A kérdéseink hasonlóak és mondhatni nagyon egyszerűek az élet különböző területeivel kapcso-

latban, de ezekre a legtöbbször kifejezetten nehéz válaszolni. Válaszaink ráadásul változnak is az

életünk különböző szakaszaiban, helyzeteiben.

Ebben a könyvben a szerzőkkel olyan kérdésekre keressük a válaszokat, amelyek szinte minden

embert foglalkoztatnak.

A szerzők célja nem az, hogy végső igazságokat fogalmazzanak meg adott kérdésekre, sokkal in-

kább igyekeznek különböző nézőpontokat, szemléletmódokat bemutatni a saját szakmai és életta-

pasztalatuk alapján.

Nyilván mindenki más ajándékot kap a könyvtől, más-más elképzelések fogják meg, és indítanak

útjára benne gondolati láncokat. De épp ez a célunk: más, remélhetőleg az újdonság erejével ható

nézőpontokat nyújtani, amelyek kimozdíthatnak az elakadt helyzetekből.

• Kell-e szeretnem magam ahhoz, hogy jól szeresselek téged?

• Létezik-e a nagy Ő?

• Hogyan lehet életben tartani a szerelmet?

• Hol van az a határ, ameddig engedek, és ahonnan kezdve kiállok magamért?

• Hogyan bocsássunk meg másoknak és magunknak?

• Hol a határ a sorsszerűség és a szabad akarat között?

ISBN: 978-615-6139-05-4

találkozásönmagaddal

Egyszerű kérdések , nehéz válaszok

DR. BUda lászlÓDR. daUBnER BÉlagÁn

TI BENCE

SZaBÓ PÉtER

találkozásönmagaddal

Egyszerű kérdések , nehéz válaszok

DR. BUda lászlÓDR. daUBnER BÉlagÁn

TI BENCE

SZaBÓ PÉtER

Copyright © dr. Buda László, dr. Daubner Béla, Gánti Bence, Szabó Péter, 2020

Szerkesztette: Molnár Eszter

Minden jog fenntartva.

A könyv – a szerző(k) és a kiadó írásos jóváhagyása nélkül – sem egészben, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formátumban és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a  hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a  fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.

Kiadja a Guruló Egyetem Kft., Budapest, 2020Felelős kiadó: Szabó Péter, a Guruló Egyetem Kft. ügyvezető igazgatója Borítót tervezte: Lénárd György (G Design Kft.)Tördelte: Madarász GyörgyNyomtatta: Belvárosi Nyomda Zrt.

ISBN: 978-615-6139-05-4

TarTaLoM

Előszó 7

1. KAPCSOLAT ÖNMAGUNKKAL 10

2. ZSÁK A FOLTJÁT 38

3. PÁRKAPCSOLAT VAGY PÁR KAPCSOLAT 62

4. ÉN KONTRA MI 88

5. MEGBOCSÁTÁS 122

6. TUDATOS TEREMTÉS 160

A szerzőkről 181

7

ELőSZó

Vannak olyan kérdések az életünkben, amelyek időről idő-re visszatérnek, és amelyekre más-más életszakaszban

sokszor egymástól teljesen eltérő válaszokat adunk magunk-nak. Első ránézésre ezek végtelenül egyszerű kérdések, mégis sokszor oly nehéz megbirkózni velük. Ennek persze számtalan oka lehet, amelyek közül az egyik, hogy gyakran teljesen ellent-mondanak egymásnak azok a minták, amiket a gyermekkorból hozunk magunkkal, azok a sztereotípiák, amelyeket a világ akar ránk erőltetni mint kizárólag helyes nézőpontot, és azok a belső válaszok, amelyeket bár érzünk, hogy a mi utunk lenne, sokszor mégsem merünk követni.

A saját válaszainkat gyakran még magunkban is csak hal-kan merjük suttogni, arra pedig még gondolni is félünk, hogy kövessük azokat.

Ebben a könyvben ezekkel az egyébként valóban nagyon egyszerű, ám többek között az imént leírtak miatt sem köny-nyű kérdésekkel foglalkozunk. Olyan témákat érintünk, mint az önszeretet, az önelfogadás, a párkapcsolat, a határhúzás,

8

ELőSZó

a megbocsátás, vagy hogy vajon hol van a határ a sorsszerűség és a szabad akarat között?

Mint szerzőknek természetesen nem az a célunk, hogy egyetlen kizárólag helyes nézőpontot kínáljunk, sokkal inkább egyfajta katalizátorként szeretnénk ösztönözni a kedves olvasó-kat, hogy közelebb kerüljenek a számukra helyes válaszokhoz.

Ahogyan Ralph Waldo Emerson zseniálisan megfogalmaz-ta, egy könyv mindig az olvasójától válik naggyá, hiszen sok-kal többet számít, hogy mit vált ki az olvasóban mindaz, amit a következő oldalakon talál majd, mint maguk a papírra vetett gondolatok.

Kívánunk tehát kellemes elmélkedést, szándékunk szerint sok-sok felismerést és kitartást az önismeret sokszor rögös, ám mégis gyönyörű útján!

A szerzők

KAPC

SOLA

T ÖN

MAG

UNKK

AL

1

KELL-E SZERETNEM MAGAM AHHOZ, HOGY JÓL SZERESSELEK TÉGED?

12

· dr. Buda László ·

A hagyományos pszichológiai megközelítések fókuszában az első életévek állnak, nem véletlenül. Ha az ember

jó családba születik, ott egy darabig mindenki örül minden megnyilvánulásának. Akármit csinál a baba, azt díjazzák. Aztán sajnos elmúlik ez az idilli időszak, már nem lehet büntetlenül bármit elkövetni. Egy idő után kontroll alá vonják az embert. Jó szándékkal, de szocializálni kell minket, mert nem lehet egy kis állatként működni, hanem valahogy nevelődni kell. Sajnos ez a nevelés együtt jár azzal, hogy olyan visszajelzéseket kapunk magunkról, miszerint valami nem stimmel velünk. Azt üze-nik nekünk: „Amit te ösztönösen csinálnál, arra nem vagyunk vevők, ezt nem így kell, nem úgy kell.” Nagyon hamar döntést kell hozni: csináljam azt, ami nekem jólesne, vagy csináljam azt, amire jó reakciókat kapok a szüleimtől. Tulajdonképpen elkezdődik egyfajta meghasonlás, ami nagyon sok esetben egy életen át tart. Ez a meghasonlás maga a neurózis. Ez egy civilizációs „betegség”, a kultúra terméke, nem igazán lehet megúszni. Freud szavaival: „a civilizáció ára a neurózis”.

1. KAPCSOLAT ÖNMAGUNKKAL

13

Amikor valaki kiköt egy párkapcsolatnál, és ez az alapvető neurózis ugyanúgy maradt, ahogy gyerekkorában kialakult, azaz állandóan azon vívódik, hogy: „Nekem legyen jó, vagy pedig azt csináljam, ami neked jó?”, akkor ott nagyon hamar bele fog ütközni ugyanebbe a mintázatba párkapcsolati szituációban. Ezért tartom olyan fontosnak, hogy legalább ez a kettő – az önismeret és a kapcsolati kommunikáció – együtt kerüljön az asztalra.

A párkapcsolati problémáimnak mindig lesz egy olyan as-pektusa, ami a magammal való problémát jelenti. Föl tudtam-e valamilyen mértékig oldani annak a feszültségét – amit meg-kaptam a családomtól, a bölcsődében, az óvodában, az isko-lában meg minden kortárs környezetben –, hogy valami nem stimmel velem, hogy másmilyennek kellene lennem. Nem tu-dom elfogadni magam teljes mértékig, azt sem tudom, hogy kell ezt csinálni. Ha megpróbálom magam elfogadni, egyből lelkiismeret-furdalásom lesz, hogy ez nem helyes. Úgy érez-hetem, hogy magamra nem mondhatok teljes egészében igent, valami feszültséget fenn kell tartanom, különben elkényelme-sedem és elhízom, és ott maradok a kanapé előtt a popcornnal.

Én úgy vettem észre, hogy a mai kor – vagy mondjuk így: a nyugati civilizáció – felnőtt emberének tipikus, napi szintű betegsége az, hogy úgy gondolja, neki nem így kellene kinéznie, nem itt kellene tartania, nem ezzel az emberrel kellene élnie, nem itt kellene laknia, nem ezt a munkát kellene végeznie, nem ilyen anyagi helyzetben kellene lennie stb. Végeláthatatlan sora ez az önmagunkkal való vívódásnak.

14

DR. BUDA LÁSZLÓ

Ebből kigyógyulni szerintem egy önismereti út, amit én úgy fogalmazok meg, hogy egységnyi önismerethez tartozzon egy-ségnyi önelfogadás és egységnyi önszeretet tanulása is.

Úgy vettem észre, hogy vannak olyan utak, módszerek, isko-lák, ahol az önismeretet túldozírozzák, például mindent meg-próbálnak előbányászni a régi időkből, az ember már betéve tudja, hogy mi baltázódott el, hogy hol sérült, hol sebződött, a szülei mekkora gázok, hogyan tolták el az ő nevelését, és így tovább, csak még mindig nincs eszköze arra, hogy ezt az egészet, úgy, ahogy volt, elfogadja, átölelje, megszeresse.

A szanszkrit maitri szó egyik jelentésárnyalata a „feltétel nélküli barátságosság önmagunkkal”. Erre magyarul nincs is egy meghatározott szavunk, ezt az egész dolgot csak ilyen körülményesen tudjuk leírni.

Sokszor szóba kerül a nyugati és a keleti kultúra közötti különbség. Azt olvastam valahol, hogy amikor a Dalai Láma először látogatott az Egyesült Államokba, meghívták egy be-szélgetésre, ahol vezető pszichológusok, lelkészek is részt vettek. Itt került elő egy olyan kérdés, hogy őszentsége mit gondol a self-hatred (önutálat, öngyűlölet) jelenségéről, ami az akkori amerikai kultúra egy új és ijesztő jelensége volt a fi-atalok körében. A Dalai Láma nem igazán értette a kérdést. Próbálták ezt az angol szót lefordítani neki az anyanyelvére, de a tolmács sem tudta megoldani, mert egyszerűen erre nem létezik szavuk. Ott ültek, és mindenki várta, hogy vajon őszent-sége érteni fogja-e ezt az egészet. Nem értette. Úgy kellett neki valahogy megmagyarázni, körbeírni, hogy ez miben nyilvánul

1. KAPCSOLAT ÖNMAGUNKKAL

15

meg. Nálunk mindenki érti, nekünk ez egy alapélményünk. Mindenki a saját bőrén ismeri a túlzott önkritika, a tükörkép-pel való folyamatos elégedetlenség, a kényszeres önfejlesztés, a rejtett önszabotázs, a tudattalan önmegbetegítés vagy akár a konkrét önpusztítás, az egészségre káros szokásoktól való kóros függőség jelenségeit.

Ebből kigyógyulni… ez lenne az egyik alapfeltétele az egész-séges párkapcsolatnak. Ez foglalkoztat engem, nagyrészt erről

írtam a Mit üzen a lelked?* című könyvet. Arról, hogy a szo-cializációnk során hogyan sajátítjuk el észrevétlenül is az enyhébb-súlyosabb fokú önutálatot, és hogyan tudjuk ehhez felnőttkorban hozzátanulni az egészséges önszeretetet. Hogy ez mitől lesz egészséges, az nagyon jó kérdés. Mert sajnos az önszeretetről a legtöbb embernek még mostanában is a nár-

* Buda László: Mit üzen a lelked? Önelfogadás, önszeretet, öngyógyítás a gya-korlatban. Budapest, 2016, Kulcslyuk.

Egységnyi önismerethez tartozzon egységnyi önelfogadás

és egységnyi önszeretet tanulása is.

16

DR. BUDA LÁSZLÓ

cizmus, az egoizmus jut eszébe, pedig ez két külön dolog. Sőt, bizonyos értelemben egymás ellentétei: a nárcizmus épp az egészséges önszeretet hiányából fakad, és ennek a fájó belső űrnek a kitöltésére irányuló erőfeszítésekből épül fel.

Aki boldog párkapcsolatban él, az tudja is ezt. Nem szeren-csés, ha pusztán egymástól várjuk a boldogságot. Ha nem jövök rá, hogy hogyan érezzem jól magam a saját társaságomban, ha nem jutok el oda, hogy önmagamat szeretettel, együttérzéssel és barátságossággal kezeljem, akkor hamar kiköthetek annál az állapotnál, amit a pszichológia társfüggőségnek nevez. De ehhez nem is kell a pszichológia, anélkül is világos: két fél, aki jól megvan magával, sokkal szebb dolgot hoz össze együtt is, mint két olyan ember, aki amúgy nincs jól magával, és azt várja a másiktól, hogy ezt valahogy kompenzálja, kiegészítse, pótolja.

17

· dr. Daubner Béla ·

Mostanában foglalkoztam Wilbernek a partnerkapcsolatról szóló írásával, ami az Integrál meditáció* című könyvében

található. Mélyen elgondolkoztam az írottakon, megnéztem sok szempontból a felvetett kérdést, az „én”, a „te”, a „mi” kérdését, a „mi” felfogását az „én” oldaláról és a „te” olda-láról, és azt a helyzetet, hogy ha a két ember más fejlettségi szinten van, tud-e kezdeni valamit, és ha igen, akkor mit tud kezdeni a különbséggel, és meg tudja-e tartani a kapcsolatot. Megközelítettem az emberi helyzetet más oldalról is (dinami-kus, viselkedéses, kognitív nézőpontból, a tranzakcióanalízis és a pszichodráma szemszögéből). Most tehát az „én” oldalát vesszük szemügyre, hogy én hogy vagyok magammal.

Én úgy vagyok magammal, hogy amennyit az önismeretem megenged, annyit tudok magamról. Néha ebbe vannak betö-

* Ken Wilber: Integrál meditáció. Hogyan segít az éber figyelem a felnövésben, a felébredésben és mindezeknek a gyakorlatba való átültetésében? Ford. Kós Judit. Budapest, 2016, Ursus Libris.

18

DR. DaubneR béla

rések, bevillanások, nehézségek, amikor vagy tudom kezelni, vagy nem, vagy regresszióba kerülök, vagy tovább tudok halad-ni, esetleg nagyot változom, fejlődöm. Ezután az új helyzetet vetítem a világra, a kérdés csak az, a világ ettől változik-e. Tehát elmondhatjuk, hogy egy állandó reflektív kapcsolatban vagyunk a környezetünkkel, a világgal, önmagunkkal, a párunk-kal, a családunkkal, a munkatársainkkal, a kapcsolatainkkal és nem utolsósorban önmagunkkal.

A másikat nézhetem úgy, hogy ő a másik, a „te”, és hogy milyennek látom őt, a „te”-t a saját szememmel a reflektív kapcsolatban. Ha elég fejlettek vagyunk, rá tudunk erre néz-ni kívülről, tanútudatossággal, az lesz az „az”. Máris benne vagyunk a kvadránsokban. És hogy általában mint közösség hogyan éljük meg ezt a helyzetet, ebből lesz a „mi” megélése.

Ha wilberesen nézzük, akkor most az „én”-t kutatjuk, hogy az „én” hogy van ebben a szociális hálóban.

Vegyük úgy, hogy az élet akkor kezdődik, amikor megter-mékenyül a petesejt. Ott már elindul az „én” és a környezet egymásra hatása. Rengeteg adat van most már a magzati léten belülről, döbbenetes dolgok derültek ki. Azt, hogy én hogy va-gyok, óriási mértékben meghatározza, hogy a környezetemben mi zajlik a magzati korszakom alatt. Ha rossz a környezetem-mel a kapcsolatom, akkor azt nagyon nehéz rendezni. Ha jó, akkor olyan előnyt kapok, amit később lehet használni, vagy ha nincs meg, akkor nagyon sokat kell érte dolgozni, hogy amit nem kaptunk meg, azt megadjuk utólag magunknak, a hiányt meghaladjuk.

1. KAPCSOLAT ÖNMAGUNKKAL

19

A szeretetre való képességünk, vegyük úgy, hogy a megter-mékenyítéstől, tehát az anyánkkal való kapcsolatunkkal indul testileg is, tudásban is, és információban is.

Ma már létezik egy olyan megközelítés (csak Magyaror-szágon még nem elég elterjedt), hogy az elme testbe zárt kapcsolatokban jelenik meg, információ- és energiaáramlás. Működése során mindent szabályoz, ami csak velünk és kö-rülöttünk történik. Nemcsak az anyával kapcsolódunk össze

magzatként, hanem az anya környezetével is. Majd (például a különféle családállítások, transzgenerációs, transzmissziós tanok stb. megközelítésében) hetedíziglen az ősökkel is ösz-szekapcsolódunk, és így alakulunk ki. Ez egy nagyon hosszú, bonyolult folyamat.

Hogyan lépünk be ebbe az életbe? Mert valószínűleg nem csak a petesejt, és nem csak a hímivarsejt vagyunk. Valami még van, ami lehet, hogy a legfontosabb. Az mit hoz ebbe a hely-

a szeretetre való képességünk, vegyük úgy, hogy a megtermékenyítéstől, tehát az anyánkkal való kapcsolatunkkal

indul testileg is, tudásban is, és információban is.

20

DR. DaubneR béla

zetbe? Ez nagyon izgalmas kérdés, hogy hogyan felelünk azért most, ebben az életünkben, hogy az előzőekben mit csináltunk. Ez a karma kérdése. Ez mind benne van a szeretettel kapcsola-tos és az önismereti folyamatokban. Megjelenhet szeretetként, vagy úgy, hogy szerelmesek leszünk, fellazulunk, és óriási vál-tozási lehetőségeink lesznek, megjelenhet úgy, hogy felelősek leszünk a környezetünkért, például gyerekünk vagy gyerekeink lesznek, vagy elkezdünk a két legmagasabb humán tevékeny-ségben tevékenykedni, a tanításban vagy a gyógyításban. Ebben csak azt használjuk, amit hoztunk a családunkból, az őseinktől? Vagy esetleg olyan dolgokat is, amelyeket nem tőlük kaptunk?