterületét. A munkásotthon vezetői a kezdetektől máig

jól érzékelték, hogy igazi eredményeket csak a szakma legjavának bevonásával lehet elérni.

Ennek jegyében nyerték meg azokat a személyiségeket, akik vonzóvá tették ezeket az alkotó-

csoportokat, és méltán öregbítették a Csepeli Munkásotthon hírét-nevét országszerte.

Az együttesek akkori művészi színvonalát mutatja, hogy a vegyes kórus korábbi „Szocia-

lista kultúráért” kitüntetése mellé 1964-ben az országos minősítésen a rangos arany fokozatú,

a női kamarakórus ezüst fokozatú diplomát kapott. Az ifjúsági zenekar itthon és külföldön is

nagy sikert ért el, és munkája elismeréseként 1964-ben miniszteri dicsérő oklevelet kapott.

Említésre méltó, hogy a zenekarok amatőr muzsikusaiból nyolcan szaktanárok, tizenöten

pedig hivatásos művészek lettek. Közülük ketten, Belohorszky Sári a drezdai, Maróti Zsuzsa

pedig a berni operaház ösztöndíjasai voltak.

Kiteljesedett az ismeretterjesztő tevékenység, fejlődött és sokakat vonzott a zenei élet.

Ezekben az években 16 szakkör 600 tagja kapcsolódott a munkásotthonhoz. Mindennapos

vendégek lettek az otthont szinte második otthonuknak tekintő nyugdíjasok. A nyugdíjas

klubnak ez idő tájt majd 2000 tagja volt.

Mindez persze nem csupán diadaljelentés. A szép eredményeknek árnyoldalai is voltak.

Az 1960-as években a látogatók tömegéhez és a megnövekedett igényekhez viszonyítva a

munkásotthon mind szűkebbnek bizonyult. Szűknek és korszerűtlennek. A nagy munkáskerü-

let egyetlen kulturális létesítménye kinőtte saját kereteit.

A munkásotthon vezetősége, társadalmi aktivistái, az együttesek hangadói mind erőtel-

jesebben jelezték ezeket a gondokat. Az érvek között fő szerepet kapott az a tény, hogy Cse-

pel kulturális ellátottsága rosszabb, mint a felszabadulás előtt volt, hiszen akkor a munkásott-

hon mellett működött a kultúrház, sajátos rétegigényeknek adott helyet a Weiss Manfréd Hi-

vatalnoki Kaszinó is. Hivatkozhattak arra is, hogy már 1950-ben országgyűlési határozat szü-

letett Csepel kulturális központjának létesítéséről. Érdekességként említjük, hogy az 1952-

ben kiírt tervpályázatra adta be pályamunkáját Németh István műegyetemi tanár, belsőépítész

is, kinek akkori rajzai félévszázad múltán, 2003-ban az Iparművészeti Múzeum által rendezett

a magyar belsőépítészek reprezentatív tárlatán szerepelt. Ez a terv akkor azért nem valósulha-

tott meg. mert Rákosi Mátyás méltatlanul kisszerűnek tartotta, és egy nagyszabású kultúrpalo-

ta tervezését indítványozta. Akkor erre végül is nem került sor, de a grandiózus terv és a

semmi közötti különbség szembeszökő volt, és megoldásra várt.

1962-ben a Csepel Vas- és Fémművek Párt- és Szakszervezeti Bizottságának ismételt

kezdeményezésére sikerült biztosítani az építkezés megindításához szükséges összeget. Ko-

rábban csak - az akkor már igen leromlott állapotú - színházterem rendbe hozására gondoltak,

de 1963-ban állami segítséget is felajánlottak, és az így rendelkezésre álló már több mint 10

millió forint fedezetet nyújtott a munkásotthon teljes újjáépítésére is.

Végre 1963. január 20-án megkezdődött az építkezés. Ennek ideje alatt az Ifjúság Házá-

ban, az Állomás utca 8. sz. alatt igyekeztek biztosítani a művelődési lehetőségeket, fellépési

alkalmakat az együtteseknek.


21

Ekkor a munkásotthon szakembergárdája 16 fő- és 19 mellékfoglalkozásúból állt. Mun-

kájukat 53 tagú választott társadalmi vezetőség segítette.

Az építkezés megkezdődött, és lassan körvonalazódott a több éves előkészület és a terve-

zés hosszú szakaszának eredménye. A terveket a BUVÁTI (Budapesti Városépítési Tervező

Iroda) munkacsoportja készítette el Sallai Tibor, Barcza Lajos, Kiss Lajos és Császár József

közreműködésével. A tervezésre és a kivitelezésre a Csepel Vas- és Fémművek adta a megbí-

zást.

A reprezentatív épület mintegy 5000 négyzetméteren épült. Földszintje 1400, az I. emelet

980 négyzetméteren 12 helyiséget, a II. és III. emelet egyenként ugyancsak 980 négyzetmétert

tett ki, és 30 illetve 23 helyiséget foglalt magába. Az épületet alápincézték, 640 négyzetméte-

res pince egészítette ki az új létesítményt. A színházterem és kiszolgáló helyiségei 500 négy-

zetméteren helyezkedtek el. Mindezt kiegészítette a próbaterem, a nyugdíjas klub és a köté-

szet mintegy 500 négyzetméternyi területe.

1967. június 27-én a Vasasszakszervezet. Csepel Vas- és Fémművek Trösztbizottsága

tárgyalta a munkásotthon helyzetéről és újjáépítéséről szóló előterjesztést. Ebben beszámolt

arról, hogy a kivitelező vállalat befejezte a szükséges bontási munkákat, és megkezdték az

épület alapozását. 1968. október 31-re vállalták az építők az épület elkészítését. Jó egy esz-

tendővel az új munkásotthon elkészülte előtt megkezdték a közművelődési tevékenység fő

vonásainak kialakítását. Fontos feladatnak tekintették a műszaki kultúra fejlesztését, a haté-

kony világnézeti nevelést, továbbá azt, hogy a szórakoztatás mellett kapjon kiemelt szerepet a

művészeti nevelés. Tervbe vették, hogy havonta kétszer vendégszereplésre kell meghívni a

fővárosi és vidéki színházakat legjobb darabjaikkal. Hangversenyeket, gyermekmatinékat, a

műkedvelő együttesek bemutatkozásait, szélesvásznú filmek vetítését szerepeltették Erősíteni

kívánták az irodalmi színpad és a szólisták csoportját. A képzőművészeti szakkörben a festé-

szet és a grafika mellett szobrászat, kisplasztika, kerámia és gyermekrajz csoportok létrehozá-

sát szorgalmazták.

A munkásszülők gyermekeinek továbbtanulása érdekében a szakköri tevékenység fejlesz-

tését tűzték ki célul. Ennek jegyében a biológia szakkört akvarisztikai és növénytani csopor-

tokkal kívánták erősíteni, autó-, hajó-, repülő- és rakétamodellezést, ezermester klubot, ezen

belül fém-, faipari és üvegtechnikai csoportot terveztek, valamint rádió- és elektrotechnikai,

és csillagászati szakkörök is helyet kaptak a programban.

Kiemelt szerepet szántak a könyvtár tevékenységének, és úgy döntöttek, hogy a szakszer-

vezeti könyvtárhálózat centrumát a Rákóczi út 89. szám alól a munkásotthonba helyezik át,

ahol helyet kell kapjon a műszaki könyvtár megfelelő állománnyal rendelkező fiókja is. Az új

munkásotthonban audiovizuális oktatótermet kell létrehozni, és fejleszteni kell a klubok, köz-

tük az Olvasó Munkás Klub vitafórum jellegét. Új rétegek bevonására alkalmasnak tartották a

bélyeggyűjtők, az ifjúsági hanglemez- és magnósok klubját.

Az 1967-es elképzelések szerint a korábbi 3,5 millió forintos költségvetést 4,5 millió fo-

rintra szándékoztak emelni, és ebből saját bevételként 1,5 millió forintot terveztek A vállalati

hozzájárulás mértékét a korábbi 1,2 millióról 2,2 millióra emelték. Az összlétszámot tekinté-

lyes mértékben növelték 6 főfoglalkozású népművelő munkatárssal, 16 főfoglalkozású tech-

nikai és szakmunkással (mozigépész, karbantartó, takarító személyzet), és ugyancsak 16 mel-

lékfoglalkozásúval (szakkörvezetőkkel, oktatókkal).


22

Az 1967. évi júniusi előterjesztés nyomán született meg a Csepel Művek Munkásottho-

nának Alapító Okmánya, melyet teljes egészében közölt a Csepel Újság 1968. július 26-i

számában. A figyelemre méltó okmányból terjedelmi okok miatt csupán egy részletet ismerte-

tünk az okmány talán legfontosabb, leghangsúlyosabb bekezdését „…A Csepel Művek gazda-

sági vezetése gondoskodik arról, hogy a tulajdonába tartozó munkásotthon működési feltételei

biztosítva legyenek, s a korszerű épületében mindenkor korszerű tárgyi feltételek segítsék a

kulturális munkát. Közös erővel és összefogással váljék a Csepel Művek munkásotthona a

művelődés, a művészet- és irodalompártolás, a kulturált szórakozás Csepel hagyományaihoz

méltó egyik központjává.”

A hagyományőrző új palota (’68 – tól napjainkig)

1968. november 4-én tartották meg az újjáépített, korszerűen berendezett és felszerelt mun-

kásotthon avató ünnepségét. A korabeli sajtó hírül adta, hogy „a Művelődési Kulturális és

Népművelő Központ avató ünnepségén megjelent Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bi-

zottságának tagja, a Szaktanács főtitkára; Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a

Budapesti Pártbizottság első titkára; Nemeslaki Tivadar, a Vasasszakszervezet főtitkára. Gás-

pár Sándor az ünneplő közönség nagy tapsa közepette tolmácsolta Csepel munkásságának azt

a baráti köszöntést és jókívánságot, melyet Kádár János, az MSZMP KB első titkára, és Fock

Jenő, a kormány elnöke küldött.”

A korszerű létesítmény a korábbiaknál kedvezőbb lehetőségeket biztosított a látogatók és

az itt működő együttesek, klubok, szakkörök számára. Végre méltó körülmények közé került

a könyvtár is. Mindenki számára vonzóbbá vált az intézmény. Tovább nőtt a forgalom, és a

munkásotthon szívesen fogadta falai közé a korszak sok új kezdeményezését, és bátorította az

útkeresőket. A budapesti és vidéki művelődési intézmények vezetői, munkatársai gyakran

keresték fel tapasztalatszerzésre, új módszerek, kísérletek megismerésére a munkásotthont,

mint ahogy a csepeliek is sokszor fordultak meg országszerte, és hozták magukkal az itt hono-

síthatót. Az új létesítményt rövid idő alatt belakták az együttesek és a szakkörök, jelentősen

növekedett a látogatók száma. A jó körülmények kedvezően hatottak a közművelődési tevé-

kenységre.

Parkinson híres szatirikus törvényeinek egyike szerint egy intézmény hanyatlásának kez-

dete, amikor új épületbe költözik. A munkásotthon esetében ez a gyilkos humorú törvény sze-

rencsére nem igazolódott. A fejlődés a 80-as évekig töretlen maradt, sőt határozottan új lendü-

letet nyert. Különösen megmutatkozott ez a könyvtár esetében, mely az új lehetőségek birto-

kában a magyar közművelődési könyvtárhálózat élvonalába került. Még vonzóbbá váltak a

színházi, zenei programok a korszerűen felújított, jó technikai felszerelésekkel ellátott szín-

házterem révén. Sorolhatnánk a szakkörök, klubok életének előnyös változásait, de minderről

szó esik az egyes csoportok történetének felvázolásánál.

A 80-as években bekövetkezett társadalmi, gazdasági változások eddig ismeretlen gon-

dok egész sorát hozták, és új kihívást jelentettek a munkásotthon népművelői számára. Olyan

korszak következett, amelyre a közművelődési intézmények nem voltak felkészülve. Nyugal-

mas és kiegyensúlyozott körülményekre számítottak, arra, hogy a gazdaság, ha döccenőkkel

is, de fejlődik, munkanélküliség csak a gyárkapukon belül található, az emberek szabadideje

növekszik, mind többen veszik igénybe a felkínált művelődési, szórakozási lehetőségeket.

Ezzel szemben mind általánosabbá vált a törekvés a jövedelemszerzésre, a másodállás-


23

vállalásra, a második, nem ritkán a harmadik műszakra. Mindez azt jelentette, hogy csökkent

az emberek szabadideje, és a megmaradót sem igazán fordították kultúrára. A vállalatok,

ahogy szaporodtak nehézségeik, csökkentették intézményeik támogatását, és az állam, amely

eddig védőernyőt tartott a kultúra fölé, lassacskán megkezdte kivonulását erről a területről.

A 80-as évek végére a munkásotthon egyre inkább arra kényszerült, hogy átértékelje

egész munkásságát, szigorú elemzésnek vesse alá módszereit. Fő követelménnyé vált a gazda-

ságosságra törekvés. Jobban figyelembe kellett venni az emberek érdekek diktálta érdeklődé-

sét. Vonzóvá kellett tenni a csoportokat, szakköröket, klubokat, és új alapokra kellett helyezni

az intézmény egész létét.

Az évtized végén azután sor került a döntő változásra, a rendszerváltásra. A demokratikus

átalakulás örömteli változásokat és súlyos gondokat egyaránt hozott. Szétesett a Csepel Vas-

és Fémművek, tönkrementek, felszámolás útjára kerültek a gyárak és vállalatok. Az 1968-ban

készült alapító okmányt, mely biztonságot adott a munkásotthon számára, elsöpörte az idő. A

rendszerváltás körüli elbizonytalanodás, az anyagi támogatás megszűnése szinte megoldhatat-

lannak látszó helyzetet teremtett. A munkásotthon ebben a kényszer szülte helyzetben ismét

magára talált. Példamutató volt az a leleményesség, amellyel úrrá lett a nehézségeken, és az a

kezdeményezőkészség és vállalkozó kedv, amely elvezetett a megoldáshoz.

A kiutat a Csepeli Munkásotthon Alapítvány létrehozása jelentette. Az alapítvány 1991.

január 1-jei hatállyal kezdte el működését. Az alapításkor megfogalmazott alapelvek rögzítet-

ték, hogy a Csepeli Munkásotthon Alapítvány Művelődési Központ és Könyvtár 1920. márci-

us 14. óta művelődési házként tölti be funkcióját. Az elmúlt 70 évben közművelődési, kultúra

közvetítői szerepe folyamatos volt. Ennek szellemében határozták el az alapítók és jogutódja-

ik, hogy a Csepeli Munkásotthon a közeli és távoli jövőben is a kultúrát szolgálja.

Az alapítvány létrejötte tehát annak az alapvető célnak az érdekében történt, hogy meg-

őrizzék a Csepeli Munkásotthont, megakadályozzák más célra történő felhasználását. Ennek

érdekében fogalmazódott meg a Csepeli Munkásotthon Alapítvány alapító okiratának talán

mindannyiunk számára példaértékű és kiemelt fontosságú bekezdése: Az alapítvány tőkéje 27

000 000 Ft értékű ingatlan…, mely az alapítók osztatlan közös tulajdonában volt, és az alapít-

vány tulajdonába adtak. Az alapítók a fenti ingatlant az alábbi hányadnak megfelelően bocsá-

tották a közhasznú alapítvány rendelkezésére, adták azt tulajdonába: CsM Vasmű 8371 ezer

Ft, Fejlesztő- és Tervezővállalat 486 ezer Ft, Fémmű 4201 ezer Ft, Vas- és Acélöntöde 3578

ezer Ft, Szerszámgépgyár 3465 ezer Ft, Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat 2931 ezer

Ft, Csepel Egyedi Gépgyár 2188 ezer Ft, CsM Transzformátorgyár 1053 ezer Ft, Számítás-

technikai Vállalat 514 ezer Ft, Készülék- és Szerszámgyártó RT 231 ezer Ft. Összesen: 27

018 ezer Ft.

Az alapító tagok 1995. július 2-i hatállyal elfogadták és aláírták az alapítvány határozat-

lan időre szóló dokumentumát, mely így a korábbi szöveggel, majd az 1994. szeptember 7-i és

az 1995. május 4-i és végül az 1999. augusztusi módosításokkal egységes szerkezetben a Cse-

peli Munkásotthon Alapítvány alapító okiratává vált.

Igaz, a munkásotthon művelődési házként való működtetésére kezdettől megvolt az alapí-

tók szándéka, a folyamatos működésre azonban nem volt semmi biztosíték. Ehhez alaptőkét

nem tudtak adni. Az alapító okirat első változata szerinti ötéves határidő végén működéskép-

telenség esetén visszaszállt volna a tulajdon az alapítókra. A helyzet alapos mérlegelése után

vállalták végül a határozatlan időre szóló módosítást, beleértve a vagyon átadását is, és ezzel


24

megadták a további működés lehetőségét. Ebből a kicsit bonyolult fogalmazásból, a módosí-

tások időrendi sorrendjéből is kitetszik, hogy hosszú, évekig tartó nehéz küzdelmek nyomán

született meg végül a munkásotthon történetének ezt az újabb mérföldkövét jelző, meghatáro-

zó fontosságú okirat.

A munkásotthon hosszú távú érdekeit és ezzel egybecsengően Csepel kulturális törekvé-

seit elismerésre méltó hozzáértéssel és következetességgel képviselték a munkásotthon veze-

tői. Szövetségesként melléjük álltak az ügyet magukénak érző és felvállaló vállalati és ön-

kormányzati képviselők. Együttes akaratuk hozta létre végül ezt az országosan is példaértékű

alapító okiratot. Ezt a Fővárosi Bíróság elfogadta és az alapítványt közhasznúvá minősítette.

Ezzel lehetővé vált, hogy az alapítványt támogatni akarók személyi jövedelemadójuk 1 száza-

lékát a munkásotthonnak felajánlhassák.

Az alapítvány pontosan meghatározott célja a kerület és az agglomeráció lakói kulturális

igényeinek kielégítése, művészeti együttesek, tartós közösségek támogatása, szakmai, nyelvi

és egyéb oktatás elősegítése, klubfoglalkozások biztosítása. Ennek érdekében könyvtárat,

színházat, szakköröket, klubokat, tanfolyamokat működtetnek. Kulturális és közhasznú tevé-

kenységeket (nevelés, oktatás, képességfejlesztés és ismeretterjesztés) látnak el.

Az alapítványt, melynek székhelye Budapest, XXI. kerület, Árpád u. 1-3., öttagú kurató-

rium irányítja, melynek elnöke Nagy József, a munkásotthon igazgatója, tagjai: Juhász Gyula,

Kovács József, Sára Ernő és Schmidt Ferenc. Működésüket a kuratórium háromtagú felügyelő

bizottsága ellenőrzi, melynek elnöke dr. Hricsovinyi Istvánné, tagjai: Kiss Györgyné és

Miskolciné Hajtun Zsuzsanna.

Az alapító okirat úgy rendelkezik, hogy a kuratóriumi tagokat munkájukért díjazás nem

illeti meg. Az alapítvány gazdálkodását és az alapítványi célok valóra váltását az alapítók által

biztosított alapítványi tőke hasznosításából és a támogatók adományaiból fedezik. Az alapít-

vány pártoktól, politikai irányzatoktól független, közvetlen politikai tevékenységet nem foly-

tat, semleges, kizárólag kulturális, szociális, nevelési és közművelődési kérdésekkel foglalko-

zó művelődési intézmény.

A munkásotthon előtt tehát megnyílt az út, működéséhez megkapta a szabad jelzést, már

csupán néhány „aprósággal” kellett megbirkóznia, így például szerény anyagi feltételekkel és

csekély állami támogatással kellett megtanulnia gúzsba kötve táncolni.

És ezzel megkezdődött a munkásotthon legutóbbi tíz esztendejének küzdelmekkel teli új,

nehéz korszaka, melyet végül is egyértelműen sikertörténetként könyvelhetünk el.

A nehéz, fájdalmas lépések a takarékossági intézkedésekkel kezdődtek. Viszonylag egy-

szerű volt az olyan pazarló megoldások megszüntetése, mint az épület három szintje össze-

kapcsolt világításának szakaszolók beiktatásával történő különválasztása. A személyi állo-

mány radikális csökkentése már a nehéz kényszerintézkedések sorába tartozott. Talán ennél is

nehezebb feladatnak bizonyult a támogatók megszerzése, de a legfontosabb olyan vonzó, a

csepeliek érdeklődését kiváltó programok szervezése, melyek élettel töltik meg a házat. A

tevékenység statisztikai adatai egyértelműen bizonyítják, hogy az új körülmények között a

munkásotthon magára talált, és törekvései találkoztak a legszigorúbb bíráló, a közönség igé-

nyeivel.1990-ben 428 program keretében összesen 261 ezer látogatója volt a háznak, ennyien

vettek részt művészeti csoportok, szakkörök, klubok, tanfolyamok munkájában. Ezután három

éven át, az útkeresés nehézségeivel küszködve, erősen csökkent a látogatottság. 1991-ben alig

146 ezren, 1992-ben 208 ezren, 1993-ban 197 ezren fordultak itt meg. 1994-ben a 255 ezer


25

látogató már jelezte, hogy sikerült túljutni a mélyponton, és 2002-ben a munkásotthont már az

ország legnagyobb forgalmú művelődési központjai között tartják számon, 3198 programját

731198 látogató kereste fel.

Az itt dolgozók nem csekély erőfeszítése nyomán elkerülték az oly sok intézményre le-

selkedő veszélyt, a ház állagának romlását, a berendezés lepusztulását.

Igaz, a számok nem csak diadalmas győzelmi jelentéseket tükröznek. Szerepelnek köztük

a fájdalmas társadalmi, gazdasági jelenségek közművelődési kihatásai is. A szabadidő vi-

szonylagos csökkenése, a munkahelyek megtartásának kényszere nem kedvezett a műkedvelő

művészeti mozgalmaknak. A színjátszók, a dalosok munkaidő kedvezménye, szabadnap a

vidéki szereplésekre, mára csupán történelmi emlékek. Mindezek hatására csökkent a műked-

velő művészeti csoportok és tagjaik száma. Sajnálatos, hogy ugyancsak romlottak a könyvtári

mutatószámok is. Megszűntek, felszámolták az üzemi fiókkönyvtárakat.

A munkásotthon pénzügyeinek, gazdálkodásának főbb számai mindennél hívebben mu-

tatják azt a heroikus erőfeszítést, amelyet az intézmény működésének megőrzésére kell kifej-

teni. A 2002. év mintegy 71 millió forintot kitevő költségvetésének jelentős részét az épület

fenntartása, a közüzemi díjak és a rezsiköltségek és nem utolsó sorban a közterhek, az adók és

járulékok teszik ki. A teljes költségvetésből 39 millió forintot maguknak kell megkeresniük,

saját bevételekből kell fedezniük. A 28 millió forintnyi, egyéb bevételüket egyrészt állami,

nagyobbrészt Budapest–Csepel önkormányzatának támogatásából fedezik. Ebből a helyi tá-

mogatásból – amely kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy a csepeliek magukénak érzik a mun-

kásotthont – kell biztosítaniuk a Csepel Színház működését is. (A mindezeken felül hiányzó 4

millió forintot pályázati díjakból és alapítványi támogatásokból biztosították.)

Sikerek és gondok, szép eredmények és súlyos nehézségek: az érem mindkét oldalát be-

mutatva vázoltuk fel a munkásotthon történetét. Biztató, hogy az intézmény végül is megkap-

ta a működés lehetőségét, és szövetségeseket keresve és találva önálló életre kelt, és képesnek

bizonyult erre.

Jó kapcsolati rendszerét, kerületi beágyazottságát mutatja, hogy művészeti együttesei

rendszeres szereplői a Csepeli Napok, a Szent István Nap, a Mária Napi Búcsú, valamint a

városi szintű nagy rendezvényeknek. A Csepeli Munkásotthon pedig helyt ad számos önkor-

mányzati és iskolai rendezvénynek. Nyitottak a civil szerveződések kezdeményezései iránt. A

házban működik a német és bolgár kisebbségi önkormányzat, a Szabad Művelődési Tanács, a

Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság, valamint a Közösségfejlesztők Egyesülete. Ezeken kívül

több szervezet és párt itt is tartja rendezvényeit.

A Csepeli Általános Munkáskönyvtár

A Csepeli Általános Munkáskönyvtár története az első világháborúig nyúlik vissza. 1915-ben

nyílt meg a Pickerman-féle „Szürke ló” vendéglőben mintegy 80-100 kötet könyvvel. Ez idő

tájt, de különösen a háború alatt a munkások igen kevés könyvet olvastak, zömében szépiro-

dalmat. A József utcai munkásotthon felépülte után 1919-ben a könyvtár is odaköltözött. A

csepeli vasasok 1919 elején tartott közgyűlése 2000 koronát szavazott meg a munkáskönyvtár

bővítésére, s e célra igénybe vették a munkásjóléti alap egy részét is. Ugyanakkor sürgették,

hogy az új szellemű időknek megfelelően jól berendezett, a munkásság igényeit kielégítő

könyv- és hírlapkereskedést nyissanak Csepelen, lehetőleg a gyár területén.


26

1919. április 15-én a Templom téri villamosmegállónál valóban megnyitották a szocialis-

ta párt könyvesboltját, az ilyen intézmény addig teljesen ismeretlen volt Csepelen.

A könyvesboltot a Tanácsköztársaság összeomlása után bezárták, a munkáskönyvtár

azonban megmaradt, és a következő korszak 25 éve alatt híven szolgálta a csepeli proletariá-

tus igényeit. 1921 után a munkásotthonban, a szakmai szervezetek mellett, külön vasas, építő,

földmunkás, fás és később ifjúmunkás könyvtár létesült. Egyesítésükre csak 1938-ban került

sor. Az olvasók a szervezett munkásságból, nagy számban az ifjúmunkásokból kerültek ki.

Az alapítástól számított hat éven át Balázs Kálmán volt a könyvtár vezetője, 1921-től

1933-ig Oláh Albert, később Roskovenszky, majd Sárdi Antal és ifj. Oláh Gyula irányították a

könyvtár életét.

A könyvtár eleinte vasárnap délelőttönként volt nyitva, de a 30-as évek elejétől a nagy

érdeklődésre való tekintettel még egy hétköznapi könyvtárnapot is tartottak. A könyveket a

szakszervezeti tagok díjtalanul vehették igénybe, csupán akkor kellett tíz fillért fizetniük, ha

több könyvet vittek haza, vagy ha késtek a visszaadással. Ezekből az összegekből és a könyv-

gyűjtésből gyarapították a könyvtár állományát. A munkanélküliek a könyveket ingyen vehet-

ték igénybe.

A húszas évek közepétől a könyvtár évente mintegy 100 kötettel gyarapodott, fejlesztésé-

hez felhasználták az otthonban rendezett mulatságok jövedelmeinek egy részét is. A 30-as

évek elejére mintegy 1500 kötetre szaporodott a könyvállomány. A jelentős számú szépiroda-

lom mellett műszaki könyvek valamint Marx, Engels műveinek egy-egy sorozata és a Nép-

szava-kiadványok képezték az állományt. Hetenként 50-60 darab volt a kölcsönzés forgalma

a vasasok könyvtárában.

A 30-as évektől kezdve nehezen hozzáférhető könyveket is kölcsönöztek ismert és meg-

bízható olvasók részére. (Avdejenko, Ehrenburg, Jack London, Maxim Gorkij, Upton Sinclair

művei szüntelenül közkézen forogtak.)

A szakmai könyvtárak 1938-ban történt egyesülésének hatására jelentősen fellendült a

könyvtár forgalma. Az egyesített könyvtárba a vasasok 1100, a fások 68, az építők 120, a

földmunkások 35-40 könyvet vittek be. A legértékesebb, legtartalmasabb állománnyal az if-

júmunkások járultak hozzá a könyvtár alapításához. Kevés pénzükből a Népszavában megje-

lent könyvismertetések és jegyzékek megvitatása után gyarapították a könyvállományt, keze-

lőiket a Népszava szerkesztőségében rendezett tanfolyamokon képezték ki. A könyvtár a 40-

es évek elejére Csepel-sziget legjelentősebb gyűjteménye lett. A II. világháború éveiben is

kölcsönözték a könyveket.

1943 tavaszán a helyi hatóságok légvédelmi szolgálatosokat szállásoltak a munkásott-

honba, a könyvtárszobákat hálótermekké alakították át. Ennek ellenére - ha rendkívüli nehéz-

ségek árán is- e helyiségekben hetenként kétszer tovább folyt a kölcsönzés.

1943. április 1. és 1944. január 31. között a könyvtárnak 370 olvasója volt, 2700 kötet

könyvet kölcsönöztek. 1938 decemberétől a könyvtárak egyesítése óta eltelt időben 3912 kö-

tetet vettek igénybe, 1300 pengőért vásároltak könyvet. A korabeli jelentés részletesen be-

számolt arról, hogy 22 kötetet kapott ajándékba a könyvtár, Fürediné, Kugel, Lichtner és

Schaffer tagtársaktól.

A bevételek a következőképpen alakultak: könyvtárhasználati díjak 250,45 pengő, Vasas He-

lyi Csoport 824,36 pengő, pártszervezeti hozzájárulás190 pengő, Építőipari Munkások Helyi

Csoportja 20 pengő, Városi Asztaltársaság vezetősége 50 pengő.


27

1944. március 19., az ország német megszállása után a Nemzeti Munkaközpont foglalta

el a munkásotthont, megszűnt a könyvtári tevékenység is.

A könyvtárosok és a szervezett dolgozók próbálták menteni szellemi kincseiket. Egy ré-

szét hazavitték megőrzésre, más részét az otthon színháztermének padlásán rejtették el. Amit

nem sikerült elrejteni, azt később, 1944 őszén elhurcolták a nyilasok. A munkások verejtékes

filléreiből összegyűjtött könyveket – mint a szemetet – az ablakon keresztül szórták az utcára,

teherautóra rakták és a Várba hurcolták. A könyvtár maradványaira ifjú Oláh Gyula itt, Isztl

Antal pedig mintegy 600 kötetre a Margit-szigeten lelt rá a háború után. A hazamentett, mint-

egy 1500 kötetnyi könyvállománnyal kezdte meg a könyvtár új életét 1945 szeptemberében.

A munkások ugyancsak visszavitték a megőrzésre elvitt könyveket így az első leltározáskor,

1946-ban már 2300 darab, 1947 elején 2900 darab, 1947 végére 3500 kötet volt a munkás-

könyvtár állománya.

Önálló könyvtár a Rákóczi úton

A tisztes elődök méltó utódja, a Csepel Művek Központi Könyvtára 1950 januárjában önálló

helyiségbe költözött, a Rákóczi Ferenc útra. Fejlődése hűen tükrözte azt a hatalmas változást,

ami bekövetkezett. A munkásotthon egykori, néhány ezer kötetes könyvtára és a beszerzésre

fordított néhány pengő helyett több, mint 80 000 kötet volt a Csepel Művek Központi Könyv-

tárának állománya. A jelentős forgalmat mutatja, hogy 1962-ben a központi és a műhely-

könyvtárakban 104 ezer olvasó fordult meg, és 265 ezer kötetet kölcsönöztek.

A Csepel Vas- és Fémművek Szakszervezeti Trösztbizottsága 1966 júliusában foglalko-

zott a szakszervezeti könyvtárhálózat munkájával. Ötéves könyvtárfejlesztési tervet dolgozott

ki, melyben kiemelten fontosnak tekintette a fiatalok könyvtárhasználatra nevelését, és a mű-

szaki könyvtárakkal együttműködve a szakmai műveltség növelését. 1966. szeptember 27-i

ülésén fogadta el a trösztbizottság a könyvtár szervezeti, működési szabályzatát, mely rögzí-

tette mindazokat a jogokat és kötelezettségeket, melyeket a könyvtár munkájáért felelősöknek

tekintetbe kell venniük. A könyvtári hálózat biztonságos működését szolgálta a szabályzat

azon rendelkezése, mely szerint a munkásotthon költségvetésének 25-30 százalékát a könyv-

tárakra kellett fordítani. A letéti üzemi könyvtárakat működtető szakszervezeti bizottságok

pedig költségvetési keretükből dolgozónként 3-5 forintot voltak kötelesek könyvvásárlásra

befizetni a munkásotthon számlájára a műhelykönyvtárosok tiszteletdíján kívül.

1967-ben tudományos alapossággal kezdték meg az új munkásotthonban létesítendő

könyvtár munkájának előkészítését. Elemezték többek között az olvasók lakóhely szerinti

megoszlását. Ez azt mutatta, hogy az olvasók 51 százaléka csepeli, 32 százalékuk a főváros

más kerületeiben, 13 százalék vidéken lakott. Ez igazolta, hogy a Rákóczi úti kölcsönző

könyvtárra még jó ideig szükség lesz. Meghatározták a könyvtár gyűjtőkörét is, melyet első-

sorban a közművelődéshez kapcsolódó könyvanyag és a gyár profiljába tartozó alap- és kö-

zépszintű műszaki könyvek jellemeztek. Nagyon gondosan készítették elő az új olvasóterem

és az ehhez kapcsolódó kézikönyvtár, valamint lemeztár anyagának válogatását, előkészítését.

Tapasztalatszerzésre felkeresték az ország legjelentősebb új könyvtárait: a tatabányait, a zala-

egerszegit, a békéscsabait, a Csepel autógyárit, és összegzett javaslataikat a tervezők elfogad-

ták és felhasználták a könyvtár építésénél, berendezésénél.


28

Méltó helyen a könyvek birodalma

1968 novemberében megnyílt a munkásotthon könyvtára, s ezzel új fejezet kezdődött a csepe-

li munkásművelődés nagy múltú, fontos intézményének történetében. Az immár központi

szerepet betöltő könyvtár sokfajta szolgáltatásával, az olvasóterem tanulást, lemezhallgatást,

szabadpolcos válogatást biztosító lehetőségeivel korszerű, vonzó könyvtárat avattak fel, mely

hazánk egyik legnagyobb üzemi, szakszervezeti könyvtár-hálózatának központja lett. Ebben

az időszakban a munkásotthon központi könyvtárán kívül területi jelleggel működött a Rákó-

czi út 89. szám alatti fiókkönyvtár is, és mellettük ekkor 36 üzemi, letéti könyvtár tartozott a

hálózathoz, mintegy 120 ezer kötetes könyvállománnyal.

Az 1970-es évek elején rendszeresebbé és céltudatosabbá vált a könyvtárak szervező- és

propagandamunkája. Ennek eredményeként sikerült megállítani a 60-as évek végén mutatko-

zó olvasói létszámcsökkenést. 1974–75-ben már 11 600 olvasója volt a hálózatnak. Rendez-

vények és jelentős kiállítások tették élővé a könyvtárat. Megszervezték a „Lapról lapra” prog-

ramjait, az „Írók, költők, kritikusok fórumát”, bemutatták az „Arcképek” keretében Zsurzs

Évát, Szepesi Györgyöt, Avar Istvánt. Sok embert vonzottak a „Névadókra emlékezünk” vagy

a „Bepillantás a zene világába” sorozatok.

1975-ben Söptei Jánosné, a könyvtár vezetője, „Kiváló népművelő”, két munkatársa,

Rettich Béláné és Dóra Béláné az „Olvasó munkásért” című pályázaton elért eredményekért

szakszervezeti oklevél kitüntetésben részesült. A könyvtár 1977-ben elnyerte a „Kiváló köz-

művelődési könyvtár” címet. A Magyar Rádió Ady műveltségi vetélkedőjének középdöntőjé-

ben harmadik helyezést értek el. 1976 és 1980 között a könyvtár tevékenysége minőségi vál-

tozást mutat: bár az olvasók száma és a kölcsönzött kötetek mennyisége némileg csökkent,

javult az állomány megoszlása, és jobbak lettek az anyagi, technikai feltételek is. Fokozatosan

felszámolták a szűkös, életképtelen letéti könyvtárakat, és egy sor üzemben, így az Acélmű-

ben és a Szerszámgépgyárban, a Csőgyárban, az Erőműben és a munkásszállóban új, főfog-

lalkozású könyvtárossal működő könyvtárat hoztak létre.

1978 januárjában új színfoltot jelentett a gyermekkönyvtár megnyitása. A korszerű be-

rendezésű, 10 ezer kötetes könyvtár már lehetőséget nyújtott a helyben olvasásra és a lemez-

hallgatásra is. Farkasné Mihályi Zsuzsa vezetésével rendszeresen könyvtárbemutatókat,

könyvtárhasználati órákat szerveztek, ezzel vonzóbbá téve a gyermekkönyvtárat.

A munkásotthon könyvtárosainak tapasztalatai azt mutatták, hogy a könyvtárlátogatók

igénye megnövekedett a színvonalas könyvtári tájékoztatás, a társadalmi- és természettudo-

mányi, valamint a műszaki ismeretterjesztő művek iránt. A mutatkozó új igények felmérésére

a csepeli könyvtárosok vizsgálatokat végeztek. Vizsgálták a munkásolvasók irodalmi érdek-

lődését, évente a „Műszaki könyvnapok” alkalmával, a műszaki könyvek kölcsönzési arányát

elemezték, figyelemmel kísérték a folyóiratok olvasottságát és ízléskutatást végeztek a letéti

könyvtárakban., Ezek a vizsgálódások felkeltették a könyvtáros szakma figyelmét, egy sor

publikáció jelent meg a szaksajtóban ezekről a kezdeményezésekről.

A könyvtár létrehozta a komolyzenei klubot, melynek évente 16 zenetörténeti előadása,

hanglemez-bemutatója volt. Kocsis Zoltán, Lux Erika, Schiff András, Fellegi Ádám, Lehotka

Gábor, a Camerata Hungarica, az Ars Renata, a Mozart Trió volt többek között vendége e

rangos programsorozatnak.


29

A könyvtár tevékenységének alapvetően fontos része az állománygyarapítás. A könyvbe-

szerzési keretet évről évre oly mértékben sikerült emelni, hogy az egyre növekvő könyvárak

ellenére megfelelő minőségű és mennyiségű könyvet tudtak vásárolni. A könyvbeszerzésnél

elsősorban a gyár területén működő könyvtárak és olvasóinak igényeit igyekeztek kielégíteni:

Beszerzett kötetek száma: 1975 1976 1977 1978 1979

Munkásotthon Központi Könyvtár 2.263 2.068 3.357 3.610 3.431

Rákóczi út 1.925 2.123 2.689 1.951 2.150

Üzemi hálózat 5.410 6.821 9.197 9.302 9.401

Összesen: 9.598 11.012 15.243 14.863 14.982

Magyar nyelvű könyveken kívül orosz, angol, német, francia nyelvű műveket is beszerez-

tek, mindenekelőtt a munkásotthon és az Oktatási Centrum nyelvtanfolyamainak hallgatói

számára. A beszerzésre fordított jelentős összeg eredményeként a könyvállomány az 1975. évi

151 ezer kötetről 1979-re 174 500-ra növekedett.1979-ben a könyvtári hálózat apparátusában

18 főfoglalkozású könyvtáros, 2 könyvkötő és 3 adminisztrátor tartozott.

1980-85 között már megindult Csepel életében az a folyamat, amely kihatott a kulturális

élet egészére, és természetesen a könyvtárak tevékenységére is. A gazdaság helyzetének foko-

zatos romlása különösen érződött a könyvtárak munkájában. A 80-as évek második felében az

olvasói létszám folyamatosan csökkent. Ebben szerepet játszott az a tény, hogy nagymérték-

ben fogyatkozott a gyári dolgozók létszáma. Jól mutatja ezt a folyamatot az 1980-tól 1985-ig

terjedő időszak statisztikája. Miközben a könyvtári állomány az 1980. évi 187 000 kötetről

1985-ig 207 000-re nőtt, a beiratkozott olvasók száma 9800-ról 7000-re csökkent. Fogyott a

könyvtárlátogatók száma is 59 000-ről 50 000-re, a 18 könyvtáros létszáma 12 főre apadt.

Ezekben a nehezebbé vált esztendőkben is áldozatos munkát végeztek a munkásotthon

könyvtárosai. A jelentős évfordulókhoz kapcsolódó ajánlójegyzékekkel, vetélkedők összeállí-

tásával, fotóbibliográfiával, irodalmi rejtvényekkel törekedtek a könyv és az olvasás megsze-

rettetésére, az iskolákkal és más könyvtárakkal közösen szervezték az Ünnepi Könyvhetek, a

Költészet Napja, a Gyermekkönyvhét rendezvényeit. 1983-ban a Vasas Központi Könyvtár

vezetője Söptei Jánosné lett, aki nagy hozzáértéssel vezette a munkásotthon könyvtárát. Utó-

da, Bálinth Lehelné 1984-ben a könyvtár életében először sikeres olvasótábort szervezett a

gyermekek részére. Ez a kezdeményezés azóta hagyománnyá lett, és Marinka Lajosné

gyermekkönyvtáros igazi hivatástudattal, gazdag közművelődési programokkal, kirándulá-

sokkal, kézműves foglalkozásokkal tartotta ébren az érdeklődést a táborok iránt A nyári tábo-

rok gyermekrésztvevői – és ez a legnagyobb siker – rendszeres könyvtárlátogatókká váltak.

(2003-ban 4 tábor várta az ifjú érdeklődőket.)

Az 1980-as évek második felében folytatódott az üzemi letéti könyvtárak felszámolása,

és 1987 végén megszűnt a 43 ezer kötetes Rákóczi út 89. szám alatti fiókkönyvtár is. Ebben

az elszomorító folyamatban jelentős sikerként könyvelhették azonban el, hogy a megszűnt

könyvtár mintegy 800 olvasóját, a beiratkozottak jó 60 százalékát sikerült átvezetni a mun-

kásotthon könyvtárába, és a könyvtárak felszámolásakor az értékes szak- és szépirodalmat

sikerült átmenteni, a duplumokat, felesleges példányokat pedig értékesítették antikváriumok-


30

nak, oktatási intézményeknek, olvasóknak és börtönkönyvtáraknak is. Szép gesztusként több

ezer kötetet ajándékoztak szociális intézményeknek, határon túli magyar könyvtáraknak. Így

kerültek csepeli könyvek az erdélyi Parajd, a horvátországi Kórogy és Szentlászló olvasóihoz,

és a Kárpátalja Alapítvány révén Kárpátalja magyar lakta falvaiba, iskoláiba.És álljon itt egy

szomorú dátum: az utolsó gyári letéti könyvtárat 1999.július 22-én szüntették meg a CsM

Erőmű Rt.-ben.

A munkásotthon könyvtára 54 ezerre csökkent könyvállománnyal, de a könyvek és az ol-

vasás fontosságának változatlan hitével folytatja a nagy múltú könyvtári hagyományok ápolá-

sát.

A rendszerváltozás után, amikor több szakszervezeti művelődési intézmény és könyvtár

bezárt az országban, a munkásotthon és elidegeníthetetlen részeként a könyvtár alapítványi

keretben folytatta működését. Hogy a könyvtár működőképes maradjon fájdalmas lépésekre

kényszerültek. A könyvtárak felszámolása során amúgy is 8 főre apadt könyvtárosi létszám

felétől meg kellett válniuk. A korábbi években külön helyiségekben működő fonotékát és

gyermekkönyvtárat közös kölcsönzőtérben helyezték el, és kényszerűségből emelték a felnőtt

könyvtár tagsági és késedelmi díját. A duplumkötetek értékesítéséből származó bevételekkel,

kedvezményes könyvvásárlási lehetőségekkel, eredményes pályázatokkal (Csepeli Önkor-

mányzat, Budapest Bank Rt., Nemzeti Kulturális Alap, Soros Alapítvány) növelték a könyv-

beszerzési forrásokat.

Arra törekedtek, hogy a munkásotthonban működő szervezetekkel, csoportokkal, mindenek-

előtt az Olvasó Munkás Klubbal összefogva hatékonyabbá, eredményesebbé tegyék munkáju-

kat. Ilyen elismerésre méltó közös program volt Filip Tamás és Csepeli Szabó Béla szerzői

estje, amelyet a könyvtár az Olvasó Munkás Klubbal együtt szervezett.

A könyvtárlátogatók szeretik a könyvtárat, ragaszkodnak hozzá, dicsérik a könyvállo-

mányt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy sokan ajándékoznak könyvet, és

ajánlják fel személyi jövedelemadójuk 1 százalékát a könyvtár fejlesztésére. A könyvtár pedig

azzal hálálja meg olvasói ragaszkodását, hogy igyekszik lépést tartani a korral, fejlődik, kor-

szerűsödik. Miközben féltő gonddal óvja a könyvet, mind nagyobb gondot fordít a tudomá-

nyos-technikai forradalom új hordozóira. Az ismeretek egyre nagyobb hányada ma már CD-

lemezen, CD-ROM-on jelenik meg. A technika új csodái egy-egy lemezen csaknem könyv-

tárnyi anyagot tárolnak. A munkásotthon könyvtára megkezdte a CD-lemezek gyűjtését. A

sort a Nemzeti Kulturális Alaptól pályázaton elnyert „Orfeusz – hangzó zenetörténet” CD

sorozattal nyitotta meg. Feltett szándékuk volt, hogy az 1997. évi kulturális szaktörvény (a

CXL. törvény) alapján az országos könyvtári rendszerbe beilleszthető nyilvános könyvtárrá

váljanak. Ezt a tervüket 1999-ben sikerült valóra váltani.

A legfrissebb adatok szerint, a 195 négyzetméteren elhelyezkedő könyvtár összesen hat-

vanezer dokumentummal – könyv, hanglemez, videokazetta és CD-lemez – áll a csepeliek

rendelkezésére, akik közül 2002-ben 1191-en voltak regisztrált olvasói a könyvtárnak (az ösz-

szes látogató 12797, a kölcsönzők száma 7007 fő). Országos összehasonlításban is jó arány,

hogy harminc százalékuk aktív dolgozó, ugyanannyian nyugdíjasok, és mintegy negyven szá-

zalék a gyermek és diákolvasók aránya. A könyvtárosok (Dóra Béláné vezetésével Szalainé

Kolláth Ilona, Tóthné Baditz Apollónia, Marinka Lajosné) nagynevű elődeik nyomdokain

haladva áldozatos munkával törekednek arra, hogy szolgálják a csepeli olvasókat, hogy fej-


31

lesszék a hagyományos és új típusú könyvtári szolgáltatásokat, és megőrizzék a könyvtárat az

utánuk jövő nemzedékek számára is.

A Tamási Lajos olvasó munkás klub

A klub névadója a csepeli Béke téren álló, azaz ülő olvasó munkás szobra, Beck András szob-

rászművész 1951-ben készült alkotása. A klub világra álmodója, életre hívója Tamási Lajos

kétszeres József Attila-díjas költő, 1954–56 között az Írószövetség párttitkára, kit 1957 tava-

szán a „Piros a vér a pesti utcán” című verséért büntetésből helyeztek Csepelre üzemi újság-

írónak.

A klub, az irodalom iránt érdeklődők, a művészeteket szeretők, zömében fiatalok társasá-

ga, mely a Csepel újság vonzáskörében kezdte el tevékenységét. Igényelték a jóízű beszélge-

téseket, vitákat, és különösen az írással, verseléssel kísérletezők érezték szükségét a biztató,

bátorító szónak, munkásságuk értékelésének. Hamarosan az író-olvasó találkozók rangos fó-

rumává vált a klub, ahová jeles írók és költők, irodalmárok és közéleti emberek szívesen eljöt-

tek. A meghívottak között szerepeltek a nagy öregek: Tersánszky Józsi Jenő, Kassák Lajos,

Rideg Sándor, Szabó Pál, Képes Géza, Rudas László, Várnai Zseni, Kónya Lajos, Féja Géza,

Kolozsvári Grandpierre Emil, Varga Domonkos, Vészi Endre, Palotai Boris írók, Jánossy

Lajos akadémikus, Nagy Péter irodalomtörténész, és Vas Zoltán is. A Veres Péter íróval

szervezett találkozót meg kellett ismételni, annyi érdeklődőt vonzott, és szűknek bizonyult a

Rákóczi úti könyvtár, a második programra. már a munkásotthon színháztermében került sor.

Őket Tamási Lajos személye, barátsága is vonzotta, de Tamási Lajos nyugdíjba vonulása,

majd röviddel később halála után sem szakadt meg az általa elindított izgalmas, szép kezde-

ményezés. A klub keddi összejöveteleit megtisztelte László Gyula, a történész, Bérczi László,

a népi író, Bácsi József, a Csepeli Munkástanács meghurcolt alelnöke, Demény Pál, a mun-

kásmozgalom legendás, gyötrelmes sorsú alakja. Napjainkban is számos az idelátogató köl-

tők, írók, politikusok sora: Kéry Kálmán, Lezsák Sándor, Cseres Tibor, Faludy György, Mol-

dova György, Csoóri Sándor, Somlyó György, Tornai József és Glatz Ferenc. Halász Imre, a

klub mai vezetője írja veretes, szép tanulmányában: „Bár az Olvasó Munkás Klub nem csinált

történelmet, de ott tudott maradni négy évtizeden át a történelem, a hazai és a csepeli történe-

lem közelében.”

A klub tagjai értékes segítséget nyújtottak a Csepel újság irodalmi mellékletének összeál-

lításában. Az évekig Olvasó Munkás címmel megjelenő négyoldalas mellékletben az éppen

soron következő vendéggel Czirfusz (Cserjés) János, Földesi József, Prohászka László,

Czippán György, Csongrádi János, Hajtun József készítették az interjúkat, és Hajtun Klára

mesteri tusrajzai örökítették meg a vendégek portréit.

A munkásotthon támogatásával, a Táncsics Kiadó gondozásában, több kötetben az ön-

művelés és az ismeretterjesztés értékeit egyaránt őrző munkák jelentek meg. 1967-ben az

„Ember és munka”, 1970-ben a „Szembesítés” című antológia. Ugyancsak megjelentek ak-

kortájt az úttörő, legendás „Műhelyfüzetek”. Ezt a kiadványt Tamási Lajos szerkesztette, a

munkásotthon lányai, asszonyai gépelték nyomdakészre, és a gyár nyomdászai hozták össze

kötetté. Így válthattak valósággá induló költők első kötetei. És nem csupán a csepelieké. Itt

kapott először lehetőséget Csillag Tibor, Budai Kulcsár János, a tehetséges erzsébeti cigány-

Politikus , közgazdász, aki 56’-os szereplése miatt kegyvesztett lett és emlékiratai akkortájt jelentek meg.


32

fiú, Horváth Gábor, és a Nyíregyházáról keddenként felvonatozó bányász-könyvtáros-

népművelő Madár János. 1973-tól 1990-ig a munkásotthon közreműködésével 37 műhelyfü-

zet jelent meg. A 38.-at a Zrínyi Kiadó gondozta.

Az Olvasó Munkás Klub és a könyvtár erőiket összefogva sok emlékezetes közös prog-

ramot is szerveztek. Hadd emeljük ki ezek közül különös hangsúllyal a költőt, Csepeli Szabó

Bélát, hiszen jól tudjuk, hogy szívéhez mindig oly közel volt ez a kis közösség. 1999. június

15-én, a költő 75. születésnapján „Életrajz” című gyűjteményes kötete és „Életszomj” című

vers és kispróza gyűjteménye megjelenése alkalmából (ez utóbbi a Művészetbarátok Egyesü-

lete kiadásában jelent meg) került sor a klub rangos összejövetelére.

Az Olvasó Munkás Klub - ahogyan Csepeli Szabó Bélának - szereplési lehetőséget nyúj-

tott megannyi fiatalnak, felkarolta a tehetségeseket, és értő olvasóvá nevelt százakat, ezreket.

Tamási Lajos elhunytával az ő nevét vette fel a klub, s ezt követően Szentpéteri Zsig-

mond, Kiss István, Keppel Gyula, Falus Róbert, Nagy Ferenc, Benke László és 1989-től Ha-

lász Imre irányították azt, többnyire közösen Sárkány Istvánnal, a munkásotthon népművelő-

jével. Az utóbbi években tevékenyen bekapcsolódott a klub irányításába és a közösségi mun-

kába Hajtun József szakíró, a sakk nagymestere.

Zenei élet a munkásotthonban

A Csepeli Általános Munkás Dalkör

Néhány lelkes, öntudatos munkás 1906-ban megalakította a Csepeli Általános Munkás Dal-

kört. A dalkör megalakításának gondolata a József utcai Molnár-féle vendéglőben működő

párthelyiségben született meg. Gumincsek Kálmán, a famunkások elnökének kezdeményezé-

sére, Prenmayer Pál és Radofszki Ferenc által vezetett 25 lelkes dalossal indul a csepeli dalo-

sok története. Becsüljük meg őket azzal is, hogy nevüket megörökítjük az utókor számára:

Gumincsek Pál, Vendler Pál, Meyer József, Horváth József, Liptai Károly voltak az elsők,

majd csatlakozott hozzájuk Bobori Gyula, Blaha Manó, Dávid Miklós, Docskál János,

Eisenstatler József, Einviller János, Feldstein Manó, Horváth Gyula, Krebács István,

Liebhaber István, Major Béla, Macsnek Valentin, Neuhauser Károly, Polakovits Gyula,

Poppe István, Stakl Lajos, Szente Péter, Ursal Ferenc, Vida János, Valen József, Vermes

Ödön.

A 20. század elején nehéz dolog volt a munkásoknak a magyar szó, a magyar dal művelé-

sére vállalkozni. A hatósági zaklatástól eltekintve zeneművészeti szempontból is súlyos prob-

lémákkal találkoztak. Nem álltak rendelkezésükre magyar kórusművek. Kevés kivétellel ma-

gyarra fordított művekkel kényszerültek beérni. Anyagi támogatást sehonnan sem kaptak,

saját erejükből és pénzükből vették meg a zongorát is. Feldstein Manó, az első karnagy dél-

előtt maga is dolgozott, délután a dalárdát tanította, este kottákat másolt. A sikeres hangverse-

nyek után a hosszasabb ünneplés elől újra hazasietett kottákat másolni, nehogy a 40-50 tagú

férfi dalárda fejlődésében egy pillanatnyi fennakadás is legyen. Fél évvel a megalakulás után,

1907 húsvétján már sorra kerül első nyilvános szereplésük. Rózsaünnepélyt szervez a dalkör,

és igen nagy sikerrel előadják Feldstein Manó karnagy vezénylésével a „Vén bogár” és a „Dal

ünnepe” című kórusokat.

1908. február 12-i közgyűlésükön elnöknek választják Gumincsek Kálmánt. Feldstein

Manó megválik a dalkörtől és Vince Mihály karnagy vezetésével folytatják munkájukat a


33

dalosok. Gyakran szerepelnek a szakmai csoportok estélyein, kirándulásokon, erdei majáliso-

kon. A feljegyzések tanúsága szerint 1909-ben a dalkörnek működő vigalmi gárdája is van,

amely Szente Péter dalos rendezésével már előadásokat is tart, és népszínműveket mutat be. A

munkásotthon vigalmi gárdája tehát a munkás dalkörből nőtte ki magát.

1910-ben a dalkör Vencziler Györgyöt választotta elnökének. Ekkor ismét Feldstein

Manó lett a kör karnagya. 1913-ban hét előadást rendeztek, két mulatságon, 20 esetben kü-

lönböző gyűléseken, 16 temetésen szerepeltek és 26 szerenádot is adtak.

A Csepeli Vasas Dalkör

Az I. világháború zavaros évei a többi munkásdalárdához hasonlóan a csepeli dalosok so-

rait is szétzilálták. A háború vége felé a Munkás Dalegyletek Szövetségének felhívására a

csepeliek is újraszervezték az énekkart, Csepeli Vasas Dalkör néven Erdősi Lajos elnök és

Vodicska József karnagy vezetésével. 1918. április 2-án már ismét fellépett az újjászervezett

dalkör, próbáit a munkásotthonban tartotta, majd pályázatot hirdetett daltanári állásra. A Ma-

gyarországi Vas- és Fémmunkás Szövetség budapesti csoportja 1918. augusztus 18-án tö-

megkirándulást szervezett a Római-fürdőhöz, a szépen sikerült ünnepélyen más munkásdalár-

dákkal együtt ott volt a Csepeli Vasas Dalkör is.

A Tanácsköztársaság után, 1920–21-ben a nyilvános szerepléseket az akkori rendszer le-

hetetlenné tette, csak. 1923-ban vált valamivel könnyebbé a helyzet. Augusztus 20-án már

sikerrel szerepeltek a Munkás Dalos Szövetség dalos ünnepélyén. 1924. február 3-i közgyűlé-

sen már 19 fellépésről, 17 gyűlésen való közreműködésről, 23 temetésen való részvételről és

31 szerenádról számolhattak be. De igazi lendületet 1925-ben vett újra a Csepeli Általános

Munkás Dalkör élete. 1925 nyarán az újpesti Népszigeten rendezett első országos munkásda-

los ünnepen a Vasas Dalárda - Rezik Béla karnagy vezetésével - emlékezetes sikerrel szere-

pelt. 1926. szeptember 19-én a három szomszédos munkásváros, Pesterzsébet, Soroksár és

Csepel egyesített műsorán szerepeltek. E szereplésüket követte önálló hangversenyük a buda-

pesti Zeneakadémián. Ekkor, 1927. április 3-án énekelték először Rezik Béla karnagy vezeté-

se alatt Várnai Zseni szövegére dr. Ujj József által alkotott „Munkásdal” című kórust. („Ne

csüggesszen a bús zord jelen…”)

Az 1928. március 30-i közgyűlésen Szőke Istvántól Surányi Imre vette át az elnöki tiszt-

séget, alelnökké Gaál Gyulát választották. Ebben az esztendőben jelentős szereplésre került

sor a Zeneakadémián. Az 1930. március 3-án tartott közgyűlés Trencsényi Károlyt választotta

elnöknek, alelnöknek pedig Dávid Györgyöt. Ez évben sikerrel vettek részt a csepeli dalosok

a Győri Országos Dalos Ünnepélyen, egy nagyszabású szüreti mulatságon, és az augusztus

10-i dalos ünnepélyen. Október 15-én egyesült a dalkör az Esztergályos Dalkörrel. Ez 16 tag-

gal növelte a létszámot. 1931-ben nagy sikerű rádiós szereplésre is sor került, május 24-

én pedig a Budafoki Munkás Dalkör 25 éves jubileumi hangversenyén, majd a Pesterzsébet

Rézműves Munkások hangversenyén léptek fel.1931-ben 25 éves jubileumát ünnepelte a

munkásdalárda. (A dalkör ezekben az években is gyakran szembekerült a rendőrséggel, sőt

működési engedélyüket is sokszor megvonták. Ilyenkor került sor névváltoztatásra, ezért sze-

repelt időnként Általános Munkás Dalkör, időnként Csepeli Vasas Dalkör néven.)

Az 1940. május 11-én a munkásotthonban tartott nagyszabású irodalmi és dalos est a cse-

peli vasas dalosok több évtizedes, sikerekben és küzdelmekben egyaránt gazdag pályafutásá-

nak csúcsát jelenti. A nagy sikerű ünnepély műsora magas művészi színvonalat tükrözött A


34

Csepeli Vasmunkások Dalkara Kirchner: „Zengjen dalunk…” és Böhm: „Piros arccal…” cí-

mű kórusművét, Schen: „Munka után” és Eöri: „Szép az ifjúság” című kórusát adta elő. Kalla

István Ady verseket, Gál István József Attila, és Hegyi József Petőfi verseket szavalt. A János

vitézből Markó Éva énekelt, a műkedvelő gárda „Az ember tragédiájá”-ból adott elő részlete-

ket. A májusi irodalmi és dalos ünnepnek jelentős politikai hitvallása volt: állásfoglalás a fa-

siszta szellem terjedésével szemben.

1945 után újult erővel láttak hozzá a csepeli vasasok a munkásdalkör újjászervezéséhez.

Kezdetben karnagy nélkül próbáltak, majd ismét dr. Ujj József irányításával folytatták a mun-

kát 68 csepeli dalos részvételével.1946. december 7-én a férfikar 40 éves jubileuma alkalmá-

ból rendezett díszhangversenyen bemutatkozott a Dalárda vegyeskara is. Szőke Tibor karnagy

vezetése alatt - aki dr. Ujj József nyugalomba vonulása után átvette a karnagyi pálcát – a cse-

peli dalosok újból megjelentek a dobogókon. Karl Antal és Mester Sándor, a kórus alapító

tagjai is jelen voltak a jubileumi hangversenyen. A kórus részt vett a centenáris ünnepségeken

és nemzetközi kórusversenyeken, számos falujárással szolgálta a munkás–paraszt szövetség

erősítésének ügyét. 1952-től 1959-ig Lantos Rezső karnagy állt az énekkar élén, segítőtársa

Beliczay Éva tanárnő volt.

A forradalmi események miatt az 50. éves jubileumról késve, csak 1958-ban emlékeztek

meg, amikor a kórus elnyerte a „Szocialista Kultúráért” kitüntetést. A jubileumi ünnepségen –

az alapítók közül – részt vett Bobori Gyula, Horváth Gábor, id. Polákovits Gyula és Vermes

Ödön. Rádió- és Televízió fellépései nyomán, országszerte ismertté vált a kórus, melynek –

1959 óta – Fasang Árpád volt a karnagya. Az ő vezetésével – mozgalmi művek mellett – je-

lentős nagy vállalkozásokat vittek sikerre és zenekari kísérettel klasszikusokat is képesek vol-

tak megszólaltatni.

Ezt a munkát 1976-tól egészen 1986-ig Szári Mihály karnagy folytatta.

A kórus társadalmi vezetőségében kitűnő emberek: Gál János, Kutás Ferenc, Császár Fe-

renc, Lengyel László végeztek elismerésre méltó munkát. Szári Mihálytól Dudás Józsefné

vette át a karnagyi pálcát, kinek nagy érdeme, hogy az egyre nehezebb körülmények között

együtt tudta tartani az együttest. Ebben az időben alakult Kutás Ferenc vezetésével egy férfi-

kórus is, mely elsősorban kegyeleti szertartásokon lépett fel. Dudás Józsefnét Molnár Éva

követte a kórus élén, majd Juhász Judit vette át a kórus irányítását. A munkásotthonban folyó

zenei nevelésnek napjainkig legjelentősebb ágazata a kórusmozgalom.

A női kamarakórus

A környező világ nem volt kegyes a csepeli kórusmozgalomhoz. Juhász Judit karnagy –

ki a hajdani nagy létszámú vegyeskart 1989-ben 21 főre csökkent kórusként vette át – úgy

látja, hogy sokféle hatás együttesen okozta a bekövetkezett helyzetet. A fiatalok énektudása

romlott, a zene más értékekkel együtt devalválódott, az anyagiassá váló környezetben a profi-

tot nem termelő együttesek háttérbe szorultak.

Mindez azonban a megmaradt kis kórusmagnak nem szegte kedvét. Megmutatták, hogy

képesek a megújulásra, vállalkoznak a zenei értékek ápolására. Az elmúlt 11 év alatt az újjá-

született csepeli kamarakórus életképes 7 tagú kisegyüttesként jelentős művészi tevékenységet

fejtett ki többek között azzal, hogy a családtagok, barátok és a köréjük csoportosuló egyre

bővülő zenekedvelőkből hangverseny-látogató közönséget formáltak. Kodály Zoltán gondola-


35

tának valóra váltásán munkálkodtak. „Egy ország zenekultúráját nem egyes zenészek csinál-

ják, hanem az egész nép.”

Ehhez a feladathoz fel kellett nőniük, és vállalni a szüntelen átalakulást. Megismerkedtek

számukra új zenei stílusokkal, műsorukra tűztek többszólamú gregorián feldolgozásokat, spi-

rituálékat, és gazdagították programjaikat Rossini, Schubert, Delibes, Mendelssohn, Franck,

Halmus, Bartók és Kodály műveivel.

Bár 1991-től női karként működnek, műsorra tűznek vegyeskari műveket is. 1997-ben a

GATE kórusával Bartók és Kodály kórusműveit adták elő. Közösen hangversenyeztek többek

között az isaszegi Carnuinus Kamarakórussal, a budapesti Cantata Leánykarral, a Carmines

Énekegyüttessel, a Szent Alberik Kórussal, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem

vegyeskarával, a budapesti Tamási Áron Citerakörrel és a pilismaróti általános iskola gyerek-

karával. Az együttműködés nem csupán koncertek programját hanem a kórus életét is gazda-

gította.

1997-es vidám évzáró hangversenyükön ismét új műfajban, többek között Webber és

Gerschwin műveivel, spirituálékkal és sok-sok szólóénekkel mutatkoztak be. Sikert arattak az

1996-os Mozart, 1997 őszén Schubert évfordulók hangversenyein, és 1998-ban, amikor fran-

cia zeneszerzők műveiből rendeztek koncertet. Pergolesi „Stabat mater” című művét kiváló

szólistákkal háromszor énekelték, Stiedl Kartelinnal, Szőnyi Szilviával és Petroczki Edittel,

utoljára kamarazenekari kísérettel.

Az új koncertlátogató közönség neveléseként fontosnak tartják a gyerekek számára ren-

dezett kis hangversenyeiket, melyeket zenemozgás foglalkozásokkal kötnek össze Rácz Beat-

rix vezetésével.

A Menyecske Együttes

A Menyecske Együttes 1950-ben alakult és Dr. Hettyey Gyula (vagy ahogy mindenki ismerte,

Hettyey Pubi) vezetése alatt országos hírnévre tett szert, méltán öregbítve a csepeli kórus-

mozgalom hírnevét. Feladatuknak - elsősorban új kórusművek tolmácsolásával - a zenei isme-

retterjesztést tekintették. Ez a munkásságuk több zeneszerző érdeklődését is felkeltette, akik a

női kamarakórus részére írt zeneművekkel gazdagították a zeneirodalmat. 1960-ban, 10 éves

jubileumán a kórus „Szocialista kultúráért” elismerésben részesült. A Menyecske Együttes

már évek óta megszűnt, de zenei örökségük nem csak a számukra írt művekben, hanem a ze-

nei hagyományaikat folytató csepeli női kórusban is tovább él.

A gyári tűzoltózenekartól a Fesztivál Fúvószenekarig

A gyári tűzoltózenekar, majd az I. világháború idején a munkásotthonban megalakult fúvós-

zenekar műsora az ünnepségek éppoly fontos része volt, mint a dalosok fellépése. A tűzoltó-

zenekar első ízben az 1907-es erzsébetfalvai Katalin-bálon szerepelt. Az I. világháború előtt

rendezett erdei ünnepélyeken, majálisokon mindig ők szolgáltatták a zenét (Pl. az 1915. au-

gusztus 15-én rendezett erdei ünnepélyen, melynek előkészítésében részt vett az akkoriban

alakult Magyarországi Munkás Műkedvelő Szövetség is.) Az 1919-es év eseményeihez is

kapcsolódnak. Az április 23-i nagy proletárfelvonulásra a Csepeli Acél- és Fémárugyár mun-

kásai felfegyverkezve és zeneszóval érkeztek. A Csepeli 22-es Vörös Gyalogezred megalaku-

lása és mozgósítása után még a harctérre is elkísérte a zenekar a felfegyverzett munkásokat.

Ezt követően a zenekar munkásságáról a Csepeli Munkásotthon színháztermének felavatása


36

kapcsán olvashatunk újra. „A munkásotthon zenekara sikert aratott fellépésével az avatóün-

nepségen” – adja hírül a korabeli krónika.

A Csepeli Munkásotthon fúvószenekara 1945-ben szerveződött újjá Dömötör Lajos

szakmai irányításával. Tagjai munkások, zenetanárok, diákok, nyugdíjas muzsikusok voltak.

A 70-es években Eördögh János karnagy vezette a zenekart, amely ekkor nyerte el a „koncert”

minősítő fokozatot, 1993-ban pedig Auth Henrik karnagy irányításával a „fesztivál” fokoza-

tot. Azóta viseli az együttes a Csepeli Munkásotthon Fesztivál Fúvószenekara nevet.

A zenekar megalakulásától aktív szereplője a magyar fúvószenekari mozgalomnak, és

szűkebb pátriája, Csepel zenei életének, közösségi megmozdulásainak. Külföldi turnéikon

jártak Ausztriában, Németországban, a volt Szovjetunió köztársaságaiban, és gyakran fogad-

tak külföldi fúvós- és fanfáregyütteseket. Megbecsültségüket mutatja, hogy a 80-as években a

zenekar és karnagyuk, Eördögh János közreműködésével a Csepeli Munkásotthon volt a Va-

sasszakszervezet fúvószenekarainak szakmai bázisa. Itt tartották a karnagyképzést is.

1989-től a zenekar Auth Henrik karnagy, érdemes művész magas szintű szakmai munká-

jának köszönhetően, újult erővel vesz részt a Magyar Fúvószenekari Szövetség munkájában,

és sokat tesznek a fúvósutánpótlás képzése és nevelése érdekében is. Kitűnő kezdeményezés-

ként 1990-től havonta rendeznek tematikus koncerteket az általános iskolák tanulói részére,

zenetörténeti, történelmi, földrajzi ismeretekkel színesítve. A koncertjeik népszerűek és elis-

merést arattak a gyermekek és pedagógusok körében. Eddigi 65 előadásukon alkalmanként

200-300-an vettek részt. 1998-ban sikerrel rendezték meg a Csepeli Munkásotthonban a Va-

sas Fúvószenekarok Országos Találkozóját.

A Csepeli Munkásotthon Fesztivál Fúvószenekara karnagyai voltak: Dömötör Lajos,

Haracsi János, Tóth Péter, Rubányi Vilmos, Eisenbacher János, Eördögh János, napjainkban

pedig Auth Henrik érdemes művész, illetve Péntek János. Az együttes szakmai munkáját,

művészi színvonalát segítették Pál Antal, majd Kiss József zenekari titkárok.

A tangóharmonika-zenekar

A fúvószenekaron kívül az 1930-as évek végén tangóharmonika-zenekart is szerveztek. Be-

mutatkozásukkor, az 1940 márciusában megrendezett tangóharmonika-hangverseny új zenei

műfaj betörését jelentette a csepeli kulturális életbe. Az akkor divatossá váló tangóharmonika

új résztvevőket jelentett az aktív zenélők táborában, és tömegesen vonzott érdeklődőket kon-

certjeikre.

Az ifjúsági zenekar

Az ’50-es években nagyon sok gyerek kezdett zenét tanulni, Domján József karnagy színvo-

nalas irányításával alakult meg 1955-ben a harminc tagú ifjúsági zenekar. Közel két évtizedes

működésük során a fiatal tehetséges zenészek fellépéseik és rádiófelvételeik nyomán ország-

szerte ismertté váltak.

A pengetős- és kamarazenekar

A Mayer Lajos által létrehozott pengetős zenekar a zenei ismeretterjesztésben munkálkodott

eredményesen, és Scarlatti, Bach, Händel, Bartók, Kodály művekkel lépett a közönség elé. A

kamarazenekar Késmárki György vezetésével írta be magát Csepel zenei életének oly gazdag

krónikájába.


37

A munkásszínjátszás

A munkásotthon kulturális életének egyik legfőbb erőssége a Vigalmi Gárda, a színjátszó

csoport volt. A munkásszínjátszás gyökerei 1905-re nyúlnak vissza, tagjai hosszú időn keresz-

tül csak szervezett munkások lehettek. Első székhelyén, a mai Rákóczi Ferenc úti 1. sz. alatti

vendéglőben 20 fővel indult a csoport, elnöke, szervezője, rendezője Fried Jenő volt. Mivel

repertoárjukon népszínművek szerepeltek (eléggé kezdetleges színvonalon), az 1912-ben ala-

kult Vigalmi Bizottság céljául tűzte ki, hogy „ismertesse az irodalom és a művészet, elsősor-

ban a színművészet magasabb rendű örömeit”.

A munkásszínjátszóknak kezdetben helyiségük sem volt, kocsmák és vendéglők nagy-

termeiben léptek fel, vágyálomnak tűnt csupán a saját színpad. De kitartóan dolgoztak, erdei

ünnepségeket, majálisokat, és 1915. július 17-én, a harctéren elesettek családtagjainak segé-

lyezésére tánccal egybekötött színi előadást rendeztek.

Jelentős mértékben a Vigalmi Gárdára nehezedett a munkásotthon működésének biztosí-

tása is. E célból tartotta fenn az otthon a tánciskoláját, rendezte a dalárda szerepléseit és a

Vigalmi Gárda műkedvelő előadásait, kabaréestjeit. 1919-ben gyors egymásutánban mutatták

be Csepreghy Ferenc „Piros bugyelláris”-át, Herczeg Ferenc „Három testőr”-ét, majd a „Sza-

harai konzul” és a „Cilinder” című bohózatot.1920-ban felavatták a Csepeli Munkásotthon új

színháztermét, a Vigalmi Gárda saját színpadhoz jutott, mely arányaival és művészi kivitelé-

vel egyike volt akkor a legszebb hazai színházaknak. Készen állt tehát a munkáskultúra szép,

új hajléka Csepelen.

A „régi gárda” kiváló szereplői: Feldstein Géza, Berger Imre, Dicker Ferenc és Lajos,

Kyra János, Macsuga János, Messer Tamás, Schwartz Zsigmond, Vadas Árpád és a többiek

hősies harcot folytattak a munkásszínjátszás sikeréért. Az új munkásszínpad felavatása után,

1922-ben Jókai „Aranyember”-e, Huszka „Aranyvirág”-ja, Herczeg Ferenc „Ocskai brigadé-

ros”-a került színre.

Az 1930-as évek közepén az „Éjjeli menedékhely”, „Tanner John házassága”, a „Kréta-

kör”, a „Remény” című darabok bemutatása jelentős esemény volt Csepelen, és szinte forra-

dalmi tettnek számított. A harmincas években többek között a következő nevekkel találko-

zunk a Vigalmi Gárda tagjainak sorában: Balassa Gizi, Berger Imre, Csernák Lajos, Csondor

Ferenc, Dicker Lajos, Dicker Ferenc, Feldstein Géza, Folke István, Gál Zoltán, Horniczky

Géza, Illy Lipót, Kyra János, Keresztes Anna, Macsuga János, Magyar Ferenc, Messer János,

Molnár Rózsi, Ohlvang Jenő, Polatschek Jenő, Springer Imre, Schneider József, Schneller

Józsefné, Szmarkó Baba, Vadas Árpád (rendező), Wachsler Nándor és Tibor, Zettler Ferenc.

1925 januárjától 1940-ig a munkásotthon Vigalmi Gárdája által bemutatott színdarabok

felsorolása, a teljesség igénye nélkül is, tekintélyes repertoárt mutat: Sári bíró, Mágnás Miska,

Gül Baba, Gályarab, Nótás kapitány, Sárga csikó, Takarodó, Gyimesi vadvirág, Csók Károly,

Dr. Nikodemus, Cirkuszhercegnő, Doktor úr, Titok, Vörös ember, Cigány, Olasz asszony, Kis

kadét, Pántlika, Marika, Cigányprímás, Sárga kesztyű, Tatárjárás, Fekete gyémántok, Obsitos,

Szerencsetánc, A betyár kendője, Mézeskalács, Dolly, Tanner John házassága, Oroszország,

Az alvó férj, A Noszty fiú esete…, Dr. Szabó Juci, Szökött katona, Alexandria, Piros bugyel-

láris, Dolovai nábob, Drótostót, Iglói diákok, Cigányszerelem, Gyurkovits lányok, Névtelen

asszony, János vitéz, Marica grófnő, Pompadour, Velencei kalmár, Lili bárónő, Aranyhajú,


38

Hotel Imperial, Naftalin, Egy magyar nábob, Diadalmas asszony, Mesék az írógépről, Kréta-

kör, Éjjeli menedékhely, Remény.

Az előadások látogatottságára, a csepeli munkások érdeklődésére jellemző volt, hogy

egy-egy előadást 450-500-an megnéztek, az ülőhelyek 75 százaléka bérlet formájában állandó

törzsközönség birtokában volt.

Az 1938–39-es évek fellángoló nacionalizmusa bizonyos fokig hatott a munkás műked-

velők műsorpolitikájára is.1939 augusztusában Erdélyi Mihály „Legyen úgy, mint régen volt”

című irredenta színjátékát mutatták be, amely akkor mint a „magyar szív szimbolikus daljáté-

ka” az egész országot bejárta. A világháború eseményei között a munkás műkedvelők már

csak elvétve tartottak előadást.

A csepeli munkásszínjátszás útja ’45 után sem volt ellentmondástól mentes. A közönsé-

get jóval nehezebb volt a komolyabb mondanivalójú darabokhoz vonzani, mint a könnyű ope-

retthez. A látványosan csillogó ruhák, a könnyebben elérhető siker erős hatást gyakorolt a

színjátszókra, az együttest és a munkásotthon vezetőit pedig erre ösztönözte a kasszasiker.

Talán ezért háborodtak fel sokan, amiért a gárda 1947-ben Erdélyi Mihály „Lehullott a rezgő

nyárfa” című giccses, eszmeileg hamis operettjét adta elő, zsúfolt ház mellett. A fordulat ár-

nyékában új veszély is leselkedett, többször kapott színpadot a művészi mondanivalójában

felszínes, álbaloldali, egyetlen dimenzióban ábrázoló színmű. Így például 1948. június 26-án

bemutatott „Munkára fel” című vígjáték, amely a „prolet. kult.” jegyeit mutatta.

Az anomáliák ellenére a csepeli színjátszás fejlődését bizonyítja, hogy klasszikus művek

egész sorát mutatta be a színjátszó csoport, melynek soraiból tíz esztendő alatt több, mint 25

tehetséges fiatal színész vált állami színházaink és kulturális intézményeink hivatásos művé-

szévé. A teljesség igénye nélküli névjegyzék az alábbi: a Magyar Állami Operaházba került

Csonka Jolán, Nyúl Lászlóné, Garancsi Márta, Szalma István; a Nemzeti Színházba Suka

Sándor; a Madách Színházba Garics János; a Déryné Színházhoz Donát Lili, Pálfi Ferenc,

Dicker Ferenc, Juhász Tibor, Gerbár Tibor; a Vidám Színpadhoz Holló Eszter; a Jégrevühöz

Boldog László; a Kaposvári Csiky Gergely Színházhoz Várkonyi Sándor, Virág Ilona; Szé-

kesfehérvárra Gelberg Henrik; a Magyar Rádió és Televízióhoz Zsurzs Éva, Molnár Mihály,

Baksa Soós László.

A színjátszó csoport bővülő repertoárjára, a kor követelményeinek színvonalának emel-

kedésére csupán néhány műsoruk felsorolásával emlékeztetünk: Viharos alkonyat, Hétköz-

napok hősei, Háry János, Parasztbecsület, Dohányon vett kapitány, Szabad szél, A sevillai

borbély, Jegor Bulicsov. Shakespeare: Szentivánéji álom című vígjátékának bemutatása igen

jelentős esemény volt, híre és hatása messze túljutott Csepelen. Puckot Zsurzs Éva, Zubolyt

Suka Sándor alakította. A rendezők között szerepelt a régi gárda tagjai közül Dicker Lajos,

Dicker Ferenc, Zsidai István, a hivatásosak közül pedig Solymosi Ottó, Radványi Sándor.

Korrepetitoruk Herring Pálné volt.

Sok évtizedes munkásságuk elismeréseként 1957-ben „Szocialista kultúráért” jelvénnyel

tüntették ki a csoportot. Jó képességű, a színjátszásért, a munkásotthonért szívüket-lelküket

adó csoport tagjai voltak ekkor: Bakoss Manyi, Bokor Fekete Pál, Bokor Márti, Cziffra Ilona,

Csondor Ferenc, Fábián Ilonka, Filipp István, Gáspár Margit, Halmai János, Horváth Ferenc,

Jákfay Árpád, Jánosi Ferenc, Kertész Zsuzsa, Kobán Olga, Kokas Oszkár, Krump Ferenc,

Leiwolf Irén, Lottersz Csaba, Marosvári Ferenc, Nyúli Béla, Orosz József, Peresztegi Gizi,

Pétervári Márk, Pintye János, Schőn Margit, Studeni Irén, Szabó Ferenc, Szabó Sándor,


39

Zsuffa Ildikó. És emlékezzünk meg azokról, akik nélkül nem lehetett volna előadás, de ők a

háttérben szerepeltek csupán: Uitz Vilmos, a súgó, és Demény Károly, a színpadmester az

együttes rangos tagjai voltak.

Mégis, éppen a színjátszás vonatkozásában látszik a legélesebben az a különbség, ami a

múltat elválasztja a jelentől. Valamikor a munkásotthon együttese színházat pótolt Csepelen,

ma viszont a főváros minden színháza nyitva áll a csepeliek előtt. A színjátszóknak új lehető-

ségeket kellett keresniük. Irodalmi esteket rendeztek szólószámokkal, önálló műsorszámok-

kal, ünnepi megemlékezések, évfordulós rendezvények betétszámaival jelentkeztek. A 70-es

években Bucz Hunor vezetésével színvonalasan működő irodalmi színpad tevékenykedett,

többek között Vörösmarty Csongor és Tündéje szerepelt a műsorukon.

Ezek az útkeresést tükröző megmozdulások egy ideig még életben tartották a színjátszó

csoportot, a munkásotthon e nagy múltú együttesét, de önálló, nagyobb szabású produkciókra

már nem futotta az erejükből. Ennek alapvető oka abban rejlett, hogy a színjátszók előadásai,

különösképpen a színdarabok, drámák bemutatása igényelte a legnagyobb anyagi ráfordítást.

A rendszerváltás utáni hét szűk esztendő, bár minden együttest érintett, elsősorban a színját-

szókon csattant. A szereplési lehetőségek csökkenése természetes módon csökkentette az

együttes vonzását, az új tagok belépését. A másik ok az ország élvonalbeli színházainak rend-

szeres csepeli megjelenése volt.

Így vezetett végül is a csepeliek nagy lehetősége, a hozzáférhető színházi kultúra és a

Csepel Színház meggyökeresedése a nagy múltú együttes létjogosultságának, életfeltételeinek

megszűnéséhez. Ezen a tényen lehet sajnálkozni, sokakat érintett fájdalmasan, de végül is

tudomásul kellett venni, A elismerésre méltó múlt megörökítését a munkásotthonnak kell vál-

lalnia

A tánc művészete

A munkásotthonban folyó művészeti tevékenységek között a dalosmozgalom és a színjátszás

egyidős az intézménnyel, sőt visszanyúlik történetük az otthon felépítését megelőző évekre.

Más művészeti ágak később jöttek létre és csatlakoztak a régiekhez akkor, amikor a csepeliek

igénye és a rátermett vezető találkozása erre lehetőséget nyújtott. Így alakult meg 1958-ban a

Csepel Táncegyüttes Táp Gyula és Vida József vezetésével.

A Csepel Táncegyüttes

A Táncegyüttes egykori tagságát a Csepel Művek és más kerületi üzemek fiataljai valamint

diákok alkották. Fő feladatának a magyar folklórkincs megőrzését, ápolását, színpadon alkal-

mazását, a néptánchagyomány széles körű népszerűsítését tekintette. Repertoárján a magyar

néptánc feldolgozásokon kívül más népek táncanyagai, valamint modern táncos törekvések is

jelentkeztek.

Megalakulásától kezdve az együttes rendszeresen részt vett a hazai fesztiválokon, szak-

mai rendezvényeken, és mindig elismerést aratott. Ott volt többek között a Szolnoki (Alföldi)

Néptánc Fesztiválon, a Zalai Kamaratánc Fesztiválon, a Szegedi Nemzetközi Fesztiválon, a

Vasas Néptánc Fesztiválon Dunaújvárosban, a Szekszárdi Néptánc Fesztiválon is. És ott volt

az olyan különleges alkalmakon, mint a Debreceni Virágkarnevál, vagy a Balatonföldvári

Folklórtalálkozó.


40

Jártak külföldi fesztiválokon és előadásokon is. Már 1960-ban nagy sikerrel szerepeltek

Bécsben a Collegium Hungaricumban és Burgenlandban. 1961–62-ben ismét Ausztriában,

majd Lengyelországban, a 1970-es évek elején az NSZK-ban, Csehszlovákiában, az NDK-

ban, a Szovjetunióban, 1977-ben Olaszországban és Romániában, később Jugoszláviában

vendégszerepeltek.

Vida József, az együttes művészeti vezetője, aki 1960-tól 1964-ig a Collegium Hungari-

cum által fenntartott magyar táncegyüttest is tanította, rendszeresen járva Bécsben szoros

kapcsolatot épített ki a két együttes között. A Csepel Táncegyüttes 1971-ben elnyerte a „Kivá-

ló együttes” címet, majd 1973-tól a szakmai minősítéseken arany fokozatot ért el, és kiérde-

melte a „Szocialista kultúráért” kitüntetést is.

Az együttes magas színvonalának bizonyítéka volt az is, hogy több táncosa „C” kategóri-

ás néptánc-csoport vezetői vizsgát tett, így Benkucs Kálmán, Kuli László és Gelencser Ernő.

Toperczer Attila „B” kategóriás vizsgával rendelkezett. Nagy József pedig Mesteriskolát vég-

zett.

1958–81 között Vida József volt az együttes vezető koreográfusa, zenekarvezetője Kés-

márki György, majd az Állami Népi Együttes prímása Berki László a zenei vezető. Benkucs

Kálmán, Nagy József és Toperczer Attila művészeti munkatársként működött az együttesnél.

Az utánpótlás együttest Varga Edit, a gyermekcsoportot Kreiszné dr. Paál Sára vezette. Az

együttes jelmeztervezője Mayer László, ruhatárosa Nagy Erzsébet volt.

A művészi színvonalat és az itt folyó szakmai nevelőmunkát mi sem bizonyítja jobban,

mint az, hogy egész sor táncosuk vált az ország legrangosabb együtteseinek hivatásos tánco-

sává. Görbe Erzsébet, Sátori László, majd a későbbi években Magyar József, Dani Henriette

és Balogh Rita a Magyar Állami Népi Együttesben, Molnár Ernő és Nagy Imre a Honvéd

Művészegyüttesben, Elszászer Rudolf, majd Sátori Júlia a Duna Művészegyüttesben táncolt.

A szereplések és fesztiválok szinte az egész országra kiterjedtek Falvak, városok és.

üzemek egész sora hívta vendégszereplésre, ünnepségekre az együttest. 1964-től szinte ha-

gyományos barátság szövődött a csepeliek és a kaposvári Somogy Táncegyüttes között. Mű-

sorcserékre, közös fellépésekre került sor a közös művészeti vezető révén.

1981 nyarán Vida József, vidékre költözése miatt, nem vállalhatta tovább az együttes ve-

zetését. Távozásával eredményes és sikeres korszak zárult le. Az új művészeti vezető Nagy

József, a tánckarvezető Nagy Imre, a zenekarvezető Derecskei Zsolt lett. Nekik kellett szem-

benézni a feladattal, hogy a Vida József távozásával megrendült együttest szinte újjá kellett

éleszteni. Kemény munka indult meg, és ennek nyomán 1981 őszén több tehetséges fiatal

táncos csatlakozott az együtteshez. Az erőfeszítések meghozták a sikert. 1982 nyarán a Sze-

gedi Minősítő Néptánc Fesztiválon már teljesen új műsorral arany minősítést kapott az együt-

tes. Ezt követően hazai és külföldi nemzetközi fesztiválokon képviselték hazánkat, melyek

közül kiemelésre méltó a szegedi nemzetközi, az isztambuli, a burgasi és a rechlinghauseni

fesztivál.

Folytatódtak a külföldi turnék, és osztatlan sikert aratva egymás után léptek fel Németor-

szágban, Belgiumban, Hollandiában, Törökországban, Bulgáriában és Görögországban. Jó

együttműködést alakítottak ki a Magyar Néphadsereg Hátországi Védelmi Parancsnokságával.

Ez tette lehetővé, hogy elkerüljék a táncegyüttesek súlyos gondját, a bevonulás miatt kieső

táncosok okozta problémákat. Elérték, hogy a hadköteles táncosokat budapesti laktanyákba

osztották be, így a szolgálati idő alatt is próbálhattak, felléphettek.


41

Az együttes a hazai néptánc mozgalom élvonalába került. Meghívást kaptak számos nagy

kulturális rendezvényre, például az „István, a király” bemutatóira, filmfelvételekre, vagy a

Hősök terén bemutatott „Oratórium”-ban való közreműködésre. Népszerűségüket mi sem

jellemzi jobban, minthogy évente mintegy 40 előadáson szerepeltek hazai és külhoni közön-

ség előtt.

1989-től Kovács Farkas Gerzson és Széll Márta, majd Bakonyi Ernő, Varga Zoltán,

Könczei Árpád, Plugor Judit, majd Bodó Bán János, jelenleg Szabó Csaba az együttes vezető-

je, a tánckarvezető Juhász Zoltán. Mindannyian a magyar néptáncmozgalom jeles képviselői.

A vezetőváltások nem okoztak törést a művészi színvonalban. Ennek meggyőző bizonyítéka,

hogy a táncosok 1999-ben Tajvanon a nemzetközi folklór fesztiválon képviselték nagy siker-

rel nem csupán hazánkat, hanem egyben Európát is. A nyár folyamán pedig a margitszigeti

Casino teraszán léptek fel 40 alkalommal, több ezer, zömében külföldi vendég előtt a magyar

folklórt reprezentálva.

1999. szeptember 18-án a munkásotthon adott otthont az Országos Vasas Néptánc feszti-

válnak. A fődíjat, a Vasas Szakszervezeti Szövetség fesztiváldíját a Csepel Táncegyüttes

nyerte. 2003-ban az együttes megalakulása 45. évfordulóját ünnepelte egy három napos prog-

ramsorozat keretében Méltán büszkélkedhet négy és fél évtizedes múltjával, sikereivel, em-

berformáló közösségével. Nem sok magyar táncegyüttes élt meg töretlenül, mindig megújulva

ilyen kort, és éltette a magyar népművészetet.

Az együttes az elmúlt évtizedekben több ezer fiatallal ismertette meg a magyar nép cso-

dálatosan gazdag népművészeti hagyományait. Ma már a régi táncosok gyermekei és unokái

táncolnak a különféle korosztályokat egyesítő csoportjaikban. És amire különösen büszke

lehet a táncegyüttes és az odafigyelő munkásotthon vezetősége, az az utánpótlás megteremté-

se, nevelése.

A Kis Csepel Táncegyüttes

1973-ban alakult meg a Csepel Táncegyüttes utánpótlás csoportja, a Kis Csepel Táncegyüttes

Varga Edit és Benkucs Kálmán vezetésével. A csoport 10-14 éves, többségében a gyermek-

csoportban már előképzettséget szerzett gyermekekből áll.

A csoport megalakulása óta a magyar gyermeknéptánc mozgalom élvonalához tartozik.

Az együttes vezetője a táncok tanításán kívül figyelmet fordít a táncok eredetének, a különbö-

ző tájegységek népművészetének bemutatására és a közösségi szellem építésére. Az elmúlt

évtizedek során, több fesztiválon szólótáncosi, valamint pedagógiai díjat nyertek. Rendszeres

résztvevői a gödöllői, szekszárdi és debreceni fesztiváloknak, a Budapest Sportcsarnokban

évente megrendezett „Aprók Tánca” produkciónak, a budai Várban a „Mesterségek Ünnepe”

rendezvénysorozatának, és az Országos Gyermeknéptánc Antológiának. 2001-ben és 2003-

ban Országos Gyermek Néptánc Fesztivált szerveztek. Egy-egy fesztiválon 30 együttes mint-

egy 1200 fővel vett részt és mutatta be tudását. A fesztiválok megrendezését támogatta a

Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Örök-

ség Gyermek Népművészeti Egyesület is.

Európa számos országában vendégszerepeltek, s mutatták be nagy sikerrel műsorukat.

Így például Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Olaszországban, Finnország-

ban, Észtországban, Lengyelországban, Görögországban, Törökországban. A vendégszereplé-


42

seket általában viszontfogadás követte, elmélyítve ezzel az országok és kultúrák közötti isme-

reteket, barátságokat.

1995-ig a csoport fenntartója a Csepeli Munkásotthon volt, 1995-től a munkásotthon és a

Csepeli Kistáncos Alapítvány közös fenntartásában működik, vezetője ma is Varga Edit.

A Csepp-Csepel Táncegyüttes

1979-ben alakult meg a 7-11 éves gyermekekből álló Csepp-Csepel Táncegyüttes. Benne húsz

év alatt ezernél több gyermek ismerkedett meg a magyar népi kultúra hagyományaival.

A Csepp csoport több fesztivál és pedagógiai díj birtokosa, 1999-ben a szekszárdi pün-

kösdölő és a tabáni fesztivál díjazottja. Szerepeltek 1998-ban az Atlétikai Európa-bajnokság

ünnepi záróműsorában, és a március tizenötödikei központi ünnepségen is.

További jelentősebb események az együttes életében, hogy felléptek az Országos

Gyermeknéptánc Antológián, legsikeresebb táncaik: Osskó Ernőné „Itt a farsang… –

galgamácsai játékok és táncok” és Szmolenszki Gábor „Lányok és fiúk” című koreográfiái

voltak. 2000 nyarán Portugáliában képviselték hazánkat. 2000. augusztus 20-án a Parlament

előtt is táncoltak a Szent István napi ünnepség gyermektáncosai között. Az együttes vezetője:

Kreiszné dr. Paál Sára.

A Csepeli Öregtáncosok Együttese

1998-ban jött létre az együttes a Csepel Táncegyüttes régi tagjaiból. Művészeti vezetőjük Vi-

da József, együttes vezető Toperczer Attila. Régi, sikeres koreográfiákat újítottak fel és új

műveket is készített számukra Vida József. 2000 tavaszán teljes estét betöltő műsort mutattak

be a munkásotthonban, majd júliusban, nemzetközi fesztiválon, Franciaországban képviselték

hazánkat.

A Csepel Táncegyüttes Ifjúsági Együttese

2001- ben jött létre a Csepel Táncegyüttes legújabb hajtása, s így ma öt korcsoportban 125

táncos dolgozik munkásotthonban, hogy a magyar nép csodálatosan gazdag népi hagyomá-

nyát megőrizze és továbbfejlessze.

A mazsorett

Szólnunk kell arról is, hogy a szemünk láttára jönnek létre, alakulnak új, Csepelen addig so-

sem volt művészeti együttesek az új iránti fogékonyság bizonyítékaként.

Hegyesi István mazsorett-tanár a vezetője a csepeli mazsorett csoportnak, a tánc egy sajá-

tos műfajú együttesének. Ő rendezte meg Magyarországon az első versenyt és dolgozta ki a

tánc szabályzatát.

A múlt század közepén Amerikában alakult ki a táncnak ez az ága. Mint mondják, a dísz-

szemlék ezreddobosai voltak a mazsorett-lányok elődjei. A mazsorett élete szorosan összefo-

nódott a zenekarok életével, később a táncosok lettek a főszereplők a tamburmajor vezényle-

tével.

A mazsorett zenéje rendszerint katonai induló, és gyakran a karika és zászló is az előadás

részévé válik. A mazsorett szépségét az egység látványa adja, amikor a gyönyörű lányok

mozgása tökéletesen összehangolt.


43

A csoport első fellépése 1999. május 1-jén nagy siker aratott. A munkásotthon védőszár-

nyai alatt remélhetőleg polgárjogot nyer ez a művészeti ág, és sok örömöt szerez a résztve-

vőknek és a nézőknek egyaránt.

Mesterségek művészei- művészetek mesterei

Az ősi mítoszokat olvasva, a Kalevalától a görög regékig, az ember lépten-nyomon talál-

kozik a mesterrel, aki tökéletesen ismeri és műveli mesterségét. Az idők folyamán aztán mind

jobban szaporodnak a mesterségek, így - például Achilleusz pajzsát - ma már szakemberek

légiója készítené el, a kohómérnöktől a műszaki rajzolón át a kovácsoló szakmunkásig. Ezért

manapság sok ember soha nem ismeri meg azt az örömöt, hogy valamit, egy egészet létreho-

zott. Miközben részfeladatokat teljesít, elveszíti a lehetőséget, hogy munkájában mintegy vi-

szontlássa önmagát, megmutassa ügyességét, találékonyságát.

A Képzőművész Kör tagjai, a fotósok, a színjátszók vagy a csillagász szakkör megszál-

lottjai elképzeléseiket maguk valósítják meg, az alkotás egész folyamata az övék.

A Csepeli Képzőművész Kör

A csepeli amatőrök a harmincas évek végétől rendszeresen, közösen állították ki műveiket, és

alkotó körré szerveződtek, Öntevékeny Munkásfestők néven. Találó volt ez az elnevezés, mi-

vel a tagság nagyobb része a Weiss Manfréd gyár kovácsa, esztergályosa, olvasztára volt.

Szepes Gyula személyében megtalálták első szervezőjüket is.

1945 után tevékenységük kiszélesedett. Ekkor már grafika, festészet, szobrászat és kera-

mika szekcióban dolgoztak.

1946-tól a kör tanári vezetése is lehetővé vált. Első tanáruk, Ék Sándor festőművész Mű-

vészeti Szabadiskola néven szervezte, irányította a kört azzal a nem titkolt céllal, hogy felku-

tassa a munkásfiatalok között azokat a tehetségeket, akik érdemesek arra, hogy belőlük épül-

jön fel az ország új művésztársadalma. Ezekben az években rendezték első nagyobb szabású

kiállításaikat, melyeken már szép sikereket könyvelhettek el. Egyik kiállításuk fővédnöke

Tildy Zoltán köztársasági elnök volt.

Ék Sándort Mikus Sándor szobrászművész követte. Az ő irányítása alatt a kör tagjai már

rendszeresen kiállítottak. Ék és Mikus munkáját Olcsai Kiss Zoltán, Baksa Soós György szob-

rászművészek, Szentgyörgyi Kornél, Ilosvay Varga István és Gádor Emil festőművészek foly-

tatták. Nem csupán rangos alkotóművészek voltak ők, hanem a művészeti nevelés nagyszerű

szakemberei is, kiknek csepeli munkálkodása meghatározó szerepet játszott a kör életében.

Valamennyien arra törekedtek, hogy kibontakoztassák a kör tagjainak tehetségét. Óvakodtak

attól, hogy saját stílusukat, kifejezésmódjukat erőszakolják rájuk.

Az amatőr képzőművészek minden jelentős hazai bemutatkozásán ott voltak a csepeliek.

Kiemelkedő volt a műcsarnoki szereplésük, 1960-ban a szentendrei Ferenczy Károly Múze-

umban, 1964-ben az Egressy Klubban és 1965-ben az Ernst Múzeumban rendezett nemzetkö-

zi amatőr kiállításon is részt vettek.

Az 50-es, 60-as években tehetséges amatőr művészek egész sora tevékenykedett a csepeli

képzőművész körben: Bartosi László, Benkő Ilonka, Bumbák Anna, Bumbák György, Fe-

renczi József, Gaál Júlia, Harting Miklós, Keserű Sándor, Kolozsvári Félix, Kovács Dezső,

Körmendi Mariann, Nagy István, Németh Miklós, Óvári Géza, Paczak János, Pásztor László,

Porubszky Ernő, Scheffer Zsuzsi, Simon Balázs. És jó néhányuk hivatásos művész, többen


44

közülük nemzetközi tárlatok, rangos külhoni bemutatkozások szereplői lettek. Altorjai István,

Bakallár József, Bartl József, Benyó Ildikó, Benedek György, Bojtos Károly, Buna Konstan-

tin, Flamm György, Hajtun Klári, Heim Márta, Horváth Márton, id. Keleti Jenő, ifj. Keleti

Jenő, Kemény György, Kovács Sándor, Koga György, Lacza Márta, Lelkes András, Lux An-

tal, Misch Ádám, Molnár Sándor, Scheffer Judit, Székács Zoltánné, Szekeres Mihály, Tassy

Béla neve ismert nem csupán a szakma, hanem a művészetek iránt érdeklődők körében is.

A munkásotthon átépítésének évei alatt a Képzőművész Kör folyamatosan működött az

ifjúsági házban. 1966-ban a kör nagy tehetségű tagjaként indult, a főiskola elvégzése után

festőművésszé, majd a csoport tanárává lett Buna Konstantin. Igényes művészeti szemléletet

igyekezett a résztvevőkbe plántálni, és arra törekedett, hogy nyugaton már elfogadott új mű-

vészeti stílusokat ismertessen meg.

1968-ban az átépített és felavatott új munkásotthonban a Képzőművész Kör végre olyan

körülményekhez jutott, melyekben lehetőség nyílt a kezdők stúdiumképzésére, és a már tech-

nikailag is felkészült tagok műfajonkénti együttes munkájára. Egy 80 négyzetméteres és egy

30 négyzetméteres helyiség állt rendelkezésükre. Az új hely, az alkotómunkában való részvé-

tel lehetősége csábította a fiatalokat. A munkásotthon az eddigieknél sokkal rendszeresebb

kiállítási feltételeket biztosított számukra. Szoros együttműködés jött létre a Csepel Galériá-

val, ahol kamara-kiállításokon mutatkozhattak be a kör tagjai. Buna Konstantin pedagógiai

munkáját dicséri, hogy a 70-es évek elején közel félszázra emelkedett taglétszámuk. Csaknem

minden budapesti és országos amatőr pályázaton a csepeli alkotók a díjnyertesek között vol-

tak. (Így például a budapesti amatőr képzőművész körök gyűjteményes kiállításán 1970-ben, a

főváros centenáriumának tiszteletére hirdetett pályázati kiállításon 1973-ban.) 1972-ben ren-

dezték meg a munkásotthonban a kör 25 éves jubileumi kiállítását. A kiállításon szerepelt

minden olyan művésztanár alkotása is, aki előzőleg már egyengette a csepeli amatőrök útját,

valamint azok a régi körtagok, akikből évek során hivatásosak lettek. Jelentős szakmai elis-

merést jelentett, hogy a zsűri tagjai – valamennyien neves művészettörténészek és alkotómű-

vészek – Bánszky Pál művészettörténész, Varga Imre és Kő Pál szobrászművész, Karsai

Zsigmond festőművész, a kört példaként állították a műkedvelő művészeti mozgalom elé. A

magas színvonalú csepeli kört „kis művészeti főiskolának” is nevezték. Ebben az időszakban

alapozhatták meg tudásukat Buna Konstantin később hivatásos művésszé lett tanítványai.

1972 és 1973 között a csoport irányítását Buna Konstantin felkérésére Tóth Menyhért és

felesége látta el. Tőlük rendkívüli életbölcseletet, ember- és természetszeretetet tanulhattak a

kör tagjai. 1973-tól Misch Ádám festőművész lett a csoport tanára, aki egykoron szintén tagja

volt a Képzőművész Körnek. A csoport baráti körében találkozhattak a képzőművészetet ked-

velő látogatókkal, akikkel megvitathatták nézeteiket, előadássorozatokat hallgathattak a mo-

dern képzőművészetről, a minimal-artról és a pop-artról, a Kasseli Dokumentáról. Előadóik

között volt Gyetvai Ágnes művészettörténész, Fábián László művészeti író, Fajó János és Bak

Imre festőművészek.

Jól szolgálta a kör tagjainak széles körű művészeti nevelését, hogy kapcsolatot tarthattak

az Olvasó Munkás Klub és a Fotó Kör tagjaival, látogathatták a könyvtárat és annak rendez-

vényeit. Hallgathatták az MRT Szimfonikus Zenekarának munkásotthonban rendezett soroza-

tait, színházi rendezvényeket, archív és premier előtti filmvetítéseket tekinthettek meg.

És ismét a sikerekről: első díjasok az Ózdi Vasas Képzőművész Körök pályázati kiállítá-

sán, az országos amatőr képzőművészeti kiállításokon és a Vizuális Művészeti Hónap sereg-


45

szemléin. 1977-ben a 30 éves képzőművész kör kiállítását a Csepelre látogató Lázár György,

a Minisztertanács elnöke is megtekintette. 1978-ban Leningrádban állítottak ki. 1980-ban az

NDK-beli Drezda városában nemzetközi amatőr képzőművészeti fesztiválon mutathatták be

alkotásaikat. 1984-ben a kör először állított ki nyugati országban, Ausztriában, a Voest-

Alpine cég vendégeként.

Az 1980-as években a sikersorozat folytatódott. Többször elnyerték a „Kiváló kör” okle-

velét, egy alkalommal a Szocialista Kultúráért kitüntetést, valamint több elismerő kitüntetést

kapott a csoport és tanára, Misch Ádám. 1986-ban Lipcsében nemzetközi kiállításon szerepel-

tek alkotásaikkal. 1988-ban 14-en vettek részt közülük Marburgban és Kirchainben egy meg-

hívásos kiállításon. 1990-ben Recklinghausenben nemzetközi szakszervezetek által rendezett

képzőművészeti tárlatra hívták Misch Ádámot, Sárkány Istvánt és Óváry Gézát, ahol elisme-

rést arattak kiállított képeikkel.

Az 1970-es és 80-as években változatlanul sokan vettek részt a Képzőművész Kör mun-

kájában: Árva János, Bándi András, Bagi Anikó, Bányai Ferenc, Békési Pál, Bódás Lajos,

Bodnár Ede, Cserhalmi Eszter, Dornbach Pál, Edelényi József, Erdei Éva, Erdély Géza, Gö-

böly József, Gulyás Judit, Keleti Péter, Kobida József, Kozár Mária, Kuczman János, Kun

Ágnes, Kun Imre, Lázár Anna, Marosi Sándorné, Márkos István, Meszes Aranka, Michalik

István, Monostori Ferenc, Némedi Varga József, Olejnik Ágnes, Osztermajer Gyula, Óváry

Géza, Pajzs Péter, Pásztor László, Pelényi Pál, Puha Ferenc, Reider László, Sédli István,

Svidrony Sándor, Somogyi György, Szabó János, Szebellédy Nándor, Szegedy Béla, Szórád

Gyula, Szladky Margit, Tímák István, Újfalvi Antal, Utasi György, Varga Ferenc, Végh Pé-

ter, Vértes Zoltán, Viczián Pál, Winkler Gyuláné, Zeke László.

Egyszer talán hozzáértő művészetszociológusok, pszichológusok fogják vizsgálni és ele-

mezni azt a folyamatot, melynek eredményeként a csepeli képzőművész kör tagjai között oly

sok tehetség bukkant fel, és közülük mennyien lettek hivatásos művésszé. Ebben a közösség-

ben fontos volt minden ember, érezhették a hozzáértő tanár gondoskodását, a társak figyelmét.

Ezekben az években Baksay József, Barka László, Benyó Pál, Boros Tamás György,

Budahelyi Tibor, Érmezei Zoltán, Fark László, Farkas László, Frömmel Gyula, Huber And-

rás, Juhász Erzsébet, Molnár Imre, Németh Miklós, Pantl Mihály, Sárkány István, Szegedi

Péter, Szlabey Zoltán, Wolker Schwarz, Zsankó László lett amatőrből hivatásos alkotómű-

vész.

A csepeli képzőművészek, amatőrök és hivatásosok alkotásai megtalálhatók a Ludwig

Alapítvány képzőművészeti gyűjteményében, európai kortárs művészeti múzeumokban, a

kecskeméti Naiv Művészek Múzeumában és a hazai és külföldi magángyűjteményekben egy-

aránt.

Az idők változását jelzi, hogy a legutóbbi évtizedben, a 90-es években a korábbi szabad-

iskola-jelleg lassan sorvadásnak indult, hiszen sokan végezték el a Képzőművészeti Főiskolát,

szerezték meg a MAOE tagságot. Ismét előtérbe került az alapfokú szakköri tevékenység, a

stúdiumok, a rajzkészség fejlesztése, a különböző technikák megismertetése az iskoláskorú

fiatalokkal.

1995-ben, Misch Ádám halála után a szakköri munkát rövid ideig Szegedi Péter, majd

1997–98-ig Sárkány István irányította. 1998-tól Fark László lett a szakkör vezetője, aki a te-

vékenységet rézkarc és tűzzománc szekcióval bővítette.


46

A munkásotthon fotóköre

A korabeli „Fogaskerék” – mely akkor a Weiss Manfréd gyár és Csepel sajtóorgánuma volt –

tanúsága szerint a fotókör 1928-ban alakult, a gyár műszaki értelmisége és alacsonyabb be-

osztású mesterek passziójaként. A csoport tagjai eleinte a mindennapi életben munka közben,

kirándulásokon, családi összejöveteleken készített felvételeiket ott hívatták elő, ahol éppen

tudták. E népes társaság vezetője Reicher József fotográfus lett, aki szakmai tudását átadta a

többieknek. A kitűnő szakembertől megtanulták a megfelelő gép kiválasztását, a filmelőhí-

vást, a képek nagyítását, a gyakorlati fényképezés és a természetfényképezés ismereteit. Első

klubhelyiségük a Rákóczi Ferenc és az Ady Endre úti sarokház pincéjében volt. A tagság

száma csak a gépek és eszközök olcsóbbá válása után emelkedett, még a háború után is, ami-

kor a kör új helyére, a csepeli Sportszálló alagsorába költözött. Itt kezdődött egy új műfaj, a

keskenyfilm-készítés megismertetése és térhódítása. A filmesek munkáját Tóth Imre irányítot-

ta.

Az 50-es években a fotó- és filmszakkör már a Csepeli Munkásotthon szakköreként mű-

ködött, és gyakorta szerepelt kiállításokon, többek között a Magyar Néphadsereg Központi

Klubjában, a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Klubjában, majd a 60-as

évektől Dömsödön, Dunaharasztiban, Sárbogárdon, Miskolcon. A kör vezetője ekkor már

Prém György volt.

Amikor 1968-ban elkészült az új munkásotthon, a fotókör a jelenlegi helyére költözhetett,

ahol szakköri helyiség és igen korszerű fotólabor várta a tagságot. Ekkor nevezték ki a szak-

kör vezetőjévé Szemerédy Zoltán fotószakírót, aki tanfolyamokat, előadásokat tartott a kör

tagjainak. Tanítása szerint a művészi és technikai szempontot nem lehet különválasztani. A

technika megismerhető, megtanulható, megfelelő alkalmazása elsajátítható. A fotókiállítások-

ra beérkező képanyagot más szakemberek bevonásával zsűrizte. Ezek az értékelések hozzájá-

rultak a szakkör színvonalának emelkedéséhez.

1973-tól a kör vezetését Konrády Attila fotóriporter vette át. A szakkör tagsága zömmel a

Csepel Művekben dolgozott, de jöttek olyanok is, akik más kerületekben laktak és dolgoztak.

A heti egyszeri szakköri foglalkozás ugyan elég volt, de a megnövekedett taglétszám miatt

szükség volt a mindennapos laborhasználatra. Növekedett a kör saját szakkönyvtára is. A

szakkönyveken kívül magyar és külföldi folyóiratokat rendelhettek.

A 70-es, 80-as évek fotószakköri tagjai közül többen, így Kovács Gyula, Kovács Antal,

Szabó Ferenc, Antal Béla, Halász István, Szemerédy Irén, Krizsán János, Raffai László, Újvá-

ri István, Tüske István, Pataki Imre, Oberlander Sándor, Heim Mihály, Csomor István, Scher

Miklós, Czimmer György, Bándi András országosan elismert és becsült fotósnak minősültek.

A fotószakkör elismertségét mutatta, hogy a magyar fotóművészet olyan kiemelkedő

alakjai, mint Lussa Vince, Réti Pál, Eifert János, Jung Zseni, Járai Rudolf, Magyar Ferenc,

Keleti Éva, Nagy György Sándor, Bencze Pál vállalkoztak a tagok oktatására, előadássorozat-

ok tartására.

Rendszeressé váltak a fotósséták a Csepel Művekben és vidéken. A köri munkát segítet-

ték a kiváló szakemberek által vezetett tematikus programok, így a portré- és aktfotózás.

A 70-es, 80-as években a kör tagjainak kedvenc masinái a Zenitek, Praktikák,

Felexaretek voltak. A technikai fejlődésre jellemző, hogy már nem ritkák a Nikonok,

Olympusok sem. Elkezdődött a színes fotózás és videofilm-készítés.


47

A Csepeli Munkásotthon fotókörének tagjai fotópályázatok, kiállítások megbecsült részt-

vevői voltak, és mindig jutott számukra a díjakból is. Az Országos Vasas Fotópályázaton, az

Országos Aktfotó Pályázaton, a MAFOSZ Szalon kiállításain is sikerrel szerepeltek. A sike-

rek - vezetőjük - Konrády Attila több évtizedes munkájának is köszönhetőek.

A 80-as évek végétől a csepeli fotósok előtt is kitárult a világ, egyre több lehetőségük

nyílt eljutni távoli országokba. Jól mutatja ezt a témák mind színesebb palettája. A Grand Ca-

nyon, az Eiffel-torony vagy az ausztrál úszóverseny képei is helyet kapnak egy-egy kiállítás

anyagában.

Az elmúlt évtized anyagi nehézségeit, a munkásotthon gondjait a fotószakkör is megérez-

te. A pénzügyi támogatás csökkent, de a legfontosabb feltételeket a nehezebb körülmények

között is biztosítja a fotósok számára az intézmény. Igen nagy segítség, hogy a szakköri helyi-

séget, a labort, a szakembereket, a galériában a kiállítási lehetőséget most is rendelkezésükre

bocsátja a művelődési ház.

A tagok áldozatkészségére, a fotózás iránti elkötelezettségére jellemző, hogy a szűkös le-

hetőségek és a fotóanyagok drágulása ellenére képeik ma is megjelennek az országos kiállítá-

sokon, színes heti és havi kiadványokban. Munkáik eljutnak a szakma rangos külföldi kiállítá-

saira, így Ausztriába és Brazíliába is. Napjaink legnevesebb fotós alkotói között említést ér-

demel Baráth Szilvia, Gyenge Győző, Hárosi Gábor, Horváth Lajos, Hossala Tamás, Kiss

István, Kovács Antal, Kovács Gyula, Lakatos Tünde, Oberlander Sándor, Pataki Imre, Raffay

Beáta, Raffay László, Rigó Róbert, Tüske István, Valkó Luca, Varga Péter, Végh Péter, Zám-

bó Éva. A felsoroltak között nagyon sok a tehetséges fiatal.

1998-ban, a jubileumi tárlaton ünnepélyes keretek között vették fel Réti Pál nevét, így

tisztelve meg a jeles fotóesztétát, aki önzetlenül oly sokat segítette a kör munkáját.

2003-ban, 75. születésnapján rangos kiállítást rendezett és megkapta a Vasas Szakszerve-

zetek Szövetsége Nívódíját.

A csillagász szakkör

A csillagász szakkört 1965-ben, amikor a munkásotthon újjáépítését eltervezték, alapították

meg és akkor határozták el, hogy egy csillagvizsgálót is építenek az épület tetejére. Valóra

váltják minden amatőr csillagász álmát, megteremtik a csillagvilág tanulmányozásának ideális

lehetőségét. Természetesen kupola is kerül a csillagdára, és távcsövet is terveznek hozzá.

Igazi megszállottság, a természet, a világmindenség megismerésének olthatatlan vágya

ösztönözte az alapító tagokat. Dr. Lajtai István mérnök volt a szakkör első vezetője 1965-től

1971 szeptemberéig. Ő tervezte meg és építette fel a távcsövet a Csepeli Szerszámgépgyárban

1968–69-ben. Dr. Kulin György - csillagászati életünk kiemelkedő alakja - keze munkája

nyomán született meg a távcső optikája, egy 50 centiméter átmérőjű tükör, amely akkor az

ország legnagyobb amatőr távcsöve volt. Az alapító tagok között volt Széchy Ilona és Vezér

Béla (akinek a csillagászat mellett volt még egy szép, viszonylag kevesek által művelt kedvte-

lése, övé volt az ország legnagyobb téglagyűjteménye) voltak a kör létrehozásának motorjai, a

csillagvizsgáló megépítésének szorgalmazói. Sokat lendített az ügyön, hogy a gyár szakszer-

vezeti és gazdasági vezetése és a munkásotthon irányítói is felkarolták az elképzeléseket.

Nem sokkal az új munkásotthon elkészülte után, 1969. május 1-jén felavatták a csillagász

szakkör tagjainak megvalósult álmát, az 50 centiméteres tükörteleszkópot és a kupolát. 1971-

től Mátrai András - akinek nagy érdemei vannak a későbbi Planetárium megépítésében - egé-


48

szen 1976-ig vezette a szakkört. Az első szakköri tagok a 60-as, 70-es években a Csepeli

Szerszámgépgyárból kerültek ki. Néhány név ezek közül: Lázár Gyula, Latera Gyula, Dax

Károly, Heszberger István. További szakkörvezetők: 1976 és 1985 között Rölich Károly, aki

az első szakköri tagok között volt a 60-as évektől; majd 1985 és 1991 között Dóczi Ottó, és a

jelenlegi szakkörvezető, 1991 óta, Borza Attila.

Az elmúlt több mint 30 év alatt sokrétű, színes tevékenység jellemezte a szakkör életét. A

60-as évek végén a csepeliek számára, főleg a Csepel Művekben dolgozóknak rendeztek táv-

csöves bemutatásokat. A 70-es évekre új irányzatok alakultak ki. A szakkör gyorsan reagált,

és az emberek érdeklődésének megfelelő foglalkozásokat alakítottak ki. Ilyen volt 1969 és

1972 között a sci-fi, a tudományos-fantasztikus irodalom. Ebben a témában saját kiadványok

születtek, és sokan látogatták a sci-fi csillagászklubban tartott rendezvényeit. E klub megala-

pítói Márk Gábor, Gulyás Károly, Lázár Gyula és Trethon Judit voltak.

1977-ben megalakult a Csillagászat Baráti Köre, és ezen belül a meteorológiai megfigye-

léseket végző csoport, amely sok-sok megfigyelés alapján segítette a magyar és nemzetközi

időjárás-megfigyelő állomások munkáját.

A 70-es években alakult Rölich Károly vezetésével az önálló távcsőtükör-készítés és

tükröstávcső-szerelés programja, vagyis mindenki maga készíthette a beszerzett alapanyagból

saját távcsövét.

Közben állandó vendégei, előadói voltak a szakkörnek. Rendszeresen előadásokat tartot-

tak Csepelen dr. Kulin György, dr. Almás István, Horváth András, Széchenyi Gábor, Zombori

Ottó, Zombori Judit, Ponori Thewrek Aurél.

A 80-as, 90-es évekre egyre több ember fordult meg a szakkörben, 1985 novemberében

egész tömeg nézhette a távcsövön keresztül a Halley-üstököst, több holdfogyatkozást, majd

1994. július 16-án az üstökösdarabok becsapódását a Jupiterbe, 1988 nyarán és őszén a Mars

közelségét tanulmányozhatták. 1999. augusztus 11-én a teljes gyűrűs napfogyatkozásról sem

maradt le a szakkör. A csillagászkör a 90-es évekre természettudományi szakkörré alakult,

ahol más tudományágak képviselői is rendszeresen jelen vannak.

A szakkör 1992-ben nem csak tartalmában de feltételei terén is korszerűsödött. Ekkor ke-

rült sor a távcsőtükör cseréjére, a kupola felújítására, és a kupolán belül létrehozott egyedülál-

ló planetárium létrehozására. A szakkör, a munkásotthon egyik büszkesége a mindig megúju-

ló művelődés egyik szimbólumaként technikailag is gazdagodva léphet át az új próbatételeket

hozó új évezredbe.

A Maróczy sakk-kör

A 2002-ben létrejött sakk-körrel együtt ma 18 kisközösség (művészeti együttes, klub,

szakkör) tevékenykedik a Csepeli Munkásotthonban. A sakk-kör névadója Maróczy Géza

(1870-1961) a legjelentősebb magyar sakk nagymesterek egyike, aki több szállal is kötődött

Csepelhez. Az egyik legjelentősebb, hogy a második világháború alatt itt szervezett összevont

csapatversenyt a budapesti sakkszakosztályok tagjainak - így életben tartva a legnehezebb

időkben is a sakk hagyományait. A jelenlegi sakk-körvezető, - a szintén világhírű Hajtun Jó-

zsef - az ő felfedezettje, aki mestere nyomdokain haladva mind a szakkör vezetését, mind a

szakírást fontos feladatának tekinti.


49

Az ismeretek terjesztése

A legkülönbözőbb ismeretek széles körű elterjesztésére törekedtek mindig a csepeli szervezett

munkások. A betűvetéstől a műszakirajz-szerkesztésig, a kenyérkereső szakmák alapismerete-

itől az irodalom- és művészettudományokig terjedt ez a skála. Ennek legkorábbi emlékei közé

(1913.) tartozik az analfabéták oktatása és a rajztanfolyamok indítása.

Egy esztendővel később Oktatásügyi Bizottságot hoztak létre, mely a korabeli híradások

szerint Kohn, Dévics, Galgóczi, Balázs, Brauer, Szabó, Csajági nevű szaktársakból állott. A

bizottság agitált a tanfolyamokra jelentkezés érdekében, és fedezte a legszegényebbek oktatá-

sának költségeit.

1919 februárjában már Ismeretterjesztő Bizottságot alapítottak, mely nyomban megkezd-

te a munkát. Először az ipari munkanélküliek és a háborúból visszatért munkások oktatására,

szakképzésére szolgáló tanfolyamokat indították meg. Ezeken a tanfolyamokon számtan-

mértan alapismereteket, vasipari kalkulációt, könyvvitelt és levelezést, közgazdaságtani és

jogi ismereteket, egészségtant, szabást-varrást, szépírást, helyesírást és fogalmazást tanítottak

az önként jelentkező hallgatóknak. A tanfolyamokon kívül kéthetenként irodalmi matinékat,

hangversenyeket is rendezett a bizottság.

A munkásotthon költségvetésének jelentős hányadát fordították mindig ismeretterjesztés-

re. E hallatlanul gazdag és sokszínű munkának részletes bemutatására nem vállalkozhatunk,

de néhány epizód, kiragadott program felvillantása is megmutatja, mi minden történt itt. A

munkásotthon archívumában őrzött spirálfűzésű naplók gyűjteménye nem csupán a historikus

számára izgalmas olvasmány. Az előadások címét, a kísérő filmet, a látogatók számát és az

előadók nevét felsoroló kimutatás szerint például 1960. december 1-jén a munkásotthonban

310-en hallgatták meg ankét keretében dr. Kilényi Gézát (a későbbi alkotmányjogászt) a leg-

újabb lakásügyi rendeletekről, és 256-an voltak kíváncsiak Homérosz Iliászára és az Odüssze-

iájára Devecseri Gábor előadásában. 1961 januárjában a Kíváncsiak Klubjában e sorok írója

„Csepel jövőjéről” cserélt gondolatokat a hallgatókkal (40 év távolából be kell látnia, hogy

nem igazán volt megáldva prófétai képességekkel). Kárpáti Rudolf kardvívó olimpikonunk

dél-amerikai zenés útinaplójára több mint 130-an voltak kíváncsiak. Dr. Székely György, a

Színháztörténeti Intézet igazgatója a Színjátszók Akadémiáján Shakespeare-ről és az Erzsé-

bet-kori angol színházról szólt. Szabó Magda is megtisztelte „A freskó” című regényének

ismertetésével a hallgatókat. Ponori Thewrek „A csillagjóslás és a tudomány” címmel tartott

előadást. Dr. Buga László az időjárási frontbetörésről beszélt a nyugdíjasoknak. Igaz, a leg-

többen (450 érdeklődő), a Belkereskedelmi Minisztérium által szervezett divatbemutatót ér-

demesítették megtekintésre.

A munkásotthon az általános ismeretek terjesztésén túl kiemelt jelentőséget tulajdonított

a szakjellegű ismeretek, mindenekelőtt a munka kultúrájához kapcsolódók, és természetesen a

műszaki tudományok széles körű ismertetésére. Hogy ez napjainkra is érvényes annak bi-

zonysága, hogy a munkásotthon adott helyet a csepeli Adu Oktatási Központ Vállalkozói

Szakközép- és Szakiskola európai színvonalú új multimédiás nyelvi laborjának és távoktatási

központjának melyet 1999. szeptember 20-án avattak fel.

A zene, a színház – helyben

1945 előtt Csepelen – mely közigazgatásilag nem a fővároshoz tartozó, önálló község volt – a

munkásotthon falain kívül kevés lehetőség adódott színvonalas művészi élményekre. A gyér


50

és lassú közlekedés, a többség számára megfizethetetlen viteldíjak lehetetlenné tették, hogy a

csepeliek bekapcsolódhassanak a főváros kulturális életébe. A Nemzeti Színház, a Zeneaka-

démia vagy az Operaház kevés csepeli polgárt, még kevesebb munkást fogadhatott a falai

között. Mindez arra ösztönözte a munkásotthont, hogy a zene megszerettetésére és terjesztésé-

re erőfeszítéseket tegyen.

Különösképpen 1957 után élénkült meg a zenei ismeretterjesztés, amikor Mester Jenő, a

ház művészeti vezetője ezt szinte életcéljának tekintette. A sokéves zenei ismeretterjesztő

munka eredményeképpen a Filharmónia zenei híradója (1976. évi VIII-as szám) megírja,

hogy a Csepel Művek Munkásotthonában három bérleti sorozattal jelentkezik a Rádiózenekar.

Hírt kapunk arról. hogy Mihály András, Lehel György és Pál Tamás karmesterek nemcsak

vezényeltek, hanem beszéltek is a zenéről. Felléptek Ránki Dezső és Kocsis Zoltán zongora-

művészek, és rangos összeállításával Beethoven halálának 150. évfordulójára emlékezett a

Tavaszi Hangversenysorozat. Ez utóbbiban vezényelt nagy sikerrel Kobajasi Ken-Icsiro is.

Kiváló, országos és világhírű karmesterek, szólisták és együttesek látogattak Csepelre és

adtak felejthetetlen koncerteket, például a Csepeli Kulturális Napok keretében David Ojsztrah

vendégszerepelt, akit az Állami Hangversenyzenekar kísért Ferencsik Jánossal az élén. Or-

szágos elismerést szereztek Csepelnek a Vikár Béla vagy a Rácz Aladár emlékkoncertek, az

Állami Filharmónia hangversenysorozatai. Az évi 15-20 koncert sok ezer hallgatója, az évek-

évtizedek szívós zenei nevelőmunkája nyomán igényes és értő zenehallgatóvá vált. Ferencsik

János joggal jegyezte meg: „Meglepően hálás közönséggel találkoztunk itt.”

Komolyzenei és könnyűzenei rendezvények sokasága mellett évente több alkalommal

rendeztek magyar nóta estet. E munkában jelentős részt vállalt Nádasdi Géza nótaszerző. A

műfaj iránti elkötelezettsége, igényessége eredményeként Magyarország összes jegyzett éne-

kese fellépett a munkásotthonban. A színvonalas magyar nóta ma is jelen van a munkásotthon

színpadán. Nádasdi Géza mellett meg kell említeni Kiss Károlyt, Vörös Sárit, Gaál Gabriellát,

Nánássy Lajost, akik sokat tettek és tesznek a magyar nóta népszerűsítéséért.

Híresek voltak a munkásotthonban rendezett könnyűzenei koncertek, melyeken a Beatri-

ce, a Nevada, a Syrius, a Non-Stop, a Főnix együttesek, Máté Péter és Radics Béla szerepel-

tek. Ezek az együttesek klub-formában, hetenként léptek fel Csepelen.

A művelődési ház zenés-szórakoztató rendezvényei keretében rendszeresen szerveztek

bálokat is. Az Öntöde, a Cseszű, a Fémmű, a Csőgyár vagy a Gépgyár báljai és a munkásott-

hon szüreti, szilveszteri, farsangi és Katalin-bálja eseményszámba mentek Neves fővárosi

művészek léptek fel, táncversenyeket szerveztek. A zenét két együttes, a Lux és a Gulyás ze-

nekar szolgáltatta.

1970-től 1990-ig terjedő időszakban 150 nagyszínházi előadást, több, mint 100 koncertet,

operaestet mutattak be a munkásotthon színháztermében, többségében telt vagy éppen táblás

házak előtt.

A munkásotthon vigalmi gárdájától a befogadó színházig

A várossá válás folyamatában jelentős mérföldkőnek tekinthetjük a Csepel Színház létrejöttét.

1994 márciusában döntött úgy Budapest-Csepel Önkormányzatának képviselőtestülete, hogy

kezdeményezi egy befogadó színház létrejöttét a kerületben. Célul tűzte ki, hogy három kor-

osztály – gyermekek, középiskolások és a felnőtt lakosság – számára szerveződjenek a prog-

ramok. A három korosztály számára évente 26 előadást tartanak. A kis gyerekeknek rendezett


51

előadások felkeltik a legifjabbak érdeklődését a színház iránt. A gimnazistákat a tanulmánya-

ikban segítik a színházi programok, mint a Galilei, a Peer Gynt, a Tanár úr kérem. Évente 12-

14 előadás a felnőtt lakosságnak szól, rangos szórakozást és a társas kapcsolatok erősítését

szolgálva.

A munkásotthonban azért, hogy a félezres nézőtér minden vendége zavartalanul élvez-

hesse a színészek játékát. megfelelő hang- és fénytechnikai berendezésekkel, öltöző, smink-

szoba, díszletraktár kialakításával tették színházszerűvé a feltételeket. Gondoltak arra, hogy az

előadásra várva vagy a szünetekben is tartalmasan töltsék az idejüket a vendégek ilyenkor a

„A Galéria 21” kiállításait tekinthetik meg, színházi büfé, kulturált vendéglő áll rendelkezé-

sükre, elfogadható árakon. A szolgáltatást az információs iroda programajánlatai bővítik.

Minden tény és statisztikai adat azt bizonyítja, a csepeliek igénylik a helyi lehetőségeket

és igénybe is veszik a helyben fogyasztható kultúrát. A nézőszám évente meghaladja a tízez-

ret, és az előadások többsége a teltházas rendezvények között szerepel.

Fővárosi és vidéki színházak egész sora lép fel a munkásotthonban, szívesen jöttek és

jönnek ide és jól érzik magukat, a csepeli közönség pedig megismerte, megszerette őket. A

Soproni Petőfi Színház, a Madách Színház, a Karinthy Színház, a Tatabányai Jászai Mari

Színház, a Mikroszkóp Színpad, a József Attila Színház, Radnóti Színház, az Újpest Színház,

a Szolnoki Szigligeti Színház, a Vidám Színpad, a Tivoli, a Harlekin Színház, a Budai Báb-

színház, a Nevesincs éppúgy fellépett itt, mint Csepel kedvencei, Hofi Géza és Bajor Imre.

2003 őszétől egy színházi stúdió létrehozását is tervezik - a színházi hagyományok meg-

őrzése érdekében

Gyermekek és ifjak a munkásotthonban

A gyermekekkel való foglalkozás a kezdetektől napjainkig mindig kiemelt szerepet kapott a

munkásotthon életében. Gyermekelőadások, matinék, játékos foglalkozások soha nem hiá-

nyozhattak a programokból. A gyerekek érdeklődésének felkeltése, bekapcsolódásuk jelenti a

munkásotthon jövőjét. A kézimunkázó, balettező, művészi tornában formálódó, a Csepp Cse-

pelben táncoló, a könyvtárba járó és a bábelőadást végigizguló, csillogó szemű apróságok itt

kapnak indíttatást a közösségi életre, a szépség befogadására. Ezernyi szülő kapcsolódik velük

együtt mindahhoz, ami itt történik.

Legalább említést érdemel, hogy a gyermekbarát mozgalom helyi csoportja, az óbudai és

kőbányai után harmadikként alakult meg az országban, már 1917. augusztus 10-én a munkás-

otthonban. A 8-14 éves gyerekek számára mesedélutánokat, tanulmányi kirándulásokat szer-

veztek és megtekintették a Nemzeti Múzeumot, a Képzőművészeti és a Mezőgazdasági Mú-

zeumot is. A gyermeknyaraltatási akció keretében az Adriai-tenger mellé vittek nyaralni több

száz rosszul táplált gyereket, akiket Csepel - akkor lakásul szolgáló - pinceodúiból szedtek

össze. Arra törekedtek, hogy a külvárosi munkásgyerekek is eljussanak a Margit-szigetre,

vagy a színházi előadásokra. Nagy eredmény volt akkor, hogy megszervezték a gyerekek

rendszeres fürdetését, fogorvosi ellenőrzését, gyermekújsággal való ellátását.

A legfiatalabbakkal való törődés tehát nem újkeletű a munkásotthonban. Ma 4-500-an

vesznek részt rendszeresen a gyermekelőadásokon, melyeket szellemi vetélkedők, játékok

tesznek változatossá. A könyvtár, a könyv és az olvasás, az ott folyó gyermekprogramok

ugyancsak szép számú gyermeket kapcsolnak be a kultúra áramkörébe.


52

Az ifjúság is mindig helyet követelt magának a munkásotthon életében. Az új munkásotthon

1968. novemberi megnyitása után a ház vezetősége még a korábbinál is hangsúlyosabbá tette

az ifjúság bevonását, tevékeny részvételüket a programok kialakításában. Az Ifjúsági Klub

összejövetelein találkoztak híres emberekkel, filmvetítéseket tartottak, képzéseken vettek

részt. Napjainkban is elmondhatjuk, hogy a fiatalok otthon vannak a házban, magukénak érzik

azt, és megtalálják a kedvükre valót a színes és sokrétű kínálatból. A tárgyalt időszakban kap-

csolódtunk be az alapfokú művészeti oktatásba.

2000. évtől kezdve a csepeli Nagy Imre Általános Művelődési Központ (ÁMK) keretében

működő alapfokú művészeti iskolában 4 együttesük 105 fiatalja tevékenykedik

Pezsgő élet a Nyugdíjasklubban

A munkásotthon életében fontos szerepet töltenek be a nyugdíjasok. Itt működik a Nyugdíjas

Szakszervezeti Bizottság mely a nyugdíjasok érdekeinek védelmét, képviseletét fontos felada-

tának tekinti. Elnökük Kanyó Péter, elsődleges segítője a nyugdíjasok összefogásában, minta-

szerű szervezettségükben Virág Jánosné, a népszerű Virág néni.

A Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság több mint ezer tagot tömörít. Sokuknak a Nyugdí-

jasok klubja szinte második otthona. Jó érzés számukra, hogy megbecsült tagjai egy szűkebb

közösségnek és odafigyelnek rájuk a munkásotthon vezetői is. A nyugdíjasok rendszeres

programja, hogy találkoznak barátokkal, ismerősökkel. Eljárnak az őket érdeklő ismeretter-

jesztő előadásokra, ott vannak a színházi előadásokon, a kiállítások megnyitóin. Naponta 80-

100-an is megfordulnak a házban. Jelentős számban vesznek részt az Országjárók Klubja

szerdánkénti programjain. A hazai kirándulások mellett vonzóak számukra a határon túli uta-

zások is.

Tanfolyamok

A Csepeli Munkásotthon az elmúlt évtizedekben állandó érdeklődés mellett szervezte lakos-

sági tanfolyamait. Lebonyolításukhoz korszerű és megfelelően felszerelt teremrendszert és

technikát biztosít az intézmény. Saját szitaműhelyt működtetnek, plakátjaikat, szórólapjaikat

helyben készítik

Programjaikat a kéthavonta megjelenő műsorfüzetben hirdetik meg, de nagyszerű lehetősé-

gük, hogy a Csepel Újság is közli aktuális rendezvényeiket.

Egyik legrégibb és nagyon sikeres tanfolyam a művészi torna, ahol sok-sok gyermek sa-

játítja el a szép mozgást és testtartást, illetve fejleszti tovább tánctudását. Berczik Sára, majd

Sándori Antónia a szakma kiváló tanárai oktatták a csepeli gyermekeket. Egy-egy évadban

350-400 apróság vett részt szervezett oktatásban. Az iskolának jelenleg is több mint 100 tagja

van. Az évad végén a kicsinyek csodálatos színpadi bemutatóval örvendeztetik meg a néző-

ket, bizonyítva fejlődésüket és tánctudásukat. A szünidőben nyári tornatáborokat szerveznek.

Ma Katona Istvánné művészi torna tanár tanítja a gyermekeket,

A másik fontos tevékenység az idegen nyelvek oktatása. Korunkban jelentős társadalmi

igény mutatkozik az idegen nyelvek elsajátítására, ehhez nyújt segítséget a „Dover” nyelvis-

kola, ahol elsősorban angol és német nyelvet oktatnak különféle órabeosztásokban, a nyári

hónapokban pedig intenzív nyelvtanfolyamot szerveznek. A jó nevű nyelviskola vezetői:

Dohár Péter és Verasztó Lajos.


53

A munkásotthonban a változó igényeknek megfelelően több közhasznú tanfolyamot –

például szabás-varrás, virágkötés, Burda – is szerveznek. A rendszerváltást követően nagyon

sok csepeli lakos lett munkanélküli, így sürgetővé vált át- és továbbképző szakmai tanfolyam-

ok indítása. A munkásotthon ezért együttműködési szerződést kötött az ADU oktatási köz-

ponttal. A szerződésnek köszönhetően az elmúlt években több száz ember szerzett új szakmát

és talált munkahelyet magának.

A történet vége az új idők kezdete

A Csepeli Munkásotthon valaha kicsiny téglajegyekből épült fel közös akarattal, összefogás-

sal. Jelképpé az tette, hogy az egyszerű emberek akarata, tettvágya öltött testet benne, azt a

hitet ébresztve, hogy van értelme tetteiknek. Az elmúlt 80 esztendő máig élő tanulsága a szün-

telen útkeresés. Ez a munkásotthon természetes állapota, hiszen, a mindig újra törekvő ember

igényeivel van elszakíthatatlan kapcsolatban. Ez a válasz a jövő kihívásaira is. Nehéz megjó-

solni a munkásotthon jövőjét, de az utat, melyet követnie kell, bizonyosan fel lehet vázolni.

Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy alkalmazkodva az új, mindig változó körülményekhez

Csepel eleven politikai és társadalmi életének színtere, a művelődés igazi otthona legyen.


54

Források

Perényi József: Csepel. Magyar városok monográfiája. XIII. Bp. 1934.

Csepel története. Kubinyi András, Berend Iván–Ránki György, Baksay Zoltán, Drucker

Tibor tanulmányai Bp. 1965. Kossuth Kiadó.

Tanulmányok Budapest múltjából. XII. k. Kubinyi András Bp. 1959. Budapesti Történeti

Múzeum.

Új Magyar Lexikon I. k. 502. old. Kossuth Kiadó

Drucker Tibor: Csepel. Pestkörnyéki munkásotthonok krónikája. Bp.1964. Budapesti Tör-

téneti Múzeum.

Drucker Tibor: A Csepeli munkásotthon története Bp. 2000. A Csepeli Munkásotthon

Alapítvány kiadása. Mellékletben: Ács Piroska: Maróti Géza művei Csepelen.

Gergely Sándor: Munkáskultúra Bp. 1930.

Bolla Dezső: Csepeli helytörténeti olvasókönyv (Csepeli füzetek VI.) Bp.1999 Budapest-

Csepel Önkormányzat. Pedagógiai Szolgáltató Központ.

A Csepeli Vas és fémmunkás helyi csoportvezetőségi üléseinek jegyzőkönyve 1923. dec.

1-től 1940-ig. (A Csepeli Munkásotthon tulajdonában.)

Bp. II. sz. Állami Levéltár. Csepel község iratai. 1940. Pestmegyei főispán bizalmas

135/biz. 1942. okt. 7.

Erzsébetfalva és környéke 1920. VIII. 18. Népszava, 1911-től 1921. évfolyamok

Erzsébetfalva közlöny 1918. évf.

Csepeli Újság 1932. febr. 2-től 1944. máj. 4-ig. évfolyamai. Kiadó: Csepel Község Elöljá-

rósága

Csepeli őrszem 1941.

Gyermekbarát 1925. II. évf. 8–9. sz.

Munkássport 1924. évf.

Munkássport és egészségügy 1924/1925. évf.

Munkáskultúra 1925–1927-es évfolyamai.

Fogaskerék 1945/1946/1949-es évfolyamai.

Élet és Irodalom 1957. évf. Fülöp János / Jovanovics Miklós

Csepel. Újság - A Kerületi Önkormányzat Közéleti Lapja 1990–2000. évfolyamai Press

Market Lapkiadó KFT

Dóra Béláné és Szegedi Péter a Csepeli Munkásotthon könyvtárosa és művelődésszerve-

zője, Juhász Judit a Csepeli Női kórus karnagya, Halász imre a Tamási Lajos Olvasó

Munkás klub vezetője feljegyzései.


55

Cs. Szabó Mária:

A BUDAI TÁNCKLUB TÖRTÉNETE

Mottó:

„Mi a tánc? …..

a tánc – gondolkodás a testeddel…

életben tartja mindazokat a kis dolgokat,

amelyek a nagyokat alkotják.”

( Mats Ek )

I. Bevezető gondolatok a kerületről

Budapest II. kerülete már a középkorban lakott település volt. Uralkodói székhelyeket össze-

kötő fontos országutak találkoztak itt. Innen indult az esztergomi út, a dél- és közép-dunántúli

út, és a dunai átkelés is itt, a Jenői révnél bonyolódott. A Rózsadomb - még a XIX. században

is - egybefüggő mezőgazdasági és szőlőművelő terület. A kerület egyes részeinek elnevezései

ma is tanúskodnak erről: a Margit körút az Országút városrész, a Rózsadombon Zöldmál és

Rézmál dűlő elnevezésekkel találkozunk.

Mára a II. kerület az egyik legnagyobb és legnépesebb kerülete a fővárosnak: 3.634 hek-

táron 90.531 fő él. Területe - élet- és lakókörülmények szempontjából - jól elhatárolható, nagy

egységekre osztható. A belső sűrűn lakott rész a Víziváros, egy - a Duna-partot követő - széles

sáv, amely másik két kerülettel (I, III.) határos. E területen centralizálódik a hivatali- és

banknegyed, valamint a bevásárló- és közlekedési központ.

A Rózsadomb és Pasarét jellegét inkább a természeti-, mintsem az épített környezet hatá-

rozza meg. A belső részektől távol esik Pesthidegkút és Máriaremete, melynek egészen falu-

siasnak nevezhető részei mellett gyors ütemben fejlődik Budaliget és Adyliget vadonatúj vil-

lanegyedeivel.

A kerület határait az 1950-es – hírhedt - kerületrendezés alakította így, hiszen a külső ré-

szeket akkor csatolták ide, a belső részek pedig korábban máshol érintkeztek a szomszédos

budai kerületekkel. Mára szinte összenőtt az agglomerációban lévő két kis községgel: Soly-

márral és Nagykovácsival is.

A kerület természeti szépségekben igen gazdag. Bár vészesen csökken a zöldterület az

építkezések, új parcellázások és beépítések miatt, de még mindig a legnagyobb fővárosi ki-

rándulóhelyeket találjuk itt: a Hármashatár-hegy nagyobb részét, a Hűvösvölgyet, a Hárshe-

gyet, és olyan természeti kincseket, mint például a Szemlő-hegyi barlang. Az, hogy Budapest

fürdőváros, leginkább itt „manifesztálódik”, hiszen törökkori műemléki fürdői a Lukács, a

Császár és a Király-fürdő.

Történelmi múltunk emlékei (pl. Mátyás király Nyéki vadászkastélyának romjai, vagy

szintén a török korból Gül baba türbéje ) továbbá egyházi és világi műemlékek sora található

itt. Sok szép, különböző felekezetű temploma és kápolnája van.

Egyetlen múzeuma ipari műemlék, az Öntödei Múzeum, mely a 70-es években nyílt a

Ganz Gyár egyik műemléki öntödéjének átalakításával a Bem József utcában.

Filmszínházainak sorsa hasonló a többi budapesti kerületéhez. A 80-as évekig három mo-

zi működött: a Május 1. és a Bem mozi a centrumban, valamint a Szabadság mozi Hidegkú-

ton. Ez utóbbi rossz állapota miatt már több, mint másfél évtizede nem üzemel, nem volt pénz

a felújítására. Az Átrium (volt Május 1.) 2001-ben zárt be, mivel a közeli Mammutban mul-

tiplex mozi nyílt. Szomorú látvány - a műemléki védettséggel bíró - bezárt intézmény a főút-

vonalon, mely két éve sorsa jobbra fordulására vár. A Bem még működik, az art mozi hálózat

tagjaként, kis üzemidőben. Volt még próbálkozás a Rózsakert bevásárlóközpontban egy mul-

tiplex mozi működtetésére, de kis idő múlva ez is bezárt.


56

Sokáig fájdalmas pontja volt a kerületnek (sőt, egész Budának), hogy nincs színháza.

Most már évek óta sikerrel működik a Tárogató úton Vámos Miklós színháza, az IBS, és vál-

tozatos műsort kínál a Millenáris Teátrum is.

A kerületnek jelenleg két művelődési központja van: az egykori Úttörőház épületét és if-

júsággal foglakozó profilját is átvevő, több telephellyel működő Marczibányi Téri Művelődési

Központ és a pesthidegkútiak közművelődési igényeit szolgáló Petőfi Sándor Művelődési

Központ. Az ifjúsági klubmozgalom hanyatlásával a Kapás utcai Pinceklubból Vízivárosi

Galéria lett. Az egyház visszaigényelte és kapta a volt Ságvári Művelődési Ház Szilfa utcai

ingatlanát, ennek utódaként az Önkormányzat létrehozta a Budagyöngye Közösségi Házat

mely a Hűvösvölgyi út 12. sz. alatt működik.

Ilyen - lakossági összetételében, szerkezetében, kulturális közegében – heterogén és sok-

színű kerületben működik a Budai Táncklub, szolgálva a szűkebb és tágabb vonzáskörzetben

élők igényeit.

II. A Budai Táncklub elődeinek története (1890-1962.)

Bár a Budai Táncklub épülete a II. kerület - Víziváros, Kapás u. 55. szám alatt található, egy

épülettömböt alkot a Margit krt. 44. számú lakóházzal, önálló bejárattal és postacímmel.

A Kapás utcában -1882-ben - már állt egy kis épület, amely Oslányi Mór tulajdona volt. Ezt

az épületet 1910-ben lebontották, és a Kapás utcai telket hozzácsatolták a Margit körút 44. sz.

alatti telekhez. Ebben az évben – 1910-ben - építették meg a ma is álló, ötemeletes sarokhá-

zat.

Az épületben akkor folyó tevékenység nem csak a főváros, az ország, de Európa művelő-

dés- történetében is jelentősnek mondható.

Itt működött - l9l2-től - a Galilei Magyar Szabadkőműves Páholy és Egyesület, amely a

magyar szellemi progresszió legfontosabb szervezeteinek egyike volt. Jászi Oszkár, Szabó

Ervin, Pikler Gyula, Ady Endre, Madzsar Aliz és a korszak más jeles személyiségei gyakran

fordultak meg termeiben, s szívesen látogatta ezt a helyet a Galilei Kör ifjúsága, akik a kor

bölcsészettudományi, orvosi, jogi, művészeti, egyetemeinek és főiskoláinak hallgatói voltak.

A mozgásművészet első magyar centrumává 1924-25-ben vált ez az intézmény, amikor a

Franciaországból hazatért Dr. Dienes Valéria (1879-1978.) – Henri Bergson filozófus és

Isadora Duncan táncművész tanítványa, értékeik közvetítője és képviselője, az első magyar

mozdulattudós, táncművész - által kimunkált Orkesztika Iskolájának adott helyet.

Itt, a Kapás utcai térben ihletődött és formálódott Dienes Valéria: Hajnalvárás című, nemzet-

közi hírű mozgásművészeti alkotásának koreográfiája és megvalósítása is.

Az iskola rendkívül népszerű volt, látogatói között találhatjuk még a Zichy család gróf-

kisasszonyait is. Az Orkesztika Iskola tanítványai a Zeneművészeti Főiskolán is tartottak

táncbemutatókat. (Dienes Valéria iskolájának követőit a jelenkori táncművészeti palettán is

megtaláljuk. Az Orkesztika Alapítvány és a Még 1 Mozdulatszínház, valamint a Magyar Moz-

dulatkultúra Egyesület őrzi, ápolja és fejleszti hagyományait. Anyja nyomdokain halad dr.

Dienes Gedeon is, aki ma a Nemzetközi Tánctanács elnöke, a Világ Táncszövetsége Tudomá-

nyos Bizottságának vezetője.)

A háború előtt és után itt működött Cseh György tánciskolája, amely tekintélyes és elis-

mert képességformáló és társaséleti lehetőség volt a budai polgárcsaládok fiai és lányai okulá-

sára és örömére.


57

Cseh György (1902-1965.) vérbeli tánc- és illemtanár volt. Növendékeit a bejárati kapu-

nál várta, ellenőrizte öltözéküket, megigazította a nyakkendőiket és inggallérjukat. Ez még a

békebeli gardedámos korszak volt, amikor a táncos alkalmak egyfelől az idősebb hölgykísérő

jelenlétével garantálták a fiatal lányok jó hírét, másfelől találkozási alkalmat biztosítottak a

különböző baráti körökhöz tartozó hölgyek számára. Az ismerkedésnek, a társaséletnek nél-

külözhetetlen és jól működő helyszínei voltak az ilyen tánciskolák.

A Táncklub múltjának kutatása közben kerültünk kapcsolatba a klub egykori látogatóival

és a Cseh család tagjaival. Vlajk Gábortól, egy napjainkban Amerikából hazalátogató úrtól -

aki rövid itthon tartózkodása ideje alatt 1942-43-as emlékeit és tánctudását is felelevenítette a

Budai Táncklubban - származik az információ, hogy a táncórákat a Kapásban, női zenekar

kísérte. Cseh György gyermekei mesélték el apjuk, a tánc- és illemtanár, tánciskola tulajdonos

és igazgató magánéletének a tánciskolát érintő, boldog és súlyos epizódjait.

Többek között elmondták, hogy többszörösen is e tánciskolának köszönhetik életüket.

Először mert Cseh György társastánc kurzusának egyik növendékét, Máriát, az édesanyjukat

vette feleségül. Másodszor mert a háború alatt, amikor a család a második gyermek érkezését

várta a Margit körúti Regent házban laktak, de egy nap - az édesapa intuícióit követve - átköl-

töztek a Kapás utcai tánciskolába. 1945. január 21-én éjjel a Regent ház felrobbant, minden

lakó ott lelte halálát, a Cseh család viszont megmenekült.

A háború után ismét kinyitott a tánciskola, ekkor már három leánygyermek apja volt a

neves tánctanár, de az 50-es években nem taníthatott, iskoláját államosították, ő pedig 1956-

ban Angliába menekült egyik gyermekével. Új hazáját azonban nem tudta megszokni megbe-

tegedett, lebénult, meghalt. Mindig nagy vágya volt, hogy valamelyik gyermeke a táncot vá-

lassza hivatásául, ez a vágy most teljesült, egyik fiúunokája Amerikában klasszikus balettmes-

terként dolgozik.

Az 50-es években a Kapás utcai épület vállalati kultúrterem volt, az alagsort pedig dekorációs

műhelynek használták. Itt tartották rendezvényeiket a Ganz Vezérlőberendezések Gyárának

dolgozói, szocialista brigádjai.

1956 (Cseh György külföldre távozása) után változott a színvonal és a látogatók köre,

kissé rosszhírű és gazdátlan lett a tánciskola, sőt: - mint azt Szigethy Gábor színháztörténész

(egykori „össztáncos”) elbeszéléséből megtudtuk - az ötvenes évek végére egyre inkább hír-

hedtté vált. Idejártak ugyanis a „jampik”, a „befésült”, dióolajtól csillogó frizurájú, fehér,

nyersgumitalpú cipős, a jampi megjelenés összes - külföldről beszerzett kellékével - villogó

figurák. A helynek kétes hírnevét a szabadon látogatható táncestek okozták, maguk a tánctan-

folyamok - a Benkő házaspár vezetésével - ezekben az években is színvonalasan és nagy ér-

deklődés mellett folytak. (Leányuk Zsófi is ismert tánctanár lett, mai napig aktívan működik a

Fővárosi Művelődési Házban. Szakmai tudását más művészeti területeken is elismerik és

használják. Ő tanította be például az „Angol beteg” című film két főszereplőjének a keringőt.)


58

III. A Budai Táncklub múltja

A megalakulás és a "hőskor"(1962-l972.)

Az épület tulajdonosa, a II. kerületi Tanács, 1962-ben véget vetett ennek a gazdátlan korszak-

nak. Úgy döntött, hogy méltó körülményeket teremtve a táncnak és a kulturális rendezvé-

nyeknek - Budai Táncklub néven - megnyitja a régi-új művelődési házat.

A megnyitó - programját tekintve élő zenés össztánc - l962. október 6-án, l9 órakor volt.

A meghívó kiemeli, hogy „az iskolának modern felszerelésű higiénikus helyiségei vannak”,

felsorolja, hogy gőzfűtéssel ellátott, tusolókkal felszerelt, televízióval, folyóiratokkal várja az

új intézmény a látogatókat, ami l962-ben valóban korszerű feltételrendszert jelentett.

A II. kerületi Tanács a Budai Táncklubot a Ságvári Endre Művelődési Házhoz csatolta

(II. Szilfa u. 4.) melynek vezetőjévé Verebesné Szántó Klárát nevezték ki. Ő irányította a két

intézményt.

Szántó Klárának, aki színésznőből lett népművelő (később el is végezte ezt a szakot) egé-

szen kiváló vezetői adottságai voltak az értékek a tehetségek kiválasztásában. Színésznői ta-

pasztalatait, kapcsolatait kiválóan tudta kamatoztatni mindkét intézményének vezetésében,

hiszen a tánciskolai tevékenységi formák megszervezése mellett leginkább műsorszerkesztői

és szervezői képességeire, háziasszonyi vénájára volt szüksége.

Emberismerete és szeretete, diplomáciai érzéke és igazságérzete évtizedekre meghatároz-

ta a Budai Táncklub munkáját, annak minőségét, légkörét és kisugárzását. Vezetői képessége

a munkatársak kiválasztásában is megnyilvánult.

Az általa irányított Budai Táncklub, első munkatársai, alapító tagjai voltak:

a művészi torna területén Berczik Sára mozdulatművész, a „ritmikus sportgimnaszti-

ka anyja", mesteredző,

Hajós Klára, kiváló művészi- kondicionáló torna és táncpedagógus,

A balettmesteri teendőket Kemény Melinda (bárónő) látta el,

Az első társastánc oktatók pedig Köves Gabriella (Babi) és Szererba Imre voltak,

A tánc- és illemtan tanfolyamok keretéből kinőtt és lendületesen fejlődött a Versenytánc

Klub. Az intézmény megnyitása után egy évvel, l963-ban a Budapesti Táncverseny az első és

második helyezettjei a Budai Táncklub tagjai voltak, akik az Országos Bajnokság I. és IV.

díját is megszerezték. A győztes pár férfitagja: Kapusy Gyula lett hosszú évekig a Verseny-

tánc Klub "lelke" a Kapásban.1963- as év legnagyobb eredménye az a 620 beiratkozott nö-

vendék volt, aki mozgást, táncot akart tanulni, s annak a 60-80 főnek az érdeklődése, akik a

szombat esti össztáncokra igényt tartottak.

A Budai Táncklubot megszerették a Budapestiek, újra sikk lett idejárni. A fővárosban, a

60-as években még három nagy tekintélyű tánciskola működött, de mindegyik Pesten: a Lenin

körúton ( ma Erzsébet krt. ) Varjasiék, a Majakovszkij (ma újból Király) utcában Gyenes

Rudolfék, és a Gerlóczy utcában Mimi néni és fia oktatták táncra és illemre a 10-18 éves kor-

osztályt.

A mozgásművészet - fejlesztés feladatainak ellátása mellett a Budai Táncklub művelődési

házként is funkcionált ebben az időben. Az amatőr művészet területén népszerű volt és szak-

mai körökben is elismerést vívott ki: irodalmi színpadával Bende Miklós tanár-rendező, kép-

zőművész körével Pleidell János festőművész, amatőr filmkörével Vadas Róbert.


59

A Budai Táncklub l964-ben "A szép szó művészete" címmel sorozatot indított iskolások

részére neves előadóművészek közreműködésével. Ezekben az években fordult meg itt - töb-

bek között: Gobbi Hilda, Tolnay Klári, Turay Ida, Rátonyi Róbert.

Ugyancsak a Budai Táncklub adott helyet a kerület dolgozóinak rendezett ünnepségek -

Nőnap, Télapó, állami ünnepek – műsorainak, olyan közreműködőkkel, mint Simándi József,

Házy Erzsébet, Darvas Iván és Bánffy György.

1970-ben a II. kerületi Tanács átszervezte a kerületi művelődési intézményhálózatot. A

többi budapesti kerülethez hasonlóan itt is centralizálásra került sor, és létrejött a hosszúnevű:

"II. kerületi Tanács VB. Művelődési Otthonok Igazgatósága", melynek székhelye szintén a

Kapás u. 55. sz. lett. Igazgatójává Frankl Gézát nevezték ki, gazdasági vezetője pedig Pallagi

Mihály lett.

Az Igazgatósághoz az alábbi intézmények tartoztak:

Budai Táncklub, vezetője: Verebesné Szántó Klára,

Ságvári Endre Művelődési Ház, vezetője: Gáspár Tiborné, Ani,

Petőfi Sándor Művelődési Ház /Pesthidegkúton/, a hozzá tartozó Hűvösvölgyi Szabad-

téri Színpaddal a Nagyréten, vezetője: Fülöp Zoltán,

Vizivárosi Pinceklub, vezetője Lukácskó Sándorné, Klári / Ez az intézmény abban az

évben; l970-ben - a mai Vízivárosi Galéria - helyén nyílt. /

l972-ig, a Marczibányi Téri Művelődési Központ megnyitásáig (a megnyitó pontos dátu-

ma: december 9.) ez a felállás működött. Az új intézmény első igazgatója: dr. Lőrincz Judit. A

központ megnyitása nagyobb helyet adott a gyermekek közművelődésének is.

Ide, a Marczibányi térre került a kerületi Úttörőház, külön bejárattal és önálló vezetővel,

egy Kapás utcai, falusias jellegű, szerény kis épület lebontott helyére, ami a Táncklubbal

szemközti oldalon állt. (Ma a telek annak a hatalmas építkezésnek lett része, melyen egy gi-

gantikus társasházat emelnek. Jómagam, mint a Bem utcai általános iskola tanulója, még jár-

tam ebben az Úttörőházban.)

Súlyos helyproblémákkal küzdött mindig a kerületi könyvtár. A Művelődési Központ

megnyitásával egy gyermek fiók nyílhatott meg itt, az úttörőházi szárnyban, mely a Török

utcai könyvtárat tette „levegősebbé”. További szerény könyvtári fiókjai működtek a kerületi

főkönyvtárnak a Ságvári és a Petőfi művelődési házakban, Pasaréten illetve Hidegkúton.

A Budai Táncklub első 10 évének tevékenységmutatói minden vonatkozásban töretlen emel-

kedést mutattak: folyamatosan nőtt a látogatók és a tanfolyami beiratkozók száma. A szakmai

tevékenység minősége rangot adott az intézménynek.

Verebesné Szántó Klára személyében olyan egyéniség vezette az intézményt, akinél sze-

rencsésen találkozott a kor és a környezet elvárásainak ismerete, az adottságok, működési

feltételek kihasználásának képessége és a személyiség varázsának, értékvezérelt habitusának

tökéletes egysége.

Berczik Sára nem csak tanított, hanem a szépre, az élet esztétikájára irányította növendé-

kei figyelmét, és a külső-belső harmónia megteremtésén fáradozott. Ritmikus sport gimnasz-

tika tanfolyamaira nem csak a gyerekek és az ifjú leányok jártak nagy kedvvel, hanem neves

színésznők és sportolók, olimpikonok is. Az előbbiek közül Tordai Terit, Földi Terit, Faragó

Verát, Polónyi Györgyit, az utóbbiak közül pedig Tass Olgát, Ducza Anikót és Dömölki Lídi-

át említhetjük például.


60

Hajós Klára balett művész a klasszikus tánckultúra legjavát kínálta és követelte.

Kezdetben az óvodásokat, iskolásokat, később a felnőtteket is tanította művészi- és kondicio-

náló tornára.

Az "aranykor", a ’70-es, ’80-as évek.

l972. után, a Marczibányi Téri Művelődési Központ, mint a közművelődés új, modern bázisa

megépülésével, a Budai Táncklub (a többi kerületi művelődési intézményhez hasonlóan), an-

nak speciálisan mozgásművészeti tagintézményeként működött tovább.

A „Kapás”- ként becézett Budai Táncklub immáron letisztult profillal dolgozhatott. A

művészi torna, klasszikus balett és társastánc képzéseire alapozhatta tevékenységét. Kiegészí-

tő rendezvényei is táncos jellegűek voltak: össztáncok, bálok, farsangi és szilveszteri mulatsá-

gok.

A 70-es éveket, mind a látogatottság, mind a tevékenység minősége szempontjából

"aranykornak" is nevezhetjük. A tanfolyamokra beiratkozottak száma 2000 fő fölé emelke-

dett, az össztáncokon több mint 200 fő táncolt egy-egy este. A beiratkozások napján az utcán

állt a sor, a jelentkezők azon izgultak, hogy ki ne maradjanak Sári néni művészeti irányításá-

val működő képzési körből. A Budai Táncklub ismertségét és elismertségét többek között

neki, a mozdulatművészet nagyasszonyának köszönhette.

Berczik Sára életútja nem simán vezetett az elismertség és a népszerűség felé. Szerencsé-

re tehetségéhez olyan kitartás, szorgalom és akarat társult, mely túljuttatta és felülemelte a

nehézségeken. A megpróbáltatások igen korán elkezdődtek. Édesanyját, aki énekesnő volt a

Pécsi Nemzeti Színházban, 4 éves korában elveszítette. Nagynénje nevelte Debrecenben, az ő

balettiskolájában kezdte a tánctanulást. Mivel a tánc új irányzatai érdekelték, 15 évesen Bécs-

be ment tanulni. 16 évesen már önálló táncestet tartott a Pesti Vígadóban. Emellett sokoldalú

zenei tehetségét is fejlesztette: elvégezte a Zeneakadémián a zongora és az énektanári szako-

kat, hogy új ismereteit a tánctanításban is kamatoztathassa.

A ’30-as években sikerült mozdulatművészeti iskolát nyitnia a körúton, de nem sokáig

örülhetett munkája eredményének, mert az épületet lebombázták, semmijük sem maradt. A

háború utáni újrakezdést növendékei segítették, így az Andrássy úton ismét megnyithatta is-

koláját. Ám a történelem ismét beavatkozott az életébe. Sokáig nem dolgozhatott, mivel férje

Papp László katonatiszt volt és 1951-ben kitelepítették őket. Három év után térhettek csak

vissza. Újból elölről kellett mindent fölépítenie, ezúttal azonban teljesen egyedül, mivel nem

sokkal később - 1958-ban - szeretett férje elhunyt. Az újrakezdéshez a lehetőséget ezúttal az

1962-ben megnyíló Budai Táncklub jelentette, ahol az intézményvezető Verebesné Szántó

Klára és a szintén kiváló táncpedagógus munkatárs, Hajós Klára mellett alapító tag volt.

Sári néni a torna sportban a magyar női csapat edzőjeként és koreográfusaként is tevé-

kenykedett. A Testnevelési Főiskola művészi torna tanszékének vezetője, a Gyógypedagógiai

és a Színművészeti Főiskola tanára, közel 80 éves koráig a Ritmikus Sportgimnasztika Szö-

vetség szövetségi kapitánya volt. Legeredményesebb tanítványai Keleti Ágnes, majd később

Ducza Anikó bajnoknők voltak. A Kapásban haláláig, közel 4 évtizeden át több generációt

nevelt a mozdulatok művészetére.

Berczik Sáráról sok-sok méltató cikk, tanításmódszertani füzet jelent meg. Sákovicsné

Dömölki Lídia olimpikon, egyik leghűségesebb tanítványa gyűjtötte egybe – mestere útmuta-

tása alapján – annak esztétikus testképző módszerét.


61

Így jelentek meg a „Nő harmóniája” (1986.) és a „Gyermek harmóniája „ ( 1990. ) című

kötetek. (Ezek fotóin gyakorta a Budai Táncklub növendékei mutatják be a mozdulatokat.) A

„Mozgásfejlesztő és tartásjavító gimnasztika” 1992-ben jelent meg, melyben társszerzőként

már Szollás Erzsébet az ELTE docense, Sári néni asszisztense is közreműködött, aki 1974 óta

maga is tanított művészi tornát a Kapásban.

A ’60-as, ’70-es években a versenytánc klub is nagy hazai és nemzetközi sikereket tudhatott

magáénak. Versenyzői első helyezéseket hoztak a hazai Savaria versenyekről, a lengyelorszá-

gi Gdanskból és Katovitzéből, az NDK-ban Lipcséből és Magdeburgból, Csehszlovákiában

Pozsonyból - melyek a nemzetközi megmérettetés helyszínei voltak.

A tanári gárda bővült is, változott is: Kemény Melinda után lánya, Lieszkovszky Melinda

is idekerült balettmesternek, művészi tornát pedig a már említett Szollás Erzsébet, Berczik

Sára asszisztense és Erdélyi Aliz, az Operaház balett-táncosa oktatott.

Kedves és kellemes - és olykor nem kevésbé neves - munkatársak voltak ezekben az

években a zongorakísérők is, akik nagy művészi alázattal segítették a táncpedagógusok mun-

káját. Meghatározó volt évekig Törpényi Márta, Gesztesi Zsuzsa tevékenysége. De itt volt

zongorakísérő – egy ideig - a fiatal Presser Gábor is!

Az "aranykor" –ban a szombati és vasárnapi össztáncokon nem kisebb zenekarok zenéjé-

re táncolhattak a résztvevők, mint az Echo, a Wanderers,a Wastaps, a Syconor, a Kék Csillag,

a Hungária, az Atlantisz, a Bergendy és az Expressz. Sok házasság is született az itteni táncos

ismeretségekből, táncpartneri kapcsolatokból. Ezek a párok azok, akik ma gyermekeikkel, sőt,

unokáikkal járnak vissza a Kapásba.

A beat-korszakban az un. szalon táncok kezdtek visszaszorulni. Ennek ellenére a Budai

táncklubban társastánc tanfolyamok még hosszú éveken át "teltházasak" voltak. Az össztánc-

okon azonban - Szántó Klári szavaival élve - megkezdődött a "fellazulás" és a disco típusú

táncos formák előretörésével a hagyományos táncestekre már nem volt igény a fiatalság köré-

ben.

A 80-as évek közepén megszűnt az össztánc, hogy majd 10 év múlva- a polgári igények

ismételt megjelenésével- újjászülessen megint.

Új igényre, új műfajként jelent meg ekkor a jazz balett. Ennek tanfolyami kurzusait Dé-

kány Éva és Puskás Judit vezették. A klasszikus balettmester Bárány Ilona lett. Művészi tor-

nát tanított itt néhány évig Sum Anikó, majd Zoltán Zsuzsa, aki kondicionáló tornát is vezetett.

Ekkor kezd itt művészi tornát oktatni Giliczéné Bencze Mária. Ők valamennyien Berczik Sára

tanítványai és követői.

Az élő zongorakíséret hagyománya is megmaradt. Új korrepetitorok, munkatársak érkez-

tek: Jós Éva, Király Elvira, Somogyi Tamás személyében, de zongorázott itt a Lakatos család:

Éva, József - és a ma világhírű - Szakcsi Lakatos Béla, valamint Gesztesi Károly (Gesztesi

Zsuzsa, ma már neves színész fia) is.

A break hódításának időszakában Fenyő Miklós, a Hungária Együttes vezetője tanította

itt e tánc rejtelmeit az ifjúságnak.

A Táncklub "tanéve" megegyezett az iskolaév időszakával. A szülők félévkor, és a tanév

végén, bemutatókon, nyílt órákon tekinthették meg gyermekeik fejlődését, ismerhették meg a

táncpedagógusok munkáját és egyéniségét. A júniusi vizsgák - a növendékek nagy létszáma

miatt az "anyaintézmény", a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermébe kerültek,


62

ahol a növendékek ünnepélyesen átvehették bizonyítványaikat, tanúsítványaikat, melyben

tanáraik írásban is értékelték munkájukat. Különösen az óvodások vették át nagy büszkeség-

gel kis életük nagy teljesítményének első dokumentumát.

l989-ben az intézmény a Kapás utcai két próbaterem mellé megkapta – az SZDSZ párttal

közös használatra - a Margit krt. 48.sz. alatti épület I. emeleti próbatermét is. (A helyiséget

máig az "Ágnes" presszóról kapott nevén emlegetik, mely korábban alatta működött.) Ez, ha

meg nem is oldotta, de jelentősen növelte a helyszűkével küszködő intézmény tanfolyami

lehetőségeit.

A ’90-es évek

Szántó Klára intézményvezető l989-ben Kiváló Népművelő kitüntetést vehetett át a Parla-

mentben több évtizedes egyenletesen kimagasló tevékenységéért. Ezután még hat évig pihe-

nést nem ismerve dolgozott, l995-ben, hirtelen bekövetkezett haláláig. A Budai Táncklubban,

ahol élete jelentős részét töltötte, nagy űr maradt távozásával.

(Ezekről az évekről olvashatunk visszaemlékezést fia, Verebes István színész-rendező tollából

a BEST Magazin 2003. áprilisi számában.)

Szántó Klára intézményvezető után sajnos elmentek sorban a "nagy öregek "is: l998. má-

jus 23-án meghalt a 87 éves Hajós Klára aki nagy hivatástudattal és megszállottsággal, még a

balesete után is dolgozott. Róla mesélik a munkatársak, hogy bár igen rosszul látott már, de

azt rögtön észrevette, ha akár az utolsó sorban valamelyik kislány elvétette a mozdulatsort.

Munkásságáért l997-ben a főváros II. kerület Önkormányzatának "Kultúráért" Érdemérmét

kapta.

l999. február 25-én, türelemmel viselt súlyos betegség után elment a 93 éves Berczik Sára

néni is, aki az utolsó néhány hónapot leszámítva fáradhatatlanul tanított.

Kitüntetései is mutatják, hogy tevékenysége, személyisége milyen sokoldalú és nagy jelentő-

ségű volt a magyar test- és mozgáskultúra fejlesztése területén.

A szépet szerette - és szerettette meg másokkal- egy életen át!

l955. A Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója

l964. Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Bronz fokozata

l975. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója

l978. Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem Arany fokozata

l986. Szocialista Kultúráért Érdemérem

l990. Kiváló Népművelő

l995. Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje

2000. Posthumus Életmű kitüntetés a Táncpedagógusok Országos Szövetségétől.

A jelen: mozdulat- és táncművészeti műfajok, trendek az intézményben

A Budai Táncklub négy évtizedének magas színvonalú mozgásművészeti tevékenysége máig

koherens. A tegnapi tanítványokból lett tanárok folytatják nagy elődeik munkáját, őrzik szel-

lemiségüket. A Budai Táncklub látogatói körében is megtaláljuk továbbra is a prominens

személyiségeket. Neves színésznőink közül akik a klub foglalkozásaira járnak említhetjük

Margitai Ágit, Szirtes Ágit, Kiss Marit, Dőry Virágot, Hűvösvölgyi Ildikót. Békés Itala pedig

mondhatnánk egyenesen "hazajár" ide, hiszen már egészen kislányként megfordult Cseh Gyu-


63

ri bácsi tánciskolájában is. Most hűséges, sok évtizedes látogatója a kondi óráknak, s az ott

kialakult közösség nevében ő búcsúzott Sárikától a sírnál. Így jellemezte mesterüket: "ahogy

bemutatott egy gyakorlatot, ahogy lejött a lépcsőn, ahogy beszállt egy autóba, ahogy beszélt,

az egész lénye maga volt a harmónia."

1999-2001 között a kondicionáló órákon Hasznos Judit Hajós Klára módszereit alkal-

mazta, Gilicze Marika, Kis Judit és Pataki Rita tanárnők pedig Berczik Sára hagyományait

folytatva tartották a foglalkozásokat. Zongorakísérőik: Jós Éva és Luptovits László voltak.

Ducza Anikó, a többszörös olimpikon 2002 tavaszától vezeti ezt a népszerű testedzési formát

a Budai táncklubban.

A társastánc területén pozitív változások történtek. A Juhászné, Vágvölgyi Györgyi által

vezetett vasárnapi ifjúsági tanfolyamok mellett - l999 évtől kezdődően - a felnőttek körében is

egyre erősödő igény jelentkezik e kurzusokra. "Akinek az életéből a tánciskola kimaradt"

címmel beindultak a kezdő, majd a középhaladó, haladó I, haladó II. és az un. szuperhaladó

csoportok Vezetőjük Dalotti Tibor egykor Szererba Imre tánctanár növendéke volt. Az érdek-

lődés olyan arányú, hogy szinte nem lehet annyi csoportot indítani, hogy azonnal be ne teljék.

E kurzusok egyik speciális formája a minden nyár elején induló népszerű, intenzív tanfolyam,

amely a " Tanuljon meg nyaralás előtt könnyen, gyorsan táncolni!" címet kapta.

2000-től újraéledt a Versenytánc klub. Mivel azonban ez a műfaj időközben sportággá

vált így a klubformát versenysport-formává kellett alakítani. A Budai Táncklub versenytánco-

sai 2001-től a BVSC l3. szakosztályát alkotják, és a versenyeken közös színekben indulnak.

A diszkó ritmus egyeduralmának múltával a polgári értékekre épülő igények és a nosztal-

gia újból divatba hozták a szalontáncokat. Ennek folyományaként szombat esténként - több,

mint egy évtizedes szünet után - ismét beindult az ÖSSZTÁNC.

A Budai Táncklub újra keresett helye azoknak az ifjaknak és középkorúaknak, akik az itt,

vagy másutt tanult keringőt, tangót, latin-amerikai táncokat szívesen gyakorolják, vagy egy-

szerűen táncolni, találkozni, szórakozni vágynak italfogyasztási kényszer nélkül, kulturált

körülmények között. Sajnos egyre fogy az ilyen lehetőség. Egyáltalán, a vegyes korosztálynak

szóló táncos találkahelyek száma a minimálisra csökkent.

A 80-as évekig, csak itt a környéken számos helyre elmehetett, aki élőzenére kívánt tán-

colni. A Mecsek Presszó a Kisrókus utca sarkán, ma: Senator Club Casino, az Európa Étterem

és Bár a Mechwart tér sarkán, ma Bank. (Ez utóbbiban játszott Kemény Kázmér és zenekara,

ők kísérték évekig a közelmúltban elhunyt kiváló Cserháti Zsuzsát.) De volt élő zene a Fasor

presszóban, a Malomtó Bisztróban és a Harcsa utcai Melódiában is.

Hasonló közönségigény élesztette föl a vasárnapi „5 órai teá”-t, ahol 2001 decemberétől

a kiváló tánczenét játszó, több generációt vonzó Bergendy Szalonzenekar közreműködése

biztosítja a jó hangulatot.

A Budai Táncklub tevékenységének gerincét azonban továbbra is a hagyományos művé-

szi torna , valamint a klasszikus és jazz balett alkotják. l999-től belépett a sztepp és show

tánc, mellyel a műfaji kínálat jelentős mértékben növekedett. Az új formák belépésével a pró-

batermek és kiszolgálóhelyiségek kapacitás kihasználtsága l00 %- ra nőtt.

Új képzési formaként indult a táncművészeti tábor is, melyet l999-től minden nyáron szép

vidéki környezetben rendeznek tánccsoportok részére.

Ez a forma a gyermekek mozgáshoz, tanárhoz, intézményhez, kultúrához való kötődését

meghatározó módon és nagy hatékonysággal erősíti.


64

Az eddigi táborok helyszíne 1999. és 2000. évben Bakonybél volt. Tanárok: Dékány Éva

és Devecseri Veronika. 2001–ben Rédén a tanárok: Dékány Éva és Kis Judit voltak. 2002-ben

Veresegyházán Dékány Éva és Bárány Ilona vezetésével folyt a tábori program.

2003-ban ugyanezen, helyszínen és táncpedagógusok irányításával, de már nem egy, ha-

nem két turnusban a megnövekedett igények okán.

A Táncklub-tanévre beiratkozók száma - az utóbbi évek statisztikája szerint - „kitartóan”

1200 fő. A Budai táncklub 4 éves kortól felső korhatár nélkül fogadja mozgásművészeti cso-

portjaiba az érdeklődőket. Megnyugtató, hogy az állandó csoportok létszámának stabilitása

mellett a különböző nyitott rendezvények látogatottsága is ismét az intézmény befogadóké-

pességének határán mozog.

Új színfolt volt a Budai Táncklub kínálatában az a továbbképző kurzus, melyet Markó

Iván Kossuth-díjas balettművész, a Magyar Fesztivál Balett művészeti igazgatója tartott l999.

és 2000 nyarán. A résztvevők köre a Budai Táncklub táncpedagógusaiból, valamint legtehet-

ségesebb felnőtt növendékeiből és más – táncos profilú - intézmények meghívott munkatársa-

iból tevődött össze. A nemzetközi tekintélyű művésszel való találkozás nemcsak szakmai to-

vábbképzést jelentett, hanem olyan alkotó munkát, élményt is amelynek eredményeként elké-

szült egy koreográfia és megtörtént annak zártkörű bemutatása is.(Sajnos a 2001-ben végzett

felújítási munkák miatt a kurzus nem folytatódott.)

A Budai táncklub alapfeladata a növendékek (és felnőttek) mozgásának fejlesztése a mű-

vészi torna gyakorlataival, a tánc, a ritmikus sportgimnasztika, a bemutató- és verseny

kéziszerekkel (karika, labda, buzogány, kötél, szalag, bot, ritmusbot, sál, korong stb.) végzett

mozdulatokkal. Fontos a kisebbeknek a játékos tánc-, és mozgásos ritmusgyakorlatok biztosí-

tása. A klasszikus kondicionálás pedig a szép test és egészséges szervezet, a jó fizikum és

közérzet megszerzését, megőrzését, megtartását teszi lehetővé. E mozgáslehetőségek válasz-

téka mozgásművész és zongoraművész kollégák összehangolt munkájával teremthető meg és

Nívó-díjas táncpedagógusok irányításával történik.

Bár nem versenyzők, élsportolók nevelése a cél, minden tanév végén elbúcsúzik néhány

kis növendék az „alma máter”-től mert felvételt nyer a Balettintézetbe. Egyik leghíresebb volt

növendék Parczen Zsófia ( Sophie Parsenn ), aki az idei Nyári Táncgálán a Magyar Állami

Operaházban történt vendégszereplésekor minden nyilatkozatában elmondta, hogy a Budai

Táncklubtól vitte útja a Táncművészeti Főiskolán át a Párizsi Opera Balett tagságig.

Már hagyomány, hogy minden ősszel megrendezésre kerül a Budai Táncklub

Gálaestje a Marczibányi Téri Művelődési Központ színháztermében. Ez az előadás, l999-től a

nagy érdeklődés miatt két egymást követő este kerül megrendezésre. A programban minden

műfajból az előző évi vizsgaelőadások legjobb koreográfiái, legnívósabb produkciói kerülnek

bemutatásra.

A Gálaest mindig pontos és vonzó képet ad a képességfejlesztő lehetőségekről, sokak

kedvét és figyelmét irányítja a mozgáskultúra fontosságára, kortalan lehetőségeinek sokaságá-

ra.

Új kezdeményezés, hogy a klub próbatermeiben folyó munka bemutatására - l999-től már

két alkalommal - az intézmény előtti lezárt utcaszakaszon került sor. A "Mozgás Kapás!" el-

nevezésű program alkalmával a járókelők művészi tornafoglalkozásokat, sztepp órarészletet

és jazz balett koreográfiákat láthatnak. Ezekhez kapcsolódóan van tombola, arcfestés, kézmű-

ves foglalkozás és sportszerbemutató. A program a Vízivárosi Galériával és az utcában lévő


65

üzletekkel közösen került megrendezésre. A "Mozgás Kapás!" jó reklámmá és kedvelt prog-

rammá lett.

Az intézmény munkatársai és a növendékek szívesen vállaltak / vállalnak közreműködést

a különböző kulturális - és sportrendezvényeken is. Fellépnek kerületi és fővárosi programo-

kon, szabadtéri ünnepségeken, fesztiválokon és bálokon, valamint táncversenyeken is, ahon-

nan szép eredményekkel, a jó koreográfiáért és/vagy az igényes előadásmódért kapott díjakkal

térnek meg.

A Budai Táncklub közösségei rendszeresen részt vesznek a II. kerületi Gyermek Művé-

szeti Fesztiválon, a Táncpedagógusok Országos Szövetsége (TOSZ) által meghirdetett orszá-

gos táncfesztiválokon (gyermek, ifjúsági és felnőtt kategóriákban), Gyermek- és Sport Napo-

kon, kollégiumokban és nyugdíjas klubokban, a Testnevelési Egyetem és a TOSZ Karácsonyi

ünnepségein stb.

A Budai Táncklubban folyó táncpedagógiai munka elismeréséül 2000-ben az intézmény

kollektívája elnyerte a Táncpedagógusok Országos Szövetsége Nívó-díjának arany fokozatát,

mellyel egyúttal Kiváló címet nyert.

Hagyományőrzés a Budai Táncklubban

Felgyorsult világunk sokszor nehezen követhető változásai mellett szükség van az értékek

őrzésére és a tradíciók továbbvitelére. A kultúra területén még inkább így van ez. A mozgás-

kultúra fejlesztése szép és értékes cél, melynek szolgálatát a Budai Táncklub - az elmúlt sok

évtized munkájára alapozva - magáénak vallja.

Berczik Sára emlékét nem csak a 2000-ben felavatott tábla őrzi, hanem az is, hogy az ő

módszerei szerint folyik az oktatás ma is.

Hajós Klára gyakorlatai máig korszerűek, az ő tanítási elveire alapuló kondicionáló fog-

lalkozásokat széles rétegek igénylik.

A Budai Táncklub a székhelye a "Berczik Sári Néni Alapítvány"-nak is. Az alapítvány ki-

emelt célja a mozgáskultúra fejlesztése és a tehetséggondozás. A Marczibányi Téri Művelő-

dési Központ színháztermében évről – évre nagy sikerrel rendezik meg a Berczik Gálaestet az

Alapítvány javára.

Az elmúlt három évben megrendezett Berczik Gálaesteken nem csak a klub legjobb cso-

portjai léptek föl, hanem olyan vendégcsoportok is, akiknek vezetői szintén mesterüknek tart-

ják Berczik Sárát. 2003-tól - hagyományteremtő céllal – Berczik Sára Emlékverseny megren-

dezésére vállalkozott a Budai Táncklub. Országos felhívást tett közzé két korosztályi kategó-

riában és négy műfajban: gyermekek és ifjak számára klasszikus és jazzbalett, művészi torna

szabadgyakorlat és kéziszergyakorlat szerepelt a kiírásban. A felhívásra Egertől Szegeden át

Szentlőrincig illetve Tatabányáig sok vidéki csoport jelentkezett, akik mind magukénak vall-

ják a Berczik örökséget. Izgalmas délutánban és szép versenyelőadásban lehetett része a ver-

senyzőknek és a műfaj iránt érdeklődő közönségnek egyaránt. Nívós díjak kupák és emlék-

lapok kerültek kiosztásra az eredményhirdetésen. A zsűri elnöke Ducza Anikó olimpikon volt.

Szintén tradíció, hogy a gépzene korszakában, a Budai Táncklubban még mindig és min-

den műfajban elő zongoramuzsikára folyik az oktatás. Ehhez nagyon fontos feltétel a pedagó-

gus és a zongoraművész együttgondolkodása, összehangolt munkája.

A Kapás utcai termek is őrzik a három alapító nevét. Személyük kultusza értékeket köz-

vetít, példát ad, ösztönzi a felnövekvő generációt az egykori alapító-tanárok nemes szándéka-


66

inak megvalósítására. A Budai Táncklub kurzusainak résztvevői a "Berczik Sára" és a "Hajós

Klára" termekben gyakorolhatnak, a vendégek és a munkatársak a "Verebes Klári " szalonban

találkozhatnak, beszélgethetnek.

A Budai Táncklub felújítása

A Marczibányi Téri Művelődési Központ épületeinek korszerűsítési programjában, Szakall

Judit igazgató többéves kezdeményezése eredményeképpen 2001-ben a II. kerületi Önkor-

mányzat saját anyagi erőből, 75 millió forintos beruházással felújította a Budai Táncklubot.

(A korszerűsítési programon belül – ezt megelőzően -1998-ban a központi intézmény színház-

termét korszerűsítették, 2000-ben pedig a Galériát újították fel.)

Közel három évtizedes, igen nagy igénybevétel után került sor a Kapás utcai épület resta-

urálására. A belsőépítész-tervező Czakó Kálmán építész ízlését, hozzáértését dicséri a század-

forduló szecessziós stílusában felújított intézmény. Minden részlet igényesen kimunkált: a

selyembrokát tapéta, az antik csillárok és falikarok, a kovácsoltvas korlátok, az ólomüveg

ajtók összhangja és a próbatermek minősége. Az egyik méltató újságcikk találó megfogalma-

zása szerint ” a táncművészet gyöngykagylója, ékszerdoboza” lett a Budai Táncklub.

A felújítás előtti - bár dolgozói és használói által úgy is szeretett - recsegő lépcsők, be-

ázott mennyezet, ócska linóleum lelakottságával összevetve még feltűnőbb és örömtelibb a

jelenlegi gyönyörűség. Ami változatlan, hogy mindig tisztaság és családias légkör jellemezte

és jellemzi ma is a klubot.

A mai látvány igazolja Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának döntését, hogy a

II. kerületi Önkormányzat elnyerte 2002-ben a Kultúrapártoló Önkormányzat kitüntető cím

Arany fokozatát.

Ugyancsak indokolja a díj jogosságát, hogy - nagy múltú intézményeinek felújítása mel-

lett - tovább bővítette a kerület kulturális-közösségi színtereinek számát is. Pesthideg - kúton

épül, - és 2003. év 4. negyedévében átadásra kerül - a Klebelsberg Kúnó művelődési centrum.

A közelmúlt az ünnepségek és jubileumok korszaka volt a kerület közművelődési életé-

ben. A Budai Táncklub felújítás utáni ünnepélyes átadására 2001. november 9.-én került sor.

2002-ben volt 40 éves az újjáalakult Budai Táncklub, ebből az alkalomból jelent meg az

ezen írás alapjául szolgáló kis történeti füzet is. (Magának a Kapás u. 55.számú. épületnek a

magyar kultúr,- és tánctörténetben játszott szerepe, kiemelkedő tevékenysége 2010-ben lesz

egy évszázados.) Szintén 2002-ben volt 30 éves a Marczibányi Téri Művelődési Központ,

melyet az intézmény és látogatói jubileumi rendezvénysorozattal ünnepeltek meg.

Ezek igen jelentős dátumok a közművelődésben!

A Budai Táncklub történetének krónikásaként és az intézmény vetetőjeként egyaránt

hangsúlyozni kívánom, hogy nem művészeti iskola ma sem a Budai Táncklub, hanem olyan

közművelődési intézmény, mely sajátos profillal dolgozik, hagyományait ápolva neveli moz-

gáskultúrára gyermek és felnőtt növendékeit. A mozgás- és tánckultúra fontos része a kultúrá-

nak, elsajátítása egy életre meghatározhatja, meghatározza a személyiségjegyeket. Készsége-

ket ébreszt és képességeket fejleszt. Az általa kialakított igényesség az élet más területeire is

kihat.

Ritmus, zene, tánc, mozgás nélkül lehet élni, de nem érdemes.


67

A Budai Táncklub jelenét, jövőjét meghatározó munkatársak

Cs. Szabó Mária, intézményvezető

l998. szeptembertől irányítja a Budai Táncklub munkáját.

1971-ben szerezte a főiskolai népművelő-könyvtár szakos diplomát Szombathelyen, nappali

tagozaton. Fiatal népművelőként a II.ker. Tanács Népművelési csoportján dolgozott. Intézmé-

nyi gyakorlatot a Pataky István Művelődési Központban szerzett, mint a Fővárosi

Felnőttnevelési Stúdió vezetője. Közben elvégezte az esztétika szakot, majd bölcsészdiplomát

szerzett közművelődési kiegészítő szakon az ELTÉ-n. Államigazgatási alapvizsgát tett az

V.kerületi Művelődési osztály munkatársaként, ahol 12 éven át volt Közművelődési csoport-

vezető, majd osztályvezető helyettes. Két évig látta el a TIT Természettudományi Stúdióban

az igazgatóhelyettesi munkakört.

1995-ben újabb államvizsgát tett az ELTÉ-n, a felsőfokú kulturális menedzserképzőn.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közművelődési szakértője.

A Budapesti Népművelők Egyesülete elnökségének tíz éve tagja.

A II.ker. Önkormányzat 2001-ben Polgármesteri Dicsérő Oklevéllel ismerte el tevékenységét.

2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszterétől Bessenyei György – díjat kapott.

Szollás Erzsébet

A művészi torna oktatójaként, több, mint 25 éve dolgozik a Budai Táncklubban. Csoportjaival

eredményesen vesz részt versenyeken és bemutatókon.

A Testnevelési Főiskolán tanári diplomát és Ritmikus Sportgimnasztika (RSG) edzői okleve-

let szerzett. Berczik Sára és Kovács Éva tanítványaként a Dózsa és a válogatott keret verseny-

zője volt RSG sportágban. l989-től az ELTE TFK docenseként zenés-táncos mozgást és eszté-

tikus testképzést tanít. Megszerezte a modern táncpedagógus diplomát is.1993. óta e műfajban

is oktat. l995-ben aerobic edzői diplomát szerzett a Testnevelési Egyetemen. Tanít a Fitness

Akadémián és a Modern Táncpedagógus Képzőn. A Táncpedagógusok Országos Szövetségé-

nek elnökségi tagja.

Kitüntetései: Mesterlevél, Nívó-díj, II. ker. Önkormányzat Dicsérő Oklevele, Magyar Köztár-

saság Ezüst Érdemkeresztje, „Táncművészetért”-díj.

Rendszeresen publikál, zsűritag hazai és nemzetközi fesztiválokon.

Giliczéné Bencze Mária

Művészi torna csoportjaival részt vesz versenyeken, bemutatókon. Kondicionáló tornaórái

kedveltek a felnőttek körében is.

l985-től dolgozik a Budai Táncklubban. Öt éves kora óta Berczik Sára és E. Kovács Éva nö-

vendékeként művészi tornát, akrobatikát és balettet tanult. A Dózsa SE színeiben művészi

torna versenyző volt, l96l-ben országos első helyezést ért el buzogány gyakorlattal.

Üzemmérnöki diplomát szerzett.

Mozgásművészeti tanulmányait 1980-ban a Testnevelési Főiskolán folytatta, ahol edzői okle-

velet szerzett. Elvégezte a modern táncpedagógia kurzust. A Mozdulatkultúra Egyesület aktív

tagja. Tevékenységét a Berczik módszerre építve kiegészíti a modern - Limon, Graham -

technikákkal.

l999-ben Nívó-díjat kapott.


68

Dékány Éva

1985-től tanít az intézményben művészi tornát és jazz balettet. Rendszeresen és eredményesen

vesz részt csoportjaival országos táncversenyeken.

Sikeres táncosnői pályafutása után a Testnevelési Főiskola RSG edzői szakát, majd elsők kö-

zött a modern táncpedagógus-képző stúdiumot is elvégezte. Néptáncoktatói képesítéssel is

rendelkezik.

Amerikai stílusú jazz táncot tanít, ötletes, dinamikus koreográfiákat készít.

Tevékenységéért Nívó-díjjal tüntették ki.

Bárány Ilona

Több, mint másfél évtizede balettmester a Budai Táncklubban. Bár nem elsődleges cél a hiva-

tásos művészképzés, de Bárány Ilona oktatói munkáját is dicséri, hogy több tehetséges tanít-

ványa lett a Balettintézet növendéke. Produkcióival szép sikereket ér el országos táncművé-

szeti versenyeken és bemutatókon.

Aktív és sikeres színházi táncos múlt után - mint klasszikus balett pedagógus - diplomázott a

Táncművészeti Főiskolán,

Balettmesteri tevékenységének értékét a Réti Piroska díj odaítélése jelzi.

2002-ben a II. kerületi Dicsérő Oklevelét vehette át, kiemelkedő táncpedagógiai munkájáért.

Puskás Judit

Tizenöt éve tanít jazz balettet a Budai Táncklubban.

Csoportjai igen kiváló eredményeket érnek el országos versenyeken dinamikus és ötletes ko-

reográfiáival. A Budai Táncklubban az ő növendékeinek száma a legmagasabb, közel 300 fő.

Három éves korától - mint az Állami Balett Intézet növendéke - klasszikus balettet tanult

majd a Táncművészeti Főiskolán diplomázott, mint színházi táncművész. Modern tánctechni-

kai tanulmányait külföldi kurzusokon fejlesztette tovább. Megszerezte a klasszikus balett pe-

dagógusi diplomát is. A műkorcsolya sport ismert koreográfusa.

Táncolt a Honvéd Művészegyüttesben. Egy ideig az MTV rendezőasszisztenseként és koreo-

gráfusaként dolgozott.

2000-ben II. kerületi Dicsérő Oklevelet kapott.

Tevékenységét 2001-ben Nívó-díjjal jutalmazták.

Kis Judit

Tizenhárom éve tanít az intézményben művészi és kondicionáló tornát.

Óvónői képesítését jól kamatoztatja kis növendékeinél. Kondicionáló órái is kedveltek, nagy

létszámban látogatottak

Hajós Klára mesternőnél tett hospitálások után végezte el az RSG edzői tanfolyamot.

Szakvizsgát Berczik Sáránál tett. l992-ben végezte el a modern táncpedagógusi kurzust.

Vágvölgyi Györgyi

l997-től - főként a gyermek és ifjú korosztálynak - tanít társastáncot a Budai Táncklubban.

Ő vezeti a Budai Táncklubban a 2000-től újjászerveződött Versenytánc Klubot. Növendékei a

standard és latin-amerikai táncokkal eredményesen szerepelnek a hazai és nemzetközi verse-

nyeken.


69

l971-ben, Gyenes Rudolfnál kezdett táncolni. A Budapesti és Országos Bajnokságokon D, C,

B, A osztályokban nyert helyezéseket.

Főállásban a Jókai Klubban dolgozik, mint okleveles népművelő.

Dalotti Tibor

l999. óta nagy sikerrel tartja felnőtt társastánc tanfolyamait a Budaiban.

Gyermekkorától kezdve közeli kapcsolatban volt a tánccal. 20 éves koráig jégtáncos volt,

hatszoros Országos Bajnoki címet szerzett. Társastánccal a "Kapás"-ban ismerkedett meg

Szererba Imre irányításával. Versenytáncosként többször nyert Országos és Budapesti Baj-

nokságot. A tánctanárképző elvégzése után táncpartnerével megalapította a Botafogó Tánc-

együttest, melynek a mai napig vezetője és koreográfusa. Nemzetközi versenybíróként a vi-

lágversenyeken folyamatosan foglalkoztatják. Együttese nagy sikereket ért el külföldön és a

Nemzeti Táncszínházban bemutatott előadássorozatukkal.

Luptovits László, Gesztesi Zsuzsa, Jós Éve, Jancsóné Pipa Zsóka, Köpösdi Zoltán zongora-

kísérők. Valamennyien zeneakadémiát végzett művészek, akik fáradhatatlan, nagy alázattal

dolgozó, egyenrangú résztvevői a táncoktatásnak.


70

Szubjektív utószó

A közművelődési intézményeknek általános rossz gyakorlata – sajnos -, hogy nem dokumen-

tálják eléggé munkájukat. Nem gyűjtik az archiválandó anyagokat; a műsorfüzetek elfogynak,

a szórólapok elkallódnak, nem, vagy ritkán készülnek albumok.

Az emlékezet pedig, – különösen ahol nagy a vezetői és munkatársi fluktuáció, gyakori az

átszervezés – igen töredékes, megbízhatatlan.

Még az olyan stabil, kiegyensúlyozott tevékenységű, egyprofilú intézmény, mint a Budai

Táncklub, is "elherdálta" ezt a "vagyont". Nehéz volt összegyűjteni a tárgyi és szellemi emlé-

keket, vonatkozásokat. Ma már igazán tudom, hogy milyen fontos - a szájhagyomány mellett

- az írott dokumentum is.

Ezúton köszönöm mindazoknak, akik segítséget nyújtottak elbeszélésekkel, fotókkal, új-

ságcikkel az anyag megírásához, lett légyenek ők könyvtárosok, munkatársak, látogatók, is-

merősök, vagy az egykori vezetők barátai, hozzátartozói.

Segítőimnek és kedves olvasóimnak is ígérem - munkatársaimmal együtt - rajta leszünk,

hogy a fővárosban egyedülálló, nem egy területen országos és nemzetközi hírű intézményünk,

a Budai Táncklub mozgásművészeti tevékenységének lendülete, hatékonysága nem csak az

eddig elért magas színvonalon marad, hanem változó világunkhoz rugalmasan alkalmazkodva

képes lesz fejlődni, olyan programokat kínálni, melyek az esztétikus testképzés eszközeivel

elősegítik az emberi test harmóniájának megteremtését.

Köszönöm, hogy végigolvastak.

a szerző:

Cs. Szabó Mária, népművelő


71

Források:

Felhasznált irodalom

Adalékok a Víziváros történetéhez I-II.köt., Budapesti Városvédő Egyesület, 1991. /Forrás : a

II.köt. l75. lapján./

Annotált cikkbibliográfia /kronológiai rendben/:

Egy tánciskola rövid története, Budai Hírmondó, 1964. január. (Az első teljes naptári év:

l963. működésének mérlege. Illusztráció: a táncverseny győzteseiről készült fotó)

Barabás Tamás: A Budai Táncklubban, Népművelés, l966. 4.sz. 35.l.

(Az intézmény táncos és művészi torna-oktatási formái mellett bemutatja egyéb műkedvelő

művészeti tevékenységi formáit is: az irodalmi színpadot, a film és a képzőművészeti kö-

röket, valamint azok vezetőit. Az interjúalany: Szántó Klára.)

Mészáros Tamás: Fejlődéstörténetünk, Népművelés, l971. 2.sz. 40-41.l.

(A cikk az l967-ben /3 éve/ létrejött Budai Klubszínpad tevékenységét, a bemutatott pro-

dukciókat ismerteti, méltatva a műkedvelő művészeti mozgalomban elfoglalt helyét, és az

anya intézmény: a Budai Táncklub szerepét a működtetésében.)

Huba László: Tánc, tánc, versenytánc, Magyar Nemzet, l978. márc. 7. l0.l.

(A Budai Táncklub sokoldalú mozgás- és táncművészeti tevékenységéről, valamint a ver-

senytánc-mozgalom hazai helyzetéről ír az újságíró a l5 éves jubileumi táncverseny al-

kalmából.)

Vándor Ágnes: A „Kapás”, Szabad Kikötő/ Budai Liberális Lap, 6.sz. 1994.május 18. 3.l.

(A Budai Táncklub közeledő évvégi táncvizsgái adták az aktualitást a kis történeti vissza-

tekintést is tartalmazó cikkhez, melyhez a legnevesebb tánctanárok: Berczik Sári, Hajós

Klári, Köves Babi és Szererba Imre neve mellett Verebesné Szántó Kláráról is megemlé-

kezik a szerző. Illusztráció: egy össztáncra invitáló plakát a 60-as évekből.)

Bölcsházy Sándor: A hivatás szolgálatában. Aki mindenkinek segített, Kiáltás/Lap a lakosságért, l995.9.sz.

(Utolsó interjú az l995-ben elhunyt alapító-vezetővel: Szántó Klárával. Személyes hangú

írás a volt színésznőről, aki pályáját a népművelésre cserélte, s aki a klub l962-es létreho-

zásától haláláig vezette azt. A szerző felemlíti a "hőskort": a 60-as éveket, a legnevesebb

vendégeket (hiszen a klub a Marczibányi Téri Műv. Közp. megnyitásáig a kerület művelő-

dési házaként funkcionált. Illusztráció: egy jó portré Szántó Kláráról.)

Megáll az idő..., Budai Polgár, l998. okt. 9.l.

(Az intézmény új vezetőjével, Cs.Szabó Máriával folytatott beszélgetés a Budai Táncklub

középtávú terveiről.)

Kaán Zsuzsa: Búcsú Berczik Sára mozdulatművésztől, Magyar Hírlap, l999. márc. l7.

(Temetése napján megjelent emlékezés, mely életművét méltatja, s természetesen szól a

Budai Táncklubban végzett tevékenységéről is.)


72

Zsoldos Szilvia: Aki bízik az eredményekben, Budai Polgár, 2002. szeptember 5. 10.l.

„Kedves Szomszéd” rovat (A Budai Táncklub vezetőjének, Cs.Szabó Máriának augusztus

20-i kitüntetése (Bessenyei György-díj) apropóján a népművelésről, a kerületben végzett

munkájáról, illetve az intézmény életéről szóló interjú.)

Galambos Ágnes: Társastánc, Népszabadság Magazin.XII.évf.7.sz.2002.febr.15.4-6.l.

(Ismét divat a társastánc, „sikk” felnőtt korban is tánciskolába járni. Többek között a Buda-

iban Dalotti Tibor által vezetett kurzusokról is szól - a sok fotóval illusztrált - írás.)

Harkai Péter: A „Kapás”. Engem innen visznek a temetőbe…, Budapesti Nap, 2002. október 12.

(Az új fővárosi napilap a II.kerület bemutatásánál szán egy kedves cikket a jubiláló Budai

Táncklubnak. A Cs.Szabó Máriával folytatott beszélgetés a felújított intézmény 40 éves

múltjáról és tevékenységéről szól.)

Bartha Eszter: Verebes István, BEST Magazin, II.évf.17.sz.2003.ápr.25. 23-25.l.

(Édesanyjára, Szántó Klárára és a Budai Táncklubra emlékezik a népszerű színész-

rendező, hiszen Szántó Klára. alapító tagként 1962-é1995-ig (haláláig) volt az intézmény

vezetője. Ma az ő nevét viseli a klub szalonja.)


73

Siklós Zsuzsa-Gábor Ilona

A KISPESTI MUNKÁSOTTHON TÖRTÉNETE 1893-2003.

Siklós Zsuzsa - Az első kispesti művelődési ház születése

Előszó

A Kispesti Munkásotthon történetének bemutatása során nem lehet eltekinteni Kispest köztör-

ténetének bemutatásától. Azonban ismertetésünk keretében a település történetének szoros

kronologikus menete mellett, arra próbálunk kísérletet tenni, hogy a község, majd a megszüle-

tő város történetének nyomon követésekor, a hangsúlyokat a közművelődésre a település tár-

sadalom és művelődéstörténetére helyezzük. Rövid tanulmányunk, a teljesség igénye nélkül,

adott esetben vázlatszerűen, vagy éppen az elkövetkező időszak további kutatásait kijelölve

készült el.

A Kispesti Munkásotthon történetét átfogóan, 1969-ben a Budapest környéki Munkásotthon-

ok feldolgozására vállalkozó sorozat részeként megjelenő kismonográfia tekintette át. Ez a

munka is felhívta már a figyelmet arra, hogy a munkásotthon irattárának elpusztulása miatt

kevés korabeli forrásanyag áll rendelkezésre.

Így most csak arra vállalkozunk, hogy a már megjelent feldolgozások, a korabeli sajtó és a

Kispesti Helytörténeti Gyűjteményben fellelhető iratanyag alapján, adjunk rövid áttekintést a

ház születésétől el telt nyolcvan esztendőről.

Kispest megalakulása a Wekerle – telep születéséig (1871-1908)

1869-ben Colonie-Klein-Pest néven keletkezett az a település, melyet Kispestnek neveznek a

mai napig. Az idetelepülők 80 krajcáros négyszögölenkénti árért vásárolhatták meg a felpar-

cellázott földterületeket. Kispest születésének pillanatában, még nem dőlt el egyértelműen a

település jövője. Nem lehetett ekkor még tudni, hogy a község fejlődését mi is fogja szolgálni.

Egyetlen összekötő kapocs Pesttel az Üllői országút, ahol királyi rendelet értelmében, 1732-

ben a megfáradt utasok számára beszálló csárdát kellett építeni, mely Határcsárda néven egé-

szen 1965-ig jelezte Pest és Kispest közötti egykori határt.

Kietlen pusztaság volt ez akkor, s a betelepülőknek, nemcsak lakókörnyezetüket, hanem

életterüket is ki kellett alakítaniuk. Pest- Pilis- Solt Vármegye 1871-ben hozzájárult ahhoz,

hogy a település ideiglenes kisközséggé szerveződjön, kiépíthesse közigazgatását.

1873-ra a Vármegye jóváhagyta a kispestiek azon kérését, hogy az ideiglenes jelzőt el-

hagyhassák és először községgént, majd 1874-től nagyközségként működhetett.

A községgé válás összekapcsolódott, időben egybeesett Buda, Pest, és Óbuda egyesítésé-

vel. Az 1873-ban egyesített főváros, a felgyorsuló építkezések, a világvárossá válás, a mo-

dernség vonzerőt gyakorolt mindazok számára, akik bíztak a “felemelkedés lehetőségében,

vagy azoknak, akik végképp kiszorultak a vidék által nyújtott lehetőségekből.1 Sorra épültek a

polgári lakások és az olcsóbbnak számító bérházak. Az emberek ezrével áramoltak a főváros-

ba az ország minden településéről. A létrejövő Budapest nemcsak az otthon teremtését jelen-

tette sokak számára, hanem munkaalkalmat is. Az urbanizáció felerősödése a társadalmi mo-

bilizáció megindulása érezhető már. Tükröződik ez a városi élet vonzásában, miközben felér-

tékelődni látszik a főváros tőszomszédságában születő község. Hiszen a vidékről a városba

1 Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának elõzményei.269-315.o. Tanulmányok Budapest múltjából XXV. Szerkesztő: Szvoboda Domanovszky Gabriella Budapest 1996

.


74

igyekvők egy része számára továbbra is létszükséglet volt a házkörüli kert, amely révén nem

kényszerültek előző életük-létformájuk teljes feladására. Olcsó, de mégis a város közelében

lévő terület, mint Kispest, sokak számára az egyetlen megoldás volt, a lakó és munkakörül-

mények megteremtésében. Vállalták a közlekedés nehézségeit, a mindennapos Pestre járást,

akár gyalogszerrel is.

A Pestről kitelepülő szegényebb iparos réteg, az Üllői út forgalmára alapozta tevékenysé-

gét. Kocsigyártók, fuvarosok, kereskedők, vendéglősök, mind az átmenő forgalom kiszolgálá-

sára törekedtek. A majorosokon, bolgárkertészeken túl, - akik elenyésző számban voltak jelen

a községben - nem volt mezőgazdasági termelés.

A település arculata lassan formálódott. A parcellázások során kialakuló telkeken, vidéki-

es, nádfedeles tornácos lakóépületek épültek, melyek a szemlélődő számára inkább sugallták

egy falusias település létét, mint egy majdani ipari elővárosét. Két meghatározó útvonala, az

Üllői út és a mai Ady Endre út alakította a község arculatát. Az első földtulajdonosok átgon-

dolt rendezési terv mentén adták el földjeiket, gondosan ügyelve a további bővítésre és a köz-

ség központjának kialakítására: megőriztek egy Fő utcának és térnek alkalmas részt, melyet a

község javára, a hitélet biztosítására szántak.

Az idetelepülőknek, az otthonteremtésen túl, a közösségi lét minden elemét ki kellett építeni-

ük. Ez az építkezés szervesen, egymásba fonódva indult, s mindig az élvezett elsőbbséget,

melyet a szükség első helyre emelt. Az itt letelepülők döntő többsége vagyontalan, szegény

ember volt, de telve lelkesültséggel, s akarattal, ez azonban nem pótolhatta, a hiányzó gazda-

sági erőt. A község, adófizetők híján, sokszor maradt adós, a szolgálatában állóknak. Minden

nehézség dacára, 1872-1873 között az utcák nevet kaptak, s az ügyes-bajos ügyek intézésére,

községházául egy bérelt lakóház szolgált.

A legrégebbi fennmaradt statisztikai összeírás szerint 1881-ben, Szentlőrinc pusztával

együtt - hiszen ekkor a mostani Pestlőrinc és Kispest még összetartozott - 270 ház volt és

mindösszesen 1688 ember élt Kispesten.

A nagyközséggé válás 10. évfordulójára - (1884) - közadakozás útján elkészült és felavat-

ták a községházát. Közadakozásra volt szükség ahhoz is, hogy felépüljenek a templomok,

elkészíttessék a köztéri szobrokat. Pestvármegye, melyhez Kispest közigazgatásilag tartozott,

ellenőrző szerepén túl, nem támogatta a községet

A közéletének megszervezésén kívül, a településen élők vallási szükségletei is természet-

szerűleg jelentkeztek. Templomok híján az emberek, a Budapesthez tartozó Kőbányára, vagy

más közeli településekre jártak lelkigyakorlatra. Egyre sürgetőbbé vált azonban, a községen

belül felállítandó templomok kérdése. Nehezen megoldható problémát jelentett az esketés, a

keresztelés, és a temetés. Így először, a halálesetekre való tekintettel, a község vezetői kijelöl-

ték, a temető helyét. 1872 telén szentelték fel a Rózsa utca és a Vas Gereben utca közötti terü-

leten, ahova keresztet is állítottak.

A községi képviselőtestület egyetértett abban, hogy a különböző vallási felekezetek által

felépítendő templomok számára, ingyen községi földterületet juttassanak. A község frekven-

tált helyét, a későbbi Templom-teret jelölték ki oly módon, hogy egyetlen központi helyre

épüljenek fel a különböző felekezetek templomai. A közös akarat ellenére, a földek átadása,

kijelölése nem volt problémamentes, sőt időnként fel-fellángoltak újabb városépítési elképze-

lések, melyek szépészeti okokra hivatkozva, a templomokat nem egy csoportban, hanem szét-

szórtan képzelték el. Végül is a legelső elképzelés győzött, hiszen az 1873-ban a még teljesen

üres téren felállított kőkereszt jelölte ki, határozta meg a további építkezéseket, a majd szép

sorjában felépülő templomok helyét.

Az 1886-ban megalakuló ipartestület mutatja már az itt élő iparosok nagy számát. A köz-

lekedés fejlődésével a vasút (1885), a meginduló villamosközlekedéssel (1900) egyre von-

zóbbá vált a település. A Pesttől való távolság azonban, - minden értelemben- még hosszú

ideig leküzdhetetlennek látszott.


75

Kispest népessége ebben az időszakban jelentős növekedést mutat, hisz 1890-re 4523 la-

kosa volt már a községnek. Nemzetiségi összetételét tekintve, a magyar ajkúakon kívül, jelen-

tős számban éltek itt német nemzetiségűek, de megtalálhatóak voltak szép számban a szlová-

kok, románok, horvátok, szerbek és egyéb más nemzetiséghez tartozók is.

A helyi iparosok mellett, lassan ipari üzemek is települnek a községbe, a Hans Biehn által

alapított kátránygyár 1883-tól működött Kispesten. Budapest ipari fejlődése felgyorsult, a

főváros már 1880- körül igyekezett a gyárak jelentős részét a város határain kívülre telepíteni.

A Pest környékén létrejövő települések így még vonzóbbá váltak mindazon üzemek számára,

amelyek ipari termelésük bővítése érdekében szabad területet kerestek. A feltételek Kispesten

adottak voltak. Beépítetlen területek rendelkezésre álltak, a vasúti és a közúti forgalom bizto-

sított volt. Az ipar fejlődése, az ipari üzemek létrejötte átrendezte a település arculatát.

Kispest kulturális életének kibontakozása és fejlődése (1871-1908)

A község megalakulása után, a lakosság lélekszámának emelkedése elengedhetetlen

szükségletté tette az iskolák létrehozását és az iskolán kívüli népművelés tudatos kibontakoz-

tatását.

1872-ben összeül az első iskolaszék, hogy az 1868 XXXVIII.tc értelmében, a kötelező

népoktatási feladatoknak a község eleget tudjon tenni. 1872-ben bérelt tanteremben indul az

oktatás, 1879-ben áll már az első állami elemi népiskola. A község teherviselő képességét jól

tükrözi viszont, hogy 1872-1875 között egymást váltották a tanítók. Járandóságuk oly kevés

volt, hogy egy-két évnél hosszabb ideig senki sem vállalta az itt létet. Fizetésük: egy padlózott

szobából, konyhából álló bérelt lakás, 300 négyszögöl házi kert, 1 köbméter tűzifa és 500 frt.

készpénzt jelentett.2 Miközben kiemelkedő szerep jutott az itt működő tanítóknak, hiszen a

korabeli statisztikai adatokból kitűnően, az analfabetizmus jelentős probléma volt.

Év Népességszáma Írni-olvasni nem tud

1881 1.688 1.089

1900 15.756 12.963

1910 30.212 7.620

1920 51.064 8.480

1930 64.512 7.968

1941 65.149 6.152

Az adatsor mutatja, hogy 1910-ig a lakosság több mint fele analfabéta volt. A trend megfor-

dulásában szerepet játszott az iskolai oktatás bővülése és 1908-tól Wekerle telep lakosságának

szociológiai összetétele.

1867-ben Eötvös József körlevelet ad ki a népművelési egyletek megalakításáról, mely-

ben a közművelődést társadalmi feladatnak deklarálja, 1868-ban támogatja a Népművelési

Szövetség létrehozását. 1871-ben Pauler Tivadar nyújtott be a felnőttoktatásról törvényt,

melyben az elemi ismeretek elsajátítása érdekében tanfolyamokat kellett szervezni. Ott, ahol a

községek, hitfelekezetek, egyletek ezt a feladatot nem tudták ellátni, az állam gondoskodott

beindításukról. A pedagógusok vasárnapi iskolát szerveztek az írni, olvasni nem tudók számá-

ra, olvasóköröket hoztak létre.

2Kispest község iskolaszéke által Lábay Gyula részére kiállított tanítói díjlevél 1875.augusztus 1. 25-26.o. Dokumentumok Kispest történetéhez. 1873-1950. Összeállította, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta Szabó Csaba Budapest, 1999


76

Az állami kezdeményezés és a tanfolyamokra szánt pénzösszeg azonban 1873-tól elapadt,

Trefort Ágoston megszüntette a felnőttoktatás kötelezettségét. A népművelés szervezetlenül,

de folyt, analfabéták számára tanfolyamokat szerveznek, ismeretterjesztő előadásokat tarta-

nak. Erre az időszakra esik a Szabad Lyceum, az Uránia Tudományos Egyesület létrehozása.

A Szabad Lyceumokból fejlődött ki az Erzsébet Népakadémia, amely főleg a munkásság ok-

tatását tűzte ki célul. Az 1891. évi XIII.t-c., bevezette a vasárnapi munkaszünetet, mely újabb

lendületet adott az ismeretterjesztésnek.

Az életvitelben bekövetkezett változás, a munka és szabadidő kettéválása, ha nem is tün-

tette el a műveltség és a művészetek reprezentációs jellegét, mindenképpen megnyitotta a

lehetőséget, egy új befogadó jellegű közönség kialakítása előtt.

19. sz. végén a 20. sz. elején, már nem feltétlenül esnek egybe, a művelődési és társadal-

mi szintek. Inkább ízlésbeli különbségek érvényesülnek már, mint réteg és osztálykülönbsé-

gek.3 Nem ragadhatók meg automatikusan és nem sorolhatók be társadalmi helyzet alapján az

elit és a tömegkultúrához való viszonyok. Hiszen a vállalkozó-kereskedő réteget műveltségi

presztízsvágya ugyan alkalmassá tette a magas kultúra befogadására, de ugyanúgy fogyasztó-

jává vált a szórakozató iparnak.4 A többség az uralkodó életideálok közül választott

A művelődés, a művészetek befogadása, megismerésének a lehetősége nyitottabbá válik,

és egyben politikai lehetőséggé, minden politikailag, eszmeileg aktív irányzat számára. A po-

litikailag aktív szocialista mozgalom társadalomkritikája, a művészeteken, a művelődésen

keresztül is megfogható. Az ipar megkövetelte szakmai tudás, a művelődés, rangot jelentett.

A hétköznapi kultúra befogadásával, a munkásság a polgárság és a kispolgárság ízlésvilágá-

hoz való igazodás révén, egyfajta azonosság érzetre is törekedett. Tükröződik mindez nem-

csak a művészeti ízlés terén, hanem az életmódban, a lakáskultúrában, az öltözködési szoká-

sokban is. Az iparosok, kereskedők, a szakmunkások műveltségbeli, ízlésbeli különbözőségei

elenyészőek. A társadalom különböző ranglétráján való elhelyezkedés nem jelentett, jelent

feltétlenül műveltségbeli különbséget is.

A hivatalos és nem hivatalos szervezetek legfőbb törekvése az általános műveltség növe-

lésére irányult. „Az általános műveltség társadalmi, sőt politikai fogalom volt. Jelentette az

ismereteknek és a társadalmi pallérozottságnak azt a standardizált szintjét, amely birtokosát

arra minősítette, hogy a polgári társadalom teljes értékű tagjának ismertessék el. Ez a társa-

dalmi befogadáson és bizonyos munkakörök betöltésére való alkalmasságon kívül az alapvető

politikai jogokban való részesedés előfeltételét is jelentette.”5

A hivatalos kultúrpolitika az állami oktatás keretén túl az iskolán kívüli népművelés szor-

galmazásával, míg a szocialista, szociáldemokrata mozgalom az önképző körök megteremté-

sével igyekezett a „kirekesztetteket” kultúrafogyasztóvá tenni. E két törekvés azonos eszkö-

zökkel, de különböző célokért szorgalmazta a szabadidőben való művelődés kereteinek kitágí-

tását.

A megalakuló önképző egyletek, asztaltársaságok érdeklődési körök mentén, esetenként

nemzetiségi alapon szerveződtek. Kispesten hasonlóan a többi községi településhez - a műve-

lődési szokások a társas érintkezés, közösségformáló szereppel bírtak. Az egyesületek politi-

kai, érdekvédelmi, segélyezési, kulturális céllal alakultak meg. A legelső ilyen szerveződés,

amelyet bejegyeztek, hivatalos alapszabállyal, vezetőséggel működött a Kispesti Önkéntes

Tűzoltó Egylet (1888), és a Kispesti Általános Ipartestület (1889-től) voltak. Kispesten 1889-

től 1949-ig 172 egyesület, asztaltársaság alakult, mely több-kevesebb ideig működött is. A

létrejövő egyesületek számából azonban nem tudhatjuk, hogy ténylegesen milyen aktivitást

fejtettek ki, ezek a szervezetek. Az egyesületek céljai között legtöbbször felfedezhetőek a

3 Hanák Péter: Kastély az ugaron Ady nemzedékének közéleti kötöttségei. 151.o. Budapesti Negyed 1998 22. sz. 4 Szabó Miklós: .Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában. Magyarország Története 1890-1918 Főszerkesztő Hanák Péter. Budapest, 1978. 955.o. 5 Szabó Miklós: Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon. a dualizmus utolsó negyedszázadában Magyarország Története 1890-1918 Főszerkesztő Hanák Péter Budapest, 1978. 873-74.o.


77

kulturális, művelődési szándékok, vagy éppen művelődési céllal létrejövők, amelyek politikai

indítatásukat kívántak ilyen módon leplezni. Az 1914-es esztendőig, vagyis a világháború

időszakáig az alapszabályok alapján huszonkét kulturális, sport jellegű egyesület alakult meg.

A művelődési lehetőségek, intézmények fokozatosan épültek ki. Sürgető szükség is volt

színházra, mozira, könyvtárra, hiszen a közlekedés nehézségei csak ritkán tették lehetővé,

hogy a főváros ilyen típusú intézményeit az itt lakók felkereshessék.

Az Üllői út Árpád utca sarkán 1894-ben megnyíló színházat Bódy János építette, bár va-

lójában megtévesztő színházról beszélni, színház alatt itt egy vendéglői nagytermet kell érteni,

amelynek páholya nem volt, karzata és kakasülője azonban igen.6 Színlapjain viszont fejléc-

ként Kispesti Színház felírat volt található. Igazi színháza Kispestnek sohasem épült fel, bár

többször tettek erre kísérletet.7 Időről-időre tervbe vették egy igazi kőszínház felépítését

1908-ban külön bizottság is alakult, hogy egy Népszínházat teremtsen, a község saját erejéből,

a lakosság adományai útján, azonban színház ekkor sem épült.

Bódyék 1879-ben költöznek Kispestre, őslakos lokálpatriótának számító család. Bódy Já-

nos elvégzi a műegyetemet, mérnök lesz, miközben vonzódik a színház világához, ő maga is

színészkedik. A Kispesti Színkör 1894. augusztus 27-én nyílt meg Mezei Béla színtársulatá-

val. A megnyitó előadáson Bódy János: A Kispesti próféta című egy felvonásosát is bemutat-

ták. Hamar kiderült azonban, hogy a község nem volt képes egy önálló színtársulatot eltartani.

1896-ban itt szereplő Halmay színtársulat segélyért folyamadott már a községhez. 8 1896-ban

megalakult a Színpártoló Egyesület, azonban ez sem segít azon, hogy a lakosságot mozgósí-

tani tudják ”...a mi közönségünkben nem fejlődött még ki eléggé a színművészet iránti érzék:

s ha e téren javítani akarjuk az állapotokat, oda kell törekednünk, hogy a nagyközönséget fel-

rázzuk álomszerű tétlenségéből. A feladat nem könnyű”…9.

Az 1895-ben Seper Kajetán szerkesztésében megjelenő első kispesti újság, sokat foglal-

kozott a színházügyével és igen keményen bírálta az itt élők színházzal szembeni érdektelen-

ségét. De mielőtt elmarasztalnánk az itt élőket és a színházművészettel szembeni közönnyel

vádolnánk meg őket, meg kell említeni, hogy 1896-ban a községből „Színházi Omnibusz”

indult a budapesti színházakba.10

Alkalmi, hivatásos és félhivatásos társulatok működtek, általában nyaranként Kispesten.

Nemcsak a Bódy féle színházban, hanem más vendéglőkben, a később megnyíló mozikban

jeles és kevésbé jeles társulatok léptek fel. Népszínművek mellett klasszikus szerzők darabjait

is bemutatták, játszottak: Moliert, Shakespearet, de azért jellemzően a korszak magyar szer-

zőit: Szigligeti Ede, Csiky Gergely, Gárdonyi Géza és azóta feledésbemerült szerzők darabja-

it. Bódy János Kispesti prófétáján túl másik darabját is bemutatták, az Aranyos című nép-

színművet három felvonásban. De láthatta a nagyérdemű közönség a fiatal Móricz Zsigmond:

Tasziló az aranyos című bohózatát három felvonásban. Móricz Zsigmond fővárosba költözé-

sét megelőzően Kispesten élt, itt ismerkedett meg első feleségével Holics Jankával, aki a helyi

iskolában működött tanítóként. A helyi műkedvelő csoportok szintén a színházban léptek fel.

Az első világháborúig 14 társulat fordult meg Kispesten.

A színház mellett, 1905-től a Kossuth téren az első sátor mozi is megkezdi működését, amely

télen fűtött nézőterével csalogatta a nagyérdeműt. Kisebb kultúrháború is kitört a színház pár-

6 Buza Péter: Kispest Anno 138.o. 7 Buza Péter: Kispest Anno 136-139.o. 8Kispest község képviselőtestületének határozata a színház segélyezésének tárgyában 1896.július 9. Dokumentumok Kispest történetéhez. 1873-1950. Összeállította, szerkesztette, és jegyzetekkel ellátta Szabó Csaba. Budapest, 1999. 56-57.o. 9 Alpár Ágnes: A Kispesti Népszínház 1894-1949 története és műsora. Kézirat. Alpár Ágnes idézi:„Színpártoló egyesület” Kispest-Szt.Lőrincz.1896 december 10. ”Színházi Omnibusz. A budapesti színházakba járó közönséget ezúton értesíti a társas-kocsi vállalat, hogy minden nap a 48-as vendéglő-től este 11 órakor omnibusz áll rendelkezésre, a visszautazásra, még 12órakor az utolsó kocsi indíttatik. Azon esetben pedig, ha 12 órán túl reflektál egy legalább öt tagból álló társaság kocsira, úgy az a községházánál Ács László bírónál jelentendő be, mely esetben a kocsi rendel-kezésre fog állni. Itt egyúttal azt is megjegyezzük, hogy éjfél után egy személy 20 krt.fizet.”. Kispesti Hírlap 1896 november 21. 3.o


78

tolói és a mozi tulajdonosa között, ugyanis konkurenciát látnak a mozi üzemelésében.11

A

mozit a képviselőtestület hamarosan a Kossuth tér rendezése miatt száműzi.

A Kispesti Munkásotthon létrehozásának kezdeményezése 1893-1909

A Kispesti Munkáskör az 1890-ben megalakuló Magyarországi Szociáldemokrata Párt által

kezdeményezett budapesti, vidéki önképzőkörök mintájára szerveződött és működött. Az ön-

képző egyleteknek, politikai feladataik mellett, jelentős kulturális missziót is be kellett tölte-

niük. Egyik oldalon el kellett határolódniuk a polgári pártoktól és kulturális egyesületektől,

másik oldalon szervezőerőként is működniük kellett. Kézenfekvő volt, hogy a tagtoborzást

leginkább szórakoztató mulatságok, egy-egy érdeklődési kör mentén felállított műkedvelőkkel

– mai szóhasználat szerint amatőr mozgalmakkal- lehetett a leginkább megvalósítani.

1893.december 31-én az Üllői út 72 szám alatti Török Császár vendéglőben került sor a

Kispesti Munkáskör létrehozására.12

1894-ben az egyleten belül először a Műkedvelő gárda

szerveződött meg. 1895-ben megtartott közgyűlésükön meghatározták a kör tevékenységének

irányát és kitűzték a követendő célokat. Felolvasásokat, társas összejöveteleket, mulatságokat,

szüreti bálokat kívántak rendezni. Ekkor alakították meg a már működő színjátszók mellett a

dalos osztályt (1895.) A kör elfogadottá válik a községben, és egyenrangú partnere lesz a

hasonló céllal létrejövő egyesületeknek, mint például az ugyanebben az időszakban megala-

kuló Kispesti Dalárdának, a Kispesti Polgári Körnek.

Önkéntelenül felvetődik a kérdés, kik voltak a munkáskör alapító tagjai, és a Kör tevé-

kenysége mennyiben tért el a községben működő többi hasonló szerveződéstől. A kérdés első

felére nehéz a válasz, hiszen a Munkáskör alapításáról csupán az alapszabályuk maradt fenn.

A fővárosi levéltárban fellelhető alapszabály mellől hiányzik azonban az alapítók a vezetőség

névsora. Így csak a kispesti sajtó híradásaira és a Népszavára lehet a korai időszakban tá-

maszkodni. A szűken közölt hírek, neveket nemigen említenek. A Kispesti Szervezett Munká-

sok Dalkarának huszonöt éves jubileuma alkalmából kiadott emlékkönyv szerzője, a követke-

zőképpen idézi fel az alakulás időszakát: „ A kezdeményezőknek még számtalan akadállyal

kellett megküzdeni, mert akkor még említésre méltó munkásmozgalom, sem szakszervezeti

mozgalom nem volt.”13

A Kispesten élő és dolgozó munkások jelentéktelen része volt ekkor még szervezett munkás,

amit az is mutat, hogy a Magyarországi Munkások Rokkant-és Nyugdíjegyletének kispesti 29.

sz. fiókpénztára csupán 1899-ben alakult meg.14

Talán nem állunk messze az igazságtól ak-

kor, ha azt feltételezzük, hogy a budapesti gyárakban dolgozó szervezett munkások kezdemé-

nyezték a kör megalapítását.

A Kispesti Munkáskör tevékenysége, működése igen hasonlatos volt a többi egyesületéhez:

általában vendéglőkben gyűltek össze, gyakorta kötődtek valamilyen párthoz, társasvacsorá-

kat szerveztek, közösen szórakoztak és igyekeztek önálló épülethez segíteni önmagukat. A

község lakossága, akkor még igen jól ismerte egymást, ezért bőven elképzelhető, hogy részt

vettek egymás egyleti életében, de az is, hogy egyesek több körnek is tagjai voltak. A község

élete szorosan összefonódott, és ha a kispesti lapokban meg is jelennek a szocializmussal,

annak veszélyével foglalkozó írások, nem mondhatjuk azt, hogy a munkások egyletét ellensé-

ges környezet vette volna körül. A Munkáskör folyamatosan jelen van a község életében a

kispesti újságok részletesen beszámoltak a Kispesti Munkáskör rendezvényeiről.

11 Buza Péter Kispest Anno. 144.o. 12 Alapszabályukat 1893-ban ezen a néven nyújtották be, miközben több feldolgozás is Kispesti Munkás Önképző Egyletnek nevezi. Lásd például :Pestkörnyéki Munkásotthonok Krónikája. Kispest Dr. Áfra János -Nagy Dezső: A Kispesti Munkásotthon története. Budapest 1969. 9-12-o. 13 A Kispesti Szervezett Munkások Dalkarának Huszonötéves Ünnepélye. 1902-1927 Kiadja: Lázár János Világosság Rt. Budapest 14 Kispest Szent-Lőrinczi lapok 1909. november 4.


79

1896. március 5-én a Kispesti Munkáskör bált rendezett Magyar József Új Világ vendég-

lőjében. (Üllői út) „A bál jól sikerült, mind erkölcsileg, mind anyagilag. Az első négyest 30

pár táncolta”15

. 1896. szeptember1-én a dalárda Hartmann József karnagy vezetésével adja

első önálló koncertjét szintén az Új Világ vendéglőben. 1897. februárjában a kispesti műked-

velők Krassói Sándor igazgatása alatt mutatkoztak be. Előadásaik bevételét jótékony egyesü-

let alapjainak javára kívánják adományozni.16

1897. február 28 – án a Munkás Kör műkedvelő előadást tánccal, nemzetközi világpostá-

val17

egybe kötött színi előadást rendez, mely zsúfolt ház mellett a legfényesebben sikerült.

Az első nyilvános szereplése volt ez a körnek.18

1897.ápr.3. A Kispesti műkedvelők Krassói Sándor rendezésével mutattak be egy nép-

színművet, melynek főszerepét Varga Jánosné úrnő játszotta. A beszámoló szerint igen tehet-

ségtelenül, a népes közönség, viszont miatta volt ott.19

1897. április 4-én a Munkás-kör népgyűlést tart az új sajtótörvény-javaslat ellen.20

1897. szeptember hó 5-én Munkás Kör tánccal egybekötött nyári mulatságot rendez a

Berán-féle vendéglő összes helyiségeiben. Személyjegy 30 kr.21

1897 szilveszterét a Munkáskör a színházban ünnepelte, ahol Csepregi Ferenc: Piros bu-

gyelláris című népszínművét adták elő.

A híradásokból kitűnően, a színjátszás igen népszerű volt Kispesten. A Munkáskör szín-

játszói mellett, 1897-től kereskedők, iparosok is megszervezik műkedvelő gárdájukat. 22

A Munkáskör tagjai összejöveteleiket különböző vendéglőkben tartották. Az alakulástól

eltelt első időszak legnagyobb problémái közé tartozott, hogy állandó helyet nem találtak ma-

guknak. Oka valószínűleg a vendéglősök által kért bérleti díjban keresendő és abban, hogy a

taglétszám emelkedésével a helységek szűknek bizonyultak. A helyváltoztatással járó gondok

sokszor nehezítették a gördülékeny működést, hiszen a tagokat, az érdeklődőket, kénytelenek

voltak újabb és újabb vendéglőkbe invitálni.

1899-ben vetődik fel először, hogy egy önálló épületben egy „igazi munkásotthonra” len-

ne szükség ahhoz, hogy a kör minden célját meg tudja valósítani. Ha lenne egy épületük, el

tudnák helyezni gyarapodó könyvtárukat, és a körön belül tevékenykedők igazi otthonra lel-

nének. Ettől az időszaktól kezdve minden rendezvényüket ennek a célnak az érdekébe állítot-

ták. 1900-ban, a századot lezáró szilveszteri estélyükön, Péter József vasmunkás, a munkáskör

agilis tagja által írt Bérharc című művét mutatják be. Az estéből befolyt összeget a könyvtár

gyarapítására szánják

Az 1900-as évek elején elhagyják a Berán-féle vendéglőt, önálló helyiséget bérelnek a Füry-

féle otthonban, amely a Wekerle utca 14 sz. alatt volt található.23

Itt már határozattan kialakul-

tak a célok és nemcsak a kulturális egyesületeké. „A másodszor végérvényesen megalakuló

kispesti munkások szociáldemokrata pártszervezete, a rövidesen megalakuló szakszervezeti

csoportok is otthonra leltek.”24

- az új épületben. Ettől az időszaktól kezdve Munkásotthon

15 Kispesti Hírlap 1896. március 5. 3. o. 16 Kispesti Hírlap 1897. február 27. 3. o. 17 A „nemzetközi világposta”, egy tréfás játék volt, amelynek keretében a karszalaggal megjelölt fiú vagy lány a postás szerepét játszotta el. Leveleket kézbesített a jelenlevők között rövid tréfás üzenetekkel. Pl.: kérjen le ettől az unalmas alaktól. stb. Dr.Áfra János -Nagy Dezső A Kispesti Munkásotthon Története. Budapest, 1949 18 Kispesti Hírlap 1897. március 5. 3. o. 19 Kispesti Hírlap 1897. április 3. 3. o 20 Kispesti Hírlap 1897. április 3. 3. o 21 Kispesti Hírlap 1897. augusztus 28. 3. o. 22 Megtévesztő lehet a munkásotthon történetét feldolgozó munkákban megjelenő, tényként kezelt adat, miszerint a Kispesti Munkáskör Műkedvelő Gárdája kettévált volna. A fellépők neve alapján, a munkások színjátszó csoportja mellett, megalakult egy másik Műkedvelő Gárda, amely a kispesti kereskedők, iparosok köréből szerveződött. Minden körülmények között egy új szervezetről van szó, amely más célokat tűzött ki maga elé. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy egy másik, szintén munkások által létrehozott színjátszó csoport, ne a saját javára, hanem más jótékonysági alapok céljaira gyűjtött volna. 23 Ellentmondóak azok az adatok, amelyek az első főbérleti helyiségről a feldolgozásokban megtalálhatóak. Azonban a helyiség kibérlése valószínűleg 1901-re esik, miután ezen a területen lévő utcákat így a Wekerle utcát is- ma Simonyi Zsigmond utca- ekkor nevezték el. 24

A Szociáldemokrata Párt helyi szervezete először 1891-ben jött létre. Lázár János írása arra vall, hogy a szervezet nem igazán működött.


80

jelleggel, de épület nélkül működik a Kispesti Munkáskör. 1902-ben a munkás dalkarból szer-

veződött, a Kispesti Szervezett Munkások Dalkara. Főbérleti helyiségüket azonban újból fel

kellett adniuk.

1904. december 25-én díszközgyűlést tartottak, a Kispesti Munkáskör 10 éves jubileuma

alkalmából. 1905-től az Üllői út 125 sz. alatt tartották összejöveteleiket, itt rendezték be az

otthont. Az önálló épületre való gyűjtés lelassult, a szervezeti élet azonban továbbra is élénk

volt. Politikai gyűléseket tartanak, felolvasásokat, kulturális programokat szerveznek. 1908-

ban újból el kellett költözniük. Sürgető szükséggé vált, hogy újabb lépéseket tegyenek az

otthon felépítése érdekében.

A várossá válás felé 1908-1923

1908-ban már jelentős iparral rendelkezik a község. A Budapest központjában már jó forgal-

mat lebonyolító Hofherr és Schrantz Mezőgazdasági Gépgyár 1900-ban ipari termelésének

bővítése érdekében Kispesten új üzemet létesített. A Hofherr gyár egy év alatt felépült és

gyors fejlődése, bővülése jelentősen megváltoztatta a község életét. Bár a korabeli sajtó ke-

véssé tartja fontosnak a gyáralapítást, miközben az 1910-es évekre már 2000 főt foglalkoztató

üzem a későbbiek során generációk munkahelyévé vált. A Traktorgyár mellett sorra nyílnak

az új üzemek, a Hungaria Jacquart, a Kistext, a Téglagyár, Fa és Játékárugyár, Teudloff és

Dittrich, a Lipták Gyár, működik a Porcelán és Kőedény és Kályhagyár, a Gránit.

Az ipari üzemek léte formálja és alakítja a község életét, melyben Wekerle telep megszü-

letése döntő fordulatot eredményez. Ebben az időben már az a kérdés, Kispest milyen módon

tud tovább fejlődni. Újra és újra fellángol Pestszentlőrinc leválásának kérdése. A lőrinciek,

önálló közigazgatásra vágynak, igyekeznek szűkös anyagi eszközeiket önmagukra fordítani.

A kispestiek félnek az adóbevételek csökkenésétől. Két utat látnak maguk előtt, vagy várossá

tudnak válni, vagy a terület a fővároshoz csatlakozik. Mindkét elképzelésnek, voltak hívei.

Lőrinc leválása, azonban jelentősen csökkentette volna az önálló várossá válás lehetőségét.

Ezért is támogatták lelkesen Wekerle Sándor elképzelését, egy új lakótelep építésével kapcso-

latban.

Wekerle számára nem volt ismeretlen ez a terület. A kispestiek megkeresték már őt a Ru-

dolf fogadalmi templom építése során 1893-ban, mikor is díszes küldöttséget menesztettek az

akkori pénzügyminiszterhez Wekerle Sándorhoz, hogy támogassa a templomépítő mozgal-

mat. Wekerle elfogadta a felkérést s közbenjárásának eredményeként 10 000. Ft-ot kapott a

templomépítő egylet a vallás és közoktatási minisztériumtól

1908-ra ténnyé vált, hogy Kispesten Wekerle Sándor miniszterelnök kezdeményezésére

modern "lakótelep" épül, mely a lélekszámot, a beépítettséget, a tovább fejlődést erősíti.25

1908–ban az országgyűlés elfogadja Wekerle Sándor előterjesztését, amely állami költségen

építendő munkáslakásokkal javasolja megoldani Bárczy István polgármesterrel egyetértésével

a főváros súlyos lakáshelyzetét. A beterjesztett javaslat már konkrét formában jelöli meg a

Kispest, Erzsébetfalva és Budapest közötti területet az építendő lakótelep helyéül.

A rossz lakásviszonyokat a magántőke, a magánvállalatok nem tudják, ill. nem is akarják

megoldani, nem képesek olcsó lakásokat előállítani. A kormány és a főváros azonban a mun-

kások életviszonyainak rendezését olyan szociális kérdésnek tekintette, ahonnan az állam nem

vonulhatott ki. Példát kellett mutatni. Kormányprogram készült az állami költségen építendő

A Kispesti Szervezett Munkások Dalkarának Huszonötéves Ünnepélye. 1902-1927

Kiadja: Lázár János Világosság Rt. Budapest 25

Buza Péter: Kispest Anno 71-102 o

Nagy Gergely- Szelényi Károly: Kertvárosunk Wekerle. A Wekerlei Társaskör megbízásából Kiadja a Magyar Képek

Kiadó, Veszprém-Budapest 1994.


81

munkásházakra - 1908 XXIX. tc. alapján - 10.000 munkáslakás építését határozták el - első-

sorban az állami vállalatokban és üzemekben foglalkoztatott munkások és alkalmazottak ré-

szére. “Olyan lakóházak építéséről kellett gondoskodni, amelyeknek beruházási költségei le-

hetővé teszik olcsó áron való bérbeadásunkat”. 26

Talajviszonyai miatt gazdálkodásra kevésbé, lakóhelyül jobban szolgált ez a terület. We-

kerle Sándor, Győry Ottmárral együtt kezd hozzá egy modern, ember léptékű kertváros meg-

teremtéséhez. A terület megszerzése után a Magyar Építő Művészek Szövetségét kérik fel,

hogy dolgozzon ki egy építészeti elképzelést. Fleisch Róbert a korszak egyik kiváló építésze

összegzi azokat az építészeti szempontokat, amelyek mentén kezdődik majd el a telep gyakor-

lati megvalósítása.

Két pályázatot írnak ki: az egyik a kialakítandó új város, település szerkezetét, a másik az

építendő lakóházak típusának kialakítására vonatkozott. Mindkét pályázatra, mely szigorú

rögzített feltételeket tartalmazott, 30-30 pályamű érkezett.

A telep építésének egyik legfőbb gazdaságossági szempontja az volt, hogy az építéshez

szükséges falazóanyagot a helyszínen állítsák elő. Ezért első lépésben megépítették a tégla-

gyárat, mely a helyszínen kitermelt mészkőhomokot használta fel. Ilyen módon a tégla árát

58 koronáról 28-ra szorították le. Az első épületet a Határ úthoz közeli kijelölt helyen építet-

ték fel, mely a telepen dolgozók kiszolgálását, irodáit biztosította. Az 1908-1909 között elin-

dított építkezés gyorsaságát és folyamatosságát jelzi, hogy már 1909 augusztusára elkészült a

telep első négy épülete, az év végére már 42 épület volt kész. Az utcákat makadám kővel bo-

rították, 70. 000 darab fát ültettek.

Negyvennyolc különböző háztípust terveztek, főként a homlokzat kiképzése, a házak kül-

ső színezése tette változatossá a telepet. A lakóházak 70%-a földszintes, 30 % emeletes épü-

let. A földszintes épületek 2-4 lakásosak és többségében 2 lakószobát foglaltak magukba, de

akadtak 3 szobás lakások is. Az emeletes épületekben lévő lakások általában 2-3 szobásak

A Fő tér házai két emeletesek 2-3-4 szobás lakásokkal, tisztviselők számára épültek. A

lakbéreket - a befektetett tőke 4%-ban állapították meg, 220-260 korona, illetve 3 szobásoknál

330 korona. Ez kb. 40-60 koronával volt olcsóbb más hasonló színvonalú lakásoknál. 27

A

telep 1/4 részét magánüzemi munkások bérlik. Az ideköltözők szociológiai összetételét jól

tükrözik azok az adatok, melyek a lakosság foglalkozási, megoszlását mutatják.

A telepen lakó családok családfőinek alkalmaztatása

Foglalkozás 1909 1914 1919 1924 Máv.gépgyár 132 979 987 995

MÁV. gépgyár északi főműhely - 458 513 530

MÁV. gépgyár egyéb - 559 669 775

Magyar Királyi Posta és távírda - 642 727 849

Magy. Királyi állami nyomda - - 8 10

Magy. Királyi dohánygyár - 38 21 27

Állami felső ipariskola - - 7 7

Magángyári - 718 425 423

Székesfőváros gázgyár - - 55 55

Budapesti. egy. v. vasúti - - - 23

Székesfővárosi szemétüzemi - - - 4

Grafikai egy. nyomdász - - 187 184

Egyéb - - 11 13

Telepi alkalmazott, tisztviselő - - 285 334

Üzletbérlő kereskedő, iparos - 40 55 64

Állami rendőrség - 118 115 119

26 László Gyula: Wekerle Állami Munkástelep Monográfiája, Budapest, 1926. 9. o. 27 László Gyula: Wekerle Állami Munkástelep Monográfiája. Budapest, 1926. 19. o.


82

“A telepen tehát létesítésének első évében kizárólagosan állami munkáscsaládok találtak

elhelyezést. 1914-ben az addig felépített lakásoknak közel 25%-át már idegen üzemek, főkép-

pen a telepről könnyen megközelíthető magángyárak munkásai, valamint a telepen alkalmaz-

tatást nyert tisztviselők, munkások, továbbá üzletbérlők és az állami rendőrség tagjai foglalták

el.” 28

A telep lakóinak száma 1925-re beköltözködés és természetes szaporulat következtében

22.000 főre gyarapodott

Reprezentatív felmérés keretében a telepen összeírták, hogy az itt lakáshoz jutók honnan

is származnak, honnan kerültek ide. Az itt élő 4412 család közül sikerült megkérdezni az ak-

kori lelkes összeíróknak 3844 (87,12%) férfi és 3923 (88,9%) nőt születési helyéről. Az ösz-

szeírásból kiderül, hogy az ideköltözők az ország majd minden tájáról, megyéjéből érkeztek,

elsősorban azonban a Dunántúl (36, 87% mindkét nemből) és a Duna-Tisza közötti területről

(37, 27%).

Az összeírás alkalmával megkérdezték az ideköltözök eredeti foglalkozását is. “Még mie-

lőtt rendőrnek postásnak álltak volna a telepiek, általában földműveléssel foglalkoztak, míg az

ipari munkások és a vasutasok nem szakképzett része az eke mellől, részben pedig mind föld-

és ipari munkások kerültek a gyáriparhoz és a vasúthoz. Nagy a száma azoknak, akik eredeti

foglalkozásuktól a belső cseléd és az urasági inasságon keresztül tették meg az utat mostani

foglalkozásukig. Ezek túlnyomó része a Dunántúlról származnak s ez kétségkívül ezen vidék

lakóinak ügyességét és tanulékonyságát igazolja.”29

A telepen 1911-14-között négy iskolát, 1912-ben rendőrkapitányságot, 1913-ban postahi-

vatalt építettek. Nem építették meg azonban a tervezett kórházat, munkáskaszinót, népfürdőt.

A telep igazgatásának központi egysége a gondnokság volt. A gondnokság intézte a kertváros

építési fenntartási ügyeit, tartotta rendben a telep közterületeit, az épületeket, foglalkozott a

lakók ügyes-bajos dolgaival.

Wekerle telep gondnoki teendőinek vezetését az első időkben Győry Ottmár látta el, aki-

nek a telep életében elvitathatatlan érdemei voltak. A gondnokság különböző osztályaira a

pénzügyminisztérium igyekezett a legképzettebb szakembereket delegálni. Így került ide 1909

júniusában Rékai Frigyes mérnök is. Feladata a telep műszaki munkálatainak tervezése, fel-

ügyelete. Az ő tervei alapján készült el Wekerle csatorna és vízhálózata. Rékai szintén bekap-

csolódott Wekerle társadalmi életébe, nem kis szerepet játszott a Református templom építé-

sénél.

Wekerle telep, Kispest részeként önállóságot élvezett, és ez az önállóság volt az is, ami az

anyaközség és Wekerle telep közé “éket” vert. Gondoljunk bele abba, hogy egyazon területen,

harminc éven belül kétszer is megtörténik a „honfoglalás”. A község alapítói, a község ön-

kormányzata, Kispest fejlesztésének gondjaival küszködik. A kommunális ellátottság éppen

csak kiépülőben, az utak és a közlekedés kezdetleges állapotban vannak. Az itt élő iparosok,

kereskedők számára kevés a helyben található munka, a községháza pénztárcája sokszor üres.

A telep építésének gondolatát azért is támogatták, mert munkaalkalmat és a község számára új

bevételi forrást jelentő lehetőséget láttak. Csalódniuk kellett. Wekerle telep egyik vágyukat

sem teljesítette. A Pénzügyminisztérium felügyelete alatt működő telep nemhogy bevételt

hozott volna, hanem még plusz terheket is rótt Kispestre. Wekerle önálló életet élt, sarkítva

fogalmazva azt is mondhatnánk város volt a városban.

1909-ben Pestszentlőrinc elszakad Kispesttől. 1910-ben már arról folyik a vita, hogy Kis-

pest rendezett tanácsú várossá alakuljon-e. Sokan kívánják ezt, különösen Herein Károly, aki

e kérdést a közbeszéd tárgyává tette. Voltak azonban olyanok, akik úgy vélték: jobb erős

nagyközségnek, mint gazdaságilag gyenge városnak lenni.30

1911 -re Kispest járási székhely

28

László Gyula: Wekerle Állami Munkástelep Monográfiája 23.o. 29 László Gyula: Wekerle Állami Munkástelep Monográfiája. 20-30.o 30

Kispest-Szentlőrinczi Lapok 1910 decembere 11. Rendezett Tanácsú város

Kispest-Szentlőrinczi Lapok 1910. október 30. Kispest fejlődése Írta Vasek Ernő


83

lesz, idetartozik Erzsébetfalva, Csepel, Soroksár, Pestszentlőrinc, Dunaharaszti. Ugyanebben

az évben lakossági kezdeményezés és adakozás útján felavatják a Kossuth szobrot, mutatva

ezzel is Kispest 1848-as hagyományokat őrző szellemiségét.

Kitör az első világháború, összeomlik az Osztrák Magyar Monarchia. Ez az időszak Ma-

gyarország és Kispest történetében is a nagy átalakulások korszaka. A korszak politikai irány-

zatai, a baloldaltól a konzervatizmusig, jelen vannak a község határain belül. A háború nem

kíméli az itt élőket sem, a polgári lakosság is megszenvedi azt. Éhség, nyomor, bizonytalan-

ság jellemzi ezt az időszakot. 1918-1919 a polgári forradalom és a Tanácsköztársaság helyi

szinten is megjelenik, a kispesti gyárak munkásai csatlakoznak az országos mozgalmakhoz. A

képviselőtestület egyöntetűen csatlakozik 1918-ban a Nemzeti Tanácshoz. A kommün alatt

atrocitások, túlkapások jellemzik a község életét. A Tanácsköztársaság bukása után, a fehér-

terror időszakában román hadsereg szállja meg a községet egy rövid időre, a kommünben

résztvevőket letartóztatják, s több pert kezdeményeznek.

1920-ra a lakosság lélekszáma már 51.061 fő fölé emelkedik. Foglalkoztatási megoszlás

alapján a lakosság kb. 10% munkás, akik helyben dolgozhattak Kispest gyáraiban.

1921. november 15-én a képviselőtestület ülése döntött arról, hogy Kispest rendezett ta-

nácsú várossá alakuljon át. A városi alakuló közgyűlést 1922. július 22-én tartották. Kispest

város első polgármestere Dr. Válya Gyula lett, a Liberális Blokk jelöltjeként. Főjegyzőnek

Brandtner Pált választották meg. 1922 és 1950 között Kispest önálló város.

Kispest város története kezdődik itt, a fejlődés, a megtorpanások, a szociális és egészség-

ügy megoldatlansága, az önállóság előnyeivel és súlyos felelősségével. 1925-ben a város fej-

lesztése érdekében kölcsönt vett fel, melyet fejlesztésre, utak egészségügyi intézmények épí-

tésére szántak. Igyekeznek kialakítani a város új arculatát, biztosítani az oktatás minden szintű

jelenlétét, megteremteni a művelődés, szórakozás korigényéhez igazadó színvonalát.

A kulturális élet fejlődése 1909-1923

Kispest kulturális életében Wekerle-telep új színfoltként is jelentkezett. A telep társadalmi

élete már a legkorábbi időktől virágzott. 1910-ben megalakult Kispest-Munkástelep Lakóinak

Társasköre, melynek alosztályai, az énekkar, a zenekar, a sakk-kör, a Wekerle telepi Torna

Club (WTC), a művészeti és tudományos alosztályok, a könyvtár összefogta a telepen élőket.

Kispesten 1909-ben Munkásgimnáziumot szerveznek a felnőttek részére. A tanulóidő 6

hónap, hetenként négyszer, este 8 és 10 óra között. Tananyaga megegyezett a polgári iskoláé-

val. 6 elemit végzettek jelentkezhettek, a beiratkozáskor 1 koronát kellett fizetniük a leendő

diákoknak, bizonyítványt azonban nem adott. 1910-ben 110 fő vett részt ebben az oktatási

formában. Annak ellenére, hogy a „gimnázium” nem volt veszteséges, sőt a község is támo-

gatta, 1913-ra mégis úgy látták, hogy a tanulói létszám csökkenése miatt nem érdemes tovább

működtetni. Az iskolán kívüli népművelés ezen intézményét megszüntették és költségvetési

támogatással létrehozták a Szabad Lyceumot.

A Lyceum már 1913 októberében megkezdte tevékenységét. ”… ez az intézmény ma már

szinte nélkülözhetetlen szükségesség ebben a munkás városrészben, s oly temploma a közmű-

velődésnek, melyre úgy a szervezők és vezetők, mint a lakosság is méltán büszkén tekint-

het.”31

. A Wekerle telepen élő és tanító Luca János és a Kispesten tanító, Reöthy Vladimír

vállalták a Lyceum megszervezését. Luca János a siker titkát abban látta, hogy a megszerve-

zett előadások, mindig mentesek voltak a napi politikától és felekezeti súrlódásoktól. A

wekerlei sikereken felbuzdulva, 1922-ben meg kívánták szervezni Kispesten az iskolánkivüli

népoktatást, népművelést. 1924. január 9-én Népművelési bizottság alakult, amely elkészítette

ügyrendjét, megválasztotta a vezetőséget. A létrehozott bizottság két autonóm albizottságba –

31

Kispest Wekerlei iskolán kívüli népművelés az 1923-24 évben. Közzéteszi Lucza János polg. isk. igazgató Lupes

Mihály polg.isk.tanár. 12.o.


84

Kispest belterületi és Kispest Wekerle telepi szervezetbe tömörült. A beszámolók tanúsága

szerint Kispesten a Sárkány u. (ma Ady Endre út) polgári leányiskolában, hat előadást tartot-

tak, a történelem, az irodalom és az egészséges életmód téma körében. Az előadók többsége, a

helyi tanárok közül kerültek ki, de meghívást kapott Budapestről dr.Cholnoky Jenő egyetemi

tanár, földrajztudós is. Az előadások nem voltak ingyenesek. Az összes előadásra szóló tagsá-

gi jegy, a családfőknek 2000 Korona, a családtagoknak 1000 korona volt. Minden előadást

„művészi mellékszámok is kísértek”. Wekerle telepen a Borovszky féle étterem nagytermében

tartották az előadásokat, hasonló tematikával és előadókkal.

1912-ben felépül az Üllői úton a Flóra mozgó az első mozinak épült kőépület, mely díszes

homlokzatával, már igazán javára válik Kispestnek. A Flóra mellett, hamarosan több mozi is

megkezdi működését, nemcsak Kispesten, hanem Wekerlén is.

A lakóterületi kulturális egyesületek mellett, létrejönnek az üzemi, gyári dalárdák, test-

edző klubok. Megalakul a Hofherr-Schrantz Gyári Dalárda és Zeneegylet (1908).

A Kispesti Munkások Építő Szövetkezetétől az alapkőletételig 1909-1922

A munkásotthon építésének ügyét volt hivatva előmozdítani az 1909-ben megalakított Mun-

kásotthon Építő Bizottság. 1909. június 17- i ülésükön, minden szakmai szervezett képvisel-

tette magát. E megbeszélés eredményeként 1909. szeptember 26-án megalakították a Mun-

kásotthon Építő Szövetkezetet. (MÉSZ) Azért választották a szövetkezeti formát, az egyesületi

keret helyett, mert a szövetkezeteket szabályozó kereskedelmi jog nagyobb mozgásteret bizto-

sított számukra. Célul tűzték ki, hogy a helybeli szervezett munkásság számára kényelmes,

modern otthont építenek. A Szövetkezet 120 taggal alakult meg. Erre az időre már a Teleki

utcai telek meg volt, bár a vételár egésze még nem állt rendelkezésre. A vásárlás hitelre tör-

tént, amely a későbbiekben anyagi problémát fog jelenteni. Az igazgatóság három főből állt, a

felügyelő-bizottság tagjai sorában azonban nemcsak munkásokat találhatunk, hanem a község

képviselői, iparosai is részt vállaltak, közös ügynek tekintették az otthon építését. Tagságot

vállalt Herbacsek Bertalan fakereskedő, a község „nagyépítője”. Kevés olyan bizottság volt

ebben az időben, aminek ő ne lett volna tagja. Igazi lokálpatrióta volt, aki Kispest fejlődéséért

sokat tett. Tagságot vállalt Bencsik József, Kadecska József és sokan mások. A MÉSZ szer-

vezői 20 koronás részjegyeket bocsájtottak ki, az alakuláskor 180 darabot értékesítettek, me-

lyek az alaptőkét biztosították. Sokan voltak azonban olyanok, akik támogatni kívánták az

otthon építését, de nem állt módjukban egyszerre nagyobb összeget fizetni, ezért a szövetke-

zet engedélyezte a részletfizetést, havi törlesztés mellett. Gyűjtést kezdeményeztek, kulturá-

lis, szórakoztató esteket rendeztek annak érdekében, hogy alaptőkéjük gyarapodjon. Jellemző

volt ez Kispesten, hiszen a közintézmények, templomok, szobrok, jelentős része ugyanilyen

módon létesült.

Az 1910-ben készült MÉSZ jelentésből az derül ki, hogy az alaptőke nem hogy nőtt vol-

na, hanem jelentős terhek, adósságok születtek. Az adósság egyik oldalon, a már fent jelzett

telekár részleteinek fizetéséből származott. A hiány másik oka pedig abból, hogy az alakulás-

kor jónak tűnő gondolat, hogy a részjegyeket hitelbe értékesítik, nem váltotta be a hozzáfűzött

reményeket. Sokan nem törlesztették a hitelbe vásárolt részjegyek árát. Az 1911-es-1912-es

zárszámadás sem mutatott jelentős előre lépést, így 1913-ban elhatározták, hogy alaptőkéjük

terhére „vállalkozásba” kezdenek.

Feladták addigi helyiségüket és a színház épületét vették bérbe. Abban bíztak, hogy az itt

megrendezendő színi előadások, terembérletek és az épületben ekkor már működő mozi, elég-

séges bevételt termel ahhoz, hogy ne csak adóságaikat tudják törleszteni, hanem tőkéjük is

pozitív irányba lendüljön. Új Vigalmi bizottságot szerveznek, pályázatot írnak ki a munkás-

színjátszóknál megüresedett rendezői állásra. A pályázat nyertesétől Reiff Károlytól várják

többek között, hogy fellendüljön a színházi élet. Megalakul a Lasselle Műkedvelő Gárda is.

Minden törekvésük ellenére, - többször választanak új felügyelő-bizottságot, az igazgatóság


85

tagjai cserélődnek- nem igazán halad előre az építés ügye. Közben kitör az első világháború, a

befolyt összegekből, melyek igen alacsonyak voltak, a hadba vonulók családjait segélyezték.

1916-ban feladták vállalkozásukat és a Vas- és fémmunkások Szakszervezete által bérelt he-

lyiségbe, a Tisza Kálmán utca 48-ba költöztek, a mai Móricz Zsigmond utcába. A Tanácsköz-

társaság ideje alatt a politikai élet háttérbe szorította a munkásotthon ügyét.

Alapkőletétel

1922. október 15-én lerakják a Munkásotthon alapkövét.32

Díszes ünnepélyt rendeztek ebből

az alkalomból, a szociáldemokrata párt vezetőin kívül, Budapest, Újpest, Erzsébetfalva kül-

döttei, a Kispesti Ipartestület tagjai, a Hofherr-Schrantz, a Teudloff és Dittrich és a Biehn gyár

kiküldöttei, „valamint Kispest polgárainak számos reprezentánsai…”33

is megjelentek. Herein

Károly a liberális blokk nevében üdvözölte az egybegyűlteket. A Kispest- Szentlőrincz című

újság 1922. október 21-én megjelent száma örömmel számol be az otthon megvalósulásának

nagy eseményéről.

Az alapkőletétel idején Kispest már három hónap óta város. Bár az újonnan megválasztott

polgármester nem jelent meg az ünnepségen, - melyet az egybegyűltek sérelmeztek is-, mégis

figyelemre méltó, hogy az éppen csak születőben lévő város első jelentős közösségi eseménye,

- nem sokkal a Tanácsköztársaság bukása után - az alapkőletétel volt. Valószínűleg a liberális

polgárság és a polgármester, a baloldali szavazatokat is meghálálhatta azzal, hogy semmilyen

módon nem akadályozta a Munkásotthon építését. De jelzés értékű volt az is, hogy Dr. Válya

Gyula polgármester az alapkőletételének ünnepségén nem jelent meg.

Az otthon felépítéséhez, ekkor még nem állt rendelkezésre a teljes összeg. Az alapkőleté-

teli ünnepség befejezésekor, az építőszövetkezet bizottságának nevében Dávid János arra kér-

te a jelenlevőket, hogy egy-egy emléktéglával ajándékozzák meg az otthont. A felhívás nem

volt eredménytelen, a helyszínen befizetett támogatások mellett, a kispesti munkások felaján-

lották, hogy ingyen munkával segítik az építkezést.

A Szociáldemokrata Párt részéről Linhard Antal a párt kispesti titkára kért segítséget a

Vas-és Fémmunkások Szakszervezetéttől. Boér Ferenc, aki ebben az időben a Köhler István

Szivattyú és Gépgyárba dolgozott és a Vas-és Fémipari Munkások Szakszervezetének gyári-

pari szakosztályában tevékenykedett, magára vállalta a tárgyalásokat. Boér egy vele készült

interjúban elmondja: „..Linhard engem, mint a vasmunkások főbizalmiját arra kért, legyek

segítségükre, és a szakszervezet olyan összeggel járuljon hozzá, - mármint az otthon építésé-

hez- hogy be tudják fejezni az építkezést. Hát ez a komisszió csak részben sikerült. A vasasok

csak úgy vállalták, hogy a munkásotthon teljes tulajdonjoga az övék lett. Ez abban az időben

a kispesti munkások között feszültséget is jelentett, amit nehezen tudtunk enyhíteni, mert min-

den szakma azt hitte, hogy beköltözhet a munkásotthonba, és hogy a munkásotthon a kispesti

munkásoké lesz, de így hogy a tulajdonjog a vasasoké lett, egyes szakmák nem is voltak haj-

landók beköltözni, hanem a régi helyiségükben maradtak.”34

Az infláció elvitte ugyan a telekvásárlás következtében keletkezett adósságot, de a MÉSZ

pénzét is, ezért kényszerültek arra, hogy a legerősebb szakszervezet támogatását kérjék.

Felavatják az otthont (1923. május 6)

Az otthon avatására 1923. május 6-án került sor. Az egykorú beszámolók szerint, gyönyörű

verőfényes napon, óriási közönség részvétele mellett avatták fel az épületet. „eljött a város

színe-java, mindenki, aki örült ennek az impozáns alkotásnak, amely a munkásság éveken át

megtakarított filléreiből és adakozásaiból épült fel. Eljöttek a kerület szocialista nemzetgyűlé-

32 A Vasas szakszervezet nevében Polyák János helyezte el az alapkövet. 33 Kispest-Szentlőrincz 1922. október 21. 34Boér Ferenc Ácsok és molnárok voltak őseim… Portré Tóth Pál Péter interjúja Valóság 1981. június


86

si képviselői, Szabó Imre és Várnai Dániel, a szocialista szakszervezetek számos küldöttei, a

városi képviselőtestület tagjai…”csak a polgármester és a városi tanács hiányzott, bár a mun-

kásság vezetői őket is meghívták.”35

Az ünnepi műsort a Szervezett Munkások Dalkara adta.

A felavatott épület Kispest egyik legmodernebb és legszebb épülete lett. A földszínt leg-

nagyobb részét a nagy színpaddal felszerelt díszterem foglalta el. Az épület manzárdszerű

emeletét a munkásszervezetek irodáinak alakították ki. Az épület átadása azonban nem járt

együtt azzal, hogy a különböző helyiségeket be is tudják rendezni, nem tudtak éttermet és

szabadtéri kerthelységet sem az épülethez csatolni. Ezeknek a hiánya miatt, a mulatságok je-

lentős részét továbbra is bérelt helyiségekben tartották, többek között az 1925-ben felavatott

Fő utcai Ipartestületi Székházban.

A munkásotthon a Szociáldemokrata Párt politikai és ehhez kapcsolódó kulturális ren-

dezvényeinek a központja lett. Itt leltek otthonra a dalkarosok, az 1924-ben megalakuló Kis-

pesti Munkás Testedző Egyesület, a Vasas Szakszervezet sakk-köre, mely átlagosan 35-40 fő-

vel működött és a budapesti csapatbajnokság első osztályába is felkerült. De ugyancsak itt lelt

otthonra az 1925-ben megszerveződő Kispesti Szervezett Munkások Harmónia Zenekara.

1927.január 29-én a Munkásotthonban tartja alakuló közgyűlését a Természetbarátok

Turista Egyesületének Kispesti Csoportja. Az egyesület a természetjáráson kívül, előadásokat,

teadélutánokat, kultúresteket szervez. Szavalókórusának és műkedvelő gárdájának tagjai kap-

csolatban álltak a lőrinci, erzsébeti csoportokkal. Működik az eszperantó csoport, és előadá-

sokat tartanak az alkoholellenes liga tagjai is.

1927. május 22-én ünnepli a Kispesti Szervezett Munkások Dalkara negyedszázados

fennállásának évfordulóját. A dalkarok, a munkásdalárdák népszerűsége, összetartó ereje elvi-

tathatatlan a huszadik század fordulóján. A városi munkásfolklórnak a dal ugyanolyan fontos

részévé vált, mint vidéken a fonókban, lakodalmakban felcsendülő népdalok. Mintahogy egy-

egy tájegységnek kialakultak a jellegzetes zenei és dalmotívumai, ugyanúgy a városokban is

felfedezhetővé váltak a sajátos jegyek. A munkásdalárdák azon túl, hogy hordozták, vitték

tovább a népdalokat, a megszülető műdalokat, a kórusművészetnek is jelentős képviselőivé

válták. 36

Helyi és országos találkozókon vettek részt, amelyek tovább erősítették összetarto-

zás élményüket. Kispesten, mint ahogy már említettük az egyházi kórusokon túl a Kispesti

Dalárda, a Wekerlei Dalárda, a Kispesti Szervezett Munkások Dalárkara és a gyári dalárdák

sokszor és igen magas színvonalon erősítették, öregbítették Kispest hírnevét. Egy-egy közsé-

gi, majd városi megmozduláson közösen vettek részt és együtt ünnepelték évfordulóikat is.

Nem véletlen az sem, hogy a képviselő testületek a kultúrára fordítható közpénzekből- általá-

ban arányosan- a dalárdákat támogatták.37

A Kispesti Szervezett Munkások Dalkarának első vezetője Hartmann József volt. Czigler

Béla tíz éven át vezette a dalárdát, helyét Novák Károly karnagy vette át, aki a 25 éves évfor-

duló alkalmából Szakasits Árpád: A dal szárnyán című művét zenésítette meg. Kottatárukban

már több mint száz férfikarra írt ének kottáját őrizték.

A század harmincas éveire már „rutinosan” működik az otthon. Zenei, színházi esteket ren-

deznek és vendégül látják a korszak kiemelkedő baloldali szellemiségű művészeit, tudósait.

Várnai Zseni, József Attila, Révész Béla és mások fordulnak meg a Teleki utcai otthonban.

1934-től a rendőrség fokozott figyelmet fordít az otthon politikai rendezvényeire. 1938-ban

nyilas támadás éri a házat. A berendezést összetörték és ettől az időtől fogva fokozottan ellen-

őrizték az ott folyó szemináriumokat, tanfolyamokat, találkozókat. A politikai mozgalmi élet

hátrébb húzódott, a baloldali csoportok többnyire illegálisan tevékenykedtek. A korszakra

35 Kispest-Szentlőrinc 1923. május 12 36 Hanák Péter- a Város polgára. in: Múlt idők dalai. 164-170. o. Budapesti Negyed. 1998. VI. évf. 4. sz. 37 Kispest Megyei Város Költségvetési előirányzata. 1924, 1927, 1932, 1945, 1947-48.

Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény A kispesti dalárda és a Kispesti Szervezett Munkások Dalkara, ezekben az években azonos támogatásban részesültek, csupán a Wekerlei Dalkar kapott kevesebb segélyt.


87

visszaemlékezők, többnyire fűtetlen helyiségekre, egy-egy zenei előadásra, illegális nyomdára

emlékeznek és arra, hogy 1944-ben katonákat szállásoltak el az otthonban.38

A város élete 1929-1950 között

1929-ben a választások eredményeként Válya Gyulát, Molnár József váltotta fel a polgármes-

teri székben.

Az 1929-33-as gazdasági válság, nem hagyta érintetlenül a várost. Csökkent a termelés,

nőtt a munkanélküliség, a város gazdálkodása gondokkal küszködött. A város adóssága milli-

ós nagyságrendre emelkedett. A lakosság elégedetlen volt, a városvezetés minden erőfeszítése

mellett sem tudta a gondokat orvosolni.

A válság elmúltával, 1936-tól fokozatosan fellendült a termelés, konszolidálódott a gaz-

dasági élet. Tovább folytak a korábban eltervezett beruházások, a közműépítés - új területek

épültek be. Közintézmények mentőállomás, szanatórium létesült. Elmondható, hogy igazi

hőskorszaka volt ez az időszak Kispestnek, melyben megmutathatta fejlődőképességét, tenni

akarását. A politika azonban ismét közbe szólt, a világ egy újabb háborúra készült. A polgári

életbe újból beköltözött a rettegés, a fiúkat ismét katonának nevelték, a közélet erőteljesen

jobbra tolódott. A zsidótörvények Kispesten is éreztették hatásukat, először a képviselőtestü-

letből zárták ki a zsidó származásúakat, majd bevonták az iparengedélyeket, kijelölték a gettó

területét. A várost légoltalmi szirénákkal szerelik fel, a gyárak haditermelésre álltak át. 1942-

ben légitámadás éri a várost, 1943-ban szőnyegbombázás dönti romba az épületeket, pusztítja

az emberi életet. A háború Kispesten 1945. január 9-én ér véget.

1945 után a város polgármestere a szociáldemokrata Petri Miklós lett. 1945. január 12-én

alakult meg a Nemzeti Bizottság 24 taggal. A bizottság koalíciós alapon működött, a baloldal

összességében 16 fővel reprezentálta magát, míg a polgári koalíciónak 8 hely jutott. A háború

után helyre kellett állítani a város működését, a víz, élelmiszer ellátást, újra meg kellett szer-

vezni a közlekedést. 1947-re normalizálódott a közlekedés, autóbuszok jártak, melyek össze-

kötötték Kispestet Budapesttel és más városrészekkel.

Megindult az újjáépítés, lakóházakat, iskolákat, üzemeket hoztak rendbe, kezdték el újjá-

építésüket. Az újjáépítés sikereit nagyszabású kiállításon mutatták be, melyet Tildy Zoltán

köztársasági elnök nyitott meg.

1946-ban Petri Miklóst az ugyancsak szociáldemokrata Barei Gyula váltotta fel a pol-

gármesteri székben. 1947-ben a város vezetősége is foglalkozik a fővároshoz csatlakozás

kérdésével, az előnyök, és hátrányok mérlegelése folyik. 1947 augusztusától id. Nyers Rezső

lesz a város polgármestere, majd Nagy Budapest létrehozásával, már, mint az első tanács el-

nökeként irányítja a főváros 19. kerületének életét.

A Munkásotthon élete 1945-1950

A háború következtében a Munkásotthon is jelentősen megrongálódott. A nem igazán hasz-

nálható épület, épen maradt helyiségeibe, a szakszervezetek a baloldali munkáspártok politi-

kai központot rendeztek be.

Miközben a háborús károk felmérése, az élelmiszer ellátás nehézségeit kellett enyhíteni, a

színházi élet már 1945 májusában megindult. A Royal moziban a Kispesti Népszínház Nádasi

József igazgatósága mellett 1945. május 17-én a Bánk-bán-t adta elő, ahol nem kisebb művé-

szek, mint –Balázs Samu, Gombaszögi Frida, Gábor Miklós, Abonyi Géza, Szörényi Éva-

léptek fel. A megnyitó beszédet Major Tamás tartotta.

1945 áprilisában foglalkoznak először azzal a kérdéssel, hogy a Munkásotthont újjá kell

építeni. Tárgyalások folytak a Vasas Szakszervezet Intézőbizottságával a ház újjáépítésének

38 Dr. Áfra János -Nagy Dezső: A Kispesti Munkásotthon története Budapest, 1969. Pestkörnyéki Munkásotthonok krónikája. Kispest 57-60.o.


88

érdekében. Az első, még pengőben született költségvetés 1870 pengő-be határozta meg az

újjáépítés költségeit. Azonban először téglát kellett szerezni. Az épület alapos műszaki vizs-

gálatának eredményeként úgy határoztak, hogy az otthont nemcsak újjáépítik, de egyben át is

alakítják. Az átépítések következtében, az előre tervezett 140-150.000 Ft. helyett, a végösszeg

ennek kétszerese lett. A ház újjáépítése 1947-re fejeződött be.

1947.október 18–án avatták fel az épületet. Az avatási ünnepségről beszámolt a Kispest

Népe. Az újra megnyíló épület „neonfényes” hangulatában, csak azt sajnálja a cikk írója,

hogy a színpad túl kicsi, és nehezen lehet majd három felvonásos darabokat előadni Az épüle-

tet Kisházi Ödön, a SZOT elnöke avatta fel, és az ünnepélyes megnyitó alkalmával fővárosi

színészek üdvözölték a jelenlevőket.39

Az átalakítás során most már éttermet is kapcsoltak az

épülethez, amelyet 1947 novemberében, nyitottak meg.

Az épület felavatása után nem sokkal - 1947. november 18 -, egész napos programsoroza-

tot állított össze a Szociáldemokrata Párt újjáalakított kultúrbizottsága. Ennek keretében dél-

előtt a Kispesti Szervezett Munkások Hangverseny Zenekara adott koncertet, délután külön-

böző művészi produkciók mellett az egész napos műsort színházi bemutatóval zárták.40

A

Kispesti Szervezett Munkások Dalkara, a munkáskórusokat megismertető, népszerűsítő soro-

zat részeként a rádióban adhatott hangversenyt.41

A Dalkar nemcsak koncerteken lépett fel,

hanem tagjai számára bált is rendezett. A Munkásotthonban, 1947 novemberében megtartott

Katalin napi bál bevételét a kottalapra és tanítási költségekre szánták.

1946 végén megalakul az országos hatókörrel rendelkező Munkás Kultúrszövetség Kis-

pesti Csoportja, amelyet 1947 novemberétől Dolgozók Kulturális Szövetségének hívnak. 1947

novemberében pedig a Demokratikus Értelmiségi Klub.

A Munkás Kultúrszövetség természetesen baloldali irányítás mellett és ellenőrzéssel mű-

ködtette négy szakosztályát: az irodalmit, a színjátszót, a képzőművészetit és a zeneit. Céljuk

a munkásság kultúrszínvonalának emelése, a kultúrcsoportok munkájának helyes irányítással

való fejlesztése, a szegénysorú tehetségek továbbképzése kiemelése.42

A megalakuláskor eleinte Nemeskéri Lajos főtitkár lakásán jöttek össze, azonban hama-

rosan beköltöztek a Munkásotthon nyolcas számú szobájába. Hivatalos órákat szombaton dél-

után tartottak. Irodalmi szakosztálya pedagógusok közreműködésével előadássorozatokat

szervezett és rendezett. Tavasszal hathetes munkásszínjátszó akadémiát indítottak be, színját-

szó, szavaló és zenei pályázatot írtak ki. A Kispest című lap 1947 novemberében a szövetség

működésének egy évét értékelve pozitívnak, iránymutatónak tekintette működésesüket.43

Kispest városának támogatásával és kezdeményezésével 1947. december 27-én Művészeti

Hetet szerveztek. Ennek keretében ankétot tartottak a képzőművészetről és képzőművészeti

kiállítást nyitottak meg. A városházán tartott ankétról szóló tudósítás a művészek nehéz hely-

zetét, nyomorát emelte ki: „A művészek nyomora elválaszthatatlan a dolgozók

kulturszegénységétől, hiszen a kultúrigények, és a műpártolás hiánya okozza a művésznyo-

mort, ami viszont akadálya annak, hogy a tömegek kultúrszínvonala emelkedjen. A város

képviseletében Sáska Géza tanácsnok ecsetelte a művészek súlyos helyzetét, hangsúlyozta a

képzőművészet jelentőségét, amely a három éves tervbe is szervesen bekapcsolódik.” (sic!)44

A művészek részéről többféle javaslat hangzott el, a gondok orvoslásáról. Többek között

önálló kiállítási helyiséget szerettek volna, de nem pártházban. Volt olyan javaslat is, hogy a

39 Felavatták a Vasas-otthont:. Kispest Népe. 1947. október 25. 3.o 40 Így kell a kultúrát szolgálni. Tomboló siker a Szociáldemokrata Párt Kultúrelőadásán. Kispest. 1947. november 23. 41 A Kispesti Szervezett Munkások Dalkara a rádióban. Kispest. 1947. november 23. 42 Kispest Népe. 1947. január 4. 43 Irányt mutat a Kispesti Munkás Kultúrszövetség . Kispest. 1947. november 23. 44 Művészeti hét Kispest Népe 1947. december 27. 3.o.


89

futballmeccsek közönségét, és a luxus helyek fogyasztóit, valamint a város jómódú polgárait

adóztassák meg a művészek javára. Esetleg a fővároshoz hasonlóan, a vendéglőkbe járó fo-

gyasztóközönséget kellene önkéntes felajánlásokra bírni. De gondoltak arra is, hogy a gyárak

vásárolhatnának festményeket és sorsolhatnák ki a munkások között.

A kiállításról, ankétról szóló beszámolók között olvashatunk kritikus hangvételűeket,

amelyek, nem a művészeket marasztalják el, hanem a közönséget, amely közömbös a képző-

művészettel szemben.45

A Demokratikus Értelmiségi Klub ugyan ebben az időszakban rendezte meg első alakuló

összejövetelét a Linhard Antal utca 17 sz. alatt, a mai Fő utcában.

Az első összejövetelről a Kispest Népe A Demokratikus Értelmiségi Klub összefogja vá-

rosunk értelmiségét címmel az első oldalon számolt be. A szerkesztőségi cikk hangsúlyozta:

A városban lévő szellemi értékeket nem szabad kihasználatlanul hagyni, az értelmiségnek

nem otthon egymás között kell panaszkodni, hanem egy olyan helyen, ahol „nem kérdezik,

melyik pártban van, kedve szerint olvashatja a legújabb folyóiratokat, s a társas szórakozások,

ismerkedés és tanulás számára legkellemesebb formáját minden kötöttség nélkül élvezheti.”46

Nem hagyható említés nélkül, hogy a klub megnyitása alkalmából Háy Gyula köszöntötte

az egybegyűlteket. A peremvárosok szellemi életét a múltban a főváros közelsége határozta

meg,- mondotta, de csak azok számára, „akik elegendő idővel, pénzzel és autóval rendelkez-

tek, hogy a fővárosban szórakozzanak. Ezek hátat fordítottak Kispestnek, és itt a szellemi élet

a nullával volt egyenlő”.47

Nincsenek adataink arról, hogy kik és hányan vettek részt a klub ülésén, és milyen haté-

konysággal és elfogadottsággal, mennyi ideig működött a későbbiek során, mindenestre az

biztos, hogy az alakuló ülésen művészek, is részt vettek, akik, a klubot is bevonták Dési Hu-

ber István emlékkiállítás megrendezésébe. Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy az ugyan-

ebben az időben megjelenő másik kispesti újság, a – Kispest -, amely a Szociáldemokrata Párt

lapja volt, még csak említést sem tesz az eseményről. Koalíciós idők voltak még ezek, elkép-

zelhetőnek tűnik, hogy a liberális és konzervatív körök is támogatták a klub létrejöttét, ebben

látva soraik rendezését. De a klub beleillik a Kommunista Pártnak az értelmiséget magához

vonzó politikájába is.

Látható, hogy mind a munkásotthon falain belül, mind a városban élénk kulturális pezs-

gés indult meg. A város kulturális életének irányítását a korszakra jellemzően, a baloldali

pártok vették át. Nem találunk híreket már a Kispesti Dalárdáról, a Társaskörről, a Wekerlei

régi egyesületekről, pedig hivatalosan ezek nem szűntek meg, - szórólapjaikat őrzi a Kispesti

Helytörténeti Gyűjtemény -, feloszlásuk 1950-hez kötődik. A hivatalosan megjelenő kispesti

újságok hangvétele, lelkesültséget áraszt, a hatalom teljes birtoklását. De mit nyert a mun-

kásotthon a baloldali fordulattal? Hogyan alakult a ház sorsa az elődök elképzeléseihez ké-

pest.

A Munkásotthon élete felújítástól- felújításig. 1950-1966

A szakszervezet újjáépítette a házat: volt zenekari árok a színpad előtt, elkészült az olyannyira

hiányzó vendéglő. Az otthon irányítása több kézbe összpontosult, nemcsak a Vasas Szakszer-

vezet irányította, hanem a szociáldemokrata párt is, - a kommunista párt és a szociáldemokra-

ta párt egyesüléséig - eleget tett az otthon a vele szemben megfogalmazott minden igénynek.

Vezetését a Vasas Szakszervezet megbízásából egy hét fős irányító és szervező bizottság

végezte, és látta el az érdemi munkát.48

Adatok hiányában nem tudjuk, hogy az otthon gazdál-

45 Művész hét Kispesten. Kispest. 1948.január 3. 46 Kispest Népe 1947. november 29. 1. o. 47 u.o. 48 A Munkásotthon vezetői többek között a következők voltak: Bazsai Ferenc, Nyakacska Emil, Polyák János, Pongrácz Kálmán, Rósenfeld Dezső, Szamosi János, Széman Tibor


90

kodására, a programokra, a fenntartásra mennyi pénz állt rendelkezésre. Azt sem tudjuk, hogy

a működtetéshez szükséges összegek milyen forrásból származtak. Csak a Vasas Szakszerve-

zet biztosította a ház fedezetére szolgáló összegeket, vagy a városi költségvetésből is finanszí-

rozták a működését? Esetleg a helyi pártszervezetektől is kaptak támogatást?

Mindenesetre az a tény, hogy 1950-ben a Munkásotthont a Vörös Csillag Traktorgyárhoz

csatolják, a volt Hofherr-hez. A Vasas Szakszervezet megőrzi tulajdonjogát, azonban a gyár

válik az épület használójává, üzemeltetőjévé. Ez a lépés szorosan összekapcsolódhatott a

Szakszervezetek Országos Tanácsának azon határozatával, amelyet a szakszervezetek kulturá-

lis-nevelő munkájáról, adtak ki. A határozata élesen bírálja az üzemek, gyárak eddigi kulturá-

lis tevékenységét, a kultúrotthonokat arra szólítja fel, hogy a szórakoztató rendezvényeiken,

báljaikon, színházi előadásaikon, szedjenek ezen túl belépődíjat. „Törekedjenek arra az in-

tézmények, hogy önmagukat eltartani képesek legyenek”.49

A ház üzemeltetési jogának átadása, így nemcsak azt a célt szolgálta, hogy a munkásott-

hon vezetését egy kézbe tudják és a Traktorgyárnak egy kultúrházat juttassanak, hanem ilyen

módon a Vörös Csillag Traktorgyár költségvetésének kiadási oldalát terhelték meg, ide építet-

ték be az épült és a működtetés nem kevés költségét. A szakszervezet ezzel csökkenthette

kiadási kötelezettségeit.

Valószínűleg a gyár vezetősége örült is meg nem is, a hozzá kapcsolt új intézménynek.

Kényelmesebb körülmények között tudta elhelyezni az üzemi kultúrcsoportokat, és lehetősége

nyílt arra, hogy nagyobb szabású megmozdulásait kulturált körülmények között rendezhesse

meg. Így érthető válik, hogy a gyár akkori vezetősége a Munkásotthont sajátjának kívánta

tudni és igyekezett rövid úton megszabadulni az előző vezetéstől. A régi vezetőgárda kivo-

nult, a házban addig működő csoportok, foglalkozások megszűntek. A gyárnak a munkásott-

hon fenntartása évi 300.000Ft.-ba került, írja Torma István a gyár történetét feldolgozó írásá-

ban. 50

A vezetésben beállt változások azonban működési problémákat okoztak. A gyenge

szakmai vezetést, időről- időre lecserélték. Az ezzel az időszakkal foglalkozó elemzések a

Munkásotthont, annak életét, működését a következőképpen látják. „A kispesti munkásműve-

lődés hajléka ezekben az években, egészen az 1959. évi újjászervezésig, - inkább valami le-

züllött, nívótlan szórakozóhelyhez hasonlított – mint a „szocialista kultúra templomához”-

olvashatjuk a Munkásotthonról 1969-ben megjelent kismonográfiában. 51

A Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény adattárában fellelhető egykorú értékelések is ugyan

ilyen módon minősítik a kialakult helyzetet. A XIX. kerületi Tanács 1959. évi népművelésről

szóló jelentése szerint, a kerületi művelődési házak általában nem töltik be teljes mértékben a

népművelés területén rájuk háruló feladatokat. ”Még ma is jellemző kerületünk kultúrházaira,

hogy döntő tevékenységüknek tekintik, a táncos és báli rendezvényeket. Ezekre a rendezvé-

nyekre jellemző az italozás és a mértéktelen alkoholfogyasztás, s a táncos rendezvények, sok

esetben kocsmai jelleget öltenek.”52

Mindenesetre a tanácsi értékelés, nemcsak a Munkásotthont, - amit ebben az időszakban

már Vörös Csillag Traktorgyár Kultúrházának hívnak - marasztalja el, hanem az összes in-

tézményt. A rossz működés okait több tényezőben látják akkor.

Először is abban, hogy az „1956. évi ellenforradalom”, nemcsak a gazdasági építőmun-

kában okozott komoly károkat, hanem a népművelési munka területén is komoly zavarokat

idézett elő. „Az ellenforradalom leverése után a gazdasági és politikai konszolidáció, viszony-

lag hamar végbement, ugyanakkor az ellenforradalmi erők, kulturális életünk területére szo-

rultak vissza és ott igyekeztek bomlasztó tevékenységet kifejteni. A revizionista nézetek kul-

49 Kulturális intézmények önellátása. Kultúrhíradó Üzemi Szakszervezeti Kultúraktívák tájékoztatója 150. XI. 19.sz 6.o. 50 Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény, Adattár:522.sz. 51 Dr. Áfra János -Nagy Dezső:A Kispesti Munkásotthon története. Pestkörnyéki Munkásotthonok Krónikája. Kispest Budapest 1969. 71.o.. 52 Jelentés a kerület népművelési munkájáról. Budapest Főváros XIX. ker.Tanács Végrehajtó Bizottsága.. Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár: 1824


91

turális életünkben is nagymértékben éreztették hatásukat. Színházaink és az öntevékeny mű-

vészeti csoportjaink, műsoros rendezvényei, műsorpolitikája, helytelen irányba terelődött el, a

„csak szórakoztató” régi beporosodott kabarétréfák, a könnyűműfaj fércműveinek irányá-

ba.”53

Másodszor abban látják a problémák okát, hogy csökkent az ismeretterjesztő munka ha-

tékonysága, a megtartott előadások száma, továbbá véleményük szerint az nehezítette a hely-

zetet, hogy az intézményvezetők és munkatársak alulképzettek voltak – bár politikailag min-

denkit megbízhatónak találtak. Nem fogadták el az intézményvezetők azon érvelését, hogy a

házak alacsony anyagi támogatása miatt a táncos, szórakoztató jellegű rendezvényekből befo-

lyó bevételre szükségük van. „Hangsúlyoznunk kell, hogy ez a kifogás csak részben indokolt.

Véleményünk szerint megfelelő vezetéssel, ötletességgel – a jelenleg rendelkezésre álló anya-

gi eszközökkel is lehetne a munka színvonalát emelni.”54

. A tanácsi szervek azt érzékelték,

hogy a művelődési intézmények nem tesznek meg mindent a munkásság, a dolgozók kulturá-

lis szintjének emelése érdekében nem a hivatalosan kijelölt úton haladnak.

Visszatérve a Munkásotthon tevékenységére, az általánosan megfogalmazott kritika,

mely a ház 1950- és 1959 közötti időszakát sommásan rossznak minősíti, erős kétségeket éb-

reszt. A ház akkori vezetőinek igen sokféle elvárásnak kellett eleget tenniük. Először is gyári

kultúrházként az üzemi elvárásoknak - szakmai továbbképzések szervezése -, másodszor meg

kellett küzdeniük azzal is, hogy a ház a gyártól messze esett, így a szervezőmunka is nehe-

zebbé vált. Az, hogy sok táncos összejövetelt szerveztek, véleményünk szerint csupán annak a

felismerése volt, hogy a házat csak akkor lehetett élettel megtölteni, ha olyan rendezvényeket

kínálnak, amelyre a gyár dolgozóinak és a lakosságnak igénye volt. Készséggel elfogadható

azonban, hogy ezeket a rendezvényeket nem tudták megfelelő színvonalra emelni. A táncos

rendezvényeken túl, a házban számos tanfolyam, sakk-kör, 1953-tól képzőművészeti kör, -

mely felvette, Nagy Balogh János nevét –, művészeti csoportok: színjátszó, balett, harmoni-

kakör, fúvószenekar, fotószakkör működött. Sőt 1955-ig a Vörös Október Férfiruhagyár dol-

gozói, számára is nyitva állt a ház. Az elmarasztaló vélemények, inkább politikai, mint szak-

mai indíttatásúak voltak.

Szerezhetünk azonban némi információt a művelődési ház gazdálkodásáról is. Egy 1959-

ből származó beszámoló szerint a Vörös Csillag Traktorgyár Kultúrotthonának működési fe-

dezete a következőképpen tevődött össze: az évi elfogadott költségvetése: 400.000 Ft. volt.

Ebből: a Vasas Szakszervezet: 70.000 Ft-ot, Vörös Csillag Traktor Gyár: 50.000 Ft-ot a Gyári

Szakszervezeti Bizottság 5.000 Ft-o. biztosított. Így összesen: 125.000 Ft állt rendelkezésre.55

Mint látható a „tulajdonosok” az elfogadott költségvetés felét sem biztosították a ház műkö-

désének. Az állami támogatás, a szakszervezettől és a gyártól származó összegek, mindesetre

arra biztosan nem voltak elegendőek, hogy az épület folyamatos karbantartását biztosítsák.

1960-ban – a korszakon egyébként végighúzódóan -, hosszan elnyúló felújításba kezdtek.

Az épületet belülről ismét átalakították, új berendezéseket vásároltak kétmillió forintért. Bu-

lányi Lászlót a Vasas Szakszervezet ajánlásával 1960-ban nevezték ki igazgatónak, abban

bízva, hogy a művelődési ház, most már az elvárásoknak megfelelően fog működni. A Nép-

művelési Állandó Bizottság, - mely 1957 óta működött - és a Kerületi Tanács Népművelési

Osztálya koordinálta a művelődési intézmények tevékenységét.

53

Jelentés a kerület népművelési munkájáról. Budapest Főváros XIX. ker. Tanács Végrehajtó Bizottsága Kispesti

Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár: 1824.sz.

54

Jelentés a kerület népművelési munkájáról. Budapest Főváros XIX.ker.Tanács Végrehajtó Bizottsága. Kispesti Hely-

történeti Gyűjtemény. Adattár: 1824 sz.

55

Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár: 25 .sz


92

1960-ban kerületi szinten határozatot fogadtak el arról, hogy összehangolják a terület

kulturális feladatait, egy közös programot dolgoznak ki, végrehajtva ezzel az MSZMP 1958-

ban kiadott művelődéspolitikai irányelveit, a VII. Pártkongresszus kulturális vonatkozású ha-

tározatait. Ennek érdekében elkészítették az 1961-62-es esztendő népművelési programját. A

program kidolgozásában, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar Nők XIX. ker. Tanácsa, a

Magyar Szovjet Baráti Társaság elnöksége, a Magyar Honvédelmi Szövetség, a Vöröskereszt,

a kerületi népművelési osztály és az un. Szakmaközi Bizottság vett részt. Hiányzik viszont a

felsorolásból az MSZMP 19. kerületi Pártbizottsága, miközben a programterv számukra is

osztott feladatot. A programban központi helyet foglalt el az ismeretterjesztés, a világnézeti

nevelés. Pontosan meghatározták, hogy hol, milyen típusú előadásokat és az egyes témakörön

belül mennyit kell, „előállítani” és rendezni. Ennek a forgatókönyvnek az alapján pontosan

kijelölték a kultúrházak feladatait

Közben befejeződött a ház tatarozása és a felújított épületet 1961 januárjában megnyitot-

ták. A ház igazgatója 1961 februárjában a Népművelési Bizottság Állandó ülésen számolt be

munkájáról. Elmondta, hogy az otthonban: Munkás Akadémiát, Nők Akadémiáját, és Ifjúsági

Akadémiát működtetnek. Havonta egyszer tartanak a nyugdíjasoknak ismeretterjesztő előadá-

sokat. A gyermek szakkörök 260 (!) gyermeket foglalkoztatnak. Az ifjú-zenebarátok vasárnap

délelőttönként jönnek össze, a kör taglétszáma 30 fő. A házban vasárnap délutánonként isko-

láskorúak számára „össztáncot” tartanak, ahol a „kislányok kísérőkkel jelennek meg.” A ház

igazgatója erősen kifogásolhatónak tartotta azt a helyzetet, hogy miközben ők mindent meg-

tesznek „azért, hogy pártunk művelődés politikájának szellemében dolgozzanak, addig az Ifjú

Gárda vezetősége – az Ifjú Gárda Művelődési Ház volt a kerület tanácsi fenntartású másik

művelődési háza, a mai Kispesti Vigadó Művelődési Ház – helytelen műsorpolitikájával aka-

dályozza ezt. Pl. Ilyen nehézség az Ifjú Gárda rendszeres szombat esti bál rendezvényei, késői

zárórája, italkiszolgálása, a jampec (sic!) szellemnek a megtűrése, a vasárnapi táncok.”56

A kultúrház igazgatója azt javasolja, hogy a házak működését koordinálják, a feladatokat

osszák fel. Az ülés végén a bizottság határozatot hozott arról, hogy érvényt kell szerezni an-

nak a határozatnak, amely a kultúrházakban az italfogyasztást korlátozza és a tömény szesz

forgalmazását megtiltja. A Tanács népművelési csoportját bízták meg azzal, hogy a házak

munkáját összehangolják.

Az 1961/62. évi népművelési program alapján, a Munkásotthon feladatává vált a perem-

színházi előadások szervezése. A tervezett időszakra 18 előadást állítottak be. Ebből 10-nek

az ifjúsághoz és a gyermekekhez kellett szólniuk, és 8 esztrád műsor bemutatásával a felnőtt

lakosságot kívánták szórakoztatni. Az előadások után „meghívott dolgozók részvételével,

előadást megvitató ankétot rendezünk 6 alkalommal”57

A ház vezetőjének és dolgozóinak segítséget kellett nyújtaniuk a kerületi közönségszer-

vezők és propagandisták versenyéhez. A kerületi Tanáccsal közösen kívánták meghirdetni azt

a nyolc hangversenyből álló bérletsorozatot, amelyet a Liszt és Kodály év alkalmából rendez-

nek majd meg a terv alapján. Vasárnap délelőttönként ifjúsági filmelőadásokat, terveztek.

Feladatukká tették még, hogy egy fotó és egy képzőművészeti kiállításnak is otthont adjanak.

A tanács közművelődési programjának megfelelően, a művelődési házaknak a felnőttoktatás-

ban és az üzemi brigádok kulturális programjainak biztosításában is részt kellett vállalniuk.

Az esti képzésekben résztvevők számára, az intézményen belül tanulószobát, korrepetálá-

si lehetőséget kellett biztosíttani valamint a „szocialista, családi, társadalmi ünnep (sic!) meg-

rendezését és elterjesztését”58

- (Ifjúvá avatás, személyi igazolvány kiosztás, házasság, teme-

56 Jegyzőkönyv a XIX ker. Tanács Népművelési Állandó Bizottságának 1961. febr.9.-én megtartott üléséről. Kispesti Helytörténeti Gyűjte-mény. Adattár: 30.sz. 57 Budapest XIX. kerület Népművelési Programja 1961/62.évre Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény Adattár 2292. sz. 58 Budapest XIX. kerület Népművelési Programja 1961/62.évre Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény Adattár 2292. sz


93

tés, ballagás, szakmunkásavatás, névadó, üzemi jubileumok, nyugdíjas búcsúztatás, stb.) -

segíteni és támogatniuk kellett. „A művészeti csoportok ezen ünnepek megünneplésére és szí-

nesebbé tételére készüljenek fel.”59

„A program szakmai és pénzügyi lebonyolítását akadályo-

zó tényezőkkel szemben a bizottság egységesen lép fel” - olvashatjuk, a program záró fejeze-

tében.60

Szerencsés helyzetben vagyunk, miután nemcsak a programtervezet forgatókönyve áll

rendelkezésünkre, hanem a lebonyolítás eredményességét értékelő és ismertető beszámoló is.

A Népművelési Osztály által készített anyag, azon túl, hogy a programsorozatot termé-

szetesen sikeresnek minősítette, néhány önkritikus megjegyzést is tesz: „…néhány helyen a

munkásakadémiákat, nem tudtuk bevezetni, valamint az ismeretterjesztés egyéb formái nehe-

zen bontakoztak ki (múzeumlátogatás, szakkörök) …”61

Kevésnek találták a műszaki témájú előadásokat, azonban a peremszínházi rendezvények,

a hangversenyek, a kiállítások a várakozásnak megfelelően sikerültek. Az együttműködésről

szólva a jelentés megállapítja, hogy a Vörös Csillag Művelődési Házat kivéve, a társadalmi

vezetés nem működött jól, azonban a program alapján folytatott munka, megszüntette a nép-

művelési munka „öncélúságának szemléletét, tervszerűbbé tette a kulturális nevelőmunkát.”62

A jelentéshez mellékletet is csatoltak, amely a programok látogatottságának számszerű adatait

rögzítette.

Ismeretterjesztés 1961-1962-es év

Programok Tervezett szám Megszerve-

zett

Elhangzott

előadások szá-

ma

Látogatók

száma

Egy előadásra

eső látogatók

száma

Munkásakadémiák 7 5. 63 2501 40

Ifjúsági Akadémiák 3 2 32 2268 71

Nők Akadémiája 1 1 9 975 108

Szövetkezeti dolgozók

akadémiája 1 1 9 207 23

Zenei ismeretterjesztő

sorozat (bérletsorozat) 1 1 8

3411

Bérlet

+belépődíj:

387

Területi Művelődési

Akadémiák 1 1 10

940

Bérlet

+belépődíj:

87

Petőfi Parkszínpadon

rendezett előadások 15 8 8 2530 318

Művészetek terjesztése 1961-1962-es év

Programok Tervezett

szám Megszervezett

Elhangzott előadások

száma

Látogatók száma:

%-ban ill /fő

Peremszinház összesen 18 18 94,7%

Ifjúsági 10 10

Vegyesműsor 8 8

Műkedvelő előadások: 6 6

Munkás-művész találkozó 8 7

Ifjúsági mozi az Ady és Kölcsey

mozikban 105 53.144

Kiállítások 3 6

Térzene 4 4

59 Budapest XIX. kerület Népművelési Programja 1961/62.évre Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény Adattár 2292. sz 60 U.o. 61 Jelentés az 1962/63.évi koordinált népművelési tervről. Budapest Főváros XIX.ker.Tanács V.B. Népművelési Osztály. Kispesti Helytörténe-ti Gyűjtemény. Adattár. 946.sz. 62 u.o.


94

A statisztikai adatok, két dolgot mindenképpen tükröznek. Az ismeretterjesztés kimutatá-

sa alaposabb, pontosabb azért is, mert ez volt igazán politikai kérdés. A művészeti rendezvé-

nyek alatt ismertetett programok részvételi arányának elnagyolt, csupán százalékos megadása

azért tűnik érdekesnek, mert ezek a programok belépő díjasak voltak a fennmaradt műsorfüzet

és plakátok alapján, így nyomon követhető lett volna a látogatottságuk.

A jelentésből nem tudhatjuk meg, hogy ezek a műsorok milyen színvonalúak voltak,

azonban a fennmaradt plakátok, melyek a Vörös Csillag Művelődési Házban meghirdetett

programokra, színházi előadásokra invitálnak, rendelkezésünkre állnak.

Divatbemutatót tartott a Corvin Áruház a tavaszi és nyári modellekből, a Divatcsarnok az

őszi-téli kollekciójából, nem kisebb művészek közreműködésével, mint Rátonyi Róbert, Né-

meth Lehel, Sárosi Katalin. 1961 tavaszán új tánctanfolyamot indítottak a házban, minden

héten szerdán filmvetítéseket tartottak, tehát nemcsak vasárnap délelőtt. Vetítették a Mágnás

Miksát, a Légy jó mindhalálig című magyar filmeket, továbbá kelet és nyugat német filmeket,

angol filmet, és a szovjetfilmek közül is inkább a népszerűbbeket, a Dzsungel ösvényén vagy

a Kobra akciót. Gyermekszínházi előadásról fennmaradt plakát tanúsága szerint a Ragályi

Elemér által rendezett Csipkerózsikát mutatták be, külön hangsúlyt fektetve arra, hogy a darab

rendezője a Madách Színház tagja. Esti felnőtt színházi előadásaikon a Jókai színház és a Ma-

dách Színház társulata szerepelt, többek között Fehér Klára és Boldizsár Iván színdarabjai-

val.63

Már ekkor beindult a klubélet, mely a rétegklubokon kívül, az üzem dolgozóinak csopor-

tos baráti összejöveteleinek is helyet biztosított. Mindenesetre klub alatt, ekkor a ház

nyitvatartását értették, amikor is délután két órától- este 10-ig lehetett olvasni, beszélgetni,

rádiót hallgatni, enni harmadosztályú áron. ”A kultúrált szórakozás biztosítására ételeket és

italokat csak felszolgálón keresztül, ülve lehet fogyasztani. A felszolgálás az árban benne fog-

laltatik.” 64

.

Az 1961-62-es időszakban megtalált un.” közös program” rendszer, vagyis az egy évre

való tervezés, továbbá a feladatok szigorú leosztása bevált. A kerület a továbbiakban is

ugyanezt a munkamódszert használta, azonban érzékelhetően nagyobb odafigyelést tanúsított,

az un. ismeretterjesztésnek, tehát a munkásakadémiák működtetésének. A világnézeti nevelést

és a szocialista erkölcsre való nevelést tették a kulturális terület legfontosabb feladatává. A

munka koordinálásába, ettől az időszaktól vett részt az MSZMP XIX.ker. Pártbizottsága, ahol

ez időtől fogva a pártbizottságon önálló kultúráért felelős munkatárs működött, és létrehozták

a Kulturális és Köznevelési Bizottságot. A kerületben működő, kultúrával hivatalosan és tár-

sadalmi munkában foglalkozó népművelőket a „Kispesti népművelők fóruma” révén kívánták

összefogni és tovább képezni.

1961-től sokan sokszor felvetették, hogy a tartalmi munka mellett, igen nehézkesen és

nem kellő hatékonysággal folyik a rendezvények propagálása. Az előadásokat nem hirdették

meg megfelelő időben, a jegyárusítás nem volt biztosított. Ennek érdekében a kerület elhatá-

rozta, hogy egy önálló kiadványt bocsát ki Kulturális Híradó néven és javasolták, hogy egy

önálló jegyirodát is állítsanak fel a kerületben. Bár a jegyiroda felállításáról nincsenek adata-

ink, de a Művelődési Ház ekkor műsorfüzetet bocsátott ki. A füzet tartalmazta a gyárban és a

művelődési házban megrendezésre kerülő programokat, a színházi előadások mellé rövid is-

mertetőket fűztek, és a programokhoz kapcsolódó fényképekkel illusztrálták a füzetet. A ki-

advány neve változott, hol műsorfüzetként, hol híradóként jelentették meg,

A művelődési ház ettől az időtől kezdve nemcsak a felnőttképzés segítését, (szakmai kép-

zés támogatása, korrepetálás stb.) vállalja, hanem megszervezik az első nyelvtanfolyamokat

63A Jókai Színház vendégjátéka. Fehér Klára: A teremtés koronája. Rendezte: Pauló Lajos 1961. Szeptember 29.

A Madách Kamaraszínház vendégjátéka: Fehér Klára: Nem vagyunk angyalok. Rendezte: Pártos Géza. 1961. október 10. A Jókai Színház vendégjátéka. Boldizsár Iván: A ferde torony Rendezte Pártos Géza. 1961.május 1 Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény plakáttár. 1961-es év.

64 Vörös Csillag Művelődési Ház Műsor. 1961. április


95

is. A kerületi művészek, a Nagy Balogh János Kör helyet kapott a házban, kiállításokkal mu-

tatkozott be. Nemcsak képzőművészeti kiállításokat rendeztek, hanem az egészségügyi felvi-

lágosítást segítő bemutatókat, a Szovjetunió fejlődését megismertető kölcsönzött anyagból

készült kamara kiállítást is.

A Vörös Csillag Művelődési Ház fő profilja azonban továbbra is a peremszínházi előadá-

sok, zenei hangversenyek szervezése, a nyári időszakban térzenei koncertek lebonyolítása

volt.

Az 1962 júniusában Krizsán Sándort nevezték ki igazgatónak aki nem változtatott a ház

addigi tevékenységén, vázlatos visszaemlékezése szerint a peremszínházi előadások népszerű-

sége 1962-63 körül a televízió megjelenésével némileg csökkent. Azonban a szakkörök rend-

szeressé válnak, és kialakítják a hagyományos bálokat.

1963-64 között a Vörös Csillag Traktorgyárral, már 1961 óta kialakított „területi és üzemi

kapcsolat rendszer, önálló és igényes” volt, melyet egy közös szervezésű rendezvénnyel is

erősítettek65

. A Traktorgyárral közösen résztvettek, a Vas - és Fémipari Szakszervezet által

támogatott „Olvass, tanulj mozgalomban”, mely az akkor induló Ki Mit Tud versenyek min-

tájára szerveződött meg. A Munka c. újság egész oldalas beszámolót közöl a felkészülésről és

a verseny első elődöntőjéről. 77 brigád 548 fővel jelentkezett, végül is 57 brigád 403 fővel

vett részt a versenyen.66

A kérdések döntő része irodalmi és zenei természetű volt. A cikk

szerzője bírálta az elődöntő zsűrijének a tevékenységét, „…a vizsgáztató bizottság, nem min-

dig ismerte eléggé a helyes válaszokat…” a kérdésfeltevések pongyola megfogalmazását. A

beszámoló alapján igen magasra emelték a lécet, nemcsak tényszerű ismereteket vártak el a

versenyzőktől, hanem az irodalmi és zenei művek beható ismeretét is. A középüzemek orszá-

gos döntőjén a traktorgyáriak igen jól szerepeltek, hiszen elhozták az első díjat.

1963-1964-ben az éves tanácsi értékelések, már a kidolgozott rutin szerint készülnek,

mind tematikájukban, mind szerkezetükben. A tanács népművelési csoportja, mely kezdetben

két főből állt, többször szigorú megrovást kapott hanyag ügykezelése, gazdálkodása miatt,-

fegyelmi eljárást is kezdeményeztek ellenük. A kerületi Tanács és a népműveléssel foglalkozó

bizottságok és ügyosztályok igyekeztek már a feladatoktól szabadulni és egy kis önállóságot

engedélyeztek a művelődési ház igazgatóknak a szakmai munka terén. A nem jól működő

területeken új formák kidolgozását várták az intézményektől. A már hagyományos akadémiák

sorozatába, új elemként épült be a Kultúrmunkás Akadémia, és a képzendők körébe bevonták

a társadalmi és pártaktívákat is.

A peremszínházi előadások szervezése megváltozik, „szocialista együttműködési szerző-

déseket” kötöttek a budapesti színházakkal. Olyan színházbérleti sorozatot hoztak ki, amely-

nek keretében az előadások helyszínei változtak, többsége az anyaszínházba került bemutatás-

ra, néhány pedig a Művelődési Házban. Szerződést kötöttek a Madách Színházzal és a Thália

Színházzal is. Gondoskodtak arról is, hogy az előadások után a nézőket különbbusszal szállít-

sák vissza Kispestre.67

Az ifjúzenebarátok hangversenysorozatát- a kerületi Oktatási Osztállyal és a Filmharmó-

niával közösen - szervezték meg. Ezzel párhuzamosan működtették az Ifjú Zenebarátok klub-

ját. Bevezetik a Dalos találkozókat, mely már a ház „önálló akciója” és szervezője az Erkel

Ferenc Kórus, amely az előző évben ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját. Tudniillik ez a

kórus lett a Kispesti Szervezett Munkások Dalkarának jogutódja. A képzőművészeti életet a

házban működő Nagy Balog János képzőművészeti körrel kötött együttműködésen keresztül

is erősítették. Vendégkiállításokat fogadtak, melyet a Műcsarnok, a Szépművészeti Múzeum

munkatársai állítottak össze, rendeztek meg.

65

Adatok A Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Háza volt Kispesti Munkásotthon történetéhez. 1922-1968. Kis-

pesti Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár: 1493.sz. 66

Jécsai Andor: Az Olvass, tanulj-mozgalom tapasztalatai a Vörös Csillag Traktorgyárban. Munka 1963/5. 67

Színházi élet Kispesten Kispest. 1964. november. hó.


96

1964 döntő jelentőségű volt a ház és a kerület kultúrpolitikája szintjén is. A Vörös Csillag

Művelődési Ház, mint a Munkásotthon útóda ekkor ünnepli meg fennállásának 40. évforduló-

ját. Ebből az alkalomból emlékülést rendeztek, és emléktáblát helyeztek az épületen. Erről az

eseményről, az országos sajtó is beszámolt. (Bocsássuk meg az akkoriaknak, hogy egy évet

csúsztak.)

A Kispesti Kulturális Napok rendezvény sorozat- melyet először 1958-ban rendeztek-

meg, ismét fontos eseményévé válik a kerület kultúrát népszerűsítő tevékenységének.

A népművelési objektumok (sic!) hiányát emelik ki az 1963-64 évi népművelési munká-

ról szóló jelentések.68

Alapos statisztikai adatokat közölnek az előadások, programok látoga-

tottságáról. Ebből kiderül, hogy a programok száma nőtt, azonban különösen a világnézeti

nevelés érdekében létrehozott munkás akadémiai rendszer, már nem igazán működik.69

Annak

ellenére, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Házában megrendezett előadásokon

való részvétel kimagaslóan magas a többi rendezőszervéhez képest.

Az 1964-65-ös időszakról szóló hivatalos értékelések, az új elvárásoknak megfelelően,

beszámolóiban külön kihangsúlyozták a program teljesítésének hiányosságait. Ebből kiderül,

hogy a felnőttek számára indított korrepetálási akció kudarcba fulladt az esti képzésben részt

vevők, már a pedagógusok biztatása ellenére sem vették igénybe a felajánlott lehetőségeket. A

nyelvtanfolyamok közül az orosz, jelentkezők hiányában nem indult be. A jelentés általában

bírálja a szakszervezeteket azért, mert kivonultak a közös program megvalósításából, arra

hivatkozva, hogy a termelési feladatok során rájuk háruló feladatok mellett, a kulturális fel-

adatok már meghaladja erejüket.70

Az 1964-65-ös esztendő nagy kérdése az ifjúság kulturált szórakozása volt. Külön napi-

rendi pontként tárgyalta a XIX. ker. Tanács Végrehajtó Bizottsága. A kerületben hét olyan

szórakozóhely volt akkor, ahol zenés táncos összejöveteleket tartottak. Népszerűek voltak a

művelődési házakban megrendezett ilyen esték. Az ifjúság kulturált szórakozásának kérdését,

éppen a Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Házának igazgatója vetette fel 1964 tavaszán,

a Kispest újság hasábjain. Cikkében külön hangsúlyt fektettet a fiatalok esztétikus megjelené-

sére, a kulturált szórakozásra. A tanács kulturális albizottsága táncrendezvények értékelésekor

külön is hangsúlyozta, hogy az estek már tartalmas szórakozást nyújtanak, színvonalas zene-

karok lépnek fel és a modern számok vad hatását, nyugodtabb számok beiktatásával mérsék-

lik. A bálok népszerűek és jól szervezettek, tartalmas, színvonalas rendezvények- áll a jelen-

tésben. Az estet nyitótánc vezeti fel, tréfás táncok és fejtörő játékok is szerepelnek a program-

ban.

A klubélet folyamatosan alakul, már működtetnek ifjúsági klubokat, zenebarátok klubját.

Hangsúlyosan van jelen a házban az Erkel Ferenc Kórus, mely a Tanácsköztársaság tiszteleté-

re rendezett programsorozat keretében dalos találkozót szervez a csepeli, újpesti, lőrinci, pest-

erzsébeti énekkarok meghívásával.

A ház tevékenységében, munkájában, nagy szerepe van az évfordulókhoz, ünnepekhez kö-

tődő rendezvényeknek. Május elseje, a Tanácsköztársaság évfordulójának megünneplése.

1965 októberében megtartott tanácsülés a jövőre vonatkozóan két kérdést helyezett elő-

térbe. Egyfelől a lakosság kulturális igényeit „szociológiai módszerekkel” kívánták felmérni.

68 Jelentés az 1963-64. éves népművelési program végrehajtásának tapasztalatairól. Javaslat az 1964-65. évi közös programra. Kispesti

Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár 200. sz. 69 Jelentés az 1963-64. éves népművelési program végrehajtásának tapasztalatairól. Javaslat az 1964-65. évi közös programra. Kispesti

Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár 200. sz. Munkásakadémiák 1961-62 3 munkásakadémián 40 előadás 1962-63 5 munkásakadémia 72 előadás 1963-64 8 munkásakadémia 129 előadás Az egyes előadások látogatottsága maximum 30 fő

70 Jelentés az 1964/65.évi közös népművelési tervről. Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár. 170.sz.


97

Másfelől azt fontolgatták, hogy a művelődési házakat összevonják. Az összevonást 1967-re

tervezték.

Azonban ezen az ülésen még szó sem esett a Vörös Csillag Művelődési Ház bezárásáról,

felújításáról. A ház felújítására gyorsan született meg a határozat. A ház akkori igazgatójának

visszaemlékezéséből csupán az derül ki, hogy az épület átalakításának terveibe beleszólása

volt, a belső tér kialakításának tervezésekor figyelembe vették véleményét. 1966 tavaszi prog-

ramjainak lebonyolítása után a Művelődési Ház bezár.

Művelődési ház nélküli népművelés korszaka. 1966-1968

A felújítás alatt, amely igen hosszan elhúzódott - két évig tartott-, a ház rendezvényeit, prog-

ramjait, a kerület különböző kulturális szinterein rendezik. Legfontosabb központjuk a Haza-

fias Népfront épülete volt, a Fő u. 42.-ben Itt tartják a táncos összejöveteleket, hangversenye-

ket. A klubokat és a kórust a Rákóczi u-i párthelyiségben helyezik el.

Munkájuk hangsúlya a nyári időszakra tolódott, amikor is Wekerle telep központi terén,

már több mint egy évtizede működő Park Színpad programjait szervezik, nyári zenés, táncos

esteket tartanak. Az építkezés miatt, a peremszínházi akció leáll. A Fővárosi Művelődési Ház-

zal közösen munkásszállásokon szerveznek irodalmi esteket, tudományos ismeretterjesztő

előadásokat. A nehéz körülmények ellenére -az építkezés befejezésének határideje folyamato-

san módosul – a ház végzi a dolgát, karbantartja klubjait, csoportjait, és részt vállal minden

nagy kerületi akcióban. Munkájuk súlypontja a nagyrendezvényekre, majálisokra, koszorúzási

ünnepségekre tolódik át.

Elindítottak 1967-ben egy újságot „A Kispesti Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési

Ház népművelő híradója címen. Ebben a kiadványban részletesen beszámolnak terveikről, a

művelődési ház építésének előrehaladtáról. Sőt, adatokat közölnek a programok látogatottsá-

gáról, beszámolnak a ház gazdálkodásáról. 1966 évi bevételük 1.070.000, kiadá-

suk:1.002.000. Az évet 68.000 Ft nyereséggel zárták. 1966-ban 350.000 Ft értéket építettek

be a Művelődési Házba. A látogatottság is magas volt. 1966-ban 124.000 látogató volt ren-

dezvényeinken. 11.000 fő volt az ismeretterjesztő előadások látogatottsága. Az üzemi könyv-

tárban 24.000 kötetnél több könyvet kölcsönöztek.71

A megadott számoknál, főleg ami a láto-

gatottságot tükrözte, érdemes figyelembe venni, hogy nemcsak a Művelődési Ház rendezvé-

nyeit, hanem a gyári, és más hivatalos rendezvények adatait is magába foglalta. Már csak

azért is, mert az intézmény 1966 augusztusában is leadott egy statisztikát a látogatottságról,

melyet az MSZMP VIII. Kongresszusa alkalmából rendezett kiállításra kértek be tőlük. (Ha

figyelembe vesszük a kongresszusi adatok túlzásait, felkerekítettségüket, akkor ezt a híradó-

nak sikerült még túlszárnyalni.) Ez az Üzemi híradók mintájára készült kiadvány kedves, hu-

moros hangulatú, mellyel az építkezés miatt nem létező intézményt kívánták helyettesíteni.

Lassan, féléves késéssel meginduló építkezés befejezését a ház igazgatója 1967-re várta,

éppen ezért kiadtak egy olyan ismertető füzetet, melyben az általuk meghirdetett programok

tartalmi ismertetését, mint kedvcsinálót közölték Számunkra talán itt érdekesebb az, hogy a

füzet tartalmazza az elkészülő épület belső termeinek leírását, azok funkcióját. Így a régi hét

terem helyett, sokkal többet terveztek, az előadótermeken túl laboratóriumról, téli kertről tájé-

koztat a fűzet, sőt a Helytörténeti Múzeumot is itt szándékoztak elhelyezni.

Az épület azonban csak 1968 augusztusára készült el és a tervek mindegyike sem valósult

meg. A ház felújítása hárommillió forintba került, melyet a Vasas Szakszervezet és a Traktor-

gyár biztosított. A felújított épületben korszerű éttermet és konyhát, presszót, színháztermet és

színpadi öltözőket, klubhelyiségeket, barkácsoló műhelyt, fotólabort, könyvtári szobát, tudo-

mányos előadótermet, új irodákat alakítottak ki.

71 A Kispesti Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Ház Népművelő Híradója. 1967. 1.sz.


98

1968. szeptemberi programfüzetük beköszöntőjében teszik közzé hitvallásukat: ” Újjá

született Művelődési Házunk megfiatalodva, újjávarázsolva, új lehetőségekkel, új elképzelé-

sekkel kíván a megkezdett úton továbbmenni. Táguló színesedő, gazdagodó világunkban, az

eligazodásban, fejlődésben, pihenésben és szórakozásban társ és jóbarát kíván lenni. Megkö-

szönjük szakszervezetünknek és mindazoknak, akik e megújhodáshoz hozzásegítettek. …”72

Klubnapokkal, tanfolyamokkal, minden szombaton bállal, amikor is a zenét az OSSIAN

BRIGADE szolgáltatta, a vasárnapi össztánccal, ahol a Ferm együttes játszott, polgári védel-

mi kiállítással, és egy zártkörű Vietnami Demokratikus Köztársaság felszabadulásának 23.

évfordulójára rendezett emléküléssel, nyitotta meg kapuját a művelődési ház.

1968 decemberében „Jön a Télapó” címmel az erzsébeti Csili Művelődési Házból induló

Astra bábegyüttes szórakoztatta a kispesti gyerekeket.

Az 1969-ben megjelent programfüzetük, a művelődési ház saját rendezvényein túl az

üzemi munkásszáláson megtartott rendezvényekre is invitál. Pl. a Fővárosi Művelődési Ház

Irodalmi Színpadának ajándék műsorát rendezték meg 1969. december 15-én. A műsorfüzet

tartalmi érdekessége, hogy az üzemi és művelődési házi rendezvények közösen jelennek meg,

továbbá az is, hogy nemcsak kulturális programot, hanem IBUSZ utat is hirdet Visegrádra,

vagy a Mátrába. De talán a legérdekesebbnek a füzet utolsó oldalai minősülnek, ahol a meg-

előző hónap sikeres rendezvényeit elevenítik fel „… Ez történt …” címmel: Nagysikerű ren-

dezvény volt a „Férfiak Napja”, November 7-i megemlékezésünk, mely nagyszabású műsor-

ral zajlott le. Beindult a „Lenin Akadémia” Az üzemben megtartott „Divatbemutató”-nak még

a férfiak körében is nagy sikere volt …Zeneiskolánk első negyedévi házi bemutatóján adtak

tanúbizonyságot növendékeink az eddig elsajátított anyagról. Rendszeresen folyik a marxista-

leninista középiskolai oktatás intézményünkben. „

Azok a 70-es évek.

A művelődési ház már, havonta rendszeresen megjelenő műsorfüzetet adott ki. A már kialakí-

tott rend alapján működtek, még szoros felügyelet mellett. A közművelődés irányítása, a mű-

velődési intézmények, továbbra is a párt és a népművelésért felelős tanácsi szervek kezében

volt. Az általuk készített értékelő anyagok tartalmukban a már kialakult séma szerint készül-

tek, azonban kiegészültek azoknak a dokumentumoknak a felsorolásával, amelyek alapján a

programterveket elfogadták, elkészítették. Első helyen továbbra is a világnézeti neveléshez

fűződő feladatok álltak. Azonban érezhetően átalakult már a megfogalmazás, a nyelvezet, és

tükrözi a kor problémáit, pl. a szakképzés alacsony szintjét, a szakmunkások továbbképzésé-

nek nehézségeit. A munkásakadémiák tematikáját módosítják, az általános és szakmai mű-

veltség fejlesztését tűzik ki célul. Külön fejezetben foglalkoznak a nők az ifjúság művelődésé-

nek kérdéseivel és a szocialista erkölcsi normák fejlesztésével. A kiscsoportos formák, a klu-

bok, rétegspecifikusak lettek és e formán keresztül közelítik meg az ifjúságot, s jelölik meg a

feladatokat. A szórakozás mellett, a művelődésre való igény fejlesztésének lehetőségét is

látják a klubokban. Olyannyira bíznak ebbe, hogy a társadalomba nehezen beilleszkedő fiata-

lokat is szeretnék e keretek között tudni.

A Vörös Csillag Művelődési ház kétféle ifjúsági klubbot működtetett, egyet a gyár terüle-

tén, amely zárt volt, és ahová csak az ott dolgozó fiatalok járhattak és egyet a művelődési

házban, amely nyitottabb volt a lakóterület felé.

1972-es esztendő legfontosabb kulturális eseménye, melyet a program kijelöl, a „Dél -

Pesti Körszínpad” nevű eseménysorozat volt. Ebbe a rendezvénysorozatba bekapcsolódtak a

szomszédos kerületek, Kőbánya és Pesterzsébet is. A rendezvény célja az volt, hogy megis-

merjék a szomszédos kerületek életét, tevékenységét. A bábosoknak Erzsébet adott otthont,

72 VCSTMH A Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Ház szeptemberi műsorprogramja 1968. Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény


99

Kispest ezen belül a Vörös Csillag Traktorgyár Művelődési Központja a fotósokat és a kóru-

sokat látta vendégül, míg a tánc és az amatőr filmesek Kőbányán mutatkoztak be.

1974-ben a XIX. kerületi Pártbizottság, felmérte a kerület közművelődési dolgozóinak

helyzetét, megvizsgálták az üzemek, gyárak kulturális ráfordításait. A Vörös Csillag Traktor-

gyár a kulturális beruházásainak legmagasabb összegét, a fiatal szakmunkások továbbképzé-

séhez nyújtott anyagi támogatás tette ki. Emellett a művelődési ház, a működtetéshez szüksé-

ges összeg 10-18%-át kapta közvetlenül az üzemtől, a többit a SZOT-tól, illetve saját bevé-

telként termelte meg. A teljes felújítás óta, 1973-ban költöttek karbantartásra egy nagyobb

összeget. Felszereltségét a jelentés 1974-ben fejlesztésre szorulónak minősíti. Kiderül azon-

ban, hogy a Művelődési Ház anyagi gondokkal küzdött, melynek oka az volt, hogy az üzem

bizonyos fenntartási kötelezettségeket nem teljesített, így rendkívüli hozzájárulásra volt szük-

ség ahhoz, hogy a pénzügyi problémák megoldódjanak.

A Vörös Csillag Gépgyár –ekkortól már nem Traktorgyárként említik- kulturális feladata-

it több szervezet látta el. Az üzemben működő kulturális területtel foglalkozó „aktívák’ döntő

részben nem voltak főfoglalkozásúak. A művelődési ház 14 főfoglalkozású munkatársa közül

öten foglalkoztak a tartalmi munkával, közülük három főnek már szakirányú végzettsége volt,

a másik két munkatárs közül, azonban egyik csak általános iskolai végezettséggel rendelke-

zett. Kiderül az is, hogy a gazdasági vezető, akinek viszont népművelési képzettsége is volt,-

pénzügyi feladatai mellett -, szakmai feladatokat is ellátott. ”Különféle, pillanatnyilag össze-

vont munkakörök nagy megterhelést rónak az egyes munkatársakra…”73

A káderhelyzetről

szóló jelentés, előzetes felmérés volt, mely a XI. kongresszust megelőző Központi Bizottsági

ülésre, illetve az azt követő Országos Közművelődési Aktívának, az előkészítése jegyében

történt. 1958 óta nem foglalkozott az MSZMP hivatalosan és áttekintő jelleggel az ország

közművelődési állapotával. Ezek a tanácskozások egyben az 1975-ben megjelenő új Közműve-

lődési Törvény előkészítését is szolgálták.

Nem lehet szó nélkül elmenni ezek mellett a tanácskozások mellett, miután jelentős hatá-

suk volt a közművelődésben. Kijelölték a követendő célokat, és feladatokat, új intézményeket

jöttek létre, bizonyos területeken nagyobb szabadságot biztosítottak az e területen dolgozók

számára.

1974 márciusában először az MSZMP KB foglalkozott a közművelődés kérdésével. Je-

lentésükben megállapítják többek között, hogy miközben az amatőr mozgalom az ország la-

kosságának jelentős részét magához vonzotta. Az ifjúság 15%-a vesz részt az amatőr mozga-

lomba, ahol a művelődés mellett teret nyert a „politikai ellenzékiség”. Erősíteni kell éppen

ezért a szakmai irányítást. De megállapították azt is, hogy főleg a peremkerületekben, a mun-

kások által lakott területeken, a lakótelepeken alacsony a kulturális ellátottság, miközben az

országban 2825 művelődési otthon van. Ezek közül azonban csak ezer felel meg a követelmé-

nyeknek és a legjobban felszerelt intézmények a lakosság 10%-át vonzzák. A jelentés kitért a

finanszírozás kérdésére is, megállapítja, hogy 1965 óta lelassult, és csak a bérszínvonalat és

az árnövekedést tudták korrigálni.74

A Központi Bizottság jelentését, a követendő feladatok ismertetését volt hívatva szolgálni

az 1974 szeptemberében megrendezett Országos Közművelődési Aktíva. A tanácskozás főre-

ferátumát Aczél György tartotta. Előadói beszédében Aczél áttekintette és értékelte a kulturá-

lis élet helyzetét, számba vette a kulturális területen dolgozó értelmiségieknek, intézmények-

nek a feladatait. Számos meghatározó jellegű döntés született, a népművelés fogalmát felvál-

73 A kerületi közművelődés káderhelyzetének és anyagi ellátottságának alakulása. 1974.

Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény. Adattár. 1890.sz. 74 A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladati. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1974. március 19-20-i ülésének

a közművelődéssel foglalkozó napirendi pontja. Kossuth Könyvkiadó 1974.


100

totta a közművelődés75

mindemellett több sarkalatos pont érvényben maradt, sőt azt is mond-

hatjuk, erősödött.

Aczél György kiemelte és közvetítette a Központi Bizottság azon állásfoglalását, hogy a

világnézeti nevelés továbbra is a kulturális nevelőmunka sarkalatos pontja, sőt a kapitalista és

a szocialista országok között felelhető életmód és életforma különbsége miatt erősíteni kell. A

közművelődés direkt irányítási rendszerén azonban lazítani lehet teret engedve, az önálló kez-

deményezésnek. A tömegkultúra és az elitkultúra szembe állítása hamis, fejtette ki Aczél,

mert minden csak azon múlik, hogy a magas kultúrát milyen módszerekkel közvetítik. „ Egy

népet nem lehet sértegetni azzal, hogy kiskorúként bánunk velük. Nem lehet az emberek ízlé-

sét ócsárolni..”76

Nem baj az, hogy az emberek szeretnek szórakozni, a könnyű műfajnak

helye van, csak igényesen kell csinálni.

Az ifjúsági csoportok kezdeményezését támogatni kell a klubokat, az amatőr csoportokat,

irányítani, orientálni a közművelődésben dolgozók feladata. Hangsúlyozta, hogy „ Egy műve-

lődési háznak pedig olyannak kell lennie, hogy a közművelődés minél több ágának legyen

központja, otthona. Az úgynevezett hagyományos közművelődési intézményi formák éppen

az által lehetnek nagyon is korszerűek. Nemcsak a meglévő igényeket kell kielégítenünk, ha-

nem újabb százezreket kell olvasói, képzőművészeti alkotások értőivé nevelnünk, tehát be-

vonniuk a népművelés áramába, hanem milliókat vagy az egész népet. ” (sic!)77

Olyan formá-

kat kell találni, hogy ez sikerüljön, hangsúlyozta Aczél György.

„A létrehozott Közművelődési Alapnak, a helyi anyagi erők összefogását kell szolgál-

nia… célszerűbb és olcsóbb megoldásokra van szükség.”78

„Elsősorban a peremkerületek, új

városok, és városrészek könyvtárait, művelődési otthonait, a komplex közművelődési intéz-

mények tervezését, létesítését, korszerűsítését szeretnénk segíteni”79

- emelte ki Aczél György

előadói beszédében.

Barabás János a KISZ KB titkára: aktív közösségi művelődési színterek kialakítását sür-

gette. Nemeslaki Tivadar a SZOT főtitkárhelyettese, a személyi, tárgyi feltételek javításának

elengedhetetlenségéről, a korszerűtlen intézmények fejlesztéséről beszélt, miközben hangsú-

lyozta, hogy a tanácsoknak nagyobb szerepet kell vállalniuk a lakóterületi művelődési ottho-

nok működtetésében. Több állami támogatást kért az üzemi, szakszervezeti művelődési házak

számára. A közművelődési dolgozók bérének rendezése is kikerülhetetlen feladat, szögezte le

a SZOT főtitkár helyettese.

Anélkül, hogy terünk lenne most a mélyebb elemzésre, látható, hogy a politika nem csök-

kenő érdeklődéssel fordul ebben az időben a közművelődés felé. Egy olyan „modernizációs”

folyamatot kívánt elindítani, melyben a közművelődési szakma vezető ideológusainak, szak-

embereinek is jelentős szerepet szánt, komplex intézmények, szakmai bizottságokon keresz-

tül. A lazítást, a nyitást, azonban csak erős ideológiai kontrollal „engedélyezték”, meg kíván-

ták őrizni a befolyásoló ellenőrző szerepüket. Sőt érezhető félelmek is megfogalmazódnak –

egyik oldalon a munkásság művelődési szokásai irányából - már nem lehetett igazán kénysze-

ríteni, - másik oldalon a fiatalság ellenzéki politikai magatartása miatt. Kézzel foghatóan je-

lent meg az acéli hármas -a Támogatott,Tűrt,Tiltott- besorolás. A politikai légkör enyhülése

mindenképpen könnyebbséget jelentett a közművelődés területén dolgozók számára, azonban

a gyakorlat, mégis attól függött, hogy egy adott kerületben, városban falun, milyen volt a ve-

zetés, állami és pártszinten.

75 Előadói beszéd. Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának Tagja, a Minisztertanács Elnökhelyettese. Országos Közművelődési Aktíva

1974.szeptember 25. Az MSZMP KB 1974. március 20-i, a közművelődés helyzetéről és fejlesztéséről szóló határozatával kapcsolatos fel-adatokról. Kossuth Könyvkiadó 1974. 16. o.

76 u.o. 37. o 77 u.o. 45. o. 78 u.o. 13. o. 79 u.o.13.o.


101

A peremkerületeknek ígért támogatás, a XIX. kerület számára előnyös volt, hiszen re-

ménykedhettek abban, hogy több állami forrás érkezik a művelődés területére. Az irányelvek-

kel ellentétben, nemhogy fejlődött volna a kerület kulturális ellátottsága, hanem ami az épület

állományát illeti fokozatos hanyatlásnak indult. A tanácskozás nem rendezte a szakszervezeti,

üzemi kezelésben lévő művelődési házak finanszírozási kérdéseit sem, az állami támogatás

csak lassan érkezik. A peremkerület fejlesztését kijelölő elképzelések szép sorjában foszlottak

semmivé.

1975-től Kispest rekonstrukciós terveiben egy modern városközpont felépítése szerepelt,

amely magában foglalta egy új művelődési központ létrehozását is. A hetvenes évek végére

kiderült, hogy ez gazdasági okok miatt nem fog bekövetkezni. 1968 óta a művelődési házon

komoly felújítási munkát senki nem végzett. A Vörös Csillag Gyár egyre kevesebbet jutatott

már a művelődési ház karbantartására, működtetésére, - maga a gyár is a Győri Rábával való

összevonás után csak, mint gyáregység működött -, ennek következtében és gazdaságossági

szempontok miatt is kevesebbet költött az épületre.

Újabb felújítás és a régi-új név. Kispesti Munkásotthon 1980-as évek

1979-ben a művelődési ház nagyterme életveszélyessé vált, le kellett bontani. Az Erkel Ferenc

Kórus tagjai Kádár Jánostól kértek segítséget a ház megmentéséhez. A nagyterem helyreállí-

tására sem volt pénz, a tanács pedig csak szakigazgatási feladatot látott el. Az épület fennma-

radása volt már a tét, a XIX. kerületi Pártbizottság lakossági nyomásra, kénytelen volt átgon-

dolni a ház további sorsát. Partnereket keresett a felújításhoz és előzetes kötelezettség vállalá-

si szerződéseket kötött a Vasas Szakszervezettel, a Magyar Vagon és Gépgyárral, a kerület

vállalataival, szövetkezeteivel, összesen 8,5 millió forintos összegben. 1984-re a rekonstruk-

ció támogatóinak körét tovább bővítik és határozatot hoznak az újjáépítésre. Az építkezésre

vállalkozó építész stúdió 20 millióért vállalta a munkát, de ekkor csak 16 millió forint állt

rendelkezésre. Közüggyé vált a ház felújítása, magánszemélyek ajánlottak fel kisebb összege-

ket, téglajegyek kibocsátását javasolták. A pártbizottság, tekintettel a Nemzeti Színház felépí-

tése érdekében ekkor folyó akcióra, nem találta szerencsés elgondolásnak egy újabb gyűjtés

kezdeményezését. Azonban a támogatók köre így is bővült, az építkezést támogatta az Orszá-

gos Közművelődési Tanács, a Dél-Pesti Vendéglátó Vállalat, és a Budapesti Honvéd SE. is.

De a kerület minden üzeme, szövetkezete is hozott anyagi áldozatot azért, hogy a művelődési

ház újból működhessen.

Az építkezés 1983 decemberében kezdődött meg, akkor még nem lehetett tudni, hogy a

ház igazgatóinak életét a kivitelező vállalat hanyag munkája évekre megkeseríti.

Az építkezéssel egyidejűleg újra kellett szabályozni a művelődési ház működtetését. A

Vasas Szakszervezet továbbra is megtartotta tulajdonjogát az épületre, azonban az önállóan

gazdálkodó intézmény működtetője, felügyeleti szerve a tanács lett. Szakmai felügyeletét a

Művelődési, Egészségügyi és Sport Iroda látta el. Gazdálkodását a tanács pénzügyi irodája a

művelődési osztállyal közösösen ellenőrizte.

1985.december 9-én nyitották meg ünnepélyesen, az újjávarázsolt házat, de már nem,

mint Vörös Csillag Gépgyár Művelődési házat, hanem új - régi nevén Kispesti Munkásotthon-

ként. Az eseményről beszámolt a televízió, a sajtó. Az épület átadását megelőzően 1984-ben

ismét vezető váltásra került sor. Az új igazgató Romhányi András munkája irodák nélkül,

félkész épületben indult, erősen emlékeztetve egy korábbi korszakra, hiszen az 1968-as átadás

előtti állapot is ilyen volt.

Az új intézményre összetett feladat várt. Új koncepcióra volt szükség növelni kellett a la-

kóterületi munkát, miközben továbbra is meg kellett felelni annak a kettős profilnak, mely a

ház 1945 utáni életét jellemezte. Üzemi és lakókörnyezeti művelődési centrummá kellett vál-

ni. Igyekeztek az üzemekkel a közművelődési feladatokat koordinálni az együttműködési

szerződéseken keresztül. Húsztagú társadalmi vezetőséget választottak.


102

1985 októberében még a ház felavatása előtt, az új munkatársi gárda megfogalmazza

szlogenjét ”Önért vagyunk”. Nagy tervekkel indul az új ház és a fiatalokból összeálló szakmai

közösség. Kiadnak egy tájékoztató füzetet, melyben ismertetik elképzeléseiket és a füzetbe

csatolt javaslattevő lap segítségével, már ekkor szeretnék a lakosságot bevonni a programok

alakításába. A bizonyítani akarás és a rájuk nehezedő nyomás a kezdeti időszakban problémá-

kat okozott. A ház teljes kihasználtsággal működött, csak fokozatosan tudták bevezetni új

elképzeléseiket. Egy komplex rendszert dolgoztak ki, amely az épületbe lépés pillanatától kí-

sérte, segítette a házba érkezőket. Információs rendszert telepítettek az előcsarnokba – számí-

tógépes információszolgáltatást terveztek- mentálhigénés tanácsadást, művészeti műhelyeket,

ifjúsági klubokat. Rendezvényeiket, a korhoz igazítva, főleg a fiatalok igényeinek figyelem-

bevételével állították össze, amely országos elismertetettséget is hozott. Egyedi színfolt volt

az SBH (Sajátos Bulik Háza) program, mely alkalomhoz igazított díszleteivel, egy téma köré

csoportosított műsorszámaival, játékkaszinójával és tehetségkutató színpadával az egész vá-

rosból vonzotta a fiatalokat. Megrendezték az Országos Break Dance találkozót. Táncházat,

discót, cigány művészeti napokat szerveztek miközben tovább viszik a hagyományos bálokat

is.

Nőtt a ház népszerűsége, egyre több szervezet kívánta igénybe venni a Munkásotthont,

egyre több rendezvényt kívántak az épületben tartani. A ház kollektívája, a megnövekedett

feladatoknak, elvárásoknak, nehezen tudott eleget tenni, miközben az erkölcsi és anyagi meg-

becsülés elmaradt.

A ház tevékenységét értékelő felső hatóságok, egyre több problémát fogalmaztak meg,

amely odavezetett, hogy a ház vezetősége 1987-ben távozott, és ismét új vezető foglalta el az

igazgatói posztot. Rose Gábort, az Ifjú Gárda Művelődési Ház vezetőjét bízták meg a Kispesti

Munkásotthon vezetésével, aki nem kívánt a ház profilján és koncepcióján változtatni. A fő

hangsúlyokat továbbra is a lakossági munkára, azon belül is az ifjúsági tevékenységre helyez-

te. Az új vezetőnek kialakult kapcsolati köre és nagy helyismerete valószínűsítette, hogy -

elődeivel ellentétben – ő képes lesz megfelelni a fenntartói elvárásoknak. Egy év eltelte után a

tanácsi vezetés és az új igazgató kapcsolata megromlott, s így Rose Gábor is távozott az in-

tézmény éléről.

1988-ban a tanács beszámolót hallgatott meg a KMO működéséről. Elemezték az 1985

óta eltelt időszakot az üzemekkel való együttműködést sok esetben formálisnak, minősítették,

a lakóterületi munkát viszont kimagaslóan jónak. Ez volt az utolsó év, melyben a régi keretek

között, a régi elvárások alapján működött az intézmény. 1989 a rendszerváltozás éve, mely új

lehetőségeket és távlatokat indított el.

Gábor Ilona: A KMO – a rendszerváltástól napjainkig

Az újjászervezés

A közművelődési intézményrendszer már a nyolcvanas évek második felében jelentős szerke-

zeti és funkcionális változáson ment keresztül. Ezeket a változásokat az évtized végén bekö-

vetkező társadalmi, gazdasági rendszerváltás, valamint az ebből is következő kulturális és

fogyasztási szokások átrendeződése még tovább gyorsította. Míg az intézményhálózat korábbi

korszakaiban az állami mecenatúra nagyrészt lefedte az intézmények tevékenységét, addig

erre az időszakra nemcsak a programok dotálására, de a működési kiadásokra is a saját bevé-

telekből kellett az anyagi háttér jelentős részét biztosítani.

Bár a közművelődési szakemberek többsége próbált ragaszkodni az értékközvetítő, önki-

fejezést segítő, hagyomány-ápoló és teremtő feladatokhoz, kényszerű módon keveredtek a

házak tevékenységében ezek és sok - a közművelődéstől idegen - vállalkozás. A piacgazdaság

törvényszerűségeit jól-rosszul alkalmazva kellett a programokhoz, olykor a bérekhez is az

anyagi fedezetet előteremteni. Ebben az időszakban sok energiát emésztett fel az optimális


103

egyensúlyt megteremteni a bevétel centrikus és a minőségi közművelődést prioritásként keze-

lő felfogás között. (Mára ennek a gyakorlata már kialakult.)

1989 júniusában pályázati úton – személyemben - új igazgató került a KMO élére. Ekkor

még sokat lehetett hallani az 1986 februárjában átadott intézmény akkori vezetésének és kol-

lektívájának legendás időszakáról, kiváló munkájáról, de találkozni a nyomaival sem lehetett

már.

Nehéz örökség hagyományozódott ránk, az intézmény új vezetésére. Egy gazdaságilag

labilis, szakmailag zilált, kollektívájában foghíjas, ekkorra már arctalanná is vált intézményt

kellett 1989 őszére valamennyire összerázni. Az új vezetés a lehetőségek oldaláról közelítette

meg az előtte álló nem kis feladatot, mondván, belecsöppeni egy meglévő jól működő rend-

szerbe, az elkényelmesíti az embert, belekerülni egy kitaposott folyamatba és azzal sodródni,

az háttérbe szorítja az alkotó kedvet, a kreativitást. De egy újat építeni, az mindenképpen fel-

adat.

És elkezdődött a terápia: egyfelől a tartalom oldaláról:

- a kollektíva kialakítása: létszámcsökkentés és átszervezés, valamint a munkakörök és

munkaerők újra rendezése,

- az intézményrendszerhez elengedhetetlenül szükséges szabályzatok megalkotása,

- az intézményi adottságok számbavétele, – az intézmény keretein belül a több lábon ál-

lás feltételeinek megteremtése.

- a tevékenység struktúrájának megalkotása.

- vállalkozásbarát szemlélet kialakítása amennyire keresztülvihető és lehetséges,

- a lakosság felé irányuló szolgáltatások hátterének megteremtése.

Másfelől a külső megjelenés oldaláról:

- az intézmény kulturált fogadóképességének biztosítása: a bejárat, az előtér családias,

emberközpontú kialakítása,

- új típusú reklámhordozók, arculati jegyek megalkotása.

Mindezeket azon legfőbb célunknak rendeltük alá, hogy a kerület lakosságának mind szé-

lesebb rétegei számára tudjunk szabadidejük tartalmas eltöltéséhez. kulturált körülményeket

biztosítani.

Sokféle programmal próbálkoztunk. Volt benne jó néhány „nem jött össze program” is,

de sokkal több sikeres, jó visszhangot kiváltó, egyedi és hagyományteremtő rendezvény való-

sult meg. Ez nagyon összekovácsolta, a mára már többségében 12-14 éve stabil, szakmailag

felkészült, nagy munkabírású, kreatív, szakmai berkekben is elismert 16 fős intézményi kol-

lektívát. Kialakult a munkatársakban a gazdaszemlélet " a ház az enyém is, az én munkám is

benne van” tudat. A kollégák megértették, hogy mindenki munkája egyformán fontos, ha a

vendégek megnyerése és megtartása a cél. Megértették, hogy a vendég szempontjából teljesen

mindegy ki követ el hibát, ha rossz élmény éri, a ház egészéről alkot negatív értékítéletet,

vagy ellenkező esetben pozitív képet.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a rendszerváltást követő időszak egy lényegesen na-

gyobb önállóságot hozott a KMO életébe. Az egyre nagyobb bevételi kötelezettséghez sokkal

nagyobb szakmai szabadság biztosítása párosult a felügyelet részéről, mellyel próbáltunk oko-

san élni és nem visszaélni. Ezt az önállóságot és kiszámíthatóságot segítette még tovább az

1997-ben elfogadott, a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános

könyvtárellátásról és a közművelődésről szóló CXL törvény.

A törvény kimondja, hogy a művelődés szervezése, tartalmának meghatározása, konkrét

formáinak kialakítása a település polgárainak joga, feltételeinek biztosítása, az önkormány-

zatok érdeke, autonóm kötelezettsége. A törvényt követően Kispest Önkormányzata 1998

tavaszán elfogadta a helyi közművelődési rendeletet, melyben rögzítette az intézményekkel

szembeni szakmai és gazdasági elvárásait, s az ezek megvalósításához biztosított önkormány-

zati garanciákat.


104

A tevékenységek alakulása a 90-es évektől napjainkig

Kispest lakosságának összetétele a 90-es évek elejére, a monstre lakótelepek telepítésével

jelentősen átstrukturálódott. Jellemző rétegek: a kvalifikált szakmunkás és alkalmazotti réteg-

ből nyugdíjba vonult nagyszámú idős lakosság, a megélhetés szempontjából nehéz helyzetben

élő, de az intézmény rendezvényei iránt érdeklődő középkorosztály, egy növekvő számú – a

helyi művelődési programok, szolgáltatások iránt viszont közömbös – új vállalkozói réteg,

egy törzsgyökeres, magasan képzett lokálpatrióta réteg, egy, a belvárosi szórakozóhelyeket és

a kulturális intézményeket előnyben részesítő zárt elit, valamint egy lassan ébredező értelmi-

ségi réteg.

A vállalatok, intézmények sem tudtak a gazdaság változásai, átstrukturálódása folytán a

munkahelyi művelődés területén előre lépni, még az addig vállalt feladataikat is csak csekély

mértékben tudták ellátni. Ebben az időszakban a vállalatok, intézmények többsége már csak a

kiemelt rendezvények megszervezéséhez vette igénybe a kerületi közművelődési intézménye-

ket.

A KMO tevékenységi struktúrájának kialakításánál folyamatos törekvésként fogalmazó-

dott meg, hogy a programkínálat a helyi igényekre épülve mind szélesebb közönségrétegeket

érintsen meg. Folyamatosan kutattuk, hogy a peremkerületi hátrányokat is leküzdve miben

tudunk mi többek és jobbak lenni a gazdagabb adottságokkal rendelkező településeknél.

Ekkor fogalmazódott meg azon intézményi cél, mely ma is bátran vállalható:

Egy mindenki számára nyitott; kultúra-terjesztő, igényes szórakozást biztosító, ízlést for-

máló, értékközvetítő és teremtő, közösségteremtő és közösséget szolgáló, szolgáltatóházat

akarunk. Közhasznú, praktikus tanfolyamainkkal, klubjainkkal hozzá kívántunk járulni a kis-

pesti polgárok létkultúrájának fejlesztéséhez

E fontos cél elérése érdekében megfogalmazódtak azok a stratégiai irányok, melyek

mentén fokról-fokra, tevékenységről-tevékenységre, kiscsoportból közösségbe. folyt a szak-

mai építkezés.

Aki otthonosan mozog a közművelődés területén, vagy figyelemmel kísérte a művelődési

intézmények tevékenységét, az megfigyelhette, hogyan változott évről-évre, időszakról-

időszakra a tanfolyami trend. Nem történt ez másképp a KMO-ban sem. Míg a 90-es évek

elején a elsősorban a háziasszonyok érdeklődésére építve a szabás-varrás, kötő- és csipkeverő

tanfolyamok működtek kiválóan, a természetgyógyászati előadássorozatok és tanfolyamok

voltak a legsikeresebbek, addig az évtized közepére az érdeklődés középpontjába a hölgyek-

nek szóló mozgásos (alakformáló tornák, jóga, aerobik, gerinctorna) tanfolyamaink kerültek,

továbbá a szépségápoláshoz, egészséges életmódhoz kapcsolódók. Ebben az időben közked-

velt volt „A sikeres nő titka” című tanfolyamunk, mely egészségügyi, kozmetikai tanácsok

mellett a divat és a reformtáplálkozás területén is hasznos tanácsokkal látta el a hölgyeket, de

a karrier építés titkait is felfedte az érvényesülni vágyó nők előtt. S ez az időszak volt a szak-

másító, átképző tanfolyamok fénykora is. Számos tanfolyamot hirdettünk a kutyakozmetikától

a virágkötőig, a kazánfűtőtől a targoncavezetőig (természetesen egy oktatást szervező vállal-

kozással együttműködve). A gyermekek körében ebben az időszakban a társastánc és a klasz-

szikus balett tanfolyam, népi gyermekjáték foglalkozások, a Lutra és a Süni klub, s nem utolsó

sorban az önvédelmi sportok tanfolyamai vitték a prímet.

No és a mai igények? A hölgyek közkedvelt tanfolyamai a hastánc, a salsa és a stepp

táncok, az idősebb korosztály inkább a jógát és a csontritkulást megelőző tornákat választja, s

a gyerekek körében a korábban közkedvelt társastáncot felváltotta az akrobatikus rock and

roll, a show a jazztánc, a fitness és a break.

90-től napjainkig sok-sok ezer gyerek és felnőtt mozdult és táncolt, tornázott a KMO-ban.

Sok-sok hobbiklub kovácsolt össze közösségeket gyerekekből és felnőttekből egyaránt. Sokan

itt tanulták meg a társastánc lépéseit, a szabás-varrás fortélyait vagy egy idegen nyelv alapjait.


105

A tanfolyamokon kívül a klubok működése jellemzi az intézmény tevékenység

stuktúráját. Az egyik legrégebbi ma is működő klub a KMO baráti kör, mely a rendszerváltás

előtt Munkásmozgalmi Klub nevet viselte. (A változások után maguk a tagok kérték a névvál-

toztatást.) A klub tagjai között akadnak olyanok is, akik még kicsiny gyermekként jelen vol-

tak a ház építésekor, vagy szüleiktől hallottak sokat a Munkásotthon építésének legendás kö-

rülményeiről.

Hosszú évtizedeken keresztül működött a Kispesti Öreg Diákok Klubja, egy igazi lokál-

patrióta, Brogyay Péter bácsi vezetésével. Havonta egy alkalommal találkoztak, korábban

még kirándulások, ünnepi rendezvények is összehozták a kis társaságot. Fájó szívvel voltunk

tanúi a klub utolsó találkozásának, ahol elköszönt egymástól, s tőlünk, a már csak maroknyira

szűkült nagyon-nagyon idős és nagyon-nagyon kedves kis társaság. Péter bácsit csak egyetlen

egyszer sikerült egy karácsonyi üdvözlettel megelőzni, s válaszában hosszú sorokon keresztül

mentegetőzött, pedig most már tudjuk, mindig nekünk kellett volna az első gesztust megten-

nünk. Brogyay Péter bácsi a klub megszűnését követően, 2001-ben, 89 éves korában elhunyt.

Az egyedülállóknak a 80-as évek végétől működik vasárnaponként a zenés-táncos klubja, sok-

sok régi és egyre több új taggal. A 90-es évek végén volt a klub életében egy megtorpanás, de

mára újra igen magas létszámmal, igazi családias hangulatban zajlanak a klubnapok. Sok há-

zaspár talált itt már egymásra, akiknek házassági évfordulója egy-egy külön ünnepi alkalom a

klub életében.

Bélyeggyűjtő klubunk is több mint másfél évtizede hirdet találkozót tagjainak minden va-

sárnap délelőttre.

A 90-es évek elején, amikor lehetőség nyílt alapítványi iskolák indítására, a KMO is he-

lyet adott három tanéven keresztül a Karácsony Sándor Református Általános Iskola működé-

séhez. Az 1993/94-es tanévtől pedig a KMO-hoz közeli Vass Lajos Általános Iskolával közö-

sen elindítottunk egy speciális mozgásművészeti osztályt. A gyerekek oktatása az első évben

heti 5 óra, majd később a felmenő szinteknek megfelelően emelkedő óraszámú táncoktatással

bővült, kiváló szaktanárok irányításával. Ezt a tevékenységet a 2000/2001-es tanévtől átvette

a kerületi Művészeti Iskola. Ekkor már 7 osztályunk volt. A legelső végzős táncos osztályból

alakult 2001-ben a budapesti és országos versenyeken is kiváló eredményeket elérő Pierrot

jazzbalett csoportunk.

S ha már a művészeteknél tartunk, itt szólunk a már korábban többször említett Erkel Fe-

renc Kórusról, akik hosszú-hosszú éveken keresztül az intézmény alapkövei voltak. Számos

vidéki és budapesti minősítő versenyen értek el sikereket. Az utolsó évtizedben Anker Antal

karnagy úr irányította a kórus művészeti munkáját. Alapítói voltak a Staféta Kórusmozgalom-

nak, melynek kapcsán 1996-ban a KMO lett a staféta helyszíne. Az Erkel Kórus házigazda-

ként 14 kórust látott vendégül a ma is emlékezetes, szép rendezvényen. Sajnos az évek

előrehaladtával itt is előállt az utánpótlás hiányának problémája és 1998-ban a kórus fennállá-

sának 95. Évfordulóján megtartott díszhangversenyen már a IX. kerületi Húsos Férfikar segí-

tette ki kórusunkat. 2000 tavaszán, a kispesti millenniumi ünnepségeken még utoljára szere-

pelt a kórus, de ez volt az utolsó fellépésük. Néhányan „a fiatalabb idősek közül” még ma is

énekelnek a Húsos Férfikarban. Relikviáikat, kottáikat, emléktárgyaikat és okleveleiket ma is

őrizzük.

A gyermek és felnőtt korosztály kreativitásának felkeltése, művészeti alkotó kedvük kiak-

názása, különböző amatőr művészeti csoportok működtetése mindig prioritást élvezett intéz-

ményünkben. Az elmúlt 10 esztendőben 3 fesztivál létrehozása kötődik a KMO nevéhez. A

legrégebbi hagyománya az először 1994-ben meghirdetett Kinder Tojás Fesztiválnak van.

Tartalmát tekintve ez egy művészeti tehetségkutató verseny vers és próza, színpadi játék, nép-

tánc és színpadi tánc, ének és hangszeres zene kategóriákban kispesti általános iskolások ré-

szére. S hogy honnan a név? Mint tudjuk, minden Kinder tojásban van egy elrejtett figura, egy

kis meglepetés, mely mindig egy újabb kincs a gyűjteményben. Ezek a meglepetések, kincsek


106

a mi fesztiválunkon a gyerekek produkciói. Az elmúlt 10 esztendőben igazi rangot vívott ki a

kerületben a Kinder Fesztivál. A közreműködő gyerekeknek, a felkészítő pedagógusoknak, a

családnak egyaránt nagy esemény. A döntő 1996 óta minden esztendőben része a Kispesti

Kulturális Napok rendezvénysorozatnak. Mára évente közel 500 gyerek vesz részt az esemé-

nyen. A legtehetségesebbek első díjként jutalomtáborozáson vehetnek részt a KMO nyári mű-

vészeti szaktáborában.

Másik kedves fesztiválunk túllép a kerület határain. Ez a Budapesti Senior Fesztivál, me-

lyet 1995 óta kétévenként rendezünk meg az 50 éven felüliek számára négy művészeti kategó-

riában. Fantasztikus dolog tanújának lenni azoknak a produkcióknak, melyeket az idős és még

idősebb fellépők talán életükben először és utoljára adnak elő. Kedvenc dalaikat, kedves ver-

seiket, talán már régen nem használt hangszereiket szólaltathatják meg újra, mert ez a feszti-

vál nekik és róluk szól. Pár percig csak őket nézi és csodálja mindenki. Sok-sok vidám és

megható produkciónak voltunk tanúi a fesztiválon. Versenyszámaikat szakmai zsűri minősíti

arany, ezüst és bronz oklevéllel, s a kerületi támogatók jóvoltából sok-sok ajándékkal. Eddigi

fesztiváljaink legidősebb versenyzője a kedves, bájos, szép hangú Seregélyes Ibolya néni volt

94 évesen.

1997-ben hívtuk életre a Budapesti Amatőr Moderntánc Fesztivált, melyet azóta is min-

den évben 3 korcsoportban rendezünk meg művelődési házak, általános- és középiskolai mo-

dern tánccsoportok részére a Táncművészeti Szövetség szakmai támogatásával. Egy-egy fesz-

tiválon, mely általában 3 napos, közel 1000 fellépő kerül minősítésre arany, ezüst és bronz

fokozatokkal.

A már említett Pierrot jazzbalett csoportunkon kívül meg kell említenünk 10 éve alakult

Mágnes Színjátszó Stúdiónkat és a 9 éve alakult korábban Holiday, ma Mustang néven műkö-

dő akrobatikus rock and roll csoportunkat. Mind két művészeti együttesnél számos kiváló

eredménnyel büszkélkedhetünk. Rocky táncosaink budapesti, országos- és világversenyeken

is kiváló helyezéseket értek és érnek el napjainkban is. Mágnes stúdiónk is rendszeres részt-

vevője országos versenyeknek. Produkcióik közül „A három testőr”, a „Vámpírmusical” és az

„Elrabolták a télapót!” zenés mesejáték sok nézőnek okoztak örömet Kispesten és kerületen

kívül egyaránt. De természetesen nem hagyhatók ki a sorból ovis táncosaink, s az amerikai

jazztánc csoportunk sem, hiszen sok szép produkció fűződik nevükhöz. Természetesen mind a

tanfolyamainknál, mind a művészeti csoportjainknál mindig arra törekedtünk, hogy oktatóink

jól képzettek, szakmájuk elismert képviselői legyenek.

Saját művészeti csoportjaink menedzselésén túl fontos helyet foglal el intézményünk éle-

tében befogadó színházi programunk, mely tevékenységük – peremkerület lévén – hitünk sze-

rint hozzájárul a kispesti lakosság életminőségének javításához 1994 óta rendszeresek a szer-

vezett gyermek- és felnőtt színházi előadásaink. A kerületi óvodák és általános iskolák rend-

szeres látogatói színházi bérletes sorozatainknak. Igényes, értékes előadásokat kínálunk, sok

esetben teljesítve iskolai kéréseket is, kötelező olvasmányok vagy népszerű előadások meghí-

vásával. 4 éve rendszeresen szervezünk előadásokat kerületünk középiskolásainak is. Ezek

közül csak néhányat említenénk a színvonalas repertoárból: Szokratész védőbeszéde Jordán

Tamás előadásában, Thomas Mann: Mário és a varázsló a Madách Színház előadásában,

Hobo József Attila estje, Mácsai Pál és Huzella Péter Villon estje. Felnőtt színházi előadása-

inknál elsősorban a populárisabb darabokra és a zenés műfajra fogékonyabb a közönség. De

voltak szép, komoly előadásaink is, mint például a Merlin Színház előadásában az Angyali

üdvözlet, a Pesti Színház előadásában a Mesterkurzus, stb.

A vidámabb műfajban rendszeres vendégünk a Karinthy és a Ruttkai Éva Színház, vala-

mint a Vidám Színpad.

Előadó estjeinken vendégeink között szerepelt Haumann Péter, Hüvösvölgyi Ildikó, Cse-

ke Péter, Bencze Ilona, Maros Gábor, Koltay Róbert, Dunai Tamás, Pápai Erika és még sok

neves művész.


107

Míg a 90-es évek elején rendszeresen tartottunk disco rendezvényeket, addig az évtized

közepére beláttuk, hogy elegánsan kialakított intézményünk nem igazán alkalmas erre a tevé-

kenységre, s természetesen sem hang, sem látványtechnikában nem tudunk, nem is akarunk

konkurálni az ebben az időszakban alakuló sok-sok Megadiscoval. Tradíciói vannak azonban

a KMO báljainak, melyeket hagyományosan nagyon sokan látogatnak hosszú évek óta. Szüre-

ti, Katalin, szilveszteri és farsangi bálunk mindig fergeteges hangulatú kikapcsolódási alka-

lom a kispestiek számára.

Családi rendezvényeink, az 1993-ban és 94-ben megrendezett, nemzetközi hírre is szert

tett I. és II. Kispesti Szafari Parkunk játékkiállításaink, kerületi egészségnapok, a minden év-

ben megrendezésre kerülő ásványbörze, kisállat kiállítás, az évek óta havi rendszerességgel

megrendezésre kerülő családi hétvégék mind-mind komplex szórakozási és ismeretterjesztési

alkalmat nyújtanak az érdeklődők számára.

A középiskolás korosztályhoz kötődő rendszeres együttműködésünk 1993 őszére datáló-

dik, amikor is egy kéthónapos középiskolás diákfesztivált szerveztünk Kispest 5 középiskolá-

jával. A fesztiválnak 40 rendezvénye volt október és december között. Azóta folyamatos és

kiváló az együttműködésünk sok más területen is.

Nemzetiségi estjeinken (ír, görög, stb.), középiskolás akadémiánkon is a fiatalok érdeklő-

désére számítunk. A havi rendszerességgel mindig más-más témát körbe járó akadémiai estje-

ink vendége volt már többek között Havas Henrik újságíró, Ráday Mihály városvédő, Her-

mann Róbert a Hadtörténeti Múzeum igazgatója, Török Gábor politológus, Zombori Ottó az

Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, és sokan mások.

Saját tevékenységeinken túl több mint 10 esztendeje intézményünk szervezi a Kispesti

Önkormányzat valamennyi központi rendezvényét, nemzeti és társadalmi ünnepeit, 1996 óta a

mindig nagyon színvonalas Kispesti Kulturális Napok programsorozatot, 2000-ben a millen-

niumi eseménysorozatot, a gyermeknapi, a költészet és kultúra napi ünnepi programokat. Ez

nagy szakmai presztízs, de rengeteg többletmunka is intézményi kollektívánknak.

1997-ben indítottuk útjára a „Mondj nemet!” drogprevenciós programunkat az Önkor-

mányzat támogatásával. Prevenciós programunkat a kerület valamennyi általános és középis-

kolájában ismerik és igénylik. A program keretében működő kreatív műhelyünk nap mind nap

fogadja a fiatalok és a segítségre szorulókat egyaránt. Elsősorban szervezett előadásokkal és

felvilágosító kiadványokkal, személyes tanácsadásokkal próbálunk segíteni az érintett és po-

tenciálisan érintett 10-18 éves fiataloknak, szüleiknek és pedagógusaiknak. A kreatív műhely-

ben a képzőművészet eszközeivel segítjük a problémás élethelyzetben lévő fiatalok önkifeje-

zését, énképük és pozitív életfilozófiájuk megfogalmazását. A műhelyben alkotó fiatalok

munkáiból évenként két alkalommal rendezünk képzőművészeti kiállítást előtér-galériánkban.

E program keretében rendeztük meg 2003-ban már negyedik alkalommal a Szenvedélybeteg-

segítők Országos Találkozóját. A találkozókon neves szakemberek előadásai segítenek eliga-

zodni e komoly és nehéz területen. Jó alkalom ez a találkozó az e területen szerzett tapasztala-

tok országos színtű kicserélésére. Programunk ez eltelt hat évben egy több lábon álló komplex

prevenciós hálóvá nőtte ki magát, melynek részeként a felvilágosító előadásokon túl dráma-

foglalkozásokat szervezünk az iskolák részére és működtetjük az érintett és krízishelyzetben

lévő fiatalok részére korosztályonkénti bontásban az önsegítő csoportjainkat.

A sok-sok rendezvény mellett 1998-ban színvonalas programsorozat keretében ünnepel-

tük meg a KMO 75. születésnapját, melynek keretében közel egy héten keresztül láttuk ven-

dégül Kispest lakosságát. Külön tisztelettel meghívtuk rendezvényeinkre az 1998-ban 75.

születésnapjukat ünneplő kispestieket. Születésnapi programjaink közül szívesen emlékezünk

a nosztalgia Sajátos Bulik Házára, a Nemzetközi Népzenei Találkozóra, a „Tök jó ház” gyer-

mekprogramunkra és számos más eseményre.

A KMO kihelyezett intézményeként működik 1988 óta fenntartónk támogatásával a Kis-

pesti Ifjúsági és Információs Tanácsadó Iroda, mint nonprofit, humán szolgáltatásokat ellátó


108

speciális ifjúság-segítő intézmény. Tagja a Magyarországi Ifjúsági és Információs Tanácsadó

Irodák Szövetségének. Elsődleges feladatuk a fiatalok információs szükségletének kielégítése

és segítségnyújtás a mindennapi élet során felvetődő problémáik megoldásában. Hármas

funkcióban működnek, információközvetítés, tanácsadás, szolgáltatások (színház és koncert-

jegyek, valamint helyi közművelődési intézmények programjainak belépőjegy árusítása).

2000-ben bővült intézményünk egy új önálló telephellyel, a volt Kossuth téri Általános

Iskolatorna- és balett termével. Ez nagy segítséget jelentett számunkra, mivel az elmúlt idő-

szakban jelentősen megnőtt az igény a mozgásos tevékenységi formák iránt.

Intézményünknek közel 10 éve van szerződése a TIT Teleki László Társasággal, mely

együttműködés kapcsán minden esztendőben szeptembertől májusig a délelőtti órákban felső

szintünk termeiben a TIT által szervezett szakokon és szakmákban munkanélküliek átképzése

folyik.

Saját szervezésű rendezvényeinken kívül egész évben nyitva állunk a kerület általános-

és középiskolái előtt. Nagyrendezvényeiket, alapítványi báljaikat szívesen tartják intézmé-

nyünkben, hiszen elegáns körülményeket, kényelmes infrastruktúrát, a Junior Vendéglátó Rt.

Által biztosított vendéglátást és természetesen igény szerint szakmai segítséget is nyújtunk

számukra. Számtalan külső céggel van évek óta tartó együttműködésünk bálok, továbbképzé-

sek, tanácskozások és fórumok szervezésében. Családi rendezvényeik lebonyolításával is szí-

vesen keresnek meg bennünket Kispest polgárai. Esküvők, házassági évfordulók, osztálytalál-

kozók, gyerekzsúrok szervezése az évek során mindennapi munkánk részévé vált.

Zárszó

A KMO Művelődési Ház idén ünnepli 80. Születésnapját. Ez alatt a hosszú idő alatt mindig

alázattal szolgálta Kispest közművelődését és bízunk abban, hogy teszi ezt még nagyon soká-

ig mindenki megelégedésére. Reméljük, hogy a KMO által is a kultúra fontos szerepet játszik

a kispestiek életében. Úgy véljük, hogy a kerületben élők jelentős részének az elérhető, még

megfizethető kikapcsolódási lehetőséget sok esetben csupán az általunk kínált programok

jelentik. Munkatársaimmal több, mint egy évtizede azon dolgozunk, hogy a kispesti polgárok,

s a családok egyre kevésbé tudják kevés, éppen ezért fontos szabadidejük eltöltését a KMO

nélkül elképzelni. A fiatalok KMO-ként, a gyerekek Kömóként, az idősebbek Melósként em-

legetnek bennünket. Benne vagyunk a köztudatban, tudják a kerületiek és a Délpesten lakók

egyaránt, hogy érdemes egy-egy rendezvényre betérni hozzánk, hogy az elődeinktől örökölt

„Önért vagyunk!” szlogenünket ma is komolyan gondoljuk.


109

Források:

A Kispesti Szervezett Munkások Dalkarának Huszonötéves Ünnepélye. 1902-1927

Kiadja: Lázár János, Világosság Rt. Budapest

A közművelődés helyzete és fejlesztésének feladatai. A Magyar Szocialista Munkás-

párt Központi Bizottsága 1974. március 19-20-i ülésének a közművelődéssel foglalko-

zó napirendi pontja. Kossuth Könyvkiadó 1974.

Dr. Áfra János -Nagy Dezső: A Kispesti Munkásotthon története. Budapest 1969. 9-

12-o.

Buza Péter: Kispest Anno. Kiadja: Kispest Polgármesteri Hivatal. 1998

Budapesti Negyed 1998. 22. sz.

Dokumentumok Kispest történetéhez. 1873-1950. Összeállította, szerkesztette, és

jegyzetekkel ellátta Szabó Csaba, Budapest, 1999

László Gyula: Wekerle Állami Munkástelep Monográfiája, Budapest,

Magyarország Története 1890-1918. Főszerkesztő Hanák Péter. Budapest, 1978.

955.o.

Magyar Városok Monográfiája. Kispest, Pestszentlőrinc, Pestszentimre. Kiadja: A

magyar Városok monográfiája kiadóhivatal 1937. Főszerkesztő: dr. Ladányi Miksa.

Nagy Gergely- Szelényi Károly: Kertvárosunk, a Wekerle. Kiadja: Magyar Képek,

Veszprém-Budapest 1994.

Országos Közművelődési Aktíva 1974.szeptember 25. Az MSZMP KB 1974. március

20-i, a közművelődés helyzetéről és fejlesztéséről szóló határozatával kapcsolatos fel-

adatokról. Kossuth Könyvkiadó 1974.

Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára. Kiadja: A Várme-

gyei tisztviselők országos egyesületének szerkesztősége és kiadóhivatala. 1931. Fő-

szerkesztő: F. Szabó Géza. Negyedik kötet

Tanulmányok Budapest múltjából XXV. Szerkesztő: Szvoboda Domanovszky Gabri-

ella, Budapest 1996.


110

Szerzőink:

Drucker Tibor

Tanári diplomáját az ELTE Történelemtudományi szakán szerezte.

Életútja során volt a Hadtörténeti Intézet munkatársa, a Csepeli Acélmű kulturális felelő-

se, 1956-tól öt esztendeig a Csepeli Munkásotthon igazgatója, majd a Népművelés Intézet

módszertani osztályának vezetőjeként részt vett a megyei és járási módszertani központok

létrehozásában.

1963-tól 1972-ig az FMH igazgatója. Vezetése alatt jött létre a Folklór Centrum, bonta-

kozott ki a Ház módszertani tevékenysége. Három hónapos UNESCO ösztöndíjjal tanulmá-

nyozta a Skandináv országok népművelői munkáját.

1972-től a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének főtitkára, majd 1990-

től - 1991-ig a Könyvértékesítő Vállalat, a TÉKA igazgatója. Könyves tevékenysége közben

három évig a népművelők bizalmából elnöke a Magyar Népművelők Egyesületének.

Tanulmányai és cikkei jelentek meg a szakmai lapokban. Részt vett Csepel múltjának, a

csepeli munkásmozgalomnak a feldolgozásában, és megírta a Csepeli Munkásotthon Króniká-

ját.

A Demény-mozgalom igazi értékeinek feltárásában végzett tevékenységét a Demény Pál

Emlékéremmel, szakmai és társadalmi munkásságát több kitüntetéssel, 1991-ben, nyugdíjba

vonulásakor a Magyar Köztársaság Csillagrendjével ismerték el.

Cs. Szabó Mária

1971-ben szerezte a főiskolai népművelő-könyvtárszakos diplomát Szombathelyen, nappali

tagozaton. Fiatal népművelőként a II. ker. Tanács Népművészeti csoportján dolgozott. Intéz-

ményi gyakorlatot a Pataky István Művelődési Központban szerzett, mint a Fővárosi

Felnőttnevelési Stúdió vezetője. Közben elvégezte az esztétika szakot, majd bölcsészdiplomát

szerzett közművelődési kiegészítő szakon az ELTE-n. Államigazgatási alapvizsgát tett az V.

kerületi Művelődési osztály munkatársaként, ahol 12 éven át volt Közművelődési csoportve-

zető, majd osztályvezető helyettes. Két évig látta el a TIT Természettudományi Stúdióban az

igazgatóhelyettesi munkakört.

1995-ben újabb államvizsgát tett az ELTE-n, a felsőfokú kulturális menedzserképzőn.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közművelődési szakértője.

A Budapesti Népművelők Egyesülete elnökségének tíz éve tagja.

A II. ker. Önkormányzat 2001-ben Polgármesteri Dicsérő Oklevéllel ismerte el tevékenységét.

2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Miniszterétől Bessenyei György-díjat kapott.

Siklós Zsuzsa

1981-ben fejezte be egyetemi tanulmányait az ELTE BTK Történelem-népművelés szakán.

1994-től a Kispesti Vigadó Művelődési Ház munkatársa., a Kispesti Helytörténeti Gyűjte-

mény vezetője. Irányításával 1996-ban szerveződött újjá a Kispesti helytörténeti Gyűjtemény

új épületében, új koncepcióval. Az állandó kiállítás mellett, rendszeresek a helytörténet kü-

lönböző területeit feldolgozó időszaki kiállítások. Kispest oktatástörténetét, egyháztörténetét,

színháztörténetét, várostörténetét mutatta be nagy érdeklődés mellett. 2001 tavasza óta a Kis-

pesti Vigadó Művelődési Ház, Galéria és Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója.


111

Gábor Ilona

A Budapesti Tanítóképző Főiskolán szerzett diplomát 1984-ben, majd a Nyíregyházi Besse-

nyei György Tanárképző Főiskola népművelés szakán szerzett kiegészítő diplomát 1987-ben.

1989 óta igazgatója a Kispesti Munkásotthon Művelődési Háznak.

1996-2000 között megbízott vezetője volt a Kispesti Vígadó Művelődési Háznak a Munkás-

otthon mellett.

2003 júniusában szerzett kulturális menedzseri szakképesítést az ELTE BTK-n.

1996 óta tagja, 2003 októbere óta ügyvezető elnöke a Budapesti Népművelő Egyesület Elnök-

ségének. 2003 áprilisa óta tagja fővárosi ügyvivőként a KKDSZ Országos Elnökségének.

Documents

A KÖZMŰVELŐDÉS HÁZAI BUDAPESTEN II